ÖSSZEESKÜVÉS ÉLETEK SOROZAT 9 .

Tesla és
az eltitkolt
találmányok

A ngyali üenedék Kiadú © 2017

 Tartalomjegyzék
Fejezetcím Oldalszám

Előszó 5

I. Nikola Tesla, a találmányok

atyja 6

Megszületik a csodagyermek 7
Az első motor gondolata 10
A további sikerek és ötletek 14
A röntgensugarak és a robothajó 18
Irány Colorado, majd üzenet a Mars-
lakóknak! 20
Az Erősítő Adó és a Torony 25
A sugárfegyver és Tesla utolsó évei 29
A szabadalmak listája 31
Összeesküvés-elméletek Tesláról 32
Tesla öröksége 41

II. Elhallgatott találmányok és

fantasztikus vívmányok 43

A tudomány hozzáállása a találmá-

nyokhoz 43
A 19. századi képküldő találmány 49
Látó telefon 1906-ban 52
A gépember 54
„Felesleges találmányok” 58
Magyar feltalálók napjainkban 64
A Vénusz-project 75
Tervek a világűrben 79

III. AZ UFO technológia 83

A roswell-i eset 83
Bob Lázár és az 51-es körzet titkai 90
Titkos repülő csészealj tesztek 95
A földönkívüliek átadják a tudást 101
Az exopolitika és a technológia 110

IV. Időutazások a történelem ben 116

Lehetséges az időben utazni? 116

Időutazás az ősi időkben 122
Időcsúszások a jelenben 126
A philadelphiai kísérlet 131
A Vatikán időgépe, a Kronovízor 137
Időutazók a fényképeken 141
 Előszó

A világ sokat köszönhet a tudománynak és a feltalá­

lóknak. Ezek egyike volt Nikola Tesla is. A sokszor meg
nem értett zseni egy olyan világot akart létrehozni, ahol
mindenki számára elérhető a legmodernebb technológia.
Egy halhatatlan példaképpé vált olyanok számára, akik a
nyomdokaiba akartak lépni. Ám ez az út dogmákkal,
elhallgatásokkal és titkokkal van kikövezve...
Hogyan kezdődött el Tesla pályafutása?
Vajon tényleg sikerült kapcsolatba lépnie a földönkí­
vüliekkel és megalkotnia egy sugárfegyvert is?
Halála után miért csapott le azonnal az FBI a doku­
mentumaira?
A tudomány emberei miért dogmatikusak az új vív­
mányokkal szemben?
Vannak-e ma magyar feltalálók, akiket nem hagynak
érvényesülni?
Jutottak-e földönkívüli technológiához az amerikaiak?
Milyen titkos repülő szerkezeteket tesztelhetnek nap­
jainkban?
Vajon lehetséges-e az időben utazni?
És ha igen, kiknek a kezében van ez az óriási tudás?
Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását fejtegeti a
könyv az mellett, hogy számtalan találmányt és technoló­
giát mutat be a múltból, a jelenből és a jövönkre vonatko­
zólag is.

5
 I. Nikola Tesla, a találmányok atyja

Nikola Tesla (1856. július 10. - 1943. január 7.), ez a

páratlan feltaláló világhírnévre tett szert találmányaival
és csodálatos ötleteivel. Sokan Istenként tisztelték, az
egekbe dicsőítették óriási tudása miatt, míg mások félté­
kenyek voltak rá és gyűlölték sikereiért. Egy azonban
biztos: mindenki érdeklődött személye és találmányai
iránt. Ez azonban nem csak korszakára volt jellemző,
hanem halála után is sokan beszéltek róla. Érdeklődtek
ötletei iránt, sokakat inspirált és csodálata több mint 60
évtized után sem kopott ki a köztudatból. A Teslát körül
ölelő mítosz nem engedi, hogy elfelejtsék a személyét,
még ennyi idő után sem. Van is rá okunk: talán ha az
akkori kor tudománya elfogadta volna teljes egészében
azt, amit az asztalra letett, talán egy sokkal szebb világ­
ban élhetnénk. Ismerjük meg hát Teslát, a találmányok
atyját!

a
 Megszületik a csodagyermek

Tesla a jelenlegi Horvátország területén született

1856-ban, Smiljanban. Szülei vallásos beállítottságúak
voltak; ami azonban nem befolyásolta a tudomány iránti
érdeklődését, ugyanis tanulmányait a dinamó és a válta­
kozó áram irányába folytatta. Egyébként számtalan vita
szól arról, hogy Tesla milyen nemzetiségű. Akkoriban az
említett ország az Osztrák-Magyar Monarchia határőrvi­
déke volt, viszont szülei szerb származásúak voltak. A
felmenői valószínűleg Nyugat-Szibériából vándoroltak át
Likába. A szerbekről általában egyébként is azt tartják,
hogy vándorló nép. Maga a Tesla név is szerbhorvát j e-
lentésü: tudniillik olyan kis fejszét jelent, amelynek pen­
géje derékszöget zár be a nyelével. Emellett kiálló fogak­
kal rendelkező személyekre is használták, ami viszont
eléggé jellegzetes arc volt a Tesla családban. A család
tagjai közt megtalálható matematikus, pap, katona; szóval
a legkülönbözőbb foglalkozású emberek.
1847-ben Nikola Milutin (1819-1879) feleségül vette
Djukaa Mandicot (1822-1892). Milutin olyan nagy sikerű
egyházi emberré vált, hogy egy negyven háztartásból álló
plébániát kapott a horvátországi Smeljben. Ám 1852-ben
Smiljanba, egy kis faluba költözött a család, s eközben az
apuka már több magazinba is cikkeket írt, ahol szorgal­
mazta a társadalom és a politika fejlődését. Ilyen körül­
mények között született meg négy évvel később Tesla.
Már születése körül is egy családi legenda kering, misze­
rint azon az ominózus éjszakán nagy vihar tombolt, így a
falu bábája úgy vélte, hogy a születendő gyermek a vihar
7
fia lesz. Az édesanya, Djukaa viszont úgy helyesbítette,
hogy „inkább a fényé”.
A házaspárnak nem ő volt az egyetlen gyermeke, egy
kishúga és három idősebb testvére is volt. A kis Tesla
imádott játszani és igencsak kedvelte az állatokat. Az
egyik ezek közül egy macska volt, aminek a Macak nevet
adta a család. A kiscica ismertette meg a gyermeket az
elektromossággal, amikor is megsimogatta a hátát és a
tenyere hatására kisebb szikraeső keletkezett. Ekkor
gyermekfejjel úgy vélte, hogy mivel ugyanez a jelenség
előfordul a természetben is, akkor biztos Isten simogatja
a világot. Ez volt az első inspiráció arra, hogy évekkel
később tanulmányozni kezdje az elektromosságot.
Édesanyja is hatással volt rá, ugyanis ő is sok házi
dolgot bütykölt meg, Tesla ebben követte őt. Már ekkor
eldöntötte, hogy a természet energiáit az egész emberiség
szolgálatába állítja. Aztán elkészültek az első „találmá­
nyok”, azaz órákat szerelt szét és rakott össze, fakardokat
gyártott, de még egy repülőgépen is gondolkozott. Ekkor
jelentkezetek a furcsaságok is nála, ugyanis sokszor vol­
tak víziói, olyan képek jelentek meg előtte, amik biztosan
nem hallucinációk voltak. Ezzel nem tudott mit kezdeni,
majd hamarosan egyik bátyja is elhunyt, így még na­
gyobb lelki teher nehezedett rá. Az apa fogta a családot
és átköltöztek Gospic városába.
Tesla teljesen magába fordult, de egyre jobban felis­
merte képességeit és rendszeresen olvasott könyveket,
így ismeretei folyamatosan bővültek. Gondolatai fegyel­
mezetté váltak és erős koncentrációra tett szert, így kez­
dett el csörgedezni ereiben a „feltalálók gondolkozása”;
és ha valamilyen szerkezetben hibát észlelt, szinte ösz-
tönszerüen megtalálta annak forrását; s nem pedig azért,
mert valóban tudta volna, hogy hol kell keresni a bajt. Az
iskolában mechanikai modelleket talált és azokat is ki­
próbálta. A gimnáziumban matematikából kitűnő volt,
érdekelte a fizika, viszont rajzból nagyon gyengén teljesí­
tett - részben mert balkezes volt. Ezért is érdemes meg­
említenünk, hogy egy feltalálónak bár fontosak a műszaki
rajzok, ő maga nem nagyon készített vázlatokat és terve­
ket a későbbi találmányai során.
Hamarosan elérte azt a kort, hogy katonának kellett
volna bevonulnia, ám szülei segítségével 1874-től több
hónapot a hegyek között bujkált, aminek köszönhetően
Tesla mind lelkileg és mind fizikailag is megerősödött.
Már ekkor is találmányokon gondolkozott: például, hogy
az óceán alatt csöveken keresztül más kontinensekre is
lehetne szállítani leveleket és egyéb csomagokat. Másik
nagy álma a Föld Egyenlítője köré épített gyűrűs szerke­
zet volt, amiben emberek utazhattak volna. Mikor vissza­
tért a családhoz, akkor megkezdhette tanulmányait Auszt­
riában egy műszaki főiskolán. Matematikából kitűnő volt
és kísérletek sorozatával egyre jobban megismerkedett az
elektromossággal. Célja az volt, hogy találmányaival és
ötleteivel segítse az emberiséget, nem pedig az, hogy
pusztán pénzt keressen velük.

9
 Az első motor gondolata

Tesla miután áttekintette az elektromosság történel­

mét, a pár évtizeddel ezelőtti kísérleteket - amik Luigi
Galvani, Hans Christian Oersted, Michael Faraday és
Hippolyte Pixii nevéhez voltak köthetőek úgy döntött,
hogy egy egyenáramú motort fog kifejleszteni. Már ekkor
helyesbítette az egyik tanárát, amikor az osztályban be­
mutatót tartott az egyik villanymotorral. A motoron volt
kommutátor kefe, amitől az szikrázott; valamint dinamó
is, amikre azt mondta Tesla, hogy ezek nélkül is tudna
működtetni egy motort. A tanár úgy vélte, hogy ez lehe­
tetlen és ezzel „becsapná” a természetet. Ennek ellenére
elhatározta, hogy megépíti a szikramentes motort, így egy
évvel később a mérnöki tanulmányok álltak a figyelmé­
nek a középpontjában. Tesla egy 1919-ben kiadott köny­
vében így emlékszik erre vissza: „Legelőször elképzeltem
a fejemben egy egyenáramú gépet, beindítottam és követ­
tem az áram folyásának változását a forgórészben. Ezu­
tán elképzeltem egy váltakozó áramú szinkrongenerátort,
és szintén megvizsgáltam a végbemenő folyamatokat. Ezt
követően motorokból és generátorokból álló rendszerek
képét vetítettem a szemem elé, és különféle módokon mű­
ködtettem őket'' így végül az egyenáramú motor helyett a
váltakozó áram használatára tért át.
Persze a tanulmányai során mindenből kitűnő lett és
minden vizsgát letett, jelentősen kitűnt a többi tanuló
közül. 1879-ben azonban apja meghalt, akinek utolsó
kérése az volt, hogy Prágában folytassa tanulmányait, és
az ifjú Tesla így is tett. Tovább gondokozott az említett
10
motoron, de mivel elfogyott a pénze, 1881-ben átköltö­
zött Budapestre, azaz Magyarországra. Hogy miért pont
oda? Mert hallotta, hogy Puskás Tivadar mérnök telefon-
központot akart kiépíteni Thomas Edison feltaláló enge­
délyével, és Tesla a kapcsolatai révén munkát akart kapni
ott. Mivel ez sajnos nem sikerült és helyette unalmas
munkafolyamatokban vett részt, mély depresszióba zu­
hant. Ekkor ismerkedett meg Szigeti Antallal, aki kirán­
gatta ebből az állapotból, ugyanis a Városligeti sétáikon
együtt vitatták meg a továbbfejlesztett motor problémáját.
Ekkor pattant ki fejéből az isteni szikra, és a sétapálcájá­
val a liget porába rajzolta meg a motor első vázlatát,
amelybe forgó mágneses mezőt képzelt el. A váltakozó
áram segítségével forgó mágneses mezőt is létrehozhat -
gondolta magában.
Fontos megjegyezni, hogy megváltoztatta az általános
gyakorlatot, miszerint a szakemberek olyan egyenáramú
motorokat építettek, amikben az állórész mágneses mező­
je állandó volt és a forgórész mágneses pólusait egy
kommutátorral váltogatták. Ő ehelyett az állórész mágne­
ses pólusait változtatta meg. Hangsúlyozzuk, hogy az
egészet fejben alkotta meg, egyfajta mentális képeket és
új formákat gondolt ki, s ezt mindig is mondta magáról.
Tesla képzelőereje olyan volt, hogy a találmányokon
még a karcolásokat és kopásnyomokat is látta. Az ezt
követő napokban megkapta az állást a telefonközpontban,
ahol új erősítőt és vonalismétlőt is kidolgozott. Puskás
Tivadar meghívta Párizsba Teslát és barátját, Szigetit is,
hogy dolgozzanak az Edison vállalatnál. A munka során
Tesla rengeteg ismeretet szerzett a motorokról és dina­
11
mókról, így az volt hátra, hogy az elképzelt motorját fizi­
kailag is megalkossa.
1882-ben Strasbourghba küldték, hogy ott segítse a
munkálatokat és Szigetivel együtt megalkotott egy kis
motort, amit egy Siemens AC generátor hajtott meg és
csak egy áramköre volt. A gépet titokban tartották, és
Tesla pénzügyi hátteret keresett magának. Hamarosan
állást kapott a New York-i Edison vállalatnál. Ekkor ta­
lálkozott későbbi nagy vetélytársával, Edisonnal is, akit
teljesen lenyűgözött a tudása, ugyanis a cégnél a dinamó­
kat és a világítási rendszereket is továbbfejlesztette.
Majdnem beszélt Edisonnak a motorral kapcsolatos ötle­
teiről, de nem került rá sor.
Hat hónappal később kilépett a vállalatból, viszont
most már volt pénze. Kapcsolatai révén létrehozta a Tesla
Electric Light and Manufacturing Company vállalatot,
ahol ívfényes világítási berendezéseket dobtak a piacra,
majd generátorok és szabályzók újításával kapcsolatban
szabadalmakat jelentett be. Ezek sikerültek is, azonban a
cég hamarosan többször átalakult, egyre több volt a ver­
senytárs, és végül Tesla egy egyszerű közmunkásként
találta magát. Nagy nehézségek árán 1886-ra összegyűj­
tötte a pénzt arra, hogy a hőmágneses motort szabadal­
maztassa, valamint hét másik változatát is. Támogatókat
is talált Alfréd Brown (a Western Union felsővezetője) és
Charles Peck (ügyvéd és vállalkozó) személyében.
Miután megegyeztek, béreltek Teslának egy labort és
havi 250 dollárt fizettek neki. Megalapították a Tesla
Electric Companyt és Tesla asszisztense Szigeti lett. Tes­
la szén égetéséből származó hőt közvetlenül villamos
12
energiává alakító ötletei nagyon vonzották Pecket és
Brownt. Ha ezt sikerülne elérniük, akkor egy olyan ta­
lálmányt kapnának, ami hatékony lenne és nagyobb vo­
lumenű, mint a dinamó felfedezése. Hamarosan létrehoz­
ta azt a motort, amit Budapesten rajzolt le a talajra. Kom­
binálta a váltakozó áramokat azért, hogy forgó mágneses
mezőt hozzanak létre a motor állórészében.
Mindeközben Thomas Edison azt hangoztatta a világ­
nak, hogy egy gyakorlatias ember számára nem érdemli
meg a figyelmet a váltakozó áramú rendszer, mert túl sok
a probléma vele, így ez volt a hozzáállás és trend az ak­
kori villamosiparban. Peck és Brown emiatt le is akarta
beszélni Teslát a váltakozó áramos kísérleteiről, amikor
azonban a feltaláló olyan demonstrációt mutatott nekik,
amitől leesett az álluk, teljes mellszélességgel támogatni
kezdték. Két motort is készített és szabadalmat adott be
rájuk a Duncan, Curtis & Page jogász cégnél. A Szaba­
dalmi Hivatal elbírálta és 1888-ban hét szabadalmat ka­
pott Tesla a többfázisú ötleteire. Ezután sorra megalkotta
a különféle segédfázisos indukciós motorokat, valamint
egy kétvezetékes motort. Peck és Brown közben azon
gondolkozott, hogy az ötletekkel hogyan szerezzenek
pénzt.
A találmányokat reklámozni kezdték, hogy az üzlet­
emberek érdeklődését felkeltsék. Előadásokat tartottak és
szaklapoknak adtak interjúkat, de feltűntek a vetélytársak
is. A reklámkampány végül jól sikerült és a villamos­
mérnök közösség odavolt Tesla motorjáért. A Westing­
house Electrical M. Company vállalat felvásárolta a ter­

13
veket és a Tesla-Peck-Brown trió több ezer dollárt nyert
az ügyön.

A további sikerek és ötletek

Tesla Pittsburghba költözött, ahol a George Westing-

house-szal, a cég tulajával összebarátkozott. Egy teljesen
új többfázisú rendszerű motort szerettek volna kifejlesz­
teni. 1889-ben tizenöt kérelmet nyújtott be és a szaba­
dalmak szempontjából ez volt a legtermékenyebb éve. A
vállalat úgy ezer darab segédfázisú Tesla-motort épített,
azonban mivel a nézeteik különböztek a folytatással kap­
csolatban, Tesla otthagyta őket és Párizsba ment. Időköz­
ben Heinrich Hertz is felfedezte az elektromágneses hul­
lámokat, ami Teslának csak egyet jelentett: új távlatokat
és felismeréseket. 1890-ben Peck meghalt, de Brownal az
üzleti egyeztetések tovább folytak, és Szigeti továbbra is
segített neki.
Tesla egy új váltakozó áramú generátort ötlött ki,
hogy megnövelje a motorok sebességét. Mivel a nagy­
frekvenciás jelenségek felé fordult, hogy kutassa azokat,
hamarosan egy ilyen generátort szabadalmaztatott. Teslát
teljesen lenyűgözte Hertz kutatásai és ennek során ötlötte
ki leghíresebb találmányát, a „Tesla-tekercset”. 1890-ben
megismételte Hertz kísérleteit, de módosította a berende­
zést és nagyfeszültséget állított elő nagyfrekvencián. A
férfi ezt tekintette az egyik legnagyobb felfedezésének, és
hamarosan 30 méter hosszúságú elektromos kisüléseket
ért el, és áramot juttatott a földgolyón keresztül. Eszre-
14
vette azt is, hogy az áram úgy áthaladhat a testén, hogy
nem sérül meg. Ennek oka az volt, hogy a magas frek­
vencia miatt a tekercsben generált áram magas feszültsé­
gű, de kis áramerősségü volt. Olykor több tízezer voltot
is átvezetett a testén, ami miatt a kezében tartott izzó
ragyogóan világítani kezdett.
Tesla ezután azon gondolkozott, hogy ezt az egészet
hogyan is lehetne komolyabban hasznosíthatni és új tech­
nológiákat eszelni ki vele. Az elektromágneses hullámok
hosszas tanulmányozása után felfedezte, hogy vezeték
nélkül is lehet világítani és kísérletei során ezt két csövei
is demonstrálta, amik felizzottak a kezeiben. A kezdeti
fellángolást beárnyékolta két dolog: Westinghouse-szal
végleg felbontották a szerződésüket és Szigeti is elhagyta
Teslát, hogy a saját útját járja. Emiatt Tesla még jobban
belemélyedt a munkába és több cikket is publikált, hogy
egyre ismertebb legyen. Az oszcilláló transzformátorral
kísérletezett és új típusú elektromos világítást szeretett
volna kifejleszteni. Ez sikerült is, és 1891 tavaszára új
típusú lámpákat talált fel, amikkel felére csökkentette a
világításhoz szükséges kábelek számát. Két szabadalmat
is bejelentett, majd előadást is tartott a Columbia-i Egye­
temen. A nézők elámultak a bemutatóktól és Teslát igazi
mágusnak tartották, így hamarosan ő lett Amerika vezető
elektrotechnikai feltalálója.
Európában is híressé vált és sokan viszont saját ma­
guknak szerették volna tulajdonítani érdemeit, így folya­
matosan vitasorozatok indultak, hogy melyik szabada­
lom, találmány kinek a nevéhez köthető elsőként. Szeren­
csére azonban szinte mindig kiderült, hogy Tesláé az
15
érdem és minden jog. A legnagyobb sikert londoni elő­
adása aratta, ahol a lámpákkal, transzformátorával, elekt­
romos koronakisüléseivel lenyűgözte a közönséget. A
tudósok azt sem tudták hol vannak és mindegyikük sze­
mélyesen szeretett volna találkozni a nagy „mágussal”.
Egy prófétaként tekintettek rá, aki találmányaival egy
forradalmian új világ hajnalát fogja elhozni az emberi­
ségnek.
A nagy fellángolást megszakította Tesla anyjának ha­
lála, amin alig tudta magát túltenni. Ezután szinte az ösz-
szes rokonát meglátogatta, majd újult erővel népszerűsí­
tette a váltakozó áramot Amerikában. 1892-ben közele­
dett a Chicagói Világkiállítás és Westinghouse elhatároz­
ta Teslával, hogy megszerzik a jogot és szerződést, amely
a Niagara vízesés erejének hasznosítását célzó elektro­
mos berendezésre vonatkozik. Ez a hely ugyanis ideális
volt az energiaátvitel fejlesztésére. Ekkor került a képbe
Edward Dean Adams bankár, aki először Thomas Edi­
sonnal tárgyalt az energiaszállításokkal kapcsolatban, aki
az egyenáram használatát szorgalmazta; majd pedig Wes-
tinghouse-szal találkozott, akik Teslával ugye a váltakozó
áramot javasolták. 1892 végén Westinghouse cégével
kijelentette, hogy kész többfázisú berendezéseket biztosí­
tani a Niagarához. Tesla és Adams levelezni kezdett
egymással, és Tesla kihangsúlyozta saját moteljainak
előnyeit és megígérte neki, hogy a Niagaránál termelt
áramot New Yorkig eljuttatja majd. 1893-ban végül
Tesláék nyertek és Adams a kétfázisú váltakozó áram
mellett tette le a voksát.

1fi
 1896-ban a Niagara erőmű megkezdte az áram szol­
gáltatását és olyan sikeres volt, hogy az amerikai és euró­
pai szolgáltatók mindegyike átállt a váltakozó áramra. A
villanyáram nagy távolságokra való szállítása végül Tes­
lát a világ legnagyobb tudósai közé emelte, aki azonban
még nagyobb fejlesztéseken törte a fejét. A vezeték nél­
küli átvitelhez nagy reményeket fűzött, amivel majd ér­
telmes jeleket és energiát küldhet bármilyen távolságra.
Ezt egy komoly energiamémöki feladatnak gondolta,
amit szükségszerűen meg kell oldani.
Elképzelései szerint a Föld elektrosztatikus állapotát
nagy teljesítményű gépekkel megzavarhatja, amivel aztán
tovább küldheti a jeleket. Mivel maga a Föld is vezető,
akkor hát miért is ne földelhetné a transzformátort és a
lámpát is, majd küldhetné az áramot az egyikből a má­
sikba a Földön keresztül? így hát megkezdte a kísérleteit,
így különbözően állította össze találmányait, kísérletezte
ki az adó és a vevő készülékeket. Először azt kezdte el
tanulmányozni, hogy a nagyfrekvenciájú hullámok ho­
gyan is haladnak át a Föld talaján, ekkor kísérletezett ki
egy új váltakozó áramú generátort is. Ebben már dugaty-
tyús motort használt, majd 1893-ban szabadalmat adott
be rá és oszcillátornak nevezte. Úgy vélte, hogy ennek
köszönhetően a szénből kétszer annyi energiát tud majd
kinyerni, mint ami akkoriban az átlag volt. Kísérletezett a
rezgésekkel, és egyszer csak azt vette észre, hogy a labor
épülete recsegni kezdett és szinte totál káosszá változott a
teljes környezet. Ha tovább folytatta volna és nem kap­
csolja ki a gépet, akkor valószínűleg földrengést generál
vele.
17
 Emellett egy új világításrendszeren is munkálkodott,
hogy lecseréltesse Edison izzólámpáit. Egy új áramköri
kapcsolót fejlesztett ki, amire ismét egy szabadalmat
adott be. Hamarosan egy nagy bemutatót szervezett, ami­
re a szakma nagyjai és az újságírók is ellátogattak. Az
egyik riporter, Walter Stephenson így számolt be az Out­
look 1895-ös egyik számában: „Elsötétítették a termet,
majd fénylő jelek és eszközök bukkantak fel. Hirtelen a
kezembe adtak egy rudat, amin kivillogott az Üdvözöllek
felirat. Eközben egy csiklandozó érzésem is támadt a
testemen. Nagy ámulatomra hirtelen azt sem tudtam,
hogy mi történik.” Tesla olyan izzószál nélküli gázt tar­
talmazó csövet adott az illető kezébe, ami foszforeszkált.
Az energia a levegőben haladt az elektromos hullámok
segítségével.
Az ehhez hasonló sötétített bemutatókról olykor még
fénykép is készült, ahol haloványan látszik Tesla arca és
a fluoreszkáló fény. Egyre nagyobb lett a hírneve, ugya­
nis a sajtó rendszerint vele foglalkozott - sokak félté­
kenységére - és különböző tiszteletbeli címeket is aján­
dékoztak neki.

A röntgensugarak és a robothajó

Nikola Tesla úgy érezte, eljött az ideje annak, hogy

céget alapítson, amiben a Niagara esetnél említett Adams
segítette. 1895-ben közösen elindították a Nikola Tesla
Companyt. A cég a szabadalmakat forgalmazta és Adams
nagy reklámokat csinált, hogy eladhassák őket. Azonban
18
abban az időszakban vagyunk, amikor az amerikai gazda­
ság megtorpant, így kevesen érdeklődtek iránta. De
ugyanígy járt akkoriban Edison és társai is, azt lehet
mondani, hogy senki nem fektetett pénzt a találmányok­
ba. Tesla viszont nem csüggedett és továbbra is azon
töprengett, hogy hogyan hozza létre az egész bolygó
áramellátását. Úgy okoskodott, hogy képes lehet az ener­
giát a Földön szétsugározni az elektromos oszcillációk
Földbe pumpálásával. Létrehozott egy magas kúp alakú
tekercset, és amikor bekapcsolta, akkor a talajból elekt­
romos lilás csíkok törtek elő a légtérbe.
A további kísérletek során több munkatársával együtt
felfedezte a röntgensugarakat. Ekkor kezdtek el olyan
fotót készíteni az emberi testről, amely képeken jól lát­
szottak a ruhák gyűrődései is, de a csontozat élesen elkü­
lönült. Ennek ellenére egy idő után abbahagyta az ilyen
irányú kísérleteit, mert a többi céggel nem tudott verse­
nyezni, akik hasonlóakkal foglalkoztak. A másik ok az
volt, hogy számára nem hozott semmi újat, hogy a talál­
mányaival előrébb lépjen. Ennek ellenére Tesla volt az
első, aki a röntgensugarakkal kísérletezett, őt követte
aztán Hertz, Helmholtz, majd Wilhelm Röntgen német
tudós, aki aztán széles körben publikálta az eredményeit a
témáról, amiért fizikai Nobel-díjat kapott. Ma már az
orvostudományban alapvető a röntgenfelvételek készíté­
se.
Tesla ezután létrehozta az első rádiós irányítású hajót,
amit ma akár távirányítású robotnak is tekinthetnénk. A
modellből egy antenna állt ki, és egy motor hajtotta, amit
áram hajtott. Körülbelül négy láb hosszú volt a teljes test
19
és kicsit zömöknek tűnt. Kitünően működött és 1898-ban
meg is kapta rá a szabadalmat. A nemzetek fegyvert lát­
tak benne, s pont a háború időszaka volt ez. Tesla terve
azonban az volt, hogy ha minden nagy nemzet kezében
ilyen és ehhez hasonló eszköz lenne, akkor értelmetlen
lenne az egymás elleni viaskodás, lefegyverezési egyez­
ményt kötnének egymás között és ezzel egy állandó béke
köszöntene a világra.
Míg a közönséget szintén lenyűgözte ezzel a találmá­
nyával, addig a szakmai körök hevesen támadni kezdték,
hogy az egész hajó haszontalan és értelmetlen, valamint
hogy mások is előálltak már hasonlóval. Tesla kifáradt és
egy ideig enyhe depresszióba zuhant. Úgy vélte, jobb
lenne kicsit visszahúzódni, azonban a vezeték nélküli
energiaátvitel ötlete miatt új erőre kapott. 1899 tavaszára
az egész rendszert megalkotta, összehangolta az adó és
vevőkészülékeket.

Irány Colorado, majd üzenet a Marslakóknak!

1899-ben, a hegyvidékes Colorado Springsbe költö­

zött, hogy a kísérletei során megfigyelje, hogyan halad­
nak majd az áramok nagy magasságban és a földkéreg­
ben. Nagyobb labort szeretett volna, és a kísérleteit is egy
ideig titokban tartotta. Útközben megállt egy-két helyen
előadást tartani, ahol már azt a vágyát ecsetelte, hogy
jeleket küldjön a Marsra. Ekkoriban tombolt a nagy
„Mars őrület”, amikor is sokan vonzódtak az felé, hogy
valahol kell lennie társainknak az Univerzumban, sőt,
akár a Naprendszerben is. A híres Giovanni Schiaparelli
csillagász pedig úgy vélte, hogy a Marson igenis van élet,
mert távcsövével megfigyelte az ott lakók csatornaháló­
zatát. A „marsi” akcióra mindjárt visszatérünk.
Tesla megérkezett Colorado-ba és kiépített egy kísér­
leti állomást, aminek tetejére egy 20 láb magas tornyot
tett. Az épületben kondenzátorok, szabályozó tekercsek
és féktárcsák kaptak helyet, de a villámhárító és a transz­
formátor sem hiányzott. Megkezdődött a Föld elektromos
töltésének tanulmányozása és Tesla szerette volna „kita­
pintani a bolygó pulzusát”. Kiderült, hogy elektromágne­
ses állóhullámok is kialakulhatnak a Földben, holott ad­
dig azt lehetetlennek gondolta. Amikor a környéken vihar
támadt, azon nyomban megfigyelték a villámkisüléseket
és több megfigyelés során ismerte fel az addig lehetetlen­
nek tartott állóhullámokat a Földben. Végül már az
ionoszférában is lehetett ilyeneket gerjeszteni és több
összeesküvés-elmélet hívő is úgy gondolja, hogy a ké­
sőbb induló HAARP project során ilyen irányú kísérletek
folytak, amiknek alapját Tesla adta meg.
Tesla a műszereinek fejlesztésébe fogott, hogy azok
minél érzékenyebbek legyenek, amelyek segítségével
kapcsolat teremthető más bolygók lakosaival, azaz föl-
dönkívüliekkel - már ha felfogja valaki közülük az üze­
netet. Tesla hosszan tanácskozott a kormány képviselői­
vel, és kísérleti laborjában semmihez sem hasonlítható
berendezések voltak addigra. Óriási elektromos felszere­
lések komplexuma volt ez azzal a feladattal, hogy gigan­
tikus villámokat keltsen, méghozzá szabályozható időkö­
zökben, oly módon, hogy a kisülések által keltett hullá­
21
 mok adott rendszerességgel szeljék át a kozmoszt és ily
módon tanúsítsák eredetüket, vagyis, hogy értelmes em­
beri lények építették. A kísérletek minden várakozást
felülmúltak: huszonkét és fél méteres óriási átmérőjű
tekercsében váltakozva módosította az áram erősségét,
amelyet végül is egy 61 méter magas torony csúcsára
erősített rézgömbbe vezetett. Ily módon sikerült olyan
mesterséges villámokat keltenie, amik szó szerint meg­
remegtették a környéket sok kilométeres környezetben.
A berendezésben gerjesztett áram olyan erős volt,
hogy rövidzárlatot keltett egy elektromos erőműben és
kilométeres távolságokban is kigyulladtak a villanyégők.
Még mielőtt abba kellett volna hagynia a kísérletet, mint­
hogy a környékbeli lakosság megrémült és letartóztatás­
sal fenyegették, Tesla kialakította meggyőződését, hogy
az általa küldött morse-j eleket felfogta valaki és választ is
kapott rájuk. A készülék által felfogott jelek periodikusak
voltak, olyan számban és rendszer szerint érkeztek, hogy
azt lehetetlenség lett volna ismert oknak tulajdonítani. A
feltaláló hozzátette: „Noha értelmüket nem sikerült még
megfejtenem, lehetetlen lett volna, hogy az egészet vélet­
lennek tekintsem, e jelek mögött cél állt, annak voltak a
jelei, hogy a világunkon kívül értelmes lények is léteznek
és megpróbáltak kapcsolatot kialakítani velünk ezen je l­
zések segítségével. Teljesen biztos vagyok ebben, hogy
ezeket a jeleket nem földi dolog idézte elő.”
Később még hozzátette azt is, hogy „Biztosan nem a
Nap, a Hold vagy más ismert tényező hozta őket létre.
Talán azért nem fogtuk eddig ezeket a jelzéseket, mert
nem voltak ilyen érzékeny műszereink sem. Úgy érzem
 olyan felfedezést tettem, aminek beláthatatlan következ­
ményei lehetnek az egész emberiségre. Olyan volt, mintha
egy új tudomány születetett volna meg abban a pillanat­
ban.
Az állítása mindenben megalapozott volt, minthogy
abban az időben Guglielmo Marconi fizikus, a drótnélkü­
li távíró atyja, aki egyben rádiózási kísérleteket is folyta­
tott, még csak igen gyenge jelzéseket volt képes kisugá-
roztatni 80 kilométeres távolságra és csak két év múlva,
éppen Tesla kísérleteinek felhasználásával sikerült Mar-
coninak az S betűt a vétel számára felfogható módon
átküldenie az Atlanti-óceánon. Tesla kijelentette, hogy
készülékei szabályos impulzusokat fogtak fel, márpedig
jelenleg sokévi kutatás után is úgy tudjuk, hogy az égi
testek eredendő rádió kisugárzásait nem a szabályos im­
pulzusok jellemzik. Egyszóval egyedülálló esemény tör­
tént az ilyen típusú kísérletek sorában. Ezt megerősíteni
látszanak még a későbbi kísérletek is, például Marconi is
fogott a húszas években hasonló jelet, majd pedig Dávid
Todd asztronómiai professzor is becsatlakozott a sorba.
Toddnak segített a kormány és a haditengerészet is, s
talán Tesla halála után ezért is érdeklődtek ennyire a fel­
találó munkássága iránt is egyben... ugyanis Todd ismét
jeleket fogott be, amik rövid impulzusokból álltak. A
New York Times augusztus 28-i száma le is adta a szen­
zációt, a tudósok is tanakodtak rajta mi lehet, de végül
szép lassan elfelejtődött és az adatok egy dossziéban
landoltak. Egy valamire azonban felfigyeltek, méghozzá,
hogy érdekes időrendi viszony mutatható ki az 1924-ben
észlelt jelzés-áradat és Tesla meg Marconi korábbi kísér-
23
 létéi között. 1899-ben Tesla szabályos időközönként is­
mételt impulzusokat bocsátott a világűrbe a magas frek­
venciájú hullámsávban. Ugyancsak 1899-ben Marconi
egy V betűt sugárzott a morzejelekkel. Huszonkét évvel
később, azaz 1921-ben a V betűs morze-jelet újra fogták
a Földön, méghozzá olyan körülmények között, amiből
csak arra lehetett következtetni, hogy egy földönkívüli
„adóállomásról” származnak.
A jelzések természete értelemmel felruházott forrásra
engednek következtetni, s e jelzések azokat a jeleket rep­
rodukálták, amiket a Földről sugároztak ki sok évvel
korábban, így nem valószínű, hogy csak véletlenről lenne
szó. Érdekes módon két évtizeddel rá megjelentek a
bolygón az ufók. Azok az azonosítatlan repülő tárgyak,
aminek eredetét sokan a Földön kívülre helyezték, majd
végül már a szerkezetek utasaival is találkoztak bizonyos
emberek. Talán ők fogták fel Tesla jelzését és eljöttek
meglátogatni a bolygót?
Fontos még megemlítenünk azt is, hogy már Tesla ko­
rában sok rejtélyes marsi és holdbéli anomáliát tapasztal­
tak, akár szakértő csillagászok is. így gondoljuk el, hogy
milyen nagy izgalom lehetett ezek kombinációja Tesla
jelzéseivel. Persze ő meg volt arról győződve, hogy a
Naprendszeren kívülről is jöhettek a jelzések és erre ép­
pen megfelelőek a Tau Ceti vagy az Epsilon Eridani csil­
lagok is. Ezek a csillagok egyébként a későbbi SET1
(Földönkívüli Intelligencia Keresése) programok célpont­
jaivá is váltak.
Akárhogyan is magyarázzuk a dolgot: amit Tesla tett,
csak hat évtizeddel később vált „mindennapos gyakorla­
ta
tokká” a rádiócsillagászat elterjedésével. És hogy vajon
tényleg elcsípett-e földönkívüli jelzéseket? Nem tudni.
Vannak, akik úgy vélik, hogy igen, és az amerikai kor­
mány ezért is titkosította az adatokat, amire azóta is kí­
váncsi lenne a közvélemény. Van, aki úgy véli, hogy
ezek nem marslakók üzenetei, hanem a bolygóknak vagy
kvazároknak a természetes hullámai voltak. A vita még
most is tart és az összeesküvés-elméleteken túl, talán
egyszer kiderül az igazság, ha az idegenek nyíltan le-
szállnak a bolygónkra.

Az Erősítő Adó és a Torony

Tesla és asszisztense befejezte az Erősítő Adó építé­

sét, amivel 50 millió voltos feszültséget és legalább 50
láb hosszú villámokat szeretett volna létrehozni. Már a
laborban 20 láb hosszú kisüléseket és szikrákat generált a
berendezéssel, amik annyira recsegtek, hogy még az épü­
lettől nem messze is lehetett őket hallani. Az áramkörök
kapacitását, a kondenzátorok méretét és a vezetékeket is
megváltoztatta, hogy minél jobb eredményeket érjen el.
Minden egyes tekercsét gondosan behangolta, így a kí­
vánt mértékben fokozta a feszültségeket bennük. Arra is
figyelt azonban, hogy az üzenetek - amiket majd egyik
pontból a másikba próbál juttatni - titokban maradjanak,
tehát figyelembe kellett venni az egyéb adók zavaró hatá­
sát is.
Az áramköröket úgy képzelte el, mint az idegvégző­
déseket a testben. Az adót leföldelte, míg a vevő oldalon
25
több elrendezést is használt. Mondhatni „újrahangolta”
az egész rendszert, amivel elérte azt, hogy az üzenetek
biztonságosan privátok maradjanak. Tesla jegyzetei azt
mutatják, hogy az adóállomástól egy mérföldnyire is
vette a jeleket. Végül egy-két fényképészt is felkért, hogy
dokumentálja az ott történt kísérleteket, hogy végül bebi­
zonyítsa a világnak, hogy mire is jutott valójában. A ké­
pek látványosra sikerültek, mert több szikracsíkot is le­
kapott a fényképész, amik közül az egyik a 300 láb hosz-
szúságot is elérte. Ekkor készült el az a híres dupla expo­
zíciós fénykép is, amikor Tesla egy kisszéken ül az erősí­
tő adója előtt és óriási kisülések terjednek a levegőben. A
legnagyobb erősítő ezer lámpánál is többet tudott volna
kivilágítani!
A fényképek készítése közben megjelentek gömb vil­
lámok is, amiknek létezését egy ideig tagadta a tudomá­
nyos közösség, mert csak szubjektív beszámolók voltak
róla.
A sikeres kísérletek után Tesla visszatért New York­
ba, és ismét a szabadalmak megírása követte a történte­
ket. Az új felfedezéseket napi és hetilapokban ismertette,
majd pedig támogatókat keresett. 1900-ban találkozott a
Wall Street egyik legbefolyásosabb emberével, J.P. Mor-
gannal, aki egy nagyobb kölcsönt adott neki a tervei
megvalósításához. Morgan ugyanis bízott a vezeték nél­
küli távírás létrehozásában a Föld körül, holott több szak­
értő is lehetetlennek tartotta a nagy távolságok miatt.
Tesla állomásokat és telepeket szeretett volna építeni
az Atlanti-óceán közelében, hogy itt tesztelje le az átsu-
gárzásokat. Először egy új laboratóriumot hozott létre
 Wardenclyffe-ben, amiben minden szükséges berendezés
megtalálható volt. Az épülettől nem messze egy hatalmas
torony is volt, ami antennaként funkcionált, és elérte a
185 láb magasságot. Ez olyan fémterminállal tervezte
meg az építményt, aminek a legnagyobb sugarú gömbfe­
lülete volt. Az egész olyan volt, mint egy óriási gomba;
leginkább egy kupolára hasonlított, acélhálóból készült
félgömbbel a tetőn. Csak a félgömb önmagában húsz
méter átmérőjű és több mint 50 tonna tömegű volt! A
központi fémtengelyes részt csatlakoztatták a földdel.
Tesla viszont nem hagyott teljes leírást arról, hogyan is
működött egészen pontosan ez a torony, így a szakértők
is csak találgatnak ennyi évtized távlatából.
A támogatások közben folyamatosan érkeztek Mor-
gantól, akinek a feltaláló megígérte, hogy hamarosan
bemutatót fog arról tartani, hogy vezeték nélküli üzenete­
ket továbbít majd a kontinenseken és tengereken át.
Eközben Guglielmo Marconi versengeni próbált Teslá­
val, s előbb elkészíteni egy ilyen találmányt. Kis idő
múlva Marconi elérte, hogy az Atlanti-óceánon keresztül
egy rövidke „SSS” morzejelei továbbított, amiről a szak­
lapok is beszámoltak és óriási siker övezte. Tesla véle­
ménye az volt, hogy ő már hamarabb beszélt erről, és úgy
vélte, hogy a cél az lenne, hogy hosszabb üzeneteket is
lehessen küldeni, ne csak rövid üzenet. Később még
Marconit is megkérdőjelezték, hogy vajon tényleg hal­
lott-e bármilyen üzenetet, mert rajta kívül senki sem hal­
lotta és nem tudta bizonyítani állításait, csak elhitték neki
a dolgot. Végül egy újabb kísérlettel meggyőzte az őt
kísérő kételkedőket, és megkapta a fizikai Nobel-díjat.
27
 Tesla viszont nem adta fel és Morgant tovább győz­
ködte, hogy higgyen benne és több új ötlettel előállt, mi­
szerint majd minden hírt összegyűjthetnek a találmányá­
val. Igen, ezt nevezhetnénk akár az 1990-ben megalkotott
World Wide Web előfutárának is, ami minden emberi
tudást összegyűjtött. Egy másik ötlete a hordozható ké­
szülék volt, ami bárhol foghatta volna a hangüzeneteket a
világon. Mintha csak a jövőbe látott volna Tesla; ezek
már a kis rádiók és a mobiltelefonok lettek. És bár útjuk
később mégis szétvált, a férfi új támogatókat kapott, akik
brosúrákat és plakátokat nyomtattak ki Tesla szövegeivel.
Hiába keresett új befektetőket, hiába bombázta folyama­
tosan Morgant a leveleivel, olykor szinte már kétségbe­
esetten, hogy adjon neki további támogatást az üzem
befejezésére, Morgan végül elállt az ügytől.
Tesla teljesen feldühödött. A terveit nem tudta megva­
lósítani pénzhiány miatt, hiába teltek el az évek. Végül
teljes idegösszeomlást kapott és már nem volt olyan élet­
tel teli, mint korábban.
Bár filozofált és spekulált továbbra is, mégsem volt
már az az erős Tesla, akit a világ anno megismert. Egy új
feladatot azért kitűzött maga elé, ami gyerekkori álma
volt: egy olyan repülőgép megalkotása, ami elektromos
motorral működik, és az energiát a földi állomásokról
kapja. 1913-ban megalkotta a Tesla-turbinát, ami a gőz
határréteg súrlódását használta a turbina tárcsáinak meg­
hajtására. Amikor kitört az első világháború, akkor Tesla
több mérnökkel is összefogott, hogy ezt a turbinát fejlesz-
szék, ugyanis a hagyományosak hatékonysága igen cse­
kély volt. A Tesla-turbina végül az apróbb hibáival együtt
 60%-ban hatékonyabb lett a hagyományosaknál. Ennek
ellenére a találmányhoz megint nem tudott befektetőket
találni és Tesla ismét pénzügyi válságba került, aminek
bíróság lett a vége.
Más szempontból is rájárt a rúd: a nagy vetélytársa,
Edison több kitüntetést és díjat is kapott, míg ő egyet
sem. Végül az egyik amerikai mérnök cég felajánlotta
neki az Edison-érmet kitüntetésként, amit bár keserűen,
de elfogadott. Végül Marconit is beperelték, miszerint
eltulajdonította Tesla egy-két szabadalmát - többek kö­
zött a rádióét - és saját ötleteiként tüntette fel azokat. A
per sokáig húzódott és Tesla csak halálának évében,
1943-ban nyugtázhatta, hogy neki tulajdonították a rádió
feltalálását. Az évek alatt csak szerény jogdíjakból élt és
cikkeket írt az újságoknak.
A világ lassan változott, de a Wardenclyffe-i toronyról
sosem feledkezett meg. Sajnos nem tudta megvédeni, és a
hitelezők lerombolták a tornyot. A környékbeliek is fél­
tek tőle, amikor annak idején meglátták az óriási szikrá­
kat. Tesla megöregedett és kissé zárkózottá vált, vissza­
vonult.

A sugárfegyver és Tesla utolsó évei

A depressziós Teslának kedvében próbáltak járni ak­

kor, amikor születésnapját ünnepelte. Minden évben va­
lami újjal álltak elő, egyszer például a világ tudósai több
gratuláló levelet is küldtek a számára, ahol őt dicsérik. A
feltaláló egyszer még a Times címlapjára is felkerült, míg
29
 egy másik alkalommal a szülinapi partiján újságírók tu­
catjai jelentek meg. Bár Tesla már nem volt annyira lel­
kes, mint régen, mégis új találmányokon agyait. 1934-
ben bejelentette, hogy egy részecske sugár fegyveren
gondolkozik, ami egyetlen lövéssel is óriási pusztítást
tudna okozni. Sokan nem vették komolyan és már csak
egy bolond vénembernek vélték, aki álmodozik; és nem
tudja megkülönböztetni az álmodozásokat a valóságtól.
Azonban ne értsük félre, Tesla akkor is a világbékére
törekedett és úgy okoskodott, hogy egy ilyen komoly
fegyverrel, ami minden nemzet kezében van, bolondok
lennének egymást megtámadni.
A fegyvert úgy tervezte meg, hogy a higanyrészecs­
kéket felgyorsítja, amivel aztán százmillió voltot érhet el
a használója. Tervének minden részletét nem árulta el és
a feljegyzéseinek egy részét is csak 1984-ben találták
meg, majd hitelesítették azokat, hogy tényleg ő írta őket.
Oroszország nagyon érdeklődött iránta és Lenin is meg­
hívta magához, végül a szovjetek egyik cégével szerző­
dést írt alá. Mégsem tudjuk, hogy vajon teszteltek-e ilyen
fegyvert akkoriban vagy sem. Végül az angol és az ame­
rikai kormány is érdeklődni kezdett, de Tesla nem tudott
teljes egészében megállapodni velük.
1940-re az egészsége megromlott és ágynak esett. Bár
mentálisan aktív volt, fizikailag teljesen legyengült. 1943.
január 7-én végleg kilehelte a lelkét. Hivatalosan szívro­
ham vitte el. Egyházi személyek és tudósok tucatjai, más
feltalálók, elnökök és rádiósok emlékeztek meg Tesláról
halálának másnapján. Mindenki úgy vélte, hogy sok idő­
nek kell eltelnie ahhoz, hogy egy hozzá hasonló nagy
tudású ember ismét a világra szülessen.

A szabadalmak listája

Tesla legalább 300 szabadalmat adott be több mint 25

országban világszerte. A legtöbb természetesen az Egye­
sült Államokban és Nagy-Britanniában. Magyarországon
összesen 7 szabadalmat jegyeztetett be. A teljesség igé­
nye nélkül soroljunk fel pár szabadalmat, hogy milyen
ötletek is pattantak ki Tesla fejéből, akit nem hiába hívták
úgy, hogy „a zseni, aki meghaladta a korát”.

• 1886. január 26. - dynamo elektromos készülékek

• 1886. február 9. - automatikus szabályozású ívfény­
lámpa
• 1888. május 1. - elektromágneses motor
• 1888. január 15. - thermo mágneses motor
• 1888. október 2. - új rendszerű elektromos hálóza­
tok
• 1889. december 3. - elektro-mágneses motor
• 1890. augusztus 5. - váltóáramú motor
• 1890. augusztus 5. - elektromos transzformátor vagy
indukciós készülék
• 1891. március 10. - váltóáramú generátor
• 1891. június 30. - villamos izzólámpa
• 1891. december 8. - elektromos kondenzátor
• 1894. január 9. - Coil Electro-mágnesek

31
• 1896. szeptember 22. - ózonfejlesztő generátor és
sterilizálási eljárás
• 1897. november 2. - nagyfeszültségű és nagyfrek­
venciás Tesla-transzformátor
• 1897. december 26. - koncentrált napenergia erőmű
• 1898. augusztus 16. - elektromos áramkör vezérlő
• 1898. november 8. - távirányítás
• 1901. november 5. - villanyáram nagy távolságokra
való szállítása
• 1921. j anuár 11. - áramlásmérő
• 1921. szeptember 2. - forgó gépalkatrészek tökélete­
sítése

A „halálsugár fegyvert” nem szabadalmaztatta, ami­

nek hivatalos elnevezése „Teleforce” volt. Tesla levele­
zéseiből kiderül, hogy a fegyver az 1930-as években már
működött. Az ilyen irányított energiájú fegyveren már az
1900-as évek elejétől dolgozott egészen haláláig. Azt
ígérte, hogy majd nyíltan bemutatja a világnak, addig a
komoly érdeklődőknek mutatna meg néhány teszt során.
Sajnos a halála közbeszólt...

Összeesküvés-elméletek Tesláról

Az FBI lecsap

Amikor Nikola Tesla 1943. január 7-én elhunyt és

már rögtön másnap átkutatta a szobáját az FBI, ugyanis

,0
 az amerikai kormány egyrészt aggódott a sugárfegyvere
miatt, másrészt pedig a konteók szerint a találmányainak
összes papírját meg akarták kaparintani, hogy a saját
hasznukat nyerjék ki belőlük.
A második világháború még javában tartott és nyil­
vánvalóan az Egyesült Államok mindent elkövetett azért,
hogy megnyerje azt a szövetségesekkel. így hát miért is
ne vizsgálták volna át Tesla fiókjait valamilyen lehetsé­
ges fegyver után, amit felhasználhatnak? Féltek attól is,
hogy netán a Szovjetunió megelőzi őket, és esetleg Tesla
szállására küldik majd saját embereiket.
Amikor az FBI emberei odaértek, a hivatalos verzió
szerint semmi olyat nem találtak, amit felhasználhattak
volna, vagy olyan találmány papírjait, amit Tesla nem
ismertetett a nagyközönséggel. A haditengerészet embe­
rei átvizsgáltak minden mikrofilmet is, amik a későbbi­
ekben elkallódtak, és ez szintén okot adott a gyanúra. Az
évtizedek során több ember kezében jártak a feljegyzések
és papírok sokasága. Ezeknek egy részét az FBI titkosí­
totta, sőt, olykor még a létezésüket is tagadta, de a FOIA,
azaz az Információs Szabadságról szóló amerikai törvény
beiktatása után többen is kérvényezték a dokumentumok
nyilvánosságra hozatalát. Nincs bennük olyan szenzációs
értékű információ, amire az összeesküvés-elmélet hívők
gyanakodtak, így egyesek úgy vélték, hogy nem is min­
degyik dokumentumot hozták nyilvánosságra. Különben
is, a szövegek nagy része feketével van kihúzva, így egy
részük olvashatatlan. Akit érdekelnek a dokumentumok a
következő weboldalon olvashatják el:
https://vault.Jbi.gov/nikola-tesla
33
 A Háttérhatalom

Nikola Teslához számtalan legendát és konspirációs

teóriát kötöttek az emberek. Ez részben az miatt van,
mert mint említettük, a feltaláló az emberiség szolgálatá­
ba szerette volna állítani találmányait, és abban remény­
kedett, hogy egy szebb és új világot hozhat létre velük,
ahol békesség honol és nincsenek pusztítások, háborúk.
Ez azonban nem volt összeegyeztethető bizonyos érdek-
csoportok és vállalati nagyhatalmak céljaival, mert annál
kevesebb lenne a pénznyereségük. Ha olyan találmányt
állítanánk az emberiség szolgálatába, ami nem a hagyo­
mányos fosszilis üzemanyagokkal működik, akkor az
óriási mamutcégek és komplexumok csődbe mennének.
Ezt azonban ők sem akarhatják, így folyamatosan vissza­
nyomják az olyan feltalálókat, akik ebből az ördögi terv­
ből mutatnák meg a kiutat.
Talán ezek egyike lehetett Tesla is, aki alig kapott a
nagy cégektől támogatókat és inkább pártoltak másokat.
Míg a vetélytársak mindössze anyagi hasznot szerettek
volna szerezni a találmányaikkal, addig Teslának nem ez
volt a fő célja. Előbbiek rovására megy az is, hogy egy­
mástól próbálták ellopni az ötleteket. A mai konteós kö­
rökben népszerű Új Világrendet létrehozó Rockefeller,
Rothschild és más nagyhatalmú családok már Tesla ide­
jében is irányították a bankot, a politikát, a gazdaságot.
Beférkőztek a tudományos társaságokba és az egyházba
is. így minden a kezük alatt folyt, és ha olyan ember jött
a képbe, aki esetleg keresztbe tehet nekik bármilyen mó­
don, azt ellehetetlenítették. Bár Tesla a hagyományos
energiákkal kísérletezett, csak idő kérdése lett volna,
hogy ezeket olyanná fejlessze ki, ami jelentősen hátráltat­
ta volna a vezetők nyereségeit.
Vajon tényleg megakadályozták valamilyen szinten
Teslát és hátráltatták? Nem tudhatjuk biztosan, de tény,
hogy a „háttérhatalmi családok” azóta is irányítják a vilá­
got és a szabadenergia feltalálók sosem tudják mindenki
számára elérhetővé tenni találmányukat. Ezt a későbbi
fejezetekben is látni fogjuk. Míg Tesla „csak” nem tudott
mindent eladni, ahogy szeretett volna, addig más feltalá­
lókat, mint például Stanley Meyert és Thomas Henry
Morayt megfélemlítettek és zaklattak. Számos zseninek
szándékosan porrá égették a laboratóriumát is, amiben a
teljes kutatási anyagok is elvesztek, ezáltal is ellehetetle­
nítették a további kutatásokat.

A földönkívüli kapcsolat

Teslát egyfajta „szuperhősként” is elképzelik a popu­

láris kultúrában és azt is írtuk, hogy próbálta felvenni a
kapcsolatot földönkívüli lényekkel. Egyes feltevések
szerint ez sikerült is és pontosan tőlük eredtek a fantasz­
tikus gondolatai. Nagyon sok feltaláló és filozófus kap
egyfajta furcsa instrukciókat, amiket a fejében hall. Má­
sok megálmodják a találmányt vagy éppen arra a kérdé­
sükre a megoldást, ahol elakadtak kutatásaik során. Tesla
többször is elbeszélte azt az ismerőseinek, hogy amikor
betegen feküdt az ágyban, előre megérezte édesanyja
halálát és képzeletében látta is őt.

35
 Ekkoriban ismerkedett meg William Crookes feltalá­
lóval, aki egyben érdeklődött a spiritiszta és természetfe­
letti jelenségek iránt is. Elmagyarázta Teslának, hogy
kutatásai során arra jutott, hogy rajtunk kívül álló intelli­
genciák is léteznek és olyan dolgok is történnek a vilá­
gon, melyeket még nem értett meg a természettudomány.
Bár Tesla érdekesnek találta Crookes beszámolóit és
kutatásait, mégis próbálta magának megmagyarázni
édesanyja halálának előre megjósolását. Az álom külön­
legessége az volt, hogy akkor látta az anyját lelki szemei
előtt, amikor az tényleg pontosan akkor hunyt el. Ezek
azt sugallják, hogy kell lennie egyfajta „természetfeletti”
erőnek vagy külső hatásnak, ami útbaigazítja és befolyá­
solja olykor az embereket. Tesla próbálta felvenni a kap­
csolatot az idegenekkel, majd hamarosan válaszjeleket is
befogott. Olyan szalagcímek jelentek meg róla az újsá­
gokban, hogy a „marslakókkal” tárgyal. Bár állítólag nem
sikerült megfejtenie a jeleket és azt sem tudta pontosan
honnan jöttek, mégis vannak olyan elképzelések, misze­
rint ez csak egy része volt a történetnek. Tesla folyamato­
san kapta az üzeneteket fejben, azaz telepatikusán és a
találmányok is képekben jelentek meg a fejében.
Inkább vizuális típus volt, éppen ezért sem rajzolta le
az összes találmányát. Olyan volt, mintha egy küldetése
lett volna itt a Földön, mintha egy nagyobb terv részese
lenne. Az összeesküvés-elmélet hívői szerint a földönkí­
vüliek hatása alatt állt és éppen ezért is lógott ki a sorból.
Nem volt rajta kívül olyan feltaláló, akiről mondhatni,
hogy a mai modem technológiai vívmányoknak a „proto­
típusai” jutottak volna eszünkbe. Radarok, távirányítás,
kommunikáció más bolygókkal, mobiltelefonok, képkül­
dések: mind-mind Tesla ötletei, amik abban a korban
egyáltalán nem jöttek szóba más feltalálóknál, s végül
csak őt próbálták ebben-abban leutánozni.
Mint mondtuk, Teslának olyan észjárása és bemutatói
voltak, amitől a kor nagy tudósai is csak ámultak, és azt
sem tudták mi történik. Senki sem vonja kétségbe azt,
hogy Tesla magától is rájöhetett dolgokra, de miért volt
ennyire különböző? Nagyon érdekes, hogy a pár évtized­
del későbbi UFO korszak első éveiben olyan repülő csé­
szealjakról számoltak be - amiket elvileg földönkívüliek
vezettek - amik hasonló módon működtek, mint Tesla
ötleteinek szuperfejlett gépei. Az UFO gépezetekre gya­
korolt hatását azonban majd egy másik fejezetben tár­
gyaljuk.
Amikor Tesla kommunikálni kezdett az idegen intelli­
genciákkal, éppen az az időszak volt, amikor kísérteties
„léghajókat” láttak az égen. Ezeket az UFO-k előfutárá­
nak szokták hívni a jelenség kutatói. Ezek csak mind
véletlen egybeesések lennének? Vad spekulációk? Vagy
Tesla egyfajta közvetítő, „kontakt” lehetett a másvilági
lényekkel, de minden titkát nem árulta el az embereknek?
Ha igen, akkor minden bizonnyal minden oka megvolt rá,
hogy így döntött...

A HAARP technológia

Tesla a Wardenclyffe-i tornyával és ottani kísérletei­

vel félelmetes dolgokat müveit. Befogta a villámokat,
amik olykor több méteresek is voltak. És itt jön a képbe a
37
HAARP. Az FBI átvizsgálta Tesla dokumentumait és
felvetődik a kérdés: vajon nem próbálták-e bizonyos kí­
sérleteit továbbfejleszteni? A villámok befogása után már
csak egy lépés az időjárás irányítása, amivel aztán óriási
katonai előnyre is szert lehet tenni. A F1AARP a High
Frequency Active Aurorái Research Program rövidítése,
ami magyarul a „Nagyfrekvenciás Aktív Ionoszféra-
Kutató Programot” jelenti. Az ionoszféra a légkör felső
részének a Nap sugárzása által ionizált tartománya és 80
km magasságban kezdődik. Az ionizáció az a folyamat,
melynek során elektromosan semleges atom vagy mole­
kula pozitív vagy negatív töltésű lesz, annak megfelelően,
hogy elektront veszít vagy elektront vesz fel a környeze­
téből. Ezeket az elektronokat a Napból származó nagy
energiájú röntgensugarak lökik ki.
A HAARP programot az Egyesült Államok Haditen­
gerészete és Légiereje finanszírozza. Igen, azok, akik
annak idején Tesla tervei iránt is nagyban érdeklődtek.
Illetve a DARPA, ami az amerikai védelmi minisztéri­
umnak van alárendelve és éves költségvetése a három
millió dollárt is eléri.
Hogy is néz ki ez az egész? Egy nagy frekvenciájú
adóberendezésből és antennákból áll. A HAARP-ot
plazmavonalak megfigyelésére, szcintillációs megfigye­
lésekre, a földönkívüli radarhangok keresésére és kutatá­
sára, meteorzáporok hatásának megfigyelése során; az
ionoszférára, geomágneses viharok és napkitörések vizs­
gálatára, a GPS műholdak fürkészésére is használják. Ám
az összeesküvés-elméletek szerint ezzel együtt földrengé­
seket, cunamikat és hurrikánokat is létre lehet hozni Tesla
terveinek továbbgondolása révén. Nem csak a villámokat,
de az egész időjárást szelídítheti meg az, aki használja.
Az egész elképzelés mindenesetre tényleg hasonlít a
Wardenclyffe Torony eseményeihez. Azonban nem csak
az amerikai, hanem már Oroszország, Kína és Németor­
szág is rendelkezik a technológiával. Még egy technoló­
gia továbbfejlesztést tesznek Tesla munkásságához: a
philadelphiai kísérletet. Ezt is, akárcsak az ufókat, egy
másik fejezetben fogjuk tárgyalni, az időutazás lehetősé­
geinél.

A Tunguszkai esemény

1908. június 30-án kora reggel egy hatalmas „tűz­

gömb” robbant fel Alsó-Tunguszka közelében, ami Szi­
bériában található. Több kilométeres körzetben minden
állatot szénné perzselt és minden növényzetet teljesen
letarolt. A becsapódástól több mint 60 kilométerre lévő
házak ablakait is betörte. Az egész eseménynek volt pár
szemtanúja is, akik elmondták, hogy fényjelenségeket
figyeltek meg a térségben és a „tárgy” irányt is változta­
tott. A tudósok szerint ez a jelenség egy üstökös darabja
lehetett, aminek robbanása felért 10-20 megatonna TNT
energiájával, mégsem találtak azonban becsapódási he­
lyet. Ugyanis rengeteg expedíció indult útnak, hogy fel­
térképezzék mi is történhetett azon a reggelen. Épp ezek
miatt is alakult ki egyfajta bonyodalom, ugyanis ahányan
megvizsgálták a helyszínt, annyi féle következtetésre
jutottak.

39
 Több hipotézis is napvilágot látott, és míg egyesek üs­
tökösnek gondolták a becsapódó tárgyat, addig mások
jégaszteroidának, és megint mások antianyagnak. Az
összeesküvés hívők már UFO-kat sejtettek a háttérben,
hogy talán egy földönkívüli szerkezet járt szerencsétle­
nül. Valójában egyik magyarázat sem volt kielégítő a
történtekre és a vita azóta is folyik arról, hogy mi csapó­
dott be a helyszínen. A szemtanúk beszámolói hitelesek­
nek tűnnek és megegyeznek egymással, de egyöntetűen
érdekes dolgot említenek: először hallották a „tárgy”
hangját, amelyre felfigyeltek és kimentek házaikból, azu­
tán látták elvonulni a fénygömböt, majd utána követke­
zett be a robbanás, holott pont fordítva kellett volna tör­
ténnie: előbb látni a fénygömb elrepülését, majd hallani a
hangját! Eme furcsaságok miatt is jött szóba Tesla neve.
Már az 1900-as évek elejétől kezdve kísérletezett a
Teleforce sugárfegyveren, így talán ennek egyik tesztelé­
sét figyelték meg, ami aztán balul sült el? A fények, a
nagy villanások, a robbanás és az irányt változtató test
arra utal, hogy nem egy egyszerű természeti jelenséggel
van dolgunk. Tesla talán így próbálta demonstrálni azt,
hogy milyen erős fegyvert kísérletezett ki, az azonban túl
nagy pusztítást végzett. A konteósok szerint még csak
nem is oda akarta azt irányítani, hanem más lett volna a
célpont. Szerencsére azonban egyetlen egy emberi életet
sem követelt a kísérlet. Talán az FBI aktáiban ott lapul­
nak azok az iratok, amik azt erősítenék meg, hogy Teslá­
nak köze volt a Tunguszkai eseményekhez.

/in
 Tesla öröksége

Nikola Teslát halála után sem felejtették el. Azt is le­

het mondani, hogy az őt követő generációk tagjai szinte
„szuperhősként” tekintettek rá. Tesláról utcákat neveztek
el, majd több szobrát is felállították. Az egyik természe­
tesen Ontarioban, a Niagara vízesésnél található, míg a
másik Kaliforniában, Palo Alto-nál. Emléktáblát tekint­
hetnek meg azok, akik ellátogatnak szülőhelyére és egy
róla szóló emlékközpontot is nyitottak Horvátországban.
A washingtoni Redmond kisvárosban Tesla Középiskola
nyílt, ahol a matematikára, a technológiára és egyéb tu­
dományokra összpontosíthatnak a diákok. Belgrádban
egy repülőteret és egy múzeumot is elneveztek róla, míg
Szerbiában egy erőműt hívnak így. „2244 Tesla” nevet
kapta az egyik aszteroida a kisbolygó övezetben, de a
Hold túlsó oldalán egy 26 kilométeres krátert is Teslának
hívnak. Nikola Tesla Tudományos Napot tartanak Horvá­
tországban, Szerbiában és a Vajdaságban is. Nem megle­
pő, hogy egy elektromos autókat gyártó kaliforniai cég is
„Tesla Inc”-nek hívja magát, és egy svéd cég, amelyik
távközlési berendezéseket gyárt, felvette a feltaláló teljes
nevét. 1956-ban megalapították a Tesla Társaságot, és
1982-ban egy kaliforniai zenekar is alakult Tesla névvel.
A populáris kultúrában óriási szerepe van: számok
szólnak róla, filmeket, videojátékokat és képregényeket
rajzolnak Tesláról, aki sokszor küzd meg vetélytársával,
Edisonnal. Főként sci-fikben alkalmazzák, ahol nagyon
sok olyan találmányt is tulajdonítanak neki, ami persze a
való életben nem létezett. Több regényben is főszerepet
41
kapott, amelyek főként Amerikában arattak óriási sikert.
Pólókat, bögréket, sapkákat és mindenféle ajándéktárgyat
nyomtatnak Tesla arcképével vagy aláírásának másolatá­
val. Tesla a találmányaival és hírnevével elérte azt, hogy
még több mint hét évtized elteltével is róla beszéljenek,
de nem csak az idősebb generáció, hanem a fiatalok is.
Természetesen sokakat inspirált munkássága és az ő hatá­
sára akartak feltalálók lenni.
 II. Elhallgatott találmányok
és fantasztikus vívmányok

A tudomány hozzáállása a találmányokhoz

A tudománynak sok mindent köszönhet az ember,

mert életünk jobbá és kényelmesebbé vált általa. Renge­
teget tudtunk meg a körülöttünk lévő világról, olyan is­
meretekre tettünk szert az elmúlt évtizedekben, amiről a
múlt század embere csak álmodozhatott. Gondoljunk
csak a Holdra utazásra, a génsebészetre, a betegségek
gyógyítására, új Föld-szerű bolygók felfedezésére, a
Napenergia hasznosítására és a felsorolást tucatnyi do­
loggal folytathatnánk. Ebben magyar tudósok is kivették
a részüket és több találmánnyal is meglepték a világot.
Bíró László a modem golyóstollal átütő sikert aratott;
Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz
villamosmérnökök a modem elektromos transzformátort
alkották meg; Hevesy György a hafnium nevű kémiai
elemet fedezte fel. Jedlik Ányos, aki fizikus és egyben
pap is volt, kísérletezni kezdett az önálló elektromágne­
ses eszközökkel. Hamarosan elkezdte forgalmazni dina­
móját. Neumann Jánost szinte mindenki ismeri, nagyban
részt vett a számítógépek fejlesztésében. Rybár István
geofizikusnak több találmányát is szabadalmaztatták,
többek között a gradiens mérő eszközét is. Pácz Aladár
vegyészmérnök nevéhez fűződik a volfrám duplaspirál

43
 izzószál feltalálása; Szőcs Istvánéhoz pedig az impulzus­
puska nevű tűzoltó eszköz.
A lista hosszú, legalább 150 magyar nevet említhet­
nénk még, akik mindenféle eszközt feltaláltak, és sikere­
sek lettek vele. Viszont azt is hozzá kell tennünk, hogy ez
egy nagyon lassú folyamat. A tudomány nagyon sokszor
dogmatikus, olykor éveknek, ha nem, évtizedeknek kell
eltelniük, mire az új dolgokat elfogadják, vagy elismer­
jék. Míg egyesek szerencsésnek mondhatják magukat,
mert találmányuk rögtön elismerésre talált, addig mások­
kal nem ez a helyzet. Hozzunk erre is pár példát, kezdjük
rögtön az egyik leghíresebbel; Tesla nagy ellenfelével:
Thomas Edisonnal.
A párizsi Tudományos Akadémián mutatták be elő­
ször fonográfját, amiről Camille Flammarion, a kor leg­
nagyobb csillagásza így számolt be: ,Jelen voltam a tu­
dományos Akadémia ülésén, azon a napon - mosolygok,
ha eszembe ju t - amelyen Du Moncel természettudós Edi­
son fonográfját bemutatta a tudós gyülekezetnek. Mikor
vége volt a bemutatásnak, a készülék szépen elrecitálta a
hengerére felvett szavakat. Ekkor az egyik akadémikus,
akinek szelleme túlságosan telve volt klasszikus művelt­
ségének hagyományaival - nemesen tiltakozik az újító
vakmerőség ellen; rárohan Edison képviselőjére, torkon
ragadja s felkiált: „Nyomorult! Nem fo g minket valami
hasbeszélő becsapni!" A tagot Bouillaud úrnak hívták. S
ez 1878. március 1l-ikén történt. S ami talán még külö­
nösebb: hat hónap múlva, szeptember 30-ikán az Akadé­
mia ülésén Bouillaud becsületbeli kötelességének tartotta
kijelenteni, hogy érett megfontolás és komoly vizsgálat
Aí
utána abban a meggyőződésében van, hogy nem Edison
készüléke ad hangot, hanem valami hasbeszélő s hogy
nem lehet igaznak hinni azt, hogy valami hitvány érc
helyettesíthetné az emberi hangképzés nemes készülékét."
A fonográf ö szerinte semmi egyéb nem volt, mint akusz­
tikai illúzió." És a fonográfot csak hosszabb huzavona
után fogadták el, hogy az tényleg felveszi a hangot!

EDISON AND HÍS PHONOGRAPH IN 1888

A legtöbb találmány elektromossággal működik. En­

nek fel-vagy megtalálása Luigi Galvani nevéhez köthető.
Galvani egykori tanárának leánya megbetegedett, s gyó­
gyírként békalevest szerettek volna neki hozatni. Galvani
úgy gondolta, hogy majd maga készíti el a levest és az
erkélyen ülve megtisztította az állatokat, majd a lábukat
levágva apró kis rézhorogra akasztotta azokat. Az erkély
rácsa vasból volt és mikor felakasztotta a combokat, ész­
45
revette, hogy azok görcsösen rángatóznak. Mikor Galvani
rájött arra, hogy ez miként és milyen feltételekkel játszó­
dik le, 1792-ben elmondta felfedezését a tudóstársainak,
akik kinevették és a békák táncmesterének csúfolták.
Csak páran figyeltek fel rá és a két tábor közötti „háború”
az élete végéig sem ért véget.
Több olyan tudós is van, akit csak halála után ismer­
tek el egyébként. 1873-ban Claude de Jouffroy, a gőzhajó
feltalálójának egyik utódja egész vagyonát feláldozta,
hogy bebizonyítsa a gőznek a hajózásban való alkalmaz­
hatóságát. A férfi egy társaságot akart alapítani, hogy
találmányát értékesítse, viszont ehhez szabadalom kellett
neki. A kormány ezt a kérdést a Tudományos Akadémia
elé terjesztette, amely végül visszautasította azt. Végül őt
is kigúnyolták, hogy „össze akarta békíteni a tüzet a víz­
zel”. Jouffroy kivándorolt Franciaországból és csak ké­
sőbb tért vissza.
Philippe Lebon 1797-ben találta fel a gázvilágítást, de
csak évekkel később, 1805-ben alkalmazták azt legelő­
ször, ekkor viszont már Lebon halott volt.
Megemlíthetünk pár dolgot a vasutak elterjedésének
időszakáról is. A mérnökök azt bizonygatták, hogy a
vonat nem fog elindulni az anyag tétlensége, a levegő
ellenállása és az ércek súrlódása miatt. Sőt, hozzátették,
hogy „két párhuzamosan futó vasléc nem fogja megvál­
toztatni a világot, ez egy fantazmagória”. Az orvostudo­
mány képviselői azt is kifejtették, hogy a vonat utasai
agyrázkódást kapnának és a vonatot néző emberek elszé­
dülnének! És mint mindenki tudja, mára a vasúthálózatok
minden kontinensen vannak.
 1891-ben az angol Királyi Társaság megtagadta James
Prescott Joule emlékiratának közlését, amihez Julies von
Mayer is írt pár sort. Ketten együtt alapították meg a ter­
modinamikát, amiket a tudósok először megtagadtak.
Mayer maga is kételkedett felfedezésében ezek után, mert
bolondnak vélték és bánatában kiugrott az ablakon.
Amikor a messzelátót - távcsövet - felfedezték, akkor
Hollandia szenátorai nem adtak rá szabadalmat, mert
csak fél szemmel lehet belenézni és a csillagászok is úgy
vélték, hogy felesleges. A történelem nem őrizte meg a
nevét a következő illetőnek, de érdemes őt is a felsorolás­
ba tenni. Az amerikai Patent Office igazgatója volt, s ő
kondította meg a vészharangot. 1875-ben beadta a le­
mondását a kereskedelmi államtitkárnak. ,, Miért marad­
nék? - mondta határozottan. - Már nincs mit felfedezni. ”
Egy Zeppelin nevű német, miután a déliek soraiban har­
colt, hazatért, és fe l akarta hívni a gyárosok figyelmét a
kormányozható léghajóra. - Maga szerencsétlen! Hát
nem tudja, hogy a Francia Tudományos Akadémia három
tételről nem fogad el többé beadványt: a kör négyszögesí­
tése; alagút a La Manche csatorna alatt; a kormányozha­
tó léggömb. - mondták neki.
Egy másik német, Hermán Gaswindt azt ajánlotta,
építsenek repülőgépeket, amelyek nehezebbek a levegő­
nél, és rakéta hajtja őket. A hadügyminiszter és a műszaki
tudósok teljesen elutasították kérelmét. Simon Newcomb
professzor matematikailag kimutatta, hogy a levegőnél
súlyosabb tárgy nem repülhet. Gábriel Lippmann profesz-
szor 1895-ben kijelentette a tanítványainak, hogy a fizi­

47
kában minden készen van, minden le van írva tökéletesen,
és ideje más utakra térni.
A lista ismét hosszúra nyúlhatna a tévedésekkel kap­
csolatban, akár találmányokról van szó, akár más tudo­
mányterületekről. Az előítéletek kényes uralma viszont
most sem változott. Megannyi találmány van jelenleg is,
melyet egyáltalán nem ismertek vagy nem ismernek el a
tudományos körök. A legtöbb esetben egy szakértői bi­
zottság bírálja el, hogy az adott találmányt elfogadják
avagy sem. Ha tegyük fel hat tag ül össze, és abból né­
gyen „nem”-mel szavaznak; akkor hiába bólintanak rá
ketten, a feltaláló elutasítva hazaballaghat. A kérdés
ilyenkor az, hogy akkor a bizottság két tagja tévedett
volna vagy azok, akik leszavazták őket? Az ilyen okok
miatt is több feltaláló már nem viszi semmilyen akadémi­
ához vagy bizottsághoz sem a felfedezését, hanem elő­
adásokkal, videókkal és más egyéb módon próbálják
azokat bemutatni.
Magyar vonatkozása annyi van még a dolognak, hogy
több feltalálót itt elutasítottak és csak külföldön ismerték
el. A másik probléma, hogy a technológia már annyit
fejlődött a 21. századra, hogy sokan nem gőz-, elektro­
mos-, mágneses szerkezeteket hoznak létre, hanem amely
természeti erőforrásokból nyernek erőt. Ide tartozik a
Nap, a szél és a víz is. A másik lehetőség a szabadener­
gia, ami a Világegyetemből nyeri az energiát. És miért
probléma ez? Mert ha ilyen találmányt a piacra dobná­
nak, akkor a fosszilis energiával gazdálkodó cégek és
lobbik tönkremennének! Gondoljunk a nagy olaj cégekre;
és hogy vajon hány dollármilliót buknának el, ha valaki
egy olyan terméket mutatna be, ami olcsóbb és gazdasá­
gosabb az emberek számára, s így mindenki elpártolna
tőlük! Befolyásuk lévén így mindent megtesznek azért,
hogy ezek a csodamasinák ne kerülhessenek forgalomba,
sőt, magát a feltalálót is lejáratják.
Ebben az első fejezetben tehát olyan találmányokat
fogunk bemutatni, amik a mai napig vagy nem lettek
hasznosítva, vagy a hivatalos tudományos körök teljes
egészében elutasítják őket - akárcsak elődeiket. Szóba
fog kerülni több olyan is, amiknek még a létezése is kér­
déses, esetleg a hadsereg Fekete Titkos Projectjeiben
szerepelnek.

A 19. századi képküldő találmány

A Tolnai világlapjának 1903-as száma is beszámolt

egy találmányról, amit „Fénykép táviratozásnak” nevez­
tek el, mellyel képet is lehet küldeni, akárcsak a mostani
mobiltelefonokkal. Hogy a szerkezettel mi lett, arra nem
kapunk választ, de akkoriban nagyon dicsőítették. Talán
elveszett az évek során, talán csalás volt; vagy szintén
elnyomták, mint sok más vívmányt, de mindenki számára
érdekes lehet. A 19. században és a 20. század elején az
elektrotechnikusoknak nagyon régi törekvésük volt az,
hogy villamosság útján egyik helyről a másikra tudjanak
képeket küldeni, vagyis egy képet lehessen sürgönyözni.
Már 1856-ban az olasz fizikus Caselli feltalált egy szer­
kezetet, amelyet pantelegráfnak nevezett, és amellyel
sikerült kék alapon, fehér rajzokat előállítani tetszés sze­
49
rinti távolságból. Hanem az ezzel a készülékkel előállított
képek a finomabb fény és árny tónusokban igen szeré­
nyek voltak, valamint a világos és sötét tónusok közti
árnyalatokat sem lehetett kihozni.

Nagyobb tökéletességre tett szert Semlegw 1877-ben,

akinek az eljárását később Bridwell javította és tökélete­
sítette. De ez az eljárás rendkívül nehézkes, bonyolult és
nagyon drága volt. Képeknek villamosság útján a távol­
ban való reprodukálására igen egyszerű módszert talált
fel Herbert Palmer és Mills Tamás. Ehhez az eljáráshoz a
küldő és felvevő állomásnak egy-egy, a fonográfhoz ha­
sonló készülékük van. Mind a kettőnél egy kis szögecske
a henger körül halad és a kép átvitele ennek a szögecské-
nek a hengeren való összeköttetés és megszakítás útján
létrejött áram közvetítéséből származik. Ha tehát valami­
lyen képet táviratozni akarunk, azt előbb cinkben állítjuk
elő, ugyanúgy, mint ahogyan a képek nyomásához szűk-
séges kliséket. A cinkre való reprodukálás nagyon finom
kockafelület révén történik, tudniillik, a kép fényképezé­
se egy nagyon finom kockahálóra elosztott üvegen ke­
resztül történik. Ezt a fényképet azután cinklemezre kopí-
rozzák és a finom kockaháló vonalait a cinklemezből
maró anyaggal kiétetik, ezt az eljárást edzésnek hívják.
Már most az egész kép csupa mélyedés és kiálló részből
áll; ezt a mélyedést a feltalálók valami különös anyaggal
bekenik, amelyet egyelőre még titokban tartanak. Ez az
anyag éppenséggel nem vezeti a villamosságot, tehát a
villamosság vezetőjéül kizárólag csakis az emelkedések
szolgálnak. Ezt a cinklemezt egy hengerre göngyölítik és
azután éppúgy, mint a fonográf hengernél, végigfut a kis
szögecske a hengeren. Mialatt a henger forog, a tű végig­
fut annak felületén, s villamos áramot ad a tűn és a hen­
geren keresztül. Valahányszor a szögecske a cinklap
emelkedéséhez ér, megtörténik az összekapcsolás, vala­
hányszor a szem a vezető anyagra ér, akkor pedig ismét
megszűnik az összeköttetés.
Már most mi történik a felvevő állomáson? A felvevő
állomáson is forog egy henger, de arra tiszta papír van
feszítve és a felette lévő szegecske pedig valahányszor
áram jut bele, lenyomódik, amikor pedig az áram meg­
szűnik, akkor felemelkedik. Ám közben minden lenyo-
módáskor egy-egy pontot, vagy ha távolabb tartott, egy
kis vonalacskát jelölt a papírra. Ahányszor a feladó állo­
máson a szögecske emelkedésre jut és az áram bekapcso­
lódik, a fölvert állomáson a szögecske egy fekete pontot
rajzol és így azután a táviratozott kép csupa pontokból és
vonalacskákból áll elő, de teljesen élethű képét adja az
51
eredetinek. Egyik képünkön bemutatjuk a működésben
lévő feladó készüléket, egy másik az ilyen táviratozás
útján nyert arcképét Mac Kinleynek.

Látó telefon 1906-ban

Ma már szinte minden embernek van mobiltelefonja

és egyes készülékek arra is alkalmasak, hogy a beépített
kamerán keresztül azt is lássuk, akivel éppen beszélünk.
Több mobil generációnak is le kellett csengenie, mire ez
alapkővé vált, hisz emlékezzünk rá, hogy annak idején
milyenek voltak az első mobiltelefonok. Azonban az
1900-as évek elején ez az ötlet már kipattant valaki fejé­
ből, - persze vezetékes telefonnal - és készített egyfajta
prototípust, de hogy mi lett vele, az sajnos a múlt homá­
lyába vész, akárcsak az előző találmány. Szerencsére
azonban tudunk róla, hisz több cikk is fennmaradt az
úgynevezett „látó telefonról”.
Fowler I. B. amerikai gépészmérnök az Amerikából
érkezett hírek szerint oly telefon készüléket talált fel,
melyen át meg is láthatjuk annak az arcát, akivel beszé­
lünk. A találmány a portland-i lakásán volt megtalálható,
ahol a készülék kisebb részleteinek tökéletesítésén dolgo­
zott. Azonban az odalátogatók már akkor megláthatták
azok arcképét, akikkel beszélgettek, a telefon szócsöve
alatt lévő kis keretben. Az újságok így írtak a feltalálóról:
fo w l e r reméli, hogy találmánya rövid idő múlva a világ
minden részében el fo g terjedn i, annál inkább, mert az új
látótelefon alkalmazása személyazonosságok megállapí-
 fásánál megbecsülhetetlen szolgálatot tehet. A közjegyző
valamely okmányra bátran rávezetheti a záradékot, mely
szerint az illető - habár más városban is - előtte szemé­
lyesen megjelent stb.; mert arcát a telefondrót végén
valóban megláthatta. A távollévő anya a telefonon felszó­
líthatja a dadát, hogy a gondjára bízott babát a telefon­
hoz emelje, hol ennek nemcsak gügyögését hallhatja,
hanem arcát is megláthatja. Bankoknál vagy egyéb pénz­
intézeteknél telefon útján kapott szédelgő utasítások sem
fordulhatnak elő, mert a bank alkalmazottja előbb meg­
nézi a telefonozó egyén arcát, s megismeri, hogy nem az,
akinek mondja magát. Nem szükséges többé árumintákat
a házhoz hozatni, mi nem csak sok időbe, hanem költsé­
gekbe is kerül; - a telefonon felhívott kereskedő az árut a
készüléken át egyszerűen megmutatja.

Fowler eddig nem kért szabadalmat találmányára s

így az új készülék részleteit titokban tartja. Azonkívül a
gépen egyet-mást még egyszerűsíteni is óhajt. Saját állí­

53
 tása szerint azonban annyit már mostanáig is elért, hogy
gépén két ember bármely távolságból egymással nemcsak
beszélhet, de egymás arcát is megláthatja. Készülékét a
feltaláló photofon-nak nevezte el s már 1878 óta fárado­
zott kidolgozásán, de csak most 1906-ban ért célt. Hosszú
évek során folytatott kísérletek után véletlenül akadt a
titok nyitjára s lakásán az új készüléket rögtön be is ren­
dezte. Miután a kísérletek 40-50 lépés távolságban telje­
sen beváltak, Fowler nem kételkedik benne, hogy a készü­
lék száz meg száz mérföldre is hasonló pontossággal fog
működni. A telefon használatánál ugyanis a távolság nem
jön számba. Akivel ötven mérföld távolból beszélhet az
ember telefonon, miért nem tehetné ezt ötszáz mérföld­
ről? S ugyanígy áll a dolog a telefonba beszélő arcával;
vagy egyéb képpel is, - legalábbis Fowler állítása szerint.
Mindenesetre a gyakorlat fogja az új találmány értékét
kipróbálni. ”

A gépember

Számtalan sci-fi könyv és film szól arról, hogy az em­

berek megalkotják a humanoid robotokat, amik azonban
sokszor az alkotóik ellen fordulnak és megpróbálják át­
venni a hatalmat a Föld felett. Elvonatkoztatva a fantáziá­
tól, mindez már valamilyen szinten a valóságban is léte­
zik: olyan robotokat találtak már fel, amik beszélnek,
mozognak, és némi intelligenciájuk is van, de azért még
messze vagyunk attól, hogy esetleg leigázzának bennün­
ket. Japán mérnökök már két-három, teljesen emberi
kinézetű kiborgot alkottak meg 2003-ban, amik reagálnak
a környezetükre és az érintésekre. Az Actroid névre hall­
gató női android óriási sikert aratott a bemutatóján. Ha­
sonlóval állt elő Kína is és annyira realisztikus a robot
külseje, hogy akár egy húsvér embernek is nézhetnénk.
Ezeket társalgásra, házimunkára és esetleg TV hírek be­
mondására is alkalmazhatnák az alkotóik, viszont sokak­
nak már most meglódult a fantáziája: vajon ha elkezdőd­
nek a tömeggyártások, akkor akár szexualitásra is lehet
majd őket használni? Ezt már el is nevezték robot-
fetisizmusnak; vagy techno-szexualitásnak. Az emberek
egy része már várja, hogy piacra kerüljenek ezek a
szexbabák. Ami talán nincs is olyan messze, ugyanis a
ReallDoll nevű szexbaba már teljesen úgy néz ki, mint
egy ember; igaz, még nem robot, csak egy sima bábu.

Viszont a dél-koreai tudósok által kifejlesztett EveR

nevű női androidok már erősen szexuális jellegűek: a
kiborg szintetikus, rugalmas zselés bőre tapintásra olyan,

55
mint egy emberé; tudja változtatni az arckifejezését; az
ajkak erotikusak és több mint 400 koreai és angol szót
ismer. A jövő hamarosan már jelenné válik, addig is lehet
gondolkozni azon, hogy hol húzzuk majd meg a határt,
hogy ki számít embernek és ki pedig robotnak? Gondol­
hatunk itt a transzhumanizmusra is, amikor majd a bioló­
giai rendellenességeket, a betegségeket, a fogyatékossá­
got, az öregedést képesek leszünk legyőzni a legújabb
találmányokkal és technológiával.

Ha valaki elveszti valamelyik végtagját, akkor pótol­

hatjuk fejlett robotvégtaggal, ami a hússal eggyé válik.
Sokan előre félnek ettől a korszaktól, mert szerintük nem
csak pozitív változásokat hoz majd a transzhumanizmus,
hanem sok negatívat is. A jövőkutatók egy része ugyanis
úgy véli, hogy az ember önhitt lény, Isten szerepét pró­
bálja majd játszani, próbál újat teremteni, de elbukik.
Mások szerint ez az egész majd elembertelenedéshez
vezet, s talán a félig-ember, félig-robot egyedek egy új
fajt alkotnak a jövőben.
 A „Terminátor” érv szerint - ami a híres azonos című
filmből vette az ihletet - azt kockáztatjuk meg, hogy az
emberi faj ki fog halni előbb-utóbb. Összességében látha­
tó, hogy hányféle képen képzelik el az emberek azt a
kort, amikor már sorozatgyártásban lehet androidokat
készíteni és bárki megengedheti magának, hogy vásárol­
jon egyet. Azonban hozzunk egy olyan példát is, ami
szintén azt mutatja, hogy ez ismét nem egy teljesen új
ötlet, mert már több mint 100 évvel ezelőtt kitalálták a
„gépembert”.
A berlini Busch-cirkuszban egy Ireland nevű angol
egy általa feltalált és készített gépembert mutogatott az
1900-as évek elején; s. a cirkusz így hirdette magát: „Em­
ber vagy gép? Csoda a cirkuszban, gyere és nézd meg! ”

A gépember tudott írni, kerékpározni és sétálni is. A

neve Euigmarelle volt s hat láb magas volt és 198 fontot
57
nyomott. Az alkotója szerint háromszázhatvanöt alkat­
részből volt összeállítva. A lábak vasból készültek, az
alsóbb láb ízek acélból és fából, a karok pedig acélból és
rézből. A gépember belsejében hét motor volt elhelyezve,
melyeket részben tollak, részben villamosság hajtott. A
két erősebb motor az alsóbb végtagok mozgatására szol­
gáltak. Tizennégy akkumulátor, mely nyolcvannégy volt
erőt fejtett ki és óránként 2700 ampert szolgáltatott, köl­
csönözte a motoroknak a szükséges erőt, ami egyben az
egyensúly fenntartására is szolgált. A produkciók végén a
robot egy kerékpárra ült, ugyanis ekkor az akkumuláto­
rok működésbe jöttek, a motorok forogtak, megindult a
villamosság, a vasak, a tollak; egyszóval az egész gép.
Évekbe került a feltalálónak, míg nagy nehézségek és
fejtörés árán az egész gépet összeszerkeszthette.
A cirkuszban igen népszerű volt; s jó ideig mutogat­
ták; mígnem aztán valószínűleg csökkent az érdeklődés
felé nézve és többet nem szerepelt a porondon. Hogy
Ireland szétszerelte-e vagy eladta valakinek, arról sajnos
semmit sem tudunk. Egy azonban biztos: a robotok nél­
küli jövő szinte elképzelhetetlennek tűnik a jelenlegi
technokrata társadalmunknak; s majd kiderül, hogy mi
lesz ennek a vége...

„Felesleges” találmányok

Minden korszaknak megvoltak azok a felfedezései,

amik bár első látszatra olyannak tűnnek, amit biztosan
alkalmazni fog az emberiség, azonban utólag mégsem
kerültek sorozatgyártásra. Sok ötlet teljesen abszurdnak
hangzott, míg mások mókásnak vagy szenzációsnak, de a
lényeg, hogy elkészültek! Az 1932-es kétéltű bicikli -
azaz a Cylomer - például az úszógumi elődje volt, és mint
ahogy hangzik, egy biciklit a vízben is használhattuk,
ugyanis levegővel felfújt dobhoz hasonló kerekek kaptak
rajta helyet. Ugyanúgy pedállal volt hajtható és két em­
bert is elbírt, viszont nem vált népszerűvé és sok helyen
nem alkalmazták. Viszont még ma is vannak utánzataik,
igaz, autók formájában.
Ha már az autóknál járunk, muszáj megemlíteni a
mostani terepjárók ősét, amit 1936-ban már használtak és
12 kerékkel rendelkezett! Inkább egy traktorhoz hasonlí­
tott hosszú platóval, viszont a 65 fokos lejtőn is képes
volt közlekedni. Sőt, egyes autók elejére még védőszer­
kezetet is felszereltek, ami lapátszerü volt; ha netán egy
gyalogost ütöttek volna el, így csökkentették volna a
járókelő sérüléseit.
A kalap mindig is divat volt, már az 1800-as és 1900-
as évek elején is millió ember rajongott érte; így nem
csoda, ha ezzel kapcsolatban is kitaláltak valamit. Az
1930-as években az Egyesült Államokban próbálták el­
terjeszteni az olyan kalapokat, amiken már alapból volt
rádió is, így bárki hallgathatta kedvenc műsorát. Valószí­
nűleg azért nem terjedt el, mert roppant viccesen nézett ki
és a fejfedőn az „antenna” is igen magasra nyúlt.
A kényelemnek semmi sem szabhatott határt, éppen
ezért Angliában egy olyan szemüveget fejlesztettek ki
tükrökkel felszerelve, amivel hanyatt fekve is olvashatjuk
a kezünkben tartott függőleges könyvet. Nos, nem na­
59
gyón vált elteijedté, könnyebben is olvashat bárki, de az
ötvenes években, több divatmagazinban is helyet kapott.
A görkorcsolya már igen kedvelt volt régen is, s való­
színűleg újra felkapná rá mindenki a fejét, ha benzinmo­
toros változatban dobnák a piacra. Igen, ugyanis volt egy
ilyen verzió is, amikor a hátra felvett palackba tankolhat­
tunk, aminek a csöve levezetett a görkorcsolyára és az
ember már száguldozhatott az úton.

Ma már szinte mindenki autójában van GPS. De tud­

ták-e, hogy annak elődje már az 1930-as években is léte­
zett Olaszországban? A neve ITER-Avto volt, és a mű­
szerfalra felhelyezett kis dobozkában egy tekercs papír
térkép volt látható, ami azzal a sebességgel haladt előre,
mint ahogy a jármű hajtott, így a vezető láthatta maga
előtt, hogy milyen kanyar jön. Ha egy adott útszakaszt
szerettünk volna megtalálni, akkor a dobozka oldalán volt
egy keresőtü, amit görgethettünk. Az egészet össze kellett
kapcsolni egy kábellel a sebességmérőhöz. A probléma
az volt, hogy a papír ugye véges, így ha egy olyan rész­
hez érkeztünk, ami azon már nem volt megtalálható, így
folyton egy újabb tekercs térképet kellett a dobozba he­
lyeznünk. A találmány azért nem terjedt el, mert ekkori­
ban még sokak autót sem engedhettek meg maguknak
vásárolni.
Sőt, már az ITER-Avto előtt is volt egy ehhez hasonló
ötlet, a Plus Four karperec 1927-ből, amit Nagy-
Britanniában gyártottak. Olyan volt, mint egy karóra,
csak az idő helyett a térképet mutatta, természetesen pa­
pírtekercseken. Itt két fekete gombbal tekerhettük a pa­
pírt, azonban egyáltalán nem vált elteijedté. Drága is lett
volna, mai értékben 15 ezer forintot kellene kifizetnünk
ezért a kis szerkentyűért.
A most következő találmány viszont mindenki képze­
letét megragadja, annyira futurisztikus. A „monowheel”
egy egykerekes jármű, aminek közepében foglalhatunk
helyet. Amiért nem terjedt el, annak oka egyrészt az,
hogy nem nagyon lehetett vele kanyarodni, másrészt
pedig, hogy mindegyiket szinte személyre szabottra kel­
lett volna megalkotni, a tulajdonos testtömegétől függően
- ugyanis egy 60 és egy 120 kilós ember nem ugyanúgy
tudott volna vele közlekedni, mert a súly másként oszlik
el. Ennek ellenére igen nagy népszerűségnek örvendezett
és mindig próbáltak csiszolni rajta, ugyanis az első
monowheel az 1860-as években jelent meg, amit Richard
Hemming szabadalmaztatott, de az 1930-as évek Ameri­
kájában is hódítottak a különböző változatai. Folyamato­
san hozzátoldottak alkatrészeket, vagy éppen elvettek
belőle: giroszkópot, pedálokat, lapátokat, kormányt, ke­
reket, motort.
61
 Az elektromos változatát - a Dynaspheret - John Arc-
hibald szabadalmaztatta, aki azt mondta, hogy Leonardo
Da Vinci vázlatai ihlették meg. Maximális sebessége 48
kilométer/óra volt, magassága elérte a 3 métert és 450
kilót nyomott. Sokan optimistán álltak az ötlethez, de a
fékkel és az irányíthatósággal szintén problémák voltak.
Akárhogy próbálkoztak, folyton ezekkel kellett megküz­
denie a feltalálóknak, sőt, már a 70-es években is újabb
változatokat hoztak létre, de sosem sikerült kiküszöbölni
ezeket a nehézségeket. A találmány több filmet is megih­
letett, például láthatjuk a Mén in Black 2. című népszerű
sci-fi filmben is, ahol a két főszereplő használja - persze
tökéletesen bevéve a kanyarokat.
 Van, hogy egyes szerkezetekre a katonaság is felfi­
gyel, ilyen volt a Williams X-jet is. Ez a kis repülőgép a
„repülő szószék” becenevet kapta, mert alakja leginkább
ahhoz hasonlít, rajta egyfajta síntalpakkal. A Williams
International nevű cég fejlesztette ki, ami leginkább a kis
sugárhajtómüves gépekre szakosodott. Az első tesztek
1970-ben történtek és az X-jet tökéletesen repült, és elér­
te a 97 kilométer/óra sebességet is. A gépet tehát szaba­
dalmaztatták és felfigyelt rá az Egyesült Államok hadse­
rege is pár évvel később. Azonban nem vásárolták fel és
nem is alkalmazták, ugyanis gyengébb teljesítményű volt,
mint a már forgalomban lévő helikopterek. A „szószék”
egyszemélyes volt csak, és 45 percig tudott a levegőben
maradni. A fejlesztések megszűntek, viszont több tehető­
sebb ember is vásárolt belőlük egy-egy példányt.

Az embereket persze mindig lázba hozták az ilyen

kisgépek, így szinte minden évtizedben napvilágot lát egy
hasonló találmány vagy fejlesztés más-más cégektől,
vagy egyszerű otthoni feltalálóktól. A hátra felcsatolható

63
Jetpackek máig nagyon népszerűek. Ezeket általában az
ultrakönnyű repülőgépek közé szokták besorolni. A
SoloTrek XFV-t 2001-ben mutatták be, ami két csőből és
rotorból állt; és pántokkal lehetett az ember hátára erősí­
teni. A tesztelő akár két órán keresztül is repülhet vele és
elérheti a 100 km/óra gyorsaságot is. Mivel egy filmben
is szerepet kapott, így népszerűvé vált és a DARPA
(amerikai katonai-kutatás fejlesztő részleg) felfigyelt rá,
és a forgalmazó cég megkapta az anyagi támogatást a
továbbfejlesztésre. Ettől függetlenül a mai napig nem
látjuk, hogy valahol is bevetették volna...

Magyar feltalálók napjainkban

Mint említettük, az elmúlt századokban és évtizedek­

ben sok magyar feltaláló vált világhírűvé ötleteivel és
elképzeléseinek megvalósításával. Olykor bizony ők is
ellenállásba ütköztek kishazánkban és többen is először
csak külföldön tudták elfogadtatni találmányaikat.
Mondhatnánk, hogy ez már a múlt és nem érdemes ve­
sződni rajta, azonban a jelen mit sem változott: ma is
vannak olyan ötletekben gazdag emberek, akik több újí­
tást is kieszeltek, viszont mégsem tudják azokat elterjesz­
teni a beszűkült nézetű szkeptikusok miatt. Ezeket a ma­
gyar feltalálókat folyamatosan támadják vagy lehetetlen­
né teszik, esetleg lejáratják; így legtöbbjük inkább kül­
földön próbál szerencsét, olykor sikerrel. Említsünk meg
párat közülük, hogy az olvasó jobban megismerkedhes­
sen velük.
 Talán nem meglepő, ha Egely Györggyel kezdjük a
felsorolást, ugyanis talán ő a leghíresebb kishazánkban és
szakmája is a témához köthető. Az 1950-ben született
Egely a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki
karán tanult és sikeres szakvizsgát tett. 1974-től kezdő­
dően a Magyar Tudományos Akadémia KFKI, azaz a
Központi Fizikai Kutató Intézet munkatársa volt, majd
több külföldi intézetben is dolgozott. Az 1982-es évet
illetően megszerezte a doktori címét, majd saját kutató és
fejlesztő vállalkozást alapított. Közben persze rengeteg
tanulmányt írt a témában, amit a magyar és külföldi szak­
lapok is lehoztak. Nagy tisztelője volt Nikola Teslának,
akinek találmányait „aranyrögöknek” és őt magát „va­
rázslónak” nevezte. Ő maga és kis csapata is próbált több
Tesla találmányt megalkotni és elképedtek rajta, hogy a
meg nem értett zseni mennyire meghaladta a saját korát.
A rendszerváltás után 1990-ben Egely belépett a Magyar
Ufókutató Szövetségbe és azóta is tagja. Ekkoriban is
kitört az „ufó-láz” Magyarországon, több havilap is in­
dult a témában; s ez a téma szintén ellenségességre talált
a tudományos körökben. A szövetség rendszeresen tart
évente legalább kettő konferenciát, ahol Egely is előadá­
sokat szokott tartani. Viszont már a nyolcvanas évek
végén intenzív kutatásokat végzett a gömbvillámmal
kapcsolatban is és egy meghatározó kis publikációt adott
ki a témáról. Rengeteg adatot gyűjtött össze a jelenséggel
kapcsolatban, majd kategorizálta is őket. Ehhez hozzá­
kapcsolódott aztán más parajelenségekkel való foglalko­
zás és a titokzatos negyedik dimenzió kérdése is.

65
 Egely így ír erről: „A Központi Fizikai Kutató Intézet­
ben sokáig foglalkoztam a hirtelen forrásba jövő folyadé­
kokkal kapcsolatos számításokkal, a buborékok és a fo ­
lyadék közötti kölcsönhatásokkal. Egy idő múlva már
álmomban is tudtam, mennyi energiát adhat vagy kaphat
egy gömb alakú, gáz halmazállapotú kőzet a környezeté­
től. És amikor először láttam fotón, hogyan csinált a
gömbvillám egy tizedmásodperc alatt a sáros talajból
üvegsalakot, tudtam, hogy ez olyan terület, amit lehet is,
érdemes is kutatni. Ma a gömbvillám még alig-alig is­
mert, szórványosan előforduló jelensége a természetnek,
igazán komolyan nem figyelnek rá; túlságosan furcsa és
ritka ahhoz, hogy tudományos program legyen, s a tete­
jébe eddig még csak véletlenül sem sikerült mestersége­
sen előállítani. Abban biztos vagyok, hogy a feladat há­
rom térdimenzióban nem oldható meg, de az is biztos,
hogy a végső, tökéletes megoldásig még hosszú az út. ”
Ennek során egyre többet foglakozott a paranormális
jelenségekkel, amiket a jelenlegi természettudományos
módszerekkel nem lehet megmagyarázni; és így hamaro­
san eljutott a különböző energiák vizsgálatához is. S míg
a magyar tudósok eléggé megvetik, addig is az Európai
Uniótól anyagi támogatást kapott arra, hogy Budapest
közelében egy laboratóriumot építsen ki, ahol egy hideg­
fúziós berendezésen dolgozhat. Egely szerint a hidegfú­
zió egy hipotetikus magfúzió, mely szobahőmérsékleten
vagy közel szobahőmérsékleten menne végbe szemben a
meleg fúzióval, mely néhány millió fokon következik be.
A hidegfúziót egyes laboratóriumi kísérletek alatt tapasz­
talt szokatlan nagy energia felszabadulás magyarázatára
javasolták, viszont a tudósok ezt nem tudták megmagya­
rázni és elvetették a lehetőségek közül. Egely azóta is
küzd ez ellen és továbbra is több kísérletet tesz, s ez irá­
nyú tapasztalatait külföldi konferenciákon is megosztja,
amikor csak teheti.

Egyik híres találmánya az úgynevezett „Egely-kerék”,

amit ma már bárki megvásárolhat. Először 1994-ben
jelent meg, amiről azt állítja, hogy mindenki energiáját;
vagy ha úgy tetszik „életerejét” kimutatja a műszer, elég
csak az oldalához tennünk a kezünket és szépen óvatosan
mozgatni, majd az adatokat már láthatjuk is. És nem ma­
radhatott el az sem, hogy ez miatt többen meg is támad­
ták a fizikust és több tévés vitára is meginvitálták. Akár­
hogy is, Egely azóta több könyvet is írt a találmányokról,
a paraj elenségekről, a tudomány hozzáállásáról és máig
kísérletezik a laborjában.
Az „ufó-láz” más embereket is utolért, viszont ők ke­
vésbé lettek népszerűek az országban. 1993-ban megala­

67
pult a „Gyűrtelek és Vidéke Ufó Klub”, melyet Márkus
Ferenc alapított, aki viszont különböző technológiai dol­
gokkal is kísérletezgetett. Ferenc már gyermekkora óta
foglalkozott kísérletezésekkel, például az örökmozgóval,
szélenergiával hajtott motorral és a nullponti energiával.
A kertjében teleszkópos antennákat állított fel, amivel
akár egy repülőgépnek is adhatott fényjeleket. Ezen kívül
házának lapos tetején egy csillagászati távcsővel is fel­
szerelt megfigyelőhelyet hozott létre. A környéken híres
lett és több televízió is interjút készített vele; így találmá­
nyait is bemutathatta. Ezt követően többen is érdeklődtek
iránta és ötletei megvalósításához sok segítséget is ka­
pott. A ház tetejéről több ufót is meg tudtak figyelni,
amihez nagyban hozzájárult a tiszta ég és a környezet,
ugyanis a ház túlsó oldalánál a Szamos folyik. Kísérlete­
zett még a hidrogéngázzal való fűtéssel, naptükörrel és a
detektoros rádióval is. Sajnos azonban valószínűleg vele
is az történt, mint sok sorstársával: hiába mutatta be a
kezdetleges találmányait, az anyagi támogatás híján nem
tudott velük érvényesülni. Pedig sokszor hangoztatta,
hogy kísérletezni érdemes, hogy bárki megtekintheti az
általa végzetteket és csak egymás kölcsönös segítségével
tudunk tovább lépni. Úgy néz ki, hogy neki ez sajnos
nem sikerült.
A következő, akit megemlítünk, az Kisfaludy
György, akit inkább az Univerzum Egyházáról ismertek
meg annak idején, amit 1997-ben alapított. Kisfaludy
1944-ben született, majd 1973-ban technikusi érettségit
tett a Bláthy Ottó Műszer és Híradásipari Technikumban.
1981-től 1993-ig kisiparosként munkálkodott, ahol olyan
speciális kutatásokra is lehetősége nyílt, amit állami tá­
mogatással is finanszíroztak egy ideig. Visszatérve az
egyházra, annak alapja a Kisfaludy által „időfízikának”
nevezett tan. Ezek főleg ősi eredetű szent iratok együttes
értelmezéséből és tudományos kutatások eredményéből
állnak össze. Ebben szerepel az Isten, mint mindenható
Erő és Ige, de foglalkoznak az indiai Védákkal s más
egyéb vallásos iratokkal is. A pontos meghatározás a
következő: „Szándékuk a Nagy Egyesítés kidolgozása,
ami a vallások és tudomány ellentétének feloldása. Néze­
tük szerint minden Egy mivel minden a Teremtő kiáradá­
sából épül fel. A kiáradást tudományos szóhasználatban
gravitációs hullámoknak nevezik. ”

Kisfaludy György 1997-ben publikálta a gravitációs

hullámokkal végzett méréseit. Végül gravitációs távcső is
épült, amivel ezeket a hullámokat észlelni is lehet. Erre a
találmányra a szkeptikusok is felkapták a fejüket és azon

69
nyomban megindult a lejáratása is, miszerint az egész
csak egy humbug és a hullámok sem léteznek. Sokáig
még létezését is tagadták, többek között Vágó István is,
aki egy műsorban még ki is nevette az időfizikust.
Pár hónappal később, 2016-ban amerikai kutatók beje­
lentették, hogy a gravitációs hullámok tényleg léteznek!
Kisfaludy engedélyt adott rá, hogy közöljük könyvünk­
ben az általa leírt dolgokat ezzel a témával kapcsolatban:
„Mi is lényegében a gravitációs hullám? Egy bizo­
nyos: Semmi abból, amit eddig felfedeztünk, mert azok
csak ennek következményei. Az elektromágneses hullá­
mok felismerése valóban nagy felfedezés volt, de annak a
keltéséhez elektromosan töltött részecskék kellenek, pro­
ton vagy elektron, és ezért a fény nem tud ilyen hullámo­
kat generálni. Közhiedelem, de nem tud. A fény egy spe­
ciális másodfajú térkvantum, és semmiféle köze sincsen
sem a mágneses, sem az elektromos hullámokhoz. Vannak
ilyen hullámok, de a fény nem tartozik ezek közé. Ez a
kijelentésem komoly ellenérzéseket fo g kiváltani a dog-
matikusabb lelkekből, de ez mégis egészen biztos. Ez
talán rossz hírnek tűnhet, de nem az. A fény kikerül az
elektromágneses hullámok köréből, de térhullámaival
újabb kutatások tárgyává fo g válni. Mert azt már sokszor
hallottam, hogy az anyag kettős természetű, de valahogy
sehol sem akadtam rá, hogy amikor hullám, akkor éppen
milyen hullámról kell beszélnünk. Pedig ez a lényeg. Nos,
ezek a soha nem definiált hullámok a keresett gravitációs
hullámok. Ezeket kell lemérnünk, és amennyiben ez lehet­
séges, ezek segítségével kell valahogyan képet alkot­
nunk.”
 És állítólag ez sikerült is az ominózus távcsövei! Kis­
faludy több égitest és csillag felé is fordította azt és várta,
hogy a műszer mit jelez ki, amit aztán képszerűvé alakít.
Ezeken a képeken a színeket kell értelmezni tudni és
máris megjelenítődnek a furcsaságok, amik a hullámokra
utalnak. „A Napot vagy a Holdat 5 0 pixelre el tudjuk már
bontani. Gravitációs hullámokat egyetlen fénykvantum is
kelt, mert különben nem tapasztalnánk meg a gravitációs
lencsék mutatványát. ” - tette hozzá az időfizikus.
És hogy honnan van a tudása? Amiért a szkeptikusok­
nak még jobban szemet szúrt: állítása szerint egy bizo­
nyos információt földönkívüliektől is kapott és akárcsak
Egely, már a kilencvenes évek elejétől kezdve minden
ufós rendezvény állandó előadója volt. Hiába, ha a tudo­
mányos akadémia nem kíváncsi az ismereteire, akkor
ilyen alternatív lehetőségekhez folyamodnak a feltalálók.
Végül említsük meg Csefkó Pál Tamást, akire a leg-
inspirálóbban hatott Nikola Tesla személye és munkássá­
ga. Csefkó 1967-ben született és már általános iskolában
is több fizika versenyt nyert. Később elektronikai műsze­
részként végzett és számítógépes berendezéseket fejlesz­
tett. Több Kfit-nél is dolgozott, amelyek mind a technoló­
gia megújítására törekedtek, majd 2005-ben megalapítot­
ta a CSP Energy Ltd.-t. Csefkó egyben az
ENERGITECH egyesület kitalálója és megalapítója,
illetve a TESLA csoport alapító tagja, ahol a magyar
feltalálók és szakemberek minden hónapban összejönnek
és előadásokat, bemutatókat tartanak, illetve megvitatják
ezen berendezések működéseit. Több szabadalmat is
benyújtott az évek során, amelyek az interneten is megte-
71
kinthetök. Az Egyesült Államokban ebből már el is fo­
gadtak egynéhányat. Legtöbb találmányának célja a gaz­
daságos energia, hogy a készülékek minél kevesebb
energiát fogyasszanak.

Mutassunk be ebből egy párat! A plazma-sun fény­

csőgyújtó segítségével az új és a kiégett, de le nem gázo-
sodott fénycsövek is tovább működnek 30-50% energia
megtakarítással. A rendszer több előnyös tulajdonsággal
is rendelkezik. Fő előnyös tulajdonsága; a már kiégett
fénycső is tovább működik, magasabb frekvencián mű­
ködteti a fénycsöveket, ezért nem bántja a szemet, mivel
nincsen villogás. A működési rendszerében is megmutat­
kozik, mivel hideg katódos eljárással működik. Egysze­
rűbb a kiépítés, kevesebb az anyagfelhasználás, a műkö­
dési idő elérheti a 100 ezer üzemórát is. Napjainkban sok
gondot, költséges beruházást jelent, hogy mindenhova
fényt juttassunk, illetve elektromosságot, a közvilágítás
ellátása érdekében. A fent említett találmány pont erről az
akadály kiküszöbölésről gondoskodik. Minden olyan
helyre fényt tudjunk eljuttatni, ahol még nincsen kiépített
világítási hálózat, vagy csak energiát szeretnénk spórolni
a közvilágításokon.
A plazma szolár-lámpa kandeláber találmány, megold
minden ilyen jelegű problémát. Mindent tartalmaz ahhoz,
hogy világítást biztosítson, olyan helyeken is, ahol nem
áll rendelkezésre elektromos hálózat. A berendezés élet­
tartama: - amíg a fényt kibocsátó eszköz meg nem sérül, -
vagy esetlegesen a kiszolgáló eszközök tönkre nem men­
nek.
A berendezés tartalmaz egy fénykibocsátó eszközt, a
meghajtó áramkörével együtt. Jelen esetben, ez olyan
energiatakarékos fénycsőgyújtó, ami a kiégett fénycsöve­
ket is tökéletesen működteti, fogyasztása is legalább
60%-al kevesebb a hagyományos eljárásokhoz képest. A
technológia alkalmazásával nem keletkezik veszélyes
hulladék a fénycső kiégésekor.
A már kiégett, használhatatlanná vált fénycsövek is
tovább működnek a berendezés alkalmazásával. A beren­
dezés tartalmazza még; az elektronika energiaellátásához
szükséges akkumulátorokat, amiket a kandeláberre épített
napelemek segítségével töltünk fel a napos idők alkalmá­
val. Ezen technológia hiányában sokáig nem volt megva­
lósítható az önellátó kandelábervilágító rendszer. Amivel
viszont igen híressé vált Csefkó, azok a Trialsun-hibrid
napelemes cserepei voltak, amik viszont nem egyeznek
meg a világon elterjedt napelemes cserepekkel. A feltalá­

73
 ló változata sokkal több energiát képes termelni a ha­
gyományos cserepekhez képest.
A napelem modulok kimenetén, 230V-os kapocsfe­
szültség keletkezik és nem alacsony egyenfeszültség,
mivel azt nehezebb veszteségek nélkül elvezetni. Egy
modul tartalmaz napelemet, akkumulátort és egy speciális
áramátalakítót, ami az alapszabadalomban van ismertet­
ve. Ezzel a megoldással minimum 30%-al csökkenthetők
a veszteségek, így egy-egy modul hatásfoka elérheti a
30%-ot is, az eddigi 12-18%-kal szemben. A modulok
párhuzamosan csatlakoztathatók, akár működés közben
is.
A tetőfedő modulok minden tetőtípusra felszerelhetők,
műemléki környezetbe is beilleszthetők, akár modem,
akár régi építészeti stílusról beszélünk. Bármilyen formá­
ban, méretben és színben gyárthatók, ezért nincs szükség
a födém átalakítására sem. A napelemes tetőfedő modul
tömege körülbelül fele a hagyományosnak, a cellák vi­
szont akár 30%-al nagyobb hatásfokon is teljesíthetnek,
mint a jelenlegi rendszerek. A szórt fénynek akár 60%-át
is felhasználják.
A TRIALSUN-HIBRID napelemes tetőfedő modulok
elektromosságot - 230V-S váltakozó áramot - termelnek.
Csefkó Pál fő kutatási iránya tehát a tértechnológia és
zéropoint energia; találmányaival és fejlesztéseivel egy
jobb jövő elérését tűzte ki célul, elsődlegesen az energia-
szektort célozta meg, hogy minél jobb, és energiatakaré­
kosabb berendezések készüljenek az emberiség számára.
A magyar tudósok vele sem tudnak mit kezdeni, pedig
számtalan TV műsorban, előadásokban és internetes hon­
lapon mutatta már be találmányait. Éppen ezért ő is in­
kább külföldre utazgat, többek között Amerikába, Kínába
és Angliába is, ahol rengetegen érdeklődnek iránta.

A Vénusz Project

Napjainkban az energia felhasználásunk egyre több,

és jól tudjuk, hogy a fosszilis nyersanyagaink, azaz a
szén, a kőolaj és a földgáz előbb-utóbb kifogynak. Bir­
toklásukért folyamatosan harc folyik, ráadásul még lég-
szennyező anyagok is. Már évek óta motoszkál az embe­
rek fejében az, hogy változásokra van szükségünk, hogy
megóvjuk magunkat és bolygónkat; hogy egy szebb és
jobb társadalomban éljünk. Az egyik ilyen ötlet, ami ezt
támogatná, az a Vénusz-projekt. Persze már most is van­
nak megújuló energiaforrások, amik a természetet „csa­
polják” meg, hogy energiát nyerjünk belőle, de ezek még
nem váltották fel teljesen a fosszilis nyersanyagok fel-
használását. Ugyanakkor a szél- nap- vízenergia több
embert tud ellátni és nincsenek káros hatásai sem.
A jelenleg kereken 100 éves Jacque Fresco fejéből
pattant ki a Vénusz-projekt még 1975-ban. Fresco auto­
didakta építészmérnök, tudományfilozófus, feltaláló és
futurista. A negyvenes években műszaki feladatokat töl­
tött be az amerikai légierőnél és olyan nagyméretű drónt
is feltalált, ami egy tipikus repülő csészealjnak néz ki.
Ezen kívül a Los-Angelesi tudományos laboratórium
igazgatója is volt egy ideig és nagyszerű épületeket ter­
vezett. Az 1970-es években aztán Floridába költözött,
75
méghozzá egy magánkézben lévő közösségbe, aminek a
neve Venus volt. Innen kapta nevét aztán a Vénusz -
projekt, aminek székhelye és kutatóközpontja végül ott
lett.

A cél az volt, hogy más irányba tereljük a technológi­

át, ezáltal a szegénység is kiküszöbölhető lenne; valamint
egyúttal megmentenénk a Földünket is. Fresco újfajta
épületegyütteseket és városokat álmodott meg, amit hűen
tükrözött a méretarányos makettjeivel is. A városokat
megújuló energiaforrásokkal látná el, hogy több ember
számára elérhető legyen, így a fosszilis anyagokért való
küzdelem abbamaradna. Ezáltal a kapzsiság és korrupció
felcserélődne azzal, hogy az emberek segítenék egymást.
Úgy véli, hogy a jelenlegi globális gazdasági rendszernek
át kell esnie egy óriási változáson, csak ezzel érhető el a
társadalom teljes jóléte. Egyesek szerint ezek az elképze­
lések pusztán utópisztikusak, ám Fresco kitart az mellett,
hogy támogatásokkal és egy paradigmaváltással kivite­
lezhető lenne az egész projekt. A zseni számos prezentá­
ciójában bemutatta már a találmányait is, pedig a project
keretein belül a társadalom minden rétegére kiterjedhet­
nének. Napjainkban a népesség nagy része városokban él,
amik pazarolják az energiát és szennyezettek, így tehát az
egészet át kell alakítani, egyfajta élő organizmussá. Új
városokat kell létrehozni, nem pedig a régieket karbantar­
tani és folyamatosan felújítani. Fresco több látványtervet
is bemutatott futurisztikus városáról, ahol óriási kupolák
kaphatnának helyet. Az egész város koncentrikus körök­
ből állna, ahol mindegyik kör különféle építményekből
állna, amik más és más célt szolgálnának. Az egyik kör­
ben csak lakóépületek vannak, a másikban kutatóközpon­
tok, ismét egy másikban szabadidős övezetek - teniszpá­
lyákkal, uszodákkal stb., majd jönnek a társasházak és
így tovább. Ezek új építési technikákkal kiépíthetők len­
nének, így extrudált és önépítő szerkezetekkel felgyorsít­
hatjuk az egész folyamatot. A külső burkolatok fénye­
lektromos generátorként és hő gyűjtő elemként szolgál­
hatnának. Természetesen minden otthon tűzálló és szél­
sőséges időjárási körülményektől is megvédi a bennlakó­
kat.
Ezek az épületek a legkülönbözőbb formákat veszik
fel Fresco találmányai alapján: van itt ufó alak, négyzet
és gömb is. A város a legtisztább energiákat használná, a
természettel összhangban, azaz szelet, napot, hő kollekto­
rokat, óceánok geotermikus kitöréseinek energiáit. Beépí­
tett közlekedési rendszereket hozhatnánk létre, így elke­
rülnénk a baleseteket. A városon belüli szállítóeszközök
- legyen szó akár vonatokról vagy autókról - szintén
tiszta energiát használnának. Például a mágnes-vasutakon
77
várostól várig eljuthatnánk, sőt, a vonat leválasztható
részekből állna, amelyek még mozgás közben is szétkap-
csolhatók. A repülőgépek helyből, függőlegesen is fel­
szállhatnak, amik terhet és személyt is tudnának szállíta­
ni. A víz alatti építményekre is gondolt, amik a tenger-
áramlatok egy részét turbinák meghajtására használnák,
így tiszta energiát termelnek. A hajók, ha azok egyik
földrészről a másikra viszik a termékeket, akár út közben
is legyárthatják azokat, és oktatási központokként is mű­
ködhetnek, ahol az emberek megismerhetnék saját ta­
pasztalataikkal a tenger élővilágát. Persze akár óceáni
városok is kiépülhetnének a természettel összhangban,
így a szárazföldi túlnépesedés kérdése megoldhatóvá
válik. A tengeri városok önellátóak lehetnének, sőt, hala­
kat is tenyészthetnének, ami így ellátná a világ népessé­
gét élelemmel, így az éhezés is megszűnne. Egyszóval
nagyon magas életszínvonalat érhetnénk el nagyon rövid
időn belül.
Az egész társadalom gyorsan fejlődne az új találmá­
nyok és ötletek megjelenésével. S hogy ez az egész va­
jon megvalósul-e valaha a több tucat találmánnyal
együtt? Sajnos egyelőre nem úgy néz ki. A Vénusz Pro-
jectnek rengeteg támogatója akadt, de máig nem kezdték
meg az új világ kiépítését: ahhoz előbb az embereknek
tudatilag kellene változtatniuk és felismerniük a jelenlegi
társadalom problémáját.
Hasonló „utópisztikus” elgondolásokat ír le „Ubuntu -
A Globális háttérhatalom leleplezése és a Megoldás”
című könyvében Michael Teliinger is, amely az Angyali
Menedék kiadónál magyar nyelven is megjelent. A könyv
“70
érdekessége, mint az alcíme is sugallja, hogy egy alterna­
tív megoldást kínál fel a jelenlegi társadalom helyett.

Tervek a világűrben

Évtizedek óta foglalkoztatja az emberek fantáziáját,

hogy milyen lehet az űrben és más bolygókon lakni. A
sci-fi irodalom már régóta beszél erről, amikor azonban
komolyabban is megindult az űrkutatás, mert elértük azt a
kezdetleges technológiát, amivel elhagyhatjuk a Földet,
azon nyomban megeredt az emberek fantáziája azzal
kapcsolatban, hogy városokat építsünk a kozmoszba. Ám
ezek az ötletek nem csak fantáziadús emberektől szár­
maztak, hanem a kor nagy tudósaitól, feltalálóitól és gon­
dolkodóitól is. Már több tucat tervrajz is napvilágot látott
arról, hogy miféle űrbéli városokat építhetnénk, amik a
Föld körül keringenek. A tervek egy része a NASA, va­
gyis Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal kérésére
készültek. A legtöbb terv körgyűrű alakú városokat mutat
be, amik saját magukat látják el és több ezer ember ott­
hona.
Később aztán azon is gondolkoztak, hogy hogyan te­
hetnék lakhatóvá a Marsot, a Holdat és a Vénuszt is. Ter­
veztek kupolákat, ürjárműveket, és felszín alatti járatokat
is. A Vénusz légköre például mérgező az ember számára,
azonban ha a felszínén nem is (a nagy nyomás és hőmér­
séklet miatt), de az egén biztosan tudnánk lebegő városo­
kat létrehozni - a megfelelő technológiával persze. A
városok óriási léghajók lennének, amik napelemesek és
79
legelőször pár asztronauta élhetne rajtuk, akár egy hóna­
pig is. A NASA ezt az ötletet teljesen komolyan veszi,
ugyanis a Vénuszt könnyebben megközelíthetnénk, mint
mondjuk a Marsot, hiszen a legközelebb van Földünkhöz.
A léghajók 50-60 kilométerre lennének a felszíntől, így a
hőmérséklet is „csak” 70 fok körüli lenne, amit viszont
már tudnának kezelni.

De hogy ne menjünk ilyen messzire, nemrégiben a

New York-i Cloud Architecture vállalat kitalálta az
Analemma Tower-t, amit egy Föld körül keringő asztero­
idára építenének, és a Földről is lehetne látni, ugyanis a
legmagasabb ember alkotta épület lenne a világon. Az
épületet ultra erős kábelekkel rögzítenék a kisbolygók­
hoz, és minden helyet kapna benne a különböző szinte­
ken: plázák, irodák, golfpályák, lakónegyedek és me­
gannyi más. Sőt, képzeljük el, hogy a NASA több olyan
on
aszteroidát is eltérít pályájáról a jövőben, amik aztán
szintén majd a Föld körül keringenének és mindegyikre
hasonló „felhőkarcolókat” építenének. Több tucat lógó
várost lehetne így létrehozni, amik szépen elhaladnának
New York és más nagyvárosok felett is.
Egyelőre ez még utópisztikus álom, hisz több problé­
mát is meg kellene oldani, azonban szerintünk csak idő
kérdése, hogy a gyors technológiai fejlődésnek köszönhe­
tően mikor is valósul meg ez a fantasztikus terv. Ám
hogy komolyan vegyék a vállalatot, konkrét tervrajzokat
és ötleteket is papírra vetettek, így több támogatója is
akadt a projectnek. A tervben az is szerepel, hogy a to­
rony ugyanabba a földrajzi helyzetbe kétszer is kerülne,
hála a geoszinkronos orbitális pályának, ami megegyezik
a Föld forgási tengelyével. Gondosan odafigyeltek az
épület ablakaira is, ugyanis változó méretűek és vastag­
ságúnak kellene lenniük, mert ki kell bírniuk a hőmérsék­
let különbségeket és a nyomást is. Több extrém sportoló
már azt is elképzelte, hogy ejtőernyőkkel hagyná el az
épületet, ha az éppen olyan terület felett halad el, ahon­
nan teljesen nyugodtan kiugorhatna és a Föld egy másik
városában landolna. Az Európai Űrügynökség nem tartja
lehetetlennek a tervet, hiszen a 2014-es Rosetta űrszon­
dás missziójával már bizonyította, hogy a kiszemelt üstö­
köst „befoghatják” és leszállhatnak rá; s ha úgy akarják,
rá is rögzíthetik a testeket.
A vállalatnak nem csak ez az egyetlen fantasztikusnak
hangzó projectje: levegőben úszó léggömbös városokról
álmodik; marsi ,jégházakról”, amik terraformálnák a

81
vörös bolygót; és olyan, folyamatosan helyüket változtató
házakról, amik összhangban állnak a természettel is.

Összességében ebben a fejezetben láthattuk, hogy az

emberi képzelő mindig is utat tört magának a történelem­
ben, korszakokat átívelve, hogy végül fantasztikus dol­
gok valósuljanak meg. Bármennyire is akadályozzák
ezeket bizonyos tényezők - legyenek azok anyagiak vagy
bizonyos személyek - előbb-utóbb bizony realizálódnak.
S mint az utolsó fejezetben kiderült, a határ esetleg a
csillagos ég..... vagy még az sem?
 III. Az UFO technológia

A roswell-i eset

Az UFO egy olyan rövidítés, ami az azonosítatlan re­

pülő tárgyat (Unidentified Flying Object) jelenti. Ilyen
észleléseket ezrével jelentettek az Egyesült Államokban,
az 1940-es években, ám a rövidítés ekkor még nem léte­
zett, így csak „repülő csészealj” néven hívták az emberek
az égen látható ismeretlen gépeket. Ugyanis a száguldozó
objektumok legtöbbször egy lefordított csészealjra hason­
lítottak. Már a második világháború idején is több repü­
lőgép pilóta fényes gömbökről tett említést, amik követ­
ték gépeiket, de támadást sosem indítottak ellenük. Na­
gyon gyorsak voltak és hirtelen tűntek el. Mivel sok
nemzet is látta ezeket a gömböket, úgy gondolták, hogy
ezek egyfajta titkos náci technológiák lehetnek, amelyek
megfigyelik a szövetséges hatalmakat. Viszont miután
véget ért a háború, ezek a gépek nem kerültek elő a né­
metektől és más nemzettől sem, így nyitva maradt a kér­
dés, hogy vajon honnan érkezhettek?
Mindenesetre Foo-fightereknek nevezték el őket és
hasonlítanak a mostani megfigyelő drónokra. Talán egy
előrehaladott technológia volt valaki kezében? De kié­
ben? Az azonosítatlan repülő tárgyak korszaka csak ezu­
tán kezdődött. Kenneth Arnold tapasztalt pilóta 1947.
június 24-i észlelése adta meg hozzá a kellő löketet, ami­
kor is a Cascade hegység felett repülve 2800 méter maga-

83
san észrevett egy sor ragyogó fényt. Először türköződés-
re, majd vadlibákra gondolt, de utána mindegyik lehető­
séget kizárta. Utána azt hitte, hogy egy új típusú jet repü­
lőgépek, de amikor megközelítette őket, látta, hogy ko­
rong alakúak és nincsenek a gépeken szárnyak és farok
sem. Irtózatos sebességre kapcsoltak, olyanra, amilyet
akkor egyetlen egy gép sem tudott elérni - 2700 km/órára
-, majd szépen eltűntek. A távolságok becsülése után úgy
vélte, hogy egy tárgy legalább 30 méter nagyságú lehe­
tett.

Miután Amold letette a gépet, elmondta a történteket

barátjának és a repülőtér igazgatójának, majd hamarosan
a sajtó is megtudta és peregtek a hírek a repülő csészeal­
jakról. Egyre többen látták őket, de sosem tudták meg­
mondani honnan jöttek és több hipotézis látott napvilá­
got.
A következő lépés egy hónappal később történt, ami­
kor július 8-án egy sajtóközleményben bejelentették,
hogy sikerült találni egy lezuhant repülő csészealjat. Az
egész kezdete június 14-ére vezethető vissza, amikor az
Új-Mexikói Roswellben William Brazer farmer törmelé­
keket talál a tanyáján, de csak július elején vizsgálta meg
őket komolyabban. Ekkor fiával és feleségével kezükbe
vették a roncsdarabokat, amik nagyon különlegesek vol­
tak és végül elmondta az egészet a helyi seriffnek. A
seriff viszont furcsállotta a dolgot és elmondta a várostól
nem messze lévő katonai bázison dolgozó .lesse Marcel-
nek. A tiszt és még egy páran kilátogatott a farmra, hogy
megvizsgálja a roncsokat és be is gyűjtötték azt. Nem
sokkal később a város helyi lapjában megjelent a közle­
mény, hogy repülő csészealj darabjait találták a farmon,
amit egyébként Marcell is megerősített.
A hír futótűzként teijedt és rengeteg lap átvette azt.
Hamarosan az FBI és a Légierő is tudomást szereztek a
dologról és aktívan érdeklődtek az eset iránt. Mivel tel­
jessé vált a káosz, így a mexikói katonaság újabb közle­
ményt adott ki, hogy csak egy meteorológiai ballont talál­
tak, így korrigálták korábbi álláspontjukat. A cikkel
együtt pár fotót is közöltek Marcelről, ahogy a kezeiben
tartja a roncsdarabokat. Ám ez hiába valónak bizonyult és
többen nem is hitték el az újabb verziót. A fotókon lévő
ballon maradványai teljesen tiszták, szinte hófehérek, és
ez egyáltalán nem várható el egy olyan roncstól, ami
napokig ott hevert a farm porában. Ettől függetlenül évek
teltek el, az ufó láz teljesen kitört és csak a hatvanas
években kezdtek el foglalkozni a roswell-i esettel a kuta­
tók.
Újra előszedték az újságcikkeket, a hivatalos nyilat­
kozatokat, majd az akkori szemtanúkat is felkeresték.
85
Stanton T. Friedman atomfizikus is foglalkozott a témá­
val és meggyőződése volt, hogy a kormány elhallgat va­
lamit. Úgy vélte, hogy a meteorológiai ballon csak egy
fedő sztori és valami sokkal komolyabb dolgot találhattak
a farmon. Friedman tudományos munkássága miatt na­
gyon jól ismerte a történelmet, a technológiai fejlődést és
a fizikát, így nem kételkedett abban, hogy rossz úton jár.
A szemtanúkat felkeresve újabb kis puzzle darabok kerül­
tek a helyére, hogy teljessé váljon a roswell-i szerencsét­
lenség képe. Több tucat ember lett kikérdezve, olyanok
is, akik akkoriban még gyerekek voltak, de mára már
felnőttek, megidősödtek, de az események tisztán éltek
bennük. Mindannyian egyöntetűen azt mondták el, hogy
a kormány és a katonaság hazudik, egyáltalán nem egy
meteorológiai ballon törmelékeit látták és szállították el.
A legfontosabb tanú csak 1980-ban nyilatkozott, amikor
már nem volt hivatalban: Jesse Marcell, aki elsőként járt
a roncsoknál. Beszámolt arról, hogy a róla készült fotó­
kon tényleg ballon maradványok láthatók, de azokat nem
a farmról szedték be, hanem felsőbb utasításra pózolnia
kellett velük, hogy megnyugtassák a közvéleményt.
A nyomás hatására a kormány ismét kiadott egy nyi­
latkozatot, hogy tényleg nem egy meteorológiai ballon
zuhant le, hanem egy akkoriban szupertitkos project,
aminek a neve Mogul volt. Ezek olyan magassági lég­
gömbök voltak, amikre szondát erősítettek és képesek
voltak kimutatni a hanghullámokat a felső légkörben a
műszerekkel, hogy a szovjetek kísérleteznek-e atombom­
bákkal. Ezek a ballonok tartósabbak és szívósabbak vol­
tak, mint régi társaik. Ez volt tehát a frissebb hivatalos
válasz, mondanunk sem kell, hogy sokan ezt sem hitték
el. Például miért nem kezdték el keresni rögtön ezt a szu­
pertitkos ballont? Hiszen legalább két hétig ott hevert
Brazer farmján és igazán feltűnhetett volna nekik, hogy
nincs meg az egyik mogul ballon! Főleg, hogy sok ilyen
újabb gyártmányba már nyomkövetőt is raktak, hogyha
esetleg lelövik vagy ellopják a szovjetek, akkor megtud­
ják, hogy hol is van.
A folyamatos szemtanú interjúk során előkerültek
olyan beszámolók is, hogy holttesteket láttak a roncsok
körül és azok nem emberek voltak. Egyes vélekedések
szerint ufonauták, azaz földönkívüli lények, így már pe­
dig a lezuhant tárgy sem lehetett egy ballon, hanem egy
űrhajó. A kormány ismét kénytelen volt nyilatkozni, hogy
azok csak tesztbábúk lehettek, amik szétroncsolódtak
vagy kísérleti állatok pl. majmok. Ugyanis sok kísérlet
során nem embert, hanem állatokat használtak. Sokan
felróják azt, hogy 1947-ben még senki nem beszélt szén­
né égett idegenekről és az csak később jött a roswell-i
történethez. Igen ám, de ugyanúgy nem beszélt a kor­
mány tesztbábúkról sem, pedig ezek sosem voltak titko­
sak. Úgy tűnik, mintha a kormány utólag folyamatosan
igazította volna a hivatalos nyilatkozatot ahhoz, amiről a
szemtanúk beszámoltak. Mi szükségük volt erre és miért
nem hagyták őket figyelmen kívül?
Időközben előkerült egy temetkezési vállalkozó is,
név szerint Glenn Dennis, aki a roswell-i bázisnak teljesí­
tett különböző kéréseket. Többek között 1947-ben kértek
tőle több koporsót is, amik viszont gyermekméretűek
voltak és állítólag az idegen lényeket helyezték el benne.
87
Dennist megpróbálták lejáratni, hogy csak az egyik kapi­
tányt nézte földönkívülinek, akinek egy sérülés miatt meg
volt duzzadva a feje. Ez teljesen abszurd állítás. Brazell,
a farm tulajdonosa sajnos 1963-ban elhunyt, így őt már
nem tudták kikérdezni a kutatók, viszont a fia még élt és
mindvégig azt állította, hogy a roncsok nem tartoztak
ballonhoz.
Az évek teltek és tényleg voltak olyanok, akik szán­
dékos dezinformációkat is hozzátettek a sztorihoz, de a
mai napig is mennek a viták arról, hogy mi zuhant le
Roswellben. A szemtanúk továbbra is az ufóhoz ragasz­
kodnak, míg a hivatalos verzió továbbra is a kémballon.
Egy ideig pedig azért hallgatott több szemtanú is, mert
féltek a kormány, a hadsereg retorziójától, ugyanis egye­
seket megfenyegettek, hogy hallgatniuk kell. De ha tény­
leg repülő csészealj maradványokat gyűjtöttek be a kato­
nák, a kérdés már csak az, hogy vajon mit kezdtek vele?
A híresztelések szerint a roncsok később átkerültek a
híres 51-es körzetbe, ami az egyik legtitkosabb katonai
támaszpont, aminek akkoriban még a létezése is kérdéses
volt, már azonban tudjuk, hogy az erődítmény tényleg
valóságos.
Ha a lezuhant tárgy sokkal fejlettebb volt, mint ami az
akkori technológiai színvonal, akkor értelemszerűen
megpróbálták azt a saját javukra felhasználni. És egyesek
szerint ez is történt, ugyanis érdekes módon a szerencsét­
lenség után hirtelen megugrottak a technikai vívmányok
és a katonai fejlesztések. Az ember eljutott a Holdra,
pedig akkoriban még merő képtelenségnek találták, hogy
valahova is eljut az ember a csillagokba. Sokkal jobb
radarokat és érzékelőket is sikerült legyártani, a kamerák
érzékenyebbek és jobbak lettek, a számítógép fejlesztések
is az égbe szökkentek, és a hadiiparban is sok újdonság is
napvilágot látott az éjjel látón át a lézerfegyverekig.
Az idők folyamán viszont még egy szenzációs dolog
látott napvilágot: hogy a roswell-i lezuhanásnak van egy
földönkívüli túlélője! Erről a titkos Majestic 12 doku­
mentumok számolnak be, amiről máig szólnak a viták,
hogy valódiak-e avagy sem. A lényt szimplán EBE-nek
hívták és rengeteg dologról próbálták kérdezni, miközben
az 51-es körzetben őrizték. Sajnos a lény időközben el­
pusztult, azonban így is több információt is elmondott,
ami alapján rekonstruálhatták a csészealj működését és
kifejleszthették belőle az idegen technológiát. Ezzel az
amerikaiak óriási előnyre tehettek szert.
Az összeesküvés-elmélet hívői szerint mindez megtör­
tént, de még egy fontos szereplője a történetnek is ugya­
nezt mondja: Philip Corso ezredes, aki akkoriban a kato­
naságnál szolgált alezredesi rangban és négy évig a Fehér
Házban is tevékenykedett. Teljes rálátása volt a roswell-i
incidensre és a modern technológiák specialistája volt, és
a hadsereg kutatásait és fejlesztéseit vezette. Corso nem
kevesebbet mondott el, majd írta le az 1996-ban megjele­
nő könyvében a „Roswell utáni nap”-ban, hogy a földön­
kívüli technológiának hála fejlesztették ki a száloptikát és
a számítógépes chipeket is. A csészealjban szilíciumtar­
talmú lemezeket találtak, amiket a legsikeresebben al­
kalmaztak. Ezeket felhasználva szerettek volna a Holdon
is bázisokat létesíteni, de odáig már nem jutottak el -
legalábbis addig, amíg ő élt, ugyanis egy évvel később
89
Corso elhunyt. A tudás később átkerült több nagy cég
mérnökeihez - például az IBM-hez akik a lassú és
nagy számítógépeket sikeresen lecserélték a kisebbekre
és gyorsabbra, hála az idegen technológiának.
Ezt követően alakult meg aztán az Apple és a Micro­
soft is, de ekkor tűntek fel az állatcsonkítások is, amik
olyannak tűntek, mintha sebészi pontossággal, lézerrel
vágták volna fel az állatokat. Ezek is valószínűleg a va­
donatúj lézertechnológia titkos kísérletei lehettek. A
szkeptikusok nem tudnak mit felhozni Corso ellen, csak
nem hiszik el, amit mond, mert már a saját elképzeléseik­
be nem fér bele a nyilatkozata. Tényleg földönkívüli
technológia által fejlesztettek ki több eszközt? Ezt tá­
masztja alá egy későbbi nyilatkozat is, ami szintén nagy
vitákat kavart.

Bob Lázár és az 51-es körzet titkai

Bob Lázár 1959-ben született Floridában, aki az

Instiute of Technology egyetemére járt, majd elektronikai
tanfolyamokra járt a Los Angeles-i Pierce kollégiumba.
Egyszóval értett a legmodernebb technológiákhoz és az
elektromos fejlesztésekhez. Talán ez miatt is figyelt fel rá
a kormány, amely felajánlotta neki, hogy a Los Alamos-i
laboratóriumba dolgozzon. Különböző dolgokon kísérle­
teztek, amik fizikával és meghajtásokkal voltak kapcsola­
tosak. A létesítmény kutatási területei a megújuló ener­
gia, a nanotechnológia, a nemzetbiztonság és az űrkuta­
tás.
OA
 Lázár 1980-ban többször nyilatkozta azt a médiának,
hogy sugárhajtóművel kísérleteztek, amit egy autóba
tettek bele. Egy későbbi interjúban pedig azt mondta,
hogy dolgozott a híres 51-es körzetben, ezen belül is az
S-4 nevű épület komplexumban, ahol repülő csészealja­
kat teszteltek és mindez a Galileo project néven futott.
Lázár úgy vélte, hogy ezek pusztán titkos fekete projec-
tek, tehát földi fejlesztések és eszközök, ami megannyi
ufó észlelésért voltak felelősek. Azonban amikor jobban
beleásta magát a fejlesztésekbe és több dokumentum is a
kezébe került, kiderült, hogy az egész dolog földönkívüli
eredetű. Lazamak ezeket a gépeket kellett fejlesztenie és
megmondania, hogy mi is lehet a meghajtásuk. A férfi
kiderítette, hogy az űrhajók meghajtása egy 115-ös névre
keresztelt elem, ami még a mi periódusos táblázatunkban
nem szerepel. Ez egy nukleáris üzemanyag, amivel a
csészealjat meg kellett „tankolni” és így a levegőbe re­
pülhetett. És, hogy biztosan földönkívüli technológiával
állunk szemben, megerősíti az, hogy Lazamak és a többi
ott dolgozónak is bevezető tájékoztatót adtak, amiben

91
elmondták, hogy ezek a lények a tipikus kis szürke ide­
genek, akikről már annyit lehetett hallani az évek során.
A lények a Zeti Reticuli kettős csillagrendszer bolygóiról
érkeznek és már több ezer éve látogatják Földünket.
A sajtó felkapta Lázár nyilatkozatait és az ufókutatók,
valamint rajongók azon nyomban felfigyeltek rá. Egy
igazi híresség lett, de meglett ennek a hátulütője is: állítá­
sa szerint többször is meg akarták őt ölni, amiért elmond­
ta ezeket a szigorúan titkos fejlesztéseket. Volt, hogy
autóval akarták elgázolni és volt, hogy fegyverrel is rálőt­
tek, de pár karcoláson kívül mindig megúszta a támadá­
sokat. Természetesen szkeptikusok is voltak szintén, akik
egyáltalán nem hitték el azt, amit Lázár állít. Dávid L.
Morgan fizikus például úgy vélte, hogy ha figyelembe
veszi ezeket az állításokat, akkor a jelenlegi fizikai elmé­
letet is megsértenek az új információk, ami viszont lehe­
tetlen - többek között a 115-ös elem is. Ám Lázár nem
hátrált meg és hazugságvizsgálatnak vetette alá magát,
amiből többször is kiderült, hogy igazat mond. Idővel
egyre több mindent árult el, mint például, hogy a repülő
csészealjak olyan fejlettek voltak, hogy úgy tűntek, mint­
ha egy darabból állnának, mert nem volt rajtuk sem he­
gesztés, sem illesztés, sem pedig csavar és olyan anyag­
ból készültek, amik nem találhatók meg itt a Földön.
Az 51 -es körzet tudósai és katonái csak gyengébb má­
solatokat készítettek el, mert megpróbálták leutánozni az
eredeti gépeket. Ennek ellenére a fejlesztések a mai napig
is folynak és valószínűleg jó pár ufó tevékenységért is
ezek a kísérletek a felelősek. Többen is megközelítették
már az 51 -es körzetet, de azon nyomban feltűnnek a feke-
te autók és fegyveresek, hogy elzavarják onnan az érdek­
lődőket. Többen inkább a környező domboldalakról és
hegycsúcsokról nézelődnek pár kilométerre a körzettől és
már olyan videó felvételek is napvilágot láttak az interne­
ten, ahol jól látszanak az éjszaka repkedő fénygömbök és
ismeretlen gépek a bázis felett. Hogy pontosan melyik
részen dolgozott Lázár, azt ő maga sem tudja, ugyanis
egy elsötétített buszon vitték el a bázisra, így még a tájat
sem látta.

Az évek során Lázár több interjút is adott, de mindig

voltak olyanok, akik hiteltelenné akarták tenni. Többek
között az iskolai és egyetemi végzettségét firtatták, hogy
hazudott róla és semmilyen fizikusi vagy elektronikai
szakképesítése sincs, azonban Lázár szerint mindezt a
kormány tüntette el, hogy lejárassák. Ennek ellenére több
igen magas beosztású ember is hisz neki, mint például
Róbert Oeschsler NASA szakember, Edgár Mitchell űr­
hajós vagy James Goodall katonai pilóta. Bob választ
adott arra is, hogy miért fénylenek az ufók éjszaka: a
szerkezeten olyan energia és fizikai hatások mennek vég-

93
be, amik ionizálják a levegőt. A csészealjak olyan manő­
vereket tudtak megtenni, amire egyetlen egy csupaszámy
gép sem volt képes: hirtelen megállni a levegőben, derék­
szögű kanyarokat tenni, vagy úgy lefelé ereszkedni cikk-
cakkban, mint valami hulló falevél. Persze ettől függetle­
nül nagyon sok teszt kudarccal is végződött és a gépek
lezuhantak, majd darabokra törtek. Lázárt megkérdezték,
hogy miért árulta el ezeket a titkokat, hisz így az életét is
veszélyeztette és az állását is elvesztette. „Van, hogy azt
kívánom, bárcsak visszamehetnék az időben és semmit
nem árulnék el, így továbbra is az ufókon dolgozhatnék.
Kivételesnek éreztem magam, amiért ilyen izgalmas
munkám lehet, különösen miután megszoktam a katonai
biztonságot. Mindig is úgy voltam vele, hogy az ufók
csak a képzelet szüleményei, de aztán megkaptam az
egyértelmű bizonyítékot, mert egyen dolgozhattam is.” -
mondta Lázár.
Evek teltek el és a férfinak lecsökkent a népszerűsége.
A szkeptikusok nem hittek neki, az összeesküvés hívők
pedig továbbra is kiálltak Lázár állításai mellett. 25 évvel
később a férfi azonban újra megszólalt és továbbra is azt
mondta, hogy amit akkoriban állított, az igaz volt, hiába
próbálják lejáratni, de már az sem érdekli, ha nem hisz­
nek neki. Maga mögött akarta hagyni a múltat és már az
ufókkal sem foglalkozik. Bombaként robbant a hír, ami­
kor a kétezres években orosz tudósok felfedeztek még
több kémiai elemet és ezek hivatalos megerősítést is
nyertek. Ezek között volt a 113-as, a 117-es és a 118-as
számú elem is, valamint a Bob Lázár által évekkel ezelőtt
elmondott 115-ös elem is, ami az idegen űrhajót hajtotta!
Az elem leírása viszont eltér attól, amit Lázár mondott,
mivel a tudósok szerint nem lehet használni semmire sem
a gyors lebomlása miatt.
2014-ben Lázár egy interjú során megemlítette, hogy
ez semmit nem jelent, ugyanis a jövőre tekintve úgy vél­
te, hogy a kutatások alatt majd létrehozzák az elemnek
egy olyan izotópját, ami meg fog egyezni azzal, amit ő is
említett régebben. A 115-ös elem és a többi újonnan fel­
fedezett is radioaktívak és szupererősek. A 115-ös elem
neve hivatalosan is Ununpentium lett. Vajon Bob Lázár
többi állítása is megdönthetetlen tény lesz majd a későb­
biekben? Sajnos nem tudhatjuk, amíg a kormány tovább­
ra is titkolózik az 51-es körzettel kapcsolatban. Vannak
azonban olyan információk is, amik mára nyilvánossá
váltak és a repülő csészealjakkal kapcsolatosak.

Titkos repülő csészealj tesztek

A korong alakú gépekkel kapcsolatban nem az Egye­

sült Államok végezte a legelső teszteket, hanem a náci
Németország; még a második világháború idején. Emlí­
tettük a Foo-fightereket, amiket a németekhez kötöttek,
azonban a háború végeztével mégsem találtak belőlük
egyetlen egy darabot sem. Egyes összeesküvés-elméletek
szerint azonban voltak még más fejlesztéseik is. Minden­
ki tudja, hogy rengeteg náci csodafegyver létezett, amit
Wunderwaffe-nak neveztek. Voltak köztük új repülők,
harckocsik és kézi fegyverek is. Ezeknek egy része csak
tervrajzon létezett vagy prototípusként készült el és így
95
már nem sikerült bevetniük a harcban. Ám mégis, egye­
sek meghaladták az adott kor technikai színvonalát és
nagyon kifinomult fejlesztéseket hoztak létre.

Egyik segítőjük Viktor Schauberger feltaláló volt,

akinek ötletei megelőzték korát. Schauberger egy Felső-
Ausztriában született osztrák erdész volt, aki a természet­
ben való időzést sok tudományos megfigyeléssel töltötte
ki. A náci Németország azon nyomban felkereste és sze­
rette volna, ha nekik dolgozik. A férfi először nem akarta
elfogadni az ajánlatot, de jól tudjuk, hogy 1940-ben meg­
épített egy korong alakú motort, aminek a Repulsin nevet
adta. A tárgy függőlegesen emelkedett felfelé és villamos
energiával működött. Végül a náciktól több pénzt és em­
beri támogatást is kapott, hogy folytassa kutatásait a re­
pülőgép meghajtások terén. 1941 elejére feltalálta a
Flugscheibe nevű korong alakú gépet, ami bár repült, de
nagyon instabil volt.
 Mások is részt vettek a technológiai fejlesztésekben:
Walter Horten (1913-1998) és Reimar Horten (1915-
1993) német pilóták voltak, akik rajongtak a repülésért. A
két testvér az 1930-as években számtalan klubnapon vett
részt, ahol kizárólag a repülésről és a legújabb repülőgé­
pekről volt szó. Otthon megalkották saját tervezésű vitor­
lázó gépeiket, amikkel kísérleteztek. A második világhá­
ború kezdetekor a két fiú belépett a Harmadik Birodalom
légierejébe, a Luftwaffe-be. 1942-ig nem is figyeltek fel
tehetségükre, amit a repülőgép meghajtások területén
értek el, majd folyamatosan kezdték fejleszteni az új re­
pülőgépeket és végül kulcsfontosságú szerepet töltöttek
be a csodafegyverek terén. Megalkották a kétmotoros
H.V. Vll-et, majd a sugárhajtóműves H. IX.-et. Majd a
Ho229-es repülőgépet is. A háború után Reimar Argentí­
nába vándorolt ki és ott tovább folytatta tervezéseit a
repülőgépek világában. Egy kísérleti gépet meg is alko­
tott, mely a DINFIA IA 38 nevet viselte, ami egy farkat­
lan szállítógép volt. 1959-ben készült el a prototípusa,
azonban a motorja miatt igencsak gyenge teljesítményű
volt és végül törölték a projectet. Walter Németországban
maradt, ahol aztán a Légierőnél lett tiszt. Repülőgépeik
nagy hatással voltak a későbbi ufó jelenség kezdeteinek
spekulációra is.
írtunk Kenneth Amoldról, aki 1947-ben több repülő
tárgyat is látott a gépéből. Azok a csészealjak nagyon
hasonlítanak a második világháborús német Horten 229-
es vadászbombázóhoz. A háború idején ebből hármat
készítettek el és mindössze egy gép maradt fent az utó­
kornak, ami egy múzeumban látható. Kenneth Amold
97
viszont legalább kilenc darab tárgyat látott. Bár a kinézet
nagyon hasonló a két gép között, de a méreteik mégsem
egyeznek egymással: a Horten repülő 977 km/órával
repült és a szárnyfesztávolsága 16 méter volt. Ehhez ké­
pest Arnold sokkal nagyobbnak és gyorsabbnak írta le az
általa látott repülőket. így sokan felvetették azt, hogy
vagy az amerikaiakhoz átkerült németek fejlesztették
tovább a Horten 229-est. Ugyanis a háború végén a náci
mérnököket és szakembereket az Egyesült Államokba
vitték. Köztük volt a híres Wemher von Braun is, akit
később az űrprogram atyjának tartottak. Vele együtt 150
német tudós került Amerikába, hogy tudásukkal segítsék
az ottani kísérleteket.
Hamarosan egy sor rakéta készült el a V-2-es alapjain.
A V-2 rakéta volt az első ember alkotta eszköz, ami nem
a világűr elérése céljából, de kilépett a világűrbe, ami
óriási teljesítmény volt abban az időszakban. Ennek elle­
nére nem vethető el a földönkívüli eredet Arnold észlelé­
sénél, ugyanis az amerikaiak továbbra sem mutattak be
ilyen repülőgépeket. Talán továbbra is a titkos fekete
projectek során tesztelik őket? Nem lenne meglepő,
ugyanis a repülő csészealjakkal való kísérletezés nem
maradt abba és ezekről már nem csak összeesküvés­
elméletek szólnak. Számos fűm és fotófelvétel maradt
fent a hatvanas évektől kezdődően a tesztekről a külön­
böző katonai támaszpontokról. Ezek természetesen teljes
titokban folytak és csak több évvel később ismerték el a
létezésüket.
Az első egyik ilyen gép volt az Avrocar, aminek fej­
lesztése 1947-ben kezdődött meg, pont a roswell-i inci-
no
dens évében. A koncepció szerint a gép kör alakú, nincs
hagyományos kipufogója és szárnyai sem, hanem annak
közepében helyezkedett el egy centrifugális ventilátor,
ami egy szélkerék szerű motor volt. A problémát az je ­
lentette, hogy nem tudták pontosan, hogy a tolóerő hogy
vigye előre a gépet, így több csövet is szereltek a köz­
pontból kifelé menet a kör alakú gép hátsó részéhez.
Azonban a gép nagyon instabil volt és úgy döntöttek,
hogy a tolóerőt lefelé kell irányítani, középre. Az 1950-es
években így több pénzt is beleöltek a fejlesztésekbe,
azonban nem jártak sikerrel: a gép ugyanis nem repült
úgy, ahogy szerették volna. A cél 2400 km/órás sebesség
volt, ehhez képest az Avrocar alig tudott még megmoc­
canni is. Jack Frost brit mérnök viszont kitalálta, hogy
úgy kell kialakítani a gépben a csöveket, hogy a felhajtó
erő a gép szélein jöjjön ki a „kipufogókból”, így majd az
sikeresen a levegőbe fog emelkedni. Először ezt kisebb
modelleken tesztelte a laboratóriumban, amik sikeresek
voltak. Ekkor a csövekből kifolyt légáramlatok bár a
levegőben tartották a gépet - igaz, a talajtól alig 1-2 mé­
terre -, de erősen instabil maradt. Az Amerikai Légierő
még így is látott benne fantáziát és több ezer dollárral
támogatta a további kutatásokat, már csak azért is, mert
az ufó észlelések egy részét ekkoriban még mindig a
szovjeteknek tulajdonították - azaz versenyezni akartak
velük a fejlesztések terén.
A tesztgépbe egy új motor került és a koncepcióit is
megváltoztatták, úgy vélték, hogy most már biztos lesz a
siker. 1959. február 20-án szinte katasztrófába torkollot­
tak a tesztek Kanadában, amit a kormány fekete péntek-
99
nek nevezett el. Ekkor szinte az összes alkalmazottat
elbocsátották, akik ezen a projecten dolgoztak, de tovább­
ra sem sikerült jó eredményt elérniük vele. Jack Frost
ennek ellenére megmentette a projectet és a Légierő to­
vábbra is engedélyezte a repülő csészealj kísérleteket. A
tervek szerint a gép körülbelül 5 láb átmérőjű lett volna
és 1-2 méter vastag; az irányítót pedig egy kisebb üveg­
búra védte volna.

A tervezők aztán már gondoltak olyanra is, hogy két

pilótája is legyen az Avrocamak. A gép tömege 1400
kilogrammra volt betervezve, mert ez tűnt a legideáli-
sabbnak. A tesztpilóták szerint a gép olyan instabil volt
irányítás közben, mintha egy strandlabdán egyensúlyoz­
tak volna. A végső fejlesztés után 1959-ben az Avrocar
felemelkedett, de ugyanúgy billegett, mint korábban is. A
második fejlesztés során sem működött minden rendesen
1no
és a technológiai akadályokat nem tudták kiküszöbölni. A
fejlesztési program kifutott a pénzből és az egész projec-
tet 1961-ben leállították. A finanszírozók szánalmasnak
ítélték meg az eredményeket, a gép alig pár lábnyira tu­
dott felemelkedni a talajtól, holott a cél a háromezer mé­
teres magasság lett volna. A teljes project 10 millió dol­
lárt ölelt fel, elvileg teljesen feleslegesen.
Ennek ellenére később csak juthattak valamire: 1947-
ben lezuhan a roswell-i csészealj, az 1950-es években
tesztelik az Avrocart, ami sikertelen volt. 1961-ben elvi­
leg az egész csészealj projectet leállítják és a titkos dosz-
sziék között landol, majd 10-20 évvel később Bob Lázár
már fejlesztett repülő csészealjakkal találkozik az 51-es
körzetben, amik még mindig nem voltak tökéletesek, de
épp ez miatt is dolgozott ott.

A földönkívüliek átadják a tudást

Ebben a fejezetben olyan összeesküvés elméleteket és

legendákat tárgyalunk, amikre nincs egyértelmű bizonyí­
ték, viszont arról szólnak, hogy maguk a földönkívüliek
önként adták át a tudásukat a kiválasztott embereknek.
Ezek az emberek pedig fantasztikus találmányokat hoztak
létre. Ez is visszavezethető a náci Németországra. Míg
sejthető, hogy a Horten fivérek és Viktor Schauberger
nem közvetlenül az idegen lényektől találták fel a repülő
szerkezeteiket, addig a többi modellnél már nem lehetünk
biztosak. Már az első világháború idején létrejött a Vril
és Thule társaság több náci vezetővel az élen és számos
101
okkultistával, akik az elveszett tudást próbálták megtalál­
ni régészeti feltárásokkal, legendák vizsgálatával és más
misztikus praktikákkal.

A titkos társaság egyik kulcsfigurája egy médiumi te­

hetséggel megáldott nő volt, akinek a neve Maria
Orsitsch. Azt állította magáról, hogy telepatikus képessé­
gei vannak, azaz képes mások gondolatait fogni, de azok
nem földi emberek; hanem más világokról származnak!
Az egyik lénycsoport az Alpha Centauri csillagrendszer
Aldebaran bolygójáról küldte neki az üzeneteket. El­
mondták neki, hogy már évezredek óta látogatják a Föl­
det és a sumer kultúrával is mély kapcsolatot ápoltak.
1920-ban a csoport összegyűlt az egyik tag lakásán, ahol
Maria mély transzba esett, szemei szinte felakadtak, majd
mély hangon megszólalt, hogy a hölgy testét átvette egy
földönkívüli lény, aki több papírt is teleírt. Az írások
mellett rajzok is voltak és az egész dologból azt lehetett
kiolvasni - több hónapnyi fordítás útján -, hogy az idegen
1 r \~ )
lény egy tervrajzot adott meg, ami alapján elkezdhetik
egy űrhajó megépítését.
Maria és pár társa Berchtesgaden német kisváros el­
dugott kis erdészházában tartott megbeszélést, hogy
megvitassák azt a lehetőséget, hogy a kezükbe adott mű­
szaki adatok alapján elutazzanak az Aldebaranra. 1937-
ben állítólag elkészült a Rundfugzeug nevű gép, amiből
hatot is legyártottak. Eközben egy külön hajtóművet is
kiötlöttek, aminek a neve Tachyonator volt. Egy tipikus
korong alakú gépet is alkottak, amit általában Haunebu
néven emlegettek. Az évek során megalkották a Vril-7
Geist nevű hengeres anyahajót, ami a csillagközi repülés­
re is képes volt. Pontban a második világháború után
Maria Orsitschs és csapata nyomtalanul eltűnt. A kérdés
az, hogy sikerült-e a tervük és eljutottak-e a csillagokba?
Mind a Haunebu és a Rundfugzeug legenda maradt; és
évtizedekkel később német és amerikai kutatók is kiálltak
az mellett, hogy ez az egész összeesküvés elmélet a való­
ság. A második világhábon'i után jött az ufó őrület, majd
azok a személyek, akik azt mondták, hogy kapcsolatba
léptek a földönkívüliekkel.
Ezek a személyek - a szakirodalom kontaktoknak ne­
vezi őket - azt az információt kapták, hogy a Naprendszer
bolygóiról és más galaxisokból is látogatnak minket ide­
gen lények, akik az ufókat; avagy a repülő csészealjak
különböző típusait vezetik. Az első ember, aki ezeket
kijelentette, George Adamski volt, aki 1952-ban találko­
zott egy magas szőke idegen lénnyel és többször is be­
szélt vele. Az idegenek hajótípusa nagyon hasonlított a
legendás Haunebu-ra. A földönkívüliek elmondták, hogy
103
a hajókat a mágnesesség elve alapján működtetik, amivel
a bolygók között tudnak utazni. Ez még csak egy csipet­
nyi információ, amit Adamski megértett, de a gyakorlat­
ban nem hasznosította. Ezzel ellentétben több kontaktja is
beszámolt arról, hogy az idegenek technológiai tudást
adtak át, amit aztán meg is valósítottak.

Howard Menger például elmondta, hogy a földönkí­

vüliek már gyermekkorában kiszemelték maguknak, mert
10 évesen találkozott velük először. Utána több év szünet
következett és 1942-ben a besorozása után bukkantak fel
ismét. Ekkor még semmilyen lényeges információt nem
adtak át, csak éreztették vele, hogy itt vannak és figyelik
öt. Valószínűleg ezek voltak a felkészítések a későbbi
kapcsolatfelvételre. Leszerelése után 1946-ban megalapí­
totta a Menger Companyt Washingtonban és New Jer­
seyben. 20 évet töltött ebben az üzleti életben és megala­
pította másik cégét, az Energy Systems Research Inc.-et,
ami az elektromágneses energia alapkutatásával foglalko-
104
zott. Az 1950-es években végül repülő csészealjat fotó­
zott, gyarapodtak élményei és könyvet is publikált róla.
Úgy vélte, hogy ezeket a szerkezeteket valamilyen elekt­
romágneses erő veszi körül és ez semlegesíti a gravitáci­
ót.
Rengetegen érdeklődtek története iránt és ekkor is­
merkedett meg egy újságíró hölggyel, Connieval, aki
aztán a felesége lett. Később Connie is tapasztalta azt,
hogy a férjével történik valami és rendszeresen felkeresik
őt. Az idegenek talán előre láthatták, hogy Menger ért a
tudományokhoz és ezért is választották őt. A később ala­
pult cége alatt több kísérletet is végzett elektromossággal
és rádiótechnikával. Állítólag még egy gépet is épített
1951-ben a földönkívüliek utasításai alapján, ami elektro­
dinamikus rendszerrel működött és HMX 1-nek hívták.
Körülbelül 5 láb átmérőjű volt és egy kézi távvezérlésü
panellel volt irányítható; tehát nagyon hasonlított a mos­
tani drónokhoz. Később kisebb modelleket, azaz elekt­
romágneses tekercseket is gyártott; kondenzátorokkal
együtt, amik bemutatták az elektro-gravitációs hatásokat.
Ezek a találmányok és kísérletek felkeltették az FBI
érdeklődését is, akiknek birtokába került a HMX1 is.
Menger azt állította, hogy ennek folyamán több titkos
kísérletbe is meginvitálták, hogy segítse a munkálatokat.
A későbbi években egy időre eltűnt a köztudatból, majd
mindenki nagy meglepetésére a hatvanas években újra
megjelent és már nem volt biztos tapasztalatainak való­
ságtartamában. Később is küszködött azzal, hogy vajon
hallucinált-e, esetleg a katonaság vezette-e félre. Meg­
győződése volt, hogy a kormányok és a titkos szolgálatok
105
manipulálják a közvéleményt és több ufó jelenségért is
ők a felelősek. Elmesélte például, hogy ő is dolgozott egy
csészealjon a hegyekben, az egyik titkos katonai támasz­
ponton. Mindenesetre egy időre szakítottak a témával,
mert két gyermeke is született. A kilencvenes évekig
nagy csönd volt körülötte, majd újra megjelentetett egy
könyvet, amiben már úgy gondolta, hogy mégiscsak föl­
dönkívüliekkel találkozott. Menger végül 2007-ben hunyt
el és élete végéig úgy vélte, hogy akárkikkel is állt kap­
csolatban, azok igen fejlett technológiát birtokoltak.

Mengerrel egy időben tűnt fel a színen egy másik kon­

taktja, Otis T. Carr is, aki nagyon érdeklődött a repülő
csészealjak iránt. 1955-ben megalapította az OTC
Enterprise-ot és azt állította, hogy elő fogja állítani a
földönkívüli technológiát Nikola Tesláéval együtt. Carr
szabadalmaztatott egy repülő csészealj tervezetet, ami két
ellenirányban forgó lemezekből állt volna és az embere­
ket csupán egy nap alatt repíti el a Holdra. A projectben
részt vett egy másik kontakt is, Wayne Sulo Aho, aki
viszont azt mondta Carrnak, hogy kapcsolatban is áll a
földönkívüli lényekkel. Elsőként telepatikusán közölték
vele, hogy a kaliforniai sivatagban majd felkeresik, és
erkölcsi tanításokat fog kapni. Aho ezután találkozott
Carral, és közösen próbálták elkészíteni a repülő csésze­
aljat. A gépben volt elektromos kondenzátor, ami forgott
és kinyerte a térből az energiát, ami által az a levegőbe
repült.
Hasonlóval próbálkozott annak idején egyébként több
feltaláló is, mint például Thomas Brown. A dolognak híre
ment és mind a két férfi több rádiós műsorban; valamint
újságban is szerepelt, ami által igencsak népszerűek let­
tek. Több modell is készült a gépről, amiről szakszerűen
elmagyaráztak mindent. Az első modellek 20 millió dol­
lárba kerültek volna, ami óriási összeg volt - és még most
is az. Azonban ha elindult volna a sorozatgyártása a gép­
nek - magyarázta Carr - akkor a pénz lecsökkent volna 4
millióra gépenként. A férfi azt is megígérte, hogy a csé­
szealjban nem lesz szükség majd semmilyen védőfelsze­
relésre és ürruhára: az űrbéli idegeneken sincsen semmi
ilyesmi. A kabinokban a nyomás ugyanolyannak ígérke­
zett, mint a repülőgépeken. Carr és Wayne több brossurát
is elküldött nagy cégeknek a terveikről, de kapott belőle
Eisenhower elnök is és egyéb kormányszervezetek. Fel­
tehetőleg itt is előkerültek a titkos szolgálat emberei, akik
figyelemmel kísérték az eseményeket a két férfi körül.
Aztán 1959-re elkészült egy szerkezet, ami az OTC-X1-
107
Pr nevet viselte és be szerette volna mutatni. A bizonyos
napon azonban Carr nem jelent meg a kijelölt helyen és
kiderült, hogy kórházba került. Ott elmondta, hogy prob­
lémák voltak bizonyos áramkörökkel, így az űrhajó javí­
tásra szorul. Ekkor sokan elvesztették az érdeklődésüket
a téma iránt, de Carrék nem adták fel és továbbra is be­
fektetőket próbáltak szerezni. Ahogy ma tudjuk, az
egészből nem lett semmi. Később Carr-t és Wayne-t
megpróbálták börtönbejuttatni, hogy pusztán csalás volt
az egész és több embert is rengeteg pénztől fosztottak
meg. Végül felmentették őket, de az évtizedek alatt már
semmilyen tevékenységet nem mutatott Carr és nyugodt
körülmények között hunyt el 1982-ben.
Az utóbbi években feltűnt egy Ralph Ring nevű férfi,
aki több interjút is adott, amiben elmondta, hogy Carr
egyik technikusa volt akkoriban, amikor az űrhajón dol­
goztak. Azt állította, hogy egy prototípus valóban repült
és egy háromfős legénység kényelmesen elfért volna a
hajó belsejében. Azonban a kormány ügynökei közbe­
avatkoztak; berontottak Carr laboratóriumába, hogy az
egész projectjét állítsa le. A kutatási jegyzeteket eltulaj­
donították tőle, majd ezután jött a börtönnel való fenye­
getés. Talán ők vádolták meg hamisan Carr-t és Wayne-t,
hogy ne tárják a nyilvánosság elé a találmányukat és az új
energiaforrást? Az összeesküvés-elmélet hívők szerint
igen, mert hasonlóan jártak el sok más feltalálóval is. A
találmány szabadalma viszont be van jegyeztetve az
US002912244 szám alatt és a tervrajza is megtekinthető.
Egy későbbi időszakból származik a spanyol szárma­
zású Paul Villa beszámolója. A hatvanas évek elején
egyedül sétálgatott a tengerparton, amikor találkozott egy
igen magas, de nagyon is emberi külsejű idegen lénnyel.
A lény telepatikusán kapcsolatba lépett vele és megígérte
neki, hogy többször is fel fogják őt keresni és tanítani.
Elárulták azt is, hogy a Bereniké Haja csillagképből láto­
gatják a bolygónkat. A találkozások 1966-ig folytak, és
Villa több tucat fényképet készített a repülő csészealjak­
ról, amik világhírűvé váltak. A foldönkívüliek azonban
nem csak nagyméretű diszkoszokat használtak, hanem
apró távirányítású csészealjakat; valamint gömböket is.
Ezek általában 1-2 méter átmérőjűek voltak és optikai
berendezéssel is rendelkeztek, így kitűnően meg tudták
figyelni a környezetet. Villának nem csak elméleti tudást
adtak át a Világegyetemről, a fajukról és a spiritualitás-
ról, hanem megtanították, hogy hogyan készítsen ő is
kisebb távirányítású hajókat. Ezek leírása nagyon hasonlít
a modern drónokéhoz, amik viszont a hatvanas években
még egyáltalán nem léteztek.
Emiatt Villára felfigyeltek a kormányzati szervezetek
is. Rengetegen hittek neki, azonban mégis megpróbálták
lejáratni, mondván, hogy a fotói csalások. Villa végül
annyira elkeseredett, hogy egy félreeső helyre elköltözött
és az elérhetőségeit is csak a legközelebbi barátainak adta
meg. A nyolcvanas években hunyt el és a felesége szerint
több ezer kiadatlan írása van. Talán abban több minden
szerepelne az idegen technológiáról is. A legtöbb esetben
összességében látható, hogy a földönkívüliek hiába adták
át a tudásukat bizonyos embereknek, a létrehozott tech­
nológia vagy elveszett az idők során vagy a kormányok
rátették a kezüket és az illetőtől eltulajdonították. A nagy
109
részük talán máig az egyik szervezet széfében pihenhet,
persze miután ők is felhasználták a tudást a maguk javá­
ra.

A hetvenes években a svájci Billy Meier arról számolt

be, hogy a Plejádok csillaghalmazról származó lényekkel
áll kapcsolatban, akik időutazásra is elvitték. Egy másik
kapcsolattartó Ray Stanford pedig azt állította annak ide­
jén, hogy az idegenek egy „Hilarian Accelerator” nevű
időgépet fognak vele elkészíteni. Úgy tűnik, ez nem tör­
tént meg vagy csak nem tudunk róla. De tudunk-e egyál­
talán az időben utazni? Egy állítólagos ex-katona szerint
igen, aki saját maga is megtapasztalta ezt - sajnos nem a
legkellemesebb körülmények között...

Az exopolitika és a technológia

Az exopolitika az ufó kutatás egy más szintje, ami

csak a 2000-es évek után jött létre, és az utóbbi években
igen népszerűvé vált. Az ebben a tárgykörben tevékeny­
kedő emberek számára már nem kérdés a földönkívüli
civilizációk itt léte és azok folyamatos megjelenése. Az
exopolitikusok a galaktikus népek társadalmi és kulturális
viselkedéseit tanulmányozza, valamint, hogy ez hogyan
viszonyul a Földhöz és az emberiséghez. Több területe
összeesküvés-elméletekben vagy spekulációkban merül
ki, viszont számos magas rangú katonai és politikai tá­
mogatói is akadnak szerte a világon.
Az egyik fő kezdeményező Dr. Michaell Sállá, aki
nemzetközi politikából diplomázott és meggyőződése
volt a földönkívüliek itt léte. Arra szakosodott, hogy az
etnikai konfliktusokat megoldja a különböző országok­
ban, épp ezért is látta fontosnak az exopolitikát: azaz,
hogyan viszonyulunk majd a több tucat idegen fajhoz?
Sállá nagyban kategorizálta az ide látogató földönkívüli­
ek típusait és megpróbálta céljukat, tevékenységüket is
különválasztani.

111
 Egy másik nagy név, akit muszáj megemlítenünk, az
Alfréd Labremont Webre. Ő az exopolitika egyik alap­
könyvét írta meg 2005-ben, az Omniverzumot, ami már
magyarul is megjelent az Angyali Menedék kiadónál.
Webre szerint több párhuzamos világ is létezik a miénken
kívül, ami számtalan fajnak ad otthont. A férfi nem pusz­
tán spekulációkba bocsátkozik, hanem saját tapasztalatai­
ból is beszél: állítása szerint az amerikai DARPA és a
CIA a földönkívüli technológiával visszautaztak az idő­
ben 1971-re, hogy a 2005-ben megírt könyvét elvigyék
neki és alaposan kihallgassák, mert tudták, hogy az egyik
legnagyobb szakértője lesz a jövőben a témának. Ugyanis
majd Webre integrálja az intelligens földönkívüli civili­
zációk és a lelkektől kapott empirikus adatokat és bemu­
tatja az Omniverzum ökológiai hipotézisét. És ha azt
hihetnénk, hogy ez csak egy összeesküvés elmélet és
miért is adjunk a férfi szavára, akkor el kell mondanunk
azt is, hogy az illető a Yale Egyetemen szerzett diplomát
nemzetközi jogból és ösztöndíjas is volt Uruguayban. A
Yalen tanított közgazdaságtan, valamint alkotmányos
jogot az University of Texas-on. A New York-i Környe­
zetvédelmi Hivatal jogtanácsosa is volt, valamint futuris­
ta a Stanford Research Institute-on, ahol a Fehér Ház
földönkívüli kommunikációs tanulmányát irányította.
Ezen kívül egy civil szervezet delegáltja is volt az Egye­
sült Nemzetek Szövetsége és az UN1SPACE konferenciá­
ján. A Kuala Lumpur-i háborús bűnök perében bíró volt.
Visszautalva a DARPA-ra, az Egyesült Államok Vé­
delmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege. A
DARPA független a többi hagyományos katonai kutatás-
fejlesztéstől és közvetlenül a védelmi minisztérium felső
vezetésének van alárendelve. A konteók szerint nagy
szerepet játszanak az ufók és a földönkívüliek nyilvános­
ságra hozatalának eltusolásában. Látható tehát, hogy nem
átlagemberek támogatják az exopolitikát. Hogy elhihet-
jük-e Webre időutazós sztoriját? Nos, más is állít ilyet,
aki szintén végül a „mozgalom” egyik kulcsemberévé
vált, aki egy volt katona, Corey Goode. Beszámolt
Sallának az életéről és kiképzéséről, aminek egyik fő
szála az volt, hogy az időben is utazott és földönkívüliek­
kel találkozott. Elmondta azt is, hogy az amerikaiak ke­
zében már rég ott van az idegen technológia.

A férfi jelenleg Texasban él és elmondása szerint in­

dián vér csörgedezik az ereiben. Volt katona, de sokszor
vetették be cyber-bünözők ellen is, tehát a technológiá­
ban is igen jártas emberről van szó. Már 1976-tól dolgo­
zott titkos programokban és fekete projectekben, azonban
az egész kezdete visszavezethető a gyerekkorára. Hat
évesen már többször is elvitték egy furgonnal a helyi
Légierő bázisára, ahol több gyermek is volt- Általában

113
valamilyen szert adtak be nekik injekcióval és megkez­
dődött a kiképzésük. Amikor ez megtörtént, akkor hason­
ló módszerrel kitörölték az emlékeiket, hogy senkinek se
mondhassanak semmit. Az emlékképek csak felnőtt ko­
rában törtek elő, ezért is tudta mindezt elmondani Corey.
Egyébként nem meglepőek az ilyen, nem éppen hu­
mánus eljárások: gondoljunk csak az MK Ultra projectre,
ahol számtalan emberen végzett a C1A kísérleteket és ezt
évekig tagadták. Ami akkor összeesküvés-elmélet volt,
ma már tény és senki sem vonja kétségbe. Coreynek állí­
tólag távolbalátó képessége volt, azaz távoli földrajzi
helyeket látott, akár több ezer kilométerre a saját fizikai
helyétől. A képesség nem új keletű, már több parakutató
is beszámolt róla a 19. században. Ez a képesség katonai
szempontból nagy előnyt jelenthet, ezért is esett a válasz­
tást Coreyre.
Szimulációkban is részt vett, ami idegen technológián
alapult: nem lehetett eldönteni, hogy mi a valóság és mi
nem. 17 évesen, a kiképzések után áthelyezték a Titkos
Űrprogramba, azaz más bolygókra is elküldték társaival
együtt. A technológia valószínűleg az ebben a fejezetben
felsorolt - tehát a roswell-i, 51-es körzetbéli és egyéb ufó
vívmány - kutatásokból született meg. A küldetés végé­
vel megígérték Coreynek, hogy visszaküldik az időben,
semmire nem fog emlékezni, viszont cserébe örök életére
ellátják majd pénzzel és nyugodt élete lesz. Amiért Corey
mindezt nyilvánosságra hozta, annak oka az volt, hogy
ebből semmi sem valósult meg. Az emlékek folyamato­
san visszatértek, hol álomszerű állapotban, hol pedig
külső beavatkozások során: azaz tudatosan; sőt, segítsé-
get is kapott egy olyantól, aki évekkel korábban szintén
ebben a programban vett részt. A feladat egyébként az
volt, hogy ezek a különleges képességű fiatalok úgymond
„követként” kapcsolatot létesítsenek a Naprendszerben
kialakított földönkívüli bázisokon lévő lényekkel, majd
hogy technológiát is szerezzenek tőlük. A program 20
évig tartott - vagyis amiben ő részt vett de persze ez
mind a mai napig tart, csak újabb különleges képességű
embereket vetnek be.
Amikor Coreyt az idegenek vitték el találkozókra, ak­
kor is úgy vitték őt vissza a helyére, hogy az időutazás
lehetőségét kihasználva ne tűnjön fel nekik és az elvitel
ideje után viszik vissza 1-2 perccel. Corey tehát mindent
világgá kürtőit és ebben nagy segítségére van Dávid
Wilcock, akinek már két, világsikerű könyvét is olvashat­
juk magyarul: „Az Univerzum Bibliája” és a „Forrásme­
ző felfedezése” itthon is népszerűvé vált.
De vajon tényleg lehet az időben utazni? És kizárólag
földönkívüli technológia szükséges hozzá? Vagy esetleg
ilyen események történhetnek véletlenül is, bármiféle
időutazó szerkezet nélkül?
A következő fejezetben ezt fogjuk mélyrehatóbban
boncolgatni...

115
 IV. Időutazások a történelemben

Lehetséges az időben utazni?

Vajon lehet-e az időben utazni? Minden bizonnyal

mindenki eljátszott már azzal a gondolattal, hogy a jövő­
be vagy a múltba utazik, hogy részese és megfigyelője
legyen az ottani történéseknek. Vajon hogyan építették a
piramisokat? Vajon tényleg meghódítjuk-e a Naprend­
szert a jövőben? Ezt a témát rengeteg játékfilm és könyv
is feldolgozta, többnyire a valóságtól teljesen elrugasz­
kodva, többek között H.G. Wells 1895-ös „Az Időgép”
című könyve.
Persze nem csak a laikus érdeklődők, de a tudomány
embereit is feszegette ez a kérdés. Két táborra oszlottak:
akik szerint lehetséges az időutazás, és akik szerint nem,
mert több paradoxonhoz is vezetne. Albert Einstein volt a
20. század egyik legnagyobb fizikusa, aki a relativitásel­
méletet kifejlesztette, és fontos szerepet töltött be a koz­
mológia és kvantummechanika területein is. Kürt Gödéi
tudományfilozófus és matematikus viszont 1949-ben
felfedezte, hogy Einstein egyenleteiben lehetséges az is,
hogy tudjunk utazni az időben. Kiderült, hogy elméletben
az idő képes zárt körvonallá hajlani, azonban Einstein
nem volt hajlandó komolyabban foglalkozni a dologgal
és kitérő válaszokat adott.
A következőkben csak 1963-ban fordította a figyelmét
a problémára három fizikus, akik szintén oda lyukadtak
ki, hogy az időutazás és az időhurkok lehetségesek.
Többnyire ezt „zárt időszerű görbének” hívják a tudósok.
Az elképzelés szerint létezik egy idővonal, azaz a mi
vonalunk, amin előre és hátra is lehet ugrálni. Itt már
megoszlanak a vélemények, hogy ez tulajdonképpen
hogyan is történhetne meg. Míg egyesek szerint az utazás
a mi vonalunkon történne, addig mások szerint újabb
vonalak indulnának ki a miénkből az időbeni utazások
miatt, és mi arra az adott vonal eseményeihez érkeznénk
meg a beavatkozásunk miatt. Olykor viszont tovább bo­
nyolítják a párhuzamos univerzumokkal vagy az Everett
féle sok világ interpretációval. Hogy a laikus olvasó
megértse, ezeket is említsük meg.

A párhuzamos univerzumok elmélete azt mondja,

hogy nem csak a mi univerzumunk létezik, hanem egy­
szerre több is, a miénkkel párhuzamosan. Ezeket mi
egyelőre nem láthatjuk, ám valamilyen módon kimutatha-
117
tóak lennének, sőt, talán át is járhatnánk azokba a vilá­
gokba. Ott is ugyanúgy létezik tér, idő, energia, anyag;
tehát ugyanúgy törvényszerűségek és állandók által van­
nak. A párhuzamos univerzumokat manapság a fizikusok
multiverzumnak szokták hívni. Többen is úgy vélik, hogy
ott is van élet és talán bizonyos paranormális jelenségek
is az ilyen világok „áttűnései”.

Egy másik hasonló elképzelés egy orosz elméleti fizi­

kustól származik, Andrej Lindetől, aki felvetette, hogy az
emberiség feladata az lenne, hogy ezekbe a világokba
lépjen át, még mielőtt a mi univerzumunk elpusztulna -
ami egyszer biztosan be fog következni. Eljátszott azzal a
gondolattal is, hogy ezeket az univerzumokat fejlett szel­
lemi lények egy csoportja hozta létre, ezzel is elindítva az
ottani életeket. A multiverzum támogatói bizonyítékot
látnak a Nagy Bumm-ban, azaz az Ősrobbanásban. Alex
Vilenkin népszerű kozmológus szerint több Ősrobbanás
is történhetett a múltban, így az energia kisülések során
új univerzumok keletkezhettek. Úgy kell elképzelnünk
ezt, mint egy nagy sajtot, ami a tér, a lyukak, pedig az
univerzumok sokasága.
A multiverzumhoz kapcsolódik a húrelmélet is, mi­
szerint az apró részecskék még tovább bonthatóak ener­
gia hurkokra. Ezek a húrok pedig rezegnek. A számítások
alapján a húrelmélet extradimenziókat követel meg, azaz
a tér extra dimenziókból áll. A 3D-ben mi a magasságot,
szélességet és a mélységet látjuk, míg a többit pedig nem
érzékeljük. Egy jó példa erre, hogy ha egy kötélen me­
gyünk, akkor ezt csak előre és hátra tehetjük meg. Vi­
szont ha hangya méretűek lennénk, akkor a kötélen már
több teret látnánk, és körbe is mehetünk rajta. Elgyanezt
próbálják leképezni extra dimenziókra.
A sok világ interpretációt Hugh Everest vetette fel
1956-ban, aki mélyrehatóan foglalkozott a kvantum mec­
hanikával, ami a nanoszkópikus méreteknél történő jelen­
ségeket vizsgálja, például az elemi- és hullámrészecské­
ket. Szerinte a megengedett lehetőségek mindegyike
megjelenik egy párhuzamos univerzumban, sőt, ezeket
csak ilyen világok létezésével lehet magyarázni, ami
viszont determinisztikus - azaz előre meghatározott tör­
ténések folynak le bennük - ellentétben a mi világunkkal.
Elképzelései szerint sok ilyen világ létezik, amik egyfajta
alternatív idővonalak a miénktől függetlenül. Például ha
kapunk egy állásajánlatot, akkor azt elfogadhatjuk és új
munkánk lesz. Ezzel egy időben, a másik világban a nem­
leges válasz irányában folynak tovább az események.

119
 A későbbi évek folyamán felvetődött az is, hogy vajon
lehet-e ezekkel a világokkal valamilyen módon kommu­
nikálni? Everest eredményei sok tudóst elgondolkoztat­
tak, míg mások teljesen elutasították őket.
Visszatérve az időutazásra, tehát egyesek szerint
ezekben a világokban is mozoghatunk, és így az időbeli
paradoxonok megoldhatók lennének. De mik is ezek a
paradoxonok? Paradoxon például az, ha valaki vissza­
utazna a múltba és megölné a saját nagyapját, így végül
az apja sem születhetne meg, ezáltal pedig maga az idő­
utazó sem. Az ilyet általában nagypapa-paradoxonnak
szokták nevezni. Egy másik példa, amit sokszor említe­
nek, hogy ha az időutazó megölné még a második világ­
háború előtt Adolf Hitlert, akkor lehet, hogy nem is rob­
bant volna ki; vagy legalábbis nem ebben a formában és
nem ő miatta.
Tehát minden olyan intézkedés, ami főként életekre
hat, az olyan befolyással lehet a jövőre, ami azt nagymér­
tékben megváltoztatja, s így az időutazás sem feltétlenül
következhet be a személy által. De ha felvetjük az alter­
natív idővonalakat, akkor ezek a problémák megoldha­
tók, tehát Hitlert vagy a nagypapánkat is azon az idővo­
nalon ölte meg az időutazónk és az ő univerzumában
minden változatlan maradt.
Sokan gondolkoztak azon, hogy hogyan is lehetséges
az időutazás és a legtöbben egyfajta géppel képzelik el,
amibe az ember beleül. A paradoxonnal érvelők felhoz­
zák azt is, hogy ha az illető visszamegy a múltba és meg­
akadályozza a gép megalkotását, akkor viszont vissza se
tudott volna menni, hisz nincs mivel! Ám Igor Novikov
1 m
Dmitriyevich orosz asztrofizikus felvetette az 1980-as
években, hogy ha olyan esemény sorozat jönne létre, ami
logikailag lehetetlen, akkor ennek az esélye nulla, tehát
paradoxonok sem létezhetnek. Ez egyet jelent azzal, hogy
a történelem nem megváltoztatható, nincs különösebb
beleszólásunk, csak szemlélhetjük azt. Sőt, Novikov úgy
vélte, hogy a féreglyukakon át lehetséges az ilyen féle
időutazás.
Többen is cáfolni akarták őt különböző példákkal,
azonban ezeket az ellenérveket úgyszintén megcáfolták,
aminek a vége az lett, hogy a paradoxonok megoldható­
ak. így ha valamilyen intelligencia visszautazik a múltba,
és megpróbálná azt változtatni, nem lenne lehetséges,
mert a „tér” korlátozza benne. Az időutazó részt vehet
mondjuk egy szülinapi partin, egy pezsgőt is megihat,
de a körülmények azt diktálják, hogy nem tud olyan mó­
don viselkedni, ami paradoxonhoz vezetne. Például a
fizika is korlátoz minket minden áldott nap: sétálhatunk
az aszfalton, de a testünkkel repülni nem tudunk, mert
lekorlátoz a gravitáció. Ugyanilyen korlátozások léphet­
nek fel egy időutazás során is.
Egyesek inkább „időnéző” gépben gondolkoznak,
azaz nem az időben utazunk, hanem a feltalált mechani­
kai szerkezet mutatja meg nekünk egy képernyőn a bepö­
työgött dátum és helyszín eseményeit, akár a múltról,
akár a jövőről van szó. Egy szó, mint száz, még ma is
számtalan fizikus és kozmológus vitatkozik azon, hogy
az időben lehet-e utazni. És bár a törvényeket elvileg nem
sérti, többen inkább a paradoxonok gondolatánál akadnak
el. A kérdés már csak az, hogy találtak-e már fel valaha
121
időgépet? Ha igen mikor? És ki volt az első időutazó'
Ezekről már számtalan összeesküvés-elmélet szól töbt
évtizedre visszamenőleg...

Időutazás az ősi időkben

Meglepő módon, ha átböngésszük az őseink fennma­

radt írásait, akkor számtalan történettel találjuk szembe
magunkat, amik időutazásról szólnak. Lehet, hogy ezek e
mítoszok és legendák valós történelmi tényeket örökítet
tek meg valójában? Hiszen honnan jutott volna eszükbe
az embereknek akkoriban, hogy ők az időben utazzanak,
hacsak nem átélték azt? A mítoszok nem csak történetek,
hanem azok megérintették az emberek gondolatait és
cselekedeteit és viszont. Az elődök egyébként is máskén!
gondolkoztak az időről, mint mi. Nem lineárisnak vélték,
hanem körkörösnek, azaz hogy minden újra ismétlődik
bizonyos időközönként, és ciklusok váltják egymást. Ez
miatt is gondoltak sok mindent örökkévalónak, tehál
hogy soha sem szűnik meg.
Többször beszámoltak katasztrófák sorozatáról, civili­
zációk felemelkedéséről és bukásáról, amiről a történé­
szek viszont semmit sem tudnak. A lineáris idő elképze­
lése csak sokkal később vonult be a történelembe.
Bármelyik ősi népet nézzük is, szinte mindegyiküknél
megtalálható az időutazás. Elsőként nézzük az indiaiakat,
akiknek hatalmas időskáláját a vallásos iratok is tárgyal­
ják. A korszakokat különböző „yuga” néven illették és
több százezer napot vagy hetet is felöleltek. Az egyik irat
1n
megemlít egy Kakudmi nevű uralkodót, aki Kusasthali
uralkodója volt és annak lányát, Revatit. A lány gyönyörű
volt, és amikor elérkezett az idő, hogy férjhez menjen,
akkor nem találtak neki méltó férjet. Az apa úgy döntött,
hogy felkeresi a bölcs Brahma istenséget a lányával
együtt, hogy tanácsot adjon a számára. Brahma az égben
lakott és Kakudminak várnia kellett rá. Amikor az isten­
ség fogadta az aggódó apát, akkor az átadott neki egy
listát a kérőkről. Brahma elnevette magát, mert amíg
Kakudmi és Revati az égben várakozott, addig a Földön
már rengeteg idő telt el, több yuga korszak is és már
mindenki meghalt a kérők közül, sőt, már másé a biroda­
lom, a kincsek semmivé lettek. Ezen a híren elszömyül-
ködtek a „látogatók”, de Brahma vigasztalta őket, hogy
visszautazhatnak az időben és majd Vishnu isten egyik
földi testet öltése el fogja venni a lányát. A dolog megtör­
tént: visszautaztak az időben, újra a Földön voltak és a
házasság létre is jött.

123
időgépet? Ha igen mikor? És ki volt az első időutazó?
Ezekről már számtalan összeesküvés-elmélet szól több
évtizedre visszamenőleg...

Időutazás az ősi időkben

Meglepő módon, ha átböngésszük az őseink fennma­

radt írásait, akkor számtalan történettel találjuk szembe
magunkat, amik időutazásról szólnak. Lehet, hogy ezek a
mítoszok és legendák valós történelmi tényeket örökítet­
tek meg valójában? Hiszen honnan jutott volna eszükbe
az embereknek akkoriban, hogy ők az időben utazzanak,
hacsak nem átélték azt? A mítoszok nem csak történetek,
hanem azok megérintették az emberek gondolatait és
cselekedeteit és viszont. Az elődök egyébként is másként
gondolkoztak az időről, mint mi. Nem lineárisnak vélték,
hanem körkörösnek, azaz hogy minden újra ismétlődik
bizonyos időközönként, és ciklusok váltják egymást. Ez
miatt is gondoltak sok mindent örökkévalónak, tehát
hogy soha sem szűnik meg.
Többször beszámoltak katasztrófák sorozatáról, civili­
zációk felemelkedéséről és bukásáról, amiről a történé­
szek viszont semmit sem tudnak. A lineáris idő elképze­
lése csak sokkal később vonult be a történelembe.
Bármelyik ősi népet nézzük is, szinte mindegyiküknél
megtalálható az időutazás. Elsőként nézzük az indiaiakat,
akiknek hatalmas időskáláját a vallásos iratok is tárgyal­
ják. A korszakokat különböző „yuga” néven illették és
több százezer napot vagy hetet is felöleltek. Az egyik irat
1 r j
megemlít egy Kakudmi nevű uralkodót, aki Kusasthali
uralkodója volt és annak lányát, Revatit. A lány gyönyörű
volt, és amikor elérkezett az idő, hogy férjhez menjen,
akkor nem találtak neki méltó férjet. Az apa úgy döntött,
hogy felkeresi a bölcs Brahma istenséget a lányával
együtt, hogy tanácsot adjon a számára. Brahma az égben
lakott és Kakudminak várnia kellett rá. Amikor az isten­
ség fogadta az aggódó apát, akkor az átadott neki egy
listát a kérőkről. Brahma elnevette magát, mert amíg
Kakudmi és Revati az égben várakozott, addig a Földön
már rengeteg idő telt el, több yuga korszak is és már
mindenki meghalt a kérők közül, sőt, már másé a biroda­
lom, a kincsek semmivé lettek. Ezen a híren elszömyül-
ködtek a „látogatók”, de Brahma vigasztalta őket, hogy
visszautazhatnak az időben és majd Vishnu isten egyik
földi testet öltése el fogja venni a lányát. A dolog megtör­
tént: visszautaztak az időben, újra a Földön voltak és a
házasság létre is jött.

123
 Az iszlám szent irata, a Korán is megemlít egy hason­
ló furcsaságot: egy csoport keresztény fiatalember az Al-
Kahf nevű barlangban lelt menedéket az üldözések elől.
Isten elaltatta őket és csak 309 évvel később ébredtek fel!
Tudomány ide vagy oda, már akkor is nagyon jól tudták,
hogy ennyi időt az emberi szervezet nem bír ki. Viszont
egy hasonló eset maradt még fent, amikor a keresztények
és a római állam szemben állt egymással, s itt ismét hívők
menekültek egy barlangba. Elaludtak, és amikor felébred­
tek úgy érezték, hogy éhesek és kimentek a szabadba.
Meglepetésükre látták, hogy nem volt harc sehol és a
kereszténység is elterjedt az egész vidéken. Kiderült,
hogy 200 éven át szundítottak a barlangban, de nem tud­
ták hogyan történhetett ez. Mindannyian természetes
halállal haltak meg később és a történet érdekessége az,
hogy a sírjuk még ma is megtekinthető Törökországban,
a Panayirdag domb keleti lejtőjén.
A keleti kultúrákban is akadhatunk időcsúszásokra, ott
van például a japán Urashima Taro története. Ez a törté­
net már a 8. században is felbukkan, és egy halászról
szól, aki megmentett egy teknőst, amit gyerekek kínoz­
tak. Másnap a tengerből egy óriási teknős bukkan elő, aki
elmondja Taronak, hogy a tegnap megmentett kisteknős
valójában a hercegnő volt emberi alakban. Megkéri a
halászt, hogy jöjjön el vele a tenger fenekére, ahol köszö­
netét szeretnének mondani neki. Ehhez viszont varázsol
neki egy kopoltyút, majd leviszi a tenger alatti városba,
ahol már várja a herceg és a lánya, akit Otohimének hív­
tak. Taro három napig marad ott, de eszébe jut édesanyja,
akit nagyon hiányol. Végül elbúcsúzik mindenkitől, de
amikor hazatér, észreveszi, hogy semmi sem olyan, ami
volt. A járókelőktől megkérdezte, hogy ismerik-e
Urashima Tárót, azok pedig azt mondták neki, hogy igen,
halványan él az emléke, hogy úgy 300 évvel ezelőtt el­
tűnt a tengerben.

Ennek a történetnek van egy ír és egy kínai változata

is, ahol a főszereplők szintén 300 évvel később térnek
haza. Amik a leginkább bővelkednek időeltolódásokkal,
azok a tündér történetek. Nem tudjuk, hogy miért van ez,
de elmaradhatatlan eleme Tündérországnak. Ez az a hely,
ahová a tündérek magukkal viszik az embereket, egy
ideig az ő világukban vannak, majd amikor hazaérnek,
akkor kiderül, hogy sokkal több idő telt el, mint ahogy
azt gondolták volna. Egy középkorból származó walesi
népmese, aminek szereplői Rhys és Llewellyn, azt mond­
ja el, hogy a két férfi épp hazafelé tartott a munkából
amikor Rhys meghallott egy édes dallamot - amit akkori­
ban tündérekhez kötöttek - és úgy döntött megkeresi a

125
forrását. Ám Llewellyn úgy találta, hogy inkább haza­
megy. Azonban hónapok teltek el, és Rhys nem került
elő, így barátja, Llewellyn végül úgy döntött, hogy felke­
resi a helyszínt, ahol eltűnt. Meg is találta a férfit egy
tündérkörben állva. Rhys feleszmélt és azt érzékelte,
hogy csak 5 percig tartózkodott a körben, hiába mondta
barátja, hogy már hónapok óta keresték.
Összességében látható, hogy az ókortól kezdődően
vannak legendák időutazásokról. Hol a múltba kerülnek a
történet szereplői hol pedig a jövőbe. Talán többet tudtak
az időről és a térről, mint mi? Talán csak véletlenül
csúsztak az időben, de ők maguk sem értették, hogy mi
történik velük? Amikor egy másik világba - talán egy
multiverzumba - kerültek, ahol az idő nem úgy telik,
mint a miénkben? Vagy netán valamilyen „természetfe­
letti” lények adták át a tudásukat ezeknek a „primitív”
embereknek?
Többen felvetik, hogy ezek a történetek hasonlítanak
olykor az ufó beszámolókra, ahol az idegen lények ma­
gukkal viszik az embereket, s amikor azok visszatérnek
otthonukba, akkor nem tudnak elszámolni órákkal vagy
napokkal. De szó lehet hát valamilyen fejlett technológiá­
ról vagy találmányról is, amit még mi sem értünk, hát
még az őseink, akik így beültették azt a folklórba.

Időcsúszások a jelenben

Nem csak múltban, de az 1800-as évekből is szólnak

történetek időcsúszásokról, amikor akár egyszerre több
1 IC
személy is utazott az időben. Ezekből azonban kimarad­
nak az eltitkolt technológiai elemek, így csak érintőlege­
sen ismertetjük őket; viszont fontos adatok arra vonatko­
zólag, hogy az időben tényleg lehet utazni.

Charlotte Moberley és Elenaor Jourdain 1911-ben je ­

lentették meg közös könyvüket, „An Adventure”-t, ami­
ben a két tudományos írónő elmondja, hogy az 1700-as
évek végére kerültek egy véletlen folytán. 1901-ben el­
utaztak Versailles-ba, hogy meglátogassák a palotát és
annak kertjét. Amikor az épület nyugati részéhez értek,
észrevették, hogy egy furcsa dolog történik: az emberek
megváltoztak, egy eddig nem látott parasztház is kirajzo­
lódott a közelben és a táj is élettelennek tűnt. Egy hang
sem volt hallható. Ahogy továbbsétáltak a kertben és
áthaladtak a hídon, egy nőt is láttak, akin azonban régi­
módi ruhák voltak. Ahogy a kert elejébe értek hirtelen
minden visszaváltozott olyanná, amilyen volt. A két

127
hölgy később ellenőrizte az adatokat azzal kapcsolatban,
amit láttak és a ruhák, a tájak megegyeztek a valósággal:
az 1700-as évek térképeivel. Többször elmentek újra a
helyszínre, de ugyanaz már soha nem ismétlődött meg.
Mi történt? Talán szellemeket láttak? Vagy visszacsúsz­
tak az időben?

A könyvük szenzációt keltett, de sokan nem hitték el a

történetet. Egy későbbi eset is szenzációs eseményeket ír
le. 1951 júniusában, az egyik este a new york-i Time
Square-n észrevették a járókelők egy olyan férfit, aki a
19. századi divatnak megfelelően volt öltözve és igencsak
zavarosan viselkedett. Sajnos épp egy kereszteződésnél
ácsorgott és elütötte egy taxi, amibe bele is halt. A hulla­
házban a ruhájának átkutatása során érdekes dolgokra
találtak: olyan pénznemeket, amik már régóta nincsenek
forgalomban, egy levelet 1876-ból, egy különleges érmét
és egy olyan számlát, amin egy ló és a hozzátartozó kocsi
mosdatása volt felírva. A legfontosabb volt egy névjegy-
kártya, amin a Rudolph Fentz név volt olvasható. Az
egyik kapitány, Hubeit Rihm utána járt a dolgoknak és
megállapította, hogy a férfit senki nem kereste sehol és
nem is számoltak be az eltűnéséről. Végül rátalált egy
azonos nevű férfi özvegyére, aki elmondta, hogy férje
1876-ban elment sétálni, de soha nem tért haza és hiába
keresték, nem került elő. Ugyanez az évszám szerepelt a
férfi levelén, amit a zsebében találtak! A leírása és ruhá­
zat is egyezett az özvegy elmondásában a megtalált férfi­
éval. A kapitány hihetetlennek, de igaznak vélte: Fentz
előreugrott az időben, nem tudni hogyan, majd 1951-ben
egy taxi halálra gázolta. Ám eredményeit nem merte köz­
zétenni, mert félt attól, hogy nevetség tárgyává teszik, de
iratait a későbbiekben megtalálták.

129
 Végül említsünk meg egy olyan esetet is, amihez már
konkrét technológia is kapcsolható, tehát egy fizikai idő­
gép. 2003-ban letartóztatták Andrew Carlssint, aki gya­
núsan sok pénzt keresett a Wall Street-i tőzsdén, egészen
pontosan 800 dollárnyi beruházással rövid idő alatt 350
millió dollárt kaszált, amire a SEC amerikai ügynökség is
felfigyelt és azon nyomban letartóztatták. Carlssin egy
négy oldalas vallomást írt, amiben elmondja, hogy a 200
évvel későbbi jövőből érkezett egy időgép segítségével.
Felajánlotta, hogy segít elkapni Oszama bin Ladent, mert
tudja, hogy hol tartózkodik és elmondja az AIDS ellen­
szerét is. Ezért cserébe csak azt szeretné, hogy szabadon
engedjék a vagyonával együtt; és hogy visszatérhessen a
saját idejébe. A férfit megpróbálták leellenőrizni, de
semmilyen adatot nem találtak róla egészen addig, amíg
be nem lépett a tőzsdére. A SEC emberei nagyon érdek­
lődtek az időgép iránt és azt mondták, akkor hiszik el a
történetét, ha megmutatja nekik ezt a technológiai vív­
mányt. Azonban Carlssin ellenkezett, hogy az nem kerül­
het méltatlan kezekbe. Hogy mi történt vele, azt senki
sem tudja.
A sztori kiszivárgott, a sajtó felkapta, de az időuta­
zónk talán vagy visszatért saját idejébe, vagy megölték;
vagy a kormány rátette a kezét az időgépre - általában
ezek a konteók a leghíresebbek az esetre vonatkozólag.
Bár az is lehet, hogy már az 1940-es években is feltalál­
tak egy időgépet, ami bizarr dolgot müveit az emberek­
kel?

-i n r \
 A philadelphiai kísérlet

Ne feledjük, hogy a haditechnika mindig előrébb jár a

„hivatalos tudomány” eredményeinél. Technológiájuk
egyes bennfentesek szerint legalább 50 évvel meghaladja
a mostani ismereteket, de ezek a fejlesztések fekete pro-
jectek és nem nyilvánosak. A különböző kísérletek való­
színűleg a paratudományok és egyéb határterületek
mezsgyéjét is tapossák; például nagyon jól tudjuk, hogy a
CIA rendszeresen megfigyelte és tesztelte a különleges
képességű embereket. Az ezekről szóló akták már nyil­
vánossá váltak, bárki megtekintheti őket. Ez azonban
nem jelenti azt, hogy az ilyen irányú kísérletek abbama­
radtak volna. Viszont már 1943-ra visszamenőleg van
egy olyan eset, ami az összeesküvés-elmélet hívői között
az egyik legnépszerűbb és legösszetettebb és köze van az
időutazáshoz is! Az egészet az amerikai haditengerészet
folytatta le az említett év júniusában vagy júliusában - a
pontos hónapot sajnos nem tudni.
A katonai járműveket megpróbálták láthatatlanná ten­
ni, így jelentős előnyre tehettek volna szert az ellenséggel
szemben. Nem csak a radaron váltak volna nem látható­
vá, hanem a cél az volt, hogy a teljes fizikai test sem lett
volna látható. A projekt a Rainbow - azaz Szivárvány -
nevet kapta. A tesztek helyszíne a haditengerészet kikö­
tője volt Philadelphiában; ahol az 1300 tonnás ÜSS
Eldridge (DE-173) torpedóromboló hajó lett a kísérleti
nyúl. A hajó viszont nem üres volt, hanem rajta tartózko­
dott a legénység is; azaz több tengerész, katona és a kapi­
tány is. Sajnos nem teljesen tiszta, hogy a monstrumot
131
hogy tették láthatatlanná, ugyanis az összeesküvés elmé­
letek itt eltérnek egymástól. Egyesek szerint Nikola Tesla
egyik titkos feljegyzése alapján sikerült nekik a kísérlet,
mások szerint valamiféle elektro-mágneses sugarat lőttek
ki a hajóra, de képbe került az egységes térelmélet isme­
retének fegyverré hasznosítása is. És hogy mi történt? A
kísérlet sikerült: a hajó láthatatlanná vált úgy 15 másod­
percig, ráadásul a teljes legénységgel együtt! Mindössze
sárgás-zöldes színben foszforeszkáló köd maradt hátra,
azonban a hajó lenyomatát látni lehetett a vízen. A má­
sodpercek leteltével a hajó és az emberek újra láthatóvá
váltak, azonban többen is rosszullétről számoltak be, mert
hányingerük volt, szédültek és fizikailag gyengének érez­
ték magukat.

Úgy tűnik, hogy ez cseppet sem zavarta a haditenge­

részetet, mert végül is sikerrel jártak és pár hónappal
később, októberben, következett a második próba. Az ott
tartózkodók szeme láttára a romboló ismét láthatatlan
lett, de legalább dupla annyi időre, mint az első kísérlet
során. A színes ködöket most egy villanás követte és a
szemtanúk a kutatókkal együtt nem értették mi történt;
ugyanis egy jó ideig híre-hamva sem volt a hajónak. Ki­
derült, hogy az két helyszínen is megjelent, egy norfolki
bázis közelében, valamint egy nem messze lévő kereske­
delmi hajó előtt is. Mindkét helyszínről villanás követ­
keztében tűnt el, majd került vissza eredeti helyére. Vi­
szont a legénység más problémákról is beszámolt, ugya­
nis még napokkal később is rosszul érezték magukat,
egyesek eszméletüket is vesztették. Szól pár legenda arról
is, hogy mások a barátaik szeme láttára váltak láthatat­
lanná véletlenül, majd ismét láthatóvá. A fedélzeten tar­
tózkodók közül többen soha nem is kerültek elő és nem is
tudni mi lett velük.

Több tiszt, akik a hajón tartózkodtak megpróbálták

elmondani élményeiket egyes embereknek, hogy segítse­
nek rajtuk. Az egyikük volt Cári M. Allende, aki felke­
reste Morris Ketchum Jessupot. Jessup inkább ufó kuta-
133
tóként vált ismerté, de meg kell említenünk, hogy korá­
nak egyik legkiválóbb fizikusa volt és egyetemeken is
tanitott. Hála neki több kettőscsillagot is felfedeztek,
amiket aztán nyilvántartásba is vettek. Később könyvet
adott ki az ufókról, majd kérte az embereket, hogy gyako­
roljanak nyomást a kongresszusra, hogy tovább kutassák
az egységes térelméletet - ami az ufó kérdés egyik kulcsa
is lehet. Ez miatt is figyelt fel rá Allende, aki levelet kül­
dött neki a philadelphiai kísérlettel kapcsolatban. Allen­
de a következő levelet közölte Morrissal:
„A térelmélet eredményeit ma már kísérletileg fel­
használták. Egy torpedóromboló és teljes legénységének
láthatatlanná tétele, mégpedig a tengeren 1943 októberé­
ben. Az erőtér formája lapított gömbszerűség volt, és
mintegy száz yard (91 méter), esetleg valamivel több
vagy kevesebb - ez a Hold pozíciójától és a szélességi
foktól függ - és a hajó minden oldalára kiterjedt. Ezen a
téren belül minden személy egymásba olvadt és bár vol­
tak néhányan a fedélzeten, akik megőrizték saját alakju­
kat, aztán ezek is egyszerűen a semmibe tűntek. Az erőté­
ren kívül lévők semmi mást nem láttak, csak a hajótest
visszamaradt formáját a vízben... A kísérleti hajó eredeti
legénységéből csak kevesen maradtak meg máig, uram. A
legtöbben megőrültek, egyikük a felesége és a gyermekei
szeme láttára, két másik társa jelenlétében egyenesen
átment a ház falán és soha többé nem látták. Ketten, mi­
közben a kompaszt ellenőrizték, lángokká váltak, vagyis
megmerevedtek és elkezdtek égni, égtek tizennyolc na­
pon át. A kísérlet eredményesen zárult, de az embereknek
csalódást okozott. Vizsgálja meg ön is a philadelphiai
újság egy kis bekezdését, ami egy aktív tengerészekről
szóló tudósítást közöl az első utazásuk után. Egy csap­
székben gyűltek össze, a Gin Mill vagy a Beer Joint ne­
vűben Navy Yard közelében. A pincémőnek valóságos
sokkot okoztak azzal, hogy szinte lemerevedtek és semmi
értelmeset nem tudtak mondani azon kívül, hogy hihetet­
len! Egyeseket a hajó anyagába ragadva találtak meg,
mert egybe olvadtak azzal. ”
Morris levelezésbe kezdett a férfival és megpróbált
utánajárni az esetnek. Azonban folyamatosan falba ütkö­
zött és a haditengerészet tagadta az esemény valós voltát.
Többek tűiébe is eljutott Morris kutatása - a felsőbb kö­
rökbe is -, de 1959. április 20-án holtan találták az autó­
jában. Egyesek szerint öngyilkosságot követett el, mások
szerint a férfi jó nyomon járt és ez miatt meggyilkolták.
Az eseményekkel a következő években Charles Berlitz
nyelvész és kutató foglalkozott, majd könyvet is írt róla.
Ebben több minden is kiderül az esetről, de különösebben
ő sem tudott mire jutni vele. A haditengerészet a mai
napig tagad, így a szkeptikusok számára csak egy városi
legenda az egész sztori, míg az összeesküvés-elméletek
hívői szerint ne is várjuk azt, hogy az egész a nyilvános­
ságra kerül. A legújabb feltételezések szerint nem csak
más helyre teleportálódtak az emberek és maga a hajó,
hanem hipertér ugrást is végrehajtottak - ezért sem lát-
szódtak több mint fél percig sehol sem. Egy testvérpár
elmondta, hogy a kísérlet közben kiugrottak a hajóból,
annyira megijedtek. Állításuk szerint ekkor valami időfo­
lyosóba kerültek és végül 1983-ban kötöttek ki, Long
fsland-en. Ott azonban elkapták őket, mintha tudták vol-
135
 na, hogy mikor és hol meg fognak jelenni, majd egy szo­
bába kísérték őket. Ott kiderült, hogy a hajó 20 percen
keresztül 1983-ba került előre az időben, majd visszake­
rült 1943-ba. Az ikrekkel végül nem tudni mi történt,
amikor ugyanis utána akartak járni mások is az esetnek,
akkor észrevették, hogy a hajónapló - ami igen erős bi­
zonyíték lett volna mindenki számára - bizonyos lapjai ki
vannak tépve, pont azok, amik a kísérlet időpontjaival
esnek egybe. Az eredeti dokumentumok, feljegyzések és
kísérleti jegyzőkönyvek valószínűleg a kormány egyik
fiókjában porosodnak, a nyilvánosság elől mélyen elzár­
va. És hogy tovább folytak-e még kísérletek? Egyesek
szerint nem, mert ezt az „erőt” már a haditengerészet sem
tudta teljesen befolyásolni, így az irányítás kicsúszott a
kezük közül és abbamaradt a project. Mások szerint to­
vábbra is próbálkoztak és ennyi évtized elteltével már ki
tudja, hogy milyen technológia van a kezükben...
Felvetődik a kérdés, hogy vajon más nagyhatalmak is
próbálkoztak-e ilyen technológiával? Időutazással kap­
csolatos állításokról tudósítottak a hírek 2013-ban. Egy
iraki tudós, név szerint Ali Razeghi, aki azt mondta az őt
kérdező riportereknek, hogy az állami Stratégiai Tanul­
mányok Központjában dolgozik, ahol már kikísérleteztek
egy gépet, amit „Aryayek Időgépnek” neveznek. Ám ez
jelentősen eltér az eddig hallottaktól: az illetőnek meg
kell érintenie a képernyőjét, amire a gép megmutatja az
elkövetkezendő nyolc évének eseményeit, ami biztosan
be fog következni. A különleges szerkezet olyan algorit­
musokkal dolgozik, ami tévedhetetlenné teszi. Ez tehát
 egy olyan időutazó gép, ami nem a felhasználót viszi
előre, hanem a jövőt hozza el a számára.
A gép persze nem csak egyének életeit mutatja be, ha­
nem a katonaság is felhasználja stratégiai szempontokból,
de a kormány még az olajárak ingadozását is előre meg
tudja figyelni. Ez minden szempontból előnyére válhat
Iránnak, nem hiába költenek rá több millió dollárt. Vajon
[ Amerikán és Iránon kívül még hány ország kísérletezhet
napjainkban is az időutazás lehetőségével?

A Vatikán időgépe, a Kronovízor

Az időutazás kérdésének megválaszolását az emberek

a természettudományok kutatóitól, főként a fizikusoktól
várják. Pedig 1960-ban Marcello Pellegrino Emetti
(1925-1994) olasz római bíboros bencés pap és ördögűző
azt jelentette be, hogy a Vatikánnak van egy időgépe és
ennek a gépnek a megépítésében neki is része volt. A
pap azt állította, hogy egy olyan szerkezetet készített egy
csoporttal, ami a múltba tudott nézni és képeket, valamint
hangokat adott ki (tehát nem őket vitte vissza az időben),
tehát olyan volt, mint egy televízió. A csapatban benne
volt a Nobel-díjas Enrico Fermi fizikus, akinek a Fermi
paradoxont és az első nukleáris reaktort köszönhetjük.
Azt azonban tudjuk, hogy Fermi soha nem nyilatkozott
ilyesmiről.
Állítólag Wernher von Braun űrhajózási mérnök is ki­
vette a részét a dologból. Ernetti elmondta, hogy ez a
project szigorúan titkos volt - a mai napig is az - és az
137
időgépet Kronovízomak nevezték el. A fáma szerint a
múlt eseményeinek fény és hangsugárzása rögzül a tárgyi
környezetben, a Kronovízor megfelelő használatával ezek
a rögzült ismeretek kiolvashatók, a hang és képnyomok
lejátszhatók. A kutatókat elgondolkodtatta, hogy vajon
mi történik a kimondott szavakkal, hagyna-e esetleg va­
lamilyen „lenyomatot” az időben? És ugyanez felötlődött
a történésekkel is.

Ekkor egy 12 tagból álló csapat - amiben helyet kap­

tak a kor legjobb tudósai is - elkezdte a szerkezetet meg­
építeni. Emettinek egyébként sokan hittek, mert rendkí­
vül megbecsült ember volt és nem pusztán vallásos, de
tudományos kutatómunkát is végzett. Egyik kedvenc
témája az archaikus zene tanulmányozása volt, amiről
még könyvet is írt és a katolikus egyetemek könyvtárai­
ban is alapművé vált. Ekkor nevezték ki a Vatikánban a
zenei titkárság igazgatójává és közelebbről is megismer­
kedett XII. Pius pápával is. A történet szerint nagy való­
színűség szerint maga Pius is tudott a kronovízor időgép­
ről, aki boldog volt, hogy ezzel bebizonyíthatóvá válik a
Bibliában foglaltak igazsága, de akár még a túlvilági élet
is. Ezen kívül többen is mondták Ernettiről, hogy csen­
des, visszafogott és szerény, így nem tudják elképzelni
róla, hogy az egész történetet csak kitalálta volna.
Visszatérve a szerkezetre, állítólag antennái is voltak,
valamint konvertere, ami az energiahullámokat alakította
át. Picit hasonlíthatott a mai számítógépekre is, mert a
benyert energiát átkonvertálta, amiből aztán a kiválasztott
korszak és helyszín eseményét kezdte el lejátszani. A kép
nem kétdimenziós, hanem inkább hologramszerüségre
hajaz a megjelenítés. Miket nézett meg tehát a tudós csa­
pat ezzel a szerkezettel? Többek között egy görög tragé­
diát, majd pedig egy római költőnek a beszédét, akit
Quintus Enniusnak hívtak és i.e. 239-ben született. A
tudósok rájöttek, hogy a képi megjelenítések hitelesek,
így tovább folytatták a vizsgálódást és beletekintettek a
bibliai történésekbe. Megkeresték azt az időszakot, ami­
kor Jézus élt és életének bizonyos pontjaiba bepillanthat­
tak. Sőt, megnézték magát a keresztre feszítést is! Azon­
ban jó pár részlet eltért attól, amit a Biblia írt, és amik az
egyház tanai voltak. Ernetti és a csapat nem hitt a szemé­
nek, azt hitték meghibásodott az időgép, de nem, mert
megnézték vele Sztálin és több híres ember beszédjét, és
ugyanúgy hangzottak el, ahogy ismerjük őket.
Mivel többnyire a Vatikán pénzelte a kutatásokat és
szinte az övék volt a szerkezet, a tudósok pedig pusztán
csak az alkalmazottak - szigorú titoktartási kötelezett­
139
 séggel - nem tudták eldönteni, hogy mi legyen a
kronovízorral. Vajon hány kereszténynek a hite dőlne
romba, ha kitudódna, hogy nem csak Jézus életével kap­
csolatban tévedett az egyház, hanem sokkal több min­
denben, ami érzékenyen érintené a vallást? Ettől függet­
lenül a tesztek tovább folytatódtak még egy ideig, mielőtt
még végleg szétszerelték volna a szerkezetet a nyolcva­
nas években, mondván, hogy túl nagy kihatással lenne a
világra és a vallásra.
Állítólag két fotó is készült ezek során 1972-ben:
egyik a keresztre feszített Jézus arcát ábrázolja, míg a
másik képen ő látható a tanítványaival együtt. Többen
kétségbe vonták a képek hitelességét, míg másokat vi­
szont teljesen meggyőzött - így maradt a találgatás. Ezek
a fotók máig nagy vita tárgyát képezik, pedig a
Kronovízor csapatából már senki sem él. Emetti 1994-
ben meghalt, de még pár héttel halála előtt beszélt az
eseményekről Francoius Brune francia katolikus pappal
és íróval, aki végül közzétette a történetet 1997-ben meg­
jelent könyvében. A papnak persze sokan nem hittek és
úgy voltak vele, hogy csak kitalálta az egészet. Más fel­
vetette, hogy Ernettit a hatóságok kényszerítették arra,
hogy ne áruljon el mindent és vallja be, hogy hazudott a
történettel kapcsolatban, de mégis beszélt Bruneval.
Vajon a Vatikánnak tényleg volt egy időgépe, vagy
Brune csak egy csaló? Sőt, talán több annál: a Vatikán
megbízhatta azzal, hogy írjon egy történetet, amivel nem­
csak a vallását és a Biblia tételeit erősíti meg - gondol­
junk vissza a gép által mutatott bibliai és egyéb történel­
mi eseményekre -, hanem a Vatikán hatalmát is, hogy a
kezükben volt a világ első időutazó szerkezete, amihez
egy papnak is köze volt.
A témával foglalkozott Peter Krassa osztrák író is és
könyvet is adott ki róla. A könyveit már több mint 17
nyelvre fordították le, igazi szaktekintélynek számít hazá­
jában az ilyen témák terén. Ő teljesen hitelesnek vélte a
történteket, sőt, úgy vélte, hogy Emettit később már a
hatóságok is kényszerítették, hogy nyilatkozza azt, hogy
a Kronovízor történetét csak kitalálta. A teljes igazat
minden bizonnyal kizárólag a Vatikán tudja, valószínűleg
a pápa rendelte el, hogy ne derüljenek ki a tények. Talán
ott rejtőzik valamelyik pincében vagy titkos teremben a
világ első időgépe - egyben vagy szétszerelve - és arra
vár, hogy valaki bemutassa a nagyvilágnak...

Időutazók a fényképeken

A helyzet a következő: a különböző ősi kultúrákban

nyomok maradtak fent a múltból, hogy már akkor ismert
volt az időutazás valamilyen módon. Több elbeszélés
szól az mellett, hogy egyesek a múltba vagy a jövőbe
kerültek véletlenül. A modem technológia korszakában
pedig olyan beszámolók jelenetek meg kormányzati és
vatikáni szintekről, amik arra utalnak, hogy egy szűk kör
kezében már ott van az időben való utazás kulcsa. Ezt a
sok jelet végül alátámaszthatják különös fényképek is,
amiket máig vitatnak az emberek, hogy vajon időutazók
vannak-e rajtuk vagy sem?

141
 1941-ben készült egy fotó a Colorado-i South Fork
hídavatásról, amit éppen egy nagy tömeg bámul. Szinte
mindenki kalapban és zakóban van, kivéve egy férfit,
akin modernnek tűnő karóra, napszemüveg, széldzseki,
póló és mai divatos hajviselet van. Sokaknak feltűnt,
hogy egyszerűen nem illik a képbe és azt kezdték el ecse­
telni, hogy időutazó, aki ezt a fontos eseményt végig­
szemlélte. A megjelenése egyszerűen teljesen más az
adott kor divatjától és inkább 21. századinak hat. A férfi­
ről nem derült ki, hogy kicsoda, mert nem lehetett utána
nyomozni, így maradt a találgatás. Egyesek felvetették
azt is, hogy a férfi nem is létezik és az egész kép csak
utómunkálatok, azaz képszerkesztők eredménye. így a
helyi múzeumban felkeresték az illetékesek az eredeti
képet, amin viszont tényleg ott szerepelt a széldzsekis
fickó. Sőt, végül több képet is megtaláltak az eseményről
és azokon is látszódik az „időutazó”. A fotót több tízez­
ren elemezték az interneten és máig is vitatkoznak róla.

Egy másik időutazásos sztori, ami nagy figyelmet ka­

pott, azt egy 1928-as Charlie Chaplin „A Cirkusz” film­
bői emelték ki, amint egy nő elhalad a kamerák előtt és a
füléhez egy mobiltelefonhoz hasonló készüléket tart. A
netezők itt is vitát indítottak: a kételkedők szerint ez csak
egy hallókészülék. A kérdés az, hogy akkor a nő vajon
miért beszél úgy, mintha mobilon beszélne, ugyanis a
környezetében nincs senki, akihez beszélhetne? Erre sen­
ki nem tudja a választ és még a kételkedők is csak tippel-
getnek. Hasonló mozdulatokat tesz egy fiatal hölgy szin­
tén egy fekete-fehér filmben, ami 1938-ban jelent meg.
Az internetes fórumokat elárasztotta a felvétel és egy
személy, aki ismerté vált ebben a közösségben, ugyanis
elmondta, hogy ő a felvételen látható hölgy unokája és a
felvételeken látható nő éppen egy vezeték nélküli telefont
tesztel a kormány megbízásából. Ez végül is nem lehetet­
len, de szerintük a felhasználó csak viccelt. Ezt soha nem
fogjuk megtudni, ugyanis a teljes kilétét soha sem árulta
el, viszont a kormányzati kísérletezésekbe még ez is bele­
férhetne.

143
 Ezt alátámasztja az is, amit napjainkban Andrew D.
Basiago is mond. A férfi ugyanis nyíltan vállalja, hogy
különböző kormányzati projectekben vett részt, ahol
teleportációval és az időutazással próbálkoztak. Koráb­
ban ügyvédként dolgozott, de mivel felfedezték különle­
ges képességeit, ezért a korábban már említett DARPA
hamarosan alkalmazni kezdte. Mindezeket a technológiá­
kat Nikola Teslától titkos feljegyzéseiből kölcsönözték,
pontosabban lopták. Basiago a kételkedőknek több fény­
képet is megosztott a neten, amiken időutazók láthatóak
fekete-fehér felvételeken. Az egyiken például egy fiú,
pontosabban ő maga szerepel még gyerekként, és 1863-
ban Abraham Lincolnt figyelte a távolból.
Az említett fotókon kívül még több, de annál keve­
sebb információval kecsegetető felvétel látott napvilágot:
híres sztárok láthatók régi felvételeken és festményeken,
ufó kapcsolattartók fotózták le, ahogy időben utaznak az
idegenek űrhajóján, és még több különös ruházatú fickó
tűnik fel régi albumokban. Időutazók talán tényleg létez­
nek? Vagy mindig is léteztek, akár a múltat, akár a jelent
vizsgáljuk?
Egyértelmű válaszokat csak akkor kaphatunk, ha az
időutazásra használható gépek már mindenki számára
elérhetővé lesznek, amik úgy tűnik, hogy Nikola Tesla
tervei alapján valósultak meg...

1 AA