1

X11. ÉLETRAJZ CURRICULUM VITAE

Sarkadi Dezső fizikus vagyok, 1948. március 28-án szü-

lettem Debrecenben. Édesapám, néhai dr. Sarkadi Dezső
(1919-1973), kiváló műszaki képességű ember volt, mind-
emellett a háború alatt elvégezte a jogi egyetemet, majd a deb-
receni MÁV igazgatóságon a hírközlés vezetője lett. 1958-ban
a MÁV-tól elbocsátották egy 56-os koncepciós per miatt, de
utána is műszaki területeken dolgozott vezető beosztásokban
(papíron segédmunkásként). Édesanyám, Gerda Mária (1926-
2009) otthoni munkát végzett (háziipari szövetkezeti bedolgo-
zóként). Két testvérem van, Sarkadi László (sz. 1949), aki szin-
tén fizikus, szintén örökölve édesapánk műszaki tehetségét és
Sarkadi Éva (sz. 1951), aki sikeres karriert futott be agrárvo-
nalon. Gimnazista koromtól kezdve a fizika érdekelt, elsősorban a villamosság, az elektronika
területe. Többek között, apám hatására érdekelt a rádió, később a televízió szerelése, melynek
elméleti hátterével már gyerek fejjel is kellő szinten tisztában voltam. Gimnázium utolsó évé-
ben törtem a fejem, hol és mit tanuljak tovább. A fizikától féltem, mivel a gimnázium nem
adott elvárható szintű matematikai tudást. Felmerült bennem, hogy orvos leszek, gyerekorvos,
mivel mindig szerettem kisgyerekekkel foglalkozni. De jobban érdekelt az elektronika, tehát a
villamosmérnöki pálya még erősebben vonzott. Apám már akkor beteges volt, villamosmér-
nök képzés akkor még Debrecenben nem volt, apám nem tudta vállalni, hogy én Budapesten
tanuljak. A debreceni egyetemen reálképzés csak tanári szakokon, illetve kutató szakokon
volt, nem volt más lehetőségem, nem sok reménnyel a fizikus szakot választottam. A felvételi
írásbeli része jól sikerült, a szóbeli felvételin, enyhén szólva, lámpalázas voltam. A korra jel-
lemzően a felvételi bizottságban nem igazán szakmából kérdeztek, hanem jól értesültségük
alapján családom templomba járási szokásai érdekelték. Mondanom sem kell, ettől lettem iga-
zán ideges, elakadt bennem a szó. Ezzel vége is lett a felvételinek, lógó orral, nagy kerülővel
sétáltam haza. Egy-két hetet várni kellett az eredményre, végül megjött a döntés, matematika-
fizika tanári szakra felvettek. Gondoltam, lényeg, bekerültem az egyetemre, de előtte az újon-
nan bevezetett egy év sorkatonaságot kellett letöltenem (ez volt az "előfelvételi" 1966-67). Erről
az egy évről vagy jót, vagy semmit, ez utóbbinál maradok.
1967 őszén megkezdtem az egyetemet. Persze, már az első félévben tudásban kiemel-
kedtem a többi, főleg „munkás-paraszt” származásuk miatt felvett társaim közül (sajnos sokan
közülük már az első félévben megbuktak), így a második félévben már kutatófizikus szakon
tanulhattam. A reáltantárgyak tanulása élvezetet jelentett, egyedül a hiányos középiskolai ma-
tematikai tudásom okozott kezdeti gondot, de hamar utolértem a szükséges szintet. Volt még
néhány különleges buktató, az akkori kötelező marxizmus tantárgyai, szerencsére ezeken is
túlestem.
A kísérleti fizikai órákon sokszor unatkoztam, de a fizika laborgyakorlatokat szívesen és
sikeresen elvégeztem. A relativitáselmélet lényegi részei másodéves koromban már kisujjam-
ban volt, a kvantummechanika megismerése a szokatlansága miatt kezdetben fárasztó volt, de
a végén annál jobban megtetszett. De ekkora már az „indexemben” 4-es, 5-ös osztályzatok
szerepeltek.
Fizikus diplomámat 1972-ben kaptam meg (az államvizsgám meglepetésemre jelesen
zárult), a diplomamunkám elméleti fizikai témájú volt (a relativisztikus Dirac egyenlet egy
molekulafizikai alkalmazása). Kezdettől fogva elméleti érdeklődésű voltam, de középiskolás

X11. ÉLETRAJZ CURRICULUM VITAE Sarkadi Dezső dsarkadi@gmail.com 2019.07.06.

 2

koromban szerzett kézügyességem megmaradt az elektronika területén. Sokkal később ismét

szükségem volt a gyakorlati ismeretekre a gravitációs kísérleteimben.
Nem jött össze nekem, hogy a fizikával fő állásban kutatással foglalkozhassam, de mint
utólag kiderült, mégis ez volt életem legnagyobb szerencséje. Csak kevés szabadidőm maradt
erre a hobbimra, ami rákényszerített a minél gazdaságosabb időbeosztásra. Az elméleti fizika
irodalma az évek során egyre bonyolultabbá vált, ma már csak a részletek megértéséhez is fő
állásra és magasan felkészült munkatársi környezetre van szükség. Magam részéről a mai na-
pig meggyőződésem, hogy a természet és konkrétan a fizika nem lehet annyira bonyolult, mint
amit a mai szakirodalom tükröz. Elegendő a részletek megismeréséhez az eddig megismert,
jól bevált elvek, elsősorban a megmaradási tételek (pl. jobban közismert energia és impulzus
megmaradása) és csak gyakorlattal megszerezhető, egyfajta természettudományos szemlélet-
mód.
Életem első nagy szakaszát az általános és középiskola elvégzése jelentette, majd az
egyetemi évek. Egyetem előtti egy év az akkori kötelező sorkatonai szolgálattal telt el. Az egy
év alkalmas volt arra, hogy sokat felejtsek a középiskolai tanulmányaimból, át kellett élnem
az üres, céltalan napokat, heteket, hónapokat. Egy szempontbók hasznos volt, 19 éves koromra
kisportoltam magam, kiizmosodtam, jó fizikai állapotra tettem szert.
A középiskola fárasztó volt számomra, a humán tárgyakat nem szerettem, beleértve az
oroszt és az angolt is, mely nyelvismeretek a későbbiekben annál fontosakká váltak. Utólag az
idegen nyelvek tanulását nem csak fontosnak, hasznosnak, de élvezetesnek is találtam. A né-
met nyelv sajnos kimaradt az éltemből, szerettem volna megtanulni legalább alapfokon. Az
erős elméleti érdeklődésem minden szabadidőmet és szellemei energiámat lekötötte, a német
nyelv kimaradt az életemből. Az irodalomhoz, történelemhez akkor még nem nőttem fel, il-
letve nem tartottam fontosnak. (A Verne regényeket viszont szívesen olvastam.) Később aztán
mély hatással volt rám Ady Endre, József Attila, prózában Krúdy, Mikszáth, az amerikai író,
Updike regényei. A történelem is érdekelt, részben annak okán, hogy anyai nagyapám huszár-
ként vett részt az első világháborúban, majd „horthysta” katonatisztként a háború után halá-
láig nem kapott nyugdíjat. Apám 1956 utáni politikai meghurcoltatása kapcsán is érdekelt a
magyar történelem. Ma már még jobban érdekel a történelem, hozzásegít az aktuális napi po-
litika értelmezéséhez, illetve hogyan jutott el Magyarország a mai állapotába.
Az egyetemet egészében élveztem, kivéve azokat az órákat, előadásokat, melyek nem
igazán érdekeltek. A kísérleti fizika előadások nem igazán kötötték le a figyelmemet, mivel
már a középiskolai tankönyvekből, Budó Ágoston professzor kísérleti fizikai tankönyveiből
már megvoltak a kísérleti alapismereteim. Általános iskola felső tagozatának idején az „elekt-
roncsöves” majd tranzisztoros rádiók működésével tisztában voltam, javításukban nagy gya-
korlatom volt. Középiskola második osztályában (16 évesen) már televíziót is javítottam, apám
hatására, aki akkoriban a rádió-TV és varrógép szerviz debreceni részlegét vezette (segédmun-
kási munkakönyvvel). Harmadikos gimnazista koromban a fizika tanárnőm rám bízott két
fizika óra megtartását az elektromosság témakörében. Az egyetemen, a gyenge kísérleti fizika
előadásokon, a hátsó padban ülve elméleti fizikával foglalkoztam. Első sorban a relativitásel-
mélet érdekelt: Novobátzky Károly és Jánossy Lajos könyveit tanulmányozva.

Az egyetem elvégzése után, fizikusi diplomával kezdődött el életem új korszaka, a mun-

kába állás. 1972 nyarán a debreceni Agrártudományi Egyetem (DATE) matematika-fizika tan-
székén kaptam állást, tanszéki mérnöki beosztásban. Fontos megjegyeznem, hogy a debreceni
egyetem elméleti fizika tanszékén felajánlottak számomra egy könyvtárosi állást, amit az ak-
kori eszemmel megalázónak éreztem és nem fogadtam el. Fontos tudni, hogy az akkori évek-
ben egyetemi oktatói-kutatói álláslehetőség (státusz-keret) minimális volt, de idővel számít-
hattam volna ilyen státuszra. Persze fiatalon én erre nem gondoltam, nem is számoltam ennek
későbbi lehetőségével.
Előre jelzem, hogy a debreceni agráregyetemen két évet bírtam ki, részben a tudományos
igénytelenség, részben az alacsony fizetés miatt. Ennek a két évnek az értékelését itt most a

X11. ÉLETRAJZ CURRICULUM VITAE Sarkadi Dezső dsarkadi@gmail.com 2019.07.06.

 3

mai eszemmel teszem meg. Muszáj, hogy ennek a két évnek a részleteibe belemenjek, mely
egész életemre erős hatással volt, és amelyből egy egész kisregényt is írhatnék. A továbbiak
nem egy életrajzba valók, de pontosan leírja egy kezdő diplomás, az élethez végtelenül naiv
fizikus életkezdését. Az 1970-es években még javában virágzott a hazai szocializmus, az egye-
temek elsődleges feladata az ifjúság politikai, ideológiai átnevelése volt (ebben többek között
a materialista ideológia, a kemény vallásellenesség is fő szerepet játszott).
Az első munkahelyemen még meg sem melegedtem, jóakaróim javasolták, lépjek be a
pártba, mely az egyetemi karriernek elengedhetetlenül fontos része. Nehezen rászedtem ma-
gam (a középiskolában és még az egyetemen is KISZ tag voltam), megírtam a felvételi kérel-
memet az MSZMP-be, melyre egy hónapon belül választ kaptam: „Sarkadi elvtárs, az utóbbi
években túl sok értelmiségi került a pártba, a munkások tagságának rovására. Sajnálattal kö-
zöljük, felvételi kérelmét el kellett utasítanunk.” Megkönnyebbültem.
Az agráregyetem fizikai tanszékének vezetője 1970-től dr. Nagy János professzor lett,
elődje dr. Bencsik István professzor, aki mellesleg a DATE első rektora is volt. Nagy János
korábban a debreceni Kísérleti Fizikai Intézet docense volt, fiatalkori munkássága a hazai fi-
zika történetében fontos szerepet játszó Szalay Sándorhoz kötődött, akivel együtt vett részt a
mecseki uránérc feltárásában. Tudomásom szerint az ő feladata volt a hordozható GM (Gei-
ger-Müller) számláló kezelése. Nagy János későbbi tevékenységéhez is a nukleáris műszerek
kezelése, oktatása tartozott, életében végig kísérleti fizikus maradt. A diplomamunkám témája
a Dirac egyenlet molekulafizikai vizsgálata volt, tehát már akkor én száz százalékosan elméleti
fizikusnak tartottam magamat. Mindemellett, amint az előzőekben írtam, a rádió, illetve tele-
vízió szerelés, javítás kapcsán, az elektromosság területén is komoly gyakorlati tapasztalatok-
kal is bírtam. Az ifjúkori naivitásomat jellemezte az a reményem, hogy a kvantumfizika mű-
velését folytathatom az agráregyetem fizika tanszékén, egy kísérleti fizikus professzor veze-
tése mellett. Ebben az elképzelésem megvalósításában természetesen sorozatosan akadá-
lyokba ütköztem. A tanszékvezető Nagy professzor folytatni ott akarta kutatásait, ahol a deb-
receni Kísérleti Fizikai Intézetben abbahagyta. Vásárolt is egy korszerű, félvezetős felépítésű
GM számlálót és annak kezelését rám bízta. Persze ennek a műszernek az üzemeltetése nem
terhelte le az agyamat, az időmet viszont teljesen lefogta a professzor keze alá dolgozása. Nagy
professzor az első éves agrárhallgatóknak minden héten kísérleti fizika előadást tartott, me-
lyeken a demonstrátori feladat rám hárult. Megemlítésre méltó egyik csúcsfeladatom a közle-
kedő edény viselkedését bemutató üvegtechnikai eszköz tintás vízzel való feltöltése. (A hall-
gatóság túlnyomó része mosolyogva szemlélte az idősödő professzor gyerekes kísérleteit.) Fel-
adatom volt még a fizika gyakorlatok megtartása is. Sajnos, az agrárhallgatók többsége azok-
ból a fiatalokból állt, akiket más egyetemekre már többszöri nekifutás ellenére sem vettek fel.
A fizika gyakorlatok tanulóinak legnehezebb problémái közül a műszerleolvasást, az arány-
pár-számítást, a mértékegységek kezelését említeném meg. Tényleg ott kellett tartanom, amit
egy középiskolai tanárnőtől hallottam: a tanulókkal azt kell megértetni, hogy a lóerő sem nem
ló, sem nem erő. De ennek részletezését egyetemi szinten elég szomorúnak, lehangolónak tar-
tottam.
A fizikus szakom utolsó évében a diplomamunkám számításait két szobát elfoglaló,
„ODRA” lengyel gyártmányú számítógépen végeztem. A programok beolvasása lyukszalagos
rendszer volt, a lyukasztó gépek kezelését betanított fiatal hölgyek végezték. A nagy progra-
mozási igény miatt a diákok és oktatók kénytelenek voltak sorban állni a lyukasztó gépeknél.
Ráadásul a „korszerű” tranzisztoros, ferrit memóriás számítógép gyakran lerobbant, sokat
kellett várni a javításra. A korabeli ODRA számítógép az akkori számítástechnika csúcsának
számított, az a hír járta róla, hogy a gép egy amerikai IBM gép orosz koppintása volt, melyet
a KGST keretében a lengyelek gyártottak. Az agráregyetemen meglepetésemre kaptam egy
magyar gyártmányú „HUNOR” számítógépet, a gép bőrönd nagyságú „agya” az íróasztal
mellett állt, az asztali „tasztatúra” NIXIE-csöves kijelzős volt, ami egy vastag kábelen csatla-
kozott a bőröndhöz. A gép emlékezetem szerint négy alapműveletre volt képes (talán lehet,

X11. ÉLETRAJZ CURRICULUM VITAE Sarkadi Dezső dsarkadi@gmail.com 2019.07.06.

 4

hogy még gyökvonásra is), azaz valójában számológép volt, azaz nem programozható, bámu-
latos előnye a több tizedes jegyű számolóképessége volt. Arra már nem emlékszem, mikor
jelent meg az első, hasonló teljesítményű zsebszámoló, de biztosan később. Meg kell jegyez-
nem, a debreceni egyetem elméleti fizika tanszékén pár évvel korábban még nyolc órában al-
kalmazott lányok mechanikus, „tekerős” számológéppel számoltak a tanszékvezető Gáspár
Rezső professzor úrnak. Mondanom sem kell, a HUNOR gépet az agrár tanszéken egyedül én
használtam. A tanszéken rajtam kívül két idősebb adjunktus volt, egyik fizikát tanított, a má-
sik matematikát, mind a nappali, mind a levelezős hallgatók számára, talán ők voltak ketten
az agráregyetem legfélelmetesebb mumusai. Az egyikük közülük, a matematika tanár közis-
merten alkoholista volt, az ötvenes években rendőrként „gyors talpalón” végezte el az egye-
temet, a másik adjunktus (a fizika tanár) sem vetette meg az italt.
1973-ban az Oktatási Minisztérium rendelete szerint az egyetemi oktatóknak legalább
egy nyelvvizsgával kellett rendelkezniük, illetve ennek hiányában, illetve pótlása céljából leg-
alább egy saját kiadású tankönyvvel kellett igazolniuk egyetemi oktatói felkészültségüket. A
matematika adjunktus elkészített egy tankönyv tervezetet az agrárhallgatók részére, melynek
nyomdába kerülése előtt a tanszékvezető felkért, hogy lektoráljam. A tankönyv színvonala,
amint az várható volt, minősíthetetlenül gyenge volt és sokáig húztam az időt, míg végül színt
kellett vallanom, a tankönyv kiadását nem javasoltam. A matematika tanár a fizika tanár ba-
rátjával együtt mérhetetlenül felháborodtak, másnap az íróasztalom fiókjait és tartalmukat a
szobában szétszórva találtam meg. (Utólag még örültem is, hogy nem vertek meg.) Ezek után
érthető, hogy kerestem az alkalmat, hogy megszabaduljak az agráregyetem Matematika-Fi-
zika Tanszékéről. Később tudtam meg, hogy a matematika tanárt az alkalmassági feltétel hiá-
nya miatt az egyetemről elküldték, végül egy általános iskolában kapott tanítói állást és való-
színűleg emiatt később önkezével vetett véget életének.
Nagy János tanszékvezető agrárirányú kutatásairól röviden: rövidhullámú rádió adó-
csövekkel nagy teljesítményű rövidhullámú besugárzás hatását vizsgálta különböző vetőma-
gokra (egyfajta „csávázás” céljából), hasonló vizsgálatokat végzett baromfi tojásokkal is. Én
ebben már nem voltam a segítségére, aki ezért ugyan nem emelt kifogást, ismerve az én elmé-
leti érdeklődésemet, helyette egy másik agrártanszék tanársegédjét vonta be a munkájába.
Közben folyamatosan széleskörű konspirációba bonyolódott az egyetemi dékáni, vagy rektori
pozíció elérése céljából, természetesen sikertelenül.
A debreceni agráregyetemen két évet bírtam ki, egy postai álláshirdetésre jelentkeztem,
1975-től közel háromszoros fizetéssel kerültem a Debreceni Postaigazgatósághoz, az újonnan
épülő crossbar telefonközpont vezetője lettem.
Végül összefoglalom a gyermeki naivitásomból következő elkövetett „szarvas hibái-
mat”, mely később tanulságul szolgált a további munkahelyeimen. Tudomásul kellett ven-
nem, bármely munkahelyre jelentkezem, nem a kvantumfizika művelésért vesznek fel. Meg
kellett továbbá tanulnom, a kollegákhoz maximálisan be kell illeszkednem, félretéve bármi-
lyen averziót, unszimpátiát velük szembe. Be kellett látnom, nem mindenkit érdekel a kvan-
tumfizika. Ezek a követelmények mostani fejemmel nézve természetesen alapvetőek, amit
még akkor, a jeles diplomás fejemmel nem fogtam fel.
Sajnos, egy másik igen súlyos hibám továbbra is évekig kísért: szerettem volna a kvan-
tumfizikában, pontosabban a magfizikában egy olyan átütő elméleti eredményt, magfizikai
modellt megtalálni, ami vélekedésem szerint befutást fog jelenteni a hazai elméleti fizikus tár-
sadalomba. (Óhatatlanul Einstein példája rögzült a fejembe, aki szabadalmi ügyintézőből ber-
lini fizika professzorrá tudott avanzsálni.) Nem láttam be, hogy a huszadik század átütő fizikai
sikerei után a megálmodott újabb átütő sikerhez ismernem kellene az aktuális szakirodalmat.
Akkoriban az Internet még a kutatók álmaiban sem létezett, a kutatási eredményekhez
az egyetemi, kutatóintézeti könyvtárak által súlyos pénzekért megrendelt folyóiratok böngé-
szésével juthattam volna. Megpróbálkoztam és csakhamar rájöttem, a folyóiratok tanulmá-
nyozásához, illetve a feldolgozásukhoz rengeteg idő és munka kellene. Az orosz tudásom ek-
kor kielégítő volt, középiskolában orosz tagozatra jártam. Az angoltudásom viszont messze

X11. ÉLETRAJZ CURRICULUM VITAE Sarkadi Dezső dsarkadi@gmail.com 2019.07.06.

 5

nem volt elegendő a tudományos szakfolyóiratok érdemi tanulmányozásához. Döntöttem, a

kisujjamból fogom megoldani a magfizika kulcsfontosságú problémáit. Szerencsére, ezt az el-
képzelésemet, az elvárásomnak megfelelő szinten, ugyan hatalmas áldozatok árán, de sikerült
megvalósítani, ennek külön története van. A mai világban, ha valaki nagy munkával és rend-
kívüli szerencsével feltalál is valami rendkívül fontosat, a márkás „referált” folyóiratok nem
fogadják el publikálásra (kifogás mindig található). Manapság, például ha valaki ír valami bo-
nyolult egyenletekkel telitűzdelt cikket a Higgs-bozonról, nagy százalék valószínűséggel meg
is fog jelenni. Ma már elég sok írás az Interneten keresztül lekérhető például a Physical Review
amerikai folyóiratról (nem bármelyiket, hiszen fizetős folyóirat). Letöltöttem pár, „szabadon
elérhető” dolgozatot az elméleti fizika területéről. Megdöbbenésemre egy-egy ilyen dolgozat
legalább 20 oldalas, az irodalmi jegyzéke legalább 5 oldal. Egy ilyen dolgozat számtalan kép-
letet tartalmaz, biztosan gondolom, bármilyen friss feje van a lektornak, e képletek végtelen
sorozatának egzakt ellenőrzésére élő ember nem képes. Ma már tudom, bármilyen rendkívüli,
fontos eredményt érhetnék is el, ami nem sorolható a „main stream”-be, rangos fizikai folyó-
iratban nem fog megjelenni. Ez tulajdonképpen kijelöli az egyenes utat a fizika halálához.
Nem csak a fizikára, de minden tudományágra létezik egy természeti törvény, mely ah-
hoz hasonlóan működik, mint a fénysebesség elérhetetlensége. Minél magasabb szintet ér el
egy tudomány, annál inkább egy hatalmas fához kezd hasonlítani, melynek vannak vastagabb
és vékonyabb ágai. A folyóiratok a vastagabb ágak növekedését segítik, a „gyanúsabb” vékony
ágakról hallgatnak, holott lehet, hogy a fa növekedése elején lehet, hogy éppen ezeknek a vé-
kony ágnak kellett volna megadni a fejlődési lehetőséget. Manapság már az ugyancsak tere-
bélyes tudományfa növeli a tudomány továbbfejlődésének tehetetlenségét, hiszen a sűrű fa-
korona számos, még meg nem vizsgált kisebb ágat elrejthet, ismeretlenül nem feltételezett
nagy tudományos jelentőségű titkokkal. A legjobb tudományos irány kiválasztása csupán az
elmúlt évtizedek során egyre inkább egy többváltozós kombinatorikai feladattá vált, a tudo-
mány belegabalyodott a saját dzsungelébe, a fejlődés lelassul, elakad.

Még egyetemista koromban, 1969-ben, szüleim tiltakozása ellenére megnősültem. Há-

zasságomból Dezső fiam (1972) és Gabriella lányom (1976) született. 1976-ban a házasságom
válással végződött, kénytelen módon hazaköltöztem a szülői házba. Folyamatosan kerestem
megoldást az önálló lakhatásra. Pályázatot adtam a Paksi Atomerőmű fizikus állására, de ott
nem jártam szerencsével. Ugyanakkor Pakson tervezés alatt állt egy crossbar telefonközpont,
így annak vezetésére sikeresen pályáztam, ezzel szolgálati lakás is járt. 1977 végén Paksra köl-
töztem és a helyi postai hírközlés vezetője lettem. Közben a paksi szolgálati lakást megvásá-
roltam és 1980 tavaszán sikerült a Paksi Atomerőműbe elhelyezkednem. Nem fizikus munka-
körbe kerültem, hanem az irányítástechnikai osztályra. Az atomreaktor szabályozó és védelmi
rendszerének üzemmérnöki beosztásaként kezdtem dolgozni, majd az első blokk 1982 évi dec-
emberi üzembe helyezése után áthelyezésemet kértem a reaktorfizikai területre. Feladatom
volt az atomerőmű blokkok méréstechnikájának biztosítása, a reaktorfizikai biztonsági felada-
tok és mérések elemzése, kiértékelése (akkor még ehhez a munkához a „Commodore 64” asz-
tali számítógép ált rendelkezésre). Ugyancsak 1980 tavaszán újra megnősültem, ebből a házas-
ságomból született két fiam (Péter 1981 és Gergely 1983).
Az atomerőmű műszaki (nukleáris) biztonságának ellenőrzését az Állami Energetikai és
Energia-biztonságtechnikai Felügyelet (ÁEEF) látta el, mely 1986-ban megszűnt és feladatait
két új szervezet látta el: Műszaki Biztonsági Főfelügyelet (MBF) és az Országos Atomenergia
Hivatal (OAH). Az atomerőmű építése során felmerülő, speciális műszaki problémák okán az
OAH szakember létszámát bővíteni kellett. Kihasználva az alkalmat, átjelentkeztem az OAH
szervezetébe, ahol nukleáris biztonsági felügyelő státuszba kerültem. Munkahelyem továbbra
is az atomerőmű területén maradt, az OAH helyi kirendeltségén.
Megjegyzem, egész életemet, főleg az akkori nukleáris biztonsági felügyelő korszakomat
a fizika kutatásának szenteltem, ezért a konkrét munkáért egy fillért sem kaptam. Viszont: Jól
fizettek a minimális igénybevételt jelentő biztonsági felügyelő munkámért, sok szabad időm

X11. ÉLETRAJZ CURRICULUM VITAE Sarkadi Dezső dsarkadi@gmail.com 2019.07.06.

 6

maradt a hobbimra, az elméleti fizikára. Az intenzív kutatási korszakomhoz nemcsak a sok

szabadidő, de az akkoriban megjelenő személyi számítógépek (PC-k, asztali gépek) is jelentő-
sen hozzájárultak (XP, AT, WINDOWS).
A felgyorsult kutatási tevékenységem a kezdetekben az atommag fizikájára irányult. A
leginkább a magfizikai kötés érdekelt, ezen belül a pi-mezonok szerepe. Fontos lépést tettem
az atommagok alapállapoti kötési energiáinak megértéséhez, elméleti levezetésükhöz, vissza-
vezetve a problémát magas hőmérsékletű feketetest sugárzásra. Az egyre fejlődő Internet je-
lentette számomra az elérhető szakmai könyvtárat, sikeres eredményeimben mind a mai napig
kulcsszerepe van.

1995-ben egy újsághirdetésen keresztül ismertem meg a már nyugdíjas építész techni-
kust, a miskolci Bodonyi Lászlót (1919-2001), amatőr csillagászt, aki nagy meglepetésemre sa-
ját tervezésű gravitációs kísérleteket is végzett. A kísérleteit időközben számos szakember,
mérnök illetve fizikus látta, de nem vették komolyan a méréseit, sajnos magát Bodonyi Lászlót
sem. Én már az első alkalommal észrevettem, hogy Bodonyi nagyméretű fizikai ingával vég-
zett kísérletei valóban egy meglepően erős, eddig ismeretlen kölcsönhatást mutattak ki. Az
első látogatást Miskolcon további követte, majd itthon Pakson heteteket, hónapokat töltöttem
a Bodonyi kísérletek mérési eredményeinek értelmezésével. Utólag be kell vallanom, évek tel-
tek el, amire megtaláltam a Bodonyi kísérletek valódi fizikai okát és hátterét, éspedig a gravi-
táció egy eddig ismeretlen erős formáját, az úgynevezett dinamikus gravitációt. A könyvem gra-
vitációs fejezetében erre részletesen ki fogok térni. Megjegyzem, nem véletlen tértem ki eny-
nyire részletesen az eddig ismeretlen dinamikus gravitáció felismerésére, mivel ezt életem leg-
fontosabb, legjelentősebb eredményének tartom. Igaz, a gravitációs mérőeszközt Bodonyi
László gondolta ki, de élete végéig abban hitt, hogy a fizikai ingája a newtoni gravitációt méri.
2003-ban a Medgyessy kormány rendelkezett 10 %-os köztisztviselő létszámleépítésről,
aminek jómagam is áldozata lettem, 55 éves koromban. A fellebbezés sikerének csekély esélye
volt, így ettől kezdve hivatalosan munkanélküli lettem. Felhasználva elektronikai tudásomat
és gyakorlatomat, Budaörsön, Tiszavasváriban, Nyírbátorban, végül Debrecenben dolgoztam.
Ezekben az években villamos inverterek fejlesztésével foglalkoztam. A létszámleépítésem egy-
ben hozzájárult a második házasságom gyors leépüléséhez is, második feleségemtől 2004 óta
külön élek, de hivatalosan nem váltunk el.
Debreceni tartózkodásom 2007-től kezdődött, demenciában szenvedő édesanyám otthoni
felügyeletét láttam el egy gondozónő segítsége mellett. Napközben rokoni kapcsolatom segít-
ségével egy villamossági karbantartó cégnél dolgoztam. 2008-ban betöltöttem a 60-adik élet-
évemet és nyugdíjba kerültem. Nyugdíjam meglepően magas volt, tekintettel arra, hogy 24
éves korom óta, az egyetem elvégzése után folyamatosan dolgoztam és a legutóbbi atomener-
getikai területeken jól kerestem.
A fizika kutatásom 2009 augusztusától gyorsult fel, miután egy közel nyolcórás szívmű-
téten estem keresztül a debreceni szívklinikán (by-path műtét volt). Apai ágon örököltem a
szívgyengeséget, apai nagyanyám súlyos szívbetegként élte öreg napjait, apai nagybátyám és
apám az ötvenes éveikben, szívinfarktus következtében haltak meg. A szívbetegségemhez az
is hozzájárulhatott, hogy tizenéves koromban gyakori mandulagyulladásom volt, magas láz-
zal, ami bizonyára szívizom gyulladásokra is vezethetett. 22 éves koromban került sor a man-
duláim eltávolítására. A súlyos szívműtétem után arra gondoltam, lehet, hogy nem sok időm
van hátra, fel kell gyorsítanom az eredményeim letisztázott írásba öntését. Szerencsére már
évek teltek el a műtétem óta és jól érzem magam. A gondolataim napról napra frissülnek, újabb
és újabb részletek válnak világosabbá a korábbi fizika kutatásaimból.
Édesanyám 2009 decemberében elhunyt, de én még maradtam Debrecenben egészen
2012-ig, amikor visszaköltöztem Paksra, feleségem kérésére a rákos édesanyja otthoni felügye-
letére. Anyósom 2012 októberében elhunyt, (apósom korábban elhunyt), ezzel a feleségem
szüleinek paksi lakása megüresedett. Jelenleg ebben a lakásban élek.

X11. ÉLETRAJZ CURRICULUM VITAE Sarkadi Dezső dsarkadi@gmail.com 2019.07.06.

 7

Időközben külföldön, több helyen publikáltam mind a magfizikai, mind a gravitációs

eredményeimet. Sajátos egyedi dolgozataimat csak a „lazább” folyóiratokban fogadták el. Az
egyik ilyen amerikai folyóiratban (Infinite Energy 2016/I) megjelent publikációmmal szerencsé-
sen jártam, egy prágai fizika professzor (prof. Jan Rak) felfigyelt erre a gravitációs cikkemre.
2016 decemberében a professzor munkatársával együtt meglátogatott Pakson, megnézték a
hétvégi házamban lévő saját gravitációs kísérleti eszközeimet. Szerződésben megállapodtunk,
hogy a személyes közreműködésemmel Prágában, egy magánkutató intézetben megismétel-
jük a dinamikus gravitációs kísérleteket. Az új, műszakilag továbbfejlesztett mérőberendezés
2017-ben készült el, a mérések 2018-ban elkezdődtek. Számos alkalommal személyesen is részt
vettem ezekben a munkákban, mind a tervezés, mind a megvalósítás fázisában. Megjegyzem,
ez volt az egyedüli kutató munkám életemben, amiért számottevő anyagi juttatást is kaptam.
Úgy tűnik, a prágai professzor lelkesedése 2019 tavaszától csökkenőben van. Ennek több
oka lehet, az egyik, hogy a gravitációs kísérlet csak első ránézésre tűnik egyszerűnek, valójá-
ban nagy odafigyelést, sok munkát és időt igényel mind a megfelelő méréstechnikai feltételek
biztosítása, mind a mérések elvégzése. (A visszaemlékezések szerint hasonló okok miatt sok
munkatársa előbb-utóbb elhagyta Eötvös Lorándot is.) Másik ok lehet, hogy az elért eredmé-
nyekről, melyek ugyan igazolták Bodonyi László és jómagam méréseit is, professzori körök-
ben beszámolhatott, akik feltehetően lebeszélhették a prágai professzort: a szokásos kifogás a
gravitációs kísérletünkkel szemben, hogy biztosan hibás a mérésünk, keressük meg a hibát.
Az eredmény nagy jelentősége miatt, azaz Newton gravitációs törvényének jelentős kiegészí-
tése (általánosítása) miatt a tudományos közösség már megjelenése előtt zsigerileg ellenállni
fog, a referált folyóiratok nem fogják felvállalni a kockázatos publikációt. Elmarad tehát a pro-
fesszor által remélt gyors, átütő siker, melynek reményében vállalta fel a kísérleteink megis-
métlését.
Az elmúlt évtizedekben számos amatőr „fizikus”, magányos kutató keresett meg, mond-
jak véleményt a munkájukról. Nem túl sokan, de nem is kevesen igencsak meglepő ötletekkel
álltak elő, többségében elemi ismeretekkel alig rendelkező emberek. A leginkább figyelemre
méltóak legalább technikusi szinttel rendelkeztek, de bőven voltak érettségizettek és felsőfokú
végzettségűek. A legtöbb esetben kellemetlen feladat volt számomra a kemény bírálat. Sokan
úgy gondolják, elég egy ötlet, de ha annak kidolgozásához nincsenek meg a feltételek, majd
egy szakember segít az ötlet megvalósításában. Számos esetben súlyos matematikai hiányos-
ságokra derült fény. A felsőfokú végzettségűek közül a leggyakoribb próbálkozás célja a rela-
tivitáselmélet „megcáfolása”. Összegezve elmondható, hogy a próbálkozók gyakorlatilag ki-
vétel nélkül hibás eredményekre jutottak, emiatt egy idő után nem sok kedvem volt az ilyen
megkeresésekre válaszolni. Az egyik régi barátom, mivel nálam nem ért el sikert a munkájá-
val, többek között Stephen W. Hawking jól ismert, nemzetközileg befutott fizikusnak is elküldte
relativitáselméleti tanulmányát. Persze Hawking naponta kapott ilyen leveleket, így a bará-
tomnak is megköszönte a küldeményét. Nyilván ideje sincs ezeknek a próbálkozásoknak át-
futására. (Hawking 2018 márciusában hunyt el 76 évesen.)

Nyugdíjas napjaimban a kutatói aktivitásom továbbra is megmaradt, a prágai gravitá-

ciós kísérletek kiértékelése mellett a fizika alapjait érintő kérdésekkel is foglalkozom. Próbá-
lom követni a fizika legújabb fejleményeit. Az utóbbi években merült fel bennem, hogy a fizi-
kában elért eredményeimet egy könyvben foglaljam össze. A könyvem egyben tartalmazza
azon tapasztalatokat, tanulságokat, amiket egy magányos kutató saját kutatási céljainak meg-
valósítása során szembesült. A könyvem nemcsak fizikusoknak szól, de minden fizika iránt
érdeklődő embernek. Az egyszerűségre való törekvés egyben azt is jelenti, hogy az itt használt
matematika csak nyomokban haladja meg a középiskolai matematikát. A munkámat ajánlom
mindazoknak, akik tisztán szeretnének látni a fizika alapjait érintő kérdésekben, és hajlandók
az általam felismert, de „hivatalosan” még nem elfogadott elképzelések, állítások és tételek
megismerésére, és esetleges elfogadásukra is. Abban biztos vagyok, hogy óriási segítséget tu-

X11. ÉLETRAJZ CURRICULUM VITAE Sarkadi Dezső dsarkadi@gmail.com 2019.07.06.

 8

dok nyújtani azon fiatal fizikusoknak, akik rátalálnak és elolvassák a fizika könyvemet. Első-
sorban azoknak, akikben fiatalságuk okán, természetes módon, már a fizika alapjait is érintően
alapvető kérdések, súlyos kételyek is felmerülhetnek, mint ahogy én magam is számtalan kér-
déssel gyötrődtem fizikusi tanulmányaim kezdetén. Könyvem megismerését ezért kiemelten
ajánlani tudom kezdő fizikusoknak, mérnököknek, akiknek komoly tudományos ambíciójuk
van.

Paks, 2019. július 6.

Sarkadi Dezső

X11. ÉLETRAJZ CURRICULUM VITAE Sarkadi Dezső dsarkadi@gmail.com 2019.07.06.