EYN

PILLANTÁS

AZ

ABSZOLÚTUMBA

A TERMÉSZETEN TÚLI VILÁG MEGISMERÉSE

 EYN: PILLANTÁS AZ ABSZOLÚTUMBA

A TERMÉSZETEN TÚLI VILÁG MEGISMERÉSE

Spiritualitás – Metafizika – Szellemtudomány – Okkultizmus – Reinkarnáció - Karma

Akasha – Szellemvilág – Meditáció – Filozófia – Vallás - Szimbólumrendszer

Copyright © Eyn 2015-2016

frissített, bővített verzió

Ezt az e-book -ot bárkinek elajándékozhatod, elküldheted, és bárhol megoszthatod, de

csak egyben, az egyes fejezeteket és részleteket nem!

A borítófotó saját felvétel.

 Tartalomjegyzék
Mielőtt belevágunk...................................................................................................6
1. A szellem ébredése..............................................................................................8
2. Szellem Lélek Test és 4 fő részünk..................................................................10
Szellem..........................................................................................................10
Lélek..............................................................................................................10
Test................................................................................................................10
Az emberi lény 4 része..................................................................................10
3. Az Abszolútum – Metafizikai alapfogalmak..................................................12
Végtelen........................................................................................................12
Összes lehetőség............................................................................................12
Nem-Lét........................................................................................................12
Lét.................................................................................................................13
Létezés...........................................................................................................13
4. Reinkarnációs titkok........................................................................................14
5. Karma és/vagy szabad akarat.........................................................................17
6. Néhány szó az asztrológiáról...........................................................................19
7. Az állati lélek.....................................................................................................21
Az ember nem születik újjá állatként!...........................................................21
Melyek a fő különbségek az állati lélek és ez emberi én között?.................21
Mi az állati csoportlélek (csoportén) ?..........................................................22
Az állati lélek.................................................................................................22
8. A halál után – magasabb dimenziók...............................................................23
Az asztrális világok.......................................................................................23
Mentális világok............................................................................................24
Magasabb dimenziók....................................................................................24
9. Akasha krónika.................................................................................................26
Hogyan olvashatjuk az akasha krónikát?......................................................26
Az akasha krónika híres olvasói....................................................................26
Az akasha krónikáról.....................................................................................27
10. A Teremtés könyvének titkaiból....................................................................28
A Teremtés könyve........................................................................................28
A Teremtés könyvének titkaiból....................................................................28
11. Bolygóállapotok – Bolygó és emberfejlődés 7 szintje..................................30
Bolygóállapotok............................................................................................30
A 7 bolygóállapot (planetáris inkarnáció).....................................................30
A jövőbeli bolygóállapotokról röviden:........................................................31
12. A Bibliai szellemi lények valódi jelentése.....................................................32
Szentháromság – A három logosz.................................................................32
Szellemi lények – A legfelső három hierarchia.............................................32
Szellemi lények – A középső három szellemi hierarchia..............................32
Szellemi lények – Az alsó három szellemi hierarchia...................................33
Bibliai lények – Az Úristen...........................................................................33
13. A lemúri és az atlantiszi korszak...................................................................35
A régi állapotok megismétlődése – A bolygók szétválása.............................35
A lemúri korszak...........................................................................................35
Atlantiszi korszak..........................................................................................36
14. Az emberi tudat fejlődése az ókortól napjainkig.........................................38
A tudat és az ember időszámításunk előtt.....................................................38
Az Én-tudat megerősödése, a Napisten.........................................................38
Az intellektus megerősödése, a mai gondolkodás.........................................39
15. A Naplény, akit Krisztusnak neveznek.........................................................41
Ki volt Jézus?................................................................................................41
Ki a Napisten?...............................................................................................41
A legnagyobb kérdés: miért kellett mindennek megtörténnie?.....................42
16. A valódi ókori Egyiptom................................................................................43
Óegyiptom tudása..........................................................................................43
Az Ozirisz mítosz valódi jelentése................................................................44
Az egyiptomi piramisok titkai – a nagy piramis...........................................44
Mai „emlékeink” a valódi ókori Egyiptomról...............................................45
17. Az idő titka......................................................................................................46
Az idő titka....................................................................................................46
Az idő titka: minden egyszerre létezik..........................................................46
Az idő többszörös!.........................................................................................47
18. A táplálkozás és a spirituális fejlődés...........................................................49
Növényi, vagy állati eredetű ételt együnk?...................................................49
A folyadékok.................................................................................................50
Különböző étrendek és javaslatok – melyik a jobb?.....................................51
Mit és hogyan együnk?.................................................................................52
Egyéb hasznos tanácsok................................................................................53
19. Az egészségről.................................................................................................54
20. Spiritualitás ma..............................................................................................56
Spiritualitás ma..............................................................................................56
A karma és a vonzás törvénye.......................................................................56
Egy törvény létezik.......................................................................................57
21. Néhány szó a spirituális önfejlesztésről és a beavatásokról.......................58
22. A spiritualitás és az olvasás, videózás...........................................................59
23. Az új évezred elején........................................................................................60
A luciferi, ahrimani lényiségek és az azurák.................................................60
Mi áll a 2010-es évek közepi menekülthullám hátterében?..........................60
A spirituális úton járó ember felelőssége......................................................61
TÖRTÉNETEK......................................................................................................62
24. Eljön az idő... Már elkezdődött.....................................................................62
25. Az örökkévalóság titka...................................................................................65
26. Pillantás az Úr titkaiba..................................................................................67
27. Az élet káprázata - Örökkön-örökké............................................................70
Az e-book -hoz felhasznált forrásmunkák.............................................................73
Ajánlott művek a spirituális irodalomból......................................................73
Miben különbözik a lélek a szellemtől?
Mi az Abszolútum?
Melyik érvényes, a karma, vagy a szabad akarat?
Mi történik az állatokkal a halál után?
Hova, s meddig juthatunk a halál után?
Mi a rejlik a bibliai teremtéstörténet mögött?
Hogyan zajlott az emberi evolúció valójában?
Mit takarnak a bibliai lények nevei?
Miben különbözött Jézus az ember és Krisztus, a naplény?
Kik álltak az egyiptomi civilizáció mögött, és hogyan emelték a piramisokat?
Hogyan történhetnek egymás után az események, ha minden egyidejűleg létezik?
Hogyan táplálkozzunk, hogy lelki-szellemi fejlődésünket elősegítsük?
Milyen szellemi erők állnak a 21. század eseményei mögött?

Mivel ez az e-book az örökkévalóságnak készült, s a benne szereplő témák sincsenek

időhöz kötve, ugyanúgy hasznos információkat hordoz 100, vagy 1000 év múlva, mint
akár "most". De mivel a benne szereplő linkek egy része megváltozott, illetve egyes
ajánlott könyveket másutt bővebben kifejtettem, ezeket frissítettem. Ezenkívül egyes
részekben (pl. Táplálkozás), valamelyest kiegészítettem a szöveget, így most a frissített
verziót olvashatod, valamint egy újabb fejezettel "Az új évezred elején" bővült az e-book.

Eyn 2016 június

Ui.:Ha arra vagy kíváncsi, ki vagyok én, itt nézz körül: Eynoldal

Mielőtt belevágunk...

Mai korunkban óriási mértékben elárasztja a világot különféle ezoterikus információk

tömkelege, ezért nem csoda, ha az emberek fenntartással fogadják a spiritualitást.
Szerencsére létezik az ősi tudás, amely ugyanaz volt évezredekkel ezelőtt, s ugyanaz
marad mindörökké. E könyvben erre helyezem a hangsúlyt. Meg kell különböztetnünk a
babonákat a felelősségteljes spirituális tudástól, amely a valóság talaján gyökerezik, és
nem különféle hiedelmekben. Mostanság, amikor egymás hegyén-hátán terjednek a
„tízmilliószoros napok” és „számokkal való gyógyítás”, sőt bármi elérése, csupán egy
számra való összpontosítással, akkor különösen fontos, hogy tiszta vizet öntsünk a
pohárba. Ezek a dolgok azért annyira népszerűek, mert gyors és könnyű megoldásokat
kínálnak. De léteznek szellemi törvények, amelyek ugyanúgy érvényesek tegnap, ma és
mindörökké.
Korunkban divattá vált az ezotéria, ezért is szívesebben használom a spiritualitás
szót, talán még nem fűződik hozzá annyi mellékzönge. Kénytelen vagyok egészen az
alapoknál kezdeni, mert az információ kora mindent összezavar. Nem elég, hogy a
szellemet keverik a lélekkel, az Abszolút -tal kapcsolatban is számos félreértés jelenik
meg. Utóbbiról – amelyet már a legkevésbé sem fejez ki az „elhasznált” Isten szó –
olyanokat írnak, hogy az is változik, fejlődik, vagy, hogy statikus. Sem egyik, sem másik,
mindezen jellemzők és lehetőségek csak tartalmazandók benne, de „Az” túl van
mindezeken. Ezért az első fejezetekben kapott helyet az Abszolútum bemutatása.
Már-már szomorú mennyi badarságot összehordanak Földünk fejlődésének
legjelentősebb eseményével, a Golgota-i történésekkel kapcsolatban. A Da Vinci Kód
megjelenése óta divattá vált mindent megkérdőjelezni. Ugyanazok az emberek, akik
Jézus esetleges továbbélését és leszármazottjait kutatják, még azzal sincsenek
tisztában, hogy a Krisztus lény, és Jézus az ember nem ugyanaz. Mindezek a dolgok
persze olyan erőhatások következményei, amelyek igyekeznek az emberi szellemet
minél mélyebben az anyag csapdájába húzni, a nemes dolgokat elközönségesíteni.
Hasonlóképp az egyiptomi piramisok létrehozásának módjáról is mindenféle ostoba
elmélet jelenik meg. Akik ezeket gyártják, fogalmuk sincs róla, hogy a piramisok építői
sokkal magasabb szellemi fejlettségi fokon álltak, mint mi, ezért a mindenség erőinek
ismerete által, s nem rabszolgákkal építették ezeket.
 A múlttal foglalkozó kutatók mindig elkövetik azt a hibát, hogy azt hiszik, az emberek
évezredekkel ezelőtt is olyan felépítéssel rendelkeztek és ugyanúgy gondolkodtak, mint
ma. Mint az a megfelelő fejezetekből kiderül, a mai logikus emberi gondolkodás nem is
olyan régen vált ilyenné.
A karmával kapcsolatban is nagyon korlátolt meghatározások terjedtek el. Szinte csak
a cselekedet-büntetés oldalról közelítik meg, ez pedig rendkívül egyoldalú felvázolása
egy univerzális elvnek, amely igazából a szabadság felé vezet.
Sokan még ma is azt gondolják, hogy az ember állatban is újjászülethet. Ez egy óriási
félreértés, amely egyes tanok által elterjedt. Az állati lélekról szóló fejezetben ezt
megbeszéljük.
Az olyan vallási dokumentumokban, mint a Biblia is, valós történések vannak
ábrázolva, ám a beavatatlanok könnyen félreérthetik ezeket. Hogy pontosan mit jelent
például a teremtéstörténet és későbbi események, szintén szóba kerül majd.
A spiritualitással foglalkozó emberek többsége tudja, mi az akasha, mégis sokan
olyan embereknek hisznek, akik soha nem olvasták azt. Az akasha, más néven az
egyetemes emlékezet a forrása az időtlen tudásnak, s mindennek, ami történt az időben.
Mivel az embernek szokása idővonal szerint értelmezni a létet, ezért nehéz számára
az egyidejűség felfogása, pedig a létezés így működik. Minderre Az idő titkai című
fejezetben térünk ki.
A táplálkozás és az egészség témája is kifejtésre kerül, mivel bizonyos fokig
hozzátartozik a lelki-szellemi fejlődéshez.
Lesznek fejezetek, amelyek nagyon töménynek tűnnek majd, ennek az az oka, hogy
igyekeztem a lényeget leírni, és nem terhelni felesleges szövegekkel az olvasót.
Azoknak, akik keveset foglalkoztak spiritualitással, egyes részek, mint például a
bolygófejlődések, nagyon idegennek fognak hatni, ezért érdemes más forrásokból is
utánaolvasniuk.
Az általános dolgokat és ismereteket saját kútfőből írtam meg, a speciális témákhoz
számos műből merítettem. Az utolsó négy fejezet, négy spirituális ihletésű történet
levezetésként. A fejezetek egy része a Szellem című blogomból (2016-tól ez
magazincikkekre oszlott) származik, további néhány írás más blogjaimból, a többi írás
pedig 2015 végén készült el, és csak ebben az e-bookban található meg.

Eyn 2015 december

 1. A szellem ébredése

Itt van ez a fal, megfogom, szilárd. Itt van ez a szék, ez is szilárd. Itt van az asztal,
kemény. Igen, ez a valóság, érzékelhető. Még valamit megfogtam, aztán lassanként
kezdett szétfoszlani a kép. Felébredtem.
Csak lassanként kezdett az ágy valóságosnak tűnni és minden más körülötte. Az
iménti álomhoz képest alig-alig tűnt annak. „Odaátról” ez álomnak tűnnék. Az a valóság
semmivel sem volt kevésbé az, mint ez, sőt....
Egy más alkalommal ismét megfogtam mindent és meggyőződtem a szilárdságukról.
Felébredtem és körülnéztem. Tudtam, hogy csak álom volt, de igazi valóság. Most pedig
ébren vagyok és teszem a dolgom. De várjunk csak... Már egy ideje tevékenykedem és
valami nem stimmel. Ez az igazi valóság, ugye? Körbenézek. Mi történik? Lassanként
szétfoszlik minden. Csak egy másik álomban ébredtem fel.
Most, mikor itt vagyok a fizikai dimenzióban, tudom, hogy több álomszinten mentem át
és mindegyiknek meggyőződtem a valóságáról. „Odaátról” az „itten” csak káprázatnak
tűnik. Semmivel sem valóságosabbnak, mint más. De mint már oly sokszor, ismét
elvesztettem az uralmamat az álmok felett. Hónapok teltek el és nem volt tudatos álmom.
Újra gyakorolnom kell, hogy tapasztaljak asztráltestben.

Abban a korban vagyunk, amikor az ősi, szellemi tudás, egyre nagyobb hullámokban
árad ránk. Már nem templomokban, piramisokban és misztériumhelyeken oktatják és
nem papok, spirituális vezetők és beavatottak, hanem beáradt a mindennapokba. Ami
egykor rejtett, okkult, ezoterikus volt, ma napvilágra kerül, külső lesz és beszélünk róla. A
metafizikai tudás egyszerre sok helyről, sokféleképpen árad és az emberek
megzavarodnak. Annyian és annyiféleképpen hirdetik, amit megtudtak, hogy sokan újra
kételkedőkké váltak.
Korunkban bizonyos szellemi erők azon munkálkodnak, hogy a sok-sok információ
által megzavarják és megtévesszék az emberiséget. Az igazság itt van előttünk és olyan
fényes, mint a Nap, de nem tartozik egyetlen valláshoz, egyetlen filozófiához, egyetlen
irányzathoz, vagy iskolához sem. Az ember egyedül önmagában lelhet rá és ezt a
tapasztalást semmi más nem pótolhatja.
Amikor annyi minden befolyásolni akarja az embert, ez a blog nem kevesebbre
vállalkozik, minthogy önmagunkra irányítsa a figyelmet, de az ősi szellemi tudás
felébresztése által, amely mindannyiunkban ott szunnyad.

„Nem akarom, hogy azon az úton kövess engem, amelyen én haladok a célom felé.
Járd a saját utadat, kövesd az általad meghatározott irányt, amely belső késztetéseidnek
a leginkább megfelel. Ne fogadj el semmilyen állítást, csak azért, mert tőlem származik.
Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod, nem a te tapasztalatod, és így nem is
fogsz vele azonosulni. Az igazat valósítsd meg, és akkor magadévá fogod tenni az
igazságot. Az igazat megvalósítók életpályáját tekintsd csupán bizonyítéknak arra, hogy
a cél elérhető.”

Elisabeth Haich

Semmi más célom nincsen, minthogy megadjam azt az impulzust, amely által
felébreszted magadban a „szellem”-et, halhatatlan, mindentudó részed. Ez a szellem,
amely valójában mindig itt van veled és nem más, mint legvalódibb önmagad, testedtől
és lelkedtől független is létező, és létét semmi sem tudja megszüntetni, mert
minőségében azonos az Abszolútummal. Azonban mindezek csak szavak maradnak és
semmi jelentőséggel nem bírnak számodra mindaddig, amíg saját magadban fel nem
leled igazukat.
Következésképp azzal fogunk foglalkozni itt, ami nem fizikai, hatással van a fizikai
világra, de tőle egyben független is. A szellem ébredése nem más, mint amikor az ego, a
„külső személyiség” lecsillapodik, lenyugszik és megjelenik egy magasabb Én-tudat,
amelyik a gondolatok mögött és azokon kívül is, érvényes és működő.
 „A fizikai világot csak akkor érthetjük meg igazán, ha megismerjük a lelki és szellemi
alapjait, mint ahogy egy fénykép is csak akkor válik érthetővé és elevenné, ha a
lefényképezett személlyel olyan kapcsolatba jutunk, hogy lelkét is megismerjük.
Ahogy egy embert nem ismerünk teljesen, ha csak a fizikai külsejét ismerjük, a
körülöttünk lévő világot sem ismerjük, ha csak azt tudjuk róla, amit fizikai érzékeink
közvetítenek.”

Rudolf Steiner

Nem szándékozom elvont eszmefuttatásokba merülni, épp ellenkezőleg, rendet

szeretnék teremteni a „szellem” témakörében. Ennek érdekében fokozatosan és lépésről-
lépésre sorra vesszük mindazokat a tudásanyagokat, amelyek ide tartoznak.
Mindenképpen megtartva a szakmaiságot – mert ez is szakma, sőt minden szakma
eredete – de semmiképpen sem száraz „szakszövegekkel” terhelve az olvasót. Mert ez a
téma a világ legérdekfeszítőbb és legszínesebb témája, amely rengeteg szellemi-lelki
élményhez és örömhöz vezeti a keresőt.
Tulajdonképpen egészen az alapoknál kezdjük. Alapfogalmakkal és az Abszolútum
bemutatásával. Majd sorjában végigmegyünk az emberi lény kialakulásán – az Akasha
Krónika segítségével – és érintjük a spritualitás legfőbb területeit. Mindezt a lehető
legélvezetesebb módon, miközben a „szakmaiság” sem szenvedhet csorbát.
Azt azonban senki ne higgye, hogy valami földtől messze elrugaszkodott varázslás-
boszorkányság-babona világba fogunk elszállni. Erről szó sincs. Két lábbal állunk a
földön és az emberi bölcsességből kiindulva – amelynek a mai ún. materiális tudomány
csupán halvány árnyéka – emelkedünk a szellem világába. Ez a szellemi világ
mindennapjaink része. Itt és most jelen van, általa érezzük egymást és kapcsolódunk.
Nélküle csupán automata robotok lennénk.
A szellem ébredése felismerése azon részünknek, amely él, akar, irányít, tervez,
energiát ad, álmodik, teremt és megvalósít. A szellem Te vagy. Az a részed, amely ott van
a mindennapjaidban, ott van az álmaidban, ott van amikor alszol, ott van a tudatalattidban
és ő a tudatfelettid. Csak fokozatosan és kellő türelemmel ismerheted meg, s miközben
ez megtörténik, már valami más leszel, felébred benned valami fenséges, csodálatos,
emelkedett tudat, amely(lyel) kézbe veszi (veszed) életed irányítását.
 2. Szellem Lélek Test és 4 fő részünk

Szellem, lélek, test, e szavak mindenki számára ismerősek. A test-et mindenki be

tudja azonosítani, de előbbi kettőt gyakran keverik az emberek. Sokan azt hiszik, a
szellem és a lélek ugyanaz, mások azt gondolják, a szellem az értelmi részünk.
Rengetegen hiszik, hogy a lélek az örökkévaló, de ez nem így van. A lélek csak része a
szellemnek.
A szellem, lélek, test hármassága az ősidőktől fogva ismert volt, de a keresztény
egyház sok-sok éve – saját céljai miatt – önkényesen kivette a tanításaból a szellem-et
és az embert testre és lélekre szűkítette. Egészen a középkor elejéig az emberi lény
három részéről beszéltek a szellemi tanítások. A 8. konstantinápolyi ökumenikus
zsinaton, 869-ben, úgy határoztak, hogy az ember csak test és lélek, amely utóbbinak
szellemi tulajdonságai is vannak. A későbbi bibliafordításokban a szellem szó helyét a
lélek szó váltotta fel, ezzel eltorzítva az eredeti jelentést.
Lássuk az eredeti és valódi meghatározásokat:

Szellem
A szellem szó, a ’spirit’, a görög pneuma illetve a latin spiritus szó fordítása. Eredeti
jelentése ’az élet lehelete’.Ez az "Isteni rész", ami örök, mert minőségében azonos az
Abszolútummal.
A szellem az örökkévaló, az az Én.

Lélek
A lélek a görög psziché szóból származik, amelynek jelentése lélek, illetve a lelki
jelenségek összessége az egyénben.
A lélek az csak részem (lelkem van), de "én" a szellem vagyok. A lélek = asztrális test,
amely a reinkarnációs ciklus elejétől a végéig a részünk.
Az én (szellem) a lélek által nyilvánul meg a testben.

Test
Test alatt - ebben az értelemben - a fizikai anyagokból felépült, külső
érzékszerveinkkel érzékelhető, jól körülhatárolható részünket értjük. Fizikai testünk által
érzékeljük a fizikai világot és működünk benne.

Az emberi lény 4 része

Minden egyes emberi lénynek 4 fő része van. Ezek: én, asztrális test, étertest, fizikai
test. Mindezek további részekre is oszthatóak, de ebbe most nem megyünk bele.
A fizikai testünkkel az ásványvilággal vagyunk rokon, étertestünkkel a növényekkel,
asztrális testünkkel az állatokkal, én-ünk csak nekünk van.
Étertestünk nagyjából 5 cm-re terjed fizikai testünkön túl, ez tart életben bennünket,
ezzel a növények is rendelkeznek és a fizikai halál után 3 nappal feloszlik. Az étertest
formálja meg a fizikai testet és látja el életenergiával. Körülbelül a fogváltás időszakára (7
éves kor) alakul ki teljesen a saját étertestünk.
Asztráltestünk tartalmazza érzelmeinket, ösztöneinket, vágyainkat, álmainkban
elhagyja fizikai testünket az én-nel együtt és ebben tartózkodunk. Asztrális testünk
reggel, ébredéskor fokozatosan húzódik bele a fizikai testbe és ez a folyamat nappal is
tart. Hideg hatására összehúzódik, melegre tágul. A mérete jóval meghaladhatja az
étertestét. A nemi érés idejére, kb. 14 éves korra alakul ki teljesen a saját asztrális test.
Az állatoknak is van asztrális testük, de én-jük, azaz szellemük nincsen.
Az ember én-je 21 éves korára fejlődik ki teljesen. Az Én irányítja az „alsóbb” testeket.
Az én-nek legalacsonyabb, külső világbeli kifejeződése az ego.
 Az átlagember, aki csak fizikai érzékszerveit használja, fizikai testében tudatos, csak
nappal van magánál és magasabbrendű részeiről csak közvetve van tudomása.
Aki kifejlesztette asztrális érzékelőszerveit, az álomban is tudatos, érzékeli az
asztrálvilágot.
Aki én-jében, azaz szellemében képes tudatosulni, az a mélyalvás alatt is tudatos
marad, ám ennek semmi köze az ego tudatához, amely csak egy parányi része a teljes
Én-nek. Ez már egy magasabb fokozat, amelyen a szellemvilág magasabbrendű
lényeivel lehetséges a tudatos kapcsolat és kommunikáció.
Természetesen ennek a folyamatnak számos állapota és fokozata van, amelyekre itt
most nem kívánok kitérni, csak kiegészítésként jegyeztem meg.
 3. Az Abszolútum – Metafizikai alapfogalmak

Az Abszolútum van. Mi „csak” létezünk. Az Abszolútum nem a létezés, nem a nem-lét,

mindezeket csak lehetőségként magában foglalja, de több ezeknél. Sem mozgás, sem
statikusság és nem is változás, vagy változatlanság, hanem olyasvalami, ami mindezen
lehetőségeket magában foglalja. Csak egy valóság (Abszulútum) van, de a lehetőségek
többnek látszatják. Ez teljes, abszolút és végtelen, szükségképpen magában foglalja az
összes lehetőséget.
Mivel semmi sem lehet a valóságon (Abszolútum) kívül, minden azonos vele, de
minthogy tartalmazza a lehetőségek számtalan skáláját, ezen lehetőségek mindegyike
másnak tűnik. A valóság abszolútságából kifolyólag minden lehetőség illuzórikus, de
mivel minden a valóság, semmi sem az. Minden illúzió a valóságból van, de
lehetőségként másként látszik.
Minden lehetséges és a lehetségesség fogalmába foglalton túli abszolút valósága,
ténye – a VAN. Metafizikailag a végtelen, vallási szempontokból Isten, Allah, illetve egyéb
elnevezések utalnak rá, mint pl. a Nirvána, vagy a Tao.
Jobb híján jelöltük az Abszolútum névvel, a végtelen, vagy valóság szavak csak egyes
jellegeit tükrözik, az Isten szó pedig már túlzottan kötődik vallási, vagy személyes
elképzelésekhez.

Összegezve: Az Abszolútum sem változik, se nem változik, se mozog, se nem mozog,

se személyes, sem személytelen, hanem mindezen módozatok lehetőségként vannak
jelen benne. Nem létezik, hanem van. A létezés magában foglalja a mozgást, a változást,
az Abszolútum mindezeknél több, mert a létezés csak egy lehetőség benne. Tehát az
Abszolútum nem minden létező, mert minden létező csak része annak. Megnyilvánulhat
személyes jelleggel, de nem személy. Nem csupán minden forrása, hanem azonos
mindennel. Tulajdonképpen maga a valóság mindenben.
Az idő és a tér csak azon aspektusok amelyekben (is) megnyilvánulhat. Az
Abszolútum az energia forrása.

Végtelen
Az Abszolútum tulajdonsága. A Végtelen csak egy. Nem lehet sem a tér, sem az idő,
sem semmi más végtelen, mivel ezek egymást külcsönösen korlátoznák. A Végtelen az,
aminek nincsen határa semmilyen szempontból, ezért még a róla való képzet is
szükségszerűen korlátolt és hamis. Hozzá képest bármilyen más kiterjedés semmi, mert
véges. A Végtelen saját valójában feltétel és részek nélküli. Azért szemléljük ilyen, vagy
olyan módon, mert másképp meg sem érthetnénk. Egyéni lényként képtelenek lévén
felfogni, alkotunk rá fogalmat és szava(ka)t.
A Végtelen, önmagában az. A tér és az idő érzékelési módozatok, amelyek
meghatározatlansága valóságosságuk kérdésére vezethető vissza.

Összes lehetőség
Határtalan, ezért nem más, mint maga a Végtelen (Abszolútum), passzív
aspektusából szemlélve. A kettő között nincsen lényegi különbség, csupán ha a
Végtelent, mint minden lehetőségek összességét szemléljük, Összes Lehetőség-nek
nevezhetjük, de maga a Végtelen nem a lehetőségek összessége, az Összes Lehetőség
csupán a Végtelen jellemzője.

Nem-Lét
Minden megnemnyilvánultat és megnemnyilvánulhatót magában foglal, vagyis a
megnyilvánulás lehetőségeit is, amennyiben azok nem nyilvánulnak meg.
 Lét
A menyilvánulás elve, princípiuma, minden megnyilvánultat magában foglal. A Nem-
Lét részeként is felfogható, mivel a megnyilvánulás elveként, önmagában
megnemnyilvánuló. A Lét és a Nem-Lét egyben az Összes Lehetőség két aspektusa,
attól függően, hogy a lehetőségeket manifesztálja, vagy sem.

Létezés
A Lét összes lehetőségének megnyilvánulásai. A Lét magában foglalja a Létezést, de
nem azonos vele, mivel annak princípiuma. A Létezés minden állapota átmeneti és
feltételes, minden lehetősége számára egyedül a megnemnyilvánulás az egyetlen
állandó és feltétel nélküli. Létezni voltaképpen azt jelenti, függésben lenni, feltételesen
létezni, nem rendelkezni saját princípiummal, kielégítő okkal. Ilyen a megnyilvánulás
összes esete.

(Princípium: Elsődleges ok – végső létok.)

 4. Reinkarnációs titkok

Az idők kezdetén, ami sosem volt...

Létezem, de nem tudom, ki vagyok. Érzem, sokan vagyunk, de mind egyformák.
Ki vagyok én?
Látok egy páratlan lehetőséget, hogy megtudjam. Már hallom is a bensőmben a
gondolatokat. Valaki útmutatást ad.

– Ez egy különleges játék. Meg fogod ismerni önmagad és egy csomó személyiséget,
aki benned rejlik. Amire a végére érsz, tudatában leszel mindezeknek. Amikor kijutottál,
minden adottságod meg lesz arra, hogy egy sokkal magasabb szinten játsszad a játékot
és te is játékokat hozzál létre.
– Így néz ki a játékasztal felülről.
Egy nagy és hosszú, körbekerített területet láttam, amelyen belül falak voltak, azok
között számos út, és az egész úgy festett, mint egy labirintus.
– Elmondom a szabályokat.
1. Itt bemész – mutatott egy ajtóra – és a cél az, hogy a túloldalon – itt egy másik ajtót
mutatott – eljuss a kijáratig.
2. A játék több részre van osztva és ezek során hol férfit, hol nőt fogsz játszani és
számos szerepet.
3. Amikor először belépsz, bármelyik irányt és folyosót választhatod. Ha már elindultál
az egyiken, addig nem válthatsz, amíg kereszteződéshez, vagy oldaljárathoz nem
érsz.
4. Az úton számos eszközzel és hozzád hasonló játékossal is találkozni fogsz. Ezek
egy része segíti az előrehaladásod, másik része hátráltatja és vannak semlegesek.
Azonban kikerülni nem tudod őket, mert mindegyik ad számodra valamit, amit az út
végén megtarthatsz.
5. Mivel az út nagyon hosszú, a játék részekre van osztva. Ha az egyiknek a végére
érsz, megpihenhetsz és addigra nyílik számodra egy új ajtó. Az új ajtó mindig a
szomszédos rendszerben nyílik, tehát mindig abban az irányban haladhatsz tovább,
amerre előzőleg mentél. Az ajtón mindig egyedül kell átmenned.
6. Minden új rész olyan elemeket, eszközöket tartalmaz, amelyek valamilyen módon
kapcsolódnak az előzőhöz, bizonyos tekintetben annak továbbfejlesztett változatai.
Több játékos hasonló úton fog járni, ezekkel újra és újra összetalálkozol, bizonyos
játékosok pedig azért keresztezik az utadat, mert rendelkezni fogsz valamivel, ami
nekik nincs. Ugyanígy te is keresni fogod azokat, akik olyasvalamivel rendelkeznek,
amire szükséged van. Amikor kapsz valamit, késztetést fogsz érezni, hogy valamilyen
módon visszaadd és mások is, hogy számodra, de ez nem a szabályok miatt van,
hanem azért, mert ezáltal előrehaladtok.
7. Amikor egy új részen indulsz el, csak előre fogsz látni, illetve az utat, amelyet ott
megtettél, a régebbi részekre nem láthatsz vissza. Később, amikor már sok részen
áthaladtál és közel leszel a kijárathoz, találni fogsz olyan helyeket, ahol a falak felett
átnézve visszanézheted addigi útvonalaidat. Azt is megteheted majd, hogy a
következő részekbe pillants, azt azonban nem fogod tudni, pontosan melyik
útvonalon fogsz végighaladni.
8. Minden játékos azonos feltételekkel indul, de a játék folyamán – attól függően merre
megy és mit tesz – a lehetőségeik változnak. Mire a kijáratot elérik, minden fő részen
áthaladtak és ismerni fognak egy útvonalat – a sajátjukat.
9. Vannak irányítók, vigyázók, felügyelők és segítők is. Ők a játék bármelyik részén
megjelenhetnek, de csak akkor jelennek meg, ha a feltételek adottak, vagy azt
szükségessé teszik. A játékosok egy része, a játék bizonyos pillanataiban - főként a
végefelé - segítheti az ő munkájukat.
10. Bármelyik játékos segíti a másik játékos előrejutását, a saját előrejutását is segíti, de
ha annak akarata ellenére segíti, akkor saját magát hátráltatja.
11. Minél „mélyebbre” jutsz a játékban, annál kevesebb a választási lehetőséged
(útvonalad), de egyben mindig új lehetőségekkel (útvonalakkal) találod magad
szembe.
12. Ha valaki nagyon jó játékos és gyorsan fejlődik, egyes részekben beléphet olyan
 helyekre, ahol a játék irányítói felfedik előtte a játék igazi célját és az ő szerepét
benne. Ha teljes mértékben megérti ezeket, akkor lehetősége lesz sokkal
gyorsabban az út végére érni, mint egyébként.

Összegezve: Minden egyes játékos előbb, vagy utóbb eljut a kijáratig, de nincsen két
játékos, aki pontosan ugyanazt az útvonalat járná be. Senki sem jut a kijáratig addig,
amíg az összes alapszerepet meg nem ismerte. Ezek száma nem olyan nagy, gyakorlati
okokból azonban sok az ismétlődés és a variáció.

Sötétség.....semmi....itt vagyok....ki vagyok? A játék elkezdődött.

Vége

Ha még nem jöttél volna rá, mit jelentenek az egyes pontok:

1. Bejárat: belépés a fizikai létezésbe, első megszületés. Kijárat: a reinkarnációk

vége.
2. A „játék” több életből áll és ezek során férfiként és nőként is számos szerep vár.
3. Tiszta lappal indulsz és először minden lehetőség (irány) nyitva áll. Ha már
elindultál az egyiken (döntöttél valami mellett, tettél valamit), addig nem tudsz más
irányba menni, amíg a döntésed és mozgásod eredményeként bejárt út más
lehetőségekhez nem vezet.
4. Életeid során rengeteg embert, valamint fizikai és nem fizikai dolgot megismersz.
Lesznek, akik gyorsítják a fejlődésed, mások rossz irányba vezetnek, de
mindenkivel azért találkozol, mert egy ponton keresztezik egymást az utaitok és
ez minden esetben azzal jár, hogy valamilyen élményt keltetek egymásban,
amelynek emléke elraktározódik.
5. Mivel a reinkarnációk sora évezredekig tart, különböző részekre van osztva,
amelyeket más-más testben tehetsz meg. A pihenés az életek közötti idő a
szellemi világban, az új ajtó egy új születés. Az új élet mindig az előző
következményeként, onnan folytatva halad, tehát nem lehet teljesen nulláról
indulni. A „halál” és a „születés” folyamata egyedül történik.
6. Minden egyes új élet kapcsolódik az előzőhöz, de új lehetőségeket is tartalmaz.
Lesznek mások, akik hasonló jellemzőket alakítottak ki, velük rendszeresen
találkozol, legtöbbször családként, testvérként, szülőként, gyermekként, párként.
Lesznek olyanok, akik nem ezért jelennek meg életeidben, hanem mert léteddel
valamit tanítasz nekik és fordítva.
Bármit tesztek egymással, bármilyen módon, kölcsönhatás indul el, amely akkor
ér véget, amikor kiegyenlítődnek a tettek. Vagyis minden cselekedeted egy
reakciót indít el, amely viszontreakciót vonz magával az egyensúly végett. Ezek
az akciók és reakciók velejárói a létezésnek és segítik a fejlődést és tudatosodást.
7. Amikor egy új életet kezdel, nem emlékszel az előzőre. A sokadik élet után elérsz
olyan fejlettségi szintre, hogy időnként képes leszel emlékeket felidézni a régebbi
életekből. Bizonyos fokig a jövőt is láthatod, de csak valószínűségeket, mert te
fogod meghatározni - ha odaérsz - konkrétan melyik lehetőségeket választod.
8. Mindenki ugyanannyi lehetőséggel és feltételekkel kezd, de az életek során átélt
tapasztalatok, tettek és megértések folytán más-más lehetőségek nyílnak előttük.
A reinkarnációk végén már minden fontosat megtapasztaltak, amire szükségük
volt a teljes önismerethez és tudatában lesznek, mekkora és milyen utat jártak be.
9. A magasabbrendű létformák - amelyek megalkották ezeket a lehetőségeket - az
életeket folyamatosan figyelemmel kísérik, irányítják a folyamatokat. Időnként
tanítanak és segítenek is, ám ennek feltétele, hogy az egyének lehetővé tegyék
azt. A reinkarnációk végefelé, a tapasztalatok birtokában az egyének képessé
válhatnak a még hátrébb levőket segíteni, tanítani.
10. Minden tett visszahat az elindítóra, ezért bárkin segítesz, magadon is. Ha
körültekintés nélkül, a másik figyelembevétele mellőzésével segítesz és ezzel
megfosztod a lehetőségtől, hogy saját maga oldjon meg valamit, s ezáltal
fejlődjön, saját fejlődésed is visszaveted.
11. Minél több életet éltél, annál többmindenen mentél át. Tapasztalataid, tetteid,
következtetéseid, élményeid és hiteid szűkítik a lehetőségeid körét. De minden
életben továbbhaladsz és új lehetőségek tárulnak fel előtted.
12. Ha valaki elér egy magas fejlettségi szintet, lehetősége lesz rá, hogy beavatást
kapjon. Ennek során megismeri saját lényének titkát, életeit, az életek és a
létezés értelmét és az ő küldetését. Amilyen mértékben tudatosul ez benne a
beavatás után, olyan mértékben csökken az előtte álló megteendő út.
 5. Karma és/vagy szabad akarat

A karma és szabad akarat kérdése a világ legegyszerűbb dolga, mégis az emberiség

annyit filózik rajta, hogy az már borzalmas. Ez tiszta matematika, a Reinkarnációs titkok
c. előző fejezetből, emlékezhetünk a labirintus hasonlatra. Ami annyit jelent, hogy először
bármilyen irányba mehetsz, de ha elindultál az egyik folyosón (vagyis választottál), akkor
csak akkor mehetsz új irányba, ha elágazáshoz érsz.

Karma, vagy szabad akarat? A szabad akarat ennyit jelent:

„Kezdetkor” bárhova elindulhatsz. Vagyis választhatsz, dönthetsz, ahogy akarsz, mert

ez a tudatos létezés értelme.

A karma nem más, mint a játékszabályok. Ha nem lenne a karma (ok és okozat)
törvénye, akkor teljes káosz uralkodna, nem is szólva arról, hogy egyik szabad akarat
korlátozhatná a másikat, vagyis magától megjelenne a karma.

Tehát a karma a játékszabályok, a választások következményei.

Karma vagy szabad akarat? Csakis onnan indulhatsz tovább, ahol vagy. Ez a karma.
De megválaszthatod, hogy merre. Ez a szabad akarat.
Ha új irányba akarsz menni, előbb el kell menned az általad választott úton addig a
pontig, amíg az el nem ágazik. Ez a karma. Ha odaértél, választhatsz az irányok közül.
Ez a szabad akarat. Természetesen az új lehetőségek mindig az előzőleg választott útból
következnek (nőnek ki), tehát ilyen szempontból korlátozottak. De a választásaink,
döntéseink által jutunk oda.

Karma és szabad akarat. Játékszabályok és lehetőségek. Ugye világos és

egyértelmű? Ha elkezded a játékot (egyéni létezés), bárki lehetsz és bárhova mehetsz.
Csakhogy előre nem tudod mi a legjobb és azt sem, milyen lennél a játékban. A játék
végpontja (végcélja) minden esetben ugyanaz, de számtalan úton oda lehet érni.

A karma és szabad akarat játékának a legnagyobb erénye a választások és tudatos

döntések, valamint azok következményei által megélt élmények és tapasztalatok általi
tudatfejlődés.

Ha régóta játszol, egyre jobban tudod, mely választások a legjobbak számodra és úgy
fogsz dönteni. Ez a folyamat addig tart, amíg kiküszöbölsz minden helytelen döntést. Azt
azonban érdemes itt megjegyezni, hogy egyetemes szempontból nincsen helytelen
döntés, csak az egyén nézőpontjából vannak rövidebb, egyszerűbb és hosszabb,
bonyolultabb utak.
Közhelynek hallatszik már, de nincsen jó és rossz, helyes, vagy helytelen, csak a Te
szempontodból előnyös vagy nem előnyös döntés.

Felmerülhet benned, mi a különbség a választás és a döntés között. Ezt így

határoznám meg:
A választás valami(k) között történik, a döntés pedig egy folyamat vége. Számomra a
választás "vízszintes", a döntés pedig "függőleges" irányultságú, tehát bal vagy jobb
kézzel választok és a fejemmel bólintok, tehát döntöttem.

Na mármost az is felmerülhetett benned, hogy akkor a karmának van eleje és vége?

Különböztessünk meg egy fontos dolgot. Az imént megállapítottuk, hogy a karma az ok
és okozat törvénye. Itt az idő, hogy hozzátegyük: a karma csak az ok és okozat
törvényének része. Pontosabban amit általában karmának nevezünk, az ok és okozat
törvényének személyekre vonatkozó része.
Tehát van általában az ok és okozat törvénye, amely minden létezőre vonatkozik, és
bizonyos írások ezt hívják karmának. Ezen belül van a személyiségkarma, amely csakis
tudatos választási képességekkel rendelkező lényekre vonatkozik, mint például az
ember.
 A személyiségkarmának az eleje az egyéni (személyes) létút kezdete, a vége a
személyes út vége. Ez nem a halál, vagy a mennyország, hanem ha a szellem a
személyes (földi) léte által megtapasztalta amit lehetett és teljes mértékben megismerte
önmagát, túllép azon (vagyis személyiségén) és egy magasabb szinten azonosul,
tudatosan saját lényével.

Az előző bekezdést tekintsed egyfajta plusz információnak, de nem megyünk bele,

mert messzire vezetne és mai témánk csak a karma és szabad akarat kérdése.

Biztosan hallottad, hogy vannak emberek, akiknek nehéz „sorsuk” van, vagyis erős a
karmájuk, szinte nincs is választási lehetőségük. Mások meg szinte azt tesznek, amit
akarnak. A karma, vagy a szabad akarat az erősebb? A jelenlegi állapot mindig az előző
döntések összeredménye. Ha olyan „folyosót” választottál, amely hosszú és sokáig nem
ágazik el, akkor addig kell menni, amíg oda nem érsz. De vannak olyan folyosók is,
amelyek rövidek és sokfelé ágaznak.
Mindig Te vagy az, aki eddigi tapasztalataid, tudásod és vérmérsékleted révén
döntesz. Utána vagy átkozod a sorsot, vagy elfogadod a döntésed következményeit és
tanulsz belőle.

Karma vagy szabad akarat? Remélem most már tiszta a kép benned és nem okoz
problémákat ez a kérdés. Ha mélyebben akarsz a személyiségkarma rejtelmeibe merülni,
ajánlom a következő sorozatot:

Rudolf Steiner: A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata I.-V.

De az Interneten is található egy rendkívül érdekes és mélyrehatoló olvasmány a

karma minden aspektusáról - amelyet minden, a téma iránt érdeklődőnek ajánlok – mert
számtalan kérdésre választ kaphat:

A karma megnyilvánulásai (http://humanisztikus.hu/steiner.htm)

 6. Néhány szó az asztrológiáról

„Minden jelenség ki van szolgáltatva ezeknek az erőknek, csupán egyetlen élőlény

rendelkezik a képességgel, hogy az összes – a világegyetemben, a saját lényében és
sorsában megnyilvánuló – energiát és erőt uralja, és tetszése szerint irányítsa: az ember.
De csak akkor, ha ezeknek az erőknek a tudatára ébred, felismeri, és legyőzi magában
őket!”

Ptahhotep főpap (Elisabeth Haich: Beavatás)

„...nem kell az okokat a csillagokban keresni. A csillagokban világórát láthatunk, ami

megadja a ritmust, ami alapján az emberi és a népélet lejátszódik. ...mindaz, amit ebben
az irányban most űznek, tökéletes dilettantizmus, igazi babona, a külvilág számára ezen
dolgok igaz tudománya nagyrészt veszendőbe megy.”

Rudolf Steiner

Az asztrológia egy ősi tudomány, amelynek az eredeti lényege és sokrétűsége mára

elkopott, degradálódott. Az eredeti asztrológiának semmi köze a babonákhoz, a
világegyetem törvényeinek pontos ismeretein alapult. A mai horoszkópnézegetés, amikor
egy-egy napra, egy adott jegy szülöttének leírják, hogy mi történhet vele, a régi
tudományhoz képest gyerekeknek való játszadozás.
Van egy hatalmas félreértés az asztrológiával kapcsolatban. Hogy Steiner hasonlatát
kölcsönözzem, az asztrológia bizonyos szempontból olyan, mint egy óra. Nem mondjuk
azt, hogy az óra dönti el mit tegyünk, de az időpontokhoz tartva magunkat cselekszünk.
Tehát őrültség azt hinni, hogy a csillagok döntik el helyettünk a sorsunkat. Azonban aki
ismeri az égitestek járását, meg tudja mondani, hogy bizonyos események és változások
mikor következhetnek be. Ennek semmi köze ahhoz, hogy minden előre el lenne
rendelve, hanem arról van szó, hogy léteznek bizonyos keretek, amelyek mentén a
fejlődés lezajlik.
A természetben az ember az egyetlen, amely képes saját sorsát uralni. Minél
fejlettebb szellemi szintre jut valaki, annál nagyobb mértékben teheti ezt meg. A
fejlődésük „csúcspontjára” ért emberek azáltal, hogy személyes létük fölé emelkedtek,
kikerülnek saját csillagjegyük korlátozásai alól. Amikor valaki már az összes szükséges
tapasztalatot megszerezte földi inkarnációi során, már megismerte a különböző
csillagjegyű személyiségtípusok általi életeket, ezáltal „levetheti” ezeket. Ami azt jelenti,
hogy tudatában van mindezen lehetséges személyiségeknek, de ő már egyikkel sem
azonosul, számára ezek csak szerepek lennének.
Világunkban minden egyfajta ciklikusságra, rendszerre épül, amelyben harmonikusan
vesznek részt az égitestek is. A Hold erők például hatással vannak az állatok, növények
és emberek növekedési, valamint szaporodási ciklusaira. Igazából minden égitest mögött
egy szellemi húzódik meg, mivel semmi fizikai nem létezhet önmagában. A „sima”
csillagászatnak megvan az a hatalmas korláta, hogy mindent fizikailag szemlél, amit
pedig nem tud megmagyarázni, elnevezi sötét energiának, sötét erőnek. Egyebekben a
csillagászat egy csodálatos és nagyon sokrétű tudomány, de amíg tisztán csak fizikai
erőket és véletlent feltételez minden mögött, sosem juthat igazi megismerésekre.
Őseink pontosan ismerték a „csillagok tudományát”, ez a tudás egészen az egyiptomi
időkig magas fokon jelen volt, majd az ókor végére kezdett elvilágosiasodni, és a
középkor teljesen eltorzította.
Az ősi ismeretek szerint vannak, világévek, világhónapok és világkorszakok,
amelyekben más-más hatások érik a Földet, s ezáltal a fejlődés mindig új irányokat vesz.
Egy teljes kör az állatövön 25 920 év alatt zajlik le, s ez 12 hónapra oszlik, ezek
mindegyike 2160 évig tart. Minden korszaknak megvan a maga szerepe, s mindig az
uralkodó csillagjegy van a legnagyobb hatással a földi életre. Általában az egyes
világhónapok közötti átváltozásokat komoly események előzik meg amelyeket
fellelhetünk a történelemben.
Ugyanilyen ciklusok jelen vannak az emberi életben is, amelyet 7 éves ciklusokra
oszthatunk, melyekben mindig más változás történik meg. Az emberi fejlődésnek éppen
az a célja, hogy minél jobban függetlenedjen a csillaghatásoktól, sorsát saját maga
szabja meg. Ez persze sok-sok évezreden át tartó folyamat.
Amit közölni akartam ezzel a rövid fejezettel, az, hogy az asztrológia nem egy
sorsmeghatározó „előírt karma”, hanem egy jelzőeszköz, amely által obban
megismerhető a világ és az ember, és mélyebben megérthetőek a folyamatai. Semmilyen
más leírás nem határozza meg pontosabban a különböző embertípusokat, ez azonban
nem statikus, mert egyrészt senki sem 100%-osan „egyféle”, másrészt az élet
tapasztalatai által mindenki változik. Senki sem születik ugyanazzal a csillagjeggyel a
következő életében, mint ahogy a születés és halál időpontja sem ugyanaz, mert a
fejlődés értelme, a különböző tapasztalás.
 7. Az állati lélek

Az állati lélek egy olyan téma, amellyel kapcsolatban számos félreérthető és torz
információ jelent meg a köztudatban. Az állat olyan lény, amely fejlettségi szintjében a
növény és az ember között helyezkedik el. Éppen ezért van éterteste, mint a növénynek
és van asztrális teste, mint az embernek, de nincsen Én-je (szelleme), mint az embernek.
Az egyes állatfajoknak közös csoportén-jük van.

Az állati léttel kapcsolatban elég sok torzítás jelent meg az ezoterikus irodalomban. Az
egyik legnagyobb tévhit, hogy az ember állati alakban születhet újjá. Tisztában vagyok
vele, hogy a keleti tanok, különösen az indiai, tényként kezeli, hogy egy ember állati
lélekben térhet vissza. Ez azonban távol áll a valóságtól.

Az ember nem születik újjá állatként!

Hogy miért, annak számos oka van, az egyik legfontosabb, az, hogy semmi értelme
nem lenne, hiszen az visszafejlődés lenne egy alacsonyabb létszintre. Másrészt – mint
fentebb említettem – az állatoknak egyenként nincsen külön énjük, hanem a csoportén
működik az egyes állatokban, amelynek okán nincsen állati személykarma, így a
karmikus állati születés is értelmét veszti. De bizonyos értelemben a tudat mégis
megtapasztalhatja az állati létet, mégha nem is úgy, ahogyan sokan képzelik.

Melyek a fő különbségek az állati lélek és ez emberi én

között?
Az egyes állatoknak lehetnek más fajtársaiktól megkülönböztethető személyes
jegyeik, de nincsenek saját személyiségeik, mint az embernek.
Több dolog különbözteti meg az állatokat az embertől, mégis három fő képesség
kiemelkedik. Az egyik a két lábon járás, ezzel együtt a függőleges gerinc, amely az Én-
tudat –hoz szükséges. Még a fejlettebb emlősök sem tudnak hosszú ideig, folyamatosan
felegyenesedve, kétlábon járni.
A második dolog az átélésen túli, önálló gondolkodás képessége. A magasabbrendű
állatok gondolkodási folyamata érzéseiken és átélésükön alapul, de a csoportlélek
gondolkodik általuk. Az ember képes tudatosan elválasztani a gondolatait érzéseitől,
ösztöneitől, szenvedélyeitől, sőt a jelentől. Míg az ember önmagában képes létrehozni
gondolatait és dönteni, az állat a fajának Én-je irányítása által cselekszik.
A harmadik az érzések és gondolatok fogalmakban és szavakban való kifejezésének
képessége. Erre az állat képtelen. Bizonyos papagájok ugyan tudnak beszélni, ez
azonban utánzás és tanulás által kifejlődött képesség. Egyedül az ember képes a nyelv
által, sokszínűen, árnyaltan, a szavak és fogalmak legkülönbözőbb kombinációjában
elmondani amit ő gondol.
Az állat nem képes az objektivitásra, cselekedeteit, lelki működését ösztönei, érzései,
vágyai, szenvedélyei irányítják. Egyes állatfajok képesek különösen értelmes
cselekvésekre, ez az értelem azonban nem közvetlenül az állatból, hanem az őt
működtető csoportlélekből származik.
Érdemes megemlíteni amit a Kryon nevű szellemi entitás mond az állatokról:
„...amit az állatokban láthattál, az ösztönös és nem szent. Habár láthattál sok olyan jelet,
ami úgy tűnt, hogy érzés, az állatok absztrakt módon (elvonatkoztatva) nem éreznek.
Nem tudnak nevetni és örülni, a dolgoktól elvonatkoztatva. Nem gyanakszanak, nem
féltékenyek, nem aggódnak a jövő miatt, ahogy azt ti teszitek. Habár sokmindent
kiolvashatsz a személyisükből, ők nem rendelkeznek azokkal a szent érzelmekkel,
amelyekkel ti. Képesek szeretni benneteket, de nem tudják Isten fogalmát szeretni.
Érezhetnek szomorúságot veszteség miatt, de nem egy esetleges veszteség miatt. Tehát
a szent érzelem egy olyan sajátosság, amely magába foglalja a múltat és a jövő
lehetőségeit.”
 Mi az állati csoportlélek (csoportén) ?
Minden anyagi létezőhöz tartozik egy szellemi tudat, amelynek a leképeződése a
fizikai szinten. Az olyan élettelennek tűnő anyagoknak, mint az ásványok, vagy a kövek, a
szellemi megfelelőik a szellemi világ felső részében, a felső mentális (keleti kifejezéssel
felső devachan) van a szellemi részük. A növényeknek a szellemi világ alsó részében, az
alsó mentális (alsó devachan) van a szellemük, ami az Én megfelelője. Az állatoknak
pedig az asztrális világban van az Én-jük. Egyedül az embernek van az Én-je a fizikai
világban (is), ezáltal rendelkezik tudatos akarattal és uralhatja sorsát.
Az állati lélek nem individuális, hanem egy-egy csoport (faj) rendelkezik egy közös
csoportén-nel. Például a tigriseknek, zsiráfoknak, vagy farkasoknak külön-külön mint faj,
egy közös csoportlelke van. Vagyis egy tigris rendelkezik ugyan asztráltesttel, de őt
magát, mint állatot, a tigris csoportén, „tigrislélek” irányítja.

Az állati lélek
Az állatok bizonyos tekintetben azon jellemvonásokat testesítik meg, amelyeket az
emberi lény a fejlődés során már levetett magából. Bizonyos tekintetben a fejlődés egy
szintjén megállt létformák, amelyeknek a testi kifejeződése nem teszi lehetővé a
továbbfejlődést. Az imént említetteknek nem a biológiai evolúcióhoz, sokkal inkább a
szellemi evolúcióhoz van köze, bár a folyamat részben biológiai formában fejeződött ki
A fejlettebb tudatformák számára lehetséges, hogy – különböző okokból – energiájuk
egy részét állati formába vetítsék ki. Így, bizonyos fokig, megtapasztalható az állati
létforma, de ennek semmi köze a lélekvándorláshoz, mert az emberi Én nem nem
születik állati testben.
Azt is el kell mondani, hogy vannak állatfajok, amelyeknek magasabbrendű szerep
jutott a Földön, mint másoknak. Ilyenek például a cetfélék, azon belül is a delfinek,
amelyek különösen erős szálakkal kötődnek az emberhez és együtt rezegnek a bolygót
fenntartó szellemi áramlatokkal.

Jelen írás célja csupán az volt, hogy az állati lélek és az állati létezés, egyes alapvető
kérdéseire választ adjon és megkülönböztesse az állat lelki működését az embertől. Az
állati lélek témája kapcsolódik a tudati evolúcióhoz és más területekhez, ezért még
számos kérdés felmerülhet, de remélhetőleg az alapokra sikerült rávilágítani.
 8. A halál után – magasabb dimenziók

Arról, hogy mi történik az emberi lénnyel, a fizikai halál bekövetkezte után, számos
leírás található. Ezek részleteikben eltérnek egymástól, de főbb összetevőiket illetően
megegyeznek. Itt most azokat az ismereteket közlöm, amelyek az emberiség
beavatottjainak és magasabb szinten élő okkult tapasztalóinak leírásából származnak.
Nem foglalkozom azzal, hogy egy-egy szféra hány szintből áll, 7, 12, vagy 3, számokat
csak ott közlök, ahol szükséges és egyértelmű

Az asztrális világok
A fizikai halál bekövetkeztekor az ember Én-je, és az asztrálteste elhagyja a fizikai
testet, úgy, mint addig minden éjszaka, de ezúttal a finom éteri ezüstszál is elszakad,
amely addig álomállapotaiban a testhez kötötte.
Mivel a halál után először szakad el az étertest is a fizikai testtől, s az étertest az
emlékek hordozója, az egész élete lepereg előtte. Az élet során ez csak akkor
fordulhatott elő, ha valamely esemény által sokkhatás érte, vagy veszélyes
tevékenységet, sportot űzött, ezáltal mintegy ideiglenesen elvált az éterteste.
Ez a visszaemlékezéses állapot egyénektől függően eltérő hosszúságú, de nem több
néhány napnál. Utána az étertesttől elszakad az asztrális test és az Én, csupán az
étertest esszenciáját továbbvive, s természetesen az emlékeket. Az étertest többi része
feloldódik a világéterben.
Az asztrális, vagy pszichikus világ ugyanaz a szféra, mint ahol az állomállapotunkban
tartózkodunk, a különbség az, hogy az álomállapotban általában saját világokat
teremtünk az asztrális anyagból. Hogy ki melyik szintre kerül a halál után, nagyban függ
szellemi fejlettségétől, tudatossági szintjétől és az ott eltöltött idő is ennek függvénye.
Asztrális alsóbb régiói sötétek, nyomasztóak, és zordak, a középső szintek alkalmasak a
közösségi életre, és a felsőbb szintek egyre emelkedettebbek, világosabbak. Az asztrális
sík egyfajta megtisztulás.
Az asztrális világban minden fordítva van, tehát amit belül éreztünk, vagyis saját
vágyainkkal, akaratunkkal, gondolatainkkal kívülről találjuk magunkat szemközt. A
dolgokat is visszafelé éljük át, mint például a földi életet, csak háromszoros sebeséggel.
Amit másoknak okoztunk, azt sajátunkként érezzük át. Az asztrális szinten az ember
formája olyan, mint az azt megelőző életben volt, de külseje jóval nagyobb mértékben
tükrözi lelkiállapotát, és idősebb, vagy fiatalabb formát is ölthet. Az asztrális szinteken
számos, a földihez hasonló tevékenységet végeznek, de semmit sem kényszerből, sokan
szívesen alkotnak. Bizonyos idő elteltével ez már nem elégíti ki őket, s rájönnek, hogy
ezekre a tevékenységekre nincs többé szükség.
Az asztrális szinten nem akadály a tér, a gondolat sebességével lehet „utazni”. Itt
sokkal gyorsabban történik a dolgok megteremtése, és az érzelmeket is sokkal
intenzívebben éljük át, ezért nem mindegy mire hangolódik valaki, mert például a
gyűlölet, vagy düh égethet. Azok az emberek, akik egy bizonyos életmódot folytattak, s
mintegy bezárultak abba, itt is ugyanúgy élnek tovább, egészen addig míg mások
hatására, vagy saját felébredésük által vágyni nem kezdenek egy más létforma iránt. Az
asztrális világban minden körülmény fellelhető, amely a fizikai világban is létezett, de
ezek kevésbé statikusak, például nincsenek napok, napszakok, vagy más időbeosztás,
de az egyén gondolatai által átélhetőek ezek. A pszichikus világban lehetséges
kommunikálni más létformákkal gondolati úton, mint például a természeti szellemek, vagy
állatok.
Az asztrális szférák több részre oszlanak, az okkult tudás aszerint (is) osztályozza,
milyen távolságig ér el az ember szelleme ezen időszakban.
Kamaloka – leszokás – vágyak helye – ideje kb egyharmada az életnek. A vágyak itt
jelen vannak, de a fizikai vágyakhoz nincsenek meg a fizikai eszközök, ezért is nevezik a
leszokás helyének. Az ember szelleme ezalatt a Hold régiójáig tágul.
Merkúr szint - azok az emberek, akik morálisan elmaradottak, lelkük állapotából fakadóan
itt nem tudnak másokhoz közeledni.
Vénusz szint - akik vallásos lelkülettel rendelkeznek, vagy az anyag mögött álló
örökkévalót érezték életük során, kapcsolatba kerülnek ezen szint lényeivel, a
materialisták nem észlelik őket.
Nap szint - akik nem képesek a más vallású, gondolkodású embereket megérteni, itt
elmagányosodnak. Ezen a szinten az egyetemes megértés kapcsol össze másokkal. Aki
nem esett át szellemi fejlődésen, iskolázáson életében, annak a Nap szférától kezdve
fokozatosan eltompul a tudata.

Mentális világok
A mentális, vagy más elnevezéssel noetikus világok síkok szellemibbek, ennek a
legfelső részeit kauzális síknak is nevezik. Míg az asztrális síkokon eltűnnek a tér
korlátai, a mentális síkokon az időkorlátok szűnnek meg.
A mentális szférákat az ősi elnevezéssel Devachan-nak is hívják. Az asztráltest
átalakított részét, a lényegét az emberi lény továbbviszi, a többi része eloldódik. Ami a
földön ásványi volt, az szilárd szubsztanciaként, a növényi, állati és emeri lét folyékony
szubsztanciaként, az állati és emberi érzések pedig légnemű szubsztanciaként vannak
jelen. A gondolatok szubsztanciája formákként és lényekként él, ezek hőállapotként
jelennek meg. Ha az előző szinten az ember eléggé leszokott a vágyairól itt világos
tudattal éli át a létet, egyébként elhomályosuló tudattal. Ami bennünk van, mint érzések,
itt mintegy időjárásként érzékelhető. A pozitív és negatív élményeket ebben a szférában
mintegy az egésszel összefüggésben éljük át, s nem mint különálló személy.
A Devachan alsó régiója a Mars, amelyben a dolgok szellemi ősképei vesznek körül.
Az ember itt készíti el magának az Ősképét, amelybe belekerül a legutóbbi élet
extraktuma is. A folyékony, vagy óceáninak nevezett szinten a Jupiterig tágul a szellem, a
levegős szinten pedig a Szaturnuszig. A Jupiter szinten olyan nyitottá válik a szellem,
hogy képessé válik akár egy másik vallás felvételére következő életében. A negyedik
régióban a szellem a csillagvilágba tágul. A szellemi világ 3 legmagasabb világa tehát
már a csillagvilághoz tartozik.
Általában azok, akik tudatosan belepillantanak a magasabb mentális világokba
(amelyeket kauzális-nak is hívnak), később új életükben képessé válnak nagyszerű
alkotások létrehozására, legyen az zenemű, építészet, irodalmi mű. Az ennél magasabb
régiókba jutó szellemek már tudatosan képesek emlékeiket – így például előző életbeli
emlékeiket, tudásukat – a következő életbe magukkal vinni.
Mint fentebb szóba került, a mentális szférában alakítja az ember az Ősképét, amely a
kiindulási pont a következő fizikai élethez. Az Ősképhez megfelelő asztrális szubsztancia
képződik, majd ez a leginkább megfelelő szülőkhöz áramlik. Ebben a folyamatban, s a
következő étertest hozzáadásában magasabb lények is közreműködnek. Mielőtt
megszületik az ember, az új étertest által valamennyire bepillantást nyer eljövendő
életébe, de a fizikai szinten ez elfelejtődik.
Aki nem ment át spirituális fejlődésen, élményeken, „odafent” kevesebbet érzékel, s
újabb testetöltésekor még kevesebb szellemi felfogására lesz képes.

Magasabb dimenziók
Vannak, akik eddigi életeik során minden tapasztalást megszereztek, amire
szükségük volt, ezért olyan magas szintre jutottak, hogy nem szükséges többé fizikai
testben inkarnálódniuk. Számukra több lehetőség áll fenn. Megtehetik, hogy a z emberek
közvetlen segítése érdekében, mégis újraszületnek, de ekkor már teljes tudatossággal,
és karmikus terhek nélkül. Azt is megtehetik, hogy nem születnek újra, de a szellemi
régiókból, tovább kísérik és ösztönzik a Föld fejlődését. Újjászülethetnek egy magasan
fejlett bolygón. Kipróbálhatják a más valóság és lehetségességi rendszerekben való
létezést.
Azok a lények, akik emberként (is) éltek, élnek, csak egy kis töredéke a mindenség
létformáinak. Számos dimenzió van, amelyek messze felette állnak az ember által akár
szellemi érzékeléssel érzékelhető állapotok felett. Ezek a lények részt vettek a
csillagrendszerek - s az olyan létformák, mint az ember is - létrehozásában, fejlődésének
irányításában, de csak távolról. Ők olyan mértékben más lét(tudat)állapotban léteznek,
hogy általában közvetítők által – amelyek lehetnek magasan fejlett szellemi lények, vagy
emberek – tartják a kapcsolatot a fejlődés eme színterével.
 Vannak aztán olyan létformák, amelyek teljesen kívül esnek az ember körén.
Számukra az egész emberi létezés és történelem csak egy lehetségesség a valóság
szövedékén. Ezt úgy lehetne jól érzékeltetni, ha azt mondjuk, egyes ilyen lények
érzékelése számára az egész emberi evolúció nem több egy szempillantásnál. Többé-
kevésbé ez az a pont, ameddig felfogásunk elér, s bár van ezen túl is, de azokról - mivel
olyan messze esnek a mi létünktől - tapasztalat és élmény híján már nem tudunk
érdemleges fogalmakban, a korlátolt szavak által leírást adni.
 9. Akasha krónika

Az akasha krónika az univerzum egyetemes emlékezete. Ennek ellentmondani

látszana, hogy az akasha krónika a jövőt is tartalmazza, de az akasha krónikában minden
jelen idejű – egyszerre van jelen – azaz a jövő már megtörtént és a múlt bizonyos
szempontból még csak folyamatban van. Tehát mindent, ami valaha volt – beleértve a
gondolatokat, érzéseket, s álmokat is – és ami lesz (vagy lehetséges) tartalmazza az
egyetemes emlékezet, amelyet a spirituális hagyomány akasha krónikának hív.
Az egyes részeit, mint például egyes szellemek - amilyen az emberi én is – történetét
tartalmazó darabjait olykor akasha lemezeknek is nevezik.

Hogyan olvashatjuk az akasha krónikát?

Itt meg kell jegyezni, hogy az emberi lény nem mindig ilyen szellemi-lelki felépítéssel
rendelkezett, mint ma. Az étertest az idők folyamáncsak fokozatosan húzódott bele a
fizikai testbe, s vált csaknem azonos kiterjedésűvé. Régen a fejnél magasan kinyúlott.
Ezért régebben az emberek bizonyos fokig beleláttak a szellemvilágba, s csak később
szűnt meg ez a képességük, majd felváltotta az analitikus, logikus elmével való
gondolkodás.
Ezért ma már más eszközökkel érhető el a szellemi fejlettség azon foka, amely
bepillantást enged az akashába. A régi civilizációkban – egészen az egyiptomi kor végéig
– a beavatásra váró egyéneket, több év felkészüléssel elvezették az akasha meglátásáig.
Az akasha krónika meglátásához egy út vezet, ha az ember bizonyos gyakorlatokkal
kifejleszti szellemi érzékelőszerveit, majd megtanulja használni.
(Ehhez ajánlom Rudolf Steiner: A magasabb világok megismerésének útja c. könyvét.)
Természetesen vannak kivételek, ilyenek például egyes álmok, amelyek a múltba,
vagy jövőbe engednek bepillantást, illetve bizonyos események, mint súlyos betegség,
vagy lelki trauma is okozhat részleges belelátást. Ezek azonban egyedi esetek és nem
állnak irányításunk alatt. További hasonló jelenség, amikor valaki például lezuhan (akár
akarattal, mint a bungee jumping esetében) és hirtelen lepereg előtte az élete. Az ilyen
esetekben az étertest hirtelen elszabadul a fizikai testtől és ez okozza a képsorozatokat,
mert az „elfeledett” emlékek az étertestben vannak.
Az utóbbi évtizedekben több olyan könyv is megjelent, amely azt ígéri, hogy eljuttat az
akasha krónika látásáig. Ezzel kapcsolatban néhány dolgot érdemes megjegyezni. Egy
egyén, attól függően milyen szinten tart a spirituális fejlődésében, akár saját maga által is
eljuthat idáig. Ez kivételes dolog és csak nagyon kevesen érik el. Mint fentebb említettem,
az egyetemes emlékezet megpillantásához szellemi érzékelőszerveinket szükséges
kifejleszteni, amelyek mindenkiben megvannak, de szunnyadó állapotban, mert a fizikai
világ elvonja róla a figyelmet. A kifejlesztésének az időtartama egyénektől függő, de
rövidebb időtől évtizedekig terjedhet.
Valaha - nem véletlenül - hosszas kiképzés előzte meg, mielőtt egy-egy arra alkalmas
embert odáig vezettek, hogy láthassa az akasha krónikát. Ugyanis szellemi-lelki és
morális erőit meg kellett növelnie ahhoz, hogy a helyes módon lásson és elviselje, amit
lát. Az akasha krónikába a különböző kábítószerek, drogok használatával is bele lehet
látni. De mivel az ilyeneket használó emberek nem estek át a megfelelő kiképzésen, ez
rendkívül ártalmas testi-lelki következményekhez is vezethet.
Nem véletlenül nem lehet csak úgy belekukkantani az akashába. Ha valaki nem érett
meg erre, óriási sokk lehet számára, ami hosszú időre visszaveti szellemi fejlődésében.
Az akasha valamennyire visszaverődik az asztrális szférában és azok, akik nem a
megfelelő képzésen estek át, ezt pillanthatják meg, a valódi akashának hivén.

Az akasha krónika híres olvasói

Az akasha krónikának is vannak szintjei, s míg egy „átlagos beavatott” megismerheti
saját életeit, s valamennyire a bolygó történelmét, addig a nagy mesterek képesek voltak
az események mögött rejlő okokig hatolni. Sokezer évvel ezelőtt, az ősi Tibetben és
Egyiptomban a beavatottaknak hosszú felkészülés után nyitották fel a „harmadik szemét”,
miáltal olvasni tudtak az akashában.
Az utolsó nagy egyiptomi beavatott, Mózes, magas fokon rendelkezett ezzel a
képességgel és ennek az eredménye a Teremtés könyve. Később, a történelem során
több jelentős egyéniség létezett, aki képes volt erre. Például János, aki az Apokalipszist
írta.
A 19. században Helena Blavatsky írása, A titkos tanok is bőven merített az akasha
forrásból. Utána következett Rudolf Steiner, aki olyan magas fokon olvasott az akasha
krónikában, hogy képes volt választ adni az emberiség fejlődésének legnagyobb
kérdéseire. Ő volt az, aki a legtisztábban és legmélyebben tanulmányozta és szellemi
látásával átélte a Krisztus lény földi megjelenésének eseményeit és mozgatórugóit.
Amerikában Edgar Cayce transzállapotban látott bele az akashába és számos leírás
rögzítette azt, amit ott tapasztalt.
Mások is voltak és vannak, például az 1995-ben elhunyt Stilianos Atteshlis, vagy
ismertebb nevén Daszkalosz, a ciprusi mágus, aki szintén olvasta az akashát.

Az akasha krónikáról
Az akasha krónika, vagy egyes írásokban kozmikus krónikának nevezett egyetemes
emlékezet az, ami szó szerint megmutatja mi történt az idők során. Minden más
feltételezésen, régi írások és más tárgyi emlékek általi következtetésen alapul. Noha a
mai tudomány nem veszi komolyan az akashát, minden válasz, amelyet nem tud
megadni, ott megtalálható. Sajnos manapság számos ezoterikus személyiség átadja
magát egy-egy áramlatnak és úgy beszél bizonyos dolgokról, mintha azokat biztosan
tudná, holott más forrásból származnak. A spirituális és szellemi igazságok hiteles
közvetítői azok voltak, akik magas szinten olvasták az akashát. Ők fejlődésük során
messze maguk mögött hagyták személyes véleményüket és megtisztítva szellemi-lelki
összetevőiket, objektíven fogadták magukba az akasha tiszta tudását.
Sok ember van, aki szeretne belepillantani, de nagyon kevés, aki valóban érett rá.
Mert ahhoz, hogy a valódi igazságokat láthassuk meg és ne az akasha asztrális
visszatükröződését, vagy más, hamis látomásokat, meg kell tanulnunk, saját
személyiségünkön túllépve, objektív „szemmé” válni, mint egy ablak. Ezért, először is
sokkal fontosabb a morális fejlődés, az önismeret és a személyes vélemények, valamint
a múlt eseményei káros hatásainak elengedése, s csak utána jöhet a szellemi látás.
 10. A Teremtés könyvének titkaiból

Jelenleg a Teremtés könyve szövegének valódi jelentését rendkívül kevés ember

ismeri mélyrehatóan. Elég gyermeklelkű, aki a teremtés könyvét szó szerint veszi. De
annak sincsen igaza, aki elveti, mint mesét. A Teremtés könyve valós eseményekről
tudósít, ám ennek eredeti értelme a mai ember számára eltorzult a többszörös fordítások
és a hozzá nem értések révén. De szerencsére minden korban jelen voltak azok a fejlett
entitások (emberek), akik az akasha ismerete által értették amiről a bibliai Teremtés
könyve beszél.

A Teremtés könyve
A Teremtés könyve Mózestől származik. Mózes volt az utolsó jelentős, egyiptomi
beavatott, aki magasfokon olvasni tudott az akasha krónikában. A Teremtés könyve
eseményeit nem a saját kútfőjéből vette, hanem egyenest az Akashából. A Teremtés
könyvében leírtakkal kapcsolatban érdemes néhány dolgot tisztázni.

1. A Teremtés könyve nem a Világegyetem létrehozásáról, hanem a

bolygórendszerünk, s azon belül is az emberi faj létrejöttéről szól. Ezt sem az
elejétől meséli el, hanem egy bizonyos ponttól kezdve.
2. A Teremtés könyvében szereplő napok nem a mai értelemben vett napok, hiszen
akkor ezek még nem is léteztek.
3. A mai tudomány értelmében vett evolúció csak bizonyos értelemben igaz,
amennyiben behunyjuk szemünket minden szellemi előtt és csak a fizikaira
figyelünk.
4. Az ember, mint szellemi lény „kezdetektől” fogva jelen volt, fizikai alakban
azonban csak akkor lépett a földre, amikor már minden körülmény adott volt. Nem
az állatvilágból fejlődött ki, hanem éppen egyes visszafejlődött emberi lényekből
lettek az ősemberek.
5. Az emberi lényt – nagyon hosszú idő alatt – magasabb szellemi lények hozták
létre és irányították fejlődését, amely folyamat még ma is tart.

Arról az időszakról amelyet a Teremtés könyve átölel, könyveket lehetne írni, de

ahhoz, hogy minden részletét kellőképpen megértsük, rengeteg dologba bele kellene
merülnünk, hogy teljes és tiszta legyen a kép. Ezért, hogy az egyszerű olvasó is könnyen
eligazodjon, ezúttal csak érintem a teremtés könyvének titkait. Ehhez több dolog fűződik,
amire most nem térek ki, de későbbi cikkekben még szóba kerülnek.
A Teremtés könyvével kapcsolatban több forrás is felmerülhet. Aki mélyen el kíván
merülni a témában, annak Rudolf Steiner: A bibliai teremtéstörténet titkai c. könyvet
ajánlom, amely a legalaposabb és számos kérdésre választ ad. Az alábbi sorokban is
bőven merítettem ebből a műből.

A Teremtés könyvének titkaiból

A Teremtés könyvének elején leírtak nem szemmel láható eseményekről írnak. A régi
nyelvek fogalmaikban és kifejezésmódjukban erősen kötődtek a lelki-szellemihez,
ugyanis az akkori ember nem csupán a 3 fizikai dimenziót érzékelte, hanem bizonyos
fokig még belelátott a szellemvilágba. Az ősi héber nyelv, az akkori ember lelkében
képszerű képzeteket váltott ki. Éppen ezért az eredeti szöveget nem könnyű úgy más
nyelvekre fordítani, hogy az értelme el ne vesszen, nem is szólva egyes képszerű szavak
jelentéséről. A Teremtés könyvének kezdő sora a „Kezdetkor teremtette Isten az eget és
a földet” helyett, így szól:
„Kezdetben teremték az istenek az eget és a földet.”
Ez a kezdetben korántsem a Világegyetem kezdetét jelöli, hanem a
bolygórendszerünk kialakulásának egy pontját, amikor a Nap és a Föld különvált. Az
istenek azon szellemi lények csoportját jelenti, akik egyesítették tevékenységeiket azon
cél érdekében, hogy létrehozzák a földi embert. A teremték szó ezen lények szellemi-lelki
tevékenységét, teremtő gondolkodását jelenti.
Az „.... Isten lelke lebegett a vizek fölött” az igazi fordításban így hangozna: „Az
istenek szelleme lebegett a szétterülő anyagi tömegek (vizek) felett.” Régen a Föld és a
Nap egy volt, miután szétvált, a fény immár nem belül volt, hanem kívülről sugározhatott
a Földre. „És az istenek szóltak: Legyen világosság! És lőn világosság abban, ami
sötétség vala.”
Ezek a szellemi lények elválasztották a légneműt a cseppfolyóstól, majd ebből válik ki
a szilárd anyag. Ezek azonban még nem a mai értelemben vett halmazállapotok, azok
csak később alakultak ki. Ezekután következett a növény-jellegű kisarjadása a
föld(szilárd)szerűségből, de nem a ma ismert növények, hanem a növények
csoportszellemei, amiből a fajták erednek. Őket követte az állatszerűség.
Azonban a lényeg a földi ember létrehozása. „Isten képére teremté őt: férfiúvá és
asszonnyá teremté őket.” Ez utóbbi azt jelenti, hogy az ember (nem a mai, hanem a
szellemi lény) hím-nőnemű volt egyszerre. Amikor az ember már fizikai lényként
megjelent, férfivá és nővé differenciálódott. A jelenlegi emberi test csak az ásványvilág
kialakulása után jelenhetett meg. A nemek szétválása a Napról és a Holdról származó
erők keveredése folytán jött létre. A férfiak étertestét a Hold befolyásolja jobban, a fizikai
testét, pedig a Nap. A nők esetében ez pont fordítva van. A női jelleg mindig hasonló
utódokat produkálna, de a férfiakból a nőkbe áradó erő által, megjelenik a különbözőség
és az egyéniség.
A Teremtés könyvének előzményeivel, s az ember létrehozásával kapcsolatban még
számos esemény felmerül, amelyekkel majd külön témákban foglalkozunk, mert az
egész, évmilliók alatt lezajló folyamat sok részre tagolódik. Ez a bejegyzés mintegy
bevezetőként szolgál az ember kialakulásával és fejlődésével foglalkozó cikkeknek,
amelyekhez remélhetőleg sikerült felkelteni az érdeklődést.
 11. Bolygóállapotok – Bolygó és emberfejlődés 7 szintje

A bolygóállapotok – más néven planetáris inkarnációk – bolygónk és a hozzá tartozó

lények évmilliárdok alatt lezajló állapotait mutatja be. Ennek leírása a spirituális
irodalomban található, különösen a rózsakeresztesek, teozófusok és a szellemtudomány
foglalkozik részletesen vele. De jelen van a vallási művekben, több ponton kapcsolható a
mai tudomány felfedezéseihez. A bolygóállapotok 7 állapotát mutatja be a Föld
(Naprendszer) és az emberi lény, valamint más lények fejlődésének. Ez sok millió évet
ível át, és az első időszakok olyan állapotok voltak, amelyeket fizikai szemmel még nem
lehetett volna érzékelni.
A téma annyira tág ismereteket ölel fel, hogy részletes bemutatása könyveket venne
igénybe, ezért a kevésbé jártas olvasókra is gondolva, csak röviden, a leglényegesebb
dolgokat említem meg. Mindezekhez további események kapcsolódnak, amelyeket
későbbi cikkekben tárgyalunk. Ezért kérem az olvasók türelmét, a későbbiekben több
oldalról közelítünk a témához

Bolygóállapotok
A bolygóállapotok pontosan 7 állapotot jelent, ezeket a Szaturnusz, Nap, Hold, Föld,
Jupiter, Vénusz és Vulkán nevekkel jelöljük. Az első három a múlt - jelenleg a Föld
állapotban vagyunk, amely két korszakra osztható - és az utolsó három a jövő. Ezek az
ősi elnevezések részben megmaradtak napjaink neveiben is, amely a magyar nyelvben
már kevéssé, de más nyelvekben még jobban észrevehető:

Szaturnusz – angol:Saturday (Saturn= Szaturnusz) – Szaturnusz nap – Szombat

Nap – angol: Sunday (Sun=Nap) – Nap nap – Vasárnap
Hold – angol: Monday (Moon=Hold) Hold nap – Hétfő
Föld 1. szakasz – francia: Mardi – Mars nap – Kedd
Föld 2. szakasz – francia: Mecredi – Merkúr nap – Szerda
Jupiter – francia: Jeudi – Jupiter nap – Csütörtök
Vénusz – latin: dies Veneris – Vénusz nap - Péntek

A bolygóállapotok között szellemi állapotok vannak és minden egyes bolygóállapot

egy-egy újabb inkarnáció. Az átmeneti állapotok is több millió év.

A 7 bolygóállapot (planetáris inkarnáció)

Tehát sok-sok millió évvel ezelőttről indulunk, a Naprendszerünk keletkezése előtti
időkből és az ugyanilyen távoli jövővel fejezzük be.

Ős-Szaturnusz: Az Ős-Szaturnusz anyaga még a levegőénél is ritkább, a kiterjedő hő

állapotának felelt meg. Az Ős-Szaturnusz visszaverte a fényt, ezért belül sötét volt, csak
a fejlődésének végefelé kezdett világosodni. Az Ős-Szaturnusz mindent visszasugárzott
és visszatükrözött. Az ember fizikai teste itt jött létre, amely azonban hő állapotú volt, a
későbbi fizikai ember csíráját hordozta magában. A későbbi érzékszervek alapjai
rakódtak le. De nem voltak képesek önálló érzékelésre, más, magasabbrendű szellemi
lények általuk érzékeltek. Ugyanezen szellemi lények irányítása alatt alakult az ember,
akinek a tudatállapota a mélytranszhoz hasonló volt, mint amilyen a mai ásványok
tudatszintje.

Ős-Nap: Ennek sűrűsége nagyjából megegyezik a mai levegő sűrűségével. Az Ős-

Nap nem sugárzott vissza mindent, mint az Ős-Szaturnusz, hanem előbb áthatotta magát
és aztán sugározta vissza, mert már rendelkezett étertesttel. Az Ős-Nap színek, hangok
és illatok formájában sugározta vissza a kozmikus tér elemeit. Az Ős-napon az ember
fizikai testét áthatotta az étertest és akkor már levegő sűrűségű lett. Átalakultak az Ős-
Szaturnuszon kialakult érzékszervek és elkezdtek formálódni a növekedés, az
anyagcsere és a szaporodás szervei. Az Ős-Napon levő emberi lények így ahhoz
hasonló állapotban voltak, mint ma a növények.
Az Ős-Napon voltak lények, amelyek visszamaradtak a Szaturnuszi lét fejlődési fokán,
ezek nem voltak képesek befogadni és visszaküldeni, ami a kozmikus térből beléjük
áramlott. Mivel közvetlenül sugározták vissza az őket ért hatásokat és nem tudták saját
fényüket kibocsátani, ezáltal sötét beékelődésekként jelentek meg az Ős-Napon. Ezek a
beékelődések – a szaturnuszi maradványok – a mai napfoltok.

Ős-Hold: A Nap – a legfejlettebb szellemi lényekkel – kivált és állócsillaggá fejlődött, a

visszamaradt rész pedig az Ős-Hold – amely a mai Föld és Hold előde, körülötte
keringett. Az Ős-Hold úgy keringett a Nap körül, hogy egy kör folyamán csak egyszer
fordult meg a saját tengelye körül, ezért mindig ugyanazon oldalával fordult a Nap felé.
Amíg az Ős-Szaturnusz hőszerű, az Ős-Nap gázszerű, az Ős-Hold folyékony, pépszerű
volt. A legkeményebb részei a növény-ásványi részek voltak. Az Ős-Holdon az ember
már rendelkezett asztráltesttel is, aminek következménye volt a képtudat, amelynek mai
maradványa az álmok. Kifejlődött az idegrendszer kezdetleges formája.
Abban az időben még nem volt az embernek saját Én-je, ez a magasabb szellemi
lényekkel együttműködött, körülbelül úgy, mint ma az állatok csoportlelke.

Föld: Azok a szubsztanciák és lények, amelyek használhatatlanok voltak, leváltak – az

ő maradványuk a jelenlegi Hold – a többi visszamaradt és ők alkották a Föld-et. Mindez
sok millió évvel ezelőtt történt – a régi lemuri időkben – ezután fejlődtek ki a mai
növények, állatok és emberek. A Föld bolygóállapota során érkezett az ember fizikai
testéhez – az étertest és az asztráltest mellé – az Én. Ennek folyamatára, az ember mai
kifejlődésére és az Én fejlődésére későbbi cikkekben részletesebben visszatérünk.
A Föld bolygóállapot két részre osztható: az egyiket a vérrel és a vérben levő vas
megjelenésével - a Marssal való kapcsolatot jelezve - Mars-nak hívjuk, a másik korszak,
amely egyre függetlenebbé és szabaddá teszi az ember lelkét, a Merkúr.

A jövőbeli bolygóállapotokról röviden:

Jupiter: A távoli jövőben, a bolygó következő inkarnációs állapotában nem lesz

ásványvilág, mert az ásványvilág erői növényi erőkké változnak. A Hold és a Föld
egyesül. Az emberek pszichikai tudattal fognak rendelkezni, vagyis tudatos, éber
állapotban érzékelik a képi (álom) tudatot. Látni fogják az aurát, és azt is, ami a másik
ember lelkében él. Az ember éterteste olyan szintre fejlődik, mint jelenleg a fizikai teste
van.

Vénusz: Nem lesz növényvilág, az átváltozott állatvilág mellett, a különböző fokokon

álló, három emberi világ lesz. A Nap is egyesül a Földdel. A fejlődést akadályozó lények
egy kozmikus testként lehasadnak, mint hajdanán a Hold. Az embernek ún. inspirációs
tudatállapota lesz, amely által a lények természetébe tekinthet. Mintegy hangként fogja
érzékelni mások lényét, mivel minden individualitásnak egy saját hangzása lesz. Az
ember asztrálteste olyan szintre fejlődik, mint jelenleg a fizikai teste van.

Vulkán: A Vulkán inkarnációban az ember eléri a szellemi tudatot, vagyis nem csak azt
érzékeli, ami a bolygón történik, hanem azt is, ami a körülötte levő kozmoszban. Az Én is
eléri fejlődése legmagasabb fokát.

Az ember tudatállapotai az egyes bolygóállapotokban:

Szaturnusz: mélytransz tudatállapot – ásványi

Nap: alvástudat – növényi
Hold: képtudat (álom) – állati
Föld: nappali tudat – emberi
Jupiter: pszichikai tudat (éber képtudat)
Vénusz: inspirációs tudat (éber alvástudat)
Vulkán: szellemi tudat (egyetemes tudat)
 12. A Bibliai szellemi lények valódi jelentése

A Bibliában található szellemi lények kifejezései, mára eltorzultak jelentésüket illetően.

Számos esetben sajnos teljesen másra gondolnak az emberek és a Biblia mai „tudósai”,
mint amit az eredetileg jelentett. Az elnevezések eredeti jelentése az emberiség
birtokában volt, de mára egy részük csak az ezoterikus kereszténységben maradt fenn.
Jó tudni: A legtöbb esetben, ahol Bibliában az Isten szó található a mai fordításban,
egyáltalán nem arról van szó, amire mi gondolunk. Alább a Bibliában is megtalálható
szellemi lények és hierarchiák valódi jelentései találhatók. Sok más helyen is lehet
olvasni róluk, de számos esetben hozzákevertek ezt-azt. Itt csak az eredeti tudás
szerepel, amihez nem tettek hozzá a „mai gondolkodók”.

A cikk szorosan összefügg az előző, Bolygóállapotok című bejegyzéssel, ezért a

megértés és a teljesség végett érdemes mindkettőt elolvasni, sőt a Teremtés könyvéhez
is kapcsolódik.

Szentháromság – A három logosz

Atyaisten: Az Ős-Szaturnuszon élt legmagasabbrendű szellem, az én-szellemek
vezetője.

Krisztus (Fiú, Ige): Az Ős-Napon élt legmagasabbrendű szellem, a napszellemek

vezetője. Időszámításunk kezdetén az ember Jézus készítette elő a testét számára, és
ebben a testben volt jelen, három éven át. A Keresztrefeszítés után a Föld szellemévé
lett.

Szent Szellem (Szentlélek): Az Ős-Hold vezető szelleme.

Szellemi lények – A legfelső három hierarchia

Szeráfok – A Szeretet Szellemei
A Szeráfok állnak a legmagasabb rezgésszinten, a szeretet az ő kisugárzásuk, és
működésükneknek fizikai eredményei a villámlás és a dörgés is. A bolygórendszerek
kapcsolatát szabályozzák, vagyis a csillagrendszerek mozgását hangolják össze.

Kerubok – A Harmónia Szellemei

Ők a felelősek a különböző folyamatok és kozmikus törvények közötti összhangért,
rendért. Fizikai szinten a Harmónia Szellemei, vagyis a Kerubok működnek közre azon,
hogy a felszálló nedvesség, felhővé tudjon összeállni. A Kerubok hangolják össze egy
csillagrendszeren belül a bolygók mozgását.

Trónok – Az Akarat Szellemei

Önmagukból árasztották ki az emberi fizikai test szubsztanciáját. Az Akarat Szellemei,
vagyis a Trónok munkája eredményeképp jött létre a szilárd földi talaj. Minden akarati
megnyilvánulás összefügg velük.

Szellemi lények – A középső három szellemi hierarchia

Uraságok – A Bölcsesség szellemei (Küriotészek)
Mindaz a bölcsesség, ami megtalálható a természetben, vagy az emberben, velük
függ össze. Az ő szubsztanciájuk eredményeként jött létre az emberi étertest. A
Bölcsesség Szellemeinek erői alakították ki a folyékony elemeket a Földön.

Erők – A Mozgás Szellemei (Dünamiszok)

 Mindenféle mozgás a legkisebbtől a legnagyobbig, velük függ össze. Saját
szubsztanciájukból áldoztak, hogy létrejöhessen az emberi asztráltest. A légnemű
létrehozása az ő erőikből ered.

Hatalmasságok – A Forma Szellemei (Exuziák, vagy a Bibliában Elohák)

A hő jelleget képviselik és minden fizikai, vagy szellemi forma kialakítása hozzájuk
tartozik.
Amikor a Teremtés könyvének elején az istenekről, vagy Istenről van szó, akkor
általában az Elohák azok (elohim). Az ő munkájuk eredményeként születik meg a Földön
az Én - a fizikai, éter és asztráltesttel már rendelkező - emberben. A forma Szellemei a
Nappal együtt elhagyták a Földet, amikor elvált a Nap a Föld-Hold –tól.
Lásd alább a folytatást: Jahve-Elohim

Szellemi lények – Az alsó három szellemi hierarchia

Őskezdetek – A Személyiség Szellemei (Archék, vagy Korszellemek)
Az Ős-Szaturnuszon élték át „emberfokukat”. Míg az embernél a fizikai test a
legalacsonyabbrendű, náluk az Én volt az. A személyiség szellemei gondoskodtak arról,
hogy a fizikai test úgy készüljön elő, hogy később az Én hordozója lehessen. Ők ültették
el az önálló én csíráját az emberben. Az önállóság felé vezették az embereket. Voltak
közöttük olyanok, akik lemaradtak a fejlődésben és később az önállóság szabadsága
helyett az egoizmusra csábították az embert. Ezeknek a személyiségszellemeknek az
Ős-Napon kellett pótolniuk a lemaradást, de mivel ők még csak „szaturnuszi fokon” álltak,
egy olyan fizikai testben voltak, amelyet nem hatott át étertest. Ők állataink elődjei, s az ő
későbbi utódjaik a ma élő, magasabbrendű állatok.
Az Őskezdetek azon a ponton léptek működésbe, amikor a Biblia ezeket írja: „És lőn
este és lőn reggel, az első nap.” Az eredeti kifejezések, az este és a reggel helyett, az
ereb és a boker, vagyis zűrzavaros és rendezett voltak. Vagyis a rend és a harmónia
megjelenésében működött közre az első Korszellem.
A gnosztikusok által használt eon szó nem időtartamra, hanem a Korszellemekre utalt.
Az Archék feladata az emberiség vezetése egy-egy korban. A bolygók fizikai testére
hatnak.

Arkangyalok – A Tűz Szellemei

Az Ős-Napon élték át az emberfokukat, a legalacsonyabb részük az asztráltest volt és
hőt lélegeztek be és ki. A tűz szellemei áramlatokat küldtek az emberelődök fizikai és
étertesteibe, amely áramlatok a fák ágaihoz hasonlóan szétágaztak. Ennek a
maradványa a testünk közepén található napfonat (solar plexus).
Az Ő-Napon visszamaradt Arkangyaloknak – amelyek nem haladtak együtt a
fejlődéssel – az Ős-Holdon kellett az emberfokot ismételniük, de csak fizikai és étertestük
volt. Ők a mai állatvilág fizikai testének előfutárai.
Az Arkangyalok feladata az egyes népek vezetése. Az egyes Arkangyalok egy-egy
időszakban (354 évente váltanak) dominánsabb hatásúak, jelenleg Michael hatása
érvényesül. A Föld étertestét tisztítják. Legkönnyebben a légnemű elemen keresztül
nyilvánulnak meg. Küldetésük végeztével Arché szintre emelkedhetnek, a már említett
Michael immár Nap Arché.

Angyalok – A Félhomály Szellemei

Az Ős-holdon élték át emberfokukat és legalacsonyabb részük az étertest volt.
Közvetlenül az ember felett állnak, a Szent Szellem fokán, nekik a Földön már nem kellett
emberi testet ölteniük.
Az angyali lények feladata az Föld asztráltestének tisztítása. A védő, vagyis
őrangyalok feladata az ember élettervének (életfeladatának) beteljesítése.
Legkönnyebben a víz elemen keresztül nyilvánulnak meg. Az embert egy bizonyos
szintre eljuttatva, arkangyali szintre emelkedhetnek.

Bibliai lények – Az Úristen

Jahve-Elohim – Úristen (Jehova)
Az Elohák összességét általában Istennek, míg a Jahve-Elohim –ot Úristennek
nevezik a Bibliában. A Forma Szellemei, fejlődésük egy pontjától közös organizmusként
működnek együtt, hogy megalkossák az emberi lényt és innentől a Biblia Jahve-
Elohimnak hívja őket.
Amikor a Forma Szellemei (Elohák) a Nappal együtt elszakadtak a Földtől, egy részük
visszamaradt és később ez szakította el a Holdat a Földtől. A Hold erők a sűrűsödés,
keményedés, elszáradás felé vitték volna a Földet. Ezáltal idővel portömeggé vált volna a
Föld. A Hold kiválásával ez nem történt meg, de az emberben maradt valami abból, ami
hajlamos, hogy porrá legyen.
A régi bibliai szövegben áll: „És Jahve-Elohim megalkotta az embert a Föld porából."
Ez nem azt jelenti, hogy földből alkotta az embert, hanem beleiktatta a Föld porát. Vagyis:
Jahve-Elohim az emberi testbe iktatta a Hold-szerű Föld port.
Jahve-Elohim az Elohák azon része, amely az ember további fejlődésében részt vett.
Jahve-Elohim lehelt isteni leheletet az emberbe, amely eleven lélekké (élőlénnyé) lett. Az
addig csak hő állapotú emberi fizikai test a Föld-Hold anyag beiktatásával lett a földi
emberré. „Most következzenek az utódok, az égi lények után kövekező nemzedék."
 13. A lemúri és az atlantiszi korszak

Jelen cikk a Föld és ezen belül az emberi lény fejlődését mutatja be, attól a ponttól
kezdve, ahonnét szétváltak az égitestek, egészen az atlantiszi kontinens pusztulásáig.
Választ kapunk a Paradicsom, az óriások és törpék, tündérek és más szellemi lények,
valamint az ősi civilizációk legendáinak eredetére. Javaslom az elolvasása előtt a
Bolygóállapotok című cikk elolvasását, mert ezen bejegyzés az ott található Föld-állapot
történetét kezdi el bemutatni részletesebben.

A régi állapotok megismétlődése – A bolygók szétválása

Minden új korszakban először megismétlődnek az előző állapotok. Tehát amikor az Ő-
Szaturnusz, Ős-Nap és Ős-Hold után elkezdődött a Föld időszaka, először az égitestek
még egyben voltak.
Több nagy időszakról beszélünk. A Nap, Föld és Hold együtt az apoláris, a Nap
kiválása hiperboreusi, a Hold kiválása pedig a lemúri időszak.
Az első állapot, ami ismétlődött, a hőszerű, Szaturnusz-állapot volt. Ez a hatalmas
gömb – amely magában foglalta az égitesteket - sűrűsödni kezdett gázállapotúvá. Ebben
az állapotban az előző (Ős-Hold) korszakban létrejött állat-emberek mintegy
automatákként működtek. Az Uránusz, a Szaturnusz és a Vulkánusz eloldódtak és velük
együtt azok a lényiségek, amelyeknek sem a Nap gyors fejlődéstempója, sem a Föld
lassabb tempója nem volt megfelelő.
A Nap-állapot ismétlődése során az emberi test, az alvó növényekhez hasonlatos volt.
A Nap, a kiválása során a Merkúrt és a Vénuszt hasította le magából.
A Hold-állapot megismétlődésekor plántálódott az én felvételének képessége, az
emberi testekbe. Csakhogy amikor a Nap már kivált és a Föld a Hold visszatartó erejével
együtt maradt, az emberi asztráltest a legvadabb vágyak, érzékek és ösztönök
hordozójává lett. Azon lények, akik ebben az időben nem tudtak megtestesülni - a Hold
erők keményítő és elsivárosító hatása miatt – a Marsra, Vénuszra, Jupiterre és
Szaturnuszra távoztak, jellegük szerint. Amikor a Hold kivált, akkor Hold és a Nap erői
kívülről egyensúlyt hoztak létre a Földön. A vörös vér akkor alakult ki, amikor a Mars
levált és visszamaradt a vas. A régi lemúri időkben az embernek még nem voltak szilárd
csontjai. A lemúri korszak elején az ember még a Föld feletti szférában lakott és a teste
csak később lett sűrűbb szubsztanciává.

A lemúri korszak
A Föld először még tűz-folyós állapotú volt, később lehűlt és lassan megszilárdult. Egy
vékony, megszilárdult réteg fedte be a korábbi tűzköd maradványait, amely tűztengerként
bugyborékolt, immár alul. Fokozatosan kis szigetek alakultak ki, és megjelentek a
kőzetek. Azon lények, amelyek az ember elődei, fokozatosan vettek fel függőleges,
kiegyenesedett testtartást a korábbi vízszintes helyett és a gerincvelő kiterjedt az agyba.
Amikor még a tűz erői jelen voltak, az emberi lény lebegett és egyfajta úszóhólyaggal
rendelkezett. Később a régi tűzköd lecsapódott és a levegő sűrű párával volt telített.
Amikor ez a sűrű pára is lecsapódott, az ember a kopoltyúlégzésről áttért a tüdőlégzésre,
mivel az úszóhólyag tüdővé fejlődött. A Biblia ezt így írja le: „És az Isten életet lehelt az
ember orrába, és az ember élő lélek lett.”
A korábbi állat-növényvilágból jött létre a jelenlegi növényvilág. A régi állat-ember
lények kettéváltak a fejlődésben: egyik részük felvette az emberi alakot, a másik részük
lemaradt és egyre inkább visszafejlődött. A mai emlősök az Ős-Hold ezen állat-
embereinek a maradványai. Az ő testük nem volt képes befogadni az én-t, ezért
csoportlélek jellegű állapotban maradtak. Az utolsó ilyen állatfajta a majmok voltak,
amelyek nem az ember ősei, hanem visszafejlődött lények.
A lemúri időszak alatt a luciferi lényiségek gyakoroltak hatást az emberre. Ezek olyan
lények voltak, amelyeknek a régi Holdon kellett volna a hatásukat kifejteni, de lemaradtak
a fejlődésben. Most már képessé váltak az asztráltestre hatni, amelyet a magasabb
lényiségek teljesen megtisztítottak volna. Ösztönöket, szenvedélyeket és vágyakat
ültettek az ember asztráltestébe. Ez kettős következményhez vezetett, egyrészt az ember
éretté vált arra, hogy rosszat tegyen, másrészt szabadságot is kapott. A luciferi
lényiségek miatt az emberi asztráltest túl hamar megsűrűsödött és a Föld
atmoszférájából a Földre került. Ezt a történetet meséli el a Biblia a Paradicsomból való
kiűzetés történetével.
A Föld tüzes időszakában az ember még akaratával befolyásolni tudta a tűz erőket. Az
ember csillapítólag tudott hatni a tűz erőkre, ezáltal egyre több szárazföld alakult ki. Azok
az emberek, akikben a luciferi erők kerekedtek felül, szenvedélyeiknek engedve, viharos
erőket szabadítottak fel a tűztömegben, felszakítva a Föld vékony kérgét. Ezáltal a
lemúriai föld nagy része elpusztult és a lakóinak csak kis része maradt fenn. Miközben az
emberiség megmaradt része Atlantiszra vándorolt, a régi tűzköd nyomai eltűntek és a
levegő sűrű ködtömegekkel volt telített.

Atlantiszi korszak
Atlantisz a mai Európa és Amerika között helyezkedett el. Az ember elvesztette akarati
befolyását a tűz elem felett, de hatalma volt a növényi fejlődés gyorsítására. Az életerőt
uralták, ezzel a levegő és a víz erőire is hatottak. Az Atlantiszra tértek vissza azok a
lelkek, akik régebben a többi bolygóra távoztak, az égitestek szétválásakor. Így alakultak
ki a különböző emberi fajok, amelyek külsőben is különböztek. Az akkori emberi test még
sokkal képlékenyebb volt, lelki és pszihikai erői nagyobbak voltak. A testek a lelki-
szellemi tulajdonságok szerint különböztek, a szellemibb emberek jobban tagoltak és
kisebbek voltak, míg mások nagyra nőttek. Innen erednek a törpékről és óriásokról szóló
legendák.
Mivel a luciferi erők miatt az ember túl korán lépett a Földre, ez az anyag túl sűrűvé
lett a számára, és nem volt többé képes áthatni. Az atlantiszi idő közepe tájától, más,
visszamaradt szellemi lényiségek is hatni kezdtek, és az ember nem látott többé
közvetlenül bele, az anyag mögött jelenlevő szellemibe. Ők az ahrimani lényiségek,
amelyek azt az illúziót keltik, hogy az anyag valami önmagában megálló. Lucifer a
belsőben, az asztráltestben hat, az önzést és a vágyakat növeli, Ahriman pedig eltakarja
a szellemi világot és az anyagot hozza előtérbe. Ez a két szellem tartotta vissza az
embert a fejlődésben. A másik oldalról viszont Lucifer az akarati szabadsághoz,
önállósághoz, Ahriman pedig a teljes tudatossághoz segítette az embert, azáltal, hogy
fizikai-testi tudatossága növekedett.
Az állatok azok a lények, amelyek nem voltak képesek várni és túl korán szálltak le az
anyagba. Azok, akik a legtovább vártak, lágyak maradtak és emberré lettek. Az akkori
emberekről nem találhatunk maradványokat, mert a keményebb részek, porcok és
csontok, csak az atlantiszi idő végefelé kezdtek kialakulni.
Az atlantiszi ember, az élet és magerők uralása mellett, rendkívüli
emlékezőképességgel rendelkezett, de a mai értelemben vett intelligencia, logikus
gondolkodás még nem jellemezte. Az egyes fajokban vérségi összatartozás volt, a
népszellem hatásaként, és a különböző fajok ellenszenvet éreztek egymás iránt. Az
ember képes volt az állati magerőt oly mértékben befolyásolni, hogy állati formákat
emberiekké változtatott át. Innen ered számos mítosz az ember-állat formákról. Az
atlantiszi korszak végén hatalmas „mágusok” léteztek, akik képesek voltak belelátni a
szellemi világba és erőik révén hatni. De voltak olyan emberek is, akikben a mai
intelligencia, számítás, ítélőképesség, kombinálóképesség csírái már megvoltak, ők
akkor még a lenézettek közé tartoztak.
A régi atlantiszi embernél az éteri fej még messzire kinyúlt a fizikai fejből, de később
fokozatosan visszahúzódott, ezáltal alakultak ki a mai gondolkodási, számolási és
ítélőképesség alapjai. Az atlantisziak a magerőkkel uralták járműveiket, amelyeket a
levegőben kormányoztak. Az atlantiszi emberek még látták a vízben, levegőben és
tűzben jelenlevő szellemi lényeket, innen erednek a tündérekről, szilfekről,
szalamanderekről, s egyéb lényekről szóló történetek, amelyeket manapság a fantasy
történetekben használnak fel. A ködtömegek csak fokozatosan tűntek el és így váltak
láthatóvá az égitestek. Mindezeket a folyamatokat világosan leírja a Teremtés könyve.
Amikor a legnagyobb mágusok visszaéltek az erőkkel, olyan folyamatokat indítottak
el, amelyek az atlantiszi kontinens pusztulásához vezettek. Az Atlantiszon voltak
kultuszhelyek, ún. orákulumok, ahol beavatott bölcsek őrizték a tudást. A különböző
fajoknak megvolt a maguk orákulumja, melyek közül a Nap-Orákulum volt a legfőbb. A
Nap-Orákulum vezetője volt a legnagyobb beavatott, aki az utolsó atlantiszi időkben
összegyűjtötte azokat az embereket, akik már nem rendelkeztek a régi szellemi látással,
helyette intellektuális képességeik voltak kialakulóban.
Amikor a fekete mágia használata elindította az atlantiszi kontinens pusztulását és a
víztömegek elkezdték elborítani a kontinenst, a Nap-Orákulum vezetője, Manu vezetése
alatt, az előbb említett embercsoport megkezdte a vándorlását keletre. Nem jutott el
mindenki Ázsiáig, az ő utódaik lettek egyes európai embercsoportok, például a druidák. A
keletre eljutottak Közép-Ázsia belsejébe mentek, a tibeti, ősi kultúra innen ered. A
Himalája hegyeiben fellelhetők még ősrégi emlékek ebből a korból, de ekkor alakult ki az
indiai kultúra is. Más vezetők, más irányokba is haladtak, így alakultak ki később az ókori
civilizációk, mint a perzsa, vagy egyiptomi civilizáció elődei.
 14. Az emberi tudat fejlődése az ókortól napjainkig

Az emberek nagy naívan azt feltételezik, az ember ugyanúgy gondolkodott, érzett és

működött időszámításunk előtt többezer évvel, mint ma. Ráadásul azt is gondolják –
iskolai tanulmányaik következtében – hogy az emberiség fokozatosan fejlődött és az
őskori ember kőszerszámaitól ért el a mai technikai vívmányokig. Mindennek oka, hogy
az ember mai tudatával és gondolkozásmódjával próbálja megérteni a régi korok
emberét, ami jócskán félrevezeti. Lássuk csak mit mond az akasha krónika az emberi
tudat és civilizációk fejlődéséről az Atlantisz elpusztulását követő időszak óta.

A tudat és az ember időszámításunk előtt

Az ember az Atlantisz utáni korszakban, fokozatosan merült bele tudatilag az
anyagba. Először még kevéssé tartotta fontosnak az anyagot, inkább a lelki-szellemi volt
a lényeges számára. Az évezredek alatt azonban kezdett egyre mélyebben
megismerkedni a fizikai anyaggal és átformálni azt. Miközben létrejöttek az ókori
civilizációk, hatalmas építményeket emeltek, jeleként a tudatban végbement változásnak.
A faji, törzsi, családi kötődések egészen időszámításunkig erősek voltak. Sokkal
fontosabb volt, ki melyik néphez tartozott, mint az, hogy kicsoda. A mai tudósok és
régészek a mai gondolkodásukkal – amely javarészt csak az intellektusra korlátozódik –
nem értik meg a régi építmények és alkotások valódi jelentését. Azok az emberek
ugyanis, akik az ókorban különleges épületeket, templomokat építettek, vagy szobrokat
faragtak, még képesek voltak az anyagot létrehozó szellemi erők bizonyos fokú
érzékelésére. Így amikor létrehoztak valamit, abban közreműködött az, amit a
szellemvilágból felfogtak és az anyagi formában a szellemi törvényeket és lényeket is
ábrázolták.
Az ősi, ókori civilizáziók egy része – többezer évvel időszámításunk előtt – olyan
szellemi vezetők irányítása alatt állott, akik tisztában voltak a szellemi és fizikai
univerzum törvényeivel. Valójában ezt nem is választották külön, hiszen a fizikai,
szemmel látható világot a szellemi megjelenésének, külső formájának érzékelték. Ezért
értették és ismerték mélyen a csillagvilágot, és annak jelentőségét bele is szőtték fizikai
építményeikbe, alkotásaikba.
Az évezredek múltával ezek a fejlett ókori civilizációk hanyatlani kezdtek, mert a nagy
szellemi vezetők – ismervén az emberi tudat fejlődésének irányát – fokozatosan
elhagyták a Földet, a vezetést sokkal világibb tudatú embereknek hagyva. A ma ismert
történelem az ókorról, javarészt ezeknek az utódoknak a történelme, akik még
valamennyire ismerték az ősök tudását, de egyre kevésbé értették meg, mert
figyelmükkel a fizikai anyag felé fordultak.
Nem véletlen, hogy később, az időszámításunkat közvetlenül megelőző évezredben
több jelentős individualitás jelent meg, akik még ismerték az ősi bölcsességet, de már az
új korszakra készítették fel az emberiséget. A számos keleti mester között az egyik
legjelentősebb a Buddha, aki a saját erejéből emelkedett az „isteni tudat” szintjére. A
Buddhában még nagyrészt megnyilvánult a régi világ viszonya az anyaghoz. Az ember
akkoriban már eléggé elszakadt a szellemvilágtól, de nem annyira, hogy elfeledkezzen
róla és a fizikai színtérrel még nem azonosult olyan mérékben, mint ma. Ezért a Buddha
tanításaiban még nagy szerepe volt a földi lét szenvedéseiről és a szabadulásról való
tudásnak. Mindazonáltal a Buddha – más, kevésbé ismert isndividualitásokkal
egyetemben – előkészítője volt azoknak az eseményeknek, amelyeknek időszámításunk
kezdetén kellett bekövetkezniük.

Az Én-tudat megerősödése, a Napisten

A legtöbb ókori nép ősi hagyománya előre látta azokat az eseményeket, amelyek
fordulópontot hoznak az emberi tudat számára. Még a kisebb népcsoportok, fajok is
várták és tudták azon lény eljövetelét, akit a Napistennek neveztek.
 Egészen az ő megjelenéséig a vérségi kapcsolatok domináltak, a család, az ősök fája
fontosabb volt, mint az egyén. Az emberek saját fajtájuk, népcsoportjuk iránt éreztek
szeretetet, más népek sokkal inkább közömbösen hagyták őket. A szellemvilág
fokozatosan „elsötétült”, az ember elvesztette régi szellemi látását így a régi tanítások
már csak dogmaként hatottak, miközben megpróbáltak a világban boldogulni.
Pontosan a megfelelő pillanatban lépett be a történelem színpadára, az ősi népek által
Napistennek nevezett entitás, akit a keresztény hagyomány Krisztusnak nevez. A
Krisztusról már szólottunk A bibliai szellemi lények valódi jelentése című egyik előző
fejezetben és bővebben lehet olvasni róla a Krisztus a Napisten és Jézus című cikkben. A
Krisztus lénynek – aki egyben a mindenkiben lakozó Magasabb, vagy Felsőbb Én
szimbolikus képviselője – a Föld, mint bolygóállapot fejlődése idejének közepén kellett
megjelennie. Akkor már készen állt az egyes személyiség arra, hogy önálló egyénként,
akár népétől elszakadva boldoguljon, de egyben magába fogadja az ego felett álló Belső-
Felsőbb Én-t és így a rokoni-vérségi szeretet érzését felválthassa a bárkire kiterjedő,
tiszta, szellemi szeretet. „Aki nem hagyja el apját, anyját, testvéreit... nem lehet a
tanítványom.”
A Krisztus lény a Jézusnak nevezett ember előkészített testébe lépett és csaknem
három éven át abban élt, miközben fokozatosan belemerült abba. Ennek végpontján
teljesen azonosult a fizikai testtel, így történhetett meg, hogy elfogták, megkínozták és
keresztre feszítették. Mindez azt a hatalmas lelki impulzust ébreszti fel az arra készen
álló emberi lelkekben, hogy az „Isten” saját maga tapasztalta meg a földi lét gyötrelmét és
a tudatlanságot, azért, hogy megmutassa az utat ismét felfele a szellemibe. A legnagyobb
áldozatot hozta meg az emberért – egészen a fizikai halálig – hogy felébressze a
mindenkiben ott honoló isteni ént, amely azonos ővele. Ezekután a Nap világossága és
szeretete – azaz a Krisztus szelleme egyesült a Földdel és immár lehetővé vált minden
ember számára, hogy tudatosan, önálló Én-ként, szabadon emelkedhessen magasabb
Én-jéhez. Régebben ez csak akkor volt elérhető, ha a beavatás során az emberi
asztráltestet és én-t kiemelték a fizikai és étertestből, most már a fizikai testben
megtapasztalhatta az ember a magasabb világokat.

Az intellektus megerősödése, a mai gondolkodás

Amint az eredeti keresztény tudás elterjedt és a világi erők alkalmazták, egyben

eszközzé is vált céljaik elérésére. Az ún. egyházi zsinatokon sokmindent meghatároztak,
amit hinni illetve gondolni „kellett” a szellemi dolgokról. Eretnekségnek nyilvánították azt a
hitet, hogy az ember a születése előtt a szellemi világban már létezett volna. A szellem,
lélek, test hármas egységének tanából száműzték a szellemet, az embert testre és
lélekre korlátozva. Ilyen módon az egyház mintegy megalapozta a későbbi
materializmust, hiszen az ember „csak azt gondolhatta”, hogy a lelke a testével együtt
születik. Ezzel együtt, természetesen a reinkarnáció tanai – amelyek fontos részét
képezték az eredeti keresztény tudásnak is – tiltottá váltak és száműzték őket a szent
könyvekből és így a Bibliából is.
Mindezek az események a „sötét középkorhoz” vezettek el. A 6. századtól kezdve a
szellemi Krisztusról egyre kevésbé tudtak. A 2. évezredben az ember gondolkodása
fokozatosan megváltozott. A régi szellemi látás lassanként teljesen eltűnt és az ember
csak fizikai testként érezte magát. Az intuitív, érző lelkületet egyre inkább a racionális,
logikus gondolkodás váltotta fel. A 2. évezred közepe felé közeledve, a rózsakeresztesek
előre látván a közelgő materializmust, azon munkálkodtak, hogy a szellemi tudás
fennmaradjon a következő időszakban. A vallás és a külső tudományok elváltak és a régi
szellemi ismeretek helyett immár külsődleges tudományosság, illetve külön egyházi
tudomny jött létre.
A 19-20. századra elérkezett a materializmus korszaka, amelyben a bal agyféltekés,
logikus, analizáló, mindent racionalizálni akaró gondolkodásmód lépett előtérbe. Az
ember olyan mértékben azonosult fizikai testével, hogy mindent az öt érzékszerve
alapján akar megismerni és azt fogadja el valóságosnak. Ennek eredménye korunk
technikailag fejlett, de csak a fizikai kényelemre és célszerűségekre törekvő technokrata
társadalomja, amely számos problémával küzd. Az elanyagiasodott világszemlélet
hatására az emberiség kis része dőzsöl, miközben milliók éheznek.
A rózsakeresztes áramlat áldásos tevékenységének következtében azonban ma is
elérhető a szellemi megismerés és tudatfejlődés, amelyhez az arra érett lelkek el is
jutnak. Az, hogy az ember teljesen elveszítse a szellemvilággal való kapcsolatot,
szükséges volt ahhoz, hogy önálló, független öntudatra ébredjen. A következő lépés az,
hogy - immár tudatosan – ismét felvegye a kapcsolatot a szellemvilággal, és felismerje
saját, halhatatlan szellemét. A tudat evolúciója efelé halad, persze a maga lassú módján.
 15. A Naplény, akit Krisztusnak neveznek

Akik kicsit részletesebben szeretnék megismerni amiről itt szó van, ajánlom régebbi
cikkeimet (Különböző blogjaimban voltak, de már „magazincikkekben” vannak: Krisztus a
Napisten és Jézus, Korlátlan blog: A 2 Jézus gyermek, Az igazi Krisztus, Krisztus, a
szellemi lény), itt csak főbb vonalakban vázolom fel a lényeget, felhasználva az említett
cikkek anyagát is. Az egész eseménysorozat, amely Földünk fejlődésének új irányt adott
időszámításunk kezdetén, olyan jelentős, s annyi történést foglal magába, hogy a teljes
megértéshez más műveket is ajánlok.
Ezek Rudolf Steinernek a 4 evangéliumról tartott előadássorozatai 4 könyvben, és az
ötödik evangéliumnak nevezett előadássorozat, valamint Emil Bock: Három év című
művét. (Ezek a művek megtalálhatók az interneten is.) Ugyanis a négy evangelista, akik
tudósítottak az eseményekről, más-más oldalról mutatták be a történéseket, s ők maguk
is a beavatás különböző fokain álltak.
Maga az egyház az eltelt két évezred alatt erősen megcsonkította az eredeti tanokat a
saját érdekeinek megfelelően, s ezért például a mai keresztény papok többségének
fogalma sincs a régi tudásról. Bár kialakult a keresztény vallás – amelynek fontos
szerepe van a nyugati civilizációban – a Krisztus szellem nem volt vallási vezető, és nem
is hasonlítható más vallási vezetőkhöz, akik emberek voltak.
Először is különböztessük meg a Jézust, mint embert, s a Krisztust mint naplényt. Az
az entitás, aki Jézusként élt időszámításunk kezdetén, előtte sok reinkarnáción ment át, s
ezen élete volt fejlődésének csúcspontja. Olyan szintre fejlődött, hogy nemcsak többé
nem kellett visszatérnie, de „kelyhévé” válhatott annak a lénynek, aki szoros
kapcsolatban áll a Föld fejlődésével. Az a lény, akit Krisztusnak nevezünk, s a legtöbb
nép hagyományaiban Napistenként szerepel, a Nap-szellem, amely Jézus harmincadik
életévekor mintegy átvette Jézus testét, s fokozatosan azonosult vele. A Jézus entitás
ekkor elhagyta azt.
A könnyebb megértés végett nézzük meg, ki volt Jézus

Ki volt Jézus?
Mint ismert, Máté és Lukács evangéliuma két eltérő Jézus történetet mondanak el. A
Máté féle Jézus a Dávid házának salamoni ágából származik, Betlehemben születik és
három napkeleti mágus látogatja meg. A Lukács féle Jézus a Dávid ház nátáni ágából
származik, akkor születik amikor szülei Názáretből Betlehembe mennek és pásztorok
látogatják meg.
Itt valóban két különböző gyermekről van szó. A salamoni ág Jézusában egy régi nagy
individualitás született újra, aki régebben Zarathustra is volt. Az apa József, a
szeplőtelen fogantatás „lelki-szellemi foganást” jelent. A nátáni Jézus viszont nem
újjászületett lélek, hanem egy új, tiszta entitás volt (bűn nélkül való). Ő egy átalakított,
megtisztított asztráltestet kapott, mégpedig a Buddháét. Tudni kell, hogy a
legmagasabban fejlett individualitások asztrálteste – miután ők már nem használják –
rendelkezésre áll arra alkalmas egyének számára. Tehát a nátáni Jézus megkapta a
Buddha megtisztított asztráltestét, de nem ő volt a Buddha, a Buddha én nem született
meg többet földi testben!
12 éves korában a Salamoni Jézus gyermek elhunyt, de a Zarathustra én a nátáni
Jézus testébe költözött, lévén ennek nem volt földi én-je. József ekkor már özvegy volt és
feleségül vette az ugyancsak özvegy nátáni Jézus anyját.

Ki a Napisten?
Róla már szó esett A Bibliai szellemi lények valódi jelentése című fejezetben is. A
naplények, akikről a Bibliában is szó esik elohák néven, négy szinttel az ember felett álló
lények, akiknek élőhelye a Nap. Krisztus a nap-szellemek vezetője, akit a régi iskola
Logosznak nevezett. Ő a Felsőbb Én képviselője, aki a szimbólumokban mint az isteni Én
jelenik meg, aki feláldozza magát az idő és a tér keresztjén. A Krisztus nem egy személy.
Amikor a Keresztelő megkeresztelte az ekkor már én nélküli Jézust, a Napszellemek
vezetője, a Logosz lépett be az előkészített testbe, amelyet a Jézus Én már elhagyott.
Ezt a Biblia képszerűen egy galamb alászállásával ábrázolja.
Innentől kezdve három éven át a „Napisten-Logosz”, akit nevezhetünk immár
Krisztusnak, fokozatosan egyre mélyebben merült a földi testbe. A három év leteltével
teljesen „emberré lett”, így történhetett meg a keresztrefeszítés.
Amikor a megváltó vére kicsordult a földre, megváltozott a Föld aurája, mert a Krisztus
szellem egyesült a Föld-del. Ezért mondta: „Az én testem, az én vérem”.
Mert a föld termései azóta már az ő testéből vannak, hiszen a Föld teste Krisztus teste.
Krisztus, mint a legfelsőbb szellem képviselője, fokozatosan egyesült a fizikai testtel
és vált egyre emberibbé. Míg először csodaszerű események létrehozására volt képes
szellemi erejével, később – ahogyan elengedte isteni képességeit, hogy olyanná váljon,
mint egy átlagos halandó – küldetése végére odaadta minden szellemi hatalmát. A
kereszten már teljesen olyan volt, mint egy egyszerű ember.

A legnagyobb kérdés: miért kellett mindennek megtörténnie?

Azáltal, hogy a Nap szellemi fényével sugározta be a Földet és azóta immár a Föld
szelleme, új, közvetlen út nyílt minden egyes ember számára a legfelsőbb Én-jével való
azonosságának eléréséhez. Addig a pontig az emberiségben a „vérségi szeretet”, azaz
rokonsági fajbeli szeretet volt erős, azontúl lehetővé vált szeretet egyetemessége.
Ugyanis addig a faj, a nép volt fontos, az egyéni én kevésbé. A Krisztus által vált fontossá
ez egyéniség, az egyedi Én, amely szabad akaratából szerethet mindent, s nem vérségi
kötelékek miatt. A Krisztus előtt a beavatáshoz három napig kellett feküdnie a
beavatandónak, hogy éterteste elhagyja fizikai testét, s a szellemvilágban szerzett
élményeit ezáltal az ember földi tudatába hozza. A Logosz eljövetelével lehetségessé vált
a beavatás enélkül is. Mert a Felsőbb Én a Napisten által immár a fizikai testig hatolt, és
tudatossá vált abban, ezzel kaput nyitott felfelé, a szellemvilágba.
S ami a legfontosabb, a Krisztus által a legfelsőbb szellem vált emberré, lemondva
minden hatalmáról, azért, hogy megtapasztalja azt, amit egy átlagos ember és egyben
megmutassa a visszafelé, a szellemhez vezető utat. Ezzel pedig egy hatalmas, lelket
felemelő érzés kel az emberben, mert az Abszolútum annyira szereti az emberi lényt,
hogy saját maga egy részét áldozta fel annak felébredéséért. Ez az a szellemi tény,
amelyet a ma erőteljesen jelenlevő materialista áramlatok semmissé akarnak tenni
azáltal, hogy csak egy ember Jézus képét vetítik elénk. Ezzel éppen a világtörténelem
legnagyobb jelentőségű eseményétől fosztanák meg az emberiséget.

Tudom, hogy vannak, akik így szólnak: „én nem tudom elviselni azt a gondolatot, hogy
egy nagyszerű lényt így megkínoznak és keresztrefeszítenek, inkább hiszek azoknak,
akik azt állítják, Jézus tovább élt és családot alapított, az nem olyan szörnyű”.

Mindenkinek a maga dolga, miben hisz. A tények az Akasha krónikába vannak

bevésve, s éppen azok az emberek, akik hirdetik, hogy Jézus megnősült és gyermekei
lettek, sosem jutottak el addig a szintig, hogy lássák az Akashát.

Mai korunkban mindig az a népszerű, amely felszabadít, megkérdőjelezi a régi

írásokat, mert az emberek bűntudat nélkül, szabadon akarnak bármilyenek lenni. Ha
elhihetik, hogy Jézus is olyan volt, mint a többi ember, mindenféle közönséges
szokásokkal és élettel, akkor ők is bármit megtehetnek. Csakhogy ezzel éppen az élet és
a létezés legnemesebb ajándékát dobják el maguktól. A Legnagyobb is megtapasztalta a
mi érzéseinket, szenvedéseinket, s szellemként mindmáig itt van, hogy segítsen,
világítson, felemeljen. Ez pedig a Krisztus, akit neveztek Napistennek, Logosznak,
Megváltónak, az a lény, aki 3 évig élt emberi testben.

Ez az egész történet annyira sokrétű, hogy nem csoda, ha a ma embere, aki mindent
gyorsan akar, nem veszi a fáradtságot, hogy mélyebben belemélyedjen a témába. De ha
mégis megteszi, idővel olyan mélységekre jut lelkében, és olyan belső tudás fejlődik ki
benne, hogy egyetlen pillanatot sem sajnál, amelyet erre fordított. Mert minden fizikai
elmúlik, de a szellem örökké jelen van.
 16. A valódi ókori Egyiptom

Amit az iskolában tanultunk az ókori Egyiptomról, csupán halvány felszíne a

valóságnak, főként a későbbi Egyiptomi történelemre és csőlátó történészek
feltételezéseire épül. Az ókori Egyiptomban, s itt főként az óegyiptomi időkre gondolok,
gigantikus tudás volt jelen, a csillagokra és az emberre vonatkozóan. Akik azt állítják, a
piramisokban ábrázolva lett az emberiség története, múltja, s jövője, valamint magas
szellemi tudása, teljesen igazuk van. Még hosszú-hosszú időnek kell eltelnie, hogy
akárcsak töredékét is felfogjuk azoknak a magas szellemi és tudományos ismereteknek,
amelyekkel az egyiptomot irányító szellemi vezetők, fáraók, papok és beavatottjaik
rendelkeztek.

Óegyiptom tudása
Az egyiptológusok abból indulnak ki, hogy az ókori Egyiptom egy technikailag és
szellemileg fejletlen civilizáció volt. Van egy kényelmes elképzelés, amelyet egyszer
kialakítottak az ókori Egyiptomról. Később mindent ehhez igazítottak. Ez idővel tradícióvá
vált, s egyben elvárássá a kutatók felé, az ehhez való igazodáshoz. Na mármost az
egyiptológusoknak van egy betanított „programjuk” amely leírja, hogy milyen volt az ókori
Egyiptom, s ha ettől eltérő felfedezésekre bukkannak, akkor ahelyett, hogy
megváltoztatnák a programot, az új felfedezést erőszakkal beillesztik az elfogadott
nézetekbe, vagy eltussolják. Ennek különböző okai vannak, akit érdekel, utánanézhet, de
ez most nem képezi a cikk fő tárgyát. Természetesen nem akarok általánosítani,
létezhetnek nyitott, „felvilágosult” egyiptológusok, de őket a szakma, s bizonyos
érdekkörök ereje minden bizonnyal elnyomja. (Számos információ napvilágra került már,
pl. Titkolják az egyiptomi felfedezést címmel keresd a cikket a neten).
Az ókori Egyiptom ősi civilizációját azon papok hozták létre, akik az Atlantisz
katasztrófája után, az afrikai kontinensen vetették meg a lábukat. Tudatosan választották
a területet, tudván, hogy a Föld legfontosabb energiavonalainak egy része itt
kereszteződik. Akkoriban még csapadékosabb volt Egyiptom éghajlata, a mai sivatagi
környezet csak később alakult ki, amikor a régi, magas tudású papok – akik befolyásolták
az időjárást is – már elhagyták a földi színteret.
A valódi ókori Egyiptom papjainak tudása felölelte a világmindenségről való tudást, de
ez a tudás nem csupán külső ismeretekből állt, hanem belső tapasztalásból, amelyet
fejlett energiatesteik révén éltek át. Az uralkodó faj megnyúlt koponyája fejlett
idegközpontokat rejtett, amely forma később eltűnt a Földről. Bár technikailag nem
rendelkeztek a ma használatos eszközökkel, sem számítógépekkel, mégis irányítani
voltak képesek az események történését és évezredekre meghatározóan alakítani a
környezetet. Óegyiptom fáraói és főpapjai a szellem legmagasabb fokán álló
individualitások voltak, amelyek a Földön léteztek az emberek között. Teljes mértékben
az emberiség érdekében, és a hozzájuk tartozó egyiptomi kultúra egyéneinek javára
cselekedtek. Az arra alkalmas egyéneket részesítették a magasabb tudásban, tudván,
hogy később majd általuk fog emlékezni az emberiség az egykor létezett tudásra, és újra
elindulhat a felemelkedés útján.
A magasan fejlett szellemi individualitások - fizikai testük halála után - megfelelően
elkészített testei, még évezredeken át sugározták a tiszta szellemi energiákat a
környezetbe. A múmiák által, s általuk a fizikai testhez való kötéssel, előkészítették azt a
kort, amelyben az ember egyre mélyebben kötődni kezdett az anyaghoz. A későbbi
korokban, ahogyan a fejlett individualitások átadták Egyiptomot a sokkal kevesebb
tudással rendelkező, anyagiasabb utódoknak – lévén ez az emberiség fejlődési útja –
ezzel a tudással számtalanszor visszaéltek. Az ókori Egyiptom későbbi időszakaiban
ezek az anyagiasabb egyének negatívan (fekete mágiaként) használták az ősök tudását,
így számos régi sír feltárása veszélyeket rejt magában.
A valódi ókori Egyiptom tudásának (mára már titkainak) elbeszélése jócskán
szétfeszíti egy cikk (sőt egy könyv) kereteit, ezért itt most néhány szóval kitérek az
Ozirisz mítoszra, majd a leglényegesebbre, az egyiptomi piramisok, köztük a nagy
piramis titkaira.
 Az Ozirisz mítosz valódi jelentése
Aki kicsit is járatos az egyiptomi történelemben, vagy misztikum világában, ismeri
Ozirisz, Ízisz és Széth történetét. A maiak azt hiszik, ez csak valamiféle monda, de a
történet a valóságot meséli el, jelképes ábrázolásban. A világosabb megértés végett
érdemes elolvasni A lemúri és az atlantiszi korszak, valamint a Bolygóállapotok fejezeket,
mivel a mítosz által elmondott történet az ember fejlődésének azon korszakában
játszódik, amikor a Hold és a Föld szétvált.
Az alábbiakban csak tömören, vázlatosan ismertetem a lényeget.
Az egyiptomi ember Ozirisznek érezte a Napról érkezett istent. Abban az időszakban,
amikor az emberi lény fizikai teste kialakult, először csak az a szerve volt meg a felső
részében, amely felfogta a fényt. Akkoriban a fény jelentette számára ugyanazt, mint
később a lélegzés.
Az emberi lény folytonosan élőként érezte saját magát, miközben a születést és halált
csak átalakulásként élte meg. Amikor kialakult a tüdő, akkor a lélegzetvétellel együtt a
születés és halál tudata is létrejött. Először a fény és a levegő „testvérek” voltak, de
később a levegő különvált testvérétől. A fény Ozirisz, a levegő Széth.
Tüphon azt jelenti a levegő lehelete. Tüphon, aki egyiptomi nevén Széth, megölte
Oziriszt. Vagyis ezután már levegőt lélegzett magába az ember és ezáltal megismerte a
halált. Amikor a Hold kivált a Földből, Ozirisz is vele együtt távozott azzal a feladattal,
hogy a napsugarakat a Holdról verje vissza a Földre. Ezt jelezték azzal, hogy szekrénybe
(ládába) fektetik. Az, hogy átadták a tengernek, azt jelenti, hogy a Hold a világűr
tengerébe távozott. A Hold növekedésének 14 fázisa van, „Oziriszt 14 részre darabolták”.
Ezzel együtt az ember hátgerincéhez hozzátagolódott a 14 idegszál. A holdtöltétől
újholdig tartó 14 fázis (nap) alatt a Hold meg nem világított felét fordítja a Föld felé. Ez
Ízisz, és hozzá tartozik további 14 idegszál. Mivel a Nap-év hosszabb a Hold-évnél, még
további idegszálaink is vannak.
Az emberi nemek Ízisznek és Ozirisznek a Holdról érkező, váltakozó hatására váltak
szét, férfivá és nővé. Az Ozirisz hatás alatt álló szervezetből nő, az Ízisz hatás alatt álló
szervezetből pedig férfi lett. Ezért a férfiak éterteste női, a nőké pedig férfi jellegű. A tüdő
Ízisz jellegű hatás következménye, a gégefő pedig Ozirisz hatásé. Kettejük gyermeke
Hórusz, amely az ember szíveként nyilvánul meg.
Ozirisz nem más, mint a görögök Apollón-ja. „Apollón a világ lantján játszik”, ez azt
jelenti, a gerincvelő idegszálain keresztül megszólaltatja az emberben a lelki élet
hangjait.
Az előbbi bekezdések forrása a Rudolf Steiner: Egyiptom mítoszai és misztériumai
című mű, aki a részletekre kíváncsi, ebben a könyvben elolvashatja.

Az egyiptomi piramisok titkai – a nagy piramis

Még hogy a piramisok a fáraók temetkezési helyei! Az ősi egyiptomiak, ha ma
élnének, mekkorát nevetnének ezen! Ezt a hatalmas butaságot az iskolákban „ültették”
belénk, abból kiindulva, hogy a fáraók olyan nagy egóval rendelkeztek, amelynek
emlékművének haláluk után is dicsőn kellett állnia. Nos, egyiptom utolsó fáraói már
sokkal inkább „emberiek”, vagyis átlagosabbak voltak, de Óegyiptom fáraói messze
felette álltak minden személyes, egouralta szeszélynek.
Mennyi, de mennyi hülyeséget összehordtak mára azon elmélkedvén, hogyan
építették ezeket! Ha ezek az emberek elolvasnák Elisabeth Haich könyveit, vagy
megtekintenék a Hórusz szeme ismeretterjesztő sorozat 5-6. részét, mindjárt meg is
kapnák a válaszokat. Vagy nem veszik észre ezeket (nem is keresnek), vagy nem veszik
komolyan ezeket a forrásokat.
A piramisok a Föld energiavonalai mentén épültek, energiatranszformátorokként
működtek. A piramisokban az arra felkészített egyének energiatesteit magasabb
energiaáramokba kapcsolták, így személyes tapasztalat által jutottak a természet és a
mindenség mélyebb megismeréséhez. A nagy piramis – amelynek semmi köze
Kheopszhoz, és sokkal-sokkal régebben építették – volt a legfőbb beavató piramis. A
hosszú évek alatt felkészített jelöltek itt kapták meg a beavatást, a legfőbb titkokba. A
beavatás során, a beavatandót három és fél napon keresztül, a halálhoz hasonló
állapotba hozták. Ezalatt nemcsak asztrálteste és én-je hagyta el fizikai testét, hanem
időlegesen éterteste is elvált, így az asztráltest élményei az étertestbe is belevésődtek. A
beavatandó első kézből ismerte meg a szellemi világot, és élményei tetőpontján
tudatosult benne a mindenséget mozgató kozmikus erő, minden létező eredete, az
Isten(ség), az Abszolútum. Újra magához térve fizikai testében tudatosan emlékezett
minderre és immár „megvilágosodottként” élt tovább.
A piramisokat nem rabszolgák építették! Ezekhez a fenséges műalkotásokhoz –
amelyek tökéletesen arányosak, teljesen simák voltak, a tetejükön arannyal – nem
emberi erőt használtak fel. Az építőmesterek a legmagasabb fokon álló papok voltak, akik
a természet törvényeinek ismeretében, súlytalanná tették a legnagyobb szikladarabokat
is, a felesleges részeket dematerializálták és a tökéletes alakú köveket a helyükre
illesztették.
Azon emberek elődei, akikből később a rabszolgák lettek, nem voltak túlzottan
értelmesek, többé-kevésbé álomszerű állapotban éltek, ezáltal fizikai erejük messze
meghaladta azt, amire a mai ember képes. Őket szintén használták egyes építmények
létrehozásakor.

Mai „emlékeink” a valódi ókori Egyiptomról

Mivel az ember nem csak egyszer él a Földön – bármennyire is szerette volna ezt
elhitetni az egyház, saját érdekei miatt – legtöbbünk ott volt az ókori Egyiptomban. Mai
korunk az Egyiptomi tükörképe, de már a régi képességek elvesztésével - csupán az
értelem által - fedezzük fel újra ugyanazokat az igazságokat, amelyeket akkor tanultunk.
Az utóbbi évszázadokban mindazt, amit az egyiptomi korban láttunk és megtanultunk,
materialista módon értelmeztük újra. Így például az állatalakok – amelyek az ember
állatformájú elődjeinek fejlődését voltak hivatottak jelképezni, és amelyeket a
hieroglifákon láttunk - újra megjelentek elménkben, de immár csak fizikai alakokként, így
jött létre a Darwin-i evolúciós elmélet.
A mágikus vonzódás, amely számos embert az egyiptomi piramisok megtekintésére
ösztönzi, tudatalatti emlék egy letűnt korról, amelyben élőben láttuk, eredeti
szépségükben őket. Akkor még „istenek” (magas szellemi tudattal rendelkező fáraók és
papok) jártak a Földön és első kézből jutottunk az Abszolútum titkaihoz.

Könyvek, amelyeket mindenképp érdemes elolvasni Egyiptommal kapcsolatban:

Elisabeth Haich: Beavatás – Óegyiptomi misztériumok

Paul Brunton: Egyiptom titkai
Woldemar von Uxkull: Egyiptom beavatási útja
Joan Grant: Anubis – A bölcsesség könyve
Grace Cooke: A megvilágosodottak

Filmek és sorozatok:

Hórusz szeme – ismeretterjesztő sorozat

A piramisok tikainak leleplezése – ismeretterjesztő dokumentumfilm
 17. Az idő titka

„A holnap már elmúlt és a tegnap még el sem kezdődött.”

Eyn

Ha az Olvasó figyelemmel kísérte az eddigi cikkeket – különös tekintettel az

Abszolútum – Metafizikai alapfogalmak – című fejezetre, valamelyes képet alkotott már
arról, hogy az idő, csakúgy mint a tér, csupán az Abszolútum egy aspektusa.
Mivel az idő a Létezés része, relatív és viszonylagos, de nem abszolút. Ami azt jelenti,
hogy csupán bizonyos keretek között érvényes. Az idő kérdése az egyik olyan dolog,
amely messze túlmegy az értelem felfogta határokon, mivel az értelem, mint dolog,
szintén az időben nyilvánul meg.
Az idő az a dolog, amelynek a kérdésében a modern fizika és a metafizika találkozik.
Einstein felfedezései és a kvantumfizika megjelenése óta tisztában vagyunk vele, hogy
az idő, mint olyan, teljesen „megváltozik” fénysebesség közelében, vagy például a
titokzatos fekete lyukaknál, ahol egyébként is semmivé lesznek az általános fizikai
törvények.

Az idő titka

„Az idő önmagába érő folyamatosság. Az idő eleje és vége egymásba folyik. Semmi sem
ér véget és semmi sem oszlik fel az időben; semmi sincs, ami az időben kezdődött és
befejeződött volna.
Az idő az érzékszervek által teremtett kerék, amelyet az érzékszervek hoznak
mozgásba a térben.”
Mikhail Naimy: Mirdad könyve

Hogyan lehet, hogy két különböző szemlélő számára teljesen különböző idő telik el,
ugyanazon időtartam alatt? Például minél nagyobb sebességgel utazik valaki, annál
jobban lelassul számára az idő. Nyilván ez kis sebességeknél nem észrevehető, de a
fénysebesség közelében (ha az ember képes lenne olyan gyorsan utazni), az idő
számára annyira lelassul, hogy amit ő perceknek él át, álló társa számára évtizedeket
jelenthet.
A másik érdekes és „szórakoztató” dolog, az időzónák kérdése. Hogyan dolgozhatunk
egy nap 36 órát? Egy adott napon kelet felé haladunk, jónéhány időzónával arrébb, ahol
elvégezzük feladatainkat, majd visszatérünk nyugatra – akár körbe – ahol még mondjuk
délután van, miközben keletebbre már rég másnap. Vicces, de miközben biológiai óránk
szerint másfél nap is eltelt, „valójában” csupán egy. Vagyis az idő nem más, mint egy
viszonyítási érték, jelen esetben a Föld forgása.
A fentebbiekből kitűnik, hogy az idő a mozgással kapcsolatban áll, s természetesen a
változással, mert ha minden mozdulatlan lenne, elveszítené értelmét. Mi tehát az idő
titka? Mi is, mint biológiai lények, az idő részesei vagyunk, ezért számunkra az idő
„folyása” mindennapi valóságnak tűnik, amit érzékeink által tapasztalunk. De nemcsak a
fizikai dimenziókban van ez így, hanem bizonyos fokig a szellemi régiókban is jelen van
az idő. Ez konkrétan az asztrális szféráknak nevezett dimenziókra érvényes, ahol a tér
már könnyedén áthidalható, de az idő még nem. A magasabb szinten elhelyezkedő
mentális szférákban azonban az idő is elveszti jelentőségét.

Az idő titka: minden egyszerre létezik

Ez az a pont, ahol az általános emberi értelem elveszti a fonalat. Pedig
tulajdonképpen tényleg így van, csak egy valóság van, ezért minden egyszerre kell
létezzen. Mert ha nem így lenne, „a minden hova haladna”? Lehet e a teljes teljesebb, az
egész egészebb, a tökéletes tökéletesebb? Ezért van az, hogy az idő nem lehet maga a
valóság, hanem csak egy alternatív valóság, amely viszonyítás kérdése.
Csakhogy, ha minden egyszerre létezik, mi a helyzet a múltból a jövőbe haladás
képzetével? Hogyan működik az ok és okozat törvénye, ha nincs múlt és jövő? Miképpen
lehetséges fejlődés?
A legjobb, ha úgy képzeljük el az időt, mint egy gömböt, amelynek minden része
folyamatos alakulásban van, és minden része folyamatosan kommunikál egymással.
Tehát a „múlt” és a „jövő” szüntelenül kommunikál, és hatással van egymásra.
Na mármost az emberi lény által megtapasztalt létezésforma – gyakorlati okok miatt -
magában foglalja az időben való létezés, az időnek a múlt-jelen-jövő –ként való
érzékelését. Mindebben az a paradoxon hogy konkrétan egyik sem érzékelhető, mert a
jelen a következő pillanatban már múlt, a jövő máris jelen, és... hol is a jelen? A pillanat
„megfoghatatlan”.
Tudni kell, hogy léteznek más valóságrendszerek és tudati szintek, ahol az időnek
effajta felfogása nem létezik. Az emberi lény magasabb tudata számára is – amely a
legtöbb ember számára még tudatalatti – így van ez. Különböző álomállapotokban – ha
az ember megtanulja megfigyelni ezeket – más-más időérvényességi élményeket
élhetünk át. Akik odafigyelnek álmaikra talán tapasztalták is, hogy „odaát” párhuzamosan
több életünk is zajlik, amelyeknek megvan a maguk logikája, de időbeliségben teljesen
más kontinuitást vesznek fel.

Az idő többszörös!
Az idő témáját nehéz lenne anélkül kifejteni, hogy legalább részben ne érintenénk a
lehetségességek világát. Az emberi tudat jelenlegi szintjén egy adott idővonalra
összpontosít. Most képzeljünk el egy idővonalat a térben. A vonal mellett, felett, és alatt is
halad egy-egy vonal. A vonalak bizonyos pontokon kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a
vonalak egy sokkal nagyobb vonalhálózat részei. Egy bizonyos ponton ezek is
kapcsolódnak egymással. Van egy felfoghatatlan „pont”, ahol az összes vonal összeér.
Mi jelenleg csupán az egyik vonalat érzékeljük, azt amelyiken haladunk.
Álomállapotainkban ellátogatunk a szomszédos vonalakra is. Ennek a hálózatnak
bizonyos pontjaiból számos vonalat át lehet látni. A „mi vonalunkon” az egyik irányba
haladunk – ezt nevezzük jövőnek – és a másikat látjuk; ezt múltnak hívjuk. Amikor valami
miatt megváltozik a tudatállapotunk, álmodunk, meditálunk, sokk ér, (vagy vannak, akik
tudatmódosító szert használnak), akkor előfordulhat, hogy „előrefelé” is látunk, vagyis
belepillantunk a jövőbe, illetve más idővonalakba.
Felmerül a kérdés, hogyan lehet hatással a jövő a múltra, egyáltalán lehet e? A
Karma és/vagy szabad akarat című régebbi fejezet segítséget nyújthat ennek
megértésében. Meg kell különböztetni a választott és a lehetséges „útvonalakat”. Mielőtt
bárki félreértené, a lehetséges nem azt jelenti, hogy nem valóságos, hanem azt, hogy a
jelenleg választott úton nem érzékelhető. Tehát az ember jelenlegi tudatszintjén ez
érvényes: a múlt már elmúlt, a jövőt alakítjuk. A Szellemnek, így az emberi Én –nek is sok
része van, amelynek csak az egyik része az, amelyet most önmagunknak ismerünk. Más
részeink – amelyeknek ugyanúgy megvan a maguk önazonossága – más eseményeket
élnek át. Egyik sem kevésbé érvényes a másiknál.
Léteznek „játékszabályok”, úgynevezett keretek, amelyek értelmet adnak az egész
folyamatnak. Az egyik ilyen, hogy egy adott útvonal nem mehet összevissza. Vagyis a
múltadat nem teheted semmissé, és jelen állapotodból kiindulva a jövő sem lehet
akármilyen. Azonban, ha „végigértél” egy útvonalon, egy másik következik, és annak a
szabályai lesznek érvényesek. A fejlettebb szinteken szabadon választhatók olyan
útvonalak, amelyek teljesen eltérőek lehetnek az általunk eddig ismerttől. Ezeken a
szinteken nincsen olyan korlátozás, hogy csak a múltból haladhatunk a jövő felé, az
események szabadon alakíthatóak. Egy még magasabb szintről pedig „látszik” hogy
minden egyszerre zajlik.
Tehát a Te előző életed, a jövendő, vagy bármelyik, most van. Ezen a ponton a
hagyományos módon gondolkodók ki szoktak akadni. Az a helyzet, hogy sok-sok éned
van, amelyik mind Te vagy, de külön-külön is megvan az érvényességük. Közönséges
éberállapotban csak az egyik vagy a sok közül. Ha képes vagy magasabb tudatállapotba
emelkedni, érzékelheted a többi én –t is és egy bizonyos szinten azt az Én-t is, aki mind.
Ez az az Én, aki számára az idő nem a valóság, de azáltal, hogy a részei az „idő-ben”
jelennek meg, tapasztalatot, s ezáltal tudatosságot jelentenek számára.
Amikor valaki elér egy magasabb tudatszintet, képessé válik másik idővonalat
érzékelni, s abba átlépni. A másik idővonalhoz másik „múlt” tartozik, s onnantól az az ő
múltja. Ettől nem szűnt meg a régi, de az az ő számára már nem érvényes. Mivel ő
megváltozott – vagyis magasabb fejlettségi szintet ért el – elérhetővé válnak számára
más létezés és időformák. Innentől a régi már csak egy része, amely sosem veszik el, de
szabadon alakíthat ki új idővonalakat, amelyek ugyanúgy érvényesek.

„...aki képtelen megszabadulni az időbeli egymásutániság nézőpontjától és minden

dolgot egyidejűségben szemlélni, az a metafizikai rend felfogására sem képes. Aki igazi
metafizikai megimeréshez akar jutni, annak legelőször az idő fölé kell helyezkednie.”
René Guénon
 18. A táplálkozás és a spirituális fejlődés

Az általunk táplálkozás által felvett anyag hatással bír szellemi testeinkre is. Ennek a
hatásnak milyenségében a táplálékoktól függően óriási különbségek vannak. Az emberek
azt hiszik, és a tudomány is azt állítja, hogy a táplálék egy része beépül a szervezetbe.
Valójában a táplálék csak ösztönzőerőként funkcionál, az ember energiateste(i), építi(k)
fel a szervezetet.
A materiális tudomány ha megvizsgál valamely táplálékot, nem tesz mást, mint
csupán alkotóelemeire bontja. Csakhogy ha ezeket az alkotóelemeket ugyanolyan
arányban „összerakják”, mégsem lesz belőle az adott táplálék. Egész egyszerűen azért,
mert csak a fizikai alkotóelemeket veszik figyelembe, a szellemit nem. Márpedig a
táplálékokat, s általában az anyagokat valamilyen szellemi erő tartja egybe, s alkotja,
máskülönben bárki tudna ugyanolyan anyagokat előállítani, mint a természetben
fellelhetők.
Spirituális szempontból a hús a legkevésbé előnyös, a növények jobbak, s bizonyos
ásványok, növényi nedvek még inkább. Ennek az, az oka, ha az állati élettől haladunk az
ásványi felé, ezek mindinkább segítik a szellem „szabadságát” az anyagtól. Ennek okán a
spirituális iskolákban a táplálkozás mindig meg volt határozva, főleg növényi élelemből
állt. A beavatások előtt pedig még inkább „tisztább” anyagokat kaptak a tanulók.
A táplálkozással kapcsolatban rengeteg anyag jelent meg az utóbbi évszázadokban, s
ezek egy része olykor ellentmondhat egymásnak. Itt most a lelki-szellemi fejlődés és az
egészség szempontjából vázolok fel néhány alapelvet. Általában ami a lelki-szellemi
fejlődést szolgálja, az egészséges és fordítva. Először tisztázzuk a hús-növényi
táplálkozás előnyeit és hátrányait. A továbbiakban a Személyiségépítés táplálkozással
című cikkemből is felhasználok magyarázatokat.

Növényi, vagy állati eredetű ételt együnk?

Általánosságban a növényi táplálék erősebbé, tesz, míg az állati eredetű megbetegít.
De ez nem jelenti azt, hogy most mindenkinek csak növényt kellene ennie, ugyanis nem
mindenkinek jó az. Ezt bővebben is kifejtem, de előbb lássunk néhány okot, miért jobb a
növényi táplálék. Ehhez felhasználtam Rudolf Steiner előadásait is.
„A táplálkozás feldolgozása a szervezetben egy folyamat, amelyet a növény egy
bizonyos pontig visz, de az állat tovább. A növény az élettelen anyagokat feldolgozza a
szervesség egy bizonyos fokáig. Az emberi organizmus képes arra, hogy ezt a
szervezési folyamatot átvegye és továbbvigye. Az állat szintén továbbviszi a növény
organizációs folyamatát. Aki húst eszik, nem dolgozik ezen a folyamaton amin az állat,
mert az állat már elvégezte helyette. Nincs szüksége arra, hogy belső erőihez forduljon,
mint a növény esetében, így ezek az erők felhasználatlanok maradnak. Az állat a növény
organizmusát már egy elég magas fokra felvitte és az embernek innét kell folytatnia. De
egy organizmus jóléte nem abban áll, hogy a lehető legkevesebbet végezze el, hanem
abból, hogy minden erejét valóban működtethesse. Amikor az ember húst eszik, úgy tesz
ezekkel az erőkkel, mintha azt mondaná, lemondok a bal karomról és megkötözöm, ne
lehessen azt használni. Mindaz, amit az emberi organizmusban így tétlenségre idéznek,
azt idézi elő, hogy az érdekelt szervezetek – amelyek egyébként tevékenyek lennének –
parlagon hevernek, megbénulnak, megkeményednek. Az ember így organizmusának egy
részét megbénítja és ezt a részét élete folyamán idegen testként hordozza magában.
Nem fejleszti magában azokat az erőket amelyeket működtetnie kell, amikor növényi
élelmet vesz magához.
Ezek az erők azonban jelen vannak bennünk, s ha nem használjuk őket, önmaguktól
működnek, pl. méreganyagokat termelnek. Ha növényeket eszünk, munkaképesebbek
leszünk, mivel a szervezet megszokja, hogy bizonyos erőket hozzon fel bensejéből, míg
amikor húst eszünk, ezek a szervezetet zavaró erőkké változnak. A húsevő állatok
szervezete arra alakult ki és bélrendszerük rövid, míg az emberé sokkal hosszabb.
A hústáplálék hatására a vörösvértestek nehezebbek és sötétebbek, a vér hajlamos
lesz az alvadásra, míg növényi táplálék esetén a vérsejtek süllyedése sokkal kisebb
mértékű. Az állatvilágból eredő táplálék másként hat az ember idegrendszerére. Az állati
táplálék elősegíti a harag, az előítéletek és az agresszivitás kifejlődését, indulatokat és
szenvedélyeket kelt. Növényi táplálkozás esetén az ember saját maga építi fel
idegrendszerét és fel tud nézni a dolgok nagy összefüggéseire, amelyek túlemelik az
előítéletek hatásain. Az inkább szellemi adottságokkal rendelkező, békés népek főleg
növényi táplálékot fogyasztanak, míg az állati táplálékot fogyasztó népek harciasak,
vakmerőek, háborúskodóak.”
Mielőtt félreértés esne, Steiner ezzel együtt nem azt mondta, hogy mindenkinek jobb
ha áttér a növényi étkekre, hanem azt, hogy a szellemi fejlődés és a táplálkozás
kapcsolatban áll egymással és ha valaki csupán azért vált csak növényi táplálkozásra,
mert logikusan megértette, többet árt, mint használ magának.
Az ember szellemi fejlődésében van egy pont, amikor ösztönösen érezni kezdi, hogy
mely táplálék előnyös számára. Amikor valaki undort érez a húsétel iránt (egyes
esetekben ez gyermekkorban is megjelenhet már, bár itt több tényezőt kell figyelembe
venni) és belsőleg olyan vágya van, hogy inkább a növényi táplálék elégíti ki, akkor
érdemes áttérnie. De ez nem egyik napról a másikra történik, hanem fokozatosan.
Tiszta őrültség lenne csak azért áttérni a vegetariánus étkezésre, mert valaki azt mondta.
Tehát, ha valaki húsevő és imádja, semmiképp ne hagyja abba, akkor sem, ha
meggyőzik róla. Mert az átállást belső, szellemi-lelki folyamatoknak is meg kell előznie.
Ellenben ha valaki régóta vágyat érez a vegetarianizmusra és nem kívánja a húst,
érdemes megfontolni a dolgot, de az átállás akkor is fokozatos legyen. A növényi
étkezésre még visszatérünk, de haladjunk tovább.

A folyadékok
A folyadékok esetében hasonló a helyzet, mint a szilárd táplálkozással, minél
természetesebb valami, annál jobb, és minél több benne a mesterséges anyag, annál
károsabb.
Nézzük először, melyek azok a folyadékok, amelyeket a szellemi fejlődést is
figyelembe vevő, vagy akárcsak az egészséges életmódot szem előtt tartó egyén jobb,
ha elkerül.
A szénsavas üdítők nagy mennyiségben tartalmaznak cukrot, gyakori fogyasztásuk
hozzájárulhat az elhízáshoz. Ezen üdítők savanyúságát foszforsavval szabályozzák, ami
megköti a szervezetben a kalciumot, így az nem tud felszívódni, ezenkívül csökkentik a
véroxigén szintet. Közülük is az egyik legkárosabb a kóla, amelyet kis túlzással
testbontónak nevezhetünk, bár függőséget is okozhat.
A gyümölcstartalmú italok nagy része csak nagyon kevés gyümölcsöt tartalmaz, cukrot
és adalékanyagokat annál inkább. A gyümölcsitalok kissé jobbak, a nektárok pedig már
negyedrészben gyümölcsöt tartalmaznak.
Az alkohol nem csupán a fizikai szervezet, de a szellem számára is méreg. Nem
akarok kitérni itt számos negatív hatására, azt mindenkinek tudnia kell, hogy a szellemi,
lelki fejlődést nagymértékben akadályozza. Bizonyos, nem túl nagy alkoholtartalmú
italoknak, kis mennyiségben lehetnek pozitív hatásaik, de ezt a mennyiséget nem szabad
túllépni.
A csapvíznél a fertőtlenítésre használt klór magához vonzza az aktív részecskéket és
ezzel rontja a sejtek működési feltételeit. A klór önmagában is veszélyes, károsíthatja az
agyat, az emésztőszerveket, az érfalat és a vízben levő egyéb anyagokkal reakcióba
lépve újabb káros vegyületek keletkezhetnek.
Az ásványvizekkel kapcsolatos fő probléma, hogy a bennük levő ásványi anyagok
szervetlenek. Ezek bejutnak a vérkeringésbe, de nem hatolnak be a sejtjeinkbe, mert a
sejthártya nem ereszti át őket. Sejtjeink csupán a már megkötött és szervessé vált
ásványi anyagokat veszik fel. A szervetlen ásványi anyagok szükségtelen bevitele növeli
a vérkeringési zavarokat (meszes erek, magas vérnyomás, szívinfarktus, agyvérzés,
epekő, vesekő).
A tej alapvetően pozitív és jó hatású folyadék lehetne, hátránya, hogy a tehéntej
kazeint tartalmaz, amit az emberi szervezet kb. 5 éves koráig tud feldolgozni, később már
nem. Több más okból sem előnyös a tej fogyasztása, amire most nem térek ki, azt
azonban tudni kell, hogy mára olyan nagy a tej gazdasági propagandája, hogy el vannak
nyomva az ellene szóló hangok.
A kávénak vannak előnyei is, de erős „doppingszer” és sokak számára olyan
függőséget okoz, mint pl. a dohányzás.
A különböző méregtelenítő teák hasznosak, mert eltávolítják a szervezetben keringő
méreganyagokat, de csak kúraszerűen alkalmazhatók, nem folyamatosan és a letapadt,
rögzült méreganyagokat nem képesek eltávolítani.
Akkor mégis mit igyunk?
Ha valaki édesre vágyik, a 100%-os gyümölcslevek még a legmegfelelőbbek, mert
cukrot és tartósítóanyagokat nem tartalmazhatnak. De azért vásárlás előtt érdemes
elolvasni, mi áll a dobozon, azonkívül egyeseknek a cukortartalmuk és savasságuk miatt
ezek is gondot okozhatnak...
A természetben található tiszta forrásvizek a legalkalmasabbak emberi fogyasztásra és
hatásukat tekintve is a legüdítőbbek. Ilyenek, ha valaki nem jut ki a természetbe, a boltok
egy részében is kaphatók.
Vannak más, szintén egészséges folyadékok, ezeknek érdemes utánanézni.
Jómagam a kínai shaolin papok által másfél évezrede kifejlesztett Calli teát iszom, így
nincs szükségem kávéra, a letapadt méreganyagokat is eltávolítja és számos előnyös
hatása mellett nem csak fizikailag érzem könnyűnek magam, hanem a szellemi
koncentrációt és tisztaságot is fokozza.

Különböző étrendek és javaslatok – melyik a jobb?

Több, nagyon jó táplálkozási rendszer létezik, de nem lehet azt mondani, hogy egy
adott rendszer mindenki számára jó. Ugyanis vannak emberek, akik szinte bármit
megehetnek, nekik semmi sem árt (persze sokminden csak évtizedek múltán derül ki),
míg egyesek majd mindenre allergiásak. Az is lényeges ki melyik népcsoporthoz tartozik
és hol él. Sőt, az is számit, kinek milyen a személyisége, a temperamentuma. A táplálék
befolyással van a személyiségre.
Csupán néhány ismertebb táplálkozásformára térek ki összehasonlítási alapként.
Az indiai ájurvéda tanításai – amelyek az egészséget, az életmódot és a
testalkattípusokat összekötik – egy ősi tudáson alapuló rendszer, amelyet érdemes
figyelembe venni.
A paleós táplálkozás arra épül amit az őseink ettek több évezrede, még a földművelés
megkezdése előtt. Előnye, hogy felhívja a figyelmet a tejtermékekben és a
gabonatermékekben rejlő veszélyekre. Napjainkban nagy divatja van a
gabonanövényekből készült étkeknek és a közvélemény nagyon egészségesnek hiszi
ezeket, de ebben nagyban közrejátszik ezek marketingje is. Az egyik hátránya a paleo
felfogásnak, hogy nem veszi figyelembe a szellemit, csak abból indul ki amit az
“ősember” evett, márpedig az előző fejezetekből már tudjuk, hogy az emberi faj
kialakulásának tudományosan elfogadott evolúciója csak részigazság. A másik hátránya,
hogy nem különösebben tart a húsféléktől. Ugyan a paleós étrendben sem elfogadottak a
túlzottan zsíros dolgok, de a húst, mint táplálékot csaknem egyenrangúnak veszi a
növényi táplálékkal. Ahhoz képest, ami általában az egészséges táplálkozásról elterjedt,
mégis azt kell mondani, a paleós diéta egy óriási előrelépés, számos betegséget lehet
megelőzni illetve elkerülni ezáltal.
A fentebb már érintett vegetariánus étkezés nagy előnye a húsoktól való
távolmaradás, amely hosszabbá, teljesebbé teszi az életet. De mint kifejtettük, ez sem
mindenkinek való. A vegetariánus étkezés hátránya, hogy ha a tejtermékeket esetleg el is
hagyja, a gabonatermékekről semmi rosszat nem feltételez.
A Testkontroll könyv és táplálkozásmód a szervezet periódusaira épül, úgymint
kiválasztás, felvétel és beépülés. Ezért a délelőtti időszakban (4-12 óráig) főként csak
gyümölcsöt javasol, a délutáni időszakban (12-20 óráig) minden mást, és este (20-4
óráig) az emésztőrendszer pihetetését. Fehérje és keményítőtartalmú ételek együttes
fogyasztását nem javasolják (pl. hús burgonyával), hanem fehérjét zöldséggel, vagy
keményítőt zöldséggel. A gyümölcsöt külön kell enni és az étkezés közben, illetve utána
nem szabad inni. A tejet nem ajánlják, a húst sem javasolják, bár nem is tiltják, s
általában az egészségtelen dolgokat sem, mint üdítők, édességek. A testkontroll szerinti
étkezésben sok igazság van, de például az, hogy reggel csak gyümölcsöt együnk, nem
mindenki számára jó. Vannak, akiknek remekül beválik, de azoknak, akik olyan
szervezetűek, amely gyorsan “lehűl”, nem javasolt.
Az ember számára megfelelő élelmiszereket vércsoportok szerint is osztályozzák.
Tehát az eddigi szempontok mellett még azt is figyelembe véve alakítható ki a “tökéletes”
étrend. Ebbe azonban már nem megyek bele, mert az embereknek előbb-utóbb a sok-
sok korlátozás láttán olyan érzése támad, szinte alig marad élelmiszer, amit ehet.
 Mit és hogyan együnk?
Akkor most mégis hogyan táplálkozzunk egészségesen, úgy, hogy az testünknek-
lelkünknek egyaránt megfeleljen?
Már több évtizede, gyermekkorom óta foglalkoztat a téma és el kell mondjam, mindig
tanulok valami újat. Ha eddig nem tettem volna elégszer, ismét megemlítem, nem
ismerek olyan táplálkozási módot, amely minden embernek egyformán jó lenne. De
vannak alapvető elvek, amelyeket fontos ismerni.
Először is mindenféle mesterséges adalék, színezék, finomított szénhidrát és cukor –
hadd ne soroljam tovább – nem természetes a szervezet számára és csökkenti annak
ellenállóerejét, élettartamát. Tehát minden olyan dolog, amelyben ezek jelen vannak,
kerülendő. Most bizonyára nagyon sokan felsóhajtanak, hogy akkor alig valamit lehet
enni. Ez azonban nem így van. Rengeteg egészséges alapanyagokból és egészséges
módon elkészített táplálék (vagy recept) létezik, csak utána kell nézni. Az élvezeti cikkek
többsége – beleértve a különböző cukrozott italokat és édességeket – káros, de
szerencsére van számos egészséges édesség is. Csakhogy ezeket kevese(bbe)n
ismerik! Nem csupán a gyümölcsökre kell gondolni, számos édes – vagy akár sós –
finomság van már, amelyekhez nem szükséges egészségkárosító, mesterséges anyag.
Jelen könyv kereteibe nem fér bele, hogy ezekre is kitérjek, akit érdekel, talál róluk
információkat.
Ha a főbb élelmiszercsoportokat vesszük, akkor a következőképpen áll a helyzet. Mint
eddig kiderült, a mesterséges anyagokkal vegyített élelmiszerek kerülendők, tehát ezt
most nem hozom elő újra. Ha valaki nincsen annyira oda a húsfélékért, a legjobb, ha
teljesen elhagyja, vagy ha nem, akkor inkább halat fogyasszon, vagy legalább sovány
húsokat (inkább szárnyas, mint pl. disznó). Erre szokták mondani, hogy már a halak
(főként a tengeri) sem egészségesek a vizek szennyezettsége miatt. Ez sajnos
lehetséges, de reméljük, vannak kivételek. Ha valaki halat sem fogyaszt, érdemes
odafigyelnie az Omega 3 zsírsavra, amely fontos a szervezet számára. Általában a
növényi forrásokat szokták javasolni, de ezek többségében túl magas az Omega 6
aránya, amely többek közt a gyulladásokhoz is közrejárulhat. Szerencsére kaphatóak
halból kivont Omega 3 készítmények, bár érdemes odafigyelni ezek eredetére,
minőségére.
Cukor helyett ajánlott a méz, amely spirituális szempontból is magasrendű. Számos
előnye van amely miatt érdemes fogyasztani, de egyszerre csak kis mennyiséget.
Ami a tejet illeti, az egyetlen jó tej: az anyatej. Más emlősök teje nem természetes az
ember számára, még akkor sem, ha sok fontos anyagot tartalmaz. Több gond is van
ezekkel, bár ezek sokszor nem olyan szembetűnőek, hogy valaki észrevegye. Az egyik a
fentebb már említett kazein, a másik például a laktózérzékenység, amely egyre több
embert érint. Másrészről a tej a kelleténél jobban terheli a veséket, és a fehérjéje is
számos allergiát okozhat. Ráadásul mára a tejek többsége egy olyan termelés része,
amelynek célja a minél több eladás, az állatokat szinte gépként használva. Mindettől
függetlenül függetlenül tudom, vannak, akiknek semmi bajuk a tejtől. Nem akarom
mindenáron elriasztani őket, ha szeretik, hát igyák, de mértékkel! A tejtermékek általában
kerülendők, hogy pontosan melyik, hogyan, miért, annak kifejtésére e rövid írás terében
nem térhetünk ki. Igen, bizonyos tejtermékeknek kedvező élettani hatásaik is vannak.
Hogy pontosan hogyan áll a helyzet, aki kíváncsi, nézzen utána!
A gabonatermékek a búzával az élen, de beleértve az árpát, rozst és társaikat már
nem nevezhetők természetes eredetűeknek. Emellett a bennük található glutén is sok
problémát okozhat. Ha valaki mindenképpen fogyasztani akar ilyen termékeket, akkor
válassza a teljes kiőrlésű formájukat, az sem igazán jó, de bizonyos szempontból
előnyösebb. Ha pedig valaki ragaszkodik a kenyérfélékhez, lehet lenmaglisztből,
mandulalisztből, tökmaglisztből, kendermag, vagy szezámmaglisztből is kenyeret
készíteni.
A gyömölcsök nagyon jók és mindennap érdemes őket fogyasztani. De arra
ügyeljünk, hogy ezek többségét a mi éghajlatunkon élő gyömölcsök alkossák, mert azok
a legalkalmasabbak szervezetünk számára.
A zöldségek állnak talán a legelőkelőbb helyen a pozitív élelmek csoportjai közt.
Azonban nem minden zöldség egyformán hasznos és jó. Általában a hüvelyesek
egyrésze nem feltétlen jó a bennük található lektin miatt, ennek pontos okait el lehet
olvasni más forrásokban. A zöldségekkel és általában a növényekkel kapcsolatban is
érdemes tudni, a növények termése és virága altestünkre hat, a száruk a testünk
középső részére, a gyökér pedig a fejre. Így például a burgonya, amely a földben a
növény gumója, a fejre hat. Kismértékben hasznos lehet, de nem jó túl sokat enni belőle,
mert megterheli a fejet. Az édesburgonya, vagy a csicsóka jobb.
De mindennél fontosabb az életvitel, a gondolkozásmód, a hozzáállás. Attól, hogy
valaki totálisan egészségesre állítja az étrendjét, még nem biztos, hogy egészséges
marad, és az sem betegszik meg szükségszerűen, aki nem csak a számára teljesen
egészséges étkeket fogyasztja. Az emberben van egy belső érzék, amely tudja, mi az
ami jó számára. Mindenkor azzal a tudattal étkezzünk, hogy amit magunkhoz veszünk, jó
a számunkra, és élvezzük a táplálkozás örömeit!

Egyéb hasznos tanácsok

Étkezzünk minél sokrétűbben, ügyeljünk arra, hogy mindenféle szükséges tápanyag
eljusson szervezetünkbe!
Minden évszaknak vannak sajátos élelmiszerei, amelyek akkor bírnak a legjobb
hatással. Mai világunkban már bármikor fogyaszthatunk pl. nyári ételeket, ez azonban
nem olyan előnyös, mint az adott évszakra jellemző táplálék.
Az a legjobb, ha étkezéseink ugyanazokra az időpontokra esnek mindennap. Egyes
tanítások szerint elég, ha naponta csak kétszer étkezünk, és emésztőrendszerünk
számára is a legelőnyösebb. Más tanítások inkább a napi többszöri (4-5-6) kisebb
étkezést javasolják. Nekünk kell megtalálni, melyik számunkra a legmegfelelőbb.
A fő étkezések közül a reggeli legyen elég, az ebéd bőséges, a vacsora mérsékelt. A
reggeli során energiadús ételeket vegyünk magunkhoz, az ebéd mindig meleg étel
legyen és a vacsora könnyű. Reggel és délelőtt különösen előnyösek a gyümölcsök.
Azokat az ételeket amelyek megterhelik a szervezetet, például sok szénhidrátot vagy
fehérjét tartalmaznak, elosztva fogyasszuk, de az esti étkezés kevés munkát adjon a
szervezetnek. Fehérje és keményítőtartalmú ételeket valóban jobb külön enni,
mindegyiket zöldséggel együtt.
A táplálkozás akkor megfelelő, ha egyetlen étkezés alkalmával nem lakunk teljesen
jól, hanem megállunk, amikor úgy érezzük, még egy kicsit tudtunk volna enni.
A gyomor számára előnyösek a meleg ételek, de a hideg, lehűtött étkek nem. Még a
nyári melegben se kerüljön jéghideg anyag a gyomrunkba!
Étkezés közben ne hallgassunk rádiót, ne menjen a tévé, a leghelyesebb csendben
maradni. Ha elkerülhetetlen a beszéd, akkor is mindenféle téma kerülendő, amely
rosszkedvet, dühöt, csalódottságot, keserűséget, gyűlöletet, vagy félelmet kelt, mert ez
nemcsak az emésztést zavarja, de romboló energiákat is beviszünk a táplálékkal együtt.
Az étkezés örömöt kell, hogy okozzon, nem csupán azért táplálkozunk, hogy testünk
tápanyagokhoz jusson. A táplálkozás is része a földi lét által szellemi fejlődésünknek,
ezért kellő figyelmet érdemel. Mindennél jobb “irányító eszközünk” a saját testünk
érzései.
 19. Az egészségről

Erről a témáról végtelenül sok tanulmány megjelent már és még fog is megjelenni.
Mivel ez egy spirituális könyv, ebből adódóan az egészség szellemi oldaláról közelítünk.
Először is le kell szögeznem: nincs olyan, hogy fizikai egészség, lelki egészség, vagy
szellemi egészség. Csak egy egész-ség van!
A materiális tudományok éppen azért jutnak legtöbbször csak részeredményekre,
mert mindig a részletekre, egyes egységekre összpontosítanak, s nem a nagy egészet
veszik figyelembe. Márpedig minden egyes betegség összefüggésben áll az ember
egészével. Semmilyen egészségügyi probléma nem jelenhet meg szellemi előzmény
nélkül. Ez minden betegségre érvényes.
A fizikai emberi test az Univerzum egyik legtökéletesebb műalkotása. Magasabbrendű
lények serege dolgozott rajta évmilliók alatt, a négytagú emberi lényiség legrégibb, s
ezért legfejlettebb része. Az emberi test magában hordozza a csillagvilágot, ezért
mondják, hogy igazi mikrokozmosz. Ez egy olyan precíz műalkotás, amelyben
mindennek megvan a maga helye, semmi, sem felesleges, és minden tökéletesen
működik.
A fentebbiek egészen addig igazak, amíg közbe nem lép az ember…
Az emberi szabadság velejárója, hogy követhet el hibákat, s ennek
következményeképp azt egészsége is gyakran megsínyli. Ez még nem feltétlenül baj,
mert a szervezet úgy van megalkotva, hogy folyamatosan újrarendezi a normális
működést. Itt most hozzá kell tenni, hogy nem maga a fizikai test egyedül végzi ezt a
munkát, hanem magasabb lénytagjaink dolgoznak együtt. Az Én például a
vérrendszerben van jelen, az asztráltest az idegrendszerben, az étertest a mirigyekben.
Mivelhogy az újkori orvostudomány figyelmen kívül hagyja az ember magasabb
lénytagjait, szinte a sötétben tapogatózik.
Még ma is tartja magát az a “tudományos” nézet, hogy a szív pumpálja a vért. Na de
mi, vagy ki mozgatja a szívet? Valójában a szív csak ritmizálja a keringést, amelyet az Én
mozgat. Ez csak az egyik dolog, azok közül, amelyet nem tud a külsöleg oly fejlett
tudomány. De nem kívánok ezen részletekbe belemenni, ezzel csak azt akartam jelezni,
mennyire fontos, az egészség ismeretéhez, hogy tisztában legyünk magasabb
lénytagjaink működésével.
Mi is a betegség? Az az állapot, amikor a normális energiaáramlás nem normálisan
zajlik. Vagyis adott helyen, vagy helyeken túlzottan aktív, vagy passzív, vagy
akadályozott. Ilyenkor mondják, hogy annak a résznek a rezgései “elhangolódtak”. De mi
az, ami miatt ez megtörtént?
Ez a valami az ember szellemi-lelki élete. Az embert különféle hatások érik, s lelki-
szellemi fejlettségének megfelelően reagál ezekre. A teljes szellemi-lelki-testi
harmóniában élő ember jól reagál a körülményekre, és általában semmi sem bontja meg
energiaáramlásának egyensúlyát. Csakhogy az emberek jó része (különösen a ma élő
emberek) nincsenek ilyen harmóniában.
Mire is akarok ezzel kilyukadni? Arra, hogy minden “felülről” indul el. Olyan nincs,
hogy egy betegség egyszercsak megjelenik a semmiből. Ez igaz még a fertőző
betegségekre és a balesetekre is. A szemmel látható világ mögötti egyetemes elvek által
minden mindennel összhangban működik, mert nincsen következmény ok nélkül, ami azt
jelenti, hogy minden problémát megelőzött valamilyen lelki, vagy szellemi ok.
A betegségek lelki okairól már számos igen jó mű megjelent, ezért nem megyek most
bele ezekbe a részletekbe. A fontos, amit közölni akaram, hogy lássuk a folyamatot a
maga valójában. Ha képesek lennénk visszamenni az időben, akkor bármely embernél
aki valamilyen egészségügyi problémával küszködik, találnánk egy vagy több nem fizikai
okot, amely elindította a folyamatot. A test ugyanis egy rendkívül precíz műszer, amely
mindent viszajelez.
Számos ezoterikus iskola azt állítja, hogy minden betegség karmikus. Más irányzatok
pedig azt mondják, hogy minden betegség negatív gondolkodásból ered. Az a helyzet,
hogy mindegyik csak az egyik oldalát látja az egésznek. Valójában minden betegség
visszavezethető oda, hogy nem-tudás, vagy kellő tapasztalat hiányában valaki rosszul
dönt és ezt kedvezőtlen cselekedetek követik. A betegség jelzés, mely megmutatja a
területet, ahol az energia hibás felhasználása történt. Amennyiben ezt helyreállítják, a
betegség megszűnik. Ehhez a betegségtől függően kevesebb-több idő szükséges.
 A betegség eszköz is lehet a szellem számára, hogy általa valamit elérjen, vagy olyan
tapasztalatokat szerezzen, ami másképp nem lenne lehetséges. Ezért a betegség –
bármennyire is meghökkentő – a kreatív energia felhasználásának egy egyedi módja
lehet. Amennyiben ez áll a helyzet mögött, nem beszélhetünk sem karmáról, sem negatív
gondolkozásról – mint kiinduló ok. Később persze ilyesmi közrejátszhat és bizonyos fokig
elkerülhetetlen “negatív” energiák jelenléte a betegség valóságossága miatt. Azt is hozzá
kell tenni, hogy a hétköznapi ego legtöbbször nincsen az ilyen betegség okának
tudatában, csak az ember “magasabb én-je”.
Ami a legfontosabb kérdés, hogyan legyünk teljesen egészségesek?
Az egészség természetes. Az a normális. Hacsak nem valamilyen születéstől
jelenlevő betegségről van szó – amelyekre itt nincsen hely kitérni – minden helyzetből
visszaállítható az egészséges állapot, reménytelen, vagy halálos betegség nincsen.
Persze a mai orvostudomány, korlátolt helyzetéből adódóan ezt nem ismerné el, de
éppen ezért fontos ezt tudni. Ugyanis a tökéletes egészség egyik alappillére a helyes
hozzáállás, amely az egyetemes alapelvek ismeretén alapul.
Az egyik ilyen alapelv, hogy minden energia, az energiát a gondolatok képesek
összpontosítani és irányítani, s ezáltal megváltoztatni. Tehát a megfelelő gondolati
hozzáállás nélkül nem lehet az egészséget fenntartani. Ez azt jelenti, hogy amíg valaki
azt hiszi, az egészség nem tőle függ, nagy esélye van, rá, hogy úgy is lesz. A szervezet
hasonló egy olyan számítógéphez, amely “tökéletes” programmal rendelkezik ahhoz,
hogy mindent megoldjon, de a felhasználó – azaz az ember – rendelkezik a lehetőséggel,
hogy ebbe belepiszkáljon. Csak úgy, könnyedén nem tudja elállítani ezt a rendszert, mert
annál azért fejlettebb, de ha rendszeresen beleavatkozik oda, ahova nem kellene, bajt
okozhat.
Ez általában úgy történik, hogy valamely testi jelzésre gyors megoldást keresünk (pl.
gyógyszer), de ezzel együtt - az eszköz beavatkozása miatt - újabb romboló folyamatot is
elindíthatunk. Itt jönnek a képbe a gondolatok. Nem mindig baj, ha valami fáj! Mielőtt
gyorsan eloltanál valamit, keresd meg mi táplálja a tüzet, különben mindig kezdheted
elölről.
A gondolatok és az érzelmek úgy alakítják az anyagot, mint kéz a gyurmát. Persze ez
a folyamat az időben lassabban történik, ezért nem mindig egyértelmű számunkra.
Minden esetben a szellem a szobrász és a test a szobor. A test alapvető jellegzetességei
azonosak adott adott szellem belső sajátságaival. Vagyis a test olyan, amilyen az az Én,
aki megnyilvánul általa, illetve amit meg kíván nyilvánítani az adott életben. Ezért
vagyunk olyan különbözőek. De az alapprogram minden esetben ugyanaz. A fizikai test
rendkívül érzékeny a gondolatokra és érzésekre, de az asztrál és étertesten keresztül
kapja az impulzusokat, ezért a változások többnyire időbe telnek.
Most már kimondhatjuk, hogy gondolkodásmódunk hatással van egészségi
állapotunkra. És itt nem egyszerűen a pszichológiáról van szó, vagy pozitív-negatív
gondolkozásról, hanem arról, hogy a gondolatok is csoportokat alkotnak, s mint energia
erősitik egymást. Ez az energia az embertől függően erősít, vagy gyengít.
A gondolatokból indul ki minden, s ebből következhet lelkiállapotunk, amely ezerféle
módon befolyásolja közérzetünket és egészségünket. Az emberi kapcsolatok szintén
óriási hatással bírnak energiaállapotunkra, s ezáltal egészségi szintünkre. Ezekkel
tisztában kell lennünk, s ezután beszélhetünk a megfelelő táplálkozásról, vagy
mozgásról. Mert utóbbiak nagyon fontos dolgok, de amíg nincsen rendben a lélek, hiába
megfelelő a táplálkozás, vagy az életmód.
A táplálkozás témája már megbeszélésre került, ami a mozgást illeti, nem kevésbé
fontos. Általában azok a mozgásformák a legkedvezőbbek az ember számára, amelyek
természetesek és felfrissítik a testet. Sajnos az emberek által végzett munkák jó része
helytelen testtartás, vagy mozgásformája miatt nem kedvező. A sportok egy része sem
természetes. Bizonyos testmozdulategyüttesek – amelyeket keleten és nyugaton
kialakítottak – kedvező hatással bírnak az egészségre.
Az ülő életforma borzalmasan kedvezőtlen a test egésze számára, de folyamatosan
egy helyben álló sem jobb. A kevés mozgás csökkenti az egészséget, az állandó hajtás
szintén. Érdemes megtalálni a középutat. Ezúttal szándékosan nem mentem bele
részletekbe és példákba, mert ezzel a fejezettel csak az egészség benső
természetünkkel és az energiákkal való kapcsolatának az ismerete volt a cél.
 20. Spiritualitás ma

A spiritualitás ma is ugyanaz, mint mindig is volt, de a spirituális tudás átadása,

megélése és megszerzése ma már másképp zajlik. Valaha csak szűk körben, kiválasztott
beavatottak lehettek részesei a magasabb tudásnak. Ma sem lehetséges, hogy mindenki
megélje ezt a tudászintet – hiszen minden ember más-más lelki-szellemi fejlettségi
szinten tart – de ma már más eszközökön, hatásokon és eseményeken át szól hozzánk
az „Univerzum”. Régen ez szinte elképzelhetetlen volt spirituális vezető, vagy szellemi
mester nélkül – kevés kivételtől eltekintve – ma azonban egyre több ember képes
közvetlenül ráhangolódni a végtelenre.

Spiritualitás ma
Az egyetemes törvények ma és mindig is ugyanúgy érvényesek. Azonban a „magas
tudás” minden korszakban más módon érkezik az emberek felé, a fejlődés szintjétől
függően. Ezért ma ugyanazt ugyanúgy, nem bölcs dolog tanítani. A régi tanítások tele
vannak tiltásokkal és ezek az adott korban az akkori emberek tudati fejlettségi szintjének
megfeleltek, de ma már nem.
A mai embernek fokozott igénye van az intellektuális tudásra is, ezért az a helyes, ha
magasabb tudás intuitíven és intellektuálisan egyaránt érkezik az egyénhez. Az ember az
értelmi tudásával, megértésével összekapcsolva léphet feljebb az intuitív, belső tudáshoz.
Ez azt jelenti, hogy ma már nem elég hinni, el kell jutni ahhoz a felismeréshez, amely
nyitottá teszi az elmét az „értelmen túli” bölcsesség befogadására.
Ezért például a régi vallási tanítások, vagy a keleti filozófiák jó része, ma már nem szó
szerint követendő. Például a jóga útja egy nyugati ember számára nagyon nehéz (ami
nem jelenti azt hogy ne lenne lehetséges), a rózsakeresztes út viszont teljesen megfelelő.
A fizikai világbeli élmények megismerése és átélése által szükséges megismernünk a
szellemit, és nem a fizikai világtól való elvonulással. Természetesen mindig vannak
kivételek, most általában az emberről beszélek.
A mai világ találmányait, eszközeit és eseményeit felhasználva és átélve érdemes
szellemi utunkon továbbhaladni, mert azért vagyunk itt. Eközben, saját élményeink és
fejlődésünk eredményeképp, egyre „minőségibb” rezgéseket bocsáthatunk a körülöttünk
lévő világra. Tulajdonképpen ez a dolgunk: teljes, élményekkel teli, gazdag élet általi
példamutatás, teremtés, és értékek közvetítése.

A karma és a vonzás törvénye

Kifejezetten mulattató tud lenni, amikor a spirituális érdeklődésű emberek azon
vitatkoznak, hogy melyik a „nagyobb igazság”, a karma, vagy a vonzás törvénye. A
szomorú az, hogy egyesek ebből véresen komoly harcot csinálnak, pedig az egész játék.
Igen, most elárultam a mindenség titka mögött megbúvó, de mindenki tudatalattijában ott
rejlő igazságot: az élet egy kozmikus játék. Egy örömteli, csodálatos és végeérhetetlen
folyamat. Vajon hányan döbbentek most meg? Hány ember egója szólal fel
felháborodottan: „ez nagyon is véres játék”. Igen, ha ezt érezzük, valami még nagyon
nem tiszta.
A karma titkáról már írtam az egyik előbbi fejezetben, aki nem olvasta, tegye meg, a
vonzás törvényéről több helyütt más blogjaimban. Vajon melyik igaz, a karma, vagy a
vonzás törvénye? Az a helyzet, hogy ez egy meglehetősen szűk látásmódból eredő
kérdés, ugyanis a kettő ugyanaz. Hogy lehetne ugyanaz, amikor egymásnak
ellentmondó? – kérdezhetnéd.
Valójában a kettő nem mond ellent egymásnak, hanem ugyanannak a dolognak két
különböző megközelítése. Nincsen két igazság, csak egy. Ez pedig az ok és okozat
törvénye. A hasonló vonzza a hasonlót. Ami belül, az kívül. A mikrokozmusz visszatükrözi
a makrokozmoszt. Mindig a hasonló rezgések vonzzák egymást. Minden létező dolog a
hasonló rezgést vonzza. Ez egyetemes törvény. Nem tudunk mást átélni, mint ami
bennünk van.
 A „két tábor” a következő kijelentéseket szokta tenni:
– Ha valami rosszat tettünk, akkor következménye van, hiába van vonzás törvénye.
– Ha a vonzás törvénye igaz, akkor bármit megtehetünk következmények nélkül,
hiszen csak azt kapjuk, amilyen gondolatok és érzések vannak bennünk.

Van két dolog, amelyről mindkét tábor elfeledkezik. Minden egy. A tudatalatti nem
különbözteti meg a másik embert tőlünk, amit másról gondolunk, érzünk, vagy mással
teszünk, úgy veszi, mintha magunkkal tennénk. Bármit is teszünk bárkivel, olyan, mintha
magunkkal tennénk. Az univerzum nem büntet. Mi vagyunk azok, akik folyamatosan saját
magunkon munkálkodunk, tapasztalatot szerzünk. Arra törekszünk, hogy egyre jobban,
optimálisabban, teljesebben éljük meg önmagunkat. Ez csak akkor lehetséges, ha
másokban is megtaláljuk önmagunkat. Ez minden emberre érvényes. Amikor felismerjük
önmagunkat másokban, automatikusan úgy cselekszünk, ahogy az minden jelenlévő
számára a legjobb. Ez egy természetes folyamat, az emberben ott a törekvés, ha a
tanulási periódusban hibázott, azt helyrehozza.
A másik dolog az idő titka, amelyről az egyik előző fejezetben esett szó. Ha minden
egyidőben, és minden életed egyszerre történik, hogyan vezekelhetnénk egész
életünkben, egy előző életben elkövetett bűnért? Valamit tudnunk kell.
Minden egyes élet egy teremtés. Minden egyes életünket magunk teremtjük, hogy
más és más aspektusból tekinthessünk, művünkre és egyre magasabb fokon megéljük a
létezést. Nem valami külső erő kényszerít arra, hogy most szenvedjünk, mert valamikor
szörnyű hibát követtünk el, és ártottunk egy embertársunknak. Igazából mi magunk –
nem az egó, hanem a „felsőbb” én-ünk, aki valójában vagyunk – dolgozik azon, hogy
egyre jobbak legyünk. Tehát minden egyes élet egy új teremtés, és ebbe belefér a
továbbfejlődés, azaz a „régi” hibák korrigálása, immár a tapasztalatok birtokában.
Valójában a „szereplők” „odafent” megegyeztek a szerepekben, amelyeket el fognak
játszani. Egyszer az egyik a „gyilkos”, a másik az „áldozat”, majd fordítva, hogy minden
szükséges tapasztalatot átéljenek. Mindenkinek joga van megismerni mindkét oldalt  .
Ezen cikk (itt fejezet) megírása után észrevettem, hogy több forrásban is említik
ugyanezeket, amelyekről írtam. Az alábbi idézet a Beszélgetések Istennel című könyvből
származik, és nagyon ideillő:
„...senki nem kötelez rá, hogy bármit is tegyél. Akadnak azonban bizonyos dolgok,
amelyeket meg akarsz tenni; megtapasztalást választani. És ezekből a választásokból
némelyik attól függ – az teremti meg a vágyat irántuk -, hogy mit tapasztaltál meg azelőtt.
Ez áll a legközelebb ahhoz, amit karmának nevezel. A karma: belső vágy jobbnak,
nemesebbnek lenni, fejlődni, növekedni és úgy tekinteni a múlt eseményeire, és
tapasztalataira, mint ezek mércéjére; ebben az értelemben valóság a karma.”

Egy törvény létezik

Azt hiszem, jobb hanyagolni ezeket a kifejezéseket, mint karma, vagy vonzás
törvénye, mert ezekhez ma már túl sok szubjektív érzés fűződik. A Logosz
megtestesülésének a szavait használva, egy törvény létezik: a szeretet. Vagyis minden
egy. Ez az egy benned kezdődik, mert mindent „saját magadon keresztül” tapasztalsz.
Tehát ennek a szeretetnek is benned kell ébrednie, elsőként magad iránt, hogy bármi
másban megélhesd.
A karma a fejlődés törvénye, a vonzás törvénye pedig a teremtés törvénye, de
mindkettő az ok és okozat törvénye. Ezek mindig egyensúlyban vannak. Mindig azt
kapod, amit teremtesz, de minden teremtésed az előzőből fejlődik tovább.
 21. Néhány szó a spirituális önfejlesztésről és a
beavatásokról

Ha a spirituális önfejlesztés szóba kerül, majd mindenki a meditációra, s egyéb

szellemi gyakorlatokra gondol. Pedig ez valójában a mindennapi életben kezdődik, annak
cselekedeteiben. Aki a hétköznapi életben nem éli át a „szellemet”, meditációban sem
fogja.
A hétköznapi tudatosság, - az, hogy minden cselekedetünkben legyünk jelen, ne
hagyjuk elkószálni gondolatainkat, hanem a feladatra összpontosítsunk – a legjobb alapja
a szellemi fejlődésnek. A másik dolog amiben a szellem útját járó ember különbözik,
tudatosan tervezi életét, idejét. A csak anyagi érdekekből idejét beosztó ember is
bizonyos fokig ezt teszi, de őt az ego céljai mozgatják, míg a sprituális beállítottságú
ember sokkal magasabbra tekint.
Azáltal, hogy az ember tudatosan odafigyel életére, energiatestének energiaközpontjai
sokkal harmonikusabban fognak rezegni, forogni. Ami a meditációt illeti, a jóga útja,
amely a lélegzésen át való koncentráción juttat el a magasabb énhez, a nyugati világban
csak kevés ember számára megfelelő. A nyugati, gyors életmódhoz szokott világban élő
ember számára például a rózsakeresztes meditációs gyakorlatok sokkal közelebb állnak.
Igazából ezek nem meditációk a szó szoros értelmében, mert a meditáció a
gondolatnélküliséggel kezdődik.
Ebben a könyvben csak érintjük ezen lehetőségeket, ezért nem mutatom be a
különböző meditációk válfajait. Aki elhatározta magát és egyfajta spirituális úton indult el,
úgyis meg fogja találni a számára legmegfelelőbb módot és iskolázást. Közben persze
sok nehézséggel szembetalálkozhat, de nincsen olyan valódi szellemi iskola, amely
könnyű és gyors lenne. A könnyű és gyors általában a helytelen út. A drogok például
renkívül gyorsan ellazítják a fizikai világhoz kötődő érzékszerveket, és gyorsan
testenkívüli állapotba is juttathatnak. Ez azonban nagyon veszélyes lehet a felkészületlen
egyének számára, nem is szólva az egészségére káros hatásoktól. A természeti népek
tudatosan használnak bizonyos növényeket ilyen célra, ám ezen alkalmakat felkészülés
előzi meg, s nem az élvezet vezérli őket, mint a fejlett társadalmak elkallódott egyéneit.
A beavatás, mint fogalom ma már sokkal kevesebb jelentést hordoz, mint
évezredekkel ezelőtt. A beavatások akkor váltak igazán fontossá, amikor az ember
kapcsolata a szellemvilággal gyengülni kezdett, s külső erőre volt szüksége a magasabb
világok tapasztalásához. A beavatásoknak is több fokozata volt, mindegyikhez hosszú
előkészület, iskolázás és önfejlesztés szükségeltetett.
A legmagasabb szintű beavatások olyan helyeken történtek, mint például az egyiptomi
piramisok. A beavatás legmagasabb fokán az egyén felismeri azonosságát a
mindenséggel és a „végtelen szemén át” pillantja meg a valóságot. Ezeket a dolgokat
nem véletlenül övezi akkora titoktartás és misztikum, a magasabb szintekre való
tudatosulást nagyon komoly erkölcsi és önirányítási fejlődés kell, hogy megelőzze.
Ellenkező esetben a beavatás által megszerzett erők helytelen használata katasztrofális
következményekkel járhat.
Azon iskolázásokról, amelyek által egy ember magasabb szellemi-lelki szintre juthat
és megismerheti a magasabb erőket, világokat, viszonylag kevés anyag jelent meg, nem
véletlenül. Aki szeretne mégis messzire jutni fejlődésében, ajánlom A személyes energia
mesterei című e-bookomat (a linken a történet bevezetője található), amelyben nagyon
sok gyakorlat vezeti végig a személyt a tudatosulás egyre magasabb fokozatain.
 22. A spiritualitás és az olvasás, videózás

Az olvasásnak megvan az az előnye a videózással szemben, hogy az ember

kénytelen használni képzelőerejét, miáltal fokozottabban igénybe veszi energiatesteit is.
A spiritualitás kapcsán az emberek legtöbbször valami nagyon emelkedett művekre
gondolnak, holott egy olyan egyszerű könyv, mint például Felix Salten Bambi -ja elvisz
egy magasabb szellemi szintre, ha engedi az ember magára hatni. Ugyanis a spiritualitás
nem arról szól, hogy távolodjunk el a hétköznapoktól, hanem éppen arról, hogy a
hétköznapokba hozzuk be a „szellemet”. Ami a Bambit illeti, bár meseregényként van
számontartva, valójában hatalmas bölcsesség rejtezik benne. Ami a legfontosabb, az
érzések és hatások amit kelt az emberben. Ezt pedig csak akkor lehet átélni, ha az
ember teljes mértékben beleéli magát a történetbe, együtt él a szereplőkkel, az
eseményeket úgy engedi hatni magára, mint egy gyermek.
Az egész csodálatos történetet egyfajta emelkedett hangulat lengi körül, vidámság,
szépség, veszedelem, s egyfajta csendes szomorúság, amely nem töri le a lelket, hanem
nemesebbé teszi. Mindezek az érzések a spirituális beavatási iskoláknak is részét
képezik. De teljesen más, ha valaki szándékosan gyakorol, mint ha az élet során csak
úgy mellékesen tapasztal. Utóbbinak az az előnye, hogy nincsenek elvárások, ellenben jó
adag élmény, amely mély hatást gyakorol a lélekre.
Észrevettem, hogy vannak, akik tisztán szórakoztatásra, ellazulásra olvasnak, míg
vannak, akik nem sokra tartják a regényeket, és csak tudásuk fejlesztésére olvasnak.
Igazából az olvasás több mindegyiknél. A tisztán akció jellegű művek, ahol a cselekvésen
kívül – úgymond a sorok között - semmi sincsen, nem gyakorolnak mély benyomást a
lélekre, míg a száraz tudományos, sőt életidegen szövegek, csak elfárasztják az elmét. A
kikapcsolódást segítő történeteknek, legyen az akár kaland, vagy fantasztikus, megvan a
maga előnye és létjogosultsága. A tudományos, vagy szakmai jellegű szövegek
olvasásakor akkor járunk el jól, ha összekapcsoljuk az olvasottakat a gyakorlattal,
tapasztalattal, mert így „élővé” válik az anyag.
A video vagy film nézésekor az ember jócskán passzív marad, ezért kevésbé segíti
magasabb testeink fejlődését. Az előnye abban van, hogy a kép és hang által nagy
benyomást gyakorolhat lelkünkre. Ha ezt még a történet is elősegíti, akkor igazi lökést
adhat fejlődésünkben a megfelelő impulzus. Híradókat, s hasonlókat nézni, olvasni,
nemcsak, hogy nem segít bennünket, hanem mérgezi a lelket. Torzított, negatív képet ad
a valóságról, mindig annak egy szubjektív szeletére összpontosítva. Ha már valaki
ragaszkodik a tv-hez, érdemesebb természetfilmeket néznie. Ezek többsége nyugtató
hatással van az elmére, s maga a természet a képernyőn át is pozitívan inspiráló
hatással bír. (Ld. bővebben: Mit nézzünk a tv-ben, vagy dvd -n)
A filmekben nem az számít elsősorban, hogy milyen típusú, hanem milyen üzenetet
hordoz, s még inkább milyen érzéseket ébreszt bennünk. Ebből a szempontból az sem
számít, valójában megtörtént e, vagy kitalálták, a lélekre gyakorolt ösztönzés a fontos.
Ilyen filmekből is válogattam a Régi Új Filmek Blogjában, a Személyiségfejlesztő filmek
című cikkben.
A legjobb, s igazán kivételes spirituális dokumantumsorozat a Hórusz szeme sorozat,
amelyet bővebben bemutattam a linken olvasható cikkben.
 23. Az új évezred elején

A luciferi, ahrimani lényiségek és az azurák

A szellemi tudást felszínesen ismerők és a vallásosok is összekeverik a luciferi és

ahrimáni erőket, ezeket egynek tekintik. Pedig teljesen különböző, s eltérő típusú
lényiségekről van szó. Az atlantiszi korszakot bemutató fejezetben már említettem a
luciferi, s ahrimani lények lényegét. Mindkét típus a fejlődésben lemaradt lényeket takar,
amelyek ezáltal negatívan hatva, hátráltatják a "normálisan" fejlődőket. Hosszabb távon
viszont - a szellemi evolúció mély bölcsessége révén - akaratuk (tudtuk) ellenére is
segítik azt.
A luciferi erők elsősorban az asztráltestre hatnak. Ingerlik az ösztönöket, érzelmeket,
mértéktelenséget, szenvedélyeket és érzékiséget keltenek. A vágyakat, a testi örömöket,
s számos "egoélményt" növelik egészségtelen mértékben, de emellett a földi valóságtól
elrugaszkodó embereket is mind mélyebbre viszik az illúziók világába. Előnye ezeknek a
hatásoknak, hogy az embert önállóságra, függetlenségre is elvezetik a "tömegtudattal",
társadalmi, vagy faji szokásmechanizmusokkal szemben.
Az ahrimani erők az étertestre hatnak; a gondolkodást a földhöz kötik, hideg, számító
logikát, s az értelmet helyezve előtérbe. Arra sarkallják az emberi szellemet, hogy csak a
fizikai érzékszervekkel érzékelhető valóságot fogadja el, a materiális tudományokat
tekintse megdönthetetlennek. A hideg, érzéketlen, minden spirituális valóságot elutasító,
csak észérvekre hallgató embert táplálják. A hazugság és a mások félrevezetése,
emberek manipulálása szintén ezekhez az erőkhöz tartozik. Ők a felelősek azért is, hogy
a Krisztus szellem háttérbe szorult, és helyette csak az ember Jézust fogadják el
valóságosnak egyes ezoterikus körök is. Előnyük, hogy a fizikai tudatosság erősödése
által az ember megkülönböztető képessége, egyéni tudatossága növekszik, ezért később
saját magából ébredhet szellemi önvalójára. Ahriman az Antikrisztus, amelynek fontos
feladata van a 21. században, s nem Lucifer.
Az azurák hatásai igazán a 20. századtól kezdtek érvényesülni. Tőlük származik
mindenféle érthetetlen, vagy megmagyarázhatatlan viselkedési forma, mint a terrorizmus,
ámokfutás, vagy perverziók és kábítószerek használata. A fizikai testre hatnak
elsősorban, és a szélsőségesség felé terelnek. Ezek az erők állnak a szélsőséges
csoportulások mögött, amelyekben az egyes egyének akaratának nem juthat szerep. Míg
a luciferi hatások az érzelmeket, az ahrimani erők a gondolatvilágot zavarják meg, az
azurák hatása az akarati világot teszik tönkre azáltal, hogy az egyéni akaratot
lerombolják.
Rudolf Steiner a 20. század elején azt mondta az emberiséggel kapcsolatban: "...az egyik
legfontosabb feladat annak megértése lenne, hogy nem létezik abszolút gonosz. ...A
gonosznak nevezett szellemi erőket megismerve az embernek fel kell ismernie, hogy
nem létezik örök és önálló gonosz. Ha sikerül megszabadulnunk a gonosszal kapcsolatos
érzelmektől, akkor rájöhetünk arra, hogy ezt a szellemi erőt nem félni és gyűlölni kellene,
hanem megismerni és felismerni. ...csak az hisz az örök gonoszban, aki az idő alatt állót
összekeveri az időtlennel, az örökkévalósággal. Ezért aztán az, aki az időből nem képes
az örökkévalóságba felemelkedni, az nem is tudja a gonoszt soha sem megérteni.
...Ezért ma az embernek a gonosz működésének és minőségének megértése érdekében
képessé kell válni arra, hogy tisztán és világosan meg tudja különböztetni az időt az
örökkévalótól. Ez a megkülönböztetés egyébként azonos a lélek és a szellem közötti
különbségtétellel is."

Mi áll a 2010-es évek közepi menekülthullám hátterében?

(Megjegyzés: Ehhez a részhez a Novalis szellemtudományi folyóirat internetes anyagaiból is merítettem.)
Egyfajta anglo-amerikai világuralmi törekvés, amely az iszlámot használja arra, hogy
országokat destabilizáljon. Ezen terveknek (világkormány) egy egységes Európa útjában
áll. Ez a népmozgás nem természetes, hanem bizonyos érdekkörök által tudatosan
eltervezett, és mozgatott, amelyek akár bűnözői szervezeteket is igénybevesznek az
"embermozgatáshoz".
A 2000-es évektől az észak-afrikai és közel-keleti konfliktusok tudatos keltése is emögött
áll. Az angol-amerikai dominanciájú pénzügyi, s hatalmi körök keleti irányú (Oroszország,
Kína) terjeszkedésének útjában áll a stabil Európa, főleg Németország, illetve a német és
orosz együttműködés.
Közép-Európa és Kelet-Európa együttműködése - amelyben Magyarországnak is fontos
szerepe van - a fejlődés kívánatos útja lenne. A "Nyugatnak" azonban ez nem érdeke. A
politika mögött valójában a pénzügyi körök vezetői állnak, akik bábokként mozgatják a
politikai szereplőket, s folyamatosan megtévesztik a világ közvéleményét. A híradókban
mindig csak a politikai és okozati eseményekről hallunk, a háttérben levő
érdekcsoportokról szó sem esik.
A 21. században a pénzügyi szervezetek és bankok, mint a Világbank, IMF, Fed, Európai
Központi Bank mozgatják a fő szálakat, amik mögött bizonyos emberek és szervek, pl. a
Goldman Sachs állnak. Ezen szervezetek céljaik érdekében bármilyen államot
adósságba taszítanak és bármikor háborút képesek szítani, hogy megszerezzék a
hatalmat felettük, és az anyagi erőforrásaik felett. Ez már többször megtörtént. A hírekben
persze nem ezt hallottuk. Ugyanis a média hatásos eszközük a megtévesztésre. A média
csak szűrt információt közöl, s lehetőleg félelemkeltő, mert így a legkönnyebb manipulálni
az emberiséget. Sajnos, mivel nagyrésze profitorientált, a média ezen hatalmi
szervezetek egyik leghatékonyabb, negatív eszköze. Ha kölcsönt adnak (lásd IMF), azt
vissza kell fizetni kamatostól, s ha egy országnak ez nem sikerül gyorsan, egyre
magasabb kamatokat kell fizetnie, végül ördögi csapdába kerül. Nem tudja kiváltani
magát, és a szervezet irányítása alá kerül. Az Európai Unió pedig egy materialista
alapokon nyugvó, gazdasági konstrukció, ezért nem működik jól.
A 2001. szeptember 11 -i terrortámadások az Ahriman -i megtestesülés előfutárai, mert ő
a félelem érzelme által vezérelt, valódi megismerésre képtelen embereket könnyen tudja
manipulálni. Így gazdasági, politikai vagy esetleg szellemi céljai érdekében is fel tudja
használni. A földi hatalmat kézben tartani akaró pénzügyi hatalmasságokban remek
eszközökre lelt ehhez. A sok apró háború, a tudatos félelemkeltés, a menekültáradat
erősen hat az emberek érzelmeire, amelyet Ahriman ezáltal könnyedén tud manipulálni.
Az anyagi haszon utáni vágy felerősödése, a hatalmi központosítás, s hogy mindenről
tudomása legyen a központi szerveknek (adatgyűjtés), valamint a megtévesztés a média
eszközeivel, ezen negatív erők erősödését segíti.

A spirituális úton járó ember felelőssége

A természettudományos materializmus elterjedése a 19. századtól elindította egy
szellemi elsötétülés folyamatát. Másfelől - paradox módon - ez az elszakadás a szellemi
valóságtól, teremti meg azt az erős öntudatot az emberi lényben, amely független én
-ként újra, immár teljes tudattal visszavezeti őt.
A 21. század egyik nagy ellentmondása a következő. Egyfelől ott az "általánosan
elfogadott" materializmus, amely számára csak a látható, vagy fizikai műszerekkel
bizonyítható dolgok a valóság. Másfelől ott van a hatalmas tömegekben elterjedt és a
világban szétáradó iszlám, amely a maga fanatizmusával éppen az ellenkező irányba
visz; ez csak a szellemi vakság egy másik formája. Harmadrészt ott a kereszténység,
amelynek fontos szerepe van a nyugati civilizációjában, de mai formájában az eredeti
tudásnak csak halvány töredékét őrzi, az is elveszik az üres szertartásokban.
Negyedrészt ott vannak a manapság bolondgomba módjára szaporodó ezoterikus
irányzatok, amelyekkel ugyanez a probléma: vagy materiális módon, intellektuálisan
okoskodnak, vagy fanatikusan ágálnak valami mellett/ellen.
Ezért nagy a spirituális úton járó ember felelőssége, bolygónk jövője múlhat rajta. De az
ember csak akkor működhet közre bolygónk, s az emberi faj előrevivő fejlődésében, ha
személyes egóján felülemelkedve, képes befogadóvá tenni magát a magasabb
tudatosság üzeneteire. Ennek elfogadásával és közvetítésével vihetünk környezetünkbe
olyan olyan építő energiákat a szellemi világokból, amelyek gyümölcsöző változásokhoz
vezetnek.
A spiritualitásnak nem szabad "divattá" válnia, mert annál sokkal komolyabb dologról van
szó, valójában a szemmel látható világ energetikai valósága az. Aki valódi spirituális úton
jár, tud hallgatni, s nem hirdeti úton-útfélen. Mert ez belső dolog, a külvilágba elsősorban
érzéseinkkel, gondolatainkkal, majd tetteinkkel, s végül szavainkkal visszük el. Ez azt
jelenti, hogy akkor beszélünk, amikor belső késztetés sugallja (nem az ego
tudálékoskodása), és amikor környezetünk megérett rá, s igényli.
Ezért olyan fontos az akarati, az érzés, és a gondolatvilágot harmóniában fejleszteni,
mert így az ember szellemi, s anyagi testei egyensúlyban maradnak, a tudatossága pedig
megmarad, s fejlődik.
 TÖRTÉNETEK

24. Eljön az idő... Már elkezdődött

– El fog jönni az idő, amikor az emberek elfeledkeznek minden ősi tudásról, ami
egykor a sajátjuk volt és csak annak hisznek, amit látnak és megfoghatnak.
– Nem! Ez nem lehet! – kiáltott fel döbbenten a neofita. Majd a főpap nyugalmat
sugárzó arcára nézve, hirtelen lecsillapodott.
– Elnézést kérek. De ez olyan hihetetlen számomra. Hiszen még az állatok is tovább
látnak a szemüknél. Érzik a szellemi világot, amely körülvesz. Nem tudom elhinni, hogy
az ember egyszer olyan mély tudati szintre süllyed, hogy a korlátozott testi érzékeinek fog
csak hinni. Hiszen azok félrevezetik!
– Így van, ahogy mondod, de ez a teljes tudatosság útja. Az embereknek lassanként
el kell szakadniuk a szellemi látástól, amelyet őseinktől örököltünk. Helyét az értelem, a
logika és a fizikai dimenzióra való erős összpontosítás váltja fel.
– Miért kell megtörténnie mindennek?
– Ma még azért látják bizonyos fokig a szellemi valóságot az emberek, mert a szellemi
érzékelőszerveik még valamennyire nyitottak. Később teljesen bezárulnak és csak a
fizikai testükkel fognak azonosulni. Azért, hogy teljes figyelmükkel erre a világra
koncentrálhassanak és ezáltal átalakítsák azt. Ennek az ára a régi tudás és képességek
elvesztése. De cserébe megkapják a lehetőséget, hogy majd saját erejükből fedezzék fel
újra szellemi valójukat és akkor az már nem emlékezés lesz, hanem valódi tudatosság.
– De hát milyen nehéz lesz az élet, ha nem használják majd ezeket a képességeket
és tudást! Mindent a tulajdon kezükkel kell majd csinálniuk.
– Igen, de az évezredek alatt majd gépeket fejlesztenek és azokat használják. Ezek
azonban nyomába sem érnek a mi technikánknak. Szűklátókörűségük miatt nem fogják
elfogadni a szellemi erők hatását az anyagra, ezért csak a lehetőségek egy részével
fognak élni.
– Akkor hogyan fognak építeni...
– Ilyen építményeket, mint mi? – fejezte be a főpap. Nem fognak már ilyen
építményeket létrehozni. Csodálkozni fognak, hogyan tudtuk ezeket felépíteni. Hosszú
évszázadokig azt tanítják majd, hogy rabszolgák segítségével építettük, meg sem fordul
a fejükben, hogy mi nem használtuk ki más emberek erejét és szenvedését.
– Hiszen emberi erővel nem is lehetne...
– Később rájönnek, hogy talán mégsem úgy történt. Ezernyi elméletet fognak gyártani,
hogyan készültek, csak éppen azt nem fogadják el, ahogy tényleg. Pedig lesznek
emberek, akik emlékeznek erre a korra, itteni életükre és általuk ezek a dolgok is
nyilvánosságra kerülnek. Ők mégis azon törik majd a fejüket, milyen fizikai szerkezeteket
használhattunk, eszükbe sem jut, vagy nem akarják elfogadni, hogy egyszerűen
súlytalanná tettük ezeket az irdatlan kőtömegeket, a természeti törvények ismerete
segítségével.
– De hiszen ezek a törvények olyan egyszerűek.
– Valóban azok, de ők csak a fizikai törvényeket fogják természeti törvényeknek
nevezni, az energia törvényeit csak lassan fedezik fel. De még a fizikailag megtörtént
eseményekben sem lesz náluk egyetértés.
– Az meg, hogyan lehet?
– Ugye jól emlékezetedbe vésted a múlkori látomásodat, amikor megmutattam előtted
a jövőt...
– Amikor megmutattad a Naplény alászállását a Földre?
– Igen.
– Őrá csak emlékezni fognak!
– Igen, emlékezni fognak, de az sem lesz egységes. Földünk fejlődésének a
megfelelő pontján, az isteni szellem a Naplény által költözik emberi testbe, hogy
megváltoztassa a fejlődés menetét. Onnantól a régi vérségi kötelékek és dogmatikus
hagyományok kevéssé lesznek fontosak, helyette az egyén lép előtérbe, megerősödik a
személyiség és az egyéni tudat.
– Erre szükség van a teljes egyéni tudat kifejlődéséhez.
– Pontosan. Ő adja meg az impulzust ehhez és ahhoz, hogy a régi faji, vérségi
szeretetet felváltsa a szabad akaratból keletkező, egyetemes szeretet. Ehhez persze sok
évezrednek kell eltelnie.
– De hogyhogy nem emlékeznek rá egységesen, hiszen az fizikailag történik meg?
– Az Ő távozta utáni évszázadokban kialakul egy vallás, amely majd a nyugati világ fő
vallása lesz évezredeken át. De az ezt uraló vezetők dogmatizálják a tanokat és csak azt
hagyják a köztudatba engedni, ami majd megfelel a hatalmi érdekeiknek. Többek közt azt
fogják hirdetni, hogy az ember csak egyszer él és egyszer van lehetősége üdvözölni.
– Egyszer!? De hát az semmire sem elég és nagyon igazságtalan lenne. Mekkora
butaság! Ki fogja ezt elhinni?
– A nyugaton élő emberek nagy része. Ettől függetlenül arra a vallásra szükség lesz,
mert egyfajta egyensúlyt tart fenn abban az elanyagiasodott világban. Csak sajnos a
hirdetett tanok is elanyagiasodnak és megmerevednek.
– De a róla szóló emlékezet, ugye megmarad?
– Igen, ez az egy megmarad, bár erősen lecsupaszítva. Mindenesetre eljön egy kor,
amikor mindent megkérdőjeleznek.
– Még őt is?
– Igen. A spiritualitás újra lángra kap, de százféle formában és az anyagot akkor uraló
szellemi erők miatt, ezek egy része materialista színezetű lesz. Még az Ő földi jelenlétét
is elmaterializálják.
– Hogyan lehet azt elmaterializálni?
– Úgy, hogy azt fogják hirdetni, Ő csak egy ember volt, aki ugyan kiemelkedett az
átlagból a tudásával, de közönséges életet élt, nem fejezte be a küldetést a kereszten,
hanem családot alapított és továbbállt.
– Mekkora képtelenség! A Naplény vállalja az isteni áldozatot és emberként lesz jelen,
hogy végül az idő és tér keresztjére feszítve magát, egyesüljön a Föld szellemével és
átnemesítse azt. Ezzel újjászületik a Föld aurája. A Naplénynek nem volt szüksége
emberi célokra!
– Ők azonban elvakultságukban, amellyel gyűlölik a dogmatikus vallást, azt is elvetik,
ami igaz volt és magukévá teszik azokat a nézeteket, amelyeket az anyagiasság szellemi
erői vetnek el, az arra alkalmas lelkekben. Elvetik a Naplényt és csak azt az embert
fogadják el, aki abban az életben ért el fejlődése csúcspontjára, amikor magába
fogadhatta Őt. De ezzel az ő földi szerepe véget ér és három éven át a Naplény
használja az előkészített testet. Az anyagba húzó szellemi erők azonban tudni fogják,
hogy az embereknek könnyebb azonosulni egy közönséges emberrel, aki ugyanolyan
közönséges életet él, mint ők maguk, ezért az ő távozta után kétezer évvel elhintik ezeket
az eszméket az új spirituális körök között.
– Mindenkit megtévesztenek?
– Nem, az emberek egy része marad a merev vallásnál, más részüket nem érdekli a
dolog, csak az anyagi élet. Azok közül, akik nyitottak a spiritualitásra, lesznek, akik őrzik a
valódi események titkait és sokan elfogadják őket. De sokan felbuzdulva azon, hogy talán
be lettek csapva, az új, hamis eszméket, egy ember képét fogadják majd el, kitörölve a
Felsőbb Én megjelenését a Naplény által.
– De hiszen ott van az igazság az Akashában! Ez olyan, mint a matematika,
változhatatlan és egyértelmű.
– Igazad van. De a későbbi korokban csak kevés beavatott lesz képes érzékelni az
Akashát, amelyben minden esemény szerepel, ami valaha is történt. Közülük is csak
néhányan jutnak arra a szintre, hogy a világtörténelem legnagyobb eseményeit a maguk
tisztaságában lássák. Ők azonban megőrzik ezt a tudást. Ez nyilvánosságra is kerül, bár
a harmadik évezredben, az információ korában az anyagi erők olyan sok hamis
információt zúdítanak majd az emberekre, hogy az igazság se látszódjon. Így a valódi
tanok is csak egy lesz a többi közül.
– Szörnyű, szörnyű! – mondta a neofita, aztán hirtelen megszakadt a kép és mély
álom következett.

Felébredt. Rendkívül gyorsan vert a szíve, valami nagyon fontosat álmodott.

Feltápászkodott az ágyról és körülnézett. A számítógépet elfelejtette kikapcsolni, a
képernyővédő alakzatai vibráltak előtte. Mi történt? Sosem fordult elő ilyen gondatlanság
vele. Az este régi iratok után nyomozott az Interneten, azután... azután nem emlékezik
semmire. Valószínűleg nagyon kimerült és elnyomta az álom. De várjunk csak! Hirtelen
emlékképek villantak fel benne az álomról. Néhány perc elteltével már minden részletre
emlékezett.
– De hiszen ez nem álom volt!
Most már olyan világos volt előtte, mint a nap, ő volt az aki beszélt a főpappal és
ennek a beszélgetésnek az emléke már többször felbukkant az életében, de nem tudta
felidézni. Most viszont összeállt a kép.
13. Az embereknek tudniuk kellene az igazságot!
Nyugtalanság vett rajta erőt és nem tudta, mit tegyen. Aztán ahogy ott ült, különös
nyugalom ülte meg és lassanként földerengett előtte a főpap arca. A hangját hallotta a
fejében.
– Nyugodj meg, akiknek szelleme azon a szinten van, tudni fognak az igazságról. Ne
aggódj a többiek felől. A ti korotokban végtelenül sok információval árasztanak el
benneteket az anyagi erők szellemei, hogy ne lássátok meg a valóságot. A világotok az ő
létüket sem ismeri el, mert az anyagiasság elveit már a magukévá tették tőlük és úgy
hiszik, belülről származik. Azonban az emberi fejlődés vezető szellemei a háttérből
gondoskodnak róla, hogy az arra alkalmas egyének, akik eljutottak fejlődésük azon
pontjára, megkapják a beavatást.
A szellemkép váratlanul eltűnt, csöngettek. Egy ismerőse volt az.
– Új híreim vannak számodra - közölte lelkesen, amint belépett. Bizonyítékokat
találtak arra, hogy a Jézus nevezetű ember hol járt gyermekeivel az állítólagos
keresztrefeszítés után. Ja és mielőtt elfelejtem, egy fickónak zseniális elmélete van arról,
hogyan építették a piramisokat...
Nem válaszolt, csak nézett maga elé fáradtan. A sötétítés már elkezdődött. Mindent
almaterializálnak. Még a legjelentőségteljesebb eseményt, a Naplény jelenlétét is meg
nem történtté akarják tenni...
 25. Az örökkévalóság titka

Az örökkévalóság titkát kereste. Túl volt már életének delén és mindent megélt, amit
lehetett. Része volt mindabban amit emberi lélek átélhet, boldogság, szenvedés, öröm és
szomorúság mit sem jelentettek már számára. Lelke megnyugodott, gondolatai
kiszáradtak és már csak egy dolog érdekelte, az örökkévalóság titka. A titok, amit soha
halandó meg nem pillantott, mert többé nem lett volna halandó.
Elment arra a titokzatos helyre a Föld bolygón, ahol a választ megtalálni remélte. De a
válasz nem volt már ott. Az örökkévalóság titka felszállt előle, mint a könnyű reggeli köd.
Leült a földre és csak nézett maga elé. Lehunyta a szemét és mély nyugalomba került.
Álmot látott. Egy folyosón találta magát. Abban a pillanatban tudta, hogy az nem álom.
Álomtestében volt, de teljes tudatában. Az örökkévalóság titka pedig ott volt előtte, a
folyosó végén. Ezt biztosan tudta, mint ahogy azt, hogy az álom, amely valójában nem
álom, csak a valóság egy másik szinten, most felfedi előtte azt, ami a színfalak mögött
rejlik.
Elért a folyosó végére és belépett egy terembe. A terem hatalmas volt és csak egy
fénysugár világította meg, egy ablak a mennyezeten. A szemben lévő falon ott volt a
fátyol. Az örökkévalóság titkának fátyla. Valahogy tudta, gondolkozás nélkül, mint ahogy
azt is, hogy a valóság van mögötte.
A fátyol hirtelen fellebbent és ő megmerevedett a pillanat erejétől... Amit látott, az
maga volt a semmi. Semmilyen érzékelhető nem volt ott, a gondolatai megálltak azon a
ponton. Akkor megszólalt egy hang, de nem tudta honnan szól.
– Kerestél minket és íme megleltél.
– Kik vagytok?
– Számodra mi vagyunk az örökkévalóság titka. A valóság felfedői.
Sem megborzongani nem volt képes, sem csodálkozni, egyszerűen csak ott volt és
tudta „ az örökkévalóságban nincs ideje gondolkodni, csak kérdezni”.
– Mi az örökkévalóság titka?
– Az örökkévalóság titka az, hogy nem az időben van. Nem volt kezdete és vége.
Nem lehet oda eljutni, csak ott lenni.
– Akkor én nem lehetek örökkévaló?
– Te nem vagy örökkévaló. Csak az örökkévaló benned az.
Akkor egy pillanat alatt megértette. Mihelyst elkezdett gondolkodni, időlénnyé vált, aki
születik és meghal. De amikor eleresztette az utolsó gondolatát is, megszűnt benne az
idő.
Nem volt mozgás, változás, idő és lét sem. A nemlét sem volt és változatlanság sem.
Semmi se volt és minden.

Hirtelen újra a régi önmaga volt.

– Hogyan tudom ezt elmondani másoknak?
– Beszélhetsz róla, de az emberek nem látnak a szavakon túl, amíg a gondolatokban
élnek.
– Akkor lehetetlen?
– Nem. Utalhatsz rá és mások is tudhatják, de csak ha elengedik a gondolatokat, az
időt, önmagukat, a létet...
– Ez számukra olyan, mintha megszűnnének.
– Te megszűntél?
– Nem. Addig csak léteztem, de akkor valójában voltam.
– Mit szándékozol tehát tenni?
– Semmit sem tudok „tenni”, csak hagyni. Senki el nem érheti az örökkévalóságot,
csak „hagyhatja”, hogy az legyen.
– Úgy, hogy nem tesz semmit?
– Úgy, hogy teszi a „semmit”.
– Mikor van az örökkévalóság?
– Most.
– ???
– Mindig. Vagyis sosincs. Nem idő. Rossz megközelítés ez a kérdés.
– A kettősség miatt olyan paradoxon ez számotokra. Az egy-ség-ben fel sem merül.
Minden pillanatban örökkévalóak vagytok, másrészről egyetlen pillanatban sem. Amikor
leáll az elméd, tudod. Amikor gondolkozol, semmit sem tudsz.
– Most már tudom.
– Azt hiszitek, hogy valahonnan valahova el kell jutnotok, el kell érnetek valamit, ezért
számotokra az örökkévalóság ez:

– Igazából sehova sem kell eljutnotok és semmit sem kell elérnetek, csak lennetek.
De számotokra a levés – a gondolkozásotok miatt – egyenlő a semmittevéssel. Valójában
a levés nem semmittevés, csak jelenlét. Minden pillanatban teljesek, egészek és
tökéletesek vagytok, de amíg ezen gondolkodtok, sosem éritek el. A saját elmétek
csapdájában vergődtök. A különbözőség megtéveszt. Azt hiszitek a világot meg kell
érteni, de a megértés csak egy lépés a tudatossághoz. Az azonosság megélése
mindennel, a valódi tudatosság. Az örökkévalóság számunkra ilyen:

– Tudom. Lesznek, akik elfogadják, mások nem.

– Ők az elméjük irányítása alatt állnak. Nem tudják kikapcsolni, így mindig egyfajta
szűrőként áll a valóság és közöttük. Az örökkévalóság titka az, hogy nincs. Ez a szó az
időt feltételezi és az idő, mint olyan, relatív. Bizonyos határok között érvényes. De csak
egy része a megnyilvánulásnak, a térrel együtt. Ne keresd az örökkévalóság titkát, mert
olyan nincs. Csak a Valóság van. A Valóság nem az idő, nem a tér. A Valóság nem
mozgás, de nem is mozdulatlanság. A Valóság nem a lét és nem a nemlét. A Valóság
van.
 26. Pillantás az Úr titkaiba

Az Úr, a Világok Teremtője magához rendeli az emberiség fejlődésének irányítóit.

Amikor végez, két alakhoz fordul, akik különleges feladatra vállalkoztak.
– Mindketten kaptok társakat. Lucifer, a te feladatod lesz az elcsábítás, az egoizmus,
a hiúság, az önzés és a vágyak felkeltése az emberben.
Ahriman neked pedig el kell idegítened őket minden szellemitől, a számok, mértékek
és érzékszervek felé. Úgy, hogy egy mechanikus, számító, lélektelen, anyagelvű világot
hozzanak létre.
Tudnotok kell, hogy bármennyire is lehúzzátok a mélybe az emberiséget, hosszú
távon felemelitek. De csak akkor, ha egyensúlyt tartatok. Más-más időszakokban
egyikőtök, majd másikotok kerül tulsúlyba, ami hosszabb távon kiegyenlítődik. Nem csak
negatív, hanem pozitív hatásotok is lesz, Lucifer, te a művészetek, Ahriman, te pedig a
tudományok létrejöttét segíted.
Ekkor az úr odafordult egy fenséges alakhoz, aki végig mellette állt:
– Fiam, te kapod a legnehezebb, s egyben legszebb feladatot. El kell vinned a teljes
szabadságot és az egyetemes szeretetet az emberekhez. Ez csak úgy lehetséges, ha
elszakadnak a régi faji kötelékektől és önállóan, egyénenként találják meg magukban újra
a szellemit és szabad akaratukból teszik a jót. Meg kell mutatnod nekik, hogy az istenség
a tér és az idő keresztjére feszíti önmagát azért, hogy megmutassa a szellemet és utat
mutasson; ha az egót - áthúzzuk akkor + -á válik és életre kel az isteni. Amikor
megtörtént ez, el kell hagynod az a testet és beleáradnod a Föld szellemébe, hogy
ezentúl velük legyél mindig.
– Még valakiket küldök majd utánatok – mondta az Úr, akik időben a legkésőbb kezdik
a munkájukat.

Lucifer mesteri módon megkísértette az embert a tudás ígéretével. Addig az ember jó

helyen volt, mindene megvolt, de nem tudta ezt. Amikor megismerte a tudást, elszakadt
az addigi szellemi alvó állapotból és később képessé vált a jó és a rossz
megkülönböztetésére, önállóvá lett. Szabaddá vált akarata által lehetővé vált a tudatos
szabadság elérése számára.
Lucifer mindig belülről dolgozott az emberen és az önhittség, a tökéletesség mázát
hitette el. Megjelent az irigység, a hamis önszeretet, majd később a személyi kultusz.
Az Úr fia, akit Krisztusnak neveztek, megtette amire apja kérte és cselekedetével a
Lucifer által önállóvá lett emberekben elültette a szeretet, testvériség és szellemi
felemelkedés csíráit. Amikor elérkezett az idő, átvette a Jézus nevű ember által
előkészített testet, aki ekkor elhagyta azt, és három éven át munkálkodott benne.
Küldetése befejeztével, amikor ott volt a kereszten, megjelent mellette kétoldalról, a
másik kereszteken Lucifer és Ahriman is. Lucifer a fényhozó volt az, aki mintegy a jövőt
elővételezve megtudta a megváltását, Ahriman a másik, aki még nem tért meg, s köztük
Krisztus, aki maga a fény. Már megjelenése után néhány évszázaddal elkezdték
eltorzítani, félreismerni amit ő tanított. A szabadság tiszteletben tartásával nem avatkozott
be, hanem az arra éretté váló lelkeket beavatta az ő tudásával.
Ahriman jelenléte igazán csak sokkal később vált erőssé. Ez az Ahriman nagyon
furfangos volt. Úgy irányította a dolgokat, hogy jelenlétét ne vegyék észre, sőt, amit a
világba áraszt, úgy higgyék, az érdeküket szolgálja. Először is elérte, hogy az új
ismeretek, amelyet modern tudománynak neveznek, az Univerzumot egy önmagától
működő, mechanikus gépezetnek lássa, a működtető erőket pedig természetnek
nevezze. Addig munkálkodott, amíg az iskolák teljesen „önállóak” lettek, azt fogadták el
és tanították, amit ez a tudomány ismert. Az érzékszervekkel tapasztalható lett az
egyetlen valóság, az, hogy emögött szellemi folyamatok az irányítók, feledésbe merült,
sőt elfogadhatatlanná vált. Elérte, hogy ezeket az erőket – beleértve őt magát is, az
emberek nem létezőnek tartsák, így nyugodtan dolgozhatott a saját malmára.
Gondos munkája eredményeként az emberek egyre inkább az anyagi javakat
tekintették fontosnak, s emiatt rengeteg háború tört ki, amelyeknek csak a külső felszíne
volt az ideológia, valójában gazdasági-pénzügyi érdekek mozgatták. Azt akarta, hogy az
emberek azt higgyék, „pénzen minden megvehető”, „a pénz mozgatja a világot”. Bár a
Föld keleti régióiban, ahol az ősi vallások és filozófiai tanítások erősek maradtak, ezt nem
sikerült maradéktalanul megvalósítania, a legtöbb helyen gyümölcsöztek az anyagi
magvak, melyeket elhintett.
A legálszentebb cselekedete volt, amikor elhintette, hogy a legnagyobb erő földi
jelenléte nem történt meg. Addig-addig munkálkodott, mígnem az emberek nagy része
magáénak érezte azt a nézetet, hogy becsapták. Úgy intézte, hogy az emberek
felvilágosultnak érezzék magukat, mint „akiknek felnyílt a szemük”, hogy a legnagyobb
esemény nem is történt meg. Azt kellett higgyék, hogy az az esemény, amely elhozta az
új időszámítást és új irányt adott a fejlődésnek, nem az Ő jelenléte volt, hanem csak egy
egyszerű ember élete. Azt is elérte, hogy fizikailag bizonyítékokat találhassanak erre és
azt gondolják, ő is csak egy ember volt, aki ugyanúgy hibázott, mint ők és világi életet élt.
Ez tökéletesen megfelelt céljainak, mert Jézus közönséges képe félrevezette az
embereket és elérte, hogy ne figyeljenek oda a Krisztusi impulzusra. Voltak azonban
olyanok, akik nem hitték, mint a vallás, hanem magasabb szellemi tudatosságuk révén
tudták, hogy a Krisztus lény itt járt a Földön és három éven át tartózkodott földi testben,
ennek leteltével pedig elhagyta azt és a Föld szellemévé lett.
Ahriman elérte, hogy végtelenül sok információt és időleges ismerethalmazt
gyűjtsenek össze az emberek, így a lényeg, a szellem elveszik és csak az információ és
az intellektuális tudás lesz előtérben. Azt akarta, hogy az emberiség borzasztóan okossá
legyen külső téren, de a belsőről ne vegyen tudomást, a dolgok lényege elvesszen
számára, higgye csak azt, hogy a véletlen és egyszerű fizikai okok teszik a világot
olyanná, amilyen. Az ember mindent megmért, kiszámított és fizikailag megfigyelt. Ez volt
számára a valóság.
Lucifer az emberek egóján dolgozott. Míg Ahriman a tudományokat világiasította,
Lucifer a vallásokban és a misztikumban munkálkodott és igyekezett megtéveszteni. Míg
Ahriman a rideg, mechanikus tudományokban tompította el az emberek tudatát, addig
Lucifer a spirituális és vallási elragadtatottság és extázis szélsőséges állapotait inspirálta,
hogy az egyes individuum ne az érje el az isteni szellemet, hanem megragadjon önnön
képességei és hatalma tudatában.
De voltak akik tisztában voltak mindezekkel a dolgokkal. Ezek a bölcs emberek tudták,
hogy ez a két szellemi lény egyensúlyt hozhat létre, ha a megfelelő módon viszonyulnak
hozzájuk. Így a tudományok művelésébe komoly érdeklődést, lelkesedést vittek, mintegy
élővé téve azokat és távolságtartással szemlélték a szenvedélyeket, önfegyelmet vittek a
vágyaikba. Életet vittek a külső tudományokba és önuralmat a szélsőségekre,
fanatizmusra, elragadtatottságra hajlamos belső, lelki életbe.
A ravasz Ahriman közben megjelent az emberek között és odaadta a tisztánlátás
képességét egyes embereknek. Mivel ezt nem saját erőfeszítésük és munkájuk árán
érték el, mindannyian mást láttak és ez harcokhoz vezetett. Ahriman azon dolgozott, hogy
az ember hideggé, számítóvá, merevvé váljon.
Ahriman munkája előkészítette az alapot az Úr által jelzett valakik megjelenésére. Az
Azurák voltak azok. Feladatuk az ember szellemi felemelkedésének és magasabb
szellemi részei kifejlődésének megakadályozása volt. Míg Lucifer az asztrálanyagban
tevékenykedett és Ahriman az éterben, addig az Azurák egyenest a fizikai testben
fejtették ki tevékenységeiket. Az Azurák a testi vágyak és szélsőségek és az illúziók
megélésére, a kábítószerek által vezették az embert. Az Azurák elhitették az emberekkel,
hogy nem többek, mint a legfejlettebb „állat”, és ebben az ösztönöket erősítették.
Munkálkodásuk eredményeképp az emberekben gyengült az önálló én-tudat, amit a
Krisztus hozott és erősödött az egykori faji, vagy csoporttudat. Megjelentek a
szélsőséges csoportusulások, szervezetek és bandák, ahol az egyénnek alig van
szerepe, mint önálló én-nek, csak egy sejt a szervezetben. Az Azurák az embereket az
alkohol, a testiség, elfajult szexuális vágyak és a drogok felé terelte. A szélsőséges
érzelmek, a reménytelenség, vagy akár az öngyilkosság impulzusait ültette el.
A luciferi hatások erőre kaptak a nemzeti szocializmusban, a fasizmusban. Az
ahrimani hatások a bolsevizmusban, annak ateizmusában jelentek meg és az Azurák
hatása a tömegkommunikáció és a pénzügyi rendszeren át érvényesült.
A luciferi erők önimádat, önzés, vagy vallási, spirituális szélsőségek felé húznak. Az
ahrimani erők elhitetik, hogy mindez mese és csak az anyagi világ valós. Az Azurák pedig
a médián át, a vágyak és ösztönök felé húzzák az embereket.
A krisztusi erő az önálló, tudatos, szabad emberi szellem felé vezet, amely az
intellektust, a fizikai eszközöket használja, de túllép ezeken és felismeri anyagtól
függetlenül is létező szellemi létét.
Lucifer az egón át szól hozzád, Ahriman fizikai érzékeiden át, az Azurák anyagi
vágyaidon át, Krisztus a szíveden át, az Úr pedig a legbensőbb éned, legigazabb
hangod, legmélyebb vágyad, amely egyesíti lelkedet a szellemeddel, elmédet a
szíveddel.
 27. Az élet káprázata - Örökkön-örökké

Megszülettem. Egy új világ tárult éledő szemeim elé. Virágok és fák, termek és
épületek, emberek és állatok. Madarak és pillangók, napok és holdak, árnyékok és
fények. Minden szép és jó volt. Megtanultam megértetni magam és később megismertem
az emberi szót. Testvéreim születtek. Gyermekek voltunk és játszottunk.
Lakóhelyünkhöz közel volt a folyó, amely mellett templomok és ősi épületek húzódtak.
Számtalan hely a játékra. Szüleink velünk játszottak. Apánk, Tem-Kne, erős volt és
nagyon okos. Számtalanszor elvitt bennünket a folyón és bemutatta a természet
nagyságát és fenségét. Anyánk, Nem-Tha, sokszor velünk jött és ugyanúgy élvezte
ezeket a beszámolókat, mintha ő is gyermek lenne. Ők ketten tökéletes harmóniában
voltak. Ismerték egymás összes gondolatát és mindig boldogság áradt felőlük.
Megértették gyermeki gondolatainkat és tökéletes biztonságban voltunk velük.
Később megismertük Nur-Zet –et, a fiatal papot, aki sokszor foglalkozott velünk.
Megtanított bennünket a betűvetés, a számtan, a testedzés és a kézművesség
tudományaira. Olyan kérdésekre adott választ, amelyekre a szüleink nem tudtak, vagy
nem akartak válaszolni.
Felnőttünk. Testvérem, Han-Tek, feleségül vett egy csodaszép lányt, aki a sivatag
mellől érkezett. Húgom hozzáment egy úrhoz, aki a közeli helyőrség vezetője volt. A
gyermekéveink elmúltak és egyre ritkábban találkoztunk. Rám Nur-Zet gyakorolt hatást
és úgy döntöttem, az ő nyomdokaiba lépek. Meg akartam ismerni minden dolgok titkát és
értelmét.
Egyre több tárult fel előttem a világot mozgató erők természetéből. Tudtam, hogy a jó
úton járok. Érettebb lettem és bölcsebb. Testvéreimnek gyermekei születtek. Húgom
kislánya, Zej-Ned, különösen közel állt hozzám. Már kisgyermekként olyan kérdései
voltak, amelyeket mások csak az élet végefelé tesznek fel. Nur-Zet azt mondta, hogy a
kislány sorsa már el lett határozva, mielőtt ideszületett. Azt kérdeztem, kik döntöttek
efelől, mire azt válaszolta, maga Zej-Ned döntött így, amikor még „teljes volt” a csillagok
között.
Telt az idő és megismertem azokat a titkokat, amelyeket mások csak álmaikban
láthattak. Egyre kevésbé voltam „emberi”, magasabb bölcsesség költözött az életembe. A
szüleim idősebbek lettek és lassanként eltűnt fiatalságuk sudársága. Népünk
szellemének megfelelően éltek, kitűnő egészségben, ezért öregkorukra is megőrizték
ruganyosságukat és elevenségüket. Végül elérkezett a nap, amelytől tartottam. Ők
ketten, akiket annyira szerettem, örökre lehunyták földi szemeiket. Egy fiatal szikomorfa
alatt aludtak el, egymás karjaiban. Rettenetesen egyedül éreztem magam.
– Újra találkozni fogtok egy másik földrészen, másik szerepben – mondta Nur-Zet.
Zej-Ned közben felnőtt és útja a templomba vezetett. Rendkívüli szépségű volt, amely
tulajdonságát csak esze múlta felül, de egyetlen kérőnek sem volt esélye nála. Zej-Ned –
et csakis a csillagok érdekelték, a múlt és a jövő, az ég titkai és a föld rejtélyei. Idejének
java részét ezek felfedezésével töltötte, vagy a templomokban segédkezett, ahol a
gyógyító papok kezelték az embereket. Rendkívüli érzékkel rendelkezett az emberek
elhangolódott rezgéseinek megérzésében, ezért sokszor már abban a pillanatban tudta,
mi a probléma, amikor találkozott valakivel.
Mélyen belevetettem magam az ősök tudásának megismerésébe, szellemi
tanulmányaim során újabb és újabb fátylak lebbentek fel előttem. Megtudtam hogyan
ágazik ki az emberi lény a természetből és hogyan élhet összhangban minden elemmel.
Megtanultam hogyan fejleszthetem lelki-szellemi erőimet és hogyan érdemes
felhasználnom ezeket népünk boldogulása érdekében. Egy napon fivérem váratlanul
elhagyta a földi világot. Távozása újabb szomorúságot okozott, s csak Zej-Ned
fáradhatatlan lelkesedése tartotta érdeklődésem a földi szférában.
Haladtak az évek, s elérkezett az idő, amikor mesterem, Nur-Zet távozni készült.
Lejárt az ideje és el kellett hagynia földi porhüvelyét. Mielőtt elment, még egyszer szólt
hozzám. – Ha nem sikerül kiállnod a próbát, ne veszítsd el hited, egy következő életben
sikerülni fog – ezek voltak utolsó szavai. Nem értettem, miről beszélt, hiszen régesrég túl
voltam a beavatásokon és egyszer sem buktam el. Úgy éreztem, minden fontosat
megtanultam és senki sem beszélt nekem újabb próbákról.
Telt az idő és az öregkorba léptem. Testem erős és eleven maradt, szellemem friss,
de egyre kevesebb volt, ami ebben a világban tartott. Magas kort értem meg. Húgom sem
élt már és mindenki rég eltávozott azok közül, akikkel felnőttem. Egy napon a csodálatos
Zej-Ned is itthagyott engem. Éppen egy illatos növénnyel masszírozta idős tagjaimat,
amikor váratlanul lehanyatlott a keze. A szívéhez kapott és összeesett. A karjaimban
hunyt el.
Mindenki elhagyott. Végtelen szomorúság töltött el. Mindenki eltávozott, akit valaha is
szerettem, nem volt miért élnem. Kezdett elhagyni az életerőm. Akkor megértettem,
milyen próbáról beszélt szellemi vezetőm. A templom által istenként száguldottam
szellemi utamon, de emberként végeztem az életem. Emberi gondolatok és szomorúság
maradt bennem. A test, amely oly sokáig kitartott, végül beadta a derekát. Olyan voltam,
mint egy kiszáradt fa. Elveszett az érdeklődésem a külvilág iránt és kihúnyt a láng, amely
az értelmet adta. Aztán eltűnt minden és a sötétség vett körül.

Megszülettem. Emberek, tárgyak, játszópajtások és játékok vettek körül. Testvéreim is

lettek. Együtt játszottunk és élveztük az életet. Körülöttünk mindenben a gépek segítettek
kényelmesebbé tenni az életünket. Csodás szüleim voltak, akiket nagyon szerettem, de
mindig úgy éreztem, valami hiányzik belőlük. Nagyszerű volt a kapcsolatuk velünk és
egymással, de a nagy titkokról semmit sem tudtak.
Felnőttünk és egy szaladó, rohanó, kapkodó világegyetemet éreztünk magunk mellett.
Nem volt idő semmire és semmi sem volt igazán fontos. Állandóan az értelmét kerestem
mindennek, de nem találtam. Az élet káprázata mögötti valóságot kutattam. Más emberek
körülöttem nem értették ezt, csak a tárgyak, a mindennapi események foglalkoztatták
őket.
Folyton olyan érzésem volt azokkal, akikkel kapcsolatba kerültem, hogy már
találkoztunk egyszer. Talán egy másik, régesrégi világban. Aztán egy nap megértettem.
Fáradtan dőltem hátra ágyamban és azonnal elaludtam. Olyan volt, mintha álmot látnék,
de nem álom volt, hanem valóságos esemény egy másik síkon. Egy fényességes alak
közeledett felém és megnyugtatott:
– Ezúttal ki fogod állni a próbát és megismered valódi énünket – hangzott egy
sejtelmes mondat. Napokon át kutattam az emlékezetemben. Mintha már hallottam volna
őt. Annyira ismerős volt! Nagyon vágytam rá, hogy újra láthassam.
Telt-múlt az idő és az események hatására egyre többmindenre rájöttem. Miközben
mások szaladtak a világi dolgokért, én munkálkodtam a szellemi utamon. Valamilyen
meghatározhatatlan belső erő segített és én követtem. Amikor idősebb lettem, ismét
kezdtek eltávozni mellőlem a szeretteim. A halál lehelete nem kímélt senkit. A fájdalom
nagy volt, de valahogy más. Tudtam, hogy hosszú időre elvesztettem őket, de azt is,
hogy egy másik síkon utaznak tovább. Kapcsolatot azonban nem tudtam fenntartani
velük.
Egyszer egy fa alatt ücsörögtem szomorúan, amikor feltűnt előttem egy kislány.
Mosolygott és egyenest hozzám jött. Megsimogatta az arcom és ennyit mondott:
– Ne félj, most már soha többé nem hagyunk el. Aztán eltűnt, mint egy szélfuvallat. Ott
ültem megmerevedve, majd hirtelen feltört belőlem a felismerés. Zej-Ned volt az! Ő volt
az és hozzám jött! Látta mi zajlik bennem és felébresztett.
A világ elrohant mellettem és nem tartottam vele. Idősebb lettem és legjobb barátaim
itthagyták a földi létet. Nem voltak gyermekeim, ezért magányos lettem. Ott ültem egy
szép, de mesterséges parkban – ami még megmaradt a természetből – és néztem az ég
felé. Mindazok, akik gyermekek voltak ifjúkoromban, most már idősen, hajlottan rótták
útjukat. Eltűnt belőlem a fiatalkor ereje. Csak egy kiszáradt, ősz fakóró voltam, akinek
ahhoz sincs ereje, hogy felálljon.
Teljesen egyedül ültem az alkonyban. A park kiürült és felbukkant a hold. Hátradőltem,
ellazultam és megpihentem. Mindent eleresztettem és sóhajtottam. Abban a pillanatban
hirtelen mindent megértettem. Csak a szereplők hagytak el. Szereplők, akik egy őrült
színház soha véget nem érő drámáinak és vígjátékainak darabjait adták elő, folyton-
folyvást másként és mégis hasonlóan. Szerepek voltak és üres maszkokat hagytak hátra,
de a színészek nem hagyták el a színházat, csupán új előadásra készültek. Legördült a
függöny és visszamentek a falak közé, hogy felkészüljenek a következő szerepre.
Nekem már nem volt több szerepem. Megértettem az összes darabot és
itthagyhattam a színházat. Kiléptem az árnyékok világából és felléptem az égre. Ő jött
felém. A látomás, akiről már tudtam, nem más, mint a mesterem. Amikor közelebb ért,
olyan volt, mintha eggyé váltunk volna. Láttam apámat és anyámat – vagyis őket, akik
ezeket a szerepeket játszották – és velem voltak a testvéreim. Zej-Ned is megérkezett.
Mindnyájan Itt voltunk, egy helyen, amely nem hely. Az időnek nem volt többé szerepe.
Ők és én mind jelen voltunk és felismertük egymást önmagunkban. Együtt voltunk.
Végre valóban együtt. Egyéniségek voltunk, mégis egyek. Én-ünk egymásba olvadt és
szétvált, újra egymásba olvadt és újra szétvált. Szabadok voltunk és együtt. Örökkön-
örökké együtt vagyunk. Nem mint szereplők egy színházban, hanem mint írók, akik
bármilyen személyiséget megalkothatnak. Most már mindig mi vagyunk. Tudjuk, hogy kik
vagyunk, s mindig önmagunk vagyunk. Semmi sem választhatott szét minket, mert
szellemünk fénye egybeolvasztotta azt, ami mindig is voltunk. Tudtuk, hogy új
színdarabot írhatunk, vagy hatással lehetünk azokra, amelyek most zajlanak a Földön,
szabadon dönthetünk. De most már tudtuk, hogy mi vagyunk... és azt, hogy soha semmit
sem veszthetünk el, ami valódi. Mert a világ minden káprázata elmúlik egyszer és a
csillagok is kihunynak, de a mi valóságunk – amely a létezés forrása – sosem múlik el.
Örökkön-örökké bennünk él.
 Az e-book -hoz felhasznált forrásmunkák

Itt azoknak a műveknek a címeit adom meg, amelyekből merítettem, vagy idéztem a
könyv egyes fejezeteinél:
(Az évszámok az eredeti megjelenés, vagy leírás évszámait jelentik.)

Elisabeth Haich Beavatás 1960

Emil Bock A három év 1948
Howard Murphet Túl a halálon 1990
Jane Roberts Seth könyve: A lélek örök érvényessége (I-II. kötet) 1972 (70-71)
Paul Brunton Egyiptom titkai 1936
Rudolf Steiner A rózsakeresztesek teozófiája 1907
Rudolf Steiner A János-evangélium 1908
Rudolf Steiner Egyiptom mítoszai és misztériumai 1908
Rudolf Steiner Rózsakeresztes szellemtudomány 1909
Rudolf Steiner Lukács evangéliuma 1909
Rudolf Steiner A bibliai teremtéstörténet titkai 1910
Rudolf Steiner A Máté evangélium 1910
Rudolf Steiner Jézustól Krisztusig 1911
Rudolf Steiner Márk evangéliuma 1912
Rudolf Steiner Élet a halál és az újraszületés között 1912-1913
Rudolf Steiner Az Akasha kutatásból - Az ötödik evangélium 1913-1914
Rudolf Steiner Munkáselőadások 1-8. kötet 1922-1924

Ajánlott művek a spirituális irodalomból

A spirituális irodalom immár hatalmas, s ezen tárházban vannak nagyon értékes

művek. Az általam olvasott rengeteg ilyen jellegű mű közül ebben a fejezetben azokat
válogattam össze, amelyeket érdemesnek tartottam itt is ajánlani. Több csoportra
osztottam ezeket, ezen beosztás szerint következnek (s azon belül abc) sorban.

Szellemvilági tanítók üzenetei

Esther and Jerry Hicks Új élet 1. 1988

Esther and Jerry Hicks Új élet 2. 1991
Esther and Jerry Hicks Kérd és megadatik! 1. - Tanuld meg beteljesíteni vágyaidat!
2004
Esther and Jerry Hicks Kérd és megadatik! 2. - Az elfogadás törvénye 2005
Esther and Jerry Hicks A vonzás törvénye 2006
Esther and Jerry Hicks Az érzelmek megdöbbentő ereje2007
Esther and Jerry Hicks A bőség törvénye 2008
Esther and Jerry Hicks A kapcsolatok törvénye 2009
Jane Roberts ESP - Az érzékeken túli tapasztalás fejlesztése 1966
Jane Roberts Seth megszólal 1970
Jane Roberts Seth könyve: A lélek örök érvényessége (I-II. Kötet) 1972
(70-71)
Jane Roberts A személyes valóság természete (I-II. Kötet) 1974 (72-73)
Jane Roberts A psziché természete 1979 (75-77)
Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel I. 1995
Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel II. 1997
Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel III. 1998
Neale Donald Walsch Barátságban Istennel 1999
Neale Donald Walsch Egységben Istennel 2-3. rész 2000
Neale Donald Walsch A holnap Istene 2004
Neale Donald Walsch Istennel az öröklétben 2006
Neale Donald Walsch Istennél is boldogabban 2008
Noel Langley Cayce a reinkarnációról 1968

Keleti filozófiák

Lao-Ce Tao Te King - Az Út és Erény könyve

Lao-Ce Lao-Ce intelmei
Lao-Ce Lao-Ce utolsó tanításai – Wen-Ce
Taiszen Desimaru Az út gyakorlása 1985
Zeisler István A zen átadása 1986-1989
Szigeti György Kopár hegycsúcs – Zen mesterek élete és tanítása 1996

Meditáció - jóga

Baktay Ervin Diadalmas jóga 1942

Eckhart Tolle A most hatalma 1997
Eckhart Tolle A most hatalma a gyakorlatban 2001
Eckhart Tolle Az örökkévaló megérintése 2002
Eckhart Tolle Megszólal a csend 2003
Eckhart Tolle Új Föld – ráébredni életed céljára 2005
Elisabeth Haich Szexuális erő és jóga 1985
Hetényi Ernő Tibeti tanítók titkos tanításai 1994
Massimo Scaligiero A meditáció gyakorlati kézikönyve 1973
Paul Brunton A felsőbbrendű én 1937
Paul Brunton A jóga titkos tanításai 1941
Paul Brunton Az Önvaló bölcsessége 1943
Paul Brunton Misztikus tanítások 1984
Rudolf Steiner Hogyan jutunk magasabb világok megismeréséhez 1918

Spirituális témájú regények és sorozatok

Balázs Mária Anamé Karmakiller 2012

Carlos Castaneda Don Juan tanításai 1968
Carlos Castaneda Másik világ kapujában 1971
Carlos Castaneda Ixtláni utazás 1972
Carlos Castaneda Mesék az erőről 1974
Carlos Castaneda Az erő második köre 1977
Carlos Castaneda A sas ajándéka 1981
Carlos Castaneda A belülről ízzó tűz 1984
Carlos Castaneda A csend ereje 1987
Carlos Castaneda Az álmodás művészete 1993
Carlos Castaneda A végtelen aktív oldala 1998
Dan Millman A békés harcos útja 1980
Dan Millman A békés harcos szent utazása 1990
Dan Millman Szókratész utazásai 2005
Elisabeth Haich Beavatás 1960
Esther and Jerry Hicks Salamon beavató meséi2007
Esther and Jerry Hicks Sara és Seth beavató meséi 2007
Esther and Jerry Hicks Sara és az ezerszavú beszélő bagoly 2008
Florinda Donner Álomban ébren 1992
James Redfield A mennyei prófécia 1993
James Redfield A tizedik felismerés - Őrizni a látomást 1996
James Redfield Shambhala titka - A tizenegyedik felismerés nyomában 1999
James Redfield A tizenkettedik felismerés 2011
Joan Grant Anubis - A bölcsesség könyve 1937
Kyriacos C. Markides A ciprusi mágus 1985
Kyriacos C. Markides Hódolat a Napnak 1987
Kyriacos C. Markides Lángoló szív 1991
Lobszang Rampa Harmadik szem 1956
Lobszang Rampa A lhászai doktor 1959
Lobszang Rampa A harmadik szemtől a testelhagyásig 1960
Paul Brunton India titkai 1934
Paul Brunton Egyiptom titkai 1936
Paul Brunton A Himalája titkai1936
Szepes Mária A vörös oroszlán 1946
Taisha Abelar Absztrakt repülés 1992
Ti-Tonisza láma Kőszikla 1948
Woldemar Von Uxkull Egyiptom beavatási útja 1922

A Régi Új Könyvek Blogjában időnként „újabb” spirituális témájú könyveket mutatok be,
ezen cikkek linkjeit a Spiritualitás fülre kattintva találod meg.

Egyéb e-bookjaim:

Belső szó (ingyenesen letölthető) 2014, 2016 bővített

Tedd azt, amit a legjobban szeretsz és amihez a legjobban értesz 2011

Az önmegvalósítás iskolája 2014

Linkajánlás mesterfokon 2014

Fénysugár az éjből 2012