Dr.

Nagy Jenő
Ökológiai gazdálkodás
 Készült a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács
állásfoglalása alapján a Szociális és Munkaügyi Minisztérium
támogatásá val.

Mestergazda könyvek
Sorozatszerkesztő:
Dr. Kovács László Miklós

Magyar Agrárkamara Szaktudás Kiadó Ház

 Dr. Nagy Jenő

Ökológiai gazdálkodás

DEBR~CEN!EGYETEM
tGYETfM: cS Nti\IZErl KÖNYVTAR
A[4r~.tt.::om~nyi Könyvtára

::v) !. J:t-c :/
RAkiMi jel: ....:-..• ::!.: ······•··•·•••••••• .

DE EN K Agrártudományi Könyvtar a

Jm!lliJIIII~!~IJII~ l
Szaktudás Kiadó Ház
Budapest, 2009
 Írta:

Dr. Nagy Jenő

Lektorálta:

Prof. emeritus Dr. Borsos János

az MTA doktora

Fotók:

Házi Attila

Irodalmi szerkeszto:

Szendy Csaba

©Dr. Nagy Jenő 2009

ISSN 1419-9513

ISBN 978-963-9935-16-7

Kiadja a Szaktudás Kiadó Ház Zrt.

1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/B
Telefon: 273-2180
Felelős kiadó a kiadó elnöke
A kiadó rendelkezik az ISO 9001:2001 minőségbiztosítási tanúsítvánnyaL
 Tartalom

Előszó......................................................... 7
l. Termelési rendszerek a magyar mezögazdaságban . . . . . . . . . . . . . . . . . lO
Konvencionális termelési rendszer. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
Integrált termelési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ll
Ökológiai termelési rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ll
Biodinamikus gazdálkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
Szerves-biológiai gazdálkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
Soil Association. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Permakultura.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Fenntartható gazdálkodás (Sustainable Agriculture). . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
Massanobu Fukuoka-elmélet.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
Erdő-mező (agroforestry) rendszer. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
2. Az ökológiai gazdaság szervezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
Az ökológiai gazdálkodást irányító szervezetek és egyesületek . . . . . . . . . . . . 17
Aminősítés helyzete nemzeti és nemzetközi szinten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18
Az ökológiai gazdálkodás gazdasági szabályozása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
3. Ökológiai gazdálkodás alapismeretei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
Általános növénytermesztés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
Vetésforgó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
Talajművelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
Tápanyagellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
Növényvédelem............................................... 30
4. Szántóföldi növények termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
Gabonafélék termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
Hüvelyesek termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68
Fűszernövények termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72
Pillangós növények termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83
Ipari növények termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
Gyökér- és gumós növények termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95
Olajos növények termesztése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l 02
Gyepgazdálkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l 06
5. Zöldségnövények ökológiai termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109
A zöldségtermesztés általános jellemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . l 09
Zöldségfajok termesztése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
Burgonyafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117
Hagymafélék ................................................. 123
Kobakosok ................................................... 127
Hüvelyesek .................................................. 130
Levélzöldségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131

5
 Káposztafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134
Gyökérzöldségek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138
Egyéb zöldségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144
Ökológiai termesztés a zöldséghajtatásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146
Ökológiai gombatermesztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150
A termesztett csiperkegomba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150
A laskagomba termesztése ...................................... 153
A shii-take gomba termesztése ................................... 155
Ökológiai gazdálkodás a gyógynövénytermesztésben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15,6
Az ökológiai gazdálkodás jelentősége a gyógynövény ágazatban . . . . . . . . 156
Az ökológiai drogelőállítás általános kérdései ....................... 156
Az ökológiai drogtermesztés legfontosabb részei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157
6. Ökológiai gyümölcstermesztés .................................. 159
Ökológiai gyümölcstermesztés helye és szerepe. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160
Új ökológiai gyümölcsös telepítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162
Termőültetvények ápolási munkái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167
Az ökológiai gyümölcstermesztés technológiájának alapvető műveletei . . . . . 170
Az almatermesztés technológiájának alapvető műveletei. . . . . . . . . . . . . . . 171
A csonthéjas termésűek termesztéstechnológiai műveletei . . . . . . . . . . . . . 171
Bogyósgyümölcsűek ökológiai termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172
A hagyományos ültetvények, a házi kert és a szórványgyümölcsösök
átállítása ökológiai gazdálkodásra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174
Ökológiai termesztésre is javasolt gyümölcsfajták. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175
A szőlő ökológiai termesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175
Biobor készítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178
7. Ökológiai állattenyésztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181
Szarvasmarha-tenyésztés .......................................... 182
Lótenyésztés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183
Sertéstenyésztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184
Juhtenyésztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186
Kecsketenyésztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188
Baromfitenyésztés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189
Az ökológiai gazdálkodásra javasolt régi magyar baromfifajták . . . . . . . . . 189
.. Ba_ro.~fitart~s és, e~helyezés az ökológiai gazdálkodásban . . . . . . . . . . . . . . 191
Okolog1m alapu meheszet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192
8. Új eljárások az állategészségügyben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195
9. A mezögazdasági ökológiai termelés alapkövetelményei . . . . . . . . . . . . . 197
A növénytermesztés és növényi termékek alapkövetelményei . . . . . . . . . . . . . 197
Az állattenyésztés és állati termékek alapkövetelményei . . . . . . . . . . . . . . . . . 198
Szakirodalom jegyzék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199

6
 Bevezetés
Ökológiai gazdálkodáson a szintetikus műtrágya és szintetikus növényvédő
szer nélküli, a természetes biológiai ciklusokon, szervestrágyázáson, biológiai
növényvédelmen alapuló gazdálkodási formát értjük. (Radi cs 200 l)
Ha ezt a meghatározást átgondoljuk, akkor arra a következtetésre jutunk,
hogy az alacsonyabb szinten gazdálkodó országokban hasonlóan termelnek,
mert a gazdálkodás során pénz nehezen biztosítható ezen anyagokat megvásár-
lására.
Tudjuk, hogy hazánkban öt-hat évtizeddel ezelőtt ilyen gazdálkodást foly-
tattunk mi is, de a mezőgazdasági technológiák fejlődésével és a technikai, va-
lamint az ipari háttér kialakulásával lehetővé vált az úgynevezett "modern,
nagy terméseket biztosító" mezőgazdaság kialakulása. Nos, ez valóban így van.
A technika, technológia fejlődésével volt olyan növény, amelynek a termésát-
lagát megsokszoroztuk, másokét lényegesen növeltük. Büszkén számolgattuk,
hogy mely nagy kultúrából hányadik vagyunk a világban.
Tudtuk azt is, hogy ennek a minőségi termelési szintnek a hirtelen megszün-
tetése hihetetlen károkat okozna és beláthatatlan következményekkel járna a
mezőgazdasági termelésben.
Időközben azonban tapasztaltuk, hogy megváltozott terményeink, gyümöl-
cseink zamata, és fogyasztáskor érzett kellemes íze. Vízízűek lettek lédús nö-
vényeink.
Egyre több szakember állapította meg, hogy egyes betegségek gyors, ug-
rásszerű növekedése összefüggésbe hozható az egyes technológiák, és alkal-
mazott vegyszerek káros hatásaivaL A fejlettebb országokban már a múlt szá-
zad közepe táján elkezdték keresni azokat a termelési megoldásokat, amelyek
visszaadják a növényeink régi és immár elfelejtett jó ízét, biztosítják eltartha-
tóságát A próbálkozások arra a következtetésre vezettek, hogy a járható út
az, hogy elhagyjuk - vagy korlátozzuk és lényegesen csökkentsük - a műtrá­
gyák és növényvédő szerek használatát, és helyettük olyan megoldásokat al-
kalmazunk amelyek - bár csökkenő termésszint mellett - visszaadják a ter-
mékek természetközeli jellegét. Ezen technológiával előállított termékek va-
lamivel drágábbak lesznek, mint az intenzív termelésből származók, de egy-
re többen úgy vélik, hogy van helye az ilyen mezőgazdasági termelésnek
még akkor is, ha ez többletkiadással, vagy a gazdák nagyobb állami támoga-
tásával j ár.
Az ökológiai gazdálkodásnak azonban más előnyei is vannak. Helyreállítja
a talajéletet és a talajok termőképességéL Csökkenti a talajművelést annak me-
netszámát, intenzitását, biológiai talajművelést alkalmaz, melynek kidolgozá-
sában Kemenessy Ernő magyar tudós végzett világszínvonalú munkát. Törek-

7
szik a szélerózió megakadályozására, erdősávokat telepít. Takarékoskodik a
fosszilis energiahordozók felhasználásával, mivel több megújuló energiaforrást
von be a termelési folyamatokba. Talán egyik legnagyobb előnye, hogy élet-
szemléletet alakít, törekszik az öntevékeny, saját magukért és környezetükért
tenni tudó emberek táborának növelésére.
Az ökológiai gazdálkodásra való áttérés nem valamiféle visszalépés, hanem
éppen egy emberbaráti cél érdekében előre lépés. Ehhez azonban - mint a régi
okosan gazdálkodó parasztemberek, akik olykor mezőgazdasági gyakorlatra
felkészítő iskolákat is elvégeztettek fiaikkal - sokkal jobban kell ismerni a gaz-
dálkodást. Ismerni kell a vetésválás jelentőségét sokkal jobban kell tudni, hogy
mely növény melyiknek a jó előveteménye és melyiknek a rossz. A talajműve­
lési módszerek reformjának a mezőgazdaságban kulcsszerepe van, mert az
energia drágulása rákényszeríti a gazdát az energiatakarékos - de nem termés-
csökkentő - eljárások elsajátítására, alkalmazására és a hozzá szükséges gépek
vásárlására. A tápanyag-gazdálkodásban a nitrogénműtrágya elhagyása sem
okozhat gondot, ha kiválóan ismeri a farmer a talajzsaroló, és talaj termékeny-
ség növelő növényeket, a gyomosító és a gyomritkító kultúrnövényeket. Több
jószág tartásával és a trágyakezelés minőségi javításával növelhető az évenkén-
ti trágyázásra kerülő terület. Nem sokba néztük eddig a mezőgazdasági tevé-
kenység végzése során a különböző komposztokat Az ökológiai gazdálkodás-
ban ezt is komolyabban kell venni.
Igen fontos tevékenység a gyomok elleni küzdelem. A vetésváltás, és amit
eddig felsoroltam szinte mind ezt szolgálják, de vannak más szelíd biológiai
készítmények és megoldások, melyek komoly segítséget tudnak adni ebben a
tevékenységünkben is.
Elmondható tehát, hogy az ökológiai termesztéshez csak felkészülten és
nagy gyakorlattal, jelentős tapasztalattal szabad neki kezdeni.
A mezőgazdaságban a kemikáliák túlzott használatából eredő veszélyekre
a tudomány is hamar felfigyelt. Mit tudott tenni és mit tehet a tudomány, me-
rül fel a kérdés az érdeklődőben? Felhívta a figyelmet a veszélyekre, és
egyezményeket hozott létre egyes növényvédő szerek felhasználásának betil-
tására.
A legnagyobb jelentőségű tudományos rendezvények közé tartozik a 2004-
ben Stockholmban tartott konferencia, amelynek eredménye a Stockholmi
Egyezmény. A környezetben tartósan fennmaradó szerves szennyező anyagok-
ról (Persistent Organic Pollutant, más néven POP) hoztak döntést. Az Egyez-
mény tartalmazza azt a 12 különösen toxikus és a környezetet hosszan károsí-
tó, rákkeltő vegyszert is (aldrin, klórdán, dieldrin, endrin, heptaklór, hexaklór-
benzol, mirex, toxafém, DDT, PCB-K, dioxinok, furánok) melyek előállítását
és felhasználását tiltani vagy korlátozni kell. Az Egyezmény 90 nappal az ötve-
nedik állam elfogadó nyilatkozata után, 2004. május 17 -én emelkedett jogerő-

8
re. A Tanács 2006/507/EK határozata hirdette ki. Magyarország 2008. március
14-én ratifikálta. Végrehajtását az Európa Parlament és a Tanács POP anyagok-
ra vonatkozó 850/2004/EK rendelete írja elő, melynek betartása hazánkra néz-
ve is kötelező.
Az ökológiai gazdálkodás kiterjed a szántóföldi növénytermesztésre, a
gyepgazdálkodásra, az állattenyésztésre, a zöldség- és gyümölcstermesztésre,
vagyis az egész mezőgazdasági termelésre a búzatermesztéstől a bio méz elő­
állításig.
A könyv arra törekszik, hogy mindezen ágazatok lehetőségeit, az ilyen ter-
melés során előállított termékeit, azok hasznosságát bemutassa az olvasóknak
azzal a nem titkolt céllal és szándékkal, hogy e tevékenységekre termelőt, ter-
mékeik fogyasztására minél több pártoló fogyasztót szerezzen.

9
 l. Termelési rendszerek
a magyar mezőgazdaságban

Napjaink két legexponáltabb tevékenysége, melyek az idők során szinte mindig

elhanyagoltak voltak: a környezetvédelem és az egészségünk védelme. A kettő
nem választható el egymástól. A tönkretett, értékeitől megfosztott természet
vagy az abba történő szakszerűtlen beavatkozás kihat egészségünkre is.

Konvencionális termelési rendszer

A konvencionális, vagyis a múltból kinövő intenzív gazdálkodást a kemizált,
iparszerű gazdálkodási koncepció határozza meg. A megítéléséről igen erős vi-
ta folyik napjainkban (Ángyán 2004).
Az egyik vélemény pozitívan ítéli meg. Azt hangoztatja, hogy az iparszerű,
nagy energiaigényű, sok kemikáliát felhasználó gazdálkodás hazánk
agroökológiai potenciálja kihasználását teszi lehetővé. A jelenlegi gondok a
birtokrendszer felaprózódásából és a technológiai hibákból következnek. Az
ipari anyagok, eszközök, és az energiafelhasználás csökkenése jelentős károkat
okoz országunknak. Ebből adódik az a következtetés, hogy vissza kell állítani
-akár állami intézkedésekkel is -a mezőgazdaság korábban kialakult rendsze-
rét. Helyre kell állítani a technológiai fegyelmet. A piaci verseny nem teszi le-
hetővé a szociális foglalkoztatást, vagy a környezeti szempontok figyelembe-
vételét. Vissza kell állítanunk az 1980-as évek termésátlagait és az akkor előál­
lított termésmennyiséget. Ez az egyetlen járható út, erre tart Európa is.
Az ellenkező vélemény azt állítja, hogy az iparszerű gazdálkodás teljesítet-
te történelmi feladatát. Ez a gazdálkodási rendszer nem ad munkát a helybeli-
eknek, a beszállítá ipar érdekeit szolgálja. Termékei kemikáliákkal szennyezet-
tek, komoly egészségügyi gondokat okoznak. E bajokat a rendszer az alkalma-
zott technológiák tökéletesítésével, modernizációjával szándékozik megoldani.
Az iparszerű termelési rendszer kialakulása hazánkban az 1970-es évek ele-
jén kezdődött. Az első időszakban az iparszerű növénytermelési rendszereket
alakították ki. Ez egy-egy növény - kukorica, burgonya, búza, szója stb. -
komplex termesztésére korlátozódott. Ez azonban nem felelt meg a több nö-
vényt termelő gazdaságoknak, ezért a gazdaságok alapadatainak összegyűjtése,
elemzése után komplex termesztéstechnológiákat dolgoztak ki. Ezekkel jelen-
tős termésnövekedést értek el az üzemek.
Ez a tevékenység azonban áldozatokkal is járt. A technológiák drágultak,
egyre kisebb lett az üzemek jövedelmezősége, melyekkel társultak környezeti

10
bajok is (termőtalaj-pusztulás, szervesanyag-csökkenés, talajbiológiai állapot
romlása) Ezek sokszor romló élelmiszer minőséget eredményezetek, eseten-
ként az egészséges élelmiszer fogalma is megkérdőjelezhetővé vált.
Fenti gondok miatt logikus követelmény lett egy új út keresése és megtalá-
lása. Mindezek következménye az integrált és az alternatív növénytermesztés
gyakorlatának a bevezetése.

Integrált termelési rendszer

Az integrált termelési rendszer az optimális ökonómiai és ökológiai kívánal-
maknak akar megfelelni. A környezeti károsodás megakadályozásával, mini-
malizálásával jövedelmező termelést kíván elérni. Az egyszerűsített vetésszer-
kezetben a gazdaságosság, a humuszvagyon megőrzése és a talajpusztulás meg-
akadályozása a cél. A növényvédelem szintetikus szerek használatával történik,
a gazdaságosság határáig. Cél azonban ezek mennyiségének csökkentése.
A nagyadagú műtrágyamennyiségeket szervestrágyázással akarja csökkenteni.

Ökológiai termelési rendszer

Ökológiai gazdálkodáson a szintetikus műtrágya és szintetikus növényvédő
szer nélküli, a természetes biológiai ciklusokon belüli szervestrágyázáson, bio-
lógiai növényvédelmen alapuló gazdálkodási formát értjük (Radi cs 200 l). Az
ökológiai gazdálkodás fogalomkört jelöli a vegyszermentes és a biogazdálko-
dás is.
Az ökológiai gazdálkodás zárt gazdálkodási rendszer, amely helyi forrásokat
használ. Csökkenti az energia- és az anyagbeviteit Fontos jellemzője a szerves
anyagok komposztálása, a talajok kimosódásának csökkentése, a mezőgazdasá­
gi szennyezések minimalizálása, elegendő mennyiségű élelmiszer előállítása, a
gazdálkodók és családjuk részére jó megélhetés biztosítása, a vidéki környezet
és a természetes élőhelyek megőrzése, illetve az erdősítéssel, fásítással, sövé-
nyek, vízi élőhelyek létesítésével ezek bővítése.
Az ökológiai gazdálkodásnak számos irányzata van. A irányzatok kialakulá-
sának oka az, hogy a világ különböző pontjain eltérő időben és mértékben je-
lentkeztek azok a problémák, melyeket az ökológiai gazdálkodás alkalmazásá-
val véltek megoldani. A különböző ökológiai gazdálkodási formákat tekintve
a szakirodalom hét irányzatot különböztet meg. Ezek a következők: l. Biodi-
namikus, 2. Szerves-biológiai, 3. Soil association, 4. Permakultura, 5. Fenntart-
ható gazdálkodás (Sustanainable Agriculture), 6. Masanobu Fukuoka-elmélet,
7. Erdő, mező- agroforeszty- rendszer.

ll
 Az ökológiai gazdálkodás főbb alapelvei az alábbiak:
- zárt gazdálkodási rendszer kialakítása, amely helyi forrásokat használ,
- a talajok hosszú távú termékenységének fenntartása,
- a mezőgazdasági tevékenységekhez kötődő szennyezések minimalizálása,
- elegendő mennyiségű magas tápértékű élelmiszer előállítása,
- a fosszilis energia használatának minimalizálása az egész gazdálkodási
rendszerben,
- a gazdaságban tartott állatok fiziológiai és etológiai igényeinek kielégítése,
- a mezőgazdasági termelők és családjuk számára jó megélhetést biztosítani,
- a vidéki környezet és a nem mezőgazdasági élőhelyek megőrzése.

l. táblázat
Ökológiai művelésben Ökológiai területek
Ország
levő területek (ha) aránya (%-ban)
Argentína 380 OOO 0,22
Auszrália 5 293 723 1,12
Ausztria 287 900 8,14
Belgium 18 572 1,40
Brazília 100 OOO 0,04
Chile 2700 0,02
Csehország 110 756 2,60
Dánia 160 369 6,00
Egyiptom 2 667 0,08
El Salvador 49 OOO 0,31
Esztország 4 OOO 0,04
Finnország 137 OOO 6,30
Franciaország 316 OOO 1,10
Görögország 15 849 0,47
India l 711 0,001
Irország 32 478 0,70
Japán 5 083 0,13
Kanada 163 843 0,22
Lengyelország ll OOO 0,30
Lettország 19 OOO 0,76
Libanon 100 0,03
Litvánia 4 006 0,11
Luxemburg l 002 0,80
Magyarország 30 OOO 0,56
Forrás: Radics L.- Gál I. - Szalai Z.- Pusztai P. - Szabó G. - Ertsey A. (2001) Ökoló-
giai gazdálkodás (szerk.: Radics L).Dinasztia Kiadó, Budapest, 15-16.

12
 Az ökológiai gazdálkodás helyzete világviszonylatban
2000-ben az Ökológiai Gazdálkodás alapítvány szerint jelenleg a világon
10,5 millió ha területen folytatnak ökológiai gazdálkodást. Legnagyobb a terü-
lete Ausztráliában (5,3 millió ha), Olaszországban 958 687 ha, az USA-ban 900
OOO ha. A termőterületre számolva Európában a legnagyobb az ökológiai gaz-
dálkodás aránya. A terület nagyságokat és azok %-os értékeit az J. táblázat mu-
tatja (nem minden országra vonatkoztatva).
Az adatokból jól látható, hogy az ökológiai gazdálkodás el van terjedve az
egész világon, de azon országok területén a nagyobb arányú, amelyek a társa-
dalmi, gazdasági fejlődés magasabb fokán állnak, vagyis akik jobb módúak.
Magyarország Görögországgal hasonló szinten a közepes szint alsó régiójában
található, tehát nem a vezető helyen pedig éghajlatunk, talajadottságunk ennél
többre predesztinál bennünket.
Az elkötelezett gazdák ökofarmokon gazdálkodnak, a természetes kör-
nyezettel harmóniában ökorégiók szerveződnek. Érdekesség, hogy e gaz-
dálkodási módot a világban nyelvterületenként, országonként sokféle névvel
illetik.
Újabban terjed az ökológiai gazdálkodás, de még nem nevezhető általános-
nak. Az angol nyelvterületen organikusnak, jó néhány európai országban bioló-
giainak, máshol alternatívnak nevezik.
A gazdálkodás két legfőbb változatát általában szerves biológiaiként, és bio-
dinamikusként határozzák meg. Ismeretes még a natur elnevezés is, ez azonban
nem takarja pontosan ezt a fogalmat. A fenntartható mezőgazdaság gyűjtőfoga­
lom, kiemelkedő eleme az ökológiai gazdálkodás. Az integrált gazdálkodás -
mint már említettem - nem jelent teljes vegyszermentességet, inkább csökken-
tett vegyszerhasználatot. Többi eleme megegyezik az ökológiai gazdálkodás
módszereivel.

Biodinamikus gazdálkodás
Ez a ma már az egész világon elterjedt gazdálkodási mód komposzt és szerves
trágyák használatán alapszik. De megengedett a kálium és foszfortartalmú
anyagok - mint ásványi anyagok mállási termékének - használata is. Az alap-
vető különbség a szerves-biológiai módszerrel szemben az, hogy kozmikus erők
közreműködésére is támaszkodik. A gazdálkodási mód Rudolf Steiner kutatása-
in és útmutatásain alapszik.
Mint minden ökogazdálkodási rendszerben a szintetikus műtrágyák haszná-
lata itt is tilos. A gazdák és kertészek speciális készítményeket (preparátumo-
kat) használnak, amelyekben anyagok parányi mennyiségei is hatnak. Hatféle
komposztkészítményüknek az összetevői: kamillavirág, csalán, pitypangvirág,
macskagyökér virágjának présnedve, cickafarkvirág és őrölt tölgyfakéreg.

13
 A trágyakészítményt tehéntrágyából tehénszarv segítségével állítják elő: ez
stimulálja a talajban lejátszódó életfolyamatokat Vetés előtt, alatt vagy után
kell a talajra kipermetezni. Finomra őrölt kvarckészítményt a tenyészidő folya-
mán permetezik a növényállományra az asszimiláció, az érési folyamat előse­
gítésére, a minőség javítására.
A készítmények kereskedelmi forgalomba nem kerülnek, az oktatók szemé-
lyesen adják át a módszert követőknek. A vetést a Vetési Naptár alapján hold-
ciklusokhoz illesztve végzik. A szerves-biológiai módszertől eltérően a talaj-
forgatás hívei, mert úgy vélik, hogy ennek révén a termőföld hatékonyabban
tudja felfogni a kozmikus impulzusokat.
Steiner az atnropozófiai tanokat követő mezőgazdasági termelés irányát
adta meg. Előadásait követően alakult meg az Antropozófiai Társaság kísér-
leti szekciója, hogy útmutatásai alapján kidolgozzanak egy termelési rend-
szert. Az 1940-es évek elejére már 1100 mezőgazdasági üzem gazdálkodott a
biodinamikus elveket követve. 1930-ban jelent meg először lapjuk, a Deme-
ter. 1932-ben megalakult a máig is működő DEMETER szövetség, mely cé-
lul tűzte ki a biodinamikus gazdaságokból származó bio élelmiszerek értéke-
sítését.
A biodinamikus gazdaságnak a környezeti feltételekhez sokoldalúan kell al-
kalmazkodnia. Fontos a talajgazdagító és talajzsaroló növények egyensúlyának
megteremtése. Az egész termesztési rendszerben a termékenység fenntartása
fontos feladat. Előnyben részesül a saját trágyaszerek felhasználása és az egyéb
szerves hulladékok komposztálása majd visszajuttatása a talajba.
Magyarországon DEMETER minősítésű gazdaságok közel2500-3000 hek-
táron működnek. Ezek gabonaféléket (étkezési búzát, tönkölybúzát), kölest,
kukoricát, cikóriát, olajtököt, napraforgót termesztenek. A DEMETER minősí­
tésre történő átállás a tiltott szerek alkalmazása után 12 hónappal kezdődik. Az
átállás időtartama 2 év. Így a tiltottszerek legutolsó alkalmazása utáni 3. évben
termelt növények kaphatnak csak ilyen minősítést.

Szerves-biológiai gazdálkodás
A szerves-biológiai gazdálkodás kidolgozása a svájci Müller házaspár és a né-
met Hans Peter Rusch nevéhez fűződik. Müller a második világháború után
foglalkozott a biodinamikus módszerekkel, de ezeket meggyőződésemiatt el-
vetette, mivel véleménye szerint a mezőgazdasági termelést nem szabad rejté-
lyes elemekkel keverni. A háború után biotermékeket termelő és értékesítő szö-
vetkezetet alapított, hogy a minőség javításával mentesítse a kisparaszti gazda-
ságokat az értékesítési válságoktól,. Hans Peter Rusch a talajtermékenység kér-
déseivel foglalkozva mikrobiológiai szempontok alapján dolgozta ki elméletét
Az 1968-ban megjelent Talaj-termőképesség című művében Müller elméletét

14
és tapasztalatait dolgozta fel. Ezt a könyvet ma is a szerves-biológiai gazdálko-
dás alapelveiként tartják számon.
A módszer követőinek figyelme elsősorban a talajélet állapotára irányul. A
talaj baktériumfiáráját kívánják mind gazdagabbá tenni. Sovány talajok feljaví-
tására H. P: Rusch speciális baktériumkészítményt dolgozott ki Symbioflor né-
ven, amely a világon sokfelé a kereskedelemben is kapható. Ezzel permetezik
a talajt vagy a komposztot
A talajt folyamatosan takarják, rendszeresen használják a nyomelem tar-
talmú kőzetliszteket. Minden olyan biológiai vagy biológiai jellegű eljárást ja-
vasol, amely a humuszt gyarapítja. Ilyenek: komposzt- és istállótrágya-kijut-
tatás, zöldtrágyázás, növényekből erjesztett trágyalé és növénytársítás. Igen
fontos a vetésforgó betartása. A talajt - véleménye szerint - csak nagyon in-
dokolt esetben szabad forgatni. A tápanyag-gazdálkodásban, a növényvéde-
lemben, állattartásban egyaránt tilos szintetikus és hormonhatású szerek
használata.

Soil Association
Megalapítója Lady Eve Balfour, aki "Az élő talaj" című könyvében a talaj - nö-
vény - ember egészségének összefüggéseiről beszél. A szerző rájött arra, hogy
a táplálkozási lánc minden egyes tagja szoros kölcsönhatásban áll egymással.
Úgy vélte, hogy a talajtermékenységről még mindig kevés szó esik. Ezért gaz-
dasága területén három részre osztott tartamkísérletet állított be.
Az egyik részen csak ökológiai gazdálkodást végzett, a másikon vegyesen
alkalmazott műtrágyát és ökológiai módszereket, a harmadikon hagyományos
művelést végzett, állattartás nélkül. 1946-ban jelent meg könyve, melynek
megjelenése után született meg az igény egy, az ökológiai gazdálkodással kap-
csolatos kutató- és információs szervezet létrehozására. Ezért alakult meg még
ebben az évben Londonban a Soil Association, amely ma is az ökológiai gaz-
dálkodás legjelentősebb intézménye Angliában.

Permakultura
Alapjait Ausztráliában Bill Mollison és David Holmgren fektette le. A fogalom
az angol Permanent Agriculture elnevezésből ered, melynek jelentése: állandó
mezőgazdaság. A permakulturán tehát egy integrált, folyamatosan, szukcesszí-
ven fejlődő, az ember számára hasznos növények és állatok ökológiai kapcso-
lathálózatán alapuló rendszert értünk, mely kapcsolatba benne van az ember is.
Mollisonnak számos követője akadt. Két könyve jelent meg Permakultura cí-
men. Ausztráliai sikere után Amerikában is követőkre talált.

15
 Fenntartható gazdálkodás (Sustainable Agriculture)
Az 1900-as évek végén több kutató foglalkozott olyan hosszú távú programokkal,
amelyeknek célja a természeti és humán erőforrások megőrzése volt.
A fenntartható gazdálkodás kifejezés az 1980-as években vált ismeretessé szakmai
körökben, amikor a Világelemző Intézet közzétette az "Irány a fenntartható társa-
dalom" című művét. 1987-ben az amerikai törvényhozás kimondta, hogy a fejlő­
désnek találkoznia kell a jelen nemzedék igényeivel úgy, hogy ne csökkentse a kö-
vetkező korosztály esélyeit Ez alapozta meg a környezettel való azonosulást, a
környezet tudatos és féltő befolyásolását, vagyis a fenntartható gazdálkodást.

Mosanobu Fuoka-elmélet
Japán mikrobiológus dolgozta ki az elméletet, ezért róla nevezték el. A mozga-
lom szerint tilos a talajművelés, a növényvédő szerek használata, a gyomirtás,
a szintetikus műtrágya alkalmazása. "Ne tégy semmit", mert a mezőgazdaság
megtermeli azt, amire az embernek szüksége van. Ennek az elméletnek hibája
az, hogy nem számol azzal a ténnyel, miszerint a földön élő népesség száma ro-
hamosan nő, és ezek a gazdálkodási formák nem tudják kielégíteni az emberi-
ség növekvő igényét.

Erdő-mező (agroforestry) rendszer

A régi gazdálkodásban az erdő nem vált el a gazdálkodás többi részétől. Az "er-
dő-mező" rendszer fákkalkombináljaa mezőgazdaság elemeit, így a növényter-
mesztést és az állattenyésztést. Az agroforestry fenntartható földhasználatot és
növénytermesztési rendszert jelent, amely folyamatos termésnövekedéshez ve-
zet. Ezt az erdészeti ágazatok (gyümölcs és más fa fajok termesztése), szántóföl-
di ágazatok és az állattenyésztés egyidejű, vagy átfedéses, ugyanazon a terület-
egységen történő alkalmazásával éri el úgy, hogy a kezelési gyakorlatok össze-
egyeztethetőek legyenek a helyi lakosság kulturális hagyományaivaL Szerkeze-
te magában foglalja a fákat, a szántóföldi növényeket és az állatokat. Optimali-
zálja a fás szárú növények és a szántóföldi növények, illetve az állattenyésztés
kölcsönhatásait. Ez a rendszer különösen a gyenge minőségű talajokon fontos.
A gazdálkodás elemeinek jótékony, egymást kiegészítő kölcsönhatása követ-
keztében javulnak a termesztési feltételek, a természeti erőforrások jobb ki-
használására van lehetőség. Jelentősége a szegényebb peremterületeken, a kis-
gazdaságokban nagyobb. Olyan helyeken előnyös, ahol a gazdák felismerik,
hogy nem tudják alkalmazni a modern, nagy ráfordítás igényű mezőgazdasági
technológiákat. Ez a kifejezés leegyszerűsítve a ritkán ültetett (50-100 fa/ha),
faanyagnak nevelt fák közötti mezőgazdasági művelést is jelentheti.

16
 2. Az ökológiai gazdaság szervezése

Az ökológiai gazdálkodást irányító szervezetek

és egyesületek
Az IFOAM az ökológiai gazdálkodást irányító világméretű szervezet. 1972-ben
alapították 760 tagszervezettel és intézettel. Jelenleg 105 országgal tart kapcso-
latot, köztük van a magyarországi Biokultúra Egyesület is. Fő feladata a világ-
szerte működő ökológiai mozgalom koordinálása, összefogása, a meglevő is-
meretek terjesztése és gyakorlatba való átültetése. Különböző bizottságai és
munkacsoportjai dolgoznak e célok megvalósítása érdekében, munkájukat a
vezető bizottság koordinálja. Célja az emberi környezet és az ember igényeinek
összehangolása. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége szervezetének, a FAO-nak
(Food and Agriculture Organization) feladata a tagországok mezőgazdaságának
fejlesztése, az élelmezési gondok és az életkörülmények javítása. A szervezet
már a 90-es évektől támogatott számos ökológiai gazdálkodással kapcsolatos
programot. 1999-ben hoztak egy olyan határozatot, hogy a FAO segítséget
nyújt és olyan alternatívaként kezeli az ökológiai gazdálkodást, amely megol-
dást jelenthet az élelmiszer gondok megoldására és hozzájárul a fenntartható
mezőgazdaság kialakításához. 1997 -ben nemzetközi módszertani kutató cso-
port alakult az ökológiai gazdálkodás súlyponti kérdéseinek a tanulmányozásá-
ra. Magyarországon az ökológiai gazdálkodás az 1980-as években indult. A
biokutúra mozgalom 1983-ban alakult országos klubként és 1987 -ben alakul t át
egyesületté.
Főbb célkitűzései:
- a biogazdálkodás széleskörű elterjesztése,
- értékeinek megismertetése,
- a termékek, élelmiszerek ellenőrzése, minősítése,
- az egészségesebb és tisztább környezet kialakítása,
- a környezetterhelés csökkentése,
- minőségi termékek előállítása.
Tevékenységei:
- a biomozgalom összefogása, képviselete,
- egyesületi munka végzése a tagok érdekében,
- civilszervezeti általános munka,
- felkészítés, oktatás, szaktanácsadás,
- információgyűjtés, feldolgozás, közreadás,
- ellenőrzés és minősítés,
- szakmai és tudományos képviselet.

17
 Az egyesület 1987 -ben lett az IFOAM teljes jogú tagja. 1990-bem Tudomá-
nyos Világkonferenciát rendezett. 1994-ben az elsők között akkreditálták.
1995-ben az Egyesület ellenőrzésének és minősítésének előzetes elismerése-
ként felkerül az EU ún. harmadik országokból elfogadottak listájára.

A minősítés helyzete nemzeti és nemzetközi szinten

A biotermék kereskedelemnek nincs egységes világszabványa, ami biztosítaná
a termékek szabad áramtását a termelőktől a fogyasztókig. Ezt pótlandó l 999-
ben a FAO/WHO Codex-Alimentarius tanácsa az IFOAM képviselőivel közö-
sen az ökológiai gazdálkodásban egységes követelményrendszert fogadott el.
Ennek megfelelően minden országnak egységes jelzéssel kellene ellátni az öko
termékeket. 1999 decemberében az EU egységes logó alkalmazását javasolta az
ökológiai termékekre. Ezt minden országnak el kell készíteni. Magyarország-
nak jelenleg még nincs egységes országlogója.
A Biofachon 1999-ben jelentek meg az első termékek, amelyeket már ebben
a szemlélethen az egységes IFOAM-világszabvány szerint minősítettek. Ami-
nősítő szervezeteket az "International Organic Accreditation Szervices Inc."
(IOAS) vizsgálja felül és engedélyezi működésüket. Hazai szervezet nem sze-
repel ezen a listán.
Az EU először 1991-ben alkotott rendeletet a mezőgazdasági termékek öko-
lógiai termelésével kapcsolatban, de ez az állattenyésztési résszel csak !999-
ben egészült ki.
Az ökológiai gazdálkodás területén hazánkban először 1999-ben és 2000-
ben jelentek meg az első jogszabályok. Az ökológiai termelési mód csak !997-
től részesül állami támogatásban. Hatályos magyar jogi szabályozás az állattar-
tással és az állati termékekkel alig foglalkozik.
Az l 999-ben érvénybelépett kormányrendelet megfogalmazza, hogy a rende-
let célja az ökológiai gazdálkodás -nemzetközi előírásokat is figyelembe vevő
- feltételeinek és ellenőrzési rendjének meghatározása, ezáltal a piaci verseny
tisztaságának biztosítása, valamint a termelők és fogyaszták kölcsönös kapcso-
latában a bizalom erősítése, a fogyaszták egészségének védelme. Fontos kitétel
az is, hogy a gazdálkodást elősegítő támogatások előirányzatát az FVM bizto-
sítja. A jogszabály részletesen foglalkozik az ökológiai termelés, forgalmazás,
ellenőrzési rendszeréveL Az ökológiai termelés, forgalmazás szakmai ellenőr­
zését egy héttagú tanács ellenőrzi, melynek a neve az Ökológiai Gazdálkodást
Koordináló Bizottság.
Mind a hazai, mind pedig a külföldi forgalmazás szempontjából fontos mo-
mentum az ökológiai termelésből származó termékekjelölése, illetve az arrajo-
gosító tanúsítvány.

18
 A tanúsítványban az arra elismert ellenőrző szervezet azt igazolja, hogy a
terméket a jogszabályban foglalt előírásoknak megfelelően, a magyar ökológi-
ai termelést ellenőrző rendszerben állították elő, és az ökológiai jelölés előírá­
sainak megfelel.
Az MK l 40/l 999-es kormányrendeletet egy FVM - KöM együttes rendelet
szabályazza részletesen. A rendelet kimondja, hogy "Ökológiai termelésre kö-
telező jelölésként a terméken, annak kísérő okmányán az "ökológiai" vagy "bi-
ológiai" kifejezést kell alkalmazni"
A termék akkor felel meg az ökológiai jelzésnek - ezt a jelzés ezt világosan
mutatja -, hogy a termék a jogszabályban foglaltak szerint lett előállítva, ioni-
záló sugárzással nem kezelt, géntechnológiával nem módosított.
A talajok termőképességét a rendelet előírásai szerint termelő gazdaságok-
ból származó komposztáJt vagy nem komposztáJt szerves anyag talaj ba juttatá-
sával, az ökológiai állattartásból származó istállótrágya felhasználásával lehet
javítani.
Szántóföldi növénytermesztés esetében legalább kétéves, évelő kultúráknál
(szőlő, gyümölcs) pedig hároméves átállási időszak van előírva
Az állattenyésztéssei és az állati termékekkel kapcsolatban a rendelet előír­
ja, hogy "Az állattartás és az állati termék ökológiai követelményeinek részle-
tes feltételeit az ellenőrző szervezet szabályzatban köteles ellenőrizni, figye-
lembe véve az ökológiai állattartásra kialakult nemzetközi gyakorlatot", továb-
bá bizonyos tartási és takarmányozási elveket. Géntechnológiával módosított
fajok (fajták) használata tilos. Az állatok etetését lehetőleg saját termelésű ta-
karmánnyal kell megoldani, de az ökológiai termelésből származó takarmány
vásárlása megengedett.
A magyar jogszabályok az állattenyésztés jogi szabályozásával, az ökoló-
giai állattartás és állattenyésztés követelményeivel csak érintőlegesen foglal-
koznak. A 2092/91 EGK Tanácsi Rendeletet módosító 1804/1999 EU Tanács
Rendeletet, amely az állattenyésztésre is kiterjesztette az organikus gazdál-
kodás szabályait a hazai jogalkoták még nem vehették figyelembe. E hiány
pótlására a hazai Biokontroll Hungária Kht. Kiadványt adott ki, amely átfo-
gó jelleggel és áttekinthető módon ismerteti az ökológiai állattenyésztés
alapfeltétel-rendszerét. Ez a tervezet lesz a magyar kormányszintű szabályo-
zás alapja.
Ennek alapján az általános követelmények az alábbiak lesznek:
- egy gazdálkodási egységben található valamennyi állatot e feltétel rend-
szer követelményeinek megfelelően kell tartani,
- a takarmányozás célja nem a maximális termelés, hanem aminőségi takar-
mányozás,
- az átállás időszaka 6 héttől 12 hónapig tart,
- az állategészségügyben a megelőzés kerül előtérbe,

19
 - az állattartás gyakorlatában a természetes megtermékenyítés kerül előtér­
be, de engedélyezett a mesterséges megtermékenyítés is,
- szállításnál és a rakodásnál kívánatos a stresszhatások csökkentése,
- a gazdaságban alkalmazott istállótrágya mennyisége a használatban levő
mezőgazdasági területre vonatkoztatva nem lépheti túl a 170 kg N egyen-
érték/ha-t,
- a trágyatároló létesítmény kapacitásának meg kell haladnia a szükséges
legnagyobb kapacitásigényt, hogy ilyen módon a környezetszennyezés
kizárható legyen,
-igen részletes előírások vonatkoznak az állatok elhelyezésére vonatkozóan,
- mind a termelők, mind a feldolgozók, mind a forgalmazók számára igen
szigorú dokumentációs kötelezettségeket ír elő.

Az ökológiai gazdálkodás gazdasági szabályozása

Az agrár-környezetvédelmi törekvések az EGK-n belül 1992-ben hoztak ko-
moly áttörést, amikor elkészült a 2078/92 EGK számú rendelet. Az EU értéke-
lésében nagy figyelmet kap a helyi piaci kereslet ösztönzése, a feldolgozási és a
marketingtevékenység bővítése, illetve erősítése. Fontos előrelépést jelent, hogy
hosszas előkészületek és viták után 1999-ben megszületett az egységes EU-
előírásoknak megfelelő termékeket megillető embléma Jelentős változást hozott
amikor az 125711999 szám ú Tanácsi Rendeletet a 207811992 számú rendelet ha-
tályon kívül helyezte és az agrár-környezetvédelmet az új egységes vidékfejlesz-
tési rendelethe integrál ta. Az 125711999 számú Tanácsi Rendelet VI. fejezete vi-
seli az ,,Agrár környezetvédelem" címet. Ennek főbb gondolatai az alábbiak:
- segíti azon földhasználati módokat, amelyek a környezet- és tájvédelem
fejlesztését elősegítik
- az alacsony termőképességű területek - alacsony intenzitású legelőterüle­
tek-extenzifikációját a környezetvédelem szempontjainak figyelembe vé-
telével,
- a jelentős értéket képviselő termőterületek védelmé t,
- a történelmi értékek megvédését,
- a környezeti szempontú tervezést a gazdálkodás gyakorlatában.
Az új rendelet értelmében az agrár-környezetvédelmi szerződések keretében
egynyári növények esetében 600, évelő pillangósok telepítése esetén 900,
egyéb földhasználat esetén 450 az egy hektárra kifizethető támogatási összeg
felső határa. A támogatás azon farmerek részére jár akik legalább öt évre vál-
lalnak agrár-környezetvédelmi tevékenységet. A minimum hároméves átállási
időszak alatti kedvezmények mértéke is szabályozott, de természetesen előre
ismerhető (2. táblázat).

20
 2. táblázat. Az agrár-környezetvédelmi támogatások nagyságának
EU-csatlakozás előtti és utáni összehasonlítása

Támogatási összeg (ezer Ft/ha)

Támogatási célprogram EU -csatlakozás előtti EU-csatlakozás utáni
idoszak idoszak
agrár-környezetvédelmi
alapprogram 10--12 35-40
integrált gazdálkodási
célprogram 15-20 45-55
ökológiai gazdálkodási
célprogram 10--25 40-80
gyephasznosítási célprogram 8-15 25-30
vizes élőhelyek célprogramja 15-25 60-85
érzékeny Természeti
Területek célprogramja 15-30 75-120
képzési szaktanácsadási
program
30-50 E Ptigazdálkodó 150-300 E Ptigazdálkodó

Forrás:Radics L. -Gál I. -Szala i Z. -Pusztai P - Szabó G. - Ertsey A. (200/): Öko-

lógiai gazdálkodás általánoskérdései. ln: Ökológiai gazdálkodás. (szerk.: Radics L.)
Dinasztia Kiadó, Bp. 33.

21
 3. Ökológiai gazdálkodás alapismeretei

Általános növénytermesztés
A növénytermesztés négy alapeleme a vetésforgó, a talajművelés, a tápanyag-
ellátás és a növényvédelem.
A vetésforgó az ökogazdálkodás legfontosabb alapelve, mivel a talaj termő­
képessége legjobban ezzel tartható fenn. Így őrizhetők meg legjobban a talaj
tápanyagai és a nitrogéntartalma, segít a gyomok elleni küzdelemben, biztosít-
ja a megfelelő mennyiségű és összetételű termény előállítását.
A talajművelés révén őrizhető meg a jó talajszerkezet, a talaj levegőzöttsége,
a talaj kedvező biológiai állapota. Lehetővé teszi a gyökerek mélybe hatolását,
a jó vízellátás t, a gyomosság csökkentését.
A tápanyagellátás vonatkozásában, az ökológiai gazdálkodásban a trágyá-
zásta saját gazdaságon belül kell megoldani. A nitrogénellátást a légkörben ta-
lálható korlátlanul rendelkezésre álló nitrogénből kell a nitrogénmegkötő növé-
nyek termesztésével pótolni.
A növényvédelem az ökotermesztésben a vegyszeres gyomirtás mellőzését
jelenti, a megfelelő vetésszerkezet összeállításávaL Magas színvonalú alkalma-
zásával elsősorban a gyomszabályozást lehet biztosítani. A betegségek és kár-
tevők ellen megelőzéssel védekezünk, olyan termőhely kialakítással, amely
preventíven hat azok ellen. Ahol közvetlen beavatkozás szükséges, ott biológi-
ai védekezésformát kell választani, nem szintetikus peszticidekkel és fungi-
cidekkel kell védekezni. Vegyük igénybe a rezisztencianemesítés adta lehetősé­
geket is a fajtaválasztásnáL

Vetésforgó
A vetésforgó a növénytermesztésnek olyan rendszere, melynek négy jellem-
ző alapeleme közül egyik sem hiányozhat. A négy alapelem a növényi össze-
tétel, a növények aránya, a növények sorrendje és a körforgás vagy rotáció.
Ezekből tevődik össze a vetésforgó fogalma, mely a következő: a vetésforgó
a növénytermesztés olyan tervszerű rendszere, melyben a növények összeté-
tele és aránya hosszabb időszakra állandó, a növényeket térben és időben elő­
re kidolgozott sorrend szerint termesztik és ezek meghatározott időben kerül-
nek vissza ismét eredeti helyükre. Megkülönböztetünk szilárd és keret vetés-
forgót
Az első vetésforgót Angliában 1734-ben állították be az angliai Norfolk
grófságban. Ez egy kötött vagy szilárd négyszakaszos, négyéves vetésforgó
volt, melyben az őszi búzát az istállótrágyázott cukorrépa, ezt a tavaszi árpa vö-

22
rös here felülvetéssel, majd vörös here követte. A rotáció az őszi búzával biz-
tosította a lakosság számára a kenyérnek valót, a cukorrépával a cukorigényt, a
tavaszi árpával a sör alapanyagát, a vörös herével a lovak (katonasági lovak) fő
takarmányát. Ez a négy növény segítette szinte egész Európa területén a népes-
ség robbanásszerű növekedését. A későbbiek során a szilárd vetésforgó átala-
kult keret vetésforgóvá, vagyis nem volt olyan szigorú, csak a növénycsoportot
határozták meg. Az első évben búza helyett kalászos gabonát lehetett vetni, a
második évben istállótrágyázott kapásnövényt, a harmadik évben tavaszi kalá-
szost, a negyedikben pillangós növényt. Ez a megoldás lehetővé tette a piaci
igényekhez rugalmasabban alkalmazkodó vetésszerkezet kialakítását.
Fentieken túlmenően a vetésforgó biztosítja
- a talaj termékenységének fenntartását és fokozását,
- a talaj szerkezetének megőrzését és javítását
- a gyomosodás szinten tartását és visszaszorítását,
- a kórokozók és kártevők elleni megelőző védekezést, a táplálékláncuk
megszakításával,
- a szél és a vízerózió csökkentését,
- a tápanyagveszteség csökkentését,
- a gazdálkodó egység teljes takarmányellátását,
- kiegyenlített termések biztosítását,
- a környezet felesleges szennyezésének megelőzését.
A talaj termékenységének fenntartását és fokozását azért tudja a vetésforgó
biztosítani, mert lehetővé teszi talajzsaroló növény után a talajtermékenységet
kedvezően befolyásoló növény vetését. Kedvező hatású ilyen szempontból a
borsó, a bükkönyfélék, az évelő pillangósok, a gyepnövények, mert nagy gyö-
kértömeget és sok tápanyagféleséget hagynak vissza a talajban.
A talaj szerkezetének megőrzése és javítása. Egyes növények nagy levélfe-
lülete csökkenti a száraz talajokon a talajmorzsák szétrobbanását. A talajt leg-
inkább a pillangós növények árnyékolják be, a gabonafélék közepesen, a kapá-
sok a legkevésbé.
Talajvédelem: az erózió és a defláció elleni védelem. Ezt a talaj növénnyel
való borítottsága befolyásolja a legjobban, de számít a borítottság idejének
hossza is. Az őszi kalászosok 7-8 hónapig védenek, amíg a tavaszi kalászosok
csak 3-4 hónapig.
Gyomok elleni védelem. A vetésváltás a gyomok irtásának egyik leghatéko-
nyabb módszere, mert vannak gyomosító és gyomritkító növényeink. Az elsza-
porodott gyomnövények kártétele abban van, hogy elszívják a kultúrnövények-
től a tápanyagot és a vizet, és olykor eltakarják a fénytől is.
Kórokozók és a kártevők elleni preventív védelem. A kórokozók és kártevők
hatása csökkenthető, ha a gazdanövényeiket távol tartjuk a kultúrnövényeink-
től. Érdemes a kártevők ellen tyúkokat és pulykákat használni.

23
 Az állattenyésztés igényeinek megfelelő összetéte/ű állandó takarmánybázis
biztosítása. A helyesen megtervezett vetésforgó biztosítja az állatállomány ta-
karmánybázisát. Az ökológiai gazdálkodás során ugyanis meghatározott állat-
állomány nagyság is kötelező.
Kiegyenlített termések biztosítása. Az évenkénti produktum változások
kibírhatatlanok egy gazdaság számára, amelynek az évek során felmerülő költ-
ségigényét folyamatosan biztosítani kell. Ezt segítheti elő az évenkénti vetés-
váltás alkalmazása, ami semmi kötöttséget nem emel a növényváltás ellen,
csupán az a követelménye, hogy ne termesszük a növényeinket monokultúrá-
ban, vagyis több évig önmaguk után.

Talajművelés

A talajművelés mindig feltétele volt a növénytermesztés színvonalának. Azoknak

az agrotechnikai eljárásoknak az összességét, amelyek segítségével a talaj termé-
kenységél fenntartjuk, helyreállítjuk, illetve fokozzuk, földművelési rendszemek
nevezzük. A történelem során e célból több földművelési rendszert dolgoztak ki.
Amikor a népek állattenyésztő és vándorló életmódot folytattak, nélkülözhe-
tetlen növénytermesztési termékeik előállítása érdekében egy-egy gyepterületet
feltörtek, bevetették. Bevetés után betakarították, majd tovább vándoroltak
újabb és újabb legelőket keresve vagy üldöztetve menekültek az ellenség elől.
Ha a területet 50-60 év múlva sem vonták újra művelésbe, akkor ősparlagos,
ha ismét bevetették, akkor parlagas földművelési rendszerről beszélünk.
A másik földművelési rendszer az ugaros volt. Ennek az a lényege, hogy a
már letelepedett népesség lakhelye környékén úgy művelt meg egy területet,
hogy az egyik felét nem vetette be az egyik évben. A másik részben termelte
meg az őszi búzát. Két részre volt tehát osztva a terület. Ez esetben kétnyomá-
sos földművelési rendszerről beszélünk. Amikor a lakosság élelmiszer-igénye
megnőtt, akkor a területet három részre osztották. Ebből egyharmad rész volt
az ugarolt, a gyommentesség érdekében művelt terület, a kétharmadon kalászos
gabonát termeltek.
A következő földművelési rendszer a vetésváltó földművelési rendszer volt.
Ez a kötött vetésforgó fellazításával elősegítette a termesztett növények számá-
nak növekedését, a bővebb istállótrágyázást, a műtrágyahasználatot, a gépesí-
tést, a szántóföldi takarmánytermesztést és jobb agrotechnikát.
Egy-egy földművelési rendszeren belül talajművelési rendszerek kialakítá-
sára került sor, amely műveleteket, eljárásokat, módokat alkalmazva állt össze
rendszerré. A talajművelések kezdetén kiemeit eljárásnak számított a szántás.
A szántás alkalmazásáról ma is ellentétes vélemények fogalmazódnak meg.
Az igen jelentős változást a szántás vonatkozásában az adta, hogy Rudolf Sack
(1824-1900) megalkotta a korszeru vasekét

24
 Ez korunk ekéinek az őse, minden eleme megtalálható a mai modern ekéken
is. Mivel a talajművelő eszközök- tárcsák, fogasok, hengerek, kultivátorok, ta-
lajmarók, talajsimíták - csak később lettek kifejlesztve, így az alapvető talaj-
művelő eszköz hosszú időn keresztül az eke volt, illetve munkája eredménye-
ként a szántás. Egy időben úgy tartották, hogy ahányszor szántunk, annyi ke-
nyér lesz. Ezt a szemléletet tette helyére Gyárfás József (1875 - 1965) munkás-
ságával. Könyvében az okszerű talajművelés elveit fektette le, amely még ma
is alapul szolgál talajművelési szemléletünk alakításában.
Az elmúlt időszakban a talajművelési módokat, így a tarlóhántást, az alap-
művelést (szántást), alapművelés elmunkálását, a vetőágy-előkészítést és a ve-
tés utáni munkákat olyan módon végeztük, hogy azok a mai energiaárak mel-
lett jelentősen megdrágították a növénytermesztést, jelentős nedvességhiányt
idéztek elő talajainkban, túlzottan összetömörítették azokat a mélyebb rétegek-
ben is. Felszínüket a túlzott kiszáradás miatt elporosítottuk, amely csapadékhoz
jutván összeiszapolódott, megszáradva cserepesedett, megakadályozva a talaj
levegőzését.
A mai talajművelési rendszerek az ökológiai növénytermesztésben azt a célt
szolgálják, hogy legyen összhang és harmónia a környezetvédelem és a ter-
mesztéstechnológia között.
Ezek az ökológiai talajművelési rendszerek az alábbiak:
l. Szántásos, csökkentett talajművelési rendszerek. Az alapművelés váltva
forgató ekével történik, a vetőágy-előkészítésre és a vetésre korszeru eszközö-
ket alkalmazunk, esetleg talajlazítással kombináljuk azt. A művelési rendszer
menetszáma 3-5. A rögösödés és a nagy energiaigény elkerülése érdekében ezt
a rendszert időszakosan célszerű alkalmazni,. Kedvezőtlen hatása a talajned-
vesség csökkenése és a talajfelszín takaratlansága.
2. Forgatás nélküli, kímélő és javító művelési rendszerek. Ez a rendszer
a szántást nehéz kultivátoros műveléssel váltja ki, időszakonként közép
mélyen lazít, a tárcsázásra, a talajmarásra, valamint a kombinált eljárásokra
alapoz.
3. Nehézkultivátoros alapművelésre épülő rendszer. Mind szántóföldi, mind
kertészeti növények termesztése esetén alkalmazható. A sekély és lezárt tarló-
hántás után nehézkultivátorral mélyítő művelést végzünk mindaddig, amíg el
nem érjük a tervezett maximális mélységet. Ezután a magágy készítés, a vetés
és a felület lezárása egy menetben történik.
4. Közép mély lazításra alapozott rendszer. Akkor ajánlott alkalmazása, ha a
talaj a felszín alatti rétegekben károsan tömörödött. A műveleti sorrend szerint
a sekély és lezárt (hengerezett) tarlóbántást közép mély lazítás követi 20-40
cm-es mélységben, melyet tárcsa-, vagy ásó-, illetve forgóboronálás egészít ki.
A vetés és a vetés utáni elmunkálás egy menetben történik. A tarlóbántást se-
kély tárcsázással végezzük, a felületet lezárjuk.

25
 5. Tárcsás alapművelésre épülő rendszer A hántott tarló ápolásamindig tár-
csával és annak tömörítésével történik. Az alapművelést 18-20 cm mélységben
tárcsázással végezzük. A magágy készítés, a vetés, a felszínzárás egy menetben
történik.
6. Talajmarásra épülő talajművelési rendszer. Főként tavaszi vetésű szántó-
földi és kertészeti növények talaj-előkészítésére ajánlott. Tavasszal talajmarás
és felszínegyengetés lehetőleg egy menetben, lezárással együtt.
7. Kombinált művelés és vetés. Alkalmazható a különböző betakarítási idejű
elővetemények után általában őszi vagy tavaszi gabanák alá. A gépkombináció
alapművelő-elemei: kultivátor, ásóborona, talajmaró vagy forgóborona. Őszi
gabanák alá korai betakarítású elővetemény után tarlóhántást végzünk seké-
lyen. A tarló ápolása az árvakeléstől függően mélyebben történik, mint a tarló-
hántás. Az alapművelés és annak elmunkálása, a magágy készítés és a vetés,
utána a felszínlezárás egy menetben történik.
8. Vetőkultivátoros rendszerek. A vetőkultivátoros vetésrnód a szántóföldön
alapművelésben általában nem részesített, hántott tarJóba történő vetés. Vetéskor
a talajt a vetés mélységéig, a teljes felületen bolygatjuk. Alkalmazható bármely
vetésidejű növény alá, ha a talaj a l O cm alatti rétegekben nem tömörödött.
9. Művelés nélküli rendszerek (direktvetés ). Direktvetéskor talajbolygatás
csak vetéskor, a vetősorban, a felület legfeljebb l 0%-ában történik.
10. Bakhátas művelés és vetés. A bakhát olyan állandó sor- és sorközformá-
ció létrehozása, amelyben a vetősor az év legnagyobb részében 12-22 cm-rel
magasabb a sorköznéL Széles sorközű szántóföldi és kertészeti növények ter-
mesztési rendszere.
ll. Sávos művelés és vetés. Sávos műveléskor a felület egyharmadán talaj-
bolygatás történik vetés előtt. Széles sorközű szántóföldi és kertészeti kultúrák
esetén alkalmazzuk.
Az eddig felsorolt művelési rendszereket szélsőséges években, tartósan szá-
raz vagy csapadékos években alkalmazzuk. Azt kell kiválasztania a gazdálkodó-
nak, amely az adott talajon és időjárás mellett a Jegnagyobb eredménnyel biztat.
Hagyományos műveléskor az ésszerűnél több sorral járatjuk a talajainkat,
ami porosodáshoz, cserepesedéshez, költségnövekedéshez vezet. Az ilyenekből
adódó talajállapot-romlás megelőzése érdekében kerülendő:
- a tarló mélyhántása, vagy nyári felszántása,
- a talajfelszín nyitva hagyása,
- fedetlen felszínhagyás a nyár folyamán,
- a gyakori mélyszántás,
- a talajok túlzott tömörítése,
- a sokrneuetes magágy készítés,
- a kártevők és kór9kozók elszaporodása,
- az elgyomosodás.

26
 Tápanyagellátás

Az ökológiai termesztés rendszerében a tápanyag visszapótlást istállótrágyák-

ra, ipari és mezőgazdasági, valamint élelmiszer-ipari melléktermékekre, növé-
nyi eredetű termékek és melléktermékek felhasználására alapozzuk.
l. lstállótrágyák. Ide tartozik az istállótrágya, a hígtrágya és a dehidratált ba-
romfi trágya. Istállótrágyának nevezzük a gazdasági állatok szilárd ürülékének
(bélsár) és híg ürülékének (vizelet), valamint az alomnak különböző arányú ke-
verékét. Lehet ló-, szarvasmarha-, sertés-, juh-, kecske- és nyúl- valamint a ba-
romfitrágya. Ezek közi.il a legjobb minőségű a szarvasmarha- és a juhtrágya.
A lótrágyát korábban a kertészeti termelésben, melegágyakban használták fel,
ma már e területen alig-alig alkalmazzák, de volumene is jelentősen csökkent.
A szerves trágyák felhasználásuk előtt erjesztési folyamaton esnek át. Az érle-
lés helye lehet a trágyaszérű, az állati kifutó, a karám és a mélyített (aklos) is-
tálló. A legjobb trágya általában a mélyített juhistállókban keletkezik. Az istál-
lótrágyát felhasználásig trágyaszarvasban deponáljuk.
2. Komposztok. Komposztálásra bármilyen istállótrágya, növényi eredetű
alapanyag, a szántóföldi növénytermesztés maradványai (szalma, kukorica-
szár), fák és növények nyesedékei, fakéreg, fű, lomb. Lehet komposztáini a tex-
til-, bőr- és papíripar melléktermékeit és az élelmiszeripar, így a hűtő- és a
szeszipar melléktermékeit, a kommunális hulladékokat (külön gyűjtött konyhai
és kerti hulladék, papír, szennyvíziszap stb.).
A komposzt a kertészeti és mezőgazdasági termelés számára tökéletes
tápanyagforrás, talajjavító anyag, amely védi növényeinket az aszálytól és
a betegségektőL Elkészítése egyszerű, használata biztosan növeli a termés
mennyiségét és javítja annak minőségét. A komposztálás történhet nyitott
rendszerben, amikor l O m hosszú és 3 m magas halomba rakják a komposz-
tálandó anyagokat. Ha silóba, silófolyosóba történik a komposztálás és zárt
helyen (általában fólia alatt, vagy üvegházakban elhelyezett silófolyosók-
ban), akkor félig zárt rendszerekről beszélünk. Zárt rendszerek azok, amikor
a komposztot tartályok ban, bokszokban, konténerekben, silókban vagy forgó-
dobokban készítik.
A komposztálás folyamata négy fő részre osztható. Az első, amikor amik-
roorganizmusok elkezdik az anyagok lebontását, ez hő leadással jár, így a ha-
lom hőmérséklete emelkedik.
A második szakaszban a hőmérséklet 60 °C-ra emelkedik. A kémhatás lú-
gossá válik, mivel az ammónia szabadul fel a fehérjék bomlásakor. A harmadik
szakaszban a hőmérséklet csökkenésével a termofil gombák szaporodnak el
a halomban és elkezdik a cellulózt bontani, az első szakasz mikroorganizmusai
is újra aktívak lesznek. Ez a folyamat viszonylag gyorsan, néhány hét alatt
lezajlik. Az utolsó szakasz az érés, amely néhány hónapot igényel. A reakciók

27
 a megmaradt szerves anyagban mennek végbe, amelynek eredményei a stabil
humuszanyagok, vagy humínsavak.
3. Ipari, mezőgazdasági, élelmiszeripari melléktermékek, növényi eredetű
anyagok. Idetartozik az iparban keletkező vérliszt, pataliszt, szaruliszt, szőr,
szőrme, toll-, szőrőrlemény, haj, a szarv, a szaruforgács és szaruliszt, a csont-
liszt, vagy dezselatinizált csontliszt, állati csontszén.
Vérliszt: levágás után elvéreztetett állatok véréből bepárlással készített ma-
gas fehérje (75,9%) és nitrogén (12-14%) tartalmú por alakú termék. Takar-
mányként és nagyon gyorsan ható nitrogéntrágyaként is használhatjuk.
Pataliszt, szaruliszt, szőr, szőrme, toll-, szőrőrlemény, haj: a szaruanyag, a
keratin a magasabb rendű állatok speciális szövete. AZ EU biotörvényében a
szaru anyagú talajjavító anyagok között szerepel a pataliszt, a toll, a szőr. A
gyakorlatban elsősorban a szarvasmarhák feldolgozása során keletkezett szaru-
forgács, szaruliszt jöhet számításba, mint tápanyag-utánpótló anyag.
A szarv: a szarvat az ősmagyarok is -más népekhez hasonlóan- ivóedényül
használták. Olajat, bort és más folyadékot is tartottak benne. Fúvós hangszer-
ként is használták.
Biodinamikus gazdálkodásban szarvakban készítik az 500-as és az 501-es
permetező preparátumo kat
Szaruforgács, szaruliszt: a szarv, (pata, szőr, toll): A szarv (pata, toll) feldol-
gozása után maradó hulladék, amely a talaj tápanyag-utánpótlásaként használ-
ható fel.
Csontliszt vagy dezseletanizált csontliszt, állati csontszén: A finomra őrölt
csontliszt értékes szerves trágya. A gerinces állatok csontjaiban felhalmozódott
kalciumfoszfát kitűnő talajjavító anyag.
Növényi eredetű termékek a melasz tőzeggel, perlittel, a maláta és a fűrész­
por, faforgács komposztál va és a fahamu. Ide tartoznak a földtani képződmé­
nyek, kőzetek, kőporok, így a tőzeg, a lápföld, a kotu, a mészkő, a dolomit,
alginit, riolittufa, zeolit, bazalttufa, bentonit, illit, kaolin.
Növényi eredetű termékek és melléktermékek tápanyag-utánpótlásra:
Melasz.· a cukorgyártásnál visszamaradt barnás színű, igen sűrű cukoroldat
Főleg szeszgyártásra és takarmányozásra használják.
A maláta: a sörgyártás mellékterméke. A szarvasmarhák szívesen fogyasztják
takarmányként, de komposztál va jól felhasználható tápanyag-utánpótlásra is.
Fűrészpor, faforgács: a faforgács, a fahulladék és a fakéreg feldarabol va, de
a fűrészpor e nélkül is alkalmas komposztálásra és mulcsozásra.
Kéregkomposzt: nitrogénnel dúsított komposztja magas szervesanyag-tartal-
ma miatt hasznos talajjavító anyagnak számít.
Fahamu: A fahamu kimondottan gazdag káliumban és sok foszfort is tartal-
maz. Jelentős a mésztartalma. A fahamut vékonyan az ültető árokba kell szór-
ni például sárgarépa és zeller vetésekor.

28
 Földtani képződmények, kőzetek, kőporok.
Tőzeg, lápföld, kotu: a tőzegfélékhez a különböző bomláson átment növényi
eredetű, szerves, javító, adalék, keverő anyagokat soroljuk.
Mészkő: (mészkőörlemény, mésziszap, puha mészkő, márga, kréta, lápi-
mész, Breton ameliorant, foszfát krétapor, természetes kalcium-karbonát.
A mészkőőrlemények (mészkőpor) alapanyaga lágyabb (mésztufa), vagy ke-
ményebb (triász ladini) mészkő. A mésztufa például 70% kalcium-karbonátot
tartalmaz .. A mészkőport általában a szokottnál nagyobb adagú, közepesen
érett istállótrágya alászántása után kell kiszómi. A mezőgazdasági mészkőport
Fertőrákoson, Nagytétényben, Sóskúton, Felnémeten, Beremenden állítják elő.
Dolomit (meszes dolomit, dolomit őrlemény, dolomitiszap), természetes
kalcium-magnézium-karbonát, magnéziumtartalmú krétapor: Olyan területe-
ken használjuk ahol a talaj nem csak mészhiányos, hanem magnézium hiá-
nyos is.
Alginit, algakőzet: Az alginitkőzet egy alga-biomasszából és anyaggá elmál-
lott vulkáni porból, tufából álló litbolit. A Kárpát-medence területén 3--4 millió
évvel ezelőtt keletkezett hegyek és a tufagyűrűk jöttek belőle létre. Az alginit
nahyon gazdag makro és mikroelemekben. Az alginit montmorillonit ásványa-
inak egyik legfontosabb és leghasznosabb tulajdonsága, hogy a tápanyagok kü-
lönböző anyagait megkötik, s szükség esetén a növénynek leadják. Az alginitet
egyenletesen kell elteríteni a talajon, majd 10-200 cm mélyen rotációs kapával
vagy tárcsával be kell dolgozni a talajba.
Riolittufa, zeolitos riolit tufa: a talajjavító riolittufa-őrlemény a bodrogk-
eresztúri útépítési célra bányászott riolittufa osztályozott őrleménye. Talajjaví-
tásra használjuk bár zeolit tartalma 30--40%-kal alacsonyabb a hasonlókorú
zeolitokénál.
Zeolit: a magyarországi zeolitok riolitufához kapcsolódvajöttek létre. A me-
zőgazdasági célra forgalmazott zeolit termékek száma több tucat. Talajjavítási
célra, illetve kertészetekben a lithofloren-komplex nyomelem tartalmú zeolitos
készítményt 5 és 50 kg-os kicsomagolásban árulják. Három-öt évig alkalmaz-
va jelentősen csökken a talaj, ezáltal a tápanyagok kimosódása.
Perlit: nagy kovasav tartalmú, vulkáni eredetű kőzet, amely hőhatásra meg-
duzzad. A megduzzadt perlit jó hordozó- és szűrő anyag. Eredményesen alkal-
mazható szaporítóanyag előállítás során.
Bazalt, bazalttufa: a bazalt vulkáni homokkal (szilícium-oxiddal), nyomele-
mekkel kerül a talajba. A bazalt granulátumot talajjavítási anyaggal 0,25-0,5
kg-nyi mennyiségben adjuk ki. Igen jó hatású gyep és pázsittelepítésnéL
Agyagásványok (bentonit, illit, kaolin): erősen duzzadó képes montmori-
ollinit-tartalmú agyagos kőzet. Ezért a tápanyagokat megköti, és amikor szük-
ség van rájuk a növénynek leadja azt. Adagja könnyű és nehéz talajokon 15 dkg
és 5 dkg között változik négyzetméterenként.

29
 Növényvédelem
A biológiai védekezés módjai, története, fogalma, előnyei és hátrányai
A növényi kártevők elleni védekezést többféleképpen lehet csoportosítani.
A klasszikus védekezési módok a következők:
-mechanikai, fizikai védekezési módok (pl. kapálás, hőkezelés),
- agrotechnikai védekezés (pl. növényi sorrend, vetésidő, tápanyag-után-
pótlás),
- kémiai védekezés (pl. fungicidek, inszekticidek, herbicidek alkalmazása),
-biológiai védekezés (pl. parazitoidok kijuttatása), (a következőkben ennek
a tárgyalásával foglalkozunk),
-genetikai védelem (rezisztenciára nemesítés).
Ezek a módszerek önmagukban, de kombináltan is alkalmazhatók. A komp-
lex növényvédelem leszűkítve azt jelenti, hogy az egyes védekezési eljárások
együttes alkalmazása során az elsődleges cél a károsítók megsemmisítése.
Ebben a rendszerben a vezető szerep általában a kémiai védekezésnek jut, míg
a többi lehetőség csak részben kerül kiaknázásra.
Az integrált növényvédelem ezzel szemben azt jelenti, hogy a károsítók elleni
védekezés rendszerében a hatékonyságon kívül figyelembe kell venni a gazda-
ságosságot, a környezet messzemenő védelmét Ennek érdekében csökkenteni
kell a kémiai védekezések számát, lehetőleg úgy, hogy a kémiai védekezés so-
rán csak a célszervezet károsodjon és nem cél a károsító teljes elpusztítása.
Ennek figyelembevételével az okszerű védekezési technológiákat segítik az elő­
rejelzés kidolgozása és alkalmazása, a fajtaspecifikus termesztési és növényvé-
delmi eljárások összehangolása. A szakemberek az integrált növényvédelem
hosszú távú stratégiájában a biológiai védekezésnek kiemeit szerepet szánnak.
A biológiai védekezés történetével kapcsolatban - leegyszerűsítve a kérdést
-tudjuk, hogy az evolúciós fejlődés során már a kezdetek kezdetén kialakulhat-
tak a növénytermesztés fejlődésével együtt fejlődő növényápolási és növényvé-
delmi eljárások, amelyek a tényleges biológiai növényvédelem kialakulását
eredményezték. A biológiai növényvédelemmel kapcsolatosan a legrégebbi
időkről is vannak irodalmi adataink. A legkevesebb adat a gyomnövények elle-
ni biológiai védekezéssei kapcsolatban van, de jelenleg is ezen a területen van
a legkevesebb kutatóhelyünk és eredményünk. Nemzetközi vonatkozásban a
biológiai védekezéssei kapcsolatos kutatások koordinálására számos szerveze-
tet hoztak létre. Kétségtelen tény, hogy ma már a biológiai védekezést, annak
különböző módjait nem célszerű szembeállítani a vegyszeres védekezéssel, de
még annak teljes helyettesítését is el kell vetni.
A biológiai védekezés az idők folyamán többféle értelmezést kapott, s mind
a mai napig többféleképpen értelmezik. A biológiai védekezés klasszikus értel-
mezésén általában azt értjük, hogy egy károsítót- legyen az rovar, gomba vagy

30
gyom- egy másik élőszervezet segítségével elpusztítunk. Van olyan megfogal-
mazás is, hogy "károsítók irtása természetes ellenségekkel" vagy van egy má-
sik megfogalmazás, amelyik szerint a biológiai védekezés "élőlények alkalma-
zása a károsítók gyérítésére, irtására".
A biológiai védekezésnek is van előnye is és hátránya is. A módszer előnyei
között emlegetik annak "természetes" voltát, az előállítás alacsonyabb költsége-
it, pozitív környezetvédelmi és természetvédelmi megítélését.
Gyakran megfeledkezünk azonban a valós hátrányairól: nem megbízhatóak,
nem mindig ismert a hatásmód, szűk hatásspektrum, lassú hatás, kisebb haté-
konyság, rövid életképesség, csak bizonyos fejlődési szakaszban hatnak, kör-
nyezeti hatásoknak jobban ki tettek, kémiai anyagokkal való kompatibili tás ne-
hezíti az integrált védekezés alkalmazását, nem fejlett az ipari háttere.
Mindezek ellenére a biológiai védekezés ma már nem álom és nem a képze-
let szintjén álló védekezési lehetőség. A biológiai védelemben részesített terü-
letek nagysága évente l 0-25%-kal növekszik. A biológiai védekezésre fordított
szellemi és anyagi beruházások egyértelműen lernérhetők a kifejlesztett
biopeszticidek számának növekedésében. Hazánkban ma három helyen - MZA
Növényvédelmi kutató Intézete, Csongrád Megyei NTA Biológiai védekezési
laboratóriuma, Vas Megyei NTA Rovarparazitológiai laboratóriuma - folynak
biológiai védekezési kutatások.

Biológiai védekezés növényi kórokozók ellen

A növények betegségeit különböző kórokozók idézhetik elő. Az egyik leg-
ismertebb a vírusok csoportja, a baktériumok és gombák is sok kárt okoznak.
A biológiai védekezés ezen kórokozók elleni biológiai védekezést foglalja
össze.
A növényi szervezetek betegségeit igen gyakran a gombák körébe tartozó
parazitizmus okozza. A védekezésbe sorolhatjuk tágabb értelemben az antibio-
tikumok felhasználását és a rezisztenciára nemesítést is.
A növényeket megbetegítő vírusok elleni védekezés rendkívül nehéz. A
megelőzésben igen nagy szerepe lehet az egészséges szaporító anyag használa-
tának. Ez a fejezet a vírusok elleni védekezés alapjairól szól.
A keresztvédettség (cross protection) azt jelenti, hogy egy vírus általi koráb-
bi hatás védettséget nyújt egy közeli rokonságban levő vírus vagy ugyanazon
vírus másik törzsével szemben. Ebben az esetben egy növényt megfertőzünk
egy közeli rokonságban levő vírus gyenge törzsével, és ezt felül fertőzzük bi-
zonyos idő után az erősebb törzzsel. A tünetek elmaradnak, vagy csak nagyon
gyengén jelentkeznek. A védettség (premunitás) előidézhető mesterségesen
gyengített (attenuált) vírus törzsekkel is. A keresztvédettség annál erősebb, mi-
nél közelebbi rokonságban van a két vírustörzs vagy a két vírus. Alkalmazása
viszonylag ritka, mert nagyon nagy szakmai felkészültséget igényel.

31
 A klasszikus növénynemesítés a vad fajokban levő rezisztencia géneket
igyekszik beépíteni a fajtákba. A rezisztencia nemesítés során azonban nem kí-
vánatos tulajdonságok is bekerülhetnek az új fajtába és emiatt a nemesítői mun-
ka hatékonysága csökken. Egyik legsikeresebb eredmény ezen a téren a vad
burgonya ( Solanum brevidens) származékainak felhasználása a burgonya levél-
sodródás vírussal szembeni ellenállóság kialakítása területén volt. Más vad fa-
jokkal nem sikerült hasonló eredményt elérni de az S. brevideus-sei sikerült
olyan változatokat előállítani, amelyek alapjául szelgáltak új, jó minőségű bur-
gonyafajták előállításának.
Ismert eljárás a vírusreplikáció, amikor génsebészeti úton olyan mestersége-
sen kialakított génszakaszokat visznek be a növényekbe, amelyek meggátolják
a vírus terjedését. Ez az eljárás dohánymozaik vírusnál volt sikeres.
A fitoplazmák- sejtfal nélküli, táptalajon nem tenyészthető, a növények ros-
tacsöveiben élő egysejtűek - korábbi nevükön mikoplazmák okozta megbe-
tegedések száma viszonylag jelentős, de koránt sem akkora, mint amennyit
a vírusok okoznak. Az ellenük való védekezés rendkívül nehéz. Amíg a nö-
vényvírusok ellen az antibiotikumok hatástalanek addig az antibiotikumok kö-
zött vannak olyanok, amelyek, amelyek felhasználásával a fitoplazmával fertő­
zött növények meggyógyulnak.
Összefoglalva a növényvírusok elleni védekezésben még kevés eredményt
értünk el, de az is igaz, hogy ezek legtöbbje még kísérleti stádiumban van.
A génsebészeti technológia eredményei a jövő számára viszont jó eredmények-
kel biztatnak.

Növénypatogén baktériumok elleni biológiai védekezés

A növénypatogén (kórokozó) baktériumok elleni biológiai védekezés
egyik lehetséges útja az antibiotikumok felhasználása. Ennek viszont meg
van az a veszélye, hogy a kialakul egy olyan rezisztencia, amely lehetet-
lenné teszi a baktériumos betegségek elleni hatékony védekezést. Magyar-
országon eddig egyedül a tűzelhalás betegség ellen engedélyezték a hasz-
nálatát.
A növénypatogén baktériumok elleni biológiai védekezés klasszikus példá-
ja az agrobaktériumos betegségek elleni védekezés. Ezért ebben a fejezetben
főleg ennek a bemutatására összpontosítjuk figyelmünket
Az agrobaktériumos golyvásadás kórokozóját az Agrobacterium tumefa-
ciens baktériumot 1907-ben izolálták. Elsősorban a talajban és a megtámadott
növényi részeken fordul elő. A világon szinte mindenütt megtalálható. 643 két-
szikű és fenyőféle gyökerén és szárán képes tumort indukálni. Az agrobaktéri-
umok elsősorban szaprofita (táplálékaikat elhalt növényekből beszerző) talaj-
ban élő baktériumok. Néhány fajuk képes a növényeket is megtámadni termé-
szetes vagy mesterséges sebeken keresztül. A pategének által főleg a gyümölcs-

32
fák, szőlő és dísznövények gyökerein előidézett betegségek gazdaságilag rend-
kívül károsak
A fertőzés folyamata növényi sebbel kezdődik. Ha ebbe a sebbe egy
patogén baktérium bejut, akkor rövid idő múlva tumor képződik a seb helyén.
Magasabb hőmérsékleten (30 fok felett) nem képződik tumor. Az utolsó sza-
kaszban a növényi sejtek gyors, abnormális szaporodásnak indulnak, a növé-
nyi sejtek eredeti normális hormonális egyensúlya megbomlik. A tumoros szö-
vetek mindég tartalmaznak egy speciális, csak tumoros szövetre jellemző ve-
gyületet, melyet opinnak nevezünk. 1974-ben állapították meg, hogy a tumort
indukáló baktériumok rendelkeznek egy plazmiddal (tumorindukáló). Elvesz-
tése esetén a patogenitás megszűnik, ha a plazmidot újra bevitték a növénybe
a patogenitás újra beindult. A patogén törzsek mind tartalmaznak egy Ti
plazmidot.
Az A. tumefaciens baktérium a legnagyobb kárt a csonthéjasokon, az alma-
termésűekell és a szőlőn okozza. A kártétel elsősorban a faiskolákban jelent-
kezik, ahol a gyökereken illetve a gyökérnyakon különböző méretű (borsó
nagyságtól tojás nagyságig) tumorok jelennek meg. A közvetlen káron túlme-
nően jelentős veszteség származik abból is, hogy az ilyen növények nem ad-
hatók el, forgalomba nem hozhatók. Az A. tumeffacies képes tumort indukálni
a növény minden részén, így a gyökéren, gyökérnyakon, a száron, a levélnyé-
len, sőt még a leveleken is. A fertőzött talajokon a baktérium egyedszáma
meglehetősen alacsony, azonban a fertőzött növények közvetlen közelében
megtalálhatók a patogén baktériumok.
Magyarországon is - mint világszerte - 1973-tól folytatnak a gyógyítás ér-
dekében kísérletet, végeznek kutatást. A tudomány mai állása szerint megálla-
pítható, hogy a csonthéjasok gyökérgolyvája elleni biológiai védekezés hatá-
sos, de az alma és a körte gyökérgolyvája ellen hatástalan.
Ausztrál kutatók patogén (kórokozó) ésapatogén (nem kórokozó) agrobak-
tériumok keverékével indukáltak paradicsom növényeket, azt tapasztalták,
hogy a két baktérium l: l-es arányú keveréke esetén nem képződtek tumorok.
Több apatogén törzs tesztelése után a K84-es törzs bizonyult a leghatásosabb-
nak Ezt a baktériumot eredetileg egy golyvás őszibarack melletti talajból izo-
lálták, A vizsgálatot kiterjesztve őszibarackra ugyanezt a kedvező eredményt
kapták. Ha az őszibarack gyökereit az apatogén K84-es törzs szuszpenziójába
mártogatták, akkor teljesen elmaradt a tumorok megjelenése.
A betegség a szőlő egyik legsúlyosabb betegsége. A betegséggel ha-
zánkban is foglalkozik a kutatás. Itt is megállapították, hogy elterjedését a
szőlők magas művelése nagyban elősegítette. A betegség ellen a kémiai vé-
dekezés szinte lehetetlen. A betegség elleni védelemre a gondos megelőzés,
az egészséges tőkék vesszőiből készült szaporítóanyag használata a legjobb
védekezés.

33
 Növénybetegségeket okozó gombák elleni biológiai védekezés
Termesztett növényeink betegségeit döntő többségben különböző gombafajok
okozzák. Közülük is a legfontosabbak a peronoszpórafélék, lisztharmatok,
rozsdagombák, amelyek biotróf (élősködők és együtt élők) életmódjukkal, és
nagy járványkeltő képességükből adódóan a legsúlyosabb növénybetegségek
okozói. Ezek és más gombakórokozók ellen a leghatásosabb a nagy választék-
ban rendelkezésre álló fungicidek felhasználása. Ugyanakkor egyre nyilvánva-
lóbbá válik, hogy a kémiai védekezés mérséklése, más védekezési lehetőségek
- köztük a biológiai védekezés - alkalmazása és utóbbiak fokozatos előtérbe
helyezése lehet a jövő számára elfogadható.
A peronoszpóra félékelleni biológiai védekezés mind ez ideig csak kezdeti
eredményeket ért el. A tágabb értelemben ide sorolt Pythium és Phythopthora
fajokkal szemben végeztek biológiai célú védekezési kísérleteket. A két faj
gyakran okoz palánta korban gyökérrothadást vagy palántadőlést. Az ellenük
való védekezés nehéz. Megfelelő agrotechnikával, tápanyagellátással és talaj-
fertőtlenítéssei együttesen a kártevők száma csökkenthető.
A lisztharmatok számos növényen okoznak súlyos betegséget (pl. gabona-
félék, szőlő, alma, uborka, dísznövények, tölgy). A betegségek elleni védeke-
zés alapja a rezisztens fajták termesztése, az agrotechnikai szabályok betartása,
illetve fungicidek felhasználása.
A rozsdagombák a lisztharmathoz hasonlóan biotróf életmódot folytató kór-
okozók, ugyanakkor belső élősködők. A különböző rozsdagomba fajok a gabo-
nafélék, a ribiszke, a borsó, és más termesztett növényeink egyik legsúlyosabb
betegségét okozzák. Az ellenük való védekezés alapja a rezisztenciára nemesí-
tés, az ellenálló fajok termesztése és szükség esetén a speciális rozsda elleni
fungicidek alkalmazása, különösen járványveszélyes időszakban.
A szkleróciumot képező gombák rendszertanilag különböző osztályokba
sorolhatók. a Sclerotinia fajok és a Claviceps a tömlősgombákoz, a mikroszkle-
róciumot is képező Colletotrichum, Verticillium, Macropfomina valamint a
Sclerotium, Botrytis és Rizaetvnia fajok a Deuteromicetes osztály valamelyik
kisebb rendszertani csoportjába sorolhatók. Ezen nemzetségek gombafajaira
általában jellemző, hogy legtöbbször polifágok, szklerociumaik, illetve álszkle-
rociumaik több évig is életképesek és fertőzőképesek maradnak a talajban vagy
a fertőzött növényi részeken. Emiatt fogékony gazdanövények egymás utáni
termesztésekor fokozódik a fertőzési veszély, és súlyos károk keletkeznek
A bajt tetézi az a tény, hogy ezek a gombafajok gyakran gyomnövényeket is
megbetegítenek, s ezzel jelentősen fokozódik a járványveszél y.
Hazánkban is, de világviszonylatban is a Sclerotinia nemzetség három faja
jelentős, amelyeken számos mikroparazita gomba élősködik. A Sclerotinia fa-
jokat leggyakrabban parazitáló (rajtuk élősködő) gombák a Coniothyrium, Tri-
choderma, Teratosperma. A valódi szklerociumot képező Sclerotium fajok pa-

34
razitái gyakran megegyeznek a Sclerotinia nemzetség mikroparazita gombái-
val. Összefoglalva megállapítható, hogy a leggyakorabban parazitáló gombák a
Coniothyrium, Trichaderma spp.a Teratasperma é a Sporidesmium nemzetség-
ből kerülnek ki.
Ezek a gombák mesterséges táptalajon könnyen tenyészthetők, gyors növe-
kedésűek és általában kiválóan sporulálnak. Ezért a jövő reménysége i is a bio-
lógiai növényvédelem vonatkozásában.

A virágos élosködok elleni biológiai védekezés lehetoségei

A klasszikus növénykórtan kóroktanát (etiológia) tárgyaló fejezet foglalkozik
a növényeinket károsító virágos élősködőkkel. Hazánkban ezek a szárparazi-
ta aranka-félék ( Cuscuta ssp.), a gyökérparazita vaj virág- vagy szádorgó-
félék (Orobanche ssp.) és a félélőskedő, fán lakó fagyöngy (Viscum album) és
fakin (Loranthus europeus) A Kárpát-medencében előforduló 24 Orobanche
faj közül öt potenciális káros í tó. Ezek közül a napraforgó szádo r (Orobanche
cumana) és a dohányfojtó szádor (Orobanche romosa) okozza hazánkban a
legsúlyosabb fertőzéseket, illetve károkat A szádorfajok elleni védekezésnek
egyik útja a biológiai védekezés. A Phytomyza orobanchia szádor aknázólé-
gy szádor elleni hatása már kb. száz éve ismert és a volt Szavjetunió terüle-
tén ma is széles körben alkalmazzák. A másik lehetőség a rezisztencia neme-
sítés. Ez azonban hosszú ideig tart. Az Orobanche cumana ugyanis eltérő
patogenitású rasszokat képez. Emiatt az aknázólégy az átmeneti időszakban
nagyon fontos szerepet tölt be. A lárvák közvetlen károsításán túl fontos,
hogy a sebzések nyomán másodlagosan megtelepedő gombakórokozók
(Clamidosporium cladosporioides, Fuzarium ssp.) tovább csökkentik a szá-
dorfajok populációit.
Gazdaságilag fontos növényeinken és gyomnövényeken élősködő aranka fa-
jok száma meghaladja a százat. Hazánkban legelterjedtebb a nagy aranka (Cus-
cuta campestris) és a herefojtó-vagy kis aranka (Cuscuta trifolii), amelyek éve-
lő pillangósokban károsítanak elsősorban. Az agrotechnikai, mechanikai és
vegyszeres védekezés eredményes, mégismind több próbálkozás történik abi-
ológiai védekezésre. Vannak olyan gombafajok, amelyek a rosszul beérlelt
aranka magvak csírázóképességét rontják, más kártevők a szár 30-40%-án
megakadályozzák az aranka virágzását. A növényi parazitizmus genetikai hát-
terének tisztázására irányuló kísérletek feltehetően újabb távlatokat nyitnak
meg a biológiai védekezés számára is.
A fehér fagyöngy elleni biológiai védekezés gondolatát az indította el, hogy
hazánkban is él a két legismertebb parazita gombafaj Ezek közül a
Botryospharerostroma visci teljesen elpusztíthatja a fák lombkoronájában élős­
ködő fagyöngyöt és ennek kapcsán felhasználható a biológiai védekezés céljá-
ra. A védekezési kísérletek jelenleg is folynak.

35
 Biológiai védekezés a kártevő állatok ellen
A kártevő állatok két csoportra oszthatók. Az egyik a ragadozók csoportja, a
másik az élősködőké. Ezen állatok az ellenséges fajok köréből kerülnek ki.
Nem csak a káros szervezetekre hatnak, hanem egymást is befolyásolhatják.
A ragadozó állatok prédát ejtenek. A ragadozó a természetben nagyobb tes-
tű állat, mint az áldozata. Ez az ízeltlábúak világában nem jellemző általáno-
san. A ragadozók, predátorak táplálkozása úgy megy végbe, hogy prédájukat
lefogják azt azonnal megölik és elfogyasztják. Az élősködők együtt élve táplál-
koznak és csak később okozzák pusztulásukat
A ragadozók táplálék választása háromféle lehet:
l. mindenevők, polifágok,
2. többfélét fogyasztók, oligofágok,
3. egy zsákmányt fogyasztók.
A ragadozó állatok körébe az alábbi állatok tartoznak: százlábúak, szitakö-
tők, fülbemászók, tripszek, poloskák, virágpoloskák, mezei poloskák, tolvajpo-
loskák, rablópoloskák, címeres poloskák, recésszárnyúak, tevenyakú fátyolkák,
bogarak: bár nagy létszámúak csak négy a ragadozó életmódú közülük, me-
lyek az alábbiak: futóbogarak, holyvák, lágybogarak, katicabogarak.
A lepkék rendjéből csak két faj a ragadozó: pajzstetűfaló bagoly lepke, tra-
pézmintájú bagolylepke.
A kétszárnyúak: ide a gubacsszúnyogok, a zengőlegyek, és a pajzstetűlegyek
családjából kerülnek ki hasznos ragadozó életmódú fajok.
A rovarélősködők a gazdaszervezetet tartós élethelyül, táplálékforrásnak
használják. Nem pusztítják el azt feltétlenül, hanem együtt élnek vele, legfel-
jebb megbetegítik. A rovarparazitákat a mai szakirodalom parazotoidoknak ne-
vezi. Ezek az élőlények ugyanis nemcsak együtt élnek és táplálkoznak a gazda-
szervezetből, hanem kifejlődésük során gazdaállatuk pusztulását is okozzák.
A parazotoid- élősködő rovarok fajai két nagy rendbe sorolhatók. Ez a két-
szárnyúak (Diptera) és a hártyásszárnyúak (Hymenoptera).
A kétszárnyúakhoz tartoznak a fürkészlegyek.
A hártyásszárnyúak közé tartoznakk: fürkész alkatúak, valódi fürkészek,
gyilkos fürkészek, levéltetil fürkészek, fémfürkész alkatúak, tetCírontó fém-
fürkészek, molytetCírontó fémfürkészek, sugaras fémfürkészek, aknázómaly
rontó fémfürkészek, pete-fémfürkészek, törpefürkész alkatúak, élespotrohú tör-
pefürkészek, vetésfehérítő parányfürkész.
Összefoglalva tehát a parazotoidoknak nagy szerepük van az élőközösségek­
ben. Jelenlétüknek ma már egyre nagyobb figyelmet szentelünk. Laboratóriumi
vagy természetes körülmények között fe lszaporadva a biológiai növényvédelem
"sza/gálatába" állíthatjuk azokat.
A mikroorganizmusok jelentős része felhasználható a növényi kártevők el-
len is, vagyis a biológiai védekezés során is. A kórokozó behatolását a gazda-

36
szervezetbe fertőzésnek nevezzük. Amennyiben ez azonnal nem produkál
látható megbetegedést, akkor rejtett (latens) fertőzésről, ha azonnali kóros fo-
lyamat jelentkezik, akkor fertőző betegségről beszélünk. A fertőzés történhet
elfogyasztott táplálékkal szájon át (per os), ép kültakaró légzőnyílásain, illetve
sebeken át (parenteralis), esetleg rejtetten, fertőzött anyák petéinek belsejében
vagy felületükön hordozva a kórokozókat, a következő nemzedéket betegítvén
meg (germinative ).
A kórokozó megbetegítő képességét patogenitásnak, fertőzőképességet pe-
dig virulene iának, a védettséget immunitásnak, a tűrőképességet tolarenciának,
a fogékonyságot pedig diszpozíciónak nevezzük. A vírusok között vannak,
amelyek egymás hatását erősítő (szinergista) és egymás hatását gyengítő
(antagonista) szerveződmények. A rikettsiák rendszertanilag a vírusok és
a baktériumok közötti pálcika alakú, kisméretű szervezetek. A vírusoktól osz-
tódással történő szaporodásuk és protoplazmatikus szerkezetük különíti el.
Gyakorlati felhasználásuk során figyelembe kell venni, hogy egyes fajai az ege-
reket, nyulakat is megbetegíthetik. A véglények (protozoa) közül 1200 faj for-
dul elő rovarokban, melyeknek egy része kórokozó lehet. Rágcsálók ellen
a 60 éve tenyésztett Sakmonella enteridis var. Danysz törzs használata ismert.
A másik kórokozó gombacsoport az Entomophthora csak az élő gazdaszerve-
zetbe képes fejlődni. Több mint 100 faja ismert, több mint l 00 rovarfajt fertőz.
A felhasználásával létrehozott "Boverin" hatékonynak bizonyult a burgonya-
bogár összes fejlődési alakja ellen.
A biológiai védelemben szerepük lehet a fonálférgek elpusztításában az
élősködő gombákhoz tartozók egy-egy csoportjának is. Az élősködő gombák-
hoz tartoznak a Catenária nemzetség tagjai, amelyek spórái a nernatódák test-
felszínére tapadnak, majd azokból hifafonalak nőnek ki, amelyek a testbe ha-
tolva teljesen átszövik az egyes szerveket és elpusztítják azokat.
A fitofág atkák természetes ellenségei közül a rovarok mellett a legnagyobb
jelentőséggel a ragadozó atkák bírnak. A ragadozó atkák hatékonysága a raga-
dozó rovarokkal szemben abban nyilvánul meg, hogy a ragadozó atkák csak-
nem kizárólag ragadozó rovarokkal táplálkoznak és egyedsűrűségük a vegetá-
ciós időszakban egyenletesen magas.
A kompetició, vagyis a környezeti források kihasználásáért létrejövő versen-
gés a fajok közötti kapcsolatok egyik esete. Oka az, hogy a környezetben elér-
hető források mennyisége véges. Az azonos vagy nagyon hasonló ökológiai
forrásokat kihasználó fajokat ökológiai homológoknak nevezzük. Az ökológiai
homológok eltérő mértékben képesek kihasználni a limitált közös táplálékfor-
rást Koegzisztenciájuk - térbeni és időbeni együttélésük - hosszú távon az
adott erőforrásra nézve kisebb kompetíciós képességgel bíró faj helyi kipusztu-
lásához vezet.

37
 Biológiai védekezés a gyomnövények ellen
Az emberiség már a földművelés kezdete óta szakadatlan küzdelmet folytat
a gyomnövények ellen, és ebben a harcban jelenleg főleg a kemikáliákra tá-
maszkodik. A korszerű gyomirtásnak integráltnak és célirányosnak kell lenni.
A gyomirtó szerekkel szemben kialakuló rezisztencia a gyomflóra összetétel-
ének nemkívánatos megváltozásához vezetett, amely a toleráns és rezisztens
biotípusok robbanásszerű felszaporodását eredményezte.
Biológiai gyomirtásról akkor beszélünk, amikor emberi beavatkozással se-
gítjük elő a gyomnövények természetes ellenségeinek (rovarok, titopatogén
gombák, baktériumok és más élő szervezetek) felszaporodását. Mivel nem le-
het cél egy adott gyomfaj teljes kiirtása csak egy ökológiailag elfogadható ká-
rosítási küszöbérték alá szorítása, ezért helyesebb biológiai gyomszabályozás-
ról beszélni.

3. táblázat. Fontosabb engedélyezett mikoherbicidek

Phytopthora citrophthora
DE VINE* Morrenia odorala
(P: palmirova)

Aeschynomene virginica
Colletotrichum gloeosporioides
f. sp.aeschynomene
COLLEGO*
Cefalosporium diospyri
Diospyros virginiana
Fusarium oxisporum
Orobanche spp.

Colletotrichum gloeosporioides Cuscuta spp.

f.sp. cuscutae
LUBOA II
Colletotrichum gloeosporioides Clidémia hirta
f. spp.clidamiae

Cassia obstusifolia
Casst Alternaria cassiae Cassia occidentalis
Crotalaria spectabilis

Colletretrichum gloeosporioides Malva pusilla

BIOMALA
f. sp. malvae

VELGO colletotrichum coccodes Abutilon theophrasti

ABG5003 Cercospora rodmanii Eichhornia crassipes
Dr. BIOSEDGE* Puccinia canaliculata Ciperus escuklentus

Fischi G (2000): A biológiai növényvédelem alapjai. Mezőgazda Kiadó, Bp.lOD

38
 A biológiai gyomszabályozás két alapelvre épül:
- különböző organizmusok (rovarok, gombák stb.) képesek a gyomnövénye-
ket elpusztítani vagy konkurencia-képességüket jelentősen csökkenteni,
- a károsítók számos faja szűk gazdanövény körrel rendelkezik, ezért nem-
kívánatos elszaporodásukra nincs életterük.
A bioherbicid (leggyakrabban mikoherbicid) stratégia esetén betelepített
vagy őshonos patogéneket felszaporítanak és azzal egyszerre kezelik a gyom-
növényállományt Ehhez a stratégiához rendszerint kórokozó gomba jöhet szá-
mításba, innen ered a mikoherbicid megnevezés. Kezelésre rendszerint fiatal
növényállomány esetében kerül sor. A módszert "árasztásos" eljárásnak is ne-
vezik.
Ma Magyarországon néhány gyomfaj ellen biológiai gyomirtást alkalma-
zunk. Ezek az alábbi növények:
Fügekaktusz (Opuntia vulgáris): Mint haszonnövényt vitték be Amerikából
Ausztráliába, de olyan erősen elterjedt, hogy 20millióha legelőt fertőzött meg.
A kiirtását a Cactoblastis eaetoruru lepke gyorsan elszaporított lárvája biztosí-
totta.
Közönséges orbáncfű (Hipericum peiforatum): Az USA-ban a nyugati lege-
lő területeken terjedt el behurcolása után. Többféle bogárfaj kihelyezésével az
ellene való védekezés eredményes volt.
Illatos fojtófű: Devine néven elsőnek alkalmazták kereskedelmi forgalom-
ban a citrus ligeteket pusztító Morrenia odora ellen.
Hasonló eredményeket értek el az apró mályva (Malva pusilla), Apró-
szulák (Convolvulus arvensis), Ároktövis (Cenchrus pauciflorus), Szúrós
szerbtövis (Xantium spinosum), Kakaslábfü (Echinocloa crus-galli), Mezei
acat (Cirsium arvense), Pongyola pitypang (Taraxacum officina/e), Palka
(Cyperus rotunddus, C. esculentus), NyuJparéj (Chondrillajuncea), Közön-
séges aggófü (Senecio vulgáris), Selyemmályva (Abutilon theophrasti),
Csattanó maszlag (Datura stranonium),Bóko!ó bogáncs (Cordous nutans)
esetében is.
A gyomok növénypatogénjeinek az a képessége, hogy kultúrnövényeket
és gyomnövényeket egyaránt megfertőzhetnek, komoly és nagy gondja min-
den olyan erőfeszítésnek, amelynek célja az eladható termékek előállítása.
Szinte kivétel nélkül ezek a patagének megfertőzhetik és meg is fertőzik a
termesztett növényeket is. Ezt a tulajdonságaikat csak igen komoly kutatói
munkával lehet elkerülni, amelyek most is folynak. A biológiai gyomirtás
Magyarországon jelenleg kísérleti stádiumban van. Konkrét a gyakorlatban
is bevált, alkalmazható eredményekről még nem számolhatunk be. Marad te-
hát fegyverként a kezünkben a vetésváltás a gyom mentesítő növények és a
gyomelnyomó növények termesztésével az ökológiai termesztés eredményes
megoldása.

39
 4. táblázat. Magyarországon engedélyezett "biológiai növényvédő szerek"
Készítmény
Növénykoltúra célszervezet
neve hatást kifejtő szerezet
Gyümölcs- és sodró-
Almatermésűek, csont-
5% Bacillus molyok, lombrágó her-
héjasok, szőlő, bogyó-
Bactucid P thuringiensis nyók, molyok, araszo-
sok, káposztafélék,
Berliner var. Kurstaki lólepkék, amerikai fe-
díszfák és díszcserjék
hér medvelepke
Biobest hajtatott zöldségfélék
Encarsia formosa üvegházi molytetű
encarsia és dísznövények
amerikai fehér medve-
3,2% Bacillus erdészet, alma, kukori- lepke, gyapjaslepke,
Dipel
thuringiensis ca almamoly, aknázó-
molyok, kukoricamoly
300, 2000, l O OOO
hajtatott zöldségfélék,
En-strip egyed/doboz Enkarsia üvegházi molytetű
dísz- és szabanövények
formosa
Encarsia lap Encarsia formosa hajtatott zöldségfélék üvegházi molytetű

bab, paprika, paradi-

Kasumin 2 L 2% kasugamycin baktériumos betegsé-
csom, uborka, dísznö-
gek, fenésedés
vények
uborka, saláta, paprika,
Ko ni coniothyrium minitans Sci. sclerotiorum
dísznövények (hajtatott)
zöldségfélék (paprika,
40% Streptomices dinnye), dísznövények palántadőlés, fuzáriu-
Mykostop
griseoviridis (szegfű, gerbera), cse- mos hervadás
repes virágok
3% Bacillus thurungi-
Novodor FC burgonya, paradicsom burgonyabogár lárvák
ensis var. tenebrionis
amerikai fehér medve-
3,2% Bacillus gazdasági haszonfák,
Thuricid HP lepke, gyapjaslepke,
thuringiensis erdei kultúrák, kukorica
kukoricamoly
Trichodex 20% Trichaderma szőlő, paradicsom,
WP harzianum T-39 törzs szürkerothadás
uborka, dísznövények
szőlőmolyok, amerikai
3,2% Bacillus szőlő, erdészeti kultú- fehér medvelepke,
Dipel ES
thuringiensis rák, kukorica gyapjaslepke, kukorica-
moly

Fischi G. (2000):A biológiai növényvédelem alapjai. Mezőgazda Kiadó, Bp. 110-111.

40
 A biológiai növényvédő szerekkel szemben támasztott magyarországi köve-
telmények nagyon szigorúak és széleskörűek. Hazánkban a hatályban levő ren-
delkezéseknek megfelelően az engedélyezésre kerülő biopeszticid fogalma az
alábbiakra terjed ki: A biológiai növényvédő szer a károsítók elleni védekezés-
re alkalmas vírusokra, vírusszerű szervezetekre, baktériumokra, protozoákra,
gombákra, fonálférgekre, illetőleg ezek természetes vagy mesterséges változa-
taira terjed ki.
A táblázat adataiból is kiderül, hogy hazánkban viszonylag kevés biopeszti-
cidet engedélyeztek az elmúlt években. Viszont várható, hogy e készítmények
száma a közeljövőben jelentősebb mértékben bővül. Hangsúlyozni kell, hogy a
biopeszticidek engedélyezése, forgalmazása és felhasználása igen szigorú fel-
tételekhez kötött.
A védekezés kémiai anyagokkal is történhet. 1999-ben a következő készítmé-
nyek felhasználását engedélyezte a Biokontroll Hungária Kft-ellenőrző szervezet.

5. táblázat. Engedélyezett réztartalmú készítmények

Név Hatóanyag Célszervezet

tüzelhalás, baktériumos, gombás eredetű
ASTRA réz-oxiklorid réz-oxiklorid ágelhalás, tafrina, peronoszpóra
gombabetegségek (kivéve szürkepenész, liszt-
Bordói por réz harmat), bakterózis
gombabetegségek (kivéve szürkepenész, liszt-
Bordóilé alapanyag réz-szulfát
harmat), bakteriózis
gombabetegségek, (kivéve szürkepenész, liszt-
Bordóilé FW réz-szulfát
harmat), bakteriózis
gombabetegségek (kivéve szürkepenész, liszt-
Champion 50 WP réz-hidroxid
harmat), bakteriózis
gombabetegségek (kivéve szürkepenész, liszt-
Cuproxat FW fémréz
harmat), bakteriózis
gombabetegségek a lisztharmat és a szürke-
Funguran-OH 50 WP réz-hidroxid penész kivételével
gombabetegségek a lisztharmat és a szürke-
Kocide 101 réz-hidroxid
penész kivételével
gombabetegségek a lisztharmat éS a szürke-
Kocide DF réz-hidroxid
penész kivételével
tűzelhalás, gombásodás és baktériumos beteg-
Plutó 50WP réz-oxiklorid
ségek

(Az 5. táblázat folytatása a következő oldalon)

41
(Az 5. táblázat folytatása az előz{f oldalról)

Név Hatóanyag Célszervezet

Rézgálic Réz-szulfát gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepe-

nész kivételével
Rézgálic (BlueStone, gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepe-
Kistim, Zorka) Réz-szulfát
nész kivételével

Rézgálic 98 Réz-szulfát gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepe-

nész kivételével

Rézkol 400 FW Réz-oxiklorid gombabetegségek a lisztharmat és szürkepe-

nész kivételével

Réz-oxiklorid 450 FW Réz-oxiklorid gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepe-

nész kivételével

Réz-oxiklorid 50 WP Réz-oxiklorid gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepe-

nész kivételével

Scarmagnan rézgálic Réz-szulfát gombabetegségek a lisztharmat és a szürkepe-

nész kivételével
Vitra réz-hidroxid Réz-hidroxid tűzelhalás, gombás és baktériumos betegségek

6. táblázat. Engedélyezett kéntartalmú készítmények

Név Hatóanyag Célszervezet

Agrikén kén+vazelinolaj pajzstetvek, levéltetvek tojásai, atkák
Cosavet DF kén lisztharmat
Florisztella kénpor Kén főleg lisztharmat
Kén 800 FW kén lisztharmat, csonthéjasok levélbetegségei
Kénkol 800 SC kén lisztharmat, csonthéjasok levélbetegségei
Kumulus S kén lisztharmat, csonthéjasok levélbetegségei
Mikrolux 81 kén lisztharmat
Microthiol Special Kén lisztharmat, levéllyukacsosodás
Nekator 80 WG Kén lisztharmat,
Nedvesíthető kén kén lisztharmat, csonthéjasok levélbetegségei
poliszulfid +
Nevikén Lisztharmat, pajzstetvek
vazelinolaj
Solfo M 80 Kén lisztharmat
(A 6. táblázatfolytatása a következő oldalon)

42
(A 6. táblázatfolytatása az előzif oldalról)
Név Hatóanyag Célszervezet
Sulfur 800, Szulfur
Kén Lisztharmat, csonthéjasok gombás betegségei
900
Thiovit S; Thiovit
Kén lisztharmat, csonthéjasok gombás betegségei
Ventillált kénpor
Kalcium- lisztharmat, körtelevélbolha ellen, pajzstetű
Tiosol
poliszulfid petéinek gyérítésére
Ventillált kénpor Kén takácsatkák
Ventillált kénpor Kén lisztharmat
Nevikén 800 FW Kén lisztharmat, takácsatkák

7. táblázat. Engedélyezett réz és kéntartalmú készítmények

Név Hatóanyag Célszervezet

Réz-szulfát + Gombabetegségek (kivéve szürkepenész,
Bordóilé alapanyag
mész lisztharmat), bakteriózis
Bordóilé + kén réz+ kén gombabetegségek
Réz-oxik-
Rézkén 650 FW gombabetegségek
lori d+ kén
Réz-hidroxid +
Rézkénpor lisztharmat, peronoszpóra, varasodás
vent.kénpor

8. táblázat. Növényi kivonatok

Név Hatóanyag Célszervezet

piretrin + piperonil
AquaPy rovarölő, főként raktári kártevők ellen
butoxid
Bioplant Flora
piretrin+PBO levéltetvek
Koncentrátum és sprae
Etil-alkoholos
Fito-lnsect levéltetvek
növényi kivonat
huminsav+ gyógy-
Floraska fasebkezelő szer
növény kivonat
piretrin+piperonil-
Ri em levéltetvek
butoxid, kvasszia-
Thiokvant levéltetvek
kivonat

43
 9. táblázat. Káliszappan

Név Hatóanyag Célszervezet

Folyékony káliszappan káliszappan nedvesítőszer

Káliszappan káliszappan nedvesítőszer

Bioráció 19 káliszappan nedvesítőszer

10. táblázat. Növényolajok

Név Hatóanyag Célszervezet

Biola növényi olaj pajzstetvek, takácsatka
Codacide repceolaj hatásfokozó adalékanyag
Erol SA 4-89 repceolaj kacsgátló szer
napraforgó-
Vegesol rovarölő lemosószer
olaj+szójalecitin

ll. táblázat. Ásványi és parafinolajok

Név Hatóanyag Célszervezet

Agrol plusz vazelinolaj atkák, levéltetvek, pajzstetvek
Agropon fehérolaj
Fito-Dueci pajzstetű
ásványolaj pajzstetvek
ellen aerosol
Floralux extra paraffinolaj
Follicot parafinviasz párolgás csökkentő

Gyümölcsfaolaj E orsóolaj pajzstetvek

Samotoil takácsatkák, levéltetvek, kaliforniai

ásványolaj
pajzstetű

Sprayprover paraffinolaj vírusvektor levéltetvek

Spring ásványolaj levélfényesítés
Vektafid A, S ipari fehérolaj levéltetvek

44
 12. táblázat. Egyéb készítmények

Név Hatóanyag Célszervezet

kátrány, gyanta,
Antivad vadriasztó
olaj, gyapjúzsír
zsír, viasz, gyanta,
Bioc era olajanyagok, etil- Fasebkezelő
alkohol
Bioplant csíkcsapda Lepidoptera lárvák gyérítése

Bioplant ragasztó- hernyófogó öv, ragasztóanyag

anyag
Bioplant sárgalap károsítók előrejelzése, gyérítése

Bio-sect és Bio-sect levéltetű, atkák, molytetű, levélbolha

alifás zsírsav
spray
kvarchomok, dena-
Buvad H Buvad R turált szesz, ragasz- vadriasztó
tó anyag
Cervacol Extra ásványi anyag vadriasztó
Cinkgálic Cink-szulfát varasodás, monília, ecsetágúság
Delieia csigaölő szer metaldehid meztelencsiga
természetes gyanta
Dendracol 17 SK vadriasztó
+ rézszappan
Dörzsstop Szilicium-dioxid agancsok okozta dörzsölés
perubalzsam +
Fabalzsam fasebkezelő
ichtiol

perubalzsam +
Factoktor fasebkezelő
ichtiol + glicerin

dohánytöredék és
Hess Vakond riasztás
por
LIMEX csigaölő szer metaldehid meztelencsiga
Off Shot-T zsíralkohol Kacsgátló szer
Szexferomon csapdák 38 kártevő ellen
Vasgálic Vas-szulfát klorózis esetén

45
 13. táblázat. Hatékonynak tartott növénykivonatok
Növény Készítés módja Elérendő cél
terméskötődés fokozása, hidegtűrés,
macskagyökér préselt lé
csávázás, fiatalkori betegségek ellen

csalán klorózis, levéltetvek, komposzt gaz-

erjesztett trágyalé főzet
dagítása
fekete nadálytő erjesztett lé, trágyalé N-táplálás, talajkondicionálás
édeskömény trágyalé trágyázás
kamilla préselt lé, forrázat rothadás megelőzése, magcsávázás
fejeskáposzta trágyalé trágyázás
gyermekláncfü trágyalé, forrázat termésminőség javulás
körömvirág ázat, hideg vizes kivonat erősítőszer

hagyma (vörös-, fok,- baktériumos és gombás betegségek

trágyalé
metélő) ellen, nyúlriasztás
zsurló forrázat lisztharmat ellen

orvosi zsálya állománykezelés káposztalegyek el-

ázat
len
torma főzet monília ellen állománykezelés
rebarbara ázat levéltetvek ellen
keverékek a kombináció elemei szerint
5-13 táblázat. Forrás:Radics L.- Birkás M.- Darvas B.- BékésiP-Roszik P- Sol-
ti G. - Szalai Z. -Szemán L. - Kismányoki T.(2001) Ökológiai gazdálkodás a növénv-
termesztésben ln:.Ökológiai gazdálkodás,(szerk. Radics L.), Dinasztia Kiadó,
Bp.136-139.

A táblázatok igen jól szemléltetik, hogy az ökológiai gazdálkodás növényi

kórokozók és kártevők elleni védelme megoldottnak mondható. Legnagyobb
gond a gyomirtással van. Ezt a mai tudomány állása mellett hatékony szerekkel
csak szolid mértékben tudjuk kezelni és ezért jut kiemelkedő szerep a mecha-
nikai eljárásoknak, a vetésváltásnak és a talajművelésnek.

46
 4. Szántóföldi növények termesztése

Gabonafélék termesztése
(árpa, közönséges búza, durumbúza, tönkölybúza,
rozs, zab, kukorica, köles, pohánka)

Közönséges búza ( Triticum aestivum L.)

Termesztésének története egyidős az emberi társadalmak történelméveL Olyan
arányban tartalmaz szénhidrátokat és fehérjét, amilyen arányban az emberi
szervezetnek a táplálóanyagra szüksége van, ezért az emberiség legértékesebb
gabonanövénye. Könnyen emészthető, szemtermése liszt, dara és kása készíté-
sére alkalmas. Szívesen termesztett növény, mert munkaerő-szükséglete nem
nagy, termesztése jól gépesíthető. A kemény telet és a száraz, me leg nyarat jól
tűri. Szikes és más, gyenge minőségű talajaink első szám ú szántóföldi növénye.
Az egész világon a legelterjedtebb gabonanövény, utána a rizs következik. Az
év minden napjában búzaaratás van a Föld valamelyik részén. Magyarországon
az éghajlat igen alkalmas a búzatermesztésre. A múlt század elejére kialakultak
a klasszikus búzatermő területek: a Tisza vidékén, a Körösök völgyében, a Fej-
ér megyei löszháton.
Az 1920-as években Hankóczy Jenő kidolgozta a liszt minőségvizsgálatának
egyedülálló módszerét. Elkészíttette az erre a célra világszerte használt mű­
szert, a farinografot. Ez nagy lehetőséget biztosított a növénynemesítésben.
Segítségével nemesítette ki Baross László a világhírű Bánkúti búzákat. A búza-
termesztésben átütő sikerről azonban csak az 1970-es évektől beszélhetünk.
Országunkban az 5 tonnás és afeletti búzatermés a kiváló hazai nemesítésű faj-
táknak, a magas színvonalú termesztési technológiának köszönhető. A magyar
nép igen tiszteli ezt a növényt, hiszen elterjedt neve az "élet" is.
Rendszertani helye. A búza a Triticum nemzetségbe tartozik. Monocotoli-
dones, azaz egyszikű növény. A nemzetségbe tartozó számos faj közül néhányat
termesztenek, egyeseket pedig a búzanemesítésben keresztező partnernek hasz-
nálnak. A búzafajokat a kromoszómaszámuk és a kalász megjelenése, habitusa
alapján célszerű csoportosítani. Az ivarsejtek alap kromoszómaszáma 7. Ennek
alapján a testi sejteké a diploid sorozatba tartozó fajokban 14, a tetrapioidba
tartozóknál 28, a hexaploid sorozatba tartozó fajokéban 48. A kalász habitusa
alapján a kultúrfajok pelyvásak és csupaszok lehetnek. A közönséges búzát
(Triticum aestium ssp. vulgare) a csupasz és 42 kromoszómaszámú hexaploid
fajhoz sorolhatjuk be. Ezen kívül termesztjük még a kemény szemű durum-
búzát (Triticum durum) és a tönkölybúzákat (Triticum spelta) is.
A búza kelése csíragyökérrel indul, ezeket elsődleges gyökereknek nevez-
zük. A másodiagos járulékos gyökerek a bokrosadási csomónál erednek és ol-

47
dalirányban terjeszkednek. A búza a kelés után bokrosodik, szárba megy, majd
kalászol, virágzik, megtermékenyül, érik, ezután betakarítjuk. Szára szalma-
szál, virágzata kalász, termése szem. Magyarországon Martonvásáron és Sze-
geden található a búzanemesítés két nagy központj a. Világhírűek búzáink, min-
den tekintetben megfelelnek hazánk termelői igényeinek is.
Éghajlatigény. A kontinentális hatást megháláló növény. Alapvetően a mér-
sékelt égöv növénye, azonban kiválóan alkalmazkodik. Termesztési övezete
északon Norvégiáig, a déli féltekén pedig Argentínáig terjed. Az Egyenlítőhöz
közelebb fekvő tájakon úgynevezett járó búzát (ősszel és tavasszal is vethetőt)
termesztenek.
Jól bírja telet, a megerősödött vetés a nagy hideget is jól elviseli. Nemesí-
tett fajtáink a- 20 oc körüli vagy az afeletti száraz hideget is kibírják. Csapa-
dékos, enyhe tavasz esetén a télből meggyengülve kikerülő növények gyorsan
megerősödnek. Június végétől csökken vízszükséglete és mérsékelt a meleg
irányi igénye.
Talajigény. Kifejezetten jó búzatermő talajok: a középkötött, mélyrétegű,
mészben és tápanyagban gazdag mezőségi és középkötött erdőtalajok (a béké-
si, szolnoki és debreceni löszhátak). Sikeresen termeszthető az öntés, a réti és
a barna erdőtalajokon. Kultúrába vont szikesek kezdő növénye. Nem alkalmas
a búzatermesztésre a rossz vízgazdálkodású, "sülevényes" homok, a sekély ter-
mőrétegű erodált, lejtős, kavicsos terület, valamint a hideg, vizenyős talaj.
Vetésváltás. A búza az előveteményre igényes. Beszélünk jó, közepes és
rossz búza előveteményrőL Jó elővetemény a korán letakarítható gyommentes
kultúra, amely nem szárítja ki a talajt (hüvelyesek, mák, korai burgonya, korán
feltört évelő pillangós). Közepes elővetemény a csalamádé, a silókukorica, a
korábban lekerülő kapások. Rossz elővetemény minden későn lekerülő növény,
így a késői kukorica, cukorrépa, továbbá a gabonafélék a harmadik évtől.
Tápanyagszükséglet. A búza egy tonna szemterméssel és a hozzátartozó
szalmával mint melléktermékkel a talajból átlagosan 27 kg/t nitrogént, ll kg/t
foszfort, 18 kg/t káliumot von ki a talajokból
Talaj-előkészítés, vetés. Az őszi kalászos gabonák talaj-előkészítési rendsze-
rét alapul véve szántásos- forgatásos vagy forgatás nélküli talajmlivelés is vé-
gezhető. A búza azonban nem igényli a költséges szántásos talaj-előkészítést,
ezért célszerabb a tárcsás, kombinátoros, közép mélylazítós előkészítést hasz-
nálni. A vetés optimális ideje október l O-étől, október végéig tart. Sortávolság
10 vagy 15 cm, csíraszám bokrosodó fajtából 500 db/m 2, nem bokrosodó fajtá-
ból 600 db/ m 2, ezermagtömeg 40-44 g, csírázóképesség legalább 85%, tiszta-
ság legalább 99%.
Növényápolás. Ósszel a búza általában nem igényel ápolást. Hosszabb meg-
kérgesedett felületű hó esetén általában traktorral, járatássallehet a levegőtlen­
séget csökkenteni, megszüntetni

48
 Tavasszal a búza felfagyása esetén ajánlatos simahengerrel visszatömöríteni.
Előfordulhat, hogy a hóolvadás utáni vízborítás következtében vagy a márciu-
si nagy intenzitású, hideg eső után a tavaszi szelek szárító hatása miatt cserepe-
sedési folyamat indul meg, ilyenkor gyűrűshengerezésre lehet szükség.
Tavasszal a gyomok elleni védekezés igényét csökkenti a megfelelő elővete­
mény és vetésváltás, vetésforgó, az előző nyári hatékony tarlóápolás.
A főbb betegségek ellen lehet védekezni. Leggyakoribb betegsége a liszthar-
mat (Erysiphe graminis).
Kártevők ellen legjobb védelem a megelőzés, vetésváltássaL A jelentősebb
kártevők a fritlégy (Oscinellafrit), a futrinka (Zarbus tenebroides), a levéltet-
vek (Rhopalosiphon graminum), a vetésfehérítő (Lemma melonopus) és a po-
loskák (Eurygaster maura, Eurygaster ssp.).
Betakarítás. Korábban két-, három-, négymenetes betakarítási módokat al-
kalmaztak. Ma már az egyrneuetes az elterjedt, amit önjáró arató-cséplőgépek­
kel, kombájnokkal végzünk. A betakarítás ideje július. Ügyelni kell arra, hogy
a tartama ne haladja meg az öt-tíz napot.

Durumbuza (Triticum durum DESF.)

A Triticum durum vagy közhasználatú nevén makaróni búzatermesztési szem-
pontból a közönséges búza mellett a legjelentősebb búzafaj. Alátámasztja ezt az
a tény, hogy mindig keresett cikk a világpiacon és az ára is lényegesen maga-
sabb, mint a közönséges búzáé.
Termesztését Európában azok az országok (Olaszország, Franciaország) ka-
rolták fel elsősorban, amelyekben rendelet szabályazza a száraztészta tojásfel-
használás nélküli gyártását és forgalmazását. Hazánkban termesztését azt tette
szükségessé, hogy megnőtt az igény a félkész és készételek, így a száraztészta
iránt is. A mennyiségi igények mellett fejlődnek táplálkozási szakásaink is,
ezért igény van a kevesebb szénhidrátot és több fehérjét tartalmazó, dorum-
búzából előállított liszt alapanyagra. Malomipari szempontból az acélosabb
durumbúzábóllényegesen több, megfelelőbb szemcseméretű dara nyerhető. Si-
kérje kevésbé nyúlik a közönséges búzáénál ezért főzéskor rugalmas, kemény,
nem csirizesedő a tésztája. Mivel a gyártás során sem tojást, sem más adalék-
anyagokat nem használnak fel, így költség-takarékosabb, gazdaságosabb és
versenyképesebb az előállított termék.
Rendszertani helye. A Graminae családba tartozó, egyszikű durumbúzákat
általában az erőteljes és gyors növekedés jellemzi. Levélzetük a fejlődés kez-
detén hosszú, keskeny. Kifejlett növényeknél széles alapú. Jó bokrosodó képes-
ségűek, és általában szálkás kalászúak A szemek üvegesek, színük világossár-
ga vagy sárgásbama, alakjuk hosszúkás. Betegség-ellenállóságuk az eddigi ta-
pasztalatok szerint jobb, mint a közönséges búzáké. Különösen ellenállók a
lisztharmatfertőzéssel szemben. A durumbúzák télállósága gyengébb, mint a

49
köztermesztésben levő közönséges búzáké. Ez indokolja az ország délibb terü-
letein való termesztésüket
Éghajlatigény. A durumbúza fontosabb termesztési körzetei a Föld mele-
gebb övezeteiben találhatók. Igényének a szárazabb, külterjesebb feltételek is
megfelelnek. Csapadékigénye a tavaszi időszakban kifejezettebb, fejlődésének
második felében azonban jó szárazságtűrő. Hazánkban termesztése a Békéscsa-
ba-Pécs vonalától délre ajánlott. Előnyös, ha a tél fokozatosan köszönt be, mert
így a növény jobban fel tud készülni a télre és fagyállóbb lesz.
Talaj igény. A durumbúza, a mélyrétegű, humuszban gazdag jó vízgazdálko-
dású, semleges kémhatáshoz közel álló vályogtalajokon termeszthető a legna-
gyobb sikerrel, de kevésbé jó talajokon is jól termeszthető, bírja az extenzívebb
körülményeket Termesztése során azonban a szélsőséges szerkezetű és főként
hideg talajokat kerülni kell.
Vetésváltás. A durumbúza elővetemény-igénye nem tér el jelentősen a kö-
zönséges búzáétól, de az utána történő durumtermesztés a fizikai keveredés mi-
att nem ajánlatos. Kedvezőek a hagyományosan jó búza elővetemények. A ké-
sőn lekerülő előveteményeket célszerű kerülni.
Talaj-előkészítés, vetés. A jó élőveteménnyel párosuló okszerű talajművelés
biztosítja a talajnedvesség megőrzését, a gyommentességet. A talaj-előkészíté­
si munkák legfontosabb követelménye az aprómorzsás, ülepedett, biológiailag
beéredett, egynemű magágy. Nem igényli a talajművelés során a mélyebb mű­
velést. Vetése a közönséges búza vetésidejével egyező, október 10-20. között
van. Sortávolság 12 vagy 15,2 cm, csíraszám 500-550 db/m 2 , ezermagtömeg
45-55 g, csírázóképesség legalább 85%, tisztaság legalább 99,0%.
Tápanyagellátás. A tápanyag vonatkozásában a durumbúza nem sokban kü-
lönbözik a közönséges búzátóL l tonna szemterméssel (és a hozzátartozó mel-
léktermékkel) 29 kg nitrogént, ll kg foszfort, 18 kg káliumot vonunk ki a ta-
lajból.
Növényápolás.A durumbúzának - a származásából is eredendően - a télál-
Jósága gyengébb a közönséges búzákénál. Ezért is fontos a megfelelő vetésidő
és az őszi megerősödés biztosítása. Fontos az is, hogy a kora tavaszi időszak­
ban megkérgesedett, olvadás után újra ráfagyott, rájegesedett hótakarót megtör-
jük traktorokkaL
Amennyiben csapadékos a március, előfordulhat, hogy a terület talaja össze-
verődik, tömörödik. Ilyenkor célszerű küllős kapával, illetve a kéreg vastagsá-
gától függően hengerrel vagy könnyű fogassal megjáratni a területet. Mivel a
durumbúza regenerálódó képessége kedvezőbb, mint a közönséges búzáé, így
ezeket a munkákat mihelyt lehet, azonnal végezzük el, kerülve ezzel a bokro-
sodó állomány taposását.
Az idő melegedésével megindul a gyomok kelése. Mikor növekedésükben
elérték a kezdeti, kelés utáni állapotot, elvégezhető a gyomok mechanikai irtá-

50
sa. A durumbúza fajták kórokozókkal és kártevőkkel szemben nem ellenállók,
ezért a védekezés ellenük elengedhetetlen. Igen érzékeny a fuzáriumfertőzésre,
a szeptóriára és a helmintospóriumra, s mindhárom betegség gyakran elő is for-
dul. A kártevői közül a vetésfehérítő, a gabonapoloska és a gabonafutrinka lár-
vája okoz jelentősebb károkat, rontják a termés minőséget. Az eredményes vé-
dekezés a kiterjedt rajzás időszaka előtt végzendő.
Betakarítás Teljesen egyező a közönséges búzáéval, egy menetben kombájn-
nal történik.

Tönkölybúza (Triticum speita L.)

A tönkölybúza több mint tízezer évvel ezelőtt került Délnyugat-Ázsiából Me-
zopotámiába, majd a bronzkorszak elején Európában is meghonosodott. Az ősi
gabonafajta a Kárpát-medencében nyolcezer éve terem, termesztésének nyoma-
it hazánkban Kengyel és Százhalombatta térségében találták meg. Már a régi
rómaiak is fogyasztották. Erre utaló nyomokra bukkantak számos feltárt sírban.
Az európai lakosságot a IV. században a tönkölybúza mentette meg az éhhalál-
tól, mert az akkori normál búzák legtöbbje a szélsőséges időjárás és a kóroko-
zók miatt kipusztult. Termesztése hazánkban egészen a XIX. század végéig
folyt, majd lassanként a feledés homályába veszett. Helyét egyre újabb, később
már nemesített búzafajták vették át, mivel azok nagyobb terméshozamot produ-
káltak és betakarításuk kevesebb vesződséggel járt. Az időt túlélő tönkölybúza
őserejű, ellenálló gabona fajta. A kenyérbúzához képest kevésbé kényes, rend-
kívül jól alkalmazkodik a környezeti adottságokhoz, kiválóan tűri a szárazsá-
got, minden talajon megterem. Óriási előnye, hogy a környezetében lévő gyo-
mokat elnyomja. Az univerzális tönköly természetes eredetű és nem szintetizált
élelmiszer, az élethez szükséges, fontos tápanyagok szinte mindegyikét tartal-
mazza. Az egész szervezetet erősíti, mindenféle káros mellékhatás nélkül.
Rendszertani helye. A tönköly a búza nemzetségbe tartozó, egyéves, önter-
mékenyülő növény. A nemzetség a Zárvatermők törzsébe, az Egyszikűek osz-
tályába, a Liliomalkatúak alosztályába, a Pázsitfüvek rendjébe, a Pázsitfűfélék
családjába, a Perjefélék alcsaládjába tartozik. A tönköly-sorozatba pelyvás és
pelyva nélküli fajok is tartoznak. A tönköly a pelyvások közé tartozik. A pely-
vás fajok a fiatalabbak, kialakításukban a csupasz szemű fajok is szerepet ját-
szottak. Gyökérzete igen fejlett, télállósága és szárazságtűrő képessége kiváló.
Szára, szalmája erős, vastag, de vékony falú, a levéllemez kopasz, esetleg rit-
kásan szőrözött. Virágzata kalász, mely laza szerkezetű és hosszú. A kalászkák
jól elkülönülnek egymástól, a kalászorsó törékeny, széles és vastag. Termése a
szem, melyek a toklászokban teljesen zártak. A növény robusztus megjelenésű.
Túlérésben a kalász töredezik, sőt az egész kalász is letörhet A tönkölyfajták
nagy fehérjetartalmúak, értéke akár 20-23% is lehet. Lisztharmat- és rozsda ér-
zékenyek.

51
 Éghajlatigény. Télállásága igen jó, több hónapos hátakarót is elvisel, nem
fagyérzékeny. Csírázásához a pelyvalevelek átnedvesítése miatt több talaj-
nedvességre van szüksége, azonban elegendő nedvesség esetén a csírázás akár
1-2 oc hőmérsékleten is megindulhat. Szárazság- és aszály tűrése kiemelkedő.
Talajigény. Jobb talajokon elsősorban a közönséges búzát termeljük, mert
többet tud teremni a tönkölynéL Gyengébb talajokon, megfelelő színvonalon
művelt homokon, savanyú talajú termősziken és erodált (leromlott) talajokon a
tönkölybúza többet terem, mint a közönséges búza. A talaj mésztartalmára nem
igényes.
Vetésváltás. Minden olyan elővetemény, amely a közönséges búzának meg-
felel, kedvező a tönkölybúzának is. A betegségek megelőzése érdekében a ré-
gen ismert kapás-kalászos növényi sorrend betartása ajánlott. Önmaga után
egyszer vethető. Jó előveteményei a korán lekerülő kétszikűek, így a borsó, a
szója és a repce. Minden olyan elővetemény elfogadható számára, amely után
vetés előkészítése legkésőbb szeptember végétől megkezdhető.
Talaj-előkészítés, vetés. Teljesen egyező az őszi búzánál leírtakkaL A talaj-
előkészítés lehet forgatásos (ekével) vagy forgatás nélküli (tárcsával, kombiná-
torral, közép mély lazítóval és ezek kombinálásával). Költségtakarékossági
okokból ez utóbbi a jobb és szakmailag is megfelelő.
A tönköly az összes gabonafélék közül a legjobban bokrosodik, aminősített
fajták mindegyike őszi vetésű. A produktív bokrosodás száma gyakran 5-6. Eh-
hez szükséges, hogy a vetés időben, lehetőleg október első két dekádjában
megtörténjék. Sortávolság 12-12,5 cm, vetéskori csíraszám 250 db/m 2 , ezer-
magtömeg 70-75 g, csírázóképesség legalább 85%.
Tápanyagszükséglet. Tápanyagigénye hasonlít a közönséges búzáéhoz, így
annak igényével kell számolni. l tonna terméssel (és a hozzátartozó mellékter-
mékkel) 27 kg nitrogént, ll kg foszfort, 18 kg káliumot vonunk ki a talajból.
Növényápolás.Nyirkos magágyban a csírázás gyorsan megindul, viszont ezt
követően a növény fejlóctése lassú. Mivel a levelei véknyak és karcsúk, így a
kisebb kivetett csiraszám következtében is ősszel és kora tavasszal a tábla ritka
állományt mutat. Kora tavasszal - március közepétől-végétől - viszont a nö-
vényállomány növekedése felgyorsuL Mivel a tönköly az összes gabonaféle kö-
zül a legjobban bokrosodik, a sarjak száma 5-6 is lehet, így hamar zárt állo-
mány alakul ki. Április közepére rendszerint fedi a talaj felszínét. Tág térállás-
ban is jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik, ami miatt a gyomnövények
fejlődéséhez szükséges élettér árnyékolás következtében beszűkül.
Betegségei közül a levélrozsda (Puccinia recondita) és a lisztharmat
(Erysiphe graminis) jelenthet jelentősebb veszélyt. Az ellenük való védekezési
igény évjárattól függő. A gabona monokultúrában való termesztése esetén szá-
molni lehet ezen kórokozóknak megjelenésével. A vegetációs idő végére a sár-
ga levélrozsda (Drechslera tritici-repentis) is megjelenhet a növényeken.

52
Az érett búza többszöri megázás után - amely általában megkésett betakarítást
is jelent - számolni lehet a betegség nagyobb mértékű fellépésére. Részleges
monokultúra esetén is fokozatosanjelennek meg. Gyérítésük az elővetemények
tarlójának ápolásával, az árvakelések időbeni talajba forgatásával érhető el.
Jelentősebb kártevői a gabonafutrinka (Zabrus tenebroides), a vetésfehérítő
bogár (Oulema septentrionis, O. melanopus), a levéltetvek. A raktári kártevők
közül megemlíthetők a gabonamolyok (Sitatraga cerealea). Nagy fehérjetartal-
mamiatt a raktári rágcsáJók számára is kiváló táplálékul szolgál, ezért irtásuk-
ra nagyobb figyelmet kell fordítani.
Betakarítás A tönkölyt, a szemet védő pelyvájával aratják. A kalászorsó tö-
rékenysége miatt a megkésett betakarítás jelentős termésveszteséggel jár. Átla-
gos időjárás esetén a kalászorsó nem törik, de a viharos szél és az ismétlődő
csapadék már kalászorsó törést okoz. Aratása kombájnnal, a búzával egy idő­
ben történik.

Árpa (Hordeum vulgare Jess.)

A legrégebben termesztett gabonák közé tartozik. Származási helye, géncent-
ruma Elő-és Közép-Ázsia, ahonnét valószínűleg a történelem előtti időkben
terjedt el Kis-Ázsián keresztül Közép-Európába, ahol a hatsoros árpát már a
kőkorszakban termesztették.
A vetésterület nagysága alapján a világtermelésben a gabonafélék között
napjainkban a negyedik helyen áll. Jó alkalmazkodó képessége és nagy alak-
gazdagsága, valamint értékes, sokoldalúan hasznosítható termése következté-
ben különböző éghajlatú földrészeken termesztik.
Rövid nyarú északi tájakon fontos kenyérgabona-növény. Melegebb éghajla-
tú területeken szemtermését abraktakarmányként hasznosítják Enyhe, mérsé-
kelten meleg nyarú, csapadékosabb vidékeken sörárpaként is termesztik tavasz-
szal vetve. Hazánkban a termőterülete alapján az őszi búza és a kukorica után
a harmadik legnagyobb területen terrnesztett növény.
A tavaszi árpa a sör és a malátagyártás nyersanyaga, de takarmányként is
hasznosítható. Az őszi árpát takarmányozási célra termesztik. A tavaszi árpa
szalmája takarmányozásra is alkalmas. Hasonlóan a búzához, az árpa termesz-
tése is jól gépesített.
Rendszertani helye. Az árpa rendszertani besorolási helye Linné óta több íz-
ben változott, ami még ma is vita tárgyát képezi. Legelfogadottabb Jessen rend-
szerezése, aki valamennyi kultúrárpát egy fajba (Hordeum vulgare) sorol, de a
kalászkák megtermékenyülése, illetve a kalász tömöttségének alapján alfajokat
és változatokat különböztet meg.
A többsoros árpából van hatsoros és van szabálytalan hatsoros, melyet négy-
sorosnak neveztek el. A különbség abból adódik a két változat között, hogy a sza-
bálytalan hatsoros a szemek elrendeződésemiatt négysorosnak látszik. Valójában

53
azonban hatsoros. A másik változat a kétsoros. A köztermesztésben lévő fajtáink
közül az ősziek hatsorosak, szabálytalan hatsorosak, a tavasziak kétsorosak
Az őszi árpa csírázása alacsony hőmérsékleten is megkezdődik. Gyökérzete
nagyobb tömegű és dúsabb, mint a tavaszié. Az őszi gabonák közül a legerőtel­
jesebben bokrosodik. Szemtermésének fehérjetartalma nagyobb, mint a tava-
szié és aminosav-összetétele kedvezőbb, mint a búza fehérjéé. Az árpa sikér-
szerű fehérjét keveset tartalmaz, ezért lisztjéből egymagában jó minőségű ke-
nyér nem készíthető.
A tavaszi árpa a sör alapanyaga, de kifogástalan minőségű, kémiailag tartós,
jó ízű sört csak jó minőségű árpábóllehet készíteni. Az érett, egészséges sörár-
pa szalmaszagú, egységesen világos szalmasárga színű, csírázása egyenletes, a
szemnagysága is az. Az egyenetlen szemnagyságú nem alkalmas sörgyártásra.
A vékony héjú, finom pelyvájú árpábóllehet jó minőségű sört készíteni, mert a
vékony pelyvájú gyorsan csírázik és viszonylag sok extrakt (kivonható) anya-
got ad. A durva pelyva rendszerint nagyobb fehérjetartalommal jár együtt, ho-
lott a söripari minőség szempontjából a lisztes árpaszem a kedvezőbb, mert
jobban feloldódó malátát ad. A gyenge csírázóképesség oka legtöbbször az el-
húzódó aratás és a csépléskori csírakárosodás. A keményítő- és a rost tartalom
is fontos a sörárpánáL
Az árpák egyszikűek, bojtos gyökérzetűek, virágzatuk kalász, amely lehet
szálkás, vagy szálkátlan, termésük szemtermés.
Éghajlatigén y. Az őszi árpa termesztésére- a zord fekvésű és aszályos tájak
kivételével - az ország egész területe alkalmas. Télálló képessége gyengébb,
mint a búzáé vagy a rozsé. Az újabb fajták télállósága jobb. Kimagaslóan nagy
termésre elsősorban enyhe tél után számíthatunk. Tavasszal a mérsékelten me-
leg és a legalább átlagos csapadékos időjárás a kedvező. Vízhasznosító képes-
sége kiváló. Szárazságtűrő képessége jobb, mint a tavaszi árpáé.
A söripari célra termesztett tavaszi árpa az éghajlattal szemben igényesebb,
mint az őszi árpa. Kedvező számára a mérsékelten meleg időjárás. A mérsékel-
ten meleg, páratelt, csapadékos éghajlatesetén az árpa fehérjében szegény, lisz-
tes magvú, jó minőségű termést nevel. Ezért is az ország két nagy sörárpater-
mő tája az észak-magyarországi hegyvidék körzete és a nyugat-magyarországi
körzet, Sopron vidéke és a Rába völgye Pápáig.
Talajigény. Az őszi árpa általában a "búza"- és a jobb "rozstalajokon" ter-
meszthető sikerrel. Jobb minőségű talajokon, csapadékosabb tavaszon a gyako-
ri megdőlés miatt kevésbé biztonságos és eredményes a termesztése.
A tavaszi sörárpatermesztésre leginkább megfelelnek a jó vízgazdálkodású
és tápanyag szolgáltatású, de nitrogénben nem gazdag, középkötött csernozjom
talajok és a jobb termékenységű barna erdőtalaj ok. (A norfolki négyszakaszos,
kötött vetésforgóban, a cukorrépa után -jó talajokon - következik vörös heré-
vel felül vetve.) Ez azt is jelenti, hogy a jó cukorrépatermést adó talajok kiváló-

54
ak a sörárpatermesztés számára. Nem termeszthető hideg, terméketlen, sava-
nyú, erősen kötött, agyag vagy laza homok és láp talajokon.
Vetésváltás. Az őszi árpa vetésváltásba való beillesztése szaktudást, figyel-
met kíván, mert korán, szeptember végén vetjük, így csak a korábban lekerülő
elővetemény után következhet. Borsó és lucerna után megdőlhet, ezért legtöbb-
ször az őszi árpát az őszi búza után vetik, de fordítva nem ajánlott.
A tavaszi árpa igényes az előveteményre. Önmaga után vagy őszi árpa után ne
termesszük azonos betegségeik és kártevőik miatt. Legjobb számára az istállótrá-
gyázott kapás elővetemény, különösen a cukorrépa, ha sörárpát termesztünk.
Talaj-előkészítés, vetés. Az őszi árpa a búzához hasonlóan nem igényel
mélyművelést vetés előtt, ezért vetőágya tárcsával, nehézkultivátorral, kultivá-
torral, illetve ezek kombinációival végezhető el szeptember végén, október ele-
jén. Sortávolság 12 vagy 15,2 cm, csíraszám 450 db/m 2, ezermagtömeg 37-42
g, csírázóképesség legalább 85%, tisztaság is legalább 98%.
A tavaszi árpa alá ősszel, ekével, 20-25 cm-es szántással végezzük el az
alapművelést. Tavasszal minél korábban, egy-két sor talajmunka után vessünk,
nem baj, ha ezt követően még hó esik. Sortávolság 12 vagy 15,2 cm, vetőmag­
szükséglet 400-450 db/m 2 , ezermagtömeg 35-42 g, csírázóképesség legalább
85%, tisztaság legalább 98%.
Tápanyagellátás. Az őszi árpa l tonna terméssel (és a hozzátartozó mellék-
termékkel) átlagosan 27 kg nitrogén t, l O kg foszfort, 26 kg kálium ot von ki a
talajból. Tavaszi árpa esetében ezek az értékek nitrogénből 20, foszforból 9, ká-
liumból 21 kg-nak felelnek meg.
Növényápolás. Az őszi árpa növényápolására, a kórokozók és a kártevők el-
leni védekezésre a tenyészidő alatt több alkalommal szükség lehet.
Az őszi árpa levelein a vörösrozsda ( Puccinia triticina) és az árpa törperozs-
dájának (P. hordei) telepei nyáron megtalálhatók Hűvös, nedves évjáratban az
első leveleken is láthatók a barna levélfoltosság (Pyrenophora teres) tünetei. Az
állati kártevők közül a vezérhajtás sárgulását, elhalását az ősszel károsító fritlé-
gy (Oscinella frit) okozza. A csíkoshátú búzalégy ( Chlorops pumilionis) kárté-
tele esetén a vezérhajtás sárgul, a töve hagymaszerűen megduzzad.
Száraz, hosszú őszökön az árpa levélhegye vörösödik a vírusvektor kabócák
kártétele következtében. A vetési bagolypille lárvája szabálytalan rágásával
okoz kárt. Az ősz folyamán a területen elszaporodhat a mezei pocok. A vetési
varjú csírarágása a fácán kikaparásos kártétele me ll ett jelentkezhet. A nyúl, az
őz és a vetési lúd legelésszerű kártétele is előfordulhat.
Hó nélküli hideg teleken foltokban vagy állományritkulásban jelentkezve ki-
fagyhat, kora tavasszal elfagyhat az őszi árpavetés.
A szárba ment árpasarj hajtásainak elhalását okozhatják az ősszel is károsí-
tó gabonalegyek Fő gondot ebben az időben a vetésfehérítő bogarak és Járvái-
nak kártétele, tojásrakása okozhatja.

55
 A tavaszi árpánál vetés után gyűrűshengerrel kell zárni a talajt. Fokozottan
érvényes ez a laza, száraz talajok esetében. Ha a talaj a hengerezés után csapa-
dékot kap és cserepessé válik küllőskapa vagy gyűrűshenger többszöri haszná-
lata indokolt.
Fő feladatot tavasszal, az árpával egyszerre csírázó, kétszikű, kelő gyomok
jelentik. A levelek sárgulását okozhatja egy komoly lehűlés vagy a torsgomba
megjelenése. Kártevői közül a kukoricabarkó okozhat tőpusztulást. A bokro-
sodás idején- hűvös, esős időjárás esetén-a lisztharmat-fertőzöttség miatt az
alsó leveleken és levélhüvelyeken megjelenik a fehér bevonat. KalászoJás kez-
detén a növényállomány fölé nőnek a puha tapintású, sötétbarna színű, árpa-
üszög-spóratömeget tartalmazó kalászok, melyeket kezdetben ezüstszürke vé-
kony hártya fed. A kalászolás elmaradását is előidézhetik a vetésfehérítő boga-
rak, me lyeknek jellegzetes a hámozgató kártétel e.
Betakarítás. Az őszi árpa betakarítása a búza előtt, június végén, július ele-
jén történik. A tavaszi árpáé a búza betakarítással esik egybe. Gépesítettsége
megoldott.

Rozs (Secale cereale L.)

A rozsnak, mint aránylag nem rég óta termesztett kultúrnövényünknek őshazá­
ja Elő-Ázsia. Európában, a bronzkorban jelent meg és kezdetben, mint a búzát
és az árpát fertőző gyomnövény volt ismert. Később a gyomrozsokból kialakult
a kultúrrozs, mivel a mostohább viszonyokat a búzánál és az árpánál jobban
tűrte. Vetésterülete világviszonylatban és hazánkban is csökkent. Ma hazánk-
ban csak 30-40 ezer hektáron termeljük és termése az összes gabonatermés
mintegy l %-a. Már csak a sekély termőrétegű, laza, sülevényes homoktalajok
az úgynevezett feltétlen rozstalajok gabonája, ahol más szántóföldikultúra gaz-
daságosan alig termeszthető. A rozslisztből egymagában is jó minőségű kenyér
készíthető, de rendszerint búzaliszttel keverve dolgozzák fel.
Rendszertani helye. A rozs egyedfejlődésének menete és morfológiája hason-
ló az őszi búzáéhoz. Gyökérzete bojtos gyökérzet. Szára szalmaszál. Virágzata
kalász, termése a szem. Csírázása O ac felett megindul. Bokrosodása főleg az
őszi időszakra esik és erőteljesebb, mint az őszi búzáé. Gyökérrendszere az ösz-
szes gabonafélék között a legfejlettebb. Szára vastagabb és magasabb, mint a bú-
záé. Idegentermékenyülő növény. Megtermékenyülése így az időjárástól függ.
A rozs a Gramineae családba, a Secale nemzetségbe tartozó számos faj közül
a köztermesztésben a Secale cereale L. az elterjedt. Ivarsejtjeinek kromoszóma-
száma 7, így a testi sejtek kromoszómaszáma 14. A Secale nemzetség egyik cso-
portjába az úgynevezett vad füvek, míg a másikba a kultúrrozs tartozik.
Eghajlatigény. Az őszi gabonafélék közül a rozs bírja legjobban a hideg ég-
hajlatot, s ilyen szempontból hazánkban mindenütt termeszthető. A búzához vi-
szonyítva a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot kedveli jobban. Hazánkban is

56
a hűvösebb nyírségi és a csapadékosabb somogyi tájakon nagyobb termést ad,
mint a száraz, me leg Duna-Tisza közi homokon.
Talajigény. A rozs jól fejlett gyökérzetéből adódó élelmességének köszönhe-
ti, hogy olyan tápanyagban szegény, rossz vízgazdálkodású talajokon vetik, ahol
a búza már sikerrel nem termeszthető. Ilyenek a humuszban szegény futóhomok
és a sekély termőrétegű leromlott talajok, valamint a barna erdőtalajok. A túl kö-
tött, hideg, pangó vizes, nitrogénben gazdag talaj a rozsnak nem alkalmas.
Vetésváltás. Jelenlegi "rozstalajaink" gyenge termőképessége nagyon leszű­
kíti az e területeken termeszthető növények körét. Ebből eredően vetésterület-
ének jelentős részén monokultúrás termesztés folyik. A l 00 éve tartó megfigye-
lések alapján azt tapasztalták, hogy megfelelő tápanyag biztosítása esetén még
évtizedek múlva sem csökkent lényegesen a termés. A kiváló öntűrő képessége
abból adódik, hogy gyors fejlődésével a gyomokat elnyomja, a betegségekkel
és kártevőkkel szemben pedig kevésbé érzékeny. Ezek ellenére vetésforgóban
többet terem, amonokultúr a 2-3 éves lucernaszakaszok közbeiktatásával meg-
szüntethető.
Talaj-előkészítés, vetés A búzához hasonlóan sekély műveléssel készítjük elő
a talajt vetés előtt. A laza homoktalajokat a nyár folyamán ne bolygassuk meg,
a kelő gyomok védelmet biztosítanak a szélkárok (defláció) ellen. A korai, szep-
tember közepi vetés az őszi bokrosodás miatt biztonságot jelent. A túl korai ve-
tés fokozza a megdőlés veszélyét. Gyengén fejlett, ritka állománynál már eleve
terméscsökkenéssei lehet számolni. Sortávolság 12 vagy 15,2 cm, csíra szabad
2
elvirágzású fajtánál 45~70 db/m 2 , hibridnél 400-500 db/m , ezermagtömeg
legalább 30-34 g, csírázóképesség legalább 85,0%, tisztaság 99%.
Tápanyagszükséglet. l tonna terméssel (és a hozzátartozó melléktermékkel)
25 kg nitrogént, 12 kg foszfort, 26 kg káliumot vonunk ki a talajból.
Növényápolás. A rozs bővebb tápanyagellátás és csapadékosabb időjárás
esetén hajlamos a megdőlésre. Növelheti ennek esélyét a kalászolás utáni má-
jus végi-június elejei rendszeresen megérkező intenzív eső és viharos szél.
Ilyenkor könnyen megdőlhet a rozs. A megdőlt, összekuszálódott növényállo-
mány termésmennyiségét a gombák és egyéb betegségek jelentősen csökkent-
hetik. A megdőlés utáni szárazabb és melegebb időjárási szakaszban a képző­
dő szemek megszorulhatnak. Aratáskor a ledőlt helyeken nagyobb a szemvesz-
teség. Ezek okozói a jelentős terméscsökkenésnek.
A rozs gyors növekedése, bokrosadása miatt a szabad elvirágzású rozsfajták
képesek einyornni a gyomokat.
Betegségei a fuzárium, csíkos mozaikvírus, kőüszög, barnarozsda, por-
üszög, anyarozs.
Kártevői a pajorok, drótférgek, gabonapoloskák, gabonalegyek.
Betakarítás. Általában egy menetes aratással történik, június végén, július
elején, a búza érése előtt néhány nappal.

57
Zab (Avena sativa L.)
Ősrégi növényünk, minden bizonnyal az emberiség legrégebben termesztett ga-
bonája. Géncentruma valószínűleg Kis-Ázsia. A bronzkorban jutott el gyomnö-
vényként Európába. Az Avena sativat i.e. több évszázaddal termesztették a ró-
maiak is és a görögök is. Főként takarmányként és gyógynövényként használ-
ták. Közép-Európában a kelták, szlávok és germánok mint fontos élelmiszer-nö-
vényt termesztették. A zab vetésterülete a világon a gabonafélék között a hete-
dik helyet foglalja el. Jelenlegi termésátlaga alacsony (2 t/ha alatti). Főként a hű­
vösebb éghajlatú országokban termesztik. A mérsékelt égöv hidegebb tájain ta-
vaszi zabot, enyhébb telű vidékein őszi zabot termesztenek. Az őszi zab tenyé-
szideje hosszabb, mint az árpáé, így messze északon kevésbé termeszthető. Ve-
tésterülete a világon és hazánkban is jelentősen csökkent, amely összefüggésben
van azzal, hogy a Jólétszám is csökken, melynek fő abraktakarmánya. Jelentős
szerepet játszik még a tenyészállatok takarmányozásában. Takarmány értéke jól
hasznosuló fehérje-, keményítő- és zsírtartalmának köszönhető. Fehérjéje jelen-
tős mennyiségű esszenciális aminosavakat tartalmaz. Zsírtartalma közepes,
szénhidrát- és rosttartalma magas. Jelentős mennyiségű E-vitamin is található
benne. Ezek együttesen növelik az apaállatok teljesítőképességét. Kedvező
ásványianyag-öszetétele, magas kalcium- és foszfortartalma is lényeges egész-
ségügyi szempontbóL A zab Európában főleg északon és a fejlettebb országok-
ban zabpehely, zabkása, zabliszt formájában fontos emberi táplálék. Értékes
alapanyaga a csecsemő tápszereknek, búzaliszttel keverve kekszet, kétszersülte-
ket készítenek belőle. A jó minőségű zabszalma és pelyva jó takarmány.
Rendszertani helye. A zab a pázsitfűfélék családjába és az Avena nemzetség-
be tartozik, ahová évelő és egyéves fajok tartoznak. Az egyévesek közül a vad-
zabok éréskor magjukat pergetik. Különböző ploidszintű sorozatokat alkot. 7
kromoszómája van, ennek megfelelően a diploid kromoszómák száma 14, a
tetraploidoké 28, a hexaploidoké 42.
Az egyéves vadzabok a hexaploid sorozatba tartoznak. Az idetartozó Avena
sativa közvetlen őse az Avena sterilis a Földközi-tenger környékén gyakori
gyom. Az utóbbi években hazánkban is terjed.
Az Avena sativa L. a legelterjedtebb pelyvás kultúrzab, melynek elsődleges
származási központja a kínai, a közel-keleti és mediterráneum géncentrum. Két
fontos alfaját különböztetjük meg, úgymint a bugás zabot és a zászlós zabot. A
bugás zab bugája piramis vagy fa alakú. Őszi és tavaszi fajták egyaránt találha-
tók köztük. A zászlós zab bugáján az oldalágak egy irányba hajlanak.
Járulékos gyökérzete a gabonafélék között a rozshoz hasonlóan igen fejlett,
ezért a gyengébb termőképességű talajokon is megél. A tavaszi zabok általában
gyengébben bokrosodnak, mint az ősziek. Virágzata bugát alkot, kalászkáik
hosszú nyélen ülnek, önbeporzással termékenyül. A virágzás a főhajtás bugájá-
nak csúcsán és a buga szélétől kezdődik és befelé tart.

58
 Éghajlatigény. A szárazságot és a me! eget elég jól bírja, de igazán jó termés-
re csak mérsékelten meleg, csapadékos éghajlaton számíthatunk A szárazságot
rosszabbul viseli el, mint a többi gabonaféle. A májusi esők és a meleg napok
termés-meghatározók A fejlődése első felében jelentkező szárazság esetén
a zab alacsony marad és kisebb lesz a termése. A szemképződés időszakában
a nyári száraz meleget is nagyon megsínyli és kis ezertömegű, léha szemeket
nevel. A zab éghajlat igényét figyelembe véve termesztése hazánkban inkább
a mérsékelt éghajlatú, csapadékosabb Dél- és Nyugat-Dunántúl és az Északi-
középhegység közelében folyik, mint az Alföldön.
Talajigény. Gabonaféléink között a zab a legigénytelenebb talajigényű nö-
vény, csak a silány homoktalajon tesz túl rajta a rozs. A nagyon sülevényes
homoktalaj kivételével minden talajon termeszthető, de korai vetést igényel.
A szárszilárd fajták a humuszban és nitrogénban gazdag talajokon nagy termést
produkálnak, ezért gyeptörésben és erdőirtásban kiválóan teremnek. Erősen lú-
gos talajra nem való, mert szárfoltos betegséget kap.
Vetésváltás.Jó talaj-előkészítés és megfelelő tápanyagellátás esetén a zab
előveteményre nem igényes. Legjobban díszlik azonban az istállótrágyázott ka-
pás és pillangós elővetemény után. Cukorrépa, burgonya, dohány és zöldség-
félék, illetve önmaga után ne következzék. Leggyakrabban kukorica és őszi
kalászos után következik. Utánövénye a kukorica, a burgonya, a napraforgó,
a tavaszi vetésű növények és az őszi kalászosok
Talaj-előkészítés, vetés. A tavaszi zab talaj-előkészítési technológiája lénye-
gében ugyanaz, mint a tavaszi árpáé. Ősszel l 8-22 cm mély szántást kíván. Ki-
tavaszodáskor 1-2 sor talajmunka után a lehető legkorábban vessünk. A vetést
március közepéig célszerű befejezni, vetését kövesse hengerezés. A tőszáma
4,8-5 millió csíra/ha, sortáv 12 vagy 15,2 cm, csírázóképesség legalább 90%,
tisztaság legalább 99%, ezermagtömege 38,5 g.
Tápanyagszükséglet. A zab l tonna terméssel és a melléktermékkel 28 kg
nitrogént, 12 kg foszfort, 29 kg káliumot von ki a talajból.
Növényápolás A rozs bővebb tápanyagellátás és csapadékosabb időjárás
esetén hajlamos a megdőlésre. Növelheti ennek esélyét a kalászolás utáni má-
jus végi-június elejei rendszeresen megérkező intenzív eső és viharos szél.
A megdőlt, összekuszálódott növényállomány termésmennyiségét a gombák és
egyéb betegségek jelentősen csökkenthetik. A megdőlés utáni szárazabb és me-
legebb időjárási szakaszban a képződő szemek megszorulhatnak Aratáskor a
ledőlt helyeken nagyobb a szem veszteség. Ezek okozói a jelentős terméscsök-
kenésnek.
Kártevői a pajorok, drótférgek, gabonapoloskák, gabonalegyek.
Betakarítás. A legkésőbb és legegyenetlenebbül érő gabonánk, mely júli-
us második felében aratható. Egyenetlen érése miatt korábban kétmenetes be-
takarítása volt az elterjedtebb. Ez azt jelentette, hogy az első menetben rend-

59
re vágóval rendre aratták, a renden száradt és megszáradva csépelték el. Ma
egymenetesen, amikor a bugák végén a szemek érettek, kombájnnal takarít-
juk be.

Kukorica (Zea mays L.)

A kukorica származási helye Mexikó, valamint Közép-Amerika. Innen terjedt
el Bolívia, Peru, Brazília és Argentína, valamint Eszak-Amerika irányába.
Amerika felfedezése után a kukorica Európába is átkerült, és gyorsan elterjedt,
mivel minden addig ismert gabonafélét megelőzött a termés mennyiségében.
Az 1500-as évek elején már szinte a teljes, akkor ismert világ átvette a termesz-
tését. Magyarországra a kukorica két irányból, Olaszországból és Törökország-
ból került be. Első írásos feljegyzések az 1600-as évek elején említik először
Erdélyben a termesztését. Hazánkban a szláv eredetű kukorica szó az elfoga-
dott jelenleg, korábban törökbúza néven is ismerték, amelyet ma már nem hasz-
nálunk. Ma is használjuk a "tengeri" elnevezést, amely feltehetően a származá-
sával hozható összefüggésbe.
Jelenleg Magyarországon a kukorica a legfontosabb abrak- és tömegtakar-
mány növény. Elsősorban energiaszolgáltató. Főleg a szemterméséért ter-
mesztjük. A tejes kukorica növényből készült kukoricaszilázs a különböző ko-
rú és hasznosítású állatok tömegtakarmánya. A gabonafélék között a termés
mennyisége alapján a kukorica világviszonylatban a harmadik helyen áll. Ha-
zánkban az első helyen. A világmezőnyben helyezésünk az egységnyi terület-
re eső termésmennyiség alapján igen előkelő. Lehetséges termőképessége je-
lenleg mintegy 10-16 tonna/ha. Terméshozama hazánkban az elmúlt években
5-6 tonna/ha volt.
Rendszertani helye. A kukorica váltivarú, egylaki virágzatú növény. A hím
virágzat vagy címer a főhajtás legfelső szártagjának folytatása. A kukorica
porzós virágai néhány nappal hamarabb nyílnak, mint ugyanazon virág termő
virágai. A kukorica nő virágzata (termős virágzat) torzsavirágzat Rövid szár-
tagú oldalhajtás csúcsán fejlődik ki. A törpe hajtás csomóiból nőnek ki a vi-
rágzatot takaró buroklevelek (csuhélevelek). A torzsavirágzat füzérvirágzat,
melynek virágzati tengelye a csutka. A szemek a csutkán sorokba rendeződve
fejlődnek. A szemek színét a háromrétegű terméshéj határozza meg. Lehet fe-
hér, sárga, barna, vörös, ibolyás stb. A szemtermés kissé lapított, hasi oldalán
világos foltként a pajzsocska alakja rajzolódik ki, amelynek középvonalában a
csíra található.
A kukorica egyéves növény. A tenyészidő évjárattól függően 130-170 nap.
A pázsitfüvekre általánosan jellemző bojtos gyökérrendszere van. A hajtás-
rendszer tengelye a főhajtás, mely két részre tagolható, így a szárra és a leve-
lekre. Aszár erősen fejlett, belül tömör, 1-3 méter hosszú. Nódoszokkal (cso-
mókkal) internódiumokra (közökre) tagolt. A levelek a csomókról erednek, szá-

60
muk a csomók számától függően 6-22 darab. Átellenesen két sorban váltako-
zóan helyezkednek el. Részei a levélhüvely, levéllemez, köztük található a
nyelvecske.
A pelyvások (Poales) rendjébe, a pázsitfűfélék (Gramineae) családjába,
ezen belül a Zea nemzetségbe tartozik.
A biológiai alapok tekintetében a kukoricatermesztés kedvező helyzetben
van, közel 270 szemes hibrid van köztermesztésben. Azonban figyelembe véve
a globális felmelegedést, a klimatikus tényezők szélsőséges alakulását több jó
alkalmazkodó képességű hibridre lenne szükség. A kukoricafajtákat, illetve
hibrideket többféleképpen lehet csoportosítani:
l. szabad elvirágzásúak: fajták pl. az Aranyözön és a Mindszentpusztai sár-
ga fajták,
2. heterózis nemesítés: két egymástól eltérő tulajdonságú szülő keresztezé-
sekor jelentkező pozitív hatás,
3. fajtahibridek: két fajta keresztezése. Terméstöbblete 10-15%,
4. Beltenyésztéses hibridek: a kukoricát önmegtermékenyítésre kényszerítik,
miáltal 5-6 év után előjönnek eredeti tulajdonságai. A hasonló tulajdon-
ságú egyedekből vagy vonalakból keresztezéssei állítják elő a beltenyész-
téses hibridet Terméstöbblet a szabad elvirágzású fajtákhoz képest
20-30%. A beltenyésztett hibridek a keresztezett vonalak száma szerint
kétvonalas, háromvonalas, négyvonalas és többvonalasak lehetnek.
A kukoricák termeszthetősége egy adott vidéken attól függ, hogy milyen
hosszú egy fajta tenyészideje. Ezt a FAO-szám mutatja, mely egyben nemzet-
közi mérőszámot is jelent. Igen korai, korai, középérésű, középkésői érésű cso-
portokat különböztetünk meg, ezek száma százasával változik száztól ezerig.
Magyarországon csak FAO 200-500-as hibridek vannak.
A kukoricafajt a szem jellegzetessége alapján 8 alfajra oszthatjuk. Ezek a si-
ma keményszemű, a sima puhaszemű, lófogú kukorica, csemege, pattogatniva-
ló, lisztes kukorica, viaszkukorica, pelyvás kukorica alfajok. Jelenleg folyik a
vita a génmódosított fajták megítéléséről, hazánkban ezek vetése nem engedé-
lyezett
Éghajlatigény. Származásának megfelelően hőigényes, fényigényes, víz- és
páraigény es, rövid nappal os növény. A többezer éves termesztése során igen jól
alkalmazkodott a különböző termesztési körülményekhez, így a hazai mérsé-
kelt övi körülményekhez is.
Vízfogyasztása a fejlődés egyes szakaszaiban változó. Június közepétől fo-
kozatosan nő, a maximális igény július elején-augusztus közepén jelentkezik,
mely után csökken. Legkritikusabb hónapjaiban június, július, augusztusban
szinte mindig kevesebb eső esik, mint amennyire szüksége volna. Ezekben
a hónapokban mintegy 110-180 mm vízhiánnyal számolhatunk. A vizet jól
hasznosítja.

61
 A számított napi hasznos hőösszeg alapján Magyarország hat kukoricater-
mesztési körzetre osztható. A termesztési körzetek északról délre haladva oszt-
ják fel az országot.
Hazánkban a biztonságos nagy termések eléréséhez a hiányzó vizet öntözés-
sel pótolni kell, ez főleg az alföldi aszályosabb területeken bír meghatározó je-
lentősséggel.
Talajigény. A gabonaiélék között a legigényesebb a talaj minőségére és
kultúrállapotára. Ez nem mond ellent annak, hogy a kukoricát a legkülönfélébb
talajokon lehet termeszteni, de kiemelkedően jó eredményt csak jó víz- és leve-
gőgazdálkodású, mélyrétegű, gyorsan felmelegedő csernozjom, réti cser-
nozjom, barna erdőtalajon és csernozjom barna erdőtalajokon lehet elérni. Kö-
zepes terméseket ad a hidegebb réti talajokon. Érzékeny a szikesség iránt. Ter-
mesztése itt csak szolidabb eredménnyel járhat. Nagyon érzékeny a talaj leve-
gőtlenségére, pangó vizes területeken termesztése kockázatos.
Vetésváltás. Előveteményre nem igényes, csak az a fontos, hogy az elővete­
mény betakarítása után az őszi mélyművelésre időben sor kerüljön. Monokul-
túrában (több évig önmaga után vetve) is termeszthető. Magyarországon a
hosszú ideig tartó monokultúra nem ajánlott, de a kukorica évenkénti váltása
sem oldható meg a vetésszerkezet akadályai miatt. Jelenleg 3-5 évig termeszt-
jük monokultúrában. 3-5 évente célszerű a mélyművelés elvégzése talajlazító-
val. Egyik leggyakoribb és legnagyobb területű előveteménye a búza, de jó elő­
veteményei az abrakhüvelyesek is. Leggyakrabban őszi búza követi, jó előve­
teménye a tavaszi kalászosoknak.
Talaj-előkészítés, vetés. Talajművelési rendszerének kialakításakor cél a
kedvező talajállapot biztosítása és az ésszerű költséggazdálkodás összehango-
lása. Igényli a levegős talajt, ezért a talajművelés során ilyen talajszerkezet ki-
alakítására kell törekedni. Mivel mélyen gyökerező növény, a talajművelés cél-
ja mély termőréteg kialakítása. Mélyebb talajművelés következtében a gyöke-
rek mélyebbre hatolnak, és sokkal vastagabb talajréteget hálóznak be. Az alap-
művelés ősszel általában a szántás. A tavaszi talajmunkák eszköze a simító és
a kombinátor. Ilyenkor kerüljük a túlzott taposást.
A kukoricát akkor célszerű elvetni, amikor a hőmérséklet és egyéb tényezők
biztosítják a jó csírázás t és kelés t, illetve a kikeit növény fejlődését A hazánk-
ban termesztett hibridek általában 8-12 oc talajhőmérséklet felett már kielégí-
tően cs íráznak és megfelelő a kelés. Ez termesztési körzettől függően április l O
és 20 körül következik be és a vetést május első napjaira be kell fejezni. A ve-
tési sorrend függ a hibrid hidegtűrő képességétől a talajban, amit cold-teszt ér-
tékkel fejezünk ki. A jó értékű fajta a vetéskori kedvezőtlen körülményeket job-
ban elviseli, kevésbé károsodik, vagyis a 90% feletti értékűeket már 8 °C-os ta-
lajhőmérsékletnél is vethetjük. A legrövidebb tenyészidejűvel kezdünk vetni,
mert ezeknek szélesebb az optimális vetésidő-intervalluma. Gyorsabban fel me-

62
legedő talajokon 6-9 cm-re, hidegebb, kötöttebb talajokon 5-6 cm-re ajánlatos
a vetés mélységet meghatározni. Az egyenletes vetésmélység és az egyenletes
kelés igen fontos követelmény, mert a későbben kelt egyedeket a korábban ki-
keltek árnyékolják, elnyomják, és így termést alig hoznak.
Sortávolság 70-76,2 cm, tőszám FAO 200 felett 65 000-80 OOO db/ha, FAO
400 felett 55 000-65 OOO db/ha. Ezermagtömeg 100-400 g, csírázóképesség
legalább 90%.
Tápanyagszükséglet. A fajlagos tápanyagszükségletet nitrogénből 28 kg,
foszforból ll kg, káliumból 30 kg egy tonna szemterméshez (és a hozzátarto-
zó melléktermékhez).
Növényápolás. Az ápolási munkák kártevők és betegségek elleni védelem-
ből állnak.
A növényápolás része a mechanikai gyomirtás. Amennyiben esős időjárás­
ban a kelést követően a talaj felszíne cserepesedik, ennek megszüntetésére fo-
gasolják a kukoricát. A későbbi gyomosodás ellen 1-2 alkalommal sorköz-
művelő kultivátorozás alkalmazható. A kultivátort ne járassuk mélyen, mert
az a kukorica gyökérzetét megsértheti, amely fejlődésében visszaveti a növé-
nyeket.
A kukorica betegségei a kukorica mozaik vírus, a fuzáriózis, a golyvás-
üszög, a helmintospóriumos levélfoltosság, a nigrospórás száraz korhadás és a
cerkospárás levélfoltosság.
Kártevői közé tartoznak a cserebogarak, a pattanóbogarak !árvái (pajorok,
drótférgek), a kukoricabarkók, a fritlégy, a kukorica-levéltetű, levéltetű, kuko-
ricamoly, amerikai kukoricabogár, gyapottok bagolylepke hemyója, fácán,
nyúl, hörcsög.
Magyarországon a Szeged-Kecske mét-Cegléd-Szo lnok-Túrkeve-Oros-
háza- Makó vonallal körbehatárolt területeken a legnagyobb a valószínűsége
a csapadékhiánynak. Magyarországon júniusban, júliusban és augusztusban
átlagosan ll 0-180 mm vízhiánnyal számolhatunk. Az esőszerűen adagoló
öntözőberendezések közül a kukoricában csak azok használhatók, amelyek
alkalmazkodnak a magas növényállományhoz és a vizet az állomány felett
szórják ki.
Betakarítás. Hazánkban a legszélesebb körben alkalmazott kukoricabeta-
karítási technológia a morzsolva betakarítás, melyet a gabonakombájnokra fel-
szereJt kukoricacső törő adapterekkel végeznek. A szemet általában szárítani
kell. A kukorica betakarításának optimális ideje a biológiai érettség bekövet-
kezte után van. A biológiailag érett kukorica nedvességtartalma 25-32%.
A morzsolva betakarítástekkor kezdjük. A korai érésű fajták betakarítása szep-
tember második felében kezdődik, a középkorai, középérésű fajták betakarítá-
sára pedig október-november hónapban kerül sor. Szárítás után 14-14,5%-os
nedvességtartalom mellett tárolható.

63
 Pohánka (Fagopyron esculentum L.)
A pohánkát (hajdina, tatárka, kariska), mint lisztes magvú növényt, a gabona-
félék közé sorolják. Magját hántol va, kásaként fogyasztják. Lisztté őröl ve tész-
tafélék készítésére használják. Napjainkban a korszeru élelmezésben javasolják
fogyasztását. Ez növeli keresettségét. Oroszországban és Lengyelországban lé-
nyegesen nagyobb arányban és területeken termelik, mert a népélelmezésben
sokkal nagyobb a szerepe, mint például hazánkban. A "grecsnevaja kása" va-
gyis a hajdina- vagy pohánkakása kifejezés náluk általánosan ismert, míg ná-
lunk ezt a fogalmat a lakosság nagy része nem is ismeri.
Takarmányként virágzásban betakarítva zölden is etethető, de csak szoktatás
után vagy ízletesebb növényekkel, repcével, lucernával keverve. Előnye, hogy
igen korán, vetés után 6-7 héttel már etethető. A baromfi és a lovak takarmá-
nya a szemtermés. A mag héjában levő festékanyag hántolatlan mag etetése
esetén szarvasmarháknál és juhoknál gyulladásos megbetegedést okozhat, me-
lyet pohánkabetegségként ismerünk. Nagyobb mennyiségben etetve csökkenti
a tej zsírtartalmát, íz- és színhibát okoz. Hazánkban ezekkel a termesztés kis te-
rülete és célirányosságamiatt (szerződéses magtermesztés) nem kell számolni,
de jó, ha a gazdálkodó ismeri e problémakört Pozitív tulajdonsága az, hogy ér-
tékes méhlegelő, mézelő növény. Méztermése hektáronként 60 kg körüli. Kö-
zépkötött erdőtalajokon magtermése l, 5-2, 7 t/ha, zöldtermése l 0-12 t/ha. La-
za és humuszos homokterületeken a magjának mennyisége 0,8-1,8, a zöldjéé
5-8 t/ha. Ma a gazdaságossági és versenyképességi követelmények miatt na-
gyobb mérvű termesztése csak a kereslet növekedésével várható.
Rendszertani helye. Kelet-Ázsiában ősidők óta termesztik. Európában a
XV-XVI. században kezdték vetni. Nagy a vetésterülete Ázsiában, Észak-
Amerika nyugati államaiban. Európában Németországban, Lengyelországban
és Oroszországban van jelentős termőterülete, de jelentős növény Franciaor-
szágban és Németországban is.
Hazánkban a XVI. században terjedt el, de nagyobb arányban a már fentiek-
ben leírtak miatt is napjainkig sem termesztjük. Az ország déli, délnyugati ré-
szén kisebb körzetekben alakult ki termesztésének hagyománya. Szerepe in-
kább a kettős termesztésben van, mert tarlóvetésben 3-4 tonna zöldtömeget ad.
Gyökérzete kissé elágazó, nem túl mélyre hatoló karógyökér. Szára elágazó,
csupasz, lilásbordó. Levele szív alakú vállas, hosszúkás, fonáka fényes, lilás-
bordó. Virágai bogernyőben állnak, illatosak, fehérek vagy piroslók. Virágzása
2-3 hétig elhúzódik. Nagy tömegű virágjából kevés termékenyül és rovarjárás-
hoz kötődik. Termése három élű makkocska. Éretten gesztenyebarna vagy
barnásfekete.
A pohánka a keserűfűfélék (Polygonaceae) rendjébe, a pohánka (Fagopy-
rum) családba tartozik. Ebben a családban a közönséges pohánkán (Fagopyrum
esculentum) kívül a szibériai pohánka vagy tatár pohánka (Fagopyrum tata r-

64
icum) a legjelentősebb. Hazai viszonyainknak a közönséges pohánka fajtái fe-
lelnek meg. A nemzeti fajtajegyzékben egy hazai nemesítésű, egy német és egy
francia nemesítésű fajta szerepel.
Éghajlatigény. Vízigényes, melegkedvelő, gyors fejlődésű növény, rövid
(10-12 hetes) tenyészideje alatt egyenletes meleget igényel. Gyökérrendszere
sekély, ezért a szárazságot nem tűri.
Talajigény. A középkötött és lazább talajokat kedveli. Kötött, rossz vízgaz-
dálkodású, gyengén humuszos, laza és futóhomokba nem való. A savanyú kém-
hatást eltűri.
Vetésváltás. Előveteményre, mivel másodvetésű növény, nem igényes. Ószi
árpa, korai búza és korán lekerülő takarmánynövények, repce után vethető má-
jus végén, június elején. Elemi kár miatt kipusztult növényállomány után is vet-
hető. Utána ősszel búza, tavasszal bármilyen növény következhet.
Talaj-előkészítés, vetés. Forgatás nélküli 10-11 cm-es magágyat kell készí-
tenünk. Középkötött talajon, ha kevés a tarló, kultivátorral is elkészíthető a
magágy. Tárcsázás vagy kultivátorozás után a talaj felületét zárni kell a nedves-
ség megőrzése céljából. Vetés után hengerrel zárjuk le, tömörítsük a talajt. Sor-
távolság magnak 24 cm, zöldtakarmánynak 12 cm. Növényszám magnak 250
csíra1m2, zöldtakarmánynak 350 csíra1m2. Ezermagtömeg 20 g, csírázóképes-
ség 85%, tisztaság 98%.
Tápanyagszükséglet. Nitrogénból ez 23 kg, foszforból 9 kg, káliumból 20 kg
l tonna terméshez (és a hozzátartozó melléktermékhez).
Növényápolás. Másodvetésben a jó gazda gondosságával művelt szántóföld-
ön nem igényel ápolást. Ha a jó vetőmag kedvező magágyba kerül, gyorsan fej-
lődik. 3-4 héten belül virágozni kezd. Virágzása elhúzódik. Magkötéséhez ro-
varjárás szükséges, méztermelő képességét házi méhek kitelepítésével haszno-
sítani lehet.
Betakarítás. Magérése, a vetéstől számított 70-75 napra kezdődik. Amikor
az első fejlődésű magvak barnák, érettek, a növény még nedvdús. A mag éret-
ten pereg, ezért ha a technológia engedi, akkor állományszárítást végzünk.
Ökológiai termesztés esetén kétmenetes betakarítást alkalmazunk. Az egyenet-
lenül érett magvakat kíméletesen szárítjuk.

Köles ( Panicum miliaceum L.)

A köles az újkőkorszak óta termesztett ősi, egyéves igénytelen kultúrnövény.
A burgonya széles körű elterjedése előtt a "szegény ember kenyerének" is ne-
vezték. Európába valószínűleg a kelták közvetítésével került. Ismerték és ter-
mesztették a kölest Indiában és Afrikában is.
Rövid tenyészideje miatt a középkorban, ínséges időben a köleskása gyakran
volt a legfontosabb táplálék. Később jelentősége csökkent, de Oroszország sze-
gényebb területein még a múlt század végén is kiterjedten termesztették Ha-

65
zánkban először kásanövényként ismerték, de terméséből lisztet és szeszipari
anyagot is készítettek. Napjainkban kis területen, főleg kettős termesztésben és
kipusztult vetések pótlására használják. Termését részben hántolják, részben ta-
karmányként, madáreleségként használják fel. A reformtáplálkozás népsz-
erűsödésével egyre inkább helyt kap a biotermesztésben is. Rövid tenyészideje
és sokoldalú használhatósága növeli értékét A biopiac elsősorban hántolt kö-
lest igényel, legkedveltebbek a sárga és a fehér fajták.
Rendszertani helye. Mélyre hatoló bojtos gyökérzetet fejleszt, nagyon jól
hasznosítja a talaj tápanyagkészletét Szára jellegzetes szalmaszár, mely
75-100 cm magasra nő, növényenként 3-4 hajtást fejleszt, melyből 1-2 hoz
teljesen kifejlett bugát. A levelek, de főleg a levélhüvelyek szőrözöttek. El-
ágazó, összetett bugája van. A szemtermést takaró két pelyva fényes, sima
felületű, a köles szemtermésének jellegzetes színét adja. Tenyészideje
70-130 nap.
Pázsitfűfélék (Poaceae) családjába, a köles (Panicum) nemzetségbe tarto-
zik. A termesztett köles három fajtakörbe sorolható, így a szétálló vagy
terpedt bugájú, a zászlós bugájú és a tömött bugájú fajtakörbe. A szemtermést
borító toklász színe alapján fehér, piros, szürke és sárga kölest különbözte-
tünk meg.
Éghajlatigény. A növény hőigényes, ezért termőhelye főleg az ország déli
fele. Azok a termőhelyek alkalmasak termesztésére, amelyek lehetővé teszik
májustól június elejéig a vetés utáni kelés t és fejlődést, a közepesen száraz má-
jusi hetekben is. Alkalmazkodóképessége jó.
Talajigény. A köles termesztésének a könnyen felmelegedő, nem túl nedves,
inkább szárazabb fekvésű talajok alkalmasok. Középkötött, jó táperőben lévő
mezőségi és erdőtalajokon díszlik a legjobban, de humuszos homokon is vethe-
tő. A vizenyős és hideg talaj termesztésére nem alkalmas.
Vetésváltás. Főnövényként késő tavaszi vetése miatt a köles elővetemény
iránt nem igényes. Fővetésű kölesnek a május elején sorra kerülő vetésig,
bármely növény lehet előveteménye. Köles után tavaszi vetésű növény kö-
vetkezzen. A betakarításkor elpergett magjai miatt tavaszi árpa és cirok ne
kövesse.
Talaj-előkészítés, vetés. Őszi szántás után tavasszal lehetőleg kevés sorral
készítsük el a vetőágyat, melynek mélysége 5-8 cm legyen. Eszköze a simító,
a kombinátor vagy a kultivátor legyen. A tavaszi szántás elmaradhat. Vetés előtt
és után tömörítsünk. Azokon a homokterületeken, ahol fennáll a szélerózió ve-
szélye, maradjon el az őszi szántás.
Főnövényként május második dekádjától július l O-ig vethető, mivel csírázá-
sához sok hőt igényel.
Sortávolság 12 cm, csíraszám 700-850 db/m 2 , ezermagtömeg 4,5-5,0 g,
Csírázóképesség legalább 80%, tisztaság legalább 98,5%.

66
 Tápanyagszükséglet. A hozzátartozó melléktermék tonnájaként átlagosan
nitrogén esetében 20 kg, foszforból 9 kg, káliumból 22 kg. a tápanyag szük-
séglete.
Növényápolás. A talaj-előkészítés során fokozott figyelmet kell fordítani
a jó magágykészítésre, mivel az állomány gyors, egyöntetű kelése esetén
az egyébként lassú kezdeti fejlődéssei jellemezhető köles állomány elgyo-
mosodásának veszélye jelentősen lecsökken. A megerősödött köles már in-
tenzíven fejlődik és jó a gyomelnyomó képessége.
Állati kártevői közül a kukoricamoly ( Ostrínia nubialis L.) hernyája jú-
liusban, augusztusban károsít. A köles szárában járatot készít, miután a le-
vélhüvely magasságába berágta magát. Lárvaalakban a növények szárában
telel. A hernyó tavasszal nem táplálkozik, csak röpnyílást készít és bebá-
bozódik. A kukoricamoly elleni védekezésben az agrotechnika kiemeit je-
lentősséggel bír.
A köles-gubacsszúnyog (Stenodiplodes panicii L.) köles monokultúrája ese-
tén károsít. A köles kis vetésterülete miatt hazánkban ritkán fordul elő.
A fritlégy (OseinelZa frit L.) lárvái a vezérhajtás tenyészőcsúcsa felett, a szár
belsejében táplálkoznak. A károsított szalmaszár húzásra könnyen elszakad.
A házi veréb (Passer domesticus L.) kártétele jelentős méreteket ölthet. A
szemtermés fogyasztásán túl a bugákat tömegesen tördeli le és csépeli ki.
A köles betegségei közül az árpa sárga törpülés vírusa (Bar/ey yellox dwaif
vírus) fertőzésének hatására a csúcstól és a levélszegélytől kezdődően a levelek
sárgulnak, vörösödnek. A levéltetvek terjesztik.
Köles porüszögje (Sphacelotheca destruens Stev. et. Johns) fertőzés esetén a
fertőzött növény bugája helyén a felső levélhüvely takarásában tojásdad alakú
spóratömeg fejlődik, amelyet vékony, sárgásfehér színű burok vesz körül.
Gyakran az egész fertőzött növény üszkös. Az ellene való védekezésben elsőd­
leges az egészséges vetőmag biztosítása.
A köles fuzáriumos (Fusarium ssp.) megbetegedése általában csírapusztu-
lást okoz. Már bugázás előtt is károsítja az állományt. A szártő megbetegedése
miatt a növények fejlődésükben lemaradnak, apró, fejletlen bugákat képeznek.
Itt is az egészséges vetőmag használata a meghatározó.
Betegségei a cerkospóra, a fitoftóra, a fehér- és szürkepenész, a fuzáriumok
és a fuzikládium.
Kártevői a rezes fináncbogár, a tripsz és a bagolypille hemyója.
Betakarítás. Bokrosodása miatt a köles érése egyenlőtlen. A köztermesztés-
ben lévő fajták jelentős része zöld száron érik, ezért aratását akkor kell megkez-
deni, amikor a bugák sárguinak és a főhajtáson levő szemek viaszérésben van-
nak. Betakarítása egy menetben, gabonakombájnnal történik. Cséplés után a
termést azonnal tisztítani és rendszerint szárítani kell.

67
 Hüvelyesek termesztése
(bab, szójabab)

Bab (Phaseolus vulgaris L.)

A világon széles körben elterjedt, közkedvelt élelmiszernövény. A trópusokon a
szénhidráttartalmú növényeket egészíti ki fehérjeanyagaival a bab. Mexikóból
származik. Az ősi indián kultúráknak is fő fehérjeforrása volt. Európában a XVI.
századtól terjedt el, a zöldbabfogyasztás pedig csak a XIX. század végétől szá-
mottevő. A világ vetésterületének fele Ázsiában található, melyet Amerika kö-
vet. Jelentőségét általában az élelmezésben betöltött szerepe adja. Fehérjetartal-
ma 20-30%, a szénhidráté 50-60%. Gazdag A-, B 1-, Br. E-vitaminban. Kon-
zerválható, alkalmas hűtve tárolásra, a szárazbab pedig 4-6 évig is megőrzi jó
minőségét. Világviszonylatban termésátlaga nem éri el az l t/ha mennyiséget.
Rendszertani helye: A kétszikűek osztályába, a hüvelyesek rendjébe és
a babfélék nemzetségébe tartozik. Nálunk köztermesztésben a bokor, a futó-, a
dísz-, a hold- és a mungóbab található, melyek közül a bokor- és a futóbab
a legjelentősebb. Termesztésük gépesített.
Gyökérrendszerük gyengén fejlett, főgyökérből (100-140 cm mélyre hato-
ló) és a feltalaj 30-50 cm-es rétegét dúsan átszövő oldalgyökerekből áll.
A Rhisobium baktériumok a gyökérgümőkön a kelés után 40 nappal már jól ki-
vehetők. Dudva szára többszörösen elágazik. A levelei hármasan összetettek.
A termés egy termőlevélből alakult hüvely. A hüvely keresztmetszete, mintáza-
ta fontos fajtabélyeg. A nálunk termesztett fajok viszonylag fényigényesek, me-
legkedvelők, kiegyenlített, jó vízellátás me ll ett képesek jó termésre.
Éghajlatigény. Alapvetően melegigényes növény, bár hazánk egész területén
termeszthető. A terméskorlátozó tényezők közül kiemelkedik a csapadékhiány,
amely a bimbózástól a kezdeti hüvelykötésig a legkárosabb. Északi fekvésű lej-
tőkre ne tegyük.
Talaj igény. Meszes, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású, üde, jó vízgaz-
dálkodású, lazább talajokat kedveli. Nagy termésekre a mezőségi-, a humuszos
homok- és az öntéstalajokon képes. A savanyú, hideg talajokat nem kedveli.
Vetésváltás. A babfajok önmaguk és más hüvelyesek után 4-5 évig nem vet-
hetők. Nemkívánatos elővetemények még a napraforgó, a paradicsom és a
hagymafélék. Jó előveteményeia kalászos gabonák, a csemegekukorica, a len,
a kender és a burgonya. Jó előveteménye a búzának, ezért gyakran két kalászos
közé kerül. Mivel viszonylag korán lekerül, a talaj vízkészletét kevésbé veszi
igénybe, gyökér- és szármaradványai talaj gazdagítók, az őszieknek igen jó elő­
veteménye. Kisgazdaságban ismert köztestermesztése is.
Talaj-előkészítés, vetés. A talaj legalább 30 cm-es rétegét kell ősszel meg-
szántani. Vetés idejére a vetőágynak aprómorzsásnak, felszínének simának kell
lenni. A vetés idejéig gondoskodni kell a gyomok irtásáról. Tavasszal 1-2 sor

68
talajmunka után vetni kell, amikor a talaj felső 5 cm-es rétegének hőmérsékle­
te tartósan 10 oc fölé emelkedik. A késő tavaszi fagyok miatt erre május 1-10.
között kerülhet sor. A szárazbabokat fővetésben termesztjük A zöldbabokat
konzerv- és hűtőipari feldolgozásra öntözve és több szakaszban vetjük. A sor-
távolság 40-50 cm, a vetésmé1ység 4-6 cm. Csíraszám 500 OOO db/ha. Ezer-
magtömeg 200-400 g. Csírázóképesség legalább 75%, tisztaság legalább 98%.
Tápanyagszükséglet: l tonna terméssel (és a hozzátartozó melléktermékkel)
a szárazbab 55 kg nitrogént, 25 kg foszfort, 40 kg káliumot, a zöldbab 13 kg
nitrogént, 8 kg foszfort, 12 kg káliumot von ki a talajból.
Növényápolás. Száraztalajon gépi művelésre csak a bokorbabfaj ták alkalma-
sak. A futóbabok kukoricaköztesként vagy mesterséges támrendszerrel, kézi
műveléssel termeszthetők. A bokorbabak talajának sarok közötti levegőzteté­
sét, gyommentesen tartását sorközművelő kultivátorral végezzük. A munkát
szükség szerint ismételjük a tenyészidő folyamán.
A többszakaszos zöldségtermesztés feltétlenül, a szárazbab feltételesen
igényli a mesterséges vízpótlást Öntözés esetén vigyázzunk arra, hogy annak
intenzitása és cseppmérete olyan legyen, hogy ne tömörítse össze a talajt. Ha
nem kerülhető el másodvetésben a kelesztő öntözés, akkor 10-15 mm többnyi-
re elegendő. Egy-két 30 mm-es vízadagú öntözés lehet szükséges a bimbózás
és a hüvelykötés időszakában.
A lomb- és hüvelykártevők közül a levéltetvek, a babzsizsik, a takácsatka, a
paszulylégy veszélyeztethetik az állományt. A legnagyobb terméskiesést a pa-
szulylégy megjelenése okozza.
Gombás kórokozók közül a babfenésedés és a babrozsda jelenthetnek súlyos
veszélyt. A baktériumos megbetegedésekért több kórokozó is felelős. A gomba
és baktérium kórokozók ellen a prevenciót a rezisztens, a toleráns fajták és a ve-
tésváltás segíti elő.
A vírusok közül a babmozaik vírus, a sárga babmozaik vírus és a dohány-
nekrózis vírus az igen veszélyes A fajták érzékenysége változó. A védekezés el-
lenük rezisztens, illetve toleráns fajták vetésével lehetséges.
Betakarítás. Betakarítását a hasznosítás határozza meg. A zöldbab minősé­
ge friss fogyasztásra, konzerv- és hűtőipari célra akkor a legjobb, amikor a hü-
vely hosszanti növekedése befejeződött, de a magok még nem kitapinthatóak.
A betakarítás egymenetes szedőgépekkel történik.
A szárazbab akkor érett, ha szára elszáradt, levélzetét lehullajtotta, a magok
kemények, színük, mintázatuk a fajtára jellemző, víztartalmuk 16-20%-nál
nem több. Gépi betakarításra csak a bokorbabfajták alkalmasak.

Szója (Glicyne max L.)

A szója az egyik legsokoldalúbb növényünk. Termesztése Kínában kezdődött
el. A termelt mennyiség legnagyobb részét az Amerikai Egyesült Államokban

69
 állítják elő, a második helyen Brazília, a harmadikon Argentína áll. Az ötödik
legfontosabb növény a világon. Európában megjelenése a XIX. század végére
tehető, amikor is Kínából, Japánból, Mangóliából bekerült szójaváltozatokkal
kezdték meghonosítását. Hazánkban az elmúlt században termőterülete az irán-
ta való érdeklődéstől függően változott. 300 OOO ha olyan területtel rendelke-
zünk, amely a klimatikus adottságok alapján feltétlenül alkalmas termesztésre.
Ennek ellenére - főleg az évenként is változó támogatások következtében -
15-35 OOO ha között változik a szójával bevetett terület nagysága. Jelentős be-
hozatalra szorulunk belőle. A magja 32-40% fehérjét, 17-22% olajat, sok A-,
B-, D- és E-vitamint tartalmaz. Fehérjéje biológiailag teljes értékű. Az amino-
savak aránya kedvező. Magja könnyen őrölhető, jól süthető, kellemes ízű, így
az élelmiszeripari követelményeknek megfelel. Főzelékként is felhasználható.
Lisztjéből hús, szójatej, keksz, magjábóllecitin állítható elő. Olaja a margarin-
gyártáshoz használható fel, a préselt, extrahált magpogácsa kiváló takarmány.
Mint lassan száradó olaj a festékipar alapanyaga. A magot a takarmányozásra
való felhasználás előtt hővel kell kezelni. E kezelés történhet csak pillanatokra
történő felmelegítés mellett főzéssel, esetleg párolássaL
Rendszertani helye. A szója (Glycine max L) a szója (Soja) alnemzetségbe tar-
tozik, mely a Glycine nemzetség része, amely a Zárvatermők (Angiospennatophy-
ta) törzsébe, a Kétszikűek (Dikotyledonopsida) osztályába, a Hüvelyesek
(Pabales) rendjébe, a Pillangósvirágúak (Papi lionaceae) családjába tartozik. A
szója bokros felépítésű, egyéves, önbeporzó, vadon nem található növény. A szik-
levelek nagyobbrészt zöldek. Gyökérzete az orsó alakú főgyökérből és a főgyöké­
ren 4 sorba rendeződő oldalgyökerekből és ezek elágazásaiból áll. Az elsődleges
lomblevelek hosszúkás-tojásdad vagy széles-tojásdad alakúak, felületükön fehé-
res, szürke vagy sárga szőrzet található. Szárának hosszúsága fajtától és az éghaj-
lattól, talajtól függően 60-160 cm között változhat. Virágzata fürt. A termékenyült
virá~okból hüvely fejlődik, a benne lévő magok száma l-4 között változik.
Eghajlatigény. Szubtrópusi származású növény, ezért meleg- és vízigényes.
Hőigénye 2000-2500 oc fajtától függően. Csapadékigénye speciális. Kritikus
időszaka a virágzás kezdetétől a szemképződésig tart, de a termés mennyiségét
a tenyészidőn belüli csapadék határozza meg. Eredetileg rövidnappal os növény.
A rövidnappalas fajták északi elterjedését ez gátolta, mivel a termés itt nem tu-
dott beérni. A probléma kiküszöbölésére a naphosszúság iránt közömbös fajták
nemesítését kezdték el.
Talajigény. Igényes a talajra. Nagy magtermést csak jó víz- és tápanyag-
gazdákodású Gó búzatermő), párás termőhelyű talajon lehet elérni. Mélyre ha-
toló, erőteljes gyökérzete képes a talajok tápanyagtartalmának jelentős részét
igénybe venni. Talajzsaroló növénynek is nevezhető, mert mélyre hatoló gyökér-
zete a talaj vízkészletét teljes mértékben felhasználhatja. A termőhelyi adottsá-
gok figyelembevételével elsősorban középkötött és kötött talajokon termesztik.

70
 Vetésváltás. Nem igényes az előveteménye iránt. Minden olyan elővetemény
megfelelő számára, mely után még ősszel jó minőségű talaj-előkészítést lehet
elvégezni. Őszi kalászos csak akkor vethető utána sikerrel, ha a szója betakarí-
tása legkésőbb szeptember végén, október elején megtörténik. A tavaszi növé-
nyeknek kiváló előveteménye. Önmaga után is vethető, bár inkább javasolt a
kukoricával történő vetésváltása. A kalászos vetésforgóban való használatát
semmi nem hátráltatja. A napraforgó közvetlen előveteményként gyomosító ha-
tása és az azonos betegségek miatt sem ajánlott.
Talaj-előkészítés, vetés A mélyművelést kedveli, azt meg is hálálja. Nem
kedveli azonban a mélyítő szántást, ezért inkább lazítsunk alá mélyen, utána
végezzünk közép mély szántást. A kalászos betakarítása után első talajmunká-
ja a tarlóhántás, majd annak gyomosadása esetén annak ismétlése következhet.
Ezeket tárcsával végezzük, melyeket hengerezés kövessen. Az őszi szántást
még ősszel durván munkáljuk el, a barázdákat húzzuk be. Tavasszal "asztal-
simaságú", homogén magágyat alakítsunk ki. Korai kitavaszodás esetén leg-
alább kétszeri talajmunka elvégzése szükséges, simítóval és kombinátorraL
A vetés ideje április 20. után javasolható. Akkor vessük, amikor a talaj hő­
mérséklete tartósan eléri a 8 °C-t. 24-50 cm közötti sortávolságra vethető. Csí-
raszám a legkoraibb és korai érésű fajtáknál 650 OOO db/ha, középérésűeknél
600 OOO db/ha, kései érésűeknél550 OOO db/ha. Ezermagtömeg 120-150 g, csí-
rázóképesség legalább 80%, tisztaság legalább 98% legyen.
Tápanyagszükséglet. Az egy tonna termésmennyiséggel és a hozzátartozó
melléktermékkel elvont tápanyag nitrogénből 62 kg, foszforból 37 kg, kálium-
ból 51 kg.
Növényápolás. A mechanikai gyomirtásra a lombkorona záródásáig van lehe-
tőség. Rendszerint 2 vagy 3 alkalommal sorközművelő kultivátort alkalmazunk.
A tenyészidőszak elején a szója kisebb gyomelnyomó képességgel rendelke-
zik, mert csak később záródik lombozata.
Betegségeit, így a magvak talajban történő rothadását, azok csírakori pusz-
tulását a fuzárium és a rizoktómia fajok okozzák, de okozhatják a magvak fel-
színén található, a fertőzött vetőmaggal terjedő kórokozók is. Ugyanezen kór-
okozók a gyenge tápanyag-ellátottságú talajokon másodiagos fertőzések kivál-
tói is lehetnek.
A növényállományokat pusztító kórokozók száma nem nagy. A leveleken kiala-
kuló mozaikosodást és törpe növekedést a szója mozaik vírus (Soybean mosaic
potyvirus) okozza. Ellene rezisztens fajták használatával védekezünk. A levelek tor-
zulása, hólyagosodása, gombás és baktériumos fertőzés következménye is lehet.
A jelentősebb kárt a szájaperonoszpóra (Peronospora manshurica) okozhat-
ja. Az állomány fertőződései ellen különböző készítményekkel lehet védekez-
ni. A lisztharmat ritkán, a rozsda főleg száraz őszön és a későbben érő fajtákon
fordulhat elő.

71
 A zöld növényi részeket, valamint a virágokat a csipkéző bogarak, a barkók,
a levéltetvek, atkák, amezei poloskák, a bagolylepkék különböző fajai (som-
kóró-, káposzta-bagolylepke) károsíthatják. Kárt okozhatnak a nyulak, őzek,
fácánok, de a házi- és vadgalambok is.
Hazánk a közepesen száraz éghajlati övbe tartozik. A szója vízigényes. Víz-
igénye a különböző fejlődési fázisokban is eltérő. A legkritikusabb fejlődési
szakaszok a csírázás-kelés, illetve a hüvelykötés-magképződés szakaszai. Víz-
takarékos talajművelés esetén a keléskori vízigény kielégíthető. A hüvelykötés-
magtelítődés időszakában a 160-180 mm-es vízigény nagyobb része mestersé-
ges vízpótlással elégíthető ki. Különösen érvényes ez az alföldi területeken. Az
öntözéss akár megduplázhatja a termést. A szója termését a nedvességtartalom
mellett a levegő páratartalma is jelentős mértékben befolyásolja. A kisebb pá-
ratartalom hatására virágelrúgás lép fel vagy csökken a hüvelykötés mértéke. A
korán megkezdett öntözést kerülni kell. Amennyiben nincs szélsőséges talaj-
aszály, a virágzás megkezdéséig ne öntözzünk.
Betakarítás. A magnak termelt szója betakarítása a pergő fajták kivételével
akkor kezdhető meg, amikor a növények levelei teljesen leperegtek, a magvak
nedvességtartalma 14-16% közötti. A pergő típusú fajták betakarítását 16-17%
nedvességtartalomnál már meg kell kezdeni. Betakarításánál fő gondot jelent,
hogy az alsó hüvelyek már túlérettek és könnyen kiperegnek, amikor a legfel-
sők még nyersek. Betakarítása egy menetben kombájnnal történik, mely után
tisztítjuk és szárítjuk. A szárítási hőmérséklet a 70 °C-ot is elérheti.

Fűszernövények termesztése
(ánizs, bazsalikom, kömény, majoránna, kapor,
koriander, lestyán, mustár, rozmaring, sáfrány)

Ánizs (Pimpinella anisum L.)

Illatos, aromatikus ízű magvait már az ókori egyiptomiak is fűszernek használ-
ták. A világ első illatszere volt és már a görögök és a rómaiak is ismerték gyó-
gyító erejét. Ma szerte Európában, Kis-Ázsiában, Indiában, Mexikóban ter-
mesztik. A svéd, a török és a bolgár ánizspálinkák igen híresek. Mint gyógynö-
vény a köhögés, hörghurut, gyomorrontás és szélszorulás ellenszere. Segíti az
emésztést, az anyák tejtermelését és növeli a férfipotenciáL Ösztrogénje gyó-
gyítja a prosztata-megbetegedéseket Ismert az ánizscukor is. Egy-két bokor a
kertben illatos, kellemes és hasznos lehet. A Földközi-tenger keleti térségéből
származik. Vadon csak az Égei-tenger egyes szigetein található meg.
Botanika. Egyéves növény, szárának hossza a 75 cm-t is elérheti. Tőlevelei
épek, tojásctadok vagy vese alakúak. Fűrészes-fogas szélűek, az alsó szárleve-
lek 3-5 karéjúak, a felsők 2-3-szorosan szárnyasak, a virágzat alatti legfelső le-

72
velek 3 karéjúak vagy épek. Virágzata összetett ernyővirágzat, mely apró virá-
gokból áll. Termése körte alakú ikerkaszat, csúcsán a két bibe maradványa lát-
ható. Az ikerkaszat hossza 3-5 mm, szélessége 2-3 mm, színe szürkészöld
vagy sárgásszürke, felülete finoman szőrözött, 5 borda fut rajta. A termések il-
latosak és édeskés, fűszeres ízűek.
Éghajlatigény. Az ország nyugati és északi hidegebb területeinek kivételével
mindenütt termeszthető. Nedvességet és meleget kedvelő faj. Kellő nedvesség
hiányában egyenetlenül csírázik. Ha virágzáskor az időjárás hűvös, nyirkos, a
virágzatok megbetegednek, a növények kevés termést hoznak, az illóolaj-tarta-
lom csökken.
Talajigény. Jó hő- és vízgazdálkodású csernozjom és barna erdőtalajokon
termeszthető. Hideg, kötött, belvizes, későn melegedő, homok-, szikes és se-
kély termőrétegű talajba ne vessük.
Vetésváltás. A kalászosok a legjobb előveteményei, továbbá az egynyári szá-
lastakarmányok és a silókukorica. Nem vethető elgyomosodott talajba. Korian-
der ne legyen az előveteménye. Jó elővetemények a trágyázott gabonafélék és
a trágyázott kapásnövények.
Talaj-előkészítés, vetés. Őszi szántás után kora tavasszal, egy-két sor talaj-
munka után, 40--45 cm-es sortávolságra, 2-3 cm-es mélységre vessük. A vető­
2
magszükséglet egy hektáron 15-20 kg. Vetési csíraszáma 250-350 db/m .
Ezermagtömege 4-5 g. Csírázása legalább 85%, tisztasága 99% legyen.
Ápolás. Ha a kelés elhúzódik gyűrűs hengerezésset fogasolással védekez-
zünk a cserepesedés és gyomosodás ellen.
Betakarítás. Júliusban elhúzódóan és egyenetlenül érik, de egy menetben is
betakarítható.

Bazsalikom ( Ocimum basilicum L.)

Szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű fűszer- és gyógynoveny.
Hasznosságáról a történelmi korokban ellentmondásosak voltak a vélemények. A
görögök és a rómaiak számára az őrültség, a veszekedés jelképe volt. Indiában
szent növényként tisztelték és tisztelik ma is. Plinius és az arab orvosok hatékony
gyógyszerként népszerűsítették. A kínaiak gyomor-, vese-, vérbántalmak kezelé-
sére használták. Tulajdonképpen minden elképzelhető betegséget megpróbáltak
gyógyítani vele. Hozzánk Perzsiából és Afrikából került, mint fűszernövény.
Rendszertani helye. Nálunk egyéves növényként termesztett, elágazó szárú
növény, levelei tojásdadok, hegyesek, átellenesek A fehér vagy rózsaszínű vi-
rágok hatosával, minden virág egy-egy kerekded murvalevél védelmében talál-
ható. 30-60 cm-re növő, ajakos virágú gyógynövény. Az élelmiszeripar és a
háztartás fűszere, de az illatszeripar is felhasználja.
Éghajlatigény. Vízigényes növény. A tenyészidő alatt 550-600 mm csapa-
dékra van szüksége. A növény bármely fejlettségi szakaszában már O °C-on el-

73
 fagy. Csirázásához 18-20 oc talajhőmérséklet szükséges, és a kora őszi talaj
menti fagyokat is megsínyli.
Talaj igény. Jó termőképességű, középkötött, mély termőrétegű, jó vízháztar-
tású talajokon termeszthető.
Vetésváltás. Kalászosok vagy szerves tápanyaggal jól ellátott kapások után
következzék. Utána tavaszi kalászos vagy kukorica következhet.
Talaj-előkészítés, vetés. Az alapozó talajművelésre igényes, mélyen·e!ágazó
gyökerei 28-30 cm-es őszi szántást kívánnak meg. Ha a művelt réteg alatt tö-
mött az altalaj, meghálálja a közép mély lazító használatát Tavasszal, május
elejéig kell sekély műveléssel gyommentesen tartani a talajt. Mély magágyat
kíván.
Április végén, május elején 40-50 cm sortávolságra, sekélyen, 1-2 cm mély-
re kell vetni apró vetőmagját. Csak nyirkos és jó minőségű magágyban csírázik
és kel egyenletesen. 250-350 db csírával számolunk m2-ként. Ezermagtömege
4-5 g. A vetőmag csírázóképessége legalább 85%, a tisztasága 99% legyen, a
vetőmagszükséglet 13-I 5 kg/ha.
Ápolása. Rendszeres sorköz műveléssel kézi kapálással tartsuk gyom-
mentesen.
Betakarítás. Virágzó, leveles szára kétszer vágható. Vágási ideje először a
virágzás kezdetén Gúni us közepén), másodszor a talaj menti fagyok előtt (szep-
tember végén). A levágott növényt 35-40 oc hőmérsékleten szárítjuk, marzsol-
juk és tisztítj uk. Termése l ,2-l ,5 t/ha marzsolt drog.

Kömény (Carum carvi L.)

A leggyakrabban használt magyar nevei a valódi kömény, a konyhakömény,
kerti kömény, fűszerkömény vagy hasznos kömény.
Eurázsiai faj. Kétéves változata főkéntKözép-és Észak-Európában, Ázsiá-
ban található a domb- és hegyvidék rétjein. Hazánk hegyi rétjein is előfordul.
Termesztése elsősorban Hollandiában, Lengyelországban jelentős.
Az egyéves forma a Földközi-tenger vidékén honos, legjelentősebb szállítók
Egyiptom, Izrael, Magyarország. Annak ellenére, hogy melegigényes, termesz-
tése észak felé is terjed.
A kömény ismertetésekor meg kell említeni az édesköményt (Foeniculum
vulgare Mill.) is, amely négy-öt éves évelő, lágyszárú, 150-200 cm magasra
növő, ernyős virágú, melegkedvelő, fűszer-, ízesítő- és kozmetikai ipari alap-
anyagat adó növény, amely ez okból itt nem is kerül ismertetésre.
Rendszertani helye. Az Araliales (araliavirágúak) rendjén belül azApiaceae
(ernyősök) családjába tartozó egy- és kétéves növényfaj. Egyéves változata a
C.
carvi f annua, míg a kétéves C. carvi .f biennisként ismert. A nemzetség többi
tagjai drogként nem használatosak. Melegkedvelő, fűszer-, ízesítő- és kozmeti-
kai szerek alapanyagát adó növény.

74
 A kétéves kömény karószerű gyökere mélyre hatol, ujjnyi vastag. Szára fel-
álló, 60-80 cm magas, rendszerint már a talajtól elágazó. Első évben képződő
tőlevelei nyelesek, néha 20 cm-nél is hosszabbak. Régebben a kétéves típusok
hátránya volt az erős pergési hajlam, ma az új fajták nagy része már nem pergő.
Az egyéves kömény a kétéves formához hasonló, de gyökérzete kevésbé
mélyre hatoló, vékony és gyéren elágazó. Levelei a kétéves formáénál világosabb
zöldek, lazábbak. Szára, melyet a vetés évében kifejleszt, 80-l 00 cm magas.
Éghajlatigény. A kétéves konyhakömény vízigénye jelentős, ezért a csapa-
dékosabb éghajlatot kedveli. Megerősödve a hótakaró nélküli, nagyobb hideget
is jól tűri. A csírázás már 7-9 oc hőmérsékleten is megindul. A fejlődés későb­
bi szakaszaiban sem igényel magas hőmérsékletet.
Az egyéves konyhakömény melegigénye nagyobb, ezért főként az ország
déli részén termeszthető sikeresen.
Talajigény. Mindkét konyhakömény-forma nagy terméshozamokat csak a
tápanyagban gazdag, mélyrétegű, meszes, középkötött, vályogtalajokon ad.
Száraz homoktalajok, vízállásos területek, valamint savanyú talajok a konyha-
kömény termesztésére nem alkalmasak.
Vetésváltás. Csak jó kultúrállapotot visszahagyó kalászos legyen az elővete­
ménye. Önmaga után négy évre következhet. Káros szomszédságnak számít
a sárgarépa, az ánizs, a kapor és a lucerna. Két gabona közé jó elhelyezni.
Talaj-előkészítés, vetés. Mindkét konyhakömény, az egy- és kétéves forma
egyaránt ősszel szántott talajt, tavasszal aprómagvetésre előkészített magágyat
igényel. A kétéves konyhaköményt (mivel az első évben nem hoz termést) a te-
rület gazdaságos kihasználása miatt általában társnövénnyel termesztik. Ilye-
nek a kapor és az egyéves kömény.
A kétéves köményt általában 24-36 cm sortávolsággal, 11-14 kglha vető­
magmennyiséggel, az egyéves köményt 20-24 cm sortávolsággal, 12-15 kg/ha
vetőmagmennyiséggel vetik, l ,5-2 cm mélyen, folyóméterenként 80-l 00 db
csírázó maggal. Hazánkban mindkét konyhakömény optimális vetésideje már-
ciusban, legkésőbb április elején van.
Ápolása. Vetés után cserepesedésre hajló talajon kapjon sorközművelést
Betakarítás. A konyhakömény termésének illóolaj-tartalma a teljes éréskor
a legnagyobb. Elsősorban a kétéves kömény pergő magvú fajtáiban a kétmene-
tes betakarítás a célravezető. Ezt általában június közepén végzik, 5-6 napos
utóérlelés után, gabonakombájnnaL Ma egyre inkább az egymenetes betakarí-
tást alkalmazzák. A l O-ll% nedvességtartalomra szárított termését tisztítógé-
pen kell a célnak megfelelően kitisztítani. Az egyéves kömény termésén beta-
karításkor jelentős mértékben megmarad a terméskocsány. Ezt szárítás után is-
mételt kombájncsépléssei lehet eltávolítani. Tárolása zsákokban történik. Ho-
zama a kétéves kömény esetében 0,5-1 t/ha. Az egyéves köménynél l-l, 6 t/ha
termés várható.

75
 Majoránna ( Majorana hortensis L.)
Már az ókori görögök is termesztették.Azt hitték, ha a lányok majoránnát tesz-
nek az ágyukba, Aphrodité elárulja, ki lesz a férjük. Európában még ma is él az
a szokás, hogy a lányok, ha boldog házasságot szeretnének, majoránnahajtáso-
kat tesznek a kelengyés ládájukra. A mai napig ételeinket fűszerezve szívesen
fogyasztjuk, közben egészségünket is védi.
Rendszertani helye. A Lamiales (árvacsalán-virágúak) rendbe, a Laminaceae
(ajakosok) családba tartozó faj.
Évelő, illatos növény, a Földközi-tenger partvidékén vadon él, nálunk egy-
évesként termesztik. Szárának hossza eléri a 30-40 cm-t. A levelek átellenesek,
majdnem kerekek vagy tojásdadok, mintegy 3 cm hosszúak. A virágzatok a fel-
ső levelek hónaljában fejlődnek, kétajkúak, fehérek vagy rózsaszínűek. Július-
ban, augusztusban virágzanak.
Éghajlatigény. Vizet és meleget kedvelő faj, fagyérzékeny, a fejlődés kezde-
tén nehezen viseli a szárazságot. Tenyészidőszakban 600-650 mm-nek megfe-
lelő csapadékot és öntözést kíván.
Talajigény. Középkötött, jó hő- és vízgazdálkodású, humuszos mezőségi és
öntéstalajok növénye. Nagyon laza, szikes és sekély termőrétegű talajokba ne
vessük.
Vetésváltás. Kukorica, cukorrépa és kalászosok lehetnek az előveteményei.
Önmaga után kétévenként következhet.
Talaj-előkészítés, vetés. Gabona után tarlóhántást és tarlóápolást, kukorica
után gondos száraprítást, majd jó minőségű őszi mélyszántást végzünk. Hely-
revetésemi att a szántást gondosan zárjuk ősszel. Tömött, szerkezetes magágyat
készítsünk számára. Ültetőágyát április második felében kombinátorral alakít-
juk ki.
Vetése tömött, sima hengerrel tömörített, aprómorzsás szerkezetű magágyba
történik 112 cm mélyre, 40-50 cm sortávolságra, folyóméterenként l 00-120 db
magot vetve, március első felében. Vetőmagjának követelményei: legalább
90% csírázóképesség, illetve 97% tisztaság. Ezermagtömege 0,2-0, 5 g.
Ápolása. Rendszeres sorközművelésből áll.
Betakarítás. Először java virágzásakor, július közepén 5 cm-es tar lóra, máso-
dik növedékét szeptember végén, október elején takarítjuk be. Napos időben, a
harmat felszáradása után vágjuk. Azonnal kiterítjük vagy szárítjuk 35-40 °C-on.
Morzsolás és tisztítás után kapjuk a légszáraz drogot. Termése l, 2-l, 3 t/ha.

Kapor (Anethum graveolens L.)

Háromezer éves egyiptomi sírokban talált emlékek bizonyítják, hogy már az
ókorban is használták. Az l. században élt görög orvos, Dioszkoridész olyan
gyakran ajánlotta használatát, hogy évszázadokon keresztül Dioszkoridész-
füveként ismerték a kaprot. A kínaiak is ezer éve használják emésztést segítő-

76
nek. Hazánkba a Földközi-tenger vidékéről került. Nagyüzemi módszerekkel
és a kertekben is termesztik. Sokoldalú felhasználása az egész világon híres,
kedvelt fűszemövénnyé teszi.
Rendszertani helye. A kapor az Araliales (aráliavirágúak) rendjén belül az
Apiaceae (ernyősök) családjába tartozik. A nemzetség három faja (A. grave-
olens L., A. chyseum Boiss. et. Held., A. involucratum Korov.) közül csak az
A.graveolens a termesztett kultúrfaj.
Lágy szárú, 30-150 cm magas, ernyővirágzatú, illóolaj-tartalmú, rövid te-
nyészidejű fűszernövény. Többszörösen szárnyalt levelei vannak. A viráger-
nyő nyúlánk, sugaras. A termés hosszúkás, tojás alakú. Kellemes illatú, egy-
éves növény.
Éghajlatigény. Az ország valamennyi táján termeszthető. Virágzás és ter-
méskötés idején napfényes meleget kíván, a hidegre nem érzékeny. Virágzás
előtt vízigényes.
Talajigény. Középkötött és humuszos talajokon termeszthető.
Vetésváltás. Fő- és másodvetésű növényként termesztjük. Főnövényként vet-
ve előveteményre nem igényes, de a talaj ne tartalmazzon vegyszermaradv ányt
Talaj-előkészítés, vetés. Tavaszi vetése alá jó minőségű forgatásos (szántá-
sos) mélyművelésre van szükség. Tavasszal szerkezetes, tömött, 10-15 cm-es
mély magágyat készítsünk. Nyári másodvetés alá tárcsával, talajmaróval kert-
szemen elmunkált, tömött magágyat igényel.
A termesztés céljától függően változik a vetés ideje és sortávolsága. Fűszer­
nek gabonasor-távolságra (12 cm) március 15. és május 15. között vetjük. Má-
sodnövényként szántóföldön, gabona után július 15. és augusztus 15. között
vetjük. Illóolajáért és vetőmagtermesztéshez dupla gabonasor-távolságra már-
cius 15. és 30. között kell vetni.
Az 1-2 g ezermagtömegű vetőmagját sekélyen, 1,5-2 cm-re vessük, folyó-
méterenként 100-150 csíraképes maggal. Vetőmagjának csírázóképessége leg-
alább 80%, tisztasága 98%.
Betakarítás. Fűszernek szárba indulás előtt vagy annak kezdetén, 25-35 cm-
es állapotában vágjuk. Ezt 40-50 oc hőmérsékleten azonnal szárítani kell.
A szárított kaprot morzsolják. Termése O, 3-0, 5 t/ha tisztított drogot 4-6 t/ha
zöld anyagból nyerhetünk.
Növényolaj nyerésre akkor vágjuk (20-25 cm-es tarlót hagyva), amikor az
ernyőkben még zöld a mag.

Koriander (Coriandrum sativum L.)

Egyiptomi sírkamrákból előkerült, római orvosok által is ajánlott régi fűszernö­
vény. Hazánkban is termesztjük, a kereskedelemben a magja ( Coriandri fruc-
tus) és olaja (oleum) kerül forgalomba. Több neve ismert, ilyenek a bolhafű,
zergefű, cigánypetrezsely em, sobrák.

77
 Rendszertani helye. A koriander (Coriandrum sativum) az ernyősvirágúak
(Alaceae) családjába tartozó egyéves, lágyszárú növény. A neve a poloska szó-
ból származik, ugyanis a zöld növény és az éretlen mag is jellegzetesen polos-
kaszagú.
Hengeres, lágy szárú 20-150 cm magasra növő, elágazó, szárnyasan össze-
tett levelei égszínkékek, virágai fehér, majd halványvörös ernyőt alkotnak, ter-
mése kettőskaszat. A kozmetikai ipar, részben a gyógyászat a magjából nyert
olaját használja.
Éghajlatigény. A csíranövények -8 °C-ig, a tőrózsás növény -16 °C-ig fagy-
tűrő. A mag 4-6 °C-on indul csírázásnak. Tenyészidőben a virágzásig csapa-
dékigényesebb. Hőigénye közepes, a fényre igényesebb.
Talajigény. A középkötött,jó termőképességű és kultúrállapotú talajok felel-
nek meg számára. Ezek a csernozjom, réti csernozjom, öntés réti talajok.
Vetésváltás. Előveteményei a kalászosok, az egynyári zöldtakarmányok, a
burgonya, a zöldbab és a zöldborsó lehetnek, mint optimális elővetemények.
Kora tavaszi vetése miatt minden olyan növény szóba jöhet, amely lehető vé te-
szi az őszi alapművelés elvégzését.
Talaj-előkészítés, vetés. Az alapozó talaj-előkészítésre igényes. Tárcsával
történő tarlóhántás és annak gyomosodás miatti megismétlése után jó minősé­
gű őszi szántást kíván. Ezt helyettesítheti a közép mély lazítás és a sekély
szántás.
Vetése március második felében dupla gabonasor-távolságra, 4-5 cm mély-
re történik. Vetőmagjából folyóméterenként 50-70 csíraképes magot kell vetni.
Vetőmagszükséglete 16-20 kg/ha. Ezermagtömege 6-7 g. Csírázóképessége
legalább 80, tisztasága 96% legyen.
Ápolása. Büröktől, maszlagtól, beléndektől tisztán kell tartani.
Betakarítás. Augusztus elején takarítjuk be, ekkor érik. Szárazságban érése
gyors, ekkor egyrneuetes a betakarítása, de a gyakoribb a kétmenetes betakarí-
tás. Elhúzódó érés miatt ugyanis így kevesebb a veszteség. Ebben az esetben
először rendre vágjuk, majd 4-5 napos száradás után rendfelszedő kombájnnal
betakarítjuk. Akkor vágjuk rendre, amikor a magvak 30-40%-a beérett, amikor
a szár még zöldes, de a levelek már leszáradtak. 20-25 cm-es tarlóra vágjuk.
Kisgazdaságban a termések barnulása kezdetén a levágott növényeket kis ké-
vékbe kötjük, szellős helyen utóérleljük, majd lemorzsoljuk.

Lestyán (Levisticum officinale Koch.)

Értéke miatt Nagy Károly frank császár kötelezővé tette termesztését a közép-
kori kolostorkertekben. Az Ázsia délnyugati részéről származó növény számos
országban, így nálunk is a termesztett fűszernövények közé tartozik. Aromás,
jellegzetes illata van. Leveseink zöldfűszere, de fontos adalékanyaga a vegeta
készítményeknek is.

78
 Rendszertani helye. A lestyán 200 cm magasságot is meghaladó, lágy szárú,
ernyős, sárga virágú növény. Évelő, ültetvényél 3-4 évig tartjuk fenn. Váltako-
zó állású, páratlanul szárnyas, összetett levelű növény. Gyökérzete a függőle­
ges, karószerű gyökértörzsből és az abból eredő, 15-20 cm hosszú, több gyö-
kérből áll. Az első évben nagy tőrózsát alkot. A második évben fejlődnek ki
szórt állásban hüvelyes nyelű szárlevelek, amelyek kopaszak, fény lők, az alsók
kétszeresen szárnyaltak. A felsők egyszeresen szárnyaltak és nem szárnyaltak.
Az első évben a végálló levélkék a csúcsuk felé mélyen bemetszettek, a szélük
a középtől az alap felé ép.
Éghajlatigény. Adottságaink az egész országban megfelelnek számára, na-
gyobb területeken Somogy és Békés megyében termesztik.
Talajigény. Középkötött, jó vízgazdálkodású talajokon termeszthető.
Vetésváltás. Istállótrágyázott előveteményt (pl. silókukorica, paradicsom,
zöldpaprika) kíván. Ernyősvirágú zöldség- és gyógynövény, továbbá burgonya,
dohány ne legyen az előveteménye.
Talaj-előkészítés, vetés. Mélyen gyökerező növény, ezért az alapozó talaj-
előkészítése közép mély talajlazítással kombinált kora őszi szántás vagy mély-
szántás és vetőágy készítés.
Szaporítása palántázással, illetve tőosztással történik. A gyakorlatban a hely-
revetéses módszer alakult ki. Késő ősszel vagy kora tavasszal, márciusban
50-60 cm sortávolságra 1-1,5 cm mélyen, folyóméterenként 70-80 db csírázó
magot vetünk. Késő őszi vetése rendszerint eredményesebb. Növényápoló és
permetező utakat hagyjunk 8 m-ként. Vetőmagszükséglet 70-75 db/fm (10-12
kg/ha). Ezermagtömege 3-4 g. Vetőmagjának csírázása legalább 85%, tiszta-
sága 97%.
Betakarítás. Levélhozama 4-6 t/ha, amiből 2-4 kg levélolaj nyerhető.
A magszáras növényről 6-8 cm tarlót hagyva takarítsuk be. Gyökerét a 3-4. év
őszén szedhetjük fel. A lomhozatot előtte járva-szecskázával vágjuk le. A gyö-
keret 35-50 cm mélyről forgassuk ki, a talajtól tisztítsuk meg, mossuk, fony-
nyasztjuk és szárítjuk. A száraz gyökérhozam l ,5-2 t/ha, amiből 6-7 kg illóolaj
párolható.

Mustár/ Fekete mustár (Brassica nigra L.), Fehér mustár (Sinapis alba L.)
Afekete vagy francia mustár a Földközi-tenger keleti vidékéről származik, de
ma már az egész Földön elterjedt. Először konyhaimustár készítésére használ-
ták. Sokkal csípősebb, mint a fehér mustár.
A fehér vagy angol mustár a Földközi-tenger vidékétől Indiáig őshonos
gyom a lenvetésekben. A több ezer éves sumér maradványok közt már megta-
lálták a magvát. Az ókorban gyógyszer és fűszer volt. Ma is kedvelt, többféle
fűszerrel keverve étkezési mustárként, de gyógyászati felhasználása is jelentős.
Méhlegelőnek is kitűnő.

79
 Rendszertani helye. A fekete mustár egyéves növény, szára 100-150 cm ma-
gas. A levelek változó alakúak. Az alsók rendszerint szárnyasan tagoltak. A virá-
gai sárgák, a szár csúcsán fürtvirágzatot képeznek. Alulról felfelé nyílnak. A ter-
més négy élű becő, hossza 15-25 mm, szélessége legfeljebb 2 mm. A magvak
gömbölyűek, vörösesbarnák vagy majdnem feketék, átmérőjük 1-1,6 mm.
A fehér mustár becőjén két rész különül el. Az alsóban képződnek a mag-
vak, a felső lapos, csőszerű. A magvak valamivel nagyobbak a fekete mustáré-
nál, sárgásfehérek vagy sárgák.
A keresztesvirágúak családjába tartoznak.
Éghajlatigény. A gabonafélék termesztésére alkalmas éghajlaton termeszt-
hető. A fekete mustár szárazsággal és faggyal szemben érzékenyebb, ezért elő­
nyösebb a termesztése hegyek lábánál, napos, széltől védett helyeken.
Talajigény. A fehér mustár több talajtípuson termeszthető. Mindkét faj, de
különösen a fekete mustár nagyobb eredménnyel termeszthető agyagos, homo-
kos, humuszban és mészben gazdagabb, jó vízvezető talaj okon. A nehéz, kötött,
nedves, illetve száraz talajok és a homokos területek nem alkalmasak a mustár
termesztésére.
Vetésváltás. A vetésváltásban a mustár istállótrágyázott kapásnövény után
következzék, olyan növény után, amely tápanyagokban gazdagon hagyja vissza
a területet. Az előveteményre igényes növény.
Talaj-előkészítés, vetés. A kapásnövény után a talajt forgatásos mélyművelés­
sel (szántással) készítjük elő és a fagyok beálltáig gondoskodunk a gyomok, kü-
lönösen a vadrepce eltávolításáról, a talaj morzsás szerkezetének megőrzéséről.
A mustár kora tavasszal vethető, de ha a gyomtalanítás miatt késünk, a ve-
tés május elejéig halasztható. Korai vetés esetén a növények jobban fejlődnek,
a terméshozam nagyobb. Másodnövényként májusban vethető, de csak csapa-
dékos helyen.
Gyommentes területhe 12-15 cm-es sortávolságra vetjük, gyomosabb helye-
ken 30-40 cm-re. A vetés mélysége 1-3 cm, a vetőmagszükséglet 10-12 kg/ha.
Betakarítás. A fehér mustárt kombájnnal aratják, amikor a növények elsár-
gultak és szárazak. Lehetőleg hajnalban, harmatos állapotban takarítsuk be,
hogy minél kevesebb legyen a cséplési veszteség. A kicsépelt magvakat szét-
terítve száraz helyiségben forgatjuk, majd száradás után szeleléssei tisztítjuk
A fekete mustárt két menetbe takarítsuk be. A termés sárgulásakor kaszáljuk le,
a renden történő utóérés és száradás után csépeljük ki magtermését A hektá-
ronkénti hozam O, 6-1 t/ha.

Rozmaring (Rosmarinus officinalis L.)

Dél-Európában, a Földközi-tenger mentén őshonos. Alak és formagazdag faj.
Vadon Spanyolországban, Dél-Franciaországban, Olaszországban, Dalmáciá-
ban, Madeirán, Korzikán és Észak-Afrikában terem.

80
 A rosmarinus szó szerinti jelentése "a tenger harmata". Ez is jelzi, hogy az
alacsony termetű cserjék főleg a mediterrán tengerpartok mentén élnek.
Rendszertani helye. A Laminales (árvacsalán-virágúak) rendjébe, a Lami-
aceae (ajakosok) családjába tartozó évelő, örökzöld, tömjénre emlékeztető
illatú félcserje. A növény 0,5-1,5 m magas. Gyökérzete dúsan elágazó, szá-
ra is erőteljesen elágazik. Levelei bőrszerűek, tompa végűek, széles tű ala-
kúak, 1,5-4 cm hosszúak, 2-3 mm szélesek. A virágok a levelek hónaljában
képződnek. Termése makkocska. Hazánkban csíraképes magot csak ritkán
érlel.
Éghajlatigény. Szárazságtűrő, melegigényes növény. Hosszabb ideig tartó
-10 °C-os hideg hatására elfagy. Főleg Dél-Európában termesztik nagyobb te-
rületen. Kevés csapadékot igényel.
Talajigény. A meszes talajokat kedveli.
Vetésváltás. Előveteményre nem igényes, de olyan növények után telepítsük,
amelyek nem hagynak sok gyökérmaradványt maguk után és évelő gyomokkal
nem fertőzöttek.
Talaj-előkészítés, ültetés. Telepítés előtt őszi mélyszántásban részesítsük a
területet. A májusi kiültetésig gondoskodjunk annak gyommentesen tartásáróL
Magvetéssel, dugványozással és bujtással szaporítható. Leggyakoribb a félfás
dugványozás, melyeket a májusi fagyok után ültetünk ki 1-1,5 m sor- és
0,4-0,5 m tőtávolságra. A dugványokat tavasszal (március végén, április elején)
javasolt vágni. A 10-12 cm hosszú dugványokat az alsó rügy alatt 2-3 mm-re
vágjuk le, a felső rügy l cm-re legyen a dugvány felső végétől. A dugványokat
10 cm-es sor- és 5 cm-es tőtávolságra, 3-5 cm mélyen dugványozzuk az előké­
szített talajba. Meggyökeresedéséig árnyékolásáról gondoskodni kell. Az elága-
zódás elősegítésére 1-2 alkalommal visszavágják a dugványokat Fagyérzé-
kenysége miatt, a téli takarásáról gondoskodjunk.
Betakarítás. A telepítés évében egyszer, később évente kétszer vágják. A vá-
gás időpontja a virágzás kezdetén és a nyár végén van. Mindig a fás részek fe-
lett vágjuk.

Sáfrány (Jóféle sáfrány, Crocus sativus L. )

Az ókori Egyiptomban a sáfrány bibéjéből készült festékkel ruhát színeztek,
ételeket ízesítettek vele.
Fűszernövényként évszázadokon át olyan értékes volt, mint az arany. Ósidők
óta ismert jellegzetes mediterrán kultúrnövény. Kis- és Közép-Ázsiában, Dél-
Európában terjedt el.
Spanyolországba a VIII. században került be. Magyarországon a XIV. és XV.
században már széleskörűen termesztette és használta a lakosság, főleg a Fel-
vidéken. Ma a legnagyobb termelők Spanyolország, Olaszország, Törökország,
India. Ma is értékes növényként tartjuk számon.

81
 A leggyakrabban használt magyar nevei a valódi sáfrány, fűszersáfrány, sáf-
rány, jóféle sáfrány.
Rendszertani helye. A kis területen termesztett sáfrány, vagyis az őszi virág-
zású jóféle sáfrány a Li liales (liliom virágúak) rendjébe és az Iridaceae (nőszi­
romfélék) családjába tartozik. Kultúrfaja nincs. Mintegy ötven faja ismert,
me lyből ötöt jelölnek meg, mint valószínű ős t.
A nősziromfélék családjába tartozó, rendszerint magányosan álló növény,
melynek színes virágai közvetlenül a hagymagumóból erednek.
A jóféle sáfrány hagymagumós évelő (G). Apró, lapított hagymagumája van,
zsemleszínű buroklevelekkeL Sötétzöld, szálas lomblevelei (6-9) valamivel a
virágzás előtt vagy a virágokkal egy időben, ősszel jelennek meg. A virágko-
csány 2-3 cm hosszú, jórészt föld alatti, a lepel 8-l Ocm hosszú, lilásrózsaszín.
Porzószálai 8-10 mm nagyságúak, a portokok nyíl alakúak. A földben fejlődő
magházból indul ki a vékony, hengeres bibeszáJ, amely alul fehér, felül három
sallangra tagolt, sötét téglavörös. Termést, magot nem érlelő növény.
Éghajlatigén y. Melegigényes, ezért termőterülete korlátolt. Magyarországon
Kőszeg környékén, az Alpokból lehúzódó területen és Talnában termesztik.
Talajigény. A napos fekvésű, jól megmunkált, középkötött, közepes tápa-
nyag-ellátottságú, enyhén meszes talajokat, a szárazabb termőhelyeket kedveli.
Télen a nagy hidegekben kárt szenvedhet.
Vetésváltás. A termesztés helyéül gyommentes és főleg évelő gyomoktól
mentes talajt válasszunk. 4-6 évig termesztik egy adott területen. Önmaga után
több évig nem tanácsos ismét telepíteni.
Talaj-előkészítés, ültetés A közép mély szántás vagy ásás aprómorzsás el-
munkálása szükséges a telepítés sikeréhez. A talajt telepítésig gyommentesen
tartjuk. Ismert a bakhátas termesztés is, 25 x 120-150 cm magas és széles bak-
hátakba.
Az egészséges hagymákat (l-2 cm átmérőjű) szélesebb részével lefelé, 8-10
cm mély ültető árokba helyezzük el és betakarjuk. Az ültetés ideje augusztus
második fele. Az optimális sor- és tőtávolság 20x8-IO cm (50-60 db/m 2 ). A
bakhátra 3 sorban telepítünk, 15 cm mélyre téve a hagymákat.
Ápolása. Kelés után négy-öt leveles kortól sorközművelést végezzünk.
Betakarítás. A hűvösebb időszak beköszöntével októberben virágzik. Ké-
keslila virága közvetlen a föld felszínén jelenik meg. Kinyílás után 2-3 múlva
jelennek meg a sárga színű bibék, melyeket csipesszel kitépünk. Olyan megol-
dás is van, hogy a leszedett virágokból szedik ki a bibét.
Az összegyűjtött hibéket sűrű szövésű szitákon vékonyan kiterítve, szellős
helyen 14% -os víztartalomig szárítjuk. Hagyományos termesztés esetén pa-
rázs felett szárítják a bibéket. Teljes hozamra a második évtől számíthatunk.
A száraz anyago t jól zárható, sötét helyen táro lj uk. 120 OOO virágból lesz egy
kiló drog.

82
 Pillangós növények termesztése
(lucerna, somkóró, vörös here)

Lucerna (Medicago sativa L.)

A kék lucerna elsődleges géncentruma Iránban és Afganisztánban van, a má-
sodlagos pedig a Földközi-tenger vidéke. A jó télálló lucemát az arabok Észak-
Afrikán keresztül Spanyolországba vitték és innen Franciaországon keresztül
került hozzánk. Tessedik Németországból hozta be (1876) és gyorsan elterjedt
Magyarországon is. Ennek oka rendkívül előnyös beltartalmi tulajdonságai,
magas fehérjetartalma, nagy termésmennyisége, és évelő volta. Kiváló magter-
mése miatt hazánk jelentős magexportőr. Az alkalmazkodóképessége is igen
nagy, termesztése különösen a szárazságra hajló területeken nagy jelentőségű.
A magyar fajták jól bírják a hideg telet, a szárazságot, élettartamuk hosszú,
gyors fejlődésűek, kiváló sarjadzó képességűek, levél- és szárarányuk ugyan-
csak jó. A növény nitrogénszükségletének nagy részét a levegő nitrogénjéből
köti meg, jelentős nitrogén t hagy vissza a talajban, gazdag gyökérzetével növe-
li a talaj szervesanyag-tartalmát. Termesztése jól gépesíthető, nem igényel
évente visszatérő talajmunkákat, viszont igényt támaszt a növedékenkénti idő­
ben történő betakarításra.
A hüvelyesek családjába tartozik, ezen belül önálló nemzetséget képez.
A Medicago nemzetségnek mintegy 60-l 00 faja létezik. A további rendszerta-
ni besorolást a termesztés alapján célszerű megkülönböztetni. Így megtalálha-
tó hazánkban a kék lucerna, a tarka virágú lucerna, a sárkerep-lucerna és
a komJós lucerna. Gyakorlati jelentősége a közönséges, vagy kék lucemának és
a tarka virágú lucernának van. A tarka virágú a kék és a sárkerep-lucerna ter-
mészetes kereszteződéséből jött létre. Döntő jelentősége a kék lucernának van.
Rendszertani helye. A lucernajól csírázó növény. Csírázáskor először a gyö-
köcske indul gyors fejlődésnek. Növekedése során a talaj felszínére törő hajtás
szik alatti szárrésze megnyúlik, és megjelenik a rügyecske a két sziklevéllel.
A sziklevelek a talaj felszínére kerülve asszimiláló, nagyobb felületté válnak,
és indul a primer lomblevél növekedése, kifejlődése. Majd ezt követően jelenik
meg a lucernára jellemző, összetett, hármas levél.
Gyökere karós gyökér, amely egyre mélyebbre hatol. Kb. 30 nap után a fő­
gyökér fejlődése lelassul, oldalágak fejlődnek ki, ezeken az oldalágakon meg-
jelennek a nitrogéngyűjtő gümők. A növekedés későbbi időszakában a gyökér
felső része kezd megvastagadni és a hosszabb idő folyamán átalakul ún. gyö-
kértörzsé (rizómává). A rizómában jelentős mennyiségű tápanyag halmozódik
fel, szerepe rendkívül fontos a lucerna újrasarjadzásában és az áttelelésben.
A lucerna szárrendszere kezdetben egy dudvaszerű főszárból ál, majd a ké-
sőbbi növekedés során a megvastagodott gyökértörzsből újabb hajtások törnek
elő. Így a lucerna hajtásrendszere bokros jellegű, egy növény 6-1 O hajtást ne-

83
 vel. A szárakon kialakuló lomblevélzet összetett hármas levél, a lombleveleket
levélnyél tartja.
A lucerna virágzata tömött fürt, általában 8-25 virággal. Jellegzetes pillan-
gós virág. A virágából kialakult magházban 10-12 magkezdemény fejlődik ki.
A lucerna termése változatos hüvely, amely fajra jellemző. A kék lucerna hü-
velye csigavonalban csavarodott. A mag bab vagy vese alakú, éretten sárga, sár-
gásbarna, felülete sima.
Éghajlatigény. A lucerna éghajlati igény tekintetében rendkívül plasztikus
növény, szárazságtűrése mellett nagy előnye télállósága is. Vannak olyan típu-
sai, amelyek -36-42 °C-ot is kibírnak. A mélyebb termőrétegű talajon a lucer-
na mélyebben képes gyökerezni, több vizet képes felvenni. A sekélyebb termő­
rétegű szikes talajon gyökerező képessége viszont kisebb, a növény vízigényé-
nek kielégíthetősége nehezebb és szélsőségesen szárazabb évjáratban a lucerna
foltokban kipusztulhat Vízigénye a gabonaféléket két-, háromszorosan felül-
múlja. A tenyészidő alatt 600-700 ml az igénye a 2. és 3. évben. Az elsőéves
lucerna igénye 15-40%-kal kevesebb. A lucerna növedékenként is eltérő víz-
igényű. A levegőtlen talajállapotot a lucerna nem tűri, ugyancsak nem tűri a
vízborítást sem.
Magtermesztésre éghajlatunk megfelelő, azonban a magtermés mennyisége
kevés, ami részben az időjárási szélsőségekre, részben a technológiai hiányos-
ságaira vezethető vissza.
Talajigény. Hazai viszonyok között a sativa típusok elsősorban a jó szerke-
zetű, mélyrétegű, mezőségi talajon díszlenek, mivel karógyökerük mélyre ha-
toló. Alkalmasak termesztésére a jó kultúrállapotú, jól művelhető, megfelelő
vízgazdálkodású réti talajok, az öntéstalajok és a humuszos homoktalajok. Si-
keres termesztésének előfeltétele az, hogy az altalajban záró réteg ne legyen,
hogy gyökérzete minél mélyebbre tudjon lehatolni. Nagyon fontos, hogy a te-
rület talajvízszintje ne legyen magas és "pangó vizes", de főleg a talajvízszint-
je szélsőségesen ne ingadozzék. Különösen az altalaj mésztartalmával szemben
igényes.
Vetésváltás. A lucerna ősszel, augusztusban és tavasszal márciusban is tele-
píthető. Mind a nyár végi, mind a kora tavaszi telepítés számára a legjobb elő­
vetemények a kalászos gabonafélék. Korai lekerülésük lehetővé teszi a talajok
megfelelő megművelését. Általános tapasztalat, hogy a lucerna őszi kalászosok
alá csak akkor számít jó előveteménynek, ha második kaszálás után törjük fel
(szántjuk ki). A lucerna elővetemény-értékét számos gyakorlati tapasztalat és
kísérlet egyértelműen igazolja. A régebbi megfigyelésekből levont tapasztala-
tok szerint egy jó állományú lucerna felér egy istállótrágyázássaL A lucerna
elővetemény-hatása még a feltörés utáni harmadik évben is érzékelhető termés-
növekedést okoz. Önmaga után 4-5 évig ne kerüljön, sőt növényvédelmi okok
miatt helyes, ha 6-8 évig nem kerül vissza ugyanarra a táblára.

84
 Talaj-előkészítés, vetés. A lucerna a telepítés módjától, idejétől függetlenül
mélyen művelt gyökérágyat és apró morzsás, kertszerűen elmunkált, ülepedett
vetőágyat igényel. Megsínyli, ha az 50 cm-es talajrétegben a gyökerek akadály-
ba ütköznek. Az apró morzsás szerkezetű vetőágy a lucerna apró magja miatt
szükséges. Az így előkészített talajon a 2-3 cm mélyre vetett magok felett le-
vegős takaró van, alattuk pedig a csírázáshoz szükséges vizet biztosító, kissé tö-
mörebb, de átjárható réteg található.
Középkötött talajokon, tavaszi telepítésnél, kalászos gabona után tarlóhán-
tást végzünk, melyet hengerezés követ, száraz talajon a 40-50 cm mély altalaj-
lazítást végzünk, melyet rögtörő hengerrel művelünk el. A kizöldült tarlót tár-
csázzuk és hengerezzük. Szeptember végén, október elején váltva forgató eké-
vel őszi mélyszántást alkalmazunk, melyet még az ősz során nehéz fogassal
vagy nehéz tárcsával durván elmunkáljuk. Kora tavasszal simítózunk és 1-2 sor
sekély kombinátorozás után sorhengerrel ellátott vetőgéppel vetjük, majd gyű­
rűshengerrel zárjuk a talajt.
Nyár végi telepítés esetén korán lekerülő elővetemény után (ha az előző 2 év
valamelyikében volt altalaj-lazítózás) száraz talajon sekély tárcsázást és henge-
rezést végzünk, nedves talajon mélyebben tárcsázunk, majd hengerezünk Tár-
csával szükség szerint gyomirtást végzünk, melyet hengerezés követ. Vetés
előtt kombinátorral vetőágyat készítünk és sekélyen tömörített magágyba ve-
tünk, vetés után szintén tömörítünk hengert használva. A korán lekerülő és a ka-
lászos gabonák után, nyár végi telepítéskor végzendő talajmunkák során is al-
kalmazhatunk középmély, 20-22 cm-es szántást.
A telepítés módja lehet tiszta, takarónövényes, továbbá füves társítás. Igé-
nyeinek legjobb a tiszta telepítés. Takarónövényes telepítésnél a vetés két me-
netben történik, először elvetik a takaró- vagy védőnövényt, majd magtakarás,
hengerezés után kereszt irányban a sorokra vetik a lucemát A vetendő csíra-
szám sorba vetés esetén 1200 db/m 2, szórt vetésnél 600-700 db/m 2 . Ezer-
magtömege 2,0-2,4 g. Tisztaság legalább 98%, csírázóképesség legalább 80%.
Nyár végén több csírával vessük, mennyisége +30% legyen.
Növényápolás. A növényápolása során kevés olyan kultúrnövény van, amely-
ben a gyomok, a kórokozók és kártevők olyan nagy számban fordulhatnak elő,
mint a lucernában. A főhasznosítású takarmány lucernában elegendő ellenük a
virágos állapotig védekezni. A magtermő állományban egész a magérésig kell
védekezni, különösen a bimbó-, virág-, hüvely- és magkártevők ellen.
A gyomok elleni megelőzés legfontosabb tennivalói a gyommentes talaj, a
fémzárolt vetőmag és a kellő sűrűségű lucernaállomány biztosítása.
Lucernában legveszélyesebb gyomok az arankafajok, ellenük a teljes terüle-
ten vagy a leginkább fertőzött foltokban védekezhetünk.
A kórokozók mindhárom csoportjából (vírusok, baktériumok, gombák) nagy
számmal akadnak olyan károsítók, amelyek a takarmánytermő és maghozó lu-

85
 cernást egyaránt veszélyeztetik. Közülük gyakran lép fel a lucerna mozaik ví-
rus, baktériumos hervadás, lucerna levélragya, lucernarozsda, peronoszpóra,
fertőző hervadás és a herefélék rákja. Az ellenük való védekezés korai kaszá-
lás, prevenció, levéltetvek irtása.
"Zöld" kártevői a csipkéző barkók, a lucerna ormányos, a sároshátú bogár és
a Jucernabogár, a Jucernaböde, a hamvas vincellérbogár.
A lucerna generatív szerveit a Jucernapoloska, a Jucernabimbó-gubacsszú-
nyog, a somkóró- bagolypille, a lucernamag-ormányos és a lucernamag-darázs
károsítja.
Az egyéb ápolási munkák közé tartozik az esetenként képződő pangó vizes
foltokról a vízlevezetés, kaszálások után a termés mielőbbi betakarítása. Az
idősebb lucemásokban évente Jegalább egy alkalommal történő nehézfogasolás
elvégzése, lehetőleg még ősszel, a fagyok beköszönte előtt.
A kaszálások ideje, a vágási magasság megválasztása is ápolási munka, mert
nem betakarítási művelet, hanem olyan fiziológiai beavatkozás, ami döntően
befolyásolja az életteljesítményt és a takarmányminőséget.
A lucerna az öntözést leginkább megháláló növények közé tartozik. Szaksze-
rű vízpótlással másfélszeresre növelhető a termés. Az öntözés hasznosulásához
meg kell alapozni annak feltételeit. Ilyen a telepítés előtti mélyművelés, a nagy
termésekhez szükséges tápanyagellátás, a sűrű állományú, sikeres telepítés.
Az öntözött lucemát legjobb nyár végén telepíteni, mert a következő évben
teljes termést ad. Az állomány élettartama a gyakoribb (évi 5-6 növedék) ka-
szálás következtében 3, esetleg 4 év. Nyámtói vetésnél számolni kell a 15-25
mm vízmennyiségű kelesztő öntözéssel. Aszályos nyáron a vetőágy-előkészítő
talajmunkák megkönnyítésére szükségessé válhat egy előöntözés. A második
és a további kaszálásokhoz a természetes csapadék Jegtöbbször kevés. Figye-
lembe kell venni. hogy az évi 5 növedékhez 4-5 öntözési fordulóval 250-300
mm víz szükséges. Öntözött lucemásban a két kaszálás közötti időszak nem
hosszabb 20-25 napnál.
Betakarítás. A lucerna betakarítható zölden, közvetlen takarmányozásra
(szálasan és szecskázva). Hasznosítható szénaként, renden és lucernalisztként
forró levegővel szárítva. Hosszabb ideig erjesztésseJ is tárolható, bár a lucerna
a nehezen erjeszthető növények sorába tartozik. Ennek egyik formája, amikor
szeeskázás nélkül 40-50% szárazanyag-tartalomig előfonnyasztjuk, utána siló-
ban tömörítve erjesztjük, majd takarmányként felhasználjuk Ez a szenázs. A
másik tartósítási eljárás, amikor a 78-82% nedvességtartalmú zöldanyagat le-
vágjuk, szecskázzuk és beszállítjuk a silótérbe, ahol tömörítjük, erjesztjük, tá-
roljuk, majd feltakarmányozzuk Ez a szilázs. Az erjeszthetőség javítása érde-
kében adalékanyagokat is adhatunk hozzá (pl. kukoricadarát). Enyhe savakkal
is tartósíthatjuk A lucemát alapvetően szénakészítésre használjuk, amelyet ka-
zaJban tárolunk

86
 A lucerna vetőmagtermesztésre is hasznosítható. A vetőmegtermesztés je-
lentőségét a hazai szaporítóanyag folyamatos biztosításán kívül az adja, hogy
hazánkban kiterjedt export célú termelés is folyik. A lucerna vetőmagtermesz­
tése időjárásunk változékonyságamiatt kockázatos, mely azonban tapasztalat-
tal, szakmai tudással csökkenthető. Amennyiben az egyébként takarmányozási
célra telepített lucernából fogunk magot, úgy az a második, vagy a harmadik
növedékből történhet. Általában a második növedékből történő magfogás a biz-
tonságosabb. Magfogás céljára külön telepíthető is a lucerna. A szaktudásra kü-
lönösen a betegségek és kártevők elleni védelemben van kiemeit szükség.
A lucernának öntözés nélkül három, öntözve négy-öt növedéke van évente.

Fehérvirágú somkóró (Melitus officionális (L.) lam.)

A somkórának fehér és sárga virágú változatai ismeretesek. Közülük az orvosi
somkóró sárga virágú (Melilotus officinalis (L.) lam.), a fehér virágú somkóró-
nak (Melilotus albus DESR.) mint arra az elnevezése is utal, fehér a virágzata.
Az orvosi somkóró, mint gyógynövény kumarintartalma miatt illatosító, páco-
ló alapanyagok előállítására alkalmas. Nálunk vasúti töltések mellett, folyók
partján, rét- és legelőterületeken fordul elő. A fehér virágú somkóró első­
sorban takarmányozási célokat szolgál, kumarinban szegény vagy kumarin-
mentes fajtái zölden etetve vagy szénává szárítva szarvasmarhának, juhnak
adható takarmány. A szarvasmarhák takarmányozására rendszerint szoktatás
után használható.
A somkóróban előforduló kumarin gátolja a véralvadásban szerepet játszó
protonhin képződését, ezért a kumarinszegény, vagy kumarinmentes fajták elő­
nyösebbek a takarmányozásban. A magas kumarintartalom hatására hosszan
tartó esetéskor ún. kumarinbetegség alakulhat ki az állatoknál.
A fajtának két élettani típusa ismert: az egyéves változat és a kétéves, magot
jórészt csak a vetés utáni évben hozó típus. Hazánkban jelenleg az utóbbi van
köztermesztés ben.
Rendszertani helye. Gyökere újnyi vastag, hossza l m-t is meghaladó. Szára
1-2 m magas, egyenes, hengeres, elágazó dudvaszár. Levelei szórt állásúak,
szárnyasan hármasan összetettek. Virágzata arasznyi hosszúra is megnyúló, vé-
kony fürt. A virágok kicsinyek, pártájuk élénksárga színű, egész nyáron virág-
zik. A növény a kumarintól kellemes illatú. A hüvelyesek (Leguminosae) csa-
ládjába tartozik, kétéves, a második évben virágzik.
Éghajlatigény. A meleg időjárást kedveli, még akkor is, ha kevesebb csapa-
dékkal jár együtt. Télállásága jó.
Talaj igénye. Meszes talajokon, köves helyeken, parlagokon, utak mellett, tö-
megesen termő növény.
Vetése Korán, már március közepén vethető. Nyárvégi vetéskor augusztus
10-15 között vetjük.

87
 Ápolása. Mechanikai ápolást nem kíván.
Betakarítása. Takarmánynak közvetlenül virágzás előtt vágjuk. Szára gyor-
san fásodik. A takarónövénnyel vetettet augusztusban egyszer a magában vetet-
tet kétszer vágjuk. A második évben kétszer kaszálhatjuk. Minden kaszálásnál
10-15 cm-es tarlót hagyjunk, mert alacsonyan vágva rosszul sarjad.

Vörös here (Trifolium pratense L.)

A pillangós szálastakarmány-növények második legfontosabb faja. A Dunántú-
lon a csapadékosabb Vas, Zala, Somogy megyékben, valamint az Északi-kö-
zéphegységben, Nógrád és Heves megye északi részén, valamint Borsodban
meghatározó. Ezen területeken kívül öntözéses termesztése ajánlott. A növény
a lucernatermesztés fejlődésével a gyengébb adottságú lejtős, sekély termőré­
tegű talajokra szorult vissza.
Dús oldalgyökerein a rizóbiumbaktériumok jelentős mennyiségű nitragént
kötnek meg. Termőterülete az elmúlt évtizedekben csökkent.
Rendszertani helye. A vörös here a zárvatermők törzse, a kétszikűek osztá-
lya, a hüvelyesek rendjének a pillangósvirágúak családjának, a herefélék nem-
zetségének tagja. A vörös here fajon belül három változat található, melyek
közül az európai termesztett vörös here terjedt el hazánkban. Európában és
Ázsiában egyes területeken őshonos, innen terjedt el Spanyolországba, majd
Stájerországon keresztül került Magyarország dunántúli termő tájaira. Fiatal
kultúrnövény. Ismert lóhere, réti lóhere, gombos lóhere, stájer here, bodorka
néven is.
Élettartama általában 2 év, de vannak 4-7 évig is tartó vörös herék. Vízigé-
nyesebb, mint a lucerna. Idegen termékenyülő, megporzását a bundásméh-csa-
ládok végzik. Hosszú nappalos, virágzásához 14-16 órai megvilágítás szüksé-
ges. Csírázása vontatott, kezdeti fejlődése lassú. A szárazságot kifejezetten
rosszul tűri. Fagytűrése felülmúlja a lucernáét A vörös here erős, karószerű fő­
gyökere felső részén alakul ki tápanyag-raktározó szerve, a rizóma. Gyökérze-
tének össztömege ugyan kisebb a lucernáénál és nem hatol olyan mélyre, azon-
ban mellékgyökérzete a talajfelszín alatt sűrűn helyezkedik el, ezért a vörös he-
re a talaj felső rétegeiből táplálkozik, amely utal csapadékigényesebb voltára is.
Hajtásképződése a rizóma csúcsi részéből kezdődik, számuk 2-5. Levelei rövid
száron ülnek, tojásdad alakúak, hármasan összetettek, rajtuk rendszerint "V"
alakú rajzolat található. Virágzata összetett gombvirágzat, a virágok színe piros,
számuk 30-110 között változó. Termése egymagvú, ritkán kétmagvú hüvely-
termés. A mag sárgásbarnás, vagy lilás színű, sima, élénk fényű, tojásdad, vagy
hosszúkás tojásdad alakú.
Éghajlatigény. Hazai viszonyaink között a vörös here a hűvösebb éghajlatú,
a 600-700 mm csapadékkal rendelkező termőtájon termeszthető sikeresen,
ahol a csapadék eloszlása egyenletes. A Dunántúl csapadékosabb vidékein és

88
az Északi-középhegységben találhatók ilyen területek. A kései tavaszodás, illet-
ve a június vége utáni szárazság a második növedék kaszálásának idejét késlel-
teti és zöldjének tömegét jelentősen csökkenti (a telepítés utáni évben két nö-
vedéket terem).
Talajigény.Az éghajlatra igényesebb, mint a talajra. A középkötött erdőtala­
jokat kedveli. A középkötött mezőségi vályog és az öntés réti talajon is megél,
ha kora tavaszi telepítését az időjárás és belvíz nem veszélyezteti. Sekély ter-
mőrétegű, enyhén lejtős talajokon is megtalálható. Szereti a gyengén lúgos
ta-
lajokat. Nem való homokra és szikesekre.
Vetésváltás. A két évig termesztett vörös here a vetésváltásba jól beilleszthe-
tő. Legjobb előveteményei a kapásnövények, köztük az istállótrágyázott cukor-
répa, de jó előveteményei a kalászos növények is. Ezek jó előveteményei, mi-
vel telepítésig kellő idő áll rendelkezésünkre a szükséges talajmunkák elvégzé-
sére. Kifejezetten rossz előveteményei a pillangósok, mert közösek betegsége-
ik és gyomfajaik Önmaga után azonban 5-7 évig nem termeszthető.
Talaj-előkészítés, vetés. A vörös herének gyommentes, kellően megülepe-
dett, apró morzsás talaj kívánatos. Az elővetemény lekerülése után tarlóhántás
és annak hengerrel történő lezárása következik. Az őszi forgatásos alapművelés
végzéséig, ha szükséges, tarlóápolást végzünk a gyomosodás ellen tárcsával,
gyűrűshengerreL A szántás elmunkálását ajánlatos ősszel elvégezni, hogy
ta-
vasszal csupán simítóra és kombinátor ra vagy fogasra legyen szükség.
A vetését telepítésnek nevezzük, a lucernához hasonlóan. A tiszta telepítés
takarónövény nélküli telepítést jelenti. Klasszikus telepítése takarónövénnyel
történik. A takarónövény általában a tavasz árpa. Az ilyen vetésnél először a
mélyebbre vetendő tavasz árpát, kétharmad magmennyiséggel vetjük el, a vö-
rös herét teljes mennyiséggel. A vetés, illetve a telepítés ideje tavasszal korán,
március l. és április 15. között van. Lehet telepíteni nyár végén is, augusztus
1-20. között. Előnyös, mert a következő évben két teljes kaszálást ad. Tavaszi
árpával vetve az első évben növedéket nem ad, esetleg gyomosodás miatt kell
egy kaszálást végezni. A második évben két növedéket hoz, melyből az első 2a
jelentősebb. Vetéskori sortávolság 12 cm, csíraszám tiszta vetésben 800 db/m ,
ezermagtömege 2,5-2,8 g.
Növényápolás. A kezdetben igen lassan fejlődő, magában vetett vörös herét
a vetés után nagy mennyiségben borítják el a különböző szántóföldi gyomok,
elsősorban a kétszikűek. Az elhanyagolt vöröshere-állományok a gyomfertő­
zöttség következtében idő előtt kiritkulnak és hosszú évekre elgyomosítják a
visszamaradó területet. A vetőmagtermelő táblákban az aranka kiirtása magkö-
tés előtti feladat.
Tavasszal a vetés utáni időszakban tartósan hűvös időjárás következtében a
megduzzadt magvak és a fiatal csíranövények érzékenyek a gyökérfekélyt és a
fuzáriumos betegségeket okozó gombákkal szemben. A hajtás- és levélbetegsé-

89
 gek a takarmányt fogyasztó állatokban toxikózist okozhatnak. A szárfenésedés
(Coletotrichum trifolii) és aszárfoltosodás (Botlytis trif'olii) gyakran előfordul
­
nak a vörös herén. A magtermő állományokban jelentős károkat okozhat az
asszimiláló felület tönkretételével a lisztharmat (Erysiphe martii) és a rozsda
(Uromyces minor). Vírusbetegségei közül csaknem 20 ismert. Leginkább a bab
sárgamozaik, a vörös here érháló mozaik és lucerna mozaik vírus károsítja. Fer-
tőzésük korai kipusztulást okoz.
Kártevői közül a lucerna böde (Subcoccinella vigintiquatorpunc
tata) a vö-
rös here lomhozatán is táplálkozik. Főleg április második felében lép fel. A bo-
gár és a lárva egyaránt károsít. Kártételük veszélyes, mivel a virágbimbókat
is károsítják.
Mag kártevői közül az ápion fajok okozzák a legjelentősebb veszteséget
A vörösherevirág-cickányormányos (Apion varipes) a vöröshereszár-cickány-
ormányo s (Apion trifolii) és a vörösheremag-cickányormányos (Apion
aprikans) !árvái képesek megsemmisíteni a magterm ést Elszaporodásuk az
el-
ső kaszálás korai elvégzésével akadályozható meg.
A vöröshere-magdarázs (Bruchophagus Eurytoma platyptera Walk) lárva
kártétele a mag elfogyasztása. Egy lárva egy magot tesz tönkre, mivel az a böl-
csője, tápláléka és bebábozódásának, telelésének helye.
Betakarítás. Takarm ányozás ra-a második évben- két menetben betakarít-
va, szénaként kazalban tároljuk. Adalékanyagokkal szilázs is készíthető belőle.
A virágzat gyűjtésére célszerűen fel lehet használni a "kamillafésűt".
A friss virágokat jól szellőző, jól melegedő helyen szárítsuk, hogy megtartsa
piros színét.

Ipari növények termesztése

(kender, komló)

Rostkender ( Cannabis sativa L.)

A kender az emberiség egyik legrégebben termesztett, legsokoldalúbb, igen
hasznos növénye. Őshazájában Közép-Ázsiában vadon ma is előfordul. Innen
terjedt el Ázsia más területeire, valamint Európába, Amerikába, Afrikába. Kul-
túrába vétele Kínában kezdődött, i.e. 6500.-ban. Kezdetben magját, olaját élel-
miszerként, levelét, virágzatát gyógyszerként, illetve vallási szertartásokhoz
használták. A kender termeszthető száráért, magjáért és mindkettőért. A kender
rostját kötél és textilkészítésre használh atjuk Termesztésének, fajtalistára kerü-
lésének előfeltétele, az alacson y- 0,2% alatti - kábítószertartalom (THC=tetra-
hydro-cannabinol). Magjának olajtartalma 30-33% , a fehérjetartalma 20-25%.
A kendermagot a kozmetikai ipar, a gyógyszeripar és az élelmiszeripar használ-
ja fel. Magja madáreleség és haleledeL

90
 A honfoglaló magyarak vándorlásaik során ismerték meg ezt a növényt. Er-
re utál bolgár-török eredetű neve is (kendír). A közép-és újkorban, hazánkban
csaknem minden községben a legjobb területeken voltak a kenderföldek. Ennek
megfelelően széleskörű kenderfeldolgozó házi-, illetve manufaktúraipar alakult
ki, amely, amely csak az !950-es években szűnt meg. Hazánkban az előbbi év-
századot kivéve az északi kendert termesztették. A jóval értékesebb és nagyobb
termést adó déli kender csak a XX. században az olasz fajták behozatala után
vált ismertté. Az 1930-as években a Fleischmann Rudolf által nemesített ma-
gyar fajtáknak köszönhető az értékesebb irányú fajtaváltás. E munka sikeres
folytatása Bócsa Iván nevéhez fűződik, aki az újabb fajták mellett a hibrid és
az uniszexuális kendert is előállította.
A Nyugat-Európai országokban !970-től tiltott volt a kendertermesztés, an-
nak ellenére, hogy az ipari kender nemesített és termesztett fajtáiban alacsony
a kábítószertartalom. A kender újra felfedezése és termesztésének engedélyezé-
se az !980-as évek második felében kezdődött ismét. A kenderből előállított
termékek környezetbarát tulajdonságokkal rendelkeznek.
Rendszertani helye. A csalánvirágúak rendjébe a kenderfélék családjába tar-
tozó fajok. A vetési kender (Cannabis sati va L.) Régóta termesztett kultúrnö-
vény, a mérsékelten meleg égöv rostnövénye. A C.sativa sativa var. ruderalis
Janisch. vadkender hazánkban is gyakran előfordul. A Cannabis sativa var.
indica Lam. hasiskendert, vagy indiai kendert kábítószeréért, a hasis tartalmá-
ért termesztik. A vadkendert a rost, vagy vetési kendertől a magja alapján lehet
megkülönböztetni. A rostkender makkocskája fénytelen, éréskor alig, vagy
csak gyengén pereg.
Főgyökérzete akár 2 m mélyre is lehatolhat. Szára fiatalkorban dudva, idő­
sebb korban azonban megfásodik, ez adja a kender termését. A hajtás hossza
igen tág határok között változik. A 3 m fölötti növénymagasság sem ritka.
Levele tenyeresen összetett, amely átellenes és szórt állásban egyaránt megta-
lálható. A nő- (vagy magvas) kender durvább jellegű, mint a hímkender. A hím-
(vagy virágos) kender vékonyabb szárú, ritkább lombozatú. Gyorsan túlnövi
a nő kendert. Előbb is virágzik Bőven terem virágport Az egy magvú makkter-
més színe zöldes-szürke.
Éghajlatigény. A hazánkban termesztett, mediterrán típusú kender meleg- és
csapadék igényes. A kendertermesztési körzetek az ország keleti, délkeleti ré-
szén, a feldolgozó üzemek környékének jobb minőségű talajain alakultak ki.
Alkalmazkodó képessége kiváló. Jó kultúrállapotú talajt igényel.
Talajigény. A rostkender a mélyrétegű csernozjom talajok növénye.
Termeszthető nem túl kötött réti és csernozjom réti talajokon is. Talajhibákra
a kender nagyon érzékeny, magasság- és minőség csökkenéssei válaszol.
Vetésváltás. A kendert régen évtizedekig ugyanazon a táblán terrnesztették
(kenderföldek), ma leginkább két kalászos közé kerül. A napraforgó és rostlen

91
 kivételével valamennyi szántóföldi növény után vethető. Kedvezőek a korán le-
kerülő növények, a kalászosok, az évelő és egy éves pillangósok. Ezekből is
látható, hogy a kender az elővetemény szempontjából ugyan nem igényes, de
nagyon igényes a talaj állapotával, tápanyag- és víztartalmával szemben. Leg-
gyakrabban két gabona közé esik. Maga a kender kedvező talajállapotot hagy
maga után, így a gabonafélék egyik legjobb előveteménye.
Talaj-előkészítés, vetés. A talaj-előkészítés műveleteit megszabja az a tény,
hogy a rostkender nagyon igényes a talaj állapotával szemben. Olyan művelést
kell alkalmazni, amely lehetővé teszi a lehullott csapadék tárolását, a kiadott
tápanyagok bedolgozását, a talaj légjárhatóságát, a sima talajfelszín kialakítá-
sát. Az is nagyon fontos, hogy a tavaszi munkák végzése során ne tapossuk
meg a talajt, és vetéskor egyenletes mélységű, sima felületű magágy álljon
rendelkezésre.
Ezen célok elérésére a nyáron betakarított elővetemény után a tarlóhán-
tást tárcsával végezzük, gyűrűshengerrel zárjuk. A kizöldült tarJón el kell
végezni ismételten a tárcsázást és hengerezést a tarló ápolás céljából. Talaj-
előkészítésének alapvető eleme az őszi mélyszántás. A szántás őszi durva
elmunkálásával a tavaszi talaj-előkészítés műveleteinek száma csökkenthe-
tő. A tavaszi fejtrágya kijuttatása után fogassal, vagy kombinátorral készít-
hető magágy.
A kender vetésideje március vége, április eleje, amikor a talaj hőmérséklete
a vetés mélységében eléri a 8-10 °C-ot. A vetés mélysége 3-5 cm, a sortávol-
ság gabona sortávolság, 12 cm. A csíraszám rövid tenyészidejű fajtáknál
300-350 db/m 2 , a hosszú tenyészidejűeknél 200-250 db/m 2 , az ezermagtömeg
20 g. Csírázóképesség legalább 75%, tisztaság legalább 98%. A vetőmag meny-
nyiség 70-85 kg/ha.
Tápanyagellátás. l t kóróterméssel a (hozzátartozó levélzettel) rostkender
nitrogénből 10, foszforból 4, káliumból 20 kg/t tápanyagat von el.
Ápolás. Növényápolási munkái viszonylag egyszerűen megoldhatók. A ve-
tés után közvetlen lehulló intenzív, nagy mennyiségű csapadék cserepesedést
okozhat, amit alkalmas eszközzel (fogas, küllőskapa) meg kell szüntetni.
A kender a kelés után, ahogy melegszik az idő, igen intenzív növekedésbe
kezd és két-három hét alatt, már kezdi árnyékoini a talajt. Ez az intenzitás a ké-
sőbbiekben még fokozódik és ez után, már nem tudnak a kelő gyomok verse-
nyezni vele. Területén - különösen valódi "kenderföldön" - nem a gyomok az
élelmesebbek, hanem a kender, ezért gyomirtásra a növényápolás során a ken-
derállományban rendszerint nincs szükség.
Kártevői közül a kenderbolha (Psylliodes attenuata) a keléssei egy időben
jelenik meg és első szik, majd lomb levelit Iyukasztja. Ahogy melegszik az idő
annál nagyobb a kártétel, főleg akkor, ha az elővetemény is kender volt és a faj-
ta kezdeti fejlődése lassú.

92
 Kedvező időjárás esetén az állomány rövid idő alatt kinövi a bolhát és ké-
sőbb a termésben lényeges kárt nem okoz.
A kis kendermaly (Grapholita delineana) első nemzedéke károsít. Az át-
telelt, május közepén bebábozódot t lárvából kikelt lepke lerakott tojásaiból
az ugyancsak kikelt hernyók a kender szárába rágják be magukat és káro-
sítják a rostokat A berágás helyén, a száron dudorok képződnek és a szár
törékennyé válik. Kártételéből következően csökken a rosthozam és rost
minőség.
Betegségei közül a fehérpenészes tőszáradás (Sclerotnia sclerotiorum) és
a kender szárfoltossága (Dendrophoma macronii), a kender peronoszpóra
(Pseudoperon ospora cannabina) és szeptóriás levélfoltossá g (Septoria
cannabis) fordul elő, különösen monokultúrában, nedves, párás körülmény ek
között. Védekezés ellene a monokultúra kerülésével.
Betakarítás. A rostkendert technikai érettsége idején kell betakarítani. A tech-
nikai érettség akkor van, amikor a hímegyedek 50%-án a virágok kinyOtak és
azok érintésre, rázásra szórják a virágporukat, vagyis porzik- füstöl- a kender.
A betakarítás naptári időpontja a rövid tenyészidejű fajtáknál július közepe-vé-
ge, a hosszabb tenyészidejűeknél augusztus eleje-közepe. A kender lombtöme-
ge betakarításkor lehet olyan nagy tömegű, hogy lombtalanítást kell végeznünk
vegyszerrel. A betakaritását kévekötő aratógéppel végezhetjük el. A tarlón lévő
kévéket párnapos száradás után kúpokba rakjuk, ott tovább szárad. Egy kúpba
40 kéve helyezhető el. A másik módszer esetén a kenderarató feldarabalja és
rendre rakja az érett kendert. Száradás után a rendekből kis vagy nagyhálákat le-
het készíteni.

Komló (Humu/us lupufus v. europaenus L.)

A komló a sör ízesítő- és tartósító anyaga. Tobozai lupulinjének keserűsavai, az
alfa-keserűsav (humulon) és a béta-keserűsav (lupulon) adják a sör jellegzetes,
keserű ízét, zamatát és cseranyagokkal együtt konzerválják is. Illóolajai a sör
illatát alakítják ki.
A komló felhasználása gyógynövényként, majd italok tartósításához is, az
időszámításunk előtti korszakra nyúlik vissza. A IX. század körül a németek
tettek először a sörbe komlót, amitől annak kellemesen keserű íze lett és tartó-
sította a sört. Addig csak zöldségféleként fogyasztották zsenge hajtásait
Rendszertani helye. A komló gyökere több méterre hatol a talajba, indái a
támrendszeren 8-10m magasra kúsznak. Virága kétlaki, a hímvirág laza bog-
ernyő, a nővirág kettős bogas füzér. Ezen alakul ki a tobozka, amely a pikke-
lyei hónaljában levő mirigyeiben aranysárga, pornemű alkaloidát, lupulint ter-
mel. Megporzás után a lupulintartalom csökken, ezért rendszerint csak nőkom­
lót telepítenek dugványróL Ha a vadon előforduló hímkomló virágpora a szél
segítségével a nővirág bibéjére kerül, a megtermékenyítést követően makkocs-

93
 ka termés képződik, amely a sörnek kissé kellemetlen mellékízt ad, ezért a vad-
komlót a komlótelepek környékéről ki kell irtani.
A gyökértörzse vagy tőkéje az évek során 15-20 cm átmérőt is elér. A haj-
tások föld feletti részei egyévesek, ősszel elhalnak. Évenként 6-40 db hajtást
fejleszt, amelyekből 2-4 db-ot hagynak meg. A szár jobbra csavarodó, a veze-
tőhuzal köré tekeredve folytatja a növekedést. Levelei átellenesek, 5 vagy 3
osztatúak.
Éghajlatigény. A komló mérsékelt égövi növény. Növekedése 6-7 oc körü-
li hőmérsékleten kezdődik, 18-19 oc hőmérsékleten kedvező. Sikeres termesz-
téséhez évi 500-600 mm csapadék szükséges. Érzékeny a májusi, júniusi és jú-
liusi szárazságra. Hazánkban az elég gyakori nyári aszály miatt nagy jelentősé­
ge van öntözésének.
Talajigény. A komló jó vízgazdálkodású, tápanyagokban nem szegény,
semleges kémhatású, mélyrétegű, középkötött vályogtalajok on díszlik
legjobban. A rossz szerkezetű, erősen kötött talaj és a laza homok nem alkal-
mas termesztésére. Szereti a lapos, üde fekvést, a talajvíz 2 m-nél ne legyen
feljebb.
Telepítés. A komlót 20-25 évre lehet telepíteni, de a gépi metszés mintegy
10-15 év alatt annyira legyengíti, hogy kiritkul, ezért célszerű újratelepíteni.
Az elővetemény tekerülése után mintegy 40-50 t/ha istállótrágyát dolgozzunk
a talajba közép mély szántással. Ezt követően a humuszos szint vastagságától
és az altalaj minőségétől függően 40-60 cm mély rigolozó szántást végezzünk.
A forgatás után a talajt simítózzuk el. Ezek után kezdjük el a tároberendezés
építését. A tároberendezés céljára a komlósorok irányában 10-15 m, arra merő­
leges irányban pedig 12 m távolságban leállított beton- vagy betongyárnos fa-
oszlopokat használunk. Az oszlopfőkre szerelik fel a huzalhálózatot 7 m-es
hasznos magasságuk a hosszabb hajtásrendszert növesztő, késői komlófajták
számára is megfelelő.
Alapvető fontosságú az ültetés során a dugványok jó minősége. A sima dug-
ványoknál a gyökeres dugványok ültetése az előnyösebb, mert a kedvező meg-
eredési arányon kívül már a telepítés évében jelentős termést is adhatnak.
A komló sortávolsága 3 m, tőtávolsága 1- l ,5 m. Az ültetés időpontja lehet ősz
és tavasz is, azonban az ültetés novemberben a legkedvezőbb. A gyökeres dug-
ványt ősszel ültessük, tavasszal április közepéig fejezzük be azt. Az ültetés
módjai közül a gödörbe ültetés terjedt el.
Tápanyagellátás. A komló l 00 kg tobozterméssel és a hozzá tartozó hajtás-
rendszerrel 9,9 kg nitrogént, 3 kg foszfort és 9,7 kg káliumot vesz fel a talaj-
ból. Legfontosabb trágyája az istállótrágya, melyből 3 évenként 35-40 t/ha-t
célszerű ősszel a sorközökbe beszántani.
Ápolás. Az új telepítésű komlóban az ápolási munkák hasonlóak a termő
komló metszés utáni ápolásához.

94
 A ki tavaszodás utáni első teendő a komlótelepek talajának fogasolása. A ne-
héz fogashoz célszerű simítót kapcsolni, miáltal a jobban elegyengetett talajon
javítjuk a gépi metszés feltételeit.
Nyitásra kézi metszés esetén van szükség. Ezt a módszert napjainkban csu-
pán néhány gazdaságban alkalmazzák, nagy kézimunka-igénye miatt.
A metszés a komló ápolásának egyik legnagyobb szakértelmet és gondossá-
got igénylő munkája. Ekkor eltávolítjuk a tőkéből oldalirányban növő szárré-
szeket és pótoljuk a hiányzó tőkéket. A metszést ma már oszlopsormetsző gép-
pel végzik a gazdaságok.
A metszés befejezése után kell megkezdeni a felvezető drótoknak a felerősí­
tését, rögzítését. A komló felvezetését akkor kezdjük el, amikor a hajtások
hossza elérte az 50-60 cm-t. Hajtásválogatás után három, jól fejlett, egészséges
hajtást egyenként, az óramutató járásával megegyező irányban csavarjunk a ve-
zetőre. A felesleges hajtásokat tőbő! távolítsuk el, a felvezetés alkalmával cél-
szerű egy tartalék hajtást meghagyni.
A sorok felvezetése után a sorközök kultivátorozása, vagy tárcsázása követ-
kezik. Amikor a hajtások elérik az l ,5 m, majd a 3,5-4 m magasságot, akkor
történik az első illetve a második töltögetés.
Betakarítás. A tobozok technikai érettségének szakaszában takarítjuk be,
amikor a tobozok sárgás-zöldek, rugalmasak, összenyomva recsegő, zizegő
hangot adnak. Kézi szedése nagyon munkaigényes, ezért ma már
a gépi szedés az általános. A leszedett komló termése 70-80% vizet tar-
talmaz, ezért 4-5 órán belül szárítóban le kell szárítani. A száraz komlót
zsáko lj uk.

Gyökér- és gumós növények termesztése

(burgonya, csicsóka, cukorrépa)

Burgonya (Solanum tuberasum L.)

Közép-és dél-amerikai őshonos növény. Mexikó, Peru, Bolívia és Chile az ős­
hazája. Az indiánoknak a kukorica mellett a legfontosabb élelmiszernövénye
volt. A síkvidéken a kukoricát, a hegyekben a burgonyát termesztették. Európá-
ba 1580-ban hozták be. Magyarországra 1650-ben került. A magyar lakosság
kétkedve fogadta, így termesztése nehezen terjedt. Erdélyben az 1815-ös évek-
től termelik. A 18. századtól egyre fontosabb növényünk, különösen aszályos
évek, éhínségek után nőtt meg termesztési jelentősége és a népélelmezésben
betöltött szerepe. Sokoldalúan felhasználható, étkezésre kora tavasztól tél végé-
ig alkalmas. Sok feldolgozási lehetősége van, ezért több ipar is felhasználja, így
az alkohol-, a gyógyszer- és a műanyagipar. Kenyérkészítéshez is és takar-
mányként is felhasználjuk.

95
 Rendszertani helye. A burgonyát - amely a Solanaceae család Solanium
nemzetségébe tartozik - a föld alatt megvastagodott szárképletéért, gumójáért
termesztjük. Szaporításra is ezt használjuk. Magjára elsősorban a nemesítésnél
van szükség.
Gyökerére jellemző, hogy főgyökérrendszere csak a magról kelt növénynek
van. Gyökérrendszere viszonylag fejletlen, 40-50 cm-nél nem hatol mélyebbre.
A burgonya szára belül üreges, kívül szögletes. Magassága 60-100 cm.
A szárvégei virágzatban végződnek. Egy gumó több szárat is fejleszt. A virág
színe változatos: sárga, rózsaszín, vöröses lehet.
Levele páratlanul és szárnyaltan összetett. Virágzata bogernyős virágzat.
A burgonya vegetatív termése a gumó. A gumó alakja, színe és számos más
jellemzője fajtához kötött tulajdonság. A gumóhéj on csigavonal mentén foglal-
nak helyet a rügy-, illetve csírahajtás-kezdemények, a burgonyaszemek. A gu-
mó formája fajtatulajdonság, amely lehet gömbölyű, megnyúlt és kifli alakú. A
gumó héjának húsa és színe változatos. Országonként és tájanként más héj- és
hússzínű fajtákat kedvelnek.
Éghajlatigény. A burgonya a csapadékos, hűvösebb időjárású területek növé-
nye. Termesztése Európa északi és nyugati részén elterjedt, ahol a nyári hóna-
pok középhőmérséklete maximum 15-21 oc és kedvező a csapadékellátottság.
Hazánk az üzemi termeszthetőségének alsó határán fekszik, ugyanis éghajlatunk
meleg, szárazságra hajló, ami a burgonya termesztése számára nemkívánatos.
Az ország nyugati és északi térségei kedvezőbbek termesztésére, mint a szára-
zabb Alföld éghajlata. A korai szabadföldi termesztésre Csongrád és Bács-Kiskun
megye éghajlata a kedvező. A burgonya nagy víz- és melegigényű növény. Te-
nyészidőben 500-600 mm csapadékot igényel, hőösszeg-igénye 1800-2400 oc.
Talajigény. A gumótermés megfelelő mennyiségi és minőségi kialakulásá-
hoz a lazább szerkezetű, jó levegőgazdálkodás ú és vízáteresztő képességű tala-
jok alkalmasak. A burgonya nem kedveli a túl kötött, hideg, nedves talajokat.
Termesztésére a tavasszal korán felmelegedő, jó hő- és vízgazdálkodású,
nem tömörödő talajok a kedvezőek. A gyengén savanyú vagy semleges kémha-
tású talajokat kedveli. Megfelelnek termesztésének a középkötött vályog- és er-
dőtalajok, valamint a humuszos és gyengén humuszos talajok is.
Vetésváltás. Előveteményre igényes növény. Jó előveteményeia kalászosok,
a repce és a hüvelyesek. Kiváló előveteményei a másodvetésű zöldtrágyanövé-
nyek (olajretek, csillagfürt). Következhet még egynyári szálastakarmány, len,
repce, borsó, bab, lóbab után is. Ne következzék kukorica, silókukorica, napra-
forgó, lucerna és magfüves után. Ne kerüljön még cukorrépa, paradicsom, do-
hány, cirokfélék, fűszer-, zöldség- vagy gyógynövény után sem. Önmaga után
4 évig nem ültethető.
Talaj-előkészítés, ültetés. A talaj-előkészítés során kiemeit feladat a pórus-
térfogat szabályozása, melynek jelentős szerepe van a gumónövekedésben.

96
 Korán lekerülő elővetemények után a tarlóhántás időben történő elvégzése
és a hántott tarló ápolása alapkövetelmény. A kellően laza talajállapot elérése
céljából a 30-32 cm mély szántást is kedveli. Tavasszal meg kell teremteni
a vetőágy-előkészítés során a kívánatos méretű és rögmentes bakhátakat Laza
homokon az őszi szántás maradjon el. A burgonya ültetéséhez 12-15 cm mély,
aprómorzsás magágyat kell készíteni.
A burgonyaültetés optimális időpontja március vége, április közepe, de ha
előhajtatott gumót ültetünk, akkor már március közepén meg lehet kezdeni az
ültetést. A burgonyát csak olyan mélyre kell ültetni, hogy a gumó felső része az
eredeti talajfelszín alatt 1-3 cm-re legyen. A burgonyát étkezésre, valamint ve-
tőgumó előállítás céljából termeljük.
Az étkezési burgonyát általában 42-50 ezres tőszámmal ültetjük hektáron-
ként, vetőgumó termesztéskor - a gumónagyságtól függően - 55-60 ezer tő­
számmal számolunk. A gépi ültetés sortávolsága 70-75 cm, a növénytávolság
25-35 cm között változik. Az optimális vetőgumónagyság esetén a vetőgumó­
szükséglet 2-4, 3 t/ha.
Tápanyagszükséglet. A talajból l t betakarított bruttó terméssel és a hoz-
zá tartozó melléktermékkel 5 kg nitrogént, 2 kg foszfort, és 9 kg káliumot
von ki.
Ápolás. A gazdaságokban a gyomok irtását mechanikai ápolással - sarabo-
lás, kapálás - végzik, először akkor, amikor a burgonyanövény eléri a 8-1 O cm-
es magasságot. Majd 25 cm-es hajtáshossznál kezdődik a töltögetés, amelyet a
virágzás előtt végeznek utoljára.
A burgonyát károsítja a szántóföldi növényfajok közül a legtöbb kórokozó
és kártevő. A burgonya gyomfaj-összetétele eltér a többi növényétőL A végle-
ges vagy szekunder bakhátak kialakítása során az addig kikeit gyomok elpusz-
tulnak, így gyakorlatilag csak a melegigényes csoportba tartozó fajok és az éve-
lő tarackosok jelentenek veszélyt.
A bakhát tetején kikeit gyomok nagyobb kárt okoznak, mivel ezeket a kelés
után 4-5 héttel már a jó gyomelnyomó burgonya sem tudja visszaszorítani. Ta-
lajlakó kártevői a burgonya fonálférgek (Glodobera sp., Ditchylenchus sp.,
Meloidogyne sp.), a pattanóbogár !árvái a drótférgek (Agriotes sp.), a cserebo-
gárpajorok (Melolantha sp.) és alótücskök (Gryllotalpa gryllotalpa) nagyobb
kárt okozhatnak burgonyában, mint egyéb kultúrában. A rágott gumó már csak
takarmánynak használható fel.
Jelentős kártevője a burgonyabogár (Leptinotarsa decenlineata), melynek
évente két nemzedéke van. A kifejlett burgonyabogár és lárva egyaránt károsít.
A kártétel a levelek, illetve a lombozat rágásában nyilvánul meg.
A levéltetvek a legnagyobb kárt, mint vírusvektorok okozzák. A rovarokkal
terjedő vírusoknak több mint 70%-át terjesztik. Legjelentősebb a burgonya le-
vélsodró vírusa és a burgonya Y-vírusa.

97
 A baktériumos betegségek közül a sugárgombás varasodást okozó Strep-
tomices sp. jelent gondot a gumón kialakuló varas foltok miatt. A burgonya
szártőrothadását az Erwinia sp. okozza. Egészséges vetőgumó használatával, a
négyéves vetésforgó betartásával és a pangó vizek kialakulásának megakadá-
lyozásával védekezünk ellene, hasonlóan a barna rothadáshoz.
Gombás betegségei közül azok legnagyobb hányadát a fuzáriumos betegsé-
gek (Fusarium sp.) okozzák. A tenyészidő folyamán lép fel a burgonyavész
(Phytophthora infestans), ami nemcsak a lomhozatot károsítja, hanem lemosód-
va a talajba a gumót is fertőzi. Az altemáriás levélfoltosság (Alternaria solani)
leginkább száraz, meleg időjárási körülmények között, virágzás idején támadja
meg a burgonya levélzetét. A fertőzés elsődleges forrása a vetőgumó, valamint a
táblán maradt beteg növényi maradványok. Ezért leghatékonyabban egészséges
vetőgumóval és a négyéves vetésváltás betartásávallehet megelőzni.
A burgonyánál jelentkeznek élettani betegségek és elváltozások is. Ilyen a
másodiagos növekedés és üvegesség. Hosszan tartó száraz időszak után, majd
eső vagy öntözés hatására újra indult növekedés eredménye. A vízhiányt köve-
tő vízbőség okozza a növekedési repedéseket, a gumó barna közepűségét, üre-
gességét.
Öntözés esetén 10-15%-kal növeini lehet a tőszámot. Az öntözés ideje má-
jus közepétől augusztus végéig tart, többszöri, kisebb adagú, 20-40 mm meny-
nyiséget adjunk ki. Aszályos években akár 400 mm-t is kiadhatunk.
A betakarítás ideje a termesztési céltól függ. Május végétőllehet betakaríta-
ni a primőr új burgonyát. A korai burgonyát június közepétől augusztus közepé-
ig takarítjuk be, a téli tárolásra szánt burgonyát augusztus vége-szeptember hó-
napban. A legmunkaigényesebb szakasza a termesztésnek. Betakarítás előtt el-
ső művelet a szártalanítás, amely történhet mechanikai vagy kémiai úton, illet-
ve a kettő kombinációjával. A betakarítást géppel végezzük. Tárolására többfé-
le megoldás létezik. Általában kiépített, levegőztető rendszerrel ellátott tárolók-
ban tároljuk.

Csicsóka (Helianthus tuberasus L.)

Magas növésű, dudvás szárú, hosszú évekig egy helyben termő, a közhiedelem
szerint kiirthatatlan, évelő gumós növény. Magot a mérsékelt égövben alig te-
rem. Óshazája Észak-Amerika. Az indiánok burgonya gyanánt fogyasztották
gumóját Hazánkba Franciaországon és Olaszországon keresztül került be a
XVII. század közepén, amikor csak kertekben termesztették.
Az utóbbi években terelődött rá a nagyobb figyelem, különösen mióta a cu-
korbetegség világszerte népbetegség lett. Leveles nyári és őszi lombját, szárát
szénaként és silóként takarmányozásra használják. Gumója táplálkozásra és
ipari feldolgozásra alkalmas. Szénhidráttartalma 17-20%, melynek legnagyobb
hányada inulin. l, 5-2% fehérjét, 0,1-0,2% zsírt és 1-2% rostot tartalmaz.

98
 Renszertani helye. A kétszikűek (Dicotilyledoneae) osztályába, a fészkesek
(Compositae) családjába, a napraforgófélék (Helianthus) nemzetségébe tartozik.
Az eiültetett gumó csúcsrügyeiből fejlődik a hajtás. A hajtás föld alatti csomói-
ból ún. járulékos, bojtos gyökérzet fejlődik, amely erőteljes és mélyre hatoló.
A sztóló (tarack) módosult föld alatti hajtás, amely úgy, mint a járulékos
gyökér, a főtengely föld alatti részéből ágazik el és vízszintesen fejlődik. A
sztóló- és gumóképződés a harmadik hónap után veszi kezdetét, a korai fajták-
nál júliusban, a későbbieknél augusztus ban.
A tarackokon vagy sztólókon szárgumók képződnek, melyek felületét vé-
kony, sérülékeny pararéteg fedi. A gumók körte, tojásdad, orsószerű vagy sza-
bálytalan alakúak. A gumók fehéres-sárga, rózsaszínű vagy piros, máskor lilás,
kék színűek, fényen megzöld ülnek. A föld feletti szár l ,5-4 m magas, érdes.
A levelek széles vállúak, tojásdad alakúak. Későn virágzik, virágzata fészekvi-
rág. Magot ritkán köt, termése kaszat.
Éghajlatigény. Hazánk éghajlata a csicsóka számára mindenütt megfelelő,
kiváló szárazságtűrő. Az augusztus végi csapadékmennyiség határozza meg
a termést, ugyanis ekkor van a gumóképzés fő időszaka. Fényigényes, melyre
a latin neve is utal.
Talajigény. Talajjal szemben nem igényes. Legnagyobb termést homokos
vályog és humuszos homoktalajokon ad. Azokon a homoktalajokon is megte-
rem, ahol már a burgonyatermesztés nem biztonságos.
Vetésváltás. Hosszú évekig termeszthető egy helyen, talajuntság nemjellem-
ző rá. Különös elővetemény-igénye nincs. Kapásnövények után célszerű ter-
meszteni.
Talaj-előkészítés, ültetés. Szaporítóanyaga a vetőgumó, melyet vagy kézzel,
vagy burgonyaültető géppel végzünk el. Az ideje március közepe. A burgonya-
ültető gép elvégzi az első bakhátak kialakítását is. Ez esetben a kihajtás ideje
április első hete, mely a gyomvédelem szempontjából is tökéletes. Össze! is ül-
tethető, főleg szárazabb homoktalajon. Kötöttebb talajokon főleg a tavaszi ül-
tetés a célszerűbb. Az ajánlott tőszám 30-47 ezer tő/ha. A sortávolság 60-75
cm, a tőtávolság 35-40 cm legyen. Bőséges tápanyagellátás esetén a tőszám
csökkenthető 15 OOO tő/ha-ig. Ültetésre a 30-50 g-os gumók a megfelelők.
A csicsóka kelése vontatott, ezért ne vessük 10 cm-nél mélyebbre. Általában is-
tállótrágyázunk alá, melyet alászántunk
Tápanyagszükséglet. Telepítés előtt 30-40 t/ha istállótrágya kiadása javasolt.
A csicsóka 10 t/ha terméssel és a hozzátartozó leveles szárral 40-45 kg N-t,
13-15 kg P20 5-öt és 80-85 kg K20-t igényel.
Apolás. Mivel vontatottan kel, tavasszal nagy az elgyomosodás veszélye.
Ilyenkor mechanikai gyomirtással védekezzünk. A mechanikai művelést a fo-
kozatosan kialakítandó bakhátakkal segítjük. Lombzáródás után a csicsóka
elnyomja a gyomot. Kórokozói közül a csicsóka fehérpenészes rothadása

99
(Sclerotinia sclerotum) gyakori. A betegség általában nedves fekvésben jelent-
kezik. A fertőzés a tárolókban gumókról gumókra terjed. A táblán a beteg tö-
vek eltávolításával és prevencióval védekezünk ellene.
Betakarítás. A korán érő fajták szeptember végére érnek be, a többi fajtát ké-
ső ősszel takarítjuk be. Betakarítás előtt a szárat távolítsuk el. Nehezen tárolha-
tó, viszont hideg időben és a talajban jól tárolható a téli fagyok idején is. Priz-
mában is tárolhatjuk, de legbiztosabbak a kondicionált tárolók

Cukorrépa (Beta vulgáris L.)

A cukorrépa egyik legfontosabb kultúrnövényünk. Vad őse a Földközi-tenger és
az Atlanti-óceán partvidékén honos vadnövény. A kultúrrépa első alakja a leve-
les répa volt, melyet i.e. 2000 évvel Mezopotámiában termesztettek. Nyugat-
Európába a XIII. századba került és étkezésre valamint takarmányozásra hasz-
nálták. Magyarországra a répamagot Tessedik Sámuel hozta be 1700 körül. A
cukorrépa termesztése hazánkban eleinte lassan terjedt. Az első cukorgyárunk
1808-ban Ercsiben épült, a nagyobb gyárak az 1830-1880-as évek között épül-
tek és ekkor gyorsult fel a cukorrépa termesztése is.
Rendszertani helye. A répa a kétszikűek (Dikotolyledonopsida) oszályába, a
libatopfélk (chenopodiaceae) családjába és a Beta nemzetségbe tartozik. Ha-
zánkban a Beta-répák négy változatát termesztjük, melyek a következők:
Beta vulgaris var. sacharifera Cukorrépa
Beta vulgaris var crassa Takarmányrépa
Beta vulgaris var. esculenta Céklarépa
Beta vulgaris var. cicla Mangold
A cukorrépa 14-20% cukrot tartalmaz. Mellékterméke a leveles répafej,
amely értékes takarmány. A cukorrépa feldolgozás mellékterméke a répaszelet
és a melasz, amelyek takarmányozásra alkalmasak.
A répagyökér a tartalék tápanyagok raktározására szolgál. Részei a répafej,
a répanyak, a répatest, és a gyökérfarok. A répafej az epicotyl, a répatest felső
része. Itt helyezkednek el a levelek és a második évben a magszárak. A répa-
nyak a répafej és a répatest közötti rész, amelyen sem rügyek, sem gyökerek
nem találhatók. A gyökértest a megvastagodott karógyökér oldalán a gyökér-
barázda található, amely fajtabélyeg és mélysége a répafeldolgozása szempont-
jából fontos. A cukorrépa levélképződése a tenyészidőszak végéig tart, az első
évben alakul ki a levélkorona, ahol a levelek spirálisan helyezkednek el, A ré-
pa virágzata gomolyos füzér, a virágokból egy magvas termés képződik,
amelyek összenőve gomolytermést alkotnak. A gomolyban levő magvak vese
alakúak, pirosasbarnák. A gomolyok ezermagtömege 25 g.
A cukorrépa kétéves fejlődésű növény. Első év az ún. ipari répa termőév,
a második évben fejleszt magszárat, virágzik és magot érlel. Kelést követően
a répatest elsődleges és másodiagos differenciálódása megy végbe, majd a ké-

100---
regleválás az ún. dekortikáció következik. A gyökérfejlődéssei párhuzamosan
fejlődnek a levelek. Amikor a levelek elérik maximális tömegüket a répatest nö-
vekedése továbbfolytatódik (tuberáció), de ez az intenzív cukor-felhalmozódás
időszaka is. Amikor a répatest a fajtárajellemző nagyságot elérte (maturáció),
lelassul a levélképződés és a cukor-felhalmozódás is. Ezt követi a nyugalmi
időszak, amelynek során azonban élénk a légzés és a tárolás körülményeitől
függően jelentős lehet a cukorveszteség. A cukorrépa korszeru termelése az
örökletesen egy magvú (monogerm) fajták alkalmazását követelte meg. Na-
gyobb mértékben a 70-es években kezdődött az első hazai örökletesen egy
magvú répa termesztése. Ekkor at egyetlen hazai fajtát külföldi - holland, né-
met, dán - fajták követték. A gyökér és cukortermés alapján a nemzetközi gya-
korlat a cukorrépa fajtákat a következő csoportokba sorolja:
E (ertragreich) bőtermő, alacsony cukortartalom
N (normál) normál termés és cukortartalom
Z (zuckerreich cukordús, kisebb termés
ZZ (besonders zuckerrreich) rendkívül cukordús, kis termés
Éghajlatigény. A cukorrépa a mérsékelt égövről származó növény. Termeszté-
sének a mérsékelten meleg, nem túl csapadékos időjárás felel meg. A tenyészidő
folyamán (170--200 nap) mintegy 2400-2600 oc hő összeget igényel. Hazai kö-
rülmények között a nyári csapadék hiánya gyakori, a meleg, aszályos időjárásban
a cukorrépa fejlődése lelassul. Ennek következménye a kisebb gyökértermés és
cukortartalom. A hiányzó csapadékot, ha lehetséges öntözéssel pótolni kell.
Talajigény. A cukorrépa a talaj szerkezetére, víz- és tápanyag-ellátottságára
rendkívül igényes. Amennyiben a talaj a répa gyökérzete számára nehezen át-
járható, akkor a kívánatos orsóformájú gyökér helyett ún. "lábas" többszörösen
elágazó répatest alakul ki. A cukorrépa számára a semleges vagy gyengén lú-
gos csernozjom és barna erdőtalajok a legmegfelelőbbek, de meliorált, jó
kultúrállapotú réti talajok is megfelelők a cukorrépa számára.
Vetésváltás. A cukorrépa érzékeny az előveteményre. Önmaga után négy-hat
évig nem vethető. Az elővetemény kiválasztásánál alapvető, hogy az korán ke-
rüljön le. Jó előveteményei a kalászosok, leggyakoribb előveteménye az őszi
búza, de jó előveteményei a szeptember elején betakarított silókukorica, olaj-
len. Rossz előveteményei a szemes kukoricák, a burgonya, a napraforgó és a
pillangósvirágú növények. Cukorrépa után tavaszi árpát, elsősorban sörárpát
vessünk. Időben betakarított cukorrépa után őszi búza is vethető.
Talajművelés. A cukorrépa mélyen lazított, ülepedett, elegendő nedvességet
tartalmazó gyommentes vetőágyat kíván. Az alapozó művelés a tarlóhántás
majd annak ápolása. Október közepéig elvégezzük az őszi mélyszántást, meg-
előzően kiszórjuk a jó minőségű szerves trágyát. Kötöttebb talajokon a mélyla-
zítást is be lehet iktatni. Az ösziszántást elmunkáljuk - eszköze a fogas és a
henger - így tavasszal egy menetben készíthetünk a cukorrépa alá vetőágyat

!Ol
Tavasszal a magágy készítést simítázással kezdjük, majd kombinátorral készí-
tünk vetőágyat
Tápanyagszükséglet:Az ökológiailag termesztett cukorrépa alá feltétlen ad-
junk ki az őszi mélyszántás előtt 30-40 t. jó minőségű istállótrágyát
A cukorrépa termesztéskor esetenként mésztrágyázásra és mikroelem pót-
lásra lehet szükség. Mésztrágyázásra a mészkőpor és a cukorgyári mésziszap
használható.
Vetés. A répa optimális vetésideje akkor van, amikor a talajhőmérséklet a ve-
tés mélységében eléri a 6-7 °C-ot. Az ország déli részén ez március végi, míg
az északi bb részeken április eleji vetést jelent. Az időben végzett vetéssei egy-
öntetű kelést, jól beállott állományt kapunk. A vetés helyrevetéssei 15-16 cm-
re történjen, a sortávolság 45 cm. Egy hektárra 1,4-1,6 U egységet vessünk.
Egy egység l 00 ezer magot jelent.
Növényápolás. Kelés után sorközművelést kell végezni, amint csak lehet,
hogy a gyomok ne tudjanak megerősödni. Ez után is, amikor szükséges gyom-
irtó kultivátorozást kell végezni mindaddig, amíg a nővény levele annyira nem
borul össze, hogy közte a kultivátor nem tud dolgozni.
A répát a répabolha, a lisztes répabarkó, a sávos répabarkó, a hegyesfarú ré-
pabarkó, a fekete répabarkó, törpe répabogár, a répalevél-barkó, a répa-fonálfé-
reg károsítja, míg tőkipusztulást a palántadőlést betegségek okozzák. A fejlődő
répán a répa-dögbogár, a fekete tücsök, a répalégy, a répa-aknázómoly, a répa-
levéltetű és a bagolypiilék Járváinak kártétele indokolja a védekezést.
Betakarítás. A cukorrépa még ősszel is fejlődik, cukortartalma gyarapszik,
ezért a felszedést nem célszerű siettetni. A répa betakarítása négy mozzanatra
épül. Ezek a következők: a répa kiemelése, fejezése, felrakása és szállítása. A
technikai megoldástól függően az első három mozzanatot végezheti a gép egy-
szerre (egymenetes betakarítás), a másodikat (fejezés) először külön menetben,
majd a kiemelést és felrakást második menetben (kétmenetes betakarítás). Ha
az első három mozzanatot külön-külön menetben végzi a gép, lefejezi, kieme-
li, majd felrakja hárommenetes a betakarítás.

Olajos növények termesztése (len, olajtök)

Len (házi) (Linum usitatissimum L.)
A lent évezredek óta termesztjük. A termesztésben rost és olajnövény alfajokat
ismerünk. A rostlen termesztése meghatározott - 600 mm-nél több évi csapa-
dék, mérsékelten meleg és párás időjárás- éghajlati feltételekhez kötött, amely
hazánkban csak az ország nyugati, délnyugati részén található meg. Az olajlen-
nek nagyobb a hőigénye, mint a rostlennek. Termesztéséhez az érés kezdetéig
a melegebb időjárás a kedvező.

102---
 A rostlen a textilipar fontos, sokrétű növényi nyersany aga. Az olajlen magas
lenolajtartalmú növény. Az egyik legismertebb száradó növényi olaj, mely igen
sok telítetlen zsírsavat tartalmaz. Számos iparágnak fontos alapanyaga. Magját
kenyérhez is szakták keverni. Ma újra keresik emésztést stimuláló hatása miatt,
forrázatát és lisztjét az ember- és az állatgyógyászatban egyaránt használják.
Olajtermelésre, az erre nemesített fajtákat vetik.
Rendszertani helye. A Geraniales, gólyaorrtermésűek rendjébe, Linaceae,
lenfélék családjába tartozó faj. ALinum usitatissimum fajnak két alfaja van, a
rostlen és az olajlen. A drogként forgalomba kerülő lenmagnál a VII. Magyar
gyógyszerkönyv és szabvány nem tesz különbséget a rostlen és az olajlen kö-
zött, de az olajlen magja táplálkozás-élettani szempontból a magas zsíroJaj-tar-
talma miatt értékesebb. A következőkben csak az olajlennel kapcsolatos isme-
reteket tárjuk fel.
Gyökere egyszerű főgyökér, 80-l 00 cm mélyre hatol le. Szára a talajfelszín-
től elágazó és fajtától függően 40-50 cm magasra nő meg. A sziklevelek ovális
vagy tojásdad alakúak, a lomblevelek szórt állásúak és lándzsa alakúak. Virág-
zata sátorozó, többes bog. Termése zárt tok, alakja lehet gömbölyű, lapított
gömbölyű. A termés színe a világos-barnától a sötétbarnáig változik. A mag la-
pos tojásdad, felülete sima, fényes, barna színű.
Éghajlatigény. Az olajlen a vegetatív szakaszban mediterrán, a generatív
szakaszban szárazföldi jellegű idősjárást igényel. Ebből adódik, hogy az ország
déli és keleti tájain van olyan időjárás, amelyek között nagyobb biztonsággal
termeszthető.
Talajigény. Mindazok a középkötött mezőségi vályog- és középkötött erdő­
talajok alkalmasak, melyeken tavasszal a magas talajvíz vagy belvíz nem ve-
szélyezteti a márciusi magágy készítést és a vetést. Eredménnyel termeszthető
vízrendezett réti és réti szolonyec talajokon is. A sekély termőrétegű, rossz
kultúrállapotú, túlzottan kötött vagy laza talajokon nem ajánlatos termeszteni.
Vetésváltás. Az olajlen a vetésváltásba jól beilleszthető. Az elővetemény
iránt nem támaszt túlzott követelményeket, ugyanakkor a búzának az egyik leg-
jobb előveteménye.
A talaj kultúrállapota iránti igénye miatt előveteménye kalászos vagy július
második feléig betakarított növény legyen azért, hogy a tarlóhántás és annak
művelése, valamint az őszi mélyművelés minél jobb feltételeket teremtsen az
olajlen márciusi vetésének.
Talaj-előkészítés, vetés. A gondos talajművelésnek a nagy termések kialaku-
lásában majdnem akkora a jelentősége, mint a fajta termőképessé gének.
A gabanák betakarítása után a tarlóhántást tárcsával vagy kultivátorral vé-
gezzük, melyeket hengerrel zárunk. A hántolt tarló ápolását a gyomok kikelése
után, azok virágzásának indulásakor végezzük, szintén tárcsával vagy kultivá-
torral, és zárjuk hengerreL

103
 Az őszi szántásra október közepéig kerüljön sor, 20-22 cm mélyen. Altalaj-
lazítást tömörödött altalaj esetén végezzünk. Tavasszal 5-7 cm mély magágyat
készítsünk kombinátorral és 2 cm mélyre vessünk. Optimális vetésideje márci-
us második fele. Csak kései tavaszodás és csapadékos időjárás miatt maradjon
vetése április elejére. Sortávolsága 24 cm. Vetéskori csíraszám 1300 db/m2 ,
ezermagtömeg 6-9 g, csírázóképesség legalább 85%, tisztaság legalább 99%.
Tápanyagszükséglet. l t magterméssel és a betakarított len kórával a talajból
40 kg nitrogént, 13 kg foszfort, 50 kg káliumot vesz fel a növény. A foszfort és
a káliumot kapja össze!, szántás elott, a nitrogént pedig tavasszal. Frissen szer-
vestrágyázott talajba ne vessük. Várható szemtermése 2-3 t.
Növényápolás. Kelés után általában megemelkedik a hőmérséklet, és ezzel
együtt megjelenik a len bolha is.
A gyomok ellen legeredményesebb a védekezés 8-15 cm-es állományban.
A lenfolytó aranka és szédítő vadóc mellett gyakorta és egyik napról a másik-
ra megjelenik a vadrepce, később a libatopfélék és egyéb keresztesvirágúak.
Betegségeiközüla szeptória [Septoria linicola (Spreg.) Gar.] szikleveles stá-
diumban megtámadhatja a vetést. Ha átterjed a virágokra is, a tokokban nem
fejlődik mag vagy fejletlenek, zsugoradottak lesznek.
Lenfenésedés, palántavész [Colletotrichum !ini (West.) Toch.] már a szikle-
veles korban felléphet, és a növény kidől, elpusztul.
Barnulásos szártörés vagy polispórás szárbarnulás [Polyspora !ini (Laff.)]
tömeges pusztulást okozhat a 15 cm magas állományban.
Vészes hervadásátalennek a fuzárium (Fusarium !ini Bolley) idézi elő.
Kártevői a már jelzett földibolha (Aphitona euphorbiae Schrk.).
A lentripsznek (Thrips !ini Uzel) főként a lárvája, de maga a rovar is kárt
tesz az állományban. A len zsenge részeit, tenyészőcsúcsait támadja meg.
A lentokmoly (Phalaria epilinana Soll.) kikeit hernyói a zöldtokos stádium-
ban okoznak kárt.
Betakarítás. Érése alföldi termőhelyeken július eleje, közepe. Teljes érésben
kell aratni gabonakombájnnaL A betakarítógép dobját gumi verőlécekkel kell
felszerelni, a dobkosarat nagyobb nyílásra kell állítani és kisebb fordulatszá-
mon kell járatni.

Olajtök (Cucurbita pepo L. ssp. stirica)

A közönséges tökfélék közül a legújabb és legértékesebb növény az olajtök.
Észak-Amerika déli része és Közép-Amerika az őshazája. Hazánkban termeszté-
se nagyobb területen a XX. században terjedt el. Az 1970-es évektől kezdve fog-
lalkoznak vele a gazdaságok. Az ország valamennyi részén megtalálható, legna-
gyobb területen Vas, Zala, Csongrád, Hajdú-Bihar és Békés megyében termesztik.
A magjából kinyert olajat a kozmetikumokban és a gyógyhatású készítmé-
nyekben használják fel. Jelentős a vitamintartalma, ásványi anyagokban gaz-

104---
dag. A kedvező élettani hatás a benne található telítetlen zsírsavaknak köszön-
hető. Termése 60-100 t/ha között változik. A magjából előállított zsíros olaj pi-
aci értéke többszöröse a napraforgó- vagy repceolajnak.
Rendszertani helye. Az olajtök a kétszikűek osztályába, a kabakvirágúak rendjé-
be, azon belül a kabakfélék családjába tartozik. Egy laki, váltivarú, lágy szárú, egy-
éves növény. Gyökérzete 3 m mélységig is lehatoló, fő- és mellékgyökerekből áll. A
szár üreges, a levelek tenyeresen tagoltak, az egész növény szőrözött. A hím virágok
hosszabb száron ülnek, mint az alsó állású, magházon nyíló nővirágok. A virágok
színe sárga. A megtermékenyítést méhek végzik, a termés kabak. A magok valójá-
ban nem héj nélküliek, hanem puha héjúak, melyeket vékony áttetsző hártya borít.
Éghajlatigény. Melegkedvelő és fényigényes, sok vizet párologtató növény.
Szárazságtűrése a kezdeti virágzás kivételével jó, fagyérzékeny. A korai vetést
az április végi, május eleji fagyok erősen veszélyeztetik.
Talajigény. A talaj típusa iránt nem igényes, csak a szikes és az egészen se-
kély termőrétegű talajokon nem célszerű termeszteni.
Vetésváltás. Előveteménye lehetőleg kalászos legyen, de silókukorica és ko-
rai kukorica is lehet.
Megfelelő elővetemények azok a növények, amelyek viszonylag gyommen-
tesen hagyják vissza a talajt. A burgonya és a napraforgó nem ajánlott elővete­
ménynek. Önmaga után 2-3 évig nem termeszthető. Utána rozs, őszi búza és
tavaszi vetésű növények vethetők.
Talaj-előkészítés, vetés. Az elővetemény lekerülésétől az őszi alapművelésig
ajánlott a talaj gyommentesen tartása, különösen akkor, ha ökológiai termesz-
tést akarunk folytatni a területen. Az őszi szántás feltétele a sikeres termesztés-
nek. Ezzel dolgozzuk be a szerves és műtrágyák egy részét, segítjük elő a téli
csapadék betározódását. Tavasszal az első sor talajápolási munka a simítózás
vagy a fogasolás legyen. A talajt kombinátorral tartjuk gyommentesen, 5-7 cm
mély vetőágyat készítsünk.
A vetés ideje IV. 25. és V. l O. között. A vetése l ,2-l ,5 m-es sortávolságra és
0,5-0,6 m tőtávolságra történjen. 12-13 ezer/ha kikeit tő az ajánlott. Ezer-
magtömeg 100-300 g, csírázóképesség legalább 85%, tisztaság legalább 98%.
Tápanyagszükséglet. Az olajtök a mag és a hozzátartozó kabakterméssel
50 kg nitrogént, 35 kg foszfort és 100 kg káliumot von ki a talajból. A foszfort
és a káliumot az alapművelés előtt adjuk, a nitragént a tavasszal a vetőágy-elő­
készítés során kapja.
Növényápolás. A kórokozók közül a lisztharmat, a peronoszpóra, a szürke-
penész veszélyeztetheti a termést, megjelenésük esetén - a szőlőhöz hasonlóan
- réz- és kéntartalmú szerekkel védekezhetünk.
Öntözést általában nem igényel, szárazságban, rossz vízgazdálkodású tala-
jon, a kezdeti virágzás idején szükségessé válhat 25-30 mm öntözővíz kijutta-
tása, kis intenzitássaL

105
 Betakarítás. Az érett kobakok kocsánya elparásodott, pattanva törik, a héj
fényes, körömmel alig sérthető meg, benne a magok teltek és sötétzöldek. Jó-
nak értékelhető a termés 80 t/ha nyers termés esetén, amiből 2%-nyi száraz, pi-
acképes magot lehet előállítani. Betakarítása terelő, görgető eszközzel történ-
het, mellyel sorba rendezzük az érett terméseket A soron haladó, roppantó esz-
közzel külön választjuk a tökhúst a magtóL A magot kimossuk. Jól átmosva
nem tapad össze. A kimosás után szárítás következik.

Gyepgazdálkodás
A hazai gyepeket hat nagy csoportba sorolhatjuk a használatuk szerint, melyek
az alábbiak:
- takarmánygyepek (legelők, rétek és kaszálók, herefüvesek),
- talajvédő gyepek,
- gyümölcsösök és szőlők sorköz gyepje,
- pázsitgyepek (intenzív, félintenzív és extenzív),
- sportgyepek,
- hobbikertek gyepjei.
A gyepeket a legeltetett állatfajok hasznosítása szerint szarvasmarha legelő,
juhlegelő, sertéslegelő és libalegelő szerint osztályozhatj uk. A szarvasmarha le-
gelők a legnagyobb füvű gyepek, a juh és Jólegelők a szárazfekvésű gyepek.
A sertéslegelők nedves, vizenyős, tocsogós fekvésű gyepek, míg a libalegelők
a kifutóban, vagy ha ilyen van, akkor a község melletti közeli gyepek lehetnek.
A gyepek talajai vízviszonyai szerint is osztályozhatjuk a gyepeket Ekkor aszá-
lyos, száraz, üde, nedves és vizenyős fekvésű gyepekről beszélünk. A száraz fekvés-
be tartozó területeken az alacsonyabb füvek találhatók, inkább legelőként használa-
tosak, míg a nedves fekvésűekbe tartozóakarétek és kaszálók. Nagyobb termést adó
gyepjeink itt terülnek el. Beszélhetünk természetes és mesterséges gyepekről is, va-
gyis az ősgyepek és a telepített gyepek azok, amelyeket így osztályozhatjuk.
Hazai gyepjeinkről gyepgazdálkodási katasztert készítettek elsősorban a
gyepgazdálkodási szakemberek, és a talaj minősége szerint a következő három
csoportba sorolták azokat:
- igen gyenge 15 aranykorona (AK) alatti 0,5 tonnalhektár széna illetve
2t/ha zöldfű termést adó gyepek (28%),
-gyenge minőségű 15 aranykorona körüli l ,5 t/ha széna, illetve 6 t/ha zöld-
fű termést adó gyepek (55%),
- közepes és jóminőségű 20 aranykorona fölötti értékű, jó minőségű, 2,5 t/ha
széna, illetve 10 t/ha zöldfű termést adó gyepek (17% ).
Az osztályozásból láthatja minden biogazdálkodást folytatni akaró szakem-
ber, hogy a hazai természetes gyepek igen gyenge talajokon fordulnak elő.

106---
 A gyepek talajának aranykorona értéke mutatja meg, hogy a legelők nagy ré-
sze olyan területen maradt meg, ahol igen gyenge minőségű talajokról beszél-
hetünk, amelyek szántóföldi művelésre nem alkalmasak. Javításuk nem aján-
lott, de biogyepként a 0,5 t/ha széna, illetve 2 t/ha zöldfű termést adó területen
legeltetést végezhetünk. A gyenge minőségű aprócsenkeszes gyepek az l ,5 t/ha
szénatermést (6 t/ha zöld) adnak, amelyek az ökológiai gyepgazdálkodásra en-
gedélyezett anyagokkal2,5 t/ha széna- (10 t/ha zöld) termést adhatnak. Ugyan-
akkor a közepes és jó minőségűnek mondott talajok 2,5 t/ha szénatermést (10
t/ha zöld) jelenlegi boiofüvet adnak, amelynek növelése 3,5-4,5 t/ha szénater-
mésre (14-18 t/ha zöld) is javítható. A bio- vagy ökológiai gyepek értékelése
szempontjából, mint láthatjuk a gyepek talaja az egyik legfontosabb tényező.
A másik fontos termést alakító tényező a víz. Magyarországon a nyári me-
legben, kánikulai időszakban a vízhiány következtében a gyepek kisülnek
Egyébként is éves átlagban naponta 3 mm vízigénye van az átlagos gyepnek,
ami nyári időszakban ennek duplája, tehát 6 mm/nap. Ha öntözési lehetőség
nincs, akkor a vízpótlást nem tudjukjelentősen befolyásolni, ezért kell a termé-
szetes csapadékkal jól gazdálkodni. Nagyon fontos még a biogazdálkodásnak
megfelelő tápanyag gazdálkodás kialakítása is. A gyep a tápanyagok közül
a
nitrogénre a legérzékenyebb.
A gyeptermesztést befolyásoló ökológiai tényezők közül még figyelemmel
kell kísérni a hőmérsékletet, a kitettséget, vagy lejtést, a napfényt, a szelet, a
meredekséget, amelyek mind befolyásolják az ökológiai gyep termését, de az
ökológiai tényezőkközüla talaj, a víz és a tápanyag kiemeit figyelemmel kísé-
rése fontos, ezek alakítását, ezek ökológiai lehetőségeit célszerű a gyepter-
mesztés során kihasználni és hasznosítani. (Barcsák, 2004.)
A gyepek számosállat eltartó képessége az alföldi száraz gyepeken l t/ha
zöldtermés esetén 0,3 db/ha/év. üdefekvésű gyepeken 1-2 db/ha/év, az intenzív
és öntözött, a környezetre legveszélyesebb gazdálkodási technológiájú gyepe-
ken pedig 3-4 db/ha/év.
A gyepgazdálkodás a termesztés, a termék-előállítás alapján lehet konvenci-
onális, amikor a termelés a gyepalkoták természetes hozamára alapozott. Lehet
ráfordításfüggő, amikor a hozamot és a termesztés agrotechnikáját a gazdasági
ráfordítások intenzitása határozza meg és lehet ökológiai vagy bio (ökológiai)
a gyepgazdálkodás, amikor a termés előállításhoz csak természetes alapú, nem
ipari eredetű termésfokozókat használnak fel.
A hasznosítási formaként legelőt, kaszálót, rétet, parlaggyepet, valamint
degradált gyepet különböztetünk meg.
Legelőként kezeljük azt a gyepterületet, amelynek termését az egész vegetá-
ciós időben legeltetéssei hasznosítjuk
Kaszáló az a gyepterület, amelynek termését évről-évre csak kaszálással ta-
karítjuk be.

107---
 Rétként kezeljük azt a gyepterületet, amelynek termését részben legeltetés-
sei, részben kaszálással takarítjuk be.
Parlaggyepként határozható meg az a gyepterület, amelynek művelését abba-
hagyták és ezáltal elgyomosodó, vagy pedig a felhagyott szántóföldi művelés
után elgyepesedő, elgyomosodó, elcserjésedő, hasznosítatlan terület lesz belőle.
Degradált gyepek közé soroljuk azokat a gyepes növénytársulásokat, ame-
lyek termését nem hasznosítjuk és emiatt a hasznos gyepalkotók aránya folya-
matosan csökken.
Ha a leromlott, elgyomosodott területeket ismételten kultúrállapotba akarjuk
hozni, azt újratelepítésset és felülvetéssei végezhetjük el. Az újratelepítéses el-
járás szerint a régi gyepet teljesen megszüntetve tevékeny talajba kerül az új
gyep és ipari eredetű műtrágyák nélkül is megfelelő termőképességű gyepet ka-
punk. A törés nélküli gyepfelújítás egyik formája a direkt vetés, amelyhez spe-
ciálisan kialakított gépet használunk. A direkt vetéses telepítés ideje lehet ta-
vasszal és nyár végén. Az ökológiaifelújítá s a gyomosadást előidéző okok fel-
tárásán és a helytelen agrotechnika megváltoztatásán alapul.
A legelő első osztályú füveit a bokrosadási csomó különbözőségei alapján
csoportosítjuk. Lehetnek lazabokrúak, vagy tarackosak a füvek. Ezen belül is
mind két fajta lehet szál és aljfű. A gyepekben megkülönböztetett fontossággal
bírnak a pillangósok. Ha a gyephasznosítás formája legelő, akkor az alj fű : szál-
fű : pillangós arány 60 : 30 : 20% körül alakul. Széna, szenázs készítés céljára
20/60120% aljfű, szálfű, pillangós arányú rét kialakítása célszerű.
A legeltetés formái az alábbiak:
Nomád legeltetésre az volt a jellemző, hogy mi8ndíg odahajtották az állatot
ahol volt legelő.
A szabad legeltetéskor az állatok már nem szabadon legeltek, hanem a közös
használatú falusi közlegelőkön. A legeltetésbe olykor-olykor bevonták a leka-
szált réteket, tarlókat
A láb alóli legeltetési rendszer esetén a pásztor már irányítja az állományt.
Megfelelő állatlétszámmal már ki tudták alakítani a megfelelő termésmegosz-
tást, vagy másképpen a növedékek hasznosítására épülő váltott legeltetésnek
nevezett módszert. A legelő berendezését tekintve az adagoló legeltetés állan-
dó és időszakos karámrendszerrel behatárolt területű szakaszokon történhet. Az
időszakos szakaszhatáronkénti legeltetés a rendelkezésre álló termés alapján
számított, de növedékenként változó nagyságú terület hasznosítását jelenti.
A másik eljárás a területváltás ra alapozott rotációs adagoló legeltetés. A fo-
lyamatosan legeltetett területet évente váltogatják. Ebben az esetben a legelte-
tésre nem kerülő első növedék terméstöbbletét kaszálással takarítják be.
Amennyiben a gyepből kaszálásra hasznosított területet évenként más helyen
jelöljük ki, akkor folyamatos legelő használatmellett is megvalósul az évenkén-
ti terűletrotáció.

108---
 5. Zöldségnövények ökológiai termesztése

Történelmünkben a zöldségtermesztés az első olyan termelési tevékenység,

amelyben a biotermesztés a legnagyobb és legrégebbi hagyományokkal rendel-
kezik. Nem új dologról van tehát szó, csupán arról, hogy egy régi feledésbe
ment találmányt újítsunk fel oly módon ami megfelel a mai termelési színvo-
nalnak. A kertészeti termelés élelmezési jelentősége kiemelkedő, hiszen termé-
kei elfogyasztásával biztosítjuk vitamin és ásványi anyag szükségletünk java
részét. Vitamin szükségletünk 60-70%-át, az ásványianyag szükségletünk
20-25%-át ezekből elégítjük ki. Magyarország ökológiai adottságai igen ked-
vezőek a zöldségtermesztésre. Termelvényeink íze, zamat kiválló. Ma nintegy
40 hazai termesztett és 20-25 külföldi zöldségfélét termelünk. Hazánkban az
egy főre jutó zöldségfogyasztás évente 80 kg körül alakul. A megtermelt zöld-
ségfélék 45%-a nyersen, 5-7%-a nyers exportra a többi ipari feldolgozás után
(konzerv, hűtőipar, szárítás) kerül fogyasztásra.

A zöldségtermesztés általános jellemzése

A zöldségnövényekhez sok eltérő igényű faj tartozik. A termesztés során elen-
gedhetetlen az egyes fajok, fajták igényeinek ismertetése. Tudnunk kell azt,
hogy melyik zöldségféle hidegtűrő és melyik melegigényes Ismernünk kell a
növények hőigényét. A növények hőigényét átlaghőmérséklettel, hőmérsékleti
összegekkel, a hő küszöbbel stb. fejezhetjük ki Ezen túl jellemzője még a zöld-
ségnövényeknek az élettartam is, amelyet a 14. táblázatmutat be.

109---
 14. táblázat. A zöldségnövények élettartama

Egynyáfiak E velők
Rövid közepes hosszú Áttelel ők Kétévesek egyévesként évelőként
tenyészidejű tenyészidejű tenyészidejű termesztett termesztett
karalábé, fejes fejes fejes fejes torma spárga,
fejes saláta, káposzta, káposzta, káposzta, káposzta, sóska,
retek kelkáposzta, kelkáposzta, kelkáposz ta, kelkáposzta, rebarbara
fejes saláta paradicsom, karalábé, karalábé,
spenót bimbóskel, bimbóskel,
sárgarépa, sárgarépa,
fejes saláta petrezselyem,
zeller,
cékla,
vörös-
hagyma,
póréhagyma

Forrás: Timon B. -G. Tóth M. - Mikulás l. - Szőke L. -Gál l. -Radi cs L. -Paszternák

P; - Széke!yné Bognár E. - Gilingemé Paf!~otai M. - Győrfi J. - Zámboriné Németh
E.(2007) Okológiai zöldségtermesztés. In: Okológiai gazdálkodás II. (szerk. Radics L).
Szaktudás Kiadó Ház, Bp. 434.

Rendkívül fontos a zöldségnövények elővetemény igénye, melyet a 15. táb-

lázat szemléltet.

15. táblázat. A zöldségnövények elővetemény igénye

A növény neve Jó elővetemény Rossz elovetemény Megjegyzés

Paradicsom Hüvelyesek, rövid burgonyafél ék
tenyészidejű káposzta-
félék, gabonafélék
Paprika őszi gabonafélék burgonyafélék, kobako-
sok, pillangósok, későn
lekerülők, (burgonya,
cukorrépa), napraforgó,
kender
Tojásgyümölcs gabonafélék burgonyafél ék
Korai burgonya lásd: burgonyafélék
Sárgadinnye búza kobakosok jól termeszthető öntö-
zetlen kombinált szán-
tóföldi vetésforgóban,
erdő- és szőlőkivágá-
sokban, gyeptörésben

(A 15. táblázat folytatása a következő oldalon)

110
(A 15. táblázat folytatása az előző oldalról)

A növény neve Jó elovetemény Rossz elovetemény Megjegyzés

Görögdinnye búza, hüvelyesek kobakosok kombinált szántóföldi
vetésforgóban
Uborka gabonafélék, mv.: zöld- kobakosok, burgonya-
hagyma, spenót, saláta, félék, kukorica, cukor-
hónapos retek, korai répa, napraforgó,
burgonya, zöldborsó kender
Főzőtök kobakosok
Borsó búza, kapásnövények borsó, más pillangós nem igényes az elővete-
ményre
Bokorbab és kapás kultúrák, gabona- kukorica, cukorrépa, másodvetésű bab előtt
karósbab félék, paradicsom, pap- burgonya, bab zöldborsó, korai takar-
rika, kobakosok mánykeverék
Lóbab kapás növények nem igényes az elővete-
ményre
Sárgarépa zöldborsó, zöldbab, gyökérzöldségek, kuko- mindhárom zöldséges
burgonyafélék, koba- rica, napraforgó vetésforgóban elhelyez-
kosok, káposztafélék, hető (kedvezőbb
őszi búza az öntözött)
Petrezselyem egyéves pillangósok, gyökérzöldségek, mindhárom zöldséges
burgonyafélék, koba- évelő pillangósok vetésforgóban elhelyez-
kosok, káposztafélék, hető
kalászosok
Zeller gabona, zöldbab, gyökérzöldségek
spenót, retek, borsó
Pasztinák kapásnövények, gyökérzöldségek
kalászosok
Gumós kömény gyökérzöldségek
Fejes saláta korán lekerülő zöldség sem a kertészeti sem a
fajok, (borsó, bab, korai kombinált szántóföldi
káposzta, korai sárgaré- vetésforgóban nem ter-
pa, spenót, főzőhagy- mesztik főnövényként
ma, korai burgonya)
Cikória Ny-Európában mv.
VI-VIII. szedés IX-X
Feketegyökér az elővetemény ne aka-
dályozza az őszi mély-
szántás időben való el-
végzését

(A 15. táblázat folytatása a következtf oldalon)

lll
(A 15. táblázat folytatása az előző oldalról)
A növény neve Jó elovetemény Rossz elovetemény Megjegyzés
Fejes káposzta hüvelyesek, burgonya, kukorica, kender, öntözetlen kombinált
paprika, őszi gabona cukorrépa, zeller szántóföldi vf. öntözött
zöldséges vetésforgó-
ban, a frissen istállótrá-
gyázott szakaszba kerül
Kelkáposzta hüvelyesek, burgonya, kukorica, kender, mint a fejes káposzta,
paprika, őszi gabona cukorrépa, zeller de elsősorban kettős
termesztésben
Karalábé mint a káposztafélék elsősorban elő- és
másodvetemény
Karfiol mint a káposztafélék elsősorban elő- és
másodnövény
Brokkoli mint a káposztafélék elsősorban elő- és
másodvetemény ká-
posztafélékkel köztes
termesztés
Bimbóskel elsősorban főnövényként

Kínai kel spenót, fejes saláta, káposztafélék, retek kifejezetten másodveté-

korai sárgarépa, korai sű növény, nagy vízigé-
burgonya, borsó nyű ezért öntözött for-
góban termeljük
Bordáskel elsősorban másodvetésű
növény
Retek burgonyafélék, egyéves későn lekerülők
pillangósok, kalászosok
Torma erősen trágyázott növé- egyévesként termesztik,
nyek (paradicsom, kiszedés után a vissza-
aprika, kobakosok) maradó gyökerekből
erősen gyomosít, torma
után a területre feltét-
lenül kapás növény
kerüljön
Sóska évelő
Rebarbara évelő, vetésforgón
kívüli szakaszba kerül,
6-8 évig termeszthető
Spenót nyári és őszi vetés esetén
korán lekerülő növények
Cékla öntözött vetésforgó,
kettős termesztésben

(A 15. táblázat folytatása a következő oldalon)

112---
(A 15. táblázatfolytatása az előző oldalról)

A növény neve Jó elovetemény Rossz elovetemény Megjegyzés

Vöröshagyma búza kukorica, napraforgó, dughagymáról ültetett:
lucerna, borsó, bab, önt. nélküli szf. komb.
őszi árpa vetésforgóban: magról
vetett. öntözött vetés-
forgóban
zöldhagyma: öntözött
zöldséges vf. kettős
termesztésben
Fokhagyma korán betakarítható őszi hagymafélék
kalászosok
Póréhagyma őszi búza csak főnövényként
termesztik;
önt. zöldséges vf.
önt. komb. szf. vf.
Csemege pillangós takarmánynö-
kukorica vények, borsó, őszi ka-
lászosok, korán lekerü-
lő zöldségnövények
Fűszerpaprika őszi gabonafélék burgonyafélék,
kukorica, lucerna

Forrás:Timon B.- G. Tóth M.- Mikulás l.- Szőke L.- Gál!.- Radics L.- Paszternák F- Széke-
lyné Bognár E. - Gilingemé Pankotai M. - Győrfi J. - Zámboriné Németh É (2007) 6koló-
giai gazdálkodás a kertészeti termelésben. ln. 6kológiai Gazdálkodás ll. (szerk: Radics L.)
Szaktudás Kiadó Ház. 435-437.

Fontos munkája a gazdának az évenkénti vetésterv elkészítése. Ez alapján

állandóan tájékozódni tud a soron következő munkákról így az egyes fajok ve-
tésidejéről, vetésforgójáróL betakarításáróL Ökológiai gazdálkodásban minden
körülményt figyelembe kell vetni, de különösen az egyes kultúrák talaj igényét.
Kiemeit feladat a vetésforgó megtervezése is ebben az időben. Az alábbi ve-
tésforgók közül választhatunk:
Öntözött zöldséges vetésforgó. A vetésforgó a nevéből adódóan is vízigényes
növényekből áll. Ilyen az étkezési paprika, a korai káposzta félék, a zeller és a
saláta.
Bolgár rendszerű zöldséges vetésforgó. Ma már ritkán alkalmazzuk. Ugyan-
csak vízigényes növények szerepeinek benne. Az öntözés barázdás áztató vagy
bolgárágyas árasztó öntözés.
Kombinált zöldséges vetésforgó. A vetésforgó jelentős területén szántóföldi
növények szerepelnek. Nagyobb része öntözetlen, de lehet öntözött is.
Az ökológiai termesztésben alkalmaznak egy olyan vetésforgót, amelynek
alapja a zöldségfélék eltérő talaj- és tápanyag igénye. A vetésforgó első szaka-
szába kerülnek a nagy tápanyag igényt! zöldségfajok így a káposzták, uborka,

113---
paradicsom. A vetésforgó második szakaszába a közepes tápanyag igényű fajok
kerülnek. Komposztot és fahamut szórunk ki a területre. A harmadik szakasz-
ba kerülnek a kis tápanyagigényű zöldségfajok, mint például a hüvelyesek.

16. táblázat. Zöldségfélék vetési, palántaültetési és betakarítási ideje

Helyrevetés Palántázás Betakarítás ideje Vissza·

A növény térhetí5ség
neve másod· (év)
idopontja főnövényként
növényként
Paradicsom IV:2-3.d. IV:3.-V.2.d. VIII:-IX.3.d. 3-4
Paprika IV.I.-2.d. V.2.-3.d. VIII.3.-tól, 4
piros:
IX.I.d.-tól
Fűszerpaprika III.3.d.-IV.2.d. V.2.-3.d. IX-X 3-4
Tojásgyü- - V.3.d. VIII. 3
mölcs
Korai III.2.d.-IV.l.d VI.l.-tól 3-4
burgonya
Sárgadinnye IV.2.-3.d. IV.3.d.-V. VI-IX 4-5
Görögdinnye IV.2.d.-3.d. IV.3.d.-V. VI-IX 4-5
Uborka IV.3.d.-V.I.d. V.2.d. VII-VIII. VIII.2.d.-tól 3-4
mv.VI.2.d.
Főzőtök IV.2.d. IV.3.d. VI. VIII. 4-5
Laskatök V.2.-3.d.
Spárgatök
Cukkini
Cocozella
Csillagtök IV.2.d.-VI. VII-IX
3.d.
Sütőtök IV.3.d. X.3.d. 4-5
Borsó II.3.d.-IV.2.d. IV.l.d.- 5-6
mv: VI. VII.2.d.
tél alá XI.3.-
XII.l.d.
Bokorbab és IV.3.d.- V.2.d. VI.3.d.-tól IX.l.d.-tól 5-6
karóbab mv. VI.3.d-
VII.3.d.
Lóbab III.I.d.-2.d. III. 2. d. VII.3.d.
Sárgarépa III.l.d.-V. VI.-XI.3.d. XI.I.d.- 5-6
mv. VI.- XI.3.d.
VII.2.d.

(A 16. táblázatfolytatása a következő oldalon)

114---
(A 16. táblázat folytatása az előző oldalról)

Helyrevetés Palántázás Betakarítás ideje Vissza-

A növény térhetoség
neve másod- (év)
idopontja főnövényként
növényként
Petrezselyem IX.-X.l. X-XI.l.d. X.-XI.l.d. 5-7
11.2.-III.
mv.VI.2.-
VII. l. d.
Zeller V.-VI.l.d. leveles gumó 6-7
VII.3.d.-tól
Gumó X-XI.
Pasztinák III. IX-XI.
Gumós IV.2.-V.l. VII. IX.3.-X.l.d.
kömény mv. VII.l.d.
Fejes saláta Ill.-tól III. kötöző IV V-tól X.-XI.
mv.VIII.-
X. 2. d.
Tépősaláta III.2.d.tól Y.-tól vetés vetés után
Vlll.-ig után 4-6 hét 4-6 hét
Endivia IV. VI-VII.!. IX-X.
mv.VII.2.
Cikória zöldiii. zöld V.
Articsóka IV. v. VI.-IX.
Kárdi IV.3.d. V. 2. XI.
Feketegyökér III.-IV.l.d. X.l.d.-tól ta-
vas zi g
Fejes káposzta III:2.-V. III. 3.-VI.l. V.3.d.-tól ipa- X.-XI.
mv.VI. mv.VI.3.d.- ri, téli tárolás
VII. X.2.-XI.2.d.
Kelkáposzta III-VII. Ill.3.-VII.2.d. VI.l.d.átteleló X.-XI.
átteleló átteleló IV.3.-V.l.d.
VI-IX. VII.-X.2.d.
Karalábé III.3.d.-v. III.-IV. VI.l.-X.3.d. x.
mv.V-VI. mv.VI.2.-
Vll.3.d.
Karfiol IV. mv. III.3.-V.2.d. V.3.d.-tól X.-fagyokig
V.2.-Vl.3.d. mv.VI.l.-
VII. 2. d.
Brokkoli IV. l.-V.2.d. III.3.-V.2. Vl.3.-VIII.l.d IX.2.-X.2.d.
mv.V.3.d.- mv.V.3.d.-
VII.l.d. VIII.l.d.

(A 16. táblázatfolytatása a következő oldalon)

115
(A 16. táblázat folytatása az előző oldalról)

Helyrevetés Palántázás Betakarítás ideje Vissza-

A növény
térhetoség
neve másod-
idopontja fiínövényként (év)
növényként
Bimbóskel III.-IV. IV.-VII.2.d. VIII.-IX
Kínai kel VII.3.- x.
VIII. 2. d.
Bordáskel IV.3.d.
Leveleskel mv. VII.I.-3.d.
Retek III.-IV.2.d. IV.3.d.VI. IX:2.d.-XII. 3-4
mv.VII.2.-
VIII.3.d.
Torma dugvány X.2.d.-tól
tavasz tavaszig
Kerti zsázsa Ill.-tól őszig 1-3. hét után
vágható
Sóska III.-IV. VI.-VII. kővetkező év
mv.VIII.-IX. tavasz
Rebarbara tüzdelés 2.-3. évtől
V.3.-VI.I.d. IV.-VII1.3.d.
végleges hely
köv. év tavasz
tőosztás ősz,
tavasz
Spenót 11.3.-IV.3.d. IV.-V. X-XI. áttelelő
mv. VII.3.- IV.-V.
VIII.I.d.
áttelelő VIII. 2.
-IX.2.d.
Kerti laboda 11.3.d. folyamatosan
mv.IX.-X.
Cékla IV.2.d. VII.2,d. X.-XI. 4-5
mn.VI.2.-
VII.2.d.
Mangold IV.2.-3.d. metélő
VII.I.d.-tól
bordás VIII.
Portuláka VI.-VII. VI. VII-IX.
Uj-zélandi IV.-VI.l.d. V.2.d.-tól. X.-XI.
spenót

(A 16. táblázatfolytatása a következő oldalon)

116---
(A 16. táblázat folytatása az előző oldalról)

Helyrevetés Palántázás Betakarítás ideje Vissza-

A növény térhetoség
neve másod- (év)
idopontja fönövényként növényként
Vöröshagyma III. áttele16 dughagyma VIII.-IX. áttele16 4-5.
VIII.2.d. III. 2.-V. l. Zöld (tavaszi VI, VII.
zöld: VII.3. zöld: III. dugv.) V. zöld IV.-V.
IX.3.d.-X
Fokhagyma dughagyma VII. l. Vl.3. 4-5
6szi X.2.d.
tavaszi III.
Póréhagyma III. x.
Csemege IV.2.d. VII.2.d.-VIII.
kukorica
Spárga 11.-III. 3 évteíl
X.2.-XI.3.d. IV.-VI.2.d.
zöld: 111.3.-
VI. 2. d. (l. év-
ben V.- ig.)

Forrás: Timon B.- G. Tóth M. - Mikulás l. - Szőke l.- Gál i.- Radics L. -Paszternák- F.
- Székelyné Bognár E. - Giligerné Pankotai M. - Győrfi J. - Zámboriné Németh É. (2007)
Ökológiai gazdálkodás a kertészeti termelésben. In: Ökológiai gazdálkodás Il. (szerk:
Radics L.) Szaktudás kiadó Ház. Bp. 438-440.

Zöldségfajok termesztése
Burgonyafélék
Paradicsom (Lycopersicum esculentum MILL.)
Őshazája Dél-Amerika. Európában először Spanyolországban, majd Portugáli-
ában, ezt követően Olaszországban jelent meg. Hazánkban jelenleg a paradi-
csom az egyik legnagyobb területen termelt zöldségnövényünk Szántóföldi
termesztése a XIX. század végén, a XX. század elején indult meg, amikor a ker-
tekből kikerüh a szántóföldre.
Termesztésének gyors terjedését annak köszönheti, hogy nyers állapotban és
feldolgozva egyaránt sokféleképpen fogyasztható. A konzervfogyasztás világ-
méretű kiszélesedésével a paradicsomkonzerveké is évről évre növekszik.
Újabban nálunk is gyorsan terjed a paradicsomlé fogyasztása. A paradicsomban
levő tápanyagok közül elsősorban a cukor és a szervezetet védő anyagok (C- és
A-vitamin) a legfontosabbak.

117---
 Szaporítás. A paradicsomat többnyire palántaneveléssel szaporítják, kisebb
részét a mag végleges helyre vetésével. A friss fogyasztásra szánt korai paradi-
csomat mindenütt palántázzák. A konzervipari paradicsom egy részét palántá-
zással termesztik, másik részét végleges helyre vetik. A helyrevetés egy hónap-
pal később érik mint a palántázott, ezért kevesebbet is terem.
Nálunk a március második felében végzett magvetés a legmegfelelőbb.
A palánták kiültetését április végén, május elején végezzük.
A paradicsomat 30 cm tő- és 40-120 cm sortávra ültessük a terület és
a termesztési céloknak megfelelően. Vetőmagszükséglet helyrevetés esetén
0,5-1,5 kg/ha.
Fajták. Gála Fl, Tini Fl, Mádi Fl, Lugas Fl, Kecskeméti korai bíbor, Del-
ta determinált, Kecskeméti 549, Sláger, Korall, Kecskeméti 40, Kecskeméti ju-
bileum.
Tápanyagellátás. A fajlagos tápanyagigényt vályogtalajon -l. termőhelyen
- közepes tápanyag-ellátottsági szintnél2,5 kg N, 1,0 kg P, 3,6 kg K hatóanyag.
A tervezett termésmennyiséget beszorozva a fajlagos tápanyagigénnyel meg-
kapjuk az összes tápanyagszükségletet.
Növényvédelem. Paradicsommozaik (kórokozója: Tabacco mosaic tobamo-
virus) esetén a levélen világos- és sötétzöld mozaik jelentkezik. A bogyón el-
halások észlelhetők.
Védekezésül ajánlatos- a fajtaleírásokat figyelembe véve- ellenálló fajtá-
kat vetni. A vetőmagot csávázzuk.
A paradicsom sztolbúrja (kórokozója:Stolbur phytoplasma) miatt a paradicsom
elsöprűsödik, a levelek fonákán jellegzetes, lilás elszíneződés figyelhető meg.
Védekezés ellene gazdanövényei- paprika, paradicsom, tojásgyümölcs, do-
hány - és a kabócák rendszeres irtásával történik
A paradicsom xantomonászos betegsége megjelenésekor (kórokozója: Xan-
thomonas campestris pv. vesicatoria) a levélen először apró, vizenyős, kerek
foltok jelentkeznek. Később a foltok elszáradnak. A bogyón apró, kerek, eny-
hén berepedező foltok mutatkoznak. A védekezés a vetőmagcsávázás.
A paradicsom fitoftórás betegségénél (kórokozója: Phytophthora infestans)
a leveleken szürkészöld, vizenyős, majd zöldesbarna foltokjelennek meg, ame-
lyek később lógnak, majd elszáradnak.
Védekezés preventív permetezéssel lehetséges. Ezt május második felétől
július elejéig ismételjük.
A paradicsom szeptóriás betegsége esetén (kórokozója:Septoria lycopersici)
a levélen egynemű, apró, barna, majd középen kivilágosodó foltok láthatók. A
levélnyélen és a száron a foltok ovális alakúak. A foltok később összefolynak
és leszáradnak.
Védekezésnél a bordói lével történő permetezés t már a palántaneveléskor el
kel kezdeni, l O naponként ismételni kell.

118---
 A paradicsom altemáriás betegsége (kórokozója: Alternaria porri f. sp.
solani). A levélen először apró, majd 5-l O mm átmérőjű, ovális vagy kerek fol-
tok figyelhetők meg, melyek később elszáradnak. A folt körüli levéllemez el-
sárgul, majd ez is elszárad.
A védekezés vetőmagcsávázással, majd a palánták 1-2 alkalommal bordói
lével történő permetezésével történhet.
A paradicsom botritiszes betegsége (kórokozója:Botrytis cinerea) a levélen
először szabálytalan alakú, vizenyős foltokkal mutatkozik. Ez után a száron is
fakóbarna, ovális foltok jelennek meg. A folt feletti növényrészek lankadnak,
majd elszáradnak.
Védekezés céljából a hajtatóházban a paradicsomct ne ültess ük túl sűrűn, a
magas páratartalmat szellőztetéssei csökkentsük le.
Gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne incognita, Meloidogyne halpa)
közül a Meloidoyne incognita elsősorban a növényházi termesztésben károsít.
A Meloidogyne halpa inkább szabadföldi kártevő. Mikroszkopikus méretük
miatt jelenlétükre az általuk okozott kár hívja fel a figyelmet. A károsított nö-
vények vontatottan fejlődnek, lankadnak, hervadnak. A növény gyökerén elté-
rő nagyságú gubacsokat találunk.
Az ellenük való védekezés, növényváltással, fonálféregtől mentes palántane-
veléssel lehetséges.
Üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum) egyedei a leveleket szí-
vogatják, a növények fejlődésükben visszamaradnak, a termés mennyisége
csökken.
Védekezésre. Nyugat-Európában a fürkészdarázs kibocsátást használják
széles körben biológiai védekezésként
Betakarítás. A palántázott növény május végétől, június elejétől már virá-
gozni kezd. A tömeges kötődésre június második-harmadik dekádjától kerül
sor. A gyümölcs növekedése fajtától és időjárástól függően a kötődéstől szá-
mítva 25-30, érése 15-20 napig tart. Az érés kezdetére a gyümölcs eléri tel-
jes nagyságát, s ettől kezdve a belső átalakulás és színeződés folyamatamegy
végbe.
A paradicsom érettségének jellemzői közül elsősorban a bogyók színeződé­
se említendő. Friss fogyasztásra a szedés röviddel a teljes érettség előtt kezdőd­
jék. Konzervipari felhasználáshoz a kifejlődött bogyók között minél több le-
gyen érett. A leszedett paradicsom különböző minőségi osztályokba sorolható
a szabvány szerint.

Paprika (Capsicum anuum L.)

A paprika őshazájának Amerikát tartják. Magyarországon a XVI. század köze-
pe táján jelent meg. Nagyobb arányú szántóföldi termesztése Szeged és környé-
kén a XIX. század első felében bontakozott ki. Magyarországon jelentőségél

119---
jelzi, hogy mintegy húszféle paprikafajta van a köztermesztésben. A termesztés
legfontosabb hazai területei Csongrád, Békés, Bács-Kiskun, Pest, Szolnok és
Heves megye területein található.
Gazdasági jelentőségét tekintve egyik legértékesebb zöldségnövényünk.
Fontos szerepet játszik a belföldi frisszöldség és paprika őrlemény-fogyasztá­
sában, értékes konzervipari nyersanyag. Feldolgozási lehetősége legalább any-
nyira sokrétO:, mint a paradicsomé. Savanyítva, sO:rítve, lecsónak, töltve, salátá-
nak és számos más formában is fogyasszák. Biológiai értékét tekintve még a
paradicsomnál is fontosabb, mivel C vitamin tartalma sokkal magasabb. A C vi-
taminon kívül még számos más vitaminnak a hordozója. Ásványisó-tartalma is
jelentős.
A paprika számára a vetésforgó kialakításában figyelembe kell venni, hogy
az elővetemény ősszel idejében lekerüljön, ne legyen talajzsaroló, szermarad-
ványos, ne kedvezzen a paprika betegségeinek és kártevőinek elterjedésének.
Monokultúrás termesztésének legnagyobb hátránya a betegségeinek és kártevő­
inek nagyobb arányú elszaporodása, a talaj tápanyagainak egyoldalú kihaszná-
lása. Jó előveteménye a bab, továbbá a novemberig betakarítható káposztafélék
és gyökérzöldségek. Mivel a paprika jó állapotban hagyja a talajt, és idejében
lekerül, minden zöldségnek jó előveteménye. Lehetőleg ne kerüljön se a papri-
ka elé, se a paprika után burgonya, paradicsom vagy tojásgyümölcs. Nem ked-
veli előveteményként a kukoricát sem.
Szaporítás. Magyarországon az étkezési paprika szántóföldi termesztése pa-
lántanevelő telepen előállított palánták végleges helyre, vagyis a szántóföldre
történő kiültetésével biztonságos.
Palántáról szaporítva márciusi magvetéssei majd májusi kiültetéssel kerül a
szántóföldre. Palántaneveléshez determinált fajtákból 2 kg/ha, folyton növő és
közepes termetűekből 1,5 kg/ha vetőmag igénnyel számolunk. A determinált
palántákat 120-150 ezer tő/ha, a folytonos növekedésűeket 80-100 ezer tő/ha
állománysűrűséggel ültetjük. A sortávolság 40-60 cm, a műveléstől függően.
Termesztünk fűszerpaprikát is. Ez esetben a végleges helyre való magvetés
az elterjedt.
Termesztett fajták. Rapidus F1, Duna F1. HRF Fb Fehérözön, Táltos,
Albaregia.
Étkezésre használjuk még a kaliforniai típusú paprikákat, az alma alakú pap-
rikákat és a paradicsompaprikákat savanyítva és fűszerként a cseresznyepapri-
kát és a fiiszerpaprikát termesztjük
Tápanyagellátás. A paprika a tápanyag ellátásra kifejezetten érzékeny. Meg-
felelő komposzt, trágya és kőzetliszt ellátás után lássuk el elegendő vízzel. A
paprika napfényigényesbb, hőigényesebb mint a paradicsom. A paprika átlagos
tápanyagfelvételét a 17. táblázat mutatja.

---120---
 17. táblázat. A paprika átlagos tápanyag szükséglete

Megnevezés N P205 K20

tápanyagfelvétel kg!t
Étkezési paprika 2,4 0,9 3,5

Füszerpaprika 4,8 1,6 6,5

Forrds: Timon B.- G. Tóth M.- Mikulds l.- Szőke L.- Gdl l.- Radics L.- Faszterndk
F. - Székelyné Bogndr E. - Gilingemé Pankotai M. - Győrfi J. - Zdmboriné Németh É.
(2007) Ökológiai gazddlkodds a kertészeti termelésben. In: Ökológiai gazddlkodds ll.
(szerk. Radics L). Szaktudds Kiadó Hdz. Budapest. 464.

Növényvédelem. Paprikamoza ik (kórokozója: Tobacco mosaic virus [TVM]

= dohány mozaik virus). Hajtatásban és szabadföldön is károsít. A leveleken
sárgászöld, ún. mozaikfoltosság mutatkozik. Mechanikai úton növénynedvv el,
a talajba került fertőzött növényi részekkel és a vetőmaggal terjed. Talajfertőt­
lenítéssel, csávázással, a beteg tövek eltávolításával védekezünk
A paprika bokrosodása (kórokozója: Cucumber mosaic virus [CVM] =ubor-
ka mozaik virus). Népiesen újhitűségnek is nevezik. A fertőzött növények las-
sabban fejlődnek, alacsonyabba k maradnak. A növények gazdagon virágoznak,
de termést alig kötnek. Növénynedvv el rendkívüli mértékben terjed, nagyon
sok levéltetűfaj is átviszi. Védekezés a levéltetvek elszaporodás ának megaka-
dályozásával, a mechanikai átvitel kerülésével.
A paprika tarkalevelűsége (kórokozója: Alfaifa mosaic virus) a beteg növé-
nyek leveleit szabálytalan alakú, krémfehér foltok borítják. A termésen hal-
ványzöld sávok láthatók. A vírus levéltetvek útján, érintéssel terjed, az aranka
is terjeszti. Védekezés az aranka irtásával és a levéltetvek gyérítéséveL
A paprika sztolbmja (kórokozója: Stolbur mycoplasma) a betegség a fűszer­
paprikán gyakori. Korai fertőzéskor a növények "leforrázottak ", nyár végén, a
paprikatő tetején apró, kerekded, sárgult levelek fejlődnek, majd lehullnak A
kabócák terjesztik. Védekezés a kabócák és az áttelelésüket segítő szulák, csat-
tanómaszlag stb. irtásávaL
A paprika pszeudomoná szos lágyrothadás a (kórokozója: Pseudomonas
syringae var. capsici). A bogyókon a csészelevelekből kiinduló barna lágyrot-
hadás mutatkozik. A kórokozó a beteg termésekből kifolyó baktériumnyá lkával
terjed. Védekezés talajcserével, vagy -fertőtlenítés sei.
Paprika xantomonász os levélfoltossága (kórokozója: Xanthomonas vesica-
toria) a leveleken vizenyős, puha foltokjelenne k meg. A növény később ezeket
ledobja. Védekezésnél fontos követelmény a fertőzésmentes talaj, a vetésforgó
és a csávázás.

121
 Botritiszes szár- és termésrothadás (kórokozója: Botrytis cinerea) a kora ta-
vaszi és a késő őszi paprikahajtásokat veszélyeztető és nehezen leküzdhető be-
tegség. A virágkocsány ráncosodik, barnul, majd elrothad. A fertőzött virágok
lehullanak. Védekezés bordói lével való permetezés, azonban csak mérsékli a
károka t.
Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) hernyóinak kártételét a termés oldalán
borsszemnyi lyuk jelzi. A lepkék második, nyári rajzásából származó utódok
károsítják a paprikákat.
Betakarítás. Az étkezési paprikafajták legtöbbjét a fogyasztási érettség álla-
potában szedik. Ez akkor következik be, amikor a bogyók elérik a fajtára jel-
lemző alakot és nagyságot. Bizonyos paprikakészítményekhez a feldolgozóipar
biológiailag érett, tehát piros színű kereskedelmi árut használ fel. A konzerv-
ipar egyéb területein a fogyasztási érettség állapotában szedett bogyókat hasz-
nálják fel. A szabadföldi (konzervipari) paprika szedési ideje Magyarországon
július második felében kezdődik. Ettől kezdve egészen az őszi fagyokig a sze-
dés folyamatos. A leszedett paprikabogyókat a hivatalos szabványok szerint
osztályozzák, és papírdobozos csomagolásban szállítják.

Tojásgyümölcs (Solanum melongena L.)

A tojásgyümölcs vagy padlizsán a burgonyafélék családjának harmadik tagja.
Óshazája valószínűleg India. Az Európában való megjelenéséről a XIII.-XIV.
századból származnak feljegyzések. Hazánkban napjainkig sem terjedt el a na-
gyobb területen. Inkább csak különleges növényként termesztik. Az utóbbi idő­
ben a konzervipar keresi szárítmány készítés céljából. A csekély fogyasztás ab-
ból ered, hogy a háziasszonyok többsége még nem ismeri elkészítésének külön-
böző módját.
Szaporítás. A csoport többi zöldségfajához hasonlóan palántaneveléssel se-
gíthető elő a szedési idény korai kezdete. Palántanevelésre a fólia sátrak jól
használhatók. A palánták tűzdelés nélkül nevelhetők, s ennek megfelelően na-
gyobb sor- és lőtávolsággal ritkább állománysűrűséget célszerűbb kialakítani.
A palántákat május második felében - a fagyosszentek után - ajánlatos végle-
ges helyükre ültetni. Az ültetéshez ajánlatos állománysűrűség 3-6 db/m 2. Egy
hektárra tehát 30-60 ezer tő helyezhető el. Kézi ültetéskor 50-70x30-40 cm a
sor és a tőtávolság. Gépi ültetéskor 60-80 +20x30-40 cm a sor és tőtávolság.
Nem szereti a mélyművelést és a hideg vízzel történő öntözést. Kiültetés
után, amikor elkezdenek bokrosadni a növények, csak három-négy hajtást
hagyjunk, a többi oldalhajtást metsszük le. Ha az oldalhajtásokat meghagyjuk,
akkor a termést kell megritkítani, tövenként ötre csökkenteni a számukat.
Fajták. Hosszú és rövid tenyészidejű fajták ismeretesek. Black Benty, Flo ri-
da, Market, a legrövidebb fenyészidejű a Black Magic F 1 fajták. Jelenleg már
vannak hazai fajták is, ezek az alábbiak: Kecskeméti lila és a kecskeméti 198.

122---
 Növényvédelem. Gondot jelenthet a a vírusfertőzés, amely ellen a vektorok
távoltartásával kell védekeznünk. Gondot jelenthet a burgonyabogár, amely el-
len Dipel nevű Bacilus thuringiensis készítménnyel esetleg pirétrum-kivonattal
védekezhetünk.
Betakarítás. Szedését akkor kell kezdeni amikor a termése elérte a fajtára
jellemző méretet. A megfelelő időben szedett termés magjai még fehérek és
alig látszanak. Elérhető termésátlag 20-30 tonna.

Hagymafélék

A hagymafélék gyógyhatású növények, amelyek egyben védelmet is nyújtanak

a szomszédaiknak. A vitaminok mellett nagy illóolaj-tartalmukkal tűnnek ki,
ezáltal antiszeptikus és fertőtlenítő hatásúak. Különösen a fokhagymának van
nagy gyógyító ereje.

Vöröshagyma (Al/ium cepa L. provar. cepa)

Eredete, jelentősége. A liliomfélék családjába tartozó vöröshagyma vadon
egész Ázsiában előfordul. Óshazája feltehetően Iránban van. Ott kezdték elő­
ször termeszteni, onnan került Egyiptomba is, ahol a Nílus menti területeken
terjedt tovább termesztése. Később innen átkerült Görögországba, ahol már az
időszámítás előtt néhány évszázaddal több fajtája is ismert volt. Görögország-
ból a Római Birodalomba, majd Nyugat-Európába került. Közép-Európában az
V.-VI. században jelent meg, s a szláv népek Bizánctól és Rómától vették át.
Hazánkban is régóta termesztik, a Makó környéki hagymatermesztés kialaku-
lásának idejét pontosan nem ismerjük. Az első írásos feljegyzés az 1800-as
évek elejéről származik. A Makói hagyma 2009-től Hungarikum!
Szaporítás. A hagyományos szaporítások között a kétéves termesztési mód-
szer ma is általánosan elterjedt. Az újabb módszer az egyéves termesztési eljá-
rás, amely dughagymaültetés helyett végleges helyrevetéssei történik. Dug-
hagymáról való termesztéshez a szaporltóanyagot dughagymaneveléssel állít-
ják elő. Erre a célra jó talajú területet válasszunk, ahol elősegíthető az egyenle-
tes kelés és a kiegyenlített fejlődés.
Március közepe táján vetjük, ágyásos rendszerben. Duggatás esetén a dug-
hagymákat lazább talajon sekélyebbre, kötött talajon mélyebbre vetjük. Hely-
revetéshez 450-700 ezer növény/ha a betakarításhoz szükséges mennyiség. Az
elvetett mag 40-50%-ból várható megfelelő méretű áru, ezért 1,2-1,5 millió db
mag/ha-ral kell számolni,amely 4,5-6,5 kg/ha vetőmagnak felel meg. Áttelelő
hagyma termesztéséhez 7-7,5 kg/ha, dughagyma vetéshez 7-8 kg/ha vetőmag
szükséges. Tenyészterület 4-5x25-28 +50-60 cm sortávolság (ikersoros).
Fajták. Éves termesztéshez a Makói bronz, a Makói 104 amelyekjó l tárolha-
tók. Jó termőképességű az Alsógődi, jó minőségű az Aroma, a Favorit és a Pan-

---123---
 nonia fajta. Kiválló gyöngyhagyma a Fertődi ezüstfehér. Lila hagymák a Tété-
nyi rubin és a Makó i fehér.
Kétéves termeszrésre a hazai fajták a legjobbak: a Makói, a Makói CR, ki-
sebb mértékben a Makói fehér.
Ápolás. A tenyészidő munkái között a legfontosabb a talaj gyommentesen
tartása. Az első kapálás mindjárt a kelés után esedékes. Általában 2-3 kapá-
lás elegendő. Szükség esetén betegségei ellen is védekezni kell (pl. peronosz-
póra).
Vetésforgó, trágyázás. A vöröshagyma legjobb előveteményei a gabonafé-
lék, a paradicsom és a dinnye. Utána hüvelyesek vagy gabonafélék termeszté-
se ajánlott. Rossz előveteménye minden olyan növény, amely sok tápanyagot
von el a talajból. Általában vetésforgóban termesztik Makó környékén, a vetés-
forgó ideje 4, a dughagymánál 6 év.
A hagymának nem célszerű közvetlenül istállótrágyát adni, mert a nitrogén-
bőség miatt a hagyma minősége romlik. A túlzott nitrogén rontja az eltartható-
ságát, a foszfortrágyázás javítja azt.
Átlagos tápanyagfelvétel: N 5,0 kg/t, P 20 5 6,0 kg/t, K20 l, l kg/t.
A hagyma ma is az egyik legfontosabb export zöldségnövényünk Táplálko-
zási jelentősége nagy. Mint fűszert ételek ízesítésére, továbbá saJáták készíté-
sére és zöldhagymaként nyersen is fogyasztjuk.
Növényvédelem. Hagymalégy (Phorbia antiqua) megjelenése esetén nyűi
a hagymában járatokat rágnak, melynek következtében a hagyma rothadásnak
indul. Permetezéssel védekezünk ellene.
Hagymabogár (Lilioceris merdigera). A leveleken lyukakat, lehámozott fol-
tokat rág.
Hagymaaknázó légy (Dizygomyza cepae). Nyűi a vöröshagyma és a fok-
hagyma leveleiben hosszúkás aknákat készítenek, amelyek az egész levél elszá-
radásához vezetnek. Permetezéssel gyéríthetők rajzáskor a kifejlődött legyek.
Vöröshagyma-fonálféreg (Ditylenchus dipsaci) által megtámadott vörös-
hagyma fejlődésében visszamarad, szára rövid és vastag lesz, a levelek meggör-
bülnek, törékennyé válnak. A hagymafej gyakran megreped. Védekezés a ve-
tésforgó betartásával lehetséges.
Betegségei ellen a kén- és réztartalmú készítmények, a paralux adhatnak vé-
delmet, de sokat segíthet a helyes agrotechnika is.
Magtermesztés. A vöröshagyma magtermesztéséhez nálunk csapadékos vidé-
ken vagy öntözhető területen két év, egyébként három év szükséges. Kétéves ter-
mesztésben az első évben neveljük fel az anyahagymákat, a második évben kap-
juk a magot. Ha az anyahagymákat dughagymáról neveljük fel, akkor csak a har-
madik évben kapunk magot. A magvak július végén, augusztus elején érnek be.
Betakarítás, előkészítés az értékesítésre. A hagyma betakarítása akkor ese-
dékes, amikor a levélzet megfonnyad, száradni kezd és a szár a nyaki részénél

124---
megdől, elszárad. Viszonyaink közt ezt az állapototjúliu s vége és augusztus kö-
zepe között éri el. A magról vetett vöröshagyma 3-4 héttel később válik sze-
désre éretté.
A betakarítást a nagyüzemekben gépekkel, kisgazdaságokban kézi erővel
végzik. Az osztályozást a szabványok előírásai szabják meg. Tárolásra a 0-3 oc
hőmérséklet felel meg, a helyiség levegője 65-70%-os páratartalmú legyen.
A hagyományos tárolási módok közé sorolható a szabadföldi prizmás elhelye-
zés, szalmával és fóliával takarva. Ez a megoldás, mint átmeneti tárolás jöhet
számításba. Hazánkban a termésátlaga 18-20 tonna/hektár, de családi gazda-
ságban a 40-50 t/ha termés is elérhető

Fokhagyma (Allium sativum L. convar. sativum)

Hazánkban lényegesen kisebb területen termesztik mint a vöröshagymá t Táp-
lálkozási jelentősége ennek ellenére igen nagy. Egyik legnagyobb táplálóérté-
kű zöldségnövényünk. Fűszerezésre, de zölden és nyersen is fogyasszuk. Érté-
két elsősorban nagy szárazanyag- és fehérjetartalma adja. Jellegzetes szagát a
benne levő fokhagymaolajtól kapja, amelynek baktericid hatása van. Legna-
gyobb termesztési területe Csongrád megyében van.
Vetésforgó, trágyázás. Legjobb előveteményei a gabonafélék és a paradi-
csom, dinnye. Utána hüvelyesek vagy gabonafélék termesztése ajánlott. Leg-
jobb, ha az előző évben vagy két évvel azelőtt trágyázott táblába kerül. Ter-
mesztésénél különös gondot kell fordítani a kálium pótlására, a túlzott nitrogén
rontja az eltarthatóságot, a foszfortrágyázás javítja azt. Tápanyagigénye vala-
mivel nagyobb, mint a vöröshagymáé. A vetésforgóban előző évben trágyázott
növény után következzék.
Szaporítás. A nálunk termesztett fokhagymatípusokat a gerezdek ültetésével
szaporítják. Mivel a hideget jól bírja, a szaporításra szánt gerezdek már ősszel
eldughatók. Az őszi duggatásból általában nagyobb termésre számíthatunk. Ül-
tetésekor szem előtt kell tartani a gépi míivelés feltételeit, ezért a sorközök tá-
volsága legalább 40 cm legyen, a tőtávolság pedig 6-8 cm (25x5, 30x6, 40x5,
30x l Ocm sor és tőtávolság) 333-800 ezer tő/ha.
Fajták. Ószi és tavaszi fajtákat különböztetünk meg. Az őszi többet terem, a
tavaszi jobban eltartható. Elismert fajtái a Makói őszi, és az Ószi B-15, illetve
a Tavaszi fokhagyma.
Ápolás Ápolási munkái között a gyomirtó kapálások a legfontosabbak, a
fokhagyma levélzete ugyanis nem nagy és ezért a talajt sem árnyékolja be. Trá-
gyaigénye valamivel nagyobb, mint a vöröshagymáé. A vetésforgóban előző
évben trágyázott növény után vessük.
Betakarítás, előkészítés az értékesítésre. A fokhagyma érésének kezdetét a
levelek sárguiása jelzi. Később, július közepe táj án a levelek elszáradnak, ez-
után következhet a kézi vagy a gépi szedés. A felszedett hagymát néhány napig

125---
a táblán csomókban szárítják, utó érlelik. Ezután az osztályozóhelyre kerül. A
fokhagyma tisztítása a pikkelyszerű borítólevelek és a lomblevelek eltávolítá-
sából áll.

Póréhagyma (Altium porrum L.)

A póréhagyma kéntartalmú, illóolajban gazdag, hashajtó hatású növény.
Trágyázás, talaj-előkészítés. Üzemi termesztésben a póréhagymát- az előbbi
két hagymától eltérően - lehetőleg frissen trágyázott táblába tegyük. A szüksé-
ges istállótrágya mennyisége 30-40 t/ha. A talaj-előkészítő munkák közülleg-
fontosabb az őszi mélyművelés és a tavaszi simítózás. A póréhagymát állandó
helyre vetéssei és előnevelt palánták ki ültetésével szaporítják. Állandó helyre a
magot márciusban el kell vetni. Hektáronként 2-3 kg vetőmag szükséges. A pa-
lánta fölneveléséhez a magot már február végén el kell vetni langyos ágyba. A
magvetés után 5-6 héttel a palánták kiültethetők állandó helyükre. 35x8-10 cm
sor- és tőtávolságra. A póréhagyma ápolási munkáinak nagy része a talajporha-
nyítás és a gyomirtás. A kései felszedésre szánt póréhagymát májusban, június-
ban vessük, júliusban, augusztusban kiültetjük mély barázdákba.
Fajta. Tétényi áttelelő.
Tápanyagellátás. Vízigényes ezért mélyrétegű, tápanyagban gazdag talajt
igényel. Rendszeresen és folyamatosan tápoldatozzuk növényi oldatokkal vagy
alginittel. A sorközöket folyamatosan töltögessük fel, mert így hoz hosszú, hó-
fehér szárat. Folyamatos tápanyagellátást igényel, de túlzásba vitele rontja a
minőségét és elveszíti finom aromáját.
Attagos tápanyagfelvétel, kg/t (fő és melléktermék) N 4 kg/t, K20 l kg/t.
Növényvédelem. A póréhagymának hazánkban nincs számottevő betegsége
és kártevője. Hagymalégy ellen szórjunk a talajra riolit-tufát, és két-háromhe-
tenként öntözzük zsurló forrázattaL Ha mégis megfertőződik a növény, vágjuk
vissza. Jó szomszédja a sárgarépa, a zeller, a paradicsom, a saláta, a káposzta-
félék és a szamóca.
Betakarítás. Ósztől tavaszig lehet betakarítani. Szabadföldben telehetve
mindég frissen szedhető. A várható termés 25-40 t/ha.

Metélohagyma (Allium schoenoprasum)

Óshazája a Földközi-tenger vidéke. Termesztésének nincs nagy jelentősége.
Vékony leveleit- főként télen -leves ízesítésére használják. Magvetéssei és tő­
osztással szaporítják. A palánták nevelésének ideje március vége. A felhasznált
magmennyiség 1-1,5 g/m 2•
A megerősödött palántákat 10-15-ösével csomóba ültetik ki a szabadba
20-25 cm sortávolságra és 15-20 cm tőtávolságra.
Tőosztáshoz a fejlett, erős töveket az ősz folyamán felszedik, cserepezik,
hogy még a fagyok beállta előtt begyökeresedjenek és a télen hajtatásra fel-

126---
használhatók legyenek. Ápolási munkája a gyomirtó és talajporhanyító kapálás.
Száraz nyáron öntözni kell. Ósszel és koratavasszal trágyázható.
Ha nem kívánjuk a tél során hajtatni, csak tárolni, akkor hűvös pincébe, vagy
kamrába rakjuk. A hajtatás megkezdésekor meleg, napfényes helyen mérsékelt
öntözés szükséges. Akkor kezdjük vágni (metélni) amikor elérte a l 0-12 cm ma-
gasságot. Termesztése elsősorban a házi kertekben történik. A szárítmány alap-
anyaga az üzemi termesztésből származik melyből sokat használ fel a tejipar.

Kobakosok

Mivel meleg éghajlatról származnak, kedvelik ameleget és a nedvességet. Leg-

ismertebb közülük az uborka, a tök, a görögdinnye, a sárgadinnye, és a cukkini.
A cukkini átmeneti növény az uborka- és a tökfajok között. A hagyományos tök-
félék termesztését nagy keretekben javasolható nagy helyigényük miatt.

Uborka (Cucumis sativus L.)

Óshazájaként Indiát emlegetik. Egyes adatok szerint viszont Kína és Elő-Ázsia
volt elterjedésének kiindulási központja.
Szaporítás. Fagyérzékenysége miatt vetését úgy kell ültetni, hogy csak a fa-
gyosszentek után keljen ki. A magvakat 30-40 cm-es tőtávolságra vessük. A sa-
látauborkából 12-13 db magot vessünk folyóméterenként A vetőmagigény 3-4
kg között mozog hektáronként. Az ötödik vagy a hatodik levél megjelenése után
a főhajtást csípjük vissza kényszerítve ezzel a növényt az oldalhajtások növelésé-
re. Ha lehetséges tárorendszer mellett neveljük, de ez esetben igényli a metszést.
Fajták. Igen sok fajtája van. Fő vagy másodnövényként és tárorendszer mel-
lett lehet termeszteni. A Kecskeméti bőtermő, a Budai csemege, a Kecskeméti
keseredés mentes konzerv, a Kecskeméti csemege, a Kecskeméti Linné, a Nim-
busz, a legelterjedtebbek. A hibridek közül a Réka, a Laura, a Linda, a Bellin-
da Vilma, a Fanto, a Minerva a legismertebb.
Tápanyagellátás. Ha a termés 10-50 t/ha legyen akkor az átlagos tápanyag-
felvétel: N 4,2 kg/t, P 20 5 3,0 kg/t, K20 5,5 kg/t.
Fentiekből is látható, hogy az uborka a tápanyagigényes növények közé tar-
tozik. Meghálálja a szervestrágyázást vagy a komposztterítést. Kedveli a me-
legtalpas kiemelt ágyást. Vízigényes már ebben a korban is.
Növényvédelem. Peronoszpóra érzékenysége miatt olyan fajtát válasszunk
amely erre ellenálló. Kártevők köztil jelentősek a levéltetvek, a tripszek, a ta-
kácsatkák.
Betakarítás. A szedéskor ügyeljünk arra, hogy az érzékeny indák ne sérülje-
nek. A folyamatos gyakori szedéssei csökken a tövek terhelése, a következő ter-
mést segítjük vele. A friss uborka salátának nyersen, párolva, télire savanyitva
fogyasztható. A mélyhtités estén elveszíti az ízét.

---127---
Cukkini (Cucurbita pepo L. convar giromontiina Duch.)
Mint az uborka a cukkini is nagy tápanyag és víz igényű növény. Előnevelése,
vetése hasonló az uborkáéhoz. Egy növény 1-2m2-nyi területigényű. Egy átla-
gos családnak 3 tő elegendő.
A gombafertőzésekre érzékeny. Ellenük kénkészítményekkel, zsurlófű fő­
zette! védekezhetünk.
Minden fejlettség esetén fogyasztható, de a legfinomabb, ha 10-20 cm hosz-
szú. Töltve vagy salátaként fogyasszuk.

Sütötök (Cucurbita maxima Duch.)

Hazánkban az egész ország területén régóta termesztik. Legnagyobb sütőtök­
termesztő területünk Szabolcs-Szatmár-Ber eg megyében Nagydobos környé-
kén van. Tápanyagokban gazdag zöldségnövényünk Legnagyobb mennyiség-
ben sütve fogyasztják, jelentős szerepe van a téli időszak egészséges táplálko-
zásában. Cukrászipari nyersanyag is. Szárazanyag-, cukor-, fehérje- és vitamin-
tartalma jelentékeny. ·
Hasonlóan az uborkához és a cukkinihez nagy tápanyag- és víz igényű növény.
Nagyobb helyigényű azonban az előzőeknéL Egy tő akár 4-5 m 2 területet is el-
foglal. Egy tonna terméssel l, 7 kg nitrogént, l, 7 kg foszfor-pentoxidot és l ,4 kg
kálium-oxidot igényel Meghálálja a hektáronkénti 60-80 tonna istállótrágyát
Szaporítás. Helyrevetéssei és palántázással történhet. Ideje április 15-20.
Tenyészterület. 1,5x1,5m, 4444 tő/hektár; 1,5-2 m, 3333 tő/hektár; 2x2 m,
2500 tő/hektár. Vetésmélysége 3-5. cm. Óriási termései esetenként akár 50 kg
is lehet. Nagy termések alá érdemes deszkát tenni, hogy csapadékos időjárás
esetén se rothadjon el. A talajt gyommentesen tartja.
Ápolás. Általában a gabona utáni frissen trágyázott szakaszba kerül és utána
ismét kapás növényt termesztenek. Jó előveteménye a kalászos gabonaféléknek
is, mert a talajt gyommentesen hagyja maga után. Sok tápanyagot kíván, ezért
lehetőleg közvetlenül istállótrágyázott helyre kerüljön, 60-80 t/ha istállótrágya
adható számára. Ha kevés a szerves trágya, fészektrágyázással is jó termést ad.
Az ősszel szántott talajt, tavasszal simítózzuk, majd
Fajták. a legelterjedtebb fajta a Nagydobosi tájfajta és a hazai nemesítésű
Bébi. Rövidebb tenyészidejű a Kiszombori fajta.
Betakarítás. Akkor érett, arnikor kopogtatva üresen kong. Úgy tartják, ha meg-
csípi a tököt a dér édesebb lesz az íze. Sokáig eltartható. Kocsánnyal szedjük le.
Fagymentes, hűvös helyen akár egész télen át eltartható. Termésátlag 35-45 t/ha.

Sárgadinnye (Cucumis melo L.)

Már időszámítás előtt 3000 évvel ezelőtt ismerték. Óshazája India. Az i.e. 2300
körüli időbi'íl származó egyiptomi sírokban is rátaláltak a nyomaira. Európai
megjelenéséről a IX. századból vannak adataink.

128---
 Igen kedvelt zamatos növényünk Tápanyagokban gazdagabb mint a görög-
dinnye, több a szárazanyag-tartalma, több benne a cukor, A-, B- és C-vitamin-
ban is gazdagabb.
Szaporítás. Helyrevetéssei és palántázással szaporítható. A helyrevetést április
közepén végezzük. Helyrevetéshez 3,5-4,5 kg/ha, fészkes elrendezésben 1-1,5
kg/ha, palánta neveléshez 0,7-1 kg/ha magmennyiséggel számolunk.
Tenyészterület: 100x100 cm, 100x75 cm soros elrendezésnéL Ikersoros termesz-
téskor 160+40x50; 180+50x44; 200+60x35, 220+40x35 cm sor és tőtávolság.
Fajták. Turkesztáni típusuak, amelyek igen rövid tenyészidejűek: Magyar
kincs, Homok kincse Fb Ezüst ananász, Javított zentai.
Közepes tenyészidejűek. Az "Ananász" dinnyéktartoznak ide, amelyek ba-
rázdáltak, gerezdesek. Ilyenek a Muskotály, Muscatello, Hibrid 7, Dixi.
Hosszú tenyészidejűek: ide a "kantalup dinnyéket soro/juk, pl. a Bellegarde
kantal up.
Tápanyage !látás. N 2,96 kg/t, P205 0,93 kg/t, K 20 5,43 kg/t, szervestrágya-
szükséglete 30-50 t/ha. Melegigényes, sok tápanyagat és vizet igényel. Az ön-
tözést meghálálja.
Betakarítás. - ha a héj világosabb lesz,
- a bibepont felőli vége megpuhult,
- kellemes az illata.
Ha a dinnye a kocsányáról leválik az a túlérés jele. Elérhető termésátlag
8-12 t/ha.

Görögdinnye (Citrullus Lanatus MANSFELD)

A görögdinnye őshazájának régebben a trópusi Afrikát tartották. Újabban Indi-
át. Hazánkban először 1544-ben említik., részletesebb adatok csak a XVII.-
XVIII. századból maradtak ránk.
A görögdinnye táplálkozási jelentőségét az adja, hogy nagy a cukortartalma.
Általában 9-12% cukrot tartalmaz. Éretten és éretlenül jól használható savanyí-
tásra.
Tápanyagigényes mint a többi kobakos és művelését is hasonlóan kell vé-
gezni . Ápolása hasonlóan történik mint a sárgadinnyéé, de itt a hajtásvégeket
a szél ellen földeljük le.
Szaporftása. Szaporítási módja megegyezik a sárgadinnyéével. Tenyészterü-
lete soros elrendezéskor a növekedési erélytől függően 100xl00 cm, 150xl00
cm, 150x 150 cm. Ikersoros termesztéskor 150+50x l 00, 160+40x l 00,
180+50x47, 200+60x75, 220+40x75 cm a sor és tőtávolság.
Termesztett faj ták. Rövid tenyészidejű a Szigetcsépi 51 F 1, a Sugár baby és
a Korai kincs.
Közepes tenyészidejű a Hevesi futó F~o a Gömb futó F 1 ezek fuzárium ellen-
állók. Ide sorolható még a Kecskeméti vöröshúsú, a szentesi sárga húsú.

---129---
 A hosszú tenyészidejűek közé tartoznak a Marovszki, a Hevesi és a hosszú-
kás, csíkoshéjú Charleston gray és Crimsons fajták.
Tápanyagellátás.N l ,23 kg/t, P 20 5 0,30 kg/t, K20 ,79 kg/t.
A görögdinnye meleggel, talajjal, tápanyaggal, műveléssel szemben igényes.
Szervestrágya-szükséglete azonos a sárgadinnyével.
Betakarítás. Érettségének meghatározásához nagy gyakorlat szükséges.
Az érettség jelei: a terméssel szemben levő kacsok elszáradnak, kés nye-
lével megkopogtatva mély, kopogó hangot adnak, kora reggel az érett diny-
nye harmatosabb, az alja citrom vagy narancssárga. Elérhető termésátlag
10-14 t/ha.

Hüvelyesek
A hüvelyesek a pillangósvirágúak családjába, a kis tápanyagigényű növények
csoportjába tartoznak. Hosszú karógyökereket növesztenek, de gyökérzetük
nem sűrű, nem dús. Gyökereiken-velük szimbiózisban- a levegő szabad nit-
rogénjének megkötésére alkalmas Rhizóbiumok élnek; tevékenységük követ-
keztében a gyökereiken kisebb-nagyobb gümők keletkeznek és az azokban le-
vő nitrogént hasznosítják.

Zöldborsó (Pisum sativum L.)

Szaporítás. A zöldborsónak három csoportját különböztetjük meg. Ezek a kö-
vetkezők: kifejtőborsó, a velőborsó és a cukorborsó.
A kifejtőborsó vethető a legkorábban, már márciusban. A velőborsó és cu-
korborsó pedig április közepétől vethető. A madaraktól jó ha gallyakkal, védő­
hálóval védjük a kelő növényt. A tenyészidejük, vagyis keléstől a szedésükig
általában 55-70 nap telik el. A zöldborsót az üzemek gabona-sortávolságra, 12
cm-re vetik. A kiskertekben 24-30 cm-re vetik, de előfordul az ikersoros vetés
is 12+40 cm-re.
Faj ták.
Kijejtő fajták. Express, rajnai törpe, Debreceni világoszöld, Debreceni sötét-
zöld, Mignon, Konzerv gyöngye.
Velőborsó fajták. Grüneperle, Kelvedon csodája, Rapid, Újmajori középko-
rai stb.
Cukorborsó fajták. Ambrosia, Henrik, , Rekord stb.
Tápanyagellátás. Átlagos tápanyagfelvétel (fő és melléktermék): N 18,9
kg/t, P2 0 5 5,6 kg/t, K2 0 15,2 kg/t.
Jó szomszédai az uborka, a fejes saláta, a káposzta, az édeskömény és a sár-
garépa.
Betakarítás. Az igényeknek megfelelően folyamatosan szedjük, hőkezelés­
sel, fagyasztva tartósíthatjuk.

130---
Bab (Phaseolus vulgaris 1.)
A zöldbab biológiai értéke kisebb, mint a borsóé. Kevesebb cukrot és keményí-
tót tartalmaz. A vitaminok közül az A-, B 1-, BT, valamint C vitamin van ben-
ne. Vas és foszfor tartalma hasonló a borsóéhoz. Az érett bab legértékesebb ré-
sze viszont a magas fehérje tartalma. A babfajokon belül viszont megkülönböz-
tetünk bokorbab, karósbab és tűzbab fajtacsoportokat
A bokorbab a fák alatt is megterem, de jó állapotú kerti talajt igényel. A ve-
tés első időpontja április, de július első feléig vethető. Amíg a lombja zöld és
hüvelye zsenge folyamatosan szedhető. Termését fagyaszthatjuk, befőzhetjük,
sózva elrakhatjuk. A bab azonban mérgező anyagokat is tartalmaz, ezért elfo-
gyasztás előtt meg kell főzni, mert a főzéssei elbomlanak ezek az anyagok.
Karósbab. Igényesebb a bokorbabnáL Ennek oka elsősorban az, hogy párás
vidéken ad jó termést. Ilyen pedig hazánkban nem sok van. Elterjedését gátol-
ja az is, hogy támasztékra, karózásra van szüksége. Az egyéb műveletek ugyan-
azok mint a bokorbabnáL Zsenge kortól a teljesen érett szemekig szedhető. A
karósbab 100 kg zöldhüvely előállításához nitrogénból 0,91, foszforból 0,2 ,
káliumból 0,7 kg tápláló anyagot igényel.
A tűzbab a kedvezőtlenebb körülményeket is jól viseli, ezért díszítő és térvá-
lasztó növénynek, mostohább körülmények között is vethetjük.
Tenyészterület. A sor és tőtávolság függ a gépi technológiától is. a legelter-
jedtebb a 40-50 cm elrendezés.
Sortávolság. A zöldbabé 24-40 cm, a bokorbabé 70-80 cm, az étkezési szá-
razbabé 40-60 cm, a karósbabé 70 cm.
Faj ták. Bokorbab: sárga hüvelyűek Budai piaci, Maxido r, Lada faj ták. Zöld
hüvelyűek: a Rovet, a Valja, a Sirály.
Karósbab: sárga hüvelyűek a Juliska, az Iregifehér fürtös; salátabab az Iregi
fehér stb.

Levélzöldségek
Fejessaláta (Lactuca sativa L. convar. capitata)
Szaporítás. Lehetnek korai és később ültethetők. Jelzőnövénynek vetve a las-
san kelő zöldségek közé keverve magját lehetővé tesz gyors kelésével azok ka-
pálását, művelését.
Korán tavasszal, mihelyt a talajra lehet menni, kezdjük el az állandó helyre-
vetését. Kézi műveléshez 25-30x20--25 cm-re vetjük. Gépi művelés esetén
3x30+60 cm-re vetjük. A vetőmag igény l ,5-3,5 kg/ha. Ha nem szemenkénti
vetőgéppel vetjük kézi állomány beállításra van szükség. Palánta neveléshez a
magszükséglet 0,8-1 ,5 g/m 2
Tápanyag ellátása. A négyzetméterenkénti tápanyagfelvételről a 18. táblá-
zat tájékoztat.

131
 18. táblázat. A fejes saláta tápanyagfelvétele

Fejhozam A fejes saláta tápanyagfelvétele g/m 2

kg/m2 N PzOs K 20 Ca Mg
2 5 1,7 9 1,5 0,4
2,5 6 2,2 10,8 2 0,55
3 7,5 2,8 12,6 2,5 0,7
3,5 8,5 3,4 14,4 3 0,85
4 10 4 16,2 3,5 l

Forrás: Timon B- G. Tóth M. - Mikulás l. - Szőke l. - Gál/. - Radics L. -Paszternák

F. - Székelyné Bognár E. - Giligerné Pankotai M. - Győifz J. - Zámboriné Németh É.
(2007) Ökológiai zöldségtermesztés. ln: Ökológiai Gazdálkodás ll. (szerk. Radics L.)
Szaktudás Kiadó Ház. Budapest. 471.

Betakarítás. jelenleg a kézi betakarítás az elterjedt.

Egyéb zöldsaláták
Tépő és metélő saláta. Sorokba vetjük és a kifejlett levelét tépjük, vágjuk egész
nyáron folyamatosan, fejet nem képez. Árnyéktűrő.
Jégsaláta. Ropogós levelű, nagy fejet hozó saláta. A nevében a "jég" arra
utal, hogy sokáig tartható hűtőszekrényben. Tápanyag és vízigényes.
Cikóriasaláták. Másodvetésként nevelhetjük. A fejeket októberben takarít-
juk be.
A levélcikófiát májusban vetjük., októberben takarítjuk be akarógyökerét és
télen kamrában, vagy pincében lehet hajtatni.
Az endívia a legismertebb képviselőjük. Másodvetésből kelve késő őszig
szedhetjük.
Pitypang, gyermekláncfű. Gyepek gyomnövénye, de jó saJátának is. Kertben
is termeszthető. Enyhén kesernyés, levelei az anyagcserét serkentik, gyógynö-
vényként is ismert.
Galambbegysaláta. A macskagyökérfélék családjába tartozik. Egészséges
téli saláta. Magas a C vitamin és a vas tartalma. Burgonya után érzi magát a leg-
jobban. A vetés ideje augusztus-szeptember, és majd tavasszal szedhető. Ha
nincs kemény őszi fagy ősztől tavaszig szedhető. Jól értékesíthető saláta.

Spenót (Spinacia oleracea L.)

Vitaminokban és ásványi anyagokban a leggazdagabb zöldség. Tavasszal és
ősszel is vethető jól előkészített kertszerílen elmunkált talajba. Nem ültethető
át ezért ritkán vessük. Házi kertekben 25-30 cm sortávra vessük. Gépi betaka-

132---
rítás esetén gabona sortávra is vethető. Vetőmag szükséglete 17-20 kg/ha. Ga-
bona sortáv esetén 30-50 kg/ha.
Tápanyagellátás. 5-20 tonna termés eléréséhez átlagos tápanyagfelvétele az
alábbi: N 3,0 kg/t, P 20 5 5,0 kg/t, K20 l ,O kg/t.
Betakarítás. Betakarítható kézzel is és géppel is. Termése 7-20 t/ha.

Mángold (Beta vulgaris convar. Havescens Duch.)

Levele vitaminokban gazdag. Áprilisban vetjük, de ha megfelelő takarás mel-
lett át akarjuk teleltetni akkor elhúzhatjuk júliusig is.

Sóska (Rumex rugosus L.)

A sóska egész Európában őshonos növény. Vad alakja az alacsonyabb fekvésű,
nedvesebb réteken hazánkban is mindenütt megtalálható. Hasonló módon lelő
fordul Ázsia nagy részén, Észak-Amerikában és Dél-Amerikában.
Az ásványi anyagtartalma a jelentős és nem a vitamin tartalom. Mész-, fosz-
for- és vassók egyaránt jelentős mennyiségben találhatók benne.
Ősszel és tavasszal vethető. A kifejlett zsenge levelek folyamatosan szed-
hetők.
Fajták. Pallagi nagylevelű, Angol sóska, Francia sóska.
Átlagos tápanyagfelvétel (fő és melléktermék): N 3,3 kg/t, P205 l ,8 kg/t,
K20 5,2 kg/t.
Tervezhető termésátlag 7-l O t/ha.

Rebarbara (Rheum rhabarbarum L.)

A rebarbara őshazája Dél-Szibéria. Zöldségnövényként nem régen fogyasztják,

mint gyógynövényt azonban régóta ismerik. Angliában a XVI. században, Né-
metországban a XIX. században fogtak a termesztéséhez. Hazánkban a mai na-
pig nem tudott jelentőségének megfelelően elterjedni.
Vitaminokban és ásványi anyagokban egyaránt gazdag évelő zöldségnövény.
Nedves, tápanyagokban gazdag helyeken levele évekig szedhető. Tőosztással
érdemes szaporítani. A vörös levélnyelű fajta nem annyira savas mint a zöld.
A palántákat tavasszal ültetjük ki l ,5-2 x l ,5 m sortávra. Palánta neveléshez
l m 2-re 15 magot vessünk. Szedéskor mindég csak négy levelet szedjünk le.
amely még nem károsítja a növény további fejlődését A levélnyél meghámo-
zása után apró kockára vágva befőtt, jam, lekvár vagy kompót készíthető belő­
le. Tervezhető termés a negyedik évtől 40-60 t/ha.

133
 Káposztafél ék
A káposztafélék csoportjába sorolt zöldségfajok a növényrendszertani cso-
portosításban a Brassicaceae családba és ezen belül a Brassica nemzetségbe
tartoznak. A hazánkban termesztett káposztafélék fejlődési időtartamukat te-
kintve két csoportba sorolhatók. Legtöbbjüknek két tenyészeti időszak szük-
séges a teljes fejlődési folyamat befejezésig. Ennek értelmében egynyári és
kétnyári élettartalmú fajokat különböztetünk meg köztük, a következő cso-
portosításban:
Kétnyáriak
-fejes káposzta (vörös változata is van a fehér mellett),
- vörös káposzta,
- kelkáposzta
- bimbóskel,
-karalábé.
Az egynyának már az első évben virágoznak és magot érlelnek:
-karfiol,
-brokkoli,
-kínai kel.
Mivel ezek a növények nagy leveleket fejlesztenek nagy a tápanyag- és a víz
igényük. A káposzta alá a a talajt már a megelőző ősszel komposzttal és szer-
ves trágya kijuttatással elő kell készíteni. Ezeknek a növényeknek nagy a káli-
um igényük, amire célszerű odafigyelni.

Fejes káposzta (Brassica oleracea L. convar. capitata)

Szaporítás. A káposztát vethetjük helybe, palántáról szaporítjuk. Lehet korai,
rövid tenyészidejű friss fogyasztásra. Nyári ültetésű rövid tenyészidejű gyors
felhasználásra. Vagy áprilisi vetésű , májusi ültetésű hosszú tenyészidejű sava-
nyításra, tárolásra. A palánta nevelés időszaka 4-6 hét. A szükséges vetőmag
2-3 g/m 2 • A rövid tenyészidejű fajtáké 0,6 kg/ha, a középhosszú tenyészidejű­
eké 0,35 kg/ha. A vetés mélysége l ,5-2 cm. A tenyészterület a körülményektől
is változóan igen eltérő lehet.
Korai szabadföldi termesztéskor: 40-50x35-40 cm sor- és tőtávolság 50-70
ezer növény/ha); szalagos elrendezésben 80+40+40x35-50 cm sor- és tőtávol­
ság (50-70 ezer növény/ha).
Nyári termesztéskor. 50-70x40-50 cm sor- és tőtávolság (30-50 ezer nö-
vény/ha).
Oszi termesztéskor: 60-70x50-60 cm sor- és tőtávolság (24-33 ezer nö-
vény/ha).
Fajták. Korai érésűek: Harmat, Szentesi korai, Delphi F" Hermes F" Prima-
ta F" Rapid F" Vela F 1.

134---
 Középkorai és kései érésűfajták: Glória Fl, Szentesi tartós, Vecsési lapított,
Dán tartós, Amager, Bartalo Fb Bono Fb Brando Fb Falcon Fb Marathon Fb
Paliagi lapos F 1, Szentesi lapos

Vörös káposzta
Szentesi vörös, Autoró Fb Roxy F 1, Topáz stb. Tenyészidőben fontos feladata a
gazdának a talaj folyamatos lazítása, vagy takarása, állandóan legyen elegendő
nedvesség, valamint a tenyészidőszakban 2-3 alkalommal folyékony trágyával
adjunk fejtrágyát Egyes tápanyag pótló szemek növényvédelmi hatása is van.
Az alginit, amit ültetéskor kell az ültető lyukba juttatni véd a gyökérgolyva el-
len is (19. táblázat).

19. táblázat. A fejes káposzta és a vörös káposzta átlagos tápanyagfelvétele

Termés Tápanyagfelvétel (kglt)

Növény
t/ha N P20s K20 Ca Mg
Fejes 1,3 4,3 4,1 0,25
16-56 3,5
káposzta
Vörös 6,0 1,7 7,0 4,0 0, 36
14-38
káposzta

Növényvédelem. A káposztalepkék ellen rakjunk az ágyásokba elszórva egy-

egy paradicsomot, vagy zellert, mert ezek erős illata zavarja a lepkét. A földi
bolhák fiatal korban veszélyesek, ezért fontos a talaj nedvesen tartása, mivel szá-
razságban jobban szaporodnak. Hatásos ellenük a bolhataliga használata is. Ha
megjelentek szórjunk a növényekre alginitet vagy para-luxot. Permetezhetünk
ellenük üröm vagy gilisztaűző varádics-főzette!, de píretrin szerekkel is véde-
kezhetünk. A fejes káposzta a talajt hamar beborítja ezért jó gyomirtó növény.
Betakarítás. A káposztaféléket a befejesedés után szedjük. A szedés június
elejétől az őszi fagyokig tart. A kései fajták a -5-6 fokos fagyot is ki bírják. Sze-
déskor nem árt egy-két lomblevelet rajta hagyni, mert így szállítás esetén sem
törődik. Téli tartásra ősszel egy-két napot prizmában engedjük szikkadni. Tá-
rolni lehet veremben, prizmában vagy erre kijelölt tárolókban. Savanyítva is tá-
rolható hordóban.

Kelkáposzta (Brassica oleracea L. var. sabauda)

A környezettel szemben kevésbé igényes, de tápértékében, vitamin- és ásványi
anyag tartalmában gazdagabb mint a fejes káposzta.
Szaporítás. Helyrevetéssei és palántaneveléssel szaporítható. Korai termesz-
téskor: 40-50x30-35 cm a sor- és tőtávolság. Későbbi, nagyobb növekedésű

135
fajták esetén: 50-60x40-50 a sor- és tőtávolság. Állandó helyre vetéskor a ve-
tőmag igény 0,35-0,8 kg/ha.
Fajták. Mohácsi áttelelő, Szentesi korai.
Ápolás. A kelkáposzta munkái nagyrészt megegyeznek a fejes káposztáévaL
Tápanyagellátás. Átlagos tápanyagfelvétel: N 4 kg/t, P20 5 1,8 kg/t, K2 0 2
kg! t.
30-50 tonna szerves trágyát igényel 10-20 cm mélyen bedolgozva.
Betakarítás. A korai fajtákat a felrepedés érzékenység miatt az állomány
10%-os érettségénél már szedni kell. A hosszú tenyészidejűek akár egyszerre is
leszedhetők. Az áttelelők akár hosszabb ideig is kint maradhatnak, minőség
csökkenés nélkül.

Karalábé (brassica rupestris convar. gongyloides Duch.)

A karalábé termesztése régi keletű. Már a rómaiak is ismerték és termelték a
vastag torzsájú , ún. Pompeji káposztát, amely a karalábé elődjének tekinthető.
Hazánkban szintén régóta termesztik.
Szaporítás. Fólia alatt és a szabadföldön egyaránt termeszthető magról vet-
ve vagy palántázva. Területigénye a káposzta félék között a legkisebb. Helyre
vetéskor a tőtávolság fele legyen a palántázásénak.
Korai szabadföldi és nyári termesztés: Szalagos elrendezés 55+35+35+
35x18-35 cm sor- és tőtávolság.
Szabadföldi termesztés téli tárolásra: 80+40x35 cm sor- és tőtávolság.
Vetőmagigény állandó helyrevetéskor O, 7-1,6 kg/ha. Palántázáskor 50 ezer
tő sűrűséghez 0,35 kg, 140 ezer tő/ha mennyiséghez l, l kg vetőmag kell.
Fajták. Saroksári fehér, Szentesi fehér, Szentesi kék, Szentesi tartós kék,
G ig ant.
Ápolás. Szakaszos vetéssei vetve kis részletekben szedhető. Nagyon fontos
a vízigény kielégítés, az öntözés.
Tápanyagellátás. Átlagos tápanyagfelvétel: N 5 kg/t, P 20 5 4 kg/t, K20 8
kg/t, Ca 3,3 kg/t, Mg 0,8 kg/t.
Növényvédelem. Fontos a csigák elleni védelem. Az alábbi megoldások ja-
vasolhatók: sörcsapda, sörrel félig töltött üvegedényt süllyesztünk a talajba,
melyekbe azok beleesnek. Csigaűző forrázat estén az elhullott csigákat forró
vízzel leöntjük, 3-4 napig állni hagyjuk, majd a levet leszűretlenül az ágyásra
öntözzük. A csigaűző növények ültetése is fontos lehet. Ilyen növények a mus-
tár, a sarkantyúka, vagy a páfrány és a paradicsomlé kiöntözése. Készítsünk
csigacsapdát Nedves búvóhelyet készítünk, ami alól nappal a csigákat össze-
szedjük.
Betakarítás. Állandóan frissen, fiatalon szedjük. A tárolásra alkalmas fajtá-
kat tisztítva fagymentes, hűvös helyen tároljuk. A levele is ehető, a zöldségek
közüllegmagasabb a C-vitamin tartalma.

136---
Karfiol (Brassica eretica convar. botrytis Duch.)
ásalakját már a rómaiak termesztették spárgakáposzta vagy tritiani káposzta
néven. Jelenlegi típusáról a XVI. században készítették az első feljegyzést. Ha-
zánkban későn jelent meg. Termesztésének kiterjesztése a második világhábo-
rú utáni időszakra esik.
Szaporítás. A káposzta félék között az egyik legfinomabb növényünk, de
egyben a legigényesebb is. Elegendő víznek és tápanyagnak kell mindig rendel-
kezésre állnia. Rózsáját, hogy szép fehér legyen óvni kell a napsütéstőL Ezért
vagy összekötjük, vagy rátörjük a levelét.
Szaporítás. Helyrevetéssei és palántázással szaporítható. Tenyészterület-
igénye korai szabadföldi termesztéskor: 40-50x30-40 cm sor és tőtávolság.
Szalagos elrendezésnél 2x40+80x30-40 cm sor és tőtávolság (46-62 ezer
növény/ha).
Nyári, őszi termesztés esetén 60-70x50-65 cm sor és tőtávolság (22-33 ezer
növény/ha).
Fajták. Master Osena, Idol Osena, Szentesi, Suprimax.
Ápolás a bórhiány rózsabarnulást okoz.
Tápanyagellátás.A szükséges szerves trágya mennyisége 40-50 t/ha.
Átlagos tápanyagfelvétel (fő és melléktermék): N 4,0 kg/t, P 20 5 1,6 kg/t,
K20 8,0 kg/t, Ca 3,3 kg/t, Mg 0,8 kg/t.
Betakarítás. Akkor kezdjük, ha a rózsák elérték a fajtára jellemző nagyságot.
Úgy vágjuk le a rózsát, hogy a borító levelek körös-körül takmják.Fogyasztása
frissen, szétszedve, előfőzve, mélyhűtve, vagy más zöldséggel savanyítva tároljuk.

Brokkoli (Brassica eretica convar. botrytis, provar. ita/ica)

Kis kerek bimbójáért fogyasztjuk. Kellemes ízű, finom zöldség.
Szaporítás. Helyrevetéssei és palánta neveléssel szaporítható. Tenyészterület
igénye hasonló a karfiolhoz.
Tenyészterület. Korai szabadföldi termesztés: 50x40-50 cm sor és tőtávol­
ság. Nyári termesztés: 50-60x40-50 cm sor és tőtávolság (22-23 ezer nö-
vény/ha), Őszi termesztés: 60-70x40-50 cm sor és tő távolság.
Fajták. Antik, Corvet, Cruiser, Laser, Neptume, Orbit, Caravel F 1.
Betakarítás. A még zöld vagy ibolyaszínű virágkezdeményeket újnyi hosszú
szárral vágjuk le. Időben kezdjük, mert a virágok hamar kinyílnak. A főrózsa
levágása után is lesz termése, mert a levélhónaljakból újabb és újabb hajtások
fejlődnek. Frissen fogyasztjuk, vagy fagyasztással tároljuk.

Kínai kel (Brassica pekinensis [LouR] RuPR.)

Kínában már a III. század óta termesztik. Európába a múlt század elején került.
Első állomáshelye Franciaország volt. Meglehetősen nagy mennyiségű köny-
nyen emészthető fehérjét tartalmaz.

---137---
 Szaporítás. Őszi szántóföldi termesztésben állandó helyre vetéssei szaporít-
juk. Ajánlott sortávolság 50 cm. A vetőmagszükséglet hagyományos géppel
vetve l kg/ha, preciziós vetés esetén 0,4-0,5 kg/ha.
Fajták. HongKong F~o Kimono, Nagaoka, King F~o Nagaoka 50 F~o Spekt-
rum F~o Yoko F 1•
Akinai kel tenyészideje rövid, ezért istállótrágyát lehetőség szerint a fő kul-
túra előtt adjunk.
Ápolás, tápanyagellátás.
Átlagos tápanyagfelvétel (fő és melléktermék): N 3,0 kg/t, P 20 5 0,8 kg/t,
K 20 1,0 kg/t.
Betakarítás. Ha a fej csúcsa alatt 1/3 magasságban kemény tapintású, a sze-
dés elkezdhető, de még csak friss piaci értékesítésre alkalmas. Tárolásra a tel-
jesen megkeményedett fejek alkalmasak.

Bimbóskel (Brassica oleracea convar. gemmifera Duch, Jav.)

Szaporítás. Tenyészterűlet-igénye a káposztafélék közüla legnagyobb.
A növénysűrűség a fajta tenyészidejétől függően 30-40 ezer db/ha, 70-75
cm sortávolsággaL
Egy hektár palánta anyagát 180-240 g vetőmagból állíthatjuk elő. Állandó
helyrevetéskor 360-480 g/ha magmennyiség szükséges.
Fajták.Boxer, Citadel, Lunet, Oliver, Porter, Valiant valamennyi hibrid F 1
fajta.
Ápolás, tápanyage !látás. Tápanyagigénye nagy. Egyéb ápolási munkája a te-
tejezés, ültetés után 8-l O héttel.
Átlagos tápanyagfelvétel: N 5,5 kg/ha, P20 5 1,6 kg/ha, K20 l ,O kg/ha.
Betakarítás. Fő időszaka október-november, de ha piaci igény van rá a be-
takarítás már augusztusban is megkezdhető. A télálló fajták fagyok után is
szedhetők. A várható termés 9-16 t/ha.

Gyökérzöldségek
A gyökérzöldség-növén yek csoportjában négy növényrendszertani család-
ba tartozó zöldségfajok kerülnek ismertetésre. Ernyősvirágzatú a sárgaré-
pa, petrezselyem, zeller, pasztinák. A libatopfélékhez tartozik a cékla. Ke-
resztes virágú a téliretek, hónapos retek, torma. Fészkes virágzatú a feke-
tegyökér.
Gyökérzöldségeink a gyökérből vagy a szár megvastagodásából képződnek.
Bennük tápanyagok vannak elraktározva, amelyek között nagyobb mennyiség-
ben szénhidrátokat, vitaminokat, nyomelemeket és egyéb értékes anyagokat ta-
lálunk. A gyökérzöldségek a vetésforgó második szakaszába kerüljenek, ame-
lyet sohasem trágyázunk frissen.

---138---
Sárgarépa (Daucus carota L.)
A legrégibb idők óta ismert zöldség félék közé tartozik. Termesztésbe vételé-
nek nyomai 3-4 ezer évre nyúlnak vissza. A görögök és a rómaiak étrendjében
is általános volt. Rövid gyökerű változta (karottatípus) csak sokkal később,
a XVIII. században jelent meg. Európában őshonos faj. Vad alakja hazánkban
is jól ismert, főleg meszes talajokon gyakori.
Táplálkozási értékét tekintve a gyökérzöldségek között az első helyet foglal-
ja el. Értékét elsősorban A-vitamin- és C-vitamin-tartalma adja. Jelentős meny-
nyiségű cukor is található benne.
Legnagyobb sárgarépa-termesztő területünk Pest megyében van. Ezen kívül
Győr-Moson-Sopron, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bács-Kiskun és Békés megyé-
ben találhatók legfontosabb körzetei.
Tápanyagellátás. A növényváltás sorrendjében a sárgarépa leggyakrabban a
káposztafélék, a paradicsom, a paprika, a dinnye vagy az uborka után helyez-
hető el. Utána legtöbbször a hüvelyesek következnek (bab, borsó). A rövid te-
nyészidejű sárgarépafajták a kettős termesztés be is jól beilleszthetők. Monokul-
túrába való termesztése nem kedvező.
Átlagos tápanyagfelvétel (fő és mellék termék): N 4,0 kg/t, P20 5 1,5 kg/t,
K20 5,5 kg/t, Ca l ,5 kg/t.
Szaporítás. A főnövényként termesztett sárgarépa magját kora tavasszal
(márciusban) vetik soros, sávos, ikersoros és művelőnyomos vetésmódot alkal-
mazva. A másodnövényként termesztett sárgarépa vetési ideje június hónap.
Mivel magja nehezen kel ki, célszerű közé gyorsan kelő növény (pl. saláta)
magját keverni. Üzemi termesztésben 30-45, házi kertekben 20-25 cm-es sor-
távolságra vetjük. Dörzsölt magból 2 kg, dörzsöletlen magbók 3-4 kg-ot ves-
sünk hektáronként.
Fajták. Amszterdami, Nanti, Arany, Danvers-126, Fertődi vörös.
Ápolás. Talaj-előkészítéskor tartsuk szem előtt, hogy a sárgarépa mélyen la-
zított, de ülepedett talajt kíván. Sekélyen szántott talajban sok lesz az elágazó
gyökerű répa. A másodvetésű növényként termesztett sárgarépa számára a ta-
lajt szántással. fogasolással, hengerezéssei készítik elő.
Az ápolási munkák között legfontosabb a talajporhanyítás és gyomirtás.
A sorjelzővel vetett sárgarépa már a kelés előtt kapálható, ha a talaj cserepessé
vagy gyomossá válik. Később a kapálásokat szükség szerint ismételhetjük
A gyomirtás vegyszeres technológiája is ismert. Célszerű a kelesztő és tenyész-
időn belüli öntözése a nagy és biztos termések érdekében.
Növényvédelem. A sárgarépa vöröslevelűsége (kórokozója: Carrot red leaf
virus). A levelek fokozatosan megvörösödnek A vírus még két további vírust
aktivizál, a levelek sárgászölden tarkázottak lesznek, a növények törpenövésű­
ek. Kisebb területen védekezés céljából a beteg töveket távolítsuk el. A levél-
tetveket gyérítsük.

139---
 Sárgarépa xantomonászos betegsége (kórokozója: Xanthomonas carotae)
következtében a levelek elszáradnak. A virágzat részlegesen elszárad vagy
megbarnul, elszárad. A kórokozót a fertőzött vetőmag és dugvány terjeszti. Az
elpusztult növényeket és növényi maradványokat semmisítsük meg.
Sárgarépa lisztharmat (kórokozója: Erysiphe heraclei) miatt a zöld részeken
lisztes bevonat képződik. A növény szövetei sárgulnak, elhalnak. A védekezés
elemi kén használatával lehetséges.
Szklerotíniás rothadás (kórokozója: Sclerotinia sclerotiorum) főleg a raktá-
rakban károsít. A rothadás jelentős hőfejlődéssel jár és a velejáró bemelegedés
árulja el a gomba kártételét Védekezésképpen egészséges vetőmagot használ-
junk, száraz nyáron kéntartalmú szerekkel védekezzünk.
A sárgarépa sztemfiliumos feketerothadása (kórokozója: Stemphylium
radicinum) súlyos károkat okozó betegség. A sárgarépát kétéves fejlődése min-
den szakaszában megtámadhatja. Az első évben csíranövény-pusztulást és pa-
lántadőlést okozhat. A szántóföldön tőszáradást, a raktározás alatt rothadást
okoz. A maggal terjedő gomba ellen csávázással védekezünk. Az állományt
réztartalmú szerekkel permetezzük.
Sárgarépalégy (Spi/a ros ae) nyűi a gyökerekben kanyargós járatokat vájnak.
A fertőzött gyökerek a raktározás folyamán könnyen rothadnak. Hazánkban vé-
dekezés nem szükséges ellene.
Betakarítás. Szedése tavaszi magvetésből már júniusban kezdődik, amikor
gyökerük a ceruzavastagságot elérte. A hosszú tenyészidejű fajtákat téli fo-
gyasztásra a fagyok beállta előtt szedik fel, kézzel vagy géppel. Nyáron cso-
mázva értékesítik, 5-6 gyökeret kötve össze. Ősztől kezdve leveleitől megtisz-
títva súlyra értékesítik, és ömlesztve szállítják.
A sárgarépa télen prizmában és pincében is tárolható. Az eltartás alapköve-
telménye, hogy teljesen ép legyen a répa betároláskor. A tárolóhelyiség 6-8 °C-
nál ne legyen melegebb, mert a répa könnyen befülled, és könnyen elrothad

Petrezselyem (Petroselinum crispum [MILL.] NYM EX A. W. HILL.)

Gyökeréért és illatos leveléért termesztik. Mindkettőt ételízesítőnek használják.
Leveleiben sok a C-vitamin. Az őszi és téli időszakban nyersállapotban fa-
gyasztva a legfontosabb vitaminpótló lehetne, de sajnos hazánkban így csak el-
vétve fogyasztják.
Szaporítás. Magja kora tavasszal, esetleg már ősszel vethető. Hazánkban a
tél végi, tavaszi vetés a legmegfelelőbb. Nehezen csírázik, ezért célszerű sorjel-
ző növénnyel vetni. A kelés biztonsága a vetés mélységének szabályozásával
érhető el. 2-3 cm mélyen kell vetni. Kelés időszakában jót tesz a mulcs alkal-
mazása.
Ikersoros elrendezésben a széles sorköz 70 cm, a keskeny pedig 24 cm (bak-
hátas művelés). Szalagos elrendezéskor a szalagok közötti távolság legalább

140---
45 cm, a sorok közötti 25-28 cm. A vetőmagszükséglet l ,8 kglha (0,8 millió
növény/ha), 6 kg/ha (2 millió növény/ha) között változik.
Fajták. Korai cukor, Félhosszú, Hosszú, Mohafodrozatú.
Tápanyagellátás. Előveteménye kapja az istállótrágyát, mert nem szereti a
frissen trágyázott talajt. Előveteményei ugyanazok a növényfajok lehetnek, mint
a sárgarépának. Trágyázáshoz a sárgarépánál leírtak az irányadók. Talaj-előké­
szítésben legfontosabb a mély alapművelés, mert sekély művelésű talajban a
gyökerek lábasodnak, meggörbülnek Vetése előtt indokolt a talajt fertőtleníteni.
Átlagos tápanyagfelvétel (fő és melléktermék) (6,35 t/ha termés): N 3,0 kg/t,
P20 5 l ,8 kg/t, K20 6,0 kg/t.
Növényvédelem. A sárgarépán is előforduló baktériumos lágyrothadáson,
szklerotíniás rothadáson, stemfiliumos feketerothadásan kívül gyakori betegsé-
ge még a gumóvarasodás.
Petrezselyem szeptóriás betegsége (kórokozója: Septoria petroselini). A le-
veleken kisebb kerek, barna, később középen kifakuló foltok keletkeznek. Erős
fertőzéskor a gyökér fejletlen marad. A védekezés csávázással történik.
Tenyészidőben réztartalmú szerekkel permetezzün k
Betakarítás. A várható termés rövid gyökerekből öntözés nélkül 6-15 t/ha.
Öntözéssel 15-30 t/ha. Hosszú gyökerűekből 10-15 t/ha, illetve 20-35 t/ha.
2
A csomózott árú mennyisége 10-15 csomó/m .

Pasztinák (Pastinaca sativa L. ssp. sativa)

Hazánkban régóta termesztik, de napjainkig sem terjedt el. Helyenként a házi
kertekben található. A konzervipar érdeklődik utána és ez megnövelte jelentő­
ségét. Különböző készítményekhez kiegészítőként használják. Több értékes
tápanyagat tartalmaz, mint a petrezselyem.
Márciusban, áprilisban vetjük. A hektáronkénti vetőmag szükséglete 3-6 kg.
A pasztinák is lassan csirázik, laza, mélyrétegű talajra van szüksége. Egyéb
művelési eljárásai megegyeznek a sárgarépáéval és a petrezselyemmel. Ápolá-
sát - főleg nők - fedett testtel végezzék, mert a levele kiütést okozhat.
Fajták. Fertődi jé/hosszú.
Betakarítás. Hosszú tenyészideje miatt októberre fejlődik ki. Fagyállósága
miatt szántóföldről még télen is szedhetjük, ha a talajt szalmávalletakarjuk. A
talaj átfagyása után annak kiengedése után is szedhetjük. Egyébként a fagyok
előtt felszedve veremben tároljuk. Ízletes gyökerét párolva, illetve leveszöld-
ségként fogyasztjuk. Levelét sem ember sem állat nem fogyaszthatja.

Zeller (Apium graveo/ens L.)

Régóta termesztett növény. Három típusa fordul elő: gumós, metélő, és a hal-
ványító zeller. Nálunk a legnagyobb területen a gumós típust termesztjük, en-
nek a levele is fogyasztható.

141
 Szaporítás. Érzékeny a hidegre ezért szaporítását szaporító ládákba, meleg-
ágyba palántaneveléssel biztosítjuk. Fagyosszentek elmúltával ültetjük ki a pa-
lántákat a szántóföldre. A palánták állományszükséglete 800-1000 db négyzet-
méterenként, vetőmag szükséglete 0,5-1 g/m 2 • Hektáronként 60-120 ezer nö-
vény ültethető, amely 90-140 ezer magból állítható elő.
Tápanyagellátás. Átlagos tápanyagfelvétel (fő és melléktermék): N 3,5 kg/t,
P20 5 2,0 kg/t, K20 6,0 kg/t, Ca 5,35 kg/t, Mg 0,45 kg/t.
Tápanyagban gazdag, jó vízellátású, mélyrétegű, levegős talajt igényel.
A vetésforgó első szakaszában szerepel. Ősszel szerves trágyát vagy komposz-
tot szórjunk ki a területre. Kálium igényes ezért fahamut, jól érett sertés trágyát,
kőzetőrleményeket (alginitet, zeolitot, riolit-tufát) adjunk számára. Meghálálja
az erjesztett csalánlével való öntözést.
Fontos számára a levegős környezet, tenyészterület. Ezzel a betegségektől is
védjük, érdemes mezei zsurló forrázattal permetezni. Kedvező számára a talaj-
takarás, de a gumókat hagyjuk szabdon.
Fajták. Hegykői, Monostorpályi, Frigga, Apia.
Betakarítás.A zeller már a nyár során levelestől értékesíthető. Tárolásra, fel-
dolgozásra késő ősszel szedjük. A levelektől és a gyökerét megtisztítjuk és az
ép gumókat homokban, prizmákban tároljuk. Levelét sóval tartósíthatjuk,
mélyhűtve tárolhatjuk, megszáríthatjuk. Nagy vitamin és ásványi anyag tartal-
ma miatt nyersen vagy párolva fogyaszthatjuk.
Termésmennyisége általában 15-35 t/ha. A levélzöld mennyisége 15-20 t/ha.

Retek (Raphanus sati v us L.)

Európában a germánok és a szlávok !akta területeken termesztésbe vétele a kö-
zépkorban kezdődött. Magyarországon termesztése szintén régi keletű. Már
a XVI. században is található leírás róla. A csípős ízét egy mustárolaj okozza.
Szaporítás. A retket hazánkban ritkán termesztik vetésforgóban. Legtöbb-
ször csak elő- vagy utó termény, egyes esetekben köztes növény. A hónapos ret-
ket elő vagy utó növényként, a téli retket pedig a nyár elején lekerült növények
után vethetjük. Közvetlenül istállótrágyázott területre ne kerüljön, mert köny-
nyen férgesedik és trágya ízt kap. A talaj-előkészítő munkákat a vetés időpont­
ja és az elővetemény szabja meg. A hónapos és a nyári retek talaját a kora ta-
vaszi vetésű növények, a téli retekét a nyári vetésű növények talaj-előkészítő
munkáinak gyakorlata szerint műveljük meg.
Szaporítási módja az állandó helyre vetés. Tavaszi termesztéskor (hónapos
retek) l 0-20x4-5 cm a sor- és tőtávolság, négyzetes vetéskor 5-8x5-8 cm a
sor- és tőtávolság.
Nyári termesztéskor 20-25x5-7 cm a sor- és tőtávolság (22-33 ezer nö-
vény/ha).
Oszi-téli termesztéskor 30-40 x 12-15 cm a sor- és tőtávolság.

142---
 Fajták. Hónaposretek fajták: Szentesi hajtató. Korai piros, Szentesi óriási
vaj. Nyáriretek fajták: Jégcsap, Jánosnapi. Oszi-téli retek fajták: Müncheni sör,
Eifurti kerek fekete.
Tápanyagellátás. Átlagos tápanyagfelvétel, (fő és melléktermék) hónapos-
retek: N 5,0 kg/t, P 20 5 2,0 kg/t, K20 5,0 kg/t, Ca 2,2 kg/t, Mg 0,4 kg/t.
Rövid tenyészideje alatt nem kíván ápolási munkát. A szükség szerinti
gyomirtó és talajporhanyító munkákon kívül a sűrűn kelt vetések ritkítása vál-
hat szükségessé. Száraz időben öntözni kell.
Betakarítás. A retket akkor szedik, amikor a gumók, illetve a gyökerek elér-
ték a fajtajellegnek megfelelő nagyságot vagy az állományt ritkítani kell. Kéz-
zel is könnyen szedhető. Szedés után mossák, és értékesítés előtt csomózzák.
Egy-egy csomóban rendszerint 5 retek van.
Növényvédelem. Retekmozaik (kórokozója: Radish mosaic comovírus). A levél
kivilágosodik és a lemezen sötétzöld szögletes foltok jelennek meg. A védekezés
során a fertőzést terjesztő földi bolhákat kell irtani. Ne termesszünk káposztafélé-
ket a közelében, mert a káposzta vírusbetegségei súlyosbítják a retek helyzetét
Földibolhák (Phyllotreta fajok). A retek levelén szabálytalan lyukakat rág-
nak. A fiatal növényeket teljesen elpusztíthatják. Különösen aszályos időben je-
lentős a kártételük.
Káposztalégy (Phorbia brassicae). Nyűi a gyökeret támadják meg. Védeke-
zés permetezéssel történik.

Cékla (Beta vulgaris L. ssp. esculenta convar. crassa provar. conditiva ALEF)
Őshazája a Földközi-tenger vidéke. Hazánkba a XVII. században már három
változata volt ismert (vörös, fehér, sárga). Jelenleg is kis területen termesztjük.
Biológiai értékénél fogva elsősorban a téli időszak frisszöldség-ellátásában je-
lentős. Olcsó, ízletes salátanövény, sokféle formában használható. Táplálkozá-
si értékét növeli jelentős cukortartalma (7-9%). A vitaminokközül a C-vitamin
található benne. Önálló termesztő-körzetek nem alakultak ki. Általában a váro-
sok közelében, a helyi igények kielégítésére termesztik.
Szaporítás. Áprilistól vethetjük szabadföl dbe. Májusban, júniusban is vethe-
tő. Ezek termése különösen ízletes. Minden esetben állandó helyre vetjük.
A vetőmag mennyisége gomoly esetén 12-16 kg/ha. Monogerm mag esetén
6-8 kg/ha. A vetési mód soros. Sortávolság 45 cm. A vetés mélysége 2-3 cm.
Fajták. Detroit, Bíborgömb, Bíborhenger.
Tápanyagellátás. Kálium igénye nagy. Folyamatos vízigénye miatt fontos
nála a talajtakaró.
Átlagos tápanyagfelvétel, kg/t (fő és melléktermék): N 2,0 kg/t, P20 5 4,0
kg/t, K20 l ,O kg/t, Ca 4,0 kg/t, Mg 6,0 kg/t.
Növényvédelem. Gombabetegségek ellen véd a szellős növényállomány
vagy a parajuxos permetezés.

143---
 Betakarítás. A korai vetéseknél sűrű állomány esetén ritkító szedést
alkalmazunk. Ezt elfogyaszthatjuk. A késői vetést a fagyok beállta előtt
októberben szedjük fel. Csavarjuk le óvatosan a levelét, mert vágva lassan
elvérzik. Homokban, pincében vagy prizmában tároljuk. A várható termés
10-20 t/ha.

Feketegyökér (Scorzonera hispanika L.)

A feketegyökér őshazája Európa. A botanikusok csak a XVI. századtól emlege-
tik a kultúmövények között. Termesztése hazánkban ma sem számottevő. Egy
vagy két éves kultúrában termesztjük. Egyes vidékeken, ahol a hosszú ízletes
gyökerét "téli spárgának" is nevezik.
Szaporítás. Már márciusban vessük, de vethető a nyár vége felé is. A házi-
kertekben 20-25 cm-es, üzemi művelésben 36-40 cm. sortávolság ajánlott.
A vetőmagszükséglet 5-15 kg/ha. A növényeket célszerű 10-14 cm tőtávolság­
ra kiegyelni.
Fajták. Magyarországon nincs, külföldön is kicsi a választék.
Ápolás. Mint a gyökér növények a mélyen lazított talajt kedveli Közepes
tápanyag igényű növény.
Növényvédelem. Zsenge gyökereit nagyon szereti a pocok. Ez ellen véd a
mulcs takarás, melynek vigyázzunk egyenletes épségére.
Betakarítás. Szedéskor a hosszú gyökeret óvatosan ássuk ki. Könnyen eltör-
nek. Nedves homokban, pincében tároljuk.A következő évben ha kitörik a vi-
rágokat, még egy évig gyökeres (termő) állapotban marad.

Egyéb zöldségek
Csemegekukorica (Zea mays convar. saccharata Koern.)
A takarmány kukoricával kereszteződve a minősége jelentősen romlik, ezért
tartsuk be a védő távolságot.
Szaporítás. Április végén, május elején vessük. Házikertben tenyészterülete
70x20-22 cm (50-60 ezer tő/ha). Gépi betakarítás esetén a csőtörö munkaszé-
lességéhez igazodva 91 illetve 102xl0-20 cm (55-110 ezer tő/ha). Vetőmag
mennyiség : 12-20 kg. Függ a szemek nagyságától.
Fajták. Korai a Spirit, középérésű a Jubilea, a Dallas.
Ápolás. A talajt a gyomosodástól kapálással, kultivátorozással, gyom-
fésűvel lehetőleg állandóan tartsuk tisztán. Meghálálja az istállótrágyát
(20-30 t/ha.)
Betakarítás. Fajtától függően júliustól szeptemberig tart. Tenyészideje álta-
lában 90-120 nap keléstől számítva. A bibeszálak elbarnulásajelzi a betakarít-
hatóságat Ilyemkor még a szemek puhák, tejesek, a legfinomabbak. Főzve,
sütve, nyersen, mély hűtve történő tárolás után.

144---
Zöldspárga (Asparagus officinalis L.)
A spárga hajtása a gyökértörzs (rizóma). Ennek oldalgyökereiből fejlődnek
a felhasználásra kerülő hajtások, az ún. spárgasípok. A le nem szedett sípokból
fejlődik az 50-150 cm magas szár.
Szaporítás. A spárga hőigényes növény, bár gyökértörzse a hideg teleket is
jól átvészeli. Tápanyagigényére jellemző a nagy kálium- és nitrogén felhaszná-
lás. Foszforfogyasztása kisebb, a talajban elegendő meszet talál.
A spárga évelő növény, ezért a rendes vetésforgón kívül kell részére helyet
keresni. A spárgatelepek általában 12-15 évig, gondos kezeléssei20-25 évig is
eiéinek. Ugyanazon a területen újabb telepítés csak 4-5 év múlva ajánlható.
A magoncok nevelésére olyan területet válasszunk, amely kielégíti a spár-
ga optimális talajigényét, és olyan helyen legyen, ahol spárgát még nem
neveltek.
A magoncok nevelése során a spárgamag és a fiatal csíranövény hidegre
nem érzékeny, ezért ajánlják az őszi magvetést is. Hideg időben azonban las-
san csírázik és az ősszel vetett mag is csak április elején kel ki. A tavasszal
- április végén - vetett mag rövid idő alatt kikel, ha a csírázáshoz megfele-
lő a hőmérséklet és a talajnedvesség. A vetés mélysége ősszel 3-4 cm, ta-
vasszal 4-5 cm. A korábban alkalmazott ritkítás a szemenként vetőgép hasz-
nálatával elkerülhető. A spárgamag lassú kelése miatt célszerű sorjelző
növényt is vetni. Jól bevált erre a célra a retek. A nyári szárazságban az ön-
tözés elengedhetetlen.
A magoncnevelés 1-2 évig tart. A magoncok felszedése igen nagy gondos-
ságot kíván, nagyon kell figyelni arra, hogy a tároló gyökerek meg ne sérülje-
nek. Ezek általában 15 cm körüli mélységben helyezkednek el. Több napig tar-
tó telepítés esetén ajánlatos a magoncokat ültetésig htívös helyen tárolni.
A kijelölt spárgatelep talajának előkészítését már a spárgamagoncok végle-
ges helyre telepítése előtti évben kezdjük a talajfelszín egyengetéséveL A kö-
vetkező tennivaló a terület 40-70 cm mélységig való forgatása. Ekkor esedékes
a nagy mennyiségti, 50-70 t/ha szerves trágya kijuttatása. A sorok helyének ki-
jelölése után következik tavasszal az ültető árkok készítése. A sortávolság
120-140 cm. A tőtávolság a sortávolság fele. A sorok helyének talaj-előkészí­
tése 30 cm mély és ugyanolyan széles árkok ásásával kezdődik. A következő
munka a spárgatövek ültetése ősszel vagy tavasszal, a fagyok elmúltával. Ülte-
téskor célszerti a tövek helyére egy maroknyi érett komposztot helyezni.
A spárgatövek ültetési mélysége általában 14-18 cm.
Apolás. A spárga 2-3 év után fordul termőre. Az első évben a talaj gyom-
meutesen tartása jelenti az alapvető munkákat. Szárazság esetén a hiányzó csa-
padékot öntözésekkel pótoljuk. A második évben is ez a feladat. A harmadik
évtől kezdődően bakhátakat emelnek, így a hajtások 20-25 cm vastag rétegti,
napfényten mentes közegben nőnek. A bakhátak felső részének szélessége

145---
25-30 cm. Magassága is Jegalább ennyi legyen. A szedési idény befejezése után
a bakhátak talaja visszahúzható a sorközökbe. A szedés akkor kezdhető, ami-
kor a hajtások növekedése eléri a bakhát felszínét. Ez általában április 1-1 O.
között, a fő szedési idény rendszerint május 10-15. között van. A fejlett spárga-
töveken október végéig 20-25 db, 12-15 mm átmérőjű hatás fejlődik.
A zöldspárga ízletesebb és vitaminokban, nyomelemekben gazdagabb, mint
a halványított. Termesztése sokkal egyszerűbb, mivel a föld fölött képződött
hajtásokat szedjük. A még zsenge, ki nem nyílt hajtásait (sípjait) a föld felszí-
ne fölül szedjük, így termelése sokkal egyszerűbb, és olcsóbb is.
Növényvédelem. Spárgarozsda (kórokozója: Puccinia asparagi). Tavasszal
a spárgasípokon hosszúkás foltok mutatkoznak. A szárrészeken szeptemberben
feketésbarna porzák jelennek meg. A talaj feletti részek őszre elszáradnak.
Védekezés ősszel a hajtások kivágásával és elégetésével történik. A szedés be-
fejezésétől permetezéssel is védekezhetünk.
Spárgalégy (Platyparea poeciloptera). A kártevő nyűvei a hajtások belsejé-
ben rágnak. A hajtások rendszerint meggörbülnek, majd idő előtt elszáradnak.
Védekezésüla görbült szárakat azonnal távolítsuk el a tőbő!. A legyek rajzása
után permetezzünk.
Spárgabogarak (Crioceris spp.). A leveleket rágják, permetezni kell ellenük.
Levéltetvek. Szívásuk a leveleket begörbíti. A levéltetvek ellen használatos
szerekkel védekezhetünk.
Betakarítás. Májustól június végéig (János napig) takarítsuk be a spárgát.
A zöld sípok 20-30 cm-es magasságánál vágjuk. A zöld spárgát nem hámoz-
zuk, 10-15 percen át főzzük vagy pároljuk

Ökológiai termesztés a zöldséghajtatásban

Hazánkban az üvegházak és a fólia alatti termesztés kezdeti területi növekedé-
se után az ezerkilencszáznyolcvanas évek végén indultak el - a külföldi ered-
ményeket is figyelembe véve - az ökológiai termesztési kísérletek melynek
napjainkra már jelentős eredményei vannak.
Az ökológiai termesztést ma is többen ellenzik mondván, hogy nem a termé-
szetes körülmények között termelt nővények termését adja el a fogyasztónak.
A hagyományos termelés hívei a kémiai növényvédelem elhagyását lehetetlen-
nek tartják .. Az integrált termesztést folytatók pedig a nitrogénműtrágya elha-
gyását mondják a legnagyobb gondnak.
Ahhoz pedig, hogy az ökológiai termesztés gazdaságos és jövedelmező le-
gyen; a lehető legbiztosabb tudásra, gyakorlatra van szükség. Es ha egy terme-
lő betartja az ökológiai termesztés szabályait, nem lehet kétséges a "biotermék"
megjelölés jogossága.

146---
 Az ökológiai termesztés célja hajtatásban:
- magas értékű, garantáltan egészséges élelmiszer megtermelése,
- a biotermékelőállítást tanúsító dokumentáció megléte legyen.
Az ökológiai termesztés a zöldséghajtatásban is a termesztés-technológiai, a
kémiai és biológiai védekezési módszerek összehangolt, együttes alkalmazását
jelenti. Ezek aránya azonban más mint a szabadföldi termesztésben.
A termesztés technológia legfontosabb része a fűtési lehetőség és az infrast-
ruktúra. Ha ezek biztosítottak a nagy légterű, jól felszerelt üveg- és fóliaházak-
ban, az egész évben lehet termelni. A termesztett növény minden igényét ki
tudjuk elégíteni.
A vetésforgó a hajtatott ökológiai termesztés legvitatottabb eleme. Mivel a
hajtatás lényegében egy pár növényre korlátozódik le - paprika, paradicsom,
uborka- amelyeknek a betegségei nagyrést közösek. Ennek következményei-
vel számolni kell.
A hajtatott zöldségtermesztésben döntő afajtaválasztás. A fajták reziszten-
cia és tolerancia tulajdonságait jól ismerve olyan előnyben részesül a termelő,
amelyhez szinte ingyen jut és használhat is az ökológiai termesztés során. Ezért
is csak igazolt eredetű fémzárolt vetőmagot szabad felhasználni. Csak az egész-
séges és jól fejlett palántákat lehet kiültetni.
Saját palánta előállítása vagy palánta vásárlás esetén az alábbiak betartása
szükséges: fajtaazonosság, palántadőlés megelőzése, vírusos betegségeknek el-
lenálló szelektálás nemesítéskor, optimális tápanyag és vízellátás, megfelelő
hőmérséklet és páratartalom betartása a fejlődés minden fázisában, kártevő­
mentesség.
A növényvédelem a termesztéstechnológia kiemeit fontosságú része kétség-
telenül. Elemei közül a legfontosabbak következők:
- a termesztéstechnológiához illesztett fajtaválasztás,
- a legmegfelelőbb tenyészterület,
- időben, színvonalasan elvégzett zöldmunkák,
- klímaszabályozás,
- energiatakarékos fűtési mód,
- a talaj szerkezetének, szervesanyag-készletének fenntartása,
- pontos vízadagolás,
- a nővény fejlődési stádiumához alkalmazkodó tápanyagellátás,
- gyomirtás,
- a növények védelme szedéskor a sérülésektől, szennyeződésektől.
A tápanyag gazdálkodás vonatkozásában lényeges az, hogy csak annyit ad-
junk ki, amennyire a növénynek szüksége van. A kijuttatandó hatóanyag-meny-
nyiséget talajvizsgálattal határozzuk meg. Az öntöző vizet is vizsgáltassuk
meg. A talajvizsgálat adatai alapján határozzuk meg a szükséges tápanyagok
összes mennyiségét, elosztási módját, kiadásának időzítését.

147---
 A tápanyag-utánpótlást az ökológiai termesztésben a szerves anyagokra és
komposztokra alapozzuk. Ez akkor is így van ha manapság egyre több komp-
lex trágyaszer áll rendelkezésünkre.
A megfelelő terméskötődésnek sok akadálya van - szárazság, hosszú idejű
nedvesség, alacsony vagy magas hőmérséklet - ám ezek ellenére mégis alapve-
tő feltétele a virágok tökéletes beporzása. A beporzást a természetben a rova-
rok segítik. Hazai körülmények között a beporzást elsősorban a méhek végzik.
Ennek segítésére a kertészek hagyományosan együttműködnek a méhészekkel.
Zárt termesztő-berendezésekbe a rovarok csak korlátozott számban tudnak be-
jutni. A sok méhfaj közül Magyarországon a nagytestű poszméhek váltak be er-
re a célra. A poszméheket erre a célra különböző méretű kaptárakban szállítják.
A poszméhek megfelelő körülmények között gyakorlatilag minden virágot be-
poroznak. A zöldségnövények virágai kevés nektárt tartalmaznak, ezért speciá-
lis cukoroldattal kell etetni a méhekkel
A zöldséghajtatásban ökológiai termesztésnél a növényvédelemben megha-
tározóvá kell lenni a biológiai növényvédelemnek. A biológiai védekezés nö-
vényvédelménekfogalomkörébe a következőket soroljuk:
-hasznos szervezetek betelepítése a termesztő berendezésekbe (20. táblázat),
- biopreparátumok alkalmazása (baktériumok, rnikroszervezetek hatóanyagai),
- hasznos szervezetek spontán betelepedésének elősegítése.

20. táblázat. A biológiai védekezésben felhasználható hasznos szervezetek

KárteviSk A természetes ellenség neve

Encarsia formosa, fürkészdarázs
Üvegházi molytetli
Macrolophus coliginosus, ragadozó atka
Ambliseius cucumeris, ragadozó atka
Tripszek
Orius insidiosus, ragadozó poloska
Aphidius colemani, fürkészdarázs
L véltetvek Aphidius ervi, fürkészdarázs
Aphidoletes aphidimyza, ragadozó szunyog
Dacnusa sibirica, fürkészdarázs
Levélaknázók
Diglyphus isaea, fürkészdarázs
Hernyókártevők Bacillus thuringiensis, baktérium
Takácsatkák Phytoseiulus persimilis, ragadozó atka

Forrás: Timon B.- G. Tóth M.- Mikulás l.- Sz/Jke l.- Gál/.- Radics L.- Paszternák
F. - Székelyné Bognár E. - Gilingemé Pamkotai M. - Gy/Jrfi J. - Zámboriné Német É.
(2007): Okológiai gazdálkodás a kertészetben. in. Okológiai gazdálkodás ll. (szerk.
Gilingemé Pankotai M. - Radics L). Szaktudás Kiadó Ház. Bp. 479.

148---
 A biológiai védekezés, mint növényvédelmi módszer önmagában nem hasz-
nálható, feltételezi a termesztésrechnológiai, fizikai, és kémiai védekezési ele-
mek együttes alkalmazását.
Ökológiai termesztés esetén a termesztőberendezést és az eszközöket alapo-
san meg kell tisztítani, amit lehet fertőtleníteni. Talajfertőtlenítés esetén a ké-
miai fertőtlenítés tilos, az egyéb módszerek túl költségesek. Ezért a legolcsóbb
a megfelelő terület megválasztása. Erősen fertőzött területen kilátástalan a
vegyszermentes termesztés. Ültetés előtt a ragadós színes fogólapok nagyobb
mennyiségű kihelyezése igen hasznos.
A kártevők és természetes ellenségeik közötti egyensúly megteremtése csak
megfelelő hőmérsékleti és páratartalmi elvárások esetén sikeres, ezért a kiírna-
szabályozás döntő része a termesztésnek.
A biológiai védekezés elengedhetetlen fizikai- eszközei, segédeszközei a szí-
nes ragadós fogólapok, a színes klipszek kirakása segítve ezzel a vegyszeres
foltvédekezést Fontos a manitoring az ökológiai termesztés sikeres folytatásá-
nak céljából. Ez a termőhely rendszeres, szakszerű megfigyeléséből, a megfi-
gyelt adatok rögzítéséből áll. A sűrűszövésű rovarhálókat a szellőzőkre, és az
ajtókra szerelik fel megakadályozva ezzel a rovarok berepülését a termesztő­
berendezésbe.
A kiegészítő kémiai védekezés - az ökológiai termesztésben engedélyezett
anyagokkal - a növényvédelem szükséges része. Elsősorban foltkezelésre kell
használni a szellőzóknél betelepedő kártevők (levéltetvek) ellen, illetve a forró
pontokon (atkák), ha errőllekésünk, állománykezelés szükséges. Kémiai véde-
kezés lehet szükséges ezeken kívül a gomba betegségek ellen. Ökológiai ter-
mesztés esetén is számolnunk kell tehét a gédekezés költségeivel, gazdaságos-
ságávaL
A vegyszeres kezelések elhagyásának (biológiai védelem) számos pénzben
nehezen kifizethető előnye van:
- nem terhelünk vegyszerrel senkit,
- a termék szermaradék mentes,
- nincs élelmezésügyi várakozási idő,
- nincs munkaegészségügyi várakozási idő,
- nem alakul ki a kártevőkben a rezisztencia,
- csökken a vírusbetegségek járványszerű fellépésének veszélye,
A növényvédelmet nagymértékben segíthetik az előrejelzések. Ezeket lehe-
tőleg be kell szerezni. Az ökológiai termesztési mód elismertetésének alapvető
feltétele a termelés teljes dokumentálása.

149---
 Ökológiai gombatermesztés
Az emberi táplálkozásra alkalmas gombafajok minden bizonnyal már a gyűj­
tögető gazdálkodás idején helyet kaptak a táplálékot adó növények között.
A csoport különleges jellemzői közé tartozik, hogy a gombák klorofill nélkü-
li növények, s ezért életmódjuk a zöldségféléktől sok vonatkozásban eltér. Ér-
demes megemlíteni, hogy több mint l 00 OOO puha húsú gombatípus közül ed-
dig 150 ehető faj került a köztermesztésbe. Az említett 150 fajból pedig 50 so-
rolható a kitűnő ízű (csemege-) csoportba. A termesztett gombafajok száma az
ehető fajoknak mintegy 50%-a.
Az első termesztési adatok nagyon régi keletűek. A feljegyzések szerint a
bocskoros (Volvariella volvacea) és a shii-take gombát (Lentinus edodes) már
több mint 2000 éve termesztik. Sokkal későbbi eredetű a csiperkegomba (Agar-
icus bisporus, Agaricus edulis) termesztésének kezdete, bár ennek is mintegy
400 éves múltja van. A laskagomba (Pleurotus ostreatus) termesztése az előző
fajokéhoz képest új keletű, csak a XX. század elején kezdtek vele Németor-
szágban foglalkozni.
Az ökológiai termesztést nem nehéz bevezetni, hiszen a hagyományos ter-
mesztés sem áll messze tőle. Azokat a technológiai elemeket kell csak helyet-
tesíteni, amelyek a tápanyag-utánpótlását, a rovarölő szeres kezeléseket, illetve
egy-két gombaölő szeres kezelést helyettesít.
A megtermelt mennyiségeket figyelembe véve első helyen a termesztett csi-
perkegomba áll, ezt követi a sii-take, majd a laskagomba fajok következnek.
Ma a világon a fejlett társadalmakban a gombafogyasztás évenként és fejen-
ként 2-3 kg. Magyarországon ez a szám 0,6-0,7 kg, ami azt jelenti, hogy a ha-
zai ökológiai gombatermesztés előtt kiugróan jó lehetőségek állnak, főleg ha
figyelembe vesszük az export lehetőségeket is.

A termesztett csiperkegomba
Mivel a termesztett csiperkegomba jelenlegi termesztéstechnológiája hosszú
idő alatt alakult ki, igényeiről messze a legtöbbet tudjuk termesztett gombáink
közül. A csiperkegomba ökológiai-termesztése a hagyományos termesztéshez
hasonlóan 2 fő technológiai fázisra osztható: a komposzt előállítása és a becsí-
rázott komposzt letermesztése.
Komposzt előállítása során a biokomposzt alkotórészei a következők: lótrá-
gya, gabonafélék szalmája, baromfi trágya, víz és gipsz.
- Lótrágya. Lehetőleg zabbal etetett lovak alomjából származzon.
- Gabonajé/ék szalmája. Hazánkban elsősorban búzaszalmajön számításba.
Távlati cél, hogy biotermesztésből származó szalmát használjunk fel. Ara-
tás után minimum 3-4 hónapig, vagy még jobb hosszabb ideig (l 0-12 hó-

150---
 nap) ajánlatos pihentetni a szalmát. Bálákban, fedett színben vagy jól ösz-
szerakva fótiával letakart kazlakban tároljuk. Csak egészséges (penész-
mentes), száraz szalmát használjunk fel.
- Baromfitrágya. Nitrogénforrásként szolgál. A biotermesztésben korláto-
zott mennyiségben , maximum l 0%-os arányban keverhető be.
A hagyományos komposztkészítéskor különböző műtrágyákat (pétisó, kar-
bamid stb.) használnak. Ezeket az anyagokat a biokomposztba szigorúan tilos
bekevern i.
Elvileg a szabadban is lehet komposztáini egész évben, de jobb a szilárd bur-
kolatú, lehetőleg fedett térben komposztálni. A kazal környéke így könnyebben
tisztán tartható, illetőleg kevésbé fertőződik, azonkívül az időjárás viszontagsá-
gainak (eső, szél) is kevésbé van kitéve. Lényeges, hogy a komposztáló hely
szellős legyen.
A komposztálás során a lótrágyát vagy egyéb szerves alapanyagokat, ame-
lyek biológiai termesztésből származnak, magas hőmérsékleten (kazalban)
hőkedvelő baktériumok, sugárgombák, penészgombák segítségével néhány hét
alatt olyan állapotba hozzuk, amely a természetben több hónapig is eltartana.
Közben kizárjuk sok más versengő szervezet jelenlétét, életlehetőségét.
A komposztálás során a mikroorganizmusoknak vízre és oxigénre van szük-
ségük, ezért a kazlat meg kell forgatni, és ameleg következtében elpárolgott vi-
zet pótolni kell. Közben a mikroorganizmusok a könnyen hozzáférhető anyago-
kat, a vízoldható szénhidrátokat lebontják, amelyek ha megmaradnának, akon-
kurens penésznek kedveznének. A keletkező "biomassza" és a maradék rost-
anyagok a komposzt lehűlése után kedvező tápanyagai lesznek a csiperkének.
A komposztálás közben antibiotikumok is keletkeznek a komposztban, melyek
a későbbiekben védik a esiperkét a versengő penészektőL A komposztálás kor-
szerű technológiával átlagosan 17-20 napot vesz igénybe. Ezt követi a csírázás
és zsáktöltés.
A hőkezelés során a komposztálás folytatása és befejezése ellenőrzött körül-
mények között történik. Erre azért van szükség, mert a komposztot a kártevők­
től csak így tudjuk mentesíteni. Időtartama 7-10 nap. Előtte a komposztálást is
hasonló ideig folytatjuk, csak közben a 7.-1 O. napon megszakítjuk, és kezdetét
veszi az igényes hőkezelés. A komposztot lassan kell felfűteni friss levegő be-
juttatása nélkül 25-30 óra alatt 56-58 °C-ra. Ezt az értéket (a komposztban)
2-4 óráig kell tartani, azután megszüntetjük a fűtést és hagyjuk, hogy a kom-
poszt hőmérséklete lassan, önmagától 45 °C-ra lehűljön. Ekkor friss levegő be-
juttatásával gyors lehűtést végzünk, és kezdődik a csírázás, zsákolás.
A hőkezelés volt az, amely forradalmasította a csiperkegomba termesztést.
Ez annak idején, és jelenleg sem nevezték ugyan biomódszernek, pedig lénye-
gét tekintve az, mivel hő hatására a komposztban lévő különböző kórokozók és
kártevők elpusztulnak. Ebben a folyamatban a csiperkegomba számára fontos

151
 tápanyagok további feltáródása, valamint hasznos mikroszevezetek szaporodá-
sa is végbemegy. A megfelelő hőmérséklet és időtartamig végzett hőkezelés a
károsítók teljes elpusztulását eredményezi. A kondicionálást gőzzel végzik.
A gombacsíra mennyisége 100 kg komposztra számítva 0,5-1,0 liter lehet.
A csíra 10%-át hagyjuk meg és szórjuk a zsákban lévő komposzt felszínére.
A csírázást steril körülmények között kell végeznünk a fertőzések elkerülése
végett.
Atszövetés: a micéliumok 22-26°C-on (a komposztban mérve) növekszenek
a legjobban. Ha a levegő hőmérséklete 20 oc fölé emelkedik, folyamatosan
ellenőrizni kell a komposzt belsejének hőmérsékletét, mert a micéliumok 33 °C-
os komposztrétegben elpusztulnak. Nyáron még fontosabb ennek ellenőrzése,
28-30 °C-ot meghaladó hőmérséklet esetén intenzíven szellőztetni kell. Két kri-
tikus időpont is lehet a túlmelegedésre: egyik a csírázás, a másik az átszövetés
10.-15. napja. A túlmelegedést minden eszközzel meg kell akadályozni.
Takaróanyag nélkül a komposzt nem hoz termőtestet A takaróanyag tőzeg és
kőpor különböző arányú keveréke. (Minden termesztő a saját receptjére eskü-
szik.) Vannak akik szerkezetjavítónak gipszet is adnak hozzá. Biotermesztésben
a takaróanyag fertőtlenítésére formalint, hypót, illetve bármilyen gomba- vagy
rovarölőszert használni tilos. Javasolt a gőzborotvával való fertőtlenítés, amikor
az egész takaróanyagat 60 °C-ra fű tik, és ezen a hőmérsékleten tartják minimum
30 percig. A takarástól a micéliumoknak a takaróanyag felszínén való megjele-
néséig 8-14 nap telik el. Ilyenkor az optimális hőmérséklet 18-22 °C, a relatív
páratartalom 90-95%-os, melyet az utak locsolásával érhetünk el. A takaróanya-
got mindig nyirkosan kell tartani, de ne öntözzük túl, mert ha a komposzt is ned-
ves lesz, berohadhat
A micélium kifutása idején még mindig tartani kell a 90-95% relatív pára-
tartalmat az utak öntözésével, de meg kell kezdeni a szellőztetést is intenzíven.
A levegő hőmérsékletét fokozatosan csökkentsük 16-18 °C-ra, mert ha ezt nem
sikerül elérni, a micélium túlságosan kifut a takaróanyag felszínére. A túl korai
szellőztetés sem jó, mert akkor a kis gombák mélyen képződnek.
Amikor a gombák zöme eléri az 5-6 mm-es nagyságot, csökkentsük a szellő­
zés mértékét az előző időszak egyharmadára, a hőmérséklet maradjon 16-18 oc
és a relatív páratartalom kisebb, 80-85% legyen.
A kórokozók és kártevők közül ki kel emelni a penészgombákat, melyek el-
len védekezési lehetőség nem ismert. A száraz mólé és a nedves mólé a ter-
mőtestek betegsége, a legnagyobb kárt okozhatják. A pókhálós penész első­
sorban szakszerűtlenül kezelt kultúrákban jelenik meg. A gombalegyek ellen
az ajtók és ablakok bezárásával védekezhetünk. A meztelen csigák ellen
mészpor kiszórásával és sörcsapdávaL Mielőtt a frissen becsírázott komposz-
tot a termesztőhelyiségbe vinnénk azt is alaposan fertőtleníteni kell szintén
gőzborotvávaL

152---
 A biocsiperkegomba termesztésének új távlatot nyit az úgynevezett préselt
blokkos módszer. Lényege, hogy a becsírázott komposztot egy célgép téglalap
alakú blokká préseli. A blokkhoz szorosan hozzátapad egy zsugorfólia és a tég-
lalapnak csak a két vége nem fóliázott. Ezeket a blokkokat polcokon egymás
mellé helyezik úgy, hogy a blokkok oldalai egymáshoz közvetlenül illeszked-
nek. A termesztés akár 3 szinten is folyhat, így a helyiség kihasználása a több-
szöröse az egyszintes zsákos termesztésnek.
A becsirázott komposzt letermesztése estén a gombák akkor érik el a szedé-
si érettségüket, amikor a kalap széle kissé eltávolodik a tönktől és a lemezeket
fedő hártya tapinthatóvá válik. Ez a tűfejállapottól számítva 5-8 nap. A gombát
csavaró mozdulattal vegyük le és a tönk alsó részét késsel vágjuk le. A lesze-
dett gombát 1-2 órán belül vigyük hűtőhelyiségbe (2-4°C).
A vegyszermentes csipergkegomba-termesztés sarkalatos pontja a fajtavá-
lasztás. Jelenleg legalkalmasabbak a barna kalapú törzsek (Somycel 856, Syl-
van 600), mivel a betegségekkel való ellenállásuk lényegesen jobb, mint a fe-
hérkalapú törzseké.

A laskagomba termesztése

Több laskagombafajt (pleurotus sp.), azok több fajtáját, valamint különböző

hibrideket termesztenek. Magyarországon közülük a legjelentősebb a késői las-
kagomba fajtáinak, illetve a Pleurotus florida-val való keresztezéseiből szár-
mazó hibridjeinek termesztése.
Két típusát különböztetjük meg: az extenzív és az intenzív termesztési mó-
dot.
Az extenzív termesztés leterrneH nyárfák rönkjein és tuskáin történik, melyet
csak akkor alkalmazhatunk biológiai termesztésben, ha ott legalább öt éve nem
volt vegyszer és műtrágya felhasználás. A rönköket, tuskókat gombafonallal
beoltják, és ha az átszövi a fa anyagát, megjelennek a termőtestek, melyeket a
faj ra jellemző fejlettségnélletermelünk, válogatás és csomagolás után értékesí-
tünk. Az ilyen termelés esetén kevés az esélyünk a kártevőkkel szemben.
Az intenzív termesztési mód sokkal kedvezőbb, mert az alapanyag mezőgaz­
dasági hulladékból készül. Termesztési alapanyag lehet különböző gabonafélék
szalmája, pillangósvirágúak szalmája, (dúsításra), kukoricacsutka és -szár, fű­
részpor, faforgács. Jelenleg csak a nedves hőkezeléssel előállított alapanyagon
termesztett laskagomba fogadható el biotermékként A termesztést valamilyen
termesztő helyiségben végezzük.
Az alapanyag előkészítése azonos az ismert eljárással, különbség a hőkeze­
lés módjában van. Ennek lényege az, hogy a nedves alapanyagot a hőkezelő­
kamrába hordjuk, ahol csökkentett gőzzel1-1,5 órán belül 70-80°C-r a fűtjük
fel. Ezt a fűtési időt követi mintegy 2 órán keresztül a hőntartás, majd 12-14

---153---
 órán át hideg levegőt fújunk be, amíg az alapanyag 25-26 °C-ra lehűl. Fontos
hogy a lehűlés egyenletes legyen. A hőkezelt alapanyagat ezután becsírázzák
3-3,5% arányban. Egy zsákba 14-15 kg alapanyag kerül.
A becsírázott aljzat megfelelő helyiségben 20-30 nap múlva átszövődik,
kifehéredik, összeáll, és kedvező körülmények között a perforációkan keresz-
tül megjelennek a gombakezdemények. A termesztési idő több tényezőtől füg-
gően 1-2 hónapig tart.
A laskagombafajták és -hibridek hő-, fény-, levegő-, víz- és páratartalom-
igénye megegyezik a hagyományos módon termesztett törzsekéveL A bioter-
mesztés sikeréhez nagyban hozzájárul a fajtaválasztás mellett a csírázási arány
is. Minél nagyobb, lehet 5-6 is, annál rövidebb idő alatt szövődik át az alap-
anyag, s így az átszövődéskor fellépő penészgombák visszaszorulnak. Magas
csirázási aránynál viszont fokozatosan fennáll a túlmelegedés veszélye, amitől
a csíra könnyen elpusztulhat. Ezért a zsákok behordása után állandóan ellen-
őrizni kell a maghőmérsékletet. A zsákokat nem szabad túl szorosan egymás
mellé rakni. Több helyen kell mémi a zsákok belsejének hőmérsékletét, és ha
az, 25 oc fölé emelkedik vagy megközelíti a 30 °C-ot, intenzíven kell szellőz­
tetni, főleg éjszaka, hogy a keletkező hőt el vezessük. Ekkor több friss levegőre
van szükség, mint a termésidő alatt. Két bemelegedési csúcs van: az első köz-
vetlenül csírázás után a szaporodásnak indult mikroorganizmusok miatt, a má-
sodik a 7.-15. napon amicélium által termelt hő következtében (ez a veszélye-
sebb). Ezért 15 °C-os helyiségben is átszövethetünk, télen mérsékelve a fűtési
költségekeL Az átszövetés ideje alatt is kell bizonyos mérvű szellőztetés, hogy
a gombakezdemények majd a lyukaknál induljanak fejlődésnek. Fényre még
nincs szükség, és a pára is csak olyan mértékben fontos, hogy a zsákok még a
perforáción keresztül se száradjanak ki.
A zsákok elhelyezése után minden felületet, a zsákokat is, porozzuk vagy
permetezzük piretrum virágporral, vagy az oldatávaL A légtérbe helyezzünk ki
légyfogó csíkokat, készítsünk légycsapdát, szirupos levet piretrum virágporral
kombinálva.
Kórokozók és kártevők. Penészek ( Trichaderma sp., Penici/lium sp.) Az alap-
anyagban különböző versengő és antagonista penészek jelenhetnek meg, me-
lyekkel ekkor már nem tudunk mit kezdeni.
Baktériumos betegség (Pseudomonas tolaasi) az alapanyagon és a termőtes­
ten is sok gondot okozhat. Hatékonyan nem tudunk védekezni ellenük. Egyet-
len védekezési mód a páratartalom csökkentése a helyiségben.
Gombalegyek. A különböző gombalegyek elleni védekezés azonos a csiper-
kegombánál leírtakkaL
Szedés és az értékesítés. A hőmérséklettől és a talajtól függően a hibrid faj-
ták termőtestkezdeményei a csírázás után 15-20 nappal, a késői fajtáké 30-35
nappal jelennek meg apró "dudorok" formájában. Teljes kifejlődésükhöz 4-10

154---
napra van szükség attól függően, hogy milyen a hőmérséklet. A hibrid fajták te-
nyészideje jóval rövidebb, mint a késői fajtáké. A terméshullámok 10-15 na-
ponként jelentkeznek, a gomba mennyisége folyamatosan csökken.
A gombákat le kell szedni még mielőtt a kalapok kissé begöngyölt széle
kiegyenesedne. A későn szedett gomba kalapja kiegyenesedik, kiterül, esetleg
tölcséresed ik-ilyenko r szed ve a húsa rágós lesz. A túlérett gombák intenzíveb-
ben szórják a spóráikat - ez a szedőknél allergiát, köhögést válthat ki, ami
szükségessé teszi a légzésvédő használatát
A gombát a csokraival szedjük Je, gyűjtőládába rakjuk, és szellős helyiség-
ben manipuláljuk. A napi szedést Jegkésőbb másnap szállítsuk a rendeltetési
helyére. A laskagomba hamar kiszárad, berepedezik és sárgul, ha a rekesz
nem szellőzik, befülled. A gombát hűtőhelyiségben 4 °C-on 2-3 napig, l °C-
on egy hétig tárolhatjuk. A várható termés mennyisége a becsírázott aljzat tö-
megének 15-25%-a, tehát 100 kg aljzat 15-25 kg gombát teremhet (a szárát
is beleértve).

A shii-take gomba termesztése

Ennek az értékes gombának (melynek ára három-négyszerese a laskáénak) a

termesztése Magyarországon még kis mennyiségben folyik. Hagyományos
eljárásban alapanyagként fertőtlenített fűrészport használnak korpa adalék-
anyaggal, ez azonban drága, ezért hazánkban elsősorban a bőven rendelkezés-
re álló búzaszalmát használják, amit a csiperke- és a laskagombánál bevált gya-
korlat szerint hőkezelnek, hogy elpusztítsák a benne lévő kórokozókat, kárte-
vőket Hőkezelés után a szalma nedvességtartalmát 65%-ra állítják be. A gom-
bacsírát 5 tömeg %-ban keverik a táptalajba. Termesztéstechnológiája a laska-
gombáéhoz hasonló.
Átszövetés alatt 15-20 °C-t célszerű tartani, mert ez a hőmérséklet a pe-
nészgombák fejlődésének nem kedvez, míg a shii-take micéliuma ugyan las-
sabban, de egyenletesen átszövi a táptalajt. A micélium növekedésekor kevés
friss levegőt igényel. Ilyen körülmények között az átszövődés 20-30 napig
tart, majd mintegy 30-40 nap alatt a tömbök bebarnulnak. Ez jelzi az érlelési
időszak végét, és a terrnőrefordulás idejét. A kis termőtestek megjelenésekor
a
termesztő helyiség relatív páratartalm a 90% legyen, és növeini kell a friss le-
vegő mennyiségét. Az első termőtestek a csírázás után 70-80 nappal alakulnak
ki, és utána egy héttel szedhetők. A termőidőszakban 6-8 óra megvilágítás
szükséges.
Az első termőhullám után a tömböket újra kell nedvesíteni (mert nedvesség-
tartalmuk lecsökken), hogy a második hullámban is megfelelő mennyiségű és
minőségű termőtest fejlődjön. Az első termőhullámban kb. l 0%-os, a második-
ban 5-6%-os hozam érhető el.

155---
 Ökológiai gazdálkodás a gyógynövény
termesztésben
Az ökológiai gazdálkodás a gyógynövény termesztésben növekvő jelentőségű.
A beteg embemek jogos elvárása az, hogy az igénybe vett gyógynövény kivo-
natok, az azokból készült orvosságok tiszták legyenek, ne tartalmazzanak sem-
mi mérgező anyagot elősegítve ezzel is szervezetükben a gyógyulási folyama-
tokat. Az ökológiai gazdálkodás szerepe ennél azonban sokkal összetettebb.
A gyógynövényeket többféle céllal termesztjük ennek megfelelően az ökológi-
ai előállítás célja és jelentősége is más és más.

Az ökológiai gazdálkodás jelentősége

a gyógynövény ágazatban
Gyógyításra betegség megelőzésére egyrészt a drogokat (szárított novenyi
rész), másrész az ezekből előállított gyógyszereket alkalmazzák. Ezeket két
nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik az úgynevezett fitoterápeutikumok cso-
portja, melyek lehetnek növényi hatóanyag-komplexumok, komplex növényi
kivonatok, tabletták, tinktúrák, porok és kivont növényi hatóanyagokat tartal-
mazó gyógyszerek.
A másik gyakorlat a homeopátiás felhasználás amikor a terápia során szél-
sőségesen kicsi dózisokat alkalmazunk.
-A kozmetikai ipar a gyógynövények kivonatait mint illatanyagokat, anti-
oxidánsokat, színezékeket alkalmazza,
-az élelmiszeripar is felhasználja a gyógynövények drogjait Napjainkban
egyre terjed a gyógyélelmiszerek vagy élelmiszer kiegészítők, vitamin-
készítmények előállítása is.

Az ökológiai drogelőállítás általános kérdései

Az ökológiai művelés során itt is cél a talaj -növény- állat- ember- talaj kör-
forgás zárt rendszerének betartása. Ehhez gondos előkészítés és tervezés szük-
séges. Ismerni kell a növények talajtulajdonságai t, igényeit, a piac feltételeit és
a termesztéstechnológiát Meg kell tervezni a vetésforgót és próbatermesztést
kell végezni.
A technológia legnehezebben betartható eleme a gyommentesség, a gyomir-
tás. Ez az ökológiai gazdálkodás legnehezebb szakasza. A gyógynövények
többségénél a területnagyságok, a sortávolságok, illetve a drogminőség biztosí-
tása csak nagy kézi-munkaerőráfordítással oldható meg. A kézi kapálás egy-két
alkalommal elkerülhetetlen.

!56---
 A gyógynövény-drogokra vonatkozó előírások betartása is igen nehéz fel-
adat. A vegyszermentes termelésből származó "öko"minőségű drog sok eset-
ben képes megfelelni más követelményeknek. Ilyern lehet az idegenmag tarta-
lom, a mikrobiális szennyeződések gyógyszerkönyvben előírt betartása
Az öko - gyógynövény - termesztés másik legköltségesebb folyamata
a szárítás. Az ökogazdálkodásban előnyben kell részesíteni a természetes
szárítást. A drogszükséglet harmadát hazánkban a vadon élő növényekből ál-
lítják elő.

Az ökológiai drogtermesztés legfontosabb részei

A gyógynövények ökológiai-termesztésének előírásai még nem ismertek. Nap-
jainkban végezzük ezek kialakítását. A leglényegesebbekről az alábbi áttekin-
tést adjuk.
A vetésforgó. Itt is kiemelkedő fontosságú a vetésforgó. A gyógynövény-
kulúrákat legtöbbször zöldséges vetésforgékba tesszük. tiszta gyógy- és aroma-
növény forgót ritkán alkalmazunk. Legtöbb faj az ajakosok és ernyősök közé
tartozik, mely kultúráknál az egymás utáni vetést kerülni kell. Előnyösen iktat-
haták be a vetésforgóba a pillangós gyógy és fűszernövények (Trigonella,
Me tilotus fajok). Hátrányt jelentenek a vetésforgóban a pergő magvú kultúrák,
vagy a gyökérmaradványokról felújuló fajok (torma, nadálytő, útifű).
Tápanyagellátás. Az ökológiai gazdálkodásban a tápanyagigény a szokásos
anyagokkal kielégíthetl'í. Az istállótrágya mellett komposztot, zöldtrágyát, ás-
ványi anyagokat, aminosavakat, csontlisztet, szarulisztet, vérlisztet, kalcium és
magnézium oxid készítményeket adhatunk ki. Az alap szerves trágya mennyi-
sége elérheti a 30-50 t/ha mennyiséget. A gyomosodás miatt nem mondhatunk
le a szántásróL
Szapor(tás. Nagyon nagy probléma az, hogy a fajtaazonos szaporítóanyag
beszerzése ökológiai rendszera ell'íállítási forrásból szinte lehetetlen. A terme-
lők kénytelenek saját, vagy termell'íszövetség keretén belüli szaporító anyagot
igénybe venni.
Növényápolás. Legfontosabb lépése a gyomirtás, ami kizárólag mechanikai
eszközökre és ezt segítl'í eljárásokra korlátozódik. A gépi sorközmíívelés mel-
lett a kézi kapálás gyakorlatilag egyetlen állományban sem kerülhetl'í el. A her-
ba- és levéldrogot adó fajok vágása ell'ítt a jó minőségű áru ell'íállításához a te-
rületnek teljesen gyommentesnek kell lennie. Néhány üzemben jól bevált a
bakhátas míívelés és a talajtakarás is.
Ápolás. Kézimunkaerl'ít igényel bizonyos helybevetett kultúrákban (pl. ma-
joranna, borsfíí, körömvirág, szurokfíí, cickafark stb.) az egyelés is. Ha a gyógy
és aromanövény egyelésekor friss árunövényként jelenhet meg a piacon ez jö-
vedelmet és részbeni betakarítás t is jelent.

157-- -
 Költségnövelő művelet és növeli a gyomosodást az öntözés, ezért óvatosan
kell bánni vele. A vízigényes kultúrákban jelentős hozamfokozó. Így pl. a bor-
sosmenta, a citromfű, az angelika, a lestyán, a fehér mályva az intenzív hajtás-
növekedési időszakban illetve az első vágás után feltétlen öntözést igényelnek.
Valamennyi palántázott faj (pl. a bazslikom, a majoranna, a kasvirág fajok, az
orbáncfű, a szurokfű, illetve esetenként mások is) hazai viszonyaink között ön-
tözést igényelnek az eredéshez és a kezdeti fejlődéshez.
Növényvédelem. A növényápolás kimaradhatatlan tevékenysége a növényvé-
delem. Mivel az ökológiai gazdálkodásnak a növényvédőszerekkel való beavat-
kozásnak csak igen korlátozott a mértéke, fontos megoldásként kell kezelni a
gyógynövénytermesztésben a prevenciót,
- az ellenálló fajták vagy biotípusok telepítését,
- a faj igényeinek megfelelő optimális ökológiai feltételek biztosítását,
- a növény kedvező fejlődését elősegítő agrotechnikai eljárások alkalmazását.
Az ölológiai gazdálkodásban hatékony szerek a gyógynövényekre nem spe-
cifikusak. Kedvező hatásúnak bizonyultak a komposztok, az erjesztett növényi
kivonatok, a fafajok hajtásainak kivonata elsősorban gyengén fejlődő állomá-
nyokban, a vegetációs időben kétszer használva. Ha a megelőzés és más védel-
mi lehetőség nem elégséges a gyógynövény megvédésére megoldás lehet az
előrehozott betakarítás is.
Betakarítás. A gyógynövények betakarításánál gyakran nem rentábilis vagy
nem lehetséges a gépekkel történő betakarítás. Ezért mint a termesztés egész
során itt is a kézi betakarítás lehet az egyetlen megoldás.
A növényi kultúrákban a termés betakarítás után - a frissen eladott fűszer­
növények kivételével- valamennyi termék feldolgozásra kerül. Ennek első sza-
kasza szárítás, majd a tisztítás, a vágás vagy morzsolás, esetleg a hámozás (pl.
fehérmályvagyökér), fosztás (pl. borsosmentalevél). Ezekből látszik, hogy a
drogelőállítás betakarítás utáni legfontosabb művelete a szárítás. A szárítási
módszerek az ökológiai gazdálkodásban sem különböznek a hagyományostól.
Száraz időjárású aratáskor a természetes szárítást alkalmazzák, de esős időjá­
rásban jó minőségű drog csak mesterséges szárítással állítható elő. A további
műveleteket az aprítást, a tisztítást az ökológiai termesztésben is a hagyomá-
nyos gépekkel végzik. A drogelőállítás befejező részeként kerül sor a tárolásra.
Tároláskor leggyakoribb probléma a raktári kártevők megjelenése. Ezért igen
fontos az egészséges árú betárolása és a nem túl hosszú tárolási idő.

158---
 6. Ökológiai gyümölcstermesztés

A gyümölcsfogyasztás az emberi táplálkozás szempontjából az egyik legfonto-

sabb összetevő. Termesztett gyümölcseink és az importált déligyümölcsök
beltartalmi értéke, szénhidrát-, fehérje-, savtartalma, a rostanyagok, a vitami-
nok , az ásványi anyagok, makro- és mikroelemek nélkülözhetetlenek a táplál-
kozásban. Az egészséges táplálkozásban - életkor és foglalkozás szerint diffe-
renciáltan - naponta l 00-150 g az egy főre jutó gyümölcs mennyisége Ez a
gyümölcsfogyasztási minimum egy lakosra vetítve hetenként l ,O kg, évente 50
kg gyümölcs mennyiséget jelent..
A gyümölcsök, különösen a héjas gyümölcsűek jelentős fehérjét tartalmaz-
nak. Fehérjetartalmuk 0,4-1,2%, a héjas gyümölcsök közüla mogyoró 15,6%,
a dió 18,6%, a mandula 27,6% fehérjét tartalmaz. A glutaminsav tartalom al-
mánál 13,5%, kajszinál 10,0%, őszibaracknál9,0%. Az aszparaginsav tartalom
almánál 8,0%, körténél 9,0%, őszibaracknál 9,0%. A prolin mennyisége szilvá-
nál 17,0%, a triptofáné kajszinál 12,0%, almánál 3,0%.
A gyümölcsök szervessav-tartalmának az anyagcsere folyamatokban jelen-
tős a szerepe. A savak a gyümölcs élvezeti értékét, sav-szénhidrát arányát, ízét
befolyásolják. A szerves savakban szegény, csekély szénhidráttartalmú gyü-
mölcsök jellegtelenek, kevésbé üdítők. A szénhidrát-anyagcsere az élő szerve-
zet legfontosabb energiatermelő folyamata. A szénhidráttartalom adja meg a
gyümölcs táplálkozási és élvezeti értékét
Lényeges a gyümölcsök makro- és mikroelem tartalma. Az emberi test
0,9-1,7 kg kalciumot tartalmaz,amelynek a másik- nem a csontvázban levő
- része az ingerlékenység szabályozásában és az izomműködésben fontos.
A foszfor az anyagcsere-felhalmozásban és -átvitelben játszik fontos szere-
pet A kálium fontos szerepet játszik az izomzat, egyebek között a szívizom-
működésben. A nátrium a szervezet só- és vízháztartásában fontos. A magné-
zium a vérplazma fontos része, a fehérje szintézisben is elengedhetetlen.
A mikroelemek a szervezetben ugyan kis mennyiségben fordulnak elő, a nor-
mális életfolyamatokban, a hormonok, enzimek működésében viszont fontos
szerepük van.
A vitaminok természetes szénvegyületek, amelyeket a normális életműkö­
déshez a táplálékkal együtt kell felvennie a szervezetnek. Jelentős szerepet ját-
szanak a szervezet teherbíró képességének fenntartásában (C-vitamin), az ideg-
rendszer zavartalan anyagcseréjében (B l-vitamin), a látás biokémiájában és a
hámsejtek működésében (A 1-vitmin), a szervezet oxidációs-redukciós folya-
mataiban a véráramlás elősegítésében (nikotinsav). A kevésbé ismert vitaminok
még egész sorát veszi fel a szervezet a gyümölcsökből.

159---
 Mindezeken túlmenően egy rendezett gyümölcsös emeli a táj szépségét,
kihat az ott élő emberek kulturáltságára, anyagi helyzetére. Tudjuk azt, hogy
egy-egy nagyobb gyümölcstermelő körzetünkben sajátos életformát biztosít
a gyümölcstermesztés. Az ezen vidékeken élők nagyon megdolgoznak az
évek során, de sokhelyütt tisztes megélhetést, színvonalasabb lakáskultúrát
tesz lehetővé. Azonban az ennek ellenkezője is igaz. Egy jégeső, egy hatal-
mas szélvihar akár egy félóra alatt el is viheti az egész éves szorgalmas mun-
ka eredményét, vagyis az ágazat éghajlati tényezőktől sérülékenyebb, mint
más kultúra.
A gyümölcsösök telepítése jelentős költségvonzattal jár, ezért ha nem a tele-
pítendő kultúra igényének teszünk eleget, és nem egy kiváló minőségnek vet-
jük meg az alapját, hanem egy gyengébb minőségű árú előállításnak azon évti-
zedekig nem lehet változtatni. Ez azt is jelenti egyben, hogy egy-egy gyümölcs
termesztéséhez, az átlagosnál nagyobb felelőséget kell vállalni, és sokkal job-
ban kell szakmailag érteni hozzá, mint egy - nem ledegradálva a növényter-
mesztést - egyszerűbb növény, mint például a búzatermesztéshez.
Egy-egy gyümölcstermesztő tájon apáról fiúra szál a termesztés gyakorlata.
Az sem véletlen, hogy hazánkban a kajszi termesztés egyik központja Szaty-
maz. Itt a legjobbak a termesztéshez a természeti adottságok, de itt van a spe-
ciális tudás is, amit a termesztéshez feltétlen el kell sajátítani. Igaz ez a makói
hagymatermesztési körzetre, a szegedi paprika termesztésére, tehát a zöldség-
termesztésben is van ilyen követelmény. A Tokaj-hegyaljai tájon születésétől az
ott folyó munkákat látja a következő nemzedék és ez a szervezet tanulás mel-
lett nagyon fontos speciális tudást biztosító körülmény.

Ökológiai gyümölcstermesztés helye és szerepe

Az ökológiai termesztés az utóbbi időkben nagyon sokat fejlődött. Szinte ki le-
het mondani azt, hogy egy-egy szántóföldi növényünknek vagy zöldségünknek
kialakítottuk a teljes technológiáját.
Más a helyzet a gyümölcstermesztés területén. Ha csak a kertészeti ágazaton
belül gondolkodunk is egyetlen más kertészeti kultúra sem vet fel oly sok gon-
dot, szakmai kérdést mint az ökológiai gyümölcstermesztés.
Míg egy egyedülálló gyümölcsfánál megtehetjük, hogy elhagyjuk a kemi-
káliák használatát, óvatosabban vagy egyáltalán nem használjuk a metszőol­
lót. Ezek kimondása egy nagyértékű gyümölcsös ültetvény esetében már
nagy felelősség. E területen is gyorsan bővülnek ismereteink, de ma még
vannak megoldásra váró feladataink. Ezért is az ökológiai termesztéstechno-
lógia ma még csak nagy óvatosság, nagy szakmai felkészültség mellett vál-
lalható.

160---
 Célszerű, ha a legfontosabb összefüggésekre figyelünk. Jó az is, hogy az
ökológiai termesztés ma még legkönnyebben és legkisebb kockázattal a házi
kertekben történik.
A már meglevő gyümölcsösök átállítását - a növénytermesztéshez és zöld-
ségtermesztéshez hasonlóan - általában hosszabb időszak alatt és fokozatosan
kell végezni. A bio minősítés megszerzéséhez három év ellenőrzött átállás idő­
szak szükséges, melynek rövidítésére csak speciális esetben - az ellenőrző
szerv engedélyezése után - van lehetőség.
Új ültetvények létesítésekor néhány gyümölcsfaj (meggy, bogyósok, héja-
sok, birs) esetében már a siker nagyobb reményében foghatunk a munkához. Itt
már az ökológiai termesztés technológiája a növény hagyományosan egysze-
rűbb termeszthetősége miatt is jobban ki dolgozott.
A tudatosan összeválogatott, vegyes faj ú gyümölcsösben a fák egymást több-
félemódon segíthetik. Az ültetvény termékenyebb, egészségesebb lesz és csök-
ken az átállás felelőssége is. A toleráns és rezisztens fajtákkal vegyesen ültetve
a fogékony fajták alkalmazása esetén a károsítók nem képesek, nem tudnak
nagymértékben felszaporodni. Nem kizárólagos feltétele tehát az ökológiai ter-
mesztésnek az, hogy a fajta rezisztens legyen. Legalább ilyen a jelentősége an-
nak is, hogy milyen annak az általános életrevalósága.
Természetes és szakmailag indokolt az a törekvés, hogy vírusmentes alany-
és nemes fajtákat szerezzünk be. Gyors kezdeti fejlődést érhetünk el helyben
szemzés, vagy konténeres szaporítóanyag, illetve faiskolákban két évig nevelt
csemeték telepítésével is. Ha szabadgyökerű oltványt vásárolunk legéletképe-
sebbek a tavaszi kitermelésű fák.
A metszés során se magunk akarjuk meghatározni, hogy melyik vesszőkből
legyenek a későbbi vázágak. A fák önmaguktól szabályosabb, körkörösebb ko-
ronát nevelnek, ha maguk választják ki az élettanilag valóban alkalmasabb ko-
ronavesszőket. Kerüljük a fölösleges sebzést metszéskor, ami felkészültséget és
nagy gyakorlatot kíván meg a gazdától. Sok sebzés esetén sérült megtört vona-
lú szállítópályák alakulnak ki.
A növényvédelem során a megelőzésre fektessük a nagyobb hangsúlyt. Még
az ökológiai termesztésben engedélyezett növényvédelmi anyagaihoz is csak
valós szükség esetén nyúljunk.
A környezettől való elkülönítés céljából érdemes a gyümölcsöst a környéken ta-
lálható természetes növénytársításból származó, több fajtából álló (fák, cserjék) élő
sövénnyel körbevenni. A sövények és a gyümölcsök szélső sorai között, valamint a
sorvégi forgókban és a közlekedő utakon sok lágyszárú növényfajból álló "virágos
ugart" alakítsunk ki, melyet egyáltalán nem, vagy csak ritkán a fő virágzási idény
után használunk. A gyümölcsösön belül is célszerű egy-egy sorközt így kezelni.
Mint az eddig leírtakból is látható, az ökológiai gyümölcstermesztésből szár-
mazó termék előállítása nagyobb kockázatot és költség megtérülési bizonytalan-

161
ságot hordoz magában, de fogyasztása mentesíti szervezetünket a konvencioná-
lis termesztés során használt mérgek szervezetünkben történő felhalmozódásá-
tól, a szervezetünk megbetegítésétőL Napjaink legfélelmetesebb betegsége a
rák. Ennek keletkezése, szervezetünkben való elterjedése és a növényvédő sze-
rek használata között a tudomány összefüggést lát. Ezért is kell elgondolkodni
azon, hogy magasabb árért vásárolak egészségemre nem ártalmas, ökológiai
módszerrel termelt gyümölcsöt, vagy fogyasztom a növényvédelmi előírások
betartását ellenőrizhetetlen árú megvásárlását. Egy fólia alatt termesztett papn-
kánál a piaci árusító nem tudja megmondani, hogy az általa eladásra kerülő árú
permetezése után a termelő betartotta-e az egészségügyi várakozási időt vagy
sem. Ez ökológiai módszerrel előállított terméknél eleve fel sem merülhet, mert
már a termesztés során sem használunk a szervezetre káros növényvédő szere-
ket Sajnos ez akkor is így van, ha nem mindenki teheti meg, hogy ilyen árút vá-
sároljon, de aki megteheti, az gondolkozzon el ezen a választási lehetőségen.

Új ökológiai gyümölcsös telepítése

Az ökológiai termesztésre szánt területet olyan helyen kell kiválasztani ahol
a környezetéből semmilyen természetidegen anyag nem szennyezi a területet.
A szomszédoktól nem mosódhat át műtrágya- vagy vegyszer maradvány. A ta-
laj nehézfém terheltsége nem éri el a szabványban megengedett értéket.
Ökológiai gyümölcstermesztés új biogyünölcs-ültetvény telepítésével, ha-
gyományos technológiával kezelt ültetvény átállításával, bioházikertben, szór-
ványgyümölcsösben folytatható.
A termőhely kiválasztáskor vegyük figyelembe:
- éghajlati adottságokat,
- domborzati viszonyokat, kitettséget,
- talaj adottságokat.
Az éghajlati igényeknél figyelembe kell venni az egyes gyümölcsfajták fagy-
érzékenységét. A téli fagyokra érzékeny az őszibarack, a mandula, a körte, az
alma.
A tavaszi fagyokkal szembeni érzékenység elsősorban a virágzás idejétől
függ. A fagykockázat a korábban virágzó fajoknál nagyobb: Korai virágzás ú
a mogyoró, a som, a mandula, a kajszi, az őszibarack, a cseresznye, a körte,
és a dió.
Később virágzik a köszméte, a meggy, az alma, a szamóca, a szilva, a ribisz-
ke, a birs, a berkenye, a naspolya, a málna, a szeder, a gesztenye.
Lényeges a melegigény is. Melegigényes fajok (a tenyészidőben 3200 oc
hőmérsékleti összeget kívánók) az őszibarack, a mandula, a kajszi, a az almák
egy része.

162---
 Közepesen me legigényesek a körte, a birs, a cseresznye, a szeder, a berkenye,
a dió, a gesztenye.
Hűvös éghajlatot kedvelő fajok (a 3100 °C-nál nem igényelnek nagyobb hő
összeget) az alma, a piros- és a feketeribiszke, az áfonya és a málna.
Közömbös hőigényűfajok a szamóca, a meggy, a naspolya, a som.
Ismerni kell a gyümölcsjé/ék vízigényét is a sikeres telepítés érdekében.
A nagy vízigényű fajok 700-800 mm. csapadékot kívánnak évente. Ilyenek az
alma, a körte, a birs, a szilva, a szamóca, a málna, a szeder, a feketeribiszke,
a dió. Közepes vízigényűek (évi 600 mm csapadék igényűek) a cseresznye,
az őszibarack, a kajszi, a piros ribiszke, a köszméte, a berkenye. Kis vízigényű
fajok (évi csapadékszükségletük 500 mm) a meggy, a mandula, a naspolya,
a som.
A domborzati viszonyoknál tudnunk kell, hogy milyen magasan van a te-
rület, mert a legfontosabb mikroklímát alakító tényező a tengerszint feletti
magasság. A magas hegyek klímája hűvösebb. Ennek nagy szerepe van a ta-
vaszi fagyok kialakulásában. A mélyebb fekvésű völgykatlanok fagyzugos
területek.
A kitettség a terület lejtésének égtáji irányát és hajlásszögét együttesen kife-
jező fogalom, amelynek meghatározó szerepe van a mikroklíma kialakításában.
Legkedvezőbb hatásúak a délkeleti és a délnyugati irányú lejtők.
Figyelembe kell vennünk a szélnek való kitettségetvagy a szélvédettséget is.
A szelek szántanak és hűtenek. Az uralkodó szélirány ismerete a telepítésnél
a sorirány és a támrendszer meghatározásánál lényeges.
A talajadottságok figyelembe vétele a biogyümölcsös telepítése előtt az
egyik legfontosabb tényező. Ismernünk kell a talaj: fizikai sajátosságait, a hu-
musz állapotát, a mésztartalmát és kémhatását, a talajvíz mélységét.
A talaj fizikai tulajdonságait a mechanikai összetétel határozza meg. A me-
chanikai összetételen a különböző szemcsenagyságú elegyrészek arányát értjük
a kövektől az egészen finom iszapig, agyagig. A vályog talajokon a homok és
agyag aránya egyező ezért jó víz-, levegő és hő gazdálkodás úak. Amikor a talaj
pórustérfogata a 10% alá csökken szinte minden gyümölcsfajban gyökérfulla-
dás következhet be.
A humusz szerepe nagyon fontos a gyümölcstermesztésben. Szerepe a talaj-
szerkezet és a talajmorzsák kialakításában és a tápanyagellátásban lényeges,
mivel együttesen alakítják a talajokban a víz és levegő arányát. A szerves anyag
a talajban lakó mikroorganizmusok tápláléka is. Ezek a szervezetek tárják fel
és teszik felvehetővé a tápanyagokat a gyümölcsfák számára.
A kémhatás és mészállapot akkor megfelelő a gyümölcsfák számára, ha
a kémhatás 4,7-8,6 érték között van.
Ha a talajvíz eléri az 50 cm-t az minden növény számára kedvezőtlen. A 2-3
méteres talajvíz az optimális minden gyümölcsfaj számára.

163
 Az egyes gyümölcsfajok az alábbi talajféleségeket igénylik:
-Laza homoktalajokat kedvelők vagy tűrők: alma, a kajszi, az őszibarack,
a megy, a dió, a málna, a piros ribiszke, a köszméte.
- Köves, kavicsos váztalajokat tűrők: a meggy, a kajszi, az őszibarack,
a mandula, a naspolya, a gesztenye, a som.
- Mélyrétegű középkötött, vagy jó szerkezetű agyagtalajokat igénylik: a kör-
te, a birs, a cseresznye, a szilva, a mogyoró, a szamóca, a fekete ribiszke.
-Nyirkos talajt vagy bő vízellátást kedvelők: az alma, a körte, a birs, a szil-
va, a dió, a málna, a szamóca, a fekete ribiszke, az áfonya, a mogyoró.
- Savanyú talajt kedvelők: az áfonya, a gesztenye, az alma, a mogyoró,
a málna, a szamóca.
- Határozott mészigényűek: a kajszi, a mandula, a megy.
-A sok meszet nem tűrők: a gesztenye, a körte, a birs, a szilva, az ősziba-
rack, a málna, a szamóca.
-Az enyhe szikes területeket elviselik: a körte, a meggy, a mandula.
-Magas talajvíz szintet kedvelők (3-l m): az alma, a körte, a birs, a dió,
a szamóca, a fekete ribiszke.
-Pangó talajvizet tűrők: a szilva, a fekete ribiszke, a meggy.
Mielőtt eldönti a farmer vagy gazdálkodó, hogy ökológiai- vagy bioter-
mesztést akar folytatni a telepítés helyén, talajtani vizsgálatokat kell végezni.
Ha ez nagyobb területet jelent talajszelvényeket kell ásni, és azokból kell meg-
venni a talajmintákat. A nagyon tömött szerkezet nélküli talajok a bioter-
mesztésre alkalmatlanok. Ugyanígy alkalmatlan a humuszszegény (<0,5%)
szerkezet nélküli folyóhomok is. 40 cm-nél sekélyebb termőrétegű talajok sem
alkalmasok ökológiai gyümölcstermesztésre. A tápanyag- ellátottság megítélé-
sekor 8-10 mg/100 g foszfor, illetve 12-40 mg/100 g káliumszintet tartunk op-
timálisnak.
Ültetvény telepítéskor a talajt alkalmassá kell tenni telepítésre. Ezt terep-
rendezésnek, telkesítésnek nevezzük. Elszállítjuk a területen található szikla-
darabokat, megoldjuk a terület víz elvezetését, megépítjük a felszínfeletti mű­
tárgyakat, majd a felszínalattiakat Kijelöljük a táblák fő- és mellékútjainak
helyét, kitűzzük azokat. Ha szükséges elvégezzük a talajjavításokat, az alap-
trágyázás folyamán feltöltjük a talajunkat szerves anyaggal, zöldtrágyázást is
végezhetünk. Ezt végezhetjük telepítés előtt és utána is. A talaj előkészítést jó,
ha egy 70-90 cm-es mélylazítással kezdjük. Hosszabb idejű a talaj előkészítés,
ha a telepítés előtt a területet több évre takarónövénnyel borítva pihentetjük.
Ilyenkor 3-5 évre évelő füves here keverék, lucerna telepítése indokolt. Ültetés
előtt a sorokat a telepítési tervben meghatározott sorvezetés és térállás alapján
kell kihúzni. Ültetéskor kézi gödörásás esetén 40x40x40 cm-es gödröket
ásunk. Az ültető gödör aljára célszerű 5-10 cm szerves trágyát adagolni egyen-
letesen szétterítve. Az eiültetett oltványt l 0-20 liter vízzel öntözzük be. A tám-

164---
rendszert ahol szükséges - a szabályos koronaforma kialakíthatósága miatt in-
dokolt- ott az ültetés után azonnal meg kell építeni.
Ha ősszel telepítünk a vadrágás ellen azonnal felkell rakni a vadrágás elleni
törzsvédőt. Célszerű- vagyonbiztonsági okokból- a kerítés azonnali megépí-
tése is. Az ültetvényt az izoláció miatt is érdemes több fajból álló sövénnyel
körbe venni. ·
EU előírások alapján 2003 után már csak az ökológiai termesztés követel-
ményeit követő, minősített faiskola által előállított, bio-tanúsítvánnyal ellátott
ültetvényanyag használható fel új ültetvény telepítéséhez. Az alanyhasználat-
bogyósgyümölcsök kivételével - két- (vagy több-) komponensű oltvány,
amelynek gyökerét a különböző alanyok szolgáltatják. Ezekre szemzik (vagy
oltják) a nemes fajtákat. A megfelelő alany megválasztása a környezethez való
alkalmazkodás legfontosabb eszköze a termelő kezében. Az ökológiai gazdál-
kodás nem zárja ki a törpésítő alanyok használatát Legfontosabb követelmény
a betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenálló képesség.
Művelési rendszer fogalmán a termeszteni kívánt fajta vagy alany konbiná-
ciót és az ehhez alkalmazkodó korona formát, valamint az ültetési térállást ért-
jük. Ezek helyes megválasztása kihat az ültetvény egész élettartamára és élet-
teljesítményére. A termesztett fajta és alany együttesen alapvetően meghatároz-
zák a fa méretét és növekedési habitusát. A különböző alanyok hatása rendkí-
vül sokrétű és bonyolult, ugyanakkor szerepük kiemelkedően fontos az ökoló-
giai gyümölcstermesztésben, ezért telepítés előtt mindég forduljunk ebben a té-
mában jártas szakemberhez.
A térállásnak, vagyis az ültetvény sor- és tőtávolságának meghatározását a
fajta és az alany tulajdonságainak figyelembe vételével végezzük. Az ajánlható
sortávot a fa magassága határozza meg, amely a fajtától és a koronaformától
függ. A gyümölcsfajok koronaméreteit és térállás igényét koronaformák szerint
a 21. táblázat mutatja be.

165---
 21. táblázat. A gyümölcsfajok koronaméretei és térállás igénye koronaformák szerint

l(özéprnagastörzsű l(arcsú orsó

Megnevezés korona- Farna- l(orona Farna-
Térállás Térállás
szélesség gasság szélesség g assá g
Alma középerős
alanyon 8 6 8x8 2 3 4xl,5

Alma törpe alanyon - - - 1,5 2,5 3xl,5

Berkenye 6 8 - - - -
Birs 3 4 5x4 - - -
Cseresznye 8 8 8 x8 2 3 5 x2
Dió 10 10 !Ox l O - - -
Füge 3 3 - - - -
Gesztenye 10 10 lOxlO - - -
Kajszi 7 6 7x7 - - -
Körte 7 7 8x8 1,5 2,5 4xl,5
Köszméte 1,5 1,5 1,5xl - - -
Málna l 2 1,2x0,8 - - -
Mandula 6 7 5 x5 - - -
Me gy 6 6 7 x5 2 2,5 4xl,5
Mogyoró 5 4 6 x6 - - -
Naspolya 4 4 - - - -
Őszibarack 5 3 5x4 2 2,5 4 x2
Szilva 6 5 7x5 - - -
Piros ribiszke 1,5 1,5 2xl - - -
Fekete ribiszke 1,5 1,5 2xl,5 - - -
Som 3 3 - - - -

Forrás: Timon B. - G. Tóth M. - Mikulás l. - Szőke L. -Gál/. -Radi cs L. -Paszternák

F. - Székelyné Bognár E. - Gilingemé Pankotai M. - Győrfi J. - Zámboriné Németh É.
(2007) Ökológiai gazdálkodás a kertészeti termesztésben. ln. Ökológiai gazdálkodás ll.
(szerk. Radics L.), Szaktudás Kiadó Ház. Budapest. 343.

!66---
Az ökológiai termesztésben alkalmazható koronák
Magas törzsű természetes gömbkorona. Ez a szórvány gyümölcsösök tipikus
korona formája. A törzs magassága legalább 120 cm vagy magasabb is lehet,
mely főlőtt kezdődnek az elágazások. A korona szétterülő, lapos, gömb, felfe-
lé törő kúpszerű, vagy többé-kevésbé szabályos gömb.
Ágcsoportos sudaras és kombinált korona. Praktikus és nagy terméshozam-
okra képes, jó megvilágítottságú, egyszerűen kezelhető középmagas törzsű ko-
ronaforma, amely a legtöbb gyümölcsfaj számára ajánlható a bio-házikertekbe
és extenzív ültetvényekbe.
Vázakorona (tölcsér korona). Két változata van a 80-120 cm és a 60 cm-es
törzsmagasságú. A magasabb törzsmagassá gúta szilvánál, a meggynél, a kaj-
szinál alkalmazzuk. Az alacsonyabbat az őszibaracknáL Ökológiai termesztés-
ben mindkettő alkalmazható.
Intenzív orsókoronák. Alacsony törzsű (40-60 cm), központi tengelyes koro-
naformák, amelyeken az elágazások szabályos ágemeletekben vagy spirális el-
osztásban helyezkednek el. A legáltalánosabban használt forma az ökológiai
termesztésben a karcsú orsó koronaforma.
Kajszi függöny. Lajosmizsén dolgozták ki a módszert. A szilva törzsébe
160-180 cm magasan szemzik a nemes kajszi fajtákat. A kajszi igen alacsonyan
levő törzsdarabja fölötti elágazásokat a vízszinteshez közeli irányba nevelik,
amelyek később a lomb- és a termés tömege alatt ernyő alakot vesznek fel.

Termőültetvények ápolási munkái

A termesztéstechnológia legfontosabb műveletei az alábbiak:
- a korona metszése,
-Az elágazások helyzetének megváltoztatása, hajtás és vessző le-, és felkö-
tözés, kitámasztás,
- koronaalakító metszés,
- termőgyümölcsös termőegyensúlyának fenntartása és a megvilágítás biz-
tosítása céljából fenntartó, termőkori metszés,
- a fás vagy zöldmetszés elvégzése.
Az ökológiai termesztésben is cél a gyümölcsös mihamarabbi terrnőre for-
dulása, és a terméshozás egyensúlyának elérése, fenntartása. Ennek feltétele a
környezeti feltételeknek megfelelő alannyal, szemzésmagassággal, jó tápanyag
ellátottsággal, helyes metszéssel a terrnőre fordulás elérése a 2.-3. évben, majd
annak növelése egy jó színvonal eléréséig. Az ökológiai termesztésben cél a
metszés minimalizálása, a metszés időpontjának helyes megválasztása. A zöld-
metszést azonban nem helyettesítheti a fásmetszés és fordítva. Az augusztusi
zöldmetszés a következő téli fásmetszés előmunkálata. A tavaszi fásmetszés te-

167---
 kinthető az augusztusi zöldmetszés kiegészítő műveletének. A növekedéssza-
bályozás új, gyors, egyszerű és természetszerű módja a zöldhajtások, esetleg
vesszők letépése.
A megfelelő gyümölcsméret és a kiegyenlített terméshozamok biztosítása:
- a termőrészek számának metszéskori beállításával,
- a gyümölcs-darabszám meghatározás gyümölcsritkítássaL
Az ökológiai termesztés esetén a fák túlterheltségét mindenképpen meg kell
akadályozni, mert nemcsak minőségromlással jár, hanem a következő évben
terméscsökkenést is okoz. A tápanyagokkal való feltöltöttség biztos jele a fák
körméretének növekedése. Nagy baj, ha egy adott évben nem tudunk körméret
növekedést kimutatni. A kivánt fajta specifikus és a fogyasztói igényeknek
megfelelő gyümölcsméret a gyümölcsönkénti optimális levélszámtól függ.
Optimális a 15-40 levél:gyümölcs arány. Az almánál a termésszabályozás két
részből áll. Az első metszéskor az egy és két éves rügyek ritkító metszésével
a helyes gyümölcs darabszám beállítása. A termésszabályozás másik módja
a gyümölcsritkítás. Minél korábban ritkítunk annál eredményesebb a hatás.
A gyümölcskezdemények ritkításának optimális időpontja közvetlen ül a júniu-
si gyümölcshullás után van. A gyümölcsritkításnak nagyon rövid az ideje.
A teljes virágzás után 35-50 nap közötti két hét áll rendelkezésünkre.
A gyümölcstermesztési technológia legkevésbé becsült része a talajművelés.
Pedig a talajműveléssei biztosítjuk a talaj levegőzöttségét, a víz befogadását és
tárolását, a tápanyagok feltáródását és felvehetőségét, a trágyaszerek talajba va-
ló bejuttatását, a talaj szerves anyagának megóvását és növelését, a gyomok és
az erózió, defláció elleni védelmet.
A gyümölcsfák fajtól függő víz- és tápanyagigényének kielégítése céljából a
fák alatti sáv a vegetációs időben tisztán tartandó. Víz- és tápanyag konkuren-
cia, esetleg allelopátiás hatás következtében látványosan romlik a gyomosan
tartott állomány a rendszeresen művelthez képest. A fák alatti sáv műveléséhez
csak sekélyen dolgozó eszközöket vegyünk igénybe. Talajárnyékolással is biz-
tosítható a fák alatti sáv tisztán, gyommentesen tartása. Erre a célra az istálló-
trágya a legalkalmasabb.
Az ökológiai gyümölcstermesztésben a sorközök tartósan takarónövénnyel
fedettek Ezek sekély gyökérzetű, kis vízigényű növények legyenek. A sorközi
takarónövényes sáv kialakítása évelő gyepsáv telepítéssei és a természetes
gyomvegetáció rendszeres kaszálásával is lehetséges. A sorközi takarónövény
tápanyagellátásra szorul. Ezt érett istállótrágya vagy komposzt felületi kiszórá-
sával oldjuk meg, melyet azonnal vagy a lehető legrövidebb időn belül fogaso-
lás követ. A tápanyag-utánpótlás az ökológiai termesztésben megengedett trá-
gyalevek öntözéssel történő kijuttatásával is megoldható.
Az ökológiai termesztésben a gyümölcsfák tápanyagellátása elsősorban a ta-
laj természetes tápanyag tőkéjére és tápanyagszolgáltató-képességére épül.

168---
A gyümölcstermesztéssei azonban tápanyagkivonás is együtt jár, ezért ezt ok-
vetlenül pótolni kell. Ha ennek a pótlása elmarad a terméstömeg az elvont és
hiányzó tápanyag mennyiségével arányosan csökken. Az egyes gyümölcsfajok
által kivont tápanyagok viszonylag nem nagyok, azonban ennél többet kell pó-
tolni a fatestben és a talajban megkötött mennyiségek, valamint a veszteségek
miatt. Az átlagos tápanyag szükségletet a 22. táblázat mutatja be.

22. táblázat. Egy tonna gyümölcs előállításához

átlagosan szükséges tápanyagmennyiség

N P20s K20
Gyümölcsfaj
szükséglet (kg)
Alma 1,5 0,5 2,0
Körte 1,5 0,5 2,0
Őszibarack 2,5 1,0 5,0
Kajszi 3,0 0,8 5,0
Szilva 3,0 1,0 5,0
Meggy 4,0 1,0 4,0
Cseresznye 4,0 1,0 4,0
Mandula 10,0 1,5 12,0
Dió 9,0 1,5 10,0
Cseresznye 10,0 1,5 6,0

Forrás: Timon B. - G. Tóth M. - Mikulás I. - Szőke L. - Gál I. - Radics L. -Paszternák

F. - Székelyné Bognár E. - Gilingemé Pankotai M. - Győrfi J. - Zámboriné Németh
É.(2007) Ökológiai gazdálkodás a kertészeti termelésben. In. Ökológiai gazdálkodás II.
(szerk. Radics L.), Szaktudás Kiadó Ház. Budapest. 356.

A nitrogén minden szerv képzésében részt vesz. Elsősorban a vegetatív nö-

vekedés, a sejtosztódás területén nélkülözhetetlen. A kálium a gyümölcstermő
növények alapvetően fontos tápeleme. Nélkülözhetetlen katalizátora a szénhid-
rát anyagcserének és a vízgazdálkodásnak. Afoszjor szerepe sem lebecsülendő
a gyümölcstermesztésben. Esetenként fellépő hiányával is számolni kell.
A gyökerek elhelyezkedésének ismeretében mind az engedélyezett ásványi és
szerves eredetű trágyaszereket, mind a szerves trágyákat a koronacsurgó vonalá-
ban, attól csak némileg szélesebb sávban a fák alatt egyenletesen kell elteríteni.
Az ökológiai gyümölcstermesztésben nagy szerepe van a szerves trágyák-
nak. Felhasználhatók talajtakarásra, de szerves anyagok, tápanyagok pótlására
is. Tápanyag-szolgáltatásukat az alábbi 23. táblázat mutatja be.

169---
 23. táblázat. A szervestrágyázás átlagos tápanyag-szaigáitatása
közepes minőségű, airnos istállótrágya felhasználásakor

Tápanyag-szolgáltatás
Szervestrágyázás
N P20s K20
utáni év
Hatóanyag (kg!t)
l. év 2,5 1,5 4,0
2. év 1,5 1,0 2,0
3. év 1,0 0,5 1,0

Forrás: Soltész M. (szerk. 1997): Integrált gyümölcstermesztés

Hazánk aszályos területein a vízigényes kultúrák öntözésre szorulnak. Ilyen

a gyümölcsök egy része is. Talajaink vízhiányát szárítószekrényes méréssel
tudjuk megállapítani. Az ökológiai termesztésben az öntözés szükséges kisegí-
tő eszköz.
Az ökológiai termesztést jól segíti a méhes megporzás. A gyümölcstermő
növények virágai zömükben rovarmegporzás útján termékenyülnek, bár a szél-
megporzás is előfordul. Ön meddő gyümölcsfajok, fajták esetében fokozott je-
lentősége van a pollent szállító méheknek. Jó, ha a virágzás idejére hektáron-
ként 2-l O méhcsaládot telepítünk az ültetvénybe.

Az ökológiai gyümölcstermesztés
technológiájának alapvető műveletei
Az iparszerű gyümölcstermesztés kialakítása során sok hibát követtünk el.
Mindent megtettünk, hogy a fák erejüket meghaladó terméseket produkáljanak.
Egyetlen kertészeti kultúra sem vet fel oly sok problémát mint az ökológiai
gyümölcstermesztés. Magányosan álló gyümölcsfák esetében megtehetjük,
hogy nem használjuk a metszőollót. A nagy értékű gyümölcsöseinkben azon-
ban lényegesen óvatosabbaknak kell lennünk. Itt a legfontosabb összefüggések-
re kell ügyelni. A már meglévő gyümölcsösök átállását hosszabb időszak alatt,
fokozatosan célszerű elvégezni. Új ültetvények létesítésekor - meggy, bogyó-
sok, héjasok, birs esetében - már a siker reményében láthatunk munkához. Az
ökológiai, vagy bio minősítés megszerzéséhez három év ellenőrzött átállási
időszak szükséges, melynek lerövidítéséhez csak speciális esetekben, az ellen-
őrző szerv engedélyezése után van lehetőség. Tartsuk szem előtt azt, hogy az
ökotermesztésnek nem kizárólagos feltétele a fajta betegségekkel szembeni tel-
jes rezisztenciája. Fontosabb annak életrevalósága.

170---
 Az almatermesztés technológiájának alapvető műveletei

A kora tavaszi (tél végi) műveletek ideje februártól áprilisig tart. Ez a tél vége
és a virágzás közötti időpont. Ebben az időben a feladataink közzé tartozik a tél
végi lemosó permetezés kén- és réz készítményekkel. Törzstisztítás, fertőzött
részek eltávolítása, hernyófogó övek, csapdák első kihelyezése, téli-tavaszi fás-
metszés, nyesedék lezúzása a sorközökben, trágyaszerek kijuttatása, a fák alat-
ti sáv talajmarózása, virágzás előtti ismételt permetezés kén- és rézkészítmé-
nyekkel, állati kártevők elleni permetezés engedélyezett szerekkel.
A tavaszi műveletek a virágzás kezdete és a sziromhullás időszakában történ-
nek, védekezés már nyári töménységű szerekkel gomba- és rovarkártevők ellen.
Kártevők rajzását jelző csapdák kihelyezése, fák alatti sáv gyomosodásának
meg-
akadályozása, sorközi takarónövény bolygatásmentes fejlődésének biztosítása.
Korai nyári műveletek közé tartozik a kiegészítő N tápanyag kijuttatása,
szükség szerinti talajmarózás, sorközök első kaszálása, túl erős növekedés ese-
tén hajtásritkítás, száraz tavaszon vízpótló öntözés, két alkalommal permetezés
gomba és rovar kártevők ellen.
A nyári műveletek közé tartoznak az állati kártevők, lisztharmat, varasodás
elleni ismételt permetezések. Szexferomon és almacefre illatcsapdák kihelye-
zése, zöldmetszés, a fák alatti sáv rendszeres gyommentesen tartása, sorközi ta-
karónövény alacsony tarlóra vágása, levél- minták alapján a tárolhatóság érde-
kében szükséges Ca biztosítása.
Betakarításkor, augusztus végétől október végéig terjedő időszakban elvé-
gezzük a termésbecsléseket, a minőségjavító termésritkításokat, eltávolítjuk a
fertőzési gócokat, szükség esetén Ca levéltrágyázást, vízpótló öntözést vég-
zünk az érést megelőző 3-4 héten, ezeket követi a szüret, szállítás, átmeneti és
tartós tárolás.
Őszi műveletek közé tartozik a szervestrágyázás, talajmarázás mélyen, őszi
lemosó permetezés lombhulláskor gomba- és állati kártevők ellen, a mechani-
kai védekezés minden eszközének bevetése (lehullott lomb bemunkálása, sebek
kezelése, fertőzött ágrészek eltávolítása).
A körtetermesztés alapvető műveletei és azok sorrendje egyeznek az alma-
termesztéséveL

A csonthéjas termésűek termesztéstechnológiai műveletei

A technológia alapját az almatermesztés adja. A legfontosabb műveletek vég-

rehajtásukban és idejükben is a termesztett csonthéjas növényfaj fenofázisaihoz
alkalmazkodva az almatermesztés technológiájához hasonlók, egyezők.
A kora tavaszi vagy télvégi műveletek során elvégzésre kerül a réztartalmú
szerekkel végzett lemosó permetezés. Virágzásig még legalább kétszer perme-

171
 tezzünk ugyanezzekkel a szerekkel. A tavaszi fásmetszés rügypattanástól a vi-
rágzás kezdetéig végezhető. A műtrágyázáskor vegyük figyelembe a csonthé-
jasok fokozott káliumigényességét. A fasorok talajmarózásakor vegyük figye-
lembe, hogy ezek a növények sekélyen gyökerezőek.
A tavaszi és a kora nyári műveletek a sziromhullástól a gyümölcskötődé­
sig az adott faj növényvédelmi igényeinek megfelelő elvégzése permetezé-
sekkeL Kártevők rajzását jelző csapdák kihelyezése, adjuk ki a kiegészítő N-
és K- pótlásához szükséges tárgya féleségeket, a fák alatti művelt sáv folya-
matos gyommentesen tartása sekély műveléssel vagy talajtakarássaL A sorkö-
zi takarónövényt csak május végén kaszáljuk le, melyet azután két-három he-
tenként ismétlünk. Őszibarackosban elengedhetetlen a kézi gyümölcsszabá-
lyozás a virágzástól számított 35-50 nap között. Indokolt lehet szilvánál is és
kajszinál is a kézi termésszabályozás. Májusban esedékes l O cm-es hajtás-
hossznál az első hajtásválogatás. Termőkorban, túl erős hajtásnövekedés ese-
tén, július végén kerüljön erre ismét sor. Száraz tavaszon indokolt lehet az ön-
tözés megkezdése.
A nyári műveletekre májustól szeptember végéig kerüljön sor. Csonthéjas-
ok nyári műveletei lényegében az alma termesztésével azonosak. Cél a talaj
vízkészletének megóvása, a gomba és állati kártevőktől való megvédés. Az
őszibarack koronaalakító zöldmetszésére július elején kerüljön sor. A követ-
kező terrnőévet szolgáló zöld előmetszést augusztus 15-ig fejezzük be. A ko-
rán érő csonthéjasok betakarítása után nyáron is el kell végezni a növényvé-
delmi munkákat. Betakarításkor az almatermesztésnél leírtakat kell figyelem-
be venni.
Az őszi műveletek a következő év megalapozását szolgálják, de előtte tisz-
tán és gyommentesen kell tartani a betakarított csonthéjas területet. Ősszel
egyetlen csonthéjasnál sem nélkülözhető. Az őszi talajmarást az adott növény-
faj igényeihez kell alakítani. A csonthéjasok levegős talajt igényelnek, ezért
évente rendszeres altalajlazítást kell területükön végezni. Az őszibarack réz-
tartalmú szerekkel való lemosó permetezése lombhulláskor esedékes. A többi
csonthéjasnál is végezzük el lombhullásig a lemosó permetezést. A mechani-
kai védekezés összes eszközének igénybevétele ugyanúgy indokolt, mint az
almánál.

Bogyósgyümölcsűek ökológiai termesztése

A bogyósgyümölcsűek termesztésére vonatkozó általános előírások azonosak a
törzses gyümölcsfélékre érvényes szabályokkaL A fogyasztói igények gyors
növekedésemiatt a termesztőnek az újdonságokra fogékonynak kell lennie, hi-
szen napról napra újabb módszerek megismerésére lehet szüksége.
Termőhelyi igényüket a napos levegős, de szélvédett és fagymentes helyek

172---
elégítik ki. A talajviszonyokra a szamóca és a málna a legigényesebb. Laza
vagy középkötött, vízáteresztő talajokat kedvelik. A szeder vízigényes, de fagy-
érzékeny. A fekete ribiszke a nyirkosabb, tápdúsabb talajokat kedveli, míg a pi-
ros ribiszke és a köszméte igényesebb. Az áfonya az alacsony (3,5-5,5) pH-ér-
tékű savanyú, vízáteresztő, laza humuszos talajokat kedveli.
Elővetemény igényesek. Szamóca után legalább 3-4 évig szüneteltessük az
újratelepítést, fitoftórás fertőzés esetén azonban 15 év a várakozási idő. A sza-
móca megfelelő előveteménye a füveshere, búza, repce és mustár. Bokornövé-
sű bogyós gyümölcsűek talaj előkészítésére a törzses fáknálleírtakat kell alkal-
mazni.
Az alaptrágyázást előzze meg talajvizsgálat. Élettartalmuk rövid, ezért az
alaptrágyázás jelentősége nagy. A nitrogénnak van vezető szerepe, amit csak
szerves eredetű nitrogén trágyákkal pótolhatunk. Foszfor, kálium és magnézi-
um kielégítő mértékben adható a kijuttatott szerves trágyákkal.
Szamócatermesztésben ültető anyagként szabad gyökerű vagy tenyész-
edényben nevelt, legalább háromleveles (inda növésű) vagy frigó palántákat
használunk. A málnát gyökérsarjakkal, a szedert gyökérdugványokkal, házi
kertben fejbujtással, a piros ribiszkét és köszmétét fás dugvánnyal telepítjük.
Piros ribiszke és köszméte telepítéséhez az aranyribiszke törzsön nevelt kb. l m
magas törzsű oltványok használatosak. Az áfonya telepítéséhez kanténeres nö-
vényeket használunk.
Szamóca esetében ha frigó palántákat ültetünk augusztusban, akkor már az
első évben számolhatunk terméssel, de ha nem csak a második évtől. A bokor-
növésű bogyósok optimális ültetési ideje az ősz, kivéve a fagyérzékeny tüske-
mentes szederfajtákat.
A szamóca palánták gyökerét ne vágjuk vissza, de olyan lyukba ültessük,
amelyben a gyökerek nem fordulnak vissza. A talajszinttel azonos magasságba
ültessünk A málna gyökérsarját és a szeder dugványait célszerű kicsit mé-
lyebbre ültetni.
Az ökológiai termesztésben az egyéves kultúra elonyösebb, mert kevesebb
problémáink vannak a növénybetegségekkel és gyomosodássaL Kétéves ültetés
után elengedhetetlen a szamóca leveleinek a szüret utáni azonnali levágása, el-
távolítása. Nagyméretű fóliasátrakban újabban 30-35 cm magas bakháton,
ikersorba rakják a palántákat. A málna esetében a sövényszerű telepítés a jobb
a hagyományos töves művelésnél. Az ideális sortávolság 180-200 cm, a tőtá­
volság 40-50 cm. A szedert 2-2,5 méter sortávolságra, 2-2,5 m tőtávolságra te-
lepítjük. A piros és fehér ri biszkét hagyomány szerint 2,5-1 ,O m-re legújabban
(üzemi méretekben) 3,0-0,5 m-re. A köszmétét bokorművelés esetén 2,0x0,5
m-re telepítjük, törzses fácskával 2,0-6,0 m-es a térállás. Talajművelésük trá-
gyázásból és rendszeres gyomirtásból áll.

173---
 A hagyományos ültetvények, a házi kert és a szórványgyü-
mölcsösök átállítása ökológiai gazdálkodásra

Az elkövetkező időszakban a hagyományos termesztést folytató gyümölcster-

mesztő területek, a házi kertek és szórványgyümölcsösökből is fognak átállni
ökológiai termesztésre, mely területek éppen ezért nem hagyhatók figyelmen kí-
vül. Az átállás itt is - az előírások szerinti - három éves folyamat. Ez az idő
szükséges ahhoz, hogy a hagyományos termesztés során használt hatóanyagok
lebomoljanak, illetve az elfogadható szint alá csökkenjenek. Az átállás kocká-
zattal jár. Már az első évben abba kell hagyni a szintetikus vegyszerek és műtrá­
gyák használatát, és mint elvonás i tünet ez a termés csökkenésében jelentkezik.
Átállítani csak a jó talaj ú területeket szabad, fiatal állomány kell hozzá, biz-
tosítottnak kell lenni az izoláltságnak, a tápanyagállapotnak rendezettnek kell
lenni. Ahol több fajt termesztenek egy üzemen belül és több táblában más, más
kultúra van, ott az átállást egyszerre bonyolítsuk Je. Legyünk tisztába a piaci vi-
szonyokkal.
Átállási tervet kell készíteni, mely alapos elemzésen kell, hogy nyugodjon.
Számítani kell új gépek bevásárlására is.
Házikertben nem kizárt a gyümölcsfák alatti zöldségfélék termesztése.
A biokert átállásnál az alábbiakat célszerű figyelembe vennünk: milyen gyü-
mölcsöt akarunk termeszteni és annak megfelel-e a terület talaja. A gyümölcs-
fák telepítésénél vegyük figyelembe a kert méreteit, a család fogyasztási igé-
nyét és az ezek összehangolhatóságát Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az
egyes gyümölcsfajok társíthatóságát A gyümölcsfák dísznövényként is szere-
pelhetnek.
A szórványgyümölcsös területhez tartoznak a lakóépület, istálló, pajta, épü-
letegyüttes és a szérűskert mögötti gyümölcsös kertek, amelyek a mezőkhöz, ré-
tekhez sokszor az erdőkhöz csatlakoznak. Találhatók ilyen gyümölcsös kertek az
üdülők környékén is. Ezen kertek a tulajdonos hasznán kívül hozzájárulnak a táj
szépítéséhez is. Az itteni feladatok a következők: a táj adottságának megfelelő
fajok, fajták kiválasztása. A tájból való magonc alanyokon csak magas törzsű,
természetes gömbkoronát neveljünk. Célszerű olyas sorokat létesíteni, amelyek
Jehetővé teszik a gépi gyomirtás t, telepítéskor l x l méteres gödröt ássunk 60 cm
mélységre. Az első 8-l O évben a fák alatti nagyméretú tányért kézi kapálással
tartsuk tisztán. A szerves trágyát és komposztot a tápanyagpótlás során itt terít-
sük szét. A szórványgyümölcsösök növényvédelme egyszerű. Mechanikai véde-
kezés mellett a biológiai védekezés elősegítéséből áll. Szükség esetén - epidé-
mia - nagy hatósugarú permetezőgépekkel a megengedett szerek felhasználásá-
val védekezni kell. A betakarítást, értékesítést legegyszerűbb a falusi turizmus-
ba bevonva a "szedd magad" mozgalom keretében végezni.

174---
 Ökológiai termesztésre is javasolt gyümölcsfajták
Alma: Prima, Reglindis, Remo, Freedom, Reanda, Florina, Goldstar, Piros,
Akane, Pinova, Charden, Nyári fontos, Parker pepin, Batu!, Húsvéti rozmaring,
Staymared Nk. 573.
Körte: Arabitka G., Nagy szegfü körte, Ilonka, Hardy vajkörte, Pap körte.
Birs és naspolya: Angersi, Champion, A naspolya.
Őszibarackfehér húsú: Mariska, Redhaven Bianca, Nektár H., Ford, Cham-
pion, Vérbarack.
Öszibarack sárga húsú malyhas és ipari: Early Redhaven, Redhaven, Baby-
gold 6, Babygold 7, Szegedi.
Kajszi: Szamarkandszkij rannij, Korai zamatos, Ceglédi arany.
Szilva: Cacanska rana, Vörös szilva, Stanley, President.
Cseresznye: Bigarreau Burlat, Szomolyai fekete, Linda,
Megy: Csengődi, Érdi jubileum, Újfehértói fürtös.
Héjastermésűek:
Dió: Alsószentiváni 117, Milotai 10 (csak a származási körzetében)
Mogyoró:Római mogyoró K.l, Nagy tarka ze Ili.
Mandula: Szigetcsépi, Tétényi.
Gesztenye: Köszegszerdahelyi, Iharosberényi, Nagymarosi.
Bogyósgyümölcsűek:
Szamóca: Mara de Bois, Florika, Kortes, Fertődi 5, Malling Pandora.
Málna: Fertődi zamatos, Willamette, Auturun Bliss, Golden Bliss.
Szedermálna: Tayberry, Arapaho, Hull Thornless.
Fekete ribiszke: Dyana (F 41), Aranka (F ll), Titánia.
Piros ribiszke: Redpoll, Redwing
Fehér ribiszke: Jonkher van Tets, Blanka.
Köszméte: Paliagi óriás, Zöld győztes, Szentendrei fehér.

A szó1ő ökológiai termesztése

Magyarország a szőlőtermesztés északi határán fekszik. A szőlőtermesztés területe
200 l-ben 95 OOO hektár volt, de az átlagos területnagyság nem éri el az egy hektárt.
A múlt század nyolcvanas éveiben indult el ez a sajátos termesztés hazánkban.
A Kecskeméti Szőlészeti Kutató Intézetben elkészült egy kataszter, amely a
biotermesztésre alkalmas és alkalmatlan területeket sorolja fel. A feltételesen
alkalmas és alkalmatlan területeken ne termeljünk ökológiai módszerrel szőlőt,
mert a siker itt nagyon nagy kockázattal jár. Biztonságos ökotermesztésre a fel-
tételek Tokaj-Hegyalján, Mátra és Gyöngyös térségében, a Balaton környékén,
valamint a Dunántúl és az Alföld déli vidékein adottak.

175---
 1992-ben alapították az Altervitis Magyar Ökológiai Szőlőtermesztők és Bo-
rászok Egyesületét, amely 1996 óta a Biokultúra Egyesület szakosztályaként
működik. Az évek során összeállították a termesztéstechnológia általános ele-
meit, melyet ajánlásként eljuttattak minden termelőnek.
A bioszőlőt kétféle úton készíthetünk. Az egyik a meglevő ültetvény átállítá-
sával, vagy új kultúrák létesítésével. Az átállás szakmailag igen igényes feladat.
Előnyös az, ha a közelben vegyszerrel nem kezelt a környezet és erdősáv van.
Az új telepítés a régebbi átállításánál kedvezőbb megoldás. Ebben az eset-
ben nem kell alkalmazkodnunk a már termő állókultúra adottságaihoz. A köz-
termesztésben levő ún. világifajták és tájfajták csak egy-egy betegséggel szem-
ben mutatnak tolarenciát. Tehát az ökotermesztésre sajátos termőhely megvá-
lasztás után, szigorú technológiai fegyelmet betartva válhatunk alkalmassá.
A legnagyobb betegség-ellenállósággal, a rezisztenciával a többszörös ke-
resztezéssel előállított fajhibridek rendelkeznek. Alkalmazásuk esetén évjára-
tonként alig, vagy egyáltalán nem kell permetezni. A magyar szőlőnemesítés
világviszonylatban is éJenjár a rezisztens szőlőfajták nemesítésében, mindezzel
jó alapot adva a szőlő ökológiai termesztéséhez. Fentiek alapján a szőlő ökoló-
giai termesztését új ültetvényeken célszerű elindítani, ezért az ökológiai gaz-
dálkodást a telepítési szempontok részletes ismerete mellett célszerű elkezdeni.
A terület kiválasztásakor kerülni kell az olyan helyeket ahol a köd, a párale-
csapódás, a reggeli harmatképződés és -felszáradás veszélye fennáll. Célszerű
figyelembe venni a környéken dolgozó szőlőtermesztők tapasztalatait. A külön-
böző fajtákat célszerű tömbökbe telepíteni. A szőlő a semleges vagy enyhén sa-
vanyú talajokon termeszthető.
A betegségekkel ellenálló fajtákat válasszuk ki az ökológiai termesztés cél-
jára. Erre a termesztésre azok a fajták az alkalmasak, amelyek kémiai növény-
védelem nélkül (illetve csak az engedélyezett készítményekkel) kevés víz- és
tápanyag ellátottság esetén is biztonságosan termeszthetők.
A művelési mód elősegíti a kis egyedi tőketerhelést és a nagyobb hektáron-
kénti tőszámot. Így válik lehetővé a szőlő kevesebb hajtással, kisebb önárnyé-
kolással való termesztése. Ajánlott művelési mód a sor- és tőtávolságtól, a faj-
tátó!, a tápanyagkínálattól és egyéb tényezőktől függően az ernyő, az alacsony
kordon, a Guyot, a Sylvoz és a fejművelés változatai. A keskeny lombfal kiala-
kítása miatt nem ajánlatos a Moser-művelés és a függönyművelések.
A szőlő tápanyagigénye kielégítésére az elvont tápanyag visszapótlására kell
törekednünk. A tápelemek eltérően hatnak a szőlő vízigényére és szárazságtű­
résére. A túlzott nitrogénellátás csökkenti a szárazságtűrést, a jó kálium ellátott-
ság növeli azt.
A tápelemek szerepe meghatározott és mással nem helyettesíthető. A nitrogén
az "élet motorja". Hiánya csökkenti a növény növekedését. A fosifor hiánya a nit-
rogénnél kevésbé látszik, de a növény energiaellátásának fontos eleme. A kálium

176---
fontos szerepet játszik az érési folyamatokban. A kalciumnak fontos szerepe van a
növényi szövet szerkezetének felépítésében. A magnézium a klorofill építő eleme.
A kén a fehérjék szintézisében fontos és az enzimek alkotója. A vas a növényi fe-
hérjékben található és a légzési enzimek fontos alkotója. A mangán is fontos en-
zimalkotó. A cink enzimaktivátor. A bór a növekedés, a termésképzés fontos ele-
me. A réz az oxidáz enzimek fontos alkotója. A molibdén szintén enzimaktivátor.
A tápanyag visszapótlást talaj-, illetve növény vizsgálatok alapján kell elvé-
gezni és a javaslatot a lehetséges legkisebb területre vonatkoztatva - fajták sze-
rint-adjuk meg. A tapasztalatok és vizsgálatok szerint 10 t/ha terméssel 100
kg terméshez l kg N, 0,6 kg P20 5 , 1,5 kg K20 hatóanyagmennyiség szükséges.
Mivel az ökológiai termesztésben nem engedélyezett a nitrogénműtrágya
használata a szerves trágyán kívül javasolható még ásványi tápszerek (kőpor­
ok) kiadása is. A szerves trágyázás, ha a humusztartalom l% alá esik nélkülöz-
hetetlen. A szőlő növekedéséhez és a talaj párologtatásához a napi vízszükség-
let 3,0-5,0 mm. Ezek alapján a szőlő vízszükséglete 300-350 mm víz a te-
nyészidőszakban, melyhez 500-600 mm éves csapadék szükséges.
A talajművelés az ökológiai termesztésben az egyik legfontosabb feladat.
Gondoskodni kell a talaj mikroorganizmusai életfeltételeinek fenntartásáról, a
megfelelő nedvességről és levegő tartalomróL Ennek eléréséhez az előírások
szerint kötelező a takarónövényes talajművelés. Ennek számtalan lehetősége
ismert, egyik legjobb módszere a gyepnövényekkel való bevetés. Ezen célból
alacsony és lassú növekedésű fajokat kell kiválasztani.
A takarónövényes művelés megvalósítása történhet művelés nélküli rend-
szerben is. Ebben az esetben a talajtakaró növényeket kaszálják. A gyakori vá-
gásos rendszerben a talajtakaró növényeket évente 4-7 alkalommal kaszálják.
Ritkavágás rendszer esetén évi két kaszálást alkalmazunk. Tavasszal és ké-
ső nyáron kaszálunk.
Talajműveléses rendszereknél a maghozás után forgatjuk csak be a talajtaka-
ró növényt a talajba.
Évente ősszel vetett talajtakaró növények esetében kora tavasszal forgatják a
talaj ba az őszi vetésű növényeket, majd ezt nyári ugar vagy önmaguktól jelent-
kező nyári egyévesek követik.
Az önmagukat újravető téli egyéveseket késő tavasszal forgatják be, majd
őszig ugarolják a területet vagy önmaguktól jelentkező nyári egyévesek lesznek
a területen.
Téli takarás hiánya esetén télen nincs takarás, amit talajműveléssei szünte-
tünk meg.
A talajtakarás akkor érezteti tápláló hatását, ha időnként befedjük azokat
nedves talajjaL Ilyenkor kissé mélyebb forgatást végzünk. Az elvégzett tárcsá-
zást gyűrűshengerrel mindég le kell zárni. Jó talajtakaró növények az egy vagy
kétéves füvek vagy pillangósok.

177---
 A szőlő legfontosabb kártevői és betegségei az alábbiak:
Levélatka, piros gyümölcsfa atka. A gombás betegségek ellen javasolt véde-
kezés mellékhatásaként az atkanépesség visszaszorítható. Szerként 30-50
kg/ha mennyiségben használható a Nevikén, amely 7% poliszulfid-ként és 58%
vazelinolajat tartalmaz.
Tarka és nyerges szőlőmolyok ellen feromonak és a Bacillus thuringienzis
baktérium használható.
Szőlőperonoszpóra ellen réztartalmú szerekkel védekezhetünk.
Szőlőperonoszpóra ellen a kén használható. Ez hat a takácsatkákra is.
Szürkerothadás ellen a növény élettani állapota a mértékadó.
Orbánc esetén a réztartalmú szerek használhatók.
Tőkepusztulás ellen a metszés utáni sebkezeléssei és a tőke egészséges részig
való visszavágásával védekezünk Még a levágás évében új törzset kell nevelni.
A növényvédelem eszközei közé tartozik a biológiai védekezés, a rezisztencia
nemesítés és a biotechnikai védekezés. Biológiai védekezésen szűkebb értelem-
ben a természetes ellenségek alkalmazását értjük. A rezisztencia nemesítés ese-
tén - tekintettel a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürkerothadás kártételének
jelentőségére - elsősorban az ezen a betegségekkel szemben ellenállóálló faj-
ták kinemesítése a cél. A biotechnikai védekezés főbb változatai a szaporító
anyag oltása (filoxéra ellenálló anyagra) hőkezelése, feromonak használata.
A védekezés hatékonyságának növelését szalgálják a rendszeresen megjelenő
előrejelzések. Az előrejelzéseket számítások és modellek segítik.

Biobor készítése
A már elterjedt magyar biobor kifejezés nem egyező az igazi hivatalosan is el-
ismert kifejezéssel. A Közös piac 1993 január l. óta kötelezővé tette az öko
vagy az organic jelző használatát
A biobor az ökológiai szőlőtermesztés révén kapott szőlő olyan feldolgozá-
sának végterméke, ahol a technológiák alkalmazása csak meghatározott eszkö-
zökkel és anyagokkal történik. A bioborok készítésének egyik fő feltétele, hogy
az adott országokban a borokra vonatkozó rendeleteket és szabályokat betartsák.
A másik követelmény az, hogy csak arra illetékes hatóságok által tanúsítottan
bioültetvényből származó szőlők termesztését lehet bioborrá feldolgozni.
A biobor készítésnél tilos az alábbi eljárások, anyagok alkalmazása: gén-
technológiával módosított mikroorganizmusok alkalmazása, édestartalék fel-
javítása és kéntelenítése, réz-szulfát felhasználása, aszkorbinsav (C-vitamin) és
szorbinsav használata, PVPP (polivinil-pirrolidon) szűrési segédanyag haszná-
lata, azbeszttartalmú szűrőlapok használata, ón és ólomtartalmú kapszulák
használata palackozáskor, klórozott parafa dugók alkalmazása, csomagoláshoz
stirapapír és PVC ragasztóanyag használata.

---178---
 Ajánlott és engedélyezett a következő eljárások és anyagok alkalmazása:sze-
parálás és szűrés megfelelő eszközökkel, hőkezelés, hidegkezelés, a must leve-
gőztetése, korlátozott kén-dioxid és kálium-metabilszulfát használata, erjesz-
téshez engedélyezett a szárított élesztő, tiamin használata, gyengébb mustok
feljavítása a bortörvény alapján, savcsökkentők használata, jobb élesztőszapo­
rodáshoz, ízjavításhoz tannin használata, a borok derítéséhez engedélyezett
anyagok igénybevétele, a tisztítási és fertőtlenítéshez folyamatokhoz környeze-
tet nem terhelő mennyiségű ecetsav, citromsav, borkősav, hidrogén-peroxid,
hordó fertőtlenítéshez kén-dioxid használata.
A biotermék piaci része az ellenőrzés, amelyet erre a célra létrehozott szer-
vezetek végeznek. A biotermékek közül elsősorban a bioborok piaca fejlődik
lassan hazánkban. Ennek gyorsítása érdekében célszerű lenne egységesített
védjegy használata.
A biobor készítésnél fontos a szüret idejének meghatározása. Általános sza-
bályként mondható, hogy a szőlőmustok megfelelő minőségét az úgynevezett
"glükoacidimetrikus" mutató alapján határozzuk meg amikor is a must g/l-ben
mért cukortartalmát elosztjuk a szintén g/l-ben mért savtartalommaL Ha ez a
hányados 22 és 32 között van a szőlő szüretelhető, érett állapotban van. Szüre-
teléskor fordítsunk nagy figyelmet a szüretelő eszközök tisztaságára. Már szü-
reteléskor is rozsdamentes acélból készült edényeket használjunk. Bioszőlő
szüretelésekor tilos a szüretelő gép használata, kizárólag a kézi erő alkalmaz-
ható. Kézi szüretkor fordítsunk nagy gondot arra, hogy a penészes, rothadt, sé-
rült szemek ne kerüljenek feldolgozásra. A biobor készítéséhez különválasztva
szüretelt szőlőt feldolgozni is csak elkülönített, ellenőrzött feldolgozókban és
pincészetekben lehet.
Amennyiben a szőlőből kellő gondossággal kiválogattuk a rothadt, penészes,
sérült szemeket a cefréhez 50 mg/kg borkén hozzáadása megengedett.
Bizonyos évjáratokban szükséges a mustok javítása is. A Magyar Bortör-
vény módosítása már engedélyezi a répacukorral történő cukorfok javítását.
Ez az EU-ban is megengedett a mustsűrítmény használatával együtt. Ez azon-
ban csak biotermesztésből származó szőlő mustjából készült lehet. Rendkívül
fontos az erjesztés hőmérsékletének szabályozása. Az alacsony 14-17 °C-on
lefolytatott erjesztés megőrzi az elsődleges zamatokat és a borok oxidációra
való hajlama is kisebb lesz. A klasszikus vörösborok készítésénél az erjedés
folyamán képződő alkohol hatását használjuk ki, amely a szőlő héjával való
folyamatos érintkezés révén az antocianinokat feloldja (a héjon erjesztünk
egy ideig). A bioszőlőből készíthetünk pezsgőbort is. A pezsgőborok egyik ős­
fajtája (úgynevezett rusztikus pezsgő), amikor mustot palackban erjesztik és a
képződő alacsonyabb alkoholtartalmú magasabb cukortartalmú terméket fo-
gyasztják. A bioborok kezelésének egyik fontos része az első fejtés. Ilyenkor
mindég kis mennyiségű borkén adagolása szükséges. Ez kén-dioxidban kife-

179---
jezve nem több mint 25 mg/liter. A bioborokat ne sokáig ászkoljuk. A palac-
kozásuk nem sokban különbözik az egyéb borokétóL A bioborok palackozásá-
hoz kizárólag parafa dugót lehet használni. Címkézéshez ajánlott az újrahasz-
nosított papírból készült címke használata. A palackozott borokat papírkarto-
nokba csomagoljuk.

180---
 7. Ökológiai állattenyésztés

Az ökológiai gazdálkodás teljesen más szemléletet, másfajta gazdálkodási

megközelítést kíván a vele foglalkozótóL Először is le kell számolni azzal a
felfogással, hogy ez visszalépés a múltba. Abbahagyja a modern növényvédő
szerek és tápanyagok használatát, nem veti gazdaságában génmódosított növé-
nyek vetőmagját stb. Át kell állnia annak elfogadására, hogy a szakmai tudás
magas szintjén alkalmazva a vetésváltást, átállítva az állattenyésztést is az
ökológiai termelésre olyan mennyiségű és minőségű szerves trágyát állít elő,
amely a magasabb vetésarányú pillangósok feltörésével a szükséges nitrogén
rendelkezésre áll, műtrágya nélkül. Olyan talajművelést végez, amely hosz-
szabb távon sem okozója a talajtermékenység romlásának, a terület elgyomo-
sodásának. Tisztában kelllenni azzal is, hogy áttérés esetén nincs csalási lehe-
tőség, nincs a leírtaktól eltérő technológia még akkor sem, ha alacsonyabb ter-
mésátlagokkal is kell számolni. Az a jó, ha az ökológiai gazdálkodás terjesz-
tése érdekében a legtapasztaltabb, a gazdálkodáshoz, termeléshez legjobban
értő emberek vállalják fel a példa szerepét, vagyis ők kezdik el ezt a termesz-
tési formát.
Hazánk az Európai Unióhoz való csatlakozási törekvése miatt már napjaink-
ra megteremtette ennek a jogi alapját [140/99. sz. kormányrendelet, valamint a
2/2000. (1.18.)] FVM-KöM együttes rendelet, amely szoros összefüggésben
van az EU 1804/1999. (2000. augusztus 24.) sz. rendeletével.
Azzal is tisztában kell lennünk, hogy ökológiai gazdálkodást nem az egész
szántó területünkön fogjuk folytatni, hanem az állatállomány által megszabott
10-15%-os nagyságú területen. A hozam és költségarányok is változnak, ezért
az átmeneti időszakban - esetleg később is - az ökológiai gazdálkodást támo-
gatásban kell részesíteni. A rendszer jól beleillik abba az irányzatba, amely a
vidékfejlesztést, falusi túrizmust, idegenforgalmat, tájvédelmet és a biotermék-
előállítást mit egyesítő erőt tűzte ki céljául. A téma keretében az alábbiakkal
szükséges foglalkozn:
l. az ökológiai állattenyésztéshez alkalmasak állatfajok és fajták bemutatása.
2. a tartási és tenyésztési módokat,
3. a takarmányozás főbb kérdéseit,
4. a termék-előállítás lehetőségeit,
5. az ökológiai állattenyésztés állategészségügyi kérdéseit,
6. az ökológiai állattenyésztés főbb formáit a családi gazdaságokban, bemu-
tató gazdaságokban, természet és tájvédelmi területeken, kiegészítő állat-
tartás esetén, valamint az ökológiai állattenyésztés főbb hazai területeit
foglaljuk össze.

181
 Szarvasmarha- tenyésztés
Hazánkban jó néhány olyan szarvasmarhafajta van, amelyek az ökológiai ala-
pú állattenyésztésben felhasználhatók, miszerint:
- a szakosodott gazdaságban tejtermelésre alkalmas a magyar tarka, a hol-
stein-friz, a jersey,
- hústermelésre a magyartarka, a charolais, a limousin, a blonde d' Aquitana,
-kiegészítő ágazatnál a magyar tarka, holstein-friz,a jersey, az angus hasz-
nálható,
- a természet és környezetvédelmi (idegenforgalmi) célokhoz kapcsolódó
ágazatnál a magyar szürke, a magyar tarka, a hereford, valamint
-az egyéb (időszakos) szarvasmarhatartásnál a magyar szürke, a magyar
tarka, a holstein-friz, az angus az alkalmas fajták.
Az állatok elhelyezése és tartása az ökológiai alapú szarvasmarha tenyész-
tésben eltér az áttérési és az ökogazdálkodási szakaszban.
Az áttérési szakaszban alapvetően tilos az állatok kötött tartása. A legelőre
jutás érdekében létszámtól függő csoportokat alakítunk ki. Így lehet növendék,
termelő és vemhes egyedek csoportja.
Döntő jelentőségű az ellés és a borjúnevelés feltételeinek kialakítása. A né-
hány egyedből álló kis gazdaságokban az állattenyésztési helyén is lehet elletni.
Utána a borjú és tehén közötti kapcsolatot zavartalanul biztosítani kell. Tilos a
borjú ketreces tartása. A takarmány és az ivóvíz már ebben a szakaszban is legyen
könnyen elérhető az állatok számára. Biztosítsuk állatainknak a jó közérzetet
Az ökológiai gazdálkodási szakaszban: olyan tér kialakítása, amely korláto-
zás nélkül biztosítja az állat mozgását, az épület ezeknek megfelelő technikai
paramétereket biztosítson. Legyen az állatok számára kifutó, de lehetséges az
istálló nélküli tartás is. A legelő és a legeltetés nélkülözhetetlen. Megfelelő
nagyságú- a korcsoportokon is alapuló- elegendő terület. Biztosítsuk a rág-
csáló és parazitamentességet a megfelelő szerekkel.
Húsmarhák, növendék állatok szabadon, legelőn is tarthatók, ott a területnagy-
ságra és a szükséges kiegészítő etető- és itató helyre és fedett árnyékoló- és pihe-
nő helyről is gondoskodnunk kell. A fejés megoldása csak gépi úton javasolt.
Az ökológiai alap ú szarvasmarhatartásban eltérő termelési formák lehetnek
az alábbi főbb igényekkeL
I. szakosodott ágazat, döntően szarvasmarha-tenyésztéssei foglalkozó gaz-
daság, amely lehet hústermelő és tejtermelő irányultságú,
2. kiegészítő ágazat, ahol a szarvasmarha-tenyésztés egy ökológiai rendsze-
rű ágazat a gazdaságban,
3. szarvasmarha tenyésztés természetvédelmi vagy környezetvédelmi területen.
4. egyéb (időszakos) ágazatforma. Ilyenek a hobbi tenyésztés, családi ellá-
tás, időszakos tartás stb.

182---
 Ezen formáknak a megvalósításához azonban különböző feltételek kellenek.
A szarvasmarha tenyésztésseifoglalkozó gazdaságoknak megfelelő földterü-
let nagysággal kell rendelkezni a takarmány és a legeltetés biztosításához.
A szakmai irányítás megfelelő felsőfokú végzettséget igényel. A fejés csak fe-
jőházban géppel történhet.
A hústermeléssei foglalkozó gazdaságoknál döntő a nagy legelő terület. Az
ökohizlalás történhet legelőn kiegészítő takarmányozássaL Lehet olyan gazda-
ság, amelyik hizlalásra szakosodott, de nincs legelő területe. Ilyenkor csak ka-
rámos tartás valósítható meg, de lehet az is megoldás, ha a telep mellett vagy
közelében olyan üzem van, amelynek mellékterméke folyamatosan biztosítja a
tömegtakarmányt (pl. cukorgyár, sörgyár). Kiegészítő ágazatnál is döntőek az
ökogazdálkozáson alapuló állattenyésztés alapfeltételei. A természet és tájvé-
delmi területeken az ökoállattenyésztés az egyedüli állattenyésztési forma, ami
egyre nagyobb szerephez jut. Az egyéb időszakos állattenyésztés minden felté-
tele itt is nélkülözhetetlen.
Fontos kritérium az ökoállattenyésztés során a takarmányozás, ahol a takar-
mányozás alapját az öko módon megtermelt takarmányok biztosíthatják. Alap-
vető tehát a négy évszak takarmányozásának megoldása. Ezek a tél, a tavasz, a
nyár és az ősz. A tél a legnehezebb időszak. Ilyenkor is nélkülözhetetlen az is-
tállózás, a karámozás, járatás vagy legeltetés biztosítása. Télen nyárról betárolt
takarmányokat, vagy ipari üzemektől folyamatosan szállított (sörtörköly, cu-
korgyári répa~zelet) etetünk tömegtakarmányként Tavasszal, nyáron, ősszel a
legeltetés a cél, állandó takarmány-kiegészítéssel. Rendkívül fontos az itatás.
A borjúnevelésben a teljes és a fölözött tej itatása ajánlott, de lehetséges a
dajkásítás is. A nevelési időszakban a különböző ivarú állatok legyenek elkülö-
nítve. Állategészségügyi problémák esetén, mindig forduljunk állatorvoshoz.
Az állati tej általában szerződés alapján leadásra kerül, a hús feldolgozásra
helyben nem kerülhet sor. Fontos ennek kellő dokumentálása, ami az állatok
egyedi megjelölésén alapul. Helytelen eljárások az ökológiai rendszer egészét
veszélyeztetik.

Lótenyésztés
A Jólétszám hazánkban a néhány évtizeddel ezelőttihez viszonyítva is jelentő­
sen csökkent. Ennek fő oka a ló használat területeinek megszűnése. A paraszti
gazdaságokban a legfontosabb szállítási, növényápolási tevékenységeket a ló
helyett gépekkel végzik. Korábban a hadseregben is igen volt fontos szerepe a
lovasságnak. Az ökológiai gazdálkodás azonban nem nélkülözheti a lovat. A ló
és az ember közötti különleges kapcsolat bár sok új vonásban eltér a régitől, de
itt mégis megmaradt. A mai alkalmazási területek a segédüzemi tevékenység

---183---
(szállítás, munkavégzés), szabadidő, sport, hobbi célú tartás, elválaszthatatlan
része az idegenforgalomnak, részt vesz a környezetkímélésben az erdészeti
munkák és a növényápolási tevékenység során. Része az iskolai sportnak.
Hasznos a terápiás lovaglás a gyógyító tevékenységben is. Mint hús ló, vágó-
csikó, lótejterrnelő résztvevője az árú termelésnek.
Teljesen ökológiai alapú lótenyésztéssel foglalkozó gazdaság nincs, de igen
hasznos kiegészítője lehet, vagyis részese egy olyan komplex rendszernek, mint
a tenyésztés, lovas turizmus, vendégforgalom, idegenforgalom, versenyeztetés,
terápiás sportolás stb.
A különböző használati céloknál vgyük figyelembe a magyar őshonos fajtá-
kat (Kisbéri jé/vér, nónius, North-Star, Furioso magyar hidegvérű stb). A ló az
istállóban lekötötten is tartható más állatfajokkal együtt, de legyen helye a ter-
mészetes mozgásnak, pihenésnek, lefekvésnek-felkelésnek. A szarvasmarha
gondozáson túlmenően az ápolása rendszeres szőrtakaró ápolás, patkolás, rend-
szeres mozgás, igásló esetén a napi munkavégzés.
A takarmányozás kifogástalan réti szénán alapuljon. A ló nagyon szereti a
ropogós, hosszúszárú füvek szénáit. A széna mellett szívesen fogyasztja a ta-
karmányrépát, cukorrépát, tököt, burgonyát. Munkalónak, rossz kondiciójú ló-
nak és vemhes lónak adjunk kiegészítő abrakot. Különösen szereti a roppantott
zabot.
A Jónál vegyük figyelembe azt, hogy egyik tevékenységről a másikra való
átálláskor kíméletes átmenetet igényel. Kifogás, lenyergelés után szárítsuk le.
Védjük a külső és belső paraziták ellen. Igényli a rendszeres mozgatást és a fo-
lyamatos vízellátást
Az állategészségügyi teendők közé tartozik a fogkezelés, patakezelés, patko-
lás, ásványi anyag és vitaminnal való kezelés. Gyakran előforduló betegsége a
kólika, melyhez - az izomfesték vizeléshez hasonlóan - állatorvosi segítséget
kell igénybe venni. A lótej értékes alapanyaga a pipere iparnak. Fejni csak gép-
pel fejjük a lovat, amikor a csikó elérte a négyhetes kort.

Sertéstenyésztés
Az utóbbi évtizedekben az intenzív sertésfajták nemesítése eredményekkel,
de hátrányokkal is járt az élelmiszer termelés területén. Egyrészt romlott a
hús minősége, íze, eltarthatósága, másrészt növekedett a vásárlási lehetőség
és a választék. A legveszélyesebb az lett, hogy megnőtt a húsárukban a tiltott
szermaradványok mennyisége mind a húsokban, mind a hús árú alapanyag-
okban. Mindezekkel a problémákkal nem találkoztunk a hagyományos sertés-
tartás idején.
A sertéstartás körülményeit az abiotikus és a biotikus tényezi'ík befolyásolják.

184---
 Az abiotikus tényezők közé három faktor tartozik. A fizikai valamint a kli-
matikus elemek, (hőmérséklet, fény, légnedvesség stb.). A kémiai tényezők
közé tartoznak az organikus takarmány adalékok és a megengedett fertőtlenítő­
és tisztító szerek. A mechanikai elemekhez tartoznak a sertés elhelyezésének,
tartásának, mozgatásának körülményei.
A biotikus (élő) tényezőkhöz tartoznak a faj- és fajtatársak, idegen fajok, a
takarmány, az állat környezetében élő rovarok, rágcsálók, mikroorganizmusok,
és a sertéstartással foglalkozó ember.
Az ökológiai sertéstenyésztés azon tényezők javítására törekszik, amelyek
károsak a fogyasztókra. A sertések visszahelyezése a szabadtartásba, vegyszer-
mentes takarmányokkal való felnevelése létfontosságú a mai stresszes életkö-
rülmények között élő ember számára.
Hazánkban ráadásul több olyan fajta sertés van tenyésztésben, amelyek ki-
válóan alkalmasak az ökológiai tartásra. Ilyenek a következő fajták: a manga-
lica (szőke, fecskehasú és vörös), a magyar nagy fehér hússertés, a magyar la-
pálysertés, a duroc sertés, a pietrain, négysonkások csoportjába tartozó sertés,
a hanpshire sertés és a berkshire valamint a comwall sertések.
Ökológiai környezetben tilos akocákkötött tartása. Minden esetben biztosí-
tani kell a férőhelyeken belül a sertés evéséhez, ivásához és pihenéséhez szük-
séges férőhelyet. Nagy melegben a légmozgást kell mesterségesen biztosítani.
A téli hideg ellen a hagyományos épületeket szalmabálával érdemes szigetelni.
Mesterséges fűtést az ökológiai tartásmódban nem lehet alkalmazni. Az ökoló-
giai sertéstartás megengedi, hogy az utolsó 3 hónapját zárt épületben töltse el a
hízó. A sertés a pihenéséhez fészket készít magának ezért az almozás nem sok
munkaerőt igényel.
Biosertés takarmányozására felhasználható minden olyan termék, amelyet a
helyi adottságok lehetövé tesznek, és amely nem tiltott az ökológiai gazdálkodás-
ban. Nem végezhet ökológiai sertéstermék-előállítást az a gazda, aki nem rendel-
kezik földterülettel vagy tartós bérlettel legeltetés, ökológiai szempontokat kielé-
gítő takarmánytermelés és a keletkezett szerves trágya elhelyezése céljából.
Az ökológiai termelés alapja az állomány megfelelő szaporasága. Ezen túl-
menően úgy kell nevelni a növendék állatokat, hogy a l 00 kg testsúlyt 11-12
hónapos korra elérje. A kanok napi takarmányadagja télen 2,5 kg abrak, 1-1,5
kg szalma vagy széna, lucerna vagy kukoricacsutka. A nyári takarmány abrak-
adagja egyező a télivel, de száraz szálas helyett etessünk 4 kg zöldlucemát
Kocák esetén leggazdaságosabb a sertéslegelőn biztosítani az alaptakarmányt,
akol 300-500 m2/egyed terület biztosításával. A kocák napi 15-20 kg zöldet
képesek elfogyasztani. Legeltetéskor az energiahiány pótlására 12 hétig napi
0,5 kg gabonadarát és 30g 10% NaCI-tartalmú ásványi anyagot kell biztosíta-
nL Ezt követően fialásig az abrakadag 2,5 kg/egyed legyen naponként. A szop-
tatós kocáknak a napi adagja a malacok számtól függően akár 5 kg-ig is felme-

185---
het. A malacok tápigényét az első héten a kocatej fedezi. A föcstej hatására
indul meg a szülés utáni első órákban a malacok gyomor és béltevékenysége.
A malacok takarmányhoz való szoktatását pörkölt árpával kezdjük. Választás
után a fiatal, fejlődő szervezet számára a mozgás elengedhetetlen. Legelő hiá-
nya esetén számukra járató pályát kell kialakítani.
Az ökosertések vágása 120 kg-os súlyban 9 hónapos kortól történhet. A vá-
gást megelőző szállítást az állatvédelmi törvényben előírtak szerint kíméletesen
kell végezni. Az ökotermékek feldolgozása csak a szabványban megengedett
eljárásokkal és adalékanyagok felhasználásával történhet.

Juhtenyésztés
A magyarok állattenyésztő, legelő területeken élő népként már mintegy tízezer
évvel ezelőtt szoros kapcsolatba kerültek a juhtenyésztésset A juh szelídsége,
könnyű kezelhetősége, sokrétű felhasználhatósága is kedvezett ennek. A juh-
tenyésztés és -tartás a magyarság legősibb foglalkozásai közé tartozik. A juh te-
je, az abból készült gomolya és különböző sajtok, a juh gyapja, bőre sokat segí-
tett a zord területeken a táplálkozásba és ruházkodásba. A XVIII. század végén
a magyarországi nagybirtokokon is megjelentek a merinó juhtenyészetek.
Egyes adatok szerint volt olyan időszak amikor Magyarországon 7 millió volt
a juh létszám. Ennek túlnyomó része nem merinó volt hanem az ősi juhfaj ta, a
telepesekkel beszivárgott nyugati parlagi juh és a keletről behozott curkán és ci-
gája fajta. Az ökológiai tartás szempontjából és a biodiverzitás fenntartása ér-
dekében a racka, a cigája, és a cikta, a gyimesi racka és a magyar merinó faj-
ták jöhetnek számításba.
Az ökológiai gazdálkodás alap-feltételrendszere a kiskérődzőkre Quh, kecs-
ke) vonatkozik, így a juhnál vagy a kecskénél leírtak mindkét faj ra vonatkoz-
nak. Az ökológiai gazdálkodás alkalmazott környezetvédelmi módszemek is
felfogható. Legfontosabb sajátossága, hogy a módszert alkalmazó ember öntu-
data és felelősségérzetére épít. Sikere az alkalmazáson múlik. Az ökotermék el-
lenőrzését a Biokutúra Egyesület végzi, ellenőrző szervezete a Biokontroll
Hungária Kht.
A juh ökológiai gazdálkodásara való áttérésnél kívánato'S hogy az egész gaz-
daság álljon át az ökológiai gazdálkodásra. Az állatállomány helyzetét felmér-
ve kezdődhet az átállás, amely több évet vehet igénybe. Az állatok és az állati
termékek átállítása 6 hónap. Az átállításra kerülő juhok 45 naposnál fiatalabbak
ne legyenek. Az állatok számára biztosítani kell a legelőn való tartózkodást.
Szarvtalanítás, csonkítás tilos. Előírás az állatok kötetlen tartása. Az épületben
biztosítani kell az állatok szabad mozgását. Az istállót takarítani, fertőtleníteni
csak engedélyezett szerekkel lehet. Az állatok azonosítását egyértelműen meg

!86---
kell oldani. Hizlalás céljából maximum 3 hónapig tartható istállóban az állat.
Korlátozni kell az egységnyi területen tartható állatok számát (juhok esetében
13,3 db/ha).
Egyszerű szelekcióval törekedhetünk az extenzív tartási követelményeknek
megfelelő típus kialakítására.
Takarmányozás. A juhot célszerű 200-240 napig a legelőn tartani. A juh tö-
vig rágja a legelőt ezért célszerű a rágást jól bíró fűfajok használata legelő te-
lepítés esetén. A gyakorlatban elterjedt, hogy a legjobb legelőn a szarvasmar-
hák legelnek, a magas füves ritkás legelőkön a lovak, az apró-csenkeszes terü-
leteken a juhok. Az l, l millió hektár legelő területünk mintegy fele melioráló,
talajtakaró gyep. Ezeket és a hozzájuk hasonló területeket hasznosítjuk a juh
ágazattaL Sajnálatos, hogy az ágazat jövedelmezőségi okok miatt ma igen kis
létszámú. A létszám többszörösét is eltudnák tartani gyepterületeink.
A legelők és a takarmánynövények használatánál be kell tartani a kétéves át-
állási időszakot, ezt természetvédelmi területeken esetleg le lehet rövidíteni. Az
ökológiai állattartásban mindent dokumentálni kell, tehát vándoroltatás esetén
részletes leírást kell adni, hogy mikor, hol tartózkodtak az állatok. Hagyomá-
nyos takarmány felhasználása kismértékben megengedett (10%). A takarmá-
nyozás során minden környezetszennyező anyagot mellőzni kell (műtrágya, an-
tibiotikum, hormon, géntechnika, egyéb vegyszer). Különbséget kell tenni az
anyák és a bárányok takarmányozásában. A bárányok szoptatási ideje 45 nap és
a legelőn egészítik ki a többlet takarmány igényüket. Az anyák esetén vemhes-
ség és szoptatás idején a legelőfű mellé kiegészítő abrakot is adunk. Téli takar-
mányozásra a legelőről betakarított jó minőségű szénát és a konzervált takar-
mányokat (szilázs, szenázs) használjuk.
A termék-előállítás lehetőségei. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek
ökológiai követelmények szerinti előállításáról, forgalmazásáról, és jelöléséről
a kormány 14011999. (IX.3.) sz. rendelete intézkedik. Kellő állatlétszám esetén
a saját vágóhídon történő vágás indokolt lehet. A Biokontroll Hungária Kht. a
termékre ellenőrzése alapján minősítő tanúsítványt bocsát ki. Az élelmiszer ké-
szítmények csíraszámát a Magyar Élelmiszer könyv tartalmazza. A juhtejet
nyers formában nem fogyasztjuk. Legismertebb juhtej termék a gomolya,
amely egy sajtféleség. Beoltás után az alvadt tejet felaprítják és sajtruhába téve
szikkasztják, a gomolyát megdarálva, sóval összekeverve kapjuk a juhtúrót.
A megdarált gomolyát vízbe mártva, átgyúrva, majd érielve kapjuk a kashkaval
sajtot. A juhtejből készítenek még parenyica, trappista jellegű és pálpusztai saj-
tot is, de ebből készül a rokfort és a feta sajt is.
A gyapjú az ökológiai állattartás szabályait betartva válik biogyapjúvá.
Fonalat, paplant, párnát, derékaljat állítanak elő belőle.
Az ökológiai állattartás során keletkezik a biotrágya, amely hozzájárul
a fenntartható fejlődéshez, nem szennyezi a környezetet.

187---
 Kecsketenyésztés
Faj, fajta. Az ökológiai állattenyésztésre ajánlható kecskefajta a német őzbar­
na, a szimentáli, alpesi, búr fajták. Bár a kecske iparszerű tartása nem terjedt el,
így szinte minden fajta megfelel a biogazdálkodás követelményeinek. A ma-
gyar parlagi fajta keresztezendő alapanyag, A szimentáli kecskének magas a
tejzsírtartalma, A német őzbarna szilárd szervezetű. Az alpesi fajta világszerte
elterjedt. A búr kecske jó hústermelő. A magyar parlagi kecske edzett és igény-
telen fajta.
Tartási és tenyésztési módok. A kecskét legelőn illetve zárt kötetlen tartás-
ban tarthatjuk. Az átállás ideje tartós kultúra esetén 3 év, nem tartós kultúra ese-
tén 2 év. A bioállattartásnak meg kell felelni a 2092/91 EGK sz. rendelet elő­
írásainak. Eszerint a takarmánynövényeknél az alkalmazott növényvédő szer
maradékának határérték alatti szintre kell csökkeni a talajban, illetve ha a terü-
leten évelő növény volt a takarmányban is.
A talaj ba juttatott összes nitrogén nem haladhatja meg a 170 kg/év/ha meny-
nyiséget. Biztosítani kell az egy kecskére jutó területet. Ez kecske esetén 13,3
db/ha. Istállóban a kifejlett egyedek l ,5 m2/egyed, a gicták 0,35 m2/egyed net-
tó alapterületen, a kifutóban a kifejlett 2,5 m2/egyed, a gicták 0,5 m2/egyed net-
tó alapterületet igényelnek.
Az állatoknak ökológiai gazdaságból kell származniuk és életük végéig így
kell tartani őket. A 45 napnál fiatalabb kecskék - ha a feltételrendszer adott -
ökológiai termelésbe állíthatók.
A takarmányozás kérdései. Az ökológiai gazdálkodásban fontos kérdés,
hogy az ökogazdálkodást folytató üzem teljesen átállt-e már az ökogazdálko-
dásra. Eszerint minősítik a terméket "ökoterméknek" vagy "ökotermék átállási
időszakból" terméknek. Természetvédelmi területen az átállás lerövidíthető, ezt
nevezik korosbításnak. A kecske a legeltetés során a változatos növényflórát
kedveli. Takarmányozását főként legelőre kell alapozni. A napi takarmányadag
szárazanyagban számított legalább 60%-a szálastakarmányból, vagy silózott
zöldtakarmányból álljon. A gidákat legalább 45 napig anyatejjel kell táplálni.
A kecske nyersrost emésztése kiváló, Így jól hasznosítja az őszi kalászosok
szalmáját, a borsó, a bükköny, a szójababszalmáját. Etethetünk lombot is zöl-
den vagy szénaként. A kecske takarmányátalegeltetési időszakban 6-8-féle ta-
karmány alkossa. A nyalósó és a tiszta ivóvíz mindég biztosítva legyen.
A termék-előállítás lehetőségei. A kecske zsír- és fehérjetartalma könnyeb-
ben szívódik fel mint a tehéntejé, ezért fogyasztása kedvező gyerekek, betegek,
idősek számára. A tejből vajat, joghurtot, kefirt, zsendicét, és ordát állíthatunk
elő. Húsa magas fehérjetartalmú és alacsony zsírtartalmú. Rosszindulatú daga-
nat kialakulását is gátolja és a tejfehérére a kazein miatt allergiásak is fogyaszt-
hatják, mert kazeint nem tartalmaz.

188---
 Baromfitenyésztés
A magyar mezőgazdaság régen a tanyasi rendszerre épült és meglehetős önel-
látásra törekvő volt. Általánosan jellemző volt az, hogy a munkaképes lakosság
kint lakott a tanyán. Az állatok is itt voltak. A téli időszakban viszont általános
volt a beköltözés a városi, községi lakásokba. Kora tavasszal aztán újra a tanyán
folytatódott az élet egész késő őszig, az őszi betakarítások és őszi talajmunkák
elvégzéséig. Ebből az életformából fakadóan is a baromfitartás századok óta a
magyar állattenyésztés egyik meghatározó eleme. A magyar baromfitermékek
-elsősorban minőségük alapján- az európai piacokon mindig keresett export-
cikknek számítottak. Ezt a termelési formát az 1960-as években felváltotta az
iparszerű baromfi termelés uralta a termelést és a piacot a húscsirke, pulyka, to-
jótyúk és kacsa, liba tenyésztés és árutermelés területén. A korábbi természetes
tartással előállított kiváló minőség helyett egy silány minőség terítette meg a
fogyasztói piacot amely sem ízében, sem minőségében nem vette fel a versenyt
a korábbi termékekkeL
Adottságai és tenyésztési kultúrája miatt Magyarország az ökológiai állatte-
nyésztés központjává fejleszthető. Sajnos ma még a támogatások a növényter-
mesztésnek kedveznek, holott nyilvánvaló hogy a tényleges ökológiai gazdál-
kodás nem képzelhető el állattenyésztés nélkül.

Az ökológiai gazdálkodásra javasolt

régi magyar baromfifajták
Az ökológiai gazdálkodásra javasolt régi magyar baromfi fajták közé soroljuk
a magyar és az erdélyi kopasznyakú tyúk több fajta-, illetve színváltozatát, a
magyar ludat, annak fodros tollú változatát, a magyar kacsa színváltozatait, a
bronz- és rézpulykát, valamint a gyöngytyúkot.
A régi magyar- ma őshonosságuk miatt védettnek tekintendő- házityúk faj-
ták a XX. sz. fordulója előtti évtizedekben formálódtak a magyar parlagi tyúk-
állományból. A szóban forgó fajták a következők: fehér magyar, sárga magyar,
kendermagos magyar és a fogoly színű magyar tyúk.
Az erdélyi kopasznyakú tyúkat régen honosult Magyarországon kialakult faj-
tának kell tekintenünk. Kettős hasznosítású fajta. Feltehetően Kis-Ázsiából
származik. A kettőshasznosítású magyar tyúkok jellemző tulajdonságait és ér-
tékmérőit az alábiakban foglalhatjuk össze:
-ideális kifejlett testtömeg: tojóknál 2 kg, kakasoknál 3-3,5 kg,
- láb, bőr és csőr színe sárga,
- a tojók taraja nagy és oldalt hajló, a füllebeny színe mindig piros,
- a kakasok minél nagyobb sarló- (farok) tollakkal rendelkezzenek, a tojók
legyezőszerű faroktollai pedig ne álljanak meredeken,

189---
 - igen fontos a fajták gyors fejlődőképessége (8-l O hetes korra jól betolla-
sodott - piacra érett- rántani való csirkét lehet előállítani)
-a nemesített magyar tyúk éves tojástermelése 150-160 tojás/tojó
Tenyésztett fajtái: fehér magyar tyúk, sárga magyar tyúk, kendermagos ma-
gyar tyúk. A kopasz nyakú erdélyi tyúkot fekete, fehér és kendermagos színben
tenyésztjük.
A eredeti hazája közép- és Észak-Amerika. Vadon élő őse Észak-Amerika
középső területein honos.
A szentesi és tápéi temetőkben a X-XII. századból előkerült pecsétgyűrű­
kőn, pulyka alakú vésetet lehetett felismerni. Ez arra enged következtetni, hogy
a pulyka már Amerika felfedezése előtt bejutott Európába, amire vonatkozóan
még további bizonyítékok is rendelkezésre állnak.
Az elmúlt évszázadok során alakult ki hazánk területén a fehér magyar puly-
ka és a ma már csak véletlenül előforduló bronz pulyka. Évi tojástermelésük
50-80 db. A tojások általában pettyezettek, súlyuk 70-90 g. A kifejlett tenyész-
állatok súlya ivartól függően 6-10 kg.
Hazánkban a parlagi lúdféleségek fehér tollú állományából alakult ki az év-
századok során az úgynevezett magyar lúd, amelynek több változata is ismert-
té vált (lévai, makói, kisalföldi, balatoni, szegedi stb.). Az ezernyolcszázas évek
elején tűnt fel egy fodros tollú lúdféleség, vélhetően mutációból vagy délkelet
felől jött be hozzánk.
A magyar lúd testnagysága közepes, 4-5 kg (tojó), illetve 5,5-6 kg (gúnár).
Tojás-termelése közepes, jól kotló fajta. Kiváló minőségű toll-, hús- és máj ter-
melő.
A ma ismert házi kacsa fajtáink vadon élő őse az északi féltekén elterjedt tő­
kés réce háziasítása, amely az i.e. l. évezredre tehető, valószínűleg Kínában és a
Földközi-tenger mellékén, egymástól függetlenül zajlott. A parlagi magyar ka-
csa háziasítása itt fejeződött be a Kárpát-medencében. Kialakításában szerepet
játszhatott a középkorban idekerült, nagyobb testű, úgynevezett török kacsa is.
A gyöngytyúk Nyugat-Afrikában őshonos. i.e. 100 körül háziasították vala-
mely Földközi-tengermelléki kultúra lakói. Nem tudjuk, mikor került hazánk-
ba, de a XX. században már tenyésztették, elsősorban kékesszürke (hagyomá-
nyos) változatban, de fehér színben is előfordult.
Valamennyi régi magyar baromfifajta ma már csak génbankokban, fajta-
gyűjteményekben található. A szakszerű génbanki tevékenység teszi lehetővé,
hogy ezeket a fajtákat rövid időn belül felszaporítsuk és termelésbe vonjuk.
Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a célzott tenyészkiválasztás az eredeti
parlagi állományokra jellemző egyéb, ökológiai gazdálkodásban előnyös tulaj-
donságokat megváltozathatja, rossz irányba befolyásolhatja. Ennek kivédésére
két eljárás látszik célravezetőnek. Az egyik a cseppvér-keresztezés, a másik a
fajta keresztezés.

190---
 Cseppvér-keresztezéskor egy adott fajtára jellemző tulajdonságokat kívá-
nunk rögzíteni egy másik fajtában a keresztezést követő visszakeresztezéssei és
szelekcióvaL A fajtakeresztezés során őshonos fajtáinkat egymással vagy egyéb
kultúrfajtákkal keresztezve, összehasonlító kísérletekben kiválaszthatjuk azt a
fajtakombinációt, mely céljainknak leginkább megfelel. Mind a cseppvérk-
eresztezés, mind a fajtakeresztezés tehát előzetes teszteket kíván a nemesítőtől
ahhoz, hogy az ökológiai gazdálkodásra adott fajtakörből a legalkalmasabb ge-
notípust választhassa ki.

Baromfitartás és elhelyezés az ökológiai gazdálkodásban

Az ökológiai gazdálkodásban az állattenyésztésnek döntő szerepe van a rend-
szer egyensúlyának fenntartásában, a talaj tápanyagtartalmának, tápanyagigé-
nyének biztosításában. A parlagi típusú baromfifajok talaj-előkészítésre,
gyommentesítésre, kártevő mentesítésre kiválóan alkalmasak. Az ökológiai
baromfitartásra való áttérés ideje egy év. Az ökológiai gazdálkodás feltételei
szerint tartott és a tenyésztő szervezetek által nyilvántartott és folyamatosan
ellenőrzött baromfi állományoktól származó napos-állatok alkalmasak ökoló-
giai tartásra.
Az ökológiai baromfitartás célja nem a maximális hozam elérése, hanem a
különleges minőségű termék előállítása. A takarmányozási feltételeket úgy kell
kialakítani, hogy az a baromfiak különböző fejlődési szakaszaiban azok táp-
anyagigényét kielégítse. Jási időszakban a takarmány 65%-át gabonafélékből
kell összeállítani, lehetőleg szemes magvak formájában. Az állatok ivartalaní-
tása például kappanozás céljából megengedett, de a csőrkurtítás már nem. Nem
alkalmazható a napos korbeli körömvágás sem.
Az állatok elhelyezésekor elsősorban az adott faj természetes igényeit kell
figyelembe venni. Az ökológiai gazdálkodásban ismét előtérbe kerülnek a ma
már elfelejtett szabadtartásos baromfitartó rendszerek, pl. a vándorólaztatás, il-
letve ennek külömböző változatai. Bármelyik formát is választjuk annnak
bizosítani kell az állatok védelmét a szélsőséges időjárással szemben úgy, hogy
a szabadtartásban egyúttal megfelelő kiegészítő táplálékhoz is juttassuk állata-
inkat.. Mindenkor biztosítani kell a szabadtéri kifutót. A kifutón megfelelő szá-
mú etető és itató vályút kell elhelyezni.
Tyúkok esetében a természetes fény kiegészíthető mesterséges megvilágítás-
sal úgy, hogy a naponta legalább 16 órás megvilágítási periódust egy mestersé-
ges 8 órás megvilágítás nélküli periódus kövesse. Az állati férőhelyeket minden
felnevelt baromfi csoport után ki kell üríteni és ez idő alatt az épületet és a fel-
szereléseket tisztítani és fertőtleníteni kell.
A baromfi vágása, a termékek csomagolása, tárolása kizárólag exportminő­
sítéssel rendelkezőEU-normáknak megfelelő vágóüzemekben történjen. A ter-

191
méket az előállítás teljes időtartamára vonatkozó védjeggyellássuk el, melybe
a vágás folyamatának ellenőrzése is beletartozik. A csomagoláson a termelő és
az ellenőrző szervezet azonosító adatait egyaránt feltüntetik, továbbá azt, hogy
ökológiai gazdálkodásból származó termékről van szó.
Az ökológiai gazdálkodás és termékelőállítás teljes folyamatának ellenőriz­
hetősége érdekében az állományt nyilván kell tartani. Ennek formája a nyilván-
tartási napló, amelynek bármikor hozzáférhetőnek kell lennie. A naplónak az
alábbi információkat kell tartalmazni:
- a gazdaságba érkező állatfajonkénti bontásban, az állat származása, az ér-
kezés időpontj a, átállási időszak, azonosítójel és állatorvosi jelentés,
- a gazdaságot elhagyó állatok: kor, darabszám, súly, azonosítójel és célál-
lomás,
- minden állatveszteség és annak oka,
-a takarmányozás: a takarmány fajtája, (takarmánykiegészítőkkel eggyütt),
a különböző takarmány-összetevők arányai a takarmányban, a kifutóra en-
gedés időszakai (esetleges vándorólazás időszakai),
- betegségmegelőzés, kezelések és állatorvosi beavatkozások: a kezelés idő­
pontja, diagnózis, a termék neve-amellyel a kezelés történt-, a kezelésmód-
ja és az állatorvos előírása a további kezeléssei kapcsolatban, indoklással és
a termék fogyasztrói forgalomból való kivonásának időtartamávaL

Ökológiai alapú méhészet

Az ökológiai alapú méhészeti termékek előállításának igénye alól korunk mé-
hészei sem tudták kivonni magukat. Voltak közöttük olyanok, akik már eleve
úgy állították be termékeiket, mint amiben nincs semmilyen káros szermarad-
vány. Amikor elkezdődött a valóban bioméz termelése, akkor jöttek rá sokan,
hogy a régi módon nem lehetséges szennyezetlen mézet termelni, mert a mé-
hek mozgása nem irányítható, egyébként pedig a savas eső és egyéb szennye-
zések mindent beborítanak.
A méhészetben a terméket károsító vegyszerek exogén és endogén eredetű­
ek lehetnek. A kaptáron kívüli károsítók (exogén) az ipari szennyezők, a köz-
lekedési nehézfémek és az agrártermelés vegyszerei. Az endogén károsítók a
méhész által atkák ellen használtszerek (akaricidek), amelyek még súlyosab-
ban terhelik a méhészeti termékeket (méz, propolisz).
A bioméhészet mint fogalom az alábbiak szerint fogalmazható meg: a bio-
méhészetben a méhészkedés alapvető szabályai érvényesülnek, de kiegészül-
nek olyan többletmunkákkal, amelyek biztosítják a méhek etológiájának érvé-
nyesülését, egészségük fenntartását, tevékenységük hatékonyságát és ezáltal az
elégséges és kiváló minőségű méhészeti termékeket.

192---
 Azokat a területeket ahol a méhek minden számukra szükséges növényi ter-
méket megtalálnak méhlegelőknek nevezzük. A kis kasokból álló önellátásra
berendezett méhészkedést folyamatosan a nagy népes méhcsaládokat befogadó
kaptáros méhészetek váltották fel, amelyek elsősorban piacra termelnek. A leg-
biztosabb mézgyűjtő helyek az ökológiai alapon működő növénytermesztő
gazdaságok. A méhek nektárt kereső, virágporgyűjtő tevékenységükkel hozzá-
járulnak a növények megtermékenyítéséhez. A nagy táblák azért is jobbak a
háziméhek részére, mert könnyebben áttelepíthetők. A méhészek a virágzó táb-
lákat igyekeznek megközelíteni, de elvirágzás után új táblát kell keresni, amit
vándoroltatásnak nevezünk.
A méhek teste magas víztartalmú, ezért sok vizet igényelnek életük során,
amit a méhésznek szintén ki kell elégítenie.
A kaptáraknak két nagy típusa van. Az egyik a fekvő, a másik a rakodó.
A fekvő horizontálisan helyezkedik el. Ezt nevezzük boconádi típusú kaptár-
nak. A keretméretük 42x36 cm. A másik a rakodó kaptár, melyek vertikálisan,
fiókok segítségével különböző méretűre építhetők, de keretük kisebb mint a ho-
rizontális kaptároké. A keretek csak 42x 18 cm-esek.
A méheket folyamatosan gondozni kell. Alapelv az, hogy a családokat kap-
tárbontással minél ritkábban zavarjuk. Erre akkor kerüljön sor - ha indokolt -
amikor jó idő van, a kitakart fiasítás nem fázhat meg, amikor a kijáró dolgozók
többsége már kirepült.
Régebben a méheket évmilliókon keresztül nem etették. Amikor az ember a
haszon érdekében elvonta a család élelmét- az éhen pusztulást elkerülendő­
azt mesterségesen pótolni kellett. A pótelem rendszerint finomított répacukor
volt, ami viszont nem tartalmazta a méh biológiai szükséglete teljes vertikumát.
Erről azonban nem csak múlt időben lehet beszélni, hanem jelenben is. A bio-
méhészek előkészített zeolitdarabokat tesznek az itatóba, hogy arra szálljanak
a méhek, és a víz ne poshadjon meg.
A méz után a legnagyobb tömegű fogyasztható méhészeti termék a virágpor.
A méhek harmadik lábpáron összegyűjtött virágpor csomókat megfelelően ki-
alakított lyukrendszer segítségével (ún. korbikuláris) mennyiséget virágpor-
csapdávalleszedik, szárítják, tisztítják és a méhek kiváló hatású tápláléka, vagy
emberi élelem lesz. Ugy an csak megemlítendő méhészeti termék a propolisz.
A propoliszt réseket utánzó rácsokkal lehet eredményesen gyűjteni. Ezt a mé-
hek a fák (fekete nyár, tölgy, fűz stb.) rügyeiről gyűjtött balzsamból készítik.
Fájdalomcsillapító hatású.
A méhészeti felszerelések lehetőleg rozsdamentes eszközök legyenek.
A méheknek többféle kórokozójuk, parazitoidjuk, és ragadozójuk van.
A bioméhész az atka ellen illóolajokkal, gyenge szerves savakkal (han-
gyasav, ecetsav, tejsav), hőkezeléssel, és a herelárvák kivillázásával véde-
kezik.

193---
 A gombák közül a legveszélyesebb a költésmeszesedés, melynek okozója a
Ascosphaera ap is. Az Amerikai nyúlás költésrothadást felmutató családot álla-
mi térítés ellenében ki kell irtani. A legveszedelmesebb baktériurna a Bacillus
lav re. Vele szemben nincs védekezés. A méhek ragadozói lehetnek rovarok, pó-
kok, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök (cickányok).
Minden méhésznek ajánlatos figyelembe venni az alábbiakat:
- mellőzze az anya korlátozását,
- tilos az anya szárnyainak megcsonkítása,
- a mézelszedés nem okozhat élelem hiányt,
- méhleüzés ne történjen vegyszerekkel,
- a méhrajzást kaptár nagyobbítással oldjuk meg,
- engedély nélkül ne telepedjünk mások közelébe.
- a méhész a vándortanyáját tisztán hagyja maga után,
- a becsületes méhész nem tesz cukrot vagy más édesítőt a mézébe.
Ez utóbbit a Biokontroll Hungária Kht ellenőrzi és ők adják meg az anyag-
ra a bio minősítést.

194---
 8. Új eljárások az állategészségügyben

Az állategészségügyi munka még a közelmúltban is a közvetlen diagnózison

alapuló tevékenység volt. Ha beteg lett valamelyik állat kihívták az állatorvost,
aki megállapította a baj okát, meghatározta a betegséget, a diagnózist Felírta
vényre a gyógyszert és vagy a kiváltás utáni oltással vagy a nála levő injekció-
val elkezdte a gyógyítást. Az ökológiai állattenyésztésben a körültekintő gon-
doskodásból, az egészségesebb tartásból adódóan csökken az állatok megbete-
gedési hajlama. Az állatorvoslás is tudomásul vette a prevenció megnövekedé-
sének tényét és munkájának, tevékenységének fő irányát is ebben szabta meg.
Az ökológiai állattartó telepeken az állatok optimális környezetben élnek, meg-
felelő lesz az ellenálló képességük. Ha a higiéniai és járványvédelmi szabályo-
kat betartják, megbetegedések ritkábban fordulnak elő. Ökológiai gazdálkodás-
ban általános szabály, hogy csak a szigorúan patogén kórokozóktól kell védeni
az állatokat. A fakultatív patogén kórokozók esetében inkább a kórokozó és a
gazdaállat közötti egyensúly kialakítására kell törekedni. Az ökológiai termelés
során tilos minden fajta rutinszerű gyógyszeres kezelés, és olyan anyagok terá-
piás alkalmazása, amelyek feldúsulnak az állatok szervezetében.
Amennyiben egy állaton betegség tüneteit látunk a beteg egyedet el kell kü-
löníteni társaitól. Ha gyógykezelést alkalmazunk, akkor a természetes alapú,
ún. alternatív gyógymódokat kell előnyben részesíteni. Ha ezek nem bizonyul-
nak hatásosnak antibiotikus kezelést illetve műtéti beavatkozást kell, lehet vé-
gezni. Ökológiai állattartásnál kozmetikai célú műtétek, csonkítások végzése
tilos. A fizikai kasztráció is engedélyezett, csak képzett személy, megfelelő idő­
ben és módon végezze el.
Alternatív gyógymódok. Azokat a gyógymódokat soroljuk ide, amelyeket a
modern gyógyászat nem, vagy csak ritkán alkalmaz. A humán orvosok mellett
az állatorvosok között is terjed az alternatív gyógymódokat alkalmazók tábora.
Az alternatív gyógyászat során gyakorlatilag mellékhatással nem kell számol-
ni, nincs várakozási idő, a természetes alapú készítmények nem kumulálódnak
a szervezetben, a kezelések környezet és energia kímélőbbek.
Akupunktúra. Mintegy háromezer évvel ezelőtt Kínából már hivatalos, meg-
bízható közlések maradtak ránk alkalmazására. Európában és Amerikában is még
ma is inkább csak a kisállatok gyógyításában terjed használata, de lassan terjed a
nagy állatokra vonatkozó irodalom és alkalmazás is. Az akupunktúra szó latin
eredetű és a tű és a szúrás szóból ered. Vagyis tűszúrással való gyógyítást jelent.
Fitoterápia. A növényekkel való gyógyítással talán többen foglalkoznak
mint az előző kettővel együttvéve. El kell azt fogadni a gyógymóddal kapcso-
latban, hogy a "fűben, fában orvosság" népi mondásban valóban sok a realitás.

195
 Az is igaz, hogy - a szerző magánvéleménye - a kultúmövények gyógyhatásai
is általánosan ismert a népi ismeretanyagban mégsem használjuk ki önmagunk
gyógyítására sem ezeket az igen hasznos lehetőségeket. A gyógynövények
ugyan nem csodaszerek, de helyes módon alkalmazva gyógyító hatásukat el
kell fogadnunk.
Ayurvédikus gyógyászat név élet és a tudás szóból tevődik össze és az élet-
tudományaként vonható össze és fordítható le. 1997 óta hivatalos gyógymód
Magyarországon. Az ötezer éves gyógymód Indiából indult el . Jelenleg szá-
mos újabb gyógyászat alapjául szolgál. A lényege az immunszabályozás. Az
immunszabályozás több tudományágat átfogó tevékenység, amelyekben az
ayurvédikus gyógyítás új területeket nyitott meg. A gyógyítás több száz éve
foglalkozik állatgyógyászattal is. Felhasználja a gyógynövények immunszabá-
lyozó képességét, segít a bőr és allergiás betegségek gyógyításában is.
Tejsavtermelő baktériumok. Az állataink egyik leggyakoribb betegségei kö-
zé tartoznak az emésztőszervi betegségek. A tejsavtermelő baktériumok nagy
részének ún. bioregulációs tulajdonsága van azaz a bélflóra egyensúlyát képe-
sek fenntartani azáltal, hogy savanyító hatásuk révén gátolják a patogén csírák
túlszaporodását, illetve a már károsodott természetes bélflórát gyorsan képesek
helyreállítani. Hazánkban is hozzáférhető készítmények vannak borjak, mala-
cok, kutyák, valamint baromfi részére.
Homeopátia. A szó görög eredetű. Összevonva hasonszervi gyógymódnak
fordítható. Speciális eljárás, amely olyan tüneteket vált ki, amelyek hasonlíta-
nak a beteg panaszához. Lényege a felborult szervezet egyensúlyának szolid
módon történő helyreállítása. a szervezet aktiválásával szemben a modern allo-
pátiás kezelésekkel, amelyek a tünetek, illetve a tüneteket feltételezhetően ki-
váltó okok ellen kezel. A homeopátiának több ezer gyógyszere van, amelyek
nagy része növényi, a többi ásványi eredetű. Az állatorvosi gyakorlatban elő­
forduló betegségek több mint 80-90%-a gyógyítható homeopátiásan.
Fizioterápia. A humán és az állatorvoslásban is régóta elfogadott kezelési
mód, de a rendelkezésre álló gépi berendezések és gyógyítást végző eszközök
nem valami csoda gépek, hanem a gyógyítás elősegítői, gyorsítói egy hosszabb
gyógyulási folyamatban. Felhasználása elsősorban az izom és vázrendszer mű­
ködési zavaraiban ajánlott mind a nagyállat, mind a kisállat praxisban.

196---
 9. A mezőgazdasági ökológiai termelés
alapkövetelményei

A mezőgazdasági ökológiai termelés alapkövetelményeit a 2/2000.(1.18.)

FVM-KöM együttes rendelet és annak 1., 2., 3., 4., 5. számú mellékletei tartal-
mazzák. A növénytermelés és állattenyésztés fő követeléseit az alábbiakban le-
het megfogalmazni.

A növénytermesztés és növényi termékek

alapkövetelményei
l. Az ökológiai termelésre kiválasztott területeken az alábbi követelményeket
kell teljesíteni
- a vetést megelőzően legalább kétéves átállási időszak,
-évelő kultúrák (szőlő, gyümölcs) esetén az első betakarítást megelőzően
legalább hároméves átállási időszak,
- Az ellenőrző szervezet - a minisztérium jóváhagyásával - kivételes ese-
tekben ezt az időszakot meghosszabbíthatja vagy megrövidítheti, ha
- a területet az ökológiai gazdálkodásra már átállították, vagy azt megkezd-
ték és folyamatban van,
- az alkalmazott növényvédőszer-maradék határérték alatti szintre csökkent
a területen levő növényben, illetve termékben,
- az elrendelt növényvédelmi kezelést követő betakarítás terményeit nem
szabad az ökológiai termelésre utaló jelöléssei ellátva értékesíteni.
2. A talaj termőképességét és biológiai aktivitását a következőképpen kell
fenntartani, illetve növe/ni.
-hüvelyesek, zöldtrágya vagy mélyen gyökerező növények vetésforgóban
történő termesztésével,
- komposztáJt vagy nem komposztáJt szerves anyag talajba juttatásával, az
ökológiai állattartásból származó istállótrágya felhasználásával,
- talajaktivitásra komposzt vagy megfelelő mikroorganizmusok, növényi
alapú készitmények használhatók. Kőzetlisztből, istállótrágyából vagy nö-
vényi anyagokból készített preparátumok, úgynevezett "biodinamikus ké-
szitmények" is egyaránt felhasználhatók.
3. Kártevők, betegségek és gyomok elterjedését a következő módszerek kom-
binálásávallehe t megakadályozni.

197---
 - géntechnológiával nem módosított rezisztens, toleráns fajok és fajták kivá-
lasztásával,
- vetésforgó kidolgozásával,
- talajműveléssel,
- a károsítók természetes ellenségeinek védelmével, számukra előnyös kö-
rülmények biztosításával,
- gyomperzseléssel, gyomszabályozással, fizikai módon történő gyomírtással.
4. A természeti területeken, erdőkben, és mezőgazdaságilag művelt területe-
ken vadon termő, ehető növények és azok részeinek gyűjtése ökológiai ter-
melési módnak tekinthető, ha az ellenőrző szervezet igazolja, hogy
-az érintett területet a termék begyűjtését megelőző hároméves időtartam
alatt az engedélyezett szereken kívül mással nem kezelték,
- a növények begyűjtése a természetes termőhely egyensúlyát és a gyűjtés­
re használt területen élő fajok fennmaradását károsan nem befolyásolja.

Az állattenyésztés és állati termékek

alapkövetelményei
Az állattartás és állati termékek ökológiai követelményeinek részletes feltétele-
it az ellenőrző szervezet szabályzatban köteles előími, figyelembe véve az öko-
lógiai állattartásra kialakúlt nemzetközi gyakorlatot éa a következő általános
alapelveket, mint alapvető minimális követelményeket:
- Az állatokat természetszerű körülmény ek között kell tartani, figyelemmel az
állatfaj és kor szerinti, valamint élettani sajátosságaira. Ennek megfelelően
gondoskodni kell az állat mozgásigényének kielégítéséről, továbbá nyugodt
pihenésének lehetővé tételérőL Az állat elhelyezésekor a természetes szellő­
zést és fényviszonyokat biztosítani kell. A fajta kiválasztásakor a tartás mód-
jához és helyéhez legalkalmasabb fajtát kell előnyben részesíteni. Géntech-
nológiával módosított fajok (fajták) használata tilos. Az állategészségügyi
helyzet jó szinten tartása érdekében a megelőzést kell előtérbe helyezni,
amelyet az egészséges tartásmóddal kell elérni. A gazdaságban az állatállo-
mány sűrűsége nem lehet több két számosállatnál hektáronként.
-Az állatok etetését saját termelésű takarmánnyal kell megoldani. Az üzemi
takarmánybázis kiegészítéséhez ökológiai termesztésből származó takar-
mány vásárlása megengedett. A nem ökológiai termelésből származó ta-
karmányok aránya évente- szerves szárazanyagra vonatkozóan- a követ-
kező lehet:
- a kérődző állatfaj egyedénél a teljes takarmányfogyasztás tíz százaléka,
- a nem kérődző állatfaj egyedénél a fogyasztás húsz százaléka.

198---
 Szakirodalom jegyzék

Antal J. (1992): A gyógy és fűszernövények termesztése. In: Szántóföldi nö-

vénytermesztés (szerk. Bocz E.), Mezőgazda kiadó, Budapest, 838-886.
Antal J. (szerk.) (2005): Növénytermesztéstan 1., Mezőgazda kiadó, Buda-
pest.
Antal J. (szerk.) (2005): Növénytermesztéstan 2., Mezőgazda kiadó, Buda-
pest.
Ángyán J.- Menyhért Z. (2004): Alkalmazkodó növénytermesztés, környe-
zet- és tájgazdálkodás, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest.
Barcsák Z. (2004): Biogyep-gazdálkodás. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Bartha D. (1999): Magyarország fa- és cserjefajai, Mezőgazda Kiadó, Buda-
pest.
Bernáth J. (szerk.) (2000): Gyógy és aromanövények, Mezőgazda Kiadó,
Budapest.
Bocz E. (szerk.) (1992): Szántóföldi növénytermesztés. Mezőgazda Kiadó,
Budapest.
Budai Cs. (szerk.) (2006): Biológiai növényvédelem hajtató kertészeknek.
Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Cselőtei L. (1997): A zöldségnövények öntözése. Mezőgazda Kiadó, Buda-
pest.
Fischi G. (2000): A biológiai növényvédelem alapjai. Mezőgazda Kiadó,
Budapest.
Galambosi B.- Wenszky B. (1983): A fűszer és gyógynövényekrőL Mező­
gazdasági Kiadó, Budapest
Gli ts M. -Horváth J.- Kuroli G (Petróc zi I. szerk.) (1997): Növényvédelem.
Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Gyuró F. (szerk.) (1990): Gyümölcstermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Bu-
dapest.
Herold l. (!977): Takarmányozás. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Izsáki Z. (szerk.) (1991): Szántóföldi növénytermesztés I. ATE. Debrecen,
Mezőgazdasági Víz és Környezetgazdálkodá si Kar, Szarvas.
Izsáki Z.- Lázár L. (szerk.) (2004): Szántóföldi növények vetőmagtermesz­
tése és kereskedelme. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Járási É, Zs. (2005): Az ökológiai gazdálkodás. Szaktudás Kiadó Ház, Bu-
dapest.
Mészáros T. (!992): Komló. In: Szántóföldi Növénytermesztés.(szerk. Bocz
E.), Mezőgazda Kiadó, Budapest, 723-734.

---199---
 Paszternák F. (2003): Biozöldségek tennesztése. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Radics L. (2001): Alternatív növények termesztése. Mezőgazdasági Szaktu-
dás Kiadó, Budapest.
Radics L. (szerk.) (2001): Ökológiai gazdálkodás. Dinasztia Kiadó, Budapest.
Radics L. (szerk.) (2003): Növénytermesztés határok nélkül. Eukonfonn nö-
vények termesztése, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest.
Radics L. (szerk.), (2007): Ökológiai gazdálkodás Il., Szaktudás Kiadó Ház,
Budapest.
Radics L.- Gál l.- Szalai Z. -Pusztai P. - Szabó G. - Ertsey A. (2001):
Ökológiai gazdálkodás általános kérdései. In: Ökológiai gazdálkodás. (szerk.:
Radics L.) Dinasztia Kiadó, Budapest.
Radics L. - Birkás M. -Darvas B. -Békési P. - Roszik P. - Solti G.- Sza-
lai Z.- Szemán L.- Kismányoki T.(2001) Ökológiai gazdálkodás a növényter-
mesztében In: Ökológiai gazdálkodás (szerk. Radics L.), Dinasztia Kiadó, Bu-
dapest.
Radics L. (szerk.): Seregi J.- Willin E.- AbainéHamar E.- Szalay l.- Pusz-
tai P. -Szalay L. -Barna J. (2001): Ökológiai gazdálkodás az állattenyésztés-
ben. In. Ökológiai gazdálkodás. (szerk. Dadics L.), Dinasztia Kiadó, Budapest.
Radics L. (szerk.): Timon B.- G.Tóth M.- Mikulás l.- Szőke L.- Gál l.-
Radics L. - Paszternák F. - Székelyné Bognár E. - Gilingemé Pankotai M. -
Győrfi J. - Zámboriné Németh É. (2007): Ökológiai gazdálkodás a kertészeti
termelésben.(Gyümöl cstennesztés, Zöldségtermesztés, Gombatennesztés) In.
Ökológiai gazdálkodás Il. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest.
Ragasits l. (1998): Búzatermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Schmidt J. (szerk.) (1993): Takarmányozástan. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
Seléndy Sz. (1999) Biogazdálkodás az ökológiai szemléletű gazdálkodás ké-
zikönyve. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest.
Seléndy Sz. (2005): Ökogazdák kézikönyve. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest.
Sipos G. (1962): Földműveléstan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Somo A. (1983): Zöldségtermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
 l. ~íbra . T-088 trcígyasz6r6

2. ábn 1. Caterpillar Challenger

 3. ábra. Carrier tilh!imúvc lő

4. ábn1. K vcrndand wlajmúvclő

 5. ábra. Amazone D9 gabonavet őgép

6. ábn1. Aceord Optima szemenkéilli vet őgép

 7. ábra. Vadcrsrad velőgép

8. <'Í bm. Rc!!elll Ökosw r3 g.yom{éstí

9. 1íbra. Szántóföldi kulti vátorozás

10. IÍbra. Pennetezé8

ll. ábra. LucermJ kasz:íhísil

12. IÍIJra. Búza aril t:Ísn

 13. ábra. Esti nrntás

14. ábra. RCW nnítrágyasz6r6

15. úbn1. Kukorica amr:k 1

16. éÍbnl. Aprónwgszúrító

17. ábra. Öm/eszre u búzél tárolása

18. ábra. 6szi búza

20. ábra. Musufr
21. ábra. Lucen w búzáw vetve

22. ábra. K áposzwfélék pahíntái

23. :íbn1. Paprika- és paradicsompa/;ínw

2.J. ábra. Héjné/kiifi olajtök

25. ábra. Murlwcsorda

26. ábra. Sz iirkemarha

27. ábn1. Mnng.alica sertések

28. úbn1. R neki! juhok

 29. ábra. Biva ly

30. ;íbra. Bivaly borjával

 31. úbn1. A rnl> ló

32. úbra. Bnrom{i/i5/c5k

 A Szaktudás Kiadó Ház gondozásóbon megjelenő Mestergozdo
könyvek sorozat kötetei oz egyes szakmák .tankönfei". Ternatikó-
jukban megfelelnek o mester;vizsgo követelményeine , céljuk o mes-
tervizsgáro való felkészítés. Eppen ezért oz adott szakma legkorsz~
rúbb tudósanyagót összefoglaló szakkönyvek, amelyek nem hiá-
nyozhotnak o szakma múvelói, o gozdálkodók, vállalkozók szok-
könY.Vfárából sem .
Okológici gazdólkodóson o szintetikus mútrágyo és szintetikus
növényvéCló szer nélküli , o természetes biológiai ciklusokon, szerves-
trágyázáson, biológiai növényvédelmen alapuló gazdálkodási for-
mát értjük. Kiter/'ed o szántóföldi növénytermesztésre, o gyepgozdál-
kodásro, oz ál ottenyésztésre, o zöldség- és gyümölcstermesztésre,
vagyis oz egész mezógozdosági termelésre o búzatermesztéstól a
bioméz előállításig.
A fejlettebb országokbon már o múlt század közepe táján elkezd-
ték keresni azokat o termelési megoldásokat, amelyek visszaadják
növényeink régi és immár elfelejtett jó ízét, biztosítják eltorthotósá-
gát. Az ökológiai gazdálkodás helyreállítja o talajéletet és o talajok
termőképességéL Csökkenti o talajművelés menetszámát , intenzitá-
sát, biológiai tolojmúvelést alkalmaz. Törekszik o szélerózió meg-
akadályozására, erdősávokot telepít. Takarékoskodik o fosszilis
energiahordozék felhasználásával , mivel több megújuló energiafor-
rást von be o termelési folyomotokbo . Talán egyik legnagyobb elő­
nye, hogy életszemléletet alakít, törekszik oz öntevékeny, saját ma-
gukért és környezetükért tenni tudó emberek táborának növelésére.
Az ökológiai termesztésnek csak felkészülten és nagy gyakorlattal,
ielentós toposztolattol szabad neki kezdeni . Az áttérés nem volami-
féle visszalépés, hanem éppen ellenkezőleg , előrelépés egy ember-
baráti cél érdekében. Ehhez azonbon ismerni kell o vetésválás jelen-
tóségét; o korszerú tolojmúvelési módszereket; o nitrogén mútrágya
kiváltását o tápanyag-gazdálkodásban ; o gyomosító és o gyomritkí-
tó kultúrnövényeket; o szerves trágya és o komposztok hatásait; és
oz ökológiai gazdálkodásbon oll<olmozhotó szelíd biológiai készít-
ményeket és megoldásokot.
A könyv orra törekszik, hogy bemutassa oz ökológiai szemléletú
termelés lehetőségei t, oz ilyen termelés során előállított termékeket,
azok biológiai és társadolmi hasznosságát.
--------------------~~

356554

9 789639 935167