Parancsodra

At your command

Neville Goddard

1939.

Fordította:

Szabó Petra
sz.petra888@gmail.com

2017.
 Ez a könyv a Kijelentés Alapelvének leglényegét tartal-
mazza. Akár több száz oldalra is növelhettem volna a mon-
dandóm terjedelmét, de akkor értelmét veszti a könyv célja.
Ahhoz, hogy a parancsok hatékonyan működjenek, rövid-
nek és pontosnak kell lenniük: a legnagyszerűbb parancs, amit
valaha lejegyeztek, néhány egyszerű szóban rejlik, "Akkor
Isten azt mondta: „Legyen világosság!”"
Az iménti alapelvhez hűen, úgy adom át neked ezen a né-
hány oldalon az igazságot, kedves olvasó, ahogyan előttem is
feltárult.

Neville

1
 Elrendelheti-e az ember egy dolog megtörténtét? A legha-
tározottabban, igen! Az ember mindig elrendelte, ami megje-
lent a világában, és ma is elrendeli, ami megjelenik, és ez egé-
szen addig így folytatódik, míg az ember tudatában van emberi
mivoltának. Semmi sem bukkant fel a világban anélkül, hogy
előtte az ember ne rendelte volna el. Mindezt próbálhatod ta-
gadni, de majd belátod, hogy nem tudod megcáfolni, mert az
elrendelés egy megváltoztathatatlan elven alapszik. Nem a
szavaiddal, vagy hangos kijelentéseiddel parancsolod meg a
dolgoknak, hogy megjelenjenek. Az ilyen hiábavaló ismétlé-
sek gyakoribbak, mint a másfajta megerősítés. Az elrendelés
mindig a tudatban történik; mindenki tudatában van annak,
aminek elrendelte önmagát. A buta ember a szavak használata
nélkül is tudja, hogy buta. Tehát kijelenti magáról, hogy buta.
Amikor a Bibliát ebben a megvilágításban olvasod, a leg-
nagyszerűbb tudományos könyvnek fogod találni, amit valaha
írtak. Ahelyett, hogy egy ősi civilizáció történelmi feljegyzé-
sének, vagy Jézus furcsa életrajzának tartanád, inkább tekintsd
egy nagy pszichológiai drámának, mely az emberi tudatosság-
ban zajlik.
Követeld magadénak, és hirtelen megváltoztatod a világo-
dat, Egyiptom kopár sivatagából Kánaán ígéret földje válik.
Mindenki egyetért abban, hogy mindent Isten teremtett, és
nélküle semmi sem létezne, de amiben az emberek mégsem
tudnak megállapodni, az Isten identitása. A világ egyházai és
papságai ellentmondanak egymásnak Isten identitását és valódi
természetét illetően. A Biblia kétség kívül bebizonyítja, hogy
Mózes és a próféták száz százalékig megegyeznek Isten identi-
tásában és természetében, ráadásul Jézus élete és tanításai is
összhangban vannak az ősi próféták felfedezéseivel. Mózes
rájött, hogy Isten nem más, mint az emberi léttudatosság, ami-
kor kijelentette ezeket a kevéssé megértett szavakat: "A VA-
GYOK küldött engem ti hozzátok." Dávid így énekelte a zsol-
tárában, “Légy nyugodt és tudd meg, hogy én vagyok az Is-
2
ten.” Ézsaiás kijelentette: "Én vagyok az ÚR, nincs más, nincs
isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél. Én
alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szer-
zek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem min-
dezt."
Az isteni tudatossággal való azonosulás több százszor sze-
repel az Újszövetségben. Csak néhányat említek: "ÉN VA-
GYOK a pásztor, ÉN VAGYOK az ajtó, ÉN VAGYOK a fel-
támadás és az élet; ÉN VAGYOK az út; ÉN VAGYOK az
Alfa és az Omega; ÉN VAGYOK a kezdet és a vég"; és me-
gint, "Mondjátok, ki vagyok én néktek?"
Nem mondják, hogy "Én, Jézus, vagyok az ajtó. Én, jézus,
vagyok az út", ahogy azt sem, hogy "Mondjátok, ki vagyok én
néktek, Jézus?" Egyértelmű a kijelentés, "ÉN VAGYOK az
út." A léttudatosság az ajtó, melyen keresztül az élet megnyil-
vánulásai áthaladnak a forma világába.
A tudatosság a feltámasztó erő - életre kelti azt, aminek a
létezésének az ember a tudatában van. Az ember mindig feltár-
ja minek van tudatában. Ez az az igazság, mely az embert sza-
baddá teszi, mert az ember vagy bebörtönzi, vagy felszabadítja
saját magát.
Ha te, az olvasó, elhagyod a régi hiedelmedet, miszerint Is-
ten egy tőled különálló lény, és kijelented - pont, ahogy Jézus
és a próféták is tették -, hogy Isten a tudatodban lakozik, "Az
Atya és én egyek vagyunk." felismerésével megváltoztatod a
világodat. Ez az állítás, hogy "Az Atya és én egyek vagyunk,
de az Atya nagyobb nálam" elég zavaróan hathat, de ha az
iméntiek alapján helyesen értelmezed, felemelőnek fogod ta-
lálni. Az "Atya" nem mást, mint a tudatosságot, az istenlétet
jelenti. Amely léttudattal jelenleg azonosulsz, az a "fiúé", aki
tanúja az "atyjának". Mint ahogy a feltaláló viszonyul az ötle-
teihez; a feltaláló mindig sokkal nagyobb, mint a tőle eredő
gondolatok, mégis egy marad velük. Például; mielőtt tudatá-
ban lennél, hogy ember vagy, előbb ráeszmélsz a létezésedre,
3
csak aztán válsz léttudatos emberré. Mégis te maradsz az el-
gondoló; hatalmasabb vagy az elképzelésednél - az emberi
lénynél.
Jézus felfedezte ezt a csodálatos igazságot, és kijelentette,
hogy egy Istennel - nem azzal, amelyiket ember talált ki. So-
sem ismert ilyen istent. Azt mondta, "Isten királysága benne-
tek van." A mennyország benned van. A "megtért atyjához"
kifejezés pedig azt jelenti, hogy olyan fokra fejlesztette a tuda-
tosságát, ahol elérte a puszta léttudatosság állapotát, s így fe-
lülmúlta saját, jelenlegi elképzelésének korlátait önmagáról,
amit "Jézusnak” neveztek.
Annak tudatában, hogy minden lehetséges, így szólt, "Ha
valamit elhatározol, meglesz." Ez volt az ő elhatározása - a
tudatosságának felemelése arra a szintre, ahol természetes volt
számára a vágyott dolog létezése. Ahogy mondta, "És én, ha
felemelkedek, minden embert magamhoz emelek." Ha fel-
emelkedem a tudatosságban, a vágyam tárgyának természetes-
ségéhez, magamhoz vonzom a vágyam megtestesülését.
Ahogy kijelenti, "Senki sem jöhet hozzám, csak ha vonzza őt
az Atya, aki engem küldött, az Atya és én egyek vagyunk."
Tehát a tudatosság az atya, mely odavonzza hozzád az élet
megnyilvánulásait.
Ebben a pillanatban is vonzod a világodba, aminek most
vagy a tudatában. Így már látod mit értett az alatt, hogy "Újra
meg kell születned." Ha elégedetlen vagy az életed jelenlegi
megtestesüléseivel, az egyetlen módja a változtatásnak, ha
elvonod a figyelmedet arról, ami olyannyira valóságosnak tű-
nik, és a vágyott szintre emeled a tudatosságodat. Nem tudsz
két mestert szolgálni egyszerre, ezért fordulj el az egyik tudat-
állapottól, és helyezd a figyelmedet egy másikra, halj meg az
egyiknek, hogy a másiknak élhess.
A "Mondjátok, ki vagyok én néktek?" kérdés címzettje
nem Péter. Ez egy örökérvényű kérdés, melyet az ember saját
igazi lényének címez. Más szavakkal, "Kinek mondod ma-
4
gad?" A magadról alkotott meggyőződés - a saját véleményed
önmagadról határozza meg az életben való kifejeződésedet.
Kijelenti, "Hiszel Istenben, higgy bennem is." Más szóval, az
én, ami bennem van, Isten maga.
Az imádkozás tehát nem más, mint annak felismerése,
hogy már megvan, amire vágysz, és nem pedig könyörgés egy
nem létező Istenhez.
Látod már, hogy miért maradnak imák milliói megválaszo-
latlanul? Az emberek egy olyan istenhez fohászkodnak, ami
nem is létezik. Például: szegénységtudattal gazdagságért
imádkozni olyan, mintha azt kérnéd, hogy azzal jutalmazzanak
meg, aminek a tudatában vagy, az pedig a szegénység. Annak
érdekében, hogy az ima sikerrel járjon, követelésnek kell hat-
nia, mintsem könyörgésnek - tehát ha gazdagságért imádkozol,
fordulj el a szegénység képeitől, tagadd meg az érzékszerveid
által közvetített bizonyítékokat, és éld bele magad a gazdagság
természetébe.
A Biblia azt mondja, "Te viszont, amikor imádkozol, menj
be a belső szobádba, zárd be az ajtót, és imádkozz titokban!
Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz
majd!" A léttudattal azonosítottuk az 'Atyát', és az 'ajtót' is.
Tehát az 'ajtó bezárása' azoknak a dolgoknak a kizárását jelen-
ti, aminek tudatában vagyunk, és aminek a létét megkövetel-
jük, aminek a létére vágyunk. Abban a pillanatban, amikor a
követelésem a meggyőződés erején alapszik, magamhoz kez-
dem vonzani a parancsom bizonyítékát.
Ne kérdezd hogyan bukkannak ezek fel, mert senki sem
tudja. Egyetlen megnyilvánulás sem tudja, hogy a kívánt dol-
gok miként jelennek majd meg.
A Tudat az út, az ajtó, melyen keresztül a dolgok megje-
lennek. Jézus azt mondta, "ÉN VAGYOK az út" - nem "én",
John Smith, vagyok az út, hanem "ÉN VAGYOK", a léttuda-
tosság, ez az az út, amin keresztül érkeznek a dolgok. A jelek
mindig követik a Tudat működését. Sosem előzik meg. A dol-
5
goknak nincs valóságosságuk, kizárólag a tudatban. Épp ezért,
a megfelelő tudatosságot szerezd meg először, aztán a dolgok
kénytelenek lesznek megjelenni.
A Bibliában ez áll, "Keressétek először Isten országát, és
ezek is mind megadatnak nektek." Érd el először a megfelelő
tudatosságot, amiben már birtoklod a vágyaid tárgyát, majd
hagyd magukra a dolgokat. Ezt jelenti az "amit elrendelsz,
meglesz az néked!"
Alkalmazd ezt az elvet és tudni fogod mit takar a "bizonyí-
tani és látni" kifejezés. Mária története minden ember történe-
te. Mária nem egy nő volt, aki valami csodálatos módon szült
meg egy úgynevezett 'Jézust'.
Mária az a tudatosság, ami mindig is szűz marad, nem
számít hány vágyat szül. Most tekints úgy magadra, mint szűz
Máriára - megtestesülésre váró vágyaiddal vagy várandós -
válj egészen eggyé a vágyaiddal, hogy már megtestesíted, és
megszülöd őket.
Például: Máriáról úgy tartják (már tudod, hogy ő veled
azonos), hogy semmilyen férfit sem ismert. Mégis teherbe
esett. Vagyis, lehet, hogy jelenleg semmi okod a vágyad betel-
jesülésében hinni, de miután ráébredsz önnön isteni tudatossá-
godra, férjeddé teszed, s végül teherbe esel a gyermekével
(egy manifesztációval), "Mert maga Teremtőd lesz a hitvesed,
a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak." Az első
parancs Mária (aki valójában Te vagy) részére "Menj, és ne
beszélj róla senkinek!". Mindez azt jelenti, hogy ne beszélj
másoknak a vágyaidról, az ambícióidról, mert mások csak a
jelenlegi félelmeidet fogják visszhangozni. A titoktartás az
első törvény, melyet figyelembe kell venni a vágyad megvaló-
sításában.
A második parancs, ahogy Mária történetéből is kiderül; a
"Magasztald az Urat!" Az "Urat" a saját tudatosságunkkal
azonosítjuk. Ezért, a "Magasztald az Urat!" kifejezés a ma-
gunkról alkotott elképzelésünk átértékelését, megújítását és
6
kiterjesztését jelenti addig a pontig, ahol már természetes szá-
munkra az új elképzelés. Amikor eléred ezt a természetesség
érzetet önmagad igazi, isteni kilétével kapcsolatban, akkor
fogsz életet adni a vágyaidnak, a megtestesülésüknek azáltal,
hogy azokká válsz, de már eleve egy vagy velük a tudatosság-
ban.
A teremtés története János első fejezetében található rövi-
den.
"Kezdetben volt az Ige." Tehát a "kezdet" egy késztetés
kezdetét, egy vágy ébredését jelenti, az "ige" pedig a tudatod-
ban úszkáló vágy megfogalmazását, az elmédben való megtes-
tesülését. A késztetésnek, a vágynak önmagában nincs valósá-
ga, mert a "VAGYOK" léttudatosság az egyetlen valóság. A
dolgok csak addig léteznek, míg TUDATÁBAN VAGYOK a
létüknek. Hogy vágyaink megvalósuljanak, János első versé-
nek második sorát kell alkalmaznunk, ami a következő: "az
Ige Istennél volt". Az igének, a szónak, vagyis a vágynak hatá-
rozottnak és erősnek kell lennie, egynek kell lennie a tudattal
ahhoz, hogy a tudat valósággá alakítsa. A tudatosság tudatában
lesz a vágyott dolog létezésének, és így szilárd formába rende-
zi magát - életet ad az elképzelésének - vagy feltámasztja a
halott, beteljesületlen vágyakat. "...ha közületek ketten egye-
tértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja
nekik az én mennyei Atyám."
Ez az egyezség sosem két ember közt jön létre, hanem a
tudatosság és a kívánt dolog között. Most már léttudatos vagy,
és szavak nélkül mondod magadnak, hogy "ÉN VAGYOK."
Ha a vágyad az, hogy elérj egy bizonyos egészségi állapotot,
még mielőtt bármilyen bizonyítékát látnád az egészségednek a
világodban, elkezded egészségesnek ÉREZNI magad. Abban a
pillanatban, ahogy eléred az "Egészséges VAGYOK" érzést, a
tudatosságod és a vágyad összhangba kerül egymással. Va-
gyis, az ÉN VAGYOK és az egészség megegyezett, s ez az
összhang egy gyermek születését, a vágyott dolog (amiben
7
megállapodtak) megtestesülését eredményezi -- ebben az eset-
ben az egészséget. És mivel ÉN kötöttem a megállapodást, ÉN
fejezem ki a megállapodás tárgyát. Így már értheted, miért
mondta Mózes, "A VAGYOK küldött engem ti hozzátok."
Mert mi más, küldhetne téged a kifejeződés állapotába a
"VAGYOK"-on kívül? Semmi - mert "ÉN VAGYOK az út,
rajtam kívül nincs más." Ha elrepülsz a világ legtávolabbi ré-
szére, vagy ha a pokolban veted meg az ágyad, még akkor is
tudatában leszel a létezésednek. Mindig a tudatosságod által
leszel kifejeződve, és a kifejeződésed az, ami által mindig tu-
datában leszel a létezésednek.
Ismét, Mózes kijelentette, "Vagyok, ami vagyok." Van itt
valami, amit mindig szem előtt kell tartani. Nem önthetsz új
bort régi üvegbe, és nem tehetsz új foltokat a régi ruhákra. Az
igazság az, hogy nem viheted magaddal az új tudatosságodba a
régi éned egyetlen részét sem. Az összes jelenlegi hiedelmed,
félelmed, és korlátod azok a súlyok, melyek a tudatod jelenlegi
szintjéhez kötnek.
Ha túl szeretnél lépni ezen a szinten, hátra kell hagynod a
jelenlegi önmagad, és a magadról alkotott elképzeléseket. Eh-
hez fordítsd el a figyelmedet a jelenlegi problémáidról, korlá-
taidról, és csak fürdőzz a létezésben. Mondd halkan, miközben
érzed, "VAGYOK." Ne szabj ennek a tudatosságnak feltétele-
ket, mint eddig. Csak jelentsd ki, hogy létezel, és folytasd, míg
formátlanná nem válsz, és el nem veszel a létezés érzésében.
Amikor eléred ezt a kiterjedt tudatosságot, a benned lévő for-
manélküli mélységben alkoss önmagadról új képet úgy, hogy
annak érzed magad, ami lenni szeretnél.
A benned rejlő mélységben mindent istenszerűen lehetsé-
gesnek fogsz találni. Minden, amit csak el tudsz képzelni ezen
a világon, lehetségessé válik ebben a jelen, formátlan tudatos-
ságban, és a legtermészetesebbé válik számodra mindenható-
ként való gondolkodás.

8
 A Szentírásban ez áll – „testben ugyan távol, de lélekben
jelen vagyok az Úrral”. A "test" a magadról alkotott régi kon-
cepció, és az "Úr" pedig a léttudatosságod. Ez a jelentése an-
nak, amit Jézus mondott Nikodémusznak, "Ha valaki újra nem
születik, nem láthatja meg az Isten országát.". Hacsak nem
hagyod magad mögött a régi elképzeléseidet önmagadról, és
nem fogadod el az újjászületés természetét, a jelenlegi korláta-
idat fogod továbbra is megjeleníteni.
Az életed kifejeződésének formáját csak úgy változtatha-
tod meg, ha a tudatodat változtatod meg. A tudat számára a
valóság az, ami örökké megszilárdítja magát a körülötted lévő
dolgokban. Az emberi világ minden részlete a tudat kivetülése.
Ahogy a tükörképedet sem változtathatod meg a tükör összetö-
résével, úgy a világodat sem változtathatod meg a dolgok el-
pusztításával. A környezeted, és benne minden, azt tükrözi,
ami a tudatodban van. Mindaddig, míg az elmédben annak
látod magad aminek, addig fogod ugyanazt a képet kivetíteni a
valóságodba.
Ennek ismeretében kezd átértékelni magad. Az ember túl-
ságosan leértékeli önmagát. A Számok Könyvében ezt olvas-
hatod, "Óriások voltak a földön azokban a napokban; úgyhogy
olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék,
és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk.” Ez nem
holmi homályos múltbéli időre utal, amikor az embernek óriási
termete volt. Ma van a nap, az örökkévaló most, amikor a kö-
rülötted lévő körülmények tűnnek fel fenyegető óriásként
(például a munkanélküliség, ellenséges hadseregek, a problé-
máid, és minden egyéb számodra rémisztő dolog). Ezek azok
az óriások, amik miatt szöcskének érzed magad. De a fenti
szöveg azt mondja, először te láttad, te tartottad saját magadat
szöcskének, és épp emiatt az is voltál az óriások számára - egy
szöcske. Más szavakkal, csak az lehetsz mások szemében,
aminek magadat látod. Épp ezért értékeld át önmagad, és érezd
magadat óriásnak, a hatalom központjának, az előbbi óriásokat
9
pedig kicsinyítsd le, és lásd azokat szöcskének. "A föld min-
den lakosa olyan, mint a semmi; és az ő akarata szerint cselek-
szik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az ő
kezét megfoghatná, és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?" Ez
nem a magasban ücsörgő ortodox istenről szól, hanem az egy
és egyetlen Istenről - az örökkévaló atyáról, a tudatosságodról.
Ébredj rá a hatalomra, ami te magad vagy. Ismerd fel valódi
lényedet, nem az embert, hanem az arcnélküli, formátlan tuda-
tosságot, és szabadulj ki a saját magad által épített börtönből.
"Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim is-
mernek engem. A juhaim hallgatnak a hangomra, ismerem
őket, és követni fognak.” A tudatosság a jó pásztor. Aminek
tudatában vagyok, az a "juh", ami követ. A tudatosságod olyan
jó "pásztor", hogy sosem vesztette el a "juhokat", azokat a
dolgokat, amiknek tudatában vagy.
"Hívó hang vagyok az emberi zavartság pusztáján, és mint
olyan, tudatában vagyok a létnek, és sosem jön el az idő, ami-
kor nem találom önmagam, azt, amiről tudom, hogy én va-
gyok. ÉN VAGYOK az ajtó: ha valaki rajtam át megy be az
megtartatik és legelőre talál."
A tudatod az életed ura és pásztora. Tehát "Az Úr az én
pásztorom, nem szűkölködöm." sorból kristálytisztán kivilág-
lik, hogy a te tudatosságodról van szó. Sosem lehetsz bizonyí-
ték, vagy bizonyosság hiányában annak kapcsán, aminek tuda-
tában vagy.
Ez igaz. De miért nem ébredsz tudatára a nagyszerűséged-
nek? Hogy Isten-szerető, gazdag, és egészséges lehetsz, és
minden egyéb csodált tulajdonságot is birtokolhatsz?
Ugyanolyan könnyű ezeknek a tulajdonságoknak a tuda-
tosságával rendelkezni, mint az ellentéteikével, melyeket je-
lenleg nem tartasz hozzád tartozónak a világod miatt. Épp el-
lenkezőleg, a világod a tudatosságod miatt az, ami. Egyszerű,
nem? Túlságosan is egyszerű az emberi elmének, ami mindent
megpróbál túlbonyolítani.
10
 Pál ezt az elvet a "görögökének" (vagy a világ bölcsessé-
gének) "bolondságnak" tartotta. "És a zsidókénak" (azok, akik
jeleket keresnek), "egy akadálynak"; amiért az ember továbbra
is sötétben jár, ahelyett, hogy ráébredne milyen csodás lény is
ő. Az ember olyan sokáig imádta a saját képét, hogy most elő-
ször találja ezt a kinyilatkoztatást istenkáromlónak, s ettől a
pillanattól fogva halált küld az összes régi hiedelmére, mely-
ben egy tőle különálló isten szerepel. Ez a kinyilatkoztatás azt
a tudást fogalmazza meg, hogy "Én és az atyám egyek va-
gyunk, de az atyám nagyobb nálam." Egy vagy az önmagadról
alkotott jelenlegi elképzeléseddel, de sokkal nagyobb vagy
nála.
Mielőtt az ember megpróbálja megváltoztatni a valóságát,
először le kell fektetnie az alapokat - "ÉN VAGYOK az Úr."
Ez az ember tudatosságára utal, arra, hogy isteni tudatossággal
bír. Mindaddig, míg ez a tudás nem erősödik meg benne
olyannyira, hogy képes legyen lerázni magáról mások sugalla-
tait és okoskodó ellenvetéseit, a korábbi hiedelmek rabságában
fogja találni magát. "Ha nem hiszed, hogy Ő vagyok, akkor
meghalsz a bűneidben." Ez azt jelenti, hogy továbbra is zava-
rodott leszel és akadályozva érzed magad, míg meg nem talá-
lod a zavarodottságod okát. Amikor felemeled az ember fiát,
akkor tudod, hogy ÉN VAGYOK Ő. Vagyis én, John Smith,
nem teszek semmit, kizárólag az atyám, vagyis az a tudatos-
ság, mellyel most egy vagyok.
Amikor felismered, hogy Isten ténykedik rajtad keresztül,
hogy csatorna vagy a számára, a belőled eredő késztetések és
vágyak testet öltenek a világodban. "Ímé az ajtó előtt állok és
zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az
ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." Az
ajtón kopogó "én" maga a késztetés, a vágy.
Az ajtó pedig a te tudatosságod. Az ajtó kinyitása azt jelen-
ti, hogy válj eggyé azzal, ami kopogtat; válj eggyé a vágyad
tárgyával, érezd a beteljesült vágy örömét. Ha lehetetlennek
11
érzed a vágyad megvalósulását, akkor becsukod az ajtód, és
megtagadod a belső késztetésed megnyilvánulását. Hogy tuda-
tosságban olyan magasságba emelkedj, ahol már természetes a
vágyott dolog érzete, ahhoz szélesre kell tárnod az ajtót előtte,
és be kell hívnod, hogy megtestesülhessen.
Ezért írták azt, hogy Jézus elhagyta a fizikai megnyilvánu-
lás világát, és felment az Atyjához. Jézus, pont mint te és én,
emberként lehetetlennek találta a dolgokat. De miután felfe-
dezte, hogy az atya egyenlő a kívánt dolog tudatállapotával,
megszabadult önmagától, korlátolt emberi elméjétől, kiterjesz-
tette a tudatosságát, és addig maradt abban a szellemi magas-
ságban, míg teljesen eggyé nem vált a vágyott dologgal.
Ahogy így tett, ő maga vált a beteljesült vággyá, s végül fizi-
kai kifejeződésre juttatta.
Ez Jézus egyszerű üzenete: az ember nem más, csak öltö-
zék, egy személytelen lény, ÉN VAGYOK a jelenlét, amit az
emberek Istennek hívnak, én lakom bennük. Minden ruhada-
rabnak bizonyos korlátai vannak. Annak érdekében, hogy fe-
lülkerekedj azokon a korlátokon, dolgokon, melyeket ember-
ként képtelennek tartod magad legyőzni, hagyd figyelmen kí-
vül a jelenlegi korlátaidat, az elképzeléseidet önmagadról, és
olvadj bele a beteljesült vágy érzésébe. Azt senki sem tudja,
hogy ez a vágy és ez az újonnan önmagára ébredő tudat ho-
gyan testesíti meg magát. Ez az újonnan visszanyert, isteni
tudatosság olyan módon munkálkodik, melyet nem ismersz.
Ne rágódj a hogyanon, ne spekulálj a tudatosság megjelenési
formáján, mert nincs olyan bölcs ember, aki ezt tudná. A töp-
rengés csak azt bizonyítja, hogy nem érted el a beteljesült vágy
valódiságának természetességét, és tele vagy kételyekkel.
A Bibliában ez áll, "Ha pedig valakinek nincsen bölcsessé-
ge, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehá-
nyás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje,
semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a
tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gon-
12
dolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól." Láthatod
miről szól ez; kizárólag a hit sziklájára lehet bármit is alapoz-
ni. Ha nem érted el a megfelelő tudatosságot, akkor nem fek-
tetted le a vágyott dolog megvalósulásához szükséges alapo-
kat.
Eme sziklaszilárd tudatosság bizonyítéka ebben a pár szó-
ban rejlik, "Köszönöm, Atyám!" Amikor boldogan hálát adsz,
és valóban hálásnak is érzed magad még az előtt, hogy a vá-
gyad beteljesülése az érzékszerveid számára észlelhetővé vál-
na, kétség kívül elérted a megfelelő tudatosságot és eggyé vál-
tál a vágyott dologgal. Isten (a tudatosságod) sosem gúnyoló-
dik rajtad. Mindig megkapod, aminek a tudatában vagy, és
senki sem mond köszönetet valamiért, amit még nem kapott
meg.
A "Köszönöm Atyám!" nem egy rövid mágikus formula,
aminek sokan használják. Sosem kell hangosan kiejtened a
"Köszönöm Atyám!" szavakat. Amikor boldogan gondolsz a
vágyadra, ezzel automatikusan hálát adsz a bensődben. Már
elfogadtad az ajándékot, mely még csak a vágy volt, mielőtt
megemelted volna a tudatosságod, és innentől már a hited al-
kotja a vágyad velejét.
Ez a felemelkedő tudatosság valójában egy szellemi házas-
ság, melyben ketten válnak eggyé, és az egyezőségük, a képük
megjelenik a fizikai dimenzióban.
"Bármit kértek az én nevemben, ugyanazt adom nektek." A
"bármi" elég nagy mérték. Ez a szó a feltétel-nélküliségre utal.
Jézus nem azt mondja, hogy előbb a társadalom eldönti, hogy
amit kérsz, az jó vagy rossz, aztán megkaphatod. A kérdés
inkább, hogy tényleg akarod? Tényleg vágysz rá? Ez minden,
ami szükséges. Az élet mindent megad neked, ha az Ő nevé-
ben kérsz.
Az Ő nevét nem az ajkaiddal mondod ki. Kérhetsz Isten,
Jehova, vagy Jézus Krisztus nevében, de hiába teszed. A 'név'
a természetet jelenti; így amikor egy dolog természetében
13
kérsz, az eredmény mindig követni fog. Valami nevében kérni
annyi, mint tudatosságban felemelkedni, és természetben egy-
gyé válni a vágyott dologgal, hogy az kifejeződhessen rajtad
keresztül. Erről szól ez is: "Amit csak kértek imádságotokban,
higgyétek, hogy mindazt megnyertétek, és meglészen néktek."
Az imádkozás - ahogy korábban rávilágítottam, maga a
felismerés - a parancs, hogy higgy abban, hogy megkapod első
személyben, jelen időben. Ez azt jelenti, hogy a kért dolog
természetében kell lenned, mielőtt megkaphatnád.
Ahhoz, hogy könnyedén elérjük a vágyott dolog természe-
tét, a kegyelem a kulcs. "Bocsáss meg az ellened vétkezőknek,
és mennyei atyád is megbocsát neked. De ha nem bocsátasz
meg, atyád sem fog." Most úgy tűnhet, hogy valami szemé-
lyeskedő istenről beszélek, aki vagy elégedett a tetteiddel,
vagy nem. Közel sem ez a helyzet.
Bölcsen használd a tudatosságodat, az istenlétedet, mert ha
a tudatodban mások ellen való dolgot tartogatsz, azzal kötele-
zed, hogy megjelenjen a te világodban is. Ahhoz, hogy fel-
ments másokat a kárhoztatás alól, szabadítsd meg magad, és
bármely szükséges tudatosságszintre felemelkedhetsz; ezért
nincs ítélet azokban, akik Jézus Krisztusban (ezen a tudatos-
ságszinten) élnek.
Ezért nagyon jó gyakorlat, mielőtt belemerülnél a meditá-
ciódba, hogy először mindenkit felszabadítasz a hibáztatás
alól. A törvényt semmi sem változtatja meg, és te nyugodtan
megpihenhetsz abban a tudatban, hogy mindenkinek a magáról
alkotott elképzelése lesz a jutalma. Tehát nem kell amiatt ag-
gódnod, hogy mások megkapják-e, vagy sem, amit érdemel-
nek. Az élet nem hibázik; mindig megadja az embernek, amit
az ember először magának ad.
Ezzel eljutunk a Bibliában emlegetett tizedhez, mely na-
gyon sok visszaélésnek adott alapot. A mindenféle tanárok
manipulálták és szolgává tették az embereket a tizeddel kap-
csolatban, mivel maguk sem értették meg a tized valódi lénye-
14
gét és természetét; a hiánytól való félelmükben követelték a
követőiktől, hogy higgyék el, a jövedelmük egytized részét az
Úrnak kötelezően oda kell adományozniuk. De emlékezz, "ÉN
VAGYOK az Úr." A te léttudatosságod, a tudatod maga az Úr,
melynek most és mindörökké adakozol.
Amikor kijelented magadról, hogy valami vagy, amikor
követeled magadtól, hogy válj valamivé, ezt a követelést és
minőséget egyenesen Istennek címzed. A léttudatosságod pe-
dig visszatér hozzád azzal a milyenséggel és jellegzetességgel,
amire igényt tartasz.
A tudatosság olyasmi, amit sosem lehet megnevezni. Kö-
vetelni Istentől, hogy gazdag, nagyszerű, szeretető, és minden-
tudó legyen, olyan, mintha meghatároznád a meghatározhatat-
lant. Isten számára semmi sem nevezhető meg soha.
Szükség van a tizedre, és a tized fizetését Isten felé teszed.
Mostantól az egyetlen Istennek adózol; ügyelj arra, hogy azt a
milyenséget add neki, melyet emberként kifejezni kívánsz,
például nagyszerűséget, gazdagságot, szeretet, és mindentu-
dást.
Ne spekulálj arról, hogyan fejezhetnéd ki ezeket a tulaj-
donságokat, mert az élet a maga módján munkálkodik, és te,
mint ember, azt nem ismerheted. Ezek majd kiderülnek. De
biztosíthatlak, azon a napon, amikor már meggyőződéssel je-
lented ki magadról ezeket a tulajdonságodat, a kijelentéseid
honorálva lesznek. Semmi sincs elrejtve, amit nem szabad
feltárni. Ami titokban hangzik el, azt valójában a háztetőről
kell szétkürtölni. Ez pedig a titkos meggyőződéseid önmagad-
ról - a titkos állítások, amit senki sem ismer, amiket ha igazán
elhinnél, a háztetőről kiáltanád ki a világba. Mert a meggyő-
ződéseid önmagadról a benned élő Isten szavai, mely szavak
maga a lélek, és nem térhetnek vissza hozzád érvénytelenül,
mindenképp teljesíteniük kell a küldetésüket.

15
 Ebben a pillanatban is szólítva vagy a végtelenből, mely-
nek most már a tudatában vagy. És egyetlen szó, vagy meg-
győződés sem fog elbukni, hogy eltaláljon hozzád.
"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők." A tudatosság a
szőlőtő, és azok a tulajdonságok, amiknek már a tudatában
vagy, azok az ágak, melyeket táplálsz és életben tartasz.
Ahogy az ágnak sincs élete egymagában, csak a szőlőtőből
gyökerezve, ugyanígy a dolgoknak sincs élete, kivéve, ha a
tudatában vagy ezeknek a dolgoknak. Ahogy az ág elsorvad és
meghal, ha a tőben megszűnik az életadó nedv áramlása,
ugyanígy a világodban jelen levő dolgok is elmúlnak, ha elvo-
nod tőlük a figyelmedet, mivel a figyelmed az életnedv, mely
gondoskodik mindenről.
Ahhoz, hogy megoldj egy számodra valóságosnak tűnő
problémát, csak el kell fordítanod róla a figyelmedet. Annak
ellenére, hogy látszólag valóság, fordulj el tőle tudatosságod-
ban. Légy közömbös és kezdd úgy érezni magad, mintha a
probléma már megoldódott volna.
Például, ha börtönben lennél, senkinek sem kéne monda-
nia, hogy vágyj a szabadságra, mert a szabadság iránti vágyad
automatikus lenne. Akkor miért bámulod a cellád rácsait? Irá-
nyítsd el a figyelmedet arról, hogy be vagy zárva, és kezd sza-
badnak érezni magad. Éld át annyira, hogy már természetesnek
hat az érzés - ebben a pillanatban a börtön rácsai eltűnnek.
Alkalmazd ugyanezt az elvet minden más problémára.
Láttam olyan embereket, akik nyakig ültek az adósságban,
alkalmazták ezt az elvet, és egy szempillantás alatt elpárolgott
az óriási tartozásuk. Láttam olyanokat, akikről lemondtak az
orvosok, ők viszont elfordultak a problémájuktól, és az érzéke-
ik által közvetített negatív bizonyítékok ellenére jól kezdték
érezni magukat. Igen rövid idő alatt az úgynevezett "gyógyít-
hatatlan betegség" nyom nélkül eltűnt.
A válaszod a "Kinek gondoltok engem?" kérdésre mindig
meghatározza a kifejeződésedet. Amíg tudatában vagy a be-
16
börtönzöttségnek, betegségnek, szegénységnek, addig fogod
kivetíteni és kifejezni ezeket a körülményeket.
Amikor az ember rádöbben, hogy már most az, ami után
kutat, és kijelenti, hogy ő az, rendelkezni fog a kijelentésének
bizonyítékával. A Bibliában ez áll: "Kit kerestek?" És ők így
feleltek, "Jézust." És a hang azt mondta, "Én Ő vagyok." Jézus
itt üdvösséget, megváltót jelent. A megváltód keresed, hogy
megmentsen attól, ami nem is a te problémád.
Az "Én vagyok" az, aki megment. Ha éhes vagy, az étel a
megmentőd. Ha szegény vagy, a gazdagság a megmentőd. Ha
bebörtönöztek, a szabadság a megmentőd. Ha beteg vagy, nem
egy Jézusnak nevezett ember lesz a megmentőd, hanem az
egészség. Ezért jelentsd ki, "Én Ő vagyok.", más szavakkal,
követeld magadtól, hogy a vágyott dologgá válj. Jelentsd ki,
hogy az vagy, nem szavakkal, hanem a tudatosságodban, és a
tudatosság megjutalmaz a kijelentésed beteljesülésével. A Bib-
lia azt tanítja neked, hogy "Megtaláltok engem, ha kerestek és
teljes szívvel folyamodtok hozzám." Tehát, tudatosságban
érezd a kívánt milyenséget, míg végül valóban olyannak (gaz-
dagnak, egészségesnek, szabadnak) érzed magad. S mikor már
elveszel az érzésben, akkor a vágyott minőség megtestesíti
magát a világodban.
Kigyógyulsz a problémádból, amikor megérinted a megol-
dását. "Ki érintett meg engem? Mert éreztem, hogy erő áradt
ki belőlem.” Valóban, azon a napon, amikor megérinted a
benned létezőt - gyógyultnak és egészségesnek érzed magad,
az igazi lényed ereje kiárad, és gyógyulásként szilárdul meg a
világodban.
A Biblia ezt írja, "Hisztek Istenben. Higgyetek bennem is,
mert én Ő vagyok." Higgy Istenben. "Eggyé vált Istennel és
nem találta tolvajlásnak Isten munkáit cselekedni." Menj, és
tégy ugyanígy. Igen, kezdj hinni a tudatosságodban, a tudatos-
ságban, hogy Isten vagy. Követeld magadnak azokat a sajátos-

17
ságokat, melyekkel eddig egy kívülálló Istent ruháztál fel, és
meglátod, ki fogod fejezni ezeket.
"Mert én nem vagyok egy messzi Isten. Közelebb vagyok,
mint a kezeitek és lábaitok - közelebb a lélegzeteiteknél is." Én
vagyok a tudatosságod leglényege. Én vagyok mindaz, aminek
valaha tudatában kell lennem, én vagyok minden kezdete és
vége is. "Mert mielőtt a világ lett volna, ÉN VAGYOK; és
amikor a világ megszűnik létezni, ÉN VAGYOK; mielőtt Áb-
rahám lett volna, ÉN VAGYOK." Ez az "Én vagyok" a te tu-
datosságod.
"Ha az úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak
építői." Az "Úr" a te tudatosságod. Először mindent, amit ke-
resel, a tudatosságodban kell megalapoznod, mert ha nem,
akkor hiába fáradozol a kereséssel. Minden a tudatosságban
kezdődik és ér véget.
Tehát, áldott az az ember, aki bízik önmagában - mert az
ember Istenbe vetett hitét az önmagába vetett bizalomban mé-
rik. Hiszel az egy Istenben, akkor higgy BENNEM is.
Ne másokban bízz, hanem tükrözd azt a lényt, aki valójá-
ban vagy, csak ez hozhatja el neked és teheti meg érted azt,
amit először te teszel magaddal.
"Senki nem veszi el tőlem életem, hanem én magam te-
szem le." Megvan hozzá a hatalmam, hogy letegyem, és ismét
felemeljem.
Nem számít mi történik az emberrel, ebben a világban
semmi sem véletlen. Minden egy pontos és változhatatlan tör-
vény irányítása alatt történik.
"Senki (értsd: a manifesztáció) sem jöhet hozzám, hacsak
az Atya, aki engem küldött, nem vonzza." illetve "Én és az
Atyám egyek vagyunk." Higgy ebben az igazságban, és szabad
leszel. Az ember mindig másokat hibáztat, és továbbra is így
fog tenni, míg rá nem jön, hogy ő az oka mindennek. Az "ÉN
VAGYOK" nem pusztítani jön, hanem beteljesíteni. Az "ÉN
VAGYOK", a benned élő tudatosság semmiképp sem pusztít
18
el semmit, hanem teljesen kitölti az ember önmagáról alkotott
koncepciójának öntőformáját.
Hiába veszi körül gazdagság a szegény embert, lehetetlen
számára meglelni azt a világban, hacsak először nem állítja
magáról, hogy gazdag. Mert a jelek csak aztán tűnnek föl, nem
fognak a kinyilatkoztatás előtt megjelenni. Az ember a bolon-
dok játékát játssza, amikor egyfolytában a szegénység miatt
siránkozik és hadakozik ellene, miközben a tudatosságában
szegény marad. A tudat ezen szintjéről nem lehet változást
előidézni, mivel az élet mindig megjelenít előttünk minden
tudatszintet.
Kövesd a tékozló fiú példáját. Ismerd fel, hogy te magad
hoztad létre a hiány állapotát. Határozd el magadban, hogy
magasabb szintre emelkedsz, ahol hízott borjú, gyűrű, és kön-
tös várja az igénylésed.
Senki sem ítélte el a tékozló fiút, amikor volt elég bátorsá-
ga követelni az örökségét. Mások csak addig ítélnek el minket,
amíg mi elítéljük magunkat. Tehát: "Boldog, aki nem kárhoz-
tatja magát abban, amit helyesnek talál." Mert az életben
semmit sem ítélnek el. Minden kifejeződik.
Az életet nem érdekli, hogy gazdagnak, vagy szegénynek
tartod magad; erősnek, vagy gyengének. Örökké azzal fog
jutalmazni, amit magadról igaznak tartasz.
A dolgok megítélése, hogy helyesek e, vagy helytelenek e,
kizárólag az emberhez tartozik. Az élet számára semmi sem jó,
vagy rossz. Ahogy Pál a rómaiakhoz intézett levelében kijelen-
tette: "Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy
semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztá-
talan, aki tisztátalannak tartja." Ne kérdezd többé magadtól,
hogy méltó vagy-e, vagy sem arra, hogy megkapd, amire
vágysz. Mint ember, nem te teremtetted a vágyat. A vágyaid
mindig az alapján alakulnak benned, amit a most pillanatában
jelentesz ki önmagadról.

19
 Amikor az ember éhes, (gondolkodás nélkül) automatiku-
san ételre vágyik. Amikor börtönbe kerül, automatikusan áhí-
tozik a szabadság után, és így tovább. A vágyaid magukban
hordozzák az önkifejezés tervét.
Tehát hagyj ki minden ítélkezést a képből, emelkedj tuda-
tosságban a vágyad szintjére, és válj eggyé vele úgy, hogy
kijelented, már beteljesült. Mert: „Elég neked az én kegyel-
mem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”
Higgy a követelésed láthatatlan tárgyában, míg meg nem
születik benned a meggyőződés, hogy már teljesült a kérésed.
A bizalmad busásan fog kifizetődni. Csak egy rövid ideig kell
bíznod, míg a vágyott dolog megérkezik. Ám hit nélkül képte-
lenség bármit is észrevenni. A világot a hit által alkották meg,
mivel "A hit a remélt dolgok felőli bizonyosság, és a nem lá-
tott dolgokról való meggyőződés."
Ne aggódj az eredmény végett. Olyan biztosan jön el hoz-
zád, mint ahogy nappal követi az éjszakát.
Tekints úgy az összes vágyadra, mint Isten kimondott sza-
vaira. Minden egyes szó és vágy egy ígéret. A legtöbbünk
azért nem ismeri fel a vágyai beteljesülését, mert állandóan
feltételekhez kötjük őket. Ne akard szabályozni a beteljesülés
mikéntjét, csak fogadd el, amilyen formában eljön hozzád.
Köszönd meg, adj hálát érte, mintha már megkaptad volna,
majd menj utadra békével.
A vágyad elfogadása olyan, mint a termőföldbe hintett ve-
tőmag. Mert amikor elülteted a vágyad tárgyát a tudatodba,
biztos lehetsz benne, hogy felbukkan a külvilágban. Ezzel
megtetted a dolgod. Viszont a HOGYAN miatti aggódásod
olyan, mintha mentálisan visszatartanád a termőmagokat, és
sosem vetnéd el őket a bizalom talajában.
Azért kötik az emberek a vágyaik beteljesülését mindenfé-
le külső feltételekhez, mert mindig csak az után fogadják el a
dolgok létezését, miután már megjelentek, és valósnak látják
őket - elfelejtik, hogy az egyetlen valóság a tudatosság.
20
 Kizárólag fizikai dolgokat fogadni el valósnak olyan, mint
tagadni, hogy Isten számára bármi lehetséges. A bebörtönzött
ember, aki a cellája négy falát kizárólagos valóságnak látja,
automatikusan megtagadja a benne élő Isten késztetését és
ígéretét a szabadságra.
Ez egy gyakran feltett kérdés: Ha a vágy Isten ajándéka,
hogy mondhatod azt, hogy ha valaki meg akar ölni egy másik
embert, egy ilyen vágy az jó, és Istentől származik? Erre vála-
szolva hadd mondjam el, hogy senki sem kívánja megölni a
másikat. Amit igazából akar, hogy megszabaduljon ettől az
embertől. De mivel nem hiszi, hogy a szabadság utáni vágya
már önmagában magában hordozza a szabadság hatalmát, fel-
tételeket szab a beteljesülésnek, és azt látja a szabadság kifeje-
zésének egyetlen módjának, ha elpusztítja a másik embert.
Elfelejti, hogy a vágyba csomagolt élet olyan kifürkészhetetlen
utakat ismer, melyet ő nem. Mindenre csak később derül fény.
Így az ember a hit hiánya miatt eltorzítja Isten ajándékait.
A problémák azok a hegyek, melyeket el lehet távolítani,
ha valakinek van egy kis hite. Az ember pont úgy közelíti meg
a problémáit, ahogy a történetben az idős asszony, aki a papot
hallgatja. A pap így szólt: "Ha csak mustármagnyi hitetek vol-
na, s azt mondanátok ennek a hegynek: Eredj át innen amoda!
Átmenne. Semmi sem lenne lehetetlen számotokra."
Ezen az éjszakán az asszony imádkozás közben felidézte
ezt a részt a szentírásból, majd elvonult aludni azzal, amit ő
hitnek gondolt. Reggel, miután felébredt, az ablakhoz rohant
és felkiáltott: "Tudtam, hogy az az öreg hegy még mindig ott
lesz!"
Mert az ember így viszonyul a problémájához. Tudja, hogy
mindig szembesülni fog vele. És mivel az élet nem pusztít el
semmit, továbbra is fenntartja azt, amit az ember a tudatában
őriz.
A dolgok csak akkor tűnnek el, ha az ember megváltoztatja
a tudatosságát. Tagadd meg, ha akarod, de akkor is tény ma-
21
rad; a tudatosság az egyetlen valóság, és a dolgok csak tükrö-
zik, aminek tudatában vagy. Szóval a mennyei állapot, amit
keresel, kizárólag a tudatosságban található, mivel a mennyek
országa benned van. Ahogy a menny akarata hajdanán megva-
lósult a földön, úgy élsz te is abban a mennyben, amit a ben-
sődben teremtettél. Mert itt a földön a menny felfedi magát. A
mennyek országa valóban elérhető. MOST. Tehát teremts egy
új mennyet, lépj be egy új tudatállapotba, és egy teljesen új
világ fog megjelenni előtted.
„A régi dolgok elmúltak. Ne emlékezzetek többé rájuk.
Íme hamar eljövök (a tudatosságod); és az én jutalmam velem
van.”
"Névtelen vagyok, de minden névre (tulajdonságra) hallga-
tok, amin szólítasz." Emlékezz, rólad beszélek, amikor azt
mondom 'én'. Tehát, olyannak fogsz megjelenni, amilyen el-
képzeléseket - mély meggyőződéseket - dédelgetsz magadról.
Most pedig hadd vezesselek be a halászat fortélyaiba. A
szentírásban a tanítványok egész éjjel halásztak, de nem fogtak
semmit. Ekkor feltűnt Jézus, és azt mondta nekik, hogy vessék
ki még egyszer a hálóikat ugyanabba a vízbe, amiben az imént
még nem volt semmi - és ezúttal a hálóik tele voltak hallal.
Ez a történet a mai világban is helytálló, mivel pont ben-
ned, az olvasóban zajlik. Mert benned van minden eszköz, ami
a halászathoz szükséges. De amíg nem találod meg Jézus
Krisztust (a tudatosságod), addig te is az emberi sötétség éj-
szakájában fogsz halászni, mint a tanítványok. Ez azt jelenti,
hogy olyan dolgokra fogsz halászni, melyeket valósnak hiszel,
és emberi csalival (küzdelemmel és erőfeszítéssel) fogsz rájuk
halászni - ezzel meg azzal próbálsz kapcsolatba kerülni: pró-
bálsz kikényszeríteni mindenfélét az életből, de ezek az erőfe-
szítések hiábavalóak lesznek. De amikor felfedezed magadban
a Jézus Krisztus tudatosságot, hagyod, hogy ő irányítsa a halá-
szatodat, és tudatosan fogsz a kívánt dolgokra halászni. A vá-

22
gyad az a hal, amit kifogsz, mert a tudatosságod az egyetlen
élő valóság, melynek mély vizeiben halászol.
Ha olyasmit szeretnél elérni, ami a jelenlegi képességeiden
túlmutat, akkor mélyebb vizekre kell evezned, mert a jelenlegi
tudatodban azok halak, avagy a vágyaid képtelenek úszni. Mé-
lyebb vizekre evezni annyit tesz, hogy hátrahagyod minden
jelenlegi problémádat, és korlátaidat azáltal, hogy elfordulsz
tőlük. Fordíts teljesen hátat nekik.
Időzz el a VAGYOK-nál, mondogasd magadnak: "VA-
GYOK", "VAGYOK", "VAGYOK". Jelentsd ki, hogy csak
vagy. Ne szabályozd ezt a kijelentést, csak érezd, hogy létezel.
Hirtelen azon kapod magad, hogy felhúzod a horgonyt, mely a
problémáid zátonyához kötött, és kimozdulsz a mélybe.
Ezt az élményt általában a kiterjedés érzése kíséri. Érezni
fogod, mintha ténylegesen növekednél. Ne félj, mert most bá-
tornak kell lenned. Nem fogsz meghalni a régi korlátaid miatt,
de azok meghalnak, amint elhagyod őket. Mert ők csak a tuda-
todban léteznek. Ebben a mély, kiterjedt tudatosságban olyan
erő birtokában találod magad, melyről korábban sosem álmod-
tál.
Amint ellököd magad a korlátok partjától, kifogod a hala-
kat (a vágyott dolgokat) a mélyből, mivel elvesztetted a tuda-
tosságod a problémáidról és a korlátaidról. A világ legegysze-
rűbb dolga, hogy egynek érzed magad a vágyaid tárgyával.
Mert ÉN VAGYOK (a tudatosságod) a feltámadás és az
élet, csatlakoznod kell ehhez az életadó hatalomhoz, mely te
vagy a vágyaid számára, ha meg szeretnéd formálni és élni
őket a világodban. Most lényegülj át a vágyott dolog természe-
tébe azáltal, hogy érezni kezded; "gazdag vagyok", "szabad
vagyok", "erős vagyok". Amikor ezek az érzések megszilár-
dulnak benned, formátlan lényed magára ölti az érzéseidben
megtapasztalt dolgok alakjait. Keresztre feszülsz a gazdagság,
a szabadság és az erő érzésein. Temetkezz ezen meggyőződé-
sek nyugalmába. Aztán, mint tolvaj az éjszakában, amikor
23
legkevésbé számítasz rá, ezek a tulajdonságok élő valóságként
támadnak fel a világodban.
A világ számára tapinthatónak kell lenned, hús és vérként
láthatónak, miként megtermed ezeknek az újonnan elsajátított
tulajdonságoknak a gyümölcsét. Ez a sikeres halászat művé-
szete az élet megnyilvánulásaira.
A kívánt dolog sikeres megvalósítása Dániel történetében
is meg van említve. Dániel a barlangban hátat fordított az
oroszlánnak, és a felülről érkező fény felé nézett; így az orosz-
lán gyenge maradt, és Dánielt megmentette az Istenbe vetett
hite.
Ez a te történeted is, és ugyanazt kell tenned, amit Dániel.
Ha egy oroszlánbarlangban találnád magad, nem lenne más
gondod, mint az oroszlánok. Semmi másra nem gondolnál a
világon, kizárólag a problémádra. Az oroszlán jelképezi a
problémádat.
Tehát Dániel hátat fordított a karmoknak, és a fény felé
nézett, ami az ő Istene volt. Kövessük Dániel példáját: ha a
szegénység, az adósság és betegség börtönébe vagyunk zárva,
ne figyeljünk a problémánkra, inkább időzzünk el annál a do-
lognál, amit keresünk.
Ha nem tekintünk vissza tudatosságban a problémánkra,
hanem kitartóan hiszünk magunkban, hogy azzá válhatunk,
amire vágyunk, akkor a börtön falai leomlanak, és megtalál-
juk, amit kerestünk. Igen, bármit megvalósíthatunk.
Van egy másik történet; az özvegyről és a három csepp
olajról. A próféta megkérdezte az özvegyet, "Mid van otthon?"
Az özvegy így válaszolt, "Három csepp olajam." Erre a prófé-
ta, "Menj, és kérj edényeket kölcsön, aztán térj haza, zárd be
az ajtót magad mögött, és töltsd meg az edényeket olajjal." Az
özvegy is így tett, a három csepp olaját beleöntötte a kölcsön-
kapott edényekbe.
Te, az olvasó, vagy ez az özvegy. Nincs férjed, aki teherbe
ejtsen, vagy megtermékenyítsen, mert az 'özvegy' egy termé-
24
ketlen állapot. A tudatod most már az Úr - vagy a próféta,
mely a férjeddé vált.
Kövesd az özvegy példáját, aki ahelyett, hogy az üresség-
gel, vagy a semmivel szembesült volna, felismert valamit - 3
csepp olajt.
A neki szóló parancs, "Menj be, és zárd be az ajtót.", va-
gyis zárja be az érzékszervei ajtaját, melyek az ürességet, az
adósságot, és a problémákat bizonygatják.
Amikor teljesen figyelmen kívül hagyod a körülményeidet,
és megtagadod az érzékszerveid által közvetített bizonyítéko-
kat, örömöt (az olaj szimbolizálja) fogsz érezni, amiért meg-
kaptad a vágyott dolgokat. Amikor az egyezség létrejön ben-
ned, és minden kétséged valamint félelmed elmúlik, akkor te is
megtöltöd az életed ürességeit, és áradó bőségben lesz részed.
A felismerés az a hatalom, ami megidézi a világot. Minden
egyes állapotot, melyet valaha felismertél, megtestesítettél.
Amit ma igaznak ismersz fel magadról, azt tapasztalod meg.
Tehát légy olyan, mint az özvegy, és ismerd fel az örömöt attól
függetlenül, milyen aprósággal kezdődik a felismerésed. Meg-
látod, nagyvonalúan leszel megjutalmazva - mert a világ egy
hatalmas tükör, mely mindent felnagyít, aminek tudatában
vagy.
"Én vagyok az Úr, az Isten, aki kihoztalak téged Egyip-
tomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked ide-
gen isteneid én előttem." Milyen dicsőséges kinyilatkoztatása
ez az Úrnak, a te Istenednek! Gyere, ébredj fel bebörtönzöttsé-
ged álmából. Ismerd fel, hogy a világ a tiéd, "Az Isten, aki az
egész világot teremtette és mindazt, ami abban van."
Annyira megzavarodtál attól a meggyőződéstől, hogy em-
ber vagy, hogy elfelejtetted milyen csodálatos lény vagy való-
jában. Most, hogy az emlékezeted helyreállt, rendeld el a lát-
hatatlan megjelenését, és annak meg kell jelennie. Mert min-
den dolog kénytelen válaszolni Isten hangjára, a tudatosságod-
ra - a világ csak a PARANCSODRA vár!
25
 Kedves Olvasó!
Örömmel fordítok, és hálával fogadom a pénzbeli támo-
gatásokat.
Ha szeretnéd támogatni a fordítói munkámat, kérlek, a
részletekért látogass el a „Neville Goddard magyarul” ne-
vű weboldalra a következő linken:

https://neville-goddard-magyarul.webnode.hu

Hálás köszönettel: Szabó Petra

26