Polgári hetilap

2019. június 21–27.

II. évfolyam 25. szám
www.magyarhang.org
Ára: 490 forint
Előfizetőknek: Olvasmány
450 forint egész hétre

A CÉLKERESZTBEN BIGE LÁSZLÓ MAGYAR KÖZPÉNZ ROMÁNOKNAK NYOMOR AZ OLAJON AZ ORMÁNSÁGBAN

ÜTÉSÁLLÓNAK
KELL LENNI
Nyáry Krisztián
író, irodalmár megnehezített
életekről, főpolgármesteri
felkéréséről és a vélemény
féltve őrzött szabadságáról

z Kánont szerencsére úgy

nem lehet csinálni, ahogy
a kormány próbálja, ez még
Rákosinak sem ment

z A nagyon dühödt
támadássorozat után mintha
lenne konszolidációs szándék
az irodalmi életben

z A Fidesz egész
szervezeti kultúrája
a konfliktuskeresésre
épül, a lehetséges helyi
ellenzéki vezetőkre is ötéves
vesszőfutás vár

FOTÓ: HALÁSZ NÓRA

Rendelje meg a postán

FIZESSEN ELŐ ÖN IS vagy a www.magyarhang.org oldalon.

A MAGYAR HANGRA! Támogassa lapunkat és a szabad magyar sajtót!

Mert tényleg a lét a tét.
2 VILÁGKÉP
Hongkongi tüntetők a kiadatási
törvény visszavonását követelik.
Ráébredtek az erejükre
FOTÓ: REUTERS
M AJLÁTH RONALD
H
iába függesztette fel a
vitatott kiadatási tör-
vény bevezetését, és
hiába kért bocsánatot a
tüntetőktől Carrie Lam hongkongi
kormányzó, ők nem tágítanak: a
tüntetők a politikus azonnali távo-
zását követelik. Arra az esetre, ha a
kormányzó mégsem mond le, még
nagyobb demonstrációkat helyez-
tek kilátásba. Pedig a vasárnapi
tiltakozás már önmagában rekor-
dot döntött: kétmillióan demonst-
ráltak fekete ruhába öltözve, ami
a 7,4 milliós városállam esetében
azt jelenti, hogy legalább minden
negyedik ember az utcára vonult.
Mi vezetett idáig? Az egykori
brit gyarmatot 1997-ben csatolták
vissza Kínához, amely azóta is az
„egy ország – két rendszer” elve
alapján működik, vagyis Hong-
kong megőrizhette régi politikai és
gazdasági rendszerét. A városállam
– amely ilyen módon nagy fokú
Hongkongban
a víz az úr
autonómiával rendelkezik – viszo-
nya a szárazföldi Kínával azóta igen
változatosan alakult, amit több
kisebb-nagyobb, általában aktu-
álpolitikai vita tarkított. A mosta-
ni események apropója azonban
egy gyilkossági ügy, amely miatt
Hongkong új kiadatási törvény-
nyel állt elő. A történetet mostanra
az egész világ ismeri: Csan Tong-
kaj (Chan Tong-kai), egy 20 éves
hongkongi férfi 2018 februárjában
Tajvanon meggyilkolta a barátnő-
jét, miután megtudta, hogy a fiatal
nő egy másik férfitól vár gyerme-
ket. Csan ezután visszatért Hong-
kongba, amelynek Tajvannal nincs
kiadatási egyezménye, így az ottani
hatóságok hiába kérték a férfi ki-
adatását. Ezért szövegezte meg a
hongkongi vezetés az új törvényt,
csakhogy az óriási indulatokat
szült. A jogszabály ugyanis a jö-
vőben azt is lehetővé tenné, hogy
Hongkong szökevényeket – köz-
tük esetleg politikai menekülte-
ket – adjon ki Kínának. Különösen
aggasztó, hogy a népi Kína korábbi
ügyekben is kérelmezhetné egye-
sek kiadatását, ám Hongkongban
sokaknak kétségeik vannak a kínai
bírósági rendszerrel szemben.
A tiltakozás aztán napról nap-
ra nőtt. A törvénytervezet ellen-
zői már április végén az utcára
vonultak, akkor több ezer ember
demonstrált a javaslat elvetését
követelve. Most vasárnap aztán
kétmillióan vonultak utcára a tör-
vényjavaslat ellen tiltakozva, hol-
ott a kormányzó még szombaton
Nem csak a kormányzónak
van oka az aggodalomra.
Hasonló helyzetben van
Hszi Csin-ping kínai elnök
is, mivel a hongkongi
felfordulás nemcsak
Kínán belül adhat muníciót
az ellenfeleinek, hanem
külföldön is
2019. JÚNIUS 21–27.
bejelentette, hogy „a feltételezé-
sek és a félreértések” miatt felfüg-
gesztik annak bevezetését. Csak-
hogy a tömegnek ez nem elég: ők
a kormányzó lemondását követelik.
Nem meglepő módon végül
Peking is támogatásról biztosí-
totta a kormányzót, a kínai kül-
ügy határozottan kiállt Carrie Lam
mellett. Vagyis hiába nyújtaná be
a lemondását a tüntetések hatá-
sára a kormányzó, a kínai vezetés
nem fogadná el azt. Ez pedig olyan
patthelyzetet eredményezhet, amit
korántsem lesz könnyű orvosolni.
Annál is inkább, mert a tüntetők
– felbuzdulva az eddigi eredmé-
nyeken – ráébredtek az erejükre
és nem hisznek a kormányzónak.
Ők nem a törvény felfüggesztését,
hanem annak teljes visszavonását
követelik, amit egyébként a hong-
kongi ellenzék is elvárna. A legtöb-
ben attól tartanak, hogy a Peking-
hez hű politikus újracsomagolt
formában ismét megpróbálja majd
keresztülvinni a törvényterveze-
tet, és ha megszavazzák, az óriási
csapást jelent majd a városállam
gazdaságára és társadalmi életére.
Ugyanis a jövőben még az ide láto-
gatókat is kiadhatnák a szárazföl-
di, vagyis a kommunista párt által
ellenőrzött kínai bíróságoknak.
De nem csak a kormányzónak
van oka az aggodalomra. Hasonló
helyzetben van Hszi Csin-ping kí-
nai elnök is, mivel a hongkongi fel-
fordulás nemcsak Kínán belül adhat
muníciót az ellenfeleinek, hanem
külföldön is. Ezért a hongkongi és
pekingi vezetésnek minden oka
megvan arra, hogy feszülten fi-
gyelje a fejleményeket. A tüntetést
szervezők egy része már hétvégére
újra utcára szólítaná a tömegeket.
Mások viszont a nagyobb hatás ér-
dekében egészen július 1-jéig vár-
nának. 1997-ben ugyanis ezen a
napon adták vissza Kínának a bri-
tek Hongkongot, így a demonst-
rálók ígérete szerint aznap még az
eddigieknél is nagyobb tömegde-
monstrációra kerülhet sor.
 2019. JÚNIUS 21–27. 7/24 3

NYITOTT SZEMMEL
Bizalmasa tálalt ki Zajlik az előválasztás
Simonka Györgyről Budapesten Hirtelen halál
Bár nem nevezi meg, félreérthetetlenül Simonka György fideszes Három jelölt verseng Budapesten az ellenzéki előválasztáson, a tét, Órákkal azután, hogy bírósági tárgyalásán
képviselőt támadta meg Facebook-posztjában a politikus volt hogy melyikük lesz az őszi önkormányzati választásokon Tarlós rosszul lett, összeesett, majd kórházba szál-
bizalmi embere, Galló Ferenc. A posztot a Magyar Narancs vet- István kormánypárti főpolgármester kihívója. Hárman gyűjtötték lítása után elhunyt, már el is temették Mo-
te észre. Mint ismert, Simonkát, akit Dél-Békés erős emberének össze az induláshoz szükséges számú aláírást: Karácsony Gergely hamed Murszit. A 67 éves egykori egyiptomi
tartanak, bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni (MSZP, Párbeszéd), Kálmán Olga (Demokratikus Koalíció) és Ker- elnök 2013 óta volt őrizetben, kémkedéssel,
hátrányt okozó költségvetési csalással gyanúsítják, mert jogelle- pel-Fronius Gábor (Momentum). A jelölő pártok ígéretük szerint illetve azzal vádolták, hogy kapcsolatban
nesen szerezhetett meg uniós fejlesztési pénzeket. Galló Ferenc beállnak a győztes mögé, ugyanezt teszi az LMP is. A párt ere- állt a terrorszervezetként számon tartott
kilépett a Fideszből a többi között azért, mert hiába javasolta Si- detileg Puzsér Róbertet támogatta, ám kihátrált mögüle, amikor a palesztin Hamásszal. A Muzulmán Test-
monka Györgynek, hogy a bírósági ítéletig mondjon le minden po- publicista elutasította az előválasztáson való részvételt. Az ellen- vériség egykori politikusát az arab tavasz
litikai tisztségéről. A pályázatírással foglalkozó Galló arról is írt, zéki előválasztás június 20. és 26. között zajlik. után megrendezett szavazáson választot-
hogy a barátai elmondták neki, bizonyos pályázatok kapcsán mire Programot hirdetett a párttámogatás nélkül a főpolgármesteri ták államfővé 2012 közepén, de egy évvel
kérte, utasította őket a háttérből a szóban forgó politikus, akinek a címért harcba szálló Puzsér Róbert. Bár megfogalmazása sze- később egy tüntetésekkel tarkított katonai
„rokonai, barátai és üzletfelei” a projektek lebonyolításában részt rint az európai parlamenti választás szilánkosra törte a politikai puccsal eltávolították a hivatalából, egyesek
vevő szervezetek vezetői. Galló barátai nem tették meg, amit a po- centrummal kapcsolatos elképzeléseit, nem adja fel a küzdelmet. úgy vélik, Washington hallgatólagos támo-
litikus kért tőlük, aki ezután „utánuk nyúlt, fenyegető- Szerinte Gyurcsány Ferenccel és Karácsony Gergellyel gatásával. Egy átmeneti időszak után – a
zött, leváltott, kirúgatott...” Simonkát a közelmúlt- nem lehet együttműködni, az általa betonember- 2011-ben megbuktatott Hoszní Mubarakhoz
ban tüntették ki dél-békési polgármesterek. nek nevezett Tarlós Istvánt pedig csak a cent- hasonlóan – újra egy katona került a nílusi
Közben a 444.hu arról adott hírt, hogy a rumból érdemes legyőzni. A napokban Kál- ország élére: Abdel Fattáh esz-Szíszi. (B. R.)
korábbi határozatot felülbírálva a Debreceni mán Olga is előállt néhány tervével: klímás
Járási Ügyészség költségvetési csalás gya- metrót, fiataloknak ingyenes BKV-t és
nújával nyomozást rendelt el a Kósa Lajos több elektromos buszt ígért.
Egészen biztosan A neonáci terror maradt
(Fidesz) feleségéhez, Porkoláb Gyöngyi- A főváros VIII. kerületében, a József-
hez köthető egyesületek ügyében. Egy nem akarjuk azt, városban bejelentették, hogy Pikó And- A hatóságok és a politikusok is alábecsülték
szórakozóhely szokásos játékestjét ál- hogy az Akadémiáról rás újságíró, a Klubrádió eddigi mun- a szélsőjobboldali veszélyt – állapította meg
lították be úgy, mintha azt ők szervez- a kutatóintézetek katársa civil jelöltként, az ellenzéki kommentárjában a konzervatív-liberális
ték volna; a „szervezést” minisztériumi pártok támogatásával indul a polgár- napilap, miután kiderült, hogy a Walter Lüb-
pénzből finanszírozták. (MH)
– ahogy ez egyébként mesterségért. (MH) cke német kereszténydemokrata politikus
más országokban esetleg meggyilkolásával gyanúsított férfi szélső-
megtörtént – jobboldali csoportokkal állt kapcsolatban. Az
Több vezető leválasztásra Paks II.: államigazgatási hivatalvezetőként dolgozó
Lübckét június elején lőtték le. A Die Welt
kerüljenek
távozott eseményhez szerint mialatt a figyelem az iszlám terro-
rizmusra összpontosult, a szélsőjobboldal
a Mi Hazánkból Palkovics László innovációs és
kötött törlesztés folyamatosan nyert teret: határokon átnyúló
hálózata alakult ki, sőt, a parlamentekbe is
Három – meghatározónak számító – po- technológiai miniszter kijelentése A beruházás késése miatt nem előre rögzített beültek. A fehér ember veszélyeztetettségé-
litikus, illetve területi vezető lépett ki a Mi egy tavalyi, az Index birtokába került dátumhoz, hanem az „eseményhez”, vagyis nek érzése köti őket össze. A véleménycikk-
Hazánk Mozgalomból – tudta meg az Alfa- hangfelvételen a tényleges üzembe helyezéshez köthetik a ben leírták, a néhány éve feltárt és gyilkos-
hír. A távozók között van a Toroczkai Lász- paksi óriáshitel törlesztését. Az ATV.hu in- ságokat elkövető neonáci csoportok hálózata
ló vezette, a Jobbikból kivált politikusokból formációi szerint Varga Mihály pénzügymi- máig létezik az országban. (SZ. ZS. L.)
létrejött párt alelnöke és egyik alapítója, volt a Mi Hazánk pápai szervezetének elnöke volt: niszter a Paks II.-beruházás pénzügyi-fi-
országgyűlési képviselő, Devecser polgár- „Sutyerák, sudri bunkók a saját telhetetlen- nanszírozási szerződésének módosításáról
mestere, Ferenczi Gábor. A Facebookon az- ségüket és tehetségtelenségüket ne azokon tárgyal Moszkvával. A cél az, hogy a magyar
zal indokolta a kilépését, hogy a Mi Hazánk a volt a jobbikosokon verjék le, akik alapítói fél akkor kezdje meg a 10 milliárd eurós hi- Tito adósságát nyögi Szerbia
letért az alapító nyilatkozatban vállalt útról. voltak a megyei Mi Hazánk Mozgalomnak. tel törlesztőrészleteinek és a kamatainak Még 22 évig kell törleszteni azokat a
Úgy fogalmazott: nem szeretne olyan közös- Nem volt jó érzés viszontlátni a Mi Hazánk visszafizetését az oroszoknak, ha a Paksi hiteleket a szerb költségvetésből, ame-
séghez tartozni, ahol a bajtársiasság alapel- Mozgalomban azokat a senkiket, akiket a Atomerőmű új blokkjait üzembe helyezték, lyeket az egykori szocialista Jugoszlávia
ve nem mindenkire vonatkozik. Hozzátet- Jobbikból azért szórtunk ki, mert az állandó és a piacon már el tudják adni az itt termelt vett fel – írta a szerb Blic. A belgrádi lap
te, a helyzetet menthetetlennek tartja. Még szarrágásukkal, parttalan okoskodásukkal villamos energiát. Az üzembe helyezés ter- beszámolója alapján itt azokról a hitelek-
keményebben fogalmazott Orbán Imre, aki csak hátráltatták a munkánkat.” (MH) vezett időpontja 2026, de a 2014-ben kötött ről van szó, amelyeket a titói rezsim még
államközi szerződéssel útjára indított pro- a hetvenes és nyolcvanas években kapott a
jekt jelentős késésben van, többek között az Világbanktól és a Párizsi Klubtól, ezeknek

Mise a tűzvész után uniós vizsgálatok miatt.

A kormány azt is szeretné elérni, hogy a
finanszírozó orosz bank engedje el a ren-
delkezésre állási díjat. A szerződés módosí-
tása ősszel kerülhet a parlament elé . (MH)
Platinit faggatták
Őrizetbe vették, kihallgatták, majd kien-
gedték a háromszoros aranylabdás és Eu-
rópa-bajnok egykori francia labdarúgót,
az UEFA korábbi elnökét, Michel Platinit
a 2022-es katari világbajnokság rendezési
jogának sokat vitatott odaítélésével kap-
csolatban. A Mediapart által közölt hírt
a France Football, valamint az akcióban
részt vett rendőrtiszt is megerősítette az
AFP hírügynökségnek. Platinit a nanterre-i
rendőrség antikorrupciós irodájába vitték.
Lapinformációk szerint Nicolas Sarkozy
volt köztársasági elnök egyik közeli tanács-
adóját is kihallgatták a rendőrök. A volt fut-
ballsztár ellen nem indul eljárás, az ügyben
tovább nyomoznak.
Platini a nemzetközi futballügyektől való
Először tartottak misét a hét végén a Notre-Dame-ban, miután április 15-én leégett a pá- négyéves eltiltását tölti, mert bűnösnek ta-
rizsi katedrális tetőszerkezete. A szertartást szűk körben tartották, a papok munkavédel- lálták hűtlen kezelés vádjában a Sepp Blat-
mi sisakot viseltek. Az épület, amelyet az ígéretek szerint újjá fognak építeni, továbbra is ter korábbi FIFA-elnöktől kapott pénzösz-
sérülékeny állapotban van. (MH) FOTÓ: REUTERS/KARINE PERRET szegek miatt. (B. M. L.)
az utolsó részleteit 2031-ben és 2041-ben
kell majd kifizetni. Ráadásul itt különösen
drága hitelekről volt szó, amelyek után
fix hétszázalékos kamatot kellett, illetve
kell fizetni. A lap emlékeztetett: Szerbiával
szemben Horvátország már tíz éve visszafi-
zette minden adósságát a Párizsi Klubnak és
a Londoni Klubnak, sőt a Világbanknak és
az Európai Befektetési Banknak is. Náluk is
felelősebben viselkedtek a szlovének, akik
már 1995-re rendezték minden adósságukat
a szocializmus éveiből. (M. R.)
A diákok nem hallgatnak
Nincsenek könnyű helyzetben a fran-
cia tanárok, amikor a fegyelmet kívánják
fenntartani – derült ki egy friss OECD-ku-
tatásból, számolt be róla a Le Parisien. Egy
tanórából átlagosan 10 perc tanítás helyett
a rendteremtésről szól, egy iskolaév alatt
így nagyjából 7,5 napnyi tanítást vesztenek
a francia diákok. A kutatásvezető, Karine
Tremblay úgy magyarázta ezt, hogy bár a
francia pedagógusok rendkívül felkészültek,
arról nem sokat tanulnak, hogyan lehet a
rendet fenntartani. Csupán 22 százalékukról
mondható el, hogy megfelelő ismeretekkel
és gyakorlattal rendelkezik. (L. D.)
4 INTERJÚ 2019. JÚNIUS 21–27.

48 fok
mondtam el. Másnap délelőtt na-
pirend előtt megismételtem a ja-
vaslatot, hátha átszakad a gát.
Válaszként azt a sablonos szö-
migrációról beszél, de nem tisz-
tázzák, mi az ok és az okozat. Az
elkövetkező időszakban a klíma-
változás lesz a menekülthullám fő

júniusban
veget kaptam, hogy a kormány
mindent megtesz a klímaváltozás
ügyében. A tények viszont mást
mutatnak, az Európai Tanács leg-
utóbbi ülésére például a bizottság
Schmuck Erzsébet:
beterjesztett egy 2050-ig szóló
A magyar kormány az autóipari lobbi markában van szigorú klímatervet, amit Orbán
Viktor a német, a cseh és a len-
gyel kormányfővel együtt meg-
A Fidesz állandóan a migrációról beszél, de nem tisztázzák, mi az ok vétózott. A magyar kormány az
és az okozat. Az elkövetkező időszakban a klímaváltozás lesz a mene- autóipari lobbi markában van. Az
külthullámok – amelyeket nem lehet majd a kerítésnél megállítani – ő érdekeiket képviselik, munka-
fő oka. Schmuck Erzsébettel, az LMP frakcióvezető-helyettesével, helyteremtésre hivatkoznak. Ma
az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának elnökével erről már tudományos kutatások ezrei,
és a párt mélyrepülésének okairól is beszélgettünk. a Kormányközi Éghajlatváltozási
Testület (IPCC) jelentései egyér-
telműen bizonyítják, hogy az em-
beri tevékenységnek, elsősorban
az energiahasználatnak döntő
szerepe van az éghajlatváltozás-
ban. 2014-ig Magyarországon a
nehézipar visszaszorulása miatt
csökkent, azóta viszont éven-
te átlagosan hat százalékkal nő a
szén-dioxid-kibocsátás.
– Erre a kormányzat szerint az
atomenergia, a paksi bővítés a meg-
oldás.
– A kérdéseket mindig ösz-
szefüggéseiben kell látni, az
atomenergia-termelés ide-
jén valóban nincs vagy kevés a
szén-dioxid-kibocsátás, de itt más
kockázat mutatkozik, ami szintén
az emberiség létét veszélyeztet-
heti. A nagy aktivitású, sugárzó
hulladék lebomlási ideje több tíz-
ezer év, a tárolás nem megoldott,
nem engedhetjük sem a Pécshez
közeli Bodán, sem máshol, hogy
a jövő nemzedék nyakába ilyen
kockázatot varrjanak. A hulladék
tárolásához és az atomerőmű le-
bontásához külső energiaforrások
kellenek. A tavaly elfogadott klí-
mastratégia nem a legutóbbi, valós
adatokra épül, ráadásul nincsenek
M ANGEL GYÖNGYI – 1992-ben, Rio de Janeiróban fo- világszerte olvad a jégtakaró. hozzárendelve konkrét célok, esz-
gadták el az ENSZ éghajlatváltozási A politika lassan reagál a válto- közök és pénzügyi forrás. Az LMP
oka, az éghajlatváltozást viszont
sem a kerítésnél, sem a politikai
vagy országhatároknál nem lehet
megállítani.
– Hétfőn azonnali kérdést tett fel a
miniszterelnöknek.
– Felhívtam Orbán Viktor fi-
gyelmét arra, hogy friss adatok
alapján egymilliárd ember él a
klímaváltozás miatti magas koc-
kázatú helyeken: az aszály, az
áradások, a sivatagok terjedése,
az elviselhetetlen hőhullámok
lesznek a jövőben a migráció fő
kiváltó okai. Nem véletlen, hogy
néhány napja Ferenc pápa is az
éghajlatváltozás fenyegetéséről
beszélt. Felsoroltam a már emlí-
tett jó példákat is, majd megkér-
deztem, hogy az emberek egész-
sége helyett miért az autóipar
érdekeit képviselte Brüsszelben,
és az Európai Tanács következő
ülésen támogatja-e az unió szi-
gorúbb klímacélkitűzéseit. Or-
bán Viktor azt válaszolta, hogy
Brüsszelben is a magyar emberek
érdekeit képviselte eddig, és a jö-
vőben is ezt teszi, a V4-ek közös
állásponttal érkeznek az Európai
Tanács következő ülésére, vagy-
is nem támogatják a szigorúbb
klímaterveket. Szerinte Magyar-
ország minden nemzetközi köte-
lezettségének eleget tesz, a kor-
mány fontosnak tartja a környezet
védelmét és a klímaváltozás elle-
ni küzdelmet, utódaink érdeke-
it. A paksi bővítés támogatására
kért, úgy fogalmazott, hogy vagy
klímacélok és atomerőmű, vagy
nincs Paks, és akkor nincsenek
klímacélok. Gondolom, a minisz-
terelnök tisztában van azzal, hogy
az LMP az atomenergia ellen van.
– Az LMP a várakozás alatt sze-
repelt az uniós választáson, ezután a
teljes elnökség lemondott. Elemez-

A
napokban az LMP klíma-
vészhelyzettel kapcsola-
tos határozati javaslatot
nyújtott be az Országgyű-
lésben, de mielőtt erről beszélünk,
kalandozzunk egy kicsit a múltban.
A 90-es évek első felében, más-más
szervezet képviseletében, mindket-
ten részt vettünk New Yorkban egy
ENSZ- előkészítő konferencián, ahol
az éghajlatváltozás kiemelt téma
volt. Vagyis a kérdéskör nem újdon-
ság, mégis mintha újra és újra fel
kellene hívni a figyelmet a fontossá-
gára…
– A tanácskozáson nemcsak
kormányzati szereplők és tudó-
sok vettek részt, hanem a világ
minden tájékáról civil szervezetek
is, hiszen az ENSZ-ben tisztában
voltak azzal, hogy a környezetvé-
delem területén a civil mozgalmak
egyfajta híd szerepét töltik be a
döntéshozók és a lakosság között.
Akkor sok emberrel tárgyaltunk,
köztük a csendes-óceáni kis szi-
getállamok képviselőivel is, akik
már akkor felhívták a figyelmet
arra, hogy az éghajlatváltozás
miatti tengerszint-emelkedés el
fogja önteni országaikat. És azóta
valóban elindultak onnan a klí-
mamenekültek.
keretegyezményét, és azóta nagyon
sok tudományos adat, éghajlati mo-
dell és egyéb bizonyíték igazolja a
folyamat gyorsulását. Számtalan po-
zitív lépés ellenére az üvegházhatást
okozó gázok, így a szén-dioxid-kibo-
csátás összességében nem csökkent,
sőt növekedett a világon. A tudósok
és a környezetvédők az emberiség és
az élővilág létét veszélyeztető vál-
sághelyzetről beszélnek. Mi az oka
annak, hogy a politikai és gazdasági
döntéshozók nem vették elég komo-
lyan a figyelmeztetést?
– A természeti folyamatok ál-
talában lassan változnak, így nem
figyelünk eléggé a jelekre, csak
amikor hirtelen fordulatok kö-
vetkeznek be, így történt ez az
éghajlatváltozással is. Nálunk
sokan hiszik, hogy csak az időjá-
rás bolondult meg, pedig a Kár-
pát-medence különösen kitett az
éghajlatváltozásnak, az átlagnál
magasabb hőmérséklet-emelke-
dés várható, a csapadékeloszlás
rendkívül egyenlőtlen, ami a me-
zőgazdaságot sújtja. Június má-
sodik hetében 35–37 Celsius-fok
meleget mértünk, Indiában vi-
szont már 48 fok fölé emelke-
dett a hőmérséklet, emiatt falva-
kat kellett kitelepíteni, valamint
zásokra, de vannak pozitív jelek
is. A következő uniós elnökséget
adó finn kormány szeretné elérni,
hogy 2050-nél korábban tegyék
karbonsemlegessé az európai or-
szágok gazdaságait, az európai
országokban klímatudatos embe-
rek tízezrei mennek ki az utcára
azt követelve, hogy a kormányok
vegyék komolyan a figyelmeztető
jeleket, a brit és az ír parlament
pedig a közelmúltban klímaügyi
vészhelyzetet hirdetett ki.
– Ez volt az oka annak, hogy má-
jusban az LMP is benyújtotta a klí-
mavészhelyzetre vonatkozó határo-
zati javaslatát?
– Pontosan. A fenntartható fej-
lődés bizottságban a többségben
lévő kormánypárti képviselők le-
szavazták a javaslatot. Áder János
köztársasági elnök többször be-
szélt arról, hogy a klímaváltozás
korunk legnagyobb kihívása, de
úgy látszik, ennek nincs hatása
a kormányra. A javaslatunk ké-
sőbb mégis az Országgyűlés elé
kerülhetett, de a múlt hétfői ülé-
sen a helyzet tragikus volt, hiszen
egyetlen kormánypárti képviselő
sem jelent meg az ülésteremben,
a szövegemet üres padsoroknak
klímavészhelyzetre vonatkozó ha-
tározati javaslatában viszont pon-
tokba szedett javaslatok szerepel-
nek, ebből három: még ebben az
évben készüljön el a klímavédelmi
törvény a hozzá rendelt eszközök
és források biztosításával; a kor-
mány év végéig készítsen tervet
arra, hogyan lehet a gazdaságot
2050-ig karbonsemlegessé tenni;
ne lehessen sem uniós források-
ból, sem a hazai költségvetésből
olyan programokat finanszírozni,
amely nem szolgálja az éghajlat-
változás fékezését vagy az alkal-
mazkodást. A Fidesz állandóan a
A nagy aktivitású, sugárzó
hulladék lebomlási ideje
több tízezer év, a tárolás
nem megoldott, nem
engedhetjük sem a Pécshez
közeli Bodán, sem máshol,
hogy a jövő nemzedék
nyakába ilyen kockázatot
varrjanak
te-e már a párt a kudarc okait, és
hogy látják a jövőt?
– Jelenleg ügyvezető elnökség
vezeti a pártot, július 6-án tartjuk
a tisztújító kongresszust. Ami a
kudarcot illeti, az LMP 2,19 száza-
lékot ért el az uniós választáson.
De mindent el is követtünk azért,
az országgyűlési választás utá-
ni belső csatározások, fegyelmik
miatt a választók megbüntették a
pártot. Igazán zöld politikát csak
az uniós kampányban kezdtünk el
folytatni, de az idő rövid volt a bi-
zalom visszanyerésére. Az embe-
rek érzik a fenyegető gondokat, a
fiatalok egyre aktívabbak a klíma-
változás kérdésében, ezért hiszek
abban, hogy Magyarországon is
meg fog erősödni a zöldirányzat.
Az eddigi politikákkal nem lehet
a világ kihívásait, az ökológiai
válságot, a klímaváltozást, a tár-
sadalmak szétszakadását és az
igazságtalanságot kezelni. Ehhez
olyan gondolkodásra van szükség,
amely egységben nézi a társa-
dalmi, a gazdasági és környezeti
kérdéseket. A közvélemény-ku-
tatások is arra utalnak, hogy az
emberek azt a pártot fogják támo-
gatni, amelyik válaszokat tud adni
a jövő kihívásaira.
 2019. JÚNIUS 21–27.
Adriai kikötőket idéző hajórévet
álmodott Révfülöp vezetése és
Kondor Géza független polgár-
mester a település központjába.
A 133 hajó fogadására alkalmas
dokk látványos külsőt kapott: a
kikötő kőgátja banán alakú lenne.
Igazán különlegessé az tenné,
hogy télen sem fagyna be a vize,
így használhatnák a vitorlázók.
A fejlesztési elképzelés azonban
megosztja a északi parti település
lakosságát. A helyiek aláírásokat
gyűjtöttek, hogy népszavazás
döntsön a fejlesztés sorsáról.
S ZABÓ ZSOLT LÁSZLÓ
B
ár ottjártunk idején alig
volt mozgás az egykori
teherkikötőben – nem
úgy a parton –, az 1200
lelkes, Balaton-átúszásról is is-
mert településen arról nincs vita,
hogy a kikötői infrastruktúra felett
elszaladt az idő és rengeteg lehe-
tőség rejtőzik benne. Az elmúlt fél
évszázadban több fejlesztési terv
készült. Legutóbb 2007–2008-ban
Miklós Tamás (független) akkori
polgármester – ma önkormány-
zati képviselő – kezdeményezésére
vizsgálták a vitorláskikötő létesíté-
si lehetőségeket, megvalósítható-
sági tanulmányokat is készíttettek.
Akkor Révfülöp turisztikai negye-
dében, a Nemzeti Sportközpontok
kikötője melletti szabad területen
képzeltek el egy kikötőbővítést.
A tervekből azonban a hosszú
előkészítés és lakossági fórumok
ellenére sem lett semmi, a gazda-
sági válság elsodorta a beruházást.
Később aztán Kondor Géza (még
képviselőként) és Kálomista Gábor
filmproducer, révfülöpi városatya a
központi kikötő fejlesztését kezdte
forszírozni.
A kikötőfejlesztési láz a 2013-as
időközi választást követően tört ki
újra, miután a voksolást Kondor
Géza (független) nyerte, jelenleg
SZABÓ
A
rendőrség szerint nem
bűncselekmény, hogy
Váradi László, Demecser
fideszes polgármestere
egy éjjel a közmunkásokkal le-
szereltette egy önkormányzati tu-
lajdonú ipari csarnok vázát, majd
azt a felesége nevére írt cég telep-
helyén állította fel. Nem minősül
sikkasztásnak, hogy önkormány-
zati dolgozók nyilvántartás nélkül
tankoltak különböző autókba; il-
letve nem alapozza meg bűncse-
lekmény gyanúját az sem, hogy
az önkormányzat olyan cégtől
vásárolt túlárazott élelmiszert és
tisztítószereket, amelyek szám-
lája felett Váradi felesége rendel-
kezett. Néhány kiragadott és kér-
déseket felvető eset azok közül,
amelyeket a Váradi László visszás
ügyeit vizsgáló fegyelmi bizott-
ság gyanúsnak talált, és amelyek
miatt feljelentést tett. Az említett
eseteket cikksorozatban mutattuk
be lapunkban.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg
Megyei Rendőr-főkapitányság
Népszavazással teljes
a révfülöpi nyár
is ő a polgármester. A testület ak-
kor egyhangú szavazással tette le a
garast a község part menti sétánya
mellett működő egykori teherkikö-
tő (ma hivatalosan vitorláskikötő)
fejlesztése mellett. A beruházás ma
is az előkészítés szakaszában tart.
Bár elsőre a hatóságnak is voltak
aggályai, az önkormányzat 2018
őszére jogerős környezetvédelmi
engedélyt szerzett.
Kondor Géza a helyszínt firta-
tó kérdésünkre visszakérdezett:
„A révfülöpieknek miért ne adatna
meg a vitorlázás lehetősége? Mi-
ért kellene távoli kikötőben helyet
bérelni, mikor itt a lehetőség?”
A fejlesztés szükségességét a dokk
leromlott állapotával, a meder eli-
szaposodásával és a nád elterjedé-
sével indokolta.
A Halász utcán az egyik
találomra megszólí-
tott helybeli szerint
tényleg festhetne
szebben a kikötő.
Ám mivel ő nem
vitorlázik, nem
akart többet mon-
dani, főként, hogy
csak keveset tud a
beruházásról.
Bár az interneten
elérhető egy látványterv-
videó, az információhiány vissza-
térő panasz Révfülöpön. – Ehhez a
projekthez nem készült előzetesen
megvalósíthatósági, megtérülési
tanulmány, költségbecslés, finan-
szírozási koncepció. Nem tudni,
hogy önkormányzati vagy magán-
beruházásban épülne-e, ahogy azt
sem, hozna-e bevételt. Az újabban
tett nyilatkozatok pedig egymás-
nak ellentmondó állításokat tar-
Legális családi biznisz
A rendőrség már nem nyomoz a demecseri polgármesteri hivatalban
azonban bő kétévi nyomozás után
megszüntette a hűtlen kezelés és
más bűncselekmények miatt indí-
tott eljárását – tudta meg lapunk.
Ez azt jelenti, hogy már csak a
Nemzeti Adó- és Vámhivatal
(NAV) nyomoz költségvetési csa-
lás gyanúja miatt.
A rendőrség tehát – a bizottság
tagjaival szemben – a jelek sze-
rint nem találta gyanúsnak a pol-
gármester szemére vetett ügyek
körülményeit. A már emlegetett
ipari csarnok esetében a nyomozók
elfogadták Váradi magyarázatát.
Eszerint a csarnok vázszerkezete
azért került a felesége nevén lévő
cég – aminek korábban ő volt a
tulajdonosa – telephelyére, mert
a tűzoltóegyesület szerkocsijának
garázsra volt szüksége. Ennek épí-
tésére akarták felhasználni a vasat.
Váradi sógora pedig csak szívessé-
talmaznak – fogalmazott Miklós
Tamás, a képviselő-testület egyik
tagja. Leszögezte: ő szeretné, ha
fejlődnének a vitorlázási lehető-
ségek Révfülöpön, és ezért tett is
korábban, de a most tervezett ki-
kötő helyszínválasztása szerin-
te katasztrofális. – Tönkre tenné
Révfülöp egyedi arculatát, termé-
szeti környezetét és családias üdülő
jellegét, és jellegtelen tucatüdülővé
W Szabó Sándor Pál
süllyesztené a tele-
pülést – magyarázta.
A beruházásnak szá-
mos civil ellenzője is akad, egyi-
kük Szabó Sándor Pál. Noha koráb-
ban maga is testületi tag volt – sőt
Kondor Géza támogatója –, mégis
civilként vitte végig népszavazási
kezdeményezését. Szabó a legna-
gyobb problémának a gazdasági
számítás hiányát és a lakosság ki-
hagyását tartja.
– Elképzelhetetlen, hogy egy
ilyen mértékű beruházás érintet-
gi alapon segített az összeszere-
lésben. Miután szóvá tették, hogy
ebből baj lehet – és kiderült, hogy
nem fér el benne a jármű –, lesze-
relték a csarnokvázat.
A rendőrség abban sem ta-
lált kivetnivalót, hogy az önkor-
mányzat attól a Belu-ker Kft.-től
rendelt élelmiszert és tisztítósze-
reket, amelynek számlája felett
Váradi László felesége rendel-
kezett. A feljelentés szerint csak
emiatt több mint 6 millió forin-
tos kár érte az önkormányzatot.
A nyomozás során kiderült, hogy a
Belu-ker valóban túlárazta a ter-
mékeket. A helyi ÁFÉSZ árainál
azonban csak 9 százalékkal adta
drágábban a termékeket, ez pedig
kevésnek bizonyult a büntetőjogi
felelősség megállapításához.
Következmények nélkül marad
néhány önkormányzati dolgozó
lenül hagyja a parti területet. Itt
működnek a vendéglátóhelyek, a
Tópart galéria, a szabadtéri szín-
pad. A kikötő fejlesztésével még
zsúfoltabbá válna Révfülöp szűk
központja. Főként, hogy egy 101 fé-
rőhelyes parkolót is kialakítanának.
Ezt csak a Halász utcáról lehetne
megközelíteni, ahol most is nehéz
közlekedni. Másrészt egy ilyen ko-
moly beruházás – ami mély merü-
lésű, kifejezetten drága hajók foga-
dására is alkalmas –, később újabb
igényeket támasztana a partot és
akár a futballpályát is veszélyez-
tetve – magyarázta Szabó Sándor
Pál. Szerinte a másik vitorláskikö-
tőt volna célszerű fejleszteni, mert
akkor egy 2,5 kilométeres sétány
jöhetne létre. – A népszavazás le-
hetőség arra, hogy felnyíljon az
emberek szeme, és többet megtud-
junk a polgármester terveiről. Azért
állhattak ennyien a kezdeményezés
mellé, mert ez fontos kérdés Rév-
fülöp életében. Az üdülőtulajdono-
sok is nagy számban írták alá, a Ré-
vfülöpi Polgári Kör az aláírásoknak
– köztük a polgármester testvé-
re – furcsa tankolási szokása is.
A rendőrség azt ugyan megálla-
pította, hogy a gépjármű üzemel-
tetési szabályokat megkerülték,
mivel csak ritkán és rendszámok
nélkül rögzítették a menetleve-
lekben, hogy éppen milyen autó-
ba tankoltak, de hogy ténylegesen
ellopták volna az üzemanyagot, az
nem volt megállapítható. A nyo-
mozók elfogadták a benzinkúton
vezetett füzet hitelességét. A ren-
dőrség szerint a menetlevelek
hiányosságai önmagukban nem
alapoznak meg büntetőjogi fele-
lősséget.
A jelek szerint hivatali vissza-
élés gyanúja sem állt meg. Pedig
feljelentésben az is szerepelt, hogy
a polgármester soron kívül utal-
tatta át a pénzügyesekkel a helyi
óvoda kivitelezőjének az előle-
BELFÖLD 5
nagyjából harmadát hozta – fogal-
mazott Szabó, aki a Révfülöpért Ci-
vil Társaság elnökhelyettese.
Az egykori képviselőt szem-
besítettük azzal, hogy 2013-ban
ő is megszavazta: a szóban forgó
kikötőt fejlesszék. Ezt azzal ma-
gyarázta, hogy akkor jó elképze-
lésnek tűnt, de a környezetvédel-
mi szempontok miatt átértékelte
a helyzetet és azóta az alternatí-
vákat is megismerte. Arra a fel-
vetésünkre, hogy politikai tőkét
remél-e a népszavazástól – azaz
hogy polgármesterjelölti ambíci-
ói vannak-e –, azt felelte: a kez-
deményezés elindításakor nem
számolt ezzel, igaz, azóta felve-
tődött az indulása is. A népsza-
vazás 1,3 millió forintos költségét
egyébként a költségvetés tarta-
lékkeretéből fedezik. Lapzártánk
előtt derült ki, hogy augusztus
11-én szavazhatnak a révfülöpiek.
Kondor Géza polgármester sze-
rint a beruházás forrása egyaránt
lehet pályázat, hitel és több évre
előre értékesített kikötőhelyekből
származó bevétel. Ám hogy meny-
nyibe kerülhet, csak a tervek bir-
tokában lehet majd megállapítani.
Mint írta, a környezetvédelmi ha-
tóság engedélyével már rendel-
keznek, az elvi létesítési engedély
elkészült, ám a kiviteli tervek előtt
még további engedélyek beszerzé-
sére van szükség. A parkolót és a
forgalmat érintő kifogásokról azt
mondta: a cél az, hogy a Halász
utca központi szakaszába mielőbb
csak az ott lakók és vendégeik, va-
lamint ott dolgozók hajthassanak
be, a vasút alatti területen szeret-
nék központi parkoló kialakításá-
val tehermentesíteni a központot;
a fejlesztéshez szárazföldi területet
nem kell átadni a kikötőnek. Kon-
dor a kétségkívül összetett kérdést
tartalmazó népszavazási kezde-
ményezésről azt közölte, hogy az
szerinte téves információkat su-
gall, és az „értelmezhetetlensége
miatt” ő nem fog a népszavazáson
részt venni.
get. Ezzel is több probléma akadt.
A feljelentés szerint a kivitelező a
munkaterületet még át sem vette,
Váradinak pedig nem volt felha-
talmazása az utalványoztatásra.
Miután ez kiderült, a pénz vissza-
került ugyan az önkormányzathoz,
de a Nyír-Flop Holding még az-
nap kérte ismét az előleget. Váradi
nyomban – felhatalmazás nélkül –
rendelkezett is az újbóli utalásról, a
Szervezeti és működési szabályzat
megsértését megvalósító utasítá-
sát pedig írásba is adta. A rendőr-
séggel szemben azonban a NAV ezt
az ügyet vizsgálja, az óvodaépítke-
zésen ugyanis a közmunkásokat is
dolgoztatták. A feljelentés alapján
közfoglalkoztatottak dolgoztak a
polgármesterhez köthető erdőben
is (Váradi azt állítja, ez sem igaz),
de az adóhatóság az önkormány-
zat által túl drágán beszerzett
szarvasmarhák és különböző gé-
pek, eszközök, valamint az eltűnt
sóder és cement miatt nyomoz –
a gyanú: költségvetési csalás. Az
ügyészség erre vonatkozó érdek-
lődésünkre azt írta, az eljárásnak
nincs gyanúsítottja.
6 BELFÖLD
K ATONA M ARIANN
S
zámos vidéki település
mellett Győrben is ösz-
szeállt az ellenzék az őszi
önkormányzati választá-
sokra, de rendkívül nehéz verseny-
re számíthatnak. A nyugat-dunán-
túli megyeszékhelyet 2006 óta – az
egykori olimpiai bajnok, illetve ko-
rábban a magyar olimpiai bizottsá-
got is vezető – Borkai Zsolt irányítja.
Borkai 2014-ben több mint 60 szá-
zalékos többséggel tudott győzni.
Kihívója idén a Demokratikus Ko-
alícióhoz tartozó Glázer Tímea lesz,
aki mögé a DK-tól a Jobbikig bezá-
rólag minden ellenzéki párt felso-
rakozott.
– A polgármestert még azok kö-
zül is többen elismerik, akik alap-
vetően kormányellenesek – mond-
ta ottjártunkkor Attila, aki szinte
születése óta Győrben él, és fiatal
értelmiségiként most is ott dol-
gozik. Ő maga ellenzékinek vallja
magát, de szerinte Borkai Zsolttal
a városnak szerencséje van. A Fi-
desz-kormányban leginkább a csa-
lád és a haveri kör gátlástalan gaz-
dagodása zavarja, de ez a jelenség
– az ő tapasztalatai szerint – náluk
nem ütötte fel a fejét. – Mészáros
Lőrinc vagy Tiborcz István itt nem
vetette meg a lábát – mondta. Ez
persze nem jelenti azt, hogy a vá-
rosban ne lennének néhányan ki-
vételezett helyzetben, de úgy véli,
ezt már mindenki „beárazta”.
Az ellenzéki pártok helyi képvi-
selői az egyik legkomolyabb prob-
lémaként a közösségi közlekedés
helyzetét említették, ez ugyanis
Az az eredmény, hogy nem lesz rosszabb
Nagyító alatt a költségvetés (2.) – Mi várható az egészségügyben?
B ODACZ PÉTER
J
únius negyedikén ter-
jesztette a parlament elé
a 2020-as költségveté-
si javaslatot Varga Mihály
pénzügyminiszter. Az elképzelések
alapján jövőre folytatódik a nagy-
családosok támogatása, kedvezmé-
nyeket kapnak a vállalkozók, és az
eddigieknél többet szánnak tarta-
lékolásra is. Legalább ennyire ér-
dekes ugyanakkor mindaz, amiről
nem, vagy csak szűkszavúan tesz
említést a kormányzati kommuni-
káció. Négyrészes sorozatunkban
szakértők segítségével tekintjük át,
mi várható jövőre az oktatásban,
az egészségügyben, a kormány ál-
tal prioritásként kezelt hadászati
beruházások és az infrastruktúra-
fejlesztések terén. Megnézzük azt
is, a büdzséből kiolvasható makro-
adatok miről árulkodnak.
A költségvetés fő számai szerint
jövőre 4 százalékos GDP növeke-
dés várható 2,8 százalékos infláció
mellett. A költségvetés hiánya a
GDP arányában egy százalék lehet,
míg az államadósság év végére 66,7
százalékra mérséklődhet. Varga
Mihály azt mondta, államháztar-
tási szinten nullás költségvetést
készítettek, a hiányt csak az inf-
rastrukrurális fejlesztések okozzák.
Olimpiai bajnokot
győzne le az ellenzék Győrben
nem a város kezében van, hanem
a szombathelyi székhelyű Észak-
nyugat-Magyarországi Közlekedé-
si Központ irányítja. Azt szeretnék,
ha Győr saját maga gondoskodna
a tömegközlekedésről. Ez köny-
nyebbséget jelentene az ideális
menetrend kialakításában, és lehe-
tőség nyílna a régi buszok
lecserélésére is, amelyeket
elektromos járművekkel
pótolnának. A városnak
nem jelentene problémát
a beruházások finanszí-
rozása, hiszen például az
idei költségvetése 56 mil-
liárd forint, csak iparűzési
adóból – Győrben van az
Audi gyár, illetve a közel-
ben számos beszállítója –
22 milliárd forint folyik be
a kasszába.
A közlekedés jobbá té-
telének természetesen
az autósokat is érintenie
kellene. – Ez már lassan
olyan, mint Budapesten.
Dugók vannak, a belváros-
ban vadászni kell a par-
kolóhelyekre, 400 forin-
tot kell fizetni óránként,
de már a lakótelepeken is
előfordul, hogy alig tu-
dok megállni – panasz-
kodott egy éppen a kocsi-
jához siető hölgy, amikor
A kormány 21 792 milliárdos kiadá-
si főösszeggel és 21 425 milliárdos
bevétellel számol jövőre.
Az immár évek óta javuló gazda-
sági környezet ellenére a kormány
továbbra is tartózkodik attól, hogy
a nagy ellátórendszereket rendbe
tegye, azon belül is a legrosszabb
állapotban lévő egészségügyet
gatyába rázza. Legalábbis erre utal,
hogy jövőre az idei 1711 milliárdnál
mindössze 184 milliárd forinttal jut
több az egészségügy alágazatainak,
mint idén. Nominálisan összesen
1895 milliárd forintról van tehát
szó, ráadásul a 2020-ra várt 2,8
százalékos inflációval kalkulálva az
egészségügyi büdzsé reálértéke 53
milliárd forinttal karcsúbb ennél.
A kiadások szemernyit sem
növekednek a GDP-hez képest: a
2o2o-as költségvetésben 48 779
milliárd forint szerepel a hazai
össztermék rubrikában, ennek
ugyanúgy 3,8 százalékát teszi ki az
egészségügyi büdzsé, mint az idén.
A teljes egészségügyi összképet
árnyalja ugyanakkor, ha megnéz-
zük, mi várható a lakosság külön
egészségügyi célú befizetései-
ből – tehát az Egészségbiztosítási
Alapból (E-alap) finanszírozott te-
rületeken, illetve az intézményfej-
lesztéseknél. A költségvetés ezen
részét Kincses Gyulával tekintjük át,
a közlekedési helyzetről kérdeztük.
A városban nemcsak az autók, de a
lakosok száma is dinamikusan nő,
jellemzően a máshonnan oda köl-
tözők miatt. Városszerte épülnek az
új társasházak, amelyek lakásaira
– az ott élők elmesélése alapján –
rövid idő alatt lecsapnak a befek-
Glázer Tímea mögé
felsorakoztak az ellenzéki pártok
FORRÁS: FACEBOOK
aki 2007–2008 között egészség-
ügyi államtitkár, korábban pedig
az MDF szakpolitikusa volt.
Pró
A szakértő gyorselemzésében rá-
mutatott, hogy az E-alap kiadá-
si oldala – 239,4 milliárddal –
2681,4 milliárd forintra nő, vagyis
a növekedés háromszor olyan mér-
tékű, mint az infláció. Még jobb a
helyzet, ha a gyógyító-megelőző
ellátások (közfinanszírozott egész-
ségügyi szolgáltatások) költség-
vetését nézzük: itt több mint 12
százalékos bővülés eredményeként
1433,6 milliárd forint található.
A növekmény Kincses Gyula szerint
azt sejteti, hogy az egészségügy jö-
vőre talán nem lesz vesztese a költ-
ségvetésnek. Ugyanígy örvendetes
– hangsúlyozta –, hogy vannak
célok (például a népegészségügyi
program támogatása) ahol érdemi
növekedés látható.
A gyógyításra szánt forrást
az inflációnál nagyobb
mértékben növeli a
kormány, ám ez várhatóan
nem tudja megállítani az
ágazat erózióját
2019. JÚNIUS 21–27.
tetők, hogy kiadhassák albérletbe.
Kereslet ugyanis bőven van, egy
belvárosi garzon bérleti díja pedig
már megközelíti a százezer forin-
tot. Az elmúlt időszakban legin-
kább Északkelet-Magyarországról
érkeztek sokan Győrbe. Volt, aki azt
mesélte, hogy egy Tisza menti fa-
luból származó munkanél-
küli házaspárnak adta ki a
lakását, ám nagyon rövid
idő alatt mindketten mun-
kát találtak. Sokan az Au-
dinál, illetve beszállítóinál
helyezkednek el, a gyárak
folyamatosan felszívják a
kétkezi munkásokat. Ám
ezzel együtt mintha kez-
dene kicsit kettészakadni
a város, nő a különbség a
szerényebb körülmények
között élő, jellemzően fizi-
kai munkások, illetve a te-
hetősebbek között.
Borkai Zsolt sokak sze-
rint nem pártja, a Fidesz
miatt népszerű, nem is tol-
ja annyira előtérbe a párt-
logót. Persze azért tartja
a kormány által szabott
irányt: a város közgyűlése
is elfogadta például tavaly
év elején, hogy elutasítják
a „Soros-tervet”. Győrben
ennek azért lehetett érde-
mi jelentősége, hiszen még
Az „Alapellátás fejlesztése” és
„Finanszírozási rendszer átalakí-
tása” címet viselő tételek 10, illet-
ve 40 milliárd forintot jelentenek,
ami érzékelhető javulást jelenthet.
Szintén örvendetes – folytatta a
korábbi államtitkár – a népegész-
ségügyi programok forrásának
megduplázása, bár ez közel sem
fedezi Kásler Miklós emberi erőfor-
rás miniszter programjait, ráadásul
a növekmény egy részét felemészti
a kifutó EU-s források pótlása. Kér-
dés ugyanakkor – emelte ki –, hogy
ezek a pénzek milyen elvek szerint,
milyen szakmai döntések alap-
ján lesznek felhasználva. Kincses
Gyula pozitívumnak nevezte azt is,
hogy a gyógyszerár és a gyógyá-
szati segédeszközök támogatása
szolid reálérték-növekedést tar-
talmaz. Emellett 17,4 százalékkal
többet szán a kormány táppénzre,
is ami vélhetően az egészségügyi
ágazaton kívül végbemenő nagyobb
bérkiáramlás, és nem a rosszabb
egészségi állapot miatt reális.
Kontra
Rossz hír ugyanakkor, hogy a házi-
orvosi ellátásra ugyanannyi – azaz
az inflációval is számolva keve-
sebb – jut, mint tavaly (139,5 milli-
árd), ugyanez a helyzet a fogászati
ellátás (32,8 milliárd) és az otthoni
2015-ben, az illegális migrációs
hullám csúcspontján a közeli Vá-
mosszabadiban lévő menekülttábor
miatt határozottan megtapasztal-
ták, milyen az, amikor a város tele
van idegenekkel. Habár a bevándor-
lás szinte már egyáltalán nem érzé-
kelhető, többek azt gondolják, nem
múlik az a téves képzet, hogy a Fi-
desz védte meg az országot. – Nem
a török–német paktum, hanem a
magyar kormány tudta egész Euró-
pában megállítani a migrációt – ka-
rikírozta ki a helyzetet egyik győri
beszélgetőpartnerünk.
Az ellenzéknek az adhat re-
ményt, hogy a legutóbbi európai
parlamenti választáson a Fidesz
53 százalékot ért el, míg a többiek
együttesen – leszámítva a Mi Ha-
zánkat – nagyjából 45-öt, vagyis
nem volt olyan óriási a lemaradás,
és vannak, akik szerint ez az arány
még megfordítható.
Fideszesként indul
az exjobbikos
Öt évvel ezelőtt még a Jobbik szí-
neiben akarta legyőzni Borkai
Zsoltot, most már fideszes tá-
mogatással méreti meg magát
az egyik önkormányzati körze-
tért Takács Krisztián. A politikus
2014-ben 10 százalékot ért el az
önkormányzati választáson, majd
bekerült a képviselő-testületbe,
ám egy évvel később kilépett a
Jobbikból, és függetlenként foly-
tatta a munkát. Úgy tűnik, egykori
ellenfelével azóta sikerült megta-
lálnia a közös hangot. (K. M.)
szakápolás (5,59 milliárd) esetében
is. Alig járnak jobban a mentők: a
jövő évi keretük 43,3 milliárd fo-
rint, ami nominálisan 0,9 százalé-
kos növekedés, reálértéken azon-
ban közel kétszázalékos csökkenés.
Szintén rosszabb lesz a helyzet
az összevont (Járó- és fekvőbe-
teg) szakellátás esetében. A kassza
tartalma ugyan - 20,7 milliárd-
dal - 932 milliárd forintra nő, ám
a 2,8 százalékos infláció alapján ez
fél százalékos veszteséget jelent.
- Ebből a 20,7 milliárdból kelle-
ne ledolgozni a 60–80 milliárdnyi
kórházi adósságot, és ebből kellene
kigazdálkodni a jövőre éves szin-
ten 15 százalékos, már jóváhagyott
szakdolgozói béremelést – emel-
te ki Kincses. A költségvetésben
ugyanakkor vannak olyan sorok is,
amelyek néhány milliárddal javítják
a mérleget. De visszalépés várható
az intézmények fejlesztése terén
is: erre jövőre csak 5,6 milliárdot
szánnak, szemben az ezévi 8,1 mil-
liárddal. Az Egészséges Budapest
programra 35,1 milliárd forint lesz
az idei 43 milliárddal szemben.
Jó hír, hogy gyógyításra szánt
forrást az inflációt meghaladó mér-
tékben növeli a kormány, ám ez a
forrásnövelés várhatóan nem tud-
ja megállítani az ágazat erózióját,
nem oldja meg az égető munkaerő-
gondjait és modernitási deficiteit
– mondta Kincses, megjegyezve:
sajnos a 2020-as költségvetés-
ben sincs fedezete a tisztességes, a
közszolgáltatásokat stabilizáló bér-
emelésnek.
 2019. JÚNIUS 21–27.
FACSINAY K INGA–HAJDÚ PÉTER
K
ívülről egyáltalán nem
úgy fest a Bige-biroda-
lom egyik gyöngyszeme,
az egykori szolnoki Ti-
szamenti Vegyiművek, mint amire
számítunk, amikor egy szennyező
vegyi anyagokkal dolgozó gyárhoz
közeledünk. A jó néhány száz méter
hosszú bekötőút mentén hatalmas,
hűs árnyékot adó fasor, távolabb is
hatalmas zöld felületek. A főépület
sem hivalkodó, rajta a Bige Hol-
ding felirat, a beljebbi, a tényleges
üzemekre viszont nem látunk in-
nen rá. Még mielőtt kiszállunk az
autóból, elkattintok néhány fotót
a bejáratról, mert arra számítunk,
később már bajos lenne.
Szerencsére éppen műszakvál-
táskor érkezünk, s így, még mielőtt
belépne a kapun, sikerül szóba ele-
gyedni egy éppen érkező ötvenes
alkalmazottal. Az anyagmozga-
tással foglalkozó szaki a műtrá-
gyagyárban dolgozik, amely egye-
lőre termel. – A műtrágyagyártás
zavartalanul folyik, Bige úr nem
tett lakatot az üzemre, a hét végé-
ig biztosan dolgozhatunk még, de
abban is reménykedünk, hogy egy-
általán nem zár be a gyár. Mintegy
250 alkalmazottról, azaz családos-
tul ezer ember megélhetéséről van
szó – mondja. Kérdésünkre arról is
beszél, hogy a kénsavgyár valóban
leállt, s miután nem termel gőzt, a
kriolitüzem sem termel.
Már a beszélgetés alatt gyana-
kodva tekintgetnek ránk a bejá-
ratnál álldogálók, amikor pedig
kissé távolabb megyünk az épü-
lettől, hogy készítsünk néhány
újabb fotót, egy biztonsági őrt is
utánunk küldenek. Udvariasan
elmondja, hogy teljes a hírzárlat,
Bige úr megtiltott minden nyilat-
kozatot, fotót sem lehet készíteni.
Mi persze azon már túl vagyunk,
és közterületen állunk, itt nem
tilthatják meg a fényképezést. Ki-
felé hajtva látjuk, hogy valóban
érkeznek az emberek dolgozni,
ha nem is tömegével. Kedden még
tényleg folyt a munka a gyárban.
Sakk-matt helyzetben
Korábbi közlékenységét követően
kissé meglepő, hogy a gyár tulaj-
donosa az elmúlt napokban teljes
hírzárlatot rendelt el – többszöri
megkeresésünkre sem reagált.
Az azonban tény, hogy hosz-
szú ideje tartó támadássorozat bi-
zonyulhat eredményesnek, miután
június elején felfüggesztették a
Bige Holding szolnoki kénsavgyá-
rának működési engedélyét. Az In-
dex információi szerint a kataszt-
rófavédelem előírta az óleumtorony
sérült szigetelésének, illetve be-
tonszarkofágjának helyreállítását,
egyes tárolótartályok műszaki hi-
bájának megkeresését és javítását,
valamint a tárolt veszélyes anyag
mennyiségének az engedélyezett
szint negyede alá csökkentését.
Erről a Bige Holdingnál úgy véle-
kednek, hogy a veszélyes anyagok
szintcsökkentése nem csak ellehe-
tetleníti a termelést, de a tilalom
miatt egyenesen bűncselekmény,
az erre való utasítás pedig felbujtás.
A felfüggesztés csak az utolsó
lépése annak a – Bige László értel-
mezése szerint – bosszúhadjárat-
Célkeresztben
Bige László
A héten még termelt a szolnoki műtrágyagyár · Mindenkivel leszámolnak
a NER-en kívül?
nak, amelyről már tavaly áprilisban
panaszkodott az Agrárszektor.hu-
nak. Akkor elmondta, másik nagy-
vállalatánál, a péti Nitrogénművek
Zrt.-nél folyamatosan zajlanak a
Gazdasági Versenyhivatal (GVH)
vizsgálatai. Alig fejeződött be a 2017
augusztusi, kartellgyanú miatt in-
dított ellenőrzés, máris kezdődött
egy újabb szeptemberben.
A következő nagyszabású vizs-
gálatra tavaly novemberben került
sor, amikor a szolnoki műtrágya-
gyárat szállta meg közel 300 nyo-
mozó. Ugyanis feljelentés érkezett,
amely alapján a Készenléti Rendőr-
ség Nemzeti Nyomozó Iroda hulla-
dékgazdálkodás rendjének megsér-
tése és más bűncselekmény gyanúja
miatt indított nyomozást
ismeretlen tettes ellen.
Idén május végén pedig
gyanúsítottként hallgatták
ki Bige Lászlót, aki két na-
pot töltött őrizetben. Egyes
hírek szerint vesztegetés-
sel gyanúsították, de a HVG
úgy tudja: azzal vádolták
a nagyvállalkozót, hogy
nem piaci áron értékesített
műtrágyát. Ezzel párhuza-
mosan a szolnoki üzemben
is folytak a vizsgálódások,
amelynek eredményeként
néhány nappal később fel-
függesztették a kénsav-
gyár tevékenységét. De
nem most került először a
hatóságok látókörébe Bige
László: 1998-ban előzetes
letartóztatásba helyezték,
többek között adócsalással
és vesztegetéssel gyanú-
sították meg, de a bíróság
felmentette.
Bige László a múlt héten a Klub-
rádiónak arról beszélt: tavaly két
barátján keresztül is üzentek neki,
hogy vagy elmegy az országból,
vagy börtönbe fogják juttatni. Va-
laki ugyanis szemet vetett érde-
keltségeire, azaz „oligarchikus
maffiatámadásról” van szó. Nevet
azonban nem említett. (Az sem vi-
lágos, hogy egyetlen vagy több ér-
dekcsoport állhat az ügy mögött.)
Bige László azt is kijelentette, hogy
nem adja a műtrágyagyárat, inkább
bezárja az egész üzemet, s kifizeti
a beszállítókkal és az alkalmazot-
takkal szembeni kötelezettségeit.
Június második hetében viszont
már arról beszélt, hogy közigazga-
tási bíróságon támadja meg a gyár
működését felfüggesztő határoza-
tot, addig semmiképpen nem tesz
lakatot a gyárkapura, illetve nem
küldi el a 250 dolgozót, amíg ebben
az ügyben döntés nem születik.
Rázós út a műtrágyakirályságig
De ki is az a Bige László, akinek
immár hosszú évek óta bérelt he-
lye volt a száz leggazdagabb ma-
gyar első öt helyezettje között?
Az biztos, hogy nem könnyű em-
ber, impulzív, kiszámíthatatlan és
szigorú. A 170 milliárdra becsült
vagyonnal rendelkező vállalkozó
erdélyi születésű, 1984-ben költö-
zött Magyarországra, a Bige Hol-
dingot pedig 1991-ben alapította.
Később megszerezte a már említett
szolnoki Tiszamenti Vegyiműve-
ket, 2002-ben pedig a Moltól vette
meg a péti Nitrogénművek több-
ségi részvénycsomagját, s ezzel a
hazai műtrágyagyártás fontos sze-
replőjévé lépett elő. Akkoriban még
jóban volt és együtt vadászgatott
Csányi Sándor OTP-vezérrel, aki –
egyes források szerint – mindkét
üzem felvásárlását segítette. Ké-
A hírekkel ellentétben
a hét végéig még termel
a műtrágyagyár. A jövő kérdéses
FOTÓ: HA JDÚ PÉTER
sőbb azonban megromlott a viszo-
nyuk, aminek egyértelmű jeleként
2008-ban az addigi fő hitelező,
az OTP váratlanul leállította a péti
Nitrogénművek finanszírozását, 15
milliárd forint forgóeszköz-hitel
kivonásával. Ezzel szinte lehetet-
lenné tette a gyár működését. Az
akkoriban jó szocialista kapcso-
latokat ápoló Bige azonban állami
segítséget kapott egy 24 milliárd
forintos garanciahitel formájában.
Az akciót követően 25 milliárd fo-
rintra perelte az OTP-t, de a pert
elvesztette. A rossz nyelvek szerint
azért tört ki a háború az agrárium
két erős embere között, mert va-
lamiféle elszámolási-tulajdonlási
vita alakult ki a Nitrogénművek
megvásárlása kapcsán, de konkré-
tumokra soha nem derült fény.
A háború 2013-ban lángolt fel
újra, amikor a hazai műtrágya-
forgalmazás egyik nagyágyújáért,
a nádudvari KITE agrárintegráto-
rért szállt harcba Bige és még két,
kilétét titkoló nagyvállalkozó. Bige
nem csinált titkot belőle, hogy 20
milliárd forintot adna a vállalatért,
s az összeget letétbe is helyezte,
amikor azonban a KITE közgyűlé-
sét összehívták, hirtelen új vevő-
jelölt is színre lépett, a KITE egyik
középvezetője, Guba Sándor szemé-
lyében. Mögötte sokan már akkor
az OTP-vezért sejtették, de nem
sikerült a feltételezést bizonyíta-
ni. 2015 végén azonban kiderült,
hogy egy bonyolult, többlépcsős
tulajdonátruházási akció végén a
Csányi Sándor érdekeltségébe tar-
tozó Agrárintegrátor Kft., az Agrár-
spektrum Kft. és az Agrochain Kft.
szerzett többségi részesedést szer-
zett a nádudvari cégben.
Bige számára azért lett
volna fontos a KITE meg-
kaparintása, mert a válla-
lat egyike a magyarországi
műtrágya-forgalmazás
legjelentősebb szereplői-
nek. Mellette még a cseh
kormányfő, Andrej Babis
cége, a bábolnai IKR Agrár
Kft., illetve a Bige Holding
érdekeltségébe tartozó
Genezis rúghat labdába.
Azzal, hogy Csányi
megszerezte a KITE-t,
jelentősen romlott a Bi-
ge-érdekeltségek piaci
helyzete, hiszen ettől a
pillanattól kezdve a nád-
udvari cég már nem Bige,
hanem a nagy vetélytárs,
Babis szlovákiai Vágsely-
lyén gyártott műtrágyáját
vásárolta meg és forgal-
mazta Magyarországon.
„Nincs véleményem Csá-
nyi Sándorról” – szögezte le akko-
riban a Heti Válasznak Bige Lász-
ló, ám a KITE-ügy hatására üzleti
stratégiát váltott. Többé nem volt
hajlandó bankhitelből finanszí-
rozni vállalkozásait, hanem inkább
saját forrásból, illetve kötvényki-
bocsátásból tette ezt. Persze ez is
kétélű fegyver: 2014-ben további
fejlesztésekbe kezdett, a péti üzem
korszerűsítése például 350 millió
euróba került. A modernizáció fi-
nanszírozására tavaly 200 millió
dolláros kötvénykibocsátást hajtott
végre, és ma is ezt tartják a piacon
a Bige-birodalom legkomolyabb
kockázatú tételének.
Mindenki tagad
Azt követően, hogy Bige oligar-
chatámadásról kezdett el beszélni,
megindultak a találgatások, vajon
ki állhat a lassan két éve indított
hadjárat mögött. A Forbes magazin
piaci információkra hivatkozva ar-
ról ír, hogy amennyiben Bige nem
tudja magát tisztázni a legújabb
gyanúsítások alól, teljesen kiszo-
ríthatják a műtrágyagyártásból, il-
BELFÖLD 7
letve a vegyiparból. (Hazai műtrá-
gyapiaci részesedése ma még 60
százalékos.) Persze, teszi hozzá a
magazin, ez egyelőre csak speku-
láció. Ezzel együtt az a kérdés is
felvetődik, ki az, akinek elegendő
tőkeereje, megfelelő politikai kap-
csolatrendszere vagy kellő fideszes
beágyazottsága van ahhoz, hogy
megszerezze a két nagy Bige-érde-
keltséget, a péti Nitrogénműveket
és az egykori szolnoki Tiszamen-
ti Vegyiműveket magában foglaló
Bige Holdingot.
A lap három lehetséges fel-
vásárlót vél felfedezni a mostani
események mögött. Mindenekelőtt
Csányi Sándort, akivel – ahogy fen-
tebb részleteztük – már korábban
is összerúgta a port Bige. A követ-
kező Andrej Babis, akinek Csányi-
hoz hasonlóan tőkéje is lenne – ő
Csehország egyik leggazdagabb
embere –, és érdekelt lehet a műt-
rágyagyárak megszerzésében. S az
utolsó jelölt Mészáros Lőrinc, akinek
hatalmas mezőgazdasági érdekelt-
ségei vannak, miután megszerezte
Simicska Lajostól a Mezort-csoport
tagját, a Talentis Agro Zrt.-t, s így
már 38 ezer hektáron gazdálkodik.
Ám az érintettek mindegyike
tagadja, hogy érdekelné a Nitro-
génművek vagy a szolnoki gyár
megvásárlása. Az OTP Bank kom-
munikációs főosztálya szerint
„Csányi Sándor nem foglalkozik
ezzel a kérdéssel”. Babis érdekelt-
sége, az Agrofert szintén tagadta,
hogy magyarországi felvásárlásra
készülnének. Jan Pavlu, az Agrofert
kommunikációs osztályáról any-
nyit válaszolt a magazin kérdésére,
hogy a magyar hírekben megjelent
spekulációk minden alapot nélkü-
löznek. Végül a Mészáros-csoport
is tagadta, hogy érdeklődne a Nit-
rogénművek iránt. Egyes szakértők
szerint nem is biztos, hogy olyan jó
üzlet lenne most az utóbbi időben
eladósodott péti gyár: 2017-es adó-
zás előtti eredménye még 10 milli-
árd forint körül alakult, de a Forbes
szerint a tavalyi év már masszívan
Tavaly két barátján
keresztül is üzentek neki,
hogy vagy elmegy az
országból, vagy börtönbe
fogják juttatni.
Valaki ugyanis szemet
vetett érdekeltségeire,
azaz „oligarchikus
maffiatámadásról” van szó
veszteséges volt. A szolnoki műt-
rágyagyár viszont nem lenne rossz
vétel, hiszen valamelyest csökkent
ugyan a nyeresége, de az adózás
előtti eredménye még mindig több
mint 800 millió forint volt tavaly.
Hogy valóban sikerül-e kiszorítani
a Bige-érdekeltségeket a műtrá-
gya- és a vegyipari piacról, az jó
eséllyel hamarabb eldől, mint az,
hogy valóban oligarchatámadás-
ról van-e szó, s ha igen, akkor ki
áll mögötte. Talán éveket kell várni
arra is, hogy kiderüljön: Bige ter-
vezett „kicsinálása” csak környe-
zetvédelmi ügy, vagy inkább része
a nem Fidesz közeli leggazdagabb
magyarok elleni hadjáratnak.
8 PUBLICISZTIKA
DÉVÉNYI ISTVÁN
É
szrevették, milyen sokat
beszélünk mostanában a
félelemről? Íme egy or-
szág, ahol mindenki fél.
Egyik fele retteg hatalomtól és a
másik felétől, a másik fele retteg,
hogy az egyik feléék kerülnek hata-
lomra, s megvalósul mindaz, ami-
től a hatalom szerint rettegnie kell.
Nézzük a mi félelmeinket.
Szoktam mesélni, hogy amikor
Sárospatakra hívtak az ellenzéki
országgyűlésiképviselő-jelöltek
vitáját moderálni, az ismerőse-
im féltek eljönni a rendezvényre.
Mert vagy ők, vagy a házastársuk,
vagy a gyerekük, rokonuk, akárki-
jük az önkormányzatnál, mellette,
vele szerződésben álló cégnél, ne-
tán közmunkásként dolgozik, és
jobb a békesség. Vagy, hogy ami-
kor a Kötöttfogás extrához keres-
tünk helyszínt, inkább támogatták
volna suttyomban a műsort, csak
helyet ne kelljen nekünk biztosí-
tani. Mert hát, meg kell értenünk,
ez van, ilyen időket élünk, és jobb
a békesség.
És, hogy senki sem tüntet, nem
emeli fel a szavát, nem lázad, még
csak hangot sem ad a véleményé-
nek, mert minek, az ilyesmiből
csak baja lehet a keményen dol-
GULYÁS B ALÁZS
H
arminc éve, amikor a
budapesti Hősök te-
rén újratemették 1956
mártírjait, én tizenkét
évesen meg voltam róla győződve,
hogy Nagy Feró, a Beatrice rock-
zenekar frontembere a legna-
gyobb punklázadó, akit ez a ma-
gyar ugar szülhetett. Nagyon nem
is járhattam távol az igazságtól,
hiszen a punk teljesen mást je-
lentett a nyolcvanas évek kom-
munista Magyarországán, mint
a pihe-puha nyugat-európai ka-
pitalizmusban, ahol a szórakoz-
tatóipar része volt, míg idehaza
börtönnel, de legalábbis tiltással
fenyegető valóság.
Így hát mi is lehetett volna egy
nyiladozó elméjű kiskamasznak
nagyobb királyság, mint hogy azt
óbégassa a nagymuttertől elhap-
polt baboskendővel, hogy „Úgy
érezte, szabadon él!”. Nagy Feró
rendszerellenessége még a nyugati
határhoz közeli megyeszékhelyen
élő (nálunk a nyolcvanas évek vé-
gén már fogni lehetett az osztrák
tévécsatornákat, amely tényleg
maga volt a Nyugat) kiskamasznak
is átélhető volt. Az iskola nyolca-
dikosai – a mi aktív baboskendő-
lengető támogatásunk mellett
– még azt is elérték nem kicsi bot-
rány árán, hogy levetítsék a kert-
városi iskolánkban Vitézy László és
Vicsek Ferenc Beatrice-filmjét.
Innen szép nyerni, az életmű
kész, egy rendszerváltás esetén
az ilyen lázadókat pajzsra emelik,
és nincs más dolguk, mint hogy a
nekik állított szobrot fényesítgetik,
szidolozzák. Csakhogy Magyaror-
szágon vagyunk, ahol törvénysze-
rű, hogy az idoloknak állított szob-
Fél ország
„Kiállnék én örömest, mert gyűlölöm az igazságtalanságot,
de ki fog értem kiállni? Ki fog engem megvédeni?”
gozó kisembernek, és jobb a bé-
kesség.
Kezdett gyanús lenni ez a sok-
sok félelem. Hogy talán nincs is
ennyi köröttünk, csak úgy hisz-
szük, ezért húzzuk magunkra, be-
lebugyolálódunk, s ha már tényleg
ránk feszült, akkor nagyon sóhajt-
va megadjuk magunkat, hiszen
jobb a békesség. Csakhogy. Vagy
elcsépelt dramaturgiával, amikor…
…amikor szűk két hete a Min-
denki Magyarországa Mozgalom
Kossuth Köreinek első országos
találkozóján vezettem beszélge-
tést arról, mire juthat egy kistele-
pülés politikusa, közéleti aktivis-
tája a nem – vagy csak nyomokban
– létező vidéki nyilvánosságban,
láss csodát, itt is szóba került a
félelem. Előadtam a témáról meg-
alkotott kedvenc metaforámat,
amelyben van a hatalom, és van a
társadalom, a kettő között a jog-
állami határvonalon a félelemfal,
amit a hatalom tol ránk, társada-
MAGA ITT A KULTÚRHÖRCSÖ G?
Szabaccság, elvtársak!
Szabaccságkoncert!
A nagy mintás „történelemhekk” szerint csakis Orbán Viktor 30 évvel ezelőtti
beszéde nyomán kotródtak el a megszálló csapatok
rokat maguk az idolok rombolják
porig. Nagy Ferónak nemcsak sa-
ját emlékműve lezúzása sikerült,
hanem ő még rá is vizelt a földdel
egyenlővé tett maradványokra.
Az utóbbi lépésre múlt hét vé-
gén, a szarkasztikusan Szabad-
lomra, mi, társadalom pedig tol-
juk visszafelé, s ebből az állandó
területszerző tusakodásból alakul
ki az úgynevezett kelet-európai
demokratikus berendezkedés.
Amióta ismertté vált
politikai álláspontja,
már nem szállít
a helyhatóságnak,
pedig előtte volt bőven
megrendelése onnan is, és
elégedettek voltak vele,
mert arra mindig nagyon
ügyelt, hogy ne érhesse
panasz a munkáját
A közönség meghallgatta, tu-
lajdonképpen tetszett neki, mert
ha belejövök, egész szórakozta-
tóan tudok magyarázni, néhányan
még cüccögtek is, hogy igen, vala-
Nagy Feró énekel a Nagy Imre
és mártírtársai újratemetésének
harmincadik évfordulója
alkalmából rendezett
Szabadságkoncerten, a Hősök
terén. Az idolokat maguk
az idolok rombolják porig
FOTÓ: MTI/MÓNUS MÁRTON
2019. JÚNIUS 21–27.
mi ilyesmi, aztán minden átvezető
nélkül elkezdték mondani a törté-
neteiket, hogy negyedóra múltán
sehol sem volt már az én remekbe
szabott elméletem, átadta helyét
a szigorú valóságnak.
Például egy kisvárosi, harmin-
cas vállalkozó fiatalember arról
mesélt, hogy amióta ismertté vált
politikai álláspontja, már nem
szállít a helyhatóságnak, pedig
előtte volt bőven megrendelése
onnan is, és elégedettek voltak
vele, mert arra mindig nagyon
ügyelt, hogy ne érhesse panasz a
munkáját. Kis céget visz, de azért
több családért is felelős, ahány al-
kalmazott, annyi feleség és any-
nyiszor két-három gyerek, meg-
értette a leckét, visszább vett az
aktivitásból. Szomorú monológját
ezzel zárta:
„Kiállnék én örömest, mert
gyűlölöm az igazságtalanságot, de
ki fog értem kiállni? Ki fog engem
megvédeni?”
ságkoncertnek nevezett nagy
mintájú emberkísérlet alkalmával
került sor, amelynek arcául Nagy
Ferót választotta a cinikus ha-
talom („majd mi megmutatjuk,
hogy a legjobbjaitokat is be tud-
juk törni”). Az agyonreklámozott
És ekkor vastag, nehézkes csönd
telepedett a kis sátorra, s mint a no-
vember végi nyálkás köd a pislákoló
hajnali napfényt, úgy szippantotta
magába az addigi ötletelős, tettre
kész hangulatot, vagy kevésbé ba-
rokkosan: ez egy jó kérdés. Vagy ta-
lán a legjobb kérdés. A Kérdés.
Gyűrtük, csűrtük-csavartuk a
témát, de mindig, újra és újra oda
jutottunk, hogy a helyi nyilvános-
ságé lenne a feladat. Amiből sokfe-
lé csak kormánypárti létezik, ezért
(is) kellett bedarálni a rádiókat,
megyei lapokat, mert az is fontos
cél persze, hogy egységesen dü-
börögjön a mindenkori üzenet,
de legalább ennyire meghatározó,
hogy ne legyenek ügyek, amelyek
megkarcolhatnák a lokális mi-
ni-Orbánok imázsát. Tehát akár-
hogyan is, de meg kell teremteni
az új nyilvánosságot a legkisebb
településeken is. Megpróbáltunk
erre közös receptet alkotni, és mi
lett a megoldás, amire szinte majd’
mindenki rábólintott?
Tádámm!
Szórólapozás. Megtalálni a kö-
zösség fontos témáit, tömören,
érthetően megírni A5-ben, és be-
dobálni minden postaládába.
2019, Magyarország. Lassan
tényleg már csak a Szabad Európa
Rádió hiányzik. Ja, nem.
rendezvényen, amely álcája sze-
rint az ’56-os hősökről az újra-
temetés évfordulóján emlékeznek
meg, valójában egy nagy mintás
„történelemhekk”, amely azt hi-
vatott bizonygatni, hogy csak-
is Orbán Viktor 30 évvel ezelőtti
ijesztő beszéde nyomán kotródtak
el a megszálló csapatok a hazából.
1989. június 16-ára, amikorra
Orbán beszéde elhangzott, már
10 400 szovjet katona (a Magyar-
országon állomásozók több mint
20 százaléka), közel 300 harcko-
csi, 150 páncélozott harcjármű,
valamint a szárazföldi tüzérségi
technika 90 százaléka elhagyta
az országot. Három hónappal a
későbbi miniszterelnök elhíre-
sült beszéde előtt Cserhalmi György
színművész a Magyar Televízió
épülete előtt már felolvasta azt a
tizenkét pontot, amelynek egyike
az volt, hogy „Vonják ki a szovjet
csapatokat hazánk területéről!”.
A mai hivatalos állampropa-
ganda szerint ezek mintha meg
sem történtek volna. Csak Orbán
és az ő beszéde. Ami révén Orbán
Viktor azzá az infantilis vendéglá-
tóvá vált, aki még akkor is lökdösi
kifelé a nemkívánatos vendéget,
amikor az már átlépte a küszöböt:
„Mennyémá! De hiszen megyek!
De akkor is mennyémá!”.
Ehhez a történelemhekkelés-
hez asszisztált az én kiskamasz-
kori idolom, Nagy Feró is ahelyett,
hogy az első sorból üvöltötte vol-
na: „Hazudtok!”. Tette mindezt
a rendszerváltás szimbolikus pil-
lanatára emlékezni hivatott kon-
certen az egykori besúgóval egy
színpadon.
Így nem maradt más, mint
hogy én üvöltsem az ő képükbe:
Feró és Vikidál, hazudtok!
 2019. JÚNIUS 21–27.
Már
felháborodni is kár…
T ORKOS M ATILD
L
elki egészségünk védel-
me érdekében azt aján-
lom, naponta csak egy-
szer háborodjunk fel.
Lehetőleg kora reggel ne hagyjuk
magunkat felbosszantani, mert
az egész napunkat tönkre teszi.
Halasszuk inkább késő délutánra
a tájékozódást közügyeink iránt.
Így mindenki jobban jár: a mun-
kahelyünkön jobb teljesítményre
leszünk képesek, nem lesz meg-
erőltető a szívélyesen viselked-
ni az ügyfelekkel, nem küldjük
el melegebb éghajlatra a túlórát
délelőtt elrendelő főnököt, mo-
solyogva kötjük be a hatvana-
dik infúziót, mérünk lázat ötven
betegnek két lázmérővel…
A parlamenti közvetítéseket pe-
dig még az esti órákban is kerül-
jük, mert a szabadszájú Jakab Péter
képviselő biztos felszólal. És tuti,
hogy már megint a miniszterelnö-
künket pécézi ki, hogy meggazda-
godásának újabb lépcsőfokait kérje
rajta számon. Pedig jól tudja, hogy
a kormányfő üzleti ügyekkel nem
foglalkozik. Azt is tudhatná már,
hogy Orbán sem csókosa, sem is-
merőse senkinek.
A rádiót véletlenül se állítsuk
olyan frekvenciára, ahol beszél-
getnek vagy híreket mondanak.
Különben vagy a hazugságtól megy
fel a vérnyomásunk, vagy azt szaj-
kózzák, hogy itt a maffia kormá-
nyoz. De attól sem lesz jobb az
életünk, ha megtudjuk, hogy Polt
Péter főügyész kitüntette Handó
Tünde főbírót. Ráadásul ugyanazon
a napon, amikor – az Országgyű-
lés a főbíró felügyeletére kirendelt
testület javaslatára – éppen ki kel-
lett volna penderítenie az elnöki
székből.
Azt pedig engedjük is el a fülünk
mellett, ha egy jogerősen börtön-
büntetésre ítélt politikusnak nem
kell a börtönbe vonulnia, mert a
mindenek felett álló köztársasági
elnöknek nincs ideje foglalkozni a
kegyelmi kérvények elbírálásával.
(Veres Margitról, Balmazújváros öt
év börtönre ítélt egykori polgár-
mesteréről van szó – a szerk.)
A politikus él, mint Marci He-
vesen ahelyett, hogy búsulna a
hűvösön. Addig tart ez a kegyelmi
állapot, amíg nem bírálják el a kér-
vényét. Cirka egy éve nem bírálják
el. Na és? Lehet, hogy az elnök úr
ebben most oly ártatlan, mint a ma
született kétfejű bárány, mert még
az is előfordulhat, hogy fel sem
terjesztették eléje azt a kérelmet.
De legalább nem tüntették ki az
elítéltet. Bár az is lehet, hogy ki-
tüntették, csak nem tudunk róla,
mert a hírek helyett Vikidál Gyulát
hallgattuk a Hősök terén a rend-
szerváltás évfordulóján.
A Dél-Békési Kistérség
Többcélú Társulás tanácsa
kitünteti a csalással gyanúsított
Simonkát (b).
Jár neki az elismerés
FOTÓ: FACEBOOK
Besúgók és provokátorok…
Nem tudom, ugyanitt Nagy Feró
előadta-e a Nyolc óra munka, nyolc
óra pihenés, nyolc óra szórakozás
című dalát a rabszolgatörvény be-
vezetésének évében, mindenesetre
aktuális lett volna.
Képzeljék, a minap magam is
megszegtem a saját szabályo-
mat, és már reggel belenéztem a
hírözönbe, de én már nem leszek
ideges, csak röhögök az egészen.
A Simonka nevű képviselőt is ki-
tüntette valamilyen vidéki szer-
vezet. Őt. Bizony. Akit milliárdos
közpénz lenyúlásával kapcsolat-
ban emlegettek széltében-hosz-
szában. Lehet, hogy ő is ártatlan.
Mint Kósa Lajos, akit egy közjegy-
ző asszisztenciája mellett csapott
be egy csengeri háziasszony.
Nem értem én már ezt a mai
világot. Megöregedtem. Pedig vol-
tam én is fiatal, reményekkel tel-
jes, amikor még Viktor is csak úgy
felpattant a színpadra, és bátran
hazaküldte a tavarisokat. Most meg
itt édesgeti Putyint a szemünk lát-
tára. Szóval, azt gondoltam amikor
még csak bimbózott a mi kis de-
mokráciánk, hogy majd a nemzeti
közösre úgy fognak vigyázni, mint
a szemük világára. Most meg ki-
szúrják a szemünket elmismásolt
ügyészi vizsgálatokkal.
Az a baj, hogy simliktől fel-
megy az ember vércukra, és ki
tudja, lesz-e holnap inzulin a pa-
tikában.
Most éppen K-vitamint nem le-
het kapni. Azt a vitamint, amelyik-
ből állítólag nem adott be időben
az újszülötteknek Márki-Zay Péter
felesége, a bábaasszony. Az orszá-
gos K-vitamin-hiányért is biztos
jól megbüntetnek majd valakit.
De ne háborítsuk fel az embe-
reket! Ne is botránkoztassuk meg
őket, mert a Bibliában is írva va-
gyon, hogy „jaj a botránkoztatók-
nak”.
Azt nem tudom, hogy a botrányt
okozónak jaj, vagy a hírvivőnek.
Nem mindegy.
Simonka és Handó elfogadták
a kitüntetésüket. Egy hajóskapi-
tányt ki akart tüntetni egy kerü-
leti polgármester, mert kimentett
két embert a Dunából, a Hableány
katasztrófáját követően. A huszon-
négy éves nőnem fogadta el a ki-
tüntetést, mert amit tett, az szá-
mára természetes.
Akkor azért még van remény?
PUBLICISZTIKA 9
ÁLLÁSPONT
Nemzeti közép
SZERETŐ SZABOLCS
A
z ellenzék szempontjából a magunk mögött
hagyott európai parlamenti választás a kü-
lön indulással az egymás elleni küzdelemről
(is) szólt, az őszi önkormányzati voksoláson
viszont csak együttműködéssel, az alkalmas jelöltek
mögötti helyi összefogásokkal lehet pozíciókat elhódí-
tani a Fidesztől. A választási rendszer logikája ezt kö-
veteli, enélkül részsikerekre sincs esélyük az ellenzéki
pártoknak. Egyre több vidéki városban körvonalazó-
dik az az alkalmi szövetség, amelytől okkal tarthat a
kormánypárt. – 2022 most ősszel kezdődik – mondta
nemrégiben Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely pol-
gármestere arra utalva, hogy minden egyes megszer-
zett önkormányzati poszt segíthet a Fidesz túlhatal-
mának korlátozásában, növelheti a kormányváltás
esélyét három év múlva.
Érdemi esélyről azonban véleményem szerint az
önkormányzati választások eredményétől függetlenül
is csak akkor beszélhetünk, ha az önálló megméretés,
rivalizálás, majd az összefogás, együttműködés sza-
kaszát az alternatívaképzésé követi az ellenzéki olda-
lon. És nem csak Orbán Viktorral szemben, nem csak
hozzá képest. Május 26-án, az európai parlamenti
választáson mintha a 2010 előtti kétosztatú politikai
erőtér született volna újjá a régi szereplők vezetésével.
Ez azonban csupán megtévesztő látszat. A 2010-ben
ígért nagy elszámoltatást egy karcolás nélkül megúszó
Gyurcsány Ferenc pártja a legerősebb ellenzéki erőként
keveredett ki a megméretésből, de a kanyarban sem
látszik a Fidesz mögött (a 16 százalék nagyon mesz-
sze van az 53-tól), szó sincs arról, hogy a félmillió
szavazót maga mögé állító Demokratikus Koalícióra
mostantól mint a Fidesz lehetséges váltópártjára te-
kinthetnénk. A Fidesz egymillióval kevesebb szavazót
tudott az urnák elé vinni, mint tavaly áprilisban, de
az ellenzéki torta is kisebb lett. Ebből tudott egy-egy
nagyobb darabot kihasítani magának a Demokratikus
Koalíció és a Momentum. Ettől azonban az ellenzéki
pártok sem együtt, sem külön-külön nem kerültek
közelebb a kormányváltás lehetőségéhez.
Sokakat valósággal sokkolt a választási eredmény,
az a tény, hogy a szavazni hajlandó polgártársaink
több mint kétharmada vagy Orbán Viktor, vagy Gyur-
csány Ferenc pártjára húzta be az ikszet. Az európai
parlamenti választás különösen kedvez azoknak, akik
mögött fegyelmezett, elkötelezett, nem túl finnyás,
bizonyos viselkedési minták alapján szektaszerűen
működő bázis áll. A két – abszolút, illetve relatív –
győztes, valamint az őket segítő gazdasági és média-
hálózat kíméletlenül igyekezett ledarálni a politikai
közepet, a polgári centrumot, amely ezen a választá-
son erőtlennek bizonyult, csak a Momentum szereplé-
se jelentett némi vigaszt ezen gondolkodásmód hívei
számára. Az persze még nyitott kérdés, hogy a friss,
fiatalos erő mit tud kezdeni ezzel a lehetőséggel.
A Fideszre és a Demokratikus Koalícióra együtt
2,4 millióan szavaztak a nyolcmillió választópolgár-
ból; ha a notórius távol maradókat is tekintetbe vesz-
szük, ez az adat akkor is azt jelzi, hogy a polgárok
kritikus tömege nem kér sem Orbánból, sem Gyur-
csányból. Akik együtt jelenítik meg itthon a demok-
ratikus rendszereket jelenleg sújtó kínálati válságot,
amely sok szavazót visszatart az aktív véleménynyil-
vánítástól. Nem kárhoztathatjuk azokat, akik rajtuk
kívül sem láttak most választható erőt a palettán.
A elenlegi és a valamikori miniszterelnök közötti ha-
talmas terület ugyan jelenleg a senki földjének látszik,
de a nemzeti közép számára belakható. Úgy sejtem,
egy, a jelenlegi pártkereteken túllépő formációnak
kell majd megtestesítenie azt az alternatívát, amely
három év múlva reményt nyújthat a kiábrándult, az
Orbán-rendszerben a helyét nem találó sokaságnak.
Iszonyú ellenszéllel kell számolniuk azoknak, akik
az új nemzeti közép politikáját formálják. S csak ak-
kor lesz esélyük, ha valahogy sikerül felrázniuk, cse-
lekvésre ösztönözniük a politikai otthontalanokat,
a közélettől ma undorral elfordulókat. Akik passzivi-
tásukkal az akaratuktól függetlenül hatalomban, il-
letve a politika színpadán tartják azokat, akik miatt
elviselhetetlennek érzik az itthoni viszonyokat.
10 PUBLICISZTIKA
L ÁNYI ANDRÁS
A
mennyiben a dialektikus
materializmustól örö-
költ „megszűnten meg-
őrizni” formulának volt
valaha értelme, akkor a magyar-
országi rendszerváltozásra nézve
volt. A megszűnt gulyáskommu-
nizmus élcsapata sikeresen őrizte
meg – s busás haszonnal váltotta
készpénzre – befolyását az új vi-
lágban, az ország megőrizte te-
kintélyuralmon nevelkedett szol-
gai lelkületét, a több párt pedig
megőrizte az egypárt jó szokását,
hogy szeretett népe feje felett s
megkérdezése nélkül intézked-
jen. Szomorú látni, hogy magáról
a rendszerváltozásról is e meg-
szűnten-megőrzés ködös és eleve
ködösítésre szánt terminusaiban
gondolkodunk. Legutóbb ezt a
Magyar Hangban megjelent, Nekik
erőmű – nekünk fiaskó című cikk
juttatta eszembe.
A harmadában-negyedében si-
került politikai átalakulásnak an-
nak idején igenis jelentős félsikere
volt a Dunakanyar megmentése,
heves és elhúzódó küzdelemben
a dunai duzzasztógátak elszánt
hazai híveivel. A Horn-kormány
még 1998-ban is a teljes vízlép-
csőrendszer megépítésére készült,
s emellett agitált. „A villamos
energiát előállító erőmű építésé-
nek elgáncsolásáról” szóló suttogó
propaganda közhelyei azóta újra és
újra előkerülnek, olyan jóhiszemű
írásokban is, mint ezúttal.
Már-már közmegegyezés-
számba megy, hogy ha Bős–
Nagymaros nem is volt valami
remek üzlet, mégsem kellett vol-
na kiszállni belőle akkor, amikor
már majdnem megépült. Nem is
értem, hogy a szocializmus épí-
téséből miért szálltunk ki annak
idején. Hiszen az is majdnem
megépült, és nekünk addigra már
rengetegbe került. Akik így gon-
dolkodnak, vajon tényleg azt sze-
retnék, ha a Dunakanyarban Esz-
tergomtól Visegrádig egy naponta
kétszer leürülő víztározó hullám-
zana emeletmagasságú gátak kö-
zött? Vagy elhitték, hogy ha ma-
gunk is közreműködünk a Duna
elterelésében, akkor a Szigetköz
és a Csallóköz élővilága kevésbé
pusztul, mint így?
K ALMÁR B ENEDEK
A
z európai választások
végeztével kezd nyilván-
valóvá válni, hiányzik
az az európai méretre
szabott politikus, aki képes len-
ne valamilyen egyesítő szerepet
betölteni a kontinens nyugati és
keleti felén. Aki el tudná mondani,
milyen lesz a sikeres Európai Unió.
Tény, a mai (még) huszonnyolc
tagállammal rendelkező EU nagy-
ban különbözik a kezdeti, a római
szerződést 1957-ben aláíró hat or-
szág közösségétől, adottságaitól.
Mivel az unió tagállamainak
száma fokozatosan növekedett,
kialakult egyfajta reagálási képte-
lenség az életünket foglalkoztató
fontosabb kérdésekben is. Ennél-
fogva nem szokatlan, ha vala-
Kinek a kudarca?
Igenis jelentős félsiker volt a Dunakanyar megmentése
A nagymarosi duzzasztás-
ról, sajnos, a szlovák fél egy per-
cig sem kívánt lemondani. Ezért
nem tartotta elfogadhatónak sem
az Antall-kormány, sem a Duna
Kör 1990-ben a Vavrousek-féle,
„mindkét fél számára kedvező-
nek tűnő megoldást”, amelyet a
Magyar Hang cikkírója emleget.
Még hevesebben tiltakoztak azok
a szlovák tudósok, mérnökök és
csallóközi környezetvédők, akik
nálunk jobban tudták, milyen sú-
lyos károkat okoz majd a kiliti
víztározó és az oldalvízcsatorna a
felszín alatti ivóvízbázisnak, a fo-
lyami és vízparti élővilágnak, nem
utolsósorban a Csallóköz akkori-
ban még szinte színmagyar lakos-
ságának. Azóta ezek a károk sorra
bekövetkeztek, akit érdekel a táj
és lakóinak kálváriája, megrendítő
beszámolót olvashat róla a Somor-
ján megjelenő Fórum című társa-
dalomtudományi szemle utolsó két
számában, Murányi Veronika tollá-
ból. De 1990-ben még az sem tűnt
képtelenségnek, hogy a korábban a
Európa és mi
milyen válság merül fel, akkor a
tagok hónapokig vagy akár évekig
vitatják a problémát, kevés érde-
mi intézkedéssel. Ilyen például a
bevándorlás témája vagy Venezu-
ela ügyében az egységes politikai
állásfoglalás hiánya. Huszonnyolc
különböző hanggal nehéz elérni
a teljes összhangot, és Brüsszel
megoldási javaslatai sok tagor-
szágot elidegenítenek a szorosabb
együttműködéstől. Mindenesetre
azt mára sikerült elérni Európá-
ban, hogy ha nem is értenek egyet
az országok, akkor sem tervezik
V IS S Z HANG
Építési munkálatok
a Dunakanyarban 1989-ben.
Kő kövön
FORRÁS: FORTEPAN
vízlépcsőrendszer ellen nyilatkozó
Václav Havel elnök Csehszlovákiája
velünk szép egyetértésben tekint el
a kommunista múlt vasbeton em-
lékművének üzembe helyezésétől.
1997-ben a hágai Nemzetközi
Bíróság még meg sem hozta ítéle-
tét, amikor a kormánypárti média
idehaza már régen azt sulykol-
ta, hogy a pert elveszítettük. Ez
az üggyel kapcsolatos legnagyobb
és legkártékonyabb hazugság.
A Horn-kormánynak azért volt
erre szüksége, mert eltökélt szán-
déka volt, hogy az ítélettől függet-
lenül Vladimír Meciar markába csap,
építkezik és fizet. 1998-ban ezt
megakadályozta ugyan a tömeges
tiltakozás és a szocialista-liberá-
lis koalíció bukása, de az egymást
követő kormányok azóta is ezzel
mentegetik magatartásukat: hogy
a sziklaszilárd vízlépcsőlobbi és a
ÍRÓ O LVAS Ó
az egymás területére való beha-
tolást.
Valamint ott vannak a vezető
európai politikusok elképzelései
az uniót illetően. Angela Merkel
pragmatikus EU-t szeretne, még
Matteo Salvini szkeptikus a szo-
rosabb integrációt illetően. Arról
nem is beszélve, egyes politikusok,
megérkezve Brüsszelbe, pillana-
tok alatt feláldozzák addig han-
goztatott álláspontjukat, elárulva
szavazóikat a mélyebb integráció
előmozdítása érdekében. Olyanok,
mint akik gyengék ahhoz, hogy a
2019. JÚNIUS 21–27.
Duna-védők között ingadozva mi-
ért nem élnek a hágai végzésben
foglalt kedvező lehetőségekkel.
A Nemzetközi Bíróság ragasz-
kodott a jogfolytonosság elvéhez,
tehát a két kormány eredeti meg-
állapodását nem semmisítette
meg. De állásfoglalásában minden
lehetséges módon kinyilvánította,
hogy az 1977-es államközi szerző-
dés „olyan eszközöket bocsátott a
felek rendelkezésére, hogy tárgya-
lások útján bármikor új egyensúlyt
tudnak keresni a gazdasági és az
ökológiai követelmények között…”
(103. §) és azt is lehetővé teszik,
„hogy az újabb környezetvédelmi
normákat beépítsék a közös egyez-
ményes tervbe” (112. §). Akkor már
senki sem gondolta, hogy a bírák
majd eltiltják Szlovákiát a megépült
mű használatától. Magyarországot
ellenben felmentették minden, a
szlovákok által hangoztatott építé-
si, illetve kártérítési kötelezettség
alól, és belefoglalták ítéletükbe a
magyar álláspont sarkalatos pont-
ját: „kulcskérdés a környezetre
korrupciót megakadályozzák, ak-
kor inkább a szolgálatába állnak.
Továbbá a brexit megoldatlan-
sága nemcsak a kontinensen okoz
bizonytalanságot, hanem a sziget-
országban is jelentős politikai töre-
dezettséget, válságot eredményez.
Teljesen leegyszerűsítve a brit
közbeszédet, a brexitet a román
zsebtolvajoktól és kockázóktól való
szabadulásként kezdik megélni.
De ezeknek a szélsőséges ki-
lengéseknek az oka maga az EU is
részben, mert nem vette, veszi fi-
gyelembe a kritikus észrevételeket,
gyakorolt hatás (…) A környezeti
kockázatok megítélésénél a jelen-
legi normákat kell figyelembe ven-
ni (…) a múltban megkezdett tevé-
kenységek folytatása során is. (...)
(A feleknek) kielégítő megoldást
kell találniuk az Öreg-Duna med-
rébe és a mellékágakba juttatandó
víz mennyiségére a folyó mindkét
partján” (140. §).
Azt sem rejtették véka alá,
hogy ezen mit értenek. Amikor a
143. §-ban kijelentik, hogy a felek
részéről a megkívánt jóhiszemű-
ség bizonyítékának tekintenék, ha
tárgyalásaik során igénybe vennék
egy harmadik fél közvetítését és
szakértelmét, az Európai Bizottság
1993-as vízmegosztási javaslatával
példálóznak, márpedig az a Duna
mindenkori vízhozamának felét
biztosította volna a főmeder és a
mellékágak számára. Szerintünk is
ez lehetne a megegyezés alapja és a
tájrehabilitáció kiindulópontja.
Hágában tehát kimondták
ugyan, hogy a demokratikusan
megválasztott magyar kormány-
nak nem volt joga megszűnt-
nek nyilvánítani két kommunis-
ta diktatúra megállapodását, az
ügy érdemi részére nézve na-
gyobb jelentősége volt annak,
hogy egyidejűleg megállapítot-
ták az erőszakkal teremtett – és
sajnos azóta is fennálló – status
quo jogszerűtlenségét. Állásfog-
lalásuk szerint Csehszlovákiának
nem volt joga, „hogy Magyaror-
szág beleegyezése nélkül ekkora
vízmennyiséget tereljen el”, mert
ezáltal „egyoldalúan átvette egy
közös természeti erőforrás felett
az ellenőrzést” (85. §.).
Nem a hágai ítéleten és nem a
Duna-mozgalmakon múlt, hogy
ezt a jogsérelmet azóta sem sike-
rült orvosolni. Az egymást követő
magyar kormányok következetlen,
felemás magatartását látva szlovák
szomszédaink azóta sem hajlandók
méltányosabb vízmegosztási meg-
állapodásra. Ezt, birtokon belül lé-
vén, könnyen megtehetik. Mi pedig
azóta sem vettük igénybe a bíróság
által szorgalmazott európai közre-
működést, hiába vált időközben a
két ország az Európai Unió tagjává.
Pedig az uniós vízkeretirányelvek
ismeretében nem kétséges, hogy
ez a lépés melyik fél számára ígér-
ne kedvezőbb kimenetelt.
próbálva ezeket valószerűtlenné,
nevetségessé tenni. Az ennek nyo-
mán kialakuló természetellenes
politikát pedig már nehéz hely-
rehozni és mederben tartani, ami
teljesen más irányba lökheti a köz-
véleményt, a kontinens országait.
Jelen helyzetben – midőn itt-
hon is előszeretettel temetik az
EU-t – a politikai vezetés nem tud
mit kezdeni a világ kiszámítha-
tatlan változásaival. A felelősséget
hárítva könnyebb másokat, Sorost
vagy Brüsszelt hibáztatni sorsunk
alakulásáért, ez pedig hű képet
ad a kormány szellemi és fizikai
állapotáról. A nemzeti megúju-
lás olyan helyzetet kell jelentsen,
amikor a hatalom nem barátok,
rokonok, pártok kiváltságait erő-
síti, hanem valóban a haza érde-
keit szolgálja.
 2019. JÚNIUS 21–27.
GRIMM B ALÁZS
M
ariska kutya bizony-
talanul tacskó, de
egészen biztosan kan.
Nem értem. – Nincs
a történetben semmi különös, így
került hozzám – legyint a gazdá-
ja, Ferenc, az Ormánságban fekvő
Kétújfalu lakója. A település és a
környező, mélyszegénységben élő
falvak határában minden eddigi-
nél nagyobb feltáratlan olajmezőt
talált egy amerikai–magyar cég.
Mindenki más Kánaánra gondolna,
az itt lakók nem. Ők azt nem ér-
tik, hogy én mit nem értek, hiszen
semmiben nem változott meg az
életük, csak zaklatottabb lett.
A térségben évek óta folynak a
próbafúrások, sőt hónapok óta több
helyen kitermelés is zajlik, amiről
úgy egy héttel ezelőttig semmit
nem lehetett hallani. Az ügynek a
G7 ment utána, nekik a beruházó
műszaki igazgatója azt mondta,
azért nem volt az olajmezőnek nagy
sajtóvisszhangja, mert a vállalat
nem tőzsdei cég. A Kétújfaluhoz
közeli pettendi és istvándi mezőkön
február végén már több mint napi
hatezer hordó kőolajat termeltek.
A lap számításai szerint naponta
akár több mint 14 ezer hordó kő-
olajat lehet majd a felszínre hozni,
amivel megduplázódna Magyaror-
szág kőolaj-kitermelése.
A már megindított kutakból
több tíz kilométernyi kőolajve-
zeték szállítja majd az olajat egy
Kétújfalu külterületéhez tartozó
főgyűjtőbe, hogy onnan egy to-
vábbi tíz kilométeres vezetéken
vigyék tovább Szigetvárra. Amíg a
vezetékek el nem készülnek, ad-
dig kamionok szállítják a kitermelt
olajat, aki megáll errefelé az utak
mentén, maga is láthatja.
Sokáig a helyiek sem tud-
tak semmit az olajos dolgokról.
– A történet úgy kezdődött, hogy
irgalmatlan nagy robajokat hal-
lottunk – meséli Mariska gazdá-
ja, Ferenc. Beléjük remegett a ház.
Nem mondom, hogy földrengés,
mert hallottuk, hogy gép csinálja,
de rendesen megijedtünk. Ilyen
böhöm nagy önjáró gépek mentek
a földeken, rohantunk a polgár-
mesterhez, hogy mi van. Akkor
derült ki, hogy olajat keresnek,
később meg az, hogy találtak is –
mondja Ferenc, miközben egy le-
gyet hessent arrébb a karjáról.
Kétújfaluban többen, köztük Fe-
renc is, úgy tudják, hogy a község
eddig 900 millió forint iparűzési
adót kapott. A férfi szerint nem va-
lószínű, hogy a pénzből bármennyi
is visszajut ténylegesen a falunak.
– Karácsonykor meg húsvétkor az
önkormányzat csomagot osztott, a
húsvétiban volt sonka meg szalá-
mi is, és mindenki, még a gyere-
kek is kaptak 10 ezer forintot. Az
a nagy baj, hogy nem csak pénzt
kéne osztani – mondja a könyökét
vakarva –, bár jól jön minden fil-
lér, hanem munkahelyeket kellene
teremteni. Mert az itt, de a környé-
ken sincsen. Kétújfalu tipikus ma-
gyar falu, volt egy téesz, nagyjából
mindenki ott dolgozott, aztán jött
a rendszerváltozás, a téesz szétve-
rődött, onnantól nem volt szükség
emberekre. Mára nem maradt más,
csak a közmunka. Ferenc keres úgy
ötvenezret havonta. Remélte, hogy
ebből a nagy olajos pénzből majd
nekik is több jut, de nem.
József taktikai szempontból
tökéletes helyen álldogál félmez-
telenül: ha innen nézem, a hely-
közi buszra vár, ha onnan, akkor
a Kastély Söröző vagy a mellette
lévő Italbolt feliratú intézmény
délutáni nyitására. Lehet, hogy a
kettő egy, mindenesetre két cégér
alatt két bejárat van zárva. Mert itt
a piálásnak ritmusa van: a kocs-
ma kétszer nyit ki, egyszer reggel,
Irgalmatlan
nagy robajokat
hallottunk
Kincs, ami nincs – Avagy mire megy az Ormánság
rengeteg olajával?
hogy baráti körben indulhasson a
nap, egyszer meg délután, a fel-
gyűlt tapasztalatok megosztására.
– Az első komoly bevétel az
idei évben jelentkezett az olajosok
iparűzési adójából, közel 110 millió
forint – cáfolja a 900 milliós ér-
tesüléseket Klózer Gyula, Kétújfalu
polgármestere. A cég megjelenése
előtt ez az összeg 6-10 millió fo-
rint között mozgott, jövőre azon-
ban arra kell számítaniuk, hogy
elvesztik a központi támogatást,
és szolidaritási adót kell fizetni-
ük. Azt, hogy ezek mennyivel vetik
vissza a bevételeket, szakemberek
bevonásával tervezik kiszámítani.
– A helyiekkel, környező tele-
püléseken élőkkel beszélgetve azt
tudtam meg, hogy önöknél, illetve
a környező falvakban nincsenek
munkahelyek, az olajosoknak vi-
szont nem kell a helyi munkaerő.
Hogyan, milyen munkahelyeket
szeretnének teremteni? – A mun-
kahelyek száma tényleg alacsony.
A cég mindent megtesz azért,
hogy a környékbeli településekről
vonja be az embereket. A munkák
végzéséhez egyedi, speciális szak-
mai tudás szükséges. Éppen ezért
a tervek között szerepel a helyi
olajipari felnőttképzés indítása,
ennek előtárgyalásai megkezdőd-
tek. Keresünk egyéb tevékenységi
körű vállalkozókat is, akik szék-
helyet létesítenének, illetve saját
gazdasági programot szeretnénk
kidolgozni, amely csökkenti a
munkanélküliséget, és a közfog-
T Olajjal teli tartálykocsi húz át
Gyöngyösmelléken. Repedések
A SZERZŐ FELVÉTELE
lalkoztatást átalakítaná gazdasági
foglalkoztatássá.
– Kétújfaluban azt mondták
nekem az emberek, hogy tavaly
karácsonykor és idén húsvétkor is
kaptak az önkormányzattól fejen-
ként 10 ezer forintot, illetve cso-
magot. Ez már az olajos pénzből
volt? – A szociális rendeletünkben
szereplő lakossági támogatások
az önkormányzati ciklus minden
évében adottak voltak a lakosok
számára. Nem a cég által biztosí-
tott összegből kerültek finanszíro-
zásra – mondja a polgármester.
A Kétújfalutól három kilo-
méterre lévő Gyöngyösmelléken
koros asszony beszélget egy idős
férfival. Ők bizakodók. Úgy gon-
dolják, akár 20-30 évig is eltarthat
a kitermelés, és remélhetőleg nagy
pénzt kapnak majd a települések.
Már csak az a kérdés, ezeket az
összegeket hogyan osztja vissza a
vezetés – teszik hozzá. És azt is
mondják, hogy itt náluk a befolyt
összegből már szépen el is kezdték
felújítani a köztereket, középü-
leteket. Lehet, de én csak annyit
látok, hogy nagy zajjal elhúz egy
kamion a helyi Református Leány-
egyházközség temploma mellett.
És a szegénységet látom, iszonyú-
an lepukkant házak állnak abban
az irányban, ahonnan a teherautó
jött. Mint erre mindenhol, itt is
sok az üres ház, ami érthető, hi-
szen ugye errefelé nincsen semmi,
legkevésbé munkahelyek.
A térkép szerint a szomszédos
falu, Pettend felé nagyot kell ke-
rülni, de nincs ez így, megyek a
kamionnal szemközti irányban, el
a putrisor mellett. Meglepően jó
minőségű utak szelik át a szántó-
földeket: alapos tömörítés, mur-
vás felület. Akár óránként 30-40
kilométeres sebességgel is tudok
rajtuk közlekedni, bár hatalmas
porfelhő jelzi, merre járok. Az,
mondjuk, nagyon durva, amikor a
kis falvak szűk, hajdan szekerekre
méretezett utacskáin bitang nagy
kamionok dübörögnek végig. Erre
sokan panaszkodnak. A porra, a
zajra is. Meg ugye a házakon egyre
szaporodó repedésekre.
Ha a környék szomorkás volt,
akkor Pettend egy igazán elszomo-
rítóan szegény falu. Úgy 150 lélek
lakja, lakosainak 70 százaléka val-
lotta magát cigánynak a legutóbbi
népszámláláson. Néhány házikó,
egy templom, más nincsen. Sem
bolt, sem kocsma, sem remény.
A környező, picit gazdagabb te-
lepülésekhez képest ők nem kap-
nak iparűzési adót az olajosoktól,
ahogy a két szomszédos falu, Kis-
tamási és Nemeske sem. – Nem
értjük mi ezt az egészet – mond-
ja Lakatos Sándor, Pettend polgár-
mestere. Szerintem az lehet a hát-
térben, hogy itt nincs bejelentve
telephelyileg a cég, hiába vannak
a kutak karnyújtásnyira a szélső
házaktól. És persze hiába a kertek
mögött épített új utak, az olajat
Pettenden keresztül is szállítják. Ez
Lakatos szerint napi 15-16 kamiont
jelent. A polgármester állítja, azért
sem kapnak pénzt, hogy a teher-
autók használják a település egyik
földútját. – Hatvanezer forintot
kínáltak, de mi ebbe nem mentünk
bele. Pereskedni nem akarunk,
mert biztos, hogy közérdekre vagy
nem tudom, mire hivatkozva az
olajosok javára ítélne a bíróság.
Pettend egy szem utcácskájá-
nak majdnem minden második
háza megrepedt. A károkat még
nem számszerűsítették. A telepü-
lésről senki nem kapott munkát a
kutaknál, pedig ez volt minden re-
RIPORT 11
ményük. – Az olajosoknál dolgo-
zók 60-70 kilométerről járnak ide
melózni. Meg külföldről – mondja
Lakatos Sándor. Aki úgy látja, egy-
általán nem valószínű, hogy vala-
ha is pettendiek dolgoznak majd az
amerikai–magyar cégnél.
A falucska lakói közül senki-
nek nincs rendes munkája. Hu-
szonhatan dolgoznak közhasznú
munkásként, és valóban: a fű na-
gyon szépen le van nyírva a rozo-
ga házacskák előtt. Vonat nincsen,
ha Pettendről be szeretnék utazni
tömegközlekedve a 17 kilométer-
re lévő Szigetvárra, akkor napon-
ta háromszor tehetem meg, ha
munkám lenne a városban, onnan
visszajönni busszal nem tudnék,
csak ha még fél napot ott töltök –
mondja el érdeklődésemre Lakatos
Sándor. Otthon megnézem a tér-
képet, van olyan opció is, hogy az
ember átballag a 3 kilométerre lévő
Gyöngyösmellékre, és ott ül busz-
ra. Így a távot 1 óra 41 perc alatt le-
het megtenni.
– Mik a terveik, megpróbálnak
valahol panasszal élni az elma-
radt pénzek miatt? – kérdezem.
– Megvárjuk az őszi önkormány-
zati választásokat, utána pedig ki
fogunk vetni iparűzési adót, aho-
gyan a többi település is tette. Ak-
kor meg fogjuk tudni, hol vannak
ezek bejelentve telephelyileg – vá-
laszolja a polgármester, amit nem
igazán értek, de ez az ő dolguk.
Kint, az olajkutaknál szorgo-
san dolgoznak a melósok, van,
ahol éppen a majdani gázvezeté-
ket fektetik le. Ameddig ezek nem
épülnek meg, a földgázt helyben
elégetik, az égés dübörgő hangját
Gyöngyösmelléken is hallani. Van
is rá panasz, sok.
A kutak mellett egyentábla:
„Veszélyes bányaüzem! Belépés
csak engedéllyel!” Egyik helyen a
biztonsági őr a bódéja előtt, kem-
pingszéken ücsörög. Rövidgatya,
meztelen felsőtest, láthatósági
mellény, munkavédelmi sisak.
Integetek, jöjjön ki. Nem jön, in-
teget. Bemegyek, mire közli, hogy
tilosban járok, sürgősen hagyjam
el a bánya területét. Egy másik
kútnál, a táblához viszonylag kö-
zel munkások dolgoznak egy tar-
tálynál. Hívom őket, beszéljünk
pár szót, rám se hederítenek.
Visszamegyek Kétújfaluba, a
másik irányban Hobol község a
szomszéd település. Látszik, hogy
közelebb van Szigetvárhoz, de
azért persze ez sem Monte-Car-
lo. Bár nem rossz a felhozatal: a
Sport Presszó mellett van a Tomi
Kocsmája nevű intézmény. Ahol is
a törzsközönség műanyag strand-
papucsban és nejlon rövidgatyá-
ban issza a sört, közben pedig a
pecázásról beszélget. Nemrég ir-
galmatlan zivatar volt, kérdezem
tőlük, itt mennyi eső esett. Egy
emberként csúnyán néznek rám:
– Hú, az anyja úristenit, olyan
régen ülünk itt, azt sem tudjuk,
hogy esett egyáltalán – mondja az
egyik. Nekünk olajkutunk nincsen,
de sörös az legalább van! – teszi
hozzá derűsen. – Amúgy nyilván
irgalmatlan pénz van az olajban,
de hogy mi lófrászt sem fogunk
kapni, az hót ziher – mondja új
barátom, majd kiissza a sörét, és
elmegy horgászni.
12 KÜLFÖLD
Egyesek szerint meg vannak
számlálva a német nagykoalíció
napjai. Vannak, akik állítólag már
az előrehozott választások
dátumát is tudják. A koalíciót
azonban egyelőre összetartja
a félelem a hatalom elvesztésétől,
és nem engedik szétesni az üzleti
szféra érdekei sem. A jelenlegi
felállás tökéletesen megfelel az
Európában egyre erősödő német
expanzív törekvéseknek is.
S TIER GÁBOR
M
erész, ám nem is olyan
váratlan bejelentés-
sel állt elő a minap
az ARD egyik politi-
kai vitaműsorában Gabor Steingart.
Az ismert publicista a CDU felső
köreiből származó információ-
ra hivatkozva arról beszélt, hogy
a kereszténydemokraták már az
előrehozott választásokra készül-
nek. Dátumot is mondott, szep-
tember 27-ét, mire a beszélgetés
másik résztvevője, a német poli-
tikai körökben szintén bennfen-
tesnek számító tévés, Micky Bei-
senherz csak annyit jegyzett meg:
„Olyan korán?”
Vagyis sokan a szakítás tényét
már készpénznek veszik, csak
annak idejéről folynak még a ta-
lálgatások. Akadnak, akik ősz he-
lyett inkább az év végére várják a
kereszténydemokraták és a szoci-
áldemokraták koalíciójának végét.
Megint mások úgy látják, hogy a
nagykoalíció ideje ugyan már le-
járt, egyelőre összetartják – a fé-
lelem mellett – az össznémet ér-
dekek.
Ez a beszélgetés is jól mutatja
a német belpolitikában uralkodó
hangulatot. A CDU–CSU ugyan a
legtöbb szavazatot szerezte az eu-
rópai választásokon, folyamatosan
esik népszerűsége, és igencsak a
nyakukra jöttek már a Zöldek. Van
olyan közvélemény-kutatás, ahol
Mennyibe kerülnek
„a szabadság
amerikai molekulái”?
STIER
A
z Északi Áramlat bővíté-
sében részt vevő cégek-
kel szembeni szankciók
mellett már ideológiát
is gyártott a Fehér Ház, amellyel
az amerikai cseppfolyósított gáz
(LNG) európai exportját próbálja
elősegíteni. Az Egyesült Államok
„a szabadság amerikai moleku-
láiként” ajánlja az orosznál jó-
val drágább gázt, és akárcsak a
geopolitikai térnyerést szolgáló
„demokráciaexport” esetében,
agresszívan igyekszik megtisz-
títani a terepet a gáz exportja
előtt. Míg Donald Trump az európai
energiabiztonságot félti, addig az
új kommunikáció ideológiai tá-
A félelem tartja össze
a német nagykoalíciót
Mára a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták is
a közös kormányzás foglyaivá váltak
már meg is előzik őket. S akkor
még nem beszéltünk a nagykoalí-
ció másik pártjáról, a 15,5 száza-
lékos eredményével ismét nagyot
bukó, korábbi szavazataik több
mint 11 százalékát elveszítő SPD-
ről, amely ráadásul súlyos vere-
séget szenvedett a brémai tarto-
mányi választásokon is, így 73 év
után el kell búcsúznia a város ve-
zetésétől.
Várhatóan hasonló vessző-
futás vár a pártra ősszel a keleti
tartományokban megrendezen-
dő választásokon. Így aztán nem
meglepő, hogy a hónap elején le-
mondott a SPD első női vezetője,
Andrea Nahles, aki 2017 óta már a
szociáldemokraták harmadik el-
maszt is ad az amerikai LNG vá-
sárlásához. Washington azonban
nemcsak saját gáza számára akar
piacot szerezni. Évtizedek óta ki-
emelt európai geopolitikai célja,
hogy megakadályozza a német
technológia és az orosz forrá-
sok egymásra találását. Az Északi
Áramlat e mindkét felet erősítő
gondolkodás megtestesülése, így
aztán Washington kettőzött erővel
dolgozik kisiklatásán.
Mindez azonban eddig nem na-
gyon hatotta meg az orosz gáz leg-
nagyobb felvásárlóját, Németor-
szágot. Ezt jól mutatja, hogy Klaus
Ernst, a Bundestag gazdasági és
energetikai bizottságának elnöke
azzal vágott vissza a berlini ameri-
kai nagykövetnek az Északi Áram-
Merkel és Macron.
A királycsináló és a megmentő?
FOTÓ: REUTERS
nöke volt. Távozása után Malu
Dreyer, Manuela Schwesig és Thors-
ten Schäfer-Gümbel vette át az SPD
irányítását.
E triumvirátusnak kellene
megállítania a szociáldemokraták
mélyrepülését. Az SPD népszerű-
ségét egyébként először Gerhard
Schröder neoliberális reformjai
ingatták meg. Tovább csökken-
tette a párt támogatottságát, hogy
Angela Merkel középre, sokak sze-
rint már-már balra navigálta a
kereszténydemokratákat, és ezzel
lattal kapcsolatos fenyegetéseire,
hogy Németország nem Amerika
gyarmata, és ez a nyomásgya-
korlás szembemegy a német gaz-
dasági érdekkel. Elkötelezett tá-
mogatója az orosz gáz szállítását
megkönnyítő beruházásnak Angela
Merkel is. A kancellár a projekt elé
szintén folyamatosan akadályokat
gördítő Európai Bizottságnak adta
nemrégiben értésére, hogy az új
gázdirektíva sem állhat a vezeték
bővítésének útjába. Az új elképze-
lés a kitermelő és a szállító szét-
választásával megtörné a Gazprom
monopóliumát, és a harmadik fél
hozzáférésének garantálásával
csökkentené a szállítási kapacitást.
Ha a jogszabályt érvényesítenék az
Északi Áramlatra is, az adott eset-
ben azt jelentené, hogy a kapacitás
fele kihasználatlan maradna.
Kiállt az Északi Áramlat mel-
lett a közelmúltban a szlovák kor-
mányfő és az osztrák államfő is.
Alexander Van der Bellen a Vlagyi-
mir Putyinnal folytatott tárgyalá-
sai előtt beszélt arról, hogy Bécs-
nek esze ágában sincs kiszállni a
projektből. „Ha olcsóbb lenne az
2019. JÚNIUS 21–27.
lehetetlen helyzetbe hozta a má-
sodhegedűs szerepében amúgy is
megfáradt SPD-t. Ehhez jött most
kegyelemdöfésként a Zöldek feltá-
madása. Logikus lenne tehát, hogy
a végleges eltűnést megelőzendő,
a párt gyorsan kilépne a koalíció-
ból, és ellenzékben próbálná meg-
találni a helyét. Erre alkalmat adna
a koalíciós megállapodás azon
pontja, miszerint a törvényhozási
ciklus félidejében – 2019 őszén –
felül kell vizsgálni a szövetségi
kormány munkáját, a koalíciós
együttműködésről szóló szerződés
eredményeit.
Egyelőre azonban erősebb a
párton belül az előrehozott vá-
lasztásoktól való félelem, amely
amerikai gáz, akkor elgondolkod-
nánk, de így semmilyen gazdasági
alapja nincs annak, hogy Ausztria
változtasson eddigi energiapoliti-
káján” – mondta az osztrák elnök.
Amerika évtizedek
óta kiemelt célja, hogy
megakadályozza a német
technológia és az orosz
források egymásra
találását. Az Északi
Áramlat e mindkét felet
erősítő gondolkodás
megtestesülése, így aztán
Washington kettőzött
erővel dolgozik
kisiklatásán
Washington azonban nem adja
fel. A kongresszus újabb szankci-
ókkal akadályozná meg az Északi
Áramlat bővítésének befejezését.
Ezúttal az építkezésben részt vevő
cégeket fenyegeti különböző gaz-
dasági korlátozásokkal, mégpedig
nagy eséllyel nem a középpártok
javára rendezné át az erőviszonyo-
kat. No, meg a német üzleti szfé-
ra is mindent megtesz a számára
kényelmes nagykoalíció egyben
tartásáért. Nem elhanyagolható
szempont az sem, hogy ez a felál-
lás felel meg a legjobban a német
expanziós törekvéseknek is. A né-
met gazdaság ugyanis olyan, mint
a bicikli, ha nem megy előre, ak-
kor eldől. Így aztán az üzleti szféra
előremenekül, megteremtve eh-
hez a politikai hátteret is. Mert ma
már mindennél élesebben vetődik
fel Konrad Adenauer igazsága, mi-
szerint Németország csak Európá-
val együtt erős hatalom. Így aztán
a nagykoalíció valójában ehhez az
expanzióhoz biztosít stabil politi-
kai hátteret.
A koalíció szétesésének egyik
legnagyobb vesztese Merkel len-
ne, hiszen a kancellár bejelentette,
újabb választáson már nem in-
dul. Megnyílna ugyanakkor előtte
az út az európai politikába. Ha az
Európai Bizottság következő veze-
tőjéről nem tudnak megállapodni
a tagországok, és kigolyózzák az
EPP csúcsjelöltjét, Manfred Webert,
akkor Merkel lehet a német ér-
dekek megmentője. Németország
ugyanis aligha engedheti meg
magának, hogy olyan politikus-
nak engedje ezt a kulcspozíciót,
akit nem tart a kezében. Merkelt
támogatná a királycsináló szere-
pébe egyre inkább belehelyezkedő
francia elnök is. Emmanuel Macron
a minap beszélt erről, kiemelve,
hogy Európának erős emberre van
szüksége. Merkellel persze nehe-
zen képzelhető el az Európai Unió
megújulása, a jelenlegi kiélezett
helyzetben azonban alkalmas le-
hetne az indulatok féken tartására.
Már csak ezért sem mindegy,
miként alakul a német nagykoa-
líció sorsa, amelyet a félelem je-
lenleg ugyan még egyben tart, a
változó politikai hangulat azonban
bármelyik pillanatban felrobbant-
hatja.
azokat – a svájci Allseas, az olasz
Saipem és az orosz MRTSZ –,
amelyek hajói részt vesznek a csö-
vek lefektetésében. De a legújabb
képviselői tervezet azokat a társa-
ságokat is büntetné, amelyek biz-
tosítják ezeket a hajókat.
Nem véletlen tehát, hogy az
amerikai LNG mind nagyobb teret
nyer Európában. Az abszolút szá-
mokat tekintve piaci részesedése
még messze van az orosz vezeté-
kes gázétól, ám azért figyelemre
méltó, hogy 2018 júliusa óta 10,4
milliárd köbméterre nőttek euró-
pai szállításai. Ez 272 százalékos
bővülést jelent, egyben azt is, hogy
12,6 százalékos részesedésével az
idei télen az Egyesült Államok volt
az Európai Unió legnagyobb gáz-
szállítója. A jövőt illetően pedig
sokat sejtet, hogy az Egyesült Ál-
lamokban jelenleg három csepp-
folyósító üzem dolgozik exportra,
miközben egy éve még csak egy
volt. Közben újabb három üzem áll
beindítás előtt, kettőt pedig építe-
nek. Így a mostani, évi 40 milliárd
köbméteres cseppfolyósító kapa-
citás 2025-re 130 milliárdra nő.
 2019. JÚNIUS 21–27.
L UKÁCS CSABA
E
lméletileg lapunk meg-
jelenésének napján zárul
a jelentkezési határidő
minden idők legnagyobb
székelyföldi mezőgazdasági pá-
lyázatán, amelyet a magyar adófi-
zetők finanszíroznak. A budapesti
kormány a marosvásárhelyi szék-
helyű, de a székelyföldi városokban
is irodákat működtető Pro Econo-
mica Alapítványra bízta a közel 10
milliárd forint szétosztását. Mező-
gazdasági erőgépek, tenyészállatok
beszerzésére, valamint ültetvények
telepítésére lehetett pénzt kérni, de
valójában csak rövid ideig: egy hét-
tel a pályázat indulása után felke-
rült az alapítvány honlapjára, hogy
a székelyföldi gazdaságfejlesztési
programon csak azok vehetnek
részt, akik másnap délutánig re-
gisztrálnak (a korábbi pályázati ki-
írásban szó sem volt regisztrációs
feltételről). Nem nehéz kitalálni,
mi történt: nagyon sokan lema-
radtak a lehetőségről. Egy dühös
erdélyi gazda így fogalmazott ne-
künk: „Meghirdettek egy ingye-
nes kirándulást, de az autóbusz
hamarabb elindult a tervezettnél.
Aki ezt tudta, és időben ment, azt
elvitték kirándulni, a többi integet-
het a távozó járműnek.” Az alapít-
vány honlapján még most is pörög
a visszaszámláló: a cikk írásának
időpontjában még 3 nap 2 óra 13
percig lehet jelentkezni.
Az alapítvány úgy nyilatkozott, a
„beérkezett igények magas száma
és a pénzügyi keret jelentős túl-
lépése miatt” zárták le a regiszt-
rációt. Két ok miatt is furcsa az
érvelésük: májusban még nem tud-
hatták, hogy június végére meny-
nyi érvényes pályázat érkezik majd
be, és mekkora összeget kérnek,
hiszen a pályázók még csak most
töltögetik fel a dokumentumokat.
Másrészt a program beharangozó-
ján Magyar Levente, a Külgazdasági
M AJLÁTH RONALD
H
abár világszerte is-
mertek káros hatásai,
bizonyos régiókban a
megkövesedett tradíci-
ók miatt képtelenség véget vetni
a gyermekházasságok gyakor-
latának. Erre utalnak az UNICEF
múlt héten nyilvánosságra hozott
adatai, amelyek az egész világot
meglepték.
Kiderült ugyanis, hogy a vilá-
gon minden tizedik frigy – egész
pontosan 773 millió – gyermek-
házasság, azaz a kapcsolatban
legalább az egyik fél olyan sze-
mély, aki nem töltötte be a 18.
életévét az esküvőig. A jogvédők
természetesen már korábban is
figyelmeztettek arra, hogy évente
12 millió 18 év alatti lányt vesznek
feleségül (így napjainkban 650
millió nő él a földön, akik gyer-
mekként házasodtak). A mostani
kutatás azonban rámutatott, hogy
rengeteg fiú is még nagykorúsága
előtt lép házasságra: az ő számuk
115 millióra tehető, vagyis minden
30. férfi gyermekként nősül meg.
Pedig a gyermekházasságok
egyértelműen károsak az egyén
Kelet-európai polip
Magyar közpénzt ad a Fidesz a román PSD-nek
és Külügyminisztérium parlamenti
államtitkára arról beszélt, a térség
valaha volt legnagyobb koncentrált
mezőgazdasági fejlesztése akkora
nagyságrendet jelent, hogy „min-
den esély megvan arra, hogy aki
pályázik, meg is kapja a támoga-
tást”. Az államtitkár nem volt szé-
gyenlős, nyíltan ki-
mondta, mit kérnek
a fejenként igényel-
hető 15 ezer euróért:
„a gazdaságfejlesz-
tési program addig
folytatódhat, amíg
Magyarországnak
nemzeti kormánya
van”. Ahhoz, hogy
Budapestről nézve
„a láthatár ne érjen
véget az országha-
tárnál”, szerinte az
is szükséges, hogy
a térség országai
fejlődjenek, és Eu-
rópa is erős marad-
jon. Ezt az erdélyi
gazdálkodók azzal
szolgálhatják, ha
részt vesznek a má-
jus 26-ai európai
parlamenti válasz-
táson, és „a meg-
felelő oldalra” sza-
vaznak – emelte ki.
A magyar kormány két éve már
bonyolított le hasonló pályázatot a
Mezőségben, azt is az RMDSZ-kö-
zeli Pro Economica Alapítvány
segítségével. Hiába kerestem, kik
nyertek: ugyan a honlapjukon az
áll, hogy 2017. október 30-ára ter-
vezték az eredményhirdetést, a
nyertesek nevét nem hozták nyil-
vánosságra. Megkérdeztük tőlük,
Gyermekek
az oltár előtt
fejlődésére. Henrietta Fore, az
UNICEF ügyvezető igazgatója a
jelentés bemutatásakor úgy jel-
lemezte mindezt, hogy elrabolják
a gyermekkort, mivel ilyenkor
gyermekek kényszerülnek arra,
hogy viseljék egy felnőtt felelős-
ségét. A korai házasságkötés ál-
talában korai apasággal is jár, a
családról való gondoskodás kény-
szere pedig csökkenti a munka-,
illetve az oktatási rendszerben
való részvétel lehetőségét.
Mindezek ellenére úgy látszik,
a gyermekházasságokat szinte le-
hetetlen megakadályozni. Termé-
szetesen ezek gyakorisága szoros
összefüggésben áll az adott ország
jövedelmi helyzetével. A leggaz-
dagabb országokban gyakorlatilag
nulla ez a szám, ugyanakkor a kö-
zepes jövedelmű országokban már
tömegével fordul elő a jelenség.
Ami a fiúkat illeti, itt egyértel-
műen a Közép-afrikai Köztársa-
miért nem tették meg, és arra kér-
tük őket, küldjék el nekünk a listát,
de lapzártáig nem válaszoltak.
A román sajtó viszont meg-
szellőztetett már néhány nyer-
test. A g4media.ro független por-
tál például a következő címet adta
írásának: „PSD-vezetőt pénzel a
FORRÁS: FACEBOOK
ság vezet, ahol minden harmadik
fiú gyermekként lép frigyre. Mö-
göttük Nicaragua (19 százalék),
Madagaszkár (13 százalék), Nauru
(12 százalék) és Honduras (12 szá-
zalék) következik, vagyis a gyer-
mekházasságokból keresztény
országokban is akad bőven. A lá-
nyoknál persze még ennél is ma-
gasabb arányokról beszélhetünk.
Esetükben a rekorder egyértelmű-
en Niger, ahol a nők 76 százaléka
(!) 18 éves kora előtt házasodik.
Majd a Közép-afrikai Köztársa-
ság (68 százalék), Csád (67 szá-
Bosznia-Hercegovinában
a lányok 4, Macedóniában
7, Ukrajnában 9, Albániában
pedig 10 százaléka
házasodik
18 éves kora előtt
budapesti kormány egy mezőgaz-
dasági vállalkozáson keresztül.
Vasile Gligát egyébként egyéves fel-
függesztett börtönre ítélték, mert a
feleségét alkalmazta a parlament-
ben”. A politikus, aki korábban két
cikluson át Maros megye szociál-
demokrata képviselője volt a bu-
karesti parlament-
ben, és jelenleg a
párt megyei elnöke,
nem tagadta, hogy
ő is az 500 győztes
között volt, de nem
mondta meg a lap
újságírójának, pon-
tosan mennyi pénz
kapott.
A lap ugyanazt
gondolja, amit a mi
forrásaink is meg-
erősítettek: létezik
egy háttéralku a
magyar kormány és
a PSD között, amely
szerint a baloldali
párt vezette buka-
resti kormány en-
gedi többek között
az erdélyi mezőgaz-
dasági pályázatok
zavartalan lebo-
nyolítását, cserébe
viszont a saját em-
berei vihetik haza
a magyar adófizetők pénzének egy
részét. Ez lehet a magyarázat arra
is, miért nem nyilvánosak a mező-
ségi pályázat eredményei. És ez azt
is megvilágítja, miért nem jelenhe-
tett meg a magyar „közszolgálati”
és kormánypárti sajtóban egyet-
len sor sem az RMDSZ különleges
fegyvertényéről, hogy a PSD uralta
Kárpátokon túli román megyékben
zalék) és Banglades (59 százalék)
következik. Azonban tévedés azt
hinni, hogy csak a harmadik vi-
lágban lennének gyermekházas-
ságok! Bosznia-Hercegovinában
a lányok 4, Macedóniában 7, Uk-
rajnában 9, Albániában pedig 10
százaléka házasodik 18 éves kora
előtt az UNICEF adatsora szerint.
Az adatokból így jól látszik, hogy
a gyermekkorú fiúk és lányok me-
nyegzőinek aránya országonként
erősen eltér egymástól. Ennek
oka, hogy bizonyos országok-
ban – például Nigerben – a fiatal
lányok inkább idősebb férfiak-
hoz mennek feleségül. Ám még
aggasztóbb, hogy nagyon nagy
arányban mennek férjhez a lányok
15 éves koruk előtt. Túl azon, hogy
a gyermekvállaláshoz szükséges
lelki érettségről ebben a élet-
korban még nem beszélhetünk,
ilyenkor a terhesség és a szülés
nagy fokú egészségügyi kockáza-
KÜLFÖLD 13
szerzett szavazatokkal ugrotta meg
az EP-választás bejutási küszöbét.
A g4media azt írja, Gliga (aki-
nek 500 hektár földje van a me-
gyében) 12 000 eurót „kapott Or-
bán Viktortól”, és megjegyzi, hogy
ez az első alkalom, amikor tetten
érhető, hogy PSD-vezetőt támo-
gatnak Budapestről. Mindez akkor,
amikor a PSD a leghangosabban
kiáll az ellen, hogy „külföldi ha-
talmak pénzzel avatkozzanak bele
Románia belügyeibe”.
A mezőségi támogatások zárá-
sának ünnepségén – az MTI be-
számolója alapján – Magyar Le-
vente Erdélyben arról beszélt: a
román kormány pozitívan fogadta
a programot, és továbbra is pozitív
hozzáállást tanúsít iránta. Külön
köszönetet mondott Liviu Dragnea
PSD-elnöknek, „akinek támogatá-
sa nélkül a projekt nem érte volna
el a jelenlegi stádiumot”. Most már
nem tudná személyesen megkö-
szönni neki, Dragnea éppen bör-
tönbüntetését tölti korrupció miatt.
A fentiek alapján úgy tűnik,
igaza volt Orbán Viktornak, ami-
kor májusban egy Maros megyei
takarmánykeverő üzem avatásán
azt mondta: „mindenki jól jár, aki
a magyarokkal együttműködik”.
Egy bekezdés erejéig térjünk
még vissza a pénteken záruló új
programra: a bennfenteseknek
talán mégsem zárult le a regiszt-
ráció, mert egy Maros megyei
RMDSZ közeli cég még mindig
nagyon ajánlja szolgálatait. A hét
végén ugyanis ezt írták ki Face-
book-odalukra: „Kereken egy hét
maradt, míg a Pro Economica Ala-
pítvány elfogadja a pályázati be-
adványokat. Addig is még van időd
ajánlatot kérni tőlünk!” Ha a gaz-
da tőlük veszi az uniós származási
hellyel rendelkező belorusz (tehát
fehéroroszországi, Romániában
csak összeszerelt!) traktort, maxi-
mális, vagyis plusz tizenöt pontot
kap majd az elbíráláskor. Ügyes.
tot jelent nemcsak az anya, szüle-
tendő gyermeke számára is.
Nem sokat segítenek a helyze-
ten a nemzetközi megállapodá-
sok sem: bár az ENSZ gyermek-
jogi egyezményével ellentétes a
gyermekházasságok gyakorlata,
az aláíró országok mégis kevés-
bé veszik figyelembe. Sőt, több
országban egészen megengedő a
szabályozás. E jelenségben rekor-
der Közép-afrikai Köztársaságban
például bírósági beleegyezéssel
már 13 évesen is lehet házasodni,
Egyenlítői-Guineában pedig már
12 évesen is férjhez adhatók a lá-
nyok szülői engedéllyel.
Megnyugtató viszont, hogy a
gyermekházasságok aránya glo-
bálisan csökken. A legnagyobb
esés kétségkívül Dél-Ázsiában
következett be az elmúlt évtized
során, ahol ez idő alatt harmadá-
val csökkent az ilyen esetek szá-
ma. De még így is messze vagyunk
az ideálistól. Mivel ez a jelenség
szoros összefüggésben áll a sze-
génységgel és az oktatás hiányá-
val, a szakértők sürgős beavat-
kozást követelnek nemcsak a jogi
szabályozás, hanem a felvilágosí-
tás és a foglalkoztatás területén is.
14 MAGAZIN
Egyetlen vezérkultusz
sem lehet liberális
Nyáry Krisztiánt is megkeresték,
hogy legyen főpolgármester-
jelölt, de nem vette túl komolyan
az ötletet, és szerinte nem is
lenne jó a posztra. Interjúnkban
a Petőfi Irodalmi Múzeum hely-
zetéről és a Demokratikus Koalí-
ció liberalizmusáról is beszélt.
L AKNER DÁVID
A
héten, kedden temették
Térey Jánost. Fel lehet még
egyáltalán mérni, kit veszí-
tett vele az irodalmi élet?
– Az ilyen veszteségeket csak
részben lehet felmérni. Aki ott-
honosan mozog az irodalomban,
tudja, milyen megkerülhetetlenül
fontos szerző volt Térey János. De
mindig kell egy rátartás, egy kis
idő, mire tisztázódik az illető helye
az irodalomtörténetben. Amikor
valaki meghal, akkor a nekrológok
kicsit pozicionálják, a kánonon
belül elhelyezik, vagy valamifé-
le kultuszt építenek, ami teljesen
természetes. De ez nyilván nem a
kritika, hanem a veszteség hangja
lesz. Térey hihetetlenül termékeny
volt, tudatosan szerkesztette élet-
művét. Megnéztem az első publi-
kációit, amelyek akkor a Holmi-
ban, a Nappali Házban jelentek
meg. Húszéves volt, és már akkor
hibátlan. Szokás ifjúkori zsengék-
ről beszélni, amikor még mutál a
költői hang. Hát itt ilyet nem ta-
pasztaltam. És bármilyen nehéz
kimondani: ez egy félbetört élet,
de egy teljes életmű. Az biztos,
hogy ott a helye a kor legfontosabb
költői között, és amikor majd öt-
ven év múlva az ezredforduló utáni
magyar irodalomról beszélünk, az
első öt mondatban meg kell emlí-
tenünk Téreyt. Most szembenézni
is nehéz a személyes veszteséggel,
főleg hogy egy fiatal emberről be-
szélünk. Nagyon szerettem őt én
is, bár csak néhányszor beszélget-
tünk. A Facebookon látom viszont,
hogy sokan generációs veszteség-
ként is beszélnek a haláláról. Az én
generációm rajta keresztül saját
magát is gyászolja.
– Kiemelték többen, hogy a létező
kánonokat ő is kritizálta. Mi volt ve-
lük a problémája?
– Egy költőnek ez is a dolga.
Kritizálta és csinálta egyben. Ne-
héz ügy, hogyan képződik a kor-
társ kánon. Az irodalomtörténeti
és az iskolai kánon természetéről
többet tudunk, de hogy a jelen-
ben ez hogy alakul? Abban renge-
teg tényező játszik közre: ki hogy
érvényesül, milyen kiadónál van,
milyen költőszemélyiséget kreál
magának. Térey János azok közé
tartozott, akikhez viszonyulni
kellett, amit el is várt, joggal.
– Érdekes, hogy igyekezte elke-
rülni a politikai besorolhatóságot,
a közéleti lírához viszont nagyon is
sokat tett hozzá. Tudunk még egyál-
talán hasonlókról, akik ezt a köztes
pozíciót el tudták érni?
– Biztos akad, persze. Hogy
egy nagyon másmilyen életművet
említsek: ember legyen a talpán,
aki megmondja, Oravecz Imre
politikailag hol áll. Néhányszor
beszélgettem vele, de nem tud-
nám megmondani. Pedig politikai
múltja is van, közvetlenül részt
vett a rendszerváltás után a po-
litikában. Hogy miről mit gondol,
azt a műveiből talán lehetne szub-
limálni, ahogy Térey esetében is.
Aki elolvassa a Protokollt vagy
bármit az epikus költészetéből, az
bőven vonhatna le tanulságokat.
Ha ez lenne a legfontosabb. Hogy
mondjak még egyet: Szálinger Ba-
lázs. Ő is tudatosan törekszik rá,
hogy csak a műveiben foglaljon
állást, de ott elég határozottan
teszi. Az is egy hiba, ha mindig
elvárjuk egy írótól, hogy feltét-
lenül legyen közéleti véleménye
mindenben. Az elmúlt százötven
évben ezt a művészek közül csak
az íróktól szokás elvárni. Egy kar-
mestert sosem kérdeznek arról a
tévében, mi a véleménye a család-
védelmi akciótervről. Persze, nem
baj, ha van valakinek sarkos véle-
ménye. De az is baj, ha ezt kötele-
zőnek gondoljuk.
– Szálinger valóban jó példa,
gyakran olvashatjuk az ő interjúiban
is, hogy elvárnák, valahova sorolja be
magát.
– Ezen a téren is van két típus.
Az egyik, akinek van nagyon hatá-
rozott közéleti véleménye, de nem
akarja elmondani, mert úgy gon-
dolja, csak az az igazán érvényes,
amit a műveiben mond. Szálinger
Balázs ilyen. Az ő politikai vélemé-
nyét ismerni vélem, neki van, de el
tudom fogadni azt is, akinek épp
nincs. Őt pedig ne kényszerítsük
bele, hogy erről beszéljen.
– A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM)
körül lángolt a kultúrharc tavaly, de
ez most már csillapodni látszik. De-
meter Szilárd érkezésével valóban
lejjebb tekerhetik ezt a vonalat?
– Azt deklarálta, hogy ő ezt a
nagyon brutális kultúrharcot nem
kívánja folytatni. Az intézetveze-
tői tevékenysége alapján leszünk
okosabbak. És vegyük észre, hogy
eltűnt a Magyar Időkből lett Ma-
gyar Nemzetből ez a Szakács Ár-
pád-sorozat. Ha volt ilyen poli-
tikai szándék is, hogy „gyerünk,
fiúk, csináljátok”, ez mintha
mostanra már nem lenne érvény-
ben. Volt egy másfél éves nagyon
dühödt támadássorozat, ami ma
kevésbé jellemző, de ettől még
mikroszinteken működik. Kien-
gedtek egy szellemet a palackból.
Például nem hívják azokat az író-
kat vidéki rendezvényekre, akik
ki lettek szerkesztve. Ott van az
újságban, hogy valamelyik szer-
ző Soros-ügynök, a kultúrháznál
pedig nem akarnak kockáztatni.
Kánont így szerencsére nem lehet
csinálni, ez még Rákosinak sem
ment. Viszont ha életművet nem
is tudnak kitörölni, konkrét élete-
ket azért megnehezíthetnek. Meg
nem született művekről pedig be-
szélhetünk, ha valaki úgy dönt, ő
inkább elmegy fagylaltosnak.
– Ha a kultúrharc kiindulópontját
nézzük, a Szakács Árpádhoz hasonlók
radikalizálódásában nem lehet szere-
pe annak a szellemi légkörnek, ami,
mondjuk, a Budapest.hu körül létezett
még? Ő panaszolta, hogy ott mennyire
kinézték a politikai véleménye miatt.
Ön pedig 2006 és 2010 között dolgo-
zott a Főpolgármesteri Hivatalban.
– Nem hiszem, hogy volt ilyen
légkör a Budapest.hu körül. Ak-
kor kommunikációs igazgató vol-
tam, és tényleg az a helyzet, hogy
amikor Szakács az elnyomatásáról
beszélt, körbe kellett kérdeznem a
kollégáimat, ki ő. Egyáltalán nem
2019. JÚNIUS 21–27.
emlékeztem rá, nem is olyan pozí-
cióban dolgozott, hogy felmerültek
volna politikai nézetei. Ráadásul
a Budapest.hu főszerkesztőjéről,
akire hivatkozik, lehetett tudni,
hogy masszív jobboldali nézete-
ket vall. Egyébként meg remek
szerkesztő volt, soha semmilyen
problémája nem volt emiatt. Ma
már nehéz elhinni, hogy ez nem
téma egy önkormányzati lapnál,
de tényleg nem volt az.
– Azért az is frusztrálhat valakit,
ha úgy érzi, semmibe veszik, és csak
egy lényegtelen csavar a gépezetben.
Most meg már, nézzük meg, sztárpub-
licista, aki Bayer Zsolttal ír könyvet.
– De hát hány ilyen ember van,
aki az ambícióit nem tudja kiél-
ni, mondjuk, egy önkormányza-
ti portálnál, mert másra vágyik.
Félreértés ne essék, én is ismerek
kiváló önkormányzati újságírókat.
FOTÓ: HALÁSZ NÓRA
Aki viszont nem találja ott a he-
lyét, érezheti úgy, hogy a világ áll
vele harcban.
– Helyi lapoknál, különböző hiva-
taloknál azért még ma is tapasztal-
hatjuk, hogy nem mindenki kormány-
párti, csak esetleg jobban magukban
kell tartaniuk a nézeteiket.
– Persze, vannak hasonlók, lá-
tom én is az ismerőseim között.
Elég csak egy iskolában tanítani,
már nem merik a Facebookon sem
vállalni a véleményüket. Vagy má-
sok attól tartanak, hogy a rokonuk-
nak lesz bajuk. Azért azt gondolom,
mindig jobb stratégia bátornak
lenni, mint csendben maradni. Az
ember lelki egészsége szempont-
jából fontosabb, hogy a vélemény-
szabadságát meg tudja őrizni.
– A lelki egészséget az is megfertőz-
heti, amikor az emberről széttett lábú
képet tesznek közzé a kormánysajtó
emberei. Nagy Blankára gondolok.
– Ez kétségtelen. Pró és kont-
ra nem tetszett, amit ezzel a fiatal
lánnyal csináltak. Azzal nyilván
semmi gond, hogy valaki 18 éves
korában egy tüntetésen elmondja
a véleményét. Amit viszont utána
művelt vele a jobboldali média és
a baloldali politika, az szimpto-
matikus volt. Senki nem úgy vi-
szonyult hozzá, hogy itt egy fiatal
gimnazista lányról van szó, akire
vigyázni kéne. Mindenki fel sze-
rette volna használni.
– Valóban, még az is elhangzott,
hogy EP-képviselőnek indítanák őt.
– Beteges volt, ami itt zajlott.
Látszik, hogy a baloldali pártok és
választók körében létezik egyfaj-
ta csodavárás. Bárkibe, aki bátran
cselekszik, vagy csak vállalja a vé-
leményét, hajlamosak belelátni a
következő miniszterelnök-jelöltet.
Aztán gyorsan ki is szeretnek be-
lőle. Nézzük csak meg, 2010 után
hány kormánykritikus civil kez-
deményezés indult. Rögtön jött az
elképesztő nyomás, hogy legyenek
politikusok, álljanak az élre. Aztán,
amikor páran azt mondták, hogy jó,
rögtön megkapták: „ja, szóval ti is
csak rohadt politikusok vagytok”.
– Ha már a castingoknál járunk
ismét, önt nem keresték meg, hogy
legyen főpolgármester-jelölt?
– Ötletként elhangzott, de nem
vettem túl komolyan.
– Ki kereste meg?
– Nem nevezném meg, sze-
rencsére nem álltak elő nyíltan
a témával. Nem is lennék rá al-
kalmas. Ha meg is nyeri egy el-
lenzéki, ötéves vesszőfutás indul
majd. Ha valaki ütésálló, és bírja
a támadásokat, netán még élvezi
is, mint Orbán Viktor, annak aján-
lom a pozíciót. Látjuk, mi történik
egy ellenzéki polgármesterrel akár
egy vidéki városban. Folyamatos
támadásnak vannak kitéve. Urba-
nisztikai programok ismertetésébe
pedig teljesen felesleges belemen-
ni. Bármi is a jelöltek szakpolitikai
véleménye, semmilyen lehetősé-
gük nem lesz a megvalósítására.
– Akkor olyan jelölt lehet alkal-
mas, aki jelképes pozíciónak tekinti?
Kálmán Olga, Puzsér Róbert?
– A mostani jelöltek közül
mindenki, ha abba a helyzetbe
kerül, kénytelen lesz politizáló
főpolgármesterré válni. Más lehe-
tőségük nem lesz. Utoljára 2010-
ben láttam bele abba, mi a dolga
egy fővárosi önkormányzatnak
vagy főpolgármesternek. Azoknak
a jogosítványoknak a 60 százaléka
már nincs ott. Államosították, és
elvonták a pénzt is. Ha ezt kapta
jutalmul Tarlós István, mit fog
kapni egy ellenzéki főpolgármes-
ter büntetésként?
– Ha már a régi időkről van szó,
az egykori munkatársaként hogyan
érinti, hogy Demszky Gábor ma már
milyen különös nyilatkozatokat ad?
– Erről inkább nem monda-
nék semmit, már csak az utólagos
lojalitás miatt sem.
– És az EP-választások eredmé-
nyéről? A DK az új MSZP, a Momen-
tum az új SZDSZ?
– Volt már a Momentum az új
Fidesz is. Mindenfélét mondanak,
szeretik az emberek az ilyen ana-
lógiákat. Pedig a Momentum ese-
tében sem egy szokásos pártról van
szó. A magam részéről szimpátiá-
val figyelem őket még akkor is, ha
sokszor hibáznak. Látom, hogy
komolyan gondolják, középtávon
gondolkodnak, van mögöttük stra-
tégia. Lelkesedésből be lehet állni
 2019. JÚNIUS 21–27.
egy időre politikai ügyek mögé, de
náluk az első év után is kitartott ez.
Ráadásul liberálisnak tartom ma-
gam, így az is fontos számomra,
hogy az ő nyilatkozataik tükrözik
leginkább ezt a világnézetet.
– A DK nem liberális?
– A meghirdetett programjában
sok a liberális elem, de a tetteiben
azért nem igazán látom. Egyetlen
vezérkultusz sem lehet liberális.
És olyan pártról van szó, amelynek
van kormányzati múltja, legalább-
is a vezetőjének. Ott is több libera-
lizmus volt a beszéd szintjén, mint
a tettekben. Azt a kitartást ugyan-
akkor tudom becsülni, amit Gyur-
csány Ferenc már jó tíz éve mutat.
Akármennyire is nem értek egyet
csomó mindenben vele. Elképesztő
pofonok után állt fel. Amit kapott,
azt egy normál lelkületű ember
nem bírná sokáig. Azért sem len-
nék jó politikus, mert nem vagyok
ilyen ütésálló.
– Az nem jelzésértékű azért, ami-
kor hatalomból mondja valaki, hogy
élvezi a támadásokat? Minden erő-
forrás mögöttük áll, míg akik bírál-
ják őket, jellemzően semmiféle va-
lódi hatalommal nem rendelkeznek.
Mégis csak az orbáni tanácsra hivat-
kozó Demeter Szilárd a főigazgató,
akik pedig bírálják, nem döntenek
semmilyen forrásokról.
– Kétségtelenül hatalomból
mondva még furcsábban veszi ki
ez magát. Valószínűleg őszintén
gondolják viszont. A Fidesz egész
szervezeti kultúrája a konflik-
tuskeresésre épül. Miközben az
egészséges, ideális politizálás az
lenne, hogy választási helyzetek-
NÉVJEGY
Nyáry Krisztián 1972-ben született
Budapesten. Író, irodalomtörté-
nész, könyvkiadó, a Líra kreatív-
igazgatója, de korábban dolgozott
Demszky Gábor sajtófőnökeként is.
Két gyermek édesapja.
ben ki lehet élezni ezeket, miután
viszont döntés született, konszo-
lidálni, együttműködni kell. Az
amerikai politikai kultúra nagyon
sokáig ilyen volt. Talán már az
sem, de ott egy sima iskolaszéki
választáson is kőkemény kam-
pány szokott lenni. Ha viszont
valaki utána nem működik együtt,
leváltják őt is.
– Térjünk még vissza egy kicsit a
PIM-hez! Szó volt lapalapításról és
újságíróképzésről, amelyek vihetik
a pénzt, de úgy tűnik, az intézményt
azért nem fogják tönkretenni.
– A Magyar Könyvkiadók és
Könyvterjesztők Egyesülésének
elnökségi tagjaként voltam Deme-
ter Szilárdnál, elmondta nekem is,
mit szeretne. Az volt az érzésem,
van benne konszolidációs szándék.
Nem lehet mondani, hogy nem
tesz gesztusokat, miközben persze
a székely bicskás imázsát is építi.
Az pedig fontos, hogy a PIM-nek
kiváló a szakembergárdája, és még
mindig ott vannak. Remek progra-
mokat csinálnak ma is. Ilyen érte-
lemben a túlzott félelmeket egye-
lőre nem igazolta vissza az élet.
Ettől még vannak jogos aggályok,
például a Szépírók Társaságán be-
lül. Kérdésként merült fel, hogy
továbbra is tartsunk-e rendezvé-
nyeket a PIM-ben. Vannak, akik
már nem is mennek oda. Mindenki
eldöntheti, hol van az ingerküszö-
be. Én nem láttam eddig, hogy vál-
lalhatatlan dolog történt volna ott.
– Krusovszky Dénes a könyvfor-
dítást emelte ki, mint ami kapcsán
léteznek félreértések. Azt gondolhat-
ják, elég csak lefordítanunk egy szer-
zőt, és máris el lehet adni külföldre.
– Ezek szakmai kérdések, sze-
rintem nem jól látja Demeter Szi-
lárd, mik a lehetőségek a nem-
zetközi könyvpiacon. Önmagában
az üdvözlendő, ha több pénz jut
fordítástámogatásra. Ha ő ezt ki
tudja járni, az is. Annak viszont
nincs sok értelme, hogy volunta-
rista módon rámutassunk írókra:
őket kell fordítani. Ha valaki nem
kell a német piacon, hiába for-
dítjuk mi le az egész életművét.
Azért is szeretek a könyvkiadás-
ban dolgozni, mert ez szerencsére
a kulturális intézményrendszer-
nek olyan szelete, ahol elsősorban
a piaci szempontok döntenek. Én
pedig ahhoz a szűk kisebbséghez
tartozom, amely szerint jó dolog
a kapitalizmus, még a kultúrában
is. Addig jó, amíg az állam nem
érzi úgy, hogy meg kell menteni
a könyvkiadást. A kultúrharcban
erre is voltak különféle ötletek, de
szerintem felmérték, hogy ebben
nem lehet nyerni. Ez nem olyan,
mint odaadni egy vidéki színházat
a baráti rendezőnek, és az majd el-
ketyeg magától valahogy az adófo-
rintokból. Az olvasó szavaz azzal,
megveszi-e a könyvét, vagy sem,
az állam pedig maximum ráse-
gíteni tud erre. Két dolgot tehet:
ösztöndíjak útján támogathatja a
szerzőt, amit egyébként egyre ke-
vésbé tesz az állam. És segítheti az
olvasót is, aki venne könyvet, de
nem tud. Adhatnának kedvezmé-
nyeket például a közművelődésben
dolgozóknak, tanároknak, akiknek
ez munkaeszköz. Ez egy kicsi, 50
milliárdos piac. Ebből, akik rend-
szeres könyvvásárlók, maximum
5-10 milliárdos forgalmat jelent-
hetnek. Ha ehhez ugyanennyit
hozzátenne az állam, már kétszer
annyi könyvet vehetnének.
– Az viszont furcsa, hogy új fo-
lyóiratban gondolkoznak, miközben
a mostaniak is alig tudnak megélni.
Pedig bőven vannak olyanok, ame-
lyeket közel érezhetnek magukhoz:
Hitel, Irodalmi Jelen, Bárka, Napút,
Parnasszus…
– És azt sem igazán érzem,
hogy a határon túli magyar iroda-
lom különösebben helyzetbe lenne
hozva. Az egyik legszínvonala-
sabb irodalmi folyóirat a maros-
vásárhelyi Látó, és mégis szám-
ról számra küszködnek. Örülnék
annak is, ha a XX. század erdélyi
irodalma jobban benne lenne a
mainstream kánonban. De a zse-
nik helyett csak Wass Albertről
van szó. Zajlik egy teljesen bor-
nírt vita, eközben pedig hol jelenik
meg a legtöbb határon túli szerző?
A Magvetőnél és a Kalligramnál.
Demokráciaimport
Amerikából
Avagy hogyan alakult ki az előválasztás rendszere?
NÁDASI B ALÁZS
A
z elmúlt hetekben egy-
általán nem volt biztos,
lesz-e ellenzéki elővá-
lasztás, és kik vesznek
benne részt. Most úgy tűnik, há-
rom komolyabb jelölt között dől el
a küzdelem, az őszi nagy megmé-
retésen pedig külön elindul füg-
getlenként Puzsér Róbert és Sermer
Ádám is. Összességében tehát félig
beváltotta a rendszer az előzetes
reményeket: aktivizálta az ellen-
zéki tábort, ám nem sikerült elér-
ni, hogy Tarlós Istvánnak csak egy
kihívója legyen majd ősszel.
Az ellenzék a 2018-as válasz-
tási vereségből azt szűrte le, hogy
ha sikerül egy kihívóra szűkíteni a
választás lehetőségét a Fidesz je-
löltjével szemben, akkor már szinte
garantálva is van a győzelem, és a
kritikus közvélemény is a szélesebb
koalíció felé terelgeti az ellenzéki
politikai szereplőket. E szereplők
közül többen programok készítése,
hiteles jelöltek felépítése vagy te-
repmunka helyett a háttérben zajló
alkudozásaik során elsősorban azon
agyaltak eddig, melyik párt milyen
erős, a várható megállapodásban
kinek hány hely juthat, szem elől
tévesztve a képviselet leglényege-
sebb vonását: a képviseletet.
A mostanra kialakult hely-
zet mindenképpen pezsdítő jel-
legű ilyen szempontból, ugyanis
három, viszonylag erős bázissal
rendelkező politikus vesz részt a
budapesti előválasztáson, és riva-
lizálásuk visszahozta a politikába
azt, amiről annak szólnia kéne: a
választók megszólítását, megnye-
rését. Ilyen értelemben az elővá-
lasztásnak mint politikai innová-
ciónak van haszna, főleg akkor,
ha majd a vesztes jelöltek tényleg
beállnak a győztes mögé. Azért azt
szögezzük le, hogy az USA-ban
sem egyik pillanatról a másikra
alakult ki ez a rendszer: lássuk hát
röviden, hogyan!
Az első elnökválasztás idején,
1789-ben még nem rendeződ-
tek pártokba a politikai klikk-
ek. Az alapító atyák ódzkodtak a
pártstruktúrától és a közvetlen
demokráciától is; úgy vélték, rá-
termettségi alapon kell kiválasz-
tani az állam vezetőit, nem pedig
a könnyen befolyásolható köznép
hangulata alapján – talán emiatt is
alakították ki az elektori rendszert.
Az USA-ban ugyanis nem közvet-
lenül elnököt, hanem elnökválasz-
tókat választanak csak, így az elvi
esélye megvan annak, hogy ezen
elektorok ne a legtöbb szavazatot
kapó jelöltet, hanem a legráter-
mettebbet válasszák elnöknek.
Az elektori rendszer még nem
generálja automatikusan az elő-
választást, ám mivel az elektorok
ID Ő GÉP
többségi szavazattal választanak
elnököt, és ha első próbálkozásra
nem sikerül ilyen döntést hozniuk,
a választás joga átszáll a kongresz-
szusra, ez gyakorlatilag belekódol-
ta a rendszerbe, hogy csak két jelölt
küzdjön az elnöki címért, különben
egyiknek sem lesz többsége a sza-
vazatok megoszlása miatt.
Az előválasztási rendszer kiala-
kulása felé vezető úton az első lépés
az 1824-es választás volt. Andrew
Jackson hiába kapta a legtöbb sza-
vazatot, elektorjainak szavazatai
nem érték el az 50 százalékot, mivel
a demokrata-republikánus pártból
négyen is (!) elindultak az elnökvá-
lasztáson. A kongresszus pedig John
Quincy Adamset tette meg elnöknek.
Jackson és hívei csalást kiáltottak,
új pártot hoztak létre, hogy aztán
az 1828-as választást már bizto-
san megnyerjék. Ez az 1824-es vá-
lasztás kényszerítette ki azt, hogy
egy-egy pártból csak egy elnökjelölt
legyen, különben lehetségessé vál-
hatott, hogy a jelöltek egymás elől
happolják el az elnöki címet.
A következő lépcsőfokra az
újonnan alakult Szabadkőműves-
ellenesek Pártja lépett fel, amely
megtartotta az első nyílt jelölő-
gyűlést 1831-ben. Korábban a
Trump elnök Roosevelt
lovasportréja előtt
a Fehér Házban, 2017-ben.
Finomhangolások
FOTÓ: REUTERS/KEVIN LAMARQUE
pártok kongresszusi képviselői
zárt körű kaukuszt tartottak, és ők
döntötték el, kit támogatnak. Ezt
a jelölőgyűlési rendszert a többi
párt is átvette, így még demokra-
tikusabb lett a választás.
Az újabb mérföldkő 1912-ben
jött el. Teddy Roosevelt, miután
korábban hét éven át már volt az
USA elnöke, nem volt megelégedve
utódja, William H. Taft politikájá-
val, ezért újra jelöltette magát. Bár
Roosevelt az előválasztást tartó 12
államból 9-et megnyert, azon ál-
lamok, ahol a helyi pártok jelölték
a delegáltakat, Taftot támogatták,
aki így már az első körben bebiz-
MAGAZIN 15
tosította a jelöltségét a republi-
kánus jelölőgyűlésen. Roosevelt a
Progresszív Párt színeiben indult
ekkor elnöknek; ám mivel a re-
publikánus szavazatok megoszlot-
tak, a demokrata Woodrow Wilson
lett az elnök. Ez a választás bi-
zonyságul szolgált arra, hogy egy
olyan politikai erőtérben, ahol a
többségi szavazatot kapó mindent
visz, csak a kétpártrendszer lehet
a megoldás, a jelöltállító gyűlésen
vesztes félnek saját pártja sikere
érdekében nem szabad harmadik
párti jelöltként elindulnia.
A rendszer kezdett kialakulni,
de még mindig nem volt elég de-
mokratikus, így New Hampshire
állam vezetői úgy döntöttek 1949-
ben, több választópolgárt vonnak
be a jelölési folyamatba, és állami
szinten szervezték meg az elővá-
lasztást. A példa gyorsan terjedt,
ma már minden államban tartanak
előválasztásokat, többnyire ilyen
primaryt a pártok által szervezett
kaukuszok helyett. De 1949-ben ez
még mindig csak egy jelöltszép-
ségverseny volt, a jelöltállító gyű-
lésen részt vevőket nem kötelezte
semmire.
1968-ban, a demokraták gyűlé-
sén kisebb botrány tört ki, mivel Hu-
bert Humprey úgy lett a párt jelöltje,
hogy egyetlenegy előválasztáson
sem indult, a helyszínen győzte
meg a delegáltakat. Ekkor vezet-
ték be azt, hogy az előválasztáson
az államot képviselő delegáltaknak
kötelező leadniuk szavazatukat a
győztes jelöltre, ezzel elkerülhetet-
lenné tették az előválasztáson való
indulást. A demokrata párt mellett
a republikánus is hasonlóan mó-
dosította saját előválasztási szabá-
lyait, amelyeket majdnem minden
négy évben módosítanak is.
Az a fajta előválasztás tehát,
amelyet ma látunk az USA négyé-
vente esedékes elnökválasztásakor,
egyáltalán nem egy régi hagyo-
mány, annak ellenére, hogy közel
két évszázada finomhangolják. Így
nem meglepő, hogy elsőre a hazai
ellenzéknek sincs könnyű dolga.
16 MAGAZIN
Pityke alezredes
szolgál és véd
SOMBOR JUDIT
A
megbeszélt nap reggelén
hív, hogy dolga akadt, de
ne aggódjam, mozgósí-
tott valakit, akinek len-
ne mondanivalója, amíg ő megér-
kezik. Nagybátony központjában,
a kis étterem teraszán csinos,
szőke nő vár ránk. „Beszédes Má-
riának hívnak” – mutatkozik be.
– Amikor húsz éve ideköl-
töztünk, Bátonyterenyének ez a
része szép fekvésű, nyugalmas
hely volt, azonnal beleszerettem.
A férjemnek környezetváltozást
javasoltak az orvosok, ezért tele-
pültünk át a fővárosból ide. Az-
tán ő meghalt, és tavaly a párom
is, akivel tizenkét évet éltünk le
– kezdi az asszony. – Öt-hat éve
kezdtek itt megváltozni a dolgok.
Elfajult a droghasználat, főként
este már nem lehetett az utcán
járkálni. Én ezt a munkanélküli-
ségre, az elszegényedésre, a kilá-
tástalan jövőre vezetem vissza. De
tudok gazdag családról is – szép
ház, két autó, gyerekek, unokák.
És ha megkérdem, miért drogoz-
nak, az a válasz: mert olyan jó
kicsit gondtalannak lenni. A ká-
bítószer-probléma az egész vá-
rost érinti. István harcot kezdett
a drog ellen, és sokan csatlakoz-
tunk hozzá. Amúgy a fiamnak
nincs gondja a szerrel, sokat be-
szélgettünk vele erről, korán fel-
készítettük, hogy ne álljon szóba
idegennel, ne fogadjon el senkitől
semmit.
A kokainos zacskó
Mária fia tízéves, hiperaktív és
figyelemzavaros. Több sportot ki-
próbáltak, hogy lekössék az ener-
giáit, de Ádám nem szerette sem a
karatét, sem a focit. A komman-
dós edzésekre viszont szívesen
jár, és nagyon hamar látszott rajta
a változás: hiperaktivitása alább-
hagyott, nőtt az önbizalma, és
sokkal nyitottabb lett.
– Én a kezdetektől támogatom
István munkáját. Drogprevenci-
ós előadásokat tartok iskolákban,
ifjúsági klubokban, és tagja va-
gyok a figyelőhálózatnak, amit
István szervezett szülőkből, isme-
rősökből. Ha jelzést kapunk akár
droghasználatról, akár drogárusí-
tásról, amint tudunk, segítünk –
meséli Mária.
Aztán kocsiba pattanunk, el-
hozzuk a gyereket a tíz kilométer-
re fekvő Dorogházáról. Mária tu-
datosan, a kis létszámú osztályok
miatt választotta ezt az iskolát.
Ádám vagány kölyök, lángvörös
hajjal, vidám szeplőkkel. Kréta,
vadkender, fű, szipu – sorolja a
szegények közt használatos dro-
gokat, henceg azzal, hogy hatvan
fekvőtámaszt nyom le egyhu-
zamban, és hozzáteszi: azért kell
a kommandós edzés, hogy meg
tudja védeni magát.
Hatéves korától nyomozó akart
lenni. Veszélyes területeken
dolgozott, a szervezett bűnö-
zés elleni osztály éléről szerelt
le. Hazatérve ott folytatta, ahol
rendőrként abbahagyta – harcot
indított a hajdan békés kisvárost
megfertőző drog ellen. Orosz
István (alias Pityke) sajátos
eszközöket használ: térfigyelő
kamerák helyett emberekre épít,
kommandós edzéseit retorikai
gyakorlatokkal vegyíti, és ha kell,
időt szakít családterápiára is.
Orosz Istvánnal egy étteremben
ülünk le beszélgetni. De még bele
sem kezdünk, máris bevágódik
egy nő. Lecsapja asztalunkra a
slusszkulcsát, nem ül le, elhadar
egy drámai monológot, majd el-
viharzik. És már jön is a követke-
ző. Csaba Alfrédné Mari ad magára,
ám annyira elgyötört, hogy nehéz
megsaccolni a korát, lehet hatvan,
de hetven is.
– Amióta megszűnt a bánya,
csúszunk lefelé. Sokan elmentek,
mások nem tudták ezt megten-
ni. Az én nagyobbik fiam például
kiállt az erkélyre, nézte szemben
a Mátrát, az örökpanorámát. Itt
akart megöregedni, de nem így
történt – szól a felvezetés.
– Attila belekeveredett egy dí-
lerekből álló, helyi társaságba, az
élettársa ennek a körnek szállí-
totta a kokaint. Másfél évig éltek
együtt, hét hónapos volt a kisfiuk,
amikor Attila huszonnyolc éve-
sen meghalt. Ő velünk dolgozott
Hollandiában, én hívtam ki, mert
féltettem. Azt a bizonyos hétvégét
itthon töltötte, szombaton elin-
dultak Budapestre kokainért. Csil-
la felment az ismerőséhez, egy
nagy kaliberű dílerhez, Attila a
kocsiban várta. Visszafelé Mátra-
verebélynél igazoltatásba ütköz-
tek, és a fiam a rendőrök láttán
lenyelte a kokainos zacskót.
Mari szerint Attila tudott a
piszkos ügyletekről, de nem volt
bennük. Ijedtében tette, amit tett,
nem sejtette, hogy a zacskó a ha-
lálos adag ötszörösét rejti. Ennyi
kokain megemeli a testhőmérsék-
letet, rettenetes görcsöket okoz.
A haláltusája több mint egy napig
tartott, a szomszédok hallották az
üvöltést. Attila bemászott a kád-
ba, hogy hűtse magát, ott halt
meg vasárnap este. Csilla csak ak-
kor hívott mentőt, amikor a férfi
Orosz István: a drog nem helyi
specialitás
FOTÓ: FARKAS NORBERT
elvesztette az eszméletét, és már
semmit sem tudott mondani. Az
anya feljelentést tett segítség-
nyújtás elmulasztása miatt, két
éve zajlik a magánvádas per.
– Elhallgatások, hazugságok,
eljárási hibák sorozata ellen vívok
szélmalomharcot. Próbálom ki-
deríteni az igazságot, mert a fiam
nem ezt érdemelte. Senki nem
érdemel ilyen halált – koppan-
nak szárazon a szavak. – Csilláék
köre ma is létezik, élik világukat,
a pénzükön társadalmi megbe-
csülést vesznek, iskolát festetnek,
műfüves pályát csináltatnak –
érinthetetlenek. Iszonyatos, hogy
a XXI. században, egy állítólagos
jogállamban ilyesmi megeshet.
Idilli, csöndes városkából
mentem el, és hazatérve
azzal szembesültem, hogy
szertől bódult zombik
fetrengenek az utcákon
2019. JÚNIUS 21–27.
Ennek az az üzenete, hogy akinek
vagyona van, az bármit megtehet,
és meg is teszi.
Az utolsó csepp
Istvánnal könnyű interjúzni. Per-
cenként csöng a telefonja, intéz-
kedik, ám eközben olyan odaadás-
sal fordul felém, mintha csak én
léteznék a világon. Pályaválasz-
tását barátja édesapja inspirálta,
aki nyomozó volt, és őt kisgye-
rekként elbűvölte a megjelenése,
a modora és Lada gépkocsija, me-
séli. Megjárta a szakma sűrűjét,
foglalkozott hírszerzéssel, ifjú-
ságvédelemmel, életvédelemmel,
rablással, szervezett bűnözéssel.
Negyvenkét évesen szerelt le.
Mint mondja, egyetlen percet sem
bánt meg, de úgy érezte, tartozik
annyival a családjának, hogy több
időt töltsön velük. Utóbbi persze
csak terv maradt. Jelenleg egy
piacvezető logisztikai cég tanács-
adója, sokat van távol, és itthon
megtalálta őt az ügy, amely min-
den szabad percét leköti.
– Idilli, csöndes városkából
mentem el, és hazatérve azzal
szembesültem, hogy szertől bódult
zombik fetrengenek az utcákon. Az
utolsó csepp az volt a pohárban,
hogy az általános iskola közvet-
len közelében árulták a drogot. Mi
nagycsalád vagyunk: az első há-
zasságomból származó lányomnál
és fiamnál már unokák születtek,
a mostani páromnak a korábbi
házasságából van két gyermeke,
a közös fiunk tízéves. Valameny-
nyien itt élünk, miattuk és a múl-
tam miatt is szégyelltem volna, ha
nem lépek fel a drog ellen. Egyéb-
ként a drog nem helyi specialitás,
mindenütt jelen van, csak más-
hol homokba dugják a fejüket. Én
meg úgy gondolom, beszélni kell,
és cselekedni. Akik egészséges, él-
hető helyet szeretnének maguknak
és a családjuknak, fogjanak össze,
és teremtsék meg. De csak üldözni,
tiltani valamit – félmegoldás. Nem
elég nemet mondani, segítséget
is kell nyújtani, például alternatí-
vát felkínálni a szerhasználat he-
lyett. A fiatalokat megcélzó, drog-
prevenciót szolgáló kommandós
edzés tematikáját Mátrahegyi Zsolt
barátom és volt kollégám dolgozta
ki. Az edzés rendszeres, céltuda-
tos, fegyelmezett tevékenység, fej-
leszti a testet, tartást ad, és lehe-
tőséget nyújt a közösségi élmény
megélésére. Arra biztatjuk Zsolttal
a gyerekeket, hogy az edzés erőn-
léti elemeit, a nyújtást, a húzó-
dzkodást, a guggolást, a fekvőtá-
maszt otthon is gyakorolják, mert
a napi testmozgás megalapozza az
egészséges életformát.
Olvass fel a kedvenc
könyvedből!
De nem elégszenek meg ennyivel.
Edzés közben leülnek, beszélget-
nek, s arra kérik a gyerekeket, hoz-
zák magukkal a kedvenc könyvüket,
és olvassanak fel belőle. Szerintük
ugyanis akinek van mersze ilyes-
mivel kiállni a többiek elé, annak
máshoz is lesz bátorsága. A szimpla
rendőrképbe ez nem fér bele. Vi-
szont ha tudjuk, hogy István a kul-
tikus irodalmi-művészeti folyóirat,
a Jelenkor rajongója (panaszkodik
is, hogy néha tövig lejárja a lábát,
mire hozzájut), nem csodálkozunk.
– Én a saját bőrömön tapasz-
taltam, mennyire fontos a nyomo-
zók munkájában a kommunikáció.
Ezért ösztönzöm arra a gyerekeket
és a szülőket, hogy olvasni, olvas-
ni, olvasni – és beszélni szépen,
tagoltan, érthetően. Ettől oldódnak
a gátlások, befogadóbbá válnak, és
őket is könnyebben befogadják –
magyarázza.
Kivárok, majd rákérdezek a zak-
latott nőre meg a drámai monológ-
jára, mert nem hagy nyugodni a
fura jelenet.
– Az a nő gyerekkori barátom,
és azzal keresett meg, hogy a gyö-
nyörű, tizenéves lányát behálózta
egy csapat, amely kábítószerrel,
fegyvercsempészettel és egyéb
masszív dolgokkal keresi a pénzt
– feleli. – Keményen belemásztak
a család intim szférájába, mindent
megtettek azért, hogy a lányt el-
szakítsák a családtól, aki ezáltal
súlyos stresszben élt. Három hó-
napos védőőrizetbe vontuk őket,
hogy ne férkőzzenek a közelükbe.
Még nyalogatják a sebeiket, de
már javul az állapotuk. Egy má-
sik kislányt naponta kísérgetünk,
mert a szülei dolgoznak, őt pedig
olyan trauma érte, hogy nem mer
egyedül közlekedni. Pillanatnyilag
öt családnak biztosítunk folyama-
tos védelmet és segítséget, de a
kör bővülhet, hiszen már nagyon
sokan vannak a városban és a kör-
nyező településeken, akik tudnak a
munkánkról, tudják, hová fordul-
hatnak baj esetén.
Estig elhallgatnám, ám hirtelen
az órájára néz, tíz perc múlva men-
nie kell. Búcsúzóul megajándékoz
még egy történettel. A lakótelepen,
ahol él, tizenöt-húsz gyerek há-
romtól tizenhat évesig az ablakból
lesi, mikor érkezik meg az autója.
Abban a pillanatban, ahogy a gom-
ba kinő az avarból, köré gyűlnek, és
várják, mit tartogat mára. A prog-
ram bármi lehet: társasjáték, foci,
pingpong, beszélgetés. Arra gon-
dolok, ki is mondom, hogy sok kicsi
Istvánt kellene széthinteni az or-
szágban. Azt válaszolja erre: ő nem
különleges. Mindenütt lehet ilyen
központi figura, csak a közösség-
nek ki kell termelnie magából.
 2019. JÚNIUS 21–27.
Békák
a fazékban
FICSOR B ENEDEK
A
z Erik, a viking című angol
vígjáték egyik jelenetében
az éppen süllyedő Atlantisz
királya és udvartartása kó-
rusban bizonygatja, hogy „nem süly-
lyedünk, nem süllyedünk”, míg végül
elnyeli őket az óceán. A valóságban
is ilyen tragikomikus a helyzet, addig
hangoztatják a döntéshozók, hogy
minden rendben, amíg elnyel ben-
nünket a víz?
– A szakértők harminc-negy-
ven éve kongatják a vészharangot,
de a kibocsátások azóta is töretle-
nül emelkednek. 1992-ben aláírták
a riói egyezményt, annak kiegé-
szítéseként megszületett a kiotói
jegyzőkönyv, amelyet 2009-ben
az ENSZ éghajlatváltozási konfe-
renciáján, Koppenhágában újra-
tárgyaltak, három éve írták alá a
párizsi egyezményt, az üvegház-
hatású gázok kibocsátása azonban
a nagy nekibuzdulások ellenére a
mai napig meredeken emelkedik.
Pedig a megoldás megvilágításá-
hoz elegendő elvégezni egy egy-
szerű számítást. Az emberiség tíz
százalékához köthető a kibocsá-
tások fele, és fordítva is igaz, az
emberiség fele a teljes kibocsá-
tás kevesebb mint tíz százaléká-
ért felelős. Ha a felső tíz százalék
csak az EU-s átlagra csökkentené
az üvegházhatású gázok kibo-
csátását, világszinten harmadára
csökkenne a szennyezés. És ehhez
nem kellene visszatérniük a kő-
korszakba, csupán kicsivel jobban
odafigyelni a környezetre. Az ed-
digi intézkedések sokszor azokból
próbálták kicsikarni az eredményt,
akik – ha tehetnek is a gázkibo-
csátás mérsékléséért, alig hoz
eredményt, mert a leggazdagab-
bak – könnyen kifizetik például az
energia többletköltségeit. A meg-
szorítások hatása pedig érthető
feszültséget szül, jó példa erre a
francia sárga mellényesek tünte-
Az éghajlatváltozás nem válogat
az ideológiák között, a konzer-
vatívokat ugyanúgy sújtja, mint
a liberálisokat, ezért sem lehet
politikai kérdést csinálni belő-
le – mondja Ürge-Vorsatz Diána
fizikus, klímakutató, aki sze-
rint drasztikus változásra van
szükség ahhoz, hogy elkerüljük
a katasztrófát.
téshulláma, akik a szén-dioxid-
adó miatt vonultak utcára. Az iga-
zán hatékony megoldás érdekében
a döntéshozóknak saját társadalmi
rétegükkel szemben kellene kor-
látozásokat bevezetniük. Részben
ez magyarázhatja, hogy az álla-
mi-gazdasági hatalmi helyzetben
lévők jó része miért igyekszik ba-
gatellizálni a klímaváltozás ha-
tásait, részben pedig az, hogy ők
még anyagi helyzetük és koruk
miatt egyelőre meg tudják védeni
magukat a fő hatásoktól. Továbbá
nemcsak pénzügyi és hatalmi, de
generációs szempontból is óriá-
si különbségeket látunk. Hiszen
azok, akik ma tehetnének, de nem
tesznek sokat az üvegházhatá-
sú gázok kibocsátása ellen, nem
ugyanazok lesznek, akik elszenve-
dik az éghajlatváltozás katasztro-
fálisabb következményeit. A fiatal
generációk, akiket igazán érint a
dolog, már tudják, hogy az ő jö-
vőjüket tesszük tönkre, de mivel
nincsenek még döntési helyzet-
ben, sokszor még csak nem is sza-
vazók, keveset tehetnek a változá-
sért. Az elmúlt években az ifjúság
elkezdte aktivizálni magát, egy-
mást követik a klímatüntetések,
igyekeznek változásokat elérni.
– Egy 16 éves, svéd aktivista, Gre-
ta Thunberg vált a mozgalom arcává.
Arra biztatta társait, hogy az utcán kö-
veteljék a hatékony intézkedések be-
vezetését, szavai pedig világszerte na-
Ürge-Vorsatz Diána
előadást tart.
A klímaváltozás
hatásai már pontosan
láthatók
FOTÓ: MH-ARCHÍV
gyobb megmozdulásokhoz vezettek.
Mire számít ezektől a tüntetésektől?
– A mozgalom, amelyet Greta
Thunberg elindított, nagyon békés
és teljesen politikamentes. Legfőbb
üzenete, hogy az üzleti és a politikai
döntéshozóknak oda kell figyelniük
a tudomány eredményeire. A leg-
utóbbi tüntetésükön világszerte
összesen több mint másfél millió-
an gyűltek össze, vagyis már nehe-
zen lehetne figyelmen kívül hagyni
őket. Feltehetően ezért is támadják
őket olyan hevesen egyes politikai
erők, és ezért várható az is, hogy
más pártok – kihasználva a klíma-
védelem egyre népszerűbb témáját
– a mozgalom eredményeit a saját
népszerűsítésükre használják majd
fel. De egyelőre e megmozdulások
a fiatal generáció békés és fontos
jelzései arról, hogy így nem mehet
tovább.
– Gyakran hallani arról, hogy még
10–12 jó évünk van, amíg el nem jön
a klímakatasztrófa. Valóban ennyi
idő áll csupán rendelkezésünkre?
– Ez félreértés. Nem úgy néz ki
folyamat, hogy tíz évig élünk bol-
dogan, majd hirtelen lehúzzuk a
rolót. A klímaváltozás hatásai most
is pontosan láthatók. A személyes
példámból kiindulva: annak, hogy
Lyme-kóros lettem, háromszor
akkora volt az esélye, mint tíz év-
vel ezelőtt. Ugyancsak tíz éve még
szinte elképzelhetetlen lett vol-
na, hogy Magyarországon valaki
nyugat-nílusi lázban betegedjen
meg, ma tucatnyian kapják el a
NÉVJEGY
Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klí-
makutató, a CEU professzora,
a béke-Nobel-díjjal kitüntetett
Éghajlat-változási Kormányközi
Testület (IPCC) mérséklési mun-
kacsoportjának alelnöke. Hét
gyermek édesanyja.
kórt, ami ugyancsak a klímaválto-
zás eredménye. A mostani májusi
időjárás is nagy valószínűséggel
az éghajlatváltozás következmé-
nye, akárcsak a poloskainvázió
vagy az, hogy a legfontosabb élel-
miszer-alapanyagainkból egyre
kevesebb terem, ami drasztikus
áremelkedést hoz magával. Mi kell
még, hogy rádöbbenjünk, nincs
már tíz szép évünk sem? Igaz,
még mindig nem olyan tragikus a
helyzet, mint amikor majd eljön
egy „rendes járvány”, vagy amikor
nem egymillió menekült indul út-
nak az aszályok miatt, hanem több
tízmillió. Olyanok vagyunk most,
mint a békák a fazékban. Ha for-
ró vízbe dobnánk, a béka kiugrana,
de ha hideg vízbe tesszük, és szép
fokozatosan melegítjük az edényt,
bent marad, és lassan megfő.
– Mire vonatkozik akkor ez a 10–
12 év?
– A tizenkét év, ami már
egyébként is csak tizenegy, arra
utal, hogy a jelenlegi gázkibo-
csátások mellet 2030-ra elfogy a
szén-dioxid-költségvetésünk. Az
üvegházhatású gázok hőmérsék-
let-emelkedést okoznak, és ha
még 11 évig annyit bocsátunk ki
belőlük, mint tavaly, akkor 11 év
alatt elértük azt a légköri koncent-
rációt, amivel már szinte bizto-
san át fogjuk lépni a másfél fokos
melegedést. Ezenfelül egyre több
visszafordíthatatlan hatással kell
majd szembenéznünk.
– Hogyan tartható másfél fok
alatt a melegedés?
– Úgy, ha 2030-ig a felére, 2050-
ig pedig nettó nullára csökkentjük
a kibocsátást. Vagyis addigra gya-
korlatilag teljesen el kell feledkez-
nünk a fosszilis tüzelőanyagokról.
Ehhez forradalmi változásokra van
szükség. Jó hír, hogy e változások
egy része már elkezdődött, láthat-
juk például a közúti közlekedés-
ben. Európában a nagy autógyártók
ugyan még makacsul tartják ma-
gukat, a világ más részén azonban
egyre többen használnak elekt-
romos autót. Továbbá a fiatal ge-
neráció számára az autó már nem
státuszszimbólum, radikálisan
csökken a jogosítványt szerző fia-
talok száma, egyre többen használ-
nak autómegosztó-rendszereket,
vagy ülnek biciklire. Vannak tehát
pozitív jelek, ennél azonban jóval
többre van szükség.
– Például a légi közlekedés szabá-
lyozására?
– A Nature Climate Change tu-
dományos magazin nemrég meg-
jelent cikkében írják, hogy egy jó-
módú család kizárólag a repüléssel
évente 66 tonna szén-dioxidot
juttat a légkörbe. Összehasonlí-
tásként egy átlagos magyar polgár
éves teljes kibocsátása 5 tonna.
Valóban a légi közlekedés jelenti
tehát a legnagyobb tehertételt, és
mivel ez az egyik legdinamikusab-
ban növekvő szektor, a probléma
egyre súlyosabb. A fapados légitár-
saságok megjelenése széles körben
elérhetővé tette a repülést, olyanok
előtt nyílt ki a világ, akik korábban
nem engedhették volna meg ma-
guknak az utazást, csakhogy ez az
üzletpolitika nem fenntartható.
MAGAZIN 17
Minél hamarabb szabályozni kel-
lene ezt a szektort, mert valóban
nagyon jó dolog háromezer forint-
ból elrepülni egy másik kontinens-
re, de hatalmas károkat okoz.
– Thaiföldtől Velencén át Izlan-
dig egész városrészeket, szigeteket
vagy épp kanyonokat kellett lezárni
az elmúlt években a hatalmas tömeg
miatt. Hogyan lehetne mérsékelni a
turisták áradatát?
– Ezt nem tudósként mondom,
de talán a lokálpatriotizmus lehet
a válasz a problémára. Sokkal töb-
bet kellene tennünk azért, hogy a
helyben található értékekre felhív-
juk a figyelmet, hiszen nincs an-
nál izgalmasabb, mint felfedezni a
hazai tájakat. Büszkének kell len-
nünk arra, amink van, mert cso-
dálatos hely a Machu Picchu vagy
Izland, de a Bükk legalább olyan
varázslatos.
– Mindeközben az éghajlatválto-
zás a politikai diskurzus részévé vált,
itthon és külföldön is egyre heveseb-
ben támadják a zöldeket, mondván, a
klímaváltozás csak liberális hisztéria.
– Az éghajlatváltozás nem vá-
logat a politikai ideológiák között,
a konzervatívot ugyanúgy sújtja,
mint a liberálist és a szélsőségest,
ezért sem lehet politikai kérdést
csinálni a belőle, ezt minden ol-
dalnak fel kell vállalnia. Személy
szerint ezért is igyekszem távol
maradni a politikától, hiszen tel-
jesen mindegy, milyen kormány-
nyal dolgozunk, a lényeg, hogy az
ENSZ-ben nekünk az összes kor-
mánnyal együtt kell megoldanunk
a problémát.
Ha a felső tíz százalék csak
az EU-s átlagra csökkentené
a kibocsátását, már
világszinten harmadára
csökkenne a szennyezés
– Az emberiség eddig számos ka-
tasztrófát élt túl, és valahogy mindig
alkalmazkodott a helyzethez. A klí-
maváltozás kivétel lenne?
– A dinoszauruszok 350 millió
éven át uralták a Földet, embe-
ri civilizációról néhány ezer éve
beszélhetünk, ebből az utolsó öt-
ven évben sikerült tönkretenni a
bolygónkat. Abban szinte teljesen
biztosak lehetünk, ha nem vál-
toztatunk az életmódunkon, akkor
az emberiség egy része nem fogja
túlélni a klímaváltozást. Elképzel-
hető, hogy lesznek, akik sikerrel
vészelik át a katasztrófát, de rájuk
milyen élet vár?
– Ilyen kilátások mellett mi hajtja
önt, lát reális esélyt rá, hogy elkerül-
hetjük a legrosszabbat?
– Szerencsére olyan megoldá-
sokkal dolgozom, amelyek tényleg
tisztább, szebb és egészségesebb
életet biztosíthatnak mindenkinek,
és mivel egyre magasabb szinten is
hallgatnak rám, van remény, hogy
elkerüljük a katasztrófát. Muszáj
hinni, különben nem tudnám csi-
nálni. Hét gyermekem van, már
csak miattuk is küzdeni fogok az
utolsó pillanatig.
18 MAGAZIN
T ORKOS M ATILD
V
alamivel dél előtt, 1998.
július 2-án, pokolgép
robbant Budapest bel-
városában. A robbanás
epicentruma az Aranykéz utca 2.
előtt parkoló Polski FIAT 126-os
autó volt. A detonáció következ-
tében négyen haltak meg, 25-en
megsérültek, többen súlyosan. Az
áldozatok között volt a merénylet
célpontja, Boros József Károly is,
akit alvilági körökben Boros Ta-
másként ismertek.
Borosról később kiderült, hogy
meggyilkolása előtt együttműkö-
dött a nyomozóhatósággal. Halála
előtt többórás, videóra rögzített
vallomásban számolt be a maffia
ügyeiről, az olajos bűncselekmé-
nyekben fontos szerepet játszó,
így az Energol Rt.-hez kapcsoló-
dó bűnözői kör tevékenységéről
is. A rendőrségi védelem alatt álló
Borost korábban már többször
megpróbálták megölni, de ezek a
merényletkísérletek meghiúsultak.
Az Aranykéz utcai robbantás
ügyében indított nyomozás során
elég hamar kiderült, hogy a szá-
lak a szlovák alvilághoz vezetnek.
A kis Polskit, amit felrobbantot-
tak, egy Jozef Hamala nevű szlovák
bűnöző vásárolta a saját nevére.
Hamala pedig a Jozef Rohác nevű
rettegett szlovák bűnöző bandá-
jához tartozott. Rohácot a tavaly
hozott jogerős ítélet alapján Portik
Tamás, az Energol egyik korábbi
igazgatója bízta meg Boros meg-
gyilkolásával.
A Roháchoz kötődő alvilági
kört gyanúsították meg később
az 1998 tavaszán és nyarán vég-
rehajtott több merénylettel, köz-
tük Seres Zoltán meggyilkolásával,
illetve azokkal a politikai indíté-
kú robbantásokkal is, amelyeket
a Fidesz Lendvay utcai székháza
ellen, illetve Szájer József fideszes
és Torgyán József kisgazda politi-
kus lakásánál követtek el. Ezek a
robbantások még viszonylag kis
hatóerejűek voltak, vagyis figyel-
meztetésnek, illetve félelemkel-
tésnek szánhatták megrendelőik.
Jozef Rohác jelenleg börtön-
büntetését tölti Magyarországon.
Legutóbb azzal hívta fel magára a
figyelmet, hogy vallomást tett ar-
ról, ő ölte meg Prisztás Józsefet is,
akinek meggyilkolásáért korábban
mást ítélt el a magyar bíróság. Sőt
azt is állította a most folyó bünte-
tőperben, hogy nem Portik Tamás
volt a megbízója.
Portik Tamás jelenleg 15 éves
fegyházbüntetését tölti, az Arany-
kéz utcai merényletben játszott
szerepe mellett a Prisztás-ügy-
ben emberölésre felbujtásért is
elítélték, sőt a Fenyő János elleni
merényletre is ő adott megbízást
a jogerős ítélet szerint.
A 90-es évekbeli alvilági erő-
szakos leszámolásos bűncselek-
mények jelentős részének hát-
terében egy 1988-ban hozott
jogszabály állt, amely a háztartási
tüzelőolaj árát úgy szabályozta,
hogy azt jóval olcsóbban lehetett
megvásárolni, mint az üzem-
anyagként használható gázolajat.
A háztartási tüzelőolaj kémiailag
azonos az üzemanyagnak használt
gázolajjal. Szociális megfontolá-
sokból az állam alacsonyabb adó-
terhet rakott a tüzelésre használt
olajra, mint a dízel üzemanyagra.
Így volt ez már a rendszerváltás
előtt is: a tüzelőolaj áfája tíz szá-
zalék volt, míg a gázolajé 25. Nem
volt ezzel semmi probléma egé-
szen addig, ameddig csak az ál-
lam kereskedett az olajjal. A rend-
szerváltással azonban megnyílt a
piac, így bárki bekapcsolódhatott
az olajüzletbe. Ráadásul az An-
tall-kormány 1990 őszén draszti-
kusan megemelte az üzemanya-
gok árát, emiatt lett annak idején
a taxisblokád. A magasabb ár és az
áfakülönbség már nagyobb kísér-
tést jelentett az ügyeskedőknek.
Azért, hogy a tüzelés céljára
olcsóbban árusítható olajat ne le-
hessen üzemanyagként használni,
egy vegyi eljárással az olajat vö-
rösre színezték, így akarták – a
törvény kidolgozóinak elképzelése
szerint – motorikus felhasználás-
ra alkalmatlanná tenni.
Egy olajipari szakember, Szűcs
István MDF-es országgyűlési kép-
viselő már 1990 november elején,
alig egy hónappal a háztartási
tüzelőolaj forgalmazását szabá-
lyozó kormányrendelet kihirdeté-
se után felhívta az illetékes ipari
miniszter, a belügyminiszter és
a pénzügyminisztériumi állam-
titkár figyelmét, hogy a jogsza-
bály szakmailag hibás. Sőt, Szűcs
István etikátlannak is tartotta az
olaj megfestését, mert véleménye
szerint „a ferrocén típusú adalék
alkalmazása nem teszi motorikus
célú felhasználásra alkalmatlan-
ná a HTO-t”. A szakirodalomra
hivatkozva Szűcs arra is felhívta
a figyelmet, hogy nagy koncent-
Robbantás az Aranykéz
utcában 1998. július 2-án.
Maffialeszámolás
FOTÓ: REUTERS
rációban alkalmazva ez a színe-
zőanyag károsíthatja a motort
a bomlástermékként keletkező
vasoxidok koptató hatása miatt.
A képviselő utalt arra is, hogy akik
tisztességtelenül akarják felhasz-
nálni a HTO-t, azok nem fogják
elhinni a motorkárosító hatásról
szóló kormányzati kommunikáci-
ót, és – üzemanyagként felhasz-
nálva a színezett olajat – tönkre-
tehetik a járműveket, a nemzeti
vagyon egy részét. A visszaélések
megakadályozására szigorú ellen-
őrzést, példás büntetést javasolt.
Arra azonban még a jóhiszemű
MDF-es honatya sem gondolt,
mekkora volumenű illegális iparág
alapjait fektetik le ezzel a kétféle
árképzéssel és az üzemanyag árá-
nak drasztikus megemelésével. Az
Az Energol-ügyben
a vádlottak közül hatan
letöltendő börtönt,
heten felfüggesztett
szabadságvesztést,
illetve próbára bocsátást
kaptak, öt vádlottat pedig
felmentettek.
A legsúlyosabb letöltendő
büntetés egy év nyolc
hónap volt
2019. JÚNIUS 21–27.
ügyeskedők megfizették a vegyé-
szeket, és megtanulták, hogyan
lehet „szőkíteni” az adalékanyag-
gal vörösre festett tüzelőolajat. Az
alvilág legjobban fizető üzletágává
vált az olajszőkítés, és működött
is egészen 1995-ig, a kettős ár-
rendszer megszüntetéséig. Egyes
becslések szerint évente 200-300
milliárd forint veszteséget oko-
zott a költségvetésnek az alvilági
olajos biznisz.
Az olajos maffia – törvény-
sértésük rejtve tartása céljából –
hatósági embereket, rendőröket
vesztegetett meg. Legendák ke-
ringtek táskában átadott tízmil-
liókról, olajozó katonatisztekről,
megkent politikusokról.
Ma sem tudjuk pontosan, mire
gondolt Katona Béla szocialista
képviselő, amikor azt nyilatkoz-
ta 1995-ben, hogy „megtörtént a
hídverés a politika és a szervezett
alvilág között”, utalhatott akár az
olajszőkítéssel kapcsolatos össze-
fonódásokra is.
Nehezen hihető ugyanis, hogy
nem tűnt fel senkinek, a föld-
gáz-tüzelési mód kiszélesítése
ellenére statisztikailag kimutat-
hatóan megnőtt a HTO-felhasz-
nálás.
Ennek ellenére az igazán ha-
tékony intézkedés sokáig váratott
magára.
A kettős árrendszert tehát csak
1995-től szüntették meg, később
a halasztott vámfizetés szabályait
is megszigorították, 1998-tól pe-
dig az üzemanyag céljaira szol-
gáló kőolajtermékeket azonnal
behajtandó jövedéki adó terhelte.
Ezeknek az intézkedéseknek kö-
szönhetően szűnt meg az 1990
óta virágzó törvénytelen olajüzlet,
amelynek méreteit jól jelzi, hogy
az intézkedések hatására a fűtő-
olaj-fogyasztás havi egymillióról
néhány ezer literre csökkent. Ez
is megmutatja, hogy az ezzel fog-
lalkozó kormányzati tisztviselők
közül csak az nem látta, mi folyik
itt, aki nem akarta.
A Legfőbb Ügyészség által
2000 márciusában nyilvánosság-
ra hozott jelentés szerint 1991 és
1999 között 4300 „olajozós” bűn-
cselekményt követtek el. 2000-ig
340 személyt állítottak bíróság
elé, többségüket szabadságvesz-
tésre ítélték. Ugyanakkor ren-
geteg ügy maradt rejtve. Főleg a
„kishalak” akadtak fenn a nyo-
mozóhatóságok hálóján, az iga-
zán befolyásos, háttérben meg-
húzódó irányítók nyomát bottal
ütötték a bűnüldözők.
De térjünk vissza az Arany-
kéz utcai merénylethez. Csaknem
húsz esztendőnek kellett eltelnie
ahhoz, hogy a bűnt bűnhődés kö-
vesse. Portik Tamásra, több gyil-
kosság megrendelőjére csak 2012-
ben csapott le a honi bűnüldözés.
Az Aranykéz utcai robbantásos
merénylet megbízójaként csupán
2016-ban kapott jogerős ítéletet,
a Fenyő János meggyilkolásában
játszott szerepéért pedig 2017 má-
jusában ítélték jogerősen 13 évre.
Az 1997-ben indult Ener-
gol-ügyet pedig, ami a 2000-es
években zárult, meglepően enyhe
ítéletekkel úsztak meg az elköve-
tők. Az Energol Rt. jelentős sze-
repet játszott a kilencvenes évek
olajszőkítési ügyeiben. Portik eb-
ben az ügyben meg sem gyanúsí-
tották, az ő ügye elévült. Közben
családot alapított, 2012-es le-
tartóztatásakor négy gyermeket
nevelő családapaként vitték el a
rendőrök.
A Portik-ügyben folyó bün-
tetőperekben figyelemre mél-
tó összefüggésekre derült fény a
rendőrségi besúgóként is műkö-
dő bűnözőkről, a nyomozók belső
viszonyairól, egyes magas rangú
rendőrtisztek alvilági figurákhoz
fűződő meglepő barátságáról,
egyes titkosszolgálati szerveze-
teknek például az Energol Rt.-vel
való zavarba ejtő munkakapcso-
latáról.
Az Energol-ügy talán legérde-
kesebb száláról ma is igen keveset
tudunk.
A Magyar Nemzet 2014. szep-
tember 27-én arról számolt be,
hogy a 90-es évek közepén egy
fővárosi szállodában a szervezett
bűnözés ellen létrehozott Közpon-
ti Bűnüldözési Igazgatóság tiszt-
jei gyűltek össze. A konspirációt a
Katonai Biztonsági Hivatal akkori
főigazgatója, Stefán Géza irányítot-
ta. A találkozón részt vett a Nem-
zetbiztonsági Hivatal igazgatósá-
gának egyik volt munkatársa is.
A Nemzet értesülései szerint ezen
a megbeszélésen abban állapodtak
meg, hogy a katonai titkosszolgá-
lat szoros ellenőrzés alá vonja az
olajkereskedelemmel foglalkozó
Energol Rt.-t, ettől az időponttól
kezdve a cég üzletpolitikájának
minden mozzanatáról jelenteni
kellett Stefánnak. Vélhetően ez a
találkozó volt az alapja az egykori
KBI nyugalmazott alezredesének,
 2019. JÚNIUS 21–27.
Sándor Istvánnak az olajügyeket
vizsgáló parlamenti vizsgálóbi-
zottság előtt 2000 novemberében
tett kijelentésének, miszerint ő
„úgy tudja, a katonai titkosszol-
gálatok cége volt az Energol”.
Az 1994 novemberében, tehát
már a Horn-kormány idején ala-
pított Energolban a kezdetektől
voltak titkosszolgálati kapcso-
latokkal rendelkező személyek a
rendőrségi nyilvántartás szerint
is bűnözői előélettel terhelt ala-
pítók mellett. Portik megjárta a
tököli fiatalkorúak börtönét, de
ott volt két, visszaeső bűnözőként
nyilvántartott személy, Drobilich
Gábor és Ferencsik Attila is. Felbuk-
kant a titkosszolgálati kapcsola-
tokkal rendelkező Kerekes István és
Gulyás Emil, valamint az MSZMP
KB agitációs és propagandaosz-
tályát megjárt, majd 1995-ben a
Belügyminisztérium adatfeldol-
gozó háttérintézményétől lesze-
relt Csikós József lett az Energol
vezérigazgatója.
A Magyar Nemzet cikke sze-
rint a Horn-kormány idején az
Energol a titkosszolgálat vigyázó
tekintete mellett erőszakos ter-
jeszkedésbe fogott, tevékenysége
nagypolitikai érdeket is szolgált.
„Ebben az időszakban, 1992-
től ENSZ-embargó volt érvényben
Szerbiával szemben. Oroszország
azonban a korlátozások ellenére
minden eszközzel megpróbál-
ta segíteni a Milosevics-rezsimet.
A szocialisták 1994-es hatalom-
ra kerülését követően a kiváló
orosz kapcsolatokkal rendelkező
Stefán Géza, engedve a baráti ké-
résnek, az Energolon keresztül –
amelynek legfőbb felügyelője volt
– egyengette néhány olajszál-
lítmány áthaladását az országon
– írta a Nemzet 2014-ben.
A 2003-ban megkezdett Ener-
gol-perben, amely 6,5 milliárd
forintos kárt okozó adócsalás
miatt folyt, négy évig tartó tár-
gyalás után 2007-ben megdöb-
bentően enyhe ítéletek születtek.
A vádlottak közül hatan letölten-
dő börtönt, heten felfüggesztett
szabadságvesztést, illetve próbára
bocsátást kaptak, öt vádlottat pe-
dig felmentettek. A legsúlyosabb
letöltendő büntetés (egy év nyolc
hónap) sem haladta meg azt az
időt, amit az elítélt korábban már
előzetesben letöltött.
A bíró az ítélet indokolása so-
rán fontosnak tartotta hangsú-
lyozni, hogy a vádirat sok részle-
tében nem felel meg az alapvető
kritériumoknak. Hasonlóan szi-
gorúan kritizálta a bíróság egyes
szakértők munkáját is.
Csak jó pár évvel később, ami-
kor alvilági figurákkal megenged-
hetetlen kapcsolatot ápoló magas
rangú rendőrök kezén is kattant
a bilincs, vált valamelyest érthe-
tővé, hogy miért nem tudták ko-
rábban megfelelő szakértelemmel
elvégezni a nyomozati munkát,
miért nem sikerült bizonyítékok-
kal jól alátámasztott vádemelé-
si javaslatot készíteni, és miért
járhatott háborítatlanul ki-be az
országhatáron hosszú éveken át
Portik Tamás, akiről ma már a
jogerős ítéletek alapján kimond-
ható, hogy az egyik legfélelmete-
sebb magyar bűnöző.
Nem fenékig tejfel
az élet külföldön sem
B. M OLNÁR LÁSZLÓ
F
erenc nem ma hagyta el
Magyarországot. A negy-
venes éveiben járó férfi
élete majdnem felét kül-
földön töltötte, közben olykor
megpróbált itthon is érvényesülni.
Története újabb látlelete annak,
vajon miért gondolják sokan a ren-
geteg nehézség ellenére is, hogy
külhonban próbálnak szerencsét.
– Húsz évvel ezelőtt csillapítha-
tatlan vágyat éreztem, hogy kipró-
báljam, vajon képes vagyok-e más-
hol is megélni – kezdi a történetét.
– Belevetettem magam a nagyvi-
lágba, és a katonaságtól való le-
szerelést követően pár héttel máris
egy luxushajó gyomrában találtam
magam Amerikában. Utólag érté-
kelve ezt az időszakot, fantasztikus
érzés volt olyan helyekre eljutnom,
amelyeket maximum a híradókból
vagy a földrajzi atlaszokból ismer-
tem. Eljutottam a Karib-térségen
át egészen Dél-Amerika csücskéig,
illetve vissza, Panamán keresztül
fel Alaszkába.
Ferenc közben végig képezte
magát: három szakmát tanult ki a
folyamatos továbbképzések alatt
– szakács, pincér és bármixer
– az egyaránt három-három
Michelin-csillagos séf testvér-
pártól, Albert és a Michel Roux-tól,
és szakácsként több ötcsillagos
hajón is megállta a helyét.
– A hajós időszakom
zakom alatt nem-
csak új helyeket ismertem meg,
hanem saját magamat
gamat is. A meg-
szerzett gyakorlat,
at, hozzáállás és
atással volt az el-
terhelhetőség kihatással
következő évekre.. A szerződéseim
időszakára, amelyekyek öttől hét hó-
napig tartottak, egyetlen szabad-
nap sem szerepelt, t, ami embertelen
tempót követelt. Amikor tavaly ha-
atonnál megpró-
zajöttem, és a Balatonnál
báltam saját éttermet
met üzemeltetni,
rájöttem, hogy a melósok többsége
sztárgázsit kér, de három hetet
sem bír ki kemény y munkával.
De térjünk még g vissza
oda, amikor hősünkősünk
visszatért a luxus-
uxus-
hajók világából. Ha-
zaérve azt érezte, zte,
hogy a kint szer- r-
zett tapasztalatá- -
val Ausztriában
sokkal többet
tudna keresni,
ráadásul ga-
rantált lenne
számára a heti
egy szabadnap.
– Nem ha-
boztam ismét or- - goztam, a migránsok
szágot váltani, és 2001
és 2017 között keresz-
tül-kasul dolgoztam
goztam
majdnem mindegyik
ndegyik
tartományban. Sokszor
nehéz elviselni a men-
talitást, ami a kisváro-
sváro-
sokat, völgyeket körül-
lengi. Az ott élők még a
Ferenc húsz éve ment dolgozni
Amerikába, bejárta a fél világot,
jelenleg Németországban él. Itt-
hon is próbálkozott, de balatoni
éttermében keserű tapasztalatok-
kal gazdagodott a munkamorált
illetően.
völgyön kívülről jött honfitársai-
kat is külföldinek nézik, nemhogy
minket, és azt tapasztaltam, hogy
minél közelebb megy az ember
Svájc felé, ez annál inkább igaz.
Amikor ezt már nem bírod elvi-
selni, akkor úgy érzed, a legjobb
eltávolodni kicsit attól a helytől,
ahol hasonló megpróbáltatás ér –
folytatja a jelenleg Németország-
ban élő férfi.
Ferenc próbálkozott is becsü-
lettel, többek között dolgozott és
lakott Tenerifén, Ibizán, Dublin-
ban, munkát vállalt Pesten és Bu-
dán, sőt megfordult Svédország-
ban is, de valahogy mégis mindig
Ausztria maradt a legstabilabb
pont az életében.
– A szakmai alázat, a nyelv
elsajátítása és a vezető beosztá-
sok egyre jobb életkörülményeket
biztosítottak, de a szezonmunkák
mellett családi élet jóformán nem
létezett. Jól fizető éves állások pe-
dig javarészt a városokban vannak.
Itt viszont szállást nem biztosíta-
nak, így pedig kialakul egy ugyan-
olyan helyzet, mint Magyarorszá-
gon. Már nem azért dolgozol, hogy
otthon jól élj, hanem azért, hogy a
helyi viszonyokban érd el azt, amit
otthon szerettél volna.
Feleségét, a szintén Siófokról
származó Anikót a Balaton fővá-
rosában ismerte meg, és a mester-
fodrász végzettségű hölgy követte
Ferencet; jelenleg egy fodrászatban
dolgozik. Miután közös gyermekük,
a 9 esztendős Alexandra iskolába
jár, csak heti 30 órában dolgoz-
hat. Persze, az ő keresete is kell a
kasszába, hiszen a salzburgi szál-
lások havi díja mérettől és kerület-
től függően általában 600 és 1300
euró között van, és erre az összegre
még rájön a fűtés, villany, internet
és egyéb szolgáltatások, valamint
a parkolás költsége, ami legalább
újabb 250–300 eurót jelent havon-
ta. De ahhoz, hogy egy ilyen lakást
ki tudjon bérelni egy család, le kell
tenni 2-3 havi kauciót is.
– És akkor még be is rendezni a
lakást… Képzelheti, mennyibe ke-
rül mindez, amikor olyan lakáshoz
lehet csak hozzájutni, amelyikben
csak drótok lógnak a plafonból a
csillárok helyén. Ez hagyján, de tá-
vozáskor ugyanígy kell visszaadni.
Ráadásul háziorvost is elképesztő-
en nehéz találni, főleg, ha valaki
idegen.
Ekkor született megm a mentő
ötlet. Szétnézett a határ
hat túloldalán,
és rájött, a német oldalon
ol kedve-
lakásviszon
zőbbek a lakásviszonyok, és így is
legfeljebb pár kilomé
kilométerre lakna a
munkahelyétől. Hat évvel ezelőtt
költözte A városka
Freilassingba költöztek.
nyugodt volt, a lakásuk
lakásu és a mun-
kahely között mindössze
mindö 2 kilo-
méter távolsággal, és mivel a régi
határt már elbontottá
elbontották, 5–10 perc
alatt hazaért a munka
munkahelyéről úgy,
hogy közben ország
országot is váltott.
Úgy érezte, végre megtalálta
m azt,
amit addigi élete során
so keresett,
aztán beütött a krach, ami
gyökeresen megváltoz-
tatott mindent.
mi
– A feketeleves a
migránsokkal
migrán kez-
dődött,
dődött az addig
nyugo
nyugodt kisváros
egy csapásra
cs bele-
került a híradókba.
me
A menekülők ára-
data miatt szinte
minden
mind megvál-
tozott A határon
tozott.
nemegy
nemegyszer két-két
és fél órát
ór kellett vá-
rakozni, ráadásul az
étterembe
étteremben, ahol dol-
megjelenésé
megjelenésével jelen-
W Az elmúlt években
már főszakácsként
és konyhafőnökként is
megállta a helyét
a német nyelvterületen
élő Ferenc
MAGAZIN 19
tősen visszaesett a forgalom, ami
miatt a tulajdonos leépítésekre
kényszerült. Annyi embert küldött
el, hogy egyedül már nem bírtam
ellátni minimum három ember
munkáját, így a végén nekem is új
munkahely után kellett néznem.
Sikerült azonban elhelyezkednem,
és azt hittem, újra minden rendben
lesz. Aztán eljött az a nap, amely
alapjaiban változtatta meg az éle-
temet. Két és fél évvel ezelőtt egy
osztrák papírokkal és biztosítással
rendelkező személlyel karambo-
loztam munkába menet. A kocsim
eleje összetört, a légzsák kinyílt,
míg a nyakam akkorát reccsent,
hogy azonnal sejtettem, nagy gond
lehet ebből. Orvoshoz vittek, ahol
felvették a látleletet, majd egy do-
boz fájdalomcsillapítóval dolgozni
küldtek. Két hét múlva a nyakamat
már mozgatni sem tudtam, folya-
matosan zsibbadt a bal karom, sőt
mint később kiderült, a csattanás
következtében megsérült a hasfa-
lam, és műteni kellett sérvvel.
A nyaka és a zsibbadás sem ja-
vult, így több MRI- és CT-vizs-
gálatot követően Németország-
ban megműtötték. Az operáció
– ahogy az orvosok mondták – jól
sikerült, felépülése viszont a leg-
kevésbé sem úgy, mint várta.
– A behelyezett fém miatt a
nyakam kényszertartásban van, a
gerincem statikája már nem lesz
soha olyan, mint volt. A bíróság
vétlenné nyilvánított a baleset-
ben. Ám ez idő alatt megszűnt a
munkahelyem, ugyanis a sérülé-
seim miatt az eredeti munkakörö-
met egyébként sem tudtam volna
ellátni. Egy hat hónapos rehabi-
litáción vagyok most túl, egész-
ségesnek, ugyanakkor átképzésre
szükségesnek nyilvánítottak. Jú-
liusban kezdem meg Münchenben
a hároméves nappali képzésemet,
de nagyon félek, hiszen az elmúlt
20–25 évet a vendéglátóiparban
töltöttem el, igazából ehhez értek
a legjobban.
A helyzetét az sem könnyíti
meg, hogy a német állam jelenleg
minden támogatást megvont tőle,
és a baleset okozójának biztosítója
mindössze két nap „magas fokú
fájdalom után járó” kártérítést
akar számára kifizetni.
– Természetesen perelek, hi-
szen a baleset következtében bizo-
nyíthatóan két hónapig nem tud-
tam megszólalni, fél éven át aludni
sem nagyon. Nem könnyíti a hely-
zetemet, hogy mind a német, mind
pedig az osztrák oldalon külön
ügyvédet kellett alkalmaznom. Az
egészben az a legszebb, hogy ami-
kor a német munkaügyi irodában is
elmondtam a történetem, a hivatal
dolgozója, egy kedves hölgy közöl-
te velem, ha mindez nem tetszik,
mehetek haza, ahonnan jöttem.
Ferenc úgy érzi, amiatt, hogy
nem Németországban született,
illetve nem a mostani menekült-
hullámmal érkezett az országba,
rengeteg hátrányt és megalázta-
tást kell elviselnie.
– Mindegy, mennyi ideje él
itt valaki, milyen munkát végez,
mennyire becsülték meg. Ahogy
én is, életem végéig külföldi, be-
vándorló maradok. Higgye el
mindenki, nem fenékig tejfel kül-
földön sem.
20 MAGAZIN • IDŐGÉP
B ALOGH ROLAND
K
özel két hete tartott az
ádáz küzdelem Esztergo-
mért a török ellenében,
amikor 1594. május 19-én
a császári sereg egy válogatott osz-
taga, köztük Balassi Bálint a Budai
kapu és a Hévízfürdő tornya között
egy nappal korábban ütött résen
behatolt a városfalon belülre. A ké-
zitusában „Pállfy (Miklós) s a többi,
kik sívő, járó golyóbisok, fáklyák
s kénkővel s fenyűszurokkal teli
cserépcsévek között elölmentek
vala, melyek égnek vala, életeknek
veszedelme alatt forgódván egy
néminemű kőkoporsó megé visz-
szamenének. Mely igyekezetben
Balassi Bálint gyors ifjú legénynek,
ki mind az hadakozásba, s mind az
deáki bölcsességes tudományban
igen jól előment vala, mind az két
ágyékánál ólomgolyóbissal általlő-
teték, mely sebben, noha csontjai
meg nem sértődtek vala, kevés na-
pok múlva meghala.”
Így örökítette meg a kortárs, a
magyar Liviusként is emlegetett
Istvánffy Miklós történeti munká-
jában a magyar líra első nemzeti
költőjének utolsó pillanatait. Még
tartott a tizenöt éves háború első
nagyobb – s ekkor még sikertelen
– ostroma, amikor Balassi május
30-án, pünkösd hétfőjén a sebek
okozta vérmérgezésbe belehalt.
„Az barbélyok gondviseletlensé-
gek miá holt meg” – írta az uno-
katestvér, Balassa Zsigmond. Még
negyvenéves sem volt.
Vajon milyen ember lehetett a
Hungarus Herosként is emlegetett
Balassi? Az ismert források, és Kő-
szeghy Péter legutóbbi, elképesztő-
en alapos (és mondhatni, kijózaní-
tó) monográfiája szerint finoman
szólva sem könnyű. S még ha ezt
lehetett is sejteni, végigkövetve
életútjának írásos nyomait, rop-
pant nyomasztó kép bontakozik
ki az olvasó előtt: nemierőszak-
kísérlet, garázdaság, hatalmasko-
dás, földbirtokmutyi és közben pe-
rek végeláthatatlan sorban, szinte
követhetetlenül. Mintha másból
sem állt volna az élete, csak bí-
rósági tárgyalásokból. Igaz, ahogy
„Haj, szegény
Balassi Bálint!”
Kőszeghy szerint is fontos megje-
gyezni: „Szinte minden, amit róla
tudunk, perből-botrányból és így
szükségképpen nagyon tenden-
ciózus forrásokból ismert. Alig van
viszont adatunk arról, hogy mi-
lyen kulturális közegben mozgott,
mit olvasott, mi érdekelte, kik ol-
vasták, kik szerették műveit, s kik
ítélték el, egyáltalán: milyen jel-
legű és mérvű recepciója volt még
életében írásainak.”
S noha közvetlen és közvetett
hatása felmérhetetlen, számos
forrás, akár magánlevél is arról ta-
núskodik, bizony, ismerték mun-
kásságát, idézték műveit – mind-
ezt úgy, hogy például a szerelmes
versei 1879-ig kizárólag csak kéz-
iratban terjedtek. Istenes éneke-
it közben már a halálát követően
több kiadvány népszerűsítette.
Fontos tehát különbséget tenni
élete és a lírájában sugallt énképe
között, a két sík ugyanis nagyon
eltér egymástól. S hogy nem erő-
szakos főúrként emlékezünk ma
rá, nagyban az utóbbinak tudható
be. Illetve a gyakorlatilag Balassi
személye köré épített mítosznak,
amelynek egyes elemei egészen
napjainkig tartják magukat, mind-
ez köszönhető a halálakor induló
ifjú „pályatárs” Rimay Jánosnak és
gyóntatópapjának, az utolsó napja-
iban mellette lévő, jezsuita Dobokay
Sándornak. Balassi tetteit ugyanak-
kor még véletlenül sem mai szem-
üvegen át kell vizslatni, ám, mi-
ként Kőszeghy Péter biográfiájában
több helyen is jelzi, a költő viselke-
dése és olykor erőszakos fellépése a
források alapján saját korában sem
számított normának.
Jól példázza ezt a fiatal özvegy-
asszonnyal, Sommer Jánosnéval
szembeni atrocitása. A történteket
az ellenérdekelt felek későbbi be-
számolói miatt is nehéz pontosan
rekonstruálni, de a kerettörténet
szerint az enyhén pityókás Balassi
1583. május 20-án, pünkösdhétfőn
lovával Besztercebányáról Zólyom-
ba tartva Hajnik előtt találkozott a
vélhetően csinos özveggyel, akit,
miután tett neki egy tisztességte-
len ajánlatot, feltehetően molesz-
tált. Hogy nem lett belőle tényle-
ges nemi erőszak, azt Sommerné
a két szolgának köszönhette, akik
töltött puskájukkal siettek a segít-
ségére. Az eset végül Rudolf kirá-
lyig is elért, Balassi ügyét az udvari
pártfogójának, Ungnad Dávidnak
közbenjárására a bécsi hadita-
nács helyett a zólyomi vármegyére
utalták. Az események értékelése
szempontjából az is fontos, hogy
Balassi – például az italkimérési és
vámszedési viták, valamint egyéb,
állítólagos erőszakoskodásai mi-
att – kifejezetten rossz viszony-
ban volt a bányavárosokkal, így
Zólyommal is. Így nem csoda, ha
Balassi Bálint portréja a XVII.
század második feléből.
Az ismeretlen alkotó
olajfestménye ma az esztergomi
Keresztény Múzeumban található
ellenérdekeltjeinek kapóra jött egy
ilyen ügy. A költő a szeptember 12-
ei megyegyűlés alatt gyakorlatilag
a várost megszállva, randalírozva,
még a jóakarói szerint is lekasza-
bolta volna az ellene eljárni pró-
bálkozó bírót – aki épp emiatt nem
mert kijönni a házából. Miként
Kőszeghy megjegyzi: „a lényeges,
személyiséget jellemző azonban
mégiscsak az, hogy Balassi Bá-
lint, feltehetőleg kissé kapatosan
s visszaesőként (hajniki paplány,
Sommerné) nem riadt vissza a
(mégoly szelíd) nemi erőszak-
tól, ilyesmit a kortársakról, a vele
egyívásúakról, mondjuk, a Dobó
vagy Zay fiúkról vagy akár öccséről
nem őrzött meg az emlékezet.”
2019. JÚNIUS 21–27.
Ugyancsak beszédes: 1586. au-
gusztus 15-én, egy Garamszent-
benedeken kötött szerződésben
Fánchy Györgynek 1700 forintért
zálogba adja a Nógrád megyei
Szente és Bussa falut. „A baj csak
az, hogy korábban Bussát már
eladta Lentvoray Pálnak, továbbá
végrendeletében odaajándékozta
Feltóti Jánosnak” – írja a ma csi-
nos kis földbirtokmutyinak ne-
vezhető esetről Kőszeghy. A levél,
amelyet egy hónappal az adásvétel
után ír a meglepődött Fánchynak,
már hab a tortán: „Hasonló jó-
szágot adok kegyelmednek Bussa
helében, csak kegyelmed nevez-
ze meg, melyiket kívánja. Mert
az Istennel bizonyítom, hogy ha
éheznem kellene is utána, de ke-
gyelmednek és Illésházy uramnak
hamisat soha nem cselekszem,
miérthogy noha kölcsön, de ugyan
szükségemben adott kegyelmetek
pénzt” – magyarázza a mundér
becsületét Balassi.
Öccsével, Ferenccel együtt egy-
re elkeseredettebb harcot vív ko-
rábbi gyámjával, unokabátyjával,
Balassa Andrással Liptóújvár bir-
toklásáért – a zászló nem nekik
állt. Közben szemmel láthatóan
alkalmatlan a katonai pályára: a
lengyel királlyá lett Báthory Ist-
ván mellől tér haza fiatalon, 1579
és 1582 között egy konfliktusok-
kal csipkézett három és fél egri
év után 1588-ban Érsekújvár az
újabb állomás. Ám onnan pár hó-
nap múlva mennie kell, mert vi-
szonyba keveredik a vár kapitá-
nya, korábban apja, Balassa János
alatt is szolgáló Ferdinando Zama-
ria feleségével, Zandegger Luciával.
Az itáliai származású, ám már
Magyarországon születő, magya-
rul kiválóan beszélő Zamaria alatt
így érthetően nem lesz maradása,
a botrány jó időre befagyasztja a
kortársaihoz, így saját öccséhez
képest jó indulattal sem sikeres
katonai karrierjét. Ekkor már túl
van egy házasságon és egy nem
túl szép (nem Balassi részéről
történt) megcsalós afférral uno-
katestvérével, Dobó Krisztinával. A
korábban épp eme házasságának
elismerése és többek között az
W Hoefnagel mester 1595-ös
metszete Esztergomról.
Balra fent Bakócz Tamás, míg
jobbra Szatmári György címere
udvari megítélésén javítandó pro-
testánsból katolikussá lett költő
1589-ben zsoldosvezéri ambíci-
ókkal újra lengyelföldön próbál-
kozna, ám a török elleni hadjárat
nem valósul meg.
Hányatott életút. Ez különösen
azért zavarba ejtő, mert nem fel-
tétlenül ilyennek képzel el az em-
ber egy példaképet: az első nem-
zeti költőt. Az ellentmondásokat
nehéz feloldani, főleg, mondjuk,
középiskolásokkal ezt mélysége-
iben elemezni, bemutatni. S mi-
közben egyébként a tankönyvek
nem rejtik véka alá Balassi hibá-
it, konfliktusait, élete legnagyobb
talányáról, a kapcsolatáról Loson-
czy Annával, még mindig az a né-
zet tartja magát, hogy a szerelem
már 1578-ban elkezdődött – az
akkor az egri várkapitány, Ungnad
Kristóf feleségeként élő Losonczy
és az ott szolgáló Balassi között.
A bökkenő azonban mindössze az,
hogy a költő 1579-ben már Bar-
tholomäus Kolonitsch kapitány ide-
jén került a várba, Ungnad horvát
bánná lépett elő, így Anna sem
tartózkodhatott Egerben. S ugyan
ha korábbról ismerték is egymást,
elég nehézkes lett volna akkoriban
bármilyen kapcsolattartás.
Miként terjedhetett el ez a
történet róluk? Balassi tíz év-
vel később, 1588–1589 táján va-
lóban küzdött az özveggyé vált
Losonczy Anna kezéért, ekkor
már minden versbéli Anna ő volt.
Balassi ekkortájt kezd verseinek
rendszerezésébe is, és Szép ma-
gyar komédia címmel drámát ír.
A titok nyitja az utóbbi műben le-
het, hiszen a Cristoforo Castelletti
1587-es Amarilli pásztordrámája
alapján írt mű egyik vezérfonala,
hogy a szerelmesek egy szakítást
követően tíz év után találnak is-
mét egymásra. Tehát a szerelem
vagy inkább a házassági szándék
kezdetét ma már inkább 1588-ra
érdemes keltezni. Balassi azonban
pórul jár, kosarat kap, Anna 1589
szeptemberében a fiatal Forgách
Zsigmondhoz megy feleségül. Ké-
sőbb pedig becsületsértési perig
fajul a poétával a viszony.
Mondják, Balassi meghal-
ni ment Esztergom alá. Életútja
alapján inkább az feltételezhető,
elismertségét és vagyoni helyzetét
javítandó csatlakozott a tizenöt
éves háború katonai vállalkozásá-
hoz. A becsületét is elvesztő költő
végül ebbéli igyekezetébe hal bele.
„Haj, szegény Balassi Bálint!” –
sommáza majd’ hetven évvel ké-
sőbb az ugyancsak tragikus sorsú
ifjabb Zrínyi Miklós Pethő Gergely
krónikájában a költő halálának
leírása mellé írt megjegyzésében.
A Balassi fivéreket – így a Bá-
linttal szinte majdnem egy idő-
ben, Hatvannál elesett Ferencet –
együtt temetik el Hibbén, rigorózus
apjuk és anyjuk, Sulyok Anna mellé.
A család temetkezőhelye 1633-ban
leégett, síremlékük ekkor pusztul-
hatott el, ám a féktelen és vad főúr
verseivel kiérdemelte a későbbi ko-
rok elismerését.
 2019. JÚNIUS 21–27.
L AKNER DÁVID
K
étségkívül nem volt átla-
gos olasz művészfilmes
a június 15-én, kilenc-
venhat éves korában el-
hunyt Franco Zeffirelli. A rendezőt
nemcsak a színpad, illetve az eu-
rópai mozi szerelmesei siratták,
de búcsút vettek tőle azok a szé-
lesebb tömegek is, akik egyéb-
ként a hasonló alkotókat, Bernardo
Bertoluccit, Vittorio De Sicát, esetleg
Luchino Viscontit nem feltétlenül
ismerik. De az 1968-as Rómeó
és Júlia-adaptációt, benne Olivia
Hussey és Leonard Whiting alakí-
tásával, már annál inkább látták,
szerették. Ugyanígy élvezhették
a szintén Shakespeare-adaptáció
A makrancos hölgyet, esetleg az
Assisi Szent Ferenc életét bemutató
Napfivér, Holdnővért. Pedig ezek
nemcsak témaválasztásukkal, de
több mint két órás játékidejükkel
is erőteljesen feszegették a popu-
láris játékfilmek kereteit. A drá-
mafeldolgozások mesterének
népszerűségét az ilyen apróságok
viszont szerencsére nem tudták
visszafogni. Akik még nem ismer-
ték volna Shakespeare nagyszerű
tragédiáit, általa biztosan köze-
lebb kerülhettek hozzá.
Rendkívül kemény volt, mégis
valamiféle szeretetteljes módon
– emlékezett Brooke Shields, aki-
vel az 1981-es Végtelen szerelem
című filmen dolgoztak együtt.
Nem is csodálkozhatunk a ke-
ménységen, volt alkalma meg-
edződnie gyerekkorában az 1923.
február 12-én, Firenzében szüle-
tett filmesnek. Indulása már felért
egy shakespeare-i drámával: egy
divattervező asszony és selyem-
kereskedő férfi szerelemgyere-
keként jött világra. Szülei mind-
ketten másik házasságban éltek,
a kicsi pedig nem tudta felvenni
sem az anya, sem az apa veze-
téknevét, így lett Mozart operája,
az Idomeneo alapján Zeffiretti.
Csakhogy a nevet rosszul jegyez-
ték fel, így végül Gian Franco Corsi
Zeffirelli néven nőtt fel. Mindösz-
sze hatéves volt, amikor édesany-
ja meghalt, így egy angol beván-
dorló közösség pártfogásában élt
tovább, az itt szerzett élmények
PETHŐ T IBOR
A
z idei pécsi színházi ta-
lálkozó, a POSZT tovább
tartott néhány napig,
mint bárki gondolta vol-
na. Sőt, a hivatalos zárást követően
legalább olyan fontos események
történtek, mint a fesztivál (egyre
szürkébb) hétköznapjain. Az ala-
pító, a Magyar Színházi Társaság
(MSZT) hétfőn, két nappal a Ko-
dály Központban tartott ünnepé-
lyes díjátadó után kiszállt a talál-
kozó tulajdonosi köréből. (A másik
két tulajdonos Pécs városa és a
Vidnyánszky Attila vezette Teátrumi
Társaság.) Az MSZT közleményé-
nek legsokatmondóbb része szerint
mivel „az egyik kisebbségi tulajdo-
nosként nem áll módunkban meg-
felelően gyakorolni tulajdonosi és
ellenőrzési jogunkat, a Magyar
Színházi Társaság Elnöksége úgy
Franco Zeffirelli
(1923–2019)
pedig nagyban hatottak Tea Mus-
solinivel című, 1999-es filmjére.
Ha pedig mindez még nem lenne
elég, olasz kutatók felfedezték azt
is, hogy Zeffirelli egyike volt Leo-
nardo da Vinci néhány életben lévő
leszármazottjának.
A regényes életkörülmények
ellenére figyelme nem rögtön a
színház felé fordult, először épí-
tészetet tanult a Firenzei Egye-
temen. A világot jelentő deszkák
iránt az után kezdett érdeklődni,
hogy megnézte Laurence Olivier
rendező Shakespeare-adaptáció-
ját, az 1944-es V. Henriket. Ezek
után még kevésbé volt meglepő,
hogy maga is erősen épített a nagy
drámaíró munkásságára. Visconti
asszisztenseként, illetve Roberto
Rossellini és Vittorio De Sica segéd-
rendezőjeként kezdett. Az ötvenes
évektől kezdve újraértelmezte az
opera műfaját, színpadi rendező-
Búcsúzik a POSZT?
döntött, hogy kilép a POSZT Nkft.-
ből, és tulajdonrészét felajánlja a
másik szakmai tulajdonosnak”.
Akár azt is mondhatták volna, s
feltehetően valóban azt üzenték: az
MSZT-vel szemben igazi döntési
helyzetben a kormányközeli Teát-
rumi Társaság áll. Ha pedig így van
– szól a konzekvencia –, viseljék
hát ők a felelősséget a POSZT-ért.
A Színházi Társaság kiszorulá-
sa, kiszorítása többesztendős fo-
lyamat vége, amely a rivális szer-
vezet megjelenésével kezdődött.
2012-ben lett a találkozó harmadik
tulajdonosa a Teátrumi Társaság,
ami (hiszen szinte az összes vidéki
színház a Nemzetivel együtt felso-
rakozott mögé) akár logikus lépés
is lehetett volna. Ám szinte a kez-
A Rómeó és Júlia
filmzenéjének lemezborítója
FORRÁS: FLICKR.COM
detektől zajlott a térfoglalás, a ki-
szorítósdi: ennek egyik állomása
volt Csáki Judit kritikus zsűritag-
ságának megakadályozása, illetve
a Kritikusok Céhének kivonulása a
szakmai tanácsadó testületből.
A Színházi Társaság visszalépé-
se után néhány órával a fentiekkel
szorosan nem összefüggő csörte
kezdődött: Karsai György klasszi-
ka-filológus, színháztörténész be-
jelentette, távozik a POSZT Szakmai
Tanácsadó Testületéből. A POSZT
vezetősége ugyanis arra kérte, vál-
laljon szinkrontolmácsolást a szak-
mai zsűri általa felkért tagja, Phi-
lippe Macasdar, a genfi Théâtre St.
Gervais igazgatója mellett. Karsai
ezt meg is tette, azonban néhány
nap múlva kurta-furcsa módon, őt
Franco Zeffirelli
2008-ban
FORRÁS: WIKIMEDIA
ként Olaszországban és az Egye-
sült Államokban is nagy sikert
aratva.
Persze, a művészfilmes na-
gyon eltalálta a korszellemet,
amikor némiképp tradicionáli-
sabb felfogású, könnyen befo-
gadható Shakespeare-filmeket
kezdett készíteni, elsősorban is a
Rómeó és Júliát, benne Nino Rota
könnyfakasztó szerzeményével, a
Love-val. De semmi okunk művé-
szileg elvetni ezt a produkciót sem,
különösen a fiatal, lelkes színészi
gárda felé fordítva figyelmünket
– amint arra a Guardian filmkri-
tikusa, Peter Bradshaw is felhívta a
figyelmet. Ahogy persze egy évvel
korábban, A makrancos hölgyben is
nagyszerű választás volt Elizabeth
Taylor és Richard Burton a két fősze-
repre. Nekik aztán igazán jól ment
már a perlekedő, cinikus házaspár
alakítása, ezt tökéletesen bizo-
sem értesítve új tolmácsot raktak a
helyére. A tanácsadó testület má-
sik tagja, Balogh Tibor kritikus azt
kifogásolta, hogy Karsai György,
mint a testület tagja, túllépte a
„hatáskörét”, nem segíthette vol-
na tolmácsként sem a zsűri mun-
káját. Úgy tűnik, igazából a POSZT
vezetősége hibázott nagyot, amikor
korábban elfelejtett alapkérdéseket
tisztázni.
A POSZT tulajdonosi körében
beállt változásnak valószínűleg le-
het majd egy másik következmé-
nye is. Vidnyánszky Attila néhány
héttel ezelőtt vetette fel, hogy a
találkozót el kellene vinni Pécsről,
érdemes lenne a fesztivált évente
különböző városok között vándo-
roltatni. Egy számára kedves le-
MAGAZIN 21
nyították az 1966-os Nem félünk
a farkastól című filmben. Tény, a
tömegek viszont nem feltétlenül
erre kaptak rá, ahogy ezt Bradshaw
is említette. Rómeó és Júlia lán-
goló lelkű, tiszta szerelme volt az,
amivel a nagyközönséget Zeffirelli
végleg meg tudta hódítani.
Nemcsak a színpadon és szé-
lesvásznon, de a tévéképernyőn
is nagyot tudott alkotni, amikor
1977-ben bemutatta a kétrészes
A Názáreti Jézust, Robert Powell-lel
a főszerepben. Utóbbi elmondá-
sa szerint Zeffirelli szigorú alkotó
volt, és nem fogadott el semmit,
ami nem olyan volt, amilyennek
lennie kellett. „Akárcsak Ken Rus-
sellnek, neki is megvolt az a híre,
hogy lehetetlen ember, nagyon
nehéz vele dolgozni. De ha egyszer
megérted a szabályokat, az egész
örömmé válik. Akkor már te is el-
utasítod, ami nem egész pontosan
olyan, amilyennek tervezted” –
idézte fel Powell a Guardian cik-
kében. Közel is maradtak egymás-
hoz, az egyébként vállaltan a saját
neméhez vonzódó Zeffirelli lett
gyermekei keresztapja.
Sorolhatnánk még bőven a
Shakespeare-adaptációkat az
Otellótól a Hamletig, nem kihagy-
va olyanokat sem, mint a Charlotte
Brontë-regényre épülő Jane Eyre.
De filmjein túl is hallatott magá-
ról Zeffirelli: konzervatív nézete-
ket valló római katolikusként két
cikluson át volt a Berlusconi-féle
Forza Italia-képviselője. Miköz-
ben sokszor vádolták blaszfém
megközelítéssel, a Krisztus utol-
só megkísértését már ő támadta
azzal, hogy olyan „Los Angeles-i
zsidók” produkciója, akik so-
sem hagynák ki, hogy rúghassa-
nak egyet a keresztény kultúrába.
Imádta sokkolni a nagyközönsé-
get mondataival: hol halálbünte-
tést követelt az abortuszon átesett
nőkre, máskor azt mondta, gye-
rekként zaklatta egy pap, de nem
lett ettől semmi baja.
A XX. század egyik legnagyobb
formátumú művészének utolsó
nagyjátékfilmje a 2002-es Mind-
örökké Callas lett. Kétszer jelölték
Oscarra, és ugyanennyi alkalom-
mal kapott Emmy-díjat. Kilenc-
venhat évet élt.
hetséges helyszínt is megnevezett:
Kaposvárt.
Hogy a dolog komoly lehet,
arra a Magyar Teátrumi Társaság
menedzsertitkárának szavaiból is
következtethetünk. Szabó László a
Népszavának annyit mondott, hogy
az eddigi POSZT megszüntetése
valóban felmerült, ám megvárják
az önkormányzati választásokat.
Tény, hogy a színházi találkozó
még az ezredforduló előtt valóban
vándorló fesztiválként működött,
de 18 éve Pécs lett (akkor úgy tűnt),
végleges otthona.
Feltűnést keltett az is, hogy az
idei POSZT megnyitóján Páva Zsolt
távozó polgármester némi kétség-
beeséssel a hangjában hangsúlyoz-
ta, mennyire hiányozna a pécsiek
életéből a fesztivál, amelyhez a város
nagyon hozzánőtt. Az szinte biztos,
hogy a kérdést az önkormányzati
választásokig jegelni fogják.
22 MAGAZIN • AJÁNLÓ
Az első magyar rocksztár
emlékezete
„Amikor a Németországban, főként Berlinben történt
ájulásokról először hallottam, szánakozva vontam vál-
lat […] Azt hittem, hogy csupán öncélú felhajtás volt az
egész. Imigyen magyaráztam ezt a Lisztomániát, és a
Rajnán túli politikai elnyomás egyik tüneteként tekintet-
tem rá. Tévedtem, noha erre egészen a múlt hétig nem
jöttem rá, amikor is Liszt első koncertjét adta az olasz
operaházban. Köze sem volt a németes szentimentaliz-
mushoz a közönségnek, ami elé Liszt egymaga, vagyis
inkább ő és géniusza kiállt. És mégis, valósággal meg-
babonázta őket, ahogy megjelent. És micsoda féktelen
tapsvihar köszöntötte! Micsoda ováció! Valóságos őrület,
amire eddig nem volt példa az izgalmak évkönyveiben!”
– így írt Heinrich Heine arról a tömeghisztériáról, amit
Liszt Ferenc az 1840-es évek derekán váltott ki a kon-
certtermek közönségéből. Hogy a legendás komponis-
ta miként hatott a későbbi korok populáris kultúrájára
és zeneiparára, az is kiderül Tóth Endre zenetörténész, a
Bartók rádió riporterének előadásából június 24-én, hét-
főn este hat órától a budai Kelet kávézóban.
Százéves a Hopp Múzeum
E LŐ FIZETÉS I S Z E LVÉ NY
Előfizetem a Magyar Hang hetilapot negyedévre
fél évre (11 700 Ft) egy évre
................. példányban
Megrendelő neve: …....................................................……………...…...…………………………
Címe: ……………………………….....................................................................................................
Telefonszáma: …………............….......... E-mail-címe: .....……....…………….……………..
Átutalási adatok: ALHAMBRA-PRESS Bt. Számlaszám: 11702036-20724120-00000000
A közlemény rovatba, kérem, tüntesse fel az alábbiakat:
„MH-előfizetés” + a megrendelői név és cím
Kérjük, a megrendelőlapot is mindenképpen küldje vissza!
Kérésre sárga csekket tudunk küldeni.
2019. JÚNIUS 21–27.
A centenárium alkalmából, közvetlenül a renoválás után
nagyszabású kiállítással nyitja meg újra kapuját a bu-
dapesti Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum.
A Made in Asia – Százéves a Hopp Múzeum című tár-
lat bemutatja, ki is volt az idén száz esztendeje elhunyt
alapító, a világutazó optikus Hopp Ferenc, aki 1919-ben a
magyar államra hagyományozta 4000 darabos műgyűj-
teményét, valamint Andrássy úti villáját. Felidézik a mú-
zeum mérföldköveinek számító korszakokat, a múzeum
első igazgatója, Felvinczi Takács Zoltán művészettörté-
nésztől a 2017-ben elhunyt neves sinológushoz, Ferenczy
Máriához köthető időszakig. Már csak azért is érdemes
ellátogatni augusztus 30-áig az Andrássy útra, mert
most végre együtt látható a múzeum kínai, japán, koreai,
indiai, délkelet-ázsiai, mongol, tibeti-nepáli, közel-ke-
leti és a Zichy-féle régészeti gyűjteménye.
Évszázados fotográfia Nemes Nagy Ágnes költő otthonában
FORRÁS: FORTEPAN
– Az analóg korszak csodái
jasként több hónapig a Római Magyar Akadémián lakott
férje, Lengyel Balázs, illetve Csorba Győző, Weöres Sándor,
Pilinszky János, Hantai Simon és Reigl Judit társaságában.
„Ami ott (…) történt, villámerejű volt. Olyan tetőpont-
élmény volt, amelyet visszanézve boldogságnak tekint-
het az ember”– írta férje erről az időszakról.
Az esten Döbrösi Laura, Takács Katalin és Adorjáni Bá-
lint színművész olvas fel részleteket a költő írásaiból,
mellettük közreműködik Tóth Evelin énekes és Kézdy Luca
jazzhegedűs.
Fela Kuti fia Nagykovácsiban
Az analóg filmezésben van valami megmagyarázhatat-
lan, ott valami más történik – tartja Stalter György fo-
tográfus. Hogy mitől annyira titokzatosak ezek a fény-
képezőgépek, arról megbizonyosodhatunk a keszthelyi
Helikon Kastély márványtermében december 31-éig lát-
ható kiállításon, ahol Rigó Lajos több száz darabból álló
fényképezőgép-kollekciója kapott helyet.
A Kolorádó Fesztivál vendégeként ad koncertet Nagyko-
vácsiban a nigériai színészlegenda és aktivista legidő-
A római lány sebb fia, Femi Kuti. Még apja együttesében kezdett ze-
nélni, mára viszont már saját jogán is elismert zenész,
A magyar irodalom egyik legfontosabb női szerzője, Ne- négyszer jelölték Grammy-díjra, legutóbbi lemeze ta-
mes Nagy Ágnes alakját idézik meg június 21-én, pénteken valy jelent meg One People One World címmel. Positive
este nyolc órától a budapesti Várkert bazárban. Az Újhold Force nevű együttesével június 22-én, szombaton lép
alapító tagja, a XX. század egyik legnagyobb tehetségű színpadra a Sztrilich Pál Cserkészparkban.
költője volt, akinek életében Budapest mellett Róma ját-
szotta a legfontosabb szerepet. 1947–48 telén ösztöndí- Összeállította: Makrai Sonja
Szerkesztőség és postacím:
Magyar Hang, 1094 Budapest, Balázs Béla utca 15–21., C ép., fszt. 5.
Telefon: +36 (1) 303 3944 (üzenetrögzítő is);
+36 (70) 210 7343,
e-mail: elofizetes@magyarhang.org
(5850 Ft)
Elfogadom az előfizetői ászf-et.
(23 400 Ft)
Céges megrendelés esetén feltétlenül töltse ki:
Kapcsolattartó neve: …………….………….............…………………………………………………
Cég neve: ……………………………………………………………………………………..............…………
Adószám: ………………………………………………………………………………..............……………..
KÉZBESÍTÉSI ADATOK (amennyiben eltér a megrendelői adatoktól):
Név: ……………………….............…………………………............................……………………………
Cím: ………………………………………………………………………………........……..............…………
Telefonszám: ………………………………………………………………………………...............…….
 2019. JÚNIUS 21–27.
HEGYI ZOLTÁN
Ö
tvenkét hét. Egy év nagy
idő. Hogyan telt? Kar-
csún. És harminc, az
miként? Repül, holott
csalódások tömege húzta lefe-
lé, vö. anyám én nem ilyen lovat
akartam, ha tudom, hogy ez lesz
belőle, azonnal belépek a mun-
kásőrségbe. Június 16-án, már
ebben az évben, feltettem egy
kérdést a Facebookon, így hang-
zott: hol voltál, mit csináltál har-
minc évvel ezelőtt, ezen a na-
pon? Nem saját ötlet volt, a Durst
Gyuritól nyúltam, valamint abból
indultam ki, hogy Amerikában
Ha tudom, hogy ez lesz
belőle, azonnal belépek
a munkásőrségbe
állítólag aki már az eszénél volt,
a mai napig emlékszik, hogy mi
történt vele a Kennedy-gyilkosság
időpontjában. No meg sejtettem,
hogy érdekes válaszok érkeznek
majd, és nem is csalódtam. Mert
ilyenek jöttek például. „A 301-es
parcellában díszőrséget álltam.
És kur…ra nem azt gondoltam,
hogy ez lesz, ami.” „Én biztos
voltam, hogy nem lesz rendszer-
váltás. Csak azt hittem, majd pár
év múlva szépen eltűnnek. Csak
még most is itt vannak.” „Ál-
tisi 3. osztály utáni nyári szü-
net épp elkezdődött. Sopronban,
apai nagyszülőknél. Nagypapám
nézte a tévét, és egyre izgatot-
tabb volt. Kikiabált a konyhába
nagyinak, gyere be. Kuks, gyere!
Nagyi morcosan megérkezett a
konyhából, na ne mind kiabálj,
a szomszédok is hallják. Erre
nagyapa felhangosította a tévét.”
„Katona....basszus.” „Gimnazista
voltam, népköztársasági pecsét-
tel a diákigazolványomban. Hár-
man néztük a tévét, az apám, az
öcsém és én az öcsémmel közös
gyerekszobában. Egy Ausztriában
HEGYI
E Mitől gyűrűs a lába?
lőször két buksit láttunk,
aztán már hármat fedez-
tünk fel, majd a János
szomszéd azt mondta,
hogy ezek bizony négyen vannak.
Mármint a fiókák a gólyafészek-
ben, amely jól megfigyelhető a
kertből, ami fölött naponta több-
ször is elhúznak a szülők. Dicsé-
retes és örvendetes szaporulat ez,
az átlag úgy nagyjából két egész
valamennyi. Annál is inkább, mert
már a fészkelési időszakban je-
lentős a pusztulás, ami 94 száza-
lékban áramütés miatt következik
be. Nehéz ügy ez, holott a Magyar
Madártani és Természetvédelmi
Egyesület tagjai a nemzeti par-
kokkal és az áramszolgáltatókkal
együttműködve már a kilencve-
nes évek elejétől dolgoznak azon,
hogy ez ne így legyen, például
H E GYI B E S Z É D
Egy mindenes
feljegyzései
vásárolt, Trabant-tetőn hazaho-
zott Grundig kistévé képviselte a
haladást. Osztrák import, meg-
alázó körülmények között besze-
rezve. Ohne távkapcsoló. De nem
is kellett, mert apám percenként
ugrott fel, üres zsebében cigaret-
tát keresve, pedig akkor már évek
óta nem volt cigaretta a zsebé-
ben. Azt hittük, lesz ebből valami
nagyszerű. Nem lett.” „Mittudo-
mén.” „Én Eufóriában. Sokáig le-
begtem ott, azt hittem, azért va-
gyok olyan könnyű. Később derült
csak ki, hogy az ellopott pénztár-
cám miatt…” „Természetesen a
Hősök terén, álltam a tömegben
...a spiclik a buszról integettek,
mentek ki a temetőbe. Mi nem
szigetelési eljárásokkal. De a fehér
gólyát iszonyú nehéz lebeszélni
a villanyoszlopról, a kihelyezett
fészkeket többnyire figyelemre
sem méltatják, legfeljebb a repü-
lési tudomány elsajátításának első
szakaszában használják, leszálló-
helyként. Az a jó viszont, hogy a
magyar emberek jelentős részé-
nek szívügye ez a csodás madár.
Akadnak persze jócskán kivéte-
lek, mert hogy összepiszkítják a
tetőt (lásd még „mint gólyafos a
levegőben”, ugye, de jelentem, az
első őszi esők eltüntetik a nyomo-
kat), és persze az is előfordulhat
egyszer-kétszer, hogy békák po-
(52. rész)
mentünk ki, mert a Bokros Peti és
Molnár Képtelenség Tamás nem
kapott VIP-belépőt. Ők faragták a
kopjafákat… Krassót a tv-ben este
átb…ták… Meg minket is átb...
tak.” „Apám nyakában a Hősök
terén.” „Berlin utólag is jó dön-
tés volt.” „Nem tudom, nem volt
Facebook.” „A tv-t néztem apám-
mal, aki csak annyit mondott a
végén, ebből a fiúból minisz-
terelnök lesz.” „Connecticutban
Cult-videókat néztem az MTV-n.”
„Egy kunyhóban az árnyékban
szívtam a dzsangát bemelegítés-
képpen.” „Nem tom.” „Lehet,
hogy a Tik-Takban.” „Ugyanazt,
mint te: bíztam a csodában. Csak
nem annyira.” „Én a Tyúk Group
KIS KERTI ZENE
tyognak az égből, de azért még-
sem cigány gyerekek, hogy a népi
mondások tárgykörénél időzzünk
még. De a szelíd többség velük
van, és még tanul is tőlük, türel-
met, alázatot és kitartást, ahogy
felhőszakadásban, szélviharban,
tűző napon állnak a vártán, az
utazások viszontagságairól most
nem is beszélve.
Így aztán érthető, hogy való-
ságos csődület támadt a minap,
amikor megjelent a villanyászok
kosaras emelőkocsija a gólyafé-
szek alatt, és még különféle sze-
mélyautók, amelyekből hivata-
losnak látszó emberek pattantak
SZATHMÁRY ISTVÁN PÁL RA JZA
próbáján a Kis Erika telkén Ady-
ligeten egy nyúl, egy cica és egy
egér társaságában, basszusgitár-
ral és Veled.” Nos, ez utóbbi nem
lehetséges, mivel magam a téren
álltam, két múzeum és két pogány
között. De az állatkert stimmel,
oda tértem vissza másnap. Szóval,
érdekes ez, mennyi emlék, meny-
nyi sors, mennyi szín, akkor és
azóta is. És az a nyúl sem él már.
És kilencvenhét év mekkora
idő? Ennyit töltött ezen a földön
Franco Zeffirelli olasz filmrende-
ző. Teljes, nagy élet, benne olyan
művekkel, mint a Napfivér, Hold-
nővér vagy a Rómeó és Júlia. Ezt
a kettőt a mi családunkban szokás
volt továbbadni, mint egy öröksé-
elő, és azon nyomban komoly
sürgölődés kezdődött. Magunk
is szaporáztuk rendesen kifelé a
kertből, a szomszédsággal egye-
temben, arcunkon aggodalom,
ne már, hogy megint csak a baj.
Hamar kiderült azonban, hogy
ezúttal attrakció lesz, jelesül ma-
dárgyűrűzés. Ez meg úgy történt
esetünkben, hogy anyuka min-
den tiltakozása ellenére daru föl a
magasba, ott cirkuszi mutatvány-
nak beillő mozdulatok sora bátor
emberek részéről, fiókák kosárba,
daru vissza a földre. Ott pediglen
szép dolgok következtek. Gyűrűző
szakember dolgozott, kismadarak
MAGAZIN 23
get. Apám nekem, én meg a lánya-
imnak. Így megy ez az örök érté-
kekkel. A Napfivér például át- és
felölel vagy nyolcszáz évet, Isten
szegénykéjétől a hippikig. Akit ez
sem érint meg menten, az ment-
hetetlen. Zeffirelli úgy bánt az
érzelmekkel, és úgy közvetítet-
te őket a moziban, mint kevesen
vagy talán mint senki más. Szép-
ség és szipogás. Katarzis. Ahonnan
egy lépés a giccshatár, de ő mindig
megállt a tranzitzónában. Kivéte-
les érzéke volt ehhez is. Valamint
a boldogság és a kultúra közös és
együttes felmutatásához. Ahogy
kőre kő.
Kimozdulok. A szomszéd falu-
ban Tisztelet a 180 éves fotográfiá-
nak. Szép kor ez is, ráadásul a
műfaj egyre fittebb. A festészet
kisöccse hamar magára talált, és
öregségére kiütötte a szöveget is.
Képekben gondolkodunk. Ha át
akarjuk verni, képekben írunk.
A szomszéd faluban kiállítások,
vetítések, előadások, vándorfo-
tográfus, camera obscura, három
napon át. A Török Lacinál per-
sze. Öreg harcosok és ifjú titánok
heverésznek a fűben. Egyik este
Dresch-koncert. A Misi, ez a káp-
rázatos muzsikus és csodás em-
ber, fiatal zenészekkel. Egyik jobb,
mint a másik. Főként a népzenei
vonal megy, dzsesszben persze,
pompás kombó. Felemelő az egész.
Másnap délelőtt pultozok. Bejön
egy srác a csajával, helyesek, és
azt mondja: á, te vagy az, Monthy
Python-pólóban, mögötted egy
Lynch-képpel. Kerek. Elröhögöm
magam, mert tényleg az. Délután
még kerekebb, tolom a talicskát,
lapátolom a sittet a negyven fok-
ban, Recsk lehetett ilyen. A hom-
lokomról sós lé folyik a számba.
Samba Pa Ti. Szálkásítok és na-
pozom, mi kell még? Boribon ér-
kezik glettelni, ledobja a kis JBL-t
a sarokba, és benyom egy rádiót,
amit nemrég talált a neten. Svájci,
Classic Rock, vagy valami ilyesmi
a neve, csak zene, de milyen. Még
A oldalas sláger is alig. Ez meg-
dobja a napot rendesen. Százas
pulzusig meg sem állok.
mint bátor óvodások az orvosnál
egy hang nélkül tűrtek, egy másik
szakember a népeket nyugtatta,
előadást tartott és prospektuso-
kat osztogatott, a gyerekek vízzel
spriccelték a kis hősöket, és ki-
alakult, ami ritkán, a kitüntetett
pillanat, amit az ember kitartana
hosszan. A gólya hozzászokott a
civilizációhoz, nyugodtan lépdel a
traktor mellett, de fiókákat ilyen
közelről látni, megsimogatni, rit-
ka ajándék, kevesek kiváltsága.
Közösség alakult, meghatott, mo-
solygós. Aztán vissza az egész, egy
kis előzetes lebegés a srácoknak ég
és föld között, még az önálló repü-
lés mámora előtt. Történt mindez
Káptalantótiban, június 17-én, az
Úrnak 2019-dik esztendejében.
Bravó, MME, bravó, E.On. Ül-
dögélek még egy darabig a műv-
ház lépcsőjén, bámulok felfelé.
Nagy kelepelés.
24 MAGAZIN • KRITIKA 2019. JÚNIUS 21–27.

Tábornokos hadsereges Ha Mao feltámadna

WEKERLE kai szövege az egyik legerősebb az öt közül. L AKNER DÁVID dolta volna jónak, ha Mao feltámadna. Hogy
Nemcsak azt teszi átélhetővé, milyen volt miként él együtt múlt és jelen, azt viszont

A K
katonaság, így vagy úgy – pozitív
vagy negatív, de azért általában
inkább negatív értelemben – min-
denkinek meghatározó élménye,
akinek része volt benne. Súlyos esetben lelki
megnyomorosodást, életre szóló traumákat
is szerezhetett ott az ember, ugyanakkor
se szeri, se száma a kedves, nosztalgiával
megidézett anekdotáknak, tréfálkozásoknak.
A szerencsén, és a sokszor a gyerekkorból
épp csak kinőtt rekruták egyéniségén múlt,
kit mennyire viselt meg a kaland.
A magyarországi helyzetet jobban ismer-
jük, arról azonban kevés fogalmunk lehet,
hogyan élték meg kisebbségi honfitársaink
a szomszédos országok hadseregében töltött
szolgálatot. Hogy ezt a fájó hiányt enyhítse,
a Cser Kiadó felkért öt „írással is foglalko-
zó, középkorúnak számító férfit”, meséljék
el, milyen volt magyarként a szovjet, a szlo-
vák, a jugoszláv, a román,
illetve a magyar armadá-
ban. Ha egészen röviden
kell összefoglalnunk a vá-
laszt, az így hangzik: nagy
vonalakban és alapjaiban
ugyanolyan, számtalan
apró, de olykor jelentős el-
téréssel.
A jugoszláv hadseregben
(JNA) például – tudjuk meg
Makai József írásából –, ele-
nyésző volt a kiszuperáltak
aránya, az ifjúság, ellen-
tétben az anyaországgal,
nem űzött nemzeti sportot
abból, hogyan úszhatná
meg a sorkatonai szol-
gálatot. Ha pedig valahol, a leginkább még
éppen a szövetségi hadseregben valósult
meg a jugoszláv eszme, bár ott sem mara-
déktalanul. Az albánok például, írja Makai,
itt is, akárcsak az egész országban, páriának
számítottak. Mint Fatmir, akit szerzőnk,
látva reménytelen csetlésbotlását, egy időre
a pártfogásába vett. De hiába: még a rendfo-
kozatok jelzéseit sem sikerült a fejébe ver-
nie, úgyhogy az albán közlegény továbbra is
alszázadosnak, főezredesnek meg táborno-
kos hadseregesnek nevezte feletteseit. Ma-
az élet vajdaságiként a JNA-ban (úgy vettük
ki, hogy elviselhető), ennél sokkal gazda-
gabb képet fest fel a jugoszláv hadseregről,
és egyáltalán az egész állam működéséről.
Lapunk szerzője, a két hosszú évet a szov-
jet hadseregben leszolgáló Gazda Albert írta
a Katonakönyv másik gyöngyszemét: elégi-
kus, lírai, épp a kellő mértékben informatív
hozzászólása tökéletesen tükrözi, milyen
élményt nyújtott a birodalom katonájának
lenni (rosszat, de főképp: az elképzelhetőnél
is értelmetlenebbet).
Gazda és Makai mellett Tóth Tibor (Tibo-
ru) tett még ki magáért, tényekben gazdag
dolgozata a román hadseregről visszame-
nőleg sem kelt vágyat a Ceausescu-éra Ro-
mániája iránt. (Igaz, ő maga, egyedüliként a
kötetben szereplők közül kedvét lelte a kato-
náskodásban, nem véletlen, hogy az elit ala-
kulatnak számító ejtőernyősöknél kötött ki).
Horváth Viktor, aki néhány
éve megírta a Csehszlová-
kia lerohanásáról és egyben
a magyar néphadseregről
szóló, érzésünk szerint in-
dokolatlanul keveset mél-
tatott, pontos és humo-
ros művét, a Tankomat,
itt kevésbé volt elemében.
Ami nem jelenti azt,
hogy szövege ne lenne jó –
épp csak elhalványul kissé
az említett háromé mellett.
(Bár azért, hogy megosz-
totta velünk egyik felettese
újoncok megrendszabályo-
zására használt mondatát –
„Álljanak be, a román ku…
va istenit!” – örökké hálásak lehetünk neki.)
Ahogyan elhalványul Huncik Péter szövege
is: rövid, nem túl eseménydús miniesszéjét
mintha kissé sietősen vetette volna papírra.
Színvonalbeli egyenetlenségei dacára a
Katonakönyv remek olvasmány, mindenki-
nek – katonaviseltnek és nem katonaviselt-
nek, határon inneni vagy túli magyarnak –
ajánlható. Az élményt fokozza a dizájn: Salát
Zalán Péter ritka ízléses kötetet tervezett.
Gazda–Horváth–Huncik–Makai–Tóth:
Katonakönyv. Cser Kiadó, 2019. 3995 Ft
önnyen megkavarodhatunk, ha
a kínai szavakat következetesen
próbáljuk lefordítani nyelvünkre.
A nemzetközileg bevett módszer
a pinjin átírás, a külföldi sajtóban is így ta-
lálkozhatunk a kínaiak neveivel. De mit is
mondtunk, pinjin? Pinyin lesz az is valójá-
ban. Jü Hua (vagy inkább Yu Hua?) Kína tíz
szóban című esszékötetének magyar válto-
zata is a pinyint használja – igaz, mégiscsak
szelektív módon. Elvégre akkor Peking he-
lyett Beijing, Kanton helyett Guangzhou ne-
vével kellene találkoznunk.
Ellenben olvashatunk Mao
Zedongról, Deng Xiaoping-
ről és a Tiananmen térről,
miközben valószínűleg
eszünkbe sem jutna Mao
Ce-tung és Teng Hsziao-
ping helyett ezeket hasz-
nálni. A nemzetközi átírást
inkább preferáljuk, ha is-
meretlenebb névvel, fo-
galommal találkozunk. Ki
szeretne hosszan vesződni
a pontos magyar változa-
tokon való gondolkodással?
Nekünk marad az, hogy
Pekingre van szavunk, a
szeretett vezér módszerei-
ről léteznek elképzeléseink.
És összeszorul a szívünk, ha a Tienanmen
térre gondolunk, talán még ’56-os párhuza-
mokat is megengedünk magunknak. Hiszen
Jü Hua is írja: „a hallgatóság (...) a legna-
gyobb tisztelettel állta körül a kölyökarcú
diákokat, gyakran kiforratlan beszédstílusuk
dacára, és szüntelen bólogatott vagy lelkesen
tapsolt.” Aztán az 1989-es kegyelmi állapot
úgy múlt el, mintha nem is lett volna. Bele-
lőttek a tömegbe, az emberek pánikszerűen
szivárogtak haza, kezdetét vette a megtorlás.
Húsz évvel később pedig már alig valaki gon-
dolt az akkor történtekre. „Állítólag sokan
kivonultak az utcára” – ennyi maradt meg
a fejekben Jü Hua 2009-es szövege alapján.
Viszont ha az emberek nem is vágynak vissza
a forradalmi tömegbe, azért máshová igen.
Egy tíz évvel ezelőtti közvélemény-kutatás
során a megkérdezettek 85 százaléka gon-
már ez a megidézett tréfás fórumhozzá-
szólás tükrözi: az egykori diktátor feltámad,
kimászik koporsójából és pásztázza az olyan
ismerős, mégis idegen Tienanmen teret. Ek-
kor látják meg őt, és rögtön odarohannak:
„Gu Yue, adjon nekünk egy autogramot!”
Ezzel utalva arra a híres színészre, aki gyak-
ran játssza Maót a filmekben.
Jü Hua rendkívüli nyíltsága a mai Kíná-
ban sem kifizetődő, így könyvét hazájában
betiltották. A módszerek persze változhat-
nak gyermekkora, a „kulturális forrada-
lom” ideje óta. Nem ál-
lítják ki például táblával a
nyakában bűnözők mel-
lé, mint hírhedt „feke-
te tollnokot”, és az utcai
tacepaókon sem fogják
hirdetni, mekkora ellen-
forradalmár ő valójában.
Megismerkedhetünk a
szerző ifjúkorával, amikor
aki olvasni szeretett volna,
annak erre Mao Ce-tung
válogatott művein túl nem
sok lehetősége volt. Aztán
lassan újra találkozhat-
tak nyugati irodalommal:
kézzel másolt példányok
jártak diákról diákra, pél-
dául Dumas-tól A kaméli-
ás hölgy, amit a szerző és egy barátja egy
teljes éjszakán keresztül írtak át, hogy vé-
gül meglegyen számukra is. (Nem a teljes
könyvről, csak egy kivonatról volt szó.)
Jü Hua országa számos ismerős vonást
mutat, miközben rengeteg mindenre nincs
szavunk, nehezen férkőzünk közel hozzá.
Napjaink Kínájáról talán már ő sem olyan ér-
zékletes és személyes, mint mikor fiatalko-
rát eleveníti fel. Ilyenkor szoktuk téves elő-
feltevéseinkkel kitölteni a teret, és jól hangzó
általánosításokat megfogalmazni keleti em-
berekről, keleti kultúrákról és rendszerekről.
Ne tegyük. Olvassuk inkább, ahogy a világ-
szerte ismert, hazája vezetése számára vi-
szont kényelmetlenül őszinte szerző beszél
arról, amit neki módja volt megélnie.
Jü Hua: Kína tíz szóban. Ford.: Zombory Klára.
Magvető, 2018. 3299 Ft

L AKNER INTERAKTÍV szinte biztos, hogy ott lenne kö-

zöttük az erdélyi szerző, akinek

T
avaszi tárlat. Ez volt az
egyik első regény, ami-
be 2010-ben, Budapestre
költözésem után bot-
lottam. Nem a Libriben vagy az
Alexandrában, nem is a bölcsészkar
olvasmánylistáján. Spiró György re-
génye a metróaluljárókban jött ve-
lem szembe. Hát mégsem csak azt
jelentheti az „irodalmi esemény”,
hogy tízen ülnek egy könyvbemu-
tatón, miközben az írót a részt-
vevőkön kívül alig ismeri valaki
– gondoltam és reméltem. Persze,
sztárszerzőről beszélünk, de hát
mi számít a kortárs szépirodalmon
belül ismertségnek? Nem voltak
kétségeim afelől, hogy tíz járókelő-
ből kiről hallottak többen, BB Éviről
vagy a Feleségverseny szerzőjéről.
Azóta sem vagyok biztos ben-
ne, hogy Háy János és Szvoren Edi-
na legyűrték volna Sebestyén Ba-
lázst vagy épp VV Alekoszt, de a Kik
vagytok ti? metróhirdetései, a Libri
irodalmi díj marketingkampá-
Szilágyi István a metróban
nya azért bizakodással töltenek el.
Amíg a legnagyobb kiadó és köny-
veslánc felvállalja, hogy Krusovszky
Dénest, Dragomán Györgyöt és Takács
Zsuzsát helyezi a kirakatba, nagy
baj nem lehet.
Persze, ettől még nem feltét-
lenül fogják többen tudni, ki írta
A Vak Reményt, hiába vált a Ha van
lelkünk ugyan 2017 egyik legolva-
sottabb online versközleményévé.
Mégsem lehet ezután arra hivat-
kozni, hogy a hirdetőoszlopokról
csak a bulvár ömlik, és nincs hol
szembetalálkozni a kortárs író-
val, költővel. (Az internet korában
persze ennek az érvnek már nem
kellene léteznie, de ismerjük a Fa-
cebook-buborékok működését is.
Hiába van ott minden és mindenki,
aki nem keres, az nem is feltétle-
nül talál.)
Mindennek ellenére váratlanul
ért, amikor 2019 nyarán egyszer
csak Szilágyi Istvánba botlottam a
mozgólépcsőn. Pedig őt valószínű-
leg többen ismerik: Lópici Gáspár
megformálója, aki az utóbbi évek-
ben nehéz anyagi körülmények
között élt, nem? Persze ezúttal
nem róla, hanem a kolozsvári író-
ról van szó. Szintén nyolcvan fe-
lett jár, viszont az ő nevéhez nem
filmklasszikusokat, hanem olyan
regényeket kötünk, mint a Kő
hull apadó kútba vagy a Hollóidő.
Persze, a színész ismertségével
gondunk nem lehet, a méltóbb
nyugdíjasévekhez pedig ettől füg-
getlenül is rászolgálna. Írótársa
viszonylagos ismeretlenségét vi-
szont nem tudjuk eléggé kárhoz-
tatni. Ha az öt legfontosabb, élő
FOTÓ: FARKAS NORBERT magyar írót kellene felsorolnom,
most hetvenes-nyolcvanas évek-
beli elbeszélései jelentek meg az
MMA Kiadónál.
A Katlanvárosba többek közt a
Deák téri mozgólépcsőn botlani: ez
egy ideális világban magától érte-
tődő lenne. De talán a távoli erdélyi
írólét, talán a kortárs irodalom-
ban való elmélyülés hiánya az oka:
egyelőre csak kevesek sajátja lehet
a Kő hull apadó kútba megrendítő
lélektani utazása, a Hollóidő tör-
ténelmi rétegzettsége. Ha a „mi
a honvágy?” kérdésre keressük a
választ, mondhatjuk azt is, mint
Zelk Zoltán szerint József Attilának a
vitapartnere: a gázlámpa a Bezeré-
di utca sarkán. Vagy felelhetjük: az
érzés, ami József Attila, Zelk Zoltán
verseit olvasva elfog minket. Ha a
hazára gondolunk, eszünkbe juthat
a Deák tér, és éppúgy Szilágyi Ist-
ván prózája. Nem feltétlenül kell,
hogy a haza ott legyen a magasban.
Jöjjön csak szembe akkor is, ha épp
lefelé tartunk a mozgólépcsőn.
 2019. JÚNIUS 21–27. MAGAZIN • KRITIKA 25

Mire képes a kezünk? Nem is rossz hely a világ

M AJLÁTH RONALD Miért éppen ilyen alakúra formálta ezt a vég- M AJLÁTH portjainak túlélését szolgálták – amelyek
tagunkat az evolúció? Hogyan véd meg ben- nagyban elősegítették, hogy a „drámai” szi-

R V
engetegszer előfordul, hogy rá-
csodálkozunk egy olyan tárgyra,
amely a hétköznapjainkban egész
gyakran kerül a kezünk ügyébe.
Elbűvölve nézzük ilyenkor
a bankkártyánk chipjét, a
karóránk mutatóinak járá-
sát, egy cipzár összezáró-
dását, de akár egy golyós-
toll működését is. De van
itt még valami, amivel még
a tárgyaknál is gyakrab-
ban találkozunk – ez pedig
a kezünk!
És valóban, ez az a
testrészünk, amelyről tu-
lajdonképpen alig tudunk
valamit. Azt persze isko-
lai tanulmányainkból is
tudjuk, hogy az evolúció
során az emberré válás fő
tényezője az agytérfogat
növekedése, a kommunikáció összetetteb-
bé válása és az egyre gyakoribb és fejlettebb
eszközhasználat volt. Míg az előbbiek tör-
ténetéről ma már sokat tudunk, az utóbbi
használójáról – vagyis a kezünkről – már
sokszor megfeledkezünk.
Pedig egészen különleges út vezetett
a csak helyváltoztatásra képes szolgá-
ló mellső végtagtól addig a „multifunkciós
eszközig”, amelyet természetesen egészen
máshogy használtunk akkor, amikor még
vadászó-gyűjtögető életmódot folytattunk,
mint manapság, amikor akár épp a mobil-
telefonunk érintőképernyőjén ügyeskedünk.
Ezt a hosszú utat mutatja be Asmund H. Eike-
nes nemrég magyarul is megjelent, Utazás a
kezed körül című művében, a szerző most
összegyűjtötte a kezünkkel kapcsolatos tu-
dományos felfedezéseket.
Hogy mindez érdekes legyen, a könyv
minden része a kézzel kapcsolatos kérdések-
kel kezdődik. Honnan származik a kezünk?
nünket a bőrünk valamennyi veszélyforrás-
tól, amellyel kapcsolatba kerülünk? Milyen
potenciál rejlik az ujjunk sejtjeiben? Hogyan
használhatjuk a kezünket a jövő alakításá-
ra? Hogyan fog átalakulni
az ember keze a távolabbi
jövőben? Vagy éppen mit
mond a tudomány, képesek
leszünk valaha pótolni az
ujjunkat, ha netán egy bal-
eset során elveszítenénk?
Mert a jövőben igenis le-
hetőség lesz erre, hiszen
az eddigi eredmények igen
biztatóak. A bemutatott
megfigyelések és hipote-
tikus balesetek elemzései
így egyszerre nyújtanak
lenyűgöző példákat az em-
beri test működésére vo-
natkozóan, továbbá inspi-
ráló történeteket arról, mi
mindenre lehetünk képesek a kezünkkel.
Túl azon, hogy a könyv megismertet min-
ket az emberi kéz minden apró részletével,
óriási erénye a műnek, hogy a kutatási ered-
mények mögött rejlő, kézzelfogható mun-
kákra is alaposan kitér. E történetekkel pedig
megláthatjuk, hogyan használható egy kuta-
tás új ismeretek szerzésére, hogyan járulnak
hozzá az új felfedezések az orvostudomány,
a mérnöki bravúrok és a technika forradal-
mához, amelynek mindennap tanúi lehe-
tünk. Mindezt nagyban megkönnyíti a könyv
stílusa, még a legösszetettebb tudományos
felfedezéseket is érthető módon magyarázza
el az olvasónak. De a mű nagyszerűsége talán
mégis abban rejlik, hogy az elolvasása után
már már egészen más szemmel tekintünk
majd a kezünkre.
Asmund H. Eikenes: Utazás a kezed körül.
Ford.: Petrikovics Edit.
Typotex, Budapest, 2019. 2900 Ft
éres háborúk, tomboló erőszak,
természeti csapások, emberi ere-
detű katasztrófák, mindent elöntő
korrupció. Gazdagodó gazdagok,
szegényedő szegények, növekvő éhezés, ki-
merülő erőforrások. Aligha van olyan nap,
amikor ne hallanánk ezekről híreket, ami
miatt egy idő után már okkal tesszük fel a
kérdést: lehet még ennél rosszabb a világ?
Nem kell sokat várni a válaszra, ami egy órán
belül újabb hír formájában érkezik: igen.
Pedig ha tisztában lennénk a tényekkel,
egészen másként gondolkodnánk, és talán
kevésbé lennénk stresszesek. Ha alaposab-
ban megvizsgáljuk a valóságot, könnyen rá-
jövünk, hogy a világ lakosságának túlnyomó
többsége valahol a jövedelemskála közepén
helyezkedik el. Ha nem is tartoznak oda,
amit mi középosztálynak
gondolunk, de nem is élnek
szélsőséges szegénység-
ben: lányaik iskolába jár-
nak, a gyermekeik védőol-
tásokat kapnak, jellemzően
kétgyermekes családban
élnek, és nyaralás céljából
utaznak külföldre, nem
pedig menekülnek. E té-
vhiteket és tényeket ve-
szi górcső alá Hans Rosling
nemrég megjelent Tények
című művében, és egészen
más képet kapunk a világ-
ról, mint amit eddig való-
ságnak hittünk.
A szerző szerint ma
túldramatizált a világképünk, ami nem egy-
szerűen a média rovására írható, és még az
sem, hogy elavult tudásanyag alapján ítéljük
meg a mi XXI. századunkat. A túldramati-
zált világképnek egészen más magyarázata
van. Az emberi agy sok évmilliónyi evolúció
eredménye; olyan ösztönökkel huzalozott,
amelyek az őseink vadászó-gyűjtögető cso-
tuációkat azonnal észrevették. Azonban ezek
az ösztönök ma sokszor inkább megtévesz-
tenek, amikor felmérjük a környezetünket.
Rosling könyvében tíz ösztön működésén
keresztül mutatja be a világot, amelyekkel
ha tisztában vagyunk, talán nem is találjuk
annyira drámainak az adott helyzetet.
Ennek pedig a legfőbb eszköze az a hoz-
záállás, amit a szerző ténytudatosságnak ne-
vez. Ha mindezt következetesen gyakoroljuk,
immár lecserélhetjük túldramatizált világ-
képünket egy tényeken alapulóra. A könyv
elolvasásával így az olvasó is képessé vá-
lik arra, hogy helyesen értelmezze a világot
anélkül, hogy adatokat kelljen bemagolnia. E
tudás birtokában bizonyos, hogy jobb dön-
téseket hozhatunk, könnyebben azonosít-
hatjuk a valós veszélyeket, és elkerülhetjük,
hogy állandóan felesleges
dolgok miatt stresszeljünk.
Lássuk be, Magyarorszá-
gon minderre különösen
nagy szükség lenne, és
nem csak azért, mert még
egy művészembernek is
nehéz lenne borúsabb ké-
pet festeni világunkról,
mint ahogy – és amilyen
hatékonyan – azt a kor-
mánypárti média teszi.
Ám ez a könyv nemcsak
a jelennek szól, hanem a
jövőnek is, hiszen gondol-
kodási hibáink legtöbbször
ösztönösek. A segítségével
a következő generációk is
felismerhetik a túldramatizált történeteket,
és birtokába juthatnak olyan gondolkodási
módszereknek, amelyekkel már kordában
tarthatók a drámai késztetéseik – ezáltal pe-
dig jóval kiegyensúlyozottabb és harmoni-
kusabb életben lehet részük.
Ola, Hans és Anna Rosling: Tények. Ford.:
Sóskuthy György. Libri Kiadó, 2018. 3999 Ft

Minden idők legjobb sorozata

FACSINAY K INGA blokk egyike, mindössze 120 kilo-
méterre Ukrajna fővárosától, Ki-
akkor sem, amikor saját embereik,
az erőművi dolgozók sugárzástól
színen a vizsgálóbizottságot, ő
ugyanis azon kevesek közé tarto-
zott, akik felismerték, mekkora ve-
szélyt jelent a robbanás. Legaszov
ragaszkodott ahhoz is, hogy a kö-
zeli Pripjaty város teljes lakosságát
a sugárszennyezett területekre ve-
zényelt úgynevezett likvidátorok
közül azonban sok ezren mit sem
sejtve „takarítottak”. A legmeg-
rázóbb pillanatok közé tartozik az
egyik tűzoltó sugárfertőzés általi

A
z IMDb-n, az internetes
filmes adatbázis oldalán a
nézők szavazatai alapján
rangsorolják a produkci-
ókat. A Csernobil című minisorozat
június elejére az értékelések alap-
ján maga mögé utasította a Trónok
harcát és a Drótot. Mi lehet a titka?
Azt hisszük, tudjuk, mi történt
a csernobili atomerőműben 1986.
április 26-án. Mégis sokkot kap-
hatunk amikor arról beszélgetnek
az egyik epizódban, mi lesz, ha a
leolvadt reaktormag eléri a víztá-
rozót. Vagy amikor kiderül, mind-
össze egy-két napon múlt, hogy
fél Európa ki nem pusztult. Bár a
Csernobil nem dokumentumsoro-
zat, mégis a katasztrófa talán leg-
erőteljesebb feldolgozása.
Az első epizód azon a neveze-
tes napon, hajnali 1 óra 23 perckor
kezdődik, amikor egy rosszul meg-
tervezett és a biztonsági rendsza-
bályok sorozatos, durva megszegé-
sével végrehajtott kísérlet és hibás
döntések következtében felrobban
a négy RBMK típusú atomerőművi
jevtől. A robbanás során a reaktor-
épület gyakorlatilag megsemmisül,
a reaktorban található radioaktív
anyagok egy része pedig szinte
akadálytalanul kerül a környezet-
be. Az első epizódban nem is tör-
ténik más, csak figyeljük a baleset
utáni történéseit. Feltárul előttünk
a Szovjetunió velejéig romlott pár-
tapparátusa, az, ahogyan bánik a
tényekkel, az igazsággal, a tudás-
sal, a kockázatokkal. Nem csupán
magáról a katasztrófáról és követ-
kezményeiről látunk filmet, hanem
arról is, hogyan működött a pártál-
lam, mennyire volt alkalmatlan,
felelőtlen, a megtörténteket min-
denáron eltussolni akaró rendszer.
Attól kezd igazán szorongani
a néző, amikor látja, hová vezet
a tagadás, amikor a kommunista
párttitkárok és a magasabb pozí-
cióban lévő mérnökök is elutasítják
a reaktor felrobbanásának még a
gondolatát is. A baleset éjszaká-
ján az erőmű vezetésétől kezdve
a pártfunkcionáriusig senki sem
képes elfogadni az igazságot, még
leolvadó arcával néznek szembe.
Azt mondogatták a szerencsétlen
mérnököknek, biztos nem jó a mű-
szer. Akkora volt a sugárzás, amit
nem tudott mérni a sugárzásmérő.
Elképesztően lassan mozdul
meg az államgépezet, amikor vég-
re Mihail Gorbacsov pártfőtitkár elé
kerül az ügy. Végül a moszkvai
Kurcsatov Atomenergia-intézet
első igazgatóhelyettese, Valerij Le-
gaszov akadémikus vezeti a hely-
evakuálják, amire így is a kataszt-
rófa után több mint egy nappal
került sor. A sorozat bemutatja az
oltásban résztvevő tűzoltók tragi-
kus sorsát, akik a grafittüzet elő-
ször vízzel akarták eloltani, majd
a szintén védelem nélkül dolgozó
katonák és bányászok hősies mun-
káját, akik nélkül nem lehetett vol-
na megfékezni a további katasztró-
fát. Van, aki önként vállalva ment
a pokolba, a későbbi hónapokban
FORRÁS: IMDB
halála, illetve amikor a tiltott öve-
zetben a háziállatokat irtanak vég-
telen mennyiségben az erre a fel-
adatra kirendelt „önkéntesek”.
A sorozat rendkívül jól eltalál-
ja a kor hangulatát, nagy hang-
súlyt fektetve a történelmi hű-
ségre. A kórházi belsőktől kezdve
a Ladákon át a függönyig minden
éppen olyan ütött-kopott, nyomo-
rúságos, amilyennek lennie kellett.
A szereplők is hitelesek, a Viktor
Legaszovot játszó Jared Harris, va-
lamint a Borisz Scserbina minisz-
terelnök-helyettest, a mentési és
helyreállítási munkálatokat irányí-
tó bizottság elnökét megszemé-
lyesítő Stellan Skarsgard is parádés
alakítást nyújt. Egyesek felróják a
sorozatnak, hogy a szereplők an-
golul beszélnek benne, s nem oro-
szul. Erre csak azt lehet mondani,
kár, hogy 33 évvel az esemény után
nem az oroszok vagy az ukránok,
hanem britek, amerikaiak, svédek,
izlandiak végezték el, megdöbben-
tően magas színvonalon, az orosz
emlékezés munkáját.
26 MAGAZIN • TÁRCA 2019. JÚNIUS 21–27.

AZ ÉN HANG OM MÉLYEBB ÓSZLENG

Egy lehetséges utóhatás Félős

és véleményes
PETHŐ
B ENEDEK SZABOLCS A Dinamo Kijev nyert már ko-

K
rábban KEK-et, mégpedig 1975- iss Manyi Madách szín-

1
986. május 2-án Lyonban a
Kupagyőztesek Európa-ku-
pája fináléjában a Dinamo
Kijev káprázatos játékkal
3–0-ra verte az Atlético Madri-
dot. A korabeli otromba szóbeszéd
szerint a kijeviek sugárhajtású ra-
kétaként száguldozták be a pályát.
Az ízléstelenség élét némiképp
tompíthatja, hogy akkor még igen
keveset lehetett tudni az egy héttel
korábban bekövetkezett csernobili
atomerőmű-katasztrófáról. Aho-
gyan azt a nemrégiben véget ért
és hatalmas sikert hozott amerikai
minisorozatból is tudjuk, a hatósá-
gok napokkal utána és akkor is csak
vonakodva ismerték el a baleset
tényét, annak valódi következmé-
nyeiről, így az áldozatok számáról
pedig még később értesülhetett a
világ. A hivatalos megfogalmazá-
sok igyekeztek jócskán elbagatelli-
zálni a történtek súlyát, ami abban
is megnyilvánult, hogy a béketá-
borban mindenütt megtartották a
szokásos május 1-jei felvonuláso-
kat. Így a katasztrófához legköze-
lebb eső nagyvárosban, Kijevben is.
Tény, hogy Blohinék iskolajá-
tékkal ütötték ki a KEK-döntőben a
spanyolokat. Úgy tűnt, beköszön-
tött a szocialista futball virágkora,
hiszen öt nappal a kijeviek diadala
után a Steaua Bucuresti megnyerte
a Bajnokcsapatok Európa-kupáját
(a sevillai döntőben a rendes játék-
részben elért 0–0-t követő bün-
tetőpárban Duckadam egyszerűen
lehúzta a román kapu rolóját). Na
és hát ott volt a magyar válogatott,
amely egy évvel korábban a világon
másodikként, Európából elsőként
harcolta ki a mexikói világbajnok-
ságra való kijutást, 1985 végén pe-
dig a neves angol szaklap, a World
Soccer a kontinens legjobb váloga-
tottjaként nevezte meg.
A szovjet válogatottra viszont
nehéz idők jártak. A Szborna-
ja utoljára 1985. október 30-án
nyert, majd utána folyamatos csa-
pások érték. 1986. január 22-én a
szovjetek 2–0-ra kikaptak Spa-
nyolországban, február 19-én pe-
dig 1–0-ra Mexikóban. A március
26-án Tbilisziben megrendezett
Szovjetunió–Anglia mérkőzésen
a vendégek 1–0-ra győztek, amit
április 23-án Temesvárott újabb,
2–1-es vereség követett, ezúttal
a románoktól. Elérkezett a világ-
bajnokság előtti utolsó mérkőzé-
se, május 7-én, Moszkvában, ahol
a Lenin-stadionban 40 ezer néző
elhűlve és mérgelődve látta, hogy
a Szbornaja kínkeserves 0–0-ra
végez a nálánál jóval gyengébbnek
tartott finnekkel.
A szovjet csapat kispadján ekkor
a Dinamo Minszk egykori váloga-
tott futballistája, Eduard Malofejev
ült. A Szbornaja vele harcolta ki
a világbajnokságra való kijutást.
A fehérorosz származású szakem-
ber az olimpiai csapat szakvezetői
székéről került a nagyválogatott-
hoz, úgy, hogy egy ideig párhuza-
mosan vitte a kettőt. Az olimpiai
csapat is kiharcolta a továbbjutást:
bár az utolsó mérkőzésen hazai
pályán kikapott a magyaroktól,
FORRÁS: FORTEPAN
jobb gólkülönbséggel a csoport
élén végzett – igaz, a szocialis-
ta országok bojkottja miatt vé-
gül nem utazott el Los Angelesbe.
Ezen a bizonyos 1984. április 25-
ei olimpiai selejtezőn egyébként
A korabeli otromba
szóbeszéd szerint a kijeviek
sugárhajtású rakétaként
száguldozták be a pályát
a magyar csapat kispadján Mezey
György ült, aki Malofejevhez ha-
sonlóan ugyancsak együtt vitte az
olimpiai és a nagyválogatottat. Sőt
alighanem futballtörténelmet írt,
amikor 1983. szeptember 7-én a
Népstadionban előbb levezényelte
a szovjetek elleni budapesti olim-
piai selejtezőt (0–1), majd annak
lefújása után pár perccel az NSZK
elleni mérkőzésen (1–1) debütált a
nagyválogatott szakvezetőjeként.
Két meccs négy óra leforgása alatt,
erre mondják, hogy nem semmi.
ben. A csapatnak, ahogyan tizenegy
évvel később, az ukrán születésű
Valerij Lobanovszkij volt az edző-
je, az ellenfél éppenséggel a Fe-
rencváros. (A végeredmény akkor
is 3–0 a kijeviek javára.) Aztán az
újabb nemzetközi kupagyőzelmet
követően, pár nappal a finnek elleni
fiaskó után, egyben három héttel a
mexikói világbajnokság rajtja előtt
Malofejevet menesztették a szovjet
válogatott éléről, és helyére Loba-
novszkijt nevezték ki. Aki tulaj-
donképpen a Dinamo Kijevet vitte
ki a Mundialra: a 22-es keretben 12
kijevi futballista volt. Közülük 8-an
pályára is léptek a napra pontosan
egy hónappal a KEK-döntő után
sorra kerülő Szovjetunió–Magyar-
ország-csoportmérkőzésen, ahol,
mint az köztudott, a Szbornaja
6–0-ra verte azt a magyar csapa-
tot, amely az olimpiai selejtezőkön
kétszer is találkozott Malofejevék-
kel, jól ismerte tehát azt a gárdát,
szakvezetésével egyetemben a ve-
lük való összecsapásra készült.
Gorbacsov 2006-os nyilatkozata
szerint valójában a csernobili 4-es
reaktor robbantotta föl a Szovjet-
uniót. E sorok írója most puszta
föltételezésekkel él, de talán nem
valószerűtlen, hogy a szovjet fut-
ballcsapat körül 1986 májusában
lezajlott hirtelen váltásban az is
közrejátszhatott, hogy az atom-
erőmű-baleset után a Szovjet-
unióban a hangulat javításának
és a figyelem elterelésének egyik
lehetséges eszközeként szóba ke-
rülhetett a válogatott reménybeli
jó szereplése a Mundialon. A Ma-
lofejev–Lobanovszkij csere e te-
kintetben észszerű döntésnek tűnt
– ha némiképp váratlannak is –,
helyességét igazolta a június 2-ai
mérkőzés. Addigra megfékezték
a csernobili lángokat, a zónát ki-
ürítették, és a szovjet vezetés, ha
a katasztrófa pontos okát nem is,
de annak mértékét többé-kevésbé
már elismerte.
házbeli játékát méltató
kritika a Népszava 1943.
decemberi számából:
„Bosszantó lenne, ha a mostani
alakítása után megint az úgyneve-
zett ‘jópofás’ – a ‘kismanyis’ sze-
repekben kellene majd látnunk.”
Jópofa – jópofás? Az -s mellék-
névképző szokatlan használatával
született szlengszó gyors terjedését
mi sem jelezhetné pontosabban,
mint a Holéczy-vokálnégyes 1944.
februári foxtrottja: „Oly csodás,
jópofás, volt az esti lumpolás…”
Háborús tünet-e az -s képző nagy
népszerűsége? Egy 1944. novembe-
ri levélben azt olvasom, hogy Pes-
ten 48 éves korig munkára viszik a
férfiakat. „Félős, hogy ez vidéken is
be fog következni.”
A félős – bár a jópofás analógi-
ájaként születhetett – részben más
ügy. Melléknévi igenévből képzett
jassz melléknév; a minta raga-
dós, a háború utáni időktől máig
élő-virágzó szavak születnek a
nyomában; a legismertebb a – ha-
nyag-lekezelő – felejtős. Jelentése
eleinte a maihoz képest szűkebb:
„ha a vendég felejtős, még utána is
szaladnak” – olvasom egy 1966-os
Népszabadságban. Egészen kor-
szerű (és életszagú) Nyelvész Józsi
példája a Szlengblogon: „Üzeni a
tüzépes Árpi, hogy felejtős a tűzálló
Lafardzs…”
A felejtős nyomában pedig ott
terem a kiülős, a megúszós és a
véleményes. Az utóbbi háromra
nyomtatásban megjelent példát
csak az ezredfordulót követő idők-
ből találtam. A véleményes persze
bizonyos szempontból kakukktojás.
Feltételezhetően a hivatalos nyelvi
fordulatból – a véleményes javas-
latból, a véleményes nyilatkozat-
ból – eredhet. Ezek ugyan többnyi-
re százévesnél is öregebb példák, de
találhatunk újabbat is, így dr. Vendl
Aladár beszámolóját 1945-ből: Vé-
leményes jelentés a székesfőváros
budai fürdőinek forrásairól…

GAZDA ALBERT
Madár dékről, Tóth Tibor Erdélyből, Horváth Viktor
Magyarországról a további négy szerző –,

I
szom a bort, ölelem a babámat, úgysem
érem keresztül a hazámat, énekelte Kol-
lár-Klemencz László a Margó fesztiválon,
barátom és kolumnatársam, Vass Norbert
könyvbemutatóján. A mű egyfajta novellafü-
zér, az a címe, hogy Indiáncseresznye, a 90-
es évekről szól, egész jó, vicces meg minden,
olvassanak mindennap.
Az a helyzet, hogy én szeretem ezt a bo-
ros-babámos-hazámos dalt, meg-megérint
– nem volt ez másként a Petőfi Irodalmi
Múzeum 36 Celsius-fokos Lotz termében
sem, egy felújított metrószerelvényben is le-
hettünk volna a 3-as vonalon –, a feleségem
hasonlóképpen van vele, egyfajta kedvence
ez neki is.
Én általában sok-sok zenét hallgatok,
hála a Spotifynak, de magyart aránylag ke-
veset, nem lelek közte sok olyat, amelyek
pont nekem szólnának, pláne rólam, ritkán
érzünk rá egymásra. Nem volt ez mindig így
– a Piramist vagy az Eddát hagyhatjuk, ne
feszegessük a gyerekkort, de Cseh Tamást
például ne hagyjuk sose –, később azonban
így lett, ördög tudja, miért, egyszer majd vé-
giggondolom rendesen.
Hiszen nyilvánvaló, hogy nem élhetek
muzsikaszó nélkül. Sőt mi több: újabb és
újabb, a frissnél is frissebb muzsikaszók nél-
kül. Kellenek, mint egy falat kenyér, a zene
maga az élet, bármi történik velünk bármi-
kor, mindennek soundtrackje van.
Mármost a fentebb említett Kollár-Kle-
mencz-dal kivételt képez néhányadmagával
– noha nem angol, nem orosz, nem fran-
cia, nem dán, nem is svéd –, majdhogynem
harmónia kezd képződni köztünk. Külön ér-
dekessége a zeneszámnak, hogy Borisz Gre-
benscsikov és az Akvárium 1996-os Navigátor
c. lemezén van egy másik zeneszám, A leg-
gyorsabb repülőgép c., amelyben egyebek
közt arról esik szó, hogy остается лишь
одно, пить вино, да любоваться, если б
не было тебя, я б ушел давным давно, ez
szabad fordításban így hangzik: nem marad
más, mint inni a bort és szeretni, elmentem
volna rég, ha te nem lennél.
Izgalmas egybeesés. Nem mintha rendkí-
vüli dolog lenne párhuzamot vonni a fontos
dolgok között.
Ha már itt tartunk, hadd meséljem el –
további autobiografikus elemekben bővel-
kedve –, hogy nekem is volt könyvbemu-
tatóm a Margón. Azaz nekünk, mivel öten
jegyezzük a Katonakönyv c. kötetet – Hun-
cík Péter a Felvidékről, Makai József a Délvi-
amely a 80-as évekről szól, és amelynek
szintén van soundtrackje, illetve bort is
tartalmaz. Nem a legjobbakat, ezt indokolt
elismernem, fehérorosz almabort és szesz-
szel dúsított azerbajdzsánit nem szívesen
fogyasztanék mai fejjel. De a zene a he-
lyén van. Anélkül, hogy túlzásba vinném a
szpojlerezést, elárulom, hogy történetem
egy pontján Vikidál Gyula arról dalol, hogy
szállj fel a csillagokba, szél könnyű szárnyán
szállj, Kárpátok gyűrűjéből szállj fel, szabad
madár! Arról nem tudok, hogy ezzel a szép
magyar slágerrel párhuzamba állítható más
nyelvű ének készült volna valahol valaha. De
azt tudom, hogy mindenképpen katartikus
hatást volt képes kiváltani Fehéroroszország
mélyén, fél évtizeddel a nagy fordulóponto-
kat megelőzően. Sokszor szoktam értekez-
ni róla, hogy fontos az esztétika. Ugyanez a
helyzet a kontextussal is.
 2019. JÚNIUS 21–27.
Papíron már
a fiataloké a jövő
B. M OLNÁR LÁSZLÓ
A
z elmúlt időszakban
már-már akadtak olyan
periódusok is a magyar
labdarúgásban, ame-
lyekből arra következtethettünk,
végre rátaláltunk a helyes útra,
és innentől kezdve felszállóágban
lesz a hazai foci. Kétségkívül igaz,
hogy például a Mol-Vidi hosz-
szú, ínséges évek után bejutott
az Európa-liga csoportkörébe,
a felnőttválogatott pedig vezeti
csoportját a 2020-as Európa-baj-
nokság selejtezőjében, ráadásul
csupaszív játéka egyre inkább
vonzza a közönséget is. Ugyancsak
remekelt az U17-es válogatott,
amely ötödik lett az Eb-n, ezzel
kijutott az őszi világbajnokságra.
De a sportág női vonalán sem kell
szégyenkeznünk, hiszen amíg a
felnőttek augusztusban indulnak
harcba az Európa-bajnoki rész-
vételért, addig az U19-es csapat a
kontinensviadal elit körének 4., az
U17-es gárda a 2. helyén végzett.
Persze mindehhez megfelelő
anyagi és infrastrukturális háttér
is szükséges, és ebben is hatal-
masat lépett előre a magyar lab-
darúgás, bár lehet, hogy ehhez
kevesebb ráfordítás is elegendő
lett volna. Az összesítés szerint
mostanáig 334 milliárd forintból
az állam 31 stadion építését kezdte
meg, amelyből 19 arénát már át-
adtak, 8 jelenleg is kivitelezés alatt
áll, míg 4 esetében tervezési, illet-
ve pályázati szakaszban tartanak.
A pályaépítési programban ed-
dig országos szinten 650 új pálya
épült meg, 2209-et felújítottak,
ezek nettó költsége 19 milliárd
forint volt. A fiatal korosztályok
számára indított Bozsik-prog-
ramban például a 2010-es részt-
vevői létszámhoz képest (60 885
fő) mára megháromszorozódott
a focizó fiúk és lányok száma
(183 129 fő), ráadásul a most véget
ért 2018/19-es szezonban 30 ezer
lány vett részt a programban, azaz
rekord született. A legkisebbeknél
(5–7évesek) 33 187 gyerek focizott
valamilyen formában, és a prog-
ram részeként 3010 intézmény
vett részt a sportág népszerűsíté-
sében.
A fentiek ismeretében tényleg
azt hihetnénk, hogy a magyar lab-
darúgásban minden rendben van,
ám sajnos erről szó sincs. Nem
véletlen, hogy az MLSZ elnöksége
– a szakmai bizottság munkáját
figyelembe véve – az utánpótlást
érintő kérdésekben a nagy változ-
tatások mellett döntött. Felmérték
ugyanis, hogy 2015 júliusa és 2019
májusa között miként alakult a fi-
atal magyar játékosok helyzete az
NB I-ben. A helyzet meglehetősen
szomorú, ugyanis hiába hozta
meg a fiatalszabályt a szövetség,
az utánpótlásból egyre kevesebben
kerültek be a felnőtt klubcsapa-
Noha a Magyar Labdarúgó Szö-
vetség több szabályt is módosított
annak érdekében, hogy minél
több játéklehetőséghez jussa-
nak az utánpótláskorúak a hazai
bajnokságban, az adatok azt bi-
zonyítják, a klubok abszolút nem
bíznak a fiatal játékosokban.
tok keretébe, és még ennél is ke-
vesebben mutatkoztak be az első
osztályban. A vizsgált időszakban
(lásd grafikánkat) összesen 16 csa-
pat játszott legalább egy szezont
az NB I-ben, és 116 fiatal debütál-
FIATAL LABDARÚGÓK BEÉPÍTÉSE A FELNŐTT CSAPATBA (2015. július – 2019. május)
Összesen 116 fiatal mutatkozott be az NB I-ben, 16 csapatban – ez átlagban 2,4 játékos klubonként
18
1 9
Diósgyőr Mezőkövesd
Mezőkö
kövesd
kö
11
1 8
Kispest
Kisp
pes
est MTK
MT
TK
10
1 8
Haladás
Hala
adá
dá
dás Paks
Pak
Paks
ks
9 7
Debrecen
Debrec
ecen Gyirmót
Gyir
irmó
mót
ó Békéscsaba
hatott a hazai pontvadászatban,
ami azt jelenti, hogy csapatonként
átlagosan 2,4 játékos. A legtöbb fi-
atalt a Diósgyőr tette be csapatába,
szám szerint 18-at, míg például a
rengeteg közpénzt elnyelő Puskás
Akadémiában összesen 2 fiatal
mutatkozhatott be, ami azért is
döbbenetes, mert a vizsgált négy-
éves időszakban a csupán egy-egy
évet az első osztályban eltöltő Bé-
késcsaba vagy Gyirmót is jóval
több fiatalnak adott lehetőséget.
Jól mutatja a problémát, hogy
a 2010-től eltelt kilenc szezonban
odáig jutottunk, hogy a nemrég
véget ért bajnoki idényben a fia-
talok aránya visszaesett 3,9 szá-
zalékra – a legmagasabb arány
2015/16-ban még 9,9 százalék
volt –, míg a külföldi játékosok
aránya legutóbb már 35,9 százalék
volt. Vagyis a hazai fiataloknál sok
esetben semmivel sem jobb ide-
genlégiósok egyszerűen elveszik
a helyet a magyar tehetségektől.
Pedig több példa is van arra, hogy
ahol saját nevelésű fiatalokra épít
egy klub, ott egyrészt a szurkolók
is sokkal jobban kedvelik a csa-
patot, másrészt ennek eredmé-
nye is lehet, mint például a Vasas
esetében, amely két éve egészen
a bajnoki bronzéremig menetelt.
Persze el kell ismerni azt is, hogy
ma a legtehetségesebb fiatalokat
már 17 évesen elviszik külföld-
re, még úgy is, hogy itthon előtte
maximum korosztályos bajnoki
meccsen léptek a pályára. Ez utób-
bi egyébként jót is tesz a magyar
fiataloknak, hiszen azok a játéko-
sok, akik utánpótláskoruk végéig
nem jutnak ki külföldre, hatalmas
7 5
Vasas
Va
asa
sass Újpest
Újpe
pest
st
6 3
Ferencváros
Ferenc
cváros
á Balmazújváros
almazzúj
újváros
újv
6 2
MOL-Vidi
MOL
L-V
Vidi
Vid
Vi Puskás
P
Puská
sk
kás
ás
Akadémia
5 2
ékéscsaba Kisvárda
Kisv
vár
árda
árd
da
A legtöbb fiatalt a Diósgyőr
tette be csapatába,
szám szerint 18-at, míg
például a rengeteg
közpénzt elnyelő Puskás
Akadémiában összesen 2
fiatal mutatkozhatott be,
ami azért is döbbenetes,
mert a vizsgált négyéves
időszakban a csupán egy-
egy évet az első osztályban
eltöltő Békéscsaba vagy
Gyirmót is jóval több
fiatalnak adott lehetőséget
lemaradásban lesznek a hasonló
korú német, francia, angol vagy
akár a szerb, horvát, lengyel fiata-
lokhoz képest.
Az MLSZ vezető testülete
egyébként jó ideig – hibásan –
úgy ítélte meg, hogy a fiatalok já-
téklehetőségét az elmúlt években
támogató, úgynevezett „fiatal-
szabály” jó irányba tett lépés volt.
Az élvonalban szereplő klubok
számára nem jelentett valódi ösz-
tönzést az, hogy 2018-tól külön
díjazza az MLSZ, a fiatalok mennyi
időt töltenek a pályán. A szövetség
– amelynek elnöke, Csányi Sándor
egy konferencián kifakadt a ma-
gyar fiatalok háttérbe szorítása és
a rengeteg használhatatlan ide-
genlégiós miatt – ismét beavat-
kozni kényszerül. Azt tervezik,
hogy az új kooperációs szerződés
keretein belül az NB I-es csapatok
21 éven aluli játékosai ugyanazon
a hétvégén az NB II-ben is pá-
lyára léphetnek, ha klubjuk első
csapatában nem vagy csak keveset
játszottak. Egyelőre azonban még
A fiatal játékosok aránya
szezononként
2015–2016: 9,1%
2016–2017: 9,9%
2017–2018: 4,9%
2018–2019: 3,9%
A magyar és a külföldi
játékosok aránya
szezononként
magyar 75,2%, külföldi 24,8%
magyar 73,3%, külföldi 26,7%
magyar 69,7%, külföldi 30,3%
magyar 64,1%, külföldi 35,9%
sehol sincsenek az erről rendelke-
ző pontos szabályok és a részle-
tes leírások, holott már majdnem
június végét írjuk, így kétséges,
életbe léphet-e az új szabály a kö-
vetkező bajnokságban.
Egyébként magát az utánpót-
lásbajnoki rendszert is átszerve-
zi az MLSZ, miután a részt vevő
csapatok és a szakmai bizottság is
szorgalmazta a változtatást. A cél,
hogy erősödjön a mérkőzések in-
tenzitása, javuljon a bajnokság mi-
nősége, és az eredménycentrikus-
ság helyett a játék színvonala, az
egyéni fejlődés kapjon prioritást.
Ennek érdekében rugalmasabb
bajnoki rendszert vezetnek be, és
minden évfolyam besorolását csak
az adott évfolyam eredményei ha-
tározzák majd meg, azaz az eddigi
gyakorlattól eltérően nem számít-
ják össze a különböző korosztá-
lyok eredményeit. Az új rendszert
a lehető leghamarabb be kívánja
vezetni a szövetség. Talán az is se-
SPORT 27
gíti majd a hazai tehetségek minél
nagyobb megbecsülését, hogy a
2020/21-es évadtól – az UEFA és
más nagyobb ligák gyakorlatát kö-
vetve – az MLSZ korlátozni fogja
az NB I-es csapatok versenyen-
gedéllyel rendelkező játékosainak
számát. Felmerült az is – erről ter-
mészetesen még semmilyen dön-
tés nincsen –, hogy a szerény költ-
ségvetésű csapatok helyzetének
javítása érdekében az NB I létszá-
mát ismét felemelik 16 csapatra.
Az utolsó két helyen végzett gárda
esne ki, míg a 13. és 14. helyen záró
klubok osztályozót játszanának a
bennmaradásért. Ugyanakkor az
NB III-as pontvadászatot meg-
szüntetnék, viszont újra két NB
II-es csoport lenne, amelyekből a
bajnokok automatikusan feljutná-
nak az első osztályba, míg az ezüs-
térmesek mehetnének osztályozó-
ra. A harmadosztály megszűnését
követően a megyei bajnokságokat
is átszerveznék, amivel jelentősen
csökkenne a csapatok utazási költ-
sége.
MAGYAR HANG-GRAFIKA
Az edzőképzés színvonalán
sem ártana javítani, bár meny-
nyiségileg éppen elég szakembert
képeztünk 2018-ban. Összesen
20 olyan konferenciát szerveztek
Magyarországon, amelyeken kre-
ditpontokat tudtak szerezni a to-
vábbképzésre jelentkezők. Tavaly
összesen 698-an kaptak valami-
lyen edzői képesítést, ebből so-
kan már nem az első végzettséget
tudhatják magukénak. Az után-
pótlás tekintetében legfontosabb
Grassroots C képzésben – gyere-
kekkel és a tömegsportban a lab-
darúgással foglalkozó edzők kép-
zése – összesen 450 fő szerzett
képesítést, míg 110-en az amatőr
C kategóriában végeztek. Az UEFA
továbbképzésein a legmagasabban
szintet adó pro licences képzésben
24-en – két női edző, Markó Edina
és Schumi Dorottya is sikeres vizs-
gát tett –, az A kategóriásban 25-
en, míg a B-ben 69-en szerezték
meg képesítésüket.
28 UTOLSÓ OLDAL 2019. JÚNIUS 21–27.

A
dó nem lehet bosszú eszköze. Egy olyan ígéret, amely nem pusztán nemtelen
jogállam nem azért adóztat, hogy Puzsér Róbert bujtogatás, de hiába nyer az ígérgető, még
büntessen, hanem hogy forrásokat csak hatalma sem lesz hozzá? Nos, aligha
rendeljen olyan fontos társadalmi kormányzóképességet. Már csak az a kér-
célok szolgálatába, mint az egészségügy, az
oktatás és a szociális rendszer. Egy jogál-
lam nem azért adóztatja nagyobb arányban
Karácsonyi dés: ha Karácsony Gergely ennyire hisz a
Tiborcz-adóban, vajon miért nem vezette
be Zuglóban, ahol joga is lett volna hozzá?

a gazdagabbakat, mert azok bűnt követtek
el – loptak vagy csaltak –, hanem mert ők
többet tudnak adni a közösbe, az ő életmi-
nőségüket nem sínyli meg a magasabb adó,
a társadalom egészének stabilitását és biz-
tonságát viszont hatékonyan szolgálja, ha a
gazdagok szolidárisak a szegényekkel.
Az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb
közösség elleni uszítását Botka László követ-
te el tavaly, amikor miniszterelnök-jelöl-
ti kampányában a „fizessenek a gazdagok”
uszító jelmondatát Mészáros Lőrinc és Andrew
G. Vajna fejével illusztrálta. Mondhatta vol-
na, hogy állítsuk bíróság elé az oligarchákat,
vagy hogy változtassuk meg az adórendszert:
a gazdagok adóját növeljük ésszerű mér-
tékben, a legszegényebbekét pedig töröljük
el. Mondhatta volna, hogy számoltassuk el
a gyanúsan gazdagodó milliárdosokat, vagy
hogy csökkentsük a munkára nehezedő ter-
heket, az így kieső bevételek pótlására pedig
vezessünk be észszerű mértékű vagyonadót.
Botka László azonban inkább összemosott
egy teljes társadalmi osztályt két fideszes
oligarchával, hogy üzenete minél egysze-
rűbb, átélhetőbb és gyűlöletkeltőbb legyen.
Az állam által felhizlalt vállalkozók vagyono-
sodásának felülvizsgálata és az adórendszer
korrekciójának ügye két teljesen különálló
téma – nincs közük egymáshoz, egyikből
sem következik a másik, egymással való ösz-
szemosásuk ostobaság vagy gazemberség.
Miután Gyurcsány Ferenc puhának és
gyengének minősítette Karácsony Gergelyt,
pár napba sem telt, és megérkezett a Ti-
borcz-adó kampányígérete, mely új adónem
Tiborcz-adó: blöff
és populizmus
az ötszázmillió forintot meghaladó értékű
ingatlanok tulajdonosaira vár, ha a szocia-
listák jelöltje Budapest főpolgármestere lesz.
Alighanem Tiborcz-adó vár Rubik Ernőre, Bo-
jár Gábor Graphisoft-vezérre s még ki tud-
ja, hány sikeres feltalálóra és üzletemberre,
akik a Fidesz által diktált feudalizmusnak
nemhogy nem haszonélvezői, hanem kife-
jezetten kárvallottjai. A vagyon, a pénzügyi
siker, a nagy értékű ingatlantulajdon a Ti-
borcz-adó narratívájában nem egyéb, mint a
Fidesszel való kollaboráció: jogtalan rablás.
Karácsony Gergelynek ez a retorikája ak-
ceptálhatatlanul felelőtlen és lelkiismeretlen
közösség elleni uszítás.
Egyrészt: Magyarországon Orbán Viktor
pecsétgyűrűjének megcsókolása nélkül is
fel lehet halmozni félmilliárdos vagyont –
sőt, annak sokszorosát is. Másrészt: min-
den sikeres adópolitika alapja, hogy az ál-
lampolgárok értik, miért vesz el pénzt tőlük
vagy mástól az állam, és ennek helyességét
illetően a társadalomban valamilyen mér-
tékű konszenzus uralkodik. Egy gazdagokat
kriminalizáló Tiborcz-adó kapcsán azonban
soha nem lesz társadalmi konszenzus: akik
fizetik, igazságtalannak érzik majd, akik
pedig nem, azok csak még frusztráltabbak
lesznek, hogy bár a gazemberek börtönt
érdemelnének, adóval megússzák. Har-
madrészt: a lopás, a joggal való visszaélés
szankciója nem gyakorolható várospolitikai
szinten. Ha az ellenzéknek az a programja,
hogy elszámoltatja a NER-lovagokat, kör-
mére néz Mészáros Lőrincnek és Tiborcz Ist-
vánnak, ahhoz választást kell nyernie. Nem
önkormányzatit, nem budapestit, hanem
országgyűlésit. Az elmúlt évek rablásai nem
Tiborcz-adóval, hanem új legfőbb ügyésszel
orvosolhatók. Negyedrészt: Karácsony Ger-
gely blöffje nyomorultul átlátszó. A nemzeti
együttműködés rendszerének kétharmada
van, Alkotmánybírósága van: Orbán Vik-
tor egy Tiborcz-adót bármikor könnye-
dén elkaszál. Hiába lelkesedik az ellenzéki
szavazók keménymagja, hogy Tiborcz és
a többi oligarcha majd pórul jár, a legjobb
esetben is csak annyi történik majd, hogy a
miniszterelnök a Budapestnek járó pénzből
kipótolja oligarcháinak veszteségét. Ötöd-
részt: az ingatlanadóztatás kerületi hatás-
kör – ha Karácsony Gergely jól blöfföl, és
főpolgármester lesz, ehhez akkor sem lesz
joga. Mit üzen a választópolgároknak egy
Öt év nem volt rá elég? Vagy csak pár napja
jött az ötlet? Ez volna a csodafegyver Kál-
mán Olgával szemben?
Az ingatlanadó gondolatát nem lenne
szabad sem a gátlástalan populizmus oltá-
rán feláldozni, sem rövid távú bevételma-
ximalizálás eszközévé tenni. Ha Magyaror-
szág kiheveri a devizaválságot, ha lesz még
néhány év gazdaságnövekedés, ha a közé-
posztály picit megerősödik, lassan és ki-
számítható módon a felhalmozott vagyont
is adóztatni kell. Ez ugyanakkor számtalan
technikai és bürokratikus nehézséget hor-
doz, ezért sokat kell beszélni erről az em-
berekkel, el kell magyarázni nekik, hogy a
forgalmi adó és a munkára rakódó terhek
mértéke csak akkor csökkenthető, ha az
állam új bevételi forrásokat csatornáz be
a költségvetésbe. Az ingatlanadó kulturált
körülmények között nem egy új sarc, ha-
nem a terhek igazságosabb társadalmi el-
osztásának eszköze. Nem lehet mindegy,
hogy egy adózónak háromszázezer forintos
havi jövedelme mellett van-e öröklaká-
sa, vagy nincs. Ma mindketten nagyjából
ugyanúgy adóznak, holott nagyon külön-
bözik az anyagi helyzetük. Botka László és
Karácsony Gergely uszító populizmusa ezt
a fontos diskurzust és ezt a jövőre váró tár-
sadalmi konszenzust lehetetleníti el. Talán
úgy tűnik, hogy a szocialista párt aktuális
jelöltjei politikájukat Orbán Viktorral szem-
ben fogalmazzák meg, valójában azonban
teljes mértékig kiszolgálják és nagy megy-
győződéssel hozzák azt a szerepet, amit a
miniszterelnök ellenzékére osztott.

Tudják, mit? Inkább nem leszünk szociáldemagógok,

MARABU TRAUMA-TILI-TOLÓGIA és nem kezdünk el most azon morgolódni, hogy bezzeg
hány milliárdot kapott idén a magyar foci!

Főszerkesztő: György Zsombor ·
Lapigazgató: Lukács Csaba · Lapszerkesztő:
Farkas Melinda· Kulturális szerkesztő:
Wekerle Szabolcs · Online: Bittner Levente ·
Főmunkatárs: Szerető Szabolcs, Torkos Matild
Kiadó: Alhambra Press Bt.
Szerkesztőség, postacím: 1094 Budapest,
Balázs Béla utca 15–21., C ép., fszt. 5.
Telefon: +36 (1) 303 3944; +36 (70) 210 7343
Kapcsolat: szerk@magyarhang.org
Előfizetés: elofizetes@magyarhang.org
Előfizetés egy évre: 23 400 Ft,
fél évre: 11 700 Ft., negyedévre: 5850 Ft
Online: www.magyarhang.org
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt.
Megrendelhető a www.magyarhang.org  telefonon +36 (1) 767 8262 számon,
oldalon, vagy az ország bármely postáján, levélben a MP Zrt. 1900 Budapest címen.
a hírlapot kézbesítőknél, ISSN: 2630-8258
a www.posta.hu webshopban,
e-mailben a hirlapelofizetes@posta.hu címen,