I>- UM,

EMLÉKKÖNYV

SZENT ISTVÁN KIRÁLY

HALÁLÁNAK KILENCSZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁN

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FELKÉRÉSÉRE

SZERKESZTETTE

SERÉDI JUSZTINIÁN
BÍBOROS HERCEGPRÍM ÁS
A M. TUD. AKADÉMIA IG. ÉS TISZTELETI TAGJA

ELSŐ K Ö T E T

B U D A PEST , 1938
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA
 1151537

Μ. Τ. AKAD. KÖNYVTÁRA

A SZE N T IST V Á N -T Á R S U L A T BIZ O M Á N Y A

F R A N K L IN -T Á R S U L A T N Y O M D Á JA
SZENT ISTVÁN KIRÁLY
SZENT ISTVÁN.

Írta: SERÉDI JUSZTINIÁN.

 AZÁNK első szent királya, aki m inden vonatkozásban
t ö k é l e t e s e m b e r volt, közel ezer esztendő óta
m int igazi a p o s t o l u n k é s a t y á n k , m int a leg­
kiválóbb k a t o l i k u s u r a l k o d ó és m int a k ato ­
likus egyház n a g y s z e n t j e él szüntelen a m agyar
nem zet köztudatában , am it ebben az E m l é k k ö n y v ­
b e n történ ettu d ó sain k színe-java a rendelkezésre álló
hazai és külföldi történelm i források alapján tu d o m á­
nyosan is alátám aszt és m egerősít.11
Álmos és Á rpád vezérek nemes sarja, Géza fejedelem és Sarolta halha­
ta tla n fia volt Szent Istv á n ,2 aki a X. század m ásodik felében (969 táján )
az ősi Esztergom várában szü letett,3 ahova azóta vallásos és hazafias
á h íta tta l zarándokol a m agyar, hogy m ártiréletében vigasztalást, erő t,
bátorságot és irán y ítást nyerjen.

I.
A középterm etű, életerős férfiúnak, nem zete apostolának és a ty já n ak
valóban királyi alakjáról m űveltség, komolyság és életbölcseség, szív­
jóság, erélyesség és bátorság, mély vallásosság és nem zetének lángoló sze-
retete tükröződik vissza : m inden vonatkozásban t ö k é l e t e s e m b e r .
M ű v e l t s é g e a nyugati uralkodókéval vetekedett, sőt sok tek in ­
tetben felül is m últa azt. K o m o l y s á g a szinte közmondásos volt.
R itkán lá ttá k nevetni.4 A nagy király, aki vallási, kulturális, politikai, tá r ­
sadalm i és gazdasági szem pontból egy egész nem zet életét a k a rta á ta la k í­
tani, országát pedig hosszú évezredekre megalapozni, felépíteni és meg­
szervezni, csodálatos b ö l c s e s é g g e l végezte sorsdöntő m u n k áját és
mindig helyesen választo tta meg hozzá m u n k a tá rsa it.5

1 A Szent István-E m lékkönyvben foglalt ta ­
nulm ányokra való utalás m ellőzésével csupán
az alábbkövetkező forrásokra hivatkozunk.
2 Szent István nagyobb legendája, V. fej. ;
H artvik : Szent István élete, V. fej.
3 Szent István kisebb legendája, III. fej. ;
H artvik : Szent István élete, V. fej.
4 H artvik : Szent István élete, X V III. fej.
5 H artvik : Szent István élete, X V I. fej.
i*
4 Serédi Jusztin ián

T u d ta jól, hogy a nagy építő és szervező m unkához ta rtó s békére van

szüksége. E zért j ó s á g o s b é k e f e j e d e l e m a k a rt lenni, aki a
nem zet vezetőivel a közös vér, a külföldi udvarokkal (Itália, Franciaország,
Belgium, Ném etország, Cseh- és Lengyelország, Bizánc stb.), valam int az
Apostoli Szentszékkel pedig főképpen a katolikus h it alapján keresett és
ta lált barátságos viszonyt és iparkodott azt fen n tartan i.1 E zt a jó viszonyt
különben a rokonsági kötelékeken kívül latin nyelvism erete és utolérhetetlen
vendégszeretete, gazdasági vonatkozásban pedig E urópa legtöbb országá­
ban elterjedt kitűnő pénze is nagyban előm ozdította. Nagy építő és szervező
m unkájában Szent Istv án nem csak a h ittérítő k et, hanem a hozzánk b ev án ­
dorolt idegeneket, valam int a honfoglaláskor itt ta lá lt lakosokat is iparkodott
beállítani. Az idegeneket különösen megbecsülte ; soknak közülök m agyar
polgárjogot a d o t t ; ezzel és nagy kiváltságokkal a m agyarság jav ára hazánk­
hoz k ö tö tte őket,12 úgy hogy nehéz időkben reájuk is tám aszkodhatott.
Azonban a bölcs király szívjóságát és megbocsátó nagylelkűségét3
az igazságosságra tám aszkodó e r é l y e s s é g g e l , 4 békeszeretetét pedig
b á t o r s á g g a l és ritk a hadvezéri tehetséggel p áro síto tta befelé és kifelé.5
vSzent Istv án v a l l á s o s h a z a f i és h a z a f i a s k a t o l i k u s
volt. Mint észszerűen vallásos ember, nemcsak elméletileg fogadta el az
Istentől k in y ilatk o ztato tt hit- és erkölcsi igazságokat, hanem gyakor­
latilag is : te h át azok szerint rendezte be magán-, családi és nyilvános
életét. Mikor még gyermek volt, az őt megkeresztelő Szent A dalbert és
D eodatus irányítása m e lle tt6 kezdte keresni az Isten t és azt cselekedte,
ami kedves volt az Ü r színe előtt. Nehezebb m unkájára, súlyos, vagy
éppen sorsdöntő vállalkozásaira mindig im ádsággal k é sz ü lt; a sikert pedig
ugyancsak imádsággal és jócselekedetekkel köszönte meg Istennek. H itves­
társával szent életet élt, fiának, Im re hercegnek, tró n ja várom ányosának
nevelését a bölcs és szentéletű bencés szerzetesre : Gellértre bízta, de szó­
val és példával maga is nagyban előm ozdította. A Boldogasszony ünne­
pén és oltalm a a la tt tanácskozott a főpapokkal és országnagyokkal.7
K irályi gondjait rendszerint m inden évben Szent M árton-apátság tem plo­
m ában te tte Isten elé.8 És mivel hitből és észokokból tu d ta , hogy ugyanaz
az Isten tűzte ki a nem zetek célját és intézi gondviselésével azok sorsát,
aki az em bert a m úlandó földi léten keresztül az örök célra rendelte :
nem zete jav ára csodálatos harm óniában gyakorolta mély, meggyőződéses
katolikus vallását soha senkitől felül nem m últ m agyar hazafiságával.
T udta jól, hogy — mivel a nem zetet alkotó m agyar polgároknak mindig

1 H artvik : Szent István élete, V I. fej. 5 Szent István nagyobb legendája, X IV .

2 Szent István Intelm ei Imre herceghez,
V I. fej.
3 Szent István kisebb legendája, IX . fej. ;
H artvik : Szent István élete, X IX . fej.
4 Szent István kisebb legendája, V III.,
IX . fej. ; Hartvik : Szent István élete, X V I.,
X IX . fej.
fej. ; kisebb legendája, V., V II. fej. ; H artvik :
Szent István élete, V I., X V. fej.
6 Szent István nagyobb legendája, V. fej. ;
H artv ik : Szent István élete, V. fej.
7 Szent Gellért élete, V III. fej.
8 Szent István kisebb legendája, V. fej. ;
H artvik : Szent István élete, VI. fej.
Szent István ezüst mellszobra.
6 5 eredi Jusztinián

lesznek lelki igényei is — ezeket a lelki igényeket kielégítő, Istentől rendelt

vallásra is mindig szüksége lesz a nem zetnek. Szüksége lesz pedig annál
inkább, m ert ahol nincs ilyen vallásosság, o tt nem lehet igazi szabadság,
hiszen «saját gonoszsága fogja meg az istentelent, és tulajdon bűneinek
köteleibe keveredik»;1 ahol nincs ilyen vallásosság, o tt nem le h etn ek
tiszta erkölcsök ; o tt a bom lás jelei m utatkoznak az egyén, a család és
az azokból összetevődő nem zet életében. Istentől rendelt vallás nélkül
nincs értelm e a jogi és erkölcsi törvényeknek ; nincs értelm e a házasság
egységének és felbonthatatlanságának, a hitvestársi hűségnek, a szülői
kötelességeknek, a gyermeki engedelmességnek ; nincs értelme a polgári
kötelességek teljesítésének a társadalom m al és a hazával szemben, m ert
ilyen vallás nélkül mindezek csak a velünk egyenlő emberek ak aratára,
nem pedig a felettünk levő és a terem tés jogán ra jtu n k uralkodó Isten
parancsára vezethetők vissza. A zért a szent király, m int igazán vallásos
ember, nem csak magán-, családi és nyilvános életében, hanem a m agyar
nem zet életében is először Isten országát kereste és az Ő igazságát, jól
tu d v án , hogy azután a földi ja v a k a t is bízvást rem élheti A ttól, aki az
összehasonlíthatatlanul nagyobb értékű term észetfeletti adom ányait is
bőkezűen osztogatja a jó ak aratú em bereknek.12
A zért iparkodott behatolni korának tu d om ányaiba,3 hogy minél jo b ­
ban megismerje az Iste n t és hogy minél jobban megerősödjék a katolikus
hitben, amely észszerű engedelmesség a k inyilatkoztató Istennel szemben
m indannak elfogadására, am it k inyilatkoztat. E zért gyakorolta magán-,
családi és nyilvános életében főkép azokat az erényeket, am elyek uralkodói
kötelességeivel legjobban megegyeztek ; ezért volt m agán- és családi élete
a keresztény m agyar ember, illetőleg a keresztény m agyar család, nyilvá­
nos élete pedig nem csak a m agyar, hanem általáb an a keresztény u ralk o ­
dók életének m intaképe.

II.

Mint igazi a p o s t o l és nem zetének E urópa keresztény népei között

való fennm aradásáért aggódó a t y j a , legnagyobbrészt még pogány nem ­
zetét olyanform án b u z d íto tta a katolikus h it felvételére, m int egykor szent
Remigius püspök a megtérő K lo d v ig o t: «Adóra, quod in c en d isti; incende,
quod a d o ra s ti!» S a nem zet m egtérítésével a legdrágább kincset és öröksé­
get : a katolikus h itet és Isten fiainak szabadságát 4 a d ta a m agyarnak.
B ár ugyanis őseink a honfoglalás előtt a k ö rü lö ttü k lakó népek, valam int
bizánci h itté rítő k ú tján , a honfoglalás u tá n pedig az új hazában talált
hívektől.5 továbbá — kivált Géza feiedelem a la tt — Szent A dalbert és más

1 Péld., 5, 22. 4 Róni., 8, 21.

2 Máté, 6, 33. 5 Piligrim püspök levele a magyarok m eg­
3 Szent István kisebb legendája, III. fej. ; téréséről V II. Benedek pápához (974-ben).
H artvik : Szent István élete, V. fej.
 ofctf £ p nem aura ccgrm rms .te ρω
a tu c t lie lapicubi arteptrnloocmtr
tnouxtr töiunum ptoauum fuű no
tixtcw mmeiolnm qmpjöta hete
ű tp ü e o itautc tiuö pit» útíluurue
átírni, <11taco lutigvmtcrflc óta
αηι ül’ ítttcíttijoton . öatreni tUe
(jausi atiacpuűlmue qtu um tat uf
ec ttU <pttmpa (a tqf.<t uco wolutc
uonttn qucflmtö loca tpm eélup .gemee opulenew.
nanimltfimrmtniaűl cvhacirap>íptu mttlaplm.?
ma mfntanc.tina? ctm fcé ter rtepbanus pUrattui lo
latoi ibxib Alias fttfo áipim tus. aibenűf tuöiici
ill» poimim oucnrt uittaor qtum tpé fimametac
omittr<t0«t6tt.<l tnahmaüt a iratúp. entert» quo tp <τca
lem οοριατη thcwiuör/τρα Imüj.tttoummttóetű ροή

Szent István legyőzi K oppányt (Képes Krónika. M. N em zeti Múzeum).

8 Serédi Jusztinián

külföldi h itté rítő k tanításából is 1 m egism erkedtek a katolikus vallással :

a m agyarok m egtérítése és a római orientáció,II.12 a katolikus egyházi szer­
vezetek (érsekségek, püspökségek, káptalanok, főesperességek, plébániák,
továbbá apátságok és egyéb m onostorok) m eg alap ítása,3 olyan fejedelmi
dotálása, hogy abból nagyjavadalm asaink a haza védelmére, a szegények
gyám olítására s a tudom ányok művelésére is tu d ta k áldozni, végül királyi
hitvesével, Gizellával együtt azoknak és a tem plom oknak gazdag felszere­
lése 4 mégis úgyszólván teljesen Szent Istv án érdeme, noha ő maga inkább
csak példájával h ird ette az igaz h itet, am elyet azu tán tám ogatásával
lángbuzgó bencés és világi papok terjesztettek el a honfoglaló m agyarok
között.5
Szent Istv án azonban a katolikus hit befogadása és terjesztése, vala­
m int a katolikus egyházi szervezetek m egalapítása m ellett is igazi m agyar
m aradt. Ezért gondosan vigyázott, hogy a m agyar katolikus egyházi szer­
vezetek — term észetesen az Apostoli Szentszék jogainak csorbítása nélkül —-
mindig függetlenek legyenek a hasonló külföldi szervezetektől, de jóviszonyt
ta rtsa n a k fenn velük. Viszont, m int meggyőződéses katolikus ember, egy­
házának szabadságát tiszteletben ta r to tta .6 E zért a középkori katolikus
fejedelmek példájára csak úgy av atk o zo tt a katolikus egyház ügyeibe,
m int Isten tő l rendelt király s az egyház szü letett védője, aki annak tek in ­
télyét mindig elism erte és h a n g o ztatta s aki egyházszervezeti intézkedéseit
az Apostoli Szentszékkel jó v á h ag y a tta .7

III.
A nagy népvándorlások folyam án a K árp áto k medencéjében a m agyar
honfoglalás előtt m egtelepedett pogány népek pusztulásából Szent Istv án
m egértette, hogy nem zetét és országát a szomszéd keresztény népek és
országok között csupán a kereszténység ta rth a tja fenn. E zért, m int k a t o ­
l i k u s u r a l k o d ó , a K árpáto k medencéjében a keresztény királyság
alapelvei, vagyis az igazság, igazságosság és Isten törvényei alapján szer­
vezte meg és korm ányozta országát, m ert m egértette, hogy i u s t i t i a
r e g n o r u m f u n d a m e n t u m , és m ert tu d ta , hogy az állam ok is
Isten ak aratából jönnek lé tr e ,8 te h át Isten a k arata szerint kell őket kor­
m ányozni, am int ezt az a k a ra tá t az íratlan term észetjog és a K risztus
egyházára bízott k inyilatkoztatás ú tjá n m egism erhető pozitív isteni jog
m egm utatja. «Nincs ugyanis hatalom , csak az Istentől»,9 aki maga m ondja :
1 Szent István nagyobb legendája, II., 5 Szent István nagyobb legendája, X I. fej. ;
IV. fej. ; H artvik : Szent István élete, III. H artvik : Szent István élete, X III. fej.
IV. fej. 6 Szent István Intelm ei Imre herceghez,
2 Szent István nagyobb legendája, V I., II. fej.
V II. fej. ; H artvik : Szent István élete, V I., 5 Szent István nagyobb legendája, V III.
V II. fej. fej. ; kisebb legendája, V II. fej. ; H artvik :
3 Szent István nagyobb legendája, V III. fej. Szent István élete, V III., IX . fej.
4 Szent István nagyobb legendája, X ., 8 Szent István Intelm ei Imre herceghez,,
X I. fej. ; kisebb legendája, V I. fej. ; H artvik : előszó.
Szent István élete, X ., X V II fej. 9 Róm., 13, i.
 Szent István 9

«Per me reges regnant et legum conditores iu sta decernunt».1 E zért volt

olyan nagy hatással Szent Istv án korm ányzására, törvényeire és okleveleire
a katolikus egyház hit- és erkölcsi ta n ítása, valam int a kánonjog és ennek
közvetítésével a róm ai jog kivált az egyházra, a papságra, a katolikus
vallásra és a hitéletre vonatkozóan.
Szent Istv án keresztény állam szervezetében egym ástól e lv álaszth ata t­
lanul összeforrt a keresztény vallásosság és a m agyar h azafiság ; a katolikus
egyház és a m agyar á lla m ; az uralkodó és a nem zet. Ez a szerencsés össze­
fogás biztosítja a haza fennm aradását. Mint a haza sorsáért aggódó, m agyar
katolikus uralkodó, ezért ragad Szent Istv án kardot és — b ár sajgó szív­
vel — belemegy a testvérháborúba is, m ikor alattv aló i és atyjafiai a
középponti hatalom és a kereszténység ellen fellázadnak.12
A keresztény elveken nyugvó független m agyar középponti hatalom
biztosítása és megerősítése végett, meg azért is, hogy a róm ai-ném et császár
hűbérese ne legyen, hanem hogy országának és királyi h atalm án ak függet­
lenségét az egész keresztény világ elismerje,, végül azért, hogy országa a
pogány és keresztény ellenségekkel szemben egyaránt m indig védelm et
találjon : az akkori szokás mellőzésével nem a róm ai-ném et császártól,
hanem II. Szilveszter pápától kért és k a p o tt iooo-ben koronát, amellyel
azóta alkotm ányunk szerint az esztergom i érsekek koronázzák a törvényes
m agyar királyokat.
A koronázás m inálunk nem csak egyházi szertartás, hanem egyben a
legjelentősebb m agyar közjogi ak tu s is, am ely á ltal a m egkoronázott u ral­
kodó teljes királyi h a talm at nyer. Szent Istv á n vére a szent koronán
keresztül a koronázás á ltal a legfőbb hatalom birtokosa lett u tó d aib an is,
akik nem a pogány ősökre, hanem m indig a szent k irályra v ezették vissza
és tőle szá rm a z tatták királyi jogaikat. Mikor pedig ez a vér 1301-ben
III. E ndre királyunkkal kihal : Szent Istv á n koronája a nem zet felfogása
szerint m integy tovább viszi a szent király vérének jogfolytonosságát;
szim bolikusan egyesíti a k irályt és a nem zetet ; m agában foglalja, meg­
személyesíti és közvetíti az összes alkotm ányos jogokat, am elyeknek ős­
forrása az Isten, am int ezt a szent koronán levő ikonok is jelképezik. E zért
a m agyar nem zet csak akkor ismeri el uralkodóját teljes jogú királynak,
ha Szent Istv á n koronájával koronázták meg. A szent korona,am ely most
két különböző: latin (II. Szilveszter-féle) és görög (Dukász Mihály-féle)
részből ál], szépen szim bolizálja K risztus egyházának egyetemességét és
m u ta tja hazánk középponti helyzetét nyugat és kelet között, de bizonyítja
m indkettőtől való függetlenségét is.
Am a szent király nemcsak m egalapította, hanem keresztény alapon
legott meg is szervezte és szilárdíto tta királyságát. Elsősorban m inden
erejével azon volt, hogy a nom ád m agyart állandó letelepedésre szoktassa.

1 Prov., 8, 15. kisebb legendája, V. fej. ; H artvik : Szent

2 Szent István nagyobb legendája, V I. fej. ; István élete, VI. fej.
IO Serédi Jusztinján

E zt azzal is iparkodott előm ozdítani, hogy minden tíz faluval közös tem plo­
m ot é p ítte te tt és elrendelte, hogy vasárnapokon a betegek, a füstőrzők
és az apró gyerm ekek kivételével m indenki o tt legyen az istentiszteleten.
Ilyenform án az állattenyésztő m agyarok m arháikkal legfölebb három napi
járóföldre tá v o z h a tta k el a közös tem plom tól. Mozgásuk te h át szűkebb
körre korlátozódott, úgy hogy azu tán lassan letelepedtek. A tem plom ok,
valam int a m onostorok közelében csakham ar községek keletkeztek, amelyek
gyakran azok védőszentjének nevét v ették fel és ta rto ttá k meg napjainkig.
A m ár letelepedett m agyart azu tán a k áp talan i és kolostori iskolák
segítségével, a földművelés rendszeresítésével és az ipar elterjesztésével
nyugati k u ltú rá ra nevelte a szent király. E bben a nem zetnevelésben leg­
inkább a h itté rítő világi papok, bencés papok és szerzetesek, v alam int a
külföldről hozzánk átte lep e d e tt vendégek voltak kitűnő m unkatársai.
Mint a keresztény uralkodók m intaképe, Szent Istv án király fiához,
Im re herceghez in té z ett Intelm eivel eg y ü tt három könyvből álló törvényei­
ben, am elyeket a Szenthárom ság egy Isten nevében kezd, a legelső helyet
az apostoli katolikus hitnek ad ja ; fiát, Im re herceget pedig m eghatóan
buzdítja, hogy ha m ajd tró n ra lép, a katolikus h it dolgában jó példát adjon
a la ttv a ló in a k .1 Kiemeli a katolikus egyház m éltóságát ; védelm ébe veszi
annak szolgáit (a püspököket, p ap o k at és szerzeteseket), intézm ényeit
(érsekségek, püspökségek, káptalanok, apátságok, m onostorok, tem plo­
mok stb.), törvényeit (amilyenek a v asárn ap megülése, a böjtök m eg tartása,
a haldoklók gyónása, a papság tisztelete, a polgárok személyes szabadsága,
kinek-kinek saját vagyonával való szabad rendelkezési joga, az özvegyek
és árvák védelme, a súlyos b ű n te tte k , m int az emberölés, a hitvesgyilkos­
ság, a karddal való sértés, a ham is eskü, a ham is vád, a lopás, a gyújtoga­
tás, a más házára való törés, a nőrablás, a szolganőkkel való paráznál­
kodás stb. b ü n te té se ),2 to vábbá jogait, szabadságát és vagyonát. A szent
király ugyanis b elátta, hogy az állam életében nem elég a polgárok szellemi,
testi és anyagi szükségleteit kulturális, társadalm i, gazdasági és szeretet-
intézkedésekkel kielégíteni, hanem elsősorban azok lelki szükségleteinek
kielégítését kell biztosítani, hogy m ár itt a földön is boldog lehessen a
testből és lélekből álló ember.
F iának és koronája várom ányosának ezeken kívül — bizonyára Szent
G ellérttől sugalm azott örökszép Intelm eiben — lelkére köti az ország-
nagyok tiszteletét, a türelem és igazságosság erényeit, a tanácskérést,
az ősök és hagyom ányaik követését, a külföldi vendégek befogadását és
m egbecsülését, to vábbá az im ádságot, a kegyességet, az irgalm asságot és
sok más erényt, végül pedig a tisztaság o t.3
Az igazság és igazságosság szelleme h a tja á t Szent Istv án nagyszerű
gazdasági, honvédelm i, közigazgatási és bíráskodási intézm ényét : a vár-

1 Szent István Intelm ei Imre herceghez, 2 Szent István nagyobb legendája, IX . fej.
I. fej. 3 IV — X . fej.
A Szent Jobb mai k ettős foglalatában.
12 Serédi Jnsztinidn

m egyerendszert is, am ely nehéz időkben nem egyszer sorsdöntő szerepet

v itt a nem zet ezeréves alkotm ányos életében. Szent Istv án nagysága nem
hódításokban, hanem abban van, hogy nem csak m eg tartja, hanem évezre­
dekre megszervezi és m egszilárdítja azt, ami van. Fajszeretete pedig
abban m utatkozik legszebben, hogy am ikor apostoli buzgósággal és nem ­
zete fennm aradásának biztosítását célzó bölcs intézkedésekkel felvétette
vele az új vallást, és am ikor az új hazában a keresztény nyugat szel­
lemében a legnagyobb gazdasági és alkotm ányjogi reform okat h a jto tta
végre : nem zetével együtt m egm aradt m agyarnak, aki egyébként kegyelet­
tel ragaszkodik őseink nyelvéhez, szokásaihoz, hagyom ányaihoz ,1 s aki
bel- és külpolitikájában egyaránt m agyarnak nevelte a nem zetet, am ely­
nek függetlenségét, ha kellett, fegyverrel is megvédte.
K eresztény m agyar királyságát állandósítani k ívánta, m ikor nagy­
szerű testi, szellemi és lelki tulajdonságai címén valóban nagyra h iv a to tt
szentéletű hát, Im re herceget, a bölcs Szent G ellérttel ebben a szellemben
nevelteti 21 és neki, m int rem élt utódjának, az állam korm ányzati böl-
cseség gyönyörű ta n ítá sá t adja h alh atatlan Intelm eiben, amelyek azóta
is a m agyar Corpus Ju ris legelején ékeskednek. E zt ak arja állandósí­
tani és az idők végéig biztosítani, m ikor m inden vonatkozásban kiváló
fiának korai és tragikus elhúny ta m ia tt hörökös nélkül m aradván,
kilencszáz esztendővel ezelőtt, N agyboldogasszony ünnepén, boldog
halála napján, m integy testam entum képen M áriának, a M agyarok N agy­
asszonyának aján lo tta fel koronájával együtt az egész országot,3 am it
olyan szépen fejez ki az esztergomi bazilika X III. századból szárm azó
p o rta speciosájának latin felírása : Suscipe, Virgo Pia, Mea Regna Re-
genda, Maria.
Az Isten csodálatos módon m ind a mai napig épségben megőrizte a
szent király áldott job b ját, amellyel ezt a legnagyobb áldozatot m eghozta,
amellyel szigorúan, de mindig igazságosan korm ányozta nem zetét, am ely
csak az igazság védelm ében rá n to tt kardot akár belső, akár külső ellenség
visszaverésére. Épségben m egőrizte az Ü r azt a szent jobbot, am ely an n y i­
szor kulcsolódott im ára a nem zetért, am ely fejedelmi bőkezűséggel oszto­
g a tta ajándékait a különböző vallásos és szeretet-intézm ényeknek, alam izs­
náit a szegényeknek, m ert tu d ta , hogy az a leggyümölcsözőbb pénzelhelye­
zés, m ikor az em ber az egyház és a szegények képében m agának K risztus­
nak hitelez ; 4 m ikor odaadja, am it úgysem tu d n a m agának m eg tartan i,
hogy elnyerje, am it nem lehet elveszítenie ; m ikor m úlandó jav ak a t ad,
hogy soha el nem múló örökséget szerezzen.

1 Szent István Intelm ei Imre herceghez, H artvik : Szent István élete, X II., X IX . fej.
V i l i . fej. 4 Szent István nagyobb legendája, X II.,
2 Szent Gellért élete, IX . fej. X I I I . , X V . fej. ; Hartvik Szent István élete.
3 Szent István nagyobb legendája, X I. fej. ; X IV . fej.
 Szent István 13

IV.
H a Isten annyira k itü n te tte szolgáját, hogy áld o tt jo b b já t m ár itt a
földön m egoltalm azta az e n y é s z e ttő l; ha az egyház istenes élete és csodái
a la p já n 1 Szent László király buzgólkodására Imre herceggel és Gellérttel,
a nagy teológus és v értan ú püspökkel eg y ü tt m ár 1083-ban az összes európai
királyok közül legelsőnek form a szerint is S z e n t j e i közé i k t a t t a 2

Az esztergomi bazilika. (Fényképfelvétel.)

s ezáltal tiszteletét az egész keresztény világban egyetemessé te tte : nem

csoda, hogy a m agyar nem zet is m egbecsülte és megbecsüli szent királyát,
ak it halála után három évig gyászolt, s akinek tisztelete hosszú kilencszáz
esztendő folyam án — ha néha ellankadt is — egészen meg nem szűnt soha,
hanem kisebb-nagyobb m értékben m indig megvolt városainkban, közsé-

1 Szent István nag}^obb legendája, X IV . 2 Szent István kisebb legendája, X . fej.:

fej. ; kisebb legendája, V II., X . fej. ; H artvik : H artvik : Szent István élete, X X . fej.
Szent István élete, X V ., X I X - X X I I I . fej.
14 5 eredi Jusztinidn

geinkben és szíveinkben. Valóban igaza van az írá sn ak : «Qui ad iustitiam

erudiunt m ultos, fulgebunt, quasi stellae in perpetuas aeternitates».1
Ennek fényes bizonyítéka, hogy a szent jobbon és egyéb ereklyéin, ünne­
pein, miséin és legendáin kívül szinte m egszám lálhatatlan m onostor,
tem plom , kápolna, oltár, kehely, m iseruha, to v áb b á igen sok szobor, kép,
zászló, harang, egyházi ének és im a, nem különben számos vallásos és tu d o ­
m ányos egyesület, intézet, alapítv án y , végül sok helység, tér, utca, világi
költem ény, színm ű és keresztnév őrzi a szent király emlékét. Benne a szent
elválaszthatatlan a királytól. E zért nevezték mindig «szentkirályának s
ábrázolták is ilyennek ; ezért a X V I. századig szinte profanizálásnak ta r ­
to ttá k volna a szent királlyal a világi költészetben foglalkozni.
A nem zetnek a szent király irá n t érzett és soha meg nem szűnő tiszte­
letéből m egérthető, hogy m ióta a szentjobbot B udán őrzik, kedvéért elő­
kelőségeink közül sokan átköltöztek annak őrzési helyére, az ország főváro­
sába, am elynek utcáin m inden esztendőben legfőbb egyházi és világi elő­
kelőségeink és az egész nem zet jelenlétében, egyházi liturgiával, fényes
diadalm enetben körülhordozzák a szentjobbot, m ert mi m agyarok szent
királyunk tiszteletét is az Istenre vezetjük vissza, akinek kegyelm ét m agasz­
ta lju k s ajándékait köszönjük szentjeinkben. Szent királyunk ilyen tiszte­
letével te h á t sem m it sem vonunk el Isten im ádásából, sem ezt azzal össze
nem keverjük, m ert, m int Szent Ágoston nagy királyunk védőszentjéről,
az egyház legelső vértan ú járó l olyan igazán m on d o tta : «Non enim nos
aram fecimus Stephano, séd de reliquiis Stephani aram D eo!»2 Azonban
szent királyunk tiszteletének és m ostani jubileum i ünnepségeinek csak
akkor van igazi értelm e, ha ezt a tiszteletet nem csupán m ost a jubileum
alkalm ából és nem is csak évente egyszer-kétszer gyakoroljuk, hanem
állandósítjuk és ha Szent Istv á n vallásos és hazafias erényeit nem csak
m agasztaljuk, hanem utánozni, követni is iparkodunk őket. Mert aki csak
dicséri egyházunk és hazánk nagy jait, de nem követi őket, annak dicsérete
nem lehet igazán kom oly és őszinte, annak meg kellene szívlelnie, am it ide-
vonatkozóan Szent K rizosztom us m ond : «Aut im itari debet, si lau d at ;
aut laudare non debet, si im itari detrectat».3V .

V.
Válságos időkben a lap íto tta , szervezte és szilárd íto tta meg első szent
királyunk a m agyar hazát és m en tette meg a kalandozó rokonnépek sorsá­
tól a nem zetet. Ezer esztendő viszontagságai között, valahányszor vesze­
delem ben forgott a vallás és a haza, mindig Szent Istvánhoz folyam odott
m agyar nem zetünk. A szent király pedig h ath ató s közbenjárásával Istennél
mind a mai napig szüntelen tám o g a tta és tám o g atja a nem zetet, am iként
egykor tám o g a tta Isten v álaszto tt népét a nagy Jerem iás próféta, akiről

1 Dán. 12, 3. 2 Sermo 318. 3 Sermo de martyribus.

 Szent István iS

az írá s olyan szépen m ondja : «Hic est enim fratru m am atőr, qui m últúm
orat pro populo et universa sancta civ itate Jerusalem ».1
A szent király Isten és a haza ügyét bölcsességgel és jósággal, igazsá­
gossággal és erélyességgel, im ádságos lélekkel és m ély vallásossággal,
példaadó lelkiismeretességgel, hihetetlen áldozatkészséggel és önm egtaga­
dással, nem zetének rajongó szeretetével és Isten a k a ra tá n való m egnyugvás­
sal szolgálta szüntelen. Róla sem hazai, sem külföldi történelm i forrásaink
nem csak semmi rosszat nem m ondanak, hanem , m int m inden vonatkozásban
tökéletes em bert, m int nem zetének igazi apostolát és a ty já t, m int a közép-

Szent István ereklyetartója a bécsi Szent István-dóm ban.

kor legism ertebb, legnépszerűbb és legtekintélyesebb katolikus uralkodóját,

egyházának pedig nagy szentjét m u ta tjá k be m ind a közeli szomszéd,
m ind a távolabb lakó népek között.2 Szent Istv á n valóban világviszonylat­
ban is egyike volt a legkiválóbb uralkodóknak, a m agyar történelem nek
pedig senkitől felül nem m últ legnagyobb alakja, aki nem zetét a szent hit
ú tjá n a földi és örök célra vezérelte.
A szent király im ádságos lélekkel, igazságossággal és szeretettel össze­
fogta a nem zetet és a királyt, összefogta az állam ot és a m agyar egyházat
és m ind a négyet Istenbe kapcsolta bele, m ert az idők végéig fennm aradó
katolikus egyházzal és az örök Istennel való szoros kapcsolattól rem élte

1 II. Machab., 15, 14. 2 Szent István nagyobb legendája, V III. fej.
ι6 Serédi Jusztiniún

nem zete és országa fennm aradását. Ez a nagy összefogás nem zetünk és

országunk eddigi fennm aradásának oka, ez jövendő életünk záloga. Amíg
ezt a négyet romboló kezek szét nem v álaszto tták , addig Szent Istv án
emléke elevenen élt a m agyarban, addig vallásos, h atalm as és boldog volt
a nem zet. Viszont, m ikor ezt a négyet többé-kevésbbé szétválasztották,
legott elhalványodott a szent király képe a m agyarban, de h an y atlan i
kezdett a nem zet vallásossága és h atalm a, s ezért m egfogyatkozott boldog­
sága is. A m int győzelm ük esetén végpusztulásba d ö n tö tték volna hazánkat
azok, akik a szent király ellen p á rto t ü tö tte k : éppen úgy végrom lással
fenyegetik országunkat azok is, akik n ap jain k b an ezeréves alkotásaiban
tám ad ják a nagy királyt, m ert az a nem zet, am ely sajá t dicsőséges m ú ltját
m egtagadja, m egpecsételte sorsát.
A nagy jubileum on az a leghőbb óhaja m inden a hazáért aggódó m a­
gyarnak : V ajha nem zetünk Szent Istv á n n ak soha nem lankadó tiszteleté­
ben követné K risztus egyházát, am ely m indig híven megőrizte és megőrzi
nagy szentjének em lékét, m ert hiszi és vallja, hogy :«iusti autem in perpe­
tu u m vivent».
 SZENT ISTVÁN. A NEMZETNEVELÖ.

írta: KORNIS GYULA.

Szent István. I

t
 ZEN T ISTVÁN alakján ak igazi apostoli nagysága és
fönséges tö rtén eti m onum entalitása különösen akkor szö­
kik szem ünkbe, ha m int nem zetének im m ár m ajdnem egy
ezredév ó ta hatékony nagy nevelőjére esik tek in tetü n k .
Mi a nevelés? A lelkeknek bizonyos értékek megvalósí­
tására irányuló form álása. S m it te tt Szent István?
Pogány törzsekte oszló nem zetének lelkét pár évtized
a la tt úgy a lak íto tta á t a keresztény értékrendszer szellemében, hogy
ez a m agyarság lelkében végleg m egszilárdult. M egszelídítette, civi­
lizálta nem zetét a nyugati kereszténység művelődési szellemében, meg­
fékezte a m agyarság öldöklő szilaj ságát, m eg p u h íto tta ázsiai fergeteges
gerjedelm ű lelkét a nélkül, hogy önvédelm ére szükséges harci ösztönét
elto m p íto tta volna. U ralkodása nem pusztán külső k orm ányzat volt, hanem
befelé irányuló óriási nevelő tevékenység. E zt a m agyar n ép tu d at is érzi
mindm áig, m ert mélyen belégyökerezett az utókor leikébe is az a meggyő­
ződés, hogy a D una—Tisza tá já ra települt m agyarság tö rtén eti küldetését
Szent Istv án tű z te ki akkor, am ikor a nyu g ati keresztény művelődési
körbe bekapcsolta nem zetét s pogány nom ád népből keresztény népet és
egységes nem zeti állam ot form ált. E nnek a sorsdöntő nem zeti h iv atásn ak
világos felismerését az országépítő király nemcsak m aradandó intézm ényei­
vel szolgálta, hanem az utókor szám ára bölcs korm ányzati elveivel is,
am elyeket fiához, Im réhez in tézett Intelm eiben foglalt össze, ebben a nagy­
szerű politikai végrendeletben, am ely nem csak tró n ja örökösének szólt,
hanem az egész nem zet nevelő kódexévé, a m agyar tö rv é n y tá r első fejezetévé
em elkedett. A tőle te re m te tt nem zeti hagyom ány tőkének nevelő ereje a
m agyar alkotm ányos érzületnek, törvénytiszteletnek és ezeken keresztül a
nem zet fennm aradásának egyik legfőbb lelki forrása.
Szent Istv á n példátlan nem zetnevelő m u n k ája a m agyarság v a l l á s ­
e r k ö l c s i é r z ü l e t é n e k á talak ításán alapult (I.), ennek alapján
form álta á t a nem zet p o l i t i k a i f e l f o g á s á t é s h i v a t á s -
t u d a t á t (II.) ; a m agyarság politikai rendeltetésének anyagi eszközeit
pedig az állandó letelepülés követelte g a z d a s á g i n e v e l é s s e l
20 Komis Gyula

szolgálta (III.) . így sugárzott ki lélekformáló hatása, több m int kilenc

századon á t az u t ó k o r r a, amely nem csak a m agyar állam m egalapítóját,
hanem a nem zet legnagyobb hatású nevelőjét is hálásan tiszteli benne (IV.).

I.
Szent Istv án nem zetnevelő tevékenységének alapvetése a m agyarság­
nak kereszténnyé form álása. K oronát kér a pápától, Isten kegyelméből
akar uralkodni, vagyis életfeladatának érzi, hogy m ár ezen a földön elő­
készítse népe körében az égi birodalm at, Szent Ágostonnak a középkorban
uralkodó állam elm élete szellemében : a c i v i t a s D e i-t. A koronával
egész életét á th ató és irányító missziót vállal : a kereszténység terjesztését
és védelm ét. Pogány keleti nem zetét jóindulatú kegyességgel, de ha kell,
erőszakkal is kereszténnyé form álja, a krisztusi világnézet részesévé av atja,
a keresztény művelődési közösségbe belekapcsolja, a nyugati népek testv éri­
ségébe olvasztja. Van-e ennél nagyobbm éretű nevelő feladat?
E zt azért tu d ta vállalni és sikeresen teljesíteni, m ert őszinte és öntudatos,
a kereszténység értékrendszerét abszolútnak hívő vallásos meggyőződés
tüzelte s tö rtén eti rendeltetésének világos tu d a tá b an volt. A keresztény
latinság nagy egysége, amely a X. és X I. században a Cluny-i mozgalom
hatása a la tt erkölcsi renaissanceát élte, lebegett Szent Istv án szemei előtt :
ebbe a k a rta bekapcsolni a m agyarságot. A Cluny-i bencések a mély vallá­
sosság, az önzetlen em berszeretet, a testi önm egtagadás, e m ellett a m űvelő­
dési és gazdasági odaadó m unka emberei voltak, akik a valláserkölcsi
életet azidőtájt gyökeresen m egjavították. Az egyház ezen erkölcsi új j á­
születése szellemében h a jto tta végre Szent Istv án a h ittérítés nagy apostoli
m unkáját.
Szigorú valláserkölcsi és egyházpolitikai felfogása hangzik ki Intelm ei­
ből is, am elyeket fiához udvari p ap ja tollán keresztül intéz, aki éppúgy
já rta s a nyugati Karoling-féle frank politikai irodalom ban, m int a m agyar
viszonyokban és az országalapító király terveiben s gondolkodásában. Hogy
m ennyire nevelőnek érzi m agát Szent Istv án , annak legszebb tanúsága
Intelm einek elülj áró beszéde, am elyben kötelességének érzi fia lelkének
form álását, am ikor hangoztatja : «Szerelmes fiam, ne legyek én se rest,
neked még életem ben tanulságot, intést, o k ta tá st és tanácsokat adnom ,
hogy m ind a m agad, m ind a te a la tta d valók élete m ódját azokkal ékesítsed,
valam ikoron a M indenható engedelméből országolni fogsz énutánam».
S m ért van szüksége kis fiának az atyai intelm ekre ? «Gyermek vagy
m ondja neki m egható gyengédséggel, lírai nevelő hangon — édes kicsi
szolgám, pelyhes ágy lakója, ki m inden gyönyörűségben tá p lá ltatál és
nevelkedél ; hadakban, m unkában já ra tla n és gyönge a különféle nem zetek
tám adásai ellen, m elyekben én m ár életemnek jóform án m inden idején
forogtam . I tt az idő, hogy ne mindég a puha p árn át ölelgesd, mely elké­
nyeztet és tu n y áv á teszen, ami a férfiasság el vesztegetése, a gonosz g erjedd-
 Szent István, a nemzetnevelő 21

Szent István felajánlja az országot Szűz Máriának. Az esztergomi Szent István-szoba falfestm énye.

mek melegágya és m egutálása a. parancsolatoknak, hanem olykor kem é­

nyebben is b án jan ak veled, hogy figyelmessé legyen elméd az én ta n ítá ­
somra».
S miben áll ez a tanítás? Legyen a trón örököse a keresztény apostoli
hitnek szorgalmas m eg tartó ja s úgy őrizze meg ezt, hogy m inden a la tt­
valójának példát m utasson. E rre annál inkább szükség van, m ert Istv án
király jól tu d ja, hogy az ő apostoli m unkájával m egterem tett egyház még
nem v e rh e tett elég mély gyökeret ily rövid idő a la tt a pogány m agyarság
lelkében. «Szerelmes ham — m ondja fajának mély ismerésével — gyönge
és új ez, mely m ostan a mi országunkban préd ik áltatik , és azért szükség,
hogy annál vigyázóbb, annál szorgalm asabb őrizői legyenek, hogy azt a
jót, am it a kegyelmes Isten az ő véghetetlen irgalm ából nekünk érdem ünk
felett ad o tt, a te henyeséged, restséged és gondviseletlenséged el ne rontsa,
semmivé ne tegye».
H ihetetlenül nagy akadályokat kellett Szent Istv án n ak legyőznie,
hogy az új h itet a pogánysághoz ragaszkodó m agyarság leikébe átültesse.
Apostoli buzgósága azonban m inden ellenállást és ak ad ály t legyőzött s vég­
leges diadalra tu d ta vinni a kereszténységet.
Szent Istv án nagy nevelő te tte , hogy a nem zetbe beleoltotta a Boldogsá-
gos Szűz irán t való különös tiszteletet, ak it az ő buzgósága a v a to tt hazánk
N agyasszonyává, M agyarország P atrón ájáv á. Nagyboldogasszony n a p ját
(aug. 15.) nem zeti ünneppé n y ilv án íto tta, a székesfehérvári királyi tan ács­
kozási napokat erre az ünnepre tű zte ki. A Szent Istv án tó l m egindított
M ária-kultusz nyom án em elkedett oly sok tem plom , köztük az esztergomi,
székesfej érvári és budavári, Isten dicsőségére és a Boldogságos Szűz tisz­
teletére. A M ária-kultuszra való nevelés szentistváni eredetének a késő
22 Kornis Gyula

utókor is mindig tu d a tá b a n volt. «Szem előtt viselem, — hangsúlyozza

P ázm ány P éter — hogy abban az országban lakom, m elynek oltalm azó
asszonyává Szent Istv á n király a Boldogságos Szüzet v álaszto tta, s így
halálos óráján nem zetünknek végrendeletben hag y ta a N agyasszonynak
tiszteletét». A M ária-kultusz és Szent Istv án tisztelete a m agyar néplélek-
ben elv álaszthatatlanul egybeforrott, am inek szép tanúsága a régi egyházi
ének :
Virágos kert vala híres Pannónia,
M ely k ertet ön tözé híven Szűz Mária,
K ertésze e kertnek István király vala,
E n n ek bő term ése ő vele meghala.

Szent Istv án hagyom ányának nevelő ereje sugárzik elénk abból, hogy az
ország pénzein, a nem zet harci zászlóin a Boldogságos Szűz képe ragyogott
és sugallta szabadságharcaink hőseit. A szörnyű török hódoltság idején a
«Boldogasszony Anyánk» énekében így szakadt fel a bánatos sóhaj a nem zet
leikéből és sira tta Szent Istv án országát, m int Mária ö rö k ség ét:

Sírnak és könyeznek sokaknak szemei,

B ánatba merülnek özvegyek szívei ;
Űzd el a háborút, döghalált, éhséget,
Szerezz országunknak csendes békességet.
Tudod, hogy S z e n t I s t v á n ö r ö k s é g b e n h a g y o tt,
Szent László király is m inket reád bízott!
Magyarországról, édes hazánkról,
N e feledkezzél meg szegény Magyarokról.I.

II.
Szent Istv án nagy nem zetnevelő h atása nemcsak a m agyar keresztény­
ség fennm aradása, hanem az egységes m agyar nem zeti állam lelki alapjai­
nak lerakása és további megőrzése is, am inek máig ragyogó szim bóluma
az ő koronája. A m agyarságnak állam alkotó és állam fenntartó sajátszerű
képessége először Szent Istv án b an testesült meg, még pedig m indjárt
eszményi módon m indm áig érvényesülő hatékonysággal. A nem zet önfenn­
ta rtá si ösztöne buzgott fel belőle, am ikor országát b e ik ta tta az európai
politikai rendszerbe, a törzsi szellem helyébe a politikai egység tu d a tá t
á llíto tta s a várm egyében állandó közigazgatási életform át a d o tt nem zeté­
nek. N agy politikai nevelő te tte , hogy m egterem tette a királyi tek in tély t és
központi h atalm at a m indig lázongó törzsekre bomló m agyarság lelkében.
Szent Istv án n ak egy csapásra sikerült a m agyart m onarchikus érzületű
néppé nevelni. «Kell-e erre — kérdi 1857-ben g r ó f S z é c h e n y i
I s t v á n — nagyobb bizonyítvány, m int azon eddigelé sehol elő nem
fordult és alkalm asint soha m agát többé elő nem adó csuda, melyhez képest
a durva, bárdolatlan, legyőzhetetlen pogány m agyar Szent Istv án királyá­
nak példája és kívánsága szerint, noha Szent Istv á n éppen nem volt popu-
 Szent István, a nemzetnevelő 23

láris, elég az, hogy koronát viselt, úgyszólván m árúl-holnapra szinte egytől
egyig m ind a Christus vallására tért!»1.
A nyugati politikai rendszerbe való beilleszkedés a nem zet létének
kérdése volt : a keresztény királyság politikai szerkezete és h atalm a nélkül
a T örténet legközelebbi forgószele lefú jta volna a m agyarságot a tö rtén eti
élet színpadáról. Hol van az európai tö rtén etb en Szent Istv á n politikai
lángelm éjének és világos tö rtén e ti k ü ld e té stu d a tá n ak párja? A lefolyt
m ajdnem egy évezredre a m agyarságot olyan állam i szervezettel aján d é­
kozta meg, am ely lényegében v áltozatlan m arad t, szilárdan k iállo tta a sok
század v ih a rá t és vad felfordulásait. Az ő bölcsessége m u ta tta meg azt a
politikai u ta t, am elyen a nem zetnek annyi századon á t m indm áig járn ia
kellett, hogy fennm aradhasson. M agyar és európai tö rtén e ti misszió
tu d a tá b a ipark o d o tt nem zetét beleneveln i: legyen az ország a D una m eden­
céjében sajátszerűen m agyar h atalm i és művelődési centrum , m ert csakis
m int ilyen te h et E uró p án ak is különös szolgálatot K elet tám adásaival
szemben. K elet népét európaivá a v a tta , a nélkül, hogy a császár hűbéresévé
tö rp ü lt volna. A p ápától kért koronát s független m arad t a c sá s z á rtó l;
az ország a ném ettől független missziós terü let m a ra d t s nem volt egy szom ­
széd állam főpapjának sem alárendelve. A nem zet később is ebben a politiká­
ban Szent Istv á n szellemének nyom án h a lad : egyaránt küzd m agyarságá­
nak fennm aradásáért századokon keresztül m ind a n y u g ati ném et, m ind
pedig a keleti török hatalom m al szemben. S ebben a küzdelem ben a
m agyar nép Szent Istv á n alakjából m indig új erőt m erít s fájdalm ában
hozzá kiált :
H ol v a g y Is tv á n k irály , tég ed m a g y a r k ív án ,
G yászos ö ltö z e tb e n te e lő tte d já rv á n !

Szent Istv á n nem csak alapvető intézkedéseivel, hanem bölcs, elvszerű

tanácsaival is a nem zet nagy politikai nevelője. Politikai elvei, am elyeket
fia lelkére köt, keresztény világnézetéből, az universalis hum anizm usból
folynak, amely az em bereknek Isten elő tt való egyenlőségét hirdeti s
ledönti a korlátot az úr és a szolga között : h a lh atatla n lelke van a szolgá­
n ak is, aki nem pu szta dolog, élő szerszám, csupán vagyontárgy, m int a
pogány ókori népek vagy az egykorú m agyarság szemében. A rra b u zd ítja
Im rét (s ra jta keresztül az országnagyokat), hogy harag, kevélység és gyűlö­
let nélkül, békességesen, szelíden és emberségesen uralkodjék, «megemlékez­
vén szüntelen, hogy m inden em ber azon egy állapotban vagyon, és semmi
föl nem emel, hanem az alázatosság, és semmi meg nem aláz, hanem a
kevélység és a gyűlölség»2 H a fennhéjázó a főem berekkel szemben az
uralkodó, akkor «bizony a vitézek ereje a királyság rom lására válik és idegen
nem zetnek árulják el az országot». Mély lélekbelátó bölcsességgel in ti fiát,
hogy ítéleteiben keresztényi türelm et gyakoroljon, sőt lehetőleg ne is m aga

1 G r. Széchenyi István D öblingi Irodalmi H a- 2 4. fejezet,

gyaléka. K iadta Károlyi Árpád. 1922. II. k. 4 1 .1.
24 Kornis Gyula

ítélkezzék, m ert a királyi tekintély forog így sokszor kockán : «És ne is ítélj
te m agad, nehogy alábbvaló ügyekben forgódván, csorbulást szenvedjen
a te királyi méltóságod, hanem az efféle ügyet bocsásd inkább a b írák ­
hoz, akikre bízva vagyon, hogy a törvény szerint igazítsák el».1
Az Intelm eket tudós nyugati pap szerkeszthette, aki jól ism erte a kora­
beli politikai irodalm at, de Szent Istv án a szöveghez bizonyára hozzájárult,
m agáévá te tte , sőt itt-o tt kiegészítette.12 Az idegen pap, aki tisztáb an volt
azzal a gyűlölséggel, amellyel a m agyarság a Szent Istv án hívására be­
települőket (hospites, advenae) fogadta, külön fejezetet szánt az Intelm ek­
ben a külföldiek befogadásának, akik nagy hasznára van n ak az országnak,
m ert új szokásokat, fegyvereket, ism ereteket hoznak az országba. «Lám,
gyönge és töredékeny az egynyelvű és erkölcsű ország (nam unius linguae
uniusque moris regnum imbecille et fragile est.). H agyom azért, ham , adj
nekik táp lálást jó a k a ra tta l és tisztességes ta rtá s t, hadd éljenek nálad
öröm estebb, hogysem m ásu tt lakozzanak».3 A róm ai birodalom is úgy
em elkedett naggyá, hogy uralkodói, Aeneas m aradékai, a különböző ta rto ­
m ányokból sok jeles és bölcs em berrel v ették m agukat körül.
Az idegenek befogadására vonatkozó elv teljesen összhangban van
Szent Istv án valóságos intézkedéseivel, am elyeknek fo ly tatására ip ar­
kodik nevelni tró n ja örökösét. A zért hozott be idegeneket az országba,
hogy ezek a m agyarság előtt nevelő m inták legyenek, nemes becsvágyat
ébresszenek benne a szomszéd népekkel való versenyre : iparkodjék hozzá­
juk hasonló, sőt több lenni. H a a m agyarok látják , hogy a külföldi m ester­
em berek milyen szép épületeket emelnek, b ú to ro k at faragnak, milyen
sikeresen m űvelik a földet, m ennyi új hasznos ism eretet terjesztenek :
akkor tom pulni kezd bennük az idegengyűlölet ; s ha az idegenek nyom án
most m ár m aguk is ugyanolyan, sőt különb m űveket tu d n a k alkotni, akkor
föltám ad bennük a nem zeti büszkeség és érté k tu d at, hogy ők sem alábbvaló
nem zet a többinél.
Sokszor alkalm azták a szentistváni intelm et : «gyönge és töredékeny
az egynyelvű és egyerkölcsű ország» a m agyar nemzetiségi kérdésre. Azon­
ban az Intelm ek szövegéből egészen nyilvánvaló, hogy Szent Istv án nem
betelepült nagy néptöm bökre gondolt, m int kollektivum okra, hanem csak
a szellemi és gazdasági k u ltú rá t terjesztő egyes idegen egyénekre : «vendég
és jövevény e m b e r e k e t » (in hospitibus et adventiciis v i r i s), « j e l e ­
s e k e t é s b ö l c s e k e t » (nobiles et sapientes), külföldieket és vendé­
geket (exteri et hospites) emleget, nem pedig egész nemzetiségi töm egeket.
Az egyes m űvelt idegeneket a nom ádságból csak nemrég letelepedett népe
n e v e l ő i n e k é s t a n í t ó i n a k nézte, akik a m agyarságot b e ik ta tják
népm űvelő m unkájukkal a nyugati kultúrkörbe. A művelődési kapcsolatok,
nem pedig a politikai jogok szem pontjából értékelte az idegenek befogadását.

1 5. fejezet.
2 L. Balogh József : Mit tudunk a szentistváni intelm ek szerzőjéről? Magyar nyelv. 1931.
3 6. fejezet.
 Szent István, a nemzetnevelő 25

Az Intelm eknek ez a p o n tja Szent Istv á n alak ját m int a bölcs, nem zetét
civilizáló kultúrpolitikusét, nem pedig m int nem zetiségi politikusét tá rja
elénk. Az utóbbi jelleget csak a X IX . század nemzetiségi po litik ája v etí­
te tte helytelenül és tö rtén eti felfogás hijján a nagy király alakjára.
Meglepő, hogy a sokszor a u to k ra tá n a k m inősített Szent Istv á n m ilyen
nagy hangsúllyal emeli ki az o r s z á g o s t a n á c s jelentőségét a k orm ány­
zatban. I tt az ősi m agyar hagyom ány szól belőle : a fejedelem egym agában
nem tu d korm ányozni, ha nincsenek jó tanácsadói. K ikből álljon a tan ács­
adó gyülekezet? E kérdésre Szent Istv á n a p atriárk ális korok öreg-kultusza

Than Mór : Szent István tan ítja fiát.

alapján felel : «Nekem úgy tetszik, hogy a tanács ne bolondok, m aganagyzó

és középszerű em berek gyülekezete legyen, hanem az öregebbek és jobbak,
feljebbvalók és nagytiszteletü vének szóljanak hozzá és m űveljék azt».
Félti a királyi tanácsot az ifjúság éretlenségétől és tap asztalatlan ság átó l :
«Annak okáért, fiam, ifjakkal ne tanácskozzál, és valaki kevésbbé bölcsen
szóló, tanácsot attó l ne kérj, hanem a vénektől, akiket az ő esztendeikre
nézve megillet azon dolog . . . Ki-ki abban legyen foglalatos, am it az ő
ideje hoz m agával, t. i. az ifjak fegyverben, vének a tanácsban». Bár a
korm ányzatot félti az ifjúság kím életlen vakm erőségétől, felfokozott önérze­
tétől és becsvágyától, fölfelé törő lelki dinam ikájától, m elyet az élet tapasz-
26 Kornis Gyula

ta la ta i nem higgasztottak le óvatossá, mégis arra inti fiát, hogy «az ifjak at
azért a tanácsból nem kell egészen kirekeszteni, hanem jav aslataik at az
öregebbek m egfontolása elé terjeszteni».1
Az ország-építő, a m agyar nem zet tö rtén e ti életében m indm áig a leg­
nagyobb reform okat életbeléptető király bölcsességére legjellemzőbb poli­
tik ai elve az ősök követésének, a hagyom ány tiszteletének követelése:
Szent Istv án , a nagy újító, a m agyar tö rtén eti tu d a to t ak arja ápolni, a
nem zetet a hagyom ány kötelező érzésébe belenevelni. Az ősök követése
( i m i t a t i o m a i o r u m ) nem zetnevelő politikájának alapelve. «Mert
valaki m egutálja az ő eleinek végzésit és Isten törvényére gondja nincsen,
e l p u s z t u l . . . Az én szokásaim at legalább, melyek a királyi méltósághoz
illendők, m inden kételkedés gáncsa nélkül kövesd, m ert nehéz lesz e ta rto ­
m ány tá já n országlanod, ha nem követended az előtted való királyok
példáját».2
Maga Szent Istv án , m inden mélybevágó reform ja m ellett is, a tö rtén eti
elvnek kiemelkedő korm ányzati példája. Minden ízében á ta la k íto tta az
országot, de a m agyar faj tö rtén e ti vonásait tisztelő re á lp o litik á v a l: össz­
hangba tu d ta hozni az ősi m agyar állam szervezet értékes elem eit a nyugati
keresztény királyság gondolatával. Nem zete lelkét és intézm ényeit a nem zet
sajátszerű tö rtén e ti term észetének alapján ú jíto tta meg. Mindez korm ány­
zatán ak tényeiből igazoltan leszűrhető tö rtén e ti abstrakció. A nnál nagyobb
a m eglepetésünk, am ikor az Intelm ek szerzője ezt az elvonást m ár a m aga
korában a norm atív elv m agaslatára emeli. A király úgy szól erről az elvről
fiának, m int korm ányzatának céltudatos és tervszerű, te h á t utánzandó
szabályáról : «Kicsoda a görögök közül, aki görög törvénnyel igazgatná a
róm aiakat? A vagy kicsoda az a róm aiak közül, aki róm ai törvénnyel igaz­
g atn á a görögöket? Senki. Kövesd azért az én szokásaim at, hogy a te
néped között kiváltképpen becsültessél és dicséretet nyerj az idegenek e lő tt!»
A népek sa já t nem zeti jellem ük szerint való k o rm án y zatán ak elve m erő­
ben kiemelkedik, sőt ellenkezik a középkor univerzalisztikus felfogásával,
am ely rehisztorizálni iparkodik N agy K árolyban s utódaiban, főkép III.
O ttóban a nem zeteket egységesen átfogó régi róm ai világbirodalom nak
eszm ényét, am elynek egyik legfőbb híve éppen az a II. Szilveszter pápa,
akitől Szent Istv án királyi koro n áját kapja. A nyugati róm ai-ném et szent
birodalom átsugározza a m agyarok első királyára a keresztény h it fényét,
de nem tu d ja vakká tenni a k irály t m agyar voltának sajátszerü tu lajd o n ­
ságai, büszke függetlenségi érzése és faji ö n tu d a ta irányában : Szent Istv án
európaivá emelkedik, de színtiszta m agyar m arad, aki m agát faja hagyo­
m ányai letétem ényesének és köteles őrzőjének érzi.
Az ország belső szellemi építkezésének és gazdasági jólétének alapvető
feltétele a béke. Az állam alapító király ezért különösen szívére köti fiának
és a nem zetnek a külső és a belső békét. Szent Istv án te tte a harcias nem ­

1 7. fejezet. 8. fejezet.
 Szent István, a nemzetnevelő 27

zetet a béke nem zetévé : nem az ország terjedelm e, terü leti nagysága lebeg
előtte elsősorban, hanem belső szellemi ta rta lm a . Szent Istv á n a m aga
p éldájával és a nem zeteié tű z ö tt történelm i m issziótudattal a m agyarságot
nem offenzív, hanem defenzív néppé form álta, amely tö rtén eti rendel­
te té sé t a honfoglaláskor szerzett területen, a K árp áto k koszorúzta D una—
Tisza m edencében s nem ezeken a határo k o n tú l élheti ki. S valóban a
m agyarság egész tö rtén e ti életében a szentistváni in téstől nem a tám adó,
hanem a védekező érzületre neveltetve, sohasem te tt a világháborúig
egyebet, m int a régi m agáét oltalm azta : a m agyar k ard n ak a honszerzés
ó ta csak folyton önéletünket megvédelmező szerepe volt.
Az Intelm ek zárófejezete a fejedelm i m éltóságra nevelő királyi are-
tológia : az irgalm asság, béketűrés, lelki erősség, alázatosság, m értékletes­
ség, szelídség, tisztességtudás, szem érm etesség azok az erények, am elyek­
ből áll a király lelki koronája, «amely nélkül sem itt nem országolhat senki,
sem az örökéletre el nem mehet».

III.
Az Intelm ek mély politikai nem zetnevelő elvei sok század ó ta tö rv én y ­
tá ru n k élén állanak s alak ítják a m agyarság közlelkét. Szent Istv á n azon­
b an intézm ények ú tjá n is nagy nevelő m u n k át fe jte tt ki. M onostorokat
é p íte tt, am elyek a papnevelés, népnevelés, gazdasági ism eretek terjesztése,
a földmívelés terén a nyugati életform ák bevezetői voltak. Egy-egy kolostor
valóságos m intagazdaság szerepét já tsz o tta a m agyar birtokosok szám ára,
akik csak ekkor em elkedtek ki a nom ádságból, települtek le véglegesen s
té rte k á t az ekegazdaságra. A m onostorok lakói a népnek lelkipásztorai,
tanítói, tanácsadói, betegápolói, gyógyítói. Szent Istv án király d ek rétu m ai­
nak m ásodik könyve tüzetesen szabályozza az egyházi s a világi em berek
jogait, birtokviszonyait, a szolgák felszabadítását, a tem plom ok építését,
am elyre m inden tíz falut kötelez, kijelentve, hogy az egyházi felszerelésről
a király gondoskodik, a papról és a könyvekről pedig a püspök. A nagy
király számos törvénye apostoli nevelő talen tu m án ak és tevékenységének
nagyszerű bizonysága.
IV.
Az utókor m indig mély h á lát érzett Szent Istv á n irán t s m indig igaz
bensőséggel ünnepelte őt, m int a m agyar nem zeti állam alap ító ját és tö rté ­
neti ú tja kijelölőjét. Már Szent László dekrétum ainak I. k ö n y v e1 elren­
deli a nagy király nem zeti ünneplését. II. E ndre aran y b u lláján ak első
cikke Szent Istv án király ünnepéről s z ó l: «Rendeljük, hogy a Szent király
ünnepét m inden esztendőnkint, hacsak valam i nagy, nehéz ügyek gondja,
vagy betegségünk meg nem tilt m inket, F eh érv áro tt tarto zzu n k m eg ü ln i. . .

1 37· és 38. fejezet.

28 K om is Gyula

és az egész nemesség, valaki akar, szabadon odagyűlhessen». Szent Istv án

a fejérvári törvény napok idejét Nagy boldogasszony n ap jára tű zte ki.
Szent László, am ikor Szent Istv á n t VII. Gergely pápa szentté a v a tta , a
törvénykezési királynapok idejét augusztus 20-ára, Szent Istv án ünnep­
nap jára te tte át. Ezek a törvénynapok mélyen begyökereztették a nép
leikébe a Szent István-kultuszt. Szent Istv án n ak épen m arad t jo b b ját
m ár Szent László tisztelet tárg y áv á a v a tta , am ikor m eg alap íto tta a szent-
jobbi apátságot. A szent jobb tisztelete 1771-ben ú ju lt fel, am ikor Mária
Terézia R aguza köztársaságtól visszaszerezte s ünnepélyesen B udára küldte.
A zóta a Szent István-napi körm enet, az abszolutizm us a la tti tíz esztendő
m egszakításával, évenkint a nem zet legszebb hódolata az országalapító
király előtt.
A nem zeti közösség érzését az ünnepek különösen fokozzák s a fiatal­
ságot kegyeletre nevelik. E zt kiváltképpen m a érezzük m egdöbbentő
élményszerűséggel, am ikor a régi Nagy-M agyarország képét, Szent Istv án
alkotását, a lelkekben éb ren tartja, főkép ennek történelm i szim bólum ával,
a szent koronával. Talán soha sem volt oly eleven élmény tárg y a Szent
Istv án alakja, m int ma, m ert a m agyarság életében nem volt kor, am elyben
jobban rászorult volna Szent Istv án állam fenntartó képességeire és példájára,
m int m ost, am ikor létét m indenünnen veszedelem fenyegeti, N yugatról
éppúgy (pangerm anizm us), m int K eletről (pánszlávizmus). Szent Istv án
példájának követése a m agyarság fennm aradásának biztosítéka : ragasz­
kodás a m aga fajához s ennek tö rtén eti hagyom ányaihoz és intézm ényeihez.
Ez nem könnyű feladat egy kis nem zet szám ára, am elynek lelkét az idegen
politikai divat sugallata könnyebben k ap ja meg, m int a nagy népekét, s
könnyebben válik, m egszakítva a hagyom ány folytonosságát, idegen népek
áldozatává. A szent király el nem porladt Keze m a is legbiztosabb ú tm u ta ­
tónk és legnagyobb nevelőnk. K ultusza : a keresztény és nem zeti m agyar
állam eszméjének önzetlen szolgálata.

X I. századbeli kőkoporsó-részlet, am elyet

1803-ban Székesfehérvárott ástak ki.
PANNÓNIA SACRA.

Irta: NAGY LAJOS.

 jANNONIA területének egy nagy részére vonatkozólag az
irodalm i források, az egyházatyák iratai, a m á rtír-ak ták
teljesen cserben hagynak bennünket. A D ráva-Száva közé­
nek kevés em lékanyaga m ellett az íro tt kútfők gazdag­
sága pótolja a hiányt. Pannónia n yugati részén a kereszténység
ism eretes íro tt kútfők nyom án is. A mai, m egcsonkított Magyar-
ország területén korábban csak két hely v o lt: Pécs (Sopianae) és
Szom bathely (Savaria), am elyeknek népes keresztény gyülekezetét
az előkerült régészeti emlékek is bizonyítják. Az újabb m agyar
régészeti k u ta tá s, te k in te tte l arra, hogy a külföldi keresztény
régészet is nagy léptekkel h alad t előre, sok, régebben félreértett
em léket v e tt újabb vizsgálat alá, helyezett új világításba és m u­
ta to tt rá azok jelentőségére. Ezzel eg y ü tt a háború u tá n m egindult
régészeti fellendülés épp Pannónia azon részén tá r t fel igen sok em léket,
am elyek bebizonyították, hogyha nem is az egész, de a róm ai uralom
utolsó évszázadában nagyszám ú kereszténnyel és népes egyházközségekkel
kell szám olnunk. A Pannonia-környéki provinciák hasonlókép m u ta tta k fel
ókeresztény emlékeket. F a rla ti m ár a X V III. század végén Illyricum ot
«Sacrum» melléknévvel lá tja el nagy m űvében.1 Egger Rudolf, a kiváló
osztrák keresztény régész Austria Cristiana címmel írt tan u lm án y t az
újabb ausztriai ókeresztény em lékekről12, s Dyggve sem beszél m ásként,
m int Salona Cristianaról.3 H a megnézzük pannoniai lelhelyeink sokaságát,
s azoknak az egész provinciában való elterjedését, főleg am i az építészeti
em lékeket illeti, jogunk van PANNÓNIA SACRA címen számolni be a
régi és még kiad atlan emlékeinkről. Természetes, hogy a jelen ism ertetés
keretében a m ár régen ism ert, s a k ö ztu d atb a átm en t ókeresztény emlékek­
ről röviden emlékezünk meg. Bővebben tárg y alju k azokat, am elyeknek
régi ism ertetése helyesbítésre szorul, vagy m ost ism ertetjü k őket először.

1 F a r l a t i , Illyricum sacrum. I— Vii, V ene- 2 A l t i del III. Congresso Internazionale di

tiis, 1780— 1819. Archeológia Cristiana. Roma, 1934. 287. sköv. 11.
3 A t t i . . . 237. sköv. 11.
32 Nagy Lajos

Elsősorban a leletek b em u tatását, azoknak helyek szerint való felsoro­

lását ad ju k jelen m unkánkban, és ez nem tö rté n h e te tt máskép, m inthogy
egy-egy nagyobb központot v álaszto ttu n k kiindulási pontul, am elyek köré
a kisebb helyiségek leleteit csoportosítottuk. íg y k ap tu n k világos képet
arról, hogy a kereszténység gyökérverése, m ikor m ár Pannóniába elju to tt,
mely utakon haladt, és melyek voltak azok a központok, ahonnan m integy
sugárszerüen kiindulva, gyökeret eresztett.
A leletek ism ertetésénél tartó zk o d tu n k azok egyházi és művészeti
m éltatásától, m ert csak az em lékeknek számszerű felsorolása u tá n volt
lehetséges egységes képet adnunk azoknak úgy egyházi, m int kulturális
és m űvészeti jelentőségéről.

ELSŐ RÉSZ.

A PANNÓNIÁI RÓMAI-KORI KERESZTÉNYSÉG

EMLÉKSZERŰ HAGYATÉKA.
I. Sopianae (Pécs) és környéke.

i. Pécs (B aranya m.). Pécs Sopianae1 helyén fekszik. Jelentőségét

annak köszönhette, hogy Pannónia belsejében az úthálózat egyik legneve­
zetesebb csom ópontja volt. Az Itinerarium Antonini szerint öt útvonal
fu to tt itt össze. Ezek közül a legnevezetesebb az, am ely A quincum ba, és a
másik, am ely Savariába vezetett. Az előbbi a korai időben, az utóbbi pedig
a róm ai uralom későbbi időszakában ju to tt nagyobb szerephez, s ez volt
a keletre menő keresztény zarándokok rendes ú tja is. N agy szerephez soha­
sem ju to tt épp fekvésénél fogva ; a lim es-m enti castra és városok jelentősebb
em lékeket m u ta tn a k fel. Jelentősége P an nonia-tartom ány négy részre való
osztásakor n ő tt meg, m ert itt székelt Εα/m ’íü-tartom ány praeses-e. De épp
ezen félreeső, katonaságtól m entes jellegének köszönhette, hogy a keresz­
ténység itt könnyen gyökeret tu d o tt verni.
Nevezetes keresztény emléke a székesegyház környékén részben elő­
került tem etője, am ely népes keresztény gyülekezetére enged következtetni
(i. kép). Ezen tem etőnek eddig legnagyobb építm énye a székesegyház
nyugati hom lokzatának közepétől délre eső, 1922-ben előkerült cella trichora-
nak m aradványa (a térképen I. szám a la tt).12 A laprajza lóherealakú, (2. kép),
vagyis észak, kelet, és nyugat felé félkörös apszisokkal elláto tt, észak-déli
1 V. ö. CIL. III. 427. 1. — K u z s i n s z k y , Országos Magyar R égészeti Társulat É vk ön yve.
Sopianae cím szó a Pecz-féle Ókori Lexikonban. II. 1923— 1926. 172. sköv. 11. — A pécsi keresz­
II. 820— 821. 11. — F l u s s , Sopianis cím szó a tén y em lékekről rövid, de jó összefoglalást
P W .-R E .-ban. V. 1107. hasáb. kapunk : S z ö n y i , Pécs. Ű tm u tató a városban
2 Bő ism ertetését lásd : S z ö n y i , Á satások a és környékén és a Mecseken. Második kiadás,
pécsi székesegyház környékén 1922-ben. Az 68— 73. 11.
 Pannónia sacra 33

i . A pécsi ókeresztény tem ető alaprajza.

irányban fekvő, belül mérve 9 m hosszú, 4·52 m széles h ajó t tü n te t fel,

amelyhez délről egy kis előcsarnok csatlakozik. Az épületet egész terjedelm é­
ben feltárni nem leh etett, m ert a keleti apszisa a székes-
egyház nyugati alapfala alá húzódik, a n y u g atit pedig
a püspöki palota északi szárnyának építésekor m ár
korábban lebontották. A fe ltá rt falak m agassága
1.30 m. Az északi teljesen m egm aradt apszisból négy
tám asztó pillér ágazik ki, valószínűleg ugyanennyi
tám aszkodott a m ásik kettőhöz is. A tám asztó pillé­
reknek körülbelül 70 cm magas lábazata a pillér tes­
téből kissé előre kiszökik, s felső végükön rézsutosan
lefaragott téglákkal van fedve. U gyanaz a lábazat a 2. A pécsi cella trichora
pillérek közti falakon fo lytatódott, s így az egész épüle- alaprajza.
S zent Istv án . I. 3
34 Nagy Lajos

ten végigfutott. A céllá padozata úgy készült, hogy előbb a talaj nedvességét
fel nem engedő lyukacsos darázs (tufás mész)-köveket vertek a puszta földre
és ezeket leöntötték téglatörm elékes forró m észhabarccsal. A kápolna elő­
csarnoka négyszögű helyiség, am elyből ajtó v ezetett a kápolnába. Az elő­
csarnok mésszel bevont földpadozata a la tt 44 cm mélységben faragott
kőlapokból összeállított sírláda került elő, am ely tele volt több em beri csont­
váz erősen korhadt m aradványaival, össze-vissza hányva. A falakon két
festésréteg m aradványait á lla p íto ttá k meg. Az első a cella építésével egy­
korú. Ez 6·—8 cm vastag, kem ény, jó, róm aias vakolatrétegen néhány
fekete színű foltot ad o tt, s a m árványberakást utánozni akaró festett lábazat
m aradványa. E felett törekkel kevert m álékonyabb vakolatrétegen az egész
helyiséget köröskörül egy függönyt ábrázoló festés díszíti. Szőnyi leírása róluk
a következő : 1 «A függöny alsó része ívszeletek sorából alakul. A függöny
szegélyét fekete sávokból alk o to tt, tex til eredetre valló, de bizáncias, sőt
talán keleti stilizálású m otívum ok jelzik. Érdem es lesz őket ez irányban
tanulm ányozni. A függöny redőit váltakozva sárgavörös és zöld sávok
példázzák. A felületeken egy kis fekete, lándzsacsúcs-alakú levél és p e tty e k ­
kel k örülvett fekete körfolt van elszórva díszítm ény gyanánt. Hogy ezeket
applikált, hím zett vagy a szövetre festett díszítm ényekül kelljen-e felfog­
nunk, semmiféle jelből nem tű nik ki . . . Sajnos, a kápolna falainak a füg­
gönyfestés fölötti részei, hol a róm ai analógiákból következtetve, a figurális
képek szalagja vonul végig, m ár nincsenek meg. Hogy feliratokkal el vol­
tak-e látva a festm ények, bizonyítja két itt ta lált tö re d é k . . .» E zt az észak­
déli keletelésű kápolnát később többször átép ítették . Egy ilyen átépítés
alkalm ával hozták á t az északi apszisból a keletibe az o ltárasztalt (mensa) ,
m ikor is ennek az apszisnak a padlóját 26 cm-rel felemelték, s ugyanekkor az
előcsarnokból a cellába vezető b ejárato t 45 cm m agasan befalazták. Még
később a kápolna nyugati hosszfalát valam i építkezés alkalm ával elpusz­
títo ttá k . Egykori vonalától nem messze, a kápolna belseje felé egy újabb
fal vonul, am ely egy nagy faltöm bben nyúlik el nyugat felé ; ebbe volt be­
építve egy leveles díszű, gótikus stílusú kőfaragványtöredék.2 A cella elpusz­
tulásáról ad atain k nincsenek. A székesegyház első építkezésekor még áll­
h a to tt, m ert a székesegyház nyugati falsíkja akkor még nem szökött any-
nyira előre. A cella építése egykorú a tem etővel, s a Kr. utáni IV. században,
ennek a második felében tö rtén h e te tt. A második festés kora a díszítés
stílusa nyom án a V II— IX . századba teendő, s valószínűen Privina pécsi
uralm ával függ össze. Csak azután helyezték át az o ltárt, m ikor a X I. szá­
zadban a székesegyházat építették, s igyekeztek a régi kápolnának kelete­
lését is összhangba hozni az új építm énnyel. Teljes pusztulása a X IV —XV.
században következett be, m int ezt a nyugati hosszfal mellé ép ített új fal,
s a benne ta lá lt gótikus ízű faragvány m u tatja.
A székesegyháztól délre kelet-nyugati irányban falnyomok, és oszlop-

1 S z ő n y i , i. m., 179— 180. 11. 2 S z ő n y i , i. m., 1., 2. képek.

 Pannónia sacra 35

lábazat került elő, m elyeket H enszlm ann m ár 1872-ben egy ókeresztény

bazilikának ta rto tt. Az új ásatások részben m egdöntötték ezt a feltevést, s
valószínűvé te tté k , hogy itt a püspöki palota előtti térkiképzéssel van
dolgunk.1 N agyobb a valószínűsége annak, hogy e nagy keresztény te m e tő ­
ben állott tem etői bazilika a mai székesegyház a la tt van, s ennek m arad ­
ványaira épült a X I. században az árpádkori tem plom .
A székesegyháztól délre eső terü letet sírok, és sírkápolnák foglalták el.
Ezek közül eddig csak keveset tá rta k fel, de a középkor folyam án sok tö n k re­
m ent, am it bizonyít az, hogy a székesegyháztól délre eső té r közepén egy
csúcsíves épület hatalm as m éretű falm arad v án y a jö tt elő. E nnek n y u ­
gati sarkán egy elpusztult róm ai-kori sírkam ra tá ru lt fel szép falfest­
mény töredékekkel.2 U gyancsak
így pusztult el egy m ásik, 1922-
ben kiásott sírkam ra északi fala is
(a térképen II. szám m al jelölve).
Ez egy négyszögű boltozott helyi­
ség 2'32 oldalhosszúsággal, és a
közepén 2^28 magassággal. A fes­
tésnélküli oldalfalak term éskőből,
a 30 cm vastag dongaboltozat
téglából volt építve. Félm éter vas­
tag déli falát alacsony, i ‘24 m
m agas és o-Ó2 m széles ajtónyílás
töri át, amely a feltaláláskor o -Ó2
m m agasságig befalazva volt. A
keleti, és a nyugati oldalán egy-
egy term éskőből é p ített szarko­
fág állott, s ezek te te jé t egykor
h áztetőalakúan téglák alk o tták ,
am elyek m ár részben szét voltak 3. Téglából rakott és b oltozott sír a pécsi
rom bolva.3 ókeresztény tem etőből.
A székesegyház előtti tér ke­
leti oldalán a sírok egész sora tá ru lt fel. íg y a III. szám ú cubiculum ot
1913-ban ásták k i ; 4 északi fala előtt egy 1 őszarkofág áll, s e felett a fal­
ban egy kis félkörös fülke látható. E m ellett a sírkam ra m ellett egy m ásik
sírládát téglanyerges tetővel (3. kép) egy kis cubiculum szerű épület vesz
körül, s körülötte még nyolc sír fordult elő. A IV. szám ú cubiculum , polyvás
v ak o lattal bo ríto tt, félköríves boltozatú volt, északi falának egész hossza
elé egy tégla-sírládát építettek. A VI. szám a la tt jelzett falnyom ok is egy
cubiculumhoz tarto ztak , am elyet Szőnyi 1913-ban m egtalált, de ez ideig

1 S z ő n y i , i. m., 183. 1. 4 S z ő n y i , A pécsi őskeresztény tem ető. R e­

2 S z ő n y i , i. m., 183. 1. ligio, 1913. 577— 579- U· és 596— 597· U- —
3 S z ő n y i , i. m., 184— 185. 11. M úzeumi és könyvtári Értesítő, 1914. 171. 1. —
Arch. Anz., 1925. 294. 1.
3
36 Nagy Lajos

még felásni nem lehetett. Ezen ásatások alkalm ával sok apró tárg y került
elő. Legnevezetesebb azonban az az egyik sír, am elyben m ellékletként 45
d arab agyagedényt találtak . Ism ertetésük, és ábráik kiadása nagyon kívá­
natos a késő-római agyagm űvesség szem pontjából is. K ét téglán bekar­
colt jelek is előfordultak : egy kereszt és egy horgony alakja.
E tem ető nevezetessége azonban az V. szám ú cubiculum nak nevezett,
de tulajdonképp egy mauzóleum alsó része, am ely az elhúnytak befogadására
szolgált.1 E zt Koller szerint 1780-ban ta lá ltá k meg. Nem sokkal a sírkam ra
felfedezése u tá n pedig, midőn a székesegyház délkeleti to rn y átó l 7 m-re
lévő, keletre fekvő plébániaházat (levéltár) ép ítették, 13 téglából é p ített

4. A pécsi m auzóleum északi fala.

sírra b ukkantak. Ezek közül az egyiknél 1—1 téglán K risztus-m onogram m

fordult elő & alakban körbehelyezve, s Koller szerint festve (pictum)
v oltak.12 Ezen V. szám ú cubiculum építészeti form ájáról, amely egy földalatti
és egy földfeletti részből állott, ú jab b an is többen írta k ,3 és a falfestményei

1 Koller, Prolegom ena in históriám episco-
patus Quinque ecclesiarum . 1804. 25— 34. 11.,
X I. tábla.
2 Koller, i. m., X IV . 7. tábla (a sír rajza). —
Sző nyi, A pécsi őskeresztény sírkamra. 1907.
19— 20. 11., 2. kép.
3 Koller, i. m., 24— 35. 11., X I. tábla. —
H a as, Gedenkbuch, cl. k. freien S tad t Fünf­
kirchen. 1852. 6— 10. 11. — Haas, Baranya.
225. sköv. 11. — H enszlm ann, Mitt. ZK. 18.
57— 83. 11. — H enszlm ann, M onumenta H un­
gáriáé Archaeologica. II. 1873. 1. rész, 19— 165.
11. — G. B . de Rossi, Bull, di arch, crist. 1874.
150— 152. 11. — Czobor, E gyházm űvészeti La­
pok, 1880, 327— 339. 11. — Czobor, A keresz­
tén y műarchaeológia encyclopédiája. 1880.
141. 1. — Gyárfás, Pannónia őskeresztény em ­
lékei, 1889. 77— 86. 11., 5— 7. képek. — Strzy-
gowski, K unstgeschichtl. Charakterbilder aus
Österreich-Ungarn. 1893. 56— 57. 11. — Szőnyi,
A pécsi őskeresztény sírkamra. 1907. 1— 91. 11.,
i — 34. kép, i — 10. táblák. — N a g y L., Roem.
Mitt. X L I. 1926. 127. sköv. 11. — E . Dyggve,
Pannónia, 1935. 62— 77. 11.
 Pannónia sacra 37

is közism ertek. A falfestm ények teljes szabaddátétele Czobor és Szőnyi

érdeme, akik a cseppkőszerű m észlerakódás a la tt még két képet fedeztek fel.
E nnek a cubiculum nak az előcsarnoka is festve v o lt.1 A déli falán,
jobbra a bejárattó l, Szőnyi festésnyom ok alap ján egy k an d eláb ert ism ert
fel. A cubiculum északi falát középen egy négyszögletű, ablakhoz hasonló
nyílás tö rte át, s e fölé m edaillonban egy N agy C onstantinus-kori K risztus-
m onogram m ot festettek. (4. kép.) A kört az X és a P b etű k h at mezőre
osztják fel, s ezek m indegyikébe egy-egy ro z e ttát helyeztek. A m onogram m ­
tól jobbra P éter apostol áll tunikában, valam int pallium ban, és jobb kezé­
vel a m onogram m felé m u ta t. A m ásik oldalon Pál apostolt látju k , jobb-

5. A pécsi cubiculum déli fala.

jával hasonlóképpen a m onogram m felé m u ta t, míg b aljáb an irattek ercset

ta rt. Az egész falfelületet fe stett sávok, és vonalak h a tá r o ltá k ; ezzel szem­
ben az üresen hag y o tt fehér falakat növényindák és kacskaringós vona­
lak élénkítették. A b ejárati oldalon, azaz a déli falon a sávok és vonalak
közé foglalt mezőt csupán zöld inda- és levéldíszek tö ltö tté k ki. (5. kép.)
A keleti falon három , keretbe illesztett jelenet vehető ki. A falfelület észak

1 K o l l e r , Prolegom ena in históriám episco- S ző n yi,A pécsi őskeresztény sírkamra. 1907..

patus Quinque ecclesiarum. 25— 34. 11., X I.
tábla ; H e n s z l m a n n , M itt. ZK. X V I ll. 57— 83.
11. ; u . a . , M onum enta H ungáriáé Archaeologica.
II. i., 19— 165. 11. ; C z o b o r , A keresztény míí-
archaeologia encyclopédiája. 1880. 141. 1. ;
R o s s i Bull, di arch, crist. 1874. 150— 152. 11;
S t r z y g o w s k i , Kunstgeschichliche Charakterbil­
der aus Österreich-Ungarn. 1893. 56— 57. 11. ;
i — 91. 11., i — 34. kép, I— X . tábla ; N a g y L . ,
D ie röm isch-pannonische dekorative Malerei
(Mitt. d. deutschen archaeol. In stit. Roem.
A bt. X L I. 1926. 129. sköv. 11.) ; S z ő n y i , Magyar
M űvészet, V. 1929. 537. sköv. 11. ; N a g y L . ,
I ricordi cristiano-rom ani trovati récén tem en te
in Ungheria (A tti del III. Congresso Internatio­
nale di Archeológia Cristiana.) 299. sköv. 11.
38 Nagy Lajos

felé eső részén, Á dám ot, és É v á t az alm afa a la tt ábrázoló jelenet még meg­
m aradt. A középső rész tönkrem ent, mégis a töredékek a Jó Pásztor csípő­
jére engednek következtetni.1 A harm adik mező Jónás próféta tö rtén etét
beszéli el, azonban nem a róm avárosi katakom bákból ismeretes, folytatólagos
ábrázolási m ódban, hanem egyetlen jelenetbe összefoglalva. A nyugati fal
hasonló módon három keretezett mezőre osztódott. Az észak felé eső kép­
mezőben Noét látju k a ládával visszaadott b árk áb an ábrázolva. A kö­
zépső mezőben a Szent Szűz a gyerm ek Jézussal láth ató . (6. kép.) Az
utolsó mezőben a három szent király im ádását találjuk. A cubiculum
dongaboltozatának festm ényei három részre oszthatók fel. A két szélső
hosszúkás, téglaalakú mezőt hullámos, kacskaringós vörös és zöld indák
tö ltik ki, s ezeket kalászhoz hasonlóan elrendezett levélkék, és kis vörös
pontok teszik gazdagabbá. A négyszög­
letes középmező közepén medaillon lá t­
ható, újból a föntebb leírt N agy Con-
stantinus-féle m onogram m al, am elyet
babérlevelekből álló koszorú fog körül.
A kerek medaillon szélét négy k ú p ­
alakú, a négyszög közepéhez ra k o tt
virágcsokor érinti. Ezeket közepén vö­
rös szalag ta rtja össze, am elynek vége
lelóg. A lapszínük barnászöld, kerek,
vörös rózsákkal. A keleti és nyugati
csokron két-két egymásfelé fordult páva
áll ; a déli, és északi csokron két-két
galam b. A négy sarokban négy medail-
lonba foglalt asszony mellképe láth ató .
(7. kép.) Ezen m edaillonoknak egészen
a belső, zöldesbarna széléig csúcsával
6. Madonna feje a pécsi m auzóleumból. benyúlik egy-egy, a képmező sarkaiban
ferdén ábrázolt és vörös szalaggal kö­
rü lk ö tö tt virágcsokor. A mező szabadon m arad t részeit vörös foltok (ró­
zsák?) és az ezekből kiemelkedő füszerű, vékony levélkék tö ltik ki.
Ezek az emlékek ma m ind hozzáférhetők és konzerválva vannak, ami
Möller és Szőnyi érdeme. A III., IV., V. szám ú cubiculum okba egy közös
föld alatti folyosó visz le. A II. számú sírkam ra feletti betonlap is felemel­
hető, és vashágcsó vezet le a 4 m mélyen fekvő sírkam rába. Az I. számú
cella trichora is bejárható, a lépcsőzet pihenőjén és a padozatán lá th a t­
juk a tem ető leleteit.

1 S z ő n y i , A pécsi őskeresztény sírkamra m ann, Lázár feltám adását, vagy D ánielt az

53— 55. 11., ebben a töredékben egy lábat vélt
felismerni, s ennek a helyzetéből Dánielre
k övetk eztetett, aki ily módon két orosz-
ián között állana. Újabban azonban már Jó
Pásztor ábrázolást látott benne. — H e n s z l -
oroszlánok között teszi ide ; míg C z o b o r azt
véli, hogy itt az O ltáriszentség ábrázolásával
lenne dolgunk, a hal hátán látható kenyér­
kosár formájában.
 Pannónia sacra 39

Valószínűleg ezzel a tem etővel van kapcsolatban két m ásik sírkam ara
is. Az egyiket a K irály-ucca elején, az A ranyhajó-szálloda előtt 1770-ben
ta lá lták , s csak egyszerű megemlítés m arad t róla : «crypta picturis intrin-
secus variegata . . ,»1 A másik
cella az V. szám ú sírkam rától
keletre a K áptalan-ucca 6.
szám ú ház a la tt került elő
1841-ben, s ennek a padozata
m ozaikkal volt kirakva, am e­
lyen csavart vonalas kereszt
alakok lá th a tó k .12
A pécsi Főtéren is téglá­
ból ra k o tt késő-kori róm ai sírok
kerültek elő. Ezek egyikéből
szárm azik a M agyar Nem zeti
Múzeum egyik vésett díszí­
tésű, zöldes színű üvegpohara,
am elyet a m úzeum H o rváth
A ntal pécsi ügyvéd gyűjtem é­
nyéből szerzett meg (8. ábra).3
V ésett felirata :
Π ΙΕ ZHCAIC KAA0)C A E I.
U gyancsak ezen m agán­
gyűjtem ényből került a M agyar
N em zeti M úzeumba egy 11 cm
m agas aranyozott bronzszobor,
mely I. Constans m ellképét
fiatal korában m u ta tja be. A
7. M edaillonba foglalt asszony mellképe
mellkép babérleveles koszorú­ a pécsi cubiculum m ennyezetfestm ényéről.
ban foglal helyet, fején kettős
gyöngysoros diadém ot visel (9. kép). K orát H ekler A ntal 335·—340 közé
teszi, s szerinte itáliai im port, s bronz- vagy ezüsttál közepének díszítésére
szolgált, m int em blém a.4 A jobb vállon ábrázolt fibula form ájával leg­
utóbb Bélaev foglalkozott.5

1 Chronographus celebrium Hungáriáé ur-
bium . 1770. 230. 1. — Gyárfás, i. m ., 85. 1.,
4. jegyzet. — Szőnyi, i. m., xo. 1.
2 Haas, Baranya, 123. 1. — Szőnyi, A pécsi
püspöki m úzeum kőtára. 1906. 44. 1.
3 E pohárról em lítés történik : Arch. Ért.
X V II. 1897. 287. 1· — Jelentés a Magyar
N em zeti Múzeum 1912. év i állapotáról. 39— 40.
11. — S u p ka , R oem . Ouartalschr. X X V II. 1913.
164. 1. -— E pohárnak itt közöljük először a
képét, am elyet dr. P aulovics István v o lt szíves
átengedni. H asonló díszű pohár IIIE ZHCAIC
KAAÍOC felirattal előjött Vorning-ból (Jutt-
land). — Rokon feliratok ism eretesek Kölnből.
L á sd : K isa , D as Glas im A ltertum e. 907. lap,
380. kép. 960— 961. 11., 240— 241. számok. —
4 Hekler, R óm ai bronzemlékek a N em zeti
M úzeumban. Arch. Ért. X X X I I I , 1913. 210.
sköv. 11., 2. kép. H . Peirce— R. Tyler L ’art
byzantin I. 56 !., 50/a. tábla.
5 N . Bélaev, Seminarium K ondakovianum .
III. 1929. 109. 1., X II. tábla.
40 Nagy Lajos

Ü jabban, 1927-ben, a Széchenyi-tér északi részén, Fejes György dr.

a városi csatornázás alkalm ával két sírládát ta lá lt ; ezek téglából voltak
építve és dongaboltozattal ellátva. Belső részüket k ife ste tté k ; a festés vonalas
díszítés és m értani beosztáson kívül alakos ábrázolást nem m u ta to tt. N a­
gyon jellegzetes építési mód, am elynek sok példája nyugatról ismeretes a 8

8 . V ésett díszű feliratos üvegpohár Pécsről.

késő-római korból. U gyanebben az esztendőben a K áp talan -u tca 6. szám ú

ház előtt egy összerombolt és egykor festett sírkam ra került elő. A sír­
kam ara ugyanolyan dongaboltozatos, m int a többi Pécsett ta lált sírkam ­
rák. Magassága m ajdnem 2 m, keletre 280 cm hosszfal m arad t meg, míg a
nyugati hosszfal csak 210 cm nagyságban került elő ; a többi részét, v ala­
m int az északi részét lebontották már. Festés nyom ait világosan fel lehetett
ismerni, s egyes töredékekből következtetve figurális díszítésekkel is el volt
 Pannónia sacra 41

látva. M indenesetre, a nagy keresztény tem etőhöz ta rto z o tt, és a festett

m auzóleum tól nem volt messzebb, m int 80-—100 m (10. kép).1
*

9. A pécsi aranyozott császármellkép.

2. Cserkút, Pécs m ellett. H iteles keresztény-róm ai leletet nem isme­

rünk innen. Egy elfelejtett a d at azonban megérdemelné, hogy ism ét k u ta tá s
tárg y áv á tegyék. Juhász László «Baranyamegyei leletekről·) című értekezésé­
ben 2 ugyanis a következőket írja : «Cserkúton 1898. évben, az]*év tavaszán

1 Dr. Fejes György szíves közlése. Arch. É rt. X X I. 1901. 176. 1.

42 Nagy Lajos

nagyobb terü letű földforgatás alkalm ával népvándorláskori tem ető került
felszínre. A sírkövek vörös homokkőből valók, mely kő Cserkút és Szőlős
vidékén általános ; egészen durva kőlapok, melyeken csak keresztény-jegy
láth ató . Az egyiken a kereszt m ellett jobbról és balról két vonal van, mely
a kereszt vonalával párhuzam osan áll, s ezzel három vonalat, a kereszt
felett pedig ívet m u tat. Ily keresztes követ 27 darab o t találtam , melyek
ism ét elásattak. A kövek m ellett és a la tt félm éter mélységben koponyák,
ezek m ellett többnyire kisebb-nagyobb halán ték g y ű rű k és egy hom lokpárta
voltak. Ezen tem ető m ellett volt egy épületrom , m elynek alapfalazatai és
az itt talált római téglák talán arra engednek következtetni, hogy egy itt talált,
de már elhagyott római épületet a régibb középkorban itt lakó nép templomnak
használta, amely körül temetkezett».
*

3. Kővágószöllős, Pécs m ellett. I t t 1867-ben egy boltozott róm ai-kori

sírkam rát taiaitak , am elynek közepén kőkoporsó állott. Feltalálásakor a
boltozat m ár beom lott. O ldalfalait festm ények ékesítették, am elyek m otí­
vum ai virágok és m adarak voltak, m int a pécsi V. számú cubiculum m ennye­
zetén és b ejárati falán. A «Századok» 1 értesítése szerint a sírkam ra ta la já t
emberi és állati alakokat ábrázoló színes mozaik b o ríto tta .12 Ez az emlék
teljesen elpusztult, keresztény jellege is legfeljebb csak a pécsi hasonló
em lékekhez való közelsége m iatt tételezhető fel.
*

4 Dunaszekcső. A róm ai Lugio helyén fekszik, amely később Florentia

néven ism eretes.3 Ezen községnek «Püspökhegy» nevezetű dűlőjében egy
késő-róm ai tem ető te rü lt el, am ely helyen még tudom ányos ásatás nem folyt.
Szórványos sírleletből ism eretes egy üvegpohár aranylem ezzel díszített
feneke (11. kép), am ely egy csontból faragott díszorsóval 4 együtt került
elő az 1903—1906. évek k özt.5 Ü vegpoharunk m aradványa közepe felé
gyengén kidom borodó kettős fenék, alacsony talppal, 87 mm átm érővel.6
Az alsó lapon van az a vékony aranylevél, am elyet bekarcolt rajz díszít.
A felesleges rész el van távolítva, hogy az üvegalap ism ét előtérbe kerüljön.
Az üveg jobb felső része repedezett, s egyik korábbi tulajdonosánál ráesett

1 Századok, II. 1868. 69. 1.
2 Arch. Közi. V II. 189. 1. — Arch. Ért. Régi
évf. V II. 1873. 60. 1. — Posta, B aranya az ős­
kortól a honfoglalásig (V á ra d y F., B aranya
m últja és jelenje II., 140— 141. 188. 11.)
Szőnyi, A pécsi őskeresztény sírkamra. 14— 15.
11. — N a g y L . , Roem. M itt. X L I. 1926. 124. 1.
3 C I L . III. 426. 1. — K u zsin szky, Lugio cím ­
szó a Pecz-féle Ókori Lexikonban. I. 1125. ha­
sáb. — Római-kori em lékeit ism erteti Wosinszky,
Tolna várm egye az őskortól a honfoglalásig. II.
683. 1., 769. sköv. 11. — Posta R .,i. m., 90-100 11.
4 Az orsó több darabra tört, össze van
ragasztva, hossza 131 mm. Teljesen hasonló
darab ismeretes a fenéid késő-római sírm ező­
ből. V. ö. K u zsin szky, A B alaton környékének
archaeologiája. 73. 1., 94. kép.
5 Jelenleg a N em zeti Múzeumban van. E lő­
ször ism ertettem a Theológiai Szemle, V. 1929.
158— 163. 11. — Vonalas, rossz rajzban hozta
képét : N . Bélaev, Seminarium Kondakovianum
III. 1929. 81. 1., 19. kép.
* Technikai előállításukra lá sd : H . Vopel,
Die altchristlichen Goldgläser. (Arch. Stud.,
J . Ficker, V. füzet, 177. 1.) — Kisa, Das Glas
im Altertum e. 838. sköv. 11.
 Pannónia sacra 43

mészfolt a felirat két b e tű jé t elhom ályosítja. A díszített fenék kerete egy

2 m m vastag gyűrű, és átm érője 71 mm. Ezen belül egy fiatal, előkelő házas­
pár mellképe lá th a tó teljes előlnézetben. A jobboldalon lá th a tó férfi rövid­
hajú, bajusz és szakálltalan. U jjas alsó tu n ik á t hord, am ely a csuklónál
hárm as sávval van díszítve. K öpenye a jobbvállán számszeríj alakú fibulá-
val van összetűzve. A köpenynek a jobbvállon lelógó része d íszített sze­
gélyű. A szegély két részből á l l : egyiken k ettő s vonal között hullám vonalas
díszítés, am elyből két oldalra apró kacsok nyúlnak ki, m ásikon kis körökben

10. Belül festett sírláda a pécsi ókeresztény tem etőből.

3·—3 pont, és a körök közt egymás mellé helyezett két pontból álló díszítést
kapunk. A férfi jo b b ját szíve fölé ta rtja , esküre emelt ta rtá sb a n . A nő a
férfi jobboldalán foglal helyet. Ez általános, az aranylem ezzel díszített
fenekű poharak közt csak egypár példány alkot kivételt.1 A nő fején
főkötő van, am ely az áll a la tt nincsen átkötve. A hom lokától kétoldalt lefelé
kisebbedő hullám gyűrűkbe fésült haja körülveszi az arcát. Vállairól, m int
felsőruha, kettősszegélyű sál fut le. B aljának m u tató ú jjáv al lefelé int.
N yakán egy sor pont által jelzett gyöngynyakék. Ez a la tt kettős vonalak

1 V o p e l , i. m., 12. 1.
44 Nagy Lajos

közt négyszögü lapok láth ató k , am elyekről hét tojásalakú, csüngőbői álló
díszes ékszer függ alá. Az üvegpohár fenekének k ö rirata :
SEMPER · GAU DE AT IS · IN NOMINE DEI
Pohárfenekünk szépen illeszkedik bele az aran y p o h arak ism ert nagy
szám ába. Jelentősége nem különös művészi értékében rejlik, ami azonnal
kitűnnék, ha pl. Albizzati által legutóbb ism ertetett pár szép festett ara n y ­
pohárral hasonlítanánk össze.1 M esterének igyekezete kim erült a házaspár
ábrázolásánál, egyrészt a portrait-szerűségre való törekvésben, m ásrészt a
ruházat, és az ékszerek pontos visszaadásában. Ez észrevehető a férfi felső­
ru h á já t a jobbvállon összetartó fibula hű utánzásában is, am elyet a kor­
határozó jelenségek közé sorozhatunk. Ez a fibulatípus a Kr. u. IV. század­
ban örvend általános elterjedésnek,12 s jellegzetessége a keresztpánt végein
lá th a tó hagym aalakú díszítés. Félkörben meghajló h áta vastag, tö m ö tt,
a tű ta rtó része ellenben rövid, s ezen látszik a tű ta rtá s ra szolgáló bemélyedő
nyílás. Fibulánk lábának végén egy kis elálló nyúlvány arra enged k övet­
keztetni, hogy a b iztosított zárú fibulák csoportjából való, am elyeknek
nagyszám ú változata ism eretes.3 Az a tö m ö tt dísz, am ely a nő nyakán
láth ató , alapos meggondolás tá rg y á t képezheti. Először egy pontokkal
jelzett gyöngysort lá th a tu n k . Ez lehet m agában is egy egyszerű nyakék.
Ami u tán a jön, a fent és lent kettős vonallal h atáro lt, és ugyancsak kettős,
függőleges vonalakkal öt részre oszto tt tárg y at, a nő alsóruhájához tartozó
nyakdíszítésnek (csipke) is vehetnők. De o tt van az a hét tojásalakú
csüngődísz, m elyeknek felső részein egy-egy kis pont szerepel, s így a csüngő­
díszek akasztóiul szolgálnak. H ajlandók vagyunk ezekben is egy nagy
díszes nyakéket látni, am ilyenek a késő-római korban sem ta rto z ta k a ritk a ­
ságok közé. Az aranypoharak ábrázolásain is gyakoriak a női ékszerek :
a gyöngy nyakláncok, az egyszerű, és értékes ékkövekkel k irak o tt n y ak ­
ékek.4 Csüngős ékszert hord a B ritish M useum-nak a Tyszkievicz-gyüjte-
m ényből szerzett üvegpoharán is a házastársak közül a nő.5 A mi példányun­
kon lá th a tó női ékszerhez hasonló szerepel a B ritish Museum egy másik
aranydíszes poharán is, am elynek k ö rir a ta : SEBERE COSMAS LEA
ZESES .6 Ez az ékszertípus a késő-római korban keleti m inták utánzásakép
lép fel, s m egtalálható Theodora császárnő ábrázolásán is.7 K orábbi keletű
előképeire a palm yrai sírkövek női ábrázolásain k ív ü l8 a Cum onttól

1 C. Albizzati, Vetri dorati del terzo secolo
d. Cr. (Roem. M itt. X X IX . 1914. 240. sköv. 11.)
2 Koruk meghatározására v. ö. Behrens,
Mainzer Zeitschr. X IV . 1919. 12— 16. 11., 5.
szövegkép.
3 V. ö. B. Saria, Fibeln m it Sperrvorrich­
tungen. Vjesnik, Új évi. X V. 1928. 74. sköv. 11.
— N . Bélaev, i. m., 49. sköv. 11.
4 Felsorolásuk : Vopel, i. m., 44. 1., 1. j.
5 Képe : Vopel, i. m., 47. 1., 3. kép.
* Képe közölve : Garucci, Storia . . . III.
198. 5 — Garucci, Vetri . . . 29. tábla, 5. kép. —
Read, British Museum. Guide of the early Christ,
and bvz. antiqu. — Forrer, R eallexikon. 72.
tábla, 5. kép. — Vopel, i. m., 100. 1., 119. szám.
7 Wulff, A ltchristl. u. byzant. K unst. II.
415. 1., 361. kép. — Cumont, Fouilles de Doura-
Europos. 1926. 155. 1., 31. kép.
8 L egjellegzetesebb darab, am elyen a nő
ábrázolásán a gyöngysor nyakék alatt hasonló
töm ött díszítés fordul elő a m üncheni Glypto-
thékban van. Arch. A n z . 1910. 476. 1., 4. kép. —
M . Rosenberg, Gesch. d. Goldschmiedekunst.
Granulation, 1917. 476. 1., 267. kép.
 Pannónia sacra 45

felásott D oura-Europos falfestm ényeire u ta lh a to k .1 Az ékszerek rajzolásá­

nál ta p asz talh ató gondosság jelentkezik a ru h ázat visszaadásában is, s ezért
em lékünk a róm ai előkelők ruhaviseletének ism eretéhez új a d a to k a t szol­
g áltat. A női főkötő szerepel más aran y p o h ár női ábrázolásán is.12 A férfi
felső ru h áján ál a szegélydíszítés érdem el még külön em lítést. A ranypoha­
rakon a házaspár és családi képek elég gyakoriak. A mi példányunkon az
áb rázoltak házastársi viszonyára nincs olyan jelzés, m int pl. a sírkövek és
szarkofágok ábrázolásain, am elyeken a feleség k a rjá t az ura nyaka köré
fonja. Egy üvegpoháron a férfi felesége v állát jo bbjával érinti.3 A házas­
társi viszonyt a kézfogás is jellem zi (iunctio dextrarum) , vagy a férfi kezé­
ben ta r to tt s a házasságkötési okm ányt jelképező irattek ercs (volumen
nuptiale). Az üvegpoharakon a
házastársi viszonyt rendesen a t­
trib ú tu m o k k al ju tta ttá k kifeje­
zésre.4 íg y kerül a házastársak
mellképe mögé az őket megáldó
K risztus, vagy P éter és Pál apos­
tolok képe stb. A házastársi vi­
szony kifejezését p ó to lh a ttá k a
feliratok is. A mi példányunk
feliratának m egfogalm azásánál
is ez volt a kifejezett óhaj. Ü veg­
poharunk feliratával egyező más
felirat előttem ism eretlen. H á ­
zaspárok és családos jelenetek
ábrázolásai m ellett leggyakrab­
b an nevek is szerepelnek. A név­
nélküli feliratok ritkábbak. Ez
utóbbiak közül a V IVATIS IN
DEO vethető leginkább össze a
m ienkkel.5 De a dunaszekcsői A dunaszekcsői serleg aranydíszes
fenékm aradványa.
feliratnak megfelelő kifejezése­
ket használó keresztén}/ felirat­
tal van ellátva az az aranypohár, am elyet R óm ában a szent Ágnes k a ta ­
kom bában az egyik gyerm ek sírja m ellett a m észvakolatban találtak . Ezen
egy szakálltalan férfi mellképe körül SEMPER IN PACE GAUDE olvas­
h ató .6 HILARE SEMPER GAUDE AS szerepel egy ism eretlen lelhelyű
üvegedényen.7 Egy carthagói feliraton a következőket ta lá lju k : VIBAS
1 B . H . Breasted, S yria III. 1922. 178. sköv. Storia, 195. tábla, 11. kép. — Garucci, Vetri,
11., X L II. tábla. — Cumont, i. m., X X X V — 26. tábla, i i . kép.
X X X V I. tábla.r-— H asonló ékszerekre : v. ö. e Bull, di arch, crist. 1874. X . tábla. —
Marschall, Catalogue of the Jew ellery c. m űvét. Garucci, Storia, 202. tábla, 4. kép. — Diehl,
2Garucci, Vetri*. . . 35. tábla, 1. kép. ILCV. 2292. — Vopel, i. m., 41., 98. 11-, 83.
3 Garucci, Storia . . . III. 198. tábla, 4. kép. szám . — Bélaev, i. m., 81. 1., 18. kep.
4 Lásd : Vopel, i. m., 12— 13. 11., 44. sköv. 11. 7 C IL . X V . 7029. — Kisa, i. m., 933. 1.
5 Vopel, i. m ., 101. 1., 138. szám. — Garucci,
46 Nagy Lajos

IN DEO GAUDE SEMPER.1 A N iessen-gyiijtem ényben lévő kölni vésett

díszü üvegpohár felirata, amely Á dám ot és É v á t az álm afával és a kígyóval
ábrázolja : GAUDI AS IN DEO PIE Z(EZES) .12 Ezek a felsorolt feliratok
a dunaszekcsői felirattal eg yütt Pál apostol philippibeliekhez íro tt levelének
(IV, 4) «Gaudete in domino semper» szavaival hasonlíthatók össze.
A ranypoharunk készítésének idejét a leletkörülm ények és a stílu stö rté­
neti egybevetés alap ján a Kr. u. IV. század első felébe helyezhetjük. H a az
ism ert, nagyszám ú aranypoharak k al hasonlítjuk össze, azt találjuk, hogy
m ind technikai, m ind művészi jellege m ia tt a Róm a-városi hasonló díszes
üvegpoharakat készítő m űhelyekből szárm azik. A ranypoharunkat D una-
szekcső későkori róm ai tem etőjének egyik sírjában találták , de készítése
semmi kapcsolatban sincs a h alo tti kultusszal. Neuss lehetetlennek
ta rtja , hogy valakinek m ár életében halotti· ajándékot készítsenek, és az is
lehetetlen, hogy a halál és eltem etés közti rövid idő a la tt ily értékes tá rg y a ­
k at előállítsanak. Nem készülhettek a szent eucharisztikus ünnepségekre
sem, ennek ellentm ond a személyekhez való ajánlás.3 Ezek a díszes tárgyak,
így a mi darabunk is, az ábrázolt házaspár és a felirat alapján ajándék-
tárg y ak (strenae) v o ltak eredetileg, valószínűleg egy fiatal házaspár eskü­
vőjére készített családi em lék.4 A legtöbb ilyen aran y p o h ár Itáliáb an
került elő, legnagyobb szám m al a róm ai katakom bákban. Igen sokat be
helyeztek a sírhelyet (loculus) elzáró vakolatba. A róm ai pápai gyűjtem ény
Museo Sacro-jáb an is több lá th a tó még eredeti mészhabarcsos beágyazás­
ban. Edények, tányérok, üvegpoharak állítása a sír m ellett elhelyezett
sírasztalkára elterjedt szokás volt még a keresztény korban is, m int a pogány
szokás átöröklése,5 s a h a lo tta k n ak n y ú jto tt áld ozattal függ össze. Ezekre
vet világot sok ilyen sírasztalkáról megemlékező sírfelirat is.6 Ezek a régé­
szeti ad ato k világítják meg az egyházatyák gyakori kifakadását a pogány
h alo tti kultuszhoz való ragaszkodás m iatt. A dunaszekcsői keresztény sír­
ban ta lá lt aranypohár is m u ta tja , hogy a pogány h alo tti kultusz Pannóniá­
ban is részben átöröklődött a keresztények körébe is. É tel- és itallal telt
edényeknek a h alo tt mellé való helyezése még a pogány szokás m aradványa.
A mi üvegpoharunk is ilyen ú tra valót ta rta lm a z h a to tt, s m int egy kedves
emlék került a sírba, mégpedig női sírba, m ert erre vall a vele együtt talált,
csontból faragott díszorsó, am ely kim ondottan női sír m ellékleteként fordul­
h a t csak elő. Pannóniából ez az egyetlen aranydíszítésű fenékkel ékes
üvegpohár, de más róm ai tarto m án y o k b an is elég ritk a. Hozzánk legköze­
lebb Aquileiából került elő egy pohártöredék,7 azon a helyen, am ely Pan-

1 CIL. V III. 10,550. — Diehl, i. m., 2218.
2C I L . X III. 10,025. 2 i 6· — Diehl, i. m.,
2218. A. — S a m m lun g Niessen, X X X . tábla,
33. 1. — K isa, i. m., 671. 1. — Neuss, Die
Anfänge des Christentums im Rheinlande.
44— 48. 11., 18. kép.
3 Neuss, i. m., 39. 43— 44. 11.
4 V. ö. Vopel, i. m., 84. 1. — K isa , i. m.,
846. 1.
5 A . M . Schneider, Mensae oleorum oder
Totenspeisetische. Roem. Quartalschr. X X X V .
1927. 287. sköv. 11. Különösen 297. 1.
e Diehl, i. m ., 1570. sköv. számok.
7 Brusin, Aquileia. Guida storica e artistica.
231. lap, 173. kép.
 Pannónia sacra 47

nonia szám ára közvetítője volt az itáliai-róm ai m űvészet és k u ltú ra vív­

m ányainak.
Dunaszekcsőről aranyékszerekkel eg y ü tt egy kis 18 mm átm érőjű
börtüs díszű aranycsüngő került a Szekszárdi M úzeumba, m elyet középen
N agy Constantinus-féle K risztus-m onogram m díszít.121 Leihelyéül valószínű­
leg szintén a késő-római tem ető jelölhető meg.
*

5. Bonyhád. A M agyar N em zeti Múzeum b irto k áb an van egy 2 3 3 cm

átm érőjű bronzkorong, am elyet a N agy C onstantinus-féle K risztus-m ono­

12. A bonyhádi bronz Krisztus- 13. A dombóvári övcsat

monogramm. Krisztus-monogram mal.

gram m ékesít (lelt. szám a 1/1903). A korongot 2-5 cm széles sáv h atáro lja,
s a függőleges tengely irányában fent és lent kis karikaszerű fülek állanak ki,
am elyek kopás nyom át viselik m agukon (12. kép). A N em zeti Múzeum
régiségkereskedő ú tjá n ju to tt hozzá, aki B onyhádon szerezte.2 B ronzkoron­
gunk nagysága kizárja, hogy m agánhasználatra készült. Valószínűen foga­
dalm i ajándék volt egy keresztény tem plom szám ára, s egykor lám pa fel­
erősítésére szolgált, egy ú. n. lychnus pensilis s z á m á ra ; így a fülek szolgál­
ta k a lánc ta rtá sá ra , s a korong díszítő szerepet tö ltö tt be.
*

1 H a u g h , Arch. Ért. X X II . 1902. 366. 1., M ittelalters in Ungarn. 11. 771. 1.

3. kép. -— H a m p e l , Alterthümer des frühen 2A r c h . É r t . X X I I I . 1903. 434. 1.
48 Nagy Lajos

6. Dombóvár. 1928-ban a város h a táráb a n agyagásás alkalm ával téglá­

ból ra k o tt késő-római sír került elő. A sír lefedésére szolgáló egyik téglára
nagy C onstantinus-féle K risztus-m onogram m ot karcoltak be. A bekarcolás
még a tégla nedves állapotában tö rtén t, s később égették ki. Így itt egy
téglavetőm unkás te tt h itet vallásáról. Jelenleg a Szekszárdi M úzeumban
őrzik.1
U gyaninnen ism eretes egy népvándorláskori ezüst niellódíszes ővcsat
is, K risztus-m onogram m al12 (13. kép).
*

14. A szekszárdi szarkofág előoldala.

7. Szekszárd. Az Itinerarium Antonini szerint ide helyezendő Alisca,3

mely róm ai táborhely volt a D una jobb p artján .
K ubinyi p u b lik áció jáb ó l4 le tt közism ertté az a gazdag m ellékletü
szarkofág, am elyet 1845-ben ástak ki a megyeház szomszédságában. Jelenleg
a M agyar Nem zeti Múzeum őrzi. A szarkofág alsó részén, a ládán, az üresen
hagyott feliratos mező két oldalán Amor és Psyche jelenet fordul elő

1 N a g y L , Theologiai Szem le, 5. 1929. 161. 1.
2 Hampel, Arch. Ért. X IV . 1894. 40. 1. 22.
kép. — W osinszky , Tolna várm egye az őskortól
a honfoglalásig. 752. 1. — Szőnyi, A pécsi
őskeresztény sírkamra, 18— 19. 1. — Hampel,
Alterthüm er. I. 6 5 .1., 63. kép, III. 279. tábla,
5. — Fettich, Seminarium K ondakovianum II.
1928. X V I. tábla, 1. kép.
3 C H . III. p. 426. szerint talán Bonyháddal
azonos. H elyesen K u zsin szky, Alisca cím szó a
Pecz-ié\e ókori Lexikonban. I. 9 8 .'1. — Toma-
schek, Alisca cím szó a P W - R E . I. 1498. h. —
W o sinszky , i. m., 652., 744. sköv. 11.
4 K u b in y i A ., Szekszarder Alterthüm er,
P est, 1857. — Henszelmann, M onumenta H un­
gáriáé archaeologica I. 1869. 311. sköv. 11. —
Czobor, A kér. műarch. encycl. 159. 1. — Gyárfás,
i. m., 93. sk. 11. — P ulszky, M agyarország
archaeologiája I. 253. sk. 11., X C IX . tábla. —
Wosinszky, i. m ., 744— 746. 11.
 Pannónia sacra 49

(14. kép). A szarkofág bal, keskeny oldalán M arsyas bünhődésének

ábrázolása (15. kép), a jobb keskeny oldalon egy díszes edényből két
oldalra elágazó szőlőindák fürtökkel és levelekkel (16. kép). A szarkofág
ezen alsó részén gazdag színezés, polychrom ia nyom ai m a ra d tak meg.
A szarkofág fedele elüt a ládától. Vagy egy régebbi szarkofágládát használ­
ta k fel ú jra és lá tta k el új fedéllel, de lehetséges, hogy m agát a régi
fedelet faragták á t, és lá ttá k el újabb keletű ábrázolásokkal. A fedél elő-

15. A szekszárdi szarkofág jobb keskeny oldala.

Fedelén keresztény jelenetek.

oldalán két oldalt az akroterionokban az új faragás K risztus mellképét

ábrázolja, m ellette kosár m egrakva kenyérrel, m int a kenyerek meg-
sokasításának leegyszerűsített ábrázolása. A fedél két keskeny oldalán
az akroterionokban pedig a kenyérrel telt kosár és a delphin ábrázolásai
szerepelnek.1 A szarkofágban ta lált mellékletek közt legnevezetesebb egy
vas diát rét um (hálódíszes üvegserleg) (17. kép),

H elyesen értelm ezi a jeleneteket S z ö n y i , i. m., 15— 17. 1.

S zen t István. I. 4
5o N a g y L a jo s

Λ € I B [£ ] T[CJD] Π 0 1Μ € N I Π Ι 6 Z H [C A ]IC
felirattal, am elynek keresztény vonatkozása kétes.1
A szekszárdi m úzeum ban több apró tá rg y a t láth atu n k , am elyeknek
lelhelyét pontosan m egállapítani m a m ár nem lehet, csak annyi bizonyos,
hogy tolnam egyei leletek. íg y van o tt egy gyűrűbe szolgáló onyxkő, ra jta ­
két hal bevésett alakja. Egy gyűrűnek kék kövében pedig egy hal alakja-
vehető ki.

16. A szekszárdi szarkofág egyik keskeny oldala, tetején keresztény

jelenetekkel.

Az ókeresztény szim bolikában a hal (Ιχθ-υς) b ár nagy szerepet játszik ,

de óvatosnak kell lennünk, m ert nem m inden halábrázolást szabad keresz­
tény szim bólum ra m agyarázni.
Szekszárdi leletként került be a városi m úzeum ba egy nagy római
tégla, melybe még a kiégetés előtt több kurzív betű és egy női alakot kar-

1 V. ö. az A r c h . É r t . X L IV . 1930. i n — 123.hatóan ism ertetem . Korábbi irodalmára 1. K i s a ,

m egjelent cikkem , «Α b r i g e t i o i v a s d i a t r e t u m » i. m., 609. sk. 11. Legutóbb m egem lékezett róla
c. alatt, ahol az összes magyarországi vas diatre- F r e m e r s d o r f , D ie H erstellung der diatreta a
tum okkal együ tt a szekszárdi p éldányt is be­ «Schumacher-Festschrift»-ben, 1930. 207— 208. L
 Fannonia sacra 51

coltak be. E nnek a női alaknak ru h ázata a Kr. u. IV. századi ruhaviseletet
tü n te ti fel, s teljes hom loknézetben két kezét feltartv a a keresztény m ű­
vészet oráns ta rtá sb a n ábrázolt női alakjaira em lékeztet.1

17. A szekszárdi áttört hálódíszes pohár.

II. Intercisa (Dunapentele) és környéke.

i. Dunapentele (Intercisa) emlékei. I t t fekszik Intercisa, róm ai tá b o r­

hely és telep, ahol a M agyar Nem zeti Múzeum évtizedeken á t ásatáso k at
végeztetett.12 Az «Öreghegyben, a római tábortól délre egy nagykiterjedésű
római temető terü lt el,3 amelyhez délkelet felől népvándorláskori sírok is
csatlakoztak. A tem ető keleti, D una felé eső része az érem leletek tanúsága
szerint is (amelyek Aurelianussal kezdődnek) a késő-római korból való, s á t­
megy az V. századba is. Ez a hely korábban kincsesbányája volt a régiség-

1 Pannóniái em lékeink közül összevethetjük 1927. c. m űvét, ahol a korábbi irodalom és a

vele a mainzi Central-Museum egyik Duna-
penteléről származó ládaveretének női ábrá­
zolásait.
2 Irodalmára v. ö. P a u l o v i c s , A dunapentelei
római telep ( I n t e r c i s a ) . Arch. Hungarica II.
kutatások története is fellelhető.
3 Térképét lásd : M a h l e r , Jelentés a M agyar
N em zeti Múzeum 1911. évi állapotáról. 154.
lap ; P a u l o v i c s , i. m., 24. lap.
4'
52 Nagy Lajos

kereskedői ásatásoknak, am elyek e telepet nagyrészben tönkre is te tté k a

tudom ány szám ára. 1912-ben és 1922-ben sikerült azonban ennek a tem ető­
nek egy még érintetlen részét fe ltá rn i; ez azu tán fogalm at a d o tt a tem etke­
zési szokásokról. H ekler 1912-ben 205 sírt n y ito tt fel.1 A sírok a késő-római
pannóniai tem etkezésre annyira jellemző korai sírkövekből voltak össze-
téve, vagy téglasírok voltak; a k ad t azonban fakoporsóba való tem etkezés,
vagy egyszerűen földbe való eltem etés is. A sírok k orát a téglák bélyegei
(pl. Frigeridus és Terentius dux neveinek említése stb .)12 h a táro zták meg
közelebbről. A sírokból keresztény jelenetes bronzláda veretek is kerültek elő
a pogány vonatkozású ábrázolással ékesek m ellett. íg y az egyik sírból
ism eretes egy ládaveretnek három darab töredéke, am elyeket először Supka
ism ertetett.3 Egyik töredéken a kánai csodatevés van ábrázolva, am int a
gyerm ek Jézus jo b b ját három korsó felé k in y ú jtja ; Jézus fejétől balra a
N agy Constantinus-féle K risztus-m onogram m látható. A m ásodik töredé­
ken a Jó Pásztor rövid chitonban való ábrázolását kapjuk, vállán a
báránnyal, jobboldalán a bokor ábrázolásával. A harm adik darabon ismét
a Jó Pásztor előbbi ábrázolásának töredékét látju k , míg a m ellette lévő
mezőben pedig a vak em ber m eggyógyításának töredéke szerepel, am int egy
kis alak feje felé Jézus a kezét k in y ú jtja .4 Nagyon sajnálatos, hogy ezek a
töredékek rossz állapotban ju to tta k reánk, m ert a többi keresztény ábrázo­
lások között proportio tekintetében ezek a legnagyobbak, s valószínű,
hogy finom abban is voltak kidolgozva. A 109-ik sír kőlapokból volt össze­
állítva. A sírban lábnál egy I. V alentinianus korából való bronzérem , és egy
összeom lott üvegkancsó került elő. A síron kívül egy kazetta domborműves
bronzlemezei kerültek napfényre keresztény ábrázolásokkal. H ekler ebből azt
a következtetést vonta le, hogy a sírt kirabolták, s a k azetta így került oda.5
A ládaveretet ism ertette Supka.6 Ez, az ábrázolásokat tekintve, teljesen
megegyezik a mainzi Central-M useum nak Intercisából szerzett ládavereté­
vel. A különbség csak az, hogy a fedél előoldalán szereplő m edaillonoknál
(Gorgo-fej, P éter és Pál apostolok képei) a lemez felső lezárása itt hullámos
indadíszítés közt nyulat üldöző k u ty a ismétléséből áll.
H a meggondoljuk, hogy Intercisa késő-római korból való tem etőjének
egy kis felásott részében keresztény vallást követő elhúnytak jelenlétét
bizonyító tárg y ak kerültek elő, akkor messzebbmenő következtetést is
lehet levonnunk.7 H ekler ásatási jelentéséből tu d ju k , hogy a 205 sír közül

1 H e k l e r , Jelentés . . . 1912. 206. sköv. 11.
2 Korukra v. ö., A l f ö l d i , Der Untergang der
Römerherrschaft in Pannonien. I. 82. sköv. 11.
3 S u p k a , Roem. Quartalschr. 27. 1913. 184.
sköv. 11. 3. kép.
4 S u p k a tévesen ezt K risztus m egkeresztel-
tetésére magyarázza (i. m., 184. lap).
5 A késő-római korban a m ellékletnek síron
kívül \a ló elhelyezése úgy N yugaton, mint
Pannóniában is gyakori. Ilven esetet figyelt
m eg Paulovics Brigetioban. Magam is több
szarkofágot és kőlapokból összerakott sírt ás­
tam ki Aquincumban, ahol a bronzedény stb.
m ellékletek kívül voltak elhelyezve. A síron
kívül elhelyezett bronzveretes ládikák is gva-
koriak.
®S u p k a , i. m., 184. sköv. 11., IV. kép.
7 Erre feljogosít az is, hogy a régiségkeres­
kedői rablóásatásokból is több kereszténv tárgy
ism eretes, am elyekről később bővebben beszá­
molunk.
 Pannónia sacra 53

igen sok nem a d o tt sem m it, 40-et pedig m ár kirabolva ta lá lta k .1 Egyrészt
ez b izo n y íth atja azt is, hogy sok keresztény vonatkozású tárg y is eltű n h e tett,
m ásrészt, m int például N yugaton (pl. K ölnben),2 de Pannónia más helyein
is, a keresztények részben m ár idegenkedtek a pogány szokásoktól, hogy a
h a lo ttak mellé tá rg y a k a t tegyenek. Sőt a melléklet nélkül való tem etkezés
tisztáb b keresztény-róm ai szokásnak felel meg a IV. század végén, és az
V. század elején, am elyet aztán a népvándorlás korában ism ét felvált a
gazdag melléklet behelyezés kedvelése.

18. A mainzi Centralm useum D unapenteléről származó ókeresztény ládaverete.

Az intercisai tem ető feltárását 1922-ben Oroszlán Z oltán fo ly tatta,

aki újabb 66 sírt tá rt fel.3 A tem ető közepe tá já n pedig egy nagyobb köépület
apszisszeríí m aradványát ta lá lta m eg ; a többi részt m ár korábban elhordták.
Paulovics 4 szerint Oroszlán ezen épületrom okat az Öreghegytől délre eső
részen találta, azon a területen, hol Mahler 1911-i térképe szerint is körül-

1 A sírok kirablását feltételezni elsősorbantárggyal, kampós b ottal a sír tartalm át a nyílás

a csontváz helyzetéből lehet. H ekler is m eg­
figyelte, hogy a legtöbb esetben a csontok
össze voltak egy csom óba hányva. Sajátos
esetet figyelhettem meg több m int 20 esetben
Aquincum különböző helyein előkerült szarko­
fágoknál. Ezeknek tetejét ugyanis csak az
egyik sarkában törték fel, szóval csak egy
nyílást ütöttek a tetőn, azon keresztül hosszú
oldalára húzták össze. A csontok ezért feküdtek
így mindig egy csom óban.
2 V. ö. F r e m e r s d o r f , Bonner Jahrbücher.
C X X X . 1925. 270—272. 11.
3 O r o s z l á n , Arch. Ért. X X X I X . 1920— 1922.
9 3 — 96· ιΐ·
4 P a u l o v i c s , i. m., 20. 1.
54 Nagy Lajos

belül mindig csak sírokra b uk k an tak . Az Oroszlán-féle ásatási területtől

n y u g atra pedig folytatólagosan népvándorláskori sírmező terü lt el. Ez a
tem ető terü let délre van Intercisa castrum ától, de ehhez közelebb esik
m int a mai révház közelében fekvő, még m a is láth ató erődnyomok, amelyek
a tem etőtől jóval délebbre fekszenek. Paulovics hivatkozik Marsili (Danu-
bius-Pannonico-Mysicus, 1726) egyik térképére,1 am elyen e két castellum
közt kolostor, illetőleg bazilikaszerű tem plom rajz látható. Szerinte «meg
lehet kockáztatni azt a vélem ényt, hogy talán kora-keresztény építm ény­
nyel vagy római építm ényből á talak íto tt tem plom m al van dolgunk, amely
nem merem állítani, hogy Marsili idejében, ha restaurálva is, fennállott
volna, a finom építészeti érzékű M arsilit azonban arra b írta, hogy a még
bő és jellegzetes rom okat eredeti m ivoltukban állítsa be térképébe».
H a kétség is férhet a Marsili-
féle rajzhoz, de egy késő-római te ­
mető közepén, ahol a sírok közt
k im u tath ató lag sok keresztény sír
is volt, egy apszisszal elláto tt épü­
letet ókeresztény tem etői tem plom ­
nak kell tekintenünk. Ez annál is
inkább bizonyos, m ert Pannónia
dunam enti városai közt a k a to n a ­
ságtól megszállva ta rto tt várak
m ellett Intercisa eddig az egyetlen
hely a jelenlegi ku tatáso k állása
szerint, am ely lakosságának ke­
vert, idegen, főleg keleti elemei
18 a. D unapenteléröl származó ókeresztény sír­ m iatt is, legalkalm asabb volt, hogy
láda a mainzi Central-Museumban. o tt egy virágzó keresztény gyüle­
kezet alakuljon.
E nnek a tem etőnek területéről került elő az a teljes ládaveret, amely
kereskedő ú tjá n a m ainzi Central Museum-ba került, s am ely azonos a Hekler-
től felásott 109. szám ú sír ládaveretével (18. és 18a. kép).12 Volbach p u b ­
likációjában leírása a következőképpen h a n g z ik :3 «24’5 cm magas, 30’5 cm
széles. Négy egym ásfölötti sorban fam agra ráillesztett bronzlemezek. Min­
den egyes veretnélküli oldalfalon egy-egy fogantyú. A ládában egy karcsú
üvegkancsót, egy üvegpoharat, és egy kendőbe burkolt kenyeret találtak.
A fedőlap elülső oldalát felül egyszerű hullámos dísz zárja le ; ez a la tt széles
sáv láth ató , tojástagokkal keretezett h at kerek medaillonnal. Az első
m edaillonban Gorgó-fej, a következőben egy diadém os portrait-fej, m ajd
P éter és Pál apostolok k ettő s arcképe. A fejek m ögött (P)ETR(US) és

1 P a u l o v i c s , i. m., 4. kép. 3 V o l b a c h , M etallarbeiten des christlichen

2 Fényképét B e h r e n s professzor szívességé­ K ultes in der Spätantike und im frühen Mittel-
nek köszönhetem . alter. 22., 24. 11., II— III. táblák.
 Pannónia sacra 55

( PA) ULU(S) olvasható. A további három medaillon ismétlése az előbbiek­

nek. A Gorgó-fejes medaillon felett jobbra fent egy kis gyík, balra egy páva,
ez a la tt egy delfin láth ató . Az arcképes medaillon felett balra m adár (?),
a la tta egy méh. A tojástagokkal keretezett négyszögalakú mezőkben a
ládikó felső sorában először Dániel meztelen a lak ját pillan tju k meg két
oroszlán között. Fejétől két oldalt egy-egy
K risztus-m onogram m . Jo b b ra és balra egy-
egy pálm a. A m ásodik jelenet Mózest, és
a csodálatos forrásfakasztást ábrázolja. A
szikla felett K risztus-m onogram m . Mögötte
pálm afa. A harm adik jelenet tá rg y át a kánai
csoda képezi. K risztus h at korsó között áll.
M indkét felső sarokban egy-egy K risztus-
m onogram m . Mind a három jelenet a széles
sávban még egyszer megismétlődik. K ét-két
pontból álló ornam ens között alul a felső
m edaillonba foglalt jelenetek ism étlődnek.
Az ez a la tt következő sávban újból a négy­
szögalakú mezők csodajelenetei következ­
nek. A ládikót alul egy széles sáv zárja le,
ahol k u ty a üldöz egy nyulat».
Supka a N em zeti M úzeumba került pél­
dány ism ertetésénél bőven k itért az ezen
ládavereten is szereplő apotropaionok bő
ism ertetésére.1 Készítési helyére vonatkozó­
lag lásd a szentendrei ládaveret ism ertetésé­
nél elm ondottakat. A mainzi ládában egy
karcsú üvegkancsót, egy üvegpoharat és egy
kendőbe burkolt kenyér m aradványát ta lá l­
ták. A kenyér jelenléte m iatt Volbach sze­
rin t is «következtetni lehet, hogy itt az
E ucharisztiára történ ik utalás».12
Ládaveret a Magyar Nemzeti Múzeum­
ban. (Leltári szám : 1903. 64/21.) Leihelye
a fenti tem ető területe ; a múzeum vásár­
lás Útján szerezte. Első ism ertetője, Supka, *9 - D unapentelei ládaveret részlete,
behatóan foglalkozott vele.3 A ládaveret
töredékesen m arad t meg. A láda elülső oldalát kétoldalt szegélyező sávban
egymás a la tt külön-külön keretben Mars háromszor, Ju p ite r kétszer, Mercu-
rius kétszer, s Minerva egyszer fordul elő. Egy lemeztöredéken kerek medail-
lonban Orpheus az állatok közt szerepel, alul a sarkoknál, a medaillonon

1 S u p k a , i. m ., 186. sköv. 11. W egweiser durch das R öm .— Germ. Central-

2 V o l b a c h , K ultgeräte d. christlichen Kirche Museum. 9. sz. 1925.)
im frühen M ittelalter (K ulturgeschichtliche 3 S u p k a , i. m., 178 . sköv. 11. IT. kép.
56 Nagy Lajos

kívül baloldalt K risztus-m onogram m , jobboldalt a galam b ábrázolása. Egy

k etté tö rt nagyobb lemezen, (19. kép.) fent közbül az O rpheus-jelenet
töredékes ismétlése, ez a la tt h at keresztény jelenet következik. Az első
sorban Jézus feltám asztja L ázárt, Mózes a sziklából vizet fakaszt ; m ásodik
sorban a Jó Pásztor, vállán a báránnyal, oldalán bokor, Izsák feláldozása ; 1
a harm adik sorban Jónás a lugasban, félig ülő, félig fekvő helyzetben, a
cethal hosszú nyakával a jobb sarokban láth ató , v alam int a vak em ber
m eggyógyítása.2
Ezzel a ládaverettel részben azonos ábrázolásokat tü n te t fel a mainzi
C entral-M useum nak ebből a tem etőből szárm azó egyik ládaveret-töredéke
(lelt. sz. O. 4652), ahol egy lem ezdarabon egy sorban egymás m ellett k ap ju k
Mars, Mercurius, M inerva és Ju p ite r ugyanazon verőtővel készült ábrázolá­
sait, a la ttu k pedig két sorban
indadíszítés szerepel. E nnek
a veretnek egy részén, am ely
rossz állapotban m arad t meg,
azok az alakok szerepel­
nek, am elyek ugyancsak a
mainzi C entral - Museum O.
4053. szám ú ládaveretén is
jelen van n ak .3 Ez az u tó b b i
ládaveret fent a felső sorban
gyöngysorkeretben öt alakot
ábrázol jellegzetes késő-római
viseletben, s közülük a m á­
sodik szakállas férfialak és
az ötödik nőalak jobbkezét
eskü- vagy im atartásb an fel­
felé ta rtja , míg a másik há­
rom nőalak különböző tá r ­
20. Intercisai ládaveret a mainzi Central-Múseumban.
gyakat ta r t a jobbkezében.
Ez az öt alak megismétlődik
még egy másik rossz fen n tartású sorban is. (20. kép.) Az egészet alul
indadíszítés közt vadállatok sora keretezi, am ely a kisárpási, a felcsú ti4
és az egyik császári 5 ládaveret állatfrízével m u ta t rokonságot.
Intercisa ezen tem etőjéből származó ládaveretek között különös figyel­
met érdemel a berlini Staatliches Museum für Völkerkunde birto k áb a ju to tt

1 E zt a jelenetet S u p k a (i. m ., 182. 1.) a k ö­ 2 Ebben Supka K risztus m egkeresztelteté-

vetkezőkép magyarázza : «alul Mózes-ábrázolás
látható, am int szandáljait az égő bokor előtt
megoldja; felette Isten keze (?) emelkedik ki».
Izsák feláldozásának jelenetére v. ö. A . M .
S m i t h , American Journal of A rchaeology. X V I.
1922. 159. sköv. 11.
sét látja.
3 E két darab fényképét Behrens professzor
volt szíves számomra megküldeni, am iért e
heK en is hálás köszönetem et fejezem ki.
4 H a m p e l , Arch. Ért. I. 1881. 141. 1.
5 H a m p e l , Arch. Ért. X X II. 1902. 45. lap,
15. kép.
 Pannónia sacra 57

ládaveret, am elyen a keresztény jelenetek keverve v annak a császár-kultuszra

vonatkozó ábrázolásokkal. (K atalógus : IVd. 3766c. sz. 21. kép.)1 A lád a­
veret felső részén négy medaillon szerepel. Az elsőben lovon ülő hadvezér —
a császár -— jo b b já t üdvözlésre ta r tja a vele szemben jövő V ictoria felé,
aki m agasra ta r to tt jobbjában koszorút n y ú jt feléje. A lovasalak m ögött
két katonaalak hadij el vényt ta rt. A vízszintes mező a la tti ábrázolásból
csak nyom ok vehetők ki, s itt kis alakban ábrázolt foglyok szerepelhettek.
A m ásodik m edaillonnak csak a baloldali kis részlete m arad t meg, s itt egy

21. D unapentelei ládaveret a berlini Museum für Völkerkunde tulajdonában.

női alak vehető ki, aki m intha a harm adik m edaillonban is szerepelne. A h ar­
m adik teljes m edaillonban (22. kép) a baloldalon két női alak áll hajóorron.
A m ásodik jobbra fordul, fején falkoronát visel, b aljáv al a hajó korm ányát
ta rtja , jo b b ját pedig felemeli (Constantinopolis) , m ögötte a medaillon bal
szélén álló női alak testével előre néz, míg fejét jobbra fordítja, balkezé­
ben hosszú tá rg y a t (pálmaág?) ta rt, leeresztett jobbjában pedig rövid tá rg y a t
fog (Victoria) . A falkoronás női alak felé egy hadvezéri viseletben hátul

1 U nverzagt igazgató szíves engedélyével s ezért, valam int a fényképekért ez úton is

m utathatom be a következő darabbal együtt, köszönetem et fejezem ki.
58 Nagy Lajos

hosszan lelógó köpennyel ábrázolt férfi, jo bbjában a glóbuson álló V ictoriát

n y ú jtja (a C onstantinus-dinasztia egyik tagja, valószínűleg II. Constantius).
M ögötte sisakkal ábrázolt női alak koszorút ta r t a császár feje felé, b aljá­
ban pedig lándzsát vagy tropheum ot ta rt (Roma). A vízszintes mező a la tt
a medaillon alsó részében három m eztelen alak vehető ki m int foglyok.
A negyedik m edaillonnak csak a baloldala m arad t meg, s ennek teljes
ábrázolása az alsó sor baloldali hiányos m edaillonjával közösen a Jó Pásztort
m u ta tja be rövid tunikában, vállán a báránnyal, lábainál kétoldalt egy-egy
jobbra lépő bárány, am elyek fejüket visszafordítják az Ü dvözítő felé. A jele­
n etet kétoldalt egy-egy fa z árta be. Az első medaillon baloldalán fent és
lent egy-egy kisebb medaillon nyom a m arad t meg, am elyek közül csak az
alsóban vehető ki, hogy o tt
tréb elt díszítés szerepelt. L áda­
veretünk alsó részén három
nagyobb medaillon m arad t
meg. A baloldali — m int fen­
tebb em lítettü k — a Jó Pász­
tor ábrázolásának m arad v á­
n y át m u ta tja be. A középső a
baloldali felső sor baloldali első
m edaillonjánok ismétlése. A
jobboldali medaillon töredéké­
ben pedig a Jó Pásztor áb rá­
zolása ismétlődik. Az első és
második medaillon közt két
kisebb körben trébelés nyom a
vehető ki. A felső és alsó me-
daillonok közti té rt hullám ­
22. R észlet egy intercisai ládaveretről. vonal tölti ki, amelyből kis
Rom a és Constantinopolis találkozása. növénylevelek ágaznak szét, s
a hullám vonal által alk o to tt
térben felváltva kis p u ttó k és állatalakok szerepelnek, úgyhogy ezek fel­
váltva, hol egyenesen, hol fejjel lefelé vannak ábrázolva.
U gyancsak a berlini Staatliches Museum für Völkerkunde tu lajdona
az az intercisai ládaveret is (katalógus: IVd. 3756 b. sz.), am ely keresztény
jelenetet nem tartalm az ugyan, de az előbbi ládaverettel bizonyos tek in ­
tetben kapcsolatba hozható (23. kép). Ezen a darabon a felső sorban, kerek
m edaillonokban négyszer ism étlődik az oroszlánfej ábrázolása. A fent-
m aradt üres sarkokat felső részen kétoldalt kis félholdak, lent pedig csillag­
ábrázolások töltik ki. A veret alsó részén három szor ism étlődik a b alra lépő
Victoria ábrázolása, aki jobbjában koszorút, b aljában pálm aágat ta rt,
jobblába a la tt pedig a hajóorr van ábrázolva. A két V ictoria közt egy
jobbra néző lóval ábrázolt fiatal alak láth ató , felette PO LLU X felírással.
Feltehető ezért, hogy e ládaveret nagyon hiányos, s ép a hiányzó részen a
 Pannónia sacra 59

m egm aradt D ioskur p árja is szerepelt CASTOR felirattal. V ictoria ábrázo­

lása a hajóorron az előző láda veret Constantinopolis ábrázolásával vethető
össze, amely szintén hajóorron áll. Ezekkel rokonábrázolások a N agy Con-
stantinusszal kezdődő érem képek ábrázolásaival vethetők össze.
Közelebbi pontos lelhelye nem ism eretes annak a tréb elt, díszített
bronzlemeznek, am ely a M agyar N em zeti Múzeum tu lajd o n áb an van. (K a ta ­
lógus: 1906. 29/4. sz.) S u p k a 1 szerint «igen valószínű, hogy egy lipsanothek,
esetleg egy oltárasztalból való reliquiárium m arad v án y át képezi ; a kis
ajtó, am ely egyik oldalon kétségtelenül forgó csapokat m u ta t fel, a másikon
azonban biztosan le volt szegecselve. A kis a jtó t köröskörül gyöngy-

23. D unapentelei ládaveret töredéke.

füzér díszítette, am ely körül tojásfűzér fut. A mező közepét egy gyöngy-
füzérrel keretezett medaillon foglalta el, s ezen belül a két apostolfejede­
lem portrait-m ellképét ism erjük fel». A lemez rossz állapotban m arad t
meg, de azért jól felismerhető a két fejnek a D om itilla-katakom ba bronz-
discusán képviselt típusának provinciális u tán zata. A körm edaillont négy­
szögben körülvevő kis díszítések nyom ai még kivehetők.12
Sírleletből való egy négyszögalakú, koncentrikus körökkel díszített
fémtükör a M agyar N em zeti M úzeumban (24. kép).3 A tü k ö r középső kör-

1 S u p k a , i. m., 191. lap, V. kép. 3 J e l e n t é s a Magyar N em zeti Múzeum 1906.

2 Ez az értékes darab ma már teljesen el­ évi állapotáról. 37. lap, 5. kép. — N a g y /-.,
pusztult, a fejek letöredeztek, s ígv csak Supka Arch. Ért. X L IV . 1930, 245 1., 156. kép.
publikációja őrzi em lékét.
6o Nagy Lajos

díszében egy egyenszárú kereszt, s a kö­

vetkező körben a kereszt szárainak meg­
felelő további négy azonos, de kisebb
kereszt láth ató .
A fenti tem ető egyik sírjának lele­
tek én t került több aranyékszerrel együtt
egy kis aranyhuzalból alak íto tt, s körbe
foglalt Krisztus-monogramm a Székes-
fehérvári Múzeumba. (Leltári s z á m :
2433·) A m onogram m kis fogója elárulja,
hogy egykor csüngő díszítésként szolgált.
D unapenteléről szerzett a N em zeti
Múzeum egy bronzgyűrűt is, amely Krisz­
tus-m onogram m al díszített.1
24. D unapentelei bronztükör kereszt­ Az intercisai leletek egyik érdekes
díszítésekkel. darab ja egy ládaveret töredéke (25. kép).
Felső keskeny mezejében am phora két
oldalán szereplő delfin a la tt VIVAS VINCAS felirat olvasható, a la tta pedig
v ágtató lovon ülő császár töredéke láth ató vadászjelenetben. K ár, hogy a
császár ábrázolása töredékes, s így nem állap íth ató meg ruhaviselete. Ezen
késő-római szarkofágokon gyakran szereplő császártípus jelentőségét Roden-
w aldt tá rg y a lta behatóan.12

2. Tácfövenypuszta. Rég ism ert róm ai lelőhely.3 Ezen a helyen 1934-től

kezdve nagym éretű ásatások folytak.4
Szám talan, eddig még teljesen fel nem tá rt helyiség olyan elrendezést
m u ta to tt, hogy bennük egy ókeresztény
vallásos rendeltetésű épületre kellett kö­
vetkeztetni. H árom , egymás mellé apszis­
sal záródó, s érintkező helyiség m ellett
még több négyszögű helyiséget tá rta k fel.
Feltűnő volt, hogy a középső, legnagyobb
apszissal végződő épületben még egy
belső, félköralakú falat is találtak , am ilye­
nek a keresztény tem plom okban a klérus

1 D unapentele ókeresztény em lékeiről írt Marosi is

25. Dunapentelei ládaveret.
[M. A. (Marosi), Ő skereszténv emlékek Dunapenteléről
(Székesfehérvári Szem le II. 1932. 34— 35. 11.)].
2 R o d e n w a l d t , R oem . M itt. X X X V I —X X X V II ,
1921/22, 87. sköv. 11.
3 V. ö. K u z s i n s z k y , Ókori lexikon. Herculia címszó ;
G r a f , i. m., 119— 120. 11.
4 M a r o s i A m o l d , A tácfövenvpusztai ásatás. Székes-
fehérvári Szem le, 1934. 53— 71. 1. — H o r v á l h - M a r o s i ,
Jelentés az 1934. őszi tácfövenvpusztai ásatásról. —
M a r o s i , K atolikus Szemle, 1933. 78— 84. 11.
 Pannónia sacra 6ι

ülőhelyéül szolgáltak. A helyiségek nem egyszerre épültek, hanem egy

korábbi m agánépületet, esetleg villát beépítéssel a la k íto tta k á t egyházi
ép ü letté.1
Marosi A rnold egy újonnan leb o n to tt székesfehérvári házból előkerült
díszesen faragott pillérnek a lelőhelyét T ácfövenypusztára helyezi, szerinte
onnan hurcolták volna el házépítéshez.12 Jogosan következtet arra, hogy
Székesfehérvárott róm ai település nem volt, s alap ítása Szent Istv á n
nevéhez fűződik.3

26. A Székesfehérvárott talált és egy ókeresztény bazilikából

származó faragott korlátpillér.

Ez az újabban előkerült faragvány egy tem plom i szentélyt elválasztó

egyik korlát lehetett, m indkét oldalán díszítve. M agyarország területén ez
volna az egyetlen kim ondott keresztény emlék, am ely a tem plom ok beren­
dezéseire hű képet n y ú jth a tn a . (26. kép.) A korlátoszlop előoldalán középen a
K risztus-m onogram m ot k apjuk olyan form ában, am ely a 400-as éveknél
korábban nem jelentkezett. A monogram m a la tt lá tju k az életfát, akár-

1 Lásd : M a r o s i , i. m., 60. L, i. kép. 3 M a r o s i , V olt-e Székesfehérvárott római

2'M a r o s i , Székesfehérvári Szemle, 1936. I 0 7 . 1elep ? Századok, 1935. 266. sk. 11.
1., i — 2. kép.
Ó2 Nagy Lajos

csak a teurniai bazilika m ozaikján, a m onogram m felett pedig o tt van két

delfin, közbül m int középpontban pávatoll, m int az örökélet jelképe, balra
h a l,s m integy ezektől elválasztva a la ttu k k ap ju k a rákot, a csigát, u teru st
és m ást, am elyekkel nemes küzdelem be szállnak a föntebbiek. H átoldalán
h at átlós kerettel ellátott díszítéseket kapunk, s különösen ezen az oldalon
látszik, em lékünk lapos szobrászati kezelése m iatt, a fából készült előképek
utánzása.

III. Aquincum (Óbuda) és környéke.

i. Óbuda. A quincum katonai táborhelye és a katonaváros területén ren d ­

szeres ása tá st végezni nem lehet, m ert m ár a középkor óta lak o tt terület,
s be van építve. 1927-ben a R ak tár-u tcáb an nagy építkezések voltak, és ez
alkalom m al szegényes késő-római sírok kerültek elő, am ilyenek a szom­
szédos utcákból is napfényre kerültek. 1930-ban sikerült a városi bér­
házak előtt parkosításra szánt terü letet á tk u ta tn i, s ekkor k itű n t, hogy az
egész terület emlékekkel van tele.1 Az 1927-ben felásott síroktól közvetlenül
délre még a katonai városrész külvárosa te rü lt el. É p ü letm aradványok kerül­
tek elő, am elyek legkorábbika a Kr. u. II. évszázad első évtizedéből szárm a­
zik. Ezek az épületek többször estek tűzvésznek áldozatul, s egy helyen, épp a
legm agasabb helyen, négy különböző korból való építési réteget leh etett
m egkülönböztetni. A III. réteg a Kr. u. IV. század elején pusztult el, s
akkor a területet elegyengették s erre az elegyengetett felületre közvetlen
a sírok szomszédságában egy cella trichorát, egy lóherealakú, három -apszisú
kápolnát építettek. A III. réteg elegyengetett részében IV. századi emlékek,
zománcos edény töredékek és érmek is voltak, a legutolsó II. C onstantius
idejéből. Ezek jelezték a cella trichora építési korát is, am ely így csak a
Kr. u. IV. század 60. éveiben épülhetett fel, s ehhez az épülethez a korábbi
épületek rom jai felett u ta t is vezettek. A cella trichora falainak föld­
feletti részei az 1927. évi nivellálási m unkálatoknál részben tönkrem entek.
A falak vastagsága 55-—60 cm vastagok, az apszisok átm érője 4/5 m, hossza
így 9 m, szélessége is 9 m. Előcsarnoka nincsen, hanem a b ejárati résznél
téglaalakúan kiszökik. A főváros tanácsa elrendelte a felásott terü let meg­
őrzését. íg y a cellát és a rom okat konzerválni kellett. Ezért a cella trichora
falából, hogy jobban védjük, keveset a régi anyagból felépítettünk (27. kép).
Ez a tem ető a legkésőbbiek közé tarto zik A quincum ban.
A cella trichora közelében a legújabb V ihar-utcai ásatások is bizonyí­
to ttá k egy későkori, a szegény néposztályhoz tartozó keresztény tem ető
jelenlétét. E lőkerültek apró négyszögletes vagy félkörrel záródó kis sír­
kápolnák, amelyek m ellett rendesen keletelt, legváltozatosabb anyagból
készült sírok kerültek napvilágra. Legtöbb volt a téglasír, részben lapos
fedéssel, részben háztetőalakban lefedve. Előfordult egyszerű földbetem et-

1 N a g y L ., Az óbudai ókeresztény cella trichora a R aktár-utcában. 1931. 1— 99. 11., 51. kép.
 Pannónia sacra 63

kezés ; volt fakoporsónyom is, valam int mésszel való leöntés. A sírok
között olyan is ak ad t, am ely a korábbi századból szárm azó sírkövekből volt
összeállítva.1 Szarkofágot csak egyet találtu n k , az is nélkülözött m inden
díszítést. A m ellékletek világosan elárulták a tem ető korát, a IV. század
második felét. Ezen tem ető sírjai leletekben elég szegényesek v o ltak ; egy
gyűrűnek rossz üvegből készült kövében K risztus-m onogram m ot találtu n k ,
am elyet m egm enteni, sajnos, nem leh etett. Azonkívül előkerültek mécsesek,
am elyek közül az egyik a róm a-városi gyárakból kikerült mécsesekkel azonos,
finom, élesrajzú, s diskuszán körben díszített. Egy másik darab az athéni

27. A cella trichora mai konzervált és k iegészített állapotában.

Keram eikos késő-római keresztény mécseseket gyártó fazekasm űhelyéből

került ki, s m integy rá m u ta t a két központra, ahonnan a pannoniai keresz­
ténység ku ltú rájáv al együtt kultuszszükségleti tárg y ait is nyerte.
A V ihar-utca területén m ár a tem etőben is m egtaláltuk a korábbi
századokból való épületek rom jait, am elyek term észetesen tem etőnk hasz­
n álati korában m ár rom okban hevertek. A V ihar-utca és Szél-utca találko­
zásánál nagyobb épülettöm b jö tt napfényre, amely többszörös átépítésen

1 V. ö. L . N a g y , Ein neues D enkm al der Agrippinenses Transalpini aus Aquincum (G e r ­

m a n ia .X V I. 1932. 288. sköv. 11.).
64 N a g y L a jo s

28. A Goldberger-gyár területén talált ókeresztény sírfelirat (CII. III. 3551) a Magyar
N em zeti Múzeumban.

m ent keresztül, s végső form ájában á talak ítv a tem etői bazilikául használ­
ták. K örülötte egymás m ellett ta lá ltu n k csontvázakat, a nélkül azonban,
hogy sírfeliratra b u k k an tu n k volna.
A polgárváros területén még keresztény nyom nem került elő. A k ato n a­
várostól délre elterült tem etőben,
............ lllífí! k mely késő-kori, egy sírkövön a
következő felirat szerepelt:
Hic quescunt duas niatres, duas
filias — numero trés facunt (sic!)
— et duenas II parvuolas qui
suscitabit cuius conditio est. Jul.
Herculanus vet. f(aciendum)
c(uravit) in re sua.1
Ennek a feliratnak qui (quos
helyett) suscitabit, cuius conditio
est kifejezése Diehl szerint keresz­
tény jellegű (28. kép).
A budaújlaki téglagyár terüle­
tén 1863-ban egy késő-római
kettős sírban (29. kép.) sok mel­
léklet között egy övfelszerelés is
ta lá lta to tt, am ely niellodíszes
29. A budaújlaki családi sír. ezüst anyagú.12 (30. kép.) H árom
darabon aran y díszítések : sar­
kokban kis m edaillonban egyenlőszárú keresztek, közepükön koszorúban
nyolc szirom és köztük kiálló szárak, am elyek az ókeresztény művészet díszí­
tései közt gyakoriak. A sírban ta lá lt 42 érem utolsója M axim ianustól való.

1 C I L II I. 3551. — D i e h l 3476. X X X , 1910. 242. sk. 11. — N a g y , Az óbudai

2 R ö m e r , Arch. K özi. IV. 1864. 99. sk. 11. — ókeresztény cella trichora. 29. 1., 19. kép. — H .
H a m p e l , Arch. Ért. X IV . 1894. sköv. 11. — H a m - P e i r c e — R . T y l e r , i. m ., 64. tábla.
p e l , A ltertüm er. I. 65. 1. — H e h l e r , Arch. Ért.
 Pannónia sacra 65

30. A budaújlaki sír övveretei keresztény jellegű díszítm ényekkel.

S zen t István. I. 5
66 Nagy Lajos

Egyik igen szép példánya a IV. században újból erősen divatos niellós
technikának.
I tt em lítjük meg, hogy a CIL. I I I 3370. szám ú feliratot, am elyet F ejér
megyében Göböl-járásban ta lá ltak , s am elyet a Corpus Csuth a la tt hoz, Diehl
a keresztény feliratok közt em líti fel. (No 518.) E felirat a IV. század végé­
ről való: FI. Jovinus ex p. p. militum Histricorum | et Fl. Paulus biarcus,
pater et filius, domum | 51a fundamentis
iusserunt fabricari.
Szórványos leletként em líthetjük azt
a szentesi m úzeum ban őrzött mécses­
töredéket, am ely oda m int a M agyar
N em zeti Múzeum lelete került. Disku-
szán K risztus-m onogram m töredéke
lá th a tó (31. kép).

2. Pest. A
ben a legfontosabb középeurópai rév­
átkelőhelyek egyike. 1931-ben Nagy
Lajos fe ltá rta an n ak a v árn ak (cas-
trum) m arad v án y ait, am elyről A nony­
mus is megemlékezik : «castrum, quod
dicitur Pesth».1 Ezen v árat, m int Id atiu s
«Eúis/ú>-jából tu d ju k , D iocletianus csá­
szár 294-ben é p íttette. A táb o r közepén
á llo tt a praetorium, a hadijelek meg­
őrzésére szolgáló szentéllyel (fanum), s
erre a helyre épült a belvárosi plébánia-
tem plom rom ánkori őse. E lő tte m in­
denesetre egy fából épült tem plom nak
kellett állnia, am ely rövid ideig Szent
31. Aquincum i ókeresztény mécses. Gellért h o lttestét is őrizhette. Ahogy
más példák is bizonyítják, itt is egy
ókeresztény tradíció fennm aradásával kell számolni, amely a népvándorlás
vérzivataros századain keresztül a róm ai-keresztény kultusz fen n tartó ja
lehetett.

3. Szentendre. (Ulcisia castra). A róm ai tábor m ellett, am elynek helyét

pontosan ism erjük, de benne még rendszeres ásatások nem folytak, egy
tem ető jelenlétét m ár régebben m egállapították. Ezen tem ető egy újabb
részének beszám olóját a tem etkezési szokásoknál adjuk, s o tt ism ertetjük
a benne ta lált tem etői memorialé-t. A tem ető egyik értékes lelete, am ely

1 N a g y L . , Pestváros eredete. Tanulm ányok Budapest m últjából III.

 Pannónia sacra 67

jellegére világot vet, az egyik sírban ta lá lt faládika bronzveretei. Mivel

pannoniai szem pontból a keresztény és pogány szinkretizm us egyik leg­
jellem zőbb példája, és még behatóan ism ertetve nem volt, ezen alkalom m al
ta rtju k helyénvalónak, hogy részletes leírást adva, a pannoniai keresztény­
ség D unam enti állapotát is m egvilágítsuk.
A faládika e lő o ld a lá t1 még több lemeznek kellett borítania, m int
am ennyi a 32. képünkön láth ató , am elyen a lemezek összeállítása önkényes,
s nem bizonyos, hogy megfelel az eredeti állapotnak.
Ezek a bronzlem ezek m ár évekkel ezelőtt egy késő-római téglasírból
kerültek elő Szentendrének azon a helyén, a Római temető-utcában, ahová

32. A szentendrei ókeresztény bronzládaveret.

a róm ai telep és tábor, Ulcisia castra, későbbi nevén castra C onstantia

IV. századi tem etőjének egy része esik.
A 33. szám ú képünkön az eredeti nagyságban visszaadott lemezen
fent két vonal között indadíszítés láth ató , a la tta kerek m edaillonban
(átm. 3*2 cm) a meztelen Dániel oráns-állásban két oroszlán között áll. Dániel
csípőjét vékony szalag fogja át. E vékony kis szalag meztelenségét nem
ta k a rja el. D ániel lába a la tt a lezárás nem egyenes vonal, hanem kerek
sziklákkal van jelezve. A lemez baloldalán h at apró lyuk láth ató , am elyek azt
m u tatják , hogy e lemez felé egy függőleges m ásik lem ezt szegeitek fel,
valószínűleg a felső részen lá th a tó indadiszítésű határoló keskeny sávot.

1 N a g y L . , Keresztény-róm ai ládaveretek Szentendréről. (Pannónia K önyvtár. 19.)

68 Nagy Lajos

Ez a la tt egy rosszabb fen n tartású és hiányos lemezen medaillonban

a balra néző gyerm ek Jézus térden alul érő tu n ik áb an láth ató . Felső köpe­
nyének egyik vége balvállán lóg le, míg a m ásik végét balkezében fogja.
Jobbkezében vessző, am elyet egy hosszú h ajjal ábrázolt női arcú múmia
felé ta rt. E bben a jelenetben Jairus leányának, vagy a naimi özvegy fiának
feltám asztását lá tju k inkább, m int Lázárét. A lemez alján h at lyuk látható,
valam int a lemez bal oldalán a m úm ia is két helyen á t van lyukasztva,
így e részekre is egy m ásik lem ezt szegezhettek reá. A körön kívül b al­
oldalon apró nyom árulja el, hogy oda még valam i trébelve volt, s e lemezt

33. R észlet a szentendrei 34. R észlet a szentendrei

ládaveretről. (Dániel és láda ver étről.
Jairus lányának feltámadása.) (Eredeti nagyság.)

később vágták ily keskenyre. Ez a körön kívül lévő nyom egy apotropaion-
szerű tárgy nyom a lehet, am ilyenek a pannoniai keresztény ládavereteken
szerepelnek. Egy balra haladó delfin-fej részletét vélem benne felismerni,
am ilyen például az egyik császári sír lemezén is látható. (Lásd 53. kép.)
Ez az alsó rész a feltám asztási jelenettel közös lemezt nem alkothat. Ez
világos is, ha összevetjük a következő lemezzel, am ely épen m arad t meg.
E zt a lemezt (34. kép) fent és lent két-két kiemelkedő vonal közt
haladó indadíszítés határolja, s a m agassága 9-2 cm. Ilyen m agasan lehettek
ládánkon a keresztény jelenettel trébelt lemezkék, ami világosan bizonyítja,
hogy az előbbi két medaillon nem tartozik össze, s a Dániel-jelenet a latt
 Pannónia sacra 69

más valam i ábrázolásnak kellett szerepelnie. Ezen a teljes m agasságát

megőrző lemezen felül kerek m edaillonban a b alra néző gyerm ek Jézus
u jjas tu n ik áb an áll. Felső köpenyének egyik vége bal vállán lóg le, a m ásik
végét balkezével fogja, de irattek ercset is kellett ebben a kezében ta rta n ia ,
am elynek m ind a két vége jól kivehető. J o b b já t k in y ú jtja egy a levegőben
ábrázolt kosár felé, am elyben öt köralakú kenyér vehető ki. K ét oldalán
egy-egy kosár, tele hasonló kenyérrel, a jobboldali kosár nagyobb. Ez a
jelenet a kenyér megsokasításának az ábrázolása. A medaillon keretén kívül
jobboldalon fent apró nyom m u ta tja , hogy itt még valam i volt, hasonlókép
a feltám asztási jelenet delfintöredékéhez.
Az alsó m edaillonban,
am elynek átm érője 28 mm,
jo b b ra néző, álló Hercules
láth ató . Szakállas típus,
jo b b jáb an buzogányt, bal-
j ában hosszúkás, ovális paj -
zsot ta r t m aga elé. A m e­
daillon körben haladó fel­
ira ta nem teljes a lemez
csonkasága m i a t t :
IN V ICTO
CONSTANTINO—F E L IC !
............. A N TI
A kb. 7 betűnek megfelelő
hiány kiegészítése
(TRI UMPH) A N T I -ra
lehetséges, de nem bizo­
nyos. A m edaillonon kívül,
bal felső oldalon látszik a 35. A szentendrei ládaveret egyik medaillonja.
verőtő szélének nyom a is, (Eredeti nagyság.)
am ely rávilágít a technikai
eljárásra. M indegyik jelenet szám ára külön tő állt rendelkezésre, és azokat
tetszés szerint á llíto ttá k össze.
A 35. képünk nagy m edaillonjának átm érője 62 mm. Magas h á tú
trónuson egy balranéző fiatal, szakálltalan alak ül, akinek ta rtá sa Jupiterével
egyezik meg. Felső teste meztelen, jo b b jáb an a földgöm bön álló szárnyas
V ictoriát ta rtja , aki két kezével koszorút n y ú jt feléje, b aljával korm ánypál­
cájának felső végét fogja. Lábainál baloldalon sas, csőrében koszorú, jo b b ­
oldalán keresztbe te tt két ovális alakú pajzs, köztük egy lándzsa emelkedik
a m agasba. A m edaillonban alul vízszintes lezárás a la tt villám csóva láth ató .
A m edaillon baloldalán alul egy kis kerek m edaillonban jo b b ra néző
p o rtrait, am elynek vonásai C onstantinus 320 körül vert pénzeivel egyeznek
meg.
70 Nagy Lajos

A 36. képünk m edaillonja, am ely nagyságban megegyezik az előzővel,

nem teljes. Bal felső oldalán egy hajó láth ató . E nnek a hajónak a jo b b ­
oldalán felemelkedő orra van s oldalán négy evező. Benne két jobbra néző,
álló alak, fejükön katonasisakkal. Az első alak kezét üdvözlésre emeli.
M ögöttük lándzsák láthatók. A két alak közt egy ülő alaknak, az evezős­
nek a feje vehető ki. Ezzel a hajóval szem­
ben egy m ásik hajónak csak az elülső része
m arad t meg. A két hajó szem befordult egy­
mással. A m ásodik sorban a baloldali hajó
balra halad. Oldalán öt evező, hátu l kor­
m ánylapát. Benne négy alak áll sisakosán,
kezükben hosszú lándzsát ta rta n a k , három
evezős alaknak pedig a feje látszik. E nnek
a sornak a m ásodik h ajó ja követi az elsőt.
Mivel a lemez csonka, csak négy evező lá t­
szik, a hajóban két sisakos alak, az első
lándzsája, s egy ülő evezős feje m arad t meg.
A harm adik sorban három jo b b ra menő kis
hajó lá th a tó k ét-k ét alakkal. A hajók közt
az üres helyeket hullámos vonalak töltik ki,
36. A szentendrei ládaveret egyik
részlete. am elyek a tenger felületét jelképezik. íg y
itt hadihajók díszes felvonulását kapjuk,
am elyek S-alakban vonulnak az első sor jobboldalának csonkán m aradt
h ajó ja felé. A medaillon felső részén gyenge nyom áru lja el, hogy o tt még
volt valam i ábrázolás.
A 37. képünkön a két nagy medaillon közti vékony lemez láth ató ,
amely függőleges vonalakkal részekre (téglalap-alakú mezőkre) van osztva.
A jobboldali kis mezőben egy ornam ens, a baloldali kettőben állatalak o k :
szarvas, k u ty a (?) vehetők ki.
H azánk területén előkerült lád a­
veretek közt d arab u n k at külön hely
illeti meg. Jelentősége a keresztény
ábrázolásoknak, a pogány mitológia,
a hadi jelenetek és a császárkultusz
emlékeinek találkozása által figyelem-
37. E gy kis lem ez hátsó része a szentendrei re m é ltó .
ládaveretről. A keskeny lemezek (33.—34. ke­
pék) keresztény jelenetei m agukon
viselik a keresztény szepulkrális gondolatkörhöz való ragaszkodást. A jele­
netek a katakom ba-festészet, az itáliai és délgalliai keresztény szarkofágok
hasonló jeleneteihez állnak legközelebb. Ezekhez a keresztény jelenetekhez
a m intaképeket Róm a-város keresztény m űvészete, vagy egy tőle függő és
Pannoniához legközelebb eső központ szo lg áltath atta.
Dániel meztelenül van ábrázolva, csak csípőjén van átk ö tv e egy vékony
 Pannónia sacra 71

szalaggal. íg y a mi ábrázolá­
sunk is a kivételek közé ta r ­
tozik. Az ism eretes ládavere­
tek közül a császári telje­
sen m eztelenül ábrázolja (53.
kép),1 az intercisai darabok
közül a m ainzi Central-M u­
seum (18. kép)12 és a budapesti
Nem zeti Múzeum példányai­
n á l3 a jelenetet két oldalt egy-
egy fa szegélyezi. A verm andi
vereten is m eztelen4 (38. kép),
míg a bonni Provinzial-M u-
seum ládaveretén a Dániel-
jelenet m ellett H abakuk is
szerepel.5 (39. kép). A mi
D ánielünknél ez a vékony
szalag a m eztelenséget nem
ta k a rja el, m int a perizom á-
val elláto tt ábrázolásoknál,
pl. az algériai Dániel-fésűn.
Ez a tisz ta nyugati ábrázo­
lási m ó d ; vele szemben a ke­
leti és egyptom i D ánielt rö­
vid ruhában, rendesen övnél
á tk ö tö tt tu n ik áb an jelenteti
meg,6 pl. a noarahi zsinagóga
m ozaikján,7 a podgoritzai
csészén,8 több galliai és
Raj na-vidéki üvegedényen9 38. Vermandi ládaveret.

1 H am pel, Arch. Ért. X X II , 1902, 39. 1.,
i i . kép ; S u p ka , Frühchristliche K ästchen­
beschläge aus Ungarn. Röm. Quartalschr.
X X V II, 1913, 162. sköv. 11., i. kép.
2 Volbach, M etallarbeiten d. christl. K ultes
in d. Spätantike u. im frühen M ittelalter.
(K ataloge d. R öm .-Germ. Central-Museums).
1921. II— III. tábla. — Volbach, K ultgeräte
d. christl. Kirche im frühen M ittelalter. (Kul-
turgeschichtl. W egweiser durch d. Röm .-
Germ. Central-Museum. 9. sz.) 15. kép.
3 S u p ka , i. m., IV. kép.
4 D anicourt, R ev. arch. 1886, 91. lap. 19. kép.
5 Achelis, Denkm äler altchristl. K unst in
d. Rheinlanden. Bonn. Jahrb. X X V I, 1921,
X I. 2. táb la; Volbach, i. m., IV. tábla, 9. k ép ;
N eu ss, Die Anfänge d. Christentums im R hein­
lande, 1923, 28. kép ; Lehner, Führer durch das
Provinzialm useüm in B onn.2 1924, X X V III.
tábla.
8 Dániel n yu gati és kelet iábrázolási m ód­
jaira v. ö. Strzygow ski, Oriens Christianus.
1911, 83. 1., vele szem ben G. S tuhlfauth, B yz.-
neugr. Jahrb. II, 1921, 413. sköv. 11. — N euss,
Ikonographische Studien. Ztschr. f. christl.
K unst X X V III, 1915, 109— i n . la p ; X X IX ,
1916, 18. lap, 3. jegyzet. 74. 1. — N euss, Die
A nfänge d. Christentum s . . . 42— 43. 11.
7 Rev. bibi. 1919, 532. 1. ; 1921, 442, 572 ;
Ztschr. f. ntl. W iss. X X . 1921, 252. 1.
8 K a u fm a n n , H andb.3 1922, 304. kép. —
W u lff, Altchr. u. byz. Kunst. I. 55. kép.
9 N euss, D ie Anfänge . . . 3., 4., 6., 8.,
19. képek. Az arany betétes poharak ruhás
Dániel ábrázolásaira lásd : VOpel, D ie a lt­
christl. Goldgläser. 66— 67. 11.
72 Nagy Lajos

és fésűkön (pl. az achm im i fésűn).1 A róm ai katakom bák falfestm ényein

is csak a legrégibb három ábrázolás ruhás, míg a többiek, a perizom ásokat
is beleértve, m eztelenül adják vissza. A két oroszlán ábrázolása a lem ezün­
kön is R óm ára utal. Szim m etrikusan két oldalt ülve néznek Dániel felé.
Csak a IV. század m ásodik felében találkozunk olyan Dániel ábrázolá­
sokkal a Coemeterium maiusban,12 ahol az oroszlánok elfordulva ülnek, s
csak fejüket fordítják vissza D ániel felé. Ez az utóbbi ábrázolás, valam int
az oroszlánok nagyobb szám a m ellett D ániel vagy perizom ával, vagy telje­
sen felöltözve van ábrázolva, s a keleti típ u sn ak felel meg, amely a spanyol
m iniatűrökön is fellelhető.3

39. K eresztény ládaveretek a bonni múzeumban.

A Dániel a la tt lévő jelenetet m eghatározni nehéz. H a a lemezen nem

lá tta m volna a halott fejét, akkor Mózesre gondolhatnánk, am int p álcájá­
val m egüti a sziklát. Mózes ilyenkor a ládavereteken sajátos módon van
ábrázolva, s első tek in tetre felism erh ető : a víz, amely előtör a sziklából,
csavart vonalban van visszaadva és körülkeretezve (lásd 18. és 39. képeket).
L ázár az ism ert bronz ládavereteken hasonlókép a katakom ba-falfestm é­
nyekhez és a szarkofágok jeleneteihez m indig aediculában van ábrázolva,
így látn i ezt az egyik intercisai (19. kép)4 és az összes nyugati ládavereteken.
Mivel ez a jelenet így Pannóniában is szerepel, feltehetjük, hogy a jelen
alkalom m al a Lázárétól eltérő másik feltám asztási jelenet ábrázolásá­
val találkozunk, am ely így a Jairu s leányának és a naim i özvegy fiá-

1 S t r z y g o w s k i , K optische K unst, X V II. 3 N e u s s , Ztschr. f. christl. K unst. X X V III.

tábla. 1915, n i . lap. — U . a . , Die Anfänge . . . 43. 1.
2 W i l p e r t , Malereien. 166., 169. táblák. 4 S u p k a , i. m., II. kép.
 Pannónia sacra 73

nak ism eretes feltám asztási jeleneteitől eltérne és leegyszerűsített á b rá ­

zolás lett.
Ilyen leegyszerűsített jelenetek találh ató k a R ath -g y ü jtem én y egyik
ü v e g p o h a rá n 1 kétszer egym ás u tá n , am elyek közül az egyikben Neuss
L ázár feltám asztását, a m ásikban egy m ásik feltám asztást, talán Jairu s
leányáét lá tja .12 Becker szerint azonban az is lehetséges, hogy m ind a két
feltám asztási jelenet L ázárra v o n a tk o zik .3 A S am m lung—Niessen kis
bronzveretén L ázár m eztelenül van ábrázolva hosszú h a jja l.4 íg y szerepel
a trieri Paulinus-szarkofág5 (40.
kép.) és az egyik verm andi vere­
té n ,6 (41. kép.) de állandóan aedi-
culában. Ezek szerint a mi vere­
tü n k női kinézésű m úm iáját
L ázárra is m agyarázhatjuk, de az
aedicula h iánya ennek ellent is
m ondhatna.
A m ásik keskeny lemezen
(34. kép) a kenyerek megsoka-
sításán ak jelenete csak a panno-
niai ládavereteken fordul elő, és
m iként az előző két jelenet, ez is
R óm a-városi m intaképektől függ.
E rre u ta l a gyerm ek Jézus á b rá ­
zolása.7 A nnál m eglepőbb azon­
ban, hogy ezek közt a keresztény
jelenetek közt o tt talá lju k H er­
cules ábrázolását is k ö rirattal,
am ely N agy C onstantinus-ra vo­
natkozik.
Commodus korában lá tju k
első ízben H ercules tiszteletének
nagym érvű elterjed ését.8 ACom- 40. A trieri Paulinus szarkofág veretdíszei.
m odus-H ercules kultusz b ritan -
niai nagyarányú elterjedéséhez 9 hasonló volt a pannoniai is. A pannoniai
m itologikus dom borm ű vek nagyon sok H ercules-jelenete ezzel van kapcso-

1 K isa, Gläser d. Samml. von R ath. 51. lap, 19. kép.

24. kép ; K isa , D as Glas im A ltertum e. 259. kép.
2 N euss, D ie A nfänge . . . 51. lap, 24. kép.
3 Becker, Byz.-neugr. Jahrb. I l l , 1922,
201. lap.
4 S a m m lu n g -N lessen, I, 187. lap, 3664. sz.,
és a 234. lapon lévő kép; N euss, i. m., 32. kép.
6 Volbach, M etallarbeiten . . . 81— 82. 11.,
IV . tábla ; N euss, i. m., 30. kép.
® N euss, i. m., 29. kép. E gy m ásik vermandi
vereten is aediculában szerepel (lásd 38. ké­
pünket). — D anicourt, R ev. arch. 1886, 91. lap,
7 Sauer, D as Aufkommen des bärtigen
C hristustypus in der frühchristlichen Kunst.
Strena B uliciana 304. sköv. 11. — Schnitze,
Christus in der frühchristl. K unst. Strena
Buliciana. 332. sköv. 11.
8 V. ö. Cesano, a Ruggiero, Diz. epigr. III,
722. sköv. 11. Korábbi időszakra : Roscher.
Lex. 2982. sköv. 11.
9 R ostovtzeff , Commodus-Hercules in Bri­
tain. (Journ. of R om . Stud. XTII, 1923, 91.
sköv. 11.)
74 Nagy Lajos

la tb a n .1 Sok szoborm ű és fogadalm i felirat is megőrizte em lékét. Hercules

császári k ultuszának közbeeső, változó intenzitású m egnyilvánulása m ellett
a te tra rc h ia kora hozott be ism ét fellendülő tiszteletet. Az érem képek nagy­
szám ú H ercules-ábrázolásai hű kifejezői ennek az irán y zatn ak , s ezzel
a korral hozta kapcsolatba Vopel is az aranylem ezbetétes poharakon
jelentkező több H ercules-ábrázolást.12
Lem ezünk Herculese elüt az ism ert ábrázolásoktól.3 Az érm ek gazdag
sorozatában sem találju k p á rjá t.4 Felfogásban azon érm ek M ars-ábrázolá­
saihoz kapcsolódik, am elyeken a jo b b ra lépő hadisten pajzssal szerepel és
fegyverrel van felszerelve, s ilyenkor, m int az érm ek feliratai m u ta tjá k
(pl. VIRTUTI EXERCITUS stb.) a hadi bátorság, a hadsereg b áto r
szellemének szim bólum a. Az érem képeken a Hercules neve m ellett szereplő
jelzők a császár személyéhez kapcsolt virtus perpetua kifejezői általában.
H ercules hőstetteinek ábrázolásai szerepelnek N agy C onstantinus korai
érmein is,5 de a korábbi érm ek ism ert típusaival.
Egy aran y hbulán a tu rin i m úzeum ban, Constantine Caes. vivas!
Herculi Caes., vfijncas! felirat olvasható.6 I tt a Herculius Caesar maga
C onstantinus, aki a Herculius dinasztiával való kapcsolatát meg is ta rto tta
m ostohaapjának, M axim ianusnak haláláig. A vele való szak ítást, a misz­
tikus-dinasztikus kötelék felbom lását, am ely őt a H erculius-dinasztia meg­
alapítójához fűzte, azzal is k im u ta tta , hogy szárm azását ezentúl Claudius
G othicus-tól vezette le és Hercules helyére a győzhetetlen Sol-1 ü lte tte .7
De a mi később-kori ládaveretünkön Hercules ábrázolása a felírás alapján
mégis csak a császárra vonatkozik. Az ism ert pannoniai ókeresztény láda-
vereteken, azokon a lemezszelvényeken, am elyeken keresztény ábrázolások
vannak, pogány m itologikus jelenet sohasem fordul elő. íg y látn i ezt a mi
két függőleges irányú lem ezünkhöz hasonló császári darabokon (53.—54. ké­
pek), valam int az intercisai lemezeken is (19. kép). A szentendrei láda Her-
cules-ábrázolása különben is abban a korban készült m ár, am ikor Hercules
hivatalos tisztelete m egszűnőben volt, de még nem tű n t el egészen. Az ara a
Sancta Maria in Cosmedin-né\ ta lá lt feliratok utolsója Kr. u. 321-ből való
(CIL . Vi 315), s C onstantinus az utolsó császár, aki érmein még H erculest

1 Oroszlán, M itológiai és szim bolikus kép­
típusok a pannoniai síremlékeken. 1918 (Piss.),
26. sköv. 11., a korábbi em lékek irodalm ával ;
Oroszlán, Arch. Ért. X X X V III, 1918— 1919,
38. sköv. 11. ; H ekler, Az Országos Magyar
R égészeti Társulat É vkönyve. II, 1927, 82.
sköv. 11. — N a g y L ., Arch. Ért. XLIJ, 1928,
92. 1.
2 Vopel, D ie altchristl. Goldgläser. 28—
31. 11.
3 V. ö. Schw eitzer , Herakles ; M attheis,
Ath. Mitt. X X X IX , 1914, 104. sköv. 11. —
L ippold, Jb. d. I. X X X V II, 1922, 1. sköv. 11. —
További irodalommal : B ayet, Mél. d ’arch. et
d ’hist. X L V I, 1929, i. sköv. 11.
1 Hercules pajzzsal tudom ásom szerint
csak a Cycnossal való küzdelem kor van fel­
szerelve a görög vázaképeken. V. ö. Daremberg—
Saglio, D ictionnaire II, 105, 106. 11., 6, jegyzet ;
Roscher, Ausführl. Lex. I, 2183. — E g y orangei
applikált díszű edényen, m ely Hercules halálát
ábrázolja, szerepel a hős m ellett egy pajzs.
Déchelette, Les vases céramiques ornées de la
Gaule romaine. II. 267. 1., 60. sz.
5 Cohen? 272— 279 ; R . Bräuer, Ztschr. f.
N um ism atik. X X X V II I., 1910. 35. sköv. 11.,
táblák.
6 Dessau, 681.
7 J . M aurice, La dynastie solaire des se­
conds Flaviens. R ev. arch. 1911. 377. sköv. 11.—
E . Stein, Gesch. d. spätröm. Reiches. I. 1928.
132. 1.
 Pannoma sacra 75

szerepelteti.1 A pogány gondolatvilágban a H ercules személyével jelzett

virtust a provinciális m esterem ber még m indig H ercules új típ u sú ábrázolá­
saival gondolta legmeggyőzőbben kifejezni, keresztény jelenetek között is, s
ezáltal a császár keresztény-bajnoki m ivoltát kidom borítani. Keresztény
gondolat, pogány kifejezési eszköz! A keresztény-pogány szinkretizm usnak
egy oly nem hivatalos m egnyilvánulása ez, m int am ilyen egy sir-
m ium i veretű arany h átla p ján is fellelhető, hol SOLI INVICTO COMITI
felírás a la tt a császár K risztus-zászlóval áll és Sol Invictus kezével pro-
tegálja.2
A Hercules-m edaillon feliratát nézve a 35. szám ú képünk J u p ite r tar-
tású fiatal, szakálltalan alakjában is a győzelmes császárt kell elképzel­
nünk. Ez a J u p ite r alak közism ert, megegyezik a Phidias olym piai Zeus-
szobrának típusával. Ez a típus a róm ai érm eken a Kr. u. 4. század első
évtizedeiben is tovább élt, de m egváltozott arckifejezéssel. M edaillonunkon
az alak jobboldalán a két keresztbe te tt pajzs és dárd a m int trophaeum
szerepel. Ily ábrázolásokban csak a győzedelmes császárral találk o zh atu n k ,

41. Vermandi ládaveret.

aki pl. egy bronz m edaillonján is két földön ülő fogoly közt m int Ju p ite r
jelenik meg hasonló ta rtá sb a n EXUPERATOR OMNIUM GENTIUM
fe lira tta l.3
Egy m ásik m edaillonon C onstantinus m int Ju p ite r fogadja h át, a
háborúból hazatérő Crispust, aki a ty já n a k a földgöm bön álló főnix-m adarat
n y ú jtja át, lábainál pedig egy párduc ül. A felirat GLORIA SAECULI
VIRTUS CAESSI
Ezenkívül egy kis m edaillonban m agának C onstantinusnak a p o rtra itjá t

1 V. ö. C e s a n o , i. m. 691. lap. — 320 után 2 H i r s c h , X X X IV . A uctionskatalog 1914.

már aligha fordul elő Hercules vagy más X LV . tábla. 1564. Alföldi András szíves közlése.
pogány istenség a pénzeken. (Csak Isis, Serapis 3 G n e c c h i , I m edaglioni romani. 130. tábla,
és Anubis szerepelnek a különleges alkalm i i . kép.
VOTA PU B L IC A feliratú rézvereteken Gra- 4 B a u m e i s t e r , Denkmäler. 436. kép ; M a u ­
tianusig.) V. ö. A . A l f ö l d i , A festival of Isis r i c e , N um ism atique Constantinienne I. IX.
in Rome. 1937. tábía, 7. kép ; G n e c c h i , i. m., 130., 2. tábla.
76 Nagy Lajos

is lá th a tju k , amely Alföldi A ndrás vélem énye szerint a 320 körüli pénzek
típusa u tá n készült.1
L ehetetlen ezek u tá n észre nem vennünk, hogy ládaveretünkön a díszí­
tések közt milyen uralkodó szerep ju t C onstantinus császár dicsőítésének.
A pogány császár-kultuszt a keresztény korban sem leh etett egyszerűen
m egszüntetni. C onstantinusnak a Pons M ilvius-nál M axentius felett a ra­
to tt nagy győzelme nem csak a róm ai diadalíven szerepel, vagy a cherchel-i
töredéken.12 A keresztény szarkofágm űvészetben is a C onstantinus-kori
békeidőre esik a legtöbb olyan ábrázolás, am ely a faraó p usztulását a Vörös­
tengerben és Mózes népének m egm entését ábrázolja. Becker m u ta tta ki,
hogy ezeknek az ábrázolásoknak a legszebb példányai R óm ában és Arles-
ben fordulnak elő nagy szám ban, van egy Pannoniához közel Spalatóban
is, s C onstantinussal, az «Új Mózes»-el függenek össze.3 Pannóniában a
Constantinus-féle nagy tiszteletnek az oka egyrészt a keresztény vallás
érdekében kivívott győzelmei. De azonkívül m int győzelmes im perator
Pannóniát m egszabadította az oda b etö rt barbároktól, a lim est meg­
erősítette,4 s uralkodása egy új virágzás, utolsó fellendülés korszaka.
Az 36. képünk jelenete m ás ism ert ládavereten nem fordul elő. Az
ism eretes antik falfestm ények és m ozaikképek sem adnak felvilágosítást.5
Közelebbi tám p o n to t csak az érm ek n y ú jtan ak , de ezek közt sem gondol­
h atu n k az an tik kikötőket m u tató ábrázolásokra, m ert ezeknél a kikötők
építészeti része az érmek keretén m integy köralakban szokott ábrázolva
lenni.6 A medaillonok közt azonban előfordul rokon ábrázolás. Elsősorban
Commodus 190-ben vert bronzm edaillonjára u ta lu n k .7 Ezek h átlap ja
VOTIS FE L IC IB U S felirattal van ellátva, és Vogt szerint a Sarapis védelme

1 C onstantinus portraitjaira v. ö. W itte, Katastrophe am Schilfmeer. Ztschr. f. Kirchen-

Dölger, K onstantin d. Grosse u. seine Zeit.
264. 1. — Kis m edaillonokban portraitok al­
kalm azása közkedvelt a bronzlem ezeken. E lő­
fordulnak már a tensa C apitolinán, m elyet
Staehlinnel szemben a Kr. u. III. század első
felébe helyezek. (S ta eh lin , Röm. M itt. X X I.
1906. 332— 386. 11. ; S tu a rt Jones, A Catalogue
of the A ncient Sculptures preserved in the
Municipal Collections of Rome. The Sculptures
of the Palazzo dei Coservatori. 1926. 179—
187. 11. 68— 73. táblák.) Ilyen portraitok ism e­
retesek a III. századból a Museo déllé Term é­
ben (Staehlin, Röm . M itt. X X I. 1906. 83— 86.
11.), a pannoniai bronzlem ezeken is gyakoriak,
sok van a zágrábi múzeum ban is. Szerepelnek
ládavereteken, pl. az intercisaiakon és az egyik
vermandi-n, am elyeket E ck (Les deux cim e-
tiéres G allo-Rom aines de Vermand et de Saint
Quentin. Paris, 1891. 103. 1.) N agy Constanti-
nusra és Faustára magyaráz, de Becker (Byz.-
neugr. Jahrb. IV. 1923. 89. I.) ezt nem tartja
elfogadhatónak. (Neuss, i. m., 28. kép.)
2 C IL . V III. 9356 ; D essau, 686.
3 Becker, K onstantin d. Grosse, der «neue
Moses». Die Schlacht am Pons M ilvius u. die
gesch. X X X I. 1910. 161. sköv. 11. ; U. a.,
P rotest gegen den Kaiserkult u. Verherrlichung
des Sieges am Pons M ilvius. Dölger, K onstan­
tin. d. Grosse u. seine Zeit. 155. sköv. 11. —
V. ö. / . Lassus, Quelques représentations du
«Passage de la Mer Rouge» dans Tart chrétien
d ’orient et d ’occident. Mélanges d ’archéologie
et d ’histoire X L V I, 1929. 159. sköv. 11.
4 Schm idt, Gesch. d. deutschen Stäm m e I.
82. 1. ; A lfö ld i, Ztschr. f. Num . X X X V I,
1926. 161. sköv. 11. ; E Stein, i. m., 197. 1.
5 V. ö. R einach, Répertoires des Peintures
Grecques et Rom aines. 273. sköv. 11.
β V. ö. L eh m a n n— Hartleben, Die antiken
H afenanlagen des M ittelmeeres. Klio, B eiheft
X V I. I. t á b la ; Bernhardt, H andbuch zur
M ünzkunde der römischen K aiserzeit. 96.
tábla, 7— 9.
7 Cohen,2 933— 997 ; Froehner, Les méd.
de l ’emp. rom. 124— 125. 11. ; Gnecchi, II.
89. 6— 8 ; Vogt, Die alexandrinischen Münzen.
I. 155. lap, IV. 5. tábla ; B ernhardt, i. m., 28.
tábla, 4 ; Trierer Zeitschrift III. 1928. 197. lap,
26. kép.
 Pannónia sacra 77

a la tt érkező alexandriai és afrikai gabonaszállító flo tta érkezését ábrázolja,

am ely R óm át a 189-ben ért éhínségtől m en tette meg. Sarapis a nagy v ito r­
lával elláto tt hajó korm ányánál ül m odiussal a fején. A p arto n a pharos
m ellett két alak áll, akik közül a jobboldali, a császár, áldozatot m u tat
be, s lábainál fekszik a tenger istenének feláldozott bika 1 Ez az ábrázolás
hasonló felirattal és ^ verdejelzéssel előfordul D iocletianus pannoniai, sisciai
veretű bronz m edaillonján is, am ely Commodus példányait utánozza.2
A mi lem ezünk töredékes m edaillonjának kiegészítését hasonlókép
kell elképzelnünk. Az első sor baloldali h ajó jáb an lévő első álló k a to n a ­
alak üdvözli a csonka hajóban álló császárt. A medaillon felső részén pedig
vagy a tengerpart városfallal, vagy egy pharos volt ábrázolva.3
N agy C onstantinus korában ilyen tengeri esem ény a vih artó l tö n k re­
v ert L icinius-flottával szemben álló C onstantinus-flotta ábrázolása lehetett,
am elyet a császár fia, Crispus
vezényelt. Ez az esemény,
am ely 324-ben Bizáncot Con­
stan tin u s kezére ju tta tta , a ke­
resztények szemében a Gond­
viselés cselekedete volt, amely
v ih art k ü ld ö tt az ellenségre.4 A
Crispus-féle flo tta ábrázolásá­
hoz a ládaveret m estere a sis­ 42. Késő római edény nyakdíszítése Leányfalu római
ciai veretű D iocletianus me- őrtornya anyagából.
daillonnak h á tla p já t vehette
m intaképül. Ez a m agyarázat legjobban is felelne meg ládavereteink más,
C onstantinussal kapcsolatos ábrázolásai m ellett.
*
4. Leányfalu. A K risztus u tán i 400-as évekből szárm azó róm ai
őrtornyot áso tt itt ki K uzsinszky B álint. Az őrtorony gazdag kerám iájának
egy részét Alföldi A ndrás p ublikálta a «Leletek a hűn korszakból és azok
ethnikai szétválasztása» című művében. Az egyik edény nyaka a la tt levelek
m ellett egyenszárú kereszteket lá th a tu n k m int díszítést (42. kép), ami
kétségkívül készítőjének keresztény volta m ellett bizonyít.

1 Vogt, i. m. 155. — Alföldi András v oltlást ábrázol.

szíves ezekre a medaillonokra figyelm eztetni. 2 C o h e n , 2 5 2 9 ; G n e c c h i II. 125. tábla,
Alföldi szóbelileg közölte, hogy nem fogadja 10. kép.
el V ogt m egállapítását, s ezen medaillonon 3 Az éremképek ebből a korból nem adnak
nem lát történeti esem ényt, mert akkor a hasonló ábrázolást. V. ö. C o h e n , 2 V III. Con­
VOTIS FE L IC IB U S felirat h elyett az ese­ stantinople 13 ; Constantin II. le Jeune 197.
ményre utaltak volna a felirattal. Ebben ő 4 K . R i t t e r ν . L a n d m a n n , K onstantin der
vallásos jelenetet vél felismerni, am ely Sarapis Grosse als Fedlherr, D ö l g e r , K onstantin der
és Isis tiszteletével kapcsolatban egy katonai Grosse u. seine Zeit. 153. 1.
hadihajókat is magában foglaló díszes felvonu­
78 Nagy Lajos

IV. Pelso (Balaton) és környéke.

i. Fenék. Fenékpuszta Keszthely közelében fekszik ; ide helyezik

M ogentianát,1 viszont mások Valcóval is azonosítják.12 Römer Flóris egy
római tábor körvonalait ism erte fel a fenéki rom okban, s ezeket fel is
m érte.3 Ez a felmérés, amely különben csak a külső körfalakra szorít­
kozott a lá th a tó m aradványok nyom án, nem egészen pontos ugyan, de
egészben véve helyes. Csák Á rpád a B alatoni Múzeum megbízásából folv-
ta to tt itt ásatásokat.4 Ezeket a k u ta tá so k a t K uzsinszky foglalta össze,5 s
u tá n a megemlékezik ezen hely jelentőségéről Alföldi is.6
Az újabb k u tatáso k m egállapították, hogy itt nem róm ai tábor,
hanem egy késő-római telep terü lt el. A telep nyugati fala végig nyomon
követhető, s hossza 385 m. Keleti oldalával a B alatonra tám aszkodik, s
K uzsinszky szerint lehetséges, hogy itt nem is volt fala, m ert a B alaton
maga eléggé hozzáférhetetlenné tette. Az északi fala 226 m, a déli 370 m
hosszú. Ezek a falak kiugró kerek b ásty ák k al vannak ellátva, am elyek közül
a nyugati saroktornyot és a hozzácsatlakozó kisebb b á sty á k a t Csák fel is
ásatta. A falakon belül épületek kerültek elő, am elyek polgári jellegűek,
s katonai vonatkozásuk nincsen. Alföldi szerint a kőfalas épületek közt
levő üres részeket valószínűleg vályogfalas lakások foglalták el, am elye­
ket a k u ta tá s nem v e tt tekintetbe. Az új épületek között a mai ú t m ellett
felásott romok egyikét keresztény bazilikának kell tarta n u n k . (43. kép. I. sz.)
Erről csak K uzsinszky leírásából szereztünk tu d o m ást.7Az egész épület hossza
54 m, a nagy terem szélessége 23 m. A nagy csarnokterm et két sor oszlop
hosszában három hajóra osztja, de úgy, hogy a középső kétszer olyan
széles, m int az oldalhajók. Az épület falaiból kevés m arad t fenn, m ert
ezeket a rom okat évszázadokon át kőkiterm elésre h asználták fel. A nagy
terem hez nyugat felől egy kisebb apszissal bíró rész csatlakozik, a szentély,
s a k ettő közt két kis négyszögű helyiség: Adiakoniknm és a prothesis. A nagy
term et a kicsitől elválasztó fal, a korlát alapfalazása ; ennek jelentőségét
az ásató nem ism erte fel.
Ez a telep a Kr. utáni IV. század zűrzavaros idejében épült, ezt bizo­
n y ítja az érem leleteken kívül az egyik falba befalazott N agy C onstantinus
korából való feliratos kőemlék is.8 Az apró leletek is a késői IV. századdal
kezdődnek. De ezenkívül Lipp és Csák 9 m egtalálták a telep tem etőjét,
mely a telep déli falán kívül volt. Alföldi, aki a leleteket beható vizsgálat
alá vette, m egállapította, hogy ez a telep a IV. századtól — annak inkább

1 K u zsin szk y , M ogentiana cím szó a Pecz-féle
Ókori Lexikonban. II. 106— 107. 11.
2 F in á ly , Arch. Ért. X X II I. 1903. 170. sköv.
11. -— A . Graf, i. m., 124— 125. 11.
3 Römer, Arch. Közi. II. 1863. 37. sköv. 11.
4 Csák, A B alatoni Múzeum E gyesület első
É vkönyve. 1903. 87. sköv. 11.
5 K u zsin szk y , A B alaton környékének
archaeológiája. 49— 74. 11., 62— 96. képek.
U g yan itt adja a h ely teljes régészeti irodal­
m át is.
6 LTntergang d. Römerherrschaft in P an­
nonien. II. 31. sköv. 11.
1 K u zsin szk y , i. m., 58. 1.
8K u zsin szk y , i. m., 6 8 .1. —A lfö ld i, i. m., 3 2 .1.
9L ip p , Arch. Közi. X IV . 1886. 137— 159·
11. — H am pel, A ltertüm er . . . — A lföldi,
i. m., 6 . tábla, 2. kép.
 Pannónia sacra 79

a közepétől — körülbelül 6oo-ig élt, bizonyítva a róm ai élet folytonosságát.

K ésőbb a régi lakosságra egy új b a rb á r nép telep ed ett, az avar. A keresz­
ténység jelenlétét apróbb leletek is elárulják, így egy keretes korongfibulán
szerepel keresztény jelenet,1 egy ezüst gyűrű egyenlőszárú kereszt képét
m u ta tja ,12 és egy bronz mécses, am elynek diskusza egyenlőszárú kereszt
alak jában van á ttö rv e .3
E telep hosszú életét, s a róm ai település folytonosságát a telep földrajzi
fekvése, védettsége m agyarázza meg. K eleti oldalán a B alaton terü l el, délen
és nyugaton a H évvíz és K is-B alaton árterü lete lévén, állandóan m ocsár
v ette körül. D élkeleti részén csak a Zala-folyón keresztül lehet megközelí­
teni, s itt, m int ma, akkor is h idat kellett verni. Csak az északi oldaláról
volt hozzáférhető. Fekvése a legszerencsésebb, s a P a n n o n ia-tarto m án y t
diagonálisan metsző u ta k középpontjába esett. Ez a telep elzárva, a negyedik
századi k u ltú rá já t továbbőrizve, ide­
gen behatás nélkül élt tovább, míg
csak az új hódítók a n y ak ára nem
ültek. K eresztény bazilikája is a
IV. század m ásodik feléből való, s
keletelése összeesett az épületek és
várfalak keletelésével. A sírok a te ­
m etőben is kelet-nyugati irányúak
és a fejek m indig n y u g atra estek. Ez
volt eddig az egyetlen hely M agyar-
ország területén, ahol a róm ai k u ltú ­
rával együtt a keresztény vallás fo­
lyam atosságát is k im u ta th a ttu k az
avar korig. 43. A fenéki bazilikák.
K uzsinszky m unkájának meg­
jelenése u tá n Csák Á rpád még egy épületet tá r t föl, am ely a m egerősített
telep nyugati oldalához fekszik közel. (43. sz kép II. sz.) Keletelése kelet­
nyugati. A pannoniai legfejlettebb bazilikatípust m u ta tja . H árom hajóra
oszlik, a középhajónál nagy, a két oldalsónál kis apszissal van határolva.
A h ajó k at két pillérsor választja el és az északi oldala három tám pillér-
rel van m egerősítve. Hossza kb. 30 m, szélessége 15 m. Sajnos, a déli
oldala elpusztult. Leletkörülm ényekről, leletekről semmi feljegyzés nem
m aradt h átra. *
2. Kékkút. A kékkúti S avanyúkúttól keletre, az úgynevezett M aktányi-
dűlőben, a B alatoni Múzeum részéről Sági János két róm ai-kori épületet
tá rt fel.4

1 A l f ö l d i , i. h. ható : K u z s i n s z k y , i. m., 132. 1., 171. kép. x\z

2 K u z s i n s z k y , i.
m ., 91. kép, 16. szám.
3 K u z s i n s z k y , i.
m. 62. 1., 77. kép.
4 Az épületek fekvéséről készült térrajz lá t­
épületeket is K uzsinszky ism ertette először u.
o tt 131— 141. 11. Mi is az ő leírását követjük.
V. ö. N a g y L . , Arch. Ért. X LV . 1931.31. sköv. 11.
8o Nagy Lajos

A kisebbik épület körülbelül kelet-nyugati keletelésű (44. kép). Hossza

37·5 m, szélessége i 6'5 m. K ét helyiségből áll, egy nagyobb terem ből, amely
az épület több m int 3/4 részét foglalja el, és egy kisebb helyiségből, am ely a
nagy terem keleti részéhez csatlakozott, s ezzel egy széles ajtónyílással
állott összeköttetésben. A kisebb helyiség ajtó n y ílását m ár nem leh etett 45

44. A kékkúti kisebb bazilika alaprajza.

m egtalálni. Egy ajtónyílás azonban előfordult a nagy terem déli falának

közepén. A nagy terem oszlopokkal volt díszítve. A két keskeny oldalán,
az ajtónyílástól i'3 o m távolságra jobbra, és balra és éppen úgy a szemközti
oldalon is egy-egy falazott talap zat állott ki a falból, am elyek oszlopokat
ta rto tta k . Ezek azonban oly kicsinyek voltak, hogy csak díszül állh a tták
itt. A kis oszlopok lábai egyszerű levélkehelyből álló oszlopfejnek látszanak,
a kerek oszloptörzs 88 cm magas. Az oszlop­
fej 23 cm magas, a négy levélből, am elyek­
ből a kehely áll, m indegyik sarokra esik egy,
ezek közt egy szár nő ki, am ely kétfelé ága­
zik, s m indegyik ága a sarkokon a levelek
felett csigavonalban végződik. Ezeknek a
kis oszlopoknak az állásai jelzik azoknak az
“ oszlopsoroknak a kiindulópontját, amelyek
I a nagy term et hosszában három hajóra osz­
to ttá k , s m ár a m ennyezet m egtám asztása
m ia tt is szükségesek voltak. Mivel sem az
alapozás, sem pedig nagyobb oszlopok nem
m arad tak meg, feltehető, hogy ezen helyi­
ségben a belső berendezés, így a m ennye­
zetet ta rtó oszlopok is fából készültek.
E m ellett az épület m ellett 85 m-re
45. A kékkúti nagyobb bazilika. keletre egy másik épület került elő, amely
 Pannónia sacra 8ι

alkalm azkodott a lejtős talajhoz, úgyhogy a három tractu s, am ennyiből

áll, különböző m agasságban terraszszerűen épült fel. E nnek az ép ü let­
nek az alap rajzát a 45. képen ad ju k K uzsinszky u tán . A 6. szám ú helyi­
ségben a két keskeny oldal ajtónyílásai m ellett olyan oszloptalapzatok
vannak, m int az előbbi kép épületének nagy term énél. Ez elő tt a helyiség
elő tt az i. szám úban a b e járat két oldalán 1-—1 nagy tégla került elő,
am elyeknek legnagyobb hossza 45 cm, vastagsága 5 cm, és az egyik lapja
egy köralakú keretben belül á ttö rt betűkből álló K risztus-m onogram m ot
m u ta t. Az egyik példány tönkrem ent, az épet a B alatoni Múzeum őrzi
K eszthelyen (46. kép). Leletek az ásatásból egy vaskésen, egy összehajtott
fibulán kívül nem kerültek elő. Apró falfestm énytöredékek nyom án a helyi­
ségek lábazatai durva m árványberakás
u tá n z a tá t m u tatják .
A nagyobbik épület alaprajza
elüt a róm ai lakóépületek és villák
típusától. Ez érthető is, m ert a nagy
díszes K risztus-m onogram m os téglák
más irányú rendeltetéséről szám olnak
be. Ez keresztény egyházi rendelte­
tésű épület. A talajviszonyokhoz alkal­
m azkodva e lté rh etett az ism ertebb
típusoktól.
*

3. Sümeg, Zala megye. Sümeg és

Csehi falu közt egykor m ocsaras, ingo-
ványoktól véd ett területen, egy apró
m agaslaton, amelyhez az á tjá rá st csak
mesterséges töltés vagy hidak eszkö­
zölhették, Á dám Istv án épületeket 46. Krisztus-monogram mos tégla Kékkútról.
á sa to tt fel. Ezeket az Archaeologiai Ér­
tesítő 11, , 16 s következő lapjain ism ertette. Az épületek egyike egy
róm ai vidéki kastély (villa rustica). F orm ára nézve megegyező az oszlop-
csarnokos, s hom lokzatának két végén rizalittal díszes villákkal,1 de m ár
egy olyan jellegzetes form át véve fel, am ely itt P annóniában a IV. század­
dal jelentkezik,12 am ik o ra villa eg yúttal erősség is.3 íg y érth ető m ind a négy
sarkán a kiugró torony. K apcsolatos a B alaton m elletti fenékpusztai telep
IV. századi építésével, am ikor a római lakosság védettebb helyre vonul
vissza.
Ezen épület m ellett 150 lépésre egy bazilika került elő, am ely pontosan

1 V. ö. S w o b o d a , Röm ische und romanische Ős- és ókori nyom ok V eszprém körül. 18. 1.
Paläste, 56., 60., 61. stb. képek. 12. kép.
2 Pl. az egyik pogányteleki épület, R h é G y , 3 Ilyen esetekre lá sd j S w o b o d a , i. m., 155.
sköv. 11.
S zen t István. I. 6
82 Nagy Lajos

kelet-nyugati keletelésü (47. kép).1 Hossza 27^8 m, szélessége 2 i ’6o m.

A keleti oldalon cpó m hosszúságban derékszögű kiugrása van, am elynek
belső kiterjedése 8‘4 X 3 -4 m. A hosszfalak északi és déli részén két-két
60 cm-re kinyúló k ültám alapfalai m a rad tak meg. Az északi oldalon két tám
közt volt a b e járat világos nyom a 1*4 m szélességben, amely így a m ellékajtó
helyét jelölte. A főbejárat a n yugati oldalon volt. Ehhez a nyugati oldalhoz
csatlakozott egy több osztályos előcsarnok, am ely azonban nem foglalta el
a nyugati zárfal egész hosszát, hanem 2-i m-rel beljebb kezdődött és 3 m
széles belső helyiséget, valam int szélesebb külsőt m u ta to tt. Ez utóbbi
hosszát nem tu d ta A dám pontosan felmérni, m ert az alapfalak nagyobb
részben ki voltak szedve, de a meglévő m aradványokból úgy ítélte, hogy
8 m-re terjed tek nyugat felé. Az alapfalakban kevés tégla volt, nagyobbára
sümegi mészkő és csekélyebb m ennyiségben bazalt. A falak vastagsága
60 cm. A bazilika három
hajós beosztást m u ta to tt és
apszisa a félkör helyett la­
posan záródik. Mikor Á dám
az oszlopok helyét kereste,
m arad v án y ra nem ak ad t,
feltű n t azonban neki, hogy
az oszlopok szám ára kiszá­
m íto tt helyen fo rg ato tt föl­
det talált. Erről a követ­
kezőket írja : «Ez bennem
azon gondolatot ébresz­
te tte , hogy valószínűleg
ezek is, m int a k ü ltám n ak
47. Sümegi bazilika. a sarkai farag o tt kövekből
állottak, am elyek a kőbá­
nyának használt helyből a szomszéd városok vagy falvak épületeibe kerül­
tek». Ez a tem plom gyengébb anyagból épült, m int a róm ai villa. Adám
szerint valószínűleg csak a V III—IX . századból való, s P rivina uralm ával
függ össze. Békefi Rémig, aki a B alaton környékének középkori egyházait
és v árait feldolgozta,2 ezen em léket nem veszi fel, m ert nem ta rto tta a
m agyar uralom m al összetartozónak, s az oklevéladatok is hiányoznak,
hogy e helyen egyház állott volna. Az azonban m egállapítható volt, hogy
a róm ai épület a tem plom építése korában nem csak fennállott, hanem hasz­
n álták is. E rre m u ta tn a k azok a b eép ített téglák, am ilyenek a tem plom ban
is voltak, de m ár eltérnek anyagra és form ára nézve a m egszokott
róm aitól. Ádám korhatározásával szemben, itt a római élet továbbélésé­
vel kell szám olnunk ; s az itt m egm aradt rómaiság, a közéjük kerülő új

1 Alaprajza : Á d á m , i. m., 18. lap.

2 B é k e f i , A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. 1907.
 Pannónia sacra 83

települőkkel eg y ü tt építi fel e tem plom ot. Pontos id ő h a tá rt itt m egadni

em lékanyag hiánya m ia tt nem lehet, de e tem plom építése megelőzi Pri-
vina és a frankok uralm át. *
4. Zalaegerszeg. 1927-ben K aszaházán, am ely Zalaegerszeggel összeépí­
te tt kis falucska, szántás közben egy tö rö tt bronzm écsest ta lá lta k (48. kép).
A mécses form ája későkori, fogójának alsó része, m int az an tik tradíciók
őrzője, állatfejet ábrázol; innen em elkedik fel a tulajdonképpeni fogó, amely-
lyel felaggathatták. Ez az X és P összetételével a még korai N agy Con-

48. Bronzmécses Zalaegerszegről.

stantinus-féle K risztus-m onogram m ot m u ta tja . Ezen értékes d arab n ak

m éltatását Alföldi A ndrás tanulm ányából ism erjük,1 aki ráv ilág íto tt ezen
ritk a em lékünk m űvészeti hovatartozandóságára. A díszítő elemek, am e­
lyek még a pogány m űvészet kincsesházához tarto zn ak , érdekesen jel­
lemzik a kort, amely az an tik m űvészet elem eit, ahol leh etett, nem el­
pusztítani ak arta, hanem keresztény szellemben felhasználni.

1 N u m . K ö z l ö n y , X X X — X X X I . 1931— 1932. 5— 7 . 11. U gyan ott lásd a további irodalm at

6*
84 Nagy Lajos

5. Tótvázsony, 1757-ben ta lá lta k itt egy b ronztáblát. F elirata : A & fi)

Claudia H | elpis cum fi | lia et filio | in pace. Avi | a f(ecit).
E zt a sírfeliratot Mommsen a CIL. III. kötetében a ham isak közt hozza
208* a latt. Először W eszprémi p u b lik á lta 1, s tőle v ette á t K atancsich.12
Mommsen megjegyzése róla többek között : «Keresztény form ulák olyan
ritk ák ezen a vidéken, hogy ezt a ham isítótól k észítettet semmi módon sem
lehet elfogadni.»3 E rre a kifogásra rácáfolnak azóta a környéken minél
nagyobb szám ban felbukkanó keresztény­
róm ai emlékek. A kifogásolt keresztény
bevezető form ula is azóta több sírkőről isme­
retes P annóniában.4

6. Kisdiós-puszta (Veszprém m.). 1868-ban

egy római, téglából és term éskőből össze­
ra k o tt sírt ta lá ltak , am elynek fedőlapja egy
feliratos sírkő. Róm er másodkézből közli a
sírkő feliratát az Archaeologiai Közlemények
V II, 1868, 185. lapján, s a CIL. III. köte­
tében a 6480. szám a la tt találju k meg. Leg­
utóbb Jan k ó László írt róla az Archaeolo­
giai Értesítő X L II, 1928, 207— 210. lapjain.
A sírkő az I. és II. század fordulójáról való,
s itt másodlagos felhasználásban szerepelt.
Az a szokás, hogy a korábbi századok sír­
köveiből építsenek földbeásott koporsókat,
a késő-róm ai kor jellemző vonása. A IV.
századból ism erünk ilyen sírokat nagyszám ­
ban végig a pannoniai D una m entén. K ér­
déses azonban még, hogy ez a szokás m eny­
nyire megy á t az V. századba. Akik ilyen
sírokat készítettek, elsősorban még róm aiak
lehettek, de a további k u ta tá s feladata lesz,
hogy m egállapítsa, milyen m értékben sze­
49. A kisdiósi tem etőkápolna. repelnek soraik között a birodalom kebelébe
befogadott germ ánok is.
Ezen sír közelében, am int Róm er írja, m induntalan találnak római
sírokat az árkolások alkalm ával, de ezek m ind szétrom boltatnak. Fontos
azonban az a közlése, hogy a sírok közelében épületm aradvány is előkerült.

1 W e s z p r é m i , Biogr. med. II. 2, 436 1.
2 K a t a n c s i c h , Geogr. I. 439. 1.
3 «Christian! titu li in his partibus tam rari
sunt, ut talis a falsario prolatus nullo modo
adm ittendus sit.»
'4 V. ö. CIL. III. 10,232, 10,233. (Mitro-
vicza). — H am isított v o ltá t kétségbe vontam
már korábban. V. ö. Theológiai Szemle, V.
1929. 162. 1., 39. jegyzet.
 Pannónia sacra 85
Ide ik ta tju k a leírását : «A leírt sírtól m integy 200—300 ölnyire észak felé
ta lá lta k egy épületalapot, m elynek két részletéből a nagyobbik 44' hosszú
és 38' széles, közepén i2'-nyi szélességben ió '-n y ira ugrik ki egy félkör, s
ettő l északra egy m ásik osztály van igV ^-nyi hosszúsággal. A falak 2' vas­
tag term éskőből valók. K örülötte sok párkányos tégla találtatik».
Gerecze a «Magyarország Műemlékei» II. kötetének 1005. lap ján em lí­
tést tesz a diósi m aradványokról, s Róm er jegyzőkönyveit idézi (X X X V I.
csomag). Ezek u tá n feltehettiik, hogy Róm er valam i alap rajzo t is k ap o tt
erről az épületm aradványról. A Műemlékek Országos B izottságának ira t­
tá rá b an dr. Szőnyi O ttó segítségével u tá n a is néztünk a Gereczétől meg­
a d o tt jegyzőkönyvnek, de abban semmi nyom át sem ta lá ltu k a diósi m a­
radványoknak. Gerecze te h át rosszul a d ta meg a jegyzőkönyv szám át.
íg y nem m arad t más h á tra , m int az, hogy Róm er leírása nyom án ra j­
zoljuk meg az ép ületm aradványt (49. kép).
Az épület alaprajza tem plom nak felel meg. A cella hosszúsága 13*90 m,
szélessége 12 m, közepén apszisszerű kiugrás van, am elynek hossza 5*06 m.
A cellához északi oldalról egy 6* 16 m hosszúságú előcsarnok (narthex) csatla­
kozik. A jtóbejáratok helyeiről nem tö rtén ik említés. Egy késő-róm ai tem ető
területén ilyen építm ény nem lehet más, m int egy tem etői kápolna, ez pe­
dig keresztény szokásra vall.

V. Brigetio (Óssőny) és környéke.

i. Ószőny. Területén fekszik a m ásodik nagy m agyarországi római

táborhely, Brigetioλ K eresztény emlékei a k ö v e tk ez ő k :
Ezüstgyűrü a bécsi K unsthistorisches M useumban (A. S. nr. Vii, 770.
A. J. 1891—93, 280), am ely a Spöttl-gyüj-
tem ényből szerezte (50. kép.) A gyűrűbe
helyezett carneolkőben egy fekvő bevésett
Constantinus-féle K risztus-m onogram m ot lá t­
h a tu n k .2
Agyagmécses a Jókai kultúr-egyesület g y ű j­
tem ényében a m egszállott K om árom ban. F o r­
m ájára nézve a IV. századi keresztény mécsek
form ájával egyező. F edőlapját, a diskust N agy 5°· A brigetiói ezüstgyűrű.
Constantinus-féle K risztus-m onogram m díszíti,
am elynek azonban a P b etű jét fo rd íto tt helyzetben k a p ju k : M. A kereszt­
száraknál egy-egy szelelő kerek nyílás, kerületén a 12 apostol durván
m egm unkált képével (51. kép). Ez a mécses így teljesen fe n n ta rto tt p á rja

1 Történetére lásd : C I L . I l i , 539. lap . — Ü bersicht der antiken Geographie von P anno­
Brigetio cím szó a P e c z -féle Ókori
K u zsin szk y, nien. 1936. 90. sköv. 11.
Lexikonban ; C . P a t s c h , P W -R E . B rigetio 2 Fényképét Bankó udvari tanácsos, igaz­
cím szó, V. 847— 851. hasáb. — A . G r á f , gató szívességéből közölhetem .
86 Nagy Lajos

annak a darabnak, am elyet Czobor közölt az Egyházm űvészeti Lapok

1883. évfolyam 245—246. lapján, a 31. ábrán. E zt a darabot is Öszőnyben
ta lá lták , s a M agyar Nemzeti M úzeumban őrzik. Ez a töredék csak a lámpa
fogójából és a fedőlap egy részéből áll, hasonlókép fo rd íto tt K risztus-
m onogram m képével (52. kép).1
Csontból faragott amulett, amely egy halat ábrázol, közepén á tly u ­
kasztva, hogy felakasztva hordani lehessen. A M agyar Nemzeti Múzeumba
került, s Czobor, első ism ertetője.12 kereszténynek ta rto tta . Egy delfint
ábrázoló csontam ulett van a Jókai kultúr-
egyesület gyűjtem ényében is, de szerintem
m ind a két tárg y kereszténysége kétséges.
Borsos Istv án a pápai reform átus fő­
iskola gyűjtem ényébe került ószőnyi pecsét­
gyűrűről emlékezik meg, bronzlapjában vo­
nalakkal, am elyeket K risztus-m onogram m ra
is lehet m agyarázni.3 Egy szőnyi vésett
gemma felirata : H O SPITA F E L IX VIVAS.4
A vivas kifejezés ugyan maga még nem
bizonyít a kereszténység m ellett, de a ke­
resztények által erősen használt volta m iatt
ta rto ttu k felemlítendőnek.
Vas diatretum m aradványa az ószőnyi
táb o r területéről (Tuzsla-gyüjtem ény, B uda­
pest). F eliratán ak töredéke : [VI]VAS I
[N . . .] nyom án kereszténynek kell ta r ta ­
nunk. E zt a darabot az Arch. É rt. X LIV ,
1930, 77. s következő lapokon ism ertettem ,
ahol a többi m agyarországi vas diatretu-
m okra is k itértem .5
51. E gy brigetiói ókeresztény Az ószőnyi római kori leletek között
mécses. legnagyobb jelentőségű az a bronzba vé­
sett törvénytábla, am ely az egykori tábor
praetorium ában á llo tt.6 A felírat elején egy egyenesszárú kereszt bevésett
képe látható, am ely azonban nem igen lehet egykorú m agának a tábla
vésésének korával. Ezen jel keresztény jellegét Seston is igazoltnak veszi.7

1 V. ö. D . I v á n y i , Die pannonischen Lampen. hoz közel, 1852-ben régi őskeresztény rézkeresz­

1935· 989. szám. XL. tábla, 8 . kép.
2 C z o b o r , E gyházm űvészeti Lapok. I. 1880.
128. la p ; III. 1883. 244. lap. Arch. Ért. Régi
folyam X IV . 1880. 173. lap.
3 A r c h . É r t . X IX . 1899. 150. lap. E zt a
gyűrűt szem élyesen nem láttam .
4 C I L . III. 6021. i.
5 Nem érdektelen felem líteni, hogy a K o ­
m á r o m v á r m e g y e és K o m á r o m sz. hír. v á r o s tö r­
t é n e t e c. m unka 395. oldalán a következőket
olvashatjuk : <<Majkon (Komárom vm.), T atá­
te t ástak ki a földből, amelyre tisztán látható
cyrill betűk vannak vésve. Sasinek szerint a
kereszt az itt m űködő Cyrill és M ethód-féle
szerzetesektől ered». E keresztet eddig nem
volt alkalmam szem élyesen is láthatni, s így
hitelességét ellenőrizni.
6 P a u l o v i c s I., Az ószőnyi törvénvtábla.
(Arch. Hung. X X . 1936.)
7 W . S e s t o n , Rév. d. étud. ancien. 1937.
212. sköv. 11. Alföldi András szíves közlése.
 Pannónia sacra 87

2. Leányvár. A D una b alp artján fekszik, kissé keletre a Vág és D una

összefolyásától, Izsa község közelében. K étséget kizárólag Ptolem aios
C elam antia-jával azonosítható.1 Brigetio ellenerődje volt, s az 1906 és
következő években Tóth K urucz János á s a tta fel.12 A castru m délnyugati
saroktornyán átfu tó csatorna, am ely a táboron kívül a D unáig fo ly tató d o tt,
korábbi kövekből volt építve, s ezek között tö b b feliratos is került elő.
Ezeket először K urucz m u ta tta be képben 3, s ism ertette a D una-balparti
róm ai emlékekről szóló dolgozatában.4 E rről a két publikációról nem tudva,
K ubitschek is megemlékezik két feliratos kőről.5 Ezek a feliratos kövek
a kis erőd legutolsó helyreállítási m unkálatai alkalm ával kerültek a csa­
to rn ába, a Kr. u táni IV. század 60 —70-es éveiben, am ikor I. V alentinianus
lázasan dolgozott a dunai limes m egerősítésén6.
1. Egyszerű, hornyolt kerettel szegélyezett kőlap. Méretei fent 64, alul
60 cm ; m agassága 51 cm, vastagsága 19 cm. A kövön
egy, a m ainál korábbi felirat nyom ai is m egvannak,
de m ár nem oldhatók f e l ; a második, fiatalabb fel­
irat K ubitschek nyom án :
+ D IO N IS IA —VIDUA.
K ubitschek megjegyzi, hogy «a betűk a 400 év
körüli időre m u tatnak. A kereszt eléggé biztosított,
a vidua szó keresztény értelmezése ezzel biztosnak
mondható».
2. Egyszerű kettős vonallal keretezett felirat.
A kőlap szélessége 49^5 cm, a baloldala 45, a jo b b ­
oldala 38 cm magas, vastagsága 10—12 cm. A kő
alsó része letörött. O lvasása K ubitschek u tán : Tu.
qui (h)ic oras Justiane\ in mente (h)abe| Nunnianeim) 52. E gy brigetiói mécses
ma\tre(m) tu[a(m)\? E két kő eredetéről meg kell je ­ töredéke.
gyeznünk, hogy nem biztos, hogy eredetileg is a
leányvári erődben, vagy annak környékén, szóval a D una b alp artján állo t­
tak. O tt még tem ető vagy sírok nyom aira sem ak ad tak . Minden valószínű­
ség szerint Brigetio-ból hozták át az o tta n i keresztény tem etőből, am ikor
az erőd kijavításakor kőanyagra volt szükségük.

1 Ptol. II. 1 1 .3 0 : Κελαμαντία; Finály, N o-
menclator et indices ad formám partium
Imp. R om . intra fines R. Hungáriáé. 1912.
31. 1 A . G r a f , i. m., 132. 1. ; J u h á s z G y ö r g y i ,
D ie Sigillaten von Brigetio. (Diss. Pann. Ser.
II. 3. sz. 23 sköv. 11.)
2 T ó t h K u r u c z J á n o s , Komárom várm egyei
és Városi M úzeum egyesület É rtesítője. 1906.
40— 68. ; 1907. 42— 56. ; 1908. 46— 55. ; 1909.
90— 94. 11. — K u r u c z , Római nyom ok a pan-
noniai D una-lim es balpartján. 1914. 29— 47. H·
3 K u r u c z , i. m ., 1907. 49. lap.
4 K u r u c z , R óm ai nyom ok . . . 47. lap.
5 Römerfunde von E isenstadt. 1926. 56. 1.
6 E zt bizonyítják a feliratos téglabélyegek
is. K u r u c z , i. m., 1907. 54. ; 1908. 54. ; u . a .,
Róm ai nyom ok . . . 41. 1.
88 Nagy Lajos

3. Tata. A ranygyűrű a Nemzeti Múzeum T örténeti osztályában (Lel­

tári szám : 103(1889.)d A gyűrű külső alakjára nézve egy sokszögű kariká­
hoz hasonlít.12 F elirata : T h PA X P;O P|TA |N TI|D O |R IN |V I|D E|N |TI. A fel­
ira t első szava előfordul gyűrűkön is, így a V ictoria and A lbert Museum
(South Kensigton) egy kölni eredetű gyűrűjén : ave\pax,3 egy erloni
(Aisne) frank sírból előkerült gyűrűn pedig csak pax olvasható.4 F eliratunk
m ásodik szavában PlOP'TAlNTI-ban a harm adik betű helyesen R, csak
a véső tévedése folytán le tt P ; így ennek a két első szónak a feloldása
Td pax portanti, míg a következő : D O ]RIN |V I|D E|N |TI feloldása dor(mitio)
invidenti. Ilyen szövegű felirat a keresztény epigraphiában előttem még
ismeretlen. É rtelem ben és azonos szavak h asználatában rokon feliratot
azonban többet ism erünk. A dorm itio használatára, s a pax-al való össze­
tételére elég, ha itt csak Diehl, Inscriptiones latinae christianae veteres
3197—3237. szám ait idézzük. E két szónak kapcsolata a keresztény sír­
feliratok szövegezésével rokon zsidó sírfeliratokon is gyakran előfordul.
Egy galliai zsidó felirat pedig, amelyre Alföldi A ndrás volt szíves figyelmez­
tetni, az invideo más értelm ű felhasználását is m u ta tja .5 I tt az oculi invi-
diosi crepent kifejezés használata merő ellentéte a ta ta i gyűrű felirata szel­
lemének. E nnek a galliai zsidó feliratnak a kifejezését azonban ism erjük egy
ezüst, niellóval díszített róm ai csatról, am ely Sv. Ju raj-o n került elő :
IN V ID I C R E PE N T . G yűrűnk kora a Kr. u tán i IV. század utolsó évtize­
deibe vagy a következő V. század elejére helyezhető.6
*

4. Császár. Császár község közelében egymás m ellett három olyan sírt

találtak , amelyeknél egy korábbi kor emlékeit, felirattal elláto tt díszes
sírköveket és oltárköveket használtak fel, s ezekből és téglákból á llíto tták
össze a síro k at.7 A sírok keletelése északkelet-délnyugat irányú. A h alo ttak
fejei a sírok délnyugati oldalán feküdtek. A sírok mellékletei díszes nagy
üvegedények, fülbevalók, nyakgyöngyök, s ezeken kívül m inden sírban a
halottak lábaihoz helyezett bronzborítással díszített faszekrénykék. Ezek
közül az első sírban ta lált ládika veretei közt keresztény tárg y ú jelenet is
akadt. A második sír ládikáját tisztán m itologikus tárg y ú jelenetek díszí-

1 N a g y L . , Arch. Ért. X L IV . 1930. 243.
sköv. 11.
2 E gyűrűformára lásd : H e n k e l , D ie römi­
schen Fingerringe der R heinlande und der b e­
nachbarten Gebiete. 219. sköv. 11. — M a r s c h a l l ,
Catalogue of the Finger Rings, greek, etruscan
and roman. X L V II. tábla, 22. kép., 640. sköv.
szám.
3 CIL. X III. 3. 10,024. I 92 · < ’ H e n k e l , i. m.,
54. lap, X X . tábla, 395. szám.
4 E s p é r a n d i e u , R ev. épigr. IV. 1899. V II.
tábla, 1375. szám . — P i l l o y , Bull. du com ité
arch. 1900. LVII. 1. — C I L . X III. 3. 10,024.
107 ; D i e h l , Inscr. lat. Christ, vet. 2298. jegyzet.
5 H ozza : L e B l a n t , N ouveau récueil, 319 ;
újabban képpel láthatjuk : R e i n a c h , Catal. ill.
du musée des antiqu. nat. I2, 1926. 81. lap,
68. kép.
6 V j e s n i k IV, 1899/1900. 182. sköv. 11.,
68. kép. Összevetésre felhozhatjuk a nürnbergi
Germanisches N ationalm useum gyűrűjét. C I L .
III. 10,189. 16; Z a n g e m e i s t e r , M itth. des germ.
N ationalm useum s. 1890. 42. sköv. 11.
7 M a h l e r , Arch. Ért. X X II . 1902. 24.
sköv. 11. ; K u z s i n s z k y , u. o tt 28. sköv. 11.;
C I L . III. 15,188. 1— 4.
 Pannónia sacra 89

te tték . A harm adik sír ládikája elpusztult, csak a fogók és egy kevés v e re t­
részlet m arad t meg.
A császári első sír ékszertartó ládikáján ak veretdíszét először H am pel
írta le,1 u tá n a Supka ism ertette. A veretek ábrázolásai a következők :
H ét árkád a la tt egy-egy férfi és női alakot látu n k ; ezek a hét égitestet
jelképezik. A sort Saturnus n y itja meg, m ajd Sol, Luna, Mars, M ercurius,
Ju p iter, Venus következnek. Egy m ásik árkádsorból négy darab m arad t
meg, s ezek az évszakok megszemélyesítői. Az oldalsó két lemezen egymás

53. A császári ládaveret részlete. 54. A császári ládaveret részlete.

felett két-két m edaillonbafoglalt jelenet láth ató . Baloldalon fent (53. kép) a
Jó Pásztor a nyájával, a la tta Dániel az oroszlánok között. A jobboldali
lemezen fent Supka szerint «ismét egy christológiai jelenetet kell látnunk
(vagy a Fenséget a berlini múzeum kisázsiai pyxisének értelm ében, vagy
a hegyi beszédet), am it én azért hangsúlyozok, mivel H am pel a m aga részé­
ről ezt a jelenetet az egyiptom i Józsefre m agyarázta, aki testv éreit fogadja,

1 H a m p e l , Arch. Ért. X X II. 1902, 38. m ann,Arch. Ért. X X V III. 1908. 244. sköv. 11.
sköv. 11., 17. sköv. kép. — S u p k a , i. m,. 168. és a Rom . M itt. X X III. 1908. 358. 1.
sköv. 11., I. kép. — Megemlékezik róluk E n g e l -
90 Nagy Lajos

egy m agyarázat, amelyhez az ókeresztény m űvészetből nem lehetne an a­

lógiát találni». Az alsó medaillon Izsák feláldozása. Ezeken kívül a keresz­
té n y tárg y ú darabokon a medaillonok közt apró ábrázolások szerepelnek:
égő csillag(?), kagyló, kígyó, delfin, idolum , fica (54. kép.)
*

5. Győr. A rrabona 51 területén kevés nyom m u ta t fel keresztény jel­

leget.
Bronzgyűrün egyenesszárú kereszt, hom orú bevéséssel a bencés gim ná­
zium gyűjtem ényében. T alálták a város területén a H onvéd-ligetben el-

55. E gv kisárpási ládaveret töredéke.

•3Γ ülő késő-római tem ető egyik sírjában más tárgyakkal vegyesen, I. Con-
ta n tin u s , Constans és II. C onstantius érmeivel e g y ü tt.2
Zománcos edény, am ely egy női alakot ábrázol, s nedves állapotban,
az égetés előtti bevésett felirata : IE N V A R IE P IE ZESES. Leihelye a
későrómai tem ető egyik sírja.3

1 Történetére lásd : K u z s i n s z k y , Arrabona 2 B örzsön yi, Arch. Ért. X X IV . 1904. 254.

cím szó a Pecz-féle Ókori Lexikonban. 1. 239. 1.— sköv. 11.
A . G r á f , i. m., 88. 1. 3 Lovas közölte először képét egy közis­
m ert olasz folyóiratban.
 Pannónia sacra 91

Mécses. Fedőlapján a discusban & alakú K risztus monogram m , két

oldalán szellőző nyílásokkal. A keretet egyszerű köralakú ornam ensek
alkotják. Fenekén £ jelzés.1
*

6. Kisárpás. Legújabban több késő-róm ai sírt tá rta k fel, am elyeknek a

jelentőségét a sírokban ta lált iparm űvészeti ládaveretek te tté k közism ertté.
Ezeket Lovas E le m é r12 és Paulovics I s tv á n 3 ism ertették , s m űvészeti
jelentőségükről m egem lékezett a trieri m úzeum igazgatója K rüger is.4
Paulovics ásatásai nyom án egy olyan töredék is került elő, (55. kép.) am ely­
nek keresztény jellegét kétségbevonni nem lehet, m ert az egyik alak jo b b ­
oldalán a K risztus m onogram m fordul elő. A darab nagyon töredékes. Min­
den esetre m egm aradt az ifjú Jó P ásztor alakja, aki jobbkezével egy erősen
rongált dolog felé nyúl, s ez nem lehet más, m int a Mózesből fiatalíto tt
K risztus egyik csodatétele, am int a sziklából vizet fakaszt. Ez a legmeg­
győzőbb vélem ényünk a ládaveret töredékes volta m iatt, b ár gondolhat­
nánk arra is, hogy am int a pannoniai vereteket ism erjük, Lázár feltám asz­
tásával is állh atn án k szemben. A ládaveret kísérő díszítései, az a la tta álló
állatfríz, nem csak feltételezi, hanem jogossá teszi azt a m egállapításunkat,
hogy pannoniai helyi gyár alkotása.

VI. Savaria (Szombathely) és Északnyugat-Pannonia.

i. Szombathely. A róm ai Savaria 5 területén fekszik Szom bathely. Leg­

fontosabb út m ellett feküdvén, am ely Aquileiából kiindulva C arnuntum ban
és V indobonában végződött, közvetítette a kereszténységet is a nyugat-
pannoniai vidék szám ára. K eresztény-róm ai feliratos em lékekben a leg­
gazdagabb lelőhely M agyarország területén. Feliratos emlékei a k ö v et­
kezők : 6
i. In dm bone memorie Aeliae Ka\lendine jideli, matri dulcissim\ae, qui

1 Valószínűleg ezt a m écsest em líti B a l t e s , ä V. ö. C I L . 525. 1. — K u z s i n s z k y , Savaria

A kereszténység története hazánk mai terüle­
tén a magyarok letelepedéséig. 103. lap.
K ét K risztus-m onogram m os mécses van a
Magyar N em zeti Múzeumban is, de ezek oda
a R áth-gyüjtem ényből kerültek s valószí­
nűleg Rómából valók. Lásd : C z o b o r , Arch.
Ért. 187g. 16g— 180. 11. ; u. a . , A keresztény
műarcheológia encyclopédiája. 157. 1., 103.
kép. — A föntebbi E jelzésű mécseshez lásd :
D . I v á n y i , D ie pannonischen Lampen. g8g. sz.
L X X V I. tábla, 7. kép. Az összevont P é s E betűk
feloldását p ( a l m a ) e ( m e r i t a )- t bőven tárgyalja :
A l f ö l d i , Num . Közi. ig 3 i— 32. 1. sköv. 11.
2 A r c h É r t . X L I. ig27. 204— 20g. 11.,
103— 107. képek.
3 A r c h É r t . X L I. ig27. 202— 204. 11.
4 T r i e r e r Z e i t s c h r . IV. ig2g. 40— 4 1 .11., 2. kép.
cím szó a P ecz-féle Ókori Lexikonban. 11.
721—723 1. V u l i c , P W -R E . Savaria cím szó.
II. sorozat, III. kötet, 24g— 2 50; G r a f , i. m.
70. sköv. 11.
e D i e h l leközli a CIL. 111. 4185. sz. feliratot
is. Lásd : D i e h l , 2 9 6 . sz. K u b i t s c h e k , Zur Frage
der Ausbreitung des Christentum s in Pannonien
(S. A. aus den B lättern des Vereines für Landes­
kunde von Niederösterreich. i8g7) 14— 15. 11.
a 16— 21. számok alatt adja a szom bathelyi
feliratokat, de elhagyja a CIL. III. 4 ig o .
szám út. Ezekről a feliratokról megem lékezik
még C z o b o r és G y á r f á s is idézett munkáikban.
Jelen alkalommal közöljük először képeiket
fényképekben, m elyeket Paulovics dr. volt
szíves rendelkezésünkre bocsátani.
92 Nagy Lajos

vixit annos n(umero) LX. A elit M\ucianis, Bassus, Paidinian\°\us et Paulus

fill pientissimi | memóriám posuerunt.1
2. & bone memoriae- | in deo vivatis | Aurr. Fla[v)ini et Leonis\5\ con-
lactanei fideles et \ innocentes. Aur. Flavia\nus et Nemesius par{e)n(tes)
mojnumentum) \ fee,5612 (56. kép.)
3. Bone memoriae in deo | vivas Aur. Jodorus civ(is) ] Graecjus) ex

56. K ét kis testvér : Aur. Flavinus és Leo sírköve Savariából.

reg(ione) Ladic(ena) q(ui) vix(it) an. L, et Aur. Erőn|5| toni an. I I et Aur.
Celsí\ne m. Vilii Aur. Domnica u\xor con(iugi) car(issimo) et fil(iis) dul{cis-
simis) I mem(oriam) viva fecit. (57. kép.) 3

1 Budapest, Magyar N em zeti Múzeum. C1L.
III. 4217. R ö m e r - D e s j a r d i n s , A cta musei
nationalis hungarici. (A Magyar N em zeti Mú­
zeum római feliratos emlékei. 1873. 208. szám.)
D i e h l . 1376. szám. Az első sor in dm -t K ubit-
schek és D iehl in d(o)m(ino) oldják fel.
2 Szom bathely. Városi Múzeum. C I L . III.
4218. D i e h l , 2208. szám. A Corpusban a m áso­
dik sorban Elaini van Fla(v)ini h elyett.
3 Budapest, Magyar N em zeti Múzeum. C I L .
III. 4220. R ö m e r — D e s j a r d i n s , 207. sz. D i e h l ,
2201. 2. sor Jodorus h elyett D iehl szerint talán
Zodorus. 4. sor Erontoni = Frontom.
 Pannónia sacra 93

4. Bonae m[emoriae . . . töredék.1

5. Bene mentorandae co\niugi dulcissimae \ que vix. an. XX, m. V,
FI. Pomenti\us Aur. Justinae maritus\h\ et vector, nam et protecto\r contra
votum memo\riam posuit?·
6. L. Maximine, vivas | in deo. Aurelia\[-]-herniUa coniux | fecit Maxi-
mino\b\ (sic) centurioni caro suo | benemerito virgi\nio suo mem(oriam) posu\it.
ann. [vi]xit XLVi. (58. kép.) 78123

57. Aur. Jodorus sírköve Sa variából.

7. & I (in circulo) I memóriám pictoribus I duobis pelegrinis Launiom |

vixit annis L et dies Xi et Secundinus vixit anni[s\|5| Χ Ζ Γ et dies Vii
[f]ecerunt collegas / [ . . . ] (59. kép).4
8. hie. po. si . tus. est. Fl\o . ren . ti . nus . in . (/pans . qui\vi . x it . annos . sep .

1 Szom bathely, Városi Múzeum. C I L . 111. 3 Budapest, Magyar N em zeti Múzeum. C I L .

10,935.
2 A szent Márton székesegyház falában
állott, jelenleg elveszett. C I L . III. 4186.
D i e h l , 474.-—5. sor vector h elyett Laziusnál és
Verantiusnál lector. (CIL. III. 1751. 1.)
III. 4190. D i e h l , 401. R ö m e r — D e s j a r d i n s , 135.
4 Szom bathely, Városi Múzeum. C I L . III.
4222. D i e h l , 670. A 6. sor Diehl szerint fratribus
vagy funus.
94 Nagy Lajos

tem\et. re. qui. em .ad.ce. pit. in de . o | pa . tre . nos . tro . et. Hris . to . e . tus.1
g. Nammius Quintus | custor cymiteri | an. L X X X V i | et Aurelia I
Irene coniux an. LXiXi.
E zt a sírkövet a jelen század elején ta lá lták Szom bathelyen, s N(eogrády)
G(ilbert) ism ertette röviden. «A szombathelyi kir. katholikus főgimnázium
Értesítője» 1904—1905. évfolyam 9 —10. lapjain. A nő életkorának a jel­
zésénél a L X iX u tán még egy I-alakú jel felső része m arad t meg, mely így
az évszámok szokatlan jelzését m u ta tja .
A kilenc feliratos kő közül k ettő (az 5. és 8. szám úak) elveszett, de

58. L. M axim inus sírköve Savariából.

leírásuk idején a szom bathelyi székesegyház falában állottak. A 2. és 7.

szám úakról megemlékezik V a rsá n y i2, s lelhelyüket a legkésőbbi savariai
tem etőbe helyezi, am ely a Szent M árton-kolostor közelében a Szent M ártonról
nevezett külvárosban terü lt el. A 7. szám ú követ le is rajzolta, s ezt a rajzot
a M agyar Tudományos A kadém ia Archaeologiai B izottságának levéltárá­
ban láttam . Ez a sírkő egy tubi-ból (melegvezető, üreges tégla) összerakott
téglasír te te jét fedte le. Ebből a tem etőből való a CIL. II I 4185, am elyet
Diehl 206. szám a la tt hoz le, azonban mi elhagytuk. Innen való a 3. szám ú
sírkövünk is. Az 1. és 6. szám úak lelhelyére nézve Mommsen egyszerűen
1 A szom bathelyi székesegyházban az egyik 2 V a r s á n y i , Arch. Ért. Régi folyam . IV.
oltár feletti szegletben állott, jelenleg elveszett. 1871. 213— 218. 11.
C I L . III. 4221 = 10,934. D i e h l , 3298. (158.)
 Pannónia sacra 95

Savariát je lz i; egyelőre közelebbit lelhelyeikről nem sikerült m egtudnom .

A 9. szám ú sírkő lelhelye m ár a «custor cymiterh m ia tt is fontos, s ez is a
többi keresztény sírkövek leihelyeivel azonos. íg y Szom bathelyen egy
keresztény tem ető jelenléte m u ta th a tó ki, am elynek egyházi alacsony tisz t­
séget viselő őre volt. Ezen a helyen a keresztény-róm ai hagyom ány a közép­
kor folyam án is tovább élt.
A keresztény-róm ai tem etőtől e lv álaszth atatlan a tem etőbazilika, amely
rendszerint egy-egy helyi m ártír tiszteletére le tt elnevezve, vagy esetleg
az o tt is volt eltem etve. így például Pannóniában, Sirm ium ban Sinerotast
tisztelték egy tem etői bazilikában,1 am ely mellé szívesen tem etkeztek,
m int azt két felirat kitétele is bizonyítja . . . ad domnum Synerotam és ad

59. K ét vándor keresztény festő sírköve Savariából.

beatupm) Synerot(am) marture{m).2 Savariában Q uirinus sisciai püspök

szenvedett vértan ú h alált, akit A m antius h ely tartó a Sibaris-folyóba ful-
lasztott, cuius corpus non longe ab eodem loco ubi demersum fuerat, inventum
est: ubi etiam locus orationis habetur. Sed ipsum sanctum corpus in basilica
ad Scarabatensem portám depositum . . ,3
Tem etőnk közelében folyik nem messze a G yöngyös-patak, amely azonos
az em lített Sibarissal, s így e tem ető kápolnája valószínűleg a Ouirinusnál
em lített locus orationis volt. Ez a locus orationis korábbi épület, míg a

1 D e R o s s i , Bull, di arch, crist. T884— 1885. 2 C I L . III. 10,233, 10,232. D i e h l , 2182, 2183.
141— 148. 11. — V j e s n i k , V III. 1888. 98. 3 R u i n a r t , A cta martyrum. Ratisbonae,
sköv. 11. — Z e i l l e r , i. m., 188— 189. 11. 524. 1.
q6 Nagy Lajos

bazilika, hová a szentet később tem ették, csak N agy C onstantinus türelm i
rendelete u tán épülhetett fel. E nnek a tem etői kápolnának emléke tovább
élt a középkor folyam án, de összetévesztették Savaria m ásik nagy alak já­
val, Szent M ártonnal, a későbbi tours-i püspökkel. A két elveszett sírkő,
az 5. és 8. szám úak a középkori székesegyházban voltak befalazva, s ezekre
vonatkozólag Friedrich-et idézhetjük,1 aki szerint egy tem plom ba be­
falazott ókeresztény sírkő azon a helyen egy korai keresztény tem plom
létezését tételezi fel. V alóban a szom bathelyi új székesegyház alapozásánál,
római falak és m ozaikm űvek is kerültek elő. Sírköveink között a IV.
századinál korábbi egy sincs, de egyik sem lépi á t az V. századot.
Menas ampolna. A szom bathelyi m úzeum ba került m int helyi lelet
egy 10 cm magas, két oldalán egyforma díszí­
tésű am polna. G yöngysorkeretben közbül a
szent alak ja orans ta rtá sb a n , feje két oldalán
öt pontból álló rozettadísz, két oldalán a fekvő
teve ábrázolása.12 (60. kép). Menas ám polnák az
európai tarto m án y o k b an elég ritk ák , Trierből
és K ölnből ism eretes előttem egy-egy d arab .3
Nem hiányzik Aquileiából sem .4
Mécses, fedelének diszkuszán a hétágú gyer­
ty a ta rtó k é p é v e l; hossza : 11 cm. (61. kép).5
Csattöredék, du rv a ezüstből, előlapján rossz
felírással olvasható : VTER \ E | FELIX
VIVAS ,6 *
2. Porno. K eresztény feliratos sírkő leihelye.
A felirat így hangzik :
Aspaliae filiae caris\simae jideli ann. X X V |
Gaudentius vet. ex p-p. si[T\varum dominica-
60. A szom bathelyi Menas rum, 151 et Crescentia parentes | fideles vivi fee.
ampolna. et si bi.1 *
3. Sopron. (Scarabantia). B ár irodalm i hagyom ány alapján feltételezhető,
hogy e helynek Szent Q uirinus életében m ár népes keresztény gyülekezeté­
vel kell számolni, emlékek mégis eddig ezt nem tám asztják alá. Bella Lajos,
a «Múzeumi és K önyvtári Értesítő» harm adik kötetében ism ertet egy
róm ai téglakarcolatot, amelyen egy keresztalakú tá rg y a t hordozó ember

1 H . F r i e d r i c h , D ie Anfänge des Christen­ im Rheinlande. 39., 60. 11., 88— 89.

tum s und die ersten Kirchengründungen in
römischen Niederlassung ins Gebiet des Nieder-
und M ittelrheins und der Mosel. Bonn. Thb.
C X X X I. 1926. 23. 1.
2 G . N e o g r á d y , A szom bathelyi kir. kath
főgim názium Értesítője. 1904— 1905. 1. sköv. 11.
3 W . N e u s s , D ie Anfänge des Christentums
4 B r u s i n , Aquileia, 217— 218. 11.
5 Fényképét H orváth Tibor kanonok úrnak
köszönhetem. Lásd még D . I v á n y i , i. m.
986. sz. X L. tábla, 5. kép.
6 K á r p á t i , Sabariai régiségekről. Arch. Ért.
X IX . 1899. 138. 1.
7 C I L . III. 4219. — D i e h l , 352. sz.
 Pannónia sacra 97

vonásai láth ató k . Ezzel m int rokondarabot a róm ai Alexamenos graffitot

á llíto tta szembe. Jelen alkalom m al csak a leletstatisztik a kedvéért em lítet­
tü k meg ; keresztény jellegét mi sem bizonyítja.
*

4. Fertőfehéregyháza. (Donnerskirchen) } Ezen a helyen az osztrák

lim eskutató, von Groller ezredes á sa to tt az 1910. és 1911. évek között.
Á satásairól egy rövid jelentést hozott az Archaeologiai É rtesítő 1911. köte­
tében, 64. s következő lapokon. Az ásatásai egy nagykiterjedésű villa
rusticát (vidéki major) hoztak n ap ­
fényre. Az előkerült épületek között
az egyik, am ely Groller térképén III.
szám m al van jelölve,12 nem más, m int
egy kism éretű vidéki tem plom (basi­
lica rustica), hossza kb. 20 m, széles­
sége 10 m. A tem plom két részből áll,
egy keskeny előcsarnokból (narthex)
és egy hosszabb cellából. Berendezé­
séből nem m aradt meg semmi, form á­
jára olyan, am ilyeneket m á su tt is
gyakran találh atu n k , például a pilis-
m aróti táb o rb an (castra ad Hercu-
lem).^ A fertőfehéregyházi kism éretű
im aházban ellenben olyan töredékek
kerültek elő, am elyek a keresztény
archaeológiával foglalkozók ügyeim ét
m agukra vonták. Ezek a töredékek
összeillesztve m egm utatták, hogy egy.
ókeresztény oltárasztalhoz ta rto z ta k ,
am ilyenek nagyszám m al K orinthus-
ban kerültek elő. A töredékeket Prasch-
niker á llíto tta össze, és ezt közli K ubit-
SChek ÍS fent idézett m űvében .4 Az 61 · A szom bathelyi zsidómécses,
emléknek jelentősége mindössze annyi,
hogy a keresztény hit terjedését közel a limeshez is bizonyítja, és alá­
tá m asztja az egyházatyáknál gyakran olvasható vélem ényt, hogy a hit
terjedése nem csak a városon belül, hanem vidéki birtokokon is m ár len­
dületet v e tt a IV. században.
*

1 V. ö. G r a f , i. m., 75 sköv. 11. 3 F i n á l y G . , Arch. Ért. X X V II. 1907

2 Lásd : W . K u b i t s c h e k , Römerfunde von 54. 1., 15. kép.
E isenstadt, 49. 1., 32. képét. 4 K u b i t s c h e k , i. m., 57. 1., 34. kép.
98 Nagy Lajos

5. Au am Leitheberge.1 Egy késő-római tem ető területén olyan épület­

rom ok kerültek elő, am elyek a bennük ta lá lt faragványok, oszlopdíszek
nyom án csak a pannoniai róm ai uralom utolsó évtizedeiből szárm azhattak.
A kism éretű oszlopok analógiáit, m int az ókeresztény tem plom i berendezke­
déshez tartozó tárg y a k at N oricum ban éppúgy m egtalálták, m int Pannónia
területén, pl. K ékkúton. Ez a késő-római tem ető egy korai, még a keltaság
első nyom ait m agán viselő tem etőre telepedett rá. A késő-római tem ető
keresztény jellegét Schober u tá n 12 elism erte Kiibitschek,3 Novotny 4 és Egger
is osztozott vélem ényükben.5

62. a carnuntum i gemm a a j ó Pásztor
ábrázolással.
A pogány arénáknak keresztény kultikus célokra való felhasználására
idézhetjük Metz városát, ahol a hagyom ány ta rto tta fenn, hogy o tt P éter
6. Carnuntum
burg) lakosságának részben keresztény vol­
tá t bizonyító a d ato k at először Deimel g y ű j­
tö tte össze.6 Foglalkozott vele K ubitschek
is.7 A m ásodik am p h ith eatru m feltárásával
kapcsolatban kereszténységének jelentősé­
gére rá m u ta to tt E gger.8 Legnevezetesebb
keresztény emléke a m ásodik am phithea­
tru m déli k ap u jáb an előkerült keresztelő
építm énynek a medencéje. E zt egy későbbi
beépítm énynek kell tarta n u n k , am ikor m ár
az am p h ith eatru m véres játék aiv al a keresz­
tény hit nyom ására szak íto ttak . Természe­
tesen egy keresztelő-m edencét nem képzel­
hetünk el keresztelő-kápolna nélkül, amely-
lyel eg y ü tt egy bazilikához ta rto z h ato tt.
K erült is két olyan kőfaragvány elő, az
szolovenyigevel, a másik egy talra
helyezett hallal, am elyeket keresztény szim­
bólum oknak kell tek in ten i.9

1 A hely róm ai la k o tts á g á ra v. ö. W . K u ­ kultät der k. k. U niversität in W ien. 8. füzet,.

bitschek, Ö sterr. Jh . 1900. 1. sköv. 11. —
U . a . , Jh . f. A lte rtu m k u n d . 1911. 231. sköv. 11.—
G r a f , i. m ., 76—77. 11.
2 A . S c h o b e r , R öm ischer F ried h o f am Au
am L eitheberge. Ö sterr. Jh . X V II. 1914.
Beibl. 203. sköv. 11., 211— 213. képek.
3 W. K u b i t s c h e k , R ö m erfu n d e von E ise n ­
sta d t. 57— 58. 11.
4 N o v o t n y , 15. B erich t R öm .-G erm . K o m ­
mission. 1924, 168 sköv. 11.
5 R . E g g e r , R. L. i. Ö. X V I, 1920, 112 1.
6 T h . D e i m e l , C hristi. R öm erfunde in
C arn u n tu m . (S tudien u. M itt. au s den k irch en ­
geschichtlichen S em inar d er T heologischen F a ­
1911.) Történeti áttekintés után leleteket sorol
fel, m elyek nagyrésze azonban archaeológiai
felkészültsége hiányában nem keresztény ; v. ö.
Z . f. Ő s t. G y m n . L X III. 1912. 35. 11.
7 K u b i t s c h e k — F r a n k f u r t e r , Führer durch
Carnuntum. 6. kiadás. 1923. 29., 46., 57.,
112. 11. — U . a . , Römerfunde von E isen stad t.
ó6— 57· 11.
8 R . E g g e r , R. L. i. Ö. X V I, 1926. 106..
sköv. hasáb.
9 R . E g g e r , i. m., 106. sköv. hasáb. 26— 33..
képek. — F r . M i l t n e r , Das zw eite Am phi­
theater von Carnuntum. 3. Aufl. Wien, 1936-
16— 19. 11., 7., 9., xo. képek.
 Pannónia sacra 99

apostol egyik ta n ítv án y a, Clemens, a cirkusz pincéjében ü tö tte fel ta n y á já t

és o tt építette az első tem plom ot.1 A salonai a m p h ith eatru m délnyugati
oldalán is két fal közé egy keresztény k áp o ln át rendeztek be, am elyeket
falfestm ények díszítettek .12 Nem hiányoztak az ókeresztény leletek a trieri
arénából sem.3
K orábban K ubitschek m u ta to tt rá egy késő-róm ai kőrács m arad v á­
nyára, am elyen valószínűen — m int a töredékek m u ta tjá k — két sorban
töredékes felirat szerepel. A k e z d e t: refiaratum cancellum sanctisse [m. . .
K ubitschek feltételezte, hogy ezt az em léket kereszténynek lehetne
venni, olyan em léknek, am ely m onotheisztikus \^allással volna össze­
k ö ttetésb e hozandó.4
A carnuntum i ásatások leleteit m agábanfoglaló m úzeum ban csak kevés
olyan tárg y van, am ely keresztény jellegű. Legszebb közöttük egy aranyozott,
töm ör bronzgyűrű, am elynek onyx-achat kövében a Jó p ászto r állóképét
lá tju k (62. kép). H á tán bárány, lábainál egy-egy tőle elforduló bárány. B alra
tőle egy fa, am elynek ágain levelet látu n k . A mezőben, két oldalán egy X és
I b etű k v annak bevésve, m int IX (ιχθύς) rö v id ítése.5 A K risztus-m ono-
gram m bevésése előfordul egy bronzgyűrűn is.
Egy kis trébelt bronzlemezen, amely kism éretű, mindössze 36 m m
széles és 76 mm hosszú, egykor három m edaillonban fejek szerepeltek
A középső m edaillonban egy jobbra néző fiatalem ber m ellképét k apjuk
k ö rülötte IN D EO VIVAS felirat szerepel.6
*
7. Bécs (Vindobona). K eresztény lelete még nincsen. N ovotny azonban
m ár u ta lt arra, hogy róm ai-kori alapokhoz alkalm azkodva fejlődött ki
Bécs, és a középkori tem plom alapításoknál valószínűleg an tik -k eresztén y
tradíciókkal is szám oltak.7

VII. A Dráva-Ssáva köse (Pannónia secunda és Savia).

A D ráva —Száva közének kereszténysége az íro tt források u tá n m ár
tisztán áll előttünk. Az a küzdelem, am ely az orthodoxia és az ariánizm us
közt folyt le, irodalm i forrásokból ism eretes. E rre vonatkozólag csak u ta l­
h a tu n k N agy T ibornak a közel jövőben megjelenő dolgozatára. Az em lék­
anyag, am ely ezen a területen várh ató le tt volna, sajnos, elég szegényes.

1 P a u l u s D i a c o n u s , Gest. episc. M etten- 6 E m líti D e i m e l is (i. m., 22. 1.). — E g y

sium. (Mon. Germ. H ist. Script. II. 261. 1.)
2 B u l l . D a l m a t o X X X V II. 1914. 21. sköv. 11.,
12. tábla.
3 G . K r ü g e r , D ie trierer R öm erbauten.
1909. 7. 1. ; u . a ., m ég a Trierer Zeitschr.-ben
írt az újabb leletekről.
1 C I L . I l l , 11.206; W . K u b i t s c h e k — F r a n k ­
f u r t e r , Führer 112. 1. ; K u b i t s c h e k , R öm erfunde
von E isenstdt. 56. 1.
hasonló gem m a ism eretes D ácia lelhellyel a
Magvar N em zeti M úzeumban. A Jó P ásztor
ilyen ábrázolásban és különböző szinbolum ok-
kal e g y ü tt gyakran fordul elő. Ezekről lásd :
A . d e W a a l , Röm. Quartschr. X X I X . 1915, m
sköv. 11., i — 8. képek.
6 T h . D e i m e l , i. m ., 25. 1.
7 N o v o t n y 15. Bericht R öm .-Germ. K om m .
1924, 168 sköv. 11.
100 Nagy Lajos

Egy-két régi leírás az, am i ú tb aig azítást ad, továbbá a feliratos emlékek,
am elyek bővebben és szám unkra többetígérően beszélnek. Azok a tem etők,
ahol a keresztények tem etkeztek, valam int a későbbi irodalm i források
(feliratok Salonából) meggyőznek bennünket ezen vidéknek nem csak a
krisztianizálódásáról, hanem m egm utatják az u ta t is, mely helyeken keresz­
tü l k a p ta a mai C sonkam agyarország a keresztény hitet, am elyet azután
m agában felolvasztva tovább terjesztett. Nem ak aru n k itt külön beszélni
Sirm ium m agas egyházi jelentőségéről, s e nagy m etropolis m ellett lévő
apró egyházak ténykedéseiről, am elyeken á t a keresztény hit á tü tő ereje a
D un án tú lt is teljes egészében m eghódította.
*
i. Mitrovica Sirm ium helyén fekszik.1 P annónia szám ára m ár püspöki
m éltóságánál fogva a hit terjesztésére legfontosabb központ. K eresztény
m ú ltjára rávilágítanak az itt ta r to tt zsinatok, egyházatyák és más tö rtén eti
tények. Ami az em lékanyagot illeti, ez igazán szegényesnek m ondható,
ezen nagy hely m últjához képest. M onum entális emlékei elpusztultak.
Egy bazilikának nyom át em líti a X V III. században Szörényi de Kis-
szörényi.2 Zeiller biztosra veszi, hogy legalábbis három bazilikája volt,
még pedig Szent D em etrius, Synerotas és A nastasia tiszteletére. Az a nagy
tisztelet, amely Irenaeussal összefűzte a várost, valószínűvé teszi, hogy tisz­
teletére is em eltek bazilikát.3 Apró ókeresztény építészeti emlékei, illetve
azoknak nyom ai még a m últ század közepén is láth a tó k voltak.
íg y egy három apszisú cella trichorának, am elynek hossza és szélessége
30 m körül lehetett, rom jaira b u k k an tak . E ttő l nem messze még két m ásik
hasonló emlék fordult elő.
Egy kis épület, am ely tem etői memória leh etett, festm ényekkel, m ozaik­
kal volt díszítve és 1867-ben még lá th a tó volt. Ezen épületeknek a helyi
m ártírokkal való kapcsolatát m a m ár az elpusztult emlékek alapján k i­
m u ta tn i nem lehetett. A sirm ium i tem etők egyikében épületm aradványok
körül két sírfelirat emlékezik meg Synerotasról, hogy tem etői bazilikája
m ellett voltak eltem etve a sírkövön szereplő keresztények. Ez az épületrom
nem m u ta t szabályos form át a szokásos bazilikák elrendezésével. Mint m á­
su tt, úgy itt is valószínűleg egy m agánlakást h asználtak fel ilyen célra.
Nincsen kizárva, hogy éppen azt, am elynek környékén a szentéletű k erté­
szünk tevékenykedett.4
Közelebbi uccamegnevezésű sirm ium i kőemlékeken kívül akad azon­
ban két csoport, am elyeket elválasztani sikerült, az egyik a Szent Synerotas

1 V. ö. C I L . III. 418. 1. — K u z s i n s z k y , 2 V i n d i c i a e S i r m i e n s e s , 92— 93. 11.

Sirmium címszó, a Pecz-féle Ókori Lexikon­
ban. II. 790. sköv. hasáb. — G r a f , i. m., 55
sköv. 11. E gyháztörténeti jelentőségére és püs­
pökségére v. ö. N a g y Tibor közel jövőben m eg­
jelenő pannoniai egyh áztörtén etét. Későkori
múltjára A l f ö l d i András tanulm ányára utalunk.
3 Z e i l l e r , i. m., 190. 1.
4 H y t r e k , Starokcansko grobiste Sv. Sinerota
u. Sirmiu. (Ephemeris Salonitana. 1894. 5.
sköv. 1.) G . B . d e R o s s i , Bull, di arch, crist.
Ser. IV. III. 1884/5. I4 1· sköv. 11. ; B r u n s m i d ,
Vjesnik X . (1908/9.) 188. 1.

M
AGYAR
üMMWíiS IKIBfMii
 Pannónia sacra ιοί

tem etőkápolnája m elletti tem etőből került elő, egy m ásik csoport pedig
a Srijem ska-ulica környékén elterült tem etőből. E m lítésrem éltó feliratok
az alábbiak, am elyeknek ism ertetéséül a Corpus, valam int B runsm id műve
szo lg á lt1
1. & j Aurelia Vrbici | Fla. Martiniano, cumpare suo in (fiyacae | ca-
rissimo, e(f) dulcissi\b\me filiale mater piissima | dolies (fyratri et(f)iliae | me­
móriám posuit.1 23* (63. kép.)
2. A & ω \ego Artemidora fe\ci uiua mememori\am ad domnum\b\ Synerotem
inte\rantem ad dexte\ram inter Fortuna\tanem et Disiderium| A ω 3 (64. kép.)

63. Aurelia Urbica sírköve Sirmiumból.

3. ω ' [ego Aur\elia Aminia po\ [sui] titulum uiro meo^F'] l. Sancto
[A]
ex n(umero) Jouyianorum) , pr(o)tec(tori) | 5| benemeritus qui uixit\ann. pl.
m. L. qui est defunc\tus ciuit. Aquileia. titulum ] posuit ad beatu Syneroti
ma\rture. et infan[t)e filiam\10 | suam nomine Vrsicina, \ qui uixit annis
n. I l i ,4

1 C I L . I I I . 10232. stb. / . B r u n s m i d , Ka- 393. sz. (Vjesnik. X . 1908/9. 187. 1.) — D i e h l ,

meni spom enici hrvatskoga narodnoga m uzeja
u Zagrebu. (Vjesnik, X. 1908/9.)
2 C IL. I I I . 10.236 ; B r u n s m i d 376. sz.,
178. 1. ; D i e h l , 3611. — Diehl az alábbi m eg­
jegyzéseket teszi a feliratra : 1. = Vrbice?
3. inacae. 4. sköv. sorok : singula confusa
uidentur esse et lacunosa.
3 Zágráb, N em zeti Múzeum. — C I L . I I I .
10,233. — ./· B r u n s m i d , Kam eni spomenici
2181. sz. — 5. sor : intranti olvasandó. —
7. sor : Fortunatanem . H asonló accusativus
alakot találunk : A r c h i v f. l a t . L e x . II. 580.
X III. 152. sköv. hasáb. — Z e i t s c h r . f. r o m .
P h i l . V I. 443. 1. stb.
4 Zágráb, N em zeti Múzeum. — C I L . III.
10,232. -— / . B r u n s m i d , i. m., 394. sz., 189. 1. —
D i e h l , 2182. sz. — 4. sorhoz v. ö. D i e h l , 441. sz.
102 Nagy Lajos

4 ............... x i. . I [. . .h]ic pos[itus. . .] I [. . . . Syner]otis ma[rtyris. . ,1

5· [Pin pace qui]esce\t. .. . |. . . .őri. . .12
6. [A] Λ (ο I [hie l\ocus I [Petro P]niUe est.3
7. ...Max]imus pat[er | et Lu]picina mate[r? fi\liae Ma]ximan(a)e
virgin[i memóriáim ?4
8. In pace Au[l{iae? Quinti]\llae vir(gini), q(uae) v[ixit an[nis)] |
(duodecim) et Aul[iaé) Ma[ximaeP\, | q(uae) vixit an(nis) (quinque) et
A[ul(ia) ? Quin] | ina soror, qu[ae | fecit] | hanc memor[iam].5
g. In hanc arcam posita est | Aurelia Macrina, quae | uixit annos X X X V ,

64. Artemidora sírköve Sirmiumból.

et Aurelius Justinianus,]5| <[fyilius pius, qui uixit annum | unum et menses

quinqueA
10. A Ρ ω I (columba) | [. . .] M. Juuinian[us] | [Con]stantian[us], | [qui]
uixit ann. V. | [reces ?]sit in pac[e] |5| (uuae).1 (65. kép.)

Θ In pace quiescet | Macarius diaco\nus curani[e Ge]\rontia

c[oniuge eius].8 (66. kép.)

1 C I L . III. 143404. — J . B r u n S m i d , i. m.,

395. sz., 190. 1.
2 L j u b i c , Vjesnik. V II. 1885. IV. tábla 10.—
J . B r u n S m i d , i. m ., 417. sz., 196. 1.
3 C I L . III. 14,340. — J . B r u n é m i d , i. m.,
400. sz. 192. 1. — D i e h l , 3530. sz. — 3. sor :
v a g y (M a r c i a ) n i l l e .
4 J . B r u n é m i d , i. m. 397. sz., 191. 1.
5 C I L . 111. 10,236. — J . B r u n é m i d , i. m.,
396a. sz., 190. 1.
6 C I L . III. 3245 = 10,215. Sirmiumban
látta Hirschfeld. 5. sor e i l i u s . V. ö. B r u n é m i d ,
i. m., 375. sz., 177. 1. ; D i e h l , 3634.
7 C I L . 6446. 10,238. — D i e h l , 2338.
8 C I L . III. 10,235. — B r u n é m i d , i. m.,
385., sz. 183. 1.
 Pannónia sacra 103

Biztos keresztény jelleget tü n te tn e k fel a Synerotas tem etőjéből

B runsaiid dolgozatában a 396 a., 401., 406., 407., 410., 411., 422. szám a la tt
közölt feliratok ; míg a Srijem ska-ulica m ellett feltárt tem etőből a m ár fen­
teb b közölt A urelia U rbica kövön kívül em lítjük B runsm id m űvéből a
következő szám úakat : 392, 436, 437, 438, 444, 461, 462.
Ellenben közelebbi lelhely nélkül ism erjük a következő keresztény
sírköveket : 386, 388, 390, 459.
A feliratos emlékek u tá n ta rtju k helyénvalónak felemlíteni azokat az
aran y ru d ak at, am elyeket E r­
délyben, K rasznán találtak ,
m int a róm aiak részéről a b a r­
b ár fejedelm eknek kijáró hall­
gatólagos adót. Ezeken az
aranyrudakon ötféle jegyet ta ­
lálunk, am elyeket Diehl után
az alábbiakban közlünk.
a) Lucianus obr. I. sig.
b) Fl. Flavianus pro sig.
ad digma (palma).
c) Quirillus et Dionisus
Stella Sirm. sign, (palma).
d) A három császár dia-
dém m al d íszített és paluda- e
m entum ba ö ltö ztetett mellké­
pét látjuk, s közülük a középső
és a tőle jobbra lévő nagyobb­
nak látszik, míg a baloldali
kisebb alakú. Ezen bélyeg mel­
le tt szereplő körirat : d.d.d.
et n.n.n.
e) Az ötödik jegy pedig
Sirm ium ot, a várost jelképező
istennőt ábrázolja, am int m a­
gas trónusán Ül, S felette Krisz- 65. Juvinianus sírköve Sirmiumból.
tus-m onogram m lá th a tó .1
*

2. Vinkovce (Cibalae). A pannoniai egyházi torzsalkodások korában

g y akran szerepel a neve.2 Ó keresztény leletet innét mindössze egy felirat
töredéke képvisel, amely azonban semmi jelentősei sem tartalm az szá-

1 C I L . III. 8080. A. i. 2 (a, b). B . 3. (c) signatore?

935. a. 2. obrusa, obrysum , obrysatum?
D ieh l
V. ö. N u m . Z e i t s c h r . X X X . 1898. 227.
sköv. 11. — Signatum? signavit? — b.2. pro
; V. ö. H i r s c h f e l d , V erwaltungs­
beam ten 2 184. sköv. 11.
2 A történet) esem ényekre lásd : N a g y
T i b o r idevágó dolgozatát.
104 Nagy Lajos

m unkra.1 Mindössze egy erősen kiegészített feliratnak keresztény jelle­

gére való utalás lehet az, am i em lékszem en is alátám asztan á ezen jelen­
tős püspöki székhely emlékszerű hag y aték át.
*
3. Osijek (Mursa).6
612 Jelentős szerepet já tsz o tt az orthodoxia és az ariá-
nizmus közti küzdelem ben.3 M onum entális em léket innét nem ism erünk.
Apró töredékek őrizték meg a kereszténység jelenlétét. Többek között két
felirat. Az egyiken K risztus-m onogram m lá th a tó .4
A pannoniai keresztény viszonyokra rávilágít az a m ursai felirat,
am elyet Ju lianus A postata tiszteletére emeltek, s aki öröklött meggyőző­
désből kifolyólag még kom olyan gondolhatott arra, hogy a régi istenek

66. Macarius diaconus sírköve Sirmiumból.

tiszteletét és az Olympos becsületét visszaállíthatja. Ezen idejem últ elgon­

dolásának Pannóniában is voltak követői. Elsősorban a D una m entén, ahol
az állandóan katonaságtól és a hivatalos állam hatalom tól megszállt
vidék lakosságának meggyőződését könnyen befolyásolhatta.
Ez a császár még kom olyan gondolhatott arra, hogy a régi istenek
tiszteletét visszaállíthatja. S hogy a pannoniai kereszténység ezen küzdel­
mes negyedik században még nem érte el a m ajo ritását, és befolyásolva

1 J . B r u n s m i d , Vjesnik. X . 1908/1909. 4 J. B ru n sm id , Vjesnik X , 1909/1910.

175· I·. 371· sz......... o C l ------ (dep) o sit(u s ? ____
2 V. ö. G r a f , i. m., 66. sköv. 11.
3 Ezen nemcsak a pannoniai, hanem az
egész kereszténységre kiható küzdelmek fon­
tosságára és jelentőségére v. ö. J . Z e i l l e r , i. m.,
124. sköv. 11. és N a g y T ., Regnum I., 1936, 22
sköv. 11.
(Kameni spom enici .. .) 366. E gy másik késő­
római kőnek ( B r u n s m i d i. m., 363. sz.) keresz­
tény jellege kétségbevonható. K ereszténynek
vehetjük azonban azt a töredéket, am ely
Brunsmid olvasása szerint a következőkép
hangzik: . . . i n p a ] c e ... (q)ui vic(xit) . . . us
ad ri. . . (qui) vicx it . . . = C I L III. 4004.
 Pannónia sacra 105

volt az egyidejű politikától, ezt egy felirat is b izo n y íth atja. É p p itt,
Eszéken, az orthodoxia ellen küzdő ariánizm us tűzfészkében em eltek a csá­
szár tiszteletére egy kőem léket, am elyen az «ob deleta vitia temporum prae-
teri \torum kifejezés Domaszewski szerint a «perniciosa Christianort.m
superstitio»-Tdi vonatkozik.1
*

4. Jovia. A róm ai uralom korában jelentéktelen hely, de fekvésénél

fogva, m int püspöki székhely egyháztörténeti fontosságra te tt szert. Ide
kell helyeznünk A m antius püspök székhelyét, aki a gotokkal szemben
20 éven á t igyekezett védeni a róm ai birodalom érdekeit, mely m ár ekkor
közös volt az egyház érdekeivel is. M űködésének a pannoniai talajon semmi
nyom a nem m arad t fenn. Menekülése u tá n az aquileiai m etropolis kötelé­
kében találjuk, ahol eltem ették, és ahol sírköve is előkerült.12 A felirat a
következőképpen h a n g z ik : 3
•f· egregius fidei sanctus mitisq. | sacerdos,
dignus quem cuper | et ple{p)s aliena suum. |
dign(u)s ita geminis ducibus |5| consortia sacra
parti Icipare fidei, consilio regere |
5. hoc iacet in tumulo, proprium cui | nőmén Amanti
uenturi meríti | prescia causa dedit.
bis denis |10| binis populis presedit in annis: |
si non migrasset, laus erat ista \ minor,
depos. sb d. V III idus Április | ind. X I.
*

5. D aruvár (Darova). Ism ereteink szerint itt is előfordult egy keresztény

emlék, bevésett rajzú tégla, amely az alsó m unkásréteg krisztianizálódásá-
ról tesz tanúbizonyságot. A X és P-ből a la k íto tt és körbefoglalt K risztus-
m onogram m két oldalán A és ω láth ató . K orára vonatkozólag csak an n y it
állap íth atu n k meg, hogy a D ráva-Száva közének késői ókeresztény emlé­
keihez tarto zik (67. kép).4
*

6. Sziszek (Siscia). Fontos püspöki székhelyevei nincs aran y b an

ókeresztény em lékanyaga. H árom ókeresztény felirata a k ö v etk ező :
π . ** .
i. A X ω A yC ω I Felicissimae et sacmenev.n ~ 0 coniugi domi-
P 1
1 C I L . III. 10,648b. — D i e h l , n . sz. 4 G y á r f á s , i. m., 98. 1 . — I tt azonban egy
2 É letének történetét és az akkori zavaros helytelen rajzot kapunk, m ert úgy az A, m int
vizonyok éles szemmel való boncolását E g g e r az ω hiányoznak. Gyárfás tévesen m ég egy
rajzolta meg : Am antius, ein Bischof von Jovia keresztény em léket helyez ide, am elynek ere­
c. cikkében, m ely az Österr. Jh. X X I — X X II. deti lelhelye Brunsmid szerint Mursa. G y á r f á s ,
1922. Beibl. 375. sköv. 1 1 . lá to tt napvilágot. i. m., 97. 1 . — V j e s n i k , X . (1908— 9.), 366. sz.
3 D i e h l , 1061a.
ιο 6 Nagy Lajos

nus Victorinus maritus sepulcrum | eorum collocavit. Felicissima, que

uixit |5| cum eo annis X III. anno urbis DXVII. sári unam | [ . . .] V II
si [ . . .] Cx DX phy[. . .]deo.1
2. Dom. aet[ern.] | Gaudenti[o], filio piissim[o], | qui uix. an. VI, |5| m.
VI, d. X, h. m. V III. sati m. c?
3. Egy nagym éretű szarkofág áll a Zágrábi N em zeti Múzeum előtti
téren. O ldalait am phorából kinövő szőlővenyigék díszítik, az ágak közt
m adarakkal ; az előoldalán a következő felirat olvasható :
huic arcae inest Seve\rilla, famula Xpi , quae | . uixit cum viro novem |.
continuis annis, cuius |5| post obitum Marcellianus se\dem hanc uidetur
conlocasse mari\tus.3
A kisebb leletek között n a ­
gyon érdekesek azok az ólom­
pecsétek, amelyek K risztus-m ono­
gram m al vannak egyik oldalukon
ellátva. E zeket közli Alföldi.4 Á ru­
csomagok lezárására szolgáltak, és
a K ulpából szedték ki őket.5 Ezek
között van több keresztény is. K é­
püket Alföldi u tán közöljük (ná­
lunk 68. kép).
Az első szám ú férfimellkép kö­
rül M AX I IN I körirat olvasható,
h átlap ján gyöngy körben K risztus-
monogram m . A 2. szám ú előlap­
ján ak a mellkép körüli felirata
M A X IM I INÉ (ez a példány a
Ψ M agyar Nemzeti Múzeum tu lajd o ­
67. T églabélyeg Daru várról K risztus­ nában van). A harm adik előoldalán
monogrammal. három soros felírás P R O —BANTE.
H á tlap ján három sorban FELIX |
VIVAS I tß. Anegyedik példányon egy szembenéző M ercuriust látu n k
erszénnyel és caduceussal. H átlap ján középen a K risztus-m onogram m ,
körülötte M AR[ty]RI.
Alföldi rá m u ta to tt az utolsó darabon a keresztény és pogány hit
furcsa keveredésére. Azonban m int m egjegyezte «nem meglepő a keresz­
ténység hangoztatása ily kereskedelmi jellegű tárgyakon, m ár csak azért
sem, m ert a papok is erősen foglalkoztak kereskedéssel ez időben : egy
379-ből való törvényből (C. Theod. X III. 1, 11.) tu d ju k példának okáért,
hogy az illyricum i papság erős vám, illetve adókedvezm ényeket élvezett».
1 C I L . III. 3996a. D i e h l , 1686, s ezeket 3 C IL. III. 3996 ; D i e h l , 1449.
jegyzi meg : « — 2. sanctem unium szót vélek 4 Num. K ö zi. X X X — X X X I. 1931/32.
olvasni. — 5. sköv. sorokat nem értem». 6— 8. 11.
2 C I L . III. i 5 , i 8 i 12 ; D i e h l , 3659A. : D i e h l a 5 A lfö ld i, i. m ., I. ábra, 4. kép.
7. sortól m egjegyzi «s i n g u l a n o n i n t e l l i g o .»
 Pannónia sacra io 7

A Zágrábi Nem zeti Múzeum több apró leletet őriz még Siscia lei-
hellyel, am elyek keresztény jellege a K risztus-m onogram m jelenléte m iatt
el nem v ita th a tó . Egy sisciai eredetű mécsest mi is b em u ta tu n k (69. kép).
I t t ta rtju k m egem lítendőnek, hogy
320—350 tá já n , am ikor nagyban ham i­
sítjá k a róm ai pénzeket, valószínűleg a
sisciai pénzham isító-bandának a ta g ja
leh etett az a keresztény, aki, ahol csak
te h ette, odabiggyesztette a kereszt
jelét.1

7. Emona (Ljubljana) .12 Ezen neves

D rá v a —Száva-közi püspöki székhelyre
is áll korábbi m egállapításunk, az emlé­
kek hiánya, am ely jellemzővé teszi a
D rá v a —Száva közét.
Em onából is ism eretes egy Krisz-
tus-m onogram m os diskus, amely jelen­
leg a N ém et Lovagrend bécsi központi
levéltárában van.3 (70. kép.) Á tm érője
9 cm, fo rd íto tt P b e tű t m u tat, s úgy a
keret, m int a b etű k szára poncolt kis
körökkel díszített. Felső részén kis k a ­
rika, alsó részén pedig kiszélesedő talp,
s ezalatt egy m eg n y u jto tt, nagyobb
fül, illetve kengyel szerepel. Ez utóbbi
m ia tt D ostal ebben egy vexillum -díszt
lá to tt, labarum ot, am ely Eusebius sze­
rin t 4 aere conflatum volt. Kis m érete
m ia tt szerinte egy kisebb csapatnak
volt a külön jelvénye. E nnek a feltevés­
nek m ár ellene m ondott a Roem ischer
Q uartalschrift szerkesztősége,5 s sze­
rin te — igen helyesen —- az alsó erős
gyűrű csak valam inek a felerősítésére 68. Árucsomagok lezárására szolgáló ólom ­
szolgált, legyen az lám pa vagy bárm i pecsétek Krisztus-m onogram m al.
m ás.6
Kétséges keresztény felirat is ism eretes innen, am elyet a Corpus 1435418
szám a la tt közöl.7

1 A l f ö l d i , Num . Közi. X X V . 1926. 37. sköv. 187— 194. 11.)

1 1 . — N a g y L . , Pannónia K önyvtár 19, 21. 1 .
2 Történetére lásd : G r a f , i. m., 44— 45. 11 .
3 L a i b a c h e r Z e i t u n g 1911. Mai
11. 117. sz. ;
D o s t a l , Ein Bronze Monogramm
Christi aus
Emona. (Roem. Quartalschr. X X V III. 1914,
4 V i t a C o n s t . I. 31.
5 I. h. 194. 1 .
e Az elm ondottakra lásd m ég N a g y L . ,
Arch. Ért. X LV . 1931. 41. 1 .
7 Z e i t l e r , i. m., biztosan kereszténynek veszi.
ιο8 Nagy Lajos

8. Ptuj ^PoehrctcgldN yugat-Pannoniában P e tta u ra vonatkozólag kapjuk

a legtöbb irodalm i egyházi vonatkozású em léket Szent V ictorinus helybeli
püspök életrajzával kapcsolatban. Em lékanyag, amely ezen városnak keresz­
tény v o ltá t bizon y íto tta volna, nem igen került elő. Régebbről ismeretes

69. Krisztus-monogram mos 70. Az emonai Krisztus-

mécses Sisciából. monogramm.

71. A p oetovioi k an d e lá b e r m a ra d v á n y a .

1 Történetére és régészeti leleteire v. ö. M . A b r a m i c , Führer durch Poetovio. W ien, 1924. —

Kereszténységével és leleteivel foglalkozik F . K o v a c i c , Strena Buliciana 1924. 387. sköv. 11 .
 Pannónia sacra 109

72. A poetovioi b ro n z K risztu s-m o n o g ram m o s k an d elá b er.

73· A p o etovioi b azilik a sze n té ly é t elv álasztó k o rlá t m a ra d v á n y a .

n o Nagy Lajos

volt ugyan innen két K risztus-m onogram m al d íszített kandeláberdísz

(71., 72. képek). Ezeken feliratokat is találunk. Az egyiken IN TIM IU S
M A X IM IL IA N V I [ ] TRÉS CRISPINO POSVERVNT. A m ásikon
VOTVM PVSINNIO POSVIT741 felírást olvasunk. Ezek a m onogram m ok
keretező síma keretbe vannak bevésve, jelentőségükre dolgozatunk m ásodik
részében térü n k ki.
Üj abban került elő egy egyházi m onum entális építm ényhez tartozó,
egy bazilika szentélyét elválasztó korlátdíszítés töredéke.2 (73. kép.)
Ez a töredék m ind a két oldalán d íszített. Előoldalán, am ely a hívők felé
nézett, egy késő-római K risztus-
m onogram m töredékét kapjuk.
H átoldala egy keresztbe foglalt
ro z e ttát ábrázol. Ez utóbbi vo­
nalaiban m egőrizte a késő-antik
nemes tradíciókat. A legjobb ha­
sonló példákat hozzá Noricum
ókeresztény szobrászati díszeiben
ta lá lh a tju k fel. I tt elsősorban
csak T eurniára u ta lh a tu n k .3 A p­
róbb leletek között ügyeim et
érdemel még egy pár K risztus-
monogram os mécses.4

9. Djakova. Ism eretes in n ét

74. Fl. Maurus sírköve D jakováról.
an(nóvum) (viginti duovum), c. . .
f[ecerunt? . . .
egy ókeresztény sírkő töredéke,
melynek felső részén még kive­
hető a K risztus-m onogram m m a­
rad v án y a (74. kép). A felirat tö re­
dékes ; szövege B runsm id u tán 5
a következőkép h an g zik : Fl(avio)
Mauro f[ilio? . . .] | nis, bene[?
merenti] | fedeliq[ue invent?],
m[emoriae causa?] | coll[egae . . .]

1 C IL. III. 4098. D i e h l , 1922. a — b ; 2 C a s o p i s X X V III. 1933. 121— 122., 128. 11 .,

K ovacic, Strena Buliciana 390. sköv. 11 . ;
A bra m ic, Führer durch P oetovio 37. 1 ., 7— 8.
képek. A magyar régészeti irodalom is gyak ­
ran hozza képüket. V. ö. G y á r f á s , Pannónia
őskeresztény emlékei. 60— 61. 11., 3— 4. ábra ;
K u z s i n s z k y , Szilágvi-féle Magyar N em zet Tör­
ténete. ^ CCXVI. és CCXVIII. 11 . ; N a g y L „
Arch. Ért. X LV. (1931), 40. 1 .
34— 35. képek.
3 V. ö. R . E g g e r , Die frühchristliche Kirchen­
bauten im südlichen Noricum. W ien, 1916.
U . a . , Teurnia 1926, 9— 10. kép.
4 V. ö. J e n y , Lam pen aus P oetovio.
— D . I v d n y i , Die pannonischen Lampen. (Diss.
Pann. II. Ser. 2. sz. 4499. 4500 sz.)
5 I . B r u n s m i d , K am eni spom enici . . . (Vjes-
nik, X . 1908/9. 361. sz., 167 1 .)
 Pannónia sacra III

Vili, Duna—Tissa köbének emlékei.

i. D unapataj (Pest megye). Már a barb arik u m b an fekvő hely. N eve­

zetessége egy arany kapocs, am elyet a M agyar N em zeti Múzeum őriz.1
(75. kép.) Megvan m ind a négy rekeszték-form atag, csak a felső á ttö rt
nyílásokból hiányzik a kő. O ldalait szem közt és oldalt álló tréb elt fejek,
s köztük egyenszárú kereszt díszítik, az oldalakat felül és alul és a felső
lapot félgömbök foglalják el. H am pel a fejekről és a keresztről azt m ondja,
hogy olyanok, minők a longobardoknál div ato ztak , s k o rát a V I—V II. szá-

75. A dunapataji arany övkapocs.

zadra teszi. Szerintünk azonban ezektől idegen a mi d arabunk, s a IV. század­

végi aranyérm ek és m edaillonok foglalatdíszítéseivel hozhatók kapcsolatba,
am elyeket a róm aiak a birodalm at fenyegető germ án és más törzsek
fejedelm einek szám ára ajándékoztak m int re jte tt ad ó t,2 s igyekez­
tek a keretek díszeinél a b a rb á r ízléshez alkalm azkodni. íg y első­
sorban az első szilágysomlyói kincslelet G ratianus m edaillonjainak

1 Römer, A rch. É rt. R égi folyam . II . 1870.
306— 308. 11. ; H am pel, A rch. É rt. X IV . 1894.
36. 1. ; H am pel, A ltertü m e r. I. 66. lap, 71. kép.
( I tt tévesen d u n ap en te lei lelh ely et a d meg.)
I I I . 282. tábla ; H orváth, Az üllői és kiskőrösi
avartem ető (Arch. H u n g . X IX . 1935, 61— 62
hasáb, X L V III. tábla).
2 Zeitschr. f. N u m . X X IX . 50. 1 ., 5. jegy­
zet. — Regiing, Berliner Museen. X L IX
1928. 70. 1.
112 Nagy Lajos

keretét hozzuk fel, hol az S alakú

sodronyos tekercsekkel felváltva
tojásdad aranylem ezkék alk o tják a
keretet, m indegyiken egy-egy em­
beri arc ábrázolásával.1
Ism eretes innen egy K risztus-
monogram m os kis bronzgyűrű is,
am elyet a M agyar N em zeti Múzeum
őriz. (76. kép. 2. sor 2. szám.)

*
76. Ókeresztény gyűrűk M agyarország
területéről. 2. Kecskemét. Innen a M agyar
N em zeti Múzeum egy aran y g y ű ­
rű t szerzett meg (leltári szám : 73/1905.), am elynek négyszögletű k i­
emelkedő előrészén & alakú K risztus-m onogram m van bevésve (76. kép.
i. sor. i. szám).123*

IX. Pannónián kívül talált feliratos emlékek.

A pannoniai kereszténységnek nem csak a terü leti határokon belül,

hanem a birodalom legellentétesebb helyein is kerültek elő íro tt emlékei
sírkövek alakjában.
Elsősorban m indenekelőtt Salonát kell m egem líteni, am elynek nagy­
kiterjedésű coem eterium ában négy felirat került elő. Ezeket a következők­
ben adjuk :
1. FI. Fidentius ex | comitibus Sirmesis | hic est depositus \ uixit
an. X X ?
2. [. . .] I Quin\ti\ae C [. . .] | stolat, feminae Quint[i], Q. | Germani pri-
mipilaris filiae,\quae redd(idit spiritum) annor. XXX.\5\ Flauius I alens
bf. cos. Pannon(iae) superioris coniugi karissimae?
3. hic quiescit pace in [. . .] | sanct. abtissa Johanna, [cívis?] \ Sermen-
ses, qui bixit annos XL. [. . .] [ die Veneres exiit de corpore [ . . .] |5| |jj| idus
Mai as indictione quarta decima.5

1 H a m p e l , Arch. Ért. IV. 1884. 153. lap,
80 . k é p . — H a m p e l , Altertümer, I. T5. lap ,
I. kép ; III. 19. kép.
2 A r c h . É r t . X X V I. 1906. 80. 1. — H e n k e l
a miénkkel egyező aranygyűrűt hoz K risztus­
monogrammal. (Die römischen Fingerringe der
R heinlande und der benachbarten Gebiete.
55. lap, 399., 402. szám.)
3 C I L . III. 1987 ; D i e h l , 118. ; Salonában
ismeretlen, helyen találták. A felirat esetleg a
keleti gótok idejéből származik. FI. Fidentius
a pannoniai Sirmium com ese lehetett. (V. ö.
C a s s i o d . Varia III. 23. IV. 13.)
4 C I L . III. 8754. ; D i e h l , 396.
; E g g e r , For­
schungen in Salona II. 80. Salonában a baziliká­
ban találták. 2. st. f. : C I L . III. 5283., 5393·,
6155. stb. — 4. V'. ö. D i e h l , 3314. sköv. számok.
5 C I L . III. 9551. ; D i e h l , 1653. ; E g g e r ,
i. m., 288. Salonában a bazilikában találták. —
5. Idus Maias ind. X IIII. in diem Veneris
a V I. században az 506. vagy 551-es évekre
esett.
 Pannónia sacra 113

4. [depó)setio inf antis | \Do]mnicae VII I Kaled. | Octobres, quae a

Sirmi\o Salonas adducta est.1
A concordiai katonai tem etőből sem h ián y zo tt egy olyan síremlék,
am elynek feliratában civitas Mursensis van em lítve :
5. arca Numeriani prencepalis de ci\uitate Mursese annorum XXX.
quod si — aliquis eam arca aperire voluerit, da\uit fisco auri uncias sex.12
Turinból is került elő egy sírkő, am elyet leközlünk, b ár keresztény
volta kétséges is lehet :
6. terras nec minus et maria, \ impuri aque Padi nec minus et Savi | íra,
quod optaui mihi, tarnen perueni [ perpetuam requiem posco,3
A Pannóniából ism eretes keresztényeknek idegenbe való távozására utal
Diehl az Inscriptiones latinae christianae veteresa z 4556.szám ú feliratáb an :
7. d. m. s. Aurelia Marcia\na, cives Pannónia, qu\e uixit annis L, m.
II, die VII. A\ur. Serenianus coniug\b\i karissime, cum qua ui\xit ann.
XXXI I I , Aurelia Marcia filia b. n. m. f\ecerunt in pace.4
8. Egy FI. U rsicinus pannoniai polgárról is megemlékezik egy róm ai
sírfelirat, aki m agasabb állást foglalt el :
FI. Ursicinus, cives Pannonius, militans in officio | magistri uixit a. n.
XXI I , decessit III. Kai. Nob.b
9. Idéznünk kell azt a kódexekből ism ert feliratot is, am ely versben
em lékezik meg az elhúnyt érdemeiről, s bár nem egészen pannoniai v o n a t­
kozású, de egyik sorának «tantum Pannonit s gentibus horror erat» kitétele
m iatt elm ellőznünk nem le h etett.6
10— i i . Pannoniai keresztény vonatkozásúnak kell még ta rta n u n k a
róm ai Szent Sebastianus két em lékét, am ely közül az egyik a Savariában
v értan ú h alált halt Quirinus püspökről, a m ásik pedig egy Maximilla nevű
diakonissáról emlékezik m eg.7
12. I tt em lítjük meg, hogy Rusicade-ban a következő felirat került
elő az alábbi szöveggel:
A μ® (babérkoszorúban) | [hi]c requiescet FI. \ Amanda, etuis Pan.; |
uixsit ann. (L yV III .|5| [. . .] ctsoi [. . .] | [. . .] XII. [. . .].8
Ezen publikált emlékeken kívül van még tudom ásunk olyan emlé­
kekről is, am elyek a pannoniai limes felborulása u tán messze eltávozó
hívekről tennének bizonyságot.

1 C I L . III. 9576. ; D i e h l , 4455.; E g g e r , 5 C I L . V I. 37,978. ; D i e h l , 466. —- I. U rsi­

i. m., 284. Salonában a bazilikában találták.
2 C I L . V. 8770. ; D i e h l , 370. Concordiában
találták a katonai tem etőben. — A , c i v i t a s
M u r s e n s i s a pannoniai Mursa kolóniát jelöli.
3 C I L . V. 7127. ; D i e h l , 3492 A.
4 F a b r e t t i , Inscr. A ntiqu. 164., 295. 1. ;
S i l v a g n i 3327. Rómában a Via Nom entana
m elletti szőlőben valam ikor F abretti írta le. —
i. V. ö. D i e h l , 386. sköv. feliratok. — 7. V. ö.
D i e h l , 2708. sköv. feliratok.
S zen t István. I.
cinus nevéről v. ö. S c h ö n f e l d , W örterbuch
247. — I. V. ö. C I L . III. 6399.
e D i e h l , i. m., 66. sz. teljes irodalommal.
7 Ez a szentéletű asszony azon m enekülők­
kel került Itáliába, akik Savariából magukkal
hozván az ottani szent kultuszának em lékét, a
később o tt eltem etett püspök mellé óhajtottak
tem etkezni.
8 C I L . V III. 8190. V. ö. 19,866. ; D i e h l ,
4456 A. 5 et soror? Kai.
8
114 Nagy Lajos

Régen közism ert egy, a L ateráni M úzeumban őrzött b ro n ztáb la fel­

irata, am ely egy m agas egyházi m éltóságot viselt, talán éppen egy püspök
em lékét örökítené meg C arnuntum ból. E zt a feliratot k o rá b b a n 1 a
pannoniai feliratok közé sorozták be. Ez vezette félre Zeillert is, aki az
illetőben carnuntum i püspököt lá to tt.12 Egger éleslátása k im u ta tta , hogy
ez a hely nem a mi határvárosunk, hanem az oppidum Carnu(n)tum, a
galliai provincia Lugdunensisben fekvő várossal azonos.3
Erdéllyel, a róm ai D áciával kapcsolatban igazi kereszténységről nem
beszélhetünk. Az idő sem é rett meg arra, hogy a kereszténység itt meg­
vesse a lábát. D áciának végleges feladása, am elyet politikai és határvédelm i
viszonyok követeltek, m ár m egm agyarázza azt a tén y t, hogy a keresztény­
ségről beszélni sem lehet. E zt nem csak a m agyar, hanem az oláh k u ta tó k
is elism erték.4

M ÁSODIK RÉSZ.

A PANNÓNIÁI ÓKERESZTÉNY EMLÉKEK EGYHÁZI ÉS

MŰVÉSZI JELENTŐSÉGE.

I. Építészet.

A felsorolt em lékanyagban a kereszténység m eghonosodására nézve

értékes útm utatást· n y ú jta n a k az építészeti emlékek. T artom ányunkban
ezek a legváltozatosabb form ákban jelentkeznek, am elyeknek m ásait
könnyen leh etett m egtalálni. Viszont eredetüknek megkeresése, am ely az
egyházi függés m ellett rávilágít a form át adó művészi gócpontokra is,
indokolttá teszi, hogy ezen, még nálunk M agyarországon behatóan nem
ism ertetett építészeti form ákkal foglalkozzunk.

i. A cella trichorák.
A három konchás építm énynek az ókeresztény korban való felhasz­
nálására a m intaképek készen voltak m ár az an tik építészetben. íg y nem
is kell a mítoszok birodalm ába, a legmesszebb keletre visszavinni, m int
azt Strzygowski5 állította, s újabban is k itartó an h an g o ztatja.6 Ennek az

1 O r e l l i — H e n z e n , Inscr. lat. III. 5279. 5 S t r z y g o w s k y , M schatta, Jahrb. Preuss.

3 Z e i l l e r , i. m., 141. 1.
3 E g g e r , R. L. i. Ö. X V I. (1926), 109. sköv. 11.
* D a i c o v i c i u , Ephemeris dacoromana. V I.
1936. 195—2 0 0 11 ; V. ö. m ég T a m á s L . , R ó ­
maiak, románok és oláhok D ácia Trajánában.
Budapest, 1936. 84. 1.
K unsts. X V . 1904. 231. sköv. 11.
6 S t r z y g o w s k y , Der Ursprung des trichonchen
Kirchenbaues. Zeitschrift für christliche K unst.
X X V III. 1915. 181. sköv. 11.
 Pannónia sacra 1 15
SACRA
PANNÓNIA

8*
ιι6 Nagy Lajos

építészeti form ának alapelemei m egvannak éppúgy a keleti, m int a nyugati

hellenisztikus-róm ai építészetben. Azt a felfogást, am ely form ánkat az
a n tik m űvészetből vezeti le, legerősebben W eigand képviseli.1 A keresztény
keletnek újabban állandóan jobban ism ertté váló hatása, am elynek hasonló­
kép jelentékeny része volt az an tik tradíciók új típussá való kiképzésében,
itt sem m aradt el.12
Ez a form a az an tik építészet különböző rendeltetésű em lékanyagán
jelentkezik, így a nym phaeum oknál, a nagy exedrák lezárásánál, a fürdő-
helyiségeknél, a palotáknál.3 Ezeknél azonban nem öncél, hanem egy
nagyobb zárt vagy szabadtér (udvartípus) lezárása. Az önálló, zárt belső
té rh a tás m egalkotásánál ezeknek csak alapform ai szerepük volt. Azok a
példák, amelyek ezen ókeresztény emlékek szám ára a téralkotás alapvető
gondolatát á tsz á rm a zta ttá k , vagyis a közvetlen u tánzásra példát n y ú j­
to tta k , a sírépületek voltak. íg y kell nézni azon legkoraibb itáliai vagy
afrikai ókeresztény cella tricho rák at, amelyek az an tik m intaképeknek nem ­
csak form áit utánozták, hanem a korábbi rendeltetésben is követték azokat.
A legkoraibb keresztény cella trichorák Róm ából ismeretesek. A Callistus-
katakom bák felett a Via A ppia-A rdeatinán találh ató a Szt. Sixtus- és Szt.
Soterisről nevezett két tem etőkápolna, a harm adik pedig a Via T iburtina-n
lévő Szt. Sym phorosa bazilika m ellett m arad t ránk.4 Mindegyik kápolnában
sírok fordulnak elő, am elyek rendeltetésüket azonnal elárulják. M ártírok
szám ára készült em lékkápolnák voltak az egyház legkoraibb korszakából,
am elyekben az üldözés megszűnése u tán a földalatti, addig katakom bákban
végzett istentiszteletek m ellett a h alo ttak emlékezetére rendezett szeretet-
vendégségeket (agape) ta rto ttá k meg. -— Az afrikai ism ert lóhere alak ú
kápolnák sem m ások m int a szentek h o lttestét befogadó mauzóleumok. Az
A guemmun U bekkar m elletti kápolna közepén egy sírépítm ény volt, am e-
yet négy oszlop v e tt körül, s ezek egy ciborium szerű építm ényt ta rto tta k .
A thebessai bazilika m elletti cella trichora is hasonló rendeltetésű volt.
Az afrikai nagyszám ú, hasonló alakú kápolnák közt ez a két em lített
em lék sajátos, eltérő form át m u tat, am ennyiben az apszisok kívül körül
vannak falazva, sőt az u tóbb it egy külső falazatnégyszög veszi körül, ami
által a konchák között kisebb mellékhelyiségek keletkeztek.5 Sírkápolnákul
használt trichorák nagy szám ban fordulnak elő úgy K eleten, m int N yuga­
ton. I tt elég R ahtgen, W eigand összeállításaira utalnunk. Azonban felemlí­
tésre kitűnő példának ta rtju k az am erikaiak legutóbbi korinthusi ásatásai­
nál feltárt ókeresztény tem etői tem plom ot a melléje ép ített cella trichorá-
1 E . W e i g a n d , Das Theodosioskloster. B yzan­ 4 Irodalmukra v. ö. R a h t g e n , i. m., 127. sk. 11.
tinische Zeitschrift X X X I I . 1914. 176. sköv. 11. 5 V. ö. R a h t g e n , i. m., 132. sköv. 11. — W e i ­
2 V. ö. H . R a h t g e n , D ie Kirche S. Maria im g a n d , i. m.. 182. sköv. lapok. — A legutoljára
K apitol zu K öln . Düsseldorf, 1913. 131. 1. — felásott afrikai cella trichora Bir-Ftouhaban,
Itt jegyezzük meg, hogy a cella trichora kérdés, Karthago m ellett került elő. V. ö. P . D e l a t t r e ,
s az em lékek irodalmának e helyen és W eigand Les fouilles de B ir-Ftouha. Comptes R endus
dolgozatában kapjuk meg a teljes irodalmát. de l ’Académ ie des Inscriptions, 1929. 23— 29. 11.
3 V. ö. E . W e i g a n d összeállítását a fenti — Bull. d eirim p . R om . I. 1930. 194. 1.
helyen.
 Pannónia sacra ii 7

val együtt. Nem csak a tem plom ban voltak sírok, hanem a cella középső
apszisában is.1
A cella trichora-form a az ókeresztény építészetben más célú rendel­
tetéseket is tö ltö tt be. Szerepel m int b ap tisteriu m is,12 am ikor közepét a
piscina foglalja el. S m int tulajdonképpeni tem plom is előfordulhat a te ­
m etői kápolnaszerű felfogása m ellett, am ikor az o ltár nem szorosan a
sírral van kapcsolatban, hanem központi elrendezésű. Mint ilyen játszik
nagy szerepet a koraközépkori és rom án építészetben, am ikor az alap ­
form a m eggazdagodásával, kibővítésével a legváltozatosabb típusok k i­
indulópontjává lesz.3
A cella trichorák centrális építm ények négyszögű középtérre], am elyből
a konchák ágaznak szét. A középtér befedésére rendszerint a kupola szol­
gált, az apszisokat pedig félkupolák fedték, s a négyszögű előtér befedése
dongaboltozattal tö rté n h e te tt. A legkoraibb kápolnák egyikén, a Szt.
Sixtus-ról nevezett róm ain, az apszisok félkupolája is m egm aradt, s G . B.
de Rossi a középtér befedését is úgy képzeli el, W ilpert azonban ezt nem
lá tja bizonyítottnak.4* A Szt. Soteris-kápolnájának középtere egykor bizo­
ny ára boltozva volt, m ai rekonstruált állap o táb an azonban lapos fedésű.s
A Szt. Sym phorosa-kápolna eln y ú jto tt négyszögű középterét csak lapos
fedéllel lá th a ttá k el. Pannoniához legközelebb, Veglia-szigetén lá th a tó tel­
jes épségben a S. Grysogono-tem plom felépítm énye, am elynek k orát Gnirs
a Kr. u. V I—V II. századra teszi.6 A pécsi cella trichora tám pillérei azt b i­
zonyítják, hogy a középtér kupola, az apszisok félkupolával voltak befedve.
A pannoniai, s így az aquincum i em lékünk felépítését a fenti példák
u tá n kell elképzelni (77. kép).
Jelentős szám unkra an n ak a m egállapítása, honnan került ez az építé­
szeti form a Pannóniába, s hol lelhetők fel azok a legközelebbi m intaképek,
amelyek kiindulópontul szolgálhattak. A pannoniai keresztény-róm ai tem p ­
lomok vizsgálatánál m egállapíthattuk, hogy azok alaprajzai elrendezésük­
ben az aquileiai m etropolis és a tőle függő helyek em lékanyagával vannak
legszorosabb kapcsolatban. A íenéki telep tem plom a, valam int a kékkúti
bazilika form áikat délről k apták. E nnek oka az a függő viszony, amely a
pannoniai egyházakat A mbrosius fellépése óta az orthodoxia észak-itáliai
gócpontjaival összekötötte, s m űvészeti hatások átvételére is kényszerí­
te tte. Ez g átolta meg a korai, IV. századi, Constantinopolison á t Moesián
felhatoló keleti m űvészeti irány térhódítását. Később, az V. századtól

1 R . C a r p e n t e r , American Journal of A rchaeo­
logy. X X X I I I . 1929. 345. sköv. 11. i — n . ábrák,
VT. tábla.
2 W e i g a n d , i. m., 182. 1.
3 V. ö. W e i g a n d , i. m., 177. 1., 3. k ép. —
L e h n e r , Bonner Jahrbücher, C X X X . 1925. 209.
1., 2. kép.
4 W i l p e r t , Die Papstgräber und die Cäcilien-
gruft in der K atakom be des h. K allistus (I.
Ergänzungsheft zu de Rossis Rom a sotteranea),
1909. 85. 1. — Bull, d ’arch. crist. X II. 1907-
184. 1.
5 L e C a t a c o m b e d i S a n C a l l i s t o . Storia e
descrizione fatta da un Monaco cisterciense
Riform ato della Badia di N. S. delle Cata­
combe. Grottaferrata, 1924. 224. 1., 113. ábra.
6 A . G n i r s , Zwei friichristliche K ultbauten
auf Insel Veglia. M itt. d. k. k. Z entral-K om -
mission X IV . 1915. 26— 28. 11.
ιι8 Nagy Lajos

kezdve, am ikor Pannónia déli és keleti fele a keleti császárság fennhatósága

alá tartozik, itt olyan állapotok uralkodnak, am elyek a m onum entális egy­
házi építkezésnek nem kedvezhettek. A sirm ium i nagym éretű cella trichora
korát nem ism erjük, ez lehet későbbi is, így keleti h atás a la tt létrejövő
építm ény, m ert hiszen Sirmium püspökségéről és virágzó városi életéről van
tudom ásunk még 582-ből is, am ikor a várost az avarok ostrom alá veszik.
A pécsi és az aquincum i cella trichorák még a IV. században épültek,

77. Az óbudai ókeresztény cella trichora keletről felvéve.

s m iként a többi pannoniai, Szávától északra fekvő egyházi épületek, Aquileia

m űvészeti irán y ítására m ennek vissza.
E gypár példát idézhetünk is, am elyek Aquileia környékén m arad tak
reánk. íg y a gradoi dóm apszisától északra, a baptisterium és a dóm közt
m aradt fenn egy kism éretű cella trichora.1 U gyancsak megvolt ez a
parenzói bazilikánál is.12 Nem hiányzik Salonában sem, s m int világi épít-
1 G e r b e r , A ltchristliche K ultbauten Istriens látja. G n i r s , Zur Frage der christlichen K ult­
u. D alm atiens. 1912. 29. 1. — R a h t g e n , i. m., anlagen aus der ersten H älfte des vierten Jahr­
139· 1. hunderts im österreichischen K üstenlande.
2 G e r b e r , i. m .f 46. 1., 40., 46. ábra ; R a h t g e n , Jahreshefte des österreichischen archäologi­
i. m., 139. 1. — K orát későbbre teszi Grins, s schen Instituts. X IX — X X . 1919. (Beibl.),
benne «talán» E uphrasius püspök sírkápolnáját 165. sköv. 11., 79. ábra.
 Pannónia sacra 119

meny Diocletianus spalatói palotájában is előfordul hasonló téralkotás. Az

A driai-tenger partvidékén a Veglia-szigeti San D onato és S. Grysogono
tem plom ai m ár későbbiek és bizánci hatás a la tt állanak, s velük egykorú
vagy még későbbi más példák is ism eretesek a környékről. Így Nona-ból,
Bilice-ből, Concordia-ból stb. Ez utóbbiak azt bizonyítják, hogy ez a korai
ókeresztény form a itt tovább élt, s valószínűen későbbi keleti, elsősorban
R avennán á t jövő bizánci h atás is közrem űködött gyakori előfordulásában.

2. Bazilikák.

A kékkúti bazilika. R endeltetéséről K uzsinszky a következőket írja :

«Az épület alaprajza m indenesetre megfelel egy görög-római tem plom nak.
Hogy lakóház nem volt, azt úgyszólván kizárják a nagy m éretek . . . De
gazdasági épület sem leh etett, m ert a nagy terem oszlopokkal volt díszítve ...
Ezek az oszlopállások jelezhetik azoknak az oszlop- vagy pillérsoroknak a
kiinduló p o n tjait, melyek a nagy term et hosszában három hajóra osztot­
tá k és m ár a m ennyezet m egtám asztása m iatt is szükségesek voltak. így
persze még leginkább bazilikáról lehetne szó.»1 (44. kép.)
E nnek az épületnek rendeltetését elárulja a közelében előkerült n a­
gyobb épület, amely ezzel közel egykorú, s ennek a középső nagy term ében
hasonló oszloptalapzatok állo ttak ki (alaprajza Kuzsinszky i. m., 174. kép),
s a b ejáratán ál két nagy á ttö rt díszű, K risztus-m onogram m os tégla került
elő (46. kép). Ez az utóbbi épület kétséget kizáróan keresztény, egyházi
rendeltetésű épület volt.
A kisebbik épületben ezek u tá n egy nagyobb keresztény-róm ai bazilikát
kell látnunk. Az alaprajz a régi felvétel nyom án hiányosnak tű n ik fel. Fel­
tehetjük, ·— valószínűleg joggal is — hogy a belső részek kiásásánál felü­
letesen já rta k el, s m inden nyom, amely nem szilárd építésre vallott, ügyei­
men kívül m aradt. Alföldi m ár u ta lt a rra ,12 hogy ez az épület a noricum i
apszisnélküli terem tem plom (apsidenlose Saalbau) típussal lehet kapcso­
latban.
A korhatározás szem pontjából tekintetb e jövő kisebb leletek nem kerül­
tek elő. Az oszlopok azonban így is még a késő-római korra elég jól d a tá l­
ják a bazilikát, a Kr. u. IV. század m ásodik felére, vagy az V. elejére.
Az az ókeresztény tem plom form a, amelyhez a kékkúti bazilika is ta r­
tozik, csak a legutolsó évtizedek k u tatásain ál vált elsősorban ismeretessé.
Egger Rudolf «apsidenlose Saalkirchen»-ne\í nevezte el, apszisnélküli terem ­
tem plom nak.3 Ebbe a típusba tartozó korai tem plom ok legfontosabbjai
Salona-, Parenzo- és Aquileiában m arad tak reánk. Salonában az északi
közfürdőbe volt beépítve egy oratórium ,4 ami azt m u ta tja , hogy ezen kez­

1K u zsin szk y, A B alaton környékének bauten im südlichen Noricum (Sonderschriften

archaeológiája. 131— 136. 11. des österreichischen archäologischen In stitu tes
2 A r c h . É r t . X X X I X . 1920— 1922. 128. 1. in W ien. IX . n o . sköv. 11.)
3 R u d o l f E g g e r , Frühchristliche Kirchen- 4 K épét 1. E g g e r , i. m., i n . 1., 100. kép.
 120 Nagy Lajos

detleges tem plom form a beilleszkedhetett m ár meglévő épületekbe, am elye­

ket keresztény istentiszteleti célokra ad ap táltak . H a a nagyság nem k ív án ta
meg, akkor nem oszto tták fel két sor oszloppal három hajóssá.
A kékkúti bazilikánk eredeti alakjában a parenzói dómhoz hasonlított
leginkább (78. kép). E nnek a m éretei (h. 35'40, sz. 19 m) körülbelül fedik a
kékkútiét is,1 s belső berendezésük is egyező volt. A kékkúti bazilika helyre­
á llíto tt alaprajzát a 79. képünk m u ta tja be. A narthexből a nagy terem be
vezető ajtó két oldalán lévő talap zato k jelzik az oszlopsorok helyét, amelyek
a term et három hajóra osztották. A középső hajó nyugati részébe volt sza­
badon beépítve a presbyterium , amely az oltárból, s a m ögötte elterülő fél­
köralakú építm ényből állott, am elyen a püspök és a klérus székei foglaltak
helyet (subseliium) , s az egészet elől egy ko rlátn ak kellett e lv álasztan ia
hívők helyeitől. Ezek a berendezések rendesen szilárd építm ények, különö­
sen a belső apszis, a korlát pedig díszesen faragott kőanyagból készült. Ezek
a szabadon beépített részek az ilyen apszisnélküli csarnoktem plom oknak
sohasem hiányozható alkatrészei. N álunk ezek a részek készülhettek fából is
(korlát, félkörű emelvény stb.), am int erre példákat is lehet idézni, pl. az
aquileiai északi kultuszterem ből, ahol a korlát m indenesetre fából készült,12
s ehhez Egger jó analógiául hozza fel a ty ru si bazilikát, am elyről Eusebius,
emlékezik meg (Hist. eccl. X. c. 4 J . 3
E nnek a típusnak a főforrása Aquileia, ahol m ár Theodorus püspök
idejében a milánói «constitutio» u tá n így épül fel az első kettős tem plom ,
s rövidesen u tán a, még a 381-i aquileiai zsinat előtt, elkészült a megnag3^ob-
b íto tt, hasonló alaprajzú m ásodik építm ény is.4
Aquileia a d h a tta a típ u st az A driai-tenger környéki hasonló korú vagy
legalább is még az V. századi korai tem plom építkezésekhez. A fontos köz­
pontok közül így m ár em lítettü k Salonát, Parenzót, felleljük tovább Nesac-
tiu m b an ,5 Triestben,6 P olában,7 Julium C arnicum ban,8 a Brioni-szigeten
a M ária-bazilikában,9 mely utóbbi e típus legfejlettebb példája. Hasonló
tem plom ok m ásutt is előkerültek.10 R ánk nézve nagyon fontos, hogy belső
N oricum ban ennek a típusnak a továbbélését k im u ta tta Egger a teurniai,
aguntum i, juennai és a gratzelkogeli déli tem plom okban.11 Ezekre nézve a
m intaképeket Egger Aquileia m etropolis emlékeiben jelöli ki.
*
1 V. ö. E g g e r , i. m., 112. sköv. 11., 104. ábra. — 5 E g g e r , i. m., 115. 1., 105. ábra. — G n i r s r
G n irs, Zur Frage der christlichen Kultanlagen Österr. Jh. X I X — X X . 1919. (Beibl.) 182. 1.
aus der ersten H älfte des vierten Jahrhunderts 6 G n i r s . i . m., (Beibl.) 184. 1., 83. kép.
im österreichischen K üstenlande. Öst. Jahres­ 7 G n i r s , i . m ., (B eib l.) 186. 1., 85. kép.
hefte X I X — X X . 1919. (Beiblatt) 165. sköv. 11. 8 E g g e r , Österr. Jh. X X I — X X II. 1922.
2 G n i r s , Österr. Jh. X I X — X X . 1919. (Beibl.) 324. 1., 150. kép.
(Beibl.) 189. 1. 9 G n i r s , Jahrb. f. A ltertum skunde V. 1911.
3 E g g e r , i. m., 120. 1. 75. sköv. 11., 2. kép. — E g g e r , Friihchristl. K u lt­
4 G n i r s , Die christliche K ultanlage aus bauten, 118. sköv. 11. 106. ábra.
konstantinischer Zeit am P la tze d es Domes in 10 V. ö. A n t h e s , Aus der Frühzeit des christ­
Aquileia. Jahrbuch des kunsthist. Inst, der lichen Kirchenbaues im W esten. D e n k m a l p f l e g e -
k. k. Zentralkom mission IX . 19 5. 140. sköv. 20. évf., 14. sköv. 11.
11. — Rövid, jó összefoglalás kapunk B r u s i n , 11 E g g e r , Frühchristi. K irchenbauten . . . i .
Aquileia. 1929. c. vezetőjé en 261. sköv. 11. sköv. 11.
 Pannónia sacra 121

A kékkúti második zárt helyiségcsoport, mint kettős templom. Az előbb

tárg y alt terem tem plom tól 85 m távolságra egy nagykiterjedésű épület-
csoportot is felástak (45. kép).
Az i. szám ú terem b ejáratán ál került elő az a két á ttö rt díszü, K risztus­
m onogram m al díszített tégla (46. kép), am elyről m ár m egem lékeztünk.

78. A parenzoi bazilika. 79. A kékkúti kisebb bazilika

rekonstruált alaprajza.

M iután a legújabb k u tatáso k alapján ism erjük a korai, IV. és V. szá­

zadi ókeresztény tem plom típusokat, nem nehéz m egtalálni épületünk an a­
lógiáit, s ezek alapján m egállapítani épületünk egyes részeinek rendeltetését.
I t t egy kettős tem plom ról van szó (7, 8), és közöttük egy nagy terem (6)
foglal helyet. E nnek az utóbbinak egy nagyobb előcsarnoka volt (atrium),
(1) s ettől kétoldalt (3, 2 ; 4, 5) a tem plom helyiségek (7, 8) előcsarnokait
122 Nagy Lajos

(narthex) leljük fel. Az épület maga nem sík területen épült fel, hanem
lejtős talajon, ezért a 9., 10., 11. szám ú helyiségek m agasabban fekiisznek,
s a következő k ettő (12, 13) még m agasabb volt. Ezek az utóbbiak részben
fűtőberendezéssel voltak ellátva, s form ájuk sem árul el különösebbet, s
bennük a tem plom m al összeköttetésben álló (a 6. term en át) mellékhelyisé­
geket, esetleg a klérus lakásait lá th a tju k .
A 6. szám ú középterem b e járatá n a k két oldalán apró talap zato k ugranak
ki, akárcsak az apszisnélküli terem tem plom nál, s ezek itt is a term et három
hajóra osztó oszlopsorok kiinduló p o n tja it jelzik. A 7., 8. számú helyisé­
gek szélessége kb. 10 m, s így ezeknél is szerepelhettek hasonló oszlopok.80

80. A aquileiai bazilika.

A 7. és 8. helység közül az egyik az im aház, a másik a katechumeneum

volt. Eldönteni csak a berendezés u tán lehetne, amelyről feltehetjük, hogy
itt is, m int a másiknál, részben fából volt. Az istentisztelet céljaira szolgáló
helyiségben a presbyterium csak olyan leh etett, m int a m ásik kékkúti
bazilikánál. A helyiségek küszöbkövei m ár hiányoztak, s csak o tt, ahol
azoknak még valam i nyom uk m aradt, van jelezve az ajtónyilás a térképen.
A keresztelő-medence helyisége (baptisterium) nem ismeretes, de ezt leg­
inkább a 6. helyiségben kereshetjük.
Ilyen ókeresztény tem plom csoportra a legkoraibb példát Pannónia
szám ára Aquileia szo lg á lta tta 1 (80. kép), s az első bazilikája nem más, m int

1 G n i r s , Österr. Jh. X IX — X X . 1919. (Beibl.) 187. sköv. 11., 88. ábra.

 Pannónia sacra 123

egy zárt helyiségcsoport, am ely gazdag és változatos térbeosztásával a gyü­

lekezet sokféle liturgikus szükségleteit igyekezett kielégíteni. M egtaláljuk
az északi és déli istentisztelet-helyiségeket három hajóra osztva 3—3 oszlop­
párral, köztük az AA helyiség egy három hajós előcsarnok (atrium), s a
m ögötte levő helyiségben volt a b aptisteriu m . Így ez a mi k ékkúti tem p ­
lom unknál a 6. szám únak felel meg. Az egyes helyiségek elnevezései itt,
mivel püspöki székhelyről van szó, s jó alaprajz is áll rendelkezésünkre,
könnyebb. A déli volt a consignatorium, esetleg salutatorium, ■ — Egger
katechumeneumnak ta rtja ,1 -— míg az északi az im aház (basilica). Ez a
Theodorus-féle bazlika, am elynek építése még a püspök életében (+ 3 1 9 )
tö rté n t.
A quileiától befolyásolva épült a parenzói k ettő s tem plom is a mellék-
helyiségeivel.12 A G nirstől közölt alaprajzon C a déli tem plom (ecclesia
primitiva), DD az összekötő terem előcsarnokkal (atrium). E az északi
tem plom (basilica), s B az előbbi mellékhelyisége, am ely baptisteriumul
szolgált. U gyanilyen elrendezésű a nesactium i3 kettős tem plom is (81. kép).
Gnirs triesti éspólai terem tem plom oknál is ilyen épületet tételez fel, am elye­
ket eddig teljesen feltárni nem sikerült. Az aquileiai, parenzói és nesactium i
alaprajzok az átépítés előtti első állapotot m u ta tjá k rekonstruálva. E redeti
állapotban egy sem m arad t fenn, m ert rövidesen a hívek szám ának szapo­
rodásával az első tem plom okat meg kellett nagyobbítani, s ez még részben a
IV. század folyam án tö rtén t. Term észetes, hogy ezután az épület régi
alaprajzához m ár nem leh etett ra g a sz k o d n i^ míg a két főtem plom te rü le t­
ben nyert, addig a mellékhelyiségek fejlődtek vissza.4
A kékkúti alaprajz egy ilyen korai k ettő s tem plom -csoportot eredeti
állapotában őrizett meg. K ora még a IV. század első fele, valószínűleg nem
sokkal a m ilánói constitutio u tán épült, erre utal a b ejáratn ál talált két
K risztus-m onogram m és az alaprajz is, am ely későbbi korban m egváltozva
került volna ide. De hogy ez a helyiség, m ely itt K ékkúton korban a régebbi,
rövidesen kicsi le tt a hívők befogadására, azt a m ellette felépített, nagyobb
befogadóképességű terem tem plom bizonyítja, amely azonban korban még­
sem lehet sokkal fiatalabb, s a IV. század m ásodik felére, legkésőbb az V. sz.
elejére tehető.
*

A régi fenéki bazilika. Ez fejlettebb form át m u tató nagyobb építm ény,

am elynél a presbyterium téglaalakú és félkörű lezárással végződik. K ét-
oldalán nem m arad el a kis négyszögű diakonikum és a prothesis. Maga a fő­
helyiség két oszlopsorral három hajóra oszlik. A lapform ájára rokon a Con-

1 E g g e r , Ein altchristliches K ultsym bol.
Fünfundzwanzig Jahre röm isch-germ anische
Kom m ission, 1930. 98. 1., 1. ábra.
2 G n i r s , i. m., (Beibl.) 165. 1., 79. kép.
3 G n i r s , i. m., (Beibl.) 182. 1., 82. ábra. —
Egger i. m., 117. 1., 105. kép.
4 V. ö. pl. az aquileiai második átépítés
alaprajzát : G n i r s , Jahrbuch des K unsthist.
Inst. der. k. k. Zentralkomm. IX . 1915. 164. 1.,
126. kép.
124 Nagy Lajos

stantinus-kori salonai város-i tem plom éval.1 Berendezéséből semmi sem

m aradt meg (43. kép, I. szám).

A fenéki újabb bazilika a legfejlettebb. F o rm áját visszavihetjük Észak-

Itá liá ra és az aquileiai m etropolis környékére. F orm ára hasonlít hozzá a
m onastirinei első keresztény épületcsoport, b ár o tt csak két apszis szerepel.12
Az a tény, hogy a fenéki m egerősített táb o rb an két ókeresztény tem plom ­
mal találkozunk, nem meglepő. M indenesetre m ár a keletelésük különböző­
sége elárulja, hogy nem egykorú építm ényekkel állunk szemben. A régi
és nagym éretű bazilika keletelése egyirányú a városfallal és alkalm azkodik
a környezetének kisebb épületeihez : nyugat-keleti orientálású. A kisebb
bazilika vele szemben m ár a hivatalos keletelést, a kelet-nyugatit m u tatja.
Form ája is fejlettebb, és nem ép ü lh etett korábban, m int a IV. század utolsó
évtizedeiben vagy az V. század elején. Hogy hosszú volt a két baziliká­
nak az élete, azt a m egerősített telep déli városfalán kívül fe ltá rt tem ető
anyaga is bizonyítja. E ltekintv e attól, hogy a nagyobb városokban több
bazilika elégítette ki a hívők hitbeli szükségletét, ez előfordult a táborok­
ban (castra) is. Troesmisben három bazilikával talákozunk,3 ugyanígy
a tropaeum i táborban nem kevesebb, m int négy nagyobb bazilika fordult
elő.4 *
A sümegi bazilika form ája ism eretlen az aquileai körzetben, azonban
m egtaláljuk a peschi róm ai b azilikában.5 Ez utóbbinak a kora-közép­
kori bazilikával való összefüggésére Schulze m u ta to tt rá, s egyik legjellem­
zőbb példájának a K aroling-kor előtti három hajós bazilikát hozza föl az
aacheni karoling udvari-kápolna északi oldalán.6 A sümegi bazilika építé­
sének korát nem ism erjük pontosan, m ert leletek az ásatásokból nem kerül­
tek elő. Még sem lá th a tu n k ez esetben nyugatról jövő frank h atást, hanem
egy korábbi, a peschi bazilikához hasonló an tik építm ény h atását, am elyet
narthexszerű előcsarnokkal b ő v ítettek ki. M egem líthetjük, hogy Saloná-
ban is a legrégibb oratórium ok egyike hasonló szegletes apszissal végződik,
de narthexe nincsen.7 Nem ta rtju k k izártn ak annak lehetőségét sem, hogy
a sümegi bazilika m ellett feltárt építm ény, amely eredetileg róm ai villa
rustica volt (minden oldala 30·23 m hosszú) és belső részén apró szobákra
vagy fülkékre oszlott, később egyházi rendeltetést nyert, s a bazilika köz­
vetlen közelében a klérus befogadására és lakóhelyéül szolgált.8
*
1 E g g e r , i. m., 113. 1., 102. ábra. 74. sköv. 1. V III. sköv. tábla.
2 E g g e r , Forschungen in Salona. II. 10. 1., e R . S c h u l z e , Basilika. (Rom.-Germ. For­
7. kép. schungen 2.) 64. sköv. 11., X II. tábla, 45. kép.
3 N e t z h a m m e r , Die christlichen Altertümer 7 E . D y g g v e , Salona cristiana. A tti del III.
in Dobrudscha. 135. 1., 50. kép. Congresso Internazionale di A rcheológia Cris­
4 N e t z h a m m e r , i. m., 178. 1., 66. kép. — tiana. 1934. 246. 1., i i . kép.
Z e i l l e r , i. m., 196. sköv. 11. 8 A d ó m , Sümeghi földalatti épületm arad­
5 L e h n e r , Der Tempelbezirk der Matronae ványok. (Arch. Ért. II. 1883. 17. sköv. 11.)
Vacallinehae in Pesch. Bonn. Jahrb. 125. 1919.
 Pannónia sacra 125

A tácfövenypusztai bazilikának a feltárása még nem fejeződött be.1

Minden esetre ahogy az eddigi jelek m u ta tjá k , egy nagy róm ai villa rustica
egy részének kultikus célokra való felhasználásából keletkezett. Az a rész,
m elyet bazilikának nevezhetünk, három részből áll : a középső rész kétszer
olyan széles, m int a két oldalszárny, s m ind a három félkörű, apszisszerű
lezáródással végződik.

81. A nesactium i bazilika.

A középterem félköralakú lezárása előtt egy m ásik félköralakú falazás

is jelentkezett, am ely nem lehetett más, m int a klérus ülőhelye (subsellium).
A középterem m indenesetre a bazilika, a két mellékhelyiségben pedig a pro-
thesist és a diakonikont látjuk. A laprajz tekintetében hasonló példákat hozzá
találni nehéz, m ivel egy m agánlakásból á té p íte tt kultikus épülettel állunk
szemben. M egjegyezhetjük azonban, hogy így, átépítve, m agán viseli

1 Lásd : M a r o s i A . , A tácfövenypusztai ásatás (Székesfehérvári Szemle, III.— IV. 1934.

54. sköv. 11. és i. kép).
126 Nagy Lajos

a késő róm ai-kori bazilikák jellegzetes vonását is, s m int legközelebbi

példát a Póla m elletti S. C atherina szigeten előkerült tem etői kápolnát
em líthetjük fel.1 Meg kell em lítenünk azonban, hogy m agánházaknak,
esetleg középületeknek pl. fürdők egyes részeinek kultikus célokra való
felhasználása környező vidékünkön gyakori, s épp azon a vidéken, amely
a pannoniai ókeresztény építészetre form aadó befolyást gyakorolt. I tt u ta l­
h a tu n k a salonai úgynevezett északi therm ae-be b eép ített oratórium ra.12
*
Aquincum. H asonlókép m agánépületből a lak íto ttak á t egy tem etői
bazilikát az óbudai V ihar-uccai tem ető területén. Sajátos, hogy a szobák
alapján három hajós, illetve három osztatú kultikus építm ényt hoztak
létre és az apszisnál a régi róm ai lakóház pincéjét felhasználták az oltár
a la tti rész m ártírem lékeit befogadó földalatti helyiséggé.
*
A F értőfehéregyházán (Donnerskirchen) fö ltárt nagym éretű villa rustica3
egyik épülete nem leh etett más, m int késő-római korban keresztény k á ­
polna. K ism éretű hosszabb csarnok és keskeny előhelyiségből áll. F orm ája
semmi jelegzeteset nem árul el.
*

Az Au am Leithaberge-i késő-római tem ető keresztény jellegét Schober4

u tán a k u ta tó k nem v ita ttá k . K orábbi épületet használtak itt fel tem etői,
kultikus célokra és díszítették olyan oszlopokkal, am elyeknek stílusa a késő­
római noricumi oszlopfelekkel m u ta t rokonságot.5

3. Temetőkápolnák.

A diósi tem ető-kápolnával azonos alakú keresztény tem plom került elő
Sárisápon (Esztergom m.), amely kelet-nyugati keletelésű. Ez a form a külön­
ben az ókeresztény tem plom ok egyik leggyakoribb korai típusai közé ta r ­
tozik. Pannoniához közel azt a vidéket, honnan ez a form a ide is átszárm az­
h a to tt, legelőször az aquileiai m etropolis területén kell keresnünk. A Val
di Sudiga-ból ism eretes tem p lo m n ál6 az o ltár heK e az apszisban van, amely
a cellától korláttal volt elválasztva. A hem m abergi egyházi épületek közül
a consignatorimn m u tat apszisos lezárást, de ez csonkán m arad t meg, s így a

1 G u i r s , Forschungen in Istrien (Österr. Jh.
X IV . 1911. Beibl. 187. sköv. 11. 114. kép.).
2 E g g e r , Frühchristi. Kirchenbauten, i n . 1.,
100. kép.
3 G r o ll e r , Arch. Ért. X X X I . 1911. 64. sköv.
11. — IF. K u b i t s c h e k , Römerfunde v . E isenstadt.
4 8 . sköv. 11., 32. kép II.-al jelzett épület.
4 S c h o b e r , Römischer Friedhof in Au am
Leithaberge (Österr. Jh. X X V II. 1914. Beibl.
205. sköv. 11.).
6 Lásd : S c h o b e r , i. m., 211— 213. képeit.
6 K unsth. Jahrbuch der Z. K. V. 1911.
Beibl. 13. ábra. — E g g e r , Frühchristliche Kir­
chenbauten im südlichen Norikum. 113. sköv. 1.
103. ábra.
 Pannónia sacra 127

n arth ex jelenléte nem m u ta th a tó ki.1 E nnél az apszist díszes mozaik

b o rítja, s m agába a cellába ép ítettek be egy félköralakú em elvényt, m int
a klérus szám ára szolgáló ülőhelyet, s ez előtt állo tt az o ltár és a korlát.
A diósi kápolnánál az oltár elhelyezésére nézve a fentebbi két példa
között lehet választanunk. H a a pannoniai korai keresztény építm ényekre
gondolunk, s azoknak aquileiai stb. előképeire, akkor a hem m abergi con-
signatorium beosztása az, am ely nagyobb valószerüséggel szerepelhetett itt
is. Ez a form a elterjedt volt más környéken is. I t t még csak egypár b alk án ­
vidéki példát em lítünk, am elyek részben m ár korban fiatalabbak a pannoniai
emlékeknél. Axiopolisban a sírkápolna előcsarnok nélküli, s melléje egy k,sebb

jHGSSZMeTSZST KERESZTMETSZET HOSSZANTl OLDAL

CVßl fV L ^ M
i N r E η. í v j

A ΚΤΙΥΡΤΆ ALApRAJZA ELVLSÓ OLDAL A KVLTVSZ7TR£M ALAPRAJZA

81 a. A pécsi ókeresztény héroon rekonstrukciója.

apszisos fülke járu l.812 Istrosból egy apszisos bazilika ism eretes, am elynek
hasonlókép hiányzik a narthexe ; 3 éppúgy a tropaeum i tem etői tem plom ­
nak is.4 K ülönben ez az egyszerű form a m egnagyobbodásában a közép­
apszisos három hajós és narthexes bazilikák előfutárja, s egyik legszebb pél­
d ája a tropaeum i basilica forensis.5
A diósi tem etői tem plom korára nézve közelebbi a d ato k nem állnak
rendelkezésünkre, nem ism erünk onnan kikerült leleteket, — s így azt

1 E g g e r , i. m., 76. sköv. 11. 77. és 82. képek. 3 U. o tt . 160. 1., 59. kép.
2 R . N e t z h a m m e r , D ie christlichen Alter­ 4 U. o tt . 183. 1., 69. kép.
tüm er der Dobrudscha. Bukarest, 1918. 120. 1., 6 U. o tt . 191. 1., 72. kép, 199. 1., 75. kép.
38. kép.
128 Nagy Lajos

sem tu d ju k , hogy voltak-e benne sírok. Maga az épület sem szak av ato tt
ásatás eredm ényeképpen került elő, s beosztását is hom ály fedi. K ora m in­
denesetre a IV. század m ásodik felére vagy az V. század elejére teendő.
É pítészeti form áját tekintve igen értékes az egyik pécsi m auzóleum nak
festéssel díszített alsó része (81. a. kép). Ezzel az értékes műem lékkel Henszl-
m ann és Szőnyi u tá n behatóan foglalkozott E jn a r Dyggve, k im u ta tv a ezen
kettős, fö ld alatti és földfeletti részből álló m auzóleum nak építészeti jelentő­
ségét, rá m u ta tv a azokra a helyekre, ahonnan ez a típus Pannóniáig is e lju t­
h a to tt.1 Egyik érdekes példája a dalm áciai R atac, am elynek form áját
továbbélésében term észetesen jóval később és tö k életesített form ában
M arusinacban is m egtalálhatju k .12
A többi pécsi cubiculum form ára nézve egyenes fo ly tatása a római
későkori sírkam ráknak, am elyek K elet-Pannoniában igen gyakoriak voltak.
In n ét nagy szám m al ism eretesek,3 de m in d en ü tt előfordulnak a ta rto m á n y ­
ban szórványosan. Az óbudai V ihar-utcai tem ető gazdag sírkápolna-épít-
ményei, egy földfeletti ókeresztény tem etőre m u tatn ak , am ilyen legszebb
példányban Salonából ism eretes. I tt m egtaláltuk m indazokat a típusokat,
am elyek P annóniában m áshol is előkerültek. É p ítészettö rtén eti szem pont­
ból jelentéktelenek; kism éretűek és az a n tik építészet késői korára sem
form aadó, sem idegen hatáso k at m agukba olvasztó jelentőségre sohasem
em elkedtek.

Π. Temetkezési szokások.

A tem etői kápolnákkal kapcsolatban kell m egem lékeznünk a pannoniai

ókeresztény tem etkezési szokásokról. A quincum emlékeinél m ár többféle
tem etkezési form ára m u ta th a ttu n k rá. És részben volt szó erről Intercisával
kapcsolatban is.
A leletfelsorolásnál nem em lítettü k az A quincum ban ta lált m úm ia-
sírokat.4 K ét ilyen esettel találkoztunk A quincum ban, amelyek ritkaság-
szám ba m ennek a hazánk területének éghajlati viszonyainál fogva befolyá­
solt pusztulás m iatt. Az egyház ra jta volt, hogy ha lehetséges, az elhúnytak
m aradványait konzerválják. Szépen m u ta tjá k ezt az afrikai tem etők, s ú ja b ­
ban a S. Sebastiano-katakom bának feltárt sírjai.
Hogy a tem etkezési szokásokról teljes képet kapjunk, nemcsak ki­
ragadva egyes eseteket, itt ta rtju k helyénvalónak, hogy a szentendrei
(Ulcisia castra) általunk feltárt tem etőjének egy kis részében megfigyelt
tem etkezési típusait bem utassuk, mely m agából kiragadva, ha nem is
összefoglaló, de még eddig nálunk nem tárg y alt tem etkezési szokásokról
számol be. (A tem ető képét lá th a tju k 82. képünkön.)

1 E . D y g g v e , Pannónia 1935. 163. sz. 3 V. ö. pl. F o e r k , Bp. Rég. X . 1923. utolsó

62. sköv. 11. tábla.
2 E g g e r , Bulletin de l ’In stitu t archeol. 4 V. ö. N a g y L . , Az aquincum i múmia-
bulgare. X . 1936. (Kül. lenyom at.) tem etkezések. (Diss. Pann. Ser. I., 4. sz.)
 Pannónia sacra

R ó m a i tá b o r
Kocsi Út

82. A szentendrei ókeresztény tem ető.

S zent István. I.
130 Nagy Lajos

E bben a tem etőnkben a X., X I. és X III., XIV . szám ú sírok közt a

sírok irányával hasonló keletelésű épületm aradvány került elő. A nagyobb
helyiség (jelzése a 82. képünkön I. alatt) m éretei 5 35 x 5^20 m. A kisebb (II.)
helyiségnek belső oldalait felső részén terrazzo-szerű vakolás fedte, alsó
része egy sírt alk otott. E zt azonban m ár felbontva találtu k , a csontok
összehányva, s az egész törm elékkel volt kitöltve. A nagyobb helyiség egy­
korú a sírok korával, s a tem etővel szoros kapcsolatba hozható. A falak
csak kis m agasságban m arad tak meg, küszöbnek, b ejáratn ak m ár nyom a
nem volt.
A nagyobbik helyiségben nem kereshetünk sírépületet, o tt sírok
nem lehettek, ezt kizárja m ár az is, hogy a
régebbi, róm ai kor előtti durva falak a kö­
rülfekvő sírok szintjénél jóval m agasabban
feküdtek. A helyiség különben díszesebb
kiállítású leh etett, m ellette került elő egy
kis oszloptöredék (83. kép), am ely csonkán
32 5 cm. magas, helyi mészkőből faragott
darab. Az oszlopfő levelei á ttö rt díszíté-
sűek, alsó részük, valam int az oszloptörzs
ékdíszítésü. Az oszlopocska díszítésének
stílusa által a ritk áb b késő-római pannoniai
darabok közé tartozik. Az A quincum i Mú­
zeum őriz k ét, vele kapcsolatba hozható
kism éretű későkori oszloptöredéket.
Ezen még nem ism ertetett ásatások a
szentendrei késő-római tem etőnek csak kis
részét tá rtá k fel. A tem ető nagy k iterje­
désű volt. A róm ai táb o rtó l a helyiérdekű
v asút vonalán keresztül a D una p artjáig
83. Oszlopfej a szentendrei húzódott.
ókeresztény tem etői kápolnából. A sírok form ái változatosak voltak,
szarkofágtól kezdve a téglasírok mészleön-
tésén át a puszta földbe való tem etkezésig. A zonban Szentendrén az is
megfigyelhető volt, hogy az ilyen kősírokat legnagyobbrészt családi
k rip tak én t kezelték, s egy-egy ilyen sírba többször tem etkeztek, term észete­
sen csak családtagok. Ilyenkor a m ár korábban eltem etett h a lo ttra vékony
földréteget szórtak, s így az új h a lo tta t síma felületre helyezték, gyakran
meg is fordítva egymáshoz.
A sírok mellékletei között az érmek teljesen hiányoznak. Ami elő­
került, az szórványos lelet volt, és a sírokon kívül jö tt elő a k u tató árk o k
húzása közben. A sírok különben is nagyon szegényesek voltak és kevés
m ellékletet adtak.
Az egyik sírból került elő az a ládaveretm aradvány, am elynek készítési
korát Crispussal, N agy-C onstantinus fiával kapcsolatba hozható tengeri jele-
 Pannónia sacra 131

net m ia tt a Kr. 11. 324—326. évek közé te ttü k , de megjegyezve azt is, hogy a
sírba való kerülésének korára ez csak a term inus postquem -et adja. É rd e­
m esnek ta rtju k itt megjegyezni, hogy ugyanazon gyárból kikerült egyik
pogány jelenetes darab Fenéken népvándorláskori sírban fordult elő.1
B ár a sírokban ta lá lt m ellékletek szűkszavúak, mégis a látám asztják
azt a korhatározást, am elyet a sírokban ta lá lt bélyeges téglák ad tak . A
sírokban az I. V alentinianus nagym éretű, lázas lim es-m egerősítési m u n k á­
latai szám ára készült téglákkal találkoztun k , s ezek a Kr. u. 369—375. év
eseményeivel hozhatók kapcsolatba. A sírokban ta lá lt, s o tt m ásodszor fel­
használt későbbi sírkövek dátum ai gyengébbek. Nem m ost találtu k , de
innen, ebből a tem etőből, közvetlen a sírjaink szomszédságából való a
CIL. I I I 15172. szám ú sírköve, am elyen Ulcisia castra neve helyett m ár a
Castro, Constantiana áll, ezt pedig, m int Domaszewski m eg állap íto tta,
akkor k a p ta a táb o r és telep, am ikor C onstantinus fia, C onstantius e vidéken
a b arbárok ellen küzdött. Ez a sírkő is m ár m ásodlagosan volt felhasználva
a tem etőben.
íg y tem etőnk használati idejéül a Kr. u. IV. század m ásodik felét
nevezhetjük meg, a legújabban k iásott sírokat I. V alentinianus uralkodási
idejébe vagy közvetlen u tá n a kell tenni. Ez u tó b b it az a tény, hogy a sírok­
ban pénz nem volt, ind o k o lttá is teszi, m ert a lim esnek V alentinia­
nus halála u tán rövidesen bekövetkezett áttörése a pénzforgalom hirtelen
m egszűnését is m agával hozta vidékünkre.2
E bben a későkori tem etőnkben a kereszténység jeleit is m egtaláltuk.
B izonyítja ezt egyrészt a keresztény ládaveretes sír is. Igaz, hogy ez a
ládaveret apotropaionjaival, császárkultuszával, H ercules ábrázolásával —
a keresztény jelenetek m ellett, — a pannoniai keresztény-pogány szinkretiz­
m usra vet világot', de ezen a limes m entén különösen csodálkozni nem is
lehet. K eresztény szokásra vall a sírok között ta lá lt kis épület is, am ely
nem más m int egy kis tem etői kápolna, cella memoriae. E mellé tem etkeztek
a hívek, így az egyik sír hozzá is volt építve. Ilyen tem ető-kápolnát talá ltak
m ár Pannóniában Sirm ium ban, Pécsett, a dunapentelei tem etőben, s
keresztény vallásos rendeltetésűnek m agyarázza Schober is az Au am
Leithaberge-i késő-római tem etőben ta lá lt épületrom okat. Hogy a szent­
endrei épület egykor díszesebben volt ékesítve, s így nem p u sztán sivár
terem volt, azt az o tt ta lá lt késő-római stílusú oszlopocska feje is m agya­
rázza (83. kép). Sajátos keresztény szokásnak tu d ju k be itt a limes m entén
a kőládasírokba való tömeges tem etkezésnek megfigyelt sajátosságait.
K orábbi századokban a pogány róm aiaknál is nagyon elterjed t volt az
együvé való tem etkezés, am ikor egy-egy szabadon álló szarkofág csak egy
család közös tem etkezőhelye volt, am int azt a feliratok bizonyítják. Ez
a szokás átöröklődött, sőt hatványozva elterjedt a keresztények körében

1 H a m p e l , A ltertüm er des frühen M ittel­ 2 A l f ö l d i , Untergang der R öm erherrschaft

alters in Ungarn. III. tábla, 181. (Az időhatá­ in Pannonien. I. 38. sköv. 11.
rozáshoz v. ö. A l f ö l d i , Unterg. II. 30. sköv. 11.)
9
132 Nagy Lajos

is, akik nagyon őrködtek arra, hogy idegen ne kerülj ön a családisírba, a m int azt
a gyakran előforduló sírform ula is m u ta tja : si quis verő sup(e)r duó cor(p)ora
nos(t)ra aliut corpus voluerit ordinäre, dobit fisci . . . (V. ö. Diehl Inscr.
lat. christ. vet. 821. etc.)
Egger em líti,1 hogy a m onastirinei ókeresztény tem etőben ta lá lt szarko­
fágokban — a Jó P ásztor szarkofágjától eltekintve — , a h a lo tta k a t egysze­
rűen egymás mellé vagy egymás felé helyezték. A hullaié levezetésére a
sírládák aljára ly u k ak at fúrtak , am elyek a felbomló hulla nedvességét
szabadba vezették. H asonlót figyelt meg Styger is a Cimiterio di
S. Sebastiano-b a n 12 és Frem ersdorf K ölnben.3 Szentendrén a földbehelye­
zett sírládáknál az egyes h alo ttak közé földet szórtak, m int elválasztó
sávot, am ely ugyanezt a célt szo lg áltatta ; a korábban eltem etett h alo tt
hullanedvességét felszívta. H ogy az ugyanazon sírba különböző időben
behelyezett h a lo tta k a t egymáshoz fordítva is helyezték el, arra az ókeresz­
tén y tem etkezésből például hozhatom fel Róm ából a Tiberis baloldalán a
Via della L ungara-n felfedezett ókeresztény szarkofágot, ahol ugyanilyen
esettel találkozunk.4
A X IV . szám ú sírnál a fedőlapok egyikén kerek nyílást véstek ki,
am elyet a föld felszínéig két gerincfedő tégla (imbrices) összehelyezésével
hagytak szabadon. Ez a nyílás a d ta meg a lehetőségét, hogy kis tárg y ak at
a sírba engedjenek le vagy olajat öntsenek a sírba. E zt a szokást a pogá-
nyoktól a keresztények is á tv ették . Ilyen nyílásokat látn i a m onastirinei
Domnio sírjánál, a róm ai Paulus-sírban, ilyet ta lá lt Orsi a syracusai S.
G iovanni coem eterium ban.5
A szom bathelyi keresztény sírkövek tö b b d a ra b já t V arsányi János
á sa tta fel, a m últ század közepén. R ajzait beküldte jelentéseivel együtt
az Akadém iához. Ezen rajzok m eg m u tatják nekünk, hogy az őskeresztény
tem etkezéssel kapcsolatban legalább is Szom bathelyen a sírfeliratokat
hogyan helyezték el. A szom bathelyi két festőről megemlékező sírkő
('CIL . I I I 4222.) egy m elegvezető téglákból összeállított sír lád áján ak
képezte a fedelét. V iszont ezen feliratok állításán ak csak akkor volt
értelm e, ha nem is nagy m agasságban a föld szintjét elérték. Természetesen
a mészkőből faragott szarkofágok eredetileg is a föld felett álltak, csak
későbbi évszázadok a la tt — m egváltozott földfelszíni viszonyok m iatt
kerültek föld alá.
A szom bathelyi keresztény róm ai feliratok b etűtípusaik és formulázá-

1 Egger, Der altchristliche Friedhof Mo-
nastirine. (Forschungen in Salona II.) 58— 59. 11.
2 A tti della Pontificia Accadem ia di arch.
II. sorozat, V III. k ö tet 2 2 .1. és I. 43. 90. tábla.
Idézi Egger fenti művében.
3 Frem ersdorf, Römische Grabkammer von
Köln-Jakobstrasse. Germania X IV . 1930. 159. 1.
4 G. Gatti, Not. d. scavi 1904. 50— 51. 1.,
9. kép.
5 V. ö. Egger i. m., 56— 57. 11. A. M.
Schneider, Mensae oleorum oder T otenspeise­
tische. Köm. Quartalschrift X X X V . 1927.
28. sk. 11. — Pogány szokásra v. ö. E . L incken-
held, Stéles funéraires en forme de m aison 1927.
129. 1. ; O. T schum i, Germania, X IV . 1930. 122.
I. Aquincumban is előfordult egy olyan Kr. u.
II. század első évtizedeiből való sír, m elynél
fedőtéglákból (im brex) összerakott nyíláson át
a sírt étellel-itallal elláthatták.
 Pannónia sacra 133

suk m ia tt legközelebbi kapcsolatban v annak a Pannónia secunda- és Savia-

ból szárm azó keresztény sírkövekkel (Sirmium, Siscia stb .).1 S ezekkel
eg y ü tt az A quileia és környéki IV. századi sírkövek b e tű típ u s és szövegezé­
seivel m u ta tn a k nagy rokonságot, pl. a bonae memoriae, contra votum posuit
kifejezések használatai. Ezekre nézve m a m ár jó ú tb aig azítást ad Diehl,
Inscriptiones latinae christianae veteres című műve. Az egyik leányvári
sírkő tu qui (h)ic oras Justinian | e in mente (h)abe | kifejezés Aquileiából is
ism eretes (CIL. V 1636).12

III. Falfestésset és mohaik.

i. Az építészeti em lékeink m ellett a pécsi m auzóleum földalatti k rip tá ­

ján ak falfestm ényei is jelentősek szám unkra, s elütnek a balkánvidéki emlé­
kektől (Moesia, Scythia).3 Hasonló stílusban festett sírkápolna csak Rheims-
ből volt ism eretes,4 am ely hasonlókép az itáliai — róm a-városi k atak o m b a­
festészet hagyom ányait követte. A festm ények a IV. században m ár á lta lá ­
nosan elterjedt jeleneteket ábrázolnak, a helyi viszonyokból érth ető és a
ta rto m á n y i iparosok tu d ásáv al m agyarázható leegyszerűsítésekkel. K ülö­
nösen feltűnő ez a Jónás-jelenetnél. A boltozat díszítésénél komoly önm érsék­
let uralkodik, am ely em lékeztet a korai idők (II. és III. század) róm ai
k atak om báinak m ennyezetdíszítéseire.5 A zonban a szigorúságából felenge­
d ett, de mégis egységesen kezelt m ennyezetképek kellő érvényre ju tn a k , m ert
a beosztáson belül a képm ezők és a m edaillonok m ellett szabadon h ag y o tt
terü letet hatásosan tö ltö tté k ki virágokkal és m adarakkal. H asonló rokon­
vonásokat találunk az aquileiai bazilikában, ahol a m ozaikpadozatok díszei
között feltaláljuk a m edaillonban ábrázolt női alak o k at,6 melyek helyi
kegyeséletű keresztényeket, esetleg szenteket ábrázolhatnak.
K ülönös jelentőségű a pécsi m auzóleum alsó részénél, az északi falon
ábrázolt P éter és Pál apostolok között szereplő K risztus-m onogram m , m int
K risztus jelképe, am elynek igazi értelm ezését az a la tta helyett foglaló kis
loculus is m egm ondja, am ely fölött középről em elkedik fel, az egykor egy
dom bot ábrázolt dologból a kereszt. Ü jabban a S. Sebastianóban ta lá lt

1 V. ö. B ru n sm id , K am eni spom enici hrvats-
koga narodnoga muzeja u Zagrebu. 376.
384— 5. 393— 4. szám okat. Jelentőségükre v.
ö. A . Brelich, A sp etti della m orte . . . c. m űvét.
2 B ru sin , Aquileia. 256. 1.
3 V. ö. pl. Sofiából (K azarow — Tatschew,
B ulletin de la Societé archéol. B ulgare I. 1910.
23— 28 ; IV . 1914. 248— 249. kép). — K on-
stan záb ó l (Netzhamm er, S tre n a B uliciana, 40s. 1.,
3. kép).
4 Blanchet, E tude sur la décoration des
édifices de la Gaule romain. 179— 180. 11. ;
H . Achelis (i. m., 70. 1.), pl. kiemeli, hogy mily
nagy hiányt jelent a R ajnavidékére az a tén y,
hogy onnan ókeresztény falfestm ény nem is­
meretes.
5 W i l p e r t , Die Malereien . . . II. ; S y b e l ,
Christliche A ntike I. 151— 156. 11. ; W u l f f ,
Altchr. u. byz. K unst. I. 50. sköv. 11.
6 F a s i o l o , I m osaici d ’Aquileia. X IX . tábla ;
G n i r s , Jahrb. d. K unsthist. Inst. d. Zk. 19x5.
X X I I I — X X V ., X X V II. táblák ; G . B r u s i n ,
Aquileia. Guida storica e artistica 266. 1.,
201. k é p ; C. C e c c h e l l i, Gli edifici ed i m osaici
paleocristiani nella zona della basilica di A qui­
leia. Bologna, 1933. X X X I . X X X I I I —X X X V .
táblák.
134 Nagy Lajos

szarkofágok nyom án ezt az ábrázolást az άνάστασις jelenetére kell m agya­

ráznunk.1
A pannoniai bazilikák falfestm ényei szegényesek. I t t idézhetjük a
fenéki és a kékkúti bazilikákat is. A falfestés alsó része ezeknél az emlékeknél
a m árványberakás, az ú. n. inkrustációnak festéssel való utánzása. Ez nem
volna más, m int a m ásodik ú. n. inkrustációs stílus, am ely K eleten tobább-
élve és a helyi viszonyokhoz alkalm azkodva nem engedte az ú. n. pom péji
stílusok kifejlődését.12
Ezen stílusnak a nyom ai ism eretesek az aquileiai bazilikából is, —
m elynek elemeit közvetve — a tengeren keresztül keletről is k a p h a tta volna.
N álunk Pannóniában k im u tath ató , hogy ezen stílus közvetítője a D una vonala
v o lt,s ra jta á t a ta rto m á n y belseje is új színt v ih e te tt falfestészeti stílusaiba.3
A pécsi cella trichora m ásodik falfestése függönydíszítést ábrázoló
m u strák at tü n te t fel. Term észetesen ennek kora a cella építésével nem
egykorú, s a díszítés stílusa az új átépítés idejével, a frank fennhatóság a la tt
gyökeret vert Privina-hercegség uralm ával azonosítható. A «De conversione
Bagoariorum et Carantanorum» címmel elláto tt mű szerint Z alavár volt a
hercegség székhelye (Privinae civitas), am ely később Koczil, Privina fia
a la tt a M osaburg nevet k a p ta volna.4 Ezen késő-róm ai és ism ét felújuló
m árványberakást utánzó festés (mely egyenes fo ly tatása a keleti ú. n.
II. inkrustációs stílusnak) késő-római épületekben is fellelhető. K ékkút,
C arnuntum , Szentendre és a többiek is m egőrizték nyom ait.
*
2. Az antik-keresztény m űvészetnek közkedvelt dísze, a mozaik, ta rto ­
m ányunkban ritk án fordul elő. É szakra csak Pécs (Sopianae) az a hely,
am elynek keresztény mozaik-em lékéről tu d u n k .5 Díszítéseinek beosztásával
olyan sajátságokat tü n te t fel, am elyek m otívum ainál fogva az aquileiai
körrel kapcsolják össze. S ezzel v e th etjü k össze a gradoi Piazza della Corte-n
előkerült m ozaikm aradványokat.6
Az egyik soproni mozaik díszei késő-római m u strák at adnak vissza.
Kővágószőlősről nem beszélhetünk, m ert itt a leírás olyan hiányos, hogy
m agára a dekoratív díszítésre k ö vetkeztetni nem lehetett.
Mozaikkal volt díszítve az egyik sirm ium i cella trichora is, am elyről
csak em lítés m aradt fenn.7

1 E . J ó s t , A tti del III. Congresso Inter­ építő tevékenységét is : «P o s t m o d u m v e r ő r o g a n t i

nationale di Archeológia Cristiana. Roma,
1934· 325—326. 11.
2 A quileiai analógiákra lásd : G n i r s , Österr.
Jh. X I X — X X . 188. 1., 86— 87. képek. —
U . a . , D ie christliche K ultanlagen, 123. kép.
3 N a g y L . , Die röm.-pann. dekorative
Malerei. (Roem. Mitt. X LI. 1926. 118. sköv. 11.)
4 V. Ö. az épületm aradványokhoz : G y u l a i ,
Zalavár legrégibb építészeti em lékei ; F ü s s y ,
Gesch. der Zalavárer Abtei. 435. sköv. 11. —
A Conversio szerzője em líti P r i v i n a tem plom ­
P r iv in a e m is it L u ip r a m m u s a rc h ie p isco p u s m a -
g is tr o s de S a lz b u r c h m u r a to r e s et p ic to r e s , fa b r o s
et lig n a rio s, q u i in fr a c iv ita te m P r iv in a e hono-
rabilem ecclesiam co n stru x eru n t . . . in qua
ecclesia A d r i a n u s m a r t y r p a u s a U .
5 H a a s , Baranya, 226. 1. ; S z ő n y i , A pécsi
múzeum kőtára. (Arch. Ért. X X V II. 1907.)
44. 1., 2. kép ; P o s t a , Baranya m últja és jelene.
II. 191.
6 Österr. Jh. IX . 1906. Beibl. 11. 1., 6. kép.
7 V. ö. Z e i l l e r , i. m., 190. 1.
 Pannónia sacra 135

IV. Kőfaragóművésset.*

Sajnálatos hiánynak kell ta rta n u n k , hogy Pannónia területén ezideig

kevés olyan emlék került elő, am elyek az ókeresztény szobrászat jelenlétéről
és foglalkoztatásáról tennének tanúbizonyságot. Mint a legértékesebb emlé­
ket idéznünk kell a Székesfehérvárott ta lá lt és M arositól a tácfövenypusztai
bazilikához tarto zó n ak vélt k o rlá tp illé rt1 (26. kép). Lapos faragása,
díszítéseinek egy-egy síkba való kezelése eszünkbe ju tta tja Eusebiusnak a
ty ru s i bazilikáról való megemlékezését, hogy a tem plom belső berendezése
fából készült. Ilyeneknek gondoljuk el mi is az első pannoniai tem plom i
berendezéseket, am elyeket csak később v itte k á t kőbe, de a tradíció erős
nyom a a későbbi kőbe való átfaragásokon is érvényesült. Schober az Au
am Leithaberge-i épületrom oknál ta lá lt faragványok ism ertetése alkalmá\^al
u ta lt m ár a noricum i előképekre, am elyeknek bő példáit Egger összefoglaló
m unkájából ism erjük. A késő-róm ai kor leegyszerűsített formái és a kis
oszlopoknak kultikus célokra való felhasználására m űvében bő példákra
találh atu n k . S így kell vennünk a kékkúti kisebb bazilika apró oszlopfőit is,
v alam int a szentendrei szépen m egm unkált kis oszlopfőt, am ely egy kis
tem etőkápolna oltárasztalán ak ta rtó já u l szolgálhatott (83. kép).
P annóniában a legszebb korlátdísz P ettau b ó l ism eretes, amely azonban
stílu sánál fogva a belső-noricum i emlékekkel m u ta t fel szoros kapcsolatot
73. kép). Az ezzel rokon példákat Egger m ár többször idézett m űvében
ta lá lju k meg.2
A kőfaragói tevékenységgel kapcsolatban em líth etjü k fel a szekszárdi
szarkofág fedelének másodlagos keresztény szim bólum okkal való díszítését.
S tílusa világosan elüt a korábbi századból való láda díszítésétől. A főcél, a
keresztény szim bolikának kiéreztetése volt (14-16. képek).
Nem e rő lte te tt szim bolika szerepelt ezeken az emlékeken, csupán a
keresztény hívők m agukra találása. A sisciai Severilla sza rk o fá g 3 venyi-
gés díszítése fellelhető egy szom bathelyi, m a a lapidárium ban őrzött
szarkofágon is, am elyet azonban felirat nélkül keresztény jelleggel nehéz
volna felruháznunk. M indenesetre sajnálnunk lehet, hogy önálló szoborm ű­
veket ezideig még nem találtu n k , legalább is olyanokat, am ilyeneket a B al­
kánról ism erünk és a Jó P ászto rt ábrázolják.4

* I t t tartom helyénvalónak, hogy külön is 2 E g g e r , D ie christl. K irchenbauten.. .

kifejezzem köszönetem et dr. N agy Tibor kedves
barátom nak, aki e dolgozat számára szíves
v o lt a térképet m egrajzolni és a kefelevonat
ja v ítá sá t elvégezni.
1 M a ro si, Székesfehérvári Szemle, 1936.
105. sköv. 11., i., 2. képek.
3 Lásd : B r u n é m i d , Vjesnik X . 159. 1.,
351. kép.
4 V. ö. S t r z y g o w s k i , Vjesnik. (Bull. d ’arch.
et. d ’hist dalm ate. X L IX . 1926/7. 18— 19. 11.)
 136 Nagy Lvjos

V. Iparművészet.

K ereázténi) jeleneted lá d a veretek.

A helyi iparm űvészet term ékeiként em lítettü k eddig is a ládavereteket,

m ert a m ár többször használt pannonjai jelző egy egész csoport megkülön­
böztetésére szolgál.1 Ezek között a ládaveretek között a pogány mitológiából
v e tt ábrázolásokkal ékeseké a nagyobb szám. V alam ennyit sírban találták ,
s koruk a Kr. u. IV. századba esik. Pontosan közli a velük ta lált érmek
korát Engelm ann, s ezekből m egállapítható, hogy a IV. század közepétől
kezdve jelentkeznek nagyobb számmal. A legújabb kisárpási sírok leletei
(érmek és más tárg y ak stb.) is m egerősítik ezt.2 A szentendrei ládaveret
korára az a késő-római tem ető is rá m u ta t, am elyben találták . De m aguk a
szentendrei veret díszítései szűkebb időpontot is adnak, am i a készítést
— nem pedig a sírba-helyezés korát illeti. C onstantinus császár kis por-
tra it-ja, s a feliratos H ercules-ábrázolás m ellett a hajófelvonulás, am elyet
Crispus vezérletével hoztunk kapcsolatba, a Kr. u. IV. század III. évtize­
dét jelöli meg. Valószínűleg 324 és 326 közt készült. Crispust apja Pólában
326-ban m egölette, s nem látszik valószínűnek, hogy a császárral szemben
ta n ú síto tt loyalitást megsértsék egy Crispussal kapcsolatos esemény későbbi
megörökítésével.
L ádavereteket ism erünk keletről és nyugatról is. A keletiek közt
keresztény ábrázolás nincsen.3 A pergam oni darabot nem szám íthatjuk
ide.4 Technikailag azonosak a pannoniaiakkal, de m űvészeti szem pontból
egymással kapcsolatba nem hozhatók. Más, egy keleti gyár teim ékei.
Rómából csak egy Jó P ászto rt ábrázoló veretet ism erünk.5
A nyugati ládaveretek keresztény-jelenetes d arabjai kevés lelőhelyre

1 A M agyarországon talált ládavereteknekgiája. 1920, 178—-179. 11., 216. kép. V o l b a c h , i.

máris gazdag irodalmuk van. Paulovics István
jelenleg egy önálló műben készíti elő az összes
magyarországi leletek ism ertetését, s ebben a
sorozatban a még kiadatlan veretek (főleg
pogányok!) legalább is olyan számmal lesznek
képviselve, m int a kiadottak. Nem tartjuk
azonban feleslegesnek, ha addig is, míg ez a
mű megjelenik, legalább jegyzetben adjuk a
már kiadott darabok főbb irodalmát : E n g e l -
mann, Roem. Mitt. X X III, 1908, 349—367.
11. U gyanez magyar nyelven Arch. Ért.
X X V III, i9 °8 . 238— 250. 11. Itt röviden is­
m erteti az 1908 előtt talált és a Magyar
N em zeti Múzeumba került ládaveretek irodal­
m át is. K e n n e r , Die archäologischen Funde
römischer Zeit in Wien. 1897, K lny. «Ge­
schichte der Stadt Wien», c. m unka I. kö­
tetéből 74— 75. 11. 71— 73. képek. R h é , Múze­
umi és K önyvtári Értesítő I.1907, 189— 191. 11.
S u p k a , Arch. Ért. X X X IV , 1914, 11— 12. 11.
K u z s i n s z k y , A Balaton környékének archaeolo-
m., 22., sköv. 11. A l f ö l d i , Der U ntergang der
Römerherrschaft in Pannonien. II. 1926, X.
tábla, i. kép. L o v a s , Arch. Ért. X L I, 1927.
204— 209. 11. 103—107. képek. P a u l o v i c s , Arch.
Ért. X L I, 1927, 202— 204. 11. A M a g y a r N e m ­
z e t i M ú z e u m k i á l l í t á s a i V . Tíz év szerzem é­
nyei 1919— 1928. n o . 1. K r ü g e r , Trierer Zeit­
schrift IV, 1929, 40— 41. 1., 2. kép. P a u l o ­
vics, Arch. Ért. X L IX , 1936, 82 sköv. 11.
2 P au lovics, Arch. Ért. X L I, 1927, 197·
sköv. 11.
3 S t r z y g o w s k i , K optische Kunst. 253. 1.
9037— 9038. szám ok ; E n g e l m a n n , i. m., 361. 1. ;
W u l f f , Beschreibung III. 1, 822. szám.
4 C o n z e , A ltertüm er von Pergamon I. 2.,
324. 1., 114. k ép ; Amtl. Bér. aus den königl.
K unstsam m lungen 35, 1913, 43. 1., 22. kép.
5 W u l f f , B esch r e ib u n g ... II. 181. 1., 824.
szám ; E gy-k ét kis töredék került a vatikáni
Museo Cristianoba.
 Pannónia sacra 137

szorítkoznak (Mainz,1 K öln,12 Trier,3 V erm and).4 Ez u tó b b iak at (a bonni

m úzeum pogány és keresztény jelenetes d arab jait) E ngelm ann hajlandó
lett volna pannoniai eredetűeknek tekinteni, mivel a rajnavidékieket azo­
nosoknak ta rto tta a pannoniaiakkal. De megjegyezte, hogy ezzel nem
állítja azt, hogy azok itt is készültek Pannóniában. «Ellenkezőleg, több jel
arra vall, így a szoborábrázolások m otívum ai is, hogy ezek a ládácskák
K eletről, valószínűleg Bizáncból szárm aznak és onnan terjed tek el az
akkor ism eretes egész világon». (Engelm ann, i. m., 361. 1.). Volbach a
kölni daraboknak a verm andi darabokkal való szoros rokonságára m u ta t
rá, valam int a galliai szarkofágok ikonografiailag egyező oráns típusaira, s
gallaiai eredetüket (Rheims?) h a n g o zta tja .5 F ic k e r6 és Neuss ezeket
kölni gyártm ányoknak nézik, bár az utóbbi rá m u ta t a rajnavidéki d a ra ­
boknak a belga provinciával való kapcsolataira is.7 Ficker a trieri Paulinus-
szarkofág vereteit trieri gyártm ányoknak ta rtja . Így am i e nyugati csoport
keletkezési helyét illeti, nagy választék áll rendelkezésünkre. Az azonban
kétségtelen, hogy a M agyarországon ta lá lt keresztény ládaveretekkel n in ­
csenek kapcsolatban.
A m agyarországi ládaveretekről először H am pel jelen tette k i,8 hogy
a pannoniai ízlést érdekesen illusztrálják a Kr. u. IV. században. Engel-
m ann, m int fentebb lá ttu k , bizánci eredetűeknek ta rto tta ezeket. Supka
a veretek közös g yárát nem ism eri el, egyeseket szíriaiaknak ta rt, m ásokat
K onstantinápolyra visz vissza.9 Volbach feltételezi, hogy lelhelyük köze­
lében készültek. U gyanaz a gyár, am ely a m ainzi Central-M useum ba került
keresztény ládaveretet készítette, szerinte pogány ábrázolású darab o k at
is g y á rto tt, amelyek D unapentelén kerültek elő, s a M agyar N em zeti M úzeu­
mon kívül m a a Central-M useum ba (0.4653) s a berlini V ölkerkunde-
M useumba kerültek.10

1 B r a u n , A ltchristliches Relief. Bonn. Jb.
X III, 1848, 141. sköv. 11., V — VI. tábla';
A c h e l i s , Denkmäler altchristlicher K unst in
den Rheinlanden. Bonn. Jahrb. C X X V I, 1921,
IX . 2. tá b la ; V o l b a c h , M eta lla rb eiten ... 24—
25. 11., IV. tábla ; L e h n e r , Führer durch das
Provinzialm useum in B onn.2 1924, X X V III.
tá b la ; N e u s s , Die A n fä n g e ... 51. 1., 28.
kép.
2 S a m m l u n g N i e s s e n I. 187. 1., 3664. sz.,
képek a 234. lapon ; D i e K u n s t d e n k m ä l e r d e r
R h e i n p r o v i n z . Köln VI, 1— 2., 293., 299. 11.,
139. á b r a ; V o l b a c h , i. m., 25. 1., IV. tá b la ;
N e u s s , i. m., 51. 1., 31— 32. ábra.— F r . F r e m e r s ­
d o r f szíves közléséből értesültem , hogy az utóbbi
időben még eddig kiadatlan két ládaveret-
töredék került elő. Az egyik az Isten an yát
Petrus és Paulus közt ábrázolja, egy másikon
pedig a tüzeskem encében szenvedő három ifjú
ábrázolásai szerepelnek. V. ö. G e r m a n i a X V ,
1931, 169 sköv. 11.
3 B e c k e r , Zu den am Rhein, in Trier und
in Vermand gefundenen altchristlichen B ronze­
reliefs. Byz.-neugr. Jahrb. IV, 1923, 85. 11. ;
V o l b a c h , i. m., 81— 82. 11., IV. tábla. Germania
X V , 1931, 169— 175. 11., 6. kép.
4 D a n ico u rt, R ev. arch. 1896, 91. 1.,
19. ábra ; E c k , Les deux cim etiéres Gallo-
Rom ains de Vermand et de S ain t Quentin.
1891, 203. sköv. 11., X IV . tábla ; J . P i l l o y ,
É tudes sur d ’anciens lieux des sépultures dans
l ’Aisne, 1895, 13. 1., tábla : N e u s s , i. m., 29.
kép.
5 V o l b a c h , i. m., 22., 24— 25. 11.
6 F i c k e r , A ltchristliche Denkm äler und
Anfänge des Christentum s im R heingebiet.
1914, 34. 1.
7 N e u s s , Zeitschrift für christl. K unst
X X V III, 1915, n o . 1. ; N e u s s , D ie A nfänge . . .
51. sköv. 11.
8 H a m p e l , Arch. Ért. X X II , 1902, 37.
sköv. 11., különösen 47. 1.
9 S u p k a , Röm. Quartalschrift X X V II,
1913, 162. sköv. 11.
10 V o l b a c h , M etallarbeiten . . . 22., 24. 11.
138 Nagy Lajos

Szerintünk a magyarországi keresztény ládaveretek a pogány ábrázolásit

véretekkel együtt több helyi, pannonniai gyár készítményei.
H a a keresztény jelenetes darab o k at vizsgáljuk, akkor a szentendrei
és császári darabok stilisztikailag szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, s
valószínűleg egy m ester alkotásai. A császári darabon szerepel a Jó Pásztor,
Dániel az oroszlánok verm ében, a Hegyibeszéd és Izsák feláldozása (53-54. ké­
pek). Ezek is kerek m edaillonban szerepelnek, s feltűnő a két D ániel-jeleneten
az alak egyezése. Egy m ásik császári veret is,1 amely egészen pogány m itolo­
gikus ábrázolású és a keresztény jelenetes ládaveret sírja m elletti sírból
való, e gyárból került ki. Ezen szerepel többek közt Pallas A thene, akinek
beállítása megegyezik a szentendrei veret nagy m edaillonjában ábrázolt
Ju p ite r-ta rtá sú fiatal császáréval (v. ö. 35. képpel). Az istennő is ugyan­
olyan magas tám lájú trónuson ül, balkezével sceptrum a felső végét fogja,
k in y ú jto tt jobbjában pedig N ikét ta rtja . Engelm ann m ár meg is jegyezte :
«mivel öltönye testének felső részét is fedi, A thénére kell gondolnunk.
K ülönben a fej és haj alkottsága alapján inkább az állí­
tólagos K onstan tin áp o ly b a került olim piai Zeus-szobor
u tán zására gondolhatnánk.12 A dunapentelei (Intercisa)
darabok egy m ásik helyi gyár vagy legalább is egy
m ásik m ester term ékei. E zt a Dániel-jelenet és a K ánai-
csoda ábrázolásai m u ta tjá k meg legélesebben (18. kép).
E két csoport közt azonban kapcsolat áll fenn. Mind a
két csoport veretein szerepelnek az apotropaionok,
am elyek a pogány ábrázolású darabokon is előjönnek.3
84. Péter és Pál
apostolok medaillonba A szentendrei példány keresztény ábrázolásairól
foglalt m ellképe egy k im u tath ató , hogy azok a Róma-városi keresztény művé­
dunapentelei láda­
veretről. szet hatása alatt állanak. Ez áll az intercisai csoportra is.
Ez utóbbiak közül két darabon egy-egy medaillonban
P éter és Pál apostolok egymás felé néző p o rtrait-ja4 is lá th a tó (84. kép)
nevük m aradványaival :
. . . VLV. és .ETR . . . Beckernek is feltű n t ez a medaillon, s az, hogy
itt épp az a két apostol szerepel, akik Róm a patrónusai, b ár Itáliáb an
éppen ilyen ládaveretek nincsenek.5
A pannoniai ládaveretekre jellemző, hogy a keresztény jelenetek,
legalább az eddig ism eretes példányokon, sohasem tiszta keresztény kör­
nyezetben jelennek meg. A szentendrei példánynál m ár lá ttu k ezt. K ét
intercisai darabon Meduza-fő és egy női portraitfej szerepel P éter és Pál
apostolokat ábrázoló medaillon m ellett, s köztük apotropaionok töltik

1 H a m p e l , Arch. Ért. · X X II, 1902, 37. Pállal a M u s e o c r i s t i a n o bronz diskusán R óm á­

sköv. 11., 14., 15. képek.
2 E n g e l m a n n , i. m., 358. sköv. 11.
3 Ilyenek pl. E n g e l m a n n , i. m., X . tábla.
A l f ö l d i , Der Untergang der Römerherrschaft
in Pannonien II. 1926, X . tábla.
4 E gy hasonló kettős portrait Péterrel és
ban szerepel. — Rom. Quartalschrift, 1888,
130. sköv. 11. ; D e R o s s i , Bull, di arch, crist.,
1864, 1. 81 ; V e n t u r i , Storia dell'arte italiana I,
1901, 417. 1., 169. ábra.
5 B e c k e r , Byz.-neugr. Jahrb. IV , 1923,
90. 1.
 Pannónia sacra 139

ki a te re t (18. kép). Egy harm adik intercisai darabon a keresztény jele­

netek m ellett Orpheus is jelen van egy lemezkén, am elynek sarkaiban
N agy Constantinus-féle K risztus-m onogram m és galam b 1 jönnek elő, de
o tt ta lá lju k még J u p ite rt kétszer, M inervát, M ercuriust kétszer, M arst
három szor.12
A császári ládavereteken a keresztény jelenetek m ellett az évszakok
és a hét istenségei fordulnak elő.3
A keresztény jeleneteknek szinkretisztikus vegyítése a pogány m itoló­
giával, s az apotropaionok nagy szerepe a ta rto m á n y északi részének
keresztény hitéletére világít reá. A m itologikus ábrázolások m űvészeti
vizsgálata pedig a hellenisztikus keleti m űvészet P annóniában való nagy
térfoglalását m u ta tja .4 Pannónia m ár a D una m entén való fekvésénél
fogva ütköző p o n tja le tt K elet és N yugat érintkezésének. A keleti hatás
m ár a Kr. u. II. századdal m egkezdődött, s hogy a IV. században sem
szű n t meg, azt a pannoniai ládaveretek díszítései is bizonyítják. A D una
m entén a keleti elem, a kisázsiai görög, szír, egyiptom i és zsidó nagy sze­
repet já tszik .5 A zsidók Esztergom és D unapentele közt tömegesen tele­
pedtek le.6 A szírek Intercisában 7 egy külön kis telepet alk o ttak , s oly
nagy volt a keleti elem összetartása, hogy a keleti szárm azású k ato n ák a
tarto m án y más városából is szolgálati éveiknek letelte u tá n ide vonulnak
vissza honfitársaik közé.8 A P annóniába került keletiek közt előfordult
keresztény is.9 így. érthető, ilyen környezetben, hogy a keresztény lád a­
vereteken a keleti babona is szóhoz ju t az apotropaionok és a hét isteneinek
ábrázolásaiban. De hogy egy keleti szektára gondoljunk, arra még elég
ad atu n k nincs. A keresztény jelenetek m ellett a m itológia istenei a keresz­
tények szemében a dém onokat képviselték,10* am elyektől épp a vereteken
ábrázolt ó- és újszövetségi jelenetek személyeihez in tézett im ával lehet meg­
szab ad u ln i11, s a ládaveretek keresztény ábrázolásai is m u ta tjá k , hogy azok
részben szepulkrális célokra készültek.
Ami a ládaveretek művészi, jellegzetes vonásainak eredetét illeti, helye­
sen u ta lt m árS u p k a keletre, hellenisztikus m intaképekre, vagy Drexel, aki a

1 A galam b ábrázolására v. ö. S ü h l i n g , 118. 11. ; N a g y L . , Roem. M itt. X L I, 1926,

D ie Taube als religiöses Sym bol im christlichen
A ltertum . 1930.
2 S u p k a , i. m., II. ábra. Mi a 19. képün­
kön csak a keresztény jeleneteket adtuk vissza.
3 H a m p e l , Arch. Ért. X X II, 1902, 38.
sköv. 11., 12— 13. k épek; S u p k a , i. m., 1. kép.
A mi 53—54. képeink e ládaveretnek csak a
keresztény tárgyú ábrázolásait m utatják be.
4 A pannoniai-római m űvészet irányválto­
zásaira ú tm utatást adnak a következő cikkek :
K u z s i n s z k y , Magyarország emlékszerű marad­
ványai a római korból. A B eöthy-féle : A m ű­
vészetek története I. 513— 542. 11. ; H e k -
le r , Österr. Jh. XV, 1912, 174. sköv. 11. ;
H e h l e r , K unst und Kultur Pannoniens in ihren
H auptström ungen. Strena Buliciana, 107—
79. sköv. 11. ; N a g y L . , M agyarországa rómaiak
korában. M agyarország V ereckétől napjainkig.
I. 1930, 21— 49. 11.
5 V. ö. / . D o b i a s , Orientálni vlén y v
rim skim Podunají. M élange Bidlo, 1928.
6 C I L . III 3688., 10,301., 10,599., 10,614.
7 Irodalmára lásd : P a u l o v i c s , A duna-
pentelei római telep (Intercisa). (Die römische
A nsiedelung von D unapentele.) Archaeologia
Hungarica. II, 1927,,
8 N a g y L . , Arch. Ért. X L. 1923— 1926.
114— 121. 11.
• C I L . III 4220.
10 D i e t e r i c h , ΑΓΓΤΑΟΣ 1925, 1. sköv. 11.
11 V. ö. M i c h e l , Das Gebet und Bild in der
frühchristlichen Kunst.
140 Nagy Lajos

futó állatalakos kis m ezőkben az alexandriai frizdekoráció utolsó m egnyilvá­

nulását lá tja .1 Ilyen állatalakos kis mező szerepel a szentendrei lemezen, két
dunapentelei darabon, a kisárpásin és több pogány-jelenetű ládavereten.12
Volbach a Londonban levő Proiecta mennyegzői ládáján a csavart vonalas
dísz felhasználását és az alakoknak árkádok a la tt való megjelenését szíriai
és keleti hatásokra viszi vissza, am elyek ezidőben R óm ában találk o ztak .3
Ezek az utóbbi díszítő elemek a pannoniai ládikákon is jelentkeznek,
am elyekre éppúgy ju to tta k el a Kr. u. IV. században, m int ahogy Pannóniá­
ban m ár korábban (a Kr. u. II. század II. felében vagy a III. században)
is a hellenisztikus jelenetek jellegzetessé te tté k a pannoniai kőfaragó m ű­
helyek term elését.
P annóniában a IV. században virágzó helyi iparág a tréb elt bronz­
lemezekkel dolgozó eljárás, am ely sok idegenből jö tt m unkást, félm űvészt
is fo glalkoztathatott, de valószínűbb, hogy a különböző művészi gócpon­
tokból k ap o tt m intalapok u tán dolgozott. Ezek a m űhelyek nem csak a
faládikák díszítéseit á llíto ttá k elő. A ládavereteken lá th a tó figurális áb rá­
zolásokat, ornam enseket felhasználják szíjvégekre, övdíszítésekre ugyan­
azon trébelő-tő segítségével kiverve. A lovasberényi, az egyik dunapentelei 4
vagy a szentistváni 5 ládaveretek kis Bellerophon-ábrázolásait m egtalálhat­
juk a szom bathelyi városi és megyei múzeum és a budapesti N em zeti Mú­
zeum kis szíj végein, vagy a zágrábi N em zeti Múzeum róm ai vaszabláján.
A 85. képünkön b e m u ta tju k a pölöskei tőrhüvely egyik oldalának rész­
le té t,6 am elyen kerek m edaillonban egyszerűsített kompozícióban és kereszt
nélkül lá tju k a császári lemezen is előforduló Hegyibeszéd jelenetét, am int
a trónuson ülő császár-K risztus felé két kis alak közeledik.
A trébelt lemezek helyi készítése m ellett bizonyít az is, hogy a ládikák
legsűrűbb előfordulásai területén egy trébelő-tő is előkerült. Az E szter­
gomi Városi Múzeum gyűjtem ényében találtam egy trébelő-tövet, amely
négyszögű gyöngysor-keretben F o rtu n á t ábrázolja, am int egyik kezében
a korm ánylapátot fogja, a m ásikban pedig bőségszarút ta r t.7 Ez kétséget
kizáróan ilyen ládaveret díszítésének előállítására szolgált. A múzeum
N ém ethy Lajos plébános gyűjtem ényével együtt k ap ta, aki évtizedekig
volt B udapesten, o tt aquincum i régiségeket g y ű jtö tt, s csak nagyon kevés
brigetiói tárg y a volt. H a m a m ár a lelőhelyét pontosan nem is állap íth atju k
meg, de m indenesetre a K özép-D una folyása mellől v aló .8

1 D r e x e l , Bonn. Jahrb. C X V III, 1909, 224. 1. di Projecta. R ivista di archeológia cristiana IX ,

Itt a trieri Paulinus-szarkofág hasonló vere­
téiről beszél (40. képünk). V. ö. A . Ξυγγόπουλος,
Πλάξ τραπέζης χριστιανική. (Άρχ. Έφ.) 1914. 7^—8 4 .1Í.
2 Ilyen pogány veretek láthatók : H a m p e l ,
Arch. Ért. I, 1881, 141. 1. ; E n g e l m a n n , i. m.,
355. 1., 2. kép ; R ö m e r — D e s j a r d i n s , Monuments
épigraphiques du Musée N ational Hongrois
(Acta Musei N ationalis Hungarici). X IV ;
H a m p e l , Arch. Ért. X X II, 1902, 45. 1., 15. kép.
3 V o l b a c h , i. m., 6. 1. ; M . T . T o z z i , II tesoro
1932, 279— 314. 11.
4 E n g e l m a n n , i. m., X. tábla.
5 R h é , M úzeumi és K önyvtári É rtesítő I.,
1907, 189— 191. 11.
6 B e l l a , Arch. Ért. X . 1890, 362— 364. 11.
7 V. ö. vele a butum i ezüsttál ábrázolását.
Arch. Anz. 1908, 159. 1., 8. ábra.
8 P a u l o v i c s , Arch. Ért. X L IX , 1936, 91. 1.,
71. kép.
 Pannónia sacra 141

L ádavereteink g y árát is e vidéken kell keresni. De ez a tréb elt díszítő

eljárás nagyobb m ú ltra nézett vissza a D una völgyében.1 A D ráva-Száva
közén is m ár a korábbi századokban virágzott. Sirm ium bronzművessége
híres volt,12 Sisciából pedig a Zágrábi N em zeti Múzeum nagyon sok tréb elt
bronzlem ezt őriz. Van köztük sok ólomrelieffel díszes is, am elyek a mi
ládavereteinkkel szoros kapcsolatba hozhatók. Sisciának szerepére jellemző,
hogy a pécsi ládavereten Róm a istensége körül csoportosulnak egyrészt
K onstantinápoly és K arthago, m ásrészt Nicomedia és Siscia.3 T echnikai­
lag a mi ládavereteink körébe u ta lh a tó a tensa Capitolina is, mely inkább a
III. század első felébe helyezendő,4 m int a II. század végére. E nnek a még
pontosabban meg nem határo zh ató m űhelyével (Aquileia?) van kapcso­
latb an a délpannoniai bronzvereteket készítő m űhelyek III. századi tev é­
kenysége. A IV. században Dél-
Pannoniából húzódik felfelé a tré-
belő bronzm űhelyek tevékenysége,
am ely a K özép-D una m entén a hel­
lenisztikus m űvészet hagyom ányai­
val nem esíti meg d arab jait. A bronz-
művesség virágzásának egyik jele
az is, hogy a D una vidékén 320 közt
és 350 tá já n és Julian u s a la tt óriási
m ennyiségben utánozzák a bronz
aprópénzt is, am elyek számos, el­
szórva jelentkező ham isító bandák
alkotásai. Az egyik h am isítvány­
csoport vésnöke keresztény volt,
aki, ahol csak teh ette, a kereszt
jelét használta.5 85. A pölöskei tőrhüvely részlete.
A ládaveretek gyárainak m ű­
ködése a IV. század vége felé szűnt meg. Az V. századi emlékek, amelyek
nagyobb szám m al ism eretesek a róm ai birodalom más helyeiről, m ár új
form ával és új művészi szellemmel vannak telítve.

1 V . ö. D r e x e l , R öm ische Paraderüstung. ständiger Forscher die abenteuerlichen K om bi­

Strena Buliciana. 55— 72. 11. ; W o e l c k e , Ger­
mania X IV , 1930, 149— 153. 11. ; W e l k o w ,
B ulletin de l ’In stitu t archéologique bulgare V,
1928, 13. sköv. 11., I I I — V. táblák.
2 P a t s c h , Zur Geschichte von Sirmium.
Strena Buliciana. 231. 1.
3 H a m p e l , Arch. Ért. I, 1881, 141. 1. ;
E n g e l m a n n , i. m. 355. 1., 2. kép. Teljes irodal­
m át is adja. Már M o m m s e n m egjegyezte :
«So hat auf die Aufnahm e der letzgenannten
Stadt ohne Zweifel die H erstellung des Geräths
in Ulyricum eingewirkt und wird kein ver­
nationen billigen, welche ein früherer Heraus­
geber daran geknüpft hat». V. ö. S t v z y g o w s k i ,
D ie Calenderbilder des Chronographen vom
Jahre 354, 26. 1.
4 V. ö. P a u l o v i c s , Arch. Ért. X L V III.
1935. 88— 89. 11.
5 A l f ö l d i , M aterialien zur Klassifizierung
der gleichzeitigen N achahm ungen von römi­
schen Münzen aus Ungarn und N achbar­
ländern. N um izm atikai Közlöny. X X V , 1926,
37-4«· 11.
142 Nagy Lajos

Bronz Kriáztuó-monogrammok.
A keresztény tem plom berendezéséhez ta rto z ta k a díszes függőlám pák
is. El voltak lá tv a m onogram m al (signuni Christi, συνόκριστον,), amely
nem egyéb, m int egy fogadalmi diskus. Ez egykor egy láncon lógott, s felül
talán még egy feliratos tá b la ta rta lm a z ta a fölajánló nevét, alsó fülére
pedig egy vagy több bronzm écsest erősítettek. Az ilyen lám pákat a Liber
pontificalis m int lychni pensiles-t e m líti1, más nevük pedig gabathae aureae
signo christae. Ilyen értelm ezést a d ta k a hasonló monogram m os diskusok-
nak m ár de Rossi,12 V en tu ri3 és Sw oboda4 is, am ikor igyekeztek az ilyen
tá rg y a k at a N agy Constantinus-féle labarum tól
m egkülönböztetni.
B onyhádi diskusunk a K risztus-m onogram m
alakja u tá n még a Kr. u. IV. századból való (12. kép).
Az ilyen bronz diskusokon gyakran van fel­
írás is, am elyek vallásos rendeltetésüket bizonyít­
ják. A legnevezetesebbek a poetoviói kandelaber-
díszek feliratai. A nagyszebeni Bruckenthal-M ú-
zeum diskusán EGO ZONOVIVS VOTVM POSVI
felírás olvasható.5 A B asilew ski-gyüjtem ény R óm á­
ból szárm azó diskusa m ellett egy kis függő, kerete­
z ett b ronztáblán (tabula ansata) ezüst berakásos fel­
ira t olvasható : H ER A C LID A . E P IS . SERVUS .
D E I . FE C .6, s ez kétségtelenné teszi, hogy az
ajándék egy bazilika szám ára készült. A bonyhádi
diskus kerete sím a, s így a fogadalm i felirat a felső
láncra erő sített bronztáblácskán foglalt helyet,
akárcsak m int H eraclida püspök ajándékán.
Hasonló, de kisebb m onogrammos diskusok
elég nagy szám ban ismeretesek. A M agyar Nemzeti
86. A R áth-gyüjtem ény Múzeum a R ^ -g y ű jte m é n y b ő l szerzett egy kisebb
bronz Krisztus-
monogrammja. darabot, am ely a m agyar régészeti irodalom ban m ár
régen ism eretes, a nélkül azonban, hogy helyét,
rendeltetését felism erték volna.7 (Képe a szöveg végén.) .Ez csak 11 cm
átm érőjű, s m iként a bonyhádi példány, fent és lent karikával volt ellátva.

1 D u c h e s n e II, 78, 79. Quartalschrift 1913, 296. sköv. 11.1

2 d e R o s s i , B ulletino 1871, 65., 160. 11.,
V., VI. tábla ; u . a z , Catene monogram matiche
di m etallo per appendere lámpádé nelle basi-
liche. Bull. 1890— 91, 139. sköv. 11.
3 V e n t u r i , Storia dell’arte italiana I, 552. 1.
A 2. számú jegyzetben további irodalom.
4 S w o b o d a , Bronzemonogramm Christi aus
Aquileia. K onstantin der Grosse und seine
Zeit. Herausgegeben von Dr. Franz Jos.
Dölger. X IX . Supplem entheft der Röm ischen
5 d e R o s s i , Bull. 1871, 1. tábla.
6 d e R o s s i , Epigrafe d ’un sacro donario·
in lettere d'argento sopra tabelle di bronzo.
Bull. 1871. V. tábla ; V e n t u r i , i. m., 552. 1. ;
S w o b o d a , i. m., 273. 1.
7 C z o b o r , Arch. Ért. R. f. X III. 1879.
169. sköv. 11. — C z o b o r , A ker. müarch. encycl.
179— 180. 11., 101. ábra. — G y á r f á s , i. m .,101. l.„
i i . ábra.
 Punnonia sacra 143

R endeltetése m int a bonyhádié. A Rí^/z-gyüjteményből még egy m ásik bronz

K risztus-m onogram m is került a N em zeti M úzuemba (86. kép),1 am elynek
kerete nincsen, s a m onogram m form ája későbbi időre utal.
Ezeket a bronz-m onogram m okat tévesen h o zh atták eddig a labarum -
m al kapcsolatba. N agy C onstantinusnak a lab aru m át legjobban vissza ad ja
az aquileiai bronz-m onogram m (87. kép), am elyet korábban tévesen annak
is gondoltak.12 N agyságára nézve valam ennyi m onogram m közt a legnagyobb,
átm . 38 cm, a k arikákkal egy ü tt 45 cm. Ez is egy lychnus pensilis díszítésére
szolgált. K erete á ttö rt díszben szőlőleveleket, s hozzátartozó in d át ábrázol,
s köztük négyszögű keretek­
ben egykor nem eskövek vagy
azok u tá n za ta i voltak befog­
lalva. U gyanilyenek szerepel­
tek a betűk száraiban is, sőt
a betűk keresztezéseinél a kö­
zépen egy feltűnő nagy üres
keret, egykor valószínűleg á b ­
rázolással díszített követ ta r ­
talm azo tt (K risztus képe?).3
Ez a gem m a-díszítés a legjel­
lemzőbb sajátsága volt N agy
C onstantinus aranyból készí­
te tt labarum ának is.4 A légiók
lab arum ainál azonban, m int
azt a kőem lékek m u ta tjá k , a
keretet babérkoszorú képezte
és nem szőlőlevél, s m iként a
mi diskusaink, mere conflata»
voltak. Az aquileiai bronz-
m onogram m az A és Ω külön
jelenléte m ia tt különben is ké­
sőbbi C onstantinus koránál. 87. Az aquileiai bronz K risztus-m onogram m .
A pannoniai bronz-mono-
gram m ok közül legfiatalabb a brigetiói példány (88. kép), am ely egyenes
keresztalakú, és vízszintes szárának két végén karikák m u ta tjá k , hogy
onnan egykor az A és Ω betűk csüngtek le. Ez a form a későbbi, s közeli a n a ­
lógiául hozhatunk hozzá korlátdíszítéseket pl. a teu rn iai tem plom ból.

1 Az előbbi példánnyal v o lt közösen is­ 4 A labarumra vonatkozó irodalomból itt

m ertetve.
2 Teljes irodalma és részletes ism ertetése
S w o b o d á n á l , i. m., 269. sköv. 11.
3 Ilyet tételezett fel már G a r u c c i , Sculture
non cim eteriali. VI, 467, 7 a latt hoz egy ana­
lógiát a párizsi éremtárból. V. ö. S w o b o d a ,
i. m., 274. 1.
két utolsó cikket em lítünk csak. A l l a r d , La
date du Labarum Constantinien. R evue des
quest, hist. 1914. 89— ι ο ί ; F r a n c h i d e C a v a l -
l i e r i , Ancora del Labaro descritto da Eusebio.
Studi R om ani 1914, 216— 223. — V. ö. m ég
Grosse, Labarum cím szó a P a u l y - W i s s o w a ,
R eal-Encyclopädie, 23 H B ., 240— 242. 11.
144 Nagy Lajos-

Term észetesen ez is egy lám padíszítés volt, és

nagysága m iatt egyházi rendeltetésére kell gon­
dolnunk.
Mécáek.
A pannoniai ókeresztény mécseseknél eddigi
ism ereteink nyom án helyi g y ártm án y t felismerni
nem sikerült. Az aquincum i mécsek részben
A thénből, részben Róm ából kerültek a V ihar­
utcai tem etőbe. Szórványos jelenlétük m ellett
úgy te k in th e tjü k őket, m int kegyeleti peregri­
nus tá rg y a k at, am elyek m indenüvé e lju th a tta k ,
éppúgy m int a szom bathelyi múzeum zsidó­
88. A brigetiói ókeresztény
mécsese vagy Menas am polnája. N álunk Felső-
lám padísz m aradványa. P annoniában az idő is előrehaladott volt már,
hogy ilyeneket honilag készítsenek. A délnyugat-
pannoniai rossz kivitelű, későróm ai mécsesekről gondolhatjuk talán azt,
hogy helyben is készítették azokat.

Üveg.
Pannóniának a n y u g a tta l való negyedik századi kapcsolataira u talnak
az üvegedények is. Ezek közül első helyen em lítjük a «vasa diatreta», vagyis
az á ttö rt díszű üvegserlegeket. Ezek K ölnből kerültek Pannóniába. K eresz­
tény jellegüket mindössze a brigetiói serleg VI [EA S] / [N DEOP] kitétele
igazolhatná (89. kép).

89. A brigetiói áttört díszű pohár m aradványa.

 Pannónia sacra 145

K étes a keresztény jellege a csak fejérmegyei leihellyel jelzett, s a

M agyar Nemzeti M úzeumba került vas diatretumnak.1 M egm aradt feliratát
F E L I . . . többféleképpen egészíthetjük ki (90. kép).
A tácfövenypusztai romok között is ta lá lta k vasa d ia tre ta töredékeket,
am elyek azonban m inden keresztény jelleget nélkülöznek.12
A kisplasztikái tá rg y a k at, m iként a pécsicsászárm ellképet, hasonlókép
idegenből im portálták. Ugyanez áll fent a K risztus-m onogram m al díszített
gyűrűkre, valam int a carnuntum i gyűrűkőbe faragott Jó P ásztor ábrázo­
lására is.

VI. Történeti összefoglalás.

M agyarország területére P annonia-tarto m án y n ak kb. ép azok a részei

esnek, Valeria és Pannónia prima, am elyeknek egyházi szervezeteiről leg­
kevesebbet tudunk. Vele szem­
ben a déli rész, Savia és Pan­
nónia secunda jelentős szerepet
já tsz o tt a nyugati orthodoxia és
a keleti ariánizm us közötti küz­
delemben. A pannoniai egy­
házak szerepét egyháztörténeti
szem pontból legutóbb összefog­
lalóan tárg y alta Zeiller3, s v an ­
nak egyes m agyarnyelvű m űvek
is, am elyeket Balics és Balogh
írt, s fontosak N agy Tibor dol­
gozatai.4 Cserbenhagynak azon­
ban az irodalm i adatok, ha a
D rá v a —Száva közétől északra
jövünk. Valériából nem isme-
Tünk m ártírokat sem, S egyházi «°· Fejérm egyei vas diatretum töredéke.
szervezetéről sincs adatunk. Az
ariánizm us azonban itt is nagyon befészkelte m agát, s erre vetnek fényt
A mbrosius 378-ból való szavai : «Nonne de Thraciae partibus per Ripensem
Dáciám et Mysiam omnemque Valériám Pannoniorum totum ilium limitem
sacrilegis pariter vocibus et barbaricis motibus audivimus inhorrentem ?»5
Valeria neve jóval később előfordul még lirinai Szent A ntal életrajzában,

1 V. ö. N a g y L . , már föntebb id ézett mű­ mai területén a magyarok letelepedéséig. 1901—

v ét, a vas diatretum okról. B a l o g h , Pannónia őskereszténysége I. (Szent
2 M a r o s i A . a Székesfehérvári Szemlében István könyvek 102, 1932.) — N a g y T . , Az
a keresztény tem plom leírásával kapcsolatban eusebianus reakció stb. (Regnum, 1936, 25.
k ép ét is hozza. ( I ll —IV. 1934, 66 1., 6 kép.) sköv. 11.) — Orthodoxia és eretnekség stb.
8 Les origines chrétiennes dans les provinces(Történetírás, I, 1937, n 3 sköv. 11.)
Danubiennes de l’empire romain. 1918. 5 D e f i d e II, 140 = M i g n e , L. 16, 613.
4 B a l i c s , A kereszténység történ ete hazánk
S zen t István. I. IO
 146 Nagy Lajos

am elyet Ennodius írt meg.1 I tt városnévként szerepel a tarto m án y hely ett,

s az életrajzíró ezen későbbi kor zavaros viszonyaiban (említi Szent Seve­
rinus halálát f 482), összetévesztette Noricum m al.12 I tt csak an n y it em­
líth etü n k meg, hogy Zeiller term észetesnek veszi, hogy Sopianae-ban, ahol
az emlékek keresztény hitközségre m u tatn ak , püspökség létezett.3
Pannónia prím a legnevezetesebb helye Sabaria. Már em lített vértanúin
kívül a tours-i püspök, M artinus életrajzából kapunk rávonatkozó ad ato k at,
hogy m ennyire dühöngött o tt is az ariánizm us, s az életrajzból lehet arra is
következtetni, hogy püspöki székhely volt 4 K eresztény gyülekezete m ár
népes volt Q uirinus sisciai püspök m ártirom sága évében. U gyancsak
Quirinus aktáiból értesülünk a civitas Scarabatensis-röl, azaz Scarbantiárói,
ahol szintén keresztény hívek v an n ak .5
Scarbantiát püspöki helynek veszi Zeiller az 579-i gradói zsinaton
résztvevő Vigilius Scaravicensis alap ján .6 E zt elveti m ár Balics is, s legutóbb
Egger m u ta to tt rá ennek a feltevésnek a ta rth a ta tla n sá g á ra .7
K ubitschek 8 és Egger 9 szerint a politikai viszonyok nem kedveztek
a keresztény organizáció elterjedésének. A IV. századvégi belső zavaros
viszonyoknak, a róm ai elem erős inhltrációjának a germ ánok és más b a rb á r
törzsök által, s ennek az egész tarto m án y ra érvényes rajzát A m antius
joviai püspök életrajzában m u ta tja be Egger.10*
Pannónia prim a nyugati részéről, de M agyarországon kívül, ism erünk
m ár oly em lékeket, am elyek keresztény hitközségekre engednek k ö v et­
keztetni. Ilyenek ism eretesek m ár D onnerskirchenből,11 Au am L eit­
haberge12 és C arnuntum ból.13
Az irodalm i hagyom ányból és az emlékekből m egállapítható, hogy a
kereszténység elég későn kezd elterjedni a tarto m án y északi részein.14
K ubitschek szerint az állam hatalom a III. sz. m ásodik felétől m inden
gondját minél inkább a birodalm i h a tá rra összpontosította, annál akadály-

1 M o n . G e r m a n . H i s t . A uct. Antiqu. V II, 9 E g g e r , R. L. i. Ö. X V I, 1926, 106. sköv.

186. B e n e d i c i t u r i n d i v i s a t r i n i t a s , d e u s n o s t e r ,
q u i s e r v u m s u u m A n t o n i u m ta n ta v i r tu t u m dote
su b lim e n circa D a n u b ii f l u m in is r i p a s in civitate
V a leria S e cu n d in o p a tre lu cis h u iu s ia n u a m
iu ss it in trare . . .
2 V. Ö. B a l i c s , i. m., 187. 1. — Z e i l l e r , i. m.,
131— 132. 1. — Többen az életrajzban em lített
Constantius püspökben pannoniai püspököt
láttak.
3 Z e i l l e r , i. m ., 142. 1.
4 S u l p i t . S e v . V ita Martini. 4, C S E L .l. 116. 1.
5 R u i n a r t , 523.
8 Z e i l l e r , i. m., 142., 394.
7 B a l i c s , i. m., 158. 1. — E g g e r , Früh­
christliche Kirchenbauten. 137— 138. 1. — U . a z ,
R. L. i. Ö. X V I, 1926, 108— 109. hasáb.
8 K u b i t s c h e k , Zur Frage der Ausbreitung
des Christentums in Pannonien. B lättern des
V ereines für Landeskunde von N iederöster­
reich 1897. 168— 188. 11. — K u b i t s c h e k , Römer­
funde von E isenstadt. 54. sköv. 11.
hasáb.
10 E g g e r , Am antius, ein Bischof von Jovia.
Österr. Jh. X X I — X X I I 1922, Beibl. 327.
sköv. 11.
11 K u b i t s c h e k , Römerfunde von E isen stad t
48. sköv. 11.
12 S c h o b e r , Österr. Jh. X V II. 1914, 253.
sköv. 11. — N o w o t n y , 15. Bericht, röm.-germ.
Kom m ission. 163. 1.
13 D e i m e l , Christliche Römerfunde in Car­
nuntum . (H eft V III der Studien und M itteilun­
gen aus dem kirchengeschichtlichen Seminar
der theolog. F akultät in W ien 1911.) — K u ­
b i t s c h e k — F r a n k f u r t e r , Führer durch Carnun­
tum . 112. 1. és Römerfunde von E isenstadt.
56— 57. 11. — E g g e r , R. L. i. Ö. X V I, 1926,
105. sköv. hasáb.
14 íg v vélekedik H a r n a c k , Mission und A us­
breitung des Christentum s,3 1915, 243., 437. 11.
 Pannónia sacra 147

talan ab b u l tu d o tt a kereszténység a belső részeken e lte rje d n i!1 E zt m u ta tja

Szom bathely, a B alaton vidéke és Pécs esete is. Pannónia nyugati részén a
kereszténység terjedését elősegíthette a poetoviói V ictorinus irodalm i
működése is.12 Ama nagy fellélegzés nyom án, am ely a m ilánói co n stitu tio
nyom ában já rt, a lim esm enti vidékeken, így a D unam entén is lassan meg­
alakulnak a keresztény egyházközségek. Ez a fellendülés N agy C onstan­
tin u s uralm ával kezdődik. Az ő D una—Tisza-közi háborúi eredm ényez­
hették, hogy a kereszténység o tt is elterjed h etett, am it pl. a kecskem éti
és a d u n ap ataji gyűrűk bizonyítanak.3 A keresztények közt is nagyon
elterjedt a C onstantinus-dinasztiával szemben m egnyilvánuló császártisz­
telet, am it két keresztény láda veret is bizonyít (32. és 21. képek). A keleti
m ysterium -kultuszok elterjedésének a kereszténységre való h atása csak
felületes volt, ezt épp vallásunk elzártsága m agyarázza,4 de a keresztény
m űvészeti emléken, pl. a ládavereteken egy bizonyos fokú keresztény-
pogány szinkretizm us vehető mégis észre. A keleti hatások legerősebben a
dunam enti helyeken jelentkeznek, a tarto m á n y belsejében em lékük is
kevesebb m aradt fenn. — A D unam entéről van a legtöbb feliratos em lékünk
keleti szárm azású em berekről, s D unapentele (Intercisa) és Esztergom
(Solva) közt a zsidók is nagyobb szám ban telepedtek le. Em lékeire v. ö.
Diehl, 4896., 4918., 4958. és CIL. III. 10,3οι.5 E vidéken a zsidóknak is
leh etett egy tem etőjük, akárcsak Salonában a városon kívül.6
De a kereszténység terjedése még a kedvező körülm ények közt sem volt
nagym érvű, a lakosság m ajo ritását a D rávától északra sohsem érte el.
Ju lianus még kom olyan gondolhatott arra, hogy a régi istenek tiszteletét
visszaállítja. E rre m u ta t egy m ursai felirat, m elyet tiszteletére em eltek,
s ezen az oh deleta vitia \temporum preteri\torum kifejezés Domaszewski
szerint a perniciosa christianorum superstitio-xO. vonatkozik.
Pannónia legfőbb püspöki széke a sirm ium i volt, am ely a h it terjesztése
szem pontjából nagy szerepet v itt, főleg V aleria szám ára. A zonban Sirm ium
szerepét ezideig túlbecsülték,7 ami a pannoniai viszonyokat illeti. Van egy
nagyobberejű központ, amely az ariánizm ust képviselő pannoniai püspök­
ségekkel szemben sohsem a d ta fel a harcot, ez Aquileia m etropolis, am ely az
Ambrosius- féle orthodoxia szolgálatában áll, s végül d iad alt is arat. E nnek
a győzelemnek egyik fejezetét a 378-i sirm ium i püspökválasztás képezi,
am ikor Ambrosius m aga személyesen jön el, hogy orthodox jelö ltjét,
A nem iust püspöki székbe ju tta s s a .8

1 K u b i t s c h e k , i. m., 21. 1. 5 V. ö. K u b i t s c h e k , i. m., 9— 10. 11.

2 V. ö. Z e i l l e r , i. m., 73. 1.
3 V. ö. P a t s c h , B eiträge zur Völkerkunde
von Südeuropa III, 1. 16— 17. 11. (Sitzungs­
berichte der Akad. der W iss. in W ien, 208. köt.
2. Abh.)
4 A viszony köztük olyan lehetett, m int a
R ajna vidékén. V. ö. L e h n e r , Orientalische
M ysterienkulte im römischen R heinlande. Bonn.
Jahrb. 129, 1924, 66. 1.
B V. ö. V u l i ö , Jeorejski spom eniéi u rimskoj
D alm aciji i jevrejsko grobiste u Solinu. Vje§nik
za archeologiju i historiju dalm atinszku (Bulle­
tin. d ’archéologie et d ’histoire dalm ate. 49,
1926—-27, 106— u i . 11.)
7 íg y pl. B a l i c s , i. m., 10. 1. — D e i m e l ,
i. m., 17. 1.
8 V. ö. E g g e r , Österr. Jh 21— 22, 1922,
Beibl. 334. sköv. 11. ; v. ö. N a g y T i b o r id. m ű vét.
148 Nagy Lajos

E nnek az északitáliai és Aquileiából jövő h atásn ak nemcsak az egyház

beléletében és tö rtén eti eseményeiben van meg a nyom a, a pannoniai
keresztény-róm ai em lékanyag is m agán viseli E szak -Itáliáv al és Aquileia-val
való kapcsolatát. Ez a kapcsolat V alériában azonban a limes elvesztése
m ia tt ham arább szakad meg, m int a ta rto m á n y belsejével v a g y a nyugati
részével. Savaria pl. az V. században is még virágzó város lehetett, erre
m u ta t az, hogy am ikor a földrengés 454-ben rom badöntötte, érdemesnek
ta rto ttá k a felemlítésre.1
Más a helyzet a D rá v a —Száva közén. O tt a kereszténység tovább-
virágzott egész az avar betörésig, am ikor nagyrészük Salonába menekül.
Földrajzi helyzeténél fogva itt erős
volt a keleti befolyás, m ár a politikai
függés m iatt is. Innen kiindulva kell
keresni a k o n tin u itást a római és a
népvándorláskori kereszténység kö­
zött, am elyre m ár éles m eglátással
a fenéki és pécsi leletekkel kapcso­
latb an ráv ilág íto tt Alföldi András.
Valeria egyházainál tovább él a
nyugati részek kereszténysége. Poli­
tikailag ez utóbbiak m ár részben
nem tarto zn ak Pannoniához. N ori­
cum belsejében a keresztény h it­
községek tovább virágoztak, Szent
Severinus h atalm as összefogó ereje
és szentéletű példája által.
Az újabb települések úgy a
D unam entén, s még inkább Pannónia
nyugati részén k o n tin u itást tu d ta k
Bronz Krisztus-monogram m a Ráth-
gyüjtem ényből. felm utatni. Pestnél em lítettük, hogy
a róm ai vár Taksony vezér idejében
is épen állt, m ert a népvándorláskori népeknek nem állt ú tjá b a , s ra jta csak
keresztülfutottak. így é rth e tjü k meg, hogy Pest v ára is fennállott T ak­
sony vezér idejében, s ez áll a többi dunam enti táborokra is. A róm ai
k o n tinuitásnak ausztriai példáira N ow otny m u ta to tt rá.2
A B udapest-környéki limes k u tatásain k alkalm ával a rra a m egállapításra
ju to ttu n k , hogy ezek legnagyobb részben csak a X IV . századi nagy,
Zsigmond korával kezdődő építészeti fellendülés idejében m entek tönkre.

1 Az V. század közepén, valószínűleg a
hunok kalandozásai alkalm ával került Sabariá-
ból Galliába egy fiatal keresztény Leonianus,
aki később Vienne-ben szerzetesi szent élete
m iatt nagy becsülésnek örvendett. Késókori
sírirata ránkmaradt. S c h o e n w i s n e r , A ntiquita-
tum et históriáé Sabariensis ab origine usque
ad praesens tem pus libri novem. 1791. 192—
193. 11. — A l l m e r — T e r r e b a s s e , Inscriptions an­
tiques et du M oyen Age de V ienne. D euxiém e
partié I. 53— 66. 11., No. 332., 47. tábla, 332.
2 N o w o t n y , 15. Bericht röm.-germ. Komm.
1924, 168— 169. Π.
A KERESZTÉNYSÉG NYOMAI PANNÓNIÁBAN
A NÉPVÁNDORLÁS KORÁBAN.

írta: ALFÖLDI ANDRÁS.

 H Ú N O K elől m enekülő keleti-gótok nem M agyarországon,
hanem az A l-D unán á t kértek b eb o csáttatást a római
birodalom folyam m enti h a tárán és nem nálunk, hanem a
mai Szerbia keletén kezdték meg a húnokkal és alánok­
kal összejátszva a dúlást és öldöklést ; itt is ütköztek
meg a róm ai seregekkel. Mégis, odalenn sikerült néhány
év a la tt úgyahogy rendet terem teni, nálunk azonban
másfél évtized keserves küzdelm ei u tá n m ár csak rom jai
m a ra d tak meg a nem rég még teljesen á té p íte tt nagyszerű folyam m enti
védrendszernek.1
A legnagyobbrészt pusztulásra ítélt róm ai lakosság sorsát nem lehet
elválasztani a kereszténység történetétől. E zért először is em lékeztetnünk
kell arra a tényre, hogy a rom anizált lakosság nem egyszerre m erült el
a népek hullám verésében. A m int az árvíz legham arább a legközelebb eső
lap ályt b o rítja el, úgy Pannónia elözönlésénél is először a B udapesttől
a D ráváig húzódó keskeny földsáv, az akkor V a 1 e r i a ta rto m á n y n a k
nevezett keleti D u n ántúl esett áldozatul. Az ötödik század elején a p a rt­
védő erődök legnagyobb része itt m ár fel volt dúlva és égetve, a rög­
höz k ö tö tt szegény határőrző paraszt-katonaság is jórészt k ip u sztu lh ato tt
vagy elm enekülhetett m ár, úgyhogy ekkor a birodalom hivatalosan is
átengedte ezt a vidéket a húnoknak. Ambrosius, a nagy milánói püspök,
aki éppen a lim es-m entének m egingása idején kezdette meg h a d já ra tá t
a pannoniai ariánizm us ellen, az eretnekség b ü n tetését lá tta V aleria bal­
sorsában.2 Természetes, hogy e résztartom án y okkupációja m egpecsételte
a szomszéd N yugat-M agyarország akkori lakosainak sorsát is. N éhány
évtized m úlva erről a kerületről is — P a n n ó n i a p r í m a volt a neve
- kényszerült lem ondani Róm a. H iába igyekezett A vitus császár 455-ben,
az A ttila halála u tán i felfordulást felhasználva, ú jra bekebelezni a biro­
dalom ba a nagyobb városok itt sinylő népességét, a széthullott szerve­

1 V. ö. a részletekre nézve U ntergang der 2 A m b r o s i u s , d e f i d e 2, 139— 140. V. ö. id

Römerherrschaft in Pannonien c. m unkám 1, munkám ban 2, 59.
1924 és 2, 1926, 57 skk.
152 Alföldi András

zetet m ár nem tu d ta új életre kelteni. A róm ai fennhatóság itt m ár in ­

kább csak abban az igényben nyilvánult, am elyet a császárok e terü letre
fe n n ta rto tta k — a bizánci uralkodók is, nemcsak a nyugatróm aiak — s
ezen a régi jogon egymás u tá n több b a rb á r népnek u ta ltá k ki m egtele­
pedésre. De azért itt a rom anizált lakosságnak mégis valam ivel em beribb
sorsa volt. Már V a l e r i a déli részén is volt néhány olyan erős, falak­
kal védett vagy a term észettől is m en tsv árn ak alk o to tt városi telep,
ahol a civilizáltabb bennszülöttek összeverődtek és bárm ily nagy nehéz­
ségek között is, de megéltek. Még sokkal több ily rom anizált szigetnek
kellett lenni P r i m a P a n n o n i á-ban az ötödik és a hatodik század­
ban. Mivel pedig ezek a pannonok m ár előzőleg felvették a keresztény­
séget, továbbélésük eg y ú ttal a K risztus hitének folytonosságát is jelenti.
A nyom orúságos viszonyok m egakadályozták persze, hogy m onum entális
tem plom okat, sírem lékeket építsenek, s így a régész ásója csak n agyritkán
talál emlékszerű m arad v án y aik ra a földben.
Megint m áskép alakultak a rom anizm us életlehetőségei a két D ráva-
Száva-közi kerületben, am elyek közül a keleti a P a n n ó n i a s e c u n d a,
a nyugatabbi a S a v i a nevet viselte. Ezek még kétszáz évig sem vesz­
te tté k el egészen a kapcsolatot a délebbi kultúrzónával. I tt még az ötödik
század első felében is kiegészítették és e llá tták a róm ai csapatokat.
P a n n ó n i a s e c u n d a fővárosa,. S i r m i u m — azelőtt állandó
császári székhely is volt a negyedik század folyam án — Kr. u. 427-ben
szerződés révén átm en t Bizánc b irto k áb a, s a szomszéd Moesiához csa­
to ltá k ; de még akkor sem pusztult ki régi népessége, am ikor A ttila
441- vagy 442-ben elfoglalta s kifosztotta. A húnok u tá n a keleti gótok
b irto k áb a ju to tt ez a h ajdan virágzó m etropolis, m ajd a gepidák fog­
lalták el; a hatodik század elején egész D él-Pannoniával eg y ü tt itáliai
keleti-gót birodalm ába kebelezte be Theoderich. De ezt a kapcsolatot is
csak néhány évtizedig őrizhette meg a szerencsétlen Sirmium és S i s c i á-
val (S a v i a főhelyével) eg y ü tt keletróm ai kézbe került. Majd megint
gepida urak költöztek ide, azu tán ú jra bizánci katonaság szállta meg,
mígnem 582-ben m ásodik nehéz ostrom a alkalm ával sikerült B ajánnak
elfoglalnia, s ráb o ru lt az avar éjszaka.
M aradjunk ennél a délpannoniai róm aiságnál, am elynek körében a
kereszt vallása túlélhette a barbárság roham ait. Az itten i papság nagy-
jelentőségű szerepének term észetesen vége volt m indörökre : am ikor még
S i r m i u m -ban székeltek a császárok, és a pannoniai püspökök meg­
n yerhették bizalm ukat, sokszor döntő súllyal v eth ették la tb a befolyásu­
k a t az egyházpolitika terén. E nnek csak annyiban m arad t nyom a a
tőlünk tá rg y a lt korszakban, hogy a pannoniai papság az ariánizm us
felé h ajlo tt és nagy része volt abban, hogy a h atárm en ti germ án népek
körében a kereszténységnek ez a form ája v erh etett gyökeret, nagyban
hozzájárulva ahhoz, hogy a N yugat katolikus rom án népei oly nehezen
olvadtak össze ariánus germ án hódítóikkal. Azt, hogy ennek a dunai
 A kereszténység nyomai Pannóniában a népvándorlás korában 153

ariánizm usnak elterjesztésében P annóniának is jelentős része volt, sok

egyéb jel között az is m u ta tja , hogy a negyedik század közepe körül
m űködött Photinos sirm ium i eretnek püspök a la p íto tta szekta még száz
esztendő m úlva sem halt ki a K elet-M agyarországról F ranciaországba köl­
tö z ö tt nyugati gótok k özött.1
Az is igaz m ásrészt, hogy a pannoniai kereszténység nagy m ú ltja nem
h alványodott el egyszeriben. Q uirinus sisciai püspök, aki D iocletianus
üldözései alkalm ával szenvedett v értan ú h alált, D em etrius és A nastasia
sirm ium i m arty ro k és más pannoniai hitvallók em lékét kegyelettel őrizte
az egyház a kezdődő középkorban is : általános é r v é n y ű em léknapjaikon
tisztelték, könyörgéseikbe foglalták őket a hívők m in d en ü tt, dicsőítette
em léküket a paraenetikus irodalom . Nem felejtette el a keresztény világ,
hogy Tours híres püspöke, M artinus, Savaria-ban született, és azt sem,
hogy H ieronym us, a 400 körül virágzott nagy egyházatya, a pannon­
d alm ata h atárvidékről való volt. Az ariánizm us esetéből lá ttu k m ár m ás­
részt, hogy nem csak a jó, hanem a rossz is átö rö k lő d ö tt a korai közép­
korra : a photinianusok elleni küzdelem től is visszhangzik még az ötödik
század zsinati törvényhozása és egyházi vitairodalm a.
É rth e tő ily körülm ények közt, hogy m agában P annóniában sem veszett
ki egyham ar ez a szekta. Az aquileiai zsinat (381 őszén) panaszkodik a fölött,
hogy a photinianusok Sirm ium ban még m indig m e g ta rth a tjá k összejöve­
teleiket, s kéri a császárt, vessen véget e tú lk ap ásn ak .12 De még Innocentius
p ápának is közbe kellett járni a város püspökénél (401—417 K r. u.), hogy
ne tű rje e szektát Sirm ium ban.3 Nem érdektelen, hogy a photinianusok
in aliquorum possessionibus ta rto ttá k gyülekezeteiket ;
tu d ju k egyébként is, hogy a földesurak birto k ain ekkor m ár m indenfelé
v o ltak tem plom ok, kápolnák.4 A zonban P hotinus híveinek töm ege nem
ezek közül, hanem az a n i m a e s i m p l i c e s , a r u s t i c a n i so­
rából került ki.
Az egykorú irodalom ban ettől eltekintve csak egészen kivételesen
hallunk valam it a pannoniai keresztényekről. A városok elnéptelenedése
és a még la k o tt nagyobb központok siralm as helyzete könnyen meg­
m ag y arázh atják e hallgatás okait. Sirm ium ból legalább még néhány
püspököt ism erünk : így Corneliust 400 k ö r ü l5 s u tó d á t, L a u re n tiu st.6
Azt is tu d ju k , hogy 441—442-ben, a hun ostrom idején, volt püspöke
városunknak, m ert A ttila m agának követelte azokat az aran y edényeket,
am elyeket az itten i püspök egy C onstantius nevű róm ai kezére ju tta -

1 V .ö . N um izm atikai K özlöny 28/29, 1933· 16.
2 A m b r o s . , e p . 10, 12. J. Zeiller, Les origines
chrétiennes dans les provinces D anubiennes
de l ’empire romain, 1918, 344 sk.
3 I n n o c e n t i i p a p a e e p . 41 = Migne, P. L.
20, 607 sk.
4 V. ö. p. o. S i d o n . A p o l l , e p . 8, 4, 1. W .
Kubitschek, Römerfunde von E isenstadt, 1926,
4 8sk k . (Fertőfejéregyházai bazilika). A .Dopsch,
W irtschaftliche und soziale Grundlagen der
europäischen K ulturentw icklung aus der Zeit
von Caesar bis auf Karl den Grossen 2, 1920, 230.
5 J. Zeiller, id. m. 145.
6 St. Salagius, D e s t a t u e c c l e s i a e P a n n o n i c a e
5, 1781, 131. J. Zeiller, id. m. 146, — aki ok
nélkül kétkedik.
154 Alföldi András

to tt.1 De az is valószínű, hogy, b ár forrásaink h allgatnak a dologról, nem sza­

k ad t meg a sirm ium i egyházfők sora az osztrogótok és gepidák uralm a a la tt
sem ; egy 496-ból való okm ány is m in th a feltételezné fennállását.12 E zu tán
m egint sokáig nem tu d u n k sem m it az itten i püsp ö k ség rő l; csak az avarok
ostrom a idején olvassuk, hogy Bonus bizánci generálissal együtt a sir­
miumi püspök is részt v e tt az avar kagánnal való béketárgyalásokon,3 —
talán az a Sebastianus volt ez, akit a Gregorius Magnus levelezéséből is­
m erünk.4 U gyancsak az avarokkal való tárgyalás alkalm ával tűnik ki,
hogy a legfőbb egyházi m éltóság viselője m ellett egyéb alsórangú p ap ­
ság is volt mée Sirm ium ban.
De azt is m egállapíthatjuk, hogy D em etrius és A nastasia m artyr-
kultusza is tovább élt e homályos századokon á t e helyen, átöröklődve
a honfoglalás u tán i időkre.5 A zután meg azok a sírkövek is késői, nép­
vándorláskori jellegűek (a betűform ák vallom ása szerint), am elyeket a
Syneros m a rty r ham vai közelében tem etkező hívőknek állíto ttak , akik a
boldogemlékű Syneros közbenjárásától v á rtá k üdvösségük elnyerését az
utolsó ítélet n ap ján .6
A m artyrokba v e te tt hit egyáltalában igen jelentős h atású volt akkor­
tá jt. E hitvallókat úgy te k in tették , m int «a városok védelmezőit, és
egész országokét. Já rv á n y t, éhínséget, egyéb csapásokat a m arty ro k ta r ­
tan ak távol ezektől. Ezek azok a b ásty ák és várfalak, am elyek m eggátolják,
hogy a külső ellenség az országba törjön s békéjét zavarja. De ha mégis
kitör a háború, ők erősítik meg szorongatott tisztelőik bátorságát, avagy
ők űzik vissza az ellenséget, ám bár nem élesre fent kardot, hanem K risztus
baj elfordító m indenható keresztjét su h o g tatják meg ellene».7 A dunam enti
róm aiság ekkor különben is csak az ég felé nézhetett nyugodtan és csak
onnan v á rh a to tt segítséget. M egragadja figyelmünket, hogy m ily sokszor
szövik be im ádságaikba az e g é s z róm aiságért való könyörgést, a b arb ár
veszélytől való félelmükben. H a csak a bizánci pénzeken jelenne meg a
m ondás, hogy D e u s a d i u t a R o m a n i s , — azaz késői vulgáris
latinsággal : Isten segítsd meg a róm aiakat — a hivatalos opportunizm us
kifejezésének ta rth a tn á az em ber.8 Azonban a salonai bazilika felirata is
az volt, hogy D e u s n o s t e r , p r o p i t i u s e s t o r e i p u b l i c a e
R o m a n a e .9 És abban az időben, am ikor az avarok még csak fenye­
g ették és még nem foglalták el Sirm ium ot (vélhetőleg az egyik ostrom

1 P r i s c u s , f r g . 7 (FHG. 4, 84). 7 E. Lucius— G. Anrich, D ie Anfänge des

2 E p i s t . i m p e r . p o n t i f . etc. 95, 53 (CSEL.
35- 387)·
3 M e n a n d . frg. 27 (FHG. 4, 233). V. ö.
L. M. Hartm ann, Realenc. 3, 714.
4 St. Salagius, id. m. 5, 197 sk. J. Zeiller,
id. m. 146 sk.
5 Migne, P . G . 116, 1184.
6 J. Brunsmid, K am eni spom enici nar. muz.
nr. 393. (Vjesnik hrv. arh. dr., n. s. 10, 1908/9,
187 skk.)
H eiligenkults in der christlichen Kirche, 1904,
129.
8 E. Stein, Studien zur Geschichte des
byzantinischen R eiches, 1919, 132, másképp
m agyarázza.
9 CIL. III. 9626. E. Diehl, Inscr. Lat.
Christ, vet. 773. R. Egger, Forschungen in
Salona 2, 89 sk., nr. 152.
 A kereszténység nyomai Pannóniában a népvándorlás korában 155

alatt), valaki azt írta görögül egy téglára : «Krisztus, mi U runk, segíts
a városon, taszítsd ki az avarokat, ta rts d meg a róm aiak országát cs e
sorok íróját, Amen.».1 M egdöbbentő dokum entum ez a té g la k a rc : a pusz­
tuló Pannónia utolsó tragikus jaj kiáltása.
Míg így S i r m i u m egyházi viszonyairól mégis tu d u n k egyetm ást,
a m ásodik legnagyobb délpannoniai város, S i s c i a kereszténységéről
m ajdnem teljesen hallgatnak forrásaink. Szeretnénk Zeiller-rel feltételezni,

E züst női m elldísz keresztény ábrázolással a pécs-gyárvárosi tem etőből.

(Kr. u. V II. sz., 2 : 1.)

hogy az 530 és 532-ben ta rto tt salonai zsinatok ak táib an em lített Jo ­

hannes és C onstantius nevű sisciai püspökök hiteles tö rtén eti személyek­
nek tek in th ető k .12 A nnál is inkább, m ert ezekben az években S i s c i a
az itáliai keleti-gót birodalom hoz ta rto z o tt s tu d ju k , hogy ekkor itt elég

1 J. Brunsm id, Eranos V indobonensis,
1893, 331 skk. (A fogalm azás antik ízéhez v. ö.
C I Gr. 2, 2895 és ehhez A. D ieterich, Eine
M ithrasliturgie,3 1923, 33). R. Zahn, A m tliche
B erichte 38, 1916, 42 sk.
2 J. Zeiller, id. m. 139. U . i. 140 és 394 azt
hiszi, hogy a gradói zsinat (v. ö. erre Friedrich,
S itz.-Bér. Bayer. A kad., phil.-hist. KI. 1906,
327 skk. és R. Egger, D ie frühchristlichen
Kirchenbauten im südl. Noricum, 1916, 137 sk.)
V indem ius nevű résztvevője, aki e p i s c o p u s
C e s s e n s i s , sisciai lenne, — ezt nem oszthatjuk.
156 Alföldi András

rendezett viszonyok voltak, s a D alm áciával való közlekedés is akadály­

talan volt. E gyáltalában, biztosra vehetjük, hogy S i s c i á-nak egész az
avar hódításig szakadatlanul voltak püspökei, csak a rendkívül szegényes
viszonyok és a még szegényebb forráshagyom ány m osták el em léküket.
Hiszen például az eredetileg Pannoniához ta rto z o tt, később Itáliához
csatolt E m ο n a (Laibach) püspökeiről sem tu d u n k sem m it, csak a ha­
todik század hetvenes éveiben tű n ik fel P a t r í c i u s neve a grádói
zsinat aláírói között, aki kétségtelenül szintén csak számos ism eretlen
elődjét követte az emonai stallum ban.1
S i r m i u m m ellett egy másik, vele szomszédos város is szerepet
já tszo tt Pannónia késői keresztény hierarchiájában. Ez B a s s i a n a e
volt, am elynek még A ttila halála u tá n is megvolt az erős körfala, am e­
lyet Dengezich, a hún királyfi nem tu d o tt á ttö rn i ostrom ló hadaival.12
A k u ta tó k egybehangzó vélem énye szerint a p a r s s e c u n d a e P a n ­
n ó n i á é , q u a e e s t i n B a c e n s i c i v i t a t e a la tt, am elyet a
Justinianus-féle X I. novella em lít, éppen B a s s i a n a e-t kell értenünk.3
E császár ugyanis e rendeletével (535 m ájus 15-én) a szülővárosában ala­
p íto tt új érsekség hatáskörébe u ta lta e vidéket is. Még a Hierocles-féle
S y n e c d e m u s-ban is m egtalálj uk B a s s i a n a nevét ; ez is püspöki
székhelyet sejtet benne, m ert szerzőnk éppen püspökség-lajstrom ok segé­
lyével állíto tta össze város-listáit.4 Érdekes, hogy a bizánci ud v ar még
akkor is fe n n ta rto tta I u s t i n i a n a p r i m a érsekségének a délpannon
egyházak feletti rendelkezési igényét, am ikor m ár valójában a gepidák
b irtokába m ent á t e vidék ; ezt a C X X X I. novella igazolja, amely 541-
ben kelt. És úgy látszik, hogy a katholicizm us az ariánus germ án uralom
dacára is m e g ta rto tta tú lsú ly át nálunk, m ert H orm isdas pápa, am ikor
egy levelében a H i l l y r i c u s v i c i n a P a n n ó n i á é megtéréséről
beszél 517-ben, a mi ta rto m á n y u n k a t m ár nem foglalja bele a hit dolgá­
ban eltévelyedett kerületek felsorolásába.5
E városok közelében fekszik, de m ár a D rávától északra, szóval
V a l e r i a földjén, az an tik S o p i a n a e , a mai Pécs. A székesegyház
körül m ár a Kr. u. negyedik században egész sora keletkezett a díszes
sírkápolnáknak, am elyek közül nehányat m ár ism erünk is és a jövő ása­
tásaitól még többnek m egismerését rem éljük. Ez a virágzó keresztény
közösség nem szűnt meg egészen a népvándorlás korában sem. Egyik leg­
fontosabb bizonysága ennek egy hárm as-körív alakú alaprajzú tem plo-
mocska (ú. n. c e l l a t r i c h o r a, szintén a székesegyház közelében),

1 J. Zeiller, id. m. 139. Haury Bao£távia Tomaschek szerint a Balkánon

2 Jord. Get. 272.
3 St. Salagius, id. m. 5, 173. 194. E. Böcking,
N o t. dign. 2, 690. J. Zeiller, id. m. 388. M omm­
sen, CIL. III. p. 417. E. Stein, id. m. 115,
Anm. 7. C. Diculescu, Die Gépidén 1, 1923,
123. (A Procop., de aedif. 4, 4 = p. 121, 48
van D a c i a m e d i t e r r a n e a - ban).
4 Hierocles, Synecd., ed. Parthey, p. 17.
V. ö. előszavát és Kiessling, Realenc. 8, 1488
fejtegetéseit a forrásaira nézve. V. ö. m ég
Mommsen, M o n . G e r m . H i s t . , a u c t . a n t . 5 j i y
X X X II, nota 59.
5 E p i s t . i m p e r . etc. 41— 42. V. Ö. 104.
 A kereszténység nyomai Pannóniában a népvándorlás korában τ 57

E züst női m elldíszek a pécs-gyárvárosi keresztény tem etőből (Kr. u. V II. sz.).
158 Alföldi András

am ely kétségtelenül a negyedik században épült, de ezután még igen

sokáig használták kultusz-célokra, m ert utolsó kifestése a S anta Maria
A ntiqua freskóinak stílusában készült függönym intát tá r elénk.1 Ez a
festés bizonyára a kilencedik században, az avar uralom megdőlése u tán
készült s így az egész népvándorlás hosszú hazai korszakát túlélte az itten i
keresztény gyülekezet. E nnek a folytonosságnak v annak még egyéb jelei
is. Nem rég kerültek elő ugyanis egy hetedik századi keresztény lelet­
csoport emlékei Pécsett, — azok a kerek, ezüstlem ezből préselt fibulák,
am elyekre alább még visszatérünk.12 Most csak annyit, hogy ezek a tá r ­
gyak egészen sajátos emlékei a pannon rom anizm usnak és a késői pannon
kereszténységnek, nem véletlenül idevetődött im portcikkek. De másfelől
világosan beszél a jelzett róm ai folytonosságról Pécs középkori neve, a
Q u i n q u e B a s i l i c a e is,3 am ely m ár a kilencedik században fellép
és azt jelenti, hogy az avarok u tá n idenyom uló szlávok is m egtalálták
még az ősi pannoniai kereszténység pécsi szentélyeit. N em sokára L uitpram m
salzburgi érsek is ép íte tt itt tem plom okat. Evvel a középkori névvel függ
össze a mai Pécs (s a ném et Fünfkirchen) név is, am elynek a nyelvi
típ u sa is igen érdekes szem pontunkból ; ez t. i. egy egészen h atáro zo tt
névadási csoportba zárkózik. Amíg ugyanis a róm ai helynevek valódi
kon tin u itása csak ta rto m á n y u n k déli és nyugati szegélyén lép fel és olyan
nevekkel, m int V i n d o b ο n a-W ien, S i s c i a-Sisak, stb., m egm utatja
a rom anizm us továbbélésének zónájába való belekapcsolódását, addig a
provincia északi és keleti részein a folytonosság m inden nyom a hiányzik
a helynevekben. A két öv között jelenik meg az a sajátos átm eneti név­
típus, am ely a róm ai-kori név h ely ett egy egyházi jellegű, még késő-ókori
névadással igazolja a folytonosságot. T ehát úgy, m int a R ajnánál V e t e r a
elvesztette ugyan ezt a nevet és védszentjeiről X anten-nek ( = Sankten)
keresztelték el, am ely védszentek a legújabb ásatások hiteles tanúsága
szerint a Diocletianus-féle üldözések óta nyugszanak ugyané helyen,4 úgy
nálunk is felcserélte S i r m i u m régi nevét védszentjének, Dem etrius-
nak nevével és (D i)m itrovica le tt a szlávok ajkán ; ilyen féle lehet a
pannoniai m a rty r nevét őrző szlavóniai Szent-Ernye ( S a n c t u s I r e ­
n a e u s),5 és ilyen Pécs esete is. Az em lített hetedik századi keresztény
em lékcsoport előfordult a B alaton déli végénél fekvő nagy késő-római
erőd rom jai közt, Fenéken (K eszthely m ellett) is, ahol a régi lakosság
töredékei vízzel k örülvett m en tsv árra találtak , am ely te h á t még az avar
időkben is létezett, érintkezve Sopianae keresztényeivel.
Sokkalta kevesebb a lenti ad ato k n ál az, am it N yugat-P annonia kora-
középkori kereszténységéről összeszedhetünk. Ú gy ahogy az állam i szer­
vezet széthullott vagy m egszűnt itt, az egyházi organizáció is jórészt el-

1 Szőnyi Ottó, Az Orsz. M. R égészeti 3 Másképp : Klem m Antal, Pannónia i,

Társulat É v k ö n y v e 2, 1926, 172 skk. 1935» 3 skk.
2 Eurasia Septentrionalis A ntiqua 9, 1934, 4 W . Bader, Germania 18, 1934, 112 skk.
285 skk. 5 Pais Dezső szíves figyelm eztetése szerint.
A kereszténység nyomai Pannóniában a népvándorlás korában 159

E züst női melldíszek a lceszthely-környéki tem etőkből (1 : 1).

ι6 ο Alföldi András

pusztult. E zért van, hogy m ikor Leo császár birodalm a valam ennyi m etro-
politájához körlevelet intéz, akkor M o e s i a s u p e r i o r , D a c i a r i ­
p e n s i s és P a n n ó n i a m etropolitái m ár nincsenek a cím zettek kö­
z ö tt.1 De ennek ellenére is m egtaláljuk a kereszténység nyom ait e vi­
déken is. Az ötödik század m ásodik felében még számos rom anizált cso­
port nyom orgott errefelé, am elyek keresztények voltak kétségtelenül
m ind. Egy kis nyugatpannoniai tem plom ocska nyom ait m áris felfedezte
A. Schober,12 és van egy igen m egbízható irodalm i forrásunk, am elynek
vallom ása szerint számos ily szentélynek kellett még itt lennie. Ez a for­
rás egy kiváló szerzetesnek, Szent S e v e r i n u s-nak életrajza,3 aki az
A ttila halála u tán i időkben m űk ö d ö tt a mai A usztria területén, a duna-
m enti róm ai városokban és a keleti szom szédságukban levő pannoniai
késő-római te le p ek e n ; 4 így u tó b b iak tengődéséről is nagyértékű felvilá­
gosításokat kapunk. Érdekes, hogy S e v e r i n u s m űködésének jelzett
területén még m indig vannak ariánusok a régi lakosság közt is, és még
m indig folyik ellenük az irodalm i polémia is.5 Tem plom ok még a leg­
kisebb lakótelepeken is voltak, de régészetileg aligha lehet valaha is meg­
állapítani helyüket, m ert a V i t a S e v e r i n i elárulja azt is, hogy
fából voltak az ilyenek töb b n y ire.6 Még sok m onostor is van errefelé, és a
szerzetesek, apácák m ellett az egyházi rangok és h ivatalok egész sorozatát
találju k m egem lítve : p r e s b y t e r , ( d i a c o n u s ) , s u b d i a c o n u s ,
c a n t o r e ccl esi ae, i a n i t o r , o s t i a r i u s e ccl esi ae, aedi-
t u u s fordulnak elő.7 Még a régi pogányság nyom ait is m egleljük,8 de
ez csak kivételes; inkább túlbuzgó kereszténység a jellemző ezekre a sze­
gény em berekre, akiknek lelki egyensúlyát — am int m ár h an g o ztattu k
csakis az Istenbe v e te tt bizalom a d h a tta meg.
Meg kell itt em lékeznünk a szerzetesek szerepéről. A keresztény val­
láshoz való tá n to ríth a ta tla n ragaszkodásuk itt, ahol a bizonytalanság és
az ököljog uralkodtak, hallatlan erőt kölcsönzött nekik egy valódi kultur-
misszió elvégzésére. Igénytelenségük és az anyagi-testi örömökről való
lem ondás, gondolatviláguknak a túlvilági boldogságra való összpontosí­
tása olyan elvek voltak, m elyek e siralom völgyében a legtöbb vigasz­
talást és bizalm at n y ú jth a ttá k . Még fontosabb, hogy nem vonultak félre
ijedten, hanem erőteljesen részt v ettek abban a harcban, am elyet a római
szervezet elsenyvedése u tá n a nyugalom és közfegyelem fen n tartása ér­
dekében kellett folytatni. S e v e r i n u s ru h á t és táplálékot csikart ki
a tehetősebbektől a szegények szám ára és a személye irán ti babonás fé-

1 K iem elte már J. Zeiller, id. m. 361.
2 A. Schober, Jahreshefte des Österreichi­
schen A rchäologischen In stitu tes 17, 1914
B eiblatt 253 skk.
3 E ugippii vita S. Severini (jó kiadás p. o.
a H. Sauppe-féle = Mon. Ger. H ist., auct.
ant. I, 2.
4 Id. m. i, i és E p ist. E u g ip p ii presb. ad
P aschas, diac. 10, továbbá E p ist. Paschas, diac.
ad E u g ip p . presb. 2 (m indkettő a Sauppe-féle
kiadásban). V. ö. E xcerpta Vales. 10, 45 sqq.
Paulus diac. 15, 8. Mommsen, CIL. III. p. 683.
5 Eug., v. S . Severini, prooem. 8.
6 U. o. 15.
7 U. o. 16., 24. etc.
8 U. o. i i , 2.
 A kereszténység nyomai Pannóniában a népvándorlás korában 161

leim et a rra használta ki a barbároknál, hogy fegyvert kovácsoljon az

általu k szorongatott róm aiak védelm ére belőle. Nem a nyugalm asabb déli

A keresztény melldíszek és korhatározó párhuzamaik a Kr. u. V II. sz.-ból.

vidékeken, hanem az állandóan veszélyeztetett d u n ap arti övben ta rtó z ­

k o dott és le jte tte ki áldásos tevékenységét. K ívüle számos olyan szerze­
tesnek kellett itt lenni, akik bár kevesebb tehetséggel és energiával, és kisebb
körben fáradoztak a rom anizm us védelmén, m int ő, de sok jót te tte k így is.
S zen t István. I. II
IÓ2 Alföldi András

Északkeleti Pannóniából egyetlen híradást ism erünk a kereszténység­

ről az ötödik századból, s az is igen fátyolos, bizonytalan. Ennodius be­
széli a D e s c r i p t i o v i t a e b e a t i A n t o n i i m o n a c h i című
m unkájában,1 hogy ez az A ntonius i n c i v i t a t e V a l e r i a született
keresztény családból. Á m bátor a c i v i t a s elnevezés csak tévedésből
jelölhet meg egy ta rto m á n y t, nem szabad elfelednünk, hogy a latin nyelv
akkor m ár elvesztette klasszikus veretét és tele volt ilyen ú. n. vulgariz-
musokkal. És a területi megjelölések hasonló fogalom változásai különben
sem ritk ák e késői korban : S i r m i u m városának neve átm en t a kör­
nyező vidékre és e funkcióban még m a is é l ; N o r i c u m ta rto m á n y t
egyik auktornál «város»-nak találju k megnevezve,12 stb. És mivel E n n o ­
d i u s azt is tu d ja , hogy A ntonius c i r c a D a n u b i i f l u m i n i s
r i p a s született, azután pedig úgy írja le e vidék róm ai lakosainak
pusztulását, m int am ely m i n a b a t u r P a n n o n i i s , mégis csak az
igazi V a 1 e r i a ta rto m án y felé u ta l elbeszélése.3
A népvándorlás korának anarchiája nem csak azt hozta m agával,
hogy a régi népesség a ta rto m á n y déli és nyugati részeibe húzódott visz-
sza, am elyek valam ivel több biztonságot n y ú jto tta k , hanem , aki csak
tehette, még messzebb elvándorolt, Itáliába, vagy a keletróm ai birodalom
területére. A m enekülő-kivándorló pannoniai csoportok lehetőleg m aguk­
kal v itték a helyi m artyrok ereklyéit is, am elyektől vándorlásuk a la tt és
új hazájukban is védelm et v ártak . E gynéhány esetben, am ikor az ily-
módon á tte le p íte tt reliquiák tisztelete felvirágzott, állandósult, a hagyo­
m ányban is nyom a m arad t e transzlációknak. íg y tu d ju k p. o., hogy
m indjárt A ttila halála után, Leo császár uralkodása elején K onstanti-
nápolyba v itté k A n a s t a s i a földi m arad v án y ait ; 4 de nem egészük­
ben. T. i. Sirm ium ban is őrizték e v értan ú reliquiáit még ezentúl is és
az avar uralom elenyészte u tán ú jra elvittek innen ezekből Z ara-ba.5
A n a s t a s i a em léktem plom a m ellett volt S i r m i u m ban D e m e t ­
r i u s m ártíré. E nnek reliquiáit L e o n t i u s , a keleti I l l y r i c u m
korm ányzója Szalonikibe v itte m agával.6 De ezú ttal is csak részleges
átültetésről van szó, m ert ez a kultusz is továbbélt S i r m i u m ban.7
S i s c i a híres m ártírjának, Q u i r i n u s püspöknek reliquiáit az ötödik
században h o zh atták pannoniai m enekültek R óm ába ; P r u d e n t i u s ,

1 M o n . G er m . H i s t ., a u c t. a n t., to m . 7 diac. és Landolphus 16 (Mon. Germ. H ist,

186 sqq. (ed. Fr. Vogel).
2 V. Ö. R. Egger, W iener Studien 47, 1929
146 skk.
3 M ásképp p. o. J. Zeiller, id. m. 131, 3
jegyzet.
4 M a r t y r o l . H i e r o n . , különösen a F r a g m .
L a u r e s h a m e n s e , ad Kal. Ian. — Á ltalában v. ö.
E. Lucius, id. m. 183 skk., 276 skk. J. Zeiller,
97 sk. 12 1., stb. — A transzlációról : Cedrenus,
ed. Bonn. p. 608. Theophan. ad a. 5950 (p.
i n de Boor). Theodorus lector 2, 65 (Migne
P. Gr. 86, 215). J. Zeiller, id. m. 85. Paulus
auct. ant. 2, 363).
5 J. Zeiller, id. m. 86, 3 jegyzet.
® Migne, P. Gr. 116, 1172, 1201. O. Tafrali,
R evue archéol., 4me sér. 13, 1909, 99— 100. —
E. Lucius, id. m. 214 skk. látja a p a s s i ó ferdí­
tését, de nem meri levonni a következm ényeket
belőle, am elyet Tafrali sem l á t ; jobban J.
Zeiller, id. m. 81 skk. — V. ö. m ég O. Tafrali,
Topographie de Thessalonique 1913, 170 sk.
7 Az adatok m egtalálhatók J. Zeillernél,
id. m. 83, i j. és Migne, P. Gr. 116, 1159, 1162.
 A kereszténység nyomai Pannóniában a népvándorlás korában 163

aki e saeculum elején megénekli Q u i r i n u s hősi elm úlását, még sem­

m it sem tu d arról, hogy reliquiáit elhozták volna, s így m űve keletkezé­
sénél későbben kellett ennek tö rtén n i.1 A San Sebastiano k atak o m b áin ak
s régi tem plom ának régészeti feltárása napvilágra hozta püspökünk római
nyugvóhelyét is.12 U gyancsak R óm ába kerültek egy cibalae-i (vinkovcei)
m ártírn ak ham vai is ; 3 ezenkívül a H erm ogenesnek és társain ak szenvedés­
története is valószínűleg ily pannoniai transzlációk elhom ályosult em lékét
őrzi.4
Volt néhány pannoniai ember, aki a róm ai N yugaton m int lelkipásztor
jó hírnévre vergődött az ötödik-hatodik században Kr. u. Ilyen volt az a
Leonianus apát, akit az A ttila galliai h a d já ra tá ra vonuló hűn seregek
hurcoltak el m agukkal. Ez A u g u s t o d u n u m -ban és V i e η n a-ban
m űködött m int szerzetes és az utóbbi városban a hírnevessé v ált Saint-
Pierre-apátságot alap íto tta ; a hatodik század elején itt közbecsülés övezte.5
A zután egy Paulus nevű em bert kell m egem lítenünk, aki szintén ta r­
tom ányunkból való volt, m int G ennadius említi ; ez a bonosianusok
szektája elleni küzdelemben szerzett n ev et.6 Egy harm adik pannoniai
születésű pap, M artinus, G allaeciában szolgálta az egyház ügyét. 560
körül halt meg, m iután hosszú ideig B racara püspöke v o lt.7 Nem szabad
megfeledkeznünk egy pannoniai püspökről sem, aki a gyakori Johannes
nevet viselte s az avarok elől m enekült Itáliáb a ; 599-ben em líti is Gre­
gorius M agnus.8 E bben az időben élt az a Jo h an n a abbatissa is, aki ugyan­
csak az avar invázió elől táv o zo tt el Salonába ; o tt is h alt meg 612-
b en .9 E zt sírköve árulja el. E gy másik, hasonló emlék pedig egy szegény
kis csecsemő em lékét őrizte meg, aki ugyanígy ju to tt ugyaninnen Sa­
lonába, de elpusztult.10 L átjuk, mily végtelen kevés ad atu n k van, mégis
jellemzők a m egm aradt apró töredékek is.

A népvándorlás korának keresztényei M agyarországon nemcsak a ro-

m anizált lakosság soraiból kerültek ki. H a to tta k K risztus tan ai a P an ­
nóniába behatolt új népekre is ; nézzük, hogy m iképpen.
Vegyük a húnokat elsőknek. Ezek m egm aradtak régi babonáik és ős­
vallásuk m ellett, am elynek tisztu lt égatya-fogalm a em elkedett k u ltú rájú
népeknek is becsületére vált volna. De azért volt bizonyos h atása a ke­
resztény missziónak is náluk. T udjuk p. o., hogy Johannes Chrysostomus

1 J. Zeiller, id. m. 69., 72 sk. — Bővebben 7 Greg. Túron. 5, 38. A viti a p p . 23 ( M o n .

fog szólni a kérdésről N agy Tibor.
2 L. fentebb, 113. (Nagy Lajos).
3 J. Zeiller, id. m. 75.
4 U . o. 75 skk.
5 A. de Terrebasse, Inscriptions de Vienne
5, 53 skk., no. 332. J. Schoenwisner, Antiqui-
tatum et históriáé Sabariensis . . . libri novem ,
1791, 192.
6 Gennad., d e v i r . i l l . , 75. J. Zeiller, id. m.
349-
G e r m . H i s t . , a u c t . a n t . 6/2, 195). Venant. Fort.
c a r m . 5, 1— 2. Isid., de vir. ill. 35. J. Caspari,
Martin von Bracara’s Schrift d e c o r r e c t i o n e
r u s t i c o v u m , 1883.
8 Greg. Magn., ep. 9, 155 (Registr. t. 2,
461). J. Zeiller, id. m. 135.
9 C IL . III. 9551· R· E gger, F o rsch u n g en
in S alona Nr. 288, Abb. 64.
10 CIL. III. 9576. R . Egger, id. m. Nr.
284, Abb. 61.
164 Alföldi András

térítőket k ü ldött hozzájuk ; 1 keresztény húnokat említ Orosius a meg­

té rt népek általános felsorolásában,12 úgy m int H iero n y m u s3 és a nolai
Paulinus is.4 Ism eretes Theotim us tom i-beli püspök históriája is, akinek
olyan tekintélye volt a húnoknál, hogy a «rómaiak is te n é in e k nevezték
el tőle való babonás félelm ükben ; ez ajándékokkal, lakom ákkal, jó bánás­
m óddal odáig tu d ta vinni, hogy barátságos érintkezésbe jö h e te tt velük.5
H aso n líth atatlan u l m élyebb és m aradandóbb volt a Megváltó vallá­
sának h atása a hazai germ ánoknál. M egírták m ár sokszor, hogy Ulfilas-
nak mily döntő szerepe volt a gótok m egtérítésében ; 6 az is ismeretes,
hogy az ariánizm us kerekedett felül náluk. K iem elték m ár gyakran azt
is, hogy a germ án tám adók vérszom ját m ennyire fékezte a keresztény
gondolkodás szelídítő h atása ; Alarich m egkím élte a tem plom okat és nem
engedte meg a m észárlást, ugyanígy m ás germ án fejedelm ek is. Másfelől
azt is m egállapította m ár régen a k u ta tá s, hogy az ariánizm us választó­
falat vont a germ án hódítók és katolikus alattv aló ik között. Magnus
M aximus ellencsászár egy levelében, am elyet az ifjú V alentinianushoz in­
tézett, a m aga idejében h írhed t m ursai püspököt, Valenset teszi felelőssé
a gótok ariánizm usáért és Isten b ü n tetését lá tja e pannoniai város (Eszék)
kifosztásában.7 Julianus Valens poetovioi ariánus püspököt pedig avval
g y an ú síto tta Am brosius és p á rtja , hogy városát eláru lta a gotoknak. Min­
denesetre könnyebb volt egy ariánus p ap n ak a gotokkal való érintkezés,
m int a katolikus klérusnak, és gondolkozóba ejth et az a körülm ény, hogy
ez a Julianus Valens torquest és karpereceket h o rd o tt a gótok m ó d jára,8
szóval igyekezett külsőleg hasonulni hozzájuk. Az aquileiai zsinat aktáiban
egyenesen G o t h i c a i m p i e t a s-nak nevezi az ariánizm ust. K étség­
telen ebből, hogy a görög-keleti keresztény szekta mélyen belegyökerezett
a gótok közé ; de bizonyos az is, hogy a Dél-Oroszországban la k o tt keleti-
gótokat nem h a to tta úgy át, m int az erdélyi n y u g ati-g ó to k at.9 A zért a
katolikus reakció is e lju to tt a gótsághoz : Sunnila és Fretela, akikhez
H ieronym us levelet írt, katolikus gótok voltak, bizonyára sok mással
e g y ü tt.10 A 396-ban P annóniába tele p ített Fritigil m arkom ann királyné
esetében még az is kiviláglik, hogy A m b r o s i u s missziója ju to tt el
hozzájuk.11 A pannoniai barbárság ra gyakorolt orthodox (katolikus) be-

1 Theodoret. 5, 31, 1 (v. ö. 5, 37, 4, ahol
látszik, hogy a Σκυθαι oí νομάδες = húnok).
2 Oros. 7, 41, 8.
3 H ie r o n ., ep. 107, 3 (ed. Hilberg). V. ö.
m ég ep. 7 a remesianai N icetas által m egtérített
húnokról (idézve már Zeiller id. m. 588).
k Paulin. N ol. c. 17, 246 sqq.
5 Sozom. 7, 26, 6 sqq. Hieron., de v i r . ill .
131. J. Zeiller, id. m. 172.
6 A teljes irodalom m egtalálható erre nézve
L. Schm idt-nél : G eschichte der deutschen
Stäm m e bis zum A usgang der Völkerwande­
rung. D ie Ostgermanen. 2. Aufl. 1934, 234 skk.
A. A. V asiliev, The Goths in the Crimea 1936,
4 skk.
7 E p i s t . i m p e r . , p o n t i f . etc. 39, 4 (CSEL.
35- 89).
8 Ambros., e p . 10, 9— 10 (Migne, P. L.
16. 983).
9 V. ö. R. Egger m egjegyzéseit is a pan­
noniai gotokról, Jahreshefte 21/22, 1922 B ei­
b la tt 338 sk.
10 Hieron., ep. 106 ( a d S u n n i l a m e t F r e t e -
la m ).
11 P a u l i n i v i t a A m b r o s i i 36 (Migne, P. L.
14, 42).
 A kereszténység nyomai Pannóniában a népvándorlás korában 165

folyást szépen szem lélteti A m a n t i u s sírfelirata is.1 Ez a d rávam enti

I o v i a városka püspöke volt ; a z a b i n i p o p u l i (kettős nép, két nép),

Bizánci bronzkereszt závodi avar sírból (2 : 1).

am elyeknek pásztora volt, felfogásom szerint, egyfelől a nevezett városka

népe, m ásrészt az új foglalók egy raja. (Nehezebb m egm ondani, hogy az

1 CIL. V. 1623. R. Egger, Jahreshefte 21/22, 1922, 327. skk.

166 Alföldi András

em lített g e m i n i d u c e s kik le h e tte k ; Egger az alánok és keleti-

gótok legfőbb vezéreire, A l a t h e u s r a és S a p h r a x-ra gondol, am it
nem hihetek el, m ert m int a gyülekezet egyik része, úgy az egyik vezető
is róm ai kellett legyen.)
N éhány a d a to t a régészeti leletekből is nyerünk. íg y nagyon érdekes
a leányfalusi valentinianus-kori (364—375) castellum ban ta lá lt edényanyag
vallom ása. I tt ugyanis a 400 körül használt tipikus késő-római edények
olyan cserepekkel voltak együ tt, am elyeket m inden valószínűség szerint
keleti germ án elem eknek kell tu lajd o n ítan u n k . Az utóbbi csoportban for­
dul elő egy korsó, am ely a germ án ízlésű geom etrikus díszítm ényekkel
rendszeresen v á lto g atja a kereszt jegyét, kétségtelenül nem játékból,
hanem a készítő hitének bizonyságtétele g y an án t.1 A dom bóvári germ án
típusú ezüstcsat m onogram m ja is ily bizonyíték. A ra jta lévő K risztus-
m onogram m (vízszintes vonallal á th ú z o tt P) csak a IV. sz. vége felé fordul
elő legkorábban a pénzeken, — a K auffm ann-féle kézikönyv csak tév e­
désből teszi korábbra — s az ötödik század első felére kell helyeznünk
c satu n k at is.12 Már most ugyanez a m onogram m form a van azon a pres­
bitérium -korlátból m egm aradt faragványos kőhasábon is, am elyet Marosi
A rnold Székesfej é rv á ro tt fedezett fel, s am ely alapos feltevése szerint a
táczi bazilikából szá rm a z h ato tt.3 íg y te h á t a táczi keresztény tem plom is
túlélte a népvándorlás korszakának első évtizedeit : talán itt is egyaránt
h aszn álh atták az Isten házát b arb áro k és rom ánok, m int Ioviában. Az
új u rak és a régi lakosság keveredése különben is egyre erősebb lett, úgy
hogy a hatodik században m ár jellegzetesen b a rb á r népnek leh etett m on­
dani Pannónia népét : a bracarai Ma r t i n u s, aki innen való volt (mint
lá ttu k ), a m eg térített i m m a n e s g e n t e s között a P a n n o n i u s - t
is felsorolja.4
V alam ennyit arról is m ondhatunk, hogy m iként te rje d t a keresztény­
ség a keleti germ ánok körében tovább. A keletm agyarországi gepidáknál
az ötödik század közepén még a régi pogány vallási fogalm ak uralkod­
ta k ; Salvianus ugyanis ek k o rtá jt még az i n h u m a n i s s i m i r í t u s
G e p i d a r u m -ról beszél.5 De azért m ár az ariánizm us is m egvetette
köztük a lá b át ; ebben nem csak a nyugati-gót, hanem a régi pannoniai
szomszédság is részes lehetett. Idővel azu tán ez a keleti keresztény fele­
kezet teljesen uralom ra ju to tt náluk : Prokopius szerint, aki személyes
tap asztalatb ó l ism erte őket, keleti- és nyugati-gótok, vandálok és gepidák
m indnyájan az Arius ta n ítá sá t vallják.6 Am ikor Bizánc ism ét kiszorította
Pannóniából a keleti-gótokat, és ú jra a gepidáké le tt Sirmium, egy ariánus
gepida püspök is székelt itt ; az utolsó ilyen az a Trasarich volt, aki a lan-

1 A. A ., Leletek a hún korszakból és ethni- 3 Marosi A rnold, Székesfehérvári Szemle

kai szétválasztásuk (Archaeologia Hungarica
9, 1932), 64, 20. szövegkép.
2 E. Beninger, Der w estgotisch-alanische
Zug nach M itteleuropa (M annus-Bibl. Nr. 5T,
1931), 41, 17 ábra.
1936, 107— 108 1., 2 képpel.
4 A v iti app. 22, i i sqq.
5 Salvian., d e g u b . D e i 4, 67, 82. L. Schm idt
id. m. 533. J. Zeiller, id. m. 537.
9 Pocop., beli . V a n d . 1, 2.
 A kereszténység nyomai Pannóniában a népvándorlás korában 167

gobardok által tö n k rev ert gepidák királyi kincsét K onstantinápolyba

v itte .1 Az utóbbi években k iterjed t gepida sírm ezőket hozott napfényre
régészeink ásója, különösen Szeged környékén. A kis-zombori tem ető egyik
ily s írjá b a n 12 egy nyakban h o rd o tt kis kereszt fordult e lő ; valószínűleg
több ily fajta lelet akad m ajd még ham arosan.
A gepidák halálos ellenségei, a langobardok legalább részben k a to ­
likusok voltak. Már A udoin királyuk hivatkozik erre, aki Ju stin ian u s se­
gítségét véli ezen érvvel m egnyerhetni a gepidák ellen.3 Mielőtt Itá liá b a
in d u ltak volna, a langobardok m egvárták és m egünnepelték a husvétot,
ez is annak a jele, hogy a kereszténység u ra lta m ár őket. — Még egy szót
a herulok áttéréséről! Ezek is germ ánok voltak, csak sokkal későbben ju ­
to tta k szerves érintkezésbe R óm ával s így a kereszténységgel, m int az
eddig é rin te tt rokon törzsek. Mikor Iustin ian u s P a n n ó n i a s e c u n d a
földjére te lep ítette őket, királyuk és főem bereik felvették a keresztséget
és népüknél is elterjesztették .4
Meglepő fényt vetnek a keleti germ ánok kereszténységére a szomszédos
Észak-D alm áciához tartozó brezai bazilika rom jai (Sarajevo m ellett). Az
oszlopfők egy része germ án fafaragású m intaképeknek kőbe vésett mása,
a m ásik csoport pedig a ravennai m űvészet díszítő-m otívum ait veszi át.
Az oszlopok törzsén éppen úgy m egtaláljuk a germ án runa-ábécé betű so rát,
m int latin m ondások k arc o lata it.5 A brezai leletekből világos, hogy az av ar
foglalás nélkül ez a germ án-róm ai összefonódás m ár messze a karoling-
idők előtt ú jra az európai N yugathoz fo rrasz to tta volna e vidékeket.
Ami m agukat az av aro k at illeti, ezekre nézve erősen meg kell külön­
b öztetnünk, hogy az igazi avarokról van-e szó, akik 568-ban foglalták el
országunkat, vagy pedig azokról a török népekről, am elyeket ezek m a­
gukkal sodortak Dél-Oroszország terü letérő l.6 Az előbbiek ugyanis se­
hogyan sem tu d tá k beleélni m agukat új, európai környezetükbe ; igaz,
hogy m int hódítóknak erre sokáig nem is volt szükségük. Vad rohanás­
sal jö tte k néhány rövid év leforgása a la tt Eszak-Ázsiából hozzánk, frissen
megőrizve azokat a tradíciókat, am elyek az európai kultú rzó n áb an csak
addig érvényesülhettek, míg a nyugati világ m agához nem té rt nagy el-
aléltságából. Ezeket az av aro k at a kereszténység — s vele a polgáriasuk
életm ód — született ellenségeinek ta r to tta m inden szom szédjuk, és m int
ilyenek ellen indult m egsem m isítőjük, N agy K ároly. De azért legalább
egyetlen jelét találju k a kereszténységnek náluk : a nagy závodi sírmező
egyik sírjában fordult elő egy bizánci kereszt.7 H a i m h r a m m és

1 Joh. abb. c h v o n . , M ommsen, c h r o n . m i n . publikáció jelent meg e leletekről : G. Cremos-

2, 212 (572 p. Chr. n.).
2 Török Gyula, D olgozatok (Szeged) 12,
1936, 130.
3 Procop., bell. Goth. 3, 34. Ez ellen L.
Schm idt id. m. 620 sk., a többi forráshely és
irodalom felsorolásával.
4 Az adatokat lásd J . Zeillernél, id. m. 577 sk.
5 Egyelőre csak egy igen sovány előzetes
nik u. D. Sergejevski, G otisches und römisches
aus Breza bei Sarajevo, 1930 (N ovitates Musei
Sarajevoensis, No. 9).
6 A. A., Eurasia Septentrionalis A ntiqua 9,
1934, 2^5 skk. — Az avarokra vonatkozó iro­
dalmi forrásokat illetőleg felhasználtam Forró
László tan ítván yom anyaggyűjtését is.
7 J. H am pel,A ltert, d. frühen M.-A., Taf. 252, 1.
168 Alföldi András

H r o d b e r t szentek életleírásából világlik ki, hogy a nyolcadik század

folyam án Bajorország felől kísérletek tö rté n te k m egtérítésükre, de ezek­
nek sokkal több eredm énye volt nyugati szom szédjaiknál, a k a ra n tán
szlávoknál.1 Mikor N agy K ároly leigázta őket, term észetesen h ittérítő k
is jö tte k seregeivel: különösen a salzburgi érsekek buzgólkodtak az av ar
térítés körül.2 N em sokára ezután egy av ar fejedelem, egy Z otan nevű
t u d u n, A achenbe m ent s felvette a keresztséget.3 Ügy látszik, hogy
az egész avarság nevében jö tt, m ert a tulajdonképpeni uralkodó, a k a g a n
és legfőbb országnagya, a j u g u r r u s , elp u sztu ltak a háborúban. De
nem b írta sokáig a tu d u n sem a kegyes életet és visszaesett régi élet­
m ódjába, s ezért halállal b űnhő d ö tt. A zután m egint arról értesülünk, hogy
az avarok uralkodója, T h e o d o r u s , aki a k a p k a n ran g ját tö l­
tö tte be, m ajd m int vazallus m egkapta ú jra a frank u d v artó l a kagan
királyi tisztségét, keresztény volt,4 em lített neve kétségtelenül nem az
eredeti, hanem m ár a keresztvízzel k a p o tt új elnevezés. U tóda, A b r a ­
h a m is így k a p h a tta bibliai nevét.5
Még az avarokkal hazánk b a k öltözött török népekre is kell egy pil-

1 A n tip h o n a e et responsoria de H a im - (u. o. 191). A n n á l. T ilia n o ru m pars altera a.

hram mo (Mon. Germ. H ist., SS. Merov. 4,
525 sq.) V. ö. ehhez m ég Mon. Germ. H ist.,
SS. Merov. 11, 353. Conversio Bagoariorum et
C arantanorum = u. o. 11, 45. — L. m ég V.
Hrodberti 5 (Mon. Germ. SS. Merov. 6, 158 sq.).
2 A n n . Stadenses a. 791 (Mon. Germ. H ist., ' Germ. SS. 1, 87). A n n . Iu va v. m ai. suppl. a.
SS. 16, 309. V ita vei passió H a im h ra m m i. — A l­
kuin tevékenységéről : Mon. Germ. H ist.,
Epp., 4, 143 sq. 153 sq. 157 sq. 160 sq. 162.
236. 267. — V. ö. m ég M. Kos, Conversio
Bagoariorum. et C arantanorum (Razprave znan-
stvenega drustva v. Ljubjani 11, hist, odsek 3),
1936, 47 skk., 150 sk. (ném et kivonat), aki
további adatokkal részletesen m egtárgyalja e
kérdést.
3 A n n . Lauresham . a. 795 (Mon. Germ.
SS. i, 36). Ann. Alam ann. cont. a. 795 (u. o.
47). A n n . Sangall. breves a. 795 (u. o. 75).
A n n . Iu va v. m at. a. 795— 796 (u. o. 87 v. ö .
89). E in h a rd u s, A n n . L a u riss. m ai. a. 795— 796. vagy, hogy H u n i ad fidem convertuntur (A nn.
E in h a rd i ann. 795— 796 (u. o. 179). A n n .
T ilia n . a. 796— 797 (u. o. 222). Poetae Saxo n is
de gestis Caroli m agni im p . (Mon. Germ. 1,
252 sq.). Chron. M oissiacense a. 795 (u. o. 302
sq.). A n n . F uld. a. 795— 6 (u. o. 351). R eginonis
chron. a. 795— 6 (u. o. 561). A n n . H erem i a.
795 (Mon. Germ . SS. 3 , 139) Siegeberti chron.
a. 797 (Mon. Germ. SS. 6, 335). A n n a lista
Saxo (u. o. 563). A n n . M a x im ia n i a. 796 (Mon.
Germ. SS. 13, 22). A n n . Lobienses a. 796 (u.
o. 230). A n n . M ettenses a. 803 (Mon. Germ. SS.
13, 32). A n n . Scti T rudperti (Mon. Germ. SS.
17, 286). V. Ö. még M on . Germ. SS. 5, 101
419· — Arra n éz v e , hogy a tu d u n nem név,
hanem rang : E. Chavannes, D ocum ents sur
T ou-K ioue (turcs) Occidentaux, 1903, 264, n.
4 A n n . S . E m m eram m i R atisb. m ai. a. 805
(Mon. Germ. SS. 1, 93). E in h a rd i ann. a. 805
806 ( u . ο. 222). A n n . Fuldenses a. 805 (u. o.
353). A n n . M a x im ia n i a. 805 (Mon. Germ. SS.
13, 23). A n n . M ettenses a. 805 (u. o. 33).
5 Az előbbi jegyzetben idézett helyek m el­
lett v. ö. még : A n n . Iu va v. m ai. a. 805 (Mon.
805 (Mon. Germ. SS. 3, 122). — Az avarok
m egtérését ünnepli a D e P ip p in i regis victoria
A va rica c. költem ény is (Mon. Germ., poet.
Carol. I, 116— 117), valam int Theodulphus,
carm. 25 (u. o. 483 sq.). V. ö. a salzburgi Szent
Péter-kolostor «Verbrüderungsbuch»-jában em ­
lített avar tudun-t, S. Abel— B. Simpson,
Jahrb. d. fränkischen R eiches u. Kari d. Gr.
2, 1883, 98, jegyzet. ■ — Ezen adatokkal szem ­
ben a 863. évhez fűzik a krónikák újra azt a
m egjegyzést, hogy Gens H u n o ru m C hristiani-
tatis nőm én aggressa est (A n n . Á la m . cont.
Sangall., Mon. Germ. SS. 1, 50, v. ö. 66 és 75),
Heremi. Mon. Germ. 3, 140), m ely igen sokszor
ism étlődik (p. o. Mon. Germ. SS. 5, 106, 6,
28. 172. 578. 9, 496 (a. 862). 573. 16, 59 (ad
a. 865). 310. 24, 828). — E zt az ad atot az A n n .
W eingartenses elbeszélésével fűzném össze,
am ely a következő évhez jegyzi meg (Mon.
Germ. SS. 1, 463) : H ludow icus rex Germaniae,
hostiliter obviam Bulgarorum Cagano . . . (ki­
esett a név) nom ine, qui C ristianum se fieri
veile prom iserat pergit. — Az avarok keresz­
ténységéről N agy Károly után szól m ég J.
Marquart, Osteuropäische und ostasiatische
Streifzüge, 1903, 190 sk. — Érdekes N agy
Károly birtokadom ányozása is az altaichi ko­
lostornak : locum quendam in A va ria , ubi
B ielaha flu v iu s D a n u b iu m ingreditur (Mon.
Germ. D D. Car. 1, 283 sq. V. ö. u. i. 1, 2— 3
és D D . Germ. 1 , 157 sq.).
 A kereszténység nyomai Pannóniában a népvándorlás korában 169

la n tá st vetnünk. Ezek m ár régen a róm ai k u ltú ra körzetében ta rtó z k o d ta k

s így sokkal fogékonyabbak voltak a róm ai életform a s evvel a keresz­
ténység irá n t is, m int az igazi avarok. Főleg török-bolgár törzsek voltak
ezek, am elyeket a keresztény propaganda m ár erősen besugárzott. Elég
röviden rá m u ta tn u n k arra, hogy m ár a h ato d ik század kezdetén k iad tak
«hún nyelven», te h á t valam ely török nép nyelvén, egyházi irato k at, hogy
ezen pontusi törzsekre h ath assan ak .1 A Bizánccal k ö tö tt szerződéseknek
is sokszor az volt az ára, hogy a kereszténységet fel kellett venni, m int
p. o. G o r d a s király ism ert esetében, stb. C o s m a s I n d i c o p l e u s -
t e s m ár a hatodik század közepén
szól keresztény bolgárokról,12 és m ár
valószínűleg a hetedik században fenn­
állo tt a krim i gótok székvárosa, Doros
körül egy kazár, egy hún és egy ono-
gur-bolgár püspökség, am ely ugyan
csak a nyolcadik században van először
em lítve, de ekkor m ár régen m egvolt.3
Így h á t m ár nem volt új dolog a P a n ­
nóniába költözött kuturgur-bolgárok-
nak s velük jö tt rokonaiknak sem a
kereszténység. Egyik előkelő bolgár
nő (?) sírjában, am elyet Puszta-T ótiban
ástak ki, egy arany függő-kereszt is
volt, hetedik századi bizánci m unka.4
Nincs kizárva, hogy e népcsoporthoz
tartozó egyén volt eltem etve abban a
deszki sírban isj ahol egy másik, kisebb,
nyakba akasztható granulációs díszű Bizánci aranykereszt a pusztatóti-i leletből
keresztecske fordult elő.5 Talán még ( 1 : 1 ) .

fontosabb e gyér nyom oknál, hogy

a keresztény világ irán t nem voltak olyan érzéketlenek, m int az ázsiai
avarok, s inkább m egkím élték a rom anizm us pannoniai m aradványait,
m int amazok. Így keletkezhetett azoknak a korongos hbuláknak a cso­
portja, am elyeket eddig Pécsről és Keszthely környékéről ism erünk.6
K eresztény ábrázolások vannak ezeken, s a velük járó tárg y ak díszítm é­
nyein s form áin különös vegyüléke lép fel pontusi, bizánci, török-nom ád,

1 V. ö. J. Marquart, id. m. 191 1. jegyzet. G. 37 a sír szám a). — A tülkös karperecek a

2 V. 5 . Moravcsik Gyula, Ung. Jahrb. 10,
1930, 69. és főleg: Szent Istv á n E m lékkönyv,
alább.
3 U gyanott. V. ö. még A. A. Vasiliev, The
Goths in the Crimea, 1936, 77 skk.
4 J. Ham pel, D ie A ltertüm er des frühen
M ittelalters in Ungarn 3, 1905, Taf. 266, 2.
5 Banner J., D olgozatok (Szeged) 12, 1936,
25 I > 55 jegyzet. (A szegedi múzeum naplójában
szentendrei lelet köréhez fűzik e leletet ; nem
hallgathatjuk el azonban, hogy a cserkuti lelet­
ben, am elyet Márkiné Poll K. publikált (Arch.
Ért. 1934, 56 skk.) germán fibulákkal fordultak
elő ily karkötők.
® A. A., Untergang der Röm erherrschaft
in Pannonien 2, 1926, 45 skk. és Eurasia Sept.
A nt. 9, 1934, 294 skk.

)
lyo Alföldi András

germ án stíluselem eknek, a régi pannoniai római iparm űvészet m otívum ai­
val 1 keverve : kétségtelen, hogy ez a sokféle elem csakis a kereszténység
nagy béke- és szeretet-eszm énye alapján szövődhetett így össze egymás­
sal. K risztus m ennybem enetelét itt még a hetedik században (!) sason
ülő császár képében — régi apotheosis-ábrázolás — é rzék eltetik ; csak a
két pálm aág m u ta tja a mellkép két oldalán, hogy az égbe szállóé a hit
pálm ája. Egy lovas szent még Bellerophon képében jelenik meg, am int
a chim aerat m egöli: a régi pannoniai iparm űvészet pogány m otívum ait
használja fel még mindig a helyi római m ester itt is. De m ár «modern»
keletróm ai a kereszt felett megjelenő Krisztus-mellkép, kétoldalán egy-
egy angyallal.2 Talán nem á rt megjegyeznünk, hogy a kuturgur-bolgár
iparm űvészet körében néha feltűnnek olyan bizánci-keresztény m inták is,
amelyek elvesztették m ár eredeti ta rta lm u k a t, csak m int díszítő-rajzok
élnek itt tovább. Ilyen a két m adár közt álló kehely m intája, am elyek­
nél m ár maga a rajz feloldódása is m u ta tja , hogy értelm e veszett.3
A kilencedik század keresztény m egújhodása m ár nem tartozik e
rövid áttek in tés tárgyához, sem népünk megtérése. De ezen előzmények­
nek is nagy tanulsága van a m agyarság történetére nézve : acélkemény
harcos népek egész sora tű n t el nyom talanul a K árpátok aljáról, m ert
nem tu d o tt alázatosan m eghajolni K risztus fényessége előtt. Hiába
p u sz títo ttá k a pannon róm aiságot oly kegyetlenül, ez eszmeileg túlélte
őket. V ajk bölcsebb volt náluk.
Alföldi András.

Szíjvég kehellyel két madár között.

1 Az előbbi jegyzetben idézett dolgozataim 2 V. ö. még ehhez G. B. de Rossi, Bull. di

m ellett v. ö. Rettich N., Az avarkori műipar arch, crist. 7, 1869, 40 sk. és a 9. sz. rajz.
(Arch. Hung. 1) 1926. 3 V. ö. László Gyula, A datok az avarkori
m ű ip a r ó k eresztén y k ap cso lataih o z, 1935.
 A HONFOGLALÁS ELŐTTI
MAGYARSÁG ÉS A KERESZTÉNYSÉG.
Irta: MORAVCSIK GYULA.
 ÖLCS LEÓ bizánci császár tak tik ájáb an a türkök ( = m agya­
rok) hadiszervezetét és szokásait ism ertetve ism ételten össze­
hasonlítja a m agyarokat a bolgárokkal s ennek kapcsán
nyom atékosan hangsúlyozza, hogy a m agyarok szokásai
csak annyiban ütnek el a bolgárokétól, am ennyiben ez
utóbbiak m ár keresztény hitre tértek s így a bizánci er­
kölcsökhöz alkalm azkodván, hitetlenségükkel együtt vad
és nom ád jellegüket is levetették.1 Bölcs Leó e fontos nyi­
latkozatában arra a tényre céloz, hogy Boris-Michael bolgár
fejedelem népével együtt m ár 864-ben m egkeresztelkedett s így belekap­
csolódott a keresztény népek nagy közösségébe.12 De szavaiban egyszer­
smind az a negatív m egállapítás is kifejezésre ju t, hogy a bolgárokkal ellen­
tétben a m agyarok még nem keresztények. A bizánci császár a m agyarokat
közelebbről a 894/5. évi háború folyam án ism erte meg, amidőn azok a
bolgárok ellen szövetségesei voltak. Műve egy másik helyéből azonban az
is kitűnik, hogy am ikor m un k áját írta — ami 904—912 között tö rtén t —
a m agyarság m ár mai hazájában lakott, vagyis a honfoglalás nagy ese­
ménye befejeződött.3
A korábbi időkre vonatkozó arab-perzsa források egy-két elszórt
megjegyzéséből is tudjuk, hogy a honfoglalás előtti m agyarok pogányok
voltak.4 De Bölcs Leónak köszönhetjük azt a h atáro zo tt tudósítást, hogy
a hosszú vándorút ja u tán végleges hazájában letelepedő m agyarság még
nem vette fel a kereszténységet.
Egész népek keresztény hitre való áttérése rendszerint egy-egy nagy

1 Vári kiadása a M H K .-ben : X V III. fej. 3 L. Moravcsik Gy. : A m agyar történet

60. §. = Migne : PG. 107. X V III. f. 61. §.
2 E dátum ról a korábbi felfogással szem-
ben 1. A. V aillant— M. Lascaris : La date de
la conversion des Bulgares, R evue des É tu d es
Slaves 13 (1933)' 6 — 15.
bizánci forrásai. Bp. i 9 3 4 · *3 4 · 1 ·
4 M HK. 169., 172., 195. 1. — A magyarok
ősvallásáról 1. S olym ossy S. : A m agyarság nép- 1
rajza IV. k. Bp. 1937. 4° 2· skk.
174 Moravcsik Gyula

uralkodó műve, de az ilyen folyam at mégsem történik egyik napról a

másikra. Az egész nem zet m egtérését rendesen megelőzik korábbi térítési
kísérletek s egyes elszigetelt vagy csak kisebb körre terjedő áttérések.
Az orosz nemzet keresztény hitre térése Vladim ír fejedelem 989. évi meg-
keresztelkedésével indult meg, de Igor fejedelem özvegye, Olga m ár 954 táján
m egkeresztelkedett K onstantinápolyban. Abból a tényből teh át, hogy a
m agyarság egésze a honfoglalás idején még pogány volt, s hogy keresztény
hitre való térése új hazájában csak egy századdal később, Szent Istv án
idején következett be, nem következik, hogy korábban nem került érin t­
kezésbe a kereszténységgel. Joggal m erülhet fel te h át a kérdés, vájjon érte-e
a honfoglalás előtti m agyarságot keresztény hatás, vájjon a kialakuló nép
egyes elemei, törzsei, vezérei megism erkedtek-e m ár korábban a keresztény
vallással ?
A problém a vizsgálatára két ú t nyílik előttünk. Az elsőn haladva
az a kérdés vetődik fel, vájjon m aga a m agyarság nem őrzött-e meg olyan
művelődési elemeket, ε melyek honfoglalás előtti keresztény érintkezésekre
vagy hatásokra vallanak? Gondolunk itt a nyelvre, amely egy nép m ú lt­
jának leghűbb tükre, és oly folklorisztikus elemekre, amelyek sokszor messzi
századok hom ályába is bevilágítanak. Ami a m agyar nyelv honfoglalás
előtti szókészletét illeti, am ennyire az rekonstruálható, tudom ásunk sze­
rint annak — talán az egyetlen kereszt szót kivéve — nem ismeretes olyan
akár eredeti, akár későbbi jövevény eleme, amely keresztény fogalomkörre
utalna, vagy legalább keresztény hatásokra engedne következtetni. U gyan­
így vagyunk azzal a folklorisztikus anyaggal, am elynek eredetét a honfog­
lalás előtti időkbe tu d ju k visszakísérni. H ősm ondáink, népmeséink keleti
elemeiben a legújabb kutatáso k ősi sam anisztikus és totem isztikus hagyo­
m ányokra b ukkantak, de honfoglalás előtti keresztény színeződésnek semmi
nyom a sincs. E negatívum okból m ár is levonhatjuk azt a következtetést,
hogy ha érte is a m agyarságot vagy egyes elemeit a honfoglalás előtt
valam ilyen keresztény hatás, az m élyreható és főleg az egész m agyarságra
kiterjedő nem lehetett.
H a teh át ez az első út nem vezet semmiféle pozitív eredményre, m arad
a másik. Megvizsgálandó, vájjon a reánk m aradt forrásanyag felkutatása
alapján nem bukkanunk-e oly nyomokra, melyekből a honfoglalás előtti
m agyarság keresztény kapcsolataira lehet következtetni.
A m agyarság honfoglalás előtti történetére vonatkozó legújabb k u ta ­
tások alapján — ha a részletekre vonatkozólag az egyes k u tató k felfogása
közt némi eltérések m utatkoznak is — a m agyarság kialakulásának és v án ­
d o rú já n a k főbb körvonalait világosan látju k .1 A finn-ugor eredetű magyar-

1 A nélkül, hogy itt részletekbe bocsátkoz­Az onogurok történetéhez, Bp. 1930. ; Fehér
nánk, csak röviden utalunk az idevonatkozó G. : A bolgár-törökök kapcsolatai a m agyar­
legújabb irodalomra : H óm an —Szekfű : Magyar sággal és a legújabb m agyar őstörténetkutatás.
történet I2. ; N ém eth Gy. : A honfoglaló m a­ Századok 69 (1935)· P ótfüzet 513— 553. 1.
gyarság kialakulása, Bp. 1930. ; Moravcsik Gy. :
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység *7 5

ság nyugat-szibériai őshazájából m ár a Kr. u. V. században dél felé sod­

ródik és századokon á t a K aukázus és Meótisz vidékén tanyázik, ahol
erős bolgár-török hatásnak van kitéve. Itt, a Fekete-tenger északi p a rt­
vidékén különböző népm ozgalm ak következtében egyre n y u g atab b ra sod­
ródik, a IX . század végén m ár a m ai B esszarábia területén tűnik fel, m ajd
a bolgár háború és a besenyő-tám adás következtében 895-ben elfoglalja
mai hazáját. A m agyarság élete teh át körülbelül négy századon á t azon
a területen folyt le, amely az U raitól és K aukázustól a K árpátokig terjed,
vagyis a Fekete-tenger északi partvidékén.

A m agyarok Bölcs Leó bizánci császár szövetségeseiként üldözik Sym eon bolgár fejedelm et 895-ben.

Ezen a területen a m agyarság a legkülönbözőbb hatásoknak volt

kitéve. Hogy a különféle bolgár-török népek milyen jelentős szerepet
játszo ttak a m agyarság ethnikai és kulturális kialakulásában, arra a leg­
újabb kutatások v ilágítottak rá. A török elemen kívül legrégibb jövevény­
szavaink tanúsága szerint iráni (alán-osszét, perzsa) befolyással is számol­
nunk kell. A V III. századtól kezdve a K aukázuson tú l is érezhető az arab
művelődés expanzív ereje. A legújabb archeológiái kutatáso k az északról
dél felé terjedő norm ann befolyást is kétségtelenné tették . De mindezeknél
176 Moravcsik Gyula

sokkal állandóbb és erősebb hatással volt a Fekete-tenger északi p a rt­

vidékére Bizánc, amely a régi római császárság hagyom ányait folytatva
a Kr. u. IV. századtól kezdve egészen a X III. századig érezteti itt a maga
politikai és kulturális befolyását. Az a terület, amelyen a m agyarság
vándorlása és kialakulása lefolyt, Bizánc politikai és kulturális érdek­
szférájába tarto zo tt. A honfoglalást megelőzőleg te h át a keresztény hatás
a m agyarságot csak Bizánc felől érhette. Ilyen módon a felvetett problém a
voltaképpen abban áll, hogy feleletet adjunk arra a kérdésre, vájjon
a bizánci kereszténység éreztette-e a m aga h a tását a m agyarságra, illetve
a kialakulásában szerepet játszó bolgár-török népekre, továbbá a m agyar­
sággal érintkező s azokat környező más népekre? Az a kérdés teh át, vájjon
a m agyarságot érte, vagy érhette-e a honfoglalás előtt keresztény hatás,
csak úgy világítható meg, ha m egrajzoljuk a bizánci keresztény misszió
tö rtén etét a K aukázus környékén és a Fekete-tenger északi partvidékén
a Kr. u. IV— IX . századok folyamán. Ez a feladat annál érdekesebbnek és
csábítóbbnak ígérkezik, m ert, ha a részletkutatások terén tö rtén tek is
m ár értékes előm unkálatok, a kérdés összefoglaló feldolgozása mindez-
ideig hiányzik.
Eusebios IV. században írt egyháztörténete az apostolok térítő ú tjá ­
nak felsorolása közben megemlékezik arról, hogy A ndrás apostol Skythiá-
ban is já rt.1 E zt a tu d ósítást hitelesnek, vagy legalább is valószínűnek
ta rtjá k .12 Skythián talán az ú. n. Scythia m inort kell értenünk. Amikor
azután a kereszténység terjedésével távoli országok és népek versenyezve
igyekeznek kereszténységük eredetét valam elyik apostol nevéhez fűzni,
a keresztény legenda tovább szövi e tö rtén eti fonalat. Azok a későbbi
apokrif iratok, melyek az egyes apostolok cselekedeteiről szólnak, m ár
nemcsak arról tudnak, hogy A ndrás apostol Skythiában já rt, hanem
lévén a Skythia fogalom rendkívül határo zatlan és tág íth ató — részletes
tudósításokat közölnek arról is, hogy A ndrás apostol társaival végigjárta
a Fekete-tenger egész északi partvidékét, m egfordult az alánoknál, szarm a­
táknál, «emberevők»-nél (A nthropophagi) a K aukázus és Meótisz vidékén.
A késői orosz egyházi legendák szerint a D nyeper m entén Kievig ju to tt
el és a «myrmidonok»-at is felkereste.3 A bizánci hagiografiai gyűjtem ények

1 Eccl. hist. III. I . (1897) 29— 148 ; 21 (1898) i — 184 ; M. G. G a-

2 A. Harnack : Die M ission und A us­
breitung des Christentum s in den ersten drei
Jahrhunderten I. L eipzig 19244. 108. 1.
3 (V . ö. R. A. Lipsius : D ie apokryphen
A postelgeschichten und Apostellegenden. I—
III. Braunschweig 1883— 1890. I. 543— 622. ;
II. i. 4— ii .; II. 2. 143— 146.; D ie lateinischen
B earbeitungen der A cta Andreae et M atthiae
apud anthropophagos, hrsg. von F. B latt,
Giessen 1930. ; S. B. Petrovskij : Αποκρπφη-
'lecKifi CKasaiiiH ο6ί> anocTOJibCKoü nponont/in
no UepHOMopcKOMy nodepeacbio, 3 anncK n Η μπ.
Oßecejcaro Odmecma HcTopin n JIpeBHocTeii 20
n asv ili : HcnkcTia rp y βηηοκπχή at.Tonnceü n
HCTopnKOBT> o Xepcomict., Γ οτθϊη, O cerin, Xa-
3 apin, ΤΙπΑΟθτίη h Poccin, CóopHHRb MaTepiajioB'b
/p a onncamH iitcTHocTeií η πλθμθηΤ) KaBKaaa
X X V I. (1899) i — 104. ; főleg 1— 11. ; V. G.
V asiljev sk ij : Χ οτκ/ιθηϊθ anocTOJia AH/ipen bb
cTpant> Mnp.MiiAOHHHi., Tpy/u.1 B. Γ. Bacn.iheB-
CKaro II. S a n k tp e te rb u rg 1909. 213— 2 9 5 .; A.
S je d e ln ik o v : JIpeBHHH KieBcaaH aereH/ia ο6ι>
anocTO.it. AH/ipet, S lav ia 3 (1924— 25) 316— 335 ;
F. D ölger : R om in d er G ed an k en w elt d er
B y zan tin er, Z eitsch rift fü r K irchengeschichte
56 (1937) i — ■42 ; föleg 39— 42.
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 177

A ndrás apostolnak Skythia északi részén m artir-h alált halt tan ítv án y airó l
is megem lékeznek.1 Ilyen m ódon az idők folyam án a keresztény legendá­
ban, melynek anyagát a távoli népekre vonatkozó ism eretek tágulása
egyre táp lálta, A ndrás apostol, akit a bizánci hagyom ány a k o n stan ti­
nápolyi egyház m egalapítójának tekint, a Fekete-tenger északi partvidékén
feltűnő különböző, részben m ondái, részben tö rtén eti népeknek, sőt végül
még az oroszoknak is első h ittérítője lett.
E legendás hagyom ánnyal szemben a tö rtén eti k u ta tá s m egállapította,
hogy a Fekete-tenger északi partvidékén a kereszténység csak jóval az
apostolok kora u tá n v ert gyökeret. A legújabb k u tatáso k nyom án12 a
következőkben összegezhetjük a kereszténység elterjedésére vonatkozó első
nyom okat a bennünket érdeklő területen.
A Fekete-tenger északi partvidékén a kereszténység legkorábbi nyomai
a Kr. u. III. század végére vezetnek. A D iocletianus-korabeli keresztény
üldözések vértanúi között szerepelnek a krim i félsziget délnyugati p a rtjá n
fekvő régi görög város, Cherson (mai Sevastopol) lakosai is.3 A legrégibb
déloroszországi keresztény feliratok azonban csak a IV. századból valók.
A nicaeai zsinaton 325-ben m ár szerepel a M aiotis-tavat (mai Azóvi tenger)
a Fekete-tengerrel összekötő tengerszoros (az an tik kim m eriai Bosporos)
nyugati p a rtjá n fekvő Bosporos (antik Pantikapaion, mai Kére) város
püspöke, ami arról tanúskodik, hogy ez időben o tt m ár több keresztény
egyháznak kellett lennie. A Fekete-tenger keleti p a rtjá n a Phasis folyó
(mai Rión) torkolatánál fekvő Phasis keresztény gyülekezetének meg­
alakulása még az apostoli időkbe nyúlik vissza, de a tőle északra fekvő
Pityus város (a m ai Pizunda közelében), m int püspöki székhely, szintén
csak a nicaeai zsinaton tűnik fel először.
A IV. század folyam án azután a kereszténység m indkét em lített,
területen, a régi Chersonesus Taurica-ban, a m ai Krim-félszigeten, és a
K aukázus vidékén egyaránt nagyon megerősödik. Ebből az időből m ár
egész sereg keresztény em lékünk van a krim i görög városokból, am elyek
között a legrégebbi d a tált emlék egy 304-ből való, Kére ben ta lá lt sírfelirat.
E rre az időre esik a krim i gótok megtérése is, akik a Kr. u. III. század
közepén húzódnak le a B alti-tenger vidékéről a Fekete-tenger p artjaira,
a m ai K rim -félszigetre.4 H a a nicaeai zsinaton szereplő «Theophilus G ott-
hiae» nem is az ő püspökük, hanem a dunam enti gótoké, kétségtelen,

1 M ig n e: PG. 117. c. 269. D. — V. ö. Missionär von Τουρκία, B yzantinische Zeit­

Vasiljevskij id. m. 295.
2 L. Harnack : id. m. II. 761., 797— 798. 1.;
K . P iep er: A tlas orbis christiani antiqui (Atlas
zur alten Missions- und Kirchengeschichte),
D üsseldorf 1931.
3 V. V. L aty ev : ÍKhtíh cb. θπποκοποβτ>
xepcoHCKUXT», Mémoires de l ’A cadém ie Im pé-
riale des Sciences de St.-Pétersburg V III. série.
Classe historico-philologique V III. 3. St.-Péters-
bourg 1906. — E szövegek rendkívül érdekes
későbbi történetéről 1. J. Czebe : Ephraim,
S zent Is tv á n . I.
schrift 25 (1925) 106— 113.; Β· K o s s á n y i:
Ephraim, B ischof von Cherson, Missionär der
«Oyrpbi», Aus den Forschungsarbeiten der M it­
glieder des Ungarischen In stitu tes und des Col­
legium Hungaricum in Berlin dem Andenken
Robert Gragger gew idm et, Berlin 1927. p.
9 7 — x oi.
4 A krimi kereszténység történetére v o n a t­
kozólag 1. E. H. Minns : Scythians and Greeks,
Cambridge 1913. ; J. Kulakovskij : Ilpomjoe
TanpH/ud, K iev 19142.; J. Zeiller : Les origines
12
178 Moravcsik Gyula

hogy a bosporosi püspökség térítő m unkájának h atása a la tt ők is felvették

a kereszténységet. Míg azonban a dunam enti gótok — m int ismeretes —
a IV. században az ariánizm us k arjaib a v etették m agukat, a krim i gótok
az orthodoxia hívei m aradtak, am it bizonyít az a tény, hogy első püspökü­
ket, U nilas-t 400 tá já n Johannes Chrysostomos konstantinápolyi p atriarch a
küldte közéjük. E ttő l az időponttól kezdve a krim i gotoknak külön püspök­
ségük van, amelynek székhelye egy ideig valószínűleg a gotoktól 362
tá já n m egszállott Bosporos városa volt. A Chersonesus T aurica területén
a IV. században elterjedt orthodox kereszténység a későbbi századokban
jelentős szerepet já tszo tt a b arb ár népek m egtérítésében. Mielőtt azonban
a krim i keresztény misszió tö rtén etét tovább kísérnénk, először a K aukázus
felé kell figyelmünket fordítani, ahol a IV. század folyam án a kereszténység
terjedése jelentős léptekkel haladt előre.
A m int ismeretes, Pál apostol h ittérítő tevékenysége következtében
Kis-Ázsiában szám talan keresztény gyülekezet alakult m ár az apostolok
idejében. A Kr. u. II. század végén a kereszténység a Fekete-tenger egész
déli partvidékén uralkodóvá lett, s előretolt őrhelyei n y u g at felől meg­
közelítették a K aukázus lábát. A kereszténység keleti h ó d ító ú tja terén
a következő jelentős és a mi szem pontunkból is fontos lépés Ö rményország
megtérése volt, ahová lassanként m ár az első két század folyam án be­
szivárogtak a kereszténység tan ai.1 Az örm ény nép egészének m egtérítése
Világosító Gergely m űve volt (257— 331), aki hazájából elmenekülvén, a
kappadokiai K aisareiában keresztelkedett meg. Később férfikorában vissza­
té rt Arm éniába, ahol m egkeresztelte T iridates (Trdat) királyt, aki kb. 285
tá já n á tté ríte tte népét a keresztény vallásra. Az újonnan m egszervezett
örm ény egyház első feje, katholikos-a Világosító Gergely lett, akit a
kaisareiai püspök szentelt fel. Az örm ény egyház m egalakulása u tá n a IV.
század folyam án a kereszténységet tovább terjesztette a szomszédos népek
között. Az észak felé terjedő új hit először Georgiát hódítja meg.2 A m ai
Georgia keleti része (K harthli), amely a K úra folyótól délre terü lt el, Kr. u.

chrétiennes dans les provinces D anubiennes de 1 Az örm ény kereszténység kezdeteiről 1.

l'Em pire Romain (Bibliothéque des Écoles
Franfaises d ’A thénes et de Rom e 112.), Paris
1918. 407— 417. ; L. Schm idt : Zur Geschichte
der Krimgoten, Schum acher-Festschrift, Mainz,
1930. 332— 336· és főleg A. A. V asiliev :
The Goths in th e Crimea, Cambridge, M assa­
chusetts 1936. E mű első, orosz kiadásáról 1.
ism ertetésem et : Történeti Szemle 14 (1929)
240— 243. — V. ö é m ég)j· Sauer : D ie christ­
lichen D enkm äler im G otengebiet der Krim,
Oriens Christianus Ser. III. T. V II. (1932)
188— 202. -— A déloroszországi keresztény
görög feliratok gyű jtem én yét kiadta V. V.
L a ty s e v : ΟόορΗΗΚΉ rpenecKHxi. Ha/umceű xpnc-
riaHCKiix'h npeMeirh mn> IO jkhoíí P occíh, S.-Peter-
burg 1896.
Arsak Ter-M ikelian : Die armenische Kirche
in ihren Beziehungen zur byzantinischen (vom
IV. bis zum X III. Jahrhundert) I. Jena 1892. ;
H. Geizer : D ie Anfänge der armenischen
Kirche, Berichte über die Verhandlungen der
k. sächsischen Gesellschaft d. W iss. zu Leipzig.
Phil.-hist. CI. 47 (1895) io 9— 174· > Harnack :
id. m. II. 747— 762. ; J. Markwart : Die E n t­
stehung der armenischen Bistüm er, Orientalia
Christiana X X V II. 2. (1932) 141— 236.
2 Georgia m egtéréséről L)A. Palm ieri : La
conversione uffiziale d egl’ Iberi al cristianismo,
Oriens Christianus 3 (1903) 148— 172. ; K. Ke-
kelidse : D ie Bekehrung Georgiens zum Chris­
tentum (Morgenland 18.). Leipzig 1928. ; J.
Markwart : D ie Bekehrung Iberiens und die
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 179

349-ig az örm ények kulturális és politikai befolyása a la tt állt, s így é rt­

hető, hogy ennek chrisztianizálása A rm éniáéval együtt tö rtén t. M iután
azonban a IV. század közepén K harthli függetlenítette m agát A rm éniától
és a K úra folyótól északra elterülő H erethivel (az antikok Iberia-jával) egye­
sült, a IV. század ötvenes éveiben ez utóbbi is keresztény lett. Ilyen módon
a IV. század folyam án a kereszténység elérte a K aukázus vonalát.
A bizánci keresztény térítés m űvét az V. században a barbárokkal
való küzdelm ek egy időre m egakasztják. A húnok tám adásai és az általuk
felkavart néphullám ok á ra d a ta Bizáncot m inden vonalon védekezésre
kényszerítik. Jellemző e védekező állásfoglalásra egy 488-ból, teh át Zénón
császár korából való felirat, amely a krimi Cherson város falainak kijaví­
tására adom ányozott összeget em líti.1 E században a bizánci keresztény
misszió további tevékenységéről nem tudunk. Annál nagyobb előretörést
jelent a következő század, Justinianos császár (527— 565) kora.
Justinianos nagy politikai koncepciója vissza ak arta állítani a régi
római birodalom egységét. N yugaton v ív o tt harcainak term észetes kiegészí­
tését képezik azok az expanzív törekvések, melyek a birodalom keleti
h atárainak kiterjesztésére irányultak. A császár politikai céljai szolgálatába
állítja a térítési propagandát is. Az egyház előkészíti a ta la jt a diplomácia
szám ára, és a k ettő sok esetben karöltve dolgozik. Justinianos korában
a bizánci hittérítő k m indenütt m egfordulnak : bejárják Abesszíniát, a
Szaharát, felkeresik Dél-Oroszország pusztáit és a K aukázus vidékét.
Térítő m unkájuk h atása a la tt távoli országok b arb ár fejedelmei jön­
nek a bizánci császári udvarba, hogy keresztvíz alá h ajtsák fejüket, része­
süljenek a császár ajándékaiban és kitüntetéseiben s visszatérvén hazá­
jukba, a keresztény hitnek és Bizánc érdekeinek védelmezői legyenek.2
Joggal dicsőíti a császáit, m int a barbárok m egtérítőjét, az egykorú
udvari költő, midőn a következőket írja:

«. . . Tudjuk, hogy K risztus az U runk,

Tudjuk, felismerők, m ert, oh felséges Ür,
Szavad nyom án vad népek is felismerék.»3

A Justinianos korabeli keresztény misszió három világrész legkülön­

bözőbb pontjain folyik. A D una m entén m egtér a herulok népe, Afrikában

ältesten D okum ente der iberischen Kirche,
Caucasica 7 (1931) i n — 167.; G. Peradze :
Die Probleme der ältesten Kirchengeschichte
Georgiens, Oriens Christianus Ser. III. T. 8.
(1932) 153— 171. ; P. Peeters : Les débuts du
christianism e en Géorgie d ’aprés les sources
hagiographiques, A nalecta Bollandiana 50
(1932) 5— 66. — Előadásom ban főleg K ekelidse
eredményeire tám aszkodtam .
1 K iadta L atysev id. m. 7— 15. 1. — V. ö. tem plom leírására vonatkozó költem ényéből a
V asiliev id. m. 43— 47. 1.
2 A Justinianos korabeli keresztény m isszió­
ról 1. Ch. Diehl : Justinien et la civilisation
byzantine au V Ie siécle, Paris 1901. 366. skk.
Ik. ; J. Pargoire : L ’église byzantine de 527 a
847, Paris 1905. 16. skk. Ik. ; L. D uchesne :
Les m issions chrétiennes au sud de l'empire
romain, M élanges d ’archéologie et d ’histoire
16 (1896) 79— 122.
3 Paulos Silentiariosnak az Aj a Sophia
3— 5. sorok fordítása.
12’
ι8ο Moravcsik Gyula

és Ázsiában N ubia népei s az axum iták, him járok és arabok köréből nyer
az egyház új híveket. U gyanekkor — ami bennünket közelebbről érdekel —
folytatódik a K aukázus vidékén lakó népek m egtérítése is.

Justinianos császár. .

A ^Fekete-tenger keleti partvidékén, az antik K oldusban az ókori

Phasis (mai Rión) folyótól a K aukázus hegyláncáig terjedő területen
lakott a lázok népe, melyet m ár Justinianos elődje, I. Justinos császár
m egnyert a keresztény vallásnak. A bizánci misszionáriusok m unkája
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 181

eredménnyel já rt: 522/3-ban a lázok fejedelme, Tzathios személyesen

jö tt K onstantinápolyba, hogy o tt m egkeresztelkedjék. A bizánci császár
előkelő feleséget ad o tt neki, elismerte őt a lázok fejedelmének és felruházta
uralkodói jelvényekkel. Ilyen módon a lázok, akik korábban a perzsák
politikai befolyása a la tt álltak, m ost Bizánc szövetségesei lettek .1. Az
új keresztény ország püspöki székhelye Phasis lett, amelynek keresztény
gyülekezete még az apostoli időkben alakult meg. A V II. században a
lázok földjén a phasisi m etropolita a la tt m ár négy püspökség m űködik.
A lázok és a bizánci birodalom közé ékelődött a tzanok vad népe, amely
a Phasis-folyótól délre a Fekete-tenger m entén T rapezuntig húzódó hegyek
között lak o tt és betöréseivel sokszor n y u g talan íto tta a bizánciakat. Ju sti-
nianos te h át m indjárt trónralépte elején elhatározta m eghódításukat. Ez
esetben előljártak a fegyverek, és csak azokat követte a keresztvíz. M iután
Justinianos hadvezére, S ittas leverte őket, m eghódoltak és felvették a
kereszténységet. Justinianos 535-ben kelt novellájában m ár büszkén nevezi
őket Bizánc alattvalóinak.12 E zután tovább folyt a térítő m unka a K aukázus
vidékén.
A lázoktól északra a K aukázus gerince és a Fekete-tenger p a rtja
között lak o tt az abazgok (mai abcházok) népe. Ezen a területen a keresz­
ténységnek m ár régebbi nyom ai vannak. A tengerparton fekvő P ityus
város (a m ai Pizunda közelében) görög nevű püspöke m ár a 325. évi nicaeai
zsinaton szerepel. Maguk az abazgok azonban a VI. századig jórészt pogá-
nyok voltak. Justinianos őket is m egtérítette. Abazg szárm azású eunuchját,
E u p h rata st küldte közéjük, aki a kíséretében levő bizánci papok közre­
működésével elvégezte e feladatot. Az abazgok m egkeresztelkedtek, el­
űzték pogány fejedelm eiket s Bizánc pártfogása alá helyezték m agukat.
A császár tem plom ot é p ítte te tt szám ukra, papokat ad o tt nekik. Abazgia
ettől kezdve a kereszténységnek és Bizáncnak erős tám p o n tja lett a K au k á­
zusban. T udjuk, hogy a V II. században m ár önálló egyházi provincia,
am elynek székhelye Sebastopolis, illetve Soteriupolis. 787-től kezdve Abasgia
önálló lett, m ajd a X. században ismét Bizánc fennhatósága alá ta r ­
tozik.3
A m int láttu k , Justinianos kora betetőzte korábbi századok m unkáját.
A kereszténység észak felé nyom ulva elérte a K aukázus hegyláncát, úgy
hogy lassan á tte rje d t annak északi lejtőire is. így ju to tt el a kereszténység
a K aukázustól északra lakó alánokhoz is. E m lítettü k , hogy az apokrif

1 Malalas, ed. Bonn. 412— 414. ; Chronikon
Paschale, ed. Bonn. 613— 615. ; Theophanes,
ed. C. de Boor 168— 169. ; Prokopios : De
bello Persico II. 15. 28. ed. H aury I. 217., 286. ;
Zonaras, ed. Bonn. III. 148. — V. ö. Ch. D iehl :
id. m. 380—381. ; J. J. K ulakovskij : Hcropia
BneaHrin II. K iev 1912. 2 3 —24. 1.
2 Prokopios : D e bello Persico I. 15. ed.
H aury I. 77-*-78.; D e aedificiis III. 6. ed. H aury
III. 2. 9 7 — 99. — V. ö. Ch. D iehl. : id. m. 385. ;
Kulakovskij : id. m. II. 54— 55. 1.
3 Prokopios : D e bello Gothico IV. 3. ed.
H aury II. 4 9 8 — 500. ; Euagrios : H ist. eccl.
IV. 22. — V. ö. Ch. D iehl : id. m . 382. 1. ; K u­
lakovskij : id. m. II. 188— 189. ; V. L atysev :
Kt> HCTopin xpucTÍaHCTBa Ha KaBKaak, CdopHUKB
apxeojLorii«íecKuxr> cTaTeü, no^HeceHHufi rpa(J>y
A. A . IIoópmieKOMy, S.-Peterburg 1 9 1 1 .1 6 9 — 198.
i 82 Moravcsik Gyula

iratok szerint a kereszténység első m agvait A ndrás apostol h in tette el az

alánok földjén. De ha ez az a d at nem is fogadható el s a legendák közé
sorolandó, komoly figyelmet érdemel egy ú jabban felfedezett arab forrás
am a tudósítása, am ely szerint az alánokat Világosító Gergely té ríte tte meg.
Az örm ény források is tudnak arról, hogy az örm ények apostola a K au k á­
zuson tú l az ú. n. kaspi kapukig, az alánok földjéig terjesztette az új h itet.1
Mindebből annyit joggal következtethetünk, hogy a kereszténység a IV.
századtól kezdve az alánok közül is nyert híveket. Az egész nép végleges
m egtérését azonban a IX . század végére kell tennünk. Nikolaos Mystikos
p atriarcha (901—-907 és 912—925) leveleiből tud ju k , hogy egy Olympos-
hegyi szerzetes, E uthym ios volt a térítőjük, és hogy az abazgok fejedelme
hathatósan tám o g atta a térítés m unkáját. A nnyi bizonyos, hogy 902 táján
az alán fejedelem m ár keresztény, és népének külön főpapja van, akit a
bizánci p atriarcha szentelt fel.12
Az abazgoktól északra a K aukázus végső nyúlványainál, a Fekete-tenger
partvidékén lak o tt a zichek népe. Ügy látszik, hogy ezek a VI. század közepe
tá já n Bizánctól politikai tekin tetb en függetlenek. De a kereszténység az
ő földjükön is gyökeret vert, m ert az 518. évi konstantinápolyi zsinaton
feltűnik s később az 536. évi zsinaton is szerepel Zichia (vagy a zichek
népének) püspöke, akinek székhelye a mai Tamán-félsziget csúcsán a tenger
m ellett fekvő Phanagoria városa volt.3 Ez a püspökség volt h ivatva arra,
hogy a K aukázus lábánál és a K ubán vidékén tanyázó népek között
térítsen. Ilyen módon bezárult az a kör, melynek egyik vonala K o n stan ti­
nápolyból kiindulva északkeleti, másik vonala pedig Kis-Ázsiából kiindulva
északnyugati irányban haladt : a VI. században a krim i és kaukázusi
térítés vonala a kim m eriai Bosporosnál összetalálkozik, amelynek nyu­
gati p artjáról Bosporos, keleti p artjáró l pedig Phanagoria néz egymással
szembe.
M ialatt Justinianos korm ánya a K aukázus vidékén Bizánc politikai
és kulturális befolyásának körét nagy m értékben k itá g íto tta és igyekezett
a perzsákkal szemben a szövetséges keresztény országok erődrendszerét
kiépíteni, a bizánci diplomácia és misszió a Fekete-tenger északi p a rt­
vidékén sem m aradt tétlen. Az V. század folyamán Krim jórészét, a Cherson
és Bosporos városok közti síkságot húnok és velük rokon törzsek szállották
meg, s ideiglenesen talán m aga Bosporos városa is a kezükbe került. A VI.
században azonban m ár újra bizánci uralom a la tt van. A bizánci uralom

1 L atysev előbbi jegyzetben id. m. 176. 1. ;
Harnack : id. m. II. 750. és 762. 1.
2 J. Kulakovskij : XpacTÍaHCTBo y AjiaHl·,
BH8aHTÍücKÍö ΒρβΜθΗΗκκτ, 5 (1898) i — 18. ; J.
K ulakovskij : Ajiaiiu 110 CBkAtHiHMT, KJiaccn-
necKHx-b π BH8aHTÍHCKHX,b iiHcaTejefi, K iev, 1899.
51. 1. ; V. Grumel : La date de la conversion
des Alains et l ’archevéché d ’Alanie , Échos
d'Orient 37 (1934) 57— 58. — Az idevonatkozó
hivatalos levelekről 1. Le patriarcat byzantin.
Série I. Les regestes des actes du patriarcat de
Constantinople. Vol. I. Les actes des patriarches.
Fase. II. Les regestes de 715 ä 1043 par V.
Grumel, Socii A ssum ptionistae Chalcedonenses
1936. N o 599., 609., 618— 622.
3 Pieper : id. m. 49. 1. és 14. a. térkép. —
Phanagoria romjaiból egy Justinianos császár
n evével ellátott feliratot is ismerünk, 1. L a ty 'ev
id. gyűjtem ényében 98— 105. 1.
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 183

m egszilárdulásáról tanúskodnak a Justinianos korából való feliratos emlékek,

am elyek a krim i városok helyén kerültek elő.1 Minden jel arra vall, hogy
Bizánc hatalm i helyzetének megerősítésére m egnyerte a félsziget déli
hegyes partvidékén lakó keresztény krim i gótok tám ogatását, akiknek
védelm et n y ú jto tt a barbárokkal szemben, és akik ezzel szemben Bizánc
term észetes szövetségeseivé lettek. Bizáncnak azonban érdekében állt,
hogy a gotokat egyházi téren is szorosabban magához fűzze. T udjuk, hogy
amidőn 547/8-ban püspökük meghal, a gótok Justinianos császárhoz for­
dulnak, aki új püspököt küld nekik.12 A krim i orthodox gót püspökség, —
am elynek ekorbeli székhelyét nem ism erjük — lesz a további keresztény
térítés kiinduló pontja. ,
A bizánci kereszténység azonban nemcsak az orthodox egyház hiva­
talos szervei ú tjá n érte a keleti népeket. H atásáv al vetekedik az a befolyás,
m elyet reájuk egyes herezisek gyakoroltak. A m int nyugat felé az ariániz-
mus egészen az A tlanti-óceán partjáig e lju to tt, úgy kelet felé a manicheiz-
mus és nesztoriánizm us messze Közép-Azsiáig, sőt K ínáig is elhatolt.
Mielőtt te h át a Fekete-tenger északi partvidékén folyó keresztény térítés
bennünket érdeklő további eredm ényeinek vizsgálatához fognánk, előbb
az em lített herezisek terjedésének ú tjá ra kell még egy rövid p illantást
vetnünk.3
A Kr. u. III. században iráni és keresztény elemek összefonódásából
keletkezett és alapítójáról, a perzsa Mani-ról maniche izm usnak nevezett
vallás — m int ismeretes — a római birodalom ban nagyon elterjedt. De
éppen olyan nagy hódításokat te tt kelet felé is. M inthogy a m anicheusok
úgy a római, m int a perzsa birodalom ban erős üldözéseknek voltak kitéve,
m ár a IV. században tömegesen m enekülnek észak felé s Transoxania és
T urkesztán vidékén vetik meg a lábukat, ahol a V II— IX . századokban erős
kulturális hatással vannak az o tt lakó népekre. A szír ábécéből származó
m anicheus írás egész Közép-Azsiában elterjed. A manicheizmus, am elynek
központja a m ai Szam arkand volt, a V III— IX . században a szogdok,
ujgurok és tughuz-ghuzok között is erős gyökeret ver, és az ujgur mani-
cheusok K ínába is átviszik vallásukat. A manicheizmus teh át a középázsiai
törökök életében, — ha arra nincs is adatunk, hogy valam ely nép egészen
felvette volna — jelentős szerepet játszik egészen a X. századig, am ikor
helyébe lép a budhizm us és a nesztoriánizmus. Az alapítójáról, Nestorios
konstantinápolyi patriarcháról (428—431) nesztoriánizm usnak nevezett

1 V asiliev : id. m. 70— 76. ; M oravcsik Gy.:
M agyar N yelv 23 (1927) 268. 1.
2 Prokopios : D e bello G othico IV. 4. ed.
H aury II. 502. — V. ö. K ulakovskij : HcTopia
II. 209.
3 A m anicheizm us és nesztoriánizm us el­
terjedéséről 1. W. Barthold : Zur Geschichte
des Christentum s in M ittel-Asien bis zur m on­
golischen Eroberung, herausg. von R. Stübe,
Tübingen-Leipzig 1901. ; F. N au : L ’expansion
nestorienne en Asie, Annales du Musée Guimet.
(Bibliothéque de vulgarisation 40.) Paris 1914.
193— 383. ; W . Barthold : Zwölf Vorlesungen
über die Geschichte der Türken M ittelasiens,
deutsche Bearbeitung von Th. Menzel, Berlin
1935·
184 Moravcsik Gyula

herezis, mely az antiochiai görög filozófiának a kereszténységbe való á t­

ültetéséből alakult ki,1 a bizánci birodalom területéről, főleg Edessából
korán átp lán táló d o tt Perzsiába, ahol egyébként a kereszténység m ár a
III. században gyökeret vert. Az V. század közepe tá já n megalakuló perzsa
nemzeti keresztény egyház nesztoriánus, s így érthető, hogy azt a perzsa
uralkodók is tám ogatják az orthodox Bizánccal szemben. T udjuk, hogy a
V II. század elején II. Chosroes perzsa király az orthodox tem plom okat
lerom boltatja és viszont a nesztoriánizm ust m inden eszközzel erősíti biro­
dalm ában. Perzsián keresztül, főleg szír kereskedők közvetítésével, a
nesztoriánizm us elterjed Közép- m ajd Észak-Á zsiában is. íg y ju t el m ár
korán a török népekhez. A perzsa birodalom északkeleti szomszédságában
lakó iránizált törökök, az eph th aliták (hajtálok) m ár az V. század végén
keresztények. Az ő segítségükkel szerzi vissza tró n já t a hozzájuk menekülő
Oawad perzsa király (488—531), aki ennek következtében a nesztoriánusok
pártfogója lesz. A VI. század közepe táján az ep h th aliták kérésére a szír
patriarcha papot küld nekik.12 Hogy ebben az időben a nesztoriá­
nizmus az Oxus vidékén m ennyire elterjedt m ár, azt érdekesen bizo­
nyítja a bizánci források am a tudósítása, hogy Justinianos uralkodása
idején, 552-ben Serindiából (valószínűleg Sogdiana) nesztoriánus szerzetesek
csempészik be a bizánci birodalom ba az első selyem hernyókat, ami lehetővé
teszi, hogy a selyem gyártása, m elynek közvetítése addig a perzsák kezé­
ben volt, Bizáncban is m eginduljon.3 A nesztoriánizm us keleti terjedésére
vonatkozólag legjellemzőbb az az ad at, hogy a V II. század közepe tá já n
m ár K ínában is találunk nesztoriánus gyülekezetei, s ebből és a következő
századokból egész sereg idevonatkozó írásos emlék, köztük feliratok is
m arad tak ránk. A nesztoriánizm us Tibetben a török népek és később a
mongolok körében is erősen hódít. R ubruquis még 1253-ban is talál a m on­
golok közt oly keresztény telepet, ahol kizárólag nesztoriánusok laknak.4
Ez időben, a X III. században, ériéi a nesztoriánizm us virágzását Ázsiában,
am ikor is N au szerint a nesztoriánus egyház 27 m etropolisra és több m int
200 püspökségre oszlott. A nesztoriánizm us kulturális téren is erős hatással
volt a török népekre. N esztoriánus szerzetesekből kerültek ki a török és
mongol fejedelmek íródeákjai s ők alk o tták meg a török írás am a ábécéjét,
amely Közép-Azsiában használatos volt, sőt a mai koreai írás is nesztoriá -
nusoktól nyerte eredetét.5
A nesztoriánizm usnak a török népek között való elterjedéséről több
figyelemre méltó egykorú tudósítás m arad t ránk. Egy szír forrás elbeszéli,
hogy Elie mervi m etropolita 644-ben megkeresztelt egy tü rk fejedelmet,

1 A nesztoriánizm us történ eti kialakulására 3 L. R. H ennig : D ie Einführung der Sei­

vonatkozólag m eglepő új eredményekre ju to tt
Ivánka E. : A nestoriánizm us és a m onophysi-
tizm us szellem történeti háttere, Theologia 3
(1936) 28— 42., 125— 137.
2 Nau : id. m. 245.
denraupenzucht ins Byzantinerreich, B y za n ti­
nische Zeitschrift 33 (1933) 295—312.
4 Barthold : Zwölf Vorlesungen 190. 1.
5 Nau : id. m. 244— 245. 1.
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 185

aki egész népével m egtért. A tü rk uralkodó csak úgy volt hajlandó megtérni,
ha a m etropolita olyan csodát tu d művelni, m int am ilyenre a tü rk papok
(nyilván sámánok) képesek. Amikor ezek felidézik a dém onokat s v ih art és
m ennydörgést tám asztanak, Elie a kereszt jelével m inden csodás jelenség­
nek egyszerre véget vet. Ez a csoda hat, és a tü rk fejedelem m egtér.1
Tim otheos nesztoriánus p atriarcha 781-ben arról tudósít, hogy a türkök
fejedelme egész népével együtt keresztény le tt s azt kérte tőle, hogy orszá­
gában külön m etropolis létesüljön. A p atriarch a teljesíti a kérést.2 Egy, a
IX . század elejéről való három nyelvű felirat szerint a tü rk kagán K ínából
négy nesztoriánus m isszionáriust
hiv at országába.3 1009-ben a mervi
m etropolita közli a nesztoriánus
patriarchával, hogy a keraiták fe­
jedelme több m int kétszázezer em ­
berével m egtért.4 Valószínűleg a
B ajkál-tótól nyugatra, az Orkhon
vidékén lakó keraiták vagy kara-
kitaj nép egyik X II. századi feje­
delme volt az a nesztoriánus ural­
kodó, akinek híre messze N yugaton
is elterjedt a mesés «János pap or­
szága» révén.5
A Bizáncból kiinduló keresztény
térítésnek a nyom ait k u ta tv a messze
ju to ttu n k . L áttu k , hogy a mani-
cheizmus és a nesztoriánizm us P er­
zsiából kiindulva, illetve azon ke­
resztül hatolva a K aspi-tengertől
keletre az A ltájig tanyázó török és
mongol népekre erős hatással volt.
H a m ár m ost az így nyert geográfiai B izánci tem p lo m i sz e rta rtá s a K ereszt felem e­
és történeti összefüggések képébe lésének ünnepén.

belehelyezzük a m agyarság erede­

tére és v án d o rú tjára vonatkozó ism ereteinket, m ár eleve is valószínűtlen­
nek kell tarta n u n k , hogy a m agyarságot ebből az irányból valam ilyen
közvetlen hatás érhette volna. Hiszen akkor, amidőn a manicheizmus és a
nesztoriánizm us a K aspi-tó mögül felhatolt Szibéria felé, a m agyarság
m ár régen E urópában volt, és az a terület, amelyen a m agyar nép kialakulása
lejátszódott, sokkal nyugatabbra volt, m int a manicheizmus és nesztoriániz-

1 Nau : id. m. 246— 247. 1. 5 R. Hennig : Das Christentum im m ittel­

2 Nau : id. m. 247. 1. alterlichen Asien und sein E influss auf die Sage
3 Nau : id. m. 249. 1. vom «Priester Johannes», H istorische V iertel­
4 Nau : id. m. 268— 272. 1. jahrschrift 29 (1934) 234— 252.
186 Moravcsik Gyula

mus terjeszkedési vonala. M indazonáltal közvetett hatások lehetőségét

nem zárhatjuk ki, különösen, ha meggondoljuk, hogy a m agyarság kiala­
kulásában nemcsak a bolgár, hanem a tü rk elemnek is jelentős szerep
ju to tt. Már pedig tudjuk, hogy a tü rk ö k 562 tá já n leigázták az ephthali-
tá k a t,1 akik között a nesztoriánizm us erősen elterjedt.
E kitérés u tá n m ost m ár sorra vehetjük azokat a történeti tudósítá­
sokat, melyek a Kr. u. IV. századtól kezdve a Fekete-tenger északi p a rt­
vidékén feltűnő különböző hűn, bolgár és török népekre vonatkozólag a
bizánci forrásokban ránk m aradtak.
Azok között a nem kisszámú nyilatkozatok között, amelyek az egyház­
aty ák m űveiben a keresztény missziónak a b arb ár népek körében a ra to tt
diadalairól elszórva találhatók, H ieronym us (kb. 348—420) egyik levelé­
ben azt olvassuk, hogy a «húnok tan u lják a zsoltárokat.»12 A 1keleten élő
egyházatya e szavainak, am elyeket talán első tekintetre topikus túlzásnak
lehetne minősíteni, különös súlyt ad az a körülm ény, hogy Hieronym us
korábbi leveleiben a húnokat a legvisszataszítóbb vonásokkal jellemzi s
«Észak farkasainak» nevezi.3 H a te h át m ost mégis azt írja róluk, hogy
hajlanak a keresztény tanok felé, akkor fel kell tételeznünk, hogy állítá­
sának komoly tárgyi alapja van. H ieronym us korábbi levelei alapján,
am elyekben a hónoknak Örményországon keresztül Kis-Ázsiába, Mezopo­
tám iába és Szíriába 395-ben intézett pusztító betöréséről ír, nem nehéz
m egállapítani, hogy idézett nyilatkozatában szintén azokra a hónokra
gondol, akik a K aukázus vidékén tanyáztak. E rre vall az is, hogy az örmé­
nyekkel kapcsolatban említi őket. Hogy pedig itt, a K aukázus vidékén
m ár korábban is tö rtén tek kísérletek a kereszténységnek a húnok között
való terjesztésére, azt más adatok is bizonyítják. A Világosító Gergelyre
(f 331) vonatkozó ak ták b an azt olvassuk, hogy az örm ények apostola a
szomszédos népek s így a húnok között is té ríte tt.4 Tevékenységét fo ly tatta
unokája, az ifj. Gregorios, aki 343-ban v értan ú h alált halt, amidőn térítő
úton já rt a húnok óriási csap atát vezető Sanesan m asszagéta királynál.5

1 T heophanes B yzan tios fr. 3. = D indorf :
HGM. I. 447. ; M enandros fr. 7. = E xcerpta
de legationibus ed. C. de Boor 451— 452. ;
Theoptrylaktos Sim okattes V II. 7. ed. C. de
Boor 257.
2 Ep. 107. Migne : PL. 22. c. 870. «. . . Depo-
suit pharetras Armenius, H unni discunt Psal-
terium, Scythiae frigora fervent caloce fidei . . »
3 Ep. 60., 77. id. kiad. 600., 695. 1. — V. ö -
Moravcsik Gy., E P h K . 38 (1914) 335.
4 D ie A kten Gregors von Armenien, neu
herausgegeben von P. de Lagarde, Abhand­
lungen der k. G esellschaft der W issenschaften
zu G öttingen X X X V . I. (1888) 115— 116. 1. —
V. ö. A gathangelos, neu herausgegeben von P.
de Lagarde u. o. 77. 1.
5 F austus de B yzance . . . traduit pour la
premiére fois de Γ Armenien en Frantpais par
Jean B ap tiste Em ine. Fragm enta Historicorum
Graecorum V. 2. Paris 1884. p. 2x4. — V. ö.
L ukácsy K ristóf : A m agyarok őselei, haj dan -
kori nevei és lakóhelyei eredeti örm ény kútfők
után, K olozsvár 1870. II. 1x4— 115. 1. — Meg­
em lítem , hogy újabban egyes kutatók kétségbe
vonták, hogy az em lített Ματαχοΰτα'. θύννοι
a latt valóban a húnok értendők és hajlandók
ez elnevezés m ögött az antik 'Ηνίοχοι népet
keresni. L. P. Peeters : A nalecta Boílandiana
50 (1932) 22. 1. — M inthogy azonban a húnok
neve a három em lített forrásban egym ástól füg­
getlenül többször előfordul, e feltevést alap­
talannak tartom , annál is inkább, m ert hiszen,
ha a húnok már 375 táján Krím vidékén tűnnek
fel, n yilvánvaló, hogy korábban a K aukázus
vidékén k ellett tartózkodniok. Arról pedig,
hogy egy részük a D una felé vonuló csoporttól
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 187

H ieronym us nyilatkozatában teh át nyilván arra a térítő m unkára céloz,

amely a K aukázus-vidéki húnok között folyt, s am elynek későbbi fejlemé­
nyeire még vissza fogunk térni.
K örülbelül abból az időből, am időn H ieronym us fent em lített szavait
írta, m ás nyom unk is van arra, hogy a húnok érintkezésbe ju to tta k a
kereszténységgel. A m int ismeretes, a húnok nyugat felé nyomuló csapatai
m ár a IV. század végén elérték a D una vonalát, sőt egy bizánci forrás sze­
rint 386 tá já n m ár T hrákiát pusztítják . A 395 körül a D una torkolata
tá já n tanyázó húnokról azt írja az egyik bizánci egyháztörténész,*1 hogy
a tomi-n egyháznak és az ú. n. Scythia m inornak a püspöke, Theotim os
olyan csodálat tárgya volt előttük, hogy «a róm aiak iste n é in e k nevezték.
Az egykorú forrás több csodás tö rtén etet beszél el a püspökről, amelyekből
kitűnik, hogy a szent férfiú a húnok vad erkölcseit és szokásait megszelídí­
te tte s bizonyára többeket m egnyert közülük a keresztény tanok számára.
E gyér nyomokon kívül, amelyek egyrészt a kaukázusi, m ásrészt a
dunam enti hónokra vonatkoznak, egészen a VI. századig nem hallunk a
keresztény missziónak a hún-török népek térítése terén elért eredményeiről.
Annál többet tudunk Justinianos koráról, am elyet fentebb általában m ár
jellem eztünk.
A VI. században a bizánci hadsereg telítve van barbárokkal, akik
részint külön osztagokban, m int foederati harcolnak, részint a bizánci
csapattestekben elosztva szolgálnak. E barbárok közül, akik term észete­
sen m ind keresztények, bennünket ezúttal különösebben érdekelnek azok,
akiket a VI. századi történetírók m asszagetáknak és hónoknak neveznek.
Az előbbi elnevezés a K aukázus-vidéki alánokra vonatkozik, az utóbbi pedig
különféle bolgár és török népekre, akik között gyakran szerepelnek a K au ­
kázus-vidéki szabírok és a D ontól nyugatra tanyázó kutrigurok. A bizánci
hadseregbe e török elem úgy szivárog be, hogy egyrészt a bizánciak a meg­
h ó d íto tt vagy önként meghódoló néptörzseket a birodalom h atárain belül
letelepítik és azokból önálló szövetséges osztagokat szerveznek, részint pe­
dig, hogy egyes barbárok Bizánc varázsától c sá b ítta tv a önként elhagyják
hazájukat és K onstantinápolyban megkeresztelkedvén, a hadseregben vagy
a császári udvarban sokszor előkelő pozíciót vívnak ki m aguknak. M ind­
ezekre az esetekre több példát ism erünk. íg y pl. tud u n k arról, hogy 550-ben
Justinianos császár kétezer kutrigur családot telepít le T h rák iá b a n .2
A bizánci hadseregben szolgáló «húnok» közül sokat névszerint is meg­
em lítenek forrásaink.3 A rra is van példánk, hogy egy-egy b arb ár harcos

különválva a K aukázus vidékén maradt és
onnan 395-ben az em lített betörést intézte a
római birodalom keleti tartom ányaiba, Hierony-
muson kívül több m egbízható forrás tanúskodik.
1 Sozom enos : H ist. eccl. V II. 26., Migne :
PG. 67. c. 1500. — V. ö. M oravcsik Gy. : Körösi
Csorna-Archívum x (1924) 278.
2 Prokopios : D e bello Gothico IV. 19. ed.
H aury II. 585— 6.
3 íg y pl. Άογήκ Prokopios : D e bello Per-
sico II .26. ed. H aury I. 272.; Ούλδάχ Agathias
II. 2. ed. Dindorf : HGM. II. 181. ; Έλμίγγεφος
u. ο. III. 21. id. kiad. 275. 1. ; ’Κλμχνζούρ u. o.
IV . 15. id. kiad. 314.
ι8 8 Moravcsik Gyula

egy ideig a bizánci hadseregben szolgál, m ajd ú jra népéhez csatlakozik,

így pl. egy Sinnion nevű barb ár 530-ban az afrikai bizánci hadsereg egyik
osztagának vezére s ugyanő 550 tá já n a bizánci területre menekülő kutrigur
csapat egyik vezére.1 Hogy az ilyen, a bizánci keresztény művelődés lég­
körében élő barb ár honfitársai között az új hit terjesztése érdekében m ennyit
teh etett, az —- m int a felhozott példa is m u ta tja — könnyen elképzelhető.
Justinianos korából több példát ism erünk arra is, hogy a «hünok» közül
egyesek m egkeresztelkedvén, B izáncban előkelő tisztségeket töltenek be.
így pl. tudunk egy Sunikas nevű «hún»-ról, vagy «masszagetá»-ról, aki 530
tá já n B izáncba m enekült s o tt keresztény hitre té rt, m ajd a bizánci hadsereg
egyik hadvezére le tt.12 538-ban, am időn a bolgárok betörnek Thrákiába, a
bizánci hadsereg egyik hadvezére Illyricum m agister m ilitum -a, a «hün»
Askum (vagy Akum), akit m aga Justinianos császár ta rto tt keresztvíz alá.3
A felsorolt adatok azt bizonyítják, hogy a VI. században Bizáncnak
rendkívüli vonzóereje volt a barbárokra és ennek következtében a biroda­
lom lakossága jelentős, h ú n n ak nevezett bolgár és török elemet szívott fel
m agába, ami által egyszersmind chrisztianizálta is azt. De e belső térítő
m unka m ellett ugyanekkor a keresztény bizánci misszió erős, kifelé irá­
nyuló expanzivitást is m u tat, am elynek legfőbb eredményeire fentebb m ár
rá m u ta ttu n k . E zt az általános képet m ost még a kereszténységnek a török
népek körében való hódítására vonatkozó adatokkal kell kiegészítenünk.
A K aukázus-vidéki húnok körében az örm ények részéről végzett té rí­
tési kísérleteknek jelentős VI. századi folytatásáról tudunk. Egy keleti
forrás szerint ugyanis 523 tá já n Arrän püspöke, O ardusat és papjai eredm é­
nyesen terjesztették a kereszténységet a K aukázus-vidéki húnok (valószí­
nűleg a szabírok) között, úgyhogy egyes irato k at hűn nyelvre is lefordí­
to tta k .4 Talán ezzel kell összefüggésbe hoznunk azt a tén y t, hogy 527
tá já n a szabírok özvegy fejedelemasszonya Justinianos császárral szoros
szövetségben levert két másik hűn (szabír?) fejedelm et, akik a perzsák
oldalára álltak ..5 De még távolabbi vidékekről is vannak tudósításaink a
VI. századból. Kosmas Indikopleustes 547— 9 tá já n írt híres keresztény
topográfiájában, amidőn m egrajzolja a kereszténység kelet felé való te r­
jedésének képét, a b aktriaiak és perzsák m ellett említi a húnokat, m int
akiknek földjén keresztény egyházak v annak.6 Kétségtelen, hogy — m int

1 Prokopios : D e bello V andalico I. n . ed.
H aury I. 362., D e bello G othico IV. 18. ed.
Haury II. 586. — V. ö. K ulakovskij : IIcTopiíi
II. Z24.
2 H istória ecclesiastica Zachariae rhetori
vulgo adscripta, interpretatus est E. W . Brooks
(Corpus Scriptorum Christianorum Orientalium.
Scriptores Syri ser. III. t. V.) L ovanii 1924.
II. 64. 1. = 'Die sogenannte K irchengeschichte
des Zacharias rhetor, in deutscher Ü bersetzung
herausgegeben von K. Ahrens-G. Krüger,
Leipzig 1899. 170. 1. — V. ö. Prokopios : D e
bello V andalico I. 13. ed. H aury I. 62. 1. ;
Ioannes Malalas ed. Bonn. 453.
3 Ioannes M alalas ed. Bonn. 438. 1. ; Theo-
phanes, ed. de Boor 218. 1.
4 A Zacharias rhetor-féle egyh áztörtén et­
ben, Brooks id. kiad. II. 145— 146. 1. = Ahrens-
Krüger kiad. 254— 255. 1.
5 Ioannes Malalas ed. Bonn. 430— 431. 1. ;
Theophanes, ed. C. de Boor 175. 1.
* The Christian topography of Cosmas
Indicopleustes, edited w ith geographical notes
by E. O. W instedt, Cambridge 1909. 119. 1.
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 189

műve többi helyein is — itt is az ú. n. «fehér húnok»-ra gondol, akiket az

egykorú források ep h thalitáknak (hajtál) neveznek. E húnok körében —
m int m ár fentebb jeleztük — a nesztoriánizm us volt elterjedve. U gyancsak
a nesztoriánizm us nyom aira u tal későbbi források am a tudósítása, hogy
azoknak a törköknek a hom lokára, akiket Chosroes perzsa király 591-ben
felkelő vetélytársa seregéből elfogott és utóbb a vele szövetséges Maurikios
császárhoz küldött, a kereszt jele volt bekarcolva. Amidőn a bizánci udvarban
a császár e jel eredete felől tudakozódik, a türkök azt a m agyarázatot
adják, hogy e jelekkel még édesanyjuk lá tta el őket, m ert a keresztények
egy nagy járvány idején azt a tanácsot adták, hogy e jelet tetoválják a
gyermekek hom lokára, s azokat valóban elkerülte a betegség.1 Azok a
keresztények, akiktől a perzsák északi szomszédságában lakó türkök a kereszt
jelének ezt az apotropeikus használatát eltanulták, m inden valószínűség
szerint közöttük térítő nesztoriánus szerzetesek voltak.
A krimi görög városokban, továbbá a krim i gótok körében — am int
lá ttu k — m ár a IV. században gyökeret vert a kereszténység. Innen indul
ki a VI. században a keresztény missziónak az az ága, amely a Fekete­
tenger északi partvidékén tanyázó bolgár-török népek körében terjeszti az
új hitet. E rre vonatkozólag nemcsak irodalm i forrásaink vannak, hanem
az archeológiái leletek is bizonyítékokat szolgáltatnak. A m agyarországi
avarok archeológiái hagyatékában ugyanis az újabb k u tatáso k két egymás­
tól eltérő réteget álla p íto tta k meg. Ezek közül az egyik, am elyet a préselt
fémművesség jellemez, bizánci hagyom ányokat és keresztény m otívum okat
m u tat. Ez csak úgy m agyarázható, ha feltételezzük, hogy e művészet
hordozói hosszabb ideig ki voltak téve Bizánc hatásának. A történeti
forrásokból tudjuk, hogy az avarok, akik a K aukázus vidékéről telepedtek
á t a mai M agyarország területére, leigázták és részben m agukkal sodorták új
hazájukba a D ontól nyugatra tanyázó kutrigurokat. Az avar-leletek
bizánci és keresztény hatásokat m utató rétege te h át csak a kutriguroktól
szárm azhatik, akik — m ielőtt az avarok leigázták és m agukkal sodorták
volna őket — előzőleg m ár körülbelül egy századon á t a Fekete-tenger
északi partvidékén laktak és így a bizánci kereszténységgel érintkezésbe
ju to tta k .12
Hogy a Fekete-tenger északi partvidékén tanyázó népek körében
Bizánc hogyan té ríte tt, arra vonatkozólag egy rendkívül érdekes és a
m agyarságot is közelről érdeklő történeti tudósítás m arad t ránk, amellyel

1 T heophylaktos Sim okattes, V. 10. ed. C. m eggyőzően bebizonyította a történeti tudósítá­

de Boor 208. 1. — V. ö. N au : id. m. 245— 246.
1. ; K ulakovskij : HcTopia II. 442. 1.
2 H ogy azzal a történeti ténnyel, hogy az
avarok uralma alatt hún-bolgár törzsek éltek,
az archeológiái leletek m egítélésében is szá­
molni kell, arra már A lföldi munkájáról írt
bírálatomban rám utattam (E P hK . 52 : 1928.
115— 116.). N ézetem helyesnek b izo n y u lt: ú t­
m utatásom nyomán azóta Alföldi részletesen és
sok és az archeológiái anyag vallom ásának kon ­
gruenciáját, vagyis az avarok ethnikai és mű­
vészeti kettős rétegeződését. L. A. Alföldi : Zur
historischen B estim m ung der Avarenfunde,
Eurasia Septentrionalis A ntiqua 9 (1934)
285— 307. — Az avar leletek keresztény elem eit
illetőleg újabban figyelemre m éltó eredményekre
ju to tt László G yula : A datok az avarkori mű­
ipar ó-keresztény kapcsolataihoz, Bp. 1935·
190 Moravcsik Gyula

részletesebben kell foglalkoznunk nemcsak történeti fontossága m iatt,

hanem azért is, m ert egész sereg szövegkritikai és filológiai problém a fűző­
dik hozzá.
A bennünket érdeklő tudósítás, amely az 527— 8. év eseményeire
vonatkozik, több szövegváltozatban m arad t ránk. Először a VI. századi
Ioannes Malalas népies krónikájában bukkan fel.3 Ebből írta ki a IX .
századi Theophanes,2, akinek művéből viszont a X II. századi Georgios
Kedrenos v ette á t.3 E görögnyelvű forrásokon kívül tekintetbe jönnek olyan
keleti m unkák is, amelyek közvetlenül vagy közvetve Malalasból m erítettek.
Ilyen a VI. századi Ioannes Ephesios szírnyelvű e g y h áz tö rté n e te 4 és a

R észlet Malalas krónikájának oxfordi kéziratából.

V II. századi Ioannes nikiui püspök eredetileg görög nyelven készült, de

csak egy késői ethiop fordításban fennm aradt m űve.5 Ezenkívül ism erjük
Theophanes m űvének Anastasios-féle latin fordítását is.6 Ami m ár most

\ Ioannis Malalae Chronographia, ex re- patriarche Jacobite d ’A ntioche (1166— 1199).

censione L. Dindorfii, Bonnae 1831. p. 43116—
4 3 2 ΐ3·
2 T heophanis Chronographia, recensuit C.
de Boor, I. Lipsiae 1883. p. 17524— 17617.
3 Georgius Cedrenus Ioannis Scylitzae ope
ab I. Bekkero suppletus et em endatus I. Bonnae
1838. p. 644,3— 6456.
* C A bennünket érdeklő részt kiadta F.
N au : A nalyse de la seconde partié inédite de
l ’histoire ecclesiastique de Jean d ’Asie patriarche
Jacobite de C onstantinople (f 585), R evue de
l’Orient Chrétien 2 (1897) 475. — Johannes
Ephesiosból á tv e tte Michael antiochiai patri-
archa is ; fi) Chronique de Michel le Syrien
É d itée pour la premiére fois et traduite en
fran9ais par J. B. Chabot II. Paris 1901. 192. 1.
(^ G hronique de Jean évéque de N ikiou.
T exte éthiopien publié et traduit par Μ. H.
Zotenberg. (N otices et extraits des m anuscrits
de la Bibliothéque N ationale 24. I.) Paris 1883.
p. 510— 5 i i . : - — Van ugyan egy újabb angol
fordítás is (The Chronicle of John bishop of
N ikiu. Translated by R. H. Charles, London
Ι 9 ΐ 6 φ de m iután ez utóbbi is csak Zotenberg
szövegén alapszik, én az első kiadó francia for­
dítását használtam .
6 Theophanes icf. kiad. II. 133. 1.
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység iqi

e felsorolt források értékét illeti, a következőket állap íth atju k meg. Malalas
krónikája nem m arad t fenn eredeti alakjában. Egyetlen teljes kézirata, az
oxfordi Baroccianus 182., am elyet a X I. században m ásoltak, az eredeti
m unkának csak rö vidített kivonatos szövegét őrizte meg. Ezzel szemben
Theophanes sok helyen bővebben m egőrizte az eredeti Malalas-féle szöveget.
A Kedrenos-féle mű csak Theophanes szövegének k ritik ája szem pontjából
érdemel figyelmet. A keleti források : Ioannes Ephesios és Ioannes nikiui
püspök egyaránt rövid ített szöveget őriztek meg, de ennek ellenére m ind­
kettőnél találunk olyan részleteket, am elyek a m a ism ert M alalas-kéziratban
hiányzanak, viszont m egvannak Theophanesnél. A nastasios latin for­
dítása az összes változatok közül a leghézagosabb és legrövidebb szőve
get adja. -\
A következőkben közöljük először a görög szöveget és pedig Malalas
oxfordi kézirata alapján (föl. 286v— 287V). E zt a szöveget azonban kiegé­
szítettük Theophanes eltéréseivel, alapul véve a C. de Boor-féle kritikai
kiadást, illetve ennek kéziratait. Theophanes szövege nemcsak ta r­
talm i, hanem stilisztikai eltéréseket is m u tat. Ez utóbbiak közül csak
azokat v ettü k fel, amelyek tárgyi szem pontból figyelmet érdemelnek.
Azokat a kiegészítéseket, melyek csak Theophanesnél találh ató k meg, az
illető helyen a szövegben szegletes zárójelbe te ttü k , azokat a párhuzam os
variánsokat pedig, am elyeket a Theophanes szöveg n y ú jt, a Malalas-féle
szöveg megfelelő szavai u tá n rendes zárójelben közöljük. Tudjuk, hogy
eljárásunk következtében a közölt szöveg nyelvi szem pontból kissé tark án
fest, m ert hiszen Malalas egészen vulgáris nyelvével szemben állnak Theopha­
nes irodalm ibb alakjai, továbbá, hogy itt-o tt a szerkezetekben is némi
zökkenők álltak be, de mégis meg kellett kísérleni az eredeti szöveg ilyen
konjekturális rekonstrukcióját. A görög szöveg alatt az apparátusban
közöljük a két keleti forrás am a szavait, melyek úgy a Malalas-, m int a
Theophanes-féle szövegtől, te h át a rekonstruált görög szövegtől eltérnek.
A rekonstruált görög szövegnek a m agyar fordítását is adjuk, a görög szöveg­
ben használt jelölésekkel különböztetve meg, hogy mi az, ami csak Theo­
phanesnél van meg, és mi az, ami Theophanes variánsai közül különös
figyelmet érdemel.

Έ ν αύτφ δέ τφ χρόνψ καί ο πλησίον Βοσπόρου ρήξ των θύννων δνόματι Γρώδ (Γορδάς)
προσερρύη τφ αύτφ βασιλεϊ.1 καί ήλθεν έν Κωνσταντινουπόλει <καί έγένετο χριστιανός)» καί
έφωτίσθη, οντινα ό αυτός βασιλεύς έδέξατο εις 'ΐώτισμα καί πολλά χαρισάμενος αύτφ <(δώρα)>2
άπέλυσεν (άπέστειλεν)3 αυτόν είς την ιδίαν χώραν εις τό φυλάττειν τά 'Ρωμαϊκά 4 καί την
Βόσπορον, ήντινα πόλιν Η ρακλής ό από Ίσπανιών έκτισε καί έποίησε συντελειν 'Ρωμαίοις άντί
χρημάτων βόας κατ’ έ'τος, δεδωκώς αύτή τη πόλει ό'νομα Βοών φόρος, δπερ καί συντελειν αυτήν
έκελευσεν. έν αυτή δέ τή πόλει έκάθισεν αριθμόν στρατιωτών 'Ρωμαίων ήτοι ’Ιταλών λεγομένων
Ισπανών, δούς αύτοΐς καί τριβοΰνον συν αύτοΐς φυλάττοντα <(τήν πόλιν διά τους θύννους καί
άπαιτεΐν συντέλειας βοών)», ήν δέ έν τή αυτή πόλει συναλλαγαί (συναλλάγματα) 'Ρωμαίων τε
καί θύννων, δ δέ αυτός ρή£ <φών Ούννων)> ό γενόμενος χριστιανός άπελθών έπί την ιδίαν
χώραν πλησίον Βοσπόρου εύρε τον ίδιον αδελφόν5 <(καί διηγήσατο αύτφ την τού βασιλέως
αγάπην καί φιλοτιμίαν καί δτι χριστιανός γέγονεν^).6 καί έάσας αυτόν μετά βοήθειας Ούννικής
192 Moravcsik Gyula

άνεχώρησεν. έ'σεβον δέ οί αυτοί θύννοι αγάλματα καί λαβόντες αυτά έχώνευσαν (καί λαβών
τά άγάλματα, α έσέβοντο οί θύννοι, ταύτα έχώνευσεν)7. ήσαν γάρ αργυρά καί ήλέκτρινα καί
κατήλλαξαν αυτά έν Βοσπόρφ λαβόντες άντ’ αύτών μιλιαρήσια. καί μανέντες οί ιερείς των
αυτών Ούννιυν (καί χολέσαντες οί θύννοι) <συμποιήσαντες μετά του άδελφού αυτού άπελθόντες)>
έσφαξαν τον ρήγα8 καί έποίησαν άντ'αυτού τον αδελφόν Μούγελ (Μουάγεριν). καί πτοηθέντες
‘Ρωμαίους, <^μή έκζητήσωσιν αυτόν οί ‘Ρωμαΐοι)> ήλθον (αίφνης)» έν Βοσπόρφ καί έφόνευσαν
τούς φυλάττοντας την πόλιν (τον τριβούνον Δαλμάτιον καί τούς στρατιώτας)». καί άκούσας
ταύτα ό αυτός βασιλεύς έποίησε κόμητα στενών τής Ποντικής θαλάσσης, δν έκέλευσε καθήσθαι
έν τψ λεγομένψ Ιερφ εις αυτό τό στόμιον τής Πόντου, Ίωάννην τον άπό υπάτων, <^τόν εγγονον
Ίο)άννου τού Σκύθου, υιόν δέ τού πατρικίου Ρουφίνου)» άποστείλας αυτόν μετά βοήθειας
Γοτθικής (Σκυθικής) 9. καί έπεστράτευσε κατά τών αυτών θύννων ό αυτός βασιλεύς 10 πέμψας
διά τής αυτής Ποντικής θαλάσσης πλοία γέμοντα στρατιωτών καί εξαρχον, ομοίως δέ καί διά
γής πέμψας πολλήν βοήθειαν, <(άμα καί Γώδιλαν άπό Οδυσσοπόλεως)»11 καί στρατηγόν Βαδου-
άριον 12. καί άκοόσαντες οί βάρβαροι (θύννοι) έφυγον <(άφανεΐς γενόμενοι)> 13 καί γέγονεν έν
ειρήνη ή Βόσπορος υπό 'Ρωμαίων οικουμένη (καί γέγονεν ειρήνη έν Βοσφόρφ καί έκράτησαν
αυτήν οί ‘Ρωμαίοι άφόβως)14.

1 v in t ä C o n stan tin o p le avec u n e tro u p e n o m b reu se I o E p h . 2 l’h o n o ra beau co u p ,

lui fit de g ra n d s p ré se n ts Io E p h le co m b la d ’h o n n eu rs Io N i k . 3 le laissa re to u rn e r Io
Eph le re n v o y a Io N i k . 4 cet hon im é d e v in t v assal de l’em pire ro m ain I o N i k .
6 tro u v a son íré re q u ’il a v a it m is ä té té de ses tro u p e s Io Eph. 6 alors son írére d e v in t
ég alem en t ch ré tie n Io N i k . 7 II p rit les idoles d ’or e t d ’a rg e n t q u e le p eu p le a d o ra it et,
p ersu ad é q u ’il n ’y a q u ’un seul v ra i D ieu e t q u e to u te s ses idoles é ta ie n t sourdes et n ’é ta ie n t
p as dieux, il les b risa Io E p h P u is G ordas p rit to u te s les idoles q u e les H u n s ad o ra ie n t,
les b risa en m orceaux, en en lev a l’a rg e n t d ö n t elles é ta ie n t reco u v ertes, e t les b rü la Io
Nik. 8 Q u a n d son íré re et to u te l ’arm ée v ire n t cela, ils fu re n t rem plis de col éré c o n tre lui,
il en fu t de m érne des p ré tre s de ces idoles, ils firen t u n e c o n ju ra tio n e t le tu é r e n t I o E p h
Les h a b ita n ts du p a y s des H u n s, q u i é ta ie n t des b a rb a re s, tr é s m éco n ten tes, se soulevé-
re n t c o n tre lui e t le tu é r e n t Io N i k . 9 avec b eau co u p de g u erriers scy th es e t g o th s
Io N i k . 10 Iu s tin ie n se m it en ro u te p o u r leu r p o rte r la gu erre I o N i k . 11 d o n n a n t
le c o m m a n d e m e n t de ces v a isseau x ä un v a illa n t g én éral nőm m é G odilas Io N i k . 12 q u a n t
au x cavaliers, il les fit p a rtir p a r la voie de te rre , ainsi q u ’une n o m b reu se arm ée, sous le
co m m a n d e m e n t de B a d u a riu s Io N i k . 13 puis, p a r c ra in te de l’E m p e re u r des R om ains,
ils s’en fu ire n t d a n s un a u tre p a y s Io Eph. 14 L ’em p ereu r o ccu p a leur p a y s e t ren o u v ela
la p aix avec eux Io N i k .
v

A görög szöveg m agyar fordítása így hangzik :

« E bben az id ő b en a h ú n o k B osporos közelében lakó k irá ly a , n é v szerin t G rod (G ordas) is
az e m líte tt császárhoz fo ly a m o d o tt. E ljö tt K o n sta n tin á p o ly b a , (^keresztény lett)« és m eg tért.
M aga a császár le tt a k e re sz ta p ja és sok ((aján d ék o k at)· a já n d é k o z v á n neki, e lb o c s á to tta (el­
kü ld te) ő t h a z á já b a a b izán ci é rd ek ek és B osporos védelm e céljából. E z t a v á ro s t a h isp an iai
H erak les a la p íto tta és úgy in té z k e d e tt, hogy a ró m a ia k n a k pénz h e ly e tt é v e n te m a rh á k b a n ad ó z­
zon «Boon phoros» [ = m a rh aad ó ] n e v e t a d v á n a v áro sn ak , am inek a sz o lg á lta tá sá ra kötelezte.
E v áro sb a n [a császár] bizánci, azaz h isp a n ia ia k n a k n e v e z e tt itá lia i k a to n á k a t h e ly e z e tt el,
trib u n u s -t is a d v a nekik, hogy az velü k e g y ü tt v éd je ( a v á ro s t a h ú n o k m ia tt és b ek ö v ete lje a
m a rh a -a d ó t). E b b e n a v á ro sb a n fo ly t a b izán c iak és h ú n o k cserekereskedése. ( A h ú n o k ) eme
k eresztén n y é le tt k irá ly a pedig elm envén a h az a i földre, B osporos közelében r á ta lá lt te s tv é r­
b á ty já ra ) é s elm esélte n ek i a császár b a rá ts á g á t és b ő k ezű ség ét és hogy k ere sz té n y l e t t . ) H ún
segítő c sa p a to k k a l o tt h a g y v á n ő t, e ltá v o z o tt. E zek a h ú n o k ped ig b á lv á n y o k a t tisz te lte k és
vevén ezek et b e o lv a s z to ttá k (és v ev én a b á lv á n y o k a t, m ely ek et a h ú n o k tisz te lte k , beolvasz­
to t ta ezeket), m e rt ezüstből és e lek tro n b ó l való k v o lta k és becserélték ezeket B osporosban,
 A h o n f o g l a l á s e l ő t t i m a g y a r s á g és a k e r e s z t é n y s é g IQS
B izánci p é n z t k a p v a é re ttü k . Az e m líte tt h ú n o k p a p ja i feld ü h ö d v én (a h ú n o k m eg h arag u d v án )
■^testvérével össze já ts z v a elm en v é n ) le g y ilk o ltá k a k irá ly t, h ely éb e te t té k te s tv é ré t M ügéit
(M uagerist) és félvén a b iz á n c ia k tó l, ^ n e h o g y k ik ö v e te ljé k ő t a b iz á n c ia k ^ B o sp o ro sb a jö tte k
.■^tüstént) és leö lték a v á ro s v é d ő it <)D alm atios tr ib u n u s t és a k a to n á k a t)). M eghallván ez t az
■említett császár a F e k e te -te n g e r szo ro sain ak com es-évé, a k in e k fe la d a ta v o lt az ú g y n e v e z e tt
H ie ro n b a n a F e k e te -te n g e r to rk o la tá n á l székelni, m e g te tte Jo a n n e s p ro c o n su l-t <)a s k y th a J o a n ­
nes u n o k á já t és R u tin o s p a trik io s fiát)» elk ü ld v én ő t g ó t (sk y th a) segítő c s a p a tta l. É s az
e m líte tt császár h a d a t in d íto tt e h ú n o k ellen, az e m líte tt F e k e te -te n g e re n á t k a to n á k k a l te lt
h a jó k a t és ex arch o st, h a so n ló k ép p en szárazfö ld ö n is n a g y seg ítség et kü ld v e, < )g y sz :rsm in d
G o d ilast is O dyssopolisból)> és B a d u ra io s m a g iste rt. M eg h allv án a b a rb á ro k (h ú n o k ), elm en ek ü l­
t e k óés n y o m u k veszett»)). É s B osporos b é k éb en é lt a b iz á n c ia k u ra lm a a la t t (és B o sporosban
b éke le tt és a b izán c ia k n y u g o d ta n u ra lk o d ta k felette).»

b -íi\o u p p QO\J-6 τ π > ρ ο υ μ μ ΦΗ

^dLrrirrfj-riera dp p CÍ4Í ■ p <£-6 μ (
ll-O-^Yj ÖLUTTD t I \4JTO U η CUrl» D Crt^TLJToVvFJ U -íi-l

c\ p4 a μ 11d \ OT\)^picp\ cLpo cryCpop &■ lírU [ ti u..cd^j t cu

/ μ rí m i 1Λ I c^érfiLOjJTDOi ou μμθΐ·ττ1^πτ1ι£χτΒμ^νΧΓτίμ
UjDTLp yri_p d_p y v p OJ LlcL\ V \|_ jd \ijrp ip cíj Il ö a
Ο ιο υ μ μ ο ι.ο Α ^ ^ τ π ι^ ι l^ - D X jL ^ rrr^ ^ -in l-rro u d —i f r o u .
xé" cl·^ ci_fi cu~rrcfp d W o ilA X T T i^jp k y tiJ
ττ>μ ri cU -rrau μ_ου μ u-Ι λ-Ο éj V 1 ‘Ä-ji-K
Érti-oU t VlÉtvd σ ίμ cLi-ΓΓομ o \ p <χ>μ.£ΐ_\θ\· K j-r& o p cL(
dyrrh un στ^,ο p co uroj—^í' IlcLi d u crxLprroprp i iLoupop
R észlet T h eo p h an es k ró n ik á já n a k v a tik á n i k éziratáb ó l.

A rekonstruált görög szöveg és a két keleti forrás variánsai alapján a

következőképpen foglalhatjuk össze az eseményeket. Justinianos császár
uralkodásának első évében (527—28), nyilván a keresztény h ittérítő k korábbi
m unkájának eredményeképpen, a krim i Bosporos közelében tanyázó húnok
fejedelme, akinek neve Gordas volt,1 K onstantinápolyban megkeresztel-
kedett. Mint az előkelő barb ár vezéreket, őt is az a m egtiszteltetés érte,
hogy m aga a császár vállalta a keresztapaságot. M iután m egkapta a szokásos
ajándékokat és talán címet is, visszatért hazájába, ahol m ost m ár az volt a
feladata, hogy m int a császár keresztfia és szövetségese, a bizánci érdekeket
4 H ogy e z t az a la k o t kell h ite le sn e k te k in ­ k ö zö lt fo rrásan y ag h o z já ru l m ég Io an n es E p h e-
te n ü n k , a z t a v arián so k ö sszeállítása a la p já n sios szír e g y h á z tö rté n e te és M ichael szír világ-
m ár régebben k im u ta tta m . L. M uageris k irály , k ró n ik á ja , m ely ek et a k k o r m ég nem ism ertem .
M agyar N yelv 23 (1927) 258— 272. Az o tt
S zent István. I. 13
194 Mcravcsik Gyula

képviselje Bosporos v id ék én .Itt ugyanis akkor a különféle b arb ár törzsek

állandóan fenyegették a bizánci uralm at, ez ellen pedig csak egy orvosság
volt : barbárokkal barb áro k at állítani szembe. E zt a ta k tik á t alkalm azta
Justinianos a jelen esetben is. Bosporos lakói, akik korábban hűn uralom
a latt éltek, m ár I. Justinos korában (518—527) visszakívánkoztak Bizánc­
hoz. T udjuk, hogy a császár 523 tá já n elküldi m egbízottját Bosporosba,
hogy o tt sereget toborozzon a húnokból, akik forrásunk szerint a Cherson és
Bosporos város közötti terü letet kezükben ta rto ttá k .1 Bizánc szám ára
te h át rendkívül fontos volt, hogy uralm át Bosporos felett biztosítsa. E nnek
az ügynek a szolgálatába állíto tta a császár a hún fejedelem m egtérését,
akit m egnyert arra, hogy a bosporosi, nyilván nem túlerős bizánci helyőr­
séget tám ogassa a többi húnok esetleges tám adása esetén. Azonban az
események más fordulatot vettek, m int a bizánci u dvar elképzelte. G ordas
fejedelem ugyanis visszatérve hazájába, m egpróbálta erőszakosan keresz­
ténnyé tenni népét. Hogy a pogány vallás m inden nyom át eltüntesse, a
régi bálványokat beolvasztatta. E rre a pogány papok Gordas testvérével,
Muageris-szel12 egyetértve, összeesküvést szőttek, fellázították a népet,
m egölték G ordast és helyébe testvérét te tté k meg fejedelm üknek. E z u tá n
a lázadók a bizánciak bosszújától félvén, a Bosporos városában levő bizánci
helyőrséget lem észárolták s a várost kezükbe kerítették. E rre a császár
büntető expedíciót in d íto tt a húnok ellen, de azok a hír h allatára elmene­
kültek. íg y Bosporos városa ú jra a bizánciak uralm a alá került.
Részletesebben foglalkoztunk a VI. századi bizánci térítésnek ezzel az
érdekes epizódjával, nemcsak azért, m ert ennek kapcsán bepillantást nyer­
tü n k a keresztény misszió politikai hátterébe, hanem azért is, m ert a vázolt
események az első pozitív nyomok a honfoglalás előtti m agyarságnak a
kereszténységgel való érintkezésére. Muageris király nevében ugyanis
ku tató in k egyértelm űleg a magyar népnevet látják . K orábban Muageris
királyt a m agyarság névadó ősének tek in tették , azonban N ém eth Gyula
k u tatásai óta fordítva kell felfognunk a dolgot. A Muageris népnévből
lett személynév.3 Hogy a forrásunkban szereplő «hún» népnév milyen
tényleges nép-, illetve törzsnév helyett áll, ez a kérdés szám unkra ezúttal
mellékes.4 Bizonyos, hogy a m agyarság a VI. század elején a Meótisz és
K ubán vidékén tan y ázo tt, s hogy a forrásban em lített «hún» király neve
azonos a «magyar» népnévvel. Forrásunkban te h át két olyan fejedelemről

1 Prokopios : D e bello Persico I. 12. ed. 3 N ém eth Gy. : A honfoglaló m agyarság

Haury I. 56— 57. H ogy Bosporos korábban hún
uralom a latt volt, az kitűnik Prokopios két
m ásik helyéből : D e bello Persico II. 3. Haury
I. 160.; D e bello G othico IV. 5. Haury II. 508. —
V. ö. M oravcsik : id h. 268. és V asiliev : id. m.
70— 71. 1.
2 E név variánsairól és a Muageris alakról
1. id. értekezésem et. Sajnos e név a keleti for­
rásokban hiányzik s így csak a görög variánsokra
vagyunk utalva.
kialakulása, B p. 1930. 165— 171. 1.
4 A forrásunkban em lített húnokat Mar-
quart az «utigurok», Zlatarski a «kutrigurok»,
H óm an az «onogurok» népével azonosítja. Ma­
gam id. m unkám ban azt igyekeztem bizon yí­
tani, hogy a kutrigurokra kell vonatkoztatnunk.
Az azóta történ t újabb kutatások és főleg az
onogurokra vonatkozó saját kutatásaim foly­
tán korábban felhozott érveim et ma már nem
tartom m eggyőző erejűeknek.
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 195

van szó, aki «a m agyarságon vagy a m agyarsággal kapcsolatos, a m agyarság

vezetése a la tt álló törzs-szövetségen uralkodott».1 Gordas fejedelem kon­
stantinápolyi megtéréséből te h át az következik, hogy népe, vagyis a m agyar­
ság, illetve annak egy része a VI. században ki volt téve a bizánci térítő
papok hatásának, ha ez nem is já rt tartó sab b eredménnyel.
Kosmas Indikopleustes 547—49 tá já n írt keresztény topográfiájában
am a népek között, am elyeknek körében a kereszténység elterjedt, említi a
bolgárokat is.12 Michael p atriarch a X II. századi szírnyelvű világkróniká­
jában, amely sok értékes korábbi, részben elveszett forrás anyagát őrizte meg,
szintén azt olvassuk, hogy a K aukázus-vidéki bolgárok és pugurok, akiket
később a területüket elfoglaló népről kazároknak neveztek, egykor keresz­
tényekké lettek.3 E két egybehangzó tudósítás alapján te h át nem lehet
kétségbe vonni, hogy a bizánci keresztény térítés a VI. század közepén
m ár a bolgárok körében is sikerrel já rt. Biztos tudósításaink vannak arról,
hogy a V II. század elején m ár a meótiszi bolgár fejedelmek között is van
a kereszténységnek híve. Nikephoros p atriarch a (f 829) történeti m űvében
Herakleios császár korából (610—641) közöl egy epizódot, amely m agyar
fordításban így hangzik : 4 «Bizonyos idő elteltével a húnok népének ura
a kíséretébe tartozó előkelőkkel és testőrökkel együtt Bizáncba jö tt és kérte
a császárt, hogy őt a keresztény tanokb a beavassák. Ez szívesen fogadta,
és az előkelő bizánciak a hűn előkelőket, feleségeik pedig am azok feleségeit
a szent fürdő ( = keresztség) által keresztgyerm ekeikké fogadták. Az ily
módon az isteni titk o k b a b e a v a to tta k a t császári ajándékokkal és m éltó­
ságokkal lá tta el, am ennyiben a fejedelm et patrikiosi címmel tisztelte meg
és kegyesen elbocsátotta hűn hazájába». E tudósításban egy pont tisztá­
zandó és pedig az, hogy kicsodák az itt em lített «hún»-ok? H a tek in tetb e
vesszük, hogy Nikephoros p atriarch a a «hűn» elnevezést több esetben,
de mindég csak a bolgárokra v o n atk o ztatv a használja 5 és hogy a bolgá­
rok neve más IX . századi forrásokban is «hűn»,6, akkor nem kételked­
hetünk abban, hogy itt a bolgárok fejedelmének megtéréséről van szó.
Már korábbi k u ta tó k is így vélekedtek s a kereszténnyé lett «hűn» fejedelm et

1 N ém eth Gy. : id. m. 171. 1. — V. ö.
Hóman (-—Szekfű) : Magyar történet I2. 50— 51.,
i n . 1.
2 Id. kiad. 119. 1 .
3 Chabot id. kiadása II. 364. 1 ., ahol a
francia fordításban Bulgarayé- és Pougourayé
alakokat találunk. Marquart ném et fordításá­
ban (Osteuropäische und ostasiatische Streif­
züge, Leipzig 1903. 485. 1 .) Bulgaren és Puguren
olvasható. Marquart közlése szerint Barhe-
braeus szövegében a Pangüren variáns fordul
elő. Fehér Géza legújabban azt az ö tletet v e tette
fel (id. m. Századok 1935. P ótfü zet 552— 3.
1.), hogy a pugur névben, m elyet Marquart és
H óm an a hunugurokra v o n a tk oztatott, egy
ptolem aiosi népnév rejlik. Szerinte «Mihály
pátriárcha elővette a térképet, illetőleg P tole-
m aeusnak egy, korában használt kom pilációját
és kiírta onnan a Παγυρΐται népnevet». Fehér
elfelejti, hogy a X II. századi szír író a régebbi
korok történetének anyagát készen v e tte át
forrásaiból (1. A m agyar történet bizánci for­
rásai c. m unkám 93. í.-t). Az a feltevés tehát,
hogy a szír patriarcha a körülbelül hat-hét
századdal korábbi történeti esem ényekhez a
bolgárok m ellé a ptolem aiosi térképen keresett
volna ki egy népet — m int ahogy azt Fehér
tette, — teljes képtelenség.
4 Nicephori archiepiscopi Constantinopo-
litan i opuscula historica, ed, C. de Boor 12. 1.
5 Id. kiad. 33., 69.
6 íg y pl· V ita Ioannicii, ASS. N ov. II. c.
386. C. : θύννων έθνος ή'τοι Βουλγάρων.
13
196 Moravcsik Gyula

az ugyancsak Nikephoros patriarch a m unkájában előforduló Organas bol­

gár fejedelemmel, K ovrat n ag y b áty jáv al azonosították.1 Ez a feltevés
annál valószínűbb, m ert egy m ásik forrásból azt is tud ju k , hogy K ovrat
gyerm ekkorát K onstantinápolyban a császári udvarban tö ltö tte, ahol k e­
resztény lett és Herakleios császárral szoros b aráti viszonyba lép ett.12
A bolgár, fejedelmi család egyes tagjainak e megtérése m ögött kétség­
kívül politikai okok rejlettek. T udjuk, hogy Herakleios császár korában a
bizánci birodalom veszélyes ellenfelei az avarok, akik 626-ban bolgár és
szláv alattvalóikkal együtt K o n stan tin áp o ly t is ostrom alá vették. A méo-
tiszi bolgárok viszont a nyugati bolgár törzseknek az avar uralom alól való

Görög felirat a Tamán-félszigetről. Kr. u. 590-ből.

felszabadítására törekedtek. K elet felől a türkök m ár korábban fenyegették

Bizánc krim i birtokait. 576-ban elfoglalták Bosporos városát s Chersont is
fenyegették. A bizánciak később visszahódították Bosporost, m ert 590-ből
ránk m aradt egy Maurikios császár nevével elláto tt felirat, amely a bospo-

1 Id. kiad. 24. 1. — V. ö. K ulakovskij :
IIcTopia III. 91. 1.
2 Chronique de Jean évéque de N ikiu, id.
Zotenberg-féle fordítás 580. 1. : «. . . Koubratos,
chef des Huns, neveu d ’Organä. Cet hőmm é
avait été baptisé dans Son enfance et re<pu dans
le sein du christianism e, ä Constantinople, et
av a it grandi dans le palais impérial. II avait
été lié d ’une étroite am itié avec Héraclius I er,
et, aprés la mórt de celui-ci, qui Tavait com bié
de bienfaits, il éta it resté attaché par recon­
naissance ä ses enfants et ä sa femme Martine.
Par la vertu du saint baptém e vivifiant q u ’il
a v a it regrn, il av a it vaincu tou s les barbares et
les paiens». Fehér Géza (id. h. 530. 1.) e tu d ó­
sítás h itelét kétségbe vonja. Szerinte a szerző
itt «Nikephoros forrását írta ki» és annak alap­
ján a fent em lített Organasra és K ovratra v o n a t­
kozó ad atot felhasználva «ebből írta a maga
elbeszélését». Fehér teh á t feltételezi, hogy _a
nikiui püspök m indezt maga k öltötte. E súlyos
vád m ellett azonban Fehér m indössze egy argu­
m entum ex silentio-t (hogy t. i. Nikephoros
patriarcha nem em líti K ovrat keresztény v o l­
tát) tud felhozni. N ézetünk szerint e teljesen
alaptalan hiperkritikával szem ben a tudósítás
h itele nem szorul védelem re.
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 197

rosi falak kijavítására vonatkozik.1 Viszont a tü rk befolyás ellen küzdeniök

kellett a bolgároknak is. íg y a közös érdekek alapján létesült e szoros szö­
vetség a V II. század elején H erakleios császár és a bolgár fejedelmek között,
am inek eredménye le tt az, hogy K ovrat felszabadította népét és m egalapí­
to tta a meotiszi ú. n. «Nagy Bolgáriá»-t.2
Hogy a bolgár fejedelmi család egyes keresztény hitre té rt tagjai népük
körében m ennyire tu d tá k terjeszteni az új hitet, és hogy általában meg­
térésük m ilyen közvetlen következm ényekkel já rt, arra vonatkozólag nincs
adatunk. De hogy a bizánci kereszténység a Fekete-tenger északi p a rt­
vidékén lakó népek közt a következő században is hódít, sőt hivatalos egy­
házi szervezetet is nyer, azt egy rendkívül érdekes forrásból, egy V III. szá­
zadi bizánci püspökségi jegyzékből tudjuk.
A párizsi Nemzeti K önyvtár X IV . századi 1555 A. jelzésű görög kéz­
iratáb an (föl. 23v— 27v) ránk m aradt egy Τάξις προκαθεδρίας των όσιωτάτων
πατριάρχων, μητροπολιτών και αυτοκέφαλων című püspökségi jegyzék, amely
többek között a góthiai egyházi provincia szervezetét is ism erteti. Az ide­
vonatkozó tudósítások a következők. A jegyzék m indenekelőtt felsorolja
a konstantinápolyi patriarcha alá tartozó m etropolitákat (Μητροπολΐται υπό
τδν Κωνσταντινουπόλεως). Ezek között szerepel a góthiai provincia m etro-
po litája is : ó Δώρου (azaz «Doros metropolitája»). A jegyzék azután tovább
közli az egyes m etropoliták alá tartozó püspökségeket (Οι υπό μητροπολίτας).
A góthiai provincia szervezetéről a 27r oldalon a következőket közli : 3

R észlet a V III. századi püspökségi jegyzék p árisi k éziratáb ó l.

1 L a ty se v id. g y ű jte m é n y e 105— 109. 1. — já ts z ó d o tt n ép m o zg a lm ak k al és a m a g y arság n ak

V. ö. V asiliev : id. m. 75— 76. 1.
2 M oravcsik G y. : Az o n o g u ro k tö r té n e té ­
hez (A M agyar N y e lv tu d o m á n y i T ársa sá g K i­
a d v á n y a i 27.) 1930. 19— 28. 1. — E m u n k á b a n
részletesen foglalkozom a F e k e te -te n g e r északi
p a rtv id é k é n az V — IX . század fo ly am án le­
azokhoz v aló v iszo n y áv al, am ely k érdésekre
jelen d o lg o zato m b an nem te rje sz k e d h e te m ki.
3 K ija v íto tta m a k é z ira t helyesírási h ib á it
s rö v id íté se it m eg jelöltem . N y ilv án v aló , hogy
Τυματαρ/α h e ly e tt Ταμ-άταρχα, Φοΰλον h e ly e tt Φ ύ λ ­
λων és [xjßpov ναιρών h e ly e tt ρ-αΰρον νερΝ írandó.
198 Moravcsik Gyula

Ehhez azután a 27v oldalon még a következő kiegészítő scholiont

olvassuk :

\ζ' Έπαρχ(ια) Γοτθί(ας) β 6 Άστήλ, έν φ λέγεται δ

α δ Χοτζίρων σύνεγγυς Φουλλων Ά στήλ ό ποταμός της Χα£α-
καί τού Χαρασιου, έν φ λέ­ ρίας, εστιν δέ κάστρον
γεται το [ΐαΰρον νερόν

Forrásunk te h át arról tudósít, hogy a góthiai provincia élén m etro-

polita áll, akinek székhelye Doros. Ez alá tartozik még hét püspök. Mielőtt
az egyes püspökségeket közelebbi vizsgálat alá vennénk, először is forrásunk
korát kell m egállapítanunk.
A m ióta C. de Boor a jegyzéket a párizsi k ö n yvtárban felfedezte és
k iad ta,1 többen foglalkoztak vele,2 és legutóbb G. I. K onidares ú jra k iad ­
ván a szöveget, rendkívül beható és részletes vizsgálat alá v ette azt.3
C. de Boor m ár felismerte, hogy jegyzékünk a képrombolás korából, de
m indenesetre a V II. egyetemes zsinat (787) előtti időkből való. E datálás
szerint te h át 726—787 között készült, azonban de Boor feltételezi, hogy
egyes részei korábbi időkből valók, így a góthiai provinciára vonatkozó
rész keletkezését Justinianos korába helyezi. Gelzer a jegyzéket III. Leó
császár (717—741) korába helyezi, de a görögországi részeket a V II. szá­
zad utolsó negyedére vonatko ztatja. K ulakovskij, aki a góthiai provinciára
vonatkozó részt speciális vizsgálat alá vette, k im u ta tta a de Boor-féle
nézet ta rth a ta tla n sá g á t s arra a m egállapításra ju to tt, hogy a jegyzék
G óthiára vonatkozó ad atai a V III. század m ásodik felére vonatkoznak.
Hasonló eredm ényekre vezettek Mosin vizsgálódásai is, aki azt bizonyította,
hogy a góthiai provinciára vonatkozó tudósítások a V III. század közepére,
m indenesetre 759 előtti időre utalnak. Ugyanez a meggyőződése Dvornik-
nak is, aki újabb m unkájában behatóan foglalkozott a kérdéssel. Végül
Konidares, aki a legalaposabban, m inden részletre kiterjeszkedve revízió
alá v ette a kérdést, bebizonyította, hogy a jegyzék term inus post quem -jét

1 C. de B oor : N a c h trä g e zu d en N o ti- IV . C'i>k3Aa PyccKnxT> Α κβαθμπίθοκπχτ. O pra-

tia e E p isc o p a tu u m , Z e itsc h rift fü r K irc h e n ­
geschich te 12 (1890) 303— 322., 519— 534·. *4
( ϊ 893) 573— 599. — Az á lta la m k ö zö lt szöveg
12 (1890) 531. és 533— 4· l--oni
2 H . G elzer : D ie k irch lich e G eographie
G riech en lan d s v o r dem S lav en ein b ru ch e, Z eit­
sc h rift fü r w issen sch aftlich e T heologie 35
(1892) 419— 436. ; J. K u lak o v sk ij : Kr. ncTopin
roTCKoii eiiapxin (b b Kpi.niy) bi . V I I I . bükí .,
7Kypiiaai> MmmcTepcTBa HapoAHaro IIpocBtmeHiH
HU3an.iü 3 a rpaHHpeü I. B elg rad 1929. 149— 156.;
M oravcsik G y .: Az on o g u ro k tö rté n e té h e z , B p.
1930. 13— 14. 1. ; F . D v o rn ik : L es légendes de
C o n sta n tin e t de M éth o d e v u es de B yzance,
P a ra g u e 1933. 160— 168. 1. ; A. A. V asiliev :
id. m. 97— 104. 1. ; E . H o n ig m an n : O rie n ta ­
lische L itte ra tu rz e itu n g 39 (1936) 411— 414 ; V.
L a u re n t : É ch o s d ’O rien t 40 (1937) 377— 379-
3 G. I. K o n id a re s: Al μητροπόλεις και άρχιεπι-
vv. j . αι του οικουμενικά πατριαρχείου κα'ι ή «τά-ις» αύτών
T

315 (1898) F eb r. 173— 202.; M oravcsik G y .: M a­ (T exte u n d F o rsc h u n g e n zu r b y za n tin isc h -n e u -

g y a r N y elv 23 (1927) 267. ; F . D v o rn ik : Les griechischen Philologie 13.), A th é n 1 9 3 4 .— Az
Slaves, B y zan ce e t R o m e au I X e sie d e , P a ris á lta la m k ö zö lt szöveg a 100. és 103. l.-on, de
1926. 143— 146. 1. ; V. A. M osin : ’Επαρχία K o n id a re s szövegközlése nem egészen p o n to s .
ΓοτΜας b i . X aeapin b i . V I I I - mt. BtKfe, TpyAH
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 199

a 733., term inus ante quem -jét a 746. év teszi.1 Ö egyben azt is meg­
á lla p íto tta , hogy a jegyzék — m int általáb an a bizánci püspökségi jegyzé­
kek — hivatalos források alapján, gyakorlati célból készült, s így hiteles­
ségét — ha bizonyos másolási hibák bele is csúszhattak — kétségbe vonni
nem lehet.12 Ami speciálisan a góthiai provinciára vonatkozó részt illeti,
azon a nézeten van, hogy az idevonatkozó adatok teljesen megfelelnek a
tö rténeti valóságnak.3 Konidar.es ku tatásai alap ján te h át a datálás kér­
dését lezártnak tek in th etjü k s a jegyzék hitelességében sem kételkedhe­
tünk. Ezek u tá n átté rh etü n k a bennünket érdeklő rész tö rtén eti tudósí­
tásainak közelebbi vizsgálatára.
A V II. század m ásodik felében a Fekete-tenger északi partvidékén
nagy változás állt be. E rre az időre esik a kazárok előnyomulása kelet
felől. T udjuk, hogy 698 tá já n a Meótisz keleti p a rtján fekvő Phanagoria
bizánci város m ár a kazárok kezében van s ugyanakkor Bosporos városá­
ban is a kazár kagán hely tartó ja székel.4 A kazárok uralm a ez időben te h át
nemcsak a K ubán vidékére, hanem K rim keleti partvidékére is k iterjedt.
Tudjuk, hogy a kazár hódítás v e te tt véget a meótiszi «Nagy Bolgáriá»-nak
is és kényszerítette a bolgár törzsek egy részét, hogy n y ugat felé vonulva
elfoglalják dunam enti h a záju k at.5 De ugyanebben az időben a gotokat
o tt találjuk K rím ben, akiknek Doros nevű erődjét a bizánci források
m ár a VI. századtól fogva em lítik, s amely azonos volt a m ai M anguppal.6
A krim i gótok a félsziget déli hegyes vidékén éltek, ahol egészen 787-ig
m egőrizték függetlenségüket. Ugyanis egy hagiograhai forrás szerint ez
évben foglalta el a kazár kagán D orost, am elyet a kazárok ellen felkelést
szító gót püspök védelm ezett.7
A V III. század első felében te h át az a helyzet a Meótisz vidékén, hogy
a régi bizánci püspökségek közül Phanagoria és Bosporos a kazárok kezébe
került. Bizánci uralom a la tt csak a krim i félsziget nyugati része és vele
e g y ü tt a chersoni püspökség m aradt. Ilyen módon a bizánci keresztény
misszió elvesztette kelet felé előretolt régebbi tám p o n tjait. Ez volt az oka
annak, hogy a konstantinápolyi patriarch a a V III. század elején a még
független gótok dorosi püspökét m etropolitai rangra emelte, s hogy —

1 Id. m. 27., 83— 85. 1. — Legújabban
V asiliev is csatlakozott a V III. századi datálás-
Eoz, 1. id. m. 104. 1.
2 Id. m. 15., 23. 1.
3 Id. m. 50— 51. 1. — V. Laurent leg­
újabban id. h. 378. 1. nem tek in ti a n otitiát
hivatalos jegyzéknek, de földrajzi szem pont­
ból elsőrangú forrásnak tartja. A hitelesség
ellen azt hozza fel, hogy a jegyzékben túl sok
püspöki székhely szerepel s így feltételezi, hogy
a szerző ezek egy részét becsem pészte a műbe.
Ez az érvelése azonban csak szubjektív fel­
tevésre tám aszkodik.
4 Theophanes, ed. C. de B oor; 373. N ik e­
phoros patriarcha, ed. C. de Boor 40— 41. —
V. ö. K ulakovskij : IIcTopia III. 287. ; V asiliev :
id. m. 83— 84. 1.
6 M oravcsik : Az onogurok történetéhez
30— 31. 1.
6 V asiliev : id. m. 47— 57. ; N . Banescu :
Contribution a l ’histoire de la Seigneurie de
Théodoro-M angoup en Crimée, B yzantinische
Zeitschrift 35 (1935) 20—37- > ν · °· Ν. Banescu :
B yzantinische Zeitschrift 37 (1937) 4 T7— 4 T^·
7 Joannes góthiai püspök élete : ÁSS.
Jun. V. 190— 194. ; V II. 167— 172. — V. ö.
E. Peeters : Les K hazares dans la passion de
S. A bo de Tiflis, A nalecta Bollandiana 52
(1934) 2 I— 56·, főleg 39— 4°·
200 Moravesik Gyula

m inden jel szerint — a gót m etropolita kezébe helyezte a keresztény térí­

tés ügyét, am elyet a tevékenységükben a kazár uralom következtében
m egbénított korábbi bizánci püspökségek nem fo ly ta th a tta k volna tovább·
sikerrel.1
A jegyzék szerint a gót m etropolita alá tarto zik Phanagoria, amely
azonban m ost új elnevezéssel T am atarch a néven szerepel, s am elyet
a későbbi forrásokból, így K onstantinos Porphyrogennetos művéből, a
püspökségi jegyzékekből és zsinati aktákból jól ism erünk.12 A zichiai
provinciához tartozó Bosporos, továbbá a krim i félsziget keleti p a rtján
fekvő Sugdaia (mai Sudak), amely m inden jel szerint szintén a kazárok
kezébe került, úgyszintén a bizánci uralom a la tt m arad t Cherson jegyzé­
künkben m int önálló (autokephal) püspökségek szerepelnek.3 A püspök­
ségi jegyzék szerint a dorosi gót m etropolita alá T am atarchán kívül még
h at püspökség tartozik, am elyek m ás forrásokban nem fordulnak elő.
Vegyük most sorjába ezeket.
A m etropolitai székhely u tá n elsőnek em lített püspök ó Χοτζηρων, amely
elnevezésben népnévnek kell rejleni. A jelentése te h át a 'Χότζηροι (Χ6τ£ηρες ?)
püspöke'. A görög alakot — ha helyesen van leírva — kocir-nak vagy —
mivel a bizánciak idegen szavak a han g ját néha o-val jelölik,4 — kacir-
nak kell olvasnunk.5 A szó alakja arra vall, hogy török nép neve rejlik
benne. A kiegészítő scholion azt m ondja, hogy «Phulloi és Charasiu köz­
vetlen közelében» kell keresnünk. A Phulloi helynevet, mely későbbi for­
rásokban is előfordul, C ufut-kaleval szokták azonosítani, a Χαρασίου pedig
a m ai K arasu — m int a scholion m ondja ,fekete víz' — a Salgir déli
m ellékfolyója.6 A kccirok vagy kacirok népe te h át K rím területén, éspedig
annak keleti része felé lakott. A k u ta tó k egy része e nevet a kazárokra vo­
n atk o ztatja, akik akkoriban K rím egy részét megszállva ta rto ttá k .7 Ennek
az azonosításnak azonban tárgyi és hangtani nehézségei v an n ak .8 Nyelvi
szem pontból legkönnyebben a Priskos töredékeiből ism ert ’’AxáxCtpot

1 E zt a té n y t éles szem m el ism erte fel 5 Fehér G. : id. h. 529. 1. k o c i r , k ö c i r olva­

D vornik : Les légendes, etc. 166. 1. sásra gondol.
2 A T am atarcha n ev et török (kazár?) ere­ 6 K ulakovskij : ílpoiiuioe Tanpiuw 71. 1. ;
detűnek tartják ( = t a g m a - t a r c h a n ) . Az oroszok V. G. Vasiljevskij : Τρ,νΛΜ III. C CLX X X V . 1. ;
Tm utarakan-nak nevezik. Mosin : id. m. 150. ; V asiliev : id. m. 98. —
3 C. de Boor kiadása 522. 1. = Konidares Mosin alapján Fehér is : id. m. 528., aki azon­
kiad. 91. 1. — Cherson és Bosporos ugyanígy ban nem olvasta el figyelm esen szavaim at : «Α
szerepelnek egy V II. századi jegyzékben is, de μ,αϋρον νερών a. m. török ’kara su ’ pedig a
o tt b Σ&υγδάων h ely ett — am ellyel itt találko­ M aiotisba öm lő Χαρ&κουλ török ’kara göl’ folyó
zunk először —- m ég ó Ν'.κόψεως áll, am ely a nevére emlékeztet» (Magyar N y elv 23 : 1927.
F ekete-tenger keleti partján A basgia határán 269.), m ert itt azonosításról nincs szó. — D vor­
volt. L. H . Geizer : A bhandlungen der philos. — nik : id. m. 162. 1. szerint Phulloi a mai Liva-
philol. Cl. der k. bayer. Akad. d. W iss. 21 diától nem m essze feküdt. E gyéb azonosítások­
(1901) 535. 1. — A zichiai provinciáról 1. V. ról V asiliev : id. m. 75. 1.
L aty ev : Κί> ποτορίπ xpncTiaHCTua Ha Kaimank 7 Mosin : id. m. 150. ; V asiliev : id. m.
id. h. 173. — A sugdaiai püspökségről 1. V. G. 98. 1.
Vasiljevskij : Tpy;n>r III. köt. CLVI— CCVII. lk. 8 H ogy ez az azonosítás — m elyhez koráb­
4 L. J. N ém eth : Ungarische Jahrbücher ban m agam is csatlakoztam — tarthatatlan*
10 (1930) 28. arra Fehér m u ta to tt rá : id. m. 529. 1.

NS
mm *«!»
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 201

(a kéziratokban KcccCíptov is!) népnévvel lehetne egyeztetni.1 Ezekről azon­

b an az V. század ó ta nem tudunk. A nnyi kétségtelennek látszik, hogy az
ο Χοτ£ήρων egy, K rim keleti részén tanyázó török népnek a püspökére vo­
natkozik.
A jegyzék a következő püspököt é Άστήλ néven jelöli meg. K étségtelen,
hogy itt szövegromlással van dolgunk, s hogy a másoló Ά τή λ helyett téve­
sen írt Άστήλ-t. E zt bizonyítja a kiegészítő jegyzet, amely azt m ondja, hogy
ebben Chazaria Άστήλ (olv. Ά τήλ) folyam ának neve rejlik, amely egyszer­
smind várost is jelöl. Az Ά τή λ szó akkori görög kiejtése Atil, ami — m in t­
hogy a bizánciak α-ja gyakran török nevek á-]ét jelöli — Atil-nek is
olvasható.12 Az etil-itil törökül ,folyó‘-t jelent s e szó egyben a Volga
folyó és m int helynév a Volga m ellett fekvő Itil kazár város neve, amelyet
m ás forrásokból is jól ism erünk.3 Forrásunk tanúsága szerint te h át 733—
746 tá já n a kazár Itil-ben keresztény püspök székelt.
B ár a kazáriai keresztény térítésre vonatkozólag ennél korábbi ad a­
tu n k nincs is, mindaz, am it a kereszténységnek a kazár birodalom ban a
V III— IX . században való elterjedéséről tudunk, teljes m értékben meg­
erősíti ezt az a d ato t.4 íg y a bizánci menologionok és synaxarionok meg­
emlékeznek arról, hogy V. K onstantinos bizánci császár (741— 775) az ifjabb
Stephanos m ártír (f 764) csoportjához tartozó egyik k ato n át képim ádás
m ia tt Chersonba szám űzte, aki onnan elmenekülvén, K azáriában püspök
le tt.5 Egy 805— 815 közt keletkezett püspökségi jegyzék a k o n stan ti­
nápolyi patriarch atu s területéhez tartozó országok közt említi K azáriát
is.6 R endkívül fontos a mi szem pontunkból egy hagiograhai m unka am a
tudósítása, amely szerint a V III. század m ásodik felében a kazárok földjén
m ár számos keresztény gyülekezet v o lt,7 am int ezt későbbi arab források
is megerősítik. A felsorolt adatokból, melyek szám át még szap o ríth atn án k ,8

1 E zt a gondolatot már régebben felv etet­
tem : M N y. 23 (1927) 269. 1.
2 V. ö. ’Αττίλαν M enandros, E xcerp ta de
legaitonibus, ed. C. de Boor 453. ; Άτελ Theo-
phanes, ed. C. de Boor 356. ; ’Αττ|λ K onstantinos
Porphyrogennetos : D e adm. imp. ed. Bekker
164. ; Άτελκούζευ u. o. 169.
3 L. N ém eth G y .: A honfoglaló m agyarság
kialakulása. 208. 1.
4 A kazáriai kereszténységről 1. Coópame co-
miihphíü BuivTopa IlBäHOBa Γριπ opoBima (1864—■
1876). H 3 flaHÍe H ci opHKO-<E>n..iojiornueci;oro Oó-
íuecxBa npír H mii. HoBopocciücKOMb ymiBepcn-
Terb iio/i'b pe^ani^ieií Μ. Γ. IIonpyji.eHKO, Odessa
1916. i — i i . ; D vornik : Les légendes . . . 157.
skk. lk. és Peeters : id. m. 37— 40. 1. — Meg­
em lítjük, hogy V. K onstantinos császár (741—-
775) felesége a kazár kagán leánya v olt s így
e rokonsági kapcsolat is elősegíthette a keresz­
ténység terjedését Kazáriában ; 1. erről részle­
tesen Moravcsik Gy. : IlponcxoiKAeme cjona
τζιτζοίκιον, Seminarium K ondakovianum 4 (1931)
69— 76.
5 M enologium B asilii II. imperatoris, Migne:
PG. 117. c. 181. C-D. ; Synaxarium ecclesiae
C onstantinopolitanae, ed. H. Delehaye, Propy-
laeum ad ASS. N ov., Bruxelles 1902. p. 263—
264.G— E z a fontos tu d ósítás eddig a kérdéssel
foglalkozók figyelm ét elkerülte.
6 H ieroclis Synecdem us et N otitiae graecae
episcopatuum , ed. G. Parthey, Berolini 1866.
140. 1. - ^ V . ö. D es N ilos D oxopatres Τάςς τών
πατριαρχικών θρόνων, armenisch und griechisch
herausgegeben von F. N. Finck, Tiflis 1902. 29. Γ)
7 D vornik : id. m. 164. 1. ; Peeters id. m.
37— 38. — E z utóbbi Abo m egkeresztelkedését
G othiába helyezi, mert a püspökségi jegyzéket
nem ism ervén, kazáriai, egyházi szervezetről
nem tud. A püspökségi jegyzék Itilre v o n a t­
kozó adata alapján term észetesen nincs aka­
dálya am a feltevésnek, hogy Abo Kazáriában
tért meg.
8 íg y pl. D vornik id. m. 164. 1. 1. jeg y zet­
ben em líti, hogy egy kazár szerzetes szerepel
már III. M ichael bizánci császár (842— 867)
korában.
 202 Moravcsik Gyula

világosan kitűnik, hogy a V III. század m ásodik felében a kereszténység a

kazárok földjén m ár el volt terjedve s így semmi okunk sincs arra, hogy a
püspökségi jegyzék am a tudósítását kétségbe vonjuk, am ely szerint Ildi­
ben m ár a század első felében volt orthodox püspökség. E nnek további
sorsáról nem tudunk. O kát abban kell keresnünk, hogy — am int em lítet­
tü k — 787-ben a krim i Doros, a m etropolita székhelye és ezzel az egész
provincia középpontja a kazárok uralm a alá került, am inek következtében
bizonyára az egyházi szervezet terén is változás tö rtén t. De volt ennek még
egy más oka is. Ugyanis a V III. század végén erősen terjed a kazárok közt a
zsidóság s H arűn-ar-R asíd idején (786—809) a kazárok hivatalosan áttérnek
a zsidó vallásra, ami a kereszténység további terjedését m egakadályozza.1
A harm adik püspök címe 6 Χουάλης. A görög szövegből magából
nem lehet eldönteni, vájjon az -ης-t nőnem ű genitivusi végződésnek kell-e
tekintenünk vagy hozzátartozik a tőhöz. Első esetben «Chuali», a m ásodik
esetben «Chualisz» püspökéről lenne szó. E zt a nevet m ár K ulakovskij
összevetette a K aspi-tenger régi orosz XBajinccKoe (illetve régi orosz énekek­
ben X B a ib iH C K o e ) M ope elnevezésével s ennek alapján egy, a K aspi-tenger
m ellett, a Volga torkolata tá já n fekvő Χουάλη helynévre k ö v etk eztetett.2
Más orosz k u tató k pedig m ár régen kapcsolatba hozták a kérdéses nevet a
K innam osnál (ed. Bonn. 107., 247.) szereplő Χαλίσιοι (magyar k%liz)
népnévvel.3 H a most még tek in tetb e vesszük, hogy egy hasonló nevű
nép az orosz .krónikákban is előfordul,4 akkor nem lehet kétséges, hogy a
püspökségi jegyzék Χουάλης-a, K innam os Χαλίσιοι és az orosz krónikák
XjBajmcM népneve azonos egymással. De ha ez az azonosítás helyes, akkor
semmi okunk sincs arra, hogy a Χουάλη-ban helynevet keressünk, hanem a
kérdéses kifejezést úgy kell értelm eznünk, hogy az a chualisz (— kaliz) nép
püspökét jelenti. E szerint a görög szövegben a Χουάλης ragozatlan alak já­
ban — m int ahogy pl. a Τ ώ ς -t ( = «oroszok») is legtöbbször ragozatlanul
használják a bizánciak — többes genitivusban áll. H a pedig az oroszok
erről a népről nevezték el a K aspi-tengert — éppen úgy, m int ahogy a
várj ágokról a Várj ág-tengert (BapaaíCKoe Mope) — akkor e püspökségnek
valahol a K aspi-tenger nyugati p artján , Itiltő l délre kellett lennie.

1 felelőleg a IX . század elejére kell tennünk.

A kazár kagán áttérését a zsidó vallásra
a héber dokum entum ok (József kazár kagán 2 Id. m. 185. 1.
állítólagos levele, stb.) alapján régebben álta­ 3 V asiliev : id. m. 99— 100. 1.
lában 730 tájára tették . L. erről Mandel M. : 4 V asiliev : id. m. 100. 1. ; v. ö. F. Mik-
József khazár király válaszlevelének h iteles­ lo sic h : L exicon palaeoslovenico-graeco-latinum ,
sége, Pécs 1929. ; V. Mosin : Les Khazares Vindobonae 1862— 5. s. v. XBajmcnm.. — Meg­
e t les B yzan tin s d ’aprés l ’A nonym e de Cam­ em lítendő még, hogy a Zacharias rhetor neve
bridge, B yzan tion 6 (1931) 309— 325. ; Dvor- alatt szereplő VI. századi szírnyelvű egyház­
nik : id. m. 168— 171. — Legújabban azonban történeti munkában egy hasonló nevű nép
P eeters «Les Khazares dans la passion de S. szerepel, m elynek neve a különböző kiadások­
Abo de Tiflis» (Analecta B ollandiana 52. ban így van átírva : K h u l a s (Ahrens— Krüger,
[1934] 121— 156.) c. tanulm ányában nagyon H am ilton— Brooks), K o u l a s (Rubens Duval),
súlyos és m eggyőző érvekkel m u tatta ki, hogy K w l s (Brooks). E népnevet már régebben azo­
%a héber dokum entum ok tudósítása nem fogad­ nosítottam a püspökségi jegyzék szóbanforgó
h ató el s az áttérést az arab forrásoknak meg- adatával ; 1. Magyar N yelv 23 (1927) 269.
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 203

Az ötödik püspök c ím e : 6 'Ρετέγ. E nnek m ag y arázatára v onatko­

zólag Vasiliev felvetette azt a gondolatot, vájjon a 'Ρετέγ nem íráshiba-e
Τερέγ helyett, amely szóban m egkapnánk a K aukázustól északra levő, a
K aspi-tengerbe ömlő m ai Terek-folyó nevét.1 Magam e feltevést nagyon
valószínűnek tartom . Azt ugyanis m ár láttu k , hogy a ránk m arad t szöveg­
ben vannak másolási hibák, s így a τ és p felcserélését könnyen elképzel­
hetjük. Ez esetben azonban azt is fel kell tételeznünk, hogy a Terek-folyó
m ellett hasonló nevű helynév is volt, am elyben az illető püspök székelt.
Hogy e püspökség milyen nép területére te rje d t ki, azt biztosan nem tu d ­
juk, de aligha gondolhatunk m ásokra, m int az alánokra.
H á tra van még két püspökség, a negyedik és hatodik, amelyek elneve­
zésében éppen úgy, m int a 6 Xox£Tjp(ov-ban két népnév rejlik: ó 'Ονογοόρων
és ó θύννων. Lássuk először az utóbbit.
Akik eddig a «hünok» püspökségével foglalkoztak, különböző feltevé­
seket k o ck áztattak meg. K ulakovskij a krim i hónokra gondolt, Vasiliev
pedig am a nézetének a d o tt kifejezést, hogy a húnok m ögött valam ilyen, a
Fekete-tengertől északra és a D ontól ny u g atra tanyázó nép, talán a fekete
bolgárok vagy m agyarok rejlenek.12 D vornik a Justinianos korabeli té rí­
tésre hivatkozva K ulakovskij nézete felé hajlik.3 Meggyőződésünk szerint
e «hünok» másfelé keresendők. H a ugyanis szemügyre vesszük az eddigi
püspökségeket, azt látjuk, hogy a jegyzék bizonyos h atáro zo tt földrajzi
sorrendet követ a felsorolásban. A m etropolita székhelye, Doros u tán
először a kocirok krim i püspökségét jelöli meg, azután kelet felé a Volga
m elletti Itilt, m ajd dél felé a K aspi-tenger nyugati p a rtjá n fekvő chualis-
okét, és az ettől még délebbre fekvő Terek-et ejti sorra. A sor végén Tam a-
tarcha áll, amely K rím m el szemben fekszik a K ubán to rk o lata vidékén.
A felsorolás te h át K rím ből indul ki és oda tér vissza. Így a még m eghatá­
rozatlan «hünok» és «onogurok» püspökségét nézetem szerint a Terek-folyó-
tól nyugatra, de T am atarchatól keletre, vagyis a K ubán-folyó vidékén kell
keresnünk. Hogy ezen a vidéken m ár a VI. században voltak húnok, azt
tudjuk. I tt laktak a szabírok, akik a bizánci forrásokban sokszor hűn néven
szerepelnek.4 A szabírokat az avarok 558. évi tám adása szétszórja, s
ettől kezdve a VI. század m ásodik felében töredékeik a K aukázustól délre
tűnnek fel.5 De vannak adataink arra, hogy a K aukázus vidékén a sza-
bírokon kívül más «hünok» is tanyáztak , és pedig nemcsak a VI. század­
ban, hanem az azt követő időkben is. A VI. századi Prokopios műveiben
többször említ olyan «húnok»-at, akik nem azonosíthatók a szabirokkal.
Íg y pl. a K aukázuson átvezető ú. n. K aspi-kapuk leírásával kapcsolatban

1 Id. m. 100. 1. A gathias, HGM. I I . 267. ; θύννοι Σάβειοοι Ma-

2 Id. m. 101. 1.
3 Id. m. 165— 166.
* íg y pl. θύννοι . . . oí Σάβειροι καλούμενοι
Prokopios : D e bello Persico I. 15., ed. Haurv
I. 74· > θύννων . . . των Σαβείρων ό/ομαζομένω/
lalas, ed. Bonn. 406., sok esetben pedig csak
θύννοι néven em lítik őket a bizánciak.
5 Az ide vonatkozó forrásokról Morav-
csik Gy. : Az onogurok történetéhez 24. 1.
204 Moravcsik Gyula

említi, hogy azokon túl lónevelő, vízben gazdag síkság terül el, amelyen
«hűn népek» laknak egészen a Maiotiszig,1 s ezeket a többi húnokat vilá­
gosan m egkülönbözteti a szabiroktól.12 Ezekről a húnokról a V II. század
elején is hallunk, és pedig Herakleios császár, perzsa h ad járataiv al kapcso­
latban. 624-ben Herakleios császár seregével a K aukázusban harcol, ahol
szövetségesei a keresztény lázok és abazgok. A Kura-folyó m ellett megveri
a perzsákat, m iután azonban a két perzsa vezér újabb tám adásra készül
ellene, Theophanes szerint a «hünok» földje felé vonul nehezen járható
vidékeken á t.3 Hogy a császárnak valóban az volt-e szándéka, hogy
átkeljen a K aukázuson, m int egyesek vélik, vagy sem, annak eldöntése
szám unkra nem fontos. A nnyi kétségtelen, hogy a K aukázusban vagy attó l
északra a V II. század elején még laknak «hünok». H a meggondoljuk, hogy —
m int fentebb lá ttu k — Herakleios császár a meótiszi bolgárokkal szoros
szövetségben állt, közelfekvő az a feltevés, hogy a «hünok», akiknek földje
felé ta rto tt a császár, nyilván azért, hogy segítséget és erősítést szerezzen, szin­
tén a meótiszi «Nagy Bolgária» kötelékébe tarto ztak . Következő ad atu n k a
IX . század elejére vezet. 820-ban a szláv szárm azású Thom as Kis-Ázsiában
felkelést szít II. Michael bizánci császár ellen és sikerül neki nagy h ad at
gyűjteni. Egy bizánci forrás szerint seregében kaukázusi népek is résztvettek,
és pedig abazgok, zichek és «hünok» is.4 íg y te h át a «hún»-kontinuitás a K au ­
kázus vidékén egészen a IX . század elejéig k im u tath ató . H a m ár most a püs-
pökségi jegyzék 733— 746 tá já n a K aukázus vidékén húnokat említ, ez az
ad at nem áll elszigetelten, hanem beleillik a felhozott adatok összefüggő sorába.
H a az em lített tö rtén eti forrásokkal szemben fel is m erülhetne az a gyanú,
hogy a «hün» nevet az illető helyen csak archaizáló értelem ben használják,
a püspökségi jegyzékkel szemben ilyesmire nem gondolhatunk. A sok rá n k ­
m aradt püspökségi jegyzék áttanulm ányozása azt bizonyítja, hogy a bizán­
ciak e gyakorlati célokból és hivatalos adatok alapján készített kim utatásai
m indenben, s így a népnevek használatában is, mindég a valósághoz iga­
zodnak. A jegyzékek a d ata it állandóan jav íto ttá k , helyesbítették, vagyis
az idők folyam án az egyházi szervezetben történő változásnak megfelelően
m ódosították. íg y te h át nem kételkedhetünk abban, hogy a V III. század
közepén valóban volt egy, a dorosi m etropolita alá tartozó püspökség,
amely «a húnok püspöksége» nevet viselte. Hogy ez valóban így volt, arra
van egy más bizonyítékunk is. Ugyanis a bizánci synaxarionok m egőrizték
e húnok egyik püspökének emlékezetét. A novem ber 10-re vonatkozó

1 D e bello Persico I. io ., ed H aury I. K aisers Herakleios, B}^zantinische Zeitschrift

46— 47. 1.
2 D e bello Gothico IV. 3., ed H aury II. 497.
3 Theophanes, ed. C. de Boor 310.^— V. ö )
L. D rapeyron : L ’empereur Héraclius et l ’em-
pire byzantin au V IIe siécle, Paris 1869. 200. 1. ;
G. Laskin : Hpaitjurt, Charkov 1889. 51. 1. ;
E. Gerland : D ie persischen Feldzüge des
3 (1894) 354. ; Kulakovskij : Hcropi« III. 71.,
343— 4. 1.
4 Genesios, ed. Bonn. 33. 1. — V. ö. A. A.
V asiliev : B yzance et les Arabes I. Bruxelles.
1935. 3 1· 1- — M egemlítjük, hogy Genesiosnál
az Ου,vei név m ég egyszer előfordul (28. 1.)
s o tt a bolgárokra vonatkozik.
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 205

hagiografiai feljegyzések között olvasható a következő : Τή αυτή ήμερα

μνήμη του όσιου πατρός ήμών Έ γραΐμ τοϋ όμολογητοΰ, επισκόπου Ουνίας.1
Azaz : «Ugyanezen a napon van az emlékezete a mi szent atyánknak,
E phraim hit vallónak,, U nia püspökének». A kiadó az indexben Ούνία-t
városnak ta rtja s nem ism erte fel, hogy az Ούνία helyesen Ούννία-nak
írandó s annyit jelent, m int 'H unnia, a húnok földje, országa’. U gyan­
ilyen képzéssel nevezik a bizánciak pl. a zichek földjét Ζιχία-nak, a kazárok
földjét XaCapía-nak és a besenyők földjét üa^Civaxía-nak. Maga az Oóvvhf
név tudom ásom szerint ezen az adaton kívül csak egyetlenegyszer fordul
elő a bizánci irodalom ban. íg y nevezi Kosmas Indikopleustes a fehér
húnok (ephthaliták) országát.12 E rre azonban nem vonatkozhatik a synaxa-
rion tudósítása, m ert az ep h th aliták püspöke csak nesztoriánus püs­
pök lehetett. Már pedig forrásunk E phraim et ομολογητής-nak nevezi, ami
an nyit jelent, m int «confessor, hitvalló», te h át orthodox volt. A ομολογητής
jelző egyébként bizonyos tekintetben korhatározó ad at is, m ert azt főleg
a képrombolás korának hitvallói k ap ták meg. íg y ebből a körülm ényből is
arra kell következtetnünk, hogy a synaxarionok feljegyzése, mely m inden­
esetre a X II. század előtti időből való,3 ugyanazon húnok egyik püspökére
vonatkozik, akiknek püspöke a jegyzékben ó θύννων néven szerepel. Lás­
suk végül, hogyan kell értelm eznünk a hátralevő püspökség nevét.
A ó Όνογοόρων annyit jelent, m int «az onogurok püspöke». E zt a nép­
nevet jól ism erjük a bizánci forrásokból. Egy korábbi tanulm ányom ban
részletesen foglalkoztam e nép történetére vonatkozó tudósításokkal.4
T udjuk, hogy az onogurok az V. század közepe tá já n tűnnek fel a K au k á­
zus és K ubán vidékén. O tt találjuk őket a VI. század folyam án is. Nyomós
bizonyítékaink vannak arra vonatkozólag, hogy a V II. század elején meg­
alakuló «Nagy Bolgária» uralkodó elemét szintén az onogurok alkották.
Ez a birodalom a V II. század közepén a kazárok előnyomulása k ö v et­
keztében megdől, s a bolgár törzsek egy része nyugat felé vonul s o tt
m egalapítja a dunai bolgárok birodalm át. Egy V III. századi bizánci
theológiai m unka a honfoglaló bolgárokat a 713. év eseményeivel kapcso­
latban «unogur-bulgárok»-nak nevezi. Ebből te h át arra kell következtet­
nünk, hogy a dunai bulgárok uralkodó rétege onogur volt. H a m ár m ost

1 Synaxarium ecclesiae Constantinopoli- rionnak a keletkezését 1060— 1080 közé teszik.

tan ae e codice Sirm ondiano nunc Berolinensi
adiectis synaxariis selectis opera et studio H.
D elehave (Propylaeum ad A cta Sanctorum
N ovem bris), Bruxellis 1902. 212. 1. — Koráb­
ban arra gondoltam (A magyar történet bizánci
forrásai 128. 1.), hogy az Ούνία talán Magyar-
országra vonatkozik.
2 Id. kiad. 69. 1.
3 E zt b izonyítja az a körülm ény, hogy
D elehaye kiadása szerint a bennünket érdeklő
szövegrészlet már egy X II. századi kéziratban
m egvan. Magának a konstantinápolyi synaxa-
— Megemlítem még, hogy ez az Ephraim,
akiről itt szó van, nem azonos azzal az
Ephraim püspökkel, akire a fentebb, a 11.
jegyzetben közölt irodalom vonatkozik. U g y a ­
nis az nem hitvalló, hanem mártír, em lékezetét
az orthodox egyház nem novem ber 10-én,
hanem március 7. (illetve 4., 6., 8.)-én ünnepli
és az a beállítás, hogy ő a türkök és m agyarok
térítője volt, csak névazonosításon alapuló
mese. E gyébként D elehaye indexében szintén
m egkülönbözteti am attól ezt az uniai püspököt.
4 Az onogurok történetéhez, Bp. 1930.
2o 6 Moravcsik Gyula

néhány évtizeddel később püspökségi jegyzékünk a Meótisz vidékén is

ismer onogurokat, ezt a tén y t csak úgy m agyarázhatjuk, hogy az onogu-
rok egy része a nyugat felé húzódó onogur-bolgár törzsek elvonulása
után is o tt m aradt ősi hazájában.1 Ezek azok az onogurok, akiknek
püspökét jegyzékünk említi. Hogy pedig ezeknek az onoguroknak a lakó­
helyét a K aukázustól északra a K ubán vidékére kell tennünk, az követ­
kezik m indabból, am it az onogurok korábbi lakóhelyéről tudunk, de követ­
kezik magából a püspökségi jegyzékből is, am ely — m int lá ttu k — bizo­
nyos geográfiai sorrendben haladva a húnok és onogurok püspöksége u tán
utolsó helyen említi a K ubán to rk o latátó l keletre, a Tamán-félsziget csú­
csán fekvő T am atarchát, amelyről m ár fentebb szó volt.
A püspökségi jegyzéknek több-kevesebb valószínűséggel minden a d a tá t
lokalizáltuk. Vizsgálódásaink nyom án képet k ap tu n k a kereszténységnek
a Meótisz és K aukázus vidékén a V III. század közepe tá já n való elterje­
déséről és egyházi szervezetéről (1. a mellékelt térképet). L áttu k , hogy
a krim i három autokephal püspökségen (Cherson, Sugdaia, Bosporos) kívül
a dorosi m etropolita alá hét püspökség tartozik : ezek megjelölései közül
kettő (Itil és Tam atarcha) biztosan városnév. H elységnevet kell sejte­
nünk még egyben (Terek), míg a kocirok (vagy kacirok?), a chualis-ok,
húnok és onogurok püspöksége népnévvel van megjelölve. Ebből a körül­
m ényből azt a következtetést kell levonnunk, hogy az utóbbi négy olyan
püspökség, am elynek még nincs állandó székhelye, vagyis amelynek h atás­
köre olyan népekre terjed ki, amelyek még nem telepedtek le, hanem
nom ád életm ódot folytatnak. Ebből a következtetésünkből pedig, hogy t. i.
e négy püspökségnek még nem volt állandó székhelye, az a további követ­
keztetés adódik, hogy ezek missziós püspökségek voltak, vagyis olyanok,
am elyekben felszentelt püspökök vezették az illető területen folyó térítés
m unkáját. E rre nagyszerű analógiát n y ú jt a bizánci források am a tu d ó ­
sítása, hogy amidőn 948 tá já n a m agyar Gyula K onstantinápolyban meg-

1 Legújabban Fehér Géza e m egállapítá­ rinte «ezt használta K onstantinos Porphyrogen-

som helyességét kétségbevonja, 1. A bolgár­
törökök kapcsolatai a m agyarsággal és a leg­
újabb m agyar őstörténetkutatás. Századok 59
(1935) P ótfü zet 513— 553. Ő ugyanis feltéte­
lezi, hogy az em lített V III. századi forrás szer­
zője, A gathon korábbi irodalmi forrásból m erí­
tett. Szerinte «A bolgár szárm azásm onda nagyon
híres, sokat em legetik. A gathon is ismeri s
innen írja ki a bolgárok k ettős nevét» (id. h.
533. 1.). Fehér teh á t kom olyan feltételezi, hogy
egy bizánci egyházi m unka szerzője, aki k i­
zárólag zsinati ügyekről értekezik és a bolgárok
betörését csak mellékesen em líti, «irodalmi for-
rás»-ból írta ki a bolgárok «unogur» nevét. D e
önm agával is teljes ellentétbe kerül Fehér. A zt
állítja ugyanis, hogy «Theophanesnek és N ike-
phorosnak a bolgárok eredetére vonatkozó el­
beszélése egy eredetileg a V II. század m ásodik
felében írt feljegyzéséből való» (532. 1.). Sze­
netos is» (u. o.). N ehány sorral lejjebb azon­
ban már azt mondja, hogy K onstantinos Por-
phyrogennetos «. . . nem valam i új, v a g y hallo­
másból szerzett értesülését használja, hanem
Theophanes krónikáját». Még zavarosabbá válik
azonban előadása, midőn ugyanezen, a V II.
század m ásodik felében írt irodalm i forrás
ism eretét tételezi fel A gathonnál, aki II. A nas-
tasios császár idejében (713— 716) írta egyházi
jellegű m űvét. Még meglepőbb azonban az az
állítása, hogy «Ugyancsak irodalmi ismeret az
alapja a M oravcsik em lítette püspökségi je g y ­
zék «onogur» nevének . . .» (533. 1.), továbbá,
hogy «. . . az onogur név a püspökségi jegyzék ­
ben nem jelen t egyebet, m inthogy a jegyzék
összeállítói régi forrásokból ism erték s tu dták
azt, hogy m elyik területen laktak az onogu­
rok» (529. 1.). A bizonyítás nélküli puszta ta ­
gadással nem lehet vitába szállni.
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 207

keresztelkedett, m agával v itte hazájába H ierotheos szerzetest, akit Theo-

phylaktos p atriarch a T urkia püspökévé szentelt. H ierotheos kiküldetése
nyilván ez esetben is missziós céllal tö rtén t, hogy t. i. m egtérítse a meg-
keresztelkedett fejedelem népét, illetve törzsét s ezért k ap ta az egyelőre
egyházilag még meg nem szervezett terület, vagyis T urkia püspöke címet.
Ilyen missziós püspökségnek kell tek in ten ü n k a kocirok (kaéirok?), a
chualis-ok, a húnok és az onogurok püspökségét is.
M indezekután felmerül az a kérdés, milyen kapcsolatban állnak
fejtegetéseink a honfoglalás előtti m agyarságnak a kereszténységhez való

A kereszténység elterjedése a V III. század közepetáján a K aukázus és M eótisz vidékén.

viszonyának problém ájával, vagyis, hogy k u tatásain k eredményei hogyan

világítják meg ezt a kérdést? A m ai tudom ányos nézet szerint a m agyarság
történeti forrásokból ism ert legrégibb hazája a K ubán vidékén volt. Az
is kétségtelenül bebizonyított ténynek tekinthető, hogy az onoguroknak
a m agyarság kialakulásában jelentős szerepük volt, ha a m agyarságnak
az onogurokhoz való viszonyát illetőleg a kettő teljes azonosításának
gondolatától a csupán szorosabb kapcsolat feltételezéséig az egyes kutató k
felfogása többféle árn y alato t m u ta t is. Azt az onogur népet teh át, am ely­
nek körében a V III. században egy bizánci missziós püspökség terjesztette
a kereszténységet, vagy m agyaroknak, vagy legalább is a kialakuló m agyar­
ság egyik elemének kell tartan u n k . S ha ezek közvetlen közelében viszont
«húnok»-at találunk még a V III. század közepén is, vájjon nem gondolunk-e
önkéntelenül is a m agyar hagyom ányra, am elyben oly soká m egm aradt
a húnokkal való kapcsolat emléke, amelynek «megvoltában nem kételked­
hetünk».1 Nem térhetünk ki most részletesebben erre a kérdésre, de viszont

1 N ém eth Gy. : id. m. 220.

2θ δ Moravcsik Gyula

nem is m ulaszthatjuk el annak hangsúlyozását, hogy a püspökségi jegyzék

am a tudósítása, amely szerint a V III. században a bizánci egyház a K au k á­
zus vidékén a m agyarokkal szoros kapcsolatban levő, illetőleg — nézetem
szerint — velük azonosítható onogurok és húnok között té ríte tt, a m agyar
őstörténetnek egyik kardinális pontja, vagyis a hún-m agyar kapcsolatok
megítélése szem pontjából nem közömbös.
A m agyarság a V III. század közepe tá já n még a Meótisztól keletre
tartózkodik. Amikor ú jra feltűnik szemünk előtt, a IX . század közepe
táján, m ár a Meótisztól nyug atra találkozunk vele. Tudjuk, hogy először
a 837. évi m akedón-lázadás idejében szerepelnek a m agyarok, am időn
egy bizánci forrás szerint, amely egymás u tán három néven Ούγγροι, θύννοι,
Τούρκοι-nak nevezi meg őket, a dunai bolgárok segítségére sietnek.1
N ehány évtizeddel később - K rím ben bukkan fel egy m agyar csapat. Az
ide vonatkozó tudósítás, am ely a szláv apostol, K onstantinos (Cyrill)
ó-egyházi szláv nyelven írt életrajzában olvasható, problém ánk szem pont­
jából is különös ügyeim et érdemel. Azt olvassuk itt, hogy amidőn Cyrill
Chersonban tartózkodott, egy kazár hadvezér tám ad ást in tézett egy keresz­
tény város ellen. E rre az apostol tü sté n t odam ent, a kazár vezért tan ításai­
val úgy lecsendesítette, hogy az megígérvén, hogy megkeresztelkedik,
békésen elvonult. Az ezután következő rész m agyar fordításban így hang­
zik : «Visszatérvén pedig a bölcs (férfiú) a m aga ú tjára, am int az első
órában im ádságát végezé, nekiestek az ugrok, farkasm ódra üvöltvén, és
meg a k arták ölni. Ö azonban nem ijedt meg s nem is hagyá félbe im ádságát,
csak K yrie eleisont monda, m ert m ár bevégezte volt ájtatoskodását. Amazok
pediglen rátekintvén, az Isten akaratából megszelídültek s elkezdtek haj-
longani előtte és m eghallgatván intő szavait, elbocsáták összes kísérőivel.»12
Az elbeszélés m agán viseli a keresztény legenda jeleit. Ama főm otivum a,
hogy a szent férfiú im ája megszelídíti a barb áro k at, a bizánci forrásokban
különböző változatokban többször felbukkan.3 íg y pl. egy V. századi
egyháztörténeti m űben olvassuk, hogy Theotimos, Tomi városának püspöke
egy ízben hűn lovasokkal találkozik. Kísérői jajveszékelésbe törnek ki,
de ő leszáll lováról és im ába merül. Csoda történik : a hűn lovasok észre
sem vévén őt és társait, elvágtatnak. Egy más alkalom m al egy hűn a püspök
életére tör s pányvával akarja h atalm ába keríteni, de ism ét csoda tö rté n ik :
a k in y ú jto tt kéz megmerevedik, s a h ú n t csak Theotimos im ája szabadítja
irrg lá th a ta tla n bilincseit 51.4 Egy VI. századi történetírónál pedig azt olvas­
suk, hogy egyszer az Amida város közelében rem eteéletet élő Iakobost m eg­
tám adják az ephthalita-húnok. Ráemelik íjjaikat, de csoda tö rtén ik : a ki­
n y ú jto tt karok m egmerevednek s csak a rem ete szavára oldódnak fel.5

1 L. M oravcsik Gy. : id. m. 35— 36. 1.
2 Thallóczy— H odinka fo rd ítá sa : M HK. 353.
3 V. ö. M oravcsik Gy. : A K yrillos-legenda
magyar vonatkozású epizódjához, E thnographia
39 (1928) 108— 109.
4 Sozom enos : Eccl. hist. V II. 26., Migne :
PG. 67. c. 1500.
5 Prokopios : D e bello Persico I. 7. ed.
H aury I. 31— 32. 1.
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 209

E párhuzam ok világosan bizonyítják, hogy a fenti elbeszélés egyik eleme — a

b arb árok hirtelen megszelídülése — hagyom ányos, topikus legendái m otívum .
E bből azonban távolról sem következik az, hogy az elbeszélésnek ne lenne
tö rténeti alapja. Ellenkezőleg, m inden arra vall, hogy a m agyarok és Cyrill
találkozása 861-ben Cherson közelében valóban m egtörtént. Egyik legújabb
k u ta tó egyenesen odáig megy, hogy még a keresztény város ellen tám ad ást
intéző kazár vezért is m agyarnak véli azon az alapon, hogy ez időben a
m agyarok a kazárokkal együtt harcoltak, és azt hiszi, hogy a m agyarok
e tám adása valam elyik krim i gót város ellen irányult.1 H a e feltevés
helyes, akkor forrásunk tudósítását úgy kell értelm eznünk, hogy a szláv
apostol K rím ben m eg térített egy m agyar vezért. De ha ilyen messzire
nem is megyünk, — b ár e feltevés lehetősége nincs kizárva — a Cyrill-
legenda em lített epizódja annyit m indenesetre bizonyít, hogy a honfog­
lalás előtti m agyarság K rím ben az o tt időző szláv apostol révén is k a p ­
csolatba ju th a to tt a kereszténységgel.
Hogy a m agyarság a szláv apostolokkal érintkezésbe ju to tt, arról egy
más forrás, a M ethodios-legenda is tud. E bben ugyanis a következőket olvas­
suk: «Midőn pedig az ugrok királya a D una tájék aira érkeze, látni a k a rta őt.
É s valának, kik m ondották és vélték, hogy (Method) nem fog tőle baj nél­
kül megszabadulni, ő (mindazonáltal) elmene hozzá (a királyhoz). Ez (a k i­
rály) pedig, m iként úrhoz illik, azonkép tisztességesen és fényesen, ünne­
péllyel fogadta. És beszéle vele, am int az ilyen férfiaknak illett egymással
beszélniök, m egszerette, megcsókolta, nagy ajándékokkal bocsátá el, m ond­
ván neki: emlékezzél meg m indig én rólam, tisztelendő aty a, szent im áid­
ban.»12 Hogy az itt em lített m agyar király (illetve helyesebben : m agyar
fejedelem vagy vezér) ki volt, a találkozás hol és m ikor tö rtén t, arra v o n a t­
kozólag csak feltevésekre vagyunk utalva. Annyi bizonyos, hogy e talál­
kozásnak 884 április 6. előtt kellett történnie, m ert ekkor következett be
Methodios halála. Ez a korai dátum első pillantásra némi nehézségeket
okoz a szláv legenda tudósításának m agyarázata tekintetében. H a azonban
meggondoljuk, hogy a m agyarság, illetve annak egyes részei m ár korán
feltűntek a D una vidékén, s hogy az adm onti évkönyvek szerint a m agyarok
•és kabarok 881-ben m ár nyugaton kalandoznak, viszont Methodios ugyan­
azon évben a D ráva—Száva vidékén m űködik, m ajd az év végén K onstanti-
nápolyba utazik,3 akkor nem zárh atju k ki annak a lehetőségét, hogy
valam elyik m agyar vezér valóban h a llh a tta a szláv apostol ajkáról a ke­
resztény hit tanításait.
A IX . század m ásodik felében a bizánci kereszténységgel egy új nép
kezd kapcsolatba lépni, amely később á tv e tte Bizánc örökségét, az oroszok,
akik az ism ert vízi-úton m ár korán elju to tta k K onstantinápoly falai alá.

1 D vornik : id. m. 189— 190. 1. 3 F. D vornik : Les Slaves, B yzance et

2 Thallóczy— H odinka fordítása : M HK. Rom e au I X e siécle, Paris 1926. 276. skk. lk.
354— 5 ·
S zen t István. I. 14
210 Moravcsik Gyula

Egy bizánci forrás még I. Basileios császár (867—886) korára teszi m eg­
térésüket, s Photios patriarch a m ár püspöküket is említi. Az újabb k u tató k
az orosz kereszténység bölcsőjét délre helyezik s azt ta rtjá k , hogy az első
orosz püspöki székhely a régi T am atarcha, a későbbi T m u tarak an lett.
Innen kezdett a kereszténység főleg a folyók m entén észak felé terjedni
s ju to tt el később K ievbe.1 Egy arab forrás arról tudósít, hogy a m agyarok
szláv rabszolgáikat egy bizánci kikötőben ad ták el. Ilyen módon te h át
nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a m agyarság az oroszok révén is.
érintkezésbe ju th a to tt a közéjük lassan beszivárgó kereszténységgel.
A ránk m arad t tö rtén eti források tudósításai nyom án á tte k in te ttü k
a bizánci keresztény misszió tö rtén etét a K aukázus és Fekete-tenger vidé­
kén a IV. századtól a IX . századig. L á ttu k , hogy a bizánci egyház térítő
m unkája nyom án a kereszténység m ár Justinianos korában m eghódította
a Fekete-tenger keleti és északi partvidékét. A K aukázus vidékén az örmé­
nyek és georgiaiak u tá n m egtértek a tzanok, a lázok, az abazgok és zichek
s kétségkívül tö rtén te k térítési kísérletek a K aukázustól északra tanyázó
alánok közt is, ha hivatalos áttérésü k csak a IX . század végén következett
is be. K rím ben a görög keresztény városokon kívül o tt találjuk a krim i
gótok keresztény püspökségét is. Ezekből a centrum okból indul ki a
keresztény misszió a déloroszországi síkság felé. A korábbi kezdeményezések
u tán e téritő m unka a V III. század folyam án éri el legnagyobb expanzivi-
tását, am ikor a krim i gót m etropolis vezetése a la tt a kazár birodalom és a
politikai befolyása alá tartozó népek területén egész sereg, részben missziós
püspökséget találtunk. Minden jel szerint a Fekete-tenger partvidékéről
szivárog be a kereszténység a IX . század közepe tá já n az oroszok közé is.
A kereszténység terjedése ez általános kereteinek, főbb útvonalai­
nak m egrajzolásával együtt igyekeztünk rá m u ta tn i azokra a nyom okra,
am elyek a kereszténységnek a bolgár-török népek között való terjesztéséről
tanúskodnak s így azokra a nyom okra is, amelyek arra vallanak, hogy
a keresztény tanokkal a m agyarság, illetve a kialakulásában részt vevő
népek és törzsek is érintkezésbe ju to tta k . Mint pozitívum ot állap íth atju k
meg, hogy a VI. század elején a bizánci egyház megkísérli m egtéríteni a
Bosporos közelében tanyázó «húnok»-at, akik egyik fejedelmének nevében
a «magyar» népnévre bukkanunk. Jelentős problém ánk szem pontjából az
a tény is, hogy a bolgár fejedelmek közt a V II. század elején keresztények
vannak, m ert m inden jel szerint a m agyarság is beletarto zo tt a meótiszi
nagy bolgár birodalom ba. Nem kételkedünk abban, hogy a m agyarok

1 Az orosz kereszténység kezdeteiről 1. S. TKypHaJT. MnHHCTepcTBa HapoAHaro IIpocBhme-

E. Zverjev : Cj Lhh xpncTiaHCTBa Ha JloHy bh
Aomohiojbckíö nepioA"B, T p y/íu AecHTaro apxeo-
aornuecKaro ctha^a bt> PnMk 1896. I. M oskva
1899. 316— 326.; M. H ru sev sk y j: Geschichte des
ukrainischen (ruthenischen) Volkes, I. Leipzig
1906. 414— 418., 520. ; N . Polonskaja : Kt>
Bonpocy 0 xpncTiaHCTBfe Ha Pycn ao Bjia^HMHpa,
Hiu N . S. 71 (1917) Sept. 33— 80. ; A. A.
V asiliev : La R ussie prim itive et B yzance,
R ecueil dédié ä la m émoire de Th. U spenskij,
I. Paris 1930. — 19. ; M. Jugie : Les origines
romaines de l ’É glise russe, Échos d ’Orient 40·
(1937) 257— 270.
 A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység 211

körében té ríte tt az onogurok és húnok V III. századi missziós püspöksége.

Végül tudjuk, hogy a IX . század m ásodik felében egyes m agyar csapatok
és vezérek érintkezésbe ju to tta k a szláv apostolokkal. H a m ost e pozitív
adatokon kívül tekintetbe vesszük azt is, hogy azt a területet, amelyen a
kialakuló m agyarság e korbeli, a k u ta tá s fényétől csak itt-o tt m egvilágított
élete lefolyt, úgy a K aukázus, m int a Meótisz felől keresztény népek és
keresztény püspökségek v ették körül, akkor arra a következtetésre kell
ju tn u n k , hogy a bizánci kereszténység hatása a honfoglalás előtti m agyar-

A bezdédi honfoglaláskori tarsoly lemeze.

ságra — ha az csak egyes törzseket, illetve vezéreket ért is és a nép egészét

nem is h a to tta á t — erősebb és intenzivebb lehetett, m int ahogy azt a
reánk m aradt pozitív nyomok alapján sejtenők.1
A honfoglaláskori m agyar leletek közt ismeretes az ú. n. bezdédi
tarsoly, amely kétségkívül pogány sírból került elő. E nnek aranyozott
vörösréz bádoglemezén palm ettás kerettel szegélyezett állatm otívum okkal
találkozunk, m ajd a középen indás keretbe zárva egy kereszt tűnik fel.
A legújabb kutatások szerint e tarsolylemez még Levediában készült,

1 V. ö. H óm an (— Szekfű) : Magyar történet I2. 164. 1.

14
212 Moravcsik Gyula

s a honfoglalók onnan hozták mai hazájukba.1 Hogy a bizánci kereszt

a pogány sírból előkerült emléken csupán díszítő elem lenne, azt a v á ­
d o lt történeti kép alapján kizártnak kell ta rtan u n k . Ebben is pozitív
em lékét lá tju k annak, hogy a m agyarság, még m ielőtt mai hazájába el­
ju to tt volna, m ár az orosz steppéken m egism erkedett a kereszténység
szimbólumával, s hogy annak, ha csak szórványosan és elszigetelve is, de
voltak körében hívei. Ahhoz azonban, hogy a honszerző m agyar vitéz
tarsolylem ezének keresztje belevésődjék a m agyar nép leikébe, új hazá­
jában még több m int egy század kellett. Ez m ár Szent Istv án műve volt.

1 F ettich N . : Archaeológiai É rtesítő 45 (1931) 66. ; A honfoglaló magyarság fém m űves­

sége Bp. 1935. 73. sk. lk.
MAGYARORSZÁG KERESZTÉNYSÉGE
A HONFOGLALÁS KORÁBAN.
ír t a : VÁCZY PÉTER.
 MIDŐN a besenyők elől m enekülő m agyarság a D una—
Tisza m entén új hazát keresett m agának, az av ar b iro ­
dalom m ár rom okban hevert, és örökségén tö b b kisebb-
nagyobb hatalom osztozott. A döntő csapást N agy K ároly
m érte e pusztai népre (795—96); ám a frankok csak a
h ajd an i róm ai P an n ó n iát tu d tá k m aguknak biztosítani,
míg a tö b b i terü leten részben a m orvák, részben a
bolgárok v e tették meg lábukat. Dél felől előtörve, a bolgárok m ár
a IX . század első felében m egérkeznek P annónia szom szédságába.1
8 2 4 —26-ban követelésekkel állnak elő a császári u d varban, p ár év m úlva
pedig (827) a D ráván felnyom ulnak, az erre lakó szlávok fran k u ra it
elűzik s helyükre bolgár főnököket (rectores) helyeznek. H a talm u k at
azonban Pannóniában nem tu d já k m egszilárdítani, és csupán csak
Sirm ium — a szláv Srém vagy Strém — m arad kezükön.2 É szak felé
birodalm uk h a tá ra valahol a nógrádi hegyek és a M átra m entén vonul­
h a to tt, m ivel b ajo r szövetségben nem egyszer d ú lták végig a m orva

1 Omortag bolgár kán uralkodása elején bé­
két köt a görögökkel (814) és minden erejével
nyugat és észak felé fordul. 814— 24 közt küz­
deni látjuk a kánt a Tim ok-folyó m entén lakó
tim ocsánokkal, valam int a Szörényi-hegyek-
ben tanyázó abodritokkal az aldunai átjáró
birtokáért. 824-ben jelennek m eg először kö­
vetei a frank császár előtt (rei novitate non
inm erito permotus). Ebből teh át az k ö v et­
kezik, hogy a bolgárok előzőleg m ég nem érték
el a frank birodalom határát, vagyis a Duna-
vonalat a Szávánál és a Drávánál. Épp ezért
egészen valószínűtlen D v p r n í k feltevése, hogy
t. i. a D una— Tisza köze már Krum kán
(802— 14) idején bolgár fennhatóság alá került
[Les Slaves, Byzance et Rom e au I X e siécle
1926. 34— 35, 49, továbbá : Les Légendes de
C onstantin et de Méthode vues de B yzance
1933. 220.]. Annales regni Lranc. a. 818, 824
[MG. SS. I. 205., 212—213.]. — K l e b e l , E ine
neu aufgefundene Salzburger G eschichtsquelle
[M itteilungen der G esellschaft für Salzburger
Landeskunde 1921. L X L ] 36, a. 824. V. ö.
S l a t a r s k i , Geschichte der Bulgaren, 1918. 30
s a köv. 1. — D e é r J ó z s e f , A m agyar törzs-
szövetség és patrim oniális királyság külpoliti­
kája, 1928. 10.
2 Ann. regni Lranc. a. 826 (id. h. 214),
827 és 829 (216., 360) : «expulsis eorum duci-
bus, Bulgaricos super eos rectores constitue-
runt». Ld. a részletekre E . D ü m m l e r , Geschichte
des ostfränkischen R eiches I. (2. kiad.) 1887.
36— 38. — F . D v o r n i k , Les Slaves 51. — D e é r ,
id. m. 10— 12. — C o n s t . J i r e c e k , Geschichte
der Serben, I. 1911. 194. — F . v . S i é i ó , Ge­
schichte der Kroaten, I. 1917. 66— 69. Az
idézett munkák szerint Sirmium a hozzátar­
tozó részekkel a bolgárok kezén maradt.
2l 6 Váczy Péter

fejedelem országát. E rről a «nagy m orva birodalomról» azonban tu d ju k ,

hogy a quádok régi hazájában, a Morva és a G aram völgye á lta l bezárt
területen feküdt, ennélfogva keleten egy d arab k án a bolgár kán leg­
északibb tarto m án y aiv al k ellett érintkeznie.1 A tiszai részeken m ár O m ortag
kán egyik főembere, Onegavon ta rk h á n véres c sa tá k at v ív o tt, és így való­
színű, hogy az erre lakó népek is bolgár fennhatóság alá ju to tta k .2 De
Erdély értékes sóbányáit is a bolgárok b irto k áb an találju k . Am időn ugyanis
A rnulf 892-ben ism ét m egm érkőzni készült a m orva hatalom m al, a bolgár
kántól csupán an n y it kért, hogy M orvaország felé a szokásos sószállít­
m ányokat ta rts a vissza. E bben az időben azonban E rdély lá tta el sóval
a környező népeket.3 A nonym usunk te h á t m eglepően helyes képet ad a
honfoglaláskori M agyarország politikai viszonyairól, am ikor a D unától
keletre bolgár vagy bolgár fennhatóság a la tt álló fejedelm eket lép tet fel,
a régi P an n ó n iát a róm aiaknak, azaz a frankoknak ad ja és a m orvák
h atalm a alá — kora viszonyainak megfelelően csehekről ír — csak a
G aram tól n y u g a tra eső terü letek et veti.4
A többfelé o szto tt politikai hatalom világosan m u ta tja , hogy ez a
politikai rend m ár csak egy hatalm as, m indent átfogó birodalom rom jain
épült fel. Az av ar kagán D una-Tisza közén fekvő szállásáról h atalm a a la tt
tu d ta ta rta n i — akárcsak a m agyarság — az egész D una-m edencét h atáro s
területeivel együtt. Az egység és összefogás k o rát azonban a felaprózódás
és széthúzás ideje követte. U gyanis m in d járt jelentkeztek azok a külső erők,
am elyek a medence földrajzi helyzetéből következőleg tö rtén etére régtől
fogva befolyást gyakoroltak. A hegyláncok a m edencét észak és kelet felől
úgy elzárják a külvilágtól, hogy erről az oldalról k ulturális áram ok soha­
sem érték. Ezzel szem ben nagy folyói nyugaton és délen k a p u k at n y it­
nak, am elyek szabad érvényesülést b izto sítan ak idegen politikai törekvé­
seknek és k ulturális hatásoknak. Nem lehet puszta véletlen, hogy az an tik
k u ltú ra kétfelől, nyugatról A quileián keresztül és délről az Olt és Morava
völgyén á t tö rt be a D una—Tisza m enti medencébe (P annónia és Dácia

1 Ann. Fűid. a. 863., 884. [MG. SS. I. 374., M e l i c h J á n o s alapvető m egállapításait a Sze-
399— 401.] A m orvák birodalm ának kiterjedését rémség, a Duna-Tiszaköz, a Tiszántúl és Erdélye
kelet felé Cosmas, c. 14. a Garamig szám ítja bolgár-török, illetve bolgár-szláv lakóiról. Ä
[«inde versus Ungariam usque ad fluvium honfoglaláskori Magyarország [A m agyar nyelv-
Gran»]. H ogy a m orva birodalom Szvatopluk tudom ány kézikönyve I. 6.] 1925— 29. 15— 18,
korában ennél is tovább terjedt, arra nézve 60, 69— 70, 224—29.
K onstantinos D e adm inistrando imperio cc. 2 ÍV. T o m a s c h e k , Chano-bulgarische Inschrift
X III., X L ., X L IL , X X X V III. szokták idézni. Onegavon (Arch. — Épig. M ittheilungen aus.
D e m iként azt D v o r n i k Les Légendes 236— 241. Oesterr.-Ungarn X V II. 1894.) 200. — K a t i n k a ,
helyesen kim utatta, K onstantinos a D una egész A ntike Denkm äler in Bulgarien, 1906. 87. sz.
balparti részét Moraviának nevezi, teh át a 3 Ann. Fuld. a. 892 : «ne coem ptio salis
tiszántúli részeket is. Ebből azonban csak az inde Maravanis daretur» '([MG. SS. I. 408.]).
következik, hogy a szlávokat erre felé is, 4 Gesta Hungarorum cc. 9., 11., 12., 14.,
akárcsak a D unától délre (C. J i r e c e k Ge­ 33., 35-> 46., 48. [Scriptores rerum Hungarica-
schichte der Serben, I. 1911. 123. v. ö. Morava rum L ], főleg c. 35 : «terram, que iacet inter
folyó!) m orváknak hívták, kiket azután K on­ W ag et Gron a Danubio usque ad fluvium
stantinos önkényesen Szvatopluk Moráviájához Moroua», a cseh herceg birtokában (id. h. 77),
csatolt. V. ö. Anonym usnál a biharm egyei akárcsak Cosmas szerint.
Mén-Marót fejedelem ségét. Erre V. ö. m ég
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 2i 7

alapítása). U gyanezek az erők léptek m unkába akkor is, am időn az avar

birodalom b ukása u tá n a h atáro k leom lottak. N agy K ároly frank im pé­
rium a, am ely a nyugat-róm ai császárság hagyom ányait örökölte, birtokba-
veszi az egykori róm ai provinciákat, Pannónia földjét ú jra bekapcsolja a
nyugati k u ltú ra közösségébe, ahonnan még az V. században a hún te r­
jeszkedés következtében kiszakadt. Délen sokkal bonyolultabb volt a hely­
zet. Az Im perium keleti részének u tód ja, Bizánc nem go n d o lh ato tt arra,
hogy a D u n a—Tisza m edencéjére fennhatóságát kiterjessze. Minden ilyen
törekvésnek a bolgárok új népe á llta ú tjá t, am ely a H aem us és a D una
közé telepedve, éket v ert M agyarország és Bizánc közé. Errefelé a terjesz­
kedési lehetőségeket nem Bizánc, hanem ez az új nom ád hatalom hasz­
nálja ki, am ikor a régi D áciát a D u n a—Tisza közével eg y ü tt m eghódítja.
A dolgok ily állása m ellett a görög basileus a D una-táj b irto k áért v ív o tt
harcban m ár elejétől kezdve hátrán y o sab b helyzetben volt, m in t nyugati
ellenfele, a frank im perator augustus. N eki előbb még a szomszédos bolgár
fejedelm et k ellett keresztény hitre térítenie. Mert amíg a D u n a —Tisza
közén, a T iszántúl és az erdélyi részeken a bolgár fejedelem parancsolt,
addig a bizánci k u ltú ra és kereszténység terjesztése a rra felé teljesen az ő
jó indulatú tám ogatásától vagy közvetítésétől függött. A bolgárok fejedelm i
házának m egtérése a görög kereszténységre azonban csak 864-ben követ­
kezett be, m indezideig te h á t a D u n a—Tisza m enti «avar puszta» — m i­
k ént még később is írtá k — elérhetetlen messzeségben feküdt a görög
h itté rítő k szám ára. Ezzel szemben a P annóniával h atáro s b ajo r vidéken
m ár Szent R u p ert lerakja a róm ai kereszténység a la p j a it; 715-re esik
azu tán Theodo b ajo r herceg nevezetes róm ai ú tja ; p ár évtized m úlva
pedig, Odilo herceg idején (737-től), püspökségek felállításával Bonifatius
megszervezi a közvetlen R óm ának a lá v e te tt b ajo r egyházat. A V III. század
közepétől kezdve te h á t Bajorország m ár keresztény hercegség, és papjai
harckészségét nézve, valóban felkészült m ár arra, hogy a «barbár övben»
a szláv k aran tán o k és avarok között térítő m u n k át folytasson.1
Mégis azt látju k , hogy am int a harci zaj elült, és a pannon provin­
ciákban ism ét kezdetét v e tte a rom anizm us hódítása, b ár a té ríté st bajor
papok végzik, mégsem ők vezetik. E pu szta tén y tö b b et mond, m in t ahogy
hihetnők : ízelítőt ad arról a nagy harcról, am ely a frank birodalom és a
pápaság között m ár ekkor fellángolt.

I. Pannónia beillesztése a frank egyház-szervezetbe.

Am ikor az Im perium földjén m egtelepedett b a rb á r népek levetették

ariánus h itü k et és a róm aiak kereszténységét m agukévá te tté k , nem a
Szentszék közvetlen tősége a la tt szervezték meg egyházukat, hanem po­

1 H . v. S c h u b e r t , Geschichte der christlichen E . C aspar, G eschichte des P apsttum s II. 1933·

Kirche im Frühm ittelalter 1921. 294., 304— 5. —
2 l8 Váczy Péter

litik ai különállásuknak megfelelően országonként, a tarto m án y i autonóm ia

form ájában. A pápaság term észetesen nem n y u g o d h ato tt ebbe bele, és
m ihelyt Bizánc hatalm ából kiszabadulva, közelebb került N yugat népei­
hez, tü s té n t m egindította h arcát a ta rto m á n y i egyházak rendszere ellen.
K ülönös gondja volt arra, hogy a róm ai h it szám ára m egnyert új népek
az ő kezéből k ap ják egyházi szervezetüket. íg y küld m ár N agy Gergely
alkalm as em bereket a szigetországba, kik azu tán felad atu k at, Szent P éter­
nek közvetlenül a láv e te tt angol-szász egyház m egterem tését el is érik.1
U gyanezt a p o litik át követte a m ásik két Gergely, a m ásodik és a h a r­
m adik is a bajorokkal szemben, és az eredm ény is ugyanaz volt : a bajor
egyház a birodalm i egyháztól teljesen függetlenül szervezkedett és — az
apostoli Szentszék óhaja szerint — közvetlenül ta rto z o tt a norm aadó
Róm a alá.
Csakhogy a frankok érdekeik sérelm ét lá ttá k a dolgok ilyeténvaló
alakulásában és m in d já rt fegyverbe álltak. Odilo b ajo r hercegnek buknia
kellett, és am ikor fia, Tassilo, még egyszer szem beszállt a frankok köz­
pontosító törekvéseivel, gyászos vége egyben az önálló b ajor állam iság
és egyház végét is jelen tette (788).12 A b ajo r összeomlás m aga alá tem ette
a róm ai curia szép terv eit is. Mit te h e te tt a Szentszék? A fegyverek elől
meg kellett h átráln ia. A frank győzelem döntően befolyásolta a követ­
kező évek esem ényeit. A bajorok u tá n az avarok következnek, és am ikor
m egindult az avaroktól elrag ad o tt terü let beillesztése a n yugati keresz­
ténységbe, nem Róm a, nem is a b ajo r herceg vezeti a misszió m u n k áját,
hanem a frank király, aki m in t valam i «quasi sacerdos» áll a birodalm i
egyház élén. Hiszen ebben az időben szövődik a regnum és sacerdotium
olyannyira egybe, hogy a püspökből a király közege válik, m agából a
királyból pedig «vicarius Christi», a keresztény egyház és nép kegyes kor­
m ányzója.3
A regnum és a sacerdotium szoros egybefonódása a térítésben is ki­
fejezésre ju to tt. A pannon térítés a birodalm i egyház feladata lesz, am elyet
végső fokon m aga az u d v ar irán y ít. E nnek megfelelően pap és katona
szinte egyidőben nyom ul be a b arb áro k földjére. Még késik a végső győ­
zelem az avarok felett és lám, A lkuin kérésére és N agy K ároly parancsára
m ár püspökök csatlakoznak a k ik ü ld ö tt hadakhoz, Paulinus aquileiai
p á triá rk a az Itáliából érkező sereghez, míg Arno salzburgi püspök a b ajo ­
rokhoz. A h a d já ra t feje, Pippin azután a D una p a rtjá n ál m aga köré g y ű jti
a főpapokat és megbeszéli velük a térítés és egyházszervezés kérdéseit (796).4

1 E . C a s p a r , id. m. II. 504—5 1 2 ,6 7 6 —690.
2 S c h u b e r t G eschichte 339— 41. — E . C a s p a r ,
id. m. II. 691—711.
3 Erre vonatkozólag 1. főleg F r . ' K a m p e r s ,
R ex et sacerdos (H ist. Jb. X LV . 1925.) 496
s a köv. 1. — E . E i c h m a n n , K önigs- und B i­
schofsweihe (Sitzungsberichte d. Bayr. Akad.
1928) 8 s a köv. 1. — P . v . V á c z y , Die erste
Epoche des ung. K önigtum s 1935. 64. s a
k öv. 1.
4 B a l t e s L a j o s , A kereszténység története
hazánk mai területén a magyarok letelepedéséig
1901. 224— 27. — A . B r a c k m a n n , Die Anfänge
der Slavenm ission und die R enovatio imperii
des Jahres 800 [Sitzungsberichte d. Akad.
Berlin, P hil.-H ist. Kl. 1931. IX .] 7— 8.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 219

A h a d já ra t sikeres befejeztével, ú tb an haza felé, Pippin elérkezettnek lá tta

az időt, hogy a m eghódított területeket térítési körzetekre ossza, am it azután
N agy K ároly 803-ban R egensburgban, m időn a pannóniai szlávok és
«húnok» (avarok) hódolatát fogadta, ünnepélyesen m egerősített. A három
missziós körzet közül a legnagyobbat a salzburgi püspökség k ap ta, P a n ­
nóniának a R ába, D ráva és a D una álta l bezárt terü letét, vagyis nagyjából
a B alaton körül elterülő vidéket le egészen a D una és a D ráva összefolyásáig.
Ezzel szem ben m inden új szerzem ény a R áb átó l n y u g a tra a passaui
püspökségnek ju to tt. K rajn áb an és a D rá v a —Száva közén a térítés fel­
a d a ta A quileiára h áru lt, úgyhogy a p a tria rc h átu s és a salzburgi püspök­
ség között a h a tá r egészen a k ara n tén o k földjéig a D ráva m entén halad t.
M iután K a ra n tá n iá t a bajorok még önállóságuk idején, 750 körül, foglalták
el K özép-Stiriával együtt, erre a területre a salzburgi püspökségnek m in t­
egy tö rtén e ti joga volt. K a ran tán ia azonban a D ráva m indkét oldalára
k iterjed t, am i azt jelentette, hogy ezen a szakaszon a salzburgi egyház
te rritó riu m a a D ráva déli oldalára is á tn y ú lt, term észetesen Aquileia leg­
nagyobb bosszúságára. M ihelyt te h át Paulinus m eghalt, az új p á triá rk a
nem nyugodott addig, amíg N agy K ároly K aran tán iáb an is a D rávától
délre eső terü letet nem a d ta A quileiának (81i).1

1 A kérdéshez H . P i r c h e g g e r , K arantanienim perator Bagoariam in travit et in mense

und Unterpannonien zur K arolingerzeit [M it­
teilungen d. Inst. f. österr. Geschichtsforschung
X X X I I I . 1912.] 272— 319. — U. a., Geschichte
der Steiermark I. 1920. 91— 96. — L . H a u p t ­
m a n n , Politische U m wälzungen unter den Slo­
wenen vom Ende des sechsten Jhs. bis zur
M itte des neunten [M itteilungen d. Inst. f.
österr. Geschichtsforsch. X X X V I. 1915.] 269—
76. — K . S c h ü n e m a n n , D ie D eutschen in
Ungarn bis zum 12. Jahrhundert 1923., E x ­
kurs I. : D ie B edeutung des N am ens «Pan­
nonien» in der Karolingerzeit. — L . H a u p t m a n n
kutatásai után kétségtelen, hogy Karantánia
a D ráva m indkét oldalára kiterjedt és hogy
N agy Károly 811-ben — az ítéletlevelet ld.
Salzburger Urkundenbuch II. 1916. ι ι — 12. —
nem már egy fennálló állapotot erősített meg,
amikor a D rávát jelölte ki Aquileia és Salzburg
között határfolyónak. E gyéb k övetk eztetései
azonban teljesen a levegőben lógnak. A Con-
versio Bagoariorum et Carantanorum c. V I.
ugyanis kétségetkizáróan mondja, hogy Pippin
rendelkezése szerint, am elyet N agy Károly
803-ban m egerősített, a salzburgi egyházm egye
Pannóniában a R ábától a D ráváig ért : «Qui
[i. e. Pippin] inde revertens partem Pannóniáé
circa lacum Pelissa inferioris, ultra fluvium
qui dicitur Hrapa et sic usque ad Dravum
fluvium et eo usque Drauvus fiúit in Danubium,
prout potestatem habuit, praenom inavit cum
doctrina et ecclesiastico officio procurare popu-
lum qui rem ansit de H unis et Sclavis in illis
partibus, Arnoni Iuvavensium episcopo, usque
ad praesentiam genitoris sui Karoli imperatoris.
Postm odum ergo anno DCCC. III. Karolus
octobrio Salzburc venit, et praefatam conces-
sionem filii sui iterans, p o testa tiv e m ultis
adstantibus suis fidelibus adfirm avit, et in
aevum inconvulsam fieri concessit.» [Pauler—
Szilágyi, A m agyar honfoglalás kútfői 1900.
307. — MG. SS. X I. 9.] M iután N agy K.4r° ly
803. évi salzburgi jelen létét más források is
em lítik [Böhm er— Mühlbacher, R egesta im ­
perii I. 1908. 404a. sz.], e tudósítás hitelében,
am ely talán N agy Károly egy elveszett levelén
alapszik, nincs okunk kételkedni. N yilván való
m ost már, hogy Pippin, majd N agy Károly
intézkedése az újonnan m eghódított avar terü­
letre von atk ozott, nem pedig Karantániára
és Középső-Stiriára, m elyet 750 körül a bajorok
már kiragadtak az avarok hatalm ából [Con-
versio c. 3. és 4. ed. Pauler— Szilágyi 304— 305].
H ogy a karantánok «szomszédai» [confines
eorum] alatt a közép-stiriai részeket kell ér­
tenünk, arra Id. L . H a u p t m a n n , Politische U m ­
wälzungen 266— 269. Pippin és N agy Károly
teh át a D fá v á t csak a pannón területen —
P ettau, a régi P oetovio már Pannoniához
tartozott — jelölte ki határnak, úgyhogy az a
per is, am ely 811-ben Salzburg és Aquileia
között keletkezett, «de Karantana provincia,
quod ad utriusque illorum dyocesim pertinere
deberet» folyt és nem Pannónia m iatt. K aran­
tánia ettől az időtől fogva szakadt egyházilag
két részre, am it azután az egységes karantán
hercegség feldarabolása k ö v etett «in com ita-
tum» [Conversio c. X . ed. Pauler— Szilágyi 309].
M iután Gerold 811— 28. kör) alá m ég karantán
hercegek [ E . D ü m m l e r Geschichte I 2. 35, P i r -
c h e g g e r Geschichte I. 96] tartoztak, sok valószí-
220 Váczy Péter

Az új feladatok, am elyek egyszeriben Salzburgra h áru ltak , nagy m ér­

tékben ö regbítették ennek a püspökségnek tekintélyét. Salzburg lett a
pannon misszió igazi középpontja. Hogy küldetésének m indenben meg­
feleljen, a pápa m ár 798-ban N agy K ároly kérelm ére érseki rangra em elte.1
Mint a b ajor hierarchia feje, Arno m ost m ár zav artalan u l fo g h ato tt a régi
Pannónia szláv és av ar népeinek m egtérítéséhez. Még haza sem ért róm ai
útjáról, és N agy K ároly m ár a rra u ta sítja, hogy Itáliáb ó l egyenesen új
missziós körzetébe siessen. A nagy egyházfő azonban előbb még jelentést
k ív án t tenni a róm ai ügyekről és csak azu tán m ent «in partes Sclavorum»,
téríten i a szlávok és avarok közé. Prédikál, egyházakat szentel, papokat
ordinál, sokáig azonban nem m arad távol, h azah ív ják a salzburgi ügyek
és főleg a politikai események. E zért, m időn ism ét m egjelenik ura, N agy
K ároly előtt, részletes jelentéséhez azt a kérést fűzi, vegye le válláról a
térítés ügyét, m ert ez egész em bert követel. N agy K ároly teljesíti a kérést
és az érseket m in d já rt felhatalm azza arra, hogy jelö ltjét, Theoderikot
püspöknek szentelje. Az új püspököt azu tán még 798 végén vagy a kö­
vetkező év elején az érsek a politikai hatalom képviselőjével, Geroldus
ostm arki comessel bevezeti leendő missziós körzetébe, am elynek h a tá ra it
így állap ítja m eg: hirdesd az evangélium i Igét a k aran tán o k és m indazon
népek körében, am elyek szom szédságukban laknak, a D ráva nyu g ati részé­
tő l ennek a folyónak egészen D una-torkolatáig — teljes püspöki hatalom ­
mal. N yilvánvaló, hogy itt ugyanarról a terü letrő l van szó, m int am elyet
Salzburg egyházi h atalm a alá még P ip p in kijelölt.2
Theoderik m űködési körzete m eglehetősen nagy terü letet ölelt fel,
m eghatározott püspöki székhelye azonban nem volt. É p p e m ia tt Theo­
derikot am olyan térítő vándorpüspöknek kell tekintenünk, aki teljes püspöki
hatalom m al rendelkezett, a nélkül azonban, hogy önálló püspöksége le tt
volna. K a ran tán ia P annónia salzburgi egyházterületével együtt külön püs­
pököt, de nem püspökséget k ap o tt. A kárcsak eddig, ezentúl is ezek az új
szerzem ények a salzburgi püspökség ju risd ictió ja alá ta rto z ta k . A kérdés
m ost m ár az, hogy az új püspök m iként illeszkedett be a salzburgi egyház
szervezetébe?
M iután forrásunk tanúsága szerint Theoderik to v áb b ra is a salzburgi
egyház «rectorának» hatalm a a la tt m a ra d t,3 nyilvánvaló, hogy Salzburg
chorepiscopusai közé ta rto z o tt. És valóban nevét meg is talá lju k a salz-

nűség szól am ellett, hogy a politikai rendezés az
egyházival közel egyidöben történt. E gyes ka-
rantán törzsek csatlakozása a lázadó L judevit
pannón-horvát herceghez (819) talán ezzel áll
kapcsolatban [Ann. regni Franc. a. 820. MG.
SS. I. 207. — Fűid. Annales u. o. 357. — V ita
H ludovici c. 33 MG. SS. II. 625]. H ogy a
R ábától és a Spratztól nyugatra eső terület
ju tott Passaunak, arra nézve csak egy hamis
oklevél áll rendelkezésünkre, adatai azonban
E . D ü m m l e r szerint (Geschichte I 2. 30) régi
hagyom ányra nyúlnak vissza [Böhm er— Mühl-
bacher I. 1341. sz. a. 830. nov. 18. — Monu-
m enta Boica X X V IIIb . 193. és X X X Ia . 56].
1 B r a c k m a n n , Die A nfänge der Slaven-
mission 9. s a köv. 1.
2 Conversio c. V III. ed. Pauler— Szilágyi
308.
3 U . o. : «Deodericus episcopus . . . totum -
que ecclesiasticum officium in illis partibus
prout canonicus ordo exposcit perficeret, do-
m inationem et subjectionem habens Iuvaven-
sium rectorem.»
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 221

burgi confraternitas könyvében m indazok a chorepiscopusok között, akik

K a ran tán iá b a n m űködtek.1 A neve a la tt feljegyzett «K otapertvs chori
ep.» a X. század kezdetén élt és 927-ben K arin th iáb an m in t birtokszerző
b u kkan fel.12 A chorepiscopatus intézm énye — m in t ism eretes — a K aro-
ling-korban alakult ki, 730 tá já n jelenik meg először, rövid tündöklés u tán
azonban, m ár a X. században, nyom avesz. Eredete m inden jel szerint
Írországba megy vissza, ahol még a X III. század elejéig vándorpüspökök­
kel találkozunk. Az intézm ényt az angol-szász papság h o n o síto tta meg
azu tán frank földön. A frank-változat an n y ib an té rt el a m intától, hogy
a frank vándorpüspök m űködését egy fennálló püspökséghez kötötték.
Ilyenform án a frank chorepiscopus, m int a hatalom teljes birtokosa, ahová
m ent, a territó riu m püspökét helyettesítette. K ülönösen olyan terü lete­
ken alkalm aztak ilyen segédpüspököt, — rendszerint egyet — am elyeket
előbb még a keresztény h it szám ára meg kellett nyerni. A nagy térítői
m u nkának vezetését a püspök helyett a chorepiscopus végezte.3
A salzburgi confraternitas könyvében a püspökök u tá n összeállított
«Ordo chori episcoporum C arentane regionis» nem sorolja fel valam ennyi
salzburgi segédpüspök (chorepiscopus) nevét, viszont olyanokat is ismer,
akiket a salzburgi térítő m u n k a leghitelesebb forrása, a Conversio Bagoari-
orum et C arantanorum hallgatással mellőz. A Conversio és az ezzel szo­
rosan együvétartozó E xcerptum de K aren tan is Theoderik előtt csupán
M odestust nevezi chorepiscopusnak,4 a Liber co n fratern itatu m ezzel szem­
ben M odestust nem em líti meg, helyette azonban három nak, Salomon,
E ngilfrid és Alaricus létezéséről tud. B árhogy álljon is ez a kérdés, annyi
kétségtelen, hogy Theoderik küldetése m ár előzményekhez kapcsolódott.
Theoderik teljes püspöki hatalom m al megy a k aran tén o k közé, akárcsak
M odestus, akiről a Conversio azt jegyzi fel, hogy Virgilius salzburgi püspök
(767—784) m aga helyett küldte, engedélyt adva neki egyházak felszente­
lésére, papok ordinálására és a nép tan ítására. A beszentelt tem plom ok
közül egy-kettőt névszerint is ism erünk. Modestus élete végéig a k aran ­
tén o k között m unkálkodott Isten szolgálatában. H alála u tá n azonban
Virgilius m ár csak presbytereket ad a k a ra n tén duxok mellé, hasonló­
képpen já rt el eleinte Virgilius püspök-utóda, Arno is.5
A változás — m iként m ár em lítettü k — Theoderikkel következett
be, aki ism ét m in t a püspök püspöke veszi kezébe a térítés m agasztos
ügyét. H a elfogadjuk a Conversio elbeszélését, akkor a k a ra n tén chorepis­
copatus szünetelését M odestus halála u tá n azzal m agyarázhatjuk, hogy
ilyen vándor-püspökre a kereszténység meggyökeresedése folytán m ár nem

1 MG. Necrologia Germaniae II. 46. Ordo 3 S c h u b e r t Geschichte 575— 76.

chori episc. Carentane regionis 2., 18. «Dietricus
chori ep.»
2 G otabsrt 927 máj. 23-án megszerzi Maria-
Saal-t Karinthiában [Codex Odalb. I. 68. 2. sz.],
945-ben új birtokokat kap «in Carantana régi­
óné* [Salzburger Urkundenbuch II. 78. 43. sz.].
4 Conversio c. IX . ed. Pauler— Szilágyi
308— 309. E xcerptum de Karantanis ed. MG.
SS. X I. 14— 15.
5 Conversio cc. V, V II. ed. Pauler— Szilágyi
305— 306., 307. V. 5 . P i r c h e g g e r Geschichte I.
92 — 9 3 ·
222 Vdczy Péter

volt szükség. M ihelyt azonban Pannónia m eghódítása új térítő-feladatokat

h á ríto tt a salzburgi papság vállára, ú jra meg kellett bízni v alak it a püs­
pöki hatalom helyettesítésével a m eghódított részeken. Theoderiket te h á t
felszentelik a k aran tán o k püspökévé, de azonkívül m indazoknak a népek­
nek is térítő-püspöke lesz, am elyek a k aran tán o k földjétől keletre egészen
a D una—D ráva-torkolatig laknak. A m o n d o ttak alap ján alig kétséges,
hogy az új térítő-püspök igazi m unkahelye nem a többé-kevésbbé keresz­
tén y k aran tán o k földje, hanem az egykori P an n ó n ia volt, am elynek szlávjai
és av ar néptöredékei nagyobbrészt még m indig a pogányságnak hódoltak.
A pannon részek m egtérítését és egyházi megszervezését Theoderik
korántsem fejezte be, ehhez egy em ber élete nem is leh etett elegendő,
így halála u tá n K a ran tán ia és Pannónia ism ét püspökhelyettest k ap o tt.
O ttó t m ár az új salzburgi érsek, A dalram (821— 836) küldte a szlávok
közé, de ez term észetesen nem g á to lh a tta meg az érseket abban, hogy
m aga is ne térítsen. E gyik lekötelezettje nem győzi eléggé m agasztalni
versében beszédének erejét, mellyel a «barbár phalangokat» a krisztusi
igazságra ta n íto tta .1 O ttó u tó d já t is ism erjük. O sbaldusnak h ív ták és m ű­
ködési ideje L iutpram (836—859) és A dalw in (859—873) érsekségének
idejére e se tt.12
De nem csak Salzburg, hanem Passau is nagy erőfeszítést te tt a szlávok
m egtérítésére a szám ára kijelölt területen. M iután missziós területe kelet
felé egészen a R ábáig ért, azok az av ar néptöredékek, am elyek a szlávok
üldözései elől N agy K ároly engedélyéből Sabaria és C arnuntum (Szom bat­
hely és Petronell) között húzó d tak meg, szintén egyházi hatósága alá
kerültek. E zeknek az avaroknak a kagánjáról azonban tu d ju k , hogy m ár
805-ben, am időn N agy K ároly elő tt m egjelent, keresztény volt és Thec-
dorusnak h ív tá k .3 A m ikor a viszonyok egy kicsit rendeződtek, ezen a te ­
rületen is a püspök helyett egy chorepiscopus vezeti a térítés m u n k áját.
Az első passaui chorepiscopus, ak it névszerint ism erünk, Anno v o lt;
833—36 körül em legetik. A L a jta m entén hasonnevű unokaöccsével eg y ü tt
királyi b irto k haszonélvezője, a Bécsi-erdő oldalán pedig —- ugyancsak
«Avariában» — R atbod, az O stm ark grófja a kirchbachi egyházat leköti
a m aga és unokaöccse részére életük tartam áig . N evét a salzburgi Szent
Péter-egyház nekrológjai közt és a co n fratern itas könyvében is em léke­
zetül feljegyezték.4 U tó d ján ak azt az A lberichus segédpüspököt (chorepis-

1 Conversio c. IX . ed. Pauler— Szilágyi folyóban keresztelik m eg és az Ábrahám n evet

308 = MG. SS. X I. 10. A verset 1. MG. P oetae
lat. II. 642. V. ö. E . D ü m m l e r Geschichte
i 2. 31— 32.
2 Conversio c. IX . ed. Pauler— Szilágyi 309.
és az E xcerptum de K arantanis is em líti (MG.
SS. X I. 15.). A Libri confraternitatum sancti
Galli feljegyzett nevei közt is előfordul egy
«Osbaldus eps.» a karantán presbyterek sorá­
ban (MG. ed. Piper 283. col. 434., 3.).
3 Ann. regni Franc. a. 805. U tód át a Fischa
kapja. Annál. Juvaviens. (MG. SS. III. 122.) —
Annál. s. Emmeram . R atispon. a. 805. (MG.
SS. I. 93.). V. ö. B a l i c s , id. m. 241— 43.
4 M onumenta N ecrologica Mon. s. Petri
(MG. Necr. Germ. II. 7. col. 8., 18.) : «Anno
chorep». — Libri confrat. ed. Piper 164. col.
35., 21. — M onumenta Boica X X X I . 70.* a.
833. — X X V III a. 2 9 ; b. 25., a. 836. V.* ö.
E . D ü m m l e r Geschichte I 2. 31. ; II. 174.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 223

copus) kell tek in ten ü n k , aki 852-ben b u k k an fel először, és ak it pár év­
vel később (859) a passaui püspök kérésére N ém et Lajos nuzpachi és
soproni birtokokkal m egajándékoz.1
M inden jel a rra m u ta t, hogy a passaui püspökség missziós területe a
D una bal oldalára m ár nem te rje d t ki. A R ábáig érő új szerzem ényei­
nek egyházi megszervezése — úgy látszik — m inden erejét igénybe vette.
A zoknak a szlávoknak a megnyerése a róm ai kereszténység szám ára, akik
az E lb átó l egészen a G aram ig lak tak , egy m ásik D una-m enti püspökségre,
R egensburgra h áru lt.
M int ism eretes, a cseheket m ár N agy K ároly a frankok adófizetőivé
te tte , am időn az avarok legyőzése u tá n egymás u tán m eghódította a limes
sorabicustól keletre lakó szláv törzseket. K öveteik a m orvákkal eg y ü tt
aján d ék o k at hoznak Jám b o r L ajosnak a fran k fu rti birodalm i gyűlésre
(822).12 Ez a politikai alávetés elég erős leh etett ahhoz, hogy a birodalm i
egyház térítő k et küldhessen ki közéjük, akik — úgy látszik — szép ered­
m ényeket értek el. A m ikor ugyanis 845-ben N ém et Lajos R egensburgban
tartó z k o d o tt, tizennégy cseh fejedelem (X IV ex ducibus Boemanorum)
já ru lt nagyszám ú kíséretével eléje és kérte felvételét a keresztény közös­
ségbe.3 A hely kiválasztása nem lehet merő véletlen ; m inden bizonnyal
regensburgi papok készítették elő m egtérésüket, am i annál valószínűbb,
m ivel Csehország később is a regensburgi egyház megyéjébe tarto zo tt.
M egerősíti ezt a feltevést az is, hogy a csehek Szent Em m eram ot, a regens­
burgi egyház védőszentjét, szintén m egünnepelték.4
A m orváknál ném ikép m ás volt a helyzet. Ők is m ár korán, legkésőbb
Jám b o r Lajos a la tt, a frank birodalom tól adófizető-függésbe kerültek. De
m ár — ellentétben a csehekkel — nem éltek politikai feldaraboltságban,
hanem egyetlen fejedelem nek, M ojm irnak engedelm eskedtek, ahányan vol­
ta k a Morva völgyében. M ojmir fejedelemsége azonban csak a Vág völgyéig
ért, N y itráb an m ár egy m ásik szláv fejedelem parancsolt, akit Pribinának
hívtak. Hogy a pogány M ojm irral szemben m egállhasson, a frank biro­
dalom tám o g atását kereste. Székvárosában, N yitrán keresztény tem plom ot
em elt, am elyet kérésére A dalram m salzburgi érsek szentelt fel (836 előtt).α
A dalram m term észetesen nem püspöki, hanem érseki minőségben ment
P ribina udvarába. M iután pedig a n y itrai tem plom ot Szent Em m eram
tiszteletére szentelte fel, bizonyosra vehető, hogy a m orvák közt, főleg
azonban P ribina országában a szent tiszteletét regensburgi térítő k hono­
síto ttá k meg. E zt a feltevést más oldalról is meg tu d ju k erősíteni.

1 MG. LL. I. 411., a. 852. — M onumenta 4 A. N a eg le, id. m. 166— 68.

Boica X X X I a. 98., a. 859. V. ö. Böhmer—
Mühlbacher I 2. 1440. sz.
2 Ann. regni Franc. a. 815. és 822. (MG.
SS. I. 202., 209.) V. ö. A . N a e g l e , Kirchen­
geschichte Böhm ens I. 1. (1915) 40— 49.
3 Ann. Fuldenses a. 845. (MG. SS. I. 364.)
V. ö. Böhmer— M ühlbacher I 2. 1380 a. sz.
E . D ü m m l e r G eschichte I 2. 284— 85.
6 A névhez M a t i n s M u r k o Pribina— Privina
J ( i n S t a n i s l a v , R ísa V el’kom oravská c. kiad­
ványban) 1933. 65— 70. A nyitrai Szent Em m e-
ram-templomról u. o. O . R i t z , Sväty Emmeram,
patron nitrianskeho kostola 71— 100. Az ese­
m ények leírását a Conversio cc. X ., XI- ed.
Pauler— Szilágyi 309— 10. adja.
 224 Váczy Péter

A m időn ugyanis P ribina N yitráról M ojmir elől m enekülni kényszerült,

R atbodnál, O stm ark grófjánál ta lá lt befogadást m in t olyan, aki m ár eddig
is frank b a rá t p o litik át fo ly tato tt. A m enekültet Lajos király azu tán meg-
keresztelteti. R övidesen azonban összekülönbözik R atboddal, úgy hogy fiá­
val, Kocellel e g y ü tt a frank birodalom ellenségéhez, a bolgárokhoz pártol,
m ajd R atim ir sziszeki h orvát fejedelem u d v aráb a kerül, aki a bolgárok h ű ­
bérese volt. R atim ir azonban m ár 838-ban elvesztette tró n já t és országát
azon h a d já ra t következtében, am elyet R atb o d v ezetett ellene Lajos király
megbízásából. E kkor P rib in a kiegyezik a frank birodalom m al, sőt an n y ira
m egnyeri Lajos király bizalm át, hogy P annóniában, főleg a Zala m entén,
hűbér-birtokokat kap tőle. P rib in a azu tán a későbbi Z alavár helyén v á ra t
é p íte tt m agának, m ocsarak közt, nehezen m egközelíthető helyen, am iért
is székhelyét a ném etek M oosburgnak, vagyis m ocsárvárnak nevezték.
A tem plom ot, m iu tán a salzburgi egyház m egyéjében feküdt, L iutpram m
érsek m aga szentelte fel a Szűz M ária tiszteletére (850).1
Ugyanez alkalom m al P rib in a az érsek ju risd ictió ja alá helyezte p ap ját,
névszerint D om okost, az érsek viszont D om okosnak engedélyt a d o tt arra,
hogy az ő egyházm egyéjében m isét m ondhasson és papi jogait gyakorol­
hassa. Domokos te h á t nem ta rto z h a to tt a salzburgi egyház ta g ja i közé,
mivel akkor ilyen engedélyre nem le tt volna szüksége. íg y m inden a mel­
le tt szól, hogy P ribina p a p ja m ás egyházm egyéből jö tt M oosburgba.
Melyik leh etett ez? M iután a politikai érdek is azt k ív án ta, hogy Pribina
m ellett a b ajor u d v ar egy m egbízható p ap ja lássa el az udvari kápláni
tisztséget, D om okosunk m inden bizonnyal azonos volt azzal a Dominicus
presbyterrel, ki 837-ben B aturich regensburgi püspök, N ém et Lajos udvari
káplánja (archicapellanus) m ellett végzi a kancelláriai m u n k át,12 840 és
841 között pedig m in t nótáriu s tö b b oklevelet á llíto tt ki a b ajor kancel­
láriában.3 A m időn 844-ben N ém et Lajos R egensburg közelében tartó zk o ­
d o tt, D om okosunk, B aturich püspök közbenjárására, birtokadom ányban
részesül, B runn-t k ap ja K őszegtől északnyugatra a «Sevira» p a ta k m ellett
teljes tulajdonjogon.4 N yilvánvaló te h át, hogy Domokos presbyter a re­
gensburgi egyház p ap ja volt és a regensburgi püspök révén került a bajor
udvarba. Csak később, am ióta M oosburgban P rib in a szolgálatába lépett,
ju to tt a salzburgi papság közé. A salzburgi nekrológokban em legetett Domi­
nicus presbyter, nem lehetetlen, talán azonos volt P rib in a D om okosával.5
M indezt összefoglalva, alig lehet kétséges, hogy P rib in a választása
azért esett egy regensburgi papra, m ivel m ár régi, n y itrai h azájáb an élénk

1 Conversio cc. X ., X I. ed. Pauler— Szilágyi
310. V. ö. F. v. S i s i c Geschichte I. 67— 68.
2 B aturich kancelláriai működéséről E .
D ü m m l e r G eschichte I I 2. 431. — H . B r e s s l a u ,
H andbuch der Urkundenlehre I 2. 431. D om i­
nicus presbyter regensburgi szárm azását már
E . D ü m m l e r Geschichte I I 2. 177. észrevette,
M i l k o K o s , K historii k niezat’a Pribinu a jeho
doby ( J . S t a n i s l a v , R ísa V el’komoravská) 58—
61. pedig helyesen hangsúlyozta ki. Az okle­
velet 1. Pez, Thesaurus anecdotorum I. 3., 253.
3 Böhm er— M ühlbacher I 2. 1366— 68.,
1370. sz.
4 B öhm er— M ühlbacher I 2. 1379. sz. —
Salzburger U rkundenbuch II. 32.
8 Pribina kapcsolatát D om okos paphoz K o s
m áskép magyarázza. A nekrológra MG. N ecr.
Germ. II. 28., 66., 19.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 225

kapcsolatok fűzték Szent Em m eram egyházához. A G aram tól nyugatra

lakó szlávok (morvák) körében a kereszténységet teh át ugyanaz az egyház
terjesztette, m int Csehországban és a Morva völgyében, tudniillik a regens-
burgi püspökség. E zt csak úgy lehet m egértenünk, ha feltesszük, hogy
a missziós területek felosztása idején a D unától északra lakó szlávok meg­
térítése R egensburgnak ju to tt feladatul. U gyanakkor, am időn Pippin és
N agy K ároly a m eghódított keleti területekből a D rávától délre eső részt
A quileiának, a D ráv a—D una— R ába közét pedig Salzburgnak osztotta ki
térítés végett, ugyanakkor h a tá ro lh a tta el Passau és Regensburg missziós
körzetét is egym ással szemben. E nnek a felosztásnak értelm ében Passau
a R ábáig terjedő te rü letet csatolta egyházm egyéjéhez, míg a D unától északra
lakó szlávok m egtérítését R egensburgnak engedte át. Ez ad ja meg m a­
g y a rá za tá t annak is, hogy P ribina m iért nem fordult a közelebb fekvő
passaui püspökséghez, am időn N y itrá b a n emelt tem plom át felszenteltetni
a k a rta . Mint tu d ju k , e célból a salzburgi érsek, a terület m etropolitája,
u ta z o tt N yitrára. Talán az sem leh etett merő véletlen, hogy bár P ribinát
a passaui egyház körzetében keresztelték meg, maga a templom, hol a
szertartás lefolyt, a salzburgi egyház birtokához ta rto z o tt. A Conversio-
ban em lített Treism á-t a mai Traisen folyó m ellett kell keresnünk, vala­
hol S t.-Pölten környékén.1
A bajor királyság P ribinában alkalm as vazallus-fejedelm et talált :
védte a pannon h a tá rte rü le te t a bolgárok és m orvák ellen és a térítőket
m unkájukban tám o g atta. M iután a frank grófsági szervezet keleti h atára
a D unától a R ába m entén vonult dél felé, még pedig úgy, hogy Sabaria
(Szombathely) és Poetovio (P ettau) m ár com itatusokban feküdtek,12 ennél­
fogva Pannónia legnagyobb fele, az egész salzburgi m issziós-terület, tu la j­
donkép m ár nem ta rto z o tt szorosan a frank birodalom hoz, annak csupán
m integy szervezetlen határő rv id ék ét alk o tta. A R áb a—D ráv a—D una köze
és a D ráv a—Száva vidéke K aran tán iátó l keletre nagyjából te h át ugyan-

1 Regensburg szerepe a cseh-m orva térítés­
ben bizonyára azzal is összefügg, hogy ez a
város volt N ém et Lajos udvarának székhelye
és így elsősorban v o lt arra h ivatott, hogy a
hűbér-függésben lévő szláv országokban a
m issziót vezesse. A keresztelés helye E . D ü m m -
l e r Geschichte I 2. 33. — Kos, id. m. 55. szerint
Traism auer a D unába ömlő Traisen folyó
m ellett, Tulln és Mautern között. Már 860-ban
salzburgi birtoknak em lítik (Salzb. Urk. II.
40.) : «ad Trigisimam», m elynek a 970— 77
közt keletkezett Arnolf-féle levélben, (u. o.
II. 62.) «ad Treisimam civitatem » felel meg.
Itt a folyó neve «Treisima», m iként a Con-
versioban.
2 Salzburger Urkundenbuch II. 32. 16. sz.
a. 844. : «iuxta rivolum, qui vocatur Sevira
in marca, ubi R adpoti et Rihharii com itatus
confiniunt». A kérdéses «Brunnaron», a mai
Lebenbrunn, K őszegtől északnyugatra. A két
S zent István. I.
grófság határa nagyjából megfelel a mai Vas
és Sopron m egye határának. H ogy Sabaria gróf­
ságban feküdt Salzb. Urk. 1138. 20. sz. a. 860. :
«in com itatu Odo[lr]ici, id est mansos X X in
loco qui dicitur Sa[u]ariae uadum, et inde
inter Sprazam et Sauariam . . .» Sabaria folyó
alatt csakis azt érthetjük, m ely Sabaria város
m ellett folyik el. A másik folyó a Spratz.
T ováb b á: Salz. Urk. II. 39. 21. sz. a. 860. :
Sabariát N ém et Lajos a salzburgi egyháznak
adja, a beiktató «Odolricus comes noster et
missus». Erre vonatkozólag K . S c h ü n e m a n n ,
id. m. 12— 15. Radkersburg környéke — a
régi magyar-stíriai határon — szintén egy
külön grófsághoz tartozott, melynek neve
Dudleipa volt. Salz. Urk. 11. 66., 35 b. sz.
a. 891. V. ö. E . K l e b e l , Die Ostgrenze des Karo-
ling. Reiches (Jb. f. Landeskunde von Nieder-
österr. N . F. X X I.) 1928.
Iá
226 Váczy Péter

olyan állam jogi helyzetben volt a frank birodalom hoz, m iként a n n ak ­

idején K aran tán ia a bajor hódítás után. P annóniában is, akárcsak régen
K aran tán iáb an , a frankok nevében egy fejedelem, «hdelis dux noster»
uralkodik, akit halála u tá n (861) ha, Kocel követ a trónon. És m iként a
«dux Carantanorum » m ellett pusztán a salzburgi egyháznak egy presbytere
m űk ö d ö tt,1 P ribina udvari k áp lán ja is, az előbb em lített Domokos, fel­
szentelt pap csupán, nem több. A püspöki teendőket részben a chorepis-
copus, részben az érsek m aga lá tta el.
A m ikor a frankok A variát b irto k u k b a v ették , a sok háború k ö v et­
keztében az avar és szláv lakosság m eglehetősen m egcsappant. E in h ard
Pannóniáról úgy ír, m int am ely «minden lakoság híjával van».12 Az av ar
hatalom bukásával a szlávok tú lsú ly b a ju tn a k , úgy hogy m ár a IX .
században P annóniát K aran tán iáv al eg y ü tt egyszerűen a «partes Sclavo-
rum»-hoz szám ítják. De csakham ar m egindul a bajor gyarm atosítás, P ribina
legtöbb falujának m ár ném et a neve, s a b ajo r falvakkal term észetesen
Pannónia kereszténysége is megerősödik. A székvárosban, M oosburgban
két új tem plom épül, az egyiket K eresztelő Szent János tiszteletére emelik,
a m ásikban pedig Szent A drianus v értan ú te sté t helyezik el. E nnek a
Szent A drianus egyháznak egészen jelentős, m űvészi székesegyháznak kel­
lett lennie, mivel építését m aga a nagy salzburgi érsek, L iutpram m ve­
zette, és az ő bajor m esterem berei dolgoztak ra jta . P rib in a azu tán a
tem plom hoz ap átságot (ofhcium ecclesiasticum) is csatolt, am elyet m éltán
kell a szentistvánkori zalavári Szent A dorján-m onostor elődjének tek in ­
tenünk. H ála P rib in a buzgóságának, egyre-m ásra alapulnak új plébániák,
am elyeknek papot m indig Salzburg ad. P ribina halála nem a k asz to tta meg
a kereszténység to v áb b i kibontakozását, m ert ha, Kocel idején A dalw in
(859—873) salzburgi érseknek ism ét el kell jönnie, nem is egyszer, egy­
házak felszentelésére és presbyterek ordinálására.3*
A plébániák szám ának roham os gyarapodása L iutpram m (836—859)
érseksége idején m ár u tó d já t, A dalw in-t arra in d íto tta, hogy Pannónia
szám ára külön esperességet állítson fel. P rib in a első udvari káplánja,
Domokos még csak egyszerű p resb y ter volt. H alála u tá n helyét az u d v ar­
ban számos diakon és clericus kíséretében Swarnagel «praeclarus doctor»
foglalta el (859 előtt), aki azonban szintén csak a presbyter szerény címét
viselte. A változás ennek utódja, A ltfrid pásztorkodása a la tt k öszöntött
be. Igaz, A ltfridet, m inden m űvészetek m esterét, L iutpram m érsek szintén

1 Conversio cc. ÍV., V. ed. Pauler—-Szilágvi episcopatus dignitatem Iuvavensis ecclesiae

304— 306.
2 V ita Caroli Magni ed. SS. rer. Germ, in
usum scholarum 6 1911. 16., 4. A Conversio
szerint is «populum qui rem ansit de Hunis
et Sclavis in illis partibus» (c. VI. ed. Pauler—
Szilágyi 307.).
3 A szlávság rohamos terjeszkedésére és a
bajor gyarm atosításra Conversio c. X : «Post-
quam ergo Karolus imperator H unis reiectis
rectori com m endavit, Arnoni videlicet archi-
episcopo et suis successoribus tenendi perpetu-
aliter atque regendi perdonavit, coeperunt
popul i sive Sclavi vei Bagoarii inhabitare ter­
rain, unde illi expulsi sunt Huni, et m ultipli-
cari.» (ed. Pauler— Szilágyi 309.) Az egyház-
alapításokra u. o. cc. X I — X III. ed. Pauler—
Szilágyi 310— 13.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 22 7

csak presbyteri minőségben küldte a pannóniai fejedelm i udvarba, de

m ár a következő érsek, A dalw in jónak lá tta a p resb y tert esperesi foko­
z atra (archipresbyterium ) emelni (859 után ), «commendans illi claves
ecclesiae curam que post ilium to tiu s populi gerendám». Az esperesi intéz­
m ény állandóságára vall, hogy A ltfrid utó d ja, R ichpald m ár m int archi-
p resbyter vezeti a fejedelemség egyházi ügyeit. M iután a chorepiscopus a
salzburgi érseket pusztán hely ettesítette, az új pannon esperesség m ár
e m ia tt sem le h etett neki, hanem csupán m agának az érseknek aláren­
delve.1 Sőt mi több, m inden valószínűség szerint azért kellett Moosburg
p a p já t esperesi rangra emelni, mivel O sbaldus u tá n a k aran tán -p an n ó n
segéd-püspökség b etöltetlenül m aradt. A Conversioból ugyanis az tűnik
ki, hogy az érsek O sbaldus halála u tán m aga v ette kezébe a szláv te rü ­
letek legfőbb egyházi vezetését.2 G ebhard salzburgi érsek életrajzírója
pedig bizonyos ellentétekre utal, am elyek a segéd-püspökök és az érsekek
között keletkeztek, am i azu tán a chorepiscopatus-intézm ény szünetelésére
v e ze te tt.3 Más egyházak történetéből is tu d ju k , hogy a segéd-püspök sok­
szor túlságos nagy önállóságot próbált m agának biztosítani. Ez tö rté n t Salz­
burgban is, am elynek chorepiscopusa, O sbaldus, N agy Miklós pápával köz­
vetlen érintkezésbe lépett, term észetesen az érsek legnagyobb rosszalására.4
így, am int O sbaldus m eghalt, az érsek ta rtó z k o d o tt attó l, hogy a k aran ­
tán-pannón részek szám ára új chorepiscopusról gondoskodjék. M iután
azonban valakinek a chorepiscopus feladatkörét át kellett vennie, P an­
nóniában a rch ip resb y teratu st szervezett, míg K a ran tán iá t — úgy látszik
sa já t igazgatásába vonta. Más egyházak tö rtén etéb en is azt látju k , hogy
a chorepiscopusokat archipresbyterek szokták lev áltan i.5
Az önálló pannon arch ip resb y teratu s felállítása m indennél jobban
m u ta tja , hogy Pannónia m egszűnt határo n tú li, b arb ár föld lenni, és épp
olyan része le tt a birodalm i egyháznak, m int a birodalom többi területe.
Ez a m eghódított, még kevéssel előbb b arb ár föld kereszténnyé vált, rá ­
lépett a nyugatosodás ú tjá ra , m indenben követve n y u g atab b ra fekvő szom­
szédja, K a ran tán ia példáját. Ezzel az átalakulással párhuzam osan Pannónia
grófsági szervezetet k a p o tt, m iként m ár előbb K aran tán ia, am elynek szláv
dux-a helyére frank comes került. P rib in a (megh. 861) még b arb ár dux,

1 A Moosburgban m űködő salzburgi pres- 2 Conversio c. IX . : «adhuc ipse Adalwinus

bytereket a Conversio c. X II. ed. Pauler— archiepiscopus per sem et ipsum regere studet
Szilágyi 312 sorolja fel. Ilyen nevű presbyterek illám gentem.» (ed. Pauler— Szilágvi 309.)
a salzburgi necrologiumban is előbukkannak ; 3 c. 2. MG. SS. X I. 26., 38.
talán éppen róluk van szó, így Swarnagel MG. 4 A levelezés 1. Miklós két levélfragm en­
Neer II. 8., 13., 9. ; 10., 20., 6. kétszer is, tum ában maradt fenn. MG. ep. VT. 660— 61.
Altfrid MG. Neer. II. 6.. 3., 7. ; 14., 34., 38. ; 142. sz.
15., 36., 40., aki, m iután őt is Liutpram m 5 S c h u b e r t Geschichte 579. A szöveg m in­
érsek küldte, még 859 előtt ju to tt Moos- denhol archipresbyterről beszél. Feladatköre
burgba. Utódjának, Richpaldnak nevével szin­ azonban sok tekintetben hasonló v olt az archi-
tén találkozunk a salzburgi halotti könyvek­ diakonuséhoz. L. u. o. 580— 583., 585. — / . B .
ben MG. Neer. II. 24., 60., 5. ; 28., 68., 14. ; S ä g m ü l l e r , E ntw icklung des Archipresbyterats
30., 73., i i . ; 36., 90., 5. V. ö. K o s , id. m. u. D ekanats bis zum Ende des Karolinger­
61— 62. reiches 1898.
15
228 Vcíczy Péter

fiának, Kocelnek tö b b ízben felbukkanó címe : comes de Sclavis,1 továbbá

K onstantinos Porphyrogenetos a d a ta Kocelről m in t «frank archonról»12
jól jelzi Pannónia fejlődésének új állom ását. És ahogyan 1072-ben a karan-
tá n G urk püspöki székhellyé em elkedett,3 a pannóniaiak is joggal rem él­
h e tté k a jövőtől, hogy a rch ip resb y teratu su k at püspökséggel fogják fel­
cserélni.
A békés kibontakozásnak ezekbe az éveibe az egyedüli n y u g talan ­
ságot a szász G ottschalk hozta, aki vándorlásai közben P annóniába is el­
vető d ö tt. F riaulból jö tt, D alm ácián keresztül, ahonnan praedestinatiós
tan ai m ia tt kellett m enekülnie. Pannóniában és N oricum ban b arb ár és
pogány népek között b u jk á lt, té rítv e és ta n ítv a (848 kör.). Innen a mainzi
egyházm egyébe m ent át, ahol egy m ainzi zsinaton védelm ére kelt ta n a i­
nak, elítélését azonban nem k erü lh ette ki (848 okt.). íg y P annónia is
belesodródott, b ár rövid időre, a IX . század nagy szellemi m ozgalm aiba,
am elyeknek legérdekesebb alakja kétségkívül a «monachus gyrovagus».
G ottschalk volt.4
G ottschalk megjelenése nem okozott nagyobb zav aro k at Pannónia
egyházi életében. A nnál döntőbb jelentőségű volt ránézve az a küzdelem,
mely Róm a, Bizánc és a frank birodalom között a szlávok m egtérítése és
egyházi szervezete körül keletkezett. P annónia csakham ar küzdőtérré vált,
hiszen jelentős szláv lakossága fo ly tán földje is abba a nagy szláv gyűrűbe
ta rto z o tt bele, am ely a csehektől a bolgárokig, a két európai nagybiroda­
lom, Bizánc és a frank császárság között te rü lt el. A harc előterében pedig
két szentéletű férfiú tündöklő alak ja áll, a szlávság két apostola : K o n stan ­
tinos (Cyrill) és Methodios.

II. Pannónia és a Ssentssék.

A IX . század közepéig a tarto m án y i egyházak zárt rendszere ú tjá t

állta annak, hogy a pápaság az A lpokon tú l is közvetlenül gyakorolhassa
h a talm át. A ta rto m á n y i egyházak autonóm különállásának megtörése
I. Miklós pápa (858—867) soha el nem múló érdeme volt. Ragyogó ponti-
ficatusa a la tt az érsekeknek és püspököknek meg kellett tanulniok, hogy
egyházuknak feje R óm ában székel. A hogyan így lerak ta azokat az alapokat,
am elyeken azu tán V II. Gergely m eg in d íto tta nagy küzdelm ét az invesztitura-
jog ellen és a «szabad egyház» gondolatáért nem feledkezett meg a pápaság

1 Codex dipl. regni B ohem iae ed. G. Fried­ 3P i r c h c g g e / Geschichte I. 132.

rich I. 6., 9. sz. : <<quidam com es de Sclavis
nom ine Chezul». MG. ep. V II. 282. és 283. :
«Gozili comiti» (17. és 19. sz.) 86S. : Boczek,
Codex Moraviae I. 33. A dux csak kevéssé
m egbízható forrásokban fordul elő. 876— 80. :
u. ο. I. 38. — 891. : Salzb. Urkb. II. 66.
2 D e adm inistrando imperio c. 30. ed. Bonn
III. 145., 2. V. ö. S i s i c , id. m. I. 96— 97.
1 Ann. Prudentii Trecensis a. 849. : «Godes-
calcus . . . Italiam specie religionis aggressus,
inde turpiter eiectus D alm atian^ Pannoniam
N oreiam que adorsus» (MG. SS. I. 443 )· V ö.
E . D ü m m l e r G eschichte P . 327— 336. — S c h u ­
b e r t Geschichte 432.
 Magyarország kereszténysége a honjoglalás korában 229

régi óhajáról sem, új, csupán Szent P éter u tó d ján ak a láv etett egyházterü­
letek létesítéséről. A m ikor az Apostol-fejedelem tró n jára lépett, a szláv
népek jelentős része m ár m egism erkedett K risztus tanaival, a bolgár-szlá-
vok pedig épp o tt ta rto tta k , hogy a kereszténységre ünnepélyesen á tté rje ­
nek. Figyelm ét te h á t E urópának ezekre az új, b a rb á r népeire fo rd íto tta,
m ert bízvást rem élhette, hogy országaikban R óm ának a láv etett egyház­
provinciák alapítására alkalom adódik.
A Szentszék az első eredm ényt ebben az irányban a dalm át-h o rv át
területen érte el, ahová a kereszténység frank térítő k közvetítésével Aquileia
felől nyom ult be még a IX . század elején, közvetlenül az av ar birodalom
m egdöntése után. N inben, a régi A nonában, püspökség is keletkezett,
am elyet azonban a Szentszék bizonyára azzal az indokolással, hogy Dalmácia
a patrim onium S. P etri birtokállom ányához tartozik, kivont az aquileiai
p á triá rk a jurisdictiója alól és közvetlenül m aga alá rendelt. Ezzel a frank
birodalm i egyház lem ondott térítésének gyümölcséről, a dalm áciai horvá-
tok egyházi igazgatásáról, m inden valószínűség szerint I. Miklós pápa erélyes
fellépése következtében.1
Sokkal nagyobb nehézségekkel kellett a Szentszéknek megküzdenie,
m ihelyt ugyanazt a politikát K aran tán iáb an és Pannóniában is alkalm azni
akarta. I tt is m egvolt a Szentszéknek a rem énye arra, hogy a birodalm i
egyház szervezetéből sikerül m ajd a k aran tén o k és pannon-szlávok új
keresztény n y á já t kiragadnia. Törekvéseit maga a k arantán-pannon chor-
episcopus segítette elő, aki püspökével (m etropolitájával) szemben term é­
szetes tám aszt ta lá lt a róm ai curiában. A salzburgi segéd-püspök azt v á rta
a Szentszéktől, hogy szám ára különálló püspökséget fog létesíteni, I. Miklós
viszont terveinek legalkalm asabb eszközét lá tta benne. Osbaldus — így
h ív ták I. Miklós idején a salzburgi chorepiscopust — m iként m ár előbb
em lítettük, m etropolitájának m egkerülésével kapcsolatba lépett I. Miklós­
sal, aki h atáro zo tt utasításokkal lá tta el a segédpüspököt. Egy ízben Osbal-

1 A dalm áciai horvátok megtérítéséről F r . curia ezeken a dalm át-horvát részeken a püs­
v. Geschichte der Kroaten I. (1917)
S iH c, pöki hatalom gyakorlását magának^ kívánja
61— 62. H ogy a nini püspökségét mikor ala­ fenntartani, ami azonban ekkor még ellen­
pították, arra nézve puszta találgatásokra állásba ütközött. íg y talán nem hibázunk
vagyunk utalva. S i s i ó (id. h.) a Tripimir (852) nagvot, ha ennek az óhajnak m egvalósítását
és a Mutimir (892) féle levelek [ R a c k i , D ocu­ és a nini püspökség felállítását I. Miklós pápa
m enta hist. Croat, period, ant. illustrantia : pontificatusával hozzuk kapcsolatba. Az első
M onumenta Slav, merid. V II. 2. és 12. sz.] és névszerint ismert nini püspök Theodosius volt,
I. Miklós pápának levéltöredéke [MG. Ep. VI. akihez még m int electushoz V III. János pápa
659.] alapján fennállását 852 előttre teszi. 879-ben levelet intézett. Ebből a levélből az
Csakhogy I. Miklós pápa levelében pusztán tűnik ki, hogv Theodosiusnak püspök-elődei
«clero et plebi N onensis ecclesiae» fordul, még (antecessores tub már a pápa közvetlen hatalma
hozzá oly ügyben, am ely kifejezetten a püspöki alatt állottak. (MG. Ep. V II. 153.) A R a c k i - n á l
jogkörbe vág. M egtiltja ugyanis egyházak, közölt horvát királyi oklevelek inkább felte­
bazilikák létesítését a Szentszék beleegyezése vésünk m ellett szólnak. A birtokper a spalatói
nélkül. H a N innek már ekkor püspöke volt, és nini egvház között épp azáltal keletkezett,
joggal kérdezhetjük, hogy a levél m iért hallgat mivel az adom ány idején (852) a nini püspökség
róla. Hiszen a Szentszék leveleit különben még nem állott fenn. D v o r n i k újabb könyvé­
mindig az illető egyház fejéhez címezi. A Miklós- ben (Les Légendes 264— 5·) hasonló ered­
féle levélből jól látjuk már, hogy a római ményre jut.
230 Vdczy Péter

dús felkérésére elvi d öntést hozott arra, hogy m iként kell eljárni olyan
gyilkosság esetén, am elyet pap követ el pogánnyal szemben. Más alkalom ­
mal a pápa felszólítja O sbaldust, hogy a salzburgi érsekkel egyetértőén
vizsgálatot ta rtso n egy gyilkossággal vádolt p resb y ter ügyében. M iután a
chorepiscopus pusztán a püspököt — jelen esetben az érseket — helyettesí­
te tte , O sbaldus m űködése term észetesen a legnagyobb m egütközést k eltette
b ajor püspök-társai körében, hiszen a frank birodalm i egyház m ár azt
is «árulásnak» tek in te tte , ha valam elyik püspöke közvetlenül a Szentszékhez
fordult sérelmei orvoslásáért vagy ítéletért. A «támadásra» a salzburgi
egyház azzal felelt, hogy O sbaldus u tá n jó időre, egészen a X. századig,
nem küld ö tt segéd-püspököt a k aran tán -p an n o n m isszióskörzetbe.1
De ha így a pápaság törekvései elő tt Pannónia és K aran tán ia h atárán
legalább is egyidőre — b ezáru ltak a kapuk, o tt v o ltak a csehek, a m orvák,
a bolgárok, akik éppen a keresztség felvétele elő tt állottak. E népeknél a
pápaság szám ára még korlátlan lehetőségek kínálkoztak. I t t nem kellett
m eggyökeresedett, kialakult szervezettel felvenni a küzdelm et, ezen a
végtelen szláv területen, pusztán, különféle érdekek és törekvések keresz­
tezték egym ást ; ide a legkülönfélébb országokból érkeztek térítő k , a nél­
kül hogy egyházalapításra m ár sor k erü lt volna. H a Róm a tényleg oly
fontosnak ta rto tta független, közvetlen igazgatása a la tt álló egyházterü­
letek kialakulását, akkor m inden érdeklődését e népek felé k ellett fordí­
tania. V alóban azt ügyelhetjük meg, hogy a bolgár és m orva térítés ügye a
pápai curiában a pannon dolgokat egészen h áttérb e szo ríto tta. M ásrészt
a szláv fejedelm ek is a rra törekedtek, hogy a bizánci vagy fran k ta rto ­
m ányi egyház főségé alól valam ikép kivonják m agukat. A ném et és a
görög papság — m egszokták m ár — a birodalm i sereggel eg y ü tt jelent meg
és táv o zo tt el s szívén a birodalom p o litikai érdekeit viselte. íg y m ind­
annyiszor, am időn meg a k a rtá k lazítan i kötelékeiket a szomszédos biroda­
lommal, e g y ú ttal egyházi önállóságra is törekedtek. A pápaságnak te h át
csak segítségükre kellett sietnie, hogy elérje célját, R óm a védnökségének
és befolyásának bizto sítását ezeken a b a rb á r területeken.
A m orva és a bolgár egyház kialakulása jól szem lélteti a m o n d o ttak at.
M orvaországban P rib in a elűzése u tá n a frank befolyás egyre gyengült,
úgy hogy N ém et Lajosnak végre döntő csapásra kellett elszánnia m agát.
Moimir m orva fejedelem fejére ráolvasta, hogy el ak ar szakadni a frank
birodalom tól, fejedelemségétől m egfosztotta és helyére unokaöccsét, Rasz-
tiszlávot em elte (846). Csakhogy az új m orva fejedelem éppoly megbíz­
h a ta tla n n a k bizonyult, m int elődje. R asztiszláv lerázza m agáról a frank
főséget, és m iután 855-ben az ellene v ezetett b ü n te tő -h a d já ra t eredm ény­
telenül végződött, h a talm át sikerül m egszilárdítania. Szövetkezik K arl-
m annal, a király lázadó fiával, és Pannóniába ro n tv a, P rib in á t megöli és

1 MG. ep. V I. 660— 661. V. ö. E . D ü m m l e r , G eschichte des ostfränkischen R eiches II. (2.
kiad.) 175.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 231

országát p u sztítja (861— 863).1 Függetlenségi törekvésével párhuzam osan

iparkodik népének «durva kereszténységét»12 a birodalm i egyház gyám ko­
dása alól kiszabadítani. Amilyen m értékben örült annak, hogy térítők
érkeznek országába,3 an n y ira félt a szomszédos frank püspököktől és apá­
toktól, akik a keresztet karddal is fel tu d tá k cserélni. így érlelődik meg benne
a gondolat, hogy a birodalm i egyház kikerülésével népét közvetlenül a
Szentszék alá rendelje vallási dolgokban.4
I. Miklós pápa épp ebben az időben került összeütközésbe a Közép-
B irodalom m al II. L othár házasságkötése m iatt. Semmi hajlandósága sem
volt te h á t arra, hogy a keleti birodalom rész k irályát m aga ellen haragítsa.
Már pedig R asztiszláv kérésének m eghallgatását N ém et Lajos m éltán
tek in th e tte volna ellene irányuló tám adásnak. N ém et Lajos viszont, bel-
háborúi közepette, a pápa tám o g atására volt utalva. Nem lá tta volna
te h át szívesen, ha I. Miklós a frank-m orva viszályban R asztiszláv p á rtjá t
fogja. Ilyen körülm ények között mi sem volt term észetesebb, m int hogy
a pápa és bajor király m egtalálták az u ta t egymáshoz és a szláv kérdésben
m egegyeztek. I. Miklós nyíltan R asztiszláv ellen fordult, a bajor követ,
Salam on konstanzi püspök ú tjá n áldását küldte N ém et Lajos fegyvereire
és a királynak teljes győzelm et k íván t R asztiszláv felett. A pápa m indezt
abban a rem ényben te tte , hogy viszont N ém et Lajos szövetségesét, a bol­
gár fejedelm et az igaz hit ösvényére fogja vezetni. A bolgárok megtérésének
rem ényében feláldozta a m orva fejedelm et.5

1 A nnales Fűid. és Annales Bertin. ad. a.
846. és 855. (MG. SS. I. 364., 369., 449.) V. ö.
E . D ü m m l e r , Geschichte I. 298., 388— 390. —
B. B reth olz, Geschichte Mährens I. (1893)
35— 36·
2 A 852. mainzi zsinat beszél rudis adhuc
christianitas gentis Maraensium-ról [MG. cap.
II.189, 21.].
3 V ita sancti M ethodii c. V. ed. Miklosich
(1870) 13. Itáliából, Görögországból és N ém et­
országból jött térítőkről beszél. Ennek alapján
D vo rn ík (Les Slaves 155.) lehetőnek tartja
bizánci misszionáriusok térítését a morvák
között. H . S c h a e d e r (Geschichte und Legende
im Werk der Slavenm issionare K onstantin
und Method. H ist. Z. 152. 1935. 250— 51.)
azonban kim utatta, hogy a V ita e sorai I. Miklós
pápa «Responsa ad consulta Bulgarorum» leve­
lének egyik kitételével egyezik (MG. ep. VI.
99. sz. 59931.) és hogy m indkettő közös legenda-
szkémára m egy vissza. «Die Gleichheit des Sche­
mas verpflichtet den Historiker zur Skepsis.»
A Cyrill-legenda szerint a m orva nép már
keresztény, amikor R asztiszláv a basileustól
püspököt és térítőt kér. E . D ü m m l e r — F r . M i k ­
l o s i c h , Die Legende vom heiligen Cyrillus c. 14.
[Denkschriften der Akad. W ien, Phil. H ist.
Kl. X IX . 1870. 242.]
4 V ita Methodii c. V III. ed. Miklosich
14— 15, ahol Adorján pápa ezeket írja R asz-
tiszlávnak, Szvatopluknak és Kocelnek : «non
enim ab hac tantum sede sancta magistrum
petiistis, verum etiam a pio imperatore Micha-
éle». Am iből már W . W a t t e n b a c h azt k ö v et­
keztette, hogy R asztiszláv először a pápánál
próbált szerencsét [D ie slav. Liturgie in Böhmen
1857. Abhandlungen der hist.-phil. Gesellsch.
in Breslau I. 209.]. F . D v o r n í k , Les Slaves 156.,
hasonló nézetet vall.
ä I. Miklós és Lothár viszonyáról H . v.
S c h u b e r t , Geschichte der christlichen Kirche
im Frühm ittelalter (1921) 421— 423. H ogy a
pápa N ém et Lajos oldalára állt és R asztiszláv-
tól minden tám ogatást m egtagadott, mutatja
az a válasz, am elyet Salamon konstanzi püspök
követségére ad ott (864 közepén) : «Quomam
nuntias, quod fidelis rex [t. i. N ém et Lajos]
dispositum habeat venire Tullinam et deinde
pacem cum rege Vulgarorum conftrmare et
R astitium aut volendo aut nolendo sibi obe-
dientem facéré, oramus om nipotentem D o­
minum, ut angelus, qui fűit cum lacob patri-
archa, sit quoque cum ipso et cum omnibus
suis et bene disponat iter eius, et cum pace et
gaudio revertatur ad propria.» [MG. ep. VI.
293.] Miután 1. Miklós az É g áldását kérte
N ém et Lajos fegyvereire R asztiszláv ellen,
bizonyosra vehető, hogy elsősorban politikai
okokból zárkózott el R asztiszláv kérése elől.
V. ö. E . D ü m m l e r , Geschichte II. 85. — B .
B r e t h o l z , Geschichte Mährens I. 66— 67. Aligha
helyes F . D v o r n í k feltevése : a pápa azért nem
232 Váczy Péter

R asztiszláv m ost m ár a pápa v isszau tasítására kérését K o n stan ti­

nápolyban ism ételte meg (862 vagy 863). E zt a lépést kétségkívül feleletnek
Szánta m ind a bajor, m ind a róm ai ud v ar szám ára. Hiszen a bajor-bol­
gár szövetség, hosszú előkészületek u tán , m inden bizonnyal m ár 862-ben
létre jö tt, noha ünnepélyes kihirdetésére csak 864-ben került sor. R asztisz-
lávnak te h át — K arlm ann ú tjá n — m ár tu d n ia kellett arról, hogy mi készül
ellene, am ikor követei m egjelentek M ihály császár előtt. Persze a görögök
nem igen segíthettek neki a frankok ellen, de a bolgárok ellen annál inkább.
Bizánchoz való közeledésével te h á t a bolgár tá m a d ást k ív án ta leszerelni.
Ügy vélekedett, a bolgárok nem fognak tám adni, ha szövetségese szom­
szédjuk és örök ellenségük, a basileus.1
M ásrészt a lépés tü n tetésn ek készült a róm ai curiával szemben. Róm a
viszonya K onstantinápolyhoz sohasem volt valam i rózsás, de azóta, hogy
I. Miklós ült az Apostol-fejedelem tró n ján , n y ílt ellenségeskedésbe csapott
át. I. Miklós pápa ism ét ki a k a rja terjeszteni p rim átu sát a keleti egyházra,
am it III. Leó (717—41) ó ta a bizánci császárok m ár nem ism ertek el.
A m ellett visszaköveteli a basileustól nem csak Szent P éter elkobzott
patrim onium ait K alabriában és Szicíliában, hanem eg y ú ttal felújítja igé­
nyét a 732-ben elszak íto tt illyr provinciákra is, szóval olyan területekre,
am elyeken ekkor m ár szlávok — köztük a bolgár-szlávok — laktak. Az igazi
ellentéteket azonban azáltal k a v a rta fel, hogy beleavatkozott abba a
viszályba, am ely Photius és Ig n atiu s között a k o n stan tin áp o ly i p átriark á-
tus b irto k áért váltakozó szerencsével folyt. A m ikor te h á t R asztiszláv
kérésének m eghallgatását K o n stan tin áp o ly b an kereste, tulajdonképpen
azoknak az oldalára állt, akik a pápa törekvései ellen küzdöttek. íg y
fro n tv álto zása teljes v o lt.*123
R asztiszlávot kétségkívül csupán egy vágy vezette — m egszabadulni
m inden áron a frank fennhatóságtól. E zt m ind egyházi, m ind politikai
értelem ben gondolta, m intahogy valóban e kettő, regnum és sacerdotium
e korban elválaszthatatlanok egym ástól. Hogy politikai függetlenségét

tudja R asztiszláv kérését teljesíteni, mivel
nem rendelkezett szláv n yelvet beszélő térí­
tőkkel (Les Slaves, B yzance et Rom e 156.).
1 R asztiszláv bizánci k övetségét csak a le­
gendák em lítik. A szövegeket 1. V ita M ethodii
c. 5. ed. Miklosich 13. — V ita Const, c. 14. ed.
Dümmler— M iklosich 242. — V ita cum trans­
la t io n Clementis c. 7. ed. Ginzel, Geschichte
der Slavenapostel Cyrill und M ethod (1861)
Anhang 8. A követség idejét azon az alapon
lehet hozzávetőlegesen m egállapítani, hogy
Cyrill és Method már útban vo.tak Róma felé,
amikor I. Miklós pápa m eghalt (867), m orva­
országi tartózkodásuk pedig a Cyrill-legenda
szerint 40 hónapig, a V ita M ethodii szerint
3 évig tartott. Csak a K elem en-vita beszél
négy és fél évi tartózkodásról. D v o r n í k régebbi
nézetét m egváltoztatva (Les Slaves 156.), új
könyvében (Les Légendes 228— 29.) már lehe­
tőnek tartja, hogy R asztiszláv lépését politikai
m eggondolások befolyásolták. Minden a m ellett
szól, hogy a szövetség a lázadó Karlmann (861)
ellen irányult, aki R asztiszláv segítségére tá ­
m aszkodott. Annales Fűid. a. 863. MG. SS.
I. 374. -— I. Miklós levele 864-ről, c. 9. MG. ep.
VI. 293. : «venire Tullinam et deinde pacem
cum rege Vulgarorum confirmare et R astitium
aut volendo aut nolendo sibi oboedientem fa­
céré». V. ö. B ö h m e r — M ü h l b a c h e r , R egesta im ­
perii I. (1908) 1148a., 1450c. és e., 1455a. és
c., továbbá S l a t a r s k i , Geschichte der Bulgaren
(19 18) 41.
2 A pápaság igényeiről 1. Miklós levelében
M ihálv császárhoz, 860. (MG. ep. VI. 82. sz.
438.) V. ö. H . v . S c h u b e r t , Geschichte der
christl. Kirche im Frühm ittelalter (1921) 423—
427.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 233

megvédelmezze és megerősítse, ahhoz elég volt, ha k ardjában bízott. K ülön­

álló, tarto m án y i egyházat azonban a m aga erejéből nem é p íth e tett fel,
ahhoz előbb az egyházi fórum engedélyét és tám o g atását kellett kikérnie.
M iután első érsekének és püspökeinek felszentelését a frankoktól nem
v á rh a tta , de nem is k ívánta, kérését R óm ába to v á b b íto tta , és am ikor o tt
sem ta lá lt n y ito tt kapukra, követeit elküldte — K onstantinápolyba. Róma
vagy Bizánc? Szám ára m indegy volt e kérdés. A cél m arad t, csupán az út
v á lto z o tt.1
U gyanezt a po litik át követte a m ásik b arb ár fejedelem is, a frankok
szövetségese, Bogoris (Boris). E leinte a rra gondolt, hogy a keresztséget bajor
közvetítéssel R óm ától fogja elnyerni. Egy-két főembere m ár át is té rt a
róm ai kereszténységre, am ikor egyszerre új fordulat következett be.2
A bizánciak 863-ban döntő győzelm et a ra tn a k az arabokon, úgyhogy fegy­
vereiket a bolgárok ellen tu d já k fordítani. Bolgárországban akkor éppen
nagy éhínség dühöngött, a nép anny ira legyengült, hogy Bogoris nem
tu d o tt kellőkép ellentállni és a bizánciaktól súlyos vereséget szenvedett.
A basileus, a k it a bolgár-bajor szövetség n y u g ta la n íto tt, R óm át meg ak arta

1 A legendák vallásos-térítői szem pontjaik­

nak megfelelően úgy állítják be R asztiszláv
követségét, m intha csak térítőket kért volna
a császártól. Ilyen értelem ben írnak mindazok
a szerzők, akik a legendák előadásához erőseb­
ben ragaszkodnak, az újabbak közül pl. F .
D v o r n í k , Les Slaves 155— 159. E legendák
forráskritikai m egítélésében azonban m indenek­
előtt figyelem be kell vennünk, hogy legendák
kai van dolgunk, am elyek a tényleges esem é­
nyeket a vallásos érzés és á legenda-forma
követelm ényeinek megfelelően «átszínezték»
vagy egyenesen «átdolgozták», vagyis ha fel
akarjuk használni előadásukat, akkor azt m int­
egy át kell fordítanunk mai nyelvünkre. Más­
részt nem szabad sohasem elfelednünk, hogy
Cyrillnek és M ethódnak, később meg ta n ít­
ványainak tanításukért, főleg a szláv liturgia
m iatt nehéz harcokat kellett vívniok, az eret­
nekség vádjával szem ben védekezniük kellett,
ennek következtében a V iták, ahol csak tehetik,
az esem ényeket a védelem céljaira átalakítják.
Ilyen stilizálással kell a bizánci követség el­
beszélésében is számolnunk. íg y bizonyosra
kell vennünk, hogy R asztiszláv kérése olyan
formában, m iként azt a V iták előadják, nem
hangzott el. R asztiszláv aligha azért fordult
a basileushoz, m ivel a latin és a frank térítők
nem bírták a szláv nyelvet, már pedig a Methód-
legenda burkoltan [«non habemus virum, qui
nos ad veritatem instituat et sensum scripturae
nobis interpretetur], a Cyrill-legenda egészen
határozottan [«Doctorem non habemus, qui nos
nostra lingua veram fidem christianam edoceat»]
ezt mondja. A bajor papok is szláv nyelven
térítettek. L. erre A . H a u c k , Kirchengeschichte
Deutschland II. 642. 2. jegyz. — A N a e g l e ,
Kirchengeschichte Böhm ens I. 1. 1915. 79·
N agyon jellemző, hogy épp a Cyrill-legenda
em líti meg a nyelvi követelm ényt, am ely mai
formájában újabb átdolgozásra m utat [legré­
gibb kézirata a X V. századból való], A legendák
kritikai felhasználásására nézve 1. H . S c h a e d e r ,
id. m. 235— 236. — P . D n t h i l l e u l , Les sources
de l ’histoire des saints Cyrille et M éthode
(Échos d ’Orient X X X V III.) 1935. 272— 3°6·
Α . B r ü c k n e r , Aus dem religiösen Leben der
Cechen und Polen (Zeitschrift für osteuro­
päische G eschichte V II.) 1933. és u. a., Cvrill
und M ethod (u. ο. IX .) 1935. 1 84- 199. Rasz
tiszláv bizonvára nemcsak térítőket kért, hanem
püspököt is, miként kortársa, Bogoris bolgár
fejedelem. Erre utal a Cyrill-legenda (id. h.) :
«mitte igitur nobis, domine, episcopum et
m agistrum talem». E zt helyesen emeli ki F r .
G r i v e c , Die heiligen Slavenapostel Cyrillus und
M ethodius (1928) 52. A térítők szláv n yelv­
tudásáról az O ttók idején v. ö. J ó s . K o i r c h b e r g ,
Kaiseridee und Mission (Hist. Studien 259.)
1934. 32. : Bosot, St. Emmeram szerzetesét
azért küldik téríteni, mert bírta a szláv nyelvet.
2 Ez kitűnik I. Miklós pápának válaszából,
am elyet N ém et Lajos követének, Salamon
konstanzi püspöknek adott 864 közepén (MG.
ep. V I. c. 9. 293.) : «Quia verő dicis, quod
Christianissimus rex (i. e. Ludowicus) speret,
quod ipse rex XAdgarorum ad fidem \^elit con­
vert! et iám m ulti ex ipsis Christiani facti sint,
gratias agim us D eo . . .» V III. János pápa
leveleiből azt tudjuk meg, hogy Bogoris egyik
rokona, «comes» Petrus nevet viselte, ki kétség­
kívül egy «római pártnak» volt a feje. K övet­
társai : Johannes, Martinus (MG. V II. nn. 67.,
183., 192.). A nevek — Johannes kivételével
római térítésre utalnak. V. ö. még Hincmari
Annales a. 864 (MG. SS. I. 465.) : «qui chris-
tianum se fieri veile promiserat.»
 234 Vdczy Péter

előzni térítési szándékában, épp ezért a béke fejében Bogoristól a bol­

gárok m egtérését követelte. Bogoris á t is té rt (864) ,1 m inden bizonnyal
abban a rem ényben, hogy külön ta rto m á n y i egyházat tu d m ajd alapítani
bolgár p á triá rk a korm ányzata a latt. A bizánciak azonban érthető okokból
m egtagadták kérését és bolgár p átriárk áró l vagy m etropolitáról hallani
sem a k artak , sőt a püspökök o rd in álását is fe n n ta rto ttá k m aguknak.12
E rre Bogoris a ttó l való félelmében, hogy teljesen bizánci függésbe ju t, m ár
866-ban követeit R óm ába és a b ajo r u d v arb a küldte s b ejelen tette csatlako­
zását a róm ai kereszténységhez. A térítés meg is in d u lt, róm ai részről két
legátus, Form osus és Paulus püspökök vezetése a la tt, míg a ném et misszió
m u n k áját E rm anrich passaui püspök irá n y íto tta. A Szentszék term észetesen
arra tö rek ed ett, hogy az új bolgár egyház közvetlenül alája tartozzék, a
bajor térítő k e t te h á t m ár 867-ben h azaküldték. De Bogoris a róm ai u d v ar­
ban sem ért c é lt: bolgár p atriá rk á tu sró l m in d járt le kellett m ondania és
az első bolgár püspök felszentelésére sem került sor a sok húza-vona
m ia tt.3 Róm a ellenkezése éppoly érthető, m int Bogoris kérése és gyors
elfordulása R óm ától. Az új p átriárk a, Ig n atiu s, okulva ellenfele, Photius
példáján, a m egtérő bolgár cárt tá r t karokkal fogadta és még ugyanazon
év végén elküldte országába az első bolgár érseket, Józsefet, aki alá tíz
püspökséget rendelt. Bogoris fiának, Sim eonnak m arad t azután az a
feladat, hogy az elejétől fogva oly hőn ó h a jto tt bolgár p á triá rk á tu st ki­
harcolja.4
A bolgár egyház m egalapításának tö rtén e té t kissé részletesebben
m ondtuk el, mivel Bolgárország ebben az időben M agyarország egész keleti
felére is k iterjed t, és az esem ények lefolyásából jól kivehetők azok a m otí­
vum ok, am elyek ezeket a b a rb á r fejedelm eket, m int Bogorist, vezették egy­
házi dolgaikban. Bogoris addig-addig «ingadozott» a két vetély társ, Róma és
Bizánc között, mígnem biztosítani tu d ta egyházának függetlenségét. U gyan­
így R asztiszláv m orva fejedelem is először R óm ával kísérletezett, m ajd
Bizánchoz p árto lt, de csak azért, hogy a kezdet-kezdetén álló m orva egy­
háznak külön szervezetet adjon. Ö is elsősorban püspököt k ért K o n stan ti­
nápolyból. És a kérést Bizánc éppúgy m egkerülte, akárcsak Bogoris meg­
térésénél. A m orva u d v arb a érkező görög testv érp ár, C onstantinus (Cyrill)
és M ethodius egyszerű térítő k voltak, akik csak annyiban különböztek az
eddigi bajor m isszionáriusoktól, hogy a keleti egyház szokása szerint nem ­
csak a szentbeszédet, hanem a m isét is anyanyelven, te h á t szlávul kezdték
ta rta n i, a m orvák közt időző ném et papok nagy m egbotránkozására.

1 D v o v n i k , Les
Slaves 187— 189. A . V a i l ­
la n t—M . L a sca ris,
La date de la conversion
des Bulgares (R evue des É tudes slaves X III.)
1933 szerint a m egtérés minden valószínűség
szerint 864-ben, a Petronas-i győzelem hatása
alatt k övetkezett be.
2 Erre helyesen m u ta to tt rá H . v . S c h u b e r t ,
id. m. 315— 16 Photiusnak Bogorishoz küldött
levele alapján (Migne, Patr. Gr. CII. col. 628.
és a köv.). U gyanígy D v o v n i k , Les Slaves
190— 191.
3 V ita Nicolai Papae (Migne, Patr. L. C X IX .
col. 766.) — N icolaus, capitulis 106 ad Bulga-
rorum consulta 866-ból, főleg c. 72. [MG. ep.
V I. 592— 93.] V. ö. H . v . S c h u b e r t , id. m.
516— 17. -— D v o v n i k , Les Slaves 191— 195.
4 / / . v . S c h u b e r t , id. m. 517— 18.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 235

A jövevények h iv a tk o z h atta k a szír, az örm ény stb. példákra, és kétség­

kívül ezeknek a «nemzeti egyházaknak» példája lebegett C onstantinus előtt,
am ikor szláv nyelvre le fo rd íto tta előbb az evengélium ot, később liturgikus
és egyéb szent szövegeket is az á ltala összeállított ú. n. glagolita (glagol = szó)
írás segítségével.1
R asztiszlávot kétségkívül lehangolta, hogy a bizánci ud v ar segítségé­
vel sem ju to tt közelebb céljához, a m orva tarto m án y i egyház m egalapítá­
sához. A m ikor azután 864-ben N ém et Lajos haddal tá m a d t reá és térdre
kényszerült,12 nem sokat habozott és felszám olt az egész bizánci kirándulás­
sal. Ú jra R óm ától v á rta a bajor befolyás vissza­
szorítását. De am ilyen m értékben közeledett Ró­
mához, annál nehezebb helyzetbe ju to tt a két
görög térítő udvarában. H a m egkezdett m un­
k áju k n ak gyüm ölcsét a k a rtá k látni, nekik is v a ­
lahogy ki kellett egyezniök R óm ával. E lin d u ltak
te h á t a róm ai ú tra (867 eleje). M agukkal v itté k
Szent Kelemen földi m arad v án y ait, ezt a nagyér­
tékű ereklyét, m elyet C hersonban ta lá lta k fel. Ezzel
az ajándékkal k ív án ták m agukat és fejedelm ük,
R asztiszláv kérését beajánlani.3 A Szentszék épp
ebben az időben ünnepelte a bolgár sikereket és N ém et L ajos pecsétje.
m iu tán nem kellett többé ta rta n ia a b ajor u d v a r­
tól, szívesen állt a szlávság p á rtjá ra . A Szent­
szék és a bajor u d v ar együttm űködése egyszeriben felborult, felborult
m ár akkor, am időn B olgárországban a róm ai misszió a bajor té rí­
tő k et egyszerűen hazakényszerítette. Most h át a róm ai curia ism ét fel­
ú jíto tta terv ét Pannóniával, csakhogy még nagyobb arányokban. A dalm át
p a rto k tó l egészen a m orvákig fog húzódni az új egyházterület a Szentszék

1 G r i v e c , id. m. 52. — H ogy a szláv írás­
jeleket C onstantinus á llította össze, arra egészen
m egbízható értesüléseink vannak : V i l i . János
ep. 255. (MG. ep. V II. 2 2 3 36.) és Conversio
Bagoariorum et Carant. c. 12 (P a n i e r — S z i l á g y i ,
A m agyar honfoglalás kútfői, 312.). Constan­
tin u s a gót Wulfila és az örm ény Mesrop
m ellé állítható, m űködését csakis a bizánci
egyházpolitika hagyom ányaiból érthetjük meg.
Ennek szálait mesterien bogozta ki F . D v o r n i k ,
Les Légendes de Constantin et de M éthode vues
de B yzance (1933). V. ö. V ita C onstantini c.
16. ed. D iim m ler— Miklosich 244. : Constan­
tinus a szláv liturgia védelm ében maga h iv a t­
kozik az örmény, szír, stb. példákra. A két
görög a latin rítust v ette alapul. Ortodoxiájukra
1. H . v . S c h u b e r t , id. m. 519— 20. rövid á t­
tekintését, továbbá D v o r n i k , Les Slaves 166—
169. Les Légendes Chapitre V III.
2 E . D ü m m l e r , Geschichte des ostfränk.
R eiches I I 2. 86— 87. — B . B r e t h o l z , Gesch.
Mährens I. 38— 39.
3 V ita M ethodii c. 6. (ed. Miklosich 13.). —
V ita C onstantini cc. 15— 17. (ed. Dümmler—
M iklosich 243— 246.). — V ita cum translatione
S. Clementis cc. 8— 9. (ed. Ginzel 9— 10.). H ogy
a pápa aligha volt a kezdeményező, az kitűnik
a Constantinus-legendából, am ely szerint a
curia m eghívása Velencében éri a két görög
apostolt. Miután H . S c h a e d c r n e k sikerült a
«meghívás-motívumot» a legenda-forma tarto­
zékának kim utatni (id. m. 241— 245.), való­
színű, hogy az elhatározás a morva udvarból
indult ki és részben a tan ítván yok felszentelé­
sének szükségével (Vita Const.), részben a latin­
frank klérus ellenállásával függ össze, am ely a
pápa jóváhagyásának kikérését elkerülhetet­
lenné tette. V. ö. G r u m e l érdekes m agyarázatát
a «translatio» kérdésével kapcsolatban : B y­
zance et Photius dans les Légendes slavonnes
des saints Cyrille et Méthode (Echos dO rient
X X X V II.) 1934· 351·
236 Väczy Péter

közvetlen h atalm a a la tt. A dalm át-h o rv át, m ajd a bolgár egyház megszer­
vezése u tá n következne a Szávától északra fekvő szláv tömeg megnyerése
is Róm a szám ára.
Ez volt az a nagyszabású terv, am elynek érdekében a Szentszék h ajlan ­
dónak m u ta tk o z o tt C onstantinus és M ethodius m űködését tám ogatni. A két
görög te stv ér erre a róm ai curia szolgálatába állo tt, am ivel kétségkívül meg­
nehezítették visszatérésüket h azáju k b a.1 E lh atáro zásu k ra bizonyára nagy
hatással volt egykori pártfogójuknak, Photius k onstantinápolyi p á triá r­
kának bukása (867 végén).12 A p áp a egyházi harcosai közé léptek, ám ez
bizonyosfokú latinizálódásra kötelezte őket. Igaz, m e g ta rth a ttá k görög
egyházi szokásaiknak egyikét-m ásikát, így pl. a b ö jtre nézve, azonban m ár
a liturgiában a róm ai rítu s t k ellett követniök. Görög szívük egy dologban
mégis h a jth a ta tla n m arad t : a szláv litu rg iátó l semmi áron sem ak artak
megválni. A filozófus, nagytud ású C onstantinus az irodalm i em ber elszán t­
ságával ragaszkodott élete főművéhez, legnagyobb büszkeségéhez, írás­
jeleihez és szláv fordításaihoz, am elyekkel — jól tu d ta — a szláv egyház és
irodalom alap jait v e tette meg. II. A dorjánnak (867—72) végül is engednie
kellett. H ozzájárult ahhoz, hogy a szentbeszéden kívül a litu rg iáb an is a
szláv nyelvet alkalm azhassák, azonban az apostolicum ot (credo) és az
evangélium ot előbb latin u l kellett felolvasni. E n n y i volt a bér, am elyet
a Szentszéknek a két görög m egnyeréséért űzetnie kellett.3
Az az ajánlólevél, am ellyel II. A dorján M ethódot ú tjá ra b o csáto tta —
időközben C onstantinus-C yrill m eghalt (869. febr. 14.) — nem csak a m orva
fejedelem nek, hanem a pannóniai Kocelnek is szólott. M ethod te h át a m orva
területeken kívül az egész P annóniában is szabadon m ű k ö d h etett — a
pápa engedélyéből. Püspöki h a tá sk ö rt nem k a p o tt, csak m int egyszerű

1 A kutatás m indeddig ezt nem m éltatta
eléggé figyelemre. H ogy a két görög a curiális
politika szolgálatába állott, azt különösen a
későbbi esem ények m utatják világosan. Cyrill
és Method elindulását csak Bizáncon át, későbbi
szereplésüket azonban csak «Rómán» át lehet
m egérteni.
2 A nastasius Bibliothecarius szerint Con­
stantinus P hotius pátriárkának «amicus fortis-
simus»-a v olt (Mansi, Cone. Coll. X V I. 6A.),
a V ita Constantini pedig Photiusról m int
Constantinus tanáráról beszél (c. 4. ed. D üm m -
ler— Miklosich 231.). E kapcsolatokat minden
oldalról m egvilágította F . D v o r n i k , Les Légen-
des de Constantin et de M éthode 1933 m unká­
jában. Ignatiust, P hotius ellenfelét az új csá­
szár, I. Basilius hozta vissza a pátriarkátus
székébe (867 nov.). V. ö. H . v . S c h u b e r t , id. m.
438 .
3 A pápa levelét csak a V ita M ethodii
őrizte meg számunkra [c. 8. ed. Düm m ler—
Miklosich 15— 16. — G . F r i e d r i c h , Codex dipl.
et epist. regni Bohem iae I. 8— 9.], épp ezért
sokan kétségbevonták valódiságát. A h iteles­
ség kérdésére P . D u t h i l l e u l , Les sources de
l ’histoire des saints Cyrille et M éthode 272—
277. E kérdésben szerintem már V . J a g i c , Zur
E ntstehungsgeschichte der kirchenslavischen
Sprache [D enkschriften der Akad. W ien, Phil.-
H ist. Kl. X L V II. 1902.] 19— 23. helyesen lá­
to tt, amikor a levél védelm ére kelt. H ogy
V IIÍ. János 880-ból kelt levele Szvatoplukhoz
(MG. ep. V II. 222— 224.) sok egyezést m utat
vele, az csak term észetes, hiszen az engedély
m egújításáról volt szó. H ogy a pápa II. Adorján
engedélyét elhallgatja, az kétségkívül «politikai
tapintatból» történt : saját tiltó végzését (u.
o. 161.) is elhallgatja! Csak nem tárhatta a
világ elé a curiális politika titk ait! Azonban
interpolatióra, sőt erős átdolgozásra gondolnunk
kell (pl. az anathem a, stb.). Ha V III. János
meg tu d ta engedni a szlávnyelvű m isézést,
előde, II. Adorján is elszánhatta magát erre
egy évtizeddel előbb, sőt valószínű, hogy a
cselekvő fél már ekkor V III. János volt, aki
m int archidiaconus vezette a curia ügyeit. L.
G i n z e l , Zur G eschichte der Slavenapostel Cyrill
und Method (1872) 38. s a köv. 1. — A . L a p ő t r e ,
L ’Europe et le Saint-Siége a l’époque carolin-
gienne T. Jean V III. (1893) 32.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 237

térítő -p ap állapodott meg Kocel udvaráb an , M oosburgban (869).1 De ennyi

is elegendő volt ahhoz, hogy a birodalm i egyház, elsősorban maga az érdekelt
salzburgi érsek, akinek egyházm egyéjéhez ta rto z o tt Kocel fejedelemsége,
felbőszüljön. Mindeddig Kocel udvari p a p jait a salzburgi egyház küldte ki, és
ha történetesen a presbyter más egyházm egyéből való volt, m int pl. Domo­
kos, az érsek engedélye nélkül nem g yak o ro lh atta papi jogait. A salzburgiak
m éltán u ta lta k arra, hogy régi szokásuk szerint idegen papnak három
hónapi tartózkodás u tá n feltétlenül püspökének elbocsátó levelével jelent­
keznie kellett. M ethod azonban egyedül a pápa megbízólevelére hivatkozott,
és az érsek engedélye nélkül to v áb b ra is fo ly ta tta m űködését Pannóniában.
A salzburgiak p ap ja Kocel m ellett, R ichbald pannon esperes, a «göröggel»
szem ben nem tu d ta m agát ta rta n i és inkább visszam ent B ajorországba.2
M ethod m integy ennek helyét foglalta el M oosburgban. Ezzel kezdetét
v e tte a Szentszék és a birodalm i egyház küzdelm e a pannon és a morva
egyház fennhatóságáért.
Mindez azonban nem elégíthette ki se K ocelt, se R asztiszlávot, ők külön­
álló szláv püspökség felállításáról ábrándoztak. L áttu k , hogy Pannónia belső
fejlődése ú tjá n m ár esperességet nyert. így m éltán rem élhette a közeljövő­
től az első pannon püspök felszentelését. A Szentszék azonban — akárcsak
a bolgárok dolgában — a püspöknél sokkal fontosabbnak ta rto tta az új
egyházterület közvetlen igazgatását. M ethod talán sohasem ju to tt volna
püspökséghez, ha 870-ben nem következik be egy váratlan fordulat, amely
a pápaság legszebb rem ényeit m egsem m isítette. A bolgár cár «hűtlenségére»
gondolok. O kulva a leckén, a Szentszék sietett M ethódot püspökké szentelni
(872 előtt). Az új püspökség felállításával azonban nem csak a pannon Kocelt
és a m orva R asztiszlávot a k a rta Róma irán ti hűségükben megerősíteni,
hanem eg yúttal a bolgárokat is vissza szerette volna hódítani Róma olda­
lára. É ppen M ethódra v á rt a feladat, hogy a bolgárok elveszett nyáját
visszaszerezze B izánctól.3

*A V ita M ethodii c. 8. (ed. Miklosich 15.) 2 A Libellus de Conversione Bagoariorum

világosan kitűnik, hogy M ethod mint egyszerű
pap tért vissza Rómából és csak később, má­
sodik római útja alkalmából kapta a pannóniai
püspökséget. A Szentszék a thesszalonikai
görögöt mint térítőt küldi «non solum tibi uni
(i. e. Kozelo), séd om nibus regionibus illis slo-
venicis». II. Adorján levelét ennek megfelelően
«Rostislavo et Svjatopolco et Kozelo» címezi.
Szvatopluk ekkor R asztiszláv fejedelemtársa
volt és valószínűleg N yitrán székelt. V. ö. még
a pápa levelében : «nos . . . constituim us . . .
Methodium m ittere, postquam eum cum dis-
cipulis ordinavimus, filium nostrum, in regiones
vestras, virum perfectum intellectu et ortho-
doxum , ut vos institueret . . .» M iután a levél­
ből az tűnik ki, hogy Cyrill ekkor már halott
volt, Method küldetése 869 febr. 14 utánra
datálható. A K elem en-legenda (c. 8.) Cyrillt
m egteszi püspöknek.
et Carantanorum [MG. SS. X I. 6— 14.
A m agv. honi. kútfői 301— 313.] e célból készült
870— 71 körül. Methódról és az ellene felhozott
vádpontokról c. 12., c. 14. (A m agy. honi.
kútfői 312., 313.) Method itt még pusztán
«philosophus». Miután Cyrillről nincs említés,
nyilvánvaló, hogv a felzúdulást nem a Rómába
induló, hanem a Rómából visszaérkező Method
v áltotta ki. A két görög az átutazás idején
«Közel, princeps Pannóniáé» udvarában, amiről
a V ita Constantini szól (c. 15. ed. D üm m ler—
Miklosich 243.), csak egészen rövid ideig tartóz­
kodhatott.
3 V ita M ethodii c. 8. (ed. Miklosich 17.) :
«excepit verő eum Közel cum magno honore,
et iterum eum ad apostolicum m isit et X X
viros, homines honorabiles, ut eum sibi ordi-
naret in episcopatum in Pannónia in sedem
sancti Andronici, apostoli e L X X , quod etiam
238 Váczy Péter

Csakis így tu d ju k m egm agyarázni azt a különös körülm ényt, hogy a

pápa M ethod szám ára egy olyan püspökséget ú jíto tt fel, amely a kérdéses
időben éppen a «hűtlen» Bolgárország terü letén feküdt. U gyanis a V ita
M ethodii h itelt érdem lő a d a ta szerint M ethod Szent A ndronicus püspöksé­
gét örökölte, ennek székhelye pedig nem volt más, m in t Sirm ium (M itro­
vica), am ely a róm ai uralom idején az egész Pannónia, sőt talán Moesia
felett is érseki jogokat gyakorolt. A kárcsak a tö b b i dunam elléki püspöksé­
get, a sirm ium it is az avarok roham a söpörte el. Utolsó em lítése 582-ből
való.1 Az avar birodalom összeomlása u tán Sirm ium frank fennhatóság
alá kerül, rövidesen azonban bolgár kézre ju t és akkor is bolgár kézen
m arad t, am időn 838-ban a bajo ro k n ak sikerül a D ráva-Száva közéből a
betolakodókat visszaszorítaniok. A 845-ben k ö tö tt paderborni béke azután
a s ta tu s quo alapján Sirm ium ot a környező te rü le tte l eg y ü tt a bolgárok­
nak hagyta. M iután a mai V uka (Valkó) folyónál Kocel pannóniai fejede­
lem b irto k o k at kap, a b ajor királytól a bolgár h a tá rn a k ettő l keletre kellett
vonulnia.2 A m ikor azután 870-ben B olgárországot püspökségekre osztják,

iactum est.» H ogy II. Adorján v o lt az, aki
M ethódot püspökké szentelte, az kitűnik V III.
János pápa 879-ről kelt leveléből [MG. ep.
V II. n. 200., 160.] : «quia M ethodius vester
archiepiseopus ab antecessore nostro, Adriano
scilicet papa, ordinatus . . .» II. Adorján halála
(872) előtt kellett tehát a felszentelésnek
végbem ennie. A bolgárok csatlakozását a bi­
zánci pátriárkátushoz az a konstantinápolyi
zsinat (869— 70) m ondta ki, am elyen a Szen t­
szék is k ép viseltette m agát. [Liber pont. II.
182— 85.] A V III. egyetem es zsinat határozatát
legkésőbb A nastasius Bibliothecarius hozta el
Rómába 870 júniusában. L. erre D v o r n i k ,
Les Slaves 206. M ethodius teh át éppen az
Örök Városban tartózkodhatott, am ikor a
Szentszék^ a bolgárok elszakadásáról értesülést
szerzett. í? y nagyon valószínű, hogy M ethodius
püspöki felszentelése a bolgár esem ényekkel áll
összefüggésben. Idejét E . D ü m m l e r G eschichte
II2. 262. együ tt 870-re kell tennünk. B a l i c s
L a j o s , A kereszténység története hazánk mai
területén a m agyarok letelepedéséig (1901) 278.
5. jegyz. azt írja, hogy M ethodiust csak V III.
János pápa tette meg érsekké, m égpedig a
873. év folyam án. Itt téved és forog fenn. Igaz,
hogy a Fragm enta regestri n. 21. darabja egy-
helyütt «cum episcopo nostro» ír, de pár sorral
alább a pápa minden olyan ügyet a maga szá­
mára tart fenn, m elyek «inter archiepiscopos»
keletkeztek. (MG. ep. V II. 285.) V. ö. u. o.
286. : «quasi patriarcha». íg y szükségtelen el­
írással vádolni V III. Jánost, amiért 879-ben
elődje, II. Adorján által érseknek «óráinál -
tatja» M ethodiust (u. o. 160.), m iként azt önké­
nyesen Balics teszi. A sirmiumi püspökség fel­
újításával term észetesen püspök-elődeinek ér­
seki jogköre is Methodiusra szállt.
1 / . Z e i l l e r , Les origines chrétiennes dans
les provinces danubiennes de l ’empire romain
(1918, 147— 48., 395.
2 Az esem ényekre Conversio Bagoariorum
et Car. c. X . ed. Pauler— Szilágyi 310. — Ann.
s. R udberti Salisb. a. 838. (MG. SS. IX . 770.) —
A uctarium Garstense a. 838. (u. ο. IX . 565.).
H ogy a bolgár követek Paderbornban m it
végeztek, nem tudjuk (Böhmer M ühlbacher
I2. 1386a. sz.). De m iután N ém et Lajos már
a következő évben (846) «concedit pleno iure
Briwino [i. e. Pribina] centum mansus iuxta
fluvium Valchau» [Böhm er— Mühlbacher I2.
1387. sz.], a D ráva— Száva közének kelet felé
legalább is a Vuka (Valkó) folvóig a frankok
kezén kellett lennie. A fluvius Valchau alatt,
m iként azt L . H a u p t m a n n , Politische U m w äl­
zungen 278— 83. kifejtette, csakis a mai Vuka
folyót lehet értenünk, m ely Vukovárnál a
D rávába ömlik. Egészen valószínűtlen, hogy
itt arról a W olko folyóról van szó, am ely
1235-ben a pécsi és a zágrábi püspökség között
határként szerepel, hiszen ennek még a közép­
korban is gyéren lak ott völgyét nehezen jár­
ható, magas hegyek választották el Pribina
fejedelem ségétől. Ezzel szemben a régi Mursán
(Eszék) fontos római utak haladtak keresztül,
úgy Sirmium, m int Siscia (Sziszek), P oetovio
(Pettau) felé és Sopianae-n (Pécs) át a Zala-
folvóhoz, ahol Pribina székvárosa, Moosburg
feküdt. E nnélfogva Pribinának nagyfontosságú
érdeke fűződött ahhoz, hogy a nyugati átjárók
kulcsát, Mursát és környékét kezében tartsa.
F eltevésünk annál valószínűbb, m iután Pécs
is Pribina hatalm ában v olt (Conversio c. X I.
ed. Pauler—-Szilágvi 311.). Másrészt azonban
az is kétségtelen, hogy a bolgár birodalomnak
létérdeke fűződött Sirmium birtokához. A köz­
vetlen kapcsolatot a D una-Tisza vidékével
és a Tiszántúllal csak úgy tudta fenntartani,
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 239

Sirm ium ism ét püspöki székhely.1 Egy X. századból való egyházi össze­
írásban Sirm ium is előbukkan.2 K ülönös is le tt volna, hogy épp az a Sir­
m ium ne nyerje vissza püspökségét, am ely még K onstantinos Porphyro-
genetos m unkájában is m int jelentékeny város szerepel,3 am ikor Singi-
dunum (Belgrád) m ár 878-ban m int püspöki székhely fordul elő.4
Mit jelent mindez? Azt jelenti, hogy a Szentszék nem ism erte
el azt az egyházi szervezetet, am elyet Bolgárországnak Bizánc adott. A bol­
gárok bizánci püspökeit egyszerűen usu rpatoroknak te k in te tte , akik ham i­
san bitorolják a püspök-nevet. E nnek a felfogásnak ad pl. V III. János pápa
hangot, am időn 878-ban Bogoris bolgár cárnak panaszkodik, hogy bizonyos
György, «qui falso sibi episcopi nőmén usurpat», Sergius eunuchot a belgrádi
püspökséghez ju tta tta , holott ezt a Sergiust vétkeiért püspöke elítélte.5
A levélben te h á t egy bizonyos G yörgy püspökről van szó, akinek kétség­
kívül a bolgár püspöki karhoz kellett tarto zn ia, m ivel csak így o rd in álh atta
Sergiust a belgrádi püspökségre. Székhelye ism eretlen, ámde ami lényeges
szám unkra, az így is m egállapítható : a Szentszék egyszerűen kétségbe
vonta, hogy a Bizánc álta l k ü ld ö tt bolgár püspökök jogosan gyakorolják
a püspöki h atalm at. Ez állt Sirm ium ra is. A dorján pápa m itsem törődve
azzal, hogy Szent A ndronicus püspöki széke betöltetlen-e vagy sem, Metho-
diust megteszi Sirm ium püspökének és P annónia érsekének.
Mindez beavatkozást jele n tett nem csak a bolgár, de a bizánci egyház
ügyeibe is, am ely alá Bolgárország 870 ó ta ta rto z o tt egyházi tekintetben.
Je le n te tt ez k ihívást is a harcra. E bben a harcban pedig a görög M ethod m ár
a pápaság oldalán, az első vonalban küzd. A thessalonikai görög átalakulása
a róm ai gondolat előharcosává azonban csak azáltal volt lehetséges, hogy a
szlávság ügyének szolgálatába állott. De mindez nem m en th ette meg őt a

ha «a görög rév» — m iként A nonvm usunk
nevezi (c. 43.) — a Szerémségben a Dunánál,
talán a mai Pécsvárad-Ü jvidék vonalon, birto­
kához tartozott. Ilven körülm ények között
nyilvánvaló, hogy a frankok nem akartak le­
hetetlent kívánni a bolgároktól és Sirm ium ot a
hozzátartozó szerém ségi részekkel, körülbelül
olyanformán, m int a frankok örökösei, a m a­
gyarok, átengedték nekik. A régi sirmium i és
pécsi püspökség határa ennek a politikai álla­
potnak em lékét őrzi. L. erre O r t v a y T . , Magyar-
ország egyházi földleírása I. 1891. 266 kk. 1. A
m egegyezés a bolgárok és frankok között csakis
ezen az alapon jöh etett létre. H ogy m egfelelt
m indkét fél érdekeinek, m utatja a tartós jó ­
viszony és együttm űködés különösen Bogoris
bolgár kán idején (852— 889), m elyet a 853. évi
eredm énytelen bolgár betörés sem tu d o tt m eg­
zavarni. Bogoris nem te tt egyebet, m inthogy
a két viszálykodó testvér, Kopasz Károly és
N ém et Lajos között az előbbi pártjára állott.
V. ö. E . D ü m m l e r , Geschichte I2. 382.
F . S i s i c , Geschichte 1. 68— 71., nagyon való­
színűvé tette, hogy a pannón-horvát terület
Pribina és Kocel fejedelem ségének volt a része.
Ha a sziszeki fejedelem ség m ég Ratimir bu­
kása (838) után is fennállott, akkor Adorján
pápa levelét a pannon érsekség felállításáról
nemcsak Kocelnek és a morva Rasztiszlávnak
cím ezte volna, hanem a sziszeki fejedelemnek is.
[V ita M ethodii c. V III. ed. Miklosich 15]. Sir­
mium L . H a u p t m a n n (Mejna grófija Spodnje-
panonska, Razprave I. Ljubljana 1923. 345—
351.) és F . D v o r n i k szerint (Les Slaves 207 és
Les Légendes 275.) 870 körül még frank birtok,
873— 79 között azonban bolgár kézre kerül.
1 C o n s t . J í r e t e k , Geschichte der Serben I.
194·
2 H . G e iz e r , Ungedruckte und wenig be­
kannte Bistüm erverzeichnisse der orientalischen
Kirche (Byz. Zeitschr. I. 1892, 257., (u. ο. II.
1893) 43·. 53·
3 De admin, imp. c. 40. ed. Bonn 173.
4 MG. ep. V II. 60., 66. sz. : «ad episco-
patum Belogradensem».
5 U. o.
240 Váczy Péter

bizánci u d v ar haragjától. Csak m ost é rtjü k meg igazán a V ita Methodii

különösen hangzó szavait : «Séd m alitia eorum non modo hucusque pro-
gressa est, verum etiam d ixeru n t, loquentes : im perator ei irascitur, et si
eum ceperit, vitám h ab itu ru s non est».1 A birodalom ellenségét szokás így
m egfenyegetni: ha kézrekerülsz, halállal lakolsz! M ethod felszentelése
Sirm ium püspökévé volt a harci riadó, am ivel a pápaság m egindította bol­
gár h a d já ra tá t. A rra hivatkozva, hogy Illyricum valaha a róm ai Szentszék
ju risd ictió ja alá ta rto z o tt, a bolgár egyház felett is h atalm at követelt m agá­
nak. K övetségeket k ü ld ö tt, leveleket írt, kért, fenyegetődzött, alkudozott -
mindez nem használt. A bolgár cár to v á b b ra is a görög egyházhoz ragasz­
kodott, és a k o nstantinápolyi p á triá rk a sem volt hajlandó lem ondani Bol­
gárországi ól.12 Ilyen körülm ények között M ethod sohasem került abba a
helyzetbe, hogy a pápa által kijelölt sirm ium i püspöki széket elfoglalhassa.
Am ilyen arán y b an tüned ezett an n ak a reménye, hogy a bolgárok
valaha is vissztérnek Róm a egyházi fősége alá, annál tö b b et v á rt a Szent­
szék Illyricum pannon részétől. Az új pannon püspökség h a tá ra it jó mesz-
szire tűzte ki : északon a m orvák m ár M ethod egyházm egyéjébe estek,3
sőt a curia óhaja szerint még a szerbeknek is a pannon püspökséghez kel­
le tt volna csatlakozniok.4 M ethod tulajdonképpen nem is an n y ira h a táro ­
zo tt terü letet, m int inkább népeket k a p o tt lelkipásztori gondozás céljára.
A szlávoknak volt az érseke. A V ita M ethodii szerint m ár A dorján pápa azt
üzente volna Kocelnek, hogy M ethódot «non solum tibi uni, séd om nibus
regionibus illis slovenicis» k ü ld te .5 K ésőbb, V III. János pápa M ethódról
kifejezetten m int a Szentszék küldöttéről, legátusáról (latere destinato)

1 V ita M ethodii c. X III. ed. Miklosich 21.
F. D v o rn ik m indkét könyvében (Les Slaves
276— 78., Les Légendes 276.) a császár haragját
abból magvarázza, hogy Method oly terü­
leteken m űködött konstantinápolyi utazása
(881) előtt, am elyek bizánci érdekkörbe estek
(Sirmium, a Morava völgve). Mindez azonban
csak merő elm élet és ha az esem ények egészét
nézzük, teljesen valószínűtlen. H ogy merészelt
volna Method K onstantinápolvba utazni, am i­
kor a császár ily terveket szőtt ellene? N yilván ­
való, hogy a császári udvarnak már nem volt
oka haragudni arra a Methódra, aki pusztán
csak morva érsek v olt ; veszélyes ellenfélt
látott azonban benne a sirmium i püspökség
felújítása idején, amidőn m ég tartania kellett
a bolgárok elpártolásától.
2 II. Adorján már 871 nov. 10-én tiltakozik
em iatt a császárnál és Ignatiusnak m egtiltja,
hogy a bolgárok felett jurisdictionális jogokat
gyakoroljon (MG. ep. VI. 760., 762.). V III. Já ­
nos azután egym ásután írta leveleit a császári
udvarba és Bogorishoz : MG. ep. V II. 277.
(a. 872— 73.), 294— 95. (a. 874— 75.), 296. (u.
a.), 301— 2. (u. a.), 58— 60. (a. 878.), 61— 67.
(a. 878.), 152. (a. 879.), 153— 54·. 158— 59· stb.
V. ö. S c h u b e r t , Gesch. 517. — F . D v o r n i k ,
Les Slaves 248. s a köv. 1.
3 Ez már II. Adorján leveléből is kitűnik
(Vita M ethodii c. V III. ed. Miklosich 15.).
4 Ld. V III. János pápa levelét egy bizonyos
M utimir duxhoz (MG. ep. V II. 282. a. 873.
máj.) : «quantum potes ad Pannonensium re-
verti studeas diocesin. E t quia ülic iám Deo
gratias a sede beati Petri apostoli episcopus
[sc. M ethodius) ordinatus est, ad ipsius pastc-
ralem recurras sollicitudinem .» V. ö. E . D ü m n i -
le r , D ie pannonische Legende (Archiv f. Kunde
österr. Gesch. — Quellen X III.) 43. 6. jegyz. —
F . S i s i c , G eschichte I. 69., 118. — F . D v o r n i k
Les Slaves 260. és Les Légendes 274. E szerint
M utimir azonos lenne V lastim ir (megh. 850
körül) hasonnevű fiával, aki eleinte két te st­
vérével együ tt uralkodott, később azonban
testvéreit elűzte a trónról. A levéltöredék első
feléből az tűnik ki, hogy V III. János a szerbek
m eginduló térítéséről hallott, épp ezért sze­
retné, ha országuk az új pannon püspökséghez
csatlakozna. A szerbeket, akik a Felső-Drina
környékén és attól délre laktak, azonban a
bolgár birodalom elvágta Pannóniától ( S i s i c ,
Geschichte 1. 81.). Ez is azt m utatja, hogy a
pápa a bolgár Sirmiumot úgy tekintette,
m intha egyházilag közvetlenül a Szentszék alá
tartozna.
5 c. V III. ed. Miklosich 15.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 241

beszél, apostoli legatiója pedig «ad gentes» szó].1 A kárcsak valam ikor
B onifatius a bajorok között, M ethod is nem csak érsek, hanem egyszemélv-
ben pápai legátus is.
M iután pannon püspökségének törzsterülete tulajdonképpen a salz­
burgi érsek egyházm egyéjében feküdt, alig érkezett vissza Rómából,
a birodalm i egyházzal m áris a legnagyobb bonyodalm akba keveredett.
A bajorok joggal h iv atk o ztak arra, hogy ezt a terü letet még Pippin és Nagy
K ároly a d ta á t nekik térítés végett, és hogy ezt a m unkát az egyház dicső­
ségére sikerrel el is végezték. Ez idő a la tt — és ezt is em legették — P annó­
niának földjén más, m int a salzburgi érsek, nem gyakorolt püspöki h atalm at,
sőt idegen presbyter is csak úgy merészelt m isét celebrálni, ha három hónap
leforgása előtt fe lm u tatta igazoló ira ta it. Most pedig valam i görög, név-
szerint M ethodius, id ejött, m intha Pannónia senki földje volna, püspöknek
a d ja ki m agát, m intha ennek az országnak m ár nem volna püspöke a salz­
burgi egyházfő személyében. A Libellus de Conversione Bagoariorum et
C arantanorum M ethod első róm ai ú tja u tán egyenesen abból a célból
készült, hogy a salzburgi érsekség jogait P annóniára megvédelmezze. Lehe­
te tt M ethod pápai követ és a Szentszék ordinálásából Pannónia püspöke,
a bajor egyház őt zsinat elé állíto tta , m int «püspököt püspökség nélkül»
elítélte (870/71 telén) s két és fél évig fogva ta rto tta .2
A bajorok nagyon is jól tu d tá k , hogy ezzel a harc még nem fejeződött
be, sőt tulajdonképp csak most kezdődött meg. Hiszen Method m ár a zsina­
ton a pápa ordinálására és legátusi küldetésére hivatkozott. Method nem ­
csak a görögök és bolgárok, hanem a bajorok előtt is m int a Szentszék embere
és céljainak végrehajtója jelent meg. Amidőn a b ajor püspökök azt ta rto t­
tá k eléje : Egyházm egyénkben tanítasz! Ö ezt felelte : «Ha tudnám , hogy ez
a terület a tiétek, békével távoznám , de nem a tietek, hanem Szent Péteré».3
A bajor püspöki kar mégis abban rem énykedett, hogy a Szentszék nem viszi
törésre a dolgot és M ethódot elejti. Azt a hiedelm et k eltették a pápában,
m in th a M ethod sorsáról m it sem tu d n á n ak .4 Az új pápa, V III. János
azonban nem h ag y ta annyiban a dolgot és m ár 873 tavaszán levelekkel és
szigorú u tasítással felfegyverezve, Pál anconai püspököt a bajor ellenállás
letörése végett N ém etországba és P annóniába küldte. A legátus útján
m indenekelőtt azt üzente m indazoknak, akik bűnösök voltak Method
erőszakos eltávolításában és bebörtönöztetésében, hogy m indaddig nem
gyakorolhatják püspöki jogaikat, míg elégtételt nem adnak a m eghurcolt
M ethódnak. Adalwin salzburgi érsektől Method azonnali szabadonbocsá-

1 MG. ep. V II. 286, 3 .; 21. (frag. 22. és
23. sz.).
2 A frank védelem és vád pontjaira 1. a Con-
versionak főleg X IV . fejezetét, továbbá a Vita
Methodii cc. IX ., X . (ed. Miklosich 17.) és a
pápa leveleit ez ügyben : MG. ep. V II. 284— 86.
(frag. 21., 22., 23.), am elyekből világosan ki­
tűnik, hogy Method elítéltetése idején már
felszentelt püspök volt. A bajorok elsősorban
Szent István. I.
a 813. évi m ainzi és a 868. évi wormsi zsinat
határozataira hivatkoztak [De clericis vagis c.
22 és De episcopis et de presbyteris vagantibus
c. 62. Mansi, Conciliorum coll. X IV . 71, XV.
879.], miként arra F . D v o r n í k , Les Slaves
209— 210. rám utatott. V. ö. D ü m m l e r , Gesch.
II2. 376—79.
3 Vita M ethodii c. IX . ed. Miklosich 17.
4 MG. ep. V II. 286, 30.
16
242 Váczy Péter

tá sá t és visszahelyezését követelte. A zután kérdőre vonta őket, hogy tu la j­

donképpen mi jogon és alapon m erték M ethódot, a Szentszék kö v etét és
általa ordinált püspökét a sajá t fejük szerint provinciális zsinaton elítélni,
íté le tü k m ár form ai szem pontból is semmis. Tudniok kellett volna, hogy
két érsekség, a pannon és a salzburgi, v itá já b a n egyesegyedül a p á triá rk á ­
nak van joga dönteni. H a te h á t jogaikban sértve érzik m agukat, M ethóddal
együtt jelenjenek meg a Szentszék elő tt és o tt adják elő pan aszu k at.
V III. János azután a legh atáro zo ttab b form ában tu d tá ra a d ta N ém et
Lajosnak, hogy a Szentszék joggal követeli P annóniát m agának, hiszen
szinodális végzések és tö rtén eti feljegyzések szerint Pannónia m int Illy-
ricum egyik része régtől fogva a Szentszék joghatósága alá ta rto z o tt. E bből
a joghatóságból a pápa azután egészen messzemenő jogokat v ezetett le :
«consecrationes ordinationes et dispositiones apostolica sedes p a trare anti-
quitus consuevit.». Igaz, a Szentszék hosszú időn á t nem k ü ld ö tt oda püspö­
köt, de csak azért, mivel ellenséges zavarok és háborús viszontagságok
folytán nem is k ü ld h etett. Ám ezért joga a területhez még nem évült el,
m inthogy egyáltalában a Szentszék jogai soha sem évülhetnek el. De k ü ­
lönben is a róm ai jog az elévülés idejét száz évben á lla p ítja meg. A salz­
burgi egyház te h át, am ikor kétségbevonja a Szentszék jogát P annóniára,
nem hiv atk o zh at birto k lásán ak p u szta 75 évére.1
L átnivaló, hogy P annóniában két külön világ csapott össze egymással.
És az is kétségtelen, hogy ez a küzdelem nem csak P an n ó n iáért folyt. I t t a
tarto m á n y i egyház állt szemben a pápasággal, am ely an n ak k árára, sőt vesz­
tére, központi, m onarchikus igazgatásra tö rek ed ett. P u sztán a hadszíntér
esett Pannóniára. K ét világ nézett itt farkasszem et egym ással, de nem csak
két világ, hanem a m ult is a jövővel. A salzburgiak kezdettől fogva h á t­
rán y b an voltak a küzdelem ben, mivel egy olyan rendszer a lap jára helyez­
kedtek, amely ekkor m ár erősen bom ladozott. A m ú lta t védelm ezték a
jövővel szemben. A m ikor P an n ó n iát b irto k u k b a v ették , a ta rto m á n y i
egyházkorm ányzás rendszere akkor érte el éppen fejlődésének tető p o n tjá t.
N agy K ároly intézkedett, és a Szentszék áld ását a d ta intézkedéseire. íg y
ju to tt Pannónia is a salzburgiak missziós körzetébe. Egy félszázad m úlva
azonban a helyzet egészen m egváltozott. A pápaság I. Miklós pontificatusa
idején m ár elég erősnek érzi m agát ahhoz, hogy az egész keresztény egy­
házat közvetlen igazgatásába vegye. E nnek a p áp án ak erős csapásai a la tt
a tarto m á n y i egyház rendszere m in d já rt om ladozni kezdett. V III. János
p ápának m ár csak az a feladat ju to tt, hogy a m egkezdett úton tovább
haladjon. E nnek egyes állom ásait m ár ism erjük . . . A küzdelem , m elyet
V III. János hallatlan eréllyel és ügyességgel fo ly ta to tt, új győzelm et hozott :
P annóniában a birodalm i egyháznak meg kellett h átráln ia. M ethod kisza­
bad u lt és Pannónia közvetlenül a Szentszék igazgatása alá került.

1 A kuriális felfogást m egtaláljuk MG. ep. V II. 281., 283— 286. (frag. 15., 16., 20— 23.).
V. ö. E . D ü m m l e r , Geschichte I I 2. 380— 81.
 Magyarország kereszténysége a hon jog!aids korában 243

A Szentszék pannóniai győzelm ét elsősorban m esteri diplom áciájának

köszönhette. Már az is egészen elsőrangú sakkhúzás volt, ahogyan V III. J á ­
nos p ápának a salzburgi egyházat sikerült az állam i tám o g atástó l megfosz­
tania. N ém et Lajos k ü lp o litik áját két dolog h a táro zta meg : M indenekelőtt
meg a k a rta szerezni a K özép-B irodalom nak legalább egy részét a m aga
szám ára II. L o th ár (megh. 869) örökségének, amivel összeütközésbe ju to tt
m ind a nyugati-frank királlyal, K opasz K árollyal, m ind II. Lajos itáliai
királlyal és császárral. A pápaság, m iu tán II. Lajostól inkább kellett ta r ­
tan ia, m int a távolabbi társ-királyoktól, m indenben a császár oldalára
állo tt s Kopasz K árolyt és N ém et L ajost kiátkozással fenyegette meg, ha
II. L ajosnak nem a d ják ki II. L o th ár o rszágát.1 M ásrészt Német Lajos
arra tö rek ed ett, hogy II. Lajos halála esetére a császári tró n t az itáliai
koronával e g y ü tt fiának, K arlm annak biztosítsa. E vonatkozásban nem
leh etett közömbös szám ára a pápa állásfoglalása, hiszen a Szentszék fel­
fogása szerint — és ez volt ekkor m ár az általános meggyőződés is — a
császári koronát az A postolfejedelem u tó d ja ad ja.12 A Szentszéknek teljes­
séggel sikerült ennek helyzeti előnyét kihasználnia. A 872—874 közt lefolyt
tárgyalások eredm ényeként a császár L otharingia átad ásán ak ellenében
h ajlandónak m u ta tk o z o tt K arlm annt u tó d ján ak elismerni, amihez a pápa
is hozzájárulását ad ta. V III. János m egígérte to v áb b á Német Lajosnak,
hogy Szvatopluk (Zuentibald) m orva fejedelem és közte békét fog közve­
títeni. V alóban 874-ben annak a m orva követségnek élén, amely Szvatopluk
b ék ea já n latát hozta N ém et L ajosnak Forchheim be, velencei János pap, a
Szentszék bizalm as em bere állott. Ilyen körülm ények között alig kétséges,
hogy a pápa viszont N ém et Lajostól valam i ellenszolgáltatást k ap o tt, s hogy
ez az ellenszolgáltatás, am elyre a keleti-frank király kényszerült, nem lehe­
te tt más, m int a Szentszék pannóniai igényeinek a teljes elismerése.3
Az uralkodó által cserbenhagyott b ajor püspökök —- m it te h ettek
m ást — aláv etették m agukat a pápa ak aratán ak . Ezzel Pannónia a Szent­
szék közvetlen igazgatásába m ent á t legalább is elvben,4 mivel gyakor­
latban, úgy látszik, M ethódnak nem nyílt többé alkalm a arra, hogy P a n ­
nóniában érseki jogaival éljen. V III. János pápa ugyanis a b u k ást a bajor
püspököknek elviselhetőbbé a k a rta tenni és ezért jobbnak találta, ha a
bajok okozója, M ethod, elhagyja a harcok színhelyét, Pannóniát, és Szva-
toplukhoz M orvaországba költözik.5 íg y M ethod pannóniai szereplése

1 B ö h m e r — M ü h l b a c h e r I2. 1256. a. sz. — nostrum» 157. (n. 196., a. 879.) : «fidelem

MG. ep. V II. 276, 297. (frag. 6. és 41.).
2 S c h u b e r t , G eschichte 431. s a köv. 1.
3 A tárgyalásokon pápai legátusok is részt
vesznek. A forrásokat 1. Böhmer— Mühlbacher
I2. 1254. a. [ad a. 872.], 1263. b., 1504. b., c.
[ad a. 874.]. V. 0. D ü m m l e r , G eschichte I I 2.
339— 341., 374— 376. — B r e t h o l z , Geschichte
Mährens I. 47— 48. H ogy a követség élén álló
János pap a Szentszék embere volt, kitűnik
MG. ep. V II. 295. [frag. n. 38., a. 874— 75.],
152— 54. [nn. 190., 191., 192. a. 879.] : «fidelem
familiärem nostrum».
1 MG. ep. V II. 281. (frag. 16.): «Itaque
reddito ac restituto nobis Pannoniensium epis-
copatu liceat predicto fratri nostro Methodio,
qui illic a sede apostolica ordinatus est, secun­
dum priscam consuetudinem libere, que sunt
episcopi, gerere» — írja V III. János Karlmann-
nak, aki Bajorországot igazgatta a határterü­
letekkel együtt.
5 V III. János ezt a lépést már előre tervbe
vette, m iként azt Pál anconai püspöknek adott
16*
244 Väczy Péter

egészen rövid ideig ta rto tt. H a leszám ítjuk á tu ta zó b a n te tt tartó zk o d á­

sait, pusztán a 869— 70. évek jöhetnek tek in tetb e. Ez az idő azonban kevés
volt ahhoz, hogy a szláv litu rg ia a pannon földbe gyökeret eresszen.
M ethod m orvaországi tartózko d ása a la tt is «a pannon egyház érseke» m a­
rad t, — így hívja őt V III. János pápa még 879-ből való levelében i s ,1
- ez azonban aligha jele n tett tö b b et p u szta címnél. Egy évvel később
ugyanez a pápa, a tényleges viszonyokkal szám olva, M ethódot m ár csak
a m orva egyház érsekének nevezi.2 Hogy a Szentszék m ilyen form ában
érvényesítette fennhatóságát az újonnan felállíto tt pannon egyházm egyé­
ben, azt ad ato k híján nincs m ódunkban m egállapítani.3
M ethod kiszabadult nehéz fogságából; ám a k iszabadításért nagy bért
kellett fizetnie. A m ikor II. A dorján pápa m egengedte neki, hogy a misét
szláv nyelven is ta rth a ssa , P an n ó n iáb an még a salzburgi egyház volt
az úr. É ppen rá ja v á rt a feladat, hogy P an n ó n iát megszerezze a S zen t­
szék szám ára. E zt a küzdelm et azonban csak úgy vállalta, ha viszont a
Szentszék áldozatot hoz, megengedi neki a szláv nyelvű misézést. Term é­
szetesen m in d járt m egváltozott a helyzet, am időn P annónia a Szentszék
fennhatósága alá került. A h a d já ra t befejezése u tán , Pannónia b irto k á ­
ban, a Szentszék az áldozatot m ár sokallta, hiszen a szláv liturgia állandó
bonyodalm akra a d o tt alkalm at. Már a béke érdekében is az új pápának,
V III. Ján o sn ak a rra az elhatározásra kellett ju tn ia, hogy a róm ai egyház
nem engedhet hagyom ányaiból és még a szlávok között is ragaszkodnia
kell a misézés eddigi form ájához. É p p ezért m ár Pál anconai püspök által
m e g tilta tta M ethódnak a szláv liturgia alkalm azását, csupán a szentbeszé­
det engedte meg a nép nyelvén. A tilalom term észetesen m egsem m isítés­
sel fenyegette m indazt, am iért eddig a két testv ér, m ajd egyedül M ethod
élt és küzdött. M ethod a tilalm at nem is ta rto tta meg, a m orvák között

utasításából láthatjuk. MG. ep. V II. 285. c. 5. :
«Ne suscipias occasionem excusationis prohi-
bentem te vei fratrem nostrum M ethodium
transire ad Pentepulcum [i. e. Sventapulcum ,
ducem Moraviae], sive bella pretendant sive
inim icicias congerant.» A M ethód-legenda ezzel
szem ben úgy tü n teti fel Method pannóniai
távozását, m intha erre Szatvopluk kérte volna
a pápát. A legendaszerűség k övetelm én yé­
nek számlájára kell azt is írnunk, hogy K ocelt
a bajor papok m egfenyegetik, ha M ethódot
m agánál tartja (Vita Methodii c. X . ed. Mik-
losich 17.). M ethódnak nem azért kell elhagynia
Pannóniát, mivel Kocel herceg m eghalt és
Pannónia teljesen német kézre ju to tt (így
B a l i c s , id. m. 278.), hiszen a curia távozását
már akkor elhatározta, amidőn Kocel m ég élt.
Erre MG. ep. V II. 282— 83. [frag. 17., 19. a.
873. m áj.]. Halála évét Sisic alapján [Ge­
schichte I. 95— 97.] 876— 77. körül kell helyez­
nünk.
1 MG. ep. V II. 161., 201. sz.
2 MG. ep. V II. 222., 255. sz.
3 Theotm ár salzburgi érsek már 874-ben
tem plom ot szentel fel Pettauban [ K l e b e t , Eine
neu aufgefundene Salzb. G eschxhtsquelle, id.
h. 37. — Auctarium Garstense a. 874. ed.
MG. SS. IX .], m ely a Conversio c. X I. [ed.
Pauler— Szilágyi 3x1.] szerint Pribinához tar­
tozott. Lehetséges, hogy a szövegben [«ad
P etow a Chozwini comitis», «ad B ettow e Goz-
w ini comitis»] szereplő com es neve elírás és
nem más, m int Kocel, ki 876. körül halt meg.
M ásrészt Salzburg és a Szentszék között nem lá t­
juk később a háborúságnak nyom át. Theotm ár
érsek minden nehézség nélkül megkapja a pal-
lium ot V III. Jánostól (MG. ep. V II. 57— 58., 64.
és 65. sz.], sőt Karlmann ő t római követségre
is kiszemeli [u. o. 149., 211., a. 879., 186. és
240. sz.]. íg y valószínű, hogy Pannóniában a
pápa engedélyéből továbbra is Salzburg látta
el az egyházi teendőket. Ilyen értelemben ír
K . S c h ü n e m a n n , id. m. 10. — F . D v o r n í k ,
Les Slaves 267. is.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 245

to v áb b ra is szláv nyelven m isézett. Ezzel azonban maga h ív ta ki m ű­

ködése ellen a bajor papság tá m a d á sá t.1
M iként lá ttu k , a térítés első időszakában a D unától északra eső szláv,
cseh-m orva terü let R egensburgnak, a bajor székváros papságának ju to tt
missziós körzetül. Passau ebben a korai időben még a R ábáig terjedő
új terü let m egtérítésével volt elfoglalva. A Bécsi-erdőn innen és tú l a
b ajor telepesek egyre-m ásra a la p íto ttá k falv aik at ;12 mindez term észete­
sen a kereszténység terjedését is h ath ató san előm ozdította. Passau új m ű­
ködési teret kért m agának és ezt a m orvák földjén, am ely ekkor egészen
a G aram ig ért, meg is ta lá lta. E ttő l az időtől kezdve a passaui egyház
veszi á t a barbár-szláv terü let felé a birodalm i misszió irán y ítását. Nem
ta rth a tju k a véletlennek, hogy am ikor a bolgárok térítő k et kértek Német
Lajostól, a ném et birodalm i egyház m isszióját e távoli vidékre Erm an-
rich, passaui püspök vezette (867). A róm ai Szentszék térítői azonban
sokkal fürgébbek voltak, úgy hogy a ném eteknek még ugyanabban az év­
ben vissza kellett térniök hazájukba.3 A bolgár balszerencse u tán Passau
annál nagyobb erővel v e te tte be m agát a m orva misszió ügyébe, amely
870-ben v á ra tlan u l egészen új lehetőségekkel kecsegtetett. Az tö rté n t
ugyanis, hogy Szvatopluk n y itrai rész-fejedelem szövetségre lépett Karl-
m annal, az O stm ark korm ányzójával és R asztiszlávot m eg b u k tatta. Erre
a m orva birodalom nagyrészét bajor igazgatásba vonták, sőt később Karl-
m ann kísérletet te tt Szvatopluk birtokrészének bekebelezésére is. Amint
a politikai helyzet kedvezőre fordult, P assau m indent m egtett, hogy az új
b ajor provinciát egyházm egyéjéhez csatolja. Szvatopluk azonban m ár a
következő évben (871) m egszabadítja népét a bajor uralom tól4 és a bajor
k ato n ák k al e g y ü tt a bajor papoknak is távozniok kellett az országból.5
Ez a rövid időszak azonban elég volt P assaunak ahhoz, hogy 900-ban
M orvaországra nézve messzemenő egyházi igényekkel lépjen fel.6
A 874-ben k ö tö tt forchheim i béke Szvatoplukot a keleti-frank biro­
dalom hűbéres függésébe hozta, ami term észetesen az egyházi ügyekben
is éreztette h a tásá t. A bajor, elsősorban a passaui térítés ism ét szabadon
érvényesülhetett. M orvaország ebben az időben ért fejlődésében oda, hogy
önálló egyházi szervezetre gondolhasson. Szvatopluk érthető okokból előd­
jénél, Rasztiszldvnál nem kevésbbé szerette volna látni, ha a bajor egyház
fősége alá kerül. N agyjelentőségű volt te h át Szvatopluktól az a lépés,

1 Ez kitűnik V III. János pápa leveléből,
m elyet 879-ben M ethódnak írt (MG. ep. V II.
161., 201. sz.) : «unde iám litteris nostris per
Paulum episcopum Anconitanum tibi directis
prohibuimus, ne in ea lingua sacra missarum
sollem pnia celebrares.» A szóbanforgó levél
elveszett.
2 S c h ü n e m a n n , id. m. 12— 15.
3 S c h u b e r t , G eschichte 517. V. ö. D ü m m l e r ,
G eschichte II2. 191.
4 D ü m m l e r , Geschichte II2. 294— 95., 301.,
518— 19. — B r e t h o l z , Geschichte Mährens I.
j2— 48. Főleg Ann. Fűid a. 870., 871. (MG.
IS. I. 383— 84.) — H incm ari ann. a. 871. (u. o.
j.92.) — Ann. X antens, a. 872. (MG. SS. II.
234.)
5 V ita M ethodii c. X. ed. Miklosich 17.
« L. Theotmár salzburgi érseknek és püs­
pökeinek levelét a pápához, 900. : P a u l e r
S z i l á g y i , A magyar honfogl. kútfői 324.
246 Váczy Péter

hogy országát a Szentszék különös védelm ébe a ján lo tta.1 A ném et

térítő k et szívesen fogadta be országába, m ert tőlük m éltán a h it te rje ­
dését és m élyülését v árta. De félt a ném et m etropolita hatalm ától, első­
sorban politikai megfontolásból. A pápa védelme m ódot n y ú jto tt arra,
hogy egyházának megszervezését a Szentszék vegye a kezébe. M ethódnak
te h á t nemcsak azért kellett Pannóniából távoznia, mivel további jelenléte
összeütközésre a d o tt volna alkalm at, hanem , m ert új harc v á rt reá M orva­
országban. F elad ata az volt, hogy a b ajo r egyház terjeszkedésének g á ta t
vessen és hogy a Szentszék joghatóságát e terü leten is kiépítse. A róm ai
curia meggyőződése szerint a sirm ium i-pannón egyházm egye a D u n án ak
túlsó p a rtjá ra , M orvaországra is k iterjed t : M ethod M orvaországban is
pannon érsek volt. A harc te h át a birodalm i egyház és a Szentszék között
a szlávokért to v áb b folyt, csak a h arctér helyeződött á t Pannóniából a
N y itra és M orva mellé.
Hosszú időn (874—882) keresztül ta rto tt a béke Szvatopluk és a
keleti-frank birodalom között, és ezt a békét a b ajo r egyház alaposan
kihasználta: Befolyása an n y ira erősödött a királyi udvarban, hogy M ethod
ta la jt kezdett veszteni. Szerzetesi szigorúságával elidegenítette Szvato-
plukot és az u d v a rt m agától,2 azzal pedig, hogy a pápa parancsa ellenére
is k ita rto tt a szláv liturgia m ellett, meg hogy a Credo-t a frank te rü ­
leten szokásos hlioque kihagyásával m ondta, az eretnekség v á d já t vonta
sa já t fejére.3 A b ajor egyház ilyenform án úgy tű n h e te tt fel, m in th a a
Szentszék érdekeit védené, am ikor M ethódot, a Szentszék püspökét tá ­
m adta. Szvatopluk a végén m ár azt sem tu d ta , hogy m elyik p á rtn a k higy-
jen, csak egytől félt : nem a k a rta elveszteni a Szentszék pártfogását. A kö­
vetséget, am elyet R óm ába m enesztett, az a Johannes presbyter vezette,4
aki m ár 874-ben m int a páp a bizalm as em bere Szvatopluk és Német
Lajos között a békét kö zv etítette és azóta, úgy látszik, állandóan a m orva
udvarban tartó zk o d o tt. K étségkívül M ethod m ellett ő volt a Szentszék
érdekeinek legfőbb őre az új pannon egyházm egyében. A m ikor te h át Szva­
topluk Johannes presbyter közvetítésével k ív á n ta a m orva egyház ügyeit
rendezni, ebből joggal azt kö v etk ezteth etjü k , hogy a válság nem közte
és a Szentszék között, hanem csupán a Szentszék embere, M ethod személye
m ia tt tö rt ki. Az uralkodó a belső béke érdekében hajlandó volt M ethódot

1 Erre vonatkozólag 1. V III. János pápa
leveleit Szvatoplukhoz MG. ep. V II. 160, 15—
16., a. 879., 222. ; 223, i — 6. : «contem ptis
aliis seculi huius principibus beatum Petrum
apostoliéi ordinis prinpicem vicarium que illius
habere patronum et in om nibus adiutorem ac
defensorem pariter cum nobilibus viris fidelibus
tuis et cum om ni populo térré tue amore
ftdelissimo elegisti.» A protektorátusról N o v o t n y ,
id. m. I. 371. A vallásos kifejezésforma egyú ttal
politikai k övetelm ényeket takar. Csehország
későbbi pápai hűbér-függése kétségtelenül még
abba az időbe nyúlik vissza, amidőn N agy-
Moravia, am elynek örökébe lépett, közvetlenül
a Szentszék alá tartozott. H a elgondoljuk,
hogy hasonló v olt a h elyzet a dalm át-horvát
részeken ( D v o r n í k , Les Légendes 278— 79.) és
Pannóniában, talán m égsem v olt egészen m in­
den jogcím nélkül, amikor V II. Gergely Magyar-
országra is hűbérigényt emelt.
2 V ita M ethodii c. X I. ed. M iklosich 19.
3 F . D v o r n í k , Les Slaves 263— 66. — Les
Légendes 311.
4 MG. ep. V II. 160— 61 (200., 201. sz.).
V. ö. D ü m m l e r , Geschichte I I I 2. 192— 197.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 247

elejteni, azonban a Szentszék pártfogásához to v áb b ra is ragaszkodott,

egyházának megszervezését változatlanul nem a birodalm i egyháztól, ha­
nem egyesegyedül a róm ai curiától v árta. A jó viszony érdekében, amely
ő t a keleti-frank birodalom hoz k ötötte, szívesen v ette volna, ha a pápa
ak ár M ethod ellenfelét, a sváb szárm azású W iching p resb y tert helyezi a
m orva egyház élére. Ez azonban korántsem jelentette még azt, hogy
Szvatopluk behódolt a bajor egyháznak és a Szentszék fennhatóságát le
a k a rta rázni magáról.
A dolgok ily állása m ellett annál meglepőbb, hogy Method, midőn
a pápa idézésére szám tételre m egjelent R óm ában, ú jra biztosítani tu d ta
m agának a Szentszék legteljesebb tám ogatását. V III. János M ethódot meg­
erősíti érseki jogaiban, m ivel a leggondosabb vizsgálat sem tu d o tt eret­
nekséget felfedezni tanaiban, ellenfelét, W ichinget pedig, aki m ár Method
u tó d já n a k képzelte m agát, csupán N y itra püspökének szenteli. Azt üzeni
to v áb b á Szvatopluknak, hogy alkalm as időben és helyen, M ethóddal egyet­
értve, alapítson egy m ásik püspökséget is. Az e célból R óm ába küldendő
p resb y tert vagy diakónt m ajd püspökké fogja ordinálni. M ethódra vár
azután a feladat, hogy a Szentszék által ord in ált két püspök segítségével
új püspöki székhelyek létesüljenek, m ihelyt erre az idő m egérett.1 M iként
azt az előzm ények u tá n várni leh etett, a m orva ta rto m á n y i egyház ki­
alakulását m aga a Szentszék in d íto tta meg, abban a birodalm i egyháznak
nem volt része. Ezek u tá n nyilvánvaló az is, hogy a m orva birodalom
egyházi tek in tetb en to v áb b ra is a Szentszék közvetlen fennhatósága a la tt
m aradt. A Szentszék 880. évi rendelkezései közül még egyet kell külö­
nöskép kiem elnünk. A p ár év m úlva betelepedő m agyarság fejlődésére
nem leh etett közömbös, hogy am ikor az első m orva suffragán-püspökség
felállítása szóba került, a választás N y itrára esett. A kereszténység a m orva
birodalom ban elsőízben N yitrán vert erősebb gyökereket, ahol Szent Em-
m erán tiszteletére székesegyház épült, és m inden jel szerint innen terjedt
azután szét a m orvák közt m ind kelet, m ind nyugat felé.
Valószínűleg ek k o rtájt alap ítják a n y itrai székesegyházzal szemben,
az ú. n. Zobor-hegyen a Szent H ypolit-apátságot. V édszentjének megválasz­
tá sá t nem ta rth a tju k merő véletlennek. Minden bizonnyal ugyanúgy az
alapító egyháztól k a p ta nevét, akárcsak maga a székesegyház, amelynek
Szent Em m eram tisztelete regensburgi alap ításra m u tat. Az ostm arki-
b ajor apátságok közül alapítóként csupán csak St. Pölten jöhet tekintetbe,
am ely m inden jel szerint m ár a K aroling-kor végén fennállott és am elyet
szintúgy Szent H ypolit tiszteletére szenteltek fel. így nagyon valószínű,
hogy Zobor-hegy első lakói a S t. Pölten-i m onostor szerzetesei közül kerültek
ki. St. Pölten azonban passaui birtok volt, és ennélfogva a zoborhegyi
alapításban m éltán kell a passaui püspökség kezét gyanítanunk. Minden­
nek alapján a zoborhegyi alap ítást a m orva térítésnek m ásodik szakaszába

1 MG. ep. V II. 222— 24.

 248 Vcíczy Péter

kell beállítanunk, am elyet — m int lá ttu k — Passau vezetett. Régi hagyo­

m ány szerint Szvatopluk (megh. 894.), a nagy m orva fejedelem, egy éjszaka
lovát leszúrva, k a rd ját elásva, tito k b an a Zobor-hegy erem itái közé vonult
vissza, hogy életét a vezeklők ru h ájáb an im a közt töltse el. E kkor te h át
m ár szerzetesek laktak a hegyen. Viszont maga St. Pölten is az újabb
K aroling-kori alapítások közé ta rto z o tt. Igv m inden valószínűség a m ellett
szól, hogy a m onostort a béke éveiben, 874 —892 között, talán éppen a
n y itrai püspökség alapításának alkalm ából (880), emelték. Szemben vele
P ribina székesegyháza m eredt az égnek, a regensburgi térítés élő emléke
g y a n án t.1
M ethod legnagyobb győzelm ének azonban kétségtelenül azt kell te ­
kintenünk, hogy V III. János pápa korábbi, 873-ban k iad o tt rendelkezésé­
vel hom lokegyenest, a szláv nyelv h aszn álatát nemcsak a prédikációban,
hanem a misében is m egengedte. Tulajdonképp elődjének, II. A dorján
pápának privilégium át ú jíto tta meg, am ikor «propter m aiorem honorifícen-
tiam» m egköveteli, hogy az evangélium ot először latin u l olvassák fel és
csak azután fordításban, szláv nyelven. H a azonban Szvatopluk és országa
nagyjai a m isét szívesebben ak arn ák latinul hallani, úgy legyen kedvük
szerint. Ez a kiváltság a latinság jav ára mélyen bevilágít a szláv liturgia
helyzetébe. N yilvánvaló, hogy Szvatopluk főembereivel eg y ü tt egyáltalán
nem lelkesedett a szláv misézésért. A szláv litu rg iáv al te h á t a pápa nem
a m orva uralkodónak és nemességnek a k art kedvezni, hanem p u sztán —-
M ethódnak. B ízvást m ondhatju k , hogy Szvatopluk egészen m ást v á rt a
Szentszéktől. A szláv liturgia apostoli elismerése nem a szláv nem zeti ér­
zésnek — am i m ai értelem ben véve még meg sem szü letett — nem is a
m orva állam iságnak, hanem egyedül M ethódnak volt a személyes győzelme.
A Szentszék nagy engedékenysége M ethod irányában, akárcsak II.
A dorján idejében, a b iz án c i—bolgár kérdéssel áll kapcsolatban. A régi
vita a konstantinápolyi p á triá rk á tu s körül v á ra tlan u l új fordulathoz ér­
kezett, am ikor Ignatius 877 októberében m eghalt, és helyét a főpapi szék­
ben eddigi ellenfele, az ősz P hotius foglalta el. Az új p á triá rk a legfőbb
törekvése arra irányult, hogy a pápa az ő m egválasztását elismerje korábbi
k iátk o ztatása ellenére. V III. János h a jlo tt a kérésre. Az arabok jobban

1 St. Pölten történetére M . V a n c s a , Ge­
schichte Nieder- und Oberösterreichs I. 1905.
56., 64., 145— 46., 202., 213. Már a római kor­
ban m unicipium (Aelium Cetium) és később
is, amikor újra em lítik, civitasnak nevezik,
világos jeléül annak, hogy az egész ostmarki
életnek legfontosabb helye volt. Földrajzi h ely­
zetéből kifolyólag a morvák m egtérítésében
nagy szerepet játszh atott. Pribina is, amidőn
eljön felvenni a keresztséget, a Traisen folvónál
St. Pölten környékén állapodik meg. A keresz­
telés helye, Traisma nem St. Pölten, am elyet
kezdetben szintén így hívnak, hanem a későbbi
Traismauer, miután a Conversio Bagoar. et
Carant. c. X . (ed. Pauler— Szilágyi 309— 310)
szerint a helvség Salzburghoz tartozott és
tem plom a Szent Márton tiszteletét hirdette.
Ezzel szem ben St. P ölten az Ostmark helvre-
állítása idején m int passaui birtok bukkan fel
(MG. D iplom ata O ttonis II. n. 135 an. 976) :
«Treisma ad m onasterium Sancti Ypoliti» és
minden jel szerint már a IX . században is a
passaui püspökség birtoka volt. V. ö. még
J . L a m p e t , Urkundenbuch des aufgehob. Chor­
herrnstiftes Sanct P ölten I. 1891 η. 2, a. circa
987 : «Treisiman civitatem sancti Y p oliti mar­
tins.» — A Szvatopluk-m ondáról Cosmas ír.
MG. SS. IX. 44.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 249

szorongatták Itá liá t, m int valaha — és a császár hajóhadat ígért a v á­

rosok védelmére. A Szentszék nem tu d o tt beletörődni Bolgárország el­
vesztésébe, és Photius ügyesen sejtetn i engedte, hogy kész Róma javára
lem ondani a bolgár egyházról. Ezekben az ígéretekben bízva, küldte el
a pápa követeit a konstantinápolyi zsinatra (879—80). Bár Photius a
hőn ó h a jto tt elism erést m egkapta, Bolgárország továbbra is a p átriárka
fennhatósága a la tt m a ra d t.1
Ilyen körülm ények között nagyon is érthető, hogy M ethódot a pápa
m iért halm ozta el egyszerre kegyeivel. A róm ai szolgálatba szegődött görög,
akit régi kötelékek fűztek Photiushoz, kétségtelenül a legalkalm asabb
ember volt a keleti tervek m egvalósítására. Ahogyan m ár II. A dorján
pápa abban rem énykedett, hogy M ethod a bolgárokat vissza fogja hozni
a róm ai egyház kebelébe, akként utódja, V III. János is M ethódon ke­
resztül próbált Bizáncban és a bolgár u d v arban célhoz érni. A meginduló
küzdelemben M ethod m int görög és m int Photius b a rá tja Róma szám ára
nélkülözhetetlen volt. A pannon érsekség, amely m ár úgy látszott, morva
érsekséggé fog átalakulni, ú jra belekapcsolódott a pápaság keleti politi­
kájába. A súlypont egyszerre M orvaországból délre, «Sirmiumba», a virtuális
központba helyeződött át. Az esem ények összekapcsolódását lépésről
lépésre tu d ju k követni.
Már m egism erkedtünk Johannes presbyterrel, am ikor vázoltuk sze­
repét M orvaországban. E m líte ttü k velencei szárm azását és azt, hogy m ű­
ködése szorosan kapcsolódik M ethod pannóniai missziójához. Talán Cyrill
és M ethod, közös róm ai ú tju k alkalm ából, velencei tartózkodásuk a la tt
ju to tta k vele érintkezésbe. Johannes 879 tavaszán vagy még az előző év
végén indult el M orvaországból R óm ába, hogy Szvatopluk levelét Method
ügyében a Szentszéknek á tad ja. Ü tja kétségkívül d alm át-horvát orszá­
gon á t vezetett, ahol nagy változásoknak leh etett szem tanúja. Zdeslav
(878—879) bizánci segítséggel elfoglalta a horvát tró n t s nemcsak az or­
szágot, hanem a nini püspökséget is Bizánc fennhatósága alá helyezte.
B ranim irnek (879—892) azonban sikerült a h atalm at magához ragadnia
és nem lehetetlen, hogy a nini papságon kívül Johannes presbyter, a curiális
politika exponense is segédkezett neki Zdeslav m egbuktatásában. Az új
uralkodó m indenesetre ism ét aláv etette m agát és országát a pápa tek in ­
télyének és a nini electus-püspök, Theodosius m egerősítését kérte. Ennek
az öröm teljes hírnek átad ó ja azonban a velencei Johannes presbyter
volt. R óm ában Johannes új, nehéz m egbízást kap. A bizánci uralom

1 Ignatius halála : I . H e r g e n r ö t h e r , Photius, 210., 121 A levelek görög fordítása Photiustól,

Patriarch von Constantinopel II. 1867. 286—
91. — A . V o g t, Basile ley empereur de Byzance
(867— 886), et la civilisation byzantine á la
fin du IX e siécle 1908. 237. A kérdés diplomáciai
hátterét V III. János pápa levelei alapján tudjuk
körvonalozni : MG. ep. V II. nn. 207. [a bol­
gárokról 173, 32— 174, 15.], 208. [a bolgárok­
ról 179, 29.], 209. [a bolgárokról 185, 28— 186.],
sok jellem ző változtatással. Erre vonatkozólag
F . D v o r n í k , Les Légendes 313— 30. A császári
segítségre MG. ep. V II. nn. 245., 259. A bol­
gárok ügyében MG. ep. V II. nn. 198., 298., 308.
V. ö. S c h u b e r t , Geschichte 438. — D v o r n í k , Les
Slaves 251— 55. — F t e r g e n r ö t h e y , id. m. II.
291— 321., 379— 578·
250 Vdczy Péter

a la tt lévő dalm át városokat és a bolgár cárt kell arra felszólítania, hogy

csatlakozzanak Rómához egyházi dolgaikban. B ranim irnek külön levél
megy, amelyben a pápa többek között arra kéri a dalm át-horvát u ra l­
kodót, tegye lehetőve Johannes követe szám ára az á tu ta z á st Bolgár-
országba (879 jun 7.).1
880-ban maga M ethod is megérkezik Róm ába. Igaz, azért jö tt, hogy
tisztázza m agát az eretnekség v ád ja alól. A .Szentszék azonban fontos
missziót ta rto g a t szám ára, és ezért áld o zatra is kapható. Az események
m egism étlődnek A kárcsak II A dorján idején, m ost is a szláv liturgia
ügye a keleti kérdéstől függ. A kkor a Szentszék a bolgár egyház vissza-
hódítása végett M ethódot Sirmium püspökévé szentelte fel s eg y ú ttal en­
gedélyt a d o tt neki a szlávnyelvű misézésre. Most a pápa újból nagy
erőfeszítést tesz, hogy a bolgárságot kiragadja a keleti egyház h atalm á­
ból. E cél érdekében ú jra hajlan d ó áldozatra. P ho tiu st, a nagy ellenfelet,
elismeri és M ethódot azzal k ív án ja még erősebben a curiális politiká­
hoz láncolni, hogy m egerősíti II. A dorján engedélyét a szláv litu r­
giára vonatkozólag, am elyet 873-ban h a tá ly ta la n íto tt.12 H a Johannes pres-
by tern ek a m orva «harctérről» B olgárországba kellett sietnie, M ethódnak
még inkább ezen a keleti fronton volt a helye. E bben az összefüggésben
sok valószínűséget nyer a M ethód-legendának az a híradása, hogy M ethod
a b ajo r rágalom hadjárat legyőzése u tá n (880—81) a császári udvarba,
K onstantinápolyba u ta z o tt (X III. fej.).3 A feladatoknak m integy felosz­
tá sa következett be. M ialatt Johannes presbyter a bolgár cárt keresi fel,

1 S i s i c , Geschichte L 98— 104. — D v o r n í k , utazásával hozta kapcsolatba, amiről tehát

Les Slaves 255— 58. A pápa levelei MG. ep.
V II. nn. 184., 190., 191., 192., 206., 295.
A dalm át egyháznak MG. ep. V II. n. 196.
2 M ethódnak 880 júniusában már Rómában
kellett lennie, m ivel V III. Jánosnak érsekségé­
nek m egerősítéséről és a szláv liturgiáról szóló
levele e hónapról kelt [MG. ep. V II. 224.].
3 W iching rágalmairól, am elyekkel szemben
a Szentszék M ethódot ism ét kifejezetten párt­
fogásába veszi, János pápa levele szól, 881.
márc. 23. [MG. ep. 243— 44., 276. sz.] A M ethód-
legenda is tud ezekről a harcokról (c. X II. ed.
Miklosich 19— 20.). Nem lehet véletlen, hogy
a pápa M ethódot ezidőben «archiepiscopo pro
fide» nevezi, vagyis m issziós érseknek, akinek
egyházm egyéje és székhelve nincs pontosan
m eghatározva. A levélnek van még egy másik
érdekes kitétele : «Ceterum de aliis tem pta-
tionibus, quas diverso modo perpessus es, noli
tristari . . . Tarnen c u m D e o d u c e r e v e r s u s f u e r i s ,
quicquid inorm iter adversum te est com m issum ,
quicquid iam dictus episcopus (scil. W iching)
contra suum ministerium in te exercuit, utram-
que audientiam coram nobis discussam adiu-
\ rante Dom ino legitim o fini tradem us et illius
pertinaciam iudicii nostri sententia corripere
non om ittem us.» Már L a p ö t r e (L'Europe et le
Saint-Siége a l’époque carolingienne I. 1895
157.) e szavakat M ethod konstantinápolyi
a pápának tudnia kellett. Az elm ondottak
alapján nyilvánvaló, hogy itt nem csak valami
hallgatólagos beleegyezésről, hanem igazi kül­
detésről volt szó. A legenda term észetesen,
m iként azt más vonatkozásban is m egfigyel­
hettük, a politikai m otívum okat teljesen ki­
küszöbölte előadásából és az utazást naív
vallásos okokkal m agvarázza [a császár Me­
thódot látni akarja, Method megnyeri a császárt
a szláv liturgia számára, V ita M ethodii c.
X III. ed. Miklosich 21.]. D v o r n í k , Les Slaves
271— 81. ; Les Légendes 276— 77. az utazást
881 ősz— 882 tavasz idejére teszi és tagadja,
m intha a pápának ebben valam i része lett
volna. Miután a bolgárokhoz M ethod társa, Jo­
hannes presbvter utazott, M ethod alighanem
a tengeri u tat választotta, úgyhogy a bolgá­
rokat elkerülte. Felfogásunkat a V ita Methodii
a legteljesebb m értékben igazolja, am ely mit
sem tud Method bolgárországi tartózkodásáról,
pedig ha tu d o tt volna arról, aligha hallgatta
volna el, hiszen M ethódnak még a magyarok
fejedelm ével történt találkozását is felem líti.
A V ita s. d e m e n tis c. IV. (ed. Miklosich 1847.)
adatáról 1. J a ^ i c , Zur Entstehungsgeschichte
der kirchenslav. Sprache, 1902. 41. — F . D v o r -
n i k , Les Slaves 279. H ogy a dalm át-horvát
vidéken sem utazott át, erre 1. D v o r n í k , Les
Slaves u. o.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 251

M ethod hajóra száll, hogy a császárt a curia kívánságainak irányában

engedékenységre bírja. Ez utazása alkalm ával találkozik az A l-D unánál
a m agyarokkal.1
A Szentszéknek ism ét csalatkoznia kellett rem ényeiben : messzebb
v o lt céljai elérésétől, m int valaha. V III. János, a IX . század utolsó nagy
p áp ájá n a k halála u tá n (882) bekövetkezett az, ami ebben a helyzetben
előrelátható volt : a bolgár ügy teljes felszámolása. Ez a kedvezőtlen for­
d u la t term észetesen m in d járt k ih a to tt M ethod és a Szentszék viszonyára.
Az ellentétek a bajor és szláv papok, a latin és a szláv rítus között
M ethod róm ai és bizánci ú tja u tán is to vább ta rto tta k , m iután azonban
a pápa teljesen érseke mellé állo tt, m u n k á já t nagyobb veszély nem fe­
nyegette. M egváltozott azonban a helyzet, m ihelyt a szentéletű férfiú
885 áprilisában örökre leh ú n y ta a szem ét : m egindult a harc az örök­
ségért. A M ethód-tanítvány, Gorazd állt szemben a ném et Wichinggel.
A v itá b a azonban a Szentszék beleavatkozott, és a döntés nem lehe­
te tt k é tsé g e s: M ethod emléke, m unkája és tan ítv á n y ai ellen szólott.
V. Istv á n (885—891) legátusai, köztük Johannes presbyter ú tjá n újra
m eg tilto tta a szlávnyelvű misézést, csupán an n y it ta rto tt m egengedhető­
nek, hogy a lectiókhoz utólagosan m ag y arázato k at fűzzenek szláv nyel­
ven.12 Ezzel befejeződött a harc a p a n n o n —m orva részeken a szláv li­
turgia körül. Azokban a zavaros időkben, amelyek M ethod halálát követ­
ték, a bajor papság ju to tt fölénybe, és a M ethód-tanítványoknak az üldö­
zések elől menekülniök kellett. N agyobb részük a m orvák eddigi ellen­
ségeinél, a bolgároknál ta lá ltak befogadásra, m ások a szerb—horvát ré­
szekre vetődtek. Az ő érdem ük volt, hogy Cyrill és M ethod m unkája,
a szláv liturgia és írás nem m ent veszendőbe.3
A M ethód-tanítványok ú tjá n a szláv liturgia e lju to tt keletre, ahol
tu lajdonkép m egszületett. Mint a keleti egyház gyermeke, igazi pártfogásra
csakis o tt ta lá lh a to tt. N yugat m indig idegenül állo tt vele szemben, m ert
szám ára teljesen m egfoghatatlan volt, hogy az egyház szent nyelve barbár
lehessen. Am ikor a népvándorlás eredm ényeként a régi nyugat-róm ai
birodalom földjén germ án királyságok a lak u ltak ki, az egyház nyelve
mégis latin m aradt. Az egyes országok külön tarto m án y i egyházakban

1 V ita Methodii c. X V I. ed. M iklosich 23. :
«Cum verő in partes D anubii venisset rex
Ungrorum videre eum voluit.»
2 F r i e d r i c h , Codex dipl. et. epist. regni
B ohem iae I. 22— 28., 26. és 27. sz. A S zvatop lu k -
nak küldött levelet, amelyre a legátusoknak
adott Commonitorium (csak töredékekben m a­
radt fenn) utal, eredeti formájában nem bírjuk ;
jelen alakjában interpolált. E zek az interpolá-
tiók, m iként azt G . L a e h r kitűnő tanulm ányá­
ban, D as Schreiben Stephans V. an Sventopulk
von Mähren [Neues Archiv d. Gesellschaft f.
ältere deutsche Geschichtskunde X L V II. 1928.
159— 173·] kim utatta, W ichingtől szárm aznak,
aki ezzel a morva érsekségre akart jogcím et
szerezni. A szlávnyelvű misézés tilalm a azon­
ban a Commonitoriumban is m egtalálható ; ez
tehát nem eshetik az interpolatió gyanújába.
N agvfontosságú tényként kell megemlítenünk,
hogy Johannes presbytert mint a curia emberét
a legátusok közt viszonttaláljuk (i. h. 27, 14.).
H ogv M ethod Gorazdot jelölte ki utódjául,
am it azután a Szentszék «contra omnium
sanctorum patrum statuta» talált (Commoni­
torium c. X IV .) : a Vita Methodii (c. X \ II.
ed. Miklosich 23.). V. ö. D ü m m l e r , Geschichte
I I I 2. 253— 58. — D v o r n í k , Les Slaves 283— 98.
3 D v o r n i k , Les Slaves 312— 22.
252 Vdczy Péter

szervezkedtek, anélkül azonban, hogy ezeknek az önálló tarto m án y i egy­

házaknak germ án, «nemzeti» jelleget a d tak volna. E gyházuk latinsága
semmivel sem veszélyeztette egyházuk önállóságát R óm ával szemben.
Nem válto zo tt a helyzet azután sem, hogy új népek, a szlávok kérték
befogadásukat N yugattól. A Cyrill- és M ethód-legendák alap ján azt hihet-
nők, m in th a a frank birodalom határövében lakó szlávok «nemzeti egyház»
alapításától v á rtá k volna felszabadításukat a frank birodalm i egyház
gyám kodása alól. Az események azonban azt ta n ítjá k , hogy ebben a küz­
delemben a szláv nyelv kérdése egészen m ásodrendű szerepet játszo tt.
A kár a dalm át-horvát, akár a bolgár példát nézzük, erre az eredm ényre
kell ju tn u n k . A dalm át-horv át egyház m ár rég k ivívta önállóságát Aqui-
leiával szemben, am ikor a szlávnyelvű liturgia beszivárgott területére.
Semmi nyom a annak, hogy a vnini horvát uralkodók be a k a rtá k volna
vezetni a szláv liturgiát, am elyről pedig bizonyára h a llh attak . A curiának
nagy erőfeszítéseket kellett tenni a bolgárság m egnyeréséért, mégis soha­
sem gondolt arra, hogy a bolgár k án t a szláv — vagy éppen bolgár
liturgia engedélyezésével vonja el Bizánc oldaláról. Bogoris pedig B izánc­
tól és R óm ától egyaránt nem az anyanyelvű misézés jogát, hanem külön­
álló p a tria rk á tu s felállítását kérte. Már ezek a példák arra figyelm eztet­
nek, hogy a m orva Szvatoplukot se tek in tsü k csak azért b ajo r-p ártin ak ,
mivel «megfoghatatlan» érzéketlenséget m u ta to tt a szláv litu rg iáv al szem­
ben. Szvatopluknak erről az «ellenszenvéről» a legjobb forrásból, a pápa
levelezéséből é rte sü lü n k ; R asztiszlávot és Kocelt viszont csak a legen­
dák próbálják oly színben feltű n tetn i, m in th a a szlávnyelvű misézés szív­
ügyük lett volna. N yilvánvaló, hogy ők sem a szláv egyházi nyelv be­
vezetéséért, hanem elsősorban országuk különálló egyházi szervezetéért
küzdöttek. M ethódot kielégíthette A dorján páp án ak a szlávnyelvű misézés
dolgában te tt engedélye, Kocelt azonban nem, és M ethódot visszaküldte
Róm ába. Csak akkor m u tatk o zo tt elégedettnek, am időn A dorján pápa
M ethódot sirm ium i püspöknek szentelte fel.
K övetkezőleg : a Szentszék a szlávnyelvű misézés engedélyezésével
nem an n y ira a szláv fejedelm eknek, m in t in k áb b m agának M ethódnak
kívánt kedveskedni. E nnek megfelelően p o litik áját a szláv litu rg ia kérőé­
ben teljesen ahhoz m érte, hogy M ethódra szüksége volt-e vagy sem. Az
események tanúsága szerint pedig M ethódot elsősorban a keleti hadszín­
téren a k a rta céljai szám ára felhasználni. A kkor engedte meg neki a szláv
misézést, am időn a bizánci-bolgár fronton új lehetőségek kecsegtettek.
És m indig m egtagadta ezt tőle, ha a rem ények eltű n tek , s Bizánc és a
bolgár kán to v áb b ra is elzárkóztak követelései teljesítése elől. Ez azon­
ban azt jelenti, hogy a Szentszék M ethódban a görög em bert lá tta és éppen
görög kapcsolatait a k a rta a kuriális p o litik a érdekében értékesíteni. Cyrill
és M ethod valóban nagy kegyben álltak a bizánci u d v a rb a n ; P h o tiu s
p á triá rk a barátságával tü n te tte ki őket. Nem lehet az véletlen, hogy
M ethódnak és vele m űvének, a szláv litu rg ián ak csillaga akkor tűn-
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 253

döklik fel újra, am időn P hotius h á n y a to tt pályáján ism ét ellenségei fölé

kerül.
E bben a küzdelem ben, am elyet a Szentszék fo ly tato tt nyugaton és
keleten törekvéseinek elism ertetéséért, M ethod alakja annál fényesebb
körvonalakban bontakozik szemeink elé. A szláv írás és a szláv egyházi
nyelv ekkor még csak az ő személyes ügye volt. A szlávság ekkor még
nem ébredt rá e kincs értékére. D icsérnünk kell benne a jó, önfeláldozó
testv ért, aki haláláig küzdött tudósabb testvére, a h alo tt C onstantinus
életem űvéért, a szláv egyházért. Ez a m unka pedig m inden ízében egy
görög em bernek volt alkotása. Csak az a «philosophus», akit a görög h u ­
m anizm us szelleme nevelt fel, tu d ta m egtenni, hogy görög létére a szlá-
voknak b etűket adjon. Bizánc nagyságát és sorsát érezzük ebben az
em berben m egtestesülni, azt a B izáncot, am ely b a rb á rja it k ultúrában
bizánciakká nevelte, de nem k ív án ta elgörögösíteni. C onstantinus és
M ethodius szám ára is m aga a gondolat, az eidos, fontosabb volt nyelvi,
időbeli megjelenési form ájánál. H aláluk u tán m unkájuknak sem N yugat,
hanem K elet lá tta hasznát.

III. Magyarország kereszténysége a kalandozások korában.

Az avar birodalom m egdöntésétől a m agyarok bejöveteléig eltelt év­
század elegendő volt ahhoz, hogy a K árp áto k által övezett medencét a
keresztény világ beillessze szervezetébe. Ez a szervező m unka — m int
lá ttu k — két különböző k u ltú ra köréből in d u lt ki, a keleti és a nyugati
keresztény világ egyaránt részt kért belőle, m inta hogy Magyarország
később is K elet és N yugat határai közt feküdt. A m egindulásnál a nyugati
szom szédnak jobban kedveztek a viszonyok, ami érthető is, hiszen az ő
csapása a la tt om lott össze a D una-Tisza m entén uralkodó politikai egység.
A birodalm i egyház valóban többé-kevésbbé m egtéríti m indazokat a
jo bbára szláv népeket, amelyek a D unától a dalm át tengerpartig frank
hatóság alá kerültek. A b ajor telepítésekre tám aszkodva, a kereszténység
csakham ar annyira m egerősödött Pannóniában, hogy M cosburgban, a
későbbi Zalavár helyén egy külön esperesség felállítása vált szükségessé.
A bajor térítés azonban k iterjed t a D una b alp arti részeire is, a m orvákra
és a csehekre, és e népek között, am elyeket csak laza szálak fűztek a frank
im perium hoz, a kereszténységnek szintén mély gyökeret sikerült eresz­
tenie. E zt a fejlődést azonban m ár a IX . század közepén idegen érdekek
zav arják meg. A pápaság, am ely I. Miklós pontificatusa a la tt bám ulatosan
megerősödik, a szláv övben közvetlen igazgatása a la tt álló egyházmegyé­
ket kíván létesíteni, ami term észetesen nagy ellenhatást vált ki a biro­
dalm i egyház részéről. Hasonló törekvések vezetik azonban a szláv feje­
delm eket is, akik ennélfogva fegyvertársra találn ak a pápaságban. Szö­
vetségükre tám aszkodva, a pápaság valóban az egész szláv területet a
frank h a tá r m entén — a karan tán o k kivételével — a birodalm i egyház
254 Vdczy Péter

hatalm ából ki tu d ja ragadni. A d alm át-h o rv áto k N inben külön p ü spök­

séget kapnak és egyházi te k in te tb en közvetlenül a Szentszék alá tarto zn ak .
A pannon fejedelemség szintúgy különálló püspöki szervezetet nyer, am ely­
nek h atárai M orvaországba is átn y ú ln ak . E nnek a nagykiterjedésű te rü ­
letnek egyházi feje azonban nem más, m in t a görög szárm azású M etho­
dius, a Szentszék állandó követe «ad gentes».
Az antik-keresztény k u ltú rán ak m ásik örököse, N ova-R om a, ily fényes
eredm ényeket nem tu d o tt elérni. E nnek okát ab b an kell látn u n k , hogy a
D una-vidék és Bizánc közé egy új b a rb á r hatalom ékelődött be, a bolgár,
mely a régi A variának keleti részét fennhatósága alá vonta. A bolgárokkal
új steppe-nép terjeszti ki uralm át az akkori M agyarországra, m integy b izto ­
sítva ezzel a lo\’as-nom ád step p e-k u ltú ra folytonosságát A ttila hajdani
főfészkében. Amíg ez a b a rb á r hatalom idegenül állt a kereszténységgel
szemben, addig Bizánc nem go n d o lh ato tt arra, hogy p á triá rk á já n a k h a ta l­
m át egészen a D una-vidékre is kiterjessze. M oesiában és M akedóniában a
lakosság, am elyre a bolgárság uralkodó réteg k én t rátelepedett, to v áb b ra is
megőrizte kereszténységét, és ez a kereszténység a foglyok ú tjá n , akik közt
bizonyára papok is a k ad tak , még csak erősödött. íg y érthető, hogy am ikor
Bogoris cár 864-ben hivatalosan bevezette a kereszténységet az országba,
az új vallás meglepő gyorsan te rje d t el a nép k özött.1 E ttő l az időtől kezdve
Bolgárország a keleti egyház szervezetébe tarto zik , van érseke, vannak p ü s­
pökei és az egyik közülük — ne feledjük el — Sirm ium ban székel. V aló­
színűtlen, hogy a később m agyarra v ált részeken, m int a D una-Tisza
közén, a T iszántúl vagy Erdélyben m ár ekkor püspökségek alakultak, de
kereszténységgel bizánci form ában, sőt valam iféle egyházi szervezettel, az
állam i védelem és tám ogatás folytán itt is szám olnunk kell. B izonyára a
dunam enti felú jíto tt püspökségek gondoskodtak erre felé a hívek lelki
üdvéről.
A m ikor a m agyarság m egjelent és a D una-Tisza-m edencét megtelepe-
pedés céljából végleg m egszállta, az itt ta lá lt népeknek jelentős h ányada a
keresztény h ite t vallotta. A püspöki szervezetnek term észetesen m ind a
nyugati, m ind a keleti részeken az új p o litikai alakulás egyszeriben véget
v etett. Délen, a bolgár részeken, a bolgár püspökök többé m ár nem lá to g a t­
h a ttá k híveiket a folyó túlsó oldalán : a h a tá r ú tju k a t állta. P an n ó n iá­
ban, am int a frank őrségek a m agyarok elől m eghátráltak, kétségkívül a
bajor telepesek nagyrészével a b ajo r papok is visszatértek tulajdonképpeni
hazájukba. De a m orva részeken is az egyházi szervezet teljesen össze­
om lott a m agyarok betörése folytán.
M orvaország —- m int lá ttu k — ebben az időben tulajdonképpen a
pannon missziós egyháznak volt a része és közvetlenül a Szentszék jurisdic-
tió ja alá ta rto z o tt. E nnek a szervezetnek tulajdonképpen csak ideális
középpontja volt, hiszen M ethodius, aki ezt a curia megbízásából ig azgatta,

1 Dvornik, Les Slaves io o .

 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 255

csak m int «archiepiscopus pro üde», m int térítő p ü sp ö k m eghatározott szék­

hely nélkül m űködött. H elyzete akkor sem v á lto z o tt meg, am időn a pápa
u tasítására elhagyta P annóniát és M orvaországra korlátozta m űködését.
Így a m orva egyház végeredm ényben csak egy püspökségből állott, a
N yitraiból, am elyet 880-ban még V III. János pápa szervezett meg.1 Bár m ár

Szent K elem en testét R óm ába hozzák. A m enet elején Adorján pápa halad a két görög
testvérrel. Cyrill és a pápa fejét a szentek glóriája övezi.

ekkor a Szentszék más püspökségek felállítását is tervbe vette, kétségtelen,

hogy erre nem került sor. A m ikor M ethodius m eghalt (885), a pápa tü stén t
elküldte legátusait Szvatopluk udvarába, a m orva egyház ügyeinek rende­
zése végett. Ezzel is kifejezésre a k a rta ju tta tn i, hogy a m orva egyház
a Szentszék közvetlen hatósága a la tt áll. G orazdnak, M ethod jelöltjének
m egtiltja az érseki jogok gyakorlását,és úgy látszik, W ichinget, a nyitrai

1 E zt L a e h r idézett tanulm ánya egészen valószínűvé tette (Neues Archiv X L V II. 1928.
164— 65.).
256 Váczy Péter

püspököt sem emeli az érseki székbe.1 íg y m inden jel szerint a pannon-

m orva térítő-érsekség M ethod halálával m egszűnt. A m orva kereszténység
még nem volt oly erős, hogy szám ára külön érseki szervezetről kellett
volna gondoskodni. Az ügyeket W iching vezeti, nem érseki minőségben,
hanem m int n y itrai püspök 893-ig, am ikor is a bajor-m orva viszály m iatt
távoznia kell az országból.12 E zt az időt a birodalm i egyház arra a k arta fel­
használni, hogy M orvaországot a passaui püspökségbe kebelezze. IX . János
pápa (898—900) azonban nem engedi elveszni elődei nagy eredm ényét és a
m orva egyháznak a birodalm i egyháztól teljesen független szervezetet ad.
A pápa legátusai (egy érsek két püspökkel) még 900 elő tt M orvaországba
utaznak, am elyet egy érsekségre és azon belül három püspökségre osztanak
fel.3 Ez a szervezet azonban csak egészen rövid ideig m ű k ö d h etett, mivel a
m agyarok m ár 903—906 között m eg döntötték.4 a m orva birodalm at Ennek
a nagyjelentőségű politikai esem énynek tu d h a tó be, hogy csak később,
Csehország felől indul meg a m orvák egyházszervezetének kialakítása.
Az a levél, m elyet T heotm ar salzburgi érsek és suffragánpüspökei a
pápának a m orva egyház megszervezése m iatt tiltakozásként küldtek,
többek között felpanaszolja, hogy «a m orvák m agyarokat vesznek m aguk
közé nem kis szám ban, a barb áro k szokása szerint kopaszra n y írják fejüket
és ránk, keresztényekre törnek». P u sztítan ak , foglyokat ejtenek, «a tem plo­
m okat lángba b o rítják és m inden épületet lerom bolnak, úgyannyira, hogy
egész Pannóniában, legnagyobb provinciánkban, alig találni még egyházat».
A leírás terészetesen túloz, csak a m agyarokkal «cimboráié» m orvák
vétkeit a k arja tetézni. Nem h ih etjü k , hogy a m agyarok m indent elpusztí­
to tta k és m indenkit leöldöstek volna. De ha a lakosságnak nagyrésze élet­
ben m arad t, — legfeljebb régi lakóhelyét kellett újabbal felcserélnie — a
kereszténység sem tű n h e te tt el egészen Pannónia és K elet-M oravia földjé­
ről. A m int a veszély elm últ, és am int a p u sztítás k á ra it rendbehozták, a
tem plom okban az ének bizonyára éppúgy szárn y alt a m agasba, m in t a
hódítás előtt. Ami elm últ, és am in többé nem leh etett segíteni, az a h ódítás­
nak, az új politikai rendnek volt a folyom ánya : a hierarchikus szervezet
a bajor kapcsolatok m egszakadásával összeom lott, a végén nem volt püspök,
aki P annóniában új papokról gondoskodni tu d o tt volna. Ilyen körülm ények
között a kereszténység, belső tám asz és szervezet nélkül állva, gyorsan
bom lásnak indult. T udjuk, hogy a kalandozásokból hazaérkező m agyarság
sok foglyot hozott m agával. E foglyok jelentős része azonban keresztény
volt, sőt m inden bizonnyal pap is a k ad t köztük. íg y ezek új erőforrást
jelentettek a halódó pannóniai kereszténység szám ára.5

1 Már 893 szept. 2-án m int Arnolf kancel­
lárja oklevelet állít ki (Böhmer— Miihlbacher
I2. 1891. sz.). V. ö. D ü m m l e r , Geschichte II I2.
362. — B r e t h o l z , G eschichte I. 56— 57., 100.
2 L. Theotm ár salzburgi érseknek és suffra-
ganeus-püspökeinek levelét IX . János pápához,
900 nyarán. P a u l e r — S z i l á g y i , A m agyar honi.
kútfői 323— 28. — F r i e d r i c h , Codex regni
B ohem iae 1. 29— 33. H itelét m egtám adta
G o m b o s A l b i n , A honfoglaló magyarok itáliai
kalandozása, 1928. 78— 93.
3 B r e t h o l z , Geschichte I. χ ιό — 17.
4P a u l e r — S z i l á g y i 327.
5 B a l i c s , id. m. 30c— 301. Amikor a magva-
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 257

Ism eretes, hogy a pusztai népek meglehetősen sokfajta vallást és

szektát tű rn ek meg m aguk között. A kazárok, a bolgárok jó példát adnak
erre. E g y fajta «pogány türelemmel» kezelték vallásos ügyeiket. Már ez
m egkönnyítette a kereszténység helyzetét. A m agyarok közt azonban a
kereszténység m ár a honfoglalás előtt is híveket tu d o tt szerezni, akik te r­
mészetesen az új hazában sokat te h ettek a pannóniai kereszténység élet-
b en tartásáért. Talán nem ta rto z o tt a kivételek közé, hogy m agyar urak,
fejedelmek, pogányságuk ellenére, mély tiszteletet éreztek keresztény szer­
zetesek, püspökök iránt. A V ita M ethodii m egható jelenetére kell gondol­
nunk. Am ikor M ethodius a D una mellékére érkezett, konstantinápolyi
utazása alkalm ából, a m agyarok fejedelme őt tisztelettel, ünnepélyes for­
m ában fogadta. És m iután ajándékokkal elhalm ozta, orcán csókolta az
apostolt, búcsúzáskor pedig ezeket m ondta neki : Szentatyám , emlékezzél
meg rólam á jta to s könyörgéseidben.*1
A kereszténység folytonosságának kétségtelenül legbecsesebb jele az,
hogy a frank-m orva időktől egészen Szent Istv án koráig a helyi keresztény
hagyom ányok tovább éltek. M iután azoknak a helyeknek nagyrészét, ahol
Pribina és Kocel idején tem plom ot szenteltek, ma m ár nem tu d ju k meg­
határozni, Pannóniából mindössze két példával kell megelégednünk : Sir-
m ium (Mitrovica) és Moosburg (Zalavár). A harm adik m ár N agy-M oraviába
vezet b e n n ü n k e t: N yitráról és a Zoborhegyről van szó. Sirmiumról, amely a
honfoglalás u tá n is hosszú ideig bolgár uralom a la tt állott, m ár C onstantin
Jirecek k im u ta tta , hogy falai között a szerémségi Szent D em eter (innen az
ó-m agyar Száva-Szentdem eter) és Szent Ireneus (az ó-m agyar Szenterenye,
Szentiréne) tisztelete a legrégibb keresztény időktől kezdve nem h alt ki.2
A bolgár és a m agyar hódítás te h át nem rom bolta szét lakóinak keresztény
hitéletét, m intahogy a szláv beszivárgás sem tu d ta azt m egbolygatni.
M oosburgban hasonló volt a helyzet. Mint em lítettü k , itt a salzburgi érsek
a IX . század első felében több tem plom ot szentelt fel. K öztük a leghatal­
m asabb és legdíszesebb az a székesegyház volt, am elyben Szent A dorján
h am vait helyezték el. A székesegyházhoz m ár korán apátság is tarto zo tt.
Nem ta rth a tju k m ost m ár véletlennek, hogy a m agyar zalavári konvent
szintén Szent A dorján tiszteletét hirdette. A régi apátság falai között az
élet k ih a lh a to tt, talán az épület is egészen rom okban hevert, tény azonban,
hogy az Á rpád-kori konventet ugyanazon a helyen találjuk, ahol hajdan a
Pribináé állott. Ami azonban még jelentősebb, a m agyar konventet is
Szent A dorjánról nevezték el. A régi Moosburg hagyom ányait teh át a
m agyar Z alavár örökölte.3

rok St.-Gallen előtt m egjelennek, tolm ácsuk egy
fogoly pap. [Ekkehardi casus Sancti Galli ed.
P a u l e r — S z i l á g y i , A magyar honf. kútfői 338.]
V. ö. P a u l e r G y u la ., A magyar nemzet története
Szent Istvánig, 1900. 61— 63.
1 Vita Methodii c. X V I. ed. Miklosich 23.
Szent István. I.
2 C. J i r e c e k , Das christliche Elem ent in der
topographischen Nom enclatur der Balkanländer
(Sitzungsberichte d. Akad. Wien, H ist.-Phil. CI.
136 : X I. 1897.) 93. kk. 1. V. ö. M e l i c h J á n o s ,
A honfoglaláskori Magyarország 77.
3 A 970— 77 közt készült Arnolf-féle levél
*7
258 Váczy Péter

Ahogyan a kereszténység tovább élt a pogányság uralm a idején is

P annóniában, a m orva kereszténység sem p u sztu lt el egészen. E nnek fenn­
m aradását sem annyira a lakóhely folytonossága bizonyítja,1 hanem inkább
az a körülm ény, hogy az o tt lakó nép meg tu d ta őrizni vagy legalább is to ­
vább tu d ta adni keresztény hagyom ányait. M egism ertük azt a szerepet,
am elyet N y itra m ár a korai időkben já tsz o tt a m orvák m egtérítése körül.
Szent E m m erám tem plom át még P rib in a a lap ítja 836 előtt. N y itra M etho­
dius korában püspöki székhely ; itt dúlnak a legnagyobb harcok a b ajo r és
a szláv térítő k között. A m agyar honfoglalás u tá n hosszú időre nem hallunk
róla. Szent Istv á n idején azonban m ár ú jra teljes fényében tündököl. Az
első hiteles értesülést Szent Mór, pécsi püspöknek köszönhetjük, aki m int
iskolás gyerm ek, Istv á n király uralkodása elején, N y itrán nevelkedett. Meg­
emlékezik arról a bazilikáról,2 am ely m i - b e n m in t «ecclesia sanctorum
Em eram i, Andree et Benedicti» b u k k an elő.3 Ezek u tá n nyilvánvaló, hogy
ez a bazilika — talán m egú jíto tt állap o táb an — nem volt m ás, m int

(890) az apátságot kifejezetten em líti : «ad
Mosap(ur)ch abbaciam , ubi sanctus Adrianus
mártír Christi req u iescit. . .» (Salzb. Urk. II. 62.) lezártnak. E zzel foglalkozott újabban J o z e f
Ebből persze m ég nem következik, hogy a
X . század végén, a ham isítás idején az apátság
tényleg fennállott. Miként az oklevél többi
Pannóniára vonatkozó adata m utatja, a szö­
vegbe olyan falvakat is felvettek a salzburgi
egyház birtokaiként, am elyek ekkor már magyar
uralom alá tartoztak. Régi jogok puszta ism ét­
léséről van teh át szó, anélkül, hogy az oklevél
a tényleges viszonyokkal számolna. V. ö. még
a későbbi birtokm egerősítő okleveleket : Salzb.
Urkundenb. II . 105. (a. 977.), n o . (a. 984.),
150. (a. 1051.), 158. (a. 1057.), 570. (a. 1178.),
és 723. (a. 1199.), am elyek minden m egjegyzés
nélkül szórul-szóra megerősítik a régi jogokat.
U gyané okból P l e i d e l l A m b r u s [A magyar
várostörténet első fejezete, Századok, 1934.
K ny. 65.] m egállapítása tehát, hogy «— a ha­
m isítás idejében legalább — keresztény egyház
állott fenn Savariában», hibás következtetésen
alapul.
1 Itt kell m egem lítenünk, hogy nem m aradt1912.) 401— 403. P l e i d e l l a legendából azt kö­
fenn olyan régészeti em lékünk, m elyet egész
határozottsággal a IX — X . századra lehetne
datálni. A pécsi dóm -m úzeum darabjai közt
nem akad a X I. század elejénél régebbi töre­
dék, és a régi Moosburg (Zalavár) romjaiban
sem szabad m indjárt Pribina tem plom ainak
vagy palotájának em lékét látnunk. V. ö. S z ő n y i
O t t ó , A pécsi székesegyház (Magyar M űvészet
V. 1929) 455— 507 és A pécsi dóm -m úzeum
(u. o. 508— 536.). A feldebrői altem plom v i­
szont egészen ó-keresztény jellegű és freskói
latin felirataival a V I. század stílusában készült
vagy azt utánozza. L. erre L u x K á l m á n ,
ó-keresztény bazilika M agyarországon (Magyar
M űvészet I. 1925) 208— 214. E gyedül N yitrán
találtak olyan nyom okat, am elyeket talán
kapcsolatba lehet hozni a Karoling-kori tem ­
plom m al. D e ezt a kérdést sem tekinthetjük
C i b u l k a , Pribina a jeho kostol v N itre ( J .
S t a n i s l a v , Rí§a V el’kom oravská 1933) 25— 52.
V. ö. m ég H a m p e l J ., K eresztény em lékek a
régibb középkorból (Arch. Ért. X IV . 1894.)
43— 53. A lakóhely kontinuitásából viszont még
korántsem szabad arra következtetni, hogy a
kereszténység ezeken a helyeken a m agyarok
betelepedése u t á n is virágzott. A lakóhely
kontinuitása ugyanis m ég nem jelent népi
vag y éppen kulturális kontinuitást. Addig,
am íg pontos adatokat nem kapunk arról, hogy
a frank tem plom ok Géza koráig használatban
voltak, minden ilyen következtetésnek nincs
történetileg bizonyítható alapja. A keresztény­
ség kontinuitásáról szól P l e i d e l l , id. m. 94. kk. 1.
2 Mauri episcopi vita ss. Zoerardi et Bene­
dicti cc. I., 3., 4. (ed. Endlicher, Rerum Hun-
garicarum M onumenta Arpadiana 1849. 134.,
136— 137. V. ö. S ö r ö s P o n g r á c z , Az elenyészett
bencés apátságok (Pannonh. rendt. X II. B.
vetkezteti, hogy, «ez az apátság már Szent
István király e l ő t t is fennállott». Ennek azonban
a legenda határozottan ellentm ond : «Tempore
illő quo sub christianissim i Stephani regis nutu,
nőmén et religio deitatis in Pannónia rudis
adhuc pullulabat, audita fam a boni rectoris,
m ulti ex terris aliis canonici et m onachi ad
ipsum, quasi ad patrem con flu eb an t...» A jöve­
vények közt van Zoerardus is, aki teh át Szent
István idején érkezett Zoborra.
3 F e j é r p a t a k y L á s z l ó , Kálmán király ok­
levelei 1892. 43, 15. V. ö. m ég a Szent István-
féle hamis nyitrai adom ánylevelet : «canonicos
Ecclesiae B. Emerami martyris» (K a r á c s o n y i
J á n o s , Szent István király oklevelei, 1891. 103.).
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 259

am elyet még A dalram salzburgi érsek a d o tt á t a hívőknek Szent Em m eram

dicsőségére. De a hozzátartozó ú. n. zoborhegyi m onostornak is régi alapí­
tású n ak kell lennie, mivel m ár Szent Istv á n idején oly nagy volt a híre,
hogy falai közzé Lengyelországból is vonzott szentéletű em bereket.
Az élő hagyom ánynak ezt a tanúság át szépen egészíti ki a nyelvészet
tanúskodása. Melyik néptől ta n u ltu k el ma is használatos keresztény egy­
házi szavainkat ? Melich szerint kétségkívül szlávnyelvű nép volt, még
pedig olyan szláv nép, am ely latin rítu s szerint élt. N yelvünk keresztény szó­
kincsének nagyobbik része ugyanis latin ritu sú szláv nép nyelvéből eredt.
Olyan szavaink, m int ap át, bérm ál, pilis (jelentése tonsurtia), apáca, álnok,
eretnek, parázna, húsvét, oly szláv szóalakokra m ennek vissza, amelyek csak
latin ritu sú szláv népeknél (horvát, szlovén) használatosak.1 Ez azt jelenti
hogy őseinket legelhatározóbb form ában latin ritu sú szláv papok ism er­
te tté k meg a K risztus tanaival. A m agyarság tömeges m egtérítése teh át
csak m ai hazánkban tö rté n h e te tt meg, amely, m in t láttu k , nagyrészt a
róm ai egyház hatáskörzetében feküdt. A m agyarok betelepésekor a
jo bbára szlávnyelvű lakosság nem pu sztu lt el, nem is k öltözött ki nagyobb
arányokban, hanem to v áb b ra is földjén m arad t. A jövevény m agyarokkal
eg yütt élve és összeolvadva, á ta d ta neki kereszténységét, am elyet az új nép-
vándorlás viharai között is meg tu d o tt m agának őrizni. A m agyar keresz­
ténység lassú, term észetes fejlődés ú tjá n b o n tak o zo tt ki az itt ta lált népek
kereszténységéből. Még m ielőtt te h át a h atáro k m egnyíltak volna az idegen
térítő k szám ára, a m agyarság észrevétlen k ulturális felszívódás ú tjá n m ár
előkészült a szentistváni keresztségre.
Ez a nagyjelentőségű folyam at pedig — ism ételjük — a latin, római
rítus keretében érlelődött ki. A kérdés azonban, meddig te rje d t hazánkban
a honfoglalás előtt a róm ai rítu s sugárkörzete? Hogy a dalm át-pannón te rü ­
leten a róm ai rítu s uralkodott, ahhoz v ita nem fér. És ugyanígy kétséget
kizáróan N agy-M oravia területén, te h á t a n y itr a —garam i részeken is,
latin rítu s u tá n igazodott az egyház. M int k ifejtettü k , Cyrillus és M ethodius
működése ezen a helyzeten sem m it sem v á lto z ta to tt, m ert b ár ők szárm a­
zásra nézve görögök voltak, az új környezetben, am i a litu rg iát illeti, telje­
sen alkalm azkodtak a nép korábbi keresztény formáihoz, te h át a latin
egyházihoz.
Sokkal nehezebben á tte k in th ető a kereszténység form ája a D unától
keletre, ahol jobbára bolgár fennhatóság a la tt élő kisebb-nagyobb fejede­
lemségeket kell sejtenünk. Ez a terü let a bolgárok megjelenése elő tt kétség­
kívül Bizánc k u ltu rális h atása a la tt állo tt ; a dunam enti püspökségek
térítései és térítgetései közism ertek. Egyszerűen te h át hajlandók volnánk
azt m ondani, hogy a T iszántúl és E rdély a kereszténységet kizárólagosan
bizánci form ában vette át, te h át keleti rítu s szerint. Ellentm ond ennek
azonban mindaz, am it a bolgárok m egtérítésének történetéről tudunk.

1 A magyar nyelv szláv jövevényei (Magyar N yelv VI. 1910.) 289— 299.
17*
2Ó 0 V cíczy Péter

A bolgárok, igaz, közelebb éltek a bizánci kultúrához, m int a nyugatihoz,

de Bizánc politikai ellenfelük volt, am elynek kulturális befolyásától csak félni
tu d ta k . H a táraik bizonyos értelem ben te h át sokkal inkább m egnyíltak
nyugat, m int dél felől érkező térítő k előtt. A frankokhoz hosszú időn keresz­
tü l a legbelsőbb b arátság fűzte őket és m egkeresztelésüket is nem a b izán ­
ciaktól, hanem a frankok közvetítésével R óm ától v árták . Szükségképpen
te h á t arra kell gondolnunk, hogy a bolgárságnak legalább is északnyugati,
m agyarországi h a tárterü letén a róm ai ritu sú kereszténység szabadon te r­
je d h e te tt.1
De e feltevés m ellett szól a hagyom ány is. Sirm ium a róm ai időkben
Aquileia alá ta rto z o tt, te h á t n y ugat felé nézett. H atáskörzete azonban,
érsekség lévén, Moesia egy részére is k iterjed t. A D una és E rdély közt
elterülő sík vidék ennélfogva inkább a nyugati, m in t a keleti egyház be­
folyása a la tt állott. Ism erve a keresztény hagyom ány szívósságát, aligha
vonható kétségbe, hogy a latin rítu s ezen a terü leten a későbbi időkben
sem leh etett egészen ism eretlen. E nnek elterjedését term észetesen sokban
m egnehezítette a bolgárság csatlakozása Bizánchoz (870), de nem akadályoz­
h a tta azt meg egészen, hiszen h atárterü letek rő l volt szó, ahová a püspöki
szervezet keze nehezen ért el. Üj helyzetet te re m te ttek a M orvaországból
kiüldözött M ethodius-tanítványok, akik teljesen la tin környezetből kerül­
tek B olgárországba és a horv át-d alm át részekre. A szláv litu rg iát terjesz­
te tté k , de ez a szláv liturgia pannóniai és m orva környezetben alakult
ki, alapja pedig a róm ai rítu s volt. Idő kellett te h á t ahhoz, amíg ennek a
litu rg ián ak latinsága a görög rítushoz idom ult. íg y éppen nincs kizárva,
hogy a bolgárok birodalm uk bukásáig (1018) a görög rítu s m ellett a róm ai
form át is alkalm azták. A bolgár p a triá rk á tu s m egszüntetése (1019) a bizánci
form ák győzelm ét azu tán teljessé te tte . Ezzel azonban m ár meg is ad tu k a
választ a felvetett kérdésre : a D unától keletre eső területen, am ennyiben
a kereszténység m ár gyökeret eresztett, m inden valószínűség szerint a latin
rítu s a görög m ellett is érvényesült.
A m agyarság, m int előbb m egállapítottuk, a keresztény h ite t olyan
szláv néptől ta n u lta , am ely a róm ai rítu s u tá n igazodott. Elsősorban teh át
a pannóniai és m orvaországi szlávokra kell gondolnunk. Ők voltak kétség­
kívül a m agyarság első keresztény tanítóm esterei az új hazában. De koránt-

1 H a m p el J ó zsef, Az aracsi domborműtarsolyról F e ttic h N á n d o r m u tatta ki legutóbb,

(Archeológiái É rtesítő 1897. X V II.) 204— 212.
fejtegetéseiből az következne, hogy Aracson
(Torontál vm .) latin egyház állott fenn a
V III— IX . században. U gyanis a tem plom ­
romok közt talált dombormű felső része latin
ritusú papot ábrázol (latin feliratok!). Csak­
hogy az em lékkő alighanem a Szent István
utáni időből való. Erre 1. G e r e v ic h T ib o r n a k az látható kereszt és Krisztus-m onogram m csak
Árpád-házi m űvészetről szóló, m egjelenés előtt
álló m űvét. A kérdés m egvilágítása szem pont­
jából más leletek sem jönnek szám ításba.
A kereszttel d íszített bezdédi (Szabolcs vm.)
hogy nem hazai földön készült, viselője pedig
pogány volt. (Arch. Ért. 1931. X LV . 48— 72.)
A nagvszentm iklósi kincs se hozható az itten i
lakosság vagy a betelepedő m agyarság életé­
vel kapcsolatba. N é m e th G y u l a legújabb kuta­
tásai alapján ezt a leletet a bessenyőknek kell
tulajdonítanunk. íg y a kincs egyes darabjain
a bessenyők kereszténységére vet világot. L.
N é m e th G y u l a cikkét a Magyar N yelvben :
A nagyszentm iklósi kincs feliratai (X X V III.
1932) 65— 85., 129— 139.
 Cyrill Krisztus itélöszéke előtt. F alfestm ény Cyrill sírja felett a IX . századból. Róma, San C lem ente-tem plom .
Krisztus (a kép közepén) balján Cyrillt, jobbján M ethódot látjuk térdepelni. A kép közvetlenül Cyrill halála után készült.
2Ó 2 Váczy Péter

sem szabad ebből a szlávságból a T iszántúlon és E rdélyben lakó szláv

szigeteket kizárni. A honfoglalás idején a bolgár-törökség elszlávosodá-
dása jórészben m ár befejeződött, hiszen Bogoris (Boris) u tó d ja és fia,
V ladim ir (888—892) m ár szláv nevet viselt.1 íg y m inden okunk megvan
arra, hogy abba a szláv csoportba, am ely a m agyart a kereszténységben
m egerősítette, a hazai bolgár-szlávokat is be kell szám ítanunk.
A bizánci kereszténység a kalandozások korában nem is annyira
bolgár közvetítéssel, m int inkább közvetlen forrásból ért «Turkia» terüle­
tére. Terjeszkedési m ódja is egészen más volt, m in t a latin keresztény­
ségé. Ez utóbbi Géza koráig csak a hazai kereszténység lassú felszívódása
ú tjá n te rje d t a m agyarság körében. A n yugati kapun keresztül térítő k nem
jö tte k be M agyarországba : ettő l az ú ttó l m ár a félelem is v issz a tarto tta
őket. Térítéseikkel egyedül a h atáro n kívül kalandozó m agyarság között
próbálkoztak meg, term észetesen váltakozó vagy múló sikerrel. íg y pél­
dául a St. Gallen-i klastrom nekrológium ába P ru n w art püspök, St. Gallen-i
szerzetes neve mellé azt jegyezték be, hogy sok m agyart m eg térített k irá­
lyukkal egyetem ben. M iután a bejegyzés a X —X I. századból való, talán
összefüggésben áll a m agyarok 926. évi St. Gallen-i tartó zk o d ásáv al.12
Más alkalom m al, így am időn a m agyarok 954-ben a gem blouxi kolostort
fogták ostrom alá, Szent G uilbert közéjük m ent és egynéhányat (aliquos
eorum) m eg térített közülük.3 Mindezek az esetek azonban csak elszige­
telten fordultak elő és nem is v o ltak nagyobb hatással a m agyarságra.
N yugatnak egészen Géza koráig kellett arra várni, hogy megkezdhesse
nagyarányú térítési m unkáját.
Ezzel szemben a bizánci kereszténység dinasztikus form ában, fejedelmi
kapcsolatok segítségével v e tette meg a lá b át hazánkban., A térítésnek ez a
«felülről lefelé» ereszkedő m ódja egészen új fejezetet n y ito tt a m agyar
kereszténység történetében. A népi, szinte észrevétlen térítés helyére lép a
tudatos, fejedelm i, am elyet ezért rendszerint politikai célok és elgondolások
kísérnek. N agyon jellemző m ár m ost a m agyarság akkori politikai állapo­
tá ra , hogy ennek az új térítési folyam atnak m egindítója nem a fejedelmi
ház volt, hanem két törzs feje, Gyula és Bulcsu. M int ism eretes, a honfog­
lalás u tá n a törzsszövetség fejedelm i törzsének (Árpád) hatalm a és te k in ­
télye erősen alászállott. A politikai élet porondján azokat a törzseket
találjuk, am elyek előnyös periferikus helyzetüknél fogva a kalandozások
m inden dicsőségét és hasznát m aguknak b izto síto tták . Itá lia felé a H orka,
nyugat felé a Lél és H orka, délen pedig a Gyula, B otond és H orka törzse
ta rtja kezében az á tjá ró k a t és ezzel a külföldi kapcsolatokat is. M ialatt a
fejedelm i törzs központi elhelyezkedése folytán tétlenségre volt k árhoztatva,

1 M elich János, A honfogl. M agyarország 17.
2 Libri anniversariorum et necrologium
Mon. s. Galli, IV. non. Febrnarii : «plurimos
Ungariorum cum rege ipso convertit>> (MG.
Necr. Germ. I. 466.).
3 V ita W icb erti, MG. SS. V III. 513— 14.
V. ö. m ég O th lo n i V ita s. W olfkangi, Prológus,
MG. SS. IV . 525
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 263

a szélek törzsei portyáznak, diplom áciai összeköttetésbe ju tn a k a szomszédos

országokkal. Ilyen körülm ények között nem lehet azon csodálkoznunk,
hogy Bizánc felé is a m agyarságot nem Á rpád-nem zetsége, hanem A jtony,
H orka és B otond törzse képviseli. A jtony törzsének, am elyben a gyula-m él­
tóság öröklődött, a m ai T em esvártól északra, a Maros két oldalán feküdtek
szállásai. A khárkász m éltóság törzse, a H orka, a m ai Somogy—Zala m egyék­
ben, míg a kevésbbé jelentős B otond-törzs a Vuka folyó környékén és
B aranya déli csücskében volt birtokos.1
A 895-i szerencsétlen h a d já ra t ó ta a m agyarság távol ta rto tta m agát
a balkáni bonyodalm aktól. A m int azonban Simeon cár halála u tán (927) a
bolgár birodalom ereje a láh a n y a tlo tt, úgy lá tta , m egnyíltak a kap u k Bizánc
felé. A Gyula és H orka te h á t ráv etik m agukat a bizánciakra, Theophanes
patríciusnak azonban 943-ban sikerült öt évre békét kötni velük.12 Ä béke
éveit a császári u d v ar arra használja fel, hogy cím osztogatás, ajándékok és
megkeresztelés ú tjá n az eddigi ellenségeket a birodalom vazallus fejedel­
meivé változtassa. Bulcsu tényleg K onstan tin áp o ly b a érkezik, megkeresz-
telkedik és patriciusi ranggal k itü n tetv e, ajándékokkal elhalm ozva, tér
vissza hazájába (943—948). Nem sokkal azu tán Gyula is ú tra kel és ugyan­
csak a császárvárosban felveszi a keresztséget s ta lá n az Istv á n nevet. Cím
és ajándék term észetesen nála sem m arad el. Ami azonban a legfontosabb,
m agával visz h azájába egy görög szerzetest, a jám borságáról híres Hiero-
theos-t, a k it Theophylaktos p á triá rk a (956) T urkia püspökévé szentel.
F orrásunk, Skylitzes, to v áb b á elm ondja, hogy az em lített püspök «a b arb ár
tévelygésről sokakat kereszténységre térített.» G yula m egm aradt az új
h itben és e ttő l kezdve sohasem tö rt a bizánciak birodalm ába. H a keresz­
tén y foglyokra ak ad t, m egvette és szabadokká te tte őket. Ezzel szemben
Bulcsu esküjét csakham ar megszegte és törzsének egész erejével gyakorta
b e ü tö tt a bizánci tarto m án y o k b a.3
E bből a leírásból az tű n ik ki, hogy Bulcsu, a H orka törzs feje, felveszi
ugyan a görög kereszténységet, de u tá n a csakham ar visszaesik korábbi
pogányságába («K onstantinápolyba . . . jö tt, te tte tv e , hogy a keresztény
h itet felveszi»). A H orkák m egtérítése Bizánc felől te h á t kudarcot vallott.
A nnál sikeresebb volt a kísérlet G yulával. Úgy látszik, Turkia püspöke meg
is érkezett a Maros mellékére, mivel csak így érth e tjü k meg a szövegnek
azt az állítását, hogy «sokakat m egtérített». E gy ó-orosz forrás is tu d a
«paeonok, akik ugróknak neveztetnek, akik m agukat m agerok-nak mondják»,
bizánci térítéséről. E forrás szerint is két paeon fejedelem megy K o n stan ti­
nápolyba, hogy a szent keresztségben részesüljön. «De m inekelőtte a görög
püspökök jóform án országokba jöhettek és őket az írás szavaival m egoktat-

1 D e é r J ó z s e f , id. m. 14— 30.
2 U . o. 27.
3 Ioannes Skylitzes tudósítását Kedrenos
krónikájában ed. Bonn II. 328. Bulcsú látoga­
tását K onstantinos, D e adm inistrando imperio
is említi [c. 40. ed. Bonn III. 175· *— P a u l e r —
A m agyar honi. kútfői 128.]. A követ­
S z ilá g y i,
ség idejéről M o r a v c s i k G y u l a , A magyar tör­
tén et bizánci forrásai 1934. 171-—72 ·
264 Váczy Péter

h a ttá k volna, legott egyike a két vezérnek, az Istv án nevű, igaz keresztény
h ittel eltöltve m eghala, aki sok, Istennek tetsző cselekedetet mívelvén,
békén té rt a m ennyei birodalom ba. C sakham ar keletről, éjszakról és délről
számos nép tö rt elő, sok rázkódás és ijedelem fogta el a görögök birodalm át,
úgy, hogy ezt a paeon népet h a m arjáb a n nem tu d tá k m egerősíteni a (keresz­
tény) hitben». E rre — írja a forrás — a latin o k felkerekedtek és a m agya­
rokat m eg térítették .1 M iután azonban a latin térítés csak a 973-i quedlin-
burgi követ járás u tán indult meg, a görög püspökök térítése legalább is
húsz évig ta rth a to tt G yula országában. Ez pedig m ár szép idő oly térítés
szám ára, am elyet a fejedelem «felőlről» tám o g ato tt.
Ez ad ato k alapján, úgy hisszük, joggal v eh etjü k fel, hogy a X. század
közepétől kezdve a görög kereszténység és vele a görög rítu s igen megerő­
södött a M aros-Tisza környékén. Gyula kezdeményezésére kezdetét v ette a
térítés, és a m issziót egy B izáncban felszentelt püspök, T urkia püspöke
irá n y íto tta. H ierotheos-t Bizánc kétség­
kívül térítő-püspöknek szánta, h a táro ­
zo tt székhely nélkül, p usztán «Turkia»
szám ára. Ez term észetesen sem m it sem
von le an n ak a ténynek jelentőségéből,
hogy a m agyar kereszténység megszer­
vezését Bizánc kísérelte meg először. A
görög H ierotheost kell a m agyarság első
püspökének tekintenünk. H atásköre m in­
den bizonnyal csak G yula országának
h atáráig ért, Bizánc szám ára azonban
Oszlopíej az esztergom i bazilikából. ezzel adva volt a lehetőség arra, hogy
(X I. század.) befolyását a tö b b i törzsekre is k ite r­
jessze. A későbbi események tanúsága
szerint G yula országának görög kereszténysége mély gyökereket eresztett.
Az A jtony-törzs hagyom ányát kell látn u n k abban, hogy Szent Istv án
uralkodásának elején M arosvárnak A jtón nevű u ra B odonba (Vidin, B olgár­
ország) megy m egkeresztelkedni, s hogy ez az A jtony «accepit autem
po testatem a Graecis». Székvárosában Keresztelő Szent János tiszteletére
m onostort ép ített, am elynek lakói görögök voltak és a bazilita-rend sza­
bályai szerint éltek.2
Gyula példaadása m indennél jobban szem lélteti, hogy a X. századi
m agyarság igazi vezérei a törzsfők és nem a fejedelm i sár jak sorából k erül­
tek ki. A fejedelm i térítés m ódja is tu lajdonkép G yula ú tjá n honosodik
meg az Á rpádok' házában. A görög kereszténység ú tja Bulcsún keresztül

1 T h a lló c z y L a jo s , A dalék az ó-hit történe­ 2 V ita s. Gerardi c. 10. ed. Endlicher,

téhez M agyarországon (Századok, X X X . 1896.)
200— 202. A forrás értékéről M o r a v c s i k , id. m.
131. «A szláv szövegben em lített Stefan talán
Skylitzes Γυλας-ának keresztneve» — mondja
Moravcsik.
Monumenta Arpadiana 214— 15. A bazilita
monostorokról hazánkban K r a j n y á k G á b o r ,
Szent István veszprém völgyi donatiójának
görög egyházi vonatkozásai [Századok, LTX—
LX. 1025— 26.] 503— 504.
 Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában 265

is e lju th a to tt volna a fejedelm i udvarba, ha történetesen Bulcsu k ita rt

Bizánc oldalán. K onstantinos Porphyrogenetos a d a ta szerint ugyanis
Bulcsu nem egyedül u ta z o tt K o n stantin áp o ly b a, hanem vele m ent Termács
is, Á rpád vezér dédunokája.1 Bulcsu és a fejedelmi törzs között teh át
valam i szorosabb kapcsolatot kell feltételeznünk. Bulcsu «árulása» u tán
G yulának ju to tt az a szerep, hogy a görög kereszténységet az Á rpád-házba
átp lá n tálja. Taksony ha Géza ugyanis h atalm a m egszilárdítása végett
sietett házasságot k ötni Gyula Sarolt lányával, aki, ak ár csak apja, keresz­
tény v o lt.12 S arolttal e g y ü tt görög papok vonulnak be az Á rpád-törzs
szállásterületére. Ez a görög hagyom ány öröklődik tovább, am ikor Vesz­
prém völgyében görög bazilita m onostor épül fel,3 am ikor Szent Istv á n
u dvarában keleti papok tartó zk o d n ak ,4 vagy am ikor első királyunk
K onstantinápolyban m agyar zarándokházat és tem plom ot em el.5 Talán
Istv án nevét is n a g y aty ja keresztény neve u tá n k a p ta .6 De ugyanez a
görög hagyom ány készteti m ár Gézát arra, hogy a té rítést «felülről»
irányítsa és fejedelm i hatalm ával tám ogassa. íg y az az elhatározás, amely
végül a görögség ellen fordult, tulajdonképpen a G yulák görög-keresztény
hagyom ánya nyom án érlelődött meg. A görög kereszténység gyökérverése
az Á rpádok fejedelm i házában m integy szim bolikus erővel jelzi, hogy a
kalandozások kora befejeződött, és hogy a m agyarság sorsának intézése újra
a fejedelem kezére szállt.

1 K o n s t a n t i n o s , id. h. völgyi donatiójának görög szövegéről 10. [Ér­

2 Ezekről a genealógiai kapcsolatokról H ó -
m a n B á l i n t , A Szent László-kori Gesta Unga-
rorum 12., 8 8 —90.
3 K r a j n y á k , id. m. 505 - 506.
4 Erre m utat Szent István görögnyelvű
oklevele a veszprém völgvi apácák számára.
Kiadva G y o m l a y G y . , Szent István veszprém -
tek. a N yelvt. kör. X V II. 8.] V. ö. H é n n a n ,
a Századok, 1917. 99. kk. 1.
5K r a j n y á k , id. m. 506.
6T h a l l ó c z y , id. m. 204. A V azul-nevet is
ilyen görög-szláv átvételnek kell tekintenünk.
[.M e l i c h , A magyar n yelv szláv jövevényei, 294.]
A MAGYAROK ÉS A KERESZTÉNYSÉG
GÉZA FEJEDELEM KORÁBAN.

ir t a : CSÓKA J. LAJOS.
 T IZ E D IK század második fele nagy változások kora volt
E urópában. Az Egyház új életerőt nyert különösen a clunyi
reform következtében ; a keresztény vallás átvételével egy-
időben ekkor v e tették meg a különböző szláv törzsek önálló
állami létük alapját. A törzsi partikularizm us letörésével ekkor
te re m te tte meg N agy O ttó a ném et birodalom egységét,
amelyhez az egy em beröltő ó ta gazdátlan római császári koronát
is megszerezte m agának. De ugyanezen id ő tájt erősödött meg a
bizánci császárság is, am ely a bolgár birodalom megtörésével a
Szerémségig to lta ki h a tárait. Ily politikai viszonyok között a
m agyarság sem fo ly ta th a tta eddigi életm ódját. A Szt. Lőrinc-
napi csatával 955-ben bezárultak a m agyar csapatok előtt N yugat
kapui, 970-ben pedig m ár Bizánc is teljes határozottsággal u ta síto tta vissza
a Szvjatoszláv kievi fejedelem szövetségében harcoló m agyarokat.1 Az ekkor
uralom ra került Géza fejedelemnek alig m arad t teh át más választása,
m inthogy az országát körülvevő népek k u ltú rá já t átvévén, velük békés
szomszédságot ta rtv a , új form ában igyekezzék biztosítani népe jövőjét.
A mi feladatunk ennek a nagy m unkának egyik részét, illetőleg annak
kezdeteit megrajzolni. Mielőtt azonban hozzáfognánk nem zeti tö rtén etü n k
sorsdöntő tényének, a kereszténység átvételének tárgyalásához, nagy
vonásokban ism ertetnünk kell azokat a k ü l s ő tényezőket, amelyek a
m agyar fejlődésnek ezt a m ozzanatát leginkább befolyásolták.
Aki korszakunk tö rtén e té t és a m agyar kereszténység kezdeteit vizs­
gálja, annak figyelmét nem kerülheti el az a hatalm as mozgalom, melyet
c 1 u n y-i r e f o r m n a k nevezünk. Az egész nyugati k u ltú rát áth ató
ezen szellemi mozgalom forrása és irán y ító ja az a burgundiai bencés a p á t­
ság, Cluny, volt, am ely ilyen nem zetközi hatás kifejtésére m ár földrajzi hely­

1 H ó m an — Szekfű : M agyar T ö rté n e t.2 Bp., 1935. I. 145— 147·

270 Csóka J . Lajos

zeténél fogva is alkalm as volt. O tt fekszik az Angliából Itáliáb a, Spanyol-

országból az északi szláv népekhez vezető u ta k kereszteződésénél, ahonnét
a keresztény k u ltú ra h atárterü letei egyform án érhetők el.1 Hogy azonban
Cluny tényleg ily korszakalkotó szerephez ju to tt és azt oly sikerrel meg is
oldotta, azt főleg szervezetének és ap átjai egyéniségének tulajdonítjuk.
A clunv-i apátság szervezetében két olyan tényező van, mely a későbbi
fejlődést lehetővé te tte : a szabad ap átv álasztás joga és a pápai védelem
biztosítása. Az alapítólevél szerkesztői, Bernó baum ei ap át és Vilmos
aquitaniai herceg, nagyon jól tu d tá k , hogy igazi szerzetesi élet nem bizto­
sítható o tt, ahol a kolostoron kívülálló idegenek intézik a közösség legben­
sőbb ügyeit. A szerzetesi és általáb an az egyházi fegyelem elhanyatlásának
egyik legmélyebb gyökere a X. században is abban az egyházpolitikai fel­
fogásban rejlett, am ely a világi uralkodók szám ára igényli az egyházi h iv a­
talok, az ap áti és a püspöki m éltóságok betöltésének jogát. Ezen az alapon
igen sokszor m éltatlan férfiak kerültek az egyes kolostorok élére, és nem
voltak ritk á k a laikus, a családos ap áto k sem, akik családjuknak élve alig
törődtek azzal, hogy a közösség szám ára m egterem tsék azokat az anyagi
és erkölcsi előfeltételeket, am elyek nélkül szerzetesi élet nem lehetséges.
Az alapítók ezen baj kiküszöbölése céljából ju tta ttá k érvényre Szt. Benedek
regulájának azt a (64. fej.) rendelkezését, am ely a kolostor részére bizto sítja
az ap átválasztás szabadságát. A 910. szept. 11-én kelt alapítólevél ta rta l­
m ának m ásik fontos része az a pápai védelem, amely a Róm a-eszm ének
h atáro zo tt és öntudatos m egnyilatkozása. Cluny a pápai tekintély süllye­
désének még ezen m élyfokán sem feledkezett meg arról, hogy az Egyház
középpontja az apostolfejedelm ek sírjánál van, .s hogy Szt. P éter utódai
az egész keresztény világ védői és korm ányzói.12
A káros befolyások ellen így m egvédett kolostorban m egindulhatott
m ár az a szerzetesi élet, am ely Szt. Benedek regulájának követésén épült
fel. Az istentisztelet m éltó végzése, a szerzetesi engedelmesség, a szegény­
ség és a hallgatagság gyakorlása voltak azok a legfőbb erények, am elyek
itt o tth o n ra ta lá ltak .3 De Cluny v ilágtörténeti jelentősége mégsem abban áll,
hogy m egvalósította a m ár régóta v á rt szerzetesi reform ot, hanem abban,
hogy m egindította azt a vallás-erkölcsi m ozgalm at, am ely á th a to tta nemcsak
az egyházat, hanem az egész keresztény tá rsad alm at is. E nnek a h atásn ak
az okait keresve az apátok nagy egyéniségére kell rá m u tatn u n k , akik
eszméiket nem csak lelkesedéssel, de rendkívüli tehetséggel is igyekeztek
diadalra ju tta tn i.4 A m ozgalom nak a m egindítóját és az igazi kitervezőjét
az első cluny-i apátban, Szt O dóban tiszteljü k .5

1 G. Schnürer : Kirche und Kultur im M it­
telalter.2 Paderborn, 1929. II. 206— 207.
2 G. Schnürer, i. m. II. 173— 181.
3 E. Sackur : D ie Cluniazenser. H alle, 1892.
!· 50·
4 C. B u tler: B enediktinisches M önchtum .
St. Ottilien, 1929. 189— 190.
5 U. Berbere : L ’ordre m onastique des ori-
gines au X I I e siécle3. Lille— Paris, 1924. 197 :
«II faut bien reconnaitre que les papes de la
seconde m oitié du X I e siécle réalisaient la
grande idée de S. Ódon, la régénération de la
société chrétienne en com m engant par le
sanctuaire.»
 A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában 271

Az előkelő szárm azású és kiváló teológiai és világi műveltséggel ren­

delkező O d ó a p át (927—942) kezdetben a baum ei kolostor ta g ja volt, s
csak m ikor Bernó u tá n ő le tt az ap át, akkor vonult á t a vele azonos fel­
fogású társaival a szomszédos Clunybe, am ely ekkor kezdette meg önálló
életét és tö rtén eti szerepét.1 Odó tu d a tá b a n volt sajá t és apátsága felada­
tán ak , am elynek alapelveit a «Collationum libri trés» című m űvében fejtette
ki a legvilágosabban.12
Odó Szt. Ágoston történetbölcseleti felfogása alapján szintén a jó és a
rossz, a «civitas Dei» és a «civitas diaboli» küzdelm ében lá tta a földi élet
lényegét. A chiliasm us eszm éjétől is m egérintett szerző hirdeti, hogy vesze­
delmes idők jö ttek , és a világot m ár a vég nyom orgatja.3 L átja, hogy m ekkora
erővel folyik a két «civitas» harca, am elyben az egyháziak a helyett, hogy
ja v íta n ák a világiakat, igen sokszor rossz példájukkal Isten parancsának
a m egvetésére ösztönzik őket.4 Ily szom orúnak lá tv a a kor erkölcsi arcu­
la tá t, term észetszerűleg jelentkezett Odónál a reform szükségessége. «Mit
kell tennünk nekünk, akik a k in y ila tk o z ta to tt kegyelemmel szemléljük,
hogy m ik az örökkévalók ; akiknek a kötelességünk, hogy a hitből éljü n k ?» 5
M indenekelőtt azt lá tta világosan, hogy először is a világiak h iv a to tt ta n í­
tóinak, a szerzeteseknek és a papoknak a lelkében kell k ialakítani az Isten
országát és csak azután kerülhet sor a társadalom reform jára. A szerzetesi
élet átalakításához készen állnak azok az eszközök, am elyeket Szt. Benedek
h atáro zo tt m eg.6 Ezen m unkánál azonban önm egtagadásra, aszkézisre van
szükség, m ert célttévesztett azok törekvése, akik alázatosak ak arnak lenni
m egvetettség nélkül, elégedettek szükséget szenvedés nélkül, tiszták a
te st kellem etlenkedése nélkül, türelm esek sérelemszenvedés nélkül ; akik
szeretnék elérni az erényeket, de nem tu d já k megszerezni őket, m ert meg­
fu tn ak a fáradság elől.7 A társadalom m egjavítása szem pontjából aztán az
előkelőkre kell különös gondot fordítani. Mivel a világban általános az a
felfogás, hogy a hatalm asak a rosszabbak, m ert kihasználják a szegényeket,
azért rá kell vezetni őket m úlandó voltuk tu d a tá ra , s hogy cselekedeteikért
egyszer m ajd szám ot kell adniok.8 Meg kell értetn i velük, hogy K risztus
törvénye őket is aláv etette a papi hatalom nak, am ely sokkal tökéletesebb,
m agasabbrendű, m int az ő joghatóságuk. A világ h atalm asainak is tu d o ­
m ásul kell venniök, hogy ők is K risztus n y áján ak juhai, akiket a legfőbb
pásztor a d o tt át a papságnak.9 Nem h allg atja el Szt. Odó, hogy az ily
értelem ben felfogott élet valóban harc és sok benne a szenvedés, de hirdeti
azt is, hogy ha testü n k szerint szom orkodunk is a bajok m iatt, lelkünk

1 E. Sackur, i. m. I, 43— 48., 65. könyv és a fejezet szám át jelezzük. Jelen

2 A. H essel : Odo von Cluni und das idézetünk : II. 38.
französische Kulturproblem im früheren 4 U . ο. II. 6.
M ittelalter. (Histor. Zeitschr. 1923. B. 128. 5 U. ο. III. 47.
1— 25.) 18. 6 U. ο. III. 18.
3 A Collationes 3 kön yvét a következőkben 7 U. ο. II. 10.
Migne (Patrol. Lat. 133. col. 517— 638.) alap­ 8 U. ο. III. 30., 32.
ján idézzük, de egyszerűsítés kedvéért csak a 9 U. ο. III. 24.
272 Csóka J . Lajos

szerint örülünk, m ert tu d a tá b a n vagyunk a szenvedések érdemszerző

voltának.1
Igaz ugyan, hogy Odó a p át nem dolgozott ki szerves és formális
program m ot az egyház és a társadalom m egújítására ; a cluny-i élet és a
föntebb é rin te tt gondolatok mégis egy h atalm as m ozgalom nak lettek
indító és iránytszabó eszméi.2 Az egyházi és a világi fejedelm ek tám oga­
tásáv al m egindított reform szinte program m szerűen csapott túl a kolos­
torok falain, és Cluny ap átjai m egtalálták a m ódját annak, hogy eszméik
az egyház és a társadalom egész közösségét is átjárh assák .
B ár e helyen nem lehet feladatunk, hogy nyom on kövessük az új szel­
lem térfoglalását, egy-két fontosabb és bennünket közelebbről érintő moz­
z an ato t mégis meg kell em lítenünk. 931-ben eszközölte ki Odó, hogy
X I. János pápa C lunyt különös oltalm ába v ette és m egadta neki a jogot,
hogy a reform ot más kolostorokba is bevezethesse, s hogy ezeket irányítása
a la tt ta rth a s s a .3 A reform először B urgundiában, A quitaniában és Nor-
m andiában te rje d t el, de m ikor Odó 936-ban m egjelent R óm ában, a város
ura, Alberik, reábízta az örök-város és környéke kolostorainak a m egújítását
is. Alberik aventinusi szülőházából is apátság lett, és ez a Szűz Mária-
kolostor le tt a cluny-i apátok rendes róm ai szállóhelye.4 A ym ard kor­
m ányzása a la tt (942—954) inkább anyagiakban erősödött Cluny, de
Majolus a p át (954—994) m ár szoros kapcsolatot te re m te tt a Szentszékkel,
az olasz és burgundi udvarokkal és egyik szerzetese, H eldricus révén —
aki korábban előkelő h iv a ta lt viselt Itáliáb an — érintkezésbe ju to tt Nagy
O ttóval is. B ár a császár és a ha bizalm át is nagy m értékben élvezte a
kiváló ap át, leglelkesebb tám o g ató ja mégis N agy O ttó felesége, Szt. Adelhaid
volt, aki hazájából, a burgundi királyi udvarból hozta m agával a cluny-i
eszme irán t érzett nagy rokonszenvét. 5 De utó d ja, Szt. Odiló a p át (994—
1054) is állandóan ta p asz talta a buzgó császárné jó in d u latát és tá m o g atá­
s á t.6 S a cluny-i reform ilyen feltűnő fejedelmi pártfogás m ellett sem m u ta ­
to tt fel jelentősebb sikereket a X. század folyam án a ném et birodalom
területén. E nnek m agyarázata azonban főleg abban a körülm ényben ta lá l­
ható, hogy a vallás-erkölcsi viszonyok a X. században sokkal rendezetteb­
bek voltak N ém etországban, m int Itáliáb an vagy Franciaországban, s
ennélfogva a reform vágya sem volt o tt an n y ira élénk, m int a két utóbbi
terü leten .7 Ezzel azonban nem a k arju k azt állítani, hogy N ém etországot
korunkban teljesen érintetlenül h ag y ta volna az új szellem, a vallásos élet­
nek főleg Cluny-ből kiáradó renaissance-sza. Legyen elég itt csak Einsiedelnre
utalni, m elynek szerzetese volt az a Szt. Wolfgang, aki m iután a m agyarok
között az evangélium ot hirdette, R egensburg püspöke lett, s m int ilyen

1 u. o. II I. 53. 5 Szt. Majolus életrajza : Migne, Patrol.

2 U. Berliére, i. m. 197. Lat. 137. kötet, col. 756., 763— 764.
3 E. Sackur, i. m. I. 70. 6 O. Ringholz : Der hl. A bt Odilo von
4 E. Sackur, i. m. I. 71— 92., 99— 102. Cluny. Brünn, 1885. 77— 78.
7 G. Schnürer, i. m. II. 171.
 A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában 273

székvárosának férfi és női kolostorait is m egreform álta a cluny-i szel­

lem ben.1
A X. század m ásodik felében nagy arányokban bontakozott m ár ki az
új szellem, mely tisztáb b erkölcsöt és m élyebb vallásosságot jelentett.
Ebbe a friss és életerős szellemi áram latb a kapcsolódott bele a m agyarság,
am ikor Szt. Istv án irányítása m ellett á tv e tte a nyugati keresztény kul­
tú rá t. A m agyarság első érintkezései a kereszténységgel mégis még abba a
kevésbbé em elkedett felfogású korba esnek, m elyben a v a l l á s é s a
p o l i t i k a érdekei szoros szövetségben jelentkeznek N a g y O t t ó
elgondolásában.

A cluny-i kolostor.

N agy O ttó uralkodása (936—973) első felében súlyos harcokat vívott

azért, hogy a törzsi partikularizm ust m egtörje és az egységes birodalom
eszm éjét m egvalósítsa. Az önállóságra törekvő világi urak ellen fo ly tato tt
ezen küzdelm ekben az uralkodó leghűségesebb és leghatalm asabb tám ogatói
a birodalm i egyház vezetői voltak. Hogy a világi urak h atalm át ellen­
súlyozza, nagy birto k o k at és jövedelm eket ju tta to tt az egyes püspökségek­
nek és apátságoknak s egyúttal fö n n ta rto tta m agának a jogot is, hogy
ezeket a neki tetsző egyházi férfiaknak adom ányozhassa. Ily módon elérte
aztán N agy O ttó azt, hogy egyrészt bizto síto tta a maga szám ára a biro­
dalm i egyház hűségét és tám ogatását, m ásrészt pedig m egakadályozta
azt, hogy a hatalm as b irtoktestek a családi politikát űző világiak kezére

1 G. Schnürer, i. m. II. 192.

Szent István. I. ^
274 Csóka J. Lajos

kerüljenek. Az uralkodó ezen eljárásával ugyan szinte állam i hivatalnokokká

te tte a püspökségek és a kiválóbb apátságok birtokosait, nagyobb k ár az
egyházra mégsem szárm azott belőle. E nnek oka részint az volt, hogy
ezekben az ügyekben O ttó rendesen m eghallgatta testvérének, Szt. B rúnó
kölni érseknek vélem ényét, de m ásrészt a ném et püspöki k ar is szerencsés
összhangba tu d ta hozni az E gyház és a Birodalom érdekeit.1
Az egyházi érdekek tám o g atásán ak azonban nem csak bel-, hanem talán
még nagyobb m értékben külp o litik ájáb an is h asznát lá tta N agy O ttó.
M iután felesége, A delhaid jogán b eav atk o zo tt az olasz ügyekbe, azok sze­
rencsés elintézése u tá n 961-ben L om bardia királyává, a következő évben
pedig, am int a p ápa kérésére R óm ában rendet te re m te tt, X II. János
császárrá koronázta a ném et uralkodót. A császári korona pedig a legfőbb
tek in tély t b iz to síto tta O ttón ak a keresztény fejedelm ek között. Minden
uralkodó ugyanis sajá t országában volt az igaz vallás és az egyház védője,
a császár viszont Szt. P éter székének és m agának a páp án ak volt az oltal-
m azója.2
De O ttó Itá liá n és R óm án kívül is igyekezett összekapcsolni az E gyház
és a sa já t érdekeit. Birodalm i egyházát m éltán nevezhetjük missziós egy­
háznak, hisz a h itté rítés gondolatát a X. században főleg a ném et egyház
képviselte. A kereszténység terjesztését azonban O ttó nem csupán vallási
buzgóságból szorgalm azta, hanem legalább is an n y ira h atalm i célból is.
N agy K ároly birodalm i eszméjének ez az örököse és harcosa a tőle függet­
lenül szervezkedő nyugati frank terü letek ért keleten, a szlávok felé kere­
sett k árp ó tlást m agának. Úgy gondolta, hogy fegyverrel fogja megszerezni
és hithirdetőkkel fogja biztosítani ezeknek a területeknek a b irto k át. A tyja,
I. H enrik szerzem ényeinek megőrzésére szervezte a birodalom északi és
keleti h a tá rá n elhelyezkedő dán, havelbergi, brandenburgi, oldenburgi
püspökségeket, de m ár a továbbterjeszkedés célját tű z te ki a 937-ben
a la p íto tt m agdeburgi Szt. M óric-apátság elé.3 Ez utóbbi célt, vagyis a
keleti és a délkeleti expanzió m egoldását később mégis m ásként a k a rta meg­
oldani N agy O ttó. 955-ben ugyanis a fuldai a p áto t azzal a m egbízatással
küldötte R óm ába, hogy engedélyt eszközöljön ki a Szentszéknél a m agde­
burgi püspökség felállítására. M iután ez sikerült, 962-ben, néhány nappal
császárrá koronázása u tán , m ár azt kérte a pápától, hogy ezt a püspök­
séget emelje érsekség rangjára. A hálás X II. János olyan nagylelkű volt
O ttóval szemben, hogy nem csak ehhez já ru lt hozzá, hanem még azt is meg­
engedte, hogy a m eghódított és az ezután m eghódítandó szláv területeken
o tt szervezhessenek püspökségeket, ahol a császár és utódai azt célszerűnek
találják. A püspököket m etropolitájuk, a m agdeburgi érsek fogja felszen­
telni. Az érsekség keleti határairó l semmiféle rendelkezés sincs az oklevélben.

1 H. G etzeny : Kirche und R eich unter (E gyetem es történet, II.) Budapest, 1936.
Heinrich I. und O tto d. Gr. Hochland, 3 4 . 330— 336·, 344— 348 ·
Jahrgang, 266— 271. G. Schnürer, i. m. II, 2 V áczy P. i., m. 262.
119— 120. V áczy P. : A középkor története 3 G. Schnürer, i. m. II. 128— 129.
 A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában 275

Ez alapon te h át szinte korlátlan lehetőség nyílt O ttó hódító és egyházi poli-

tik á ja szám ára. A következő évben Gero őrgróf m ár meg is kezdte a keleti
h ó dítást és megszerezte L ausitz nagyobbik részét.
N agy O ttó tervei azonban ez irányb an még sem tu d ta k megvalósulni.
K ezdetben (963—967) ugyanis a jogában m agát sértve érző halb erstad ti püs­
pök és a m ainzi érsek tá m a sz to tt nehézségeket, u tá n a pedig R óm ában válto­
zo tt meg a felfogás. Az új pápa, X III. János m ár nem volt hajlandó elfogadni
elődje álláspontját és — b ár a 967. ápr. 20-án kelt bullában érseki rangra
em elte a m agdeburgi püspökséget és fennhatósága alá rendelte a havelbergi
és brandenburgi p ü sp ö k ség ek et— m ost m ár csak a m indenkori m agdeburgi
érsekek nyerték meg azt a jogot, hogy szükség esetén püspökségeket léte­
síthessenek. 968-ban pedig m ár azt is k ik ö tö tte a pápa, hogy az érsekség
joghatósága csupán a m ár tényleg m eghódított területekre terjed ki. A K úria
te h át nagyon jól lá tta ekkor m ár azokat a lehetőségeket, melyek az Egyház
szám ára a szlávok felé nyíltak, s egyáltalán nem ó h a jto tta kockáztatni
ezeket a császári érdekek kedvéért. De O ttó ezek ellenére sem m ondott
le terveiről. Mikor X III. János halála u tá n 972-ben VI. Benedek lépett a
pápai trónra, úgy látszik, a császár elérkezettnek ta rto tta az időt azok meg­
valósítására. A 973. év húsvétján rendezett quedlinburgi nagy fogadásnak
bizonyára ebben a tek in tetb en is jelentős szerepet szánt az öreg császár.
A dán, bolgár, olasz és görög követek m ellett m egjelentek o tt a cseh és a
lengyel hercegek és a m agyar fejedelem küldöttei is.1 A tárgyalások való­
színűleg k iterjedtek a szláv tartom ányo k egyházi szervezésére is, amelynek
során 975-ben fel is á llíto ttá k és a m ainzi érsekség alá rendelték a prágai
püspökséget. Lehet, hogy Géza fejedelem követeit m ár ez az ügy is érde­
kelte, hisz a prágai püspökség joghatósága M orvaországra is k iterjedt,
ez a terü let pedig m ár m agyar érdekkörbe is ta rto z o tt.2 De az ő szám ukra
— úgy hisszük — mégis sokkal fontosabb feladat volt a m agyar h ittérítés
m ódozatainak a m egtárgyalása. Ezen követség viszonzására és a tárg y a­
lások fo ly tatására érkezett M agyarországra Brúnó verdeni püspök.

M iután a föntebbiekben némileg m egism erkedtünk m ár azzal a nagy

vallási áram lattal, mely N yugatról indulva hazánk felé haladt s lá ttu k
N agy O ttó külpolitikai elgondolását is, am elyben nemcsak a keleti szlávság-
nak, hanem a m agyarságnak is lényeges szerep ju to tt : a továbbiakban
á tté rh e tü n k a Géza korabeli m a g y a r v i s z o n y o k ism ertetésére.
Géza fejedelem uralkodásának (972—997) két jelentőségteljes alkotása
a k ö z é p p o n t i h a t a l o m m e g t e r e m t é s e és a k e r e s z t é n y
h i t t é r í t é s m e g i n d í t á s a volt. G é z á v a l és feleségével, S a r o l t -

1 O tto «ivit ad Quidilingeburg, proximum regni totiu s primariis». M onumenta Germaniae,

Pascha divinis laudibus humanisque peragens
gaudiis. Hue confluebant inperatoris edictu
Miseco atque Bolizlavo, duces et legati Gre-
corum, Beneventorum, Ungariorum, Bulgari-
orum, Danorum et Sclavorum cum omnibus
Scriptores (a következőkben rövidítve : Mon.
Germ. Ss.), III. 753.
2 A. Brackmann : Die Ostpolitik Ottos des
Grossen. Histor. Zeitschr. B. 134. (1926) 242—-
256.
276 Csóka J . Lajos

t a 1 egy igazán u ralom raterm ett fejedelm i pár lépett Á rpád tró n jára.
N éhány m agyar és külföldi forrás szerint Géza ellenm ondást nem tűrő
term észet volt. De az a fékezetlen fejedelmi ifjú, aki a k a ra ta teljesítésében
alig ta lá lh a to tt ellenkezésre, később erőteljes uralkodói egyéniség lett, aki
világosan lá tta a m aga elé tű z ö tt célt és következetesen alkalm azta az eléré­
sére szükséges eszközöket.1 A kiválóan értesült q u erfu rti Szt. Brúnó
jegyezte fel, hogy mégis volt valaki, aki még őfölötte is tu d o tt uralkodni.
Ez felesége volt, a szépséges asszony, akit szláv nyelven Beleknegininek
n ev eztek .12 Sarolt a X. század közepén K o n stan tin áp o ly b an megkeresztel-
ked ett törzsfőnek, a gyulának volt a leánya, aki te h á t m ár a keresztény
vallásban növekedett föl. De az új k u ltú ra még korántsem tu d ta m egvál­
to z ta tn i harcos nom ád őseitől örökölt term észetét. Férfias, szinte am azon­
lelkületű nő volt, aki versenyt tu d o tt inni és k ato n ák m ódjára lovagolni.3
A fejedelem és a gyula törzsének h atalm ára tám aszkodó ez a két erős egyé­
niség meg tu d ta terem teni m agának azt a tek in tély t, am ely szükséges volt
ahhoz, hogy a maga, elé tű z ö tt nagy feladatot sikerrel m egoldhassa, hogy
népét a keresztény k u ltú ráb a átvezethesse.
A fejedelm i törzs eddig sem v e tt részt nagyobb m értékben a külföldi
h a d járato k b an és m egkeresztelkedése u tá n a gyula is tá v o lta rto tta m agát
és népét ezek tő l.4 Az uralom ra került fejedelmi házaspárban te h át m ár
családi hagyom ányként m egvolt a békés életm ódra való hajlandóság. De
Géza és Sarolt, akik nem elégedtek meg a ty áik törzsfőnöki hatalm ával,
hanem az egész nem zet uralkodója k ív án tak lenni, ezt a hagyom ányt az
egységes m agyarság politikai irányeszm éjévé a k a rtá k tenni. Világosan lá t­
tá k ugyanis, hogy népük régi életm ódja szerint nem rem élhet jövőt és
m aradást ebben a hazában ; s ezzel a felismeréssel eg y ü tt rögtön kész lett
az elhatározásuk is, hogy a m agyarságot hozzákapcsolják az országot
körülvevő keresztény népek kultúrközösségéhez. Az eszme helyes és nagy­
szabású volt, de m egvalósítása is óriási feladatot jelen tett. Hisz ezáltal
egy egész népet kellett kivetkőztetni évszázadok hagyom ányaiból tá p lá l­
kozó életm ódjából, és az egész népnek a lelkét kellett átalak ítan i. A lovas
nom ádélet helyére a m egtelepedett népek csendes foglalkozását kellett
állítani, s a pogányság erkölcsi és vallási felfogását a kereszténység világ­
nézetével kellett kicserélni.
Géza és Sarolt nem re tte n t vissza a feladat nehézségeitől. Példaként
lebeghetett elő ttü k a cseh, lengyel és az orosz nép élete, am ely szintén ebben

1 T hietm ar szerint (Mon. Germ. Ss. III,
862.) Géza «admodum crudelis et m ultos ad
subitum íurorem suum occidens» v olt ; Szent
István nagy legendája (M. Florianus : F ontes
D om estici, I, 12.) pedig azt mondja, hogy
«Geiza severius quidem et crudelius olim poten-
tialiter ágens in suos, misericors autem et libe­
rális in alienos et precipue in christianos.»
2 Szent Adalbert levelet küldött «ad Unga-
rorum seniorem magnum , im mo ad uxorem
eius, quae totum regnum manu tenuit, virum
et quae erant viri, ipsa regebat.» Mon. Germ.
Ss. IV. 607.
3 Sarolt — Thietm ar krónikája szerint —
«supra módúm bibebat et in equo more m ilitis
iter ágens, quendam virum iracundiae nimio
fervore occidit». Mon Germ. Ss. III. 862.
4 Deér J. : A m agyar törzsszövetség és
patrim oniális királyság külpolitikája. K apos­
vár, 1928. 30., 35.'
 .4 magyarok és a kereszténység Géza jejedelem kordban 277

az időben volt alakulóban. De voltak más olyan körülm ények is, amelyek
m egkönnyítették a fejedelm i pár feladatát. A tények kérlelhetetlen bizony­
sága meggyőzte a m agyarokat arról, hogy a kalandozások, a harcos élet
ideje m ár visszavonhatatlanul elm ult. S ezzel egyidőben azt is látniok
kellett, hogy a tőlük északra és keletre kialakult lengyel és orosz államok
m iként zárják el a m agyarság ú tjá t keleti faj rokonaiktól és azok k u ltú rá ­
jától. Ily körülm ények között nyilvánvalóvá vált, hogy sorsuk v álaszúira
ju to tt.1 A kelet harcos nom ád m agyarja pusztulásnak nézett eléje ; jövőt
csak egy nagy átalakulástól, egy új életm ódtól rem élhetett. Ám ez az új
élet, a keresztény k u ltú ra m ár nem is volt annyira ism eretlen, annyira
idegen a m agyarság szám ára.
A fejedelm i pár te h át a siker rem ényében fo g h ato tt sorsdöntő felad atá­
hoz. E nnek megkezdése előtt azonban még egy kérdést kellett e ld ö n ten iö k :
A feladat m egoldásának m ikéntjét. Az eljövendő századok sorsa függött
attól, hogy a m agyarság a bizánci görög-szláv m űveltséghez vagy a la tin ­
germ án kultúrközösséghez fog-e csatlakozni. B ár Géza és Sarolt alig voltak
tu d a tá b a n a kérdés megoldása életbevágó fontosságának, a helyes válasz­
tá st mégis eltalálták. A nyugati, a róm ai kereszténységhez való csatlakozás
ténye Géza és Sarolt reális életszem léletének és politikai bölcseségének
egyik legszebb bizonyítéka. Hisz Saroltról tu d ju k , hogy ő H ierotheus és
görög papjai révén a bizánci form ájában ism erte és szerette meg a keresz­
ténységet s ezt az érzelmi ragaszkodást mégis fel tu d ta áldozni értelm e
p arancsának.12 Pedig Bizánc k u ltú rája ekkor még ta g ad h atatlan u l m agasabb
nívót képviselt, m int a nyugati, és politikai súlya is versenyezhetett a kiala­
kulóban levő róm ai-ném et császársággal. Bizánc nagy tekintélye jellemző
módon nyilatkozott meg abban, hogy Nagy O ttó is szívesen tárg y alt vele,
s hogy II. és III. O ttó is görög hercegnőt kívánt feleségül.3 S ez a nagy­
hatalom M agyarországon mégsem tu d ta megvédeni érdekeit. Géza a róm ai­
ném et császársággal lépett kapcsolatba és ezzel a róm ai kereszténységhez
csatlakozott.
Az eszméknek, a törekvéseknek és a viszonyoknak ezen általános tá r­
gyalása után a következőkben a m agyar h i t t é r í t é s e g y e s m o z ­
z a n a t a i t fogjuk ism ertetni.
Az első m agyarországi hithirdető, kinek működéséről Géza korában
tudunk, az előkelő sváb szárm azású Szent W o l f g a n g einsiedelni bencés
volt.4 T anulm ányait a szülői házban, a kolostori iskolában, m ajd Wiirz-
burgban végezte, ahonnét az érsekké kinevezett b arátja, H enrik kéré-

1 Ferdinandy Mihály : Az óm agyar m ű velt­
ség új képe. Magyar Szemle, 1936. X X V III.
köt. 366— 375.
2 Moravcsik Gy. : A magy. történet bizánci
forrásai. Budapest, 1934. 171 ·
3 P. E. Schramm : Kaiser, Basileus und
Papst in der Zeit der Ottonen. (Histor. Zeitschr.
B. 129. 1924.) 424— 428., 441. ; H orváth J. :
A clunyóta m ozgalom és Magyarország. (Tört.
tanulm ányok, Budapest, 1936. 111. 289— 303.)
293— 294.
4 Szent W olfgang életét Othlo és Arnold
m űveiből ismerjük. Az első a Mon. Germ. Ss.
IV. 525— 542., a második 546— 574. lapjain
található. R észletesen foglalkozik vele Galla F. :
A clunyi reform hatása Magyarországon. Pécs,
1931· 38 — 43·
2y S Csóka J. Lajos

sére Trierbe m ent s o tt á tv e tte a k áp talan i iskola vezetését. Vallásosságán

kívül életrajzírója kiemeli aszketikus h ajlam át és áldozatos szeretetét.
T anítványai m ondották el O thlónak, hogy szegényebb ta n ítv á n y a it nem ­
csak ingyen ta n íto tta , de még tám o g a tta is őket. H enrik érsek halála (964)
u tá n hazakívánkozott, de ekkor meg a császár testvére, Brúnó kölni érsek
h ív ta magához. W olfgang azonban innét is csakham ar továbbm ent és búcsút
vévén a szülői háztól, Einsiedelnbe ta ro tt és felvételét kérte a cluny-i reform
h atása a la tt virágzó-fegyelmü apátságba. Az alázatos szerzetes itt m ár
nem té rh e te tt ki azelől, hogy az apátságot m eglátogató hősies augsburgi
püspök, Szent U lrik pappá szentelje. De az Isten országát a saját lelkében
ritk a tökéletességgel k ia lak íto tt tudós pap és szerzetes itt sem m arad t
sokáig. Az Isten dicsőségéért hevülő lelke a pogány misszióra ösztönözte,
s ő a kolostora annaleseiben rettegéssel em legetett m agyarok h azáját
v álaszto tta ki működése teréül. 971 vagy 972-ben indult meg a p á tja áldá­
sával és szerény kíséretével az einsiedelni szerzetes M agyarország felé.1
Mert életrajzírója nem említi, hogy e lju to tt volna a fejedelem u d varába, —
úgy látszik, Géza ekkor még nem közölte a kereszténység átvételére v o n a t­
kozó terveit az illetékes külföldi tényezőkkel.
W olfgang vállalkozásának körülm ényeiről és sikereiről részletesebb
tudósítás nem m arad t fönn. De még a reánk m arad t két forrás szűkszavú
értesítése közt is ellenm ondás állap íth ató meg. O thlo — kinek előadását
befolyásolta Piligrim püspök később ism ertetendő akciója — azt írta,
hogy W olfgang «a régi tévedések bozótjainak kiirtásában, a d u rv a szívek
term éketlen ta la ján a k az evangélium k ap ájáv al való feltörésében és a hit
m agvainak az elhintésében hasztalanul fáradozva» hag y ta el az o rszág o t.12
Ámde tu d ju k , hogy Szent W olfgang nem rajongó idealista volt, hanem
áldozatkész, tetterő s és valóságérzékkel m egáldott férfiú ; ezért nem is
tételezhető fel róla, hogy — a föntebbi képet használva — néhány hónap
vagy egy-két év m unkájával a töretlen ugarok és bozótos vadonok helyén
kalászringató m ezőket rem élt volna elővarázsolni. Nehéz m unkája szerény
eredm ényével meg volt elégedve, és legszebb rem ényeit h iú síto tta meg
Piligrim, am ikor az egyszerű szerzetest püspöki széke elé, Passauba p aran ­
csolta. De ezt olvassuk ki annak az A rnold szerzetesnek feljegyzéséből is,
aki annak a regensburgi Szent E m m eram -apátságnak volt a tagja, am elyet
püspök korában Szent W olfgang reform ált meg, és aki 1020—1028 között
h at hetet tö ltö tt M agyarországon.3 Arnold ugyanis azt írta, hogy Wolfgang
még P assauban is azon töprengett, hogy m iért is akadályozták meg őt
abban, hogy a pannonok népét az Istenhez vezesse.4

1 Monasterium, non m onachum deserens, Piligrim o P ataviense pontifice ab incepto revo-

. . . per A lem anniam d evenit exul in Noricum.
Ad cuius orientalem plagam cum hum ili comi-
tatu pergens, praedicandi gratia Pannóniáé
p etit confinia — olvassuk az O thlo-féle élet­
rajzban. Mon. Germ. Ss. IV. 530.
2 U. o. U bi cum . . . frustra laboraret, a
catu s est opere.
3 E rdélyi L. : A pannonhalm i Szent Be-
nedek-rend története. I. (Epést, 1902.) 55.
4 W olfgang m egjelent Piligrim előtt, «apud
quern etiam rogatus et iussus m ansit aliquot
diebus ; hoc inter cetera prudenti secum trac-
 A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában 279

Piligrim ugyan aligha a d ta valódi m ag y arázatát eljárásának, Wolf­

gang később mégis m egérthette annak okát a következm ényekből. A püspök
— az életrajzírók szerint — m ikor h írét vette, hogy valaki hithirdetőként
m űködik M agyarországon, kétségben volt az iránt, hogy vájjon arravaló
ember-e az illető. Piligrim te h á t a szentírás u ta sításá t — probate spiritus,
si ex Deo sunt — követte, m ikor m aga elé h iv a tta W olfgangot és napokon
á t vizsgálta, hogy az Isten lelke dolgozik-e benne? S am ikor pedig meggyő­
ződött róla, hogy ez valóban nem
valam i nyugtalanvérű girovagus
szerzetes, hanem az igaz h it állha­
tato s b ajn o k a: akkor sem engedte
vissza, m ert nem engedhette, hogy
ilyen nagy érték parlagon hever­
jen vagy a m agyar h ittérítés bi­
zonytalan m unkájával fecsérelje el
erejét. E zért azonnal követeket
k ü ldött O ttó császárhoz és sike­
rü lt is kieszközölnie m inden más
törekvéssel szemben, hogy az ép­
pen m egürült regensburgi püspöki
székre W olfgang k a p o tt kineve­
zést, akit 972 karácsonyán m ár
püspökké is szenteltek.*1
Ez a gyors és v á ra tlan püs­
pöki kinevezés a «promoveatur, u t
am oveatur» elv alkalm azásának
volt az eredménye. Ism erjük m ár
N agy O ttó egyházpolitikájának
irányelveit és tu d ju k , hogy a h it­
térítés az ő elgondolásában nem ­
csak vallásos célt, hanem politikai
érdeket is szolgált. S ennek az el­
gondolásnak egyik leglelkesebb,
tetterő s és éppen nem önzetlen Szent Adalbert,
híve volt az a P i 1 i g r i m, aki
csak m ost, 971-ben nyerte el a passaui püspöki széket.2 Terve — s úgy
látszik a császáré is — az volt, hogy am int a m agdeburgi püspökség
967-ben érsekséggé lett és a szláv hithirdetés irán y ítását vállalta m agára,
úgy ő is érseki rangra em elteti a passaui püspökséget és m egtéríti és jog­
hatósága alá vonja a m agyarságot.3 E terv m egvalósításának állt ú tjáb a

tans mente, quare prohibitus sít ab adducenda 2 E. L. Dümmler : Piligrim von Passau und
ad Deum Pannoniorum gente.» Mon. Germ. Ss. das Erzbisthum Lorch. Leipzig, 1854. 30— 32.
IV. 556. Galla F., i. m. 35— 38.
1 Mon. Germ. Ss. IV. 531. 3 Ezzel szemben v. ö. Galla, i. m. 53.
28ο Csóka J . Lajos

az ideális lelkületű Wolfgang, aki igehirdetésével csupán az Isten országát

k ív án ta terjeszteni. Hogy te h á t a tudós és buzgó szerzetes teljesen föl­
hagyjon a m agyarországi hithirdet'és gondolatával s ezáltal szabad teret
engedjen a ném et egyházpolitika m egvalósítására, ezért szorgalm azta Pili-
grim annyira W olfgang püspöki kinevezését.
S valóban : alig tö rté n t meg W olfgang regensburgi székfoglalása, m áris
m egkezdődtek a hivatalos tárgyalások a nagy terv, a m agyar hithirdetés
irányában. Hogy kinek, G ézának vagy O ttónak a kezdeményezésére jelen­
tek-e meg a m agyar követek 973 húsvétján O uedlinburgban, nem tu d ju k .
De azt m ár világosan látju k , hogy am ikor II. O ttó Gézához, a m agyarok
«királykához elküldte Brúnó verdeni püspököt, akkor m ár Piligrim akció­
járól is szó volt. E zért hgyelm eztette O ttó Piligrim et, hogy legyen ra jta ,
hogy Brúnó minél ham arább és minél nagyobb óvatossággal érhesse el a
m agyarok h a tá rá t. «Azért küldjük ugyanis oda, — írja a császár a püspök­
nek — hogy azok királyát mielőbb m egnyerje a mi tervünknek. Nagy gon­
dotok legyen te h á t arra, hogy a legnagyobb óvatossággal járjo n a k ö v et­
ség, m ert ha az a mi szándékunk szerint sikerül, akkor azáltal rólatok és a
tiéitekről is gondoskodás történ ik » .1 Hogy Brúnó tényleg elért Géza u d v a ­
ráb a és o tt közösen m egállapodtak a térítés m ódozatában, azt Piligrim nek
974-ben VI. Benedek pápához írt leveléből lá tju k .12 Elm ondja ugyanis
abban a püspök, hogy a m agyarok szinte könyörögtek neki, hogy jöjjön
országukba vagy legalább a p a p ja it küldje el hozzájuk. B ár személyesen
nem tu d o tt megjelenni, az egyezség értelm ében — «foedere pacto»
mégis m egindította az evangélium hirdetését M agyarországon.3
A Piligrim-féle h ittérítés egyes m ozanatainak a leírását a püspök
ezen m ost em lített leveléből ism erjük. Azt írja o tt Piligrim, hogy egyház­
megyéje papjai és szerzetesei az angolokat m egtérítő Szent Ágoston és
bencés társai példáját követik. Ezekről pedig Beda Vcnerabilis a Piligrim-
től idézett könyvében azt írja, hogy azok tolm ácsokat v ettek m aguk mellé,
feszületet és K risztus képét v itté k m aguk előtt és litá n iá t énekelve já ru l­
ta k a király elé. A király — akinek felesége m ár szintén keresztény nő
volt — környezete és előkelői társaság áb an fogadta a m isszionáriusokat
és h a llg a tta prédikációjukat. B ár m aga rögtön még nem le tt keresztén)7,
mégis m egengedte, hogy a hith ird ető k szabadon járh assan ak országában
és hirdethessék az evangélium ot. Mikor aztán m ár tem plom okat is ép ítettek
és vezetőjüket, Szent Á gostont G alliában püspökké szentelték, m egindult
a rendes egyházi élet A ngliában is.4*

1 Fejér G. : Codex D ip lom aticus H u n gá­
riáé, I. 257.
2 St. L. Endlicher : Rerum Hungaricarum
M onum enta Arpadiana. 131— 133.
3 A qua ergo prefata Ungarorum gente
m ultis precibus ipse invitabar veniere — írja
Piligrim a pápának — au t m issos meos in opus
evangelii illuc dirigere. Ad quos dum trans-
m itterem satis idoneos viros ex m onachis ca-
nonicosque presbiteros, atque de singulis eccle-
siasticis gradibus clericos . . U . o.
4 B eda Venerabilis «História ecclesiastica»-ja
Migne, Patrol. Lat. 95. kötetében található. Az
angol hittérítésről az 55— 57. colum nákon van
szó.
 A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem kordban 281

Ily módon igyekeztek eljárni Piligrim papjai is M agyarországon. Első

ú tju k a fejedelmi u dvarba vezetett, ahol csakham ar m egkeresztelték Gézát,
testvérét, M ihályt és h át, a 4—5 éves V ajkot, aki a keresztségben a passaui
püspökség védőszentjének, Szent Istv án első v értan ú n ak a nevét k a p ta .1
Géza fejedelem nyílt csatlakozása a kereszténységhez term észetesen erős
lendületet a d o tt a térítés m unkájának. Az országban nagy szám ban talál­
h ató foglyok s a szlovén, bolgár és avar lakosság ettől fogva m ár ismét
szabadon gyakorolhatták keresztény v a llá su k a t.12 De a fejedelmi család
megkeresztelkedése — ism eretes lévén Géza és Sarolt erőteljes egyénisége —
a m agyarokra is, elsősorban Á rpád törzsére és az ud v ar környezetére nagy
h a tást gyakorolt. H itelt ad h atu n k forrásainknak, m ikor egybehangzóan
hirdetik, hogy a fejedelem m egkívánta, hogy példája követésre talá ljo n .3
Ily körülm ények közt pedig könnyen elképzelhető, am int ezt Piligrim jelen­
te tte a pápának, hogy rövid idő a la tt körülbelül 5000 előkelő m agyar —
férfiak és nők — vette fel a keresztséget. Viszont az is term észetes volt,
hogy a hithirdetőknek m ár kezdettől fogva gondjuk volt arra, hogy ha
rögtönözve is, kápolnák és tem plom ok is épüljenek az istentisztelet vég­
zésére. A m agyarországi hithirdetés ereményeiről küld ö tt ezen beszámo­
lóját — hihetően, de teljes ellentétben a W olfgang működésével kapcso­
latos Othlo-féle állítással — abban összegezte Piligrim, hogy szinte az
egész m agyar nép kész a szent hit elfogadására.4
B ár ez a Piligrim-féle térítés az erőteljes fejedelmi tám ogatás követ­
keztében gyors és nagyarányú sikerrel kecsegtetett, a hozzáfűzött rem énye­
ket mégsem tu d ta m egvalósítani. Ez főleg két körülm énynek tu la jd o n ít­
ható. Az egyik az, hogy a quedlinburgi fogadás u tá n ham arosan, 973 m áju ­
sában m eghalt Nagy O ttó s az őt követő ha erejét tízéves uralkodása alatt
inkább más ügyek v ették igénybe. Már 974-ben fellázadt II. O ttó ellen
rokona, II. H enrik bajor herceg, és ebben a harcban Piligrim a császárt
tám o g atta, a m agyarok pedig — évtizedes bajor b arátságuk hagyom ánya­
ként — a herceg mellé á llo tta k .5 Ily körülm ények közt term észetes, hogy
m egszűnt Géza és Piligrim között az a zav artalan jó viszony, melyet a
térítés sikere m egkívánt volna. De aztán elcsendesültek a harcok, és a herceg
is m egbékült a császárral, s a passaui püspök buzgólkodásáról még sem szól-

1 H óm an— Szekfű, i. m. I. 167 ; Szen t Is t­
ván V ajk-nevét Thietm ár őrizte m eg szám unkra
(Mon. Germ. Ss. II I. 784.).
2 Christian! autem , quorum maior pars po-
puli est, qui ex omni parte mundi illuc tracti
sunt captivi, quibus nunquam soboles suas
licuit nisi furtive dom ino consecrare, modo
certatim nullo ob stan te tim ore offerunt eos
baptizare. St. L. Endlicher, i. m. 132.
3 Géza «cum christianus efficeretur, ad
corroborandam hanc fidem contra reluctantes
subditos sevit». Mon. Germ. Ss. III. 862. —
Interim autem divinis conspectibus se proba-
bilem reddidit, ut om nes m ilitiae suae com ites
ad veri dei culturam converteret. Quos verő
alienae viae sectatores reperit, m inis terrori-
busque subiugavit — írja a Szent István kis
legendája. M. Florianus : Fontes Dornest. I.
2 — 3.
4 Ipsi enim barbari, . . . quorum licet adhuc
gentilitate sint quidam detenti, nullum tarnen
ex illorum subditis vetan t baptizari, nec sacer-
dotibus inhibent quocunque p roficisci. . . F ac­
tum est ergo, ut pene cuncta Ungarorum
natio sit prona ad percipiendum fidem sanctam .
St. L. Endlicher, i. m. 132.
5 H óm an— Szekfű, i. m. I., 168.
282 Csóka J . Lajos

nak többé a forrásaink. E nnek m agyarázata viszont az, hogy időközben

m ár Piligrim is b e látta, hogy az érsekségre és a m agyarországi joghatóságra
vonatkozó k ilátásai végleg m egsem m isültek.
E m líte ttü k ugyanis m ár a föntebbiekben, hogy Piligrim azért viselte
annyira szívén a m agyar h itté rítés ügyét, m ert annak keretében gondolta
m egvalósíthatónak merész terv ét, hogy tudniillik passaui püspökségét ér­
seki rangra emelje. E zért írta VE Benedeknek, hogy a keresztény vallás nagy­
arány ú terjedése következtében M agyarországon csakham ar szükségessé vá-
lik a püspökök szentelése, és kérte, hogy ezt m etropolitai jogon ő és utódai
végezhessék. Frigyes salzburgi érsek azonban szem beszállt nagyravágyó
rokona és suffraganeusa jogtalan törekvéseivel, és am ikor ő is felterjesztette
érseki joghatóságát igazoló bizonyítékait, melyek P assaura is vonatkoz­
ta k : a pápa az ő okleveleit fogadta el hiteleseknek. Hogy Piligrim szerepét
a joghatósággal eg yütt legalább is némileg m agára vállalta-e Frigyes érsek
és küldött-e segítséget a kezdet nehézségeivel küzködő m agyar keresz­
ténységnek, nem tu d ju k . De éppen így hallgatnak forrásaink arról is, hogy
nem zetünk első lelkes apostola és a Gézával jó viszonyban élő H enrik bajor
herceg b a rá tja , W olfgang püspök, m iként k ü ld ö tt m aga h ely ett más h it­
té rítő k et egykori missziós területére, M agyarországba. Ezekkel szemben
viszont m egállapítható, hogy a 975-re következő két évtized a la tt a h it­
térítés ütem e m eglassult és a m agyarországi kereszténység lényeges fejlő­
dést nem tu d o tt felm utatni. Az országba jö tt, illetőleg az itt m arad t papok
bizonyára gondoskodtak a keresztény m agyarok, szlovének, bolgárok és a
különböző nem zetiségű foglyok legszükségesebb lelki igényeinek a kielé­
gítéséről, de ahhoz m ár kevesen voltak, hogy a vallásos életet elm élyíteni,
és az új hitnek nagyobb töm egeket m egnyerni tu d ta k volna. Így Géza
uralkodása a la tt a m agyarság túlnyom ó része még pogány m arad t, de a
m egkereszteltek életét sem tu d ta átalak íta n i az új erkölcsöket kívánó
kereszténység. E nnek a vajúdásban lévő átm en eti életform ának jellegze­
tes esetét ta r to tta fönn szám unkra T hietm ar krónikája. Feljegyezte Thiet-
m ar, hogy Gézát egyszer kérdőre v o n ta a püspöke, hogy az igaz Istenen
kívül m iért tiszteli áldozatokkal a pogány isteneket is. A fejedelem erre
önérzetesen azt válaszolta, hogy elég gazdagnak és h atalm asnak érzi m agát
arra, hogy ezeknek is adhasson aján d ék o t.1
B ár Géza fejedelem nem egyéni, belső szükségérzete alapján h a táro zta el,
hogy kereszténnyé lesz, és az új vallás később sem tu d ta teljesen á talak ítan i
eszm evilágát : a m agyarság és a kereszténység fö lb o n th atatlan közösségét
mégis biztosítani törekedett. Világosan lá th a tó ez dinasztikus po litikájában is,
am elyben kizárólag csak keresztény házasságok szerepelnek. A keresztény­
séghez fűződő ezen családi kapcsolatok legfontosabbika a trónörökösnek,
Istv án hercegnek a bajor herceg leányával, Gizellával k ö tö tt házassága volt.

1 Hic (se. Géza) Deo om nipotenti variisque facienda satis potentem affirm avit. Mon. Germ.
D eorum inlusionibus im molans, cum ab an tistite Ss. III. 862.
suo ob hoc accusaretur, divitem se et ad haec
 A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem kordban 283

T árgyalásunk ezen p o n tján azonban m ár á t is térü n k a Gézakor-i

m agyar kereszténység történ etén ek abba a m ásodik részébe, m elyet a
S z e n t I s t v á n - i k o r s z a k k e z d e t é n e k jelölhetünk. Az első, a
kronológiailag hosszabb kort a politikai szem pontok érvényesülése jellemzi,
mely főleg N agy O ttó, Piligrim és Géza m űködésében nyilatkozik meg.
A m ásodik korszakban a keresztény vallás és a h ittérítés m ár öncélú sze­
repet játszik, s ennek első képviselői Szent A dalbert és bencés társai, meg
Istv án , a m agyar trónörökös.
Az új, az egyházias szellem első hírnöke, aki m egjelent a m agyar feje-
delemi udv arb an és úgy személye­
sen, m int papjai által a m agyar ke­
reszténység kialakításában igen je­
lentős szerepet já tsz o tt : S z e n t
A d a l b e r t volt, a prágaiak m á­
sodik püspöke.1
A bajor és a cseh hercegi csa­
láddal is rokon A dalbert a magde-
burgi érseki iskolán elvégezvén
teológiai tan u lm án y ait, hazatért
és néhány év m úlva — a csehek
első püspöke, T hietm ar halála
u tá n — ő vette kezébe népe v al­
lás-erkölcsi életének irán y ítását. A
fiatal püspök ideális lelke egész
odaadásával fogott m unkához, de
rövidesen mégis tap asztaln ia kel­
lett, hogy egy pogány m últban
gyökerező népnek az erkölcseit
néhány év a la tt m egváltoztatni
nem lehet. A dalbertben azonban
nem az a term észet volt, amely —
ha csak szükségből és csak ideig­
lenesen is — meg tu d o tt volna Szent Adalbert.
alkudni a rosszal és meg tu d o tt
volna elégedni buzgó m unkája csekély eredményével. K üzdelm ét kárba-
veszett fáradozásnak ta rtv á n , elhagyta püspöki székhelyét és testvére,
R adim s m ások kíséretében a Szentföldre indult, hogy o tt éljen Istennek
tetsző életet. A m ontecassinói bencések azonban lebeszélték terve meg­
valósításáról és először Szent Nílus vezetése a la tt szeretett volna rem ete­
életet folytatni, m ajd pedig ennek tan ácsára a Szent Elek és Bonifác

1 Életrajzírói közül Canaparius szerzetes- IV . 5 8 i — 595., illetőleg 596— 612. lapjain jelen­
társa volt Adalbertnek Rómában ; querfurti tek meg. Modern életrajzát H. G. Voigt írta
Szent Brúnó pedig közvetlenül az ö távozása meg : Adalbert von Prag. W estend— Berlin,
után lép ett be oda. Műveik a Mon. Germ. Ss. 1898. V. ö. még Galla F., i. m. 44 51.
284 Csóka J. Lajos

tiszteletére szentelt róm ai bencés ap átság b a kért felvételt (988). Bár ez az

aventinusi kolostor nem csatlakozott az akkor m ár R óm ában is térth ó d ító
clunyi reform hoz, Szent Vazul aszketikus szabályai és Szent Benedek
regulája alapján mégis virágzott itt is a szerzetesi élet. Az apátság egy­
szerű és önm egtagadó életform ája teljesen megfelelt a szent püspök h ajla­
m ának, aki élete legboldogabb éveit tö ltö tte itt.
Ez a boldog szemlélődő élet azonban nem ta r to tt sokáig. 992-ben a
főpásztorukat nélkülöző prágaiak C hristianust, hercegük szerzetes testv érét
és R adlát, a püspök ifjúkori ta n u ló tá rsát, m ajd kedvelt udvari p a p ját azzal
a m egbízatással küldték R óm ába, hogy A dalbertét visszatérésre b írjá k .1
Mert kívánságukat Willigis m ainzi érsek is tá m o g atta, végül XV. János
pápa is az ő óhajuk szerint határo zo tt. De A dalbert jól ism erte népét és
tu d ta , hogy milyen nehéz m unka és m ennyi szenvedés vár reá Prágában.
E zért kieszközölte a pápától és a p átjátó l, hogy 12 szerzetest vehessen
m aga mellé a Szent Elek- és Bonifác-kolostor tag jai közül, akik m ajd segít­
ségére lesznek apostoli m unkájáb an és akiknek környezetében m ajd új erőt
m eríthet a további küzdelemhez. A P rága m ellett fekvő Brewnowban tele­
p íte tte le ezeket az első csehországi bencéseket és A nasztázt te tte meg
a p á tju k k á .12 Az eszményi világért lelkesedő A dalbert azonban még így sem
b írta ki sokáig a csehek között. Egy felháborító esettel kapcsolatban 994
őszén kijelentette R adlának, hogy vagy csatlakozik hozzá és elkíséri, vagy
soha többé nem lá tjá k egym ást viszont.3 A püspök m ost is R óm ába indult,
de ú tjá t M agyarország felé v ette, hogy útközben m eglátogassa Gézát és
hirdesse az evangélium ot.
A dalbert, kinek pöspüksége határos volt M agyarországgal, m ár k oráb­
ban is érin tk ezett a m agyar fejedelmi udvarral. O uerfurti Szent Brúnó
aki néhány évvel később m aga is já rt M agyarországon és beszélt itt R adlával
is — azt írja ugyanis, hogy a püspök előbb követeit, azaz p ap jait küldötte
a szomszédos m agyarokhoz, m ajd pedig személyesen is m egjelent náluk.4
A m iként az első alkalom m al, úgy bizonyára most is nagyobb kísérettel u ta ­
zott a püspök. Valószínű, hogy ism ét csatlakozott hozzá féltestvére és leg­
hűségesebb követője, R adim , ak it keresztény nevén G audentiusnak hívtak.
Joggal gondolhatunk még A sztrikra is, aki R adlához hasonlóan szintén
A dalbert udvari papjai közé ta rto z o tt (eius clericus) ; m aga R adla azon­
ban — úgy látszik — nem volt hajlandó követni püspökét, hanem vissza­
té rt annak családjához, Libicére.
N yilvánvaló te h á t a m ondottakból, hogy a prágai püspök érdeklődés-

1 Populus terrae episcopum suura revocat :
sancti viri papatem sapientem Radlam , et
quia fráter carnis suo duci erat, Christianum
m onachum eloquentem virum in suum opus
eligunt. Mon. Germ. Ss. IV. 602.
2 X V . János pápa 993-ban már privilégium ­
mal tü n teti ki A nasztáz a p átot és k on ven tjét
Adalbert óhajára : fratre nostro Adalberto
Pragensi episcopo, fundatore eiusdem referente.
Migne, Patrol. Lat. 137, col. 847— 848.
3 A it papati suo : scias certum ; aut ubi
sum ego, venies aut am plius me nunquam
videbis. Mon. Germ. Ss. IV. 603.
4 Ju x ta positis Ungariis nunc nuntios suos
misit, nunc seipsum obtulit. U. o.
 A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában 285

sei ügyelte a m agyar kereszténység sorsát, és ez az érdeklődés megvolt a

p apjaiban is. Mert Géza szíves vendégszeretettel fogadta A dalbertét és
korábbi követeit is : a m agyar fejedelmi ud v ar jó hírnek örvendett a cseh­
országi papok között is. B izonyára ez a m agyarázata annak, hogy a k ö v et­
kező nehány év a la tt m ár végleg M agyarországra költözött R adla, A nasztáz
és A sztrik is több szerzetessel.1 E bben a tek in tetb en is jelentős teh át
Szent A dalbert életének m agyarországi vonatkozása, de közvetlen h atását
talán még nagyobbra kell értékelnünk.
Mikor q u eríu rti B rúnónál azt olvassuk, hogy A dalbert a m agyarok
pogányságán csak keveset v á lto z ta to tt és a kereszténységnek csupán az
árnyékát nyom ta a m agyarság lelkére : ezt az állítását nemcsak hihetőnek,
hanem m agátólértetődőnek is kell ta rta n u n k .2 H a A dalbert Géza és előkelői­
nek a jelenlétében h ird ette is az evangélium ot, és m agával ragadó lelke­
sedése sokakat meg is győzött az új hit igazságáról, akik aztán meg is
keresztelkedtek : az egész m agyarság megtéréséről még szó sem lehetett.
Hogy a kereszténység szelleme az egész népet áthassa és átalak ítsa, ahhoz
nem csak hosszú évek m unkája szükséges, hanem egy olyan új nemzedék is,
m elynek m ár nem lesz élő kapcsolata a pogány m últtal, amely m ár teljesen
az új világnézetben fog gyökerezni. F orrásaink ugyan nem m ondják és
mi mégis egészen bizonyosra vehetjük , hogy egy téren mégis teljes siker
koronázta a szent püspök törekvéseit, m ert ta lált egy ifjút, akin keresztül
az egész m agyar nem zet fejlődésének irán y ára fontos h a tást gyakorolt.
Ez az ifjú Istv á n herceg volt, a m agyar trónörökös.
S z e n t I s t v á n nevelkedéséről, gyerm ek- és ifjúkoráról kevés meg­
bízható a d ato t közölnek forrásaink. Az E sztergom ban valószínűleg 969-ben
született fiúcskának az első nevelői az édesanya, Sarolt és keresztény kör­
nyezete s az udvarban — esetleg csak alkalm ilag —- tartózkodó papok
voltak. Ezek m indenekelőtt az új hit igazságait igyekeztek a fogékony
lélekbe átplántálni, de aztán ők részesítették tudom ányos (gram m atikai)
o ktatásb an is.3 Az állam ügyek vezetését — regali n u tritu s e d u c a tu — első­
sorban a ty já tó l s a já títo tta el az ifjú trónörökös, de ebben az időközben
M agyarországra költözött külföldi urak, m int a ném et libold, a H unt és
Pázm án testvérek, az olasz san-severinói gróf, D eodatus is segítségére voltak.4

1 Tudjuk ugyan, hogy historikusaink a leg­ Ezzel szemben mi annyira három szem élynek
újabb időkig vitatk oztak azon, hogy ez a látjuk a három név viselőjét, hogy tárgyalá­
három név vájjon hánv szem élyt jelöl. Kará­ sunkban önállóan is szerepeltetjük őket.
csonyi, Kaindl és Schiinemann m egegyeztek 2 Quibus (se. Ungariis) et ab errore suo
abban, hogv a három név alatt csak k ét sze­ parum m utatis, umbram christianitatis impres-
m élyt kell értenünk, de viszont mindhárman sit. Mon. Germ. Ss. IV. 603.
más két-két szem élyt azonosítottak egym ással, 3 Szent István — a kis legenda szavai sze­
íg y K arácsonyi szerint (Kik voltak az első rint — «hic Strigoniensi oppido nativitatis
érsekek? Századok, 1892. 202— 203.) Radla és exordium habuit et puer adhuc scientia gram-
Anasztáz, Kaindl szerint (Beiträge zur älteren m aticae artis ad plene im butus est.» M. Flori-
ungarischen Geschichte, W ien, 1893, 16.) Radla anus, Font. Dornest. I. 2. Születése évére von at­
és Asztrik, Schünem ann szerint (Ungarn in kozólag v. ö. a 290. 1. 3. jegyzetét.
der Missions- und Kirchenpolitik der Sächsi­ 4 V. ö. Kézai és a Képeskrónika adatait :
schen Kaiser : D eutsch-U ngar. H eim atsblätter, M. Florianus, Font. Dornest. II, 94., 129.
I, 70— 71.) A nasztáz és Asztrik egy szem ély.
286 Csóka J . Lajos

H a az egész fejedelmi ud v ar boldogan v á rta a csodáshírű A dalbert

megérkezését, akinek megjelenése M agyarországon — m int Szent Istv án
nagy legendája m o n d ja 1 — k im o n d h atatlan öröm öt okozott : az öröm öt
senki nem érezte jobban, m int a 25 éves trónörökös. A k in y ila tk o z ta to tt
vallás eszm evilágát nem csak m agábafogadó, hanem azt életével m egvaló­
sító és népe közt terjeszteni vágyó ifjú v á rv a -v árta a pillanatot, am ikor
a nagy püspök ajkairól h allh atja az evangélium igéit. De aligha volt kisebb
A dalbert öröme is, am ikor a m agyar tró n várom ányosában az övével
rokon, az Isten országa terjesztéséért hevülő lelket fedezett fel. A szent
püspök bizonyára a keresztény életnek nem csak általános vonatkozásait
v ilág íto tta meg az őt jellemző egyéni erővel, hanem az aszkéta szigorával
rá m u ta to tt a jövendő uralkodóra váró feladatok nagyságára s nehézsé­
gére is.
A két kiváló lélek egym ást nem esítő társalgásáról h allgatnak ugyan
forrásaink, annak term észetéről mégis m egbízható, hű benyom ást szerez­
h etünk m agunknak, ha elolvassuk azokat a részleteket, am elyek A dalbert-
nek és a 16—17 éves III. O ttó n ak a beszélgetéseiről szólnak. A dalbert
lánglelke nyilatk o zo tt meg m ind a két esetben és ez irá n y íto tta a társalgás
m enetét. Mikor a fiatal császár 996-ban az első alkalom m al vonult R óm ába,
m ár az aventinusi kolostorban ta lá lta a püspököt, aki párhónapos m agyar-
országi tartózkodása u tá n visszasietett egykori kedves apátságába. A dal­
b ert egyénisége szinte lenyűgözte a fogékony lelkű ifjú t, aki az első ta lá l­
kozása u tá n gyakran felkereste a szentéletű szerzetest.12 S am ikor néhány
hónap m úlva ism ét hosszabb időt tö lth e tte k eg y ü tt M ainzban, az örök dol­
gokról folyó eszmecseréik gyakran belenyúltak a késő éjszakába is .3
A m úlandó dicsőséget és a földi érdekeket m egvető A dalbert ism ételten a
lelkére k ö tö tte O ttónak, hogy ne bízza el m agát császári m éltósága m iatt,
m ert őreá is a halandó em berek közös végzete vár. G ondoskodjék m indenek­
előtt örök üdvösségéről, félje az Isten t, az igazságos B írót, viselje gond­
já t a szegényeknek, az özvegyeknek és az árv ák n ak és vesse meg a világ
hiú jav ait. Apostoli buzgósága még a császár környezetére is k iterjed t és
alkalm as időben azok előtt is fejtegette az örök igazságokat.4
A m ikor Szent Istv án királyban tisztelettel szem léljük a meggyőződés­
nek azt az erejét, am ely a legnagyobb nehézségeken is diadalm askodott, és
am ikor lá tju k azt az igazán keresztény felfogást, am elyet uralkodói h iv a tá ­
sáról szavaiban vallott, te tteib en m egvalósított : akkor lehetetlen hálával
nem gondolnunk arra a Szent A dalbertra, aki életét és vérét áldozta K risztus
országának terjedésért. Szent Istv án tu d ta , hogy m it n yert ő A dalberttól

1 M. Florianus, i. m. I, 14. nocte pariter ac die dulcissim us cubicularius im-

2 A császár «crebro alloquitur sanctum
Adalbertum et habebat eum sibi familiärem,
audiens libenter, quaecunque sibi diceret.» Mon.
Germ. Ss. IV, 591.
3 III. O ttóval «vir Dei m ansit bonum tem -
pus, quia valde fam iliarissim us sibi erat et
periali camerae adhaesit . . . N am die ac nocte,
cum túrba locum dedit, sanctis alloquiis aggre-
ditur docens.» U. o.
4 Horis congruis semper de coelestibus
docuit regis pueros. U. ο. IV, 605.
 A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában 287

és h áláját alig tu d ta volna m éltóbban kifejezni, m int am ikor székváro­

sának és a m agyar kereszténység középpontjának egyházát az ő tiszte­
letére szentelte.
Szent A dalbert azonban nem csupán ezen rövid esztergomi tartó zk o ­
dása a la tt gyakorolt üdvös h a tá st Szent Istv á n ra és így közvetve a m agyar
ügyek fejlődésére. E m líte ttü k m ár III. O ttóval való közvetlen kapcsolatát
és azt a mélységes tiszteletét, am elyet a császár 1000-ben a v értan ú püspök
gnézeni sírjához végzett z arán d o k lattal is k inyilvánított. A két férfiú
barátsága eszmeviláguk rokonságán alapult. Szent A dalbert felfogása
nagyon különbözött m ár Piligrim püspökétől, aki az egyház és az állam

Rom a : A S. Alessio tem plom hom lokzata.

érdekeit oly szorosan k ív án ta összekapcsolni. A dalbert m ár csupán K risztus

katonája, Isten bajnoka — miles Christi, divinus h e ro s 1 — volt, aki
egyedül Isten országa terjesztéséért harcolt. De III. O ttó is messze ju to tt
m ár n agyatyja, I. O ttó egyházpolitikai elgondolásától. Ö császári méltósága
alapján csak tekintélyben k ív án ta megelőzni a keresztény uralkodókat, de
politikai felsőbbséget nem a k art gyakorolni fölöttük. Ily értelem ben dol­
gozott egy ü tt a 999-ben pápai tró n ra ju tta to tt tudós tan ító jáv al és aty ai
jó barátjáv al, G erberttel, vagyis II. Szilveszter pápával, a keresztény népek
egységének a «Renovatio im perii Romani» keretében való m egterem tésén.12
Ez a szellemi légkör te tte aztán lehetővé Szent Istv án független keresztény

1 U . ο. IV ., 606. (Histor. Zeitschr. B. 140. 192g. 513— 533·)

2 K. Ham pe : Kaiser O tto III. und Rom. 523— 527. P. E. Schramm i. cikke, 460— 464.
288 Csóka J . Lajos

királyságának nehézségek nélkül való m egszületését. O ttó császár azonban

nem csak ezen az elvi alapon figyelhette jó a k a ra tú érdeklődéssel a szomszé­
dos m agyar viszonyok ilyetén — reánk nézve oly előnyös — fejlődését.
B iztosra vehetjük, hogy A dalbert róm ai és mainzi beszélgetései folyam án
nem egyszer em lékezett meg a császár előtt a legmélyebb elismerés hangján
a m agyar trónörökösről, akinek szám ára így nem csekély m értékben biztosí­
to tta O ttó személyes rokonszenvét is.
Szent A dalbert püspöknek a m agyar kereszténységre gyakorolt h a tá ­
sát ism ertetve nem állhatun k meg az ő egyéni, személyes működésénél,
hanem vele kapcsolatban meg kell em lékeznünk azokról a m u n k a t á r ­
s a i r ó 1 is, akik az ő szellemi örököseiként és az ő közvetítésével ju to tta k
el hozzánk. Még R óm ában tartó zk o d o tt, m ikor értesült a Boleszláv cseh
herceg emberei által rendezett azon libicei szörnyű vérfürdőről, am elyben
négy testvére az életét v esztette (994. szept. 28.). A tám adók ugyan meg­
kegyelm eztek a szintén jelenlévő R adlának, de az mégis a lehető első
alkalom m al elhagyta a cseheket és a m agyar fejedelmi u d v arb a költözött.1
A következő évben (996) tö rté n t aztán, hogy a mainzi érsek ism ét arra
kérte a p áp át, hogy A dalbertét küldje vissza püspöki székhelyére. A pápa
ugyan m ost is teljesítette az érsek kérését, de viszont a püspöknek is meg­
engedte, hogy ha hívei nem fogadnák kellőképpen, akkor a pogány szlávok
közé mehessen misszióra. R óm át elhagyva, jórészt a császár környezetében
m egtett francia- és ném etországi utazás után , 997 elején ért Lengyelországba,
ahol m eghallván a csehek elutasító válaszát, nagyszabású térítő m űködést
a k art m egindítani. Ehhez a m unkához azonban segítőkre volt szüksége.
B ár vele volt testvére, G audentius és A sztrik is, de a többi régi hívét is
szerette volna m aga köré gyűjteni. A sztrik ugyan egyszer m ár szintén el
a k a rta hagyni A dalbertét, de m ikor az általa egyébként jól ism ert vidéken
nem tu d ta m egtalálni a helyes u ta t és ebben Isten b ü n tetését l á t t a : bocsá­
n a to t kérve visszatért hozzá.12 Hogy az isteni a k a ra t ily csodás m egnyilat­
kozása lá ttá ra A sztrik püspöke leghűségesebb kísérője lett, az term észetes.
Távollevő papjai közül A dalbert elsősorban R a d 1 á r a gondolt, akiről
m ár tu d ta , hogy a m agyar fejedelem u d v aráb an tartózkodik. K övetei által
ezért Gézához, illetőleg — m ert ta p asztalatb ó l tu d ta , hogy ki az úr a ház­
ban — Sarolthoz fordult és azt kérte levélben, hogy hacsak lehetséges,
küldjék u tá n a b a r á tjá t.3 De mivel ta r to tt attól, hogy az ügyes, haszna­
vehető és jóm egjelenésű papot a m agyarok aligha engedik el szívesen, azért

1 Mon. Germ. Ss. IV, 606.
2 Astericus, eius clericus, contra sanctum
virum ’arguendo, increpando cum m últa inutilia
furibundo anim o loqueretur, ultra lim item
rationis proterva contentione progressus, quasi
quem am plius videre nollet, magna cum
am aritudine reliquit. Arrepto autem itinere
tota die ipse cum socio hom ine suo equitans
errare coepit, ut cum viam haud aliter atque
m anum suam sibi nótám invenire non posset,
ex poena cognosceret, quam grave peccatum
cum episcopo contendendo perpetrasset. Porro
ad vesperam casso laboré reversus in urbem,
quod ira dictante ex hum ana infirm itate de-
liquisset, poenitere coram Deo toto corde coepit.
U. o. 604.
3 Per venientes illuc nuncios in haec verba
epistolam m isit : Papatem meum, si necessitas
postu lat et usus, tene ; si non, propter Deum
ad me m itte meum. U. o. 607.
 A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában 289

R adlának m ár azt írta, hogy ha szépszerével nem lehetne, akkor akár szökve
is siessen az őt annyira váró b a rá tjá h o z .1 A józan gondolkodású, az élet
reális adottságaival m indig számoló «bölcs» R adla azonban helyesebbnek
ta lá lta, ha a kereszténység érdekeit a m agyar fejedelmi udvarban szolgálja
és ez alkalom m al sem követte az ekkor még túlságosan is ideális gondolko­
zásának ta r to tt püspöke hívó szavát. Az 1003-ban M agyarországon já rt
q u erfurti B rúnó is Szent Istv á n u dvarában ta lá lta a közben m ár szerzetesi
ru h á t ö ltö tt R ad lát.12
Hogy ugyanezek a követek vagy m ások jártak -e Brewnowban, nem
•tudjuk, de az bizonyos, hogy a brewnowi bencéseknek is csak egyik része
engedett alapítója hívásának.3 A m ásik rész a p átja, A n a s z t á z , vezeté­
sével M agyarországba jö tt, és Géza fejedelem a mai P annonhalm án jelölt
ki o tth o n t szám ukra.4
A Brewnowból és más helyekről összegyűjtött szerzetesek szám ára
A dalbert aztán a lengyelországi M eseritzben alap íto tt apátságot és hűséges
em berét, A s z t r i k o t á llíto tta az é lére.5 E zu tán m ár csak rövid ideig
ta r to tt Szent A dalbert földi zarándoksága. Mikor testvérével, G audentius-
szal és Benedekkel a pogány poroszokhoz m ent, 997. ápr. 23-án Danzig
közelében elnyerte a v értan ú ság annyira ó h a jto tt k o ro n áját.6 Az alap ító ját
v esztett m eseritzi kolostor ugyan még fönnm aradt, de a szerzetesek egy
része A sztrik a p át vezetésével csakham ar szintén M agyarországra jö tt,
hogy itt folytassa h itté rítő és k u ltúrterjesztő m űködését.7
A Géza-kori m agyar kereszténység történetének — a m ondottak
u tá n — m ár csak egy jelentős esem ényét kell m egem lítenünk. Ez I s t v á n
t r ó n ö r ö k ö s és G i z e l l a h e r c e g n ő h á z a s s á g a , am elyet 995-ben
vagy 996-ban, II. H enrik bajor herceg halála u tán , de még Géza fejedelem

1 Ipsi verő clam cartam alia m ente, alia
sententia m isit. Si potes, inquit, cum bona
licentia, bene ; si non, vei fuga fugiens tem pta
venire ad eum, qui te desiderio concupiscit,
A dalbertum tuum . U. o.
2 lile autem venire non potuit, et ut homo
noluit. U t enim hódié audio ipsum dicentem ,
quem nunc sicut aquam frigidam to tis vis-
ceribus flagrat et am at, ardua scandentem
tunc semper fugiebat. Ipse tarnen iám erat
m onachus et — ut dicunt, qui tu n c tem poris
norunt — pulcher et bonus. E x huius ore
audisse me fateor. U. o.
3 1004-ben B enedeket és négy szerzetes-
társát, Mátét, Jánost, Izsákot és Christinust
lengyel rablók m eggyilkolták. «Fuerunt autem
hy sancti viri quondam socii sancti Adalberti
Pragensis Episcopi, quos idem episcopus de
Rom a ex m onasterio Sancti A lexii secum in
B oem iam et Poloniam adduxerat.» Dobner :
M onumenta H ist. Boem iae, Chronicon Pulka-
wae, Tom. I l l , 108.
4 A pannonhalm i apátság alapító levele.
(Erdélyi L·., A pannonhalm i Szent Benedek-
rend története, I., 589.)
S zen t István. I.
5 997 elején Szent Adalbert «Saxonica tel-
lure in brevi recedens, in Poloniam regionem
cursum ad Mestris locum divertens, coenobium
ibi construxit m onachosque quam plurimos
congregans, Aschricumque abbatem eos ad
regendum constituit.» Mon. Germ. Ss. X V, 706.
R adla és Asztrik életének ezek, a. fennteb-
biekben ism ertetett jelenetei lélektanilag k ét­
ségtelenné teszik számunkra, hogy itt két kü­
lönböző szem élyről van szó. Radla már tanuló
'korában is ism ételten elhagyta (Mon. Germ. Ss.
IV, 582.) és később Magyarországba, majd
Lengyelországba sem követte az őt annyira
hívó Adalbertét, m ert szertelennek (ardua
scandentem ) tartotta felfogását. Csak azután,
hogy h allotta szent életének és halálának rész­
leteit, lett rajongó tisztelője (totis visceribus
flagrat et am at). Asztrik viszont, am ióta Isten
világos intéséből m egértette, hogy nem szabad
elhagvnia Adalbertét, azóta hűségesen kitartott
m ellette és elkísérte utolsó útjára is, a pogány
misszióba.
6 Mon. Germ. Ss. IV. 593.
7 Szent István nagy legendája: M. Flori-
anus, Font. Dornest. I. 16.
19
290 Csóka J . Lajos

életében k ö tö ttek meg.1 A két család, am ely ezen házasság révén rokonságba
ju to tt egymással, m ár régóta nem volt idegen egymás előtt. Géza és H enrik
jó szomszédságban, nem egyszer fegyverbarátságban éltek egymással. De a
bajor hercegi család legjobb b a rá tja s a gyerm ekek nevelésének irán y ító ja
is az a W olfgang püspök volt, ak it h itté rítő m űködésének dicső emlékei
fűztek a m agyarsághoz.12 H itelt ad h atu n k életrajzírója azon közlésének,
hogy az idősebbik hercegkisasszonyt, Gizellát, királynőnek nevezte és
szám unkra nevelte, m ert ha valaki, akkor a h itté rítő püspök tu d ta érté­
kelni azt a nagyszerű szerepet, am ely a bontakozó m agyar kereszténység
első k irálynéjára v á r t.3 De ezen házasság előkészítésében még Szent A dal­
b ert közrem űködését is feltételezhetjük, aki nem csak a b ajor hercegnek
volt unokatestvére, hanem hosszabb időt tö ltö tt a m agyar u d v arb an is .4
K önnyen föltehető te h át, hogy m ár ő is tá rg y a lt erről a nem zeti és
vallási szem pontból egyaránt oly jelentős kérdésről Gézával és Istvánnal.
Ez a házasság ism ét új összetevővel g azd ag íto tta a m agyar keresztény­
ségnek m áris több szálból fonódó szövedékét. Szent A dalbert, m ajd ta n ít­
ványai : A nasztáz és A sztrik ap áto k és azok szerzetesei a róm ai Szent Elek-
és B onifác-apátság aszketikus szellemét hozták m agukkal és ezt honosí­
to ttá k meg apátságaikban és püspöki székhelyeiken. Gizella és környezete
viszont inkább acluny-i eszm ekört ju ta ttá k közvetlen kapcsolatba a m agyar
kereszténységgel. A bajor székvárosban és a hercegi u d v arb an ugyanis
otthonos volt a cluny-i életszem lélet. Ebből a szellemből táp lálk o zo tt
W olfgang püspök, a korábbi einsiedelni szerzetes, és ebben a szellemben
refo rm álta tta meg a trieri Szent M axim inus-kolostor egyik tag jáv al a regens-
burgi Szent E m m eram -apátságot és ezt a szellemet vezette be abba a két
női zárdába is, am elyek egyikének fejedelem asszonya később B rigitta,
Gizella húga le tt.5 De a cluny-i gondolat nem csak W olfgang révén ta lá lt
u ta t Gizella családjához. É desanyja, ak it szintén Gizellának hív tak , éppúgy
burgundiai hazájából hozta m agával a híres burgundiai apátság, Cluny,

1 Géza a fia számára «cum iám senesce-
ret, . . . uxorem nobilissim am ex latissim a Ro-
manorum Im peratorum prosapia dirivatam
duxit.» Szent István kis legendája : M. Florianus,
Font. Dornest. I. 3. T hietm ar szerint már a
későbbi II. Henrik császár adta feleségül a
húgát Istvánhoz, a későbbi királyhoz : Hein-
ricus im perator sororem suam Giselam Stephano
regi eorum m atrim onio copulavit. Mon. Germ.
Ss. III, 810.
2 A püspök gyakrabban m eg szok ott jelenni
a hercegi családban, s ilyenkor a gyerm ekek
áldásért járultak eléje. «Cum enim ad eum
(se. St. W olfgangum ), sicut saepe soleb at causa
bened iction is duceretur speciosissim a illius (se.
ducis) proles . . .». Mon. Germ. Ss. IV, 538.
3 W olfgang «Heinricum . . . praenom inavit
regem, fratrem eius Brunonem appellavit antis-
titem ; sororem eorum maiorem reginam, a l­
teram autem , quam b ap tizavit et de sacro
fonté suscepit, abbatissam nuncupavit.» U. o.
Abból, hogy a jólértesült szerző hangsúlyozza,
hogy a fiatalabbik leányt már Szent W olfgang
keresztelte, k övetkeztethetjük, hogy Gizellát és
a fiúkat teh át m ég nem ő keresztelte. E nnek
m agvarázata pedig az, hogy Gizella W olfgang
püspöksége, azaz 972 karácsonya előtt született.
Más feltevés szerint (Rankl— Schm id— Vértes :
Gizella, M agyarország első királynéja, Szent
István hitvese. Székesfehérvár, 1935. xo.) csak
985 körül szü letett. Föntebbi állásfoglalásunk
alapján Szent István születésére vonatkozó
különböző adatok (967., 969., 975.) közül a
K épes Krónika évszám át — 969 — találjuk
a legvalószínűbbnek. (M. Florianus, F ont. D o­
rnest. II, 138.)
4 Henrik herceg és Adalbert püspök anyja
Arnulf bajor herceg (f 937) leányai voltak.
H óm an B. : X . és X I. századi történeti elem ek
a N ibelung-énekben (E gyet. Philol. Közi. 1923)
53·
5 U. Berbere, i. m. 200— 204.
 A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában 291

tiszteletét, szeretetét és ezzel egész eszm evilágát, m int az ugyancsak bur-

gundiai szárm azású A delhaid császárné.1 Mikor te h át nem sokkal később
azt halljuk, hogy Szent Istv á n köz­
vetlen érintkezésben állott a cluny-i
szellemmel és levelezett a híres Szent
Odiló a p áttal, akkor ezt az értékes
kapcsolatot elsősorban Gizellának
kell tu la jd o n íta n u n k .12
Szent A dalbert bencés szerze­
tesei, Gizella és a kíséretében M agyar-
országra költözött papok és urak
a la k íto ttá k ki Szent Istv án körül azt
a szellemi légkört, am ely aztán las­
san a m agyarság széles rétegeit á t­
h a to tta és á ta la k íto tta . A nyugati
keresztény k u ltú rán a k ezek a kép.
viselői lettek Szent Istv á n n ak azon
m unkatársai, akik u ru k a t nem csak
im ádsággal, prédikációval és ta n ác s­
csal, hanem , ha kellett, kard ju k k al
is tám o g a tták ezeréves állam ot építő
m unkájában.
997-ben m eghalt G é za : befejezte
m u n k áját és b etö ltö tte h iv atását.
Ö és a felesége voltak azok, akik vi­
lágosanm eglátták azt azutat,am elyen Szent István ezüst hermája.
h aladva ezredévre nyílt kilátás a m a­
gyar jövendőbe. M egindították népü­
ket ezen az úton és fiuknak, Szent Istv án n ak kezébe ad ták azokat az eszkö­
zöket, am elyek segítségével fo ly ta th a tta és befejezhette a szülői által meg­
kezdett m u n k á t.3 H a a keresztény m agyar királyság m egalkotásának dicső­
sége Szent Istváné, a kezdeményezés érdeme Gézát és Saroltot illeti meg.

1 H óm an B ., X . és X I. századi tört. ele­ populo prefecit . . . post hec plenus dierum

mek a Nibelung-énekben. I. h. 48— 49. anno dom inice incarnationis DCCCCXCV1I.
2 O. Ringholz, i. m. 77. X X X V — X X X V I. seculi nequam erumpnas celesti m u tavit gaudio.»
3 Géza «per comm unis consilium colloquii M. Florianus, Font. Dornest, T. 15.
filium Stephanum suum post se regnaturum

19’
 SZENT ISTVÁN
APOSTOLI TEVÉKENYKEDÉSE
ÉS E TÉREN ISMERTEBB MUNKATÁRSAI.
Irta: GALLA FERENC.
 HAZAI és külföldi tö rtén eti források a m agyarság m egtérésé­
nek legfőbb érdem ét egyöntetű m egállapítással Szent Istv án
k irály n ak tu la jd o n ítjá k , aki nem érte be azzal, hogy fel­
v e tte a keresztséget, hanem apostoli buzgalom m al azon
lárad o zo tt, hogy népét is átvezesse az ősi pogányságból
K risztus evangélium ának világosságába.1
A századok folyam án a m agyar nép vallásos tisztelettel
övezte apostolának és első királyának tö rtén eti alak ját, s am int a meg­
pró b áltatáso k közt hozzá folyam odott legdrágább értékeinek, a nemzeti
királyságnak és keresztény hitének m egoltalm azásáért, úgy a nem zeti
m egújhodás korszakaiban az ő szellemét és korm ányzati irányelveit
v e tte a fejlődés alapjául.2 Szent Istv án apostoli tevékenységének örök
érdem eit a tudom ányos tö rté n e tk u ta tá s is teljességgel igazolja.
A keresztény neveléssel szerzett mély vallásos meggyőződése indí­
to ttá k Szent Is tv á n t arra, hogy pogány népének térítője legyen. Apostoli
lelkületének végső kialakulására döntő hatással volt az egyházi reformmoz-

1 Csupán a következő X I. és X II. századiviensis. U. o. 586. 1. — Annales Polonorum.

külföldi források idézésére szorítkozunk : A n­ U. o. 616— 17. 1. — Annales A ltahenses Maiores.
nales Hildesheim enses MGH. SS. III. 92. 1. U. ο. X X . 790. 1. — Chronica Minor Erphordensis.
T hietm ari Chronicon. U. o. 862. 1. — Heri- U. ο. X X IV . 183. 1. — Compendium Historia-
m anni Chronicon. U. ο. V. 123. 1. — Ber- rum. U. ο.XXV. 695. 1. — Ademari Históriáé.
noldi Chronicon. U. o. 425. 1. — Ekkehardi Migne. Patr. Lat. CXLI. col. 47— 50.; 75. —
Chronicon W irziburgense. U. ο. VI. 30. 1. Bonizonis Liber ad Amicum . U. o. CL. col.
A nnalista Saxo. U. o. 652. 1. — Rodulphi 816. — V ita Gauzlini. Neues Archiv. III. 353.
Glabri H istóriáé. U. o. V ll. 59. 1. — Chronica 1. — Innocentii Papae III. epistola ad Emeri-
Montis Casini auctore Leone. U. o. 674. 1. cum Regem Hungáriáé. Georgius Lejér : Codex
•— A nnales Zwifaltenses. U. ο. X . 54. 1. — D iplom aticus Hungáriáé. II. 435. 1. — A hazai
Honorii A ugustodunensis Summ a. U. o. 130. 1. források idézését mellőzzük.
— U. a. : Im ago mundi. U. o. 133. 1. — V ita 2 N ém ethy Lajos : Szent István első és
Poponis Stabulensis. U. ο. X I. 295. 1. — apostoli m agyar királyról m ondott dicsbeszédek
A nnales Palidenses. U. ο. X V I. 66— 68. 1. - irodalma. Budapest, 1881. — H óm an— Szekfű :
Annales Stadenses. U. o. 313. 1. — Annales M agyar történet. VI. 130— 37. ; 322— 25. 1.
Parchenses. U . o. 601. 1. — A nnales Marchia- Csapodi Csaba : Kinek tartották Szent Istvánt
nenses. U. o. 613— 14. 1. — Chronicon Schirense. a X V III. században? Regnum, egyháztörténeti
U. ο. X V II. 627. 1. — Annales Kam enzenses. évkönvv. Budapest, 1936. 346— 55. 1.
U. ο. X IX . 582. 1. — A nnales Capituli Craco-
296 Galla Ferenc

galom egyik legtökéletesebb megszemélyesítőjének, a pogány missziók vér­

tanú k o ro n ájára áhítozó A dalbert prágai püspöknek egyénisége. A főpap
azon rövid idő a la tt, m elyet Géza fejedelem életének végén h azánkban tö l­
tö tt, fájdalom m al tapasztalván , hogy az ősi pogányság m egfertőzte az első
térítők nyom án keletkezett átm eneti kereszténységet, arra törekedett,
hogy a hatalom várom ányosát a krisztusi h it igaz szellemében és meg­
alkuvást nem ismerő tisz ta erkölcsiségében megerősítse és gondviselésszerű
m issziójára előkészítse.1 A fogékony szellemű ifjú, m int szikkadt föld a nyári
esőt, úgy szívta m agába az apostolnak lelkesült igéit.12 E m lékét élete folya­
m án hálás kegyelettel őrizte és az ország első székesegyházát, a N agy
Boldogasszony m ellett, az ő tiszteletére szen teltette.3
Az apostoli m unkára kötelezte őt királyi m éltósága is. A kor elgondo­
lása szerint a pogány népek felett uralkodó zsarnokokkal szemben a keresz­
tén y királyok Isten kegyelméből, azaz isteni küldetés alapján korm ányoz­
zák népeiket. U ralkodói feladatuk az ország belső életében előm ozdítani a
krisztusi törvényeken alapuló rendet és jólétet, kifelé pedig megvédeni a
hívőket a pogány tám adásokkal szemben és teljes erővel tám ogatni a
pogány m issziókat, hogy K risztus földi birodalm a új népek megszerzésével
gyarapodjék.4
Szent Istv án te h át azzal, hogy a páp átó l k ü ld ö tt koronával m agát
m egkoronáztatta, a keresztény királyok sorába em elkedett, a hit védője és
terjesztője le tt, népe pedig belépett a keresztény társadalom közösségébe,
a katolikus egyházba. A királyi m éltóságnak eme szinte teo k ratik u s
értelmezése, to vábbá az a széleskörű, b ár nehezen m eghatározható fel­
hatalm azás, am elyet II. Szilveszter p ápa a koronával eg y ü tt a d o tt,5 arra
kötelezte a mély vallásosságú és uralkodásra te rm e tt Istv á n t, hogy királyi
h atalm án ak erejével és őszinte meggyőződésének tüzével népének meg­
térítését végrehajtsa.
N agyarányú elgondolásának m egvalósítására m ár uralkodása elején
k ért a szigorú aszketikus szellemben m egújhodott nyugati egyházaktól és
m onostoroktól térítő p ap o k at6 s uralkodása folyam án is állandóan érin tk e­
zett a vallásos élet híresebb gócpontjaival és vezető egyéniségeivel. A kor
szokása szerint drága ajándékokkal kedveskedett nekik, hogy velük im a-

1 Karácsonyi J ános : A m agyar nem zet hon­
alapítása 886— 997. Oradea-Mare (N agyvárad),
1925. 89. 1. -— H óm an— Szekfű : i. m. I.
176— 78. 1. — Galla Ferenc : A clunyi reform
hatása M agyarországon. Pécs, 1931. 44— 51. 1.
2 Szent Adalbert rendkívüli hatással v o lt
III. O ttó császárra is. Canaparii V ita S an cti
A dalberti. MGH. SS. IV. 591— 92. 1.
3 III. O ttó is nagy kegyelettel volt S zen t
Adalbert em léke iránt. A nnalista Saxo. MGH.
SS. V I. 644. 1.
4 H óm an— Szekfű: i. m. I. 184.; 198— 201.
1. — Balogh József : A m agyar királyság m eg­
alapításának világpolitikai háttere. Századok.
L X V I. 1932. 152— 65. 1. — U. a. : Szent István
király, a «békefejedelem». Magyar N yelv. 1927.
452— 61. 1. — Erdélyi. László : M agyar T örté­
nelem. I. 49— 50. 1.
5 Fraknói Vilm os : Magyarország egyházi
és politikai összeköttetései a római Szentszékkel.
Budapest, 1901. 5— 16. 1. — Tom csányi Lajos :
A főkegvúr szerepe a püspökök kinevezésénél.
B udapest, 1922. 8— 16. 1. — H óm an— Szekfű :
i. m. I. 184. ; 198— 200. 1.
6 Legenda Maior. M atthiae Floriani Fontes
dom estici I. 15— 16. 1. — H artw ici V ita Sancti
Stephani. U . o. 41— 42. 1.
 Szent István apostoli tevékenykedése és e téren ismertebb munkatársai 29 7

szövetséget kössön és tőlük m u n k a tá rsa k a t szerezzen népének m egtérí­

téséhez.1
Istv á n hívó szózata m ár a X I. század elején b e járta N yugat legtávolabbi
országait is.12
A hitében m egújuló N yugat Isten különös kegyelm ét lá tta abban, hogy
a kalandozásairól ism ert3 m agyar nép, királyának vezetésével, K risztus
hitére té rt. R odulphus Glaber cluny-i szerzetes, ki a reformmozgalom két
vezérének, Szent Vilmos dijoni és Szent Odiló cluny-i ap át ösztönzésére
írta meg k ró n ik áját, a következőkben fejezi ki a népek közhangulatát :
«Az ungrok annyi gonosztett és pusztítás u tán , amellyel a népeket gyötörték,
királyukkal együtt a katolikus hitre tértek s akik még nemrég m inden­
felől borzalm as rabságba hurcolták a keresztényeket, azok m ost úgy b án ­
nak velük, m int testvérekkel és szabadokkal».4 Glaber utolsó szavai a
nyugati érintkezések egy sajátos form ájára, a zarándokjárásokra irá n y ít­
ják figyelm ünket, am elyek k im u tath ató lag bőséges alkalm at n y ú jto tta k
Szent Istv á n n a k arra, hogy népének m egtérítését h ath ató san előmozdítsa.
A vallásos szellem emelkedése nagy arán y b an len d ítette fel a zarán-
doklást különösen Róm a és a Szentföld felé. A m agyarok m egtérésének és
királyuk vendégszeretetének hírére a zarándokok, felhagyva a fáradságo­
sabb és veszélyesebb tengeri ú tta l, hazánkon á t m eneteltek K elet felé.
A zarándokcsapatokban számos egyházi férfiúval és a nyugati reform m oz­
galom vezetőivel találkozunk, akik főképpen Ném etországból, a R ajnam en-
téről, N ém etalföldről és Franciaországból jö tte k M agyarországba.5 Istv án
örömmel és tisztelettel fogadta az előkelő vendégeket, bőségesen ellátta őket
élelemmel és gondoskodott zav artalan átu tazásu k ró l.6 Számos egyházi
férfiút és idegent m egnyert a m agyar térítésnek és alattv aló in ak is meg­
hagyta, hogy a zarándokokat és vendégeket, akik hitet, m űvelődést és
jólétet hoznak az országba, m aradásra b írják és a kiválóbbakat m utassák

1 Jotsaldi V ita Sancti Odilonis. M igne.
C X L II. col. 902. — Chronicon Montis Casini.
MGH. SS. V II. 674. 1. — P. Lorain: H istoire
de l’A bbaye de Cluny. Paris, 1845. 35. 1. —
Ernest Sackur : Die Cluniacenser. II. H alle,
1894. 342. 1. — Odilo R ingholz : Der H eilige
A bt Odilo. Brünn, 1885. Anmerkungen X X V . —
Karajan: Verbrüderungsbuch des S tiftes Sanct
Peter. Salzburg. 14. 1. — Galla: i. m. 62— 63. 1.
2 Legenda Maior. Floriani F ontes. I. 21. 1.
3 A nyugati krónikások ítélete a kalandozó
m agyarokról : Annalium Alam annicorum Con-
tinuatio Sangallansis Prima. MGH. SS. I. 50.
1. —- A nnales Sangallenses B revissim i. U. o.
64. 1. — Annales W eingartenses. U. o. 66. 1. —
Annales Sanctae Columbae Senonensis. U . o.
105. 1. — A nnalium Fuldensium Pars V. U . o.
410. 1. -— A nnales Bertiniani. U. o. 458. 1. —
Liutprandi A ntapodosis. U . ο. III. 279. 1. —
W idukindi R es gestae Saxoniae. U. o. 425. 1. —
Folcuini G esta abbatum Lobiensium . U . ο. IV.
67. 1. — R uotgeri V ita Sancti Brunonis. U. o.
255. ; 268. 1. — E x miraculis San cti Apri.
U. o. 517. 1. — Johannis Chronicon V enetum .
U. ο. V II. 22. 1. — H istória Episcoporum
P ataviensium et Ducum Bavariae. U . ο. X X V .
618. 1. — Bernardi D e origine et ruina Mona-
sterii Cremifanensis. U. o. 650— 51. 1. — V ita
Sancti U dalrici Episcopi. Migne. C X X X V . col.
1018. — A dsonis Dervensis De translatione et
miraculis Sancti Basoli. U. o. C X X X V II. col.
662— 63. — Meginfredi M agdeburgensis V ita
Sancti Em m eram m i. U. o. CXLI. col. 975. —
Bernonis V ita Sancti Udalrici. U. o. C X L II.
col. 1195.
4 R odulphi Glabri Históriáé. MGH. SS. V II.
59. ; 62. 1.
5 Ademari H istóriáé. Migne. C X L I. col.
75. — W illelm i Gesta Episcoporum Engolis-
mensium. MGH. SS. IV. 145· 1. — E x miraculis
Sancti Sym eonis. U. ο. V III. 210. 1. V. ö.
402. 1. — Galla : i. m. 80— 82. 1.
8 Rodulphi Glabri Históriáé. MGH. SS. V II.
62. 1.
298 Galla Ferenc

be neki.1 A zarándokok, m int m ár Szent Odiló Istv á n királyhoz in tézett

levelében említi, visszatérve hazájukba, m indenfelé elvitték Istv án kegyes­
ségének hírét és ta p asz talata ik elbeszélésével új térítő k et toboroztak.2
Megható és Istv án állandó apostoli buzgóságára jellemző az az igyeke­
zet, am ellyel a legenda elbeszélése szerint a Szentföldre induló Gellért szer­
zetest m arasztalta. «Jó ember, úgym ond, hagyj fel ezzel a szándékoddal és
m aradj velünk, hogy jól m enjen dolgod. In k áb b itt, én népem nek prédikálj,
a hívőket erősítsed, a hitetleneket térítsed, az újonnan ü lte te tt p alán tálást
megöntözzed és adok néked h atalm at birodalm am ban, hogy hirdessed az
igét. És adok melléd kísérőket, kik szolgáljanak néked nappal és éjjel. Te
csak nyisd meg szádat és vessed a népnek szívébe az életnek megvát.»3
Szent Istv á n hívására és vendégszeretetének hírére a káp talan o k és
m onostorok papjai m indenünnen lelkes örömmel jö tte k hazánkba, hogy a
térítés m unkájában résztvegyenek és a kegyességéről ism ert király oltalm a
a la tt a szerzetesi szabályok szerint való életm ódot nálunk is m eghonosítsák.
Azon idők ta n ú ja , Szent Mór püspök a következőkben rajzolja meg a té rítő ­
mozgalom nagyarányú m egindulását : «Abban az időben, am ikor a jám bor
Istv á n király p arancsára P annóniában még alig kezdett sarjadzani az
istenség neve és tisztelete, a derék uralkodó hírének h allatára más országok­
ból sok pap és szerzetes jö tt hozzá, m int atyjához, nem kényszerűségből,
hanem azért, hogy a szent társalgásnak új öröme fakadjon az ő gyüleke­
zetükből».4
A h ittérítő k , hazánkba érkezvén, m indenekelőtt a térítés és egyház­
szervezés középpontjába, a királyi u d v arb a siettek. Már Géza fejedelem
idején az udvarban ta rtó z k o d o tt R adla szerzetes, Szent A dalbert tan u ló ­
társa, aki a püspök ta n ítv á n y a it is odahívta. Q uerfurti Szent B rúnó egy
egész esztendőt tö ltö tt Szent Istv á n u d v aráb an , hogy az ő tám ogatásával
az erdélyi hegyek m ögött tanyázó besenyőkhöz eljuthasson.
A térítő k a király irán y ításáv al in d u ltak a m agyarok közé, ő ad o tt
tolm ácsot m elléjük és m eghagyta ispánjainak és egyéb tisztjeinek, hogy
elvezetvén őket m unkaterükre, védelm ükről és ellátásukról gondoskodja­
nak. A h ito k ta tá s m egkönnyítése végett elrendelte, hogy a nép időnként
gyűljön össze Isten igéjének m eghallgatására. Amidőn Szent Gellért hozzá­
fogott új egyházm egyéjének m egtérítéséhez, a király a különböző hazai
egyházakból néhány papot s a d u n án tú li m onostorokból összesen tíz szer­
zetest rendelt melléje, akik a királyi tisztek kíséretében já rtá k be a misz-
sziós területet. Olykor m aguk a tisztek v ezették a püspökhöz és a té rítő k ­
höz a környéken élő m agyarokat.
A N agy Legenda kiemeli, hogy a term észeténél fogva m egfontolt szent

1 D e In stitu tion e Morum ad Em ericum 2 R ingholz : i. h.

D ucem . VI. Závodszky L evente : A Szent 3 Torm ay Cecilia : Kis m agyar L egendá­
István, Szent László és K álm án korabeli tör­ rium. Budapest, M DCCCCXXX. 87— 88. 1.
vények és zsinatok forrásai. Budapest, 1904. 4 Pannonhalm i Szem le, 1936. X I. év. 167—
137— 38. 1. — Legenda Maior. Floriani Fontes. 168. 1. — Legenda Maior. Floriani Fontes. I.
I. 25— 26. 1. 15— 16. 1.
 Szent István apostoli tevékenykedése és e téren ismertebb munkatársai 299

k irály az egyháziakkal és a környezetében tartózkodó előkelő világiakkal

m egtárgyalta a h ittérítés és egyházszervezés ügyeit, az ő tanácsukkal
fogott a püspökségek és m onostorok alapításához s az ő segítségükkel
a lk o tta meg a kereszténység és a királyság védelmére hozott törvényeit.
A középkori uralkodók példájára bejárván u d varával az országot, felkereste
a k áp talan o k at és m onostorokat nem csak azért, hogy részt vegyen az
istentiszteleteken, hanem azért is, hogy megfigyelje a közös életben u ral­
kodó fegyelm et és a szereztesek belső életét, továbbá, hogy közelről lássa a
h itté rítés örvendetes haladását, elhárítsa annak esetleges ak ad ály ait, meg­
hiúsítsa a gonoszok árm ánykodását és m egtörje a m egátalkodottak ellen­
állását.1
Szent Istv á n odaadó tám ogatásának és lelkes buzgólkodásának köszön­
h etjük, hogy a királyát tisztelő m agyarság aránylag rövid idő a la tt és
nagyobb ellenállás nélkül fogadta be az új h itet, am elynek méltó befogadá­
sára m ár az előző korszakokban szellemileg és erkölcsileg fokozatosan
m egérett. Ö m aga azonban személyesen nem h ird ette az Isten igéjét és
nem keresztelt, am int azt a Kis Legenda nyom án későbbi krónikások és
tö rtén etíró k gondolták. A N agy Legenda h a táro zo ttan kim ondja, hogy a
király az evangélium hirdetését nem vállalta, hanem azt az egyháziakra
bízta, mégis azzal, hogy a hit hirdetőinek vezére és m estere volt, oltalm ába
és gyám olításába v e tte őket és m egszervezte az egyházi életet, m éltán meg­
érdem elte az apostol nevet. E zt a gondolatot fejezte ki II. Szilveszter pápa,
am időn a H artv ig elbeszélésében fennm aradt nem zeti hagyom ány szerint
Istv á n hitbuzgóságáról jellemzően így n y ilatk o zo tt : «Én csak apostoli
vagyok, ő valóban apostol, aki által K risztus nagyszám ú népet té ríte tt
meg m agának».12
A térítésnek ez a felülről jövő irán y ítása a középkori pogány népeknél
szükséges feltétele volt a keresztény vallás általános befogadásának.
A rendszeres fejedelm i tám o g atást nélkülöző és többnyire tervszerű irányí­
tás nélkül haladó térítés csak részeredm ényeket é rh e tett el és olykor
hosszú időn á t tehetetlenül k ü zd ö tt a nép lelkében mélyen gyökerező ősi
pogánysággal. Főképpen ezen körülm énynek tu lajd o n íth ató , hogy az északi
germ ánoknál és szlávoknál oly nehezen v ert gyökeret a kereszténység.
E zt a gyökértelen, pogányságtól m egfertőzött kereszténységet ta lá lta
nálunk is A dalbert püspök a jóindulatú, de pogányos életű Géza fejedelem
idejében.
Szent Istv án személyes buzgólkodása m ellett, még keresztény szellemű
törvényeivel és szent életének példájával apostolkodott alattv aló i között.
M indenekelőtt oly korm ányzati rendszert vezetett be országába, amely

1 Legenda Maior. Floriani Fontes. I. 16. ; I. Budapestini, M C M X X X V 1I. 117. 1· — B a­

23. 1. — B alics Lajos: A római kath. E gyház lics : i. m. I. 232— 242. 1. — Pauler Gyula :
története M agyarországban. I. 1885. I. 234— 35.1. A m agyar nem zet története. I. 1899. 30. ;
2 A nonym i Gesta Hungarorum . Em ericus 52. 1. — Karácsonyi János : Szen t István király
Szentpéterv : Scriptores rerum Hungaricarum. élete. B udapest, 1904. 29— 31. 1.
300 Galla Ferenc

nem csak lehetővé te tte , hanem erőteljesen m u n k álta és intézm ényesen

irá n y íto tta a nép tömeges m egtérését s a nyugati művelődés m eghonosodását.
Istv án király a Szenthárom ság sarkalatos igazságán alapuló katolikus
h ite t az uralkodás alapjává te tte és u tódainak is örökségül hagyta. Eszméi
és törekvései közvetlen örökösének, Szent Im re hercegnek m egparancsolta,
hogy ne táp lálja és ne oltalm azza ezen hit ellenségeit, m ert azok a szét­
húzás szellemének szolgái és könyörtelenül szétzüllesztik az egyház új
nyáját. Ezekkel szemben Szent Istv á n nem ism ert kegyelm et. Amilyen
messzeföldön közism ert volt kegyességéről, az üldözöttek és az idegenek
szeretetéről, megbocsátó személyes ellenségeivel szemben, éppen oly h a tá ­
rozott és m egalkuvást nem tű rő azokkal szemben, akik az új h it terjeszté­
sében ú tjá b a n állottak. K oppány, Vászoly esetei bizonyítják, hogy hajlít-
h a ta tla n volt még sa já t véreivel szemben is.
Hogy az egyház tek in tély ét emelje, a főpapokat állandó tanácsadói
közé sorolta. A papságot kiv o n ta a világi bíráskodás joghatósága alól. Az
egyházakat tekintélyes vagyonnal és különféle kiváltságokkal ajándékozta
meg, örökösödési és m enedékjoggal ru h á z ta fel, az előkelőbbeket pedig
nagyrészt ő é p ítte tte és gazdagon felszerelte.
Törvényeiben védi és erősíti a keresztény h itet, előírja a keresztény
erkölcsök és az egyházi törvények m eg tartását, a parancsolatok ellen vétőket
pedig kánoni és polgári büntetéssel sú jtja. A törvények nem hatalm i célo­
k at szolgáltak, hanem Istv án n ak az egyház irá n t táp lá lt mélységes jám ­
borságából és apostoli lelkületéből fakadtak. Végső céljuk a keresztény
szellem terjesztése s következésképpen a nép túlvilági boldogságának elő­
m ozdítása volt. M indazonáltal a törvények rávezették népünket a polgári
életm ódra és a nyugati m űveltségre is, am elynek első mesterei és m eghono­
sítói a h ith irdetők voltak.1
A kor mély vallásossága, szigorú egyházias felfogása, am ely a törvénye­
ket jellemzi, a szent király lelkében gyökerezett és egész életén tükröződött.
Szent Istv á n erős hitbeli meggyőződése és keresztény erényekkel tü n ­
döklő élete, uralkodói bölcsesége, igazságossága, vitézsége s a szegények
irá n t való kegyessége az apostolkodás legvonzóbb és leghatásosabb m ódja
volt hűséges alattv aló in ak szemében. Nemes példaadásával tu d ta igazán
m eghódítani alattv aló in ak lelkét és meggyőzni őket a m agyarság fenn­
m aradását és fejlődését biztosító krisztusi tanok fölényéről és életerejéről
az elernyedt ősi pogány vallással szemben. Az ő életén keresztül ju to tt bele a
m agyar nép leikébe a Boldogságos Szűz különös tisztelete, amely a századok
folyam án gyönyörűen m agába foglalta a mély keresztény vallásosságot

1 N agy Gyula : Szent István em lékezete.i. m. I. 195— 198.; 2 1 1— 237. 1. — E rdélyi

Budapest, 1901. Békefi Rém ig tanulm ánya László : Magyar történelem . I. 53— 57. 1. -
Szent István Intelm eiről. 58— 126. 1. — Kará­ Serédi Jusztinián : A szentistváni keresztény
csonyi : i. m. 46— 58. 1. — E rdélyi László : állameszm e. K atolikus Szemle. 1937· április.
Magyarország társadalm a X I. századi tö rv é­ 193—197· 1·
nyeiben. Budapest, 1907. — H óm an— Szekfű :

mm
mmíins imtmi
A Szent Péter-tem plom és a Vatikán.
302 Galla Ferenc

és a lángoló hazaszeretetet. A Szent Szűznek felajánlott M agyarország Mária

országa, Regnum M arianum le tt, annak szószólója pedig az Isten an y a
tró n ján á l Szent Istv án apostoli király.
Szent Istv án halálakor a m agyar nép kevés kivétellel m ár felvette a
keresztséget. Szilárdan állo ttak a lelkeket m egm unkáló, a nyugati m űvelt­
séget árasztó egyházi intézm ények : püspökségek, m onostorok és a főbb
egyházak. A keresztény szellem kezdte fokozatosan á th a tn i a nép lelkét,
családi és társadalm i életét. Elsősorban ennek az átalak ító folyam atnak
tu lajdonítható, hogy a trónviszályok idején ism ételten kirobbant pogány
visszahatás csak átm eneti sikert ért el. A pogányság tüze a század folya­
m án örökre kialudt a m agyar lélekben.
A szent király apostoli tevékenységének emléke eltörölhetetlenül bele­
vésődött a m agyar nép leikébe, s a Szent Szűz u tá n Szent Istv án lett a
m agyarság legkedvesebb szentje.
A X II. század negyvenes éveiben hazánkban megforduló Freisingi
O ttó püspök, a középkor egyik legkiválóbb krónikása megügyelte, hogy
a m agyar nép m éltónak ta lá lta Is tv á n t arra, hogy a szentek sorába iktassa,
mivel ő volt a keresztény hit m egalapítója M agyarországon.1

A germ án területek krónikásai Szent Istv á n m ellett még I I . S z e n t

H e n r i k császárnak és nővérének B o l d o g G i z e l l á n a k érdem eit emelik
ki a m agyar nép m egtérítésével kapcsolatban.12 Egyesek III. O ttó császár
lelkes közrem űködésének is nagy jelentőséget tu la jd o n ítan ak .3 A krónikások
szerint Istv á n a házasság elő tt még pogány volt és csak azzal a feltétellel
k a p ta feleségül a bajor hercegnőt, ha m egkeresztelkedik és népét is K risz­
tushoz téríti.

1 O ttonis Frisingensis Chronicon. MGH. SS.
X X . 241. 1.
2 Herim anni Chronicon. MGH. SS. V. 117—
118. 1. — Ekkehardi Chronicon Universale.
U. ο. V I. 192. 1. — Sigeberti Chronicon. U . o.
354. 1. — A nnalista Saxo. U. o. 650.; 652. 1. —
R odulphi Glabri H istóriáé. U. ο. V II. 62. 1. —
Adam i G esta Episcoporum H am m aburgensium .
U. o. 321. 1. — H ugonis Chronicon. U . ο. V III.
392. 1. — R egum , Im peratorum Catalogus. U . o.
X . 137. 1. — Gestorum A bbatum Trudonensium
C ontinuatio. U . o. 382. 1. — W iponis V ita
Chuonradi Im peratoris. U . ο. X I. 268. 1. —
A nnales Silesiaci. U. ο. X IX . 537. 1. — Canonici
Sam biensis A nnales. U . o. 698. 1. — O ttonis
Frisingensis Chronicon. U . ο. X X . 241. 1. —
A lberici Chronicon. U . ο. X X II I. 779. 1. —
A nnales Herbipolenses. U. ο. X X IV . 828. 1. —
A egidii A ureaevallensis G esta Pontificum Leo-
diensium . U. ο. X X V . 69. 1. — Alberti M ilioli
D e tem poribus. U. ο. X X X I . 425. 1. —
A nonym i V ita S an cti H enrici Im peratoris.
Migne. CXL. col. 126. — A nnales N ovesienses.
Marténe— Durand: V eterum Scriptorum e tm o -
num entorum historicorum etc. C ollectio. IV.
col. 544., ahol a krónikás Szent Istvánnak tu laj­
donítja a lengyelek m egtérítését. — H istória
M onasterii Sancti Laurentii Leodiensis. U. o.
col. 1040— 47. — III. E ugén pápa kanonizá-
ciós bullája és a zsolozsm a szövege egyaránt k i­
em eli Henrik érdem eit a m agyarok m egtérítésé­
ben. MGH. SS. IV. 813— 14. 1. — Migne. CXL.
col. 20.; 32. ; 63— 67. ; 181.; 183. — Szilágyi
Sándor : A m agyar nem zet története. I. B uda­
pest, 1895. 233· 1· — H einrich Müller: H einrich
und K unigunde. Steyl, 1903. 366.; 390.; 395. 1.
H asonlóképpen a későbbi, elsősorban szláv
eredetű krónikások Szent Adalbertnek tu la j­
donítják a magyarok m egtérését. ,Acta Sanct­
orum Julii III. 716. 1.
3 Thietm ari Chronicon. MGH. SS. III. 784.
1. — Annales Virdunenses. U . ο. IV. 8. 1. —
A nnalista Saxo. U . ο. VI. 644. 1. — H istória
Olavi. U. ο. X X IX . 292. 1.
 Szent István apostoli tevékeny kedése és e téren ismertebb munkatársai 303

A m agyarok m egtérésének ezen egyoldalú beállítása nem felel meg

ugyan a tö rtén e ti valóságnak, azonban készséggel elism erjük, hogy a térítés
ügye éppen a házasság révén hatalm as tám o g atást k ap o tt. H enrik bajor
herceg, a későbbi II. H enrik császár, m int a család feje, szívesen a d ta bele­
egyezését a frigyhez, m ert a keresztény hitves személye előreláthatólag
nem csak a béke zálogának ígérkezett a két nép között, hanem m int m ár sok
esetben a középkori h itté rítés történetében, a kereszténység elterjedésének
ú tjá t is egyengette.1
H enrik jám bor feltevése mély vallásosságú egyéniségéből is követke­
zett, m elyet a Clunyből sugárzó aszketizm us egészen a szűzházasság gya­
korlásáig m egacélozott, a nélkül azonban, hogy a korm ányzat és a világ-
politikai realitások irán t való érzékének árta lm á ra lett volna.12
A császár, Szent W olfgang neveltje, egyházak, m onostorok alap ításá­
val és gazdagításával tű n t ki. S aját vagyonából a lap íto tta a bam bergi
püspökséget és építette fel annak nagyarányú, művészi székesegyházát.3
Bőkezűségéért a szerzetesek a ty já n a k — p ater m onachorum — nevezték.
Az egyházi reform férfiak közül Szent G othárd niederaltachi ap át, m ajd
hildesheimi püspök, Meinwerk paderborni, N otker és Balderich lüttichi
püspökök, Szent Vilmos dijoni, Szent Odiló cluny-i, Poppo stabloi és
R ichard saintes-vannesi apátok, to v áb b á Szent R om uald és az ifjú D am iani
Szent P éter m eghitt kísérői és tanácsadói voltak. Oly nagy tisztelője volt
a szentéletű R am w ald regensburgi apátnak , hogy saját vállán v itte tetem eit
a m onostori tem plom k rip tájá b a és a k rip ta kulcsát drága em lékként
állandóan m agánál ta rto tta . N agyrabecsülte a szerzetesi élet fároszát, a
cluny-i m onostort s császárrá koronázása u tá n elzarándokolt a híres a p á t­
ságba, hogy annak főoltárára helyezze a páp átó l k ap o tt drágaköves, kereszt­
tel ékesített koronát és m éltóságának egyéb jelvényeit.4 Méltán feltehetjük,
hogy H enrik herceg részéről politikai okok m ellett m agasztos vallásos célok
is közrem űködtek a házasság létrehozásában, s később H enrik m int római
császár állandó figyelemmel kísérte és legalább közvetve tá m o g a tta sógo­
rának és nővérének apostoli törekvéseit. Az udvarában, táb o ráb an megfor­
duló egyházi férfiak figyelmét rá irá n y íto tta a gyönyörűen m egindult s az

1 H óm an— Szekfű : i. m. I. 176— 78. 1. — Históriáé. U. o. 145. 1. — Herigeri et Anselm i

R eichenaui Herm an Gizellát a «hit tusz»-ának
(fidei obses) mondja. Herim anni Contracti
Chronicon. MGH. SS. V. 117— 18. 1.
2 Adelboldi V ita S an cti Henrici. Migne.
CXL. col. 87— 108. —- A nonym i V ita S a n cti
Henrici. U. o. col. 109— 140. — V ita S a n cta e
Cunegundis. U. o. col. 205— 220. —- S an cti
Henrici D iplom ata ecclesiastica. U. o. col.
237— 384·
3 Müller : i. m. 129— 168. 1.
4 V ita Sancti Meinwerci. MGH. SS. X I.
i i — 18. 1. — V ita Sancti Godehardi Prior. U. o.
167— 196. 1. — V ita Sancti Godehardi Posterior.
U. o. 196— 218. — Arnoldi D e Sancto E m m e-
rammo. U. ο. IV. 567— 68. 1. — Ademari
Gesta Episcoporum Leodiensium. U. ο. V II.
203— 207. 1. — V ita Balderici Episcopi. U. o.
IV. 725— 738. 1. — Hugonis Chronicon. U. o.
V III. 391. 1. — V ita altera Sancti Guillelmi
A bbatis. Migne. CXLI. col. 851— 870. — Ro-
dulphi Glabri V ita Sancti Guillelmi Abbatis.
U . o. C X L 1I. col. 701— 720. — Jotsaldi Vita.
Sancti Odilonis. U. o. col. 895— 940. —- Sancti
Odilonis Epitaphium Sanctae Adelhaidis. U. o.
col 967— 992. — Sancti Petri Dam iani epist.
ad Henricum Im peratorem. U. o. C XLIV. col.
433— 36. — Sancti Petri Damiam V ita Sancti
Rom ualdi. U . o. col. 953— 1008. — Charles P ou ­
l e t : H istoire du Christianisme. Fascicule V III.
Paris. MCMXXV. 248— 51. 1.
3°4 Galla Ferenc

egész N yugatot lelkes örömmel eltöltő m agyar missziókra és őket azok

tám o g atására buzd íto tta.
A két rokon uralkodó összeköttetéseiből is következtethetünk arra,
hogy a császár meleg érdeklődéssel v iseltetett a m agyar missziók iránt.
Amidőn ném et királlyá tö rté n t m egválasztása u tán testvére, B rúnó her­
ceg politikai okokból ellene tám ad t, m ajd h aragja elől M agyarországba
m enekült, Gizella közbenjárására Istv án b ék ítette ki őket. Brúnó ekkor
k a p ta meg b á ty já tó l az augsburgi püspökséget. A püspök más alkalom m al is
m egjelent sógora udvarában, nevezetesen 1008 táján , am időn a császár
üdvözletét á ta d ta a besenyők m egtérítésére induló O uerfurti Szent B rúnó­
nak.1 Ez a látogatás összeesik Szent Im re herceg születésének elfogadott
idejével, az 1008-ik esztendővel.
Istv án és Gizella házasságának legnemesebb gyümölcse, Im re herceg
a császár nevét, a bajor hercegi családban hagyom ányos H enricus, Heme-
ricus nevet k a p ta a keresztségben, am i nem m inden ok nélkül arra a fel­
tevésre jogosít, hogy az újszülött keresztapja m aga a császár volt. Im re
nem csak nevében, hanem a szüzesség erényének hősies gyakorlásában, a
szüzházasság követésében is hasonló volt anyai nagybátyjához.
Á llandó és m eghitt érintkezésről tanúskodik a m agyar érsekek jelen­
léte a frankfurti zsinaton és a bam bergi székesegyház felszentelésén. Szent
H enrik 1004-ben elhatározta, hogy B am bergben püspökséget alapít. Jám bor
tervének azonban kem ényen ellenem ondottak az érdekelt főpapok, a würz-
burgi és az eich stätti püspökök. Az előbbi m ár csak akkor já ru lt hozzá ősi
egyházm egyéjének m egcsonkításához, am ikor a császár térdenállva kér­
lelte, s a zsinat az uralkodóra való tek in te tte l az új egyházmegye alap ítását
véglegesen kim ondotta. Az eich stätti püspök azonban még akkor sem
hajolt meg, hanem haláláig m e g ta rto tta az új püspökség részére tőle kihasí­
to tt területeket.
Istv án király értesülvén az alapítás nehézségeiről, hogy sógorának
te rv é t a m aga részéről is tám ogassa, elküldötte a zsinatra A nasztáz eszter­
gomi érseket, aki, m int a m agyarok érséke számos ném et egyházfővel
egy ü tt alá is írta a zsinati végzéseket. Az új székesegyháznak 1012-ben
tö rté n t ünnepélyes felszentelésén m ár Aserik érsek képviselte a m agyar
k irály t és a m agyar kereszténységet. Feltehetjük, hogy az építkezéshez
Istv án király anyagi segítséggel is hozzájárult, s talán ennek alapján alakult
ki az a hagyom ányos felfogás, hogy a dóm egyik lovasszobra a m agyar
k irály t ábrázolja.12
Gizella hercegnővel bajor papok és szerzetesek, vitézek és szolganépség
költözött á t a m agyar fejedelmi u d v a rb a ; derék és szorgalmas iparosok,

1 M üller: i. m . 78.; 83.; 177. 1.
2 A frankfurti zsinat aktája : MGSS. H.
IV. 795— 796. 1. — D edicatio Ecclesiae Bam -
bergensis. U. ο. X V I. 635— 36. 1. — Müller :
i. m. 129— 68. 1. — A königsbergi világkrónika
későbbi feljegyzése szerint Henrik élete végén
egy ideig István udvarában tartózkodott. Szi­
lágyi Sándor : A m agyar nem zet története.
I. Budapest, 1895. 291. 1.
II. Szilveszter pápa m egkoronáztatja Szent Istvánt.
3°6 Galla Ferenc

földm űvesek és szolganépek özönlöttek be az országba, akik a királyi b ir­

tokokon, az egyházak és m onostorok adom ánybirtokain helyezkedtek el
s a keresztény h ittel egy ü tt a n yugati m űveltséget, a földm űvelést és az
ip art is m eghonosították.
Gizella házassága különösen a dunam enti egyházak és m onostorok
missziós tevékenységének n y ito tt tág teret. Ezek az intézm ények ugyanis
Szent Istv án idejében a pogány m agyarok pusztításai által okozott rom ­
jaikból egym ásután új életre keltek és a nyugati szerzetesi fegyelmet meg­
honosították falaik között. A m egújhodás m intaképei a regensburgi Szent
E m m erán-m onostor és a niederaltachi Szent M óric-monostor volt, ahonnan
az új szellem a tarto m á n y többi m onostoraiba is elju to tt. A regensburgi
m onostorba Szent W olfgang püspök és R am w ald ap át vezették be a refor­
m ot, míg az altachi m onostor reform álása Szent G othárd ap át, a későbbi
hildesheimi püspök nevéhez fűződik. Szent G othárd a császár segítségével
sorra bevezette a reform ot a herzfeldi, krem sm ünsteri, tegernseei és egyéb
apátságba is, ahol a m agánvagyon és a világias élet m egrontotta a szer­
zetesek eredeti szellemét. T an ítv án y ai közül különösen S z e n t G ü n t h e r
tű n t ki.
A szerzetesi élet belső m egújhodása, a m agyar határhoz való közelség,
valam int a két fejedelmi udvar között lé tre jö tt rokoni kapcsolatok egyaránt
elősegítették, hogy a dunam enti m onostorok a távolabbi intézm ényeknél
nagyobb arányban v ették ki részüket a térítés m unkájából. É ppen Szent
G üntherről tu d ju k , hogy Szent Istv án hívására többször megjelent a királyi
udvarban s ilyenkor ő kezelte a szent király alam izsnatarsolyát. A d u n a­
m enti m onostorok és szent királyunk között fennálló érintkezésről ta n ú s­
kodik az a körülm ény is, hogy a salzburgi Szent Péter-m onostor és a tegern­
seei Szent Q uirinus (K erény)-m onostor Szent Istv án n al im aszövetséget
k ö tö tt, nevét m eghalt jótevői közé sorolta és halála évfordulóján lelke
üdvéért különös im ákat végzett. E zt a kegyeletes lelki kapcsolatot bizo­
n y ára más közeli m onostorok is létreh o zták .1
Szent H enriknek és Boldog Gizellának Szent Istv á n ra és a m agyarok
m egtérésére gyakorolt h a tásá t m egfigyelhetjük a császári család kedvelt
védőszentjei tiszteletének elterjedésében. Ezen szentek egyben a dunam enti
egyházak és m onostorok patrónusai is. E zért azok kultuszából ezen intéz­
m ények térítő tevékenységére is következtethetünk.
A dunam enti térítők, vitézek, telepesek, elsősorban pedig Gizella
királyné arra törekedtek, hogy kedvelt védőszentjeik tiszteletét az új hazá-

1 Annales Hildesheim enses et Lamberti.
MGH. SS. III. helyenként. Szent Gothárdnak
ereklyéje volt a nyitrai püspök által 1228-ban
felszentelt Szűz Mária-egyházban. Chronicon
Posoniense. Endlicher : Rerum Hungaricarum
Monumenta Arpadiana. Sangalli, 184g. I. 58. 1.
— MGH. Necrologia. III. 149.; 233.; 282.;
392. 1. — Karajan : Verbrüderungsbuch des
Stiftes Sanct Peter. Salzburg. 14. 1. — Stephan
Hilpisch : Geschichte des Benedictinischen
M önchtums. Freiburg i. Br., 1929. 177— 78. 1. —
Galla : i. m. 36— 43. 1. — Szen t Gothárd
1038-ban halt meg, m int Szen t István. Chro­
nica Reinhardbrunnensis. MGH. SS. X X X .
520. 1.
 Szent István apostoli tevékeny kedése és e téren ismertebb munkatársai 307

ban széles körben elterjesszék ; tem plom okat, m onostorokat ép ítettek tisz­
teletükre. Ez a törekvés főképpen öt olyan szent k ultuszára vonatkozik,
akiknek kim u tath ató lag különös tisztelete volt a császári családban és a
bajor-osztrák egyházakban. Ezek a sz e n te k : Szent Ipoly (Hippolit), Szent
Em m erám , Szent Móric, Szent György, Szent A dorján (Adrián) és Szent
Lőrinc.
Szent Em m erám a legrégibb regensburgi férfim onostor védőszentje
volt, s tiszteletét, Szent Ipolyéval együtt, a regensburgiak m ár a pannóniai
szlávok közt is elterjesztették. H enriket és Gizellát ifjúkori emlékei fűz­
ték a családi m onostorhoz, am elyben édesatyjuk tetem ei pihentek. A császár
m indkét szentnek o ltá rt emelt a bam bergi székesegyházban.1
Valószínű teh át, hogy a század elején regensburgi szerzetesek k eltették
új életre a n y itrai Szent Em m erám -egyház m ellett a honfoglalás előtt ala­
p íto tt zoborhegyi Szent Ipoly-m onostort, am ely csakham ar oly híres lett,
hogy m ár 1010 tá já n Lengyelországból hazánkba vo n zo tta Szent Zoerár-
dot (András) és ennek ta n ítv á n y á t, Benedeket, akik a m onostor a p átján a k
felügyelete a la tt rem eteéletet fo ly ta tta k a vágm enti sziklás erdőségben.12
A kolostor felújítását az a körülm ény is sürgette, hogy Szent E m m erám vér­
ta n ú egykor azzal a gondolattal foglalkozott, hogy a hazánk területén meg­
telepedett pogány avarokat, akiket a ny ugatiak gyakran azonosítottak a
m agyarokkal,3 K risztus hitére téríti, és csupán a frank-avar háborúk
nyom ában dühöngő pestis és az erdőségekben sűrűn tanyázó fenevadak,
főképpen pedig a regensburgiak ragaszkodása és lebeszélése ta rto ttá k őt
vissza e nemes szándéktól.4
A zoborhegyi m onostor a rem eteélet ápolása m ellett hittérítéssel is
foglalkozott és reá háru lt a Vág-, N yitra- és a Zsitva-közben m egtelepedett
nem zetségek m egtérítése.
Szent Móric és Szent György katona-szentek tisztelete régi családi
hagyom ány volt a Szász-házban. N agy O ttó Szent Móric tiszteletére emelte
az északi szláv missziók központjának, M agdeburgnak egyik tem plom át,
m ásodik neje, Szent A delhaid császárné pedig sokat im ádkozott a szent
o ltára előtt. A róm ai-ném et császárok a m agyarok és szlávok ellen folyta­
to tt küzdelm eikben különösen Szent Mórichoz fordultak segítségért. Szent
Móric volt a passaui egyházmegye területén fekvő niederaltachi apátság
védőszentje. Egy ideig itt szerzeteskedett Szent G ünther, Gizella királyné

1 Othloni V ita Sancti W olfkangi. MGH. SS.
IV. 524— 542. 1. — Arnoldi De Sancto Em m e-
rammo. U. o. 546— 574. 1. — Müller : i. m.
146. 1.
2 V ita Sanctorum Zoerardi s. Andreae Conf.
et Benedicti Mart. Eremitarum. Endlicher :
i. m. I. 134— 38. 1. — Pannonhalm i R end­
történet. X ÍI. B. 401— 404. 1. —- Follajtár
Ernő : A zobori bencés apátság története.
Komárom, 1934. — Pannonhalm i Szemle. 1936.
X I. év. 3. sz. 167— 170. 1.
3 Annalium Fuldensium Pars V. MGH. SS.
I. 410. 1. — W idukindi Res gestae Saxoniae.
U. ο. III. 425. ; 616. 1. — Godefridi Viter-
biensis Pantheon. U. ο. X X II . 133. 1. — Col-
lectio Kaprinay. Tom. L X IV . 33. 1., az E gye­
tem i K önyvtár kéziratgyüjtem ényében.
4 Thietm ari Chronicon. MGH. SS . III. 746.
1. — A nnalista Saxo. U. ο. VI. 622— 25. 1. —
-— A nnales Magdeburgenses. U. ο. X V I. 156. 1.
— Chronicon Magdeburgense. U. o. 278. 1. —
Meginfredi De V ita et virtutibus B eati Em m e-
rammi. Migne. CXLI. col. 975— 77.
20!
3 °8 Galla Ferenc

révén Szent Istv á n n ak rokona, aki a király hívására többször m egfordult

M agyarországon. Istv án az ő kérésére a la p íto tta a B akony sűrűjében Szent
Móric tiszteletére a béli apátságot, hogy a szokott m onostori életnél szigo­
rú b b szemlélődő életnek o tth o n t alkosson.1 A király készséggel h ajlo tt a
rem ete kérelmére, m ert alkalm a n y ílo tt leróni h áláját a katona-szent irán t,
akinek h ath ató s segítségét ő is, m int császári sógora, gyakran érezte. III. O ttó
császár koronázási ajándékak én t b irto k áb a ju to tt a szent kereszt szegének
egy szilánkjával egy ü tt Szent Móric ereklyéje, am elyet a császár a hatalm as
m ennyei pártfogó segítségének zálogaként és az új m agyar keresztény
királyság függetlenségének jelvényeként ajándékozott Szent Istv án n ak .12
A m ásik két katona-szent, to v áb b á Szent Lőrinc szerpap és vértan ú
kultuszának különös jelentősége volt Szent H enrik életében. Szent Odiló
szerint közism ert volt H enrik császár tisztelete Szent György iránt. U ralko­
dásának legnehezebb perceiben, a szlávok ellen v ív o tt küzdelm eiben, Szent
György, Szent A dorján és Szent Lőrinc m ennyei p ártfogását kérte. Szent
G yörgyöt a bam bergi püspökség védőszentjévé te tte s ereklyéit a tisztele­
tére em elt o ltárb an helyezte el.3
Ez utóbbi szent a m agyar királynak is egyik m ennyei pártfogójává Ion.
Már a somogyi lázadók ellen in d íto tt harcban Szent M árton és Szent György
lobogóit em elték a m agasba, m int az új vallás jelvényét és a győzelem zálo­
gát. A század elején viselt bolgár h ad járatáb ó l Istv án Szent György erek­
lyéjével té rt vissza. Csanád vitézei szintén Szent György pártfogása alatt
harcoltak A jtony ellen, s a király a szent tiszteletére em elte az új püspökség
székesegyházát és annak adom ányozta a bolgár h a d já ra tb a n szerzett becses
ereklyét. A királyné b irtokain ak központjában, Veszprémben, Szent György
tiszteletére családi szentélyt é p ítte te tt, amely az ifjú Im re hercegnek kedvelt
im ádkozó helye, látom ásainak és szüzességi fogadalm ának ta n ú ja volt.
Szent György n a p já t Szent László törvénye az egyházi év kötelező ünnepei
között em líti.4
Szent A dorján (Adrián) és Lőrinc v értan ú k tisztelete m ár a keresztény

1 Sancti Odilonis Epitaphium Sanctae Adel-
haidis. Migne. C X L II. col. 977— 78. — In-
stitu tio M onasterii A ltahensis. MGH. SS. X V II.
371. 1. — V. ö. : A nnales A ltahenses Maiores.
U. ο. X X . 775.; 791. 1. -— Coll. K aprinay :
i. h. 30. 1. — Pannonhalm i R endtörténet. V i l i .
9— 20. 1. — V. ö. : Odilo R ingholz : Geschichte
d. S tiftes Einsiedeln. I. 35— 36. 1.
2 Ademari H istóriáé. Migne. CXLI. col.
47— 48. — MGH. SS. IV. 129— 131. 1. Jegyzet :
«. . . lanceam sacram ubique, s i c u t i p s i i m p e r a -
t o r i m o s est, et reliquias ex clavis D om ini et
lanceam S an cti M auritii ei concessit in propria
lancea.» E zzel szemben, amidőn Boleszló lengyel
herceg felkérte a császár közbenjárására Szent
R om ualdtól k ü ld ött hittérítőket, hogy szerez­
zenek számára k irályi koronát a pápától, a
szerzetesek, a császár m ia tt elhárították m aguk­
tól a m egbízást, III. O ttó pedig elfogatta a
kevéssel utóbb Róm ába küldött lengyel köve­
teket. Sancti Petri D am iani V ita S an cti Romu-
aldi. Migne. C XLIV . col. 979— 81.
3 B enedicti Papae V III. epist. IV. Migne.
C X X X IX . col. 1585— 86. — S an cti Odilonis E pi­
taphium Sanctae Adelhaidis. U. o. C X L II. col.
986. — A nonym i V ita Sancti Henrici. U. o.
CXL. col. 112— 13. — Müller : i. m. 146.; 179. 1.
4 Legenda Maior. Floriani Fontes. I. 15. 1.
H artw ici V ita Sancti Stephani. U. o. 39— 40. 1.
— Legenda S ancti Em erici. U. o. 133. 1. — Szent
G yörgynek ereklyéje v o lt a B oldogságos Szűz
tem plom ában, m elyet Jakab nyitrai püspök
1228-ban szentelt fel. Chronicon Posoniense.
Endlicher : i. m. I. 58. 1. — Z ávodszky : i. m.
164. 1. — Karácsonyi János : Szent Gellért
élete. Budapest, 1925. 76— 81. 1. — H óm an—
Szekfű : i. m. I. 183— 184. 1.
 Szent István apostoli tevékenykedése és e téren ismertebb munkatársai 309

őskorban ism eretes volt N oricum ban és Pannóniában. A IX . század közepén

a frank birodalom hoz tartozó D unántúlon m egtelepedett Privina m orva
herceg a salzburgi érseknek, m int m etropolitának segítségével M osaburgban,
valószínűleg a m ai Z alavárt, tem plom ot em elt Szent A dorján tiszteletére s a
tem plom szám ára a szent tetem éből ereklyét szerzett. A tem plom m ellett
még a m agyarok bejövetele előtt bencés apátság létesült, m elynek rom jai
és emléke Szent Istv á n koráig fennm aradt. A király ezen romokon á llíto tta
vissza 1019-ben a zalavári Szent A dorján ap átság o t.1 H a ezen m egállapí­
tá s t a tö rté n e tk u ta tó k nagyrészével el is fogadjuk, nem tag ad h ató , hogy a
m onostor visszaállításában nagy szerepe volt a bajor hercegi család és
H enrik császár hagyom ányos tiszteletének. A császár ugyanis, am időn az
ellene fellázadt szlávok letörésére indult, a csata előtt Szent A dorján vér­
tanúhoz is tolyam odott, hogy m ennyei pártfogásával a lázadókat a róm ai­
ném et birodalom szám ára visszahódítsa. U gyanakkor fogadalm at te tt, hogy
Szent Lőrincnek rossz karban lévő m erseburgi egyházát, m elyet I. Nagy
O ttó a lechmezei csata (955 augusztus 10.) emlékére alap íto tt, saját k ö lt­
ségén díszesen helyreállítja. Fogadalm át b e v á lto tta s az egyházat egyebek
közt értékes aranykehellyel is m egajándékozta. M indenkor szívesen á jta -
to skodott ebben a tem plom ban, ahol csodás látom ásai voltak. Jám b o r
hitvesét, Szent K unigundát, Szent Lőrinc ünnepén koronázta meg Szent
Willigis m ainzi érsek N ém etország királynéjává. A szentnek oltára és
ereklyéi voltak a bam bergi dóm ban.12
A bajorok ezen kedvelt szentjeit Istv á n is patrónusaivá v álaszto tta.
A jám bor király hozzájuk folyam odott a pogányokkal fo ly tato tt harcaiban
és h áláját azzal ró tta le irán tu k , hogy egyházakat, m onostorokat és o ltá­
ro k at emelt tiszteletükre. A zalavári egyházban kezdettől fogva együttesen
jelentkezik a három utóbbi szent k u ltu sza: Szent A dorján az apátság p at-
rónusa, Szent Lőrinc és György pedig egy-egy kápolnának, illetve kisebb
tem plom nak a védőszentjei. Az apátságtól függő zalaapáti plébánia-tem plom ­
nak védőszentje szintén Szent Lőrinc volt. Szent A dorján tisztelete a szer­
zetesek révén a Tisza m entén is elterjedt, ahol a mai H ódm ezővásárhely
h a táráb a n M ártélyon — régi neve Szent A dorján m á rtír — b irtokuk és a
szent tiszteletére em elt tem plom uk volt. Szent Lőrinc napja Szent László
törvényében a kötelező ünnepek közt szerepel.3

1 V ita Sancti Adriani m artyris. A cta S an ­
ctorum. Bollan. Mártii I. 326. 1. — A cta S an ­
ctorum in Hungária.. I. 115— 16. 1. — Pannon­
halm i R endtörténet. V III. 7— 23. 1.
2 A nnalista Saxo. MGH. SS. VI. 649— 650.
1. — Chronicon M ontis Casini. U. ο. V II.
658— 59. 1. — Chronica Episcoporum Wirce-
burgensium. U. ο. X . 164— 65.; 170. 1. —
W illelm i Gesta Regum Anglorum. U. o. 4 6 8 .1. —
Chronica Minor Erphordensis. U. ο. X X IV .
1 8 7 .1. — A nnales H erbipolenses. U. o. 828. 1. —
H istória Episcoporum P ataviensium et D ucum
Bavariae. U. ο. X X V . 618. 1. — Adelboldi
D e rebus gestis Sancti Henrici. Migne C XL.
col. 94— 95. — A nonym i V ita Sancti Henrici.
U. o. col. i n — 113.; 128. 1. — M üller: i. m.
146— 47. 1. — Madarász Henrik a kalandozó
m agyarok ellen várfallal v ette körül Merse-
burgot.
3 Závodszky : i. m. 164. 1. — Pannonhalm i
R endtörténet. V II. 44.; 49.; 5 4 .1. — Az em lített
szenteken kívül m ás dunam enti patrónusok
tiszteletére is következtethetünk a legendáink­
ban, krónikáinkban és a X I. és X II. századi
okleveleinkben előforduló keresztnevekből, to ­
vábbá az első egyházak és oltárok védőszentjei-
310 Galla Ferenc

Gizella hercegnő személyében új női típus lépett a m agyar földre : a

mély vallásosságú, jóságos szívű, az istenházának ékességét kedvelő, a
család szentélyében élő keresztény nő, hitves és anya típusa. Ennek a
típusnak legkiválóbb egykorú képviselői éppen a császári ház szent asszo­
nyai : Szent M atild M adarász H enrik neje, E d it és A delhaid N agy O ttó
hitvesei, Gizella burgundi királylány, királynénk édesanyja és Szent K uni­
gunda II. Szent H enrik hitvese voltak.1
Szent K unigundáról tu d ju k , m ennyi szeretettel buzgólkodott, hogy
egyházak alapítására és gazdagítására, a rom badőltek helyreállítására bírja
férjét. Neki köszönhető, hogy a nászajándékba k ap o tt B am bergben létre­
jö tt a híres Szent Péter-székesegyház, u g y an o tt a Szent M ihály-egyház
bencés m onostorral és a Szent István-egyház káptalanházzal. K edvelt
alapítása \rolt a kaufungeni apácam onostor, am elyet drága kelyhekkel, szent­
képekkel és szövetekkel is m egajándékozott s ahol férje halála u tá n m int
szerezetesnő fejezte be életét.*12
U gyanilyen vallásos lelkidet jellemzi Boldog Gizellát is. A m aga női
területén a családi otth o n bensőségében és az udvari élet keretei között
tö rek ed ett férje apostoli tevékenységét előm ozdítani, főképpen pedig szent
életének vonzó példájával m unkálkodott a m agyar lélek ú jjáalak ításáb an ,
hitvesének, gyerm ekeinek megszentelésében. Róla is elm ondhatjuk, am it
Szent K unigundáról í r t a k : «Ragyogott, m int aranybafoglalt drágakő».
Szent Istv án az ő sugalm azására a császári család védőszentjének, Szent
G yörgynek tiszteletére tem plom ot em elt V eszprémben és u g y an o tt a
Boldogságos Szűz tiszteletére apáca-m onostort a királynéval b e jö tt bajor
szerzetesnők és m agyar leányok szám ára.
Ez utóbbi intézm ény a királynénak kedves tartózkodási helye volt.
Ebben a szerzetesházban készítették a m agyar tem plom ok különféle egy­
házi ru h á it.3
Az egyházi ruhák beszerzését ugyanis a király m agára vállalta, míg
a liturgikus könyvek beszerzéséről a könyvm ásoló papok és szerzetesek
segítségével a püspök gondoskodott. A bban a korban az istentisztelet külső
fényének emelésére a nagyobb ünnepekhez a tem plom belsejét, oszlopokat,

nek nevéből. Pl. Szent Bricciusnak (Bereck)
ereklyéi voltak a bambergi dóm Szent Miklós
oltárában és a m agyar érsek által felszentelt
oltárban. N eve korán elterjedt M agyarorszá­
gon ; a középkorban falu is viselte nevét.
Szam ota— Zolnai : Magyar Oklevélszótár. 65. 1.
1 Thietm ari Chronicon. MGH. SS. III. 814.
1. — V ita Sanctae M athildis Antiquior. MGH.
SS. X . 575— 582. 1. — V ita Sanctae Mathildis
Reginae. U. ο. IV. 282— 302. 1. — Müller :
i. m. 15— 26. 1. — L. E. Hallberg : Santa
Matilde. Roma, 1907.
2 Annales Hildesheim enses. MGH. SS. III.
92. 1. — Ekkehardi Chronicon U niversale. U. o.
VI. 192. 1. — A delboldi D e rebus gestis Sancti
Henrici. Migne. CXL. col. 102— 103. — A no­
n ym i V ita Sancti Henrici. U. o. col. 120., 127. —
V ita Sanctae Cunegundis. U. o. col. 207— 10.,
213. — Sancti Henrici Im peratoris diplom ata
ecclesiastica. U . o. col. 237— 384.
3 Othloni Liber Visionum. Migne. CXLVI.
col. 393— 94. — Collectio Kaprinay. Tom.
L X IV . 29. 1., az E gyetem i K önyvtár kézirat-
gyűjtem ényében. — A cta Sanctorum in H un­
gária. 43— 47. 1. — Johann Ranolder: Elisabeth
(Gisela) . . . erste Königin v. Ungarn . . . Wien.
1845. — M iletz János : Gizella első koronás
m agyar királyné élete. Temesvár, 1875. —
K arácsonyi : Szent István király élete. 9.,
39— 40. 1. — H óm an— Szekfű : i. m. I. 177—
178. 1. — Erdélyi László : Magyar történelem .
I. 63— 64. 1.
 Szent István apostoli tevékenykedése és e téren ismertebb munkatársai 311

falak at, padlózatot szövetekkel és szőnyegekkel h ú zták be ; az egyházi

férfiak arany- és ezüstszőttes ru hákban végezték az istentiszteletet. A külön­
féle liturgikus ru h á k a t és egyéb tem plom i öltözékeket, felszerelést Európa-
szerte főképpen a női kolostorokban k észítették .1
E zt a foglalkozást Gizella királyné h o n o síto tta meg hazánkban. A királyi
udvarban udvarhölgyeivel és a veszprém i m onostorban a szerzetesnőkkel
készítette az egyházi ru h á k a t. Thuróczy és a Képes K rónika szerzője
kiemelik, hogy am int a szent király nagy gonddal volt a tem plom ok jó ­
k a rb a n ta rtá sa irán t, úgy a jám bor királyné is, ha valam ely tem plom hoz
érkezett, m inden egyházi készüléket m agának b e m u ta tta to tt és a ja v íta n i­
valót, akár posztóban, ak ár bársonyban, esztendőnként k ijav íto tta. Az ő
közrem űködésével készült a koronázópalást és a páp án ak k ü ld ö tt mise­
ruha. A m arosvári Szűz M ária-egyház díszítéséhez tekintélyes pénzösszegen
kívül a király tíz vég sk arlátb árso n y t és ötven vég posztót, a királyné pedig
négy vég sk arlátb árso n y t és m egannyi vég patyolatgyolcsot adom ányozott.
A székesfehérvári és a pannonhalm i egyházak felszereléséről m arad t fel­
jegyzések m u ta tjá k , hogy kezdetleges viszonyaink között is mily gazdagon
voltak felszerelve előkelő egyházaink.2
*

Az apostol lelkű király védelm ével és irán y ításáv al a nyugati egyház

különböző részeiből sereglett hitbuzgó, jám bor életű és áldozatkész papok
végezték a térítésnek új korszakot előkészítő m u n k áját. Az újabb tö rté n e t­
k u ta tá s egyik legértékesebb eredm énye annak m egállapítása, hogy a m agyar
nép m egtérése annak az egyházi reform m ozgalom nak tu lajd o n íth ató , amely
a X. és X I. századokban az egész nyugati társad alm at a végső Karoling-
kor halálos derm ettségéből gondviselésszerűen új életre pezsdítette.
Az egyházi élet egyetem es ébredése m aga u tá n v o n ta a pogány missziók
fellendülését. A lángbuzgó m isszionáriusok a m ártírh alál vágyával keresik
fel a szomszéd pogány népeket, hogy őket K risztus földi országába vezes­
sék. Ebben a korban új erőre kapnak az előző századokban m egindult, de
m élyebb hatás nélkül ellankadt északi missziók is.
A m agyarországi h itté rítő k valam ennyien ebben az új szellemben élő
férfiak voltak, s az ism ertebbek, m int Wolfgang, A dalbert, A nasztáz, Mór,
Gellért tudom ányos képzettségük és életszentségük folytán a nagy reform-
m ozgalom nak európai viszonylatban kiváló képviselői és apostolai közé
tartoznak.

1 K arácsonyi : i. m. 78— 85. — Fináczy talani könyvtárban őrzött arany- és ezüst­

Ernő : A középkori nevelés története. B uda­
pest, 1914. 300— 314. 1. — Ursmer Berkére :
L ’Ascése bénédictine. Maredsous, 1927. 150—
168. 1. — Galla : i. m. 32 ; 131. 1. — Werner
Alajos : Az éneklő Egyház. Szom bathely, 1937.
40— 41. 1. — Az egykorú regensburgi egyházi
m űvészetnek gyönyörű em léke a veronai káp­
tintával bíbor hártyára írt Szent W olfgang-féle
m isekönyv.
2 Legenda Maior. Floriani Fontes. I. 19.
1. — Legenda Sancti Gerardi. U. o. 224— 25. 1. —
Balics : i. m. I. 447. 1. — Erdélyi : i. m. I.
53·; 63— 64. 1.
312 Galla Ferenc

Az újjáalak ító m ozgalom nak köszönhető, hogy a m agyarországi térítés

nem valam ely szomszéd nép vagy egyház nagyhatalm i törekvésektől elő­
m ozdított vállalkozása, hanem a nem zeti korlátok felett álló k o r-áram latnak
lelki m otívum okból táplálkozó diadalm as eredm énye volt. Az új hit be­
fogadására m egérett m agyarság életképes, pezsdülő kereszténységet k ap o tt
am elyet annál könnyebben cserélhetett fel ősi vallásával, m ert önállóságát
és fennm aradását, továbbá ősi m űveltségének értékeit nem csak hogy nem
veszélyeztette, hanem inkább örök időkre megőrizte, nem esítette és g y ara­
p íto tta .1
A h itté rítő k szám át megközelítőleg sem ism erjük, forrásaink csupán
an nyit m ondanak róluk, hogy a N yugat különböző országaiból tömegesen
özönlöttek be hazánkba. A legtöbb térítő nevét és em lékét, h azáját és szár­
m azását a századok hom álya fedi. Az ism ertebbek m űködéséről is tö b b ­
nyire csak elszórt a d ato k a t böngészhetünk össze a történelem tarlóján.
B izonyára olyan országokból jö tte k hozzánk, ahol a reform mozgalom nyo­
m án a vallásos élet fejlődésnek indult, a k áp talan o k b an és szerzetesházak­
ban szigorú életű és vértan ú h alálra kész egyháziak szolgáltak Istennek.
Figyelem be kell vennünk a földrajzi viszonyokat is. A közelebbi és kényel­
mesebb közlekedési lehetőségekkel rendelkező országok bizonyára köny-
nyebben kapcsolódhattak bele a h ittérítés m unkájába. A D una, m int te r­
mészetes közlekedési ú t, összekötötte a m agyar földdel a N yugat legtávo­
labbi részeit is. Különös ügyeim et kell fordítanunk Szent Istv án családi
és politikai összeköttetéseire. A házasság révén nem csak a b ajor és osztrák
területek, to v áb b á a ném et birodalom általáb an , hanem Franciaország,
különösen B urgundia, ahonnét Gizella édesanyja szárm azott, N ém etalföld
és Felső-Olaszország is, am erre a hatalm as burgundi uralkodó-család elága-
zódott, k ivette részét a m agyarországi térítés ú ttö rő m unkájából. A családi
összeköttetések abban az időben rendszerint politikai szövetséget és e g y ü tt­
m űködést is feltételeztek vagy v o n tak m aguk u tán , ami hatással volt az
országok vallási és m űvelődési viszonyára is.2
K övetkező ism ertetésünkben, a reform áram lat m egvilágításában, térí­
tőink rövid jellemzésére és térítői tevékenységük összefoglalására szorít­
kozunk.
Szent Adalbert és Szent Romuald tanítványai. R a d l a m agyarországi
életéről, a m onostorban vagy a m agyar egyházszervezetben viselt előkelő
m éltóságáról sem Q uerfurti Szent Brúnó, sem egyéb egykorú forrás nem
tesz em lítést. Ü jabban egy vélem ény a győri püspökség első birtokosává
teszi meg őt.
A vértanú-püspökhöz való benső viszonyából, Gézának irá n ta meg­
nyilvánuló nagyrabecsüléséből, to v áb b á kiváló lelki tulajdonságaiból egy­
a rán t önként következik a feltevés,hogy R adlának jelentős szerep ju to tt

1 Galla: i. m. 52— 54. 2 H orváth Jenő : Szent István diplom áciája.

Budapest, 1937.
 Szent István apostoli tevékenykedése és e téren ismertebb munkatársai 313

a m agyar térítésben és a szerzetesi élet megszervezésében. Mindez azonban

nem haladja túl a valószínűség h a tárait. H a pedig az egykorú forrásokat
szólaltatjuk meg, könnyen m eggyőződhetünk arról, hogy R adla m inden
valószínűség szerint csak m int
egyszerű szerzetes élt hazánk­
ban. O uerfurti Szent Brúnó,
szerzetesi nevén Bonifác, aki
1004 és 1008 tá já n hazánkban
já rt és egyik alkalom m al hosz-
szabb időt tö ltö tt R adla tá rs a ­
ságában, akitől becses ad ato ­
k at szerzett életeszm ényéről,
Szent A dalbertról készített élet­
raj zának átdolgozásához, egy­
szerű szerzetesnek m ondja őt.
Az életrajzban gyönyörű em ­
léket em elt R adlának, kiem el­
vén főképpen szerénységét,
mellyel egész életén á t sikerült
legyőznie m agában a nagyra-
vágyást és a világi dicsőséget,
íg y a k a rta megindokolni, m iért
m arad t a hom ályban az a férfiú,
aki egyéniségénél fogva veze­
tésre született. Hogy későbbi
éveiben csakugyan elnyerte-e
a püspöki m éltóságot, tételesen
nem bizo n y íth atju k .1
S z e n t A n a s z t á z szer­
zetes, a későbbi esztergomi ér­
sek, szigorú szerzetesi élete, k i­
tűnő képzettsége és szervező-
képességénél fogva a legkivá­
lóbb volt azon szerzetesek közül, A bambergi dóm.
akiket A dalbert 992-ben szék­
helyére visszatérve Szent Elek m onostorából m agával v itt. E zért a püspök
a brewnowi m onostor első a p á tjá v á te tte őt. XV. János p ápának tu la j­
d o n íto tt oklevél szerint, mely azonban csak 1224-i m ásolatban m arad t
fenn, különféle kiváltságokat szerzett A nasztáz a p át és utó d jai szám ára,
nevezetesen, hogy főpapi jelvényeket használhassanak s a prágai püspök
u tán precedenciát élvezzenek. A szerzetesek szám ára b izto síto tta a szabad

1 Schematism us Dioecesis Jaurinensis pro X V III. 1. — Galla Ferenc : Katolikus Szemle,

anno Dom ini. 1928. Jaurini, 1928. X V II—- 1937· 556. 1.
314 Galla Ferenc

a p át választás jogát s a püspöki joghatóság alól k iv e tt m onostort közvetle­

nül a Szentszékjoghatósága alá helyezte.1
A libicei vérfürdő u tá n valószínűleg R adla hívására A nasztáz több
szerzetesével eg yütt M agyarországba jö tt s a fejedelmi udvarban ta rtó z ­
kodott, amíg a szentm ártonhegyi m onostor an n y ira elkészült, hogy a szer­
zetesek beleköltözhettek. A pannonhalm i alapítólevél előadása szerint
tanácsával és im ájával b á to ríto tta a pogány felkelők ellen induló ifjú feje­
delm et és szerzeteseivel eg y ü tt jelen volt, am ikor Istv án Szent M árton
hitvallónak fogadalm at te tt az a ty já tó l m egkezdett m onostorépítésnek
teljes befejezésére. B ár a brewnowi m onostort végleg elhagyta, m indaddig,
míg az új m onostort el nem foglalta, régi ap áti cím ét m eg ta rto tta , ezért
io o i-b e n m int a szláv ta rto m á n y (Csehország) Szűz Mária m onostorának
a p á tja jelent meg az Itá liá b a n tartózkodó III. O ttó császár tá b o rá b an .2
V ájjon mi já ra tb a n volt a császárnál? Összefüggöt-e küldetése a korona­
kérő követséggel, tö rtén e ti ad ato k híján nem tu d ju k m egállapítani.
Am időn az első koronázás u tá n nagyrészben elkészült a szen tm árto n ­
hegyi m onostor, Istv á n király A nasztázt á llíto tta annak élére, m egadván
neki és m onostorának a püspöki joghatóság alól való exem pciót, a m onte-
cassinói közösséget, a főpapi jelvények h aszn álatát és a szabad ap átv álasztás
jogát, am elyeket legalább részben m ár korábbi m éltóságában is valószí­
nűleg élvezett.3
Az új a p át a róm ai hagyom ányok szellemében szervezte meg a monos­
tori életet, fo ly ta tta a m onostor és egyházának építését, végül m egalapí­
to tta a m onostori iskolát, hogy az idegenből szárm azó szerzetesek u tá n ­
pótlásáról és hazai papság neveléséről gondoskodjék.
Az Iste n t dicsőítő, önsanyargató és a külvilágtól elzárkózó m onostori
életnek nagy szellemi és gazdasági k ih atásai voltak a körülötte elterülő
m agyar világra. A m onostorok csendes lakói k iv ették részüket a környék­
beli pogányok m egtérítéséből és lelki gondozásából. Először bizonyára csak
tolm ács által, m ajd m agyarul is h ird ették Isten igéjét. A szentm ártonhegyi
szerzetesek a Kis-Alföld déli részein és a D u nántúl központjában, a zoboriak
a Vág, N y itra és a Z sitva folyók közében, a pécsváradiak a D unántúl dél­
keleti területein, a zalaváriak és béliek pedig a B alatontól n y u g atra eső
részeken tevékenykedtek a pogány m agyar lélek babonáktól ellepett ősi
ugarában. A külvilággal fennálló érintkezések folytán egyes szerzetesek
ham arosan e lsa já títo ttá k nyelvünket, s am időn Szent Gellért 1030-ban
hozzáfogott egyházm egyéjének m egtérítéséhez, a különböző hazai monos­
torok m ár szép szám m al m agyarul tudó, ta lá n m ár m agyar szárm azású
szerzeteseket is k ü ldöttek M arosvárra.
A nasztáz ap át azonban éppen csak elin d íto tta a m onostori élet hatal-
1 A cta Sanctorum in Hungária. 86— 87.; 3 Pannonhalm i R endtörténet. I. 56— 113.
90— 91. 1. — Joannis Papae XV. Privilegium pro 1. — Szentpétery Imre : Az árpádházi királyok
monasterio Brewnowiensi. Migne. C X X X V II. okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Budapest,
col. 847— 48. iQ24. i — 2. 1. — E rdélyi László : i. m. I.
2 H óm an— Szekfű : i. m. I. 201. 1. 45— 46. 1.
 Szent István apostoli tevékenykedése és e téren ismertebb munkatársai 315

m asnak ígérkező folyam át : 1006—07 tá já n a szent király még előkelőbb

m éltóságba emelte, kinevezvén őt az ország első főpapjává, esztergomi
érsekké.
V ájjon ki volt ezen m éltóságban elődje, a forrásokból vajm i nehéz meg­
állapítani. Valószínű, hogy D o m o n k o s érsek, aki a pannonhalm i levél­
ben m int kancellár szerepel és A nasztázzal eg y ü tt jelen volt, am ikor Istv án
fejedelem a pogány felkelők ellen harcba indulva Szent M ártonnak fogadal­
m at te tt.1
H a feltevésünk helytálló, akkor Domonkos m int missziós püspök vagy
érsek jö tt be hazánkba. Hasonló jellegű főpapokkal gyakran találkozunk
a pogány térítések történetében. Olykor a Szentszék vagy valam ely egyház-
hatóságilag érdekelt közeli főpap küldte őket a pogány területre, hogy a
népet m egtérítsék és az egyházi életet megszervezzék. Mint a Szentszék
legátusa m űködött N ém etországban Szent Bonifác, az északi germ ánok
között Szent Anszgár, a szlávok között Szent M ethod, a m agyarok között
O uerfurti Szent Brúnó és az a közelebbről ism eretlen m isszionárius csapat,
am ely a fekete m agyarokat m eg térítette.12
Domonkos érsek személye leh etett az a sziklaalap, am elyen a m agyar
kereszténység hierarchikus szervezete felépült. Mint m ár felszentelt püspök
ő szentelte fel érseki joghatósága alá tarto zó p ü sp ö k társait és ő helyezte
Istv á n hom lokára a pápától szerzett koronát, a keresztény királyság szim­
bólum át.
K örülbelül egy év m úlva Domonkos S e b e s t y é n pannonhalm i szer­
zetesnek a d ta á t érseki székét. A pannonhalm i alapítólevél értesítése szerint
m ár az új érsek szentelte fel az apátság egyházát, am ikor is a szent király
a kor szokása szerint újabb adom ányokkal g y a ra p íto tta a m onostor
vagyonát.
H a h itelt érdem el H a rtv ik különös elbeszélése, az új érsek szem baja
m ia tt utóbb képtelenné vált egyháza korm ányzására, ezért a király Aserik
kalocsai püspököt rendelte helyébe. N éhány év m úlva az érsek csodálatosan
m eggyógyult, azonban, úgy látszik, csak rövid ideig élh etett még, m ert az
1007 novem ber i-én ta r to tt fran k fu rti zsinaton m ár Szent A nasztáz érsek
képviselte a m agyar kereszténységet.
A tudós, jám boréletű, korm ányzásra te rm e tt A nasztáz hosszú ideig
ta rtó érseki korm ányzása alapvető jelentőségű a m agyar térítés és egyház­
szervezés szem pontjából. Az ő irányításáv al megy végbe elsősorban egyház­
m egyéjének, a Kis-Alföld északi részén m egtelepedett nem zetségeknek meg­
térítése. É rintkezésben állott G ebhard regensburgi püspökkel, a harcias, de
1 H óm an— Szekfű : i. m. I. 202. 1. — Az MGH. E pistolae. I. 29. 1. — Az északi m issziók­
első érsek szem élye körül keletkezett vitákról ról : U. ο. V. 684. 1. — VI. 163. 1. — Szent
m ondotta Marczali Henrik : «Szinte sajnálja Metódról : F. Pastrnek : D ejiny slovanskych
az ember azt a sok fáradságot és elm ésséget, apostolu Cyrilla a Methoda. Praha, 1902. 230—
m elyet nemcsak a m últ században (X V III.), 231. 1. — Szent Brúnóról és a fekete magyarok
hanem még m ost is ily kérdések megfejtésére térítőiről : Müller : i. m. 178. 1. — Karácsonyi:
vesztegetnek.» Szilágyi : i. m. I. 240. 1. i. m. 20. 1.
2 Szent Bonifác ném etországi k ü ld etéséről:
3ϊ 6 Galla Ferenc

az egyházi reform ot kedvelő főpappal, aki II. K onrád kíséretében M agyar-

országon is m egjelent, a Szent Em m erám m onostor ap átjáv a l és a duna-
m enti m onostorokkal, am elyek érseksége folyam án buzgó p ap o k at enged­
tek á t a m agyar térítésnek. Mint a legtöbb nyugati reform -püspök, A nasztáz
is k áp talan i fegyelemben élt székvárosának papságával, am ely az ő idejében
még vegyesen világi papokból és szerzetesekből á llo tt.1
Szent A nasztáz egyéniségéről érdekes képet h ag y o tt rán k A rnold regens-
burgi szerzetes, aki a p á tja m egbízásából 1026-ban felkereste az érseket.12
A Chami és V ohburgi grófok családjából szárm azó tudós iskolam ester
nagy tisztelője volt m onostora védőszentjének, a csodákkal tündöklő Szent
E m m erám v értan ú n ak , és a szent emlékéhez m éltatlan n ak ta rtv á n Aribo
freisingi püspök á ltal pongyola stílusban írt régi életrajzot, azzal a gondolat­
ta l foglalkozott, hogy a tö rtén e ti hűségnek megfelelően ugyan, de tetszető ­
sebb irodalm i form ában dolgozza fel a szent életét. T ársai ezt kegyeletsér­
tésnek vették és elűzték a m onostorból az eszelősnek ta r to tt szerzetest.3
A rnold vándorlásai közben több híres tu d ó st keresett fel tervével, akik
m ind helyeselték elgondolását. K ésőbb v isszatért m onostorába, am elynek
az a p át u tán első elöljárója, perjele le tt.4
A p átja ism eretlen ügyben A nasztáz érsekhez küldte a b áto r és világ­
lá to tt szerzetest, aki term észetesen M agyarországba is m agával v itte ked­
velt szentjének régi életrajzát, hogy az érseknek m egm utassa. Az érsek
nagy figyelemmel olvasta el az irato t, annak ta rta lm á t helyeselte ugyan, de
ósdi írásm ódját nyomós okokkal kifogásolta. Hogy Szent Em m erám tisz­
teletét M agyarországban is m eghonosítsa, Arnold néhány an tip h o n át és res-
ponsorium ot szerkesztett és dallam m al lá to tt el, m elyeket az érsek k áp ta-
lanával b e ta n ítta to tt és a szent halálának évfordulóján az ünnepi zsolozs­
m ában elénekeltetett. B izonyára elbeszélte a kanonokoknak, hogy a lech-
mezei csatában a m agyarok á lta l kard d al és d árdával m egsebzett és a por­
ban fetrengő ném et püspök Szent Em m erám segítségével hogyan szabadult
meg a haláltól. N agy elismeréssel nyilatkozik az érsek kitűnő képzettségéről,
bölcseségéről és életszentségéről. Dolga végeztével visszatért Regensburgba,
ahol szerzetestársai melegen ünnepelték. Mivel Szent Em m erám halálá­
nak hagyom ányos ünnepe szeptem ber 22-ére esik, feltehetjük, hogy a szer­
zetes augusztus és szeptem ber hónapokat tö ltö tte M agyarországon.5

1 W. Schm itz : Chrodegangi R egula Cano-
nicorum. Hannover, 1889. — Carolus S ilv a —
Tarouca : Fontes H istóriáé E cclesiasticae Medii
A evi. Romáé, 1930. 277— 83. 1. — Békefi R ém ig:
A káptalan iskolák története Magyarországon
1540-ig. B udapest, 1910. 10— 14. 1.
2 Arnold életadatai és m űvei : Migne.
C X L I. col. 985— 1094. ; magyarországi útja :
col. 993— 94. — Galla : i. m. 68— 69. 1.
3 R észletesen leírta, hogy magyarországi
tartózkodása alatt látta az ördögöt vagy a
sárkányt. Migne. CXLI. col. 1040.
4 Meginfred magdeburgi m ester az ő fel­
kérésére írta meg a Szent életrajzát : Megin-
fredi V ita Sancti Em m eram m i. Migne. CXLI.
col. 969—986.
5 Hasonlóképpen Szent Vilm os dijoni apát
k ija v íto tta a m egrom lott egyházi dallam okat
és újakat is szerzett. Herim annus Contractus
reichenaui iskolam ester gyönyörű dallam okat
szerzett Szent György, Szent W olfgang és egyéb
szentek zsolozsm ájához. H erim anni Contract!
V ita s. Elogium a Bertholdo scripta. Migne.
C X L III. col. 28. — Coll. K aprinay : i. h. 28.
1. — Galla : i. m. 15. 1.
 Szent István apostoli tevékenykedése és e téren ismertebb munkatársai 317

A nasztáz érsek későbbi életéről nem szólnak egykorú forrásaink.

A bencésrend régtől fogva szentjei közt tiszteli és halálának évfordulóját
novem ber 12-én üli meg. Későbbi feljegyzések szerint m int kilencvenéves
aggastyán h alt meg a század közepén.
A dalbert püspök legkedvesebb ta n ítv á n y a a lobbanékony term észetű,
de odaadó, lelkes A s e r i k (Asztrik) volt. A püspök halála és K oppány legyő­
zése u tá n valószínűleg R adla hívására szerzetesei kíséretében Magyar-
országba költözött, ahol Istv á n fejedelem reáb ízta a Szűz Mária és Szent
Benedek tiszteletére még a század fordulóján em elt pécsváradi vagy vas­
hegyi ap átság o t.1
Istv á n az örök-városban járato s, v ilág láto tt ap áto t 1000 őszén vagy a
következő év tavaszán díszes követség élén II. Szilveszter pápához kül­
dötte, hogy szám ára királyi koronát és az egyházszervezéshez felhatalm a­
zást kérjen. Az ügyes diplom ata lelkes szavakkal ism ertette a p ápának az
ifjú fejedelem jám borságát, hitbuzgóságát és p áratlan áldozatkészségét, a
h ittérítésb en addig elért eredm ényeit és az egyházszervezésre vonatkozó
nagy terveit, mire a pápa, a híres G erbert, korának leghatalm asabb szelleme,
királyi koronát és részleteiben kevésbbé ism ert, személyre szóló felhatal-
zást adom ányozott az apostol-lelkű fejedelem nek.2
Istv á n király a fényes sikerrel járó követség u tán még jobban meg­
szerette Aserik ap áto t, az egyházm egyék szervezésénél és a főpapi m éltó­
ságok betöltésénél ta n ác sát követte, őt pedig kalocsai érsekké nevezte ki,
reábízván az esztergom i széktől távolabb eső déli és délkeleti területek
m egtérítését és egyházi m egszervezését.3 1012 m ájus 6-án II. H enrik
császár negyvenedik születésnapján, m int «a m agyarok érseke» jelent meg
a bam bergi új székesegyház ünnepélyes felszentelésén. Vele együtt jelen
volt még negyvennégy birodalm i püspök, az aquileai p átriárk a, a pápa
követe és a császári család több tagja. A m agyar érseket és az ő személyé­
ben Istv á n k irá ly t s az egész m agyar népet az a k itü n te té s érte, hogy a
dóm kilenc o ltára közül ő szentelte fel Szent H ilárius, Remigius, V edastus,
Am andus, Vindemialis, K olum bán, M akárius, Medárd, B ertinus, Bric-
cius, R agnulf és Leudegár tiszteletére a dóm k rip talejáratán ál felállított
új o ltárt. M ásnap a püspökök és egyéb egyházi előkelőségek zsinatot
ta rto tta k , am elyen a m agyar érsek is jelen v o lt.4
Aserik érsek további m űködéséről nincsenek m egbízható adataink.
Későbbi feljegyzések 1034-re teszik halálát.

1 Canaparii V ita Sancti Adalberti. MGH. SS.
IV. 604. 1. — Legenda Maior. Floriani Fontes.
I. 15— 17. 1. — H artwici V ita Sancti Stephani.
U. o. 42. 1. — Coll. K aprinay : i. h. 28. 1. —
A cta Sanctorum in Hungária. 85— 88. 1. -
B alics : i. m. I. 94— 114. 1. — Pauler : i. m.
I. 30— 32. — Pannonhalm i R endtörténet. 1.
53— 54. 1. — U. a. X II. B. i i . 1. — K arácsonyi
János : A m agyar nem zet áttérése a nyugati
kereszténységre. Oradea-Mare, Nagyvárad. 1925.
i i — 12. 1. — N eve alapján ném etnek vagy fran­
ciának tartják. V ilági papból lett szerzetes.
2 H óm an— Szekfű : i. m. I. 184.; 198— 200.
1. — E rdélyi : i. m. 49— 51. 1.
3 H óm an— Szekfű : i. m. I. 336— 337. 1.
4 Chronica Episcoporum W irzeburgensium.
MGH. SS. X . 174. 1. — D edicatio Ecclesiae
Bambergensis. U. ο. X V II. 635— 3 6 .1. — Müller:
i. m. 148. 1.
318 Galla Ferenc

A pécsváradi apátságban B o n i f á c szerzetes le tt utóda, aki vele együtt

jö tt hazánkba. Bonifác a ném etek apostolának, akinek nevét viselte, és a
prágai püspöknek szellemében buzgó térítő volt, ak it a lelkek üdvösségéért
lángoló buzgósága kiragadott a kolostor falai közül, hogy a környékbeli
pogány m agyarok közt K risztus ta n ítá sá t hirdesse. Térítő tevékenysége
közben nyakán sebet is k a p o tt, am ely azonban nem okozta halálát, de azért
m egszerezte szám ára a vértanúság érdem ét.1
A szász szárm azású B r ú n ó , szerzetesi nevén B o n i f á c lelkivilágát,
különösen pedig a vértanúságig fokozódó hitbuzgalm át az aventinushegyi
és ravennai kolostorok szigorú aszkézise és missziós törekvései a lak íto tták
ki. B rúnó gyerm ekkora ó ta Szent A dalbert rajongó követője volt. Ö is a
m agdeburgi iskola missziós szellemében nevelkedett kevéssel a szent
püspök távozása u tá n s az ő p éld ájára különösen a szegények és árvák
gondozásában tű n t ki. Az ifjúkor tüze egy időre elnyom ta lelkében a
nevelés-okozta lelkesedést, azonban am ikor III. O ttó kíséretében meg­
lá to g a tta a Szent Elek m onostorában szerzeteskedő A dalbertét, m int n ap ­
tól perzselt pázsit a langyos eső h atására, felébredt lelkében az elhatározás,
hogy lem ondva az előtte kibontakozó fényes egyházi jövőről, szintén
kolostorba vonul. A császár ellenkezése m ia tt elhatározását m ár csak
akkor v a ló síth atta meg, am ikor m intaképe végleg elhagyta az örök-várost.
E kkor nevét B onifácra v á lto z ta tta , hogy a ném etek apostolának v értan ú
szellemét tökéletesen m agába szívhassa.
Az aventinusi m onostorban eg y ü tt élt Szent A dalbert féltestvérével
és szerzetestársaival, akiknek ajkáról gondosan összegyűjtötte a szent
püspök é letad a ta it.12
A szigorú önsanyargatásra és szemlélődésre hajlam os Bonifácot azon­
ban nem elégítette ki a kolostori élet m érsékelt szerzetesi fegyelme, hanem a
császári táborból jól ism ert, zord életű rem etének, Szent R om ualdnak lelki
vezetésére vágyódott. A p átja engedelmével elhagyta te h á t R óm át és
Rom ualdhoz R avennába költözött.
Az állandóan új lelki benyom ásokra szomjas R o m u a l d hosszú életén
á t n y u g h atatlan u l kereste a kora különböző vallásos áram latain ak h atásait és
egyform án gazdagodott a Clunyből, Dijonból, a délfranciaországi Cuxanból
és Róm ából sugárzó m onostori szellemmel, v alam int a délitáliai és velencei
rem eték kem ény aszkézisével. Végül is élete alkonyán a kam alduli kon­
gregáció alapításával a rem eteélet form ájában gondolta m egvalósítani
korának szerzetesi életeszm ényét.
Az isteni Megváltó példájára szam árháton b e já rta Olaszországot, dörgő
szavakban ostorozván korának kiáltó bűneit, a közerkölcsök elhanyatlását,

1 Legenda Maior. Floriani Fontes. I. 1 5 .1. —
Coll. K aprinay : i. h. 32. 1. — Pannonhalm i
R endtörténet X II. B. 12. 1.
2 Thietm ari Chronicon. MGH. SS. III. 834.
1. — Sancti Brunonis V ita Sancti Adalbert!.
U. ο. IV. 596— 612. 1. — Chronicon Montis
Casini. U. ο. V II. 640— 42. — Sancti Petri
D am iani V ita Sancti Rom ualdi. Migne. CXLIV.
col. 953— 1008. — B alics : i. m. I. 237— 39. 1. —
Galla : i. m. 70— 74. 1.
 Szent István apostoli tevékenykedése és e téren ismertebb munkatársai 319

a sim oniát és a nép körében uralkodó babonát. Rideg életm ódja m ellett
mégis m indig derűs volt lelkivilága.1
R endkívül szigorú életm ódja ellenére számos előkelő és különböző
nem zetiségű ifjú csatlakozott Rom ualdhoz, s ravennai kolostora nemcsak

V /,/sru / M s s w ///s j£ j/7 > Á jfc w s/a //í/s

JF tv's /v /u r M fjtsiA t s/& j*aív*·a s /J ts /S T ? írirp x
Jfy//sr//w sr//M rfír/m 7 /r^sv//< w /Á £ r/'ó r.
j Í v jís ’/ · /s A ,j f / ’w /y & t7 J V ^ /jy s s /Z fr s/ k / s/ js

Szent Rom uald látom ása.

a lelkiéletnek messze földről felkeresett otthona, hanem Szent A dalbert

szellemében a pogány m isszióknak egyik tűzhelye is volt. Amidőn O ttó
császár és Boleszláv lengyel herceg kérésére R om uald két szerzetest kül-

1 Ordo Farfensis. MGH. SS. X I. 545— 46. K arácsonyi : Szent Gellért élete. Budapest,
1. — Chronicon Sancti Benigni. Bougaud et 1925. 12— 14. 1. — Saba e Castiglioni : Storia
Garnier. Dijon, 1875. 153. 1. — V ita altera dei Papi. Milano, 1937. I. 500— 502. 1.
Sancti W illelm i. Migne. C X X X V II. col. 862. —
320 Galla Ferenc

d ö tt a lengyel missziókba, B rúnót is elfogta a missziós lelkesedés és a p átja

engedelmével a pápához m ent, hogy a pogány térítéshez apostoli küldetést
szerezzen. A pápa hozzájárulásával és Szent H enrik császár felkérésére
Tagino m agdeburgi érsek, a szláv missziók irányítója, M erseburg városában
püspökké szentelte, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy őt a lengyel és
orosz területekre küldi. A zonban a császár és a szlávok között k itö rt háború
m ia tt Szent Brúnó, talán éppen H enrik tanácsára, Regensburgból a D unán
lehajózva, M agyarországba jö tt, ahol R adla szerzetessel találkozott, akitől
becses ad ato k a t szerzett, melyek alapján Szent A dalbert életrajzát teljesen
átdolgozta.
H azánkban az úgynevezett fekete m agyaroknak, a Tisza-Körös-
M aros-közben tanyázó és Istv á n n al szemben még önálló hadnagy a la tt
élő pogány törzsnek kezdte h irdetni az evangélium ot. N yelvism eret és
tolm ács híján, fejedelm i segítség nélkül azonban sajá t bevallása szerint
csekély eredm ényt ért el s csalódottan h ag y ta el az országot. E ltávozása
u tá n Istv án király m eghódította a fekete m agyarokat és a Szentszéktől
k a p o tt m isszionáriusok segítségével ellenállás nélkül m eg térítette őket.
N éhány évvel u tá b b 1007—08 tá já n a v értan ú h alálra szomjuhozó szerzetes
újból m egjelent hazánkban, m ost m ár azzal a szándékkal, hogy innen
Istv á n király segítségével az erdélyi hegyek m ögött m egtelepedett vad
besenyők m egtérítésére indul. E kkor találk o zo tt Gizella királyné testv éré­
vel, Brúnó augsburgi püspökkel, aki a császár üdvözletével örvendeztette
meg őt. Egy évig vesztegelt itt a nélkül, hogy a király, aki a keleti területeit
pusztító besenyőkkel állandóan ellenséges viszonyban volt, céljának eléré­
sében segítségére leh etett volna. H azán k at elhagyván, Oroszország felől
közelítette meg a besenyőket, azonban öt hónapi hithirdetés u tán alig h a r­
minc pogányt sikerült K risztus hitére térítenie. E zért o tth a g y ta őket és a
lengyel herceg tám ogatásával a poroszokhoz m ent, akik között m in ta ­
képének, A dalbert püspöknek példájára a porosz-litván h a tá r közelében
fekvő B runsbergben a kíséretében lévő papokkal eg y ü tt elnyerte a vér­
tanúság régóta ó h a jto tt koronáját.1
A halálból csodálatosan m egm enekült W ipert pap értesítéséből a raven-
nai szerzetesek tudom ást szereztek a püspök vértanúhaláláról. A hír halla­
tá ra a vértanúság vágya oly hatalm as lelkesedésben nyilatkozott meg a
m onostorban, hogy m aga az aggastyán R om uald is ú tra kelt és huszon­
négy szerzetesével, akik közül Ingelbert és Gergely szerzeteseket a pápa
missziós püspökké szentelte és rendkívüli felhatalm azásokkal ru h ázta fel,

1 K ésőbbi krónikások Querfurti Szent B rú­ Migne. C X L I.col. 525.; 541. — Coll. Kaprinay :
nónak tulajdonították Szent István megkeresz- i. h. 31. 1. — Müller : i. m. 174— 82. 1. — A
telését. Folcuini G esta A bbatum Lobiensium. X V I. század m ásodik felében a poroszországi
MGH. SS. IV. 65. 1. — Ekkehardi Chronicon Brunsbergben pápai kollégium létesült, m ely­
W irziburgense. U. ο. VI. 29. 1. — Ekkehardi ben szám os m agyar, különösen erdélyi nyert
Chronicon U niversale. U. o. 193. 1. — V. ö . : Gau- papi kiképzést. Galla Ferenc : Harm inckilenc
fredi Chronicon. U. ο. X X V I. 202. 1. — W enzel : kiadatlan P ázm ány-levél. Vác, 1936. 80— 81. 1.,
Codex D iplom aticus Árpád. Cont. I. 15— 20. 1. a növendékek névsorával.
Annalium W eissenburgensium Continuatio.
 Szent István apostolt tevékeny kedése és e téren ismertebb munkatársa 321

a m agyarok m egtérítésére indult. Minden valószínűség szerint tengeren

h ag y ta el R avennát, m int kevéssel előbb, am ikor az isztriai félsziget n y u ­
gati partvidékére, Parenzóba hajózott a Szent Mihály m onostor alapítására.
A m int a m agyar h a tá rra ért, m egfoghatatlan betegség jelentkezett
Rom ualdon, m ely nyom ban m egszűnt, m ihelyt a szent elhatározta, hogy
térítő ú tjáró l visszafordul, és nyom ban kiújult, valahányszor folytatni
a k a rta ú tjá t. R om uald Isten rendelését látv án betegségében, m egnyugodva
visszatért Olaszországba, míg ta n ítv án y ain ak teljes szabadságot adott,
hogy ú tju k a t folytassák, vagy vele visszatérjenek. Tizenöten közülük
M agyarországba jö ttek , ketten másfelé v ették ú tju k a t, heten pedig vissza­
kísérték m esterüket. A m isszionáriusok közül többet m egkorbácsoltak,
m ásokat rab k én t eladtak, de a vértanúság p álm áját egyikök sem nyerte el.
Hogy hazánk mely területein érte őket a kem ény sors, a források alapján
nem tu d ju k eldönteni. Valószínű, hogy az ország déli részében tanyázó
nyakas nem zetségek közé ju to tta k , am elyek Bonifác pécsváradi szerzetest is
megsebezték, vagy a Tiszántúl uralkodó A jtony népéhez, am elynek meg­
hódítása és m egtérítése csak a harm incas években következett be.
Szent Fulbert és Szent Odiló tanítványod. A m agyarok királyának lelkes
szózata, mellyel a nyugat virágzó egyházi intézm ényeitől lángbuzgó papokat
k ért népének m egtérítésére, korán visszhangra ta lá lt Franciaországban, ahol
a vallásos fellendülésnek széles körben kiható erőforrásai voltak. Már a X I.
század elején két kitűnő képzettségű és jám boréletű francia misszionárius
nevét em elhetjük ki h ittérítő in k ism eretlen seregéből, úgym int B o n i p e r t
első pécsi püspök és papja, H i l d u i n kanonok nevét. Az előbbi személyes
képességeit és hitbuzgalm át m u ta tja az a körülm ény, hogy Szent István,
aki nagy körültekintéssel és előkelőbb p ap jain ak tan ácsáv al tö ltö tte be a
főpapi m éltóságokat, a déli D unántúl m egtérítésének és egyházi megszer­
vezésének nehéz feladatával b ízta meg. H ilduin Szent F u lb ert püspöknek,
G erbert szellemi örökösének ta n ítv á n y a volt a chartresi k áp talan i iskolá­
ban, am ely a bontakozó tudom ányos élet oly híres tűzhelyévé em elkedett
a X. század fordulóján, hogy nem csak Franciaországból, hanem még Angliá­
ból, N ém et- és Olaszországból is nagy szám m al sereglett oda a tu d ásra
vágyó ifjúság.1
B onipert püspökre háru lt a pécsváradi szerzetesektől m egindított
térítés tervszerű fo lytatása s az egyházmegye kiépítése. Ezen alapvető
tevékenységnek fokozatos kibontakozásáról, áldozatos m unkatársairól,
pozitív adatok híján csak következtetések alapján szólhatnánk. A térítés
ugartörő m unkájában to v áb b ra is o tt buzgólkodtak a különböző monosto-

1 Fulbert szellem i hatásáról főképpen szé­ N ancy, 1885. — Závodszky : i. m. 164. 1. —

leskörű levelezése tanúskodik. Migne. CXLI.
col. 163— 374. — Bernardi Scholastici epist.
ad Fulbertum . U . o. col. 129— 32. — Hariulfi
C entulensisChronica. U. o. C L X X IV . col. 1305—
1330. — V. ö. : col. 1406. — Pfister : D e Ful-
berti Carnotensis episcopi v ita et operibus.
Szent István. I.
Giulio Gay : I papi del sec. X I- e la cristianitá.
Traduzione di A. V iggiani. Firenze. 90-—91. 1.
G ustav Schnürer : Kirche und Kultur im M ittel-
alter. II. Paderborn, 1929. 218— 19. 1. —
Galla : i. m. 74— 76. 1.
21
322 Galla Ferenc

rok szerzetesei, elsősorban azonban a közeli pécsváradiak, akik a Geller-

legenda tanúsága szerint állandó barátságos érintkezésben voltak a píisl
pökkel. Az a p át gyakran felkereste a püspököt, s ilyenkor hálás szívvet
á ld o tták a jóságos lelkű király t, aki őket nem csak befogadta országába,
hanem még m agas egyházi m éltóságba is helyezte. V isszatekintve közös
apostoli fáradalm aikra, nagy lelki vigasztalással ta p asztalták , hogy m un­
kásságuk bő gyüm ölcsöt te rm e tt, «mert, — m ondja a legenda — akiket
lá tta k annakelőtte bálványoknak szolgálni, m ost lá tjá k Jézus K risztushoz
á h íta to st ragaszkodni».1
A térítés eredm ényeit azonban B onipert csak úgy tu d ta biztosítani
és tovább fejleszteni, ha a k áp talan megszervezésével egyidőben vagy talán
még előtte a székesegyházi iskola m egalapításával m agyarszárm azású új
papi generáció neveléséről gondoskodik. E zért Franciaországba küldte
H ilduin papot, hogy a világhírű m estertől a középkori iskolam esterek egyik
kedvelt tankönyvét, Priscianus latin g ram m atik áját megszerezze.12
Az új iskolából kikerült különböző rendfokozatú papok lettek a püs­
pök első kanonokjai és m un k atársai a h ittérítésb en és a lelkipásztorko­
dásban.
A Pozsonyi Kis K rónika szerint B onipert 1036-ban lem ondott püspök­
ségéről, de csak 1042-ben h alt meg.3
U tóda és apostoli tevékenységének fo ly tató ja a valószínűleg m agyar
szárm azású S z e n t M ó r pannonhalm i a p át le tt.4
Szent Mór püspöksége a rra az átm en eti korszakra esik, am időn Szent
Istv án halála u tá n a korona b irto k áé rt folyt küzdelm ek felszabadították
a le h an y a tlo tt pogányság lappangó erőit és alkalm at ad tak a száli frank
ház uralom rajutásával feléledt ném et nagyhatalm i törekvéseknek hazánk
m eghódítására. A V ata-féle lázadásokban Szent G ellérttel eg y ü tt számos
idegen pap, szerzetes és világi, vérével pecsételte meg az általu k h ird etett
hitet, azonban Mór püspök több püspöktársával eg y ü tt szerencsésen élet­
ben m aradt. T alán éppen m agyar szárm azásának tu lajd o n íth ató , hogy az
idegenek vérére szom jas lázadók dühét tényleg elkerülte.
A francia területről szárm azó misszionáriusok közül itt kell megem­
lékeznünk R i c h á r d püspökről, Szent Odiló clunyi a p át egykori szerze­
teséről és ú titársáról, aki Jo tsald szerzetessel, a pápa megbízásából I. A nd­
rásnál követségben járó Hugó a p át kísérőjével M agyarországon találko­
zo tt és őt az elhúnyt ap át életének több érdekes eseményéről részletesen
tu d ó síto tt. Nem tételezhetjük fel, hogy a püspök csak átm enetileg, esetleg

1 Jos. Koller : H istória E piscopatus Quin-
queecclesiensis. Posonii*) 1782. I. 1— 84. 1. —
Szent M ór-em lékkönyv. 69— 94. 1. — Torm ay :
i. m. 84. 1.
2 Lásd B alogh Albin tanulm ányát.
3 Paulus A igl : H istória venerabilis capituli
cathedralis ecclesiae Quinqueecclesiensis etc.
Quinque-Ecclesiis, 1838. — Endlicher : i. m.
I. 55. 1. — Valószínű, hogy Bonipert aggkorá­
ban, lem ondván méltóságáról, m onostorba v o ­
nult, hogy m int Szent Maiolus clunyi apát,
áh ítattal a halálra készüljön. E gy vélem ény
szerint Szent István udvarába m ent — kancel­
lárnak! Szent M ór-em lékkönyv. 26. 1.
4 Szent Mór életéről lásd Vargha D am ján
tan u lm án yát.
 Szent István apostoli tevékeny kedése és e téren ismertebb munkatársai 323

m int zarándok ta rtó z k o d o tt hazánkban olyan időben, am időn a ném et­

m agyar háború folytán a nyugati határö v állandóan véres események
színtere volt, am elyekről az egész nyugat tu d o m ást szerzett. Ugyanis m int
a m agyar király követe IX . Szent Leó pápánál György kalocsai érsek
ezen id ő tá jt ism ételten m egfordult a R ajna m entén, ahol számos ném et
és francia főpappal résztv e tt a p á ­
pától összehívott reform zsinato­
kon. H a R ichárd zarándokként ta r ­
tózkodott volna hazánkban, ezt a
feltűnő körülm ényt Jo tsald bizo­
nyára kiem elte volna, ha pedig v a­
lam ely francia püspökség javadal-
m asa le tt volna, Jo tsald n ak hazá­
jában is alkalm a nyílt volna arra,
hogy a püspököt, a szent ap át régi
bizalm asát székhelyén felkeresse.
F eltehetjük teh át, hogy R ichárdot
még Szent Odiló ap át küldte M agyar-
országba Szent Istv án királyhoz,
hogy tudós és buzgó pappal gyara­
pítsa a h itté rítő k szám át. A kiváló
férfiú — talán még Istv án kegyéből
— püspöki m éltóságra em elkedett.
Szinte önként kínálkozik a feltevés,
hogy ő h ív ta fel I. A ndrás király
figyelmét a hűn k irályt m egállító
Szent Ányos püspökre, akinek tisz­
teletére Jám bor R óbert francia ki­
rály 1029-ben ú jjá é p ítette orléansi
egyházát, m elynek világraszóló fel-
szentelési ünnepén Szent Odiló kí­ K am alduli szerzetes.

séretében bizonyára ő is jelen volt.1

Németalföldi hittérítők. — A m agyarok m egtérésének híre még a X. szá­
z ad v é g é n e lju to tt Ném etalföldre, elsősorban L üttichbe (Liege), és meleg ér­
deklődést v á lto tt ki. Szent N otker, a város püspöke közelről ism erte Szent
A dalbertét, akivel 996 nyarán eg y ü tt u ta z o tt Róm ából Mainzba III. O ttó

1 Theodoricus Lobiensis szerzetes iskola-
mestert, ki 1053-ban a Szentföldre törekedett,
hazánkban feltartóztatták. E g y évvel később
Boldog L ietbert cam brayi püspököt is gyan ak ­
vással fogadta I. András király. Chronicon
Sancti Huberti Andaginensis. MOH. SS. V i l i .
572. 1. — Rodulphi V ita B eati Lietberti.
Bollan. Jun. IV. 596. 1. — V. ö. : Annales
Melrosenses. MGH. SS. X X V II. 433. 1. —
Jotsaldi V ita Sancti Odilonis. Migne. C X L II.
col. 924— 26. — Marténe— Durand : Thesau­
rus. III. col. 1084— 85. — Pauler : i. m. I.
101— 102.; 328. 1. — Pannonhalm i R endtör­
ténet. X . 6— 8. 1. — A X I. század közepéig
csak a tarbes-i (Dél-Franciaország) és a verduni
püspök viselte a Richard nevet. Ez utóbbi még
Szent H ugó apát követjárása előtt halt meg
1046-ban. — Bonifacius Gams : Series episcopo-
rum. Ratisbona, 1873. 634.; 652. 1.
21
324 Galla Ferenc

császárhoz. A dalbert, aki kevéssel előbb még Géza fejedelem u d varában ta r­

tózkodott, bizonyára elbeszélte ú titá rsá n ak a m agyar térítésben szerzett
tap asz talata it. N otker nagy híve volt II. H enrik császárnak, szent királyunk
sógorának, s az ő kedvéért, aggkora ellenére, m egjelent a bam bergi püspök­
ség alap ítását előkészítő 1007-i fran k fu rti zsinaton és annak végzését Anasz­
táz m agyar érsekkel eg yütt ő is aláírta.1 Kevéssel halála u tá n egyik ta n ít­
ványa, H ubáid m ester, aki egy ideig a párizsi Szent G enovéva-egyház iskolá­
jában ta n íto tt, B alderich püspök engedélyével még Prágában is m egfordult,
ahonnan 1010 tá já n té rt vissza hazájába. A dunam enti országokban, am elye­
ken á th a la d t és a cseh fővárosban m ár h allo tt a m agyarság körében beállott
örvendetes fordulatról. A ra jn á n tú li területeken H enrik császár nejének,
Szent K unigundának vallásos rokonsága is terjeszth ette a m agyarok meg­
térésének hírét. A császárné fivérei közül D ietrich m etzi püspök (1005—
1046), Adalbero, a trieri Szent Paulin egyház prépostja (f 1037) volt, Liut-
garda nővére pedig a genti és holland grófhoz m ent feleségül. Ezen külön­
böző irányból áram ló értesülések alapján L üttichben, N ém etalföld szel­
lemi központjában nagy érdeklődéssel kísérték a térítés m ozgalm át és a
szentéletű B alderich püspök állandóan im ádkozott a m agyar nép meg­
téréséért.12
Az érdeklődés Szent Istv á n király uralkodása folyam án bensőséges
szellemi kapcsolatokat eredm ényezett a két nép között. A húszas-harm in­
cas években, sőt a trónviszályok idejében is többszáz főből álló zarándok­
csapat vonult á t országunkon és számos ném etalföldi telepedett le hazánk­
ban, akiket a gyakran m egújuló elemi csapások, éhínség, a latin-germ án
néprajzi választón dúló harcok és a pestis kényszerítettek egyébként sűrűn
lak o tt hazájuk elhagyására.3
E bben a korszakban a lü ttich i k áp talan i iskola W aso m ester, m ajd
püspök vezetése m ellett E urópának egyik leghíresebb tan in tézete volt,
am elyet mindenfelől, még M agyarországból is felkerestek. Ezen kapcsolatok
te h át nagy befolyással voltak a m agyar térítésre és papnevelésre. Német-
alföldi szárm azású volt L e u d u i n vagy L e o d v i n püspök, aki szerencsésen
m egm enekült a V ata-féle lázadásból és egyike volt azoknak a püspökök­
nek, akik I. A ndrást Székesfehérvárott m egkoronázták. A püspök övéinek

1 Canaparii V ita Sancti A dalberti. MGH. C L X X IV . col. 1305— 66. — H. Müller : i. m.

SS. IV. 591.; 795— 96. 1. — A delboldi D e rebus
gestis Sancti H enrici Im peratoris. Migne. XCL.
col. 95.
2 Marténe— Durand : V eterum Scriptorum
et m onum entorum historicorum etc. Collectio.
IV. col. 1046., 1066. ; — L üttich jelentőségéről
szólnak : V ita Balderici Episcopi. MGH. SS.
IV. 725— 38. 1. — Herigeri et A nselm i Gesta
Episcoporum Leodiensium . U . ο. V II. 189— 234.
1. — R uperti Chronicon S ancti Laurentii
Leodiensis. U. ο. V III. 262— 279. 1. — Gestorum
A bbatum Trudonensium C ontinuatio. U . o.
X . 382. 1. —- Hariulfi Chronicon. Migne.
41— 42. 1.
3 A ném etalföldiek egyéb n yu gati jö v ev é­
nyekkel eg y ü tt a Gellért legendában is fel­
tűnnek és a trónviszályokban m int vitézek
vesznek részt. -—- A gyakori elem i csapások
közt legborzalm asabb v olt a negyvenes évek
elején dúló éhínség. 1025-ben Reginhard lü t­
tich i püspök 300 m enekült eltartását vállalta
magára, kiket a háborúk kényszerítettek m e­
nekülésre. R odulphi Glabri H istóriáé. MGH.
SS. V II. 68. 1. — Anselm i Gesta Episcoporum
Leodiensium . U. o. 189— 234. 1. helyenként. —
Karácsonyi : i. m. 93. 1. — H óm an— Szekfű :
i. m. I. 403. 1.
 Szent István apostoli tevékenykedése és e téren ismertebb munkatársai

láto g atására a R a jn á n tú lra u ta z o tt és felkereste Anzelm kanonokot, a

lü ttich i püspökök életíróját. U gyancsak ném etalföldinek kell ta rta n u n k
F r a n c o «belgrádi» püspököt, aki 1070 tá já n L üttichben tartó zk o d o tt és
H enrik püspökkel résztv e tt egy m onostor tem plom ának felszentelésén.
A gyakori összeköttetésekre vall az is, hogy G e r v i n u s , a flandriai centulai
m onostor a p á tja és Angilrám ap átn ak , F u lb ert egyik legkiválóbb ta n ít­
ványának utóda, m int a bűnösök lánglelkű apostola hazánkban is apostol-
kodott, hogy a bűnösöket m egtérítse és m eggyóntassa.*1
Szent Istv án , legyőzvén A jtonyt, a M arosm entén lakó törzs pogányos

Középkori velencei gálya.

életű hadnagyát, 1030-ban m egalapíto tta a m arosvári (csanádi) püspök­

séget és annak első főpásztorává a tudom án y áért és életszentségéért nagyra-
becsült G e l l é r t szerzetest nevezte ki.
Mivel az új egyházmegye területén az o tt ta lá lt kevés, görög szer-
ta rtá sú szerzetesen kívül nem volt térítő pap, a király a hazai k áp tala­
nokból felszentelt papokat, a kolostorokból összesen tíz ta n u lt szerze­
test rendelt melléje. A pécsváradiból Istv á n t és Anzelmet, a zalaváriból
K onrádot és A lbertet, a béliből K rá tó t és Tászlót, végül az ország leg­
nagyobb m onostorából négyet, névszerint Fülöp, H enrik, Lénárd és Con-
1 Anselm i Gesta Episcoporum Leodiensium. 94.; 424.; 434. 1. — A Leodvin, D eodvin, Lenduin
MGH. SS. V II. 210— 234. 1. — Chronicon név gyakori v olt a rajnántúli francia területe­
Sancti H uberti Andaginensis. U. o. 579. 1. — ken. W aso utódját is Deoduinusnak hívták.
V. ö. U . o. 590. 1. — Gozechini Scholastici Migne. C XLI. col. 1333— 36· — U. o. CXLII.
epist. ad Valcherum. Migne. C X L III. col. col. 1319. — U. o. CXLVI. col. 1437— 48. -—
885—908. — Hariulfi Centulensis Chronicon. Galla : i. m. 87— 90. 1. — Belgrádnak ekkor
U. o. C L X X IV . col. 1347. —- Pauler : i. m. I. m ég nem v olt'p ü sp ök e.
326 Galla Ferenc

cius felszentelt papokat. A szerzetesek — a pécsváradi Anzelm, továbbá a

pannonhalm i Lénárd és Concius kivételével — a m agyar nyelvben járato sak
voltak. Szerzetesek és oltáros-papok a püspökkel k áp talan i közös életet
fo ly ta tta k egyelőre a görög szerzetesek m onostorában.
A hét m agyarul tudó szerzetes Csanád ispán em bereinek kíséretében
b e já rta az egyházm egyében sáto r a la tt lakó pogány m agyarokat és h ir­
dette nekik a keresztény h itet, am elyet a görög szertartás szerint meg-
keresztelkedett A jtony szerzeteseinek tan ításáb ó l m ár némileg ism ertek.
Amíg a pogány-életű A jtony idejében a keresztény vallás nem tu d o tt
m élyebbre hatolni a lelkekben, a szent király irán y ítására és a buzgó hit-

Szent Gellért prédikál.

hirdetők szavára a király át szerető m agyarság seregestül ó h a jto tta felvenni

a keresztséget. Míg a papok késő estig kereszteltek a tem plom udvarában
(cinterem), a szent püspök tolm ács segítségével a lelki újjászületés kegyel­
méről, a felebaráti szeretetről és a jó cselekedetek szükségességéről o k ta tta
újonnan m egkeresztelt híveit.
Szent Gellért egyházm egyéjét hét főesperességreosztotta, a hét m agyarul
tudó szerezetest állítván azok élére, hogy a gyönyörűen m egindult térítést
befejezzék, a jelentősebb központokban fatem plom okat építsenek, a hívei­
ket oktassák és a szentségeket kiszolgáltassák. Mint Szent W olfgang,
a bajor egyházak reform áló ja, szekérre ülve kánoni láto g atást ta rto tt
megyéjében. A főesperesek előre b ejárván terü letü k et, előkészítették hívei­
ket a püspök m éltó fogadására. Ilyenkor Szent Gellért, a kánoni előírások
 Szent István apostoli tevékeny kedése és e téren ismertebb munkatársai 327

szerint, m egszentelte a tem plom építésre kijelölt terü letek et, melyek egy­
ú tta l tem etőül is szolgáltak.
Szent Gellért buzgóságára az új hívek lassanként bensőleg is kereszté­
nyekké alak u ltak át, s a püspök örömm el tap asz talta, hogy a kalandozó
pogány ősök unokái külső életükben m ily m eghatóan fejezik ki őszinte
h itü k et. Keresztelő Szent János ünnepén az alam izsnálkodás üdvös v o ltá­
ról szólott az egyházm egye m inden részéből összesereglett nagy számú
hallgatóinak. Az istentisztelet befejezte u tá n száz férfi azzal a kéréssel
já ru lt hozzá, hogy szentelje fel az új tem plom ok építéséhez általuk kisze­
m elt helyeket. A püspök annyira m egörült, hogy az összes jelenlevőket, fér­
fiakat és nőket, szegényeket és gazdagokat egyaránt m eghívta asztalához.
Amikor felkeltek az asztaltól, a férfiak lovaikat és b arm aik at, a nők pedig
ékszereiket aján lo tták fel a püspök­
nek. Szent Gellért, m eghatva figyel­
mességüktől, így szólott hozzájuk:
«Vájjon azért hívtalak meg benneteket,
hogy javaitoktól megfosszalak? Távol
legyen. H anem hívlak benneteket,
hogy Isten igéjét hallgassátok». Mire
hívei — m integy szaván fogván őt —
m egható egyszerűséggel ezt válaszol­
tá k : «H allottuk m a tőled, Szent
A tyánk, m ikor Istennek beszédeiről
bizonyságot tevéi, hogy m iképpen el­
o ltja a víz a tüzet, azonképpen eloltja
az alam izsna a b űnt. Vedd fel teh át,
am iket néked felajánlunk a K risztus
Szent István király.
nevében, akiben újjászü lettü n k az
életre.»1
A tudós és emberism erő püspök jól tu d ta , hogy a m egfontolt és hagyo­
m ányaikhoz ragaszkodó m agyarok lelkét úgy nyeri meg legkönnyebben,
ha a m agyarul szóló idegenek m ellett bizalm at keltő, tősgyökeres m agyar
p apokat állít be az igehirdetés m unkájába.
Gellért püspöknek legfőbb gondja volt teh át, hogy a k áp talan i iskolát
m egalapítsa. N em zetünk term észetes szellemi képességeinek, valam int a
keresztény h it irá n t m egnyilatkozott őszinteségének újabb bizonyítéka,
hogy egyszerre harm inc m agyar édesatya aján lo tta fel gyerm ekét a püspök­
nek, hogy az egyházi és világi tudom ányokban kiképeztetvén őket, papokká
szentelje. Ezek lettek az új püspökség első kanonokjai.
A buzgó főpap nem elégedett meg a sajá t megyéjéből jelentkező búk­
kal, hanem az ország egyéb részéből, elsősorban a m ár korábban keresztény

1 V ita Sancti Gerardi. Endlicher : i. m. I. 1925. — G alla: i. m. 76— 80. 1. — Tor m ay :

205— 234. 1. — Coll. Kaprinay : i. h. 32— 33. i. m. 100. 1. Csupán a térítői tevékenység vázo­
1. — Karácsonyi : Szent Gellért élete. Budapest, lására szorítkozunk.
328 Galla Ferenc

hitre té rt D unántúlról is g y ű jtö tte az alkalm as gyerm ekeket, nemcsak

m agyarokat, hanem a különféle jövevények, ném etek, csehek, lengyelek
franciák, ném etalföldiek fiait is, hogy hívei szám ára plébánosokat neveljen.
Amikor pedig a káp talan i iskola vezetője, W a l t e r m ester, m ár nem győzte
egyedül a m egsokasodott m unkát, a püspök Székesfehérvárra küldte M ó r
szerzetest, későbbi u tó d ját, akivel nemrég eg y ü tt szerzeteskedett a bakony-
béli m onostorban, hogy az o tta n i virágzó k áp talan i iskolában kisegítőt
szerezzen W alter mellé. Mór szerzetes a k áp talan b an m egism erkedett H enrik
m esterrel, aki készséggel vállalkozott a m unkára, am ely W alter oldalán reá
várt. H enrik összeszedvén kéziratos könyveit, a szerzetes kíséretében szeké­
ren M arosvárra költözött, ahol a szent püspök örömmel fogadta és a latin
nyelv ta n ítá sá t b ízta rá, míg az egyházi ének ta n ítá sá t W alter ta rto tta meg.1
A k áptalani iskola fejlődése lehetővé te tte az egyházmegye belső rend­
jének fokozatos kiépítését, plébániák alapítását, egyházak építését s a
térítés teljes befejezését. Szent Gellért Istv án király tám ogatásával szék­
városában két tem plom ot ép ített, az egyiket Szent György tiszteletére
káptalanházzal, a m ásikat a Boldogságos Szűz tiszteletére szerzetesházzal.
Ez u tó b b it tem etkezési helyül v álaszto tta, hogy földi m aradványai a Szent
Szűz oltalm a a la tt pihenjenek, akinek kora nagy szentjeinek nyom án egész
életén á t hűséges tisztelője és tiszteletének buzgó apostola volt.12
Gellért az evangélium i jópásztor példája volt, aki életét is odaadja
ju h a ié rt; apostol, aki vérével pecsételi meg a h itet, am elyet h ird etett. Am i­
dőn V ata és cinkosai vad dühhel m egrohanták és szekerével a mélységbe
ta sz íto tták , elvakult gyilkosaiért im ádkozott.
U gyanakkor az idegen szárm azású egyháziak nagy sokasága a pogány
visszahatás áldozata lett. Vele eg y ü tt szenvedtek vértan ú h alált B e s z t e r i d
és B ő d i püspökök, de Szent Mór és Lenduin s valószínűleg még egy-két
püspök E ndre herceg közbelépésére életben m arad t.3
A véres ziv atar elvonulása u tá n ráju k h á ru lt a kereszténység ú jjá ­
építésének és végleges m egszilárdításának m unkája. A kereszténység zsenge
palán tája, am elyet az apostollelkű első király ü lte te tt el a pogány m agyar
lelkekben, nem tö rt derékban, hanem még jobban m egizm osodott és h a ta l­
mas fává terebélyesedett, am ely erős gyökérzetével ellenállott m inden tö r­
téneti viharnak és ékes koronájával m egdicsőítette a m agyar lelkeket és
a m agyar földet.

1 Békefi : i. m . 15— 16. 1. — Faragó János : i. m. 17— 18.; 49.; 58— 59.; 75— 76.; 79— 80. 1.
A Csanádi kisebb papnevelő története Szent 3 A cta Sanctorum B uldi et B eztriti Epi-
Gellérttől napjainkig. Tem esvár, 1925. scoporum et m artyrum . A cta Sanctorum in
2 K arácsonyi : i. m. 114— 119. 1. — Galla : Hungária. II. Appendix. 61— 63. 1.
 SZENT ISTVÁN
MINT A MAGYAR KERESZTÉNY EGYHÁZ
MEGALAPÍTÓJA ÉS SZERVEZŐJE.
írta: BÁLÁNYI GYÖRGY.
 ZEN T ISTVÁN király két nagy és m aradandó alkotással
ö rökítette meg nevét nem zetünk tö rtén etéb en : a királyság
alapjainak lerakásával és a katolikus egyház szervezeté­
nek kialakításával. Egyházszervező m unkájának, politikai
tevékenységével ellentétben, meglehetősen sok egykorú ok­
leveles, legendás és krónikás emléke m arad t reánk. Csak
az a baj, hogy a fennm arad t ad ato k javarésze annyira
sem m itm ondó és általánosságban mozgó, hogy a szervezés
puszta tényének m egállapításán tú l m ásra alig használ­
ható. Elsősorban ez az oka, hogy szent királyunk egy­
házszervező tevékenységének éppúgy m egvannak a m aga problém ái és
vitás kérdései, m int állam form áló fáradozásának.
Az az egy azonban bizonyos, hogy a m agyar katolikus egyház külső és
belső megszervezése egészen az ő érdeme. Ebben a tek in tetb en soha a leg­
kisebb kétség sem m erült fel. Az egykorú hazai és külföldi krónikások
éppúgy, m int a m odern tö rténetírók ritk a egyértelm űséggel m ind őbenne
lá tjá k a m agyar katolicizm us külső kereteinek és életform áinak kijelölőjét.
De ez nem is leh etett m ásként. Mert am i egyházszervezet a IX . század
m ásodik felében pannon földön kialakult, az m enthetetlenül áldozatául
esett a honfoglalás dúlásainak. Egyes tem plom ok és kápolnák, esetleges
rem eteségek és kolostorok kím életet ta lá lh a tta k a föld új urainál, de a
hierarchikus keret m indjárt első roham ra széthullott. A ném et és szláv
érdekek, úgyszintén a latin és szláv liturgia ütközése, amely a lelkes szláv
apostol, Szent M ethod és a ném et W iching n y itrai püspök harcában ju to tt
legélesebb kifejezésre, csak siettette a p u sztu lást.1
Egyház-szervezet tekintetében te h á t a honfoglalás m indent elsöpört,

1 H óm an— Szekfű : Magyar Történet. I.2Österreichs. I. T. Innsbruck— W ien— München,

85. s kk. 11. Törnek E. : Kirchengeschichte én. (1935) !Oi. 1.
332 Balanyi György

am it m aga előtt talált. A Géza fejedelemmel m egindult térítés pedig 997-ig

még nem ju to tt odáig, hogy a külön egyházi szervezetnek h ián y át vagy
éppen szükségét érezte volna. Az a néhány tu c a t tem plom , az a kevés
bencés kolostor, am elynek építését esetleg m ár Géza idejében m egkezdték,
am úgy is gyenge alap le tt volna egy nagyszabásúnak terv ezett hierarchia
hordozására. De a térítő papok szám a és szellemi felkészültsége sem volt
olyan m értékű, hogy alkalm as le tt volna a szervezkedéssel szükségképpen
előálló nagyszám ú és nagyigényű h iv atal m éltó betöltésére. E zért nem is
ta lá lju k semmi nyom át annak, hogy Géza fejedelem kísérletet te tt volna a
zsenge m agyar kereszténységnek valam elyes szervezetbe való töm örítésére.
A szervezés m űvét egészen fiára h ag y ta ; m aga szerényen m egelégedett az
elindulás és az ú ttö rés dicsőségével.1
K étségtelen, hogy Szent Istv á n trónralépése, illetve az uralkodóválto­
zással egy ü tt járó belső zavarok lecsillapítása u tá n azonnal megkezdte
szervező tevékenységét. Első egyházi intézkedéseit m inden bizonnyal még
fejedelem korában foganatosíto tta. E rre ösztönözte őt mély vallásos á h íta ta
és az egyház ja v áé rt égő buzgalm a. Hiszen I n t e l m e i b e n maga
m ondja, hogy a királyi palotáb an az első hely a szent vallást illeti meg.12
Pedig tu d ju k , hogy az Intelm ek, ha ta lá n betűjökben nem is, benső lénye-
gökben a szent király legsajátabb gondolatait fejezik ki.3
De ezen személyi okon túlm enőleg súlyos tárg y i okok is sürgették a
szervezés m unkájának minél előbbi megkezdését. Ezek közt legnyomósabb
a térítés sikerének biztosítása és állandósítása volt. Nem szabad ugyanis
elfelejtenünk, hogy a térítés m űve a nyugati, dun án tú li részeken, főleg a
K oppány-féle lázadás leverését követő időben olyan roham osan h alad t előre,
hogy a hierarchikus szervezet alapjainak lerakását a m egtért tömegek
vallási és erkölcsi érdekeinek ko ck áztatása nélkül nem leh etett tovább
halasztani.
Nem kevésbbé nyom ósán estek la tb a a politikai tekintetek. Mert ha
Piligrim passaui püspök (971— 991) m esterkedéséről, amellyel P annóniát
egyházi főhatósága alá igyekezett vonni,4 M agyarországon nem is igen
v e tte k tudom ást, annál jobban ism erték a szomszéd lengyel és cseh nép
m egtérésének körülm ényeit ; tu d tá k , hogy a ném et papok közrem űködésé­
nek am o tt a m agdeburgi érsek, em itt pedig a regensburgi püspök egyházi
fősége le tt az ára. H asonló veszedelem M agyarországot is könnyen érh ette ;
és pedig elsősorban a salzburgi érsek, m int a legközelebbi m etropolita részé­
ről. Igaz, hogy Szent Istv á n k o rtársa, a jám bor életű H artv ich érsek (991—
1023), III. O ttó és II. H enrik császárok b a rá tja 5 részéről nem kellett ilyen
1 A Leg. majorban (Varjú E. : Szent István 3 Balogh J . : M it tudunk a szentistváni
király legendái, B udapest, 1928. 5. 1. s k. 1. Intelm ek szerzőjéről? M agyar N yelv , 1931.
és a H artviknál (M. Florianus : F ontes dom es- 164. 1.
tici, I. Q uinque-E cclesiis, 1881.. 37. s k. 1.) em ­ 4 A Piligrimre vonatkozó újabb irodalm at
líte tt csodálatos látom ásnak m inden bizonnyal 1. Törnek i. m. 114. s kk. 11.
ez a m élyebb értelm e és talán sugalm azója. 5 Karner P. : A ustria sacra. D ie H ll. u. Sei.
2 Magyar Törvénytár. Mill, em lékkiadás. Salzburgs. W ien, 1913. 85. s kk. 11.
1. k, B udapest, 1899. 5. 1.
 Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője

hatalm i tú lk ap ástó l ta rta n i ; de egyetlen em ber esendő életére és jó ak ara­

tá ra nem le h etett a m agyar egyház jövőjét alapozni. A nnál kevésbbé lehe­
te tt erről szó, mivel a salzburgi érsekek h a talm a éppen ezekben az évtize­
dekben nagy lendülettel tö rt előre.1 Elvileg te h át állandóan fennforgott a
függésbe-jutás veszedelme, s elh árítására egyetlen já rh a tó ú tk é n t csupán
az önálló m agyar hierarchia kiépítése kínálkozott.
Ezek az okok kisebb-nagyobb m értékben m ind k ö zreh ato ttak abban,
hogy Szent Istv á n m in d járt trónfoglalása u tán , m indenesetre még a mo­
narchia m egalapítása előtt hozzálátott az egyházi szervezet kiformálásához.
A teendők sorrendjének m egválasztására döntőleg h a to tt az a körülm ény,
hogy az egyházi szervezés nem csak sürgősebb, hanem egyben könnyebb
feladat is volt, m int az állam form a kényes és sok érdeket érintő kérdésé­
nek rendezése. M ert a hierarchia felállításánál nem kellett m inták u tán
k u t a t n i : a szervezés m inden parányi m ozzanata készen kínálkozott a
nyugati egyház századok ó ta kialakult és m egszilárdult intézm ényeiben.
És hozzá itt az átv étel nem sértett semmi nem zeti érzékenységet, nem veszé­
ly e ztete tt semmi nem zeti érdeket, m ert nem más, később esetleg ellenséggé
válható nem zettől, hanem egy nem zetközi, sőt, bízvást m ondhatjuk, nem ­
zetfölötti szervezettől tö rté n t. A róm ai Egyház ugyanis az ezredik év tá já n
m ár régen k in ő tt m inden nem zeti kötelékből, a nem zetek an y jáv á érett és
m int ilyen egyenlő szeretettel ölelt keblére m inden újonnan m egtért népet.
E zért az új keresztény népek nem zeti létök és egyéniségök legkisebb koc­
k á zta tá sa nélkül közeledhettek hozzája és v álto ztatás nélkül átv eh ették
intézm ényeit. I t t a m i t kérdése m ellett a h o g y a n kérdése egészen
alárendelt jelentőségű volt. Az állam élet berendezésénél ellenben fordítva
állo tt a dolog ; o tt a hangsúly nem az á tv étel tényén, hanem az alkalm azás
m ódján és m értékén volt.
B árm ennyire készen kínálkoztak azonban a szervezés m intái és keretei,
átvételök és gyakorlati m egvalósításuk mégis bizonyos óvatosságot és körül­
tek in tést követelt, m ert arról term észetesen szó sem lehetett, hogy a nyugati
hierarchikus berendezkedést egyszerre egész terjedelm ében átvegyük.
A zsenge m agyar kereszténység term ő ta la ja egyelőre még sokkal véko­
nyabb volt, semhogy az egész roppant szervezetet el tu d ta volna látni
tápláló nedvekkel. E zért az átvételnél bölcs m érté k ta rtá sra és körültekintő
adagolásra volt szükség. Szent Istv án ró l joggal feltehetjük, hogy teljes
m értékben rendelkezett a nagy mű m egindításához szükséges gyakorlati
bölcseséggel. Hiszen a kis legenda szerzőjétől tu d ju k , hogy gyerm ekkorában
alapos elméleti és gyakorlati kiképzésben részesült.12 De Szent A dalbert
lelki fiánál és bizonyos értelem ben ta n ítv á n y án á l nem is leh etett ez m ásként.
Mert a nélkül, hogy megkeresztelésének sokat v ita to tt kérdésébe bele­
bocsátkoznánk,3 ann y it b á tra n bebizonyítottnak vehetünk, hogy a szent

1 Törnek i. m. 129. 1. 3 Karácsonyi J. : Szen t Adalbert védelm e.

2 . . . puer adhuc scientia gram m atice artis K át. Szemle, 1904. 451. s kk. 11., 523. s kk. 11.
ad plene im butus est. Varjú i. m. 19. 1.
334 Balanyi György

király nem csak ism erte a lelkes prágai püspököt, hanem hosszabb ideig
ta rtó személyes érintkezés révén sokat ta n u lt is tőle ; ta n u lt m indenek­
előtt jám borságot és istenfélelm et, de ta n u lt konkrét teológiai és egyház­
szervezeti ism ereteket is.1
A zután nem szabad felejtenünk, hogy a h a tat uralkodó oldalán kezdet­
től fogva o tt állo ttak azok a bölcs és nagyszívű férüak, papok és szerzetesek,
akik a térítő m u n k át irá n y íto tták és akik m indig készek voltak, hogy
elm életi tudásukkal és gyakorlati tap asz talatu k k a l m egpótolják ifjú uruk
tap asztaltság án ak esetleges hiányait. Ezek egyikét-m ásikát személy szerint
is ism erjük. Jól ism erjük pl. annak a lelkes b a rá ti körnek M agyarországra
m enekült tag jait, akiket a közben v é rta n ú h alá lt szenvedett Szent A dalbert
kultusza ta r to tt össze. Ezek eredetileg valam ennyien a P rága közelében
épült brevnovi kolostor szerzetesei voltak, de a m esterök családja ellen
elk ö v etett borzalm as libicei vérengzés u tá n m enekülni voltak kénytelenek.
Egy részök R adla és A nasztáz, a későbbi esztergomi érsek vezetésével Géza
fejedelem u d v aráb a jö tt és m in d járt megérkezése u tá n belekapcsolódott a
térítő m unkába ; más részök ellenben Ascherik ap át vezérlete a la tt Lengyel-
országba fu to tt és o tt egyelőre a C hrobry Boleszláv á ltal alap íto tt meseritzi
kolostorban v o n ta meg m agát. A szent püspök v értan ú h alála u tá n azonban
(997. ápr. 23.) ez a csoport is M agyarországnak v e tte ú tjá t és itt ideiglene­
sen az új alapítású pécsváradi kolostorban szállott megA
R adláék és A scherikék megérkezése nevezetes fordulópontot jelen tett
a m agyar kereszténység történetében. Mert a kisded b a rá ti kör Róm a és
Monte-Cassino ősi bencés hagyom ányai m ellett azt a mély, őszinte és egy­
ben gyakorlati kereszténységet hozta m agával, mely Cluny-ből sugárzott
ki a világba s am elynek K özépeurópában első tu d ato s megszemélyesítője
éppen Szent A dalbert volt. Félig pogány környezetében ő volt az első, aki
h a jth a ta tla n következetességgel képviselte az erkölcsi eszmények m agasabb-
rendűségét s az alkudozásnak vagy éppen a gyáva m egalkuvásnak még a
gondolatát is m egvetéssel u ta síto tta el m agától. Életének nagy küzdelmei
és keserves csalódásai jórészt abból sarjad tak , hogy eszményeiből egy ta ­
p o d ta t sem volt hajlandó engedni. Az ő szellemének bevonulása te h át a
legjobb kezesség volt abban a tek in tetb en , hogy a m egtérő m agyarság a
legtisztább form ában veszi á t a kereszténységet m int ta n t és m int szerve­
zetet e g y a rá n t.3
Az indítások és ösztönzések feltárása u tá n nem kevésbbé fontos fel­
ad at a szervezés jogi oldalának szemügy re vétele. Régebbi történetíróink
különösen nagy jelentőséget tu la jd o n íto tta k ennek a kérdésnek. Az ú. n.
Szilveszter-bulla nyom án egész elm életet szőttek ki a Szent Istv án n ak

1 U gyanígy H óm an B. : M agyar Történet, 3 Adalbertnak még m indig legjobb életrajza :

I.12 Budapest, 1935. 173. 1.
2 Az idevonatkozó egykorú adatok össze­
állítását és kritikáját 1. Erdélyi L. : A pannon­
halm i apátság tört. I. B udapest, 1902. 39.
s kk. 11.
V oigt G. : A. von Prag. 1898. A cluny-i v o n a t­
kozásokra 1. Galla F. : A cluny-i reform hatása
M agyarországon. B udapest, 1931.
 Szent István m int a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője 335

a d o tt egyházi jogosítványok term észetéről és terjedelm éről. Az elmélet

lényege abban a m egállapításban csengett ki, hogy II. Szilveszter pápa a
koronaküldés alkalm ával oldalköveti m éltósággal ( l e g á t u s a l a t e r e )
tü n te tte ki első szent királyunkat és ezzel messzemenő felhatalm azást ad o tt
neki az egyház megszervezésére. Ez a megoldás annyira tetszetősnek lá t­
szott, hogy még olyan tö rtén etíró k is, akik egyébként szigorú kritikával,
sőt módszeres kételkedéssel szokták vizsgálni az egykorú kútfők állításait,

R uss Károly : Szent István m int hithirdető.

készpénznek fogadták el és habozás nélkül to v á b b ad ták az oldalkövetség­

ről szóló elbeszélést.1 H a hébe-hóba hangzott is el ellene egy-egy kételkedő
megjegyzés, az rendszerint nem komoly tudom ányos meggyőződésből,
hanem felekezeti elfogultságból vagy pedig merő ellenmondási viszketeg-
ségből fa k a d t.2

1 Szalay L. : Magyarország tört. I. Lipcse, 2 Schwarz G. : Initia religionis Christianae

1852. 74. s kk. 11. Szabó K. : A m agy. vezérek inter Hungaros ecclesiae orientali adserta.
kora. P est, 1869. 443. s k. 1. H orváth M. : Frankfurt, 1740. U. ő. : E ntlarvte Bulle P absts
A kereszténység első százada Magyarországon. S ylv. d. II., die er an d. hl. Stephanus König
B udapest, 1878. 156. 1. j. Pauler Gy. : A H art- in Ungarn abgeschickt haben soll. Lemgo, 1777.
vic-legenda és pesti codexe. Századok, 1884. D ecsy S. : A m agy. szent koronának és az ahhoz
745· 1. tartozó tárgyaknak históriája. Bécs, 1792. 135.
336 Balanyi György

Jellemző, hogy még olyan élesszemű k ritik u s is, m int K arácsonyi

János, egyideig kom olyan h itt a pápai követség tö rtén eti valóságában.
Ez annál különösebb, mivel éppen K arácsonyi volt, aki több, nagy tu d o ­
m ányos felkészültségre valló tan u lm án y áb an egyszersm indenkorra leszá­
m olt a Szilveszter-bulla legendájával.1 A különleges pápai m eghatalm azás
gondolatától azonban ennek ellenére sem tu d o tt szabadulni. B izonyításá­
ban legfőbb érvként a pannonhalm i apátság alapítólevelére és II. O rbán
pápának K álm án királyhoz in tézett ism ert levelére hivatkozott. Különösen
az u tóbbinak tu la jd o n íto tt döntő jelentőséget és nagy meggyőző erővel
h ird ette, hogy a levélben előforduló h o n o r és d i g n i t a s kifejezések*12
csakis a p ápától adom ányozott egyházi joghatóságra v onatkozhatnak.3
Másik nagy p aptörténetírónk, F raknói Vilmos, annál szívesebben csatlako­
zott ehhez az okfejtéshez, mivel az teljes m értékben beleillett rendszerébe.4
Régebbi tö rtén etírásu n k teh át, kevésszám ú kivételtől eltekintve, á lta ­
lában bebizonyított igazságnak v ette, hogy Szent Istv á n különleges pápai
m eghatalm azás alapján fogott hozzá az egyházi szervezet kiépítéséhez.
Ma azonban m ár m eghaladottnak tek in th ető ez az álláspont. M ióta ugyanis
tö rténetíróink nagyobb ügyet vetnek a külföldi kútfők a d ata ira és jobban
kiaknázzák a külföldi analógiákban rejlő bizonyító erőt, szükségképpen
rájö ttek , hogy a pápai követség eszmei ta rta lm a az egyházi hatalom részé­
ről sokkal nagyobbfokú tudatosságot tételez fel, semhogy logikusan követ­
keznék a X I. század-eleji korviszonyokból. Hiszen R óm a akkor még meg­
közelítőleg sem jelen tette azt a szigorúan központosított h atalm at, amivé
V II. Gergely eszméinek diadala u tá n lett. Az ezredforduló tá já n még élén­
ken élt a lelkekben az I m p e r i u m és s a c e r d o t i u m párhuzam os­
ságának tu d a ta s ezért m indenki rendjénvalónak és term észetesnek találta,
hogy a világi hatalom képviselője, a király is résztvegyen az egyházi ügyek
intézésében és a keresztény népeknek üdvösségre vezérlésében. Nagy K ároly
és Alkuin kora, am ikor a világi hatalom a püspökök kinevezésén és az egy­
házi vagyon önkényes felhasználásán tú l a hitelvi kérdések eldöntésébe is
beleszólást igényelt m agának ,5* m ár régen elm últ ugyan, de azért még
mindig igen tetem es volt a királyok egyházpolitikai és korm ányzati hatalm a.

s kk. 11. Budai É. : M agyarország históriája. I.
Debrecen, 1805. n o . 1. E ngel J. Chr. : Ge­
schichte d. Königreichs Ungarn. I. Tübingen,
1811. 112. 1. N agy P. : H ist, pragm. regni
H ungáriáé. I. P est, 1823. 139. 1.
1 Szent István király oklevelei és a Szilvesz­
ter-bulla. B udapest, 1891. 178. s kk. 11. Ki
koholta a Szilveszter-bullát? Századok, 1909.
361. s kk. 11. V ilágbolondító Tom kó János.
U . o. 1913. 1. s kk. 11.
2 . . . ut quidquid honoris, quidquid digni­
tatis predecessor tuus Stephanus ab apostolica
nostra ecclesia promeruisse cognoscitur, certa
devotione exquiras, plena liberalitatis benigni-
tate percipias, dum m odo in unitate eiusdem
apostolice ecclesie firma stab ilitate permaneas,
et ei quidquid honoris quidquid reverentie rex
prefatus in stitu it, fideli benignitate devotus
exhibeas. Fejér G. : Cod. dipl. II. 15. 1.
3 Szent István király oklevelei. 212. s k. 1.
4 A m agy. kir. kegyúri jog Szent István tól
Mária Teréziáig. Budapest, 1895. 7. s k. 1.
M agyarország egyházi és politikai összekötte­
tései a római Szentszékkel. I. Budapest, 1901.
6 . 1.
8 Funk F. X .— B ihlm eyer K. : Kirchen­
geschichte. II. Paderborn, 1930.8 28., 52., 62.
s k. 1. Schnürer G. : D ie Anfänge d. abend­
ländischen Völkergem einschaft. Freiburg, 1932.
244. s kk. 11.
 Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője 337

Püspökségeket a la p íth a tta k , régieket felú jíth a tta k , püspököket és ap áto k at

nevezhettek ki, zsinatokat h ív h a tta k össze, egyházi törvényeket bocsát­
h a ttá k ki, kiváltságokat ad o m ányozhattak stb .1
És m indezt nem visszaélésként, hanem az őket jog szerint megillető
hatalom teljességéből! «Régi szokás, — olvassuk X. Ján o s p áp a (914—928)
egyik levelében — hogy a királyon kívül, aki Isten tő l b írja a korm ány­
pálcát, senki m ás nem adom ányozhat semmiféle papi személynek püspöki
méltóságot».12 Még érdekesebb a levél foly tatása : «Nem fogy ra jta csodánk,
hogy ti a b e v ett szokással ellentétben a király parancsa nélkül m ertetek
cselekedni, holott tu d n o to k kellene, hogy a király rendelkezése nélkül
senkit sem lehet püspökké szentelni».3 A X. század elején te h át a király
a legilletékesebb egyházi tényező megítélése szerint is az egyházi hatalom
társtulajdonosaként élt a k ö ztudatban.
És nem szabad azt hinnünk, hogy ez a m egállapítás csak X. János
korára áll. A szász-házi uralkodóknak, közöttük Szent Istv á n kortársainak,
III. O ttó és II. (Szent) H enrik császároknak oklevelei számos példával
igazolják, hogy az ezredfordulón nagyjából még ugyanaz volt a helyzet.4
A pápa előzetes hozzájárulása vagy utólagos szentesítése nem nélkülözhe­
tetlen jogalkotó eleme, hanem csupán dísze volt az uralkodók egyházi
intézkedéseinek. E bben a tek in tetb en lényegesebb változás csak egy em ber­
öltővel később á llo tt be, m ikor a cluny-i eszmék politikai téren is egyre
jobban kezdtek érvényesülni és fokozatosan k iala k íto ttá k a pápa grego­
riánus értelem ben v e tt világuralm ának gondolatát. Mikor azonban Szent
Istv á n m egkezdte apostoli m űködését, H óm an B álint plasztikus fogalm a­
zása szerint, még inkább csak m int elvi o p tativ u m , sem m int reálpolitikai
p o stu latu m jelentkezett ez a gondolat.5
A külföldi analógiák te h á t inkább ellene, m int m ellette szólnak az
apostoli követség, illetve a különleges pápai m eghatalm azás elméletének.
R égebbi tö rtén etírásu n k azzal ipark o d o tt m egkerülni ezt a nehézséget,
hogy valam i egészen kivételes, az egyháztörténelem ben szinte egyedülálló
kiváltságnak a k a rta feltüntetni a szent királynak engedélyezett egyházi
jogosítványokat.6 Ilyen feltevésre azonban sem okunk, sem jogunk nincs.
Hiszen a M i r a c u l a n o n s u n t m u l t i p l i c a n d a szabály nem ­
csak a herm eneutikára, hanem a tö rtén etírásra is áll. Szent Istv á n nem ka­
p o tt előzetes és egyetemes érvényű felhatalm azást a m agyar katolikus

1 Ganahl H . K. : Studien z. Geschichte d. 3 Valde namque admirari non distulimus,

kirchlichen Verfassungsrechts im X . u. X I.
Jahrhundert. Innsbruck-W ien-M ünchen, 1935.
7. s kk. 11. V áczy P. : Stephan d. H l. als p ä p st­
licher Legat. B écsi Magy. Tört. In tézet É v ­
könyve. IV. Budapest, 1934. 27· 1·
2 . . . cum prisca consuetudo vigeat, qualiter
nullus alicui clerico episcopatum conferre debeat,
nisi rex, cui divinitus sceptra collata sunt.
Jaffé Ph. : R egesta Pontificum Romanorum.
I. Lipcse, 1885.2 451. 1.
Szent István. I.
cur contra rationem absque regis iussione agere
pertentastis, cum vobis rem iniscentibus hoc
nullo modo esse debeat, ut absque regis prae-
ceptione in qualibet parochia episcopus sít
consecratus. U . o.
4 A példákat 1. Ganahl i. m. 9. s kk. 11.
5 Magyar Történet. I2. 643. 1.
6 Balics L. : A róm. kát. egyház tört.
M agyarországon. I.2 Budapest, 1885. 49. 1.
Fraknói V. : A m agy. kir. kegyúri jog, 7. L
22
33« Balanyi György

egyház megszervezésére azon egyszerű oknál fogva, m ert nem kért. Amire
az állítólagos felhatalm azással jogot n yert volna, azt m int keresztény u ral­
kodó a kor felfogása szerint saját királyi hatalm ából is m egtehette. A m it
H a rtv ik püspök a követségre vonatkozólag elbeszél,1 az lényegében nem
II. Szilveszter, hanem V II. Gergely és II. O rbán korának felfogását tükröz-
te ti vissza.12
Ezzel term észetesen nem ak arju k azt m ondani, hogy Szent Istv á n
egészen a m aga kényére, a legfőbb egyházi hatóság tanácsának, illetve
jóváhagyásának kikérése nélkül végezte szervező m unkáját. Hiszen élet­
írói, a kis és nagy legenda szerzője egyaránt, nyom atékosan kiemelik,
hogy egyházi intézkedéseit az apostoli szék jóváhagyásával te tte .3 Sőt a
nagy legenda írója kifejezetten pápai leveleket e m lít; valószínű te h át hogy
lá to tt is ilyeneket. De m agától a szent k irálytól is ezt halljuk. A pécsi püs­
pökség alapítólevelében pl. h a táro zo ttan állítja, hogy alapításában «az
apostoli ú r beleegyezésével já rt el».4 T alán nincs m inden bizonyító erő
nélkül az sem, hogy az újab b an h am isítványnak bizonyult pécsváradi
alapítólevél jó forrásokból m erítő koholója ism ételten ilyen kitételeket ad
a szent király ajk ára : «A m ondott kolostort az apostoli tekintély bele­
egyezésével és megerősítésével m egajándékoztuk», «ugyanazon apostoli
tekintély közbejöttével elhatároztuk, hogy a nevezett kolostor a p á tja az
esztergom i érseknek csak általános és ünnepélyes zsinatán legyen köteles
megjelenni» s tb .5
De ha régebbi tö rtén etírásu n k az apostoli követség elm életével s a
belőle kikö v etk eztetett nagykiterjedésű és állandó jellegű egyházjogi fel­
hatalm azás hirdetésével tú l is lő tt a célon, nem kevésbbé túloztak azok a
róm ai körök, am elyek később Szent Istv á n hódolatnyilvánítását m indenáron
hűbéresi kötelezettségvállalásra a k arták m agyarázni. E bben a tek in tetb en
V III. Bonifác pápa m ent legmesszebbre. M agyarországi legátusának,
Boccasini Miklós ostiai bíboros püspöknek a d o tt követi u tasításáb an
ugyanis többek közt ezt írja : «Nem lehet kétségbe vonni azt, hogy M agyar-
országot első keresztény királya, Szent Istv án , aki m aga is K risztus hely­
ta rtó já tó l nyerte a királyi koronát és s a já t hatalm ából nem a k arta elfoglalni
a tró n t, m inden jogával és hatalm ával felaján lo tta a szentséges róm ai egy­
háznak . . . E rről a róm ai egyház levéltárában kétségtelen hitelű okm ányok
tanúskodnak».6 Ilyen form ában azonban szó sem lehet a dologról, Szent

1 M. Flor. I. 44. s k. 1. vim us . . . K arácsonyi i. m. 79. 1. . . . eadem

2 V áczy P. i. h. 35. sk k. 11.
3 S an cta dei ecclesia in pace collocata, et
ex romana auctoritate iuste ordinata. Varjú
i. m. 22. 1. . . . benedictionis apostolice literis
allatis . . . U . o. 9. 1.
4 . . . cum consensu Sanctissim i A postolice
et in presentia eius nuncii Azonis E piscopi . . .
K arácsonyi i. m . 40. 1.
5 . . . idem m onasterium . . . consensu et
confirm atione A uctoritatis A postolice dota-
etiam auctoritate A postolica m ediante decre-
vim us, ut prefati cenobii Abbas generali tan -
tu m et solem ni dum taxat synodo Strigoniensis
Archiepiscopi interessé teneatur. K arácsonyi
i. m. 82. 1. Az oklevél értékére 1. Szentpétery
I. : Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai
jegyzéke. I. Budapest, 1923. 3. s. k. 1.
6 Theiner A. : Vetera m onum enta H un­
gáriám sacram illustrantia, I. Róm a, i8 6 0 .
388. 1.
 Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője 339

Istv á n hódolata, K arácsonyi János helyes megjegyzése szerint, legfeljebb

annyiból állh a to tt, hogy bizonyos évi díjat, cenzust aján lo tt fel, am int ezt
m ás országok királyai is m egtették függetlenségük legkisebb sérelme nélkül.1
Az egyik állítás te h á t éppúgy hibás, m int a másik. A tévedés nyilván
onnét eredt, hogy a gregoriánus eszmék diadala u tá n idehaza olyan te rje ­
delmesnek lá ttá k Szent Istv á n egyházi h a talm át, hogy csak az oídalköveti
jogok feltételezésével tu d tá k kielégítő m ag y arázatát adni, R óm ában
viszont, mivel a felajánlás term észetének és terjedelm ének szabatos ism erete
m ár a X I. század közepén feledésbe m erült, m indinkább hajlam osak lettek
az em berek, hogy a déloroszországi norm annok hűbérvállalásának m ér­
tékével m érjék a szent király alázatán ak m egnyilvánulását.2 Végelem­
zésben te h á t m indkét részről későbbi korok v álto zo tt felfogását v e títe tté k
vissza egy sok tek in tetb en m ásszem léletű korba.
Mivel így a hiba forrása m indkét esetben a tö rtén eti tá v la t elvétése,
kiküszöbölésének legegyszerűbb m ódja az egykorú hiteles kútfők bizony­
ságul hívása. Ezekből pedig, m int lá ttu k , sem az oldalkövetséget, sem a
hűbéres kötelezettségvállalást nem lehet kiolvasni. Ezek előadása szerint
Istv á n király a m agyar egyház megszervezésénél ugyanazt a h atalm at
gyakorolta, amellyel kortársa, II. (Szent) H enrik császár, a bam bergi püs­
pökséget m egalapította (1007), illetve a m erseburgit felú jíto tta (1004).
Más szóval ugyanazt a h a ta lm a t gyakorolta, am ely a ko rtársak felfogása
szerint m inden keresztény uralkodót jogszerűen m egilletett.3
Mivel azonban Szent Istv á n egy pillanatig sem gondolt, am inthogy az
a d o tt korviszonyok közt nem is gondolhatott holmi független nem zeti
egyház alapítására, term észetes, hogy m agától értődő jogainak gyakorlásá­
b an szigorúan alkalm azkodott az egyház egyetemes fejének akaratához és
utasításaihoz. E zért koronakérő követsége ó ta állandó összeköttetést ta r­
to tt fenn a S zentszékkel: egyrészt sűrűn já r a tta követeit R óm ába, m ásrészt
szívesen fogadta a pápa legátusait.4 íg y a harm onikus együttm űködés
külön jogi szabályozás nélkül is biztosítva volt.
T alán nem szükséges bizonyítanunk, hogy Szent Istv án szervező m un­
k á já t a legnagyobb hierarchiai egységek, a püspökségek felállításával
kezdte meg. E bben valam ennyi reánk m arad t kútfő megegyezik. Eltérés
csak az alap íto tt, illetve alapítani szándékolt püspökségek szám a tek in te­
tében van közöttük. Míg ugyanis a nagy legenda szerzője5 és H artv ik
csak tíz püspökség alapításáról tu d ,6 a Gellért-legenda írója tizenkettőről
tesz em lítést. A Csanádi püspökség felállításával kapcsolatban ugyanis

1 Szent István király élete. B udapest, 1904. 2 K arácsonyi i. m. 42. 1.

42. 1. Kollár Á dám igen helyesen a Boldogságos
Szűznek való felajánlással hasonlítja össze a
hódolatnyilvánítást. H ist. dipl. iuris patronatus
apóst, regum. Bécs, 1762. 57. 1. U gyan így
L ányi K. Magyar egyháztörténelm e. Átdolg.
K nauz N . I. Esztergom , 1867. 222. 1. j. és
B alics L. i. m. I. 45. 1.
3 K arácsonyi J. : Szent István király élete
42. 1. V áczy P. i. m. 29. s kk. 11.
4 L. L uttor F. cikkét e kötetben Szent
István egyházi kapcsolatairól.
5 Varjú i. m. 8. 1.
6 M. Florianus i. m. I. 43. 1.
2 2 *
340 Balanyi György

ezeket a szavakat adja a szent király a jk ára : «Rég szándékom ban volt,
hogy a t i z e n k é t püspökséget, m elyeket országom ban felállítani el­
végeztem vala, püspökökkel betöltsem : azonban ez eddig inkább mások
a k a ra tjá n m últ, kiknek vezérök a sátán vala».1
A legközvetlenebb kútfők eltérő előadásának megfelelően történetíróink
vélem énye is megoszlik a kérdésben. Egy részök — ezek közt van H óm an
B álint i s 12 — igaznak fogadja el a Gellért-legenda állítását s ezért a tizen­
kettes szám m ellett tö r lándzsát, más részök ellenben a nagy legenda és
H artv ik tekintélyére esküszik és rendületlenül k ita rt a tizes szám m ellett.
V élem ényünk szerint a nagyobb valószínűség az utó b b iak részén van.
M ert bárm ennyire tetszetősnek látszik is az apostolok szám ára és az augusz-
tinusi elvre való hivatkozás, nem szabad felejtenünk, hogy a Gellért-legenda
hitelessége még távolról sincs olyan m értékben tisztázva, hogy állításait
kétes esetekben döntő érvnek fogadhatnék el.3 A zután azt sem szabad
szem elől tévesztenünk, hogy Szent Istv á n történetileg igazolható tíz püs­
pökségével olyan tökéletesen k itö ltö tte az ország terü letét, hogy a még
állítólag alapítani szándékolt két egyházm egyének nem tu d u n k helyet
szorítani. A lakosság akkori lélekszám át és megoszlását tek in tv e sem észa­
kon, sem délen, sem nyugaton, sem keleten nem találu n k akkora összefüggő
terü letet, am ely kiterjedésével és lélekszám úval m egokolttá vagy éppen
szükségessé te tte volna a meglevők m ellett új egyházm egyék szervezését.
A püspökségek megszervezése term észetesen nem egyszerre tö rtén t,
hanem a lakosság m egtérésének arán y áb an h alad t előre. In n ét van, hogy a
D unántúlon m ár régen befejeződött a m unka, m ikor a T iszántúlon és E r­
délyben, illetve a Tisza—Marosszögben jóform án még meg sem kezdődött.
Az egyes püspökségek területének kijelölésénél a lakosság, elsősorban te r­
m észetesen a m agyar lakosság elhelyezkedése volt irányadó. Azok a nagy
aránytalanságok teh át, melyek később az alapításkor figyelmen kívül
h ag y o tt területek, főleg a lassan benépesülő hegyes vidékek bevonása
révén a szentistváni egyházm egyék közt keletkeztek, eredetileg nem vol­
ta k meg.4
A terü let körülhatárolása m ellett nem kevésbbé fontos feladat volt
az egyes egyházm egyék középpontjának kijelölése. A szent király ebben
a tek in tetb en is igen nagy körültekintéssel já rt el és lehetőleg olyan helye­
ket szemelt ki székhelyül, am elyek biztos védelm et n y ú jto tta k az esetleges
tám adások ellen s a m ellett ak ár fekvésöknél, ak ár tö rtén e ti adottságaiknál
fogva alkalm asak voltak nagyobb em bercsoportok befogadására, illetve
elhelyezésére. Á ltalában azon igyekezett, hogy a gyakorlati szem pontokat
összehangolja a hagyom ány és a korábbi tö rtén eti fejlődés követeléseivel.
E zért legszívesebben még meglévő vagy m ár csak rom jaikban fennálló

1 Szabó K. ford. Magyarország történ eté­ íy u jt Juhász K. : A Gellért-legenda. Cluj-

nek forrásai. I. 4. P est, 1865. 67. 1. Xolozsvár, 1929.
2 Magyar történet. I.2 200. 1. 4 B alics i. m. I. 70. 1.
3 A legenda nagy irodalmáról jó á ttek in tést
 Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője

róm ai városokat, ahol pedig ilyenek nem voltak, az av ar és szláv uralom

idejéből szárm azó földvárakat v álasztott. Hiszen m a m ár tud ju k , hogy a
népvándorlás sem N yugaton, sem nálunk nem volt olyan romboló és m in­
dent elsöprő hatású, m int am ilyennek régebbi történetíróink az egykorú
források túlzó a d atain ak általánosításával feltü n te tté k .1 A róm aiság em­
lékei itt is, o tt is túlélték a b a rb á r századok dúlásait ; sőt voltak helyek,
ahol a városi élet és a kereszténység folytonossága sem szűnt meg teljesen.

Szent István egyházm egyéi. Mérték : 1 : 5.600,000.

N álunk különösen a D unántúlra, az egykori P annóniára áll ez a meg­

állapítás.2
Szent Istv á n n ak te h át, aki II. Jenő pápával (824—827) azt ta rto tta
hogy a püspökségek lehetőleg o tt állítandók fel, ahol a régi egyházak
nyom ai az egykor létezett püspöki székekre m u ta tn a k ,3 nem került nagy
fáradságába ilyen helyeket találni. Hiszen Esztergom ban, ú jabb kutatások
szerint, a királyság m egalapításakor nagy egészében még sértetlenül fenn-

1 A nyugateurópai viszonyokra alapvető158., 276. s kk. 11. U. o. bő irodalom.

D opsch A. m űve : W irtschaftliche u. soziale 2 Pleidell i. m. 283. s kk. 11. Balogh A.:
Grundlagen d. europ. K ulturentwicklung. I— II. Pannónia őskereszténysége. Budapest, 1932.
W ien, 1923— 24.2 ; a hazai viszonyokra pedig 3 Ipolyi A. : A deák-m onostori román
Pleidell A. alapvető tanulm ánya : A m agy. bazilika. Pest, i860. 21. 1.
várostörténet első fejezete. Századok, 1934. T->
342 Balanyi György

állo tt a régi «latin város», a c i v i t a s L a t i n o r u m ; 1 Pécsett, m int

a városnak a IX . század keresztény emlékeiben felmerülő neve, Ouinque-
basilicae, Quinqueecclesiae m u ta tja , szintén elevenen éltek a róm ai és
keresztény hatások ; 12 de nagyjából ugyanez volt a helyzet G y ő rö tt3 és
szláv neve ellenére V eszprém ben is.4 Vác és Kalocsa, K arácsonyi János
gyanítása szerint, vagy a róm aiak szemközti táborai vagy ószláv várak
v oltak.5 B iharnál nyilván az utóbbi eset forgott fenn, de M arosvárt (Csa-
nádon) m ár ism ét róm ai építkezés nyom ait ta lá ltá k .6
K étségtelen, hogy az alapítások sorát az esztergom i érseki megye
megszervezése n y ito tta meg. Term észetszerűleg következett ez abból a
benső kapcsolatból, am ely az uralkodóházat a régi róm ai Solva rom jaiból
új életre kelő vagy inkább an n ak életét to vább élő d u n ap arti városhoz
fűzte. T udjuk, hogy m ár Géza vezér itt ü tö tte fel fejedelm i szállását ; 7
sőt későbbi, m egbízhatónak látszó hagyom ány szerint kevéssel megtérése
u tá n tem plom ot is é p ítte te tt itt Szent Istv á n v értan ú tiszteletére.8 Ez a
tem plom valam ivel később, a Boldogságos Szűz és Szent A dalbert tisztele­
tére em elt székesegyház befejezése u tá n a k áp talan b irto k áb a m ent á t.9
Szent Istv á n t, ha lehet, még közvetlenebb szálak fűzték a leendő m agyar
Sionhoz : itt született, itt nevelkedett, a ty ja u d v ari p ap jain ak ajkáról itt
szívta m agába az evangélium szellem ét s bérm aapja, Szent A d a lb e rt10
társaságában itt ism erte meg a mély és bensőséges cluny-i kereszténységet.
Nem csoda te h át, hogy az esztergom i egyházm egyének eleitől fogva nagyobb
szerepet szánt, m int a többinek : azt ak arta, hogy püspöke a saját egyház­
m egyéjén túl az egész m agyar katolikus egyháznak feje, m űszóval m etro-
p o litája legyen. E zért, a nagy legenda és H a rtv ik jellemző szavaival élve,
a róm ai Szentszék hozzájárulásával és írásos megerősítésével elrendelte,
hogy Esztergom vezére és tan ító m estere legyen m inden m ás m agyar püs­
pökségnek.11
Mikor tö rté n t az esztergom i alapítás, nem tu d ju k pontosan. M inden­
esetre még a róm ai követküldés előtt. A Szentszék írásos beleegyezésére
való hivatkozásból ugyanis a rra lehet következtetnünk, hogy Szent Istv án
az alap ításra vonatkozó intézkedését követei ú tjá n II. Szilveszter pápa elé
te rje sz te tte és hogy ez külön, sajátkezűleg aláírt bullában erő sítette meg
a m agyar keresztény egyház első elrendezését.12 De m aga a koronázás
ténye is erre enged k ö v e tk e z te tn i; hiszen a felkenést és a koronázást m ár

1 Pleidell i. m. 2 4 .sk k . 11. 291. s k. 1. Schüne- 8 Knauz i. m. 30. 1.

m ann K. : E sztergom d. ung. N am e d. Stadt
Gran. U ng. Jahrb. 1927. 179. s kk. 11.
2 Pleidell i. h. 285. s kk. 11.
3 U . o. 158. s kk. 11.
4 U. o. 191. s kk. 11.
5 Szent István király élete 36. 1.
e U . o.
7 Knauz N. : M onum enta ecclesiae Strigo-
niensis. I. Esztergom , 1874. 30. 1. H óm an B. :
Magyar Történet. I2. 169. 1.
9 U. o. 31. 1.
10 H óm an i. m. I .7 642. 1.
11 Strigoniensem ecclesiam m etropolim et
m agistram per consensum et subscriptionem
románé sedis apostolice ceterarum ecclesiarum
fore con stitu it. Varjú i. m. 8. 1. M. Florianus :
F ontes I. 43. 1.
12 Karácsonyi is ugyanígy vélekedik. Szent
István király élete. 32. 1.
 Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője

a kinevezett érseknek, jelen tu d ásu n k szerint D om onkosnak kellett vé­

geznie.1 Az a lap ítást valószínűleg ham arosan k övette a pom pásm ívű
székesegyház megépítése.
Az érsekség h a tá ra it, mivel alapítólevele sem eredetiben, sem későbbi
á tírásb an nem m arad t reánk, csak nagy általánosságban tu d ju k megvonni.
Az bizonyos, hogy Esztergom kivételével sehol sem n yúlt á t a D una innenső,
azaz jo b b p a rtjá ra .12 Területe te h á t egészben véve a Kis-Alföld dun ab alp arti
részét, a Csallóközt, to vábbá az É szaknyugati-F elvidék délnek nyíló lankáit
és folyóvölgyeit foglalta m agában. Ezeken tú l azonban nem is igen terjed t,
m ert a roppant erdőségekkel b o ríto tt hegyes tá ja k túlnyom ó része abban
az időben még a jóform án teljesen lak atlan vagy csak nagyon gyéren
l a k o t t 3 gyepüelvéhez ta rto z o tt és csak em beröltők m úlva népesedett be
annyira, hogy egyházi és polgári megszervezése érezhető szükséglet form á­
já b a n jelentkezett.4 A terü let la k o tt részeit különben túlnyom órészt Lél
törzsének nemzetségei ta rto ttá k m egszállva.5
Az esztergom i alap ítást nem nagy idő m úlva a három dunántúli püs­
pökség felállítása követte. Ném elyek vélem énye szerint m in d h árm at még
m egkoronáztatása előtt szervezte a szent király. E zt azonban megközelítő
valószínűséggel csak á^eszprémről á llíth a tju k . Mert igaz ugyan, hogy a
püspökség gyarló átírásb an reánk m arad t alapítólevele 1009-es évszám ot
tü n te t fel, de ez m agában véve még sem m it sem bizonyít. A szakkritika
ugyanis meggyőzően k im u ta tta , hogy az oklevélnek jóval előbb, legalább
1002-ban kellett kelnie.6 Maga az alapítás term észetesen még korábban
tö rté n t.
H ibás d átu m átó l eltekintve azonban az alapítólevelet hitelesnek kell
elfogadnunk.7 Benne m indenekelőtt azokat a közigazgatási m egyéket
sorolja fel a király, am elyekre a püspök joghatósága k ite rje d ; e z e k : Veszprém,
Visegrád, F ejér és Kolon várispánságok.8 Ezek közül Visegrád a későbbi
Pilis m egyét és Esztergom megye d u n ajo b b p arti részét, Kolon pedig a
későbbi Somogy és Zala m egyéket foglalta m ag áb an .9 Somogy joghatósága
azonban az egyházi tizedekkel eg y ü tt egyelőre még P annonhalm át illette.10
A felsorolásból kivehetőleg a püspökség terü lete a fejedelmi törzs dunántúli

1 Az első esztergom i érsekek szem élyére
vonatkozó terjedelm es polem ikus irodalomról
áttek in tést nyújt B alics i. m. I. 94. s kk. 11.
Pauler Gy. : A m agyar nem zet történ ete az
Árpádházi királyok alatt. I .2 B udapest, 1899.
394. 1. és E rdélyi L. i. m. 47. s k k . 11. M ivel a
kérdés szorosan nem tartozik tárgyunkra, csak.
röviden jelezzük, hogy a dolog lényegében
H óm an felfogását követjük. I. m . I .2 643. 1.
2 K arácsonyi J. : Szen t István kir. élete
3 4 · 1-
3 E lég e tekintetben Boldog Mór S zen t
Zoerárd és Benedek-legendájára hivatkoznunk,
m ely Trencsén vid ék ét egészen lakatlannak
írja le. Szabó K. : Em lékiratok a m agy. keresz­
tén ység első századából. P est, 1865. 103. s kk. 11.
4 Pauler Gy. i. m. I.2 40. 1. Karácsonyi J. :
H alaván y vonások hazánk Szent István kora­
beli határairól. Szent István em lékezete. B uda­
pest, 1901. 182. skk. 11.
5 H óm an i. m. I.2 199. 1.
6 Szentpétery I. Szent István kir. pécsváradi
és pécsi alapítólevele. Budapest, 1918. 52. és
64. 1. Az Árpádházi királyok okleveleinek kri­
tikai jegyzéke. 3.
7 Karácsonyi J. : Szent István kir. okle­
velei. 56. s kk. 11. Szentpétery i. m. 3.
8 Karácsonyi i. m. 57. 1.
9 U. o. 70. 1. Szent István kir. élete, 32. 1.
10 H óm an i. m. I .2 199. 1.
344 B a’anyi György

szállásbirtokait, a pilisi királyi u rad alm at és V érbulcsú törzsének koloni,

zalai ágait ölelte fel.1
A továbbiak során részletesen felsorolja az alapítólevél azokat a fal­
v a k at vagy inkább család-csoportokat, am elyeket az egyházm egye szolgá­
la tá ra rendelt a király. Ezek : F ejér m egyében Ausi (Ősi, m a Veszprém),
Cári (?) és Bergen (Börgönd), Kolon m egyében Marcalfő, vagyis a későbbi
Erek, D eáki és Sümeg községek területe, Visegrád m egyében egy, a D una
és A purik (Egerug, Egregy) p a ta k közt fekvő falu, m ai értelm ezés szerint
Szentendre, és végül a luhidai (az 1257. évi átírásb an hurhydai) kerületben
Fyseu (az 1257-i átírás szerint Fyley, ta lá n Füle?) falu. M indezeket a fal­
v a k a t összes ta rto z é k a ik k a l: lakóikkal, rétjeikkel, szőlőikkel, szérűikkel,
épületeikkel, legelőikkel, m űvelt és művelés alá nem fogott földjeikkel,
halászatra és v ad ászatra alkalm as területeikkel, vizeikkel, vízfolyásaikkal,
m alm aikkal, ki- és bevezető ú tja ik k a l a püspökségnek adom ányozta a király
és szigorúan m eg tilto tta, hogy bárm elyik herceg, őrgróf, ispán, püspök,
érsek, helyettes ispán, soltész, bíró, adóbehajtó és általáb an b árk i más csak
valam it is el m erjen tu lajd o n ítan i belőle. N agyobb nyom aték kedvéért
8000 font arany büntetéssel, a niceai szent zsinaton jelenvolt 318 a ty a
á tk á v a l és a pokol örök tüzével fenyegeti a tilalom ellen v étő k et.2
A püspöki székesegyházat, m elyet Szent Mihály főangyal tiszteletére
szántak, m indenestül Gizella királyné é p ítte tte . Elartvik ugyanis a királyné
bőkezűségéről írva többek közt ezt m ondja : «Bőkezűségének legbeszédesebb
bizonysága a veszprém i püspökség székesegyháza, am elyet az első téglától
az utolsóig ő é p ítte te tt és nagylelkűen elláto tt az istentisztelethez szükséges
arany- és ezüstedényekkel és sokféle egyházi ru h áv al.3 T alán ez a bőkezű­
ség és a püspök királynéi kancellári tiszte okozta, hogy a későbbi hagyo­
m ány egyenesen Gizella királynét ünnepelte az egyházm egye m egalapítója­
ként. Jellem ző, hogy még B ertalan püspök (1226— 1244) és E rzsébet ki­
rályné, N agy Lajos édesanyja is h ite lt a d tak ennek a hagyom ánynak ;
az előbbi egy 1232-ben kelt oklevelében, az utóbbi pedig egy 1346-ban írt
levelében egyform án Gizellát vallja a püspökség «első alapítójának».4
A veszprém i alap ítást időrendben hihetőleg a pécsi és győri egyház­
megyék megszervezése követte. Ezek közül azonban csak a pécsi alap ítás­
ról tu d u n k közelebbi részleteket azon alapító, illetve határkijelölő oklevél
révén, am elyet az egyházm egye első püspöke, a francia szárm azású B onipert,
a híres chartres-i F u lb ert b a rá tja részére Azo pápai követ jelenlétében állí­
to tt ki a szent király.5 A kétségtelenül hitelesnek elism ert o k le v él6 1009.
aug. 23. kelt a győri v árb an ; te h á t az alap ításn ak is ekkor vagy legalább
nem sokkal előbb kellett m egtörténnie. Igaz, hogy tö rtén etíró in k egy része,
 Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője 345

akik T h ie tm á r,1 H a r tv ik 12 és F u lb e r t3 tekintélyére tám aszkodva az

esztergom ival és veszprém ivel egyetem ben a legrégibb alapítások közé
sorozzák a pécsi egyházm egyét, m ai alak jáb an csonkának ta rtja az okleve­
let, illetve azt hiszi róla, hogy csupán utólagos kiegészítése az elveszett
eredeti alapítólevélnek.4 Ilyen feltevésre azonban, m int Szentpétery Im re
meggyőzően k im u ta tta , semmi komoly alap nincsen.5 El kell te h á t fogad­
nunk, hogy a zilált form ájú átírás, lényegtelen hibáktól és kihagyásoktól
eltekintve, valóban az eredeti szentistváni alapítólevelet ta rto tta fenn
szám unkra és hogy következésképpen a pécsi egyházmegye m egalapítása
csakugyan a d átu m b an m egjelölt időpontban vagy legalább a körül tö rtén t.
Az oklevél ta rta lm a is ezt bizonyítja. Míg ugyanis a veszprém i alapító-
levél csak nagy általánosságban jelöli meg a püspök joghatóságának te rü ­
letét, itt m ár m eglehetősen részletes határkitüzésekkel találkozunk. E nnek
a szem betűnő különbségnek nyilván csak az lehet az oka, hogy a pécsi
püspökség m egalapítása olyan időben tö rté n t, m ikor a szomszédos egyház­
megyék egyike-m ásika m ár fennállott (Veszprém, Kalocsa), és így term észet­
szerűleg szükségessé vált, hogy irányuk b an pontosabban elhatárolják az
új a la p ítá st.6
Az oklevél északon a veszprém i egyházm egyével szemben a Duna-
földvár (Zemogny)- és Tápé (Thapeon)-vonalban, azontúl pedig a Sió-,
illetve régi m agyar n e v é n 7 Ozora-folyóban vonja meg a püspökség h a tárát.
In n é t kezdve északnyugat felé a Lupa-, m ai kiejtés szerint L ápa-patakot
jelöli ki határu l, am ely K arácsonyi János szerint a somogymegyeiSzentgálos-
K érhez tarto zó L ápa pusztán 8 eredt és B áténál öm lött a K apósba.9
N yugati irányban a Kapos- és A lm ás-patakokat em líti az alapítólevél, m int
term észetes h atárp o n to k at. Tovább délre azonban a D ráv a—Száva közti
h atárró l egészen hallgat, am i a vidék akkori vadon állapota és gyérszám ú
szláv lakossága m ellett érthető is. Nem szorult közelebbi részletezésre a
keleti h a tá r sem, mivel a D una hatalm as medre biztos választóvonalul
szolgált az egyidejűleg vagy valam ivel előbb felállított kalocsai érsekség
felé.10 B izonytalanság legfeljebb lent délen tá m a d h a to tt, mivel a D una—
Szávaköz keleti része m ár nem a pécsi püspök, hanem a kalocsai érsek fő­
hatósága alá ta rto z o tt. I t t a rejtélyes K őárkot em líti oklevelünk a két egy­
házmegye határak én t.
Ez a K őárok sok fejtörést okozott m ár történetíróinknak. Annyi

1 Chronicon. Lib. IV. c. 59. SS. rerum
Germ, in usum sehol. H annover, 1889. 97. 1.
2 M. Florianus I. 43.
3 Koller J . : H istória episcopatus Quinque
eccl. I. 21. 1.
4 Koller i. m. I. 22. 1. O rtvay T. : A pécsi
egyházm egye alapítása és első határai. B uda­
pest, 1890. 12. s kk. 11. K arácsonyi J. : Szent
István kir. élete. 32. 1.
5 Szent István kir. pécsváradi és pécsi
alapítólevele. 46. s kk. 11.
6 Szentpétery i. m. 53. s. k. 1.
7 O rtvay i. m. 43. s k. 1.
8 N em tévesztendő össze a tolnam egyei
L á p afővel!
9 Szent István kir. oklevelei. 42. 1. Szent
István király élete. 33. 1. Ortvay a Kupa =
= K oppány patakkal azonosítja Lupát, de
helytelenül. I. m. 44. s k. 1.
10 Szentpétery i. m. 54. 1. 3. j.
346 Balanyi György

bizonyos, hogy a pécsi és kalocsai egyházm egye déli h a tá rá n kellett el­

húzódnia, m ert Szent László 1093. évi oklevelében, am elynek kiadására a
Dezső kalocsai érsek részéről elkövetett h atalm i túlkapások ad ták az indí­
tá s t, éppen vele kezdi a h a táro k felsorolását ; 1 de m ibenlétére és közelebbi
fekvésére nézve a legellentétesebb vélem ényekkel találkozunk. Míg ugyanis
a nagyérdem ű K o lle r12 és a nyom ában járó G yurikovits,3 F e jé r4 és P e sty 5
term észetes vízmedencére, nevezetesen a C salm ai-tóba és onnét a Sídbe és
a Szávába folyó kövesdi (kuvesdini) p a tak ra, V árosy G yula 6 egyrészt a
D unába szakadó A lm ásra, m ásrészt a Szávába torkolló Mangyeloszi p atak ra,
P ray 7 s u tá n a K ato n a 8 és L ányi 9 a P robus császár idejében áso tt Száva-
csatornára, a m a is lá th a tó Jarcsina-árokra, O rtv ay pedig egyszerűen a
fruskagorai róm ai útv o n alra értelm ezi a k ő árk o t,10 addig K arácsonyi annak
a kőből épült vízvezetéknek rom jaiban véli m egtalálni a nevezetes h a tá r­
vonalat, m ely a róm ai uralom idején a Lezsemér és Szilszeg között emelkedő
hegyek üde forrásvizét vezette le Sirm ium ba, a m ai M itrovicába.11
Mint látju k , feltevésekben nincs h iá n y ; csak az a baj, hogy döntő
bizonyítékot egyik m ellett sem lehet felhozni. Még aránylag K arácsonyi
vélem énye látszik legelfogadhatóbbnak ; de az oklevél s z a v a iv a l: s i c u t
i n c i p i e n s a D a n u b i o s u p r a S á v ú m f l u v i u m termi-
n a t ú r — az is nehezen egyeztethető össze. Valószínűleg Paulernek lesz
te h á t igaza, aki R upp Ja k a b nyom án 12 a keleti h a tá r h ely ett a püspök­
ség e g é s z területére v o n a tk o z ta tja az em lített szavakat s a h a táru l
szolgáló kőárkot a Fruskagorától nem délre, hanem északra, a pécsegy-
házm egyei Ü jlak — a m ai Illők — és a Kalocsához tartozó B ánm onostor —
a m ai B ánostor — között keresi.13 E zt a vélem ényt tám o g atja többek
közt az is, hogy egy 1232. kelt pápai oklevél m o n a s t e r i u m d e
C u h e r (Kőér) néven em líti B ánm onostort.14
Teljesség kedvéért m egem lítjük még, hogy Pécs székesegyháza Szent
P éter apostol tiszteletére épült. Valószínű azonban, hogy építését jóval
később, csak P éter király idejében kezdték meg. A lengyel Gallus króniká­
jáb an em lített e c c l e s i a S. P e t r i d e B a z o a r i á b a n ugyanis
K ato n a és Pauler helyes feltevése szerint csak a pécsvári székesegyház
lap p an g h at.15
Még a veszprém inél és a pécsinél is kevesebbet tu d u n k a harm adik
dunántúli püspökség, a győri m egalapításáról. A székesegyház északi hajó-

1 Szentpétery i. m. 53. sk. 1. Janzsó T . : 8 H ist, critica regum H ungáriáé I. P est,

Szent László kir. oklevelei. Szom bathely, 1917.
18. s kk. 11.
2 I. m. I. 24. és 69. 1.
3 D e situ et am bitu Slavoniae et Croatiae.
II. P est, 1844. 10. 1.
4 Cod. dipl. I. 482. 1. j.
5 Az eltűnt régi várm egyék. I. B udapest,
1882. 166. 1.
6 O rtvay i. m. 60. 1.
7 Specim en Hierarchiáé H ungaricae. I. P o ­
zsony, 1776. 228. 1.
1779· 155· 1.
9 M agy. E gyháztört. I.2 308. 1. 4. 3.
10 I. m. 77. s kk. 11.
11 Szent István kir. oklevelei. 50. 1. 2. j.
12 M agyarország helyrajzi tört. I. Pest, 1870.
354· 1·
13 I. m. I.2 396. 1. 89. j.
14 Theiner i. m. I. 103. 1.
15 Pauler i. m. I .2 415. 1. 162. j.
 Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője 347

já n ak egyik pillérén lá th a tó dom borm ívű rézlap 1033-as évszám a e tek in ­

te tb e n sem m it sem bizonyít ; m ert egyrészt a dom borm ű sokkal későbbi
időből, valószínűleg a XV. századból ered, m ásrészt m ert a ra jta fe ltü n te te tt,
évszám nem a püspökség m egalapításának, hanem az építkezés befejezésé­
nek idejét a k arja m egörökíteni.1 Nem sokkal tö b b et bizonyít a püspöki
tró n felett lá th a tó falfestm ény 1001-es d á tu m a sem, m ert szintén nem egy­
korú.12 Abból a tényből azonban, hogy a pécsi püspökség alapítólevelét
a győri várban á llíto ttá k ki, nagy valószínűséggel k ö v etk ezteth etjü k , hogy
a győri alapításnak időrendben meg kellett előznie a pécsit. Hasonló ered­
m ényre ju tu n k , ha a püspökség földrajzi fekvését tek in tjü k . T udjuk, hogy
a győri egyházm egye eredetileg az ország legnyugatibb szélén feküdt ;
m ár pedig a térítés m űve, m int ism eretes, nagy egészében nyugatról h alad t
kelet felé. E bből term észetesen következett, hogy a szervezés szükségessé­
gének legkorábban itt, a nyugati határszélen kellett jelentkeznie. Hiszen ezen
a területen keresztény-avar töredékeken kívül jórészt Lél és V érbulcsú tö r­
zsének nemzetségei laktak, am elyeknek d u n ab alp arti és keleti részei szám ára
m ár az ezredik év körül meg leh etett és meg kellett szervezni az esztergomi
érsekséget és a veszprém i püspökséget. Nem já ru n k te h át messze az igazság­
tól, ha a győri alap ítást a veszprém ivel egyidőre, vagyis az ezredfor­
duló tá já ra tesszük. Nem lehetetlen, hogy Ascherik az esztergom in és a
veszprém in kívül m ár a győri alapításról is beszám olt II. Szilveszter
p áp án ak .3
A püspökségen kívül a székesegyház is Szent Istv á n alapítása. A po­
zsonyi k áp talan i levéltár egyik középkori feljegyzésében ugyanis ezt olvas­
suk : «Első szentegyházul az a kis kápolna épült, m ely a Szent A dalbert-
egyház cinterm ében áll és Szent Á brahám k ápolnájának m ondatik. Később
Szent Istv á n király, akit a m agyarok apostolának is neveznek, a Boldogsá-
gos Szűz tiszteletére nagy székesegyházat k ezdett é p ítte tn i és abban székes­
k á p ta la n t a la p íto tt h at kanonokkal».4
A két d u n a—tiszaközi püspökség, a kalocsai és váci m egalapítására
hihetőleg csak a D unántúl megszervezése u tá n került sor. A kalocsai érsek­
ség, m int lá ttu k , valószínűleg egyidőben keletkezett a pécsi püspökséggel
s megszervezése szoros összefüggésben állo tt a keleti országrészek meg­
térítésével. Mert a D unántúl, a D una—Tiszaköz s az északnyugati és észak­
keleti részek m egtérítése u tá n még m indig m egoldásra v á rt a K örös—
M arosvidék és azontúl E rdély krisztianizálásának és egyházi megszerve­
zésének feladata.5 Szent Istv á n e nehéz és nagy körültekintést igénylő

1 B edy V. : A győri székesegyház története. quae habetur in cim iterio S. Adalberti et

(G yőregyházm egye m últjából. I.) Győr, 1936.
3 · 1.
2 B alics i. m. I. 83. 1.
3 K arácsonyi a pécsit is ideszám ítja, de a
m ondottak után alaptalanul. Szent István kir.
élete. 32. 1.
4 Prim a ecclesia fundata erat capella illa,
vccatur Capella S. Abraham. Postm odum
maiorem et cathedralem ecclesiam in honorem
B. Mariae Virginis inchoavit b. R ex Stephanus...
in qua fundavit cathedram episcopalem cum 6
canonicis. Magy. S ió n ,"1863. 739. s k. 1.
5 H óm an i. m. I .2 199. b
34s Balanyi György

m unkára hűséges m u n k atársát, Ascherik pécsváradi a p áto t szánta s ezért

őt á llíto tta az új egyházm egye élére.
Ascherik kalocsai érseksége m inden kétségen felül áll. Elég e te k in te t­
ben H a rtv ik ra hivatkoznunk, aki m űve negyedik fejezetében ezt írja :
«A kalocsai egyházm egye igazgatását az im ént em lített tiszteletrem éltó
Ascherik ap át ú rra bízta, m iu tán előbb egyházi választás ú tjá n püspöki
m éltóságra em elte őt».1 Még nyom osabb bizonyíték, hogy a bam bergi
évkönyvekben II. H enrik híres székesegyházának 1012. évi felszentelésével
kapcsolatban a következő sorokat olvassuk : «A k rip ta előtti o ltá rt Ascherik
a m agyarok érseke szentelte fel Szent H ilár, Rémig és V e d a sz t2 hitvallók
tiszteletére».3 E szerint Ascherik püspökségének legkésőbb 1012-ben m ár
állania kellett. A korábbi, a pécsi püspökséggel való egyidejű alapítás m ellett
szól az a nyom atékos lélektani meggondolás, hogy Ascherik, m int pécsváradi
apát, B onipert kinevezésével és egyházm egyéje megszervezésével a dél­
keleti D unántúlon lényegében befejezte térítői m űködését s készen állott
rá, hogy a király p arancsára más égtáj felé folytassa apostoli m u n k áját.4
Ez valószínű ; de az az állítás, hogy m int térítő érsek különleges missziós
m egbízást nyert volna, m ár csak kom bináció eredm énye.5
Az új egyházmegye területi körülhatárolása talán valam ennyinél keve­
sebb gondot okozott, m ert egyik oldalról a D una, m ásikról pedig a Tisza
a legpom pásabb term észetes h atáro k u l kínálkoztak szám ára. K ülönben is
a későbbi szomszédos püspökségek közül még csupán a pécsi volt meg­
szervezve, közelebbi határkitű zésre te h át csak ebben az irán y b an és csak
a D unavonal megszűnése u tá n volt szükség (Kőárok.). Délen m ár csak azért
sem leh etett szó pontosabb határkijelölésről, mivel arrafelé, a bolgár,
illetve 1019 ó ta a görög birodalom irán y áb an a politikai h atáro k is sokáig
ingadoztak.
Régebbi történetíróinknak sok fejtörést okozott az a körülm ény, hogy
a X I. század végétől közel száz esztendőn á t a kalocsai m ellett gyakran
em lítés té te tik a bácsi érsekségről is. Némelyek ezen a nyom on elindulva,
m indenáron külön szentistváni alap ításn ak a k a rtá k bebizonyítani a bácsi
egyházm egyét.6 Városy Gyula szép klasszikus ta n u lm á n y a 7 és u tá n a
Pauler éles okfejtése azonban egyszersm indenkorra eldöntötték a kérdést
és meggyőzően k im u ta ttá k , hogy Bács nem volt önálló alapítás, hanem
csupán a kalocsai érsekeknek hosszabb időn á t lak o tt székhelye.8 A hosszú
v itáv al kapcsolatban az is tisztázást nyert, hogy az egyházmegye eredetileg
Szent Pál apostol oltalm a a la tt állott, b ár messze földön híres székesegyháza
a Boldogságos Szűz tiszteletére é p ü lt.9
1 M. Florianus i. m. I. 43. 1. 6 U toljára B alics i. m. I. 88. skk. 11.
2 Cambrai első püspöke, f 540 körül. 7 D e unione ecclesiarum Colocensis et
3 A ltäre ante cryptam consecravit Asche- Bachiensis, az 1885. évi kalocsai egyházm egyei
ricus Ungarorum Archiepiscopus in honorem Schem atism usban.
Sanctorum confessorum H ylarii, R em igii, Ve- 8Ι· m. I .2 397· !· 90. j. 451· 1- 338. j.
dastii. Pertz Mon. Germ. SS. X V II. 636. 1. 9 Pauler i. m. I.® 397. 90. j. L ányi— K nauz
4 H óm an i. m. I.® 199. s k. 1. i. m. I.® 311. 1.
5H óm an is térítőérsek rőlb eszél.I.m .I.2i99.1.
 Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője

A váci püspökséget tö rtén etíró in k egy része sokáig m akacsul e lv ita tta
Szent Istv án tó l. A tévedés főoka K ézai Sim onnak I. Géza király halálához
fűzött felületes megjegyzése : «E ltem ették V ácott, m elyet a közhit szerint
ő alapított».1 E nnek az állításnak azonban semmi tárg y i alap ja nincsen ;
Simon m ester itt épp úgy elveti a sulykot, m int P éter király esetében,
ak it szintén az á ltala a la p íto tt P écsett te m e tte t el.12 A hiba nyilván onnét
eredt, hogy a jám bor krónikás a székesegyházat összezavarta az egyház­
megyével. Géza király ugyanis valójában
nem a püspökséget alap íto tta, hanem a
székesegyháznak v e te tte meg a la p já t.3
M agának a püspökségnek megszervezése
kétségkívül Szent Istv á n n ak műve.
Ezen állítás m ellett igen nyomós Ich
gikai és lélektani érvek szólnak. N evezete­
sen eleve valószínűtlennek kell ta rta n u n k ,
hogy a szent király olyan nagy, fekvésé­
nél és néprajzi viszonyainál fogva egy­
a rá n t jelentős területet, aminő a váci egy­
házmegye, egészen kihagyott volna szer­
vező m unkájából. Mert nem szabad felejte­
nünk, hogy a D una—Tiszaköz középső és
északi tája in színm agyar népelemek : a
fejedelm i törzs dunáninneni nemzetségei,
to v ábbá az ö n d - és k ab ar törzs nyúlványai
lak tak. Egyenesen elképzelhetetlen te h át,
hogy Szent Istv án , aki a fejedelmi törzs
d u n án tú li ágai részére m ár az ezredfordulón
szükségesnek ta r to tta a veszprém i püspök­
ség felállítását, az innenső p arto n lakó nem ­ Asztrik érsek ezüst pásztorbotja.
(X I. század.)
zetségekről teljesen m egfeledkezett volna.4
De ettő l a lélektani érvtől eltekintve,
k ö zvetett tö rtén e ti bizonyítékunk is van a váci püspökség szent-
istváni eredetére és ez nem más, m int a garam szentbenedeki a p á t­
ság 1075-ben kelt alapítólevele. Géza király e nevezetes oklevelében,
m elyet lényegében m a is hitelesnek fogad el a szakkritika, 5 ismé­
telten em lítés té te tik az e p i s c o p a t u s S. M a r i a e V a c i e n s i s
h atárairó l és b irto k a iró l.6 Az alapítás idején te h át a püspökségnek

1 Waciae, quam fundasse dicitur, ” tum u-
latur. Szentpétery I. : Scriptores rerum H ung.
I. Budapest, 1937. 182. 1·
2 . . . Quinqueecclesiis subterratur, quam
fundasse perhibetur. U. o. 178. 1.
3 Vácié tum ulatus est in ecclesia beate
Virginis, quam ipse construxit. K K . c. 61.
Gom bos A. : Catalogus fontium históriáé Hung.
I. Budapest, 1937. 641. 1. U gyanígy a zágrábi
krónika. Szentpétery i. m. 209. 1.
4 R öviden B alics i. m. I. 86. 1. és Pauler
i. m. I.2 394. 1. 84. j. is utalnak erre.
5 Szentpétery oklevéljegyzéke 20. sz.
6 . . . est term inus cum episcopalibus s.
marie waciensis civitatis . . . de predicto ter-
mino sinistra pars est s. marie waciensis . . .
353 Balanyi György

annyira m egállapodott és a k ö ztu d atb a is átm en t h atáro k k al kellett rendel­

keznie, hogy m int közism ertekre le h etett rá ju k hivatkozni. Ez pedig fél­
éves vagy legjobb esetben egyéves alapításnál teljesen elképzelhetetlen.
A zt is nehéz m egérteni, m iért nem céloz rá Géza oklevelében, h a csakugyan
ő a püspökség alapítója.1
Am ilyen bizonyos azonban az egyházm egye szentistváni eredete,
annyira bizonytalan alapításán ak időpontja. K arácsonyi valam ivel későbbi
keletkezésűnek ta r tja a győrinél; még pedig azon a címen, hogy székesegy­
háza éppúgy a Boldogságos Szűz tiszteletére volt av atv a, m in t a győrié.
Már pedig szerinte hihetetlen, hogy egyszerre két székesegyházat alapítsa­
nak ugyanazon a néven.*12 Ez az érvelés azonban egy cseppet sem meg­
győző. M ert ha később leh etett, m iért ne leh etett volna egyszerre is két
szentegyházat alapítani ugyanannak a szentnek tiszteletére? De a dolog
lényegében mégis igaza van K a rác so n y in ak : a váci alapítás csakugyan
fiatalabb a győrinél s időben a pécsivel, kalocsaival és ta lá n az egrivel
esik össze.
A püspökség h a tá ra it eleve m egszabta földrajzi elhelyezkedése :
észak—déli irán y b an N ógrád és Solt, n y u g at—keleti irán y b an pedig a
D una és a Tisza jelölték szélső p o n tjait. A Tisza vonalát mindössze egy-
h ely ü tt, C songrádnál lépte á t ; ez az oka, hogy a csongrádi főesperesség
zöme a folyó b a lp a rtjá ra esett.3
A Szent János evangélista tiszteletére á llíto tt egri egyházmegye ere­
dete sohasem volt vitás. Nem m in th a alapítólevele vagy kezdő korának
egyéb hiteles emléke reánk m arad t volna, hanem m ert a m egszakítatlan
hagyom ány tisz tán m egőrizte szentistváni alap ításán ak tu d a tá t. A hagyo­
m ány legrégibb irodalm i rögzítését IV. Béla 1261-ben kelt terjedelm es
oklevelében találjuk, am ely lelkes szavakkal ünnepli a szent királyban az
egyházm egye a lap ító ját és gazdagítóját.4
E ger ta rto m á n y a nagy egészében a középső Tisza két p a rtjá n te rü lt
el. H a tárai azonban csak délnyugat felé, a váci egyházm egye irán y áb an
v o ltak kijelölve. E gyébként a nagy hegyek és erdők végtelenségbe nyúló
messzeségébe és a hatalm as tiszap arti lap ály b a vesztek bele körvonalai.
Ez term észetes. H iszen a hegyvidék, a k ab ar törzsektől m egült M átra és
B ükk kivételével, akkor még jóform án egészen lak atlan vagy legfeljebb
kisebb szláv népcsoportokkal b etelep ített gyepüelve volt, am elynek egyházi
megszervezéséről egyelőre szó sem leh etett. A terü le té t olyannyira meg-
duzzasztó sárosi, zempléni, ungi, beregi és m áram arosi részek te h á t eredetileg

deinde partes dividuntur inter com itatum cerni-
gradensium et episcopatum s. marie waciensis.
Knauz i. m. I. 56. s k. 1.
1 B alics i. m. I. 87. 1.
2 Szent István kir. élete. 32. 1.
3 U . o. 36. 1. O rtvay szerint a csongrádi fő ­
esperesség valószínűleg csak később került az
egyházm egyéhez. M agyarország egyházi föld­
leírása a X IV . század elején. I. B udapest, 1891.
106. 1.
4 Sancta m ater ecclesia Agriensis, in hono­
rem S. Joannis Ap. et E v. dedicata, cuius fun-
dator et dotator Sanctus rex Stephanus prim i-
cerius regni H ung, et A postolus praecipuus.
miro modo fűit et est. Cod. dipl. IV. 3. 34. 1.
 Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője 351

nem ta rto z ta k az egyházm egyéhez, hanem csak később kerültek hozzá,

am ikor a gyepüket fokról-fokra kijjebb to ltá k .1 Délen a K ende és Önd tö r­
zsek szállásbirtokai felé viszont azért volt nehéz a h a tá rt megvonni, mivel
a még félig pogány nép semmiféle egyházi szervezetbe nem volt beleilleszt­
hető. I t t te h á t a h atáro k csak abban az arán y b an kezdtek kialakulni és
m egszilárdulni, am ilyen arányban halad t előre a térítés műve. A m egtért
részek azután, m int egyetlen meglevő szervezethez, term észetesen az egri
püspökséghez kerültek. Ez m agyarázza meg azt a későbbi szemnek annyira
feltűnő jelenséget, hogy az egyházm egye egyes részei valósággal be voltak
ékelve m ás egyházm egyék testébe és az a n y aterü lettel vagy egyáltalában
nem, vagy csak lazán függtek össze. Legjobb példa erre a Csanádi, erdélyi
és v áradi püspökségek közé ékelt panko tai esperesség, mely a régi Zaránd-
m egyét, vagyis a mai A rad és Békés megyék tetem es részét foglalta m agá­
ban, s am elyet csak a X V III. század közepén o szto ttak szét az érdekelt
egyházm egyék között.12
Az egri egyháztartom ány nagy kiterjedésén kívül mindig híres volt
gazdagságáról is. Ebben m inden bizonnyal nagy része volt Szent Istv á n
sógorának, a k ab ar szárm azású A ba Sám uelnek, aki m int a m átrai részek
ura, eleitől fogva m egértéssel és eréllyel tá m o g a tta királyi sógora térítő és
m űveltségterjesztő m u n k á j á t ; 3 de része volt a későbbi királyoknak is,
főleg Szent Lászlónak, aki IV. Béla szavaival élve, olyan fényre emelte
E gert, hogy azontúl a népek királynéjak én t tró n o lt az ország egyházai
felett fenségének székében és a szépség koronájával fején.4
A D unántúl, a D una—Tiszaköz és a középső T iszahát egyházi szerve­
zetének kiépítése u tá n m ár csak a K örös—M arosvidék és E rdély megszer­
vezése volt h átra. T udjuk, hogy ezen a tájo n eredetileg is később indult
meg és észrevehetően lassúbb ütem ben folyt a térítés m unkája, m int az
ország egyéb részein. E nnek oka különböző körülm ényekben keresendő.
Nevezetesen itt sokkal vékonyabb k u ltú rréteg et ta lá ltak a honfoglalók,
következésképpen kevésbbé is érezték annak eszm éltető és észrevétlenül
átform áló h atását, m int a D unántúlon m egtelepedett törzsek. Ugyanez
volt a helyzet vallási tek in tetb en is: a D u nántúl viszonylag fejlett vallási
életével szemben itt a kereszténységnek nyom ai is alig voltak fellelhetők.
A zután a Tiszántúl és Erdély nagyon messze estek E sztergom tól; ezért a
fejedelm i szó ide később ju to tt el és kisebb visszhangot vert, m int egyebütt.
E g y ü tt já rt ezzel, hogy az önállóságra vagy legalább a külön utakon való
já rá sra való törekvés itt sokkal nagyobb m értékben ki volt fejlődve, m int
m ásu tt. A nyugtalan besenyő, bolgár és görög szomszédság szintén nem
volt alkalm as arra, hogy békésebb és a kereszténység befogadására kész­
ségesebb h angulatra hangolja a különben is féktelen és harckedvelő törzse-

1 B alics i. m. I. 88. 1. Hungáriáé sedebat ut Dom ina gentium, in

2 O rtvay i. m. I. 129. s kk. 11. sede m aiestatis suae, diadem ate pulchritudinis
3 H óm an i. m. I.2 199. 1. decorata. I. h. 34. 1.
* Super om nes ecclesias cathedrales regni
352 Balanyi György

két. Mindezen okok együttesen azt eredm ényezték, hogy a pogány sza­
badságvágy és a politikai szenvedélyek lángolása itt még akkor sem ü lt el,
am ikor nyugaton m ár jav áb an folyt a keresztény állam i és társadalm i rend
kialakítása.
B árm ily nagyok voltak azonban a térítés akadályai, Szent Istv á n és
m unkatársai nem re tte n te k meg tőlük. A v értanúság vágyától égő Quer-
fu rti Brúnó, aki két ízben is m egfordult hazánkban, m ár 1008-ban jelenti
Szent H enrik császárnak, hogy Szent P éter követsége a «fekete», vagyis a
tiszántúli m agyarokhoz is e lju to tt és hogy azok valam ennyien kereszté­
nyekké lettek .1 I t t azonban alighanem túloz a derék hithirdető. A fekete
m agyarok megtérése, am ennyiben t. i. általáb an a tiszán tú li törzseket
é rtjü k ra jtu k , távolról sem m ent olyan gyorsan és sím án, m int B rúnó
testv ér megjegyzéséből következtetni lehetne. Egyéb okok m ellett a vidé­
ken dúló politikai villongások is erősen késleltették az evangélium te rje ­
dését. Mert bárm ily kevés bizonyosat tu d u n k Gyula és A jtony felkeléséről,
azt biztosra vehetjük, hogy a mozgolódások végső kih atásu k b an a pogány
reakciónak kedveztek. E zért nem csoda, hogy errefelé legalább másfél, sőt
két évtizeddel később érkezett el a hierarchia megszervezésének ideje,
m int az ország egyéb részeiben. Pl. a Csanádi püspökséget Szent Gellért
életrajzi adataiból következtetve, nem a la p íth a ttá k előbb a huszas évek
végénél, esetleg a harm incas évek elejénél. És nincs okunk azt hinni, hogy
ak ár a b iharit, ak ár az erdélyit lényegesen korábban szervezték volna.
A Csanádi püspökségnek különben az a nevezetessége, hogy alap ításá­
nak és megszervezésének úgyszólván m inden p arányi m ozzanatát ism erjük.
A G ellért-legenda (Nagy legenda) ism eretlen írójától részletesen m egtudjuk,
hogyan n y ilv á n íto tta ki a király alapító szándékát, hogyan in d u lt el Gel­
lért úr m unkatársaival Esztergom ból, hogyan szelte á t Csanád ispán sze­
kerén a nagyalföldi rónát, hogyan kelt á t R évkanizsánál a Tiszán és Orosz-
lámos érintésével hogy érkezett meg M arosvárra. Hasonló részletességgel
értesülünk a térítés különböző fázisairól, az iskoláztatás m egindulásáról a
székesegyház m egépítéséről és a k áp talan behelyezéséről.12 E kedvesen
részletező és közvetlenségökben megkapó leírások főértéke abban rejlik,
hogy sok bennök a tipikus vonás: ahogyan itt tö rté n t, nagyjából úgy tö r­
té n t m ásu tt is. K ülönbség legfeljebb a helyi viszonyokban és a szervező
püspök egyéniségében volt.
Amilyen jól vagyunk értesülve a Csanádi egyházmegye alapításáról,
olyan keveset tu d u n k a m ásik két tiszán tú li püspökség létrejöttéről és
kialakulásáról. Sőt az egyiknek, a biharinak vagy későbbi székhelye u tán
a váradinak sokáig még eredete is vitás volt. T örténetíróink igen tek in ­
télyes része ugyanis (Gánóczy, Cornides, K atona, Balics, B unyitay, O rtvay

1 W enzel G. : Árpádkori új okm ánytár. és vértanú élete. Budapest, 1925. 83. s kk. 11.
I. Budapest, i860. 17. 1. A püspökség kezdő korának modern feldol­
2 Szabó K. fordítása i. h. 67. s kk. 11. gozása : Juhász K. : D as Csanáder—-Temes-
Karácsonyi J. : Szent Gellért Csanádi püspök várer B istum . I. Münster, 1930.
 Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője

stb.) hosszú időn á t Szent Lászlót v allo tta az egyházmegye alapítójául.1

Legfőbb érvként a székesegyházi k áp talan 1374 körül készült statú tu m aira
h ivatkoztak, am elyek valóban ezekkel a szavakkal kezdődnek : «Tudnivaló,
hogy a mi v áradi egyházunkat Szent László néhai m agyar király alap íto tta.
A lap íto tta pedig és szentelte azt a Boldogságos Szűz tiszteletére. Előbb egy
prépostot és huszonnégy kanonokot helyezett beléje ; később pedig püspöki
egyházzá em elte és sok birtokkal, joggal és kiváltsággal gazdagította».12
Ez azonban m agában véve sem m it sem bizonyít ; hiszen könnyű észreven­
nünk, hogy az idézetben csupán a székesegyház, nem pedig az egyházmegye
m egalapításáról van szó.
Nem sokkal tö b b et m ond a p anko tai főesperességre való hivatkozás
sem. A m it O rtvay e részben az esperesség terü letét m egszállva ta rtó keresz­
tén y Velek-nemzetség és a pogány hajlam ú V aták és K órógyiak, illetve
A jtonyok ellentétéről ír, történetileg semm ivel sem bizonyítható.3 Az
esperesség különös helyzete, m int lá ttu k , egyszerűen azzal m agyarázható,
hogy a váradi és Csanádi egyházm egyéket jóval — de nem 80— 90 évvel! —■
azután alap íto tták , hogy P a n k o tá t és k erü letét az egri egyházmegyéhez
sorozták.
De nem csak ilyen közvetett, hanem közvetlen bizonyítékaink is vannak
a váradi egyházmegye szentistváni alapítása m ellett. Nevezetesen vannak
tö rtén eti adataink, melyek m ár S zent László trónralépése előtt fennállónak
tü n te tik fel a püspökséget. Elég e te k in te tb en a Képes K rónikára h iv a t­
koznunk, am ely Salam on uralkodásával kapcsolatban két h e ly ü tt is em lítést
tesz a váradi p ü sp ö k rő l: egyik helyen leírja, hogyan szab ad ítja meg Szent
László a cserhalm i ütközet u tá n a váradi püspök leán y át,4 a m ásikon pedig
elm ondja, hogy Géza herceg 1073-ban a váradi püspököt és a «gonosz»
V a tát küldötte követségbe Salam onhoz.5
De m inden m ástól eltekintve, lélektanilag is elképzelhetetlen, hogy a
szent király olyan színm agyar terü letet, aminő akkoriban a középső Tiszán­
tú l volt, egészen kihagyott volna szervező m unkájából. Ez éppen olyan
valószínűtlen, m int am ilyennek a váci püspökség állítólagos későbbi alapí­
tá sá t jeleztük.6 Szent Lászlóról a várad i egyházm egyével kapcsolatban
legfeljebb arról lehet szó, hogy az eredeti szentistváni alap ítást a bihari
v ár feldúlása u tá n V áradra telep ítette á t és eg y ú ttal annyira megszerezte
azt adom ányaival, hogy a későbbi nemzedékek emlékezetében m ár eredeti
alapítóként rögződött meg alak ja.7 A k áp talan i statú tu m o k bevezetése is,
1 Az idevonatkozó irodalm at 1. O rtvay i. A váradi káptalan legrégibb statútum ai. N agy­
m. 495. s kk. 11. várad, 1886. 6. s k. 1.
2 A nte om nia est note dignum, quod ecclesie 3 I. h. 500. 1.
nostre W aradiensis fundator est beatissim us 4 K K . c. 55. Gombos i. m. I. 631. 1. Szent-
Ladislaus olim Ungarie rex . . . F undavit autem pétery i. m. I. 358. 1.
ipsam ecclesiam et dedicavit in honorem beatis- 5 K K . c. 58. Gombos i. m. I. 634. 1. Szen t-
sime matris Marie virginis, instituens primo in pétery i. m. I. 368. 1.
ea prepositum et canonicos numero viginti 6 Pauler Gy. : A Hartvik-legenda. S záza­
quatuor com putato preposito, et tandem erexit dok, 1892. 291. 1.
ipsam in episcopalem et m ultis possessionibus, 7 Pauler Gy. A magyar nem zet tört. I.2
iuribus et prerogativis dotavit. B u n yitay V. : 398. 1. 92. j.
S z e n t I s tv á n . I. 23
354 Balanyi György

ha elfogulatlanul olvassuk, inkább ennek a felfogásnak kedvez, sem m int

az ellenkezőnek, am ely m ellett döntő érvként szokták felhozni.
Az erdélyi püspökséget egyes, főleg szász tö rtén etíró k szintén meg­
kísérelték elvitatni Szent Istv án tó l, de nem nagy sikerrel.1 Nem bizonyult
szerencsésebbnek K arácsonyi János próbálkozása sem, aki azt a k a rta be­
bizonyítani, hogy az erdélyi egyházmegye eredetileg a m ai Szatm ár és
Szilágy megyék területén alak u lt ki és Erdélyre csak akkor te rje d t á t,
am ikor Szent Istv á n annak északnyugati csücskét m eghódította. Állítólag
ekkor került á t a püspökség központja is a szilágymegyei Tasnádról a
biztosabb védelm et ny ú jtó K olozsvárra. Mivel azonban a Szamosvidék
lakói sokkal szegényebbek voltak, semhogy egy főpásztort el tu d ta k volna
ta rta n i, a szent király a súlypont eltolódása ellenére is megengedte, hogy
a szatm ári és szilágysági részek végleg az im m ár nevében is és területe
nagyobb felében is erdélyivé le tt püspökség b irto k áb an m arad jan ak .12
Csakhogy ebben az előadásban több az elképzelés, m in t a történetileg be­
bizonyítható valóság ; az egész K arácsonyinak azon alapjában hibás fel­
fogásán nyugszik, hogy E rd ély t csak Szent Istv án kezdte közelebbi szálak­
kal M agyarországhoz fűzni.3 T örtén etírásu n k m ár annakidején h a táro zo t­
ta n v isszau tasíto tta ezt a különködő vélem ényt,4 még kevésbbé osztja ma.
Hiszen m a m ár bebizonyított igazságnak vehetjük, hogy E rdély jav a ré­
szének m egszállása éppúgy a honfoglalás korára nyúlik vissza, m int a sík és
dombos tá ja k é .5 B ízvást elhihetjük teh át, hogy az erdélyi püspökséget
csakugyan E rdélyben a la p íto tta a szent király és nem M agyarországon.
M int látju k , Szent Istv á n valóban nagy gonddal és körültekintéssel
já rt el a m agyar hierarchia megszervezésében. M u tatja ezt nem csak az
egyes püspökségek középpontjainak bölcs m egválasztása, hanem terü letü k
arányos kikerekítése is. E redetileg ugyanis a szentistváni egyházm egyék
sokkal arányosabbak voltak, m in t am inőkké a későbbi fejlődés a lak íto tta
őket ; Pauler G yula szám ítása szerint egynek-egynek területe átlag 2—300
négyzetm érföld körül ingadozott.6 A rányosságuk akkor bom lott meg,
am ikor a gyepük kitolása u tá n a felszabadult és benépesedett gyepüelvéket
is beillesztették a fennálló egyházi szervezetbe. E nnek következm ényeként
a határszéleken fekvő egri, esztergom i és erdélyi megyék valóságos m am m ut-
területekké duzzadtak, a hasonló terjeszkedés lehetőségétől elzárt győri,
pécsi, veszprémi, kalocsai, váci, Csanádi és bihari püspökségek ellenben
m egm aradtak eredeti h atáraik közt.
A püspökségek m egalapításánál nem kisebb gondot okozott a szervezés
személyi részének megoldása. Mert az egyházm egyéket nem volt elég
megszervezni, hanem azok szám ára megfelelő vezetőket is kellett keresni.
A dolog term észetében rejlett, hogy a szükséges vezetők egyelőre csak a

1 U. ο. I.2 395. 1. 88. j. 4 Századok, 1897. 225. s kk. 11.

2 Szent István király élete. 35. 1. 5 H óm an i. m. I. 118. s k. 1.
3 A honfoglalás és Erdély. K atolikus Szem le ®A m agy. nem zet tört. I. 45. 1.
1896. 456. s kk. 11.
 Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője 355

térítés m űvében verítékező idegen papok és szerzetesek sorából kerülhettek

ki. A választék te h át, főleg a szervezés kezdetén, nem volt valam i nagy,
és szent királyunk kitűnő em berism eretét dicséri, hogy a kevesek közül is
ki tu d ta választani a céljának legjobban megfelelő m u n k atársak at. (Anasz­
táz, Ascherik, Gellért.) Az is term észetes, hogy az első főpapi nemzedék
tag jai szinte kivétel nélkül m ind bencés szerzetesek voltak. Ez a körülm ény
erősen m o n a c h a l i s színezetet a d o tt az ifjú m agyar egyháznak.1
Elsősorban ez m agyarázza, hogy a cluny-i szellem és nyom ában az egyház­
reform olyan korán visszhangot v e rt nálunk.
Az egyházm egyéket könnyebb korm ányzás céljából m ár Szent Istv á n
idejében kisebb közigazgatási egységekre, m űszóval élve főesperességekre
osztották. A G ellért-legendában olvassuk, hogy a szent m u n k atársai közül
a m agyarul is kifogástalanul beszélő A lbert, Fülöp, H enrik, K onrád, K rátó ,
Tasziló és Istv á n m egyeszerte fá ra d h atatla n buzgalom m al h ird ették az
evangélium ot és m int főesperesek egyházakat ép íte ttek a városokban és
falvakban.12 I t t azonban m inden valószínűség szerint még nem valóságos
főesperességekről, hanem csupán a teendők terü leti elhatárolásáról van szó.
T u djuk ugyanis, hogy a főesperességek beosztása nagyjából a politikai
felosztáshoz igazodott ; m ás szóval szám uk és terü letü k megközelítőleg
összeesett a politikai várm egyék szám ával és területével.3 Már pedig a
Csanádi egyházm egye m egalakulásakor csupán egy várm egyéből, a nagy
és o sztatlan Csanád megyéből állott. E bből következik, hogy a kévéi,
aradi, tem esi, torontáli, krassói stb. főesperességekről csak azóta beszélhe­
tünk, am ióta ezek a területek önálló közigazgatási kerületekké, várm egyékké
lettek .4 Term észetes, hogy a korábbi alap ítású püspökségekben, m int pl.
az esztergom iban, veszprém iben, váciban, kalocsaiban vagy egriben sokkal
előbb m egindult a főesperességek kialakulása.
A gyakorlati lélekgondozás szem pontjából a főesperesi kerületek meg­
szervezésénél h a so n líth atatlan u l fontosabb volt Szent Istv án n ak azon
intézkedése, amellyel elrendelte a megyés egyházak ( e c c l e s i a e p a r o ­
c h i a l es) felállítását. Idevonatkozó rendelkezését az ügy fontosságára
való te k in te tte l nem egyes egyedi esetre szóló oklevélben, hanem országos
érvényű törvényben a d ta ki. M ásodik törvénykönyve 34. cikkelyében
ugyanis ezt parancsolta : «Minden tíz falu építsen m agának egy tem plom ot
és ajándékozza meg azt k ét telekkel, ugyanannyi szolgával, to v áb b á két
lóval, h a t ökörrel, két tehénnel és harm incnégy aprójószággal. R uhákról,
korporálékról és o ltárterítőkről a király gondoskodik, papról és könyvekről
pedig a püspök.5

1 Deér J. : Századok, 1933. 442. 1. eloquii e x stitit irrigata, qui archidiaconatus

2 Inter prefatos verő m onachos erant sep-
tem viri literati, et ungarica lingua interpretes
expediti, videlicet Albertus, Philippus, Henricus,
Conradus, Crato, Thazlo et Stephanus, qui
eciam per se populo verbum dei predicabant,
per ipsos enim tota Chanadina provincia sacri
habentes, edificabant ecclesias in urbibus et
villis. V ita S. Gerardi c. 12.
3 Balics i. m. II. 2. 86. 1.
4 O rtvay i. m. I. 380. s kk. 11.
5 D ecem villáé ecclesiam aedificent, quam
duabus mansionibus, totidem que m ancipiis
23:
356 Balanyi György

A G ellért-legendából tu d ju k , hogy h a valam elyik község vagy földesúr

tem plom ot a k art építeni, annak először a püspöknél kellett bejelenteni
ezen szándékát. A püspök azu tán megfelelő kísérettel kivonult a hely­
színére és ünnepélyesen m egáldotta az építkezésre felaján lo tt telket. A meg­
térő m agyar urak buzgóságára jellemző, hogy egy alkalom m al egyszerre
közel százan kérték Gellért u rat, hogy jelöljön ki szám ukra tem plom építésre
alkalm as helyet. A szent an n y ira m egörült hívei buzgóságának, hogy
m in d járt m agánál fogta és gazdagon m egvendégelte őket.*1
A tem plom építés te h á t korán m egkezdődött, de az akkori kezdetleges
m űveltségi viszonyoknak megfelelően többnyire csak fából és vályogból.
In n ét érthető, hogy Szent László alig félszázaddal később m ár külön
törvénnyel volt kénytelen m egparancsolni a régiségök m ia tt rom badőlt
tem plom ok ú jjáépítését.2
Az egyházm egyék m egalapítását m in d en ü tt nyom on k övette a püspök
tanácsának, vagyis a k áp talan n ak megszervezése. E rre főleg azért volt
szükség, m ivel a k áp talan abban az időben még úgyszólván nélkülözhetet­
len kiegészítője volt a püspökségnek ; tagjai, a kanonokok, nem csak m u nka­
társai és tanácsadói, hanem eg y ú ttal szerzetestestvérei is voltak a püspök­
nek : egy ü tt m ondották vele a papi zsolozsmát, eg y ü tt végezték az isten ­
tiszteletet és eg y ü tt étkeztek. íg y írta ezt elő Szent Chrodegang szabály­
zata, mely a IX . és X. század folyam án az egész n yugati kereszténységben
elterjed t.3 Az ifjú m agyar egyház m onachális színezete, am elyet fentebb
m ár kiem eltünk, még jobban k id o m b o ríto tta a k áp talan i intézm ény szer­
zetesi jellegét : m int m aguk a püspökök, azonképpen kanonokjaik is m ind
a bencés rendből kerültek ki.
B ár egykorú hiteles ad ato k nem állanak rendelkezésünkre, külföldi
analógiák és későbbi hagyom ányok alapján mégis okunk van hinni, hogy
Szt. Istv á n valam ennyi tőle a lap íto tt püspökség mellé szervezett k áp ­
ta la n t. Legjobb példa erre a Csanádi k áp talan m egalakulása : a legenda
előadásából m egtudjuk, hogy Szent Gellért első kanonokjaiul azokat a
m agyar fiúkat szentelte fel, akiket szüleik V alther m ester kezére ad tak , és
akik a gram m atikai és zenei tudom ányokban m aguk is ham arosan m esterek
lettek .4 Nem kevésbbé nyomós bizonyíték az 1397. évi esztergom i canonica
visitatio, am elynek során a prépost és a kanonokok egyezőleg m ind azt
vallották, hogy am ennyire ők tu d já k és tu d h a tjá k , Szent Istv á n a k áp ­
ta la n t ugyanakkor alap íto tta, am ikor az érsekséget felállíto tta.5
A kanonokok szám a káptalan o n k in t v álto zo tt ; a későbbi viszonyok-

dotent, equo et jum ento, sex bobus et duabus
vaccis, triginta quatuor m inutis bestiis. V est-
m enta verő et corporalia e t coopertoria rex
provideat ; presbyter um et libros episcopi.
M agy. T örvényt. I. 36. 1.
1 Szabó K. i. ford. 70. 1.
2 E cclesias ex vetu state desolatas episcopus
reaedificet. M agy. Törvénytár. I. 52. 1.
3 Békefi R. : A magyarországi káptalanok
m egalakulása és Szent Chrodegang regulája.
K át. Szemle, 1901. 3. s kk. 11.
4 I. h. 70. 1.
5 Knauz i. m. I. 34. 1.
 Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője 357

hoz képest azonban általáb an nagy volt. Pl. az esztergom i k áp talan az emlí­
te tt v isitatio szerint kezdettől fogva 39, sőt amíg a király és a királyné is
helyet foglaltak benne, 41 tag o t szám lált.1 A váci k áp talan egy, Dezse-
riczkytől fe n n ta rto tt helyi hagyom ány szerint m egalapítása idején 36,12
a Csanádi pedig a G ellért-legendából kivehetőleg 30 kanonokból állo tt.3
E nagy szám ok m egértésére azonban tu d n u n k kell, hogy a kanonokok
akkor még a legtökéletesebb szerzetesi közösségben éltek és sem egyéni,
sem kollektív vagyonnal nem rendelkeztek. Az alapítótól adom ányozott
b irto k akkori felfogás szerint kizárólag az egyházat, jelen esetben te h át a
püspökséget illette ; a püspök azután köteles volt a neki ju tta to tt birtok
terhére szerzetes m ódon élő m un k atársai ellátásáról és élelmezéséről gon­
doskodni.4 K ülön püspöki és k áp talan i b ir­
tokról csak azóta beszélhetünk, m ióta a
kanonokok kivonták m agukat a szerzetesi
együttélés alól és egyéni h á z ta rtá sra ren ­
dezkedtek be.5
A püspöki székhelyeken alakult ú. n.
székeskáptalanok vagy k ο n v e n-
t e k m in tá já ra a püspökséggel nem bíró
nagyobb városokban is alak u ltak k á p ta la ­
nok, am elyeket az előbbiektől való meg­
különböztetésül t á r s a s k á p t a l a n o k
vagy fejőkről, a prépostról p r é p o s t -
s á g o k n a k neveztek. A székes- és tá r ­
saskáptalanok közt eredetileg az volt a leg­
főbb különbség, hogy az előbbiek kizárólag
szerzetesekből, az utóbbiak pedig világi p a ­
pokból á llo tta k ; az előbbiek feje a püspök,
az utóbbiaké pedig a prépost volt, aki t e t ­
szése szerint nevezte ki k anonokjait.6 Szent István király díszben
Szent Istv á n elsősorban a szívéhez oly trónján ülve.
közel álló Székesfehérvárott alap íto tt tá r ­
saskáptalant és azt messzemenő kiváltságokkal ru h ázta fel. H artv ik
szerint m indennem ű püspöki joghatóság alól k iv ette és közvetlenül a
pápának rendelte alá. E szerint a király távollétében egy püspöknek sem
volt szabad a prépost vagy a k áp talan engedélye nélkül a k áp talan i tem p­
lom ban m isét m ondani vagy bárm inem ű püspöki joghatóságot gyakorolni;
úgyszintén tilos volt a k áp talan népétől tizedet szedni.7 A k áp talan egy­
házául a híres B oldogasszony-bazilikát é p ítte tte a király, am elynek nagysá-

1 K árpáthy-K ravjánszky M. : A m agy. 5 Az elkülönülés folyam atát érdekesen raj­

király és királyné esztergom i kanonoksága.
Teológia, 1937. 53. s kk. 11.
2 O rtvay i. m. I. 105. 1.
3 I. h. 70. 1.
4 Békefi i. h. 25. 1.
zolja Balics i. m. II. 37. s kk. 11. és Békefi i. h.
97. s kk. 11.
6 B alics i. m. I. 201. 1.
7 M. Florianus i. m. I. 48. s k. 1.
358 Balanyi György

gáról, szépségéről, aranyban-ezüstben való gazdagságáról és egyházi szerel­

vényekben és ruhákban való pazar bőségéről valóságos him nuszokat zen­
genek legendaíróink és krónikásaink.1 A tem plom , m in t tu d ju k , m in d járt
megépülése u tá n nem zeti szentélye és á h íto tt búcsújáróhelye le tt a keresz­
tén y m agyarságnak. Mert m ár a m ásodik nem zedéktől kezdve itt koronázták
királyainkat, itt tem ették el őket és itt őrizték a királyi hatalom jelképét,
a koronát.
A székesfehérvárin kívül régebbi tö rtén etírásu n k az óbudai és n y itrai
tá rsask á p tala n alap ítását is Szent Istv á n n ak tu lajd o n íto tta. Az óbudai ala­
pításról legrészletesebben a Képes K rónika számol b e ; előadásából nemcsak
az alapítás idejéről és körülm ényeiről értesülünk, hanem még az építőm este­
rek nem zetiségét is m egism erjük.12 Azok u tá n a nehézségek u tá n azonban,
am elyeket K arácsonyi az elbeszélés hitelessége és m egbízhatósága ellen
tá m a sz to tt, kom olyan kételkednünk kell a k áp talan szentistváni eredeté­
ben.3 Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy a később nagy virágzásra
ju to tt intézm énynek nem a szent király, hanem utóda, P éter v e te tte meg
a la p já t.4
Még gyanusabb forrás, egy kétségtelenül ham is oklevél tanúskodik a
n y itrai tá rsask áp talan keletkezéséről. Az állítólag 1006. kelt okm ány
m eglehetősen bőbeszédűen elm ondja, hogy Szent Istv án , m ikor a n y itrai
v árb a jö tt, o tt kilenc papot ta lá lt, akik a Szent Em m erám -egyház kanonok-
jain ak m ondották m agukat. A király an n y ira m egörült az idegen papok
látásán ak , hogy azon nyom ban nekik adom ányozta az új v ár a la tt elterülő
falut telepeseivel, mészárszék- és korcsm ajövedelm ével, vásárjogával és
egyéb jövedelm eivel, to vábbá Tormos falut, úgyszintén N y itra város,
P áru tza, Molmos, K önyök, K ereskény és G yurkova faluk bor- és term és-
dézsm áját s egyben elrendelte, hogy a n y itrai kanonokok zsinatokon és
egyéb gyűléseken közvetlenül az esztergom i k áp talan tag jai u tá n k ö v et­
kezzenek.5 M int látju k , a h am isítvány an n y ira gyarló, tarta lm á b an és
form ájában annyira idegen a X I. század viszonyaitól, hogy nem érdemes
kom olyan foglalkozni vele. Aki ezt az oklevelet írta, az nem a X I., hanem
a X V I. század viszonyait ta r to tta szem e lő tt.6
Ezzel a m egállapítással azonban nem akarunk végleg pálcát törni a
n y itrai k áp talan sorsa fölött. Mert am ilyen bizonyos az állítólagos alapító-
levél k ö ltö tt volta, éppen olyan valószínűnek látszik, hogy a Szent E m m e­
rám -egyház k á p talan ja m ár jóval a honfoglalás elő tt létesült. Hiszen a pan-
noniai missziók történetéből tu d ju k , hogy az első n y itrai keresztény tem plom
keletkezése még A dalram salzburgi érsek (821— 836) idejébe nyúlik vissza ;
m ásrészt az is tö rtén e ti valóság, hogy N y itrán m ár a IX . század m ásodik

1 Leg. máj. i. h. io . 1. Leg. min. u. o. 21. 1.
H artvik i. h. 48. s k. 1. Turóczi J . : Chron. II. c.
30. Bongars J. : Rerum H ung, scriptores.
Frankfurt, 1600. 39. 1.
2 K K . c. 39. Gom bos i. m. I. 615. s k. 1.
3 P éter király és az óbudai prépostság.
Századok, 1897. 291. s kk. 11.
4 U. o. 294. s kk. 11. H óm an megmarad a
hagyom ányos felfogás m ellett. I. m. I.2 198. 1.
5 K arácsonyi J. : Szent István kir. okle­
velei. 103. 1.
6U. o. 105. s k. 1. Szentpétery jegyzéke.
 Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és szervezője

felében püspökök székeltek, akik közül azonban csak az alem ann W iching
(880—895) személyét ism erjük közelebbről.1 H a pedig püspök volt, akkor
a kor egyházi berendezkedése szerint k á p talan n a k is kellett lennie. Nem
lehetetlen te h át, hogy Szent Istv á n ezt a honfoglalás idejében elpusztult
székeskáptalant k eltette új életre tá rsask á p tala n form ájában, ha talán
nem is olyan feltűnő külsőségek közt, m in t az állítólagos alapítólevél el
a k a rja velünk hitetn i.
A püspökök, kanonokok, főesperesek és általáb an m indazok az egyházi
személyek, akik a m agyar nem zet m egtérítésében és a m agyar keresztény­
ség megszervezésében jelentősebb szerepet já tszo tta k , m in t lá ttu k , szinte
kivétel nélkül m ind a bencés rendből kerültek ki. Minél jobban előrehaladt
te h á t a hierarchia kiépítése, annál több szerzetesre volt szükség. E zért jó
korán gondoskodni kellett a hazai szerzetes-nevelés m egindításáról. Mert
a külföldi térítő k tő l józanul nem leh etett tö b b et várni, m int a m unka meg­
kezdését és helyes m ederbe való terelését ; a to v áb b fo ly tatás és a befejezés
verítéke s egyben dicsősége m ár a hazai röggel összenőtt papi nemzedékre
v á rt. Term észetes te h át, hogy a nagyobbarányú és céltudatosabb térítői
tevékenység m egindulását m in d járt nyom on k övette a kolostorépítő m unka.
Az első hazai bencés kolostornak, a P annónia szent hegyén épült Szent
M árton-apátságnak még Géza fejedelem v e te tte meg alap ját. Az ő nyom ­
dokába lép ett ha, Szent Istv á n a bakonybéli, pécsváradi, zalavári és zobor-
hegyi királyi és a körötte felserkent m ásodik keresztény nem zedék az ország
különböző részein szétszórt nem zetségi kolostorok m egalapításával és bő­
kezű m egadom ányozásával. Mivel azonban ezen alapításokkal külön cikk
foglalkozik, itt nem szükséges részletesebben k itérn i rájuk. Ugyanezen
okból nem szükséges a m egtérés idején hazánkban fennállott görög kolos­
torok kérdésére sem kitérnünk.
Ezzel végére is ju to ttu n k előadásunknak. Befejezésül ugyanazt m ond­
h a tju k , am ivel az elején kezdettük : a m agyar katolikus egyház m egalapo­
zása, külső kereteinek kijelölése és a kereteknek tartalo m m al való telítése
egészen Szent Istv á n n ak és kiváló m u n k atársain ak érdeme. Ami fejlődés,
új kezdeményezés később ezen a téren m u tatk o zo tt, az m ind a tőlük
m egvetett alapból n ő tt és b ontakozott szervesen tovább. H a más bizonyí­
tékunk nem volna reá, Szent Is tv á n t tisztán egyházi működése alapján a
középkor legnagyobb szervező uralkodói közé kellene soroznunk : az első
p illanattól kezdve tisztán lá tta a célt és nyílegyenesen h alad t feléje. A k ap ­
kodásnak vagy rögtönzésnek semmi nyom a nincsen nála : m inden szabatos
elgondolás eredm ényeként tű n ik elénk, és m inden következő lépés logikusan
következik az előzőből. E zért az egész alkotás a harm onikus és befejezett
egész benyom ását kelti. Szent Istv á n az evangélium i bölcs em ber m ódjára
valóban sziklára é p íte tt: alkotása im m ár kilencszáz esztendeje rendület­
lenül állja a viharok dühét.

1 H óm an i. m. I.2 82. s kk. 11. Törnek i. m. I. 92. s kk. 11.

SZENT ISTVÁN MONOSTORAI.

írta: MIHÁLYI ERNŐ.

 ΑΝΝΌΝΙΑ róm ai tartom án y b ó l két név és egy erős keresz­
tény hagyom ány élte á t vidékünkön a népvándorlás viha­
rait, P annónia és Sabaria község neve s Szt. M ártonnak
születése. E hagyom ányt Á rpádkori okleveleink és króni­
káink és az újabbkori leletek és ásatások is megerősítik.
Sulpitius Severus szerint Szt. M árton, a középkor legnép­
szerűbb szentje S abariában szü letett.1 Első sorban Szom bat­
helyre gondolnánk, erre a Claudius császártól colonia rangjára
emelt városra,2 ha a hagyom ány nem fűzné S abariát olyan szo­
rosan Pannonhalm ához. De ha a régi Itin erariu m o k b an nem sze­
repel is más Sabaria, vannak régi okleveleink, melyek fen n tar­
to ttá k em lékét. Jám b o r Lajos fran k k irály a salzburgi érsek­
nek adja a következő pannoniai h e ly e k e t:3 Sabariam civitatem
(Szom bathely)et (Peinahhaa (Penichha, P i n k a ) . . . curtes ad Lampdpoldes-
torf, ad R apam , ad Siccam Sabariam , item ad P e n ic h a . . . A salzburgiak ezen
oklevél m in tájára A rnulf király nevében is készítettek oklevelet 890. nov.
20-án. U gyanezt II I. O ttó is m egerősítette 984-ben s ennek utódai még
később is. T ehát a IX —X. században két S abariát ism ertek. Sabaria
Sicca fekvését pontosan meg tu d ju k állapítani későbbi oklevelekből. Az
1102-ből való pápai oklevelünk a pannonhalm i egyházat ecclesia S. M artini
in Sabaria néven említi. H artv ik ugyanezen korban, sőt Szt. Istv án nagy
legendája is azt m ondja, hogy a pannoniai m onostor és bazilika Szt.
M árton születése és telke helyén épült. Legpontosabban beszél Sabaria
fekvéséről IV. Béla ta tá rjá rásk o ri birtokösszeíró levele, mely szerint «Ipse
m ons sacer Pannóniáé, in quo situm est m onasterium B eati M artini,
h ab et per circuitum ipsius m ontis terram a cacum ine m ontis inferius per
tria m iliaria ab omni p arte sui, videlicet ab Oriente, meridie, occidente
e t septem trione ad unum aratru m pro quolibet m iliari et circumcirca ad
pedes supradicti m ontis habet plures villas . . . Conterminales autem villas

1 V ita S. Martini 2. Pannoniarum oppido 2 Kr. u. 50.

oriundus fűit. 3 840. nov. 20-án.
364 Mihályi Ernő

habet villám Toryan, quae est com m unis sibi et aliis, deinde p ro ten d itu r
term inus eius usque ad Sabariam , ubi dicitur n atu s Sanctus M artinus et
ibi in valle m edia est tons sacer, qui v o catu r caput Pannóniáé, qui cum
aliis (fontibus tacit) rivulum sub ecclesia S. Vilibaldi et vo catu r Panosa».
T ehát a m ai Szt. M árton-községnek T arján n al határos része volt Saba-
riának a területe, s mivel a völgy közepén a szent forrás is meg van
em lítve, nem lehet m ásu tt, m int a Packalló völgyben, illetve a Packalló
völgytől kezdődőleg a téglagyár, Im re-m ajor vonalán egészen T arjánig
menő területen. E terü lettő l egészen a hegytetőig húzódott a m ásik róm ai
község, Pannónia, am elyet meg az alapítólevél így je le z : de «monasterio
S. M artini supra Pannoniam s»ito, a Szt. László-kori összeírás pedig így
em lít : «primum praedium est Pannónia, ubi m onasterium situm est.»
A szentnek az itt em lített Sabariában való születéséről tu d ta k a X II.
században Franciaországban is. Szinte bizonyosnak látszik, hogy a szü­
letési helynek ez az ism erete a m agyarországi hagyom ányból került a
francia k öztudatba. K irály Ilona összegyűjtötte a francia hagyom ányban
erre vonatkozóan fennm aradt ad ato k at. U gyancsak ő beszél a vidékünkön
átvonuló francia szentföldi zarándoklatokról is, am elyek m ár Szt. Istv án
korában is elég sűrűek voltak. K álm án király meg egyenesen itt fogadta
a kereszteseket. íg y te h á t a náluk is nagyon kedves szentre figyelmesek
lettek. Születési a d a ta it helyhez kötve itt hallották.
K irály Ilona egy XV. századi francia legenda következő sorából :
«Cest enfant fut né en sabarie en un vilié nommée pannonié» azt k ö v et­
kezteti, hogy a legenda írója ekkor m ár összezavarja az ad ato k at, Sa-
b a riá t ta r tja országnak, P ann ó n iát pedig városnak. De ez nem a legenda­
író tévedése, m ondta Lovas E lem ér a Pannonhalm i Szemlében közölt
tan u lm án y áb an .1 Már nagyon korai m agyar íro tt em lékekben is m egvan
ez a z av a rt keltő összekeverés. N agyon sokszor m ondják Pannóniáról
ugyanazt, am it m áskor Sabariáról írnak. V együk pl. m in d járt azt a té n y t,
hogy hol született Szt. M árton. Legklasszikusabb erre vonatkozóan a
küszeni m onostor alapítólevelében a következő kifejezés : «monasterio S.
M artini in sacro m onte Pannóniáé ob reverentiam et san ctitatem ipsius
loci et p ropter B. M artini patrocinium , cuius n a tiv ita te in eodem loco
h a b ita Pannónia gloriatur.» Ez az oklevél pedig m ár 1157-ben kelt. Ez
azt m u ta tja , hogy a két róm ai község h a tá ra m ár összeolvadt. Más ad a­
tain k is vannak arra, hogy P annónia és Sabaria azonos értelem ben szere­
pelnek. íg y pl. a «fons Sabariae» A lbeusnál «fons sacer, qui v o catu r caput
Pannóniáé.» A szomszédos két róm ai község, P annónia és Sabaria lassan-
k in t összeolvad az apátság alsoki és felsoki népeitől lak o tt területen.
Alsók = a dom b alja, Felsok = a dom b felsőrésze, később a V áralja,
külön politikai községekké is fejlődtek.
Pannónia és Sabaria te h á t m ár csak dűlőnév Albeus korában, még-

1 1937. I· sz.
 Szent István monostorai 365

pedig Sabaria a h a tá r déli részén van, P annónia pedig az északin, főleg

a m onostor körül.1
Hogy Albeus m ár csak dűlőneveknek tekinti e két róm ai helységet,
m u ta tja az is, hogy népeiket az összeírásban Alsóknál sorolja fel.
Pannónia és Sabaria róm ai községek létezését fényesen igazolják a
leletek és ásatások is. M agában a m onostorban négy feliratos, illetve dom ­
borm űves róm ai kő került elő a falakból az átépítések idején. Egyiket, am ely
a tem plom falába van erősítve, szívesen nézték elődeink Szt. Benedek,
M aurus és Piacidus együttes képének. A k ö n y v tár alapjainak kiásásánál
róm ai sírokat ta lá ltak , róm ai régiségek kerültek elő a m onostor u d v arán
is. Róm ai sírokat ta lá lta k a Boldogasszony-tem plom körül is. Róm ai pén­
zek kerültek elő a falu tem plom a és az iskola kertje területén. A 23.
szám ú ház udvarán róm ai fazekas kemence k erü lt elő 15 db ép korsóval.
A H ospodár szőlőterületén egy olyan ágvágó vaskést találtak , am ilyet Sil-
vanus szobrain az istenség kezében látu n k . De ilyen kések később is hasz­
nálatosak. Pannónia telepének nagysága m ellett szól a róm ai pénzeknek
a többi helyekhez viszonyított nagy száma. Több száz v álto zat ism eretes
innen Tiberius korától egészen Valensig.
Sabaria emlékei sokkal nagyobb m értékben kerültek felszínre, külö­
nösen a Packalló-völgyben, ebben a bájos völgykatlanban, ahol Lovas
Elem ér a forrás körül nyaralótelepet sejt. A völgy szélesebb és régészeti
elem ekben leggazdagabb része ugyanis nem olyan nagy, hogy o tt elfér­
h e te tt volna egy telep, házak viszont voltak a forrás körül. De volt a
m últban egy m ásik forrás is, a k ijá ra t részén levőtől m integy 300 lé­
pésre a völgy mélyén. E nnek a vize azonban a m últ század 70-es évei­
ben elapadt, am ikor körülötte nagyobbszabású földm unkát végeztek. Ezek
a m unkálatok sok róm ai padlótéglát és párkányos tetőcserepet hoztak
napfényre. T aláltak itt h y p o k austum tu b u so k at is annak nyilvánvaló
bizonyságául, hogy központi fűtésű ház állott itt valaha. A ház a völgy
fordulóján álló hosszúkás dom bnak a déli lejtőjén állott. Az itt folydogáló
cserm ely medre im brex téglákkal volt kirakva. Közelében h am v aszto tt
h o lttest sírja került elő. E ttő l a helytől távolabb a völgy hátsó része
felé egy m ásik hypokaustum os épület m aradványai kerültek elő. I t t is
70 szekérre való téglát ástak ki s h o rd tak G yőrszentm ártonba, ahol a
9. sz. ház felépítéséhez használták fel. Egy részük a p itv a r padlójában
még m ost is láth ató . Ezeken a téglákon nincsen bélyegző, de a pannon­
halm i gyűjtem énybe kerülteken Leg I AD P F és a Leg X G P F je­
gyeket találjuk. Egyik hypokaustum cső bélyegzője Leg IV volt. I tt
kerültek elő azok a bronz pecsétgyűrűk is, am elyeknek felirata C EGN
PR ÍM IG , illetve ennek kezdőbetűi. A m ásik gyűrűn LA F betűk, a h a r­
m adikon bE D betűk láth ató k . 1896-ban az előbbi sok téglát rejtő helyen

1 Pannonhalm a nevének összes előfordulását halma nevének története. Pannonhalm i Szem le,
1. dr. Klem m A ntal tanulm ányában : P annon­ 1935. 212. 1.
366 Mihályi Ernő

egy kisebb, égetett csontokat tartalm azó téglasír és egy csontvázas sír
került napfényre. A dom b alján a Packó-erdő felől eső déli oldalon egy
fél m éter vastag term éskőből és róm ai téglából ra k o tt falat ástak ki. Sok
vakolat, párkányos tégla, im brex, cserépedény és üvegtörm elék is volt
m ellette. Egy lándzsacsúcs is került elő. A fal hossza 22 m éter, nyugati
sarkán 5 m hosszú fal z á rta derékszögben és ezzel párhuzam osan a fal
keleti végén 11 és fél m hosszú fal húzódott. E ttő l az u tó b b i faltól 6 m
távolságban egy kb. 2 m hosszú, 60 cm vastag, illetve 6^40 m távolság­
ban vékonyabb közfal volt. A két fal közötti kis közben hypokaustum -
csőrendszer volt beépítve. A középső nagy terem ben csak egy vassarló
volt. A vékony falnak nyugati oldalán, a 22 m éteres fallal alk o to tt szög­
letéből egy ferdeirányú vékonyabb fal feküdt és ennek irán y a egy a fő­
fallal párhuzam os erősebb fal felé ta rto tt. Récsei V iktor, az ása tá st végző
pannonhalm i főkönyvtárnok ezt a h arán tirán y o s vékony falat a hypo-
kau stu m kem encéjéhez tarto zó n ak ta rto tta , úgy, hogy a fűtőcsövekkel
k ö rü lrak o tt kis fallal egy ü tt a fö lö ttü k levő szoba p ad ló zatát tá m a sz to t­
tá k alá. A ferde fal á ltal é rin te tt ú jab b v astagabb fal keleti végéből is
indult ki egy öt m éternyi erősebb fal sarkosan, de ebben a távolságban
m egszakadt. I t t öt darab p árk án y nélküli tégla feküdt, négy sarkukon
egy-egy lábbal. A falhoz voltak illesztve úgy, hogy a lábuktól a lk o to tt
üregben szabadon á ram o lh ato tt a meleg levegő. A törm elékek közt egy
vasstrigilis, vakaró, kis három ágú vasszigony, vaskéspenge, te rra sigil-
la ta edénycserepek, I. Constans, II. C onstantius és még néhány nagyon
salakos IV. századi bronzpénz hevertek. A v ak olatdarabok ném elyikén
m egállapítható, hogy pom peji vörös volt a festésük.
E ttő l az épülettől északra 9 m éternyire egy m ásik épületre a k ad ta k
a m unkások. Külső fala 70 cm vastag, az előbbi épület felé néző fala 16 m
hosszú, de közepe tá já n 3 m éter hosszúságban m egszakad. Récsei k ap u ­
nyílás helyének ta rto tta . E bből a falból keleti végén 7 m hosszú és 70
cm vastag oldalfal ágazik ki. N yugati végén egy 6 x 2 . 5 m nagyságú szoba
állap íth ató meg. De volt itt egy harm adik, 6 x 4 . 5 m nagyságú szoba is.
A falak közt sok párkányos tégla, lábastégla töredéke, 2 darab hypokaus-
tum tubus, vaslándzsa, vaslánc-szemek, edénytöredékek hevertek. Szokat­
lanul sok volt a róm ai pénz. Később ugyanezen a helyen két darab em­
berfejes díszítésű tetőpárkánycserép került elő. Egyik tragikus színész
a rcát, a m ásik női arcot m u ta t. E gy te rra sigillata cserépen PE R A IM O
felirat olvasható retrográd betűkkel. Edények, mécsesek, rovátkos agyag­
gyöngyök is kerültek elő H adrianus, Philippus, V alentinianus és Valens-
pénzekkel.
Sabaria eme m aradványai azt a m eggyőződést kelti bennünk, hogy
a róm ai telepnek éppen legelőkelőbb részét sikerült itt feltárni. Hogy a
telep kicsisége m ellett még a Veszprém—győri ú t keleti oldalára is á t­
húzódott a lakosság, azt a vasutm enti, im rem ajori leletek bizonyítják.
De m indenesetre a packallói rész volt a legkiesebb.
 Szent István monostorai 367

A kereszténység elterjedéséről vidékünkön csak az tanúskodik, hogy

a IV. században a róm ai pogány o ltáro k at m ár nem ta rto ttá k érinthe­
tetleneknek, sírok építésére használják fel őket. A m ásik a d at szerint Szt.
M árton még gyerm ek korában ide a hegyre já rt fel imádkozni.
H a ez pusztán csak történelm i hagyom ány volna Pannonhalm án, Szt.
M árton kultusza akkor is a nagy frank birodalom szellem történeti jegye
volna a m agyar kultúrán.
Az a p á t s á g s z e r v e z e t e . P annonhalm a klasszikus m űvelt­
ségű, öntudatos, cluny-i felfogású a p átja, nagykiterjedésű földbirtokra
tám aszkodva, m agára tu d és akar vállalni, az állam i élet egységének fel-

5 M a r t i n s b e jig vcr/errn A tsyi- A '> s y y crghert

P a n n o n h a lm a 1597.

bom lása nélkül, korm ányzási és igazságszolgáltatási feladatokat. Szelle­

mesen bizonyítja ezt Váczi P éter az Im m unitás és iurisdictio című ta n u l­
m ányában.1 P annonhalm ának ez az im m unitása egészen a X II. sz. végéig
elszigetelt jelenség. De vonzó ereje nagy. A rokon m onostorok szerették
volna ezt a kiváltságot megszerezni — ak ár ham isítvány ú tjá n is. A ba-
konybéli 1037, a pécsváradi 1015 és az 1093-ból való tih an y i oklevél a
pannonhalm i oklevél alapján készültek.
A pannonhalm i kiváltságlevélben felruházza Istv án a m onostort a
szabad apátválasztás jogával, megengedi, hogy az ily módon megválasz­
to tt a p át felszentelését a rendtagok bárm elyik püspöktől kérjék. Meg­

1 A bécsi m a g y a r tö r té n e ti in té z e t évk ö n y v e. E lső folyam . B p. 1931. 13— 40. 1.

368 Mihályi Ernő

engedi továbbá a m onostor ap átján ak , hogy bizonyos püspöki előjogokat

élvezhessen, engedélyt k a p o tt a szandálokban való misézésre, kápolnát
v ite th e t m agával, a szent rendek feladását bárm ely püspöktől kérheti, rö­
viden — a püspöki joghatóság alól cluny-i szellemben való függetlenségi
törekvésében — püspökhöz hasonló jogokban részesült.
Egyházi term észetű exem tio n a tiv á ja m ellett Istv á n P annonhalm át
a királyi közegek bírói és közigazgatási hatalm a alól is m entesítette. Az
im m unitást az igazságszolgáltatás tek in tetéb en m aga az introitus-form ula
jegyzi fel, m ert az introitus-form ula m agában foglalja a placitum jogát is.
Placitum on pedig törvényszéket kell érteni. «Precipimus . ., u t nullus ar-
chiepiscopus . . comes . . de iám fato m onasterio . . se in tro m ittere in
mancipiis . . placitis sine concessione abbatis . . audeat.» E szerint a mo­
nostor népein senki törvényn ap o t nem ta rth a t. Hogy vájjon a bíráskodás
jogát a király m agának ta rto tta -e fenn, vagy az ap át, illetve u d v arb írája
gyakorolta-e az igazságszolgáltatást, arról a szöveg nem szól. Az im m u­
nitás jogával összhangban áll a m ontecassinói jogközösség adom ányozása
is : «talem concessimus libertatém , qualem d etin et m onasterium S. Bene­
d i c t in Monte Cassinc». Az alapításnál te h á t Monte Cassino szolgált m ér­
tékül, irányadóul, M. C. kiváltsága pedig k iterjed t az im m unitásra is.
M. C. m inden érseki és püspöki hatóság alól kivéve, közvetlenül a
Szentszék alá ta rto z o tt, te h á t a nullius kiváltságot is m egkapta P. P an n o n ­
halm a te h á t nem csak egyházi tek in tetb en , hanem az állam i közegekkel
szemben is M. C. szabadságában, kiváltságaiban részesedett. Az alapítóle­
vélnek ezek nagyon érdekes jo g tö rtén eti problémái.
A pannonhalm i a p át kiváltságos jogi állásából következett, hogy nem
volt köteles az érsek vagy a győri püspök zsinatain megjelenni, m int a
többi királyi m onostor ap átja, pl. a pécsváradi és béli ap át, akiknek még
h am isított oklevelei is hangsúlyozzák ezt a kötelességet. Püspökhöz hasonló
kánonjogi kiváltságot jelent a somogyi tized is.
Szent Istv á n életrajzai és bővebb krónikáink m ind m egem lítik a so­
mogyi tized ajándékozását. A kis legenda elm ondja, hogy Szent Istv án
a (somogyi) lázadók legyőzése u tá n birtokaikról, úgy földjeikről, m int fal­
vaikról bölcsen intézkedett, nem úgy, m int egykor Saul, ki Am m alek le­
győzése u tá n az U r tilalm a dacára a zsákm ány ja v á t m agának kiválo­
g a tta , hanem Szt. M ártonnak szentelte. Az alapítólevél is elm ondja, hogy
püspökség még nem volt M agyarországon, am ikor Istv án , a ty ja halála u tán
K oppány somogyi ispán lázadásától m egrettenve s a veszedelmes jövőtől
szorongatva m egfogadta Szt. M ártonnak, akinek zászlaját a legenda szerint
serege előtt v itette, hogy habelső és külső ellenségein az ő pártfogásával győz­
tes lesz, a somogyi ispánság tizede m inden dologból, birtokokból, földekből,
vetésekből, vám okból, a betelepülő vendégek borából, mely birtokaikon
terem , ne látszassák a m egyéspüspökhöz tartozónak, hanem haladék nélkül
aláveti ezt Szt. M árton ap átján ak , aki őt tanácsával, im ájával segítette.
M iután Istv án győzött, a tizedeket m ár 997 év végén á ta d h a tta az apátság-
 Szent István monostorai 369

nak. A somogyi v á ra t új ispán és új vitézek őrizetére bízta s megkezdte az

ap átság részére a tizedelést K oppány ispán és a somogyi vár birtokaiból,
szolganépeiből, m arháiból, kincseiből, stb. íg y ju th a to tt az apátság b ir­
to k áb a Somogybán B álványos, Mörény (Merenye) s talán V izetcha (Viz-
egyke). Az egy század ó ta m agyar kézen levő területen bizonyára volt
az állattenyésztésen kívül gabona- és szőlőtermelés is. Ennek a tizedelését
a v ár vitézeinek födözete a la tt 998-ban m ár szintén meg leh etett kez­
deni, de az okosság bizonyára azt tanácsolta, hogy a pogányókat először
szintén a keresztény hitre kell téríteni, a keresztények aztán önként is
m egadják tizedüket. K aroling és O ttó-kori felfogás szerint a tized az illető

Pannonhalm a m int vár 1640-ben.

keresztelő, vagyis plébániai tem plom ot, új faluban az új tem plom ot, új
püspökségben az új püspököt, a té rítő t és u tódait illette. Somogybán a
legelső térítők bizonyára a pannonhalm i bencésekből kerültek ki. io o i-b en
Istv án m egkoronáztatása u tán kedvelt városának, Veszprémnek is ad o tt
püspököt és egyházmegyéjébe o sztotta egyebek közt a somogyi ispánság
területét, hogy ha m ajd a térítés annyira-m ennyire előrehaladt, a térítő
szerzetesek nyom ában, akik a kolostoron kívül sokáig nem m arad h attak ,
állandó lelkészségeket, plébániákat szervezzen.
Rendes körülm ények közt a tizedek egy negyede a püspöké, egy a
plébánosé, egy a szegényeké s egy a plébániai templomé, de a szétosztást
illetőleg a püspöknek megvolt a rendelkezési joga. Szt. Istv án fogadalma
Somogybán új helyzetet te rem tett. A tizedek három része felett a szent-
m ártoni apát rendelkezett, s későbbi törvények és oklevelek csak a negyedik
Szent István. I. 24
370 Mihályi Ernő

részt em legetik oly képen, m int amely az egyes plébániai egyházak címén
az illető fenntartó egyházi p atró n u st vagy a plébánost illeti. Az ezredik
évben kinevezett veszprém i püspök m in d járt az első hónapokban szóvá-
te tte a szent király előtt a somogyi tizedek elajándékozásával ra jta esett
jogsérelm et, azért Istv án király k árp ó to lta őt s a tizedek fejében neki
a d ta K ortó udvar vidékét, s hogy e m ia tt többé viszálykodás ne legyen,
az első pannonhalm i tem plom felszentelésekor Szt. M árton apátságának
oklevéllel is b izto síto tta a somogyi tizedeket 1001 októberében.
A kis legendában látszólag ellenm ondás van. Egyik állítása szerint a
som ogyiak a legendaíró koráig, vagyis Istv án király szenttéavatásáig, sőt
K álm án király uralkodásáig a szentm ártoni a p át szolgái voltak, a rá ­
következő állítás szerint pedig m aga Istv án király m eg v álto ztatta ezen
állapotot. M agában véve m ind a két állítás igaz, csak az összefüggés hibás.
Akik a legendaíró koráig az apátság szolgái voltak, azok a foglyul e jte tt
(capti et alligati) somogyi lázadók és ivadékaik voltak, m ert a legenda
szerint Istv án a lázadókat megkötözve m agával v itte s a többi zsákm ány­
nyal eg yütt Szt. M árton hitvallónak szentelte. Első felindulásában, úgy
látszik, az egész somogyi népet és földet Szt. M ártonnak a k a rta adni, de
Pázm án, H ont, Őrei, Domonkos érsek és más előkelők tan ácsára megelé­
gedett azzal, hogy a többi somogyi nép m indenből tizedet adjon.
A nagy legenda röviden csak an n y it m ond a somogyi tizedről, hogy
Szt. Istv á n a szenthegyi m onostort a legyőzöttek tizedeivel hasonlóvá
te tte a püspökökhöz. H a rtv ik püspök a nagy és kis legenda a d ata it azzal
toldja meg, hogy a szent király oly szigorúan rendelte el a tizedadást,
hogy akinek tíz gyerm eke van, a tizediket Szt. M árton m onostorának
adja. E rre a IV. Béla korából való Albeus-féle összeírásban van is ad a­
tunk. Csopak faluban az apátság népeihez ta rto z ta k fiai azon Miklós uno­
kájának, akit tizedbe adtak. M iután Miklós, ha, unokája és unokájának
fiai négy nem zedéket képviselnek, egy-egy nem zedékre 25—30 évet szá­
m ítva, azt találjuk, hogy Miklóst a ta tá rjá rá s előtt m integy 120 évvel,
1120 tá já n ad ták tizedbe a szentm ártoni apátságnak. H artv ik püspök
korában te h át, b ár ritkán, de előfordult a gyerm ektized Somogybán.
A legendák nyom án krónikáink is em lítést tesznek a somogyi tizedek
adom ányozásáról, úgyhogy ez irá n t a X I —X II. században nem volt semmi
kétség. K öztudom ású volt, hogy e tizedek Szt. M árton m onostorát illetik.
Okleveleink szerint e tizedjog nem is volt peres a X II. században a veszp­
rém i püspök és az a p át között.
A királyok dekrétum ai nem szólnak a szentm ártoni a p át tizedjogáról,
de intézkednek a püspököket illető tizedekről, ezekben pedig a szent­
m ártoni ap át joga hasonló volt a püspökökéhez. Szt. Istv án elrendeli,
hogy akinek Isten tizet ad egy évben, a tizediket ad ja Istennek. És ha
valaki elrejti a tizediket, kilenc részt adjon érte. Valaki pedig a püspök­
nek osztott részt meglopja, m int to lv ajt ítéljék meg. A szabad em ber
váltsa meg m agát, vagy adják el szolgának, és az ilyennek váltsága m ind
 Szent István monostorai 371

a püspöké legyen.1 De nem csak tizedek dolgában, hanem lelki joghatóság

dolgában is m in d járt kezdetben k iv áltak az ap átság falvai a püspökök
joghatósága alól. A bban az időben, am ikor a püspökök és érsekek m ajd ­
nem egy századon á t a bencések közül kerültek ki, szinte term észetes
volt, hogy az anyam onostor jogfejlesztésével szemben még o tt is enge­
dékenyebbek e főpapok, ahol az íro tt jogforrások erre elegendő jogalapot
nem n y ú jto tta k . A nnál könnyebben m ent az alapítólevélben gyökerező
jogok érvényesítése és kifejlesz­
tése. Az alapítólevélben pedig bő­
séges jogforrás volt a m ontecas-
sinói jogközösség, am elynél fogva
a szentm ártoni a p át m inden idő­
ben nyom on követh ette a cassinói
ősm onostor p éldáját az új és újabb
kiváltságok megszerzésében. Már
XV. János pápának 989-ben és
V III. Benedek pápának 1014-ben
kelt cassinói kiváltságlevele, m-i
kor elsorolja az ősm onostorhoz ta r ­
tozó kisebb m onostorokat, cellá­
k a t és egyházakat, kijelenti, hogy
m indezeket birtokaikkal és népei k-
kel együtt a pápák szentegyhá­
zuk joghatósága alá helyezik s nem
engedik, hogy más egyház jogá­
nak és hatalm ának legyenek alá­
vetve. Ilyképen alakult az egyház­
jogi helyzet a szentm ártoni a p á t­
ság egyházaiban is, főleg az első
plébániákon. A Szt. Istv á n alapító-
levelében m egnevezett 9 falu kö­
zül ham arosan kápolnás hellyé lett
Füzegy és V arsány a győri püspök­
ség területén s Vág az esztergomi A pannonhalm i székesegyház tornya.
egyházm egyén belül. Szt. István
levele általában kim ondja, hogy a pannoniai Szt. M árton szerzetesei sza­
badon felvehetik az egyházi rendeket bárhol és bárm elyik püspöktől, te h át
függetlenek a püspöki joghatóságtól m indenütt, ahol ők m aguk m űködnek.
Pedig legelső kápolnáikban, egyházaikban bizonyára m aguk a szerzetes­
papok m űködtek a térítés és lelkipásztorkodás terén. H a ezek csak 40
éven á t meg tu d tá k óvni a püspöki joghatóságtól való függetlenségüket,
m ár akkor kevéssel Szűz Istv án és Gellért halála u tán az elévülés jogán

1 Magyar Törvénytár. Franklin-Társulat.

24
372 Mihályi Ernő

is meg tu d já k óvni első egyházaik és plébániáik különállását a szentm ár-

toni a p át joghatósága a latt. Szt. László összeírásakor m ár három kápol­
n ája volt a győri egyházmegye területén az ap átság n ak : a Szt. Istv án tó l
adom ányozott Füzegyen Szűz Mária, V arsányban Szt. A dalbert és a Szt.
Lászlótól adom ányozott R avazdon Szt. Vilibáld kápolnája. Az ősi tele­
pülési helyeken a tizedet is az a p át szedte.
Pannonhalm a jelentőségére m éltán idézhetünk egy régi ta n ú t, Thu-
róczy k ró n ik á já t: «Haec illa dom us est, in qua prim um in H ungária aper-
tu m litteraru m palaestra, aud itae sunt m usae p atriae latinum loqui ; ex
q u a veluti e sem inario quodam diviniore ad gubernandum ecclesiarum
clavum tran sfereb an tu r praesules, in qua fo rm ab an tu r apostoli, crescebant
m artyres, exercebantur doctores, v ivebant sancti».
A p a n n o n h a l m i a p á t o k . Szt. A nasztáz m integy tíz évig
állt a m onostor élén (996—1006). K oppány legyőzése u tán , m ikor m ár
épült a kolostor Pannónia szent hegyén A nasztáz a p át szerzetesei szá­
m ára, akkor jö tt az országba Szt. Istv án hívására A stricus ta n ítv á n y a i­
val, akik közt volt Bonifácius is. H óm an szerint A nasztáz 1001 végétől,
vagy 1002 elejétől apát, m ert 1001 tav aszán még m int a szláv ta rto m á n y
Szűz M ária egyházának, vagyis a brewnowi kolostornak a p á tja u dvarolt
O ttó császárnál.1 U tóda Razin, ta lá n a gneseni érseki székből elűzött R adin,
keresztény néven G audentius, utóda, H óm an szerint, Mór 1036-ig. A Pray-
kódex kis krónikája szerint 1036-ban le tt pécsi püspökké. Püspökségében
m integy 35 évet tö ltö tt.2 Szt. Mór ap átság án ak kezdetén tö rtén t, hogy
Istv á n király A jtony legyőzése és M arosvár elfoglalása u tá n Szt. G ellértet
előhívta bakonybéli rem eteségéből s á ta d ta neki 1030-ban a m arosvári vagy
Csanádi püspökséget. A király parancsára szerzetesek gyűltek össze az or­
szág m onostoraiból : V áradról kettő, Zalavárról kettő, Bélből szintén,
Pannónia hegyéről n é g y : Fülöp, H enrik, Lénárd és Contius. Mind a tíz
felszentelt pap volt és ta n u lt ember, akik közül hét, a pannonhalm iak közül
a két első, nem csak tolm ácsolni, hanem prédikálni is tu d o tt m agyarul.
Belőlük lettek a Csanádi egyházm egye első főesperesei.
P a n n o n h a l m a b i r t o k a i . Szt. M árton m onostorát Géza és
Szt. Istv á n a Pannónia nevű község felett levő hegyen é p íttette. Volt itt
az ap átságnak kertje, a pannoniai kert, am elyet az összes birtokokon levő
udvarnokok m űveltek, akik felváltva egy-egy hónapot szolgáltak a monos­
to r körül. A pannoniai b irto k 1240 ó ta m ár Alsók, Szt. M árton, Alsokoró
néven fordul elő s jövedelm eit Oros a p át a m onostor és tem plom v ilág ítá­
sára és a tem plom díszítésére rendelte.
Pannónia szent hegye körül lassankint 3 m értföldnyire, 25 kilom éterre
m inden irányban birtokos Pannonhalm a. Az alapítólevél m ár 9 birtokról
tesz em lítést, a Szt. László-féle összeírás, de főleg a IV. Béla korából

1 H óm an-Szekfű : M agyar Történet. 2. ki- 2 1036— 70.

adás, 197. 1.
 Szent István monostorai 373

való Albeus-féle összeírás meg részletes képet ad a m onostor birtokviszo­

nyairól.
Mi csak a Szt. Istv án alapítólevelében foglalt b irtokokra terjeszkedünk
ki. Pannóniában (Szt. M ártonban) Albeus jegyzéke szerint 68 háznép la­
k o tt, akik közül 57 szőlőmíves, 5 kézmíves, 2 kovács és 4 harangozó volt.
Egy háznépre 6—7 családtagot szám ítva, 450 lakos volt.
H im ud, a későbbi N yalka (Nelka) 20 házában lovas jobbágyok lak ­
nak, az a p át testőrei, huszárai. S aját lovaikon kísérik az ap áto t, dék án t,
a rendtagokat, az udvarbírót, az a p át fu tá rá t. Az udvarnokok, akik te r­
m észetbeni szolgáltatásokkal adóznak a m onostornak (gabona, liszt, sör,
kenyér, baromfi, b árán y s tb .), 173 házat lak tak s különféle foglalkozást
ű ztek : szakácsok, lovasszolgák (a teherkocsikat v o n ta ttá k ), szűcsök, esz­
tergályosok, hírnökök vagy bakók, mosók, tárnokok, sütők, vargák, márc-
vagy m éhserkészítők, kovácsok, kerékgyártók voltak. A 193 házban 1170
lélek lakik a ta tá rjá rá s előtt ugyanabban a faluban, am ely m a a török-
dúlás következtében 135 házból áll és 820 lakót számlál. N yalka volt az
Á rpádkorban az apátság legnépesebb faluja.
A veszprémmegyei V arsányban 74 házban laknak az ap átság népei,
s szám uk 450-re tehető. Szolgálatuk ugyanaz, m int a him odiaké : lovas­
szolgák, szakácsok, kovácsok, bognárok, vargák (tím árok), udvarnokok,
szántószolgák.
A kom árom m egyei Töm ördön 174 ház volt 1200 lakossal : udvarnokok,
lovasszolgák, mezei lovászok, kocsigyártók, bognárok, iistfoltozók. N evét
Töm örd colonusról, első letelepedett lakosáról nyerte.
Egy m o tá já n készült feljegyzés szerint, am elynek m ásolata fenn­
m arad t a Liber R uber hártyakódex 23. lapján, a Vág vizénél levő a p á t­
sági birtok N y itra felé eső keleti részét Szt. Istv án engedelmével egy Sala
nevű birtokos adom ányozta. Benne van az alapítólevél záradékában is
a W ag nevű birtok. Szt. László összeírása szerint kitűnő gyümölcsöse,
két tav a, körülhatárolt erdeje van. A házak szám át a ta tá rjá rá s előtt
E rdélyi 350-re, a lakosok szám át 2450-re teszi. H alat, gyümölcsöt szál­
lítanak a m onostorba és m int szolganépek m űvelik földjeiket.
A somogyi tizedet Szt. Istv án adom ányozta, s szedése még az ő ide­
jében m egkezdődött. A tizedszedőknek szükségük volt a megye különböző
részein bizonyos gyűjtőhelyekre, m agtárakra, csűrökre, pincékre, ahová
a dézsm át összehordták, s ahonnan az apátság népei elvitték a m alm okba,
a m onostorba. íg y m agyarázhatjuk azt, hogy Szt. Istv án Somogy megye
több helyén adom ányoz a rendnek birtokot, B álványost északkeleten,
M örényt (Mernye) a középtájon, kelet felé, és szintén szükségesnek látszo tt,
hogy kapjon az apátság gyűjtőhelyet a megye déli nagyobb felében is,
pl. a kis Füzegyke (Vizetcha) völgyében. Mikor Szt. Istv án a tizedszedés
jogával adom ányozta meg a főm onostort, hasonlóvá te tte a püspökségekhez.
A székesegyház nászajándékai közt szerepel még a pozsonyi vám
harm ada minden jelen vagy jövő dolgokban.
374 Mihályi Ernő

C urtovot E rdélyi egyik feltevés szerint a somogymegyei K ortóban

keresi, vagy a kom árom m egyei K ürtben.
Van a d atu n k rá, hogy a zselizi kanászok 60 háznépe 160 év alatt
300-ra szaporodott, a hegym agas-apáti és kapolcsi 20 háznép 74-re, te h át
az átlagos szaporodás 3*8 %-os volt. E szerint az Albeus-féle összeírás
859 háznépe 240 évvel visszaszám ítva, 42 háznépet tesz ki. H a 40 szer­
zetest veszünk fel Szt. Istv á n m onostorában, akkor m inden szerzetesre
esik egy háznép, ennek a m unkájából, hozzá véve még a somogyi tized és
a pozsonyi vám jövedelm ét, ha nem is duskálkodva, de szépen m egélhet­
tek. A m onostor gond nélkül b e tö lth ette egyházi és országos szem pontból
oly fontos kulturális hivatását.
*

A b a k o n y b é l i a p á t s á g . Az ősi k u ltú ráró l őskori emlékek

beszélnek. K őbalta, sírhalm ok,*bronz ékszerek, róm ai pénzek beszédes em ­
lékei elm últ idők pogány k u ltú ráján ak . De Szt. Istv án n ak , az ország­
szilárdító, valláshirdető királynak az uralm a az, am ikor az íro tt emlékek
is m egszólalnak annak kapcsán, hogy a szent király kolostort épít itt
a bencéseknek. A béli rem eteség körül széthajlik a bakonyi rengeteg. Itt,
ahol velencei Gellért és több tá rsa m ár korábban rem eteéletet élt, altaichi
bajor szerzetesek szám ára a la p íto tta Szt. Istv á n a m onostort, hogy a
B akonyba m enekült pogányságot m egtérítsék. A királyné kedvéért Szt.
Móric le tt a m onostor védőszentje, a szász-háznak családi pártfogója, de
kedvelt szentje volt a szigorú szerzeteseknek is, akik a lelki katonáskodás
eszm ényének ta rto ttá k . I t t volt szerzetes G ünther, a király rokona, a nagy
vezeklő, akit Szt. Istv á n u d v a rá b a is m eghívott s alam izsnaosztogatójává
te tt. R áb ízta k in c stárá t, m elyet G ünther ham arosan k iü rített. A zarándokok
nak, szűkölködőknek, özvegyeknek, árv ák n ak , egyházaknak bőven ju tta ­
to tt belőle. Az ő szavára a la p íto tta Szt. Istv á n a béli m onostort. A Bakony
belseje o tt a szép forrás fejénél, m agas hegyektől környezve, őserdőség
árn y áb an régóta pogány áldozatok helye volt, s m ost Szt. G ünther hai a
pogány szellemeknek szent borzalom m al és tito k zato s varázzsal körülvett
szentélyét az igaz Isten tiszteletének foglalták le, m int egykoron Szt.
Benedek M ontecassinón. A B akonyban egyaránt szükség volt az evan­
gélium ra és a vadont ritk ító fejszére, a földet tú ró ekére: cruce et aratro.
Aki 1023-ban a B akonyba lépett, az m ár kész kolostort és tem plom ot
ta lá lt a K őröshegytől, Tönkölöstől, K öveshegytől, Kis és N agygáthegy-
től, Som hegytől, a Feketesédtől, a szentgáli erdőktől és a Gerencétől kö­
rü lv e tt 270 m m agasan fekvő völgyben Szt. Móric tiszteletére, akinek
o ltá ra előtt szakadt el a világtól egykor A ltaichban G ünther, m iután ifjú­
sá g á t élvezetek és kicsapongások között tö ltö tte el.
Ide vonult vissza a királyi udvarból Gellért, a velencei bencés apát.
Ez a Szt. Jerom os példája és iratai u tán vágyódó szerzetes, valósággal az
isteni Gondviselés intézkedése következtében került hazánkba, hogy fel­
 Szent István monostorai 375

nevelje Im re herceget, a m agyar ifjúság példaképét. M unkáját bevégezve

Bakonybélbe vonult vissza, hogy im ádság és irodalm i m unkának élhessen
a térítés m unkája u tá n fennm aradt időben. Közben-közben nagyobb el-
merülés u tá n vágyva, a m ai B orostyánkútnál épült cellába vonult vissza,
am elyet a nép szentkút néven ismer.
Szt. Gellért bakonyi élete m isztikus élet. E x statik u s víziókat lát, az
isteni szeretet ölelését, csókját érzi. Lelke tú lárad az égi örömök előízé-
től. A sum m a quies, a nagy nyugalom a sum m a voluptast rejtegeti szá-

B akonvbéli apátság.

m ára. Szeme az eget látja, szíve az Isten t élvezi: csoda-e, ha földiekhez

szokott fülünk égből jövő hangját nehezen érti.1
Szt. Istv á n n ak és Gizella királynénak adom ányai felm entették a mo­
nostor lakóit az anyagi gondoktól. Az apátságé volt Akol, a mai Akii
puszta Veszprém megyében, K oppány, Árpás, a mai győrmegyei Kis-
árpás, K ajár és Nyúl, a vasmegyei Mogos, a mai Pór- és Nemesmagasi,
Ponyvád, a mai Alsó- és Felsőponyvát puszta, a zalai Paloznak, H o n i­
ban a b á ti vám (Forum reginae, Frauenm arkt), a D unánál a komáromi
rév és piacvám , Sopron megyében a szili piacvám és vásárjövedelem ;
h alásztanyákat k a p o tt a Zagyvánál, Tiszánál, D rávánál. Ezen adom ányok­

1 Dr. Kühár Flóris : Szent Gellért B akonybélben. P. Sz. II. évf. 4. sz.
376 Mihályi Ernő

hoz szám ították a kolostor körül b uján díszlő erdőkben a szabad makkol-
ta tá st, faizást s a közvetlen határhegyek közt az elejtett vadak fele­
részét. Kései, de teljesen szavahihető tanúság szerint királyi férjét az
egyházakat tám ogató Gizella királyné is követi az adom ányozásban. Az
erdélyi részeken L apát és A bony m ajorságokat, a M átrában nyolc szőlő­
m unkással ugyanannyi szőlőt, B alam ád-birtokot halastóval s Veszprém
m ellett egy m alm ot adom ányoz Szt. Móricnak.
Hogy az anyagi eszközökön kívül a szellemi szükségletekről is gon­
doskodott a szent király, kétségtelen, s a XI I I . sz. folyam án összeírt
könyvtárának alapját Szt. Gellért m ellett még Istv án király v etette meg.
Ehhez járu lt még Gizella királyné értékes evangéliumos könyve, am elyet
még századok m últával is em legettek. A birtokok nem csak gazdaságtörté­
neti szem pontból fontosak, hanem lélektörténeti szem pontból is, m ert
am eddig elért a m onostor gazdasági hatása, addig biztosan érezhető volt
a lelki h atása is.
Az apátság népei közt a következő osztályokkal találkozunk : sza­
badok, lovasszolgák, szántóvetők, szőlőm unkások, tím árok, ácsok, ká­
dárok, esztergályosok, szakácsok, m olnárok, pékek, pásztorok.
A m onostor és tem plom a téglából épült, m ert a bakonyi kőanyag
omladékos voltánál fogva nem alkalm as az építkezésre. Az egyetlen durván
m egfaragott kőlap is, am ely előkerült az ősmonostorból, más vidékről való
gránit, egy nagyobb vörös m árványlap pedig tardosi m árvány. A tégla­
m aradványok közt növény- és állatm otivum os téglák is m arad tak fenn,
am elyeken szim bolikus jelentőségű kakas, páva, oroszlán látszik. Az egyik
feketére m ázolt alapon szürke és fehér színekkel fénym ázolt, két egymás
m ellett levő galam bot m u tat, míg egy m ásiknak alig kivehető m intája,
fekete alapon világosbarna mázzal, m intha röptében levő, lábait melle alá
húzó m ad arat m u ta tn a .
Egyházi felszerelés dolgában a m onostor gazdagnak m ondható. Mikor
a Szt. László nevéhez fűződő összeírás készült, felem lítették, hogy az első
szent királyok adom ányából volt tizenhárom m isem ondóruhája, amelyek
pallium nak nevezett keleti szövetből készültek. Stólája, m anipulusa 27
volt, albája 33, a szerpapok szám ára volt 5 dalm atikája, az alszerpapok,
illetve az a p át szám ára hét tunicellája s 33 csuklyás palástja, cappája,
a későbbi kápa, megfelel a mai pluvialénak, de a szerzetesek k áp át hasz­
n áltak a karim ánál is.
K elyhük 8 volt, keresztjeikből 6 arany, a többi ezüst (5), négy a ra ­
nyozva. É rtékes volt aranyozott ezüstből készült ereklyetartó tá b lá ja is.
A sátor-oltárhoz volt négy byssus-selyemből készült függönye. O ltártak aró
volt 9, oltárszőnyeg 11, faliszőnyeg a tem plom feldíszítésére ünnepek al­
kalm ából 5. Zászlai közül 3 nehéz aranyszövetből készült, 13 kárpit pedig
bojtokkal, nim bussal ékesített anyagból. A X II. sz. végéről való összeírás
szerint 86 könyve volt az a p á tsá g n a k : tekintélyes szám abban az idő­
ben. H árom fejedelmi értékű, evangéliumos könyve volt az apátságnak,
 Szent István monostorai 377

egy arany kódexe és két ezüst kódexe. Egyik Gizella királyné bőkezű­
ségéből ju to tt az apátságba. Á ltalánosságban szólva Bél felszerelés dolgá­
ban Pannonhalm a és Pécsvárad u tá n következett.

A z a l a v á r i a p á t s á g . P ribina idején nagyban folyik a Zala

környékén a gyarm atosítás. A Zala bozótos m ocsarai között, a Zala egy
szigetén, a m ai Z alavár területén, m egerősített várost é p ítte te tt, am elyet
később M osapurcnak (Moosburg), vagyis Sárvárnak neveztek. Tem plom ot
is emelt itt, m elyet L itpram m érsek 850-ben szentelt fel Szűz Mária tisz­
teletére. N éhány év m úlva egy újabb tem plom is épült itt, m ert meg­
szaporodott a lakossága, s ehhez m esterem bereket, kőm űveseket, ácsokat,
kovácsokat, festőket m aga az érsek kü ld ö tt Salzburgból. E bben a tem plom ­
ban őrizték Szt. A dorján ereklyéit. Volt itt még egy harm adik tem plom
is a városon kívül, Szt. János tiszteletére szentelve.
P ribina fiánál és utódánál, Kocelnél hosszabb időt tö ltö tt K onstan-
tinus és M ethodius szláv apostol. Kocel nem csak m aga fogott nagy öröm­
mel a K onstantinustól összeállított szláv írás m egtanulásához, hanem
még 50 ta n ítv á n y t is bízott reájuk, hogy ta n ítsák meg erre őket. Kocel
frank hűbéres fejedelem halála u tá n ú jra frank grófok igazgatják a vi­
déket. A rnulf császár többször m egfordult itt, akinek keleten ez volt
egyik fő pfalza, székhelye. A nagym ultú urbs paludis aztán nem sokára
a m agyarok kezébe kerül. 907-ben a bajor sereg megsemmisül, s a b a ­
jorok az Enns mögé húzódva feladták az ettő l keletre eső területeket.
Az o ttm a ra d t lakosság megőrizte Szt. A dorján em lékét M osapurcban.
A B alaton körül letelepedett V érbulcsu-törzs az o tt m arad t szláv és ném et
lakosságtól k a p ta az első keresztény h atást. A B izáncban K onstantinus
császárnál is m egfordult s később R egensburgban szomorú véget ért harká-
nak törzse római és későbbi k u ltú rák nyom ain kitűnő megélhetési lehető­
ségek m ellett a dél, délnyugat és nyugat felé menő u ta k kereszteződésénél
telepedett le. A nagym ultú V érbulcs-nem zetség a K oppány-lázadásban
való részvéte m iatt vesztette el birtokainak nagy részét, s lettek a b ir­
tokok királyi birtokok, m ajd egy része bencés birtok. A rnulf királynak
a salzburgi egyház régebbi b irto k ait megerősítő, 890 nov. 20-i levelében
kerül elő a Szt. A dorjánról nevezett m osaburgi apátság említése (ad Mosa-
burch abbatia, ubi S. A drianus m a rty r Christi requiescit). H a maga az
oklevél ham isítvány is, annyit bizonyít, hogy a benne em lített apátság
legalább a ham isításkor, II. O ttó 977-i megerősítése előtt, sőt talán m ár
Pribina korában fennállott Szt. A dorján egyháza m ellett, s mivel akkor
a térítés m űvét m indenütt a bencések végezték, bencés apátság lehetett.
De a Szt. A dorjánról nevezett egyháznak és apátságnak 890-én túl a Szt.
Istv án korában tö rté n t feltám adásáig régi emlékeinkben többé nyom a
nincsen, ha csak Arnulf okleveleinek á tira ta it nem szám ítjuk ide.
37 § Mihályi Ernő

A pannonhalm i és pécsváradi bencés apátság s több püspökség meg­

alapítása u tá n Szt. Istv án király a veszprém i egyházmegye területén,
Szt. A dorján vértan ú tem plom ának m egszentelt helyén, Zala várm egyé­
ben, nem is annyira m egalapította, m int inkább visszaállította az ősrégi
bencés apátságot 1019-ben. A zalavári apátság a Zalavölgyben, a dombos
Zala vár községtől n y u g atra két kilom éterre egy kiemelkedő szigeten épült,
a B alatontól visszaszorított Zala-folyónak állandó kiöntései közt. Az észak­
dél irányban terjedő hosszúkás szigetet m ind Zalavárral, m ind B áránddal
az idővel máig dacoló hatalm as cölöpökre é p ített töltés k ö tö tte össze,
am elyen nyugat és kelet felé szabadon közlekedtek. A Pribina v ára helyén
épült m onostornak és tem plom nak m a m ár csak rom jait találju k , Kollár
1841-ben egy 2.845 m átm érőjű szentélyt talá lt, K ollár és Róm er mérései
alapján Pribina négyszögalakú v árán ak hossza 63.486, szélessége 45.519
m volt. A longobard stílusra utaló ajtófélfa is m egm aradt, am elynek maius-
cula felirata így szól : Ouerens invento pulsans hic gaudet aperto. (Qui
quaerit, invenit, pulsanti aperietur). Longobard fonatos szalagdísze, v ala­
m int a többi m árványtöredék is, nevezetesen sas fejét és lábát, szárnyát,
fa rk á t ábrázoló összetartozó két darab eddig meg nem fe jte tt írással
(spirituar. tap) elsőrangú művészi m unkáról tanúskodik.
Róm er Flórisnak 1881-ben végzett k u ta tá sa i meglehetősen elénk állít­
já k a q u ad ratú rás m onostort, az északi oldalához tám aszkodó tem plom ot,
a körülötte húzódó várfalat s ettő l az ú. n. belsővártól északra húzódó
külső v árat. A szláv régiségeket k u ta tó K ollár János pesti ev. pap is fel­
m érte a belső várfalnak részben m egm aradt alapfalait és alap rajzát is el­
készítette 1841-ben. K ollár a belső v ár u dvarán délfelé egy négyszögletes
k rip tá t talált, talán éppen a tem plom egykori szentélye a latt, amelyben
több Á rpád-kori faragványos kőemlékre ak ad t. A ren dtörténetben Rómer
rajzai alapján közölve vannak.
A felszerelésről csak egy nagyon kései, 1553-ból való összeírásból ér­
tesülünk s így kevés következtetést v o n h atu n k a Szt. Istv án k o ri állapo­
tokra. Még őrizték Szt. Istv án király k ü rtjét, am elynek két vége «remek
ezüst». Nem lehetetlen, hogy a két ezüst kar-, és kézalakú ereklyetartó
Szt. Istv án koráig megy vissza. A m onostori k ö n y v tár 127 kötetből állt,
am elyhez még 3 m isekönyv is szám ítandó.
Az apátság birtokai : M ártély a Tisza mellékén, N agyrada, Esztergál,
Zalavár, Csács, Borul, Csente, Nivigy? Bessenyő, Füzeg? Csány, Csurgó?
P abar, Görbő, Szőllős, K ustá, Felső- és Alsómánd, Devecser, Egregy, Bács,
K eszthely, K olontár, Varó ?, B alatonhidvég, B alatonm agyaród, Iklód,
Kolon, K om árváros, G alam bok, Csapi, Isztolc, Büki, V akonya, Récse,
Merenye, Karos, Sobor, Szabar, Orosztony, Ung, Kerecseny, Gelse, R ajk,
Bökény, Pacsa, Igrice, R ád, Geszteréd, Rokolyán, Lengyel, Gétye, Pisteka,
H orváthi, Isabor, Kál, Palkonya, Aracsa. A szent király által a d o tt halas­
tav ak és halászóhelyek : Fehértó, Madocsa, Bolsa, D ráva. A szent király
a m egalapított és jövedelm ekkel elláto tt apátság első ap átjáv á a latin,
 Szent István monostorai 379

alkalm asint olasz P é te rt te tte . H a a birtokokon végigtekintünk, a Bulcsu

apjának, K ál hark án ak em lékét őrző K ál m ellett szlovén eredetű tele­
peket is találunk : Zala (keltából), Esztergál, R ada stb.

Zalavár 1570 körüli alaprajza.

Mint a bencés apátságok m indenütt, a zalavári apátság is kivette

részét a nem zeti k u ltú ra előbbrevitelében s nevelt p apokat nem csupán
a saját birtokain levő hívek, hanem a távolabbiak szám ára is. 1030-ban
Szt. Gellértnek két bencést tu d o tt adni, K onrádot és A lbertet.
Jogi helyzete azonos a királyi monostorokéval. 1341-ben nagy kár
érte az a p á ts á g o t: elégtek a pápák, a szent királyok és utódaik pecsétes
38ο Mihályi Ernő

oklevelei, s így csak késői adatokból, sőt néhány ham isítványból voltunk
kénytelenek visszaállítani a m últ képét.
*
Pécsvárad. H azánk egyik legrégibb és legkiválóbb apátsága
volt, amely a Vasas-hegy lábánál Szűz M ária és a nyugati szerzetesek
p átriá rk á ja, Szt. Benedek tiszteletére épült. A lapítását Szt. Istv án k irá­
lyunknak tulajd o n ítják , de alapítólevele hamis.
A m onostort idegenből jö tt szerzetesek telepítik be. Első irán y ító ju k
a lengyel m eseritzi kolostor ap átja, Ascherik, A sztrik volt, aki alighanem
a királyi udvar kedvelt R adláján ak tan ácsára telepedett több szerzetesé­
vel hazánkba, akik azután m egépítették a pécsváradi m onostort. A sztrik
ap át hozza Róm ából iooo-ben a királyi hatalom jelvényét, a szent koronát.
Érdem ei ju talm áu l elnyerte a kalocsai püspökséget, am ely még életében
1007 tá já n térítési buzgóságáért érseki rangra em elkedett. Az új a p át
A sztrik ta n ítv á n y a, a vele eg y ü tt érkezett Bonifác szerzetes lett. Az or­
szág déli részének térítése közben megsebesült és sebébe később belehalt
s v értan ú ja le tt hitének.
U tóda Szt. A dalbert tan ítv á n y a, A nasztáz lett. A pátsága a la tt 1015-
ben Szt. Gellért, a volt velencei ap át, hazánkba került s Pécsre ju to tt.
I tt ism erkedett meg vele a püspök révén A nasztáz. A nasztáz a p át agyá­
ban villant meg a gondolat, hogy G ellértet itt kellene fogni s a k irály ­
nak bem utatni, bár Gellért a Szentföldre készült Szt. Jerom os m űveinek
felkutatására. Jún. 29-én Pécsett, júl. 10-én Pécsváradon m ondott beszéde
végleg m egérlelték Mór püspökben és A nasztáz a p átb a n a gondolatot, hogy
az aug. 15-i törv én y látó n ap ra elviszik G ellértet F ejérvárra. Gellért any-
nyira m egnyerte Szt. Istv á n tetszését, hogy többé nem eresztette el m agá­
tól, Im re fia nevelőjévé te tte , m ajd A jtony leverése u tá n Csanádi püspökké.
A püspökség m egszilárdítására m u n k atársak ra is szüksége volt. Szt. Istv án
parancsára 1030 tá já n Pécsvárad két szerzetest k ü ld ö tt e nemes célra,
Istv á n t, aki tökéletesen beszélt m agyarul és Anzelmet. Istv án szerze­
tes m agyarsága arra vall, hogy az apátság iskolája m ár m agyar növen­
dékeket is nevelt s a kezdet nehézségein átesve, új elemekkel gyara­
podva fáradozott a térítés m u n kájában a Bonifác ap át vérével meg­
szentelt földön és iskolájában, a m onostor körül a keresztény k u ltú ra
terjesztésén.
A szellemi m unka m ellett az anyagi sem szünetelt. 1038-ban a tem plom
m ár készen v á rta a felszentelést. A nagyobbszerű egyházak felszentelésén
a király személyesen szokott megjelenni s a felszentelt tem plom jav ára
te tt birtokadom ányokkal, egyházi felszerelések ajándékozásával áldozott
a nevezetes nap emlékének. A pécsváradi tem plom felszentelése azonban
m ár a sok csapástól m egtört király életének utolsó évébe esik. H a nem
is volt o tt, ajándékaival kétségtelenül m egem lékezett az apátságról, amely
terjedelm es jószágainak nem kis részét ezen alkalom m al kapta. Később
 Szent István monostorai 381

azt m ondták, hogy m ár 998-ban nagyon gazdag volt az apátság, 29 kazu-

lája, 50 albája, 30 stólája, 14 dalm atikája, 60 kápája, 10 szőnyege,
k árp itja, 16 keresztje, 6 karo s-g y erty atartó ja, 4 füstölője stb. m ellett 35
könyve le tt volna, s hogy a m onostornak tem érdek m arhacsordáján kívül
41 faluban voltak birtokai. Mindez m eglett, de kezdetben bizonyára
kevesebb volt a kolostor b ir­
toka. Ezek csak akkor k erül­
te k pergam enre, am ikor a
szerzetesek a meglevő írások,
szájhagyom ányok és vélt,
illetve kívánatos jogaik ösz-
szefoglalásával megszerkesz­
te tté k az apátságnak 1015-
ből való állítólagos alapító-
levelét. Valóságos birtokai az
apátságnak, am ennyire ké­
sőbbi oklevelekből m egálla­
p íth ató , e z e k : V árad, vagyis
Pécsvárad város, Szér, K om ­
lód, O rm ánd, M ártonfalva,
Pél, Vasas, Nógrád, Somlyó,
V árkony, am elyet utóbb ne­
mes jobbágyok laktak, m int
Lovászhetényt is, Boda, B a­
barc, Nivegy, H etény, Ká-
toly tem plom os hely, H ird a
Szentlélek Isten tiszteletére
emelt tem plom m al, Nagy- és
Kispereked, N ádas, Szentjá-
nos, D ályok, M itár, B átatő,
Tótkékes, Nadicsa, Szajk
helységek, s előkerülnek az
apátsági plébániák közt a
szent királytól ajándékozott
kápolnák is. Ezen úgyszól­
ván egy tagban elterülő A sztrik “szobra Pannonhalm án,
óriási uradalom igen jelen­
tékeny jövedelm et hozott. Később m aga a hivatalos bevallás 300 m árkára
te tte az apátság évi bevételét.
Pécsvárad ap átjai alapítólevelük alapján terjedelm es exem ptiót igé­
nyeltek a püspöki joghatóság alól. Azt m ondták, csak az érseki (eszter­
gomi) zsinaton tarto zn ak megjelenni, a szent olajokat bárhonnan kér­
hetik, a megyei bíráskodás alól m aguk és népeik mentesek, s ezek felett
a vérontást kivéve az ap át ítélkezik, az apátság plébániáit maga az apát
382 Mihályi Ernő

tö lth e ti be stb. Oly jogok ezek, am elyekért Pannonhalm a példájára más

apátságok is törekedtek és részben el is érték, de nem a X I. században,
hanem jóval később, a X lII-b a n , s nem is a kiváltságlevelek, hanem
inkább a szokásjog alapján. Pécsvárad jogi helyzete a többi királyi a p á t­
ság jogi helyzetével azonos.
*

Z o b o r. Északon, N y itráv al szemben, — írja az Á rpádok klasz-

szikus tö rtén etíró ja, P auler — a messze ellátszó Zoborhegyen, am ely nevét
a m agyar hagyom ány szerint a cseh vezértől vette, ak it a m agyarok itt
legyőztek és felakasztottak, m ár régen rem eték lak tak , akik hajdan
Szvatopluk kegyeit élvezték, s a h atalm as m orva fejedelem, m ikor m egúnta
a világot, a m onda szerint hozzájuk jö tt, a hegy aljában leszúrta a lovát,
elásta a k a rd já t és ism eretlenül köztük tölté végső napjait.
N em zetünk történetében Zobor tű n ik fel m ásodik kolostornak, am ely­
nek m ú ltja a honfoglalás elé nyúlik. Az első a zalavári apátság, amely a
Szt. A dorján tiszteletére em elt m osaburgi apátságból fejlődött ki. Végig­
élte a honfoglalás harcait s a rend helyreállta u tán Szt. Istv á n idejében
m egújult, tem plom át ú jjáép ítették . A zobori apátságnak a m ú ltjá t Szt.
M órnak pécsi püspök korában írt kis művéből, Szt. Zoerard vagy A ndrás
hitvalló és Benedek v értan ú életéből ism erjü k .1 Midőn Szt. Mór ezeket
feljegyezte, m ár pécsi püspök volt, vagyis 1036 u tán tö rté n t e feljegyzés.
De m ár pannonhalm i ap át korában is h allo tt a dolgokról, sőt pannonhalm i
iskolás növendék korából is (1015 táján). Ezek az ad ato k kétségtelenné
teszik, hogy a zobori m onostor ekkor m ár virágzott. De Mór a m onostor­
ról m ár úgy beszél, hogy híre m ár Lengyelországba, a szlávság közé is
elju to tt, hiszen Zoerard innen jön a kolostorba. Mikor meghal, Szt. Em me-
rám bazilikájába tem etik el, mely a régi szláv püspökség egyháza a la tt
volt, s m aga Zobor is e m ellett keletkezett kolostor. M indkettő még Sva-
topluk korából való (870— 894). A n y itrai püspökség 880 tá já n keletke­
zett, m ikor Svatopluk m eghasonlott M etodius érsekkel ('('885), akit az első
n y itrai püspök, a sváb W iching m ind haláláig keserített. A kereszténnyé
le tt királyság és m agyarság csak új virágzásra ju tta tta a kolostort és
a püspökséget. Szt. Istv án adom ányai jelentős tényező volt Zobornak szer­
zetesekkel való benépesítésében. Az ap átság n ak a X II. sz. elején emlege­
te tt birtokai bizonyára Szt. Istv án adom ányainak tekinthetők. Felem lítik,
hogy N y itra vidékén, a Vág vizén, Trencsén városában az összes vám ok
harm ada a szent király adom ányából lett az apátság jövedelme. Azt is
m egengedte a király, hogy az ap átság népei bárhol lakjanak az ország­
ban és akár szabad, akár szolga állapotban vannak, összes tizedjtikét
Zobornak fizessék. A Szt. Istv á n adom ányát megőrző oklevél olyasm it is
elmond, am iről más apátságoknak nem n y ú jto tt biztosítékokat : övé a

1 L. fordítását a P annonhalm i Szem lében. 1936. 3. sz.

 Szent István monostorai 383

vám ok jövedelm ének harm ada, akárki, akárm ikor, akárhol szerez vám ­
helyet, bárhogyan fogynak vagy szaporodnak ezek idők folyam án. De a
X II. sz. elején belenyugodtak, hogy a szent király így a d ta a vám jöve­
delm eket. Talán ez is Fülöp a p át korm ánya a la tt tö rté n t, am ely vagy két
évtizedre nyúlt ki és 1015— 1036 közt folyt le. Mór tanuló-korában Fülöp
m ár ap át volt, s ezen állásában találkozo tt vele akkor is, m ikor m aga szin­
tén ap áti m éltóságra em elkedett.
Zobor ebben az időben más apátságokkal egyetem ben résztvesz abban
a m unkában, am ely a m arosi püspökség megszervezésével velejárt. Zobor
is elküldte a m aga jó prédikáló szerzeteseit, K rá tó t és Taszilót, Tázlót

Szent István m egáldja fiát. (Az esztergom i Szen t István-szoba freskója.)

Szt. Gellért segítségére. Szt. Ipoly m onostora te h át nemcsak a Lél-törzs,

Zoárd-nem m egtérítésében szerez érdem eket, hanem a G yula-törzs, A jtony-
nem és Csanád-nem m egtérítésében is. Mint Pannonhalm a, Bakonybél,
Pécsvárad, később T ata, G aram szentbenedek, úgy Zobor is az egykori
törzsválasztó közökön elterülő lak atlan belterületeken és a gyepüelvén
k ap ták birto k aik at az o tt kialakult királyi, családi, nagy birtoktestekből,
a m egszállatlan erdős-hegyes vidékekből.
A r a c s a. H óm an valószínűnek ta rtja , hogy a zalamegyei aracsai
apátság is Szt. Istv án idejéből való. Az aracsai emlékkő díszítőm otívum ai
Szt. Istv án korára vallanak.
*

A királyi apátságokon kívül voltak még nemzetségi és egyházi kegy-

uraságok alá tartozó apátságok. H óm an szerint Szt. Gellért M arosváron,
Aba-nem beli Sámuel nádor a hevesúj várm egyei Sáron, Csanád ispán To-
384 Mihályi Ernő

rontálban Oroszlámoson, sanseverinoi D eodát T atán , w asserburgi Vecelin

Ják o n a lap íto tt m onostort.
M a r o s v á r . C s a n á d . Szt. Gellért székhelyén Kér. Szt. János
tem plom a m ellett a Boldogságos Szűz tiszteletére szép tem plom ot épített.
Elm ent a királyhoz, királynéhoz gyűjtögetni, adom ányt kérni, hogy az egy­
ház díszesebb legyen, s csakugyan a királytól 500 m árka ezüstöt és aran y at,
10 vég bíbort és 40 vég bárson y t, a királynétól pedig 4 vég bíbort és 4 vég
gyolcsot k ap o tt az egyház építésére, földíszítésére. Hogy ezen egyházban
sohse szűnjék meg az Istenany a dicsérete, melléje kolostort ép íte tt és oda
telep ítette a bencéseket a Csanádi Szt. Iván-kolostorból, hol 1030 óta
tartó zk o d tak , hogy az új m onostorban Fülöp a p át — bizonyosan a P a n ­
nonhalm áról hithirdetőnek k a p o tt Fülöp szerzetes — korm ánya és vezetése
a la tt állandóan zengjék Istennek és az Isten an y án ak dícséretét. Még holta
u tá n is a Szűz A nya védőszárnya a la tt a k art nyugodni. Elrendelte azért,
hogy h o lttestét ebben az egyházban tem essék el, s hogy rendelete valam i­
képpen meg ne m ásíttassék, ebbeli szándékát az apostoli Szentszék által
is m egerősíttette.
Szent Gellért szerzeteseinek h atása az egész vidékre k iterjed t. A
D unántúlról, esetleg külföldről C sanádra hozott s itt letelepedett építő­
m esterek, kézm űvesek, iparosok, művészek voltak az első ú ttö rő i az ip ar­
nak, m űvészeteknek, m int V alther m ester és tá rsa a tudom ányoknak. Az
egyes egyházakhoz k ü ld ö tt s földmíveléssel m ár a szerzet szabályainál
fogva is foglalkozó szerzetesek m e g tan íto tták a népet a földmívelésre,
gyüm ölcsterm elésre stb., kivált ha m ásu tt is, m int Csanád környékén,
Tomposon, Kemecsén, Pórdányban, Oroszlámoson, K anizsán m onostorok
keletkeztek. Eegalább is az ő példájuk a d ta az első lökést arra, hogy a
vad lovak legelője aranykalásszal ékes rónasággá váljék.
V értanú halála u tá n ide is tem ették kőkoporsóba a szent holttestét.
A koporsó fedelére te tté k a csuklyás szerzetesi ru h át, am elyben halált
szenvedett, teveszőrből készült gallérjával együtt, a követ, am elyen fejét
összetörték, az övét s az ostort, amellyel m agát sanyargatni szokta. A
szent te h át a Boldogságos Szűz k arjaib an pihent, az ő nevét viselő kolos­
to rb an nyugodott. M intha védelme ta rto tta volna tá v o l a bajokat, olyan
szépen folyik a m onostor élete.
O r o s z l á m o s . «Készüljetek harcra ellenségem, A jtony ellen és
foglaljuk el országát», m ondá Istv á n király főembereinek 1028 táján . És
az urak vezért v álasztottak, kiindultak. A sereg vezére Csanád volt, előbb
A jtony fővezére, de mivel ura orgyilkos módon el a k a rta pusztítani, Szt.
Istv á n u d varába m enekült.
A királyi sereg K anizsánál, a M ajdan helyén levő Oroszlámoson és
Szőregen volt felállítva. Első összeütközésre nem győzte le A jtonyt, s hogy
egy kissé rendeződjék, visszavonult. Csanád vezér az oroszlámosi nagy
dom bon ü tö tt sátorában az ég segítségét kérte a nap csatájához s köz­
benjáróul kérte Isten kedves harcosát, Szt. G yörgyöt és megígérte neki,
 Szent István monostorai 385

hogy győzelem esetére o tt, ahol térdel, m onostort épít tiszteletére. Im ád ­

ság közben a kim erültségtől elaludt s egyszerre csak úgy érzi, m intha
egy oroszlán ébresztgetné, huzogálná körm eivel s m ondja neki: Em ber,
m it alszol, fuvasd meg a k ü rtö t, gyüjtsd össze seregedet, indulj a csatába s
győzelm et aratsz az alvó ellenségen. Csanád felkel, elm ondja álm át seregé­
nek. T ársai sem m it sem kételkedvén, tám ad n ak , legyőzik A jtonyt. A jto n y t
m aga Csanád ejti el, fejét levágja s diadala jeléül Szt. Istv án n ak küldi.
Mikor a király az újonnan h ó d íto tt terü let ispánjává C sanádot te tte
meg, meg is építi Szt. G yörgy tiszteletére az ígért m onostort. V itt bele
szerzeteseket a Csanádi Szt. Iván-m onostor szerzetesei közül (görögök),
akik 1030-ban m ár bizonyosan lak ták a kolostort, m ert midőn Csanád az
ország bencés m onostoraiból v itte a szerzeteseket G ellérthez, ú tjá b a n be­
n ézett velük az Oroszlámoson épült m onostorba. A legendás részletek
m ellett is m agukat a tényeket nem lehet tagadóba fogni. A Csanád-
nem zetség későbbi tö rtén ete folyam án is különös tisztelettel ragaszkodott
Oroszlámoshoz. A nem zetség még négy m onostort a lap íto tt : Kanizsa-
m onostort, K em ecse-m onostort, Tom post, Pordány-m onostort. Ezek a ki­
sebb m onostorok a család birtokosztásai közben szétváltak, s a tagok
kevésbbé ragaszkodtak hozzájuk. 1254-ben m ár csak Oroszlámos nem volt
m egosztva, mivel ezt a nem zetség közös m onostorul s közös tem etkező­
helyül szánta.
S á r . Nem lehetetlen, hogy a Hevesm egyében, Gyöngyös tőszom ­
szédságában, a Bene p a ta k völgyében, a m ai Sár falutól negyedórányira
levő apátságot, am elynek rom jai még látszanak, A ba Sámuel még Istv án
király idejében é p ítte tte , hogy nem zetségét térítgessék s hogy a Boldog-
ságos Szűz oltalm a a la tt pihenhessenek holtuk u tán . Szerencsétlen halála
u tán ide is tem etkezett. A sári m onostor kegyurasága később is az Aba-
nem zetséget illette.
T a t a . A győri püspökség területén, K om árom várm egyében Szt.
P éter és Pál tiszteletére em elt apátság o t krónikás hagyom ány szerint
Szt. Istv á n keresztatyja, D eodatus, sanseverinoi gróf a la p íto tta Ö -Tatán.
A gróf halálos ágyán a m onostor kegyuraságát a k irályra hagyta. IV.
Béla 1263-ban á tírta a D eodatus-féle alapításról szóló levelet, b izto síto tta
a m onostor jogait s m egjegyezte, hogy az ap átság onnan k a p ta a nevét,
hogy Szt. Istv án k ere sz ta ty ját a kedveskedő «tata» névvel szokta illetni.
B árm ily mesésnek látszik az alapítás első híre, az bizonyos, hogy T ata
egyike a legrégibb bencés apátságoknak. Az alapítás híre u tá n legkoráb­
ban Szt. László pannonhalm i összeírásában fordul elő, hogy Füzitő előtt a
dunai sziget k éth arm ad a Szt. P éter m onostorának törvényes birtoka.
J á k. Nem lehetetlen, hogy a Vasmegyében Szom bathelytől dél­
n y u g atra fekvő jáki apátság is a Ják-nem zetség korai alapítása, b ár első
ad atu n k csak 1223-ból való. Az alapító W asserburg! Vecelin lovag v o lt.1

1 Az egészet v . ö. A P annonhalm i Szt. Benedek-rend története. I —X II.

S z e n t Istv á n . I. 25
GÖRÖGNYELVÜ MONOSTOROK
SZENT ISTVÁN KORÁBAN.

írta: MORAVCSIK GYULA.

25*
 T Ö R T É N E T I források tanúsága szerint a m agyarsá­
got a Bizáncból kiinduló keresztény misszió első su-
^ garai még a honfoglalást megelőző századok folyamán
a Fekete-tenger északi partvidékén érték. Onnan hozta
m agával egy honfoglaló m agyar vitéz az elfoglalt új
haza földjében vele együtt eltem etett bezdédi tarsoly
lemezét, amelyen a pogánykori ornam entika keretébe zárva,
m ár feltűnik a kereszt.
De a honfoglaló m agyarságot nemcsak a bizánci misz-
szió keleti ágának h atása készítette elő az új hit befoga­
dására : a m eghódított és új hazájává te tt földön is régi
keresztény hagyom ányokra bukkant. H azánk területén
a római kortól kezdve, am elynek ókeresztény emlékei nagyobb szám ban
csak a legújabb időkben kerültek elő a föld mélyéből, egészen a m agyarok
bejöveteléig szinte m egszakítás nélkül élt a kereszténység, s a népvándorlás
hullám ai által idesodort népek sem tu d tá k kivonni m agukat h atása alól.
Ez a hatás két irányból érte a m agyar földet, amely N yugat és K elet nagy
vízválasztóján terült e l : egyrészt Róma, m ásrészt Bizánc felől. A pannóniai
kereszténység róm ai eredetű, de később bizánci hatásokkal kereszteződik.
A nyugat-róm ai birodalom bukása u tán az V. századtól kezdve Magyar-
ország földje Bizánc politikai és művelődési érdekszférájába kerül, míg
aztán a V III. század végén ismét nyugati hatás érvényesül, és Nagy K ároly
térítő tevékenysége az avarok körében sem m arad eredménytelen. A IX .
században Cyrill és M ethod missziója Bizáncból indul ki, de R óm ába to r­
kollik be s így k itá rja a kapukat az erősebb nyugati hatás felé.1

1 A régebbi m unkákon kívül 1. Hum mer a honfoglalásig, K atholikus Szem le 40 (1926)

N . : A kereszténység nyom ai Magyarország
mai területén a honfoglalás előtt, Katholikus
Szem le 8 (1894) 347— 378·, 509— 545. ; Balics
L. : A kereszténység története hazánk területén
a m agyarok letelepedéséig, Bp. 1901. ; Málnási
O. : A kereszténység Magyarország területén
462— 472. ; F. Dvornik : Les Slaves, B yzance
et Rome au I X e siécle, Paris 1926. ; Balogh
A. : Pannónia őskereszténysége (Szent István
K önyvek 102.), Bp. 1932. ; F. Dvornik : Les
légendes de Constantin et M éthode vues de
Byzance, Prague 1933·
390 Moravcsik Gyula

Hogy a honfoglalás előtti szá­

zadokban a m agyar földön lakó
népek körében a bizánci egyház
térítő m unkája nem volt sikerte­
len, annak több bizonyítéka van.
E z ú tta l csak a závodi keresztre
utalunk, amely egy V II—V III.
századi avar sírból került elő. A
kereszten, amely egy h alo tt mellén
nyugodott, a következő görög fel-
ira t|o lv a s h a tó :

ATI0C ATIOC ANOC

KC C A B A l ü A
"Αγιος άγιος άγιος Κ(όριο)ς
-αβαώδ,
a z a z : «Szent szent szent az Ür
Szabaót».12
E felirat görög
szövege, melyhez
szám talan párhuza­
m ot hozhatunk fel
a „bizánci
, , .
egyházi görög
.. A P1feliratos
1.1.111
A záv o d i görög fe lira to s k ereszt. m űvészét kóréból“, ezüst gomb.
azt bizonyítja, hogy
a bizánci kereszténység hazánk területén az avarok között is hódított.
A honfoglaló m agyarság te h át nemcsak keletről hozta m agával a ke­
reszt ism eretét, hanem a m eghódított földön is m egtalálta azt. S ha Bölcs
Leó bizánci császár a X. század elején írt tak tik ájáb an még pogányoknak
ta rtja is a m agyarokat, a honfoglalási sírokból nem egy olyan tárgy került
elő, amely m ár a bizánci keresztény műveltséggel való érintkezésre vall.
íg y pl. egy pilini ezüst gombon a következő felirat m arad t r á n k :

+ K€ ΒΟΗΘΗ HANH A M H
kiegészít ve és a rövidítések feloldása u tán :

1 E lőszö r k ia d ta W osin szk y M. : A závodi sír­
m ező, A rch aeo ló g iai É rte s ítő 16 (1896) 27— 28.,
59. 1. — V. ö. Czebe G y. : E g y etem es Philológiai
K ö zlö n y 37 (1913) 755. 1. — A lelet d a tá lá sá ra
v o n a tk o z ó tá jé k o z ta tá s t F e ttic h N á n d o rn a k
köszönöm .
2 íg y pl. egy V I I /V I I I . századi latm osi
freskó fe lira tá n olv assu k a trisag io n k övetkező
telje se b b szövegét : rΆγιος &γιος οίγιος Κύριος ϊχβαώθ
-λήρης ό οΰρανος ·/.χ'ι ή γη τής ούςης σου. K ia d ta Η.
G régoire : R ecueil des in scrip tio n s grecques chré-
tien n es d ’Asie M ineure I. P a ris 1922. No. 22611
(a szöveget kiegészítve és m ai h elyesírással
közlöm ). — U g yanez egv bizánci a m u le tte n :
V. L a u re n t, B y z an tin isch e Z eitsch rift 36 (1936)
310.
 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 391

-J- Κ(όρι)ε βοηθέι Ί[ω]άν(ν)η άμή(ν)

a zaz: «Uram, segítsd meg Jánost, ám en.»1
A pilini ezüstgomb, am elynek bizánci eredete kétségtelen, egyik tárgyi
emléke azoknak a kapcsolatoknak, amelyek az új hazában letelepedett
m agyarságot Bizánchoz fűzték, s amelyekről nemcsak a m agyar krónikák
B otond-m ondája,12 hanem a görög források is tanúskodnak. Bizánc varázsa
a m agyar törzseket és vezéreket gyakran vonzotta falai alá. A 934. évi be­
törés a foglyok kölcsönös kicserélésével végződött.3 A 943. év áprilisában
tö rtén t m ásodik nagy betörés u tá n a bizánci udvar békét k ö tö tt velük
s annak biztosítására előkelő kezeseket k apott. A krónikák szavai szerint
a béke öt évig ta rto tt.4 De az egykorú források ettől kezdve egészen V II,
K onstantinos Porphyrogennetos császár uralkodásának utolsó évéig (959)
nem említenek újabb m agyar betörést, ami arra vall, hogy a béke tovább is
fennállt, és nagyobb jelentőségű tám adás m agyar részről nem tö rtén t. Ügy
látszik, hogy ebben az időben a korábbi harcokat békés viszony v á lto tta fel,
s ennek következtében Bizánc kulturális befolyása erősebben éreztette h a tá ­
sát a m agyarságra.
K onstantinos császár egyeduralm ának korára (945—959) vonatkozik
a későbbi bizánci történeti m unkáknak am a tudósítása, amely két m agyar
vezér konstantinápolyi megtéréséről és a bizánci kereszténységnek a m agyar
földre való átplántálásáról szól. M inthogy e tudósítás csaknem két évszázad
ó ta foglalkoztatja a m agyar tudom ány t és egyesek ennek alapján Szent
István korára és a m agyar kereszténység eredetére vonatkozólag messze­
menő következtetéseket vontak le, mások pedig a kérdéses tudósítás h ite­
lét teljesen kétségbevonták, szükségesnek ta rtju k , hogy e forrást részle­
tesebb és behatóbb vizsgálat alá vegyük.
A X I. századi Ioannes Skylitzes 811-től 1057-ig terjedő Σόνοψις ιστο­
ριών című m űvében m arad t ránk a bennünket érdeklő tudósítás. M inthogy
e m unkának eredeti szövege mindezideig kiadatlan m aradt, m indenekelőtt
a szöveg kritikai kiadását adjuk. E célból a rán k m arad t sok kézirat közül
felhasználtuk azt a h at kéziratot amelyből C. de Boor k u tatásai szerint a
többi kéziratot m ásolták, de tekintetbe v ettü k a X I. századi Georgios Ked-
renos krónikájának három főkéziratát is, m ert Kedrenos Skylitzesből szó-

1 Először kiadta N yáry J., Archaeológiair i a AM apToja Bb ApenHeMb cjiaBBHopy cciiomi»

K özlem ények 9 (1873) 22. — A helyes olvasást n,epeBOAh II. Petrograd, 1922. p. 60. ; Theo-
közli és a feliratot m agyarázza Czebe Gy. : phanes Continuatus, ed. I. Bekker, Bonn, 1838.
A pilini ezüstgom b (honfoglaláskori lelet) görög p. 422— 23. — V alam elyik korai magyar be­
betűs fölirata, E gyetem es Philológiai K özlöny törésre vonatkozik az ifjabb Basileios élet­
42 (1918) 454— 456. rajzának adata is ; 1. Moravcsik Gy., Magyar
1 M egemlékezik róla Anonym us, K ézai és N y elv 31 (1935) 19— 20.
a X IV . századi krónika ; 1. Scriptores rerum 2 Continuatio Georgii, ed. Bekker p. 917. =
Hungaricarum I. Bp. 1937. 87., 171., 311. 1. — = ed. Istrin 62. ; Theophanes Continuatus, ed.
V. ö. Marczali H. : A B otond-m onda történeti cit. 430— i. — V. ö. R. L üttich : Ungarnzüge
kapcsolatai, A kadém iai É rtesítő 27 (1916) in Europa im X . Jahrhundert, Berlin, 1910.
90— 100. 143 skk. lk. — A források egym áshoz való
3 C ontinuatio Georgii ed. I. Bekker, Bonn viszonyáról 1. M oravcsik Gy. : A m agyar tör­
1838. p. 913— 4. = V. M. Istrin : XpoHHKa Peop- tén et bizánci forrásai, Bp. I934- skk. Ik.
392 Moravcsik Gyula

ról-szóra kiírta a bennünket érdeklő részt.1 Az ilyen módon m egállapított

szöveg a következő :

Ού διέλιπον 1 δέ κ α ί2 oí Τούρκοι3 είσβολάς εις τήν 'Ρωμαίων 4 ποιούμενοι

καί ταυτην5 δηούντες 6, μέχρις ού Βουλοσουδής7 ό τούτων αρχηγός την των
χ.ιστιανών πίστιν άσπάιξεσθαι8 ύποκριθείς κατειλήφει την Κωνσταντίνου 9 καί
βαπτισθείς ύπδ τού βασιλέως άναδέχεται Κωνσταντίνου 10, τη των πατρικίων
a^ícf τιμηθείς καί πλείστων χρημάτων ύπάρξας κύριος ειτ’ αύθις ο’ίκαδε ύπο-
στρέψας. μετ' ού πολύ δέ καί Γυλάς Η, αρχών ων καί αύτος 12 των Τούρκων, είσεισιν
εις την βασιλίδα 13 καί βαπτίζεται των Γσων αξιωθείς καί αύτος 14 εύεργεσιών
καί τιμών, άνελάβετο δέ μεθ' εαυτού καί τινα μονάχον Ιερόθεον τούνομα,
δόξαν εύλαβείας εχοντα, έπίσκοπον Τουρκίας παρά του Θεοφύλακτου χειροτο-
ν',θέντα 15, δς έκείσε γενόμενος πολλούς από της βαρβαρικης 10 πλάνης εις τον 17
χριστιανισμόν έπανήγαγεν 18. άλλ’ ό μέν Γυλάς 19 ένέμεινε20 τη πίστει, μήτ’
αύτος έφοδον κατά 'Ρωμαίων π ο τέ21 πεποιηκώ ς22, μήτε τούς άλισκομένους
χριστιανούς 23 ατημέλητους έών, άλλ' έξωνούμενος κ α ί24 έπιμελείας άξιων καί
ελεύθερων, Βουλοσουδής25 δέ τάς προς θεόν 26 συνθήκας ήθετηκώς πολλάκις
σύν παντί τω εθ-νει κατά 'Ρωμαίων έξήλασε. το αύτο δέ τούτο27 καί κατά
Φράγγων ποιήσαι διανοηθείς καί άλούς άνεσκολοπίσθη ύπό Ωτου 28 τού βασιλέ-
ως αύτών.
S k ylitzes-kczira to k: A — cod. V indobonensis h ist. gr. 35 [s. X II.] fol. 91V — 921·
B = cod. A m b ro sian u s gr. 912 (C 279 inf) [s. X IV .] fol. 451V— 452 r C = cod. P arisin u s-
C oislinianus gr. 136 [s. X I II.] fob 88r M = M atriten sis gr. I I (5— 3 N — 2) [s. X II I .] fol.
i3 4 v— i3 5 r (e k é z ira t szövegét csak a n n y ib a n ism erem , a m en n y ib en az a k özölt m in ia tű rö k ö n
lá th a tó ) N == cod. N e a p o lita n u s I I I B 24 [s. X IV .] fol. u g r — 119V. V = cod. V ati-
can u s gr. 161 [s. X I I I .] fob 198V— 1991.
K edrenos-kéziratok: F —· cod. V en etu s-M arcian u s gr. V II 12 [s. X III/X I V .] fob 313V
H— -c o d . P arisin u s-C o islin ian u s gr. 135 [s. X III/X I V .] fob 312V P = c o d . P a risin u s suppl.
gr. 1158 [s. X I I I .] fol. 1901.
ed. = G eorgius C edrenus Io a n n is S cy litzae ope a b Im m a n u e le B ek k ero su p p le tu s e t
e m en d a tu s TI. B onnae 1829. p. 328, 3— 22
1 διέλειπον V 2 καί om . F 3 τούρκοι B F H P 4 εις βωμανίαν B : εις τήν των ρωμαίων
Ρ : είς τα £ωμαίων II 5 ταΰτα C 6 πορθοΰντες in m arg in e ad d . C2 7 sic CVH : βουλοσουδής
B F P : βουλοσδης A : βουλοσοδής N : . . ,]οσοδΐ;ς Μ : βολοσοδής cod. V a tic .— O tto b . gr. 361 (s. XV.)
e t 340 (a. 1526.) : Βολοσωδης M su p er im ag in e p ic ta 8 άστεάσασθαι B 9 την πόλιν A : την
κωνσταντινουπολιν F H 10 βασιλέως κωνσταντίνου άναδέχεται F : βασιλέως αναδεύεται κωνσταντίνος Η 11 sic
A C N V P : γυλάς B FM : γειλάς Η 12 γ.α.\ αυτός ων ΜΝ 13 τά βασίλεια Η 14 κα'ι αυτός om . ABCV
1ο επίσκοπον Τουρκίας παρά του θεοφύλακτου χειροτονηθέντα om . AC 16 της βαρβαρικης om . Η 17 τον
om . Η : προς τον Β 18 μετ^γαγεν Β 19 sic A B C N V P : γυλάς F H 20 έπέμενε BV 21 ποτέ om .
B C \ : ποτέ κατά ρωμαίων F H 22 πνιησάμενος A 23 χριστιανούς om . Β 24 κα'ι om . Β 25 sic
CNV : βνυλοσουδής F : βουλοσοδής A : βουλοσυδης Β : βουλοσίδης Η : βολοσοδης Μ cod. \'a t i c . — O tto b .
gr. 361 is. XV.) e t 340 (a. 1526) : Βολοσωδης Μ su p er im ag in e p ic ta : βολοδής Ρ 26 τον θεόν Η
27 sic codd. : τό δ’ αυτό τοΰτο ed. 28 ώτου A C M N V FP : ώτου Β : οϋτω Η : Ίωάννου ed.

A görög szöveg m agyar fordítása így hangzik : «De a tü rk ö k [ = m agya­

rok] sem hagytak fel betöréseikkel és szüntelenül p u sztíto tták a róm aiak
[ = bizánciak] területét, míg csak vezérük, Bulcsú színleg a keresztény h it
felé hajolva, K onstantinápolyba nem ju to tt. M egkereszteltetvén, K onstan-

1 S k y litzes m u n k á já ró l és a k é z ira ti h ag y o m án y ró l 1. M oravcsik : id. m. 171., 177— 180. 1.

 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 393

R észlet Skylitzes krónikájának vatikáni kéziratából.

tinos császár lett a k eresztap ja1* és a patrikiosi m éltósággal m egtiszteltet­

vén, sok pénz uraként té rt vissza hazájába. Nem sokkal utóbb Gyula is, aki
szintén a türkök [ = magyarok] fejedelme volt, a császári városba jön, meg-
keresztelkedik s ő is ugyanazon jótétem ényekben és m egtiszteltetésekben
részesül. Ö m agával v itt egy jám borságáról híres, Hierotheos nevű szerzetest,
akit Theophylaktos Turkia [ = Magyarország] püspökévé szentelt s aki oda­
érkezvén, a barb ár tévelygésből sokakat kivezetett a kereszténységhez. ✓
Gyula pedig m egm aradt hitében, ő m aga nem intézett soha betörést a ró-

1 Szabó Károly e hely értelm ét nem ismerteháromszor m ellig víz alá m erült. Innen «veszi
fel, amidőn így fordította (A m agyar vezérek fel», «emeli ki» az új h ívőt a keresztapa (άνάδοχ&ς).
kora, P est, 1869. 233. 1.): «. . . K onstántin csá­ E szertartást szem lélteti a közölt miniatűr. —
szár által fogadtatva m egkeresztelkedett . . .». V. ö. J. Pargoire : L ’église byzantine de
Az άναοέ-/ειαι bizánci és új görög jelentése a 527 a 847, Paris, 1905. p. 93— 94. — A Sky-
m agyar «keresztvíz alá tart»-nak felel meg litzes-féle hely helyes értelm ét már M átyás
azzal a különbséggel, hogy a bizánci egyházban Flórián felism erte : T örténeti egyezések és
a keresztelés úgy történt, hogy a m egkereszte­ tévedések (Értek, a történeti tud. köréből
lendő a /.o/a^ßrppa-nak n evezett m edencében X V I. 10.), Bp. 1896. 15. 1.
394 Moravcsik Gyula

m aiak [ = bizánciak] területére és az elfogott keresztényekről sem feledke­

zett meg, k iv álto tta azokat, gondja volt ráju k és szabaddá te tte őket. Bulcsú
azonban az Istennel való szövetséget megszegvén, sokszor egész népével
a róm aiak [ = bizánciak] ellen m ent. Amidőn ugyanezt forralta a frankok
ellen is, fogságba került és O ttó császáruk által fára húzatott.»
A Skylitzes-féle szövegrészlet még más alakban is ránk m aradt. A X II.
század első felében élő Ioannes Zonaras in 8 - i g terjedő világkrónikájának
egyik forrása Skylitzes volt s így került bele abba a bennünket érdeklő rész­
let rövidített, kivonatos szövege, amely a főkéziratok új kollációja alapján
a következő : 1
Των Τούρκων δέ (τούς δ’ Ούγγρους 1 ούτω καλεΐσθαι καί πρφην είρή-
καμεν)2 τά 'Ρωμαίων ληϊζομένων επί τινα καιρόν ηρέμησαι3 τδ έθνος συμβέ-
βηκεν. ό γάρ τούτων αρχηγετών 4 Βολοσουδής 5 κεκλημένος καί ετερος δ5 άύθις
Γυλάς, καί αυτός μέρους αρχών, προσηλθέτην ϋ τφ βασιλεύ καί έκαστος αυτών 7
τού θείου της παλιγγενεσίας ήξιώθη λουτρού καί τδ καθ’ ημάς έμυήθη μυστή­
ριον και πατρίκιος έτιμήθ η8 έκάτερος V καί κατηντλήθ ησαν χρήμασι καί ούτως
έπανηλθον εις τά ήθη τά εαυτών, λαβόντες καί 10 άρχιερέα, δι’ ού πολλοί πρδς
έπίγνωσιν τού 11 Θεού μετηνέχθγσαν. άλλ’ ο μέν Γυλάς 12 καί τη πίστει ένέμεινε
καί την ειρήνην έτήρησεν, ο δέ λοιπδς 13 τάς πρδς Θεδν συνθήκας ήθετ/κώ ς
αύθις κατά Ρωμαίων ώπλί^ετο τούτο δέ καί κατά Φράγγων ποιήσαι14 έπιχει-
ρήσας έλλω καί άνεσταύρωτο.
A = cod. P a risin u s gr. 1715 [a. 1289] a T h. B ü ttn e r-W o b st c o llatu s B — cod. V indo-
bonensis h ist. gr. 16 [s. X V I.] fol. 4 i 6 r . C = cod. M onacensis gr. 324 [s. X II I .] fol.
475v— 47ór D = cod. M onacensis gr. 93 [s. X V I.] fol. i 5 i v— i52f E = cod. M ona­
censis gr. 325 [s. X IV .] fol. 2231· O = cod. V in dobonensis hist. gr. 68 [s. X V .] fol.
n 8 r—v v = cod. V in d o b o n en sis h ist. gr. 43 [s. X V .] fol. l y y S1 = versio slavica s.
X IV . ed. Sreznevskij : CnMeoHa MeTaippacTa n JIoroeeTa O nncam e Mipa ott. óhtíh η ΙΤΡγοβηπκτ.,
S t.-P e te rb u rg 1905. p. 144. ed. = Io a n n is Z o n a ra e ep ito m a e h isto ria ru m libri X I I I — X V III.
ed. T h. B ü ttn e r — W o b st, B o n n a e 1897. p. 484, 7— 19.

1 δ’ οΐίγκρους A : οΰγγρους’ B C D E O V : δ’ ουγγρους corr. m. p o st, in D 2 και πρώην ειρήκαμεν

om . D, sed ειρήκαμεν ad d . in m gne m. p o st. 3 ήρεμήσαι A 4 άρχηγδς V 5 βολοσουδής ABCOV :
βολοσουδής corr. ex βολοσουδής E : βολογουδής D : B ojihc8 Λ SI 6 προσήλθε V 7 των V 8 έτοιμήθη B
9 πατρίκιοι ετιμήθησαν V 10 κα'ι om . D 11 του om . Ε 12 T iija hie e t su p ra SI 13 BonJia SI
14 ποιήσαι om . V.

A görög szöveg m agyar fordítása így hangzik : «Noha a türkök [ = m a­

gyarok] (már előbb is m ondottuk, hogy a m agyarokat így nevezik) pusztí­
to ttá k a róm aiak [ = bizánciak] területét, m egtörtént, hogy e nép egyideig
nyugton m aradt. Ugyanis vezéreik közül a Bulcsú nevű, m ajd ismét egy
másik, Gyula, aki m aga is egy rész fejedelme volt, eljött a császárhoz és
m indkettőjük részesült az újjászületés isteni fürdőjében és vallásunk szent
titk aib a b e a v a tta to tt. Pénzzel elhalmozva tértek vissza földjükre, m agukkal
víve egy papot is, aki sokakat rávezetett Isten ismeretére. Gyula meg­
m aradt hitében és megőrizte a békét, a másik azonban az Istennel való
szövetséget megszegvén, a róm aiak [ = bizánciak] ellen ismét fegyvert

1 Z o n arasró l és a k é z ira ti h ag y o m á n y ró l 1. M oravcsik : id. m . 172., 185— 187. 1.

 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 395

fogott. Amidőn ezt a frankok ellen is megkísé­

relte, foglyul esett és m egfeszíttetett.»
E két bizánci tudósítás hitelét és jelentő­
ségét illetőleg nagyon különböző nézetek hang­
zottak el eddig. Schwarz G ottfried Skylitzes
tudósítása alapján azt igyekezett bizonyítani,
hogy a m agyarságot először Bizánc té ríte tte
m eg.1 Nézetével szemben egész sereg tudós
kelt a m agyar kereszténység római eredetének
védelmére, így Stilting,12 P ray,3 K ollár,4 F ejér5
és mások, akik viszont túlzásba menvén, igye­
keztek a bizánci tudósítástól m inden hitelt meg­
tagadni és azt egyszerű mesének minősíteni.
E zt az álláspontot képviselte legutóbb még K a­
rácsonyi János is,6 bár tévedéseire Pauler Gyula
m ár régebben rá m u ta to tt.7 K arácsonyi szerint
«A görög íróknak 1080 tá já n kelt állításai Gyula
és Bulcsú vezérek 950-i megtéréséről m ind merő
mesék . . .» 8. Mindez szükségessé teszi, hogy az
idézett forrásra vonatkozó összes kérdéseket ú j­
ból revízió alá vegyüp.
A közölt tudósítás hitelességét főleg forrás­
kritikai alapon tám adták, azt hangoztatva, hogy
Skylitzes m unkája a jelzett események után,
körülbelül egy századdal később készült s így
tudósítása költött. E tekintetben m a m ár vilá­
gosabban látunk. T udjuk, hogy Skylitzes m ű­
vében egész sereg kortörténeti m unkát használt B iborbanszületett K onstantin
fel s így V II. K onstantinos Porphyrogennetos (VII. K onstantinos Porphyro­
császár egyeduralm ának (945—959) korára vo- gennetos) császár.

1 G. de Ju xta Hornad : Initia religionis megtéréséhez? K atholikus Szem le 14 (1900)

christanae inter Hungaros ecclesiae orientali
adserta eadem que a dubiis et fabulosis narra-
tionibus repurgata, Francofurti et Lipsiae 1740.
2 J. Stiltingus : V ita S. Stephani regis
Hungáriáé, Cassoviae 1767. p. 43— 58 (először
1743-ban jelent meg).
3 G. Pray : A nnales veteres Hunnorum,
Avarorum et Hungarorum, Vindobonae 1761.
p- 358— 362.
4 A. F. Kollár : H istóriáé diplom aticae
juris patronatus apostolicorum Hungáriáé
regum libri trés, I. 2. Vindobonae 1762.
p. 2— II .
5 G. Fejér : R eligionis et ecclesiae chris-
tianae apud H ungaros initia, Budáé 1846.
p. 72— 82.
6 Mi köze a görög egyháznak a m agyarok
306— 310. ; A görögkatholikus m agyarok ere­
dete, u. o. 38 ( 1 9 2 4 ) 385— 396., 449—
460., 1. főleg 386— 393. ; A m agyar nemzet
honalapítása 896— 997-ig, N agyvárad, 1925.
77· L
7 Pauler Gy. : Mi köze a görög egyháznak
a m agyarok m egtéréséhez? Századok 34 (1900)
363— 364. — L. még az idevonatkozó kérdé­
sekről Sztripszky H. : Jegyzetek a görög kul­
túra Árpádkori nyom airól, Bp. 1913· ; Bellaagh
A. : V oltak-e a m agyarok a görögkeleti egyház
h ívei a X . században? T örténeti Szemle 3 (1914)
313—319-
8 K arácsonyi J. : Magyarország egyház-
története főbb vonásaiban 970-től 1900-ig,
V eszprém 19293. 4. 1.
396 Moravcsik Gyula

natkozólag főforrása egy egykorú, erősen egyházi érdeklődésű írónak a

m unkája volt.1 Ez a m egállapítás teh át teljesen kielégítő m agyarázatot
ad arra a kérdésre, hogy hogyan került be Skylitzes X I. századi króniká­
jába a két m agyar vezér konstantinápolyi m egtérésének története, m it
K arácsonyi olyan hihetetlennek ta rto tt.
De teljes m értékben megerősíti a Skylitzes-féle tudósítás hitelességét
az egyes részletek vizsgálata és más forrásokkal való összehasonlítása is.
K onstantinos Porphyrogennetos császár «De adm inistrando imperio» című
m űvében m aga is megemlékezik Bulcsú konstantinápolyi látogatásáról,
amidőn azt írja : «Tudnivaló, hogy Tevel(i) m eghalt és az ő fia, Termacs(u),
a mi barátunk, aki nemrég jö tt fel [t. i. K onstantinápolyba] Bulcsú-val,
Turkia [ = Magyarország] harm adik fejedelmével és karcha-jával».12 Theo-
phylaktos-ról pedig, aki Skylitzes szerint H ierotheos szerzetest Magyar-
ország püspökévé szentelte fel, szintén tu d n ak a bizánci források. I. Rom a­
nos Lekapenos császár fia volt s 933 február 2-tól 956 február 27-ig ült a
konstantinápolyi patriarchal székben.3 Végül arról a tényről, hogy Bulcsú
955 augusztus 10-én Augsburg közelében I. O ttó ném et király (962-től ném et­
római császár) csapataival a Lech mezején v ív o tt harcban fogságba került
és kevéssel utóbb akasztófán fejezte be életét, a m agyar források, így A nony­
mus és a krónikák is m egem lékeznek.4 A Skylitzes-féle elbeszélés legfőbb
ad ata it te h át más források is megerősítik s így ezek hitelességével szemben
semmiféle kételyre nincs ok.
Az em lített forrásokkal való összevetés alapján megközelítőleg Skylitzes
tudósításának chronológiája is m egállapítható. Bulcsú látogatásának m in­
denesetre jóval a Lech-mezei ütközet (955) előtt kellett történnie, G yuláénak
pedig szintén 956 előtt, m ert ez év elején h alt meg Theophylaktos partiarcha,
aki H ierotheost felszentelte. Ami a két látogatás term inus post quem -jét
illeti, abban nem kételkedhetünk, hogy mindez a 943. évi béke u tán tö r­
tént. H a m ost még tekintetbe vesszük, hogy K onstantinos m unkájában
Bulcsú látogatását m int kevéssel azelőtt (άρτίως) tö rtén t eseményt említi,
akkor közelebbi term inus ante quem -ül a mű illető fejezetének keletkezési
ideje szolgálhat. Hogy a 40. fejezetet, ahol erről szó esik, m ikor jegyezték
le először, arra vonatkozólag biztos tám pontunk nincs, a m unka többi részé­
ben előforduló datálások és egyéb korhatározó adatok azonban m ind 948/9
és 951/2 közé esn ek .5 H a m ost még meggondoljuk, hogy a 943-ban öt évre
k ö tö tt béke 948 áprilisában já rt le, nagyon valószínűnek látszik, hogy Bulcsú

1 M. Sjuzjum ov : O őt. hctoquHKaxl· Jlma
JJtflKOHa Π CkHÜHIIH, BH3aHTÍHCK0e 06θ3ρ%Ηίθ
2 (1916) io 6 — 166.
2 D e adm inistrando imperio ed. I. Bekker,
Bonnae 1840. p. 175, 11 — 13. : ’Βτέον, ότι έτελεύτη-
σεν ó Τεβέλτ,ς, και εσχιν ο υ'ος αύτου ό Τερρ,ατζους,
ο άρτίως άνελΟών φίλος μετά του ΙΒυλτζοΰ του τρίτου
άρ/οντος και καρ/ά Τουρκίας.
3 Les regestes des actes du partiarcat de
Constantinople. Vol. I. Les actes des patri-
arches. Fase. II. Les regestes de 715 ä 1043
par V. Grumel, Socii; A ssum ptionistae Chal-
cedonenses 1936. p. 222. ; v. ö. Échos d ’Orient
36 (1933) 278.
4 Scriptores rerum Hungaricarum I. 109.,
169., 308. 1. — V. ö. Pauler Gy. : A m agyar
nem zet történ ete Szent Istvánig, Bp. 1900.
85— 88. 1. ; H óm an (— Szekfü) : Magyar tör­
tén et I2. 146., 159— 160. 1.
5 L. Moravcsik : id. m. 151— 152. 1.
 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 397

és Gyula látogatása e békeperiódusra esett. De a Skylitzes-féle tudósítás

vizsgálata alapján még szűkebb időbeli h atáro k közé zárh atju k ezt. Sky-
litzes am a szavaiból, hogy Bulcsúnak K onstantinos császár volt a kereszt­
apja, világosan kitűnik, hogy a látogatás K onstantinos császár egyedural­
m ának idejére esett, vagyis 945 jan u ár 27. u tán tö rtén t. Skylitzes az ese­
m ényt a trónörökösnek, a fiatal II. Rom anosnak megkoronázása u tán beszéli
el, ami 948 tavaszán tö rtén t s így ez is am ellett szól, hogy a két látogatás­
nak 948 tá já n kellett történnie.1 B ár azt a felfogást, hogy Bulcsú és Gyula
n o v y jr *

Bulcsú vezér m egkereszteltetése Biborbanszületett K onstantin császár udvarában.

a 943. évi békével kapcsolatban K onstantinápolyba került előkelő m agyar

kezesek közé ta rto z o tt volna, kizártnak ta rtju k , annyi m indenesetre való­
színűnek látszik, hogy a m agyar vezérek látogatása szorosan összefügg K on­
stantinos császár békepolitikájával.

1 Szabó Károly (A m agyar vezérek Kora,H óm an B álin t m unkái. Magyar középkor. Bp.
Bp. 1869. 322. 1.) Bulcsú látogatását az öt 1938. 106. 1.) Gyula lá togatását 951— 959· közé
éves békét követő újabb betörések utáni időre, teszi. — N em világos, mire alapítja feltevését
949-re teszi, J. B. Bury (B yzantinische Z eit­ Darkó Jenő (Byzantinisch-ungarische Beziehun­
schrift X V . 1906. 561— 562.) pedig úgy véli, gen in der zw eiten H älfte des X III. Jahr­
hogy a két m agyar vezér látogatása 948-ban hunderts, W eimar, 1933. 4· h), aki Bulcsu
a letelt béke m eghosszabbítására irányult. litjá t 940-re, G yuláét pedig 946-ra teszi.
H óm an B álin t (Turul 3 0 : 1912. 112. 1. =
398 Moravcsik Gyula

A Skylitzes-féle tudósítás forrásának, hitelességének és chronológiájá-

nak tisztázása u tán m ost m ár közelebbi vizsgálat alá vehetjük e sokat v ita ­
to tt forrás történeti értékét.
A két m agyar vezér konstantinápolyi látogatásának és megkeresztel-
kedésének m inden részlete tipikusan bizánci. A keresztelésnél a császár szere­
pel keresztapaként, am int ezt a m adridi Skylitzes-kézirat m iniatűrje olyan
szemléletesen ábrázolja. Az előkelő m agyar vezérek magas bizánci mél­
tóságot, patrikiosi rangot k ap tak és gazdag ajándékokban részesültek.
E vonások szám talanszor ism étlődnek a bizánci forrásokban, amidőn b ar­
bár fejedelmek m egtéréséről van szó, olyannyim , hogy Skylitzes idevonat­
kozó frazeológiájához egész sereg párhuzam ot n yújtanak. íg y pl. 527/8-ban
a herulok fejedelme népével eg y ü tt K onstantinápolyba érkezik s kifejezi
óhaját, hogy fel szeretné venni a kereszténységet. Justinianos császár emeli
őt ki a keresztvízből. Vele együtt keresztelkednek meg más előkelő herulok.
A fejedelem gazdag ajándékokban részesül és m int a császár szövetségese,
távozik földjére.1 U gyanabban az évben történik a Bosporos-vidéki húnok
fejedelmének megkeresztelkedése, akinek szintén a császár lesz a kereszt­
apja. Ö is sok ajándékkal m egrakodva tér vissza népéhez, azzal a köte­
lezettséggel, hogy a bizánci érdekeket védelm ezze.12 U gyancsak Ju stin ia ­
nos császár végzi a keresztapai tisztet egy 538 tá já n bizánci szolgálatba
lépő előkelő hűn m egtérésénél.3 777-ben a dunai bolgárok fejedelme IV.
Leon udvarába menekül. A császár m aga lesz a keresztapja, patrikiosi
rangra emeli és egy bizánci hercegnővel házasítja össze.4
Bulcsú és Gyula m egtérése m ögött — m int annyi más esetben — nyil­
ván szintén politikai okok rejlettek. K onstantinos császár egyrészt féken
akarta tartan i a m agyarokat, akik korábban a b zánci birodalm at állandó
rettegésben ta rto ttá k betöréseikkel, s m ásrészt talán a bizánci politikai elvei­
nek megfelelően arra is gondolt, hogy a m agyarok szövetségét alkalmilag
felhasználja más népek ellen. Nem véletlen teh át, hogy Á rpád fejedelem
dédunokájával együtt a rangban «harmadik fejedelem», Bulcsú karcha jelent
meg a bizánci császár udvarában, akinek jövetelét talán m ár előkészítették
a korábban o tt tartózkodó előkelő m agyar túszok, s hogy kevéssel utóbb
Gyula is követi őt, akinek rangja K onstantinos szerint a karcháénál m aga­
sabb volt. A Bulcsú megtéréséhez fűzött rem ények — Skylitzes tudósítása
szerint — nem v áltak be, s a bizánci író nem titk o lt káröröm m el említi tra ­
gikus halálát, m integy isteni bün tetést látván abban, am iért Bulcsú keresz­
tény hitét oly ham ar elhagyta s az Istennel és Bizánccal k ö tö tt szövetséget

1 Malalas, ed. Bonn. 527. : . . . βαπτισθε'ις. . Theophanes,

άνάδοχος αύτοϋ εγένετο του άχράντου βαφτίσματος ο
αυτός βασιλεύς ’Ιουστινιανός . . . = Theophanes, ed.
de Boor 174— 175 : ό δε βασιλεύς βαπτίσας αυτόν . . .
έδέξατο εκ τοϋ βα-τίσματος . . .
2 Malalas, ed. Bonn. 4 3 Τ· : · · · '/at εφωτίσθη,
οντινα ό αυτός βασιλεύς έδόςατο εις φώτισμα . . . =
. ed. de Boor 175— 176. : . . . χα’ι
εδέςατο αυτόν ό βασιλεύς . . .
3 Malalas, ed. Bonn. 43^· : . . . óv ε’οέςατο ό
βασιλεύς’Ιουστινιανός έν άγίω βατετίσματι. . . . = Theo­
phanes, ed. de Boor. 218. : . . . Óv ε’δέξατο ό βα­
σιλεύ; από τοϋ βαφτίσματος . . .
4 Theophanes, ed. de Boor 451. : . . . δεξά-
μενος δε αυτόν βατετισθεντα εκ της αγίας κολυμβ/^θρας . . .
 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 399

megszegte. Ez a felfogás ju t kifejezésre a m adridi Skylitzes-kézirat m iniatűr­

jén is, am ely Bulcsú felakasztását ábrázolja.
Egészen más gyüm ölcsöket te rm e tt G yula megtérése. Skylitzes szerint
ő m egm aradt keresztény hitében, a Bizánccal k ö tö tt szövetséghez hű m aradt
és a bizánci keresztény foglyokkal emberségesen bánt. Hogy neki komoly
tervei voltak alattvalói m egtérítését illetőleg, bizonyítja az, hogy görög
szerzetest v itt m agával, akit a p atriarch a T urkia [ = Magyarország] püspö­
kévé szentelt fel. Hogy előkelő barb ár fejedelm ek a bizánci udvarban való
m egkeresztelkedésük u tá n papokat visznek hazájukba a további missziós
m unka céljából, az szokott [jelenség. Hogy azonban a m agyar fejedelem püs­
pököt kapott, az nyilván magas rangjának következm énye volt. Feltűnő,
hogy e püspök címében területnek és nem a városnak, m int püspöki szék-

Bulsúc kivégzése.

helynek a neve szerepel. Ebből arra kell következtetnünk, hogy Hierotheos

püspöksége missziós jellegű volt. Egy V IIE századi püspökségi jegyzékben
hasonlóan népnevek szerepelnek a püspöki címekben, s m inden jel arra
vall, hogy azok is missziós püspökségek voltak, vagyis a püspökök hatás­
köre egy-egy népre, illetve az azoktól lak o tt területekre terjed t ki.
A mi szem pontunkból ezúttal főként az a kérdés érdekel, mi lett e m a­
gyar missziós püspökség további sorsa? V annak-e ad atain k a Gyula terü ­
letén m egindult bizánci térítés eredm ényeire vonatkozólag? Valóban van
egy forrásunk, amely e kérdésről felvilágosítást nyújt.
Azok között az ó-egyházi szláv nyelven írt, régi orosz iratok között,
amelyek tárgya a «latinok» elleni polemizálás, ránk m arad t egy Π ο β ϊο τ β ü>
Λ ατ βιη Ε χί , . . . című m unka, am elyet egy XV. századi kéziratból A. Popov
ad o tt ki. 1 A kiadó m egállapításai szerint ez az irat több kéziratban fordul
1 A. P opov : IIcTopHKO-jiHTepaTypHHÓ 06-KpHxnqecKie ο π biτ η no ηοτορΐη flpeBHtömefi
3ορτ> apeBHe-pyccKHX'b noaeMHnecKHX'b conmie- rpeKO-pyCCKOß ΠΟΛΘΜΠΚΗ πρΟΤΗΒΈι JI&THHHH'B,
niii npoTHBt» JIaTHHHHT> (X I— X V . b.), Moskva, Sanktpeterburg, 1878. 78— 80 ; TpyABi B. Γ.
1875. I 7ö— 188. — V. ö. m ég A. P avlov : BacHJBeBCKaro II. Sanktpetersburg 95— 96.
 400 Moravcsik Gyula

elő s teljes terjedelm ében belekerült egy orosz tö rtén eti m unkába, rövidí­
te tt alakjában az orosz évkönyvek ú. n. Nikon-féle redakciójába, 1 eltorzí­
to tt form ában pedig az ú. n. KopMuaa KHura kiadásaiban is fellelhető. Ez
utóbbiakból lett ismeretes először nyugati k u tató k szám ára. 21 E nnek az
iratnak a befejező részében a bolgárok, oroszok és m agyarok megtéréséről
van szó, s egyes névalakok kétségtelenné teszik, hogy a m unka görög eredeti
fordítása. Popov a m unka keletkezését a X IV . századra d atálta, de a görög
eredetinek sokkal korábban kellett készülnie. A kúnok és perzsák [ = szeld-
sukok] említése alapján term inus post quem -ül a X I. század végét kell fel­
vennünk, s így valószínű, hogy az elveszett görög eredeti a X II. században
készült. 3 A bennünket érdeklő résznek két m agyar fordítása jelent m eg:
a Popov-féle kiadás szövegét lefordította Thallóczy-H odinka, 4 az orosz
évkönyvek Nikon-féle redakcióját H odinka. 5 M inthogy ez utóbbi szöveg
m ár későbbi kivonatolásnak és alakításnak az eredménye, bennünket első­
sorban az eredetibb szöveg érdekel. Ez Thallóczy-H odinka fordításában
így hangzik : 6
«Látván mindezen népeket a peonok, akik ugróknak neveztetnek, kik
m agokat magerők-nak m ondják, minek u tán n a érintkezésök volt a görö­
gökkel és ezeknek az eszét a magokénál m íveltebbeknek tap asztalták ,
m ert ők még mindig tisztátalano k voltak, ak ár előbb a bolgárok és ruszok
a peon nép két vezére isteni sugallat következtében összes hadokkal egye­
tem ben elhatározd, hogy teljes szeretettel és alázattal K onstantinápolyba
mennek, óhajtv án a szent keresztség felvételét s az isteni bölcseség szavaitól
való m egvigasztaltatást, mire m éltóknak is talá lták őket. És felvevén a
keresztséget s a K risztus evangéliom át, övéikhez visszatértek. De minek-
előtte a görög püspökök jóform án országokba jöhettek és őket az írás szavai­
val m e g o k tath atták volna, legott egyike a két vezérnek, az Istv án nevű,
'igaz keresztény hittel eltöltve, meghala, ki sok, istennek tetsző cselekedetet
mívelvén, békén té rt a mennyei birodalom ba. Csakham ar keletről, éjszak­
ról és délről számos nép tö rt elő, sok rázkódás és ijedelem fogta el a görögök
birodalm át, úgy, hogy ezt a peon népet ham arjában nem tu d tá k megerősí­
teni a (keresztény) hitben. És saját nyelvükön íro tt könyveik sem valának.
Mely rájok nézve alkalm atos tétlenségét a görögöknek látv án a latinok,
Róm ából felkerekedtek s a peonokat, kik ugróknak neveztetnek s a többi
-^jf-velők szomszéd n e m zetek et: a hunokat és ipidákat könyveikkel és írásaik­
kal istentelen hitökre térítették.»
A IIoBtcTL· tudósításának m agját két m agyar vezér (λβΑ k h h 3a az ere-

1 ΠοΛίιοβ coőpam e pyccK 0 XTb jrfcroimceii. IX . 3 L. M oravcsik : id. m. 131— 132. 1.

( V il i. JltToiiHCHMÖ c6opHHKT>, HMeHyeMMii nax-
piapmeio mm H hkohobckojo Jitronncbio), Sankt-
peterburg, 1862. p. 70.
2 J. Hergenröther : P hotius, Patriarch von
C onstantinopel. Sein Leben, seine Schriften
und das griechische Schism a III. Regensburg,
1869. 862— 869. 1.
4 T hallóczy L. : Adalék az ó-hit történe­
téhez Magyarországon, Századok 30 (1896)
199— 206.
5 H odinka A. : Az orosz évkönyvek magyar
vonatkozásai, Bp. 1916. 52-—53. 1.
6 Id. h. 200— 201. 1.
 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 401

detiben) konstantinápolyi megkeresztelkedése képezi, akikben Skylitzes

B ulcsú-jára és G yulá-jára ism erünk. Az eltérés mindössze abban áll, hogy
a szláv forrás egyidejűleg szerepelteti őket, holott Skylitzes szerint egymás
u tán jö ttek K onstantinápolyba. A m ásodik vezér jellemzése teljesen meg­
egyezik azokkal a vonásokkal, am elyeket Skylitzesnél Gyuláról olvasunk
s így nem kételkedhetünk abban, hogy a szláv szöveg Istv án -ja (ΟτΕφΑΗΐ>)
azonos Skylitzes G yulá-jával, amiből az következik, hogy a Στέφανος név 7
Gyula keresztneve volt, am elyet K onstantinápolyban m egtérésekor kapott.
Ezek az egyező vonások valószínűvé teszik, hogy a szláv forrás, illetve a
görög eredeti tudósítása végeredm ényképpen ugyanarra a X. századi bizánci
egyházi jellegű történeti m űre megy vissza, am elyet az újabb k u tatás Sky-
litzes forrásaként k im u tato tt. Míg azonban Skylitzes és a szláv szöveg közös
forrása — amely a X. század m ásodik felében keletkezett — még kora b i­
zánci perspektívájából nézve csak a Gyula területén meginduló eredményes
térítésről tu d o tt, addig a szláv szöveg, illetve X II. századi görög eredetije -
amely m ár az egyházi szakadás u tá n és nyilván polemikus céllal íródott —
későbbi kor távlatából lá tja az eseményeket. A két m agyar vezér megtérése
itt m ár az egész m agyarság (ΓΙθοηη ) ügyeként van feltüntetve s a m a­
gyar kereszténység római eredetének kérdése a szerző szemében összekapcso­
lódik a Gyula területén lefolyt bizánci térítés további sorsával. Azt a tényt,
hogy a görög hit nem vert gyökeret a m agyarság egész körében, két okkal m a­
gyarázza a szerző: az egyik, am elyre csak céloz, G yula-István halála volt, a
m ásik pedig a bizánci birodalm at ért m egrázkódtatások, amelyek m egaka­
dályozták a görögöket abban, hogy a m agyarföldi térítés zsenge p alán táját
gondozzák és erősítsék. H a a szláv szöveg túlozva «püspökökéről szól, nyil­
ván forrásának H ierotheosra vonatkozó tudósítását to rzítja el. Szavaiból
azonban nem lehet arra következtetni, hogy H ierotheos nem is érkezett
meg működési területére. 1 Skylitzes világosan m egm ondja, hogy «. . . oda
érkezvén, a b arb ár tévelygésből sokakat kivezetett a kereszténységhez».
A szláv szöveg tudósításából, amely — ism ételjük — m ár csaknem két szá­
zad távlatából nézi az eseményeket, csak annyit következtethetünk a Hiero-
theos-féle térítés további sorsára vonatkozólag, hogy G yula-István halálá­
val annak tám asza kidőlt, és így talán H ierotheos missziós püspöki tevé­
kenysége is véget ért.
Hogy Skylitzes Γυλάς-a és így a szláv forrásban em lített ΟτΕφΑΗτ. is azo­
nos az idősebb Gyulával, akinek törzse «— a Maros két p a rtján —- a későbbi
Temes, Torontál, Csanád, Arad, Zaránd, Békés megyék sík területén —
szállt meg»2, azt a m agyar történetírás egyértelm űleg vallja. I tt játszódott

1 a T hallóczy— Hodinka-féle fordítás nem adja

Thallóczy (id. h. 205. 1.) azt k övetkezteti
a szláv szövegből, hogy «a görög püspökök be vissza egészen hűen az eredetit, ahol nem
sem jöhettek az országba» és hogy «ha Hiero- «mielőtt» áll, hanem «És m ég jóformán . . .
theosz m eg is indult, V iddinben maradt». E m a­ nem . . . jöhettek . . . és legott . . .».
gyarázat ellen már Pauler (A m agyar nem zet 2 H óm an (— Szekfü) : Magyar történet I.2
története Szent István ig 173. 1.) jogos kifogást 122. 1. ; v. ö. u. ο. «Α m agyar törzsek elhelyez­
em elt. Ü g y látom egvébként, hogy e helyen kedése az új hazában» c. térképpel.

Szent István. I. 26
402 Moravcsik Gyula

le te h át a m agyar kereszténység életének első, alig ism ert fejezete s o tt m ű­

ködött az első m agyar missziós püspökség.
Gyula konstantinápolyi ú tja u tán körülbelül egy félszázaddal később,
amidőn Szent István nem zetét a róm ai egyház kebelébe vezeti, ugyanazon
a területen, ahol egykor H ierotheos püspök terjesztette az új h itet, ismét
találkozunk egy újabb, Bizánc felé orientálódó törekvéssel. Anonymusból
és a Gellért-legendából ism erjük A jtony tö rtén etét. Az utóbbi forrás szerint
A jtony «a görögök szertartása szerént V iddin városában keresztelkedett
volt meg». Területe a Körös folyótól egészen a D una vonaláig, Szörényig
(mai Turnu Severin) és Vidinig terü lt el, «hatalm át pedig a görögöktől vévé
s az em lített Maros városában m onostort építe Keresztelő Szent János
tiszteletére, ap áto t helyezvén bele görög b aráto k k al az ő törvényök és
szertartásuk szerént». A m int ismeretes, Szent Istv án vezére, Csanád leverte
Aj tony t. Forrásunk szerint az ütközetben elesetteket «. . . M arosvárba vivék
és eltem eték a görögök m onostorában Keresztelő Szent János cinterm ébe,
m inthogy abban a tarto m án y b an akkor m ás m onostor nem vala. Az o tt
való barátoknak pedig azon város egy harm ada szolgál vala, kiket Csanád
nem kergete el, hanem azon állapotban engedé őket m aradni, amelyben
találta. Minek m egtörténte u tá n Csanád m aga mellé vévén a m ondott mo­
nostor a p á tjá t a m onostorból néhány b a rá tta l együtt . . .» elmegy, hogy
korábbi fogadalm ának teljesítését előkészítse. U tóbb ezt be is v álto tta,
«. . . Szent György vértanú tiszteletére m onostort építe, oda vivén az emlí­
te tt görög b a rá to k at Keresztelő Szent János m onostorából ap át jókkal
együtt».1
A jtony személyére, az ifjabb Gyulához való viszonyára és a Gellért-
legendában elbeszélt események chronológiájára vonatkozólag nagyon el­
térőek történészeink nézetei. Pauler Gyula A jtony legyőzését még 1028
tá já ra te tte ,2 újabban azonban Fehér Géza n y o m án 3 Deér József4 és
H óm an B á lin t5 am a nézetet vallják, hogy ez az esemény Szent Istv án ural-

1 Szabó Károly fordításából : E m lékiratok. . . in honorem beati Georgii martiris m onas­

a m agyar kereszténység első századáról, Pest, terium edificauit, introducens illuc mem oratos
1865. 62— 66. Az eredeti latin szöveg (io . fej. Grecos m onachos de m onasterio beati Ioannis
Endlicher : M onumenta Arpadiana 214— 218. B ap tiste una cum abbate.»
1.) így hangzik : «. . . secundum ritum Grecorum 2 Pauler : A m agyar nem zet története az
in ciuitate B udin fuerat baptizatus . . . accepit Árpádházi királyok alatt I. Bp. 18992. 44. 1. —
autem potestatem a Grecis, et construxit in U gyan így újabban K arácsonyi J. : Szent Gel-
prefata űrbe Morisena m onasterium in honore lért Csanádi püspök és vértanú élete, Bp. 1925.
beati Ioannis B aptiste, constituens in eodem 72. 1.
abbatem cum m onachis grecis, iu xta ordinem 3 Fehér : Bulgarisch-ungarische Beziehun­
et ritum ipsorum . . . tollen tes duxerunt in gen in den V— X I. Jahrhunderten, Pécs,
Moroswar, et sepelierunt in cim iterio s. Ioannis 145— 156.
B aptiste in m onasterio Grecorum, quia in 4 Deér : A m agyar törzsszervezet és a
eadem prouincia aliud m onasterium illis tem - patrim oniális királyság külpolitikája, K apos­
poribus non erat. m onachis autem ipsius loci vár, 1928. 47. 1.
eiusdem urbis tercia pars deseruiebat, quos 6 H óm an (— Szekfü) : Magyar történet I2.
Chanadinus non repulit, séd in eodem statu 178— 179. 1. — V. ö. H óm an B., Turul 30
in quo inuenti sunt, manere perm isit. quo (1912) i n — 113. = Magyar középkor, B g.
facto Chanadinus assum ens abbatem dicti I938 · 105— 107. 1.
m onasterii cum aliquibus m onasterii fratribus
 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 403

kodása elején (1002-ben, illetve 1003-ban) tö rtén t s hogy az kapcsolatban

volt a m agyar királynak II. Basileios bizánci császár szövetségében Sámuel
bolgár cár elleni harcaival, akinek A jtony állítólag szövetségese lett volna.
Fehér Géza e feltevésének megfelelően a Gellért-legenda fent közölt szöve-

Bolgárölő Vazul (II. Basileios Bulgaroktonos) császár.

gét úgy igyekszik m agyarázni, hogy A jtony a bolgár Vidinben keresztel-

kedett meg s hogy «Maros városában, székhelyén Keresztelő Szent János
tiszteletére m onostort é p ítte tett «görög» = bolgár barátok számára»1. E fel­

1 Fehér : A bolgár egyház kísérletei és sikerei hazánkban, Századok 61—62 (1927 8) 1 0 .1.
404 Moravcsik Gyula

tevését A nonym usnak A jtony családjára vonatkozó genealógiai megjegy­

zéseire alapítja s a Gellért-legenda am a szavait, hogy «accepit autem potes-
tatem a Graecis» anachronizm usnak minősíti, m ert nem tu d ja elképzelni,
hogy II. Basileios Szent Istv án n al is és A jtonnyal is szövetségben állott
volna.1
Tény az, hogy Szent Istv án II. Basileios bizánci császárral (976—1025)
szövetségben állt. T udjuk, hogy csapataival részt v e tt azokban a harcok­
ban, am elyeket a császár Samuel bolgár cár ellen v ív o tt,12 akinek halála
után (1014) csakham ar egész Bulgária bizánci uralom alá került (1019).3
Szent István e beavatkozásának tőlünk ism ert epizódja m inden jel szerint
1004-ben tö r té n t4. Viszont a kérdés legújabb k u ta tó ja az összes érvek gon­
dos mérlegelése után a Csanádi püspökség alapítását 1030-ra, A jtonynak azt
megelőző legyőzését pedig a II. Basileios halála utáni időre, 1028 tá já ra
teszi.5 Ez a nagy időköz és a bizánci császár közbejött halála nézetünk
szerint nemcsak kiküszöböli a felm erült nehézségeket, hanem teljesen ki­
elégítő m agyarázatot n y ú jt Szent István, a bizánci császár és A jtony viszo­
nyára vonatkozólag. Mi a következőképpen látju k az események összefüg­
gését. A bizánci csapatok 1002-ben nyolc havi ostrom u tán II. Basileios
császár személyes vezetésével elfoglalták V idint.6 Ilyen módon a bizánci
uralom elérte A jtony területének déli h a tárát, s ez az esemény késztethette
Aj tony t arra, hogy megjelenjék a császár előtt. Hogy területét, amely —-
ne feledjük el — a m agyar honfoglalás előtt a bolgár birodalomhoz ta rto ­
zott, a bizánci császár esetleges további északi előnyomulása ellen biztosítsa
és h atalm át m egtartsa, meghódolt előtte, s m inthogy, a b arb ár fejedelmek­
kel való politikai egyezség megkötése rendesen együtt já rt a keresztény
hitre való áttéréssel, egyszersmind meg is keresztelkedett Vidinben s alig­
hanem ő is abban a kitüntetésben részesült, hogy a bizánci császár emelte
ki a keresztelő medencéből. A jtony e meghódolása, aki nyilván teljhatalm ú
úr volt a saját területén, nem befolyásolhatta Szent Istv án m ag atartását,
aki körülbelül ugyanabban az időben k ö tö tt Bizánccal szövetséget. Amikor
aztán később 1028 tá já n A jtony szembeszállt a királlyal és a marosi só-

1 Fehér feltevésének bizonyítása közben
többek k özött azt írja : «Wir legen den N ach­
druck vielm ehr darauf, dass es ganz unver­
ständlich wäre, warum B asileios II. seinen
Schutzbefohlenen im Jahre 1028 . . . im Stich
gelassen h ä tte . . .» (id. m. 149. 1.) nem gon­
dolva meg, hogy II. B asileios akkor már három
éve h a lo tt volt.
2 H. Bresslau : Fundatio ecclesiae Sancti
A lbani N am ucensis, N eues Archiv der Gesell­
schaft für ältere deutsche G eschichtskunde 8
(1883) 592. : «Stephanus rex Pannoniorum, ex
pagano christicola factus, vere fidei im itator
erat D eoque devotus. Orta vero bellorum
tem pestate, que a barbaris infertur im peratori
C onstantinopolitane urbis, rex Constantino-
politanus eundem Stephanum ad bellandam
barbariem sibi adscivit, cuius am iniculo Cesa-
riem sibi infestam v i debellavit . . .»
3 V. ö. V. N . Zlatarski : HcTopmi Ha
ÖT.jrapcKaTa ^npacaisa iiphsn cpkaHUTt» βΙ.κοιιθ
I. 2. Sofia, 1927. 704— 743. 1.
4 Fehér : Bulgarisch-ungarische B eziehun­
gen 152— 154. 1. Cesarie-t Skopje-vel azonosítja.
E zt a várost pedig 1004-ben foglalták el B asi­
leios hadai ; 1. V. N. Zlatarski : id. m. 725. 1.
5 Juhász K. : A Csanádi püspökség tör­
tén ete alapításától a tatárjárásig (1030— 1242),
Makó, 1930. 38., 46. 1. — V. ö. H orváth J. :
Szen t István diplom áciája, Bp. 1937. 5^· *■
6 S k ylitzes— Kedrenos, ed. Bonn. 454— 455.
— V. ö. Zlatarski : id. m. 710., 721., 723. 1.,
aki ezt az esem ényt 1003-ra teszi.
 Görögnyelvű monostorok Szent István kordban 405

szállítást m egakadályozta, Szent István ellene küldte Csanádot és le­

verte őt.
A mai Csanád helyén, a régi M arosvárott az A jtony által alap íto tt
Keresztelő Szent János-m onostorban te h át Szent Istv án korában görög
szerzeteseket találunk. Az egykori görög tem plom alapjait és az előtte levő
keresztelő m edencét i86S-ban fel is tá r tá k .1 A Gellért-legendából még azt
s tudjuk, hogy mi tö rté n t A jtony leverése u tán a görög szerzetesekkel.
Miután Szent Gellért m egérkezett székhelyére, «onnan m egindulván Maros
cárosába ménének, ahol görög barátok valának, kik az isteni tiszteletet
íz ő szertartásuk és szokásuk szerént gyakorolják vala. A püspök osztán
tanácsot ta rtv á n Csanád ispánnal, azon görög ap áto t a b arátokkal együtt
ítvivé Oroszlánosra, az ő m onostorukat pedig Csanád a püspöknek és a

A nagyszentm iklósi kincs görög feliratos csészéi.

b arátoknak adá á t . . .».12 Hogy az oroszlánost m onostorban, amely a Maros­

tól délre feküdt, meddig laktak görög szerzetesek, azt nem tudjuk, Juhász
szerint valószínű, hogy a X III. század első felében a monostor a bencések
kezébe k e rü lt.3
Hogy az idősebb Gyula és A jtony politikai meggondolásokból fakadó
bizánci orientációja és az azt nyomon kísérő görög térítési kísérletek milyen
hatással voltak a Tisza és Maros vidékének népére, azt m a m ár adatok

1 Juhász : id. m. 63. 1. ; v. ö. H enszlm ann
I., Archaeologiai K özlem ények 8 (1871) 1—34.;
O rtvay T., u. o. 10 (1876) 1—23.
2 Szabó K. id. ford. 68. 1. — A latin szöveg
(11. fej. Endlicher 219. 1.) a következő : «hide
proficiscentes uenerunt in urbem Morisenam,
ubi erant m onachi Greci, qui diuina secundum
ritum et consuetudinem suam celebrabant.
episcopus autem inito consilio cum com ite
Chanadino eundem grecum abbatem cum mo-
nachis suis tran stu lit in Orozlanos, monasterium
uero ipsorum episcopo cum fratribus suis assig-
nauit . . . »
3 C. Juhász : D ie S tifte der Tschanader
D iözese im M ittelalter, Münster, 1927· 66. 1. —
Am i a h elyn evet illeti, a Juhász közölte ok­
levelek közül csak a z 1 4 3 7 -e sb e n fordul elő
O r o z la m u s , míg az 1247. és 1451. évről k e z e ­
zettekben n -nel van írva. Ezért tartottam meg
az O r o s z lá n o s írásm ódot.
4 o6 Moravcsik Gyula

hiányában nem tu d ju k m egállapítani.1 A nnyi azonban bizonyos, hogy Gyula

konstantinápolyi m egtérésének és H ierotheos püspök missziós tevékeny­
ségének szálai egészen Szent Istv án udvaráig vezetnek. Gyula leánya volt
Sarolt, Géza fejedelem felesége, Szent Istv án édesanyja, akit m inden való­
színűség szerint még H ierotheos püspök keresztelt meg, s akiről querfurti
Bruno azt írja : «qua duce erat christianitas coepta».12 íg y aztán az sem
lehet véletlen, hogy az első m agyar király a keresztségben azt a nevet kapta,
am elyet egykor anyai nagyatyja, a konstantinápolyi udvarban megkeresz­
telt G yula-István viseli.
M agyarország területének Tiszán-túli részén, amely m ár a honfoglalást
megelőző századokban is a bizánci érdekszférába ta rto z o tt, Szent Istv án
korában is feltűnnek te h át a görög egyház h atásán ak nyomai. Más volt a
helyzet a D unántúlon, ahol a helyi és tö rtén eti hagyom ányok is Róm a felé
m u ta tta k . Szent Istv án népét a róm ai egyház kebelébe vezetvén, a m agyar­
ságot a nyugati népek művelődési közösségébe kapcsolta be, de az akkori
világpolitikai helyzet és M agyarország földrajzi elhelyezkedése következ­
tében Bizánccal szemben sem zárkózhatott el.
A X. század m ásodik felében és a X I. század elején Bizánc kulturális
hatásának hullám ai Itálián keresztül az Alpeseken tú lra is átcsapnak.
I. O ttó nyugat-róm ai császárrá koronázása (962), m ajd II. O ttónak Theo-
phanu görög hercegnővel k ö tö tt házassága (972), III. O ttónak V III. K on­
stantinos császár egyik leányával való eljegyzése (1001) és az ezzel kapcso­
latos «renovatio» gondolatának erős érvényesülése jelzik azokat a szálakat,
amelyek Bizáncból nyugat felé vezetnek.3 Itália déli része ez időben még
á t van ita tv a a bizánci művelődéssel s a görög hatás egyházi téren is érvé­
nyesül. D él-Itáliában nagyszám m al vannak görög bazilita-m onostorok, s
1004-ben alapítja Neilos a Róm a m elletti g rotta-ferratái görög bazilita-
m onostort. Az egyházi szakadás akkor még csak a politikai küzdelm ekben
vetette előre árnyékát, de a hit egység legalább is a gyakorlatban még fenn­
állott.4
Az Itália földjén keresztül az Alpeseken is átcsapó bizánci áram lat a

1 T erm észetesen e tek in tetb en m ég sokat
várhatunk az archeológiái leletektől. T hallóczy
értesülése szerint (id. h. 206. 1.) «. . . leletek is
bizonyítják a görög kereszténység em lékét
azon a m arosm enti vidéken». Érdekes, hogy
Csanádtól délre Nagy-Szent-M iklóson a híres
«Attila-kincs» darabjai közt k ét aranycsésze
került elő, am elyek feliratát legújabban I.
G osev a következőképpen olvassa : Δεά [ = διά]
δδατ&ς άνά αυσον Κ(υρι)ε <ε>ΐς ζωήν αιώνιον (V Con-
gresso Internazionale di S tu d i B izantini. Sunte
delle com m unicazioni, Roma, 1936. 38— 39.
1.). M egállapításai szerint e szöveg egy, a régi
bizánci akoluthiákban gyakran előforduló víz-
szentelési formulának felel meg.
2 Saroltról, Szent István anyjáról 1. Scrip-
toresrerum Hungaricarum I. 69., 291., 312. 1. —
Querfurti Bruno n yilatkozata : V ita S. Adal-
berti episcopi, MGH. SS. IV. 607. — Sarolt
szerepéről a m agyarság m egtérésében Franki
(Fraknói) V. : A m agyar nem zet m űveltségi
állásának vázlata az első fejedelm ek korában
és a kereszténység behozatalának története,
P est, 1861. 309., 318— 319. 1.
3 P. E. Schramm : Kaiser, Basileus und
P ap st in der 'Z eit der O ttonen, H istorische
Zeitschrift 129 (1924) 424— 475. ; Kaiser, Rom
und R enovatio I— II. Leipzig 1929.
4 L. Bréhier : Le schism e oriental du X L
sied e, Paris, 1899. ; W. Norden : D as Papsttum
und B yzanz, Berlin, 1903. ; A. Michel : B e­
stand eine Trennung der griechischen und
römischen Kirche schon vor Kerullarios?, H is­
torisches Jahrbuch 42 (1922) i — i i . ; Hum bert
und Kerullarios I— II. Paderborn 1925— 1930.
 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 407

m agyar földet sem kerülte ki. Szent Istv án bizánci kapcsolataira vonatkozó­
lag alig egy-két adat m aradt ránk, úgy hogy a kép, amely ezek alapján meg­
rajzolódik, hiányos és töredékes. Azt m ár em lítettük, hogy II. Basileios
bizánci császárral szövetségben állt és csapatai részt vettek a bolgárok elleni
harcokban. E szövetség hátterében a bizánci és nyugat-róm ai császárság
akkori politikájának egymás felé hajló vonala tűnik elő.1 Bizonyára a
bizánci szövetség te tte lehetővé, hogy Szent Istv án K onstantinápolyban
„csudálatos m ivű” tem plom ot é p ítte tett, am elyet gazdagon ellátott m inden

Bizánci stílusú kőkoporsó Székesfehérvárról, am ely talán Szent István király

tetem eit rejtette magában.

szükségessel és ahol az istentisztelet a latin rítus szerint folyt.12 De bizánci

hatásokra bukkanunk a hazai földön is, ahol más idegenekkel együtt görö­
gök is tartózkodtak.3 A budai tem plom építésénél Görögországból való kő­
faragók dolgoztak.4 Ügy látszik, hogy Szent Istv án korában hazánkban a

1 Deér : id. m. 48. 1. v. ö. Schünem ann, Ungarische Jahrbücher 4

2 Legenda maior c. 11. (Florianus p. 19.) ;
H artvici v ita c. 14. (u. o. 50.). — V. ö. Brehier :
id. m. 20. 1. ; B. Leib : Rome, K iev et B yzance
á la fin du X L sied e, Paris, 1924. 82. 1. ;
Michel : id. m. I. 19. 1.
3 Scriptores rerum Hungaricarum I. 303. 1. ;
(1924) 109.
4 Scriptores I. 317. 1. — Ú g y latszik, ez
akkoriban nem v olt egyedülálló eset. A vest-
fáliai Paderbornban ugyanabban az időben
(1017-ben) ugyancsak görög mesteremberek
építik fel a Szent B artholom aeus-tem plom ot.
L. K. Trypanes, Ελληνικά g (1936) 171— 172·
4 o8 Moravcsik Gyula

bizánci művészet befolyása erősen érvényesült. E m ellett szól a Szent István-

féle székesegyházak töredékes köveinek vallomása, és ezt bizonyítja több
egykorú emlék, így pl. az a kőkoporsó is, amelyben állítólag a szent király
ham vai nyugodtak.1 De arra is vannak bizonyítékaink, hogy a Szent István-
kori M agyarországon a görög nyelv ismerete sem hiányzott. A velencei
szárm azású Szent Gellért püspökről ismeretes, hogy tu d o tt görögül, m űvei­
ben görög szavakat használt és érdeklődést ta n ú síto tt a görög viszonyok
irán t.12 T udjuk, hogy a X I. században a pannonhalm i apátság k ö n y v tárá­
ban volt egy „Psalterium G raecum ” .3 A zágrábi egyetemi könyvtár kéz­
iratai közt ránk m arad tak m agyarországi eredetű liturgikus m unkák s ezek
között van a vízkereszti vízszentelés szertartása, amely nem más, m int
a bizánci görög szertartási form ula fordítása (,,ut mos est G raecorum ”) 4.
Egy századdal későbbi időre utal, de mégis jellemző a hazai viszonyokra az
a tény, hogy Johannes Damaskenos és Maximos görög egyházatyák egyik
legkorábbi latin fordítása Pannonhalm a szám ára készült és pedig egy olyan
görög kéziratból, amely a pásztói bencés apátság birtokában volt. Nagyon
valószínű, hogy a fordító, egy bizonyos Cerbanus, bazilita szerzetes volt.5
A bizánci hatás e töredékes nyom ait kiegészíti az a tény, hogy Szent
Istv án n ak ránk m arad t egy görög oklevele, am ely a veszprémvölgyi apáca­
m onostor létezéséről ta n ú sk o d ik .6 Ez az oklevél két példányban m arad t
ránk : az egyik az ú. n. országos levéltári példány (OP), a másik a nemzeti
múzeum i (MP), amely utóbbi azonban jelenleg szintén az Országos
Levéltár-ban van. A k u tatáso k kiderítették, hogy az OP nem egyéb,
m int az MP szövegének hanyag és felületes m á so lata ,7 egy 1290—1295
közt készült h am isítv án y .8 Szent Istv án oklevele azonban nem eredeti­
ben, hanem csak K álm án király 1109. évi átírásában m arad t ránk. Bár
felm erült olyan vélem ény is, hogy a Kálmán-féle átírás az eredetinek in te r­
polált átdolgozása,9 az újabb k u tatáso k m inden kétséget eloszlattak e
tekintetben, s így az 1109. évi átírásban Szent Istv án oklevelének eredeti
szövegét és hiteles m ásolatát kell látn u n k .10 Az MP azonban nemcsak Szent

1 Varjú E. : Szent István koporsója, kező munkákban : Szentpétery I. : Az Á rpád-

Magyar M űvészet 6 (1930) 372— 379. -— Szent
István és általában az Árpádok kora bizánci
m űvészeti hatásainak feldolgozása m ég nagy
tartozása a hazai tudom ánynak.
2 K arácsonyi J . : S zen t Gellért csanádi
püspök és vértanú élete, Bp. 1925. 62., 108. 1.
3 Századok 35 (1901) 1037.
4 Zalán M. : M agyar K önyvszem le 34
(1927) 327— 329.
5 Zalán M. : Árpádkori m agyar von atk o­
zású kéziratok az osztrák kolostorok kézirat­
táraiban, Pannonhalm i Szem le 1 (1926) 42— 62.
— T anítványom , Szigeti L·. R ém ig prem ontrei
kanonok készülő doktori értekezésében arra
az eredm ényre ju to tt, hogy Cerbanus m űve
Johannes D am askenos legelső nyugati latin for­
dítása.
6 Az ide vonatkozó irodalm at 1. a k övet­
házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I.
Bp. 1923. i . ; Magyar oklevéltan, Bp. 1930.
40— 41. 1 ; M oravcsik: id. m. 177. 1.
7 G yom lay Gy. : Szent István veszprém ­
v ö lgyi donatiójának görög szövegéről (Érteke­
zések a nvelv- és széptudom ánvok köréből
X V II. 8.), Bp. 1901.
8 H óm an B. : A veszprém völgyi 1109. évi
oklevél hitelessége, Turul 29 (1911) 123— 134·,
167— 174.
9 Czebe Gy. : A veszprém völgyi oklevél
görög szövege (Értekezések a történeti tu d o­
m ányok köréből X X IV . 3.), Bp. 1916.
10 Hóm an B. : Szent István görög oklevele,
Századok 51 (1917) 99— 136., 225— 242. ; Darkó
J. : A veszprém i apácam onostor alapító-levelé­
nek 1109-i másolatáról, E gyetem es Philologiai
K özlöny 41 (1917) 257— 252., 336— 351·
 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 409

István oklevelét tartalm azza, hanem a görög szöveg u tán adja K álm án
király 1109-ben kelt latin nyelvű renovatio-ját is, amelyből kiderül, hogy
a m egújítás oka az volt, hogy az eredetit, amely tekercsalakú volt és Szent
István pecsétjével volt lezárva, pe­
reskedés — m inden jel szerint bir­
tokper — kapcsán fel kellett nyitni.
K álm án király a veszprémi püspök
hozzájárulásával Simon pécsi püs­
pököt bízta meg az ügy kivizsgálá­
sával, aki a királynak jelentést te tt.
Ez a Simon pécsi püspök m inden
valószínűség szerint azonos azzal a
személlyel, aki 1108-ban a m agyar
király m egbízottjaként aláírta az
I. Alexios és B oem und között létre­
jö tt béke o k m á n y át.1 N yilván gö­
rög nyelvtudása predesztinálta őt
arra a feladatra, hogy a Szent Ist-
ván-féle görög nyelvű oklevelet el­
olvassa, az ügyet kivizsgálja és az
oklevelet ú jra átírja, mellékelve
hozzá a Kálmán-féle renovatiot,
amely híven visszatükrözi azokat a
változásokat, melyek egy század
folyam án a veszprémvölgyi apáca­
m onostor birtokviszonyaiban beáll­
ta k .2 A renovatio befejező részében
még azt olvassuk, hogy a régi ki­
váltság-levél a m onostor alapítója
nyelvének megfelelőleg volt görögül
írva.3
A Szent István-féle oklevél há­
rom részre oszlik. Az első rész arról
tudósít, hogy Szent Istv án Vesz­
prém ben az Istenanya tiszteletére
B izánci sz e n te ltv íz ta rtó B eszterecről
m onostort lé te síte tt: f Έ ν ονόματι (Szabolcs m egye).
τοϋ Π(ατ)ρ(ο)ς καί τοϋ Ι’ίοϋ καί τοϋ
'Αγίου ΪΤν(ευματο)ς. Εντέλλομαι έγώ Στέφανος χριστιανός ό καί κράλ(ης) πάσ^ς
Οόγγρίας ποιοϋντα καί διοικοϋντα καί καταστένοντα το μοναστήριον τής υπεραγίας
θ(εοτό)κου του μ(ητ ροπολίτου το εις το Βεσπρέμ καί έν αύτψ άθροίσας πλήθος
1 A nna K om nene, ed. R eifferscheid II. 2 H óm an, S zázadok id. h. 229— 230. ;
221. : . . . άποκρισιάριοι παρά του κρά/.η κα! συρ.πεν- D arkó, id. h. 270., 346.
θέρου της βασιλείας, Ζουπάνος ό Περης κα'ι Σίρ,ων . . . 3 Czebe : id. m . 19. 1. : «Vetus a u te m
V. ο. H óm an, S zázadok, id. h. 106. ; Ja k u b o - p riv ilég iu m iu x ta lin g u am a u cto ris m o n asterii
v ich E ., M agyar N yelv 20 (1924) 130— 132. graece sc rip tu m . . . »
410 Moravcsik Gyula

μονα£ουσών υπέρ της έμής ψυχικής σ(ωτηΛρίας άμα συμβίου καί τοίς τέκνοις
μου καί τής ΙΙαννονίας άπάσης καί δίδωμι . . } A zaz: «Αζ A tyának, a Fiúnak
és a Szentiéleknek nevében. Rendelem én, István, a keresztény, aki is
egész M agyarország királya, létesítve, szervezve és berendezve a szentséges
Istenanya veszprémi érseki m onostorát, benne összegyűjt vén apácák seregét
a m agam s egyszersmind hitvesem , gyermekeim és egész Pannónia lelki
üdvösségéért és adok . . .»12 A m ásodik rész felsorolja a m onostornak ad o tt
adom ányokat, a harm adik pedig a kiváltságokat. Befejezi az egészet a
m onostor jav ait eltulajdonítókat sújtó átok.
A m agyar történetírás egyik régóta v ita to tt problém ája, hogy m iért,
milyen célból és milyen m otívum ok h atása a la tt szervezte Szent Istv án a
veszprémi apáca-m onostort, kik voltak annak a lakói? M inthogy e kérdé­
sekre vonatkozólag semmiféle forrás sem n y ú jt közvetlen felvilágosítást,
csak feltevésekre vagyunk utalva.
K arácsonyi János azt igyekezett bizonyítani, hogy a m onostor Gizella
királyné alapítványa volt s hogy annak lakói a királynéhoz közel álló ném et
apácák v o lta k .3 K arácsonyi nézetéhez csatlakozik H óm an B álint is .4
Ezzel a feltevéssel szemben term észetesen felmerül az a kérdés, hogy m iért
írták akkor görögül az oklevelet? K arácsonyi és nyom án H óm an e tén y t
azzal indokolják, hogy véletlenül éppen egy görög, vagy görögül tudó pap
volt a királyi udvarban, aki é rte tt oklevelek k iállításához.5 Ez a felfogás
azonban egyrészt mellőzi azt a tén y t, hogy a Kálmán-féle renovatio szerint
a régi, Szent István-féle kiváltságlevél «a m onostor alapítója nyelvének
megfelelőleg» volt görögül írva,6 m ásrészt nem számol azzal az ellentm on­
dással, amely szerint Szent Istv án állítólagos bajor apácák szám ára egy
görög pappal teljesen a bizánci egyház szellemében írt oklevelet á llítta to tt
volna ki.
Simon pécsi püspök, aki K álm án király megbízásából 1109-ben alapos
helyszíni vizsgálatot végzett, bizonyára hiteles értesüléseket k ap o tt a
veszprémvölgyi apácáktól, akik tu d a tá b an egy század leforgása u tán még
ismeretesek lehettek az alapítás közelebbi körülményei. Ami pedig m agát
az oklevelet illeti, m a m ár nem kétséges, hogy ez az elszigetelten álló diplo­
m atikai emlék, amelynek a hazai okleveles gyakorlatban sem elődjét, sem
u tó d ját nem ism erjük, amely más talajból n ő tt ki, m int a Szent Istv án
korabeli latin nyelvű oklevelek, nemcsak nyelve, frazeológiája és term ino-

1 Az eredeti helyesírási hibáit kijavítottam , élete, Bp. 1904 39— 40. 1.

de a rövidítéseket m egjelöltem .
2 A fordításban igyekeztem az eredeti
m inden árnyalatát megőrizni. Az utolsó m on­
dat az eredetiben szóról-szóra így hangzik :
«. . . az én lelki üdvösségem ért hitvesem m el és
gyerm ekeim m el és egész Pannóniával egyetem ­
ben . . .». A Su.a-nak genitivusszal és dativusszal
való egvidejű használatára nagyszerű párhuzam
K onstantinos Porphyrogennetos : D e cerim.
ed. Bonn. 287, 9.
3 K arácsonyi J. : S zen t István király
4 H óm an : id. h. 234. és H óm an (— Szekfü):
M agyar történet I2. 198. 1.
5 H óm an : id. h. 232. 1.
6 H óm an id. h. 232— 233. 1. feltételezi,
hogy a latin oklevél e m egjegyzése «a X II.
századi oklevélírónak, Simon püspöknek, vagy
az ő egyik papjának, jóhiszem ű ötlete. A X II.
században egészen szokatlan görög szövegnek
más m agyarázatát nem tudván adni, feltették
s bizonyára hitték is, hogy az alapító n yelve
v olt görög».
 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 411

lógiája, hanem egész szelleme révén csakis az akkori görög művelődés légköré­
ből m agyarázható meg. Az oklevél a fejlett bizánci kancellária termékeivel
semmiféle rokonságban sem áll. Nyelve erősen vulgáris, de m inden sajátsága
igazolható az akkori magánoklevelek nyelvhasználata alapján s frazeológiája
a bizánci egyházi term inológia ism eretét tükrözi vissza. Ebből azonban arra
következtetni, hogy oklevelekben való jártasság sem kellett annak m egírásá­
hoz, nem lehet. Oklevelünk nem is a bizánci monostori alapítólevelekkel
(τυπικά) rokon, hanem a magánszemélyek részéről k iállított adom ánylevelek­
kel.1 Ezek alapján a m onostort görög ritusúnak kell ta rta n u n k és alapítását
csakis a bizánci egyházzal való kapcsolatok révén tu d ju k megérteni.
Czebe Gyula — bár feltételezi, hogy a m onostor j ellege m agyar volt — arra
gondol, hogy az első apácák görögök és pedig dél-itáliai bazilita szerzetesnők
voltak, s hogy az «auctor monasterii» m aga is egy, Gizella királyné környezeté­
ben tartózkodó görög apáca leh etett.2 B ár e feltevést az akkori politikai
viszonyokat és a bazilita rend Itáliáb an való elterjedtségét tekintve nem ta r t­
juk lehetetlennek, mégis azt hisszük, hogy az alapítónak (auctor — κτήτωρ) a
királyi család tagjai közül kellett kikerülnie. Legalább is erre látszik vallani
az a különös gondoskodás, amelyben Szent Istv án a m onostort részesítette.
Ezen a nyomon halad Fehér Géza legújabb elmélete. A bizánci Ioannes
Skylitzes krónikájának a X II. századi Michael dévoli püspöktől származó
pótlásai között azt olvassuk, hogy G avril-R adom irnak, aki aty ja, Sámuel
bolgár cár halála után 1014— 1015 közt alig egy évig uralkodott, első fele­
sége «Magyarország királyának leánya» volt, de ezt később terhes állapot­
ban elűzte s feleségül vette a Larissában foglyul e jte tt csodaszép Irénét.
M agyar szárm azású feleségétől született Delean Péter, aki az 1040. évi bolgár
felkelés hőse lett. Fehér Géza ezekből az adatokból azt következteti, hogy
G avril-R adom ir első felesége Géza m agyar fejedelem leánya volt, hogy e
házasság 1001 és 1005 közt jö tt létre, hogy a hercegnő elűzetése u tán világra
hozott fiával, Deleán Péterrel együtt M agyarországba, Szent István udvarába
jö tt, és hogy az ő szám ára a lap íto tta Szent Istv án a veszprémi apáca­
m onostort, am elynek falai közt ha bolgár nevelésben részesült.3
H a Fehér elmélete chronológiai szem pontból nem is ütközik akadályokba,
arra vonatkozólag, hogy az elűzött m agyar királyleány és ha Szent István

1 A legtöbbet köszönhetünk e téren CzebeU spenskij— V. N. B enesevE : BaeeaoHCKHe

kutatásainak, aki id. m .-jában az oklevelet aKTfci, Leningrad, 1927.). — Am i az egyházi
rendkívül beható n yelvi és frazeológiai vizs­ term inológiát illeti, 1. Ivrajnyák G. : Szent
gálat tárgyává tette . Bár egyoldalúan csak a István veszprém völgyi donatiójának görög
déli-itáliai anyagot v ette tekintetbe, saját el­ egyházi vonatkozásai, Századok 59— 60 (1925—
m élete ellenére b eb izon yította azt, hogy az 1926) 498— 507. 1.
oklevél n yelvi párhuzam ait általában a bizánci 2 C zebe: id. m. i n — 112. 1. — Hasonló
perifériákon írott vulgáris oklevelek körében kell a felfogása Darkónak, aki az auctor monasterii-
keresni. K eleti oklevelek egyes párhuzamaira ben a m onostor szervezőjét látja. Ez utóbbi
Darkó m u tatott rá id. m .-ben. E zú tta l csak szerinte nem leh etett más, m int az első apátnő
röviden utalok arra, hogy sok érdekes nyelvi (id. m. 348. 1.).
és term inológiai párhuzam ot nyújtanak okle­ 3 Fehér G. : A bolgár egyház kísérletei és
velünkhöz a Trapezunt m elletti Vazelon- sikerei hazánkban, Századok 61— 62 (1927—
m onostor X I I I — X V . századi népies, főleg 1928) i — 20.
adom ányozásokra vonatkozó oklevelei (F. I.
412 Moravcsik Gyula

udvarába került volna, semmi ad atu n k sincs.1 A Kálmán-féle oklevél

«iuxta linguam auctoris monasterii» kifejezése azonban semm iképpen sem
vonatkoztatható a m agyar királyleányra, még ha házasságakor be is lépett
a bolgár egyház kötelékébe. E m ellett szinte elképzelhetetlen, hogy ha
Szent István nővére szám ára rendezte volna be a m onostort, m iért nem
emlékezett meg róla felesége és gyermekei m ellett?
Sokkal nagyobb valószínűsége van Melich János feltevésének, aki am a
nézetének adott kifejezést, hogy a veszprémi apácam onostort Géza feje­
delem felesége, Sarolt alap íto tta, aki m int a K onstantinápolyban meg-
keresztelkedett Gyula leánya, m ár kereszténynek született. Szent Istv án
azután bőkezűen m egajándékozta a m onostort, amelynek oklevele «épp
Sarolt kereszténysége m iatt görögnyelvű».2 E feltevés szerint a m onostor
alapítása még a X. századba nyúlna vissza s abban a Hierotheos-féle kelet­
magyarországi misszió hatásának nyugatra, Pannóniába, Szent Istv án
udvarába vezető nyom ait kellene látnunk. De ha a «iuxta linguam auctoris
monasterii» kifejezést némi erőszakkal lehetne is úgy értelmezni, hogy az
Sarolt egyházi nyelvére céloz, nézetünk szerint nehezen érthető az a tény,
hogy Szent István oklevelében éppen az alapítót, édesanyját nem említi,
holott feleségéről és gyermekeiről megemlékezik. Ez a körülm ény inkább
am ellett szól, hogy a m onostor alapítója Szent Istv án legszűkebb családi
körében, felesége és gyermekei közt keresendő.
H orvát István utalván a M argit-legenda am a tudósítására, hogy Szent
Im re felesége bizánci hercegnő volt, azt a gondolatot v etette fel, «nem-e
a ’ Görög H ertzeg Asszony kedvéért á llíttato tt-e a ’ Veszprém Völgyi
Görög A pátza Monostor?».3 .Minthogy az újabb k u tató k ezt a lehetőséget
teljesen ügyeimen kívül hagyták vagy «phantastikum»-nak m in ő sítették ,4
részletesebben kell e feltevéssel foglalkoznunk.

1 Deér Józsefnek ama m egjegyzését, hogyesem énvt Z la ta rsk i; 1. HcTopna II. 709— 710. 1.
Fehér elm élete leküzdhetetlen chronológiai és W er war Peter D éljan?, A nnales Academ iae
nehézségekbe ütközik (Századok 61— 62. 1927— Scientiarum Fennicae 27 (1927) 354— 363.
1928. 334. 1.), nem oszthatjuk. A S kylitzes-féle Ő azonban azon az alapon, hogy Géza még
pótlások szövegéből ugyanis sem m iképpen sem nem v o lt «király», Gavril-Radom ir első nejét
következik, hogy «Gábril-Radomir nejének el- Szent István leányának tartja. E feltevés chro­
taszítása nem sokkal Larissa elfoglalása előtt nológiai szem pontból lehetetlen, m ert Szent
történt, m ielőtt a cárfi az o tt foglyul ejtett István 996-ban házasodott meg s így leán yá­
Irénét feleségül v ette volna». Zlatarski szerint nak legkorábban 1010 táján szü leth etett fia.
Larissa elfoglalása és így Iréné fogságba esése Ilyen későre pedig a fent kifejtettek alapján
is 983-ra esett, de ebből m ég nem következik, nem tehetjük a házasságot. H óm an 984-re
hogy a házasság rögtön utána történt. Az a teszi a m agyar hercegnő elűzését ; 1. H óm an
körülm ény, hogy a görög szöveg azt írja, hogy (— Szekfü) : Magyar történet I2. 170. 1.
G avril-Radom ir feleségét «még Sám uel életében» 2 Melich : A honfoglaláskori Magyarország,
űzte el, arra vall, hogy az Sám uel halála idejé­ Bp. 1925— 29. 39. 1.
től (1014) nem esh etett messzire. M inthogy 3 H orvát I. : B oldog A sszony Veszprém
pedig G avril-Radom irnak ( f io i5 ) m ásodik ne­ V ölgyi A pátza M onostorának alkató Görög Ok­
jétől hét gyerm eke szü letett (1. Zlatarski : levele Szent István M agyar K irálytól K álm án
ΙΙοτορπΗ II. 863. él.), a magyar hercegnő elű zé­ M agyar K irálynak 1109-dik évi hiteles Máso­
sének 1007 előtt kellett történnie. íg y tehát latából, két R éz T áblával, T udom ányos G yűj­
Gavril-Radom ir első házasságának időpontjáról tem én y 1834. I. 84— 106. 1.
csak annyit m ondhatunk, hogy az 983— 1007 4 Czebe : id. m. n o . 1.
közt történ h etett. 1001 tájára teszi ezt az
 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 413

A M argit-legendában Szent Margit elmélkedéseinek leírása közben a

következőket olvassuk : «Es meg gondolya vala zent jm reh [erjherchegnek
es ev eletyt. es ev zentseges [t]zvzesseget. kynek mykoron volna nemes-
seges jegese, gevrek chazarnak leyanya istentevl neky meg jelentetek, es
az ev jegeseuel zepplevtelen meg tá rtá k az tyztasagnak zuzesseget. ev ele­
teknek m ynden napiban, m ykeppen az ev jegese, zent jm rehnek alala v tan
meg byzonehta».1 A m int ismeretes, a m agyar M argit-legenda főforrása a
X III. századi Johannes Vercellensis legendája volt. Azt is tudjuk, hogy
Johannes Vercellensis az 1254—55. és 1273. években Pesten já rt s legendáját
személyes tapasztalatok és az első szenttéavatási bizottság jegyzőkönyvé­
nek felhasználásával írta. Sajnos, m unkájának eredeti latin szövege nem
m aradt ránk s azt csak Jorg V alder ném et fordításából ismerjük, amely
azonban az eredetinek csak kivonatos átdolgozása.12 Ez utóbbiban az
idézett hely így hangzik : «Sanct Heinrich sein sun. der dez römischen
Keysers tochter zu der E het vnd pede heiliklich lebten, vnd vnuerserte
kewschait hilten vntz in ir end. alz sich daz nach dem abgang dez seligen
sponsen vnd gemahel in w arer kuntschaft gefunden hat».3 A két egymástól
független változat egybehangzó tudósítása kétségtelenül bizonyítja, hogy
az Im re jegyesének szárm azására vonatkozó megjegyzés m ár Johannes
Vercellensis eredeti szövegében megvolt. M inthogy pedig a ném et átdolgozás
«römischer Kaiser»-je a latin «imperator Romanorum» (=βασιλεύς Ρωμαίων -
jának a fordítása, a m agyar és ném et szöveg tanúsága egyaránt arra vall,
hogy Im re jegyese m ár a Johannes Vercellensis-féle latin szövegben is a
bizánci császár leányaként szerepelt. De Szent Im re feleségének személyére
vonatkozólag még két más tudósítást is ismerünk. Egy horvát forrás szerint
III. Kresimir horvát király leányát v ette volna feleségül,4 egy lengyel
évkönyv szerint pedig II. Miesko lengyel király leánya lett volna a felesége.5
Mindezek a tudósítások azonban nagyon késői külföldi hagyom ányon
alapulnak. A Szent Imre-legenda csak ennyit mond Imre házasságáról :

1 N yelvem léktár V III. 16. 1. — V. ö. tom már ki v o lt szedve, amidőn kezem be k e­

Boldog M argit legendája. A X V I. századi
szöveget mai nyelvre átírta és tájékoztatóval
ellátta Baros G yula (A N apkelet könyvtára 22.),
Bp. 1927. 48. 1.
2 L ovas E. : B. Margit történetének rész­
letes forráskritikája, A pannonhalm i főapátsági
főiskola évk ön yve az 1915— 1916-i tanévre,
Pannonhalm a, 1916. 203— 346. 1.
3 H orváth C. : Johannes Vercellensis és
a m agyar M argit-legenda (Értekezések a nyelv-
és széptudom ányok köréből X X . 8.) Bp. 1908.
19. 1. —- A R anzanus-féle legendában a ben­
nünket érdeklő rész hiányzik. Itt csak azt
olvassuk : «Legebat quam saepissim e vitas
maiorum suorum . . . Qualis fűit v ita beati
Stephani, beati filii sui Em erici . . .» (Florianus :
H istóriáé hungaricae fontes dom estici IV. p.
216.) — Guarinus-nál Szent Imre em lítését
nem találtam meg (Knauz K. : A nápolyi
M argit-legenda, Esztergom , 1868.). — D olgoza­
rült a M argit-legenda legújabban felfed ezett
és legősibbnek ta r to tt latin szövege. Ebben a
bennünket érdeklő h ely így hangzik : . . . beati
henrici filii eiusdem sancti Stephani regis sanctis-
sim am virginitatem , qui cum haberet sponsam
nobilissim am u tpote filiam im peratoris roma-
norum . . . (P. Bőle Kornél M. O. P. : Á rpád­
házi B oldog M argit szen ttéavatási ügye és a
legősibb latin M argit-legenda. A Szent István
A kadém ia hittudom ány-bölcseleti osztályának
felolvasásai III. 1. B p. 1937. 21. 1).
4 W ertner M. : Az Árpádok családi tör­
ténete, Nagy-Becskerek, 1892. 59— 61. — V. ö.
E rdélyi L. : Szent Imre és kora, Bp. 1930.
18. 1.
5 K arácsonyi J. : V élem ény Szent Imre
herceg nejéről, Századok 36 (1902) 105— i n . —
Az idevonatkozó forrást közli A. F. Gombos :
Catalogue fontium históriáé H ungaricae I. (Bp.
1 9 3 7 ·) 197·
414 M orανesik Gyula

«Amikor pedig atyjának rendelkezése folytán egy nemes, azaz királyi

családból származó szüzet Szent Im re szám ára eljegyeztek és feleségül
adtak neki . . ,»1 H a m ár most tek in tetb e vesszük, hogy a M argit-legenda
tudósítása végeredm ényképpen a szentté avatási jegyzőkönyvre, illetve
Margit társainak vallom ásaira megy vissza, akkor — teljesen objektiv szem­
pontból nézve a kérdést — a X III. századi hazai hagyom ányt hitelesebbnek
kell tartan u n k , m int a későbbi külföldi tu d ó sításo k at.12 De van még egy
más nyom is, amely Szent Im re feleségének bizánci eredete m ellett szólhat.
Az 1109—1116 közt keletkezett Szent Im re-legenda szerzője, — akit k u ta ­
tóink egy Fülke nevű hospesszel azonosítanak,3 — elbeszéli, hogy amidőn
Almos herceggel K onstantinápolyban tartó zk o d o tt, —- ami 1109 tá já n
tö rtén h etett — egy caesareai kanonok elbeszélte neki, hogy m it olvasott
Szent Eusebius történetében. E szerint Szent Eusebius a palesztinai Caesarea
érseke, Szent Im re halála órájában lá tta , am int Szent Im rének, Szent
István első pannoniai király fiának lelkét az angyalok az égbe v itté k .4
K étségtelen, hogy ez az elbeszélés ism ert legendái m otívum okon kívül
anachronizm ust is tartalm az, — a kaisareiai Eusebios a Kr. u. IV. században
élt, — de nézetünk szerint am a tö rtén eti m agját még sem lehet elvitatni,
hogy K onstantinápolyban az egyháki köröket foglalkoztatta Szent Im re
alakja s hogy róla Bizáncban legendás elbeszélések keletkeztek. E legendák
alakulását csak úgy érthetjük meg, ha Szent Im re alakja valam i kapcsolat
révén közelebbről érdekelte a görögöket. Ilyen lehetett rokonsága a bizánci
császári családdal.5 N ézetünk szerint teh át ez a bizánci eredetű legenda
szintén megerősíti a M argit-legenda am a tudósításának hitelét, hogy Im re
felesége bizánci hercegnő volt. Hogy ki lehetett ez, arra vonatkozólag nincs
pozitív adatunk, m ert a X I. század első felének m agyar eseményeiről a
bizánci forrásokban alig esik szó, s Szent Istv án személyéről és családjáról
egyáltalán nem történik említés. Szent Istv án kortársa, II. Basileios császár
nőtlen volt, öccsének és uralkodótársának, a későbbi V III. K onstantinos­
nak azonban három leánya volt : Eudokia, Zoe és Theodora. Ezek közül a
legidősebb, Eudokia, aki himlőhelyes volt, korán m onostorba vonult.
Mint apácát említik az 1028. év eseményeivel kap cso latb an .6 A második,

1 E rdélyi L. : Szent Imre legendája, Bp.
1930. 18. 1. Az eredeti latin szöveg így hang­
zik : «Interea cum ex paterna disposicione
uirgo nobilis, u tpote orta de regali prosapia,
beato H em erico desponsata esset et adducta. . .»
(6. fej. Florianus 134. 1.)
2 E tek intetben nézetem szerint helyesen
ítélt már H orvát I. : id. h. — H óm an szintén
kételkedve írja : « . . . ha hihetünk a kései
horvát hagyom ánynak . . .», H óm an (— Szekfü) :
Magyar történet I2 242. — K arácsonyinak
(id. h. 105— 106. 1.) a M argit-legenda forrás­
értékére vonatkozó m egjeg\Tzései nézetem sze­
rint nem állnak meg.
3 E rdélyi L. : id. m.4 5— 46. 1. ; v. ö.
Madzsar I. : Szent Imre herceg legendája,
Századok 65 (1931) 34— 61. 1. ; 1. 56. 1.
4 7. fej., Florianus 135— 136. 1. Erdélyi
ford. 21— 22. 1. Á lm os herceg bizánci tartóz­
kodásáról 1. Kinnamos, ed. Bonn. 9, 13— 21. ;
N iketas Choniates, ed. Bonn. 24, 13.
5 A legendaalakulásban k özvetítő szerepe
leh etett talán a Szent István által Jeruzsálem ­
ben alapított m onostornak is (Legenda minor
c. 6., Legenda maior c. 11., H artvici v it a e . 14.),
továbbá Szent László leányának, Piroskának,
aki m int a trónörökös, II. Ioannes K om nenos
felesége már 1105 tájától kezdve K on stan ti­
nápolyban tartózkodott.
6 Psellos, ed. R enauld I. 28. ; Skylitzes,
ed. Bonn. 485. ; Zonaras ed. Bonn. III. 570.
 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 415

Zoe, akinek születését kb. 980-ra tehetjük, 1028-ban m ent férjhez III.
Romanos császárhoz s m iután még kétszer férjhez m ent, 1050-ben m int
IX . K onstantinos Monomachos neje fejezte be é letét.1 A legfiatalabb,
Theodora, aki nem m ent férjhez, 1028-ban a konstantinápolyi udvarban
volt s bár 1032-ben nővére m onostorba küldte, utóbb, 1042-ben Zoeval
együtt, m ajd 1055/6-ban egyedül u ra lk o d o tt.12 E hercegnők tehát, akik
közül az egyik 1001-ben III. O tto ném et-róm ai császár jegyese volt,3 m ár
koruknál fogva sem igen jöhetnek tekintetbe. D e ha meggondoljuk, hogy
a bizánci udvar a rangkülönbségekre milyen súlyt helyezett, egyébként
sem látszik valószínűnek, hogy a fiatal m agyar trón örököse az uralkodó
császár leányát k ap ta volna feleségül. íg y arra gondolhatunk, hogy a
császári család valam elyik távolabbi tag ja leh etett az a hercegnő, akivel
Szent István fiát eljegyezte.4
Szent Im re születési évét az Érdy-kódex feljegyzése alapján az 1000.
évre d atálják .5 E szerint házassága — tekintetbe véve az akkor divatozó
gyermekkori eljegyzéseket — legkorábban 1015 tá já n tö rtén h etett. H a
meggondoljuk, hogy II. Basileios császár Szent Istv án segítségével 1018-ban
fejezte be B ulgária m eghódítását és hogy a Szerémség 1019. évi m eghódítása
u tán a bizánci birodalom és a m agyar királyság a D ráva és D una vonalán
közvetlen szomszédságba került, akkor valószínűnek látszik, hogy a m agyar
trónörökösnek a bizánci hercegnővel való eljegyzése egy, II. Basileios és
Szent Istv án között létrejö tt újabb szövetségi szerződéssel kapcsolatban
tö rtén h etett.
H a Szent Im rének görög hercegnő volt a hitvese, akkor H orvát István
am a feltevése, hogy a veszprémvölgyi apácam onostor alapítása a Magyar-
országba érkezett bizánci hercegnővel függ össze, nagy valószínűséget nyer.
A m onostor alapítását eddig 1002 előttre d atálták . H óm an B álint ugyanis
abból a tényből, hogy a Szent István-féle oklevél «érseki m o n o sto riró l szó ,
arra k övetkeztetett, hogy a m onostor alapítása még a veszprémi püspökség
felállítása előtt tö rtén t, m ert különben nézete szerint a m onostor nem az
esztergomi érsek, hanem a veszprémi püspök fennhatósága alá került volna.
A veszprémi püspökség felállítását pedig a pannonhalm i oklevél alapján
kb. 1001-re te sz ik .6 Ism eretes azonban, hogy Bizáncban szokásban volt,

1 Psellos, id. kiad. I. 28., 34., 120. stb. ;
Skylitzes, id. kiad. 485. stb. — V. ö. F. Dölger :
R egesten der Kaiserurkunden des oström ischen
R eiches II. 3. 1.
2 Psellos, id. kiad. I. 28. 107. skk. Ik. ;
Skylitzes, id. kiad. 485, 498. stb. — V. ö.
D ölger : id. h. 3., 12. 1.
3 Schramm, H istorische Zeitschrift id. h.
430., 472.
4 B izánci hercegnőknek n y u g a ti uralko­
dókkal való házasságára vonatkozólag e kor­
ból több adatot ismerünk. íg y pl. II. Basileios
és K onstantinos egyik unokahuga, Mária 1004
táján a velencei dogé fiának, Giovanni Orseolo-
nak lett a felesége (Wertner : id. m. 77— 78. 1.).
II. Konrad ném et császár fia, a későbbi III
Henrik számára 1027 táján egy bizánci hercegnő
kezét igyek ezett m egnyerni (Schramm : id.
m. 474. L). H a a készülő bizánci prosopographia
egyszer m egjelenik és m egismerjük az akkori
bizánci uralkodó család összes tagjait, talán a
bennünket érdeklő kérdésre vonatkozólag is
kapunk valam i felvilágosítást.
5 Vargha D. : Szent Imre problémák,
Bp. 1931. 18. 1.
6 Hóm an, Századok id. h. 231— 232. 1. és
nyom án M oravcsik : A m agyar történet bizánci
forrásai 175. 1.
4i6 Moravcsik Gyula

hogy egyes m onostorokat kivettek a helyi hatóságok kezéből s egyenesen

a patriarcha alá rendeltek.1 íg y pl. Ioannes Komnenos császár 1136. évi
alapítólevele is egészen kiváltságos helyzetet biztosít a nejétől alapított
Pantokrator-m onostornak.12 V ájjon nem tételezhető-e fel tehát, hogy Szent
István ezt, a királyi családdal oly szoros kapcsolatban álló m onostort a
veszprémi püspök fennhatósága alól kivé vén, egyenesen az esztergomi érsek
alá rendelte? Az a körülm ény, hogy a görög oklevél kétszer is hangsúlyozza
a m onostor «érseki» jellegét, e tény szándékos és tudatos kiemelésére s e
m onostornak a «püspöki» kolostoroktól való m egkülönböztetésére vall.
Egyébként a veszprémi m onostor ilyen kiváltságos jellegét m ár az a tény
is érthetővé tehetné, hogy itt a többi latin kolostorokkal ellentétben más
nyelvű és ritusú, vagyis görög apácák laktak. U gyancsak az 1002. év közepe
előtti időre d a tálja a görög oklevelet Szentpétery Im re, az Á rpád-kori
oklevelek legalaposabb ismerője. Szerinte egy ilyen, nyelv, szerkezet és
forma tekintetében a ném et császári oklevelektől teljesen elütő oklevelet
Szent István udvarában H eribert C m űködése idején nem állíth a tta k ki.
Ez alapon feltételezi, hogy a görög oklevél keletkezése a H eribert C m űködé­
sét megelőző, vagyis az 1002. év közepe előtti időre esik.3 De Szentpétery
Im re szives szóbeli közléséből tudom , hogy H eribert C m űködésének 1010
u tán semmi nyom a sincs Szent Istv án udvarában. H a pedig a veszprémi
görög apácam onostor Szent Im re bizánci házasságával függ össze, akkor
alapításának és a görög oklevél kiállításának nem 1002 előtt, hanem éppen
az 1010 utáni időben kellett történnie. Az eddigi chronológiai m egállapí­
tások te h át nem zárják ki a H o rv át István-féle feltevést.
B ár a veszprémi apácam onostor alapításának Im re bizánci házasságá­
val való összefüggését távolról sem tek in th etjü k bebizonyított ténynek,
e feltevés mégis valószínűbbnek látszik, m int az eddigi feltevések, m ert
úgyszólván m inden felm erült kérdésre kielégítő feleletet tu d a d n i.4 Az
idegenbe szakadt bizánci hercegnő leh etett a m onostor alapítása gondo­
latán ak szellemi szerzője (auctor-'χ,τήτωρ). Az ő ó h ajtását v á lth a tta valóra
apósa, Szent István, am időn adom ánylevelében bőségesen gondoskodott a
m onostorról.5 A Szent István-féle görög oklevélben em lített «gyermekeim»
kifejezésbe Szent Im re jegyese, illetve hitvese is beleérthető. A Kálmán-féle
renovatio «iuxta linguam auctoris monasterii» kifejezése is teljesen világos

1 E zt a gondolatot már Darkó felvetette,
aki erős érveket hoz fel e felfogás m ellett, id.
h· 343— 344· 1;
2 M oravcsik Gy. : Szent László leánya és
a bizánci Pantokrator-m onostor, B p.— K on­
stantin áp oly 1923. 29. 1.
3 Szentpétery I. : Szen t Istv á n király
pécsváradi és pécsi alapítólevele (Értekezések
a történ eti tudom ányok köréből X X IV . io.)
Bp. 1918. 51. 1. ; M agyar oklevéltan, Bp. 1930.
40— 41. 1.
4 Ilyen m ódon az is világossá válik, hogy
hogyan őrizhették m eg S zen t Margit és társai.
akiknek egy nagy része a görög apáca-m onos­
torral szom szédos veszprém i Szent Katalin-
kolostorból került a M argit-szigeti zárdába, azt
a h agyom ányt, hogy Imre hitvese görög her­
cegnő volt.
5 Érdekes analógiát n yú jt erre a konstan­
tin áp olyi Pantokrator-m onostor alapítása.
A m int "id. m .-ban kim utattam , annak szellem i
alapítója Szent László leánya volt, aki azonban
a m onostor építése és berendezése közben
1134-ben m eghalt s akaratát férje II. Ioannes
K om nenos v á lto tta valóra, aki 1136-ban kelt
alapítólevelében «alapitók»-ról (κτήτορες) szól.
ita s s

73SEÉE

p g z sss 6Λ K.OhttTídc?hi «TPifi* ΗΑΠΟΚΑ

Bizánci ereklyetartó az esztergom i prímási kincstárból.

S zent István. I.
4 i8 Moravcsik Gyula

értelm et nyer. De ha e m onostort Veszprém városában a trónörökös

jegyese szám ára emelték, az is érthetővé válik, hogy m iért fűzték ahhoz a
királyi családot és különösen Gizella királynét olyan szoros kapcsok.1
A monostor alapításának e m agyarázata talán még arra a körülm ényre is
fényt vet, hogy Szent Im re és jegyese önm egtartóztató, szűzi életet éltek,
am int ezt Szent Im re és Szent M argit legendája egyértelm űleg bizonyítja.
A Szent Im re-legenda szerint Im re a veszprémi Szent G yörgy-egyházban
te tt szüzességi fogadalm at. Lehet, hogy az ifjú bizánci hercegnő, m int Im re
jegyese, a veszprémi görög apáca-m onostor falai között élt még, készülve
jövendő hivatására, amidőn a trón örököse 1031-ben váratlan u l eltávozott
az élők sorából.12 De ki tu d n a belátni oly távoli kor életébe és annak
lehetőségeit elképzelni, am ikor mindössze egy-két adatból kell m inderre
következtetnünk ?
Az egykorú források nyom án te h át két olyan görögnyelvű m onostort
ismerünk, amelyek m ár Szent Istv án korában m egvoltak. De tek in tettel a
X I. századi forrásanyag rendkívül hézagos voltára, hiányos m aradna a kép,
ha nem vennők tekintetbe azokat az ad ato k at, amelyek az Á rpád-kor
későbbi századaiból rán k m arad tak . Az itt-o tt elszigetelten felbukkanó tu d ó ­
sítások ugyanis a legtöbb esetben nem vetnek fényt arra a kérdésre, hogy
az illető m onostorokat m ikor a lap íto tták s így m indég felm erülhet a k é t­
ség, hogy azok eredete nem nyúlik-e vissza sokkal korábbi időkbe. Lássuk
teh át röviden azokat a későbbi ad ato k at, amelyek a hazai görög monos­
torokra vonatkoznak.
III. Honorius pápa 1221. április 20.-ról kelt, az esztergomi érsekhez és
a pilisi apáthoz írt leveléből az tűnik ki, hogy a visegrádi apátságban régtől
fogva voltak görög szerzetesek, akiknek helyébe azonban — m inthogy
kezükben az apátság úgy szellemi, m int anyagi tek in tetb en hanyatlásnak
indult — az akkori m agyar király, II. E ndre a pápa engedelmével latin
szerzeteseket te le p íte tt.3 M inthogy a Gellért-legendából tudjuk, hogy

1 Maga a m onostor H óm an szerint (id. h.
231. 1.) «benn V eszprém városában, közvetlenül
a székesegyháztól északra eső Szent Benedek-
szikla a la tt (az ú. n. Veszprém völgyben) épült».
K rajnyák szerint (id. h. 507. 1.) «Veszprémben
a Miklós-u. 22. szám a latt régi m onostor és
tem plom ka rom jait láthatjuk. E zt a h elyet
tartja a k egyelet a veszprém völgyi m onostor
egykori helyének».
2 H asonló feltevést k ock áztatott meg már
K arácsonyi János (Századok 36. 1902. n o . 1.),
aki azonban Imre jegyesének II. M iesko lengyel
király ifjú leányát tartotta.
3 A. Theiner : V etera m onum enta histo-
rica Hungáriám sacram illustrantia I. Rom áé
1859. 29. 1. N o. 53. : «Honorius episcopus etc.
Venerabili fratri . . . Archiépo Strigoniensi et
D ilecto filio . . . A bbati de Pelis Vesprim iensis
diocesis, salutem etc. Karissim us in Christo
filius noster . . . R ex Ungarorum illustris nobis
insinuare curavit, quod A bbatia de W isagrade
V esprim iensis diocesis, in qua ius obtinet pat-
ronatus, grecos habet monachos, et habuit ab
antiquo, in quorum m anibus abbatia ipsa adeo
in spiritualibus et tem poralibus est collapsa,
quod nisi persone instituantur ibidem vicinis
ecclesiis lingua et v ita conformes, v ix aut num-
quam adiciet, ut resurgat : quare postulavit
instanter, u t ibi m onachos latinos in stitu i de
nostra permissione liceret. Ideoque discretioni
vestre per apostolica scripta m andam us, qua-
tenus solum D eum habentes pre oculis ea, que
fuerint in huiusm odi consideranda negotio,
diligenter considerare curetis, et si pensatis
om nibus expedire videritis, et fieri poterit
absque gravi scandalo et iuris preiudicio alieni,
latinos m onachos institui perm ittatis ibidem,
proviso quod grecis m onachis nunc existentibus
ibi provisio congrua to to v ite sub tem pore
assignetur. D atum Laterani X II. Kai. Maii.
A nno Quinto.» V. ö. Fejér : Codex D iplom a­
t i c s III. I. 310— 311.
 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 419

I. Endre Tihanyon kívül Visegrád közelében is a lap íto tt m o n o sto rt,1 a

H onorius pápától em lített visegrádi görög m onostor alap ítását általában
I. Endrének tu la jd o n ítjá k .2
D ruget János nádor egy 1329-ben kelt birtokperre vonatkozó oklevelé­
ből tudjuk, hogy a m ai D unapentele közelében volt Pentele-m onostora,
amelyben hajdan görög apácák lak tak .3 Egy 1238. évi oklevélben szerepel
m ár az «abbas ecclesie S. Pantaleonis de insula Danubii» és 1277-ben pedig
«Monast. S. Panteleonis situm in insula Danubii»-ről esik szó .4 A görög
apáca-m onostor eredetére vonatkozólag semmi ad atu n k sincs, de jellemző,
hogy m ár az 1329. évi oklevél a «hajdan» szót használja az apácákkal k ap ­
csolatban. A helynév eredete m inden jel szerint összefügg a görög egyház
άγιος Γϊαντελεήμων nevű m ártírján ak (f 305) nevével.5
Végül biztos tudom ásunk van még a szávaszentdem eteri görög monos­
torról. II I. Honorius pápa 1218. jan u ár 29-ről kelt leveléből értesülünk
először a Száva m ellett levő görög Szent D em eter-m onostorról, amely akkor
a laberrai Szent Theodosiushoz tartozó egyházak közt szerepelt.6 Egyesek

1 21. fej., Endlicher 230. 1. : «ipse enim
rex pietate ualde christianus duó m onasteria
construxit, T ychonicum et iu x ta Visegrád.» —
E m onostorral függ össze a mai Szent Endre
neve, am ely egyéb k én t m aga is görög egyházi
hatásra vall.
2 H odinka A. : A m unkácsi görög-katho-
likus püspökség története, Bp. 1910. 8., 13— 15.
1. — M ásképpen vélekedik K arácsonyi J. :
H ogyan jöttek a görög szerzetesek Visegrádra?
K atholikus Szem le 41 (1927) 16— 21. — U g y a n ­
csak I. Endrének v ag y feleségének, az orosz
szárm azású A nasztáziának tulajdonítják a b i­
hari «tormovai» (helyesen : tornovai) apáca­
m onostor alapítását azon az alapon, hogy
l . Géza 1075. évi garam szentbenedeki alapító-
levelében már szó van apátnőjéről (F. K nauz :
M onum enta ecclesiae Strigoniensis I. p. 55.).
H ogy azonban e m onostorban görög apácák
laktak volna, arról tudtom m al sem ilyen forrás
sem szól. Jalsovits A. : A tih an yi apátság tör­
tén ete, Pécs, 1889. 16. 1. csak m int «apácza
zárdát» em líti. Ú g y látom , hogy Sztripszky (id.
m. 23. 1.) tette m eg «görög apácamonostor»-nak.
O rthodox kolostorként beszél róla D arkó is
(B yzantinisch-ungarische Beziehungen in der
zw eiten H älfte des X III. Jahrhunderts 42. 1.),
de sajátságos m ódon m égis J a lso v its em lített
helyére hivatkozik. — A tornovai apátságról
1. B u n y ita y V. : A váradi püspökség történ ete
alapításától a jelenkorig. III. N agyvárad, 1884.
209— 210. 1. — A sazavai barátokról, akiket
e m onostorral kapcsolatba hoztak, 1. V. J a g ií :
E ntstehungsgeschichte der kirchenslavischen
Sprache, Berlin 19132. 103— 104. 1. és M elich :
Századok 43 (1909) 332.
3 A m ég kiadatlan ok levelet évekkel ezelőtt
Hajnal István v o lt szíves az E szterházy her­
cegi hitbizom ányi főlevéltár eredeti, 32. A.
19. jelzetű példányáról lem ásolni, amiért ez­
úton is hálás köszönetem et fejezem ki neki.
Az oklevél így kezdődik : «Honorabilibus viris
et discretis capitulo ecclesiae B udensis ami-
cis suis Johannes D rugeth palatínus et judex
Comanorum am iciciam paratam». A bennünket
érdeklő rész így hangzik : «. . . quandam pos­
sessionem P entele-m onostora vocatam ubi Be-
ginae sive m oniales Grecales condam comm o-
rabantur . . .». Az oklevélben m ég a következő
helym egjelöléseket olvassuk : «possessionis Pen -
teley vocatae», «possessione P en teley vocata»,
«dicta possessio Penteleym onostora», «a posses­
sione dictorum nobilium de Alm as P en teley
nuncupata» «possessionem Penteley», «dictum
monasterium», «dicte possessionis P en teley v o ­
catae», «dicto m onasterio Penteley-m onostora
vocato» «dicto monasterio», «id monasterium».
4 Csánki D. : Magyarország történelm i
földrajza a H unyadiak korában III. 342. 1.,
ahol az oklevél bennünket érdeklő része is
k özölve van már. V. ö. B alics L. : A római
katholikus egyház története M agyarországban
II. 2. Bp. 1890. 253— 254. 1.
5 A név eredetéről 1. Paizs D ., Magyar
N y elv 22 (1926) 49. — V. ö. Paulovics I. :
A dunapentelei római telep (Intercisa) (Archaeo-
logia Hungarica II.) Bp. 1927. 1— 2 i . . | A vterület
topográfiájáról és az ott v ég zett ásaSálpkról.
6 Theiner : id. m. I. 9— 1 ι,.'Ν ο. r fi\a h o l
a m onostor a következőképpen van m e g n e ^ A v e :
«apud Ungariam^jnonasterium sancti Den^etrii
iu xta fiúmén Savifcfc/é's «monasterium sancti
D em etrii Graecorum d’&HJngaria iu xta fluvium
cum conductu aque flum inis Sabe». Egyesek,
így pl. B alics (id. m. II. 1. 217— 2 t8. 1.) és
Juhász (Die S tifte der Tschanader D iö z e s ^ ^ |
65 sk. lk.) két Szent D em eter-apátságot k ü ·
b öztetnek meg, m elyek közül az egyik a kalo® B
a m ásik a pécsi egyházm egyéhez tartozott
A szávaszentdem eteri monostorral k a p cso E »
27
420 Moravcsik Gyula

ezt azonosítják azzal a Száva m elletti Szent D em eter-m onostorral, am elyet

állítólag 1057-ben R adó nádor alap íto tt. M inthogy azonban ez az oklevél
ham isnak bizonyult, e feltevés nagyon b iz o n y ta la n .1 A Szent Demeter-
m onostorról később még VI. Kelemen pápa 1344. március 18-án a nyitrai
püspökhöz írt leveléből tudunk. Ebből kitűnik, hogy a m onostorban alapí­
tása óta görögök, m agyarok és szlávok elkülönítve laktak, s hogy a m onostor
a p átja közvetlenül a görög p atriarch a fennhatósága alá tarto zo tt. A m onostor
teh át ú. η. σταυροπηγιακή μονή volt. VI. Kelemen pápa levelében h iv at­
kozván arra, hogy a m onostor az utolsó görög ap át halála óta im m ár körül­
belül tíz éve üres és kihalt, megbízza a n y itra püspököt, hogy oda bencés
szerzeteseket telepítsen.2
Ezek az adatok te h át arról tanúskodnak, hogy az Á rpád-kor folyamán
a Szent Istv án korából ism ert m arosvári (illetve oroszlánosi) és veszprém-
völgyi m onostorokon kívül más görög m onostorok is voltak hazánk terü ­
letén. Biztos tudósításaink vannak — am int lá ttu k — a visegrádi, duna-
pentelei és szávaszentdem eteri monostorokról. Az öt m onostor közül kettő :
a Veszprém völgyi és a dunapentelei apáca-zárda volt. H a m ost még meg­
gondoljuk, hogy a régi Á rpád-kori m onostorok között egész sereg olyan van,
amelyekről nem lehet m egállapítani, hogy eredetileg milyen szerzetes-
rendé voltak, akkor m indenesetre számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy
ezek között még több bazilita-rendű m onostor is ak ad h a to tt.3 H a továbbá
még tekintetbe vesszük III. Ince p ápa 1204-ben kelt am a levelét, amelyben
a m agyar királyság területén a lap íto tt görög m onostoroknak a megyés
püspökök nemtörődömsége és a görögök züllöttsége következtében való
pusztulásáról és a m agyar királynak am a kéréséről tudósít, hogy e görög
monostori egyházak egy püspökségbe egyesíttessenek,4 továbbá a p áp á­

ban nem érdektelen rám utatni arra, hogy
1164-ben Manuel császárt a Szerémségben a
papság nagy ünnepélyességgel fogadta, m iköz­
ben görög egyházi énekeket énekeltek ; 1.
Kinnamos, ed. Bonn. 221.
1 L. Szentpétery : Az Á rpád-házi királyok
okleveleinek kritikai jegyzéke I. 7. 1. No. 14. —
H óm an szerint (Magyar T örténet P . 283. 1.)
Szávaszentdem eteren R adován nádor a lap ított
görög baziliták számára kolostort.
- Theiner : id. m. I. 667— 668. 1. No.
1002. « .'. ^Nuper siquidem ad n otitiam apos-
tolatu s nostri pervenit, quod in confinibus
Regni Ungarie iu xta Scism aticos R egni R asie
versus Greciam in diocesi Colocensi quoddam
M onasterium sancti D em etrii nuncupatum , in
quo ex primaria in stitu tion e ipsius Greci,
Ungari et Sclavi servire debebant, et cuilibet
nationum huiusm odi fuerunt inibi distincte ac
disposite m ansiones, et ibi ponebatur Abbas
^ fcrcu s per Patriarcham Grecorum : qui Abbas
obediebat in R egno U ngarie alicui prela-
^ B m , séd solum Patriarche predicto : quodque
^ B im o A bbate Greco M onasterii predicti de-
rancto, prefatus Patriarcha extunc A bbatem
non posuit in M onasterio mem orato, nec de Ab-
batia ipsius M onasterii prelatus aliquis se intro-
m isit, et sic dictum M onasterium per decem
annos vei circa v a ca v it et vacat, eiusque bona
dissipavit et occupavit p oten tia laicalis, et cul-
tu s divinus in ipso Monasterio iu xta tarnen
Grecorum ritum interim est non m odicum di-
m inutus . . .» V. ö. H odinka : id. m. 8., 13. 1.
3 L. erről B alics : id. m. II. 2. 233.,
246— 256. 1. Jellem ző, hogy B alics (id. m.
253— 254. 1.) nem ism ervén a fent közölt
adatokat, a dunapentelei apátságot is az «is­
m eretlen rendű apátságok» közé sorolta. L. még
Juhász : D ie S tifte der Tschanader D iözese . . .
22— 23. 1. ; K rajnyák : id. h. 505. 1.
4 Fejér : Codex diplom aticus II. p. 429—
430. : « . . . R ex Ungarorum illustris, quod
quaedam E cclesiae monachorum Graecorum,
in R egno Ungariae constitutae, per incuriam
dioecesanorum Episcoporum , et per ipsos
Graecos, qui valde sunt, sicut asserit, dissoluti,
penitus destruuntur ; a nobis supplicans humi-
liter et deuote, ut, auctoritate nostra unus
fieret E piscopatus ex ipsis . . .»— V. ö. H odinka :
id. m. 9— 10.
 Görögnyelvű monostorok Szent István korában 421

nak ugyanazon évben a m agyar királyhoz in tézett levelének am a sokat

v ita to tt kijelentését, amely szerint a «latinoknak» csak egy, a «görögöknek»
azonban sok m onostora v a n ,1 akkor fel kell tételeznünk, hogy voltak
hazánkban olyan görög monostorok, amelyekről m a m ár nem tudunk.
A ránk m arad t forrásanyag további feldolgozásán kívül e tekintetben még
sokat v árh atu n k a helynevek és tem plom i védőszentek neveinek rendszeres
vizsgálatától. Hiszen ismeretes, hogy a bizánci orthodox egyháznak meg­
vannak a m aga speciális külön szentjei, s így ezeknek helység- vagy egyház­
nevekben való előfordulása sokszor m ár egymaga is ú tm u tató u l szolgálhat.
Ahol pl. Szent Dem eterrel találkozunk, o tt m ár eleve feltételezhetjük a
bizánci h atást, m int ahogy a szegedi Szent Dem eter-egyház is annak az
emlékét őrzi. 2
A rra vonatkozólag, hogy a Szent Istv án korában és az Á rpád-kor
későbbi századaiban hazánkban kétségkívül meglévő görög m onostorok
szerzetesei és apácái honnan jöttek hazánkba, semmi pozitív nyom unk
nincs. H a egy részük itáliai szárm azását nem is zárh atju k ki a lehetőségek
közül, a Bizánccal való X I—X II. századi közvetlen kapcsolatok eredetüket
illetőleg elsősorban mégis a balkáni görögség felé irán y ítják figyelmünket.
A hazai bazilita-m onostorok lakóinak ethnikai összetételére vonatkozólag
VI. Kelemen pápa em lített levele érdekes felvilágosítást nyújt. Ebből azt
látjuk, hogy a szávaszentdem eteri m onostorban alapítása óta görögök,
szlávok és m agyarok laktak. Ez te h át azt m u ta tja , hogy a hazai bazilita-
m onostorokban m agyarok is voltak.
A hazai görög monostorok — úgy látszik — a X III. század folyamán
pusztulásnak indultak s nyugati szerzetesrendek kezébe m entek át. Ennek
okát nemcsak abban a körülm ényben kell keresnünk, hogy a bizánci biro­
dalom X II. századi fénykora u tá n a X III. században súlyos m egrázkód­
tatásn ak volt kitéve és hanyatlásnak indult, hanem talán még inkább
abban, hogy a baziliták hazánkban nem tu d ta k igazán meggyökeresedni.
Az a tény, hogy a görög m onostorok igazi élete hazánkban a X I—X II.
századra esett és hogy e korból aránylag nagyon kevés írásos emlék m aradt
reánk, rendkívül megnehezíti annak megítélését, hogy a bazilita m onostorok
milyen szerepet játszo ttak a keresztény m agyar szellemi élet kibontako­
zásában. Az idevonatkozó anyag hézagos volta és megfelelő speciális k u ta tá ­
sok hiánya következtében a görög monostorok hatásának fokát m a m ár —
vagy ta lá n : m a még? — nem tu d ju k lemérni. Ügy látszik azonban, hogy a
magyarországi görög monostorok tevékenysége m egm aradt a szerzetesség

1 Fejér : u. o. 446— 447. : «Quia verő 2 Reizner J. : Szeged története I. 19— 20.,
nec novum est, nec absurdum, u t in regno III. 3— 9. 1. — V. ö. Juhász : A Csanádi püspök­
tuo diversarum nationum conventus uni domino ség történ ete 35. 1. — N ézetünk szerint az a
sub regulari habitu, fam ulentur ; licet unum körülm ény, hogy az ősi szegedi Szent Demeter^
sít ibi Latinorum coenobium , quum tarnen tem plom legföljebb a X II. század végén ép»ft7
ibidem sint m últa Graecorum, serenitatem m ég nem dönti m eg ezt az állítást, mert-A*
regiam rogamus . . .». A levél magyarázatára helyi kultusz hagyom ánya sokszor erősebben
vonatkozólag 1. B alics : id. m. II. 2. 596— 597. és szívósabban él, m int az egym ást követő és
1. ; H odinka : id. m. 10— 11. 1. m úlandó épületek.
422 Moravcsik Gyula

«sziget»-birodalmán belül. Hogy a m agyarországi görög baziliták egyházi

és szellemi befolyása a m agyar népiség mélyebb rétegeibe nem szivárgott le,
azt sajátságosán m u ta tja az a tény, hogy a nyelvtudom ány eddig egyetlen
közvetlen átvételre utaló, bizánci eredetű görög szót sem tu d o tt k im u tatn i
nyelvünkben. Egyes nyom ok azonban arra vallanak, hogy a hazai baziliták
K elet és N yugat, a bizánci és latin művelődés között összekötő és közve­
títő szerepet játszo ttak . A görög egyházi irodalom egyes term ékei a m agyar-
országi m onostorokban használt kéziratok és az o tt készült latin fordítások
révén kerültek á t nyugatra, és talán nem egy bizánci legenda és m onda a
hazai görög m onostorokon á t vándorolt nyugat felé.
SZENT ISTVÁN EGYHÁZI KAPCSOLATAI
RÓMÁVAL, MONTECASSINÓVAL.
RAVENNÁVAL, VELENCÉVEL.
JERUZSÁLEMMEL ÉS BIZÁNCCAL.

Irta: LUTTOR FERENC.

 ÁPASAG középkori tö rtén ete politikailag nem választ­
ható ugyan el Róm a városának küzdelmes életétől,1 de
K risztus egyházában éppen ezekben a nyugtalan és
harcias időkben csodálatos belső erők szabadultak fel,
am elyek szám ára E urópa népeinek civilizációjában
döntő szerepet b izto síto ttak . A cluny-i reform, amely
a X. század végén a Szent Benedek-rendet az egy házias
szellem fellegvárává a v a tta , pápákon és császárokon
keresztül, s a róm ai nemesség m inden gyűlölködése
m ellett is m egszilárdította a pápai szék süllyedő tekintélyét, kidom borí­
to tta az egyház lelki függetlenségét, kihangsúlyozta nem zetekfeletti k arak ­
te ré t.2 II I. O ttó császár és II. Szilveszter pápa állanak őrt az évezred-
fordulón R óm ában, am ely felé m ártírság vágyától h ev ített térítő-szerze­
tesek újabb és újabb nem zeteket vezetnek, hogy a kereszténységben civi­
lizációjuk, nem zeti létük erős zálogát nyerjék el, m ikor Isten országának
tarto m án y aiv á válnak. A m agyarok m egtérése az isteni gondviselés külö­
nös kegyelm éből ebbe a korszakba esett ; így tu d ta Szent Istv án térítő
és állam alkotó m unkájának a csodaszám ba menő egységességet és lendüle­
te t biztosítani.
Istv án király apostoli lelkületéről a császár és a pápa is kellőképpen
leh etett inform álva, H enrik bajor herceg, a fejedelem sógora és A dalbert
érsek tanúskodása alapján. A térítő-szerzetesek csaknem kivétel nélkül
a cluny-i reform tól á th a to tt férfiak voltak.3 Sem m iképpen sem fenyegetett
te h á t a veszély, hogy a fejedelem a térítéssel önző politikai célokat akarna

1 Ferdinande» Gregorovius : Storia della cittá zig— Berlin, 1928.

di R om a nel medio evő. Torino, 1925. Vol. II.
Tomo I. A könyv drámai elevenséggel jellem zi
a X . és X I. századbeli R óm a küzdelm es életét,
am elyből III. O ttó segítségével győzelm esen
került ki a pápaság nem zetekfeletti, központi
tekintélye. A magyar térítésről és a keresztény
királyság megállapításáról 1. i. m. 135. o. —
II. Szilveszter pápa viszonyát a cluny-i reform­
hoz és a pápaság központi hatalm ának tisz­
tázását tömören ism erteti Fritz Eichengrün:
Gerbert (Silvester II.) als Persönlichkeit. Leip­
2 Galla Ferenc : A cluny-i reform hatása
Magyarországon. Pécs, 1931. 47. o. Maga a
császár több oklevelet ad ott ki az aventinusi
palotában, ahol különösen 1000-ben, mikor
Németországból visszatért Rómába, szívesen
időzött. V. ö. Percy E rnst Schramm : Kaiser,
Rom und R enovatio. Leipzig— Berlin, 1929.
I. 108, 132, 152 00. és II. 15— 16. 00.
3 Galla idézett m űvében felsorakoztatja a
magyar térítésben részes cluny-i szerzeteseket.
426 Luttor Ferenc

elérni. A m agyar nem zet belső megerősödése pedig O ttó politikai program m -
ján ak csak kedvezett, így a császár nem csak nem féltékenykedett, hanem
inkább előm ozdította az új keresztény királyság jogszerinti kialakulását s
ugyanakkor a független érseki tarto m á n y megszervezését. T hietm ar merse-
burgi érsek szerint Istv á n fejedelem «Im peratoris g ratia et h o rta tu . . . hoc
in regno suim et episcopales chatedras faciens coronam et benedictionem
accepit».1 Istv án irá n y íto tta a térítést, de teljes szabadságot a d o tt a térítő
papoknak egyházjogi téren. N incsenek ad atain k , de feltételezhetjük, hogy
a koronát kérő követséget megelőzőleg m ár gyakrabban fordultak meg
egyes, hazánkban m űködő térítő k az apostoli szentszéknél R óm ában, hogy
a fiatal fejedelem uralkodásának első négy esztendeje a la tt tö rté n t nagy
szervező m unkáról jelentést tegyenek s a császárt és p á p át m egnyugtassák
a fejedelem személyét és kifogástalan egyházias felfogását illetőleg. A N agy
Legenda 8. fejezetében u ta lá st találu n k arra, hogy az apostoli széknek
helybenhagyását és m egerősítését előre kikérte az esztergom i érsekség és a
püspökségek alapításához. A pannonhalm i kolostor alapító oklevelében
viszont a m ontecassinói jogközösségre való hivatkozás azt jelentheti, hogy
az apátságok megszervezésének ügyében az ősi anyam onostorral állott
összeköttetésben.
M indezeket ügy elembe véve, a p ápa és a császár tisztáb an voltak azzal,
hogy az új keresztény fejedelemségben olyan férüú uralkodik, akinek egy­
házias lelkülete távol áll m inden hitbeli tévelytől, erkölcsi lazaságtól és
fegyelmi túlkapástól, akire te h á t a p ápa a császár tan ácsára és beleegyezé­
sével nyugodtan b ízh atja az egyházi hierarchia kiépítésének s alkalm as
püspökök kinevezésének felad atát, akként, m in th a ezt a jogot a p ápa a
saját személyében gyakorolná K risztustól nyert h atalm án ál fogva.
M agyarországnak a kereszténység nagy családjába való felvétele
hivatalosan a szent korona küldése ú tjá n tö rté n t meg Kr. u. 1000-ben.
A koronaküldés a középkor folyam án kialakuló nem zeti állam ok u ral­
kodóinak csak bizonyos fokú szuverénitást ad o tt, m ert a koronát rendszerint
a térítést irányító császárok adom ányozták olyan módon, hogy az ju ta l­
m azást, de némi függést is je le n tett szám ukra, am ikor belső tekintélyüket
pártfogójuk hatalm a ezzel a szim bólum m al is m egerősítette. Simeon bolgár
fejedelem volt az első, aki a R óm a és Bizánc közötti feszültséget felhasz­
nálva, a pápától k ért koronát. Ez a koronakérés azonban még a politikai
egyensúly alapján tö rtén t.
Istv án fejedelem korona-kérése nagy politikai éleslátásra vall ugyan,
de semmi esetre sem tu lajd o n íth ató neki védekezési jelleg a nyugoti vagy
keleti politikai igénylések ellenében, hiszen sem III. O ttó, sem a bizánci
udvar nem em elt ilyen igényt vele szemben. O ttó R óm án keresztül keresz­
ténységében te k in te tte őt szövetségesének és a birodalom keleti védőjének,

1 Schramm i. m. I. 153. o. Thietm ar von használja ezeket a kifejezéseket. M. G. H.,

Merseburg 1012— 1018 között írt krónikájában Pertz, Scriptores, III. k. 784. o.
 Szent István egyházi kapcsolatai Rómával, Montecassinóval, Ravennával 427

így ő m aga in sp irá lh a tta a m agyarok fejedelm ét, hogy a koronát a pápától
kérje, s a p áp át, hogy a koronát m egküldje.1 T hietm ár m erseburgi érsek,
aki a lengyel királyság és érsekség m egalapítását m int a ném et nemzet
sérelm ét panaszolja fel, a m agyar király koronázását em lítve beéri azzal
a megjegyzéssel, hogy a császár tu d tá v a l tö rtén t. A lengyel királynak O ttó
a «császár testvére és a róm ai nép szövetségese» cím et adja, a m agyar király
a p ápától az apostoli cím et nyeri a koronával.12
A császárt ilyen m egkülönböztetett bánásm ódjában Istv án fejedelem
különleges érdem einek m egfontolásán kívül ta lá n a birodalm i eszmében
b eállíto tt m ódosítás is, de főleg H enrik b ajor hercegnek, Gizella királyné
fivérének befolyása vezethette, aki elkísérte őt róm ai ú tjá ra , m ikor az
1000. év nyarán oda visszatért, hogy a nyugtalan róm ai nemességet meg­
fékezze.3 O ttó császár ekkor is az A ventinuson lak o tt, a Szent Elek és
Bonifác bencés kolostor szom szédságában ép íte tt várban.
Istv án fejedelem róm ai követküldésének ideje körül történetíróink
sokat v itatk o ztak . A források, sajnos, biztos tám p o n to t nem is ny ú jtan ak .
K arácsonyi János kétségtelenül nagy k ritikai ap p arátu ssal az 1001. év
m ellett foglal állást.4 A zonban vélem énye csak akkor volna perdöntő, ha a
főtanúnak, a pannonhalm i alapító oklevélnek hitelességét is sikerült volna
véglegesen m egdöntenie. Ez azonban a legújabb vizsgálatok alapján inkább
beigazolódott, így K arácsonyi érvelése is legyengült. H óm an B á lin t5 az
1000. év karácsonyát tü n te ti fel a koronázás idő p o n tja g yanánt, s ezt
nagyobb valószínűséggel fogadhatjuk el, nem csak a d átu m jobb hangzása
m iatt, hanem az akkori történelm i események mérlegelése alapján is.
K arácsonyi úgy véli, hogy a róm ai nemesség lázadásának nyom ása a la tt a
R avennába m enekült pápa és császár az egységes róm ai im périum bukását
látv a, engedm ényt te tte k a koronaküldés által a m agyar királynak, akit előbb,
h atalm uk teljében csak hűbéresnek fogadtak volna el. Azonban az újabb
ném et k u ta tá s tisz táz ta m ár a R óm a-gondolat «Ottói fázisát, s így az ilyen
megfontolás nem helytálló. Nem szabad te h át a ravennai tartó zk o d ást a
pápaság és császárság meggyengülése g y anánt venni s a m agyar koronát
egy ilyen fátum szerű véletlen függvényének tekinteni. O ttó császár az
1000. év nyarán m ár R óm ában tartó zk o d o tt, Szent A dalbert tiszteletére
ú jra é p ítte tte és felszenteltette a tiberisszigeti Szent B ertalan-tem plom ot, s
egész tevékenységét a róm ai egyház tekintélyének emelésére fordította.
E bbe az időpontba nagyon is beleillett a m agyar követség Róm ába
érkezése és kedvező fogadtatása.
Meg kell jegyeznünk, hogy a koronakérő követség vezetője Ascrik
(Ascherik vagy Asztrik) a p át és tá rsa A nasztáz ap át Szent A dalbert ta n ít­

1 H óm an— Szekfű : M agyar Történet. I. 4 Karácsonyi János : Szent István megko-

198— 199. 00. ronázása. Századok, 1901. évf. 869. és köv. 00.
2 Thietm ár krónikája. MOH. Pertz, Scrip- 5 Hóm an B á lin t: Szent István megkoro-
tores, III. 784. o. názásának időpontja. Magyar N yelv, 1927. évf.
3 Schramm i. m. I. 153. o. 443-—452. 00.
428 Luttor Ferenc

ványai voltak és m indketten a v értan ú püspök társai voltak a Szent Elek

és Bonifác aventinusi kolostorban. A nasztáz 1001 tavaszán is R óm ában
tartó zk o d o tt s résztv ett a róm ai zsinaton, am ely a renitens francia püspökö­
ket m egfenyítette.
A követség fogadását és a királyi jelvények átad á sát H artv ik püspök
írja le az élő hagyom ányok alapján. Magáról a koronakérő követségről és
a koronázásról nem szólva, itt csak azt akarom leszögezni, hogy a hagyo­
m ány, am elyből H a rtv ik m e rített, a koronakérésben és küldésben elő-
sorban a királya egyházalapítói érdem eit emeli ki, s így a koronázás té ­
nyében is az apostoli, te h á t egyházvédői és h itterjesztő i jelleg kidom bo­
rítását teszi első helyre, am inthogy ez a koronázás chrizm ával való fel­
kenéssel, te h á t egyházi szertartással tö rté n t, de ugyanakkor az ország-
nagyok és a nép részvételével alkotm ányjogi a k tu st is képezett, am elyben
a király törvényhozása gyökerezett. H a rtv ik a követséget így írja le : «Eun-
dem Ascricum presulem . . . ad lim ina sanctorum apostolorum m isit, u t a
successore sancti P etri principis apostolorum postularet, quo novelle
christian itati exorte in p artibus pannonié largam benedictionem porrigeret,
strigoniensem ecclesiam in m etropolim sue subscriptionis au cto ritate
sanciret, et reliquos episcopatus sua benedictione m uniret, regio etiam
dignaretur ipsum diadem ate roborare, u t eo fultus honore, cepta per dei
gratiam posset solidius stabilire». Majd a koronázásról ezeket m ondja :
Im p etratis ergo om nibus prout p etiit présül ascricus letus ad propria
rem eavit, secum ferens propter quem inceptum iter prospere peregerat.
Benedictionis ergo apostolice litteris cum corona et cruce simul allatis
presulibus cum clero, com itibus cum populo laudes congruas adclam antibus,
dilectus deo Stephanus rex appellatus unctione crismali perunctus, diade­
m ate regalis dignitatis feliciter coronatur. Post acceptum regalis excellentie
signum . . . sta tú tu m a se decretum m anifestum facit . . .»
Szent Istv án királyi jellege te h át kiváltképpen apostoli volt a szó
akkori értelm ezésében, s ezt k ív án ta a p ápa még külön is hangsúlyozni a
kereszt küldésével: «crucem insuper anteferendam regi velut in signum
apostolatus misit». A jelvények átad ásak o r vagy talán a kísérő levélben
jelentette ki Szilveszter pápa, am it H artv ik ezen leíráshoz fűz : «Ego inquiens
sum apostolicus, ille verő m erítő Christi apostolus, per quem ta n tu m sibi
populum Christus conventus convertit». Ide kapcsolja H artv ik az apostoli
királyi privilégium adom ányozásáról szóló nagyon rövid megjegyzést :
«Ouapropter disposicioni ejusdem , prout divina ipsum gratia in stru it eccle-
sias dei simul cum populis utroque jure ordinandis relinquimus».1
Fraknói Vilmos M agyarországnak a Szentszékkel való egyházi és
politikai összeköttetéseiről írva, bőven és alaposan igazolja, hogy — b ár a
Szilveszter pápa által k ü ldött bulla elveszett — Róm a éppen úgy elismerte,

1 H. H. F. D. I. 44— 45. 00. A császár által küldött lándzsáról, mint uralkodói jelvényről 1.
Cartellieri i. m. 254. o.
 Szent István egyházi kapcsolatai Rómával, Montecassinóval, Ravennával 429

m int a m agyar nem zet a szent koronával k ü ld ö tt jogosultságok történelm i

lé té t és jogi h a tá ly á t.1 H a rtv ik korában kétségtelenül elevenen élt még
k ö ztu d atb an a felhatalm azás egész terjedelm ében és jelentősége szerint,
azért megelégszik rövid o d a v ete tt megjegyzéssel. Lehet, hogy akkor a
bulla m aga is m egvolt még a királyi levéltárban.
A ném et határos püspökség, a passaui, am ely az első térítő k et küldötte
Géza fejedelem udvarába, to vábbá a salzburgi érsek, akinek jogát és elsőbb­
ségét a v itáb an a Szentszék elism erte, szívesen v ették volna, hogy Pannónia
új kereszténysége fennhatóságuk alá kerüljön, am int az eleddig egyéb
erületek m egtérítésénél logikusan a té ríté st irányító legközelebbi érsek­
séget szokta megilletni. III. O ttó azonban felismerve a politikai bonyodal­
m ak veszélyét, am elyek ilyen norm ális, de h ó d ítást feltételező új egyház­
szervezéssel m agyar viszonylatban feltétlenül bekövetkeztek volna, s talán
az érsekség és püspökségek előrehaladott szervezési állap o tát is figyelembe
véve tanácsolta a pápának, hogy a m agyar egyházi berendezkedés lebonyo­
lítá sát a kipróbált hűségű Istv á n ra bízza, ak it a pápa legátusait megillető
széles hatáskörrel ru h ázo tt fel. Egészen kivételes jogátruházás volt ez,
am elynek em lékét «régi kánonok» őrizték R óm ában, m int azt II. Pál pápa
levele igazolja, aki 1466-ban tanúskodik arról, hogy azok szerint Szent
Istv á n «az apostoli szék helynökségét és követségét nyerte el». Szent Istv án
m aga okleveleiben apostoli követségét nem em líti, de hivatkozik olyan
jogokra, am elyek csak ezen minőségből szárm aztath ató k le. A pannonhalm i
apátság ja v ára kiállíto tt kiváltságlevélben m aga hirdeti, hogy «felhatalm a­
zással bír püspökségek és apátságok» alap ítására.12
Nem kétséges m a m ár, hogy a Szent Istv án n ak a d o tt ezen személyi
privilégium biztosíték is volt esetleges visszaélések ellen és az egyház
alapítói és királyi tekintélynek egy személyben való egyesítése a legerősebb
garanciát szolgáltatta arra, hogy az új érseki ta rto m án y b an a róm ai egyház­
jogi és fegyelmi rendelkezések szigorúan m eg tartatn ak . Viszont nem jelen tett
ez olyan abszolút függetlenséget a keresztény egyház központjától, hogy
belőle a ném et investitura-jogbitorláshoz, vagy a bizánci p a tria rc h átu s­
nak császári hatalom pártfogásával m elengetett szeparatisztikus berendez­
kedéséhez v ezeth etett volna a fejlődés vonala. Szent Istv án tanácsadói,
segítőtársai m unkájában, A dalbert szentéletű szerzetes társai voltak, akik
ugyancsak ügyeltek a kánonok m egtartására. A m ellett Istv án király nem
úgy fogta fel a privilégium ot, hogy az őt az apostoli Szentszékkel szemben
m inden további érintkezéstől m entesíti. T udjuk, hogy gyakrabban küldött
R óm ába követeket, ami igazolja, hogy intézkedéseit a pápa tudom ására
hozta, tőle instrukciókat kért, neki ajándékokkal kedveskedett.3

1 Fraknói Vilm os : M agyarország egyházi
és politikai összeköttetései a római szentszék­
kel. Bp. 1901. I. 6. o.
2 Fraknói Vilm os : A magyar királyi kegy­
úri jog. Bp. 1895. 8— 10. 00.
3 X . Benedek pápa kiem eli 1058 május 8-án
kelt bullájában, hogy a római m agyar zarándok­
ház a" m agyar király követei számára szállás
gyanánt szolgál. V. ö. Fraknói : Magyarország
egyh. és polg. összekött. I. 401. o.
430 Liittor Ferenc

M agyarország egyházi berendezkedése egy (csak jóval később két)

érsekséggel s a megfelelő suffraganeus püspökségekkel az akkori jogi
előírások szerint a legtökéletesebb rendben tö rtén t. Az első érseket és
püspököket a király a szerzetesek soraiból v álaszto tta ki. Viszont a szer­
zetes-központoknak a tökéletes önállóságot ennek ellenére is m egadta, hogy
m entesek legyenek m inden, a belső m u n k át gátló háborgatástól. Különös
privilégium okkal ékesítette fel a székesfehérvári, a N agyasszony tiszte­
letére emelt tem plom ot és a m ellette a lap íto tt tá rsask á p tala n t, am ely m int
a király udvari tem plom a és tem etkezési egyháza ki volt véve minden
püspöki joghatóság alól, s am elyben a király is m egkülönböztetett litu r­
gikus tisztességben részesült.1
H a ezeket az intézkedéseket tek in tjü k , feleslegesnek látszik fel­
vetni a kérdést, m int azt K arácsonyi János teszi,12 hogy vájjon Szent
Istv án tényleg Legátus a latere» volt-e?! A té n y t nem lehet elv itatn i ;
gyakorolta a h a tásk ö rt olyan m értékben, am ilyenben a pápai bulla
őt arra felhatalm azta. Az egyházi szervezés m u n kájának befejezése u tán
is állandó felügyeletet, ellenőrzést, vizitációt gyakorolt a tőle létesített
püspökségekben és apátságokban. Elnökölt egyházi gyülekezeteken, zsinato­
kon, törvényeket h ird e te tt ki, am elyek a hívek kötelességeit szabályozták.
Apostoli küldetésének jellege abban is kifejezést nyert, hogy a pápa maga
keresztet k ü ld ö tt szám ára, am elyet ünnepies alkalm akkor m aga előtt v ite t­
h e tett. Ez a kiváltság szinte példátlanul áll az egyház jogban.3 A kereszt
form ája azonos leh etett azzal, am elyet a főpapok liturgikus és egyház­
jogi ténykedésre kivonulva v ite tte k m aguk előtt ; a középkori bencés
apátsírokon lá th a tu n k ilyen kereszteket egyetlen ékesség g y an án t kivésve,
s talán a m ontecassinói kapun lévő keresztdíszek adnak hű képet az
előviteli kereszt akkori alakjáról.4
Mindezekből, am iket itt felsoroltam , kitűnik, hogy Szent Istv án király
korának egyházj ogi kérdéseivel alaposan foglalkozott s m inden intézkedésében
figyelembe v e tte a kánonok általános rendelkezéseit, de ugyanakkor a Szent­
szék kegyéből a legnagyobb k iváltságokat is b izto síto tta intézm ényeinek.
Istv án király a m agyar nem zet egyházi érintkezését intézm ényesen
is b iz to síto tta R óm ával, am ikor környezetéből gondosan k iválogatott fér­
fiakból követséget állíto tt össze és ennek kötelességévé te tte , hogy a
kereszténység központjában az odazarándokló m agyar híveknek és főleg
követeinek befogadására zarán d o k o tth o n t létesítsenek.1 A legendák és
későbbi krónikák is kiemelik a bőkezűséget, amellyel Istv á n ezen római
zarándokházat m egalapította és élete végéig g azdagította.
A IX . és X. században több ilyen nem zeti hospicium, akkoriban

1 K arácsonyi : Szent István király élete, 3 Fraknói : Magyarország egyh. és polg.

29— 41. 00. és Fraknói : Magyarország egvh. összekött., 10. o.
4 Példa gyanánt szolgálhat a tih an yi apát­
és polg. összekött., io — 16. oo. ság altem plom ában az I. Endre királynak tulaj­
2 Karácsonyi u. o. 42. o. d on ított síron látható kereszt.
 Szent István egyházi kapcsolatai Rómával, Montecassinóval, Ravennával 431

schola-nak nevezett zarándokház létesült az örökvárosban, am elyekben

az illető nép fiai nem csak elhelyezkedést, de hazai nyelvüket beszélő papok
felügyelete a la tt lelki gondozást is nyerhettek. A m agyar hospicium a
frankok N agy K ároly tói a la p íto tt házának tőszom szédságában, a Szent
P éter-bazilika déli oldalán épült fel, o tt, ahol m a a sekrestye és a kanonok­
ház emelkedik. Már a V III. században állo tt o tt egy kis tem plom , am elyet
III. Istv á n pápa é p ítte te tt az első v értan ú tiszteletére, s m elyet vagy Szilvesz­
te pápa, vagy közvetlen u tó d ja a m agyarok királyának á ta d o tt, hogy hozzá­
építhesse zarándokházát. H a a legendák a tem plom rakásról beszél­
nek, ezt inkább gyökeres átalak í­
tásra, vagy ékesítésre kell érte­
nünk. Sajnos, m aga az alapító ok­
levél nem m arad t fenn, így csak a
későbbi történelm i tanúságokból
tu d ju k meg, hogy H a rtv ik nem
túlozott, m ikor a kis legendában
is felem lített építkezéseket és ado­
m ányokat leírja, am elyek az ő ko­
rában még épségben m egvoltak. A
tem plom szolgálatára 12 tagú k áp ­
ta la n t létesített, am ely a bazilika
k áp talan ján ak volt alárendelve, s
nagy szám ával m u ta tja , milyen
arányú leh etett a zarándokház
maga. F raknói Vilmos szorgalm a­
san egybegyüjtötte a zarándok­
ház tö rtén etére vonatkozó fel­
jegyzéseket, am elyek ékesen iga­
zolják, milyen eleven volt R óm á­ u l . Ottó császár és kísérete.
ban első szent királyunk kultusza a
későbbi századokban is. Az eredetileg, am int fentebb em lítettem , Szent
Istv á n első v értan ú emlékére szentelt tem plom ot IV. Miklós pápa 1290-i
bullájában m ár «ecclesia S. Stephani de U ngaris dicta»-nak nevezi s búcsút
engedélyez m indazoknak, akik azt a vértanú, vagy a szent m agyar király
ünnepének nyolcada a la tt látogatják. A zarándokház osztozott a m agyar
nem zet sorsában s Róm a városának viszontagságaiban is, am ikor a pápaság
A vignonban székelt. Csak a m agyarok első szent királyának emlékét annyira
tisztelő Zsigmond császár és király nyúlt újból erélyes kézzel a tem plom
és zarándokház jogainak és vagyoni állagának rendezéséhez, s m int
Szent Istv á n róm ai alap ítv án y án ak fővédnöke, a Szent Ferenc-rend római
p ro k u ráto rát, György a ty á t bízta meg 1423-ban, hogy a m agyar zarándok­

1 A római m agyar zarándokház alapításáraSzent Istvántól Rómában alap ított magyar

és annak hétévszázados történetére vonatkozó zarándokház c. tanulm ányában. L. Kath.
adatokat összegyűjtötte Fraknói V ilm os : A Szemle, 1893. évf. 170— 195. 00.
432 Luttor Ferenc

ház igazgatását vegye á t s gondoskodjék helyreállításáról. A pápák,

V. M árton és IV. Jenő m eg ú jíto tták m indazon kiváltságokat és búcsú­
engedélyeket, m elyeket elődeik a zarándokház és tem plom ja v ára enge­
délyeztek. V. Miklós pápa 1454-ben K apusi B álint pálosrendi prokurátor-
nak, a Szent P éter tem plom m agyar g y ó n tató ján ak kérésére a Coelius-
hegyen épült ősrégi S. Stefano R otondo-tem plom ot és a hozzátartozó
épületeket és b irtokokat á ta d ja a m agyar alapítású pálos-rendnek s ugyan­
akkor a főoltárt Szent Istv án n ak , Szent Im rének, Szent Lászlónak és Szent
Erzsébetnek is szenteli. A m agyar zarándokház felügyelete szintén a pálos­
rendre b ízato tt, am ely a szent király tiszteletét és a m agyarok Róm a-hűségét
országunkban is oly buzgalom m al terjesztette, hogy a jubileum i években a
m agyar zarándokok részére a Szent Péter-bazilika lépcsőjén külön helyet
kellett fenntartani, m ikor a pápa az erkélyről áldást osztott. Sajnos a török
háborúk viszontagságaiban a pálos-rend m agyar ta rto m á n y a elvesztette
vezető szerepét, s a leginkább délszláv nem zetiségű róm ai pálosok nem gon­
dozták a régi kegyelettel a zarándokházat, azt bérbeadták, a m agyar
zarándokokról nem gondoskodtak, s a török elleni küzdelem ben lerongyoló­
d o tt ország m aga sem tu d o tt kellőképen érdeklődni róm ai szentélye irán t.
Ú jabb fejezetet n y ito tt a zarándokház és Szent Istv án király kultuszának
történetében X III. Gergely pápa, aki Szántó Istv án n ak a róm ai m agyar
gy ó n tató aty án ak , a Jézus-társaság kiváló tag ján ak indokolt kérésére a
Coelius-hegyi pálos-kolostorban m agyar papnevelő kollégiumot a lap íto tt
(1579. február 22.), s annak jav adalm azására a m agyar zarándokházat is
á ta d ta összes javaival együtt. Sajnos, ezt a kollégiumot növendékek hiánya
m iatt m ár 1581-ben a virágzó Germ anicum hoz kellett csatolni, s ettől
kezdve viseli a kollégium a H ungaricum nevet is címében. Az alapító
oklevélben a pápa a kollégium ot vezető jezsuita-rend kötelességévé teszi,
hogy a szent király alap ítását m inden terhével eg y ü tt fenn kell tartan io k
s a m agyar zarándokok ellátásáról is gondoskodniok kell. A jezsuita a ty ák
a főoltárra elhelyezték az első m agyar király képét s évente az egész kollé­
gium részvételével ünnepelték meg emlékét. A X V II. század vége felé azonban
a tem plom m ár igen rozzant állapotban volt, s a kollégium vezetősége X I.
Ince pápához fordult, hogy engedje meg annak lerom bolását, s helyette új
kápolnát a k artak a szent király tiszteletére építeni, am ely megörökítené
«Magyarország felszabadításának csodás tényét, am ely a szent király közben­
járásának és ő Szentsége bőkezűségének érdeme». A pápa azonban, talán
éppen Szent Istv á n emléke irán ti kegyeletből, nem a d ta meg beleegyezését
az ősi szentély lerombolásához. Később Cseles M árton, a hazafias érzésű
jezsuita, apostoli gyóntató, azzal a tervvel foglalkozott, hogy a zarándok­
házat a m agyar hercegprím ás és nádor segítségével m egvásárolja a kollé­
gium tól s eredeti rendeltetésének visszaadja. Azonban az idők nem kedvez­
tek ezen terve m egvalósításának. 1776-ban azután, am ikor VI. Pius pápa
a Szent Péter-bazilika mellé sekrestye és kanonokház építését rendelte el,
az ősi zarándokház és tem plom sem kerülte el a bazilika környékén fekvő
 Szent István egyházi kapcsolatai Rómával, Montecassinóval, Ravenndval

egyéb épületek sorsát, s a lerom bolást elrendelő pápai bulla kelte u tán
(1776. június 20.) nehány nappal meg is kezdték az annyi m agyar emlékkel
m egszentelt falak b ontását. Ez alkalom m al, sajnos, a felszínre került m agyar
tem ető kövei és freskói szétszóródtak, létezésükről csak a Szent Péter-
bazilika tudós történetírójának, Cancellieri Ferencnek m űvéből értesülünk.
M egm aradt 7 oszlopa a Szent Péter-tem plom sekrestyéjének előcsarnokát
ékesíti s így tanúskodik még mindig a kegyes király hűségéről az apostolok
fejedelm ének sírja közelében. VI. Pius pápa azonban meg a k a rta Szent
Istv án király róm ai kultuszát ta rta n i s bullájában elrendelte, hogy a
coelius-hegyi tem plom ban külön kápolna építtessék, am elyben a kollégium
növendékei évente szeptem ber 2-án, az egész egyház által m egtartandó
ünnepen ünnepélyes misét tartsan ak .
A háborút követő időkben a róm ai Szentszék m elletti királyi követség
gondoskodik Szent István király ünnepének megiiléséről, és pedig augusztus
20-án, M agyarország nem zeti ünnepén. Az ünnepies mise azonban nem
ta rth a tó a coelius-hegyi tem plom ban, m ert az is erősen m egrongált állapot­
ban van, s m ert a tiszteletére rendelt kápolnában nincs o tt a m agyarok
kegyes királyának képe. Most folynak a tárgyalások az olasz műem lékek
bizottságával a restaurálást illetőleg ; rem ényünk van arra, hogy ezen alka­
lom m al a m agyar nem zet óhaja szerint a coelius-hegyi Szent István-tem p-
lom ban visszaadatik rendeltetésének az első m agyar apostoli király emlékét
hirdető kápolna is, am elyben az ő 900 éves róm ai kultusza m éltóképpen
folytatódik.
Szent Istv án róm ai kultuszának ezen vázlatos ism ertetése u tá n té r­
jü n k vissza azon kérdés m egvitatásához, vájjon az alapító király szemé­
lyesen is járt-e az örök-városban?! A Bécsi Képes K rónika és nyom án
Tem esvári P elbárt dicsőítő beszéde h atáro zo ttan állítják, hogy Istv án
király sógorával, H enrik császárral keresztes h ad at vezetett a Szentföldre
s annak befejezte u tá n K onstantinápolyba m ent, o tt hatalm as tem plom ot
em elt, m ajd onnan visszatérve, Róm a felé v ette ú tjá t, s o tt is m egépítette
védszentje tiszteletére a tem plom ot s melléje a zarándokházat. Tudjuk
ugyan, hogy a X. század végén s a X I. század első évtizedeiben több
fejedelem is m egfordult R óm ában, hiszen a pápaság központi hatalm ának
emelkedése s a császár gyakori róm ai tartózkodása nagy vonzóerővel bírt
az uralkodókra is, de sem a ném et krónikások, akiknek pedig érdekük lett
volna ilyen, kétségtelenül a császár iniciativájának tu lajd o n íth ató fejedelmi
találkozást m egörökíteni, nem tesznek róla em lítést, sem pedig a korábbi
m agyar legendák, am elyek az alapítás tén y ét leírják és pedig elég körülm é­
nyesen, nem hozakodnak elő a királyi zarándoklattal, holott az nagyban
emelte volna a kép értékét, am elyet Istv án királyról festettek. K arácsonyi
János elfogadja ugyan István király róm ai zarándoklatának valószínűségét,1

1 K arácsonyi : Szent István király élete 4 3 .0 . Temesvári Pélbárt von. beszédszakaszát közli
H . H. F. D. I. 85. o.
S zen t Istv án I. 28
434 Luttor Ferenc

de nem indokolja bővebben annak m eg tö rtén tét, csak a X IX . János p áp á­

nak k ü ldött m iseruhával hozza kapcsolatba.1 E zt az értékes hímzésekkel
díszített kazulát, mely a m agyar koronázó palástn ak m éltó társa lehetett,
IX . Szent Leó pápa a metzi Szent A rnulf kolostornak ajándékozta 1049-ben,
am ikor annak tem plom át személyesen felszentelte, s csak a francia forra­
dalom idején pusztult el annyi más egyházi műkinccsel együtt. A m iseruha
pontos leírásokban fennm aradt emléke szerint dedikációval volt ellátva, am ely
hitelességét igazolja. Mikor, kivel küldötte le Istv án király ezt az értékes
ajándékot a pápának, nem tu d ju k m egállapítani, de a valószínűség am ellett
szól, hogy Im re királyfi halála u tá n tö rté n t a felajánlás, am ikor a legendák
szerint sok kegyes ajándékkal ék esítette az egyházakat és kolostorokat.
Lehet, hogy a követség, mely M ontecassinóba elm ent, hogy onnan újabb
kolostoralapításra szerzeteseket hívjon meg, ú tb aejtv én R óm át, a szent
király hódolatát ezen ajándékkal m u ta tta be a pápának. Nem is szükséges,
hogy túlságosan elm élyedjünk annak keresésében, vájjon személyesen járt-e
István király a p áp án ál: az elm ondottakból látju k , hogy az egyházi k ap ­
csolat, am elyet a császár «buzdítására és beleegyezésével» az egyházalapító
m agyar király az apostoli Szentszékkel létesített, olyan eleven volt, hogy
nyugodtan á llíth a tju k azt, hogy a pápa a Szent Istv án n ak ad o tt privilégiu­
m okban m integy személyesen szervezte meg az esztergomi érsekséget és a
püspökségeket, nevezett ki érseket és püspököket, állíto tt a p áto k at a gaz­
dagon elláto tt m onostorok élére, a d o tt kiváltságokat a személyeknek és
intézm ényeknek, hiszen Istv á n király m inden m egm aradt oklevelében arra
találunk u talást, hogy am it tesz, azt a pápa tekintélyének és felhatalm a­
zásának erejében rendeli. Viszont Istv án király, ha testben nem is já rt
R óm ában, o tt élt lélekben és intézm ényében az apostolfejedelem sziklájá­
hoz tapadva, s o d atapasztva nem zetének sorsát is. íg y kell értelm ezni azt,
hogy Istv án király országát á ta d ta a Szentszéknek, alázatos engedelmesség­
ben, hűséges szolgálatban. Hogy m ennyire nem volt ez a függés politikai
jellegű, azt m aga V II. Gergely pápa ta n ú síto tta , am ikor Salamon királyt
m egrótta, m ert m agát a ném et császár hűbéresének vallotta, s Géza király­
nak k in y ilatk o ztatta, hogy «M agyarországnak a legnemesebb országok pél­
d ájára saját szabadsága állapotában kell fennállania, más ország királyá­
nak nem szabad alárendelve lennie, csakis a szent és egyetemes egyháznak,
am ely a lattv aló it fiainak tek in ti és nem szolgáinak».2
Szent Istv án királyunk róm ai kapcsolatai, ha m in d járt III. O ttó
császár és Szent H enrik sugalm azására és segítségével alak u ltak is ki, első­
sorban egyházi jellegűek, s éppen ezért bennük és ra jtu k át teljesedett ki az
Isten kegyelméből való apostoli uralkodó eszménye. A mag, am elyet O ttó és
Szilveszter elvetettek, olyan ta la jb a hullott, am ely nemcsak százszoros ter-

1 A X IX . János pápának küldött értékesIstván korában c. tanulm ányában. Századok,

miseruha leírását és történeti adatait ism erteti 1901. évf. 1016—-1018. 00.
Czobor B éla : E gyházi szerelvények Szent 2 Fraknói : M agyarország egyh. és pol.
összekött. 23— 24. 00.
 Szent István egyházi kapcsolatai Rómával, Montecassinóval, Ravennával 435

m ést ígért, hanem századok viharával dacoló fává is izm osodott. Az eszter­
gomi térítő érsekséget alapító fejedelem független nem zeti királysága a
szent koronában saját létének történelm i folytonosságát, elesettségekből
talpraálló rugalm asságát k a p ta R óm ától, s a keresztény állameszme meg­
d ö nthetetlen b á sty á ja lett. Osztozik az egyház sorsában : flu ctu at nec
m ergitur.
*

Szent István egyházi kapcsolatai Velencével. — Az A dria királynője.

Velence, a X. század utolsó évtizedeiben hosszas, belső nyugtalanságok
szenvedéseiben m egtisztulva az Orseolók nagykoncepciójú hatalm i tö rek ­
vései nyom án erős lendületet v e tt s évszázadokra m eg alap íto tta tengeri
h atalm át. E bben az időben ú ju lt meg m a is ragyogó fényében a Szent Márk-
tem plom , am elynek m in tája a konstantin áp o ly i A postolok-egyháza leh etett.
A hitélet és tudom ányosság ápolásában itt is a bencés rend ap átságai já rta k
elül. M egalapították Szent H ilárius m onostorát, m ajd 982-ben a Márk-
tem plom m al szembenfekvő szigeten Orseolo I. P éter dogé veje, Mauroceni
János épít Szent G yörgy tiszteletére újab b apátságot, am elyben ő m aga és a
velencei előkelőségek közül többen m agukra ö ltö tték a rend fekete kám ­
zsá já t.1
Az Orseolók politikája a szigetállam belső szervezetének kiépítése
m ellett a virágzó tengeri kereskedelem h ath ató s megvédésére törekedett.
Az adriai szigeteket és a dalm át partvid ék et kellett te h át biztosítaniok, s
azok birtoklásáért a tengeri kalózokkal és dalm át hegyek félvad törzseivel
kem ény h arcokat fo ly ta tta k .2
III. O ttó, aki rajongó németsége ellenére oly em elkedett gondolkodás­
sal vállalta és v a llo tta a R óm a-központtal kialakítandó szent birodalm i
császárság nem zetekfeletti jellegét, Velence törekvéseit éppen olyan szívesen
lá tta , m int a lengyel és m agyar térítő érsekségre a lap íto tt nem zeti birodal­
m ak kiképződését, m ert ezzel a B alkán felől meg-megújuló bizánci előre­
töréstől m en tesíthette a szent birodalm at s a térítést a délszláv népekre
is kitérjeszthetőnek vélte. Orseolo II. P éter és III. O ttó között szívélyes
b a rá ti viszony fejlődött ki, és ennek megpecsételésére a császár személyesen
is já rt 996-ban Velencében3 s a dogé O ttó ü án ak bérm aapaságát is elvállalta.
1001-ben húsvét u tá n ism ét m eglátogatta a dogét Velencében s onnan
in dult Róm a és a délitáliai városok lázongó nemességének megfenyítésére.
A velencei szövetség egyrészt biztonságot n y ú jth a to tt a császárnak az észak­
itáliai tarto m án y o k at illetőleg, m ásrészt egyengethette az u ta t házassági
tervének m egvalósításához is. Ez időben k ü ld ö tte ugyanis III. O ttó a

1 Karácsonyi János : Szent Gellért Csanádi V. ö. Annales Camaldulenses. V enetiis, 1755.

püspök élete és m űvei. Bp. 1887. 15. o. Szent I. 412. o.
Gellért Mauroceni János kezéből v e tte fel a 2 H óm an— Szekfű : Magyar Történet, I.
szerzetesi öltönyt, aki viszont Szent Romuald 242. o.
szerzetestársa volt előbb a cuxani kolostorban. 3 Cartellieri i. m. 222. o.
28*
436 Luttor Ferenc

m ilánói püspököt K onstantináp o ly b a leánykérőbe.1 Az adriai és balkáni

politika tekintetében Velence és a császár egyező felfogást vallottak. Hogy
azonban közös terveik valóra válhassanak, az északkeleti m agyar király­
sággal is tartó sab b kapcsolatot kellett létesíteniök. Ez annál könnyebben
m ent, m ert III. O ttó halála u tán H enrik bajor herceg, Szent Istv án sógora
örökölte a császári m éltóságot és az <ottói>> R óm a-gondolatot. Valószínűleg
II. H enrik császár közvetítette Szent Istv án nővére és O ttó dogé között a
házasságot, melyből 1012 tá já n született Péter, akit Istv án király Szent Im re
herceg halála u tá n örökösévé szemelt ki.12
Az ilyen házasságot m enyasszonykérő követ járások előzték meg, am e­
lyekben rendszerint egyházi férfiak v itté k a vezetőszerepet m agasabb
m űveltségük és ékes beszédben való jártasság u k m iatt. Feltételezhető,
hogy a m agyar király nővérét a lagúnák v áro sáb a nagyobb m agyar
küldöttség kísérte el, am ely azu tán ám ulva szemlélte a fejlett latin-bizánci
m űveltség kincseit, az egyházak szépségét és pom páját s a kolostorok
körül kifejlődött egyházi és tudom ányos élet mélységét. V iszont a kegyes
király vendégszeretete és nagylelkűsége erősen vo n zo tta a hazánkba özönlő
velencés kalm árokat és m esterem bereket, akik közül sokan letelepedtek a
király városaiban. U tóbbiak főleg a tem plom építéseknél tevékenykedhettek,
hiszen az egykorú emlékek m aradványai s a legendák lelkes leírásai a
tem plom ok ragyogó belső díszéről főként velencei hatáso k ra engednek
következtetni. A velencei bencés apátságokból is jö tte k térítő szerzetesek
hozzánk, hogy a kereszténység nagy m űvének sikerét segítsék. Velencéből
jö tt hazánkba a nagym űveltségű Szent Gél lért, a Szent G yörgy tiszteletére
em elt m onostor fiatal a p á tja is.
Az élesszemű király felism erte Gellért a p át úr kiváló lelki tu lajd o n ­
ságait, főleg lángbuzgalm át K risztus országának terjesztésében: m agánál
m arasztalta s később, 1030-ban, a m arosvári püspökségre kinevezte.
Szent Gellért püspök m agyarországi tartó zk o d ása egész idejében,
különösen Szent Istv án király uralkodása a la tt erős hatással volt az országos
ügyek intézésére is és több ízben já rh a to tt követségekben, am elyekről azon­
ban feljegyzés nem m arad t ránk. Az akkori szokás szerint bizonyára élénk
érintkezést ta r to tt fenn első apátságával, a Szent G yörgy-m onostorral, s
valószínűleg többször lá tta m agánál vendégül volt szerzetes-társait is.
Egyik olaszországi küldetését, Szent Istv án bizalm ának ékes tanúságát,
m egörökítette a történelem a ravennai m agyar zarándokház alapításával
kapcsolatban.3

1 Cartellieri i. m. 25S. o. Andreae D anduli Chronicon. K özölve Muratori :

2 H óm an— Szekfű : Magyar Történet, I.
242. o. Orseolo O ttó doge 1010-ben 18 éves
korában v ette nőül Szent István nővérét. V. ö.
Andrea N avigiero : Storia della republica Ve-
neziana. Közli Muratori : Rerum Italicarum
Scriptores. Mediolani. X X II I. 958. o. A m agyar
királyleány szépségéről és kedvességéről ír
R. I. SS. X II. 235. o.
3 Karácsonyi : Szent Gellért, 129— 131. 00.
Itt em líti a tudós szerző, hogy Szent Gellért
R avennából Velencébe és Veronába is ellátogat­
hatott, am it talán Péter herceg trónöröklésével
is összefüggésbe hozhatunk.
 Szent István egyházi kapcsolatai Rómával, Montecassinóval, Ravennával 43 7

A ravennai magyar zarándokház. — R avenna városa a m agyar király­

ság m egalapítása idején fontos szerepet já tsz o tt a császárság és a pápaság
történetében. Aurillac-i G erbert 998-ban ravennai érsek le tt s onnan
lépett P éter tró n jára. Rövid érseksége a la tt kem ény kézzel lá to tt hozzá,
hogy az egyházjogi téren rendet terem tsen, s a várost, am elyet Rom uald, a
cam alduliak nagynevű alapítója példájával és im ádságaival m egszentelt,
régi fényébe visszaállítsa. A bizánci exarchák székhelye most az új értel-

A ravennai Szent Apollinaris-templom.

mezésben kialakuló nyugoti császárság egyik legfontosabb fellegvára lett,

hol a ty ja példájára III. O ttó is szívesen időzött. A város a pápaság tu la j­
donában volt, az érsek korm ányozta, és m ellette, római m intára, p a t­
ríciusok alk o tták a város korm ányzó-tanácsát. II. H enrik császár alatt,
aki hűségesen fo ly tatta elődjének birodalm i politikáját, R avenna még
ta rto tta fontos és díszes pozícióját, de II. K onrád császár, aki Istv án
királlyal is ellenséges viszonyban állott, s elfeledve a m agyar királyság
alapításának «ottói» célkitűzéseit, igényt form ált a politikai főhatóságra
hazánk felett, R avennával is ellentétbe ju to tt.1Szent Gellért írja D eliberatio
című művében, hogy a «dicső R avenna és a boldog Velence, amelyek sohasem

1 Cartellieri i. m. 246., 257., 348. 00.

43§ Luttor Ferenc

tű rté k Isten ellenségeit, m ost nyom orultak . . ,».1 Istv án király K onrád
uralkodása a la tt 1030 u tá n Gellért püspök tanácsára ravennai területen,
nem a városban, hanem a S. Lorenzo in Vado R ondino község közelében
m ár előbb épült San Pietro in V incoli-templom mellé kolostort ép íte tt s
azt gazdagon e llátta a szükségesekkel, hogy a szerzetesek a m agyar zarán ­
dokokat és a király követeit megvendégelhessék. A ravennai zarándokház
különösen nagyjelentőségű leh etett azokban az időkben, hiszen az Itáliáb a
ta rtó m agyarok a dalm át tengerparton szállottak hajókra s R avennában
értek először újra szárazföldet. H ieronim us R ubeus ravennai történetében
kiemeli, hogy nagy volt a m agyarok száma, akik évente R óm ába jö tte k az
apostoli küszöb láto g atására és m egcsodálására, s hogy ez így volt még az ő
elei a la tt is, akik őket R avennán átm enni s az itten i szent helyeket és erek­
lyéket tisztelni lá ttá k .12 Á tírásokban fennm aradt az alapító levél is,3
am elyet érdekessége m ia tt teljes egészében ism ertetek : «István, Isten
kegyelméből a m agyarok királya a tiszteletrem éltó férfiaknak, az apátoknak
és Vasas Szent P éter konventjének, — am ely ravennai területen fekszik, —
s utódjaiknak* m indenkorra! M inthogy azon U runk megvilágosító kegyel­
méből, aki m egvilágosít m inden em bert, aki e világra jön, a Ti fentem lített
kolostorotokat a mi segítségünkkel a tiszteletrem éltó marosi püspöknek,
G ellértnek tanácsára, Rom anussal, a nemes férfiúval, R avenna hercegével
együttesen felépítettük, s az em lített Gellért által saját kezeivel s a római
egyház tekintélyével felszenteltettük, éppen azért illendőnek lá tju k azt
királyi bőkezűséggel ellátni és rólatok és utódaitokról gondoskodni, hogy
ugyanazon kolostorban szolgálatot tehessetek és a m agyar zarándokokat
és a mi követeinket szeretettel megvendégelhessétek. É ppen azért önkényt és
királyi bőkezűséggel nektek és utódaitoknak, a mi és rokonaink, az elődök
és utódok lelkiüdvéért egyaránt, hogy Isten és Szent Péter, az Ü r apostola
bennünket m inden bűn kötelékétől m egszabadítson, átengedünk és a ján ­
dékozunk m indenkorra 25 színezüst m árk át kincstárunkból, am elyet
vagy m agatok, vagy k ü ldöttetek átv eh et, s ezenfelül az útiköltség is meg­
té rítte tik . Ezen évi alam izsna a tem plom ja v ítására fordíttassék, a fölös­
leg ruháitokra. De mi és utódaink legyünk m indenkor im áitokba ajánlva.
Azt is királyi tekintélyünkkel rendeljük, s kijelentjük, hogy sem m agunk a
fentm ondottakkal ellentétbe nem kerülünk, de utódaink sem, és senki
kam arás vagy tanácsos ilyesm it m agának megengedni ne merészeljen».
Az alapítólevél hitelességét K arácsonyi is elfogadja,4 s Szent Gellért-
ről írt m űvében ebből nem csak a m arosvári püspöknek a zarándokok
irá n t érzett szíves jóságára von le következtetést, hanem a rra is, hogy
Istv án király élete utolsó szakaszában is mily megértéssel követte tanácsát,

1 Karácsonyi : Szent Gellért, 195. o.
2 A cta Sanctorum . (Bollandisták) Antwer-
piae, 1746. Szeptem ber. I. 531. o.
3 G. Fejér : Codex D iplom aticus Hung.
Budáé, 1829. I. 331. o.
4 Karácsonyi : Szent Gellért, 130— 131. 00.
és Karácsonyi : Szent István, 43. ο. V. ö. még
Fraknói : Magyarország egyh. és pol. össze­
k ö t i. 17— 18. 00.
 Szent István egyházi kapcsolatai Rómával, Montecassinóval, Ravennával 439

am ikor R óm ába zarándokló alattvalói és főleg követei ellátásáról kívánt

gondoskodni.
Az apátság és a zarándokház további sorsáról a camaldoli rend évköny­
vei tájé k o zta tn a k bennünket. A ravennai érsekek és helyi hatalm asságok
gazdag adom ányokkal g y a ra p íto ttá k a m agyar királynak alap ítását, de a
ieljegyzések arról is tájé k o zta tn a k bennünket, hogy a belső háborúságok
tem érdek k á rt okoztak benne. 1178-ban bizonyos Ján o s herceg örökösei csak-

A ravennai Szent A pollinaris-tem plom belseje.

nem teljesen elpusztították, de 1181-ből d a tá lt adom ánylevélben III. Lucius

p ápa m ár ism ét m egerősíti elődjei által a d o tt kiváltságaiban, s az im m unitás­
jogban is, am elyet R om anus ravennai herceg b izto síto tt szám ára.1 A m a­
gyar királyok nem feledkeztek meg Szent Istv án alapításáról, amely továbbra
is gondoskodott a m agyar zarándokok és követek megvendégeléséről. E zt
igazolja IV. Béla királynak kiváltságlevele, am elyben aty ján ak , Endrének
aranypecséttel ellátott oklevelében te tt adom ányait megerősíti és azon
újabb kiváltsággal gyarapítja, hogy a Szent Istv án király által rendelt évi
25 ezüst m árk át az apát, vagy kü ld ö ttje utólag is felveheti a királyi kincs­
tárból, ha valam elyik évben az évi összeg átvétele elm aradt volna ak ad á­

1 A nnales Camaldulenses, IV. 97. o.

440 Luttor Ferenc

lyoztatásuk m ia tt.1 1284-től kezdve a cam aldoliak veszik á t az ap átság o t.12

A XV. század vége tá já n a cam aldoliak m egfogyatkozása m ia tt az apátság
com m endává alakul át, s a lelkipásztori teendőket a San Lorenzo in Vado
Rondino község plébániája lá tja el. A trien ti zsinat u tá n a lelkipásztori
m unka átszervezése folytán ez az állapot á lla n d ó su lt: a San Pietro in
V incoli-apátság elvesztette önállóságát s ezzel a m agyar királyok által
kívánt rendeltetését is. A zarándokok inkább R avennában m agában keres­
tek m aguknak szállást.3 1735-ben az apátság neve egyszerűen átruház-
ta tik a San Lorenzo-plébániára, és ettől fogva az apátsági tem plom és
épületek a gondozatlanság m iatt pusztulásnak indulnak. 1814-ben a rom ok­
ban álló épületeket az olasz korm ány eladta m agánosoknak, akik azt
lerom bolták, s a tem plom ból is csak a középső hajó m arad t meg erősen meg­
rongálódott állapotban, úgy hogy 1852-ben m ár ezt is profán célokra épí­
te tté k át. Ma m ár csak a Szent Lőrinc-tem plom ra á tru h á z o tt névben él a
m agyar zarándokház és tem plom emléke.4
A montecassinói jogközösség. —- A m agyar nem zet m egtérítése csak­
nem teljes egészében Szent Benedek kitűnő fegyelemben nevelt fiai apos­
toli lángbuzgalm ának köszönhető. A reformszellem, amelyből a m ártírságig
fokozódó térítési vágy m agyarázható, Clunyben lángolt f e l5 s onnan is
felkereste több ap át és szerzetes Szent Istv án királynak messze földön
ismeretes, mélységes kereszténységgel te líte tt u d v arát, hogy tanácsaikkal és
buzdításaikkal segítsék a nem zet egyetem ére k iterjesztett térítési m unkát.
A kereszténység elterjesztésének és intézm ényes m egszilárdításának m un­
kásai azonban mégis inkább a közvetve, vagy közvetlenül Róm ából és az
olasz földről kikerülő — bár különböző nem zetiségű — bencések voltak,
akik a kegyes király hívására, vagy m arasztalására hazánk területén a p á t­
ságokat alap íto ttak , s azokat az im ádság és m unka jegyében a keresztény
m űveltség gócpontjaivá is te tté k .6 Ism eretes a m agyar térítést végző
bencések kapcsolata a róm ai Szent Elek és Bonifác-kolostorral ; a Szent
A dalbert v értanúhalála u tá n hozzánk költözött brewnowi szerzetesek az
aventinusi híres apátságban nyerték szerzetesi kiképzésüket, vagy leg­
alább is bizonyos ideig o tt tartó zk o d tak . Szent A dalbert először a m onte­
cassinói m onostorba kért felvételt és csak az o tt időközben k itö rt zavarok
idején cserélte fel azt az aventinushegyi apátsággal, am elynek a p á tja a nagy-
tekintélyű Leó volt, akit francia követsége idején h ely ettesített is.7 Ez az
1 Annales Cam. IV. 331. o. tartják. A m onostor belső életében, szellem é­
2 Ann. Cam. V. 164., 167., 180., 219. 00. ben azonban erősen érvényesült a reform külö­
3 Madonna del Fuoco. Forli, 1919. évf. 89. o. nösen a X I. század derekán. Az apátok nem
4 A ntonio Tarlazzi : Memorie Sacre di R a­ tudták ugyan m agukat a császárok és helyi
venna. R avenna, 1852. 383— 385. 00. hatalm asságok harcaitól távoltartani, de talán
5 Galla Ferenc i. m. 18. o. éppen az ezzel szem ben fellépő visszahatás segí­
6 A pannonhalm i Szent Benedek-rend tör­ te tt a tisztulási folyam athoz. Szent Odiló a
ténete. Bp. I. 5. o. hírneves cluny-i apát is, mikor II. H enriket
7 U. ο. I. 62. o. és Galla i. m. 47. o. A m onte­ a koronázásra Róm ába kísérte, ellátogatott
cassinói anyaapátság a clunyi reform külső­ M ontecassinóba, s annak apátját m int Szent
ségeit nem fogadta el, s a ném et apátságok Benedek vikáriusát és minden apátok apátját
ilyen irányú kérdésére is azzal felelt, hogy tisztelte. V. ö. D. Luigi T osti : Storia della
elég, ha Szent Benedek reguláit szigorúan m eg­ Badia di M ontecassino, Roma, 1888. I. 135. o .
 Szent István egyházi kapcsolatai Rómával, M ontecassinóval, Ravennával

apátság valószínűleg közvetlenebb kapcsolatban állo tt a m onostorral s így

M onteccassino nagy kiváltságainak is részese lehetett. A nnál inkább
feltehetjük ezt, m ert tu d ju k , hogy III. O ttó császár a kolostorral élénk
összekötetést ta rto tt fenn s így szám ára készségesen b izto síto tta a pápánál a
legnagyobb kiváltságokat. Szent A dalbert brewnowi szerzetesei, akik a p a n ­
nonhalm i apátságot alap íto tták , Róm ából ism erték te h át a montecassinói
jogközösséget s annak kiterjesztését a kegyes királynál saját ap átság u k ra
is k érh ették .1 A pannonhalm i alapítólevél körüli vitából eléggé ism eretes
ezen jogközösség lényege: a privilégium ok sorozata, am ely a m agyarországi
legtekintélyesebb bencés apátságot alap ításán ak p illanatában a Szent
Benedek élete és szerzetalapításával kiemelkedő m ontecassinói apátság
ran gjára emelte. Az alapítólevél nagy körültekintéssel m egfogalm azott
szövege, a kiváltságok ta x a tiv felsorolása s a privilégium okat védő intéz­
kedések arra engednek következtetni, hogy a kegyes király nem csak valam i
egészen különleges jogi helyzettel a k a rta a pannonhalm i m onostort k itü n ­
tetni, hanem a rra is gondolt, hogy — am int a következő idők története
igazolta is, — az ilyen privilegizált helyzet súrlódásokra és féltékenykedésekre
ad h at alkalm at, te h á t indokolni, biztosítani is kell azt. Nincs kizárva, —
b ár nyom át nem találju k íro tt forrásokban, — hogy a koronakérő követség
valam elyik bencés ta g ja (esetleg A nasztáz) M ontecassinóban is já rt s o tt a
helyszínen g y ű jtö tte össze az akkor birtokolt kiváltságok jegyzékét, am int
későbbi időkben is odaküldöttek követeket a pannonhalm i apátok, hogy
a jogközösség fejlődéséről tájékozódást szerezzenek és a pannonhalm i
jogokat Istv án király alapító okm ányára hivatkozva tovább bővítsék.
Maga Istv á n király személyes kapcsolatba is lépett az ősi apátsággal, m ert
Leó ostiai bíboros krónikájában em lítést tesz egy követségéről, am ely Szent
Benedek sírjára aranykeresztet hozott ajándékba s szerzeteseket kért
újabb m onostor alapítására. Időpont és nevek tek in tetéb en a krónika nem
egészen pontos, de m aga a tén y nem lehet kétséges, hiszen ilyen értékes
ajándék — m int a Gizella királynő által édesanyja sírjára kü ld ö tt kereszt
is m u ta tja , — bizonyára felirattal, ajánlással volt ellátva. Az aranykereszt
Istv án királynak a nagy rendalapító emléke irán ti tiszteletén kívül a
m ontecassinói jogközösségnek jelképe is lehetett. A m onostoralapításra
kiküldött szerzetesek Istv án király halála u tá n érkeztek csak Magyar-
országra s éppen ezért céljukat m egvalósítani nem tu d tá k . A krónika
szerint azonban a kegyes király utóda (akit Salam onnak, Istv án fiának
nevez felületesen) jól b án t a küldöttséggel és gazdagon m egajándékozva

1 A pannonhalm i Szent Benedek-rend tör­ súlyozza, hogy ez az apátság m éltóság tek in ­

ténete. I. 62. és köv. 00. A m ontecassinói jog­
közösség sarkalatos pontjairól v. ö. u. o. 135.
és köv. 00. A m ontecassinói anyam onostor ősi
privilégiumai a császárok és pápák részéről a
X I. század elején egészen különös m egbecsülést
élveztek. II. Henrik V III. Benedek pápához
írt levelében a m ontecassinói apátságot a csá­
szári kamara tartozékának jelenti ki. H ang­
tetéb en azonnal a római püspöki szék után
következik, apátját csak a pápa szentelheti fel.
A privilégium okat teh át a császári kegyuraság
alapján részesíti fokozottabb jogvédelem ben.
V. ö. T osti i. m. I. 127. o. Per analogiam így
m agyarázhatjuk a királyi alapítású pannon­
halm i főapátság különleges kiváltságait is.
442 Luttor Ferenc

b o csáto tta vissza a szerzeteseket M ontecassinóba.1 H a egyes tudósok

vélem énye szerint ez a követ járás nem is Szent Istv án idejében, hanem
valam ivel későbben tö rté n t volna, akkor is tanúskodik a krónikás arról,
hogy a pannonhalm i privilégium okat m ontecassinói m in tára m eghatározó
szent király az ősi apátsággal emlékezetes összeköttetésben állott.
A ,konstantinápolyi és jeruzsálemi magyar zarándokházak és temp­
lomok. — A keletróm ai birodalom tró n ján Szent Istv á n király korában
II. Baziliosz császár ült (976— 1025), aki a róm ai-ném et császári házzal
minden politikai súrlódást kerülve, egész ügyeim ét a bizánci császárság
fenyegetett h atárain ak biztosítására fo rd íto tta .2 Bölcs uralkodó és kem ény
k atona volt ez a császár, te h át b elátta, hogy birodalm a belső erejét és
katonai h atalm át nem szabad a keleti és n yugati egyház között Photius
elszakadása által kiélezett ellentétekkel gyengíteni, s igyekezett a pápasággal
a Bölcs Leó által helyreállított uniót fen n tartan i. Mikor Szent Istv án a
kereszténységet intézm ényesen m egszervezte és országát a szent korona
egységében királysággá te tte , a konstantinápolyi p atriarch atu s térítői és
szervezői tevékenysége nyűgöt felé teljesen erőtlennek m u tatk o zo tt, m ert
a bolgárok és besenyők ellen fo ly ta to tt szívós harcokban szó sem leh etett
ilyen békés berendezkedő m unkáról. M agyarország keleti és déli részein
m a rad tak ugyan bizánci eredetű egyházi intézm ények, de a közlekedési
nehézségek m iatt ezek is elvesztették összeköttetéseiket a keleti p a tria r­
chátussal s lassankint felszívódtak a latin szertartású egyházba. Istv án
király akkor sem nyom ta el ezeket erőszakkal, am ikor a lázadó A jtony
leveretése u tán m egalapította a Csanádi püspökséget,3 de nem is erősítette
meg őket, hiszen szívvel-lélekkel a latin keresztény k u ltú ra híve volt.
A bizánci császárral a m agyar apostoli király fegyvertársi viszonyban is
állott, m ert a bolgárok és besenyők közös ellenségnek bizonyultak. Egy
belga krónika a váradi püspök előadása alapján megemlíti, hogy Szent

1 Chronicon antiquum S. M onasterii Cas- sinói szerzeteseket ajándékokkal elhalm ozta.

sinensis. N eapoli, 1616. 296. o. Leo Marsicanus
m ontecassinói szerzetes, később ostiai bíboros
ebben a krónikában a következőképpen írja le
a m ontecassinói követküldést : H uius abbatis
tem pore sanctae memoriae Stephanus Hungáriáé
rex, qui gente sua ad Christi fidem conversa,
m ultis post mortem virtutibus d a ru it auream
crucem valde pulchram Sancto Patri B enedicto
direxit, m ultis efflagitans abbatem precibus,
u t de íratribus loci huius aliquot sibi ad mona-
sterium in illis partibus ordinandum m ittere
non differret. Ad quern cum abbas nequaquam
negligens, duos de prioribus huius monasterii
fratribus transm isisset, iám eo defuncto Salamon
filius ej us, qui in regno illi successerat honorifice
nim is eos recepit et quinque pluvialibus optim is
cum aliis non paucis donis illos remunerans ad
abbatem remisit.» T osti (i. m. I. 222. o.) kor­
rigálja történelm i m űvében Leo krónikájának
elírását és helyesen Pétert mondja Szen t István
utódjának, alii a m egkésve érkezett m ontecas­
U gyancsak T ostinál (i. m. I. 125. o.) olvassuk,
hogy Henrik császár, Szent István sógora 1022
táján Szent Benedek apátúr sírjánál csodála­
tosan m eggyógyult súlyos bajából, s tanúságot
te tt, hogy a rendalapító ham vai valóban ott
nyugosznak. E nnek az esem énynek híre ju t­
h a to tt el Szent Istvánhoz, s ez in d íth atta őt
arra, hogy a szent rendalapító sírjára értékes
aranykeresztet küldjön.
2 Baziliosz császár hatalm as történelm i
egyéniségéről és uralkodásáról kitűnő jellem ­
zést ad The Cambridge M edieval H istory. IV. k.
91. és köv. 00.
3 Szent István a m arosvári görög apátot
és szerzeteseit Csanád ispán oroszlánosi m onos­
torába telep íte tte át. L. K arácsonyi : Szent
Gellért 190. o. N em lehetetlen, hogy o tt a
görög szerzetesek eg g y ü tt éltek azután a latin
szertartásúakkal, m int azon időkben ez Itáliá­
ban is, pl. a Szent E lek és Bonifác-kolostorban,
R óm ában is szokásban volt.
 Szent István egyházi kapcsolatai Rómával, Montecassinóval, Ravenndval 443

Istv án a bizánci császár oldalán harcolt a bolgárok ellen, s a győzelem

u tá n nem v e tt részt a zsákm ányolásban, hanem csak Szent György egy­
házának ereklyéit v e tte magához s azokat élete végéig nagy tiszteletben
ta rto tta .1 Ez a győzelem, am elyet 1018-ra teh etü n k , nagy fontossággal bírt
a későbbi szentföldi zarándoklatok szem pontjából. M agyarország ugyanis
keresztény civilizációjával, belső rendjével m ár előbb biztonságos átv o n u ­
lási u ta t n y ú jto tt a nyugati zarándokoknak, akik nem győzték m agasztalni
a m agyar király és nem zet vendégszeretetét,2 de a keresztes csapatok csak
azután fo ly ta th a ttá k ú tju k a t biztonságosan a B alkánon át, m ikor a bolgá­
ro k at a bizánciak a m agyar király segítségével legyőzték s ekként az
ú tv o n alat K onstantinápolyig m eghosszabbították. Istv án király és a meg­
té rt m agyarok lelkét m agával ra g a d ta a szentföldi zarándokok buzgósága,
s bizonyára sok m agyar hívő is csatlakozott az átvonuló csapatokhoz.
Tem esvári Pelbárt Szent Istvánról írt dicsőítő beszédében elm ondja, hogy
a király szintén fogadalm at te tt ilyen zarándokút vállalására, azonban
egy ideig azt teljesíteni nem tu d ta . Csak később sógorával, H enrik császár­
ral egy ü tt vállalt büntetőexpedíciót a szaracénok ellen, akiket le is győzött,
s a zsákm ányból Jeruzsálem ben és K o n stantinápolyban tem plom ot és
zarándokházat é p íte tt.3 Történelm i hitelességgel bíró forrásaink ilyen
keresztes háborúról sem Istv án királlyal, sem H enrik császárral kapcso­
latosan nem tudnak, de arról tanúskodnak, hogy Szent Istv án a m agyar
zarándokok ellátásának biztosítására kelet felé is é p íte tt tem plom okkal
egybekötött zarándokházakat, még pedig K onstantinápolyban és Jeru zsá­
lemben, am elyek alap ítását és szükséges jav ak k al való ellátását a későbbi
legendás hiedelem csak gazdag harci zsákm ány felhasználásával ta rto tta
m egindokolhatónak. S talán lényegében igaz is leh etett ez a feltevés, ha fel­
tételezzük, hogy a fentebb idézett, bolgárok elleni harcban a bizánci császár
a szokás szerint átengedhette a segítő kezet n y ú jtó m agyar fejedelemnek
a zsákm ány egy részét, s az ebből é p ítette fel Jeruzsálem ben és a királyi
városban, K onstantinápolyban a tem plom ot és zarándokházat, am elyről a
N agy Legenda (IV. fejezetében) és H artv ik (a V II. fejezetben) egybe­
hangzóan, szinte költőien írnak.4 A nnál feltűnőbb, hogy a görög krónikások
nem tesznek em lítést ezekről az alapításokról, am elyek a m agyarság emlé­
kezetében oly élénken fennm aradtak. Lehet, hogy a X I. század derekán
újból fellángoló szakadár mozgalom nyom ta el az alapító em lékét, m ert
bizonyára latin szertartású papok vezetésére voltak a tem plom ok bízva.
Az sem lehetetlen, hogy K onstantinápolyban csaknem egy századdal

1 A bolgárok ellen Szent István segítette
a bizánci császárt (1018 táján), de m int egy
belga krónikás közli, a győzelm et k övető zsák­
m ányolásban nem v e tt részt, csak ereklyéket
v e tt magához, m elyeket élete végéig tisztelet­
ben tartott. N em lehetetlen azonban, hogy a
hadisarcból reá eső részből ép ítette a k o n stan ti­
nápolyi m agyar intézm ényeket. V. ö. Kará­
csonyi : Szent István 22. o.
2 Pauler G yula : A m agyar nem zet törté­
nete az Árpádházi királyok alatt. Bp. 1899.
I. 62. o.
3 H. H. F. D. I. 84. o.
4 «Magát a királyi várost, K onstantinápolyi
sem hagyta jótétem én yei ajándékainak híjával.
M elyet csodálatos m ívű szentegyházzal és m in­
den hozzátartozó szükségesekkel m egajándé­
kozott.» L. H. H. F. D. I. 20. és 50. 00.
444 Luttor Ferenc

később Szent László királyunk leánya, Piroska-Irene, II. Kornnen János

császár jám bor hitvese az általa a lap íto tt P an to k rato r tem plom - és zárd a­
kom plexum ba ép ítette be Istv án király építm ényeit, s így az aulikus írók
m inden dicséretet reá halm oztak, elhallgatva Szent Istv án érdem eit.1
A m a Kiüsse D sam inak nevezett hárm as tem plom közül az északi rész
feltétlenül régibb eredetű, m int a középső sírkápolna és a hozzácsatlakozó
P an to k rato r tem plom , am elyek e lv ita th atatla n u l Piroska-Iréne császárnő
korának alkotásai.12
A konstantinápolyi tem plom és a hozzátartozó intézm ények (éppúgy,
m int a ravennai-róm ai viszonylatban Vasas Szent Péter-apátság és zarándok­
ház) átm eneti állom ást képeztek csupán a zarándokok befogadására, akik a
szent király népéből a K risztus u runk em beri életével és m egváltó halálával
m egszentelt Jeruzsálem be ta rto tta k , hogy o tt kegyeletüket lerójják és
penitenciát ta rtsan a k . A nyugati kereszténység, am elybe most m ár a m agyar
nép is belegyökerezett, éppen Szent Istv án korában különösen élénk érdek­
lődéssel fordult a Szentföld felé, am elyet a m oham edánok ta rto tta k elfog­
lalva, s a Szent Sír tem plom ának 1009-ben tö rté n t lerom bolásával meg-
szentségtelenítettek. A keresztény népek mély megdöbbenéssel v ették
ennek a pusztító fanatizm usnak a h írét, s csak annál nagyobb vágy kelt
m indenütt a buzgó lelkekben, hogy m int Tem esvári P elbárt azt Istv án
királyra v o n a tk o ztatv a m ondja, «ahol Jézus U runk piros vére k io n ta to tt,
o tt ontassék ki az ő vérük is». Az am alhi kereskedők is, akik az egyiptom i
kalifával to b áb b ra is fe n n ta rto ttá k a kereskedelmi viszonyt, — ami abban
az időben diplom áciai összeköttetést is jele n tett — csak hosszas tárgyalások
u tá n b írták a kalifát rábeszélni, hogy engedje meg a tem plom újjáépítését,
am iben a bizánciak Szíriái hadm űveletei is tá m o g atták őket a belső viszályok
m ellett, s 1020 körül nem csak az elp u sztíto tt Szent Sír-tem plom épült fel
újra, de egyéb egyházak is, m ellettük m eg telepített férfi és női szerzetet-
házakkal, am elyek a zarándokok ellátásáról gondoskodtak.3
Szent Istv án király, aki a nyugati keresztény zarándokcsapatokat oly
szívélyesen fogadta országában s oly buzgalom m al karolt fel m inden egye­
tem es keresztény ügyet, bizonyára nem a k art elm aradni áldozatkészségben
és nagylelkűségben, am ikor ilyen m agasztos ügyekről volt szó, s b ár maga
nem k elhetett zarándokúira, ajándékokat k ü ld ö tt kegyelete tan ú sítására,
s m egépíttette a legendákban és H artv ik püspök életírásában egyaránt fel­
em lített zarándokházat Jeruzsálem ben, s azt gazdagon e llátta a szüksége­
sekkel.4 Annál inkább elfogadhatjuk ezen alapítás hitelességét, m ert tu d ju k ,
hogy Szent Gellért az ő hűséges m unkatársa, milyen m akacsul ragaszkodott
ahhoz, hogy zarán d o k ú tját, am elynek végén úgy, m int a ty ja egykor, ő is
a vértan ú h alált v árta, tovább folytathassa M agyarországról. H a te h át arról

1 Joannes K innam os : E pitom e. Bonn, architecture. London, 1912. 219— 243. 00. és
1836. 10. o. 334· °-
2 Alexander van Millingen : B yzantine 3 H. H. F. D. I. 174. o.
Churches in Constantinople, their history and 4 H. H. F. D. I. 5., 20., 49., 00.
 Szent István egyházi kapcsolatai Rómával, Montecassinóval, Ravennával 445

a szent király kérésére és a m agyarok m egtérítésére á tv á lto tt buzgalomból

lem ondott, valószínűnek kell ta rta n u n k , hogy m indent m egtett, hogy a
király és nem zet figyelmét a Szentföldre irán y ítsa s így az újonnan meg­
té rt m agyarság jav ára az Ü r Jézus földi vándorlásának és üdvözítő szenve­
désének szent helyeiért való lelkesedést gyümölcsöztesse. A kisebb Legenda
szerint a kegyes király apácákra bízta a zarándokház gondozását, azonban
inkább ad h atu n k hitelt a nagyobb Legendának és H artv ik n ak , akik férfi­
szerzeteseket em lítenek s részletesen elm ondják, hogy fen n tartásu k ra
földeket és szőlőket is vásárolt, am elyek a m indennapi életre szükségesekkel
e llá tták őket. Hogy egy későbbi a d at szerint Petronilla nevű m agyar
asszony bőkezűségéből ú jra kellett alapítani ezt a zarándokházat, azt meg­
é rth e tjü k a nélkül, hogy a szent
király alap ítását tagadnánk. A
m oham edán uralom türelm essége
ugyanis csak addig ta rto tt, amíg
a bizánci nyom ás fenyegette azt,
s am int kissé erőre k ap o tt, azon­
nal z ak la tta és p u sz títo tta ism é­
telten a kereszténység a la p ítv á ­
nyait. Abból is, hogy egy 1262-
ben kelt pápai okm ányban azt
olvassuk,1 hogy II. Géza királyunk
Istennek, a Boldogságos Szűznek
és Szent Istv á n királynak tiszte­
letére részben saját, részben a
m agyar előkelőségek adom ányai­
ból tem plom ot és zarándokházat
ép íte tt, inkább a rra kell követ­
keztetnünk, hogy a szent király
elpusztult intézm ényének felújí­ Szent István király tem etése.
tásáról volt szó, sem m inthogy fel­
tételezzük, hogy a korábban keletkezett legendákban is leírt szentistváni
alapítás a valóságban meg nem tö rté n t, hanem csak túlbúzgó hagyo-
m ánygyüjtők állítása, hogy így későbbi királyok és jám bor m agyar elő­
kelőségek érdem eit is neki tulajd o n ítv án , alakja annál dicsőségesebben
álljon a nem zet előtt. K étségtelen, hogy külföldi krónikákban sem a ko n stan ­
tinápolyi, sem a jeruzsálem i alapításokról nem találunk em lítést ; ebből
azonban nem következik, hogy sajá t forrásaink súlyát lebecsüljük, külö­
nösen, h a m egfontoljuk, hogy a Szentföld irán ti általános érdeklődés mily
közvetlenül h a to tt a nagy király penitenciás lelkületére.

>H . H . F. D. I. 175. o.
446 Luttor Ferenc

Szent Istv án egyházi kapcsolatai Róm ával, a pápaság székhelyével, a

kereszténység nagy lelki birodalm ának központjával, s ehhez csatlakozóan
Velencével, P éter király és Szent Gellért hazájával, továbbá a kincses
R avennával, Róm a keleti kapujával és M ontecassinóval, a térítő Szent
Benedek-rend bölcsőjével a m agyar nem zet egyházi berendezkedéséhez
nemcsak a lendületes és m élyreható kezdő energiát szolgáltatták, hanem
hosszú évszázadokra is bizto síto tták az egyetemes egyház kifogyhatatlan
erőforrásait a latin-keresztény nyugat v éd b ásty áját képező nem zet erkölcsi
alapja szám ára. Felbecsülhetetlen az a lelki és kulturális haszon is, amellyel
a m agyar nép a m egváltás d rám áján ak színhelyén, Jeruzsálem ben, s az
átm eneti állomáson, K onstantinápolyban létesített intézm ények nyom án,
különösen a keresztesháborúk idején gazdagodott.
Igazat kell adnunk a legendák íróinak, akik a szent király alapításairól
közölt adatok előtt róla ezt a dicséretet m ondják : Olvassuk egyebek között
a próféciában az apostolokról írva, hogy m ind e földre kim ent az ő hangjuk.
Bizonysággal bizonyos, hogy ezek nem csak a tizenkettőről m on d attak ,
hanem m indenekről, akiket Isten az Evangélium hirdetésére kiküldött, ak ik ­
nek hite és beszédei és erényei által gyarapodást n yert az Egyház, akik
között eme m indeneknek keresztényebb királya, m iképpen ta rta tik , nem
a kisebbek közül való volt ; az ő jó a k aratján a k és cselekedeteinek híre,
am elyet m aga birodalm ában az egyházak építésében gyakorolt, messze-
fekvő és felette híres földeket b e tö ltö tt . . .
 SZENT ISTVÁN EGYHÁZI KAPCSOLATAI
CSEHORSZÁGGAL, NÉMETORSZÁGGAL,
FRANCIAORSZÁGGAL ÉS BELGIUMMAL

Irta: BALOGH ALBIN.

 M IK O R Szent Istvánról és koráról főként egyházi vonatko-
zásban beszélünk, sohasem h ag y h atju k figyelmen kívül
a kor általános világszem léletét. A legtöbb író e világ-
szemlélet sark p o n tjait a kereszténységben, a császárság-
íw ban a germ ánságban állap ítja meg. K étségtelen azon-
m ban, hogy e^ben a fogalm azásban egyoldalú beállítást
Üp adnak. Az egyetemes kereszténység, helyesebben katoliciz­
mus m ellett ugyanis a császárság legfeljebb az O ttók,
nevezetesen III. O ttó elgondolásában egyetemes tényező, egyébként pedig
sok vonatkozásban elegyedik a ném et nem zeti törekvések képviselésével
és érvényesítésével, úgyhogy inkább csak az állami berendezkedés m in tája­
ként h at és érvényesül egyházi vonatkozásban is. A germ ánság a X —X I.
században a ném et birodalom által érezteti a m aga hatalm as súlyát és
befolyását, a nélkül azonban, hogy a kereszténység supranationalis elveinek
tartó san fölébe kerekedhetnék, illetve, hogy ú tjá t á llh a tta volna az egyes
nem zetek, nevezetesen a m agyar nem zet önálló célkitűzéseinek és beren­
dezkedésének állam i és még inkább egyházi vonatkozásokban is.1
Nem germ án talajból n ő tt, hanem francia földről indult ki m aga a
cluny-i áram lat, am inthogy a regnum és sacerdotium egyetemes érvényű
fogalmazása is a francia G erbert (*938!) eléggé m a sem m éltányolt egyé­
niségében ta lá lt geniális képviselőre. Azonban Cluny mozgalma sem te ­
kinthető Szent Istv án korában olyan egyetemesen érvényesülő tényező­
nek, amellyel az egyházi, vallási élet jelenségei, sőt m aga a szerzetesi intéz­
m ény is m aradék nélkül m egm agyarázhatók lennének : Róm a irányító
szerepe akkor sem kicsinyelhető; jelentékeny tényező a chiliazmus is és
a különböző népeknél egyes nagy egyéniségek, pl. nálunk éppen Szent Is t­
ván h a tását szintén hiba volna nem értékelni. Nem tag ad h ató viszont az

1 A gazdag irodalm at 1. H óm an B álint :
Magyar Történet 1935. 642/43. és V áczy P. :
A középkor története, 1936. 707/8, továbbá
részletesebben Balogh Józsefnek H óm annái is
felsorolt cikkeiben. K ülönösen figyelem re m éltó
Schramm cikke : Kaiser, Basileus und Papst
in der Zeit der O ttonen (Hist. Zeitschr. 1924.
Szent István. I.
424— 75.) és könyve : Kaiser, Rom und Re-
novatio. Teubner. 1929., továbbá H am pe :
Kaiser O tto III. und Rom. (H ist. Zeitschr.
1929. 513— 33.) és Brachmann : D ie Ostpolitik
O ttos des Grossen (H ist. Zeitschr. 1926. 242—
256.). V. ö. V áczy P. : Die erste Epoche des
ungarischen K önigtum s. Pécs, 1935.
29
450 Balogh Albin

sem, hogy a spirituális korszellem, am elynek Cluny részben produktum a,

részben apostola, abban a form ában, am elyben Szent Istv án életében és
országában m egnyilatkozik, jórészt a germ ánság szűrőjén keresztül ju to tt
hozzánk és é rv é n y e sü lt.
íg y érthető, hogy Szent Istv á n n ak legerősebb és legszámosabb egy­
házi kapcsolata Ném etországgal volt, a Csehországgal való kapcsolat is
csak ezeknek függeléke, a Franciaországgal és Belgiummal való egyházi
kapcsolatok pedig aránylag jóval jelentékenyebbek voltak, m int a táv o l­
ság és a m agyar kereszténység kezdő állapota m ellett gondolhatnék.
*

C s e h o r s z á g . A bároknál is h atalm asabb lendületű spirituális

korszellem az állam i és társadalm i életben is érvényesült, még inkább
előtérbe nyom ult az egyházi vonatkozásokban. A m agyar kereszténység
m egalapítása és szervezése ennek megfelelően nem csupán Szent Istv á n
apostoli lelkületének egyéni buzgalm át hirdeti, hanem sok tek in tetb en
tervszerű szellemi keresztes-hadjárat k ita rtó m u n k áján ak eredménye.
Az irányító középpont term észetesen Róma, ahol a pápa m ellett a
kardot reprezentáló császár éppen ekkor szövögeti a Bizáncot is m agába
foglaló egyetemes, katolikus világbirodalom szálait.12 E nnek a grandiózus
elgondolásnak h itterjesztő missziós p ro g ra m m já t3 északon M agdeburg,
délen Passau, illetve később R egensburg van h iv atv a kifejteni és meg­
valósítani. E bbe kapcsolódik be Piligrim, W olfgang és Szent A dalbert
térítő tevékenysége, am elyet legnagyobb szám m al szintén ném et papok
fejlesztettek tovább Szent Istv án buzgó tám o g atása m ellett, de mégis
úgy, hogy a m agyar nem zet önállósága m inden vonatkozásban érvénye­
süljön.
Szent A dalbert m aga is a m agdeburgi cluny-i szellemű missziós köz­
pontban nyerte kiképzését.4 M int prágai püspök népe erkölcseinek meg­
jav ításán fáradozik, de buzgósága m ár püspöksége harm adik évében ha­
zánkba hozza s a hagyom ány szerint ő kereszteli meg Szent Is tv á n t.5
A Csehországgal való egyházi kapcsolataink azonban mégsem intézm é­
nyesek, hanem a jelek szerint csupán és kizárólag személyiek.6

1 H essel : Odo von Cluny und das franzö­
sische Kulturproblem im früheren M ittelalter.
H ist. Zeitschr. 1923. — Galla : A cluny-i reform
hatása M agyarországon. Budapest, 1928. —
Greiner : Hirsaus Geschichte durch 11 Jahr­
hunderten, 1929. Sackur: DieCluniacenser, 1892.
2 H am pe : D as H ochm ittelalter. Berlin,
1932. 26— 45. és i. m.
3 L. V áczy i. m. 379.
4 V oigt : A dalbert von Prag. Prag, 1898. —
V ita s. Adalbertr. M. G. H. Ss. IV. 605— 610. —
Szent Adalbertre vonatkozóan 1. m ég M. G.
V oigt : M issionsversuch A dalberts in Preussen,
1901 és D. Verfasser der römischen V ita des hl.
Ad. Prag, 1904.
5 A források felsorolását, 1. Gombos A. cik ­
kében : Szent István a középkori külföldi tör­
ténetírásban; továbbá P ozsonyi krónika c. 31. —
Knauz: M onumenta Ecclesiae Strigoniensis,
Strigonii, 1877. 32. s kk. Karácsonyi Szent
István király élete. Bp. 1904. 13. Balics : A
roma katholikus egyház története Magyar-
országon. Bp. 1885. (H ist. Z.)
β V. ö. Macourek : D ejiny Madaru a uher-
ského statu, 1937. 3^— 41. több nyilvánvalóan
tév es adattal. (Szerinte Géza vezér alapította
a garam szentbenedeki a p á tsá g o t; az esz­
tergom i érsekség szervezését 1025— 1038-ra,
teszi.)
 Szent István egyházi kapcsolatai Csehországgal, Németországgal 451

A m agyar honfoglalás ó ta a m orvák m agyar fönnhatóság alá he­

lyezkedtek és földjükön századokon á t m egm aradtak a honfoglaláskori
m agyar települések.1 A bajor püspökök panasza szerint a m orvák elhagy­
tá k a keresztény vallást és Bíborban született K onstantin császár a X.
század közepén M orvaországot kereszteletlennek m ondja.12 Szent Istv án
korában te h á t onnan nem érkezhettek őseinkhez térítők, keresztény h a­
tások. Szent A dalbert élettörténete, csehországi küzdelmei m ár m aguk­
ban is kizárják, hogy Csehország üai térítő tevékenységet fejth ettek volna
ki hazánk területén. Szent A dalbert m aga csak missziós tevékenységre szo­
rítk ozott s ebben is annyi ta p in ta tta l (követküldésekkel) já rt el, hogy az
egyéni buzgóság h a tá rá t nem lépte á t.3
A m agyar egyházm egyék h a tárain ak m egállapítása az egyházi vo­
natkozásokban kezdettől fogva teljes különállást m u tat. Első sorban te­
k in tetbe jön itt az esztergomi egyházmegye.
Az ország első egyházm egyéjének az a különleges helyzete, hogy a
D unától délre m agát a várhegyet és közvetlen suburbium át kivéve egy­
általán nem volt területe, úgyhogy a város k ap u ja előtt lévő esztergomi
(Abony) Szentkirály m ár a veszprémi egyházmegyéhez tarto zo tt. Mivel
pedig kelet felől a váci és az egri egyházmegye a székvárost (egyben az
ország fővárosát!) nagyon megközelíti, kiterjedésre csak északnyugati
irányban van lehetőség és így m ár fekvésénél fogva ú tjá t állja minden
olyan kom binációnak, m intha a prágai egyházmegye m agyar területen
valaha is joghatósággal b írt volna. A m ióta pedig IV. H enrik 1086. évi
állítólagos oklevelének hitelessége m egdőlt,4 azon állítás sem igazolható,
hogy a Vág völgyében egyes kisebb községek oda ta rto z ta k volna. Ami
végül N y itrá t és vidékét külön illeti, erre vonatkozóan legyen szabad
csak arra szorítkoznunk, hogy e város két ősi — egyébként szláv ere­
detű — szentje : Zoerard és Benedek egyáltalán nem szerepel a prágai
egyházmegye szentjei között, te h át ősrégi kultuszuk kirekesztése m aguk­
nak e területeknek a prágai egyházmegyéből való tényleges kirekesztését
jelenti.
Intézm ényesen te h át Csehországgal Szent Istv án korában sem volt
egyházi kapcsolatunk, egyéni hithirdető tevékenységet is csak a P rágá­
ból elűzött Szent A dalbert fe jte tt ki. R a jta kívül Csehországból egyedül
R adla, Szent A dalbert pappasa szerepel hazánkban, de az ő nemzetisége
sem állapítható meg pontosan, nevét sokan ném et szárm azásúnak veszik.
K étségtelenül nem voltak csehek azok a szerzetesek, akik Szent A dalbert
hívására Rómából (és Németországból?) először P rága m ellett Brewnow-
ban, m ajd Lengyelországban, M eseritzben telepedtek meg, de m indkét
helyről hazánkba költöztek : Szent A nastasius neve görög, egyébként a

1 E rnyey J. : Morvaország m agyar urai.
Turul, 1925.
2 D e adm inistrando imperio c. 40. Balics
i. m. 296— 97.
3 V ita s. Adalbert!. (M. G. H. Ss. IV. 605— 7.)
4 V oigt i. m. 39. Huber : Ausztria törté-
nete I. Bp. 1899. 140. 4. jegyz.
29
452 Balogh Albin

Szent Bonifácról és Elekről nevezett római kolostor szerzetese, am elyben

csakugyan voltak görög szerzetesek i s ; 1 A sztrik (Ascherik) szárm azásra
szá sz ; 12 Bonifác vértan ú neve ugyancsak a róm ai kolostorra utal. Cseh
neveknek az első térítő k és szerzetesek között nincs más nyoma.
T örténetileg nem igazolható a Szent Ivánra, m int m agyar emberre,
sőt Szent Istv án vérrokonára vonatkozó hagyom ány sem.3
*

N é m e t o r s z á g missziós tevékenysége m ár N agy O ttó (Quedlin­

burg) ó ta jelentékeny volt hazánkban, de leszám ítva Piligrim és talán
W olfgang törekvéseit, aki intézm ényesen igyekezett (alárendeltségi) k ap ­
csolatba hozni hazánkat a birodalom m al,4 e térítő tevékenység éppen
Szent Istv án egyénisége m ia tt szintén az egyéni buzgólkodás mesgyéin belül
m a r a d t: a térítők és más egyháziak m ind Szent Istv án hívására, b ízta­
tá sá ra vagy legalább engedélyével m int magánszem élyek kapcsolódnak be
hazánk egyházi, életébe.
Csak név szerint em lítjük meg Brúnó verdeni püspököt, Nagy O ttó
k övetét ; 5 Q uerfurti B rúnót, más néven Bonifaciust, aki Szent Istv án
udvarában ism ételten m egfordult és a fekete m agyarok térítésében fára­
dozott ;6 B rúnó augsburgi püspököt, aki Szent Istv án u d v arában m int
sógoránál keresett és ta lá lt m enedéket.7 És hogy lezárjuk a Brúnók sorát,
em lítsük meg még III. O ttó rokonát, aki m int V. Gergely p ápa (996-999),
ha nem is m egalapítója, de kétségtelenül egyik kialakítója volt a két-
h at alom elm életének,8 am ely Szent Istv án egyházpolitikájának és állam-
szervezetének is alapgondolata.
Szent Istv án n al való rokonság címén ju to tt hazánkba Szent G ünther,
aki rinchnachi remeteségéből a szent király hívására ism ételten megjelent
a m agyar király udvarában s a m onasticus eszménnyel szemben a rem ete
élet aszkézisét képviselve, alkalm at ad o tt a bakonybéli rem ete-telep léte­
sítésére.9 A bakonybéli első telepesek is az olasz Szent Gellért m ellett
alighanem ném etek voltak, m ert a Szent Gellérthez innen k ü ld ö tt két
szerzetes : W alther és U lrik neve ném et ; nem is tu d ta k m agyarul. Kü-

1 Sackur i. m. 332. 6 Brunone episcopo qui et Bonifacius di-

2 Passió s. Adalberti martiris c. 1. M. G.
H. Ss. X V . 706. Pauler : A m agyar nem zet
történ ete az Árpádok alatt Bp. 1893. I. 502.,
511. T hietm ar : Chronikon IV. 6. M. G. H. Ss.
III. ; K nauz i. m. I. 3— 29.
3 L. Gombos A. cikkében.
4 Stornier : Heilige der deutschen Frühzeit.
I. Freiburg, 1934. I 49'—5°· K arácsonyi : A m a­
gyar nem zet honalapítása. N agyvárad, 1925. 70.
B alics i. m. Fejér : Cod. Dipl. I. 257., 273. ;
Florianus : H ist. Hung. F ontes Dom. I. 194.
Fliehe : H istoire du moven age. II. Paris, 1930.
211— 16.
5 Fejér : Cod. Dipl. I. 257. ; Florianus :
i. m. I. 194.
citur. V ita c. 29. M. G. H . Ss. X V . 726. V ita
s. Adalberti. M. G. H. Ss. IV. 607. Miracula s.
Ad. m art. M. G. H. Ss. IV. 610. Árpádkori Új
Okmánytár, I. 15— 17. N a g y legenda c. 7.
7 Thietm ar : Chronikon VI. c. 3. M. G.
H. Ss. III. 805. A dalboldi V ita Heinrici II.
im peratoris c. 32. M. G. H. Ss. X V . 691.
8 Schramm : Kaiser, R om und R enovatio.
Leipzig, 1929. 87— 90. Brackm ann : D ie U r­
sachen der geistlichen und politischen W and­
lung Europas. H ist. Zeitschr. 1934. 23° — 3 1·
9 N agy legenda c. 13. Szent Zoerard és
B enedek leg. c. 1. V ita b. Guntheri eremitae
perperam auctore Volfherio c. 4— 5. M. G. H.
Ss. X I. 277.
Szent István egyházi kapcsolatai Csehországgal, Németországgal 453

Szent István és Szent Adalbert képe.

454 Balogh Albin

lönben a kolostor védő szentje, Szent M auricius is azonos a m agdeburgi

m onostor patrónusával.
A többi bencés kolostorok első lakói nagyrészt hasonlóan ném etek
lehettek, ha a nevekből következtethetünk. íg y Zoboron (K rató és) Tasziló,
Zalaváron, ahol a régi kolostor újraépítésére és új betelepítésére volt szük­
ség, K onrád és A lbert neve ném et eredetre m u tat, b ár 1030 körül m ár
m ind tu d ta k m agyarul.1
A bencés férfi-szerzetesek kolostorain kívül a bencés apácáknak is
voltak nálunk zárdáik. Ezeknek alapítása kétségtelenül Szent Istv án já m ­
bor lelkületű feleségének, a bajor Gizellának gondoskodásából tö rtén t.
Ism eretes, hogy a királyné városa, Veszprém, el volt lá tv a apáca-zárdával,
de a királyság székvárosában, Esztergom ban, a királyasszony szintén aligha
nélkülözhette a Gandersheim ben, illetve R egensburgban m egszokott tá r­
saságot, a bencés apácákat. Az esztergomi szigeten valóban volt is ilyen
zárda, a Szűz M áriáról nevezett bencés apáca-apátság (abbatia! monialium).
E rről egy századdal későbben szól ugyan először oklevél, de II. Béla ok­
levele12 olyan előkelő helynek tü n te ti föl, hogy alap ítását messze, régebbi
időkre kell visszavinnünk, m inden valószínűség szerint még Szent Istv án
korába. A látám asztja e vélem ényt az a körülm ény, hogy az apácák esz­
tergom i kolostora a sziget n ag y d u n ap arti oldalán a régi római castellum -
mal volt kapcsolatos, te h át a róm ai épületek Szent Istv án korában m aguk­
tól kínálkoztak ilyen intézm ény elhelyezésére. E föltevés m ajdnem bizo­
nyosságra em elkedett azon próbaásatás eredm ényeképpen, am elyet a Mű­
emlékek Orsz. B izottsága e sorok írójának közrem űködésével 1937. június
végén eszközölt. E nnek során föltárásra került a középkori tem ető egy
része, ebben egy sír, am ely fölött közvetlenül K álm án dénárja ta lá lta to tt ;
a kőből épült sírban női csontváz feküdt m inden melléklet nélkül, de a
köveket összetartó s a sírba befolyt habarcson m egm aradt a sír lakóját
borító lepel szövetének lenyom ata. Az ásatás csak a term és b etak arítása
után folytatódik s így a kolostor föltárására csak ősszel kerülhet sor.
H a m ár m ost föl is tesszük, hogy Veszprémben görög apácák voltak,
bár tek in tettel a Theophanu ném et császárnéval N ém etországban ez id étt
általánosan érezhető görög h atáso k ra,3 a ném etországi kapcsolatokat ez
sem zárja k i : Esztergom ban m ár csak Gandersheimből, illetve Regens-
burgból jö tt első telepesekre gondolhatunk az apácák szigeti zárdájában.
A bajor hercegi város, am elynek intézm ényei Szent Istv án országában
és székvárosában világi vonatkozásokban, pl. a pénzverésben is éreztették
h atásukat, egyéb egyházi ügyekben sem m a ra d h ato tt nálunk hatás nélkül,
különösen m ikor olyan kiváló főpap állott az élén, m int Szent Wolfgang.
A regensburgi Szent Em m erám kolostor a p átja is elküldötte hazánkba egyik
szerzetesét, A rnoldot, Szent Em m erám életíróját, akit A nastasius érsek

1 Szent Gellért leg. c. n . 3 Schramm : Kaiser, Basileus und P apst

2 Fejér : Cod. Dipl. II. 88. Knauz i. m. I. 87. in der Zeit der O ttonen. H ist. Zeitschr. 1924.
424— 475.
 Szent István egyházi kapcsolatai Csehországgal, Németországgal 455

E sztergom ban h at hétig lá to tt vendégül. A szöveg Arnold utazásának

okául valam i szükségletet jelöl m e g : föltehető teh át, hogy a m agyar
érsek vendége nem üres kézzel m ent vissza R egensburgba.1 A szent király
adakozása sem szorítkozott M agyarországra, hanem lelki és szellemi jav ak ért
cserébe anyagi ja v ak a t ju tta to tt pl. Szent G ünthernek, akinek rem ete élete
fen n tartásáró l jelentékeny részben Szent Istv án gondoskodott.12
A kölcsönösség kifejezésére m agyar főpapok ism ételten já rta k hiva­
talos kiküldetésben N ém etországban. így A nasztáz érsek a ném et püspökök
1007. évi frankfurti zsinatán v e tt részt. K étségtelenül nem m int a ném et
birodalom hoz tartozó egyházmegye képviselője, hanem hogy kifejezésre
ju tta ssa a m agyar király sógorának, II. Szent H enrik császárnak szívéhez
n ő tt terve, a bam bergi egyházmegye és székesegyház alapítása irán t való
érdeklődést és tám ogassa a terv m egvalósítását. íg y érthető, hogy ez
alkalom m al A nasztáz érsek aláírja a zsinat végzéseit,3 de más ilyen zsinaton
sem előtte, sem u tá n a a m agyar katolikus egyházm egyék képviseletéről
nincs szó. Bam berggel kapcsolatban azonban m ár öt év m úlva ism ét sze­
repel m agyar főpap N ém etországban : ekkor A sztrik kalocsai érsek jelenik
meg a székesegyház fölszentelésén és ő szenteli fel a k rip ta előtt lévő
o ltá rt Szent H ilarius, Remigius és V edastus hitvallók tiszteletére.4
Szent Istv án n ak a bam bergi székesegyház irán t való különös érdek­
lődése m agyarázza meg azt is, hogy szent királyunknak itt áll a legrégibb
szobra, am ely a m agyar király t lovon ábrázolja.
A viszonosság esete áll előttünk annál a derék tulajdonságokkal bíró
(qualitatis) noviciusnál, A ntoniusnál, aki m agyar földről került N ém et­
országba és szerzetes erényeivel igazán használható (utilis) testv ér le tt a
m agdeburgi kolostorban, ugyancsak messze hazájátó l.5
M egem líthetjük Szent Gellért összeköttetését is Jsingrim salzburgi
szerzetessel, m ert bizonyára nemcsak a D eliberatiókkal kapcsolatban érin t­
kezett a m arosvári szent püspökkel, aki K arácsonyi szerint R ikárd a p á t­
tal és A ndrás pappal is irodalm i kapcsolatokat ta r to tt fönn.6
A kölcsönösség igen kedvesen nyilatkozik meg az ú. n. confraternitas
intézm ényében. Szent Istv án korában is szokásban volt, hogy egyes szer­
zetesi testületek velük lelki közösséget tan ú sító világiakat, főként ha ezek
a testü let érdekében életükkel és jóindulatú tám ogatásukkal különös ér­
dem eket szereztek, m int tiszteleti tagokat, világi testvéreket a testületbe
fogadtak. A testvérek testületé és a világi, tiszteleti testvérek kapcsolata
a confraternitás, am elynek egyik külső jele, hogy nevüket b e ik ta ttá k a
szerzetesi testület tagjainak névjegyzékébe, nevezetesen a h alo ttak jegy­
zékébe, am elybe csak a szerzetesi testü let tagjainak nevei kerülhettek.

1 M. G. H . Ss. IV. 547. 4 M. G. H. Ss. X V II. 636.

2 N agy leg. c. 13. V ita s. Godehardi episcopi 5 M. G. H. Ss. X V . 736— 37·
c. 9. M G. H. Ss. X I. 202. 6 Karácsonyi i. m. 109. U. A. Szent Gellért
3 Ego A nastasius archiepiscopus Ungrorum Csanádi püspök és vértanú élete. Bp. 1925.
interfui et ss. (subscripsi) M. G. H. Ss. IV. 796.
456 Balogh Albin

Ennek az illető tagok halálának n ap jára vonatkozó részét évről-évre fel­

olvasták a testü let hivatalos összejövetelén, rendszerint a prím a u tán s
ekkor im ádságukban m egem lékeztek róluk. Szent Istv án nem csak itth o n
volt a bencés kolostorok alap ító ja és nem csak itth o n ta r to tt velük lelki
közösséget, hanem feleségével, Gizella királynéval eg y ü tt külföldi kolos­
torokkal is, sőt egyesekkel confraternitási viszonyba lépett, am int erről a
salzburgi és a tegernseei bencés kolostorok h alo tti jegyzékei1 tan ú sk o d ­
nak. B ízvást föltehető, hogy Szent Istv á n és b ajo r felesége e kolostorokat
meg is lá to g atták , illetve, hogy e kolostorok lakói és Szent Istv án között
személyes érintkezés á llo tt fenn.
Hogy ilyen h alo tti jegyzék éppen B ajorországban örökíti meg a m a­
gyar király em lékét, kétségtelenül Gizella királyné b ajor szárm azásával
m agyarázható. Az ő emlékével a fenti kolostorokon kívül a regensburgi
és a passaui apácazárdákban is találkozunk.
M anap M ünchenben, a királyi palota Reiche K apellejében láth ató
egy díszes, zom áncozott arany feszület, am elyet Gizella királyné édesanyjá­
nak, Gizellának sírjára a regensburgi N iederm ünster-kolostornak ajándéko­
zo tt.2 A 40 cm m agas feszületen, a corpus lábánál o tt találju k Gizella
királyné a lak ját is fején koronával, míg édesanyját apácafátyolban ábrázol­
ták. A kereszt fölirata érdekesen jellemzi a m agyar földről ném et zárdába
k ü ld ö tt ajándék adom ányozójának lelki világát : ím e az élet üdve, am ely
á lta l halállal h alt a halál, honnét saját és an y ja lelki üdvét kérve ké­
szíttette Gizella királyné ezt a keresztet. A kereszt h á tlap ján alul ném et
alapossággal külön is följegyezték az ajándékozó nevét : E zt a keresztet
Gizella, az á jta to s királyné aján d é k o z tatta anyjának, Gizellának sírjára.
A kereszt külső szélein is van fölírás (töredékesen) : Az Ű r K risztus tisz­
teletére szentelt kereszt, m elyet K risztus (fölm agasztalt?) . . . az angyali
karok (angelici cives) körülvéve dicsőítenek, hódolattal im ádnak. (Az elő­
lapon olvasható fenyegetés — ha valaki ezt innen elviszi, örök halállal
bűnhődjék — a régi róm ai sírköveken folyton-folyvást ism étlődő gondolat,
am ely középkori oklevelek záradékaiban is előkerül.)
Az édesanya sírjára bizonyára nem csak ez a kis szobrocska került,
a kolostor lakói lá th a ttá k m agát a királynét is leborulva, könnyezve im ád­
kozni a M egváltó szent keresztjéhez annak lelkiüdvéért, akivel kétség­
telenül egész életében szoros lelki kapcsolatok fűzték egybe.
M ulasztást követnénk el, h a meg nem em lítenők, hogy a szent király
hűséges osztályosa a m agyar nem zet m egtérítésében és lelkileg is kato-

1 Gombos A. szíves közlése. Stephanus rex 2 Czobor : E gyházi szerelvények Szent

Ungarorum. K ysla regina eiusdem uxor. Quarto
et milleno scriptus m anet hie liber anno. Monu-
m enta Salisburgensis m onasterii s. Petri necro-
logica. Liber confraternitatum . M. G. H. Necrol.
II. 46. Stephanus fr. n. rex Ungarorum. Necro-
logium Tegernseensis M onasterii M. G. H.
Necrol. III. 149.
István király korában. Századok, 1901. T018-20.
Ecce salus v ite per quam mors mortua m orte
U nde suae m atrisque anim ae poscendo salutem
Hanc regina crucem fabricari Gisila in stit Quam
siquis dem it hinc dam netur m orte perenni.
 Szent István egyházi kapcsolatai Csehországgal, Németországgal 457

likussá tételében : a jám bor Gizella királyné Szent Istv án halála u tá n hét
év m úlva, 1045 m ájus havában elhagyta a világ pom páját és Passau-
ban, a niedernburgi zárdában keresett K risztusnak szentelt élettel igazi
lelki békét, üdvösséget. O tt is h alt meg, m int a zárda főnöknője, o tt te ­
m ették el és tisztelik még m a is m int szentség hírében elhúnyt kegyes,
alam izsnás királynét, a M agyarország és Ném etország között kifejlődött
egyházi kapcsolatoknak is egyik
legfőbb tényezőjét és bensőségük-
nek kezesét.1
Nem térh etü n k ki e helyen az
egyházi törvényekben, a vallási
életben és szokásokban, a szerze­
tességben, a király és az egyház
meg az egyháziak viszonyában
m egnyilatkozó ném etországi h a tá ­
sokra, nem m ellőzhetjük azonban
azt a bensőséges, mély kapcsola­
to t, am ely a m agyar szent király t
és a ném etek szent császárját,
II. H enriket, a vérbeli rokonság,
a sógorság m ellett lelki vonatkozá­
sokban is összefűzte. M indketten
sok gondot ford íto ttak az egyház
tám ogatására, éberen őrködtek az
egyháziak hitéletének, nevezetesen
a m onostorok fegyelmének biztosí­
tásán, és még nagyobb érdem ük,
hogy a bensőséges vallásos lelkűiét
harm óniájával fáradoztak sajá t
országukban az egyház ügyeinek
előm ozdításán, a vallásos élet elmé­
lyítésén. Szent életük a leghatható-
sabb apostolkodás, de Szent Hen- Székely Bertalan : Szent István,
riknél még külön is meg kell em lí­
tenünk azt a h atást, am elyet névben, mélységes vallásosságban, a családi
kötelék m ellett is szeplőtelenül m egőrzött tisztaságban vele teljesen rokon­
lelkű unokaöccsére, Szent Im re hercegre gyakorolt.12
A szent császár és a szent m agyar herceg — Szent Istv án keresztény
M agyarországa és a ném et, bajor kereszténység vallásos összefonódásának,

1 Rankl, Schmid és Vértes : Gizella, Magyar-
ország első királynéja. Székesfehérvár, 1935.
60— 13i.
2 Günter : Kaiser Heinrich II., der Heilige.
1904. Müller : D as heilige Kaiserpaar. 1908.
Zoepf : Heinrich II. 1915. Festschrift zum
900. T odestag Heinrichs II. H eim atblätter des
hist. Vereins Bamberg. IV. 1924. Madzsar I. :
Szent Imre herceg legendája, Századok, 1931.
3 5 — 6 1 .
458 Balogh Albin

egyházi kapcsolatainak talán legm eghatóbb jelenségei, legkifejezőbb egyé­

niségei : s e k e ttő t is Szent Istv án hatalm as szelleme fogja össze fönséges
harm óniába.
*

A F r a n c i a o r s z á g g a l való egyházi kapcsolatok közül Cluny

hatását, am ely közvetlenül és közvetve nem csak a szerzetesség ú tjá n érvé­
nyesült, fentebb m ár em lítettük. K özvetlenül Clunyből ugyan aligha jö tt
hozzánk szerzetes, sőt a Szent Bonifác és Elek tiszteletére szentelt róm ai
kolostor, am elynek szerzetesei őseink m egtérítése körül oly nagy érdem eket
szereztek, nem ta rto z o tt Cluny congregatiójába,1 s így ezen az úton sem
kerü lh ettü n k összeköttetésbe Clunyvel. Szent Istv á n azonban az akkori
világnézet egyik legfőbb tényezőjét, a cluny-i kolostort mégis bekapcsolta
a m aga elsősorban szellemi erőket m ozgató országépítő tevékenységébe,
am int erről h a táro zo tt följegyzés is szól Sz. Odiló cluny-i a p á tta l kapcsolat­
b an .12 Igaz ugyan, hogy e följegyzés R óbert francia király, II. és IV. H enrik
meg II. K onrád róm ai-ném et császár u tá n em líti Szent Istv á n t és egyúttal
Sancho (Sancius) spanyol (hesperiai) királyt, de nem feledhetjük el azt sem,
hogy e följegyzés annak a Jotsald u s szerzetesnek a tollából való, aki maga
is já rt M agyarországon3 s így ebben a p ontban föltétlenül hitelességre
ta rth a t szám ot.
Eszerint Szent Istv á n és Szent Odiló (j 1048) követek és kölcsönös
levélváltás ú tjá n érintkeztek egymással, a szent király bőséges ajándékok­
kal halm ozta el a cluny-i a p á ts á g o t; a szent király és a szent ap át köl­
csönösen im ádságaikba aján lo tták egym ást, sőt a suffragiis szót esetleg
confraternitas-szerű kapcsolatra is m agyarázhatjuk.
E kapcsolatoknak ékesen szóló bizonyítéka a párizsi B ibliothéque
N ationale-ban rán k m arad t levél, m elyet nálunk néhány évvel ezelőtt
m ár ism ertettek ugyan, de nem szerencsés form ában fo rd íto ttak .4 M agyar
szövegét a következőkben ad ju k :
Az én uramnak és Isten békeszerető szolgájának, S(tephanusnak), a legdicsőbb királynak
O(diló) testvér az egek királyát és országát.
H ogy lelkeden m ennyire elárad az isteni vallás és az isten tisztelet iránt való szeretet, szinte
az egész világ hirdeti, leginkább pedig azok tesznek róla bőséges tanúbizonyságot, akik az Űr
sírjától visszatérnek. Mi m agunk is fölötte tapasztaltuk ezt, mikor m éltóknak találtattunk,
hogy királyi adom ányokkal és ajándékokkal m egrakott k öveteidet fogadhassuk. E nnélfogva a
te hitbéli buzgóságodért a m indenható Istennek hálát adva dicsőítjük Őt és buzgó im ádsággal
folyton kérjük könyörögve H ozzá, : vigye Ő tökéletességre benned kegyelm ének m egkezdett
m unkáját, híveinek védelm ére hosszú ideig tartson életben és engedje, hogy egykor az égi hazá­
ban országolhass.
Am i bennünket illet és a m ieinket: előző írásainkban, m elyeket M. testvérünk útján és a te
követeiddel küldöttünk, vélem ényünk szerint eléggé bőségesen tájék oztattu k Fenségedet. Ami

1 Erdélyi : A pannonhalm i Szent Benedek-
rend története. I. Bp. 1902 .42. Voigt, i. m. 83.
2 E x epitaphio et miraculis Odilonis abbatis
Cluniacensis auctore Iotsaldo. c. 6. M. G. H. Ss.
X V . 813.
3 V ita s. Odilonis Cluniacensis abbatis auc­
tore Iotsaldo II. c. 12. Migne Patrologia Lat.
142. 924— 25.
4 Király Hona : Szent Márton magyar
király legendája. Budapest, 1929. Bibliothéque
de ΓIn stitu te Franfais ä l’U niversité de B uda­
pest. 8. 7— 14.
 Szent István egyházi kapcsolatai Csehországgal, Németországgal 459

pedig a szentek ereklyéit illeti, am elyek közül parancsoltad, hogy ném inem üt küldjünk neked, :
biztosra veh eti dicsőséges Felséged, hogy e földön élők közül senki parancsainak nem engedel­
m eskedünk készségesebb örömm el, m int a tiednek, ha valam iképen teljesíten i tudja csekély­
ségünk tehetsége vag y képessége. D ehát, am int tudhatod azoktól, akik ismerik helyzetünket, a
mi kolostorunk nemrégen keletk ezett egy bizonyos V ilm os gróf szegénységéből. E zért azután
sehogyan sem tudtunk szerezni szent ereklyéket, ahogyan vannak a régebbi helyeken, csak az
egy Szent M arcellus pápa testét, m elyet éppen V ilm osnak szorgos utánajárása, gondoskodása és
körültekintő okossága folytán a mi kolostorunk v o lt szerencsés megkapni. De m ivel ez igen erős
szegekkel és zárakkal m inden oldalról b izto síto tt tartóban van, egyáltalán nem m ertünk hozzá­
nyúlni. Végre egészen elrejtett helyen találtu n k valóban az ő testéb ől való ereklyéket, m elyeket
örvendező lélekkel elküldtünk Fölségednek.
V oltak más, többnyire igen hatalm as és előkelő férfiak is, akik m egvetve a világ pom páját
rátapostak a földi élet szennyes hullám aira és az örök élet vágyától vezérelve a mi m onostorunk
kikötőjébe m enekültek. Ezek hozzánk nagyon sok ereklyét hoztak, m elyek közül, am it tudtunk,
hozzád küldöttük és kérjük Fenségedet, fogadja jó szívvel.
Azonban nehogy a m ennyiségük m ia tt bárkit is m egzavarjon valam i helytelen gondolat!
N agyon gyakori tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy nem csak a szent ereklyecsontok, hanem
még a ruháik is több csodával szoktak ékeskedni, m int azokon a helyeken, ahol tulajdonképen
a testü k nyugszik. H iszen Szent Gergely pápa történetében olvassuk, hogy amikor tőle erek­
lyéket kértek, a szentek ereklyéi h elyett azt a gyolcsot adta nekik, m elybe a szent ereklyéket
takarták. Mikor pedig ezeknek hitelességében kételkedtek és arról panaszkodtak, hogy gú n yt
űznek belőlük, az em lített pápa a gyolcs egy részét késsel bevágta és m int m ondják, abból m ind­
járt vér folyt.
T estvéreinket, akik ezt az írást hozzád viszik, kegyes jóindulatodba ajánljuk és alázatosan
kérünk, hogy m indenben add meg nekik tám ogatásodat és útbaigazításodat. Ha pedig csek ély­
ségünk Istennek, a m indenség A lkotójának valam it fölajánlhat, kívánjuk, hogy szám odra kedves
és mindenkor üdvösséges legyen. Isten v eled !1

1 A Biblioth. N ationale 9376. sz. latinstria in quodam repositorio est im missus firmis-
kódexének 60. lapján. Szövege a következő :
Dom ino m eo et D ei servo pacifico S. et (illu-
strissim) o regi fráter O. regem et regnum
coelorum. — Q uantus erga cultum divinae
religionis affectus vestro redundet in animo,
cum pene om nis proclam at mundus, tűm
m axim é hie qui a dominico tum ulo redeunt
habun tantissim e notum testim onium ferunt
quod et nos ipsi affluentissim e experti sumus
cum vestros nuntios excipere digni habiti
sumus, refertos regalibus donis et muneribus.
U nde et pro vestra sanctissim a devotione
om nipotenti Deo laudes et gratias rependim us
et ut in vobis suam quam incepit gratiam per-
ficiat et vitám vestram pro tuitione fidelium
suorum longo in tem pore extendat, atque in
caelesti patria regnare vos concedat instan-
tissim a et continua prece oramus et petim us.
Quae circa nos et om nes nostros conveniat,
satis habundeque in prioribus apicibus, quos
per fratrem nostrum M. et vestris referen-
dariis misimus, certam ut nobis videtur vestram
excellentiam reddidimus. D e sanctorum verő
corporibus, de quibus vobis aliquid praecepistis
m itti debere, pro certo ten eat sublim itas maies- tibus iám dictus papa partem prandei ferro
tatis vestrae in hac vita degentis nullius
iussionibus nos libentius velle parere quam
vestris si id valeret ullo pacto explere facultas
vei possibilitas nostrae hum ilitatis. Séd et
scire potestis a scientibus noster locus inceptus
ex paupertate cuiusdam W illel(mi) com itis
modernis tem poribus. Quocirca ut sunt in
anteriora loca nos nequaquam obtinere potui-
mus sanctorum corpora excepto unó sancti Mar-
celli papae quem noster locus promeruit habere
ipsius W. studio diligenti cura et sagaci indu-
sim isque cuneis et seris undequunque munitus
nos manum m ittere minim e ausi sumus. T an­
dem in abditissim o quodam loco ex ipsius
corpore proprio reliquias invenim us quas
gratanti animo vestrae dom inationi direximus.
Fuerunt et alii plerique potentissim i et nobilis-
sim i viri qui spretis pompis huius saeculi et
calcatis cenosis fluctibus mundi desiderio
vitae aeternae ducti confugerunt ad portum
nostri monasterii. H ii quam plurima ad nos
detulerunt sanctorum pignora ex quibus partem
quam potuim us ad vos m issam a vestra magni-
ficentia oramus suscipi m ente benigna. Porro
de quantitate earum non aliquem moveri
censem us ullis pravis cogitationibus cum per-
saepe m ultis experim entis agnoverim us non
solum per sacros artus reliquiarum verum
etiam per suas sem icincias plus solere in
miraculis coruscare quam in locis faciunt ubi
degere videntur propriis corporibus. Séd etiam
in gestis beati Gregorii papae legimus quod
cum quidam ab ipso reliquias peterent pro
sanctorum reliquiis prandea susceperunt quibus
in fide dubitantibus seseque irrisos conqueren-
incidit et ut dicitur statim sanguis eff luxit.
Fratres nostros hős ad vos apices deferentes
vestrae com m ittim us benignitati ac clem entiae
et ut in omnibus vestrum habeant auxilium
et consilium petim us suplici prece. Si qua verő
nostra parvitas D eo conditori omnium offerre
potuerit beneplacita vobis et continuatim
obtam us fore salutaria. Vale. — A kiadásokat —
Ringholz és Pfister — a lectio variánsokkal
Király Ilona már felsorolta. Hozza az irodal­
mat is.
460 Balogh Albin

Ez a levél önm agáért beszél. H ivatkozik egy S kezdőbetüs nevű királyra,

aki Jotsaldus szavaival m ajdnem szó szerint egyezve, királyi adom ányokkal
és ajándékokkal tisztelte meg Clunyt, aki szívesen fogadja a Szentföldről
hazatérő zarándokokat, m ikor az ő országán (ami csak Szent Istv á n orszá­
gára vonatkozhatik) keresztül u tazn ak ; akinek lelkén elárad az isteni
vallás és a vallásos élet szeretete ; aki különös tisztelettel viseltetik
(pl. balkáni h a d járatá b a n )1 az ereklyék irán t : csupa olyan vonás, me­
lyet más oldalról ism erünk Szent Istvánról. De ha hitelesnek fogadjuk
el ezt a levelet, azt is lá th a tju k belőle, hogy a cluny-i kolostor szerze­
tesei követségben já rta k Szent Istv á n n ál és hazánkba G uny-ből is kerül­
tek ereklyék. Világos továbbá a levélből, hogy a levél írója más alkalom ­
m al is kü ld ö tt leveleket Szent Istv án n ak .
H a nem is m ehetünk to v áb b következtetéseinkben, annyi m inden­
esetre világos, hogy a szerzetes kolostorok egym ással való érintkezéseit
nem is szám ítva hazánk és Cluny, a holtak irán t való kegyelet és az ereklyék
iránt való tisztelet s egyáltalán a vallási és szellemi élet egyik g y ú jtó p o n tja
között éppen nem kicsinyelhető kapcsolatok állo ttak fönn.
A szent koronát küldő nagy G erbert— II. Szilveszter pápa személyét
e helyen is meg kell em lítenünk, de még inkább rá kell m u tatn u n k , hogy
Szent Istv án pécsi püspöke, Bonipertus, egyenesen francia szárm azású
főpapunk. Vele kapcsolatban is m arad t ránk egy levél,12 — ha nem is ere­
detiben — s ez élénk fényt vet arra az összeköttetésre, am ely hazánk és
a francia klérus között fönnállóit.
A levelet F ulbertus chartresi püspök intézte Bonipertushoz, akinek
előzetes levelére vagy legalább üzenetére hivatkozik. E zt bizonyos Hildui-
nus ju tta tta el hozzá. H ilduinus szintén francia szárm azású férfiú volt,
de akkor m ár B onipertus embere, \ralószínűleg pap ja (filius noster tuusque
lidelis), aki alighanem a híres chartresi iskolában já rt, ahol éppen F ulbert
volt kiváló tan ár, később a város püspöke. Külön ki kell em elnünk a

1 Fundatio ecclesiae s. Albani N am ucensis.
M. G. H . Ss. X V. 963 64.
2 Migne Patrologia Lat. 141. 59. E zt a
kivételes értékű levelet teljes egészében k özöl­
jük r Sancto ac venerabili archiepiscopo suo
Boniperto Fulbertus fidelitatis obsequium et
summi pastoris benedictionem . Primum quidem
benedicim us D om inum Patrem ingenitum Fi-
lium que suum unigenitum Iesum Christum
Dominum nostrum et Spiritum Sanctum Pa-
racletum unum verum D om inum qui, cuncta
creavit, qui te quoque dilectissim e pater m últa
sapientia illu stravit ad docendum populum
suum et decore sa n ctita tis ad praebendum
bonae vitae exem plum decenter ornavit. Deinde
m agnas tibi referimus grates, quod nos licet
im meritos et ignotos salutationis tuae pari-
terque munere gratiae dignatus es praevenire.
Unde profecto nos in amorem tu um sic ani-
m asti, ut perennem tű i mem óriám in intim o
cordis nostri vigere velim us, ut saltern per
crebra orationum suffragia, si aliter facultas
non suppetiérit, tuae benignitati vicém re-
pendere satagem us. Significavit autem nobis
filius noster tuusque fidelis H ilduinus tuae
caritatis erga nos insignia fideliter asserens
unum de nostris Priscianis te veile, quem et
per eundem libenter m ittim u s quidquid etiam
de nostro petieris, hilarissime tib i si possibile
fuerit transmissuri, ipsam quoque praesentiam ,
si tibi opus esset ac voluntas nobisque potestas,
obsequentissim e praestaturi. Ad ultim um te
salvere semper optam us precantes, ut illám
novam ac gloriosam adoptionis prolem sum mi
regis, regem videlicet Stephanum intim as excel-
lentiae sxiae ex nostra parte salutes et univer-
sarum congregationum , quae sunt in episcopatu
nostro, canonicorum et monachorum oratio­
num fidelia. Vale.
 Szent István egyházi kapcsolatai Csehországgal, Németországgal 461

R észlet Szent Odiló apátnak leveléből. (Párizsi Bibliothéque Nationale.)

462 Balogh Albin

levélnek azt a helyét, am elyben F ulbert Szent Istv án ra tesz célzást,

őt a legfőbb király (Krisztus) dicsőséges új fiának nevezve és neki hó­
d o latát jelentve. A pécsi püspök Priscianus (latin gram m atikájának) egy
példányát kérte Chartresból, B onipertus te h át jól ism erte az o tta n i iskola
fölszerelését, úgyhogy föltehetjük, hogy m aga is o tt já rt. A chartresi
püspök még személyes megjelenését is k ilátásb a helyezte, de arról m ár
nem tu d u n k , hogy erre sor került volna.
Hogy B onipertuson és H ilduinuson kívül volt-e még közvetlenül
Franciaországból szárm azó papunk vagy főpapunk, ad ato k híján nem álla­
p íth a tju k meg bizonyossággal, annyi mégis valószínűnek látszik, hogy
György kalocsai érsek szintén Franciaországból, nevezetesen az északi
részekről szárm azott. M ásképpen aligha volna érthető, hogy IX . Leó pápa
éppen őt v álasz to tta követül, am ikor a császár meg lázongó belga és francia
alattvalói, illetve I. A ndrás király között békét a k art létrehozni. A p áp á­
val b e já rta Franciaországot, B urgundiát, L o th arin g iát,1 ő m aga később
elzarándokolt Szent Gellért touli püspök sírjához, ahová a kegyeleten kívül
a polgárok követsége is h ív ta ,12 am i csak előzetes kedvező eredm ényű
összeköttetés következm énye lehetett.
De h iv atk o zh atn án k arra is, hogy am ikor III. H enrik császár Pozsonyt
ostrom olta, I. A ndrás a környezetében lévő francia papoknak és vitézek­
nek, a Wors-Merse és a Gergely nemzetség tagjainak b íztatására az egy­
kor O rléanst védő Szent Ányos (Anianus) védelméhez folyam odott és tisz­
teletére m onostort (Tihany) fogadott.3 Nem m egvetendő az az ad at sem,
hogy Szent László 1093. évi összeíró levelének bizonysága szerint Pannon­
halm án van görög, zsidó és term észetesen latin psalterium m ellett francia
is (gallicanum). Aligha, m int egészen űj szerzem ény.4
A francia h atás az ism ert ad ato k szerint a pécsi egyházmegyében
leh etett legerősebb. B izonyítják ezt az oklevelek is, m int pl. a pécsi
alapító lev él«pio Stephano regnante» form ulája.5 Föltehető az is, hogy a
chartresi székesegyházat építő F u lb ert m űvészeti vonatkozásokban is tá ­
m o g a th a tta a pécsi egyházmegye első, tem plom építő püspökét, B onipertust,
hiszen F ulbert ism ertetett levelében föl is aján lo tta készségét.
*
Franciaországgal m ajdnem egy elbírálás alá esik a Belgiummal való
egyházi kapcsolatok kérdése. E rre eddig különösen kevés gondot fordí­
to tta k , pedig m ár K arácsonyi észrevette, hogy hazánk történelm e szem­
pontjából éppen nem közönbös területről van szó. Ö az 1006. évi és

1 Pais : Les rapports franco-hongrois sous
le regne des Árpád. R evue des études hongroises
et finno-ougriennes, 1923. 171. Karácsonyi i.
m. 108.
2 E x m iraculis s. Gerardi auctore W idrico.
M. G. H. Ss. IV. 509.
3 P ozsonyi krónika c. 31. Florianus F ontes
Dom . IV. 28. Karácsonyi i. m. 113.
4 E rdélyi : A pannonhalm i Szent Benedek-
rend története. I. 59J.
6 Szentpétery : Szent István király pécs-
váradi és pécsi alapítólevelei. Bp. 1918. 37— 64.
Karácsonyi i. m. 57.
 Szent István egyházi kapcsolatai Csehországgal, Németországgal 463

később többször ism étlődő nagy éhínségre vezeti vissza a Flandriából

m egindult kivándorlást, am ely politikai m ozgalm aktól és családi összeköt­
tetésektől is erősítve a hazánkban való letelepedésre b írta a szűkölködő
népet — papjaival együtt. Ilyen belgiumi szárm azású papok azu tán köny-
nyen kerülhettek a m agyar főpapi székekbe, m ert a ném etek irányában
a dolog term észete szerint nem barátságos nem zeti mozgalom korában
ném et papokat nem igen v álaszth attak , kellőképpen já rta s m agyar pap
pedig még kevés á llh a to tt rendelkezésre.1
A m ár em lített György későbbi kalocsai érseken kívül — akit francia-
országinak is vehetünk — így k erü lh etett m agyar főpapi m éltóságra Lie-
duinus, a későbbi bihari püspök. Lieduinus m ár m int püspök rokonainak
láto g atására Pannóniából visszatért szülőföldjére, Belgiumba. L átogatásai
során fölkereste a szintén L othár családjából való A lbert grófot, o tt az
ú jjá é p íte tt nam uri tem plom ban m isét m ondott és sok ereklyét ajándéko­
zott. Részletesen följ egyeztette Szent György, Szent Miklós és más szentek
odaajándékozott ereklyéinek tö rtén etét, am ely éppen Szent Istv án király
jám borságának egyik igen kedves emléke és bizonyítéka.12

A nyugati országokkal való összeköttetéseket jelentékenyen előmoz­

d íto ttá k az akkori időben nagyon föllendült z a r á n d o k l a t o k . Ily
zarándoklatok különféle szenteknek, különösen Szent P éter apostolfejede­
lemnek sírjához is vonultak, legfőképpen azonban az Üdvözítő földi életé­
vel és kereszthalálával m egszentelt Jeruzsálem be, a Szentföldre.3 Ezeknek
ú tv onala a szárazföldet századokon á t elkerülte, de Szent Istv án apostoli
tevékenységének és az idegenekkel ta n ú síto tt vendégszerető bánásm ódjá­
nak híre m eg v álto ztatta a külföld vélem ényét hazánkról, úgyhogy mind
többen választo tták a tengeri ú t helyett a hazánkon átvezető szárazföldi u ta t.
íg y Glaber R odulphus dijoni szerzetes följegyezte, hogy Szent Istv án
k irályt m éltán nevezték legkeresztényebbnek, m ert abban az időben m ajd ­
nem m indenki, aki Itáliából és Galliából az Ür sírjához Jeruzsálem be a k art
menni, mellőzte a m egszokott tengeri u ta t és ennek a királynak orszá­
gán m ent át.4
Részletesen leírva kapjuk azt a nagy zarándoklást, am elyet 1026-ban
Vilmos, Angouléme grófja vezetett.5 A következő évben Poppo trieri érsek

1 Karácsonyi i. m. 24., 106., 135. Pauler Itinerarium a Burdigala Hierusalem usque.

i. m. I. 160. B unyitay : A váradi püspökség
története, III. 21. Melich : Szláv jövevény
szavaink eredete. Bp. 1909. 47— 48.
2 Fundatio ecclesiae s. Albani Namucensis.
M. G. H . Ss. 963— 64. Pais i. m. 17— 18.
3 Thietm ar Chronicon II. c. 12. M. G. H. Ss.
III. 749. Migne Patrologia Lat. 141. 56., 70.
Corpus script, eccl. lat. vol. 39. p. 33.
4 H istória Francorum III. c. 1. M. G. H. Ss.
V II. 62.
5 Migne Patrol. Lat. 141. 75. Ademari Ca-
bannensis H ist. III. 65. Bárczai G. közlem énye.
(Magyar N yelv, 1936. 260.) Gesta episcoporum
Engolism . c. 25.
464 Balogh Albin

erre té rt vissza a Szentföldről.1 1035-ben a trieri Szent M árton-kolostor

ap átja, Ebervinus és R ikárd verduni a p át já rt erre,12 1036-ban pedig a
m ár em lített Jotsaldus m int Hugó a p át és R ikárd püspök kísérője.3
E zarándoklatok alkalm ával nyugati kiváló egyházi emberek u taz­
tak keresztül hazánkon. Az akkori közlekedési viszonyok m ellett ez hosz-
szabb időt v e tt igénybe, s így mód ny ílt az ő ismereteik, szokásaik el­
sajátítására, összeköttetések kiépítésére. B izonyára ezek is előm ozdították
a szentek ereklyéinek tiszteletét és talán ezekkel hozható összefüggésbe
Szent Pantaleon tisztelete hazánkban. E szentnek Szent Brúnó kölni érsek
(t 965) volt nagy tisztelője. Ereklyéiből v itt Róm ából Kölnbe is, tisztele­
tére szentelte Köln főtem plom át és N ym wegenben (Niumagen) m onostort
é p ítte te tt.4 Egészen meglepő, hogy hazánkban is az első keresztény időkre
megy vissza Szent Pantaleon kultusza, m elynek ősrégi emléke D unapentele
neve és ősi tem plom a, a hazai őskeresztény k u ta tá sn a k eddigelé teljesen
megfej tétlenül álló kérdése, am etyhez m éltán állítható a másik kérdés:
m iért alakult ki éppen A achenben és Kölnben a m agyar zarándoklás, a
m agyar szentek tisztelete?
*

A fentebbiekben néhány szűkszavú a d a tta l lehető röviden vázoltuk

a szent király országának a nyugati állam okkal való egyházi kapcsola­
tait. A kevés ad at is beszédesen hirdeti azonban Szent Istv án nagyságát,
m esszetekintő bölcseségét és a m agyar kereszténység megerősítésén fá ra ­
dozó gondosságát. Az ő személyén keresztül kapcsolódott be hazánk a
nyugati keresztény állam ok kereszténységének vérkeringésébe, az ő élet­
szentsége szerzett a zsenge m agyar kereszténységnek lelki energiákat a
szerzetesek, rem eték, szentek im ádságaiban és példájában, a nyugati or­
szágok egyházi, vallási értékei az ő irányításával épültek a m agyar ke­
reszténység szervezetébe és lettek el nem múló m agyar nem zeti értékek.

1 Gombos A. szíves közlése : Ortilo de
Lilienfeld : N otulae anecdotae priores a. 1016.
anecd. 103.
2 M. G. H. Ss. V III. 210., 392. (Vita s.
Sym eonis heremitae'; Hugo Flaviniacensis:
Chronicon, II. c. 23.
3 Migne Patrologia Lat. 142. 924— 25. (Vita
S. Odilonis i. 4. 12.)
4 M. G. H. Ss. III. 772. VI. 2 6 5 —66.
(Thietmar Chronicon ÍV. c. 10. Ruotgeri V ita
Brunonis c. 27. és 31.)

Emlékérem a Szent Jobb hazahozataláról.

MAGYAR-LENGYEL EGYHÁZI KAPCSOLATOK
SZENT ISTVÁN KORÁBAN.

írta: DIVÉKY ADORJÁN.

S zent István. I. 30
 M AG Y A R-LEN G Y EL egyházi kapcsolatok kezdetei egy-
korúak a m agyar egyház és állam m egalapításával. A két
nemzet m ajdnem egyidőben veszi fel a kereszténységet,
egyidőben alapít állam ot és egyidejűleg veszi fel a kap­
csolatot egymással úgy egyházi, m int világi téren.
Az első érintkezések a Szent Benedek-rend nevéhez fűződnek,
és itt m indenekelőtt A sztrik-A nasztáz személye az, akiről meg kell
emlékeznünk. N agyon nehéz erről a kérdésről lengyel kapcsolat­
ban írni, mivel a lengyel történetírók felfogása a m agyar tö rtén e t­
írók felfogásától eltér ; m ert míg nálunk A sztrikot (Ascherikot) és
A nasztázt két különböző személynek ta rtjá k , a lengyel történészek
m ajdnem egyhangúlag A sztrik-A nasztázról, m int egy személyről
írnak.
Mivel a m agyar történészek álláspontja részletesen ki van
fejtve e m unkában, azt vélem, hogy nem lesz érdektelen a m agyar
olvasóközönséget viszont a lengyel történetírás véleményével ism ertetni meg.
A lengyel történetírók közül W o j c i e c h o w s k i T á d é , a X I.
századi lengyel történelem legalaposabb ismerője foglalkozott legtöbbet az
ő személyével «Asztrik-Anasztáz trzemesznói apát» című tanulm ányában.1
Wojciechowski azzal kezdi tanulm ányát, hogy midőn III. O ttó császár
io o i-b en R avennában já rt Szent Rom ualdnál, április 4-én oklevelet állíto tt
ki a «San Apollinare in Classe» kolostor részére s a tan ú k között, akik az ok­
irat kiállításánál jelen voltak, ily aláírást találunk : «Anasztáz, a szláv pro­
vincia (sclavanensis provinciáé) Szűz Mária kolostorának apátja.» Szerinte
ez az A nasztáz szerzetesi neve A sztriknak, aki Szent A dalbertét R óm ába
kísérte és vele együtt lépett be az aventinusi Szent Elek-kolostorba.
Ehhez csatlakozik egy másik adat, mely arról szól, hogy m ikor Adal­
b ert ismét visszatért P rágába (992), benedekrendi kolostort alap íto tt Brev-
novban Szent Elek tiszteletére és az A ventinusról hozott h at szerzetessel
telepítette be azt, s hogy a kolostor első a p átja Anasztáz azután esztergomi

1 «Astryk-Anastazy opat trzem eszynski (1001)» S zk ice H isto ryczn e Jed en a steg o W iek u ,
W avszaw a, 1925. 53 — 6 0 l.
3°
468 Divéky Adorján

püspök le tt.1 Van aztán egy másik ad at, m elyet a «Passió Sancti A dalberti
Martiris» ad arról, hogy midőn A dalbert Lengyelországba került, hogy innen
a poroszok közé m enjen téríteni (996), kolostort a lap íto tt előbb és A s z ­
í r i k o t te tte meg a p áttá, aki később m agyar érsek lett : «Saxonica tel-
lure in breui recedens, in Poloniam regionem cursum direxit et ad m estri
locum diuertens, coenobium ibi construxit, monachosque quam plures con-
gregans Aschricumque abbatem eos ad regendum constituit, qui postea
archiepiscopus ad Sobottin consecratus est ; in hoc loco aliquantisper mora-
tus est.»12 W ojciechowski a «Sobottin» helyet nem tu d ja megfejteni, de
szerinte nem is érdemes vele bajlódni, m ert valószínűleg egyszerű tévedés
hasonlóképpen, m int az «ad mestri».3 W ojciechowski szerint nehéz megítélni,
hogy a Lengyelországban való kolostor alapításáról szóló hír igaz-e, m ert a
«Passió Sancti A d a lb e rté n a k nevezett forrásnak nincs olyan súlya, m int a
«Vita et passió Sancti A dalberti martiris» című életrajznak, am ely nem tu d
arról semmit sem, hogy Szent A dalbert kolostort a lap íto tt volna akár Cseh­
országban, akár pedig Lengyelországban. Lehet azonban, hogy az illető
lengyel kolostor, ha nem is volt Szent A dalbert alapítása, létezett akár abban
az időben, akár valam ivel később, s leh etett A sztrik nevű ap átja.4
Meg lehet ezt érteni a nélkül is, hogy Szent A dalbert alapítására gondol­
junk, m ert a B revnovra vonatkozó feljegyzéseknek egy része így hangzik :
«Azon időtájban, Szent A dalbert megöletése idejében, G audentius, az ő te st­
vére és am a szerzet tagja, gnieznói (gnézeni) érsekké lett, akihez am a hat
szerzetes-testvér, akiket Szent A dalbert hozott m agával Rómából, a brev-
novi kolostorból magához G audentiushoz érkezett, ap átju k n ak Anasztáz-
nak engedelmével.5 Ebből az adatból arra lehet következtetni, hogy az
egész brevnovi konvent, am ely az A ventinusról hozott szerzetesekből állott,
Lengyelországba m ent át, m enekülve Csehországból am a kegyetlenkedések
elől, am elyeket Szent A dalbert rokonain követtek el. És valam int A dalbert
Lengyelországba m ent, úgy a brevnovi konvent is oda m ent. Az áttelepülés
term észetesen nemcsak A nasztáz engedelmével (de licentia) tö rtén t, hanem
ő vele együtt, m ert m áskép a konventnek nem lett volna Lengyelország­
ban apátja, s viszont A nasztáz konvent nélküli ap át m arad t volna Cseh­
országban.6
W ojciechowski szerint a brevnovi szerzetesekről szóló feljegyzés és a
Passióban közölt adatok a Szent A dalberttól alap íto tt lengyel kolostorról

1 A «Quaedam memorabilia» című kézirat 3 W o j c i e c h o w s k i , i d . m . 55 l.

ezeket mondja : «Item sanctus Adalbertus
fundavit m onasterium Brawnow in silva sacra
dicta, anno dom ini noningentesim o nonagesim o
secundo, anno 24 suae ordinationis in honore
Mariae Virginis, beati Benedicti, A le x ii; et
prim us fűit abbas regulae sancti B enedicti
A nastasius ; adduxerat enim secum 6 fratres de
m onasterio sancti A lexii ; postea idem A nas­
tasius in Strigoniensem episcopum est acceptus.»
Monumenta Poloniae Historica, III, 741 l.
2 Mon. Pol. Hist. I. 154 l.
4 W o j c i e c h o w s k i , i d . m . 56 l.
5 «Circa idem tem pus, scilicet post occisio-
nem sancti Adalberti, G audentius frater sancti
Adalberti eiusdem ordinis susceptus est in
archiepiscopum Gnesnensem, cuius gratia sex
fratres, quos sanctus Adalbertus secum ex
Űrbe duxerat, de m onasterio Brunavo ad ipsum
Gaudentium venerunt de licentia sui abbatis
Anastasii.» M o n . P o l . H i s t . I l l , 7 4 1 l.
6 W o j c i e c h o w s k i , i d . m . 57 l.
 Magyar-lengyel egyházi kapcsolatok Szent István kordban 469

egy és ugyanazon konventre vonatkoznak, am elyet előbb Szent A dalbert

g y ű jtö tt össze még R óm ában s am elyet azután B revnovba te tt á t
s A nasztázt te tte meg annak apátjává, aki azután Lengyelországba m ent.
Mindez teh át szerinte ugyanaz az egy történet, csak a Passió nem külön­
bözteti meg a konvent csehországi fejlődését a lengyelországitól. Hiszen
A nasztáziusz brevnovi apát, aki a feljegyzések szerint azután esztergomi
érsek lett, senki más, m int a lengyel Asztrik, akiről a Passión kívül más for­
rás is bizonyítja, hogy végül m agyar érsek lett. A nasztáz kétségtelenül
szerzetesi neve volt A sztriknak.1
Wojciechowski azután a III. O ttó császár által 1001-ben kiadott ok­
levélben em lített «szláv provinciával» foglalkozik, am elynek Szűz M áriáról
nevezett kolostora élén A nasztáz állott, m int apát. Az kétségtelen —- m ondja
—- hogy ez nem más, m int a Passióban felem lített Asztrik, am ennyiben a
szláv provincia nem más, m int a gnieznói (gnézeni), am ely csak az im ént —-
1000-ben — a la p ítta to tt. Sem brevnovi A nasztázról, sem B revnovról nem
lehet itt szó, m ert Csehország a m a i n z i egyházmegyéhez ta rto z o tt s nem
a «s z 1 á v»-hoz. Szlávságnak kizárólag csak Hős Boleszláv országát nevez­
ték, am int azt O ttó császár egy másik oklevele is bizonyítja, am ely az 1000-ik
év m árciusában kelt («actum in Sclavania in civitate Gnesni, ubi
corpus beati m artiris A dalberti requiescit»)12. Wojciechowski próbálja az­
u tán megoldani azt a kérdést, hogy hol leh etett a Boldogságos Szűzről neve­
zett kolostor Lengyelországban, ahol A nasztáz ap át volt. Szerinte ez T r z e ­
ni e s z η o volt, Gniezno (Gnézen) közelében, körülbelül oly távolságra
tőle, m int B revnov Prágától. Azért ta rtja ő Trzem esznót e helynek, m ert
am a lengyel kolostornak neve, ahol A sztrik ap át volt, a Passió kéziratában
«ad mestri»-nek vagy «ad mesta»-nak (term észetesen elferdítve) van nevezve,
am elyből T(re)mesn(o)-t csinált a kézirat írója.3
E m ellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a trzemesznói hagyom á­
nyokat Szent A dalbertról, am elyek oly gazdagok, m int egyetlen egy lengyel
kolostorban sem.
Kérdés azonban, hogy a «sanctae Mariae» elnevezés az 1001-i oklevél-

1 Wojciechowski, id. m. 57 l. boriose dicere studuerunt.» Vita Sancti Ro-

2 Wojciechowski id. m. 58 l. és Pertz, M o n .
Germ. H ist. D iplomata I I . 779 l. H ogy a
«Sclavonia» név Lengyelországra vonatkozik,
azt bizonyítja Querfurti Brúnónak «Vita quin-
que fratrum» című m unkája is, m ely a Lengyel-
országban élő Benedek olasz rem etéről ezt
m ondja : iam que S c l a v o n i c a m lin­
g u a m intelligere et satis bene loqui para-
tum habebat.» M . P . Η . V I. 405 l.
E gy m ásik helyen : «Quantum tem pus, in-
quiunt, huius rei gratia in vanum consum p-
simus, S c l a v o n i c a e l i n g u a e idióma
superfluo sudore paravimus.» M . P. Η . V I . 40g l.
D am iani Péter is ezt m ondja Benedek és
János remetékről : «ut praedicare postm odum
possent, S c l a v o n i c a m linguam la-
mualdi. M . P. Η . I. 32 g l.
3 Wojciechowski, id. m. 59 l. W ojciechowski
egy másik m űvében részletesen fejti ki, hogy
miért olvassa ő az «ad mestri» nevet Trzemesz-
nónak. Szerinte az «ad» szóban a d máskép
van írva, m int a következő sorokban előforduló
d betűk s azt hiszi, hogy tulajdonképpen t
betűnek kellene lennie s azért így olvassa
t(ve)mestno, hol a re szótag rövidítéssel lehetett
jelölve, m elyet az idegen másoló elhagyott,
mert nem ism erte e nevet. W ojciechowski nem
hiszi, hogy Szent Adalbert a fejedelmi széktől
oly m esszefekvő M iedzyrzeczben alapított volna
kolostort. Wojciechowski, O rocznikach polskih
X — X V wieku. P amietnik Akad.. Umiejetnosci
w Kvakowie I V . köt. 1880, 188 l.
470 Divéky Adorján

ben megfelelhet-e Trzemesznónak? Sajnos, nem tud ju k , hogy ki volt a

tem plom védszentje a X I. században. A X II. században m ár nem voltak
o tt benedekrendiek, hanem ágostonos kanonokok. A X III. században Szent
A dalbert volt a tem plom védőszentje, de a trzemesznói tem plom főoltárá­
nak képe régi idők óta a Boldogságos Szűz m ennybem enetelét ábrázolja.1
Wojciechowski azonban ezen elméletével elkülönülve áll, m ert a len­
gyel történetírók túlnyom ó része M i ^ d z y r z e c zbe helyezi a kolostort,
melynek ap átja «Asztrik-Anasztáz» volt.
B i e l o w s k i , a lengyel «Monumenták» kiadója, «ad mestri»-nek olvasta
a helyet és azt úgy m agyarázta, hogy «ad radices m ontis ferrei»-nek kell
olvasni, vagyis Pécsváradnak. Szerinte az író nem különbözteti meg Len­
gyelországot M agyarországtól, összetéveszti azokat s «in Polonia»-t ír «in
Pannónia» helyett.12
Z a k r z e w s k i S z a n i s z l ó , a Hős Boleszlávról szóló kitűnő mo­
nográfia kiváló szerzője, szintén egy személynek ta rtja A sztrik-A nasztázt,
de ő nem Mi^dzyrzeczbe, hanem L ^ c z y c á b a helyezi A nasztázt, és
pedig azért, m ert a l^czycai tem plom elnevezése : a b b a t i a s a n c t a e
M a r i a e . Sőt van egy másik elnevezése is: S a n c t i A l e x i i , aki pedig
a római aventini kolostor védőszentje volt, ahol Szent A dalbert, R adim és
Asztrik bizonyos ideig tartózk o d tak .3
«Asztrik-Anasztázzal» foglalkozott P a r c z e w s k i Alfonz is
«A kereszténység kezdetei Lengyelországban és az írországi misszió»4 című
m unkájában, am elyben egy személynek ta rtja őt, de szárm azását a lengyel
történetíróktól eltérőleg eredeti módon m agyarázza. Parczewski m u n k ájá­
ban igen érdekesen m u ta t rá az írországi szerzetesek nagy térítő működésére,
amely m ajdnem egész E urópára kiterjedt, főleg a V I—V III. században, de
később is. N agy lelkesedéssel terjesztették a kereszténységet s m űködésük
m indenütt a fennkölt, ideális apostoli m unka jellegét m u ta tta . Sokszor meg­
v á lto z tatták a sm aragd szigetről hozott nevüket és az illető népnek hozzá­
férhetőbb nevet v ettek fel.
É ppúgy találkozunk velük a tu n d rás Írországban, m int a mirtuszos Dél-
Itáliában, a ném etalföldi síkságon vagy a R ajna partján . A vándorló zarán­
dok fogalma m ajdnem egy volt az írországiak fogalm ával.5 A fuldai kolos­
to rt angolszászok alapították, de írországiakkal is találkozunk ottan.
Az ír szerzetesek e lju to ttak Regensburgig s a X I. század végén oly
sokan voltak, hogy két ír kolostort a lap íto ttak részükre Szent P éter és
Szent Jak a b tiszteletére. Az utóbbi kolostor szerzetesei igen élénk te v é ­
kenységet fejtettek ki, s m űködésük kiterjedt Csehországra és Lengyel-
országra is, sőt a ruténföldig és Kijevig is elju to tta k .6 H a ők m ajdnem

1 W o j c i e c h o w s k i , i d . m . 59 — 6 0 1.
2 M o n u m e n t a P o l . Η . I . 1 5 4 l.
3 S ta n is la w Z a k rze w sk i, O p a ctw o benedyk-
t y n s k i e s w . B o n i f a c e g o i ów. A l e k s e g o n a A w e n -
t y n i e w l a t a c h 977— 1 0 8 5 . R o z p r a w y A k a d e m j i
U m i e j . 1 9 1 3 . 1 0 8 l.
4 A lfo n s J . P a rc z e w s k i, P o c zq tk i ch rystja -
1l i z m u w P o l s c e i M i s j a i r l a n d z k a . P o z n a n , 1 9 0 2 .
5 I d . m . 4 8 l.
6 U . o t t 3 1 I.
 Magyar-lengyel egyházi kapcsolatok Szent István korában 471

egész E urópában m egfordultak és m űködtek, m iért nem lehettek volna

Lengyelországban is? — kérdi Parczewski. Szerinte A sztrik-A nasztáz nevet
nagyon jól meg lehet fejteni az ír nyelv segítségével, m ert az új ír nyelvi
a i s d e a r középkori ír a i s t e r, annyit jelent, m int i t e r , p e r e g r i -
n a t i o ; ebből melléknév a i s t i r e c h , a i s t r e c h — p e r e g r i n u s .
Ez a név teljesen megilleti az aventinusi szerzetest, m ajd lengyel ap áto t
és m agyar érseket.1
Ehhez tekintetbe kell vennünk még azt, hogy az A nastasius név a gö­
rög a n a s t a s i s - e x p u l s i o szóból ered, te h át elüldözöttet jelent, vagyis
m ajdnem ugyanazon jelentése van, m int az első névnek. Az egyik név fordí-

Than M ór: Szent István megkeresztelése.

tása és kiegészítése volt a m ásiknak.12 Ö valószínűleg többi írországi honfi­

társának példáját követve, Regensburgból kezdte meg vándorlását, ahonnan
R óm ába m ent, ahol megismerte Szent A dalbertét, se találkozás döntő h a tás­
sal volt későbbi sorsára.
Ez Parczewski elmélete, amellyel azonban meglehetősen egyedül áll a
lengyel történetírók közt. Az újabb lengyel történetírók közül S e m k o-
w i c z W l a d y s i a w krakói egyetemi ta n ár A sztrikot és A nasztázt egy
személynek ta rtja ,3 úgyszintén G r o d e c k i R o m a n is, hasonlókép
krakói egyetemi tan ár.4
H átram arad még az a kérdés, mi vihette «Asztrik-Anasztázt» arra, hogy

1 I d . m . 6 4 l. P o lsk i S lo w n ik B i o g r a f i c z n y I . k ö t e té b e n , l y j —
2 U . o t t 65 l. 174 l- . . . .
3 Sem kow icz cik k e A sztrik -A n asztázró l a 4 D zie je P o tsk i S redn iow ieczn ej. K ra k o ,
ig2Ó. 63 l.
472 Divéky Adorján

R avennában elhagyja a lengyeleket és a m agyarokhoz pártoljon? Mi b írta

őt arra, hogy elhagyja Lengyelországot? Wojciechowski azt véli, hogy a hir­
telen és erőszakos em bert (mint Q uerfurti Brúnó m ondja : furibundus) sért­
hette és b á n th a tta a gnieznói (gnézeni) infulába v e te tt hiú reménye, am elyre
pedig igényt ta rto tt, s am elyet R adim k ap o tt meg. Hisz ő (Asztrik) m ár
régebb idő ó ta volt a p át s R adim csak szerzetes. De elkerülte őt úgy a
krakói, boroszlói, valam int a pomorzei (tengermelléki) infula is. Mellőzték őt
mindezeknél. Ügy látszik, sem Hős Boleszlávnak, sem O ttónak nem volt a
kegyében.1
Zakrzewski szintén foglalkozott azzal a kérdéssel, m iért nem té rt vissza
Lengyelországba s m iért m ent M agyarországba? «Asztrik-Anasztáz» 1001
április havában R avennában még m int egy lengyel kolostor a p átja szerepel,
de m ár nem tér vissza oda, hanem Szent Istv án n ak hoz koronát. I t t közben
kellett valam inek történnie. «Asztrik-Anasztáz», m int valószínűleg b ajor
szárm azású ember, jó viszonyban volt II. H enrikkel, továbbá a bam bergi
és regensburgi ném et papsággal. E bbe az időbe esik Szent Istv án n ak házas­
sága Gizellával, II. H enrik nővérével, s ekkor tö rtén ik a koronázás is. Az
életrajzok és krónikák — köztük H artv ik regensburgi püspöké — kifeje­
zetten m ondják, hogy a koronát, am elyet a pápa Lengyelországnak szánt,
az utolsó pillanatban Istv án n ak küldte éppen A sztrik közbenjárása követ­
keztében. A regensburgi papi köröknek úgy II. H enrikkel való közeli vi­
szonya, m int A sztrikkal való ismeretsége folytán jó információi lehettek
ezen eseményekről.2 A sztrik személye rejtélyszerű itten , de h atáro zo ttan
látni benne Hős Boleszláv ellenségét, m ondja Zakrzewski.3
S e m k o v i c z szerint szintén rejtélyes A sztrik-A nasztáz ravennai
szereplése4 és Hős Boleszlávnak a korona elnyerésére vonatkozó siker­
telen törekvése.
A fentebbiekben ism ertettem a lengyel történetírás felfogását «Asztrik
Anasztáz»-ra vonatkozólag.
A Szent István-korabeli m agyar-lengyel egyházi kapcsolatok második
eseménye : S z e n t Z o e r a r d és S z e n t B e n e d e k lengyel rem eték
z o b o r h e g y i és s z k a l k a i tartózkodása. Mivel Szent Zoerardnak —
szerzetesi nevén A ndrásnak — és társán ak Benedeknek élete Szent Mór
pécsi püspök leírása alapján általánosan ismeretes, én e kis tanulm ányban
csak a lengyel vonatkozásokra szorítkozom. Szent Mór semmi közelebbit
nem mond származásáról, csak azt, hogy «ex rusticitate quasi rosa ex spinis
ortus, nomine Zoerardus, hanc in p átriám de terra Poloniensium ad v en it.5
A Zoerardus név elferdített alakja a lengyel S w i e r a d , S w i e r a d
névnek, m elyet egyesek W s z e r a d n a k is m ondanak.6 Ki volt Zoerard?
1 W o j c i e c h o w s k i , I d . m . 3 8 — 59 l. n a k v ag y S z ó r á r d n a k kell nevezni. L.
2 Z a k r z e w s k i , B o l e s t a w C h r o b r y W i e l k i 1 3 9 l. M elich Ján o s, Z oerardus. E m l é k k ö n y v B e r z e -
3 U . o t t 1 3 8 l. v ic z y A lb e r t ú rn a k , a Μ . T . A k a d é m i a eln ö k é­
4 P o l s k i S l o w n i k B i o g r a f i c z n y I . 1 7 4 l. nek tiszteleti taggá v á la s z tá s a h a r m in c a d ik év ­
5 E n d l i c h e r , M o n u m e n t a A r p a d i a n a 1 3 4 l. fo rd u ló ja a lkalm ából. B u d a p e s t, 1 9 3 4 . 1 1 9 —
* Melich Já n o s szerin t m ag y a ru l S z ó r á d- 1 2 4 l.
 Magyar-lengyel egyházi kapcsolatok Szent István korában 473

H onnan szárm azott? Dlugosz a 998-ik évnél ír róla röviden, de nem m ondja,
hogy ki volt, honnan szárm azott. B aronius M árton a lengyel benedekrendi
rem etékről írt kis könyvében Zoerardról is ír s azt m ondja róla, hogy O p a -
t o w i e e b e n született : «in O p a t o w i e c o p p i d o p r o p e V i s -
t u l a m f l u v i u m p i i s a c h o n e s t i s p a r e n t i b u s n a t u s” .1
Opatowiec Sandomierz közelében a V isztula b alp artján , a D unajec torko­
latával szemben fekszik. Innen fontos ú t vezetett a középkorban Magyar-
országba a D unajec m entén felfelé S^czig (Szandecig), azután a Poprád
m entén a Vág forrásáig s onnan le a Dunáig.
W ojciechowski azt véli, hogy Opatowiecben benedekrendi remeteség
leh etett s nem ta rtja kizártnak, hogy Zoerard annak tag ja volt.12 Baronius
a d ata oly késői, hogy forrásnak nem tek in th etjü k , de nem tételezhető fel,
hogy tisztán kigondolta volna. Régebbi tradícióra kellett tám aszkodnia
annál is inkább, m ert Zoerardtól 1506-ban és 1572-ben Opatowiecben
te tt csodákra hivatkozik. Nagyon valószínűvé teszi azt, hogy Zoerard
Opatowiecből származik, az a körülm ény, hogy déli irányban, nem messze
innen, a D unajec közelében, nem messze Czchów városkától, remeteség volt,
ahol a hagyom ány szerint Zoerard tartózk o d o tt, s am ely a XV. század végén
még láth ató volt, m int azt Dlugosz m ondja : «Swiradus, qui ad fluvium Duna-
yecz prope oppidum Czchów in Cracoviensi diocesi erem itorium sub rupe,
quod et in hanc diem cernimus, h ab itav erat et in quo per annos plures
Christo m ilitaverat.»3 Ez a remeteség a D unajec jo b b p artján , T r o p i e
helység h atáráb an van, néhány kilom éterre Czchówtól s még ma is tisztelet
tárgya az ottani környék lakossága előtt. E zt a helyet a XV. szá­
zadban még áw iety Swieradnak (Szent Zoreardnak) nevezték s a templom
is az ő tiszteletére épült ; «Sanctus Sviradus villa, habens ecclesiam parochia-
lem m uratam S. Svirado dicatam .»4 De még előbb is akadunk nyom ára
e tem plom nak, m ert a Péterhllérek 1326-ik évi szám adásaiban ezt olvas­
suk: «De Sancto swerado V. scotos.»5 A X IV . század közepéről származó
szám adásokban gyakran találkozunk e helységgel, pl. 1338-ban : «Ecclesia
de Sancto Swirado I l i i sc. et qu», vagy 1365-ből : «Rector de Sancto Swirado
de X V III. mr. I. mr. X IX sc. et V III den.» 6
Ki alap íto tta a tem plom ot, nem tu dju k , de m indenesetre igen régi lehet
s m egm aradt eredeti csúcsíves stílusában. A főoltáron Szűz Mária m ennybe­
menetele van ábrázolva s lábainál Zoerard és Benedek láthatók. A tem plom
hajójától jobbra egy kis kápolna van s az oltáron Szent Benedek van áb rá­
zolva. A községhez közel fekvő erdőben egy kis kápolna van Szent Zoerard
tiszteletére azon a helyen, ahol a hagyom ány szerint lakott. Ezenkívül meg
kell em lítenünk, hogy Tggoborz községben, nem messze Tropietől, van Szent

1 V ita e , g e s ta et m i r a c u l a s a n c to r u m q u in q u e 4 D lu g o s z J . L ib e r B e n e fic io r u m , C racoviae,

fr a tr u m sim u lq u e et a lio r u m so c io ru m e o ru m . 1864, II. 2 4 8 l.
C r a c o v i a e , 1 6 1 0 , 2 4 l. 5 T kein er, V e t e r a M o n u m e n t a P o l o n i a e et
2 I . m . 4 6 — 4 7 l. L i t h u a n i a e , R o m á é , i 8 6 0 , I . 2 7 8 l.
3 J o a n n is D lu g o s z S e n io ris C a n o n ic i Craco- 6 M o n u m e n ta P o lo n ia e V a tica n a , C racoviae,
v i e n s i s O p e r a O m n i a , C r a c o v i a e , 1 8 7 3 , I . 1 3 8 l. 1 9 1 3 , I I . 1 7 4 és 4 1 9 1.
474 Divéky Adorján

J u s t- és Iwkovva m ellett az erdőben, Szent O rbán remetesége, kik m indketten

állítólag Zoerard tan ítv án y ai voltak. Szent Zoerard tisztelete még mindig
igen nagy azon a vidéken, és a szentnek napján — július 16-án — többezer
hivő keresi fel a helyet. Azon a vidéken a «Swierad» név a legnépszerűbb és
legelterjedtebb keresztnevek közé tarto zik m ai napig.
Tropie községben az a hagyom ány él, hogy a nyitrai k áp talan lá tta el
az ottani tem plom ot borral még a X V I. században is. Ezzel m integy hálá­
ju k at a k arták kifejezni a m agyarok Zoerard iránt. Ezzel kapcsolatos az a
néphagyom ány, am ely szerint Zoerard halála u tá n évről-évre m egérkezett
Tropiebe egy m agyar kocsis, új szekérrel és új szerszámmal elláto tt jó lovak­
kal, am elyeket ezüst ostorral h a jto tt. Nyolc hordó bort hozott, és ezeket a
szekérrel, az egyik lóval és szerszámmal eg y ü tt a tropiei plébánosnak hagyta,
m aga pedig a m ásik lóval és az ezüst ostorral visszatért M agyarországba.
Az egyik kapzsi plébánosnak azonban nem volt elegendő a bor, a ló és a
szerszám, hanem még az ezüst ostort is követelte. A m agyar m inden szó
nélkül odaadta, sőt még a lovat is és gyalog té rt vissza M agyarországba,
de ezen idő ó ta a m agyarok m ár nem küldenek többé b o rt a tropiei plébános­
nak.1 Ez a néphagyom ány is azt m u tatja, hogy mily erősek voltak a m a­
gyar tradíciók a nép körében.
De nemcsak A sztrik-A nasztáz és Zoerard meg Benedek személye alko­
to tt egyházi kapcsolatokat M agyarország és Lengyelország közt, hanem
S z e n t I m r e is, akinek nevéhez fűződik a hagyom ány szerint a lengyel-
országi s z é n t -k e r e s z t i k o l o s t o r alapítása a Lysa Góra-hegység-
ben, nem messze Kielcétől. A hagyom ány szerint ugyanis Szent Im re lengyel-
országi tartózkodása alkalm ával alysagórai hegységben vadászott, és a szent
keresztnek egy d arab ját, am elyet mellén hordott, a benedekrendi kolostor­
nak adta, am ely ettől k a p ta nevét. De lássuk, m it m ondanak a krónikák.
A Szent-kereszti évkönyvek ezt m ondják Szent Im ré rő l: «Iste verő S tepha­
nus rex genuit filium dictum E m rich et post decem annos contraxit amicitias
cum Meszkone rege Poloniae, ita quod Em ricus duxit filiam Meszkonis, quasi
compulsus per patrem vi et per nobiles térré. Qui veniens in Gneznam et
Poznaniam m ansit cum uxore virgine, virgo m ansit usque ad m ortem . T an­
dem eundo de Polonia H ungáriám converso cum rege Meszkone venerunt
in Kelciam causa venationis cervorum , qui crastino die, instinctu spiritu
sancti et visione angelica veniens personaliter ad Calvum m ontem , donavit
sanctam crucem, quam in pectore deferebat, ipsam donavit ecclesie et fratri-
bus sancti B enedicti.»12 Más alakban m ondja el a szentkereszti kolostor
alapítását egy cseh krónika, mely szerint Szent Ilona a Szent Kereszt egy
d arab ját fiának, N agy K onstantinnak ajándékozta, az meg I. Szilveszter
pápának. Benedek pápa István m agyar királynak adta, aki viszont fiának,

1 S zczfsn y M o ra w sk i Sqdecczyzna, K ra k o w , b u s sa n c ti B en ed icti vei a n te K a zy m y riam

1 8 6 3 , I . 3 6 l. vei in Lisyecz«. A szöveg szerin t I. M ieszko
2 M o n u m en ta P o lo n ia e H isto ric a , L w ó w , idejében tö r té n t ez, de ez tévedés, m ert
1 8 7 8 , I I I 6 1 l. Az egyik k é z ira t szerin t «fratri- I. M ieszko 992-ben h a lt meg.
 Magyar-lengyel egyházi kapcsolatok Szent István kordban 475

Im rének ajándékozta, am ikor az Gnieznóba u ta zo tt Szent A dalbert sírjához.

A zután elm ondja a krónika, hogy egy vadászat alkalm ával angyal jelent meg
Im rének és m egparancsolta neki, hogy a szent keresztnek egy d arab ját tegye

S zent Is tv á n és S zen t L ászló képe egy 1638-ból való cím eres nem eslevelén.

le vagy a Golgota-hegyen, vagy a Lysa Gorán. Erre Im re Lam bert krakói

püspökkel együtt elvitte a Szent Kereszt egy d arab ját Kielcéről a hegyre,
hol később kápolnát em eltek M indenszentek tiszteletére. I tt az apát a
 476 Divéky Adorján

szerzetesekkel együtt á tv e tte a Szent K ereszt d arab ját a püspöktől és a

tem plom ba v itte .1
Igen részletesen foglalkozik a szentkereszti kolostor alapításával Dlu-
gosz krakói kanonok, a XV. század híres lengyel tö rtén etíró ja és azt szintén
Szent Im rével hozza kapcsolatba. Dlugosz kiszínezve m ondja el az 1006-ik
évnél a kolostor alapítását («Fundatio m onasterii Calvi m ontis Sanctae
Crucis») és benne Szent Im re szerepét. Az évszám term észetesen teljesen
alaptalan, de különben is tu d o tt dolog, hogy ezen apátságot jóval később
alapították. Dlugosz elm ondja, hogy Szent Im re gyakran m eglátogatta nagy­
b á ty já t, Boleszláv lengyel királyt és hosszabb időt tö ltö tt Lengyelország­
ban, hogy távol családjától és feleségétől, könnyebben állhasson ellent az
ördög csábításainak és ájtato s gyakorlatokba elmélyedve, testének kíván­
ságait megfékezze. Boleszláv nagyon m egszerette Im rét, nemcsak m int
rokonát, hanem m int kiváló erényekkel ékeskedőt is. Egy alkalommal,
m ikor Boleszláv vadászaton volt Kielce városa közelében, és Im re herceg
a társaságában volt, tö rtén t, hogy szarvast üldözve, a Lysa Góra-hegy te te ­
jére ju to tt fel. I tt Szent Im re isteni szellemtől ihletve, és m int némelyek
hiszik és m ondják : éjjeli látom ással figyelmeztetve, úgy vélte, hogy ez
a hely fekvésénél fogva nagyon alkalm as az Isten szolgái szám ára, akik
rem eteéletet folytatnak. A rra kérte te h át n ag y b áty ját, Boleszláv királyt,
hogy az Isten dicsőségére és a keresztény hit terjesztésére és lelke üdvös­
ségére kolostort alapítson itten. Amikor pedig Boleszláv igazi királyi bő­
kezűséggel szívesen beleegyezett ebbe, Im re herceg fölötte m egörült ennek
és megköszönve azt előbb az Ú ristennek, azután Boleszláv királynak, levette
nyakáról a kettős keresztet, am ely K risztus U runk keresztjének egy d arab ját
tarta lm a zta ezüstfoglalatban, s am elyet a görög császár k ü ld ö tt aty ján ak ,
István királynak K onstantinápolyból, m int a legnagyobb ajándékot. E zt
Im re állandóan a mellén hord ta s most ennek a helynek adom ányozta a kö­
vetkező sz a v a k k a l: «Ez a darab fa, — m ondá — mely a Megváltó vérével
van m eghintve, a legdrágább emlékem, amelynél értékesebb tárgyam nem
volt és nem is lehet. E zt ennek a helynek adom és felajánlom, hogy az Isten
kegyelme m indazoknak, akik hozzá fordulnak különböző szükségükben,
szenvedéseikben, gondjaikban és bajaikban, segítségükre legyen.»
Boleszláv király teljesítette ígéretét és kolostort ép ített a Szent Benedek-
rendieknek, királyi nagylelkűséggel lá tv a el azt. Tem plom ot is é p ített a Szent
Kereszt tiszteletére és itt helyezte el a legdrágább kincset, K risztus fájának
egy d arab ját, am elyet Im re ad o tt.2 íg y m ondja el Dlugosz a szentkereszti
kolostor alapítását. I t t te h át három forrásunk van, mely Szent Im rével
hozza kapcsolatba a Szentkereszti-kolostor alapítását. Mivel azonban bizo­
nyos, hogy ezt az apátságot jóval később — Ferdeszájú Boleszláv korában —
alapították, ez az elbeszélés nem vonatkozhatik az apátság alapítására.

1 K s . J ó z e f G acki, B e n e d y k ty n s k i k lasztor 2 J o h a n n is D lu g o sz S en io ris C a n o n ici Craco-

S w ifte g o K r z y z a n a L y s e j Görze, W a r s z a w a , v ie n sis O p era O m n ia cura A le x a n d r a P r z e z d z ie c k i
i 8 y 3 , 2 0 — 2 1 1. e d i t a , t o m u s X , 1 8 8 — 1 9 0 l.
 Magyar-lengyel egyházi kapcsolatok Szent István korában 477

Zeissberg I. Mieszkóról szóló tanulm ányában azt ta rtja , hogy a Szent

Im réről szóló hagyom ánynak nincsen semmi a la p ja 1, és a lengyel tö rtén é­
szek egyrésze szintén kétségbevonja ezt. Tény azonban, hogy a Szentke-
reszti-kolostor Szent Im rét ta rto tta védőszentjének és annak ünnepét szep­
tem ber 2-án ünnepelte. Szent Im re kultusza mindig igen nagy volt ebben a
kolostorban. íg y a kolostornak O lesnicki-kápolnájában két kép ábrázolja
Szent Im rét. Az egyik azt ábrázolja, am int Szent Im re Lengyelországba való
utazása előtt a Szent Kereszt egy d a ra b ját ajándékba kapja. A másik kép
viszont azt ábrázolja, am int Szent Im re L am bert krakói püspöknek adja
oda a Szent K ereszt ereklyéjét, hogy azt a
lysagórai kolostornak adja. A szerzetesek
k in y ú jtják kezüket az ereklye után.
Ezeken kívül volt még egy Szent Im re-
kép, am elyet Smuglewicz Ferenc lengyel
festő készített. E kép jelenleg a kielcei sza-
léziánusok tem plom ában van. — Még egy
emlék van ott, am elyet a néphagyom ány
Szent Im re nevéhez fűz. Ugyanis a kolostor­
hoz vezető út m ellett van egy prim itív kő­
szobor, am ely térdelő alakot ábrázol, am int
a kolostor felé megy. Különböző nézetek
vannak arra nézve, kit ábrázol a szobor, de
jellemző, hogy a környék népe évszázadok Szent István a külföldre
ó ta S z e n t I m r é n e k nevezi ezt a kő­ küldi Vazul fiait.
szobrot. Ez is bizonyítja, hogy Szent Im re
kultusza mily mélyen gyökerezett itten.
Nem lehet teh át teljesen alaptalan a hagyom ány, am ely Szent Im re
nevéhez fűződik. Valami alapjának mégis csak kell lennie.
W ojciechowski nem ta rtja lehetetlennek azt, hogy az opatowi benedek-
rendi rem eték egy része m ent á t a nem messze fekvő lysagórai hegyre 12, s ez
esetben a kérdés megoldható.
L átjuk az elm ondottakból, hogy mily élénkek voltak egyházi kapcsola­
tain k a lengyelekkel Szent István korában.

1 Z e i s s b e r g , M i s e c o I . W i e n , i 8 6 y , n 8 l.
2 E. W o jc ie ch o w sk i, S zk ice h istoryczn e X I . w ie k u . 2-ik k ia d á s, W a r s z a w a , 1 9 2 5 , 4 5 l.
SZENT ISTVÁN-KORI BENCÉSEK HATÁSA
A FÖLD- ÉS KERTMÍVELÉSRE MEG AZ IPARRA.

Irta: ERDÉLYI LÁSZLÓ.

 z io o i. évi pannonhalm i alapítólevélben nem találunk
idevonatkozó rendelkezést, de az 1055. évi tihanyi alapító-
levélnek igen nevezetes nyilatkozata van arról, hogy az
első bencések tanítóm esterei-e a népnek a föld- és kert-
mívelésben s az iparban. Ezen utóbbi oklevélben ugyanis
I. A ndrás király azt íratja, hogy az új m onostor szerzetesei seré­
nyen és fáradhatlanul végezzék az isteni szolgálatot, a szen­
tek dicsőítését és tiszteletét, m iután a királyi bőségből meg­
k ap tak m indent, ami élelmükre, italu k ra s ru h ázatu k ra szük­
séges.1 ! K ap tak pedig tizennyolc helyen birtokot és száznegy­
ven szolgaházat helyhezkötött ugyanannyi családdal, amelyek
épp úgy Nagy K ároly frank király pannoniai hódítása u tán kerül­
tek ide a frankok római, gall stb. hadifoglyaiból, m int a pannon­
halmi apátságnak 1087 tá já n Szent László oklevelébe összeírt szolga­
VJ"·«} népei, s köztük 557 szolgaházból 131 háznép a Nagy K ároly Kr. u.
800 körüli frank villatörvényében em lített «minister» nevét viseli,
későbbi m agyar nyelven jobbágy volt, vagyis katonatiszti osztály
hoz tarto zo tt. A pannonhalm i apátság legrégibb szolganépei közt a 131
m inister háznép m ellett volt 88 szőlőmíves, 140 földmíves szántó-szolga
(servus), 30 halász, 30 gyüsznóóv (vagy kanász) és 138 házban egyéb sok
szolgaosztály, pásztorok, sütők, szakácsok, tím árok, szűcsök, mosók, ácsok,
kovácsok, pohárnok-pintérek, esztergályosok stb. a Χ Ι-ik század végén.
Jó harm inc évvel régibb a tihanyi alapítólevél szolgajegyzéke, amely
szerint I. A ndrás király a d o tt Szent Á ngyán (Anianus) tihanyi m onostorá­
nak 60 házban szántó-szolgákat húsz eke földhöz (vagyis 2400 kis hold­
hoz, teh át egy szántó-család ekéje alá 40 holdat) ; ad o tt továbbá 20 ház­
ban szőlőműveseket, 20 házban lovas szolgákat, akik az ap áto t kísérik
ú tjain s v o n ta tjá k szekereit ; 10 házban ad o tt halászokat, 5 házban kolontói
lovászokat vagyis ménesőrző csikósokat, 3—3 házban gulyásokat és ju h á ­
szokat, 2— 2 házban gyisznóóvokat, méhészeket, szakácsokat, tím árokat, 1

1 P an n o n h . R e n d tö rt. io . k ö t.

S zent István. I. 3
482 Erdélyi László

kovácsokat, ácsokat, pohárnok-pintéreket és m olnárokat, egy-egy házban

aranym űvest, esztergályost, szűcsöt, mosót s egy házban tíz szolganőt a
fonásra, szövésre, v arrásra és mosásra. A frankországi civitas-burgok és
curtis-udvarhelyek palotájában m indenütt volt külön női lakosztály egy
idős nőnek szigorú felügyelete a la tt a szokott női m unkák végzésére, s
ily női lakosztályt k ap o tt a tihanyi m onostor is, term észetesen a m onostor
falain kívül egy közeli faluban.
Ezen pannonhalm i és tihanyi szolgaösszeírásból kell következtetnünk
a Szent István-kori szerzetes gazdálkodásra. A pannonhalm i első bencések,
élükön A nastasius apát, s köztük Sebastianus, aki 1001-ben esztergomi
érsek, 992-ben ju to tta k el Rómából, az aventinushegyi Szent Elek- és
Bonifác-m onostorból Prága mellé a brevnói fam onostorba Szent A dalbert
prágai püspökkel, s am ikor ez 994 végén m enekült Prágából, u tán a a brevnói
bencések is kénytelenek távozni s 996-ban költöztek Gyésza m agyar nagyúr,
fejedelem hívására Szent M árton hegyére, Pannonhalm ára, aztán tőle
vagy hától, Stefán (Szent István) fejedelemtől k ap tak mindenféle foglal­
kozású szolgákat és tiszteket, m inistereket a N agy K árolytól Pannóniába
telepített szolgákból és m inisterialisokból, akik itt száz évig frank és
szláv uralom a la tt éltek, száz évig pedig a m agyar honfoglalók fejedelmé­
nek urasága alá ta rto z ta k megvédve m inden pusztítástól és rombolástól.
Nagy K ároly ó ta szépen szaporodtak és gazdálkodtak pannoniai falvaik­
ban. Ezek a frank m inisterialisok Nagy K ároly villatörvénye, capitulareja
szerint iudex= bíró vagy falunagy (major vilié) m int uradalm i tiszt a la tt
halász, m adarász, ser, alma, körte szeszfőző, zsemlye-sütő (simila fehér
lisztből sütő), hálószövő, tím ár, szűcs, ötvös, ács (carpentarius), kovács
(faber), esztergályos, paizsgyártó stb. foglalkozást űztek Pannóniában is,
m int frank királyi területen száz évig, s a m agyar honfoglalók uralm a
alatt ism ét száz évig, am ikor a m agyar fejedelem egy részöket a pannon­
hegyi m onostor szolgáivá t e t t e ; de a d o tt belőlük a vashegyi (pécsváradi),
bakonybéli és zobori meg zalavári bencés m onostornak is.
V ájjon a bencés szerzetesek, akik 992-ben Rómából, a Szent Bonifác-
és Elek-m onostorból kerültek ide négy évvel utóbb, alkalm asak voltak-e
arra, hogy a kétszáz év óta Pannóniában, s régebben Galliában, m ár gya­
korlott földmíves és iparűző szolgaosztályokat gazdasági ügyességekre
tanítsák. A tihanyi alapítólevélben I. A ndrás király kim ondott szándéka,
hogy a szerzetesek annál buzgóbban végezzék az istentiszteletet, mennél
bőségesebben gondoskodott róluk a király mindenféle foglalkozású szolgák
adom ányozásával.
Ebből azt következtethetjük, hogy a bencés szerzetesek kezdetben,
teh át Szent István a la tt is M agyarországon inkább csak a falvaikban
távol élő s z o l g á i k t e r m é s r é s z é n e k é s m ű h e l y i m u n ­
k á j á n a k egyszerű elfogadásában és felhasználásában végeztek gazda­
sági m unkát, nem pedig föld- és kertm űvelésük kulturális továbbfejlesz­
tésében és ipari ügyességük új fogásainak irányításában.
 Szent István-kori bencések hatása a föld- és kertmívelésre meg az iparra 483

Hogy alaposabban hozzászólhassunk, lássuk a bencések kézi m unkál­

kodását és gazdasági h a tá sá t Regulájuk, to v áb b á a Szent István-kori
olasz, róm avidéki «Farfai szokások» és a nyugateurópai bencés monos­
torokról m egállapított gazdaságtörténelm i tényéktől m egvilágítva.
A szerzetesi kézimunka Sz. Benedek Regulája szerint.1
A m onostort lehetőleg úgy kell építeni, hogy m indennem ű szükség­
letét, a vizet, m alm ot, sütőkem encét, kertet a m onostor falain belül meg
lehessen találni, s hogy a különböző m esterségeket is benn lehessen gya­
korolni, s a szerzeteseknek ne kelljen künn bolyonganiok. — íg y m ondja
ezt Szent Benedek R egulájának 66-ik fejezete. Ebből pedig következik,
hogy az első bencés m onostorok nem rendelkeztek világi szolga-családokkal,
ilyenek segítségére az első rem ete bencésm onostorok nem szám íto ttak s
a külső népre való h a tást nem v ették tervbe, sőt ezt egyenesen kizárni
törekedtek.
Tény, hogy az első bencés m onostorok 529 körül, am ikor Szent Benedek
R egulája készült, főleg parasztokból és m esterem berekből k ap ták tag jaik at.
Sőt m ár a m esterem berekre is kevésbbé szám ított a rendalapító, m ert
R egulája 57. fejezetében azt írja, hogy ha vannak a m onostorban mívesek
(artifices), akkor ezek m inden alázattal gyakorolják m esterségöket, ha az
ap át megengedi ; s ha valam elyikök felfuvalkodnék azon hiszemben,
hogy hasznára van mesterségével a m onostornak, akkor ezt állítsák ki a
mesterségéből s oda ú jra ne kerüljön vissza, hacsak m egalázkodva m egint
nem parancsolná az apát. H a a mívesek míveiből valam i eladni való,
óvakodjanak azok, akiknek a kezén ezen áruk m egfordulnak, hogy csalást
el ne m erjenek követni, emlékezve (az apostolok cselekedeteiben em lített)
A naniásra és Sapphirára. Az árakhoz soha se férkőzzék fösvénység, hanem
valam ivel olcsóbban adják, m int a világiak ad h atják , hogy m inden Isten
dicsőségére legyen.
Pap és diák (clericus) kezdetben még kevesebb volt a bencés monos­
torban, m int kézmíves. M indazonáltal szigorú próba u tá n megengedte
Szent Benedek a fölvételt kérő pap befogadását, ha a pap m agára veszi
a Regula teljes fegyelmét és csak az ap át engedelmével vagy parancsára
ad áldást, miséz és azt a rangsort ta rtja , amely őt szerzetessége időrendje
szerint megilleti, tek in tet nélkül papi m éltóságára. Még inkább alkalm az­
kodnia kell a regulaszerű fegyelemhez a clericusnak, aki m égnem áldozópap,
s fölvételt kér a m onostorba (60. fej.).
Az első bencések te h át nagyrészt földmívesek voltak, s kézim unkájukat
főleg a föld és kert mívelésében gyakorolták, de a m onostor falai közt.
Minden bencés teljes fölszereléséhez hozzátartozott a graphium és tabula
is a cultellus, acus és m appula m ellett, vagyis az írástu d ást gyakorló
palavessző és táb la a kés, tű és kendő szükségességén felül (55. fej.). Volt
k önyvtáruk és kellett lenni iskolájuknak is, m ert Szent Benedek Regulája

1 S acra R egula S. P a tris B en ed icti. K ia d ta la tin u l és m a g y a ru l L a b a c h B e rth o ld . G yőr, 1895.

31*
484 Erdélyi László

a 62. fejezetben azt m ondja, hogy az ap át szenteltethet övéiből áldozó

vagy szerpapot, aki m éltó a papi tisztségre. Tizenöt éven aluli gyermekek
is nevelkednek a m onostorban, akikre különös gondot és figyelmet kíván
a Regula 70. fejezete a nagyobbaktól és elöljáróktól, akiknek szeretete nem
lehet kisebb a szülői szeretetnél, te h á t a gondosságsem, am ely kifejleszteni
iparkodik a gyerm ekben m egnyilatkozó tehetségeket.
Szent Benedek R egulájának 48-ik fejezetéből m egtudjuk, hogy a szent
rendalapító korában, 529 táján , m iképpen v áltak o zo tt a lelki és kézi­
m unka a kolostorban. «A henyélés — m ondja a Regula — ellensége a
léleknek, s ezért a testvérek kötelesek m eghatározott időkben kézim unkával
foglalkozni s ism ét bizonyos órákban lelki
olvasm ánnyal (az istentiszteleten kívül).
Ügy hisszük te h át — m ondja a regulaíró
szent atya, — hogy m indkét dolog a követ­
kezőképpen rendezhető el, ú. m.
húsvéttól október kalendáiig (okt. 1.)
reggelenkint m enjenek ki a testvérek és
7— 10 óra közt dolgozzanak, m unkálják
azt, ami szükséges, m ajd 10— 12 óra közt
(otthon) olvasással foglalkozzanak; 12
órakor (sexta) zsolozsma u tán asztalhoz
ülnek, aztán ágyban pihennek (siesta)
vagy olvashatnak csendben, m ások hábor­
gatása n é lk ü l; a nona zsolozsmát 3 óra
előtt végezzék el, aztán vesperáig m egint
dolgozzanak (3—6) ;
Az ó b u d ai Szent P é te r és S zen t P ál
2 p rép o stság m eg alap ítása. október kalendáitól kezdve a negy­
vennapi b ö jt kezdetéig (okt. 1— m árc. 1?)
6—8 [óra közt olvasás legyen, 8-kor tercia zsolozsm a; m ajd délután
3 óráig tartson a kézim unka, aztán legyen a (sexta és) nonazsolozsma
im ádság, u tá n a étkezés, m ajd olvasás ;
a negyvennapi böjt idején 6— 9 óra közt legyen olvasm ány, m ajd
délután 4-ig külső m unka ;
vasárnapokon mindig olvasással foglalkozzanak (az istentiszteleten
kívül) azok kivételével, akik tisztségeket töltenek be s annak teendőivel
vannak elfoglalva.
H a a helyi viszonyok vagy a szegénység azt kívánják, hogy m aguk
foglalkozzanak a testvérek (termeléssel s) a term és b etakarításával, «ad
fruges recolligendas», akkor ne szom orkodjanak, m ert csak úgy lesznek
igazi szerzetesek, ha a saját kezök m unkája u tán élnek, m int a rem eték.
Kiki kapjon könyvet a könyvtárból s azt rendben és egészen olvassa
el. A könyveket nagyböjt elején kell kiadni. Egy-két senior (idősebb testvér
vagy elöljáró) járjon körül és lássa, olvas-e minden testv ér vagy pedig
henyél, vagy beszélget. Az ilyeneket intsék meg egy-két ízben, s ha nem
 Szent Istvän-kori bencések hatása a föld- és kertmívelésre meg az iparra

javulnak meg, fenyítsék meg a Regula szerint. T estvér a testvérhez ne

társuljon a rendes időn kívül. Aki oly rest, hogy nem tu d s nem akar ol­
vasni, elmélkedni (szellemi m unkát nem akar), annak adjanak más tenni
valót, hogy ne henyéljen. A betegek és gyengék szintén kapjanak erejük­
höz m ért némi foglalkozást a henyélés elkerülésére, de az ap át legyen
irán tu k kíméletes.
A Regula 50-ik fejezetében Szent Benedek azon szerzeteseiről szól,
akik oly nagy távolságban dolgoznak, hogy az im aterem be (zsolozsmázásra)
a rendes órában nem jelenhetnek meg : ezeknek rendeli, hogy a m unka
helyén végezzék el isteni szolgálatukat, valam int azok is, akik úton vannak,
ne m ulasszák el o tt szolgálatuk adóját leróni.
A kézim unkákhoz rendeli a kötényt, vagyis a v állru h át (scapulare).
Bencés kézimunka a farfai monostornál Szent István király idejében,
ötszáz évvel Szent Benedek után.
A Consuetudines Farfenses11024— 1049 közt íródtak m int farfai, R óm á­
tól nem messze kialakult bencés m onostori szokások a cluny-i reform ok
h atása a latt, am int ezt m egtudjuk m agából a Consuet. Farfenses codexé-
ből, ahol ezt olvassuk : «Decretum est . . . a supradicto p atre domno Odilone
una cum consensu et rogatu omnium fratrum Clunicensium . . . m em oria
cári nostri im peratoris Heinrici . . . caelebretur.» Szent Odilo clunyi a p át
volt 994— 1049 közt, és Szent H enrik császár m eghalt 1024-ben. A «F a r f a i
szokások» könyvé t e két szentnek halála közt í r ­
t á k , vagyis akkor, am időn Szent Istv án király a la tt létrejö ttek és fel­
virágoztak M agyarországon az első bencés m onostorok a tihanyi apátság
előtt, m ár v értan u k at is a d tak és m egrongálódtak a m agyar pogány föl­
kelés idején (1046/7).
Róm a közelében a farfai olasz bencés m onostor elég távol állott a
m agyar bencés m onostortól, de csak földrajzilag, m ert akkor Róma vidé­
kéről és a francia Cluny felől indultak ki az első m agyar bencés m onostorok
első lakói. S abból a korból, am az olasz és cluny-i m onostori szokásokat
egyesítő följegyzésekből a «Farfai consuetudók» azok, amelyek bennünket
leginkább tám o g ath atn ak a Szent István-kori bencések föld- és kertm ívelő
meg ipari hatásai felől, illetőleg arról, hogy ötszáz évvel Szent Benedek
ap át halála u tán az ő szerzetesei a cluny-i reformok h atása alatt m ennyire
tértek el az eredeti Regula rendelkezéseitől a kézim unka dolgában.
A «Farfai szokások» szerint a reggeli prima-zsolozsma, hajnalim ise és
káptalangyűlés u tán a szerzetesek m ind együtt kimennek a kézim unkára,
a perjel «Deus in adiutorium meum intende» versére a többiek felelnek,
aztán elm ondják a tertia-zsolozsm át s elkezdik a kézim unkát. E közben
olvasás van, s a perjel (prior) erről beszédet mond, miközben a m unka
szünetel. Mindenki o tt van, még a gyermekek és rövid ideig a cellerarius

1 A lb e rs : C on su etu d in es M onasticae. Vo. 1. E d it. S tu ttg a rd ia e e t V indo b o n ae. 1900.

!3 3 — 182. 1.
486 Erdélyi László

is (pincemester vagy házgondnok). Im ádkoznak a h alo ttak ért hét és öt

zsoltárt. Mikor a m unkáról hazatérnek, akkor is zsoltárokat énekelnek
a claustrum nevű zárt folyosóig. Akkor beszélgethetnek. — Sexta (12 óra)
zsolozsma u tán étkezés, pihenés és a nona (3 órai) zsolozsma következik,
s ezután némely napokon m egint kim ennek kézim unkára, végül eléneklik
a vespera zsoltárait, s ennek olvasm ányát rövid beszéd követi, aztán beszél­
gethetnek odahaza. — H a napjában csak egyszer mennek ki, hazatérés
u tán olvasm ány van az ős szent rem eték életéről (Collationes, Vitae Patrum ),
m ajd beszédet hallgatnak s ezután beszélgethetnek. — Mikor a pékm űhelybe
mennek (korán), a prim a-zsolozsm át akkor sem hagyják el ; de vissza­
térésükkor az olvasm ány elm arad, m ert kézmosás u tán az egyházban
m ondandó istenszolgálatra készülnek. A gyerm ekek a káptalanterem előtt
állnak m estereikkel az egyház m ellett.
Az egyház hom lokánál van a «galilea» nevű előcsarnok két toronnyal.
Ezen előcsarnokban állnak a világiak (laicusok). A galilea m ellett épült
a palota azok szállásául, akik lovasokkal érkeznek. E palota-ház egyik
részén 40 ágy van elkészítve ugyanannyi vászon-vánkossal a férfi vendégek
szám ára, a ház másik részén 30 ágy van a grófnők és más előkelő nők
szám ára, a palota középső részén pedig asztalok vannak ebédlőnek, ahol
a férfiak és nők étkeznek.
Más házban a sekrestye m ellett ülnek a szabók és vargák (sartores,
sutores) annak m egvarrására, am it a kam arás-szerzetes megparancsol
nekik. A déli és északi kapu közt nyugat felé vannak a lóistállók s fölöttük
van a solarium (napos tetőzet), ahol a vendégek szolgái étkeznek asztalok­
nál és alusznak. A ház elején jönnek össze azok az emberek, akik ló nélkül
jö ttek és szeretetadom ányul kapnak ételt és ita lt az alam izsnás testvértől.
Az ebédlőn kívül van 12 k rip ta ugyanannyi káddal a testvérek für­
désére, s a noviciusok celláin tú l van egy cella, ahol az arany-m űvesek
vagy üvegező m esterek (aurifices vei inclusores seu vitrei magistri) végzik
a m unkájukat. A könyvm ásolók (scriptores) ünnepeken is végezhetik dol­
gukat, kivéve azon nagy ünnepeket és a vasárnapokat, amelyeken a nép
sem dolgozhat.
Az első bencések kézimunkájának hatása a népre Montecassinón, Farfán
s Magyarországon.
K ét egészen különböző helyzetet kell itt szétválasztani : azt az álla­
potot, am elyben montecassinói Szent Benedek tizenkét kis kolostort alapít
12— 12 testvér részére többnyire kézi m unkásokból, akik kevés földet m ű­
velnek szegényes szükségleteik kielégítésére s m űhelyeikben m inden ipari
m unkát m aguk végeznek el ; s am elyben a farfaiak sem gazdagok és bár
sokan vannak, de a kevés föld megművelésében m indnyájan kötelesek részt
venni m ár csak azért is, hogy hűek legyenek Szent Benedek eredeti R egulá­
jának felújításához s a cluny-i reformhoz ; a másik állapot a m agyar bencés
m onostoroké, amelyek a gazdag nyugati, bajor, sváb, szász, frank stb.
bencés kolostoroknál is gazdagabban m egajándékozva az első szent m agyar
 Szent Istvdn-kori bencések hatása a föld- és kertmívelésre meg az iparra 487

királytól és utódaitól, főgondot fo rd íth attak az istentiszteletre és szellemi

m unkákra, m ert volt sok földmíves és iparos szolgájuk, akikre csak fel­
ügyelni kellett s ezek elegendő term ényt és kézim unkát szolgáltattak a
m onostor a p átja és szerzetesei szám ára. Ezen fejlődésnek vége az, hogy
1100 körül a francia Cistercium-Citeau bencés m onostor kivált a cluny-i
congregatióból és visszatért a Szent Benedek Regulája szerint való kézi­
m unkához.
A közbeeső eltávolodás a kézi­
m unkától F rank- és N ém etország­
ban érdekes tüneteket m u tat. A
fuldai szerzetesek m ár 811-ben
panaszkodtak, hogy túlságosan
terheli őket a kézim unka, bele-
betegesznek, s még az öreg te stv é ­
reket sem kímélik.1 Anianei Szent
Benedek is m egkívánta, hogy a
szerzetesek végezzenek m inden
m unkát. De csakham ar megnöve­
kedtek a kolostorok s gazdagság­
hoz, jelentőséghez ju to tta k , a p a ­
pok és nemesek a m onostorokban
szabadabbak lettek, s különbsé
gek tám a d tak a szabad és nem
szabad szerzetesek közt. A kézi­
m u nkát a nem szabadokkal végez­
tették, s a nemes szabad szerze­
tesek felügyeltek. Az apátok okul
ad ták, hogy nagy feltűnést kelt és
sok kíváncsit vonz oda annak a
látása, ha előkelő em ber mos vagy
főz. Az ily m unkákat teh át egyre
inkább a nem szabad testvérek
v ették át, a gazdagabb kolostorok
földjein és műhelyeiben pedig
napszám osokat vagy igazi szolgá ■ K irályfalvi K rafft : Pannonhalm a alapítása,
k á t (servi) alkalm aztak. Csak a
Χ Ι-ik században v ettek föl a reform álódó bencés m onostorok ily m unká­
sokat m int «conversus», m egtért, szerzetbe lépő testvéreket. A szolgaság
itt nem nyomasztó, m ert «conversus» ak ad t bőven. A kolostori gazdasá­
gokban m egtanulták az em berek a szabályozott m unkát s innen tovább
terjedtek a földmívelő és ipari ügyességek távolabbi körökbe. Nem Nagy

1 Georg G rupp: K ulturgeschichte des M ittelalters: II. Band. III. verbesserte Auflage,
Paderborn, 1923. (Schöningh-kiadás) 187— 190 1.
488 Erdélyi László

K ároly császárnak, hanem szerzeteseknek köszöni N ém etország a m arhák

istállózását télen és rossz időkben, s ilyenkori etetésökre tak arm án y t
term eltek és g y ű jtö ttek ; arra is valószínűleg a szerzetesek jö ttek rá, hogy
kár a földek 2/3-át ugaron hagyni és csupán V3-át vetni be őszi és tavaszi
szántásnak megfelelő búza-rozs, m ásrészt árp a és zab m agvakkal, kender­
rel ; hogy nyereség az, ha behozzák a hárm as vetésforgót úgy, hogy
egy eke földet ezentúl két ekével szántsanak meg s akkor 120 hold földből
80 holdat m űvelhetnek meg, felét ősszel, felét tavasszal, és a régi 80 hold
ugar helyett csupán 40 holdat pihentetnek. Sőt az istállózással rá jö tte k a
trágyázás értékesítésére. Mikor M agyarországon kezdenek szaporodni az
oklevelek a ta tá rjá rá s előtt, csakham ar találkozunk a «terra campestris»
és «terra fimata» vagyis a mezei nyers, gyepes föld és a trágyás föld meg­
különböztetésével. N yugati E urópában és Pannóniában ez m ár a frank
időkben bekövetkezett. A nyugati szerzetesek, 1100 előtt csupa bencés, vol­
tak azok, akik terjesztették a búzát, szőlőt m isebornak, lencsét, babot, bor­
sót, zöldséget főzeléknek, m ert húst alig ettek, s behoztak sok, előbb isme­
retlen növényt, káposztát, fákat, dísznövényeket, létesítettek parkokat ritk a
állatokkal. Régi hatások a la tt ápolták ugyan a liliomot, ibolyát, rózsát,
m int szép jelképeit a szűzies fehérségnek, alázatos szerénységnek, s a hősi
vértanuságnak, de m ár az édes illat, ta rk a szín gyönyörűsége és az alaki
szépség kevésbbé volt előttük értékes, m int az erdők irtása s az életszük­
ségletek hasznos kielégítése új meg új növények átplántálásával.
K lastrom ok körül jelentek meg a vízimalmok a régi kézimalmok
helyett, s legelőször Lorschban, Hersfelden, Prüm ben em lítik, ám bár még
sokáig m egm aradtak m ásu tt a kézi-, szam aras- és lovasm almok, kivált
a vár- és városfalakon belül, ha nem volt o tt folyóvíz.
Már N agy K ároly villatörvényében szó van serfőző és gyümölcs­
szesz főző m inisterialisokról Kr. u. 800 körül, s G rupp ezen ügyességek
fölfedezésében is részt tulajdo n ít a szerzeteseknek. De leh etett az római
hagyom ány is. A bban igaza van, hogy a komlósör belga eredetű, m int
G am brinus király a m onda szerint. Sanct Gallen keletsvájci bencés m onostor
tervrajzán több sörházat, m alátázó és hűsítő helyet tü n te tte k föl a sütőház
m ellett, s o tt a sorházhoz, sütőházhoz, malomhoz alvó helyek is ta rto z ta k
a klastrom i m űhelyekben hónapos szolgálatot végző falusi úrbéresek szá­
m ára. Ilyform án lehetett ez M agyarországon is m ár kezdetben. A datunk
azonban csak a X III-ik század elejéről van arról, hogy a ta tá rjá rá s előtt
a Vág-melléki Diáki faluban árpatized helyett sert főztek az úrbéresek
minden házban a pannonhalm i m onostor részére.
Sanct Gallen bencés m onostora rajzán a kam arás háza m ellett sorakoz­
nak a tím árok, vargák, szíjgyártók, paizskészítők, fegyvercsiszárok stb.
műhelyei, meg az ötvösöké pihenő helyekkel. Az esztergályosoknak külön
házuk van. A legtöbb kézműves o tt a nem szabadokhoz ta rto z o tt (Pannon­
halm án és T ihanyban mind), de sokszor kénytelen a m onostor szabad ipa­
rosokat meghívni a kényesebb m unkákra, építkezésekhez, s telkeket adni
 Szent István-kori bencések hatása a föld- és kertmívelésre meg az iparra 489

D udits Endre : Szent István m egalapítja a pannonhalm i apátságot.

nekik, hogy a városokból jö tt ügyes m esterem bereket m aradásra bírják.

É p ítettek a szerzetesek hidakat, u ta k a t, kórházakat és fürdőket.
De azért a klastrom ok főérdeme nem az anyagi, gazdasági kultúra,
hanem a lelki, szellemi hatás. K im űvelték s gazdagították a nép nyelvét
a szép latin könyvek lefordításával. A népiest, a «thiodisca» = teutsch
szót egyre inkább m egbecsülték s ezzel nem zeti ö n tu d ato t ébresztettek,
amire G rupp azt a ném et közm ondást idézi, mely szerint a «wälschek» =
olaszok (la tin i: itáliai, gallo-rom án, wallon belga, spanyol) régebben ugyan
okos, agyafúrt emberek, de m ár tú ljárn ak eszükön a bajorok : «Stulti
sunt Romani, sapienti (!) sunt Paioari.» A theologus-szerzetes nagy írók
elhanyagolták a term észetvizsgálást, de tan ítv án y aik , a szerzetesnők annál
buzgóbban v etették rá m agukat éppen a föld- és term észetrajzra, s híres
írók lettek e téren a gandersheim i H r o t s w i t h a , a landsbergi H e r -
r a d , a bingeni H i l d e g a r d stb .1
G ustav Schnürer12 megerősíti G rupp állításait és felsorolja azon latin

1 Grupp id. m. 190. 1.

2 K irche u. K ultur im M ittelalter, II. B and 1929. (II. Aufl.) Paderborn, Schöningh, 98.
490 Erdélyi László

jövevényszavakat, am elyeket valószínűleg szerzetesek ü ltettek á t a ném et

nyelvbe és kultúrába, amilyenek ezek : fructus-frucht, vinum-wein, oleum-
öhl, rapa-rübe, lens-linse, caulis-kohl, petroselinum -petersilie, asparagus-
spargel, radix-rettich, lactuca-lattich, cucurbita-kürbiss, cepa-zwiebel, si-
napis-senf, cum inum -küm m el, acetum-essig, piper-pfeffer, populus-poppel,
castanea-kastanie, stb. Alkuin levele, am ely rán k m aradt, köszönetét m ondott
Anianei Szent Benedeknek, a septim aniai ap átn ak azért, hogy gyógyító­
növényeket küldött, s ezen Szent Benedeknek leh etett a hatása, hogy
Nagy K ároly a villatörvényben súlyt helyez a növény- és fakultúrára.
O tt, ahol kevés volt a klastrom földje és kevés a külső szolgája, o tt a szer­
zetesek m aguk kénytelenek R egulájuk szerint m egtenni m inden tapasz­
talatg y ű jtést, tanulást, tanulm án y t, kísérletezést és kézim unkát, hogy a
kevés földet mennél jobban kihasználják és term ékennyé tegyék, ami a
szegény m onostorok sokkal nagyobb gazdasági k u ltú rájára és népi h atására
vezetett, m int am ilyen az első m agyar bencés m onostorok hatása, amelyek
sok szolgát, a római földkultúrában és kézművességekben századok óta
gyakorlott gall-rom án eredetű frank m inisterialis szolgákat k ap tak az
első m agyar királyoktól.
A Pannonhalm i R endtörténet I. és X. kötetében m egkapjuk a legrégibb
bencés m agyar m onostorok, Pannonhalm a és T ihany szerzeteseinek és
falusi szolganépeiknek gazdasági viszonyait a legrégibb oklevelek, főleg
X III-ik századi adatai alapján. A pannonhalm iaknál látju k a X II-ik század
közepén kezdődő cellák, hókm onostorok, perjelségek, prépostságok, rem ete­
ségek közelebbi kapcsolatát szolgáikkal, m ert egyes uradalm i központokra
kiköltözött a főmonostorból legalább három szerzetes, hogy a szolganépek
úrbéri m unkáját és szolgáltatásait közelről intézze és ellenőrizze. De ez
a közelebbi gazdasági hatás időben messze esett a bencés m agyar m onostori
élet kezdeteitől, Szent Istv án korától.
Az itt hiányos tö rtén eti a d ato k at kiegészíthetjük a szomszéd N ém et­
ország bencéseinek némely analog adataiból. K ulischer középkori gazdaság-
története szerint1 a rheimsi apátságban csak kevés m esterem ber, néhány
kovács, m olnár, halász van em lítve ; a V III-ik századi bajor kolostorok­
ban szakács, vadász, halász, pásztor m ellett csak kovács, fegyverkovács
és esztergályos m esterem ber v a n ; B obbio-m onostorban a IX -ik század­
ban sütők, m olnárok, mészárosok, fa- és kőművesek meg ruhakészítők
vannak. Staffelsee-kolostorban 24 nő ru h ák at készít ; W erden-apátságban
az úrbéresek minden második napon a m onostori uraság szám ára dolgoz­
nak ; két sütő, két szakács, 3 serfőző s az ácsok m inden harm adik napon
vagy ötödik napon ; de aratáskor két hétig föl vannak m entve a műhelyi
kézim unkától, hogy a saját falujokban, földjeiken családjuk szám ára gazdál­
kodhassanak. Ezek is oly iparosok, akik többnyire földműveléssel foglal-

1 A llgem eine W irtschaftsgeschichte des M ittelalters u. der N euzeit. I. Band. D as M ittel-

alter. M ünchen und Berlin, 1928. Verlag von R. Oldenbourg. 68— 71. 1.
 Szent István-kori bencések hatása a föld- és kertmívelésre meg az iparra

koznak. W eissenburgban m egállapított sorrendben, szükség szerint télen

kétszer 14 napig űzik a szolgák mesterségöket. R itk a kivétel, ha nem
szabad em bert állandóan az udvarban ta rta n a k m unkára. — Sok szükségleti
tárg y at m aguk a szerzetesek készítettek, s némely mesterségek és m űvé­
szetek kiképzésére éppen egyházuk díszítése a d o tt alkalm at az arra született
szerzeteseknek. íg y tá m a d tak köztük tervezők, rajzolók, festők, zenészek,
ötvösök, míves artifexek, kőmívesek, szobrászok, téglaégetők. Az aacheni
dóm szám ára 822-ben harangöntő készített orgonát.
Az ily adatok a nyugati országokban sem gyakoriak, m ert ritk án s
véletlenül jegyezték föl, tervszerű összeírás ilyesmikre nem volt. Még
kevésbbé voltak rendszeres följegyzések ilyen szerzetesi állapotokról Magyar-
országon, ahol az oklevélírás gyakorisága csak a X III-ik században kezdő­
dik. Szerencsénkre i g e n b e c s e s k o l o s t o r i m u n k á s j e g y ­
z é k ü n k van 1055-ből a tihanyi és 1087 tájáról a pannonhalm i birtok-
és népösszeírásban, s ezekben világosan fölismerjük a Nagy Károly-féle
pannoniai f r a n k k i r á l y i s z o l g á k fönnm aradását és gazdál­
kodása folytonosságát Szent István korában egészen K álm án királyig,
s ezen az alapon, meg első szerzeteseink külföldi eredetében m egkapjuk
ezek életm ódjának és gazdálkodásának, gazdasági kifelé való h atásainak
az olasz és ném et bencés kolostorokéval többé-kevésbbé jogosult rokon­
ságát, egyezéseit, am int ezeket föntebb b e m u tattam és kifejtettem .

Szent István király.

SZENT GELLERT TEOLÓGIÁJA.

Irta: IBRÁNYI FERENC.

 F R IS IN G I társaskáptalan levéltárának egyik kézirata
(jelenleg a m üncheni k ö n y v tárb an van 6211. sz. jelzet
alatt) «Deliberatio G erardi Moresanae Ecclesiae Episcopi
supra H ym num Trium Puerorum» címen 1 nagy kincset
őrzött meg az utókor szám ára. Szt. Gellért egyedül fenn­
m aradt m üvét12 Meichelbeck K ároly találta meg és 1724-
ben em lítette először a «História Freisingensis» című m űvé­
ben.3 Sokáig húzódott a kézirat kiadása,4 míg végre
B atth y án y Ignác gróf, erdélyi püspök m agyarázó jegyzetekkel együtt
1790-ben n yom tatásban közzétette.5
Szent Gellért m űve nagy kincs a hittu d o m án y egyetemes tö rtén etét
tekintve, m int m inden a X I. századból származó komoly hittudom ányos
mű. Nemcsak a gyümölcs szép és értékes, hanem megvan a sajátos értéke,

1 Szent Gellért marosvári (később Csanádi)
püspök elm élkedése a három ifjú himnuszáról.
2 Szent Gellértre és művére vonatkozó iro­
dalom : B a tth yá n y Ignác, S. Gerardi Eppi
Chanad. Scripta et A cta, Albacarohnae, 1790.
N o vá k Lajos, Szent Gellért Csanádi püspök,
Magyar Sion, III, 1865, 481— 506, 561— 583.
Szabó K ároly, Szent Gellért élete (Em lékiratok
a m agy. kir. első száz.), P est, 1865, 49— 88.
F ejérpataky L ., Irodalm unk az Árp. korában,
Budapest, 1878, 8, 9, 27. O m polyi M á tra i E rnő,
A bölcsészet M agyarországon a seholastika ko­
rában, B udapest, 1878, 25— 62, és F igyelő, IV,
(1878), 209— 223. B a lics L ., A r. kát. egyh.
tört. M agyarországban, B udapest, 1885, I,
147— 158. Városy G yula, K utassuk fel Szent
Gellért ereklyéit, R eligio, 1886, (45, II), 185—
187. K arácsonyi Ján o s, Szent Gellért Csanádi
püspök élete és m űvei, B udapest, 1887. P auler
G yula, Századok, 1888, 57— 65 (K arácsonyi
m űvének ism ertetése). Fővárosi Lapok, Szent
Gellért, m int író, 1888, 266. P auler Gy., A m agy.
nem zet története az Árp. királyok alatt, B uda­
pest, 1893, I, 66— 68, 119— 120, 516, 545 ; II,
787. B ékési E m il, Szent Gellért (Magy. írók
az Árp. kir. korában, 2. sz. a. K ath. Szem le,
1896, 369— 375. A pannonhalm i Szent Bene-
dek-rend története, B udapest, 1902 (Zoltvány
Iréntől, A m agyarországi bencés irodalom a
tatárjárás előtt, 369— 410); A D eliberatio m élta­
tása Hajdú Tibortól). K ü h á v F lóris, Szent
Gellért Bakonybélben. Pannonhalm i Szem le
(II, 1927), 303— 319. H ó m a n — S zekfü , Magyar
történet, Budapest, 1935, I, 109, 191, 200, 203,
234, 249, 254, 283, 287. A D eliberatiot illető ­
leg a leginkább eligazít K arácsonyi János és a
Pannonhalm i Szent Benedek-rend története.
3 I. 141.
4 Szent Gellért életére, szerzőségére, jelle­
mére, a kézirat külső alakjára, a mű tartalm ára
és kiadásának körülm ényeire nézve, továbbá
azt illetőleg, hogy mikor írta Szent Gellért a
D eliberatiot és m ilyen időből származik a kéz­
irat, kicsoda Insigrim us, utalok az eddigi iro­
dalomra.
5 A B atth yán y-féle kiadás kritikailag sok
kívánnivalót hagy hátra. Sok m ásolási hiba
csú szott be, jegyzetei pedig általában tudo­
m ányosan nem helytállók. A szerzőnek csak
a B atth yán y-féle kiadást v o lt módjában figye­
lembe venni. A később előforduló lapszám ok
a B atth yán y-féle kiadásra vonatkoznak.
496 Ibrányi Ferenc

szépsége, élete és rendeltetése a rügynek, bim bónak és virágnak is. Mind­

egyik érték a m aga nem ében és éppen sajátos tarta lm á n ak kifejtésével
szolgálja egyúttal az elkövetkezőt. A h ittu d o m án y középkori m ú ltján ak
feltárására irányuló k u ta tá s a m últ század végén kezdődött el.1 Az a
középkor, am elyet azelőtt naivnak és tu d o m án y talan n ak tek in te tte k és
sötétnek aposztrofáltak, a tudom ányos érdeklődés középpontjába került, és
a tudom ányos k u ta tá s hozzáférhetővé te tte a kezdődő középkor h ittu d o ­
m ányának történeti egyszeriségben ad o tt, soha vissza nem térő, sajátos
szépségét, am ely úgy viszonyúk a X III. század csúcsponton álló teológiájá­
hoz, m int a bim bó a virághoz.
Hogy Szent Gellért m űvét, illetőleg teológiáját m éltatni lehessen, elő­
ször ki kell jelölni a X I. század h ittu d o m án y án ak helyét az egyetem es
történetben, m ajd ennek keretében el kell helyezni a D eliberatiót.
A hittu d o m án y a patrisztik u s korban kezdődik. Az első századok hit-
tudom ányi m űvén nem lehet olyan könyvet érteni, amely a keresztény
h itta n egészét rendszeres egységbe foglalja, m int a m odern h ittudom ányi
kézikönyvek teszik. A patrisztikus kor h ittu d o m án y án ak kézikönyve,
szövegkönyve és m ajdnem egyedüli forrása Isten íro tt szava volt. A szent-
írásm agyarázat v ezetett el az egyes dogm ák ism ertetéséhez és leírásához.
Az allegorikus és m isztikus szentírásm agyarázat elvi elfogadása lehetővé
tette, hogy egy-egy szentírási hellyel kapcsolatban több dogm át érinthesse­
nek, m int am ennyit a Szentírás tulajdonképpeni értelm e megengedne. H a
csak a Szentírás tulajdonképpeni értelm éhez ragaszkodnának, a Szentírás-
kom m entárokban roppant szétesne a keresztény hitanyag, és a tudom ányos
feldolgozás színtelen, egyhangú volna. É ppen a feldolgozás szinességének
és bizonyos összefüggések felállításának tudom ányos igénye ép ítette ki az
allegorikus és m isztikus exegezis elm életét és gyakorlatát. H iszen a misz­
tikus szentírásm agyarázat teszi lehetővé, hogy egy-egy Szentatya m űvéből
a dogm atika gazdag anyagát lehet összeállítani. A kin y ilatk o ztatás egész
anyagának rendszeres összefoglalása azonban a Szentírás-kom m entárok
keretében még a m isztikus és allegorikus exegezis m ellett is lehetetlen volt.
Továbbá a szentírásm agyarázat m űfaja nem engedte meg egyes dogmák
részletes kifejtését és behatóbb tárg y alását, m ert ebben az esetben eltűnt
volna egészen a Szentírás fonala, és sohasem ju to tta k volna a szentírási
szöveg végére. M indazonáltal a szentírásm agyarázat az eredeti és legsajáto­
sabb értelem ben v e tt hittudom ány, és azóta is a Szentírással való eleven
kapcsolat biztosítja m inden teológiai disciplina szám ára a sajátos h ittu d o -
mányos k arak tert. Am ennyire eltávolodott a teológia valam elyik ága a
történelem folyam án a Szentírástól (X V III. század teológiája), olyan m ér­
tékben sorvadt el és h an y atlo tt.
A hittudom ányos irodalom másik m ű faját a k atechum enek o k ta tá sá­

1 I b r á n y i F e r e n c , A quinói Szent T am ás Sum m a teologicája a tormzmus történetében,

B udapest, 1935, 12— 14
 Szent Geltért teológiája 497

nak gyakorlati célja terem tette meg. A katechetikai beszédekben és m üvek­

ben a célnak megfelelően előtérbe lép az egyes dogm ákról való részletesebb
és több dogm át áttek in th ető en összefoglaló tárgyalás.
Végül a harm adik műfaj a m onografikus és polemikus irodalom. V ala­
mely h itté te lt tám adó eretnekség sorom póba á llíto tta a hittudósok leg­
jo b b jait és így született meg a patrisztik a hatalm as monografiás és pole­
m ikus irodalm a. Ebben a m űfajban valam ennyi közül legnagyobb Szent
Ágoston. Főleg a m onografikus irodalom ban ütközik ki a keleti és nyugati
teológia eltérő szelleme. A görögöket a kin y ilatk o ztatás teoretikus anyaga
érdekli (Szentháromság, K risztus-tan), spekulativ készséggel nyúlnak a nagy
hittitkokhoz és a klasszikus filozófia term inológiájában egyöntetűen fejezik
ki m agukat. A latinokat a gyakorlati élettel összefüggő dogm ák érdeklik
(kegyelem és szabad ak arat, em ber és egyház), a kifejezéseket m aguknak
kell m egterem teniük, ezért a term inológiában ingadoznak A keleti teológiát
a spekulatív-idealista, m isztikái (részben kivétel az antiochiai iskola), a
n y u g atit az em pirikus-pozitív beállítottság jellemzi (N yugaton kivétel
Szent Ágoston). A m onografikus irodalom azonban az eredeti hittudom ány,
a szentírásm agyarázat gyökereiből táplálkozik. Mivel az eretnekségekkel
kapcsolatban a keresztény h itta n m ajdnem m inden lényeges p o n tja szóba
került (a m anicheizm ussal kapcsolatban Isten és a világ, az ariánizm ussal
kapcsolatban a Szenthárom ság, a nestoriánizm ussal, monofizitizmussal és
m onotheletizm ussal kapcsolatban a christológia, a pelagiánizm ussal k ap ­
csolatban bűn és kegyelem, a donatistákkal kapcsolatban az egyház), a
p atrisztikus h ittudom ány a kinyilatkoztatásn ak m ajdnem egész anyagát
felölelte a nélkül, hogy egységes rendszerbe foglalta volna.
A római birodalom felbom lásával együtt já rt a patrisztikai h ittu d o ­
m ány alkonya is. A római birodalom és az antik civilizáció eltű n t, de az
egyház és vele együtt szeretett és nagvrabecsült gyermeke, a hittu d o m án y
m egm aradt. Az újonnan letelepedett és m egtért germ án népekben friss
erőket állíto tt a történelem a keresztény hittu d o m án y szolgálatába. A keresz­
tény h ittudom ány és az antik k u ltú ra a töretlen germ án népekkel először
találkozott a b ritt szigeteken, innen talált ú ta t m agának Galliába, m ajd
a teutonokhoz. A m onostori és székesegyházi iskolákban a trivium és
quadrivium tö rte fel a nyers népek ugarát és készítette őket elő arra, hogy
az antik k u ltú ra értékeinek hordozójává, m ajd pedig a hittu d o m án y gaz­
dagon term ő földjévé legyenek.
H ogyan fo lytatódott a keresztény h ittudom ány a patrisztikus korból
á t a keresztény középkorba? H ogyan kezdődött és alakult ki a középkori
hittudom ány? A V III. századtól a X I. század közepéig ta rt a középkori
teológia bevezető korszaka.1 E korszak főfeladata átvenni, feldolgozni,
megőrizni és áthagyom ányozni a patrisztikus hittudom ányban felhalm ozott

1 M . G r a b m a n n , G eschichte der kath. Theologie, Freiburg in Br., 1933. K e c s k é s P á l ,

A bölcselet története főbb vonásaiban, Budapest, 1933.
S zent István. I. 32
' 498 Ibrányi Ferenc

anyagot. A m int a keresztény ókorban, éppen úgy a középkor kezdetén is

a hittu d o m án y eredeti m űfaja a szentírásm agyarázat volt. A kezdődő
középkor feladata azonban nem az alkotás volt, hanem a megőrzés és
továbbadás. T ehát a Szentírást m agyarázva elm ondották azt, hogy a Szent­
atyák hogyan értelm ezték a Szentírást, illetőleg m it ta n íto tta k . A Szent­
aty ák tan ítása volt szám ukra eg y ú ttal a hagyom ány tekintélyi m ozzanata.
Az ókeresztény korban a tekintélyi m ozzanatot alk o tta az egyház élő
tan ítá sa és a zsinati döntések, a keresztény középkorban a tekintélyi moz­
zanat szerepét á tv e tte a patrisztikai hagyom ány. Éppen ezért a középkori
hittu d o m án y m egindult azzal, hogy a Szentírás egy szavát a lapszélen,
vagy a sorok közé ik ta tv a m agyarázták, és pedig általáb an a Szentatyák
szavaival (glosszák), továbbá egv-egy szentírási helyhez több Szentatyából
g y ű jtö tték össze az idézeteket és láncszerűen egymáshoz kapcsolták (katé-
n á k ), vagy egy szentírási könyvhöz (pl. Szent Pál leveleihez) egy Szentatyából
(pl. Szent Ágostonból) az idézeteket összegyűjtötték.1 K iegészítik a szent­
írásm agyarázat glosszárius, vagy katéna-szerű m ódját a Szentatyákból
(Szent Ágoston, N. Szent Gergely) k észített kivonatok (excerpta), g y ű jte­
mények (florilegia), táblázatok (tabulae originalium). A k ö n y v tárak k ézirat­
anyaga tanúskodik arról, hogy milyen tö rh etetlen szorgalomm al végezték
ezt a gyűjtő, megőrző m unkát. Azt gondolhatja valaki, hogy ez a gyűjtés
kevéssé volt szellemi foglalkozás, inkább m echanikai m unka. V alóban
többé-kevésbbé így lenne, ha a Szentatyák tárg y m u tató k k al elláto tt, köny-
nyen kezelhető n y o m ta to tt kiadásai tornyosultak volna asztalaikon és
ezekből g y ű jtö tték volna az idézeteket. Azonban az óriási idézet-anyagot
fejben kellett m egtartani és külön szellemi m unka volt ezekben az össze­
függéseket és hovatartozandóságot felfedezni. Milyen óriási szellemi m unka
volt egy könyvet írni akkor, am ikor valaki előtt nem volt más, m int csak
egy lúdtoll és pergam en. Ilyen körülm ények között a patrisztikai a d at
nem egy, az írón kívülálló valam i volt, am it m echanikusan egym ás mellé
kellett illeszteni, hanem am it az író papírra v e tett, az belső szellemi kincse
volt. Ügy irt, ahogyan ő lá tta a dolgokat, ahogyan ő gondolkozott és h itt.
Az áttüzesedett meggyőződés ihlete és hódító varázsa árad a középkori
elfakult és szakadozott kéziratokból m indaddig, amíg em ber lesz a földön,
aki ezeket olvasni fogja és olvasni tudja. Mivel a S zentatyák eredeti m űvei­
hez rendesen nehéz volt hozzájutni, a következő generáció az előző g y ű jte ­
ményeiből, glosszáiból, katénáiból stb. ism erte legnagyobbrészt a patrisz-
tikát. Azért külön érdekes tudom ányos feladat egy-egy középkori írónál
azt kutatn i, hogy milyen szövegeket használt a Szentatyák idézésénél,
ezek milyen egyenes, vagy kerülő úton ju to tta k el hozzá, és ezeken az idéze­
teken keresztül melyik teológiai iskola szelleme és hagyom ánya fo ly tató d o tt.
A középkori nyugati teológia főtorrása S zen t Á goston. Az ő bélyegét
hordja m agán a meginduló és virágzó középkor teológiája. Szent Á gostont

1 Példa rá Beda Venerabilis «Collectio in apostolum» cím ű kiadatlan m ű v e .

 Szent Gellert teológiája 499

a teológia főforrásává te tte az egész patrisztikus korból kiemelkedő ro p p an t

géniusza, továbbá az a körülm ény, hogy alig van a teológiának a patrisz-
tikában tárg y alt tétele és kérdése, am ely m egtalálható nem volna Szent
Ágoston i i fólió k ö tetet kitevő irodalm i hagyatékában, és pedig vagy a
Szentírás-kom m entárokban, vagy a katechetikai m űveiben, vagy mono­
grafikus m unkáiban. Szent Ágoston m űveiből h atalm as és m ajdnem teljes
dogm atikát lehetne összeállítani. Szent Ágoston m ellett a középkorban nagy
tekintélye volt N. Szent Gergelynek, aki m űveiben az első századok patrisz-
tik ai anyagát bizonyos értelem ben összefoglalja. A középkor elején a teológiai
képzés kézikönyve volt Cassiodorus «De in stitu tio n e divinarum litterarum »
című m űve,1 am ely tulajdonképpenJ^zent Ágoston m űveiből készített ügyes
kivonat. Hugo a S. Victore és A lexander Halensis első teológiai rendszerei
voltaképpen Szent Ágoston teológiájának feldolgozásai. Szent Ágoston sz&L·
leme szőtte bele a nyugati teológiának metafizikai és ism eretelm életi h á t­
terét illetőleg a p la tonikus vonást. A hét szabad m űvészet keretében közölt
nyelvtani, szám tani, term észettudom ányi anyag főforrása Cassiodorus
m ellett Szent Izidor «Etym ologiarum libri XX» című enciklopédikus m űve
volt.2
A bölcseleti képzés b iz to síto tta a tudom ányos m ódszert, illetőleg
általáb an azt a szellemi felkészültséget, amellyel a p atrisztik a h ittu d o ­
mányos anyagát feldolgozták. A bölcselet kezdetben a trivium tárgyai
között szerepelt, csak a X II. században ik ta tó d o tt a hét szabad m űvészet
és a teológia közé. A bölcseletnek nem csak a helye volt alacsony, hanem
a forrása is szegényes volt. Az antik bölcselet anyagából csak az aristotelesi
d ialektikát ism erték. T ankönyvül szolgált Porphyrius Isagoge-ja3 Marius
V ictorinus és B oéthius fordításában és kom m entáraival, használták továbbá
A ristoteles ΙΙερί έρμενείας és Κατηγορίαι című m űveit ugyancsak Marius
V ictorinus és B oéthius fordításában. Aristoteles egyéb logikai, illetőleg
term észetbölcseleti és m etafizikai m űveit csak a X II. század folyam án,
illetőleg végén ism erte meg a középkor. Bölcseleti kézikönyvül szerepelt
még Cicero «De locis topicis» cím ű m unkája is. K övetkezőleg a főképpen
Szent Ágostonból v e tt p atrisztikai anyagot az aristotelesi dialektika segítsé­
gével dolgozták fel. Ebből adódik a korai középkor teológiájában két egy­
m ástól eléggé különböző és szerves egységbe nem hozott jelleg : Szent
Ágostonból eredő idealizmus és aristotelesi dialektika. A dialektika csak
arra szolgált, hogy a patrisztik a anyag át elrendezzék és összefüggésbe
állítsák. A dialektika a hittudom ányos anyagot nem bensőleg fogta át,
csak külsőleg rendszerezte.
A V III. és IX . században m egindult lendületes hittudom ányi m unka
másfél századra abbam aradt. A X. század és a X I. század eleje a h ittu d o ­
m ányos irodalom szem pontjából meddő volt. N agyban m agyarázzák ezt

1 Migne, P. L., 70, II. 3 A ristoteles Kategóriáihoz írt bevezetés,

2 Migne, P. L., 82, I I I — IV. m elyben az öt praedicabile-ről van szó.
32
500 Ibrdnyi Ferenc

a tudom ányos süllyedettséget az E u ró p át végigszántó belső zavarok és

nemesnek éppen nem m ondható küzdelm ek.
A X I. század m ásodik felében új hittudom ányos korszak kezdődik,
am elyet Szent Anzelm a «fides quaerens intellectum » elvével in d íto tt el.
U gyanaz 1l problém a, m int a görög a ty ák n ál : szem besíteni a h ite t a tu d á s­
sal, a h ittudom ány hordozójává tenni az ész term észetes igazságait, az
értelem term észetes fényével belevilágítani a h ittitk o k term észetfölötti
m agasságába. A X II. századtól kezdődőleg az értelm i feldolgozás nem csak
külsőleg hozta összefüggésbe a k in y ilatk o ztatás an y ag át, hanem belső ta r ­
ta lm át a k a rta kifejteni és ezzel a h ittá rg y a t m élyebb m egértésben közelebb
a k a rta hozni az értelem hez. A korai középkor cso rb ítatlan u l k ö zv etítette
az anyagot, a középkor m ásodik periódusa az áth agyom ányozott anyaggal
szemben kitű zte m agának a módszeres feldolgozás és a tudom ányos sziszte­
m atika feladatát. Már a középkor első periódusában önálló állásfoglalás
és eredeti m eglátás szövődött a patrisztikai hagyom ányra tám aszkodó
szentírásm agyarázatba. Hiszen a szentírási és p atrisztik ai helyeket emlé­
kezetben kellett ta rta n i, és ezzel eg y ü tt já rt a külső á tv e tt anyagnak belső
feldolgozása, kiegészítése, eredeti alkalm azása, új összefüggésbe való bele-
állítása stb. A korai középkor írói is önnön m eggyőződésüket írják le akkor
is, am ikor idéznek, ezért nem hivatkoznak olyan g yakran forrásaikra.
E bben az esetben pedig elkerülhetetlen az eredeti m egfogalm azás és önálló
alkotás beszüremkedése. A korai középkor íróinak önálló állásfoglalásából
le tt később a «dictum magistrale» szemben az «auctoritas»-szal és «dictum
authenticum »-inal (patrisztikai hagyom ány). A rendszerességre való tö rek ­
vés következtében m ost m ár nem a Szentírás szövege szerinti rendben,
illetőleg a m isztikus m agyarázat következtében esetleges rendben szóltak
a hittitkokról, hanem a S zentatyák sententia-it az egyes h ittitk o k , illetőleg
a h ittitk o k egész rendszere szerint csoportosították. íg y alakult ki a közép­
kor sententiarius irodalm a. Leghíresebb lett P etrus Lom bardus Libri q uat-
tu o r sententiarum -a, am ely az egész középkor folyam án a hittudom ányos
o tk atás kézikönyve volt. A teológia m estere a P etru s L om bardusnál közölt
sententiákkal kapcsolatban fe jtette ki a dictum m agistrale-t. A X III.
században alakult ki a Sententiák mellett a Sum m a-irodalom-Ielső. Alexan-
der H alensistől), am ely a rendszeresség és tudom ányos következetesség
kedvéért a sententiáktól is füg g etlen ítette m agát. Mindazonáltal a sen ten ti­
arius és Summ a- irodalom em llett feltalálható a középkor kezdetének m ű­
faja is, hiszen még Szent Tam ás is írt az evangélium okhoz caten a aurea-t.
Szent G ellértet ebbe az alakuló, entelecheia-ját kereső középkori h it­
tudom ányos irodalom ba kell beleállítani. A X. században és a X I. század
első felében pihenő teológiai irodalom ban Szent G ellért D eliberatio-ja
ragyogó csillag, am ely felújítja a V ili. és IX . század h ittu d o m án y án ak
m inden fényét és melegét. Különös érték et kölcsönöz a D eliberatio-nak
éppen az a körülm ény, hogy egy másfél százados csendet tö r meg, egy
másfél százados süllyedettséget szakít meg. A D eliberatio a korai középkor

MAGYAR
IVIDtlflA
 Szent Gellert teológiája 501

teológiájának m inden vonását m agán viseli. Szent Gellért m űve szentírás-

magyarázat., és pedig D ániel 3. fejezetében találh ató him nuszt m agyarázza,
am elyet a N abuchodonozor által tüzes kemencébe v e te tt három ifjú éne­
k elt.1' E redetiséget biztosít a m űnek az a körülm ény is, hogy ezt a him ­
nuszt előtte senki nem mag3^arázta, am int ennek Szent Gellért is tu d a tá b a n
v an ,2 de az u tá n a való időből sem ism erjük külön ennek a him nusznak a
k o m m en tárát.
Színessé teszi a him nusz m agyarázatát az, hogy Szent G ellértet a
m isztikus szentírásm agyará-
zat célja és eszménye vezeti.
K övetve Szent Je ro m o st3 és
általáb an a p atrisztik a exege-
tik ai elveit, azt vallja, hogy
a Szentírás szövegének h á r­
mas értelm e van : a szósze­
rin ti értelem , t. i. az egyes
szavaknak, vagy összefüggő
tö rténetnek, előadásnak köz­
vetlen jelentése; erkölcsi ér­
telem, am ikor valaki a Szent-
írásban előadottakból levonja
az erkölcsi ta n u ls á g o t; végül
benső értelem , am it az elrej­
te tt típusok m agyarázata tá r
föl. H a valaki a Szentírást az
első értelem ben olvassa, an ­
nak az Írás gyönge eső, a
m ásodik értelem ben harm at,
a harm adik értelem ben pedig
bőséges, földet áztató eső.4
A Szentírás első értelm ét ne­
vezi litteralisnak (ad litte-
ram ),6 physicusnak,5 a h ar­ Szent István képe.

m adik értelm et pedig tropolo-

gicusnak,7 allegoricusnak,8 spirituálisnak,9 sym bolicusnak, typicusnak.10
Misztikus értelm e csak a Szentírásnak van, más pusztán emberi írásnak
nincs, m ert éppen a m isztikus értelem ben nyilatkozik meg a Szentírásnak

1 A 18 versből álló canticum -ból csak az 4 D elib., 214.

első 5 verset m agyarázza 8 könyvben, a B a tt- 5 U. o. 130, 285.
hyány-féle kiadásban 297 oldalon. A kézirat­ 8 U. o. 46.
ban a szöveg nem 8 könyvre (libri), hanem 7 U . o. 30, 60.
schedula-ra van felosztva. 8 U. o. 44.
2 D elib., 2. 9 U. o. 60.
3 Szent Jeromos, E pistola 120. Migne, P. 10 U . o. 74, 188.
L., 22, 1005.
 502 Ibrdnyi Ferenc

kim ondhatatlan kincset m agábarejtő ereje, mely a Lélekre m u tat, aki

emberi írásban nem lakik.1 A Szentlélekisten kegyelme segít a szentírás-
m agyarázatban : a Szentírásban elrejtett tito k (sacram enta) olyan végtelen
sok és mély, hogy csak a Szentlélek képes a végükre járni. A zonban a Szent­
lélek jár azokkal és m u ta tja azoknak az u ta t, akiknek gyönyörűségük telik
a nagy kincsben.12 M ásutt azt hangsúlyozza, hogy alaposan ismerni kell
a Szentírást ahhoz, hogy valaki megérthesse : a Szentírás m élyebb értelm e
az allegóriák rejtvényébe és a nagyjelentőségű szavak felhőjébe van b u r­
kolva. Hogy valaki ehhez hozzáférjen, ahhoz állandóan forgatni kell m ind­
két testam entum ot, m ert a fölületes értelem néha nyilvánvaló, de a m élyebb
értelem még a tudósok előtt is rejtv e van. 3 Szent Gellért te h á t úgy gon­
dolja, hog5r a Szentírás tulajdonképpeni értelm e általáb an és elsősorban
nem a szószerinti, hanem a m isztikus értelem . A m isztikus értelem kibogo­
zásához pedig a Szentírással való állandó és alapos foglalkozáson kívül
szükséges a Szentlélek kegyelme. Szent Gellért célja m isztikus értelem ben
(tropologice) értelm ezni a him nuszt : non proposuim us physice séd tropo-
logice loqui.4
Szent Gellért katéna-szerűen m agyarázza a him nuszt. Ez az alap v ető
fölépítése m ind a nyolc könyvnek. K iindul a him nusz egyes m ondataiból
és szavaiból. A Szentírás más szövegei, am elyekben előfordul a him nuszban
m agyarázott szó, vagy gondolat, to v áb b á az ezekhez fűzött patrisztikai
alapon nyugvó m agyarázatok, láncszerűen kapcsolódnak egym ásba. Kalei-
doszkopszerű változatosságot visz bele a m ag y arázatb a azáltal, hogy a
felsorakoztatott szentírási helyekhez, am elyek közül nem egy csak egy közös
szó m iatt kerül szóba, többféle m isztikus m ag y arázato t fűz. Igaz, hogy
éppen ezért olvasása a mai em bernek nehéz, és gondolatm enete sokszor
nagyon nehézkes, lassú, hiszen a gondolatm enetet nem a gondolatok, de
|a szavak egym ásutánja határozza meg. Álljon például a következő : a
him nuszban a «Spiritus» szó (Benedicite omnes spiritus Dei Domino) jelenti
a szeleket is. K itűzi a célt : m agyarázatot akar adni a szelekről.0 Közben
eszébe ju t Jerem iás prófétából : «A szelet kihozza [Isten] tá ra ib ó l» 6, és
most ennek az idézetnek m isztikus m ag y arázatát adja. Szól K risztusról,
az általa tö rté n t kinyilatkoztatásról, az ö - és Újszövetség viszonyáról,
Szenthárom ságról, kegyelemről, kikel a szolgalelkűség ellen, em líti az
üldöztetést és teszi m indezt 14 lapon keresztül,7 míg végre visszakanya­
rodik eredeti céljához, t. i. annak a m agyarázatához, hogy hogyan dicsérik
az Istent a szelek. Szent Gellért írása azonban nem csak nehézkes, hanem
a változatosság m iatt roppant érdekes és élvezetes. Nem sejtett e g y m ásu tá n ­
ban villám lanak a gondolatok. Egy szó, vagy gondolat olyan, m in t a fa
vastag ága ; a nagy ágról elágazó m inden kisebb ágon végigm együnk, végül

1 U. o. 187. 5 U. o. 254.
2 U. o. 228. V. ö.: 284. 6 Jerem., io , 13.
3 U. o. 44— 45. 7 D elib., 254— 268.
4 U. o. 46. V. ö.74, 187.
 Szent Gálért teológiája 503

m ikor az utolsó legkisebb és legtávolabb levő ág at is végigkövettük, akkor

felülről ú jra egészen le kell jönni, hogy egy ú jab b v astag ágon elinduljunk.
De közben is m inden kisebb ágról vissza kell jönni, hogy egy m ásik kisebb
ágat végigvizsgálhassunk. H a az em ber a D elibaratiót olvassa, állandóan
gondolni kell arra, hogy honnan indultu n k el, míg végre csodás, ágas-bogas
változatosságon keresztül visszajutunk oda, ahonnan voltaképpen elindul­
tu n k . A D eliberatio meglepő fordulatokkal gyönyörködtető olvasm ány, de
csak akkor, am ikor m ár valaki harm adszor, vagy negyedszr olvassa és a
szöveg m egértésével nehézsége nincs.
A dialektikát, nevezetesen a szillogisztikus form át csak arra használja
Szent Gellért, hogy az egymás mellé állíto tt szentirási helyekből követ­
keztetést vonjon le, mégpedig olyat, am it egyebünnen m ár tudunk. Például
K risztus istenségét így bizonyítja : a cherub szó a tudom ány teljességét
jelenti, ám de a tudom ány teljessége a szeretet, te h át a cherub szó jelenti
a szeretetek Ámde K risztusra v o n atk o ztatv a m ondja a Szentírás acherub-ot,
te h á t K risztus a szeretet. Ámde a szeretet Isten, te h át K risztus Isten .1
Máshol azt bizonyítja, hogy Izaiás prófétánál az «angeli pads» kifejezés
ugyanazt jelenti, m int a him nuszban az «angeli Domini» : K risztus a béke,
te h át a béke angyala K risztus angyala. Ámde K risztus a mi U runk, te h át
a béke angyala ugyanazt jelenti, m int az Ür angyala.12 Szent Gellért az
értelem term észetes igazságaival nem szembesíti intézm ényesen a h ittá rg y a t
és a k in y ilatk o ztato tt igazságot nem ak arja logikai kategóriákba belefog­
lalni. A bölcseletet nem tekinti a term észetes igazságok olyan rendszerének,
amely hiv atv a volna szolgálni és hordozni a hitigazságok tudom ányos tá r ­
gyalását és rendszerét. Ebből folyik, hogy am it mond, abban benne van
a katolikus hitigazság, de a h ittá rg y a t teljes tartalm áb an nem fejti ki és
pontos körvonalakkal nem határolja el. Több valóságm ozzanat a konkrét
rendben össze van kapcsolva, m integy egybe van gyúrva, m int pl. a kon­
k rété létező em berben a hit és tudás, term észeti és term észetfölötti rend,
kegyelem és szabad akarat, K risztusban az Isten és em ber stb. Szent Gellért
éppen a filozófia szerves bekapcsolásának hiánya m iatt ezeket a valóság­
m ozzanatokat az ismerés rendjében, illetőleg a tudom ányos tárgyalás
folyam án nem választja szét élesen egymástól, mindez összefolyik, m int a
régi képeken egym ásba folynak a különböző színek. U gyanarról az egy
konkrét valóságról különböző szem pontból különbözőt lehet állítani. Szent
Gellért a Szentírásra es a patrisztikai hagyom ányra tám aszkodva egym ás­
utáni sorrendben felsorolja a különböző állítm ányokat, de elm ulasztja
világosan megjelölni azt a szem pontot, amely szerint a különböző állít­
m ányok ugyanarról az egy valóságról állíthatók. Hogy a kép hasonlatához
visszatérjek, a Deliberatio, m int minden más a középkor kezdetén írt mü,
olyan, m int a régi távlat-nélküli kép. Az egyes hitigazságok egy síkban

1 U. o. 296. ször is találkozunk a Deliberatioban. V. ö. :

2 U. o. 32. Hasonló szillogizmusokkal több­ 42, 112 stb.
5«4 Ibrányi Ferenc

vannak, egyformán fontosak, egyform a jelentőségűek. A tá v la to t a későbbi

skolasztika ad ta meg éppen a bölcseletnek a teológiába való szerves beépítése
által, am ikor az egyes hitigazságok ta rta lm á t élesen kipontozta, a belőlük
folyó következtetéseket kim erítően levonta és a hitigazságokat az alá- és
fölérendeltség rendszerében egym ásba kapcsolta. Szent Gellért kifejezései
sokszor kevésbbé szabatosak, önm agukban véve többféle értelm et engednek
meg. Hogy Szent Gellért helyesen érti a kifejezéseket, az más szövegekkel
való összevetés ú tjá n tűnik ki.
A D eliberatio te h á t a kezdődő középkor sok szem pontból eredeti h it-
tudom ányi alkotása, am ely m agán viseli a kor teológiájának megőrző és
áthagyom ányozó jellegét. Beleilleszkedik a katénás irodalom ba, a bölcseletet
nem építi bele a teológiába. A V III. és IX . század h atalm as lendülettel
fejlődésnek induló teológiájának erejét, szépségét, fiatalos báto rság át és
töretlen bizalm át ra g y o g tatja meg a X I. század első felének süllyedett-
ségében és ezzel beharangozza a skolasztika Szent Anzelmmel meginduló
tavaszát. A D eliberatiónak a teológia egyetemes tö rtén e té t tekintve, ez az
egyik jelentősége.
A D eliberatio m ásik h ittu d o m án y tö rtén eti jelentősége az előbbinél
sokkal fontosabb. A m int lá ttu k , a n yugati teológia anyagát a patrisztik áb ó l
vette, mégpedig a latin atyáktól. A Bizánccal való szakadás elidegenítette
N yugatot K elettől, továbbá a középkori hittudósok általáb an nem tu d ta k
görögül. T ehát N agy Szent Gergely, Szent Jerom os és főleg Szent Ágoston,
to vábbá Cassiodorus és Szent Izidor v o ltak a nyugati teológia forrásai.
Tőlük v e tte a nyugati teológia a hittudom ányos anyagot, mégpedig úgy,
hogy a különböző a ty ák tó l v e tt anyagot nem dolgozták egybe, éppen ezért
az önálló, külön jellegű rétegek egy-egy könyvben végignyom ozhatók.
A nyugati a ty á k a t általáb an jellemzi a gyakorlati hitigazságok irán ti
érzékenység, to vábbá az em pirikus-pozitív beállítottság. A középkori
nyugati teológián is k im u ta th a tó ez a vonás, m int öröklött jelleg. Viszont
K eleten a III. századtól fellépő és ro p p an t sok elemből összetevődő újpla-
tonikus rendszer az V. században érintkezésbe került a katolikus h ittu d o ­
m ánnyal és Ps. Dionysius A reopagita szerencsésen v é g reh ajto tta a merész
kísérletet, az újplatonikus rendszert beleépítette a katolikus hitigazságok
rendszerébe. Ps. Dionysius keresztény új platonizm usa az am úgy is spekulatív
és m isztikus beállítottságú K eleten szédületes arányokban h ó d íto tt. Az ő
teológiája le tt «a teológia». írá sa it m ásolták, terjesztették , széltében-
hosszában olvasták az egész keleti császárság területén, a V II. század
közepén Maximus Confessor, Chrysopolis (ma Skutari) kolostorának a p á tja
m ár Ps. Dionysius írásait kom m entálta. A legújabb h ittu d o m á n y tö rtén e ti
kutatások (főleg a francia kutató-iskola) felhívták a ügyeim et arra, hogy
a nyugati teológiába is átszürem kedett a Ps. Dionysiusból forrásozó m isz­
tik a és újplatonikus vonásokat hordozó m isztikus teológia. M intha lá th a ­
ta tla n csatornákon jönne K eletről N yugatra, hol itt, hol o tt tű n ik fel és
m int új idegen réteg belehúzódik a nyugati teológiába. Jellemző, hogy
 Szent Gellert teológiája 505

mivel N yugaton hiányzott a kellő bölcseleti iskolázottság és spekulatív

készség, a keleti m isztika p an th eista értelm ezésben csapódott ki és m int
az arab aristotelizm ussal egyenlőrangú veszedelem és szívós eretnekség
fenyegette a nyugati izmosodó keresztény teológiát, a IX . századtól egészen
Szent Tamásig. Már a IX . században H ilduin, St. Denis a p átja és Scotus
E riugena lefo rd íto tták Ps. Dionysius m űveit, a X II. században Hugo a
S. Victore kom m entálta a H ierarchia coelestis-t, ugyanabban a században
Johannes Saracenus, a X III. században R obert Grosseteste fo rd íto tták
latin ra Ps. Dionysius írásait. Eriugena racionalista m isztikájában, D avid
de D inant és Am alricus de Bene pantheizm usában 1 (X II. század végén)
Ps. A reopagita m isztikus teológiája tö r u ta t m agának. E ck h art m ester
írásaiban pedig a keleti m isztika találkozik a teu to n lélekkel. A nyugati
teológiába nem úgy kapcsolódik bele a keleti m isztika, hogy Ps. Dionysius
írásait egyszer lefordította Scotus Eriugena, és ettő l kezdve a gondolat
m agától erjedt N yugaton, ezt a felfogást az ism ételt fordítások is kizárják,
hanem a IX . századtól kezdve állandóan áram lo tt a m isztikái elem K eletről
N yugatra, és a nyugati teológia központjába, Párizsba. T ovábbá nem csak
g azdagította a nyugati h ittu d o m án y t, hanem egyben, m int óriás eretnekség,
alapjaiban rengette meg a hittu d o m án y n ak épülő félben levő rendszerét.
Szent Tam ás nagyságát egyaránt bizonyítja az, hogy a m isztikát beleépí­
te tte a katolikus teológia rendszerébe, m int az, hogy a peripatetikus m eta­
fizikát a h ittu d o m án y hordozójává és ta rtó gerendázatává tette. Hogy
Szent Tam ás Ps. Dionysius m isztikáját is felvette szervesen a Sum m ába
és összhangba hozta az aristotelesi m etafizikával, annak ékesen szóló bizo­
nyítéka a 4. Isten-bizonyítás, am elynek keretében Ps. Dionysius teológiá­
jának alapgondolatát átszerelte az aristotelesi m etafizika rendszerére.
A h ittu d o m án y tö rtén et legújabb m egállapítása kettős feladatot jelöl
ki a további k u tatáso k szám ára: 1. Fel kell k u ta tn i a balkán és általáb an
keleti kolostorok könyvtáraiban Ps. A reopagita kéziratait és ezeket össze
kell hasonlítani. A még föl nem fedezett kéziratok meglepő eredm ényre
vezethetnek. 2. Meg kell találni azokat a huzalokat, szálakat és pilléreket,
am elyeken á t századokon keresztül áram lo tt Ps. A reopagita m isztikája
K eletről N yugatra, illetőleg am elyek pozitív bizonyítékai ennek az állandó
szellemi áram lásnak. L ehetetlen ugyanis, hogy ez a szellemi áram lás K elet
és N yugat h atárán , érintkezési p o n tjain m egállót ne ta rto tt volna és h it­
tudom ányos írásokban le nem csapódott volna. Ezek a megállók eg y ú ttal
a közvetítő szerepét is betö ltö tték , hiszen az ú t hosszú volt Bizáncból
Párizsba, különösen hosszúvá te tte az u ta t K elet és N yugat feszültsége.
Szent Gellért D eliberatiója ennek a K elet és N yugat között fennálló
szellemi áram lásnak egy huzala, pillére annak a hídnak, amelyen keresztül
Ps. Dionysius m isztikus teológiája u ta t ta lá lt Bizáncból Párizsba. H a a
D eliberatiónak nem is volt a nyugati teológiára és annak kialakulására

1 G . T h é r y , D avid de D inant (Études sur son panthéism e m atérialiste), Le Saulchoir, 1925.

 5 °6 Ibrányi Ferenc

hatása (bár éppen az a körülm ény, hogy a freisingi levéltárban ta lá lták

meg a kéziratot, a m ellett tanúskodik, hogy Szent Gellért könyvét a X I.
században N yugaton is ism erték), m indenesetre tanúskodik a m ellett a
szellemi áram lás m ellett, am elyet a legújabb h ittu d o m án y tö rtén et kény­
telen volt felvenni azért, hogy m egm agyarázza a Ps. A reopagita m isztikájá­
nak bélyegét m agánhordó m isztikái beszürem kedést, am elyet a nyugati
teológiában a IX . századtól kezdődőleg ú jra és újra észlelni lehet. Szent
G ellértet történeti helyzete is predestinálta a közvetítésnek, illetőleg a
tanúskodásnak a szerepére. Velencében született és élt, Velence pedig
Bizánc, illetőleg B alkán és N yugat között a kereskedelmi érintkezésnek és
szellemi kicserélődésnek csom ópontja volt. Szent Gellért, am int ezt a Deli-
beratio alapján H ajdú Tibor is m eg állap ítja,1 tu d o tt görögül. Továbbá
Velence közel volt a régi ravennai exarchátus szűkebb területéhez, am elynek
erősen bizánci jellegű k u ltú rája volt. A ravennai kultúrterülethez ta rto z o tt
a Ravennához oly közel fekvő Bologna is, ahol Szent Gellért a Velencében
m egkezdett tan u lm án y ait fo ly tatta. A D eliberatio-ban könnyű felismerni
Ps. Dionysius teológiájának rétegeződését, mely idegenül illeszkedik bele
a latin a ty ák tó l v e tt patrisztikai anyagba. Szent Gellért m űvének te h át
h ittu d o m án y tö rtén eti főjelentősége éppen az az eddig nem ism ert tény,
hogy közvetíti K elet m isztikáját N yugatra, illetőleg pozitív bizonyítéka
a kelet-nyugat irányú állandó szellemi áram lásnak, am ely nélkül érthetetlen
a m isztikái elem nek a nyugati teológiába való folytonos új betörése.
Szent Gellért teológiájának részletes ism ertetése folyam án kettős cél
vezet. Először a katénaszerű szentírásm agyarázat szétszórt helyeiből, m int
m ozaikokból össze akarom állítani Szent Gellért teológiáját. A m int látni
fogjuk, a D eliberatio-ból gazdag ta rta lm ú dogm atikát lehetne megírni.
Ebből a szem pontból kidom borodik Szent Gellértnél az áthagyom ányozó
és konzerváló jelleg. Másodszor ki akarom emelni Szent Gellért m űvéből
Ps. A reopagita teológiájának elemeit és rétegeit és ezzel bizonyítani kívá­
nom, hogy a D eliberatio valóban pillére annak a hídnak, am ely a IX .
századtól kezdve közv etítette a keleti m isztikát a nyugati teológia szám ára.

* * *

Szent Gellért teológiájának egyik központi gondolata : I s t e n ­

e s z m é j e . E zt illetőleg a D eliberatiót m ajdnem kizárólagosan Ps. Aero-
pagita m isztikája inspirálta.
Szent Tam ás a De potentia című m ű v éb en 2 felsőbbséges egyszerűség­
gel foglalja össze az Isten-ism erés hárm as ú tjá t. Az értelem első lépésben,
am elyet Isten felé tesz, állítja az okról azt, ami m egvan az okozatban (theo-
logia affirm ativa, καταφατική). Ezen az úton állítju k Istenről, hegy értelmes,
szent, jó, van, él stb. A m ásodik lépés előzménye Isten term észetének

1 A pannonhalm i Szent Benedek-rend tör­ 2 P ót., q. 7, a. 5, ad 2.

ténete, 373.
 Szent Gellért teológiája 507

tüzetesebb vizsgálata. Az Isten nem testi való, nincs részekből összetéve,

benne nincs kettősség, v a rra t, a képességiség és ténylegesség repedése,
benne m inden egy. Isten te h át a tiszta ténylegesség, a színiét és ősazonosság.
K övetkezőleg Isten léttelj ességét nem lehet a tap asz talat alapján szerzett
kategóriákba belefoglalni. K ívül van m inden fajon és n e m e n : Isten meg­
h a táro zh a ta tla n és m egfoghatatlan. T ehát nem úgy értelmes, m int az ember.
Az isteni értelem nek nincs szüksége érzéki benyom ásokra, az isteni tudás
nem lépésről-lépésre alakul ki, Isten nem ért meg most jobban valam it, am it
előbb kevésbbé é rte tt, hanem csak képes volt jobban érteni. Isten értelm e
m inden valóságnak öröktől fogva való teljes megértése, és ez a m egértés
m aga az Isten. Amíg az Isten-ism eret első lépésében az em beri és isteni
értelem hasonlósága dom borodik ki, addig a második lépés a különbséget
állítja előtérbe (theologia negativa, αποφατική). A m ásodik úton teh át
azt m ondja az em ber Istenről : Isten nem értelm es, nem szent, nem jó,
Isten nincs, nem él stb. A tagadó Isten-ism erés nem azt ak arja mondani,
hogy az emberi értelmesség, szentség, jóság, lét és élet tökéletessége és
gazdagsága nincs meg Istenben, hanem csak azt, hogy az isteni értelem ,
jóság, szentség, lét, élet stb. végtelen m ódja szám unkra hozzáférhetetlen.
A m ásodik lépés azonban csak a tag ad ást em líti és emeli ki, ezért félreérthető.
Mert bár az emberi értelem , szentség, jóság, lét és élet végtelenül messze
esik az isteni értelem , szentség, jóság, lét és élet merő tökéletességétől,
fennáll az okság kapcsolata, am elynek szálán, bár az analógia figyelembe­
vételével, m indazonáltal teljes joggal kö v etk ezteth etü n k a végesről a vég­
telenre, az emberi értelem ről, szentségről, létről és életről az isteni értelem re,
szentségre, létre és életre. E zért a harm adik lépés kiigazítja a m ásodikat :
Isten értelmes, szent, van, él, de nem úgy, m int az ember, hanem végtelenül
tökéletesebb módon, teh át Isten superintelligens, supersapiens, superbonus,
superessentia, supervita. A harm adik ú t módszere a fokozás (eminentia),
am ely figyelembe veszi az Istenről és em berről állíto tt fogalmak egységét
és különbözőségét.
Már A lexandriai Kelemen kiemeli a negatív Isten-ism eret fontosságát.1
A negatív teológiát azonban központi program m á teszi Ps. Dionysius és
u tá n a az egész m isztikus teológia. Ps. A reopagita szerint inkább m egközelít­
h etjü k Isten t a tagadás, m int az állítás ú tján , inkább meg tu d ju k róla
m ondani, hogy mi nem, m int azt, hogy mi (οί -θεοειδείς . . . ύμνοϋσιν αυτό
κυριώτατα διά τής πάντων των δντων άφαιρέσεως).2 M indazonáltal Ps.
Dionysius a gyakorlatban a tagadással egyenlő m értékben alkalm azza a
fokozás m ódszerét is.
Szent Gellért Isten-eszm éje nemcsak ta rtalm áb an egyezik Ps. Dionysius
Isten-eszm éjével, nemcsak kifejezéseiben em lékeztet rá, hanem könnyű
k im utatni, hogy valahányszor hosszabban szól Istenről, emlékezetből idézi 7

1 A lexandriai Kelem en, Strom ateis, lib. 5. 2 De divinis nominibus, cap. i, § 5. Migne,
Migne, P. G., 9, 121. P. G., 3, 593·
 5°8 Ibrányi Ferenc

Ps. Dionysius, illetőleg M aximus Confessor szavait. Bizonyos teh át, hogy
Szent Gellért Ps. Dionysius m unkáit sokat fo rg atta és teológiai alapodén-
\ tációját a m isztikus teológiából m erítette.
Érdekes megjegyezni, hogy míg a pantheizm us téves vágányára fu to tt
későbbi m isztika egyoldalúan kiélezte a tagadás m ódszerét és figyelmen
kívül hagyta a fokozás kiegészítő ú tjá t és elszak íto tta azt a szálat, am elyen
el lehet ju tn i Istenhez, addig Szent Gellért helyes teológiai érzékkel a ta g a ­
dást mindig kiegészíti a fokozással, sőt a fokozásra teszi a hangsúlyt.
Ps. Dionysius írásaiban tartalm ilag m egtalálható, hogy a terem tm ények
tökéletességét nem lehet egyértelm űleg (univoce) állítani Istenről, hanem
csak bizonyos arány, azaz az analógia szem m eltartásával, hiányzik azonban
az analógia kifejezése és az analógia fogalm ának részletes kifejtése. H asonló­
képpen az egyszerű és vegyes tökéletességek fogalm a áll hom ályosan Ps.
Dionysius előtt, am ikor például a De m ystica theologia-ban az állító és
tagadó Isten-ism erés módszeres különbségére m u ta t r á .1* Szent G ellértnél
az analógia fogalma, to vábbá az egyszerű és vegyes tökéletességek közötti
különbség, a különbségből folyó teológiai következtetés jelentősen elmosó-
d o ttabb, zavarosabb, m int Ps. D ionysiusnál. A korai középkor teológiájá­
nak éppen ezekben a kérdésekben m utatkozó bizonytalansága in d íto tta a
fénykorát élő skolasztikát arra, hogy csodálatos éllel dolgozza ki az analógia
fogalm át, to vábbá az egyszerű és vegyes tökéletességek közötti különb­
séget és ennek folyom ányaként fölállítsa, hogy míg az egyszerű tökéletes­
ség form ailag állítható Istenről, a vegyes tökéletesség csak értékbelileg
(virtualiter et em inenter).
A D eliberatióban három hosszabb szöveg találh ató Istenről, m elyek­
nek alapján Szent Gellért m isztikái orientációja tű n ik ki. Lássuk a szöve­
geket.
Szent Gellért a D eliberatio 2. könyvében Istenről így ír : | «* Sciendum
verő quia unum semen num eri est, non num erus . . . | ^Verum d icitu r
unum sc. Deus, u t subtilius disseram us, quia om nia universaliter est per
unius U nitatis excellentiam , et om nium est unius inreversibiliter causalis.
N ullum enim existentium est non participans unius, séd sicut simul omnis
num erus m onada p a rticip at, et unum duo, et decem dicitur, et semis
unum , et tertium , et decim um unum , sic omnia, et om nium pars unum p a r­
ticipant, atque unum essendo om nia sunt existentia . . . | 111E st itaque Deus
in num ero quasi caput num eri, innum erabiliter verő. | IVOmnia nam que ipse
ipso uniform iter praeam bit, et circum prehendit. Theologia igitur to tam
D ivinitatem , quam Thearchiam quidem volunt, u t om nium causam lau d at
unius vocabulo, et unus P ater, et unus Dominus Jesus Christus, et ipse Spiri­
tus Sanctus superexcellenter totius divinae u n itatis connexio nominatur». 2
A szöveget négy részre osztottam . Az első rész szóról szóra idézi Szent

1 D e m ystica theologia, cap. 2. M igne, P. 2 D elib. 43— 44.

G., 3, 1026.
Jelenetek Szent Gellért püspök legendájából (Vatikáni K épes Legendárium).
 510 Ibrdnyi Ferenc

Iz id o rt.1 A m ásodik rész szószerint em lékeztet Ps. Dionysius szövegére :

«Unus autem , quia est om nia unice secundum excellentiam unius u n itatis
et om nium causa, non am ittendo suam u n itatem ; nihil enim illius unius
expers est, séd quem adm odum omnis num erus p articip at unitatem , atque
unus binarius denariusque dicitur, et dim idium unum unaque te rtia decima-
que ; sim iliter etiam om nia et quaelibet p articu la particeps est unius, et
hoc ipso quo quid unum sunt, etiam om nia su n t quaecum que sunt».12
A harm adik rész önállóan Szent Gellért fogalm azásának látszik.
A negyedik rész ism ét Ps. D ionysiust idézi em lékezetből : «Omnia
enim in se unum uniform iter an ticip an t et com plectuntur (προείληφέ τε
καί περιείληφε). H ac itaque ratione Scriptura to tu m Deum (Ταότη γουν ή
θεολογία την δλην Φεαρχίαν), tan q u am om nium causam , sub unius appel-
latione lau d at ; atque hoc modo unus est Deus et P ater, et unus Dominus
Jesus Christus, atque unus idem que Spiritus, per supraquam abundantem
totius divinae u n itatis indivisibilitatem . . .»3
Ps. Dionysius és Szent Gellért szövegeinek összevetéséből kitűnik,
hogy míg Ps. Dionysius kizárólag a transzcendentális egységről beszél,
addig Szent Gellért keveri a számegység és transzcendetális egység fogalm át.
Szent Gellértnek te h á t nem volt kifogástalan bölcseleti m űveltsége és a
két fogalom éles különbségét nem lá tta .
Szent Gellért te h á t az Istenről a következőket m ondja : Isten egy,
m ert Isten egyetem esen a m inden, éspedig az egy egység kiem elt értelm é­
ben, to vábbá m ert m inden egynek az oka. Nincs semmi létező, am i nem
volna egy, illetőleg nem részesedne az egységből ; am int m inden szám is
egy ; egy szám a kettő, a tíz, a fél stb. ; egy m inden és annak m inden
része egy. Isten te h át a szám nak a kezdete, de m egszám lálhatatlanul. 4
Minden egyöntetűen m agábafoglalja az egyet. A teológia te h át Isten t,
m int m indennek az okát m agasztalja, m ikor Iste n t egynek m ondja, és
egynek m ondja az A ty át, egynek Jézus K risztust és egynek a Szentleiket,
az egész isteni egység kapcsát.
R endkívül mély Isten-fogalom van Szent Gellért szövege m ögött :
Isten az ősegység és színazonosság. Isten létteljességéből részesedik m inden,
ami van, am ennyiben m inden létező egy valam i.
A következő Istenről szóló hosszabb rész a D eliberatio hatodik könyvé­
nek elején van. A megértéséhez előre kell bocsátani a «medium» szó fogal­
m át és jelentését. A «medium» fogalm át Szent Gellért közvetlenül Ps.
A reopagitától veszi át. Ps. D ionysiusnál a «medium» általáb an a következő

1 E tvm ologiarum liber III, cap. 3. Migne, görög szöveget közlöm .

P. L„ 82, 15.5.
2 De d ivinis nom inibus, cap. 13, § 2. Migne,
P. G., 3, 978.
3 U. o., cap. 13, § 3. Migne, P. G., 3, 979.
A Migne-féle kiadásban közölt latin fordítást
idézem, hogy a hasonlóság Szent Gellért latin
szövegével kitűnjék. A hol Szent Gellért szövege
jobban em lékeztet a görögre, o tt az eredeti
N yilván valóan tév ed ett Karácsonyi, amikor
az id ézett szöveg alapján azt a k ö v etk eztetést
vonja le, hogy Szent Gellért B oethius «De
arithmetica» című k ön yvét olvasta, vag y v ala­
mikor tanulta. (K arácsonyi i. m. 212).
4 Itt keveri össze Szent Gellért a szám ­
egységet, azaz a m ennyiségi egységet a transz­
cendentális egységgel.
 Szent Gellert teológiája 511

összetételekben szerepel : prím a, media, ultim a (extrem a, inftma), (πρώ­

τιστα, μέσα, έσχατα). A m edium (μέσον), fogalm át kifejti Ps. Dionysius a
De coelesti hierarchia című könyvében.1 I tt a «media» közbülsőket, tökéle­
tesség szem pontjából közepes dolgokat jelent, szemben a legalább viszonylag
legtökéletesebbek és legtökéletlenebbekkel. A m edium fogalm ának eredete
visszamegy A ristotelesre, aki különböztetett első indító, in d íto tt indító és
nem indító induló között (prim um movens, m oventia m ota, m otum ).
A testek vagy olyan indítók, am elyek in d ítta tn a k (ez leginkább áll a leg­
felső szférára és általában az égitestek világára), vagy csak m erőben in d ít­
ta tn a k és nem in dítan ak (sublunáris világ testei). Plotinos Aristoteles gon­
d o latát új értelm ezésben beleépíti a platonikus, illetőleg újplatonikus szem­
léletbe. Ps. Dionysius pedig átveszi az új platonizm usból a hárm as felosztást
a m ár jelzett értelem ben. Sőt Ps. Dionysius a prim a-m edia-extrem a három ­
ságát m ódszerként is felhasználja, am ikor az Isten-ism eret módszeres k iala­
kításáról beszél. A De m ystica theologia című m üvében rá m u ta t arra, hogy
az állító teológia ellentétes módon já r el, m int a tagadó. Az első, am int
azt a De divinis nom inibus című m üvében be is m u ta tja , kiindul az elsőktől,
m ajd a közbülsőkön keresztül leszáll a legalsóhoz (positiones «a prim is
incipientes, et per m edia et exterm a descendentes ponebamus»). A tagadó
teológia pedig fordítva : a legalsóktól kiindulva a közbülsőkön keresztül
eljut az elsőkhöz («hic verő ab extrem is ad prim a ascendentes, om nia remo-
vemus»).2 Azaz az állítás ú tjá n inkább kell a legm agasabb tökéletességeket
állítani Istenről, m int a legalsókat ; a tagadás ú tjá n pedig inkább kell
Istenről tagadni a legtökéletlenebb tulajdonságokat, m int a legtökéleteseb­
beket. A tökéletesség hárm as fokozata Ps. D ionysiusnál nemcsak a gondol­
kodás módszere, hanem a valóság egyetem es törvénye is, hiszen az angyalok
kilenc k arát is három rendbe, hierarchiába o sztotta, m ert az alá- és fölé­
rendeltség hárm as fokozata az angyal világra is érvényes Törvény («.. . rerum
om nium prim ordiali ordine lex ista co n stitu ta est, ut per singulas hierarchias
prim i essent, ac medii, novissim ique ordines»; πρώτα, μέσα, τελευταία).3
Szent Gellért és az egész m isztikus teológia átveszi Ps. D ionysiustól a
tökéletesség hárm as tagozatának gondolatát. Szent Gellért a Canticum
«benedicite, laudate, superexaltate» szavait a prim a-m edia-ultim a keretébe
foglalja.4 A nanias, Azarias és Misáéi, valam int a N ap, Hold és csillagok
három ságában a lelki életben tökéletesek, haladók és kezdők fokozatait
véli szim bólum okban kifejezve felfedezni.5 Nem véletlenül írt E ck h art
m ester sem Opus trip artitu m -o t.
Nézzük ezután, m int m ond Szent Gellért Istenről. A szöveg a követ-
I
kező : «Contemplanda . . . nos . . . e x p e c ta n t.. . quantum hoc quo | incom-
II
prehens ibile com prehenditur, j quodque formis cingitur, et a formis non
1 D e coelesti hierarchia, cap. 2, § 5. Migne, 3 D e coelesti hierarchia, cap. 4. Migne,
P. G., 3, 143. P. G., 3, 182.
2 De m ystica theologia, cap. 2. Migne, P. 4 D elib., 2— 3.
G., 3, 1026. 5 U . o. 12, 131.
512 I b r d n y i F erenc
in
tenetur, | cui nec prcem ium praedicatur, nec narratio inscribitur, quam -
quam n arretur, dicique possit non solum prcem ium , quin etiam Epilógus,
IV
quin etiam conhrm atio, | quin etiam ablatio optim a, quem adm odum po-
V ' VI
sitio, I in quo nihil medii reperitur, per m edium non m ovetur, I ubique
VII
diffusum , in to to enim et a toto, ipsum que to tu m , i m edium vero a quo
prim a, et media, et ultim a longe a Philosophorum mediis, quam quam sua
v irtu te haec . . ,»1
A szövegnek az értelm e : elm élkednünk kell, hogy a m egism erhetetlen
Isten t m egism erjük, akit a dolgok körülvesznek, de nem tartalm azn ak ;
akiről nem lehet azt állítani, hogy bevezetés, vagy tárgyalás, bár tárgyalni
lehet róla, és aki egyúttal nem csak bevezetés, hanem befejezés és bizonyítás
is ; aki tagadás éppúgy, m int állítás ; akiben nincs közbülső, m ert semmi
nem m ozgatja; aki m indenütt jelen van az egészben és egészen, és Ö maga
az egész ; közbülső is, akitől vannak az elsők, közbülsők és utolsók, azonban
m ásképpen közbülső, m int a bölcselők közbülsői, ám bár ezeket ő terem tette.
Szent Gellért szövegét hét részre osztottam . Vegyük sorra az egyes
részeket. I. Incom prehensibile com prehenditur. Szószerint nem látszik idé­
zetnek, de Isten m egfoghatatlansága Ps. Dionysius m inden m űvében folyton
visszatérő gondolat. Ö sszetartoznak a II. és VI. rész : formis cingitur et
a formis non te n etu r ; ubique diffusum , in toto enim et a to to ipsum que
totum . Ism ét Ps. Dionysius gondolatainak eredeti fogalm azása.12 A h a r­
m adik rész, úgylátszik, Szent Gellért eredeti gondolata. Szent Izidort
követve a beszéd négy részét különbözteti m eg .3 Majd a m isztikus teológia
gondolatkörében alkalm azza a retorikai fogalm akat Istenre, először a ta g a ­
dás, m ajd a fokozás ú tjá n : Isten nem bevezetés, nem tárgyalás, és Isten
mégis bevezetés is, befejezés is és bizonyítás is. A IV. rész idézet Ps. Diony-
siusból. Ps. A reopagita szövege a következő : «ή πάντων θ-εσις, ή πάντων
ά^αίρεσις, το όπερ πάσαν και θ-έσιν και άγαίρεσήν.»4 Az V. rész Szent

1 U . ο. 139— Τ4°· g y o m án y , m in t k é t idegen a n y a g egym ásm el-

2 H aso n ló kifejezések bő v en ta lá lh a tó k a
m isztik u s teo ló g iáb an . V. ö. p éld á u l Ps. D io n y ­
sius, D e d iv in is no m in ib u s, cap. i, § 7. M igne,
P . G., 3, 595. M axim us Confessor, S cholia in
lib ru m de d iv in is no m in ib u s, cap. 1, § 5 ; cap.
4, § 7. M igne, P . G., 4, 210, 254. H o g y S zen t
G ellért M axim us C onfessor k o m m e n tá rá t is
o lv asta , az később fog ig azo lást n y ern i.
3 «P artes o ra tio n is in rh e to ric a a rte q u a t-
tu o r s u n t : ex o rd iu m , n a rra tio , a rg u m e n ta tio ,
conclusio.» S zen t Izid o r, E ty m o lo g ia ru m liber
2, cap. 7. M igne, P. L ., 82, 127. É szre leh et
venni, hogy S zen t G ellért szeretné, h a a beszéd
részeire a h á rm a s b e o sz tá st leh etn e a lk a lm a z n i;
a m áso d ik felso ro lásb an a b eszédnek h áro m
részét sorolja fel. Szép p é ld a a rra , h o g y a
k eleti m isz tik á i teo ló g iáb ó l és a n y u g a ti p a t-
risztik áb ó l v e tt a n y a g o t S zen t G ellért nem
tu d ja szerves egésszé összedolgozni. A k é t h a ­
le ttisé g b e n réteg ező d ik . U g y an ezt ta p a s z ta ltu k
ak k o r, a m ik o r S zen t G ellért a szám egységet
és a tra n sz c e n d e n tá lis egységet összekeverte.
S zen t G ellért P s. D io n y siu s a la p já n beszél a
tra n sz c e n d e n tá lis egységről. K özben eszébe ju t
a n y u g a ti p a trisz tik a i h ag y o m án y b ó l (Sz.
Izidor) az, a m it az egységről o lv a so tt. C sak­
hogy S zen t Iz id o rn ál a szám egységről v a n szó.
M ikor S zen t G ellért a k é t a n y a g o t egyszerre
veszi fel a D elib eratio b a, a k é t h ag y o m án y i
a n y a g idegenül és belső k ev ered és n élk ü l m eg­
m a ra d egvm ás m elle tt. H a v a la k i S zent G ellért
szövegét olvassa és nem jö n rá a rra , hogy i t t
k é t k ü lönböző h a g y o m án y i réteg benső egység
n élk ü l találk o zik , a D e lib eratio szövegét nem
é rti m eg és az egész szöveggel v o lta k é p p e n nem
tu d m it kezdeni.
4 D e d iv in is n om inibus, cap. 2. Migne,
P . G., 3, 641.
 Szent Gellert teológiája 513

Gellert fogalm azásának látszik és előtérbe lép a «medium» aristotelesi

értelm e : olyan indító, mely m aga is in d ítta tik .1 A V II. rész azt m ondja,
hogy Istenről mégis lehet azt állítani, hogy közbülső, m ert tőle van n ak
a közbülsők éppúgy, m int az elsők és utolsók. Máskép közbülső azonban az
Isten, m int a bölcselők a közbülsőt megfogalmazzák, ám bár Isten a böl­
cselők által m egfogalm azott közbülső oka. Szent G ellértnek az a gondolata,
hogy ha Istentől vannak a közbülsők, akkor ezek ta rta lm a valam iképpen
Istenről állíth ató is. Hogy hogyan állítható, azt nem m ondja meg, m ert
nem ism eri az egyszerű és vegyes tökéletességek közötti különbséget.
Ps. D ionysius sehol sem m ondja, hogy Istenről a közbülsőség állítható.
A zonban M aximus Confessornak a De divinis nom inibus című könyvhöz
írt kom m entárában ezt olvassuk : «unde et princípium om nium sicut
auctor dicitur, ita etiam m edium dicitur, veluti perdurationem in consi-
stendo concedens». (βθ-εν ώς άρχή πάντων, . . . λέγεται, ουτω καί μέσον.)2
M aximus Confessor szerint Isten annyiban m ondható közbülsőnek,
am ennyiben a terem tm ényeket fen n tartja. Szent Gellértnél ez a m agyarázat,
illetőleg indokolás hiányzik. Bizonyosra vehető azonban, hogy Szent Gellért
M aximus Confessor kom m entárát olvasta és a kom m entár h atása a la tt
ta r tja állíthatónak Istenről, hogy közbülső (medium).
Szent Gellért közölt szövegéből Isten-eszm éjét illetőleg kidom borodik
Isten abszolút létteljessége és transzcendenciája. Ami érték van a te re m t­
m ényekben, az m ind egyszerre van meg Istenben, és Isten egy sem ezek
közül.
A harm adik igen érdekes szöveg, mely Isten örökkévalóságáról szól,
a D eliberatio hatodik könyvének végén találh ató . A szöveg önm agában
rendkívül homályos, alig érthető, egyébként a kézirat is több helyen való­
színűleg hibásan van m ásolva. A zonban teljes világosság derül rá, ha
M aximus Confessornak a De divinis nom inibus című könyvhöz írt kom m en-
tá ra mellé helyezzük, am elynek em lékezetből való, különben elég hű idézete
Szent Gellért szövege. A m egértés és összehasonlítás könnyebbsége kedvéért
a két szöveget egymás mellé helyezem. Sem a B atthyány-féle kiadás jegy­
zete, illetőleg m a g y a rá z a ta ,3 sem K arácsonyi János nem sejtette, hogy
a szóban forgó hely m ögött Ps. Dionysius m isztikus teológiáját, illetőleg
Maximus Confessor kom m entárának szövegét kell felismerni. Ezért a szöveg
értelm ezésében is tévedtek, illetőleg nem tu d ta k Szent Gellért szavaival
m it kezdeni.

1 A risto telesi g o n d o lat v ezeti S zent Gel- 2 S. M axim i Scholia in lib ru m de divinis
lé r te t a k k o r is, am ik o r a b á lv á n y im á d ó zsidók­ n om inibus, cap. 4, § 7. M igne, P. G., 4, 253— 254.
ról a z t m o n d ja, hogy Is te n n e k tisz te lté k a z t, 3 L. a B a tth y á n y -fé le k iad ás elején (X X IX -
«quod no n n isi ab a lte ro m ov eb atu r» . (D elib., X X X V I. old.) «De th eo lo g ia S. Gerardi» cím ű
107— 108.) Is te n te h á t S zent G ellért szerint é rtek ezést.
«m ovens im m obile».

S zen t István. I. 33
 514 Ibrányi Ferenc

Szent Gellert. M axim us Confessor.

Deus aeternus, ait, qui construxit

fines terrae, qui etiam antiquus di-
erum nom inatur, u t in superioribus
dictum scimus.
Sapientissim e securum reddit audi-
torem in religione, dicens non debere
existim ari ea quae aeterna dicuntur,
ideo esse Deo coaeterna qui est ante
saecula. E t jam quidem s u p ra 1
A eternum autem aliquando non dixim us, aeternum proprie dici, non
ipsam aeternitatem volunt sublim iter ipsam aeternitatem , sed quod aeter­
theorantes, séd quod aete rn itati par- nitatem p articip at : ergo quae in tel­
ticipatur, ergo intelligibilia proprie ligibilia proprie et entia, u t quae
e x iste n tia 12 u t im m ortalia facta, effecta sunt im m ortalia, et aeterna,
et aeterna, sicut in fin ita 3 volun- u t quae Dei v o lu n tate sine fine per­
ta te Dei perm anentia oportet dicere. m anent, dicere oportet, tan q u am et
U tique et producta a Deo non prius a Deo producta, cum prius non
existentia proprius autem m axim é essent. Maxime verő propriis utens
quae apud Gentiles philosophos ho­ dictionibus, quae apud philosophos
nesta sunt, tran sd u cit sermo ágens, graecos arcana veneranda, sine peri-
culo ad religionem trad u cit : dicit
existentia quidem , quae et aeterna, itaque, entia quidem esse ac aeterna,
incorporates v irtu tes a Deo conditas, incorporeas v irtu tes a Deo creatas
(τάς άσωματώδεις δυνάμεις όπδ
non tarnen coeternas Deo, sicut Θεοΰ δημιουρη&είσας), non tarnen
som niant, delirantque praedicti. Si­ Deo coaeternas, sicut Graeci nugan-
mul omnia dicentes. tu r, Simul Deus, simul omnia, di­
Sunt autem et facienda, haec verő centes ; sunt autem quae gignuntur
aj u nt corpora, quae sunt incorpo- haec, inquit, terrena corpora, quae
ralia,4 quae et n a tiv itatem , et cor- et generationem et corruptionem ap ­
ruptionem nom inant, ut fecisse exis­ pellant, velut ea quae in subjecta
te n tia m ateriae,5 et crassiora om nia existunt m ateria ac crassiora om nia
post lunam . Sunt autem m edia exis- sublunaria. Sunt vero media eorum
tentium , id est aeternorum , et fac- quae sunt, sive aeternorum et eorum
torum , vei crassiorum , et hum ilium quae fiunt, sive crassiorum et te r-
corporum , quae e t fiunt, et efficiunt renorum corporum , quae nascu n tu r
frequenter in nativitatem , et corrup- et denascuntur frequenter in gene-

1 H iv a tk o z ik az előbb tá rg y a lta k ra . L. cap. 4 «incorporalia» v a g y a k é z ira t to lih ib á ja ,

5, § 4. M igne, P. G., 4, 314— 315.
2 «existentia» h e ly e tt a k é z ira tb a n ta lá n
«et entia».
3 «infinita» h e ly e tt a k é z ira tb a n ta lá n
«infinite».
v a g y m ásolási hiba.
5 « ex isten tia m ateriae» szin tén v a g y a
k é z ira t to lih ib á ja , v a g y m ásolási h ib a. H e ­
ly e tte : in su b je c ta e x is tu n t m ateria.
 Szent Gellert teológiája
tionem , quae et media honim cor­
pora quidem sunt, et ipsa . . .
Media enim sunt coeli, et stellae
omnes, corpora enim haec licet sub-
tiliora, et quod est animae, sincerius
sicut dicit Apostolus : corpora coe-
et tem poris palestia et corpora
terrestria.
Deinde verő alia est, ait, claritas
solis, et alia claritas lunae, et alia
claritas stellarum . . . In tem pora-
libus, et spatiis firm am entum , et
stellae, quod nos tropologice inspi-
cientes in hoc opere posuim us ad
typicam segregationem. Verum et
corpora, et tem poralia, et visibilia.
Ac per hoc aeterna erunt, et parti-
cipatura, et ipsa aeternitatis, que-
m adm odum et corpora nostra trans-
ftgurata in im m ortalitatem , sicut
Apostolus indicat, p raeterituram , di-
cens figurám m undi, u t superius
dixim us, non m undum . . ,»1
Ps. Dionysius azon a helyen, am elyet M aximus Confessornak közölt
szövege kom m entál, meg ak arja m agyarázni, hogy b ár csak Isten örökké-
1 JDelib., 183— 186.
2 S. M axim i Scholia in lib ru m de divinis
515
ratione ac corruptione : quae horum
media, sunt quidem etiam corpora,
quin etiam aeternitatem participant,
rum ; m edia verő sunt, coelum, et
a stra u n iv e rs a : su n t enim etiam
corpora, etsi tenuioribus constent
partibus, . . . u t loquitur Apostolus :
corpora coelestia et corpora terres­
tria : postea declarans, qualia sint
addit : Alia gloria solis, et alia
gloria lunae, et alia gloria stellarum ;
in tem porum vero spatiis, firm am en­
tum et stellae,
quam vis corpora et tem poraria :
sunt enim tangibilia ac visibilia,
p ariter aeterna erunt, ea quoque
particip ab u n t aetern itatem , sicut
corpora nostra, dum in incorrupti-
onem transfigurantur, quem adm o-
dum etiam Apostolus deciarat, dicens
figurám huius m undi praeterire, non
m undum . . .
N ota igitur quod stellae, et sol,
atq u e luna, necnon coelum, sunt
quidem corpora tenuioribus partibus
c o n s ta n tia ; Dei autem vo lu n tate
facta sunt im m ortalia, sicut etiam
corpora nostra fient post resurrec-
tionem . A liter : Media eorum quae
sunt, et quae fiunt, dicit angelos ac
anim as quae quodam m odo quidem ,
vid en tu r aetern itatem participare,
quia minime corrum pi ac interire
q u e u n t; quodam m odo autem , tern-
pus participare, quia creantur.»12
nom inibus, cap. 10, § 3. Migne, P. G., 4, 387—
3 9 0 .
33
 5i6 Ibrányi Ferenc

való, m iért és m ilyen értelem ben állítja a Szentírás néha terem tm ényekről
és időbeli dolgokról, hogy örökkévalók. Pl. a Szentírásban olvassuk : portae
aetern ales.1 M aximus Confessor Ps. A reopagitát kom m entálva tö b b szent­
írási helyet em lít meg (L aboravit in aeternum , et vivet in h n e m ;12 A nte
tem póra sa e c u la ria ;3 Tem poribus aeternis ta c iti,4) to v áb b á szóvá teszi
az újplatonikus görög bölcselők ta n ítá sá t, am ely szerint a valók örökké­
valók. M aximus Confessor szembesíti a keresztény h itet a görög bölcse­
lettel és az m ondja : a görög bölcselők kifejezését nyu g o d tan átv eh eti
a keresztény teológia, csak el kell hagyni a p an th eista értelm ezést (Simul
Deus, simul omnia). A zonkívül Ps. A reopagita, és még inkább M aximus
Confessor az örökkévalóságban részesedő te re m te tt dolgokra alkalm azza
a tökéletesség hárm as ta g o za tá t : prim a-m edia-inhm a.
E zekután mi Szent Gellért szövegének értelm e? Szent Gellért a követ­
kezőket m o n d ja : Isten örökkévaló és e g y ú ttal «antiquus dierum ».5 Az
örökkévalóság azonban nem jelenti m indig m agát az örökkévalóságot,
azaz Isten örökkévalóságát, hanem jelenti az örökkévalóságban való része­
sedést is. E zért jelenti az «örökkévaló» a szellemi valókat, am elyeket
Iste n örökkévalóknak és h a lh atatlan o k n ak te re m te tt, vagyis am elyek Isten
a k aratáb ó l vég nélkül fennm aradnak. A sajátos bölcseleti kifejezés : «örök
valók», használható te h á t a teológiában is, m ert v an n ak örök valók, t. i.
Isten tő l te re m te tt szellemi valók (angyalok és emberi lélek), azonban nem
egy-örökök Istennel, am int a p an th eista bölcselők vélik. V annak az örök
valókon kívül olyan valók, am elyek keletkeznek és elm úlnak, t. i. az anyagi
hordozóban létező sublunáris te s te k .6 A zonban v an n ak közbülső valók,
finom abb testek is, am elyek középhelyet foglalnak el az örök valók és a
változékony sublunáris testek között. Ide ta rto z ik az égistestek világa,
te h á t az égbolt és csillagok. Az égitestek világa, am ely különben időben
létezik, részesedni fog az örökkévalóságból, ahogy a mi testü n k is h al­
h a tatlan sá g ra fog feltám adni, m ert az A postol szerint elmúlik a világ
alakja, de nem m aga a v ilá g .7
Szent Gellért itt k ife jte tt Isten-eszm éjében kidom borodik a T erem tő­
is te n gondolata. Nincs Istenen kívül semmi, am i nem tőle volna. Sőt Isten
nem csak m egterem tette a valókat, de ha azok létben m aradnak, Isten
ak aratáb ó l m aradnak meg. Szent Gellért szövegében hom ályosan ki van
fejezve az isteni fe n n tartás gondolata. T e rem tett dolognak lenni annyit

1 D e d iv in is n o m in ib u s, cap . io , § 3. M igne, 6 A risto te le s k o zm ológiájából á tv e tte az

P· G·. 3- 938—939·
2 Z so lt., 48, 9. M ax im u s C onfessor nem
g o n d o lt a rra , h o g y az «in aeternum » k ifejezést,
m in t h e b ra iz m u st értelm ezze.
3 T it., i , 2.
4 R ó m ., 16, 25.
5 Az «an tiq u u s dierum » kifejezés D ániel
p ró fé tá n á l fo rd u l elő (7, 9, 13, 22.), P s. D io n y ­
sius sű rű n h a sz n á lja . A m isz tik u s teológia k e d ­
v e lt kifejezése. V. ö. D e d iv in is nom inibus,
cap . 10, § 2. M igne, P. G .; 3, 938.
új p lato n iz m u s az é g ite ste k és su b lu n á ris te s te k
v ilág a k ö z ö tti k ü lö n b ö z te té st. E z a szem lélet
k ü lö n b en á lta lá n o s v o lt az egész k ö zép k o ro n
keresztü l.
7 K a rá c so n y i Já n o s fi. m. 243) részb en
h ib ásan , részb en n ag y o n ö n k én y es k ih a g y á so k ­
k a l fo r d íto tt le egy ré sz t S zen t G ellért szövegé­
ből, ú g y hog y a h ely h o m á ly o ssá g á t e ltü n te tte
és e re d e ti é rte lm é t n em a d ta vissza. M ások
erről a h elyről e m líté st sem teszn ek .
 Szent Gellert teológiája 517

jelent, m int Iste n végtelen tökéletességéből részesedni. A szellemi valók,

m in t legm agasabbrendű valók, részesednek legm agasabb fokban Isten
örökkévalóságából, lehet őket örökkévalóknak m ondani, am ennyiben ha
léteznek, nem m úlnak el. A szellemi valók ilyen értelem ben v e tt örök
létében részesedni fog az em ber teste is az égitestek világával együtt.
Szent Gellért csakúgy, m int a m isztikus teológia, nem lá tta meg a
lényeges különbséget az idő, illetőleg legalább valam i időszerűség és örökké­
valóság között. Az örökkévalóság Szent Gellért szám ára csak an n y it jelent,
hogy a fennállásnak nincs vége. Hogy ez a végnélküli fennállás változások
egy m ásutánjában realizálódik, te h á t valam i időszerűséget foglal m agában,
a rra nem gondolt. Pedig, am int erre a későbbi skolasztika rá m u ta to tt, a
terem tm ény nem egy-örök Istennel, nem csak és nem is elsősorban azért,
m ert az egyik kezdődött, a m ásik nem, hanem főképpen azért, m ert a
terem tm ény létezése szükségképpen változások, ténylegesülések egym ás­
u tá n já b a van beleállítva. Ez alapvetőbb különbség Isten és a terem tm ény
létezése között, m int az, hogy az egyiknek van kezdete, a m ásiknak nincs.
A későbbi skolasztika az «örökkévaló» kifejezést (aeternum , aeternitas) a
m indenestül v álto z h ata tla n való létezésének ta rta m á ra foglalta le, éppen
ezért a skolasztika szám ára örökkévaló terem tm ény ellenmondás. Szent
Gellért nem veti fel a kérdést, hogy mi az idő és mi az örökkévalóság,
ezeknek a kérdéseknek a későbbi skolasztika já rt a végére.
K ülön ki kell térnem a B atthyány-féle kiadás jegyzetére. Szent Gellért
szövegének szavait : «corpora enim haec licet subtiliora, et quod est
animae» úgy értelm ezi, hogy Szent Gellért T ertullián nyom án az em beri
léleknek finom te stet tu la jd o n íto tt.1 Ez az értelmezés eleve valószínűtlen,
m ert Szent Gellért M aximus Confessort követi, aki kétségen kívül az em beri
lelket éppen úgy szelleminek ta rto tta , m int az angyalt.12 Hogy azonban
ez az értelm ezés nem csak valószínűtlen, hanem egész biztosan hibás, az
nyilvánvalóvá válik Szent Gellért m ásik szövegének összevetéséből, am ely­
ben egész világosan szól a lélek testetlen, szellemi term észetéről. Szent
Gellért a következőket írja : «Omnis enim incorporea n a tu ra spiritus in
eloquiis divinis appellatur, unde non ta n tu m P atri, et Filio, et Spiritui
Sancto, u t aj unt, séd omni rationali creaturae et anim ae hoc vocabulum
congruit.»3 Azaz a Szentírásban a «spiritus» jelent m inden testetlen te r­
m észetet. Következőleg a spiritus szó nemcsak Istenről állítható, hanem
m inden értelm es terem tm ényről (itt az angyalra gondol) és a lélekről.
T ehát az emberi lélek épp úgy testetlen, szellemi term észetű, m int az
Isten és az angyal.
H ogyan kell akkor Szent G ellértnek azokat a szavait értelm ezni,
am elyeket a B atthyány-féle kiadás jegyzete hibásan értelm ezett? A meg-

1 D elib., 185, i jeg y zet.

2 V. ö. a k ö zö lt szö v eg et a «N ota igitur»-tól kezdődőleg, a m ik o r az a n g y a lt e g y ü tt e m líti
a lélekkel.
3 D elib., 267.
 5 i8
Ibrányi Ferenc

oldás a következő. M aximus Confessor a hárm as tag o zato t kétféleképen

ta rtja m egjelölhetőnek: i. szellemi valók (angyal és lélek), égitestek
világa, sublunáris testek ; 2. örökkévaló Isten, szellemi valók (angyal
és lélek), testi világ (égitestek és sublunáris világ együtt). T ehát a lélek
az angyallal együtt az első felsorolásban a tökéletesség legfelső fokán
van (prima), a m ásodik felsorolásban pedig lekerül a m ásodik helyre, a
«media» közé. Szent Gellért em lékezetből idézi M aximus szövegét. Amikor
összefoglalja, hogy m ik m ondhatók közbülsőknek (media enim sunt . . .),
em líti az égitesteket és közben eszébe ju t, hogy M aximus szerint a lélek
is közbülső. Nem veszi figyelembe, hogy M aximus később és más felsorolási
rendben em líti a lelket a közbülsők között, to v áb b á elm ulasztja meg­
m agyarázni azt, hogy m ilyen értelem ben m ondható közbülsőnek a lélek.
Távol állt azonban Szent G ellérttől a gondolat, hogy az emberi léleknek
finom te stet tulajdonítson. Megengedem egyébként, hogy M aximus Con­
fessor szövegének és a D eliberatio szóban forgó helyének összehasonlítása
nélkül Szent Gellért szavait helyesen értelm ezni nem lehet.
E gyébként rövid megjegyzésekben többször szól Szent Gellért Istenről,
íg y Szent Gellért azt m ondja, hogy Isten term észetes m ivolta lá th a ta tla n .1
Isten m indent tud, semmi el nem rejtő zh et előle, m ert Isten szellem.12 Ps.
A reopagita m isztikus teológiájának bélyegét viseli m agán a következő
Istenre vonatkozó ré s z : «est universalis m agnitúdó, et principalis em inentia,
et superessentiale robur, in quo omnis superprincipalitas, superinvisibilitas,
superincom prehensibilitas, superineffabilitas et supertenuitas.»3 A szöveg
egészét tek in tv e Szent Gellért önálló fogalm azásával állunk szemben.
A «super» viszonyszónak jelzőhöz, vagy főnévhez kapcsolása jellemzi a
m isztikus teológia írásait és a fokozás m ódszerének következm énye. Ps.
Dionysius Isten felvilágosítását principalis et superprincipalis-nak (την
αρχικήν και όπεράρχιον),4 Isten egységét supraes sentialis-nak (υπερούσιον)5
m ondja. M aximus Confessor Istenről állítja, hogy superprincipalis (ύπεράρχιος
ó Θεός),6 superessentialis (εστι γάρ υπερούσιος).7 Ps. Dionysius és Maximus
Confessor írásai tele vannak a «super» viszony szóval.
Szent Gellért az u to ljára em lített szöveghez kapcsolva em lítést tesz a
m isztikus hom ályról: am it az isteni értelem kijelent az em bernek, az teljes
világosság és legfőbb hom ályosság («de quo omnis illum inatio et sum m a
opacitas»).8 M ásutt azt m ondja Istenről, hogy k im o n d h atatlan és éppen
azért elviselhetetlen világosság.9 A m isztika áttetsző sötétségének, világos
hom ályának gondolatát Szent Gellért szintén Ps. A reopagitától v e tte .10

1 U. o. 197. V. ö. : P s. D ionysius, De 6 Scholia in lib ru m de coelesti h ierarch ia,

m y stic a theologia, cap. 4. M igne, P . G., 3, 1039. cap . i, § 2. M igne, P . G ., 4, 31— 32.
2 D elib., 272. 7 S cholia in lib ru m de d iv in is no m in ib u s,
3 U. o. 280—281. cap . 5, § i. M igne, P . G ., 4, 307— 308.
. 4 D e coelesti h ierarch ia, cap. 1, § 2. Migne, 8 D elib., 281.
P . G., 3, 121— 122. 9 U . o. 155.
5 D e d iv in is n om inibus, cap. 5, § 8. Migne, 10 D e m y stic a theologia, cap. 1, § 1. M igne,
P . G ., 3, 823— 824. P· G., 3, 998.
 Szent Gellert teológiája 519

Iste n term észetes m egism erhetőségét illetőleg Szent Gellért elhagyja

Ps. Dionysius m isztikus teológiájának k eretét és stílusát. Ez a kérdés
a m isztikus teológiát nem érdekelte egészen addig, míg a nyugati teológiá­
val nem találkozott. Ps. Dionysius és M axim us Confessor sokszor hangsú­
lyozta, hogy Isten az egész te re m te tt világgal szemben ősok, de egyszer
sem említi, hogy az okozatból jogosan lehet k övetkeztetni az okra, és hogy
a term észeti Isten-ism erés az okság elvére épül. Szent Gellért csupán a
Szentírásra hivatkozva vallja, hogy a te re m te tt világból az em ber föl­
ism erheti Isten t, m int alkotót. H osszabban idézi a Bölcseség K önyvének
13. fejezetét, m ajd azt m ondja, hogy ha a pogányok olyan sokat tu d ta k
a világról, akkor annál inkább fel kellett volna ism erniök a világ U rát.1
M ajd néhány lappal később Szent Pál apostolra hivatkozva m ondja,12
ha valaki azt kérdezi, hogy m ilyen fényes az Isten, nézzen a N apra : hogy
m ilyen nagy, nézzen a föld és égbolt táv lataib a. U gyanis hogy senki a
tu d a tla n o k közül ne m ondhassa, a tudo m án y híján nem tudom , ki terem ­
te tt, tudom ányul a d ta a nyelvtan helyett az eget, szónoklástan helyett
a Földet, dialektika helyett a N apot, H oldat és csillagokat, hogy ezekből
a szép tudom ányokból m indenki megismerhesse a T erem tőt.3 Szent
Gellért a Szentírásban foglalt ta n ítá st eredeti m eglátással, önállóan és
színes fantáziával fejezi ki.
Isten, aki ősegység és színazonosság, a merő lét abszolút teljessége,
aki a világgal szemben transzcendens Terem tő, egyúttal S z e n t h á r o m ­
s á g . Szent Gellért idézve Szent János evangélium ának prológusát vallja
az A tya és F iú egy-istenséget.4 Nincs semmi egyenlőtlenség Isten és Isten,
következőleg A tya és Fiú között, egy dicséret, egy áldás illeti meg őket.5
Szent Gellért idézi Szent János evangélista szavait, hogy az A tya az Ige
által te re m te tt,6 de az evangélium i szöveg m ag y arázatáb a nem bocsát­
kozik. A föntebb idézett helyen azt m ondja Ps. Dionysius u tán , hogy
egy az A tya, egy az Ű r Jézus K risztus és egy a Szentlélek, a teljes isteni
egység kapcsa (connexio).7 M ásutt a Szentlelket erőteljes képben a Szent-
három ság benső ragasztékának m ondja (totius T rin itatis g lutinum ).8
A Szentlélek nem vált külön az A tyától és Fiútól, m ikor a vizek fölött
lebegett, te h á t nem válik külön m ost sem, am ikor elömlik a hívek lelké­
ben, m ert az istenséget az A tyával és Fiúval m indig o szth atatlan u l b ir­
to k o lja.9 Az A tya teljessége a Fiú, a Fiú teljessége a Szentlélek, az A tya
pedig teljesség bennük és velük.10 A tudósok a bölcselet 3 részét különböz-

1 D elib., 151— 152. Om polyi hibás fordítására K arácsonyi (i. m.

2 R óm ., i, 20. 209— 210).
3 D elib., 155— 156. H ogy Szent Gellért 4 U . o. 39.
szövegének meg nem értése a D eliberatio le­ 5 U . o. n i .
kicsinylésének az oka, világosan m utatja Om- 6 U . o. 277.
polyi Mátrai Ernő példája, aki még ezt az 7 U . o. 44.
egyszerű szöveget sem értette meg. V. ö. azt 8 U . o. 211.
a fordítást, am elyet Om polyi a Figyelőben 9 U . o. 192.
(1878, IV, 216) tett közzé. H elyesen m utat rá 10 U . o. 259.
 520 Ibrányi Ferenc

te tik m e g : a fizikát (term észetbölcselet), erkölcstant és logikát.1 A keresz­

tények szám ára az igazi fizika a végtelen A tya, akitől van az örök F i ú ; a
csodálatos erkölcstan-pedig a Fiú, aki é re ttü n k em berré le tt és büntelen éle­
te t é l t ; a p áratlan logika a Szentlélek, aki az A tyától és F iútól szárm azik
(a P atre et Filio procedens) és az apostolokon keresztül világosságot árasz­
to tt a világra.12
Szent Gellért a S zenthárom ság-tant illetőleg azt az áttetsző, tiszta
ta n ítá st képviseli, am ely a p atrisztik u s korban a h itta n i v iták folyam án
leszűrődött. Ezen a területen nem lehet felfedezni a D eliberatio-ban egy
teológiai iskola jellegzetes vonásait sem, m ert a Szenthárom ság dogm áját
illetőleg az akkori iskolák között nem volt felfogásbeli különbség, vagy
fogalmazásbeli jellegzetesség. A m ikor Szent Gellért alkalm ilag szól a Szent-
három ságról, előtérbe lép a megőrző és áthagyom ányozó hittudom ányos
jelleg. Szent Gellért az előző századok h ité t to v áb b ad ja az elkövetkező
századok teológiája szám ára.
* * *

Isten m indennek, am i ra jta kívül van, Terem tője : «omnis laus, et

benedictio ad C reatorem om nium d irigitur.»3 T e h á t I s t e n t e ­
r e m t e t t e az a n g y a l o k a t , az e m b e r t és az é r t e l ­
metlen testi teremtményeket.
Az «angelus» görög szó — m agyarázza Szent Gellért, — követet jelent.
Majd idézi Szent Á g o sto n t: vocabulum officii nőm én est, non n atu rae.4
Az angyalok Szent Gellért szerint tiszta szellemi valók. Ez nyilvánvaló
abból is, hogy Szent Gellért a H ierarchia coelestis alapján szól az angyalok­
ról. T ovábbá következik a Szent Gellért Isten -tan áb an részletesen m agya­
rá z o tt helyből,5 illetőleg az idézett helynek M aximus Confessor kom m en­
tá ré v al való összefüggéséből. Végül egészen bizonyos abból, hogy Szent
Gellért a b u k o tt angyalt creatu ra incorporea p raev aricatrix -n ak ,6 essentia
inco rp o rea-n ak 7 nevezi. Ámde Szent Gellért szerint a bukás következté­
ben az angyal term észetében nem következett be változás, am int azt látni
fogjuk. T ehát az angyal tiszta szellemi terem tm ény. Szent Gellért külön­
ben az angyalról a következő m eghatározást a d ja : coelestis essentia.8 A
m eghatározás Ps. D ionysiustól való közvetlen függésre m u tat. Ps. Areopa-
gita jelöli meg az angyal term észetét a «mennyei lényeg» kifejezéssel:
«scrutandum modo censeo, cur theologi omnes p ariter essentias coelestes
angelos appellent (οόρανίους ουσίας αγγέλους καλαΰσι.)9
Mivel m inden Isten terem tm énye, m inden jó : Isten egy m űve sem
szűnik meg Iste n t dicsérni. A m anichaeusok azt m ondják, hogy nem min-
1 U. o. 8o— 82, 214. 7 U . o. 243.
2 U . o. 286. 8 U . o. 89.
3 U . o. 86. * D e coelesti hierarchia, cap. 5. Migne,
4 U . o. 31. V. ö. : Szent Á goston, In ps. P. G., 3, 195— 196. V. ö. : u. o., cap. 4, § 2 ;
103 enarratio, sermo I, 15. Ed. Maur., 4, 1140. cap. 6, § I— 2. Migne, P. G., 3, 179— 180,
5 D elib., 183— 186. 199— 200.
8 U . o. 283.
 Szent Gellert teológiája 521

dent te re m te tt jónak az Isten, és hogy am int a jónak, úgy a rossznak is

m egvan a m indenható terem tője. Isten azonban a jónak terem tője és nem
a rossznak, m ert m indent nagyon jónak te re m te tt és az ő cselekedeteiben
nincs semmi rossz. A rossz ugyanis nem terem tm ény, mivel nem valam i
és nem valam iből le tt, ezért nem h o zato tt létre. (Malum enim opus non
est, quia non in essentia, neque ex essentia, ideo non factum ). A m ani-
chaeusok viszont azt m ondják, hogy egyes dolgok Istentől vannak, m ások
az ördögtől, egyesek jók, m ások rosszak.1 Mivel a rossz nem valam i,
nem lehet más, m int hiány, és pedig tartozó tökéletesség hiánya (privatio
boni),12 ebből viszont következik, hogy rosszat tenni a term észet ellen
v an , a term észet ellen tenni pedig vétek.3 T ehát az erkölcsi rossz, a bűn
a term észet ellen van.4
V annak azonban jó és rossz angyalok. Az ördögök nem az «Űr angyalai»,
b ár m ind a jókat, m ind a rosszakat Isten te re m te tte .5 Mivel azonban
Isten m indent jónak te re m te tt, az ördög sajá t gonoszsága által le tt rossz
(propria voluntate depravatus), hiszen jónak, nem rossznak te re m te tett.
Az ördög, bár term észete szerint jó, azért rossz, m ert saját helyzetét
nem ism ervén (suum ignorans módúm) különb ak art lenni, m indennél
többre ta rto tta m ag át.6 Az ördög bűne te h át a kevélység, ez m inden
egyéb bűnnek a gyökere : az ördög tisz táta la n szellem és ném a ; m inden
bűn tisztátalan szele, m ivel kevély lett, a kevélység pedig az isteni tisztaság
örök ellenlábasa. A kevélység folytán elesett az isteni tisztaságtól, a pokol
piszkos, undok helyeit érdem elte meg, ném a lett, m ert nem dícsér, hanem
átkoz ; süket lett, m ert az üdvösséget hirdető isteni szót nem h allja.7
Szent Gellért többször is em líti, hogy az ördög bűne a kevélység, és hogy
az ördög rosszasága nem Istentől v a n : a b u k o tt angyal különb dicsőséget
keresett, m ert felfuvalkodván kevély le tt (intum escens in superbiam pro­
fluxit). E zt jelenti Ezekiel helye: miglen álnokság ta lá lta to tt b en n ed .8
Nem azt m ondja : te re m te tett, hanem : ta lá lta to tt, am it m inden bizonnyal
m aga a gonosz ta lá lt ki. A bban állt a vétek, hogy azt k italálta, am inél
jobban nem v é tk e z h e te tt.9 Az volt a bűne, hogy különb és csodálatra-

1 D elib., 4. in daemonibus, nec in nobis ita malum est,

2 U. o. 234.
3 U. o. 253— 254.
4 E zt a tan ítást illetőleg m egegyezik Szent
Á gostonnal és Ps. D ionvsius-szal. Szent Gellért
fogalm azása inkább Ps. D ionysiusra em lékeztet.
Ps. D ionysius szavai : «Malum non esse ex
bono ; ac si ex bono est, non esse malum.» De
divinis nominibus, cap. 4, § 19. Migne, P. G.,
3, 715 ; «Atque adeo malum ex se quidem
erit corruptio.» U. o. § 20. P. G., 3, 718 ;
«Malum itaque non est res aliqua.» (ούκ άρα
ον το κακόν.) U. Ο. § 20, § 34· Ρ· G·., 3» 721— 722 >
733— 734 ; «Nulla enim dualitás principat, séd
unitas erit princípium om nis dualitatis.» (Πάσα
γαρ δυάς ούκ αρχή, μονάς δε εσται πόση: δυάδος
αρχή.) U. ο. § 2 ΐ, 721— 722 > «Quare nec
quasi malum sit res aliqua, sed ut defectus et
carentia perfectionis bonorum propriorum.»
U. o. § 24, P. G., 3, 727.
V iszont Szent Á gostont követi abban, hogy
a rossz a term észet ellen van : «Quis enim
dubitet totu m illud quod dicitur malum, nihil
esse aliud quam corruptionem . . . ideo earn
[corruptionem] non esse naturam, sed contra
naturam.» Szent Á goston, Contra epistolam
manichaei, cap. 35, 36. Ed Maur., 8, 176— 177.
5 D elib., 30.
6 U. o. 231— 232.
7 U. o. 232.
8 Ez., 28, 15.
9 D elib., 168— 169.
522 Ibrányi Ferenc

m éltóbb a k art lenni annál, aki őt a semm iből te re m te tte .1 Minden rosz-
szaság nélkül te re m te tte Isten az ördögöket, m aguktól lettek rosszak,
t. i. kevélyek. K evélységük m iatt v e tte tte k el, fo sz tattak meg m inden
jótól, ugyanis elv álasztattak Is te n tő l.12 A b u k o tt angyal felfuvalkodott
m agas m éltóságában (intum uit in altitudine), em iatt m egalázta őt Is te n .3
A b u k o tt angyal bűnre kísérti az em bereket, ebben áll m u n k ája :
az ördög, m iután m indenestül elítéltetett, m ind saját híveit folyton nagyobb
bűnre viszi, m ind K risztus híveit, am ennyire tu d ja, m egzavarja a jócsele­
kedetben. Nincs gondja azokra, akik biztonságosan az övéi, hanem azokra,
akik K risztus ölében vannak. Innen rab o lta el Ju d á s t és Miklóst. El a k arta
nyelni P é te rt is, de Isten m egőrizte P étert. Meg a k a rta rostálni a tö b b it,
m int a gabonát, de Isten eltörte k arjait. Nem a gyöngék ellen irá n y ítja a
tám ad ást, hanem az erősek ellen. A m ikor az Egyház ta n ító it eretnekségbe
viszi, az a ra n y a t veti meg, m int a s a r a t.4 A süket ördög sü k etté teszi
azokat, akik az ő oldalán állnak, hogy az Isten igéit meg ne hallják. 5 Az
ördög nem szűnik meg éjjel-nappal előkészíteni Isten szolgái szám ára a
tüzes kem encét, t. i. a hús és vér in d u la ta it (tem peram enta carnis et san­
guinis). Az egész világ, am ely nem fo g ad h atja be a Szentlelket, égő kemence,
am ely egész nap bűnös te ttre gyullad és nem szűnik meg üldözni K risztus
v á la sz to tta it.6 Az eredeti bűn következtében a sátán kísértése h atalm áb a
vette az em bert, de K risztus kereszthalála m egkötözte az ördögöt, úgyhogy
m ost csak annak á rt a sokkal h atalm asab b ördög kísértése, aki elhagyja
K risztust : a Szűz szülése előtt a sátán szájával el tu d ta kapni az egész
emberi nem et és m int a szúnyogot, úgy p u sztíto tt el m indenkit. De m iu tán
m egkötözte őt a M egváltó, m egszűnt az uralm a, b á r nem szűnik meg
tovább kísérteni (quam quam nunquam cesset a m inisterio su o ).7 Amíg
K risztushoz csatlakozunk, addig szám unkra meg v an kötözve a sátán.
H a azonban elhagyjuk azokat, am ik K risztuséi, azonnal felszabadul a
sátán, azaz uralkodik ra jtu n k , b ár az ördögöt az Ü dvözítő az örök k á r­
hozat bilincseibe v erte.8
A b u k o tt angyalt Isten semmivé te tte ; ez azonban nem annyit jelent,
hogy szubsztanciás léte m egszűnt volna annak lenni, am i volt (non quod
desinat esse in substantia, quod fuerit). 9 Az angyal a bukás u tá n is lét-
rendileg tek intve jó, vagyis am ennyiben az ördög van, annyiban jó : nem
lehet az ördögök m ivoltáról a rosszat állítani (ne in ipsis m alum praedi-

1 U . o. 169. 5 U. o. 232— 233.

2 U . o. 58.
3 U . o. 171. Szent Gellért felfogása, hogy
az angyalok bűne a kevélység v o lt és ezzel
kapcsolatban az «intumescere» kifejezés is Szent
Ágostonra em lékeztet. V. ö. : Szent Ágoston,
D e vera religione, cap. 12, 26. Ed Maur., 1, 756 ;
D e civitate Dei, lib. 7, cap. 33 ; lib. 12, cap. 6.
Ed. Maur. 7, 187, 304 ; D e s. virginitate, cap.
31. Ed. Maur., 6, 355 ; Enarr. in ps. 58, sermo 2.
Ed. Maur., 4, 572.
4 D elib., 166.
6 U . o. 8.
7 U . o. 166— 167. V. ö. a Szent Á gostonnak
tulajdonított, de biztosan nem tőle való Sermo
37. de D avid et Golia (Ed. Maur., 5, appendix
74) hasonlatát, am ely szerint az ördög m eg­
k ö tö tt eb, abba harap belé, aki közel m egy
hozzá.
8 D elib., 170. V. ö. : Szent Á goston, Enar-
ratio in ps. 125. Ed. Maur., 4, 1421 ; D e civitate
Dei, lib. 20, cap. 7— 8. Ed. Maur., 7, 581— 585.
9 D elib., 171.
 Szent Gellért teológiája 523

candum ), ám bár vétkeztek, éppen ezért az ördögök nem rosszak (t. i.

m ivoltuk szerint), ám bár elkárhoztak és gonoszokká le tte k .1 Az ördögök
term észetüket tekintve, ám bár valam ennyien Isten elleni károm lásokban
törnek ki, jók, nem rosszak, és am ennyiben nem rosszak, — ám bár m in­
denestül rosszak — nem károm lók, ugyanis nem a term észetük károm kodik,
hanem a vétek, a gonoszság, amellyel nem tu d n a k szakítani a visszavon­
h a tatlan u l k á rh o z o tta k .12 Azaz Szent Gellért szerint az ördögök fizikai
létüket tekintve jók, erkölcsileg m indenestül rosszak és gonoszságukban
m egrögzöttek. A m ennyiben az ördög jó, annyiban Iste n t dicséri : az
ördögöket is Isten terem tette, ők azáltal dicsérik Isten t, hogy rendel­
tetésüknek megfelelnek. Egy terem tm ény sem kivétel az Isten dicsérete
alól, még a gonosz szellem sem (incorporea praevaricatrix).3 Más össze­
függésben szépen foglalja össze Szent Gellért az ördög szellemi term észete
és a vele kapcsolatos erkölcsi rossz közötti kiilönböztetést, m egem líti a
hét főbűnt, gyökerükként pedig a kevélységet. Az Ü dvözítő szavaiból indul
ki : «Akkor elmegyen és magához vészén hét más lelket, m agánál gonoszab­
b akat.»4 Az ördögnél gonoszabb — m ondja Szent Gellért — a hét főbűn,
am elyeket nem az Isten te re m te tt, hanem családostul az ördög ta lá lt ki. Mert
az ördög term észeténél fogva jó (natura bonus). Az ördögnél gonoszabb a
bűn, am elyet nem Isten te re m te tt, hanem az ördög ta lá lt ki, am i által maga
is gonosszá le tt és k ita rt a rosszban, úgyhogy soha enyhülésképpen sem
részesül a jóból. A bűn m indenestül és csak rossz, m ert nem valam i (nun-
quam bonam p articip at naturam ), gyökere a kevélység : a kevélység m iatt
le tt a jó angyalból rossz és van a rosszhoz m indenestül hozzákötve. 5
Szent Gellért kitér arra a kérdésre, hogy hány angyal b u k o tt el.

1 U . o. 57.( gione, cap. 12. Ed. Maur., 1, 756 ; «Sed hostis

2 U. o. 253.
3 U. o. 283.
4 Luk., i i , 26.
5 D elib., 234. E bben a részben a Delibe-
ratio Szent Á goston nyom án halad. V. ö. Szent
Ágoston szövegeit : « . . . non cum illis haere-
ticis sápit, id est m anichaeis ; et si quae aliae
pestes ita sentiunt, quod suam quam dam
propriam tam quam ex adverso quodam prin-
cipio diabolus habeat naturam mali . . . » De
civitate Dei, lib. n , cap. 13. Ed Maur., 7, 283 ;
«Unde ipse diabolus? Inde utique unde et ceteri
angeli. Séd ceteri angeli in sua obedientia persti-
terunt, ille inobediendo et superbiando lapsus
est angelus, et factus est diabolus.» In Joh.
evang., cap. 8, tract. 42. Ed. Maur., 3, II, 580 ;
«Quapropter natura est, in qua nullum malum
est, vei etiam in qua nullum potest esse m alum ...
Proinde nec ipsius diaboli natura, in quantum
natura est, malum e s t ; séd perversitas earn
maiam fecit . . . Neque enim [Deus] totum
aufert quod naturae d e d it ; sed aliquid adim it,
aliquid relinquit.» D e civitate Dei, lib. 19, cap.
13. E d. Maur., 7, 557 ; «Diabolus in quantum
angelus est, non est malus, sed in quantum
perversus est propria voluntate.» D e vera reli-
angelus, quondam ex opere D ei bonus, ex opere
suo factus est malus.» Contra Jul. Pelagium ,
lib. 3, cap. 2d. Ed. Maur., 10, 583 ; «. . . quia
in quantum natuae sunt, bonae sunt, etiam
quaecunque v itiatae sunt. Non enim vitiorum ,
sed naturarum auctor est creator illarum . N am
et auctor ipse vitiorum natura bonus est, quam
D eus fecit ; sed v itio m alus est, quo ipse a
bono conditore m ala volu n tate defecit.» Opus
imperf. contra Julianum, lib. 7. Ed. Maur.,
10, 1319. — V. Ö. Ps. D ionysius szövegét :
«Sed neque daemones natura sua mali sunt
(φύσει κακοί) . . . In quo enim . . . daemones
depravatos dicimus, nisi quod divina bona
velle et perficere destiterunt? N eque vero peni-
tus expertes boni sunt, quatenus sunt, vivunt,
intelligunt . . . ; pravi autem dicuntur, qua­
tenus in naturali actione sunt im becilles . . .
N on itaque genus daem onum e x stitit malum,
quatenus naturae suae respondet, sed quatenus
repugnat.» (A lat'n fordításban az utolsó m on­
dat azt fejezi ki, hogy a bűn ellene van a ter­
mészetnek, a görög eredeti nem : f) εστι κατά
φύσιν, άλλ’ fl ούκ ?στι.) D e divinis nominibus,
cap. 4, § 23. Migne, P. G., 3, 723— 726.
524 Ibrányi Ferenc

Egyesek szerint — m ondja — az angyalok egyharam ada, m ások szerint

az angyalok tizedik k ara b u k o tt el. Szent Gellért egészen helyesen hozzá­
teszi : akár egyharm ad b u k o tt el, ak ár a tizedik kar, Lucifert az ap o sztata
terem tm ények m egszám lálhatatlan serege követte.1
Az erkölcsi rossz sincs kivéve a terem tő és gondviselő Isten h atalm a
alól. Nem volna bűn, ha Isten meg nem engedte volna. A kárh o zo tt angya­
lok — m ondja Szent Gellért — nem tu d já k Iste n t áldani, ám bár nem is
károm olják, csak am ennyiben Isten ezt m egengedi.12 T ehát Szent Gellért
szerint nem volna bűnben való megrögzöttség, következőleg bűnbeesés
sem, Isten megengedése nélkül.
Az angyalok, akik a bukás u tá n jók m arad tak , a jó állapotban végle­
gesültek (firm itate p erp etu a stabiliti sunt),3 és ezt Szent Gellért nyilván­
valónak m ondja, úgyhogy a bővebb m ag y arázatra nem té r ki. M ár Szent
Pál apostol — m ondja Szent Gellért — az angyalokat (coelestes essentias)
hárm as csoportba a k a rta foglalni, azonban ebben a részben m indenkit
fölülm últ Dionysius.4 Máshol a H ierarchia coelestis alapján el is sorolja
az angyalok hárm as k arb a osztott kilenc ren d jét.5
Az em bert is Isten te re m te tte és pedig azért, hogy angyalok bukása
következtében keletkezett ű rt betöltse. 6 A zonban az eredeti bűn k ö v et­
keztében elvesztette az em ber a dicsőséget, hogy a b u k o tt angyalok helyét
betöltse. Hogy azonban az ősi rendeltetésének meg tu d jo n felelni, elküldte
Isten egyszülött F iát, hogy kereszthalálával m egváltsa az em b erek e t.7
Hogy Szent Gellért itt az eredeti bűnre gondol, az nyilvánvaló abból, hogy
közvetlenül a közölt szöveg előtt írja : az Istennel eljegyzett em beri nem
akkor vesztette el rendeltetését, am ikor Á dám k iű zetett a paradicsom ból.
Á dám ot a sátán k ísértette az első bűnre : süketté te tte Á dám ot, hogy az
isteni szót megvesse és ne h a llja .8 Az eredeti épség állapotában megvolt
a Szentlélek kegyelme folytán a szellemi és érzéki em ber összhangja, a
szellemi akarásnak nem v e te tt ak ad ály t a m egtagadott gyönyörűség nyom án
kelő fá jd a lo m .9 A zonban az eredeti b ű n 10 következtében m egbom lott
az összhang. A testi élet (carnalis consuetudo) a testi gyönyörködéssel
ellenáll a jó a k aratn a k : a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek a test
ellen, hogy ne azokat tegyétek, am iket akartok. E rről a jó ak arat ellen
hadakozó testi gyönyörködésről, am i az eredeti bűn következm énye és
személyes bűnre visz, Szent Gellért szerint joggal m ondjuk h alál .u Az

1 D elib., 172. bis ev. Johannis. Ed. Maur., 5, 629— 630.

2 U . 0., 57. 10 Az eredeti bűnről van szó, mert Szent
3 U . o., 47. Gellért egyes szám ban b e s z é l: peccatum .
4 U . o. 89. («. . . peccato meruimus, quod peccatum erat
5 U. o. 233. omni modo in liberó arbitrio.») Mi valam ennyien
6 íg y tanítanak a Kappadókiaiak és Szent e g y bűn következtében érdem eltük m eg a lelki
Á goston. V. ö. : Enchiridion, cap. 61— 62. halált, am elyet m ég csorbítatlan szabadsággal
Ed. Maur., 6, 219. k övettünk el.
7 D elib., 107. 11 D elib., 142. V. ö. : Szent Ágoston, D e
8 U. o. 232. agone Christiano, cap. 1. Ed. Maur., 6, 245— 246.
9 V. ö. Szent Á goston, Sermo 128. de ver­
 Szent Gellert teológiája 525

eredeti bűn következtében bűnre hajló em ber 1 személyes bűnöket követ

el. Szent Gellért apostoli hiv atásán ak tu d a tá b a n , a hozzáférhetetlenség
erejével és felsőbbségével ostorozza a ro m lo ttsá g o t,12 szolgalelkűséget,
gerinctelenséget, haszonlesést, hatalm asok kegyeinek h a jh ász ásá t.3 A leg­
nagyobb bűnnek ta rtja Szent Gellért a bűnben való m egátalkodást : nincs
olyan nagy gonoszság, m int m egm aradni a bűnben. A kkor igazán bűnös
az em ber, h a nem ismeri el, hogy v étk ezett és halogatja a m egtérést. 4
Az angyalokkal kapcsolatban Szent Gellért csak az erkölcsi rosszat,
a b ű n t v e tte figyelembe és egy alkalom m al em líti, hogy Isten megengedi
a b űnt. Az em berrel kapcsolatban finom különbséget tesz a üzikai, illetőleg
pszihikai és az erkölcsi rossz között. K iindul abból, hogy a szelek és viharok
is áldják Iste n t azáltal, hogy engedelm eskednek Istennek. A viharok á tv itt
értelem ben jelentik a vad földi hatalm asságokat, am ilyen volt N abuchodo-
nozor és a többi hozzá hasonlók. Ezek Istennek engedelmeskednek, am eny-
nviben Isten akaratából, vagy engedélyéből m egtám adják Isten ellenségeit,
am in t N abuchodonozor Jeruzsálem ellen vonult, és am int a hliszteusok
Saul ellen tá m a d tak , hogy azok, akik a jó sorsban nem ak arják Iste n t
követni, legalább a szorongattatásban keressék őt. E zért voltak a pogány
népek olyan b á tra k Izrael ellen, hogy a szent tan ításró l ne feledkezzenek eh
A vad ellenségeket a keresztények ellen is Isten tám asztja fel, ha azok,
akiket Isten kegyelme felvilágosított és az Isten országáról k io k ta to tt, a
bűn ú tjá ra térnek. E világ fejedelmei semm i jót, vagy rosszat nem te h e t­
nek, sem egym ásnak, sem m ásoknak, ha Isten meg nem engedi. Ok nélkül
nem szorongatja a bűnös az igazat. H a a szorongattatás nem büntetés,
akkor m egpróbáltatás, am ely tisztábbá, nemesebbé, értékesebbé teszi a
lelket, m int a tűz az aran y at. A következőkben á tté r Szent Gellért az erkölcsi
rosszra : jelentik a szelek és viharok a b ű n t is. Ezek nem teljesítik Isten
szavát, nem engedelm eskednek neki, m ert nincsenek Is te n tő l.5 Szent
Gellért te h á t különböztet fizikai-pszihikai és erkölcsi rossz között. A fizikai
rosszat a k a rh a tja Isten (Dei sive voluntate, sive permissione ; 6 quos
non unquam Deus p ro v o c a t7), azonban nem önm agáért, hanem vagy a
bűn büntetése- és a m egtérés ösztönzéseképpen, te h át javulás céljából,
vagy próbaképpen, hogy az igazak igazabbak, tökéletesebbek, jobbak
legyenek.8 Ezzel szemben az erkölcsi rossz valam i, am inek semmi köze

1 D elib., 290. 6 U . o. 268— 271.

2 U. o. 8, 73, 98— 99, 125— 126, 152— 153,
206.
3 U. o. 6— 7, 36— 37, 264— 265. Mivel
Karácsonyi (i. m. 194— 198, 213, 240) és «A pan­
nonhalm i Szent Benedek-rend története» (396)
az idevonatkozó helyekre részben a szerző
szem élyének m eghatározása, részben jellem é­
nek m egvilágítása m iatt, részben kortörténeti
szem pontból bővebben kitérnek, a D eliberatio
m egadott helyeit illetőleg csak utalok az iro­
dalom ra.
4 D elib ., 209— 210.
® U. o. 269.
7 U . o. 270.
8 Szent Á goston gondolata, hogy Isten a
fizikai rosszat küldi, vagy m egengedi és pedig
vagy büntetés, illetőleg javulás céljából, vagy
próbaképen. V. ö. : In Joh. evang., cap. 1,
tract. 7. Ed. Maur., 3, II, 344 ; A nnotationum
liber ad Job, cap. 38. Ed Maur., 3, I, 673 ;
In ps. 26, enarr. II. Ed. Maur., 4, 120 ; Enarr.
in ps. 77. Ed Maur., 4, 833 ; De civitate Dei,
lib. i, cap. 29 ; lib. 2, cap. 23 ; lib. 8, cap. 24.
Ed. Maur., 7, 27, 53, 214.
526 Ibrányi Ferenc

sincs Istenhez, nem tőle van, sőt ellene van. Isten a b ű n t sem m iképpen
nem ak arh atja. A zért Szent Gellért itt meg sem em líti, hogy Isten meg­
engedi, hogy az em ber vétkezzék : Szent Gellért valószínűleg azért nem
em líti azt, hogy az Isten megengedi a b ű n t, m ert ki ak arja kerülni az
egyik legnehezebb kérdést, hogy m iért engedi meg Isten a b ű n t.1
Szent G ellértnek az em berről való felfogását illetőleg érdekes meg­
jegyezni, hogy szerinte a születendő em beri testből először a szív alakul
ki és a szív eg y úttal a gondolkodás székhelye. Erős k ritik áv al illeti P lato n t,
aki a gondolkodás székhelyéül az agyat jelölte meg.2
A megismerésre vonatkozólag Szent Gellért az ú. n. m egvilágosítási
(illuminációs) elm életet teszi m agáévá, — mely szerint az emberi értelm et
isteni m egvilágosítás éri, hogy megismerhessen. Mivel m inden em ber meg­
ismer értelm ileg, m indenkit megvilágosít az Isten : «Nullus enim non
illum inatus a divino lum ine redditur. Omnis enim hoc accepit a Creatore,
quo ilium cognoscere possit». 3 A helyes ism eret te h á t isteni m egvilágosítás
eredm énye, következőleg isteni ajándék : a pogány filozófusok tudósok
voltak és isteni ajándékból (divino dono), fölülről jövő ösztönzésből (in-
stin ctu desuper venienti) m ondták m indazt, am it jól m o n d tak .4
A m egvilágosítási ism eretelm élet eredete az új platonizm us, am elynek
ta n ítá sa szerint az Egy-ből kiáradó N ous az abszolutum szétáradó fénye.
A szellemi lélek ezután a fény u tá n vágyódik és ebben a fényben ismeri
meg az igazi valóságot. A m egvilágosítás eszm éjét á tv e tte az új platonizm us­
ból Szent Ágoston, Szent Á gostontól pedig belehúzódik az egész középkori
nyugati bölcseletbe és teológiába Halesi Sándorig és Szent B onaventuráig.
E gyeduralm át Szent Tam ás d ö n tö tte meg a peripatetikus absztrakciós
elm élettel. Az illuminációs elm életet azonban Ps. Dionysius és a m isztikus
teológia is á tv e tte az új platonizm usból. Ps. A reopagita írásaiban állandóan
visszatérő gondolat, hogy Isten a fény. A belőle lesugárzó világosság, meg­
világosítás következtében ismer meg az é rte lem .5 Szent Gellért m inden
valószínűség szerint a m isztikus teológiából v e tte á t a m egvilágosítás esz­
m éjét és nem Szent Á gostontól. É rdekes példa arra, hogy ugyanaz a gondolat
hogyan szövődik bele a nyug ati teológiába egyszerre két irányból : Szent
Á gostontól és a m isztikus teológiából, a nyugati p atrisztik ai anyagból és
K eletről.
Szent G ellértnek az angyalról, em berről és a rosszról való felfogásában
m egkülönböztethetünk olyan elem eket, am elyek biztosan, vagy igen nagy
valószínűséggel a Ps. A reopagitától való közvetlen függésre m u ta tn a k ,
to vábbá olyanokat, am elyek a m isztikus teológiában nem találh ató k fel,
te h á t biztosan a nyugati patrisztik ai anyagból szárm aznak, végül olyanokat,

1 Ps. D ionysius felteszi ezt a kérdést. L. 4 U . o. 83.

D e divinis nom inibus, cap. 4, § 33. Migne, 6 D e coelesti hierarchia, cap. 3, § 1— 2 ;
p · G„ 3, 733— 734· cap. 3 ; cap 8, § 2 ; D e divinis nom inibus, cap.
2 D elib., 169. 4, § 4, stb. Migne, P. G., 3, 163— 166 ; 195— 196;
3 U . o. 155. 239— 240 ; 697— 698, stb.
 Szent Gellert teológiája 527

am elyek egyaránt m egtalálhatók a nyugati p atrisztik áb an és a m isztikus

teológiában. Ps. D ionysiustól való közvetlen függésre m u ta t az angyal
m eghatározása (coelestis essentia), to v áb b á az isteni m egvilágosításon ala­
puló ism eretelm élet. Ps. Dionysius teológiájában nem találh ató k meg a
következők : a b u k o tt angyalok bűne a kevélység volt ; a sá tá n t az Ü dvö­
zítő kereszthalálával m egkötözte, úgyhogy csak azt veszi h atalm áb a, aki
o tth a g y ja K risztust ; az eredeti bűn következtében az érzéki vágyakozás
a szellemi akarás ellen lázong és bűnre visz ; a fizikai rosszat Isten a k a r­
h a tja indirekte, t. i. azért, hogy a bűnöst észretérítse, vagy az igazat meg­
próbálja. A nyugati p atrisztik áb an és a m isztikus teológiában egyaránt
m egtalálható elemek : Isten m inden terem tm énye jó ; a rossz nem valam i,
nem term észet, hanem hiány, mégpedig fo szto ttság ; az angyalt jónak terem ­
te tte Isten, és saját hibájából b u k o tt el ; a b u k o tt angyal term észete jó
m arad t ; Isten megengedi a bűnt.
A nyugati patrisztikából v e tt anyagot illetőleg Szent Gellért forrása
Szent Ágoston. Tőle áradnak ezek a gondolatok a későbbi p atrisztik án és
a kezdődő középkor teológiáján keresztül m inden kor katolikus teológiá­
jába. Viszont aligha olvasta Szent Gellért Szent Á goston m űveit. H a t. i.
Szent Á goston m űveit eredetiben olvasta volna, az ő géniusza nagyobb
hatással le tt volna Szent G ellértre és a fogalm azásban rá lehetne ismerni
a forrásra, am int Ps. Dionysius is olyan hatással volt rá, hogy a m isztikus
teológia stílusát, eszm evilágát lépten-nyom on föl lehet ismerni. Valószínű
te h át, hogy Szent Gellért a Szent Á gostonra visszamenő gondolatokat,
am elyek a későbbi p atrisztik a és a kezdődő középkori teológia közkincsévé
lettek, kivonatokból, gyűjtem ényekből, glosszákból és Szent Ágoston teoló­
g iáját feldolgozó hittudom ányos m űvekből vette. Hogy Szent Gellért gon­
dolatelem einek, am elyek egyaránt fellelhetők a m isztikus teológiában és
a nyugati p atrisztikában, illetőleg a patrisztikai anyagot feldolgozó nyugati
középkori irodalom ban, a forrása a nyugati teológia, vagy Ps. A reopagita
volt-e, nehezen dönthető el. Szent Gellért angelológiájában hiányként kell
m egem líteni, hogy nincs nyom a annak, hogy Isten az angyalokat a term é­
szetfölötti rendbe emelte, a szenthárom sági életben való részvételre meg­
h ív ta és evégből term észeti képességeiket m eghaladó kegyelm ekkel fel­
ru h ázta. E bben is, úgy látszik, Ps. D ionysiust követi.
* * *

A h i t t i t k o t , am elynek értelm éban I s t e n e m b e r r é l e t t ,

Szent Gellért egy ugyanazon az oldalon kétféleképpen fejezi ki : m ysterium
essentiationis-nak és m ysterium incarnationis-nak nevezi.1 Az incarnatio
szószerinti fordítása a görög σόφκωσις-nak. A σάρκωσις szót (m agyarul :
megtestesülés) pedig a keleti aty ^k általánosan használják, latin fordítás­
ban pedig á tv e tte az egész nyugati teológia. A m egtestesülés h ittitk án a k

1 D elib., 176.
528 Ibrányi Ferenc

megjelölésére Ps. Dionysius az ούσίωσις ( = s u b s ta n tia te , e sse n tia tio ;

m a g y a ru l: term észetülés, azaz em berré levés), illetőleg ούσιοΰσθαι kifeje­
zést használja. Ps. Dionysius így ír: βλικώς και άληδώς ούσιωθηναι τον
όπεροόαον λόγον; 1 της . . . φιλανθρωπίας ουσιώδη μυστήρια ; 12 πώς ό
υπερούσιος Ιησούς άνθρωποφυ ικαΐς άληθείαις ούσίωται.3 Következőleg
Szent Gellért Ps. Dionysius h atása a la tt nevezi essentiatio-nak a meg­
testesülés dogm áját. Ü gylátszik, az ούσίωσις kifejezést Ps. D ionysiustól
kevesen vették át, m ert m ár M aximus Confessor csupán a σάρκωσις szót
h aszn álja.4 Ez a körülm ény szintén a m ellett bizonyít, hogy Szent Gellért
Ps. Dionysius írásait eredetiben és közvetlenül olvasta. Sőt Ps. Dionysius
latin fordítása az ούσίωσις-t hum anatio szóval a d ja vissza, Szent Gellért
essentiatio kifejezése egészen híven fo rd ítja le a görög szót. T ehát Szent
Gellért közvetlen kapocs a keleti m isztikus és a n yugati spekulatív teológia
között.
Az Ür K risztus valóságos Isten, és pedig a m ásodik isteni személy.
Szent Gellért szerint K risztus az A tya képe (Dei P atris expressa imago),
az A tya dicsőségének fényessége, te h á t ha valaki K risztust látja, az A ty át
ismeri m e g ,5 to v áb b á az A tya ig azság a.6 K risztu st jelenti az arany
g y e rty a tartó , m ert term észete szerint I s te n .7 Jézus a legteljesebb teljesség,
azzal együtt, aki a teljesség, hasonló m indenben az egész isteni teljesség
hez (Jesus ipse optim a plenitudo cum eodem, qui plenitudo est, consimilis
om ni divinae plenitudini cum principalissim a plenitudine).8
K risztus eg y ú ttal valóságos em ber : K risztus egész istensége, am elyet
m indig egy ü tt birtokolt az A tyával, mivel lá th a ta tla n , em berré le tt (caro
facta est), és m időn a földön em berségében lá ttá k , lá th a ta tla n u l o tt volt
az istenség és szólt az em berekhez.9 Szent Gellért szavai csak úgy érthetők,
ha feltesszük, hogy szerinte csak egy személy van K risztusban, mégpedig a
m ásodik isteni személy. Hogy a «caro» nem csak te ste t jelent, hanem jelenti
a testből és lélekből álló egész em bert, vagyis hogy a m ásodik isteni személy
nem csak emberi te ste t v e tt föl, hanem egész em berré le tt, kitű n ik akkor,
am ikor néhány sorral lejebb a h a lo tt K risztus testéről beszél. A kkor tá v o ­
z o tt el a h arm at, — írja — am ikor visszalépett az istenség és K risztus lelke
a pokol tornácára szállt alá. A zonban m in d járt hozzáteszi : O uam quam
non abesset divinitas dominico corpori.10 Azaz a halál következtében nem
szűnt meg a különvált lélekkel és te sttel a személyes egység, következőleg
K risztus h alo tt teste is isteni test és im ádandó. B ár K risztus valóságos és
egész ember, m indazonáltal bűntelen, semmi bűn meg nem m arta, semmi
bűnös gyönyörűség meg nem környékezte.11

1 D e divinis nominibus, cap. 2, § 6. Migne, 6 U . o. 240.

P. G., 3, 644. 7 U. o. 293.
2 U. o. cap. 2, § 3. Migne, P. G., 3, 640. * U . o. 257. A stílus a m isztikus teológiára
8 D e m ystica theologia, cap. 3. Migne, em lékeztet.
P . G., 3, 1033. 9 U. o. 218.
* Scholia in librum de d ivinis nom inibus, 10 U . o. 218.
cap. 2, § 6. Migne, P. G., 4, 224. 11 U . o. 218.
6 D elib., 194.
 Szent Gellert teológiája 529

K risztusban nem hiányzik semmi az emberi term észetből, éppen úgy

a m egtestesülés következtében nem kisebbedett meg K risztus istensége
sem : K risztusban vannak a bölcseségnek és tudo m án y n ak összes kincsei
és az egész istenség teljessége testileg benne lakik. Az istenség szellem.
A szellemi Isten K risztusban lakik testileg, azaz K risztusban van az egész
istenség és ő m aga az iste n sé g 1 és az istenség soha nem kisebbedett benne,
ám b ár egy le tt az emberséggel.2
Az emberi testet K risztus M áriától, a p á ra tlan és tisztaságos Szűztől
v e tte (individua et in co rru p ta virgo), aki G ábor arkangyal üdvözletekor a
Szentlélektől fogant és m egszülte a világ M egváltóját.3 Gedeon gyapja
M ária szűzi te stét jelenti (intem eratissim um Virginis corpus), am elyre
leszállt az eső, t. i. K risztus istensége.4 T ehát nem emberi magból, hanem
a Szentlélektől foganta és szülte M ária az Ü rnak az istenségtől felvett tes­
té t.5 A Szentírásban em lített hajó ú tja a te n g e re n 6 K risztust jelenti,
ak i M árián keresztül jö tt a világra, Mária pedig mindig szűz m a ra d t.7
Máshol azt m ondja a bold. Szűzről : Maria, quae nunquam sapuit virum
ad am plexum luxuriosum .8 Sőt a bold. Szűz szeplőtelen fo g an tatásán ak
gondolatára enged következtetni, hogy Szent Gellért K risztus bűntelen-
ségét a bold. Szűzzel hozza kapcsolatba : K risztust semmi bűn meg nem
m arta, semmi bűnös gyönyörűség meg nem környékezte, akit a legtisztább
gyapjú szült (ex vellere m undissim o genitum ).9
A bold. Szűztől született K risztus, aki valóságos Isten és valóságos
em ber, közvetítő, M ediator Isten és bűnbeesett em ber között.10 Szent
Gellért kiemeli K risztus közvetítő tevékenységéből az általa tö rté n t k inyi­
la tk o z tatá st. Dániel próféta egyik h ely év el11 kapcsolatban említi, hogy
nem a k a rta Isten m indörökre elrejteni az Isten országa titk a it az em berek
elől, hanem K risztus eljövetele által ki a k a rta n y ilatkoztatni. Mózes elta­
k a rta arcát, hogy ne lássák Izrael fiai. K risztus pedig fölfedte a leplet,
ö m egtanít m inden igazságra, hiszen K risztus a teljes igazság. Aki K risztust
ismeri, m indent ismer, nincs te h á t szüksége to v atű n ő tanokra. K risztus
m indent k in y ilatk o ztato tt, K risztus m indent elm ondott.12 K risztus az
Ószövetség m inden titk á t fe ltá rta (cuncta scripturarum sacram enta), egyedül
volt méltó, hogy a kívülről és belülről lepecsételt könyvet felnyissa.13 Bölcs
Salam on tu d a tla n volt, m ert a teljes tudom ány K risztusban tá ru lt fel.14
Az Isten-em ber az A tya kinyilatk o ztatása : az A tya lá th a ta tla n , de meg­
ism erhető a Fiúban. A F iú-Isten pedig nem n y ila tk o z ta tta ki m agát, csak
K risztus emberségében.15
A közvetítés legfőbb műve azonban a keresztáldozat, amellyel K risztus
m eg v álto tta az emberiséget : Gedeonnak le kellett ro n tan ia B aal o ltá rá t,16

1 K evésbbé szabatos 5 U . o. 221— 222. 10 U . o. 243. 15 U. o. 198.

kifejezés. 6 Péld., 30, 18. 11 D ániel, 12, 4. 18 Bírák, 6, 25.
2 D elib., 255— 256. 7 D elib., 273. 12 D elib., 259— 260.
3 U . o. 211— 212. 8 U . o. 42. 13 U. o. 273.
4 U . o. 218. 9 U. o. 218. 14 U . o. 274.
S z e n t István. I. 34
530 Ibrdnyi Ferenc

azaz K risztus eltörölte az ószövetségi áldozatot. Gedeonnak o ltárt kellett

építenie, K risztus oltára a boldog kereszt (crux beata), amelyen önm agát
föláldozta az A tyának jó illatú áldozatul. K risztus önként v állalta a
szenvedést. Nem a k a ra ta ellenére te tte , am it te tt, nem is félt a haláltól,
am int egyesek m ondják, sőt parancsolt a halálnak.1 Szent Gellért K risztus
kereszthalálában nem a sötét, tragikus, m egrendítő m ozzanatot veszi észre,
hanem helyes érzékkel12 előtérbe helyezi a vigasztaló, fölséges, győzelmi
jelleget. Ez még jobban kitű n ik a következő h e ly b ő l: K risztus kezén a
sebhelyek a győzelem trium fusa, általu k esett szét az ördög országa és
általuk erősödött meg az Egyház. A kereszt karjai, melyekre oda voltak
szegezve K risztus kezei, az egész világ oltalm a. K risztus két k itá rt k a rja
m inden veszendőbe m enőt az isteni életre vonzott. A zsidók fából készítet­
tek keresztet, K risztus te s tb ő l. K risztus ráfeküdt a keresztalakú fára és
keresztre szegezte a keresztet, azaz k eresztté te tte szent em berségét. K risz­
tu s t testében keresztrefeszítették, de még inkább K risztus feszítette ke­
resztre a sátá n t. A kereszt nem kereszt volt, hanem győzelem és zászló.
A zért szállt fel K risztus a keresztre, hogy m inket a földről a m agasba emel­
jen.3 K risztus, a királyok királya, a m indenek U ra megölte a sast, azaz
legyőzte az ördögöt, am ennyiben szétszórta országát és m egtörte a halál
birodalm át.4 A kereszthalálban is k in y ila tk o z ta tást lát Szent Gellért : a
kereszten függött a tudom ány teljessége, m ert aki a kereszten függött, a
kereszt által ta n íto tt meg m inket a m ennyei bölcseségre és a kereszt által
lá tta tta meg velünk az Isten titk a ib a n e lre jte tt kincset, Isten végtelen
szeretetét és irgalm át. K risztus m ezítelenül szállt fel áldozatul a keresztre
és ezzel jelezte, hogy m inden hom ályról lev ette a lep let.5
K risztus az Ószövetség célja és beteljesülése, aki az egy népnek a d o tt
törvény helyett m egírta az evangélium ot az egész emberiség megigazulá-
sára.6 A m egváltás egyetem ességét hangsúlyozza Szent Gellért m ásu tt
is : a pogány népet annyira szerette K risztus, hogy m eghalt érte a kereszt
fá já n .7 Szent Gellért gyönyörűen foglalja össze K risztus közvetítő tevé­
kenységét : az A tya-Isten e világra szállott bölcsesége ta n ítá st a d o tt a
m agasabb boldogságról, isteni parancsokat a d o tt, az eddigieket fölülmúló
tudósokat nevelt, kegyelm ével a sötétségbe h a n y a tlo tt világot besugározta,
sajá t erejével a gyöngéket m egerősítette, saját szépségével hívei lelkét föl­
ékesítette, sajá t erejével, ami lent feküdt, felemelte és önnön vére hullása
árán a Szentlélek hét ajándéka által világossággal á ra sz to tta el, életre kel­
te tte , m egvédelm ezte és ü d v ö zítette az egész emberi n em et.8
A m egváltás m űve a tö rtén eti kereszthalállal nincs befejezve. K risztus
a m egváltás m űvét belefolytatja a történelem be, am int az u to ljára idézett

1 D elib. 223— 224. 6 U. o. 296.

2 A szentm ise kánonja K risztus szenve­ * U. o. 237.
déséről így em lékezik meg : beata passió. 7 U. o. 175.
3 D elib., 242— 243. 8 U. o. 293— 294.
* U. o. 201.
 Szent Gellert teológiája 531

szöveghez Szent Gellért hozzáteszi : Dum verő sic fecit et facit . . . 1 T ehát
K risztus m egv álto tt és m egváltó tevékenységét fo ly tatja napról-napra.
K özbenjár az E gyházért és tag ja iért azáltal, hogy felm u ta tja sebeit az
A ty ának, am elyeket az em berek szabadulásáért és m egváltásáért szenve­
d e t t .12 A m egváltás m űvének időbeli fo ly tatása föltételezi a terem tm ény
részéről a szabad tevékenységet és közrem űködést. A szabad tevékenyég
szám ára pedig K risztus teste, illetőleg embersége m intakép : K risztus
embersége az erények jele és a világ szám ára u to lérh etetlen m intakép azt
illetőleg, hogy hogyan kell küzdeni az ördög seregei és a kísértések ellen
és hogyan kell győzni. K risztus h a rm a to t nyom ott a gyapjúból, am ikor
m eg rag y o g tatta földi életében az erények példáit. Ezekkel az isteni életre
indító és irán y ító m intákkal jobban á t van ita tv a az Egyház, m int h a rm a t­
ta l a gyapjú.3
Szent Gellért a C anticum azon szavából, hogy a N ap dicséri Iste n t,
rá m u ta t arra, hogy am ikor a Fiú dicséri az A ty á t, a N ap dicséri a N apot.
Nincs semmi egyenlőtlenség az A tya és Fiú között, m indkettőnek egy dicsé­
ret és áldás já r ki. Am ikor azonban K risztus közbenjár az E gyházért és
fe lm u ta tja sebeit az A tyának, a közbenjárás és a sebek b em u tatása is Isten-
dicséret, azonban nem egyenlő a dicsérő és dicsért, m ert K risztus, m int
em ber dicséri az A ty á t.4 K övetkezőleg Szent Gellért felfogása szerint
K risztus, m int em ber közbenjáró és közvetítő (m ediator). A m egváltás
m űvét te h á t K risztus, m int em ber v itte végbe. A zonban a m egváltás m űve
eg y ú ttal valam iképpen Isten m űve is, hiszen m int u g y an o tt m o n d ja :
K risztus vállalta a szenvedést «Deo disponente Patre», aki m egáldott m in­
ket egyetlen F iában azáltal, hogy őt hozzánk küldte. Az A tya öröktől
fogva előre tu d ta , hogy az em beri nem et K risztus K eresztje és halála által
fogja m e g v áltan i.5 Az A tya azonban nem csak előrelátta a m egváltást,
hanem cselekvőleg is résztv ett benne : a bűn h atalm át m egtörte az A tya,
F ia m egtestesülése, kereszthalála, föltám adása és az evangélium hirdetése
által.
A D eliberatio különböző helyeiről v e tt szövegekből, m int m ozaik­
kövekből össze lehet állítani Szent Gellért felfogását K risztusról és a meg­
váltásról. Az idevonatkozó helyek leginkább az utolsó két könyvben talál­
hatók. Am ikor Szent Gellért K risztusról és a m egváltásról szól, szavaiba
sokszor beszürem kedik az evangélium szövege, és írásából ki lehet érezni
a mély kegyelmi átélést. Szent Gellért ta n ítá sa tartalm ilag m indenben födi
az A nyaszentegyház h itét. A zonban a X I. század teológiai irodalm ából
általában, a D eliberatióból is hiányzik a h atáro zo tt logikai megfogalmazás,
íg y például Széné' Gellért szavait csak úgy lehet megérteni, ha föltesszük,
hogy K risztusban két teljes term észet és egy isteni személy van, ezt azon­
ban így sehol ki nem jelenti. Ilyen kérdéseket : mi a term észet, mi a sze-

1 U. o. 294. 3 U. o. 217— 218. 4 U. o. 223.

2 U. o. i n — 112. 4 U. o. 112.

34
532 Ibranyi Ferenc

mély? az em beri személy hiánya m iért nem ü t csorbát a term észeten?

m iért nem lehetetlen, hogy a bold. Szűztől v e tt em beri testet, illetőleg te r­
m észetet az istenség felvette légyen személyes egységbe? stb., Szent Gellért
nem tesz fel. Szent Gellért általáb an konkrété nézi az egész valóságot, azt
értelm i elvonással nem b o n tja részekre, következőleg nem is vizsgálja az
elvont részek sajátos ta rta lm á t. Például Szent Gellért azt m ondja, hogy
senki sem ju th a t el Isten megismerésének bölcseségéhez, csak K risztus
által.1 H a Szent Gellért szavait konkrété vesszük, vagyis az Isten meg­
ism erését az üdvösségnek abban a rendjében te k in tjü k , am ely rán k való­
b an kötelező, akkor szavainak helyes értelm e van, m ert a merő term észeti
Isten-ism eréssel nem lehet Istenhez, m in t végső célhoz eljutni. H a azonban
Szent Gellért szavait elvontan nézzük, vagyis eltekintve a ttó l az üdvrendtől,
am elyben benne vagyunk, akkor a term észeti és hitbeli Isten-ism erés h a tárai
elm osódnak, és a szöveg mögé helytelen értelm et is be lehet csúsztatni.
A com m unicatio idiom atum a X —X I. században nem volt szabályba fog­
lalva. Hogy az isteni és em beri term észetre vonatkozó, következőleg egy­
mással ellentétes kifejezéseket hogyan lehet állítani K risztusról, abban
Szent G ellértet a p atrisztik ai hagyom ány és teológiai érzéke vezeti. A m it
Szent Gellért mond, abban benne van, hogy K risztus m in t em ber közvetítő,
azaz M egváltó, azonban ezt így teljes világossággal nem m ondja meg. A meg­
váltás K risztusnak, m int em bernek a m űve, azonban eg y ú ttal az Isten
m űve, sőt az A tya m űve. E zeket a valóságrétegeket pontos szem pontok
m egjelölésével nem különíti el értelm ileg, sőt ezt az elkülönítést nem is
ta r tja feladatának. Szent Gellért a christológia és soteriológia p atrisztik ai
an y ag át megőrzi a következő századok következetes és módszeres tu d o m á­
nyos feldolgozása szám ára.
* * *
S zent Gellért K risztussal és a m egváltás hitével kapcsolatban melegebb
és bensőségesebb hangot használ. A melegség és meggyőződéssel á tv ilá g íto tt
bensőségesség fokozódik akkor, am ikor az E g y h á z r ó l ír. H a az E g y ­
házról kezd beszélni, nem ak arja k o rláto k b a szorítani érzéseit és szavait.
A szavak k ifogyhatatlanul om lanak leikéből, m int szikláról a vízesés habjai.
Az olvasó érzi, hogy így csak az elh iv ato tt, tüzes lelkű apostol írh a t, aki
lem ondott a neki an n y ira kedves tudom ányos foglalkozásról és a tan ári
kated ráról, jóllehet a tudom ányok tiszta szerelme élete végéig h ev ítette,
csak a m ártírh alál tu d ta kezéből kivenni a to llat, lem ondott a San Giorgio
kolostor im ádságos, elm élkedésre gerjesztő csendjéről, lem ondott az ap áti
tisztről, sőt élete legkedvesebb tervéről, a jeruzsálem i zarán d o k latró l is,
am ikor arról volt szó, hogy h ird etn i kell a pogányok között az evangélium ot,
győzelemre kell segíteni K risztus E g y h ázát és ezáltal ki kell terjeszteni a
m egváltás gyüm ölcseit. Szavaiban párázik a K elen fö ld jén kiöm lött v ér­
tanúvére. Nincs a D eliberatiónak könyve, am elyben szóba ne kerülne az
1 U. o. 194.
 Szent Gellert teológiája 533

E gyház, és nincs az Egyházról szóló h ittétel, am ely legalább b u rk o ltan meg­

találh ató ne volna Szent Gellértnél. B ár am ikor az Egyházról ír, éppen
nem az ism eretterjesztés elméleti, vagy közvetve gyakorlati, hanem a
cselekvés közvetlenül gyakorlati célja lebeg szeme előtt.
M áté evangélium ának 4. fejezete alapján leírja az E gyház kezdetét :
K risztus m agához h ív ta P é te rt, A ndrást, Ja k a b o t és Ján o st és kötelessé­
gükké te tte a h ith ird etést, és ta n ítá su k elterjed t egész Szíriában, azaz az
egész világon.1 Szent G ellért m in d já rt az Egyház kezdetén o tt lá tja a
h ithirdetés alapvető kötelességét. Egy lappal to v áb b 12 egész terjedelm é­
ben idézi Szent M árk evangélium ából, hogy hogyan a d ta K risztus feltám a­
dása u tá n apostolainak a küldetést, hogy hirdessék az evangélium ot az
egész világon. A hit hirdetése azért olyan fontos, m ert ez a hithez vezető ú t.3
Szent Gellért együvé nézi az ószövetségi zsinagógát és az E gyházat.
A k e ttő t egy vonalba állítja : az első az előkészítés, a m ásodik a betetőzés ;
az első tökéletlen, a m ásodik tökéletes. De a k ettő valam iképpen egy : az
E gyház kezdetben (az Ószövetségben) bálv án y o k at im ád o tt és csak később,
Isten kegyelm éből ju to tt el K risztushoz.4 M ásh o l: Gedeon száraz gy ap ja
a zsinagógát jelenti, am ely elvesztette a kegyelem h a rm a tjá t, azaz a Szent­
írás értelm ét, am elyben el volt rejtv e Isten egyszülött F ián ak eljövetele.
A h arm attó l, kegyelem től, felsőbb ajándékoktól á tá z o tt föld az Egyház.
Gedeon a gyapjúból a h a rm a to t edénybe csav arta, azaz Isten elvette a
kegyelm et a zsinagógától és kio szto tta az E g y h ázn ak .5
Szent Gellért az E gyház keletkezését nem csak fogható, ta p asz talh ató
módon nézi, hanem m isztikus szemmel is, am ely a k in y ilatk o ztatás külső
és a kegyelem belső fényénél olyan m ozzanatokat lá t meg, am elyek az érzé­
kek és a puszta term észeti értelem előtt rejtv e van n ak : az Egyház misz­
tik ái szemmel nézve K risztus sebeiből szü letett és onnan v ette a szárn y ak at,
a kegyelem ajándékait, am elyekkel a m agasba em elkedik.6 Az E gyházat
K risztus v álasz to tta ki m agának, és az Egyház voltaképpen akkor nyerte
rendeltetését, am ikor K risztus érette szeretetből vérét o n to tta és győzelm et
a ra to tt a k e re sz te n .7 A K risztus sebeiből született Egyház K risztus
jeg yese,8 incorruptissim a s p o n sa ,9 im m aculatissim a sp o n sa.10 Az E g y ­
h ázat K risztussal a Szentlélek, a Szenthárom ság kapcsa jegyezte el.11
Amilyen az Egyház születése, olyan az élete : az Egyház K risztust hordozza,
benne van elhelyezve a Szenthárom ság szépsége, t. i. K risztus, a mi U runk.12
Az E gyház nem csak K risztus jegyese, hanem m isztikus teste is. Szent
Gellért Szent P álra hivatkozva csak- a té n y t em líti, hogy K risztus a fő, a
hívek a tagok.13 Aki az Egyház híve, az be van ik ta tv a K risztus tag jai
közé.14 A corpus m ysticum ta n á t azonban Szent Gellért részletesebben
nem fejti ki és nem alkalm azza. A m int a Szentlélek o tt van az E gyház

1 U. o. 47. 5 U. o. 216. 9 U. o. 106. 13 U. o. 275, 101, 112.

2 U. o. 48— 49. 6 U. o. 192— 193. 10 U. ο. ι ο ί. 14 U. o. 72.
3 U. o. 70— 71. 7 U. o. 106— 107. 11 U. o. 211.
4 U . o. 273, 107. 8 U. o. 160. 12 U. o. 194.
534 Ibrdnyi Ferenc

születésénél, úgy védelm ezve to v áb b is kíséri élete ú tjá n : a Szentlélek,

aki o tt lebegett a vizek fölött, term ékenységének m indenhatóságával erőssé
teszi az E gyházat m inden veszedelemmel szemben és m egvídám ítja sokfajta
kegyelm ének olajával.1
Szent Gellért em líti az Egyház négy tulajd o n ság át. Az Egyház egy.
A jó Pásztorról szóló példabeszédben ki van fejezve az E gyháznak K risztus­
tól szárm azó egysége.2 M ásutt kifejti, hogy m it jelent az egység. K iindul
abból, hogy a Szentírás a coelum -ot egyes és többes szám ban használja
(coelum-coeli).3 V ájjon az Egyház, am elyre a coelum -ot v o n atk o ztatja,
egy, vagy több? — kérdezi. A coelum többes szám ban a 12 apostolt jelenti,
sőt jelenti a pró féták at, p a tria rc h ák a t és az Egyház m inden vezetőjét. Mivel
azonban egy h it és egy szeretet tűzi őket egybe, azért b ár sokan vannak,
mégis egyet alkotnak. T ehát hinni kell az Egyház egységét.4 K risztus
E gyházának tan ító i megegyeznek a ta n ítá sb a n éppúgy, m int a három ifjú
a tüzes kem encében m integy egy ajakról énekelte a h im nuszt.5 Csak az
eretnekek térnek el az E gyház ta n ítá sá n a k egységétől, akik aztán annyiféle­
képpen ta n íta n a k , ah án y an v a n n ak .6
E gy az E gyház abban az értelem ben is, hogy egyedül ta n ítja az igaz
h ite t és egyedül letétem ényese a kegyelm eknek : az E g y h ázat k iv álaszto tta
Isten a folytonos változásban gördülő v ilá g b ó l7 és fölékesítette. Aki az
Egyházhoz jön, azt világossá teszi K risztus, a mi Isten ü n k , a legigazibb
világosság. És senki nem részesedik a világosságból, aki nem jön az E gyház­
hoz. Mert az E gyházban lakik és uralkodik a világossághordozó (lucifer) és
világosság-hordozóvá teszi m indazokat, akik elfogadják a szent h itet, hogy
világosságot terjesszenek a ködösen sötétlő v ilág b an .8 Szent P ál apostol
u tá n 9 elsorolja a különböző kegyelm eket, m ajd fo ly ta tja : ez az Egyház
öröksége.10* A m int az Egyházon kívül nincs igaz hit, úgy az E gyház örök­
ségét, a kegyelm eket sem a d ta Isten m ásnak, m int az örökösnek. I t t b u r­
koltan ki van fejezve, hogy az Egyházon kívül nincs üdvösség. K risztus
te tte az E g y h ázat a kegyelm ek letétem ényesévé : az Egyház kérdezi a
zso ltáro ssal: n ki ad nekem g alam bszárnyakat?, azaz a kegyelm ek a já n ­
dékait és erényeket? Senki más, m int K risztus. Benne v an n ak az összes
erények és kegyelm ek szárnyai, ő a d o tt szárn y ak at Szent János evangélistá­
nak, Szent P éternek, H ab ak u k n ak és Illésnek.12
Az Egyház szent, szeplőtelen jegyes, m ert azért jö tt K risztus, hogy
jegyesét (az ószövetségi zsinagógát) a házasságtörőnek és a gyilkosnak a
kezéből kim entse. K risztus az E g y h ázát szentté te tte , lem osván őt, hogy
dicsőséges, szent, szeplőtelen jegyese legyen, akin nincs szeplő és ránc.13
K risztusból leáradnak az erények az Egyházba, hogy a m ennyei jegyes

1 U. o. 192. 7 Szent Gellért a «mun- 8 D elib., 156— 157.

2 U. o. 277. dus»ra vonatkozólag követi 9 I. Kor., 12, 4 skk.
3 U. o. 38. Szent Izidor etym ologiáját (quia 10 D elib., 210— 211.
4 U. o. 45— 46. in m otu). V. ö . : E tym ologiarum 11 Zsolt., 54, 7.
6 U. o. 22. lib. 13, cap. i. Migne, P. L., 12 D elib., 193.
6 U. o. 16— 22. 82, 471. 13 U . o. 107.
 Szent Gellert teológiája 535

fogadására díszessé te g y é k ,1 ra jta ömlenek el a Szentlélek hét a ján d é k a i.12

A szentség széppé, ragyogóvá teszi az E gyházat. Mivel nagyobb fé­
nyesség ragyog K risztus E gyházában (t. i. K risztus), m int az égen, azért
az Egyház ragyogóbb az égnél és szebb az ég díszeinél. A zonban nem ­
csak az E gyház egyetem esen, hanem egyes tag jai is nagyobbak, h a ta l­
m asabbak a N apnál és az egész világnál. Józsue parancsára m egállt,
Izaiás szavára visszafelé m ent a N ap, G edeonnak engedelm eskedett a h a r­
m at. H a egy szent em ber parancsára m egállt a Nap, engedelm eskedett az
ég, mi lenne — fo ly tatja Szent Gellért, — ha valam ennyien eg y ü tt
ostrom olnák az eget.3
Az E gyház egyetemes. A D eliberatio többször használja az «ecclesia
catholica» kifejezést is.4 Szent Gellért az ég szféráját Szent Izidor u tán 5
és az akkori kor felfogása szerint kereknek, forgathatónak és égőnek m ondja.
M ajd m indezt allegorikusán alkalm azza az E gyházra. Az Egyház kerek,
m ert az egész földkerekségen el van terjed v e.6 F org ath ató , mozgékony,
m ert készséges m inden jóra. Égő, m ert lobog K risztus szeret ététő l.7
B eállítva m indezt Szent G ellértnek m áshonnan ism ert felfogásába : az
Egyház K risztus szeretetétől vezettetve készségesen hirdeti az evangélium ot
o tt, ahol még nem, vagy kevéssé ismerik, m ert az E gyház igényt ta r t az
egész világra. T ehát burkoltan ki van fejezve az Egyház egyetemessége.
E gyébként többször visszatér Szent Gellért a Szentírás szavaira, melynek
értelm ében hirdetni kell az evangélium ot m inden terem tm énynek. A zsina­
góga érvényét vesztette, de K risztus a vére által m egváltott m indkét nép­
ből, a zsidókból és pogányokból, választo tta ki az E g y h á z a t.8
Végül az Egyház apo sto li: az apostolok ta n ítá s tekintetében meg­
egyeznek egymással, a h ittu d ó so k pedig megegyeznek egym ással
és az apostolokkal, m ert K risztus kegyelmesen összeegyezteti ő k e t.9
Az apostolok között éppen úgy nincs eltérés, m int az evangélisták
között, és az apostoli ta n világossága beragyogja az egész világot.10
Szent Gellért beszél az apostolokról és követőiről,11 következőleg ez u tó b ­
biak apostoliak. Az E gyháznak a Szentlélek ekéjével felszántott barázdáira
ráh u llo tt a Szentlélek hét. ajándéka és leesőzte az igazat, a föld pedig meg­
nyílva vette föl a harm atot. Nemcsak fölvette, de föl is veszi. Az Egyház
isteni term ékenységgel m ásoknak is megszüli az Ü dvözítőt, aki akkor
születik meg, am ikor hisznek benne és m egvallják őt. Az Egyház pedig
azáltal szüli meg K risztust, hogy a próféták esőjét és az apostolok h a rm a tjá t
ráh u lla tja az emberi nem re.12 Senki nem ismerné igazán az Isten t, ha az
Isten ism erete az apostolok hirdetése által el nem terjed t volna m ajd­
nem az egész világon.13 Űgv te rje d t el az apostoli tan ítás fényessége,
hogy joggal lehet N ap-nak nevezni.14 K risztus Eg}rházában m egm aradt a

1 U . o. 293. 6 E tym ologiaru m lib. 2, 8 U . o. 241. 18 U . o. 214.

2 U . o. 214. cap. 31. Migne, P. L., 82, 170. 9 U . o. 15— 16. 18 U . o. 114.
3 U. o. 160— 162. 8 D elib., 39. 10 U. o. 121. 14 U . o. 115.
4 U . o. 179, 224. 7 U . o. 39— 40. 11 U. o. 93.
536 Ibrányi Ferenc

törvényen, prófétákon és evangélium okon felépülő egy és ugyanaz a

ta n ítá s.1
Az Egyház, m int az apostoli ta n és a term észetfölötti kegyelm ek
letétem ényese, v álto zh atatlan : K risztus a h it, rem ény és szeretet elemei­
ből v áltozhatatlanul alapozta meg az E gyházat, és külö n v álaszto tta a
világtól· mely állandó változásban höm pölyög.12 A m int az apostolokat a
Szentlélek erősítette meg a h itb e n ,3 épp úgy az Egyház a Szentlélek
segítségével ta rtja meg válto zh atatlan u l az apostoli ta n ítá st : az Egyház
nem szűnik meg hirdetni a világnak az egy igaz Isten t. E zt azonban
m ásnak köszöni, t. i. a Szentlélek ta n ítá sá n a k (Spiritus Sancti eruditione),
akinek gazdag kegyelmeivel el van á ra sz tv a .4 B urkoltan tartalm azzák
Szent Gellért szavai az Egyház csalatkozhatatlanságának h itét, m ert ha
v álto zh atatlan u l ta n ítja az apostoli h ite t, akkor nem is tévedhet. A tévedés
u. i. változást vinne az Egyház tan ító i működésébe. A csalatkozhatatlanság
alapja pedig az «eruditio Spiritus Sancti».
A v áltozhatatlanság dacára az E gyház nem merev, élettelen, sztatikus
valam i, hanem élő : állandóan ú jra szüli K risztust a lelkekben. Az isteni
h arm at és eső term ékennyé á z ta tja az E g y h ázat, azért nem szűnik meg élő
nem zedéket szülni. 5 Az Egyház élete pedig a m egváltás m egvalósítása,
illetőleg beieíolytatása az időbe : az Eg}^ház virágzó ola j ágat visz a kezében,
am ikor hitből, rem ényből és szeretetből fakadó szent cselekedetekben
virágba borul az egész világon és hirdeti, hogy az egész emberi nem et
m egváltotta K risztus keresztje és halála. 6
Szent Gellért szerint az Egyház K risztus m isztikus teste, m indazon­
által nem lá th a ta tla n , azaz ta p asz talati módon eldönthető, hogy ki az
E gyház tagja. Szent Gellért így ír : Noé b á rk á ja allegorikusán a K risztustól
m egváltott E gyházat jelenti, am elyben van holló és galam b, azaz van n ak
jók és rosszak. V alam ennyien m agukévá teszik a hitvallást, de kevesen
hoznak gyümölcsöt. Sok a tövis, bozót és szakadék, és ezekben megfullad
az isteni mag. H a m egkérdezik : kié vagy? m in d járt feleli : keresztény
vagyok. Ha azonban az evangélium nak megfelelő te tte k rő l van szó, m ár
a hallásukra visszavonulnak. Az Ü r testvérei is azt m ondták : kem ény
beszéd ez. Testvérei nem m entek vele. Ma is sok testvére van K risztusnak,
aki nem akar vele m enni és m egtagadja Jézu st. Aki ú jjászü letett, az K risztus
testvére. De ezek közül sok az ellensége, akik, m int a holló, nem térnek
vissza a b árk áb a. Az egyház K risztus szeretetével egybekapcsolt boldog
társaság, t ki nem illeszkedik bele helyesen, az holló, jobban szereti a hullát,
m int a rügyező olajágat, azaz jobban szereti a testi életet, m int K risztus
egyházának társaságát. Viszont a galam b a v álaszto ttak társaság át jelenti,
am ely gyűlöli a te sti életet és a jelen világot.7 T ehát Szent Gellért szerint
az Egyházhoz való tartozásn ak kettős ism ertető jele van : a keresztség

1 U . o. 211. 3 U . o. 93— 94. * U . o. 191.

2 D elib., 292. A «mundus»-ra von at- 4 U . o. 191. 7 U. o. 189— 190.
kozólag lásd a föntebbi jeg y zetet. 6 U . o. 215.
 Szent Gellert teológiája 537

fölvétele és az evangélium szerinti élet. Ezek az ism ertetőjelek tap asz­

talatilag hozzáférhetők, következőleg az Egyház lá th a tó társaság. IVind-
azonáltal m élyebb, m isztikái szem pontot követő m eghatározást ad az E gy­
házról: b e ata Societas Christi dilectione a rta ta . Az E gyházban vannak,
bűnösök, akik nem illeszkednek bele helyesen a boldog társaságba, és
van nak választo ttak . A választottságnak is m egvan a külső jele : a jó
cselekedetek gyakorlása és a bűnök (testi élet, jelen világ) gyűlölete.
Az Egyház v álto zhatatlanságával adva van, hogy le ro n th a ta tlan és
m egdönthetetlen : az E gyházban nincs semmi romlás, m ert rom olhatatlan.
ugyanis egym ással összefüggő rom olhat atlan kövekből van fölépítve arra
a sziklára, am elyet tűz el nem ham vaszt, kard meg nem tör, buknak a
vére meg nem puhít és semmiféle erő el nem m ozdít. Az Egyház nincs a
testi élet síkjában, ahol kígyók és skorpiók vannak, hanem az égitestek
világába tartozik, am elyben a csillagok örökre világítanak és úgy vannak
fölerősítve az égboltra, hogy le nem esnek. Az E gyház pedig ragyogóbb
a N apnál és a H oldnál.1 Azonban a láthatósággal itt a földön összefügg,
hogy üldözni lehet : p illa n a t^ d la g a N apnál, H oldnál ragyogóbb E g y h ázat
elsötétíti a rom lásra hajló és gonoszságban fetrengő világ, am int hogy a
földön a N ap is elhom ályosul, a H old pedig a fogyás és növekvés örök tö r­
vénye a la tt van. 21 Ez a világ jelenti a zsidókat, eretnekeket és pogányokat
az álkeresztények tömegével.3 Az E gyházat te h át elsötétítik a külső
üldözők és a belső bűnösök. K ülön szóvá teszi Szent Gellért a belső ellen­
ségeket : am int a H old különböző változatokon megy keresztül, úgy az
Egyház is, egyes ta g jait tekintve, néha kisebbedik, m ikor egyesek m egszűn­
nek övéi lenni és a sátán zászlajához csatlakozzanak.4 A külső ellenségek­
ről ír Szent Pál apostolra való h iv a tk o z ássa l: 5 az egész világ Egyház,
és az egész világ üldözi az E gyházat. Az Egyház fekete, m ert a gonoszok
töm egével van összekeverve, szépséges, m ert a világ hiúsága alól ki van
véve ; fekete, m ikor üldözik, szépséges, m ikor m egbecsülik; fekete a
testi sors m iatt, szépséges a k eg y elem tő l; fekete e világban, szépséges a
jövő életben ; fekete, m ikor m egvetik, szépséges, m ikor m egkoronázzák.6
T ehát az E gyháznak nem csak a földi életben van szerepe, hanem a jövő,
túlvilági életben is, m ert K risztussal egy : az Egyház úgy egy K risztussal,
hogy soha el nem választh ató tőle ; az E gyház K risztussal, K risztus az
Egyházzal örökké dicséri a m indenható Is te n t.7 Az Egyház Isten dicsérete
nem csak a jelen életben, hamem a jövőben is, m ert egy le tt K risztussal.
Szent G ellért E gyházról szóló ta n ítá sá n a k m inden gondolatm enete
m egtalálható Szent Á gostonnál. H ogy erről meggyőződjék valaki, elég á t­
tekinteni a M aurinus-kiadás végén közölt tárg y m u tató b an az «ecclesia»-ról
szóló részt. 8 Szent Ágoston is összenézi a zsinagógát és az E gyházat ;

1 U. o. 179. 5 II. Kor., I, 8. * Tom us X I, Index gene-

3 U. o. 179— 180. 6 D elib., 127— 128. ralis ad om nia opera S. A ugus-
3 U. o. 181. 7 U. o. 112. tini.
4 U. o. 122.
538 Ibrányi Ferenc

m ondja, hogy az Egyház K risztus oldalsebéből született ; kedvelt gon­

dolata, hogy az Egyház K risztus jegyese és ezt a mély ta rta lm ú gondolatot
ki is aknázza ; az Egyház életében nagy szerepet ju tta t a Szentléleknek ;
kiemeli az Egyház tulajdonságai közül az egységet, szentséget és egyetem es­
séget ; vallja a donatisták k al szemben, hogy az E gyháznak tag jai nemcsak
a jók, hanem a bűnösök is ; külön szól arról, hogy az Egyház isteni
term ékenységgel naponként szüli gyerm ekeit ; Gedeon gyapjában és Noé
b árk ájáb an ő is az E gyház szim bólum ait lá tja , az É nekek Énekének sza­
v ait is (nigra sum, séd íorm osa) költői m eglátással alkalm azza az E gy­
házra, stb.
Az Egyház dogm atikáját (de ecclesia) Szent Á gostonnak köszöni az
egész nyugati teológia, aki a d o n atisták k al fo ly ta to tt v iták közepette
mélységesen hívő és utolsó ízig katolikus lelkének ro p p an t arán y ú alkotó
géniuszával úgy fogalm azta meg először az E gyházról szóló ta n ítá st, hogy
az «a katolikus hittudom ány» tan ítása le tt m indm áig.
Á m bár a D eliberatio Egyházról szóló részének m inden gondolat­
eleme m egvan Szent Á gostonnál, Szent Gellért nem kom pilátor : Szent
Gél lért a glosszárius és katénás, általáb an az őt megelőző hittudom á-
nyos irodalom ból ism erte «a teológia» ta n ítá sá t az Egyházról. A teológia
Szent Ágoston gondolataival és szavaival ta n íto tt. A m int ezt más össze­
függésben em lítettem , nem valószínű, hogy Szent Gellért közvetlenül
olvasta Szent Ágoston m űveit. A zonban Szent Gellért nem az előtte fekvő
írásokból ollózta ki és illesztette egybe Szent Ágoston eszméit és szavait,
hanem az, am it olvasott, saját legbensőbb szellemi tu lajd o n áv á lett.
Miközben im ádkozott, miközben a bakonybéli erdők m adárdalos csendjé­
ben és virágillatos m agányában elm élkedett, miközben a D u nántúl és
az Alföld ú tta la n ú tja it ró tta targoncán és gyalog, hogy itt is, o tt is h ir­
desse az evangélium ot, személyes kinccsé érlelődött benne m indaz, am it
az Egyházról valaha ta n u lt és olvasott. Szent Ágoston eszméi és kifejezései
izzó lelkében áttüzesedtek, új egésszé olvadtak, és am ikor leírta azt, am it
bensőségesen átélt, Szent Ágoston gondolataiban és szavaiban találu n k
valam it, am it Szent Gellért személyes lá tá sa és egyéni átélése a d o tt hozzá.
Például szolgáljon az Egyház definíciója. Szent Ágoston, m időn arról
beszél, hogy azért, m ert az E gyház az eretnekek által kiszolgáltatott
keresztség érvényességét elismeri, ne rem éljék az eretnekek az üdvösséget,
m ert a szeretet-, illetőleg a kegyelem-közösségbe nem kapcsolódtak bele,
az Egyházról a következő definíciót ad ja : u n itatis societas, vinculo caritatis
ineunda.1 E zt valaha olvasta Szent Gellért. K ésőbb ez a definíció im ádsága
és elmélkedései közepette személyes látássá asszim ilálódott. Am ikor pedig
az Egyház definícióját a k arja adni, először az «ecclesia» etim ológiáját
em líti (convocatio), m int Cassiodorus,2 m ajd közvetlen u tá n a az Egyház

1 Szent Á goston, D e diversis quaest. ad 2 Cassiodorus, E xp ositio in psalterium .

Sim plicianum , lib. 2, quaest. 1. Ed. Maur., 6, Ps. 4, ps. 149. Migne, P. L., 70, 47, 1048.
II I.
 Szent Gellert teológiája 539

lényeges, benső m ivoltát a k arja megjelölni és azt m ondja, ami a lelkében

él : b eata Societas Christi dilectione a rta ta .1 A definíció eszmei t a r t a l ­
m ában és kifejezésében Szent Ágostontól ered, de a D eliberatióban új meg­
fogalm azásba, form ációba öltözködik, van benne valam i Szent G ellértből.12
Szent Gellért te h át eredeti gondolkodó, akinél h ittu d o m án y tö rtén eti szem­
pontból az áthagyom ányozó jelleg predom inál.

* * *
Az Egyházhoz hasonlóan Szent Gellért gyakori tém ája a k e g y e l e m ,
am elyre írás közben szívesen és m indig új szem pontból vissza-visszatér.
Nincs olyan könyve a D eliberatiónak, am elyben ism ételten szóhoz nem
ju tn a a kegyelem gondolata.
Szent Gellért ismeri a megelőző és kísérő kegyelm et : a három ifjú
jelenti m indazokat az E gyházban, akik egyszerű életet élnek, az erények
cselekedeteivel ékeskednek és m egelőzetvén a m ennyei kegyelem től (coelesti
praeventi gratia) Isten titk airó l elm élkednek.3 Senki sem ju to tt el a hithez
emberi bölcseség folytán, csak az apostolok egyszerű ta n ítá sa révén K risz­
tu sn ak, a mi Istenünknek megelőző kegyelméből (anticipante gratia).4
K risztus m indenben megelőző N ap és világosság, úgyhogy m agyaráz és
tám ogat (in omni se praevium ad m inistrat solem, et lucem, . . . et coopera-
torem ).5
A kegyelem az értelm et m egvilágítja és az ak arato t in d ítja : a k i az
Egyház tagja, azt K risztus, a mi Isten ü n k m egvilágosítja.6 Isten nem
világosítja meg az értelm etlen állatot, hanem az értelm es em b ert.7 Amikor
az A postolok Cselekedeteiből idézi, hogy Szent Istv án úgy beszélt, hogy
nem tu d ta k beszédének ellenállni,8 hozzáteszi : ilyenkor nem az ember
beszél, hanem aki lehelli a beszédet és aki a beszéd közben serkenti az őt
szeretőket (talium inspirator, qui in suis dictis in citat se diligentes).9
Az utóbbi helyen Szent Gellért az ak arato t lehellő és felkeltő kegyelemről
beszél.
A kegyelem nem csak kívülről in d ítja az em bert, hanem belülről is :
a N ap csak külsőleg világít ; aki nem lá tja a N apot, an n ak nem ad világos­
ságot. Az apostoli ta n ítá s fényessége kívülről és belülről ad h a lh a t a tla n
világosságot (interius et forinsecus lum en adm inistrans).10 A Szentléleknek
a kegyelem által belső ereje van (possidet vim interiorum per spiritus
gratiam ).11
1 Delit)., 190. 3 D elib., i i .
2 Á ltalában érdekes lenne kutatni, hogy 4 U . o. 94.
a szentatyáktól v e tt idézetek m ilyen új fogal­ 6 U . o. 230.
m azásban találhatók Szent Gellértnél. Ehhez 6 U . o. 157.
azonban szükséges volna, hogy a Deliberatio 7 U. o. 146.
esetleges új kiadásának Indexében összeállít­ 8 A póst. Csel., 6, 10.
tassanak az előforduló idézetek, m int ahogy 9 D elib., 147.
a Quaracchi-i ferencesek csinálták a tudom á­ 10 U . o. 117.
nyos szem pontból kifogástalan új B onaventura- 11 U . o. 283.
kiadásban.
540 Ibrdnyi Ferenc

Szent Gellért nem használja egyszer sem a «megszentelő» és «segítő»

kegyelem kifejezéseket, azonban úgy ír, hogy szavaiból kihám ozható a
megszentelő és segítő kegyelem egym ástól különböző fogalma. A k ö v et­
kezőket írja : nem az em beri életből kifolyólag dicsérjük az em bert, hanem
az angyali élet m ia tt, m ert az em bert m agasabbrendűvé te tte a Szentlélek
(supra hominem fecit Spiritus Sanctus).1 I t t a megszentelő kegyelemre
kell gondolni, m ert a létrend keretébe ta rto z ik az, ami az em bert em ber-
fölöttivé, m agasabbrendűvé, term észetfölöttivé teszi. Szent Gellért fo ly tató ­
lagosan á tté r a segítő kegyelemre, am ely viszont a cselekvés rendjére
vonatkozik : egyedül az Isten re szálljon m inden dicséret és m agasztalás,
m ert hiszen mindez tőle árad (quarum ab ipso sit omnis m anatio) ; azaz
az Isten tő l árad a kegyelmi in dítás, hogy im ádhassuk őt. É p púgy : ha
áldjuk üldözőinket, K risztus életét utánozzuk, azért K risztusra kell vissza­
vezetni, m ert hogy ezt m egtegyük, az tőle árad ránk, ak ár Iste n t dicsérjük,
akár K risztus szeretetéből üldözőinket áldjuk, akár a bűnből töredelm es
szívvel m egtérünk.2 K övetkezőleg Isten tő l árad valam i ránk, hogy őt
im ádjuk, hogy ellenségeinket szeressük és hogy töredelm es szívvel meg­
térjünk. Ez a leáradás nem lehet más, m int a segítő kegyelem. A pogány
bölcsekkel kapcsolatban beszél Szent Gellért a b u k o tt emberről, aki a
bukás u tá n nem volt m éltó arra, hogy részesedjék a Szentiélekből.3
A Szentlélekből való részesedés ism ét létrendi m ozzanatot foglal m agában,
te h át a megszentelő kegyelemre kell v o n atk o ztatn i. A to v áb b iak b an Szent
G ellért azt m ondja, hogy a pogány filozófusok tudósok voltak és isteni
ajándékból (divino dono), felülről jövő ösztönzésből (instinctu desuper
venienti) m ondták m indazt, am it jól m ondtak. T ehát Szent Gellért szöve­
gében összefolyik a term észetfölötti m egvilágosítás és az értelem term észetes
fényénél való látás, am int ezt Szent Gellért K risztus-tanával kapcsolatban
is lá ttu k . A k ettő Szent G ellértnél hom ályos h atáro k b an találkozik m ár csak
azért is, m ert az ism eretelm életet illetőleg az illuminációs teó riát vallotta.
A megszentelő kegyelemre m u ta t a következő hely is : mi nagyobb, m int
az egész világot legyőzni 12 a p o sto llal! Nem kisebb, m int a semmiből
terem teni. Sőt többnek kell tekinteni az ördögtől elnyelt világ újraterm ését,
m int a semmiből való terem tését.4 A megszentelő kegyelem terem ti
u. i. ú jjá az em bert. A megszentelő kegyelemre van b u rk o ltan célzás, am ikor
Szent Gellért írja : aki ember, nem képes megismerni a m agasabb dolgokat
(h ittitkokat), aki azonban több, m int em ber (superat ea, quae hominis
sunt), képes elmélkedni arról, am it nem szabad az em bernek kim ondania.5
A megszentelő kegyelem teszi az em bert többé, m int puszta em ber és
teszi egyben képessé arra, hogy Isten titk airó l elmélkedjék. Szépen m u tat
rá a megszentelő kegyelemre, am ikor írja : K risztus teljessége (istensége)
jelenti a kincseket, am elyekből isteni szelek kerekednek, am elyek által
szellemiekké válunk (spirituales reddim ur), hogy a szellemieket keressük

1 u . o. 85. 2 U. o. 85. 3 U. o. 83. 4 U. o. 95. 6 U. o. 102

Jelenetek Szent Gellért püspök legendájából (Vatikáni Képes Legendárium)
542 Ibrányi Ferenc

és azokat is tu d ju k , am elyek meg Isten hívei előtt is rejtv e voltak az

Ó szövetségben.1 A szellemi em ber a megszentelő kegyelem állapotában
levő em bert jelenti.
A kegyelem nem m aga az Isten, hanem valam i, ami Isten tő l v a n :
szél, am ely Istenből kerekedik, K risztustól e lh in tett mag, valam i, ami
leárad Istenből, ajándék, am it Isten ad. B ár Szent Gellért szerint a kegyelem
Isten lá th a ta tla n ajándéka,12 a kegyelem közlését a 3 isteni személy
közül a Szendéteknek tu la jd o n ítja : K risztus teljessége a Szentlélek, aki
vele egyenlő, egy-örök, tőle árad n ak az isteni, lá th a ta tla n szelek, t. i. a
szellemi kegyelm ek.3 E zért nevezi Szent Gellért a kegyelm et a Szentlélek
aján d ék án ak ,4 m ajd a Szentírás alapján 5 a Szentlélek kenetének (unctio
S piritus Sancti),6 a Szentlelket pedig «adspirator spiritualium »-nak.7
A kegyelm et adó Szentlélek bennelakik az igazban : belül la k o tt a felelő,
t. i. a Szentlélek, aki a szentek csontjaiban és bensejében p ih en .8
A kegyelem azonban K risztus ajándéka is : ez K risztus ereje és h a ­
talm a — m ondja Szent Gellért, — aki ajándéka á ltal uralkodik az em berek­
b en .9 A kegyelem közlésének közvetítő eszköze K risztus embersége :
K risztus embersége (Christi essentialia) közvetítő közbülső, amely által az
em berek elvezettetnek Istenhez.10 Szent Gellért szavaiban hom ályosan
m egvan Szent Tam ás nagyszerű gondolata, am ely szerint K risztus em ber­
sége, m int instrum entum coniunctum , a kegyelem eszközszerű oka. 11
T ehát a kegyelem szerzője K risztus, m int Isten, a kegyelem közvetítője,
azaz eszközszerű oka pedig K risztus, m int ember. É ppen ezért a kegyelem
révén K risztus is bennelakik a lélekben : K risztus, a mi Isten ü n k , a lélek­
ben lakik a hívek igaz hite és jócselekedetei által.12 A m egigazult lélekben
lakó K risztus a megszentelő és segítő kegyelemen kívül az erényekkel is fel­
ruházza a lelket : a topáz az Isten F iá t jelenti, akire vissza kell vezetni
a szentek m inden erényét, m ert tőle erednek.13
Az eddig közölt szövegekből is kitűnik, hogy az értelm et m egvilágosító
és az a k arato t lehellő kegyelem a hitben és jócselekedetekben m utatkozik
be. Szépen fejezi ki m agát Szent Gellért a h itre vonatkozólag : am ikor a
pogányokat tanítom , akik K risztust nem ismerik, és ezek elju tn ak a h it­
hez (et ipsi veniunt ad divinam perceptionem ) hallván értelem m el az igét,
szóval és hitben kiriigyeztetem bennük K risztust, m iu tán a m agot előzőleg
elh intette K risztus.14 Szent Gellért itt burkoltan kifejezi a kegyelem ter-
m észetfölöttiségét, m ert ha a kegyelem m agját K risztus el nem h in te tte
volna, a hallgatók nem ju to tta k volna el odáig, hogy higyjenek. Máshol
pedig íg}' ír : aki K risztustól szellemet (kegyelmet) kap, az isteni ta n ítá st
(hitet) kap, bölcseséget kap, m egigazulást (iustitiam ) kap stb .15 A h it

1 U. o. 259. 6 I. Ján., 2, 27. 9 U , o. 95. 12 D elib., 97.

2 U. o. 282. * D elib., 278. 10U. o. 140— 141. 13 U. o. 176.
3 U. o. 257. 7 U. o. 283. 11S u m m ath eol., I l l a , 14 U . o. 212.
4 U. o. 282. 8 U . o. 280. q. 62, a. 5, c. 15 U. o. 213.
 Szent Gellert teológiája 543

pedig azért olyan fontos, m ert kezdete annak, hogy valaki Istenhez jöjjön.1
E zt a gondolatot később a trien ti zsinat úgy fejezte ki, hogy a hit a meg-
igazulás gyökere.
A hit m ellett a jócselekedetek is szükségesek és fontosak, m ert nélkülük
nem lehet kegyelm i életet élni. Szent Gellért hivatkozva a Szentírás szavaira
(szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jó t velük, ad jato k kölcsönt, nem
rem élvén belőle valam it) így fo ly tatja : e ta n ítá s m eg tartása nélkül senki
sem csatlakozhatik K risztushoz.12 A zonban kegyelem nélkül semmi jót
sem lehet tenni : «nemo quid boni habere potest, nisi a Christo accipiat».3
K övetkezőleg a jócselekedetek véghezviteléhez szükséges a kegyelem.
A Szentlélek m egtanít arra, hogy Iste n t szeressük, parancsait m egtartsuk,
szeressük felebarátainkat, gyűlöljük a tolvajlást, házasságtörést, ne k ív án ­
ju k el a m ásét stb.4 Az erények gyakorlása által az em ber Istennel egy
lesz.5 K risztust felöltem an n y it jelent, m int az ő intelm ei szerint élni.6
A kegyelmi életben haladni kell : az em ber azért van terem tve, hogy
angyali módon haladjon kegyelemből Isten dicsőítésében és a kegyelem ben
(in gratiarum laude et m unere doni).7 Megvan a haladás a hitben is :
am i az Ószövetségben ism eretlen volt, az a jelenben napról-napra világosabb
lesz a Szentlélek k in yilatkoztatása á lta l.8 A hitben a Szentlélek m integy
k in y ilatk o ztatást ad a léleknek és folyton világosabbá teszi a h ittitk o k a t.
Szent Gellért ismeri az érdem fogalm át. A kegyelemben véghezvitt
jócselekedetekkel ki lehet érdem elni az örök életet : az üdvözülteknek, akik
az utolsó ítéleten az Isten job b ján fognak állni, Istenben lesz örök dicső­
ségük a kegyelemmel végzett jócselekedetek fejében (merítő operum divi-
norum ).9 Az E gyház csillagai különböző távolságra vannak a földtől, azaz
a jócselekedetek érdem einek különböző foka szerint távolodnak el a világ­
tól, úgyhogy egyes szentek szentebbek a többinél.10
Szól Szent Gellért az erkölcsi és kegyelm i élet akadályairól, a kísértések­
ről is : állandó lelki harcban állunk. H ivatkozik Szent Pál apostol szavaira :
«a te st a lélek ellen vágyakozik, a lélek pedig a test ellen»,11 m ajd foly­
ta tja : íme ez az összeütközés, íme a harc, íme a küzdelem, hogy t. i. a
te ste t legyőzze a lélek és engedelm eskedjék az Ü r szellemeinek. A kísértés
elsősorban külső, a külső kísértésnek pedig megfelel a m ásik oldalról a mi
bűnre hajló term észetünk : az isteni szellemekkel tusakodó vétkek és bűnök
az ördög szellemei, az ördög kelti föl bennünk ezeket, ám bár a test hajlik
a bűnre.12 A m ásik helyen azt m ondja Szent Gellért, hogy a kísértés első­
sorban külső és nem lehet a kísértéseket legyőzni K risztus és az ő kegyelme
n é lk ü l: K risztus a hívek fegyverzete, benne győznek és általa küzdenek
helyesen a bűnös hatalm asságok ellen. Nem a test és vér küzdenek ellenünk,
hanem az ördögök és az ő cselvetéseik. T ehát föl kell övezni igazságban
ágyékainkat, föl kell ölteni a kegyelem páncélját, ta rta n i kell a hit pajzsát,

1 U. o. 177. 4 U . o. 285. 7 U. o. 189. 10 U. o. 163.

2 U . o. 247. 6 U . o. 290. 8 U. o. 282. 11 Gál., 5, 17.
3 U . o. 191. ®U. o. 91. * U. o. 103. 12 Delib. 290.
544 Ibránvi Ferenc

föl kell venni az üdvösség sisakját és a Szentlélek k a rd já t, t. i. az Isten

igéjét. Ezek Isten fegyverzete, K risztus m ennyei fegyverei, am elyekkel
legyőzzük K risztus ellenségeit és a m ieinket. M indezt a fegyverzetet ő adja
nekünk, hogy legyőzzük a sötétség seregét.1 Az eredeti épség állapotában
nem volt belső kísértés, illetőleg a külső kísértésnek nem volt ta la ja az
em ber term észetében. Belső kísértés csak a bukás ó ta van, m int a bűn
következm énye : a tökéletes szentség következtében (eredeti épség állapota)
m inden testi vágyakozást átv ilág ít a Szentlélek és a testi vágyakozás alá
van vetve a jó a k aratn ak . A k ettő küzdelm ét a bűn által érdem eltük meg.
am elyet a m indenestül szabad a k a ra t k ö v etett el.2
Szent Gellért ismeri a ko n tem p lativ és a k tív élet közötti különbözte-
tést. Az első kiemel a világ tülekedéséből, a m ásodik beleállít a m unkába
és a küzdelem hevébe. Az elsőt jelképezi Mária, aki az Ü r lábainál ült, a
m ásodikat M árta, aki sürgött-forgott a házi dolgokban.3 A tökéletesedés
törvényét követő kegyelm i élet m agasfokú kibontakozásáról Szent Gellért
a legnagyobb m isztikusok a v a to tt tollával ír : Iste n t látn i a földön azt
jelenti, hogy valaki a lelki életben vágyakozik Isten u tá n és ebben a vágya­
kozásban m indenestül meghal a világnak.4 Azzal kapcsolatban, hogy a
kételkedő Szent Tam ás apostolnak külön is m egjelent a feltám ad t K risztus,
Szent Gellért ezeket írja : mivel a lélek titk o s mélységében a szív szemeivel,
h a tá rta la n fényesség világosságában m eg látta azt, aki u tá n a bensőséges
szeretet érzelmével vágyakozott, m ondta : én U ram , én Istenem .5 A
kegyelmi élet csúcsán az em ber a szív szemeivel, a bensőséges szeretet
világosságában lát. Szent B ern át sem írt m egkapóbban a m isztikái élet
mélységéről. Valam ivel később fo ly tatja : a lélekre leselkedik az ördög,
m int a galam bra a héja és a sólyom. A léleknek galam bszárnyak kellenek,
hogy a m agasba em elkedjék. Ezek a szárnyak az Isten-szeretet és a világ
megvetése. A kinek m egvannak a szárnyai, az égő és gyújtó szeráf és k eru b .6
Szent Gellért kegyelem ről szóló szavai azt a benyom ást keltik, hogy szerinte
m agasabbrendű a h ittitk o k szemlélete, elmélkedő átkarolása, m int az eré­
nyek gyakorlása (ez u tó b b ia k a t csak az előbbi feltételének tekinti), és
közelebb férkőzik az em ber a h ittitk o k h o z az Isten-szeretet hevében a szív
szemeivel, m int az értelm i megismerés kategóriáival.
Hogy k it terem t ú jjá a Szentlélek, és hogy ki k ap ja Isten tő l a h it és
üdvösséges cselekedetek kegyelm ét, az Isten kiválasztásától függ : v ala­
m ennyi közül csak egyedül Mózest v á lasz to tta ki Isten arra, hogy fölm enjen
a felhőbe burkolt hegyre, am elyre leszállt az Isten. K risztus azokat válasz­
to tta ki apostolainak, akiket a k art. Szent Pál vas electionis. V alam ennyi
közül csak a három ifjú t v álasz to tta ki Isten a tüzes kemencére és a
him nusz éneklésére, így Isten v á lasz to tta ki a többieket és a többieket.
H a ezt a három boldog és tiszteletrem éltó ifjú t Isten nem v álaszto tta volna

1 u . o. 92. 3 U . o. 294— 295. 8 U . o. 198.

2 U . o. 142. 4 U . o. 196. 6 U . o. 199.
 Szent Gellert teológiája 545

ki, nem énekelték volna a kem encében Isten dicsőségét.1 Vagyis, ha Is­
ten nem v álaszto tta volna ki őket, és a kiválasztás folyam án nem k ap n á­
nak kegyelm eket, nem tu d n á k elviselni a szenvedést és nem hirdetnék Isten
dicsőségét. Sokan beszélnek Istenről, de nincsenek Istenben. Hogy lehet
ez? — kérdezi Szent Gellért. T anuld meg, — feleli — P éter és Ju d ás egya­
rá n t az asztalnál ülnek, m indkettő ta n ítv á n y , m indkettő apostol. Egyik
közülük felvétetik (assum itur), a m ásik v issz a u tasítta tik (reprobatur). És
így van a többinél is, m int K áinnál és Ábelnél, Ják o b n ál és É zsaunál, I s t­
vánnál és Miklósnál, az Isten angyalainál és az ördög angyalainál.12 Szent
Gellért idézi a korinthusiakhoz írt II. levélből Szent P álnak az isteni előre-
rendelést (praedestinatio) m agábanfoglaló szavait,3 m ajd fo ly tatja : Szent
Pál szavaiban ki van fejezve, hogy Isten fel van háborodva azok m iatt,
akiket m eghagy a tu d atlan ság b an (qui ignorantiae d e p u tan tu r).4 K risztus
oldalából kifolyt víz nem m indenkinek üdvösség, am int N abuchodonozor
kem encéjében nem fuj m indenkire a h a rm a to t szóró szél. Az Isten három
hívére hull a h arm at, a töb b it elégeti az örök tű z .5 A kárh o zo ttak b ü n te­
tése örök : nem tu d n ak gonoszságukból m egtérni a visszavonhatatlanul k á r­
h o zottak.6
A szövegekből kitűnik, hogy Szent Gellért az isteni előrerendelés
katolikus ta n ítá sá t ism erte és vallotta. Az «assumere» és «reprobare» a
katolikus teológia kifejezése az előrerendelésre, illetőleg visszautasításra.
A m ikor Szent Gellért a kiválasztásról, felvételről szól, kiválasztás a la tt
az életen végigkísérő kegyelem sorozatot, te h át a teljes előrerendelést kell
érteni. E nnek nincs más oka, m int a kiválasztó Isten ak arata, vagyis ez a
predestináció föltétien. Viszont az elvetés nem pozitív, hanem n e g a tív : meg­
hag yja őket a tudatlanságban, vagyis nem veszi fel őket a v álaszto ttak
sorába, de nem viszi bele őket a tudatlanságba. E rre m u ta tn a k m ár
Szent Pál apostolnak Szent Gellért által idézett szavai is : «Ha a mi
evangélium unk mégis el van tak arv a, azok előtt van eltak arv a, akik el­
vesznek, akikben e világ istene e lv ak íto tta a hitetlen értelmet». T ehát nem
az Isten v a k íto tta el őket, hanem a világ. Viszont az elvetés nem is föltét-
len, föltételezi a b űnt, am ely m iatt Isten m éltán fel van háborodva. A
visszavetés a bűn m iatt felháborodó Isten büntetése. Amikor Szent Gellért
az utolsó ítéletről szól, azt m ondja, hogy Isten örök k árh o zattal b ü n teti
azokat, akik bűnös életet éltek, akik elnyom ták a szegényeket, akik h a ta l­
m asok voltak a gonoszságban, akik az értelm etlen állatok vadságát után o z­
ták , akik nem a k artak m egm aradni Isten szolgálatában, nem ak artak

1 u. o. 29—30. den ember lelkiism eretének Isten előtt. H a a

2 U. o. 35. mi evangélium unk m égis el van takarva, azok
3 «Minthogy teh át ily szolgálatunk van, előtt van eltakarva, akik elvesznek, akikben
am inthogy irgalm asságot nyertünk, nem csüg­ e világ istene elvak ította a hitetlen értelmet.»
gedünk el, hanem lem ondunk a gyalázatos II. Kor., 4, i — 3.
alattom osságról, nem járván álnokságban és 4 D elib., 261.
nem ham isítván m eg Isten igéjét, hanem az 5 U. o. 220.
igazság hirdetésével ajánlván m agunkat m in ­ 6 U . o. 253.
S zen t István. I. 35
 546 Ibrányi Ferenc

felhagyni a bűnnel, nem a k a rta k a nagy Isten hitében élni és nem ak arták
az ő parancsait m eg tartan i.1 A gonoszok bűnös cselekedeteik fejében (me­
rítő actionum sanguinearum ) kerülnek a pokolba, ahonnan kínlódásuk fel­
száll örökkön-örökké.12
Szent Gellért kegyelem tanában két különböző réteget lehet felfedezni.
Az egyik a Szent Ágostontól kiinduló hagyom ány, a másik a m isztikus
teológia öröksége. Szent Gellért hangsúlyozza a megelőző kegyelm et a
kísérő kegyelem m ellett, kiemeli, hogy a kegyelem belülről fogja meg az
em bert, vallja, hogy kegyelem nélkül semmi jó t sem teh et az ember. Mindez
megfelel annak a katolikus tan ításn ak , am elyet a pelagián és semipelagián
v itá k folyam án Szent Ágoston géniusza dolgozott ki a katolikus h itta n
szám ára. U gyancsak legalább közvetve Szent Á gostonra em lékeztet Szent
Gellért predestináció-tana, am ennyiben a D eliberatio alapján erről egy­
általán ítélni lehet. Az ágostoni teológia eleme a D eliberatióban az is,
hogy m indenütt á t-á tü t a desiderium carnis nagy jelentősége.3
Azonban Szent Gellért kegyelem tana nem csak tartalm ilag függ össze
Szent Á goston teológiájával, hanem még külső m egfogalm azást illetőleg is
Szent Ágoston stílusára em lékeztet a D eliberatiónak az em bertannal k ap ­
csolatban különben m ár é rin te tt helye : «mortem significari arb itro r car-
nalem consuetudinem , quae resistit bonae v o lu n tati delectatione carnalium
fruendorum . Non enim diceretur : ubi est mors contentio tu a? si non
restitisset, et repugnasset illius contentio. E tiam illő loco describitur : Caro
concupiscit adversus Spiritum , Spiritus adversus carnem , u t non quaecun-
que vultis, illa faciatis. F it ergo per sanctificationem perfectam , u t om nia
carnalia desideria Spiritu Sancto illum inata eidem bonae v o lu n tati subji-
ciantur. H ane peccato m eruim us, quod peccatum erat omni modo in liberó
arbitrio, cum in Paradiso nullus dolor denegatae delectationis v o lu n tati
bonae hominis resistebat. Ergo aculeus m ortis peccatum est, quia peccato
facta est delectatio, quae jam posset resistere v o lu n tati, et cum dolore
cohibere. Quam delectationem , quia in defectum est anim ae deterioris
effectae, jure m ortem vocamus».4 Az idézett szövegben tartalm ilag négy
m ozzanatot lehet megjelölni, m int az ágostoni kegyelem tan e le m é t: i.
a halál ( = bűn) a test szerinti élet (carnalis consuetudo), amely testi gyö­
nyörűség által ellenáll a jó a k aratn a k ; 2. az eredeti épség állapotában a
testi gyönyörűség m egtagadása nem já rt fájdalom m al, te h át a test nem
hadakozott a lélek ellen ; az eredeti bűn következm énye bennünk, hogy
a testi kívánság ellen tu d állni az ak aratn a k és a m egtagadott gyönyörűség

1 U . o. 102— 103. Maur., 10, 1313. «· · . nobis pudendum est,

2 U . o. 103.
3 U . o. 8, 85, 87, 95, 100, 144, 179, 190,
215, 218, 247, 271, 282, 285, 289.
4 U. o. 142. Szent Á goston sz ö v e g e i: «Nos
enim dicim us in illa beatitudine nullám fuisse
cupiditatem , quae resisteret voluntati.» Opus
imperf. contra Julianum, lib. 6, cap. 14. Ed.
quod im perio nostro caro non servit, quia hoc
fit per infirmitatem, quam peccando meruimus,
vocaturque peccatum habitans in membris
nostris. Sic est autem hoc peccatum , ut sit
poena peccati.» D e peccatorum m eritis et remis-
sione, lib. 2, cap. 22. Ed. Maur., 10, 59.
 Szent Gellert teológiája 547

következtében fellépő fájdalom meg tu d ja gátolni az a k a ra to t a jó köve­

tésében ; 3. a testi gyönyörűséget, a halál fu llán k ját bűnnek lehet nevezni
annyiban, am ennyiben az eredeti bűn következm énye ; 4. az eredeti bűn
következtében a lélek term észeti képességeiben m eggyöngült : deterior
effecta.
Szent Gellért a kegyelm et olyan valam inek m ondja, am i kiárad az
Istenből (m anat, m a n a tio ).1 A kiáradásnak, m anatio-nak a kegyelem re
alkalm azott és a nyugati teológiában ism eretlen kifejezése jelzi Szent Gellért
kegyelem tanában a Ps. Dionysius m isztikájából kiinduló rétegeződést. Ps.
Dionysius szerint lehet Istenről állítani a megegyezést (unió, ενωσις) és
a különbözést (disctinctio, διάκρισις). Minden Istennel kapcsolatban állí­
to tt különbözés Isten jótékony kiáradása és m egnyilatkozása (τάς διακρί­
σεις δ έ . . . προόδους τε καί εκφάνσεις).12 E zért Isten m inden közlő-
dése, m inden szubsztanciává-, élővé-, bölccsé-tevése, és a létesítő jóság
m inden egyéb ajándéka az isteni egység jav án ak megfelelő kiáradás
Εί δέ καί θεία διάκρισίς έστιν ή άγαθοπρεπής πρόοδος της ένώσεως.) 3 Αζ
isteni különbözőség Isten legkegyesebb kiáradásai. M indazonáltal Isten
m egm arad önm agában, a sokságban egy, a k iáradásban egyesült, a külön­
bözőségben tökéletes (μένοντος δέ ούδέν ήττον έκείνου, καί ενός έν tq>
πληθυσμψ, καί ηνωμένου κατά την πρόοδον, καί πλήρους έν τή διακρίσει.)4
Az isteni k iáradásnak megfelel a m ásik oldalról a részesedésnek (participatio,
μετέχειν) a m isztikus teológiában olyan nagy szerepet játszó és m indent
átfogó fogalma. Minden, ami Istenen kívül van, ak ár term észet, a k ár
kegyelem, az az Isten részéről kiáradás, a terem tm ény részéről pedig része­
sedés. N yilvánvaló, hogy a m anatio fogalm át Ps. Dionysius az új platoniz­
m usból v ette á t és illesztette bele a katolikus teológiába. Árpikor Szent
Gellért a kegyelem re alkalm azza a kiáradás, m anatio fogalm át és kifeje­
zését, a m isztikus teológia gondolatvilágát és fogalm azását építi bele a
kegyelem tanba.
Szent Gellért inkább konkrété beszél a kegyelemről, m int elvont ta r ­
ta lm á t k u ta tja . E lm ondja azt, am i Szent Ágoston u tá n a keresztény teológia
közkincse, de a Szentírásból és a hagyom ányból v e tt hitan y ag o t nem ak arja
logikai kategóriákban ízekre bontani, nem a k arja okok alapján való értéssel
átv ilágítani a h itta rta lm a t, nem a k arja szétválasztani azokat a valóság­
m ozzanatokat (az értelem és a k arat tevékenysége, isteni m egvilágítás és
lehelés), amelyek a valóság konkrét rendjében rendkívül finom szálakkal
fonódnak egymásba. íg y Szent Gellért nem veti föl a kegyelmi ráhatással
kapcsolatban az a k arat szabadságának problém áját. V allja, hogy a szabad
a k a ra t az eredeti bűn következtében meggyöngült : a paradicsom i bűn a
1 D elib., 85, 257. Szent Gellért használja 4 U. o., cap. 2, § 11. Migne, P. G. 3,
a «manatio» kifejezést a Szentírással kapcsolat- 649— 650. V. ö. : D e coelesti hierarchia, cap.
ban is. V. ö., u. o. 50, 230. 1, § 2. D e d ivinis nominibus, cap. 5, § 2 ; cap.
2 D e divinis nominibus, cap. 2, § 4. Migne, 5, § 9. Migne, P. G., 3, 121— 122, 815— 818,
P. G., 3, 639— 640. 825— 826.
3 U . o., cap. 2, § 5. Migne, P. G., 3, 641— 644.
35
548 Ibrányi Ferenc

m indenestül szabad ak arato n fordult, m ert a m egtagadott gyönyörűség

következtében semmiféle fájdalom nem állo tt ellen a jó a k a ra tn a k .1
T ehát a későbbi bűnöket az em ber a nem m indenestül szabad a k aratta l,
azaz gyöngült a k a ra tta l követi el. A zonban a gyöngült a k arat is szabad,
hiszen Szent Gellért korholja a bűnösöket, dicséri az erényeseket, beszél
érdem ről, to v áb b á azt m ondja, hogy az utolsó ítéleten Isten örök k árh o zat­
ta l b ü n te ti azokat, akik nem a k a rta k m egm aradni Isten szolgálatában,
nem a k a rta k felhagyni a bűnnel, nem a k a rta k a nagy Isten hitében élni
és nem a k a rtá k az ő paran csait m eg tartan i. Mindez feltételezi, hogy az
Isten tő l m agárahagyott b u k o tt em ber csakúgy, m int a kegyelem által
m egelőzött és tám o g a to tt em ber felelős azért, am it tesz, te h á t döntésében
szabad. H ogy m iben áll a szabadság és az a k a ra t hogyan m arad h at Isten
csalh atatlan u l eredm ényes kegyelmi in d ítása m ellett szabad, Szent Gellért
nem k u ta tja . A jócselekedet az em ber m űve, m ert a k arata sza b a d .'E g y ú ttal
azonban Isten m űve is : m ikor dicsérjük és m agasztaljuk azokat, akik
erényesen élnek, a dicséret és m agasztalás voltaképpen azt illeti, akitől
k ap ták , hogy dícséretrem éltók legyenek. A m ikor egy m űvet dicsérünk,
dicsérettel vesszük körül az alkotót is, sőt nem an n y ira a m űvet dicsérjük,
hanem inkább az a lk o tó t.2 Hogy a jócselekedet hogyan lehet egyszerre
az em bertől és az Istentől, to v áb b á m ennyiben van az em bertől és m ennyi­
ben van az Istentől, Szent Gellért nem vizsgálja.
Szent Gellért azt vallja, hogy kegyelem nélkül semm i jó t nem teh et
az ember. A jó te tte n bizonyára az üdvös cselekedetet érti. E zt föltehet -
jü k azért, m ert Szent Gellért elismeri azt, hogy a pogány bölcsek jó t is
írtak , ennek analógiájára föltehető, hogy szerinte te tte k is jót. F ö lteh etjü k
to v áb b á azért is, m ert Szent Gellért ta n ítá sa egyéb pon to k b an megfelel a
Szent Á gostonban gyökerező katolikus kegyelem tannak. Szent Gellért
azonban nem törődik azzal, hogy a b u k o tt em ber a term észeti erkölcs kere­
tében te h et kegyelem nélkül is jó t. Azt sem kérdezi, hogy m ennyire to lh a t­
ju k kegyelem nélkül a term észeti erkölcs h a tá rá t : vájjo n term észetfölötti
segítség nélkül m e g tarth atja-e az em ber az egész tö rv én y t, vagy a term észeti
törvénynek csak ezt, vagy azt a részleges parancsát. Szent Gellért a term é­
szeti erkölcsi jóval azért nem törődik, m ert az em bert konkrété nézi, te h át
ab b an a rendben, am elybe ténylegesen bele van állítva. Már pedig a te r­
m észeti erkölcsi jóval sem m ire sem m ehet az az ember, aki a term észet­
fölötti rendre van elkötelezve. Csak a későbbi skolasztika a b sztrah álta az
egész konkrét valóságból a term észeti m ozzanatot és te tte külön ta rta lm á ­
b a n önálló vizsgálat tárgyává.
Az E gyházban Isten fölvilágosítja a hívek értelm ét, azonban a pogány
bölcsek term észeti ismerésével kapcsolatban is vallja Szent Gellért az érte­
lem m egvilágosítását. A kegyelm i és term észeti m egvilágosítás közötti
különbséget Szent Gellért nem jelöli meg, a k e ttő t éles h a tá rra l nem választja

1 D elib., 142. 2 U . o. 86.

 Szent Gellert teológiája 549

el. Nem keresi a megszentelő és segítő kegyelem közötti különbséget, sőt

általáb an nem ak arja értelm i kategóriákkal megközelíteni azt a kérdést,
hogy mi a kegyelem. Nincs nyom a a D eliberatióban annak, hogy az isteni
előrerendelés (predestináció) hatalm as gondolatával és a m isztérium hom á­
lyában tapogatózó hitével szemben a földi vonatkozásokhoz szokott értelem
nehézséget tám asztana. Szent Gellért szám ára nem feladat összeegyeztetni
Isten végtelen igazságosságával, hogy Isten érdem re való te k in te t nélkül
k iv álasztja azt, akit akar, és Isten végtelen irgalm asságával, hogy örökre
és visszavonhatatlanul b ü n te ti azokat, akiket nem v e tt fel a v álaszto ttak
sorába. Szent Gellért kegyelem tanában te h á t h á ttérb e szorul a h ittu d o m á­
nyos alkotás, am ely a h ittitk o k benső ta rta lm á n ak feltárása közben folyton
új vonatkozásokra bukkan, az észigazságokkal való szem besítés folyam án
pedig folyton új feladatok elé kerül.
* * *

A k e g y e l e m e s z k ö z e i közül a D eliberatio világosán céloz

a keresztség szentségére. A keresztseg és E gyház szim bólum aiként említi a
vízözönt és Noé b á rk á já t.1 A keresztség Szent Gellért szerint az ú jjá ­
születés szentsége : omnes renal i fratres, azaz m inden ú jjászü letett, illető­
leg m egkeresztelt em ber K risztus testvére.12 A keresztséget isteni forrás­
nak nevezi : am ikor a Szentírás azt m ondja, hogy Isten lelke lebegett a
vizek fölött, jelzi az isteni forrás term ékenységét (foecunditas divini fontis
tunc declarata est), am ely az E gyházban fakad.3 Jo rd án folyója jelképezi
azokat, akik a keresztség forrásából újjászülettek (ex fonté renatos baptism a-
tis).4 Az edény, amelyben K risztus m egm osta apostolainak lábait, szent
és csodálatos szim bóluma az isteni forrásnak (sacratissim um divini fontis
in se exhibuit m irabile Sacram entum ), am elyet K risztus m inden népnek
szánt és am elynek erejében az egész világ m egm enekült a halál kezéből.5
Egy más helyen Szent Gellért célzást tesz a keresztség szentségének kiszol­
g áltatásával kapcsolatos abrenuntiatio szertartására.6 Szent Gellért ismeri
a vágyk ereszt ség fogalm át : a törvény betűje azokat sem öli meg, akik
szeretnének élni, azaz nincsenek a hiten kívül (extraneos [non] facit a
sacro intellect u), akik szeretnének az igaz hitben élni és abban bízni, aki
a m agányban rejti el m agát.7
Szent Gellért többször szól a bűnbánatról, a nélkül azonban, hogy a
b ű n b án at szentségére félreérthetetlen célzást tenne : ha a bűnösök meg­
bánják bűneiket, azonnal magához öleli őket az Isten .8 A bűn m indenestül
megszűnik (funditus perire ad m ittitu r), ha a bűnösök m egtérnek.9 A meg­
térés kegyelm ét K risztus adja : nincs nagyobb gondja K risztusnak, m int
hogy a nagy bűnösöket és a m inden bűnben elm eriilteket az ég csillagaivá

1 U . o. 189. 4 U . o. 166. 7 U. o. 285.

2 U . o. 190. 6 U . o. 217. * U . o. 209.
3 U . o. 192. ® U . o. 149. * U . o. 210.
550 Ibrányi Ferenc

tegye, am int azt állandóan meg is teszi a nélkül, hogy az em ber tu d n á

(quem adm odum hum ano arbitrio ignorante indesinenter misericordissime
facit).1 A m egtérés akadálya a földi gyönyörűségekbe való elmerülés : a
mag nagyon beleereszti gyökereit a földbe és nagyon á rt a szőlőnek, am int
azt tapasztalatb ó l tu d ju k , és nehéz m unka ezeket gyökerestül kitépni ;
éppen úgy, akik elm erülnek a testi gyönyörűségben és így belegyökereznek
a földbe, nem térnek meg, csak nagy buzdítás u tá n és akkor, ha értük
állandóan im ádkoznak, továbbá ha egyházi fenyítéket alkalm aznak.12
Szent Gellert te h át szóvá teszi, hogy az egyházi büntetés nem megtorló,
hanem gyógyító jellegű. E m líti Szent Gellert az elégtételnek azt a m ódját,
am ikor valakire halála órájáig ta rtó zarándoklást szabnak ki.3
G yönyörűen és eredeti m eglátással ír Szent Gellért az eucharistiáról,
m int áldozatról. M iután szólt K risztus keresztáldozatáról, fo ly tatja ·
K risztus o ltá rt ép ített, t. i. az E g y h ázat, am elyet szeretetével magához
em elt, am elynek áldozatában K risztu st m indennap im ádják. H a az E g y ­
házban emelkedő o ltá rt tek in tjü k , mi nem az oltárnál, hanem az oltáron
m u ta tju k be az áldozatot, hogy eljusson ahhoz a m ásik oltárhoz, am elyről
a katolikus E gyház szól : Introibo ad altare Dei, ad Deum, qui laetificat
iu v en tu tem meam. T ehát m ikor áldozatot m u ta tu n k be, arra az o ltárra
kell feltekinteni, am elynek b em u ta tju k az áldozatot e s z a v a k k a l: Te
igitur, clem entissim e P a te r !4 és am elyet naponként szólítunk meg, am ikor
im ádkozunk : Mi A tyánk, ki vagy a m ennyekben. T ehát o ltártó l oltárhoz
m u ta tju k be az áldozatot ; az egyik o ltár te h á t e lenti, t. i. az Egyház,
a m ásik a fönti, t. i. Isten. A m ikor te h á t áldozatot m u ta tu n k be az oltáron,
akár az im ádság, ak ár a mise, ak ár más K risztus nevében végzett te ttü n k
áldozatát, az áldozatot Istenhez intézzük. Az egyik, és pedig a te sti o ltár
te h á t az Egyház, am elyben naponként feláldoztatik K risztus, ennek az
áldozatnak az illata pedig felszáll a felső oltárhoz, ám b ár az egész isteni
m indenhatóság jelen van, amíg a h a lh a ta tla n áldozat, az egész élet áldozata
b e m u ta tta tik .5 Szent Gellért szövege alap ján a D eliberatio teológiáját
illetőleg a következőket lehet m egállapítani. Az E gyház kőből é p ített
o ltára synecdochés átvitellel jelenti m agát az E gyházat. Az Egyházzal,
m int oltárral szemben á tv itt értelem ben (circa anagogen) felső o ltár az
Isten. Az E gyház áldozata, am elyet az A ty a-Isten n ek m u ta t be, a szent
mise, illetőleg K risztus. A H ostia im m ortalissim a u. i. szem beállítva az
Ószövetség leölt áldozataival nem lehet más, m int a kereszten m eghalt és
m ost h a lh atatla n K risztus. Mivel a közölt szöveget megelőzőleg K risztus
tö rtén eti keresztáldozatáról szól, Szent Gellért gondolatm enete szerint a
szentm ise K risztus keresztáldozatának m egújítása. Szent Gellért a napon­
ként b em u tatan d ó áldozatról szól, te h á t korában naponként szoktak

1 U . o. 163. le g a lá b b is N a g y S z e n t G e rg e ly ó t a . L . N .
2 U . o. 215. G ih r, D a s h e ilig e M e s s o p fe r13, F r e ib u r g , 1912»
3 U . o. 165. 515·
4A szen t m is e k á n o n á n a k k e z d ő s z a v a i 5 D e lib ., 224— 225.
 Szent Gellert teológiája 551

szentm isét b em utatni. A valóságos jelenlét m ellett tanúskodik, m ikor

m ondja : quam libet to ta divina om nipotentia adsit, dum im m olatur
to tiu s vitae hostia. Az Egyház áldozatában megszülető eucharistia az
im ádás tárg y a : cuius holocaustom ate (Christus) quotidie ad o ratu r. A szent
m ise-áldozat m ellett áldozat (munus) az im ádság és a K risztus nevében
végzett jócselekedet, am ennyiben — am in t ezt m a hozzátennők — m indezt
K risztus áldozatába belekapcsoljuk. Érdekes litu rg ia-tö rtén eti ad at, hogy
a D eliberatio a 42. zsoltárt (Introibo ad altare Dei), m int a misét kezdő
lépcsőim át em líti. A 42. zsoltárt a IX . században kezdték Franciaország­
ban a szent mise előtt, m int m agánájtatosságot elm ondani. A lépcsőim ának
nyom a van R óm ában a X I. században. A D eliberatio bizonyíték arra,
hogy a X I. század elején hazánkban a lépcsőim ával kezdték a szentm isét
éppen úgy, m int ma. Nem lehet megilletődés nélkül olvasni Szent Gellért
szövegét. A szavak eszébe idézik az olvasónak, hogy 900 év elő tt Szent
Gellért az esztergom i várhegyen, a bakonybéli erdők közepén, a pannon­
halm i m onostor falai között, a síkság övezte Maros v áráb an ugyanúgy
kezdte a napi szentm iséjét, am int m a kezdi az Egyház felszentelt papja.
A m ikor a Szent Istv án születése helye közelében emelkedő esztergomi
bazilikában elkezdi valaki a szentm isét : Introibo ad altare Dei, ezekben
a szavakban a 900 esztendős keresztény m agyar m últ m in th a jelenné
elevenednék, és m in th a 900 esztendő im áját intonálnák, am elyben benne-
csendül a v értan ú Szent Gellért hangja is.
Szent Gellért szerint m inden hivő m aga is áldozat : hacsak a kereszt
erejében le nem győzzük az ördögöt, nem leszünk m éltók, hogy feláldoz-
tassunk annak, aki a saját F iának nem keg y elm ezett.1 T ehát nem elég
hogy K risztus föláldozta m agát a kereszten, hanem K risztus áldozata
erejében kinek-kinek önm agát is áldozattá kell tennie, a hívőnek az áldozat-
K risztussal kell feláldoznia m agát az A tyának.
Egy m ásik hely eg yütt em líti az eucharistia szentségi és áldozati jellegét
és megem líti az eucharistia szentségi h a tásá t : K risztusból h arm at hull
alá, am ely kioltja a kárhozat tüzét. Az én testem — m ondja — valóban
étel, az én vérem valóban ital. ím e az igazi jóllakás. Aki esz engem, m ondja,
értem él. És : ha nem eszitek az em ber fia te stét és nem isszátok vérét,
nem lesz élet tibennetek. így hu llatja K risztus a h arm ato t, hogy kioltsa
az örök szenvedést. Semmi kétség nincs benne, hogy am ikor föláldoztatik
az Isten b áránya az övéi üdvösségéért, gyöngül a pokol.2 K risztus áldozata
a la tt a szentm isét kell érteni, m ert jelenben m ondja : quando im m olatur,
viszont m ikor előzőleg K risztus keresztáldozatát em líti, m últ időt használ.
Az eucharistia vételének h atásaként em líti Szent Gellért a kárhozat tüzének
kialvását. E zt nem úgy kell érteni, hogy az oltáriszentség gyümölcse a
bűnbocsánat, hiszen néhány lappal előbb m ondja, hogy a bűnöst magához
öleli Isten, ha m egbánja bűnét. Már pedig az eucharistia vétele előtt a

1 U. o. 243. 2 U . o. 219.
552 Ibrányi Ferenc

bűnös bizonyára m egbánta bűnét, különben nem ak arn á magához venni

az Ü r testét. Szent Gellért szavait csak úgy lehet érteni, hogy az oltári-
szentség fe n n ta rtja a m egigazultság állap o tát, kegyelm eket folyósít, hogy
valaki azt el ne veszítse. E bben az értelem ben o ltja ki az eucharistia szent­
sége a kárhozat tüzét. Mivel az oltáriszentség a m egigazultság állap o tát
fen n tartó kegyelm eket ad, kegyelm eket közöl a kísértések legyőzésére is :
a hit pajzsával lehet a sátán tüzes d árd áit kioltani. Ez a pajzs pedig az
Ű r teste és vére, am ely nélkül senkinek sem lehet bem enni az örök életre.1
A sátán tüzes dárdái a la tt a szövegösszefüggés alapján a kísértéseket kell
érteni, m ert az igazak m egvívandó harcáról van szó.

* * *

Szent Gellért a 4. könyvet a v é g s ő d o l g o k k a l fejezi be.

M iután szem beállította egym ással az «Ür erősségeit» és az «ördög erős­
ségeit», az A pocalypsis vízióiban bontakozik ki a nagy küzdelem drám ai
‘erejű befejezése. H ivatkozik a Jelenések K önyvének v a d állatá ra : 2 a
v adállat jelenti az ördögöt, illetőleg az A n tik risztu st és m indazokat, akik
a te st vágyakozásait követik. Ezek p usztulására vonatkozólag idézi Szent
Gellért a Jelenések K önyvéből azt a részt, am ely a h arcbaszállott K risztus
győzelm ét írja le.3 Szimbolikus m agyarázatot fűz hozzá. A N ap, am ely­
ben az angyal áll, K risztus E g y h á z a ; az angyal az evangélium hirdetőinek,
az egyháztudósoknak a k a ra ; az ég zenitjén röpülő m adár jelenti a szente­
ket, akik az erények szárnyain a m agasba em elkednek. Az angyal k iáltja a
m adaraknak : «Jöjjetek, gyűljetek egybe Isten nagy lakom ájára, hogy
királyok húsát egyétek, és vezérek húsát, és erősek húsát, és lovak h ú sát
és azokét, akik azokon ülnek, és valam ennyi szabad em bernek és szolgá­
nak és kicsinynek és nagynak húsát.» Akikhez e lju to tt az igehirdetés,
azokat m ind h ív ta az angyal, m ost is hív és fog m indaddig, míg meg
nem kezdődik a lakom a. Aki ab b an az órában be nem lép a menyegzőre,
elvesztette m inden rem ényét. A lakom a az utolsó ítélet, am ikor azt m ondja
Isten azoknak, akik jobbján lesznek : Jö jje tek , A tyám áld o ttál, vegyétek
b irto k b a a világ kezdetétől nektek készített országot. A szentek akkor
enni fogják a királyok húsát, és vezérek húsát, és erősek húsát, és lovak
h úsát és azokét, akik azokon ülnek, és valam ennyi szabad em bernek és
szolgának és kicsinynek és nagynak húsát, m ert látn i fogják Isten igaz
és félelmetes ítéletét m indazok fölött, akik bűnben éltek, akik elnyom ták
a szegényt, akik h atalm asak voltak gonoszságaikban, akik értelm etlen
állatok vadságát után o zták , akik nem a k a rta k szolgálni Istennek és nem
a k artak felhagyni a bűnnel. Az igazak Isten jo b b ján tan ú i lesznek annak,
hogy az A ntikrisztus egész serege leszáll a pokolba, ahol az örök kín vár
rájuk. A kkor lesz teljes a lakom a, am ikor a gonoszok az örök tűzre m ennek,
az igazak pedig bem ennek az örök életre. Szent Gellért a Jelenések K önyvé­
1 u. o. 92. 2 Jel., 17, 17. 3 u. o. 19, 17— 21.
 Szent Gellert teológiája 553

nek szövegét folytatólagosan m agya­

rázva visszatér K risztusnak és az Anti-
krisztusnak az utolsó ítéletet megelőző
h arcára : «És látám , hogy a vadállat
és a föld királyai és azoknak seregei
egybegyűltek, hogy harcra keljenek a
lovon ülővel és seregével.»1 T ehát nem
csekély harcot fognak vívni az A nti-
krisztus seregei az Egyház és az egy­
h áztanítók arcvonalaellen. De az E gy­
ház olyan erős, hogy semmiféle ellen­
ség le nem teríti, sőt ő sem m isíti meg
ellenségeit: «És m egragadtaték a v a d ­
állat és azzal egy ü tt az álpróféta, aki
a jeleket m űvelte előtte, am elyekkel
elcsábította azokat, akik fölvették a
v adállat bélyegét, és akik im ád ták
annak k é p é t; ez a k ettő a kénkővel
égő tüzes tóba v etteték .» 12 Most még
sokat szenved az Egyház az ördögtől
és királyaitól és seregeitől. De az E gy­
h ázat erőssé teszi a szeretet, am ely
Istennel egybefűzi. Az ördög királyai
az eretnekek fejei, akik kegyetlenül
hatalm askodnak a földön. Az ördög
seregei pedig azok, akikről Szent Pál
apostol í r : azt pedig tu d d meg, hogy
az utolsó napokban veszedelmes idők
k ö v e tk ez n e k : az em berek önzők lesz­
nek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, k á­
romlók, stb .3 De megöli őket a lo­
von Ülőnek kardja, amely szájából Morált L a jo s: Szent István m int hithirdető,
jő ki, az A ntikrisztus pedig az e re t­
nekek seregével együtt elevenen v e tte tik a kénkővel égő tüzes tó b a .4
Szent Gellért a D eliberatio 5. könyvének végén is szól a végső dolgok­
ról, főleg az utolsó ítéletet megelőző eseményekről. K iindul abból, hogy az
Apostolok Cselekedetei szerint a N ap sötétséggé fog változni, a Hold pedig
vérré, m ielőtt eljő az Ú rnak nagy és nyilvánvaló napja. 5 Az evangélium ok
pedig azt m ondják, hogy az utolsó ítélet előtt a N ap elsötétedik, a Hold
pedig nem ad világosságot. 6 Szent János a Jelenések K önyvében ismét
azt írja, hogy su jta ték a N apnak harm adrésze és a H oldnak harm ad része.7

1 U . o. 19, 19. 4 D elib ., 100— 105. 6 Máté, 24, 29 ; Márk,

2 U . o. 19, 20. 5 A póst. Csel., 2, 20. 1 3 . 2 4 .

3 II. T im ., 3, i — 5. 7 Jel., 8, 12.

554 Ibrányi Ferenc

Mindez akkor lesz, am ikor felkel az Ür, hogy m egbüntesse a fö ld e t.1

B ár a Szentírás szövegei eltérően hangzanak, de egy értelm ük van. A kkor
fog a N ap sötétséggé változni, a H old pedig akkor nem fog adni világos­
ságot, am ikor azok, akiknek az Egyház csillagaiként kellene világoskodniok,
m int eretnekek az igaz h ittő l elpártolnak és az Egyház ellen fordulnak.
Ez különösen a világ végén fog m egtörténni, am int az Ü dvözítő m ondja.
A m ikor pedig az E gyházat üldözések érik, akkor a N ap sötétséggé fog
változni, a H old pedig vérré. Az A ntikrisztus idejében az Egyház h ithirdetői
hűtlenekké lesznek. A m ikor pedig K risztus el fog jönni erőben és dicsőség­
ben, m inden égitest úgy fog elhom ályosodni az égen, m int napkeltekor
a csillagok.12»
A világtörténet befejezése te h á t Szent Gellért szerint az evangélium
tö rtén eti diadala, az utolsó ítélet, am ikor K risztus ú jra eljön erőben és
dicsőségben, ú jra fellép a történelem porondján, jo b b jára fogja állítan i az
igazakat és kim ondja a gonoszok fölött a végzetes és v isszav o n h atatlan
ítéletet. Az evangélium tö rtén e ti győzelm ét megelőzi az A ntikrisztus harca,
am ikor ham is krisztusok és ham is próféták tá m a d n ak és nagy jeleket és
csodákat tesznek, hogy tévedésbe ejtsék, ha lehet, a v á la sz to tta k a t is.
A D eliberatio nem emeli ki, hogy az A ntikrisztus külön, h atáro zo tt személy
lesz, hanem az A ntikrisztus neve a la tt összefoglalja m indazokat, akik a
történelem m indenkori jelenében a sátán csatlósaiként tusak o d n ak az
igazság ellen. Idézi ugyan Szent Pál apostolt, akinek szavai szerint az utolsó
napokban veszedelmes idők következnek, és elharapódzik a gonoszság,
idézi az Ü dvözítő szavait is a világ végén bekövetkező nagy szoronga-
tá sró l,3 helyesen értelm ezi Szent Jerom os u tá n a Jelenések K önyvének
iooo évét 4 az Ü jtestam en tu m egész idejére, am elynek végén feloldatik
a sátán, azaz nagyobb h a ta lm a t kap, hogy üldözze az E g y h á z at,5 azon­
ban m int a vértanúság elé néző apostol elsősorban azt a sok b ű n t lá tja
a falakon belül és kívül, am ely a történelem konkrét jelenében harcol
K risztus és az ő evangélium a ellen : m indenki, aki cselekedetével tag ad ja
K risztust, nincs az Istenből. És ez az A ntikrisztus, aki eljön és m ost m ár
a világban van. Oh, m ennyien vannak, különösen nálunk, akik m egtagad­
ják K ris tu s t! 6 A gonoszság és K risztus küzdelm e azonban az evangélium
végleges tö rtén e ti diadalának ak k o rd jáb an csendül ki. Az eljövendő K risztus
dicsősége úgy fogja elhom ályosítani az égitesteket, m int a felkelő N ap
a csillagokat. Szent Gellért a K risztus oldalán küzdő igazakat egyszer
külön szem élyekként v e sz i,7 m áskor kollektive a küzdő és győzelm et
arató Egyházról beszél, vagyis az egyeseket, m int a küzdő és győzelmet
arató Egyház ta g ja it vesz figyelembe. 8 Az evangélium diadala az Egyház
végleges győzelme. Az evangélium végső győzelm ének igazsága erőt ad
a csüggetegeknek, hogy e világot ne engedjék át az istenteleneknek : m inden

1 íz ., 2, 19, 2 i. 3 M áté, 24, 21. 5 D elib ., 170. 7 U . o. 100— 103.

2 D elib .,' 130—133. 4 Jel., 20, 7. 8 U . o. 34. 8 U . o. 104— 105.
 Szent Gellert teológiája 555

igaz örvendezzék a földi küzdelm ek közepette, ha a rra gondol, hogy mi vár

rá a m ennyben.1
A végítélet u tá n kezdődik a m ennyei boldogság, to v á b b á az örök
kárhozat. A m ennyországban az üdvözülteknek Istenben lesz örök dicső­
ségük. A túlvilágon nem szűnik meg az Egyház, am in t az E gyházról szóló
részben lá ttu k , hanem a földön tú l is meglesz a helye és szerepe. Hogy
ez m iben fog állni, azt Szent Gellért nem fejti ki. Az örök k árh o zat­
b an nem egyenlő a bűnösök büntetése. Szent Gellért kiemeli, hogy az
A ntikrisztus és az ő királyai, az eretnekvezérek, elevenen v e tte tn ek a
kénkővel égő tüzes tóba, az A ntikrisztus seregeit pedig csak a k ard öli
meg. Ezzel Szent Gellért szerint a Szentírás jelezni ak arja, hogy nagyobb
k ínjuk lesz azoknak, akik félrevezettek, m int azoknak, akiket félrevezettek,
ám bár valam ennyiökre örök b ü n tetés v ár.12
A pokol Szent Gellért szerint hely, mégpedig Szent Jerom osra h iv a t­
kozva azt m ondja, hogy a föld a la tt van. A pokolban kétségen kívül tűz
v a n .3 H ogy a pokol tüze m ilyen tűz és hogy hogyan gyötri a tiszta szel­
lem eket is, arról Szent Gellért nem ír. Szent Gellért te h á t nem ta r tja Ori-
genes-szel az αποκατάστασής πάντων-t, ak it különben más szem pontból
eretneknek ta rt.4
Nem csak az E gyház m arad meg m egdicsőült állap o tb an az utolsó
ítélet u tán , hanem a föld, illetőleg a világ is : föld és ég elm úlnak, nem
m intha elpusztulnának, hanem m ert m egújulnak. Űj ég, új föld lesz, t. i.
különbekké v á ln ak .5 M ajd a D eliberatio Szent Jerom osnak a Commen-
ta rii in Isaiam prophetam című m űve alap ján hosszabban vitatkozik
azokkal, akik azt ta rtjá k , hogy a föld meg fog semm isülni. Kiemeli, hogy
a Szentírás alapján csak a világ alak ja m úlik el (praeterit figura huius
m undi), m aga a világ m egm arad (veritas m a n e b it).6 A m egújhodott
világ rom olhatatlan lesz.7 A m egújhodás m ódjául Szent Gellért az egyház­
ta n ító k ra való általános hivatkozással a tűzben való égést, m ajd a vízben
való tisztu lást jelöli m eg.8
* * *

A m últ század végén Ompolyi M átrai E rnő és P auler G yula olyan

k ritik á t írta k a D eliberatio-ról, am ely nem csak ta p in ta tla n , hanem am ely
a h ittu d o m án y tö rtén etb en való tökéletes tájék o zatlan ság o t és a D eliberatio
m éltatásához szükséges tudom ányos felkészültség teljes h ián y át árulja
el. Már pedig ahhoz, hogy valaki a D eliberatiót m egértse, és főleg, hogy
m éltassa, megfelelő, elég széles alapokon nyugvó tudom ányos szakkép­
zettség szükséges. É ppen ezért a D eliberatio nehéz olvasm ány. Megértésé­
hez szükséges ism erni a középkori ro n to tt latin nyelvet, ezenfelül azonban
a kéziratokhoz hasonlóan a D eliberatio k iad o tt szövegébe is «bele kell
olvasnia» m agát az em bernek. Mikor harm adszor, negyedszer olvassa

1 U. o. 103. 3 U . o. 170— 171. 5 U . o. 133. 7 U . o. 135.

2 U . o. 105. 4 U . o. 131— 132. · U . o. 134— 135. 8 U . o. 136.
556 Ibrányi Ferenc

valaki és a részleteken á trá g ta m agát, akkor gyönyörűséges, bájos, m agával-

ragadó olvasm ány lesz a fonnyadt kötetből. Ism erni kell to v áb b á a katolikus
dogm atikát és annak term inológiáját. A fülben kell lenni a Szentírás és
a p atrisztika szokásosan előforduló szövegeinek, olvasás közben érezni
kell, hogy m ost Szent Gellért a Szentírást, vagy egy S zentatya szövegét
idézi, föl kell ismerni, hogy hol kezdődik az ő m ag y arázata és az m ennyiben
tér el a szokásos értelm ezéstől. Továbbá tisztáb an kell lenni a középkori
teológia h ittu d o m án y tö rtén eti állásával, problem atikájával, jelentőségé­
vel és forrásaival. Meg kell szokni a katéna-szerű tárgyalási m ódot, állandóan
figyelemmel kell kísérni, hogy egy gondolatot hol fejez be, hogyan indul
ki abból többfelé és m ikor tér vissza a kiindulópontra, hogy onnan ism ét
más irányban induljon el. A folyékony olvasásnak akadálya a m egrom lott
szöveg is, am ely jórészt bizonyára nem csak másolási hiba, hanem az eredeti
kézirat tolihibája is. H a azonban valaki megfelelő hozzáértéssel n y itja fel
a D eliberatiót, akkor Szent Gellért műve, m int a X I. század h ittu d o m án y i
irodalm ának gyöngye, valam i csodálatos szépségben, izzó színekben ragyog,
m int egy középkori nagy m esternek fölfedezett képe. A képet lom tárban
felejtették, a századok folyam án ide-oda dobálták, piszkos, sárga réteg
vonta be és te tte az eredeti vonásokat a m indennapi szemlélet szám ára
hozzáférhetetlenné. A szakértő azonban fölismeri a sárga lepel a la tt a
m esteri vonások csillogását. H a szakszerűen lemossák, m egtisztítják, elő­
tűnnek a csodálatosan tündöklő színek. A beszédes, eszmét hordozó alakok
mozogni', élni, mosolyogni kezdenek. Olyan eleven m inden, m int a rügyeket
p a tta n tó , kéiget roppantó, daloló, illatos m ájusi erdő. Nem ju t senkinek
eszébe, hogy a századok pergése folyam án m ár régen porrá m állott az
ecset, am elyet a m ester keze ta rto tt, a fatönk, am elyen ült, az alakok,
akik a m ester modelljei voltak, m ert a színekben, vonalakban, alakokban
m indaddig, amíg a kép kép lesz, eleven szív és alkotó géniusz lüktet.
A tan u lm án y elején a D eliberatiót egyetem es h ittu d o m án y tö rtén eti
szem pontból m éltattam . A zonban szám unkra a D eliberatio tö b b et jelent.
Nem múló dicsőségünk, hogy a X I. század hittudom ányos irodalm ának
jelentős alkotása hazai tudom ányos irodalm unk legrégibb em léke.1
A D eliberatio m agyar földön szü letett, m agyar levegőben íródott, lapjain
suhognak a m agyar rónák kalászai és a sorok közé kap aszk o d tak az áld o tt
bort term ő m agyar szőlő indái. A sok te k in te tb en még pogány m agyar
világban úgy jelenik meg Szent Gellért műve, m int a februári h av at áttö rő
és ta v aszt harangozó hóvirág. A D eliberatio bizonyság arra, hogy a K ár­
p áto k övezte D unavölgyében a kereszténységgel eg y ü tt szü letett meg
nem csak a m ár 900 esztendőre visszatekintő keresztény m agyar királyság,
hanem a katolikus h ittu d o m á n y is.

1 A D eliberatio o szto zo tt a m ostoha ma- kiadó rá. A m ai tudom ányos igényeknek meg-
gyar sorsban is. A külföldi h ittu d om án yos felelő, kritikailag kifogástalan kiadása ma sincs
irodalom nem vesz tu d om ást róla. Amikor és ilyen nem is készül,
felfedezték, 70 esztendőbe tellett, m íg akadt
 I. ISTVÁN MAGYAR KIRÁLY.
IMRE HERCEG ÉS GELLERT PÜSPÖK
SZENTTÉAVATÁSA.
írta: ERDÉLYI LÁSZLÓ.
 K A TO LIK U S egyháznak most érvényben levő törvényei sze­
rin t a szen ttéav atás a páp án ak ünnepélyes és végérvényes
ítélete az Ü r valam elyik elhunyt földi szolgája szentségéről
és m ennyországi boldogságáról, am elynek értelm ében az új
szentet fölveszik a m ennyei megdicsőültek hiteles jegy­
zékébe. E zt az ünnepélyes és végérvényes pápai ítéletet ca-
nonisationak nevezik. A canonisatiót III. A lexander (Sándor)
pápa a X II. évszázad utolsó negyedében, száz évvel Istv án király szentté­
avatása u tán, kifejezetten az Apostoli Szentszéknek, illetőleg a p ápá­
nak ta rto tta fönn.
Hogy a korábbi szenttéavatások hitelességét megfigyelhessük, lássuk
a ma legrészletesebben szabályozott canonisatiós eljárást. Ez a kánonjogi
kódex 253-ik canon ja szerint a Ritus-Congregatióhoz, a bibornokok szer­
ta rtá si bizottságához tartozik. Akik valam ely elhunytnak szen ttéav atását
kérelmezik, azoknak ki kell m utatniok, hogy Istennek szentségre aján lo tt
szolgáját előbb m ár form aszerűen boldoggá a v a tta az Egyház, vagy pedig
eddigi tiszteletét elismerte. E szerint van «beatificatio formális» és «beatifi-
catio aequipollens». A boldoggáavatást oklevéllel vagy bíróilag kell igazolni.
E zu tán még két-három olyan hitelesen b izonyított és term észetfölötti be­
avatkozás nélkül meg nem m agyarázható cselekmény, illetőleg esemény,
vagyis csoda kim u tatása szükséges, melyet a kérdéses szent m űvelt, illetve
közbenjárásával Istentől kieszközölt.
A postulator t. i. bejelent a Ritus-C ongregatiónak több csodát, mely
az illető boldoggá a v ato ttn ak közbenjárásával, buzgó segítségiilhívása u tán
tö rté n t s kéri a szenttéavató processzus fölvételére. H a a pápa ezt meg­
engedi, akkor a postulator engedélyokiratot kér arra, hogy az illetékes egy­
házi hatóság nevezzen ki egyházi b írák at az állítólagos csodák megvizs­
gálására. A csodák valódiságának vizsgálata három in stan tián megy kérész-
56ο Erdélyi László

tül, m int a beatiiicatió előtt is, s ezen in s ta n tiá k : a congregatio anteprae-

paratoria, a congregatio praep arato ria s a congregatio generalis. Az első
instan tia, a vizsgálatért való folyam odás első bírósága, az előkészítés előz­
m ényeit veszi szigorú rostára ; a m ásodik bíróság vizsgálata előkészíti azt
az ítéletet, am elyet a generalis congregatio m ond ki. H a a pápa e congre­
gatio utolsó ülésén elism erte a csodák valódiságát, akkor a R itu u m Congre­
gatio generalis ülése következik, am elyen a pápa k iad ja az ítéletet, hogy
«tuto procedi potest ad sollemnem canonisationem», vagyis hogy «bizton
át lehet térni az ünnepélyes szenttéavatásra». A ztán még három consi-
storium foglalkozik az ü g g y e l: a consistorium secretum , publicum és a semi-
publicum , vagyis a titkos, a nyilvános és a félig nyilvános consistorium i
tanácskozás, amelyen a jelenlevő cardinalisok, patriarchák, érsekek és püs­
pökök kifejezik vélem ényüket és helyeslésöket. Végül a szen taty a bele­
egyezését adja a szenttéavatás ünnepségeinek elrendelésébe, amelynél fogva
nagy körm enet jelenik meg a szentszék zászlajával a Sistina Capella előtt
s aztán a Szent P éter bazilikájába vonul, o tt három szor kérik a szentté­
av atá st, elm ondják a M indszent litán iáját, a Miserere zsoltárt, a Veni
C reator Spiritus éneket s ezután következik a form aszerű szentté-nyilvá-
nítás, m ajd a hálaadó Te Deum ének, m ajd az új szentnek segítségül hívása
s végül a pápai áldás. — E ttő l kezdve a kan o n izáltat «szent»-nek m ondják ;
képére, szobrára dicsfényt, gloriolát illeszthetnek ; tisztelete, mely m int
boldogé csak bizonyos helyekre volt engedélyezve, ezentúl m ár n y i l ­
v á n o s b á r h o l , s ez a tisztelet helyet nyer a papi zsolozsmában, misé­
ben, ereklyéiben, kápolnákban, oltárokon, tem plom okban, am elyek az új
szent nevét viselik, és egyházm egyék is helyezkedhetnek az új szent oltalm a
alá, védőszentül v á lasz th atják személyek, testületek, országok egyházi
helyesléssel.
Az első t ö r t é n e t i l e g h i t e l e s s z e n t t é a v a t á s a
m agyarok augsburgi vereségénél szerepelt augsburgi püspöké, Ulriché 993.
jún. 11-én XV. János pápa közrem űködésével m ent végbe, öt évvel Szent
Istv á n trónralépte előtt. Ily «formális canonisatio» volt azóta valam i k ét­
száz.1 A többi töm érdek szen ttéav atást «canonisatio aequipollens»-nek
nevezzük, vagyis egyenlőértékűnek a teljesen form aszerű szen ttéav atáso k ­
kal. Szent H enrik császárt, Szent Istv á n sógorát és ennek szűzen m aradt
nejét, Szent K unigundát 1152- és 1200-ban a v a ttá k szentekké.
Fölvetődik ezek u tán a kérdés L am bertinus bibornoknál, vájjon e g y ­
szerű beatificatio volt-e Szent István fölemelésé­
n é l v a g y ü n n e p é l y e s c a n o n i s a t i o , m ert az idevonatkozó
legendái adatok csak ann y it m ondanak, hogy Szent Istv á n testét 45 évvel
halála u tán, te h á t 1083-ban László király idejében a p á p a t e k i n t é-

1 L am bertinus bibornok (X IV . Benedek canonisationis beatorum.» 1931. Lexikon für

pápa) m űve : «De servorum D ei beatificatione Theologie und Kirche. II. A ufl. des Kirch­
en beatorum canonizatione.» 1839— 42. «Caía - liehen H andlexikons. H erder u. Comp. Frei-
logus ac statu s causarum beatificationis . . . et bürg i. Breisgau. IV. 898. 1.
 I. István magyar király, Imre herceg és Gellert püspök szenttéavatása 561

l y é n e k k ö z b e j ö t t é v e l em elték föl, de a fölemelés m ódja nem

állap íth ató meg. Stilting János jezsuita a bollandisták óriási A cta Sancto-
rum a szeptem beri I. kötetében (Velence, 1756) az 555. lapon előadja, hogy
Szent Istv án teste a legenda
szerint egyházi tisztelet nélkül
feküdt Székesfehérvárott 45
évig, aztán pápai parancsra
Szent László jelenlétében föl­
em elték más m agyar szentek
(Szent Im re, Zoerard A ndrás
és Benedek) testével együtt, s
még azon évben tö rté n t Szent
G ellért Csanádi püspök te sté ­
nek fölemelése is. E nnek le­
gendája szerint Gellért sírjánál
sok kegyelm et nyertek az em ­
berek ; de László király és
Lőrinc püspök (ötödik püspök
a Csanádi széken, f n o o -b a n ?
P ra y codex.) idejében a szent
róm ai egyház zsinatán úgy
ta lá ltá k jónak, hogy azok te s­
té t, kik Pannóniát a hit predi-
kálásával öntözték, a legna­
gyobb tisztelettel kell illetni
és m éltó helyre emelni ; meg­
jö tt aztán az apostoli szék
követe s Pannónia előkelői kon-
v en tet ta rto tta k s a szent
te ste t fölemelték. H asonlóan
tö rté n t ez Szent Istv á n föl­
emelésénél is, hol a koporsó
felnyitásakor édes illat áradt
η. ; , η Szent Imre.
ki es sok csoda tö rtén t, egy
holt gyermek föltám adt.1
K arácsonyi fölhívja a figyelmet a rra ,2 hogy IV. H enrik császár 1081-ben
k ö rü lz á ra tta Róm a városát, 1082 novem berében ostrom alá v ette és 1083
jú nius 3-án elfoglalta, am ikor V II. Gergely pápa az A ngyalvárba szorult.

1\ H artvik-legenda K a r i t a s m ondája 1358— m onostorának nevezték (1212), utóbb

1363 közt került bele ezen legendába, m ert ez
K aritast bakony -Somlyói apácának mondja, ki
o tt a Szent Ü dvözítő egyházánál v o lt bezárva.
Már pedig oklevelekből bizonyos, hogy az a
m onostor 1270— 1363 közt viselte az A ppacha
S o m l y a nevet, s előbb azt Szent Lambert
S zen t István. I.
to r n a i
pedig Appacha- V a s a r h e ln e k . A Karitas m on­
dája m ég ism eretlen a m agyar krónikák íróinál,
1358-ban is. (Lukcsics Pál : A vásárhelyi
apácák tört. Veszprém, 1923. 12. 1.)
2 Szent István király élete. Budapest, Szent
István-T árs. 1904. n o . 1.
36
5Ó 2 Erdélyi László

E tényekből K arácsonyi anny it m indenesetre joggal következtet, hogy a

föntebbi szentté-avatások páp ára vonatkozó híreivel szemben nagy óvatos­
ságra van szükség.
L am bertinus bibornok kijelenti, hogy m inden régibb forráskritikai
nehézség m ellett is Szent Istv án király szentsége és teljes érvényű canonisa-
tiója dolgában semmi helye sincs a kételkedésnek X I. Ince pápa 1686 nov.
28-iki decretum a u tán , amellyel e nagy pápa a m agyar szent királynak
ünnepét, am elyet addig egyszerű rítussal ünnepeltek az egész egyházban,
most «semi-duplex» rítu sra emelte. Már akkor sem volt kétség Szent Istv án
király érvényes canonisatiója irán t, am ikor ünnepét régebben «simplex»
rítussal fölvették a róm ai breviárium ba.
Minden m egtörtént, am it az apostoli szék azon korban m egkövetelt,
hogy Isten valam elyik szolgáját formális canonisatióval a szentek közé
sorozzák. Suriusnak «Vita Sancti Stephani regis» c. könyve szerint a róm ai
szék rendeletéből a p o s t o l i i r a t szentesítette, hogy föl kell emelni
azoknak testét, akik P annóniában a krisztusi hitnek elhintvén m agvait,
prédikálásukkal vagy tan ításu k k al azt az Úrhoz té ríte tté k . Elérkezvén
pedig a k inyilatkoztatás ideje, László király tanácsot ta rto tt a püspökök­
kel és főurakkal s három napi b ö jtö t rendelt el m indenkinek közös könyör­
gések és alam izsnák közt, hogy Isten csodák által tegye nyilvánvalóvá a
szent királynak fölemelésre m éltó érdem eit. Szent Gellért legendája szerint
az elevatiót, a szent test fölemelését a róm ai egyház zsinatán h atáro zták
el, s eljö tt az apostoli, szék legátusa. Tény, hogy a canonisatiót III. Sándor
pápa rendelete előtt gyakran a zsinatok h a táro zták el, pl. Szent U lrik
augsburgi püspökét a lateráni, Szent G erhard tullni püspökét a római, Szent
G otthard hildesheimi püspökét a rheimsi, Szent Sturm fuldai a p áté t m egint
a laterán i zsinat h atáro zta el XV. János, IX . Leó, II. Ince stb. pápák a latt.
A pápa nem csak m egengedte, hanem szentesítette is (sancitum) a föl­
emelést és decretum ot k üldött. A bban az időben beatificatióról ritk án van
szó, s rendes dolog a formális canonisatio, am elytől a boldoggá a v atást sza­
batosan csak később v álaszto tták el, m int első fokot, Isten elhunyt jám bor
szolgájának csupán egyes helyeken «engedélyezett» tiszteletét. Form ális
canonisatióhoz ta rto z o tt a test fölemelése, am elyről L am bertinus bibornok
könyve a 36. fejezetben ezt m ondja : «Azon boldogoknak, akiket a szentek
közé soroztak, a te stét a pápák rendelettel kanonizációkor fölem eltették
vagy ők m aguk em elték föl nagy tisztelettel, m int pl. IX . Leo pápa
Szent G erhardét, s így te tte k III. Sándor, III. Celesztin és IX . Gergely
pápák is.
Igen fontos tén y Szent Istv án és társai szen ttéav atásán ak igazolására
az, hogy Istv án király, Gellért püspök és H enrik hitvalló (Szt. Im re nov. 5.)
ünnepét m ár az 1092. évi szabolcsi zsinaton László király és püspökei föl­
v ették az országosan kötelező egyházi ünnepek jegyzékébe, kilenc évvel
szenttéavatásuk u tá n (Szt. László I. törv.). Sőt m ár Szent László III. tö r­
vénykönyve is, mely e g y - k é t é v v e l 1 0 8 3 u t á n jö tt létre, a
 I. István magyar király, Imre herceg és Gellert püspök szenttéavatása 563

2. és 20. capitulum -cikkely összevetéséből következtetve N agyboldog­

asszony ünnepéhez közel em líti Szent Istv á n ünnepét (aug. 20.).
Egy belga szerzőnek XV. évszázadi «Florarium Sanctorum» c. könyve
szintén augusztus 20-ra teszi Szent Istv á n ünnepét, v alam int Baronius-
nak Róm ai M artyrologium a augusztus 20-ra teszi Szent Istv án testének
átv itelét (translatio), halálát pedig augusztus 15-re, vagyis N agyboldog­
asszony ünnepére. Szent Istv á n n a p ját egy darabig « s u b r i t u s i m -
p 1 i c i», vagyis egyszerű ünnepként, augusztus 20-án ta rto tta az egész
Egyház. Mikor azután a nagy cisztercita a p átn a k és egyházdoktornak,
Szent B ernátnak ünnepét aug. 20-ára helyezték, szükségszerűen más
n ap ra kellett á tte n n i Szent Istv á n ünnepét, am elyet azonban ugyanakkor
«semiduplex» fokra em eltek. A sem iduplex ran g ra emelését Szent Istv án
egyszerű ünnepének X I. Ince pápa I. Lipót m agyar király kérésére akkor
rendelte el, am ikor egész E urópa öröm ben úszott B uda visszafoglalásának
s a törökökön nyert egyéb győzelm eknek h atása a latt. Az 1686. nov.
28-án kelt ritus-congregatiói decretum szerint eddig az egész Egyházban
sim plex rítussal zsolozsm áztak Szent Istv án király tiszteletére ; ezentúl
azonban m indenki, aki kánoni órákra van kötelezve, m indkét nemen köteles
sem iduplex rítus szerint zsolozsmázni «de praecepto». A R ítusok Congre-
gatiója ez évi nov. 23-iki ülésén érett m egfontolás u tá n azt vélem ényezte,
hogy a kért gráciát, ha Ö szentségének tetszik, meg kell adni, s az ünnep
n ap jáu l szeptem ber 2-ikát lehet kijelölni a törökön B uda visszafoglalásával
a ra to tt dicső császári, isten ad ta g y ő z e l e m ö r ö k e m l é k é ü l ,
am ely B uda előbástya egykor a m ondott szentnek székhelye volt. E véle­
m ényről Cybo bibornok te tt jelentést X I. Ince p áp a Öszentségének, aki azt
kegyesen jóváhagyta és az ily értelm ű decretum k iadását elrendelte (nov. 28).
A kkor gondoskodtak róla, hogy Szent Istv án királyról b r e v i á r i u m i
z s o l o z s m a k é s z ü l j ö n , am elyet a R ituum Congregatio m ár 1687
ápril 19-én jóváhagyott. Az új ünnep m iatt, m elyet szeptem ber 2-án kellett
megülni, a R ó m a i M a r t y r o l o g i u mból kihagyták augusztus 20-án
Szent Istv án királyt s két más helyen ik ta ttá k be, augusztus 15-én és szept.
2-án ilyképpen : «Fehérvárott P annóniában Szent Istv án n ak , M agyar-
ország királyának születése (a m ennyország szám ára, vagyis földi halála),
akinek ünnepét szept. 2-án ülik meg» ; szeptem ber 2-án pedig így szól a
M artyrologium : «Fehérvárott P annóniában Szent Istv án n ak , M agyar-
ország királyának (ünnepe) . . . akit az istenszülő Szűz m ennybevitelének
n apján az égbe fogadott . . . »
A P á r i z s i M a r t y r o l o g i u m jav ításo k at ak art az összes
m artyrologium okkal szemben és Szent Istv án h alálát Fehérvárról á tte tte
B udára, am i helytelen, m ert Szent Istv á n valószínűleg Esztergom ban, a
rendes székhelyén és születése helyén halt meg, nem pedig az akkor még
nem létező B udán vagy Ó budán, de F eh érv áro tt sem.
*
36*
564 Erdélyi László

A fönt előadott egész fejtegetés megfelel annak a m agyar egyháztör­

tén eti álláspontnak, am ely Stilting jezsuitának logikus következtetései­
ből indul ki, leginkább értékesíti a Szent G ellért-legenda legtöbbet mondó
sorait és fölhasználja a legm odernebb és legtudom ányosabb katolikus nagy
lexikonnak a szenttéavatásokról szóló nagyon becses ad atait.
De nem volt itt még szó Szent Im re és Szent Gellért kanonizációjárói.
Az idevonatkozó legendáknak a szen ttéav atást illető részeit össze kell hason­
lítan u n k Szent Istv á n legendáinak hasonló ta rta lm ú részeivel, hogy a közel
egy időben tö rté n t kanonizálások tö rtén eti hitelességét m egállapíthassuk.
Azt kell m ondanunk, hogy a l e g b i z t o s a b b a l a p itt m i n d
a h á r o m s z e n t a v a t á s h i t e l e s s é g é r e és i d e j é r e S z e n t
Lás zl ó k i r á l y 1092. évi s z a b o l c s v á r i z s i n a t á n a k
ü n n e p j e g y z é k e , mely N agyboldogasszony és K isasszony ünnepe közt
em líti Szent Istv án királyét, szeptem ber ünnepei közt Szent Gellért püs­
pökét és M indszent u tá n em líti Szent H enrik m agyar királyfiét. A m agyar
püspökök ezen m agyar szenteket nem v ették volna föl az ünnepjegyzékbe,
ha m ár előbb meg nem tö rté n t volna a három m agyar szent kanonizációja
1092 előtt. Istv á n király szen ttéav atásán ak évéül nyugodtan elfogadhat­
ju k az 1083. évet s m indenesetre 1092 előtt kellett tö rtén n ie a m ásik két
m agyar szent kanonizálásának is.1
Lássuk a három m agyar szent legendáinak megfelelő részeit keletkezé­
sűk időrendjében :
Szent Istv á n nagy legendáját egy vashegyi (későbbi névvel pécs-
váradi) bencés írta meg. E rre abból k ö v etk eztetü n k , m ert Szent Benedeket
és Ascricus vashegyi a p á to t « aty án k én ak m ondja, B onifatius m ásodik
vashegyi a p átn a k v értan ú v o ltát bizo n y ítg atja, noha az nem h alt bele a
hith ird ető u tjá n pogányoktól k a p o tt sebzésbe ; s m ert más egyházaknál,
m onostoroknál nem emeli ki a gazdagság és egyházi, szerzetesi erények oly
együtt]étét. m int a vashegvi m onostornál, «ahol a mai napig a monostori
gyülekezet (congregatio) szerzetesi fegyelemmel ékeskedik, az anyagi töm e­
gek ellátásában túlbővelkedik és nem szorul m ásra, m int hogy övéinek és
m ásoknak a láb át az evangélium szerint mossa», vagyis legyen alázatos.
H ivatkozik e vashegyi legendaíró (Pécsváradon) a pécsi Mór püspöktől
1063—74 közt írt A ndrás—Benedek-legendára. Istv á n királyt, «beatus rex»-
nek m ondja, am i 1083 u tán i írásra vall, am elynek legkésőbbi id ő h atára az
m o - i k év, am ikor H a rtv ik a nagy legendát fölhasználta, sőt céloz a nagy
legendára m ár a H a rtv ik m űvébe szintén fölvett kis Szent István-legenda is
1100 tá já n , a «boldogemlékű Ladisclavus (László) király» halála után. E kis
legenda írója, valószínűleg pannonhegyi bencés, olvasta az előbbit, a nagy
legendát, s példájára és kiegészítésére m egírta azt, am it a szent királyról
leginkább Pannónia szent hegyén beszéltek és em legettek az itte n i monos-

1 S zen t László I. törv. 1092. 37., 38. törv. X I. századi törvényeiben. B udapest, Stepha-
cik k ely . E rdélyi L. M agyarország társadalm a neum. 1907. 81.1.
 I. István magyar király, Imre herceg és Gellert püspök szenttéavatása 565

to rt legjobban érdeklő eseményekről, a somogyi lázadásról és a somogyi

dézsmáról, meg Szent M árton védelméről, m elyet a szent király az E rdélybe
tö rt besenyők ellen is segítségül h ív o tt.1
A nagy Szent István-legenda és a H artvik-féle legenda m ondja el, hogy
Istv án király holtteste F eh érv áro tt 45 é v i g feküdt fehér m árvány szarko­
fágban a Boldogságos Szűz
egyháza közepén csodák nél­
kül, am ikor (io83ban) egy­
szerre csodás gyógyulások tö r­
tén te k e királyi sírnál. Az
akkor uralkodó László király
megbeszélést ta rto tt a püs­
pökökkel és prím ásokkal (fő­
emberekkel) s egész Pannónia
bölcseivel és három napi böj­
tö t rendelt m indenkinek, hogy
közös im ádságokkal, böjtölé­
sekkel és alam izsnákkal ke­
ressék K risztus jeleinek meg­
nyilvánulását. A harm adik
nap böjtölése és vecsernyéje,
esti zsolozsmája u tá n egy­
szerre m egeredtek a csodák
még azon éjjel. Reggel, Nagy-
boldogasszony u tá n az ötödik
napon összegyülekeztek a ki­
rállyal főemberei, a klérussal
püspökeik s először gyászm isét
h allgattak, aztán fölemelték
a padozatból kiemelkedő m ár­
v á n y táb lát és a tum bához
Szt. Imre.
érve onnan édes illat áradt
M ennyezetfestm ény a bolognai H ungarico-Illyricoban.
ki, m ert a tum ba-koporsó tele
volt enyhén piros vízzel, m ely­
ben m int olajjal vegyített balzsam ban feküdtek a drága csontok, am elyeket
a legtisztább vászonra rak tak össze és sokáie keresték a folyadékban a gyű­
rű t, mely a szentnek jobbkezén volt. A sikertelen keresgélés u tá n kezdték
kim erni a folyadékot ezüst medencékbe és kádakba, hogy így biztosabban
m egtalálják a gyűrűt. De mennél több folyadékot m ertek ki a koporsóból,
az annál inkább m egtelt új folyadékkal. E rre a kim ert folyadékot vissza-
ö n tö tték a koporsóba, amely tele lett, de ki nem öm lött. Akkor befedték
a sírt s a m egtalált kinccsel visszam entek a Boldogságos Mária oltárához.

1 E rdélyi : M agy. m űvelődéstört. II. Kolozsvár, 1918. 4— 14. 1.

566 Erdélyi László

A coclex végére beto ld o tta még a legendaíró (H artvik?), hogy három

évvel Szent Istv án testének (oltárra való) átvitele u tá n (1086) k itu d ó d o tt
a gyűrű sorsa. Az ölökké Szűz kincsének őrét, am ikor Szent Istv án sírját
felnyitották, László király m egdorgálva eltáv o líto tta onnan, nehogy az
ereklyékből valam i eltűnjön. Ez a (fehérvári őrkanonok) egyházőr szomorúan
ült a kóruson, am ikor — am int ő később előadta — fehér ruhás ifjú vászonba
csavart csomagot bízott reá megőrzés végett úgy, hogyha m ajd eljön az
ideje, tegye nyilvánossá. A szent zsolozsma u tá n az egyházőr a ház egyik
zugában k ib o n to tta a vásznat s m egrettenve lá tta m aga előtt az Isten em ­
berének (Szt. Istvánnak) csodás m űvű gyűrűvel ékesített kezét. A ztán
elrejtette egy szántóföldön a kincset és lem ondva a világról, (bencés szer­
zetes le tt, M ercurius nevet v e tt föl) sokáig egyedül (remete módra) őrizte
(a szent jobbot). A ztán tu d a tta a titk o t (gazdag bihari érmelléki rokonai­
val) a Szent Jobb-m onostor alapítóival. S elérkezettnek lá ttá k az időt
arra, hogy tudassák L á s z l ó k i r á l l y a l is, aki összehívta a püspökö­
ket és M agyarország első em bereit, s m iu tán K risztus o tt sok csodát te tt,
elrendelte az Isten em bere jo b b ján ak ünnepélyes fölemelését.1
Szent H enrik (Hemrik, Em erik, Em rech, Im rech, Im bre, 1528-tól Imre)
m agyar királyfi legendáját valószínűleg Fulkó ném et vendégdiák írta meg
1130 tá já n . Ez a diák (clericus) 1146-ban k észíttette el végrendeletét, m elyet
máig P annonhalm án őriznek hiteles eredetiben, s am elyben em líti, hogy
bejövén M agyarországba, először Álmos hercegnek le tt a deákja, írnoka,
aztán egy esztergomi érseknek és egym ásután öt veszprémi püspöknek
szolgált ; vagyonát ráh ag y ja feleségére, leányára és a pannonhegyi meg
a vérteskereszturi bencés m onostorokra. Szent H enrikről esztergomi,
veszprém i és pannonheg3Ű visszaemlékezéseket foglalt írásba. A szent királyfi
legendájának írója megem líti, hogy Álmos herceggel egyszer K o n stan ti­
nápolyban tartó zk o d o tt. Ezen legenda végén azt olvassuk, hogy elmond a
szerző egy kiváló csodát, am elyet Isten az ő idejében m é ltó z tato tt hit valló­
já ért k inyilatkoztatni, s ezt fölveszi elbeszélésébe, noha sem ez, sem a többi
híres csodája nincs meg írásban. Ez a csoda a ném et K onráddal tö rtén t
László akkori pannoniai király idejében, és neki is tudom ására ju to tt. Ez
a László király te h át zsinatot h ív o tt össze és három napi b ö jtö t rendelt,
a ztán novem ber nonáin (nov. 5 .) Boldog H enrik testét tisztelettel fölemelte.
Ezen a napon és aztán Jézus K risztus sok csodával n y ila tk o z ta tta ki h it­
vallójának érdem eit.2
Szent Gellért legendájáról tu d n i kell, hogy ez N agy Lajos idejében
keletkezett éppúgy, m int Szent László nagy legendája (a kis Szt. László-
legenda ennek a kivonata) s a Kézai krónikába b eto ld o tt óbudai és képes-
krónikái érdekes sok elbeszélés. Ezek közül Szent László legendája nagyon
üres és tö rtén eti forrásul nem használható. Ez azonos Szent László

1 M. Florianus F ontes. I. 28— 31., 62— 69. 1. 2 U. o. 136— 139. 1. E rd ély i: Műv. tört. II.
14— 16. 1.
I. István magyar király, Imre herceg és Gellért püspök szenttéavatása 567

Szent Imre alakja egy 1628-ból való címeres nemeslevélen.

568 Erdélyi László

azon gestáival, am elyekről az óbudai in terp o lato r még nem tesz em lítést
(1347 k.), ellenben szól a K épes-krónika szövege (1358), te h á t az a legenda
e két interpolatio közt keletkezett és m ár tu d az 1346-ik évi tatárb etö résrő l.1
A két interpolatio, az óbudai és a képeskrónikai ugyanazon kézre v a ll2
s kevéssel az óbudai betoldások előtt készült a Szent Gellért-legenda egészen
rokon szövegezése3 hasonló beszélgetésekkel és gazdag m űvelődéstörténeti
anyaggal, am elyeknek m egbízhatóságáról nagyon nehéz lem ondanunk,
ám bár (1) a pápának a jeruzsálem i szent sírhoz egész kereszténységet
keresztjellel hadbahívó parancsa s az itt k ivívott diadal, (2) a (pécs) váradi
apát említése vashegyi ap át helyett, (3) T ransylvania említése U ltra silvas
helyett, (4) a «miles Chanadinus, qui ceteros d ignitate precellebat» vagyis
a legelőkelőbb C hanadinus lovag neve Csönád (Sunad) vagy Csenád helyett
(mert N agy Lajos király idejében elhúnyt ivadékát, a híres Telegdi Csanád
esztergomi érseket életében C hanadinus-ként em legették olaszos kedves­
kedő becézéssel), (5) Endre király A njoukorban kezdődő emlegetése A ndrás
helyett, (6) az egyetem i m agister és doctor cím említése : m ind azt m u ta t­
ják, hogy itt egy óbudai kanonok vagy prépost nagy írói tehetségének
rem ek történeti, regényszerű rekonstrukcióiban gyönyörködünk.
Ezzel a szemmel, a kései írónak, nem X X . századi tudom ányossággal
dolgozó s mégis csodálatba ejtő tö rtén e tírá sát kell lá tn u n k abban is, am it
ez az interpolator Szent Gellért püspök testének fölemeléséről és kano­
nizálásáról 1346 tá já n m egírt Szent Gellért vagy G yerált (később G yirot,
Grót) legendájába, ennek a végére.4
E szerint, m iu tán Szent Gellért teste hét évig (1047—-1054) a földbe te ­
m etve nyugodott, M aurus Csanádi püspök és Fülöp, a Csanádi Boldog Szűz
m onostorának a p á tja (ugyanazon püspök és apát-név, m int a Szent Zoerárd-
legendában) E ndre királyhoz m entek a Csanádi püspökség nemeseinek soka­
ságával (nemesek nincsenek Szent Istv á n korában, de v an n ak az Á rpádkor
végétől kezdve) és kérték, engedné meg, hogy szabadon átvihessék marosi
székhelyére Boldog Gellért v értan ú te stét, am ely el van tem etve a B ο 1 d o g
S z ű z k á p o l n á j á b a n P e s t e n . Az engedély elnyerése u tá n a szent
v é rta n ú sírjához járu lta k , ahonnan csodás illat á ra d t ki. A te st fényes volt,
m int a hó s m in th a abban a p illan atb an szenvedett volna vértanúságot.
F ölvették a szent te stet s a betegek, vakok, sán tá k sokasága odasietett és
m egérintvén a te ste t vagy ru h á já t, m ind m eggyógyultak. A szekeret húzó
barm ok nem ettek, nem itta k , mégis vidám an húztak, m in th a semmi terh et
sem éreztek volna. Mikor a Maros-folyóhoz értek s a szekér a te stte l a kom -
1 1 E rdélyi : Magy. m űvelődéstört. II. 29—3 2 . betörtek E rdélybe a székelyek szorosain 1346-
1. I tt a «b e s e n y ő k » szó a 30. 1. alján tév es csere ban, am int m egvan ez írva a D ubnici krónika
a «tatárok» h elyett. E z a szó benn van a legen­ m inorita betoldásában. (M. Florianus III. köt.)·
dában, de nem illik bele Szent László korába, 2 Erdélyi legújabb M agyar történelm e. I_
amikor m ég se híre, se ham va a tatároknak k ötet, 100. 1.
IV. B éla előtt. A II. Istvánnál em lített K épes­ 3U. o. 71. 1.
krónikai T a t á r nevű kún testőrfőnök is csak 4 Endlicher, M onum enta Arpadiana. I„
a N agy Lajos-kori K épes-krónika írója agyá­ 230—234. 1.
ban született meg, amikor a tatárok Atlam ossal
 I. István magyar király, Imre herceg és Gellert püspök szenttéavatása 569

pon volt, a sok em ber nem b írta elindítani a kom pot ; de midőn az evezőket
eldobták, a kom p gyorsan átk elt a folyón, ahogy em beri mesterséggel
sem m iképpen sem m eh etett volna át.
O tt aztán Fülöp a p át a kanonokokkal és szerzetesekkel papi díszbe
öltözve, nagy körm enetben elvitték a szent te ste t a Boldog Szűz m onostorá­
hoz, K eresztelő Szent Ján o s m onostora mellé, s versengés tá m a d t az a p át és
kanonokok közt : ezek azt m ondták, hogy (a szent püspököt) székesegy­
h ázába kell e lte m e tn i; ellenben Fülöp ap át azt v ita tta , hogy apostoli
tek in tély szerint, am elyet a szent még életében eszközölt ki tem etésére
nézve, a Boldog Szűz m onostorában van a sírhelye. S m ikor a kanonokok
a szent te ste t Szent György egyházába v itték , o tt sehogy sem tu d tá k
le te n n i; ellenben m ikor a test ra v a talá n a k vivői önkéntelenül átengedték
m agukat a vonzásnak, am ely elvezette őket a szenttől k iv álaszto tt sírhely­
hez, o tt akkora súly nehezedett rájok, hogy o tt a testet le kellett tenniök.
A nép sokasága m ia tt néhány héten á t (?) nem b írták azon egyházban elvé­
gezni a papi zsolozsm ákat és eltem etni a szentet ; azért tan ácso t ta rtv a ,
lakom át rendeztek a népnek, s míg ez ev ett, az a p át a püspökökkel és szer­
zetesekkel zárt a jtó k m ögött elvégezte a tem etést kellő tisztelettel. A szent­
nek csuklyás h ab itu sát, ru h á já t, am elyet m ásképpen floccusnak m ondanak,
to v áb b á teveszőr köpenyét, a rád o b o tt követ, a vezeklő övét és korbácsot,
am elyekkel m agát öldökölte, m ind rá ra k tá k koporsójára. És sok csoda
tö rté n t o tt s azon edénykénél is, am elybe összegyűjtötték a szent v értan ú
vérét.
Később (1346 után) to ld o tt szöveg szerint a csodák Boldog László
király és Lőrinc püspök úr idejéig ta rto tta k . És itt e toldalékban következik
az a szöveg, am elyre jelen értekezésünk elején h iv atk o ztu n k s mely Stilting
következtetéseihez alapul szolgált, hogy t. i. Szent László király idejében
a róm ai zsinat elh atáro zta azok szent testének tiszteletét, akik Pannóniát
K risztus hitére té ríte tté k , s hogy eljö tt az apostoli szék követe s Pannónia
nemeseinek összejövetelén kanonizálták a szent vértanú, Szent Gellért
te stét «Szent László király által az Ú rnak 1068-ik évében (!) és a király és
hercegek keze v itte és illően elhelyezte o tt, ahol a szent v értan ú érdem eiért
a csodák m egnyilatkozása által a felső kegyelem legdúsabban ragyogott». —
Az 1361-ik esztendőben K ároly m agyar király özvegye Erzsébet úrnő
betegségéből Szent Gellért érdem eiért fölgyógyulva e szentnek m onostorát
új épületekkel terjesztette és sok díszöltönnyel és kelyhekkel ékesítette.
Csodás m űvészettel k é sz ítte te tt ereklyéi szám ára ezüst-arany sírt (sepul-
crum) és oltáros m árványkoporsót (tum ba), s még azon évben a szent
v értan ú n ak nagyobb csontjait az ezüst sírban, a kisebb csontokat az övvel
(cilicium), korbáccsal és kappával (köpeny), am elyben v értan ú lett, a m ár­
ványkoporsóban helyeztette el. E rzsébet úrnő 1381-ben halt meg és Ó budán
tem ették el a tőle a lap íto tt apácaklastrom ban.
570 Erdélyi László

A három szent kanonizálása te h á t nem egy évben tö rtén t, ahogyan

eddig tu d tu k , hanem Szent Gellérté I. A ndrás király idejében 1054-ben
került á t a kanonizálás ünnepélyességeivel Pestről C sanádvárba Szűz Mária
bencés m onostorába és egyházába, s az 1068-iki kanonizálás tö rtén ete nem
egyeztethető össze Szent László kilenc évvel később kezdődő u ralkodásá­
val. — Szent Istv á n király kanonizálása 1083. augusztus 20-án m ent végbe,
s ennek tö rtén etei n agyjában egyezők és h itelt érdem elnek. —-Szent H enrik-
Im re kanonizálása 1092 előtt tö rté n t valam elyik évben novem ber 5-ikén,
ta lá n 1083-ban.

Szent István m egkoronáztatása.

 A TÖRZSFÖI HATALOM ELSORVADÁSA
ÉS A FEJEDELMI HATALOM KIALAKULÁSA.

írta: BELITZKY JÁNOS.

 X -IK SZÁZADI m agyar törzsszervezeti berendezkedés év­
százados fejlődés eredm ényeként tű n ik fel szem ünkben.
E nnek a fejlődésnek term észetes következm énye volt, hogy
a törzsszervezet bom lásának nagy politikai problém ái
gyökereikben legalább is a honfoglalás koráig, az első
törzsi m egszállások idejéig n yúlnak vissza. A törzsfői
h atalom nak a központi fejedelm i hatalom alá való ren­
delése ennek következtében nem pusztán csak hatalm i-
és tekintélykérdés volt, hanem nem kis m értékben gazda­
sági jelentőségű okozat is. A problém acsoport végső kifejlődésének utolsó
stádium ában pedig harm adik tényezőként a kereszténység terjesztésének
a feladatai tornyosultak. T örténetünk első századainak gyéren fennm aradt
hazai írásos emlékei m ár m ind a kereszténység uralom ra ju tása u tán i idők­
ből szárm aznak, a X. századiak pedig nem m agyar, hanem idegen, —- követ­
kezéskép a nem zet belső viszonyaival ism eretlen — írók m unkáiból valók.
Már m aga ez a körülm ény is csaknem lehetetlenné teszi a X. századi álla­
potok kielégítő ra jz át és még a szám unkra ism eretes események indító erőit
sem tá rjá k fel. Ez a m agyarázata azu tán annak, hogy a különböző törzsek
vezéreinek és a nem zet fejedelm ének egymáshoz való viszonyáról, a feje­
delmi hatalom egyedülivé válásáról, néhány krónikás ad ato n kívül semm it
sem tu d v án , a tudom ányos feltevések legkülönfélébb változatai alakultak ki.
H iú rem énynek bizonyulna ezeknek a nézeteknek közös nevezőre való
hozása, és éppen ezért ezek ism ertetését mellőzve, más u takon kíséreljük
meg a törzsfők és a fejedelm ek egymáshoz való viszonyának tan u lm á­
nyozását.
N épünk, mai hazánkba való telepedésekor, a hazai források egybe­
hangzó tanú sága szerint e g y választo tt fejedelem vezetése a latt állott.
A nem zet fejedelm én kívül azonban az egyes törzsek vezérei, a törzsfők is
m e g ta rto ttá k h atalm ukat. A törzsfők h atalm át nyilvánvalóan csak a feje­
delem irán ti közös ügyekben való engedelmesség korlátozta. E nnek az
engedelmességnek volt a folyom ánya azután, hogy az új haza b irto k b a­
vételénél, a törzsek és nemzetségeik letelepedésénél, a fejedelem a k a ra tá ­
nak is némileg érvényre kellett jutnia.
574 Belitzky János

A vérszerződés A nonym us által közölt m ásodik szakasza úgy szól,

hogy am i jószágot csak fáradalm aik árán szerezhetnek, m indegyiküknek
része legyen ab b an .1 Ez a részesedés A nonym us to v áb b i előadása során
egészen sajá t korának szokása szerint, fejedelm i adom ányozás ú tjá n tö rté n t
volna. A honfoglaló törzsfők és vitézeik «Árpád vezér kegyelméből» ó h ajtják
megszerezni a nekik m egtetsző vidékeket12, és a fejedelem, ha «a föld népét
m eghódították számára»,3 örömm el részesítette őket adom ányaiban hűséges
szolgálataikért.4 Meg is okolja A nonym us a fejedelem eljárásának jogos­
ságát, am ikor Á rpáddal elm ondatja, hogy «az én ősapám é, a n ag y h atalm ú
A ttila királyé volt a D una-Tisza között elterülő föld.»5
A nonym us előadásával szemben Kézai Simon m ester krónikája szerint
a hét vezér szabadon v álaszto tt m agának szállásföldet, és a többi nem zet­
ségek is o tt telepedtek le, ahol nekik te ts z e tt.6
A két krónikás felfogásában kétségtelenül koruk közhiedelme is sze­
repet já tsz o tt és a valóság valószínűleg a két felfogás között van. H ihető
ugyanis, hogy a honfoglalást irán y ító erőskezű Á rpád fejedelem az egyes
törzsek elhelyezkedését is m egállap íto tta, de viszont az is valószínű, hogy
a törzseken belül a nem zetségek a tetszésük szerinti földeket szállták meg.
Mivel azonban a honfoglalás nem egyszerre, hanem három , rövid időn belül
egym ást követő időszakban já tszó d o tt le, a törzsi elhelyeződésben is vál­
tozások következtek be.7 Ezek a változások azu tán lehetővé te tté k , hogy a
későbbi idők folyam án egyes törzsek fejei egyes vidékeken uralkodó szerep­
hez ju tv á n , a kevésbbé erőskezű fejedelm ek idejében a központi hatalom ­
m al szem beszálljanak, vagy legalább is vele szemben saját vidékükön
m indenben.egyenrangú féllé váljanak. N yilvánvaló te h át, hogy Szent Istv án
korának fejedelmi, illetve királyi hatalom elleni lázadásai gyökereikben
egészen eddig, a régi törzsfők népei elhelyezkedésének idejéig n yúlnak vissza.
A kérdés ebből a szem pontból nézve te h á t elsősorban a törzsi erőviszonyok
problém ájává válik. A következők során te h á t a fejedelm i M egyer-törzs-
nek a többi törzshöz való viszonyát kell vizsgálat tárg y áv á te n n ü n k .8
*
A törökös szervezetű népek törzsrendszere m eghatározott, hadászati
jellegű alapokon épült fel. E zt m ár m aga az a tén y is érthetővé teszi, hogy

1 A nonym us, 6. fe je z e t: Secundus statu s iura-
m enti sic fűit quicquid boni per labores eorum
aquirere possent, nem o eorum expers fieret.
2 U . o. 24. fejezet.
3 U. o. 23. fejezet.
4 U. o. 15., 18. fejezet és szétszórva több
h elyen .
5 U . o. 14. fejezet : L icet proavus meus
potentissim us rex A thila habuerit terram, que
iacet inter D anubium et T hysciam . . .
6 K ézai Sim on m ester krónikája 19. fejezet.
7 B elitzk y János : A m agyar törzsek és
nem zetségek vándorlása. B udapest, 1935. A
bécsi m agyar történeti intézet évkönyve.
53— 54· lk ·
8 Az előző jegyzetben em lített tanulm á­
nyom on kívül erre a kérdésre nézve m ég a
k övetkező — jelen tanulm ányom előkészítő
d olgozatainak tek in th ető — értekezéseim ben
találhatók részletesebb m egokolások : N y u gat -
M agyarország védelm i rendszere és határőr­
népei a középkorban. A bécsi m agyar történeti
intézet H óm an B álint-em lékkönyve. Budapest,
1934. — A m agyar törzsek elhelyezkedése.
M agyarságtudom ány, 1936. évf. Ezért a meg-
okolásokat elhagyva ezeket idézem .
 A törzsfői hatalom elsorvadása és a fejedelmi hatalom kialakulása 575

ezek a törzsek eredetileg védelm i vagy tám adó célok érdekében töm örül­
tek egy közös fejedelem vagy vezér fennhatósága a la tt álló szövetséggé.
Egy-egy ilyen törzsszervezetnek a tag jai sokszor különböző nyelvet beszélő
törzsek voltak. N álunk a kabarok képviselték a honfoglalás korában az
idegen elemet.
A m agyar törzsszervezetben a K abar és a Nyék védelmi és előőrsi sze­
repet betöltő törzsek voltak. A vezértörzs a Megyer (Magyar) volt, am ely­
hez régebbi időben csatlakoztak a K ürtg y arm at-, a T arján-, a Jenő-, a K ér­
és a Keszi-törzsek. A Keszi-törzs tulajdonképen az előbbi négy u tá n csat­
lakozott töredék volt.1 A honfoglalás nagy hadm űveleténél term észetes,
hogy ezek a katonai szem pontok fokozottabb m értékben érvényesültek.
A tám adás és védelem irán y ítása a fejedelm ek kezében volt, akik ennek
következtében a törzsek letelepedésénél is szemmel ta rto ttá k ezeket a
szem pontokat. A letelepedett törzsek előharcosai a kabarok, m ajd a Solt
fejedelem idejében betelepülő egyes besenyő töredékek voltak, akiknek meg­
szervezését a kabarok csatlakozásáig védelm i szerepet ellátó nyékekre
bízták.12 K övetkezéskép a m agasabb, törzsszervezeti szem pontok tek in ­
tetében is szám bajövő fegyveres haderőre a fejedelm en kívül a N yék-törzs
feje is h a tást gyakorolhatott. A N yék-törzs feje eddigi m egállapításaink
szerint a másodfejedelm i tisztséget betöltő gyula volt.3 A m agyar törzs-
szövetség m egyer-törzsi fejedelm én kívül te h át még a gyulának állott ren­
delkezésére nagyobb fegyveres erő.
A katonai szervezet adottságain kívül még a m agyar fejedelmi m éltó­
ságok viselői is h a tást gyako ro lh attak a törzsek erőviszonyaira. F orrásaink­
ból tu d ju k , hogy a m agyar törzsszövetség fejedelme m ellett még a gyula,
a harka és esetleg a kende is a törzsszövetség törzsfői m éltóságainál m aga­
sabb, m o n d hatnánk másod, harm ad és negyed fejedelmi m éltóságot viseltek.
Szerepük m indenesetre törzsközi jellegű volt, a gyula szerepét m ár lá ttu k ,
a h ark a szerepe pedig a törzsközi bíráskodás volt. E zt látszik igazolni Szent
László egyik törvényének a Sarkas bíróról szóló kitétele.4 A kende, kündü
török eredetű m éltóságnév, am ely a keleti források szerint a honfoglalás
előtti m agyarságnál is megvolt. Török szokás szerint, m int a többi méltóság
és tisztségjelölő szót, ezt is használták törzs és szem élynévként, Anonym us
gestájában ez, a honfoglalási harcokban nem szereplő vezér, K oreán apja.
K ézainál és követőinél K usid követ a p ja.5 Az hogy a kende, m int törzs­
közi m éltóság minő szerepet já tsz o tt a X. századi m agyar törzsszövetség
keretében, — talán éppen jelentéktelenebb szerepének következtében —-
nem tu d ju k . Törzsi hovatartozásáról az alábbiakban lesz szó.

1 N ém eth G yula : A honfoglaló m agyarság 4 Szent László harmadik törvénykönyve

kialakulása. B udapest, 1930. 272. 1.
2 U. o. 244. 1. — B elitzk y János : A magyar
törzsek elhelyezkedése, i. h. 54. 1.
3 B elitzky János : N yugat-M agyarország
védelm i rendszere . . . i. h. 59— 61. lk.
2. te. — V. ö. Závodszky L evente : A Szent
István, Szent László és Kálmán korabeli tör­
vén yek és zsin ati határozatok forrásai. B u d a­
pest, 1904. 174. 1.
5 Pais Dezső : Magyar Anonymus, Buda­
pest, 1926. 122. 1.
576 Belitzky János

A harm adik fejedelmi m éltóság viselőinek, a h ark ák n ak tekintélyét te h át

valószínűleg törzsközi ügyekben lévő bírói h atásk ö rü k a d ta meg, és így
ők is saját törzsük fegyveres erejére tám aszkodva szintén elsőrendű hatalm i
tényezővé váltak a törzsszövetség kötelékében.
A törzsszövetség kötelékében élő pogány m agyarság törzsi erőviszonyai­
nak tisztázása céljából te h á t elsősorban a fejedelem , a gyula, és a harka
törzseinek, a Megyer-, a Nyék-, és a K ér-törzsnek a földrajzi elhelyezke­
dését kell szorgosabban szem ügyre vennünk.
A m agyarságnak m ai hazán k b a való költözése, bárm ennyire is a h a ta l­
mas besenyő törzsszövetség előli m enekülésének jellegét viselte ez m agán,
nem tö rté n h e te tt m inden rend és tervszerűség nélkül. Valószínű, hogy a
törzsek nem egyszerre, hanem legalább egy esztendő leforgása a latt, bizo­
nyos sorrendben keltek á t a K árpátokon és fokozatosan, lépésről-lépésre
vették birto k u k b a hazánk különböző vidékeit. E rre a rendszerben való
átkelésre m ár csak azért is szükség volt, m ert csak így leh etett biztosítani
a nagyszám ú m arhaállom ány e lta rtá sá t, a törzsszövetség külső tá m a d á ­
sokkal szemben való védelm ét.
A törzsek letelepedésének idejét pontosan nem ism erjük, de követ­
keztetéseket v o n h atu n k le abból a tényből, hogy a m agyarok a D una vona­
lá t csak a 900. év elején lépték át, hogy az a ttó l n y u g a tra elterülő vidéket
is egészen a frank eredetű Rábai-őrgrófság széléig, a R ábáig b irto k u k b a
vegyék. R öviddel ez u tá n a Kis-Alföld vágvidéki részének a megszállása
következett be. Ezen a vidéken 902-ben m ár szintén a m agyarok uralkodtak.
E kkor még m egszállatlanok voltak a R ábától n y u g a tra eső területek, am ely
részeken a frank és később ném et uralom alá tarto zó av ar töredékek éltek
őseinkhez hasonló életet. A ráb a-m en ti őrgrófság 907-ben esett el és került
őseink kezébe, akik ekkor szállásaik nyu g ati h a tá rá t a Bécsi-erdőig to lták
ki és országválasztó közzé te tté k a Bécsi-erdőtől az Ennsig terjedő vidéket.1
Az ország egész területének ilyen, három időszakban való b irto k b a ­
vétele egyes honfoglaló törzsek m indig n y u g a tab b ra és n y u g atab b ra való
vonulását eredm ényezte. A vándorlás következtében a törzsi elhelyezke­
dés nagybani m egszilárdulásáról is csak 907 u tá n beszélhetünk. A hely­
zetet azonban még ezután is kom plikálta az a tény, hogy a n y u g atab b ra
húzódó törzsek egyes töredékei to v áb b ra is m egm aradtak a tiszántúli,
m ajd a duna-tiszaközi előző szállásokon, és elsősorban a törzsfői és az
egyes nagyobb nem zetségek ezeken a területeken is to v áb b ra birtokosok
m aradtak.
A törzsi szállástelepek területeinek n y u g atra tolása, a D u n án tú l meg­
hódítása, kétségtelenül Á rpád fejedelem vezetésével tö rtén t, és ezért a
D u n án tú lra került törzsek zömének elhelyezkedésében a fejedelm i törzsi
politikának is része volt. E nnek igazolásául elsősorban Á rpád törzsének, a
M egyer-törzsnek elhelyezkedését nézzük meg.

1 B elitzk y János : A m agyar törzsek elhelyezkedése. M agyarságtudom ány, 1936. 50.

 A törzsfői hatalom elsorvadása és a fejedelmi hatalom kialakulása 577

A törzs elhelyezkedésének tö rtén eti a d atai — figyelembe véve az eltoló­

dásokat — egybeesnek a nyelvjárási ad ato k k al.1 A törzs zöme nagyjából
az Esztergom vidékétől a Mecsek északi lejtőségéig, a B alaton és B akony
vidékétől a D unáig elterülő sík és folyóm enti helyeket v ette b irto k áb a.2
Ezen az önm agában véve is hatalm as területen kívül azonban szintén ta lá ­
lunk m egyer-törzsi nemzetségek birtok ain ak tek in th ető kisebb-nagyobb
területeket, am elyek Szolnok-D obokától egészen a mosoni részekig össze­
függő láncot alk o tn ak és így elválasztó falat vertek a tőlük északra és délre
települt m ás törzsbéli nem zetségek birtokai közé. Ez a m egyer-törzsi birtok-
füzér kétségtelenül a törzsi vándorlás, helyesebben a honfoglalás n y u g atra
irányuló törekvéseinek az emléke, de tu d ato s m egszilárdítása a fejedelmi
család törzsközi politikájában leli m agy arázatát.
A M egyer-törzs először a Felső-Tisza vidékén szállt meg és főleg a mai
Szabolcsi részeket v e tte birtokába. I tt volt birtokos a M egyer-törzsből
szárm azó Szabolcs vezér, akitől a Csák nem zetség szárm azott. De meg­
találju k a Tas helynevet is m agának a Megyer helynévnek a szomszédságá­
ban. A törzs ezen első szállásterülete a Tisza északi p a rtja ira is, a mai dél­
zempléni részekre is kiterjed t, am it a latorca-m enti Szolnok helynév is
igazol. E rről a területről m ár igen korán kirajzások tö rtén tek . Ez eredm é­
nyezte azután azt, hogy E rdélyben a K raszna és Szamos m entén a Megyer-
törzs X. századi vezető egyéniségeinek a nevét helynevek alakjában meg­
találjuk. A törzs zöme azonban felkerekedett és még a 900. évig elérte a
D una vonalát a mai B udapest vidékén és ekkor szállta meg a Közép-Tisza
és a későbbi N agy-K unság részeit, ahonnan ism ét ú jab b rajo k at bocsátot­
ta k ki a Sajó, Zagyva és Gyöngyös forrás-, valam int a Körösök torkolati
vidéke felé. 900 u tá n pedig a törzs zöme á tk elt a D unán és b irto k áb a vette
végleges szállásait.
U gyanígy három fő megszállási időszak m u ta th a tó ki a h ark ák törzsé­
nél, a Kér-törzsnél. Ezek első szállásterülete a Felső-Tisza vidékén a Megyer
törzsétől n y u g atra feküdt. A M egyer-törzs n y u g atra való vándorlása azon­
ban két részre sza k íto tta a K ér-törzset. A törzs zöme átk elt a Tiszán és a
Sajótól a Zagyváig a M egyer-törzs m ásodik szállásától északra helyez­
k ed ett el. A kisebbik rész a M egyer-törzstől délkeletre a B erettyó, a Kálló-ér
és a Sebes-Körös p a rtja in telepedett le. Ez a töredék a későbbi idők folya­
m án is ezen a vidéken m aradt. A K ér-törzs szintén bocsátott ki kisebb
rajo k at a Szamos völgyébe, am it az elvetődött erdélyi kér-törzsi helynevek
bizonyítanak. A Körös p artjáró l szintén elhúzódtak egyes K ér-hadak, és így
kerültek a Maros alföldi folyása és a Temes mellé kér-törzsi szállások. A törzs
zöme, am elynek m ásodik szállása a M átraalja volt, a Sajó, a H ernád és a
Galga völgyébe bocsátott ki rajo k at. A D u n án tú l megszállásának időszaká-

1 V. ö. Horger A ntal : A m agyar n y elv ­ 2 V. ö. B elitzky Ján os: A magyar törzsek

járások. Budapest, 1934. térképét H óm an B á­ és nem zetségek vándorlása c. tanulm ány tér­
lint, Magyar T örténet. I. kötet. A m agyar képével.
törzsek elhelyezkedése c. térképével.
S zent István. I. 37
 57s Belitzky J duos

ban a K ér-törzs egy kisebb töredéke a Megyer-törzshöz csatlakozott és

azzal átkelve a D unán, a Sárvíz folyása m ellett a lk o to tt szétszórt telepeket.
A törzs zöme azonban elindulva a Zagyva p artjáró l, átszelte a D una-Tisza
közötti síkságot és B aja környékén átlépvén a D unát, elhaladván a Mecsektől
délre, a m integy Szigetvár és K aposvár között húzható vonaltól n y u g atra
a R ábáig helyezkedett el. 907 u tá n innen b o csáto tt ki ra jo k a t a R ábától
n y u g atra eső vidékekre. A K ér-törzs n y u g a tra kerülése szoros összefüggés­
ben állott a M egyer-törzs n y u g a tra való vándorlásával. Ez a szoros kapcsolat
arra enged következtetni, hogy a K ér-törzs főnöki tisztségét viselő h ark ák
a fejedelmi M egyer-törzs vezetőjének területfoglalási elgondolásához alkal­
m azkodott. Bizonyos, későbbi krónikás adato k b ó l leszűrt következtetéseink
alapján azt á llíth a tju k , hogy a K ér-törzs feje ebben az időben Vérbulcsu
apja, K ál h ark a volt.1 N agyon érdekes a törzsszövetség fejedelm i családja
és a h a rk á k családja közötti kapcsolatokra nézve az a följegyzés, hogy
K onstantinos Porphyrogennetos bizánci császár u d v aráb an a X. század
* derekán Á rpád fejedelem dédunokája Torm ás és Bulcsu h ark a eg y ü tt já rta k
követségben.2
A K ér-törzshöz hasonlóan a T arján-törzs is részt v e tt a fejedelm i el­
gondolásra valló n y u g atra vonulásban. A törzs első szállásai valószínűleg
a m ai Heves és N ógrád várm egyék és ezek h atáros részein terü ltek el. 900
tá já n innen in d u ltak ki és nyom ultak a m ai Kis-Alföld és az Ipoly völgye
D unától északabbra eső részeire, ahonnan 902, illetve 907 u tán a Vágtól
n y u g a tra eső területekre is rajo k at b o csáto ttak ki. Egyes kis töredékeik
átk eltek a D unán és a m ai Szigetköz és Tóköz vidékén telepedtek meg. Vol­
ta k olyan T arján-törzsi töredékek is, am elyek még a Felső-Tisza vidékének
m egszállása u tá n m ás törzsi töredékekkel eg y ü tt e lju to tta k a Sajó és a
Körösök völgyébe, sőt egy messzire elvetődött Szemere-had valószínűleg
a K ér-törzshöz csatlakozván, Dél-Somogyba is k e rü lt.3
A fejedelmi M egyer-törzs egyre n y u g atab b ra irányuló területszerzési
politik áján ak két főrészese a Kér- és T arján-törzsek m ellett a valószínűleg
töredéktörzsünk, a Keszi is részt v e tt a D una vonala m ellett való n y u g atra
húzódásban. Lehetséges azonban, hogy ez a Megyer- és a T arján-törzs
vonulását követő K eszi-töredék,4 am ely m int választó helyezkedett el a
T arján- és a M egyer-törzs között, a K örösök és a Maros to rk o lata vidékén
megszállt Ond vezér törzséből raj zo tt ki. Ez esetben a törzs zöme a mai
Szeged és Szentes vidékén telepedett volna le.
E nnek a három törzsnek —- a Megyernek, a K érnek és a T arjánnak, —
valam int a hozzájuk csatlakozott K eszi-töredéknek ju to tt Szent Istv án
királyunk korában az a szerep, hogy a m agyarság n y u g atra fordulásának

V. ö. B elitzk y J án os: A m agyar törzsek
és nem zetségek vándorlása c. tan u lm án y tér­
képével. 65— 69. Ik.
2 D e adm. imp. 40. fejezet. A magyar hon­
foglalás kútfői, Budapest, 1900. 128. 1.
3 B elitzk y János : A m agyar törzsek és
nem zetségek . . . 70— 71, lk.
4 U. o. 71— 72. lk.
 A törzsfői hatalom elsorvadása és a fejedelmi hatalom kialakulása 579

biztos és erős tám aszai legyenek. A nyugati hatások érvényesülésében, helye­

sebben Géza fejedelem és Szent Istv á n király törzsközi p o litik áján ak érvény-
re ju tta tá sá b a n ezek a törzsek és a D una-Tisza közén és a T iszántúl o tt­
m aradt egyes töredékeik v itté k a főbb szerepet. A D una-Tisza közti és a
tiszántúli Megyer és egyes m átraalji T arján-töredékek fejedelmi törzshöz
való alkalm azkodását azonban nagyban ellensúlyozták a többi, más törzs­
közi politikai elgondolású törzsfőknek és törzseiknek ezeken a vidékeken
gyakorolt túlsúlya.
A három nyugati törzs h atalm ának legnagyobb keleti kiegyensúlyozója
a Nyék-törzs volt. A gyulák törzsének, a N yék-törzsnek körülbelül harm ada
a Szamos és K raszna mellékén telepedett le. A törzs zöme a m ai Békés
megye területén és innen dél felé a Maros m entén szállt meg. Kisebb-nagyobb
nyék-törzsi töredékek azonban az ország különböző részeire is elju to tta k
és főleg a határvidékeken helyezkedtek el. J u to tt a nyékekből a soproni,
mosoni és pozsonyi végekre is, ahol a Solt fejedelem idejében o d a ju to tt
besenyő határőröket és előharcosokat szervezték meg. Á ltalában m in d en ü tt
az előharcos népek és töredékek megszervezői voltak. íg y például a m aros­
m enti nyékek az aldunai és m arosparti besenyőket állíto ttá k a m agyar
határvédelem szolgálatába.
A N yék-törzs te h át az erdélyi részeken, a Maros m entén és az Al-Duna
vidékén uralkodott. Befolyását érvényesítette azonban az ország csaknem
összes h atárterü letein szétszórt, leginkább besenyő nemzetiségű, kisebb
néptöredékekre is. Valószínű azonban, hogy a m agyarsághoz csatlakozott
székelység is úgy az ország nyugati, m int keleti h atárain szintén a nyékek
befolyása a la tt állo tt.1 A N yék-törzs m ellett a kabarok három törzse is
fontos szerepet já tsz h a to tt a törzsközi erőviszonyok alakulásában. A k ab a­
rok három törzse eddigi k u tatásain k szerint az ország derekán végig­
húzódó Megyer-törzsi birtokláncolattól északra és délre helyezkedett el.
Északon a M átra vidéke, délen a m ai D él-B aranya és a Szerémség volt
a lakóhelyük.12 Talán ennek a kettéoszto ttság n ak tu d h a tó be, hogy Szent
Istv án korában a M egyer-törzsnek csaknem perem én elhelyezkedő k abar
törzsek a központi hatalom tám aszaivá váltak.
A fent elsoroltakon kívül még két m agyar törzs szerepel forrásaink­
ban. Ezek a K ürt-G yarm at és a Jenő. Szállásaikat azonban m a még nehezen
tu d ju k térbelileg rögzíteni, de valószínű, hogy a K ürt-G yarm at-törzs egy
része a Kis-Alföldön és a Cserhát vidékén egyes Jenő-törzsi töredékekkel
keveredve helyezkedett el. A Jenő-törzs elhelyezkedése úgylátszik a Keszi-
törzshöz hasonlóan töredékesen tö rtén t, de vannak olyan jelek, am elyek
arra m u tatn ak , hogy a törzs szállásainak zömét Dél-M agyarországon a
nyékek és az esetleg az Ond vezér törzsével azonos Keszi-törzs szállásainak
helyén kell keresnünk. A K ürt-G yarm at- és a Jenő-törzs azonban Szent

1 B elitzky János : A magyar törzsek ván ­ 123. 1. — Karácsonyi János : A m agyar nem zet
dorlása. i. h. 54. 1. honalapítása 896— 997. Nagyvárad, 1925. tér­
2 Hóm an Bálint : Magyar történet, I. képmelléklete.
_
58ο Belitzky János

Istv án korában nem já tsz o tt olyan szerepet, m int az előzők során em lített
többi törzseink és éppen ezért a törzsi erőviszonyok alakulását döntőleg
nem befolyásolták.
*

A m ai tudásunk szerint az ekként elhelyezkedett törzsek életében nagy

változást jelen tett, hogy az erőskezű, honfoglaló Á rpád fejedelem halála u tán
m eglazultak a törzsszövetség erősen katonai jellegű keretei. Solt fejedelem,
m int a törzsszövetség feje kezdte el uralkodását, de valószínű, hogy h atalm a
néhány esztendő m úlva m ár csak törzsének szállásterületén volt m indenek
felett álló. A honfoglalás u tán i időszak ny u g o d tab b élete és az egykor össze­
ta rtá sra serkentő közös veszély eltűnése la zíto tták meg a törzsek közötti
összetartás gondolatát. K özvetlen kapcsolatok főleg a fejedelem, a gyulák
és a harkák családjai között a lak u lh atta k ki. Ezek a családok és nem zet­
ségek ta lá n egym ással versengve, ta lá n összefogva kísérelték meg irányítani
a kalandozások vérzivataros idejének m agyar állam gépezetét. N agyon
jellemző erre nézve az, hogy a politikai h atalm at biztosító bizánci ud v arb an
a fejedelem, a harkák és a gyulák nem zetségének tagjai lá to g a tta k el.
A bizánci források Bulcsu és Torm ás láto g atását a 943. és 948. évek közé
helyezik.1 Bulcsu harka, a K ér-törzs feje ekkor m egkeresztelkedett és a
bizánci császár vendégbarátja és a birodalom tiszteletbeli patríciusa le tt.2
U gyanaz a Bulcsu te h át, akit véres nyugateurópai kalandozásaiért a későbbi
m agyar krónikások a Vérbulcsu névvel illettek, és aki a gyászos végű augs-
burgi ütközet u tá n a T arján-törzs fejével, Léllel és a nyugatm agyarországi
besenyők vezérével, Sur-ral eg y ü tt akasztófán végezte életét, kelet felé a
keresztény bizánci birodalom d u n án tú li exponense volt.3 Gyula pedig, aki
kétségtelenül a nyék-törzsi gyulák vezéri nem zetségének tagja, egy orosz
nyelven írt krónika tanúsága szerint 956 előtt já rt K onstantinápolyban,
ahol a keresztségben a Stefan, azaz Istv án nevet nyerte.4 Ez a G yula m inden
valószínűség szerint Szent Istv án an y ján ak , Saroltának az ap ja volt.
A harkák, a gyulák és a m agyar fejedelm ek h atalm án ak sűlyedését
nagyon jól jellemzi K onstantinos Porphyrogennetos, m ikor azt írja, hogy
a tu rk o k nyolc törzse nem engedelm eskedik saját archonainak. A központi
törzsi hatalom szinte teljes m értékben való gyengülését jelenti, hogy ez a
bizánci császár leveleit nem a m agyarok fejedelméhez, hanem általános
megjelöléssel élve «a m agyarok hadnagyaihoz intézte».5
A harkák, a gyulák és a fejedelem m ellett a m agyar törzsszövetségnek
még egy törzsközi m éltósága volt a kündü, avagy kende. A kende tisztsége
a m agyarok kazároktól való függésében leli m ag y arázatát. A kazár uralkodó,
a kagán ugyanis a tőle m integy hűbéres viszonyban függő, segélynyújtásra

1 Moravcsik G yula : A m agyar történet dunántúli besenyő telepek. D om anovszky-em -

bizánci forrásai. B udapest, 1934. 155. 1. lékkönyv, Budapest, 1937.
2 H óm an B álint : Magyar történet, I. 1 4 7 .1. 4 M oravcsik G yula i. m. 131., 171. lk.
3 B elitzk y János : A felvidéki és nyugat- 5 H óm an B á lin t: M agyar történet, I. 1 4 5 .1.
 A törzsfői hatalom elsorvadása és a fejedelmi hatalom kialakulása 58i

kötelezett m agyar törzsek fölé egy főleg katonai hatáskörrel rendelkező

m éltóságot emelt. Ez volt a kende. A kende tekintélye te h át a törzsek
tulajdonképeni parancsoló]ának a kagánnak h atalm áb an rejlett. A kende
eg y úttal a kagán bírói tisztét is e llátta éppúgy, am int a hadvezéri helyettese
a gyula is bíró volt. Ez a bírói hatalom azonban elsősorban csak a hadra-
kelés eseteire vonatkozott. Az első névszerint ism ert kende m agyar volt,
és nevét görögös alakban Lebédiásznak írtá k .1 A honfoglalás u tán a törzsek
felett álló fejedelm i m éltóság következtében h atalm át vesztő kende m ár
csak m int a törzsszövetség egyik bírája és esetleges alvezére jöhet szám í­
tásba. V agyis a kende a kagán helyett a fejedelem választás u tá n a fejede­
lem nek v ált a helyettesévé. Méltósága te h át tisztán személyi jellegű volt
és nem függött egy bizonyos törzshöz való kötöttségtől, am int ezt a gyulák
és a harkák esetében láttu k . K övetkezéskép a kende bárm elyik törzsnek
törzsfői m éltóságot viselő tag jai sorából kikerülhetett. Mivel azonban
Á rpád fejedelem és utódai a központi hatalom megszervezésére töreked­
tek, a kendét is saját törzsükből, a Megyer-törzsből, v álaszto tták . Nincs
kizárva azonban az sem, hogy a kende a X. század derekától kezdve talán
m ár m agából a fejedelmi nemzetségből szárm azott. H a ugyanis a harka
és a gyula a saját törzsük és m éltóságuk erejének biztosítása céljából elm ent
K onstantinápolyba, hogy o tt a bizánci császárral szövetséget és b a rá t­
ságot kössön, a törzsi erőviszonyok kiegyensúlyozása céljából föltehet]'ük
azt, hogy talán a kende is elm ehetett K onstantinápolyba. Valószínű, hogy
a kende el is m ent K onstantinápolyba, és ez talán nem volt más, m int a
Bulcsu harkával együtt szereplő Á rpád-házi Tormás. A X. század derekán
te h á t a dunántúli túlsúllyal bíró törzseink fejei, a hark a és a fejedelmi törzs
vezéri nemzetségének egyik tagja, Bizáncban jártak . Ü tjü k kétségtelenül
diplom áciai jellegű volt és a törzsszövetség vezetését a D unántúlon elhelyez­
k ed ett törzsek vezéreinek kezébe látszo tt letenni. A külső kapcsolatok révén
tú lsúlyra emelkedő du n án tú li törzsek vezető pozíciójának a kiegyensúlyo­
zására néhány esztendővel később, am ikor a h atás m ár a törzsszövetség
keretein belül is érezhetővé kezdett válni, a gyula m éltóságát viselő Gyula
vezér is ellátogatott Bizáncba. A két látogatás lényege abban rejlik, hogy
m ár a század derekán kialakult a m agyar törzsszövetségben egy nyugati
és keleti erőcsom ópont, am elynek széthúzása vagy összefogása a nem zeti
erők alakulása szem pontjából h a tásá t hosszú évtizedek m úlva is éreztette.
Az ország keletén és nyugatán kialakult h atalm i középpontoknak em­
lékét a hazai feljegyzések is megőrizték. Nem akarunk itt részletesebben
kitérni a törzsfői nemzetségek családi kapcsolataira, csak annyit akarunk
felhozni, hogy Géza fejedelem a két, hatalm i érdekellentébe kerülhető
országrész egységesítését házasság révén gondolta a legsikeresebben meg­
oldhatónak. Géza fejedelem ugyanis az erdélyi G yulának Sarolt nevű
leányát v ette feleségül. Igen jellemző, hogy ez a házasság a valószínűleg

1 Karácsonyi János : A m agyar nem zet őstörténete 896-ig. N agyvárad, 1924. 50. 1.
 582 Belitzky János

besenyő B elyüdnek (Belednek) tan ácsára tö rtén t. Ez a Beled K ulan földjét

bírta. Ez valószínűleg a m ai M oldvának vagy H avasalföldnek felelt meg.1
H a B elyüdöt besenyőnek tételezzük föl, akkor ez m egm agyarázza a m aros­
m enti besenyők T aksony idejére tehető betelepedésének kérdését és eg y ú ttal
azt is, hogy Szent Istv án korában a nyék-törzsi gyulák, és a valószínűleg
nyék-törzsieket és besenyőket is vezérlő A jtony, m iért fordultak szembe a
királlyal.
A törzsszövetség széthúzó erőinek m űködését a m aguk teljességében
a X. század folyam án nem ism erjük. Azok az erők, am elyek ekkor bomlasz-
tólag h a to tta k a nem zeti összetartásra, egy az európai kultúrközösségből
önm agát kirekesztő népnek, a belső s az idegenek szemében talán kisszerű­
nek is látszó m agán ügyeiként tű n te k fel. Az élet hullám zásának némileg
részletesebb ra jz át csak a kereszténység felvétele u tán i időkből rán k m arad t
feljegyzések tá rjá k szemeink elé. Ezek a feljegyzések azonban még ekkor
sem an n y ira részletesek, hogy belőlük pontos rajzot k ap h atn án k az akkori
törzsi erőviszonyokról. E zért a m agyar törzsszövetség bom lásának korát, a
X. század feltevésekkel teli tö rtén etét, csak némileg igazolják a Szent Istv án
korára vonatkozó krónikás feljegyzések.
A m agyar törzsszövetség bom lását ebben a korban elsősorban a pogány
lázadások jellemzik. Ezek a pogány lázadások kétségtelenül a Szent Istv á n ­
tól inaugurált nyugatias állam berendezkedéssel szemben az ősibb m agyar
törzsszövetségi rendszer utolsó erőfeszítései voltak. M egítélésüknél azon­
ban tévedés lenne m agasabb nem zeti szem pontokból kiindulni, m ert hisz
ilyeneket a törzsszövetség virágkorában sem az egyes törzsek vezéri n em ­
zetségei és vezéri egyéniségei, hanem egyedül csak a m agyarság széthúzó
erőit összefogó, központi h atalm át biztosítani akaró Á rpádház képviselte.
*
Az ősi m agyar törzsszervezeti rendszer adottságaiban rejlettek annak
a felkelésnek csirái, am ely közvetlenül Géza fejedelem halála u tá n remeg-
te tte meg a keresztény központi h atalm at.
Erről a K oppány-féle lázadásról általáb an két főnézet van elterjedve.
V annak, akik benne csak a pogányság előharcosát látják , m ások viszont
ezt a m otívum ot csak m ásodrendűnek ta rtjá k és kifejezetten hatalm i tö rek ­
véseit vélik felkelése indítékául.
A K oppány-féle lázadás két legrészletesebb k u ta tó ja Balogh A lb in 12
és K arácsonyi J á n o s 3 volt. Az ő m egállapításaik a különböző vélem ények
m egrostálásából szárm aznak, és u tá n u k következő íróink csak az ő meg­
állapításaiknak az átvevői vagy részleges továbbépítői.
A 997. évi K oppány-féle felkelés forrásai m eglehetősen hézagosak.

1 K épes Krónika, 15. fejezet. M. Florianus : féle lázadásról. K atholikus Szem le 1913. 844—
F ontes D om estici, II. 126— 127. 850. lk.
2 B alogh Albin : E gy-k ét szó a Koppány- 3 Karácsonyi J ános : Még egy szó K oppány
lázadásáról. U. o. 1064—-1068. lk.
 A törzsfői hatalom elsorvadása és a fejedelmi hatalom kialakulása

Szent Istv á n Kis- és N agy-legendája, a H artvik-féle legenda, a Képes

K rónika és szárm azéka, a B udai K rónika, v alam int a Dubnici- és a Pozsonyi-
K rónika elbeszélése a legrészletesebb erre az esem ényre nézve. Igen fontos
a d ato k at tartalm az azonban ezeken kívül még a pannonhalm i alapító-
levél is.
Az események legkim erítőbb rajzát a K épes-K rónika és szárm azéka, a
B udai K rónika adja. Eszerint : «Szent Istv á n király m ár kora ifjúságában
dicső háborút viselt a hatalm as és vitéz K oppány (Cupan) vezér ellen.
K o p p á n y S z á r S z e r é n d ( c a l u i Z y r i n d ) f i a v o l t és
már Szent István király atyjának, Géza (Geycha)
f e j e d e l e m n e k i d e j é b e n is v i s e l t e a v e z é r i m é l t ó s á g o t
(ducatum tenebat), Géza fejedelem halála után
pedig K o ppá ny Szent Is tv á n király a n y jáv a l vér­
f e r t ő z ő h á z a s s á g r a a k a r t l é p n i , S z e n t I s t v á n t m eg-
ölni és t a r t o m á n y á t ( d u c a t u m q u e eius) a maga
h a t a l m a a l á a k a r t a v e t n i . Ez a somogyi részek vezére volt.
Szent Istv án király pedig összehívta előkelőit és Szent M árton hitvalló
közbenjárásával az isteni irgalom segedelm éért esedezett. A zután pedig
összegyűjtötte seregét, az ellenség elé indult és (ekkor) a G aram vize m ellett
övezték fel elsőízben karddal, ahol is két előkelő vitézt (principes) — H ont
és P ázm ányt (H unt et Paznan) — te tt testőreivé. Egész serege fejévé és
vezérévé pedig ném et nem zetbeli vendégét, Vencelint (Vencilinus) te tte.
Ü tközetre kerülvén a dolog, m ind a két fél soká és erősen harcolt, de az
isteni irgalom segítségével Szent Istv án fejedelem (dux) dicsőséges győzel­
m et nyert. E bben az ütközetben Vencelin ispán (comes) K oppány vezért
megölte és Szent Is tv á n akkori fejedelem től igen gazdag jav ad alm ak at
(largissimis beneficiis) nyert jutalm ul. K oppányt m agát pedig Szent Istv án
négyfelé v á g a tta : egyik részét az esztergomi kapura, a másik részét Veszp­
rémbe, a harm ad ik at Győrbe, a negyediket pedig Erdélybe küldte. Szent
Istv án pedig azután fogadalm át, am elyet akkor te tt, híven teljesítette. E l­
rendelte ugyanis, hogy a K oppány vezér tarto m án y áb an lakó egész nép
gyermekeiből, gabonájából és barm aiból Szent M árton m onostorának örökre
tizedet adjon».1
A Szent Istv án életét tárgyaló Kis-Legenda előadása ennél jóval töm ö­
rebb, b ár kétségtelen, hogy az előbbi előadást némileg kiegészítő részletet
is tartalm az. E szerint «Némely nemesek lerom bolni kezdték az ő városait . . .
és hogy a töb b it elhallgassam, a királyra tám ad tak . Ostrom alá vették azt a
várost, am elyet Veszprémnek hívnak, azt akarván g yalázatra fordítani, hogy
ahol a király m ulatni és tartózkodni szokott, oda telepednek (szállnak)».12
H arm adik legfontosabb forrásunk K oppány felkelésére nézve a pannon­
halm i alapító levél, ahol az adom ányok m egokolásának során em líti a szent

1 Képes Krónika, 36. fejezet. M. Florianus : Maior, 6. fejezet és összefoglalva H artviknál'

F ontes D om estici, II. 139., III. 43. 1. 6. fejezet. M. Florianus : Fontes D om estici’
2 Legenda Minor, 5. fejezet. — Legenda I. 3 ·. 5·’ 39- lk·
 584 Belitzky János

király, hogy «midőn a belső háború veszedelme szorongatott, Somogy vár-

* megye el ak art űzni atyáim székéből.»1
E nnek a három különböző forrásnak az előadását többi krónikáink is
m egerősíteni látszanak rövid, párszavas megjegyzéseikkel. íg y Kézai Szent
Istv án m egkoronáztatása u tá n em líti K oppány m egöletését.12 Érdekes, —
de töredékességével is m agyarázható — hogy A nonym us egy szóval sem
em líti K oppányi.
A főbb források áttekintése u tá n pedig m ost lássuk az események m a­
gyarázatát.
M indenekelőtt szem ünkbe tűnik, hogy a Képes K rónika, am elynek
írója a régebbi m agyar kútfőket is használta, Szent Is tv á n t is és K o ppányt
is közös méltóságjelölő szóval, a dux-szal jelöli. E nnek a szónak a használata
itt kétségtelenül a vezér és fejedelem fogalm ának a jelölésére szolgál. A kife­
jezés te h á t bizonyos egyenrangúságot enged feltételezni Szent Istv á n és
K oppány törzsi h atalm i m éltóságának tek intetében. Az egyenrangúságot
még jobban kifejezi a K rónikának az a kitétele, am ely szerint K oppány
Szent I s t\á n anyjával vérfertőző házasságra ó h a jto tt lépni. Ez a rész, a
fent idézett m agyar szövegben ritk íto tt betűkkel szedett résszel együtt, K ará­
csonyi János m egállapítása szerint, a folyam atos szövegbe utólag van
betoldva.3 Ugyanis, ha a ritk ab e tű s részek kim aradnak, a szövegezés vilá­
gosabb. N yilvánvaló te h át, hogy a krónikaíró valam ely más, kétségtelenül
régebbi iratból m ásolta le és to ld o tta be az egyenesen folyó szövegbe ezt a
pár m agyarázó sort.
Ez a régebbi feljegyzésből v e tt tudósítás, mely K oppány házasságát
Szent Istv á n anyjával vérfertőzőnek bélyegzi, és az, hogy őt m ár Géza fejede­
lem idejében önálló vezér vagy fejedelem ként tü n te ti fel, arra m u ta t, hogy
közötte és a fejedelmi család között igen közeli vérségi kapcsolatok álltak
fenn. A vérfertőzést term észetesen a keresztény jogi felfogás szemszögéből
nézve értelm ezte az egykori krónikás. K oppány tulajdonképen csak a levi-
rá tu s régi jogszokásának a k art érvényt szerezni, am elynek értelm ében az
özvegyet férje nemzetsége férjhez a d h a tja a nem zetség egy m ásik férfitagjá­
hoz.4 H óm an B álint abból kiindulva, hogy K oppány saját és apjának, Sze-
réndnek nevét viselő falvai a legidősebb Á rpádfi és ivadékai ősi szállás­
birtokainak, a tolnam egyei Tarhos, Tevel és Torm ás falvak vidékének n y u ­
gati szom szédságában te rü lte k el, a rra a következtetésre ju to tt, hogy K op­
p ány Tarhos leszárm azottja v o lt.5 E bben az esetben K oppány a X. század
derekán B izáncban járó Torm ás u nokája vagy közeli rokona lehetett. K a rá ­
csonyi János régebbi feltevése szerint K oppány apja, Szár Szerénd, Géza
fejedelem testvére, azaz T aksony fejedelem fia vo lt.6 Vagyis K oppány

1 A pannonhalm i alapító levél. 4 Szent István I. törvén yk ön yve 26. feje­

2 Kézai Sim on m ester krónikája II. könyv, zetében tilalm azza a leviratus szokását.
24. fejezet. 5 H óm an B álint : Magyar történet, I. 1 8 1 .1.
3 Karácsonyi J án os: Még egy szó K oppány 6 K arácsonyi János : Még egy szó . . .
lázadásáról, i. h. 1066. 1. i. h. 1067. 1.
 A törzsjói hatalom elsorvadása és a fejedelmi hatalom kialakulása 585

Szent Istv á n elsőfokú unokatestvére le tt volna ebben az esetben. K a rá ­

csonyi K o ppányi azzal a Mihállyal azonosítja, ak it Géza fejedelem te s t­
vérének írnak egyes krónikáink, ő azonban unokaöccsének ta rtja .
A kárhogyis áll a rokoni fokozat kérdése, egyet elfogadhatunk és ez az,
hogy K oppány Szent Istv á n nem zetségének férfiágából szárm azott és így
a pogány szokások értelm ében jogot fo rm álh ato tt Szent Istv án an y ján ak
kezéhez. Ez azonban önm agában véve még kevés ok leh etett a Szent Istv á n ­
nal való h arcra nézve.
K oppány Géza fejedelem korában viselt vezérsége a rra a m eggondolásra
késztet, hogy ő voltaképpen a fejedelem -helyettesi m éltóságot, a kendei
tisztet viselte. A datok hiányában erre nézve semmi biztosat sem tu dunk.
De az a feltevésünk, hogy a kende-i m éltóság a X. század derekán m ár Á rpád
nem zetségének egyik férfitagjára szállott át, esetleg m egm agyarázná K op­
pány nak a Képes K rónikában Szent Istv án n al egyenrangú félként, a dux
jelzővel való megjelölését. H a ez tényleg így volt, abban az esetben K oppány
lázadása tulajdonképpen nem más, m int az Á rpád házi királyok uralkodásá­
nak idejében oly sokszor m egnyilvánuló trónöröklési v iták egyik pogány-
kori előzője. K oppány Géza özvegyének kezén kívül kétségtelenül a feje­
delmi m éltóságra is igényt ta r to tt és az, hogy törekvései ú tjá b a n álló ifjabb
rokonát,S zent Istv á n t meg a k a rta öletni,csak tervei m egvalósításának érde­
kében tö rté n t volna. K oppány lázadása az összes tényezők figyelembe­
vételével te h á t nem a központosító fejedelmi hatalom elleni felkelésként
tű n ik fel, — hiszen m aga K oppány is fejedelem a k art lenni, — hanem a
fejedelmi nem zetség tag jain ak egymással szem befordulása volt.
K oppány nem volt te h át a pogányság előharcosa. Lehetséges, hogy
keresztény is volt, és ez esetben nem lehetetlen, hogy a Mihály nevet viselte.
Egész felkelése nem irán y u lt a keresztény egyház ellen, hiszen ez 997-ben
még nem is volt hivatalos jellegű állam vallás, és h atása még sem az állam-
korm ányzat, sem a közélet, sem a jogszokások terén nem volt érezhető.
K oppány lázadását pogány lázadásként elkönyvelni nem lehet. Nem lehet
azonban a m agyar törzsszövetség törzsekre való osztódásának előharcosát
sem benne látnunk.
*

Sokkal veszedelmesebb volt azonban a m agyar központi fejedelmi mél­

tóságra nézve az a m ásik lázadás, am elynek emléke az erdélyi Gyula nevé­
hez fűződik. G yula lázadása annak a politikai osztódásnak volt a következ­
ménye, am elynek kezdeteire a X. század derekának eseményei során m ár
rá m u ta ttu n k . G yula lázadásának két legfontosabb forrása A nonym us kró­
nikája és a Képes K rónika. Feljegyzéseikhez a d ato k at szolgáltatnak a
Hildesheimi É vkönyvek és ezek átdolgozol. A m agyar források Gyula fel­
kelését az 1002. évre teszik. Ezzel szem ben az évkönyvek 1003-at írnak.
Más források hiányában az időpont helyességét eldönteni nem igen lehet.
Pauler G yula abból kiindulva, hogy a Hildesheimi É vkönyvek Szent Im re
 586 Belitzky János

halálát helyesen 1031-re teszik, a rra k ö v etk eztetett, hogy az erdélyi Gyula
felkelésének az idejét is pontosan jegyezték fel.1
Az erdélyi G yula leszárm azását A nonym us krónikája ad ja elő meg­
lehetős részletességgel, és m ár ez is m u ta tja , hogy a k ró nikájában több
helyen m egem lített nem zetség tagjai Szent Istv án uralkodásának idejében
jelentős szerepet já ts z h a tta k a m agyar törzsszövetség életében. T étény a
hetedik honfoglaló vezér, H orka ap ja és H orka fiainak, G yulának és Zombor-
nak a nagyapja volt a nem zetség őse. G yulának két leányát, K aroldot és
Saroltot ism erjük, akik közül az utóbbi A nonym us krónikája szerint Géza
fejedelem felesége és Szent István an y ja volt. Ez utóbbi m egállapítást a
Képes K rónika még részletesebben alátám asztja. G yula Zom bor nevű te st­
vérének volt egy G yula nevű fia, Bolya és B onyha apja. Ez a G yula volt
az, akit A nonym us kisebbik G yulának nevez és «akinek az idejében Szent
Istv án uralm a alá v e tette az erdőntúli földet. M agát G yulát ekkor meg­
kötözve M agyarországra hozta és egész életén át börtönben ta rto tta , m in t­
hogy a hitben hiú volt és keresztény lenni á tallo tt, aztán még sok m indent
cselekedett Szent Istv á n király ellenére, noha az an y ja rokonságához ta r­
tozott».2 A Képes K rónika szerint «m iután Szent Istv á n a királyi felség
ko ro n áját elnyerte, híres és nyertes h áb o rú t viselt G yula nevű anyai nagy­
b á ty ja ellen, aki abban az időben az egész erdélyi részeket korm ányozta.
Az Ú r 1002. esztendejében ugyanis Szent Istv á n király elfogta G yula vezért
feleségével és két fiával eg yütt és M agyarországba küldötte. E zt pedig azért
te tte , mivel Szent Istv á n királytól m egintve sem té rt K risztus hitére, sem
a m agyarok h áborgatásával föl nem h ag y o tt. Igen széles országát pedig
egészen a m agyar királysághoz csatolta. E zt az országot pedig m agyar
nyelven E rdélynek nevezik.»3 Ezek u tá n a Képes K rónika a G yula elleni
h a d já ra to t még to v áb b fo ly tatv a elmeséli a következőket : «Ezek u tá n
(Szent Istv á n király) seregét a bolgárok és szlávok fejedelme, K eán ellen
in d íto tta, am ely népek a term észet által igen m egerősített fekvésű helyen
laknak. Aholis az e m lített fejedelm et sok fáradtsággal és verejtékes harccal,
nagy bajjal végre legyőzte és m egölte és m egbecsülhetetlen sok kincset
zsákm ányolt, különösen a ran y b an és drágakövekben. És oda helyezte egyik
ősapját, akinek neve Zoltán volt, aki a zu tán azokon az erdélyi részeken
örökös le tt és ezért közönségesen erdőelvi Z oltánnak szokták hívni. Ez
pedig egy igen öreg em ber volt, aki egészen a Szent Istv án idejéig élt és ezért
ak arta, hogy gazdag népek fölött legyen. Ezzel a ro p p an t kinccsel azu tán
Szent Istv á n király igen m aggazdagodott. A székesfehérvári egyházat,
am elyet ő alap íto tt, aran y oltárokkal, kelyhekkel és keresztekkel, to v áb b á
a legtisztább arannyal és legdrágább kövekkel h ím zett főpapi öltönyökkel
gazdagon m egajándékozta.» A későbbi felsorolás során még azt is meg-

1 A nonym us, 24. és 27. fejezet. — Képes 2 A nonym us, 27. Pais D ezső fordítása i. m.
Krónika, 15., 37. és 38. fejezet. — Pauler 58— 59· lk ·
G yula : A m agyar nem zet történ ete az Á rpád­ 3 K épes K rónika, 37. fejezet. M. Florianus.
házi királyok alatt. B udapest, 1898. 41. és 395. lk. F ontes D om estic!, II. 140. 1.
 A törzsfői hatalom elsorvadása és a fejedelmi hatalom kialakulása 587

jegyzi a krónikás, hogy «mivel azon G yula pénzét gonosz úton g y ű jtö tte,
ezért égett le oly gyakran ez az egyház. Azon egyházban pedig kénytelen­
kelletlen kereszteltette meg n a g y b á ty já t egész házanépével együtt, azután
azonban tisztességesen ta rto tta , akárcsak ap ja le tt volna». A Képes K rónika
következő fejezetében még azt is m egtudjuk, hogy ennek a K eánnak a kin­
cseiből még az óbudai Szent P éter és Pál tiszteletére szentelt egyházat is
felépítette Szent Istv á n .1
Az erdélyi G yula felkelése te h á t a bolgárok és szlávok fejedelm ének fel­
tü n te te tt K eán leverésével kapcsolódott össze. A krónikás előadások során
nem tű n ik ki, hogy ez a Gyula, akit a hildesheimi évkönyvek Julus rex,
azaz Julus király néven illetnek, a pogányság védelm éért fogott volna fegy­
vert. G yula fegyveres szem befordulása Szent Istv án n al tulajdonképen
politikai h á tté rre l bír. K étségtelen, hogy nem volt keresztény. De az is
kétségtelen, hogy nem a kereszténység fájt neki, hanem öccsének b e a v a t­
kozása az ő fennhatósága a la tt álló terü let korm ányzásának ügyeibe. H a
A nonym us leszárm azási ad ata in a k hihetünk, ez a G yula Zom bor fia volt.
Zom bor úgylátszik a bizánci u d varb an m egforduló testvérével, G yulával
szemben sohasem m u ta to tt fogékonyságot a kereszténység iránt, és ha, a
kisebbik Gyula, szintén m egm aradt ősei pogány hitében. Törzsi h o v a tarto ­
zásuk szem pontjából eddigi k u ta tá sa in k alap ján a N yék-törzs vezéri nem ­
zetsége tag jain ak ta rth a tju k őket. Törzsük, m int a m agyar törzsszövetség
egyik egykori előharcos és későbbi h atárv éd elm et megszervező törzse, k ét­
ségtelenül kiváló harci erényekkel ékeskedett. Ez m agyarázza meg, hogy
Szent Istv án királynak oly nagy gondot és fárad tság o t okozott a Gyulák
h atalm án ak letörése.
Melich János következtetései alapján arra az eredm ényre ju to tt, hogy
a G yulával legyőzött K eán afféle részfejedelem volt Erdélyben. Azt, hogy
Erdélyben és nem E rdélyen kívül u ralk o d o tt, az a körülm ény bizonyítja,
hogy a helyébe te tt Z oltánt a nép krónikáink szerint erdélyi Zoltánnak
h ív ták .12 K arácsonyi János szerint ez a K eán E rdély északnyugati sarkának,
a Szamos völgyének leh etett az ura.3 A kárhogy áll is a dolog, kétségtelen,
hogy az erdélyi G yulának egyik exponense vagy szövetségese volt ez a
Keán. K eán, akit általáb an bolgár eredetűnek ta rta n a k , úgylátszik egy
kisebb idegen törzstöredéknek volt a vezére (nem az avar eredetű szé- ,
kelyeké-e?), am ely törzstöredék valószínűleg a nyék-törzsi vezetés alatt álló
többi idegen néphez hasonlóan az előharcos szerepet tö ltö tte be. Ilyen nyék­
törzsi megszervezésben élő részfejedelem leh etett esetleg a m arosm enti
A jtony is, aki azonban valószínű, hogy eredetére nézve m agyar volt. Az
erdélyi G yula legyőzésének következm énye volt, hogy ezekkel a rész- /
fejedelm ekkel is le kellett a központi hatalom nak számolni. K eán te h át

1 K épes Krónika, 38. és 39. fejezet. M. Flo- 3 K arácsonyi János : Szent István király
rianus. F ontes D om estic!, II. 140— 141. Ik. élete. Budapest, 1904. 20— 21. lk.
2 Melich J ános : A honfoglaláskori Magyar-
ország. B udapest, 1925— 1929. 37— 39. lk.

/
 588 Belitzky János

nem igen leh etett valam elyik m agyar törzsnek a feje, és így esetleges tö rek ­
vései sem irán y u ltak a m agyar törzsi függetlenség helyreállítására, hanem
ha idegen nem zetiségű volt, ennél veszedelmesebb dologra, a m agyar törzs-
szövetségtől való elszakadásra.
Szent Istv á n hatalm ának m egszilárdítása szem pontjából döntő fontos­
ságúnak kell ta rta n u n k G yula leveretését. Az erdélyi G yula ebben az idő­
ben a Tiszától keletre eső részeknek úgylátszik m ár feltétlen u ra volt. Igen
érdekes ebből a szem pontból Q uerfurti B rúnónak p ár sora. A zt írja m agá­
ról, hogy 1003 tá já n R egensburgban h ajó ra szállt, kelet felé u ta z o tt és a
4 fekete m agyaroknak kezdte az evangélium ot hirdetni. 1008-ban erre az
ú tjá ra vonatkozólag azt írja ism ét, hogy a fekete m agyarokhoz is Szent
Péternek soha hiába nem járó követsége m ent és azok m ind keresztényekké
lettek .1 A törökös szervezetben élő népeknél a fekete, illetve fehér jelzővel
való megjelölés rendszerint egy nagyobb töm egben élő, néha különböző
törzsekből is összetevődött, de hasonló nyelvű és szokású népcsoportnak
a jelölésére szolgál. A m agyarság egy részének ezzel a fekete jelzővel való
illetése arra enged következtetni, hogy kelet felé kétségtelenül a Tiszán túl,
egy erős törzsfőnök irán y ítása a la tt olyan m agyar törzsközi érdekszövetség
jö tt létre, am elynek különállását a dunam enti m agyarságtól a k ö ztu d at­
ban m ár a külön névvel való jelölés is igazolta. Szent Istv án n ak Gyula
elleni h a d já ra ta te h á t véget v e te tt annak a folyam atnak, am ely a X. szá­
zad derekán m ár erősen érezhető volt és am ely a fejedelm i hatalom alá-
szállását és a törzsfői hatalom erősebb m értékben való érvényre ju tá sá t
eredm ényezte.
A törzsfői hatalom tulajdonképeni összetörése G yula lázadásának
leverésével vált valósággá. G yula úgy tű n ik föl szem ünkben, m int a X.
század derekán m ár érvényre ju tó és a kelet felé lakó m agyarság sorsának
nyugati testvéreitől függetlenítését óhajtó törzsfői politikának előharcosa.
Vele eg y ü tt kétségtelenül a Tiszától keletre lakó egyéb törzsfők is b elátták ,
hogy Szent Istv á n hatalm ával szembeszállni nem lehet. Ellenszegülő nagy
úr csak kevés lehetett. Ilyen volt az a Thonuzoba is, akitől a Tomaj nem zet­
ség szárm azik, és aki besenyő eredetű volt. A nonym us szerint : «Neki
Taksony vezér lakóföldet a kem eji részeken a d o tt a Tiszáig, ahol m ost
A bád-rév van. Ez a Thonuzoba egészen Taksony vezér unokájának, Szent
István királynak az idejéig élt. S midőn Boldog Istv á n király az élet igéit
hirdette és a m agyarokat keresztelte, akkor Thonuzoba, aki hitben hiú volt,
keresztény lenni á ta llo tt ; így h á t te m e tte te tt élve feleségével az A bád-
révbe, hogy a keresztségben ő meg felesége ne éljen a K risztussal örökre.
Ám a fia, Ö rkénd, m int keresztény, K risztussal eg y ü tt él mindörökké.»12
Az ilyen Thonuzoba-epizódok nem an n y ira törzsek, m int inkább az

1 K arácsonyi J án os: Szent Istv á n király A sokat v ita to tt sorok különben így hangza­
élete. B udapest, 1904. 20., 119. lk. nak : séd cum uxore uiuos ad portum obad
2 Anonym us, 57. fejezet. P ais D ezső for­ est sepultus. M. Florianus : F on tes D om estici,
dítása szerint : tem etk ezett élve. i. m. 101. 1. 51· I·
 A törzsfői hatalom elsorvadása és a fejedelmi hatalom kialakulása 589

egyes nagy urak egyéni tragédiái voltak. Jelentőségében a G yulák leverésé­

hez még csak A jtony felkelése hasonlítható, m ert ő nem csak sajá t maga,
hanem a h atalm a alá tartozó vidékek népének elszakadását jelen tette Szent
Istv án állam ától.
*

A jtony a K örösöktől az A ldunáig terjedő vidéknek független urak én t

tű n ik szem ünkbe. A jtony kétségtelenül m agyar volt. Nemzetsége még a
X IV . század elején is a Maros tork o latán ak vidékén volt birtokos.1 A jtony
törzsi hovatartozásáról nincsenek ad atain k . K ét feltevés lehetséges: vagy
az, hogy az ezen a vidéken letelepült törzs vezére volt, vagy hogy a N yék
törzs — am ely ezen a vidéken szintén birtokos — egyik ágának vezére, aki
a valószínűleg Taksony fejedelem idejében letelepített besenyő hadak
parancsolója is volt. A kár az egyik, ak ár a m ásik feltevés felel meg az igaz­
ságnak, hihető, hogy az erdélyi G yula hatalm i érdekszövetségéhez ta rto z o tt
és csak ennek leveretése után, ta lá n a G yula környezetéből m enekült vitézek
befolyására h a táro zta el m agát a Szent Istv án n al való szem befordulásra.
A jtony kezdetben szintén pogány volt és később, am ikor kereszténnyé
lett, ez a cselekedete voltaképpen a pogánykori törzsi gondolat h ath ató sab b
tám ogatásának érdekében tö rtén t. E nnek okai azonban ism ét visszavezet­
nek a X. század utolsó évtizedeibe.
Fehér Géza k u ta tá sa i szerint Sámuel bolgár cár fia feleségül vette
Géza fejedelem leányát, Szent Istv á n királyunk testv érét. Ez a házasság
valószínűleg a két fejedelem közti barátság megpecsételése volt. Géza feje­
delem ugyanis á tlá tta , hogy népe fönnm aradását csak az új viszonyokhoz
való alkalm azkodás biztosíthatja. A környező állam okkal való szám vetés
során a bolgár állam m al is tisztáznia kellett az ügyeket. A kalandozó h ad ­
já ra to k m egszűnte u tá n Simeon cár bizton rem élhette, hogy a rendezettebb
viszonyok között élni kezdő m agyarságtól segítséget k ap h at Bizánc elleni
küzdelm ében. A házassággal egybefűzött rem ényei azonban nem teljesed­
tek be. Gézát és Szent Istv á n t ugyanis an n y ira lekötötték a kereszténység­
gel kapcsolatos állam i berendezkedés építő m unkái, hogy semmi erejüket
sem pocsékolhatták el a déli szövetséges megsegítésére. A fárad h atatlan
bolgár cár ekkor olyan szövetségest keresett m agának, aki tervei m egvaló­
sításához tényleg segédkezet is n y ú jto tt.
E zt a szövetségest A jtonyban ta lá lta meg. Éppen ez a körülm ény bizo­
ny ítan á leginkább, hogy A jtony valam elyik M arostorkolat-vidéki törzsünk
vezére volt. A szövetség lé tre jö tté t legjobban az m agyarázza meg, hogy
A jtony önállóságra törekedvén Istv án királlyal szemben, term észetes szövet­
ségest ta lá lt a tarto m án y áv al határos bolgár birodalom fejedelmében. Uj
szövetségesét Sámuel cár a bolgár egyház közbejöttével igyekezett szoro-

1 Melich János : i. m. 70., 194., 223., 232. 193. lk. — Karácsonyi János : A magyar
lk. — Pauler G yula : A m agyar nem zet tör­ nem zetségek a X IV . század közepéig. I. 91. 1.
tén ete Szent István ig. Budapest, 1900. 192—
590 Belitzky János

sabban m agához kapcsolni. Szent Gellért legendája szerint A jtony egy

bolgár püspökség székhelyén, V idinben keresztelkedett meg. E kkor alapí­
to tt székhelyén, M arosvárott, Keresztelő Szent János tiszteletére m onostort
a görög, azaz bolgár b a rá to k szám ára.1 A jtony te h á t teljes egészében Sámuel
bolgár cár befolyása alá került, és ez a m agyar központi fejedelmi hatalom
szem pontjából igen veszélyes volt, m ert a legenda szerint A jto n y n ak tö b b
katonája volt, m int m agának Istv á n királynak. Függetlenségének érzete
egy időben m ár oda vezetett, hogy az Istv á n királytól m eghódított E rd ély ­
ben fe jte tt és a Maroson alászállíto tt só u tá n vám ot szedett.12 Ez a hatalm i
túltengés, valam int a fenyegetővé v álható bolgár szövetségek arra k észtet­
ték Szent Istv á n t, hogy A jtonnyal, m ivel szépszerével úgy sem leh etett,
fegyverrel bánjon el. A jtony m egtám adásában a h atalm i m om entum okon
kívül valószínű, hogy Szent Istv á n v alláspolitikájának nyu g ati b eállíto tt­
sága is szerepet já tszo tt, m ert nem tű rh e tte , hogy országa terü letén az ifjú
kereszténység ne egységes irán y ítás és szervezet m ellett terjedjen el.
Szent Istv á n ekkor A jtony szövetségesének, Sámuel cárnak legnagyobb
ellenségével, II. Baziliosz görög császárral lép ett szövetségre. E nnek a szövet­
ségnek eredm énye az lett, hogy Sámuel cár bolgár birodalm a összeomlott,
és a görög császár egész a D unáig to lta ki a bizánci birodalom h atárait.
N ándorfehérvár ekkor került görög kézre. A jtony, úgy látszik, v álto z tato tt
eddigi politikáján és m ost a görög császárral lép ett egyességre, am iben k é t­
ségtelenül nagy szerepet já tsz h a tta k a tőle pártfogolt görög h ittérítő k és
szerzetesek. Szent Istv án politikája teh át, am ely az egyre fenyegetőbbé
váló törzsi elszakadás ellen küzdött, a délvidéken m ost egyelőre kudarcot
vallott. A jtony tovább v itte ta rto m á n y á n ak ügyeit, merészsége és a köz­
ponti hatalom m al való szem beszállása m it sem v áltozott, ereje és h atalm a
azonban olyan nagy volt, hogy a végleges leszám olásra Szent Istv á n csak
az ország belső ügyeinek rendezése u tán , hosszú évek m úlva gondolhatott.
Szent Istv án A jtony leveretésére az udvari katonaságon kívül a m agyar
nem eseket — a szabad nem zetségek tag ja it — is h ad b a szólította és vezé­
rükké sajá t unokafivérét, a K alocsa vidékén birtokos D oboka fiát, Csanádot
te tte . Csanád hadai Szeged a la tt keltek á t a Tiszán és Oroszlámos vidékén
döntő győzelm et a ra tta k A jtony felett. A jtony elesett és jav ait Csanád
k a p ta meg a királytól. M arosvárat, A jtony székhelyét, ettő l az időtől kezdve
C sanádnak nevezték első ispánja u tá n .3
A jtony Szent Istv á n királlyal való szem befordulása időbelileg igen
nehezen rögzíthető, és ezért erre vonatkozóan a kérdéssel foglalkozók sorá­
ban a legkülönfélébb vélem ények alak u ltak ki. Legbiztosabbnak látszanak
azok a feltevések, am elyek a Pozsonyi K rónika egyik ad atán alapulnak.

1 Fehér Géza : A bolgár egyház kísérletei G ellért Csanádi p ü sp ö k élete és m űvei. B u d a ­

és sikerei hazánkban. Századok, 1927— 28. évf. pest, 1887. 86— 101. lk.
8— i i . lk. 3 R észletesen Csanád és A jton y harcára
2 A Gellért-legendák adatainak összeegyez­ azért nem térünk ki, m ert jelen mű egyik feje­
tetésére nézve 1. : K arácsonyi János : Szent zete a Csanád-monda kérdését bőven tárgyalja.
 A törzsfői hatalom elsorvadása és a fejedelmi hatalom kialakulása 591

Eszerint Szent G ellértet 1030-ban szentelték püspökké. Ez kétségtelenül

csak A jtony legyőzetése u tán tö rtén h e te tt, mivel pedig Szent Gellért előtt
senki sem viselte a Csanádi püspöki tisztet, Szent Gellért püspökké szen­
telése és A jtony leveretése között csak kevés idő te lh e tett el. Szent Gellért
legendájából tu d ju k ugyanis, hogy Szent Istv án és Csanád vezér A jtony
legyőzetése u tá n nyom ban hozzáláttak a Csanádi egyházm egye megszer­
vezéséhez.1 E nnek a tényezőnek figyelembe vételével á llíth a tta K arácsonyi
János, hogy A jtony szem befordulása és Szent Istv án tó l való elszakadása
az 1014-től 1029-ig terjedő időkben következett be, helyesebben, felfogása
szerint ez az időszak az, am elyben A jtony m int önálló fejedelem b itorolta
a h a talm at a Maros és A lduna m entén. K arácsonyi szám ításai szerint
A jtony 1019-ben keresztelkedett volna meg Vidinben. U gyanebben az évben
esett volna el ugyanis II. Bazihos császár seregeinek csapásai a latt Sámuel
cár és bolgár birodalm a. E zután Vidinben a görög császár főtisztjével alk u ­
dozásba lépett A jtony és ennek eredm ényeként lett kereszténnyé, befogadva
országába a görög papokat. A jtony h atalm át ez a görög szövetség oly m érték
ben megnövelte, hogy Szent Istv án csak 1028 tá já n gondolhatott a h a tal­
mas törzsfő leveretésére. E bben az évben ugyanis kihalt a görög uralkodó­
család férfiága. s a birodalom korm ánypálcája egy, az ügyekkel keveset
törődő nő kezébe került. A jtony teh át nem k a p h a to tt görög segítséget,
ezért 1028 és 1030 között kellett elvesztenie h atalm át Szent Istv án jól fel­
készült seregeivel szem ben.12
A K arácsonyi Jánostól m egállapított időbeli ad ato k at Pauler Gyula
is á tv e tte és ő A jtony legyőzetését és a m arosvári püspökség m egalapítását
1028-ra te tte .3 H óm an B álint abból kiindulva, hogy A jtony, ha nem is
volt azonos az utolsó gyulával, de m indenesetre ennek érdekkörébe tartozó
törzsfő vagy nemzetségfő volt, és hogy az a Keán, vagyis «kán», akiről G yulá­
val kapcsolatban hallottunk, nem lehet más csak Sámuel bolgár cár, aki­
nek leveretésében Szent Istv án is részt v ett szövetségesével a görög császár­
ral, arra a következtetésre ju t, hogy nyom ban Gyula leveretése u tán 1002-
ben fordult A jtony ellen a királyi sereg.4 Ezzel szemben m egállapítható,
hogy a m agyar lakosságú Szerémség 1018-ban került bizánci fennhatóság
alá, ami Bolgárország 1018-ban való m eghódításának volt a következ­
m énye.5 Szent Gellért Csanádi püspökké való választásának idejét pedig
valószínűleg szintén helyesen írta a Pozsonyi K rónika. Szent Gellért ugyanis
Szent Im re herceg nevelője volt és am ikor a herceg 1023-ban, m integy
tizenöt-tizenhat éves lett, hagyta el az u d v a rt és vonult remeteségbe. Szent
Gellért bakonybéli m agányában néhány esztendőt tö ltö tt és csak ezután
a király m eghívására fogadta el a Csanádi püspöki m éltóságot.6 Ezek sze-

1 Endlicher : M onumenta Arpadiana, 5 5 .1. — 4 H ó m an B á lin t: M ag y ar T ö rté n e t, I . k.

Pauler G yula i. m. I. k. 44. 1. 1028 tájára teszi
a csanádi püspökség m egalapításának idejét.
2 Karácsonyi János : Szent Gellért Csanádi
püspök . . . 86— 89. lk.
3 Pauler G yula : i. m. I. k. 44. 1.
183. 1.
5 M oravcsik G y u la : A m a g y a r tö rté n e t
bizánci forrásai. B u d a p e st, 1934. 173· 1.
6 K arácso n y i Já n o s : S zen t G ellért csanádi
p ü sp ö k . . . 78— 79. lk.
592 Belitzky János

rin t te h át K arácsonyi János szám ítása 'A jto n y felkelésének id ő p o n tjára

nézve valószínűleg helyesebb és csak lényegtelen m ódosításokra szorul,
így például Fehér Géza k u ta tá sa i alapján valószínű, hogy A jtony Sámuel
bolgár cár b iztatására lett kereszténnyé, viszont hihető az, am it K arácsonyi
állít, hogy 1019-ben szövetséget k ö tö tt a görög császárral. Talán Bazilios
császár és A jtony szövetségének tu d h a tó be a Szerémség görög fennhatóság
alá való kerülése. A rendelkezésünkre álló ad ato k eredm ényeképpen m egálla­
p íth atju k , hogy A jtony Szent Istv án királyunk uralkodásának jelentős
idejét, m int önálló fejedelem ként uralkodó törzsfő élte végig. A jto n y h a talm a
az erdélyi gyulák h atalm át ez időben messze fölülm últa, jóllehet hihető,
hogy előbb, a kisebbik G yula lázadásának idejében ő is ennek érdekszövet­
ségéhez ta rto z o tt. A jtony birtokai a gyulák m arosvidéki b irto k ait keresz­
tezték. Ez a m ocsarakkal, erdőségekkel k ö rü lv ett országrész biztos védel­
m et n y ú jto tt a gyulák E rdélyből m enekülő párthíveinek, akik a hatalm as
A jtony úr környezetében régi szokásaiknak hódolva élhették le életüket.
A jtony kereszténysége csak máz volt, csak kapocs, am ely déli szövetsé­
geseihez fűzte, hiszen keresztény létére m aga is hét feleséget ta rto tt. A jtony
bukása tulajdonképen a m agyar törzsfői hatalom bukása volt, szemben
a központi fejedelm i hatalom m al.
A X. század derekán kialakult törzsszövetségi kettéválás egyre szét­
ágazó é letú tjait Csanád vezér győzelme ism ét egységes m ederbe terelte.
A jtony h atalm án ak összeom lásával az utolsó törzsfő is eltű n t a m agyar
életből. Nemzetsége, az A jtony nemzetség, évszázadok m úlva is a Maros
to rk o latán ak vidékén volt otthonos, és akárcsak az erdélyi G yuláktól szár­
mazó G yula-Zsom bor nemzetség, h atalm as b irto k ait éppen ezen Szent
István-kori állásfoglalásuk m ia tt elvesztvén, a középnem esek sorában élte
le életét.
*

Szent Istv á n királyunk halála u tá n Aba Sámuel trónraj utásával ismét

egy, nem a Megy er-törzsből szárm azó h atalm as törzsfő rag ad ta magához
az ország jelentős részének a vezetését. Ez a kabarok élén álló Aba nem zet­
ségből szárm azó A ba Sámuel volt, aki Géza fejedelem egyik leányát, Szent
Istv á n nővérét v ette feleségül. A ba Sám uel uralkodásában a m agyar urak
a saját vérükből való fejedelem jogos igényeinek teljesülését lá ttá k , szem­
ben az idegen P éterrel.1 A ba Sám uel tró n raju tása azonban a M egyer-törzs
fejedelm i nem zetségének, Á rpád nem zetségének h áttérb e szorítását jelen­
te tte . A ba Sámuel csak felesége és Szent Istv án iránti hűsége révén ta r t­
h a to tt igényt a trónra, valószínű azonban, hogy ő ezeknél az igényeknél
erősebbnek vélte saját törzsének fegyveres erejét. A helyzet Szent Istv án
halála u tá n úgy alakult teh át, hogy rövid időre a központi h atalm at a
kabar törzs vezéri nemzetsége rag ad ta magához. E kkor te h át még a törzs-

1 H óm an B álint : Magyar történet, I. k. 254 1.

 A törzsfői hatalom elsorvadása és a fejedelmi hatalom kialakulása 593

fők h a talm a — kivéve a levert gyulák és A jtony nemzetségéét — még

an n y ira valóság volt és még a n n y ira a k ö ztu d atb an élt, hogy a törzsszövet­
ség korára em lékeztető m ódon ju to tt kifejezésre.
A ba Sám uel bukása u tá n P éter király idegen uralm ával szemben fel­
törő nem zeti visszahatás ism ét a törzsszövetség korának bom lására emlé­
keztető te tte k b e n nyilvánult meg. E zt a visszahatást a V ata-féle lázadás
néven ismeri az utókor.
Ez az idegen szárm azású P éter király elleni felkelés gyökereit ugyan­
oda eresztette, ahonnét a gyulák és A jto n y lázadása is táplálkozott. A láza­
dás előterében m ost azonban m ár elsősorban a pogány m otívum ok já t­
szottak szerepet. Szent Istv á n m egvak íto tt unokatestvérének, Vászolynak
fiai, Endre, Béla és Levente képezték ennek a tiszántúli reakciónak a rem ény­
ségét. A felkelés 1046 őszén a gyulák és A jtony népének törzsi önállóságra
törő hagyom ányaitól terhes földjéről in d u lt ú tjá ra . Vezére a Békés váráb an
lakozó V ata úr volt.1
A felkelés részletes leírását Szent Gellért legendája h ag y ta ránk.
Eszerint V ata a ján lo tta m agát elsőnek a m agyarok közül a rossz szellemek­
nek (daemoniis). F ejét m egnyírta és h a já t három csim bókba fonva, pogány
m ódra eresztette alá. Az ő b iz ta tá sá ra az egész nép a rossz szellemeknek
szentelte m agát, lóhust kezdett enni és a leggonoszabb vétkeket művelni.
Megölték az összes papokat, a világiakat és azokat, akik állh atato sak voltak
keresztény hitükhöz, és Istennek igen sok egyházát lerom bolták. «Minden
ném etet és olaszt, akik különböző tisztet viselve az országban el valának
szórva, csúf halállal végezének ki.» A felkelő seregek végigdúlva a Tiszán­
tú lt, V atával élükön átkeltek a Tiszán és az A ba által ép íte tt Ü jvár alá
érkezett E n d rét és L eventét «makacsul kérték, engedjék az egész népet
pogány hit szerint élni, engedjék a püspököket és p apokat legyilkolni, a
tem plom okat lerombolni, a keresztény h itet elvetni és b álványokat imádni.»
A hercegek m egengedték, vagy legalább is elnézték ezt, m ert különben a
felzúdult töm eg nem harcolt volna P éter király ellen.
A nagyszám ú pogányság H evesújvárról a pesti rév felé vonult. H ír­
nökeik a D u n án tú lra P éter király tá b o rá b a is elm erészkedtek, hogy a m a­
gyaroknak h írt ad jan ak a hercegek jöveteléről és a pogányság diadaláról.
A F eh érv áro tt tartózkodó m agyar urak és főpapok h írt szerezvén az esemé­
nyekről, az Á rpádházi hercegek mellé álltak és követséget in d íto ttak eléjük.
A követség vezetője Szent Gellért volt, aki kíséretével eg y ü tt vérével pecsé­
telte meg az összeomlani látszó keresztény M agyarország jövendő sorsát.
P éter király tragédiája aztán pontot te tt erre a véres őszre.2 A V ata és
hívei által rem élt pogány világ visszatérte azonban elm aradt. E n d rét és

1 U . o. 258. 1. —- A K épes Krónika 47. közelébe, de később arra az eredményre jutott,

fejezete, M. Florianus : F ontes D om estici, II.
154. 1. V atha de Castro B elus nevezi a lázadás
értelm i szerzőjét. Pauler Gyula eleinte Borsod
m egyébe helyezte B elus várát V atta helység
Szent István. I.
hogv ez Békés vag y a szom szédos Bihar vár­
m egyében létezett. I. m. I. 91. és 422— 423. lk.
2 A forrásokra nézve 1. Pauler Gyula i. m.
I. k. 424. 1. 191. jegyzetét.
38
594 Belitzky János

L eventét diadallal kísérték F ehérvárra. Az idő kereke azonban m ár nagyot

fordult. E ndre ú tjából az ősei pogány hitéhez ragaszkodó b á ty ja , Levente
herceg, aki ezeket a szomorú esem ényeket csak p ár hónappal élte túl, félre­
állt. Taksony faluban te m ették el az utolsó pogány fejedelem mellé. E ndre
és Béla hívő keresztények voltak és nem a k a rta k m ást, m int Szent Is tv á n
király idejének a ra n y k o rát visszaidézni. A szétszéledt pogány h ad ak k al
együtt köddé foszlott a m agyar pogány törzsi gondolatban rejlő összefogás
m inden m egvalósulása is. E ndre király fej vesztés terhe a la tt m egparancsolta
a pogány szertartások abbahagyását. Ez valószínűleg koronázásával egy-
időben, 1047 elején tö rtén t. Intézkedése nyílt visszahatásra alig v ezetett.1
Csak később, am ikor Béla herceggel szem befordult, lángolt fel ism ét a Tiszán­
túlon a pogány megmozdulás. Béla azonban szintén kereszténym ódra
k o ro n á z tatta meg m agát. H iába k ív án ták tőle pogány hívei a keresztény
hit eltörlését, a papok és a tizedszedők k iirtását. A F eh érv ár körül táborozó
nép körében V ata fiának, Jáno sn ak varázslói és bűbájosai látó igézésekkel
telefűzött pogányságra lelkesítő beszédeket ta rto tta k . Béla király azonban
nem állt szóba V ata fiának híveivel. K ato n áiv al k ö rü lv étette a lázongó
töm eget, a felb u jtó k at kivégeztette, a varázslókat és bájolókat fogságra
v e tette és a vezetőitől m egfosztott népet korbáccsal v erette szét. A m ár
veszedelmessé fajuló m ásodik pogánylázadást csirájában fo jto tta el az erős­
kezű Béla k irá ly .2 Szent László király idejében pedig m ár csak kevesen
áldoztak vizek, kövek és fák m ellett, és b ü n tetésü k sem volt m ár fej vesztés,
hanem csak egy ökörrel b űnhő d tek te ttü k é rt. A pogányság nem leh etett
m ár többé veszedelmes a keresztény királyságra nézve.3
Az a nagy változás, am ely Szent Istv á n király halála u tá n felszínre
v e tette a pogány m agyarság törekvéseit, azért nem v á lt tragikussá a m ag y ar­
ság egészére nézve, m ert ezek a felkelések nem irá n y u lta k a központi h a ta ­
lom megtörésére, hanem csak a kereszténység térfoglalásának leküzdésére.
A lázadó V ata, A jtony és G yula törzsi birtokairól in d u lt el felforgató ú tjá ra .
Céljának elérését azonban o tt v é tette el, am ikor a Maros m entének önálló
törzsi gondolatoktól terhes földjéről nem ezeknek a gondolatoknak meg­
valósítására, hanem a kereszténységnek a k iirtására indult. A keresztény
vallás Szent Istv á n korában m ár erősen b e ita tó d o tt a m agyarság vezetői­
nek leikébe. Ezzel azonban nem szám oltak a pogány felkelések vezetői,
és ezért m ozgalm uk sohasem v á lh a to tt az egész m agyarság vagy annak
jelentős, vezető rétege ügyévé.
A X. század derekán egyre önálóbbá váló keleti m agyar törzsszövetség
szembe fordulása a dunántúli M egyer-törzsi vezetés a la tt álló törzsszövet­
séggel szomorú valósággá csak A jtony felkelésének idejében jegecesedett
ki. A m agyar központi hatalom szerencséje volt azonban, hogy a G yula­
féle lázadás leverésével a keleti m agyarságot vezérlő N yék-törzs szállásai-

1 H óm an B álint : M agyar Történet, I. k. 2 U. o. 270— 271. lk.

260— 261. lk. 3 Szent László I. törvén yk ön yve 22. fejezete.
 A törzsfői hatalom elsorvadása és a fejedelmi hatalom kialakulása 595

nak legnagyobb része elism erte a királyt. E bben nagyon fontos ellenőrző
szerepük leh etett az Erdélyig elhúzódó láncolatot alkotó M egyer-törzsi
birtokoknak. A jtony m ár csak törzsére és a N yék-törzs m arosparti tö re­
dékeire tám aszk o d h ato tt. B ukása a központi hatalom m al szemben önálló­
ságra törekvő törzsfői törekvések bukása volt. U tán a m ár csak pogány
lázadások voltak, de a törzsek egykori vezéri nemzetségei közül egy sem
gondolt és nem is tu d o tt erőt m eríteni a központi hatalom m al való szembe-
helyezkedésre.

38*
 A Z I. K Ö T E T K E P E I N E K JEGYZEKE.

S e ré d i J u s z t i n j á n : S ze n t Istv á n .

F e jlé c : Than Mór : V ajk m egkeresztel- Szent István legyőzi K oppányi. Képes
tetése és Szent István tan ítja fiát. Krónikából. Fényképfelvétel. M egta­
(Freskó a Magyar N em zeti Múzeum lálható Tarczainál is. 17. 1.................. 7
lépcsőházában.) A Szent Jobb mai kettős foglalatában.
K e z d ő b e t ű : E gy X . századbeli evangélia- (Tarczainál 60. 1.) ....................................... 11
riumból. E redetije a V atikáni K ön yv­ Esztergom i bazilika. Fényképfelvétel után 13
tárban. Reg. lat. 15. föl. 83. Szent István ereklyetartója a bécsi Szent
Szent István ezüst mellszobra, 1635-ből, István székesegyházban............................. 15
m ely a zágrábi székesegyház tulajdona.
(Tarczai György : Az Árpád-ház szen t­
jei. Budapest, 1930. 57. 1. ) .................... 5

K o r n i s G y u la : S ze n t Is tv á n , a n e m zetn evelö .

F e jlé c : E gy X I. századbeli psalterium ból. Máriának. Az esztergomiSzent István-

Eredetije a V atikáni K önyvtárban. szoba falfestm énye ................................... 21
Reg. lat. 12. föl. 62. Than M ór: Szent István tanítja fiát. Szépia-
K e z d ö b e t ű : Eredetije az esztergom i prímási rajz az E rnst-m úzeum ban........................ 25
könyvtárban levő egyik koraközépkori X I. századbeli kőkoporsó részlet, am elyet
kéziratból. 1803-ban Székesfehérvárott ástak ki.
Szent István felajánlja az országot Szűz (Tarczainál 49. 1. ) ........................................ 28

N a g y L a jo s : P a n n ó n ia sacra.

F e jléc : Sacram entarium B enedictinum Ful- V ésett díszű feliratos üvegpohár Pécsről.
dense című kéziratból. X . századbeli (A Magyar N em zeti Múzeum R égiség­
eredetije a V atikáni K önyvtárban, lat. tárában.) ....................................................... 40
3548. f. 8. A pécsi aranyozott császármedaillon. (A
K e z d ő b e t ű : X I. századbeli eredetije Lectio- Magyar N em zeti Múzeum R égiségtárá­
narium Cassinense című kéziratból. nak fényképgyüjtem énye.) .................... 41
V atikáni K önyvtár, lat. 1202. f. 29. Belül festett sírláda a pécsi ókeresztény
A pécsi ókeresztény tem ető alaprajza. tem etőből. (Fejes György felv é te le .). . 43
(Nagy Lajos, Az óbudai cella trichora A dunaszekcsői serleg aranydíszes fenék
c. munkája u tá n )....................................... 33 m aradványa. (N agy Lajos, Arch. Ért.
A pécsi cella trichora alaprajza. (N agy 1930 után") ........... '....................................... 45
Lajos, i. m. u tá n )....................................... 33 A bonyhádi bronz Krisztus-monogramm.
Téglából rakott és b oltozott sír a pécsi (Magyar N em zeti Múzeum R égiség­
ókeresztény tem etőből. F ényképfelvétel 35 tára.) ............................................................... 47
A pécsi m auzóleum északi fala. (Szőnyi, A dom bóvári övcsat Krisztus-m onogram ­
A magyar m űvészet V. 1929. évf.-ban mal. (Magj'ur N em zeti Múzeum Régi­
közölt fényképe u tá n ).............................. 36 ségtára.) ........................................................ 47
A pécsi cubiculum déli fala. (Szőnyi, i- m. A szekszárdi szarkofág előoldala. (A Ma­
u tá n )....... ...........................................: ............. 37 gvar N em zeti Múzeum fényképfelvé­
Madonna-fej a pécsi m auzóleumból. (Sző­ tele.) ............................................................... 48
nyi, i. m. u t á n .) ............................. 38 A szekszárdi szarkofág jobb keskeny ol­
Medaillonba foglalt asszony mellképe a dala. Fedelén keresztény jelenetek. (A
pécsi cubiculum m ennyezetfestm ényé­ Magyar N em zeti Múzeum fényképfel­
ről. (Szőnyi, i. m. u tá n .)........................... 39 vétele.) ........................................................... 49
Szent István. I. 38a
598 Az első kötet képeinek jegyzéke.

A szekszárdi szarkofág egyik keskeny A verm andi ládaveret. (Danicourt, R év.

o ld a la ; fedelén keresztény jelenetek. Arch. 1886. évf. u tá n .).............................. 71
(A Magyar N em zeti M úzeum fénykép- K eresztény ládaveretek a bonni m úzeum ­
felvétele.) ....................................................... 50 ban. (Őehlmann igazgató engedelm ével
A szekszárdi áttört hálódíszes pohár. (N agy közölve.) ......................................................... 72
Lajos, Arch. Ért. 1930 után.) ................... 51 A trieri Paulinus szarkofág veretdíszei.
A mainzi Central-Museum D unapentelé- (Neuss, Die Anfänge des Christentums
ről származó ókeresztény ládaverete. im Rheinlande 1923. c. munkája után.) 73
(Volbach, A ltchristliche und frü h m ittel­ E gy m ásik vermandi ládaveret. (Neuss,
alterliche M etallarbeiten c.m űve után.) 53 i. m. u tá n .).................................................... 75
A mainzi Central-Museum D unapenteléről K éső római edény nyakdíszítése L eány­
származó ókeresztény ládaverete. (Vol­ falu római őrtornya anyagából. (Alföldi
bach, i. m. u tá n .)......................................... 54 András, L eletek a hún korszakból c.
E gy dunapentelei ládaveret részlete. (A m unkája után.) ............. 77
Magyar N em zeti Múzeum R égiségtárá­ A fenéki bazilikák. (K uzsinszky B álint,
ban.) . . . ............... 55 A Balaton környékének archaeológiája
D unapentelei (Intercisa) ládaveret a m ainzi 1920. c. munkája u t á n .) ........................... 79
Central-Museumban. (Behrens igazgató A kékkúti kisebb bazilika alaprajza.
k ü ld em én y e.)................................................... 56 (K uzsinszky B álint, i. m. után.) . . . . 80
D unapentelei ládaveret a berlini Museum A kékkúti nagyobb bazilika. (K uzsinszky
für Völkerkunde tulajdonában .............. 58 B álint, i. m. után) ..................................... 80
R észlet az egyik dunapentelei ládaveret­ Krisztus-m onogram m os tégla Kékkútról.
ről : R om a és Constantinopolis talál­ (K uzsinszky, i. m. u tá n .)......................... 81
kozása .............................................................. 58 A sümegi bazilika. (Békefi Rémig, A
D unapentelei ládaveret töredéke. (Az alábbi B alaton környékének egyházai és v á ­
3 kép U nverzagt igazgató engedélyével rai a középkorban 1907. című m űve
közölve.) ......................................................... 59 u t á n . ) ................................................................ 82
A dunapentelei bronztükör keresztdíszí­ B r o n z m é c se s Z a la e g e r sz e g r ő l. (Alföldi
tésekkel. (N agy Lajos, Arch. Ért. 1930. András, N um . K özlöny 1931/32. évf.
u t á n .) ................................................................ 60 után.) .............................................................. 83
D unapentelei ládaveret. (A Magyar N em ­ A kisdiósi tem etői kápolna. (N agy Lajos,
zeti Múzeum fe lv é te le .).............................. 60 Arch. Ért. 1930. u tá n .).............................. 84
A Székesfehérvárott talált és egy ókeresz­ A brigetiói ezüstgyűrű. (A bécsi K unst­
tén y bazilikából szárm azó faragott kor­ historisches Museum gyűjtem ényében.) 85
látpillér. (Marosi Arnold : Székesfehér­ E g y brigetiói ókeresztény mécses. (Á kom á­
vári Szem le 1936. u tá n .)......................... 61 romi Jókai-gyüjtem ényből való eredeti
A cella trichora mai, konzervált és ki­ fe lv é te l.)........................................................... 86
egészített állapotában. (E redeti fel­ E g y m ásik brigetiói m écses töredéke.
vétel.) .............................................................. 63 (Magyar N em zeti Múzeum.....R égiség­
A Goldberger - gyár területén talált ó- tára.) 87
keresztény sírfelirat. (Magyar N em zeti A császári ládaveret részlete. (Magyar
Múzeum.) ....................................................... 64 N em zeti Múzeum R égiségtára.)........... 89
A budaujlaki családi sír. (Rómer Flóris A császári ládaveret m ásik részlete. (Ma­
után, Arch. Közi. 1 8 6 4 .)........................ 64 gyar N em zeti Múzeum R égiségtára.). . 89
A budaujlaki síröv veretei keresztény A kisárpási ládaveret töredéke. (Magyar
jellegű díszítm ényekkel. (Magyar N em ­ N em zeti Múzeum R égiségtára.)........... 90
zeti Múzeum R é g iség tá ra .)....................... 65 K ét kis testvér : Aur. Flavius és Leo
Aquincum i ókeresztény m écses a szen­ sírköve Savariából. (Magyar N em zeti
tesi m ú zeu m b an ............................................ 66 Múzeum régiségtára.) ................................ 92
A szentendrei ókeresztény bronzláda- Aur. Jodorus sírköve Savariából. (Magy.
veret. (A budapesti Pázm ány P éter- N em zeti Múzeum R égiségtára.)........... 93
T udom ánvegyetem ókeresztény és m ű ­ L. M axim inus sírköve Savariából. (Ma­
vészettörténeti szem inárium ának birto­ gyar N em zeti M úzeum R égiségtára.). . 94
kában.) .............................................................. 67 K ét vándor keresztény festő sírköve
R észlet a szentendrei ládaveretről : Dániel Savariából. (Szom bathely, Városi Mú­
és Jairus lányának feltám asztása. (Ere­ zeum. E redeti fe lv é te l.).............................. 95
deti felvétel.) ................................................ 68 A szom bathelyi M enas-ampolna. (U. o.
R észlet a szentendrei ládaveretről. (Eredeti E redeti felvétel.) ....................................... 96
fe lv é te l.)........................................................... 68 A szom bathelyi zsidó mécses. (U. o.
A szentendrei ládaveret egyik medaillonja. N agy Lajosnak az A tti del III Con-
(Eredeti fe lv é te l.)......................................... 69 gresso Intern, di Arch. Crist, m egjelent
A szentendrei ládaveret egyik részlete. tan u lm án ya u tá n .)....................................... 97
(Eredeti felvétel.) ..................................... 70 A carnuntum i gemm a a Jó Pásztor áb­
E gy kis lem ez hátsó része a szen t­ rázolásával. (Carnuntumi múzeum.
endrei ládaveretről. (Eredeti felvétel E redeti felvétel. N álunk erősen fel­
után-.) .............................................................. 70 nagyítva.) ........................................................ 98
 Az első kötet képeinek jegyzéke. 599

A u r e lia U r b ic a sír k ö v e S irm iu m b ó l. Az óbudai cella trichora. (Eredeti fel­

(Zágráb, N em zeti Múzeum. Brunsmid, vétel.) ............................................................. 118
K am eni spom enici stb. V jesnik. X . 395 A parenzoi bazilika. (N agy Lajos, A tti
1. c. tanulm ánya u tá n .).............................. 101 ecc. Róma, 1934. közölt tanulm ánya
Artemidora sírköve Sirmiumból. (Zágráb, után.) ................................................................ 121
N em zeti Múzeum. Brunsmid i. m. után.) 102 A kékkúti kisebb bazilika rekonstruált
Juvinianus sírköve Sirmiumból. (Zágráb, alaprajza. (N agy Lajos, i. m. u tán .). . . 121
N em zeti Múzeum. Brunsmid i. m. után.) 103 Az aquileiai bazilika. (Gnirs, Österr. Jh.
Macarius diaconus sírköve Sirmiumból. 1919. évf. u tá n .) ......................................... 122
(Zágráb, N em zeti Múzeum. Brunsm id A nesactium i bazilika. (N agy Lajos, i. m.
i. m. u tá n .).................................................... 104 után.) ................................................................ 125
Téglabélyeg Daruvárról K risztus-m ono­ A pécsi ókeresztény héroon rekonstruk­
grammal. (Zágráb, N em zeti Múzeum. ciója. (D yggve, Pannónia 1935. 163. sz.
Eredet iíelv é t e l . ) ....................................... 106 után.) .............................................................. 127
Á rucsom agok lezárására szolgáló ólom ­ A szentendrei késő-római tem ető alap­
pecsétek Krisztus-m onogram m al. (Zág­ rajza. (Eredeti fe lv é te l.)............................ 129
ráb, N em zeti Múzeum. A lföldi, N um . Oszlopfej a szentendrei ókeresztény tem etői
Közi. 1931/32. évf. után.) ..................... 107 kápolnából. (Eredeti felvétel.) .............. 130
Krisztus-m onogram m os mécses Sisciából. Péter és Pál apostolok m edaillonba fog­
(Iványi, D ie pannonischen Lampen c. lalt m ellképe egy dunapentelei láda­
m unkája után.) ........................................... 108 veretről. (Mainz, Central-Museum.) . . 138
Az emonai Krisztus-m onogram m a N ém et A pölöskei tőrhüvely részlete. (Arch. É rte­
Lovagrend bécsi gyűjtem ényében. (Dos- sítő 1890. u tá n .)............................................ 141
tal, E in Bronzemonogramm Christi c. A R áth-gyüjtem ény bronz Krisztus-m ono-
tanulm ánya u tá n .)....................................... 108 grammja. (Magyar N em zeti Múzeum.
A poetoviói kandeláber m aradványa. E redeti fe lv é te l.)........................................... 142
(A Strena Buliciana, Zágráb, 1924 Az aquileiai bronz Krisztus-monogram m.
u t á n .) ................................................................ 108 (Swoboda cikke után, m ely m egjelent
A poetoviói bronz K risztus-m onogram ­ a Dölger-féle K onstantin der Grosse
mos kandeláber. (A Strena Buliciana und seine Zeit c. gyűjtem ényes m un­
után.) .............................................................. 109 kában.) ............................................................. 143
A poetoviói bazilika szentélyét elvá­ A brigetioi ókeresztény lám padísz m a­
lasztó korlát m aradványa. (Lasopis, radványa. (A M agyar N em zeti Mú­
1933 cikke u tá n .)......................................... 109 zeum ban, m ely a komáromi Milch-gyüj-
El. Maurus sírköve Djakováról. (Brun­ tem ényből szerezte.)..................................... 144
smid, i. m. után.) ....................................... n o A brigetioi áttört díszű pohár marad­
A dunapataji arany övkapocs. (A Ma­ ványa. (T uzsla-gyüjtem ény tulajdona.) 144
gyar N em zeti Múzeum f e l v é t e l e .) .... n i A fejérm egyei «vas diatretum» töredéke.
Ó keresztény gyűrűk Magyarország terü­ (Magyar N em zeti Múzeum Régiségtára.) 145
letéről. (Á Magyar N em zeti Múzeum Bronz Krisztus - monogramm a Ráth-
Régiségtárában.) ......................................... 112 gyüjtem ényből. (Eredeti fényképfel­
Pannónia sacra té r k é p e .................................. 115 vétel.) ............................................................... 148

A lfö ld i A n d rá s: A k eresztén ység n y o m a i P a n n ó n iá b a n a n é p v á n d o r lá s korában .

F e jlé c : Eredetije a X . századbeli Sacra- Eurasia Septentr. A ntiqua 9, 1934, 297. 1.

m entarium B enedictinum Fuldense után. Az egyes tárgyak lelhelyei :
cím ű kéziratban. (Vatikáni K önyvtár i. 3. 5. 10. i i . a keszthely-környéki
lat. 3806. f. 12.) tem etőkből ; 2. 7. 12. 13. 15. 16. a pécsi­
K e z d ő b e t ű : E gy X II. századbeli A ristoteles- gyárvárosi tem etőből ; 4. a csadjavicai
kéziratból. (Vatikáni K önyvtár, lat. (Horvátország) ezüstleletből; 7. a puszta­
I 4°ű. f. 33.) tó ti aranyleletből ; 9. a perescsepinai
Kerek ezüst fibula a pécs-gyárvárosi tem e­ (D éloroszország) lele tb ő l........................... 161
tőből. (Budapest, Fleissig-gyüjtem ény. Bronzkereszt a závodi 104. sírból. Hampel,
A. A., Eurasia Septentrionalis A ntiqua id. m. 252. t. i. sz. után. (Magyar N em ­
9, 1934, 293. 1., 3. kép u tá n .)................ 155 zeti M úzeum .)................................................ 165
Kerek ezüst fibulák ugyanonnan. (Pécs, Aranykereszt a p usztatóti leletből.Hampel,
Schreiber A ntal m űasztalos tulajdona. id. m. 266. t. 2. nyomán. (Magyar N em ­
K özölve u. o., 296. 1. ) .............................. 157 zeti M úzeum .)................................................ 169
E züst kerek fibulák a keszthely-környéki A v ark o ri szíjvég. (László G y., A d a to k
tem etőkből. (K özölve H am pel, D ie az a v a rk o ri m ű ip a r ó-k eresztén y k a p ­
Altertümer des frühen M ittelalters in csolataihoz, 1935. τ · tá b la 6. sz. n y o ­
L ngarn c. művében, 1905. 170. t. és azóta m án.) ............................................................... I 7°
sokszor. Magyar N em zeti M ú z e u m )... 159
6o o Az első kötet képeinek jegyzéke.
M o ra vcsik G y u la : A h o n fo g la lá s elő tti m a g y a r s á g és k e re szté n y sé g .
F e jlé c : X I. századbeli eredetije a V atikáni
K önyvtárban. Evangeliarium lat. 74.
f. 83.
K e z d ő b e t ű : V atikáni K önyvtár, 1202. f. 163.
E gy X I. századbeli Lectionarium ból.
A m agyarok Bölcs Leó bizánci császár szö­
vetségeseiként üldözik Sym eon bolgár
fejedelm et 895-ben. M iniatűr a madridi
N em zeti K önyvtár II (5— 3 N — 2) jel­
zésű X III. századi görög kéziratának
108 v. oldaláról. (A párizsi École des
H autes É tudes gyűjtem ényében levő
C. 1028. számú fényképm ásolat után.) 175
Justinianos császár. X . századi m ozaik a
konstantinápolyi H agia Sophia-tem p-
lomban. (Th. W hittem ore : The Mo­
saics of St. Sophia at Istanbul. Se­
cond preliminary report 1936. IX . t.) 180
Bizánci tem plom i szertartás a K ereszt fel­
em elésének ünnepén. M iniatűr a V ati­
káni K önyvtár 1613. számú X I. századi
görög kéziratának 35. oldaláról. (K.
V á c z y P é te r : M a g y a r o r s z á g keresztén ység e a h o n fo g la lá s k o rá b a n .
F e jlé c : Eredetije egy X I. századbeli k ód ex­
ben. V atikáni K önyvtár. Reg. lat. 12
f. 62
K e z d ő b e t ű : Eredetije az esztergom i prímási
könyvtárban levő középkori kéziratból
N ém et Lajos pecsétje. Propyläen der W e lt­
geschichte etc. című m ű b ő l..................... 235
Szent Kelem en testét R óm ába hozzák.
E redeti fényképfelvétel a R óm ában
taláható ered etirő l....................................... 255
C sóka J . L a jo s: A m a g y a r o k és a k e res ztén ys ég G éza fejed elem k o rá b a n .
F e jléc : A X I. századbeli Lectionarium ból.
Eredetije a V atikáni K önyvtárban, lat.
1202. f. 231.
K e z d ő b e t ű : Eredetije az esztergom i prímási
könyvtárban levő egyik koraközépkori
kódexből
A cluny-i kolostor helyreállított képe. . . . 273
G a lla F e r e n c : S z e n t I s t v á n a p o s to li te v é k e n y sé g e és e téren is m e rte b b
m u n k a tá rsa i.
F e jlé c : X I. századbeli eredetije a V atikáni
K önyvtárban. Evangéliarium OHob.
lat. 74. f. 194.
K e z d ő b e t ű : Eredetije az esztergom i prímási
könyvtárban levő egyik koraközépkori
kéziratból
A Szent Péter-tem plom és a V atikán. X V III.
századbeli angol m etszet (Piranesi) után 301
II. Szilveszter pápa m egkoronáztatja Szent
Istvánt. Falfestm ény a V atikánban.
F ényképfelvétel ......................................... 305
A bambergi dóm. F én y k ép felv étel.............. 313
nmm
TUBBfaP «
MEG i
W eitzm ann : Die byzantinische B uch­
malerei des 9. und 10. Jahrhunderts,
Berlin, 1935. X L. t. 223. á .) .................... 185
R észlet Malalas krónikájának oxfordi kéz­
iratából. (Codex Baroccianus gr. 182. s.
X I. föl. 287 r . ) . . . . .................................... 190
R észlet Theophanes krónikájának vatikáni
kéziratából. (Codex V aticanus gr. 155.
s. X . föl. 157 v .) ......................................... 193
Görög felirat a Tam án-félszigetről Kr. u.
590-ből. (V. V. L atysev, CóopHHKn rpe-
^ecKiixT. Ha^fiHceö χρΗοτϊαΗοκΗΧΒ Bpe-
ΜβΗτ> Η3Ί> I O jkhoü Poccin, S .-Petersburg
1896. X I. t.) ................................................ 196
-Részlet a V III. századi püspökségi jegyzék
párizsi kéziratából. (Codex Parisinus gr.
1555 A. s. X IV . föl. 27 r .) ....................... 197
A kereszténység elterjedése a V III. század
közepe táján a K aukázus és M eótisz
vidékén. (Térkép, tervezte a szerző.). . 207
A bezdédi honfoglaláskori tarsoly lem eze.
(Magyar Történeti M ú z e u m .)................ 211
Cyrill Krisztus ítélőszéke előtt. Falfestm ény
Cyrill sírja felett a IX . századból. Róma,
San C lem ente-tem plom . K risztus (a kép
közepén) balján Cyrillt, jobbján M ethó-
dot látjuk térdepelni. A kép közvetlenül
Cyrill halála után k é sz ü lt......................... 261
Oszlopfej az esztergomi bazilikából. (X I.
s z á z a d ,) ........................................................... 264
Szent Adalbert. X IV . századbeli festm én y a
prágai állam i képtárban ......................... 279
Szent Adalbert dom borm űve. (A V itus-
katedrális külső bejáratáról.) .............. 283
Eredeti fén y k ép felv étel..................................... 287
Szent István ezüst herm ája.Fényképfelvétel
a kalocsai székesegyház kincstárából . 291
Szent Rom uald látom ása. X V III. századbeli
m etszet fényképe ....................................... 319
K am alduli szerzetes. H áttérben a rend g o n ­
dozásában levő Santi Andrea e Gregorio
bazilika képe .............................................. 323
Középkori velencei gálya. A velencei
Carrer-múzeumban őrzött m intáról
készült fé n y k é p ............................................ 325
Szent Gellért prédikál. Lotz Károly falfest­
m énye a M agyar N em zeti M úzeumban 326
Szent István király alakja a Képes Króniká­
ban .................................................... 327
*
 Az első kötet képeinek jegyzéke. 601

B a la n y i G yörgy: S zen t Is tv á n m in t a m a g y a r k eresztén y eg yh á z m eg a la p ító ja

és sze rv e ző je .

F e jlé c : X I. századbeli eredetije a V atikáni Szent István egyházm egyéi. E redeti ter­
K önyvtárban. Lect. Cassinense. 1202. vezet .................................................................. 341
f. 87. Asztrik érsek ezüstpásztorbotja. X I. szá­
K e z d ő b e t ű : Eredetije az esztergom i prímási zadbeli eredetije a kalocsai székesegyház
könyvtárban levő egyik koraközépkori kincstárában. (Tarczai G yörgy, i. m.
kéziratból 26. 1 . ) ................................................................ 349
Russ Károly : Szent István m int hithirdető. Szent István király díszben trónján ülve.
Eredetije az E rn st-m úzeum ban............ 335 E redetije a K épes K rónikában............. 357

M ih á ly i E rn ő : S zen t Istv á n m o n o sto ra i.

F e jléc : X I. századbeli eredetije a V atikáni A pannonhalm i székesegyház tornya. F ény-

K önyvtárban. E vangeliarium OHob. képfelvétel ....................................................... 371
lat. 74. föl. 83. A bakonybéli apátság. F é n y k é p fe lv é te l.. 375
K e z d ő b e t ű : X I. századbeli eredetije a V ati­ Zalavár 1570 körülialaprajza. Egykorú
káni K önyvtárban. Lect. Cassinense. rajz után ....................................................... 379
lat. 1202. f. 29. A sztrik szobra Pannonhalm án. Fénykép-
Pannonhalm a látképe 1597-ben. Egykorú felvétel ............................................................ 381
m etszet u t á n ................................................ 367 Szent István m egáldja fiát, Imre herceget.
Pannonhalm a m int vár 1640-ben. Egykorú Az esztergom i Szent István-szoba fres­
m etszet után ................................................ 369 kója ................................................................. 383

M o r a v c s ik G y u la : G ö rö g n yelvű m o n o sto ro k S ze n t I s tv á n k o rá b a n .

F e jlé c : E redetije a V atikáni K önyvtárban.
Lect. Cassinense. 1202. f. 87.
K e z d ő b e t ű : Eredetije az esztergom i prím ási
könyvtárban levő egyik koraközépkori
kéziratból.
A závodi görögfeliratos kereszt. (Magyar
Történeti M úzeum.) ..................................
A pilini görög feliratos ezüst gomb. (H am pel
után.) ..............................................................
R észlet Skylitzes krónikájának vatikáni
kéziratából. (Codex V aticanus graecus
161. s. X III. föl. 198 v .— 199 r .) ........
Bíborban született K onstantin (V II. K on­
stantinos Porphyrogennetos) császár. —
Miniatűr a m odenai E ste-k ön yvtár a S.
5. 5. jelzetű X IV — X V . századi görög
kéziratának 197 r. oldaláról (Sp. Lam-
pros : Δνύκωμα βυζαντινών αύτοκρατόριυν,
A thén 1930. 4 9 - t . ) ...................... ...............
Bulcsú vezér m egkereszteltetése Bíborban-
született K onstantin császár udvarában.
— Miniatűr a m adridi N em zeti K ön yv­
tár II (5— 3 N — 2) jelzetű X III. századi
görög kéziratának 134 v. oldaláról.
(A párisi École des H autes É tudes g yű j­
tem ényében levő C. 1101. szám ú fén y­
képm ásolat után.) ..................................... 397
Bulcsú kivégzése'. — M iniatűr a madridi
N em zeti K önyvtár II. (5— 3 N — 2) jel­
zetű X III. századi görög kéziratának
135 r. oldaláról (A párizsi École des
390 H autes É tudes gyűjtem ényében levő
C. 1102 a. számú fényképm ásolat után) 399
390 Bolgárölő Vazul (II. Basileios Bulgaro-
ktonos) császár. — M iniatűr a velencei
Szent M árk-könyvtár 17. számú X I.
393 századi görög kéziratának 21 r. oldalá­
ról (Sp. Lampros : Λεύκωμα βυζαντινών
αύτοκρατόρων, Athén, 1930. 56. t . ) .............. 403
A nagyszentm iklósi kincs görög feliratos
csészéi. (Hampelu t á n ) ................................ 405
Bizánci stílusú kőkoporsó Székesfehérvárról,
am ely talán Szent István király tetem eit
395 rejtette magában. (Magyar Történeti
M úzeum .)......................................................... 407
Bizánci szenteltvíztartó Beszterecről. (Sza­
bolcs m egye.) (Magyar T örténeti Mú­
zeum.) ............................................................ 409
B izánci ereklyetartó az esztergom i prímási
k in c stá rb ó l ..................................................... 417

L u tto r F eren c: S z e n t I s tv á n e g yh á zi k a p c s o la ta i R ó m á v a l, M o n te c a s s in ó v a l, R a v e n n á va l,
V elen cével, J e r u z s á le m m e l és B iz á n c c a l .

F e jléc : X I. századbeli eredetije a V a­ A ra v e n n a i S zen t A p o llin aris-tem p lo m .

tikáni K önyvtárban. Evangeliarium F é n y k é p fe lv é te l........................................... 437
OHob. lat. 74. f. 16. A ra v e n n a i S zen t A po llin aris-tem p lo m b e l­
K e z d ő b e t ű : Eredetije az esztergom i prímási seje. F é n y k é p fe lv é te l.................................. 439
könyvtárban levő egyik koraközépkori S zent Is tv á n k irá ly tem etése. A K épes
kéziratból K r ó n ik á b ó l.................................................... 445
III. O ttó császár és k ísérete......................... 431
6 o2 Az első kötet képeinek jegyzéke.

B a lo g h A l b i n : S z e n t I s t v á n e g y h á z i k a p c s o la ta i C seh o rszá g g a l, N é m e to r szá g g a l,

F r a n c ia o r s z á g g a l és B e lg i u m m a l.

F e jlé c : X I. századbeli eredetije a V atikáni Székely Bertalan : Szent István. (Tanul­

K önyvtárban. Evangeliarium OHob.
lat. 74. f. 127.
K e z d ő b e t ű : X II. századbeli eredetije a V ati­
káni Köny^vtárban. OHob. lat. 1406. f. 33.
Szent István és Szent Adalbert képe.
Csereődy János m isekönyvében............. 453
mányfő.) ........................................ 457
Fulbertus levele Bonipertus pécsi püs­
pökhöz (Párizsi Bibliothéque N a tio ­
nale ..................................................................... 461
Em lékérem a Szent Jobb hazahozata­
láról ..................................................................... 464

D i v é k y A d o r já n : M a g y a r -le n g y e l eg y h á zi k a p cso la to k S ze n t I s tv á n k o rában .

F e jlé c : X I. századbeli eredetije a V atikáni
K önyvtárban. Reg. lat. 12. f. 62.
K e z d ő b e t ű : Eredetije az esztergom i prímási
könyvtárban levő egyik koraközépkori
kéziratból
Than Mór : Szent István megkeresztelése.
Szépiarajz az E rnst-m úzeum ban........... 471
Szent István és Szent László képe Bruk-
ner Gáspár 1638. március 28-án kelt
nem es-levelében. E redetije Országos L e­
véltár. _ (Magyar N em zeti Múzeum lev él­
tá r a .) .'............................................................... 475
Szent Istv á n a külföldre küldi Vazul fiait.
A K épes K rónikából................................... 477

E rd é ly i L á szló : S z e n t I s tv á n - k o r i bencések h a tá s a a fö ld - és k ertm ív e lé sr e

m eg az ip a r ra .

F e jlé c .: A K I . századbeli eredetije a V a ti­ K irályfalvi K rafft K ároly : Pannonhalm a

káni K önyvtárban. Lect. Cassinense, alapítása. Az esztergom i bencés gim ná­
lat. 1202. f. 18. zium ban .......................................................... 487
K e z d ő b e t ű .· E redetije az esztergom i prímási D u d its Endre : Szent István m egalapítja
könyvtárban levő egyik koraközépkori a pannonhalm i apátságot. Falfestm ény
kéziratból. az Országos L e v é ltá r b a n ......................... 489
Az óbudai Szent Péter és Szent Pál-prépost- Szent István király. A K épes K róniká­
ság m egalapítása. A Képes Krónikából 484 ból ..................................................................... 491

I b r á n y i F e r e n c : S z e n t G ellért te o ló g iá ja .

X I. századbeli eredetije a V atikán

F e jlé c : Jelenetek Szent Gellért püspök legendájá­
K önyvtárban. Lect. Cassinense, 1202. ból. (Tarczai, i. m. 66.) ......................... 509
f.231. Jelenetek Szent Gellért püspök legendájá­
Eredetije az esztergom i prímási
K e zd ő b etű : ból.(Tarczai, i. m . 35.) ............................ 541
könyvtárban levő egyik koraközépkori M o rá lt L a jo s : S z e n t I s t v á n m in t h i th i r ­
kéziratból. d e tő . F a lf e s tm é n y az e s z te rg o m i sz é k es-
Szent István képe. X V . századi szárnyas e g y h á z b a n ......................................................... 553
oltárból. (Tarczai, i. m. 3 3 .).................. 501

E rd é ly i L á szló : I. Is tv á n m a g y a r k i r á l y , I m r e h e rc e g é s G e l l é r t p ü s p ö k
szen ttéa va tá sa .

F e jlé c : X I. századbeli eredetije a V atikáni Szent Imre. M ennyezetfestm ény : 1700-ból

K önyvtárban. Lect. Cassinense, 1202. való eredetije a bolognai Hungarico-
f. 18. Illyricum ban. (Tarczai, i. m. 4 1 . ) . . . . 565
K e z d ő b e t ű : Eredetije az esztergom i prí­ Szent Imre alakja. (Bornemisza-arm ális az
mási könyvtárban levő egyik kora- Országos Levéltárban.) ........................... 567
középkori kéziratból. Szent István m egkoronáztatása. Jobszttól.
Szent Imre. A X V . századból. (Tarczai, Az esztergom i Szent István - szobá­
i· m. 3 0 .)......................................................... 561 ban .................................................................... 57°

B e litzk y J á n o s : A tö rzsfő i h a ta lo m e ls o r v a d á s a és a fe jed elm i h a ta lo m

k ia la k u lá sa .

X I. századi eredetije a V atikáni

F e jléc : X II. századbeli eredetije a V ati­
K e zd ő b etű :
K önyvtárban. Reg. lat. 12. f. 62. káni K önyvtárban. OHob. lat. 1406. f. 33.
 AZ E L S Ő KÖTET TARTALMA.

Lap
Seredi J u sztin id n : Szent István ..................................................................................... i
K o r n i s G y u l a : Szent István, a nemzetnevelő .......................................................... 17
N a g y L a j o s : Pannónia s a c r a ............................................................................................ 29
A l f ö l d i A n d r á s : A kereszténység nyomai Pannóniában a népvándorlás korában 149
M o r a v c s i k G y u l a : A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység ............... 171
V d c z y P é t e r : Magyarország kereszténysége a honfoglalás k oráb an ....................... 213
C s ó k a F . L a j o s : A magyarok és a kereszténység Géza fejedelem korában.......... 267
G a l l a F e r e n c : Szent István apostoli tevékenykedése és e téren ismertebb munka­
társai ............................................................................................................................... 293
B a l a n y i G y ö r g y : Szent István mint a magyar keresztény egyház megalapítója és
szervezője....................................................................................................................... 329
M i h á l y i E r n ő : Szent István m onostorai....................................................................... 361
M o r a v c s i k G y u l a : Görögnyelvü monostorok Szent István korában ..................... 387
L a t t o r F e r e n c : Szent István egyházi kapcsolatai Rómával, Montecassinóval, Ra-
( vennával, Velencével,Jeruzsálemmel és B izán ccal.............................................. 423
B a l o g h A l b i n : Szent István egyházi kapcsolatai Csehországgal, Németországgal,
Franciaországgal ésBelgiummal ............................................................................. 447
D i v é k y A d o r j á n : Magyar-lengyel egyházi kapcsolatok Szent István korában . . . 465
E r d é l y i L á s z l ó : Szent István-kori bencések hatása a föld- és kertmívelésre meg az
iparra ............................................................................................................................. 479
I b r d n y i F e r e n c : Szent Gellért teológiája..................................................../ ................ 493
E r d é l y i L á s z l ó : I. István magyar király, Imre herceg és Gellért püspök szentté­
avatása .......................................................................................................................... 557
B e l i t z k y J á n o s : A törzsfői hatalom elsorvadása és a fejedelmi hatalom kialakulása 571
A képek jegyzéke ................................................................................................................ 597

A kiadásért felelő s: G ombos F. A lbin szerkesztőségi előadó.