GYURGYÁK JÁNOS

Európa alkonya?
 GYURGYÁK JÁNOS

Európa
alkonya?
Utak és tévutak az európai
történelemben és politikában

O SIR IS KIADÓ | BUDAPEST I 2018

© Gyurgyák János, 2018
© O siris Kiadó, 2018

M inden jo g fenntartva. Bárm ilyen m ásoláshoz, sokszorosításhoz,

illetve adatfeldolgozó rendszerben való tároláshoz a kiadó előzetes
írásbeli hozzájárulása szükséges.

O siris Kiadó, Budapest

www. osiriskiado. hu

A kiadásért felel Gyurgyák János

Szöveggondozó M acskássy Zsuzsa
A borítót tervezte Környei Anikó
M űszaki szerkesztő, tördelő Lipót Éva
A m utatókat készítette Gyurgyák A nna
A borító képének forrása: pixabay/skeeze

ISBN 978 963 276 299 9

i m a gyár
nyomdatermék
N YOMDA- ( S PAPÍRIPARI S ZÖ V ET SÉ G

N yom ta és kötötte a D ürer N yom da Kft., Gyula

Felelős vezető Fekete Viktor ügyvezető igazgató
Sir Winston Churchill, Charles de Gaulle
és Helmut Schmidt örök emlékének
 Tartalom

ELŐSZÓ 11

1. fejezet AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN 19

Európa mint földrajzi fogalom 20
Történeti megközelítések 23
Az unió és az identitás problémája 54
Nemzeti és/vagy európai identitás 57

2. fejezet A SPENGLERI KÉRDÉS 63

Európa fausti lelke 63
Vico új tudománya 82
Danyilevszkij geopolitikája 86
Toynbee történetfilozófiai kísérlete 94

3. fejezet EURÓPA ŐSKATASZTRÓFÁI A 103

Az egyensúly megbomlása 103
Konszenzusok és nézetkülönbségek az első világháború
megítélésében 108
Az első világháború következményei:militarizmus 116
Az első világháború következményei:ideológia és politika 124
Az első világháború következményei:gazdaság 132

4. fejezet DILEMMÁK AZ EURÓPAI UNIÓ KÖRÜL 141

Víziók, álmok és tervek Európáról 148
Ever closer unión 178
Nemzetek Európája, európai föderáció vagy konföderáció? 183
A demokratikus deficit 193
Válságok és újjászületések 197
8 ! TARTALOM

5. fejezet A NÉMETEK ÉS EURÓPA 205

Németország súlya Európában 207
A német történelem értelmezése 223
A Stunde Null után 255

6. fejezet AZ OROSZOK ÉS EURÓPA 263

A szlavolilek 268
Az Eurázsia-eszme 287
Az új Oroszország és Európa 300

NÉVMUTATÓ 317
TÁRGYMUTATÓ 323
Mindig azoknak a szájából halottam az Euró­
pa szót, akik más hatalmaktól akartak valamit,
de nem volt bátorságuk a maguk nevében kö­
vetelni azt,
Ottó von Bismarck

A nemzetállamnak vége.
Román Herzog

A németek azért akarják az Vniótyhogy az meg­

akadályozza őket a nácizmusba történő vissza­
eséstől, Afranciák ki akarnak gyógyulni kisebb­
ségi komplexusukból. Az olaszok végre nemzetté
akarnak válni. A spanyolok el akarják temetni
Francót. Időnként azt gondolom, hogy a Közös
Piacot nem Rómában, hanem Pécsben kellett
volna megalapítani, Ereud doktor nevezetes
pamlagán.
Pedro Schwartz

Mégis hogyan lehet nem észrevenni azt, hogy

a foderátorok egyike sem érte el, hogy a meg­
hódított országok lemondjanak önállóságukról.
Éppen ellenkezőleg, az önkényes központosítás
mindig is a nacionalizmus virulenciáját vonta
maga után. Vagy talán azért jött létre [a Közös
Piac], hogy létrehozza gazdaságaik és kölcsönös
politikájuk totálisfúzióját, azért, hogyfeloldód­
janak egy saját kormánnyal, parlamenttel, tör­
vényekkel rendelkező egyedülálló szervezetben,
ami minden tekintetben azzalfog járni, hogy az
eredetileg francia, német, olasz, holland, belga
vagy luxemburgi alanyai egy mesterséges hazá­
ban legyenek egymás polgártársai, mint ahogy
ez a technokraták agyában megszületett?
C h arles d e G aulle

Akinek víziói vannak, az menjen orvoshoz.

A politika pragmatikus cselekvés erkölcsi célok
érdekében.
Helmut Schmidt
 Előszó

Nem tudom* hogyan kell jól elkezdeni egy történeti-társadalomtudományi mun­

kát. Könnyű dolguk van a szépíróknak, választanak valami furcsa* meghökkentő,
ugyanakkor nem teljesen bombasztikus kezdő mondatot* mint például: A boldog
családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján
a z . E g y meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú
jelent m eg...; Hű szolgája, Jósé Palacios a kádban talált rá, úgy lebegett a gyógy-
füves vízben meztelenül* nyitott szemmel, mintha megfulladt volna..,; Sidlowce
városában, amely Radom és Kielce között fekszik, a Szent Kereszt-hegy közelében,
élt egy ember, bizonyos Reb Sefti Vengrover...; Kutya nehéz úgy hazudni* ha az
ember nem ösmeri az igazságot Vagy éppenséggel a kedvencem: Apám hollóhoz
hasonlított. Ezek után már szinte automatikusan megy minden a maga útján. Még
fel sem kell szólítani ezek után az olvasót, mint ahogyan Bulgakov tette: Utánam
olvasó! Mivel ez a könyv nem regény, s nem is más műfajú szépirodalmi alkotás,
marad a hagyományos, kissé színtelen előszó: ki, mit, miről, mikor, miért* hogyan,
kinek és végül kikkel. S ezek után csak reménykedhetünk abban, hogy az előszó át­
futása után marad még néhány olvasója a munkának. Annyit azért talán tehetünk*
hogy egy odafigyelést igénylő, könnyűnek egyáltalán nem ígérkező olvasmány elé*
amely alapvetően elméletekről, koncepciókról, tervekről, érvekről és ellenérvekről
szól, egy kissé könnyedebb, személyesebb előszót illesztünk. íme!
Ez a könyv ötéves munkám eredménye. Három, nem egyformán nyomós ok
késztetett a megírására. Először is a kétezres évek eleji világgazdasági összeomlás
nyomán Európában krízis krízist követett, s ez felkeltette az érdeklődésemet a téma
iránt. Mint általában mindenkinek, nekem is voltak elképzeléseim, feltevéseim*
ítéleteim, s nemritkán előítéleteim Európáról és az Európai Unióról. S ez a könyv
éppenséggel arról szól, hogy miután alaposan megvizsgáltam a dolgot, mi maradt
meg ezekből? Mennyire voltak megalapozottak vagy légből kapottak ezek az elő­
zetes elképzelések? A legnyomósabb ok tehát e könyv megírására nagyon is prózai
volt: az intellektuális kíváncsiság. Egyszerűen érdekelt ez az európai 'befejezetlen
kaland' Érdekelt* hogy honnan jött, s merre tart Európa* s az általam művelt disz­
ciplínák mennyire tudnak segíteni a válaszadásban.
A második ok a kíváncsiság mellett az unalom volt. 2012-ben befejeztem ugyanis
magyar eszmetörténeti trilógiám utolsó darabját (A zsidókérdés Magyarországon,
2001; Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története,
2007; Magyar fajvédők, 2012), s úgy éreztem, éppen eleget írtam már magyar szer-
12 ELŐSZŐ

zőkröl és gondolkodókról Azokra a kérdésekre, amelyek több mint két évtizedig

foglalkoztattak, nagyrészt választ kaptam, s nem éreztem úgy, hogy egy esetleges
negyedik könyvvel sokkal tovább juthatok. Ezen túlmenően a magyar fajvédők és
egyéb szélsőjobboldaliak meg is feküdték angolszász ételekhez szokott konzervatív
gyomromat. A tényleges ok a magyar eszmetörténettel való szakításra persze elsőd­
legesen nem ez volt, hanem sokkal inkább a rádöbbenés arra, hogy az ismétlődő
magyar tragédiákat és megtorpanásokat nem elsősorban az örökösen vakvágányra
tévedő magyar gondolkodók okozzák (részben persze ők is), hanem ezek az újra
és újra előálló zsákutcás helyzetek nagyrészt a magyar társadalmi struktúrából és
a magyar mentalitásból fakadnak. Intellektuálisan viszont akkor egyáltalán nem
vonzott, s egyelőre ma sem vonz a magyar gazdaság- és társadalomtörténet. Ko­
moly, többéves vagy még inkább több évtizedes társadalomtörténeti kutatás nélkül
ez a történet bizonyosan nem írható meg.
A harmadik, s talán a legkevésbé fontos ok a jelenlegi magyar helyzettel kapcso­
latos. Eddigi kutatásaimnak a tudományos és intellektuális érdeklődésen túl min­
dig volt valami személyes vonatkozása is. Szenvedélyesen foglalkoztatott ugyanis a
magyar jelen, s még inkább a magyar jövő kérdése. Az illiberális demokrácia, vagy
ahogy politológus kollégám, Körösényi András nevezni szereti, a vezérelvű demok­
rácia, amely terminusok mindegyike egy autokráciába hajló uralmat jelent csupán,
végleg megfosztott egy illúziótól. Nevezetesen, hogy nekünk sikerül majd kitörni
ebből a magyar csapdából Nemzedékünk azonban lényegében ugyanazt a képle­
tet állította elő, mint elődeink, csupán egy kicsit modernizált formában, miközben
a rendszer ellenzéke is teljes mértékben alkalmatlan, kilátástalan és reménytelen.
Most is, mint általában Ralf Dahrendorfnak volt igaza, aki azt írta egykor, hogy
egy politikai rendszer akkor autoriter, s nem totalitárius, ha egy jól szervezett p o ­
litikai csapat a néma vagy félrevezetett többségre alapozza uralmát. A magyar ügy
- úgy tűnik - hosszú időre ismét perspektívátlanná váll, mert minden ilyen típu­
sú hatalom alkalmasint kihívást és élvezetet csak a rendszer gazdájának okoz, de a
többieknek aligha. A kíváncsiság és az unalom mellett a könyvírás harmadik oka
tehát a meneküléskényszer volt. A régi dolgaink mindezek következtében folytat­
hatatlanná váltak. A könyv azonban hangsúlyosan nem erről a magyar dilemmá­
ról szól Magyarország ebben a munkában egyáltalán nem, vagy csak közvetetten
és érintőlegesen szerepel.
Azzal a tudományos életben egyre inkább terjedő metódussal is szakítani akar­
tam, hogy kiválasztunk egy viszonylag könnyen megválaszolható részletkérdést, s
azt - bizonyítandó metodikai jártasságunkat, szakirodalmi tájékozottságunkat,
s végül csinosan kikerekítve a szöveget - megválaszoljuk. Feltenni egy habköny-
nyű, s lehetőleg érdektelen kérdést, ami módszertani szempontból kiválóan meg­
közelíthető, nos, ebben nincs nagy intellektuális kockázat. S olyan szerzőkkel sem
nagyon akartam foglalkozni, akik ugyancsak problematikus vagy egyenesen ab­
 ELŐSZÓ 13

szúrd teóriákat, téziseket és állításokat fogalmaztak meg Európáról. Nem vonzott

különösebben, hogy ezek könnyű cáfolatát adjam, s ezzel töltsem az időt. Sokkal
inkább inspiráltak az európai alapkérdések és a jelentős gondolkodók megközelí­
tései. Az elmúlt öt év legnagyobb ajándékának tekintem, hogy a legjobbakkal foly­
tathattam - igaz, csak egyoldalú - diskurzust, hiszen ők már sajnálatosan és nagy
bánatomra nem tudtak visszaszólni, s kérdéseimre sem tudtak mindig válaszolni,
így csak a szövegeikkel bíbelődhettem. Igazi intellektuális örömöt okozott Oswald
Spenglerrel, Arnold Toynbee-val, Nyikolaj Danyilevszkijjel, Jean Monnet-val, Fried-
rich Meineckével, Ernst Noltéval, Alekszej Homjakowal, Nyikolaj Trubeckojjal és
a többiekkel társalogni. S az meg különösen örömömre szolgált, hogy ezek között
két magyarral is újra találkozhattam, Bibó Istvánnal és Szűcs Jenövek Ezekhez az
írókhoz, filozófusokhoz, értei miségiekhez néhány kiemelkedő politikus is csatlako­
zott, mindenekelőtt Sir Winston Churchill, Charles de Gaulle és Helmut Schmidt.
Könyvemet az ő örök emléküknek ajánlom.
Igyekeztem tehát bonyolult és nehezen megválaszolható kérdéseket föltenni
magamnak, s e könyv ezeket, valamint válaszkísérleteimet tartalmazza. Ilyen kér­
dések foglalkoztattak például: vannak-e jól körülhatárolható ismertetőjegyei az
európaiságnak? Vannak-e Európának közös gyökerei, tradíciói és értékei, s vajon
melyek ezek? Létezik-e közös európai identitás? Ha igen, akkor hogyan írható le?
Ha nem, akkor Jehet-e föderációt alkotni e nélkül? Azonosak-e az európai polgá­
rok, népek, nemzetek, régiók jövőre vonatkozó céljai és törekvései? Mit jelent az
egyre szorosabb egység (ever doser unión) koncepciója? Mi a különbség a nemzetek
Európája, az európai konföderáció és föderáció között? Lehetséges-e démosz nél­
küli demokrácia? Hol siklott félre az európai történelem, ha félresiklott egyáltalán?
Hogyan írható le a jelenlegi európai politikai rendszer? Mi Németország helye és
szerepe Európában? Mit gondolnak az oroszok Európáról? És így tovább. Ám ezek
a kérdések csak látszólag széttartóak, reményeim szerint összetartja őket a két fő
kérdés, ami engem leginkább izgatott: mit jelent Európa, s merre tart földrészünk?
Ez a könyv tehát Európáról szól, de az elmúlt hetven év történései miatt ez egyre
inkább már csak az Európai Uniót jelenti. Európa ugyanis szinte szinonim fogalom­
má vált az Európai Unióval, így a quo vadis Európa? kérdése lassan-lassan a merre
tartasz Európai Unió? kérdésével lesz azonos. Ez azonban különösen nehéz helyzet
elé állított. Szerezzen be sok-sok izgatószert, aki az unióval akar foglalkozni. Ismét
csak igazat kell adnom Dahrendorfnak, aki szerint az unió minden témája ásításra
ingerlő unalom, miközben persze a bőrünkre megy a dolog, azaz aligha nevezhető
mindez érdektelen vagy álmosító vállalkozásnak.
A kutatás megkezdésekor Európáról és az unióról inkább kedvező kép élt ben­
nem, nyilván a nyolcvanas-kilencvenes évek emlékei nyomán. A könyvben meg­
találhatja az olvasó, hogy mi maradt meg ebből. Azok számára, akik csak elősza­
vakat olvasnak, s a végleges ítéletet akarják hallani, továbbá egyáltalán nem érdekli
14 ELŐSZŐ

őket az érvelés módja és a kifejtés stílusa - remélem, ilyenek csak nagyon kevesen
vannak - kissé leegyszerűsítve összefoglalom mire jutottam. Vizsgálódásaim so­
rán azt a következtetést vontam le, hogy Európa, bár vannak a nagy történészek,
filozófusok és társadalomtudósok által feltárt közös gyökerei, közös jellemvonásai,
ennek ellenére mégis földrajzi-regionális, geopolitikai, vallási-kulturális, nemzeti,
önazonossági stb. szempontból mélyen megosztott földrész maradt. Maga a földrajzi,
politikai, gazdasági, kulturális és nemzeti sokszínűség Európa egyik legjellemzőbb
ismertetőjegye. Ennek következtében immár a hetvenéves integrációs erőfeszítések
ellenére sem tudott létrejönni a közös európai identitás, valamint az egységes euró­
pai társadalom és az európai közvélemény, ennek következtében nem alakult ki az
európai politikai közösség. E nélkül azonban föderális Európáról beszélni, ilyet meg­
valósítani, nem más, mint kalandos és veszélyes vállalkozás, de leginkább merő illú­
zió. Ugyanakkor a világban és Európában bekövetkezett alapvető változások miatt
már nem térhetünk vissza a régi, jól megszokott nemzetállami létbe sem, amelyet
- nem teljesen alaptalanul - manapság szidalmazni szokás, elfelejtve, hogy a mo­
dern korban a nemzetek teremtették meg azt a politikai közösséget, amely talaján a
demokrácia és a jogállam egyáltalán kibontakozhatott. Az egyetlen működésképes
rendszer egy európai konföderáció lehetett volna, de ezt az alapító atyák5akarata,
s mindenekelőtt a zseniális Jean Monnet meghiúsította, beépítve a rendszerbe egy,
általam Monnet-kódnak nevezett cselfogást, amely állandó reformra, állandó to­
vábblépésre kényszeríti az uniót a föderáció irányába. Ennek következtében Európa
csapdába került, nem tud visszalépni az általam helyesnek gondolt konföderációs
formához, ugyanakkor a működőképes föderációhoz szükséges minden alapfelté­
tel is hiányzik. Ebből a lehetetlen helyzetből jelentett egy ideig kiutat a kompro­
misszumos egyre szorosabb unió (cver closer unión) elképzelése, ez azonban mára
teljeséggel kiürült fogalommá és politikai gyakorlattá vált. Mégis ma leginkább
realitása e praxis folytatásának van mindaddig, amíg egy világgazdasági válság ki
nem kényszerít ennél radikálisabb lépéseket. A könyv az ezzel kapcsolatos érveket
gyűjti egy csokorba, nem hallgatva el az ellenérveket sem. Munkám ugyanakkor
nem foglalkozik az unió jelenlegi napi politikai problémáival, sokkal inkább az
volt a célom, hogy ezeket perspektívába helyezzem cs értelmezzem, ha úgy tetszik,
történelmi távlatokat adjak a ma zajló folyamatoknak. Egyszóval tegyek egy bátor­
talan kísérletet a mélyben zajló folyamatok megértésére. Többet jelenleg úgysem
lehetnénk, hiszen, hogy e könyv másik 'hősét', Ernst Noltét idézzem: csak akkor
üt a tudomány órája, amikor az élet küzdelmei már elcsendesedtek. S az Európai
Unió mai állapotában ugyancsak távol van ettől. Az alapvetően kritikus alapállás
mellett szeretném nyomatékkai hangsúlyozni az unió történelmi érdemeit is: a béke
fenntartását, egy európai gazdasági-kulturális network kiépítését, a folyamatos vál­
ságok kezelését, a világ válsággócaiban játszott pozitív szerepét. De legfőképpen
a sokak által ma nem kellőképpen méltányolt belső értékeit: az emberi méltóság
 ELŐSZÓ 15

tiszteletét, a demokráciát, a jogállamiságot és mindenekelőtt a szabadságot. Van

tehát mit veszteni, ha Európa rossz utat választ, vagy ha lehetetlenné válik a m os­
tani - igaz, nem túl lelkesítő - status quo fenntartása. Azokat pedig, akik mind­
erről megfeledkeznek manapság, szeretném emlékeztetni Jászi Oszkár harmincas
évek végi próféciájára: „Lehet, hogy ez a nemzedék egyszerűen ki fog nevetni. És
mégis fogtok ti még sírva jajgatni »elavult« szabadságjogok után fasiszta diktátorok
és bolsevista basák kétoldali bunkócsapásai alatt, ha ebben az irányban rohantok
tovább” A fasiszta és bolsevista szavak helyébe ma kéretik beírni az illiberális, au­
tokratikus, populista, vezérelvű, autoriter stb. jelzőket.
Senki sem ismeri könyve hiányosságait és hibáit jobban, mint maga a szerző.
Célszerűbbnek tűnik feltárni ezeket az olvasók előtt, kevesebb munkát hagyva így
a bírálóknak és a kritikus olvasóknak. Három ilyen nagy hiányosságról számolha­
tok be. Az első a kapitalizmussal kapcsolatos. Európa hihetetlen mértékű felfutása,
világtörténeti sikerei és hódításai a kora újkorban (s mellesleg a világ kifosztása)
mind-mind ezzel a gazdaság- és társadalomszervezési elvvel álltak kapcsolatban,
mint ahogy jelenlegi problémáink zöme is ezzel függ össze. Európa és a kapitaliz­
mus bonyolult összefüggésrendszerére több helyütt utalásokat talál az olvasó, de a
kapitalizmus általános jellemzésére, európai szerepére, típusainak bemutatására,
kritikai elméleteire itt most nem vállalkozhattam. Mindenütt megpróbáltam elvarr-
ni a szálakat, mert nem akartam ezt az így is szinte áttekinthetetlenül hatalmas té­
mát és kérdéskört még tovább bonyolítani. S bízom abban, hogy lesz még módom
ezzel kapcsolatos gondolataimat másutt és máskor kifejteni.
A másik hiányosság az irodalommal kapcsolatos. Ebben a könyvben diskurzust
filozófusokkal, történészekkel, politológusokkal, közgazdászokkal és szociológu­
sokkal folytattam, így a költők, írók esszéisták teljesen kimaradtak ebből a mun­
kából. Nem mintha azt gondolnám, hogy nekik nincs érvényes mondandójuk Eu­
rópáról. Nagyon is van, s ezek a gondolatok, megközelítések és megérzések, bár
impresszionisztikusak és vitathatóak, mégis nemritkán bölcsebbnek tűnnek, mint
a társadalomtudósoké. Olyan megfogalmazásokra gondolok, mint Hans-Magnus
Enzensbergeré (A Nyugat életereje végső soron az európai gondolkodás negativitá-
sából fakad, örök elégedetlenségből, mohó nyugtalanságból, nyomorúságból. Leg­
fontosabb termelőerői: a kétség, az önbírálat, sőt az öngyűlölet. Erősségünk éppen
az, hogy önmagunkat, és amit létrehoztunk, nem tudjuk elfogadni.), vagy Eduar-
do Louren(joé (Európa kultúrája - a bizonytalanság kultúrája. A nyugtalanságé, a
gyötrelemé és a kételkedésé.), vagy éppenséggel Dosztojevszkijé (Az európai érté­
kek - Krisztus nélküli erények.). S a sor vég nélkül folytatható.
A harmadik hiányosság a könyv módszertanára vonatkozik. Ez a munka ugyanis
nem nagymonográfia a szó klasszikus értelmében, de nem is tanulmánykötet. Meg­
közelítései ugyancsak változatosak, hol történetiek, hol társadalomtudományosak,
hol történetfilozófiaiak, hol eszmetörténetiek. Mint ahogy a témái is sokszínűek,
16 tLÖSZÚ

bár végső soron mindig ugyanazt a kérdést járják körül több oldalról: honnan jött,
s hová tart Európa? Ezt a megközelítési módot talán hegymászóhasonlattal lehet­
ne a legjobban érzékeltetni. A hegymászó ugyanis több útvonalat, több ösvényt is
kipróbál, hogy elérje célját. A csúcs elérése humán- és társadalomtudományokról
lévén szó, persze, eleve kétséges, ha nem egyenesen lehetetlen, de hogy milyen ma­
gas szildapadra - e könyv másik 'hősének5,Toynbee-nek kedvenc kifejezésére utal­
va padmalyra - jutottam, nos, azt döntse el maga az olvasó. Azért sem nevezhető
monográfiának, mert egyrészt nem minden nemzet Európához való viszonyával
foglalkozom, csak a minden valószínűség szerint legfontosabbal, a némettel. Az
uniót nagymértékben meghatározó francia-német viszonyt is itt elemzem. M ás­
részt szintén csupán az oroszok Európa-képét vázolom fel, pedig a kínaiak, japánok
és az iszlám államok véleménye sem lenne érdektelen.
Módszertani szempontból különös nehézséget okozott az Európai Unióról szóló
fejezet megírása. Aki olvasott már ilyen jellegű munkákat, az tudja, hogy az unió
megértéséhez külön szótár igényeltetik. Minden erőmmel azon voltam, hogy el­
kerüljem az úgynevezett euro-blablát, az unalmas és bürokratikus nyelvezetet, a
rövidítéseknek és az utalásoknak szinte követhetetlen áradatát, s érthető, emberi
nyelvre fordítsam le az integráció történetét és az unió előtt álló dilemmákat és
trilemmákat. Azok az olvasók, akik kizárólag a jelen és a jövő kérdései iránt ér­
deklődnek, kezdhetik a könyv olvasását az Európai Unióról szóló 4. fejezettel is.
Legfőbb célom tehát a gondolatiság mellett az olvashatóság volt. Mindent tőlem
telhetőt megtettem, hogy az olvasóknak csak a főszövegre kelljen koncentrálniuk.
A terjedelmes lábjegyzetanyagot csak a legvakmerőbbeknek ajánlom olvasásra. Re­
mélem, enélkül is érthető lesz a szöveg. Annyi bátorságom persze nem volt, hogy
teljesen elhagyjam a lábjegyzeteket, vagy a könyv végére száműzzem azokat, vagy
éppenséggel ne használjak jegyzetszámokat, amint azt Timothy Garton Ash teszi
Németországról szóló kiváló munkájában. A lábjegyzetekben idézett szakiroda-
lom esetében nem mindig tudtam konzekvensen eljárni, mivel a világ különböző,
s az alábbiakban felsorolt könyvtáraiban egy-egy könyvnek csak egymástól eltérő
kiadásai és nyelvi változatai voltak elérhetőek. A teljes egységesítés így megoldha­
tatlan feladat elé állított. A könyvben a szabályos idézőjeleket használtam a klasszi­
kus idézetekre, az aposztrófot pedig egy-egy jellegzetes szóhasználat visszaadására.
Ez az első olyan könyvem, amelyet nem az Országos Széchényi Könyvtár 326-os
olvasóhelyén írtam, hanem a világ különböző könyvtáraiban, tekintettel az egyete­
mes témára. Köszönetét mindenekelőtt ezeknek a könyvtáraknak és munkatársaik­
nak szeretnék mondani. Minden pillanatban beigazolódott az a bölcsesség, amit
talán 1948-ban Mátrai László mondott Vas Istvánnak: Olyan idők jönnek, Pistám,
amikor még mindig egy könyvtár fog leginkább egy könyvtárra hasonlítani. Buda­
pesten a Parlamenti Könyvtár egyik kutatóhelyén töltöttem a legtöbb időt, időnként
átrándulva a kiváló CEU Könyvtárába. Oxfordban az utolérhetetlen ’Bodley' volt a
 ELŐSZŐ 17

törzshelyem, különösen a History FacultyT.ibrarya Radclifté Camerában és termé­

szetesen a Social Science Library. Néha azonban - merő nosztalgiából - átsétáltam
a Nuffield College toronykönyvtárába, valamint a Blackwell könyvkereskedésbe,
ami a világ egyik legjobb ilyen jellegű intézménye (jó, megengedem talán még a
berlini Dussmann és a moszkvai Biblio-Globus vetekszik vele, bár ott a legtöbb időt
inkább a Dóm knyigiben töltöttem). Berlinben törzshelyem a Humboldt egyetem
könyvtára volt, de időnként kisegített a Staatsbibliothek is. Bécsben a nagyszerű
Nationalbibliothekot szerettem a legjobban. Legszebb emlékeim mégis a moszkvai
Xenyinkához’, a Lenin Könyvtárhoz fűződnek, ahol a folyosón lévő asztaloknál sok­
kal jobban éreztem magam, mint a kutatóknak fenntartott, kissé rideg olvasóban, s
ahol majd minden nap megkérdezte valaki, hogy min dolgozom, őszinte érdeklő­
désből, s nem merő udvariasságból. Ilyet sehol másutt a világon nem tapasztaltam.
S olyat se, ami szintén ott történt, hogy az egyik nyugdíjas ruhatárosnő, akivel soha
egyetlen szót sem váltottam a köszönésen kívül, az egyik nap édességet tett elém,
látva a munkatempómat. Mivel tudományos státuszom az egyetem befejezése óta
- ahogy az angol nevezi -priváté scholar, így kutatásaimat és kutatóútjaimat rendre
magam finanszíroztam. Mindig is csodálattal vegyes irigységgel olvastam a külföldi
kutatók előszavaiban azokat a hosszú listákat, akiknek féléves-éves ösztöndíjaikat
köszönik. Köszönnivalóm azonban nekem is akad, hiszen ezeken a helyeken ked­
vezményes szállást biztosított a Balassi Intézet, illetve Berlinben és New Yorkban a
nagykövetség. Moszkvában Hegyi Anitának, Berlinben Ács Zoltánnak és Bárány
Anzelmnek, Bécsben Bertényi Ivánnak, New Yorkban Romsics Gergelynek és Ku-
min Ferencnek tartozom köszönettel az ott kapott segítségért. A kéziratot, illetve a
kézirat egyes fejezeteit többen olvasták. így Ács Zoltán, Bárány Anzelm, Bertényi
Iván, Böszörményi Ferenc, Czukor József, Feledy Botond, Filippov Szergej, Huszár
Tibor, Jakab András, Kende Péter, Kiss Hona, Kiss J. László, Melegh Attila, Németh
István, Paksa Rudolf, Prőhle Gergely, Schlecht Csaba, Somogyi Botond, Sz. Bíró Zol­
tán, Szilágyi Ákos, Vajda Mihály, Wéber Attila és Irina Zaharenko. Megjegyzéseiket,
tanácsaikat, kritikáikat köszönettel vettem. A mű egészéért a felelősség természe­
tesen kizárólag engem illet. Végül köszönetét szeretnék mondani az Osiris Kiadó
még megmaradt két munkatársának Cemmel Csabánénak és Gyurgyák Annának,
hogy ezeket az utakat lehetővé tették, mentesítve engem a mindennapi bejárástól.
A szöveget és a könyvet régi osiriscs munkatársaim Környei Anikó, Lipót Éva és
Macskássy Zsuzsa gondozták. Munkájukért nekik is köszönet jár. Végül családom
sem maradhat ki a sorból, hogy ezt az új könyvet is megszenvedték és kibírták!

Alsóörs, 2018. május 5. Gyurgyák )ános

 AZ EURÓPAI IDENTITÁS
i NYOMÁBAN

A kiinduló kérdések, amelyek alapját képezik minden további fejtegetésnek és elem­

zésnek, végső soron nagyon egyszerűen feltehetők: vannak-e pontosan körülhatá­
rolható és leírható ismérvei az európaiságnak, azaz vannak-e Európának olyan kö­
zös gyökerei, tradíciói és értékei, amelyek ezt a földrajzi területet elkülönítik a világ
más régióitól, s amelyekre a jelenben vagy a jövőben felhúzható egy közös európai
ház? Végül létezik-e ezeken az értékeken nyugvó európai identitás, amely alapja
lehet egy szorosabb európai közösségnek, s amely később szilárd alapja lehet egy
szorosabb európai föderációnak? S ha létezik ez a közös alap, akkor vajon a főbb
pontokat illetően azonosak-e az európai polgárok, népek, nemzetek, régiók jövőre
vonatkozó céljai és törekvései? Ezeket a kérdéseket talán akkor sem felesleges fel­
tenni, ha ez a közös ház (Európai Unió) már részben felépült, pontosabban folya­
matosan épülőfélben van. Az unió ugyanis több évtizeden keresztül egy meglehe­
tősen homályos és bizonytalan elvre, az egyre szorosabb egység (ever dósét: unión)
tézisére épült, amelynek sem a végcélja, sem az időtartama, sem pedig a követendő
módszerei mind a mai napig nem világosak és kidolgozottak.1Ha ugyanis ezekre az
alapvető kiinduló kérdésekre nem tudunk választ adni, vagy ha a válaszunk egye­
nesen nemleges, akkor reménytelen és kilátástalan vállalkozásnak tűnik a továb­
biakban kontinensünk közös jövőjéről, s különösen egy Európai Egyesült Államok
lehetőségéről álmodozni, következésképpen az egész eddigi folyamat újragondolást
igények Nem lehetetlen ugyanis, hogy ez a bizonyos közös európai ház ingoványos
talajra épült-épül, s csak erőszakkal, félrevezetéssel, propagandával vagy a politikai
elit bűvészkedésével tartható fenn a jövőben. Az is lehetséges azonban, hogy bár az
alapok szilárdak, csak a ház tervezői elméretezték az épület arányait, vagy éppen­
séggel még egy újabb emeletet húztak az alsó szintre, miközben az még teljesen
készen sem állt. Bár ezek a kérdések látszólag egyszerűek és világosak, s az ezek­
re adott válaszok is magától értetődőnek tűnnek, azaz miért ne lennének a közös
történelmi múlt által kialakított európai értékek és célok, s miért ne lenne Euró­
pának közös jövője? A probléma azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek
az első pillantásra tűnik. Arra a kérdésre ugyanis, hogy mit jelent Európa, nincs
egyértelmű válasz, csupán sokszor egymásnak is ellentmondó válaszkísérletekkel
találkozhatunk. Kis túlzással talán azt is mondhatjuk, hogy ahány Európa-kutató,

Erről a politikai koncepcióról, illetve gyakorlatról lásd részletesen a könyv európai uniós fejezetét.
20 AZ BUKÓVÁ! id en titá s nyomában

történész és filozófus, annyi lehetséges válasz, s akkor még egy szót sem szóltunk
az írók és költők állásfoglalásairól Ezek között nem egyszerű feladat rendet vágni,
mégis talán tegyünk erre egy vakmerő kísérletet!
Mégis miért ennyire bonyolult és szövevényes ez a probléma? Alapvetően két ok
miatt. Egyrészt, mert Európa fogalma több szempontból is tanulmányozható, lehet
Európáról beszélni geográfiai-gazdaságföldrajzi, politikai-geopolitikai, történelmi
és végül kulturális-civilizációs értelemben, s e megközelítések és kiindulópontok
különbözősége már önmagában is igen eltérő válaszokat eredményez, még ha el is
tekintünk az illetők értékrendjétől és világnézetétől. Másrészt - mint ahogy erre
/. G. A. Pocock cambridge-i politikai eszmetörténész joggal hívta fel a figyelmet - a
mi Európa és a mit értünk Európa alatt* nem teljesen azonos kérdései szinte ki­
bogozhatatlanul összefonódtak. Más szavakkal: Európa mint történeti valóság és
Európa mint emberi invenció, mint bizonyos gondolkodók által teremtett konst­
rukció nem választhatók el mereven egymástól. így nem vezet megnyugtató ered­
ményre, ha csupán ez utóbbiakat dekonstruáljuk.2A hitek, ideológiák, elképzelések
cs tervek szétszálazásával, dekonstruálásával - folytatva ezzel Pocock gondolatme­
netét - ugyanis nem a kristálytiszta valósághoz és az igazi európaisághoz jutunk,
ez ugyanis lehetetlen, mivel ezek a hitek és ideológiák maguk is szerves részei a
magának az európai valóságnak.

E U R Ó P A M IN T F Ö L D R A JZ I F O G A L O M

A legkevesebb vita talán Európa földrajzi fogalmának meghatározása körül ala­

kult ki, de azért itt is felvetődnek bizonyos dilemmák.3 A geográfia tudományában
ugyanis többé-kevésbé konszenzus alakult ki Európa határainak kérdésében. Ezek
szerint Európa a világ legnagyobb kiterjedésű szárazföldi tömbjének, az eurázsiai
szuperkontinensnek (54 760 000 km2) a nyugati nyúlványa. Eurázsia hatalmas,
ázsiai területe felől tekintve Európa csupán ennek a közös szuperkontinensnek a
nyugati félszigetének látszik (10 508 000 km2). Bár geológiai értelemben Eurázsia
egy kéreglemezen, az úgynevezett eurázsiai kéreglemezen fekszik, mégis történelmi
és kulturális okok miatt két önállónak tekintett kontinenst foglal magában: Európát
és Ázsiát. Földrajzi értelemben tehát Európát nyugaton az Atlanti-óceán, északon

2 Pocock, J. G. A.: Somé Europas in Their History In Pagden, Anthony ed.: The idea ofEurope. Front
Antiquity to the European Union. Washington-Cambridge, 2002, Woodrow Wilson Center Press -
Cambridge University Press, 55-56. p.
3 Európa határainak történeti változásához lásd Oscar Halecki kiváló munkájának két fejezetét (Chap-
ter IV. The Geographical Limits: Oceans, Seas, Islands, and Straits; Chapter V. The Geographical
Limits: The Great Eastern Isthmus). In Halecki, Oscar: The Limits and Divisiorts of European His­
tory. London, 1950, Sheed & Ward, 85-101. p.
 EURÓPA MINT FÖLDRAJZI FOGALOM 21

a Jeges-tenger, délen a Földközi- és a Fekete-tenger, valamint a Kaukázus, keleten

pedig az Urál hegység, az Urál folyó és a Kaszpi-tenger határolja* A dilemma tehát
a következő: ha Európa és Ázsia közötti határ nem egyértelműen geográfiai, ha­
nem ebbe bizonyos történelmi és kulturális tényezők is belejátszanak, akkor ebből
automatikusan következik, hogy eltérő kulturális, történelmi és politikai szempon­
tok felvetésével Európa keleti határai máshová is kerülhetnek, azaz az objektívnek
kikiáltott földrajzi meghatározás nem nyugszik olyan sziklaszilárd alapokon, mint
ahogy azt a földrajzi megközelítés hívei általában hirdetik magukról. Egy orosz
származású oxfordi geográfusprofesszor, W. H. Parker szellemes megfogalmazása
szerint Európa határai az árapály mintájára működnek, hol előretörnek, hol pedig
visszahúzódnak.4A keleti határok bizonytalansága az Európai Uniót is komoly di­
lemma elé állítja: hol húzódjon az Unió majdani végső határa, Ukrajna nyugati vagy
keleti határánál, vagy éppenséggel Ukrajnán belül, esetleg Moszkvánál, az Urálnál
vagya Csendes-óceánnál? Mintha Brüsszel a keleti határok esetében Nagy Katalin
orosz cárnőt követné: „Határaimat csak egyféleképpen védhetem meg, ha újra és
újra kiterjesztem őket”5 A Páneurópa mozgalom alapítója Richard Coudenhove-
Kalergi pedig úgy fogta fel Európát, mint ami ellentétben áll az összes kontinens­
sel. Ezek ugyanis a természetnek köszönhetik létüket, míg Európa az ember al­
kotása, azaz az európai ember munkája tette ezt a földrajzi helyet kontinenssé.6
További problémát jelent a keleti, azaz az uráli és a délkeleti, tehát a kaukázu­
si vízválasztón keresztülhúzódó határok kérdése is. Ezek ugyanis nem esnek egy­
be az országhatárokkal, következésképpen Oroszországnak több mint 17 millió
négyzetkilométernyi területéből csupán mintegy 4 millió jut az európai konti­
nensre, s Törökország, illetve Kazahsztán esetében ez az arány még kisebb. Délen
a Nagy-Kaukázus hegységen keresztülfutó úgynevezett kaukázusi vízválasztó olyan
országok területét vágja ketté, mint Grúzia és Azerbajdzsán, s az ősi keresztény Ör­
ményország pedig eleve a kaukázusi vízválasztó ázsiai túloldalán fekszik. Tovább
bonyolítja a problémát, hogy az Urál hegység könnyen átjárható, azaz nem jelent
olyan akadályt, mint a Himalája az Indiai-, az Alpok az Appennini-félsziget, vagy
a Pireneusok az Ibériai-félsziget esetében. S az Urál folyót is nehéz lenne Európát
Ázsiától elválasztó komoly akadálynak és határnak tekinteni. Nem véletlen, hogy a
korábbi századokban ezt a határt előbb a Donnál, majd később a Volgánál húzták
meg, amelyek jóval jelentősebb határfolyók az Urálnál. A cári kormányzat egyik
hivatalnoka a 18. század végén valahol Jekatyerinburg és Tyűmen között kitűze­

4 Parkért idézi Davies, Norman: Európa története. Budapest, 2001, Osiris, 25. p.
5 Katalin szavait Middciaar idézi. Middelaar, Luuk van: The Passage to Europe. How a Continent
Became a Union. New Haven, 2013, Yale University Press (magyarul: Valahogy Európába. Örökös
átkelés. Budapest, 2011, Typotex, 274. p.).
6 Coudenhove-Kalergi, Richard: Die europáische Seele, In uő: Paneuropa 1922 bis 1966. Wien, 1966,
Harold Verlag, 119. p.
22 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

tett egy póznát, amelyre ráíratta, hogy itt kezdődik Ázsia. A pózna mellett később
a Szibériába száműzött és vasra vert transzportok tradicionálisan letérdeltek egy
utolsó imái - vagy éppenséggel átkot - mondani, s végső búcsút venni Európától.7
S az sem oldja fel ezt a dilemmát, ha ezeket a földrajzi értelemben két konti­
nensen elhelyezkedő határországokat (Oroszország, Kazahsztán, Grúzia, Azerbaj­
dzsán, Törökország) nem tekintjük Európa részének. Ekkor ugyanis a keleti hatá­
rokat még bizonytalanabbá tettük, tekintettel arra a tényre, hogy az ukrán, illetve a
fehérorosz országhatárok nem jelentenek éles földrajzi elválasztó vonalat, s nem is
egyértelműen nyelvi határok. Nem is beszélve az így keletkezett kulturális bizony­
talanságoktól, nevezetesen, el lehet-e élesen választani bármilyen kritérium alap­
ján a fehérorosz és az ukrán kultúrát és népet az orosztól? S ha politikai-nemzeti
alapon erre kísérletet is tehetünk, akkor további megválaszolatlan kérdés marad,
hol vannak ezek a tényleges nyelvi-kulturális határok, mint ahogy ez a probléma
a közelmúltban kirobbant orosz-ukrán konfliktusban mindenki számára világos­
sá válhatott.
Mindebből következően Európa geográfiai fogalma, amelyről kiindulópontként
nagyfokú objektivitást feltételeztünk, végül is nem nyújt szilárd alapot a további
vizsgálódásainkhoz. Egyáltalán nem visz közelebb a probléma megoldásához, hi­
szen ezzel vagy csak egy lapos közhelyhez jutunk, ahhoz, hogy Európa földrajzi
fogalma nem esik egybe a történelmivel és a kulturális-civilizációssal. Vagy - ami
még ennél is sokkal rosszabb - könnyen olyan mocsaras területre tévedhetünk,
mint például hogy Európa kulturális-politikai határait ki kell tolni az objektivebb-
nek feltételezett geográfiai határokig, vagy hogy e határországok régióiból csak az
európai részek tapasztalatait vesszük figyelembe, azaz egybefüggő országokat szab­
dalunk ketté. Ezek a gondolatkísérletek azonban nyilvánvaló feloldhatatlan elleni-
mondásokhoz és képtelenségekhez vezetnek. Európa földrajzi fogalma tehát semmi
mást nem biztosít számunkra, csak egy meglehetősen laza keretet, amelyen belül
egyáltalán felvethetők a történelmi, a kulturális és a politikai szempontok. Csupán
Európa földrajzi fogalmán való töprengés lényegében semmivel sem visz közelebb
a bennünket most izgató kérdések megoldásához. Szűcs Jenő egyik írásában arra a
következtetésre jutott, hogy egy nagy történed egység vagy régió meghatározásakor
nem a geográfiai-földrajzi, nem is a hatalmi-politikai szempontok, és végképp nem
a geopolitikai meghatározottságok a lényegesek, hanem a szerkezeti-strukturális vo­
nások.8 Szűcsnek minden bizonnyal igaza van, amikor a strukturális elemek súlyát

7 Uo.
8 Szűcs Jenő - Hanák Péter: Európai régiói a történelemben, Budapest, 1986, MTA Történettudomá­
nyi Intézet - Országos Pedagógiai Intézet, 4. p. Szűcs Jenő fo kutatási területe nem Európa közös
ismérveinek keresése volt, hanem Magyarország, s tágabban Közép-Európa népei történetének ta­
nulmányozása során szembesült a régiónálitás problematikájával.
 TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSEK 23

hangsúlyozza, s a geográfiai-földrajzi tényezők jelentőségének, pontosabban jelen­

téktelenségének megítélésében sem téved, de - amint azt a továbbiakban látni fog­
juk - a hatalmi-politikai-geopolitikai tényezők szerepét Szűcs alaposan alábecsülte,
s ebben a vonatkozásban megfeledkezni látszott a kulturális-civilizációs faktorok
szerepéről vagy egyszerűen besorolta azokat a szerkezeti-strukturális elemek kö-
zé* Mint ahogy a továbbiakban látjuk majd, ezek a szempontok és megközelítések,
tehát a szerkezeti-strukturális, a kulturális-civilizációs és a hatalmi-politikai-geo­
politikai tényezők a legtöbb gondolkodó és szerző számára nem elkülönülten, egy­
mással szembeállítva jelentkeztek, hanem az európaiságot hol az egyik, hol a másik
szempont alapján ítélték meg, nem ritkán vegyítve ezeket a megközelítési módokat
és perspektívákat.

TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSEK

Európa ismérveinek, közös történeti tradícióinak és értékeinek meghatározása so­

rán két egymástól diametrálisan eltérő, markáns állásponttal találkozunk az erről
szóló irodalomban, A skála egyik végpontján találhatók azok a szubsztantív; esszen­
ciális megközelítések> amelyek egy vagy több ilyen jellemző ismérvet vagy értéket
emelnek ki a sok lehetséges közül, s ezt vagy ezeket nevezik ki olyannak, amelyek
Európát megkülönböztetik a többi kontinenstől vagy civilizációtól. A skála ez­
zel ellentétes végén azok a nézetek állnak, amelyek szerint az európai históriában
nincsenek ilyen, az egész történeti folyamaton végigfutó és az európaiság értelmét
meghatározó értékek vagy jellemvonások. A szubsztantívmegközelítést tagadó né­
zetek és álláspontok szerint az európai történelemnek vagy nincs magja', 'lényege',
értelme, vagy ha van, az az emberi elme számára megközelíthetetlen. S ezért az a
leghelyesebb, ha nem is foglalkozunk ilyen metafizikai kérdésekkel, azaz csak egy­
szerűen, kronologikus vagy tematikus rendben leírjuk magát a történeti folyama­
tot, szerintük ugyanis az európai történelem részletes feltárása magával az euró­
paisággal azonos. Ahogy az egyik legkiválóbb Európa-történész, Norman Davies
fogalmazott, Európa hasonlít a griffmadárhoz, ennélfogva praktikusabb nem a
meghatározásával, hanem a leírásával foglalkozni.10
Az eddig megszületett általános Európa-történetek döntő többsége ebbe az utób­
bi kategóriába tartozik, azaz nem keresik Európa lényegét, az európai történelem
értelmét, megkülönböztető jellemvonását, csupán a megírás időszakában uralko­
dó történeti módszertant követve jól-rosszul leírják históriájának menetét Ezek a

• Erről Szűcs természetesen csak a fenti megállapításában feledkezett meg, írásaiban, elemzéseiben
nem jelentéktelen szerepet kapnak a kulturális faktumok és körülmények.
10 Davies: Európa története... 1. m. 59. p.
24 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

munkák csak nagy nehézséggel csoportosíthatók, rendszerezhetők, hiszen e mü­

vek különböznek abban, hogy mikor és hogyan indítják magát a történetet (görög
kezdetek, római történet, kereszténység), milyen régiókra terjed ki a figyelmük,
például mennyire veszik figyelembe a periférián elhelyezkedő országok históriá­
ját, továbbá leggyakrabban nem egyeznek meg az egyes korszakok jelentőségének
megítélésében sem, végül eltérnek történeti módszertanukat, illetve elbeszélési
formájukat és stílusukat illetően is,11 Ezek az Európa-történetek még leginkább a
történetírás nagy paradigmái (pozitivizmus, historizmus, szellemtörténet, társada­
lomtudományi szemlélet, posztmodern) alapján csoportosíthatók, de így sem min­
den nehézség nélkül, ez utóbbi megközelítés azonban most semmivel sem vinne
közelebb bennünket a probléma megoldásához.12 Ezen az úton elindulva ugyanis
előbb-utóbb belefulladnánk az egyes történeti tények, események, összefüggések
hínárjába, vagy magunk is egy összefoglaló Európa-történet írására kényszerül­
nénk, amivel aligha kerülnénk közelebb a bennünket foglalkoztató eredeti kérdé­
seink megválaszolásához. Elkerülendő ezt az intellektuális csapdát, előbb röviden
áttekintjük azon kiemelkedő történészek, politikai gondolkodók nézeteit, koncep­
cióit, akiknek volt Európáról átfogó képük, s ezt hosszabb-rövidebb formában ki is
fejtették. Ezek a gondolkodók nyilvánvalóan a fentebb említett skála szubsztantív,
esszenciális oldalán helyezkednek el, vagy ahhoz nagyon közel, azaz olyan törté­
netet írtak, amelyekben explicit vagy implicit módon benne foglaltatik valamifé­
le átfogó koncepció és elképzelés Európa lényegi magváról. Majd az elemzés utált
összegzésképpen megkísérelünk levonni bizonyos következtetéseket,
A sort talán az Európa-történetírás nagy alakjával, a katolikus lengyel Oscar Ha-
leckivel kellene kezdeni.13 HaJecki ugyanis úgy vélte, hogy az európai múlt tanul­

11 A legfontosabb összefoglaló Európa-történetek felsorolását lásd: Baumgart, Winfried: Bücherver-

zeichnis zűr deutschen Geschichte. Hilfemittel, Handbücher, Quellén. 18. Aufl. Stuttgart, 2 0 10, Franz
Steiner Verlag, 56-59. p. Az itt felsorolt müvek bibliográfiáiban további hatalmas>könyvtárnyi iro­
dalom található. Néhány alapvető és megkerülhetetlen könyv a 20. századdal foglalkozók közül:
Anderson, Perry: 7he New Old World. London, 2009, Verso; Jarausch, Konrad H..: Out ofAsches:
A New History ofEurope in the Twenlieth Century Princeton, 2015, Princeton Uníversity Press;
Kershaw, lan: 7b Mell and Back: Europe, 1914-1949. London, 2015, Allén Lánc; Judt, Tony: Post-
war: A History ofEurope Since 1945. London, 2005, Heinemann (magyarul: A háború után. Európa
története 1945 óta. 1-2. köt. Budapest, 2007, Európa).
32 Lásd ezekről a paradigmákról részletesen a következő historiográfiai munkákat: Thomson, James
Westfall: A History of Históriád Writing; I—II. New York, 1942, Macmillan; Collingwood, R. G.: The
Idea of History. 1946, Oxford Uníversity Press (magyarul: A történelem eszméje, Budapest, 1987,
Gondolat); Barnes, Harry Elmer: A History ofHistorical Writing. New York, 1963, Dover Publica-
tion; Breisach, Ernst: Historiography. 2nd ed. Chicago, 1994, Chicago Uníversity Press (magyarul:
Historiográfia. Budapest, 2004, Osiris); Erős Vilmos: Modern historiográfia. Az újkori történetírás
egy története. Budapest, 2015, Ráció.
13 Oscar Halecki (eredetileg Oskar Chalecki, 1891-1973) a krakkói Jagelló Egyetem Kelet-Európa
Tanszékének vezetője, majd az egyetem dékánja. Az első világháború után a párizsi békeszerző-
 TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSEK 25

mányozásával, sőt - mint ahogy ő mondja nagy összefoglaló munkájának előszavá­

ban - az európai tudat' vizsgálatával megfejthető az európai történelem jelentése.14
Számára Európa alapvető egységet képezett, amelyet az első ezredforduló óta meg­
szakítás nélküli történeti kontinuitás jellemez. S az sem lehet kérdéses, hogy mint
Párizsban, majd Amerikában menedéket találó lengyel emigránsnak, intellektuális
érdeklődése mellett politikai célkitűzések is mozgatták, nevezetesen az a kérdés iz­
gatta leginkább, hogy hazája, de tágabban Közép- és Kelet-Európa önrendelkezési
joguktól megfosztott nemzetei hogyan szabadulhatnának fel a szovjet-orosz meg­
szállás alól, s hogyan lehetnének ezek az országok újra Európa részei.15 Halecki
számára ugyanis az egységes Európa megteremtése egyet jelentett a két szuperha­
talom által megosztott Európa megszüntetésével, a szovjetizált és megszállt régió
visszatalálásával a közös Európába. Ez a politikai-geopolitikai célkitűzés találko­
zott intellektuális érdeklődésével, azaz őt elsősorban az foglalkoztatta, mit is jelent
történeti szempontból az a közös Európa, ahová ezek a nemzetek törekszenek?
A múlt század hatvanas éveinek eleje, azaz a közelgő európai millenniumi ese­
mények jó apropót és okot szolgáltattak számára az egységesnek feltételezett Euró­
pa közös értékeinek kifejtéséhez. „1962-ben volt ezer éve annak - írja a hatvanas
évek elején megjelent nagy összefoglaló müvében hogy egy állítólag nemzetek
feletti birodalom született Európa közepén, mely bár nyolc és fél évszázad múltán
felbomlott, figyelemre méltó tradíciót hagyott hátra. Éppen ezért a történeti kuta­
tásnak most, a 20. század közepén figyelmét annak az Európának a millenniumára
kell fordítania, mely a 10. század második felében rendeződött végleg szerves egész-
szé.” 16 Halecki Európa-története két millenniumot fogott át, az előtörténetet jelentő
elsőt, azaz a görög-római kezdeteket és az európai kereszténység első néhány száz
évét (görög előzmények, Caesar Rómája, Péter Rómája, a bizánci új Róma, végül
a Karoling-Európa) és a másodikat, az igazit, azaz az ezredforduló idején kezdő­
dőt. Az európai történet valódi kiindulópontja tehát szerinte a második millen­
nium kezdete, a 10. század, azaz a kereszténység uralkodóvá válásának időszaka a

dés idején a lengye] delegáció szakértői csapatának vezetője. 1921-től a Népszövetség titkárságán
dolgozott, m ajd 1930-tói a varsói egyetemen tanított. Lengyelország német megszállása után előbb
Párizsban a Sorbonnc-on, m ajd különböző amerikai és kanadai egyetemeken oktatott. Életéről
részletesen lásd Gromada, Thaddeus V. ed.: Oscar Halecki, 1891-1973. Slavic Review; 1974. Vol.
33. No. 1. 203-208. p.; Wincek, Justine: Oscar Halecki. Polish American Studies, 1967. Vol. 24.
No. 2.106-108. p.; Gromada, Thaddeus V. ed.: Oscar Halecki 1891-1973: Eulogies and Reflections.
H asbroucklleights, 2013, Tatra Eagle Press.
14 Halecki, Oscar: The Millennium ofEurope. Notre Danié, 1963, University of Notre Daine Press
(magyarul: Európa millenniuma. Budapest, 1993, Századvég Kiadó, 11. p.).
ls Halecki, Oscar: Bordérlands of Western Civilizálton. A History ofE ast Central Europe. New York,
1952, The Rónáid Press (magyarul: A nyugati civilizáció peremén. Kelet-Közép-Európct története.
Budapest, 2000, Osiris-Századvég).
16 Halecki: Európa millenniuma. ..L m . 10. p.
26 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

kontinensen.17 Ebben a vonatkozásban svájci konzervatív történész kollégájának,

Gonzague de Reynoldnak nevezetes metaforáját szerette idézni, miszerint az eu­
rópai építményre a katolikus egyház tette fel a tetőt, s Halecki is osztotta Arnold
Toynbee-nek azt a nézetét, hogy egy civilizáció alapja alapvetően mindig is val­
lási.18 Európa történelme - írja - hosszú évszázadokon keresztül a kereszténység
történelmével volt azonos, de még azokra a generációkra is> amelyek később elfor­
dultak az ortodox keresztény tanítástól, a „keresztény etika törvényei mély hatást
gyakoroltak” 19
Mindezek után azt gondolhatnánk, hogy Oscar Halecki is azon katolikus gon­
dolkodók közé tartozott, akik számára Európa spirituális lényegét maga a keresz­
tény vallás jelentette. Mi sem áll azonban távolabb az igazságtól, hiszen egy ilyen
értelmezést ő maga is téveszmének nyilvánított. Elgondolása sokkal bonyolultabb,
s ennélfogva jóval több intellektuális izgalmat hordoz, s minden kétséget kizáróan
máig ható tanulságokkal bír. Szerinte ugyanis Európa több mint a keresztény né­
pek, majd a nemzetek Európája. Európa Halecki értelmezésében olyan 'történelmi
közösség’, amely alapvetően két pilléren, két alapeszmén nyugszik: a görög-római
humanizmuson és a keresztény erkölcsi és szellemi értékeken, s szerinte e két szel­
lemi tradíció a későbbiekben is legfőbb összetevője maradt az európai kultúrának
és történelemnek. Halecki ezzel a kiindulóponttal két, Európa lényegét magyarázó
addigi elméletnek is ellentmondott, egyrészt a földrajzi determinista nézeteknek,
másrészt az európai kultúrát a római-latin civilizáció és a birodalom felbomlásában
döntő szerepet játszó barbár törzsek szimbiózisával magyarázó koncepcióknak.
Halecki teóriájának másik figyelemre méltó jellegzetessége a dinamizmusa. Nála
ugyanis ez a két alapeszme nem alkot állandó, mozdulatlan, mechanikusan üsz-
szenőtt egészet, viszonyuk nem egyszer s mindenkorra adott, hanem nagyon is
változó, és nem ritkán konfliktusokkal teli. „Európa kialakulásának kettős jellege
- írja - magyarázatot ad az európai közösségen belül szinte állandó feszültségek­
re, az elmúlt millennium során újra és újra jelentkező válságokra is. A történelmi
Európa két alkotóeleme, melyet nem mindig volt könnyű összebékíteni, az euró­

17 Halecki ebben a vonatkozásban nem fogalmaz teljesen világosan. Összefoglaló Európa történeté­
ben Európa kialakulását a 10. századra teszi, ugyanakkor az előző egy évezredet is7 mint Európa
történetét tárgyalja. Talán az előtörténet5vagy a szellemi gyökereid terminussal jól adjuk vissza
azt, hogy mire is gondolhatott valójában ezzel az időszakkal kapcsolatban. Egy másik szöveghelyen
(uo. 311. p.) arról beszél, hogy Európa első millenniuma a távoli múltba visz vissza bennünket, míg
a m ásodik a jelennel köt össze, s a jövőbe mutat.
13 Gonzague de Reynold (1880-1970) hivatkozott műve (La Forrrtation de VEurope) hét kötete 1944
és 1957 között jelent meg Fribourgban, majd Párizsban. Toynbee erre vonatkozó nézeteinek ösz-
szegzését lásd e könyv Spengler-fejezetében.
iy Halecki: Európa millenniuma... I. m. 20. p.
 TÖRTÉNETI M£C KÖZKÚT KMF K 27

pai tradíció néha veszélyessé váló dualizmusát eredményezte”20 S ez az elgondo­

lás abból a szempontból sem egyszer s mindenkorra adott és statikus rendszer,
hogy Európa tört éneimének egyes kiemelt időszakaiban - s ilyennek tartotta ő
mindenekelőtt a reneszánsz és a korai felvilágosodás időszakát - a görög-római
eredetű humanizmus a másik, tehát a keresztény alkotóelemhez képest jelentősen
megerősödhetett, sőt uralkodóvá is válhatott*21 S azt is finom érzékkel világította
meg, hogy maguk ezek a2 alapvető alkotóelemek is sokat változtak az idők során,
továbbá, hogy a görög és a római világ között is jelentős különbségeket láthatunk
(görög filozófiai és szellemi teljesítmény versus római közrend jogi és intézményi
megteremtése; kisállamiság versus birodalmiság), s ez a két, eredetileg autochton
módon kialakult kultúra csak az antikvitás kései századaiban olvadt össze egységes
civilizációvá. Halccki mondandójának lényege tehát, hogy Európa akkor virágzott,
s akkor volt igazán azonos önmagával, amikor ez a két alapérték nem került egy­
mással éles ellentétbe, hanem viszonylag békésen, s egymást megtermékenyítve és
kiegészítve, szimbiotikus kapcsolatban határozták meg az európai kultúrát és tör­
ténelmet Egyszóval akkor, amikor Európa hű maradt ehhez a kettős örökséghez.
Következésképpen a válságokat és feszültségeket Európa történetében mindig e két
elv összeütközése okozta.
Ezzel a gondolattal függ össze Halecki forradalomelmélete is. Ö ugyanis úgy lát­
ta, hogy a nagy francia forradalom eszméi a legjobb európai tradíciókban, azaz az
általa alappilléreknek nevezett eszmékben gyökereztek, s egy sikeres alkotmányos
reform keretében - mint ahogy ez Angliában történt minden további nélkül ösz-
sze lehetett volna egyeztetni az újat a régivel, azaz a forradalom eredeti célkitűzé­
seit a királyi és katolikus Franciaország tradíciójával. „A valóban lelkesítő Liberté,
Egalité, Fraternité jelszó - mint írja - minden további nélkül felkerülhetett volna a
francia katolikus templomok homlokzataira is, hisz az emberi lény szabadsága, Is­
ten gyermekeinek egyenlősége és a testvériség eszméje, ami csupán más szavakkal
fogalmazza meg a felebaráti szeretet parancsolatát, megfelel az alapvető keresztény
elveknek. Szükségtelen és félrevezető volt ezeket a Travail, Famille, Patrie triász-
szál helyettesíteni, ahogy azt az 1940-es katasztrófa után az úgynevezett »nemzeti
forradalom« tette, mert nincs tényleges ellentét a két jelszó között, ha azokat he­
lyesen értelmezik, és egyikei sem kívánják erőszakkal vagy terrorral érvényesíle-

Uo. 25.p.
21 M ikö /.ben d isin éri a fel vi) ágo s od á s bizonyos po zitív hozadékait (tu domány os, tech ni k ai és a nva gi
gyarapodás), az alapvető problémát a két alapvető érték (humánizmus és kereszténység) közötti
egyensúly megbomlásában látja. M vílagosodáskritíkája ezen túlmenően több pontot érint: tudo­
mány és vallás, valamim az erkölcs és politika szétválása, az Ész cs a Hit szembeállítása, a keresz­
tény tradíció háttérbe szorulása, az emberi önhittség növekedése, az anyagi haladás hátulütői és
rákfenéi, szkeptikus relativista gondolkodás erősödése slb.
28 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

ni.”22 A francia forradalom azonban Halecki szerint elkövette azt a hibát, hogy be­
leszédült az erőszakba, s végső fokon nem tudta harmóniába hozni a görög-római
humanizmus és a kereszténység eredeti eszméit, S ennek súlyos következményei
lettek mind Franciaországra, mind pedig Európára nézve. A francia, majd később
több ország nemzeti tradíciójában ugyanis mély és veszélyes hasadás keletkezett a
régi és az új között, amit csak hosszú évtizedek, sőt évszázadok alatt sikerült - ha
sikerült egyáltalán - begyógyítani.
Arra a kérdésre, hogy miért is a 10. században kezdődött Európa igazi történe­
te, s miért ekkorra tehető Európa tényleges kialakulása, Halecki nem ad teljesen
egyértelmű választ. Mondhatnánk ugyanis, követve az ő gondolatmenetét, hogy
az Európát meghatározó két gondolati alappillér már az európai történet első mil­
lenniumában is jelen volt, még ha a kereszténység csak a 4. évszázadtól vált is a
Római Birodalom államvallásává. Miért nem ez a korszakhatár, vagy miért nem
a Római Birodalom tényleges bukása? Miért nem ekkor kezdődik Európa 'igazi
történelme ? Vagy miért nem Nagy Károly korában? Halecki válasza erre a dilem­
mára az, hogy a Karoling Birodalom a latin és kelta Európának csak azokat a részeit
egyesítette, amelyek előzőleg germán uralom alá kerültek, s ez nem volt azonos az
európai közösséggel. Tehát a kulcsfogalom az ő számára az európai közösség, azaz
a görög-római örökséget magába integráló keresztény társadalom, a corpus Chris-
tianum vagy más néven a Respublica Christiana kialakulása.23 „Európa egy-egy új
része - írja - nem ezáltal lett az európai közösség teljes jogú tagjává, hogy valamely
keresztény birodalom bekebelezte, hanem hogy népei keresztény hitre tértek, és
a görög-római kultúra ott is gyökeret eresztett,”24 S ez a folyamat szerinte Európa
nagy részén, különösen északon, valamint keleten, elsősorban a szlávok által lakott

22 Uo. 252. p.
23 Halecki a 'respublica terminust nem a 'köztársaságé hanem sokkal inkább az angol 'commonwealth'
szó értelmében használja, amelyhez a föderáció vagy a konföderáció értelem is társul. Uo. 124. p.
Az egyik első modern Európa-történet szerzője, Christopher Dawson (1889- 1970) Halecki ko­
rai munkájához ('ihe Límits and Divisions ofEuropean History. London, 1950, Sheed Se Ward) írt
előszavában is az európai közösséget emeli ki, mint Halecki nagy és eredeti újítását. Halecki nem'
csak Toynbee-t, hanem Dawsont is követte akkor, amikor egy civilizáció leírásakor a vallás m eg­
határozó voltát hangsúlyozta. Lásd ehhez Dawson alapvető munkáját (The Making ofEurope. Art
Introduction to the History qf European Unity, London, 1932, Sheed & Ward; magyarul: Európa
születése. Budapest, 1938, Athenaeum). S Dawson is azon az állásponton volt, hogy kultúránk igazi
alapja nem a nemzeti állam, hanem a közös európai múlt, s megmentése is csak akkor lehetséges,
ha kifejlődik a közös európai öntudat, s tudatosodik polgáraiban a történeti és társadalmi egység.
Dawson szemlélete abban tért el Haleckiétől, hogy ő az ókori klasszikus hagyomány és a keresztény­
ség mellett a barbár hozadékot is fontosnak tartotta, nevezetesen, hogy szemben az impériummal
és az ecdesiával ők jelentették a gentes-t, azaz az európai közösség nemzetekké különülő elemeit'.
u Halecki: Európa millenniuma... I. m. 62. p.
 TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSEK 29

területeken csak a 10. században zajlott le, következésképpen előtte nem beszélhe­
tünk Európa történetéről.25
Halecki teóriájának lényeges eleme, ha abban nem egyenesen meghatározó sze­
repet játszik a különbségtétel birodalom és közösségt imperium és communitas kö­
zött Nem a földrajzi meghatározottságot tartja fontosnak, hiszen - mint mondja
- a Mediterráneum az ókori görög-római civilizációnak, s a kontinentális Európa
pedig a középkori és újkori európai civilizációnak csupán csak a terepe volt, de
nem az oka. S számára ugyancsak nem a politikai-hatalmi tényezők a jelentősek,
hiszen történeti mondandójának egyik leglényegesebb összetevője a birodalmiság
meghatározó voltának a tagadása. Ennek ideiglenességét és hiábavalóságát mutatja
be például akkor, amikor Caesar Romájának birodalmi gondolatát veti össze Péter
Rómájának örökkévalóságával’. Történeti példák hosszú sorával (Caesar, német-ró­
mai császárok, Hitler, Szovjetunió) próbálta meg bizonyítani, hogy az igazi és tar­
tós béke nem teremthető meg hazug célok és eszközök segítségével, s az erőszakos
birodalmi terjeszkedés csak bizonytalan, kétes és rövid távú békét, csak egyfajta
pax Romanát, pax Germanicát vagy pax Sovieticát képes létrehozni, de egyetemes
békét soha. Mindebből egyértelműen következik, hogy a végső okot és Európa lé­
nyegét ő a szellemi és erkölcsi értékekben, azaz a görög-római humanizmusban cs
a kereszténységben megfogalmazódó erényekben találta meg.
Ezeknek az erkölcsi értékeknek és szellemi kvalitásoknak azonban sehol sem
találjuk meg a részletes és tételes felsorolását, még kevésbé a hierarchikus rend­
jét. Halecki különböző írásaiból cs könyveiből kell összegyűjtögetni ezeket, kö­
vetkezésképpen az alább mondottak nem tekinthetők másnak, mint egyfajta in­
terpretációs kísérletnek. Ha létezne a munkáiban ilyen értékhierarchia, akkor
minden bizonnyal egy ilyen sornak igen előkelő helyén szerepelne az egyetemes
béke gondolata. Amikor Halecki a birodalmi eszmében hívő gondolkodókat és
birodalmakat létrehozó politikusokat bírálja, elsősorban ezért teszi. Ügy érvel
ugyanis, hogy a birodalmak létrehozása és fenntartása per definitionem ellent­
mond az egyetemes béke elvének. Az egyetemes béke szerinte ezen az úton nem
valósítható meg, a birodalmakban a béke csak átmenetileg, s nagyrészt erőszakkal
tartható fenn. Az egyes társadalmakban a többségben lévő jó szándékú emberek
viszont mindig is a bekére törekednek, s ezt csak egy jól szervezett közösség, a
communitas segítségével érhetik el. Ez az elképzelés egyben jól mutatja Halecki
keresztény fogantatású pozitív és optimista emberképét, de az emberi történe­
lemben legalább annyi eset hozható fel ennek az optimizmusnak az igazolásá­
ra, mint amennyi a cáfolatára. Abban azonban nagy valószínűséggel nem téved,
hogy a nagy történeti birodalmak valóban csak erő vagy egyenesen erőszak al-

A részletes érvelést a korszakhatárról historiográfiai kitekintéssel lásd Halecki: The Limits and Di-
visions of European History.,, I. m. 25-41. p.
30 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

kalmazásával tarthatók fenn, s ez a tény nagyrészt magyarázza instabilitásukat.

Kisebb, szervesen kialakult közösségek általában szilárdabb, stabilabb belső tár­
sadalmi struktúrával rendelkeznek, de nem kevés számú történeti ellenpélda itt is
felhozható. Mindenesetre az egyetemes béke elve és kívánalma Halecki kiinduló
alaptéziséből logikusan következik, a béke ugyanis mind a humanizmusból, mind
pedig a keresztény etikából egyenesen levezethető. Belső ellentmondás ebben a
kérdésben bizonyosan nem áll fenn.
Bonyolultabb a helyzet Halecki másik, értékhierarchiájában szintén előkelő
helyen szereplő európai jellemvonással, a sokféleséggel. Ez ugyanis a görög-római
humanizmusból minden nehézség nélkül levezethető, de a keresztény vallási el­
vekből már nem egyértelműen, hogy finoman és diplomatikusan fogalmazzak.
Halecki úgy érvek hogy Európa sokszínűsége, sokfélesége görög örökség, s ezt
a sokféleséget kell valamilyen szinten mégiscsak egységbe fogni. Bár az európai
történelemben egyetlen eszmének sem volt annyi esélye az egység megteremté­
sére, mint a keresztény nemzetközösségnek a korai középkorban, de végül is ez
nem jöhetett létre mindenekelőtt a pápaság és a császárság, a sacerdotium és az
imperium hatalmi vetélkedése miatt. Halecki inkább csak érzékelteti, mintsem
expressis verbis kimondja, hogy van az európai történelemben valami immanens
törekvés a sokféleség felé, és határozott ellenállás a nagyobb egység megvalósí­
tásával szemben. Ez igen figyelemreméltó meglátás és megállapítás, amelynek
még a jövőben súlyos következményei lehetnek Európa történelmére nézve. Egy
kis jóindulattal azonban úgy is interpretálhatjuk Halecki ezen nézetét, hogy a
kereszténység biztosítja a nagyobb egységet, a görög-római humanizmus pedig a
sokféleséget, s e kettő - alaptézisének megfelelően - harmonikusan összetartozik
Európa esetében.
„Bár azokban az országokban - írja melyeket Róma térített keresztény hitre,
a kultúra általános jellege és az életmód hasonló voll, továbbra is megmaradtak a
pogány múltban, a faji háttérben és mindenekelőtt a nyelvben gyökerező kultu­
rális különbségek”26 Ebből a logikából az is következik - szemben az általánosan
elterjedt vélekedésekkel hogy később, a 18. és a 20. század közötti időszakban
az európai nacionalizmusok által generált nemzeti sokszínűség mintegy csak foly­
tatása és kiteljesítése volt a már eleve is meglévő etnikai, népi, vallási és kulturális
sokféleségnek. Eredendően tehát nem a nacionalizmus ideológiája hozta létre ezt
a fajta sokszínűséget, csupán felerősítette az egyébként is meglévő etnikai, nyelvi
és kulturális különbségeket. A nemzet kérdésében Halecki közbülső álláspontot
foglalt el, mivel egyfelől a modern nemzet megjelenését a 18-19. századra tette,
ugyanakkor a nemzettudat bizonyos elemeit már egészen a korai középkorban ki­

26 Halecki: Európa millenniuma. .. I. m. 149. p.

 TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSEK 31

mutatta.27A keresztény vallás azonban, mint egyetemességre törekvő eszme, inkább

az egységre, az egységes és egyetemes corpus Christianumra való törekvést erősí­
tette, s nem a széttagolódást, így sokszor szükségszerűen került konfliktusba ezek­
kel a sokszínű nemzeti törekvésekkel. Bár Halecki szemmel láthatóan a keresztény
egységet tartotta az üdvözítő megoldásnak, mégis elfogadta az európai sokféleség
realitását, sőt annak pozitív következményeit sem tévesztette szem elől. így eljutott
- megelőlegezve ezzel az Európai Unió mottóját - a sokféleség az egységben (diver-
sitas in unilaíe) elvéhez, anélkül, hogy ennek belső logikáját, problémáit és ellent­
mondásait részletesen elemezte volna.28 Halecki volt az egyik első szószólója annak
az elvnek és követelésnek is, hogy Közép- és Kelet-Európa népeinek históriáját és
történeti tapasztalatait is be kell vonni az egyetemes európai történeti kutatásba.
Azzal érvelt - túl a fentiekben már elemzett politikai célkitűzésen -, hogy bár ezen
országok kulturálisan nem vehették fel a versenyt a Nyugat-Európai országokkal,
mégis egyrészt megvolt bennük az igény a felzárkózásra, továbbá a készség hogy
alkotó módon gazdagítsák a kereszténység által felvállalt görög-római örökséget.
Így ezek a kelet-európai népek is ugyanazoknak a szellemi értékeknek és tradíci­
óknak az örökösei, mint a nyugatiak.
Még ennél is komolyabb elvi dilemmák merülnek fel a szabadsággal kapcsola­
tosan, A szabadság ugyanis önálló érték, a görög-római humanizmusból és a ke­
resztény vallásból közvetlenül nem vagy csak nagy nehézségekkel vezethető le, bár
erre többen tettek már kísérletet. Akár levezethető Halecki fő tételéből, akár nem,
az nem lehet kérdéses, hogy alapvető, Európát bizonyosan meghatározó alapér­
tékről van szó. Ez viszont nem, vagy csak nagyon áttételesen jelenik meg Halecki
Európa-történetében.29 Nem is kérdés, hogy tisztában volt a dolog jelentőségével,
hiszen egy helyütt azt írja, hogy az európai történelem egyik állandó kérdése, hogy
hogyan lehet egyensúlyt teremteni a hatalom és a szabadság között. Ez a termé­
kenynek tűnő gondolat azonban a továbbiakban jórészt kifejteden maradt. Máshol

2 Erre tucatnyi példa hozható m űvéből Talán a legnevezetesebb, egy 1339-es a Német Lovagrend
ellen keletkezett lengyel dokumentum, amelyben a „nemzettudat szinte már modern megfogal­
mazást kap". Uo. 150. p.
Az un ió m ottój a ford ított sörre n d et használ In varietaté concord i a vág y - ennek változataként In
varietatc unitas (Egység a sokféleségben). E kettő jelentése, s még inkább értelmezése között nem
jelentéktelen különbség van. Lásd erről a könyv Európai Unióról szóló fejezetét.
29 Azért is meglepő és szinte érthetetlen, hogy a szabadság fogalmát nem tudta szervesen beépíteni
Európa-történetének koncepciójába, meri a negyvenes evek végén írt kismonográfiájában még ez
állt a középpontban. „Európa történetének valamennyi századában - írja - a különböző aspek­
tusaiban megjelenő szabadság a fő probléma, minden más probléma alapja, továbbá kulcsa ezek
megértésének." Még érdekesebbé teszi a kérdést, hogy ebben a fejezetben éppen azt fejtegeti, hogy
a bár szabadság görög találmány, a Római Birodalmat megdöntő kegyetlen barbároknál is m eg­
jelenik, igaz - teszi hozzá - még csak elemi fórumban. Lásd Halecki: The Limits and Divisions of
European History... I. m. 185-188, p,
32 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

arról értekezik, hogy az európaiak a 19. században a gyarmatosítás során az ide­

gen népekkel szemben saját eredeti értékeiket, a szabadságot és az emberi méltó­
ságot sértették meg.30 A szabadság és emberi méltóság értékének és jelentőségének
a tételes és részletes kifejtése, összefüggéseinek boncolgatása ugyancsak hiányzik
Halecki munkáiból. Egy harmadik szöveghelyen az Istenben való hitet és az em­
bernek a szabadsághoz való elidegeníthetetlen jogát nevezi meg - minden további
részletezés nélkül mint a két legfontosabb európai szellemi értéket.31 Másutt arról
értekezik, hogy mennyire helyes a francia forradalom hármas jelszavának sorrend­
je, nevezetesen, hogy annak élén a szabadság áll. Halecki tehát nagyra értékelte a
szabadság eszméjét, de szemmel láthatóan nem tudta ezt szervesen beépíteni két
pilléren nyugvó elméletébe.
A fő problémát azonban nem is ezek a kisebb következetlenségek jelentik Halec-
ki igen jelentős történészi életművében, hanem a hiányok és a kétségkívül meglévő
egyoldalúságok. A fő kérdés ugyanis az, hogy vajon a görög-római humanizmus és
a keresztény értékek meghatározó voltának tétele nem teszi-e az Európáról alkotott
képet túlságosan egyoldalúvá és rózsaszínűvé. Ezekből az elvekből ugyanis nem ve­
zethető le Európa kevésbé rokonszenves, sötét és nem egy esetben homályban hagyott
oldala: a folyamatos és állandó háborúskodások, az imperializmus és a világuralomra
törekvés, a birodalmiság gondolata, az európai kultúra és az európai ember felsőbb­
rendűségének a tana, a fajelmélet, az állandó hódításra törekvés, a gyarmatosítás,
különböző típusú diktatúrák kitalálása és működtetése, a nemzetek egymás közötti
gyűlölködése és háborúi, két világháború kirobbantása, s végül a totalitarizmus két
válfajának elvi és gyakorlati kidolgozása. S ami legalább ilyen fontos, ez a két alappillér
nem ad semmilyen magyarázatot az újkori történelem legjelentősebb mozzanatára,
a kapitalizmus kialakulására. A kapitalizmus nélkül azonban érthetetlenné válik Eu­
rópa modem kori története, ennek a társadalmi-gazdasági rendszernek a világtörté­
nelemben játszott példátlan sikere, továbbá viharos, minden más rendszert háttérbe
szorító felfutása és terjeszkedése, végül a vagyonnak és a gazdagságnak korábban
elképzelhetetlen mértékű növekedése. Egyben érthetetlen és megmagyarázhatatlan
marad a kapitalizmus megosztó, társadalmakat szétszakító hatása, valamint ennek
súlyos társadalmi következményei, különösen történetének korai szakaszában, azaz
az újkori gyermekmunka, szegénység, nyomorúság, nélkülözés és éhezés.32

?í' Lásd Halecki: Európa millenniuma... 1. m. 234. és 274. p.

31 Uo. 333. p.
'yt Halecki ezzel kapcsolatban azt az eléggé vitatható tézist fejti ki, hogy a kapitalizmus ugyan jelen­
tősen megváltoztatta és átírta Európa anyagi-gazdasági-financiális viszonyait, ugyanakkor nem
érintette a keresztény és humanista alapot, ennek következtében a kapitalizmus nem szakította meg
az európai történelem kontinuitását. S mivel a kapitalizmus csupán egyike a gazdasági rendsze­
reknek, így nem ennek fenntartásán vagy feladásán múlik Európa jövője. Továbbá a kapitalizmus
 történeti megközelítések 33

Még egy problematikusnak tűnő pontot kell kiemelni Halecki Európa-teóriájá­

ból. Ö ugyanis egységes Nyugatban gondolkodott>azaz Európát és Amerikát lényegé­
ben szerves és oszthatatlan entitásnak tekintette. Ügy képzelte kettejük kapcsolatát,
mint az ókorban az eredeti görög poliszok és a dél-itáliai és szicíliai görög gyarmati
és kereskedőtelepek, az emporionok viszonyát. Amerikát olyan Magna Európának
vélte, mint amilyen az ókorban a görögök számára Magna Graecia volt. A közös
történeti múltat, a demokratikus jelent, a Marshall-tervet és a NATO-t mind-mind
olyan jelnek vélte, amely hosszú távon elvezethet egy atlanti közösség kialakulása
felé. Sőt ezen túlmenően azt vizionálta, hogy az európai kort könnyen felválthatja
egy új atlanti kor, mint ahogy másfél évezreddel ezelőtt a mediterrán kor helyébe
az európai lépett. F// az elképzelés azonban illúzió volt már Halecki korában is, és
még inkább önámítás és hiú ábránd ma; az egységes Nyugat eszméje ugyanis nagy­
részt ideológia volt csupán, s Amerikának, mint nagyhatalomnak az el leplezésére
szolgált. Valóságos relevanciája csak addig volt, míg Amerika a kettéosztott Eu­
rópa nyugati részét védte a szovjet befolyástól. A két kontinens akkor is távol állt
egymástól, s azóta sem közeledik, hanem sokkal inkább folyamatosan távolodik
egymástól, így az amerikai és az európai társadalmak valamiféle egységes közös­
ségként való elgondolása ma már nélkülöz mindenfajta realitást.35
Összegezve azt mondhatjuk tehát, hogy Halecki még egységben látta Európa tör­
ténetét, s eszményként egy olyan keresztény Európát vázolt fel, amelynek sikerült
felszívni magába a görög-római humanizmus alapertekeit. Politikai síkon pedig
egy olyan összeurópai közösségei vizionált, amely egységet képez a sokféleségben.
Eszményképe egyfajta - közelebbről és részletesen soha ki nem fejlett - föderáció
vagy konföderáció volt, amelyben a nemzetek megőrzik alapvető önállóságukat,
nemzeti identitásukat.34 Történeti műveiben ezért azokat a gondolkodókat, politi­
kusokat (Dubois, Podjebrád, Sully), illetve azokat a kísérleteket (svájci és holland
szövetség, lengyel-litván unió) értékelte a legnagyobbra, akik, illetve amelyek egy
ilyenfajta történeti ideál felé mutattak.35 Halecki még egy lépéssel ennél is tovább
ment, s azt a Szent Ágoston-i meggyőződést vallotta és hirdette, hogy bár békére és
megértésre kell törekedni a földi országgal, a civitas terrenival, de a végső cél még­
is a civitas Dei> azaz Isten országának az elérése. Ideáljának összegzésekor szintén
Ágoston szárnyaló sorait idézte, amelyek a földi valóságtól való elszakadást, tehát

korában a haladás csak a tudományos és a technikai területen jelentkezett, a többi szférában nem,
sőt ott egyenesen visszaesés következett be.
33 Az erre vonatkozó részletes érveket lásd e könyv további fejezeteiben.
34 F.gy másik munkájában Halecki kifejezetten a szabadság két aspektusáról beszél: az egyéni szabad­
ságról és a nemzetiről. A 19. század békecsinál óit, illetve az un. Hágai egyezményeket éppen azért
kritizálja, mert nem ismerték fel a nemzeli szabadság alapvető jelentőségét. Lásd The Limits and
Divhions ofHuropean History... I. m. 185- 202. p.
35 Ezen gondolkodók részletesebb elemzését lásd az Európai Unióról szóló fejezetben.
34 A7. EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

egyfajta utópizmust sem nélkülöznek, de talán ennek ellenére mégsem felesleges

és minden tanulság nélkül való olvasni e sorokat: „Az Istenhez hű »égi közösség«
- idézi fel Halecki Ágoston gondolatait - a népek sokaságából toborozza polgárait,
és hívja életre azt a soknyelvű, vándorló közösséget, mely a szokásokban, törvé­
nyekben és intézményekben meglévő különbségekkel nem törődve, teremti és őrzi
meg a békét a Földön, anélkül, hogy eközben bármit is kilökne vagy elpusztítana
magából, sőt éppen ellenkezőleg, óv és ápol mindent, ami a különböző nemzetek­
ben eltér egymástól, de egy és ugyanazon földi béke megteremtésére irányul, ha
nem akadályozza azt a vallást, mely az egyetlen legfőbb és igaz Isten imádására ta­
n í t S bár látszólag az Európai Unió a Halecki által kívánatosnak tartott föderáci­
ós irányba halad, ez azonban csak a látszat, hiszen számára a föderáció lényegében
csupán csak eszköz volt, s nem maga a cél. Minimális célként ő ugyanis a keresz­
tény humanizmus kiterjesztését jelölte meg* S szilárd meggyőződése volt, hogy a
hitnek és az erkölcsnek a maga spirituális egységében át kell hatnia mind a politikát,
mind pedig az egyes ember magánéletét. Ezen túlmenően pedig úgy vélte meg kell
győzni Európa polgárait - mégpedig békés eszközökkel -, hogy a keresztény elvek
elfogadása és általános alkalmazása mindenki előnyére szolgál.37 Amikor Halecki
a múlt század hatvanas éveiben az európai egyesülés valóságát és lehetőségeit tag­
lalta, akkor azt hangsúlyozta, hogy a történelmi európai közösség mindenekelőtt
mint kulturális közösség létezett, s a jövőben is annak kell lennie, azaz az elkövet­
kezőkben többnek kell lennie, mint szén- és acélközösségnek, s többnek, mint vé­
delmi uniónak vagy közös piacnak.
Fontos gondolatokat fogalmazott meg Európa mibenlétéről a szintén lengyel
középkor történész Bronistaw Geremek, jóllehet ezeket a meglátásokat nehéz lenne
rendszerbe foglalni, írásainak ugyanis nincs olyan központi gondolati magja, mint
amilyen Halecki humanizmus-kereszténység tézise. Ez talán annak is köszönhető,
hogy a kilencvenes években Geremek a történészi szakmát a politikaira cserélte,
így gyakran kellett megnyilatkoznia napi politikai ügyekben is, s ez ritkán tesz jót
a rendszer alkotásnak és az elméleti tisztánlátásnak.38 Ennek ellenére a geremeki

ih Halecki: Európa millenniuma... I. m. 329. p.

37 Halecki részletes fejtegetését lásd uo, 325-333. p.
M Bronistaw Geremek (eredetileg Benjámin Lewertow, 1932-2008) egy rabbi fia volt, akit 1943-ban
édesanyjával kicsempésztek a varsói gettóból, s egy lengyel családnál rejtőzve élte túl a világháborút.
Tanulmányait a varsói egyetemen és a párizsi École-on végezte. A nagyvárosok számlavetettjeinek,
a szegényeknek és a csavargóknak az életét kutatta, s erről jelentek meg középkor történeti írásai.
A lengyel kommunista pártbói 1968-ban tiltakozásul a csehszlovákiai beavatkozás miatt kilépett.
1976'bao Adam Michnikkel és Jacek Kuronnyal együtt megalapította a Munkásvédelmi Bizottsá­
got (KOR). 1980-ban csatlakozott az ellenzéki Szolidaritás mozgalomhoz, mint Lech Walesa főta­
nácsadója. A szükségállapot bevezetése után internálták, majd bebörtönözték. 1989 és 2001 között
Szejm-képviselő, a liberális Szabadság Unió (Unia Wolnosci) elnöke, valamint 1997 és 2000 között
 TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSEK 35

életműben a politikai célkitűzések, sőt a napi politikai gyakorlat, valamint a törté­

nészi teljesítmény, azaz Európa közös gyökereinek a feltárása kivételes összhangban
van* Geremek - Haleckihez hasonlóan - amellett érvelt, hogy a kelet- és kelet-kö­
zép-európai országok szerves részét alkotják a közös Európának*39 Ezt ő Európa
ottóf modelljének nevezte, szemben Európa Nagy Károly-i modelljével. Az előbbi
- túllépve Nagy Károly birodalmán - átfogja a középkori 'Rómát, Galliát, Germá­
niát és Szklavóniát’ is, tehát nem azonos a Hatok, illetve a Kilencek Európájával*40
Szklavónia ebben az esetben nyilvánvalóan nemcsak a szláv országokat jelentette
Geremek számára, hanem egész Közép- és Kelet-Európát. Szerinte tehát Kelet-Eu-
rópa nem Európa perifériája, hanem Európa Nyugat-Európa és Kelet-Európa közös
gyermeke, Időnként még ennél is továbbment, osztva a cseh Milán Kundera erre
vonatkozó tézisét, miszerint Európa eredeti szellemi értékeit igazán a közép-európai
emberek őrizték meg, s ott úgy vannak elraktározva, mint az értékes, de romlan­
dó ételek egy hűtőszekrényben* De hol húzódik a határ Európa és a Kelet között?
Ebben a vonatkozásban ő hajlamos volt Európát szűkén értelmezni, azaz ott meg­
húzni a határvonalat, ahol a római-latin kereszténység végződik. Nagyon nyomós
történeti okok miatt (terjeszkedésre való hajlam, népek elnyomása, az állam és a
civil társadalom szétválasztásának hiánya, despotizmusra törekvés) Oroszországot
egyértelműen kizárta Európából, pontosabban csak geográfiai értelemben tartotta
Európa részének. ítéletének nyilvánvalóan voltak politikai-geopolitikai okai is, ne­
vezetesen a kelet-európai népek szabadulási vágya az szovjet-orosz világtól.
Rendkívül érdekesek és figyelemreméltók Geremek azon gondolatai is, amelyek
az európai identitásról szólnak. Azt fogalmazta meg ugyanis, hogy a közös euró­
pai identitás lényegében a nagy félelmek és a nagy remények szülő He.41 Félelmet
okoztak a tatárok, a törökök, a háborúk és a kommunizmus, s nagy reménységet
nyújtottak Európának a középkorban a kereszténység, majd az újabb korokban a
vesztfáliai (1648) és a bécsi békékben (1815) megfogalmazódó hatalmi egyensúly,
amelyeknek viszonylag hosszú időn keresztül sikerült stabil politikai helyzetet lét-

a ferzyBuzek vezette kormány külügyminisztere. 2004-től a Liberálisok és Demokraták Szövetsége

Európáért frakció tagjaként haláláig az Európai Parlament képviselője volL.
** Közép-Európa 1945 utáni helyzetéhez lásd Geremek, Bronislaw: Between Hope and Despair. In
Graubard, Stephen R. ed.; Eastern Europe.,, Central Europe,,, Europe. Boulder, 1991, Westview
Press, 95-113. p.
4Ü 111. Oltó német-római császárról van szó, akinek programja a Római Birodalom feltámasztását cé­
loz La (Renovatio Imperii Romanorum). Lásd erről részletesen Geremek, Bronislaw: The Common
Bond and the Feeling of Commumty in Medieval Europe. In uő: The Common Roots of Europe,
Cambridge, 1991, Polity Press, 70 131. p.; illetve uő: Védbeszéd egy közös Európa-ház érdekében.
Európai Szemle, 1996* 4. sz. 42, p.
Lásd erről Geremek, Bronislaw: Common Memory and European Idcntity. In Swoboda, Hannes -
Wiersma, Jan Marinus eds.: Politics of the Pást: Ihe Use and Abuse of History, BruxelLes, 2009, The
SocialLst Group ín the European Parliamcnt, 31 -42. p.
36 AZ EUKÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

rehozni. Egy nagyobb terjedelmű tanulmányban sorra vette az Európát egységbe

fogó és összekötő szálakat, valamint a középkori Európát, mint közösséget létre­
hozó érzésvilág elemeit.4142 Ezek a kultúrát homogenizáló elemek Geremek szerint
a következők voltak: egyazon nemzetközi, azaz a latin keresztény kultúrán szo­
cializálódott egyházi elit, a keresztes hadjáratok egyesítő szelleme, az egyetemek,
a hittérítő missziók és zarándoklatok, a szerzetesség, az európai egységre törekvő
német-római birodalmi törekvések, az udvari társadalom, a lovagi kultúra és végül
az arisztokrácia és a gentry. A felsorolásból is jól látható, hogy az európai közös­
ség legfontosabb összekovácsoló ereje kezdetben egyértelműen a keresztény vallás
volt. Haleckivel szemben azonban Geremek szerint maga az Európa-eszme pon­
tosan akkor, tehát a 14. és a 16. század között kezdett elterjedni és megerősödni,
amikor a keresztény szellemiség, a christianitas gyengült, illetve amikor megjelent
a 'török veszedelem', s az ez ellen létrehozandó védőpajzs vagy védőfal (scutum,
antimurale) kívánalma.
Ezen túlmenően Geremek egyedi és meghatározó sajátosságnak vélte a szabad­
ságnak és az emberi méltóságnak az európai kultúrában játszott központi szerepét,
valamint az államnak és a civil társadalomnak egymástól való elválasztását. S ez­
zel, minden kétséget kizáróan, Európa egyik legfontosabb jellemzőjét ragadta meg.
Van még egy fontos jellemvonás, amelyet Geremek gyakran hangsúlyozott, s amely
eredetileg barátjától, a filozófus Leszek Kolakowskitól származik, nevezetesen hogy
Európát mindenekelőtt az önkritikára való képesség jellemzi. S ennek az állandó
önkritikának logikus következménye az európai identitás állandó rombolása és le­
építése, ugyanakkor a folyamatos újjáépít kezes. Ez egy nagyon lényeges és eredeti
meglátás, s csak sajnálni lehet, hogy ennek meglétét és hatását az európai történeti
anyagon részletesen nem fejtette ki soha.
Mindezeket az Európára jellemző egyediségeket és jellemvonásokat (emberi
méltóság, szabadság, önkritika, civil társadalom stb.) Geremek nemcsak egysze­
rűen a bennünket másoktól megkülönböztető sajátosságoknak tartotta, hanem
megvolt győződve arról, hogy egyfelől Európa a habermasi alkotmányos hazafisá-
gon túlmutatóan egységes civilizáció és sorsközösség^ másrészt Európának az általa
vallott értékek képviseletében és terjesztésében egyetemes hivatása van.43 Európá­
ra vonatkozó optimizmusát a közép- és kelet-európai országok csatlakozása után
sem adta fel, azaz továbbra is kételkedés nélkül hitt az Európát végül összekapcsoló
E pluribus unum eszméjében, valamint a hozzávezető út fokozatosságában (ever
doser unión). S ettől még akkor sem tágított, amikor már jelentkeztek azok a jelek
(privatizáció ellentmondásai, lassú és elhúzódó felzárkózás, szélsőséges naciona-

41 Geremek, Bronislaw: The Common Bond.., T. m. 70-131. p,

4i Lásd erről Európa: egyetemesség és sokféleség egysége. Kerékasztal Európai Szemle, 1996. 4. sz.
 TÖRTÉNET] MEGKÖZELÍTÉSEK 37

lizmus, demokrádahiányosságok síb.), amelyek a keleti régióban igazán csak ha­

lála után erősödtek fel. E nyilvánvaló jelek ellenére fenntartotta azt a véleményét,
hogy az európai integráció és a nemzetállam egyidejű, fenntartása lehetséges, sőt
kívánatos folyamat.44 A nemzeti érzést, a nyelvi és kulturális identitást, és a nem­
zetállamot magát is mindenképpen fenntartandónak minősítette, ugyanakkor azt
is világosan látta, hogy az európai identitás szelleme 'haldoklik Európában, azaz
nem alakult ki a jelenben olyan, a keresztény szellemiség által megteremtett com-
munitashoz, Respublica Christianához hasonló közösség, mint a középkorban.45
Továbbá hiányzik a történelemnek egy közös európai narratívája, azaz Európának
nincs közös történeti emlékezete, hiszen a nemzeti emlékezetek leggyakrabban el­
lentmondanak egymásnak. Mindenesetre reménykedett egy ilyen jellegű európai
közösség lépésről lépésre történő kialakulásában, s végül bízott abban, hogy a két­
féle, az európai és a nemzeti identitás jól megfér majd egymás mellett, és soha nem
kerül szembe egymással.46 De tartózkodott attól, s ez Európáról szóló gondolatainak
leggyengébb pontja, hogy ennek ellentmondásait és nehézségeit alaposan kifejtse,
valamint a nemzetállam fenntartása és az európai egység közötti szakadékot rész­
letesebb érvekkel, racionális érveléssel kitöltse.47
Geremek tehát egy olyan integrált Európában hitt és reménykedett, amely egy­
szerre hatalom, haza és közösség. Geremek történeti tudása és tapasztalatai alapján
azt pontosan és helyesen látta, hogy egy működőképes Európai Unió megteremtése
nem csupán gazdasági, még csak nem is intézményi vagy pol itíkai kérdés - bár ezek
sem egykönnyen megoldható problémák hanem elsősorban kulturális. S azzal
is tisztában volt, hogy ha az alapító atyák a kulturális vagy a politikai unifikáció-
val s nem a gazdaságival kezdték volna működésüket, az Európa-projekt minden
bizonnyal kudarcba fulladt volna.48 Politikai egységet létrehozni alapvető közös
értékek, emlékek és tradíciók nélkül diplomatikusan fogalmazva is kétséges vál­
lalkozás. Geremeknek végső soron tehát igaza volt, amikor az európai közösséget

™ Sokakkal ellentétben Geremek a nemzetállamot pozitív jelenségnek tartotta, úgy vélte, hogy az a
nemzet és állam olyan egyesüléséből jött létre, amelynek a kötőanyaga a demokrácia. Továbbá nem
gondolta, hogy a világméretű konfliktusok alapvető kiváltó oka maga a nemzetállam léte lenne.
*5 Lásd erről A nemzetállam fejlődése. Történelmi és jogi szempontok című tanulmányát (Európai
Szemle, 1996. 4. sz. 20-25. p.).
40 Kételyeinek azonban néha jelét adta. Például egyik tanulmányának (Geremek: Common Memory
and European identity... 1. m. 42. p.) végső összegzésében éppen azt a félelmét fogalmazza meg,
hogy egy esetlegesen kialakuló európai szuperállam a nemzet ellen fordulhat.
17 Politikai írásaiból, cikkeiből kiderül, hogy Geremek teljesen tisztában volt azzal, hogy a közös had­
ügyi, külügyi cs biztonságpolitika nyilvánvalóan - saját szavai szerint - a nyitott társadalomnak
egyfajta kozmopolita modelljét' kívánja. De arra a kérdésre, hogy ez a kozmopolita állam hogyan
hangolható össze a nemzeti modellel, már nem adott választ.
4- Lásd erről Geremek fejtegetését: Ihinking about Euvope as a Community. In Michalski, Krzysztof
ed,: WhatHolds Europe Together? Budapest, 2006, CHU Press, 5. p.
38 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

hiányolta, amelynek az az alapja, hogy tagjai tudják, hogy honnan jöttek, kik ők,
s hova tartanak. S azt is helyesen látta, hogy nemzetállamok föderációját* (ami­
nek ő Európát elképzelte) nem lehet megalkotni közös európai szolidaritás nélkül,
nemzeti egoizmusokra építve, s amelynek létrejötte csak hosszú időn át tartó szer­
ves fejlődésen keresztül valósulhat meg, továbbá amelyben összeolvad az európai
tradíció két ága, a vallási és a szekuláris. Geremek hitt ennek megvalósíthatósá­
gában, bár a folyamat nehézségeit ő sokkal jobban érzékelte, mint az akkori - és a
mai - politikusok többsége. Az olasz Risorgimento idejének mondását szerette, s
nem alaptalanul, emlegetni, nevezetesen, hogy *létrehoztuk Olaszországot, most
már csak az olaszokat kell megteremtenünk* Ez a geremeki felvetés máig aktuális,
mert valóban ez az alapkérdés: megteremtettük az Európai Uniót, de megszület-
nek-e végre az európaiak vagy nem?
Eredeti, izgalmas és továbbgondolásra méltó Európa-képet vázolt fel a magyar
fíibó István, még ha erre vonatkozó gondolatai kifejtése során nagyban támaszko­
dott is Kari Mannheim, Hajnal István, Arnold Toynbee, de különösen Gugliclmo
Ferrero nézeteire.49 Nem könnyíti meg a dolgunkat, azaz tág teret hagy az interp­
retáció számára az a tény, hogy végső soron Bibó sohasem akart Európa-értelme-
zést írni.50 Őt mint a történelem és a politika iránt szenvedélyesen érdeklődő szak­
értőt, társadalomreformert és politikai gondolkodót, mindig is a konkrét és valós
történeti-politikai problémák és azok feloldási lehetőségei izgatták, s nem valami

49 Bibó István (1911-1979) a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen tanult, ahol 1933-ban ál­
lamtudományi, majd 1934-ben jogtudományi diplomát szerzett. Becsben, majd Génfben folytatott
tanulmányokat, utóbbi helyen Hans Kelseri és Gugiielnio Ferrero óráit látogatta. 1945 és 1946 júliusa
között a Belügyin misztérium közigazgatási osztályát vezette, 1947 és 1949 között egyik irányítója a
Kelet-európai Tudományos Intézetnek. 1950-ig a Szegedi Egyetem professzora, majd a budapesti
Egyetemi Könyvtár munkatársa, 1956-ban a harmadik Nagy Imre kormány államminisztere, s a
szovjet csapatok beavatkozása után is a helyén maradt és tiltakozott a megszállás ellen. 1957. május
23-án letartóztatták, s csak 1963. március 27-én szabadult, s ezt követően a Központi Statisztikai
Hivatal könyvtárában dolgozott.
50 Bibó életére nézve lásd Huszár Tibor szerkesztette kötetet: Bibó István (1911-1979). Életút doku­
mentumokban. Budapest, 1995, 1956-os intézel - Osiris-Századvég. Életművére nézve pedig a
Dénes Iván Zoltán szerkesztette tanulmányköteteket (A hatalom hunanizálása. Tanulmányok Bibó
István életművéről. Pécs, 1993, Tanulmány Kiadó; A szabadság kis köret. Tanulmányok Bibó István
életművéről. Budapest, 1999, Osiris Kiadó; Megtalálni a szabadság rendjét. Tanulmányok Bibó Ist­
ván életművéről Budapest, 2001, Üj Mandátum Könyvkiadó; Bibó 100. Recepciók, értelmezések,
alkalmazási kísérletek, Budapest, 2012, Argumentum Kiadó - Bibó István Szellemi Műhely), illetve
egy folyóirat Cs. Kiss Lajos által szerkesztett tematikus számát (Bibó István élete és műve. Világos­
ság, 2013. tavasz-nyár), valamint Balog Iván (Politikai hisztériák Közép- és Kelet-európábán. Bibó
István fasizmusról, nacionalizmusról, antiszemitizmusról Budapest, 2004, Argumentum Kiadó -
Bibó István Szellemi Műhely) és Kovács Gábor (Az európai egyensúlytól a kölcsönös szolgáltatások
társadalmáig. Bibó István a politikai gondolkodó. Budapest, 2004, Argumentum Kiadó - Bibó Ist­
ván Szellemi Műhely) tudományos monográfiáiL. Részletes életrajzi adatait és bibliográfiáját lásd
Szilágyi Sándor szerk.: Bibó István. Budapest, 2001, Üj Mandátum Könyvkiadó, 395-463. p.
 TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSEK 39

időtlen Európa-kép megírásának vágya. Következésképpen Európa-értelrnezése

mindig is csak mellékterméke volt a mindenkori politikai konfliktusok és dilem­
mák megoldására irányuló kísérleteinek. Másrészt Bibó sohasem alkotta meg a
végleges opus magnumot, ugyanis minden európai társadalomfejlődésről szóló
írása töredékes, vázlatos és nagyrészt kéziratban és befejezetlenül maradt, továbbá
textusai, köszönhetően az első és utolsó között eltelt harminc esztendőnek, nem
teljesen ellentmondásmentesek, s ezekben a szövegekben a hangsúlyok mindig
máshova kerültek.51 Ennek ellenére ezek a különböző korokban keletkezett írások
gondolatilag meglepő állandóságot mutatnak. Most tehát nem a változó jegyekre,
s nem is a kisebb ellentmondásokra összpontosítjuk a figyelmünket, hanem Bibó
Európa-kepének állandó gondolati magvára koncentrálunk.
Bibó István Európa-képének és hatalomelméletének alapszövetet tanítómeste­
rétől, Ferrerótól vette át. Ferrero elméletének kiindulópontja a félelem^ ő ugyanis
úgy látta, hogy a félelem az élő univerzum lelke. Az ember, mivel bármelyik pilla­
natban meghalhat, mindenütt halálos veszedelmet sejt, azaz alapvetően a félelem
uralja a gondolkodását. Nemcsak a külső körülményéktől fél az ember, a félelmet
saját maga is gerjeszti, egyrészt fiktív erőkkel népesíti be, - az ő szavaival - sötétíti
be a világegyetemet, másrészt hatalomra való törekvésével ő maga válik a félelem
egyik forrásává. így lesz Eerrerónál a másokon való uralkodás, a politikai hatalom
a félelem legmagasabb rendű megnyilvánulása.52 A Ferrerót izgató legfontosabb
kérdés, hogy lehetséges-c az emberi történelemben olyan hatalom, amelyik nem
fél, s amelytől nem félnek? Erre azt a választ adja, hogy számára a megvilágoso­
dást Talleyrand emlékiratainak egyik szöveghelyének olvasása jelentette. Ezáltal
bizonyosodott meg ugyanis arról, hogy igenis lehetséges ilyen uralom, hiszen a
legitimitási elvek által humanizált és megszelídített hatalom mentes lehet a féle­
lemtől. „Az egyetlen tekintély - írja amelyik nem fél, a szeretetből születik: az

S1 Biho első ilyen irányú kísérletét rendkívül fiatalon írta meg. 1942 és 1944 között Az európai egyen­
súlyról és békéről címmel készített összefoglalást, amit a brit delegáció munkáspárti tanácsadóinak
szánt, de a kézirat nem jutott el a címzetthez. Ennek a kétharmad részben elkészült kéziratnak egyik
fejezete A német hisztéria okai és története címeL viselő rész. 1953 és 1956 között is nekirugasz­
kodott a feladatnak (Az európai társadalomfejlődésről szóló mü egyik vázlata). 1.971.-72-ben Bibó
magnóra mondta erről szóló újabb, összefoglalónak szánt gondolatait, amelyet azonban szintén
nem tudott befejezni és véglegesíteni, s amely később Az európai társadalomfejlődés értelme címmel
jelent meg. Ezt a címet azonban a szerkesztők, s nem Bibó István adta a kéziratnak. Ezeket egészíti
ki még néhány kisebb tanulmány és írás (Az államhatalmak elválasztása egykor és most; Uchrónia;
Az 1.956 utáni helyzetről; A kapitalista liberalizmus és a szocializmus'kommunizmus állítólagos ki-
egyenlíthetetlen ellentéte)> amelyekben koncepciójának egy-egy kisebb elemét fejti ki.
5J Bibó féldemlconcepclójának Ferreróhoz hasonló megfogalmazását lásd: Az európai társadalomfej­
lődés értelme, ín Bibó István: Válogatott tanulmányok. 3. köt. 1971-1979. Budapest, 1986, Magvető
Könyvkiadó, 11 —13. p.
40 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

atyai tekintélyből például* Ahhoz, hogy az ember és a hatalom között ne létezzék

a kölcsönös félelem e kettős viszonya, az kellene, hogy a hatalom elismertessék és
engedelmeskedjenek neki, méghozzá teljes szabadságban, tiszteletből és komoly
szeretetbőL Abban a pillanatban, hogy megjelennek a fenyegetések és a merevsé­
gek, felszínre tör a felelem; az emberek félnek a hatalomtól, amely lesújthat rájuk;
a hatalom fél az emberektől, akik fellázadhatnak,”53 Ferrero műveinek középpont­
jában az általa meghatározott négy legitimitási elv; a választói, a demokratikus, az
arisztokratikus-monarchikus és az öröklődési állt. Könyveiben ezek egymáshoz
való viszonyát, az egyes legitimitásformák előnyeit és hátrányait, valamint az egyik
legitimitásból, mindenekelőtt a dinasztikusból a demokratikusba való átmenetet
(kvázi-legitimitást, prelegitimitást) vizsgálta.54Az európai történelem különlegessé­
gét tehát Ferrero szerint éppen ezek a változatos legitimitásformációk, s különösen
a demokratikus - végső soron buktatókon keresztül megvalósuló formái - adják*
Bibót alapjában szintén ezek a kérdések izgatták: hogyan növelhető a bizalom,
s hogyan csökkenthető a félelem egy társadalomban? S az erre adott válasza is azo­
nos Ferreróéval, azaz lényegében csak egy úton, nevezetesen a hatalom humanizá­
lásának, moralizálásánakés emberségessé, illetve ellenőrizhetővé tételének utján.55
Más megfogalmazásában: a félelem akkor csökkenthető egy társadalomban, ha
valaki nem áll embertársainak nyomasztó kényszere alatt, s ő sem tart m áso­
kat e kényszer alatt* Bibó épperi azt tartja az európai kultúra egyik legfontosabb
meghatározó jellegzetességének, s egyben megkülönböztető jegyének más konti­
nensekhez képest, hogy Európa képes volt kitörni az emberi történelem nagyobb
részét meghatározó kényszeralkalmazás és kényszerelviselés circulus vitiosusából,
mégpedig négy nagy európai állam- és társadalomszervező elgondoláson keresz­
tül (görög-római világ, katolikus egyház, reformáció, francia forradalom), amelyek

53 Ferrero^ üuglielmo: Hatalom< A legitimitás elvei a történelemben. Budapest, 2001, Kairosz Kiadó,
63-64. p, Bibó és Ferrero viszonyáról lásd Ferenczi László: Guglielmo Ferrero. In Dénes Iván Zol­
tán szerk.: A hatalom hunanizálása. Tanulmányok Bibó István életmüvérőL Pécs, 1993, Tanulmány
Kiadó, 48-61. p.; valamint Kovács Gábor: Az európai egyensúlytól.. L m. 154-192, p.
M Ferrero érveit részletesen lásd uo. 49-56. p. Legitimitás definíciója úgy hangzik, hogy egy kormány
akkor legitim, ha a hatalmat olyan elvek és szabályok alapján szerzi meg c$ gyakorolja, amelyeket
vita nélkül elfogadnak azok, akiknek engedelmeskedniük kell. Uo. 161. p. Ferrero többi történel­
mi elemzésének is ez problematika áll a középpontjában (Az ókori civilizáció bukása. Budapest,
1993, Holnap Kiadó; Kaland, Bonaparte Itáliában 1796-1797. Budapest, 2000, Osiris; Újjáépítés.
Talleyrand Bécsben 1814-1815. Budapest, 2002, Osiris).
- Bibó jelentős társadalomreformeri és politikai konfliktusokat megoldani akaró igyekezete mind­
mind erre a sémára fűzhető fel: a kölcsönös félelmek érzékelése és megnevezése, a konfliktusok
feloldásának lehetőségei és az ezek útjában álló nehézségek elhárításának lehetséges módjai és esé­
lyei. így elemzi Bibó az 1945 utáni magyar demokráciát, az 1956 utáni magyar helyzetet, a ciprusi
é$ az arab-izraeli viszályt. Ezek mélyebb és részletesebb bemutatása most kívül esik témánkon.
 TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSEK 41

fokozatosan megteremtették a szabadság kis köreit’, s érvényre juttatták az emberi

méltóság eszméjét.56
Bibó azonban nem egyszerűen visszamondja mestere téziseit, hanem több vo­
natkozásban is újragondolja, részletezi, kibővíti azokat, illetve túlmegy Eerrero ere­
deti sémáján. Ő ugyanis összekapcsolja a politikai egyensúly ferrerói problemati­
káját az európai nemzeti fejlődés dinamikájával továbbá szisztematikusan, finom
szociálpszichológiai látásmóddal és érzékkel tárja fel Ferrerónál sokkal részleteseb­
ben a félelem politikai és közösségi hatásait.57Ebből következik, hogy Bibó szerint az
európai politika és társadalomfejlődés egyik jellegzetessége az egyensúlyra törekvés,
mégpedig a politikai egyensúly mindkét vonatkozásában, tehát külpolitikai, nagy­
hatalmi értelemben, azaz az európai hatalmak közötti kiegyensúlyozottságra való
folyamatos törekvésben.58 Másrészt belpolitikai és szociológiai értelemben, azaz az
egyes társadalmakon belül megfigyelhető egyensúly ambicionálásában, ami Bibó
számára elsősorban a korlátlan hatalomkoncentráció megakadályozását jelentette.
Az európai politikában és történelemben szerinte akkor keletkeznek törések, vál­
ságok, amikor ezek a külső és belső egyensúlyok valamilyen okok következtében
megbillennek, s ilyenkor van szükség a Bibó által részletesen kidolgozott közösségi
terápiák finom alkalmazására. Amikor ugyanis a közösség tagjai nem tudják kivon­
ni magukat a közösséget megrázkódtató történelmi tapasztalat, s az ezek nyomán
kialakult félelmek és sérelmek uralma alól, akkor alakulnak ki a politikai hisztériák,
s akkor kell a fél el mi pszichózisaik oldásában segíteni őket.59 Ez a tehát bibói tár­
sadalomreformerigondolkodás és attitűd, s egyben Bibó Európa-képcnek lényege.
A politikai egyensúly mellett Bibó az európai társadalomfejlődés másik jellegze­
tességét a nemzet fogalmában, illetve ennek történelmi jelentőségében találta meg.
Ebben az értelemben kettős küzdelmet folytatott, egyrészt szembeszállt a nagyha­
talmi és a kisállami nacionalizmusok logikai és erkölcsi szempontból védhetetlen
álláspontjával, amely szerint, ha kisebbségi helyzetben vagyunk, akkor kisebbségi
jogokról és szabadságról prédikálunk, de ha domináns helyzetbe kerülünk, akkor
azonnal megfeledkezünk minderről, az asszimiláció és az államalkotó-képesség fon­
tosságát hangsúlyozzuk. Másrészt kritikával és némi szkepszissel tekintett minden-

A gondolat részletes kifejtéséi lásd Huszár szerk.: Bibó István... I. m. 562-567. p.; illetve Bibó: Az
európai társadalomfejlődés értelme... I. m. 13-61. p. hbből a szempontból Bibó még a kínai példát
említi, amelynek szinLén - ugyan korlátozott módon -- sikerült a kitörés. Uo. 14-15. p.
57 Bibó egyik monográfusa, Kovács Gábor éles szemmel vette észre ezt az összefüggést, s ezt az ösz-
szekapcsolást, illetve az alkalmazott metódust nevezte Bibó originális teljesítményének (Kovács:
Az európai egyensúlytól... I. m. 228. p.).
sa A politikai egyensúly bibói fogalmáról lásd Az európai egyensúlyról és békéről. In Bibó István:
Válogatott tanulmányok. 1. köt. 1935-1944. Budapest, 1986, Magvető Könyvkiadó, 300-305. p.
59 A politikai hisztériák bibói természetrajzához lásd Az európai egyensúlyról és békéről. In Bibó:
Válogatott tanulmányok... 1. köt. I. m. 376-380. p.
42 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

fajta föderációs, regionális együttműködési modellre, nem beszélve a ’kelet-európai

tej testvér iség típusú mítoszokról. Pontosabban fogalmazva minden ilyen irányú
tervet, kísérletet, csak az etnikai, néprajzi, kulturális szempontból jól meghúzott
határok és a nemzetállami keretek pontos kijelölése után tudott volna egyáltalán
elképzelni. A jó határok és a helyes nemzetállami keretek kijelölésének lehetőségé­
ben ugyanis ő nem kételkedett, s műveiben hihetetlen energiát és szellemi koncent­
rációt mozgósított ennek bizonyítására. Bibó tehát a nemzetet európai jelentőségű
képződménynek tartoítaymivel mind az önrendelkezési elv alkalmazásában, mind
a demokratikus mechanizmus működtetésében nélkülözhetetlennek vélte, továb­
bá a nemzet közösségformáló, közösségi érzést erősítő funkcióját mással nem látta
pótolhatónak. S az is aligha kérdőjelezhető meg, hogy Bibó számára - hasonlóan
Haleckihez és Geremckhez - a nemzet más, hosszú távú politikai stratégiai célok
szempontjából is fontos volt, azaz a szovjet államszervezéssel szemben ez képezte
az egyetlen ellensúlyt, s egyben a reményt a valamikori felszabadulásra, A bibói
elképzelésekből sajnálatosan keveset, vagy egyenesen semmit sem meríthetünk,
ha a bennünket most leginkább érdeklő kérdésekre keressük a választ, azaz ha a
posztnacionálisnak nevezett kor kihívásaira, s különösen a föderáció és a nemzet
összefüggéseire és jövő lehetőségeire várunk tőle útmutatást
Bibó Európa-képében fontos szerepet kapott a kereszténység, mégpedig több
vonatkozásban is. Nem állíthatjuk ugyan, hogy Bibó számára mellékes lett volna
a kereszténység eredeti vallási dimenziója, de az bizonyos, hogy nem ez volt a leg­
fontosabb- Sokkal inkább lényeges volt számára az emberi lélek elidegeníthetetlen
méltóságának keresztény gondolata, amelyből levezethet övé vált az ember egyenlő
méltóságának és szabadságának, valamint egyenlőségének modern és világi tana.
Emellett ugyanilyen fontosságot tulajdonított az Európa korai történetétől kezdve
fokozatosan kiépülő keresztény társadalomszervezési elveknek (az egyházi értel­
miség hivatási hagyományai és szolgáló ethosza; az uralmi helyzeteket hivatássá
szelídítő és szolgálattá szublimáló lovagi eszmény; a szerződésen és kölcsönös füg­
gésen alapuló hűbéri rendszer; a keresztény vallási közösségek fegyelme és minta­
adása stb.), amelyek mintegy megalapozták és lehetővé tették később a szabadság
nyugat-európai technikáinak meghonosodását. A kereszténység egy másik vonat­
kozásban is lényeges szerepet töltött be Bibó gondolkodásában. Számára ugyanis
nemcsak egy társadalom elitjének uralmi és legitimációs funkciója volt fontos, ha­
nem az egyetemes értékőrző, értékszabályozó és mintaadó szerep is, amit egykor, a
reformáció előtt az akkor még egységes katolikus egyház látott el.60A francia forra­
dalommal kapcsolatos bibói kritikában éppen az az egyik leghangsúlyosabb elem,

6(1 Az Uchróniában Bibó éppen azzal a gondolattal játszik el, hogy mi történt volna, ha a 15. század­
ban a zsinati mozgalom győzött volna, azaz az egyháznak az egysége megmaradt volna, továbbá
ez az értékmegőrző és értek terem tő funkciója később is érvényesült volna. Az Uchrónia szövegét
 TÖRTÉNKTI MEGKÖZELÍTÉSEK 43

hogy a forradalmárok sok szempontból megalapozott egyházellenes, és kevésbé

alátámasztható vallásellenes kirohanásaik során nem vették észre egyrészt a keresz­
ténységben rejtőzködő társadalomszervező potenciált, másrészt az egyháznak ezt
a mással nehezen vagy egyenesen semmivel sem pótolható értékőrző funkcióját.61
Összegezve azt mondhatjuk, hogy Bibó az európai történelmi és politikai fej­
lődés legnagyobb vívmányának és eredményének azt tartotta, hogy képes volt a
társadalomban érvényesülő erőszak és igazságtalanság mennyiségét lényegesen
csökkenteni, ugyanakkor a társadalom szabadságigényét növelni, s lépésről lépésre
kitörni a személyes uralom különböző formáiból, s elindulni azon az úton, amely
a jövőben elvezethet az általa kissé talán túlzottan idealisztikusán elképzelt társa­
dalmi modell, a kölcsönös szolgáltatások társadalma felé.62 Az erőszak és az igaz­
ságtalanság mennyiségének ezt a csökkentését szerinte az tette lehetővé Európában,
hogy kialakult a különböző szabadságjogoknak (sajtó-, gondolat- és gyülekezési
szabadság, hatalmi ágak elválasztása, általános választás útján létrejövő népképvi­
seleti parlament, visszahívható végrehajtó hatalom, a hatalomtól független bírás­
kodás stb.) egy olyan egymással Összefüggő évs egymáshoz láncszerűen kapcsolódó
rendszere, amely gyökeresen eltér a történelemben kialakult más kultúrák és civi­
lizációk gyakorlatától „A történelem - írja Bibó - nem ismer még egy ilyen rend­
szert, amelyik a politika világát és ezen keresztül az egész társadalom életét ilyen
mértékben megvszabadította a felsőség és a másik ember erőszakától való állandó
félelemtől, amelyik ilyen mértékben lehetővé tette volna, hogy a politikai hatalom
birtokosai erőszakos halál cs vesztőhely nélkül tudják átadni helyüket olyanoknak,
akik erre az adott pillanatban alkalmasabbnak látszanak, cs ilyen mértékben lehe­
tővé tegye a népnek, hogy döntő pillanatban a kedvére nem való politikai hatal­
masoktól megszabaduljon”63
Egy Bibó István emléke előtt tisztelgő nagy ívű tanulmányban Szűcs Jenő az
újabb Európa-történeti kutatásokat is figyelembe véve újragondolta a bibói kérdés-
feltevéseket.64 Szűcs ebben az alapvető tanulmányban arra a következtetésre jutott,

lásd Bibó István. Válogatott tanulmányok 4. köt. 1935-1979. Budapest, 1990, Magvető Könyv­
kiadó, 265-282. p.
01 A francia tor rád alommal kapcsolatos másik kritikai megjegyzése az alkalmazott terrorra, s ennek
európai történelmi következményeire vonatkozik. Ezen túlmenően a forradalom azon következmé­
nyére, amely során leli ejött két, teljességgel terméketlen emberfajta, azaz a hivatásos forradalmár
és a megátalkodott reakciós.
Bibó kissé utópikus elképzelését erről az an archikus, uralom nélküli, liberális és szocialisztikus
elemeket vegyítő kölcsönös szolgáltatások társadalmáról lásd Bibó: Az európai társadalomfejlődés
érlelnie. ..L m . 77-79. p.
Uo. 62. p.
64 Szűcs Jenő (1928-1988) tanulmányait 1948 és 1953 között a budapesti Eötvös Loránd Tudomány-
egyetemen végezte történelem-levéltár szakon. 1952-től a Magyar Országos Levéltár, majd 1960-
tól az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa volt. Szűcs Jenő: Vázlat Európa három
44 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

hogy a nyugati (Európa Occidens) és a keleti (mindenekelőtt orosz) társadalom-

fejlődési régió és modell között létezik egy köztes, általa közép-kelet-európainak
nevezett régió is (Baltikum, Kelet-Poroszország, Lengyelország, Csehország, M a­
gyarország), amely azonban mintakövető, tehát nem alkot önálló modellt. Kö­
zép-Kelel-Európát Szűcs szerint az jellemzi, hogy bár a nyugati modellhez és nor­
mákhoz igazodott, de a történések kelet-európai közegben játszódtak le, valamint
modernizálódása, a struktúrák kialakulása sokkal inkább felülről, mintsem alulról,
organilatsán és spontán módon történt. Továbbá bár a nyugatias szerkezetek minde­
nütt megvannak, de valamilyen formában mind deformáltak, hiányosak, erőtlenek,
féloldalasak, ritkább alakzatnak’, hol hiányosan csonkák, hol pedig aránytalanul
túlburjánzóak.65 Szűcs tehát megkérdőjelezte, hogy lenne egységes európai m o­
dell, Európa szerinte történetileg nem tagolatlan, osztatlan egész, hanem régiókból
álló konglomerátum. így amikor Szűcs Európáról beszél, akkor nemcsak a nyugati
modell jellegzetességeit veszi figyelembe, hanem a keletit (expanzív terjeszkedés,
lassú növekedés, szolgáló nemesség kialakulása, jobbágyság fennmaradása, társa­
dalmi rang szerinti hierarchia, az ortodox egyház állami felügyelete, autokratikus
hatalomgyakorlás) is.66
A nyugati modell esetében Szűcs lényegében igazat ad Bibónak, aki a modern
korban kialakult demokratikus társadalomszerveződés és közösségalakulás gyö­
kereit a szerződéses viszonyokban, a kölcsönösen biztosított jogokban és kötele­
zettségekben, a szabadság kis köreinek sokaságában’, valamint a hatalomkoncent-
rációt és az egyoldalú alávetést meghiúsító egyensúlyi helyzetetekben találta meg.
Szűcs ehhez még hozzáteszi, hogy a nyugati értelmű társadalomfejlődés lényegi
összetevője még az antik-germán szimbiózisból kinőtt feudalizmus és hűbériség,
továbbá a társadalom autonóm fogalmának kialakulása, a társadalom és az állam
szétválasztása, „azaz valójában egy struktúra, mely magát a szétválasztást lehetővé
tette; még pontosabban: struktúraváltások sorozata, melyben ez a kettősség ilyen
vagy olyan súlyozásban folyamatosan jelen volt”67 Szintén Bibóval egyetértve az
európai specifikumot más kontinenssel és civilizációval összevetve Szűcs a dina-

törteneti régiójáról. In Bibó^emlékkönyv. 1. köt. Budapest Bern, 1991, Századvég Kiadó - Európai
Protestáns Szabadegyetem, 161-218. p.
65 Uo, 189, p. Szűcs nagyban támaszkodott Marc Bio eh, Fernand Braudel, M. M. Postán, Immánuel
Wallerstein és Perry Anderson kutatásaira és megállapításaira,
M Szu.es fenő: Magyarország regionális helye Európában, A középkor. In Szűcs Jenő - Hanák Péter,
Európa régiói a történelemben. Budapest, 1986, MTA Történettudományi Intézet - Országos Pe­
dagógiai Intézet, 3-13. p. Ebben a tanulmányban Szűcs egyértelművé teszi, hogy szerinte Európa
több régióból áll, mint az a három, amit a Bibó-tanulmányban módszertani okokból elemzett, azaz
ehhez a háromhoz még hozzáteszi az észak-európai (skandináv), a dél-európait (mediterrán) és a
délkelet-európait (balkáni) régiókat is. Uo. 3-4. p.
67 Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról... I. m. 167. p.
 TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSEK 45

mikában találta meg. „A nyugati fejlődés titka - írja - nem a Spengler-féle fausti
lélekben áll, még csak nem is abban, hogy az ázsiai civilizációk »ciklikus« moz­
gásával szemben »kumulatív« volt, hanem egy olyan fejlődésritmusban, melyben
a kumulatív változás mindig egyben struktúraváltást is hozott. Vagy más szem­
szögből: maguk a struktúrák voltak olyanok, hogy eleve magukban hordták ön­
maguk meghaladásának feltételeit. Mélyen igaza van Bibó Istvánnak, aki a nyu­
gati modellt a » mozgással*, a tőle való eltérést a »mozdulatlansággal* azonosítja.
A Nyugat ezredforduló utáni dinamikájának és integrációinak feltétele az előző
korszakban végbement dezintegráció volt; ebben rejlik a feltétele a társadalom és
állam elválasztásának is”68 Szűcs szemléletében a kereszténység, mint az európai
modell egyik meghatározó jellegzetessége, nem elsősorban vallási vonatkozásban
kerül az előtérbe, hanem úgy, mint struktúrameghatározó tényező, s úgy, mint az
egyetlen intézmény mely az európai millennium előtt nem dezintegrálódott, így
a hatalmi káoszban és vákuumban kiszabadult alárendelt szerepéből, ugyanakkor
szilárd maradt és lehetővé tette a kontinuitást. Az ezredforduló után az is modell-
képző szerepet játszott, s egyben a jövőre nézve egyedülállóan termékenynek bi­
zonyult, hogy Nyugat-Európában nem alakult ki cezaropapizmus, azaz itt szétvált
egymástól a spirituális és a világi univerzum, az ideológiai és a politikai szféra.69
Szűcs Jenő Európa regionális megközelítésével egy rendkívül termékeny gondo­
latot vetett fel, azonban ő csak a nyugat-, a kelet- cs a közép-európai jellegzetessé­
geket és különbségeket tárgyalta, s azokat is leginkább csupán az újkor kezdetéig.
Kimaradt a képből Skandinávia, a mediterrán világ és a Balkán közös és egymástól
eltérő jegyeinek számbavétele és összehasonlítása. A közös jellemvonások, az eu­
rópai specifikumok közül Szűcs leginkább a dinamizmust hangsúlyozta, tehát egy
olyan fejlődcsmodellt ábrázolt, amelyben a folyamatos kumulatív változások egy­
ben struktúraváltásokat is eredményeznek. Annak végső okát azonban, hogy miért
erős és folyamatos Európában a kumulatív növekedés, és a felhalmozások nyomán
miért következik be mindig strukturális váltás is, nos, erre a kérdésre Szűcs nem
adott végső választ
Az egyik legkiválóbb Európa-történet szerzője, a brit történész Norman Davies
Szűcshöz hasonlóan szintén a mozgást, a nyugtalanságot emelte ki Európa korai
történetének specifikumai közül.70„Európa utazásában [tudniillik a Zeusz által elra­
bolt Európéről, Agcnór föníciai király lányáról és Minósz krétai király anyjáról van

*s Uo. 169. p.
69 Szűcs ez irányú fejtegetését lásd uo. 171-172. p.
70 Ivor Norman Ríchard Davies (1939—) történeti tanulmányait a grenoble-i egyetemen, illetve az ox­
fordi Magdalén College-bán (A. J. P. Taylor irányításával) végezte. MA fokozatot a sussex-i, PhD-t
pedig a krakkói Jagelló Egyetemen szerzett 1971-tól 1996-ig a londoni Schootof Slavonic and fcast
European Studies kurzusain lengyel történelmet tanított. 1997 és 2006 között az oxfordi Wolfson
College tanára. Összefoglaló Lengyel ország-története: Gods Playground: A Htstory o/PoIand. VoLs.
46 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

szó] bennfoglaltátik azoknak a kiirthatatlan nyugtalansága is - írja Davies akik a

királylány nyomdokaiba léptek. A földközi-tengeri civilizáció állandó mozgásban
volt, nem úgy, mint a nagy folyóvölgyi civilizációk: a Nílus- és az Indus-völgyi, a
mezopotámiai vagy a kínai, amelyek sokáig álltak fönn, de földrajzilag és szellemi­
leg tetszhalott állapotba dermedve. A mozgás változékonyságot, bizonytalanságot
okozott. A változékonyságból eszmék forrongása fakadt, a bizonytalanság energi­
kus cselekvésre sarkallt.”71
Davies Európa históriáját nemcsak a nyugat-európai országok történeti tapasz­
talatai alapján írta meg, hanem a többi fentiekben felsorolt régiót, különösen a
közép-európai térséget és Oroszországot is figyelembe vette. Ő azonban nem Eu­
rópa mélystruktúráit feltáró összehasonlító és elméleti, hanem - sok-sok izgalmas
kitekintéssel, betéttel színezett - kronologikus és narratív történetet írt, mivel D a­
vies szerint Európát, mint a griffmadarat elsősorban nem meghatározni, hanem
leírni kell. Ennek ellenére könyvének bevezetésében ő is megkísérelte összegezni
saját tapasztalatait és véleményét Európa közös kulturális hagyományairól és jel­
legzetességeiről. „Különbségeik ellenére - írja - Európa minden régiójában igen
sok a közös. Nagyrészt indoeurópai kultúrájú és egymással rokonságban élő népek
lakják őket. Közös örökösei a kereszténységnek. Mindenféle politikai, gazdasági és
kulturális együttműködés és átfedés köti össze őket. Saját ellenségeskedéseiken túl
közös a külső veszélytől való félelmük - jöjjön az akar Amerikából, akár Afrikából
vagy Ázsiából. Alapvető egységük nem kevésbé nyilvánvaló, mint szembeötlő kü-
lönféleségük.”72 Az alapvető egység alkalmasint nyilvánvaló, mégis ennek ellenére
nem könnyű feladat összefoglalni az egység jellegzetességeit és ennek megnyilvá­
nulási form áit A dinamizmusról és az alapvető nyugtalanságról már fentebb em­
lítés történt. Emellett Davies nagy jelentőséget tulajdonított Európa történetében
a klasszikus és a barbár világ összeolvadásának, valamint a kora középkori keresz­
tény közösség (Respublica Cbristiana) kifejlődésének, illetve az ennek szakadása,
széttöredezése és végül szétesése következtében létrejött európai sokszínűségnek és
pluralizmusnak,73 Európa sokszínűségének és egyúttal homogenitásának az egy-

1-2. Oxford, 2005, Oxford University Press (magyarul: Lengyelország története, Budapest, 2006,
Osins).
71 Davies, Norman: Europe: A History„ London, 1994, Pimlico (magyarul: Európa története. Budapest,
2001, Osiris, 15. p.).
72 Davies: Európa története... I. m. 43. p.
Davies egyik megfogalmazása szerint az emberek akkor kezdtek a 16. században Európáról beszél­
ni, amikor a kereszténység széttöredezettsége széles körű lett, s az egység helyreállítására semmi
remény nem maradt. Uo> 469-470. p. Egyik fontos tanulmányában (The Idea o f Europe. In nő:
Europe East and West London, 2006, Jonathan Cape, 5-21. p.) kulturális szempontból a görög-ró­
mai örökség mellett a kereszténységet, a pogány hagyományokat, a szekuláris mozgalmakat, s végül
a modernizációt emelte ki, mint az Európa-eszme összetevőit.
 TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSEK 47

ségét Davies két metaforával érzékelteti, egyrészt Európát egy olyan zenekarhoz
hasonlítja, amelyben nem minden pillanatban játszik mindenki, időnként egyes
hangszereknek csak kisebb szerep jut, vagy éppenséggel teljesen elnémulnak, de
ettől még maga a zenekar, maga az együttes létezik. A másik szellemes metaforája
szerint Európa egy sűrű szövésű szőnyeghez hasonlít leginkább, amelynek ugyan a
színe különböző mintázatú, de amelynek a fonákja teljesen egyanyagú és egyszínű.
Ebből a felszíni mintázatból különösen kiugrik a kereszténység alakzata, s Davies
egyetértéssel idézi X S. Eliot 1945-ös, a németeknek szóló rádióüzenetét, amely­
ben a költő amellett érvelt, hogy „a kereszténység az, amiben képzőművészetünk
megformálódott, A kereszténység az, amiben - a legutóbbi időkig - Európa tör­
vényei gyökereznek. A kereszténység az a háttér, amely előtt minden gondolatunk
értelmet nyer. Nem kell minden európainak hinni a keresztény hit igazában; mégis,
bármit mond, gyárt, tesz, az mind a keresztény örökségtől kapja meg a jelentését.
Csak a keresztény kultúra szülhetett meg egy Voltaire-t vagy egy Nietzschét Nem
hiszem, hogy Európa kultúrája túl tudná élni a keresztény hit teljes eltűnését ”74 Bár
ez utóbbi kérdésre Davies - mint ahogy senki - nem tudja a választ, ő annyiban
finomít az elioti képen, hogy a kereszténység meghatározó jellege mellett felhívj a a
figyelmet az európai tradíció pogány elemeinek fontosságára is, az antikvitás iránt
érzett reneszánsz lelkesedéstől a romantikusok tcrmészetkultuszáig, illetve a mo­
dern időkben az erotikától a pénzhajszáig, vagy a sport és popkultúra kultuszáig.
S Davies - egyetértéssel idézve Hugh Seton-Watson erre vonatkozó alapvető tanul­
mányát - arról sem feledkezik meg, hogy Európa alapvetően keresztény szövetébe
a történelem során beleszövődtek hellén, római, perzsa, zsidó és mohamedán szá­
lak is.75 S azt is kiemelten idézi, amikor Seton-Watson arról beszél, hogy az európai
kultúra nem a kapitalizmus vagy a szocializmus eszköze, sem nem az eurokraták
magántulajdona, hanem Európa valamennyi lakosának közös, háromezer éves
öröksége, amelyet megőrizni és folyamatosan megújítani szükséges.76 Davies mun­
kájának nagy érdeme, hogy nem feledkezik meg az európai kultúra sötétebb, szür­
ke, sőt egészen fekete oldalairól sem, az európai ember felsőbbrendűség-tudatától
a mértéktelen és kegyetlen öldöklésekig, a területi hódításoktól a béketárgyalások
cinizmusáig, a vallási ellentétektől a háborúkig, az Európa-centrizmustól az üldö­
zésekig, a gyarmatosítástól a totalitarizmusig, az imperializmustól a holokausztig
és a Gulágig. S éles szemmel veszi észre, hogy Európában a modernitás kezdetén

74 Eliotot idézi Davies: Európa története... I. m. 26. p.

75 A 7. iszlám és a zsidó szálakról külön tanulmányokat is publikált (The Islamíc Strand in F.uropean
Hislory; The Jewish Strand in Ouropean History. In uö: Europe East and West. I. m. 203 -239. p,).
6 Davies: Európa története... T, m. 31. p.
48 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

folyamatosan nő a szakadék egyfelől az anyagi gyarapodás, másfelől a szellemi ér­

tékek ijesztő csökkenése között.77
Davies Európa-képének még egy jellegzetességéről kell hangsúlyosan szólni,
Ö ugyanis rendkívül kritikusan viszonyult sok kutató nyugati civilizációról alkotott
felfogásához. Mindenekelőtt ahhoz a szűk látókörű megközelítéshez, amely egy­
általán nem vesz tudomást Kelet-Európa létezéséről, vagy elintézi néhány közhely
ismétlésével. Ez azonban szükségszerűen torzított Európa-képhez vezet, mivel ez
a szemlélet „Lengyelországot ügyesen kitörli a reneszánszból, Magyarországot a
reformációból, Csehországot az ipari forradalomból, Görögországot a török kap­
csolataiból nyert tudásból. Mindebben az a legnagyobb baj, hogy megfosztja Eu­
rópának egy tekintélyes részét a maga valódi történelmi személyiségétől, aminek
azután felmérhetetlen következményei lehetnek diplomaták, üzletemberek és tu­
dósok hibás helyzetmegítélésében ”78 Másrészt Davies pontosan bemutatja, hogy a
‘Nyugat' a Kelet-Nyugat szembeállítás, illetve a nyugati civilizáció’ fogaüna mennyi
ideologikus elemet hordoz, s az idők során, aza2 majd két évezred alatt mennyi kü­
lönbözőjelentésréteg rakódott ezekre a fogalmakra,79 „A nyugati civilizáció - írja -
lényegében olyan gondolati konstrukciók elegye, amelynek kitalálóik érdekeinek a
szolgálatára jöttek létre. Bonyolult ideológiai tornamutatványok, azonosságkereső
sasszék, kulturális propagandagyakorlatok eredményei. Szószólóik jóformán bár­
mely, céljaiknak megfelelő módon képesek meghatározni. Rugalmas földrajza képes
volt ihletet meríteni a vallási felekezetek megoszlásából, a liberalizmus és az impe­
rializmus igényeiből, a modernizáció egyenlőtlen fejlődéséből, a világháborúk és az
orosz forradalom megosztó hatásából, mindazoknak a francia philosophe-óknak,
porosz történészeknek és angol-amerikai államférfiaknak és nemzetnevelőknek
önmagukat középpontba állító elképzeléseiből, akiknek érdekükben állt semmibe
venni vagy lesajnálni a Keletet.”80
Az egyik legjelentősebb 20. századi történész, a francia Fernand Braudel másho­
vá helyezte a hangsúlyokat, s rendkívül eredeti módon csoportosította az Európát
meghatározó jellegzetességeket.81 Egy európai és Európán kívüli civilizációk törté­

77 Erre vonatkozó fejtegetéséi lásd uo. 841-843. p.

75 Uo. 41. p.
79 Davies egy tucat ilyen ideologikus szembeállítást sorol fel Uo. 40-42. p.
50 Uo. 40, p.
81 Fernand Paul Braudel (1902-1985) Párizsban a Lycée Voltai re-en, majd a Sorbonnc-on történel­
met tanult. 1923 és 1932 között az algíri egyetemen, 1932-től 1935-ig egy párizsi líceumban, majd
1935-től két évig a brazíliai Saö Paolo egyetemén tanított. A második világháborúban német fog­
ságba esett, s egy mainzi és lübecki fogolytáborban raboskodott. A háború után az École PraLique
des Hautes Étndes nevezetes gazdasági cs társadalomtudományi Sixiéme Section egyik alapítója, a
College de Francé tanára, valamint az Annales folyóirat szerkesztője volt. Braudel életműve három
hatalmas történeti kutatás és mű köré csoportosítható: a Mediterráneum (1923-1966), a civilizáció
és a kapitalizmus (1955-1979) és végül Franciaország identitása (1970-1985),
 TÖRTÉNETI MRGKÜZHLÍTÉSJEK 49

netét feldolgozó összefoglaló munkájában hat Európán kívüli (iszlám és a muszlim

világ, Afrika, Kína, India, Japán, egyéb távol-keleti civilizációk), és öt általa európai
jellegűnek nevezett (európai, latin-amerikai, pár exceüence amerikai, angol nyel­
vű univerzum, orosz) civilizáció jellegzetességeit elemezte és hasonlította össze.82
A szűkebb értelemben vett Európa legfontosabb jellemvonásának és ismertető-
jegyének Braudel a kisebb-nagyobb rendek, rétegek és társadalmi csoportok sza­
badságainak és jogainak a folyamatos és rendíthetetlen, de nem konfliktusmentes
növekedését tartotta. Ehhez ugyanakkor Braudel szerint még egy lényeges moz­
zanat járult, nevezetesen, hogy a vszabadságjogoknak ezen expanziója és kiteljese­
dése Európában nem - vagy csak időlegesen - járt társadalmi felfordulással. Úgy
látta ugyanis, hogy a különböző szabadságok és jogok egymáshoz való viszonya
nem konfliktus nélküli, valójában korlátozzák és fenyegetik egymást. Az igazi eu­
rópai nóvumot az emberiség történetében tehát a szabadságnak és a stabilitásnak
ez az elválaszthatatlan egysége adta.83 A Római Birodalom összeomlása, de még
inkább Nagy Károly, Európa atyja (páter Európáé) birodalmának szétesése követ­
keztében Európában létrejött egy Lucien Febvre által feudális civilizációnak ne­
vezett struktúra, amelyet egyrészt a fragmentáció, másrészt a kölcsönös függések
láncolata jellemzett. „Ez a társadalmi piramis - írja Braudel - alá-fölé rendeltségi
viszonyaival, szabályaival és kötelezettségeivel mobilizálta Európa gazdasági, po­
litikai és katonai erejét, s ez tette lehetővé a túlélést, valamint azt, hogy megvédje
a keresztény és a római örökséget. S ehhez járultak azok a hűbéri elképzelések, ér­
tékek és ideológiák, amelyek megteremtették ezt a sajátos civilizációt.”84 Braudel
nagy nyomatékkai hívja fel a figyelmet arra az ellentmondásra is, amely egyfelől
Európa feudális széttagolódása, széttöredezettsége, másrészt pedig az alapvetően
egységes és a kereszténységen alapuló lovagi és trubadúr kultúra között húzódott.
Az is fontos meglátása, hogy egyrészt eredetileg Európában ezek a szabadságok
(libertates) először csoportos privilégiumok (privilegia) és jogok (jura) tormájá­
ban jelentkeztek, s individuális jogokká csak a 18. és 19. század liberalizmusában
váltak.85 Másrészt ezeknek a szabadságoknak és jogoknak a kiterjesztése folyama­
tosan zajlott, sőt zajlik ma is Európában, de időnként - mint például a közép- és

92 Braudel, Fernand: A History of Civilizations. London, 1995, Penguin, A mű eredetileg Franciaor­

szágban egy civilizációkról szóló tankönyvsorozat részeként jelent meg, majd önállóan is publi­
kálták A civilizációk nyelvtana címmel (Grammaire de Civilisations. Paris, 1987, Arthaud). A mű
szakított az eseménytörténetet középpontba állító szemlélettel, ezért nem vezették be az iskolákba.
A könyv történetéről lásd az angol fordító előszavát (uo. XXV-XXVI1L p.). Braudel Kurópa-ké-
péről lásd meg Braudel, Fernand: Zivilization und Kultur. Die Herrlichkeit Luropas. Ln nő Hrsg.:
Európa. Bausteine seiner Geschichte. Frankfurt am Main, 1989, Fischer Verlag, 149-173. p.
83 Braudel: A History o f Civilizations... 1. m. 307. p.
84 Uo. 314. p.
85 Braudel részletes fejtegetését erről a történeti átalakulásról lásd uo. 316-332. p.
50 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

kelet-európai második jobbágyság kialakulásakor - bizonyos megtorpanások,

visszaesések és visszafordulások is történtek ebben az alapvetően megállíthatatlan
folyamatban. Braudel különösen a városok szerepét hangsúlyozta ebben az össz­
európai folyamatban, amelyek „éberen, önző és kegyetlen módon védték jogaikat
az egész világ ellen, gyakran hatalmas bátorsággal, de időnként mindenfajta meg­
értést nélkülözve mások jogai iránt. A véres háborúskodások, amelyek a városok
között zajlottak, csak előképei voltak a közelgő nemzeti háborúknak”.86 Bár Braudel
pontosan tisztában volt azzal a dilemmával, amit Descartes egyik levelében fogal­
mazott meg, nevezetesen, hogy ha elméletben minden egyes individuum teljesen
szabad, s önmagában elégséges, akkor ezt a társadalom hogyan élheti túl, s milyen
eszközei maradnak a szabályozásra? Továbbá azt is tisztán látta, hogy a liberaliz­
mus időszakában hogyan éltek vissza a szabadság eszméjével, milyen ellentmon­
dások és antinómiák keletkeztek ennek nyomán (egyenlőtlenségek növekedése,
a burzsoázia privilégiumai és monopóliumai, a tömegdemokrácia veszélyei stb.).
Mindezek ellenére - mondja Braudel - az individuális szabadság és nyelvezet az
európai örökség mozdíthatatlan és kitörölhetetlen része, mintegy második termé­
szetünkké vált, amellyel szükségszerűen együtt jár a tolerancia és mások tisztelete,
a Homo hominis rés sacra elve.87
Braudel a szabadság és a jogok mellett még négy Európát meghatározó jelleg­
zetességet emelt ki: a kereszténységet, a humanizmust, a tudományos-racionális
gondolkodást, valamint az indusztralizációt, végső soron tehát a kapitalizmust,
amelyek így együtt valamennyire egységes európai kultúrát hoztak létre.88 A ke­
reszténységről azt mondja Braudel, hogy az egyrészt olyannyira nélkülözhetetlen
cs meghatározó része az európai kultúrának, hogy még az ateisták is foglyai a ke­
resztény etikának és mentalitásnak.89 Másrészt a keresztény teológusoknak, minde­
nekelőtt Szent Ágostonnak sikerült alapvetően két ellentétes fogalmat és jelenséget
egységbe foglalni, nevezetesen az értelmet, az észt és a hitet, amit leginkább a Credo
ut intelligam (hiszek, hogy megértsem) elve fejez ki. Az európai kereszténységnek
ezen túlmenően sikerült két nagyon is eltérő szintet, ha nem is harmonizálni, de
legalább valamelyest kiegyenlítenie, egyrészt egy magas filozófiai-teológiai intellek­
tuális színvonalon megvívni a csatáit az ellentétes nézetekkel, másrészt a kemény
munkát végző és nagyfokú elszigeteltségben elő agrárnépesség egyszerű vallásos
hitével mindezt összeegyeztetni.
Braudel végső ítélete, hogy Európát egyszerre jellemzi a fenti egységet jelentő
gondolkodás és mentalitás, ugyanakkor a nemzeti sokféleség, sőt ezen túlmenően az

" Uo. 322. p.

147 Uo. 330. p.
** Ezek részletes bemutatását lásd uo. 333-398. p.
*•' Uo. 334. p.
 TÖRTÉ.N KTT MEGKÖZELÍT ESEK 51

a változatosság és különbözőség, amely Bajorországot és Poroszországot, Skóciát és

Angliát, Flandriát és Vallómat, vagy éppenséggel Franciaország északi és déli részét
elválasztja, nem is beszélve az olasz Észak és a mezzogiorno közötti eltérésekről.90
Európa maga a sokféleség, ezért nem beszélhetünk az európai kultúráról - mondja
egy helyütt csak európai kultúrákról.91 A leginkább nyilvánvaló gazdasági külön­
bözőségek, eltérő lehetőségek mögött is meglátja azonban az egységet, nevezete­
sen, hogy a középkortól kezdve Európa régiói ugyanazon gazdasági ciklusok (árak
hullámzása, válságok, konjunktúrák és dekonjunktúrák) hatásainak voltak kitéve.

Mit mondhatunk összegzésük miután végére értünk az ezzel a kérdéssel szubsztan-

tív módon foglalkozó tekintélyes európai történészek és társadalomtudósok mon­
dandójának? Egyfelől azt, hogy nincs egy olyan formula, nincs egy olyan definí­
ció, nincs egy olyan megközelítés, amely hiánytalanul visszaadná Európa lényegéi
vagy értelmét. Továbbá nincs két olyan szerző, akiknek a megközelítése, valamint
Európa jellemző jegyeinek felsorolása teljesen fedne egymást. Végül egészen bizo­
nyosan nincs az európaiságnak egy meghatározó fő jellemvonása, nincs egy olyan
pillér, amely az európaiság alapját kizárólagosan jelentené. Az Európáról gondol­
kodók nyilván maguk is tisztában voltak ezzel, mégis, hogy az európai történelmet
értelmezni tudják, s a mondandójukat fel tudják valamire fűzni, szükségszerűen
egyszerűsítéssel éltek. így Oscar Halecki, amikor a görög-római humanizmus és a
keresztény erkölcsi és szellemi értékek szimbiózisát választotta vezérfonalnak, vagy
Chrístopher Daw$onyaki a klasszikus ókori hagyománynak, a kereszténységnek és a
barbár népek hozadékának hármasságát állította a középpontba. Mások a dinamiz­
musra, az állandó mozgásra építették mondandójukat, mint Szűcs Jenő és Norman
Davies. Véleményük szerint ugyanis más civilizációk mozdulatlanságával és cik­
likus mozgásával szemben az európai fejlődés kumulatív volt, s mint ahogy Szűcs
mondja, ez a kumulatív változás egyben mindig struktúraváltást is eredményezett
Ferrero és Bibó az európai történelmi és politikai fejlődés legnagyobb vívmányának
a minden társadalomban jelen lévő félelem, valamint erőszak- és igazságtalanság
mennyiségének nagymértékű csökkentését, ugyanakkor a társadalom szabadság-
fokának növelését tartotta. Mindebből következően nem lehet kétséges, hogy az
európaiság több elemből, különböző földrajzi, kulturális, politikai és mentalitásbeli
tényezőkből áll össze. Ugyanakkor nincs egy olyan természettudományos képlet,
amely ezt a komplexitást pontosan visszaadná. Végül Európát nagyfokú regionali-
tás, továbbá nem jelentéktelen nemzeti különbségek jellemzik. Alapvető különbsé­
gek vannak ugyanis Nyugat-Európa, Kelet-Európa, Közép-Európa, Skandinávia, a

% Lásd erről részletesen a Unity in Europc című fejezetet. Uo. 399 -424. p,
9‘ Braudel, Fcrnand: Zivilization und Kultur. Die Herrlichkeit JEuropas, ín uő Ilrsg.: Európa. Baus-
teineseiner Geschichte. I. m. 151. p.
52 AZ EUKOPA! identitás nyomában

Mediterráneum és a Balkán között, mint ahogy különböznek egymástól az Európát

alkotó nemzetek is. Ám azt sem mondhatjuk, hogy nincsenek Európának közös
gyökerek nincsenek közös jellemvonásai. Vannak, mégpedig görög (filozófiai és
politikai gondolkodás, alkotmányosság, polgárok aktív politizálása, erényes élet,
mérséklet elvén nyugvó államszervezés, szabadság eszménye), római (jogtisztelet,
centralizálás és decentralizálás, méltányosság), valamint keresztény (vallásos hit,
emberi méltóság, egyenlőség) eredetű közös tradíciók. Bár, mint fentebb mondot­
tuk, minden általunk elemzett történész más és más jellemvonásokat emelt ki ezek
közül, többé-kevésbé ugyanazokból az alapanyagokból más-más vegyüléket állított
elő, de ennek ellenére megfigyelhetőek bizonyos közös jegyek. Mindenekelőtt az eu­
rópai társadalmak valóban aktívak>dinamikusak, s nem passzívak, mint a sintoista,
a konfuciánus vagy a buddhista civilizációk voltak. Erős bennük a szabadságra, sőt
a lázadásra való hajlam, azaz szembeszállás mindennel, ami elnyomhatja, háttér­
be szoríthatja az embert, legyen az emberi hatalmasság, hatóság vagy éppenséggel
maga az Isten. S ami a legmeglepőbb és a legváratlanabb, hogy a dinamikus mozgás
közben Európát továbbra is nagyfokú stabilitás jellemzi. Egy ország, egy politikai
rendszer stabilitása egyenes arányban áll az illető területen érvényesülő legitimáció
erősségével, azaz az ott lakó népesség rendszer-elfogadási hajlandóságával. Ferrero
megfogalmazávsában: szükséges, hogy a hatalom elismertessék és engedelmeskedje­
nek neki, másfelől mindezt ne erőszakkal kényszerítsék ki, hanem az engedelmes­
ség ’teljes szabadságban, tiszteletből és komoly szeretetből5 történjen. Az európai
történelem egyik csodája, hogy ez a stabilitást biztosító legitimáció, ugyanakkor
az állandó dinamikus változás együttesen jelentkezik.
S vannak ezen túlmenően olyan mozdíthatatlannak látszó pillérek, amelyek
nélkül elképzelhetetlen az európai kultúra. Ilyen minden bizonnyal a görög-római
humanizmus, a kereszténység, a felvilágosult racionalizmus, de mindenekelőtt a
szabadság eszménye. Nagyon fontos annak a hangsúlyozása is, hogy ezek az értékek
nem minden esetben kapcsolódnak harmonikusan egymáshoz. Nem ritkán éles
törésvonalakat hoznak létre, elég itt csak az európai eszmetörténetet máig megha­
tározó törésre, a kereszténységre, illetve az ezt tagadó felvilágosult, racionális, val­
lásellenes eszmékre utalni. Vagy arra a négy nagy töréspontra, amely mélyen meg­
osztotta Európát. Azaz az 1517-1555 közötti német reformációra, amely létrehozta
a latin és a germán-skandináv Európát Az 1641-1688 közötti angol forradalomra,
amely során létrejött az abszolút és az alkotmányos monarchiák közötti törésvonal.
Majd az 1789-1815 között a francia forradalom eredményeként bekövetkezett tö­
résre, amely az örökletes monarchiák és a köztársaságok, valamint a multietnikus
és a központosított nemzeti államok ellentétét eredményezte. S végül az 1917-1919
közötti időszakra, amely során a polgári és a szocialista-kommunista ideológiák
és államberendezkedés között keletkezett szakadék. Ezek a gyakran igen éles szel­
lemi, társadalmi és politikai törésvonalak maguk is jellemző jegyeivé váltak az eu­
 TÖRTÉNETI MEGKÖZELÍTÉSEK 53

rópai gondolkodásnak. Európa keresztény gyökerei különösen fontosak ebből a

szempontból, hiszen - mint ahogy ezt a következő fejezetekben látni fogjuk - egy
kultúra, egy civilizáció alapjai az eddigi világtörténelem tanúsága szerint mindig
vallásiak is voltak. Ez még akkor is így van, ha Európát az utóbbi két évszázadban
nagyfokú és egyre gyorsuló szekularizáció jellemzi. Igazat kell azonban adnunk
Braudelnek, aki szerint a kereszténység olyannyira nélkülözhetetlen és meghatározó
része az európai kultúrának, hogy a vallási szempontból közömbösek, sőt még az
ateisták is foglyai a keresztény etikának és mentalitásnak. Mindezek azonban csak a
közös gyökereket és tradíciókat jelentik, s önmagukban nem feltétlenül elégségesek
ahhoz, hogy egy közös európai identitásról és összetartozás-tudatról beszéljünk. Eh­
hez ugyanis mindez nem elegendő. „Elég sok jel mutat arra - írja Tony Judt hogy
az emberek jobban bíznak azokban, akikkel egy vsor dologban osztoznak: nemcsak
a vallásuk vagy a nyelvük azonos, hanem hasonló jövedelemszinttel is rendelkez­
nek. Minél egyenlőbb egy társadalom, annál nagyobb a bizalom”92 Európából ez az
alapvető bizalom még minden kétséget kizáróan hiányzik. S hibádzik még valami,
nevezetesen az erre a bizalomra épülő európai politikai közösség, továbbá az euró­
pai társadalom és az európai közvélemény93 Ugyanis a globalizáció egyik csalóka
jelensége, hogy az emberek valóban kapcsolatba kerülhetnek több ezer mérföldnyi
távolságban lakó hasonló gondolkodású társaikkal, de Judt szerint „ez még nem
teszi őket közösséggé. A hely igenis számít. A politika is helyhez van kötve - lakó­
helyünkön szavazunk, s vezetőink illetékességét és hatalmát is behatárolja a hely,
ahol megválasztották őket”.94 Az Európa előtt álló fő kérdés tehát éppenséggel az,
hogy a bizalom és erős közösségi érzés nélkül, pontosabban minimális megléte mel­
lett lehetséges-e felépíteni egy olyan közös európai házat, amelyben továbbra is de­
mokratikusnak mondhatja magát. Másképp megfogalmazva ugyanezt a problémát,
a nagyfokú sokféleségből, sokszínűségből és plurális formákból összeáll-e valaha a
föderációhoz szükséges egység, vagy az végleg az unió mottójában reked. S ha nem
beszélhetünk egységes európai kultúráról - ahogy Braudel helyesen mondja csak
európai kultúrákról, így többes számban, akkor alapulhat-e politikai egység azonos
gyökerű, hasonló múltú, de mégiscsak eltérő kultúrákon, még akkor is, ha ezek a
kultúrák egyazon gazdasági ciklusok hatásainak voltak is kitéve századokon át?

32 Judt, Tony: IU Farest the Land. A Treatise On Out Present Discontents. London, 2010, Allén Lane
(magyarul: Balsors ül e tájon. Tanulmány jelenlegi bajainkról. Budapest, 2012, Európa Könyvkiadó,
87. p.y
93 Az európai társadalom problémájáról lásd Hettlage, Róbert - Müller, Hans-Peter Hrfig.: Die euro-
páische Gesellschaft. Konstanz, 2006, UVK Verlagsgesellschaft.
94 Uo.
54 A Z EURÓPÁT IDENTITÁS NYOMÁBAN

AZ UNIÓ ÉS AZ IDENTITÁS PROBLÉMÁJA

Az Európai Unió alapító atyái' nagyon is tisztában voltak az identitás jelentősé­

gével*^ Az volt az elvárásuk és reményük ugyanis, hogy a nemzetek közötti szo­
lidaritás hamarosan erősebb lesz az általuk idejétmúltnak tekintett nacionaliz­
musok összetartó erejénél, azaz a közeljövőben kialakul egyfajta közös európai
identitás.96 Azt feltételezték, hogy a nemzeti jelleg nem kerül szembe a nemze-
tekfelettiséggel, sőt a kettő harmonikus egységet alkot majd. Még Jean Monnet
is, aki pedig virtuóza volt az intézmények létrehozásának és működtetésének, azt
gondolta, hogy nem elég csupán szupranacionálís intézményeket létrehozni3 ha­
nem mindenekelőtt magukat az európai embereket kell egyesíteni, mert - mint
mondta - a föderáció jövője az európai emberek jövőbeli akaratán nyugszik. Az
alapító nemzedéket még átitatta az egységesülés szelleme és vágya, utódaik azon­
ban - mindmáig - már csak az együttlét mindennapi és praktikus problémáit
szeretnék megoldani. Ahogy azt Luuk van Middelaar figyelemre méltó könyvé­
ben pontosan megfogalmazta, az államoknak már eszük ágában sincs felszámol­
ni magukat, s nem különösebben érdeklődnek az iránt, hogyan lesznek Európa
nemzetei egyek Őket sokkal jobban izgatja az a kérdés, hogy miért vagyunk egy­
általán együtt?97 Ám azt sem mondhatjuk, hogy az unió ne tett volna lépévseket

ss Lásd erről részletesen a könyv európai uniós fejezetét.

% Az identitás két fő típusa közül (személyes, kollektív) a bennünket közelebbről érdeklő politikai
identitás a második forma egyik altípusa. Legfontosabb jellemzője a mi-ők oppozíció. Az identitás-
kutatásban az esszencialista, a strukturalista és a konstruktivista iskolák közötti ellentét és vita ma
is tart. Az identitás fogalmához lásd. Marquard, Odo - Stierle Karlheinz Hisg.; Idcntitat München,
1979, Wilhelm Link; Sccbauer, Renate: Allgeneine Vorbemerkungen zum BegrífFdér „Identitát” In
uő Hrsg.: Európa - Nachdenken und Vordenken, Regionaley nationale und europáische Identitaten.
PersönUchkeiten im europaischen Büdungswesen. Wien, 2007, T.IT Verlag, 7-12. p.; Westle, Bettina:
Social and Polilical ldenlity. In 13adie, Bertrand - Berg-Schlosscr, Dirk - Morlino, Leonardo eds.: In­
ternational Encydopedia ofPolitical Science. Vol. 4. Los Angeles, 2011, SAGE, 1131-1143. p. Az eu­
rópai identitás problematikájához lásd Andrew, Joe - Orook, M akóim - Waller, Michael eds.: Why
Europe? Problems ofCulture and Identity. Vol. 1. Political and Hisíorical Dimensions. Rasingstoke,
200Ü, Macmillan; Robyn, Richard cd.: 'ihe Changing Face o/European Identity. Abingdon, 2005,
Routledge; Risse, Thomas: A Community o f Europeans? Transnational Identities and Public Sphe-
res. Ithaca, 2010, Cornell University Press; Westle, Bettina - Segatti, Paolo eds.: European Identity
in the Context o f National identity: Questions o f Identity ofSixteen European Countries in the Wake
ofthe Financial Crisis. Oxford, 2011, Oxford University Press; Fuchs, Dieter - Klingcmann, Hans
Dictcr eds.: Cultural Diversity; European Identity and the Legitimacy of the EU. Cheltcnham, 2011,
Edward Elgar; Jones, Eric: Identity and Solidarjty. In Jones, Erik - Menőn, Anand - WeaLherill,
Stephen eds.: The Oxford fíandbook ofthe European Union. Oxford, 2012, Oxford University Press,
690-702. p,; Copsey, Nathaniel: Rethinking the European Union. Basingstoke, 2015, Palgrave-
Ma cmillan.
97 Middelaar, Luuk van: The Passage to Europe. Howa Conlinent Became a Union. NewHaven, 2013,
YaJe University Press (magyarul: Valahogy Európába. Örökös átkelés. Budapest, 2011, Typotex). Az
 AZ UNIÓ ÉS AZ IDENTITÁS PROBLÉMÁJA 55

a közös európai identitás megteremtése érdekében, s ne ismerte volna fel ennek

jelentőségét. Az elképzelések között voltak sikeresek (Erasmus program, bizo­
nyos kulturális támogatási formák, Európa kulturális fővárosai, testvérvárosok
és testvér falvak program), elfogadottak, de nem túlzottan lelkesítőek (közös út­
levél, zászló, himnusz, pénzjegyek szimbolikája), s kudarcosak (Jean-Baptiste
Duroselle összeurópai történetének megjelentetése, közös elektronikus média
létrehozása, eurovízíós dalfesztivál, európai országok csoportjainak televíziós
versenyeztetése extrém helyszíneken stb.). Ezek a programok bár kétségtelenül
erősítették egy európai hálózat, egy európai network létrejöttét, az identitás kér­
désében azonban semmi komolyabb eredményt nem értek el
Nemhogy a tényleges cselekvés és eredmények, de még a deklarációk szintjén
sem jutottak túlságosan messzire ezek a próbálkozások. Az Európai Közösség ki­
lenc tagállama 1973. december 14-én például egy nyilatkozatot tett közzé az európai
identitásról, amelyben összegezték véleményüket Európának a világban elfoglalt he­
lyéről, valamint a világpolitikában rájuk háruló felelősségről.98Maga a dokumentum
bár sokat ígért, meglehetősen semmitmondóra sikeredett, ugyanis a szöveg sokkal
inkább hosszú távú és nagyvonalú külpolitikai célok foglalata, mintsem az európai
identitásról szóló összegzés. A nyilatkozat leszögezi ugyanis, hogy a Kilencek Eu­
rópája bár aktív szerepet kíván betölteni a világpolitikában az ENSZ Chartájának
szellemében, de egyesülésük nem irányul egyetlen ország vagy hatalom ellen sem.
A közösség a világpolitikai játszma egyik pólusát, s ennek megfelelően az egyensúly
egyik elemét alkotja csupán. Az USA-val kapcsolatban kinyilvánítja, hogy bár osz­
tozik a közös örökségből származó értékeken és célokon, de vele szemben is 'félre­
érthetetlen egészként' kívánnak fellépni az egyenjogúság és a barátság szellemében.
A másik akkori világhatalommal, a Szovjetunióval és más kelet-európai országokkal
szemben pedig arra törekszenek, hogy az együttműködést a kölcsönösség alapján
továbbfejlesszék. Hasonló szellemben fogalmazódott meg az egész dokumentum,
nevezetesen a Kilencek Európája az egész világon a 'béke, a stabilitás és a haladás
helyreállításában és megőrzésében érdekelt. A külkapcsolatokban ezeket a - való­
ban nemes - értékeket és célokat kívánják képviselni, anélkül, hogy pontosabban
megfogalmaznák a stabilitás’, de még inkább a 'haladás konkrét jelentését. Ami a
közösség belső identitásit illeti, bár a kilencek határozottan egy közös európai iden­
titás mellett foglaltak állást, a nyilatkozat ebben a kérdésben még semmitmondóbb­
ra sikeredett. Ugyanis csak általánosságokra szorítkozott (a régi ellenségeskedések

eredeti holland nyelvű kiadás: Groningcn, 2009, Ilístorische Uitgeverij. A fejtegetést lásd a 304.
oldalon.
98 A koppenhágai nyilatkozat szövegét angolul lásd www.cvcc.cu; németül Gasteyger, Curt: Európa
von dér Spaltung zűr Einigung. 1945-1990. Bonn, 1991, Bundeszentrale für politische Bildung,
284-286. p.; magyarul részlet belőle Németh István: Európa 1945-2000... I. m. 482-484. p.
56 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁBAN

felszámolásának igénye, a 'közös civilizáció* túlélési esélyének növelése, a kultúrák

sokszínűségének fenntartása), s a közös identitás meghatározása (közös értékek és
elvek, életfelfogások hasonlósága, közös érdekek tudata) sem terjedt túl egy poli­
tikai deklaráció színvonalán* A közös identitás kialakításához, minimálisan közös
kultúrpolitika kellett volna, s az sem biztos, hogy ez bármiféle komoly eredményre
vezetett volna, A tagországok azonban ragaszkodtak a kultúrpolitika saját hatás­
körben tartásához. így szép lassan az identitás kérdése, de tágabban a közös kultúra
kérdése is kikerült a politikusok érdeklődésének a középpontjából, s amikor erről
dönteni kellett, akkor minden egyes esetben kompromisszumos megoldás, vagy
egyenesen problémahárítás történt. A Maastrichti Szerződésben például az egész
közös identitás kérdése zárójelbe került* A szerződés prcambuluma ugyanis az eu­
rópai kultúra sokszínűségét emeli ki, azaz bár óhajtja a népek közötti szolidaritás
elmélyítését, de egyben hangsúlyozza, hogy történelmüket, kultúrájukat és hagyo­
mányaikat tiszteletben tartja." A szerződés 6. cikke még egyértelműbben fogalmaz
ebben a kérdésben, azaz leszögezi, hogy az unió tiszteletben tartja tagállamainak
nemzeti identitását. Igazat kell tehát adnunk Middelaarnak, aki azt írja, hogy „az
európai identitás valahol a belső pluralitás és a kifelé mutatott univerzális értékek
közötti vékony, megfoghatatlan hártyán lebegett” 100 S lebeg ma is, tehetjük hozzá
teljes joggal. Ugyanez a kompromisszumkeresés, majd a probléma kikerülése jel­
lemzi a további történéseket is. így 2002 és 2004 között az alkotmányozási folya­
matban komoly viták alakultak ki az európai kereszténység, a humanizmus cs a
kolonializmus kérdései körül, de ezek végül egy, a problémát megkerülő kompro­
misszumos textust eredményeztek az alkotmány preambulumában, s ez került be
később a Lisszaboni szerződés szövegébe. A szövegben ugyanis szerepel az identi­
tás kifejezés, mégpedig abban az összefüggésben, hogy a szerződő országok közös
kül- és biztonságpolitikát valósítanak meg, amely megerősíteni célozza ’Európa
identitását és függetlenségét*. A preambulum egyik más helyén erről az identitásról
azonban csupán annyit tudunk meg, hogy a szerződő felek ösztönzést merítenek
Európa kulturális, vallást és humanista örökségéből, melyből az ember sérthetet­
len és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint
a jogállamiság egyetemes értékei kibontakoznak. Egyrészt tehát még a keresztény
szó is - szinte érthetetlen okokból - kimaradt a preambulumból, másrészt maga
az identitás mibenléte a szövegben homályba vész. Kérdés persze, hogy egy alkot-
mánypótló szerződés helyettesíteni tudja-e azt, ami a valóságban nem létezik, azaz
az egységes európai démosz, a közös identitáson alapuló politikai közösség.101 Pe­
dig minden további problémának, gondnak ez az alapja.

w Ez a szövegrész változatlan formában átkerült a Lisszaboni szerződésbe is.

l0űMiddelaar: Valahogy Európába... I. m. 328. p.
101A problémáról lásd részletesen a könyv Európai Unióról szóló fejezetét.
 NEMZETT ÉS/VAGY EURÓPAI IDENTITÁS . 57

NEMZETI ÉS/'VAGY EURÓPAI IDENTITÁS

A történészek-társadalomtudósok megállapításai, illetve az unió hivatalos szöve­

gei mellett lehetséges azonban az európai identitásnak egy harmadik, ha úgy tet­
szik szociológiai megközelítése is. Eddig eljutottunk tehát odáig, hogy bár vannak
Európának a történészek által kimerítően tárgyalt és feltárt közös gyökerei, közös
jellemvonásai, ám ezeket lehetetlen egy modellben egyesíteni. S ez még csak a ki­
sebbik baj, a nagyobbik viszont az, hogy ezek az ismérvek nem váltak tényleges
közösségképző erővé, továbbá nem hoztak létre egységes európai közvéleményt,
így mindmáig a nemzetek maradtak az identitás és kulturális egység legfontosabb
vonatkoztatási pontjai. Ennek megfelelően az európai uniós dokumentumokban
is a kérdés fokozatosan háttérbe szorult, pontosabban helyét Maastricht után az
identitásbeli és kulturális sokszínűség tézise vette át. A nemzetek feletti identitásra
és gondolkodásra vonatkozó elvárás és remény tehát alapvetően nem, vagy pon­
tosabban fogalmazva, csak igen kis mértékben és felemásan teljesült A kollektív
identitás elemei (nyelv, vallás, kultúra, történelmi tudat, ellenségképek) csak kor­
látozottan jelentek meg európai szinten, miközben ennek a folyamatnak önmagá­
tól kellett volna beindulnia, mint ahogy ez a 19. században a nemzetek esetében
történt. A közös identitás ugyanis nem kényszeríthető ki, legalábbis a 20. század
elejétől bizonyosan nem.
Nézzük meg ezek után, hogy mit gondolnak maguk az európai polgárok erről
a kérdésről, azaz mit jelent a fentiekben általam használt felemás jelző. A válasz­
adást nagymértékben megkönnyíti, hogy az unió 1973 óta rendszeresen rendel
közvélemény-kutatásokat, hogy megszondázza az európai polgárok véleményét.102
Három fő probléma körül csoportosíthatjuk a bennünket érdeklő, s az identitás­
sal kapcsolatos kérdéseket. Mit tudnak az európai polgárok az unió működéséről?
Hogyan vélekednek az unió intézményeiről, s az unióról magáról, valamint meny­
nyire azonosulnak velük? S végül mennyire vesznek részt az unió működésében?
Az első kérdésre röviden azt a választ adhatjuk, hogy keveset tudnak róla, ezért
nem véletlen, hogy az úgynevezett demokratikus deficit fogalma mellett gyakran
találkozhatunk az uniós irományokban, illetve a szakirodalomban a tudásdeficit
terminussal is.10J Nehéz ugyanis valami olyasmivel azonosulni, amit a népesség kö­
zel fele nem is ismer. Az igazsághoz tartozik, hogy a polgárok ismeretei a nemzeti
politikai intézmények működéséről is szűkösek, de az uniós tudás még ezt a csekély
tájékozottságot is alulmúlja. Arra kérdésre ugyanis, hogy mit gondolnak a saját

i02 A részletes adatok a Bizottság honlapján keresztül érhetők el (www.ec.europa.eu). Az ún. Standard
Eurobarometer felvételt évente kétszer, tavasszal és ősszel ismétlik. A továbbiakban ismertetett
adatok innen származnak. A más forrásból szerzett ismereteket külön jelzem.
m A demokratikus deficit fogalmáról és lényegéről lásd a könyv Európai Unióra! foglalkozó fejezetét,
58 AZ EURÓPAI IDENTITÁS NYOMÁRÁN

tudásukról az unió vonatkozásában az európai polgárok, csak a megkérdezettek fe­

lénél kevesebben válaszolták azt, bogyók értik az unió működését, bár ez az arány
köszönhetően a válság utáni médiafigyelemnek 2011 után enyhén növekedésnek
indult,104 Egy 2004-cs Eurobarometer felmérés szerint, amely nem a szubjektív vé­
leményt, hanem az objektív tudást mérte, az európai polgárok 55 százaléka nem
tudta, hogy mikortól működik a közösség, 50 százalékának nem volt ismerete ar­
ról, hogy az Európai Parlamentet közvetlenül választják, s 48 százalékuk abban a
tudatban élt, hogy a bizottság elnökét közvetlenül választják meg erre a posztra.
Emellett az európai polgárok közel egyharmada még nem hallott az Európai Unió
Tanácsáról, azaz nem tudta megkülönböztetni ezt az intézményt az Európai Ta­
nácstól, s közel húsz százalékuk még sohasem hallott az Európai Bizottságról, az
Európai Bíróságról vagy az Európai Központi Bankról.105 A kutatások szerint a
tájékozatlansághoz az is jelentősen hozzájárul, hogy az emberek az ismereteiket
nem közvetlenül uniós forrásokból, hanem általában a helyi pártoktól szerzik be,
amelyek értelem szerint megosztottak ezekben a kérdésekben, s nem ritkán ellen­
ségesek az unióval szemben.
Arra a kérdésre, hogy hogyan is vélekednek az unióról, illetve annak intézmé­
nyeiről, nos, a válaszok nagymértékben függnek az unió éppen adott állapotától.
Az 1970 és 2012 között 72 és 46 százalék között mozgott az unióról pozitív képpel
rendelkezők aránya (hetven százalék a kilencvenes évek legelején volt, majd 1995 és
2012 között 50 százalék körül mozgott, 2012-ben érte el a legalacsonyabb érteket,
46 százalékot).106 Jelenleg ismét 50 százalék fölött áll a pozitív képpel rendelkezők
aránya.107 Az egyes országok azonban nagy szórást mutatnak, általában a legma­
gasabb ez az arány Írországban és a régi tagállamokban, míg Nagy-Britanniában,
a Cseh Köztársaságban, Ausztriában, Görögországban cs Cipruson tradicionálisan
alacsony (2012-ben például 30 százalék alatti volt). Ezekből az adatokból is jól lát­
szik, hogy az úgynevezett euroszkeptikus polgárok aránya nagyon magas. Bár ez a
szám jelenleg éppen csökkenő tendenciát mutat, ámde ez bármelyik pillanatban,
például egy komolyabb újabb válság során ismét megfordulhat, ahogy megfordult
2008 után is. Az euroszkeptikus nézeteket vallók nem egységes tömböt képeznek,
hanem több kisebb csoportra oszlanak, amelyek meghatározó, lényeges kérdések­
ben egymástól is eltérő véleményt hangoztatnak. Vannak olyanok, akik éppenség­
gel a reformokat hiányolják, s nem hisznek ezek közeli bevezetésében. Míg mások
az unió jelenlegi struktúrája és működése miatt lettek euroszkeptikusok. S vannak

1U1A 2005 cs 2015 közötti adatokat feldolgozó ábrát lásd McCormick, John: Understanding the Europe-
an Union. A Concise Introduction. 7Ül ed. Basingstoke, 2017, Palgrave Macmillan, 100. p.
J03Uo. 99. p.
]06 Az adatokat lásd Copsey: Rethinkingthe European Union... I. m. 52-53. p., kíil. 2.2 ábra.
]07Lásd az 5.1 ábrát no. 98. p.
 NEMZETI ÉS/VAGY EURÓPAI IDENTITÁS 59

olyanok is, akik mindezek miatt ki is lépnének az unióból. Számos indoka lehet
annak, hogy miért lesz valaki euroszkeptikussá (nem ért egyet bizonyos konkrét,
a bizottság által erőltetett politikai lépéssel vagy rendelkezéssel; túlságosan elitis­
tának tartja az uniót vagy túlságosan nagy hatalmat tulajdonít neki; áttekinthe­
tetlenül bonyolultnak véli az unió működését; fél attól, hogy az unió a jelenlegi
állapotát feladva még inkább föderációvá vagy szuperállammá válik; nem tartja
demokratikusnak az unió működését, átláthatatlannak és ellenőrizhetetlennck
véli azt; túlságosan nagy bürokrácia fenntartásával vádolja Brüsszelt; félti a nem­
zeti szuverenitást, identitást és kultúrát; fél a multinacionális vállalatok erejétől cs
európai lobbiképességétől; nincsenek ismeretei az unióról, ennek következtében
fel az ismeretlentől stb.).
Egészen a nyolcvanas évek közepéig az emberek véleménye nem sokat számított,
az Európa-projekt ugyanis elsősorban a kormányzatok, illetve a politikai, gazda­
sági és értelmiségi elit terrénuma volt. 1984 júniusában tartották azt a Közös Piaci
ülést, amelyen meghirdették az emberek Európája tervet, s ennek kidolgozásával
az olasz parlamenti képviselőt Pietro Adonninót bízták meg. A bizottság javasla­
taiból több meg is valósult (Európa-nap május 9-én, európai zászló és útlevél stb.),
de ezeknél a szimbolikus eseményeknél fontosabb volt az a tény, hogy ettől kezdve
sokkal inkább számított az emberek véleménye. Az unió az elit kezéből, részben, de
csak részben átkerült az emberek kezébe. Ez a hangsúlyeltolódás azonban - para­
dox módon - nem járt a közös identitás megerősödésével, hanem éppen fordítva,
gyakran ezzel ellentétes eredmény hozott.
S ezzel áttértünk a harmadik kérdésünkre: mennyire vesznek részt az unió pol­
gárai annak működésében? Az identitás és az unió legitimitása szempontjából az
az egyik leglényegesebb a kérdés, azaz hogy mennyire érzik magukénak az uniót
annak polgárai? Az egyik ilyen kemény mutató ebből a szempontból az európai
parlamenti választásokon való részvétel. A nemzeti választásokkal összehasonlítva
az európai választásokon való részvétel igen alacsony, s ami még riasztóbb, hogy ez
az arány folyamatosan csökken. A legmagasabb 1979-ben volt (63%), ez 1994-re
57 százalékra csökkent, majd 2009-ben és 2014-ben 43 százalékra esett vissza.108
Ennek magyarázatára több elmélet is született a szakirodalomban (ajelöltek nem
elég ismertek, másodvonalbeli politikusok; a pártok kádertemetőnek használják az
európai parlamentet; a kisebb médiafigyelem miatt nem kelti fel a választók érdeklő­
dését; a választási kampányban a politikusok személyisége nem kerül a középpont­
ba; a nemzeti és az európai választások elsőrangú és másod rangú választásokként
funkcionálnak; csak belpolitikai tétje van, azaz üzenet a mindenkori kormánynak,
nem elsősorban az európai ügyekről szól stb.). Az alacsony részvétel mellett a másik

l0AHagyományosan Luxemburgban és Belgiumban legmagasabb a részvétel (90 százalék fölött), ezek­

ben az országokban a választás kötelező, mini ahogy Görögországban és Cipruson is.
60 AZ E U R Ó P A í I D E N T I T Á S N Y O M Á R Á N

riasztó jel, hogy a rendszerellenes, az uniót teljes mértékben elutasító pártok majd3
minden országban megjelentek, s jelentős választási sikereket értek el 2014-ben
(francia Nemzeti Front 24,9%; brit UKIP 27,5%; görög Sziriza, 26,57, dán néppárt
26,60; olasz Ötcsillag Mozgalom 21,15% stb.}. A bennünket érdeklő kérdés szem­
pontjából a fenti magyarázatok másodlagos jelentőségűek, hiszen mind az alacsony
részvétel, mind pedig a választás másodrangú volta egyértelműen azt bizonyítja,
hogy hiába történt meg a nyolcvanas évek közepén a fordulat, az elitizmustól az
emberek Európája felé, a közös európai identitás kialakulását ezek a lépések csak
minimálisan segítették elő.
Hasonló folyamatot láthatunk a referendumok kapcsán is. A fenti váltás után
megszaporodtak a referendumok, bár nem minden országban engedélyezik, illet­
ve élnek ezzel a lehetőséggel, így az uniós kulcsországban, azaz Németországban
sem. Az eddig tartott mintegy 46 referendum közül 37-et a fenti váltás után, tehát
a kilencvenes évek elejétől tartották. Ebből 11 referendumon született elutasítás,
mégpedig a leglényegesebb kérdésekben (az unióhoz való csatlakozás, Maastrich-
ti, Nizzai, Lisszaboni szerződések elfogadása, euró bevezetése, európai alkotmány
elfogadása, kilépés az Európai Unióból).109 Ezek a referendumok - még azok is,
amelyek pozitív eredménnyel jártak - egyértelműen bizonyítják az európai népes­
ség megosztottságát a legalapvetőbb európai kérdésekben, s ebből következően
mindennél jobban bizonyítják a közös európai identitás hiányát.110
Azok a kutatások, amelyek az identitási szociológiai szempontok szerint ele­
mezték, hasonló eredményre vezettek, tehát ezt a mély megosztottságot ezek a
vizsgálatok is kimutatták* Azoknak az aránya, akik magukat inkább európainak
tartják (m ost of the tim e), az elmúlt 20 évben stabilan 15-20 százalék körül moz­
gott. Ezekről a polgárokról állítja Nathaniel Copsey, hogy európaiak* azaz ennél a
népességnél valóban létezik az európai identitás. Ez a népesség jellemzően a fiata­
labb korcsoportokból, a magasabb iskolai végzettségűekből és a jobb anyagi körül­
ményekkel rendelkezőkből verbuválódik.111 Ők nevezhetők az európai integráció
győzteseinek. Ha ehhez a csoporthoz hozzávesszük azokat, akik magukat részben
(som é of the tim e) európaiaknak tartják, akkor ez az arány együttesen 50 száza-

,0CIKzek részletes felsorolását lásd McCormick: Understanding the European Union... 1. m. 113* p.
110Az uniós kérdésről részletesen lásd még a könyv ezzel foglalkozó fejezelét.
111Copsey: Rethinking the European Union... I, m. 50. p. Neil Fiiegstein e2 t a csoportot így írja 1c:
„cégtulajdonosok, menedzserek, szakemberek és egyéb fehérgalléros munkások, akik az üzleti élet
és a kormányzat különböző szintjein érdekeltek’* Ezek után Fiiegstein még a következő kategóriá­
kat sorolja fel: olyan fiatalok, akik külföldön tanulnak vagy sokat utaznak külföldre; olyan tanult
emberek, akik különböző társadalmi és kulturális szervezetekben dolgoznak; olyan gazdag em ­
berek, akik megtehetik, hogy sokai utazzanak külföldre. Fiiegstein, Neil: Who arc the Buropeans.
In Checkel, leffrey T. - Katzenstein, Peter ]. eds.: European ídentity. Cambridge, 2009, Cambridge
University Press, 136-137. p.
 NKMZFTl ÉS/VAGY EURÓPAI IDENTITÁS 61

lék körül mozog. Ebből következően az európai népesség valamivel kevesebb, mint
felének nincs semmiféle európai identitástudata.112*Ha viszont azokat, akiket csak
laza szálak fűznek Európához hozzáadjuk a kizárólag nemzeti identitásúakhoz,
akkor ez az arány 80-85 százalékra ugrik. Ebből következően az európai népesség
nagy többsége egyáltalán nem, vagy csak alig érez szolidaritást a többi ország la­
kójával.1u A referendumok és választások ingadozását jól magyarázza az a mintegy
40-50 százaléknyi népesség, akik magukat nemzetinek és európainak’ tartják, az
ő döntéseikre és választásaikra nagy hatással van az éppen aktuális politikai-gaz­
dasági szituáció. Az identitást és ezen túlmutatóan egy esetleges föderális európai
demokrácia jövőjét nagyban befolyásolja az idegen nyelv tudása, az a tény neveze­
tesen, hogy az európai polgárok 38,4 százaléka nem beszél idegen nyelvet.114Nehéz
ugyanis elképzelni egy olyan demokráciát, ahol hiányzik, vagy csak korlátozottan
van jelen a mindenki által értett és követhető nyelv és kommunikáció.
Vizsgálódásunk során tehát mindhárom metszetben (történeti megközelítés,
uniós célok és elvárások, szociológiai vizsgálatok) ugyanarra, vagy nagyon hason­
ló eredményre jutottunk, nevezetesen Európa, bár vannak közös gyökerei, közös
jellemvonásai (még ha ezeket nehéz is egy csokorba fonni), ennek ellenére mégis
sok szempontból (földrajzi-regionális, geopolitikai, vallási-kulturális, nemzeti, tár­
sadalmi önazonosságtudat stb.) megosztott földrész maradt. Ennek következtében
immár hetvenéves uniós erőfeszítések ellenére sem tudott létrejönni a közös eu­
rópai identitás, valamint az európai társadalom és az európai közvélemény, s nem
tudott kialakulni az az alap ve lő bizalom, amelyre építhető lenne egy európai po­
litikai közösség.

112Copsey: Rethinkingthe European Union... I. m. kül. 46-71. p. 1993 és 2012 között ezek az arányok
alig változtak. Lásd Copsey szemleletes ábráját (ita 49. p ).
in Neil Fliegstein pontos adatokat közöl azokra vonatkozóan, akik 2004-ben a kutatási kérdésre (In
the near futurc, will vou tbink of y ou rsd f as a ...) az alábbi kategóriák szerint válaszoltak. Csak
európai 3,9%; európai és nemzeti 8,8%; nemzeti és európai 43,3%; csak nemzeti 14,0%. Összesít­
ve: inkább nemzeti 87,3%; inkább európai 12,7%; olykor európai 56,0%. Fliegstein: Who are the
Huropeans... í. m. 140, p. Copsey és Fliegstein adatainak valamelyes eltérésére az a magyarázat,
hogy a kiinduló kérdéseik kissé eltértek egymástól, ugyanakkor az alaptendenciák között nincs
lényeges különbség,
114Az országok szerinti megoszlást lásd Fliegstein: Who are the Europeans... Lm . 143. p. A felvétel
2000-ben készült.
 a spen g ler i
2 KÉRDÉS

Az európai identitás történeti és szociológiai elemzése után induljunk el egy ettől

gyökeresen eltérő úton. Vizsgáljuk meg, hogy azok a történetfilozófusok, akiknek
határozott és karakterisztikus véleménye volt az európaiság mibenlétéről, vajon
messzebbre jutottak-e, mint történész és társadalomtudós kollégáik S ezáltal vajon
messzebbre jutunk-e mi is a bennünket foglalkoztató kérdések megválaszolásában?

EURÓPA FAUSTI LELKE

Oswald Spengler életművével nem nagyon tud mit kezdeni az utókon1 Ehhez
ugyanis ellentmondások sorát kellene feloldani, Spengler talány volt a kortársak
számára, s az ma is, alapvető művének, A Nyugat alkonyának megjelenése után

1 Spengler életének és életművének legfontosabb monografikus feldolgozásai: Hughes, H. Stuart:

Oswald Spengler* A Critical Estimate, New York, 1952, Charles Scribners Sons; Felken, Detlef: Os­
wald Spengler. Konservativer Denker zwiseben Kaiserreleh und Diktatur. München, 1988, C. H.
Beck; Farrenkopí, John: Propheí of Decline. Spengler on World History and Politics. Raton Rouge,
2001 >Lousiana State University Press; Csejteí Dezső - Jühás2 Anikó: Oswald Spengler élete és filo­
zófiája. Máriab esnyő - (lödöllő, 2009, Attraktor; Koktanck, Állton Mirko: Oswald Spengler. Leben
und Work. Eme Bibliographie, Beltheim, 2016, Lindenbaum Verlag. A legjelentősebb tanulmánykö­
tetek: Koktanck, Anton Mirko Hrsg.: Oswald Spengler in seiner Zeit. München, 1968, C. H. Bcck;
Koklanek, Anton Mirko Hrsg,; Spengler-Studien. Festgabefür Manfred Schröter zum 85. Geburstag
München, 1988, C. H. Beck; Gasimov, Zaur Lemlcc Duque, Cár) Antonius Hrsg.: Oswald Spengler
als európaisebes Phánomenon. Dér Transfer dér Kultur- und Geschichtmorphologie im Európa dér
Tmschenkriegszeit 1919-1939. GöUingen, 2013, Vandenhoeck 8c Ruprecht; Merlio, Gilbert - Meyer,
Dániel Hrsg.: Spengler ohne Ende. Fin Rezeptionsphdnomen im internationálen Kontext. Frankfurt
am Main, 2014, Peter Láng, Spengler filozófiájával foglalkozó legfontosabb művek: Szemere Samu:
Spenglerfilozófiája. Budapest, 1924, Béta irodalmi Részvénytársaság; Schröter, Manfred: Metaphysik
des Untergangs. Eine. kultukritische Studie über Oswald Spengler. München, 1949, Leibniz Verlag;
Hermán, Artúr: Tire Closing of Ihe Germán Mind. In uő: íhe Idea of Decline in Western History.
New York, 1997, rlhe Free Press, 221-255. p.; Janensch, Uwe: Goethe und Nietzsche bei Spengler; Eine
Untesuchung dér struktmellen und konzeptUmelJen Gntndíagen des Spenglerschen Systems. Berlin,
2006, Wissenschaftllcher Verlag; Osmancevic, Samir: Oswald Spengler und das Ende dér Geschichte.
Wien, 2007, Verlag Turia + Kant; Falck, Martin: Zyklen und Cásaren - Über Oswald Spengler und
die Philosophie des Schicksals ín Oswald Spengler: Zyklen und Casaren. Mosaiksteine emer Phi-
losophie des Schicksals. Reden und Schriften Qswalds Spenglers> Kiél, 2013, Regin-Verlag, 9-152. p.
64 A SPENGLER! KÉRDÉS

száz esztendővel.2 Egyfelől ezt a művet, majd pedig a weimari és a hitleri Német­
ország helyzetét elemző két legjelentősebb politikai-publicisztikai írását (Poroszság
és szocializmus, A döntés évei) a legélesebb kritikákkal illették. E művek alapján
nevezték őt a fasizmus előfutárának (Lukács György), német sovinisztának (André
Fauconnet), eredeti és művelt dilettánsnak (Max Weber), valamint Vico epigon-
jának (Benedetto Croce). A Nyugat alkonyáról pedig azt írták, hogy csupán azért
volt olyan népszerű, meri az elvesztett első világháború után pontosan beletalált a
német életérzésbe, a németek ugyanis kétségbeesésükben elvesztették a hitüket a fej­
lődésben, azaz Spengler az egyedi német tragédiát egy általános hanyadáselméletté
transzformálta. Továbbá, hogy gondolkodása alapvetően nem történeti, hiszen őt
mindenekelőtt a jelen problémái izgatták, általában azokból indult ki, s az egyes kul­
túrák közötti interakciókat érthetetlen okokból lehetetlennek minősítette (Eduard
Meycr). Robin G. Collingwood pedig azt hányta a szemére, hogy nem lehet egy
kultúrát egy szimbólumra visszavezetni, továbbá hogy az antik világot teljesen fél­
reértette. Történeti szemlélete - mondták ni ások - túlságosan metafizikai és spe­
kulatív, s azt végletesen befolyásolta alapvető kulturális pesszimizmusa. Továbbá
előzetes koncepciója és kedve szerint szelektált a tények között, s elfogadhatatlan
módon szakmai hibák sorát követte el, sőt időnként maga talált ki történeti rész­
leteket Végül, hogy módszertana, a Goethétől átvett morfológiai összehasonlítás,
azaz az univerzális alaktani összevetés idejétmúlt és félrevezető.3 De ha alapvetően
helyes is lenne ez a morfológiai módszer, a Spengler-féle összehasonlításnak óriási
hiányossága, hogy lényegében véve csak két kultúrát, az antikot és a nyugatit ele­
mezte részletesen (a könyvhöz csatolt táblázatban négyet, az antikot, a nyugatit, az
arabot és az indiait vetette össze), a többit csak esetlegesen, mintegy illusztráció­
ként használta. Ezeknek a megállapításoknak a nagy része, a szokásos túlzások­
tól és éles megfogalmazásoktól eltekintve alapvetően helytálló. Spengler életműve
megítélésének tehát ez az egyik, a sötétebb, az árnyékosabb oldala. A paradoxon
azonban az, hogy Spengler munkái, s különösen A Nyugat alkonya ennek ellené­
re nem került a történeti-történetfilozófiai művek lomtárába, az olvasók szemmel
láthatóan nem tágítanak mellőle, jóllehet a könyvet ma már lényegesen keveseb­
ben olvassák, mint a húszas évek weimari Németországában és az első világháború

2 Spengler műveinek részletes bibliográfiáját lásd. 1-elken: Oswald Spengler... 1. m. 279-297. p.; illetve
Spengler: Zyklen und Casaren... L m . 146-152. p. A legfontosabb kiadások: Reden und Aufsátze.
Hrsg.: H. Kornhardt. München, 1937, C. H. Beck; Politische Schriften. 1919- 1926. Waltrop-Leipzig,
2009, Manuscriptum; Briefe 1913-1936. Hrsg,: A. M. Koktanek München, 1963, C. H. Beck; Zyklen
und Casaren. Mosaiksteine einer Philosophie des Schicksals. Reden und Schriften Oswalds Spenglers.
Kiél, 2013, Regín-'Verlag,
3 A goethei morfológiáról részletesen lásd Csejtei-Juhász: Gswcdd Spengler élete és filozófiája... I. m.
92-103. p. Spengler eszmetörténeti előzményeiről lásd még Breisacb, firnst: Historiográfia. Buda­
pest, 2004, Ősiris, 408. p.
 EURÓPA FAUSTI LELKE 65

utáni Európában. Amint azonban Európa válságba sodródik, vagy csak a leghal­
ványabb jelet mutatja a krízisnek, Spengler neve és gondolatai újra előbukkannak
a homályból Talán még ennél is fontosabb, hogy Spengler olyan gondolkodókra
gyakorolt hatást, mint Pitirim Sorokin, Arnold Toynbee, Alfréd Kroeber vagy ép­
penséggel Ludwig Wittgenstein, s olyan írók írtak róla elragadtatással mint T. S.
Eliot, Ezra Pound, William Butler Yeats, W. EL Auden vagy F. Scott Fitzgerald.4
S olyan mai politikai-geopolitikai elemzők nyúlnak vissza gondolataihoz, mint az
amerikai Henry Kissinger, ZbigniewBrzezinski, A1 Gore vagy az orosz Alekszandr
Dugin.5 S nem kell ahhoz különösebb jóstehetség, hogy megjövendöljük, életmű­
vén a következő nemzedékek is vitatkozni fognak, Spengler kérdései, probléma-
felvetései ugyanis legtöbbször halálosan pontosak és lényegbevágóak, elemzései
sokszor lenyűgozőek, történeti összehasonlításai meglepőek ugyan, de mindig ér­
dekesek, s a jövőre vonatkozó jóslatainak egy része meghökkentően helyesnek bi­
zonyult. Ilyen a nagyvárosok térhódítása, az indusztrializáció-modernizáció és a
demokrácia szembekerülése, a családok felbomlása, a munka nélkül szerzett jöve­
delmek arányának növekedése, a fogyasztás előtérbe kerülése a befektetések kárá­
ra, az unalom leküzdése a szórakoztatóipar révén, a hazátlanul a világban keringő
finánctőke szerepének növekedése, a távol-keleti kultúrák felértékelődése, a saját
európai kultúránk lebecsülése, a külpolitika primátusának megkérdőjelezése stb.
Egyetérthetünk életművének egyik mai értékelőjével, Uwe Simsonnal, aki szerint
„a nagy összefüggések spcngleri általánosító elmélete olyan komplexitást, valamint
tér- és időbeli mélységet mutat, amely előtte elképzelhetetlen volt, és utána sem érte
el senki”6Az egymástól diametrálisan eltérő megítélés paradox módon tehát egy­
szerre igaz: egyfelől gyermeteg történeti hibák és leegyszerűsítések, módszertani
hiányosságok, autentikus - de a nácitól eltérő - nemzetiszocialista és forradalmi
konzervatív ideológia; másfelől filozófiai mélység, komplex látásmód, lenyűgöző
eszmefuttatások, profetikus meglátások, végül egy rendkívül termékenynek bizo­
nyult gondolat: a világtörténet kultúrák szerinti megközelítése.
De az életművével kapcsolatos végső rejtély, e fejezet címénél maradva a speng-
leri kérdés mégiscsak az, hogy hanyatláselmélete, kultúrpesszimizmusa és a Nyu­
gatra vonatkozó kultúrkritikája csupán csak egyike a sok lehetséges elméletnek
és megközelítésnek vagy ennél sokkal többről van szó, nevezetesen az öröknek és
meghaladhatatlannak hitt európai kultúra, a jogállamiság, a demokrácia és a sza­
bad piac valóban a végéhez közeledik, vagy ahogyan Theodor Adorno mindenkinél

4 Lásd erről részletesebben és bibliográfiai utalásokkal Hughes-Warrington, Marnie: Fifiy Key Ibin­
kén őrt History. 2nd ed. Lein dón - New York, 2008, Routledge, 328-330. p.; illetve a fentebb felsorolt
életrajzokat.
5 A Kissinger kapcsolatról lásd Csejtei- Juhász: Oswald Spengler élete ésfilozófiája. . . L m . 418-435. p.
6 Uwe Simson: Spengler? 2000, 2008. 3. sz. 61. p. (Eredeti megjelenés: Merkúr; 2007. Aug-Sept.)
6 6 ' A SPENCLERI KÉRDÉS

pontosabban fogalmazta a meg dilemma lényegét: lehet, hogy a végén mégiscsak

Spenglernek lesz igaza?
Bármennyire izgalmasak legyenek is ezek a történetfilozóíiai, metodológiai,
ideológiai és politikai kérdések, témánk szempontjából most csupáncsak erre az
egy problémára koncentrálunk, azaz Spengler Európa-lcépére, illetve Európa jövő­
jére vonatkozó jóslataira. Az elemzést kissé megnehezíti az a tény, hogy amikor
Spengler a fausti kultúrát vizsgálja, akkor ezen egységes Nyugatot ért, tehát közös
európai és amerikai kultúráról beszél. Ez azonban elemzésünk szempontjából
nem okoz különösebb problémát, hiszen Spengler lényegében csak Európáról,
pontosabban Nyugat-Európáról beszél, példáit majdnem kizárólag innen hozza,
azaz az amerikai, az ausztrál stb. történelmet lényegében az európai kiterjeszté­
sének tartja, s ezeket a területeket magától értetődően az európai kultúra és ci­
vilizáció részének tekinti.7
Spengler történetid fogása mindenekelőtt metafizikus-filozofikus, őt ugyanis
nem a történeti tények pontossága és helyessége érdekelte, hanem sokkal inkább
az, amit e tények szimbolizáltak. A történelem értelme és mozgásformája volt szá­
mára fontos, s nem e tények önmagukban és önmagukért. Gondolkodásának és
történetfilozófiai koncepciójának megértéséhez fontos szempont, hogy őt a törté­
nelem nem csupán mint filozófiai probléma érdekelte, hanem egy kulturális-poli-
tikai-ideológiai kérdés is foglalkoztatta: mitől változott meg lényegesen Európa és
a Nyugat, hogyan és miért lett egy kifinomult, előkelő és arisztokratikus kultúrából
műveletlen, durva, plebejus és demokratikus társadalom? Spengler alapvető és lé­
nyegre tapintó kérdése tehát tulajdonképpen konzervatív ideológia felvetés volt,
jóllehet megoldásai nem nevezhetők sem nem reakciós, sem nem hagyományos
konzervatív válaszoknak, azok messze túlmutatnak a konzervatív ideológián és sok
helyütt érintkeznek a húszas évek Németországának új, forradalmi jobboldaliságá-
val és a nemzetiszocializmussal.
Történetfilozófiai érdeklődése elégedetlenségből és hiányérzésből is táplálkozott.
Spengler szerint ugyanis a historikusok képtelenek megérteni a valódi történeti
folyamatokat, hiszen csak a felszínen véletlenszerűen lejátszódó eseményeket rög­
zítik és értelmezik, ezekből az elemzésekből azonban semmi sem következik, ez a
módszer szerinte semmilyen eredményre nem vezet. A történészek tehát csak a fel­
színt karcolgatják, s képtelenek megérteni a történeti események mögött meghúzódó
lényeget. Ezen túlmenően Spengler legfontosabb mondandója arra irányul, hogy
szakítani kell mind az Európa-központú, egocentrikus és lineáris történetfilozófiá­
val (ókor - középkor - újkor), mind pedig az egységes Európa képéből kiinduló

7 Az egységes Nyugat koncepcióját korántsem tekintjük magától értetődőnek. Lásd erről részleteseb­
ben a könyv előző fejezetét.
 EURÓPA FAUSTI LELKE :J 6 7

földrajzi-geopolitikai szemlélettel-8 Továbbá élesen szembehelyezkedett az addi­

gi, valamilyen cél felé vezető üdvtörténeti történetfilozófiákkal is. Az ő szemlélete
alapvetően pesszimista, hiszen szerinte az emberi történelem egyszeri-tényleges fo­
lyamat, s végső fokon nincs célja, egyedüli célja a céltalanság maga, más szavakkal:
a mindenkor jelenvaló lét, azaz az élet maga. „Az emberiségnek - írja - azonban
éppoly kevéssé van célja, ideája, terve, mint amennyire a lepkék vagy az orchideák
fajának. Az emberiség zoológiái fogalom vagy pedig pusztán üres szó.”9 A történe­
lemnek tehát nincs végső célja, igy Spengler számára - követve ezzel Goethének a
világot organikusnak feltételező gondolatát - a történelem egy önmagát beteljesítő
folyamat, csupán létrejövés, örök keletkezésben és elmúlásban lévő világ.
A Nyugat, a nyugati-fausti kultúra tehát Spengler számára hangsúlyosan nem
földrajzi-geopolitikai fogalom, hanem kulturális-civilizációs, s a nyugatinak, de
minden egyéb kultúrának is a mélyén egy ősszimbólum, egy lelkiség, egy eszme,
egy vezérelv húzódik, amely az egyes kultúráknak értelmet és stílust ad, s amely­
ből az illető kultúra teljes egészében megérthető és megfejthető. Ez a kultúrát meg­
határozó ősszimbólum áthatja a különböző életszférákat (vallás, morál, művészet,
technika, tudomány, gazdaság, politika), így az egyes kultúrákban ezek a részszfé­
rák sajátos totalitást alkotnak.
A nyugati-fausti kultúrának Spengler szerint nincs kitüntetett szerepe a világ-
történelemben, nem magasabb rendű, mint a többi általa elemzett hét, azaz a babi­
lóniai, indiai, kínai, egyiptomi, klasszikus antik (görög-római), mexikói (maja-az­
ték) és végül a mágikusnak nevezett (arab, szír, zsidó, bizánci, iszlám és részben az
orosz) világkultúrák.10 Spengler a világtörténeti linearitással szemben nem egysze­
rűen e kultúrák ciklikusságot hangsúlyozza, tehát, hogy mindegyikük befutja a szü­
letéstől a halálig tartó pályáját, hanem ezen túlmenően úgy vélte, hogy mindezek
a kultúrák ugyanazokon a fázisokon mennek keresztül, ergo az egyik helyzetének
ismeretéből az analógia segítségével következtetni lehet a másik körülményeire, le­
hetséges kifutási módjaira. Tehát nem csupán arról van szó, hogy az addigi lineáris
történetfilozófiákat elvetve, azok helyébe egy, a kultúrák körforgásán alapuló elmé­
letet állított, mert ez csupán az addigi emberi történelem megfigyeléséből követ-

1 A lineáris történetszemlélet spengleri részletes kritikáját lásd Spengler, Oswald: A Nyugat alkonya.
A világtörténelem morfológiájának körvonalai. 1. köt. Budapest, 1994, Európa Könyvkiadó, 40-52. p.
A földrajzi szemlélet kritikáját lásd uo. 42. p.
* Uo. 49. p.
lű Az orosz kultúra rendkívüli mértékben izgatta Spenglert, de nem nyilvánított egyértelmű véleményt
ezzel kapcsolatban. Rokonságba hozta a mágikus kultúrával, de több helyütt arról ír, hogy az orosz
kultúrának saját ősszimbóluma van: a végtelen síkság. Lásd erről részletesen uo. 328. és 486. p.
Másutt (2. köt. 266. p.) viszont arról ír, hogy 1. Péter Oroszországban kulturális pszeudomorfózist
hajtott végre, vagyis egy eredetinek indult kultúrát letérített a neki kijelölt útjáról. Azaz tevékeny­
ségének következtében az európai kultúra rátelepedett a régire, s így megfosztotta az önálló léttől.
68 A SPENGLERI KÉRDÉS

kező közhely lett volna, nevezetesen hogy a kultúrák születnek, virágoznak, majd
eltűnnek Spengler valóban eredeti gondolata az volt, hogy ezek a kultúrák azonos
vagy nagymértékben hasonló pályán mozognak.
Bár Spengler határozottan kiállt a kultúrák egyenjogúsága mellett, azaz nem áh
lított fel közöttük hierarchikus rendet, egy vonatkozásban mégis a nyugati kultúra
egyediségét és különösségét hangsúlyozta. Meg kellett ugyanis magyaráznia egy
nyilvánvaló ellentmondást: hogyan lehetséges, hogy ő, a nyugati civilizáció embe­
re képes felfogni a történelem valóságos menetét, amire minden eddigi kultúrában
képtelenek voltak a gondolkodók. Ezt az ellentmondást azonban csak látszólag oldja
fel, mivel azt állítja, hogy a világtörténelmet csak a saját világképünk alapján értel­
mezhetjük, s nem általánosan, az emberiség szempontjából. De az európai kultúra
gyermekei kivételi képező szabályként, s történeti érzéküknek, s tudatosan vállalt
távolságtartásuknak köszönhetően mégis képesek átlátni a világtörténelmet, így
megfejteni annak rejtélyét.11 Még pontosabban, először a világtörténelemben ő
maga hajtotta végre ezt nagy ugrást, azaz képes volt átlátni és művészi módon ki­
fejezni a világtörténelem valóságos mozgástörvényeit. A spengleri elmélet tehát két
lényeges gondolaton nyugszik, egyrészt, hogy mindegyik nagykultúrát különböző,
azaz egymástól eltérő ősszimbólum, eszme mozgatja, másrészt mindegyik kultúra
azonos körforgásos pályát ír le, ugyanazokat a ciklusokat járja be, így a körforgás
során az azonos szinteknek azonos vagy nagyon hasonló jogi, gazdasági, politi­
kai, sőt művészeti jelenségek felelnek meg. Következésképpen a párhuzamoknak,
pontosabban a morfológiai hasonlóságoknak a jelenlegi nyugati kultúra jövőjének
megítélését illetően óriási jelentősége van.
Spengler meg volt arról győződve, hogy ezzel az elmélettel és módszertannal meg­
lelte a kulcsot az emberi történelem végső megértéséhez, így a világtörténelem mor­
fológiájának megteremtésével neki sikerült először kidolgoznia az emberi sorsfilozó­
fiáját, amely egyrészt világos, egyértelmű és cáfolhatatlan, másrészt előbb-utóbb az ő
segítségével az emberek is megértik majd azt.12 Ehhez az eredményhez szerinte nem
a hagyományos német filozófiai módszerrel, tehát a fogalmi megközelítéssel lehet el­
jutni, s nem is a történészek kauzalitást előtérbe állító, ok-okozati metodológiájával,
hanem sokkal inkább az intuícióval, művészi eszközökkel, képekkel, hasonlatokkal,
szimbólumokkal és analógiákkal. „Minél mélyebben éli át valaki a történelmet - írja -,
annál ritkábban támadnak benne »oksági« benyomások, s annál bizonyosabban fogja
e benyomásokat egészen jelentéktelennek tapasztalni. [...] A szimpla tudósban, aki
pusztán kritikailag elemez és rendszerez, nem pedig szemlél és érez, alig van meg az
az adottság, hogy e ponton átélje a legvégsőt s a legmélyebbet” 13

11 U a 40. p.
12 Spengler: A Nyugat alkonya... I.m . 1. köt. 7. p.
13 Uo. 259. p. A történelem ’költői* tárgyalásáról lásd ui. 170. p.
 EURÓPA. FAUSTI LELKE 69

Az emberi sorsot, a végzetet (Schicksal) szerinte nem lehet pusztán ésszel fel­
fogni, nem lehet fogalmi elemzéssel megragadni, a kulturális-civilizációs folyamat
tehát kauzálisán nem magyarázható, azt csak belsőleg átélni és megélni lehet, to­
vábbá csak a művészet eszközeivel lehet kifejezni. Ám erre csupán kivételes gon­
dolkodók képesek, mint amilyen - természetesen - ő maga is. A történelemmel, a
sorssal szemben a természetben törvényszerűségek uralkodnak, tehát itt az ok-oko­
zati összefüggések minden további nélkül feltárhatóak. A történelem azonban más
alapokon nyugszik. Mindebből következően Spengler egy olyan elméletet kreált,
amely nem kevésbe fatalisztikus és determinisztikus, mint az addigi lineáris tör-
ténetfilozófiák, ugyanis ennek a ciklikus elven működő világnak bár végső célja
nincs, de van mögöttes logikája. S mivel a világkultúrák azonos pályát futnak be,
ezért össze tudjuk őket vetni, s megérthetjük a mögöttes logikáját, végül pedig jó­
solni tudunk a jövőre nézve. E szerint a világot metafizikai alapon értelmező elmé­
let szerint a világ a történelmi szükségszerűség által meghatározott. Spengler tehát
alapvetően fatalisztikus nézetet vallott, megközelítése azonban nem mechanikusan
determinisztikus. Nem az, hiszen egyrészt az egyes kultúrák analógiás összevetései
alapján az elkövetkező jövő csupán lényegi vonásait tekintve kiszámítható.14 Más­
részt az egyén is - bizonyos korlátok között - alakíthatja a sorsot. Ez az emberi
szabadság a spengleri felfogásban azonban ugyancsak korlátozott. Csak a szükség-
szerűség megvalósítására terjed ki ugyanis, az ember tehát - mint mondja - vagy
a szükségszerűséget valósítja meg vagy semmit.1516Spengler tehát ugyancsak szűkre
szabta az emberi szabadság határait. A fatalista és pesszimista szemlélet mellett a
spengleri filozófiai rendszer harmadik lényeges összetevője a relativisztikus szem­
lélet, hiszen ebben a rendszerben nincsenek az egész emberiségre érvényes örök
emberi, filozófiai-etikai vagy művészi értékek, nincsenek megdönthetetlen igazsá­
gok, ami ugyanis az egyes kultúrákban annak látszik, az a másikban értéktelen és
érthetetlen limlom. Az egyes kultúrák így magukba zárt egységet alkotnak, ame­
lyek egymástól függetlenül fejlődnek, semmiféle hatással nincsenek egymásra, az
idő- és térképzeteik alapvetően eltérnek egymástól, végül az értékek csak e sajátos
kultúrán belül érvényesülnek, értelmet csake meghatározott belső logika alapján
kapnak. Ennek következtében az egyes fogalmak és intézmények csupán történeti
és viszonylagos jellegűek, „Nem lesz többé szó - írja - a gondolkodás formáiról,
a tragikus alap elvéről, az állam feladatáról. Az általános érvényűség mindig olyan
téves következtetés, mikor magunkból következtethetünk másokra.>>16
Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy Spengler szerint mi az európai kul­
túra lényege és jellemző vonása, akkor rögtön szembesülünk azzal a problémával,

14 Uo, 81, p,
l* Uo, 82,, valamint 266-267. p.
16 Uo, 53, p,
70 A Sl’ fcNCLHRJ KÉRDÉS

hogy 6 nem egységes Európában gondolkodott, szerinte ugyanis az európai' mint

kultúrtípus nem létezett* így nem létezett számára egységes európai történelem
sem. A kontinensen - mondja - két kultúra született, az antik (görög-római) és az
Európában a 10. században létrejött nyugati, faustinak nevezett kultúra, amelye­
ket ő élesen elválasztott egymástól, mivel szerinte a kettő gyökeresen más elvekre
épült. Most tekintsünk el attól a két problémától, hogy egyfelől hogyan lehet eny-
nyire élesen elválasztani a görög-római kultúrát és civilizációt az európai közép­
kortól és újkortól, s mennyire gyümölcsöző az az elmélet* amelyik tagadja az eu­
rópai kultúra görög-római gyökereit Másfelől mennyire tartható az a nézet, mely
szerint a görög és római világ szorosan egymásra épült* pontosabban egy ugyan­
azon körforgás két különböző ciklusát jelentették, nevezetesen a görög a születő
és virágzó szakaszt (kultúra), míg a római (civilizáció) a másodikat, az elsőhöz
képest hanyatlót. Spengler ugyanis a kultúrát és a civilizációt ugyanazon folyamat
(körforgás) két szakaszának tartotta, azaz szerves egymásutániságot feltételezett.
Spengler történetfilozófiájában tehát a kultúra jelentette az első, a felfutó fázist,
ahogy ő fogalmaz, egy lelkiség eleven testét* míg a második, a civilizáció ugyan­
azon lelkiségnek csupán csak a megcsontosodott vázát, múmiáját. „A kultúrember
- írja - befelé él, a civilizált ember pedig kifelé, a térben, testek és »tények« között.
Amit az egyik sorsnak érez, azt a másik az ok és okozat összefüggéseként érti meg.
Az ember ettől kezdve materialista, mégpedig olyan értelemben, amely csak egy
meghatározott civilizáción belül érvényes, akár akarja azt, akár nem* s akár vallási
köntösben jelennek meg a buddhista* sztoikus és szocialista tanok, akár nem. [.. .1
A kultúra az, ami magától értetődő. Egy lélek bágyadásának első tünetei akkor m u­
tatkoznak, amikor e formák között az idegenség érzése kerít hatalmába bennünket,
amikor azokat olyan tehernek érezzük, melyek megszüntetik az alkotás szabadsá­
gát* amikor megjelenik annak a kényszere, hogy a fennállót - tudatos felhasználás
végett - ésszerűen bizonyítsuk, s amikor feltűnik a mindennemű titokzatos alko­
tótevékenység számára végzetes utólagos értelmezés kényszere.” 17 Spengler tehát
úgy látta, hogy míg az elsőben, azaz a kultúrában a lélek és a vallás uralkodik, a
másodikban, a civilizációban csupán az agy és az intellektus. így ebben a második
fázisban előtérbe kerül a vallástalanig, az észszerűség és a célszerűség* s az első
szakasz organikus emberével szemben itt már a gyökereitől megszabadult anor­
ganikus, praktikus, lélektelen egyén áll, azaz ez az időszak már a tömegemberek, a
feli ah-népek kora. „Egy kultúra - írja másutt - abban a pillanatban születik meg,
amikor egy nagy lélek felébred, és kiemelkedik az örökkön gyermeki emberiség
őslélekszerű állapotából* amikor a forma, a határolt és múlandó elválik a formát­
lantól, határtalantól és maradandótól. Egy pontosan körülhatárolható táj talaján
szökken virágba, s úgy ágyazódik e tájba, mint a növény a földbe, Egy kultúra ak­

17 Uo. 552. p.
 E U R Ó P A FAUSTI LE LK E 71

kor hal meg, amikor e lélek az összes benne szunnyadó lehetőséget megvalósította
népek, nyelvek, vallási tanok, művészetek, államok és tudományok formájában, s
ezzel ismét az őslelkiség állapotába tér vissza”18
Mi jellemzi tehát ezt a nyugati, faustinak nevezett kultúrát szemben az antik,
apollóninak nevezettel, amelynek ősszimbóluma az érzékileg jelenvaló egyedi test
és a zárt, lehatárolt tér és formák, valamint a mindig jelenben mozgó létezés és gon­
dolkodás? Spengler ugyanis úgy képzelte el, hogy minden nagy kultúrát jellemez
egy ilyen ősszimbólum, a világérzés egyfajta titkos nyelve, amely irányítja, meg­
határozza a különböző létszférák formáját és mozgását. Minden kultúra mélyén
meghúzódik egy 'irracionális, kozmikus-organikus életerő', egy mitikus világtudaf,
amelynek eredete a múlt ködébe és a mitológia homályába vész, de amely az adott
kultúra minden megnyilvánulásában manifesztálódik. Ez az ősszimbólum a nyu­
gati kultúra esetében kissé meglepő módon, nem a kereszténység vagy a racionális
gondolkodás, hanem a y f austi szellem. Ez az esszencialísta kulturális megközelítés
teszi lehetővé Spengler számára, hogy elszakadjon a geográfiai értelemben felfogott
Európa-koncepcióktól, azaz Nyugatot egyrészt kulturálisan, másrészt dinamiku­
san, s ne statikusan szemlélje. Nyugat tehát ott van, ahol a fausti lélek uralkodik.19
A fausti1Spengler felfogásában a térhez való speciális viszonyulást jelenti, tehát az
ember arra való akaratát és képességét, hogy a határtalan és végtelen teret meg­
hódítsa és legyőzze. „Abban a világban - írja amit a fausti ember lát, minden
mozgás valamely cél felé halad. Ő maga is e feltételnek alávetve él. Az élet számára
egy a harccal, a felülmúlással s érvényesüléssel. [... ] A fausti embernek semmilyen
lehetősége nincs arra, hogy létének ezt az alapformáját megtagadja, még kevésbé
arra, hogy azt megváltoztassa. [...] A hatalom akarása intoleráns. Mindaz, ami fa­
usti, kizárólagos uralomra tör. A tolerancia az apollóni világérzés számára - vagy­
is sok egyedi dolog egymás mellett létezése - magától értetődő. Hozzátartozik az
akaratidegen ataraxia stílusához. A tolerancia a nyugati világ - vagyis az egy s ha­
tártalan lélektér, a tér mint feszültség - számára önámítás vagy pedig a hanyatlás
jele.”20 Ezt a végtelenségre, kiterjedésre és mélységre törekvést fedezi fel Spengler
a nyugati kultúra minden megnyilvánulásában, a gótikus ablakok architektúrájá­
ban, a kontrapunktikus zenében, Bach Máté passiójában és Wagner Parsi/aZjában, a
perspektivikus festészetben, Rembrandt portréiban, Dante, Shakespeare és Goethe
műveiben, a katolikus és protestáns dogmatikában, Kolumbusz felfedezéseiben, Ga­
lilei fizikájában, Descartes és Kant filozófiájában, a nagy királyok és pápák hatalmi
politikájában, de a nyugati ember pszichéjében is, vagyis a határtalan magányban,

ia Uo. 187, p,
l* A fausti* fogalom jelentéstörténctchcz lásd Csejtei-Juhász; Oswald Spengler élete és filozófiája...
I. m. 121-126. p.
20 Spengler: A Nyugat alkonya... I. m. 1. köt. 535-536. p.
72 A SPENGLERI KÉRDÉS

sőt még a nyugati ember beszédében is, azaz a dinamikus mondatszerkezetben.21

Fontos jellemvonása még a fausti léleknek a vágyakozás, a sóvárgás, amely újabb
és újabb vállalkozásba hajtja ezt az embertípust. A nyugati kultúrába bezárt egyes
embernek tehát nincs lehetősége, hogy kitörjön e kultúra szellemiségéből vagy
hogy alapvetően megváltoztassa azt.
Ez a fausti szellemre alapozott kultúra, ugyaniig}" ahogy az antik, az arab, a kí­
nai, az indiai és a többi, az emberi életciklusokhoz vagy a természethez hasonlóan
teljes kört ír le., van tehát gyermek-, ifjú-, felnőtt- és aggkora, van tavasza, nyara,
ősze és tele. „Mindegyik kultúra - írja Spengler -, korai időszak, fellendülés és ha­
nyatlás, s mindegyik kultúra minden egyes bensöleg szükségszerű lépcsőfoka és
szakasza meghatározott, mindig azonos időtartammal rendelkezik, melyet mindig
egy visszatérő szimbólum nyomatékosít ”22 Az európai kultúra gyermekkorát, tava­
szát Spengler 900 és 1200 közé teszi, amelyet a népi és lovagi legendák és eposzok, a
germán katolicizmus, a misztika és skolasztika, valamint a román és gótikus stílus
jellemeztek. Szellemtörténetileg pedig a személy feletti egység és teljesség. A nyár
szerinte Európában a 13. századtól a 17. század végéig tartott, ez a városi-polgári
kultúra aranykora: a vallás reformok, Galilei, Bacon, Descartes, Leibniz filozófiájá­
nak, a késő gótikának és reneszánsznak, majd a barokknak az időszaka. Az euró­
pai őszt a felvilágosodás, az értelem mindenhatóságába vetett hit, a vallás vissza­
szorulása, a nagyvárosok kultúrája, a természelkultusz és az esz vallások, valamint
a nagy filozófiai rendszerek (Kant, Schelling, Hegel, Fichte) kidolgozása jelenti.
S végül Spengler szerint a tél, az aggkor, a hanyatlás a nyugati világot a 19. század
elején érte el, amely egyben a civilizáció, mégpedig a világvárosi civilizáció kora.
Ezen utolsó nagykorszakon belül Spengler három fázist különböztet meg: a pénz
és a demokrácia uralmát (1800-2000), amikor is a pénz, a gazdaság maga alá gyű­
ri a politikát, az idealizmust a materializmus váltja fel, s eluralkodik a tudomány, a
haszon és a boldogság kultusza, valamint tért hódít a szkepszis filozófiája, majd
a filozófia szaktudományos katedrafilozófiává alakul át. A művészetekben gyorsan
változó, mély tartalom nélküli divatok követik egymást, s a művészet egészében
művészetiparrá alakul át. Majd a művészetek helyét egyre inkább az öncélú luxus
és az idcgizgalmat kiváltó sportesemények foglalják el. Itt is, mint minden előző
kultúrában, ebben a fázisban szükségszerűen megjelenik a panem et circenses elve,
azaz a tömegek táplálásának és szórakoztatásának igénye cs kívánalma. Ekkor egy
végső, pesszimista világhangulat lesz úrrá az embereken. Politikai-hatalmi síkon
fontos jellemzője ennek a korszaknak az imperializmus, ugyanis a civilizáció embe­
rének energiája kifelé, míg az előző kor kultúrembérének energiája befelé irányul.23

21 A példákat lásd uo. 298-353., valamint 484-494. p.

22 Uo. 193. p.
23 Uo. 77. p.
 EURÓPA HA.UÍSTí LELKE 73

A hanyatló civilizáció második korszakában (2000-2200) alakul ki a despotikus

birodalmiság, a cezarizmus, amelyben a hatalom, mégpedig az egy személyhez
kötött korlátlan hatalom győzedelmeskedik a pénz diktatúrája, és annak politikai
fegyvere, a demokrácia fölött. A nemzetek szétesnek, s a formátlan népesség, aka-
rattalan, szervetlen és kozmopolita tömegek veszik át a helyüket. A művészetekben
az üres és hivalkodó építészet válik uralkodóvá. S végül (2200 után) a cezarizmus is
lehanyatlik, a despotikus birodalom tehetetlenné válik a fiatal népekkel és az ide­
gen hódítókkal szemben. A civilizáció szövetébe, a civilizált emberek életvitelébe
fokozatosan ősemberi állapotok .szivárognak be, s az egész civilizáció lassan-lassan
visszahanyatlik őseredeli, primitív állapotába.
Ez tehát az a kör, amelyet a nyugati civilizációnak szükségképpen, s hasonlóan a
többi kultúrához, be kell futnia. Spengler A Nyugat alkonya második kiadásának elő­
szavában arról írt, hogy ha a mű mondandóját a jövő nemzedékek megértik, akkor
majd számukra is világossá válik a történelem általa kidolgozott és megcáfolhatatlan
logikája. A könyv megjelenése óta eltelt egy évszázad lényegében nem igazolta a szerző
optimizmusát. Ma még talán nagyobb szkepszissel tekintünk a történelem értelme, a
történelem célja, a történelem logikája és törvényszerűségei típusú kérdésekre, mint
egy évszázaddal korábban. Ezekre a kérdésekre és problémákra lényegében ma sem
tudunk pontosabb választ adni, mint Spengler korában. Azóta csupán az elméletek,
s ezzel párhuzamosan kételyeink száma növekedett. Ma ugyanis már aligha állítja
valaki, hogy Spengler valóban rátalált a történelmi múlt nyitjára, s csupán a részlet­
kérdések kidolgozása, jelentektől cn epizódok felderítése maradt a mai történészekre,
mint ahogy azt ő az előszóban előrevetítette. A könyvben Spengler némi lenézéssel és
megvetéssel szólt azokról a szaktörténészekről, akik a történelmet galandféregnek te­
kintik, amely mindenfajta értelem nélkül fáradhatatlanul toldja magához az újabb és
újabb korszakokat. Ama történészei, történetfilozófusai sokkal közelebb állnakennek
az elképzelt szaktörténésznek a szemléletéhez, mint a spengleri koncepcióhoz. S ez
nemcsak a nagy elméletekre és elbeszélésekre szkepszissel tekintő posztmodernnek
nevezett irányzat vagy divat miatt van így. Nagyon fontos ellenérvek szóhiak ugyanis
Spengler történeti víziója és próféciái ellen. Mindenekelőtt semmiképpen sem tartható
az önmagukba zárt, a kulturális javak átvételére és integrálására képtelen civilizációk
létele. A történeti tények és összefüggések millióit kell meghamisítania annak, aki ezt
a léteit vallja. S nemcsak a mai, globálisnak nevezett korban, amikor is az európai, az
amerikai, az orosz, az iszlám, a kínai és az indiai kultúrák között minden korábbinál
intenzívebbek a gazdasági és kulturális kapcsolatok, így viharos gyorsasággal veszik
át egymástól a tudományos felfedezéseket, a kullúrjavakat, a technikai találmányokat
és a civilizációs techn ikákat. l)e így történt ez, ha nem is ilyen iramban és intenzitás­
sal, az emberiség történetének megelőző évezredeiben is. Az elzárt kultúrák inkább
kivételek, mintsem általános jelenségek voltak már az emberiség korai korszakaiban
is, s a későbbi történeti korokban még inkább. Ennek ellenére Spengler elgondolása
74 A SPENCLERI KÜRDfiS

a világtörténelemről, mint kultúrák és civilizációk váltakozásáról és különállásáról

mégis eredeti és termékeny gondolatnak bizonyult. Ez az elképzelés ugyanis még ma
is többet megmagyaráz a világban zajló folyamatokról, az európai, az amerikai, az
orosz, a kínai, az indiai, az iszlám kultúrák működési módjáról, mint azok a teóriák,
amelyek az emberiség történetét egységes, egyetemes és lineáris folyamatnak tekin­
tik Ezt a termékeny gondolatot azonban Spengler a végletekig, ad absurdum fokozta,
amikor a kultúrák teljes elszigeteltségét hangsúlyozta, valamint azok képtelenségét
arra, hogy más kultúrákban kifejlődött intézményeket, eljárásokat és kulturális java­
kat szervesen mtegráljanak.

Ugyancsak tarthatatlannak tűnik a mindenfajta fejlődést, igy az emberiség tudomá­

nyos-technikai előrelépését is megkérdőjelező álláspont. Még akkor is igaznak tűnik
ez az állítás, ha az emberiség tudományos-technikai előremenetele nem minden
tekintetben nevezhető haladásnak, progressziónak (lásd például a tömegpusztító
fegyverek feltalálását, a környezet rombolását vagy az emberi klónozás etikai prob­
lémáit), továbbá ha az emberi természet, a művészet vagy az államok politikai for­
mái továbbra sem mutatják a legkisebb jelét sem a lineáris fejlődésnek.
De talán a legnagyobb gondot Spengler történetfilozóíiai koncepciójában nem
is ez okozza, hanem az, hogy ő sem képes - mint ahogy senki más sem - az emberi
történelem kezdetének és végének kérdésére megnyugtató választ adni. így a kezdet
és a vég ismerete nélkül minden ilyen jellegű történetfilozóíiai koncepció lényegé­
ben a levegőben lebeg, hiszen csak a folyamat közepéről, de leginkább csak saját
korunkról van többé-kevésbé biztos képünk. De még ezt a képet is nagymértékben
torzítják meghaladhatatlan tűnő előítéleteink, vallott értékeink, ideológiai-politikai
meggyőződéseink, hiszen nincs a világ helyzete, a múltbeli és a mai gazdasági, tár­
sadalmi és politikai folyamatok állása megítélésének olyan lényeges vagy lényegte­
len pontja, amelyben még csak megközelítőleg is kialakult volna, vagy kialakulni
látszana a konszenzus, s teljes nézetazonosságról még kevésbé lehet beszélni. Ezt
a problémát, tehát hogy egy történetfilozófiai koncepció a kezdet és a vég ismere­
te nélkül ugyancsak ingoványos talajra épül, Spengler maga is pontosan érzékelte.
Ezért nem véletlen, hogy életének második részében heves intenzitással foglalkozott
az őstörténet kérdéseivel, kísérelte meg a folyamat legalább egyik végét pontosabban
megérteni és felrajzolni, bár ezen az úton túlságosan messzire nem jutott A Nyu­
gat alkonyában ugyanis csupán az un. magaskultúrák históriáját tárgyalta, de még
itt is, ahol forrásaink összehasonlíthatatlanul nagyobb számúak és jelentősebbek,
mint az emberi őstörténet esetében, rendkívül bizonytalan válaszokat adott az illető
kultúra eredetére, az ősszimbólumok születésére és keletkezésére vonatkozóan.24

24 Lásd Spengler, Oswald: Az ember és technika. Adalékok az életfilozófiához. In uő: Válságok árnyé­
kában. Filozófiai írások. Budapest, 2013, Nórán Libro, 107-153. p.; valamint Urjragen. Fragmente
 E U R Ó P A FAUSTI LE L K E -75

Van a spengleri történeti koncepciónak, mint minden fatalisztikus és determi­

nisztikus jellegű elméletnek még egy eredendően gyenge pontja. Nevezetesen a
determinizmus fokától függően minden ilyen jellegű elméletnek kisebb-nagyobb
mértékben kétségbe kell vonnia az emberi szabadság, pontosabban a választás sza­
badságának lehetőségét és jelentőségét az emberiség történelemében. Ennek meg­
kérdőjelezése ugyanis ellentmond minden eddigi történeti és mai tapasztalatnak,
sőt nem ritkán a józan észnek is, hiszen az emberek, a társadalom, az elit vagy a
politikai vezetők számára mindig van választási lehetőség, mindig vannak alterna­
tívák, ha nem is mindig a jó és a rossz út között lehet választani. Az esetek jelentős
részében ugyanis döntést hozni csupán a rossz és a kevésbé rossz között lehet. A fa­
talisztikus és determinisztikus szemléletű történetfilozófusoknak nem kis energiáját
emésztette fel ennek a problémának a megoldása. Valamilyen érvet kellett ugyanis
találni ahhoz, hogy az emberi történelemnek ezt az immanens belső szabadságát,
azaz a választás mindenkor fennálló lehetőségét tagadják, kétségbe vonják vagy
megkérdőjelezzék, hivatkozva egy felsőbb akaratra, vaskcnyszerrel érvényesülő
törvényszerűségre vagya nem tudják, de teszik7elvre. S ennek a választási szabad­
ságnak a lehetősége minden kétséget kizáróan fennáll nemcsak az individuumok,
társadalmak és politikák, hanem a kultúrák és civilizációk esetében is. Egy kultú­
ra megújulhat ugyanis a régi elvekhez és gyakorlathoz való visszatéréssel, vagy új
vezérelvek választásával, esetleg más kultúrákban meghonosodott és bevált me­
tódusok átvételével és azok szerves beépítésével. A mai világtörténelemben talán
sokkal inkább ez utóbbi folyamat zajlik, mintsem egy egyetemes, mindenkire kiter­
jedő globalizáció. Hogy ez a merev, fatalisztikus elmélet milyen zsákutcákba képes
egy-egy gondolkodót vezetni, jól mutatja Spengler vélekedése az indiai vagy még
inkább a kínai kultúráról. Az 1933-ban megjelent A döntés évei című munkájában
ugyanis A Nyugat alkonyában kifejtett elveknek megfelelően arról értekezett, hogy
az olyan fellah népek, mint amilyen az indiai vagy a kínai már sohasem lesznek
képesek jelentős szerepet játszani a világtörténelemben, mivel - úgymond - ehhez
túlságosan idősek, elhasználtak és merevek, s bár átmenetileg átvehetik az orosz
kommunizmus vagy a nyugati kapitalizmus módszereit, mindez jelentőségüket
csak átmenetileg erősíthetik Ez a gondolat logikusan és szükségszerűen követke­
zett a spengleri történetfilozófiai koncepcióból, azaz hogy a ciklikus körből nincs
letérés, a fellah létből nincs visszatérés, egy kultúra, ha eljutott ebbe a fázisba már
alapvetően nem újulhat meg, s végig kell járnia a neki kijelölt pályát.
További problémát okoz a spcngleri elméletben, hogy mennyire írható le az eu­
rópai kultúra egy ősszimbólummal azaz egy minden lényeges mozgást meghatáro-

aus dem Nachlass. Tírsg.: A. M. Koktanek, München, 1963, C. H. Beck; Frühzeitder Weltgeschichte.
Fragmente aus dem Nachlass. Hrsg,: A. M. Koktanek. München, 1963, C. H. Beck,
75 Spengler, Qswald: A döntés evei. In Válságok árnyékában... 1. m. 206. p.
76 A SVKNGI.KUT KÉRDÉS

zó és megmagyarázó elvvel. A kérdés talán úgy tehető fel a legpontosabban, hogy

mindenható-e a fausti szellem az európai történelemben, azaz ez az ősszimbólum
teljes egészében megmagyarázza-e az európai történelem alakulását? Mert az alig­
ha lehet kétséges, hogy ami leginkább magyarázatra szorul az európai történelem­
ben, az éppenséggel e kultúra kivételes irama, lendülete és dinamizmusa. Spcngler
tehát kétségkívül a kérdés gyökerét ragadta meg, amikor erre a kérdésre kereste
a választ. S magyarázata sem nevezhető teljességgel légből kapottnak, amikor en­
nek lényegét a fausti szellemben, azaz egy meghatározott cél felé törekvésben, az
állandó mozgásra, az érvényesülésre, a határtalan és végtelen tér meghódítására
és legyőzésére irányuló akaratban, valamint a nyugati embert újabb és újabb vál­
lalkozásba kergető folyamatos vágyakozásban ragadta meg. Kérdés azonban, hogy
ezzel a túlságosan is leegyszerűsítőnek tűnő elvvel megmagyarázható-e az európai
történelem sokszínűsége, a korai kereszténység szellemisége, a reneszánsz, a való­
ban forradalmi változásokat és mozgásokat elindító időszak, azaz a reformáció, a
földrajzi felfedezések és a korai kapitalizmus kora, majd a modernitás jelensége?
S vajon mennyire illeszthető be ebbe a sémába példának okáért a reneszánsz vagy
az impresszionista művészet? S a vallási és a politikai tolerancia, azaz az európaiság
egyik, ha nem a legfontosabb jellemvonása valóban olyannyira idegen lenne ettől a
kultúrától, s a türelem, a megértés, a méltányosság, az engedékenység megjelenése
valóban csupán önámítás volna, vagy egyenesen egy hanyatlásba forduló civilizá­
ció kétségbevonhatatlan jele, ahogy azt ő állította? Továbbá, ez az általánosnak té­
telezett fausti szellem vajon minden európai vagy nyugati nemzetet jellemez, s ha
igen, akkor milyen mértékben? Ez a probléma Spengler számára A Nyugat alkonya
írása közben még nem jelentett problémát, hiszen a mű alaptézise az, hogy a világ-
történelem a nagy kultúrák története, s nem a rasszoké, a népeké és a nemzeteké.
A mű második kötetében, amikor is ezeket a történeti fogalmakat megkísérli beil­
leszteni gondolati rendszerébe, többféle, s korántsem konzekvens választ ad ezekre
a kérdésekre (a nemzet égy meghatározott kultúra stílusát hordozó nép, eleven­
né formált emberiség', 'dinasztikus eredetű népcsoport', Valamilyen eszme alapján
létrejött közösség; a népek nem nyelvi, politikai vagy zoológiái egységek, hanem
lelkiek, csak jelképi formák, nem teremtői, csupán teremtményei a kultúrának; a
rasszok nem antropológiai jellegűek, hanem szellemiek, s szintén nem teremlői,
hanem következményei a nemzeteknek stb.).26 Talán azt mondhatjuk meglehetős
biztonsággal, hogy a rasszoknak, a népeknek és a nemzeteknek Spengler a kultúra
mellett csupán másodlagos jelentőséget tulajdonított. Valahogy úgy képzelte, hogy
a népek és nemzetek egy kultúrán belül csupán egy sajátos stílust képviselnek, azaz
maguk is kifejeződései, szimbólumai az illető kultúrának. „A meghatározott kuJ-

2f> Ezeket, az egymásnak is sokszor ellentmondó megközelítéseket lásd Spengler: A Nyugat alkonya...
T. in. 2, köt, 15. fejezet (Ösnépek, kultiirnépek, feli ah-népek).
 E U R Ó P A FAUSTI L E L K E -77

túrák bűvkörében élő népek - írja - ellenben mind belső formájukat, mind egész
megjelenésüket illetően nem megteremtői, hanem teremtményei ennek a kultúrá­
nak, E képződményeknek, melyekben az emberiséget megformált anyagként kell
felfogni, ugyanúgy stílusuk és stílustörténetük van, ahogy a művészeti ágaknak és a
gondolkodásmódoknak. Az athéni nép nem kevésbé szimbólum, mint a dór temp­
lom, az angolok nem kevésbé szimbólumok, mint a modern fizika. Vannak apol-
lóni, fausti és mágikus stílusú népek”27 Továbbá úgy gondolta, hogy bár valóban
vannak stiláris különbségek az egy kultúrához tartozó népek és nemzetek között,
de ez abban a pillanatban jelentéktelenné válik, ahogy azokat egy másik kultúra
népeivel és nemzeteivel vetjük össze.
A mindent egy ősszimbólumra, egy elvre visszavezető kultúrkoncepció gyen­
geségei és fogyatékosságai akkor derültek ki csak igazán, amikor Spengler nem
általános történetfilozófiát írt, hanem egy speciálisabb probléma, nevezetesen a
német kérdés értelmezéséhez és megoldásához fog. Az 1921-ben napvilágot látott
figyelemre méltó munkájában, a Poroszság és szocializmusban úgy tett kísérletet a
kérdés megválaszolására, úgy próbált meg pozitív jövőképet felrajzolni a német
fiatalság elé, hogy közben ne kelljen feladni eredeti történetfilozófiai elméletét. Eh­
hez azonban időnként valóságos ideológiai salto mór tálét kellett ugórnia. Ebben
a munkában, bár egyrészt folyamatosan hivatkozik A Nyugat alkonyában kifejtett
koncepcióra, s szemmel láthatóan igyekszik az új ideológiai és politikai válaszait
hozzáigazítani ezekhez az eredeti elképzeléseihez, ez sokszor nem sikerül, vagy az
egyezés csak a szavak szintjén valósul meg, gondolatilag alig. Látszólag tehát fenn­
tartja még a nyugati kultúrát meghatározó "fausti szellem egységét, de itt már arról
beszél, hogy a nyugati kultúra alkonyán két gigantikus germán eszme küzd egymás­
sal: a Marxtól megszabadított porosz szocializmus és az angolszász kapitalizmus, a
maga parlamentarizmusával és demokratikus berendezkedésével. Mi jellemzi tehát
ezt a két egyként európai, de egymásnak gyökeresen ellentmondó szellemiséget?
Spengler szerint az angol eszme lényege az individualizmus, az egyén tehát kifelé, a
társadalommal szemben szabad, míg a német, pontosabban a porosz befelé szabad,
tehát megőrizte a belső szuverenitását. A személyes függetlenség angol eszméje áll
tehát szemben a személy feletti közösség porosz elvével. „Az emelkedett szellemű
ember számára - írja - a társadalmi kötelességek rendszere szavatolja a benső világ
szuverenitását, mely a társadalmi jogok rendszerével - és épp ez az individualista
eszmény valójában - egyszerűen összeegyeztethetetlen. Olyan lelkűiét, mint ami­
lyen Moltkcé volt, Angliában elgondolhatatlan. Az angol ember gyakorlati szabad­
ságáért annak a másik szabadságnak az elvesztésével fizet; ő a bensőieg rabszolga,
legyen bár puritán vagy racionalista, szenzualista vagy materialista. Az angol ember
kétszáz esztendeje olyan tanokat alkot, melyek felszámolják a benső függetlensc-

-7 Uo. 236. p.
78' A SPENCiLEKI KhRDF,$

gét”2S A két szellem vallási felfogása is eltér egymástól. Az angol ~ mondja Spengler
- tisztán laikus vallást követett, a gazdagságot, a kényelmet, a luxust és élvezete­
ket úgy fogja fel, mint Isten ajándékát, mint az isteni kegyelem bizonyítékát. Ezzel
szemben a német vallásosságot a pietizmus, a közösségi lét bensőséges szelleme,
valamint az az elképzelés uralja, miszerint az élet szolgálat, munka és elvégzendő
feladat S ez az eltérő szemlélet fejeződik ki a munka különböző megítélésében is.
„A munkát - írja - a jámbor independens a bűnbeesés következményének tekin­
ti, a porosz pedig Isten parancsolatának. A munka kétféle felfogása, - mint üzlet
és hivatás - egymással összeegyeztethetetlen módon áll egymással szemben. [...]
A hivatás annyi, mint Isten által elhivatottnak lenni - a porosznak maga a munka
az erkölcsileg értékes. Az angol és az amerikai számára viszont ugyanez a mun­
ka céljában rejlik, ami a siker, a pénz, a gazdagság. A munka itt csak az út hozzá,
amit az embernek úgy kell megválasztania, hogy az a lehető legkényelmesebb és
legbiztonságosabb legyen."29 Az angoloknál a dolgok mozgatója az egyes ember
egoizmusa, a 'légy gazdag, hogy ne kelljen dolgoznod* elve, míg a poroszoknál a
hivatásszerűen és kötelességszerűen elvégzett munka. A sikeretikával áll szemben
a feladat etikája, s a társadalmi piramisban elfoglalt pozíciót az egyik helyen ez a
sikeresség és a pénz, míg a másikban a munka és teljesítmény útján kivívott rang
határozza meg. Hobbes, Bentham és Shaftesbury boldogságclképzeléseivel áll szem­
ben Kant filozófiája, a kötelességet előtérbe állító kategorikus imperatívusz. A gaz­
dasági elvek szintjén is fennáll ez a feloldhatatlan és kibékíthetetlen ellentét az angol
Viking szellem* és a német lovagrendek* szellemisége között. A viking gazdasági
szellemiséget a szabadkereskedelem, azaz Spengler szavaival a kifinomult rablá-
si technika, az egyéni vagyonok szerzése, a magánkonkurencia tönkretétele és a
széles néptömegek kizsákmányolása jellemzi, mégpedig az árpolitika, a gerjesztett
szükségletek, a kereslet és kínálat uralása révén. Ezzel szemben a német gazdasá­
gi szellemiség az államigazgatási-tisztviselő etikával, a dologtalanság, a kényelem
és az élvezet megvetésével írható le. S ahogy a kultúrák és civilizációk esetében az
Európa-centrizmust, s az európai elvek általános igazságokká emelését, úgy Speng­
ler itt is elutasítja az angol politikai és nemzetgazdasági elv kizárólagosságra törek­
vését, még ha ez az eszme „a 18. század óta a kontinens összes gondolkodó elmé­
jébe befészkelte is magát'*30 Azt hangsúlyozza tehát, hogy ugyanazok a fogalmak
vagy intézmények más-mást jelentenek a különböző elvek szerint működő európai
társadalmakban. Hogy két példát említsünk, míg a demokrácia Angliában a meg­
gazdagodás lehetőséget jelenti az emberek számára, addig Németországban a min­
den meglévő rang elérésének lehetőségét. A forradalom Angliában az állam ellen,

Spengler, Oswald: Poroszság és szocializmus. In Válságok árnyékában... L m. 44. p.

29 Uo. 47, p,
S,J Uo. 53. p.
 E U R Ó P A FAUSTI LELKE 79

tehát ha úgy tetszik a poroszos rend ellen, addig a német a szegények és gazdagok
angolos rendje ellen irányult. S ez a két példa is jól mutatja, hogy egyrészt Speng-
ler mennyire számot vetett az Európán belüli lényeges különbségekkel, másrészt,
hogy még ezt a látszólag koherens konstrukciót is mennyire szétfeszíti a történe­
lem sokszínűsége, hiszen ennél a két alapvető politikaelméleti fogalomnál rögtön
felmerült számára, hogy a francia eset egyik modellbe sem illeszthető. A francia
forradalom- és demokráciafelfogást ugyanis szerinte a minél nagyobb társadalmi
egyenlőségre való törekvés, továbbá a mindenfajta rend ellen lázadó anarchiszti­
kus szellem jellemzi.31
Lényeges különbség van Spengler szerint az államszervezeti-politikai elvekben
is. Az angol a gazdagság és szegénység ellentétére épül, míg a porosz a parancsolás
és az engedelmesség különbségére. Míg Angliában az államfelfogást az állammal
szemben idegenkedő és a társadalmi rendet ellenségesen szemlélő szabad magán­
ember jellemzi, tehát a legkevesebb államra törekszik, addig Németországban a
középpontban a személy feletti, a közösség érdekeit szem előtt tartó, az egyénről
gondoskodó állam áll. Az egyik tehát az állam minimumára, míg a másik a maxi­
mumára törekszik.
A két szellemiség - mondja Spengler - sohasem fog békét kötni egymással, mert
az eszméket nem lehet kibékíteni s harcuk addig tart, amíg az egyik le nem győzi a
másikat, illetve amíg a győztes uralma alá nem hajtja az egész világot, vagy - veti
fel ezt a lehetőséget is Spengler - az állandó harcban a felek végsőkig kifáradnak,
s egy külső hatalom, talán éppen az orosz beavatkozása vet majd véget a háborús­
kodásnak. Amint a fenti fejtegetésekből világosan kiderül A Nyugat alkonyához
képest Spengler jelentős módosításokat hajtott végre történetfilozóíiai rendsze­
rén, s nem utolsósorban lényegesen megváltozott Európa-képe, anélkül, hogy ezt
tudatosította volna maga számára, illetve hogy ezt változást az olvasó tudomására
hozta volna. Ekkor ugyanis a világtörténelem már nem kultúrák felemelkedése és
lesüllyedése, hanem „az államok története, az államok történelme pedig háborúk
történelme” vagy ahogy A döntés éveiben fogalmaz: „az emberi történelem a nagy
kultúrák korában politikai hatalmak története. E történelem formája pedig a há­
ború Ennek megfelelően Európa, s tágabban a nyugati világ története sem csu­
pán a fausti szellem felemelkedésének és kihunyásának históriája, hanem két an-
tagonisztikus, bár egyként 'germán' szellemiség élei-halál harca, mint ahogy más
kultúrák lényege is ennek megfelelően átértékelődik, igy lesz az antik kultúra az
apollóni és a dionüszoszi szellem, míg a kínai a tao és a li világnézete közötti küz­
delem. A húszas években Spengler gondolkodásában a hatalomért folytatott harc,
a folyamatosan zajló háborúk, s általában az antagonizmusok, a létért folytatott

" Lásd részletesen uo. 49-53. p.

U a 58, p.; és uo: A döntés évei. In Vábágok árnyékában... I. m. 183. p.
80 A SPENGLERI K É R D É S

állandó küzdelem került a középpontbaj bár ez már A Nyugat alkonyában is sze­

repet játszott. „A háború - írja - a magasabb rendű emberi létezés örök formája;
az államok a háború végett léteznek, a háborúra való készenlét kifejeződései. S ha
megtörténne az, hogy a fáradt és lelkiercjctől megfosztott emberiség le akarna mon­
dani a háborúkról és az államokról, ahogyan ezt az ókori ember tette az antikvitás
legutolsó évszázadaiban, vagy, ahogy napjainkban az indiaiak és a kínaiak teszik,
nos, akkor megtörténne, hogy maguk a fő hadviselők válnának tárggyá, akikért és
akikkel mások háborúskodnak''33
Ugyanezt azt átértékelést figyelhetjük meg Spengler másik kulcskategóriájával, a
szocializmussal kapcsolatban is. A Nyugat alkonyának történetfilozófiai koncepció­
jában a szocializmus, ugyanúgy ahogy a sztoikus gondolkodás vagy a buddhizmus
a hanyatló civilizáció kétségbevonhatatlan jele. Spengler szerint ugyanis minden
virágzó kultúra vallásos, míg a civilizációk vallástalanok. A szocializmus, a sztoiciz-
mus, a buddhizmus praktikus szükségleteket elégítenek ki egy vallástalan korban,
s az igazi vallásokhoz képest extenzívek és lélektelenek, ezért a hanyatló civilizáci­
ókban egyfajta valláspótlék szerepet játszanak. Knnek megfelelően a szocializmus
- mint mondja - a vallástalanná vált fausti érzés. A szocializmus következésképpen
a plebejusmorál egyik változata, tehát az az etikai eszme, amelyik azt célozza, hogy
hogyan lehet a sorsot kikerülni, szemben a kultúrák virágzó korszakainak tragikus
moráljával, amely felismeri a lét nehézségeit, s büszkén vállalja ennek nehézségeit,
még akkor is, ha a vég tragikussá válik.34
Ezzel szemben a Poroszság és szocializmus írásában a szocializmus több mint fel­
ismert szükségszerűség, s több mint egy hanyatló, vallástalan kor eszméje. Egyrészt
itt már eszme, erkölcsi életforma és társadalmi berendezkedés is egyben, másrészt
a poroszság lényegét jelenti, harmadrészt az egyetlen lehetséges út, amelyet Német­
országnak követnie kellene. A nem elég erős és egészséges, az elaggott Anglia ka­
pitalizmusával és parlamentarizmusával szemben a Marxtól megszabadított, tehát
a porosz gyökerekhez visszatalált szocializmus Németország egyetlen lehetősége.
Mit is jelent ez a porosz szocializmus Spengler szerint, amelyet 1. Erigyes Vilmos
alapozott meg, és utódai folytatlak? Jelenti mindenekelőtt az állam gazdasági auto­
ritását, tehát a javak cseréjének állami szabályozását, azaz ebben a rendszerben álla­
milag szétosztják a javak létrehozásának és felhasználásának jogait és kötelességeit.
Nem az egyes ember - mondja Spengler - meggazdagodása a lényeges, hanem az
Egész, tehát a közösség felvirágoztatása. Másodszor hatalmi autoritást jelent, azaz
egyfajta hivatalnoki-közszolgálati elvet, amelyet mindenkinek követnie kell. Ez a
spengleri szocializmus ezen lúl nem a születésen, hanem a meritokratikus elven ala­
pul. „Remélem - írja hogy nem marad senki olyan a háttérben, aki képességei1

11 Spengler, Oswald: Poroszság és szocializmus. Tn Válságok árnyékában... I. m. 58. p.

■14 Részletes fejtege lés ét lásd: A Nyugat alkonya... L m . 1. k ö t 554-556. p.
 E U R Ö P A FAUSTI LE LK E 81

folytán parancsolásra születeti s hogy nem parancsol majd senki olyan, aki adott­
sága folytán nem arra hivatott A szocializmus képességet jelent, nem akarást ”35
Bár határozottan láthatunk hangsúlyeltolódást A Nyugat alkonyában kifejtett el­
vekhez képest, mégis Spengler úgy gondolhatta, hogy hű maradt az ott mondottak­
hoz. Amíg ugyanis nem következik be a cezarizmus korszaka (2000-2200), addig,
tehát majd egy évszázadig a németeknek kellene utat mutatniuk Európa számára,
s az angol kapitalizmussal és parlamentarizmussal szemben egy porosz alapokon
nyugvó, eredendően meritokratikus társadalmi modellt követni. Ez azonban már
nem történetfilozófiai koncepció, hanem sokkal inkább politikai ideológia, egy fi­
lozófus útmutatása a napi politika számára. Egyrészt figyelmeztetés a munkások­
nak, hogy szabaduljanak meg a marxi doktrínáktól, másrészt a konzervatív pol­
gároknak, hogy fordítsanak hátat az önzésnek, s hogy a demokrácia gondolatával
- legyen az jó vagy rossz (szerinte inkább rossz) - béküljenek meg. Harmadrészt
figyelmeztetés a németeknek, hogy vannak olyan tradícióik, amelyekhez vissza lehet
nyúlni, $ amelyek segítségével újra a világtörténelem első számú alakítói lehetnek,
s felszínre hozhatják a bennük nyugvó nagy lehetőségeket* Negyedrészt az euró­
paiaknak, hogy uralmuk véget érhet, mert a világ a színesek’ forradalma előtt áll.
Spengler történetfilozófiájának előzményeként két gondolkodóra kell még némi
figyelmet fordítanunk, az olasz Giambattista Vicóra (1668-1744) és az orosz Nyi-
kolaj Jakovlevics Danyilevszkijre (1822-1885), követői közül pedig Arnold Joseph
Toynbee-re (1889-1975). Mivel azonban bennünket ezúttal kizárólag az Euró-
pa-probléma izgat, tehát az a kérdés, hogy ezeknek a gondolkodóknak mennyiben
volt azonos vagy mennyiben tért el Európa-kép ük Spenglerétől, ezért kevésbé ér­
dekes számunkra most az a filológiai probléma, hogy Spengler, mennyit merített
Vico és Danyilevszkij gondolataiból. Spengler ugyanis egészen bizonyosan olvasta
Vico Az új tudomány (1744), illetve Danyilevszkij Oroszország és Európa (1871)
című műveit, de kérdés, hogy ezekre miért nem hivatkozik közvetlenül? Ez annál
is különösebb, mivel Goethét és Nietzschét hangsúlyosan említi, mint akiknek
sokat köszönhet, de miért nem tette meg ezt Vico és Danyilevszkij esetében is?36

35 Spengler, Oswald: Poroszság és szocializmus. In Válságok árnyékában... I. m. 105. p.

36 A kérdés mindenképpen megérne egy komolyabb filológiai kutatást. K. V. Szultanov szerint Speng­
ler oroszul és francia fordításban is olvasta Danyilevszkij könyvét (i. m. 170. p,). Később, 1920-ban
a könyv nemétől is megjelent {Russland und Európa. Eine Untersuchung über dió kulturdlen und
politischen Beziehungen dér slawischen zűr germanisch-romanischen WelL Stuttgart-Berlin, 1920,
Dte Verlags-Ansi.). Spengler első ízben csak 1922-ben egy előadásában említi a könyvel. Lásd
Spengler, Oswald: Das Doppelantlit2 Russlands und die Deutsche Ostprobleme. In uő: Politische
Schriflen. München, 1933, C. H. Beck.
82 , ASPENGLERI KÉRDÉS

VICO Ü J TUDOMÁNYA

Vico és Spengler történetfilozófiai gondolatai között meglepően sok az azonosság és

a hasonlatosság, de azt túlzásnak, sőt képtelen állításnak tartjuk, amit Collingwood
mondott kettejük kapcsolatáról, nevezetesen hogy Spengler Vico epigonja volt. Vico
Spenglerhez hasonlóan megvolt győződve arról, hogy neki végre sikerült felfedez­
ni az egyetemes história alapelveit, az örök, eszményi történelem menetét, amely­
ben minden nép története lefolyik. A történelem körforgásos, ciklikus szemlélete
is azonos, de Vico gondolati rendszere kevésbé falaliszlikus, mint Spengi ere. Nem
az, hiszen egyrészt Vico történeti felfogásában - ha nem is meghatározó, de bizo­
nyos korlátozott - szerepet kap az isteni gondviselés, másrészt egy-egy nép, nemzet,
civilizáció bukása sem olyan vaskényszerrel bekövetkező törvény, mint Spengler-
nél.37 Vico ugyanis sokkal tisztábban látta az emberi viselkedés kiszámíthatatlan­
ságát, időnkénti irracionális vakmerőségét, a kínálkozó lehetőségek elmulasztását
vagy éppenséggel kihasználását, mint legfőbb vitapartnerei, a Descartes filozófiá­
ját követő kartéziánusok. De végső soron a történelem menetén, a körforgás tör­
vényén, illetve a három fázis egymásutániságán az egyéni szándékok, célkitűzések
és vágyak lényegében nála sem változtathatnak. Fő művében, Az új tudományban
tehát azt fejtegeti, hogy az emberi nemzetek, népek története lényegében azonos
módon zajlik, azaz mindegyikük ugyanazt az utat futja be, s három fázison megy
keresztül: az isteni (költői), a heroikus, s végül az emberi szakaszon.38 „így ez az
Űj tudomány - írja vagyis a metafizika, az isteni gondviselés világánál vizsgálva
a nemzetek közös természetét, felfedezte az isteni és az emberi dolgok eredetét a
pogány nemzetek körében, s felállítja a népek természetjogának rendszerét. Esze­
rint ez a természetjog a legnagyobb egyformasággal és következetességgel három
korszakon megy keresztül, s az egyiptomiak is ilyen három korszakra osztják azt
az egész előttük lefolyt időt. Az első az istenek korszaka; ebben az emberek, akkor
még pogányok, azt hitték, hogy isteni kormány alatt élnek, s az istenek mindent
auspíciumok és orákulumok útján parancsolnak nekik, amelyek a profán történe­
lem legrégebbi dolgai. A második a héroszok korszaka; ekkor mindenütt a héro­
szok uralkodtak az arisztokratikus köztársaságokban, abban a hitben, hogy ők tér-

37 Vico életére lásd önéletrajzát (Autobiography. 1944, Corneli University Press), életművére vonat­
kozóan Peter Bürke nagyszerű kis könyvet ( Vico. Oxford, 1985, Oxford University Press), filozófiai
nézeteire pedig Isaiah Berlin ( Vico and Herder. Two Studies in the Ilistory ofldeas. London, 1976,
The Hogarth Press), valamint. León Pompa (Vico. A Study ofthe 1New Science, Cambridge, 1975,
Cambridge University Press) könyveit. További irodalom: Pompa: L m. 186-190. p.; Burke: I. m.
96-98. p.
^ Vicónál ezek a fogalmak (nemzetek, népek, kultúrák, civilizációk) nem kellőképpen definiállak, s
meg sem közelítik azt a precizitást, ahogy ezt Spcnglernel a kultúra és a civilizáció vonatkozásában
megtaláljuk.
 v i c o új t u d o m á n y a t 83

mészettől fogva magasabb rendűek a plebejusoknál. Végül a harmadik az emberek

korszaka, amikor is mindenki felismeri az emberi természet egyformaságát. Ekkor
jönnek létre először a népköztársaságok és végül a monarchiák”39 Ez a három kor­
szak lényegileg tér el egymástól, azaz mindegyiket sajátos nyelv, írás, szimbólumok,
erkölcsök, tekintély, jogrendszer, kormányformák jellemeznek.
A politikai formációk kérdése, amely Platón és Arisztotelész fő politikai filozó­
fiai problémája, tehát hogy melyik a helyes vagy az ideális kormányforma, Vicónál
fel sem merül, ő ugyanis ezeket Spengierhez hasonlóan kronologikus sorrendbe
helyezi, anélkül hogy előnyeikről vagy hátrányaikról elmélkedne. A sorrend azon­
ban nem mutat teljes azonosságot a spengleri elképzeléssel, s a történet kifejlete
sem maradéktalanul megegyező, bár mindkettő szerint az egyeduralom a végső
forma (cezarizmus, illetve monarchia). Hasonlóan Spenglerhez Vico sem tételez
fel folyamatos és egységes európai történelmet, nála is a Római Birodalom bukása
után egy átmeneti barbár kor (ricorso) következik, mielőtt elkezdődne az európai
keresztény középkor. Némi hasonlóságot fedezhetünk fel továbbá Spengler és Vico
módszertanában is. Az emberi történelem tanulmányozása sörein ugyanis Vico is
elvetette a kartéziánus magyarázatot, valamint a történelem szigorú ok-okozati lo­
gikáját. Ő a verum et factum, convertuntur elvet vallotta, azaz szerinte egyrészt
lehetséges az emberi történelem örök törvényszerűségeit feltárni, másrészt mind­
ez azért lehetséges, mert valamit az tud igazán megérteni, aki azt megalkotta.40 így
a természet végső okait csak Isten értheti meg, aki teremtette azt Az emberi világ
azonban végső soron emberi alkotás, modern kifejezéssel élve konstrukció, azaz a
történelmet az emberi magatartásformák alakítják, így annak törvényszerűségeit az
ember képes átélni és megérteni.41 Ez a metodológiai kiindulópont látszólag kissé
szilárdabb talajon áll, mint Spengler intuícióra, művészi eszközökre, hasonlatokra és
analógiákra alapozott módszere, de lényegében ez is a dolgok szubjektív szem lésén
és átélésén alapul, mint amaz. S hasonló a két gondolkodó alapvetően pesszimista
emberképe is. Ez részben következik a ciklikus történelemfelfogásból, hiszen végső
soron minden kultúra, minden nép bukása elkerülhetetlen, az emberek a történe­
lem kérlelhetetlen logikája miatt, mint Spenglernél, vagy jellembeli hiányosságaik
miatt, mint Vicónál képtelenek fenntartani a kultúra már elért szintjét, így bukásuk
szükségszerű. Vicónál úgy jelennek meg az első történeti emberek, mint akiknek a
természete vad és kegyetlen, s akik a romlott jellemüknél fogva zsarnokoskodnak,
továbbá személyes hasznukat keresik. Még a katonaság, a kereskedelem és a politi­
ka okainak is a vétkes emberi tulajdonságokat (vadság, fösvénység, nagyravágyás)

- Giambattista Vico: Az új tudomány. 2. k iad Budapest, 1979, Akadémiai Kiadó, 134. p,

^ Vico megfogalmazásában: Verum ct factum reciprocantur seu convertuntur, azaz az igazság és a
faktum (tény’, 'létrehozott' teremtett’) konvertál ódik, egymásba folyik, egymásba alakul.
4' Lásd erről részletesen a Negyedik szakaszt (A módszerről). Uo. 231-239. p.
84 A SP ENGLERI K É R D É S

látja, s ezeket a tevékenységeket és létszférákat ezekből a jellemvonásokból vezeti

le.42 Más helyütt viszont arról beszél - s nem ez az egyetlen ellentmondás gondo­
lati rendszerében hogy a népek természete eleinte kegyetlen, majd szigorú, ké­
sőbb jóakaró, majd finom, s legvégül kicsapongó.43 A könyv Negyedik fejezetében
(A nemzetek történeti fejlődésének menetéről) tovább pontosítja ezt a gondolatot,
s még ennél is egyértelműbben csatol három különböző emberi természetet a há­
rom egymást követő történeti korszakhoz, míg tehát az első, a költői korszakban az
emberi természet vad és kegyetlen volt, addig a heroikus korszakban a természetes
nemesség uralkodott, s végül „a harmadik természet emberi volt, értelmes, ezért
tartózkodó, jóindulatú és észszerű; a lelkiismeretet, az észt, a kötelességet ismeri el
törvénynek''44 így tehát végső soron egy-egy nép felfutását majd bukását nála ezen
emberi jellemvonások változásai okozzák* Könyvének egy másik szöveghelyén ezt
úgy fogalmazza meg, hogy mivel a társadalmi világot emberek alkották, igya társa­
dalmi változásokat a „magunk emberi szellemének módosulásaiban kell megtalál­
nunk".45 Ebből következik, hogy Vico alapvetően más magyarázatot ad a történelmi
ciklusok változásaira, mint Spenglen A változás végső okainak magyarázata is jól
mutatja, hogy a vicói történetfilozófia kevésbé fatalisztikus jellegű, hiszen példá­
nak okáért a kicsapongás megfékezhető, vagy legalábbis korlátok közé szorítható,
míg a spengleri ősszimbólumokban megnyilvánuló jellegzetességek, mint például
Európa esetében a fausti lélek vaskényszerre] előbb érvényre jut, majd uralkodik,
s végül lehanyatlik.
A két egyformán ciklikus történetfilozófiai elképzelés között tehát lényegi elté­
réseket és különbségeket is láthatunk* Vico ugyanis egyrészt - némileg ellentmon­
dásba keveredve saját Verum et factum, convcrtuntur5elvével - feltételezi a világot
teremtő isteni akaratot, s Spenglerncl semmi hasonlóval nem találkozunk. Másrészt
nála az emberi történelemben az isteni gondviselés, bár közvetlenül nem avatkozik
a dolgok menetébe, fontos szerepet játszik, ugyanis a vad emberi természetet az
isteni igazságosság korlátozza, s ez utóbbi az emberi társadalom fenntartása miatt
múlhatatlanul szükséges* „Az isteni gondviselés ugyanis - írja -, amelynek szol­
gálatában áll a mindenhatóság, bizonyára oly könnyű utakon fejti ki törvényszerű­
ségeit, mint amilyenek az emberek természetes szokásai; s minthogy tanácsadója
a végtelen bölcsesség, azért annak, amit határoz, teljesen rendben kell lennie; és
minthogy célja a saját mérhetetlen jósága, ezért annak, amit elrendel, mindig m a­
gasabb rendű jóra kell irányulnia, mint amilyen az, amelynek megvalósítását ma-12*5

12 Lásd uo. Második szakasz, V1L axióma.

43 Lásd uo. Második szakasz, LXVI1. axióma.
44 Uo. 517. p.
15 Uo. 226-227. p.
 VICO ÚJ TUDOMÁNYA 85

guk az emberek akarják.”46További lényeges különbség, hogy míg Spengler valóban

több kultúra tanulmányozása után jut cl a körforgásos elmélethez, még ha ezekkel
nem is azonos mélységben foglalkozik, addig Vico lényegében a Római Birodalom
történetének mozgásformáit és törvényszerűségeit általánosítja, s rendkívül keve­
set mond az európai feudalizmusról és a kora újkori Európáról, más kultúrákról
nem is beszélve. Ennek ellenére vitathatatlan, hogy Vico Spengler előtt két évszá­
zaddal szakított az Európa-centrikus gondolkodással, azaz más kultúrák és népek
autentikus voltát sem kérdőjelezte meg, pontosabban csak azért írt többet a Római
Birodalomról vagy az európai középkorról, mert azt jobban ismerte, de hite és el­
mélete szerint a többi nép (zsidók, föníciaiak, szkíták, egyiptomiak, görögök) is
ugyanazokon a fázisokon mennek keresztül.47Azért sem beszélhetünk utánzásról,
epigonságról, mert Vico szinte semmit nem mond az európai kultúrák lényegi ösz-
szetevőiről, amely Spenglert messze kiemeli a kortörténészek és történetfilozófusok
közül, még ha egy kultúra lényegi elvének egy ősszimbólumra való redukálása túl­
zott leegyszerűsítésnek tűnik is. Ezzel szemben Vico axiómái nem többek időnként
érdekes, de legtöbb esetben lapos, vagy egyenesen félrevezető szubjektív történeti
bölcselkedésnél, túlzottan általánosító kijelentések (a mérsékel égöv népeinek lakói
kiegyenlített természetűek; Moszkva cárja renyhe embereken uralkodik) és eről­
tetett párhuzamok (a hűbériség, mint a római jog újjászületése stb.) sorozatánál.
De a vicói történetfilozófiai rendszer legnagyobb problémái nem is ezek, ha­
nem az a lényegi ellentmondás, ami a mű általános mondandója, illetve a könyv
bevezetésében és utolsó két fejezetében nyomatékkai kifejtett gondolat között fe­
szül, nevezetesen hogy hogyan lehet összeegyeztetni a népek ciklikus körforgá­
sán alapuló elméletet a mindent végső fokon meghatározó isteni gondviseléssel.
Feloldhatatlan ellentmondás húzódik ugyanis Vico történelmi megfigyelése, azaz
a történelem ciklikus körforgása, valamint normatív szemlélete között. Ezekben a
fejezetekben ugyanis azt fejtegeti, hogy a gondviselés teremtette a világot, továbbá
felhasználva az emberek szokásait végső tokon isteni módon szabályozza és irá­
nyítja azt. Másfelől ez az európai keresztény civilizáció minden lehetséges világok
legjobbika, hiszen ez a civilizáció boldoggá teheti az embereket mind a test örö­
meivel, mind a szellem és a lélek gyönyöreivel. „így - mint írja - emberi célokra is
a keresztény vallás a legjobb a világ valamennyi vallása között, mert egy kinyilat­
koztatott bölcsességet egyesít az ész belátásán alapuló bölcsességgel, s a filozófusok
leggondosabban kiválasztott tanítására cs a filológusok legmélyebb műveltségére
támaszkodik.”48 Továbbá magában foglalja a legmélyebb pogány filozófiákat, s há-

“ Uo. 234. p.
47 Lásd erről könyvének Kronológiai táblázatát. Bár a táblázatban néni szerepel, a szövegben többször
utal a kínai történelemre is.
“ Uo. 606. p.
86 A $ PENGI. ERI K É R D É S

rom nyelvet tudhat magáénak és művel, a legrégebbit, a hébert, a legműveltebbet,

a görögöt, s a legméltóságosabbat, a latint. De ha ez így van, akkor miért fog ez a
világ szükségszerűen elpusztulni, csak nem a gondviselés - tehetjük fel a kérdést -
akarja tönkretenni saját legtökéletesebb teremtményét?

DANYILEVSZKIJ GEOPOLITIKÁJA

Nyikolaj Danyilevszkij, az orosz geopolitikai gondolkodás 19. századi nagy alak­

ja egészen más úton jutott el a történelem ciklikus elméletéig, mint Spengler.49 ő t
ugyanis elsősorban nem a metafizikai-történetíilozófia problémák, hanem sokkal
inkább az ideológiai-politikai kérdések izgatták. Danyilevszkij is azon orosz gondol­
kodók közé tartozott, akiket mindenekelőtt Oroszország világban betöltött helye,
az oroszok történelmi hivatása és kulturális identitása érdekelt. S számára is, mint
oly sok más orosz író és gondolkodó számára, a viszonyítási pontot Európa jelen­
tette, talán azt is mondhatjuk kis túlzással, hogy ő sem tudott megszabadulni az
oroszok öröknek tűnő Európa-komplexusátóL Mint ahogy kétségkívül létezik ezzel
ellentétes komplexus is, nevezetesen az európai országok legtöbbjének oroszfóbiá­
ja. Danyilevszkij alapvető és originális munkája, az Oroszország és Európa először
1871-ben jelent meg Szentpéterváron.*0 A mű központi kérdése, hogy vajon miért
nem értik az európaiak Oroszországot, miért tekintenek rá ellenségesen, s miért tart-

Danyilevszkij életéről és munkásságáról lásd Bazsov (Pa^coB, Cepren MBaHOBmi: $>ttnoco(jiux

ucm opuu tí. >L jlaHune&CKQZö. MocKBa, 1997, MOPAH), Balujev (EanycB, Bopwc IleTpoBHH: C no-
pbi o cy d bő ax P occu u : H. & Jlan u n eecK u ü u eeo khuzü »P qccux u E e p o n a « ) és Szultanov (Cy/iia-
h o b ,K oncra h t h h BnKTopoBHH: C o n u a n b n a x (ftunocojm x fí. Jlan u n eacK ozo: K on^nuK m un-
m epnpem at^uü. CaHKT-PeTepóypr, 2001, CTTőrTY) monográfiáit. Bazsov könyve tartalmaz egy
historiográfiai áttekintést a Danyilevszkij jel foglalkozó irodalomról (5-19. p.), illetve egy kiLünő
áttekintő irodalomjegyzéket ugyanerről (199-204. p.). Mindhárom monográfia részletesen, filo­
lógiai alapossággal foglalkozik Danyilevszkij könyvének oroszországi fogadtatásával, valamint az
ezzel kapcsolatos vitákkal (N. N. Sztrahov, K. N. Leonlyev, V. Sz. Szolovjov, N. L Karejev, F, M.
Dosztojevszkij, P. A. Szorokin). Ezek elemzésétől itt most eltekintek. Danyilevszkij nyugati értel­
mezéséhez lásd MacMaster, Róbert E.: D anilevsky, a R u ssian T otalitarian ph ilosoph er Cambridge,
Mass., 1967, Ilarvard University Press.
50 flaHiíneBCKMM, Hmcojiají JlKOBJieiWH: P occu x u E opon a. Jh zn x a fia tcyjihmypbte u nomimtmecícue
om H otuenux C/taexHCKoeo M upa k TepMOHO-PoMancKOMy. CauKTneTepóypr, 1871, OóinecTBCHnafi
noHB3a. (Az általam használt kiadás: Mocitna, 1991, Knwra. Ez a kiadás a függelékben tartalmazza
N, N. Sztrahov cikkeit Danyilcvszkijről, illetve egy Vlagyimir Szolovjov val vitázó írását.) Magya­
rul részletek a műből lásd Siselina, Ljubov - Gazdag Ferenc szerk.: O ro szo rszág és E u ró p a . O rosz
geo p o litik a i szöveggyűjtem ény. Budapest, 2004, Zrínyi Kiadó, 71-144. p. Danyilevszkij politikai
írásainak, cikkeinek gyűjteménye: flammeBCKHM, HMKonaw JlKOBneBHH: CőopHUK n o m m u n ecK u x
u 3KOHOM.unecKux cm am eü . Ca merne Tepöypr, 1890, Politikai cikkeinek új kiadása: Samuién ckhji,
HiiKOJiaw ÜKOBJieijn^L: Topé noóedum exxM . lion u m im ecK u e cm am bu . MocKBa, 1998, Annp.
 DA NY IL EV SZ KI J GE OPOLITIKÁJA 87

jak egyrészt hódító államnak, amely szüntelenül kijjebb tolja határait, másrészt el­
maradt, műveletlen országnak, a fejlődést és a szabadságot folytonosan fenyegető
veszélynek. A könyv tetemes része ezt a két állítást kísérli meg különböző érvek­
kel cáfolni, több helyütt eredeti és szellemes módon, időnként figyelemre méltó
igazságokat megfogalmazva az orosz történelemről, időnként azonban túlzottan
elfogultan és elferdítve a történeti tényeket, mint ahogy az például a finn-orosz és
a lengyel-orosz kapcsolatok esetében ez egészen nyilvánvaló.51 Végeredményben
tehát Danyilevszkij ezen az úton jutott el a civilizációk (az ő terminológiájával a
kulturális-történelmi típusok) különbségeihez, valamint a történelem ciklikus fel­
fogásához. Ezen túlmenően őt természeti-biológiai érdeklődése is efelé hajtotta,
ugyanis az ekkor keletkezett darwinista-evolucionista nézetekkel szemben ő hatá­
rozottan a morfológiai érvek és módszertan felé hajlott.52
Most azonban bennünket nem ezek az egyébiránt fontos és izgalmas orosz törté­
neti és identitáspolitikai kérdések foglalkoztatnak, hanem az Európa-probléma. A fő
kérdés, hogy tudott-e Danyilevszkij valami újat és jelentősét mondani Európáról?
Elmélete kidolgozásakor abból a kétségkívül igaz megállapításból indult ki, hogy
Európa az oroszokat nem ismeri el övéinek, s minden bizonnyal ezen a jövőben sem
fog változtatni. Állításának szlávokra vonatkozó része, tehát hogy Európa nemcsak
az oroszokat, hanem a többi szláv népet sem ismeri el Európához tartozónak, aligha
támasztható alá érvekkel és tényekkel, különösen, ami a könyv megjelenése utáni
időket jelenti, de ezt természetesen Danyilevszkij nem tudhatta, hiszen ezt már nem
élte meg. A különböző birodalmakba betagolódott szlávok jövője ekkor, tehát a 19.
század közepén és második felében ugyanis még nyitott kérdés volt. Danyilevszkij
erre a politikai helyzetre és ideológiai kiindulópontra építi egész szlavofil-pánszláv
elméletét, nevezetesen hogy Oroszországnak kell megszerveznie a szláv népeket, és
vezető szerepet kell játszania ezeknek a népeknek Törökországgal, Németországgal
és az Osztrák-Magyar Monarchiával szembeni önállósodási törekvéseiben.53 Ezzel
természetesen azt is állítva, hogy a szláv országok és népek alapvetően különböz­
nek az európai országoktól, azok között tehát nincs sok keresnivalójuk, s ott min­
dig csak másodlagos szerepet játszhatnak. Danyilevszkij politikai céljai világosak:

51 Néhány példa a túlzó, elfogult érvelések közül: Oroszország sok elnyomást szenvedett cl a tatárok­
tól, svédektől, lengyelektől, német lovagrendtől, de ő senkit sem nyomott cl; nem gyarmatosított
és asszimilált népeket erőszakkal; elsősorban a finnek érdekét szolgálta az orosz uralom; Lengyel -
ország felosztásában nem az oroszok játszották a fő szerepet stb.
52 Lásd erről részletesen Bazsov munkájának 2. fejezetét (Előfeltevések, a kulturális-történ el mi típu­
sok elméletének genezise cs alapvető problémái). I. m. 69-127. p.
03 Danyilevszkij szlavofil elméletének van magyar vonatkozása is, ugyanis ő három nem szláv népet,
akik a szláv területbe úgymond beékelődtek, tehát a magyarokat, a románokat cs a görögöket ebbe
a szláv civilizációba integrálta volna. Lásd erről részletesen flaHMJieBCKMft: Bon Ha 3 a Bonrapnío, In
fope noóedumenxM... L m. 54-66. p.
88 , A SPF.NGT.F.TU K ÉRDÉS

azt szerette volna elérni, hogy a szlávok az oroszok vezetésével, de föderális alapon
megteremtsék a saját civilizációjukat, amelynek hasonlóan a hellénhez vagy az eu-
rópaihoz, önállónak kellene lennie, s hogy a szláv népek, azaz az oroszok, a csehek,
a szerbek, a bolgárok és a többiek úgy lennének részei ennek a kulturális-történelmi
típusnak, ahogy Spanyolország, Anglia, Németország vagy Franciaország részei az
európai civilizációnak. Ebből is látható, hogy Danyilevszkij szerint a legfőbb érték
egy nép, egy politikai közösség számára, ha kulturális-történelmi típussá vagy an­
nak szerves részévé válik, azaz civilizációt alkot, legyen annak formája egynemű
állam, egy lazább államközösscg vagy egy föderáció.54
Ezeket a politikai-ideológiai kérdéseket elemezve jutott Danyilevszkij arra a
következtetésre, hogy Európa alapvetően nem földrajzi fogalom, hiszen földrajzi­
lag nem Európa, hanem Eurázsia alkot egységet, ha úgy tetszik, Európa földrajzi­
lag csupán Eurázsia egyik félszigete, továbbá az Ural hegység, középső részeinek
átjárhatósága, illetve az Urál folyó jelentéktelensége miatt nem alkot természetes
határt Európa és Ázsia között. így tehát Európa semmiképpen sem földrajzi, ha­
nem kulturális és történelmi egység, mégpedig a germán-latin civilizáció kibonta­
kozásának színtere.55 Oroszország viszont nem része ennek a civilizációnak. „Nem
táplálkozott azoknak a gyökereknek egyikéből sem - mint írja amelyekből Eu­
rópa közvetlenül szívott magába éltető vagy ártalmas nedveket az általa lerombolt
ókori világ talajából, s nem táplálkozott azokból a gyökerekből sem, melyek a táp­
lálékot a germán szellem mélységeiből szívták fel. Nem alkotta részét Nagy Károly
újjáteremtett Római Császárságának sem, mely azt a törzset jelentette, amelynek
szétválásából nőtt ki Európa sokágú fája, nem volt része a teokratikus föderációnak
sem, amelyben (úgy Károly alatt, mint a lovagkor idején) szinte semmi nemzeti
sem volt, hanem egy általános európai formációt jelentett a szó szoros értelmében.
Azután, amikor beköszöntött az újkor, és kialakult a dolgok új rendje, Oroszország
megint csak nem vett részt a feudális erőszak ellen vívott harcban, amely a polgári
szabadságnak e harc által kivívott formáját biztosította. Nem harcolt a kereszténység
hazug formájának igája ellen (a hazugságnak, a büszkeségnek és a tudatlanságnak
eme terméke ellen, mely magát katolicizmusnak nevezi), és nem érezte szükségét
a vallási szabadság olyan formájának sem, amelyet protestantizmusnak nevezünk.
Nem ismerte Oroszország a skolasztikának sem az elnyomását, sem a nevelő hatá­
sát, és nem termelte ki azt a gondolatszabadságot sem, amely megteremtette az új
tudományt; nem élt azokkal az eszményekkel, amelyek a művészet germán-latin

M Ennek konkrét formája Danyilevszkij szerint a történelmi körűimérvektől fiigg, Lásd erről részle­
tesen könyvének 5. fejezetét (A kulturális-történelmi típusok és változásuk vagy fejlődésük néhány
törvénye).
55 Ezt a gondolatot vette át Danyilevszkij tői Nyikolaj Trubeckoj, illetve az Eurázsia-gondolat többi
képviselője. Lásd erről részletesen a könyv Az oroszok és Európa fejezetét.
 ÜANYÍI.KVSZKJJ GEOPOLITIKÁJA 89

formájában öltöttek testet. Egyszóval sem az európai jóhoz, sem az európai rossz­
hoz nincs köze; hogy is tartozhatna akkor Európához? Sem az igazi szerénység,
sem az igazi büszkeség nem engedi, hogy Oroszországot Európának tekintsük,”56
A történelmi érvek mellett azonban geopolitikai indokot is számba vesz, tudniillik,
hogy Oroszország már méreténél fogva is felborítana bármiféle európai hatalmi
egyensúlyt, ha egyszer bekerülne Európába.*7Ezért - mondja - Európának mindig
is érdeke volt és marad, hogy vagy Oroszországot minden lehető eszközzel kisebb­
re szabja, vagy ha ez nem lehetséges, akkor kívül tartsa Európán.
De ha Oroszország nem része az európai civilizációnak, akkor micsoda való­
jában? Danyilevszkij eredendően ezt a feladványt akarta megoldani, s ezeken a
politikai-ideológiai és Oroszország identitását érintő kérdéseken keresztül jutott
el egyrészt a civilizációk körforgásán, ciklikus mozgásán alapuló elméletéhez, más­
részt kultúrtipológiai rendszeréhez, fél évszázaddal megelőzve Spenglert. Szerinte
ugyanis minden népnek és civilizációnak meghatározott idő és élettartam adatott,
s a megrokkant, elaggott, dolgát bevégzett népeknek le kell lépniük a történelem
színpadáról.58 A fejlődés tehát nem Európa kiváltsága, mint ahogy a pangás sem
Ázsiáé, azaz a virágzás, fejlődés, pangás, hanyatlás egy nép vagy egy civilizáció éle­
tének nem állandó jellemzője, csupán azt jelzi, hogy az illető nép kifejlődésének,
történelmének mely fázisában, ciklusában található éppen. Más szavakkal: minden
civilizációnak van őstörténete, középkora és újkora. A szükségszerűen bekövetkező
hanyatlásnak jól látható jelei vannak, de ez nem a külső körülmények miatt követ­
kezik be, hanem a belső kimerülés miatt Arra a kérdésre, hogy melyek e romlás
végső okai, Danyilevszkij egy biológiai-élettani metaforán túl, nevezetesen hogy
mindennek van kezdete, virágzása és elhalása, nem adott pontos választ, még olyan
bizonytalant sem, mint Spengler (az ősszimbólumok törvényszerű kimerülése).
Spenglerhez hasonlóan ő sem hitt az emberiség Európa~centrikus> unilineáris fej­
lődésében, s ö is tagadta, hogy lenne egységes és általános emberi civilizáció, sőt
ilyen létrejöttét egyrészt lehetetlennek, másrészt nem kívánatosnak tartotta. „Á l­
talános emberi civilizáció - mint írja - nem létezik, és nem is létezhet. Mert az
csak egy képtelen és egyáltalán nem kívánatos tökéletlenség lenne. Általános em­
beri civilizáció, amihez csatlakozni lehetne, szintén nem létezik, és nem létezhet,
mivel ez elérhetetlen ideál, jobban mondva olyan ideál, amit csak minden, sajátos
tevékenységében az emberiség történelmi életét a múltban, a jelenben cs a jövő­
ben megjelenítő kultúrál is-történél mi típus következetes vagy közös fejlődésével
érhetnénk el.*59A világtörténelem addigi kultúrál is-történelmi típusait, civilizációit

üaHMJieBCKwíí: Poccux u Eepona. . . I. m. 59-60. p.

57 Uo. 399-400. p.
Lásd erről részletesen a könyv 4, fejezetét (Azonos-e az európai civilizáció az általános emberivel?).
59 ftaHM7ieBCKfiK: Pocaui u Eepona... I. m. 124. p.
90 A SPENGLERI K É R D É S

(egyiptomi, kínai, asszír-babilóniai, kaldeus vagy ősszemita, indiai, iráni, zsidó, gö­
rög, római, újszemita vagy arab, germán-latin vagy európai, mexikói és perui) bár
sorra veszi, s ezzel megalapozza a történeti-kulturális tipológia tudományterületét,
de részletes bemutatásuktól eltekint. Inkább csak példaként, illusztrációként hasz­
nálja őket, hiszen érdeklődése nem ezekre irányul, hanem csupán az európai és az
orosz (szláv) civilizáció közötti viszonyra, pontosabban ellentétre,60 Hogy végül ki­
mondhassa fő tételét, nevezetesen hogy az európai civilizáció leszálló ágba került>
míg az orosz (szláv) most kezd emelkedő pályára állni, s betölteni igazi hivatását,
Danyilevszkij könyvében egy egész fejezetet szentel annak a kérdésnek a tisztá­
zására, hogy vajon hanyatlik-e, vagy még pontosabb fordításban: korhad-e, rothad-e
Európa.6' Ebben az esetben is biológiai-élettani metaforára alapozza elméletét, azaz
mint a növények vagy az emberi élet esetében van a folyamatnak egy kiindulási
pontja, születése, s van zenitje, ami után lassan fogyatkozni, visszaesni, apadni kezd
az illető szervezet. Szerinte Európa a csúcspontot a 16. és a 17. században érte el,
ami egyes népek esetében, mint például a németeknél a harmincéves háború kö­
vetkezményeként később jelentkezett A 19. században azonban Európában már
kétségkívül beköszöntött az ősz, ő csupán azt nem tudta megmondani pontosan,
hogy ez Európának a korai vagy a késői ősz időszaka.62
Bár ő is felveti, hogy a történeti analógiákon alapuló módszer alkalmas lehet a
civilizációk összevetésére, ennek ellenére csak ritkán él az összehasonlítás módsze­
rével, s Spenglerrel ellentétben közel sem használja ki az ebben rejlő lehetőségeket
Bár azt is többször megemlíti, hogy valamennyi civilizációnak van ősi, középkori
és újkori történelme, ezt a gondolatot sem fejti ki részletesen, $ alig utal az esetle­
ges analógiákra.
Danyilevszkij Spenglertől eltérően nem tartotta ezeket a kulturális-történelmi
típusokat teljesen egyenrangúaknak. Ő ugyanis amellett érvelt, hogy az alapelvek
azonossága mellett minél sokszínűbbek, minél függetlenebbek az azt alkotó népek,
annál gazdagabb egy civilizáció. így ő az addigi történelem legteljesebb, legtökéle­
tesebb civilizációinak a görögöt és az európait vélte. A sokszínűséget úgy is értette,
hogy a kultúra hány oldalát vagy szféráját uralták. Szerinte ugyanis voltak egyalap-
zatú civilizációk, nevezetesen a zsidó (vallás), a görög (a szőkébb értelemben vett
kultúra) és a római (politika). A germán-latin kulturális-történelmi típust kettős
alapzatának, azaz politikainak és kulturálisnak tartotta. Nagyra értékelte ugyanis,
hogy az európai népek képesek voltak egyszerre megteremteni az állami főhata­
lomnak és az egyének belső szabadságának a szintézisét, valamint méltányolta a

4,0 A típusokról részletesen lásd flaHKJieBCKHH: Poccvm u E o p o n a I. in. 88-90. p.

Lásd könyvének 7. fejezetét: THMeT rvl 3ana.cc? Uo. 162-172. p,
63 í(aHw;ieBCKWH: Poccusi u Eepona... I. m. 172. p.
 DANYILEVSZKIJ GEOP OL IT IK ÁJ A 91

kulturális szférában Európa tudományos és ipari teljesítményét.63 Danyilevszkij ab­

ban is reménykedett, hogy a szláv civilizáció fogja megteremteni a világtörténelem
első négyalapzatú (vallási, kulturális, politikai, társadalmi-gazdasági) civilizációját.
Ezen túl nézete szerint a kulturális-történelmi típusokat létrehozó népek mellett
voltak nagy pusztító népek is (hunok, mongolok, törökök), illetve olyan népek,
amelyek csupán etnográfiai anyagként' szolgáltak a civilizációt létrehozók számára.
Van azonban még egy jelentős különbség a danyilevszkiji és a spengleri törté­
nelemfelfogás között. Danyilevszkij ugyanis nem tartotta ezeket a civilizációkat
önmagukba zártaknak, hermetikusan elkülönülteknek, mint ahogy azt Spengler
tette. Bár ő is azon a véleményen volt, hogy az egyik civilizáció kulturális alapjai
nem adhatók át egy másiknak, mert ezek sajátosak, egyediek (szamobitnoszty),
minden kulturális-történelmi típusra jellemzőek, azaz minden civilizáció maga
dolgozza ki azokat (3. törvény), de ő Spenglerrel ellentétben hitt a kultúrák közöt­
ti kölcsönhatásban vagy gyarmatosítás, vagy 'beoltás', vagy pedig kulturális javak
átvétele útján, sőt szerinte az egyik civilizáció általában épít az előzőek tapaszta­
latára.64 Ebből a szempontból tehát az ő történelemfeifogása és értelmezése jóval
reálisabb, a valósághoz közelebb álló, s a történeti tényekkel sokkal inkább alátá­
masztható, mint Spengi éré.
Bennünket azonban most sokkal jobban izgat, mit is mondott Danyilevszkij az
európai civilizáció lényegi összetevőiről? Már a fentebb mondottakból is kikövet­
keztethető, hogy ugyancsak kritikusan szemlélte az európai, az ő értelmezésében a
germán-latin kultúrát. Legfontosabb kritikai megállapítása arra vonatkozik, hogy
az európai civilizáció magát tekinti a világtörténelem középpontjának, azaz a leg­
több nyugati gondolkodó történetszemlélete lényege szerint unilineáris és Euró­
pa-központú. Ám ezek a teóriák igyekeznek elleplezni a sötét valóságot: Európa
mindent a saját szemüvegén keresztül néz, mindent a maga képére kíván gyúrni,
s mindenből hasznot akar húzni. Az európai gyökerű kozmopolitizmus és békete­
remtő vágy csupán szemfényvesztés, álca, mivel Európa a germán-latin szellem vi­
lágméretű elterjedésétől, azaz saját magától várja a világ megváltását. Danyilevszkij
ezzel magyarázta azt az előbbiekben felvetett dilemmát is, miért viszonyul Európa
ennyire ellenségesen Oroszországhoz. Úgy látta ugyanis, hogy bár az orosz világ
látszólag puha és lágy, de lényegét tekintve pontosan az ellenkezője igaz: tömör,
szilárd és kemény, amelyet Európának eddig nem sikerült feltörnie, asszimilálnia,

63 Uo. 479. p.
04 Lásd erről részletesen könyvének 5. fejezetét. Ebben a fejezetben az említett 3 törvény mellett még
négyet állít fel: népek olyan csoportja, amely nyelvileg közel áll egymáshoz kulturális-történelmi
típust alkothat, ha képes a fejlődésre; a civilizációhoz szükséges, hogy az azt alkotó népek politikai
függetlenséggel rendelkezzenek; csak akkor teljes és sokszínű egy civilizáció, ha nem nyeli el őket
valamely nagy politikai egység; egy civilizáció kifejlődése és növekedése meghatározhatatlan idejű,
virágzása azonban rövid, és ez teljességgel kimeríti az erejét. Uo. 91-95. p.
92 A $13K N G I U KÉRDÉS

mivel Oroszországnak megvan a nagysága és ereje ahhoz, hogy önálló, Európától

független eletet éljen. Szerinte ez a germán-latin frusztráció gyökere, tehát hogy
Európa nem tud mit kezdeni az orosz világgal, s ez az oka Oroszország rossz szín­
ben való feltüntetésének és teljes elutasításának. „Pontosan ez a tudatalatti érzés
- írja -, ez a történelmi ösztön kényszeríti Európát arra, hogy ne szeresse Orosz­
országot. Hová lesz a tárgyilagosság, aminek Európa, de különösen Németország
amúgy sincs bővében, amikor idegen nemzetiségekről van szó? Számára minden,
ami eredeti orosz vagy szláv, megvetésre méltó, és kiirtása a civilizáció legszentebb
kötelessége és igazi feladata. A gemeiner Russe, Bartrüsse a legnagyobb megve­
tést fejezi ki az európai emberek, s különösen a németek nyelvében. Az orosz az ő
szemükben csak akkor formálhat jogot az emberi méltóságra, ha már elvesztette
nemzeti jellegét”656Danyilevszkij szerint Európának csupán annyira van szüksége
Oroszországra, hogy az európai civilizáció hordozója legyen, és ezeket az értékeket
és érdekeket közvetítse kelet télé. Kelet alatt természetesen nem Törökországot, a
Baltikumot vagy a Balkánt értve, mivel ezek német, illetve osztrák-magyar felség-
területeknek számítottak, hanem Közép-Ázsiát.
Danyilevszkij szerint az addig létezett civilizációk közötti különbségek három
tényezőre vezethetők vissza: az etnográfiai jellegzetességekre, amelyek a népek lel­
ki alkatának sajátosságaiban fejeződnek ki; a népeket vezérlő magasabb erkölcsi
értékekre; s végül a népek földrajzi körülményeire és történelmi nevelödésük fel­
tételeire. Mi jellemzi tehát ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével az eu­
rópai civilizációt? Danyilevszkij szerint a germán-latin civilizáció lelki alkatának
domináns jellemvonása az erőszakosság (Gewaltsamkeit), azaz saját európai gon­
dolkodásmódjának ráerőszakolása másokra. Az európai történelem minden meg­
nyilvánulásában ezt az erőszakosságot véli felfedezni, a vallási türelmetlenségtől
a határtalan, korlátot nem ismerő szabadságig, az arisztokratizmustól a népek el­
nyomásáig.60 Danyilevszkij ebben az erőszakosságban látja a nyugati (katoliciz­
mus és protestantizmus) és a keleti egyház (ortodoxia) közötti alapvető különb­
séget >,A középkor első századaiban - írja - a Nyugaton uralkodott tudatlanság,
és a karakternek az az erőszakossága, amely minden despotizmusnak az alapja; az
erőszakosság, mely azt tartja, hogy az egyéni, a magánvélemény szentesítéséhez és
hitelesítéséhez elégséges, hogy az a mi véleményünk. A Kelettel való tanácskozás
a nyugati papság szemében a megalázkodással ért volna fék Ily módon a rész - a
Nyugati Egyház - elrabolta, elbitorolta az erőszak aktusával az egésznek - az Egye­
temes Egyháznak - a jogát. Ebben alapjában véve a pápák ártatlanok voltak.”67 S ezt
az erőszakosságot fedezi fel Danyilevszkij a nyugati egyházak későbbi történetében

65 JlaHPDieBCKHH: Poccux u Eepona... I. m. 52-53. p.

66 Ezek részletes leírását lásd könyvének 8. fejezetében (A lelki alkat különbségei).
67 űaHHneBCKMft: Poccux u Eepona... I. m. 181. p.
 DANYU.JpVSZK.rj GE OPOLITIKÁJA 93

is (a hit erőszakos terjesztése, az eretnekek üldözése, Szent Bertalan-éj, jezsuiták,

inkvizíció, protestáns vallási türelmetlenség stb.), továbbá a gyarmatosítás egész
históriájában, végül a modern európai történelemben, a szabadság, az egyenlőség
és a testvériség karddal való terjesztésében, valamint a kapitalista ipar és kereske­
delem napi gyakorlatában. Ezzel az erőszakos lelki alkattal veti össze Danyilevszkij
az orosz ortodoxia alapvető vallási türelmességét, valamint az oroszok területi ter­
jeszkedésének lényegi másságát, azaz Oroszország viszonyának eltérő voltát a tőle
függő népekhez. „Az orosz népkarakternek a népélet legfontosabb ünnepi pillana­
taiban megmutatkozó fentebb bemutatott vonásából azt a következtetést vonhat­
juk le - írja - , hogy az orosz nép 1Ö rugója, mozgatócrcje nem az érdek, hanem a
belső erkölcsi tudat, mely lassan érlelődik lelki organizmusában, de teljes mérték­
ben eltölti őt akkor, amikor eljön az ideje a külső, a gyakorlati megmutatkozásnak
és megvalósításnak”68Ezen túlmenően Danyilevszkij is kiemelte az orosz népi élek
közösségi jellemvonását, szemben az európai individualizmussal valamint az orto­
dox pravoszláv vallás eltérő vonásait mind a katolicizmustól, mind pedig a protes­
tantizmustól.69 S azt is éles szemmel vette észre, hogy ellentét húzódik az egyének
politikai szabadsága valamint aközött, hogy jelentős tömegek megvannak fosztva
a földtől, illetve a tulajdontól
Danyilevszkij tehát lényegében ugyanarra a következtetésre jutott, mint Speng-
ler. Az emberi történelem végeredményben kultúrkörökben, kultúrtípusokban, ci­
vilizációkban játszódik le, s ezek ciklikus jellegűek, azaz egyik sem tart örökké. Az
ő kiindulópontja azonban, s ez nagymértékben csökkenti elmélete több pontjának
érvényességét, alapvetően ideologikus, politikai szempontból pedig egyoldalú és
elfogult volt. Ez vonatkozik mindenekelőtt az orosz vezetésű szlavoíil-pánszláv
elméletre, amely már a 20. században is az eszmék lomtárába került, de a 21. szá­
zadra teljesen elvesztette relevanciáját. Részben igaz ez a megállapítás Oroszország
cs Európa viszonyára is, de csak részben, hiszen azt nem tudhatjuk, hogy az orosz
civilizáció előtt milyen jövő áll, s ugyancsak csak sejtéseink lehetnek Európa ki­
látásaira és sorsára nézve is, hiszen a jövő mindig döntés kérdése is, azaz választás
jó, kevésbé jó vagy éppenséggel rossz utak között. Danyilevszkij azonban helyesen
látta az Európa-centrikus és unilineáris történetszemlélet egyoldalúságait, s ennek
következtében tarthatatlanságát. S ugyancsak pontosan észlelte az európai törté­
nelem bizonyos jellegzetességeit (erőszakosság, felsőbbrendűség-tudat, túlzottan
érdek vezérelte politikai gyakorlat, túlhajtott individualizmus), jóllehet ezeket a
kétségkívül meglévő vonásokat démonizálta, s az ellenkező előjelű tényeket nagy­
részt figyelmen kívül hagyta. Azt mindenképp a javára írhatjuk, hogy erős ideoló­
giai-politikai elkötelezettsége ellenére felismerte az európai civilizáció vitán felül*

** Uo. 195-196. p.
b9 A vallási különbségekről lásd könyvének 9. fejezetét (Hilvallási különbségek), Uo. 199-219. p.
94 A SHLNGLI-RI KfiRDÉS

álló értékeit és érdemeit, mint a politikai föhatalom és az egyéni szabadság össze­

egyeztetésének sikeresnek mondható kísérlete, vagy a szintén vitán felül álló tudo­
mányos-kulturális teljesítmény

TOYNBEE TÖRTÉNETFILOZÓFIAI KÍSÉRLETE

Arnold Toynbee Spenglert példának tekintette, s egyben hatalmas kihívásnak, azaz

számára ő volt a meghaladni kívánt mester.70Ami az empirikus tény- és tudásanya­
got, a történelmi ismeretek pontosságát és mélységét illeti, Toynbee lélegzetelállító
és gigantikus kísérlete mindenképpen sikeresnek mondható, s ez Toynbee-1 ebben
a vonatkozásban kétségkívül Spengler fölé emeli.71 Ahogy azonban Spengler élet­
műve értékének végső soron nem ez a mércéje, hiszen az Untergang sem alapvetően
empirikus történeti mű, úgy Toynbee nagyszabású vállalkozásának kvalitását sem
elsősorban a történeti ismeretek mennyisége és minősége dönti el, mivel az ő ese­
tében is mindenekelőtt egy grandiózus történeífdozófiai kísérletről van szó, amely
az egyetemes emberi történelem értelmezésére, valamint mozgásformáinak meg­
határozására és magyarázatára irányult. Ha tehát történetfilozófiai koncepciójukat,
illetve egy adott civilizáció lényegi vonásainak meghatározását, értelmezését és be­
mutatását vetjük össze, akkor ez az elsőbbség már korántsem áll ilyen szilárd lába­
kon, Toynbee ugyanis fő művében A Study ofllistory első hat kötetében, amely a
harmincas években jelent meg, huszonegy civilizációt elemzett a spenglerinél össze­
hasonlíthatatlanul nagyobb történelmi anyagot mozgatva, s szemben Spenglerrel, az
egymással érintkező civilizációk egymásra hatását is hatalmas erudícióval és eredeti
meglátások tömegével mutatta be.72A teljesen kifejlődött civilizációk mellett figycl-

7fl Lásd Toynbee önéletrajzi jellegíi és interjúköteteit: janus at Seventy-Jive. London, 1964, Oxford UnL
versity Press; Acquaintances, London, 1964, Oxford University Press; Experiences. London, 1969,
Oxford University Press; Surviving the Future. London, 1971, Oxford University Press; Toynbee
on Toynbee. A Conversation belween Arnold /, Toynbee and G. R . Úrban, New York, 1974, Oxford
University Press; illetve William H. Mcneill biográfiáját (Arnold l Toynbee: A Life. Oxford, 1989,
Oxford University Press).
71 Toynbee, Arnold J.: A Study ofHistory: 1-Xli. London, 1934-1961, Oxford University Press. Az első
hat, illetve a következő négy kötetből D. C. Somérvéi 1készített egy kétkötetes öszegzést (A Study of
History; Abridgement ofvols. 1-6. London, 1947, Oxford University Press; Abridgement ofvols. 7-10.
London, 1957, Oxford University Press). E. W. E Tomiin pedig egy egykötetes (Arnold Toynbee.
A Selectionfrom his Works. Oxford, 1978, Oxford University Press) válogatást állított össze művei­
ből. A mű fogadtatásának bibliográfiáját a 12. kötet (Reconsiderations) tartalmazza (680-690. p.).
Magyarul: Arnold J. Toynbee: Válogatott tanulmányok. Budapest, 1971, Gondolat.
72 A civilizációk táblázatos felsorolását lásd D. C. Somervell ed,: Study ofHistory Abr. . . L m . Table V.
A civilizációk közötti térbeli kapcsolatok részletes elemzését lásd A Study ofllistory... I. m. V ili.
köt. 88-732. p.; valamint a Somervell szerkesztette összegzés 2. kötetében (i. ni. 144-240. p.).
 T O Y N B E E T Ö RT ÉN ET FI LO ZÓ PI AI KÍSÉRLETE 95

met fordított a 'fejlődésükben megtorpant’, illetve az 'életképtelen civilizációkra is.

S Toynbee nemcsak az egy időben létezett civilizációk egymásra hatását mutatta ki
meggyőzően, amely Spenglernél - koncepciójából következően - teljes mértékben
hiányzott, hanem az úgynevezett szellemi reneszánszokat is, amelyeket Spengler
elméletének egyoldalúsága és fogyatékosvsága miatt nem tudott megmagyarázni.
A reneszánsz jelenségét ugyanis Toynbee úgy értelmezte, mint az időben egymástól
távol eső, közvetlen kapcsolatban nem lévő civilizációk egymásra hatását.73 Fő m ű­
vének az ötvenes években megjelenő újabb köteteiben (7-12. kötet), amelyekben
már figyelembe vette a korábban mások által megfogalmazott kritikákat már más
elvek szerint csoportosította az első hat kötetben tárgyalt civilizációkat, s azokat
újakkal is bővítette, de ami ennél sokkal fontosabb időközben a szerző koncepció­
ja is több helyütt módosult, s nem is mindig lényegtelen pontokon.74 Ez részben
vonatkozik Európa-képére is, következésképpen ezeket a harmincas és az ötvenes
évekbeli elméleti elmozdulásokat a továbbiakban mindig figyelembe kell vennünk.
Toynbee Spenglerhez hasonlóan úgy vélte, hogy az emberi történelmet legin­
kább az egymást váltó vagy az egymás mellett élő civilizációkon keresztül lehet meg­
ragadni és bemulatni. S ugyanúgy, mint Spenglernél, nála is a civilizációk egymást
követő fázisokon mennek keresztül: a genezis, a növekedés, az összeroppanás, és
végül a felbomlás. De Spenglerrel ellentétben nála nem a kultúrát meghatározó ős­
szimbólumok játsszák a főszerepet, hanem a 'teremtő kisebbségek’, akik lelkében
ott lobog a 'teremtő erő' s a tömegek, az ő terminológiájával a proletariátus, csak
ezt a kisebbséget utánozza.75 A teremtő kisebbségek és az utánzás, a mimézis tehát
a legfontosabb fogalmak közé tartozik Toynbee történetfilozófiai szótárában. Ez
a két történeti jelenség együtt teszi lehetővé egy civilizáció virágzását, s ha össz­
hangjuk megbomlik, akkor az adott civilizáció krízisbe kerül. De ha a két jelensé­
get hierarchiába kell állítani, akkor a kettő közül mégis a teremtés, illetve a terem­
tő kisebbség játssza a fontosabb szerepet „Ahol nincs teremtés - írja fő művének
negyedik kötetében -, nincs mimézis. Ha a dudás elveszti ügyességét, nem tudja
táncra perdíteni a sokaságot; és ha dühében vagy félelmében kiképző őrmesterré
vagy rabszolgahajcsárrá válik, s fizikai erőszakkal akar kényszeríteni egy népet,
melyet - érzi - nem vezethet tovább a régi mágneses erejű bűbájjal, csak annál
biztosabban és hamarabb teszi tönkre saját célját. Mert követői csak elbágyadtak
és lemaradtak tőle, mikor a mennyei muzsika elnémult, de a korbács első csípé­
sére aktív lázadókként fognak felébredni”76 A teremtő erőt a tour de force, azaz a

Toynbee reneszánsz értelmezését és történeti példáit lásd A Study ofHistory... I.m . IX. köt. 1-166. p.
74 A civilizációk újabb listáját cs csoportosítását lásd A Study of History... I. m. XII. köt. XVIII. fej.
(A re-survey of civilizations) 546-561. p.
Lásd erről részletesen Toynbee: A Study ofHistory. .. I. m. I. köt. II. fej. (The gencscs of civilization)
183-204. p.
76 Toynbee: A Sludy ofHistory... I. m. IV. köt. 5. p.
96 A SPENGLERI K É R D É S

hatalmas erőt igénylő tettek vagy az élan vitáig azaz bizonyos, véletlen alapján ki­
választott emberek roppant életereje és lendülete biztosítja.
A primitív társadalmak civilizációkká válásának folyamatában, illetve a civili­
zációk fennmaradásában Toynbee szerint nem az intézmények megléte vagy fej­
lettségi foka, nem is a munkamegosztás elért szintje a meghatározó, hanem ez a
teremtő kisebbség, amely a külső és az adott közösség belső kihívásaira (challenge)
megfelelő választ (response) ad. A teremtő kisebbség és a mimézis mellett tehát ez
a két fogalom is kulcsszerepet játszik történetfilozófiai, vagy ahogy ő nevezte méta-
históriai rendszerében.77 Maga a kihívás az emberi közösseget több helyről érheli,
lehet fizikai, lehet földrajzi-környezeti, lehet klimatikus, de lehet emberi is. A ki­
hívásnak kellő mértékűnek kell lennie, tehát nem lehet túlságosan gyenge, ínért
akkor elmarad a válasz, de nem lehet túl erős sem, mert akkor megbénítja a választ
adni akaró egyént vagy kisebbséget Amikor Toynbee például a görög civilizáció
sikerességének okait elemzi, akkor arra a következtetésre jut, hogy a görög csodát5
három helyes válasz tette lehetővé: a minószi civilizáció összeomlását követő káosz
után kialakult új rend, azaz a poliszok és az intenzív földművelés kialakult rend­
szere; a túlnépesedés problémájára adott válasz, azaz a kivándorlás; végül a szolóni
válasz a politikai berendezkedés mikéntjére. S a görög civilizáció hanyatlását és
bukását viszont az okozta, hogy egy kitüntetett pillanatban rossz válasz született a
kihívásra, tudniillik nem tudott létrejönni egy városállamközi politikai keret egy
alapvetően városállamközi gazdasági kihívásra/8
A toynbee-i kihívás-válasz koncepciónak óriási előnye a spengleri ősszimbó­
lum-elképzeléssel szemben, hogy egyrészt rendkívül rugalmasan kezelhető, s jó l
használható segédeszközt ad a történész kezébe. Rgyben ez is a hátránya, hiszen
szinte csábít a bonyolult történeti folyamatok leegyszerűsítésére, továbbá nagy
adag szubjektivitást visz a történetírásba, mivel a történész maga dönti el, mi a
fontos kihívás, s mi nem az. S végül könnyen vezethet a történelem közhelyes ér­
telmezésére, Másrészt viszont kétségkívül az is az előnye, hogy a túlzottan determi­
nisztikus spengleri rendszerrel szemben nagyfokú szabadságot biztosít az egyének
számára, hiszen alapvetően a kihívásra adott választól, azaz a saját döntésünktől
függ egy közösség jóléte vagy fennmaradása. Toynbee a társadalmat nem organiz­
musnak látta, mini Spengler, továbbá nem mechanizmusnak, s nem személynek,
hanem kapcsolatnak vagy még inkább kapcsolati hálónak, amely egyének, sze­
mélyek között köttetett. Ez a megközelítési mód egy szélesebb értelmezési keretet
biztosított történetírása és történetfilozófial gondolatai számára annál, mintha a
társadalmakat csupán személynek, organizmusnak vagy pusztán mechanizmus­
nak tekintette volna.

77 A. fogalom értelmezéséhez lásd. Toynbee: A Study ofHistory... I. m. XIT. köl. 254-263. p.

Uo, III. köt. 112-122. p.
 T O Y N B E E TÖin'KNKTRJlOZÖFIAI KÍSÉRLETE 97

Már a fentiekből is világosan kitűnik, hogy Toynbee történetfilozófiája alap­

vető pontokon különbözik Spenglerétől. Toynbee nem hitt a 'kultúra lelke’ típusú
megközelítésekben, továbbá Spengler alapvetően determinista-fatalisztikus felfo­
gásával szemben a döntési szituációnak és lehetőségnek a behozatalával nagyfokú
szabadságot biztosított az ember és a közösség számára, s ez a folyamatok végét,
azaz a történeti jövőt kiszámíthatatlanná és előre megjósolhatatlanná tette. Ebből
következik, hogy minden olyan kritika, amely szerint Toynbee csupán Spengler
epigonja, alapvetően téves megítélésen alapszik. Ez a szemléleti különbség még
tovább növekszik, ha a fejlődés fogalmát vagy a nyugati civilizáció előtt álló jövő
kérdését vizsgáljuk. Mint ahogy a fentiekben láttuk, Spengler a különböző kultú­
rák egyenrangúságát és egyenjogúságát vallotta, így a történelemben fejlődést nem
látott, csupán az egyes kultúrák körkörös mozgását, amelyek ugyanazt az utat jár­
ják be, s a végén szükségszerűen elbuknak. Danyilevszkij már különbséget tett
ezek között a kulturális-történelmi típusok között az alapján, hogy az egyes kul­
túrák mennyire sokszínűek, az illető civilizáció hány szférában mutat fel eredeti
kulturális teljesítményt, $ az ebben részt vevő népek mennyire függetlenek. Toyn­
bee fejlődéskoncepciója alapjaiban tér el ezektől az elgondolásoktól. Kis túlzással
talán azt is mondhatjuk, hogy Toynbee megkísérelte visszacsempészni egyrészt a
fejlődés, másrészt az emberi szabadság gondolatát Spengler determinisztikus, kul­
túrkörökön alapuló rendszerébe. Jól látható ez a kísérlet már Toynbee korai szikla-
pad-elméletében (ledge) is, azaz abban az elképzelésben, amely szerint a kultúrákat
létrehozók időnként egy sziklakiszögellésben megpihennek, mielőtt nekivágná­
nak az újabb szakaszoknak. „Ha hasonlattal élünk - írja a primitív társadalmak
olyan emberek, akik bénultan fekszenek egy hegy oldalában a sziklapadmalyon;
alattuk szakadék, fölöttük meredély; e hasonlatban a civilizációk az efféle »efeszo-
szi alvók« olyan társai, akik éppen talpra álltak és nekiindultak, hogy a meredek
sziklafalat megmásszák; míg mi a magunk részéről megfigyelők vagyunk, csak a
sziklapadmalyt látjuk, és fölötte a meredélyt, s amellett csak az adott pillanatban
érkeztünk a színhelyre, épphogy csak felmérve a különböző emberalakok helyze­
tét és mozgását.”79 Ez az általános metafora határozottan jelzi Toynbee alapvetően
evolucionista elgondolását, még akkor is, ha ebben a folyamatban lehetnek meg­
rekedések, stagnálások vagy egyenesen visszacsúszások, visszaesések. S kifejezet­
ten egyetértőén idézi mind Herbert Spencert, aki szerint az emberi elme mindig
új és magasabb szintű egységre, integrációra törekszik, amely nagyobb, gazdagabb
és szervezettebb az előzőnél, mind pedig Saint-Simon elképzelését az organikus
és kritikus, dinamikus korszakok váltakozásáról.80 A harmincas években azonban

n Uo. I. köt. 192-193. p.

fi0 Részletesen lásd uo. 197-204. p. Toynbee ebben a vonatkozásban idézi még Kmpedoklész elkép­
zelését a szerelem és gyűlölet ritmusáról, valamint a kínai jin-jang szimbólumokról
98 A SP ENGLERI K É R D É S

még alapvetően osztotta Spengler elképzelését a kultúrák, civilizációk egyenrangú­

ságáról és szükségszerű bukásukról Az ötvenes években három ponton is változta­
tott eredeti koncepcióján* Először is megkülönböztetett első, második és harmadik
nemzedékbeli civilizációkat, amelyek között fejlettségbeli különbségeket látott, s
e két utóbbinál kitüntetett figyelmet fordított arra, hogy ezek melyik előző civili­
zációtól származtak. lémánknál, tehát Európánál maradva az első nemzedékben
ősök nélküli civilizáció a minószi volt, ebből származott a hellén (miközben a Szí­
riái is ebből eredt), s a helléntől származott a nyugati civilizáció (miközben a hel­
lén az ortodox-keresztény civilizációknak, azaz a kis-ázsiainak és az orosznak is
őse volt). Másodszor, az ötvenes években a vallások, illetve az egyetemes egyházak
történelemben játszott szerepét is lényegesen átértékelte*81 Ekkor ugyanis már nem
a civilizációkat, hanem ezeket a magasabb rendű vallásokat tartotta az egyetemes
történelem legfontosabb jelenségeinek. Ezek szerinte a második és a harmadik
nemzedékbeli civilizációk között egyfajta összekötő szerepet játszottak, azaz a ke­
reszténység példáját idézve, az antik civilizáció értékeit a kereszténység vitte át a
nyugati civilizációba. Ezzel tehát Toynbee egy egészen speciális, egyedi és eredeti
történetfilozófiai konstrukciót alkotott, amelyben egyszerre van jelen a ciklikusság
(civilizáció), ami ha úgy tetszik, spengleri hagyaték, s a linearitás (vallás), azaz az
evolúció, a fejlődésgondolat. E két elv összehangolása, amely lényegét tekintve tér
el Spengler elképzelésétől, adja Toynbcc törtcnetfilozófiai koncepciójának erede­
tiségét. Harmadszor, szerinte a ma élő vallások, tehát a kereszténység, az iszlám, a
buddhizmus és a hinduizmus egyrészt egyenrangúak, másrészt csupán ugyanannak
a gondolatnak a variációi. Ezek a magasabb rendű vallások - mondja, s átbillenve
ezzel a történészt és a prófétái elválasztó nem mindig egyértelmű és világos határ­
vonalon - a jövőben egy elképzelt világállamban egyesülnek majd, s ezzel leváltják
a 20. század közepének, második felének uralkodó pótvallásait, mindenekelőtt a
marxizmust és a nacionalizmust.82 Ez tehát az a történetfilozófiai keret, amelybe
illeszkednek Toynbee-nek Európáról, illetve a nyugati civilizációról kifejtett törté­
neti, történetpolitikai és - nem ritkán - profetikus gondolatai.
Spengerhez hasonlóan tehát Toynbee az európai történelmet nem kontinuus fo ­
lyamatként fogta fel, de vele ellentétben, Európában nem kettő, hanem három (mi­
nószi - hellén - nyugati) egymást követő, de önálló civilizációt látott, s ugyancsak
vele ellentétben hangsúlyozta az egymástól átvett, származtatott kulturális javakat

Lásd erről részletesen Toynbcc: A Study of Hisiory... I. m. VII. köt VII. fej. (Universa) churches)
381-568. p.; valamint uő: An Historiarís Approach to Religion. London, 1956, Oxford University
Press.
82 Lásd erről részletesen Toynbee: Change and H abit The Chaüenge. ofour Time. London, 1966, Ox­
ford University Press.
 T O Y N B E E TÖRTÉNETEI!.OZOflAl KÍSÉRLETE 99

és értékeket is.83 Továbbá Spengler nyomdokain haladva ő is egységes Nyugatban

gondolkodott, azaz nem választotta el egymástól az európai és az amerikai kultú­
rát. Ez részben érthető is, hiszen a 20. századi kétpólusú, egymással élesen szemben
álló világban, amikor is a szovjet világgal szembeni ellenállás mintegy összepréselte
ezeket az országokat, kevésbé látszottak a belső törésvonalak. Jövőképében az ösz-
szeolvadás, a vallások szinkretizmusa, az egységes világállam kialakulása játszotta
a főszerepet, így a meglévő finom törésvonalakra kevés figyelmet fordított.
A nyugati világ szerinte eddig három kihívásra adott jó választ, azaz a Római
Birodalom felbomlása után a barbár népek anarchiájára a középkori keresztény
egyház létrehozásával; a középkori feudális anarchiára az olasz és flamand kisálla­
mok megteremtésével; végül a nemzeti államok kialakulásának kihívására az angol
parlamentarizmussal és az ipari forradalommal A negyedik kihívás a Nyugat szá­
mára Toynbee szerint az egységes világgazdaság és világállam megteremtése lesz.84
Mivel azonban ő, mint ahogy azt a fentiekben láttuk, nem volt determinista, azaz
nem látta annyira szükségszerűnek és sorsszerűnek a történelmet, mint Spengler,
így több lehetőséget hagyott nyitva a nyugati civilizáció előtt85 Elképzelhetőnek
tartotta a nyugati civilizáció bukását azokon a fázisokon keresztül ahogy azt törté­
netfilozófiai elmélete diktálta (az egyetemes állam megszűnése, a teremtő kisebbség
kreativitásának kimerülése és uralkodó kisebbséggé válása, a belső proletariátus
lázadása és a külső proletariátus támadása stb.), de egész politikai-ideológiai te­
vékenysége arra irányult, hogy hogyan tudná ezt a véget a Nyugat elkerülni. S bár
válságjeleket, sőt Öngyilkos jelenségeket* bőven látott ő is a nyugati kultúrában
(nacionalizmus, a személyiség bálványozása, egocentrizmus, a mindent elborító
pénz- és nyereségvágy, a technológia középpontba állítása, a fogyasztás fetisizálá-
sa, az atomfegyverkezés elterjedése, a fejlődő világ iránti érdektelenség), mégsem
volt annyira biztos a nyugati kultúra hanyatlásában, mint Spengler, s reménykedett
annak megújításában. A reménykedett szó talán túlságosan gyenge és pontatlan ki­
fejezés, Toynbee ugyanis ennél jóval tovább ment, s egyrészt kifejtett egy profetikus
víziót a jövőről, másrészt folyamatosan befolyásolni akarta, inkább kevesebb, mint
több sikerre] a politizáló közvéleményt. Ez a kettősség és egyben bizonytalanság

83 Toynbee Spenglerhez hasonlóan nem tartotta a római civilizációt önálló entitásnak, hanem a ‘hel­
lén világ részének, kiterjesztésének, azaz tagadta önálló, autentikus civilizáció voltát, Toynbee,
illetve ellenfelei részletesen kifejtett érveit Lásd Toynbee: A Study oj History... L m , XII. köt. XIÍ,
fej. (Romé placc in history) 375-392. p. Toynbee hellén értelmezéséhez lásd még Hellenism. The
History of a Civilization. London, 1959, Oxford University Press, valamint The Greeks ar\d their
Heritage. London, 1981, Oxford University Press.
** Toynbee a Nyugat kilátásairól: A Study of History,.. I. m. IX, köt. XIL fej, (The prospects of the
Western civilization) 406-472. p.; valamint X ll. köt. 518-536. p.
85 Ezt az eltérést Spenglertől egyébként maga Toynbee is pontosan látta. Lásd A Study of History...
I. m. XII. köt. XII. fej. (Romé piacé in history) 375-392. p.
100 A SP ENGLERI K É R D É S

végigfut életművén. Egyfelől az elméletből logikusan következne minden civilizá­

ció szükségszerű bukása. Másfelől a kihívásra adott válasz koncepciója alapján nem
lehet kizárni, hogy a Nyugat végül is jó választ ad egy újabb kihívásra. A Nyugat
jövője szempontjából Toynbee elméletében fontos szerepet játszik elgondolása az
egyetemes államról. Az egyetemes állam megjelenése egy-egy civilizációban ugyan­
is az ő számára egyértelműen a hanyatlást jelzi. „A bomlás egyik legnyilvánvalóbb
jegye az - irja hogy a hanyatlás és bukás utolsó előtti fokán a bomlásban levő
civilizáció politikailag erőszakkal egy »egyetemes állam « kereteiben egyesíti ele­
meit, és így szerez némi haladékot. A nyugati történész számára az ilyen értelemben
vett egyetemes állam klasszikus példája a Római Birodalom, melybe - történelmé­
nek utolsó előtti fejezetében - a hellén társadalom elemeit próbálták erőszakkal
beletömöríteni, hogy azután bekövetkezzék az interregnum, eltűnjön a színről a
hellén társadalom, és megszülessék a mi nyugati társadalmunk”86 Úgy látta, hogy
korára, tehát a 20. század második felére a nyugati civilizáción kívül már csak hat
élő kultúra maradt (az ortodox kereszténység közel-keleti törzsöké és oroszországi
oldalága, az iszlám és a hindu társadalom, végül a távol-keleti társadalom kínai és
japán törzsöké). Ezek mindegyikéről azt állapította meg, hogy már túlhaladtak az
egyetemes állam fázisán, következésképpen magukon viselik a megroppanás és a
hanyatlás jegyeit. Egyedül a nyugati civilizáció az, amelyik nem érte még el az egye­
temes állam fázisát, bár az ezt megelőző zavaros idők5korszakának számtalan jelét
vélte felfedezni civilizációnkon. Ezen túlmenően azt állapította meg, hogy a nyugati
civilizáció valamennyi, azaz mind a hat hanyatlás fázisában lévő, de még élő civi­
lizációt asszimilációval fenyegeti. Egy korábbi, saját maga által felállított 'törvény­
re hivatkozva, azt fejtegette, hogy ha egy civilizáció már a bomlás jegyeit mutató
másik civilizációba hatol be, akkor ez utóbbi már nem lesz képes növekedni. Ezzel
tehát Toynbee, anélkül, hogy magát a kifejezést használta volna, a globalizáció egy
korai elméletét fejtette ki. Egy ilyen, tehát alapvetően a Nyugat által irányított vagy
legalábbis inspirált történeti koncepció már az adott korszakban is megkérdőjelez­
hető volt, vs kérdések tömegét vonta maga után. Nem csupán egy újabb formában
kifejtett Európa-, pontosabban Nyugat-centrikus nézetről van-e szó? Ha megvalósul
ez a Nyugat által inspirált világállam, amit egyébiránt Toynbee a technika fejlődé­
se, nevezetesen az atombomba megjelenése miatt is az egyetlen megoldásnak vélt,
akkor vajon ezzel nem csupán a hanyatlást jelentő egyetemes állam épül ki, csak
most már világméretekben? S nem következik-e mindebből az, hogy az egyetemes
államot követő összeomlás ennek következtében az egész emberiséget is fenyegeti?
Mi kényszeríti az egyetlen nem bomlásban lévő civilizációt, azaz a nyugatit, hogy
engedményeket tegyen a vallási szinkretizmusnak, s ne a saját vallását helyezze
előtérbe? De nem is ezek a kérdések jelentették és jelentik ma is a legfontosabb

Toynbee: A Study ofHistory,.. I. m. IV. köt. 1-2. p.

 T O Y N B E E T Ö RT ÉN ET FI LO ZÓ FI AI KÍSÉRLETE 101

problémát az életműben, hanem az a tény, hogy ezeknek a kérdéseknek a meg­

válaszolásánál Toynbee átcsúszott a történetfilozófiából a prófécia terrénumába.*7
S minden prófécia számára a legvégzetesebb dolog, ami vele történhet, hogy nem
bizonyul igaznak. Mert az ma már bizonyosan állítható, hogy az atomkorszak való­
ságából nem következett automatikusan az összenövés-elmélet igazsága, azaz szin­
te nyom nélkül eltűnt a szovjetvilág atompusztulás nélkül is, S ugyanígy a nyugati
világ kétségkívül megfigyelhető behatolása vagy asszimiláló hatása ellenére ezek a
Toynbee által hanyatlásra ítélt civilizációk (kínai, japán, iszlám, indiai, orosz) nem
tűntek el, vs még kevésbé haladunk ma egy egységes világállam félé, hanem ezek a
civilizációk - részben éppen a nyugati hatások következtében - majdnem kivétel
nélkül revitalizálódtak, azaz fellendülésnek, növekedésnek indultak, s ennek a folya­
matnak ma még korántsem látjuk a végét, S végül egy olyan olvasata is lehetséges a
toynbee-i történetfilozófiának, hogy a Nyugat csupán előkészíti az utat egy új egye­
temes emberi civilizációnak, azaz lehanyatlik, de anélkül, hogy teljes mértékben
megszűnne, békésen átnő egy új világdvilizádóba és világállamba, mint ahogy a
többi, még létező civilizáció is részt vesz ebben a folyamatban.88 Talán ez utóbbi
verzió mellett hozható fel a legtöbb érv, hogy végső soron Toynbee valóban valami
hasonlót gondolt, azaz a nyugati civilizáció eléri az egyetemes állam fázisát, majd
valamilyen módon elpusztul, ergo a mi civilizációnk sem lesz kivétel az egyetemes,
ciklikus történeti törvény alól. Majd az így megszűnt nyugati civilizáció helyén, ha
úgy tetszik ennek, valamint a többi, ma még élő kultúra romjain kialakul egy új, az
egész világot átfogó egyetemes emberi civilizáció és világállam, amelynek alapjait
a szeretetre alapozott, új szinkretikus vallás adja, felhasználva a kereszténység, az
iszlám, a buddhizmus és a hinduizmus vezérelveit és tapasztalatait. Ám végső so­
ron Toynbee is elvérzett a nagy dilemmán: a történelem vagy objektív tudomány,
esetleg átéléssel felfogható sorsfilozófia, s a történész vagy a történetfilozófus által
feltárt mozgásformák és történeti fázisok a Nyugat jövőjére is érvényesek, ahogy
ezt Spengler gondolta. Vagy nem az, mert az ember alapvető döntési szabadsága
miatt a jövő kiismerhetetlen és kiszámíthatatlan, így a historikus legfeljebb a múlt­
ban kialakult történeti sémákat képes feltárni, anélkül, hogy ennek bármiféle rele­
vanciája lenne a jelenre vagy a jövőre nézve. Vagy - vagy.

*7 F.z azért is furcsa, meri Toynbee maga is pontosan tisztában volt azzal, hogy a Nyugat története
még befejezetlen, így nem tanácsos jóslásokba bocsátkozni jövőjével kapcsolatban. Tehát ő egyér­
telműen elvetette a spengleri analógiás módszert. Lásd erről A Study of History... L m. XII, köt.
518-520. p.
88 Ennek legegyértelműbb kifejtését lásd Study ofHistory.,. I. m. XII. köt. 518-536. p. Sok igazságot
tartalmaz Hans Kohn kritikája (Dér Monot, 1955), aki szerint Toynbee lebecsüli a modern Nyugat
eredetiségét, nagyságái és újdonságát, meri nem tudja értékelni 18. századi európai felvilágosodást,
és a 19. századi liberalizmust. S mivel ezek alapvetően változtatták meg az emberiség gondolkodá­
sát, ennek meg nem értése teljesen félreviszi Toynbee Európa- és jövőképét.
102 A SPENGLERI KÉRDÉS

Mind Spengler, mind Danyilevszkij, mind pedig Toynbee helyesen látta, hogy
az emberi történelem alapvetően nem unilineáris folyamat, hanem különböző kul­
túrákban, civilizációkban ölt testet. Mindhárman, szintén helyeselhető módon
szakítottak a tarthatatlanná vált Európa-centrikus látásmóddal. S mindhárman,
különböző okokból, s egymástól eltérő módszertant követve jutottak arra a követ­
keztetésre, hogy a kultúrák születnek és elhalnak, s a nyugati civilizációra is ez a
sors vár. Ez azonban vagy közhely, vagy prófécia, amit végső fokon egyikük sem tu­
dott kellőképpen alátámasztani és bizonyítani. A jövő ugyanis, az emberi választás
szabadsága miatt alapvetően kiszámíthatatlan. Haláluk óta eltelt idő éppenséggel
nem igazolta pesszimizmusukat, sem az európai, sem pedig a többi civilizáció vo­
natkozásában. De éppen ezen előreláthatatlansági és bizonytalansági faktor miatt a
végén még beigazolódhat, módszertani hiányosságai ellenére, Spengler elméletének
végső igazsága, azaz Európa és a Nyugat csakugyan a hanyatlás útjára lépett mán
Erre azonban semmi komolyabb bizonyíték, mint ahogy ennek ellenkezőjére sincs.
Végül közös bennük, hogy mindhárman igen kritikusan szemlélték az európai tör­
ténelmet, számos negatív jellemvonását tárták fel, s ezzel minden kétséget kizáróan
sok igazságot fogalmaztak meg. Ezzel kapcsolatban azonban talán éppen azt vétet­
ték el, amit Christopher Dawson vetett Toynbee szemére, nevezetesen, hogy nem
vette észre: Európa maradandó öröksége alapvetően lelki és szellemi, azaz Európa
megváltoztatta a világot, mert megváltoztatta az emberek addigi gondolkodását.
 EURÓPA
ŐSKATASZTRÓFÁJA

A Z EG YEN SÚ LY M EG BO M LÁSA

Ahogy azt a nagyszerű angol történész, A . /. R Taylor egyszer találóan megjegyezte,

az első világháború története és utóélete tele van furcsa paradoxonokkal1Soroljunk
fel néhányat ezek közül s nem is feltétlenül csupán azokat, amelyekről Taylor is
említést tett. Ilyen paradoxon, hogy bárhogy is vélekedjünk a háború kirobbaná­
sának okairól és osztjuk meg az ezért viselt felelősséget a hadba lépett felek között,
az mindenképpen megállapítható, hogy ebben a hatalmi rivalizálás, a Machtpolítik,
a küzdelem az európai hegemóniáért meghatározó szerepet játszott. Ugyanakkor a
háború végére az erőpolitika mellett egyre erőteljesebben megjelent a törvényi sza­
bályozáson alapuló nemzetközi rendezés igénye, valamint az ezek megalapozására
irányuló erkölcsi alapelvek, mindenekelőtt a nemzeti önrendelkezés elvének figye­
lembevétele. Ez még akkor is igaz, ha ezeket az elveket - különösen a béketárgya-
lások alatt - gyakran megsértették, elferdítették, illetve propagandisztikus célokra
használták fel.2 Másik ilyen látszólagos ellentmondás, hogy a politikusok, a hadve­
zérek, a sajtó, de kezdetben még a közvélemény is éppenséggel a fennálló konflik­
tusok gyors megoldását várta a háborútól, miközben maga a háború kirobbanása
és különösen annak elhúzódása teremtett csak igazi káoszt Európában, így ezen
újsütetű konfliktusok mellett a boldog békeidők nézeteltérései és feszültségei csupán
ártatlan gyerekjátéknak tűntek. Továbbá, a háború a megbillent hatalmi erőegyen-
súlyt akarta helyreállítani Európában és a világban, miközben ez a súlyegyen éppen
a háború következményeképpen borult fel csak igazán, amelyet a Párizs környéki
békék sem tudtak helyreállítani, s alig két évtized múltán ez az egyensúlyát vesztett
rendszer ismét katasztrófába sodorta Európát és újabb világégést okozott. A hada­
kozó felek háborús céljai (Elzász-Lotaringia visszaszerzése, Belgium integritásá­
nak helyreállítása, Szerbia megbüntetése, további orosz terjeszkedés, illetve annak
megakadályozása stb.) meglehetősen visszafogottak, korlátozottak és aránytalanok
voltak ahhoz a pusztításhoz képest, amelyet valamennyi hadviselő fél megtapasz­
talt a háború során. A németek, megnövekedett gazdasági erejük következtében a
háborútól várták nemzetközi hatalmi súlyuk megerősödését, miközben éppenség-

1 A. J. P, Taylor: Az első világháború képes krónikája. Rudapest, 1988, Akadémiai Kiadó, 9. p.

2 Lásd erről A. J, P. Taylor: Harc a hatalomért. Európa> í 848-1918. Budapest, 2000, Scolar Kiadó,
638. p.
104 EURÓPA ÖSKATASZTRÖFÁJA

gél a béke ezt jobban szolgálta volna, továbbá elszigeteltségükre, bekerítettségükre

(Einkreisung) panaszkodtak, miközben éppen a háborúval izolálták magukat vég­
letesen. Oroszországról is hasonló mondható el, már ami a békés gazdasági fejlődés
lehetőségét illeti. A Monarchia Szerbia megleckéztetésével a nemzetiségi konflik­
tusainak méregfogát akarta kihúzni, de ezzel éppen ellentétes eredményt ért el, a
háború végére a nemzetiségi probléma valósággal szétrobbantotta birodalmukat,
s ez még akkor is így van, ha a nemzetiségi ellentétek felszításában az antant pro­
pagandája és a háború során tett területi ígéretei is jelentősen kivették a részüket.
További paradoxon, hogy 1914-ben a politikai elit csak a háború katonai veszé­
lyeit volt képes érzékelni, de a társadalmi, sőt mi több a civilizációs megrázkódta­
tástól egyáltalán nem tartottak, a háború végére azonban éppen ezek váltak meg­
határozókká, s nemcsak Oroszországban, hanem egész Európában. „Az események
súlya - fogalmazott Taylor - maga alá temette az államférfiakat. A tábornokokat is.
Ügy vélték, hogy a győzelem titka a tömeg. Azt a tömeget azonban, amelyet meg­
mozdítottak, nem tudták kézben tartani. Mindannyian többé-kevésbé tehetetlenül
vergődtek, dérkép nélküli hajóskapitányok voltak, akiket elsodort a vihar, és nem
tudták, hol keressenek kikötőt;”3Valóban, az első világháború alatt addig soha nem
látott méretű lömegmobilizáció zajlott le, s a háború végén a többmilliós tömeg de-
mobilizálása és demilitarizálása, azaz visszavezénylése a békés és apolitikus hétköz­
napokba több országban, különösen a vesztes és keleti országokban csődöt mon­
dott vagy csak korlátozottan sikerült. Ugyancsak tovább zajlottak a háború után
a felfordulás okozta népmozgások és migrációs folyamatok is.4 A nagy háború
kikényszerítette tömegmobilizáció és ennek következményei alapvetően változtat­
ták meg az európai és a világtörténetet.5 Az a tömeg ugyanis, amelyet 1918 végén
demobilizálni és demilitarizálni akartak, továbbá az a tömeg, amely a hátországban
szenvedte végig a négy hosszú esztendőt, már korántsem volt azonos azzal, amely
1914 augusztusában háborúba lépett. A háború és ennek rémisztő következményei
ellen az utcára vonult volt frontharcosok és civil tömegek olyan radikális jelszava­
kat skandáltak, ami elképzelhetetlen lett volna akárcsak négy évvel azelőtt. S erre
a tömegindulatra még csak ráerősítettek a következmények iránt meglepő érzéket­
lenséget mutató politikusok, hadvezérek és a fellegekben járó idealista vagy éppen
lelketlen és cinikus ideológusok. Ez a háborús tömegmobilizáció felgyorsította azt*

* Taylor: Az első világháború... I. m. 9, p.

1 Bár a bevándorlás (51,5 millióról 8,63 millióra) és a kivándorlás Európából (43,6 millióról 8,1 mil­
lióra) jelentősen csökkent. Lásd A. G. Kenwood - A. L. Lougheed: The Growth ofthe International
Economy 1820-1980. An Iníroductory Text. London, 1983, George Allén and Unwin, 58-59. és
180-181. p.
- A tömegek belépése a politikába a választójog kiterjesztése révén természetesen már korábban, a
19. század közepén elkezdődött, s a folyamat - különösen Nyugat-Európában - az 1870-es évektől
kezdve folytatódott, de igazán csak a világháború után gyorsult tél.
 AZ EGYENSÚLY MEGBOMLÁSA 105

a társadalmi-politikai folyamatot>amely létrehozta Európában a tömegtársadalmat,

majd később a tömegdemokráciát A háborút megelőzően ugyanis a politika sok­
kal inkább volt egy kis létszámú, zártkörű klub hivatása, vagy még inkább hobbija
mintsem nagy tömegeket mozgató elfoglaltság. Paradoxon, hogy a hadvezérek és a
politikusok a haditechnika 19. század végi, 20. század eleji elképesztő fejlődésétől
logikusan a harcok rapid befejezését várták, ezzel szemben a frontvonalak minde­
nütt meglepő gyorsasággal és egyöntetűséggel merevedtek meg. Kis túlzással talán
azt is mondhatjuk, hogy a háború alatt az igazi hatékony haditechnikai újítások az
eredetileg amerikai marhapásztorok által alkalmazott szögesdrót és a lövészárkok
voltak, de mindenekelőtt egy több évezrede alkalmazott munkaeszköz: az ásó, s
nem a harci gáz, a tengeralattjáró, a tank, a repülőgép vagy a léghajó. A több mint
négyéves csatározásokat és harci cselekményeket ugyanis ekkor még - s szemben
a második világháborúval - az előbbiek sokkal jobban meghatározták, mint az
utóbbiak. Ha az elesettek oldaláról nézzük ugyanezt, akkor azt mondhatjuk, hogy a
megsemmisítés igazán hatékony eszközei sem voltak igazán újak, nevezetesen a gép­
puska és a tüzérségi löveg.6 Igaz ezek hatékonyságát és főleg mennyiségét a háború
előtt és alatt addig soha nem látott mértékben megnövelték.7 Bár ezek a fegyverek
okozták a legtöbb halált, mégsem döntötték el a háború menetét, még a fontosabb
csatákat sem, amit jól mutat az a tény, hogy a somme-i csata kezdetén a szövetsé­
gesek a német állások minden négyzetméterére egy Ionná gránátot lőttek Iá, igazi
áttörést a háború menetében azonban ez a2 elképesztő mennyiségű lövedék sem
eredményezett. Az előbbiekben felsorolt modern haditechnikai eszközök csak a
második világháborúban hoztak igazi áttörést, amit jól mutalnak Rommel vagy
Guderian kezdeti harcászati sikerei vagy később a kurszki csata lefolyása.
Szinte megválaszolhatatlan az a dilemma is, amit Ni all Ferguson fejteget, neve­
zetesen, hogy míg a 20. században az egy főre jutó jövedelem megtöbbszöröződött,
a jobb és változatos tápláléknak, valamint az orvoslás fejlődésének köszönhetően
az emberek életkora és életkilátásai soha nem látott mértékben megnövekedtek,
addig ugyanez a század minden eddiginél véresebbre sikeredett abszolút és relatív
értelemben egyaránt. Ferguson felsorolásához hozzátehetjük még az urbanizációt,
a jobb lakásviszonyokat, a közlekedés motorizációját, a közoktatás kötelező voltát,

6 Brúnó Schrep tanulmánya szerint ai első világháború összes lőtt sebének mintegy 8f> százalékát
tüzérségi gránátok okozták. Lásd Brúnó Schrep: Megtörve testben és lélekben. In Stephan Burg-
doríF- Klaus Wícgrefe szerk.: Az első világháború. A 20. század őskatasztrófája. Budapest, 2010,
Napvilág Kiadó, 167. p.
7 Ennek igazi zsenije a német Georg Bruchmüller volt, akit csak ’Durchbruchmüllerként (’állörőmol-
náF) emlegettek, s aki kitalálta a ’tűzhengernek7nevezett összpontosított tüzérségi tüzet, A katonákra
gyakorolt hatását Ernst Jünger pontosan leírja nagyszerű regényében {Acélzivatarban. Budapest,
2014, Nórán l.ibro).
106 1 EURÓPA ÜSKATASZTRÓrAjA

a szabadidő és az utazásra fordított idő növekedését, a rádió és más elektromos

eszközök széles körű használatát.
Ezt a gazdasági felvirágzást, ahogy erre Keynes zseniális vitairatában felhívta a
figyelmet, egy sajátos és kivételes történelmi szituáció tette lehetővé, amely a 19. szá­
zadi Európában kialakult. Ennek elemei a stabil árfolyamot biztosító aranystan­
dard, a nemzetközi kereskedelem volumenének felfutása, a vállalkozó kedvnek és
a kezdeményezőkészségnek a szokatlan magas foka, a középosztályba vezető mo­
bilitási csatornák nyitottsága, a határok és vámok zavaró hatásának minimumra
csökkentése, az addig soha nem látott vagyon- és személyi biztonság, s végül, de
nem utolsó sorban egy kényes egyensúlyi helyzet, amely a felső tízezer és az alsóbb
néposztályok között jött létre. „Ennek a figyelemre méltó rendszernek a növekedése
- írja Keynes - egy kettős blöffön vagy megtévesztésen alapult. Egyrészt a munká­
sok a gyengeségükből fakadó tudatlanságuk okán elfogadták, avagy rákényszerítet-
ték, meggyőzték, netán a szokás, a hagyomány, a tekintély és a társadalom szilárd
rendje révén hízelgéssel rávették őket egy olyan helyzet elfogadására, amikor csak
nagyon kicsinyke szeletkct mondhattak magukénak abból a tortából, amelyet a ter­
mészettel és a tőkésekkel együttműködve állítottak elő. Másrészt pedig a tőkések
azon hallgatólagos alapvető feltétel alapján mondhatták magukénak a torta javát,
hogy gyakorlatilag igen keveset fogyasztottak csak belőle.”8 Ez a kényes és törékeny
egyensúly is megbomlott 1914 augusztusában.
Az első világháború során az emberiség elpusztította saját népességének több
mint fél, míg a másodikban több mint egy százalékát. „Egyetlen olyan év sem akadt
a világháborúk előtt, között vagy után - írja Ferguson -, amelyben ne történt volna
valamilyen nagyarányú, szervezett erőszak a világ valamelyik részén.”9 S aligha vi­
tatkozhatunk Fergusonnal, amikor az erőszak eszkalációjának okairól meglehetős
óvatossággal nyilatkozik, s több tényezőt, nevezetesen a hanyatló birodalmi stá­
tuszt, az etnikai konfliktusokat, a gazdaság volatilitását említi, de nagyon helye­
sen meghagyja érvényes magyarázatnak azl a végső soron irracionális jelenséget
is, hogy az emberi történelemben időről időre szinte megmagyarázhatatlan okok
következtében elszabadulnak az emberi ösztönök.10Az első világháború körüli pa­
radoxonok közé tartozik az is, hogy miközben ez a világméretű összeütközés egész
hullahegyeket hagyott maga után, a történelem iránt érdeklődő olvasók mind a mai
napig imádják ezt a korszakot. S az egyetemes és nemzeti történelem seregnyi ku­
tatója igyekszik is megfelelni ennek az olvasói falánkságnak. A könyvkiadók, a fo­
lyóiratok, a napilapok és az internetes honlapok szerkesztői az egész világon ontják*

* John Maynard Keynes: A békeszerződés gazdasági következményei Budapest 1991, Európa, 57. p.
9 Niall Ferguson: A világ háborúja. A gyűlölet évszázadának története. Budapest, 2012, Scolar,
XXXV, p,
lü Uo. XLVII. p.
 AZ EGYENSÚLY MEGBOMLÁSA 107

az erről szóló tudományos, ismeretterjesztő vagy éppenséggel szenzációin aj hászó

müveket, tanulmányokat és cikkeket.11 S minthogy egyre nehezebb ebben a szinte
áttekinthetetlen betűtengerben érdeklődést vagy éppenséggel feltűnést kelteni, így
még a legkiválóbb történészek sem tehetik meg, hogy ne keressenek valami hang­
zatos jelzőt a Nagy Háborúra (mint ahogy a Nagy Októberi Forradalmat, termé­
szetesen ezt is nagy kezdőbetűkkel írják). Csak néhányat sorolnék fel a legnépsze­
rűbb címszavak közül, amelyekkel a háborút, a háborús korszakot vagy pedig az
akkori politikusokat illetik: Európa szétrombolása (Andreas Hillgruber), az első
totális háború (Ilans-Ulrích Wehler), a második harmincéves háború (ugyanő),
a szélsőségek korának kezdete (Eric Hobsbawm), a polgári korszak végének kez­
dete (Wolfgang J. Mommsen), katasztrófa (Max Hastings), Armageddon (Geoff-
rey Barraclough), felperzselt föld (Gerd Krumeich), a nagyhatalmak bukása (Paul
Kennedy), pusztító konfliktus (Peter I. Bosco), Európa tragédiája (John Keegan),
a modern történelem fordulópontja (Gordon A. Craig), menetelés a barbárságba
(Klaus Wiegrefe), a nagy vonatszerencsétlenség (Nialj Ferguson), barbárok fiai
(Ruth Harris), alvajárók (Christopher Clark), válságos évtizedek (Berend T. Iván),
húszéves krízis (Edward H. Carr), nemzetközi gazdasági dezintegráció korszaka
(Rondo Cameron), s talán a legnagyobb hatású: századunk nagy őskatasztrófája
(George F. Kennan). Ezek a helyenként erős és túlzó jelzők is mutatják azonban az
első világháború óriási jelentőségét és hatását Európa és a világ későbbi történeté­
re, még ha következtetéseinkben nem is jutunk el odáig, ahová Michael Stürmer
eljutott, nevezetesen, hogy az első világháború mindent megváltoztatott, „Európa
öntclt nemzetállamait, a nemek közötti kapcsolatot, a költészetet, a képzőművésze­
tet és a zenét, a múltról és a jövőről alkotott képet és magát az emberi lelket is.”12
Francois Fürét helyesen látta, hogy az első világháború egyik legfelfoghatallanabb
és legrejtélyesebb jelensége a világtörténelemnek.

11 A könyvtárnyi irodalom egy részének felsorolását lásd a John Hom e szerkesztette kötetben (A Com -
panion to World WarL Chichesler, 2012, Wiley-Eladcwell, 591-633. p.). Jól használható még John
Keegan annotált bibliográfiája is (John Keegan: Az első világháború. Budapest, 2014, Akadémiai
Kiadó, 621-631. p.). A francia nyelvű irodalomra lásd: Francois Cochet - Rémy Porté (dir.): Dicti-
onnaire de la Grande Guerre 1914-1918. Paris, 2008, Róbert hafont, A magyar nyelvű irodalomra
lásd Szabó Dániel szerk.: Az ehő világháború. Budapest, 2009, Osiris, 823-832. p. Lásd még Antoine
Prost és Jay Winter historiográfiai összegzését (7he Great War in History: Debates and Controversies
1914 to the Present, 2004. Cambridge, 2005, Cambridge University Press). A legfontosabb honlapok:
100-jahre-erster- weltkrieg.eu; europeana 1914-1918.eu; elsovilaghaboru.com; first world warstudies.
org; iwm.org.uk; inflandersfield.be; historial.org; dhm.de; verduntouorisme.com; worldwarl.com;
art-wwl.com; firstworJdwarl.com; firstworkhvar. com; stb.
11 Michael Stürmer: A Német Birodalom. Budapest, 2005, Európa, 136. p.
108 EURÓPA ÖSKATASZTRÓFÁJA

KONSZENZUSOK ÉS NÉZETKÜLÖNBSÉGEK AZ ELSŐ

VILÁGHÁBORÚ M EGÍTÉLÉSÉBEN

A fentiekben felvetett problémák mindegyikét nem tudjuk végigkövetni, koncent­

ráljunk most csak a bennünket leginkább foglalkoztató kérdésre, nevezetesen m i­
lyen szerepet játszott valójában Európa történetében az első világháború, mik vol­
tak a legfontosabb gazdasági és társadalmi következményei, azaz amennyire befo­
lyásolták, határozták meg ezek a fejlemények a későbbiek során Európa sorsát és
helyét a világban. Mert végül is ez az igazi kérdés, ami könyvünk szempontjából
megvilágításra vár. A hadba lépő nagyhatalmak valamennyien világhatalmi státu­
szukat, uralmi lehetőségeiket szerették volna megőrizni, vagy éppenséggel növelni,
miközben Európa addigi vezető pozíciója veszett el, alkalmasint mindörökre. „Miért
döntött úgy egy jómódú kontinens - fogalmazta meg az alapproblémát John Kee-
gan hogy kockára tesz mindent, amit addig magának nyert, és a világnak kínált,
az ártalmas és helyi jellegű testvérharc konfliktusának hazárdjátékában? Amikor
a konfliktus gyors és döntő végkifejlethez juttatásának reményét néhány hónapon
belül mindenütt földbe tiporták, miért határoztak mégis úgy a hadviselő hatalmak,
hogy makacsul kitartanak katonai erőfeszítéseik mellett, totális háborúra mozgó­
sítanak, és végül fiatal férfilakosságukat teljes egészében kiteszik a kölcsönös fenn­
maradásuk szempontjából értelmetlen mészárlásnak” 13Talán egy kissé profán ha­
sonlattal azt mondhatnánk, hogy Európa politikai és gazdasági elitje azt pontosan
érzékelte, hogy a világ nagyhatalmi felosztása a végéhez közeledik, azaz a torta a
régi módon nem növelhető tovább, így csak a tortaszeletek oszthatók újra, legin­
kább csak erőszakosan, egymás kárára, de megingathatatlan Európa-centrizmusuk
és felsöbbségtudatuk megakadályozta őket abban, hogy saját horizontjukon túl is
lássanak, s észrevegyék, ezekre a tortaszeletekre mások is pályáznak. S ami még en­
nél is fontosabb, s számukra az újdonság erejével hatott, hogy maguk a felosztandó
területek kezdtek önállósodni, s nem engedelmeskedni ennek az engesztelhetetlen
uralmi cs civilizatórikus vágynak. Ennek következtében az első világháború utáni
száz évben Európa szerepe fokozatosan csökkent, előbb Amerika, majd a hideghá­
ború alatt a két úgynevezett szuperhatalom vált dominánssá. A Szovjetunió össze­
omlása után egy rövid történelmi pillanatra ismét Amerika vált hegemónná. S ez­
zel elérkeztünk a mai helyzetig, azaz Amerika egyeduralmának elvesztéséig (amit
az USA természetesen kétségbeesetten próbál megakadályozni). Továbbá egy űj,
többpólusú világ konfliktusoktól és forrongásoktól terhelt kialakulásáig. Ebben a
formálódó új világban Európa folyamatosan a helyét keresi, valamint civilizációs
és identitásválsággal küszködik. Az első világháború (majd ennek nyomában a
második) hatását és következményeit tehát elsősorban Európa szenvedte meg, s

n John Kcegan: Az első világháború... I. m. 619. p.

 KONSZENZUSOK K$ NfiZETKÜt.ÖNBSÉGE K AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ MEGÍTÉLÉSÉBEN 109

leginkább nem a világnak, hanem saját magának okozott katasztrófát. Ha azon­

ban a katasztrófa szót emberi életek értelmetlen kioltásának leírására tartjuk fenn,
akkor természetesen ebben az értelemben az első világháború nemcsak Európa,
hanem mindenki számára tragédiát jelentett, mert a közel tízmilliós halálos vesz­
teség minden kontinenst érintett, igaz, nem egyenletesen elosztva.
Az elmúlt 20-30 évben a történetkutatás sokkal több kérdésben jutott konszen­
zusra, mint amennyi megoldatlan kérdést hagyott nyitva az első világháborúval és
következményeivel kapcsolatban. Ez még akkor is igaz, ha a társadalom- és törté­
netkutatásban a konszenzus mindig egy csipetnyi kétkedéssel értendő, mivel a teljes
konszenzus végső soron soha cl nem érhető, s talán nem is kívánatos. Konszenzus
körvonalazódott a tekintetben, hogy az első világháború lezárt egy korszakot Eu­
rópa és a világ történetében, következésképpen ez a háború valóban éles korszak-
határ az emberiség történetében. Lezárult az egységes világgazdaság kialakulásának
- mai szóval: globalizációjának - az első korszaka, amelyet a nagyhatalmak kül­
politikai együttműködése és a nagy háború kitöréséig békésnek mondható hatalmi
rivalizálása határozott meg, továbbá amelyben kialakult a modern, az egész világ­
ra kiterjedő kommunikáció, s ennek meghatározó szereplője a nyomtatott sajtó.
A háború ugyanakkor véget vetett annak a jövőbe tekintő, optimista világlátásnak
és kultúrának, amely a korszakbeli politikai, gazdasági, vallási, tudományos, iro­
dalmi és művészeti irányzatokat jellemezte, s amely a háború előtti évtizedekben
ilyen jellegű nemzetközi intézmények sorát hozta létre (Nemzetközi Posta Szövet­
ség, Nemzetközi Meteorológiai Szervezet, Súlyok és Mértékegységek Nemzetközi
Hivatala, Nemzetközi Vöröskereszt, Nemzetközi Keresztény Mozgalom, í. és II.
Internacionálé stb. stb.). Ez az optimizmus a háború előtti évtizedekben a politi­
kai és gazdasági eliten kívül átragadt a szélesebb középosztályi közvéleményre is.
A többség ugyanis a századfordulón még úgy gondolta, hogy a 20. század az em ­
beriség számára virágzó, gazdag és boldog korszakot jelent majd. A háború azon­
ban olyan kényszerintézkedéseket (a sajtószabadság korlátozása, a választójog fel­
függesztése, tervgazdaság irányába mutató államkapitalizmus, hadigazdálkodás,
militarista gondolkodás, a társadalom totális ellenőrzése stb.) vezetett be, amelyek
később mintául szolgáltak az autokrata és totális diktatúráknak. A háború továbbá
tönkretette a nemzetköziséget hirdető, osztályharcon alapuló munkásmozgalmat
és annak meghatározó ideológiáit. Végül az első világháború lezárta a nem e világi
megalapozású autoritás és tekintély korszakát. Friedrich Nietzsche ugyan már ko­
rábban kimondta, hogy 'Isten halott', de a mondás igazi valósággá csak a lövészár­
kok poklában vált. A felkent, ide-oda csapongó uralkodókról pedig - A. J. P, Taylor
szarkasztikus megjegyzése szerint - ekkor derült ki csak igazán, hogy többnyire
féleszüek, az addig csodált, fellegekbe emelt politikusi-diplomata kasztról pedig az
a keserű igazság, hogy minél magasabb pozíciót tölt be egy politikus, annál való­
színűbb, hogy hazudik'.
110 EURÓPA ÖSKATASZTRÓFAJA

Konszenzus uralkodik az első világháborús katonai veszteségek vonatkozásában

is, természetesen a dolog természetéből fakadóan itt csak nagyságrendekről lehet
szó, nevekre lebontott egészen aprólékos számokról nem beszélhetünk, bár ilyen­
nel is rendelkezünk néhány korlátozott területen. A háborúkban ugyanis, amelyek
mindig egyfajta káoszt is jelenlenek, a statisztika soha nem lehet egészen pontos,
mert többek között a többször megsebesülteket, vagy az előbb megsebesülteket,
majd később elhunytakat a nyilvántartások nem mindig képesek elkülöníteni. En­
nek ellenére meglehetős biztonsággal azt mondhatjuk, hogy az első világháború
során a hadseregek világszerte több mint 65 millió embert mobilizáltak, ebből el­
pusztult majdnem 9 és fel millió, megsebesült több mint 21 millió, fogságba esett
vagy eltűnt több mint 7 és fél millió.14 Azaz a hadba vonult népesség 53 százaléka
halt meg, került fogságba vagy szenvedett valamilyen sérülést, A központi hatal­
mak esetében ez az arány 63, míg az antant esetében 46 százalékos. A legnagyobb
veszteséget ebből a szempontból Franciaország (78%), illetve az Osztrák-Magyar
Monarchia (77%) szenvedte, de ha a civil lakosság pusztulását is figyelembe vesz-
szük, akkor a legjelentősebb veszteség Szerbiát érte, amely elvesztette háború előt­
ti népességének mintegy 15 százalékát. Ehhez pusztuláshoz járult még több mint
tízmillió civil áldozat. Az emberi erőforrások addig soha nem látott tömeges, ipa­
ri méretű pazarlására hadd idézzek még néhány adatot. Az 1914 nyarán a hadba
lépett mintegy 7 milliós népességből az évvégére elesett több mint egymillió. Az
1870 és 1899 között született 16 millió férfi 13 százalékát ölték meg, évi 465 ezres
ütemben.15Míg az 1892 és 1895 között született német férfiaknak a 35-37 százalé­
ka halt meg a háború alatt, tehát ezekből az évjáratokból minden harmadik férfit
megöltek. Az első marne-i csatában 1914-ben 550 ezer ember esett el, 1916-ban
Verdunnél még ennél is több, 720 ezer, s a Somme-nál több mint egymillió. A ver-
duni ütközetben az is megtörtént, hogy egyetlenegy napon 60 ezer halott maradt
a csatatéren. Egy másfajta csoportosítás még megdöbbentőbb képet fest a gyilko­
lás mértékéről. 1914 és 1918 között naponta 900 francia, 1300 német évS 1450 orosz
pusztult el a harctéren.16 Arra nézve, hogy hány ember is halt meg Európában a
háború következtében a teljes népességet illetően, csak nagyon durva becslésekre
vagyunk utalva. A demográfus Massimo Livi Bacci ezt a számot 22 millióra teszi
(Oroszországot kivéve), azaz a teljes népesség 7 százalékára.17A becslések ellenére
általánosan elfogadott tétel az európai demográfiában, hogy az első világháború
és ennek következményei jelentősen befolyásolták az európai populáció növeke­

14 A részletes adatokat lásd Jay Winter: Demography. In John H om e ed.: A Cotnpanion... I. m. 248-
262. p. A veszteségekre vonatkozó bibliográfia uo. 260-262. p.
i:: Az adatot lásd Keegan: Az első világháború... L m, 14. p.
16 Az adatot lásd Stéphane Audoin-Rouzeau: Combat, In John Ilorne ed.: A Companion... 1. m. 184. p.
17 M assimo Livi Bacci: The Population of Europe. A History. Oxford, 2000, Blackwell, 173. p.
 KONSZENZUSOK ÉS NÉZETKÜLÖNBSÉGEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ MEGÍTÉLÉSÉBEN l 11

dését, struktúráját és eloszlását mind a halálozási arányszámok növekedése, mind

pedig a termékenységi arányszámok csökkenése vonatkozásában. A lelki sérültek­
ről semmilyen összegző statisztikával nem rendelkezünk, mint ahogy arról sem,
hogy ezek a veszteségek, valamint lelki sérülések és deformációk pontosan meny­
nyire játszottak szerepet a későbbi eseményekben, a két világháború közötti idő­
szak nemzet- és fajgyűlöletének, a különböző típusú politikai fóbiák és gyűlölkö­
dések erősödésében. De hogy szerepet játszottak, abban aligha kételkedhetünk, s
itt nemcsak Adolf Hitler vagy Rudolf Höss esetére gondolunk.
Jelentős volt az anyagi veszteség is, melyet a frontvonalak mentén romba dőlt
városok, tönkretett kultúrtájak, lerombolt falvak jeleztek. S csak a második világ­
háborúval összehasonlítva mondhatja John Kccgan, hogy az anyagi veszteség nem
volt olyan súlyos, s ez a háború „furcsa módon kulturált fegyveres konfliktus volt7! 18
Ennek ellenére az első világháború szinte minden olyan emberi katasztrófát produ­
kált a civil lakosság körében, amelyeket a második világháború, ipari méretekben
megismételt, így a genocídiumot (törökországi örmények),19koncentrációs lágerek
és fogolytáborok felállítását, a tömeges exodust (belgák, franciák, szerbek, ukránok,
románok, magyarok stb.), a nagyvárosok bombázását (London, Párizs), a tömeges
járványokat (tífusz, kolera, vérhas), a tömeges éhínséget, nyomort és alultápláltságot
(különösen a keleti front országaiban).20 A járványok közül külön is ki kell emelni
az 1918—19-es spanyolnáthát, amely világszerte a legszerényebb becslések szerint is
több mint kétszer-háromszor annyi áldozatot követelt, mint a tényleges harcok.21
Kevéssé látszik konszenzus kialakulni az első világháborúval kapcsolatos iro­
dalom legvitatottabb kérdésében, nevezetesen a világháborút kiváltó okok, és ezzel
szoros összefüggésben az ezért viselt felelősség körül, de még e kérdésben is tisztult
a kép, s bizonyos tendenciák már jól láthatók. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen
a világháborút közvetlenül megelőző ún. júliusi krízis - mint ahogy azt Christopher
Clark helyesen megállapította - az eddigi világtörténelem talán legbonyolultabb
eseménye volt. Nem véletlenül került ez a kérdés az irodalom középpontjába, hi­
szen ez a háború az emberi civilizáció addigi legvéresebb összecsapásának bizonyult
majdnem tízmillió harctéri és mintegy tízmillió civil áldozatával, s ez a világmére-

Kccgan: Az első világháború... I. m. 16, p.

19 Az örmény genocídiumra és a török paramilitáris egységekre lásd Ugur Ümit Üngöi: Paramilitary
Violcnce in tbc Collapsing Ottoman Empire. In Róbert Gerwarth - John Hom e eds.: War in Peace,,,
I. m. 164-183. p.
20 Az éhínséget jól jellemzi az az adat, amelyre Hans-Ulrich Wehler hivatkozik, nevezetesen, hogy
a háború előtti napi 3400 kalória, illetve a szükséges 2600 kalória helyett a háború végen a német
népesség nagy része csak 1000 kalóriához jutott hozzá. Lásd Hans-Ulrich Wehler: A második har­
mincéves háború. ín Stephan Burgdorff - Klaus Wiegrefe szerk.: Az első világháború. .. 1. m. 29. p.
21 Távi Bacci: The Population ofEurope... I. m. 173. p. Livi Bacci szerint csupán Európában kétmillió
ember vált áldozatává ennek a járványnak. Más becslések ennél jóval nagyobb számmal kalkulálnak.
112 RURÓl’A flSKATASZTRÓFÁJA

tűvé terebélyesedett összecsapás az egész emberi civilizáció teljes elpusztulásával

fenyegetett. Az ezért viselt felelősség tehát egyáltalán nem lényegtelen kérdés, s erre
már a kortársak is szenvedélyesen keresték a választ.
Az okok vonatkozásában alapvetően két irányzat küzdött és küzd ma is egymás­
sal. Az egyiket nevezhetjük a háború kirobbanásának lényegi okait kutató, szubsz-
tantív iskolának.22 Az ehhez az irányzathoz tartozó kutatók meg voltak győződve
arról, hogy egy ilyen kataklizma mögött mélyebb és meghatározó, ha úgy tetszik,
objektív okoknak kell meghúzódniuk, mert lehetetlen, hogy ennyi halált és szenve­
dést csak a véletlenek összejátszása vagy pedig emberi mulasztások okoztak. Ezen
mélyebb okok feltárásával viszont azonnal összcállhat a kép, s egyszerre érthetővé
válik a háború mögöttes, lényegi mivolta. Ezt a nézetet képviselő kutatók azonban
abban már nem tudtak megállapodni, hogy melyek is ezek a lényegi okok, így ez
az iskola rövidesen több irányzatra szakadt. Voltak, akik háttérben a militarizmust,
az általános fegyverkezést, azaz a kapitalista fegyvergyárosok piszkos anyagi érde­
keit sejtették, míg mások a kapitalizmus új fázisának, az imperializmusnak, és az
ezzel együtt járó gyarmatosításnak a törvényszerűségeiből vontak le messzemenő
következtetéseket.23 A gazdaság primátusát képviselők mellett megjelentek azok
a nézetek is, melyek a politikai-hatahni-világűr almi tényezőket tették felelőssé a
történtekért, s itt is több iskola alakúit ki a brit világbirodalom fenntartásának
kényszeréi vallóktól a felemelkedő nemet (vagy orosz) birodalom világhatalomra
törekvéséig, az angol-német ellentétet kiemelő nézetektől a szövetségi rendszerek
létrejöttét, sőt az államok szuverenitásának elvét megalapozó 1648-as vesztfáliai
békét kárhoztatókig. A gazdasági és a hatalmi okok elsődlegességét vallók mellett
voltak olyan álláspontok is, amelyek az emberi psziché gyilkos ösztönében vagy az
örök emberi természetben vélték megtalálni a végső indokot. S végül nem feled­
kezhetünk meg a világnézeti-ideológiai-filozófiai, tehát az eszmék elsődlegességét
vallókról sem. De mint az előzőek esetében, itt sem alakult ki nézetazonosság, hogy
vajon inkább a soviniszta-ultranacionalista télfogások hibáztathatók-e a nagy hábo­
rú kirobbanásáért vagy azok a filozófiai gondolatok, amelyek Darwinhoz, Marxhoz,
Nietzschéhez vagy éppenséggel Georgevs Söreihez kapcsolhatók.
A mögöttes, lényegi okok kutatói mellett megjelent egy másik irányzat is, amely
szerint sokkal prózaibb okok játszottak szerepet a háború kirobbanásában, neve­
zetesen a diplomácia csődje, az emberi gyengeség és ostobaság, a tehetetlenség, a
tragikus következmények figyelmen kívül hagyása, valamint az emberi intéznie-

22 Az érteimé zés ékről lásd [ohn F. V. Keiger: The War Explained: Í9 Í4 to the Présé nt. In John Horné
ed.: A Companion... I. m. 19-31. p. Keiger ezeket az iskolákaL tőlem eltérően egyfelől strukturá­
lisnak, másfelől intencionálisnak nevezi.
23 A gyarm atosítás gazdasági hasznáról és következményeiről az őslakosságra nézve lásd A. G.
Kenwood - A. L. Lougheed: The Growth ofthe International Economy... I. m. 155-158. p.
 KONSZENZUSOK É$ NfiZKTKÜJ.ÖNHSÉGEK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÜ MEGÍTÉLÉSÉBEN 113

nyék gyarlósága és tökéletlensége. Tehát nem valami determinisztikus gazdasági

háttérokok, nem a politikai elit háborús hajlandósága és kitervelt célja vezetett az
öldökléshez, hanem a diplomáciai lépések logikus kényszere, valamint a véletlenek
szerencsétlen kombinációja. Ezt az álláspontot már az egyik kulcsszereplő, Lloyd
George, a brit miniszterelnök is megfogalmazta, amikor arról beszélt, hogy egy­
szerűen 'belegabalyodtunk a háborúba. A történész Hew Strachan ugyanezt úgy
fejezte ki, hogy a kölcsönös gyanakvás kölcsönös paranoiát ébresztett’, John Horné
pedig úgy, hogy ritkán történik meg a világtörténelemben, hogy a szándékok és
a végeredmény között ekkora szakadék keletkezzék. Ezt az álláspontot talán leg­
szemléletesebben A. J. P. Taylor fogalmazta meg: „Az emberek - mint írja - nem
szívesen hiszik el, hogy nagy eseményeknek apró okaik vannak. Ennélfogva, miután
kitört a nagy háború, meg voltak győződve róla, hogy azt nagy és mélyreható erők­
nek kellett okozniuk. Ha azonban megvizsgáljuk a részleteket, nemigen találunk
ilyesmit Sehol sem fedezhetünk föl tudatos eltökéltséget a háború kirobbantására.
Az államférfiak elszámították magukat. Blöfföltek és fenyegetőztek, mert ezek az
eszközök hatásosnak bizonyultak a korábbi esetekben. Ezúttal azonban félresiklott
a dolog. Az elrettentés, amire építettek, nem volt elrettentő; az államférfiak tulaj­
don fegyvereik rabjai lettek. A hatalmas hadseregek, amelyeket azért állítottak föl,
hogy biztonságot nyújtsanak és megőrizzék a békét, most saját súlyukkal sodorták
a háborúba az országokat’>24Amikor a fentiekben a konszenzus kapcsán formálódó
tendenciákról beszéltünk, akkor éppenséggel erre az irányra gondoltam: a mögöt­
tes, mély, objektív stb. okok megállapításától (amelyekről egyébiránt sorra derült
ki, hogy csak keveset, vagy egyenesen semmit sem magyaráznak meg a történések­
ből, s mindig lehet ellenpéldát hozni velük szemben) a mai kutatás és értelmezés
határozottan a Taylor által felvázoltak irányába fordult Ahogy Christopher Clark
fogalmazott a hogyan és a miért kérdései szorosan összetartozó ügyek, de míg a
hogyanra adott válasz elvezethet bennünket az egymást követő lépések következ­
ményeihez, a miértekre adott válaszok (imperializmus, nacionalizmus, fegyverke­
zés, szövetségi rendszerek, magas pénzügyi körök, mobilizáció stb.) azonban csak
ingoványra épülnek. Ezért tűnik úgy, hogy a miért kérdését firtató szubsztantivista
kutatók lényegében háttérbe szorultak, addig a puzzle szétszórt darabjait először
összerakó olasz Luigi Albertini nagyszabású munkája máig példa- és iránymutató.2425
Ez a vita nem volt független egy másik polémiától sem, nevezetesen, hogy kit
terhel az elsődleges háborús felelősség.26 A versailles-i szerződés nevezetes 231.

24 A. J. P. Taylor: Az első világháború képes krónikája... I. m. 13-14. p,

25 Luigi Albertini: 'Ihe Origins ofthe W arof 1914... I. m.
7t> Ezt a kérdést majd minden első világháborús mű érinti. A fő álláspontokat lásd Hew Strachan rövid
Összefoglalásában. Hew Strachan: Kié a felelősség? In Stephan BurgdorfF - Klaus Wiegrefe szerk.:
Az első világháború... I. m. 223-235. p.
114 EURÓPA ÓSKATASZTKÓPÁJA

cikkelye egyértelműen fogalmaz és nem hagy kétséget ebben a kérdésben, amikor

megállapítja, hogy kizárólag Németország és szövetségesei felelősek a vesztesége-
kért és károkért, következésképpen Németországnak mindezért háborús kártérítést
kell fizetnie. Az első világháború után ezt a tézist sokan - s természetesen első­
sorban a legyőzött országokban - szenvedélyesen vitatták. Ekkor még ez a kérdés
elsősorban nem intellektuális szinten, hanem nagyon is húsbavágó morális, po­
litikai, gazdasági és mindenekelőtt jóvátételi kérdésként merült fel, s ennek meg­
felelően a nagyhatalmak a hivatalos munkák és dokumentum-válogatások közre­
adásával önmagukat igyekeztek igazolni, és próbálták meg a felelősséget a másik
félre tolni, vagy legalábbis a saját felelősségüket csökkenteni.27 Ezzel a szemlélettel
csak nagyon lassan szakítottak a kutatók, s még ma is vannak - igaz csak a törté­
netkutatás perifériáján és a politika járszalagján baktatok között - olyanok, akik
képtelenek erre a lépésre. A saját felelősség kérdése különösen élesen vetődött fel
a második világháború után a német irodalomban. Ezt a nézetet alapozták meg
intellektuális szinten az ún. Fritz Fischer-tézisek.28 Fischer szerint tévesek azok
a nézetek, amelyek szerint a náci Németország létrejötte Véletlen üzemi baleset*
eredménye volt, de azok is, amelyek a Versailles-i szerződést hibáztatják mind­
ezért.29 A gyökereket Fischer sokkal korábbra teszi, s azokat a német múltban és
a német tradícióban találta meg. A Fischer-tézisek szerint 1914-ben a német ka­
tonai és politikai elit között egyetértés uralkodott a háborúra való felkészülésben
és a háborús döntésben is, amely a német pozíció erősítésének szükségességét
vallotta, mind Európában, mind pedig a világban.30 A Fischer-tézist megkérdő-
jelezők legfontosabb állítása az volt, hogy az egész folyamatból nem lehet kiemelni
egyetlen szereplőt sem, csak az összehasonlítás vezethet eredményre, amely a tel­
jes nemzetközi kontextust figyelembe veszi. S tulajdonképpen erre a következte -

27 Ez a folyamat viszont logikus m ódon elvezetett ahhoz, hogy lassan-lassan megindult a teljes doku­
mentáció publikálása, de még ezekben sokkőtetes munkákban is tetten érhető a tcndenciózusság.
Lásd erről részletesen Luigi Albertiul magisztrális könyvének (7/ie Origins of the War o f 1914. 3
Vols. Oxford, 1965, Oxford Univcrsity Press), illetve Christopher Clark szintén kitűnő munkájának
(The Sleepwalkers. How Europe Went to War in 1914. London, 2012, Penguín; magyarul: Alvajárók.
Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé. Budapest, 2015, Park) megfelelő részeit.
u A tézisek hátteréről lásd „Egy bombaként ható könyv”. Karén Andresen beszélgetése Kon rád H.
)arausch-sal. In Stephati BurgdorfF- Klaus Wiegrefe szerk.: Az első világháború.,, 1. m. 236-241, p.
M A német intellektuális vitákról lásd részletesen a könyv Németországgal foglalkozó fejezetét.
w Fritz Fischer: Foreword. In Fául M. Kennedy ed.: The War Plans o f ihe Great Powers 1880-1914.
Boston, 1985, George Allén and Unwin, X -X I, p. Lásd még uő: Griff nach dér Weltmacht. KW-
egszielpolitik des kaiserlichen Deutschland 1914-1918. Düsseldorf, 1961, Droste Verlag, valamint
uő: Krieg dér Illusionen. Dic deütsche Politik von 1911 bis 1914. D üsseldorf 1969, Droste Verlag.
A téziseknek egy kevésbé akadémikus, népszerűsítő változatát lásd Sebastian liaffner: A Német
Birodalom hét főbűne az első világháborúban. Budapest, 2008, Európa Könyvkiadó. A Fischer-vi­
tára lásd John A. Moses: 'ihe Politics oflllusion. The Fischer Controversy in Germán Historiography:
London, 1975, George Prior Publishers.
 KONSZENZUSOK ÉS NÉZHTKÜ1-ÖNBSÍOEK AZELSO VILÁGHÁBORÚ MEGlTÉLfiSÉBKN 115

tésre jut Christopher Clark is, amikor arról ír, hogy bár a felelősség kérdését nem
lehet teljesen kizárni a vitából és a leírásokból, a hogyan felől ez a kérdés is jobb
megvilágítást nyer. „A világháború kirobbanása - mint írja - nem egy Agatha
Christie-krimi, amelynek végén megismerhetjük a gyilkost, aki az üvegházban a
holt est fölött áll füstölgő pisztollyal. Ebben a történetben nincs füstölgő pisztoly,
vagy még inkább minden fontosabb személy kezében ott van egy pisztoly. Ebben
a megvilágításban a világháború kirobbanása inkább tragédia volt, mintsem krimi
[...] 1914 főszereplői pedig ebben az értelemben alvajárók, akik körültekintőek
voltak ugyan, de mégis alapvetően vakok, akik álmokat kergettek, s behunyták a
szemüket a valóság horrorja előtt, amelyet éppen most készültek a világra szaba­
dítani ”31 A felelősség persze ettől még nem egyetemleges, s nem egyenlően oszlik
el a nagyhatalmak között A nagyok, tehát Németország, az Osztrák-Magyar M o­
narchia, Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország, azonban valamennyien
felelősek az események ilyen irányú fordulatáért, és a kisebbek, mint Olaszország,
Törökország, Románia stb. sem bűntelenek. A felelősséget azonban végső soron
lehetetlen, következésképpen értelmetlen kiporciózni, a kutatás ugyanis sohasem
lesz abban a helyzetben, hogy egészen pontosan, ha úgy tetszik százaléknyi pon­
tossággal meg tudja mondani, kit mekkora felelősség terhel. A tendencia, amiről
a fentiekben beszéltünk egyértelműen az, hogy a történetkutatás ma már némi
szkepszissel tekint erre a kérdésre, s ezt a problémát inkább az emlékezetpolitikára
hagyja. Az emlékezetpolitika azonban jobban kedveli az ellenség vagy a szomszéd
felelősségét feszegetni, mintsem a saját porta előtt sepregetni. Továbbá felelősség­
ről ugyancsak problematikus az államok és országok vonatkozásában beszélni, hi­
szen ilyen fajsúlyú döntéseket nem országok általában, hanem nagyon is hús-vér
emberek hoztak, s ezekre a történetkutatásban kedvelt műfaj, a monografikus
biográfia sokkal pontosabban rávilágít.32 Ám azt kénytelenek vagyunk elismerni,
hogy a világháború, mint 'hibás lépések, félreértések és véletlenek sorozata értel­
mezésben van valami zavaró és nyugtalanító, amely logikus módon termeli újra
a felelősöket kereső értelmezéseket. Nevezetesen, mégiscsak elpusztult majdnem
tízmillió ember, s nehéz azt józan ésszel felfogni, hogy haláluk oka ilyen ennyire
prózai, azaz csupán a véletleneknek és az emberi hibáknak köszönhető. A törté­
nések mögött értelmet kereső emberi ész sohasem fog megbarátkozni ezzel az
értelmezéssel, s újra és újra neki fog rugaszkodni a szubsztantív okkeresésnek, s
a felelősség firtatásának.

31 Christopher Clark: The Sleepwalkers,,, 1, m, 561-562. p.

37 Ennek kitűnő példái John Röhl II. Vilmosról szóló életrajzi monográfiái {Die Jugm d des Kaisers,
1859-1888] München, 1993, C H. Beck; Dér Aufbau dér Persönlichen Monarchie, 1888-1900; Műn
chen, 2001, C. H. Beck; Dér Weg in den Abgrund, 1900-194L München, 2008, C. H. Beck).
] 16 KURÖPA ÖSKATASZTRÖrÁJA

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI:

MILITARIZMUS

A továbbiakban három metszetben vizsgáljuk az első világháború hatását cs öröksé­

gét Európa további sorsát illetően: katonai-militáris síkon, tehát a háború alatt min­
dennapivá, megszokottá vált öldöklés, kegyetlenség és erőszak, továbbá a háborús
propaganda által felszított nemzeti és etnikai előítéletek, a kirekesztés és jogfosztás
következményeit a különböző irrcguláris és paramilitáris egységek, szabadcsapatok,
különítményesek, roham osztagok és egyéb radikális csoportosulások vonatkozá­
sában. Majd az eszmék, az ideológiák és a politikai rendszerek terén bekövetkezett
gyökeres fordulatot vesszük górcső alá. Harmadikként Európa gazdasági és társa­
dalmi rendjének változását, illetve azt ezt előidéző okokat boncolgatjuk. Végül ősz-
szegzésképpen visszatérünk fő kérdésemre, nevezetesen Európa világban betöltött
helyének és szerepének megváltozására az első világháborút követően.
Bár a hagyományos történetírás az 1914 nyarán kezdődött világégést 1918. no­
vember 11-ével általában befejezettnek nyilvánítja, s ez a közvetlen frontvonalak
vonatkozásában minden kétséget kizáróan igaz is, mégis aligha állíthatjuk, hogy
ebben az évben akár az. államok közötti, akár az egyes államokon belüli fegyveres
küzdelmek és erőszakos cselekmények egy csapásra befejeződlek volna. Ha egy
hasonlattal akarnánk jellemezni az első világháború utáni helyzetet, akkor valószí­
nűleg a 'hatalmas szeizmikus mozgások vagy egyenesen a földrengés' parabolát vá­
laszthatnánk, hiszen ezek a természeti jelenségek állnak legközelebb ahhoz, amit a
nagy háború produkált, rövid távon a pusztítás nagyságrendjét, hosszú távon pedig
a helyreállítás nehézségeit illetően. Indokoltan mondja tehát Jolin Keegan, hogy a
háborús gyűlölködés gyorsan mar, és lassan gyógyul'. A háború ütötte mély sebek
ugyanis csak lassan gyógyultak, ha begyógyultak egyáltalán, s a sebhelyek ott m a­
radtak az arcokon, azaz Európa és a világ már nem volt ugyanaz a hely a háború
után, mint annak előtte. S a régi sérelmekhez társultak újak is, különösen abban a
Barents- és a Balti-tenger tői az Égei-tengerig húzódó sávban, ahol több mint egy-
tucatnyi nemzet él, részben összekeveredve, s amelyet a németek oly kifejezően és
pontosan Zwischeneuropának neveznek. Jól vette észre ezeket az új konfliktusokat
a békekonferencián szereplő amerikai küldöttség egyik tagja Tasker Howard Bliss
tábornok, amikor rezignáltat! ezeket a szavakat leírta: „A gyermek nemzetek, ame­
lyeket kreáltunk, már a bölcsőben agyarakat és karmokat növesztettek maguknak,
és még mielőtt járni tudnának, tőrökért üvöltenek, hogy elvághassák a szomszédos
bölcsőkben lévők torkát.”33 Ugyanígy jól látta ennek következményét XV. Benedek
pápa is, aki szerint a nemzetek nem halnak meg, hanem rnegszégyenültségben és

Rliss szavait Galaatai József idézi: Az I. világháború. Budapest, 2000, Korona Kiadó, 492. p.
 AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI: iMILíTAUIZMUS 1 17

bosszúban generációról generációra adják tovább a gyűlölet és a megtorlás szo­

morú örökségét'.
Sokkal békésebb vidék tehát nem lett Európa és a világ a háború befejezése után
sem, ugyanis Németországtól Olaszországig, Magyarországtól Írországig, Bulgáriá­
tól Oroszországig Anatóliától Ázsiáig forradalmak, ellenforradalmak, zendülések,
polgárháborúk, függetlenségi háborúk, gyarmati felszabadító küzdelmek, etnikai
összecsapások, leszámolások, pogromok és tisztogatások folytak egészen a húszas
évek közepéig, s az ellenségeskedés tompított formában tovább folyt később is egé­
szen a második világégés kirobbanásáig.34 Ennek megfelelően egyes történészek
amellett kardoskodnak, hogy nem egy lezárt, négyéves háborúról, hanem egy több
mint egy évtizedes 1912-től 1923-ig tartó folyamatos harcról van szó, amelyben az
1914 és 1918 közé eső évek csupán a csúcspontot jelentik, míg mások még ennél is
tovább mennek, s amellett érvelnek, hogy az 1914-ben elkezdődött folyamat csak
1945-ben záródott le, s az első világháború csak ebben az egységes keretben érthe­
tő meg igazán.35 Sőt, vannak olyanok is, akik szerint Európa 1914 nyarán felfeslett
szövete csak a rövid 20. század végén, a kilencvenes évek elején, tehát az Európai
Unió megszilárdulásával, a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia felbomlásá­
val, azaz újabb nemzeti államok kialakulásával regenerálódott ismét. Ez szemlé­
let azonban még inkább kiemeli az első világháború jelentőségét, hiszen ebben a
felfogásban 1914 válik a kiindulóponttá, az ősforrássá és egyben ősbűnné, amiből
minden fakad. Ahogy azt az amerikai történész Fritz Stern megfogalmazta: „a nagy
háború a 20. század első elemi csapása, amelyből minden más csapás ered”30 De
vajon fakad-c minden ebből? A szakirodalomban széles körben elterjedt, már-már
közhelyszerű megállapítás, hogy Hitler, a 16. Bajor Tartalékos Gyalogezred ön­
kéntese, majd leszerelt frontharcos húszas évek eleji esküdözései, kirohanásai és
fenyegetőzései, nevezetesen, hogy ők nem bocsátanak meg senkinek és határozot­
tan követelik a bosszút, egyenesen vezettek a második világháborúhoz. Magyarul:
az első nagy háborúból szükségszerűen következett a második. Csakhogy nincs
ilyen egyértelmű, egyenes vonalú megfelelés. A választások széles skáláját kínálta
ugyanis a történelem a politikusok, üzletemberek és értelmiségiek számára, s más
kérdés, hogy ezzel nem igazán tudtak élni. A két háború között ugyanis ott húzód­
nak az elhibázott döntések, a rosszul megkötött békék, a politikai és gazdasági elit
vaksága, valamint a félrekezelt gazdasági válságok is. Az orosz bolsevik forrada-

M Lásd erről Róbert Gerwarth - John Horné eds.; War in Peace. Paramilitary Violence in Europe ajter
the Great War. Oxford, 2013, OUP; valamint Peter Gatrell: War afler the War: Conflicts, 1919-23.
In John Horné ed.: A Companion.., 1. m. 558-575. p. Gatrell országok szerinti bibliográfiát is kö­
zöl: uo. 572-575. p.
* Niail Ferguson a kezdő dátumot 1904-re, míg a záróakkordot 1953-ra, a koreai háború idejére te­
szi. Niall Ferguson: A világ háborúja... I. m. LXXÍ. p.
36 Fritz Sternt Christopher Clark idézi: The Sleepwalkers... I. m. XXI. p.
118 EURÓPA ŰS KATASZTRÓFA JA

lom pusztító hatása* a Párizs kór nyéki békék gyakran rövidlátó döntései és a nagy
világgazdasági válság, hogy csak a három legfontosabbat említsem.37 Az első vi­
lágháborúból ugyanis nem következett szükségszerűen a bolsevik hatalomátvétel,
sem az elhibázott béke, s a világgazdasági válság még kevésbé. Ezek pedig $ine qua
flottjai voltak a második világégésnek.
1918, mint a háború végét jelző évszám relativizálása Winston Churchill 1919-es
szellemes megjegyzésében is tetten érhető, nevezetesen: az óriások háborúja véget
crt, most elkezdődik a törpék küzdelmei Vagy, ahogy Róbert Lansing* az amerikai
külügyminiszter megfogalmazta: úgy tűnik, a Nagy Háború sok kis háborúra bom ­
lott! Ezeket a harcokat, csatározásokat elsősorban már nem a világháborút uraló
milliós reguláris hadseregek* hanem sokkal inkább az irreguláris kvázi-hadseregek,
a paramilitáris és félkatonai egységek, a szabadcsapatok (Freikorps), a különítmé­
nyesek, a felfegyverzett radikális civil csoportok és a harcokba belekeveredett ha­
difoglyok vívták. Sokszor elmosódtak a határok a katonai és félkatonai szervezetek
között, s nemritkán egyfajta munkamegosztás alakult ki a reguláris és az irreguláris
seregek között, amit különböző korlátozások miatt nem tehetett meg az első, azt
pótolta a második, mint az Magyarországon a Lajtabánság, Németországban pedig
a keleti határvédő Grenzschutz ü st egységek esetében történt. Máskor* mint például
a vörösgárdista felkelések leverésekor, a szabadcsapatok és a reguláris Reichswehr
egységek szorosan együttműködtek egymással. Másutt épp fordítva, a korábbi álla­
mok és birodalmak összeomlása miatt keletkezett hatalmi vákuumba nyomultak be
ezek a paramililáris csoportok, mint az Finnországban történt, ahol a Fehér Gárda
cs a Vörös Gárda gyilkolta egymást, vagy Ukrajnában* Törökországban, a Kauká­
zusban és a balti államokban, ahol még ennél is kaotikusabb viszonyok alakultak
ki,38 Nem az zajlott le tehát, ami a 20. század előtt, az addigi háborúk befejezése
után történni szokott. Nevezetesen a harcok befejeződnek, a felek békét kötnek, a
vesztesek elfogadják legyőzetésük tényét, a területeket újraosztják a háború kime­
netelének megfelelően, a hadsereg nagyobb részét leszerelik, a megmaradt hivatá­
sosok pedig visszavonulnak a laktanyákba. Pontosan mutatja ennek az ellenkezőjét
az a tény, hogy egyes becslések szerint 1918 és 1921 közölt ezekben a különítmé­

37 Ez a megállapítás természetesen nem vonatkozik arra a wilsoni elvre, amely szerint a nemzeteknek
meg kell adni az önrendelkezés jogát. Éppenséggel az önrendelkezési jog megsértése vagy egyene­
sen figyelembe nem vétele okozta az igazi problémát, amellett, hogy sok esetben valóban - kevert
népességről lévén szó - szinte lehetetlen volt minden igényt kielégíteni.
38 Lásd erről Serhy Yekclchyk: Bands of Nation Bnilders? Insurgency and Ideology int he Ukrainian
Civil War. In Róbert Gerwarth - John Horné eds.: War in Peacc. . . L m , 107-125. p,; valamint To-
mas Balkelís: Turning Citízens intő Soldiers: Baltic Paramilitary JVIöve ments after the Great War.
In uo. 126-144. p. A balti országokban ezeknek a paramilitáris egységeknek a létszáma 60 és 100
ezer fő között mozgott.
 AZ- Fl.SÖ VILÁGHÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI: MILITAR12MUS 119

nyékben több mint félmillió harcos vett részt, s ha Oroszországot is beszámítjuk,

akkor ez a szám milliós nagyságrendű.39
Mi sem bizonyítja tehát jobban az első világháború óriási hatását és az európai
civilizációs szövet végzetes szétszakadását és felfestését, mint ennek a visszainteg-
rálódási folyamatnak a nehézségei. Ezeket a csatározásokat, küzdelmeket lényegé­
ben három geopolitikai változás generálta, s ezek egyike sem volt független az első
világháborútól és az azt lezáró békéktől: az orosz bolsevik forradalom és ennek ha­
tása Európa más országaiban; négy birodalom (a Habsburg, az orosz, az ottomán
és a német) összeomlása következtében kialakult új államok etnikai küzdelmei és
határproblémái; végül a gyarmati felszabadító harcok ekkor kezdődő folyamata. De
nemzeti-etnikai küzdelmek egy győztes, s még nem a felbomlás állapotában lévő
birodalom esetében is jelentkeztek, elég, ha csak az ír-angol konfliktusra gondo­
lunk, vagy arra a két országra, nevezetesen Jugoszláviára és Romániára, amelyek a
békeszerződések kedvezményezettjei voltak.40 Ehhez a három geopolitikai válto­
záshoz járult egy alapvetően nem geopolitikai, de azokkal egyenrangú fontosságú,
és Európa minden államában megfigyelhető jelenség, nevezetesen a társadalmak
alsóbb rétegeinek hol reformista, hol radikális, hol pedig kifejezetten forradalmi
törekvései, illetve ezzel összefüggésben a felsőbb osztályok félelme egy ilyen jel­
legű radikális átrendeződéstől Magyarul, egyfelől a szegények, a megalázottak,
a megnyomorítottak és megszomorflottak, másfelől a tehetősek, a szerencsések
és a vagyonosok, vagy ahogy az angol kifejezően mondja, a haves és a haves nőt
minden valószínűség szerint örök és megszüntethetetlen ellentétének végletes ki­
éleződése, amely a háborút megelőző 40-60 évben diszkréten a háttérben maradt.
Éppen ezért nem egyszerű feladat ezen konfliktusok és küzdelmek vonatkozásában
bizonyos típusokat elkülöníteni és általánosításokat megfogalmazni, hiszen min­
den ország sajátos történeti múltja és a háborúban játszott szerepe miatt jelentősen
eltért egymástól. A fő vízválasztó itt is a háborús részvétel jellege, pontosabban a
győztes-vesztes szerep volt. Az antantországokban ugyanis ez a visszaintegrálódás,

^ Lásd Vejas Gábriel Liulcvicius: A megmérgezett győzelem. In Stephan Burgdorff - Klaus Wiegrefe
szerk.: Az első világhábon'i. . . L m. 107-109. p. Róbert Gerwarth a német Freikorpsok létszámát 250
és 400 ezer közé teszi, s szerinte az osztrák és a magyar ennek kb. a fele lehetett. Lásd Róbert Ger­
warth: Fighting the Red Beast: Counter-Revolutionary Violence in the Dcfeated States of Central
Furope. In Róbert Gerwarth - John H om e eds.: War in Peace... 1. m. 53. p. Az NSDAP paramili-
táris egységének az SA-nak (Sturmabteilung) a húszas évek elején néhány száz fős létszáma volt,
ez 1933-ra mintegy 400 ezerre növekedett. A másik nagy létszámú szervezet a bolsevikellenes és
antiszemita, de a weimari alkotmányt támogató Jungdeutscher Orden volt, amelyet Artúr Mahraun
vezetett. Ugyancsak nagyszámú tagsága volt a Stahlhelmnek (1930-ban több mint félmillió), amely
a frontkatonákat egyesítette (Bund dér Frontsoldaten). Oroszországban a kezdetben párám ilitá-
ris vörös hadsereg fokozatosan vált 5 milliós reguláris hadsereggé, míg a fehér seregek összesített
hadereje sosem haladta meg a 250 ezer főt.
40 Lásd erről Barbara Jelavich: A Balkán története. 2. köt. 20. század. Budapest, 2000, Osirís, 123-125. p.
120 EUROPAösk ataszt ROFÁj a

a hadigazdálkodás megszüntetése, a csapatok leszerelése stb. gyorsan és békésen

ment végbe, mindenekelőtt Amerikában, de nagyrészt igaz ez Nagy-Britannia,
Franciaország és Belgium vonatkozásában is. De már kevésbé igaz ez Olaszország,
s egyáltalán nem érvényes Oroszország, valamint a többi vesztes állam esetében.
A következő törésvonal a nemzeti-etnikai, illetve a gazdasági-szociális törekvések
között húzódik, bár ez a két szempont gyakran keveredett egymással. Ennek a két
szempontnak az összeütközése különösen élesen vetődött fel a balti államokban,
ahol a Vörös Hadseregben észt, lett és litván egységek is harcoltak úgymond a saját
országuk ellen.41 Külön kategóriát alkotnak azok a laza, alkalmi csoportosulások,
fegyveres egységek, banditaszervezetek, amelyek mindenfajta különösebb ideológia
és távolabbi célkitűzés nélkül csupán a megélhetés kényszerétől vezetve, továbbá
kihasználva az általános felfordulást fosztogatták a lakosságot.
A különböző típusokat elemezve annyit általánosítva megállapíthatunk, hogy a
radikális szociáldemokrata és különösen a kommunista, úgynevezett vörösgárdista
paramilitáris egységek a német spartakistáktól és a Roter Frontkámpfnerbundtól,
az osztrák Schutzbundtól, az olasz Arditi dél popolótól a magyar Lenin-fiúkig in­
kább szociális indíttatásból, a fokozódó társadalmi egyenlőtlenség miatt, a korábban
szinte elképzelhetetlen nyomor elleni lázadásból, míg a szélsőjobboldali csopor­
tosulások a német Stahhclmtől, az Orginization Consultól, az SA-tól és a „fekete”
Reichswehrtől, a felső-sziléziai Selbsschutztól, az észt Szabadságharcosok Szövet­
ségétől az osztrák Heimwehrig, az olasz frontharcosokig és feketeingesekig (ardi­
ti, squadristi), a makedón VMRO-ig, a bolgár Katonai Ligáig, a román Vasgárdáig
és magyar MOVE-ig inkább nemzeti-etnikai, sőt gyakran kifejezetten fajvédelmi
célokból szervezkedtek, és nemritkán antiszemita nézeteket hangoztattak.42 Vol­
tak más célból szervezett paramilitáris egységek is. A szociáldemokrata színeze­
tű német Reichsbanner csapatai a fennálló weimari köztársaság megmentéséért,
a bolgár Alekszander Sztambolijszki ún. Narancs Gárdája a Bolgár Kommunista
Párt és a jobboldali paramilitáris csoportok destabilizáló akciói ellen küzdöttek.43
De akármi volt is ezeknek a paramilitáris csoportoknak az indítéka, közös vala­
mennyiben, hogy egyrészt létezésükkel folyamatosan megkérdőjelezték az illető

41 Lásd erről Gerg von Rauch - Romuald J. Misiunas - Rein Taagcpera: A balti államok története.
Budapest, 1994, Ősi r is-Századvég, 44-51. p.; valamint Andrejs Plakans: A Concise History oflhe
Baltic States. Cambridge, 2011, Cambridge University Press, 300-307. p.
42 A kö 2ép-európai paramilitáris csoportok tevékenységére lásd Róbert Gerwarth tanulmányát (Figh-
ting the Red Beast... I. m. 52-71. p.) A magyar fajvédőkre és szélsőjobboldali csoportokra lásd
Zimmer Tibor: Az ébredők fénykora 1919-1923. Budapest, 1989, Akadémiai Kiadó és Gyurgyák
János: Magyar fajvédők. Eszmetörténeti tanulmány. Budapest, 2012, Osiris. Az olaszra: Emilio Gen-
tile: Paramilitary Violence in Italy: The Rationale of Fascism and the Origin of Totalitarianism. Tn
Róbert Gerwarth - John Horné eás.: War in Peace... I. m. 84-103. p.
43 Barbara Jelavich: A Balkán története... L m . 151. p.
 AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI: MJUTARIZMUS 121

állam erőszak-monopóliumát, másrészt a felmerülő konfliktusokat erőszakkal,

nemritkán a háború legvéresebb időszakára jellemző, sőt néha azt is meghaladó
kegyetlenséggel oldották meg. Egyfelől a szélsőbaloldali vörösök és zöldek, más­
felől a szélsőjobboldali fehérek, barnák és feketék közötti küzdelemben - az akció
és az arra adott túlzott reakció törvényszerűsége miatt - egy spirális, öngerjesztő
folyamat alakult ki, nevezetesen az erőszak szükségszerű eszkalációja.44 Ekkor vált
széles körben elfogadottá az a gondolat, hogy az ellenség, legyen az osztály- vagy
etnikai ellenség jogosan megsemmisíthető, következésképp megsemmisítendő* Ám
ez a meggyökeresedő gondolat aligha függetleníthető a világháborús tapasztalat­
tól* Az a pár ami! it ár is mentalitás és szubkultúra, amely az első világháború után
kialakult nem egyszeri, megismételhetetlen múltbeli jelenség, hiszen néhány szál
közvetlenül, de még több szál közvetve egészen a modern kori terrorizmusig vezet,
s ebben a vonatkozásban talán elégséges, ha csak az ekkor születő ír IRA-ra utalunk.
Ez a túlburjánzó brutalitás tehát a közép-európai csoportokra is jellemző volt,
de igazán az orosz polgárháborúban élte fénykorát, ahogy erről Iszaak Bábel meg­
döbbentő és sokkoló novelláiban, Mihail Bulgakov drámáiban, Iván Bunyin vagy
Makszim Gorkij naplóiban olvashatunk*45Az összeomló cári birodalomban ugyanis
ez a spirális erőszak-eszkaláció egészen szélsőséges formát öltött, kaotikus viszo­
nyokat teremtett, amelyben Lavr Kornyilov, Alekszandr Kolcsak, Anton Gyenyikin,
Nyikolaj Jugyenyics és Pjotr Vrangel önkéntesekből álló fehér seregei, a brit ja p á n ,
amerikai és francia intervenciós reguláris csapatok, a doni és a kubáni kozákok egy­
ségei, a szibériai csehszlovák hadtest, Szemjon Petljura atamán ukrán nemzeti had­
serege, Nyesztor Machno anarchista-paraszti Forradalmi Felkelőserege, Alexandr
Antonov fellázadt tambovi paraszt csapatai, Kronstadt szintén fellázadt matrózai,
Enver Pasa baszmacsai, végül számtalan éhséglázadás névtelen harcosai stb. küz­
döttek a kezdetben szintén párámilitáris egységekként alakult vörösökkel - amely­
ből Trockij, a volt cári tisztek bevonásával, zseniálisan varázsolt többmilliós, és vé­
gül győztes Vörös Hadsereget illetve a Feliksz Dzerzsinszkij vezette CSEKÁ-val.
A cári Oroszország összeomlása 1917-ben egyértelműen a háború következménye
volt, a polgárháború azonban már csak közvetetten, hiszen a fentiekben felsorolt
küzdelmek már nagyrészt Lenin és az általa vezetett bolsevikok puccsa és a hadi-
kommunizmus politikája miatt törtek ki* A polgárháború Oroszországban több
halottat hagyott maga után, mint az első világháború, s az orosz-lengyel háború

44 Jól jellemzi ezt az eszkalálódó erőszakhullámot a későbbi auschwitzi tábor parancsnokának, Ru­
dolf Höflnek a szavai, aki arról ír önéletrajzában (Kommandant in Auschwitz. Autobiographische
Aufzeichnungen. Stuttgart, 1958, Deutsche Vcriagsanst), hogy sem a háborúban, sem m ás Frei-
korps-akcióban nem látott olyan mértékű erőszakot, mint a balti államokban, ahol a küzdelem a
teljes megsemmisítésig zajlott.
45 Lásd Szőke Katalin szerk.: Apokalipszis - 1917. írások az orosz forradalomról Budapest, 1997, Eu­
rópa.
1 2 2 : EURÓPA ÖSKATASZTRÓFÁJA

vesztesége is közel 300 ezres volt (125 ezer vörös, 174 ezer fehér és lengyel áldozat).46
De hullottak az emberek a görög-török háborúban (mintegy 68 ezer harcos és 31
ezer civil), az angol-ír konfliktusban (1000), Franciaország szíriai megszállásában
(5000) is.47 Egészen speciális eset a finn, hiszen a Gustaf Manncrheim csapatai (val-
koiset) és a vörösök (punaiset) között zajló polgárháború mintegy 200 ezer harco­
sának döntő többsége előzőleg nem vett részt a világháborúban. A polgárháború
ennek ellenére különösen véres volt, hiszen az elpusztultak egyharmada, mintegy
10 ezer ember (1600 fehér és 8400 vörös áldozat) nem a harcokban, hanem a fe­
hér- és vörösterror miatt halt m eg.48 A 'háború brutalizáló hatása tétel tehát itt
nem érvényes, speciális helyi okok játszottak szerepet az erőszak eszkalálódásában,
mindenekelőtt az állam és a közigazgatás totális összeomlása.
Vessünk ezek után egy pillantást a résztvevőkre, tehát magukra a harcosokra
is. Ezek nagyrészt a háború során mobilizált frontharcosok közül kerültek ki, akik
esetében egy sajátos kettősséget figyelhetünk meg. Egyrészt döntő többségüket a
háborús tapasztalat, valamint a nemzeti-etnikai vagy a szociális (nemritkán mind­
kettő) elkeseredés, gyűlölet, harag és bosszúvágy vitte ezekbe a szabadcsapatokba.
A volt frontharcosok és tisztek mellett megjelentek ezekben a félkatonai egységek­
ben a frontot koruk miatt még meg nem járt szélsőjobboldali és nacionalista ideo­
lógiák által befolyásolt fiatalok, nem kis részben főiskolai és egyetemi hallgatók.
A szabadcsapatok vonatkozásában tehát egyszerre igaz George Mosse tézise Euró­
pának a háború miatt bekövetkezett 'barbarizálódásárór vagy 'brutalizálódásáról’.40*5

40 Gyóni Gábor szerint az első világháborús orosz veszteség 3,5 millió volt, míg a polgárháborúban
ugyanennyien haltak meg, s ehhe2 jött a vörös és fehér represszió mintegy egymilliós vesztesége.
Gyóni Gábor: A történelmi Oroszország népei. Adattár. Budapest, 2011, Russica Pannonica, 11. p.
Gyóni a 20-as évek erőszakos kollektivizáció okozta éhínség áldozatainak számát 7-8 millióra teszi
(a szakíró dalomban 4 milliótól 20 millióig mindenféle becslés szerepel). Az orosz-lengyel hábo­
rúra lásd Peter Gatrell: War after the War; Conflicts, 1919-23. In Jóim Horné ed.: A Companion...
I. m. 569. p. A polgárháború történetére lásd még: Mihail Heller - Alekszandr Nyekrics: A Szov­
jetunió története. Budapest, 2003, Osiris, 73-108. p.; Richard Pipes: Az orosz forradalom története.
Budapest, 1997, Európa Könyvkiadó; valamint Halász Iván: A tábornokok diktatúrái - a diktatúrák
tábornokai. A fehérgárdista rezsimek az oroszországi polgárháborúban 1917-1920. Budapest, 2005,
Russica Pannonica. A zsidó pogromokra, valamint az ukrán és az orosz antiszemitizmusra lásd
Pipes: i, m, 369-378. p. Pipes az áldozatok számát 50 és 100 ezer közé teszi. Az ukrán pogrom ok­
ra: Serhy Yekelchyk: i. m. 122. p. A polgárháború során több mint egymillió orosz emigrált, főleg
Franciaországba (380 ezer), Németországba (100 ezer), Lengyelországba (J00 ezer), valamint a
szomszédos országokba.
47 A görög-török háború után hatalmas kis-ázsiai népességcsere zajlott le (mintegy 1,3 millió görög és
300 ezer török). Barbara Jclavich: A Balkán története... I. m. 156-157. p.; valamint Richard Clogg:
A Concise H isloryof Greece. 2nd ed. Cambridge, 2002, Cambridge University Press, 91-97, p.
45 Az adatokat lásd Anssi Halmesvirta szerk.: Finnország története. Debrecen, 2001, Kossuth Egye­
temi Kiadó, 237. p.; valamint Pertti Haapala - Marko Tikka: Revolution, Civil War, and Terror in
Finland in 1918. In Róbert Gerwarth - John H ornéeds.: War in Peace... I. m. 72-84 p.
 ki KLSÖ VI LÁGHÁBORÚ KÖVRT K KEMÉNYBL MILITARIZMUS 123

másfelől ezek a csapatok nem csupán a háború termékei voltak, hanem ezeket az
embereket a háború után kirobbanó forradalmak és a békeszerződések nyomán
kialakult, számukra elfogadhatatlan új határok radikális elutasítása is harci cselek­
ményekre ösztönözte. Az újabb kutatások német vonatkozásban azt is világosan
feltárták, hogy ezekben a szabadcsapatokban az etnikai konfliktusoktól terhelt vi­
dékek lakói, tehát a keleti származásúak túlreprezentáltak voltak.49 Választásukban
sokszor szerepet játszott az a tény is, hogy a négyéves harc és öldöklés után nem
tudtak vagy nem akartak visszaintegrálódni a mindennapi élet számukra unalmas
világába, az egzisztenciális kényszer, tehát a mindennapi betevő falat biztosítá­
sának inkább csak a közrendűek, s nem a tisztek esetében volt jelentősége, de az
orosz polgárháborúban ez is jelentős szerepet játszott. Továbbá a hátország gyak­
ran ellenségesen fogadta ezeket a visszatérő harcosokat, elsősorban persze a vesz­
tes országokban, s ez is nagymértékben hozzájárult radikalizálódásukhoz, amint
ezt Joseph Roth nagyszerűen leírta az 1923-ban megjelent Pókháló, és Erich Maria
Remarque az És azután című regényeikben.50 Ezek a szélsőjobboldalhoz csatlakozó
katonák ugyanis, visszatérve a frontról nem értették a forradalom lázában égő hát­
országot, az addigi értékeket és hagyományokat elvető gyökeresen megváltozott,
a feje tetejére állított világot, számukra ugyanis a háború új nemzeti közösséget és
erős kohéziót teremtett. A szélsőbaloldali csoportok viszont éppen őket nem ér­
tették, nevezetesen hogy a szörnyű háborús tapasztalat után hogyan tarthatnak ki
az ő számukra értékéi vesztett ideálok és célok mellett. Világosan kell látnunk azt
is, hogy ezek a paramilitáris egységek közösségként is működtek, azaz megvédték
tagjaikat a társadalmi izolációtól, ugyanakkor itt kiélhették aktivitásukat és fruszt­
rációból fakadó erőszakos hajlamaikat is. Ezt az életérzést pontosan fogalmazta meg
egy önkéntes német Freikorps-tag, aki szerint „az emberek azt mondják, hogy a
háború véget ért. Ez nevetséges. Mi magunk vagyunk a háború”.51 Ezeknek a cso­
portoknak a brutalitását nagyrészt magyarázza, hogy itt a saját lelkiismeretükön
túl már nem korlátozta őket semmiféle reguláris katonai fegyelem. A barbarizáló-
dás mellett egy ezzel sok vonatkozásban ellentétes jelenséget is megfigyelhetünk
körükben, nevezetesen az erős csoportidentitás meglétét, azaz a bajtársiasság, az
életre-halálra szóló barátságok jelenségét, amelyek paradox módon gyakran ve­
tekedtek a vérségi kapcsolatok erősségével, ahogy azt Remarque szintén nagysze­
rűen leírta. Ez azonban nem véletlenül alakult így, hiszen a lövészárkok minden­

49 Róbert Gerwarth - John Horné cds.: War in Peacc... L m. 4. p., valamint a további irodalomra lásd
a l l . lábjegyzetet.
50 Remarque regényének (Dér Wegzurück. 1931) egyik főhőse, Wiily a következőket mondja: „Azt
hiszitek, hogy azok ott örülnek nekünk? Egy kicsit kényelmetlenek vagyunk nekik...” Barátja, Kari
így válaszol: „Annyi bizonyos, hogy jobban szerettek minket, mint hősöket, amikor jó messzire
voltunk tőlük”
51 A szöveget Peter Gatrell idézi: Peter Gatrell: War afterthe War,.. T, m, 568, p.
124 EURÓPA ÖSKATASZTRÓFÁJA

napjaiban, vagy a csaták életveszélyes helyzetei során olyan erős kölcsönös függés
és nemritkán önfeláldozásig menő erős kötelék alakult ki a frontharcosok között,
amely sokkal erősebbnek bizonyult bármely békében kötött barátságnál. Ezen túl
kétségkívül bizonyos személyiségjegyek is kellettek ahhoz, hogy valaki inkább ezt a
militáris tevékenységet folytassa, hiszen a háborús tapasztalatból a pacifista maga­
tartás éppúgy következhetett, mint a harcias* A társadalmi összetételt illetően ma
még zavaros a kép, pontosabban ma még keveset tudunk erről, így még nehezebb
általános igazságokat megfogalmazni. Csupán annyi állapítható meg nagy bizton­
sággal, hogy a német Freikorpsokban, az osztrák Heimwehr-csapatokban, a magyar
MOVE-ban cs az Ébredő Magyarok Egyesületében túlreprezentáltak voltak a fiata­
labb alsó és közép rendfokozatú tisztek cs a középosztálybeliek, de előfordultak felső
középosztálybeliek és nemritkán arisztokraták is. Az olasz feketeíngesek többsége,
legalábbis a húszas évek elején a középső és az alsó középosztályból származott,
míg a balti államokban és Írországban a szabadcsapatokban inkább középosztályi
értelmiségiek, kisegzisztenciák és parasztok vettek részt.52

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚT KÖVET KE ZxMÉNYEL

IDEOLÓGIA ÉS POLITIKA

Az előző alfejezetben is Winston Churchill találó mondására utaltunk, s most is

az ö zsenialitását kell idéznünk, hiszen Churchill minden politikusnál és gondol­
kodónál hamarabb értette meg, hogy az első világháború új korszakot nyitott meg
az ideológiai küzdelmek területén is, hiszen az addig uralkodó hatalmi és nemzeti
érdekek helyett a nemzetek fölötti és ideológiai érdekek és konfliktusok kerültek
az előtérbe. Ő volt az tehát, aki mindenkinél hamarabb és mélyebben értette meg a
kommunizmus, majd a nemzetiszocializmus jelentőségét és pusztító hatását* Benito
Mussolini - hogy egy másfajta politikust és másfajta jellemet is idézzek - a neve­
zetes Marcia su Roma előestéjén, 1922 októberében azt találta mondani, hogy vége
a demokrácia századának. Ma már aligha kérdőjelezhető meg az olasz fasiszta ve­
zér éleslátása a korszak lényegét illetően, bár az időszak terjedelmét a valóságosnál
kissé hosszabbra tette, mivel a második világháború után Európában újabb vissza­
fordulás történt a demokrácia irányába. Az első világháborút követő majd három
évtizedet azonban valóban a totális ideológiák, a diktatúrák és az ezt szolgáló vagy
ez ellen küzdő szélsőséges politikai erők uralták* A 19* század uralkodó eszméit,
mindenekelőtt a liberalizmust és a tradicionális konzervativizmust háttérbe szorí­
tották, vagy egyenesen felváltották az új kor eszméi és ideológiái, a szélsőséges na­
cionalizmus, az autokráciát igazoló eszmék, a fasizmus és a nemzetiszocializmus

52 Róbert Gerwarth - John Horné eds,: War in Peace... I. m. 11. p.

 AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI: IDEOLÓGIA ÉS P OL ITI KA 125

különböző típusai, valamint a reformista szociáldemokráciát opponáló kommuniz­

mus szintén nem egyszínű változatai. Az eszméknek megfelelően Európa politikai
rendje is gyökeresen megváltozott a két világháború közötti korszakban. A háború
alatt odaveszett a jogállamiságnak, alkotmányosságnak és a népképviseletre alapo­
zott kormányzásnak az eszméje, s különösen az a reformista-evolúciós és alapve­
tően optimista gondolat, miszerint a világ lassan, de biztosan halad a demokrácia
és a jogállamiság irányába. Ezzel szemben mindenütt - hol kisebb, hol nagyobb
mértékben - a nagy háborús és nemzeti célok érdekében visszaszorították (vagy
automatikusan visszaszorult) a parlamentáris kormányzás és a demokrácia többi
intézménye, továbbá a sajtószabadságot ellenőrizték, korlátozták vagy egyenesen
felfüggesztették, de mindenekelőtt a propaganda szolgálatába állították (vagy állt
önkéntesen), a közigazgatás, az oktatás, az egészségügy és a kultúra állami felügyelet
alá került. Még ezeknél is nagyobb fordulat történt a gazdaság területén, ugyanis
az addig uralkodó liberális elvekkel szemben erőteljes állami beavatkozással, kü­
lönleges törvényekkel állították át a gazdaságot hadigazdasággá. Azok az eszmék,
amelyek a háborút megelőző fél évszázadban fokozatosan meggyökeresedtek, és
amelyeket mindenütt európai értékekként tartottak számon, mint a tolerancia, a ci­
vilizált viselkedés, szabadelvűség, egyensúlyra törekvés stb. a háború végére eltűntek
a színről. Ezeket az értékeket és intézményeket majdnem mindenütt az ellenszenv, a
rosszindulat és a gyűlölet váltotta fel, mindenekelőtt két törésvonal, nevezetesen az
elnikai-nemzeti, valamint az osztályok és más társadalmi rétegek, csoportok közöt­
ti konfliktusok mentén.53 Ennek a folyamatnak világtörténeti jelentősége éppen az
volt, hogy pontosan megmutatta az optimista evolúciós elmélet alapvető hiányos­
ságát, nevezetesen a jogállamiság és a demokrácia nem olyan teleologikus módon
tételezett célok, amelyek felé törvényszerűen haladunk, hanem ezek nagyon is tö­
rékeny és sérülékeny eszmék és intézmények, amelyektől ellenkező irányba is visz
vagy vihet út. Az ideológia- és eszmetörténetben, valamint a politikai rendszerek
vonatkozásában tehát nem olyan egyszerűek a folyamatok, mint ahogy azt Mus­
solini gondolta, hiszen a két világháború közötti ideológiák, mindenekelőtt a két
uralkodó totalitárius eszme vonatkozásában egy sajátos kettősséget figyelhetünk
meg. Egyrészt valóban nyíltan, mint a fasizmus, vagy leplezve, mint a kommuniz­
mus esetében, antidemokratikus politikai rendszert, valamint szigorú hierarchikus
társadalmi rendet valósítottak meg, végül mindkettőben egy kiváltságos kaszt ra­
gadta magához a hatalmat, amelynek csúcsán egy vezér uralkodott. De mindkettő
forradalmi eszme volt, azaz gyökeresen eltértek a hagyományos konzervatív, auto-
riter hierarchikus gondolkodástól, hiszen mindkettő esetében a tömegek mobili­
zációja, vagy csak egyszerűen a rájuk való hivatkozás jelentős szerepet játszott Az

M Az etnikai megosztottságra és problémákra lásd Derek H. Aldcroít: Studies in the Interwar Europe-
an Economy. Aldershoí.,1997, Ashgate, 6-9. p.
126 EURÓPA ÖSJCATAS7.TRÖFÁJA

első világháború során kényszerűen mobilizált, a hagyományos közösségeikből ki­

szakított egyéneket már nem lehetett ugyanoda visszakényszeríteni, ha úgy tetszik,
ezek a tömegek a két világháború között felléptek a történelem színpadára, még ha
csak hivatkozási alapként vagy félrevezetett mohként is. Ez a fellépés, ez a történel­
mi jelenvalóság sine qua nonja lett annak, hogy egy következő történelmi korszak­
ban, azaz a tömegdemokrácia korában még ennél is fontosabb szerepet kapjanak,
jóllehet főszereplői ekkor sem lettek az előadásnak, ahogy nagy valószínűség sze­
rint nem lesznek sohasem. A tömegmobilizáció, a tömegek bekerülése a politikába
magában hordozott azonban egy sajátos ellentmondást, nevezetesen a választójog
kiterjesztése, az alsóbb társadalmi rétegek megjelenése a politikában nem egy gaz­
dasági felfutás időszakában történt, hanem pontosan fordítva, megoldatlan vagy
eleve megoldhatatlan gazdasági és politikai problémák (jóvátétel, infláció, alacsony
munkabérek, a vásárlóerő alacsony szintje, magas munkanélküliség; illetve az előző
politikai elit lejáratódása, monarchiák felbomlása, totális politikai ideológiák meg­
jelenése stb.) időszakában, ami széles teret nyitott az elszánt, ugyanakkor politikai
tehetséggel megáldott manipulátorok, demagógok és diktátorok számára.5,1Pontos
képet ad erről az összefüggésről a német példa, ott ugyanis a húszas évek elején az
alsó középosztálybeliek és fix fizetésből élők egzisztenciáját az infláció tönkretette,
így jelentősen megnőtt fogékonyságuk a szélsőbal és szélsőjobb ideológiák iránt.55
Az első világháború után, mind a gazdaság, mind a politika és az ideológia te­
rületén is történtek kísérletek a háború előtti normálitáshoz való visszatérésre, de
az uralkodó tendencia nem ez volt, hanem pontosan az ellenkezője, a két világhá­
ború közötti időszakban ugyanis a két totalitárius elmélet és ideológia, nevezetesen
a fasizmus cs a bolsevizmus fokozatosan tért hódított, valamint a demokratikus
rendszerek sorra alakultak át diktatúrákká vagy autokratikus rendszerekké. Ám
még azok között is, akik a „boldog békeidőkhöz” való visszatérést szorgalmazták
viták merültek fel, hogyan is kell mindezt értelmezni, különösen olyan új jelen­
ségekkel kapcsolatban, mint a köztársasági formák elterjedése, az általános titkos
választójog bevezetése, a nők jogainak elismerése, a hagyományos arisztokrácia
szerepének újradefiniálása stb. Még a hagyományos konzervatívok számára is vi­
lágossá vált, hogy bármennyire is szeretnék, nincs visszaút a háború előtti állapo­
tokhoz. Már az új eszmék, új ideológiák és új jelenségek határozzák meg a korszak
jellegét, s nem a normálitáshoz való visszatérés vágya. A totalitárius ideológiák-

A jóvátétel financiális összefüggéseihez és az infláció történetéhez lásd Rondo Cameron: A világ­

gazdaság rövid története a kőkorszaktól napjainkig. Budapest, 1994, Maecenas, 415-417, p.; Dávid
S. Landes: Az elszabadult Prométheusz. Technológiai változások és ipari fejlődés Nyugat-Európában
1750-töl napjainkig Budapest, 1986, Gondolat, 500-498. p.; Derek H. Aldcroft: Studies in the In-
terwar European Economy... I. m. 56-74. p.
w A különböző országok inflációs történetéhez lásd Derek H. Aldcroft: Erőm Versailles to Wall Street. ..
I. m, 125-151. p.
 AZ FISÖ VILÁGHÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI; IDEOLÓGIA ÉS POLITIKA 127

bán ugyanis közös, hogy mindkettő tagadja az előző korszak szabadelvű eszméit,
a parlamentáris kormányzást, a népképviseletet, a gyülekezés- és sajtószabadságot,
ehelyett a választókat megfosztja a választójogtól, vagy teljes mértékben formá­
lissá és értelmetlenné teszi a választásokat az ellenzék kiiktatásával. Végső soron
szabadon alakítható tömeggé gyúrja át az egyéneket, s általában nagymértékben
militarizálja ezt az arcát vesztett tömeget A kétfajta, azaz a fasiszta és a kommu­
nista totális államban meglepő azonosságokat figyelhetünk meg (egy meghatá­
rozó ideológia uralma, egypárti rendszer, a vezér személyi kultusza, a végrehajtó
halalom elsődlegessége a törvényhozás felett, az egyének alávetése az államnak, az
ifjúság indoktrinációja, a kulturális pluralizmus megszüntetése, a tömegek mobi­
lizálása, a titkosrendőrség nagy hatalma, az erőszak kultusza, állami monopólium
és ellenőrzés a gazdasági, társadalmi és kulturális intézmények felett stb.). Mégis
a totalitarizmus nem abszolút érvényű elmélet, hiszen fontos különbségeket fed el
a fasizmus és a kommunizmus között, s végeredményben elmossa a különbséget
az alapvető célok között, továbbá kilúgozza a sajátos történelmi körülményeket,
sőt végső soron magát a történelmet áldozza fel az elmélet oltárán. Ennek ellenére
hasznossága aligha megkérdőjelezhető, hiszen lényegi hasonlóságokra, sőt egye­
zésekre hívja fel a figyelmet.
Az első világháború után demokratizálási hullám indult meg Európában. A két
világháború között ugyanis a kontinens 28 államában csak két diktatúrát találunk,
a többi többpártrendszerű parlamentáris politikai szisztémával rendelkezett, s majd
minden országban a választójogot jelentősen kiterjesztették, végül az emberi jo­
gokat - igaz, változó mértékben - garantálták. Ezek a demokráciák, parlamentáris
rendszerek azonban - mint ahogy ezt a fentiekben láttuk - már születésük pilla­
natától súlyos gondokkal küzdöttek. így nem meglepő, hogy ez a folyamat kérész­
életűnek bizonyult, s már a húszas évek közepétől ez a demokratizálódási hullám
elapadni látszott, s 1938-ra 16 ország totális vagy autoriter diktatúrává alakult át.
A megmaradó 12 demokrácia közül hetet (Csehszlovákia, Norvégia, Dánia, Hol­
landia, Belgium, Luxemburg és Franciaország) 1938 és 1940 között megszálltak a
német csapatok, így 1940-re csupán öt demokrácia (brit, ír, svéd, finn és svájci)
maradt Európában.56 Ám még ebben a kezdeti felfutási időszakban, tehát a húszas
évek közepéig is ezeket a parlamentáris és demokratikus berendezkedésű országo­
kat súlyos belső gazdasági és politikai feszültségek terhelték, talán elégséges, ha itt
most csak a weimari köztársaság belső konfliktusaira utalunk. A két világháborií
közötti demokráciák visszaszorulásával kapcsolatban általában az olasz Mussolini
példáját szokás emlegetni, aki 1922 októberében törvényes úton lett miniszterel­
nök, s 1926-ig felszámolta a parlamentáris rendszert és a számára korlátlan hatal-*

* Az európai diktatúrák történetéhez lásd Stephen J. Lee: The European Dictatorships, 1918-1945,
London, 1987, Methuen.
128 EURÓPA DS KATASZTRÓFÁJA

mát biztosító fasiszta államot hozott létre.S7*Vágy a weimari demokrácia bukására

szokás hivatkozni, ahol Hitler szintén alkotmányos úton került hatalomra, neki
azonban nem volt szüksége három évre, hogy megalapítsa a totalitárius nemzeti­
szocialista Harmadik Birodalmat Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy
Európa legtöbb állama politikai rendszerét tekintve diktatúrává vagy autokratikus
rendszerré alakult át a két világháború között. Portugáliában 1926-ban Gomes da
Costa vezetésével katonai puccs döntötte meg az Első Köztársaságot, s hozott létre
katonai diktatúrát50 S 1933-tól António de Oliveira Salazar lett teljhatalmú ura az
általa alapított Estado Novo (Üj Állam) nevet viselő korporai ivista, autokratikus
országnak.59 A polgárháborúban győztes spanyol Franco tábornok vezérnek (cau-
dillónak) nevezte ki magát, s olyan alapvetően nem fasiszta, hanem autokratikus
diktatúrát hozott létre, amelyben - Juan Fernández Figueroa neves szerkesztő és
kritikus szellemes megfogalmazása szerint - minden kártya az ö kezében van, s
amelyben nem irányítja a politikát, hanem ő maga a politika.60 Görögországban
Ioannis Metaxa 1936. augusztus 4-én szükségállapotot hirdetett ki, s felfüggesztette
a parlamentet, valamint az ellenzéki pártokat, s rövidesen autokratikus, kor pora -
tív diktatúrát hozott létre, amelyben magát az első parasztnak', az első munkás­
nak', de mindenekelőtt a nemzet atyjának* nevezte.61 Köztes-Enrópa demokráciái
és parlamentáris rendszerei is sorra dőltek össze.62 Bulgáriában 1923. június 9-én
Alekszandar Cankov katonai államcsínyt hajtott végre a törvényes Sztamboiijsz-
ki-kormány ellen. Lengyelországban Józef Pilsudski marsall 1926 májusában pucs-
csőt hajtott végre és magához ragadta a hatalmat. Litvániában szintén 1926-ban a
hadsereg Povilas Plechavicius vezetésével szétkergette a parlamentet, és Antanas
Smetonát teljhatalommal ruházták fel. 1929. január 6-án Jugoszláviában I. Sándor
király felfüggesztette a parlamentet és királyi diktatúrát vezetett be. Ausztriában En-
gelbert Dollfuss 1933-ban feloszlatta a parlamentet és diktatúrát vezetett be. 1934-
től Észtországban Konstantin Páts, Lettországban pedig Kárlis Ulmanis autoriter

57 Lásd erről részletesen Ormos Mária: Mussolini. 2 köt. Budapest, 2000> PolgART, kiil. 1. köt. 181-
283, p.; valamint A. J. P. Taylor: Mussolini. In uő: A háború urai. Mussolini, Hitler, Churchill Sztálin,
Roosevelt és Japán névtelen hadvezérei. Budapest, 1989, Scolar, 38. p.
5S Stephcn J> Lee: The European Dictatorships... I. m. 221-227. p.
3g Részletesen lásd Dávid Birmingham: A Concise History of Portugál. Cambridge, 1993, Cambridge
University Press (magyarul: Portugália története. Budapest, 1998, Pannonica).
m Raymond Carr: Spain> 1808-1975. Oxford, 1982, Clarendon Press, 695-709. p.; valamint Stephen J.
Lee: The European Dictatorships... I. ni. 227-251. p. Spanyolországban már a köztársasági kormány
előtt, azaz 1923 és 1930 között Miguel Primo de Rivera tábornok az alkotmány felfüggesztésével,
teljhatalommal kormányzott.
61 Lásd Richard Clogg: A Concise History of Greece. . . L m . 113-119. p.
Ezekről az országokról részletesen lásd R. J. Crampton könyvét (Eastern Europe in the Twentieth
Century - and After. 2nd ed. London - New York, 1997, Routledge); valamint Pándi Lajos kitűnő
térkép gyűjteményét (Köztes-Európa. Térképgyűjtemény. Budapest, 1997, Osiris Kiadó).
 AZ ELSŐ V I L Á G H Á B O R Ú K Ö V E T K EZ, M f N Y El:ID E O L Ó G I A ÉS POLITIKA 129

rendszereket hoztak létre. S ne feledkezzünk meg Magyarországról sem, ahol bár

végig fennmaradt a parlamentáris rendszer, a politikát erős autoriter elemek szí­
nezték, s bár ezek száma Gömbös Gyula miniszterelnöksége (1932-1936) idején
növekedett, korporatív jellegű diktatúrát a hagyományos konzervatív csoportok és
személyiségek ellenállása miatt nem sikerült kialakítania.63
Európára nézve tehát nem valósult meg Wilson amerikai elnök álma a nemzeti
önrendelkezésről, a kívánatos demokratikus berendezkedésről, valamint a Népszö­
vetségnek a kollektív biztonságot, az egyetemes békét fenntartó, valamint a határ- és
kisebbségi kérdéseket megoldó szerepéről. Minden pontosan fordítva történt, azaz
az első világháború után megteremtett demokráciák helyébe a legtöbb országban
rövidesen nyílt királyi, katonai vagy személyi diktatúrák, vagy éppenséggel autoriter
rezsimek léptek. Továbbá a financiális-gazdasági problémák, amelyek fokozottan
jelentkeztek a háború után, majd különösen a nagy világgazdasági válság után, to­
vábbá a megoldatlan kisebbségi és határkérdések, végül ezen társadalmak végletes
polarizáltsága, amelyet jól jeleztek a paramilitáris szélsőjobboldali és szélsőbaloldali
egységek kíméletlen egymás elleni harcai, szétfeszítették az alkotmányos kereteket.
Európa legtöbb országában tehát az első világháború után a normalitáshoz való
visszatérés illúzió maradt, s a következő két évtizedet az egymást követő válságok,
nemzeti, etnikai, osztály- és határkonfliktusok határozták meg. Itt ugyanaz a prob­
léma merül fel a kutatók számára, mint a háborús felelősség kérdésében. Csak a
folyamatot, az egymásra következő eseményeket és lépéseket, azaz a hogyant tud­
juk pontosan bemutatni, de hogy mindezért milyen arányban volt felelős a háború,
majd a békeszerződések, végül a világgazdasági válság, az pontosan aligha mérhető.
S mivel ez a vita végső soron eldönthetetlen, mindig is lesznek olyan vélemények,
amelyek az első világháború kirobbanásában látják Európa lejtmenetének legfon­
tosabb okát, míg mások úgy vélekedhetnek, hogy a nagy háború valóban súlyos
károkat okozott, de alapvetően nem ez, hanem a szerencsétlen békeszerződések
határozták meg Európa jövőjét. S bizonyára mindig lesznek olyanok, akik szerint a
húszas évek közepén beindult gazdasági növekedés miatt Európa megoldotta volna
ezeket a problémákat, ha nem jön 1929-ben a nagy összeomlás. A három történel­
mi esemény alkalmasint együttesen okozta Európa hanyatlását és a világtörténet
menetének megváltozását, s ezek mint az üledékek egymásra rakódtak.
Ha a mértékeket nem is tudjuk pontosan meghatározni, azt azért meglehetős
biztonsággal megállapíthatjuk, hogy az elhibázott Párizs környéki békeszerződések
jelentősen hozzájárultak a két világháború közötti békéden európai állapotokhoz és

Lásd erről részletesen Romsics Ignác: A Horthy-rendszer jellegéről Historiográfiai áttekintés. In

uő: Múltról a mának. Tanulmányok és esszék a magyar történelemről. Budapest, 2004, Osiris, 340-
357. p.
1 3 0 r’ EURÓPA ÖSKATASZTRÓHÁJA

az újabb világégéshez.64 A méltányosság azonban azt kívánja>hogy konstatáljuk: a

békecsinálók előtt álló megoldandó feladatok óriásiak, szinte emberfelettiek voltak.
Mindenekelőtt két alapvetően egymást kölcsönösen kioltó elvet kellett egyszerre
érvényesíteni. Egyrészt a wilsoni nemzeti önrendelkezés elvét, amely a multietnikus
birodalmak felbomlása, és a megállíthatatlanul erősödő nemzeti aspirációk miatt
elkerülhetetlenné vált, és felülírt olyan alapvetően racionális elvet is, mint amilyen
a nagy birodalmi egységes piacok fenntartása. Az önrendelkezés alapvetően helyes
elve azonban gyakran ellentétbe került a háborús bűnösség és a jóvátétel kérdé­
seivel, azaz a győztesek alapvető érdekeivel, és nemritkán mohóságával és büntető
céljaival, amelyet már csak belpolitikai okokból is érvényesíteniük kellett.6S Jelen­
tős szerepet játszott a sikertelen békeszerződés létrejöttében az a tény is, hogy a
győztesek, tehát Nagy-Britannía, Franciaország és az USA békecéljai alapvetően
különböztek, és gyakran ezeket nem lehetett közös nevezőre hozni. Ezt tovább bo­
nyolította, hogy a társult vagy időközben létrejött országok (Japán, Olaszország,
Csehszlovákia, Görögország, Lengyelország, Románia, Szerbia) olyan nemzeti és
territoriális igényeket fogalmaztak meg, amelyek ütköztek a nemzeti önrendelke­
zés elvével és nemritkán a győztesek érdekeivel is. Ehhez járult még az az objektív
probléma, hogy bizonyos földrajzi területeken (Kelet-Poroszország, Szilézia, Er­
dély, Kis-Ázsia, Macedónia stb.) szinte lehetetlen volt még csak megközelítően is
igazságos határokat húzni, továbbá, hogy néhány nép (mindenekelőtt a németek
és a zsidók) Európa több országában szétszórtan jelentős kisebbségi közösségeket
alkotott. Ezt a két elvet időnként még politikai (Németország gyengítése miatt az
anschluss tilalma, Csehszlovákia megerősítése stb.) és praktikus szempontokból
(lengyel korridor, a partiumi vasút ügye stb.) is felülírták. Ez utóbbiak együttesen
olyan területi elcsatolásokhoz vezettek, amelyek élesen szemben álltak a nemzeti
önrendelkezés elvével, és ami még ennél is fontosabb, teljes mértékben elfogadha­
tatlanok voltak az ott lakók számára, így a békecsinálók akaratuktól függetlenül
szinte maguk hoztak létre újabb háborús gócpontokat Ennek megfelelően a régi
sérelmek újabbakkal egészültek ki, s az egész folyamat nem a wilsoni békecélok irá­

64 A békeszerződések máig legpontosabb és leghatásosabb kritikáját John Maynard Keynes adta (A bé­
keszerződés gazdasági következményei... L m.). Keynesszel ellentétes véleményt Gerard Vissering
(International Rconomic and Financial Problems. London, 1920, Macmillan) és később Étien ne
Mantoux (The Carthagininian Peace or The Rconomic Consequences ofM r,; Keynes. London, 1946,
Oxford Uníversity Press) fogalmazott meg. Ezekről a vitákról lásd Rab Virág könyvét (Diagnózisok
és terápiák. Javaslatok az európai gazdaság újjáélesztésére az első világháború után. Budapest, 2010,
Gondolat).
Jó példa erre a mohóságra a franciák esete, akik 75 milliárd frankot követeltek az Észak-Fran­
cia országban elpusztított épületekért, miközben egész Franciaország lakásállományát 1917-ben
59,5 milliárd frankra becsülték. Lloyd George megfigyelését Berend T. Jván (Európa gazdasága a
20. században. Budapest, 2008, História - M TA Történettudományi Intézet, 57. p.) idézi.
 AZ ELSŐ VILÁCHÁUOKÜ KÖVETKEZMÉNYEI: IDEOLÓGIA ÉS POLITIKA 131

nyába mutatott, hanem pontosan ellenkezőleg a nemzeti fóbiák, az ellenségeskedés,

a gyűlölet növekedését eredményezték szinte szükségszerűen. A békekonferencia
helyes, üdvös és előremutató döntéseit (Népszövetség felállítása; lengyel, csehszlo­
vák, balti stb. nemzeti államok létrehozása; kisebbségi kérdés rendezésére irányuló
erőfeszítés stb.) azonban az önérdekű, büntető jellegű és elhibázott verdiktek (vesz­
tes országok túlzott badseregcsökkentése, a háborús felelősség egyoldalú megítélé­
se, teljesíthetetlen jóvátételi igények, kompakt nemzeti tömbök más országokhoz
csatolása, a háborús atrocitások felülvizsgálatának elmaradása, a szerződés szöve­
gének megalázó megfogalmazása stb.) felülírták, így hatása és érvényessége rövid
életűnek bizonyult.66 A legnagyobb gondot mégsem ezek a hiányosságok okozták,
hanem egyrészt egy megoldatlan vagy talán éppenséggel megoldhatatlan geopoli­
tikai szituáció, nevezetesen a Habsburg Birodalom megszűnése Európa közepén.
Az összeomlás után ugyanis az így létrejött kisállamok geopolitikai vákuumba ke­
rültek, nemzetállami létüknek és fejlődésüknek elvileg nem állt vsemmi az útjában.
De csak elvileg, hiszen rövidesen kiderült, hogy nem tudnak ellenállni előbb a né­
met, majd a szovjet terjeszkedésnek. Másrészt, rövidesen az is nyilvánvalóvá vált,
hogy a békecsinálóknak nem sikerült egy működőképes európai rekonstrukciós
tervet összekovácsolni.
A legyőzött országok (Németország, Ausztria, Magyarország, Bulgária, Török­
ország) statiszta szerepe és Oroszország kizárása a bolsevik hatalomátvétel miatt a
békekonferencia már eleve nem hozhatott tartós, az 1814-15-ös bécsi békekonferen­
cia döntéseihez hasonló eredményeket. A győztes nagyhatalmak alaposan tévedtek
abban is, hogy verdiktjeiket ellenállás nélkül rá tudják kényszeríteni a legyőzöttekre,
időközben ugyanis megteremtődött a közvélemény, a modern sajtó, s a mobilizált
tömegek is kinyilvánították véleményüket, nemritkán véres atrocitásokat okozva.
A világ helyzete, a nemzetek súlya tehát 1920-ban már nem volt azonos az 1815-ös
körülményekkel. A békeszerződések így hozzájárultak a nacionalizmus és nemzeti
elzárkózás erősödéséhez, illetve nem csökkentették, hanem sokkal inkább növelték a

“ A békeszerződés értékeléséhez lásd Carol Fink: Ihe Peace Selllemenl, 1919-39. In John H om e
ed.; A Companion... I. m. 543-557. p.; Norman A. Graebner - Edward M. Bennett: The Versailles
Treaty and Us Legacy. ihe Failure ofthe Wilsonian Vision. Cambridge, 2011, Cambridge Universily
Press; Margaret Macmillan: Peacemakers: The Paris Conferenee of 1919 and lts Attempt to End War.
London, 2001, John Murray (magyarul: Béketeremtők. A z I919-es párizsi békekonferencia. Buda­
pest, 2005, Gabo); Manfred E Boemeke - Gerald D. Feldman - Elizabeth Glaser eds.: The Treaty
of Versailles. A Reassessment after 75 Years. Washington - Cambridge, 1998, Cambridge Universily
Press; Ormos Mária: Politikai eszmék, politikai gyakorlatok a 2 0 -2 L században. Budapest, 2009,
Napvilág Kiadó, 111-122. p. A békeszerződés „megértő” megítélését lásd Alán Sharp monográfiá­
jában (Ihe Versailles Settleme.nL Peacemaking in Paris, 1919. New York, 1991, St. Martins Press).
A béke „wilsoni” és „karthágóf értelmezéseinek vitájáról lásd Micliael Graham Fry nagyszerű ta­
nulmányát: British Revisionism. In Boemeke-Feldman-Glaser eds.: The Treaty of Versailles... I. m.
561-601. p.
132 EURÓPA ÖSKATASZTRÓFÁJA

világ és Európa monetáris és financiális nehézségeit. Ennek következtében azoknak a

kritikusoknak lett igazuk, akik tartottak a kelet- é$ közép-európai kis országok „bal-
kanizációjátór, tehát a nemzeti vetélkedés és sovinizmus, a kisebbségek elnyomása,
valamint a gazdasági anarchia és kiszolgáltatottság hármas csapásától, s amely vég­
ső soron kiszolgáltatja majd ezeket az országokat vagy a bolsevizmusnak vagy pedig
egy újra felemelkedő német terjeszkedésnek. A jóslat hajszálpontosan bevált, hiszen
a következő évtizedekben éppen ez történt. Ennek ellenére az elhibázott békeszer­
ződésektől mégsem vezetett egyenes út a második világháború kirobbanásáig, ehhez
kellettek még a felmerült problémákat megoldani képtelen békéden politikusok, re-
vánsra buzdító ideológusok és értelmiségiek, csak az erőszakos megoldásokban hívő
katonai és civil csoportok, s végül a húszas évek közepén beinduló konjunktúrának
drasztikusan veget vető nagyvilággazdasági válság és annak következményei.

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI:

GAZDASÁG

Az első világháború jelentős közvetlen és közvetett hatást gyakorolt nemcsak a po­

litikára, a társadalomra és az ideológiára, hanem a gazdaságra is.67 Mindenekelőtt
előidézte a 19. században kialakult laissez-faire típusú nemzetközi gazdasági és tár­
sadalmi rendszer felbomlását, megakasztotta az előző korszak bámulatos gazda­
sági növekedési trendjét, továbbá - ahogy azt Dávid Landes megfogalmazta - „az
embereket lelkileg felkészítette olyan változásokra, amelyeket különben nemigen
fogadtak volna el”68A háború olyan gazdasági problémákat hagyott örökségül Eu­
rópára, amelyeket véglegesen és teljes mértékben nem volt képes megoldani sem
a húszas években, sem pedig később a harmincas években. Bár az 1918 utáni két
évtizedben Európa növekedett, ez a növekedés messze elmaradt a lehetőségektől.
Európa tehát ezeket a potenciális lehetőségeket kihasználatlanul hagyta.69

r’7 A kérdés legfontosabb irodalmát a nyolcvanas évek elejéig Derek H. Aldcroft és Richard Rodger
bibliográfiája tartalmazza (Bibliography o f Europcan Economic and Social History. Manchester,
1984, Manchester University Press). A kérdés korai, máig egyik legjobb összefoglalása Angus
M addison írása (Economic policy and performance in Europe 1913-1970. In Carlo M. Cipolla
ed.: 7he Fontana Economic History of Europe. The Twentieth Century. Part Two. Glasgow, 1976,
Collins, 442-602. p. Az újabb irodalomból különösen Derek H. Aldcroft könyvei (From Versailles
to Wall Street, 1919-1929. London, 1977, Allén Lane; Studies in the Interwar Europcan Economy.
Aldershot, 1997, Ashgate; Europes Third World. The European Periphery in the Interwar Years, Al-
dershot, 2006, Ashgate; The European Economy 1914-2000. 4th ed. Abingdon, 2001, Routledge)
érdemelnek figyelmet.
** Landes: Az elszabadult Prométheusz, . . L m . 498. p.
Különösen tanulságos ebből a szempontból az a táblázat, amelyet Angus Maddison közöl (Eco­
nomic policy.,. I. m. 444. p.)> s amely az egy főre számított növekedést (growth of the per capita
 AZ EI.SŐ VILÁGHÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI; GAZDASÁG 133

A háborús pusztítás közvetlenül azokat a területeket érintette, ahol a frontvona­

lak húzódtak, s ahol a nagy csaták zajlottak (Észak-Franciaország, Belgium, Szerbia,
Kelet-Poroszország, Galícia, Olaszország, Románia, Görögország stb.). Ez a közvet­
len kár csak a második világháború elképesztő mértékű rombolásával összehason­
lítva tűnhet csekélynek. A gazdaságtörténész, Rondo Cameron a közvetlen katonai
célra költött hadikiadásokat 1914-es vásárlóértéken 180-230 milliárd dollárra be­
csüli, míg az anyagi javak pusztításából keletkezett közvetett költségeket több mint
] 50 milliárdra teszi/0 Európa jövőjére nézve további gondot okozott, hogy ennek
az összegnek csak a töredékét fedezték adókból, a többit banki kölcsönök tették
lehetővé. Franciaország és Németország például csak a költségek 2 százalékát fe­
dezték bevételekből, Olaszországban (16,2%) és Nagy-Britanniában (20,3%) en­
nél valamivel jobb volt a helyzet. S mivel ezek a banki kölcsönök alapvetően nem
megtakarításokból származtak, hanem irdatlan mennyiségű pénznyomtatásból
teremtették elő, így az infláció a háború alatt, de különösen annak befejezésével
elkerülhetetlenné vált.71 A közvetett hatás Európára nézve azonban ennél jóval
nagyobb volt: a korábbi korszakban kialakult nemzetközi árucsere akadozott vagy
egyes területen egyenesen megállt, sok kereskedelmi útvonal lezárult, a termelési
kapacitások beszűkültek, az aranystandardot a legtöbb országban feladták, végül
az európaiak kiszorultak olyan piacokról, ahova később az amerikaiak, a japánok
vagy mások nyomultak b e /2 A főbb hadviselő országok GDP-je 1913 és 1919 ko­

reai output) mutatja be országok szerint 1913-1950, illetve 1950-1970 között. Míg ugyanis az első
időszak mutatói -0,3 és 2,5 között ingadoznak, addig a m ásodik korszakban ezek adatok 2,2 és
5,9 között szórnak.
0 Cameron: A világgazdaság rövid története... I. m, 408-409. p. Az anyagi és vagyoni pusztuláshoz
lásd még fari Elorante - Mark Harrison: War and disintegration, 1914-1950. ín Stephen Broad-
b e rry - Kevin II. O'Rourke eds.: The Cambridge Ecanomic History o f Modern Europe. Vol. 2.1870
to the Present. Cambridge, 2010, Cambridge IJnivcrsity Press, 149. p. Derek Aldcroft a hadikiadá­
sokat 260 milliárd dollárra teszi, s érzékeltetve a2 összeg nagyságát azt írja, hogy ez hat és félszer
nagyobb volt, mint a 18. század vége és a háború kirobbanása között az államok által felhalmozott
teljes adósság. Derek H. Aldcroft: From Versailles to Wall Street... I. m. 30. p. A háború során az ál­
lamok által felhalmozott teljes adósság 26,5 milliárd dollárt tett ki, s ezt az összegei főleg az USA és
Nagy-Britannia biztosította. Ennél nagyobb összeget tett ki a Németországtól követelt reparácíó
(mintegy 33 milliárd dollár). Az adósok és hitelezők bonyolult rendszeréről, valamint a német re-
parációról lásd Aldcroft: uo. 78-96. p. A németek által ténylegesen kifizetett reparációs összegről
viták vannak (5-től 15 milliárd dollárig). Uo. 86. p.
1 Derek H. Aldcroft: From Versailles to Wall Street... L m. 31-33. p.
72 A háború során a termelés felfutásának és a nemzetközi kereskedelemben való aktív részvételének
köszönhetően az USA nettó adósból (3,700 millió dollár) nettó hitelezővé vált. Japán a háború
alatt ipari termelését 78 százalékkal, és kereskedelmi flottáját 80 százalékkal növelte. De profitált
a háborúból Latin-Amerika, Ausztrália, Kanada, Űj-Zéland, Brazília is. A részletes adatokat lásd
Derek H. Aldcroft: From Versailles to Wall Street... I. m. 36-45. p. A szakirodalomban olvashatók
olyan nézetek is, amelyek az USA-t éppen azért bírálják, mert az első világháború után nem vállalta
tél az így megszerzett hatalmi státuszából fakadó felelősségét, s izulacionista politikájával kivonult
134 EURÓPA ÖSKATASZTRÓFÁJA

zött Nagy-Britannia és az USA kivételével mindenütt jelentősen, 20-40 százalék­

kal csökkent.73 De hatással volt a nagy háború a gazdaság filozófiájára is, A háború
során bevezetett, s akkor szükségesnek tűnő korlátozások (a magángazdaság visz-
szaszorítása, az államkapitalizmus megerősítése vagy egyenesen a hadi-tervgazda­
ság bevezetése, a fogyasztás megszorítása, a jegyrendszer elterjesztése, a lakbérek
befagyasztása, az árak és munkabérek szabályozása, védővámok bevezetése stb.)
ugyanis alapjaiban változtatták meg a korábbi laissez-fairé típusú szabad versenyes
kapitalizmus gyakorlatát. Ennek következtében a háború alatt és után az állam sze­
repe óriási mértekben megnőtt A háború ebben a vonatkozásban fontos tapaszta­
latokkal gazdagította a gazdaságelméletet és gazdaságpolitikát is. Bebizonyosodott,
hogy az állam átveheti a piactól a gazdaságszervezői feladatokat, ez elvileg nem
kizárt, másrészt ez a gyakorlat a gazdaság teljes összeomlása nélkül hosszú éveken
keresztül fenntartható. Ugyanakkor ez a gyakorlat súlyos következményekkel járt,
nevezetesen az árstop és a jegyrendszer bevezetése öngerjesztő folyamattá vált, to­
vábbá az államnak újabb és újabb területekre kellett szükségszerűen benyomulnia,
hogy a rendszer fenntartható legyen. De még ennél is komolyabb következmény,
hogy az ármaximalizálás maga után vonta az áruk eltűnését az elsődleges piacról,
s ez törvényszerűen előidézte a feketekereskedelem azonnali megjelenését.
A háború közvetett gazdasági hatásai közül fontosak voltak azok is, amelyek a
háború befejezésével, illetve a békeszerződések következményeivel álltak kapcsolat­
ban: Oroszország átmeneti kiesése a világgazdaságból, az ország ipari termelésének
harmadára való visszaesése 1913-hoz képest, az orosz háborús kölcsönök vissza­
fizetésének megtagadása (amely különösen Franciaországot érintette érzékenyen),
a korábbi német, angol, francia stb. külföldi befektetések és kölcsönök elvesztése
vagy elértéktelenedése, a valutaárfolyamok folyamatos volatilitása, a közép-európai
vámunió megszűnése és az újonnan keletkezett kisállamok gazdasági rivalizálása,
az állami protekcionizmus erősödése, a német reparációval kapcsolatos problémák,
a hiperinfláció jelensége stb.74 Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy Eu­
rópa gazdasági és kereskedelmi szempontból mélyen lehetőségei alatt teljesített.

Európából, következésképpen nem stabilizálta azt, pedig megtehette volna. Lásd erről Derek H.
Aldcroft: Studíes in the Interwar European Economy... I. m. 21-23. p.
7t Ausztria -38%. Ncmetoszág: -28%, Franciaország -23%, Belgium -20%. A számításokat Berend
T Iván (Európa gazdasága a 20. században... I. m. 56, p.) Angus Maddison adatai alapján végezte.
Ugyanezen időszak alatt a semleges országok jelentős gazdasági növekedést értek el. Hollandia:
19> Spanyolország 15, Norvégia 11, Svájc 9 százalék, Uo. 56-57, p,
74 A külföldi befektetések az 1864-es 4 milliárd dollárról 1913-ra 42-44 milliárdra nőttek. Ennek
47 százalékát Nagy-Britannia adta (Franciaország 20,7%, Németország 16,1%). A részletes adatokat
lásd Derek H. Aldcroft: Versailles to Wall Street... I. m. 239-217. p. Lásd még Angus Maddison:
Monitoring the World Economy 1820-1992. Paris, 1995, Developmenl Centre o í the OECD, 63. p.
Egyes országok gazdasági protekcionista lépéseit lásd Berend T. Iván: Európa gazdasága a 20. szá­
zadban... I. m. 67-75. p.
 A7 . ELSŐ VILÁGHÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI; GAZDASÁG 135

A világgazdasági versenyben ennek következtében Európa szerepe fokozato­

san csökkent, míg az Egyesült Államoké és Japáné jelentősen növekedett, s egyes
országok átmenetileg háttérbe szorultak (mint például Németország, Oroszország
vagy Köztes-Európa országai), köszönhetően a szétzilálódott gazdaságnak, a m a­
gas munkanélküliségnek, a meglóduló inflációnak, valamint a növekvő társadalmi
feszültségeknek és az általános elégedetlenségnek. Mindezen okok következtében
a gazdasági helyreállítás Európában csak lassan haladt és csupán a húszas évek kö­
zepére fejeződött be, A gazdasági kibocsátás ugyanis csak 1925-re haladta meg a
háború előtti szintet. A következő években azonban egészen a világválságig a régió
nagyon jelentős gazdasági növekedést ért el, ez azonban csak néhány évig tartott,
azaz törékeny stabilitást jelentett a kontinens számára.7^ Ehhez a gazdasági felfu­
táshoz mind a politikai (Dawes-terv, genfi világgazdasági konferencia stb.)> mind
pedig a gazdasági fejlemények (közel 9 milliárd dollár amerikai befektetés és köl­
csön Európában; új energetikai, műszaki és technológiai módszerek elterjedése; az
ipari és a mezőgazdasági termelés növekedése; az ipari szervezetek racionalizálása,
az ún. tudományos management elterjedése; Nagy-Britannia, majd más országok
visszatérése az aranystandardhoz stb.) jelentősen hozzájárultak.76 De még ebben a
felfutási időszakban is súlyos gondokkal és egyenlőtlenségekkel küzdött az európai
gazdaság. Ilyen problémát jelentett a magas munkanélküliségi arány, amely még a
válságot viszonylag jól viselő Nagy-Britanniában is a húszas években végig 9 szá­
zalék felett volt, Közép- és Kelet-Európábán valamint Skandináviában ennél sok­
kal rosszabb volt a helyzet.77 Továbbá az 1920 és 1929 közötti gazdasági növekedés
korántsem oszlott meg egyenlően, jelentős különbségek alakultak ki az országok
között, például a 1,6 százalékos Spanyolország és a hatszázalékos Csehszlovákia,
vagy a 4,5 százalékos növekedést produkáló Németország között Problémát okozott

Tl Angus M addison számításai azt mutatják (Economic policy and perform ance... I. m. 451. p.),
hogy 1920 és 1929 között Nyugat-Európa 3,6 százalékos, míg egész Európa még ennél is nagyobb
3,9 százalékos növekedést ért el. Ehhez képest az 1929 és 1938 közötti növekedési adatok néhány
országot kivéve (Németország 3,9%, Finnország 3,8%, Norvégia 2,9%, Svédország 2,6%) ugyancsak
visszafogottak. Maddison; uo. Az 1925 és 1929 közötti gazdasági fellendüléshez lásd még Derek H.
Aldcroft: Versailles to Wall Street... L ni. 187-217. p.
76 Az aranyalap kérdéséhez lásd Aldcroft könyvének (Versailles to Wall Street... I. m. 156-186. p.)
7. fejezetét: Wliat went wrong with the ’new” gold standard. Aldcroft érvelése szerint 1914 előtt nem
önmagában az arany adta a financiális rendszer stabilitását, hanem a font, az angol jegybank, illetve
a mögötte álló Brit Birodalom hatalma. Ez a helyzet 1918 után alapjaiban megváltozott, s bár az
arany standard 1928-ra többé-kevésbe helyreállt, stabilitás hiányában rövidesen újra összeomlott,
7 A részletes adatokat lásd B, R. Mitchell: European Historical Statistics 1750-1975.2nd ed. London,
1981, Macmillan, 174-180. p.; valamint Landes: Az elszabadult Prométheusz... L m, 509-511. p.
Nagy-Britanniára vonatkozóan Bowley: Somé Economic Consequences... I. m. 215, p. A két legrosz-
szabb év Nagy-Britanniában ebből a szempontból 1921 és 1922 volt (14,8 illetve 15,2%). Különösen
a nehézipar volt nehéz helyzetben. Az 1924. évi adatok szerint a munkanélküliség a hajógyártásban
29,9%, vas- és acéliparban 18,2%. Uo. 218. p.
136 EURÓPA ÖS KATASZTROMJA

továbbá Európa számára a mezőgazdasági túltermelés is, ugyanis a háború alatt a

gabonakonjunktúra fellendítette a termelést Ausztráliában, Észak- és Dél-Ameri­
kában.73*Ez a túltermelés a húszas években az árak jelentős, esetenként 30 százalé­
kos esését vonta maga után. Ez a nagymértékű áresés más agrártermékek (gumi,
cukor, kávé) esetében is megfigyelhető volt. A gabona áresése nemcsak az európai
termelőket magukat, hanem a háborús hiteleket felvevő országokat is súlyosan
érintette. Ennek következtében a jelentős agrárnépességgel rendelkező közép- és
kelet-európai országokban ez a folyamat nem csupán gazdasági problémákat oko­
zott, hanem társadalmi destabilizáló tényezőt is jelentett, még a fejlett Németor­
szágban is. Tovább szaporította a gondok számát az a tény is, hogy a háború alatt
összeomlott nemzetközi kereskedelmet a háború befejeződésével nem lehetett egy
csapásra helyreállítani, így az csak lassan, vagy bizonyos területeken egyáltalán nem
állt helyre. De a legnagyobb gondot, mint ahogy ez legkésőbb 1929-ben minden­
ki számára világossá válhatott, nem is ezek az önmagukban is súlyos problémák
okozták, hanem az, hogy az európai növekedés alapvetően inár Amerikához volt
kötve, amerikai befektetések és kölcsönök tették ugyanis lehetővé, így az európai
fellendülés külső tényezőkön, tehát ugyancsak labilis pilléreken nyugodott.79 Pon­
tosabban fogalmazva, Európa a háború után már elvesztette önállóságát és vezető
szerepét, már nem tudott a saját lábára állni, mint autochton, másoktól független
nagyhatalom. A meghatározó, lényegi kérdések már nem itt, hanem Amerikában
dőltek el, és mindezek következményeit Európa máig viseli.
Ezt a súlyponteltolódást és átalakulási folyamatot mindennél jobban mutatja a
nagy gazdasági világválság lefolyása.80 A válság ugyanis Amerikából indult ki, te­
hát nem volt közvetlen kapcsolatban az első világháborúval, ugyanakkor pusztí­
tó hatása igazán Európában és a világ többi részében jelentkezett.81 A világválság

73 A búzakivilel ezekben az országokban 1913 -ban és 1928-ban a következőképpen alakult: Argentí­

na (2,4 millió tonnáról 5,3 millió tonnára nőtt), Ausztrália (1,1 - 1,6), Kanada (2 - 9,9), USA (1,4
- 2,1). Az adatokat lásd Landes: A z elszabadult Prométheusz... I. m. 506. p. Kelet-Európára lásd
Derek Aldcroft könyvét (Europes Third World. The European Periphery in the Interwar Years. Al-
dershot, 2006, Ashgate).
79 A kölcsönök összefüggéseihez és tényleges nagyságához lásd Landes: Az elszabadult Prométheusz. .,
I. m. 501-505. p.
®° A világgazdasági válság történetére lásd John Kenncth Galbraith: The Great Crash 1929. Boston,
1961, Houghkm Mífflin; Charles. P. Kindlcberger: 'The World in Deprassion, 1929-1939. Berkeley,
1973, Universíty of California Press; A. G. Kenwood - A. L. Loughccd: The Growth ofthe Interna­
tional Economy...I.m . 237-245.p.; DerekH. Aldcroft: Sludies in theInterwarEuropean Economy...
I. m. 140-48. p. Aldcroft amellett érvel, hogy a világgazdasági válsághoz bár hozzájárult az első
világháború után kialakult instabilitás, de azt mégis elsősorban a világgazdaság ciklikus mozgása
okozta. Uo. 145. p.
61 Az ipari termelés visszaesése 1932-ben 1929-hez viszonyítva a következő országokban volt a leg­
magasabb: Amerika 46%, Lengyelország 46%, Kanada 42%, Németország 42%, Ausztria 39%, Hol-
 AZ ELSŐ V I L Á G H Á B O R Ú K Ö V E T K E Z M É N Y E L G A Z D A S Á G 137

következményeképpen a legtöbb ország GDP-je nagyobb mértékben csökkent,

mint a világháború hatására.-2 Ettől a pillanattól vált igazzá az a mondás, hogy ’ha
Amerika tüsszent, a világ megfázik' Több európai országban a gazdasági válság
ugyanis nem egyszerűen politikai válságot, hanem valóságos összeomlást oko­
zott, következésképpen a gazdasági világválság ezekben az országokban nagyon is
összefüggött a világháború és a békeszerződések következményeivel, pontovsabban
fogalmazva, ezek együttes hatásai és következményei, mint az üledékek rakódtak
egymásra. Továbbá Európában a kapitalizmus krízise ágyjelent meg, mint egyben
a liberalizmus és a demokrácia krízise is. Ebből a szempontból a legszélsőségesebb
példa ismét csak Németország, ahol az amerikai rövid lejáratú hitelek 1926 és 1928
között néhány tízmillió dollárról milliárdos tételre nőttek (1927-ben 1037 millió),
majd 1930-ban ismét visszaestek 129 millió dollárra. Ez azt eredményezte, hogy
1931 -ben a törlesztés jóval meghaladta a hitelfelvételt, s nettó 540 millió dollárt tett
ki.83 Ezeket jellemzően a német bankok hosszú lejáratra adták tovább a vállalkozá­
soknak, s amikor bekövetkezett a krach (az ipari részvények 1927 áprilisa cs 1931
júniusa között több mint 60 százalékkal estek), ez lavinaszerűen szétáradt a gazda­
ságban, s szükségvszerűen csődöket, termeléscsökkenést és magas munkanélküli­
séget vont maga után. 1932 végén Európában már több mint 15 millió ember vált
munkanélkülivé, amiből egyedül Németország mintegy 6 millióval részesedett.84
A segélyből élés, az egzisztenciális létbizonytalanság, s általában a munkanélküli
lét személyiségtorzító hatása ma már szociálpszichológiai közhely, ez a léthelyzet
ugyanis képes emberek viszonylag nagy csoportjait irracionális döntésekre és visel­
kedésre késztetni. Ennek megfelelően ezek az egymásra rakódó terhek, azaz a vesz­
tett háború, a szerencsétlen békeszerződés, az 1923-as hiperinfláció, végül a nagy
gazdasági világválság hatásai adnak részleges és egyben racionális magyarázatot a
nácik hatalomátvételére Németországban, s nem valami különleges 'német külön
ú f (Sonderweg). Azért csak részlegeset, mert ezekhez a racionális elemekhez va­
lóban hozzájárult egy nem törvényszerű, ha úgy tetszik irracionális vagy véletlen
elem, nevezetesen a Hitler-jelenségről van szó, azaz egy olyan nagyformátumú po­
litikusnak, egy olyan zseniális demagógnak a feltűnése, aki képes volt a tömegeket
magával ragadni és valósággal hipnotizálni.85S aki ezeket a valós nemzeti, gazdasági

landia 38%, Csehszlovákia 36%, Olaszország 33%, Belgium 31%, Franciaország 31 %, Magyarország
23%. A táblázatot és a többi ország adatát lásd Landes: Az elszabadult Prométheusz... í. ni. 539. p.
82 Az 1928 és 1936 közötti csökkenés adatait lásd Maddison: Monitoring... 1. m. 69, p, A legnagyobb
európai és észak-amerikai vesztesek: Kanada (29,6%), USA (28,5%), Németország (24,5%), Auszt
ria (22,5%), Lengyelország (20,7%), Csehszlovákia (18,2%), Franciaország (14,7%).
83 A részletes adatokat lásd Derek H. Aldcroít: Studies in the Interwar European Economy... I, m.
130-135. p.
84 Landes: Az elszabadult Prométheusz... I. m. 513-514. p.
85 Lásd erről részletesen a könyv Németországgal foglalkozó fejezetét.
138 EURÓPA ^ k a t a s z t r ó f á j a

és társadalmi problémákat, vélt vagy valódi sérelmeket fókuszálni tudta, így képes
volt a világtörténelem menetének új irányt szabni. Meri az aligha lehet kétséges,
hogy míg az első világháború kitörésének okai, bárhogy is vélekedjünk ezek belső
arányairól, soktényezősek, s a felelősség eloszlik a résztvevő nagyhatalmak között,
addig a második világháború kirobbanásáért vitathatatlanul az elsődleges felelős­
ségei a náci Németország és mindenekelőtt Hitler viseli. A nagy világválság utáni
gazdasági fellendülés azt példázza, hogy a gazdasági növekedés nem feltétlenül jár
kéz a kézben politikai demokratizálódással86Németország 1933-tól valóban külön­
leges útra tért, a régi elvek és szabályok mind-mind zárójelbe kerültek, a nemzeti-
szocialista mozgalom és párt előbb maga alá gyűrte az államot, majd a gazdaságot,
s az így kialakult rendszer logikája egyetlen elvet, a hitlerit követte: Németország
világhatalommá tételét bármi áron. Ezen az úton azonban lehetetlen volt megállni,
s ez a történeti folyamat már törvényszerűen vezetett el a második világháborúig.
Összegezve az eddig mondottakat: a 19. század méltán nevezhető Európa szá­
zadának. Európa jövedelmi szintje ugyanis a 19. század során megháromszorozó­
dott, s a 20. század eleje jelentette Európa számára a csúcspontot, hiszen 1900 és
1913 között a kontinens nemzeti jövedelme újabb 27 százalékkal növekedett Ezt a
dinamikus növekedést akasztotta meg az 1914 augusztusában kitört világháború.
A harctereken elpusztult majd' tízmillió ember, s a harcok, valamint a háború után a
szétesett birodalmak, továbbá a fokozódó erőszakos cselekmények és a romló egész­
ségügyi helyzet és járványok következtében további tízmilliók haltak meg, ennek
folytán megváltozott Európában a nemek közötti arány és jelentősen módosult az
európai korfa is. A háború során és közvetlenül utána mindenütt megnövekedett
az adóterhelés, szétszakadoztak a termelési és a kereskedelmi kapcsolatok és lán­
cok, az árak jelentősen növekedtek, a valuták destabilizálódtak és volatilissé váltak,
ennek következtében megnőtt a munkanélküliség, valamint fokozódtak a társa­
dalmi feszültségek az alsó és a felső nép osztályok között.87 A háború mobilizálta s
egyben militarizálta a tömegeket, s az addig soha nem látott gyilkolás és pusztítás
hatására nőtt az ellenségeskedés, a gyűlölet, valamint az erőszakos megoldásokat
preferáló szemlélet, végül megjelent és rövidesen győzedelmeskedett a 20. száza­
di világtörténelmet meghatározó két totális ideológia, a fasizmus és a kommuniz­
mus. Európában ennek következtében egyre több diktatórikus és autokratikus p o ­
litikai rendszer került uralomra. A kontinenst tehát olyan gazdasági, politikai és
kulturális megrázkódtatás érte, amelynek következtében felfeslett az a civilizációs

86 A harmincas évek gazdasági talpra állásának részletes adatait, a nemzeti reáljövedelem, az egy főre
jutó reáljövedelem és az ipari termelés vonatkozásában lásd Landcs munkájában (i. m. 28. táblázat).
97 Európa monetáris problémáiról részletesen lásd Derek H. A ldcroft:: Studies in the Intcrwar Europe-
an Economy. ..I .m . 3Ü-48. p., valamint 53-81. p. Aldcroft közöl egy táblázatot, amelyben az egyes
európai valuták stabilizálódási időpontját foglalja össze. Uo. 34. p.
 A Z ELSŐ V I L Á G H Á B O R Ú K Ő V K T K E Z M É N Y E T : G A Z D A S Á G 139

szövet, amely évszázadok alatt formálódott, így végveszélybe kerültek a hagyo­

mányos európai értékek. Azt mondhatjuk, hogy Európa a 20. század első felében
valósággal harakirit hajtott végre önmagán, s amelynek következményei, hatásai
egészen a mai napig tartanak. A háborút megelőzően ugyanis Európa adta a világ
GDP-jének 46 százalékát, az egy főre eső GDP-jenek 41 százalékát, és a világ ipari
termelésének 52 százalékát állította elő.88 Európa a háború előtti utolsó békeévben
a világkereskedelem 58,4 százalékát, míg az USA és Kanada csak 14,1, Ázsia 12, J ,
Latin-Amerika pedig 8,3 százalékát adta.89 A háború után megindult Európa visz-
szaszorulasa mind a termelésben, mind pedig a világkereskedelemben.90 A világ­
kereskedelemben is hasonló folyamatok játszódtak le, Európa a 62 százalék körüli
arányról 1928-ra 52 százalékra zsugorodott.91 Amerikának mint nagyhatalomnak
a felemelkedése természetesen már korábban megkezdődött, de az első világhábo­
rú során válhatott ez mindenki számára világossá.92 S Európa így lett fokozatosan
Amerika mellett másodrangú hatalommá, amit az egységes Nyugat' ideológiája
csupán fügefalevélként takart cl.

88 A részletes adatokat lásd Maddison: Monitoring*., L m. 227, p„ és országok szerint: 180-187. p.; uő:
The World Economy: tíistorical Statistics. Paris, 2003, Dcvelopment Centre of the OECD, 46-57.,
99. p.; valamint Berend T. Iván: Európa gazdasága a 20. században... I. m. 28-29. p.
w Cameron: A világgazdaság rövid története... I. m. 402. p. Dávid S. Landesnél, aki Népszövetségi
adatokra hivatkozik, ugyanez az arány kissé magasabb, 60,1% (Landes: i. m. 508. p.). A legmaga­
sabb érték 1820 és 1830 között volt (73,5%). Az 1876 és 1913 közötti világkereskedelem összesített
adatait lásd A. G. Kenwood - A. L. Lougheed: rfhe Growth of the International Economy... L m.
93 p.
90 Lásd erről Joan R. Roses és Niolaus Wolí szemléletes ábráját és táblázatát (Aggregate growth,
1913-1950. In Stephen Broadberry - Kevin H. O’Rourke eds.: The Cambridge Economic History...
I. m. 184. és 186-187. p. Aldcroft szerint (Sludtes in the Interwar European Economy... I. m. 47. és
93. p.) Európa aránya a világkereskedelemben 1913 és 1929 között 58,9 százalékról 48 százalékra
esett vissza. Európa exportteljesítményét lásd uo. 90-116. p.
91 A részletes adatokat lásd A. G. Kenwood - A. L. Lougheed: The Growth of the International Eco­
nomy... I. m. 223. p. Oroszország és Kelet-Európa nélkül ezen arányok csökkenése: 54,4 százalék­
ról 43,1 százalékra. Uo. 224. p. Az ipari termékek exportjának vonatkozásában ez a fordulat még
nyilvánvalóbb 1913 és 1937 között. Nagy-Brítannia 36,6 százalékról 22,4 százalékra, Franciaország
12,7 százalékról 6,1 százalékra esett vissza, míg az USA 13,0 százalékról 20,3 százalékra növekedett.
92 Az USA GDP-jc már 1913-ban (517 990 millió dollár) megközelítette a három legnagyobb európai
gazdaság együttes teljesítményét: Nagy-Britannia (214 464), Németország (145 068) és Franciaor­
szág (143 125) teljesítményét. Az adatokat lásd Maddison: Monitoring... I. m. 180-182. p, (apán
GDP-je ekkor még jelentősen elmaradt ezektől az országoktól (68 933). Az egy főre eső GDP ugyan-
ebben az évben a következőképpen alakult: USA (5 307), Nagy-Britannia (5 032), Németország
(3 833) és Franciaország (3 452), Japán (1 334). Ez utóbbi vonatkozásban az USA 1903-ban előzte
meg az addig vezető Nagy-Britanniát.
 DILEMMÁK AZ
EURÓPAI UNIÓ KÖRÜL

Európa a világpolitika szereplői, valamint más kontinensek közvéleménye számára

egyre inkább csak és kizárólag az Európai Uniót jelenti. Ez egyfelől, ha nem is tel­
jességgel hamis, de némileg elnagyolt és elrajzolí kép, hiszen olyan vitathatatlanul
Európához tartozó országok, mint Albánia, Andorra, Bosznia-Hercegovina, Ko­
szovó, Liechtenstein, Macedónia, Moldova, Monaco, Montenegró, Norvégia, San
Marino, Svájc, Szerbia, Vatikánváros és - rövidesen - Nagy-Briíannia nem tagjai
az Európai Uniónak. A tágabb kör országainak, mint Azerbajdzsán, Belorusz, Grú­
zia, Izland, Izrael, Oroszország, Örményország, Törökország és Ukrajna, európai­
ságával kapcsolatban már több probléma vetődik fel, de még ezek az országok is
több-kevesebb joggal érezhetik úgy, hogy Európa azonosítása az Európai Unióval
igazságtalan és méltánytalan.1Ennek ellenére Európáról beszélni, úgy hogy közben
elfeledkezünk az Európai Unióról, s különösen annak meghatározó tényezőjéről,
a német-francia tengelyről, ma már teljességgel reménytelen vállalkozás. A m áso­
dik világháború után a közös piac országai, majd a több hullámban kibővített unió
fogalmi szempontból fokozatosan magába olvasztotta, szinte bekebelezte Európát,
azaz ma már az unió nélküli Európáról beszélni csupán történeti szempontból, a
régmúltra vonatkoztatva lehetséges.2
Az Európai Unió közel hét évtizedes múltra tekmthet vissza, mai formája immár
két nemzedék alatt megkötött kompromisszumok sorozataként alakult ki.3 Olyan

1 Európa földrajzi, kulturális és politikai fogalmáról lásd a könyv első fejezetét.

2 Legalább négy nagy hullámról beszélhetünk: a hetvenes évek elején az addig kimaradt nyugat-euró­
pai (Dánia, Írország, Nagy-Britannia), a nyolcvanas években a dél-európai (Görögország, Spanyol
ország, Portugália), a kilencvenesekben az észak-európai (Finnország, Svédország, plusz Ausztria),
majd a kétezres években a kelet- és közép-európai országok (plusz Ciprus és Málta) csatlakoztak
3 Az Európai Unió intézményeinek történetéhez és fogalmainak rövid magyarázatához lásd például
Leach, Rodney: Europe. A Concise Encydopedia of the European Union from Achen to Zollverein.
London, 1998, Profile Books; valamint Dinan, Desmond ed.: Encydopedia ofthe European Union.
Basingstoke, 2000, Paigrave Macmillan. Az uniós intézmények működését leíró munkáknak, tan­
könyveknek se szeri, se száma. Jól használhatók például Wallace, Helen - Pollaek Mark A. - Young,
Alasdair R. eds.: Policy-Making in the European Union. 7th. ed. Oxford, 2010, Oxford University
Press; Hix, Simon - Hoyland, Bjorn: Jhe Political System of the European Union. 3rd ed. Basingsto­
ke, 2011, Paigrave Macmillan; Cíni, Michelle - Perez-Sülórzano Borragan, Nieves eds.: European
Union Politics. 5th ed. Oxford, 2013, Oxford University Press; McCormick, John: European Union
Politícs. 2nd, ed. Basingstoke, 2015, Paigrave Macmillan; Kende Tamás - Szűcs lám ás - Jcney Petra
szerk,: Európai közjog és politika. 3., átd. kiad. Budapest, 2017, Wolters Rluwer; McCormick, John:
142 D I L E M M Á K AZ KU UÖPAI U N J Ö K Ö R Ü L

kompromisszum, amely egyrészt a nemzetállami létet megszüntetni akaró födera-

listák, másrészt a nemzetállamot egészen feladni nem szándékozó, de a nemzeti
együttműködés valamilyen formáját szorgalmazó konföderalisták között köttetett.
A szuverén nemzetállam teljességét képviselő, az unió minden formáját elutasító
euroszkeptikus és nemzeti-nacionalista gondolkodók és politikusok, bár kétségeik­
nek mindig is hangot adtak, magát a folyamatot az elmúlt évtizedekben nem tud­
ták sem megakadályozni, sem megállítani, legfeljebb időnként késleltetni. Ebből a
szempontból igazi áttörést hozott a 2016. év, amikor is Nagy-Britanniában a benn­
maradásról szóló népszavazáson többségbe kerültek a kilépéspártiak, így először az
Európai Unió történetében egy ország szavazott a szuverenitás teljességének vissza­
állítása mellett, s a közeljövőben - minden bizonnyal - elhagyja a közösséget.4 Azt
mondhatjuk tehát, hogy az 1945 utáni európai történelem legfontosabb törésvonala
a nemzetállami létet tagadó, az európai nemzetckfelettiséget hirdetőföderalisták és
az antiföderalisták két, egymástól különböző csoportjai között húzódott, s húzódik
ma is. Ez utóbbiak tudniillik élesen két csoportra oszlanak, a nemzeti szuverenitás
egyes elemeit feladni, pontosabban átruházni kész, de az európai szuperállamot és
a nemzetekfclcttiség elvét opponáló konföderalistákra, illetve ebben a kérdésben
semmilyen kompromisszumot nem ismerő, a nemzetállami rendszert valamilyen
formáját visszaállítani igyekvő nemzetiekre és nacionalistákra. Az európai politi­
kában lehat néhány évtizede ez a meghatározó törésvonal, emellett minden más
csak másodlagos szerepet játszik. A nyolcvanas évek végéig nyugaton az alapvető
törésvonalat a bal-jobb megosztottság jelentette, s a közhangulatot a szovjet fenye­
getéstől, illetve a kommunizmustól való félelem uralta. Európa 1945 utáni látványos
gazdasági sikerei miatt egy ideig homályban maradt a föderalista-antifödcralista el­
lentét, ennek a meghatározó és alapvető kérdésnek a megoldatlansága, amely mind
a mai napig egyfajta Damoklész-kardként ott lebeg az európai politika felett. Az
Európai Unió mai formája, mint minden tárgyalóasztal mellett, nagyrészt a széle­
sebb nyilvánosság kizárásával, leggyakrabban zárt tárgyalótermekben kialkudott
folyamatos kompromisszumsorozat ugyanis ellentmondásokkal és következetlensé­
gekkel terhes. Az egyre szorosabb európai egység (ever closer unión) koncepcióját

Understanding the European Union. A Concise Introducíion. 7th ed. Ba$ingátoké, 2017, Palgrave
Macmíllan; Nngent, Neill: Government and Polilics in the European Union. 8th ed. Basingstoke,
2017, Palgrave Macmíllan; Magone, Jósé M. ed.: Roulledge Handbook of European Politics. London,
2018, Roulledge. további, ma már több ezer tételre rúgó irodalmat lásd e könyvek bibliográfiáiban,
különösen Cini: 411-136. p.; Hix-Hoyland: 340-388. p.; McCormick (2015): 427-445. p.; Nugenl:
481-491.. p.; Wallace: 494-555. p. AnnotálL bibliográfia Magone: 927-970. p.
4 Grönland esete kissé más, bár a sziget 1973 és 1984 között része volt az Európai Közösségnek, s mint
Dánia része lépett be. Egy 1982-ben tartott népszavazás ulán azonban - a Dániától való függetle­
nedés során - 1985. január 1-jei határidővel kilépeti abból. Jelenleg az Európai Unió és Grönland
viszonyát egy főleg halászati jogokról szóló partnerségi szerződés szabályozza.
 D I L E M M Á K AZ EU R Ö P A I U N I Ó K Ö R Ü L 143

és a közösségi vívmányok (acquis communautaire) folyamatos bővítését a föderális

Európában gondolkodók általában egyfajta üdvtörténetként és szükségszerű törté­
neti folyamatként ábrázolják, amelynek végén ott áll majd a nemzetállamoktól meg­
szabadított Európa. Ezzel szemben ez az elképzelés és politikai gyakorlat korántsem
ilyen problémamentes, s ez a végső soron megoldatlan kérdés a jövőben Európára
nézve komoly veszélyeket hordozhat magában. Egyfelől ugyanis kétségtelen, hogy
komoly érvek szólnak e stratégia mellett. A második világháború tragédiája után
mindenképpen valamiféle európai együttműködési törekvés látszott célszerűnek.
Ebben a kérdésben nagyfokú egyetértés alakult ki a meghatározó nemzeti politi­
kai elitek között, s ezt várta el az amerikai szuperhatalom is, csupán a kooperáció
form ája volt kérdéses. Ezen elképzelések közül az azonnal megvalósuló európai fö­
derációnak - bár kétségkívül nagy számban fogalmaztak meg a korszakban ilyen
víziókat - volt talán a legkevesebb realitása. A Szovjetunió megjelenése és tartós
berendezkedése Közép- és Kelet-Európában ugyancsak az erőteljesebb együttmű­
ködés irányába nyomta a nyugat-európai nemzetek politikusait, miközben több
mint egy nemzedékre megakadályozta az egész kontinens egységesülését. A kezdeti
nyugat-európai együttműködési formák sikerei, mini amilyen az Európai Szén- és
Acélközösség (Montánunió) volt, ugyancsak a kooperáció előnyeiről tanúskod­
tak. Az alapkérdés azonban végig homályban maradt: milyen politikai rendszer
felé tart az egyre szorosabb együttműködés, mi a tényleges célja a kooperációnak,
s még inkább, mi tulajdonképpen a végcél? S hogy ezt az alapkérdést nem nagyon
feszegették a korszak politikusai, annak elsősorban taktikai okai voltak. Azonnal
kiderült volna ugyanis, hogy a politikai elit egyes csoportjai egészen mást gondol­
tak erről a végső célról. Továbbá rögtön láthatóvá vált volna az is, hogy nemcsak
politikai és értelmiségi elitcsoportok, hanem a népesség jelentékeny része is végze­
tesen megosztott ebben a kérdésben. Harmadrészt, ennek a koncepciónak súlyos
hiányossága volt az európai közvélemény nagyfokú érdektelensége az ügy iránt,
azaz az azonosulás alacsony foka, valamint a kialakított együttműködés bonyo­
lult, sokszor átláthatatlan, francia mintájú jogi-bürokratikus formája. Igazat kell
adnunk Ralf Dahrendorfnzk, aki szerint az Európai Unió legnagyobb hibája, hogy
minden témája ásításra ingerlő unalom, miközben maga az eszme és az eredendő
cél, nevezetesen az európai béke és biztonság megteremtése és megóvása, továbbá
Európa hatalmi helyzetének megszilárdítása, valamint a gazdasági cs társadalmi
hatékonyság növelése korántsem nevezhető érdektelen vagy álmosító törekvésnek
és feladatnak.5 Pontosan ellenkezőleg, ezek a legmeghatározóbb, legizgalmasabb és
legsúlyosabb kérdések, amivel Európának valaha is szembe kellett néznie. Európa
jövője és a világban elfoglalt helye ugyanis elsősorban ezeknek a kérdéseknek a meg­
oldásától függ. Fontos jellemzője még ennek a kialkudott és folytonosan változó

5 Dahrendorf, Raif: Miért éppen Európa? Egy szkeptikus európai tűnődései. Századvég, 1997. 4. sz.
144 D I L E M M Á K A Z EU R Ó P A I U N I Ö K Ö R Ü L

kompromisszumnak, hogy csak kevés szilárd pontja rögzített, határai állandóan cs

folyamatosan módosulnak, továbbá nehézkes a szakadatlan változások figyelemmel
kísérése, s végül az értelmezések számára is - amint azt az alábbiakban látni fogjuk
- tágas tér nyílik. Az ásításra ingerlő unalom egyik, s korántsem lényegtelen oka az
erőteljes jogi konstrukció és nyelvezet, amelyben az unió kezdettől fogva megfo­
galmazódott. Ezt a sajátos államalakulatot tudniillik alapvetően kormányok között
köttetett szerződések hozták létre, s nem társadalmi törekvések és népmozgalmak.
Mind a mai napig ez a mélyben húzódó ellentmondás az Európai Unió legnagyobb
baja és nehézsége* amely egyfelől a hatalmi és intellektuális elitek jogi nyelvezetbe
öltöztetett politikai kompromisszumai, másfelől az európai társadalmak érdekte­
lensége, ha nem egyenesen közönye között húzódik. Ez az a bizonyos legitimitás
és demokratikus deficit, amelyet a föderalista elveket valló európai elitek annyira
szeretnének megszüntetni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor legalább álcázni és
elrejteni. Ezt az alapproblémát a továbbiakban még részletesen körüljárjuk.
Természetesen a fentiekben javasolt megoldás helyett lehetne egy másfajta el­
méleti keretet is találni az európai egységesülési folyamat magyarázatára és értel­
mezésére. A holland Luuk van Middelaar, aki minden bizonnyal az egyik legizgal­
masabb és leginformatívabb könyvet írta a témáról, az uniós történések mögött
meghúzódó logikát a diszkurzív elemzés segítségével kívánta megfejteni.0Middelaar
szerint az európai politikáról háromféle diskurzus különíthető el, nevezetesen az
államok, a polgárok és a hivatalok Európájának diskurzusai. Az államok Európá­
jának diskurzusában a legfontosabb cél a kontinens békéjének, valamint lakói jó ­
létének biztosítása. Az államok Európája nem a központi intézményeket preferál­
ja, hanem a nemzetek kormányai közötti együttműködést, de ellenez mindenfajta
integrációt. Ezen elképzelés szerint tehát az európai egységet nem a bürokratikus
központi intézmények, hanem csakis a benne részt vevő államok tekintélye és ha­
talma garantálja, amelyek - ha ez feltétlenül szükséges - fennmaradásuk és boldo­
gulásuk érdekében képesek és készek közös döntéseket hozni. A polgárok Európá­
jának diskurzusa ezzel szemben arról szól, hogy a törvényhozási, végrehajtási és
ítélkezési hatásköröket, vagy legalábbis azok nagy részét az egyes nemzeteknek át
kellene adniuk az európai parlamentnek, kormánynak és bíróságnak. „Amerikai
példa alapján - írja Middelaar - a központi intézmények közvetlenül, a nemzeti
államokat megkerülve irányítanák az európai polgárok életét. Az intézmények le­
gitimitása európai elektorátuson nyugodna. A polgárok Európájának diskurzusa
ennek megfelelően nagy várakozással tekint a közösségi parlamentre és az európai
közvéleményre. Miként azonban az államok diskurzusának szószólói nem az álla-6

6 Middelaar, Luuk van: The Passage to Europe. Iiow a Continent Became a Union. New Haven, 2013,
Yalc University Press (magyarul: Valahogy Európába. Örökös átkelés. Budapest, 2011, Typotex). Az
eredeti holland nyelvű kiadás: Groningen, 2009, Historische Uitgeverij.
 D I L E M M Á K A Z EURÓPAI U N I Ö K Ö R Ü L 145

mok maguk, úgy a polgárok diskurzusának védelmezői sem egy létező polgárság
tagjai. Elsősorban olyan írókról és értelmiségiekről beszélhetünk, akik egy jövendő
európai polgárság nevében kérnek szót”7A hivatalok Európájának diskurzusa pedig
az állami feladatoknak a központi európai intézményekre történő átruházásról szól.
A legfontosabb politikai és gazdasági célokat és irányokat továbbra is az államok
határoznák meg, de ezek végrehajtását átruháznák a hatékonyan működő központi
intézményekre és a racionálisan tevékenykedő bürokráciára. A funkcionalista elvet
valló hivatalnokok tehát a politikai célkijelölésnél és a hatalmi játékoknál lényege­
sebbnek gondolják a központi hivatalok különböző társadalmi és egyéni érdekek
összehangolásának praktikus, mindennapi tevékenységét. Szerintük éppen ezek a
kis és harmonizált lépések vezetnek el majd hosszú távon az európai egységhez.
Az államok, a polgárok és a hivatalok Európájának diskurzusai mögött azon­
ban lényegében az első esetben a konföderalizmus vagy a kormányköziség elméle­
te (intergo vernmentalizmus), a másodiknál a föderalizmus, míg a harmadiknál a
neofunkcionalizmus vagy az institucionalizmus különböző elméletei állnak. Mint
általában minden jó diszkurzív elemzésnek, ennek is határozottan van magyará­
zó és láttató ereje, ugyanakkor a komplex történések mélyebb elemzését már nem
teszi lehetővé. Middelaar is tudatában van ennek, hiszen egy helyütt arról ír, hogy
a három 'tiszta diszkurzus mellett létezik három kevert is, Beszélhetünk ugyan­
is szerinte nemzetekfelettiségről, szupranacionalizmusróU amelyet a hivatalok és a
polgárok Európája hoz létre. Továbbá konslitucionalizmusról amelyet az államok
és a polgárok Európája, végül kormányköziségrőlyamelyet viszont a hivatalok és az
államok Európája hív életre. Ez azonban alkalmasint már túlbonyolítása az erede­
ti elmés modellnek. Middelaar bizonytalanságát az is jelzi, hogy a fenti értelme­
ző keret mellett könyvében futtat - az előzőhöz hasonlóan szellemes - két másik
paradigmát is. Beszél ugyanis Európa külső (Európa összes állama, azaz Európa),
belső (az európai uniós intézmények által megteremtett közösség, azaz EUrópa) és
végül köztes (tagállamok) szférájáról. Ezek a koncentrikusan felépülő szférák ad­
nak helyet az európai országok érintkezéseinek, s mindegyiknek megvan a maga
mozgástörvénye és szervezőelve.8 A külsőét, azaz a földrajzilag értelmezett Euró­
páét az államok önérdeke jellemzi, amelyet évszázadokon keresztül a hatalmi poli­
tika, az erőegyensúly és az európai nagyhatalmi koncert" irányított. A belső szférát,
azaz az európai közösséget az 1951-es Párizsi szerződés hozta létre, s határai az új
belépőkkel folyamatosan mind keletebbre tolódnak. Létrehozásának legalapveLőbb
célja éppen a külső szféra mozgástörvényeivel, mindenekelőtt a hatalmi politikával
való radikális szakítás volt, A közösséget az újabb és újabb szerződések szabályoz­
zák, s ennek irányát, mozgástörvényét a háttérben meghúzódó, s Európa jövőjéről

7 Uo. 21. p.
* Ennek részletes kifejtését lásd uo. 34-61. p.
146 D I L E M M Á K AZ EU RÓ PA I U N I Ó K Ö R Ü L

szőtt idea, az ún. ’Európa-terv’ határozza meg* Middelaar nagy jelentőséget tulaj­
donít - ezt nevezi Fairópa purgatóriumának - a köztes övezetnek, azaz a tagállami
szférának, amely egyrészt szerinte váratlanul jött létre, és sokáig láthatatlan volt
Legfontosabb rendezőelve maga a tagság, s mozgástörvényeit, egyszerre határozza
meg egyfelől a nemzeti önérdek, az erőegyensúlyra törekvés, másfelől a közösségi
érdek és a szerződésekben rögzített jog. Szemléletesen mutatja a külső és köztes
szféra közötti - az egyszerű választópolgárok számára persze teljességgel érthetet­
len - különbséget a nevezetes eset, amikor 2007* december 13-án az Unió állam- és
kormányfői, mint szuverén államok képviselői délben Lisszabonban aláírták a Lisz-
szaboni szerződést. S ugyanazok a személyek aznap este, most már, mint az Euró­
pai Tanács tagjai, azaz mint az ún. köztes szféra képviselői gyűltek össze tanácsko­
zásra Brüsszelben.9 Middelaar ebben a köztes szférában látja a legtöbb lehetőséget
Európa számára. Ő ugyanis ettől a szférától, s ezen belül is elsősorban a francia és
német vezető politikusoktól várja, hogy a külső szféra történelmi erejét ötvözzék
a belső szféra minőségével. Ennek megfelelően ez a köztes szféra egyszerre legyen
motorja és - ha kell - fékje az európai egyesülésnek, azaz hozza összhangba a kül­
ső és belső szférák előnyeit, s küszöbölje ki azok egyoldalúságait.10
Middelaar harmadik, intellektuálisan szintén izgalmas és bizonyos magyarázó
erővel bíró paradigmájának középpontjában az európai közönség megnyerésének
különböző stratégiái állnak. Nevezetesen, milyen stratégiák születtek az elmúlt
hetven évben arra vonatkozóan, hogy Európa lakói részeseivé váljanak a közös
ügynek, azaz végre megteremtődjön az európai polgárok valódi politikai közössé­
ge, ha úgy tetszik, megszülessen az európai nép. Ezeket a stratégiákat Middelaar
német", római’ és görög névvel illeti. A német stratégia középpontjában a közös
kulturális célok állnak: közös nyelv és szokások, hasonló értékek, közös emlékek.
Hz a célkitűzés alapvetően követni kívánja a 18. és 19. századi európai nacionaliz­
musok modelljét, a nemzeti identitás eredeti kialakítását, de most már összeuró­
pai szinten: közös zászló, közös himnusz, közös ünnepek, közös emlékek stb. Ezt a
stratégiát leginkább a belső szféra, azaz a központi európai intézmények képviselik.
Ugyanakkor a tagállamok általában éles elutasításban részesítik ezeket a terveket,
de leggyakrabban egyszerűen csak figyelmen kívül hagyják a centrum ilyen irá­
nyú próbálkozásait, vagy csak formálisan megfelelnek ezeknek a kívánalmaknak,
az azonosulás legcsekélyebb jele nélkül. „A tagállamok köre - írja - nem az egysé-
gesülésy hanem az együttlét szószólója. Az államoknak eszükben sincs felszámolni
magukat; nem különösebben érdeklődnek tehát az iránt, hogyan leszünk egyek.

* Uo. 42. p.
10 Middelaar más összefüggésben is megfogalmazza ezeket a prioritásait. Egy helyütt ugyanis azt írja,
hogy az európai folyamat egyszerre igényelte Schumant és de Gaulle-t, azaz egy lendületes kezdést,
majd annak elkerülését, hogy az egységben feloldódjanak a részek. Uo. 191. p.
 DILEMMÁK AZ EURÓPAI (JNIÓ KÖRÜL 147

Ők azzal a kérdéssel szembesülnek nap, mint nap, miért vagyunk együtt. Mi kü­
lönböztet meg bennünket a nem tagállamoktól?”11 Bár a német* stratégia érdeké­
ben a központi európai intézmények számos kezdeményezéssel éltek, végső soron
komolyabb eredményt nem értek eh12
A római stratégia a közös út előnyeire, az európai polgárok jogainak és lehető­
ségeinek a növelésére és bővítésére helyezi a hangsúlyt. Együtt - érvelnek ennek az
irányzatnak a szószólói - egyike lehetünk a világ nagyhatalmainak, könnyebben
megvédhetjük magunkat, nagyobb belső biztonságot teremthetünk magunknak,
lehetőségekben és anyagi javakban bővelkedhetünk, s végül magasabb életszínvona­
lat érhetünk el. Ez a stratégia kétségkívül nagyobb eredményeket mondhat magáé­
nak, mint a németi A második világháború után ugyanis valóban nem háborúztak
egymással az unió létrehozásában szerepet vállaló államok, megteremtődött tehát
a Pax europeana, kiépült a minden európai polgárra kiterjedő egyetemleges jogok
rendszere (szabad mozgás és letelepedés joga, szavazati jog, diplomáciai és konzuli
védelem, petíciós jog), megvalósult az ötvenes évektől kezdve az európai gazda­
sági csoda, s egészen a 2000-es évekig növekedett a létbiztonság, valamint sűrűbb
szövésű lett a szociális háló. A római stratégia azonban óriási veszélyeket hordoz
magában, hiszen mi történik akkor, ha bármilyen okok következtében csökken a
gazdasági hatékonyság, s ennek következtében Európa nem tud felmutatni újabb
eredményeket, igy érvényét veszti a hatékonysági legitimáció (output legitimacy)
ideológiája?
A görög stratégia a részvételről és a nyilvánosságról szól, azaz e szerint olyan
demokráciát kell létrehozni, ahol a polgárok magukénak érzik államukat, a tör­
vényeket és az ezeket megalapozó döntéseket* Végső soron tehát magát az Európa
projekt egészét támogatják fenntartások nélkül. Nem a központi intézményektől
várják a megoldásokat, hanem maguk látnak neki a feladatoknak. Beleszólást kö­
vetelnek a döntéshozatalba, tiltakoznak, javaslatokkal élnek, s kiállnak a különbö­
ző ügyekért. A görög stratégia tehát nagyfokú aktivitást feltételez az európai lako­
sok részéről. Az Európai Unió Middelaar szerint sikeresen vegyítette eddig ezt a
három stratégiát, s ha az egyik elakadt, előtérbe került a másik. A közös identitás
kiépítésének leállását követte a kis gazdasági lépések politikája, azaz az azonnali
eredményeket produkáló kisebb jelentőségű projektek beindítása római módon.
Ez minden bizonnyal igaz, de bizonyos dilemmák itt is felvetődnek. Erőteljesen
megkérdőjelezhető ugyanis, hogy ezeknek a jórészt anyagi jellegű gazdasági pro­
jekteknek a sikere hozhat-e áttörést a német vagy a görög stratégiában, azaz van-e
ezek között szoros összefüggés? De még ennél is nagyobb talány, mi történik, ha
a római út előtt akadályok tornyosulnak, vagy ha teljesen leáll a motor, azaz nem

11 Uo. 304. p.
12 Lásd erről az előző fejezet fejtegeLéseit.
148 D I L E M M Á K AZ EU R Ó P A I U N T Ó K Ö R Ü L

növekszik a gazdaság, következésképpen nincsenek, vagy csak korlátozottan van­

nak újabb és újabb projektek és eredmények? Middelaar modelljei tanulságosak és
elgondolkodtatóak, bizonyos fokon szellemesen mutatnak rá az unió működésé­
nek mögöttes logikájára, de kevéssé érintik a tényleges problémákat és a valóságos
törésvonalakat, valamint elhanyagolják a történetiség elvét.

VÍZIÓK, ALMOK K$ TERVEK EURÓPÁRÓL

Bár az Európai Unió mai formája hosszadalmas, szinte vég nélküli tárgyalások,
alkudozások és sorozatos kompromisszumok során jött létre a második világhábo­
rú után, az európai eszmetörténet víziókban, álmokban és nagyszabású politikai
koncepciókban sohasem szűkölködött. Az európai egységgondolatnak ugyanis
ma már több évszázados gazdag históriája van, de ezek az európai népek közötti
békét és együttműködést előmozdítani kívánó, valamint a hatalom humanizálását
célzó eszmék aligha rendezhetők egy fejlődési sorba, azaz nem lehet belőlük fejlő-
déstörténetet, még kevésbé üdvtörténetet kreálni, bár ezzel az ún. Európai tanul­
mányok című tantárgy oktatói és kutatói közül fölös számban megpróbálkoztak.13
Ezek az eszmék ugyanis leggyakrabban egymástól nagyrészt függetlenül jelentek
meg Európa történetének különböző korszakaiban, azaz ezek a tervezetek más-más
célból készültek, s egymástól sokszor gyökeresen eltérő megoldásokat javasoltak.14
S a konkrét történ el mi-hatalmi körülményekről sem szabad megfeledkezni, hi­
szen ezen elgondolások mögött minden egyes esetben politikai-hatalmi érdekek is
meghúzódtak, ezért is félrevezető ezeket visszamenőleg egy fejlődési sorba állítani.53

53 Az Európai Uniós tanulmányok (European Union Studíes) címen 1992 és 2000 között az Európai
Bizottság 1772 egyetemi projektet és 409 egyetemi tanszéket indított útjára, illetve finanszírozott.
Az adatot lásd Middelaar: Valahogy Európába. . . L m . 59. p.
14 Az európai egységgondolatról lásd Rrugroans, Henri: Vidée Européenne 1918-1965. Bruges, 1965,
De Tempel; Foerster, Rolf Hellmut: Európa. Geschichte emer politischen Idee. München, 1967, Nym-
phenburger Vcrlagshandlung; Hay, Denis: Ihe Emergence ofan Idea. Edinburgh, 1957, Edinburgh
University Press; Barraclough, Geoffrey: European Unity in Thought and Action. Oxford, 1963,
Basil Blackwell; Pegg, Cári H.: Evolution of the European Idea, 1914-1932. Chapd Hill, 1983, The
University of North Carolina Press; Heater, Derek: 7he idea o f European Unity. Lcicester, 1992,
Leicester University Press; Bóka Éva: Az európai egységgondolat fejlődéstörténete. Budapest, 2001,
Napvilág Kiadó. Az európai egységre törekvő szerzők szövegeit lásd: Rougemont, Denis de: Euró­
pa - vöm Mythos zűr Wirklichkeit. München, 1962, Prestel Verlag; Foerster, Rolf Hellmut (Hrsg.):
Die Idee Európa„ 1300-1946. Quellén zűr Geschichte dér politischen Einigung. München, 1963,
DTV; Németh István szerk.: Európa-tervek, 1300-1945 Visszapillantás a jövőbe. Budapest, 2001,
ELTE Eötvös Kiadó; Jánosi Rita - Türke András István szerk,: Plurimus Unum. Gondolatok Euró­
pa egységéről Szöveggyűjtemény. Budapest, 2008, Európa Varietas Alapítvány, Az egységgondolat
legfontosabb szerzőinek életrajzát és bibliográfiáját lásd Rolf Foerster fentebb idézett szöveggyűj­
teményében (259-278. p.),
 VÍZIOK, Á L M O K ÉS T E R V E K E U R Ó P Á R Ó L . 1 4 9

Ennek ellenére vitathatatlan, hogy ezekben a víziókban szinte hiánytalanul meg­

jelentek azok az alapkérdések és dilemmák, amelyek mindmáig uralják az unióról
szóló vitákat: föderáció vagy konföderáció, esetleg monarchiák (később: nemzetek)
laza szövetsége; mennyire korlátozzák a monarchiák szuverenitását, azaz mennyi
hatalmat kapjon a közös tanács vagy bizottság; milyen szavazati arányokat érvénye­
sítsenek a kis és nagy országok között; mire terjedjen ki a központi bíróság hatás­
köre; mi legyen a közös hadsereg szerepe; hogyan szankcionálják a megállapodást
be nem tartó résztvevőket stb. Az európai egységtörekvések esetében azért is túlzás
egyenes vonalú fejlődéstörténetről beszélni, mert az európai történelmet Nagy Ká­
roly birodalmának szétesése után egy évezredig önálló királyságok, fejedelemségek,
monarchiák, majd később szuverén nemzetállamok realitásai és szüntelen hatalmi
küzdelmei, ellenségeskedései, gyakran háborúi határozták meg, s nem az egységre
és az egyetemes békére való törekvések. Az egységre való felhívások és tervezetek
éppen az állandó ellenségeskedés és háborúk, valamint a külső hatalmaktól való fé­
lelem miatt születtek, mintegy a valóság kompenzálására. S az is kérdéses továbbá,
hogy mennyire ismerték egymás munkáit ezek az európai egységet szorgalmazó
gondolkodók.15Az európai egységet megfogalmazó eszmék, gondolatok egészen a
második világháború végéig csupán a napi politika és a politikai gondolkodás pe­
rifériáján jelentek meg, leginkább búvópatak-szerűen. A kitűnő német gondolko­
dó, Julius Fröbel a 19. századvégén figyelemre méltó gondolatot fogalmazott meg,
amikor azt írta, hogy az európai történelem úgy is felfogható, mint a szövetkezésre
és egységre tett kísérletek és álmok sorozatos kudarca.
Az európai egység eszméje tehát egészen a második világháború utáni időszakig
nagyrészt megvalósíthatatlan álomnak, utópikus gondolatnak tűnt, a siker min­
denfajta reménye nélkül.16Ezeknek az egységtörekvéseknek két nagyobb vonulatát
figyelhetjük meg, a katonai erőben hívőkét és az idealista álmodozókét. Egyrészt
léteztek ugyanis azok a nagyhatalmi és birodalmi törekvések, amelyeket valamelyik

Derek Heater is csak feltételezi, hogy Sully ismerhette Dubois munkáját (I. m. 14. p.). Később Suly-
lytól kezdve elvben ismerhették egymás terveit, kérdés, hogy valóban is merték- e? Heater bizonyos
ismérvek (szuverenitás, kereszténység, közös intézmények, a döntések és finanszírozás módja, az
egyesülés élére álló ország, külső ellenségek, bíróság, hadsereg, Oroszországhoz, Törökországhoz
és Nagy-Britanniához való viszony) alapján összehasonlítja c gondolkodók alapvető téziseit. Az
elemzést lásd Heater: The Idea ofEuropean Unity... 1. m. 180-195. p.
16 Az európai történelemben két sikeres kísérleLet is láthatunk a kon föderatív típusú állam megte­
remtésére, egyrészt a svájci kantonok szövetségét, másrészt a németalföldi tartományok Utrcchti
Unióját (1579). Eredetileg mindkettő alapvetően védelmi jellegű szövetség volt, a Habsburgok,
illetve a spanyol hódítók ellen, s az együttműködés csak később terjedt ki gazdasági és pénzügyi
területre. S bár a nagyobb egységben gondolkodók mindig is pozitív példákként hivatkoztak ezek­
re az esetekre, követőkre később Európában nem találtak. A Német-római Császárság különleges
helyzetéről lásd a könyv Németországról szóló fejezetét. A Habsburgok Dunai Monarchiája szintén
egy speciális eset, amely éppen arra példa, hogyan nem sikerült megvalósítani a konföderációt.
150 D I L E M M Á K AZ E U R Ó P A I U N I Ó K Ö R Ü L

jelentősebb impérium próbált meg rákényszeríteni Európára, megcélozva ezzel egy

egységes európai birodalom vagy univerzális monarchia megteremtését. Ilyennek
nevezhetők a már idézett Nagy Károly mellett V. Károly XIV. Lajos és Napóleon
kísérletei, s ilyen volt a német hatalmi és kultúrfölcny ideáján nyugvó hitleri Har­
madik Birodalom is. Ezek a francia vagy német birodalmi célkitűzések és európai
hegemóniatörekvések végső soron kivétel nélkül kudarcba fulladtak.17*Európában
ezer esztendő alatt egyszer sem borult fel hosszú távon a hatalmi egyensúly annyira,
hogy egy ilyen céllal létrejött birodalom teljesen maga alá tudta volna gyűrni a többi
államot Ez a kiegyensúlyozott politikai viszonyokra, halalmi egyensúlyra törekvés
olyannyira jellemzője lett az európai történelemnek, hogy sokan, s nem alaptalanul,
ezt tartják az európai kontinens és civilizáció egyik megkülönböztető jegyének.
Másrészt időről időre felbukkantak azok a nagyreszt utópikus álmokat kergető
gondolkodók, akik úgy vélték, hogy az adott korszak politikai realitásai ellenére
valamilyen módon mégiscsak megteremthető az európai népek egysége. Jól m u­
tatják ezek illuzórikus voltát, azok a szavak, amelyeket XV. Lajos minisztere, Fleury
püspök mondott Saint-Pierre abbénak: „Misszionáriusok hadait kezdheti küldeni
a szerződő felekhez, hogy a tervre előkészítsék a fejedelmek szívét és gondolkodá­
sát”19Ennek ellenére igazat kell adnunk Derek Heaternek, aki szerint sokkal nehe­
zebben történt volna meg az európai egyesülés, ha nincsenek ezek a korai idealisták,
ábrándkergetők fantaszták. Ezek a gondolkodók egyszersmind morális ellensúlyt
jelentettek az európai valóság realitásaival szemben.
Az okok, az indítékok és motivációk, nevezetesen, hogy miért is kellene meg­
teremteni egy ilyen típusú európai egységet azonban nagymértékben különböztek.
Mini ahogy lényegesen eltértek egymástól a kigondolt európai egység formai meg­
oldásai is, amint erre a fentiekben már utaltunk. Dante Alighieri (1256-1321) Az
egyeduralom című munkájában arról értekezett, hogy a világ jólétének, békéjének
és törvényes rendjének fenntartásához, az igazságosság megteremtéséhez, az em­
beri szabadság kiteljesítéséhez, az anarchia elkerüléséhez, valamint a kereszténység
védelméhez szükség van egy erős, központi szerepet játszó, mindenki fölött álló
uralkodóra, aki őrködik az egész kontinensen az egyetemes béke és erény (virtu)
felett. Dante azonban nem egy centralizált birodalomra gondolt, hanem olyan, egész
pontosan és részleteiben ki nem fejtett univerzális monarchiára, ahol az egyed­

17 Montesquieu m ár 1724-ben arról értekezett az Európa egységéről című kisebb tanulmányában

(Reflexions sur le Monarchie universelle en Europe), hogy egy ilyen jellegű kísérletet Európában
megvalósítani lehetetlenség. Montésquieu ebben az írásban azt az eredeti gondolatot fogalmazta
meg, hogy Európa nem más, mint egy több kisebb népből álló nemzet, amelyeknek szükségük van
egymásra, s „ha valamely állam a szomszédja leverésével akarja hatalmát növelni, úgy rendszerint
csak önmagát gyengíti”. Lásd Montesquieu: Európa egységéről. Budapest, 1913, PhÖnix, XVIII. p.
13 Lásd erről részletesen az első fejezetet.
l* Fleury szavait Heater idézi (The Idea of European Unity... 1. m. 190. p.).
 VÍZIÓK, A L M O K £ $ T E R V E K E U R Ó P Á R Ó L 151

uralkodó csak a központi állam főbb irányvonalait szabja meg, s az egyes népek,
országok valamelyes önállóságot élveznek, azaz megtarthatják sajátos jogaikat és
szokásaikat.20 Dante tervezetében fontos szerepet játszott az a munkamegosztás is,
amelynek egyrészt a pápa, másrészt a fenti módon megerősített egyeduralkodó kö-
zött kellett volna kialakulnia. Míg a pápa a lelki, addig a császár az emberiség földi
boldogságát lett volna hivatva szolgálni. A császár azonban nem a pápától kapta
volna a hatalmat, hanem közvetlenül Istentől. Fontos megjegyezni, hogy Dante
ideális monarchiája az egész világot átfogta volna, s nemcsak az európai államokat.
Pierre Dubois-ndk (Petrus De Bosco 1250-1321), a francia király ügyészének a
14. század elején írt, de meg nem jelent művében (De recuperatione Terrae Sanc-
tae) szintén megfogalmazódott egyfajta európai egység gondolata. Dubois legfőbb
célja a hódító törökök és az iszlám vallás visszaszorítása, továbbá a Szentföld visz-
szahódítása volt a hitetlenektől, s ennek érdekében látta elengedhetetlennek, hogy
az európai fejedelmek egy államszövetséget hozzanak létre. Olyan, az európai fe­
jedelmek közötti tartós béke érdekében létrehozott katolikus konföderációról ál­
modott, amely ugyan a római egyháznak engedelmeskedik, de amely nem a pápa
vagy a német-római császár, hanem - nem meglepő módon - a francia király kö­
rül szerveződött volna. Dantével ellentétben nem univerzális monarchiára gondolt,
hanem olyan államszövetségre, amelyben az európai uralkodók tanácsot hoztak
volna létre, de a vezetés a francia király kezében összpontosult volna. Ennek köze­
lebbi működésformájáról azonban Dubois esetében sem tudhatunk meg sokat, túl
azon, hogy az európai katolikus fejedelmek és a pápa időnként általános zsinatot
vagy tanácsot tartanának, továbbá kölcsönösen lemondanának az egymás közötti
háborúkról, hogy a Szentföld visszaszerzésére koncentrálhassák minden erejüket.
A tervezet tehát azt célozta, hogy a fejedelemségek az egymás közti vitáikat ne ha­
talmi szóval, hanem a megegyezés, vagy ha ez nem lehetséges, akkor egy kilenc fő­
ből álló európai döntőbíróság útján rendezzék. S ha itt sem születne döntés, akkor
a feleka pápához fordulhatnának.21 Bár Dubois az együttműködés formáját keres­
te, ennek azonban csak az elmosódó körvonalait vázolta fel, mivel gondolatainak
középpontjában a mohamedán veszély és ennek elhárítási módja állt.22
Dubois javaslatánál jóval részletesebb és kidolgozottabb tervezetet készített
1464-ben Antoine M arini, Podjebrád György cseh király grenobte-i származású
tanácsnoka. Marini lényegében egy föderációs, államok szövetségén alapuló meg­
oldást javasolt, közös hadügyi, külügyi és pénzügyi irányítással az európai béke

20 Dante, Alighieri: Az egyeduralom. In Kardos Tibor szerk.: Dante Alighieri összes művei. Budapest,
1965, Magyar Helikon, 401-476. p.
21 Heater: The Idea o f European Unity... T. m, 10. p.
22 Dubois könyvének részleteit lásd Foersten Die Idee Európa... I. m. 35-37. p.; valamint Jánosí-Tür-
ke szerL: Píurimus Unum... L m. 20-22. p.
152 . D I L E M M Á K A 7 EURÓPAI UNIÓ KÖ R Ü L

megteremtése és a török terjeszkedés megállítása céljából.23 A gyakorlatias tervezet

szerint a szövetséget egy Baselbert, majd Franciaországban, ezt követően Itáliában,
azaz ötévente változó helyszíneken ülésező szövetségi gyűlés (congregatio), illet­
ve egy választott vezetőből és állandó tagokból álló tanács (consilium) irányítaná.
A szövetségi gyűlésben a nagyobb hatalmakat egy-egy szavazat illetné meg, s a
döntéseket a többségi elv alkalmazásával hoznák meg. Egy ilyen jellegű szövetség
nyilvánvalóan mind a pápai, mind pedig a császári hatalmat jelentősen visszaszo­
rító ll a volna, ezért magát a plánumot nagy titokban tartották. Marini tervezetében
szerepelt még egy a részt vevő monarchiák felett álló általános bíróság is. Természe­
tesen a korabeli politikai viszonyok miatt a Marini-Podjebrád-elképzelések közűi
nem valósult meg semmi sem, nem utolsósorban azért, mert Podjebrád királynak
a tervezettel, jórészt illúziókra épülő napi politikai céljai voltak,24
S ugyanez lett a sorsa Maximilan de Béthune, Sully hercegének majd kétszáz év
múlva, 1632-ben született Nagy tervének is. Sully (1559-1641) a tervezet alapgon­
dolatát IV Henriknek tulajdonította, akinek első minisztereként tevékenykedett,
de hogy ki is volt tulajdonképpen a gondolat tényleges szülőatyja és a tervezet főbb
pontjainak kigondolója, az máig vitatott kérdés a szakirodalomban.25 A tervezet
szerint Európát tizenöt többé-kevésbé egyenlő erősségű regionális államra kellene
szétbontani, s a hatalmi egyensúly elvének figyelembevételével ezekből az államok­
ból egy összeurópai konföderációt létrehozni egy Általános Európa Tanács (conseil
général de l’Europe) irányítása mellett, Sully tervezete abból a szempontból nem
tartalmazott újdonságot, hogy ez a plánum is elsősorban az örök béke megterem­
tését célozta. Az azonban már egészen eredeti gondolatnak tekinthető, hogy a szö­
vetség legfőbb uralkodóját és fejét (premier magistrat) elektorok választották volna
meg, s a császár személye kétszer nem kerülhetett volna ki ugyanabból a családból.
További nóvuma a tervezetnek, hogy a részt vevő államok sokkal inkább nyelvi,
kulturális, nemzeti egységek lettek volna, mintsem több különböző területet uraló
örökletes monarchiák (Franciaország, Anglia, Spanyolország, Svédország, Német
Birodalom, Magyarország, Csehország, Lengyelország, Dánia, Svédország, Svájc,
Hollandia). Az olasz állam az egyetlen kivétel, ezen a területen ugyanis több állam
osztozott volna (Lombardia, Velence, pápai állam), s a kisebb népekről, nemzetek-

2J Podjebrád-Marini tervezetének szövegét lásd Eoerster: Die ldee Európa... I. m. 43-50. p.; valamint
Jánosi-Türke szerk.: Plunmus Unum... I. m. 27-34. p.
24 Podjebrád György és II. Pius pápa politikai küzdelmeiről és céljaikról lásd Németh szerk.: Európa-
tervek... I. m, 50-52. p.
Sully tervezetet és a tervezet szerzőségéről lásd Halé, Edward Pverett: The Great Design o f Henry
IV j rom the Memoirs of the Duke of Sully and the United State ofEurope. Boston, 1909, Ginn and
Company. Derek Heater egyértelműen Sullynek tulajdonítja a tervezetet (7he idea of European
Uniíy... I. m. 24-27. p. kül 26. p.). Magyarul részlet a tervezetből: Jánosi-lurke szerk.: Plurimus
Unum... I. m. 55-61. p.
 VÍZIÓK, Á L M O K ÉS T E R V E K E U R Ó P Á R Ó L J 53

ről> amelyek ezen országok területén éltek, a tervezet elfeledkezett, így ezekről nem
is rendelkezett. Figyelemre méltó még az elképzelésben, hogy Sully békés határ­
módosításokra törekedett, amely persze az adott korban, de később is merő illú­
ziónak bizonyult. Nem volt ugyanis reálisan elvárható az uralkodóktól, hogy csak
azért mondjanak le egyes területeikről, hogy a tizenöt állam közel egyenlő méretű
és súlyú legyen. Sully azért igyekezett hasonló erejű országokat létrehozni, hogy
ezek a közel egyenlő erősségű államtestek egymást kiegyensúlyozzák, így ne kell­
jen egymástól tartaniuk. Egy egyszeri, hatalmi átrendezés után ekképp az európai
egyensúly, a politikai-hatalmi ekvilibrium automatikusan megteremtődött volna.
A legfőbb probléma azonban éppen ezzel az egyszeri hatalmi átrendezéssel volt, az
uralkodóknak ugyanis be kellett volna látniuk, hogy Sully gondolatait kell követ­
niük, mert hosszú távon ez az érdekük. Sully szerint ugyanis a területi és hatalmi
átrendezéssel megszűnt volna a legnagyobb konfliktusforrás az államok között
Ennek következtében - vélte Sully - csak kisebb részletkérdésben merülhetnének
fel ellentétek, s ezeket a létrehozandó Európai Általános Tanács, azaz megbízottak­
ból, miniszterekből és meghatalmazott képviselőkből álló egyfajta szenátusi testület
könnyű szerrel megoldhatná. A tanács a tervezet szerint 66 tagból állna, amelybe a
nagyobb államok négy-négy, míg a kisebbek két-két főt delegálhatnának, s a dönté­
seket többségi elven hoznák meg. Sully tervezete tehát alapvetően a hatalmi egyen­
súlyon alapult, s csak ezt egészítette volna ki az esetlegesen felmerülő konfliktusok
esetén, egy többségi elven működő döntőbíróság. Természetesen, mint minden ter­
vezet mögött, emögött is meghúzódtak napi politikai célok, nevezetesen a francia
érdekek erősítése, a Habsburgok hatalmának visszaszorítása, továbbá közös harc
a törökök, az oroszok és a berberek ellen, és végül a keresztények között dúló val­
lási háborúk és küzdelmek megszüntetése. Ez utóbbit úgy oldotta meg, hogy csak
három keresztény irányzatot (római katolikus, református és evangélikus) ismert
el legitimnek és egyenlőnek. Az orosz cártól azt várta volna el, hogy térjen át va­
lamelyik 'igaz' keresztény irányzatra, a kisebb szektákat pedig megszüntette volna.
A 17. század legvégén, s a 18. században az Európa egységéről gondolkodó kvé-
ker William Penn (1644-1718) és John Bellers (1654-1725) ezen a nyomvonalon
haladtak tovább, azaz Sully tervezetét egészítették ki, annak egyes részeit pontosí­
tották és finomították, kifejezetten hivatkozva annak elgondolásaira. Penn elgon­
dolásai szerint ugyanis a létrehozandó birodalmi gyűlésben vagy parlamentben az
egyes országok képviselőinek számát az illető ország nagyságának és gazdagságának
arányában kellene megállapítani, továbbá egy ország külső szuverenitását, azaz egy
másik ország ügyeibe való beavatkozását a nemzetközi jognak kellene szabályozni
és korlátozni. Ő javasolta a kör alakú üléstermet, a szavazóurnát, valamint az el­
fogadott döntéseknél a háromnegyedes szavazati arányt, miközben a tartózkodást
nem engedélyezte volna. Penn nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy Orosz­
országot és az Oszmán Birodalmat is felvegyék a szövetségbe, ha azok is hajlandók
154 , D I L E M M Á K AZ EURÓPAI UNIÓ KÓ R Ü L

alkalmazkodni a közösen kialakított jogrendhez, valamint elfogadják a polgári sza­

badságjogokat, Ez tehát jelentős újítás volt az előzőekhez képest, mivel itt a keresz­
ténység védelme, legalábbis a törökök vonatkozásában már nem játszott szerepet26
John Bellers is, akit leginkább a szegénység problémája, a társadalmi egyen­
lőtlenségek és igazságtalanságok izgattak, egy európai föderációt, s közös európai
jogrendet javasolt megteremteni, s a létrejövő európai szövetséget ő is lehetővé
tette volna az oroszok és a törökök számára, akiket ugyanolyan ambíciókkal, lehe­
tőségekkel és képességekkel rendelkező embereknek tartott, mint az európaiakat.
Bellers tervezetének újdonsága még, hogy Európát - a meglévő államokon belül -
100 egyenlő kantonra és provinciára osztotta volna, amelyek alapjai lettek volna az
adózásnak.27 Penn és Bellers elgondolásai a korszakban jórészt vísszhangtalanok
maradtak, hiszen egyrészt éppen a 17, század a szuverén, független államok kiala­
kulásának klasszikus korszaka, másrészt a kvéker vallási-társadalmi elveknek, min­
denekelőtt a békének, a szeretetnek és a toleranciának ebben a harcias, küzdelmes
évszázadban nem sok esélye maradt. Mindkettőjük kiindulási pontja alapvetően
vallási volt, nevezetesen a jézust kereszténység lényegéhez való visszatérés, ugyanak­
kor tervezeteikben nagy szerepet játszottak kifejezetten világias jellegű célok, mint
az egyetemes béke elérése, valamint az emberek anyagi jólétének megteremtése.
A korábbi középkori tervezetekhez képest, amelyekben az általános béke fenn­
tartása mellett egy külső hatalomtól való félelem, illetve azzal való leszámolás (isz­
lám, törökök) vagy a keresztény egységnek, a Respublica Christianámk a létrehozása
játszotta a főszerepet, ezekben a 17-18. századi plánumokban már máshova került
a hangsúly. Az európai egység megvalósítása főbb indítékai között az egyetemes
béke megteremtésének régi vágya mellett ugyanis egészen új és eredeti gondola­
tok kezdtek feltünedezni, nevezetesen a polgári tulajdon védelme, a polgári jogok
egyetemes biztosítása, a jólét növelése, a hatalom humanizálása, és végül a nemzet­
közijog megteremtésének igénye. S nem véletlen, hogy ekkor bontakozik ki az első
nagy teoretikus vita Európa jövőjéről Sainí-Pierre abbé és a filozófus Jean-Jacques
Rousseau között. Rousseau ugyanis gondozója volt az abbé müveinek, így jól is­
merte azokat, s vitatkozó, kiegészítő megjegyzéseket fűzött a nagy előd gondola­
taihoz. A vita középpontjában eredendően nem az európai egység létrehozásának
szándéka állt, ez csak következménye, járulékos eleme volt a kiinduló kérdésnek,
azaz hogyan teremthető meg az egyetemes európai béke a felvilágosodás korában,
amikor is az öröklődő, természettől vagy végső fokon Istentől származó monar­
chikus szuverenitást a népszuverenitás elve váltotta fel.

26 Penn, William: Esszé Európa jelenlegi és jövőbeli békéjéről {Art Essay Towards the Present Peace of
Europe, 1692). In Németh szerk.: Európa-tervek... I. m. 83-85. p.
27 Bellers társadalmi nézeteiről lásd Heater: The Idea ofEuropean Unity... í. m. 30-31. p. A kanto­
nokról uo. 58. p. Európáról szóló írása: Somé Reason fa r an European State, 1710.
 VÍZIÓK, Á L M O K ÉS T E R V E K E U R Ó P Á R Ó L 155

Charles-lrénée Castel, abbé de Saint-Pierre (1658-1743) fő műve Az örökbé-

ke-tervezet rövid foglalata az 1700-as évek elején jelent meg.28 Saint-Pierre azon­
ban Sullytől eltérően nem egy általános rendezés során hatalmi szóval átszabott
regionális államok kialakítása után, s az így létrejött hatalmi egyensúlyra alapozva
képzelte el az örök béke beköszönték hanem ő a fennálló status quót elfogadta ki­
indulási pontnak, azaz elképzelése szerint minden uralkodó lényegében az akkori
területei birtokában maradt volna.29 Saint-Pierre abbé tehát nem bízott a hatalmi
egyensúly elméletében, hanem úgy látta, hogy a hatalmi helyzetek és súlypontok
örökös változása miatt a háborúk kitörésének veszélye soha nem szűnik meg, mivel
az időlegesen megerősödött államok késztetése a kialakult és megszilárdult rend
megváltoztatására állandó marad. Fontos érve volt még, hogy a kisebb hatalommal
bíró fejedelmek így minden esélyüket elvesztik területeik megőrzésére a nagyokkal
szemben. Az ő tervezete tehát a status quót tiszteletben tartó, konföderációs jelle­
gű elgondolás volt. A béke problémáját ugyanis szerinte nem a hatalmi egyensúly
illuzórikus elmélete, hanem az összefogás, a szövetségre lépés, azaz a konföderáció
oldhatja csak meg. Elképzelése szerint a létrejövő Szövetségi Szenátus tiszteletben
tartaná a részt vevő államok szuverenitását, azaz nem avatkozna bele az államok
belső ügyeibe, hatásköre csak a közös ügyekre terjedne ki. Míg a status quo, a fenn­
álló helyzetből való kiindulás kérdésében Saint-Pierre abbé realistábbnak bizonyult,
mint Sully, arra a feladványra azonban, hogy miért is fogadnák el a fejedelmek és
a királyok az ő örök békét létrehozó cikkelyeit - ismerve a korszak uralkodó vi­
szonyait - meglehetősen erőtlen választ adott. Ő ugyanis a belátásra, a racionális
megfontolásokra alapozta elméletét, arra nevezetesen, hogy javaslata annyira vi­
lágos és magától értetődő, hogy ez majd automatikusan meggyőzi az uralkodókat
a követendő útról, továbbá hogy azok minden esetben képesek felismerni a saját
valódi érdekeiket. Azt feltételezte tehát, hogy örökbéke-tervezete öt cikkelyének
előnyei mindenki számára nyilvánvalóak lesznek, csupán csak el kell olvasni őket.
Melyek voltak ezek a maguktól értetődő előnyök? A plánum elfogadásával sze­
rinte az uralkodók jövedelme tetemesen megnövekedne a katonai költségek auto­
matikus csökkenése folytán; a kereskedelem állandósága és folyamatossága biztosí­
tott lenne; az uralkodók az eljövendő századokra teljes biztonságot teremthetnének
maguk számára a kül- és polgárháborúk ellen. A szerződő felek megtarthatnák a
legutóbbi szerződéseik eredményeképpen birtokolt területeiket; a jövőbeni reális
igényeik kielégítést nyerhetnének - a kölcsönös megegyezésnek vagy a bírói ítéle­
teknek köszönhetően - anélkül, hogy ezekért fegyvert kellene fogniuk, s jelentős
költségekbe kellene verniük magukat; az uralkodók személye és családjaik hosszú 2

2S Magyarul lásd Abbé de Saint-Pierre: Az örökbéke-tervezel rövid foglalata. Bukarest, 1979, Kriterion.
29 Lásd részletesen Kiegészítés Az örökbéke-tér vezet rövid foglalatához. Nyolcadik megjegyzés. Első
következmény. Uo. 127. p.
156 DILEMMÁK AZ EURÓPAI UNIÓ KÖRÜL

időre megmaradhatnának hatalmuk birtokában. Továbbá a békés kereskedelemből

egyre növekvő hasznot realizálhatnának, és az így keletkezett többletbevételeket
utak, kollégiumok, kórházak építésére és manufaktúrák létrehozására fordíthatnák;
végül nem kellene adót emelniük, s ennek következtében könnyebben elérhetnék
államuk belső fejlődését és általános viszonyaik javulását. Ezek után nézzük meg,
melyek voltak ezek a nevezetes indítványok vagy cikkelyek, amelyek eredményekép­
pen szerinte automatikusan megteremtődött volna az egyetemes és örök béke? Az
első indítvány az Európai Szövetség (Société Européenne) - fentiekben felsorolt -
előnyeit taglalta a szerződő felek számára. A második cikkely kimondta, hogy a szö­
vetség közös kiadásaihoz a hozzájárulást a szövetségesek a jelenlegi jövedelmüknek
megfelelően tartoznak befizetni. A harmadik indítvány arról rendelkezett, hogy a
szerződő telek mind a saját, mind pedig az örököseik nevében örökre lemondanak
a fegyverhasználatról, s vitás ügyeiket a Szövetségi Kongresszusra vagy Szenátusra
(Congrés eu Senat) bízzák, amelyben az uralkodók állandó megbízottakkal kép­
viseltetnék magukat. A Szenátus először egyszerű szótöbbséggel, majd öt esztendő
múltával háromnegyedes többséggel döntene minden vitás ügyben. A negyedik
cikkely arról rendelkezik, hogyha a szövetség egyik tagja nem hajtaná végre a Sze­
nátus döntéseit, és ha azzal ellentétes szerződéseket kívánna megkötni, vagy ha há­
borúra készülne, akkor az Európai Szövetség felfegyverkezhetne, beavatkozhatna, s
végül a háború során felmerült költségeket az ellenálló tagra háríthatná. Az ötödik
cikkely a döntési mechanizmust szabályozza a fentiekben már ismertetett elvnek
megfelelően, azaz az állandó Szenátus az ideiglenes döntéseket egyszerű szótöbb­
séggel, a végleges döntéseket pedig háromnegyedes többséggel hozná meg, s minden
részt vevő államot egy szavazat illetne meg.30 A Szenátusban 24 ország vagy tarto­
mány kapott volna szavazati jogot: Franciaország, Spanyolország, Anglia, Hollan­
dia, Savoya, Portugália, Bajorország, Velence, Genova, Firenze, Svájc, Lotaringia,
Svédország, Dánia, Lengyelország, Pápai Állam, Oroszország, Ausztria, Kurland,
Poroszország, Szászország, Pfalz, Hannover, illetve a német választófejedelem ér­
sekek és azok szövetségesei. Saint-Pierre abbé nagyszabású, eredeti és távolra mu­
tató elgondolásai azonban, amelyre a kortársak szinte törvényszerűen hallgatással
vagy gúnyos kacajjal reagáltak, valóban nem voltak minden ellentmondás nélkü­
liek. A hatalmi realitás állandó változásáról már a fentiekben volt szó, s ugyancsak
érintettük azt a problémát, amit a hatalmi egyensúlynak a racionális belátással való
felváltása okoz. Több mint problematikusnak tűnik Saint-Pierre-nek a status quo

30 Saint-Pierre Az örökbéke-tervezet rövid foglalata {1729), illetve ennek kiegészítésében (1733) ez az

öt indítvány szerepel. A mű. első kiadásában, amely Az örök béke terve (Projet de paix perpétuelle,
1713) címet viselte, még ennél több cikkely szerepelt. Ezek között voltak un, alapvető cikkelyek
(12), amelyeket minden szerződő félnek alá kellett volna írnia, a többi, un. fontos cikkely (8) ese­
tében elégséges lett volna a háromnegyedes arány.
 VÍZIÓK, Á L M O K ÉS T E R V E K E U R Ó P Á R Ó L 157

bebetonozására vonatkozó elképzelése is. E szerint a Szövetség segítséget nyújta­

na a monarchiák uralkodóinak és a köztársaságok magisztrátusainak mindenfajta
belső felkelés és lázadás esetén> azaz külső segítséggel levernék azokat. Ezzel tehát
a fennálló uralkodócsaládokat, s velük együtt a meglévő országhatárokat egyszer
s mindenkorra elmozdíthatatlanná tennék. Mai szemmel kellemetlen kérdése­
ket vethet fel az is, hogy Saint-Pierre a területi status quo fenntartásáért cserébe a
gyarmatokon való terjeszkedést ajánlotta. Magyarul, azt javasolta, hogy az európai
államok erőiket ne egymás elleni támadásokra fecséreljék, hanem a gyarmatok mi­
nél gyorsabb meghódítására és egymás közötti felosztására.31 Belső ellentmondást
rejtett a negyedik cikkely azon rendelkezése is, amely szerint a renitens aláíró, azaz
a tervezel szellemiségét be nem tartó állam ellen fegyverkezni kell, s azt 'könyör­
telenül meg kell büntetni' Utópikus gondolatnak tűnik továbbá az is, hogy a na­
gyobb államok önkéntes fegyverzetcsökkentést hajtanak majd végre, mivel minden
szerződő fél, tehát a legkisebb is, csak azonos létszámú állandó hadsereget tarthat
fenn (6000 fő). Kérdés persze, hogy hogyan hozható közös nevezőre az önkén­
tes fegyverzetcsökkentés egyfelől, másfelől a renitensek katonai megbüntetésének
szándéka. Ugyancsak problémákat vet fel az európai egyesült uralkodók viszonya
a külső hatalmakhoz. A tervezet azt mondja ugyanis, hogy például a törökök és a
marokkóiak harcképessé válását megkell akadályozni. Ez azonban törvényszerűen
újabb fegyverkezéshez és háborúhoz vezet, aligha lenne ugyanis elégséges az, amit
Saint-Pierre javasol, nevezetesen hogy a 'Szövetség szólítsa fel őket a harcok azon­
nali felfüggesztésére.32 Mind a belső renitensek megfegyelmezése, mind pedig az
esetlegesen ellenálló külső hatalmak megfékezése automatikusan fegyverkezéshez
és háborúhoz vezet, de ezzel elvész az abbé eredeti célja, nevezetesen az elképzelt
és jól kigondolt örök béke.
Jean Jacques Rousseau (1712-1778) nagyra értékelte elődjének, Saint-Pierre ab­
bénak a tevékenységét, úgy vélekedett ugyanis, hogy az örök béke terve a legneme­
sebb célok egyike, amire az emberiség valaha törekedhet, hiszen ennek megvalósu­
lásával az európai népek felmérhetetlen haszonra tennének szert.33 Rousseau tehát
nem kérdőjelezte meg Saint-Pierre kiindulási pontját és eredeti célját, azaz hogy
az általános béke megteremtéséhez létre kellene hozni az európai államok között
egy konföderációs szövetséget a jog uralma alatt, ugyanakkor sokkal pesszimis­
tábban ítélte meg egy ilyen plánum kivitelezhetőségét, továbbá lényeges pontokon
ellentmondott annak.34 Rousseau nem osztotta Saint-Pierre optimista világképét,

31 Lásd például az Amerikára vonatkozó 8. cikkelyt.

J.ásd az Előzetes Szerződéssel kapcsolatos megjegyzések. Negyedik megjegyzés. Uo, 105. p.
33 Jean-Jacqucs Rousseau: Vallomások. Budapest, 1962, Magyar Helikon, 413-414. és 536. p.
Jean Jacques Rousseau: Extráit du projel d epaix perpétuelle de M, l’Abbé de Saint-Pierre. Amster­
dam, 1756. A szöveget lásd Vaughan, C. E. ed.: The Political Writings ofjean Jacques Rousseau. Vol.
1. Oxford, 1962, Basil Blackwell, 359-387. p.
158 D I L E M M Á K A Z EU R Ö P A J U N I Ó K Ö R Ü L

nem gondolta ugyanis, hogy az uralkodók és minisztereik képesek lennének be­

látni egy ilyen terv előnyeit, s ha belátnák is, készek lennének ennek megfelelően
a közjó érdekében cselekedni. Ezt az elképzelést ő merő utópiának vélte. Ügy látta,
hogy mind a monarchikus kormányzási formának, mind pedig a nemzetállamok­
nak alapvetően a becsvágy és a mohóság a mozgatója, így lételemük a folyamatos
háború és terjeszkedés, s ez mindaddig nem is fog megváltozni, amíg az államok
az érdekekre, s nem az erkölcsi elvekre épülnek. A szövetség, a konföderáció tehát
a józan belátásra alapozva nem fog működni, így Saint-Pierre tervezetével szem­
ben ő IV. Henrik (Sully) erre vonatkozó elképzeléseit tartotta reálisabbnak, azaz
egy utolsó, végső háborúval iétrehozni a kívánt konföderációt és az örök békét.35
Rousseau azonban még saját javaslatával szemben is kétségeit hangoztatta, nem
volt biztos ugyanis abban, hogy egy ilyen erőszakos akcióval nem hoznánk-e nagy
szerencsétlenséget az európai népekre, s vajon nem kerülnénk-e ezzel rosszabb
helyzetbe, mint amiben korábban voltunk.30
A 19. század elejétől, Napóleon bukásától egészen az első világháború végéig az
európai egységgondolat háttérbe szorult, és politikai realitását teljes mértékben el­
veszítette. Ez a közel százötven év ugyanis a nemzetek, a nemzetállamok, valamint
az ezeket megalapozó ideológia, a nacionalizmus kialakulásának és uralmának az
időszaka Európában. A francia forradalom tehát nem Saint-Pierre abbé elképze­
léseit, továbbá nem az angol alkotmányos, jogállami monarchiát, s nem is az ame­
rikai föderatív államtípust követte, a svájci és a holland modellről nem is beszélve,
hanem a monarchia helyébe a népszuverenitáson és a nemzeti önrendelkezésen
alapuló köztársaságot állította. Sieyés abbé a nevezetes Mi a harmadik rend? című
pamfletjében világosan és egyértelműen kimondta, hogy a nemzet minden más fe­
lett áll, és minden belőle ered'. Az 1789-ben elfogadott Az ember és polgárjogainak
deklarációja is egyértelműen fogalmazott: minden szuverenitás lényegileg a nem­
zettől származik5.Az európai történelem a következő két évszázadban lényegében
és nagy vonalakban ezt a francia elképzelést, majd később az olasz Giuseppe Maz-
zini (1805-1872) gondolati sémáját követte. Nevezetesen első lépésként a népszu­
verenitás és a nemzeti önrendelkezés elvét érvényesítve egész Európában meg kell
teremteni a nemzetállamok rendszerét, s bármilyen típusú konföderáció létreho­
zása csak egy ezt követő, második fázisban lehetséges. Mazzini ugyanis - követve

Hasonlóan vélekedett Nagy Frigyes is, aki Voltaire-nek írt levelében az írja, hogy „Abbé de Saint-
Pierre elküldte nekem kitűnő munkáját arról, hogyan állítsuk helyre a békét Európában. A dolog
nagyon gyakorlatias: megvalósulásához csupán csak az hiányzik, hogy egész Európa egyetértsen
a tervben, és még néhány ilyen apróság.” A szöveget idézi Heater: The Idea ofEuropean Unlty...
I. m. 80-81. p.
36 Rousseau nézeteihez lásd Heater: flhe Idea ofEuropean Unity. . . L m , 76-84. p,; valamint Jean Jacques
Rousseau: Urleíl über den ewigen Frieden. In Foerster, Rolf Hellmut Hrsg.: DieldeeEurópa.,. I. m.
96-101. p.
 VÍZIÓK. Á L M O K £S T E R V E K E U R Ó P Á R Ó L 159

ezzel a francia forradalmárok logikáját - úgy vélekedett, hogy az emberiség csak

akkor valósíthatja meg és képviselheti az igazságot, ha valamennyi nép megteremti
a maga természetes szabadságát és szuverenitását Abban persze Mazzini tévedett,
hogy ezeknek a nemzetállamoknak a létrehozása mindenütt párhuzamosan zajlik
majd a népek demokratikus uralmának megteremtésével, hiszen sem az olasz, sem
pedig a német egység nem így valósult meg, s másutt is sokat kellett várni még erre
a demokratikus fordulatra.
Ebben a korszakban, tehát a nemzetállamok és a nacionalizmus virágkorában
egy sajátos paradoxon uralta az európai politikát. Míg a mindennapi politikai gya­
korlatban az egyscggondolat szinte eltűnt a láthatárról, ezzel szemben, s jórészt en­
nek ellenreakciójaként intellektuálisan sohasem volt ennyire jelenvaló és erős. S ah
kalmasint a legkiválóbb gondolkodók, mint Immánuel Kant (1724-1804), Claude-
Henry Saint-Simon (1760-1825), Jeremy Bentham (1748-1832), Friedrich von
Gentz (1764-1832) Alexis de Tocqueville (1805-1859), Pierre-Joseph Proudhon
(1809-1865), Mihail Bakunyin (1814-1876), Lord Acton (1834-1902) és még so­
kan mások érzékelték a nemzetállami koncepcióban megbúvó veszélyt, azt neveze­
tesen, hogy a kialakuló nemzetek a rivalizálást, a hatalmi versengést és az állandó
terjeszkedési és hódítási vágyat, továbbá a növekvő centralizálási hajlamot fogják
Európában erősíteni, s nem a megegyezésre és a békére való törekvést. Ennek kö­
vetkeztében az európai gondolat középpontjába nem a harmónia és a béke kerül
majd, hanem a versengés, az egymás elleni küzdelem és végső esetben a háború.
Ezek a gondolkodók a föderális-konföderális gondolatnak különböző típusait kép­
viselték, s gyakran egymásnak is ellentmondottak, végül a megoldási módokban
is - ha kifejtettek egyáltalán ilyet - nagymértékben eltértek egymástól.
Kant a szabad köztársasági, azaz határozottan nem monarchikus államoknak a
népjog által szabályozott szövetségéről, föderális uniójáról elmélkedett, ahol a po­
litika és az erkölcs összhangja végre megvalósulhat37Az örök béke megteremtését
kötelességnek (s egyben reménységnek) fogta fel, olyan feladatnak, amely fokról
fokra - az ő szavaival: végtelenbe tartó közeledésként - megoldódhat.
Saint-Simon nem etikai követelményként, hanem sokkal praktikusabban köze­
lített a problémához, amikor arról értekezett, hogy a nemzeti kormányok mellett
létre kell hozni egy közös európai kormányt, de mindkettőnek a közjót szolgáló,
angol mintájú demokratikus parlamentáris kormányformának kell lennie, s végül
a nemzeti kormányoknak cl kell ismerniük az így létrehozott közös európai par­
lament szuverenitását.^ Mindez szerinte nem egyszerre, hanem csak fokozatosan

'7 Kant, Immánuel: Az örök bekéről. In uő: Történetfilozófiai írások. Szeged, 1997, Ictus, 255-333. p.
M Saint-Simon részletes elképzelését az európai parlament működését illetően lásd Heater: The Idea
ofEuropean Unity... I. m. 104-108. p.
160 D I L E M M Á K AZ EURÓPAI UNIÓ KÖ R Ü L

valósítható meg az egyes európai népek nemzeti függetlenségének kivívása után.39

Arról is meg volt győződve, hogy ezzel párhuzamosan a nemzeti érzésvilágot cs
gondolkodást egész Európában nagyon rövid idő alatt kiszorítja az európizmus, azaz
a közös Európa-érzés, Európa-patriotizmus. „Még az angoloknál is” - tette hozzá
némi malíciával, s megerősítendő alapvető tézisét Kétségkívül Saint-Simon messze
túlment azon a körön, amit a korábbi európai föderalisták addig kidolgoztak, hi­
szen ő nem a monarchiák, s nem a fejedelmek föderációját, hanem az indusztriális
kor Európája - igaz valamennyi vagyonnal vagy tudással rendelkező - polgárainak
parlamentáris rendszerű föderációjának alapjait rakta le.
Jeremy Bentham utilitarista elveinek megfelelően a háborút tekintette a legfőbb
akadálynak, amely az emberek boldogságának útjában áll.40 A tartós béke elérésének
két feltételét tartotta elengedhetetlennek: a nemzetek harci erejének csökkentését
és alacsony szinten történő befagyasztását, valamint a gyarmatok egyenjogúsítását.
Bentham elsősorban Nagy-Britarmia és Franciaország vezetőit akarta meggyőzni
arról, hogy a hatalmas haderő fenntartása a kereskedelemtől veszi el a tőkét, továb­
bá a békés kereskedelem folytatásához nem szükséges a gyarmatokat katonailag is
birtokolni, ezek ugyanis szerinte csupán hatalmas veszteségeket okoznak. Az eu­
rópai béke legfőbb akadályát a fenti két ország ellentétében látta, s úgy vélte, hogy
kiegyezésük megnyitná az utat az európai általános és tartós béke előtt. Végül azt
feltételezte, hogy a többi ország automatikusan követné a francia-angol kiegyezés
példáját. Az egyetemes béke megteremtése után a nemzetek között esetlegesen fel­
merülő konfliktusokat és problémákat Bentham egy még megalkotásra váró nem­
zetközi jog, egy közös bíróság és egy nyilvánosan ülésező kongresszus útján kívánta
rendezni. Bízott abban, hogy a kongresszus által megfogalmazott nyilatkozat vagy
állásfoglalás nyilvánossá tétele önmagában megoldja a felmerülő problémákat, s
jobb útra tereli az eltévedt államokat.41
A konzervatív államférfi és gondolkodó Friedrich Gentz három lehetőséget lá­
tott Európa számára: minden európai nép egyesülését egy egységes államban; min­

39 Saint-Simon a munkát titkárával Augustin ’lhíerryvel közösen írta (De la réorganisation de la socié-
té europénne ou de la nécessité et de$ moyens de rassembler á chacun són indépendance nationale)
az 1815-ös bécsi kongresszus számára. A mű részleteit lásd Saint-Simon: Az európai társadalom
újjászervezéséről (1815). In Jánosi-Tiirkcszerk.: Plurimus Unum... I. m. 152-157. p.
10 Bentham békére vonatkozó nézeteihez lásd Bentham, Jeremy: Essay on Universal Peace. TV. A Plán
tor an Universal and Pcrpetual Peace. In hverett, Charles W.: jeremy Bentham. London, 1966, Wei-
denfeld and Nicolson, 195-229. p.
41 Lásd részletesen Bentham, Jeremy: Principles of International Law. In Bowring, John ed.: The Works
of Jeremy Bentham, Edinburgh, 1843, 535-560. p.; valamint Bentham, Jeremy: A népjog és a béke
alapelvei (1786- 1789). In Jánosi-Türke szerk: Plurimus Unum... I. m. 117-128. p. Bentham éle­
tére és életművére lásd Everett: jeremy Bentham... I. m.; Dinwiddy, John: Bentham. Oxford, 1989,
Oxford Univcrsitv Press; Ross, H am son: Bentham. The Arguments ofthe Philosophers. London,
2002, Routlcdge. További irodalom Dinwiddy: 123-128. p.; Ross: 278-281. p.
 VÍZIÖK, Á L M O K £$ T E R V E K B U R Ö P Á R Ö L ■ 1 6 1

den európai állam abszolút szétválását és különállását; s végül egy államközösség

szervezését, amely két módon érhető el, vagy a népjogon alapuló föderatív alkot­
mány, vagy pedig az államok szabad megegyezése útján.42 Gentz levonva a követ­
keztetéseket a francia forradalom és Napóleon erőszakos egyesítési és egységesítési
terveinek kudarcából csak ez utóbbit tartotta járható útnak, azaz olyan politikai
rendszer kiépítésére törekedett, amely - szemben a kanti etikán alapuló tervezet­
tel - a mindennapi, gyakorlati politika segítségével folyamatosan törekszik a po­
litikai egyensúly kialakítására.43 Szkeptikus, konzervatív filozófiájához híven nem
hitt a kanti típusú örökbéke-tervezetekben, szerinte ugyanis nem a béke, hanem
csak maga a béketeremtésre irányuló erőfeszítés lehet örök. A jog és morál által
uralt világ elérésére csupán törekedni lehet, a teljes megvalósulás reménye nélkül.
Alexis Tocqueville az amerikai demokrácia és közösségi önkormányzatok tanul­
mányozása során jutott arra a következtetésre, hogy az amerikai föderális elv m ű­
ködőképes és alkalmasint hatékony társadalmi-politikai rendszert eredményezhet,
$ feltétlen előnyt élvez a népszuverenitás francia felfogásával szemben. Úgy látta
ugyanis, hogy bár a francia alkotmány a politika szférájában megteremtette a sza­
badság lehetőségét, ugyanakkor az államigazgatásban végletes, despotizmushoz
vezető centralizációt hozott létre.44
Lord Adón talán mindenki másnál pontosabban látta a nacionalizmus óriási
jelentőségét, de egyben érzékelte annak veszélyességét is.45 A nacionalizmus jelen­
tőségét egyrészt annak kimératermészetében látta. Ez az ideológia ugyanis szerinte
- paradox módon hozzájárul ahhoz, amit elméletben elítél, nevezetesen hogy a
különböző nemzetek egy független közösség tagjaiként legyenek szabadok. Más­
részt, hogy a nacionalista elmélet jelenti a forradalmi doktrína végét és lehetősé­
geinek végső kimerülését. Ugyanakkor Lord Acton szerint a nacionalizmus nem
a szabadságot és a prosperitást célozza, hanem pontosan ellenkezőleg, feláldozza
azokat, hogy a nemzet váljék az állam keretévé és mértékévé.46
Mihail Bakunyin Lord Actonhoz hasonlóan élesen szembefordult Mazzini né­
zeteivel, mivel úgy látta, hogy - a marxi központosított kommunizmushoz hason­
lóan - a nemzetállami út is totális zsákutca, mivel az egyesítő nemzetállami gya­
korlatból csak centralizált, bürokratikus, militarista és tekintélyelven működő ál-

42 Lásd Gentz, Friedrich von: Über den ewigen Frieden. In uő: Gesammelte Schriften. Bd. 5. Hildes-
heim, 1999, Olms-Weidmann.
43 Napóleon Európa-terveinek értékeléséhez, s az erről szóló vitához lásd Heater: The Idea o f Europe-
an Unity.„ L m. 94-95. p.
u A fejtegetést lásd Tocqueville, Alcxís de: Az amerikai demokrácia. Budapest, 1993, Európa, 2. köt.
970-992. p.
45 Erre vonatkozó nézeteit lásd Lord Acton: Nacionalizmus. In Ludassy Mária szerk.: Az angolszász
liberaiizmus klasszikusai. 1. köt. Budapest, 1991, Atlantis, 120-152. p.
46 A nemzet és nacionalizmus problematikájához lásd az első és a harmadik fejezetben mondottakat.
162 D I L E M M Á K A Z EU RÓ PA I U N I Ó K Ö R Ü L

lám jöhet létre, s ez az út végső fokon autokráciához vezet,47 Szerinte Mazzini nem
értette meg az önkormányzatiság, a tartományi autonómia jelentőségét, továbbá a
vszabad társulás lényegét. Ez vezette őt félre, s így jutott el az egységesnek tételezett
nemzetállam zsákutcájába, S bár Mazzini valóban túlságosan optimistán, illúziókat
dédelgetve ítélte meg a demokrácia és önkormányzatiság 19. századi megvalósulá­
sának lehetőségeit, továbbá álomnak bizonyult elképzelése a felszabadult nemzetek
és népek közelgő testvériesüléséről, a fő irányt, azaz a nemzetek és nemzetállamok
kialakulását és megerősödését illetően azonban nem ő, hanem Bakunyin tévedett.
Máig élénken vitatott kérdés a történeti szakirodalomban, hogy mi vezetett az
első világháborúhoz, s ebben egyrészt a kialakult gazdasági világrendszernek, más­
részt a megerősödő nacionalizmusoknak cs a nemzetállami létnek, harmadrészt
a világot felosztani kívánó nagyhatalmaknak és az ezeket irányító uralkodóknak,
politikusoknak milyen szerepe volt.4849Bármi volt is az elsődleges ok, az európai ci­
vilizációt maga alá temető világháborús nagy összeomlást és mély megrázkódtatást
követően, az 1920-as, 1930-as években - ilyen előzmények után talán nem meg­
lepő módon, s reakcióként az imperialista politikára - az európai cgységgondolat
újra virágzásnak indult.19 Gondolkodók, kutatók és politikusok egész sora (Edo
Fim mén, Sir Denis Brogan, Hermán Kranold, Albert Thierry, Drieu de Rochelle,
Joseph Caillaux, Joseph Barthélemy, Édouard Herriot, Gaston Riou, Bertrand de
Jouvenel, Albert Demangeon, Giovanni Agnelli, Attilio Cabiati, Walter Rathenau,
Heinrich Mann, Richard Baerwald, Wilhelm Heile, Kari Anton Rohan, Emmanuel
Malynski, Christían Frcdcrick Heerfordt, Jászi Oszkár, Hantos Elemér és mások)
fogalmazott meg vagy képviselt a wilsoni elveken és a létrejött, Népszövetséggel
kiegészített nemzetállami konstrukción túlmutató európai föderációs és konföde­
rációs terveket. Értelmezhetjük ezt akár morális segélykiáltásnak, akár a korszak
válságtünetének. Végső soron azonban ezekről is alig több mint egy évtized múltán
kiderült, hogy illúziók voltak csupán, a reális megvalósulás leghalványabb jele nél­
kül. S azok a szervezetek, intézmények és folyóiratok (International Committee fór
a European Union, Verband für curopáische Verstándigung, Bund für europáische
Cooperation, Europáischer Kulturbund, Verband für kulturelle Zusanmienarbeit,
Europáischer Zollverein, Interantionale Komitee für eme Europáische Zollunion,
Internationale Stahlkartell, Mitteleuropáischer Witschaftstag, Die Hilfe, La Paíx
pár le DroityEuropáische Wirtschaftsimion, Sozialistische Monatshefte), amelyeknek
a fő célkitűzése az európai béke és biztonság megteremtése, valamint egy európai

47 Bakunin: Réponse d ú n Inlernational á Mazzini. In Lehning, Arthur ed.: Archives Bakounine. Lei­
den, 1961, Brill.
43 Lásd erről részletesen a könyv harmadik fejezetét.
49 Lásd Hewitson, Mark - DAuria, Matthew eds,: Europe in Crisis: ínteUectuals and the European Idea,
1917-1957. New York, 2015, Berghabn Books.
 VÍZIÓK, Á L M O K ÉS T E R V E K E U R Ó P Á R Ó L 163

vámunió, s egy működőképes gazdasági térség kialakítása volt, kivétel nélkül erőt­
lennek bizonyultak.50 Vagy csak nagyon korlátozott eredményeket értek el, s végül
a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején mind-mind kudarcba fulladtak,
az újabb összecsapást és világháborút nem tudták megakadályozni, még késleltetni
se.51 A Párizs környéki békekontérencia ugyanis alapvetően a nemzeti szuverenitás
elvét követte, így az európai nemzetállami rendszert rögzítette, s az ennek követ­
keztében létrejött mintegy harminc szuverén nemzetállam továbbra sem volt haj­
landó nemzeti szuverenitása önkéntes korlátozására, s vélt vagy valós sérelmeiket
továbbra is egymás kárára kívánták rendezni. A békekonferencia kevés kérdést
oldott meg megnyugtatóan, sőt sok esetben a régi igazságtalanságokat újabbak­
kal tetézte, nagy nehézségek elé állítva több európai államot is, de mindenekelőtt
elmulasztotta Németország integrálását az európai rendszerbe.52 Az így kialakult
új európai szisztéma belső ellentmondásai és az ezen ellentmondások nyomán tá­
madt konfliktusok a kialakult új európai rendet rövidesen felbomlasztották. Ebben
előbb Olaszország, majd később Németország és Szovjet-Oroszország járt az élen.
A harmincas évek közepétől a német nemzetiszocialista rezsim új európai beren­
dezkedésre és német dominanciára alapuló politikája ugyanis egyre érezhetőbben
a versailles-i rendszer aláásására törekedett.
A két világháború közötti európai egységtörekvések közül kiemelkedő jelentő­
sége miatt külön is szólni kell egy eszmei-politikai kísérletről, a Richard Couden-
hove-Kalergi gróf páneurópai elképzeléseiről és mozgalmáról, valamint egy poli­
tikai-gazdasági tervezetről, az un. Briand-tervről.53 Richard Coudenhove-Kalergi
gróf (1894-1972) az első világháború után alapította meg a Páneurópai mozgalmat,

5fl Ezek közül az egyik legjelentősebb az 1924-ben megalakult Nemzetközi Bizottság az Európai Unió­
ért volt, amelyet a német Edgár Stern-Rubarth, a francia Charles Gide, valamint a magyar Hantos
Elemér vezetett, de a szervezet munkatársai közé tartozott a későbbi belga miniszterelnök Paul van
Zeeland és a francia bankár Edmond Giscard d'Estaing is.
5J Lásd erről Lipgens, Walter: Europáische Einigungsidee 1923-1930 und Briands Europaplan im
Urteil dér deutschen Aktén. Historische Zeitschrift, 1966. 46-89., 316-363. p.
52 Lásd erről részletesen a könyv első világháborús fejezetét.
51 Richard N. Coudenhove-Kalergi gróf Tokióban született egy ott szolgáló holland-görög felmenők­
kel és brabantí ősökkel rendelkező osztrák-magyar monarchiabeli apától és japán anyától. Később
Csehországban, a ronspergi családi birtokon nevelkedett, majd elvégezte a bécsi egyetem történe­
lem-filozófia szakát. A Monarchia felbomlása után csehszlovák állampolgár lett, később Becsben
élt, m ajd a náci hatalomátvétel után Svájcba és az USA-ba emigrált. Életéről és tevékenységéről
lásd önéletrajzát {An idea Conquers the World. London, 1953, Hutcliinson); valamint Italiaander,
Rolf: Richard N. Coudenhove-Kalergi. Hegründer dér Pa ne uropa-Beweg ung. Freudenstadt, 1969,
Europabuch-Verlag; Conze, Vanessa: Richard Coudenhove-Kalergi. Umstrittener Visionár Euro-
pas. Zürich, 2004, Muster-Schmidt Verlag; Németh István: Az Európa-gondolat történetéből. R. N.
Coudenhove-Kalergi Páneurópa uniója. Összegzés és dokumentumok Eger, 2014, Líceum Kiadó.
Vanessa Conze könyvében jól használható Összegzés olvasható a kérdés forrásairól és irodalmáról
(104-108. p ).
1 6 4 m DILEMMÁK AZ EURÓPAI UNIÓ KÖRÜL

amelyhez támogatóan olyan írók, gondolkodók, politikusok csatlakoztak, mint Leó

Amery, Aristide Briand, Ottó von Habsburg, Édouard Herriot, Francesco Nitti,
Kari Renner, Louis Rotschild, Hjalmar Schacht, Ignaz Seipel, Carlo Sforza, Gus-
táv Stresemann, Max Warburg, Guillaume Apollinaire, Albert Einstein, Sigmund
Freud, Thomas Mann, Jósé Ortega y Gasset, Richard Strauss, Miguel de Unamuno,
Paul Valery, Franz Werfel, Stefan Zweig, s a későbbi Európa alapító atyái’ és vezető
politikusai közül Konrad Adenauer, Alcide de Gaspari, Paul Henri Spaak, Róbert
Schumann Coudenhove-Kalergi a húszas évek elején arra a következtetésre jutott,
hogy Európa jövője szempontjából feltétlenül szükséges megteremteni az Európai
Egyesült Államokat, amelyet ő Páneurópának nevezett. A miértre lényegében azt
az egyszerű választ adta, hogy egyrészt csak így kerülhető el az újabb világégés.
„Európa politikája - írta profetikus előrelátással - egy új háború felé halad. Két
tucat új Elzász-Lotaringia alakult ki. Egyik válság a másikat követi. Egy véletlen
folytán, amely lehet merénylet vagy lázadás, bármely nap kirobbanhat a pusztító
európai háború, amely földrészünket temetővé változtatja”5455 Másrészt szerinte az
első világháború után kialakult kisállami rendszer, gazdasági elzárkózás és vám­
határok nyomorúságba döntik Európa népeit. S harmadrészt - s ezt egy igazi pró­
fétához méltón szintén előre látta - a széttagolt Európát létében veszélyezteti egy
megszilárduló Oroszország. „Egy vörös vagy fehér diktátor vezetésével, egy jó ara­
tással, amerikai tőkével és német szervezéssel Oroszország gyorsabban talpra áll­
na, mint azt Európa sejti. Ezt követően Európa széttagolt és megosztott kisállamai
az egységes orosz világhatalommal állnának szemben, amelynek a területe ötször
nagyobb egész Európánál.”56Mindezen okok miatt az általa vezetett mozgalom tö­
rekedett a versailles-i szerződés felülvizsgálatára, egy európai örökbéke-szerződés
megkötésére és egy döntőbíróság felállítására, egy páneurópai alkotmány megal­
kotására, a Monroe-elv európai változatának meghonosítására, az Európán belüli
vámsorompók lebontására, az európai pénzügyi egység megteremtésére, Európa
határainak közös védelmére, egy kelet-európai védett határ, un. limes kiépítésére,
Európa hadseregeinek összevonására, a sajtóban és az iskolákban folytatott gyűlö­
letpropaganda beszüntetésére, és végül az európai szolidaritásérzés erősítésére az
iskolák ’intereuropaizálása révén. Mindezt Coudenhove-Kalergi gróf nem egy egy­

54 Coudenhovc-Kalcrgi 1922. november 17-én a bécsi Neue Freie Pressében Páneurópa. Egy javaslat
címmel cikket jelentetett meg, majd 1923-ban az ott mondottakat kibővítette, s 1923-ban Fan-Euró­
p a (Wien, 1923, Paneuropa Verlag) címmel könyv formában is publikálta. Nézeteit több politikai
brosúrában is népszerűsítette (Pan-europátsche Manifest. Wien, 1924, Paneuropa Verlag; Paneuropa
ABC. Wien, 1931, Paneuropa Verlag). A mozgalom történetéről lásd Kalergi két könyvét (Kampf
um Paneuropa. 3 Bde. Wien, 1925-1928, Paneuropa Verlag; Paneuropa 1922 bis 1966. Wien, 1966,
Harold Verlag).
55 Coudenhove-Kalergi: Pan-europiiische Manifest. Wien, 1924, Paneuropa Verlag. 3. p.
56 Uo. 4. p.
 VÍZÍÓK, Á L M O K A$ T E R V H K K U R Ó P Á R Ó L ■ 165

szeri aktussal, hanem folyamatos reformokkal kívánta elérni, amelynek fázisait a

páneurópai konferenciák, egy választott bíróság összehívása, a vámunió létrehozása,
s legvégül az Európai Egyesült Államok megteremtése jelentette volna. Tiszteletet
parancsoló erkölcsi elveit és követelményeit, ugyanakkor kissé idealisztikus célját
jól kifejezi a mozgalom általa választott Szent Ágoston-i jelmondata: In necessariis
unitas - in dubiis libertás - in omnibus caritas (szükséges dolgokban egység, két­
séges dolgokban szabadság, de mindenben szeretet).
A szeretet mellett természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Cou-
denhove-Kalergit geopolitikai érdekek és célok is mozgatták. Úgy látta ugyanis,
hogy a 19. századi európai világuralom véget ért, ennek visszaállítására már nincs
remény, s ez alkalmasint nem is kívánatos. Az első világháború következménye­
ként megkezdődött Európa hanyatlása, de az európai béke és szabadság megóvása
érdekében múlhatatlanul szükséges, hogy Európa felzárkózzon a négy időközben
kialakult nagyhatalom, azaz Amerika, Oroszország, a brit és a kelet-ázsiai (Japán
és Kína) birodalmak mellé hatalmi-katonai szempontból is. Coudenhove-Kalergi
minden idealista és misszionáriusi vonása ellenére kétségkívül sokkal pontosabban
érezte meg az Európára leselkedő veszélyt, valamint a kontinens előtt álló jövőt, az
egyesülési kényszert, mint sok realista gondolkodó és politikus kortársa. Azt is jól
látta, hogy Ázsia népei, különösen a japánok és a kínaiak ’felébredtek1,s fényes jövő
előtt állnak. Felhasználják ugyan az európai technikát, de arra nem hajlandók, hogy
saját kultúrájukat Európa kedvéért feláldozzák.57Bár Coudenhove-Kalergi politikai
és gazdasági szempontból a föderalizmust alternatíva nélkülinek gondolta Európa
számára, de óvott attól, hogy Európa népei nemzeti kultúrájukat valamiféle egysé­
ges keverékkultúrával, vagy még kevésbé a tradíció nélküli amerikanizmussal cse­
réljék fel. „Az európai soknyelvűségnek - írja - köszönhető kultúránk teljessége,
gazdagsága, mélysége és sokrétűsége. A nemzeti eltérések felszámolása az európai
szellem megfojtását jelentené. Páneurópa a nemzeti hagyományok megtartásáért,
a nemzeti gondolat ápolásáért, a nemzeti kisebbségek elismeréséért küzd. Ugyanis
földrészünk kizárólag a szabad nemzetek közösségeként marad Európa, míg nem­
zetközi népelegyként második Amerikává válna, és egyben el kellene veszítenie
lelkét, létét és jelentőségét ”58 Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy szá­
mos korabeli kritikusának ítélete is sok igazságot tartalmazott, amikor Couden­
hove-Kalergi túlzott megértését bírálták az olasz fasizmussal kapcsolatban, továbbá
amikor kifogásolták túlzottan elitista, csupán a vezető személyiségek megnyerésére
irányuló szemléletét, valamint azt, hogy túl gyakran változtatja a vezetése alatt álló
Páneurópa mozgalom politikai programpontjait.

57 Ennek a gondolatnak a részletes kifejtését lásd Coudenhove-Kalergi, Richard: Die europáische

Seele. In u<$: Paneuropa 1922 bis 1966... I. m. 119-138. p.
58 Uo. 132. p.
166 D I L E M M Á K AZ EU RÓ PA I U N I Ó K Ö R Ü L

Politikai szempontból a két világháború között a legjelentősebb együttműködési

javaslattal minden bizonnyal a francia miniszterelnök Aristide Briand (1862-1932)
állt elő, akire nagy hatást gyakoroltak Coudenhove-Kalergi európai föderalista el­
képzelései és tervei.^ Briand 1929-bcn azt javasolta, hogy a Népszövetségen belül a
27 európai ország hozzon létre egy szorosabb szövetséget, egy úgynevezett páneu­
rópai regionális uniót. Az ebben az ügyben összehívott genfi konferencia megbizta
Bríand-t, hogy dolgozzon ki egy részletes tervezetet. Az elkészült koncepció, az ún*
Briand-memorandum 1930 májusában került az európai kormányok, szeptember­
ben pedig a Népszövetség közgyűlése elé.5960A memorandum abból a tételből indult
ki, hogy az európai békét politikai, gazdasági és társadalmi értelemben is veszély fe­
nyegeti, ezért Európa racionális átalakításra szorul, s az új politikai-gazdasági szisz­
témát szerződésben szabályozott szolidaritás rendszerével kell létrehozni* Briand
a politikai uniót és a gazdasági kooperációs terveket párhuzamosan képzelte el, de
a fő hangsúly - szemben az 1945 utáni egyesülési tervekkel - nála a politikára esett.
Ennek érdekében azt indítványozta, hogy intézményesítsék az európai együttmű­
ködést, azaz fogalmazzanak meg egy lehetőleg rövid alkotmányszöveget, hozzanak
létre valamennyi európai kormány képviselőiből Európai Konferencia néven egy
népképviseleti intézményt, illetve egy végrehajtó szervezetet, Állandó Politikai Bi­
zottság néven. Briand ezen intézmények müködésrendjének részleteit nem, csak
a körvonalait vázolta fel A memorandum másik nagy problémája, hogy a terve­
zet - talán éppenséggel politikai félelemből és taktikai megfontolásból - a részt
vevő államok feltétlen szuverenitásáról és teljes politikai függetlenségéről beszél,
ami nyilvánvalóan ellentmond az alapvetően föderációs-konföderációs céloknak*
Ezek ugyanis akarva-akaratlan a szuverenitás valamilyen fokú korlátozásával és
feladásával járnak. Ezt az ellentmondást a szöveg az egyetértés és a rugalmas hoz­
záállás formulájával, illetve - a pontosan ki nem fejtett - alulról fölfelé fölépülő,
decentralizáció elvével próbálta meg elfedni. Bár a gazdasági, pénzügyi, munka­
ügyi, egészségügyi, kulturális és közigazgatási javaslatok is megmaradtak az álta­
lánosságok szintjén, mégis Briand helyesen látta, hogy az egyre súlyosabbá váló
anyagi és morális problémák szabályozása, s valamiféle egység megteremtése nél­
kül a kontinens a háború felé sodródik, A tervezetből azonban végső soron semmi
sem lett, előbb ugyan létrehoztak egy Studienkommission für die europ'Áische Union
nevű bizottságot a brit Eric Drummond vezetésével, de a javaslat végül szép lassan
elhalt, mivel a politikai környezet a harmincas évek elején jelentősen megváltozott,

59 1927-től haláláig Briand töltötte be a Páneurópa mozgalom tiszteletbeli elnöki pozícióját.

60 A Briand-memorandum szövegét lásd Foerster: Die Idee Európa... I. m. 237-244. p.; magyarul:
Németh: Az Európa-gondolat történetéből. . . L m . 113-124. p. A memorandumot Briand kabinetfő­
nöke, Alexis Saint-Léger Léger szövegezte meg. Briand tervének német fogadtatásáról lásd Lipgcns,
Walter: Europáische Einigungsidee 1923-1930 und Briands Europaplan im Urleil dér Deutschcn
Aktén. Historische Zeitschrifl, 1966. 46-89., 316-363. p.
 víz iók , Almok és tervek Európáról 167

s az osztrák, az olasz, a német, majd a brit kormány is kihátrált a javaslat mögül.61

A bukás ellenére a tervezet mégis nagy jelentőséggel bírt két szempontból is. Egy­
részt ez volt az első olyan modern kori tervezet, amelyet nem literátus-értelmiségi,
hanem gyakorló és hatalomban lévő európai politikus tett, amire a többi államnak
is valamilyen módon reagálnia kellett. Másrészt 1945 után mind Churchill, mind
pedig Jean Monnet egyesülési terveikben, mint nagy elődre, közvetlenül is hivat­
koztak rá. Egyes pontjaira Monnet épített is, bár éppen Briand lényegi gondolatát
nem fogadta el, a megteendő lépések sorrendjét ugyanis megváltoztatta. Briand az
unió megteremtése során a politikára helyezte a hangsúlyt, ennek volt primátusa
a gazdasági integrációval szemben, míg Monnet-nál - nem kis részben taktikai
szempontok miatt - éppen fordított volt ez a sorrend.
A világgazdasági válság súlyos társadalmi következményei, a nacionalista au­
tokráciák és fasiszta politikai rendszerek uralomra jutása Európában, valamint a
háborús készülődés átmenetileg háttérbe szorította az ilyen irányú elképzeléseket,
de a második világháború kitörése után, s különösen a német katonai vereségek
következtében az ellenállási mozgalmakban és a független gondolkodók körében tu­
catjával születtek föderációs-konföderációs elképzelések- Kis túlzással azt is mond­
hatnánk, hogy 1945-höz közelítve alig volt komoly európai politikus és gondolkodó,
aki nem az európai együttműködés valamilyen lazább vagy szorosabb formájában
gondolkodott volna,62 Ezek közül az olasz Altiero Spinelli és Ernesto Rossi megfo­
galmazta Ven tótén ei nyilatkozat, Henri Frenay, Helmuth Moltke és Cári Goerde-
ler szövetségi tervezetei, Thomas Mann felhívása az európai föderációra, Rónáid
Mackey vázlata az Európai Egyesült Államokról voltak a legjelentősebbek.63 Ezekben
a fejtegetésekben és tervezetekben, mint kívánalom az első helyen szerepelt Euró­
pa szuverén nemzetállamokra való tagolódásának a megszüntetése. Mint ahogy a
Francia Bizottsága Föderatív Európáért szervezet felhívása fogalmazott, „lehetetlen
újra felépíteni a virágzó, demokratikus és békés Európát, ha fennmarad a nemzet-
állami lét, melyet politikai és vámhatárok választanak el” 64 A szerzők többsége a
népszövetségben, mint szuverén és egymással rivalizáló államok tehetetlen tanácsá-

61 Az elutasítás történetét lásd Heater: The Idea ofEuropean Unity... I. ni. 140-141. p.
62 Paradox módon még a náci Németországban is születtek ilyen tervek. A nácik különféle Euió-
pa-terveit lásd Lipgens, Walter ed.: Documents on the History ofEuropean Ingtegration. 1939-1945.
Berlin - New York, 1968, Waiter de GruyLer, 37-178. p. A nácik Európa-politikájáról lásd még Post,
Walter: Hitlers Európa. Die europáische Wirtschaftsgemeinschafi 1940-1945. Stegen am Ammesee,
2011, Druffel und Vowinckel-Verlag,
Ezek részletes felsorolását, illetve a tervezetek szövegeit lásd Lipgcns, Walter: Europa-Föderaitons-
pláneder Wtderstandsbewegungen 1940-1945. München, 1968, R. Oldenbourg Verlag, illetve Lip-
gens ed.: Documenls on the History... I.m , 1-2, vols. A legfontosabb szövegek magyarul Németh
szerk.:Európa-tervek... L m. 4 91-550.p.
64 Uo. 515. p.
1 6 8 ■ D I L E M M Á K AZ EURÓPAI UNIÓ KÖ R Ü L

bán is csalódott, s a kiutat valamiféle egyesült európai szervezetben, unióban, vagy

egyenesen az Európai Egyesült Államok létrehozásában látták.65 Winston Churchill
a Zürichben elhangzott beszédében (1946. szeptember 19.) az Európát ért tragédiá­
ért a szörnyű nacionalista ellenségeskedéseket" tette felelőssé, és ennek egyetlen
ellenszerét ő is kizárólag valamiféle Európai Egyesült Államok megteremtésében
látta. „Mi ez a biztos hatású ellenszer? - tette fel a kérdést Churchill. - Az, ha -
amennyire lehet - újjáteremtjük az Európai Családot, és ellátjuk egy szervezettel,
amely alatt békében, biztonságban és szabadságban tud élni. Szükséges valamifé­
le Európai Egyesült Államokat létrehoznunk. Csak ilyen módon lesznek képesek
dolgozók százmilliói visszanyerni a puszta örömöt és reményt, amelyek érdemessé
teszik az életet. A módszer egyszerű. Mindössze férfiak és asszonyok százmilliói­
nak elhatározására van szükség, hogy a helyeset cselekedjék a helytelen helyett, és
gyarapodjanak, s jutalmuk áldás lesz átok helyett.3'66 Churchill tisztában volt azzal,
hogy ezt a feladatot elsősorban Franciaországnak és Németországnak kell elvégez­
nie, s abban is biztos volt, hogy Nagy-Britannia és a Brit Nemzetközösség, vala­
mint a 'hatalmas' Amerika támogatni fogják Európát, továbbá bizakodott abban,
hogy Szovjet-Oroszország is partnerük lesz egy ilyen irányú elkötelezettségben,67
Ez azonban kincstári optimizmusnak, vagy egy nagyszerű retorikai fordulatnak bi­
zonyult csupán, amit a zürichi közönség el is várt Churchilltől. Churchill háború
alatti találkozói Sztálinnal, valamint a nagyhatalmak külügyminisztereinek 1946.
júniusi párizsi találkozója, s nem utolsósorban híres fultoni beszéde után ugyanis,
ha valakinek, akkor éppen neki aligha lehettek kétségei, hogy az oroszoknak nem
áll érdekében egy ilyen szoros összeurópai egyesülést támogatni. S valóban, az oszd
meg és uralkodj' elve, valamint a Molotov-Ribbentrop-paktum eredményeinek
megtartása és az új 'hódítások' megőrzése miatt Sztálin megakadályozott minden
ilyen irányú törekvést Európában. S arról sem feledkezhetünk meg, hogy Churchill
Nagy-Britanniát elsősorban a Brit Nemzetközösséghez kötötte, s nem Európához.
Híres mondása, nevezetesen 'Európával vagyunk, de nem vagyunk annak része
(We are with Europe, bút nőt of it), többé-kevésbé kifejezte mit is gondolt Churchill
valójában Nagy-Britannia és Európa kapcsolatáról, s mondásának mély igazságtar­
talma és bölcsessége csak napjainkban vált világossá az egész kontinens számára is.

65 Az 1945 után szülelett tervezetek és egységesülés felé vezető út dokumentumait részletesen lásd
Lipgens, Waiter - Loth, Wilfried eds.: Documents on the History ofEuropean Ingtegration. 1945-
7950. 3—4. vols. Berlin - New York, 1988-1991, Waiter de Gruyter.
* A beszédet lásd Lipgens, Waiter - Loth, Wilfried eds.: Documents on the History... I. m. 3. vol.
662-666. p. Magyarul: Jánosi-Türke szerk.: Plurimus Unum... I. m. 387-390. p.
67 Ebből a szövegből is, de Churchill m ás megnyilatkozásaiból sem derül ki pontosan, milyen szerepet
szánt ebben a folyamatban Nagy-Britanniának. Nagy-Britanniát, illetve a Brit Nemzetközösséget
inkább mellérendelt viszonyban képzelte el, mintsem az Európai Egyesült Államok részeként.
 v í z i o k ,A l m o k é s t e r v e k Eu r ó p á r ó l u 169

A párizsi béketárgyalások a nemzetállamok versus föderáció-konföderáció kérdé­

sében lényegében követték a versailles-i modellt: a nemzetállami rendszer újra hely­
reállt, kisebb-nagyobb határmódosításokkal- S a Népszövetség helyett létrejött az
ENSZ, ami elődjéhez hasonlóan, ahogy azt kritikusai már akkor megfogalmazták,
politikai szempontból mint rivalizáló nagyhatalmak és államok tehetetlen tanácsa
funkcionált és lényegében funkcionál ma is, miközben humanitárius és kulturá­
lis tevékenysége példaértékű. Az egyetlen jelentős különbség az előző békeszerző­
déshez képest a szovjet-lengyel-német határok nyugati irányban történő jelentős
eltolása volt, s a szovjet-orosz érdekszféra kiterjesztése Kelet- és Közép-Európára.
Európában tehát 1945 után visszaállt a régi nemzetállami rendszer. A kialakuló
geopolitikai helyzetet tovább bonyolította, hogy a vasfüggöny leereszkedésével Eu­
rópa kettészakadt, s a továbbiakban az európai egységesülési folyamatról való elmé­
leti viták és praktikus megoldási javaslatok a tágan értelmezett Nyugat-Európára
vonatkozhattak csupán, mivel Közép- és Kelet-Európa szovjet megszállás alá került
országai a szovjet-orosz birodalmi logika alapján kezdtek el működni, ami kizárta
mindenféle föderális vagy függetlenedési és egyenjogúságra alapozott modell le­
hetőségét. Arra a területre korlátozódott tehát a kényszer nélküli integráció esélye,
ahova Sztálin keze nem, vagy csak korlátozottan ért eL Itt a lényegi viták - mint
ahogy erre a fejezet bevezetőjében már utaltunk - elsősorban az újjászerveződőfö -
deralista (kiemelkedő föderalista politikusok és gondolkodók, Föderalisták Európai
Uniója, Szocialista Európai Egyesült Államok Nemzetközi Bizottsága, Egyesült Eu­
rópa Mozgalom, Francia Bizottság az Egyesült Európáért, Európai Parlamenti Unió
stb.) és az antiföderalista elképzelések között zajlottak.68Ez utóbbiak alapvetően két
meghatározó csoportra oszlottak, a föderációt elutasító, de bizonyos konföderáci­
ós elképzeléseket támogatókra, akiket ebben a korszakban - kissé félrevezető m ó­
don - az unionista jelzővel illettek, illetve a nemzetállami szuverenitás teljességét
megőrizni igyekvő különféle nemzeti-nacionalista irányzatokra.
Európában 1945 és 1950 között tehát paradox helyzet alakult ki. Egyfelől a be­
börtönzött vagy különböző emigrációban intellektuálisan megerősödő európai
föderalisták nem minden alap nélkül hivatkozhattak arra, hogy ők megmondták
előre, hova vezet az európai nacionalizmus, nevezetesen háborúhoz, milliók halá­
lához és Európa végső pusztulásához. Ennek ellenére a háború utáni rendezés nem
az ő terveik és reményeik szerint alakult. Továbbá helyreállt ugyan a nemzetállami
struktúra, de az évszázados és újabb keletű problémákat, mindenekelőtt a francia-
német ellentétet, de általában a németkérdést, továbbá a gazdaság normalizálását, a

M Lásd erről részletesen Dinan, Desmond: Ever Closer Union. An Introduction to European íntegmtion.
4th ed. Basingstokc, 2Q10> Palgrave Macmillan, 9-167. p.; uő; Europe Recast. A History of Europen
Union. Basingstokc, 2014, Palgrave Macmillan; Németh István: Európa 1945-2000. A megosztástól
az egységig. Budapest, 2004, Aula Kiadó.
170 D I L E M M Á K AZ EU R Ó P A I U N I Ó K Ö R Ü L

külkereskedelem és a külkapcsolatok zilált helyzetét nem orvosolta a régi-új rend,

A problémák sokasága és komplexitása miatt a jövő szinte reménytelennek látszott,
az ősi történeti konfliktusok és görcsök bármikor újraéledhettek, így Németország
totális katonai veresége ellenére a helyzet feloldhatatlannak tűnt.
Ebben a történelmi pillanatban lépett a színre a francia fean Monnet, aki olyan
utat jelölt ki Európa számára, amely mind a mai napig meghatározza az európai
kontinens sorsát, s amelynek az előnyeivel és hátrányaival nap mint nap találkoz­
hatunk.69 Alapvetően igaza volt Picrre Gerbertnek, aki egy csöppnyi túlzással azt
mondta, hogy a Montánunió megalakulását semmi mással nem lehet magyarázni,
csak Jean Monnet pszichéjével és akaratával.70 Monnet ugyanis zseniálisan oldott
meg egyszerre három, külön-külön is nehéznek és feloldhatatlannak látszó konf­
liktust és problémát. Egyrészt világosan látta, hogy az általa is kívánatosnak tartott
szoros európai föderáció, az Európai Egyesült Államok azonnali megteremtése az
adott helyzetben és időben - nem kis részben az oroszok ellenállása miatt - geo­
politikai-politikai lehetetlenség. Ugyanakkor nem volt különösebben jó vélemé­
nye az intellektuális szinten elképzelt és kidolgozott Európa-tervekről sem. Ezeket
jobbára az álmodozások és az eszmei konfúzió' kategóriájába sorolta. Ő ugyanis a
politikai cselekvést és a mindennapi szervezést, a praktikus ötleteket és a gyakorlati
szempontból azonnal megvalósítható terveket sokkal többre becsülte. Másrészt azt
is pontosan érzékelte, hogy a két világháború egyik kiváltó okát, Elzász-Eotaringia
sorsát cs hovatartozását, a francia-német ellentét ezen ősmotívumát a béketárgya­
lások most sem szüntették meg, csupán helyet cseréltek a győztesek és a vesztesek,
s a német gazdaság, de általában Németország integrálását Európába továbbra sem

™ Jean Monnet (1888-1979) cognac-i születésű üzletember és politikus nem mindennapi pályát fu ­
tott be. Az első világháborúban az antant beszerzésen, a tengeri szállításait és a hadiipari források
elosztását koordinálta. A háború ulán a Népszövetségben Eríc Drummond mellett dolgozott, mint
főtitkár. 1924 után a lengyel és román pénzügyi reformban és valutastabilizációban közreműködik,
majd részt vesz egy bankalapításban, amely hamarosan csődbe ment. Később Csang Kaj-sek ve­
zette Kuomintang egyik gazdasági tanácsadója. A Dal ad ier^ kormány, majd de Gaulle megbízásá­
ból Ro őse veit mellett dolgozott, mint különleges megbízott. A háború után kormányzati szerepet
is vállalt, a Tervezési Főbiztosságot vezette. Monnet volt az un. Schuman-terv kidolgozója, amely
megalapozta és megteremtette az Európai Szén- és Acélközösséget, valamint 6 lett a szervezet Fő­
tanácsának első elnöke. Ő állt az európai politikai és védelmi, un. Pl éven-terv mögött is. Ennek
meghiúsulásával visszavonult a politikától, megalapította és vezette az Akcióbizottság az Európai
Egyesült Államokért nevet viselő szervezetet. Éleiére és tevékenységére lásd Monnet, Jean: Mémoi-
res. Paris, 1976, Fayard (magyarul: Emlékiratok. Budapest, 2004, BGF-KKFK); F ra n ^ is Duchéne:
fean Monnet: 1he First Statesman oflnterdependence. Ney York, 1994, W. W. Norton; Rousscl, Éric:
fean Monnet 1SSH-1979. Paris, 1996, Fayard; Szele Bálint; fean Monnet, Európa atyja. Debrecen,
2004, Csokonai.
70 Pierre Gerbertet idézi Heater: 'íhe Idea o/European Unity... 1. m. 156. p. Ezt a megközelítést ugyan­
akkor többen élesen bírálták, s az integráció kapcsán egészen más koncepciót fejtettek ki. Minde­
nekelőtt Alán Millward. Lásd erről a 90. számú lábjegyzetet.
 VÍZIÓK, Á L M O K ÉS T R R V H K K U K Ó P Á R Ö l t 171

sikerült megoldani. Harmadrészt - s ezt sem szabad elfelejteni - Monnet-t ereden­

dően azzal a feladattal bízták meg, hogy az általa vezetett modernizációs bizottság­
ban megoldást találjon a francia gazdaság hatékonyabbá tételére.
Ezekhez a beláthatatlanul nagy feladatokhoz pontosan olyan ember kellett, aki
képes végrehajtani - mint ahogy azt Emlékirataiban írja - egy mélyreható, valódi
és azonnali tettet, s aki minden válságban csak egy újabb feltárulkozó lehetőséget
látott. S végül, aki képes volt egyszerűen átlépni az addigi történelmen, hiszen ő
úgy vélekedett - megbotránkoztatva ezzel minden, szakmájára valamit is adó törté­
nészt hogy a história csak mankó azok számára, akik maguk nem akarnak, vagy
nem tudnak gondolkodni. „Üj mederbe kellett terelni az eseményeket - írja. - Ehhez
először is az emberek gondolkodásmódját kellett átalakítani. A szavak nem elegen­
dők. Csak egy lényeges pontra irányuló azonnali cselekvés képes megváltoztatni a
jelenlegi statikus állapotot. A változás csakis mélyreható, valós, azonnali és drámai
cselekvéssel lehetséges, amely a népek által már feladott reményeket újra reálissá
teszi.”71 Monnet leginkább attól tartott, hogy megismétlődik az első világháború
előtti, illetve a két világháború közötti szituáció, azaz német dömping az exportban,
ennek reakciójaként francia protekcionizmus, következésképpen a szabad kereske­
delem vége, ezzel párhuzamosan megerősödő és keleten kiegyezést kereső Német­
ország, végül nagy valószínűséggel új háború. A megoldást egy fontos, de ugyanak­
kor csupán esetlegesnek és részpolitikának minősülő területen találta meg: a szén-,
a vas- és az acéltermelés új szabályozásában, az egész folyamatnak és láncnak egy
szupranacionális szervezet, a Főhatóság alá való rendelésében.72 Ebből az erede­
ti és merész tervből született meg az azt beterjesztő francia külügyminiszter neve
után rögzült ún. Schuman-terv (1950. május 9.), majd az ezen a deklaráción alapu­
ló Párizsi szerződés (1951. április 18.).73 Ennek a látszólag pofonegyszerűnek tűnő
elképzelésnek azonban Európa számára beláthatatlanok voltak a következményei.
A tervezet eredendően gazdasági természetű volt, de ez csak a felszín, a látszat,
az elgondolásnak sokkal nagyobb volt a politikai és a szimbolikus jelentősége, és

71 Monnet: Emlékiratok... 1. m.
72 M ind MonneL-ra, mind pedig Schumanra nagy hatást tett a román származású brit társadalomtu­
dós Dávid Mitrany (1888-1975) 1943-ban megjeleni munkája (A Working Peace System)t amelyben
Mitrany lefektette az úgynevezett funkcionális elmélet alapjait. Ennek lényege, hogy az autoritást
egy bizonyos tevékenység folytatásához el kell választani az állami tér illettől. Mitrany tehát úgy gon­
dolta, hogy ezek a korlátozott területen tevékenykedő nemzetközi szervezetek (pl. posta, vasút stb.)
hatékonyabban fognak működni, mint ha nemzeti keretben maradtak volna. Ugyanakkor Mitrany
ellenezte világkormány létrehozását, mert ez szerinte veszélyeztetne az emberi szabadságot.
73 A Schumann-nyilatkozat szövegét lásd magyarul Németh: Európa 1945-2000... T. m. 224-225. p.
A Schuman-tervről lásd még Schuman, Róbert: Pour VEurope. Geneve, 1990, Nagel (magyarul:
Európáért. Pécs, 1991, Pannónia Könyvek), valamint a tervezet későbbi gazdasági hatásáról Die-
bold, William: The Schuman Plán: A Study in Economic Coopcration 1950-1959. New York, 1959,
Predériek A. Pracgcr.
172 ■ d i l e m m á k az európai unió körül

sokkal mélyebben nyúlt bele a meglévő európai struktúrákba. Rövid távon ugyanis
egyesítette a termelés alapfeltételeit, megoldotta a hatékony termelést, miközben
egy katonai szempontból érzékeny területen kölcsönös ellenőrzést tett lehetővé,
ezzel gyakorlatilag megakadályozta egy új háború kitörését két ősi ellenség között.
Hosszú távon viszont rést ütött a szuverén nemzetállamok falán, s lerakta egy fran­
cia-német unió alapjait, amely mások számára is nyitva állt74Azok az intézmények,
amelyek az Európai Szén- és Acélközösség, a Montánunió égisze alatt embrionális
formában létrejöttek, tehát a Főhatóság, a Miniszterek Tanácsa, a Közgyűlés és a
Bíróság, később változó nevekkel (ma Európai Bizottság, Európai Tanács, Európai
Unió Tanácsa, Európai Parlament, Európai Unió Bírósága), s kissé megváltozott
hatáskörrel és hatalommal, de ma is így funkcionálnak. Alapvetően tehát azokban
a keretekben és abban a mederben, amelyben azt Monnet kitalálta. Itt azonban
Monnet nem állt volna meg, hiszen az integráció ezt követő két lépését mint föde­
rációs tervének betetőzését, tehát a védelmi és a politikai unió megteremtését már
az ötvenes-hatvanas években várta. A Schuman-nyilatkozat ugyanis egyértelműen
kimondja, hogy bár Európa nem fog egy csapásra kiépülni, de a Montánunió és an­
nak intézményhálózata csupán az európai föderáció első állomása.75Más gazdasági
területek is hasonló módon és fokozatosan bemtegráJódhattak a rendszerbe, illetve
ehhez az együttműködési mintához más országok is csatlakozhattak. Ez a monnet-i
érdekkiegyenlítésre, valamint önkéntes szuverenitás-korlátozásra és egyesítésre ala­
pozott modell azóta is alapvetően ezeknek az elveknek megfelelően működik, és
azóta is meghatározza az európai politikát. A fokozatos mélyítés és a kör kibővítése
tehát nem rendszeridegen tőle, hanem pontosan fordítva, a rendszer önmagába
épített lényege, azt is mondhatnánk, belső kódja. Nevezzük tehát ezt a rendszert,
ezt a belső logikát a továbbiakban Európa monnet-i kódjának A kód működésé­
nek pozitív és negatív következményeiről az alábbiakban még sok szó esik majd.
A fokozatosság Monnet, s az őt követő föderális Európában gondolkodók szá­
mára azt jelentette, hogy ezt az első, alapvetően gazdasági jellegű integrációs formát
később követnie kell előbb a védelmi, majd a politikai integrációnak. Ez a fokoza­
tosság és egymásra épülés volt tehát a monnet-i Európa-gondolat lényege. A követ­

74 Ehhez a kényszereken kívül (Németország beillesztése az új európai rendbe, a szovjet fenyegetéstől

való félelem, az amerikai és a brit beleegyezés) hozzájárult néhány - ha úgy tetszik - történelmi
véletlen is. A három főszereplő politikus Róbert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide de Gasperi)
valamennyien a különböző országok határterületein születtek, valamennyien kereszténydemok­
raták voltak (és mellesleg valamennyien - megkönnyítve ezzel az eredményes kommunikációt -
anyanyelvi szinten beszéltek németül). Lásd erről Monnet: Emlékiratok... L m ,; illetve Heater: The
Idea ofEuropean Unity.„ I. m. 147-164. p.
75 A Schuman-nyilatkozat körüli diplomáciai levelezés (Dean Achcson, G. C. Marshall, Konrad
Adenauer, Ernest Bevin, Anthony Edén, Carlo Sforza) dokumentumait lásd Beyer, Henry: Róbert
Schuman. LEuropepar la réconciliaüonfranco-allcmande. Lausanne, 1986, Foundation Jean Monnet.
 VÍZIÓK, Á L M O K ÉS T E R V E K E U R Ó P Á R Ó L ■ 173

kező lépés, a védelmi unió megteremtése azonban 1954-ben de Gaulle ellenállásán

megbukott, a politikai unió, az Európai Egyesült Államok létrehozása pedig ennek
következtében elnapolódott, s mind a mai napig nem valósult meg. Nyitott kérdés,
hogy csak egy időre vagy mindörökre. Monnet óta az Európai Unió alapvető cél­
jai is alig-alig módosultak, azaz mindenekelőtt az európai háború rendszerszintű
lehetetlenné tétele, az európai béke mindenáron való fenntartása. Másodszor, az
együttműködés, az érdekegyesítés és a termelési tényezők összehangolása révén
megvalósuló hatékonyságnövelés, az európai életfeltételek és életszínvonal folya­
matos növelése. S harmadikként a jogállami, demokratikus és széles körű szabad­
ságjogokat biztosító rendszer kiépítése és fenntartása.
Volt azonban Jean Monnet, és tágabban az unió ún. alapító atyái’, azaz Róbert
Schuman, Konrad Adenauer, Alcide de Gasperi, Altiero Spinéül, Paul-Henri Spaak
gondolkodásának még egy alapvető jellegzetessége.76Ez a jövőre vonatkozó elvárás,
pontosabban remény úgy fogalmazható meg, hogy az európai nemzetek közötti szo­
lidaritás erősebb lesz az általuk idejétmúltnak tekintett nacionalizmusok összetartó
erejénél. Úgy képzelték - amint azt például Schuman többször is kifejtette -, hogy
bár az új európai nemzetekfelettiség nemzeti alapon nyugszik, de mintegy erre a
régi alapra egy új emelet épül majd, a közös európai identitás és az európai nemzet
feletti érzés’ Az alapító atyák’ tehát azt feltételezték és várták, hogy a nemzeti jel­
leg nem kerül szembe a nemzetekfelettiséggel, sőt az igazi patrióta-nemzeti érzés
csak ebben a keretben fog igazán kibontakozni. „Európának ez az eszméje - írja
Schuman - mindenki számára nyilvánvalóvá teszi majd kultúránk közös alapjait,
és fokozatosan ahhoz hasonló köteléket hoz létre, amelyekből nemrégiben az egyes
nemzetek kikovácsolódtak[.,.] Európa egysége nem kizárólag és nem alapvetően
az európai intézmények révén fog megvalósulni, ezek létrejötte csak követni fogja
a szellemi területen végbemenő előrehaladást”77 S bár Monnet is nagyra tartotta
az intézményi struktúrát, mint az emberi tapasztalat tárházát, s minden civilizá­
ció alapját, ugyanakkor ő sem gondolta azt, hogy a már meglévő szupranacioná-
lis intézmények erősítése, vagy újak létrehozása önmagában elégségesek lesznek
az egységes Európa megteremtéséhez és fenntartásához. Talán mindenki másnál
jobban tudta, hogy alapvetően nem az intézményeket és az államokat kell ehhez a
nagy célhoz egyesíteni, hanem mindenekelőtt az embereket. Az európai föderáció
jövője az európai emberek jövőbeli akaratán nyugszik Ezt a nézetet osztotta Altiero
Spinelli is, aki szerint az európai népességnek, s nem diplomatáknak kell eldönteni
Európa sorsát, mégpedig egy közvetlenül választott alkotmányozó gyűlés, majd ezt

76 Á 2 alapító atyákról' lásd Griőiths, RIchard T.: The Founding Fathcrs. In Jones, Erik - Menőn,
Anand - Weatherill, Stephen eds.: 'Ihe Oxford Handbook o f the European Union. Oxford, 2012,
Oxford University Press, 181-192. p.
77 Schuman: Európáért... I. m. 27. és 51. p.
174 D I L E M M Á K A Z FU KO PA I U N I Ó K Ö R Ü L

megerősítő összeurópai referendumon keresztül Ez a nemzetek feletti identitásra

és gondolkodásra vonatkozó elvárás és remény azonban - mint ahogy azt az első
fejezetben láttuk - alapvetően nem, vagy pontosabban fogalmazva, csak nagyon
kis mértékben és felemásan teljesült.
Van még egy fontos - ha úgy tetszik - politikai-taktikai jellemvonása az Euró­
pai Uniónak, amit még az alapító atyák, mindenekelőtt Jean Monnet és Paul-Henri
Spaak fektettek le. E szerint, ha az eredeti terv vagy elgondolás nem tud áttörni,
akadályba ütközik, akkor azt nem szabad tovább erőltetni, hanem más metódussal
kell ugyanazt az eredményt elérni, vagy más területen kell próbálkozni (relaun-
eh ing Kurope). Ez történt az ötvenes években, amikor a védelmi és politikai unió
stratégiai terve megbukott, s e helyett a gazdaság többi szférájában jött létre szoros
együttműködés az Európai Gazdasági Közösség keretein belül Ez utóbbi tervmódo­
sítást és átépítést a francia Pierre Úri szellemi és a belga Paul-Henri Spaak politikai
háttérmunkája alapozta meg és tette lehetővé, amelynek eredményeképpen 1957.
március 25-én létrejött a Római szerződés. Ugyanezt az átépítést és stratégiavál­
tás figyelhetjük meg a legtöbb negatív eredménnyel végződő népszavazás után is.
S ugyanez történt a Lisszaboni szerződés (2007. december 13.) esetében is, amely­
nek elfogadására az európai alkotmánytervezet (2004. november 29.) holland és
francia elutasítása miatt volt szükség.70 Ez a metódus egyfelől mozgásban tartja az
uniót, akkor is, ha gondok merülnek fel, s valóságos és tényleges problémák oldód­
hatnak meg így, de óriási hátulütője, hogy a minél szorosabb egyesülésben érdekelt
politikai elit az európai polgárok döntéseivel szemben is, azzal ellentétes irányban is
továbbgörgetheti a folyamatokat, ha úgy látja jónak. Csakhogy időközben az ’Eu-
rópa-projekt’ kikerült az elitek kezéből, megjelent ugyanis a politizálódó társada­
lom, amely véleményt akar mondani ezekben a létfontosságú kérdésekben is, akár
akarja ezt az elit, akár nem.
Van még egy meglehetősen furcsa, paradox jelenség az európai integráció 1950
utáni történetében, amely említést érdemel.79Azt gondolhatnánk ugyanis, hogy itt

7“ Ez a politikai-taktikai elem ebben az esetben még tovább bonyolódott, mintegy megvalósítva a

négyzetre emelt kompromisszumot. Az alkotmány helyébe lépő Lisszaboni szerződést ugyanis egy
ír népszavazás (2008. június 12.) elutasította, s csak egy m ásodik (2009. október 2.) referendum
fogadta azt el, miután Írország garanciákat kapott adópolitikai, családjogi, oktatási és vallási kér­
déseket illetően. Ugyanígy a cseh aláírás is csak azután történt meg, miután az országot kivették
az AlapjogL Charta hatálya alól. Az alkotmányozás folyamatáról és a Lisszaboni szerződésről lásd
Devuyst, Youri: The Constitutional and Lisbon Treatíes. In Jones-Menőn-W eatherill eds.: The
Oxford Handbook of the European Union... 1. m. 165-178. p. az európai alkotmányról lásd még
Habermas, Jürgen: Esszé Európa alkotmányáról. Budapest., 2012, Atlantisz; illetve Jakab András:
Az európai alkotmányjog nyelve. Budapest, 2016, Nemzeti Közszolgálati Egyetem.
77 Az európai integráció történetének óriási irodalm a van. Ezek közül itt csak a legfontosabbakat
sorolom fel. Gillingham, John: European íntegration 1950-2003: Superstaíe or New Markét Eco-
nomy? Cambridge, 2003, Cambridge University Press; Haas, Ernst B.: The Uniting ofEurope. Poli-
 VÍZTÖK, A L M O K ÉS T E R V E K E U R Ó P Á R Ó L ' 175

évszázados hagyományokról, gazdasági, társadalmi és kulturális mélystruktúrákról

van szó, amelyet alig befolyásolhatnak személyes politikai és intellektuális képes­
ségek. Hogy ez mennyire nincs így, azt a fentiekben is láthattuk Jean Monnet és
Paul-Henri Spaak esetében, akik nélkül aligha jött volna létre, vagy legalábbis nem
ebben a formában valósult volna meg a Montánunió, illetve az Európai Gazdasá­
gi Közösség. A politikusi-értelmiségi személyiségnek ez a meghatározó befolyása
később is jellemzője maradt az európai integrációnak, elég, ha csak Valéry Giscard
d’Estaing és Helmut Schmidt szerepére utalunk az Európai Monetáris Rendszer,
vagy Jacques Santer, valamint Jacques Delors meghatározó részvételére az Egységes
Európai Okmány, illetve az Európai Gazdasági és Monetáris Unió és a Maastrichti
szerződés létrejöttében.80 S ez minden bizonnyal így marad a jövőben is. Ennek kö­
vetkeztében érdekes és új jelensége az európai politikának, hogy egyfajta - személyi
ambíciók által is fűtött - versengés indult be a meghatározó nemzeti politikusok
között, hogy rajta hagyják névjegyüket a közös európai politikán. Természetesen
az erős, meghatározó államok politikusai, tehát a németek és a franciák vannak eb­
ben a furcsa versenyben előnyben, s ma még kérdés, hogy ebből a szempontból a
Merkel-Macron páros milyen eredményt ér el a jövőben, elér-e egyáltalán bármit
is, vagy csak kezelik a folyamatos, újabb és újabb alakban felbukkanó válságot. Ezt
versengést a történelmi hírnévért azonban erőteljesen korlátozza egyfelől az unión
belüli nemzeti érdekekért folytatott küzdelem, valamint az illető országok válasz­
tópolgárainak helyeslése vagy elutasítása. Ezek a politikusok tehát a közös uniós
célokért csak bizonyos korlátok között tevékenykedhetnek, hiszen a felhatalmazást
nem onnan, hanem mindenekelőtt a nemzeti társadalmaktól kapják.
Mit mondhatunk az európai integrációs tervezetek több évszázados históriá­
jának rövid áttekintése után összegzésképpen? Mindenekelőtt azt, hogy ez a folya­
mat semmiképpen sem volt egyirányú, unilineáris, s még kevésbé ábrázolható úgy,
mint üdvtörténet vagy történeti szükségszerűség. S nemcsak azért, mert ma még
senki sem tudhatja, hogy mi lesz a történet vége: nemzetállamokra való szétesés, a
jelenlegi helyzet stabilizálódása kisebb-nagyobb korrekciókkal, vagy pedig a nem-

tical, Sociai, and Economic Forces 1950-1957. Notre Dame, 2004, University of Notre Danié Press;
Füstrup-Sangiovanni, Mette cd.: Debates on European Integration. Basingstoke, 2006, Palgrave
Macin illan; Dcdman, Martin 7he Origins and Development ofthe Eurnpean Union 1945-2008.
A History ofEuropean Integration. 2nd ed. London, 2010, Routledge; Dinan, Desmond: Ever Closer
Union. An Introduction to European Integration. 4th ed. Basingstoke, 2010, Palgrave Macmillan;
Bickerton, Christopher European Integrálton: From Nation-States to Member-States. Oxford,
2012, Oxford University Press; Dinan, Desmond ed.: Origins andEvolution ofthe European Union.
Oxford, 2014, Oxford University Press, Ezekben a művekben további hatalmas, több száz tételes
irodalmat talál az olvasó (különösen Filstrup-Sangiovanní: 471-505. p.; Bickerton: 196- 213. p.;
Dinan ed.: 389-413. p.).
Delors tevékenységéről lásd Grant, Charles: Inside the House that Jacques Built. London, 1994, Nb
cholas Brealey Publishing.
176 ■ DILEMMÁK az európai unió körül

zetállamok végleges megszűnése Európában. Az esélyeket a további alfejezetekben

mérlegeljük. Ez a bizonytalansági tényező a jövőt illetően a legutóbbi négy válság
után (alkotmányozás kudarca, eurókrízis, euroszkeptikus pártok megerősödése,
Brexit) azok számára is világossá válhatott, akik ezt az integrációs folyamatot egy­
irányúnak gondolták, s akik előzetesen elképzelni sem tudták, hogy az unió egyszer
még nyitott végű kalanddá válhat. Az unió tehát ma már újra több oldalról vitatott
projektum lett, s az sem tartható teljesen kizártnak, hogy mögüle eltűnhet az eu­
rópai polgárok eddigi - igaz, eddig sem teljesen egységes - támogatása.81
Derek Heater, aki alkalmasint az egyik legjobb könyvet írta az Európa-eszme
történetéről, arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb 19. és 20. század eleji gon­
dolkodó lelki szemei előtt világos cél lebegett: hasonlóan az Amerikai Egyesült Ál­
lamokhoz, meg kell teremtem a föderális Európát, az Európai Egyesült Államokat.
Ezt a föderális Európát azonban sem a Párizsi, sem a Római, sem a Maastrichti,
sem pedig a Lisszaboni szerződések nem hozták létre. Létrejött ugyan valamiféle,
nehezen leírható, eddig a világtörténelemben sohasem volt hibrid integrációs forma,
de ez közel sem hasonlít arra, amiről a nagy elődök vagy a háború utáni alapító
atyák5álmodtak. Mindennél pontosabban jelzik ezt a mély csalódást és kiábrándu­
lást az olasz föderalista Altieri Spinelli szavai, aki szerint Jean Monnet óriási érde­
me, hogy felépítette Európát, ugyanakkor az ő hatalmas felelőssége, hogy rosszul
alkotta meg. Spinellinek még néhány évvel a halála előtt, a nyolcvanas években is
az volt a meggyőződése, hogy az Európai Unió ennek a rossz indulásnak az árát
fizeti folyamatosan.82 Nemcsak a föderalisták bírálták élesen a Monnet és Spaak
által követett stratégiát, a működésük végtermékeként előállt Európai Gazdasági
Közösséget, hanem mások is, ettől gyökeresen eltérő okok miatt.
Ezek közül politikai jelentőségét, s egyben intellektuális erejét tekintve minden
bizonnyal a francia köztársasági elnök, Charles de Gaulle elképzelései voltak a leg­
jelentősebbek. Ezeket az alapvető gondolatokat de Gaulle belügyminisztere Chris-
tian Fouchet öntötte jogi formába, így ezek ma Fouchet-tervekként ismertek.83A két
elaborátum (1961. október 19.; illetve 1962. február-március), alapjában véve egy

81 A támogatottság változásáról lásd az első fejezetben mondottakat.

fl2 Heater: ’l he Idea ofEuropean Unity... I. m. 176. p.
** De Gaulle elképzeléseit cs a Fouchet-tervek szövegét lásd Németh szerk.: Európa-tervek. ,. l.m .
470-511. p. De Gaulle Európa-képéhez lásd emlékiratainak megfelelő részeit (A reménység em­
lékiratai. 1. köt. Szeged, 2003, Gradus ad Parnassum Könyvkiadó, 129-154. p.), illetve Mahoney,
Dániel De Gaulle. Statesmanship, Grandeur, and Modern Democracy. Westport, 1996, Praeger.
Életéröl lásd Lacouture, Jean: De Gaulle. 1-3. Paris, 1984-1986, Le Seuil; Nícklas, Thomas: Charles
de Gaulle. Held im demokratischen Zeitalter. Göttingen, 2000, Nuster-Schmidt Verlagi M. Szebeni
Géza: Charles de Gaulle. Egy konzervatív forradalmár. Budapest, 2012, Magyar Szemle Könyvek.
Thomas Nicklas annotált bibliográfiája jó eligazítást nyújt a terjedelmes de Gaulle-irodalomban
(i. m. 130-135. p.).
 VÍZIÓK, á l m o k é s T E R V E K E U R Ó P Á R Ó L 177

konföderációs alkotmánytervezet, amelynek lényege, hogy a legfőbb döntéshozó

szerv az állam- és kormányfők testületé, a Tanács, míg az Európai Parlamentre csu­
pán javaslattevő és ellenőrző szerep, a Bizottságra pedig csak döntés-előkészítő és
végrehajtó szerep hárul. A tervezet több más pontja is (egyhangú döntés; a bizottság
időszakos, egy ország által történő irányítása; a nemzeti parlamentek küldötteiből
álló, időszakosan ülésező parlament stb.) a szupranacionális állam létrehozásának
szándéka ellen irányult. A tervezet végül a többi öt állam ellenállásán megbukott,
de azt sem mondhatjuk, hogy bizonyos konföderációs elvet erősítő pontjai nem
kerültek volna bele a későbbi tervezetekbe és szerződésekbe. De Gaulle elismerte
ugyan, hogy a modern kor kívánalmai miatt az országok közötti szisztematikus
egymáshoz közeledés szükségszerű, valamint hogy Európai népei egy egységet, egy
közösséget alkotnak, mivel ugyanahhoz a 'fehér fajhoz' tartoznak, valamint 'ter­
mészetük megegyezik, továbbá ugyanazzal a keresztény kultúrával és életstílussal
rendelkeznek, s végül valamennyien tiszteletben tartják az emberi méltóságot, a
szabadságot és egyenlőséget. Élesen ellenzett azonban minden föderális elképze­
lést, mivel szerinte az eddigi békés és harcias 'föderátorok' (Nagy Károly, V. Károly,
Napóleon és Hitler) mind-mind kudarcot vallottak, mivel nem tudták elérni, hogy
a meghódított országok és népek lemondjanak az önállóságukhoz való jogukról.
S az úgynevezett alapító atyákról' pedig az volt a véleménye, hogy azok minden
realitást nélkülöző mítoszgyártók, s alapvetően elragadta őket a szupranacionális
Európa álma. De Gaulle nem hitt abban, hogy a nemzeti érdekeket végső soron
háttérbe lehetne szorítani, így például a Bizottság akkori elnökéről, a német Wal-
ter Hallsteinrói azt állapította meg, hogy látszatra nagy európai, de mindenekelőtt
ambiciózusan hazája érdekében küzdő német'. Az Európai Unió mai költségvetési
vitáit hallgatva, könnyen alakulhat ki bennünk az az érzés, hogy de Gaulle alapjá­
ban nem tévedett.
A legjelentősebb kritikusok közül felidézhetjük a nagyszerű angol történész
A. /. P. Taylor korabeli véleményét is, aki szerint érthető, hogy a gazdagok miért tá­
mogatják a Közös Piacot. A nagy gazdasági kartellek és a monopóliumok ugyanis
végre megtalálták a maguk számára az ideális megoldást financiális céljaik eléré­
sére. Ezen túlmenően, ő nem szeretett volna olyan közösséghez tartozni, amelyet
néhány gazdag, fehér nemzet hozott létre a színes és szegény népek ellenében, főleg
gazdasági, de részben politikai okokból. Nagy-Britanniának elsősorban - mond­
ja Taylor - a Nemzetközösség, s nem Európa iránt van felelőssége, és egyben ez a
kötelessége is. Nagy-Britannia kulturálisan kétségkívül és tagadhatatlanul Európa
része, de nem látja be, politikai szempontból miért kellene oda tartoznia, mikor
megvan a természetes közege, a Brit Nemzetközösség.84*

** Taylor véleményét lásd Brugmans: LHdée Européennc... 1. m. 280-281. p.

1 7 8 7 D I L E M M Á K AZ EURÓPAI UNIÓ KÖ RÜ L

Az Európa-eszme és az integráció története legfontosabb csomópontjainak át­

tekintése után mindenekelőtt arra a kérdésre kellene határozott választ adni, hogy
mi az a gazdasági, társadalmi és politikai forma, amely hosszú évtizedek után Eu­
rópában létrejött, de amely szemmel láthatóan nem tudott, s ma sem tud nyugvó­
pontra jutni vagy megszilárdulni. Mi ennek a bizonytalanságnak a végső oka, to­
vábbá működőképes maradhat-e a jövőben Európa a monnet-i kódot követve? Az
egyik leggyakrabban használt hasonlat az unióval kapcsolatban a kerékpár, amelyet
állandóan hajtani kell, mert ellenkező esetben azonnal leáll, s az eredeti projektum
végleg értelmét veszti* A másik a hajókaraván, amelyet egyrészt nem olyan könnyű
megfordítani, még ha rossz irányba megy is. Másrészt, a karaván sohasem várhat­
ja meg leglassúbb járművet, ha célhoz akar egyáltalán érni* De találó metafora-e
a kerékpár vagy a hajókaraván Európa meghatározására és leírására? A végső kér­
dés, hogy mi az a jelenség, mi az az 'állatfaj’, amely kialakult itt a szemünk előtt, mi
a természete, s rokonítható-e bármi mással az eddigi világtörténelemben, továbbá
leírható-e ez a politikai rendszer legalább megközelítő pontossággal. Hogy meny­
nyire nincs még megközelítő konszenzus sem e kérdés körül, azt jól mutatja, hogy
jacques Delors, aki egyike volt a mai formában létező unió legfontosabb kigondo­
lóinak és megteremtőinek, valamint hosszú időn keresztül elnöke az Európai Bi­
zottságnak, azt találta mondani egyszer, hogy az unió meghatározatlan politikai
objektum (non-identiíied political object), S az Európai Unió definiálása kérdé­
sében a leginvenciózusabb uniós kutatók között is olyan szakadéknyi távolságok
húzódnak, amelyek meghökkentőek és egyben elgondolkodtatóak* Egyikük neo-
középkori birodalomnak (Jan Zielonka), másikuk kormányközi rezsimnek (Andrew
Moravcsik), szabályozó államnak (Giandomenico Majone), tagállamok uniójának
(Christopher Bickerton), mások többszintű kormányzási formának vagy új nemze­
tek feletti államnak tartják a kialakult formát. De még ennél is izgalmasabb kérdés,
hogy mik az esélyei a rendszer továbbélésének, azaz mi lehet az unió jövője? Erre
a kérdésre - a dolog természetéből fakadóan - csak hipotetikus és feltételes válasz
adható. S csak akkor tudunk ilyen megközelítő választ adni, ha sorra vesszük azokat
a legfontosabb problémákat, amellyel ma szembe kell néznie az Európai Uniónak,

EVER CLOSFR UNTON

Altieri Spinellinek és az európai föderalizmus háború utáni képviselőinek a saját

szempontjukból teljes mértékben igazuk volt, amikor azért bírálták Jean MonneM,
mert rossz szerkezetű épületet húzott fel, s ennek a szerintük rossz indulásnak so­
káig, ha nem egyenesen örökké fizetni kell majd az árát. Kérdés ugyanis, hogy le­
het-e föderális államot létrehozni folyamatos építkezéssel, tudniillik az eddigi fö­
derációk mind egyszeri nagy ugrással egy háborús vészhelyzet vagy egy nagy vál­
 hver CLÖSER U N IO N 179

ság megoldására születtek. A nemzetállamban hívők és a kormányközi megoldást

pártfogolok az ellenkező oldalról, de hasonló éles kritikával illették és illetik ma
is a megvalósult modellt. Az egyik csoport tehát azért, mert túl sok területet ha­
gyott a nemzetállamok számára, a másik pedig azért, mert túl keveset. Ez utóbbiak
szerint szükségtelen volt egy nemzetek feletti intézményt, egyfajta szuper államot
létrehozni, a kívánatos együttműködést e nélkül is biztosítani lehetett volna. Csak­
hogy igazuk van-e az innen-onnan jövő kritikáknak? Monnet maga is tisztában volt
azzal, hogy az integráció nem más, mint utazás egy ismeretlen célállomás felé’, de
ezt az ‘ismeretlen’ célállomást - egészen pontosan nem körvonalazott - föderáció
formájában képzelte el. Monnet azt is tisztán látta, s ebben szintén nem tévedett,
hogy ehhez a föderációhoz politikusokon és főleg évszázadok alatt kikristályosodott
nemzeteken, valamint a 19. századtól megszilárdult nemzetállamokon keresztül ve­
zet az ut, s ezek még nem állnak készen az egyszeri nagy ugrásra. S még kevésbé,
ha ezt a nagy átalakulást még külpolitikai bonyodalmak is nehezítik, ahogy erről a
fentiekben már bőségesen volt szó. Ebből egyértelműen következik, hogy az indu­
lásnál a fokozatosság, a gradualizmus sokkal inkább kényszer volt, mintsem vég­
ső cél. Monnet stratégiája világos volt, s föderalista szempontból abban az időben
minden bizonnyal az egyetlen lehetséges megoldásként kínálkozott, azaz lépésről
lépésre korlátozott eredményeket elérni, s ezek a kis lépések majd fokozatosan de
facto szolidaritást teremtenek Európa népei között, s végül ebből idővel kialakul
az áhított gazdasági-politikai és a lelkeket összekötő föderáció. Ez a logika és egy­
ben politikai kényszer teremtette meg az egyre szorosabb egység (ever closer unión)
eszméjét és gyakorlatát. Amint a fentiekben láttuk a Schuman-nyilatkozatban, va­
lamint az alapító atyák" szövegeiben még a föderális, a nemzetek feletti, a szupra-
nacionáiis jelzők szerepeltek. Lehetetlen volt azonban azonnal megteremteni a fö­
derációt, ezért azt gondolták, fokozatosan kell előrehaladni, ugyanakkor a végcél
nem lehet kérdéses, előbb gazdasági, majd védelmi, végül politikai unió, s ennek
betetőzéseképpen pedig egy működőképes Európai Egyesült Államok. A Római szer­
ződés preambulumából azonban már ezek a fenti jelzők - főleg politikai-taktikai
okokból - kimaradtak.03 Ezeket helyettesítendő került be a mind szorosabb unió
kifejezés. A végcél a szövegből eltűnt tehát, de a háttérben, az értelmezési keretben
végül is kimondatlanul, lehetőségként máig ottmaradt. Ez a kompromisszum elfo­
gadható volt a föderalisták számára, hiszen a végső reményüket (vagy illúziójukat?)
nem vesztették el, azt, hogy egyszer majd Európa valóban elérhet az ígéret földjé­
re. S ekkor került az uniós szótárban igen előkelő helyre az acquis communautaire,

w A maastrichti szerződés aláírása előtt is nagy vita robbanl ki a britek és a többiek között, mivel
az utóbbiak a föderális irányban fejlődő (evolving in a féderal direction) kifejezést bele kívánták
a szövegbe foglalni. A britek helytelenítették ezt. Ehelyett került be ismét a 2 egyre szorosabb unió
kifejezés.
180 DILEMMÁK az európai unió k ö r ü l

a közösségi vívmányok kifejezés is, azt sugallva, hogy minden kis lépés, minden
elért eredmény az integráció útján visszavonhatatlan, következésképp az integrá­
ció irreverzibilis és alternatíva nélküli folyamat. A föderációban gondolkodók ér­
telem szerint hittek az átcsorgás, átfordulás, átgyűrűzés (spillover) lehetősségében
és egyben logikájában. A spillover fogalom azt jelenti, hogy az egyik területen elért
eredmények egy másik területre is átgyűrűznek majd, s ott hasonló folyamatokat
indítanak be, illetve hogy egy elért közös vívmány ugyanazon a területen kikény­
szerít majd egy újabb lépést, amely közelebb visz bennünket a hőn áhított célhoz.*6
A mind szorosabb unió formula megfelelőnek bizonyult nemcsak a föderáció­
ban, hanem az egyesülés lazább formájában, a konföderációban hívők számára is,
hiszen az együttműködés valamilyen, az önálló nemzetek Európájánál kicsit szo­
rosabb módjának eredendően ők sem voltak az ellenségei. Ők azonban megvoltak
arról győződve, vagy legalábbis bíztak abban, hogy a szoros föderáció végül úgy­
sem fog létrejönni. Ez a formula, s ez a két politikai erő elégséges volt ahhoz, hogy
az egyesülési folyamat kisebb zökkenőkkel, megtorpanásokkal, de szakadatlanul
folytatódjon, s ne álljon le végleg. Továbbá hogy a nemzetek Európájában, vagy a
teljes szuverenitással rendelkező nemzetállamban gondolkodók - nem is beszélve
a faji-etnikai alapon álló szélsőjobboldaliakról - a politika főáramának perifériá­
ján legyenek kénytelenek vesztegelni.
Az egyre szorosabb unió koncepciója azonban végső soron feltételez egyfelől
egy célt, amely felé az egész folyamat tart, de ez a végcél - mint ahogy azt a fen­
tiekben láttuk - a ködbe vész, azaz pontosan, részleteiben nem fogalmazódott meg
soha. Másfelől jelent egy feltételt, s egyben reményt, hogy előbb-utóbb csak kialakul
az egységes európai politikai közösség. Az egységben hívők azt feltételezték tehát,
hogy a Párizsi szerződés (1951) után Európa népei és lakói egyre inkább közeled­
nek majd egymáshoz, közöttük mind szorosabb kapcsolat és egység alakul ki, s
nemcsak gazdasági szempontból. S ennek következtében fokozatosan létrejön egy
folyamatosan erősödő páneurópai identitás. Ennek a páneurópai identitásnak leg­
inkább - paradox módon - a németek esetében volt realitása, ugyanis számukra
egyrészt ez a stratégia megkönnyítette a visszatérést a hitleri idők után az új európai
rendbe, másrészt reminiszcenciák éltek bennük a Német-Római Birodalom iránt,
s az új forma - még ha nagyon távolról is - emlékeztette őket erre a dicső múltra.
Ebben a paradigmában gondolkodók számára - ahogy azt Luuk van Middelaar éles
szemmel észrevette - az volt a fő kérdés, hogy 'hogyan leszünk egyek? Hogyan, mi-

8fi A spillover teóriát az ötvenes és hatvanas években a funkción alista-neofunkcionalista elméletek

dolgozták ki részletesen. Lásd erről McCormick: Understanding. . . I. m. 8-12. p. Beszéltek funk­
cionális (pl. a gazdaság egyik területéről átgyűrűzés a gazdaság egy másik területére), technikai
(p l az egyik ország magasabb szintű szabályozásának átvétele egy másik által) és politikai (pl. egy
politikai gyakorlat, intézmény stb, átvétele egy másik ország részéről) spillovérről.
 EV ER CLOSER UN IO N 181

lyen lépéseken keresztül fog kialakulni, s végső soron hogyan fog működni ez az új
európai identitás? Akik számára ez volt a kérdések kérdése, azoknak is tökéletesen
megfelelt az ever doser unión modellje, hiszen ezt az idők végezetéig, ad calendas
graecas el lehetett tolni. Azt lehetett mondani, ugyan még valóban nem jött létre ez
az új identitás, de bármelyik pillanatban felgyorsulhat a folyamat, s ha nem most,
akkor a jövőben bármikor jöhet egy nem várt esemény, s akkor megtörténhet az
áttörés. E nézet képviselői előszeretettel idézték a 19. századi Massimo d’A zeglio
olasz képviselő nevezetes mondását: 'Olaszország már megszületett, most az ola­
szok következnek’ Tehát a közös Európa már megszületett, már itt van velünk és
működik, s most következnek majd az európaiak.
Csakhogy ez a látszólag logikus és világos koncepció - ahogy azt az első fejezet­
ben láttuk - több sebből is vérzik, s számos ellenérv hozható fel vele szemben. Egy­
részt a 21. században már nem járható út, hogy ezt az identitást erőteljes ráhatással,
nyomással vagy egyenesen erőszakkal kényszerítsék ki. Ez a nacionalista megoldás
működhetett a 18-19. században, de már a 20.-ban is jórészt kudarcot vallott, s
még inkább reménytelen vállalkozásnak tűnik ma. Maradtak tehát a spontán, bé­
kés megoldások, de ezek előtt is komoly akadályok tornyosulnak. Mindenekelőtt
ezeknek a népeknek már van több évszázados, szervesen kialakult és megszilárdult
nemzeti-kulturális identitásuk. Vagy abban lehetett bízni, hogy magától létrejön
majd az európai nemzet’, de ebben még az 'alapító atyák sem igen reménykedtek,
vagy - s minden bizonnyal ezt gondolta a döntő többség - kialakul egyfajta kettős
identitás. Az egyre halványuló nemzeti identitás mellett - s nem azzal szemben -
párhuzamosan és fokozatosan megerősödik az európai önazonosságtudat is. Ez
azonban nem következett be, csupán egyes magasan képzett intellektuális csopor­
toknál vagy a politikai-gazdasági elit bizonyos rétegeinél.
Ez a stratégia tehát vitathatatlanul elkönyvelhet bizonyos eredményeket, de vé­
gül is kevésnek bizonyult egy működőképes föderáció társadalmi-közösségi alap­
jául szolgálni. Másrészt ezért hatalmas árat kellett, s kell ma is fizetni. Kialakult
ugyanis egy új, a tradicionális baloldal-jobboldal tengelyt felváltó, s az új Európát
meghatározó törésvonal, egyfelől a nemzetet, a nemzeti identitást, a megmaradt
nemzetállami szuverenitást feladni vagy átruházni nem akarók, másfelől a mind
szorosabb, végső soron és hosszú távon föderális Európa mellett voksolók között.
Sőt megjelentek jelentős, s az ezredfordulótól egyre növekvő számban olyan társa­
dalmi csoportok is, amelyek az elveszett vagy átruházott szuverenitás visszaszerzé­
sére törekednek. Az eddig alternatíva nélkülinek gondolt integráció eszméje komoly
kihívás előtt áll: egyik oldalon állnak a kialakult struktúrát mindenáron fenntartani
igyekvő rendszerpártok, s a másikon az azt lerombolni akaró rendszerellenes pár­
tok és mozgalmak. Az átrendeződés mögött egy komoly társadalmi-politikai stra­
tégiaváltás is meghúzódik. 1945 után ugyanis a fő hangsúly az állami újraelosztás
kérdéseire esett. Ez a modell azonban az elmúlt évtizedekben már képtelen volt tö­
182 D I L E M M Á K a z európai u n i ó k ö r ü l

meges új munkahelyeket teremteni, s emellett súlyos hatékonysági problémákkal

is küszködött. A 20. század legvégétől kezdve a hangsúly az állami redisztribúcióról
átterelődött az identitás kérdésére. Az identitás azonban nagyrészt vagy-vagy kérdé­
se, ezért a nemzetiek-föderalisták szembenállása alkalmasint könnyen feloldhatatlan,
egymást kölcsönösen kizáró alternatívákat teremthet Európában, s ez közvetlenül fe­
nyegeti Európa, illetve a tagországok belső társadalmi békéjét Egy évszázadon keresz­
tül Európa éppen azért lehetett sikeres, s azért működhetett a demokratikus modell,
mert egyrészt a nemzetté válás folyamata megteremtette a demokrácia működéséhez
elengedhetetlenül szükséges politikai közösségeket, valamint emellett megteremtő­
dött az ehhez szükséges anyagi jólét Másrészt a baloldal-jobboldal megosztottság
lehetővé tett egy politikai versengésre alapozott, ugyanakkor egymást nem teljes
mértékben kiszorítani vagy megsemmisíteni akaró politikai rendszert. Ez egyrészt
a szélsőjobboldali pártok szalonképtelensége, másrészt a szocialista pártok és moz­
galmak opportunizmusa, ha úgy tetszik 'árulása és megalkuvása miatt következhe­
tett be. Ezek a szocialista pártok ugyanis előbb hallgatólagosan, majd Bad Godesberg
után meghirdetett módon is lemondtak a kapitalizmust felváltó szocializmus azon­
nali megvalósításáról, elfogadva ezzel a polgári társadalom elvét, valamint a meglévő
jogállami kereteket.87 A termelési és tulajdonviszonyok radikális átalakítása helyett
tehát az állami redisztribúció, az újraelosztás ’finomhangolását* végezték el csupán,
bár ennek óriási történelmi jelentőségét botorság lenne elvitatni. A 20. század végére,
de főképp a 21. század elejére ezek az egykor egymást váltó, de egyként centrumpár­
tok és mozgalmak egyrészt az egymáshoz való közeledés, másrészt a mindkettőjüket
fenyegető új törésvonal miatt sok esetben és sok országban nagykoalícióra kénysze­
rültek, végképp elmosva az egykor meglévő különbségeiket.88 Ezzel azonban para­
dox módon éppen azt erősítik meg, ami ellen tulajdonképpen létrejöttek, tehát az új,
föderációs-antiföderációs törésvonal megszilárdítását Európában.
Az ever closer unión koncepciója és politikai gyakorlata tehát hosszú időn ke­
resztül azért is működött megfelelően Európában, mert látszólag feloldott vagy
pontosabban fogalmazva háttérbe szorított, elnapolt egy fontos problémát, tudni­
illik a végső célokra vonatkozó feloldhatatlan ellentétet. A föderalisták és a kon-
föderalisták között ugyanis éppenséggel ez a koncepció és politikai gyakorlat tette
lehetővé a kompromisszumot, azaz ezért nem robbant ki mindmáig nyíltan a két
elképzelés mélyén meghúzódó konfliktus. Továbbá azért sem, mert a nemzeti-na­
cionalista erők viszonylagos gyengesége egészen a legutóbbi időkig nem fenyegette
ezt a hallgatólagos kompromisszumot. Ez a koncepció valamelyest megfelelhetett a
nyugat-európai nemzeteknek (különösen a németeknek), akik a nemzeti fejlődés

K7 Tudniillik Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) a Bad Godesberg-i programban vetette el

az osztály harc teóriáját, s szakadt el végleg a marxizmustól.
m Lásd erről A németek és Európa című fejezet idevonatkozó részét.
 N E M Z E T E K EURÓPÁJA, E U R Ó P A I F Ö D E R Á C I Ó V A G Y K O N F Ö D E R Á C I Ó ? . 183

útját már a 19. században végigjárták. A csatlakozás után azonban olyan országok
is bekerültek be az unióba, amelyek ezt az utat még nem járták be, így igen mesz-
sze vannak még a posztnacionalista állapottól és eszméktől. Ettől azonban még
megoldatlan maradt a fő kérdés, azaz mi is az egész projektum végcélja: föderáció,
konföderáció, államszövetség, nemzetek laza társulása vagy valami más? Az egyre
szorosabb egység elképzelésnek és politikai gyakorlatnak ugyanis végső soron ez a
legnagyobb problémája, nem tudjuk, hogy - bár egyre szorosabban tesszük ezt -
végül is hova, merre tartunk? Egy kompromisszumos és kényszer szülte megoldás,
módszer és eszköz mára sok vonatkozásban alternatíva nélküli céllá vált, így nem
is lehetett más a sorsa, mint a tartalmatlanná válás, majd a teljes kiüresedés. S ma
ezt a kiüresedett gondolatot és gyakorlatot nagyon nehéz lelkesítő eszmeként fel­
mutatni az európai polgárok számára.

NEMZETÜK EURÓPÁJA, EURÓPAI FÖDERÁCIÓ

VAGY KONFÖDERÁCIÓ?

Az Európai Unió politikai rendszerének és formájának meghatározása több okból

sem könnyű feladat. Először is az Európai Unióról szóló szerződés nem ad pontos, a
hagyományos fogalmi keretbe illeszkedő meghatározást (államszövetség, szövetsé­
gi állam, föderáció stb.). Nem is adhat, hiszen ez a politikai formáció - mint ahogy
az alábbiakban erről még lesz szó - kentaur jelenség. Pontosan ezt a hiányt pótolja
a homályos egyre szorosabb egység terminus, amint azt a fentiekben láttuk és ele­
meztük. Másodszor maga az unió szerkezete és működése sem statikus rendszer,
hanem állandóan változó, szerződésről szerződésre mindig valamennyire újabb
alakot öltő berendezkedés. Még két szerződés között is sokat változtathat a műkö­
désen az, ha akár tagállami, akár bizottsági szinten változik a szereplők összetéte­
le, mivel a szupranacionális és a kormányközi szint közötti viszonyban szabadon
érvényesülhet az informális befolyás vagy a megszokottól eltérő koncepcionális
gondolkodás. Nem véletlen tehát, hogy az európai polgárok többsége nem érti az
uniónak ezt a bonyolult, sokszor informális működését, s ezzel kapcsolatban in­
kább csak - pozitív vagy negatív - előítéleteik vannak, komolyabb ismeretek nél­
kül. Nehéz a polgároknak valami olyasmivel azonosulni, amit még meghatározni,
körvonalazni sem tudunk igazán, s aminek értelmezéséhez kifinomult nyelvezet
és nem kevés történeti tudás szükséges. Az unió egyik legkitűnőbb kutatója és ér­
telmezője, John McCormick még ennél is radikálisabban fogalmazta meg kételyeit,
amikor azt kérdezte, hogy hogyan tudunk egyáltalán gondolkodni vagy véleményt
formálni valami olyanról, amiről azt sem tudjuk, hogy micsoda.89 Hiszen még az

McCormick: Understanding. ,. 1, m. I. p.
184 D I L E M M Á K A Z EU RÓ PA I U N IÓ K Ö R Ü L

ezzel hivatásszerűen foglalkozó történészek, politológusok között is óriási viták

vannak a rendszer mibenlétéről, illetve az integráció formájáról. Néhány jellegze­
tes, egymástól homlokegyenest eltérő megközelítést a fentiekben már idéztünk Az
elmúlt fél évszázadban számos elméletet (funkcionalizmus, neofunkcionalizmus,
realizmus, euroföderalizmus, intergovernmentalizmus, transzakcionalizmus, insti­
túció nalizmus, interdependenciaelmélet, rezsimelmélet, multigovernmentalizmus
stb.) hívtak segítségül a kutatók, hogy legalább közelítő pontossággal le tudják írni a
rendszer lényegét és működését.90Ennek ellenére ehhez ma alig vagyunk közelebb,
mint negyven vagy harminc évvel ezelőtt. Mindenesetre tény, hogy kevés biztos
állítás kockáztatható meg az unió mibenlétéről. Bizton állítható egyrészt, hogy az
Európai Unió országai a szó klasszikus értelmében már nem nemzetállamok, azaz
vezetőik már nem rendelkeznek teljes szuverenitással országuk felett. Továbbá az
Európai Unió mai formájában még nem föderáció, hiába álmodtak a fentiekben
bemutatott gondolkodók közül oly sokan erről. Európából nem lett az Amerikai
Egyesült Államokhoz hasonló politikai szerkezetű Európai Egyesült Államok, s
fölöttébb kérdéses, hogy lesz-e valaha. Ebből következik, hogy nem épült ki teljes
vértezettel az európai szuperállam, bármennyire is riogatnak 3Brüsszellel' euro-
szkeptikus politikusok és publicisták. Bár kétségtelen, hogy az európai kormány­
zásnak és irányításnak (governance) vannak bizonyos szupranacionális elemei.
S az is biztosan mondható, bármi legyen is ez az új képlet, hogy ami létrejött min­
denképpen unikális a történelemben. Ebből a szempontból igaza lett Monnet-nak:
valóban ugrás volt ez a sötétbe.
Minden bizonnyal azokkal az értelmezőkkel és kutatókkal érthetünk leginkább
egyet, akik ennek a politikai rendszernek egyfelől a világtörténelmi újdonságát,
másfelől a hibrid voltát hangsúlyozzák. Az Európai Unió bár nemzetek feletti kép­

90 Az uniót és az integrációt értelmező elméletekről és fontosabb munkákról lásd Bóka Éva: Az eu­
rópai integráció* Elméletek történelmi perspektívában, Budapest, 2008, Corvina; Dinan, Desmond:
The Historiography of European Integration. Tn uő: Origins and Evolution ofthe European Union. ..
1. m. 345-374. p.; Kcnde-Szűcs-Ieney szerk.: Európai közjog és politika... I. m, 87-117. p.; Nugent,
Neill: Conceptualising the European Union; Iheorising European Integration and EU Politics. In
uő: Government and Politics in the European Union... 1. m. 435-460. p.; Rosamund, Ben: Theo-
ries of European Integration. Basingstoke, 2000, Macmillan, 20-49. p. Míg Nugent a különböző
elméletek belső logikáját és érvrendszerét mutatja be mintaszerűen, addig Dinan az integrációról
született legfontosabb munkákat elemzi, különös tekintettel Ernst Haas (’i he Uniting ofEurope...
I. m.), Alán Millward (The European Rescue ofthe Nation State. 2 nd ed. London, 2000, Routledgc),
John Gillinghani (European Integration J 950-2003... I. m.) munkásságára. Dinan elemzésének kö­
zéppontjában Millward elemzése áll, aki darabokra szedte az integráció föderalista koncepcióját,
azt bizonyítva, hogy az unió által népszerűsített alapító atyák’ narratíva csupán legenda. Továbbá
az 1945 utáni integrációt úgy fogta fel, mint ami csupán szerves részét alkotta a nemzetállamok
túlélési koncepciójának, amelyek szuverenitásuk egy részét csak azért áldozták be, bogy saját to­
vábbélésüket és autoritásuk megerősítését lehetővé tegyék.
 N E M Z E T E K EURÓPÁJA, EU RÓPAI F Ö D E R Á C I Ó V A G Y K O N F Ö D E R Á C I Ó ? 185

ződmény (supranational polity), de kevesebb, mint egy állam, ugyanakkor több

mint egy országok közötti nemzetközi szervezet. A nemzetek Európája kifejezés,
amit oly előszeretettel hangoztatnak euroszkeptikus politikusok, ezt a már megva­
lósult uniót semmiképpen sem írja le.9LEz az új politikai képződmény ugyanis már
túlmutat ezen a koncepción. S a nemzetek Európája nem is egyértelmű fogalom,
talán ezért is használják oly előszeretettel igazi céljaikat elleplezni akaró politiku­
sok. A kifejezés ugyanis egyfelől egy nemzetközi szervezetbe tömörült szuverén
nemzetek közösségét jelentheti, másfelől utalhat nemzetek laza konföderációjára.
Ha tehát valaki a nemzetek Európája terminust használja, nem szükségtelen rákér­
dezni, a kettő közül vajon melyikre gondol? Az Európai Unió mai formája mind­
két értelmezésnél több, tehát ha valaki ma a nemzetek Európáját követeli, akkor az
egyértelműen azt jelenti, hogy az unió ilyen-olyan visszaépítésében, lebontásában
érdekelt vagy egyenesen arra törekszik.
Azt tehát már tudjuk, hogy mi nem az Európai Unió. Nem föderáció, de nem is
konföderáció, nem egyszerű nemzetközi szervezet vagy kooperáció, s mai formájá­
ban már nem szuverén államok közössége. De akkor, tehetjük fel a kérdést, micso­
da? A válaszhoz bármennyire is nehéznek és obskúrusnak tűnik is, de kénytelenek
leszünk több oldalról gondosan, a részletekig menően körüljárni a kérdést. S már
itt előzetesen jelezzük, hogy ezek után nincs abban semmi csodálkoznivaló, ha az
európai polgárok nagy részének nincs ideje és kedve egy ilyen jellegű hosszadalmas
körüljáráshoz és értelmezéshez. Ennek következtében nehezen tudnak azonosulni
egy ilyen soha és sehol nem volt, alig-alig definiálható, bonyolult, általuk alig-alig át­
látható képződménnyel. Valahol itt van a mélyen fekvő oka a negatív eredménnyel
végződő referendumok sorozatának, amit az európai szupranacionális politikai elit
mindig értetlenkedve és megdöbbenéssel fogad. Az igazsághoz tartozik azonban,
hogy az ezen a projektumon egykor ügyködő értelmiségiek és politikusok nem
voltak könnyű helyzetben, s nincsenek ma sem. Európát ugyanis évszázados küz­
delmek során kialakult szabad vagy szabadságra törekvő nemzetek alkotják, ame­
lyek kivétel nélkül hosszú-hosszú küzdelmet folytattak, folytatnak függetlenségük
eléréséért. így e nemzetek között nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen megtalálni a
szükséges szolidaritás és a vetélkedés egyensúlyát. Pedig az Európai Uniónak e két
elv között kellene harmóniát teremtenie. Nem beszélve arról a problémáról, hogy
az uniónak Kína, Oroszország, India és az iszlám világ felemelkedésével egy egyre
inkább globálissá, ugyanakkor multipolárissá váló világban kellene egységként fel­
lépnie és helytállnia, miközben a versengés és vetélkedés az egyes nemzetek között
az unión belül sem szűnt meg, s nem is fog a belátható idő belül, hiába sugallják ezt91

91 Az euroszkeplicízmus típusairól lásd Taggarl, Paul - Szczerbiak, Aleks: Supportíng ihe Union?
Euroscepticism and the Politics of European Integration. In Cowles, Maria Green - Dinan, Des-
mond eds.: Developments in the European Union 2. Basingstoke, 2004, Palgrave Macmillan, 65-84. p.
186 DILEMMÁK az európai uni ó k ö r ü l

német, francia és más országok uniópárti politikusainak ideologikus beszédei és

szövegei. Az európai nemzetek többségében ugyanis valós félelem él egy jakobinus
típusú központosított államtól s ezt aligha lehetne - mint ahogy ezt több, a föde­
ráció mellett túlságosan elkötelezett kutató gondolja - a nacionalizmusból örökölt
sztereotípiának, előítéletnek vagy egyenesen tévképzetnek nevezni. Ezt a sokszor
kétségkívül eltúlzott félelmet senki sem fogalmazta meg pontosabban, mint Vác-
lav Klaus, az egykori cseh köztársasági elnök, aki szerint a cseh nemzet úgy fog
feloldódni az unióban, mint kockacukor a kávéban.
Ernst Haas, az egyik legkitűnőbb integrációs monográfia szerzője és a neofunk-
cionális elmélet megalkotója szerint az unió szükségszerűen hibrid forma, mivel
benne sem a föderális, sem pedig a kormányközi (intergovernmental) elemek nin­
csenek túlsúlyban.92Az unió politikai rendszerét kutató Simon Hix a hibrid kifejezés
helyett az ahhoz jelentésben közel álló komplex szót használja, mondván, hogy az
Európai Unió olyan komplex politikai rendszer, amelyben az interakciók az egyé­
nek, valamint a különböző formális és informális csoportok között zajlanak.93 Má­
sok szintén érzékelve a rendszer egyediségét, a többszintű kormányzás (multi-level
government) vagy az összekapcsolt, társas irányítás (consociationalism) rendszer­
leíró terminussal próbálkoztak. Ez a kialakult komplex és hibrid forma pontosan
leképezi azt a föderalisták és konföderalisták között létrejött kompromisszumot,
amelyről a fentiekben már oly sokat beszéltünk. A politológiai irodalomban lé­
tezik az uniónak egy ennél sokkal hagyományosabb, régi bevett politikaelméleti
fogalmakkal operáló leírása is. E szerint az Európai Unió olyan liberális-demok­
ratikus országok klubja, amelyben a részt vevő tagállamok elkötelezettek a béke
fenntartása, valamint az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, a társadalmi
igazságosság, az emberi jogok és a jogállamiság elveinek fenntartása mellett. Ezek
a megközelítések hosszú éveken, sőt évtizedeken keresztül hasznosnak és termé­
kenynek bizonyultak, s az új társuló országok számára iránymutatásul szolgáltak,
hiszen azt vártákéi tőlük, hogy ezeket az elveket építsék be jogrendjükbe, Üjabban
azonban ez a megközelítés is megdőlni látszik, hiszen az uniós országok közül több
is zászlajára tűzte, sőt meg is valósította az illiberális demokráciát, anélkül, hogy ez
jelenleg veszélyeztetné uniós tagságukat. Az illiberális demokrácia azonban nem
jelent mást, mint a fenti uniós elvek cinikus kijátszását, vagy egyenesen semmibe­
vételét, azaz egy ősrégi politikai elv és gyakorlat modernizált változatát, nevezete­
sen bizonyos népi támogatást maga mögött tudó autokratikus politikai rendszert.
Ha az Európai Unió föderális elemeit szeretnénk számba venni, akkor rögvest
érzékelhetjük a probléma elméleti nehézségét. Attól is függ ugyanis az erre adott

92 Haas: The Uniting üfEurope. .. I. m. 526. p.

9J Hix-Hoyland: ThePolitical System ofthe European Union. .. I. m. passim.
 N E M Z E T E K EURÓPÁJA, EU R Ó P A I F Ö D E R Á C I Ó V A G Y K O N F Ö D E R Á C I Ó ? 187

válaszunk, hogy hogyan határozzuk meg a föderációt.94 Ennek a politikai elvnek

és gyakorlatnak tudniillik sok más politikaelméleti fogalomhoz hasonlóan nincs
egységes, mindenki által elfogadott definíciója, azaz a föderalizmus is rendkívül
bizonytalan, elasztikus eszme. Ha a föderációt úgy határozzuk meg, hogy az alap­
vetően államegyesitést jelent, anélkül, hogy teljesen felszámolná a többi államot,
tartományt, szövetségi tagállamot, akkor azt mondhatjuk, hogy az Európai Unió
jelenlegi formájában is értelmezhető úgy, mint a föderációnak egy lazább válfa­
ja. Legfeljebb azon lehetne tovább elmélkedni, hogy az államegyesítésnek milyen
foka szükséges egy föderáció létrehozásához, s ezt az Európai Unió vajon elérte-e?
Mások szerint a föderáció az egységnek (unity) és a sokféleségnek (diversity) opti­
mális vegyülékét jelenti. Ezt a kívánalmai az unió egészen bizonyosan teljesíti, sőt
mi több, még jelmondatként is hangoztatja: egyesülve a sokféleségben (united in
diversity).95 De akkor is föderációnak kellene tartanunk az uniót, ha azl úgy defi­
niálnánk, mint a hatalommegosztás egyik alkotmányos technikáját, amely a köz­
ponti és a helyi hatalmak között alkotmányos módon felosztja a szuverenitást. Itt
már több kérdést tehetnénk fel, nevezetesen alkotmány-e a Lisszaboni szerződés,
minek minősül a szuverenitás egy részéről való önkéntes lemondás, a szuvereni-
tásnakmüyen hányada tartozzon a központi hatalomhoz, hogy azt már föderáció­
nak lehessen nevezni? Ezek a definíciós kísérletek nyilvánvalóan nem elégségesek,
a föderáció, mint államforma kétségtelenül több ennék Több, egyrészt szociológiai
értelemben, nevezetesen ehhez elkerülhetetlenül szükséges, hogy az illető népesség
egy politikai közösséget alkosson, s ebben a kérdésben a népesség döntő többsége
egyetértésre, konszenzusra jusson. S több alkotmányjogi szempontból is, azaz a
föderáció előfeltétele valamiféle írott vagy íratlan, szokásokban rögzült alkotmány
megléte, amely rögzíti az állam föderális formáját. Bármelyik megközelítést vesz-
szük is figyelembe, mindkét irányból ugyanoda jutunk: a föderációhoz szükséges
valamiféle közös államiság, valamiféle szupranacionális állam megléte. Az európai

94 A föderáció fogalmához, valamint az európai föderalizmus problémájához lásd Bosco, Andrea ed.:
7heFederal Idea. Vols. 1-2. London, 1991-1992, Lothian Foundation Press; Burgess, Michael: Fe-
deralism and the European Union: the Building of Europe, 1950-2000, London, 2000, Routledge;
Karmis, Dimitrios - Norman, Wayne eds.: 'Iheories o f Federalism: A Reader. Basingstoke, 2005,
Palgrave Macmillan; Dosenrode, Sorén ed.: Approaching the EUropean Federation f Aldershot, 2007,
Ashgate; Ward, Ann - Ward, Lee eds.: The Ashgate Research Companion to Federalism. Aldershot,
2009, Ashgate; Cloots, Elke - De Baere, Geert - Sottiaux, Stefan eds.: Federation in the European
Union. Oxford^ Portland, 2012, Mart Publishing; Ilártei, Ines Hrsg.: Handbuch Föderalismus - Fö-
deralismus als demokratische Rechtsordnung und Rechtskultur in Deutschland, Európa und dér Welt.
Heidelberg, 2012, Springer.
95 Már a jelmondatok, m ollók szintjén is jelentkezik az a különbség, amely elválasztja az amerikai
tényleges föderációt (E pluribus unum) a hibrid európai politikai rendszertől (In varietate con-
cordia).
188 ' D I U M M Á K AZ EURÖPAI U N I Ó KÖRŰI.

Unióról ezt azonban csak bizonyos korlátok között mondhatjuk eL96 A föderációt
éppen az választja el a konföderációtól* hogy az előbbiben a központi kormányzat
nagyobb hatalommal és döntési kompetenciával rendelkezik, mint a tagállamok, s
a jogkörök felfelé, a centrum felé tolódnak el> tehát a hatalmi-politikai centralizáció
foka összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a konföderáció esetében. Ugyanerre a
következtetésre kell jussunk, ha nem politikaelméleti megközelítést alkalmazunk,
hanem olyan ténylegesen működő föderatív államokkal vetjük össze az Európai
Uniót, mint az Amerikai Egyesült Államok, Svájc vagy Németország. Ezek a példák
ugyanis azt mutatják* hogy egy működőképes föderációhoz múlhatatlanul szüksé­
ges a népesség döntő része által ismert és elfogadott alkotmány; az adóbevételek je­
lentős része felett rendelkező központi kormányzat; független jogrendszer, továbbá
egy olyan politikai osztály* amely a föderáció fenntartásában érdekelt, s végül, de
nem utolsósorban, a népesség döntő többségét kitevő olyan állampolgárok, akik
önként elfogadják a föderáció rögzített játékszabályait. E lényeges összetevők mel­
lett vannak még olyan bizonytalanabb, nehezebben megfogható érzelmi-kulturális
kiegészítő jellemvonások, amelyek szintén hozzájárulnak egy föderáció fennmara­
dásához, mint a demokrácia napi működését lehetővé tévő egységes kommuniká­
ció, még ha ez nem is egyetlenegy nyelvet jelent; a föderáció kultikus jelképeinek
megléte (zászló, himnusz* bizonyos történelmi jelképekés személyek), végül közös
kulturális identitás és a kultúra valamilyen fokú egysége. Különösen ez utóbbiak
esetében természetesen szó sincs teljes nézetazonosságról* hiszen még az immár
több évszázada jól működő amerikai föderációban is máig kitapintható a nemze­
ti jelleget jobban kidomborító úgynevezett nemzeti föderalisták, illetve az eredeti
államok unióját hangsúlyozó szövetséges föderalisták közötti különbség. Minimá­
lis feltételként azt határozhatjuk meg, hogy a politikai elitnek és a népesség döntő
többségének legalább a követendő szabályokban konszenzusra kell jutnia. Az Eu­
rópai Unió esetében a fenti jellemvonások egy része nyilvánvalóan jelen van, mint
az egységes európai jogrendszer vagy a közös zászló és himnusz. Más része csak
csökevényes formában létezik, mint a központi kormányzat, s amelynek mellesleg

% Az angolszász politikai irodalomban az állam létének három alapfeltételét szokás felsorolni: polity
(alkotmányos rend), policy (részpolitikák feletti ellenőrzés) és végül politics (döntéshozás mikéntje).
Az Európai Unió esetében ezek mind csak részlegesen vannak meg, mindegyik másként működik
ebben az esetben, mint egy hagyományos államban. Ugyanígy problematikus a 2 unió megítélése
ebből a szempontból, ha az állam hagyományosabb fogalma felől közelítjük meg (terület, szuve­
renitás, kormányzat* erőszak monopólium stb.). Aligha mondhatunk többet, mint hogy az unió
államszerü képződmény! ’kvázi-állam’, vagy ahogyan a németek nevezik 'Staatenverbund1, Az unió
a hatáskör-átruházás elvén működik, tehát a tagállamok bizonyos hatásköröket átruháznak az unió­
ra, másokat megtartanak maguknak, s harmadik lehetőségként létezik a megosztott hatáskör is. Az
uniós állam szerepéről lásd még Forgács Imre könyvét (Mégsem éjjeliőr? Az európai kormányzás
esélyei és a pénzügyi válság. Budapest, 2009, Osirís Kiadó - Zrínyi Kiadó).
 N E M Z E T E K EURÓPÁJA, EU R Ö P A 1 F Ö D E R Á C I Ó V A G Y K O N F Ö D E R Á C I Ó ? 189

igen korlátozott a büdzséje, vagy mint az alkotmánypótló Lisszaboni szerződés.

S bizonyos megszorítással ide sorolható a közös európai kultúra és hagyomány is,
mint ahogy azt az első fejezetben láttuk. Továbbá vannak olyan területei az Európai
Uniónak, amelyeket nagyfokú megosztottság jellemez. Mind az európai politikai
elit, mind pedig a népesség nagymértékben megosztott a föderációt, mint végcélt
illetően - s éppen ez a fő oka annak, hogy eddig ez még nem valósult meg. S végül
egyáltalán nem alakult ki sem egységes európai társadalom, tudniillik továbbra is
csak európai társadalmakról beszélhetünk, sem pedig politikai közösség, s még ke­
vésbé közös európai identitás-9798
Ezek után vegyük számba az unió föderális és konföderális ismertetőjegyeit és
jellemvonásait, amelyekből jól látható, hogy ez a politikai rendszer valahol a kettő
között rekedi meg vagy még inkább esett csapdába. Föderális sajátosság, hogy az
unió szerződései és törvényei funkcionálisan megfelelnek egy alkotmánynak, és
ezek a törvények egyetemlegesen érvényesek az unió minden országára és lakosára
nézve, valamint hogy ezeket az Európai Bíróság értelmezi, őrködik felettük és alkal­
mazza a gyakorlatban. Föderális elem, hogy azokon a területeken (kereskedelem,
verseny, mezőgazdaság társadalompolitika), ahol a nemzeti államok úgy döntöttek,
hogy megosztják autoritásukat (authority pooling), lemondva ezzel szuverenitá­
suk egy részéről, ott az uniós törvények és szabályok hatálytalanná teszik a nem­
zetieket. Továbbá, hogy az Európai Parlamentet közvetlenül választják, s maga a
parlament is egyre nagyobb szerepet játszik az európai törvények meghozatalában,
így a nemzeti parlamentek szerepe ezzel párhuzamosan folyamatosan és egyenes
arányban csökken. Az uniónak van önálló költségvetése, bár ez összehasonlítha­
tatlanul kisebb, mint a nemzeti büdzsék összege (ossz-GDP egy százaléka, plusz
bizonyOvS vámbevételek).93 Az Európai Bizottság a tagállamokat képviselve tárgyal
külső államokkal, de csak olyan területeken, amelyekre az alapszerződések felha­
talmazták. Az uniós országok többségében bevezették a közös valutát, az eurót.
Ezek az országok tehát monetáris politikájuk irányítását is átengedték az Európai
Központi Banknak. Végül föderális jellegzetesség, hogy a kormányzat és az irányí­
tás többszintű, azaz uniós, nemzeti és lokális szinten történik.

97 A közös kultúra és identitás részletes elemzését lásd e könyv első fejezetében. A politikai közösség­
nek Arnatai Etzioni szerint az integráció három jellemzőjével kell rendelkeznie: az erőszak fölötti
hatékony ellenőrzéssel; egy döntéshozatali központtal, amely képes hatékonyan allokálni a forráso­
kat; végül bírnia kell a politikai szempontból tudatos népesség nagy többségének támogatását. Lásd
erről Rosamund, Ben: Theories of European Integmtion. Basingstoke, 2000, Macmillan, 23-31. p,
98 Csak összehasonlításképpen 2011-ben az unió büdzséjéhez való nemzeti hozzájárulás az össz-GDP
1 százaléka volt, azaz 140 milliárd euró. Ugyanebben az évben Nagy-Britannia a National Health
Service-re 130 milliárd eurót költött.
190 D I L E M M Á K A Z EU RÓ PA I U N I Ó K Ö R Ü L

Ezzel egy időben az Európai Unió erős konföderális jellegzetességekkel is bír,"

Mindenekelőtt az európai tagállamok szuverén és független országod amelyek
ugyan lemondtak a szuverenitásuk egy részéről (egészen pontosan közösen gya­
korolják azokat), de önálló identitással rendelkeznek, saját jogrendszerük van, más
államokkal önállóan szerződéseket köthetnek, valamint saját külpolitikát folytat­
hatnak, Az európai polgárok, bár valamennyien az unió állampolgárai, még sin­
csenek közvetlen viszonyban - az Európai Parlament kivételével, amelyet köz­
vetlenül választanak - az unió intézményeivel, azokkal csak közvetve, nemzeti
kormányukon keresztül állnak kapcsolatban. Ebből következően a legfontosabb
uniós intézmények, azaz az Európai Bizottság (kvázi kormány), az Európai Tanács
(a tagállami állam- és kormányfők döntéshozó szerve), az Európai Unió Tanácsa
(az adott kérdéshez hatáskörrel rendelkező tagállami miniszterek szerve, kvázi
szövetségi felsőház az Európai Parlament mellett a jogalkotási folyamatban) és az
Európai Bíróság, autoritásukat nem közvetlenül az unió polgáraitól kapják, hanem
a tagállamok kormányaitól és vezetőitől, bár fontos megjegyezni, hogy ez minden
parlamentáris rendszerben így van. Továbbá az unióban nincs közvetlen adózás,
bizonyos vámbevételeken kívül az európai büdzsét a tagállamok állják, azaz a tag­
államok nemzeti szinten szedik be a legfontosabb adófajtákat. Nincs továbbá kö­
zös európai katonai és védelmi rendszer, a hadseregek felett továbbra is a nemzeti
kormányok rendelkeznek, eltekintve bizonyos katonai feladatokra kijelölt kisszá­
mú kontingenstől. Bár az uniónak van saját zászlaja és himnusza (az Örömóda), az
európai polgárok dönlő többsége továbbra is a maga nemzeti zászlaját, himnuszát
és bizonyos nemzeti szimbólumait tekinti sajátjának, s lojalitás, hűség továbbra is
elsősorban ezekhez köti. S végül nem létezik a szó klasszikus értelmében európai
kormány. Az Európai Bizottság ezt a szerepet csak nagyon korlátozottan tölti be,
ugyanis a legfontosabb hatalmi és politikai döntéseket az államfőket és a kormány­
főket tömörítő Európai Tanács hozza.
Ebből a rövid felsorolásból is jól látszik, hogy az unió mennyire felemás, hibrid
politikai rendszer, s mennyire magán viseli a föderaiisták és konföderalisták törté­
nelmi kompromisszumának a nyomát. Míg az Európai Bizottság, a Parlament és a
Bíróság inkább a föderáció irányába mutat, addig az Európai Tanács és az Európai
Unió Tanácsa inkább konföderális jellegzetességeket hordoz. Ezt a világtörténe­
lemben eddig unikális jelenséget mintha két egymástól gyökeresen elütő logikát
követve gyúrták volna össze, mintha két különnemű szisztéma csúszott volna össze,
amelyek nem tudtak szervesülni, s fölöttébb valószínűtlen, hogy szervesülnének a
belátható jövőben. Ez már azért sem valószínű, mert az unió politikai szerkezete
folyamatosan változik, s ez aligha áll meg a jövőben. A rendszeren belül tehát e két9

99 A föderális és konföderális elemek felsorolását lásd McCormick: Un dérstanding. .. í. m, 16-22. p.

 N E M Z E T E K EURÓPÁJA, EU RÓ PA I F Ö D E R Á C I Ó V A G Y K O N F Ö D E R Á C I Ó ? 191
logika tovább vívja - igaz, békés módszerekkel, s ez nagy érdeme az uniónak - vé­
get nem érő küzdelmét.
Ezek után arra a kérdésre, hogy lehetséges-e egyáltalán föderális államszövet­
ség politikai-kulturális közösség nélkül határozott nemleges választ adhatunk Egy
ténylegesen működő politikai-kulturális közösvség nélküli föderatív Európában
rendkívüli módon megnehezülne, ha nem egyenesen lehetetlenné válna a demok­
rácia, s nagymértékben megnövekedne egy centralisztikus-bürokratikus politikai
berendezkedés veszélye. Egymással hatékonyan kommunikálni képtelen, az érté­
kek minimális konszenzusát elfogadni nem hajlandó, a nemzeti helyett egységes
politikai-kulturális közösséget kialakítani nem tudó népesség állandó konfliktusok
forrása lenne. Nem tudja az ilyen politikai szisztéma ugyanis kitölteni azt a mély
szakadékot, amely a kormányzók, az irányítók (governers) és a kormányzottak, il­
letve az irányítottak (governed) között húzódik. Működőképes politikai közösség
és közvélemény nélkül képtelen lenne egy ilyen föderális politikai rendszer meg­
szerezni az irányítottak döntő többségének lojalitását, így legitimitása könnyen
veszélybe kerülhetne. Ezenfelül a föderációt megteremteni kívánókat és az azt el­
utasítókat, legyenek azok konföderalisták vagy nacionalisták, mély, antagoniszti-
kus ellentét választja el. S ezeket a csoportokat eddig is csak a homályos ever doser
unión jelszavával lehetett egybetartani. Ha ez lesz hosszú távon az európai politika
legfőbb törésvonala, akkor az kizárja a versenyelvű demokráciát, hiszen ez a kérdés
mélyen megosztó, vagy-vagy választást tesz csak lehetővé, következésképpen meg­
akadályozza egy új politikai váltógazdaság kialakulását. Ez a modell ugyanis nem
képes arra, amit az európai nemzetek a 19. és a 20. században oly sikeresen véghez
vittek. Nevezetesen egy olyan politikai közösség megteremtését, amely kifelé egy­
séget mutat, befelé pedig lehetővé teszi a demokratikus versenyt, anélkül, hogy az
esetleges politikai-társadalmi konfliktusok szétfeszítenek a kereteket. Nem jött létre
tehát egységes európai közvélemény sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben
soha nem is jön létre. Ennek azonban előfeltétele - s ezt végül is jól látták még a
legelkötelezettebb föderalisták is, mint /ean Monnet és Altiero Spinelli -, hogy az
európai szolidaritásnak erősebbnek kellene lennie a nemzeti összetartozás-tudat­
nál, továbbá hogy ki kellene alakulnia a közös európai identitásnak és az európai
nemzetek feletti érzésnek, s az államok és nemzetek Európája helyett meg kellene
valósulnia az emberek közös Európájának.100 Igaza volt tehát Monnel-nak mikor
azt mondta, hogy az európai föderáció jövője az európai emberek jövőbeli akaratán
nyugszik. Ennek megvalósulását ő fél emberöltőre tette, azóta azonban eltelt két-
nemzedéknyi idő, s az eredeti elvárástól ma legalább olyan messze vagyunk, mint
Monnet korában. S bár a történelem mindenekelőtt elmúlt események feldolgozása

00Az európai szolidaritás különböző megjelenési formáiról (szociális, gazdasági, biztonságpolitikai

stb.) lásd Knodt, Michéle - Tews, Anne Hrsg.: Solidaritat in dér EU. Baden-Baden, 2004, Nomos.
192 D I L E M M Á K AZ EURÓPAI UNIÓ K Ö R Ü L

és értelmezése, talán megkockáztatható mégis az a kijelentés, hogy egy ilyen eu­

rópai társadalom, továbbá nemzetpótló politikai közösség, végül egységes európai
közvélemény kialakulása ma több mint valószínűtlennek látszik.
Van azonban a rendszer meghatározásánál és a - ma még beláthatatlan - jövő
Európájának prognosztizálásánál egy jóval fontosabb kérdés, nevezetesen, hogy
ez a föderális, nemzetek fölötti, valamint konföderális és kormányközi elemeket
vegyesen tartalmazó politikai rendszer egyáltalán működésképes-e ebben a mai
formájában? Az Európai Unió története - s ez sem lenne egy teljességgel hamis
história - úgy is leírható, mint állandó kisebb-nagyobb válságok és krízisek törté­
nete. Ezeket a válságokat azonban az unió eddig meglepő leleményességgel és ha­
tékonysággal kezelte. Ugyanis a hatvanas évektől kezdve válság válságot követett
az Európai Unióban és annak előzményeiben (üres szék politikája a hatvanas évek­
ben, árfolyamkrízis a hetvenes évek elején, stagnálás és euroszklerózis a nyolcvanas
években, az 1992-es dán népszavazás Maastricht ellen, a tervezett és jóváhagyott
alkotmány referendumos leszavazása Franciaországban és Hollandiában stb.).101
Ezeket a kríziseket az unió eddig minden egyes esetben nem egyszerűen túlélte,
hanem sokkal erősebben került ki belőlük, mint amilyen annak előtte volt. Ma, s ez
aligha lehet kérdéses, ilyen kihívás a migrációs válság. Ez a krízis hasonlóan az ed­
digi nagy válságokhoz, nem egyszerűen szakpolitikai kérdés (a schengeni rendszer
felülvizsgálata), hanem érinti az uniós intézmények és az államok közötti viszonyt
(ki dönt egy ilyen fajsúlyú kérdésben, s mi történik az azt el nem fogadó országok­
kal), az uniós intézmények működési elveit és hatékonyságát (miért nem tudtak
megbirkózni ezzel a problémával), valamint az uniós és tagállami elit és az uniós
polgárok közötti viszonyt (a migráció ellentétes megítélése, a migráció választásokat
befolyásoló, ha nem egyenesen eldöntő hatása stb.).102 S mint minden eddigi nagy
válság során most is felvetődnek az alapkérdések, ki dönt, s milyen felhatalmazás
alapján, továbbá mi történik az azt el nem fogadó országokkal.
Tökéletesen beteljesült tehát Jean Monnet jóslata, aki az emlékirataiban azt írta,
hogy az unió a szükségszerűen bekövetkező válságokra adott válaszokkal lesz azo­

101 Franciaországban 2005. május 29-én Lörlént meg a népszavazás. A választók 69 százaléka jelent
meg, s 55 százalék szavazott nemmel. Hollandiában 2005. június 1-jén a választók 63 százaléka
szavazott, s 62 százalék mondott nemet az alkotmány tervre.
102Az európai migrációs politikáról lásd Guiraudon, Virgine: Immigralion and Asylum: A High Politics
Agenda. In Cowles, Maria Green - Dinan, Desmond eds.: Developmenis in the European Union 2.
Basingstoke, 2004, Paigrave Macmillan, 160-180, p.; Buonanno, Laurie: The European Migration
Crisis. In Dinan-Nugent-Paterson eds.: The European Union in Crisis... I. m. 100-130. p, Laurie
Buonanno összegyűjtötte a migrációs válság legújabb irodalmát (uo. 125-130. p.). A migráció tár­
sadalom-lélektani hatásáról lásd Scheffcr, Paul: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók, Budapest,
2016, Osiris. A német dilemmákat jól foglalja össze: Münkler, Herfricd - Marina, Mimiden Die
neuen Deutschen. Ein Land vor seiner Zukunft. Berlin, 2016, Rowohlt.
 A D E M O K R A T I K U S DEFICIT 193

nos, valamint ugyancsak beigazolódott az úgynevezett Monnet-törvény igazsága

is, miszerint „az emberek csak akkor hajlandók elfogadni a változást, ha szembe
kell nézniük annak szükségességével, és csak akkor ismerik fel ezt a szükségessé­
get, ha a válság már a nyakukon van”.103 Az eddigi történet tehát azt igazolja, hogy
az uniónak különleges képessége alakult ki az idők során a válságok kezelésére és
feloldására. Csakhogy a kérdések kérdése az, hogy a jelenlegi válság azonos-e a
korábbiakkal Most tudniillik nem egy válsággal, hanem egyidejű válságok egész
sorával állunk szemben.104 Csak felsorolásszerűen: a 2007-2008-as globális pénz­
ügyi válság következményeképpen gazdasági és társadalmi problémák egész sora
állt elő (eladósodás növekedése, költségvetési hiányok, munkanélküliség növeke­
dése stb.), amelyeknek a felszámolása még korántsem fejeződött be. Nagyrészt a
pénzügyi válság következtében előállt un. görög krízis egyértelműen rámutatott
a közös valuta sérülékenységére, tehát egy pillanatra kérdésessé vált az euró jövője.
A válság során nagy számban létrejöttek és megerősödtek az unióellenes és euro-
szkeptikus pártok és mozgalmak Európa-szerte. A Brexit, amely az első eset, hogy
meghatározó tagállam dönt az unióból történő önkéntes kivonulásáról, s amely tel­
jesen új helyzet elé állította az unió vezetőit és hivatalnokait. Ezekhez társult még
a 2015-ös migrációs válság, amiről a fentiekben már szóltunk. Az úgynevezett po-
pulizmus vagy illiberális demokrácia, azaz a népi támogatással működő autokrati­
kus kormányzás megjelenése közép- és kelet-európai uniós országokban S végül a
világban ma zajló kontinentális méretű geopolitikai átrendeződés és verseny, azaz
az egypólusú világ megszűnése.

A DEM OKRATIKUS DEFICIT

Az Európai Unió sok paradoxona közül minden bizonnyal a demokráciával kapcso­

latos probléma, az úgynevezett 'demokratikus deficit3az egyik legnyugtalanítóbb.105
Egyfelől ugyanis maga a demokrácia eszméje az unió egyik legkiemeltebb értéke,

m Monnet: Emlékiratok... I. m. passim,

1WLásd Offe, Claus: Europe Entrappcd. Cambridge, 2015. Polity. Ezekről a legújabb uniós válságok­
ról két kitűnő könyv is megjelent. Lásd Dinan, Desmond - Nugent, Neill - Paterson, William E.
eds.: The European Union in Crisis. London, 2017, Palgravc Macmillan; illetve Castells, Manuel ed.:
Europes Crises. Cambridge, 2018, Polity. Az európai válság orosz olvasatáról lásd: IpoM biKO , A ji .
A. - ifréflopoBa, B. ÍL perc.: Bonbutasi Eepona. Mdeu, peannucmb, nepcneKmueu. MocKBa, 2014,
Becb Mwp.
105A magyar nyelvben is az angol ’d emocratic deficit* tükörfordítása terjedt el, holott helyesebb lenne
demokráciadeficítről’ beszélni. Ennek ellenére mi is a szaknyelvben elterjedt 'demokratikus deficit’
formát használjuk a továbbiakban. A demokrácia problémájáról az unióban lásd LaíFan, Brigid:
Democracy in the European Union. In Cram, Laura - Dinan, Desmond - Nugent, Neill eds.: De-
vdopments in the European Union. Basingstoke, 1999, Macmillan, 330^349. p.
194 D I L E M M Á K A7 H Ű H Ó I M I U N JÖ K Ö R Ü L

amint ezt minden eddigi szerződés> alapdokumentum súlyának megfelelően hang­

súlyozta is. Mind az Európai Unióról szóló ma hatályos szerződés, mind pedig az
Európai Unió alapjogi chartájának preambuluma a demokráciái az emberi méltó­
ság védelmével, a szabadsággal, az emberi jogokkal és alapvető szabadságok tiszte­
letben tartásával, valamint a jogállamiság elvével egy sorban említi. S a szerződés
aláírói azt az óhajukat is kifejezik, hogy az uniónak tovább kell javítania a meglévő
intézmények demokratikus és hatékony működését S a csatlakozási tárgyalások ve­
zérfonala, az un. koppenhágai kritériumok között is ez volt az egyik legalapvetőbb
elvárás a csatlakozási kérelmet benyújtó kelet- és dél-európai országokkal szemben.
De akkor hogyan lehetséges, hogy felmerülhet egyáltalán az úgynevezett demok­
ratikus deficit problémája? A fő kérdés tehát, hogy van-e demokratikus deficit az
Európai Unióban vagy nincs? Ezt kell most alaposan körüljárnunk.
Ralf Dahrendorf egyetértéssel idézi lord St. John of Fawlsley-t, aki szerint a de­
mokratikus, parlamentáris kormányzás Nagy-Britannia nászajándéka a civilizált
világnak. A klasszikus brit modellben a parlament a legfőbb döntéshozó szerv, a
kormány csupán végrehajtja azokat. Ez persze csak egy jogi modell, és a valóságban
a brit modell sem működött teljesen így, s később egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy
ennek valójában az ellenkezője igaz, azaz a legfőbb döntéshozó szervek a modern
parlamentáris demokráciákban a kormányok, a parlamentek csupán törvényi alapo­
kat szolgáltatnak a kormány elképzeléseinek megfelelően. Az Európai Parlamenttel
szemben egyébként sem vethető fel a demokratikus deficit problémája, mivel ez az
egyetlen olyan európai uniós intézmény, amelyet az európai polgárok közvetlenül
választanak. Bár komoly dilemmákat vethet fel az a tény, hogy az európai választá­
sokat túlságosan is a nemzeti szempontok és az egyes országok belső törésvonalai
határozzák meg, s nem az összeurópai perspektívák, továbbá hogy a választási rész­
vételi arány túlságosan is alacsony, és folyamatosan csökkenő tendenciát mutat.106
A Lisszaboni szerződés még tovább erősítette a parlament szerepét, hiszen a rendes
jogalkotási eljárás fo szabállyá vált, azaz az Európai Parlament társ-jogalkotói stá­
tuszt kapott az Európai Unió Tanácsa mellett. Az Európai Tanáccsal és az Európai
Unió Tanácsával szemben, ahol is az állam- és kormányfők, illetve a miniszterek
hozzák meg a legfontosabb döntéseket már több joggal merülhet fel a demokra­
tikus deficit vádja. Bár itt is fontos hangsúlyozni, hogy ezek a döntéshozók vala­
mennyien országukban demokratikus választások útján jutottak ehhez a szerephez,
így a demokratikus deficit csak abban a vonatkozásban vethető fel egyáltalán, hogy
megbízatásukat nem az egész európai népességtől kapták. A legtöbb ilyen jellegű
kritikával a tagállamok állandó képviselőinek bizottsága (ún. COREPER) illethető
leginkább, ennek tagjai ugyanis a tagországok képviseletét látják el, de az utóbbi

JOtí Az uniós állag az 1979-es 61,99 százalékról 2014-re 42,61 százalékra csökkeni. S voltak olyan or­
szágok (Szlovákia, Csehország), ahol ez az arány 20 százalék alá eseti.
 A O H M O K R A ! I K U S DEFICIT 195

időben a hatalmi, döntés-előkészítői szerepük jelentősen megnőtt, s demokrati­

kus felhatalmazásuk a végső döntések ilyen fokú befolyásolásához valóban nincs*
A demokratikus deficitről szóló vita középpontjában általában a Bizottság áll, kri­
tikusai - nem minden ok nélkül, de túlzásoktól sem mentesen - intézményi hata­
lomkoncentrációval és lopakodó hatáskör-kiterjesztéssel vádolják.107 A 'Bizottság’
alatt általában két dolog értendő, egyrészt annak elnöke és tagjai (a biztosok), il­
letve az alig több mint harmincezer főt számláló hivatalnokréteg, amely a testület
apparátusaként szolgál.108 A múltban a Bizottság elnökét ténylegesen a kormány­
fők, mégpedig kiélezett viták után választották. Az Európai Unióról szóló Szerző­
dés 17. cikk (7) bekezdése szerint jelenleg az Európai Tanácsnak az európai parla­
menti választások figyelembevételével, minősített többséggel kell javaslatot tennie
a Bizottság elnökére, de az elnököt az Európai Parlament többségi szavazással vá­
lasztja. S mivel az ún. Spitzenkandidaten (azaz csúcsjclöltek) az európai parlamen­
ti választásokban is aktívan részt vesznek, így ők ezek után politikai és választói
felhatalmazás alapján, azaz nagyobb légitimitávssal tölthetik be a tisztséget. Ebből
következően ennek az új eljárásnak köszönhetően az elnökkel szemben nem me­
rülhet fel a demokratikus deficit problémája, hacsak nem abban a vonatkozásban,
hogy ezzel maga a folyamat olyan bonyolulttá vált, hogy azt csak a szakértők ért­
hetik, az egyszerű választópolgárok csak nagy nehézségekkel A bizottsági tagokat
(biztosokat) a nemzeti kormányok jelölik, de az új Európai Unióról szóló Szerződés
szerint a jelölteket 'alkalmasságuk és európai elkötelezettségük’ figyelembevételével
kell jelölni, azaz olyan személyek közül kell kiválasztani, akiknek ‘függetlenségéhez
nem férhet kétség’ A bizottság ezek után bonyolult kiválasztási és portfóliókiosz-
tási szisztéma után áll össze, mivel mind a 27 tagállamnak kell posztot biztosítani,
s az így véglegessé vált bizottságot először az Európai Parlament hagyja jóvá, majd
az Európai Tanács nevezi ki minősített többséggel A bizottsági tagok, az úgyne­
vezett biztosok tehát valóban nem demokratikus választásnak köszönhetik meg­
bízatásukat, pontosabban csak nagyon-nagyon áttételesen és közvetetten, de ez a
helyzet a nemzeti kormányok esetében is. Az alapproblémát tehát az okozza, hogy
a modern parlamentáris rendszerekben a kormányok szerepe felértékelődött, s így
van ez az Európai Bizottság mint kvázi-kormány esetében is. Csakhogy egy olyan
'kormánnyal* van dolgunk, amely mögül hiányzik a démosz’, azaz az egységes eu­
rópai politikai közösség. Ebben az esetben is tehát ugyanoda lyukadunk ki, mint az

107Lásd erről azt a fölöttébb tanulságos vitát, amely Schöpflín György és Tomka Béla kö 2ött zajlott:
Tomka Béla: Le a szuperállammal? Mítoszok az Európai Unió demokratikus hiányosságairól. Kom­
mentár, 2016. 6, 21-28. p,; Schöpflín György: Demokrácia démosz nélkül? Kommentáry 2017. 1,
94-98. p.; Tomka Béla: Az EU és a nemzetállamok viszonyáról. Válasz Schöpflín Györgynek. Kom­
mentár t 2018.1.104-109. p.
1D;s E2 a megközelítőleg harmincezres szám megfelel egy nagyobbacska város adminisztrációjának*
tehát a ’túlfejlett bürokráciára" való hivatkozás és bírálat egészen bizonyosan nem áll.
196 DM.KM M Á K AZ E U RÓ PA I U N I Ó K Ö R Ü L

európai identitás vizsgálatánál, az unió demokratikus célkitűzéseihez valóban nem

férhet kétség, s léteznek - a dolog természetéből fakadóan túlságosan is bonyolult
- demokratikus eljárási szabályok és metódusok, csakhogy az egész építménynek
hiányzik az alapja, azaz a közös identitáson alapuló politikai közösség cs politikai
közvélemény. E nélkül azonban a demokrácia csupán szép, de üres jogi formula
és politikai gyakorlat*
Logikus tehát, amit a föderalislák mondanak: az unió még demokratikusabb
működéséhez a parlament szerepét kellene erősíteni, ehhez azonban éppen az eu­
rópai népesség közös európai identitástudata lenne szükséges, aminek hiányá­
ról a fentiekben sok szó esett. Dahrcndorf ezt a problémát úgy hidalja át, hogy a
parlamentnek az ellenőrzési szerepét, illetve mértékadó puha hatalmát növelné.
„A parlamentnek - írja Dahrendorf - más funkciója van, és nagyon is releváns a
mai európai szituációban Feladata, hogy a végrehajtó hatalmat bizonyos korláto­
zásnak és ellenőrzésnek vesse alá; megvédje az egyes polgárok szabadságjogait a
hatalommal való visszaéléssel szemben; a nemzet szellemi erőit - az állandó dia­
lógus és az állandó vita fenntartásán keresztül - a jelen nagy kérdéseire koncent­
rálja; s rákényszerítse az egész politikai életre, amit parlamentáris morálnak és
szokásoknak neveznék”109 Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy egy klasszi­
kus demokratikus nemzetállami modellhez képest valóban beszélhetünk bizonyos
demokratikus deficitről Ezt azonban nem az unió antidemokratikus célkitűzései
vagy politikai gyakorlata okozza, hanem ezek a fentiekben részletesen leírt hibrid
és duális rendszerből, illetve a hiányzó politikai közvéleményből fakadnak, s szinte
megoldhatatlan feladat elé állítják az ezen változtatni akarókat. Svaiéban megfigyel­
hető egyfajta szakadék az európai választópolgárok és az Európai Unió intézményei,
s még inkább hivatalnokai (lásd COREPER, illetve a Bizottság apparátusa) között,
bár az apparátus és a közvélemény közötti ellentét minden parlamentáris rendszer
sajátja. Ebben az esetben csupán a távolság nagyobb a kettő között, s ez egyelőre
szinte áthidalhatatlannak látszik. Emellett az európai népesség nem jelentéktelen
része még mindig jobban bízik a nemzetállami kormányzásban és irányításban,
mint a számukra távolinak és elszámoltathatatlannak tűnő bürokratákban és ha­
tóságokban. Itt azonban egy sajátos paradoxont figyelhetünk meg. Miközben az
európai polgárok többsége bizalmatlan a közös intézmények és hivatalnokok iránt,
komolyabb krízis esetén viszont rögtön azt szeretnék ugyanezek a polgárok, ha az
unió is olyan hatékonyan és gyorsan reagálna ezekre a problémákra, mint maguk a
nemzetállamok. Az unió úgynevezett demokratikus hiányosságai tehát sokkal in­
kább ezeknek a tényezőknek és körülményeknek köszönhetők, mintsem az unió
antidemokratikus gyakorlatának vagy pláne meghirdetett elveinek.

^D ahrendorf, Ralf: Miért éppen Európa? Egy szkeptikus európai tűnődései... I. m. 81. p.
 V Á L S Á G O K ÉS ÜJ JÁ SZ ÜL ET PS EK 197

VÁLSÁGOK ÉS ÜJJÁSZÜLETÉSEK

Az Európai Unióra nézve csupán két megválaszolandó kérdés maradt a végére. Az

egyik, hogy mennyire teljesítette az unió azokat az elvárásokat, amelyek vele szem­
ben megfogalmazódtak a második világháború után, azaz mennyire volt sikeres ez
- a kiváló lengyel szociológus Zygmuni Bauman szavaival - 'befejezetlen kaland'?110
A másik, hogy milyen kilátásai vannak az uniónak a jövőre nézve? S hogy meny­
nyire nem könnyű röviden válaszolni még az első kérdésre sem, nem is beszélve
a másodikról, azt jól mutatja, hogy az unió két vezető kutatója - egy köteten be­
lül! - egymástól homlokegyenest eltérő választ adott erre a kérdésre. A fentebb már
idézett John McCormick ugyanis azt ecsetelte, hogy miért működik jól az unió, míg
Jan Zielonka az Európai Unió felemelkedéséről és bukásáról elmélkedett.111 Talán
akkor járunk el leghelyesebben, ha az eredeti célok szerint haladva próbálunk meg
választ adni ezekre a valóban nehéz ugyanakkor égető kérdésekre. Három ilyen
meghatározó célkitűzést jelölhetünk meg: az európai népek védelmét és a béke fenn­
tartását, a gazdasági hatékonyság növelését, s végül a szabadság, a demokrácia és
a jogállam megőrzését. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a fentiekben elemzett, a
rendszer alapstruktúrájában megbúvó ellentmondások, valamint a folyamatos vál­
ságok ellenére az unió és elődei meglepően jól teljesítettek ezeken a meghatározó
területeken. S ha egy pillanatra megfeledkezhetnénk a jövőbeli bizonytalanságok­
ról, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a nagy célok szempontjából végső so­
ron eddig az Európai Unió igazi sikertörténet. Az időnként meglepő őszinteséggel
megnyilatkozó jelenlegi bizottsági elnöknek, a luxemburgi Jean-Claude Junckernek
alapvetően igaza volt, amikor arról beszélt, hogy azok, akik kételkednek Európá­
ban, s akiket időnként a kétségbeesés kerülget, azoknak gyakrabban kellene meg­
látogatniuk Európa katonai temetőit. Valóban a második világháború utáni, most
már több mint hetven év alatt az egyesülést választó országok között nem tört ki
háború, s a tágabb Európában is csak egy alkalommal, a jugoszláv állam szétesését
követően került sor összeütközésekre és harci cselekményekre. Igaz, ezek fölöttébb
véresre sikeredtek, s egyúttal bebizonyították az unió katonai gyengeségét, ha nem
egyenesen tehetetlenségét. Ha a 19. és 20. század nagy problémáit és kataklizmáit
tekintjük (németkérdés, német-francia ellentét, határok bizonytalansága, nemze­
ti kisebbségek elnyomása, totalitárius diktatúrák születése, nemzeti villongások és
ellenségeskedések), s mindenekelőtt azt a tényt, hogy mindkét világégés európai
földről indult ki, s itt pusztított a leginkább, akkor az uniónak ez a teljesítménye

[10Bauman, Zygmunt: Europe. Art Unfinished Advmlure. Cambridge, 2004, PolilyPress.

115McCormick, John: Why Europe Works; valamint Zielonka, Jan: The Rise and Fali o f the EU. In
Zímmermanu, Hubert - Dür, Andreas eds.: Key Ccmtroversies ifi European Integrálton. London,
2016, Palgrave Macmillan, 10-28. p.
1 9 8 _ DILEMMÁK A Z E U R Ó P A I U N I Ó K Ö R Ü L

még rendkívülibbnek és lenyugözőbbnck tűnik. Továbbá - s ez Jean Monnet zse­

nialitásának köszönhető - nem egyszerűen a háborúk szűntek meg, hanem haté­
kony megoldások születtek a háborúkat kirobbantó okok semlegesítésére. Olyan
gazdasági, társadalmi és kulturális hálózatok alakultak Európában, amelyek alkal­
masint akkor sem szűnnének meg, ha maga az unió szétesne. Ezeknek a kialakult
hálózatoknak köszönhető, hogy ma már igen kevés esélye van újabb háborúk ki'
robbanásának Európa földjén. Ehhez az Európa történetében példátlanul hosszú
békéhez minden kétséget kizáróan az Európai Unió és elődei is jelentősen, ha nem
egyenesen meghatározóan járultak hozzá. Ebben az összefüggésben egészen más
megvilágításba kerül a 'brüsszeli bürokrácia magas költségeit bírálók érvrendszere
is. Ha ugyanis az unió intézményei a közös uniós büdzsének, azaz az összeurópai
GDP egy százalékának jelentékeny részét saját magukra költenék is, még az sem
volna túlságos nagy ár egy európai háború elkerüléséért.
A gazdaság, a gazdasági hatékonyság és a versenyképesség területén - különö­
sen az elmúlt tiz-tizenöt évben - korántsem ilyen meggyőző az unió teljesítménye,
s különösen nem, ha néhány feltörekvő országgal, s kiváltképpen ha Kínával vetjük
össze. Az Európai Unió azonban még mindig a világ egyik legnagyobb egységes
piaca és kereskedelmi nagyhatalma, a legnagyobb befektető a világon, s az euró a
két vezető világvaluta közül a második (részesedése 2017-ben 30%, míg a dolláré
43%). Annak ellenére, hogy az egységesülés útját választó európai országok az öt­
venes és a hetvenes évek között impozáns eredményeket értek el, legtöbbjük igazi
gazdasági csodát3produkált, ezt a figyelemre méltó gazdasági teljesítményt a ké­
sőbbiekben az unió már nem tudta fenntartani. S a gazdasági prosperitást, a növe­
kedést és a globális versenyképességet illetően Európának súlyos kihívásokkal kell
szembenéznie a jövőben.112 Mindenekelőtt az unió részaránya a világ GDP-jében
folyamatosan csökken (2004 26%, 2015 22%), miközben Kínáé 2004 és 2015 kö­
zött 5 százalékról 15 százalékra növekedett.113 S erre a problémára az uniónak - az
ismétlődő ráolvasásokat kivéve - jelenleg nincs megoldása. Mint ahogy az euró
alapproblémáira sincs, amelyek megoldatlansága még alapjaiban rázhatják meg a
jövőben az uniót. Az euró bevezetésében ugyanis nagy szerepet játszott a gazdasá­
gi racionalitás helyett a politikai szempont, nevezetesen az egyesülő Németország
erőteljesebb hozzáláncolása az unióhoz a közös valután keresztül. A közös valu­
ta azonban nem csupán politikai kérdés, hanem elsősorban gazdasági. Két eddig
megoldatlan alapprobléma merül föl ezzel kapcsolatban. Egyrészt, amit Otmar Is-
sing mondott, nevezetesen, hogy nincs a történelemben hosszan tartó monetáris

112Lásd erről Thernborn, Gorán: F.uropc in the Twenly-first Century. In Gowan, Peter - Andersón,
Perryeds,: The Question ofEurope. London, 1997, Verso, 357-384, p.
113Az USA részaranya 2004 ás 2015 közölt 28 százalékról 24-re csökkent. Japáné ugyanezen időszak
alatt 11 -ről 6 százalékra.
 V Á L S Á G O K fiS ÚJ JÁ SZÜLETÉSEK 199

unióra példa, amely nem egy államhoz kapcsolódott volna, s a fentiekben láttuk,
hogy az unió nem ilyen jellegű állam. Másrészt, kérdés, hogy a monetáris unió
fenntartható-e hosszú távon financiális unió nélkül?114 A financiális unió viszont
elképzelhetetlen föderáció nélkül Ennek lehetőségeit, vagy még inkább valószí­
nűtlenségét a fentiekben hosszasan elemeztük.
Valahol a konföderáció és föderáció között álló európai politikai rendszer világ-
történelmi távlatokban is a legnagyobb és egyedülálló teljesítménye, a ténylegesen
meglévő és a fentiekben elemzett demokratikus deficit ellenére az, amit az emberi
méltóság, a szabadság, a demokrácia, a társadalmi igazságosság, az emberi jogok
és a jogállamiság elveinek kidolgozása és fenntartása terén elért A föderációs és
konföderációs politikai rendszer jelentős előnye, s ez még az európai hibrid for­
mára is elmondható, hogy kevésbé kiszolgáltatott a totalitárius és autokratikus kí­
sérleteknek, mint más politikai formációk, s a többszintű kormányzási-irányílási
felépítés miatt jobban ellenáll a hatalmi törekvéseknek, valamint - noha ki nem
zárja - immunisabb a hatalmi-politikai visszaélésekkel szemben.
A 2008-as világgazdasági válság és annak társadalmi következményei jelentő­
sen átalakították az Európai Unióról való gondolkodásunkat. Míg ugyanis előtte az
uniós történetei - néhány kivételes gondolkodótól eltekintve - a többség egyirányú,
unilineáris folyamatként fogta fel, amely az egyre szorosabb egység’ felé tart, amin
egyértelműen a föderációnak valamilyen, igaz, meghatározatlan formáját értették.
S kutatók és politikusok egész sora az integráció históriájában egyenesen történe­
tileg szükségszerű folyamatot látott, ha nem egyenesen üdvtörténetként ábrázolták
azt. A legutóbbi világválság azonban nemcsak Európa jelenét tette küzdelmessé és
gyötrelmessé, s múltját értékeltette át, hanem mindenekelőtt újra kinyitotta a kaput
a jövő felé, azaz az addig alapvetően alternatíva nélküli jövőkép ismét plurálissá vált.
Jól mutatja ezt a folyamatot az Európai Bizottság által a Római szerződés hatvana­
dik évfordulójára, 2017 márciusában kiadott Fehér könyv; amely öt forgatókönyvet
vázol fel az Európai Unió jövőjét illetően.115 Az első forgatókönyv szerint minden
megy tovább az eddigi úton, az unió a jelenleg érvényes reformprogramot hajtja
végre, azaz a munkahelyteremtésre, a gazdasági növekedésre és a beruházások növe­
lésére koncentrál, miközben mélyíti a Icatonai együttműködést, a határok védelmét,
valamint a terrorizmus elleni harcot. A második forgatókönyv szerint a figyelem

lMAz euró problémájának hatalmas irodalma van. Lásd például Fliegstein, Neil: Euroclash: The EU,
European Identily, and the Future o/Europe. Oxford, 2008, Oxford University Press; The Future
of the Euro: Union or Disintegration? In Zim mermann-Dür eds.: Key Controversies... I. m. 128-
144. p.; Hcisenbcrg, Dorothee: From the Single Markét to the Single Currency. In Dinan ed.:
Origins and Evolution... I. m. 233-252. p.; Ladán, Brigid: The Eurozone in Crisis: Core-Periphery
Dynamics. LafFan munkájának bibliográfiája tartalmazza a legújabb irodalmat (no. 146-148. p.).
n'' Teher könyv Európa jövőjéről A 27 tagú EU útja 2025-ig: gondolatok és forgatókönyvek. Bruxelles,
2017, Európai Bizottság. A szöveget lásd ec.europa.eu.
200 D I L E M M Á K AZ EURÓPAI UNI Ó KÖRÜL

középpontjába az egységes piac kerül, miközben más területeken (védelem, mig­

ráció, biztonság) nem lesz előrehaladás. A harmadik szerint, aki többet akar, töb­
bet tehet, azaz néhány ország megelégelve a mozdulatlanságot néhány célirányos
területen koalíciókat hozhat létre, mélyítve itt az együttműködést (például belső
biztonság, adóügy, szociálpolitika, terrorizmus). Ezekhez a koalíciókhoz később
más országok is csatlakozhatnak. A negyedik forgatókönyv szerint az unió priori­
tásokat állít fel, s ezeken a területeken többet valósít meg gyorsabban (például in­
nováció, határigazgatás, védelem, migráció), míg más területeken kevesebbet vagy
semmit sem tesz, s ezeket átengedi a nemzeti hatóságoknak, így csökkentve az ígé­
retek cs az elvárt eredmények közötti távolságot. Az ötödik forgatókönyv, amely a
Sokkal többet együtt nevet viseli, s ehhez illően valamennyi szakpolitikai területen
sokkal többet akar elérni, mégpedig valamennyi tagállammal együtt. F terv szerint
megerősödik az euróövezet, a kereskedelmi megállapodásokról ezentúl az Európai
Parlament dönt, létrejön a védelmi unió (mégpedig a NATO-hoz maradéktalanul
illeszkedve’), megteremtődik az egységes piac az energetikában, a digitalizálás­
ban és a szolgáltatások területén. A költségvetési, szociális és adózási kérdésekben
'fokozódik a koordinációi Történelmi távlatokból tekintve ez a hivatalnokok által
fogalmazott, bátornak gondolt, ámde nagyon óvatos szöveg azonban nem hatol a
problémák gyökeréig. Az öt forgatókönyv ugyanis lényegében kettő. Az első négy
a jelenlegi helyzet fenntartása, inkább kisebb, mint nagyobb módosításokkal. Az
ötödik, ha nem is radikális, de határozott továbblépés a föderáció irányába, azaz c
szerint az európai polgárok több közvetlen uniós jogból származó joggal rendelkez­
nének. Ugyanakkor bátornak azért sem mondható, mert bár ez az ötödik változat
következményeiben a föderáció felé mutat, a szöveg kerüli a föderáció elnevezést.
Ez az út azonban veszélyeket is hordoz, s ezzel a dokumentum is tisztában van,
amikor azt írja „fennáll azonban annak a veszélye, hogy elidegenednek a társada­
lom azon részei, amelyek úgy érzik, hogy az EU-nak nincs legitimációja vagy túl
sok hatáskört vett el a tagállami hatóságoktól’' 116
Mind az öt forgatókönyv az unió jelenlegi formáját építené tovább, így tehát a
Bizottságnak alapfeltevése, hogy a 27 tagállam együtt marad, s még B tervként sem
foglalkozik az unió széthullásának veszélyével, ami a görög és a migrációs válság,
valamint a Brexit után egyáltalán nem lehetetlen forgatókönyv. Hogy a bizottság
politikai-taktikai okokból ezt az utat választotta bizonyos szempontból érthető és
méltányolható, mi azonban tekintsük a szétbomlás-forgatókönyvet, ha nem is a leg­
reálisabb vagy legvalószínűbb, de azért mégiscsak lehetséges szcenáriónak, amire
legalábbis vészforgatókönyveknek kellene készülniük. A második s egyben a leg­
valószínűbb forgatókönyvnek, egyetértve ezzel a bizottság álláspontjával, a jelen­
legi helyzet kisebb módosításokkal való továbbgörgetését látjuk (a szövegben 1-4.

,,ftUo. 24. p.
 V Á L S Á G O K ÉS Ú])A $Z ÜL KT fiSK K 2U1

forgatókönyv, de a mi szempontunkból az ezek közötti különbségek nem lénye­

gesek). Az a megoldás tehát, amely továbbra is fenntartja a föderalisták és konfö-
deralisták eredeti kompromisszumát, megrettenve a várható következményektől,
a kaotikus jövőtől, a további kilépésektől, valamint a nemzeti-nacionalista vagy a
populista irányzatok megerősödésétől. S ezt a belső harcot lehetőleg a nyilvános­
ság elkerülésével leplezik majd, s a kisebb-nagyobb engedmények adását minden
valószínűség szerint sikertörténetként felmutatva. Ennek azonban az a kockáza­
ta, hogy folytatódik a belső küzdelem, elfecsérelve a másra is fordítható európai
energiákat, emellett tovább szélesedhet egyrészt a belső küzdelmet folytató euró­
pai politikai elit, másrészt e harc tétjét és részleteit nem ismerő, azok iránt teljes
érdektelenséget mutató népesség közötti szakadék A legnagyobb veszélye ennek
a szcenáriónak, hogy tovább fokozódhat az úgynevezett curoszlderózis jelensége,
a megoldatlan és megoldhatatlan problémák szőnyeg alá söprése vagy vég nélküli
vitatása, s ez elfedheti a valódi tétet és veszélyt, azaz az unió folyamatos lecsúszását
a világgazdasági versenyben. A harmadik lehetőség, azaz egy működőképes föde­
ráció megteremtése - hasonlóan az unió felbomlásához ha nem is teljességgel
kizárt, de ennek esélyét minimálisnak vehetjük.117S ha meg is valósulna a föderá­
ció, tekintettel azokra a veszélyekre, amelyek bizonyosan bekövetkeznének valódi
politikai közösség és közvélemény hiányában, súlyos gondokkal kellene megküz­
denie. A konfliktusok számát és mélységét ez a szccnárió tehát nemhogy csökken­
tené, hanem jelentősen növelné.
Az európai integráció történetét végigkövetve az érveket és az ellenérveket gon -
dósán mérlegre téve, nem juthatunk más következtetésre, mint arra, hogy Euró­
pa országai a világban bekövetkezett alapvető változások miatt már nem térhetnek
vissza a régU megszokott nemzetállami létbe. Az elmúlt két-három évtizedben talán
a globalizáció jelenségét leszámítva a nemzet-nemzetáUam-nacionalizmus proble­
matikája állt leginkább a tudományos érdeklődés középpontjában.11* Az ebben az

A föderáció körül egy sajátos francia nemet vetélkedés is kialakult. Míg az ezredforduló körül a
németek járlak elöl, aminek jó példája Joschka Fischcr Humboldt egyetemi beszéde (2000. május
12.), addig m anapság inkább a franciák, mindenekelőtt Emmáimul Macron tesz erre vonatkozó
javaslatokat. Lásd Joschka Fischer: Az államszöveLségtől a föderációig. Gondolatok az európai in­
tegráció végcéljáról. Európai Szemle, 2000. 2. sz. 3-14. p. Macron 2017. szeptember 26-ai, a párizsi
Sorbonne egyetemen tartott beszédét lásd wwJnternationaJ.bJogs.ouest-france.fr.
118 A nacionalizmus tengernyi irodalmába jó bevezetést nyújt Smith, Anthony D.: Nationahsm. Theo-
ry; Ideology, History. Cambridge, 2001, Polity Press; valamint Wehter, Hans-Ulrich: Naiionalismus.
Geschichíe - Eormen - b'olgen München 2004, C. H. Beck. Mindkét könyv tartalmazza a kérdés
alapvető irodalmát (References, 160-177. p.; illetve Kommentierte Bibliographie, 116-120. p.).
Több szöveggyűjtemény is készült a legfontosabb írásokból Lásd például Hutchinson, Jolin - Smith,
Anthony D. cds.: Nationalisni. Oxford, 1994, Oxford University Press; BreUer Zoltán - Deák Ágnes
szerk.: Eszmék a politikában: a nacionalizmus. Pécs, 1995, Tanulmány Kiadó; Hutchinson, John
Smith, Anthony D. eds.: Nationahsm. Critical Concepts in Political Science. 5 vols. London, 2000,
202 ' D I L E M M Á K A Z EU R Ó P A I U N I Ó K Ö R Ü L

időszakban keletkezett nacionalizmuselméleteknek az Európai Unió, de egész Eu­

rópa jövője szempontjából nem csupán tudományos vagy intellektuális értelme és
jelentősége van, hanem nagyon is gyakorlati. Egészen más következtetésre juthatunk
ugyanis, ha a nemzet és különösen a nemzetállam intézményét az európai törté­
nelem sajátos, mással nem helyettesíthető, hosszú távon fennmaradó, sőt - mint
ahogy azt a 19. század nagy francia történészegyénisége Jules Michelet hirdette -
az egyéni szabadság egyetlen biztosítékának tartjuk Ennek megfelelően a nem­
zeti mozgalmakat, nemzetépítést, a nacionalizmust alapvetően pozitív ideológia­
ként értelmezzük. S ettől gyökeresen eltérőként, ha a nemzetet és a nemzetállamot
mint Európa provizórikus és múlékony jelenségét és intézményét határozzuk meg,
amely ennek következtében könnyen felváltható valami mással. S a nemzetállamot
létrehozó ideológiát, a nacionalizmust ennek megfelelően nem valami pozitív, ha­
nem pontosan ellenkezőleg, kártékony és veszedelmes nézetrendszernek tartjuk,
amelyet jobb lenne minél előbb felszámolni. A nemzetállam megítélésében ismét
csak oszthatjuk Ralf Dahrendorf véleményét. „Mindamellett továbbra is fenntart­
ható az a nézet, hogy noha a nemzetállam nem jelenti a történelem végét - írja -,
mégiscsak a civilizáció jelentős vívmánya, amely politikai teret biztosít az érzelmi
kötődésnek, keretet ad az individuális jogoknak és lehetővé teszi a cselekvés össze­
hangolását a nemzetközi kapcsolatokban. Intézményes előfeltételeivel egyszersmind
lehetővé teszi azt is, hogy szembesüljünk a kor nagy kihívásaival”119 Az Európai
Unió ebből a szempontból is unikális jelenség és világtörténeti jelentőségű kísérlet.
A kérdés ugyanis az, hogy a nemzetek, önként átruházva és megosztva szuvereni­
tásuk egy részét más nemzetekkel, más részét megtartva maguknak, azaz részben
elszakadva a nemzetállami modelltől, vajon hosszú távon együtt tudnak-e élni ezzel
a felemás helyzettel. S egy esetleg bekövetkező mélyebb konfliktus nem okozza-e
ennek a modellnek a teljes szétesését? Annak azonban semmi jelét nem látjuk, hogy
az európai nemzetek egyelőre bármivel is helyettesíthetők lennének, így a föderá­
ció további erőltetése vagy álom és illúzióy vagy - ami ennél rosszabb - veszélyes
és felelőtlen kaland. A globális világ új kihívásai (multinacionális vállalatok meg­
erősödése, digitális és új technikai-technológiai forradalom, ökológiai problémák,
terrorizmus, turisztika stb.) miatt tehát a nemzetállamok teljes szuverenitásának a
visszaállítása minden bizonnyal eleve reménytelen vállalkozás. Ugyanis még azok
az országok is, amelyek ma a teljes S7Aiverenitás birtokában érzik magukat, s kívül
állnak minden konföderáción és államszövetségen, a globális kapitalizmus miatt

Routledge; Pecora, Vincent P. ed.: Nations and Identitties. Classic Readings. Oxford, 2001, Blackwell;
Kántor Zoltán szerk.: Nacionalizmuselméletek. Szöveggyűjtemény. Budapest, 2004, Rejtjel Kiadó;
Balakrishnan, Gopal ed,: Mapping the Nation. London, 2012, Verso.
'^Dahrendorf, Ralf: Miért éppen Európa? Egy szkeptikus európai tűnődései. Századvég, 1997, 4. $z,
83, p, (Eredetileg: Merkúr, 1996. July.)
 vái .s á g o k és U jjas ?-C l e t é s e k . 2 0 3

illúziót táplálnak önállóságukat illetően. Ugyanakkor az egyre szorosabb unió elkép­

zelése sem a legjobb eszme, amit Európa kitalálhatott magának, egyrészt a végcél,
azaz a föderáció alapfeltételeinek hiánya, másrészt e koncepció alapvetően komp­
romisszumosjellege miatt Nehéz ugyanis egy kompromisszumért lelkesedni, még
ha a szemben álló felek be is látják ennek szükségességét. A történetet áttekintve
tehát nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy a zseniális Monnet, bár rövid tá­
von súlyos, kibogozhatatlannak látszó európai alapproblémákat oldott meg, hosszú
távon azonban csapdába ejtette az európai országokat és társadalmakat, amelyből
azok azóta sem tudnak kiszabadulni. Több, mint lehetséges, hogy végül is Charles
de Gaulle-nak lesz igaza, nevezetesen hogy Európa számára a megoldást egyedül
egy valódi, mindenféle föderális eszme és intézmény nélküli konföderáció jelent­
heti csupán, s amelyben az európai parlament a nemzeti parlamentek küldötteiből
áll, valamint korlátozott hatalommal bír, végül pedig a bizottság csupán végrehaj­
tó szerve a szuverén országok tanácsa egyhangú döntéseinek. Ebből következően
alkalmasint nem a Monnet-kódot és logikát kellett volna követni, hanem a Fou-
chet-tervek jóval kevésbé bonyolult, átláthatóbb, az európai nemzeti társadalmak
számára elfogadhatóbb elgondolásait és gyakorlati javaslatait. E konföderációs terv
révén elkerülhető lett volna az a szakadás, amely bekövetkezett az európai társadal­
makban, s amely még a mainál is súlyosabb és mélyebb törésvonalat hozhat létre
a jövőben, A közös valuta, az euró bevezetéséig ez a visszaépítés nagyobb gondok
nélkül megtörténhetett volna bizonyos intézményi reformokkal Az euró bevezetése
után ez a leépítés ezerszer nehezebb, ha nem egyenesen megoldhatatlan feladatnak
látszik. Az egyre szorosabb egység koncepciójának a fentiekben elemzett problémái
miatt azonban az európai országok cs nemzetek egyszer még rákényszerülhetnek
erre a fájdalmas lépésre.
 A NÉMETEK ÉS
EURÓPA

Alán Sharp, brit történész a versailles-I béke kapcsán azt a bölcs megállapítást tet­
te, hogy „a központi probléma Párizsban, mint ahogy a háború előtt és a háború
alatt, majd később a békekötés után is, Németország maradt* Lehetséges-e ezt az
ipari, gazdasági és katonai kolosszust békésen integrálni az európai rendszerbe,
amelyben méltányos, de nem nyomasztó szerepet játszik?”1S a berlini fal leomlása
után 1990. március 24-én az akkori brit miniszterelnök, Margaret Thatcher azért
hívott össze informális konferenciát, hogy a részt vevő neves történészek és szak­
értők (Gordon Craig, Fritz Stern, Hugh Trevor-Ruper, Norman Stone, Timothy
Garton Ash, George Urban) adjanak választ az őt rendkívüli mértékben aggasztó
kérdésekre. Mindenekelőtt arra volt kíváncsi a miniszterelnök asszony hogy he-
lyeselbető-e Németország újraegyesítése? Megváltozott-e 1945 után ez az ország
annyira, hogy nem jelent majd a jövőben fenyegetést Nagy-Britannia és a világ
számára?2 S nemcsak a brit miniszterelnök asszonyban fogalmazódtak meg aggo­
dalmak, hanem az olasz Giulio Andreotti és a francia köztársasági elnök, Műtér-
rand is aggályait fejezte ki.3* Valóban, Németország Európában elfoglalt közpon­
ti helye (Mittellage), valamint gazdaságának mérete, főleg pedig a hatékonysága
miatt előállt egyensúlytalanság volt és maradt az európai történelem és politika
egyik fő kérdése. A németkérdés5lényege tehát, hogy ez az Európa centrális he­
lyén fekvő politikai-gazdasági nagyhatalom képes-e hosszú távon békés, konstruk­
tív és integráló szerepet játszani? Tud-e önkorlátozó módon politizálni, nem élve
vagy még inkább nem visszaélve saját, kétségkívül meglévő hatalmával és erejé-

1 Sharp, Alán: The Versailles Settlement Peacemaking in Paris, Í9Í9. New York, 1991, S t Martin s
Press, 188. p. A békés integráció’ persze mindig is egybeesett a brit nagyhatalmi érdekkel.
2 A találkozóról lásd Cambell, John: Margaret Thatcher. Vol 2. The írón Lady. London, 2003, Vintage
Books, 634-635. p, Mrs. Thatcherben - George Urban szerint - atavisztikus félelem élt a németek­
kel szemben, s azt hangoztatta, hogy nem hiszek a kollektív bűnösségben, de nagyon is a nemzeti
karakterben’, Kgyik minisztere, Nicholas Ridley azt nyilatkozta a Spectofőrben, hogy a monetáris
unió német rakéta, amely egész Európa fölötti uralom megszerzésére irányuk Mrs. Thatcher, bár
nem tudta megmenteni Ridley-t a lemondástól, annyit jegyzett meg, hogy ’ő csak a kellemetlen
igazságot mondta ki’. Thatcher németekre vonatkozó nézeteiről lásd még Thatcher, Margaret: 7he
Downing Street Years. London, 1993, HarperCollins, 790-796. p.
J Lásd Németh István: A Német Szövetségi Köztársaság 1949-2009. Összegzés és dokumentumok. Bu­
dapest, 2010, LTTarmattan, 205. p.
206 A N É M E T E K ÉS E U R Ó P A

vei?4 Van-e garancia arra, hogy sikerül azt a kényes egyensúlyt fenntartani hosz-
szú távon, amely egyfelől a gazdasági erő és hatalom, másfelől a visszafogottság és
az önkorlátozás között feszül? Ezt az egyensúlyt az újraegyesült Németországnak az
elmúlt két évtizedben lényegében sikerült megőriznie, de kérdés, hogy ez a jövőben
is így marad-e? Nem viszi-e újra rossz irányba Európát ez az objektív, alapvetően
megváltoztathatatlan és kiegyensúlyozatlan helyzet, továbbá nem ér-e el egy kri­
tikus pontot a többi nemzet félelme a német hatalomtól és főképp a német múlt­
tól? Másképp fogalmazva: ez az európai központi integráló szerep, s magának az
integrációnak a formája és foka vajon megfelel-e a németeknek, s ezt a kialakult, s
jelenleg is formálódó rendszert elfogadja-e a többi kisebb európai ország és nép?
Kis túlzással talán azt is mondhatnánk, Európa jövője elsősorban ennek a német
dilemmának a feloldásától függ. A németkérdés, mint ahogy ez Európa eddigi tör­
ténete során mindig is így volt, egyben európai kérdés is, s az Európai Unió jövő­
je sokkal inkább függ a németkérdés kielégítő megoldásától, mint bármi mástól,5
A nagy európai rendezések és békék (vesztfáliai, bécsi, versailles-i, jaltai-potsda-
mi, 2 plusz 4) mindegyikének az egyik központi problémája, ha nem egyenesen
maga a probléma a németkérdés rendezése volt,6 Ezek azonban mind-mind, a 2
plusz 4-es kivételével, amelynek jövőjéről egyelőre csak sejtéseink és reményeink
lehetnek, csupán ideig-óráig rendeztek a német, s vele együtt az európai helyzetet,
s csak átmenetileg tudták biztosítani az európai békét és stabilitást. A kitűnő fran­
cia politológus és publicista Pierre Hassner a nyolcvanas évek elején azt kérdezte:
ismét terítéken van a németkérdés? Ügy tűnik, hogy ez a dilemma időről időre,
újra és újra feltevődik, s miért lenne ez most másképp?

4 A ncmetkérdés történeti csomópontjairól (luth érán izmus, porosz szellem, nemzetállam, német
nacionalizmus, első és második világháború) lásd Gerhard Ritter könyvét (The Germán Question:
Basic Questions oj Germán Poliücál Life, Pást und Present Columbus, 1965, Ohio State University
Press). A németkérdést az Ostpolitik szemszögéből Timothy Garton Ash elemezte nagyszerű köny­
vében (In Europes Name: Germany and the Divided Continent London, 1993, Jonathan Cape). Az
Ostpolitik fontosabb dokumentumai és azok elemzése: Fritsch-Bournazel, Renata: Das Land in dér
Mitte. Die Deutschen im europáiseken Kraftefeld. München, 1986, Iudicium Verlag.
5 A németkérdés problematikáját és monografikus történeti feldolgozását lásd Gruner, Wolf D.: Die
deutsche Frage in Európa 1800-1990, München 1993, Piper. Anélkül, hogy részletesen belemennénk
a kérdés tárgyalásába, annyit azonban szükséges megjegyezni, hogy a 'németkérdés' nem mindig
jelentette ugyanazt. A közép és a kora újkorban elsősorban a Habsburg-kérdésre, a 18. és 19. század­
ban a német egyesítés problémájára, 1871 után pedig a porosz militarizmusra és imperializmusra
u tal
6 Ezekről a békékről lásd a könyv előző fejezeteiben mondottakat. A 2 plusz 4-cs szerződés Németor­
szág végleges szabályozásáról szól, amelyet 1990, szeptember 12-én írt alá a két német állam, illetve
a volt négy megszálló hatalom.
 Né m e t o r s z á g sű l y a Eu r ó p á b a n 207

NÉMETORSZÁG SÚLYA EURÓPÁBAN

Ennek megfelelően két alapvető kérdésre keresem a választ ebben a fejezetben.

Egyfelől mennyire volt nyomasztó kolosszus Európában Németország, s mennyire
változott meg a helyzet ma? Milyen mértékben jelentett és jelent fenyegetést Né­
metország nagysága Európára nézve, s mennyire lehet sikeresnek mondani az or­
szág európai integrációját? Egyáltalán, valós probléma-c ma a németkérdés? Vagy
ez csupán a meghaladott történelmi múlt relikviája és utófájdalma, továbbá Anglia
és Franciaország szokásos, s történelmileg talán érthető aggodalma és féltékenysé­
ge? Mennyire nevezhető indokoltnak az észak-, dél- és kelet-európai kisebb népek
félelme a nagyobb testvértől"? Végül ezzel kapcsolatban az a kérdés is feltehető,
hogy egyfelől Németország központi helyzete és meghatározó volta, másfelől a né­
met politikai és értelmiségi elit nem jelentéktelen részének állandó és folyamatos
bizonytalansága és rettegése saját történeti múltjától mennyire befolyásolja ma az
európai politikai folyamatokat, s végső soron ez a fóbia nem viszi-e ismét tévútra
az európai fejlődést? A második probléma szorosan kapcsolódik az elsőhöz: mit
jelent, s mennyire problematikus a német identitás? Hogyan függ össze az európai
identitással, s ebből az eddigi történelem során inkább konfliktusos, mintsem ki­
egyensúlyozott helyzetből következik-e bármi is Európa jelenére és jövőjére nézve?
Maga a probléma, aza2 a német erőfölény miatt kialakult európai egyensúlyta­
lanság - történelmi távlatokból nézve - jószerint új problémának számít, csupán
mintegy százhusz-százötven évre tekinthet vissza. A németkérdés bismarcki meg­
oldása, tehát Németország felülről és porosz vezetés alatt történő 1871. évi egyesítése
előtt Európa német nyelvű népességének központi elhelyezkedése és nagy száma
ellenére ez a probléma nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben jelentkezett.7
A Német-római Császárság, majd későbbi nevén a Német Nemzet Szent Római Bi­
rodalma (Heiliges Römisches Reich deutscher Nation) a középkortól kezdve folya­
matosan veszített hatalmából, egysége és ereje sokkal inkább volt szimbolikusnak
és spirituálisnak nevezhető, mintsem valódinak és ténylegesnek. A német-római
császárok ugyanis legfontosabb hivatásuknak a keresztény egyház védelmét tartot­
ták, azon túl, hogy védnökei és oltalmazol (Schutz- und Schirmherr) kívántak lenni
a rájuk bízott népeknek. Ennek következtében birodalmuk legfeljebb egyike volt a
kor európai hatalmainak, s az európai egyensúlyt semmiképpen sem veszélyeztet­

7 Bismarckról lásd Taylor, A. J. P.: Bismarck. The Mán and the Slatesman. London, 1955, Hamish
Hamilton (magyarul: Bismarck. A férfi és az államférfi. Budapest, 1999, Scolar); Pflanze, Ottó: Bis-
marck. 1-2. Bde. München, 1997-1998, C H. Beck; Feuchtwanger, Edgár: Bismarck. A Political His-
tory. In d cd. London, 2014, Routledgc; Nonn, Christoph: Bismarck. Ein Prefie und sein JahrhunderL
München, 2015, C. H. Beck; Engclbcrg, Ernst: Bismarck. Sturm über Európa. Biographie. München;
2017, Panlheon. Ezekkel nagyrészt ellentétes értékelés: Breilly, John: Revolution to unification. In
Fulbrook, Mary ed.: Germán History since 1800. London, 2010, Bloomsbury Acadcmic, 124-141, p.
208 ' A N É M E T E K ÉS E U R Ó P A

ték.8 A harmincéves európai vallásháborút lezáró vesztfáliai béke (1648) után ez

az eredendően is fennálló laza szerkezet még tovább gyengült. A birodalom mint­
egy háromszáz még a korábbinál is nagyobb fokú önállóságot élvező tartományra,
világi és egyházi fejedelemségre, hercegségre, királyságra és szabad császári város­
ra esett szét. így ezek hatalma és ereje bár potenciálisan megvolt, értelem szerint
mégsem összegződött, mivel a különálló egységek, régiók alkalmasint egymástól
nagymértékben eltértek vallási, jogi, társadalmi, kulturális, gazdasági, sőt még nyel­
vi értelemben is. Minden kétséget kizáróan találóan jellemezték a kortársak, majd
később a történészek ezt a birodalmat foltozott szőnyegnek (Flickenteppich). Már
Napóleon uralkodása is a tartományok, régiók és országok számának jelentős csök­
kenésével járt, majd 1815 után mintegy negyven kvázi szuverén állam jött létre a
birodalom területén. Ennek következtében Németország széttöredezett államisá­
ga a 19. század elején sem szűnt meg. Németország kisállami helyzete, szétapró-
zodottsága, valamint a Hohenzollern és a Habsburg-ház hatalmi viszályai miatt a
német erőfölény Európában nem alakulhatott ki. Az újabb, s a bismarcki nemzet-
állami megoldással kapcsolatban fenntartásokat megfogalmazó történeti munkák
az egyensúlyi, azaz a hatalmi-geopolitikai indokokon túl más érveket is felhoznak
az egykori Német-római Birodalom mellett. Ezek a történészek azt hangsúlyozzák,
hogy 1648 után a birodalom végső fokon teljesítette alapvető feladatait, azaz fenn­
tartotta a békét (Friedensordnung), továbbá megvédte a birodalom határait a külső
ellenségekkel szemben (Verteidigungsordnung), végül kiszámítható módon jogokat
biztosított és kötelezettségeket írt elő a vezetők és a vezetettek számára (Rechts-
ordnung). Ezen túlmenően arra is felhívják a figyelmet ezek a munkák, hogy a
gazdasági-társadalmi reformok, a modernizáció, s általában a szakszerű állami bü­
rokrácia felállítása már a francia forradalom előtt megkezdődött a birodalom nagy
részén.9Néhányan még ezen is túlmennek, s a birodalomban, s később a Napóleon
által létrehozott Rajnai Szövetségben, majd a Német Szövetségben az Európai Unió
egyfajta előképét látják.10 Ez a széttöredezett birodalom különösebb veszélyt tehát
nem jelentett a szomszéd országokra, s tágabban Európára nézve, egy mai kifeje-*

* A Német-római Birodalomról lásd Aretin, Kari Ottmar von: D as alté Reich, 1648-1806. l-IV, Bde.
Stuttgart, 1993-2000, Klett-Cotta; Martinaim, Peter Claus: D as tíeilige Römische Reich deutscher
Nation in dér Neuzeit 1486-1806. Stuttgart, 2005, Redam ; Vajnági Márta: A Német Nemzet Szent
Római Birodalma. In Poór János szerk.: A kora újkor története. Budapest, 2009, Osiris, 167-190. p.;
Herbers, Klaus - Neuhaus, Helmut: Das Heilige Römische Reich. Ein Überblick. Köln, 2010, BöhJau;
Wilson, Peter H.: The fíoly Román Empire. A Thousand Years ofEurope’s History: London, 2016,
Allén Lane.
9 Lásd Whaley, Joachim: The Germán lands before 1815. In Fulbrook ed.: Germán History Since
1800... L m. 27-32. p.
10 Ezeket az érveket részletesen lásd uo. 16-20. p. A Német Szövetségről lásd Clark, Christopher:
Germany 1815-1848: Restoration or Pre-March? In Fulbrook ed.: Germán History Since 7800..,
L m. 38-60, p.
 N É M E T O R S Z Á G SÚ L Y A E U R Ó P Á B A N 209

zéssel élve strukturálisan nem volt támadóképes*11 S amikor a 18, század második
felében ez a veszély ténylegesen megjelent, például Lengyelország felosztásával kap­
csolatban, az már a felemelkedő Poroszországgal, s nem a régi birodalommal volt
kapcsolatos. Amikor Goethe és Schiller a 18. század közepén a Xéniákat írták, még
kétségkívül érvényesek voltak Schiller sorai: „Németország? De hol fekszik Német­
ország? Nem találom ezt az országot.” 121871 után ezek a mondatok már végképp
érvényüket vesztették. Németország nemzetállam lett! Nagyhatalom, amellyel szá­
molnia kellett az európai országoknak. Még akkor is igaz ez a megállapítás, ha nem
a nagynémet9koncepció valósult meg, azaz a Habsburgok uralma alatt élő, s még
néhány kisebb német diaszpóra kívül is rekedi a2 egyesült Németország határain.
Az első kérdés, amelyre választ keresünk, népességi és gazdasági szempontból
mennyire játszott Németország Európában meghatározó szerepet, s mennyire ját­
szik ma? S mindez milyen hatással van az európai folyamatokra? Angus Maddison
számításait és - a távolabbi múltra és jövőre vonatkozó - becsléseit alapul véve azt
mondhatjuk, hogy a német ajkú népesség Európa egyik legnagyobb számú popu­
lációja volt mindig is, de a teljes európai népességen belül egyetlen történelmi kor­
szakban sem vált túlnyomóvá és uralkodóvá. 1500-ban például a teljes nyugat-eu­
rópai népességnek (57 millió) a Német-római birodalom lakossága (12 millió) csu­
pán 21%-át alkotta. Franciaország lakossága ekkor mintegy 3 millióval volt több a
német birodaloménál.13 A 19. század elején, 1820-ban ez az arány leapadt 18,7%-ra
(133 millióból 24,9 millió). Az egyesítés évében, 1871-ben ismét 21% (187,8 mil­
lióból 39,5 millió). Kisebb hullámzásoktól eltekintve ez az arány Nyugat-Európa
vonatkozásában az idők során alig változott, 2008-ban például 20,66% volt. Ugyan­
ekkor, tehát közvetlenül az egyesítés előtt, 1866-ban haladta meg először a Német
Szövetség lakosságának száma Franciaországét (38>2 millió, illetve 38 millió), s et­
től az időtől kezdve Németország mind a mai napig ezt az elsőségét meg is őrizte.
Összehasonlításképpen, míg 1866-ban ez a két népesség Nyugat-Európa lakóinak
mintegy 21—21%-át jelentette, addig Nagy-Britannia akkori lakossága 30 millió
(16,5%), Olaszországé 27,3 millió (14,9%) és Spanyolországé 15,98 millió (8,7%)

11 A kifejezést Heinrich August Winklertől vettem: Dér lángé Weg nach Westen. München, 2002,
C. H. Beck (magyarul: Németország története a modern korban. 1-2. köt. Budapest, 2005, Osiris).
A Német Szövetség értékeléséhez lásd Clark, Christopher: Germany 1815-1848: Restoration or
Pre-March. In Fulbrook ed.: Germán History since 1800... I. m. 38-60. p.; valamint Nipperdey,
Thomas: Deutsche Geschichte 1800-1866. Bürgerwelt und starker Staat. München, 1983, C. H .B edo
12 „Deutschland? A berw oliegt es? Ich weiftdas l.and nicht zu finden. Wo das gelehrte beginnt, hört
das politische auf.” Eörsi István műfordításában az idézett vers (A Német Birodalom) így hangzik:
Német föld? Hova tűnt? Sehogyan se lelem. / Tudományos / Tájainak peremén államilag kiapad.
In Friedrich Schiller versei. Budapest, 1977, Európa, 171. p.
13 A részletes adatokat lásd: Maddison, Angus: The World Economy: Historical Statislics. Paris, 2003,
OECD. Az összesített táblázat uo. 256. p.
210 A NÉMETEK ÉS EURÓPA

volt. Ezek a népességi arányok 2008-ra - Franciaországot kivéve - alig változtak:

Németország 82,3 millió (20,6%), Franciaország 61 >2 millió (15,3%), Nagy-Britan-
nia 60,9 millió (15,2%), Olaszország 58,1 millió (14,6%), Spanyolország 40,49 millió
(10,1%). Ugyanebben az évben Németország lakosságának az aránya egész Euró­
pában (Ukrajnát és Fehéroroszországot leszámítva: 571 millió fő) 14,4%-ot ért el.
Angus Maddison 2030-ra vonatkozó becslései szerint ez az arány még valamelyest
zsugorodni is fog a jövőben, 14,1%-ra. Természetesen Ukrajna vagy valamelyik
másik volt szovjet tagköztársaság Európához történő csatlakozásával ez az arány
még ennél is jelentősebben csökkenhet. Ha nem egész Európát, hanem csupán az
Európai Uniót tekintjük, akkor a legújabb 2017-es Eurostat-adatok alapján (511,8
millió európai uniós, illetve 82,8 millió németországi lakos) ez a népességi arány
16,2%.14 Nagy-Britannia kiválásával - ha közben új tagfelvétel nem lesz - ez az
arány mintegy 18,5%-ra emelkedik. Ez természetesen valamivel magasabb, ha az
egy tömbben élő egész német nyelvű népességet tekintjük, de ekkor is alig halad­
ja meg a 20%-ot.
Az Eurostat-előrejelzések is azt valószínűsítik, hogy ez az arány a jövőben mér­
séklődik, hisz Németország nagyon súlyos demográfiai problémákkal küzd: népes­
sége ennek az előrejelzésnek az alapján az évszázad végére több millióval csökken­
het. Eszerint 2080-ra, ha addig nem történik jelentős betelepülés vagy nem változik
meg gyökeresen a termékenységi ráta, mintegy 77 millió németországi lakossal szá­
molhatunk, s ez még a lehetséges változatok közül is az egyik legoptimistább for­
gatókönyv. Az elöregedés, a növekvő válási mutatók, az egyedül élők magas száma
mellett Németországban a fö problémát a rendkívül alacsony termékenységi arány­
szám (TFR, Totál Fertility Rate) jelenti.15Ez az 1,39-es arányszám 2010-ben mélyen
alatta volt az egyébként is alacsony európai átlagnak (1,62). 2015-ben Németország
szempontjából kissé javult a helyzet, hiszen ekkor az arányszám majdnem elérte
az európai átlagot (1,50; illetve 1,58). Ez azonban messze elmarad a világátlagtól
(2,4), illetve a népesség középtávú fennmaradásához szükséges 2,1-es szinttől, de
még az ebből a szempontból jóval kedvezőbb helyzetben lévő európai országoktól
is, mint amilyen Franciaország (1,96), Írország (1,92) vagy Nagy-Britannia (1,80).16
Az alacsony termékenységet Németország alapvetően bevándorlási többlettel pró­
bálta meg orvosolni eddig. Ez a gyakorlat azonban súlyos társadalmi és politikai
feszültségekhez vezethet, s további erőltetése könnyen az 1945 után a megszállt nyu­
gati szektorban kialakult vagy még pontosabban kikényszerített és eddig rendkívül

14 www. eceuropa.eu/eurostal/data/dalabase.
15 Németország demográfiai problémáiról lásd részletesen Huinink, Johannes: Bevölkerung. In Mau,
Steífen - Schöneck, Na diné M. Hrsg.: Handwörterbuch zűr Gesellschaft Deutschlands. 3. Aufl. Bd.
2. Wiesbaden, 2013, Springer Verlag, 99-115. p. A tanulmány 111. oldalán közölt összehasonlító
korfák (1910,1950, 2008, 2060) különösen sokat árulnak el a német történelemről.
'* A 2015-ös termékenységi adatokat lásd uo.
 NfiMhTURSZÁtí S Ú L Y A E U R Ó P Á B A N 211

stabilnak bizonyult német demokrácia megbillenésével járhat együtt. Van azonban

egy ilyen jellegű bevándorlási döntésnek a német politikán túlmutató európai von-
zata is. Egy szuverén állam magától értetődően dönthet arról, hogy a demográfiai
és a munkaerőhiányból fakadó problémáit milyen módon orvosolja. Mint aho­
gyan pontosan ez történt mindkét német államban 1955 és a hetvenes évek között.
Az Európai Unión belüli kialakult szabad munkaerő-áramlás miatt azonban ez a
döntés a többi részt vevő államot is alapjaiban érinti, így - mint ahogy ez ma jól
látható - nagy ellenállásba ütközhet több európai ország részéről is. Egyfelől az ala­
csony termékenységi ráta és a német gazdaság nagymérvű munkaerő-szükséglete,
másfelől a német és az európai társadalmak növekvő ellenállása között kell a német
politikának a közeli és a távoli jövőben is egyensúlyoznia, lehetőleg úgy hogy sem a
gazdasági termelékenységet, sem pedig a kialakult demokratikus struktúrát, se pe­
dig a vallási békét ne veszélyeztesse. Ez a közeli s a távoli német politika fő kihívása.
Még két olyan népmozgalmi tényezőt kell megemlíteni melyek alapvetően be­
folyásolták illetve befolyásolják a német identitást, és ezen keresztül közvetlenül a
német politikát. Ez pedig a háborús veszteségek kérdése és a migráció folyamata.17
Az európai népességnövekedés három nagy fázisában (a 10. századtól a 14. szá­
zadig, a 16. század elejétől a 17. század közepéig, a 18. század közepétől 1914-ig)
alapvetően a magas termékenységi rátának és több más nem mellékes körülmény­
nek köszönhetően (agrárkonjunktúra, táplálkozási és egészségügyi körülmények
javulása, 1830-tól a gyermek mortalitási ráta csökkenése stb.) a német populáció
is jelentősen gyarapodott.1* Lényegében ez a folyamatos népességnövekedés tette
lehetővé a keleti és nyugati kivándorlást és terjeszkedést.19 A némeL nyelvű népes­
ség már a 9. században megkezdte keleti és délkeleti irányban az elvándorlást és
letelepedést (deutsche Ostsiedlung, Zug nach Osten vagy ideológiai szempontból
jobban terhelt kifejezéssel ostliche Kolonization, ’Drang nach Osten), s ez a fo­
lyamat, különböző formában és intenzitással egészen a 19. század végéig tartott.
Ugyancsak jelentős volt a német populáció nyugati irányú népmozgása is, amely­
nek kezdete az 1600-as évekre tehető, s csúcspontját a 19. és a 20. század elején
érte el. Több mint 7-7,5 millió német vándorolt ki más kontinensre, ebből a döntő

17 A rendkívül bonyolult német migrációs folyamatok és a különböző migránstípusok fogalmi meg­

közelítéséhez (Migration, Wanderungsaldo, Ráumliche Mobiíitát, Zu- und Förtzug, Vertriebenc,
Hüchtlinge, Familiennathzug, Spátaussiedler, Gastarbeiter stb.) lásd Haug, Sonja: Migratíon. In
M au-Scliöneck Hrsg.: Handwörterbuch zűr Gesellschaft Deutschlands... I, m. Bd. 2. 592-607. p.;
illetve Hoerder, Dirk: Geschkhte dér deurschen Migratíon. München, 2010, C 11. Reck, kül. a könyv
1. fejezete,
18 A termékenységi ráta 1820-ban 3,99, míg 1900-ban 3,56 volt. Lásd Maddison, Angns: Monitoring
the World Economy 1820-1992. Paris, 1995, 27. p.
19 Részletesen lásd Wehler, Hans-Ulrich: Deutsche GeseUschaftsgeschichte. Bd. 3. München, 2008,
C. H. Beck, Bd. 1. 67-71. p.; Bd. 2, 7-24. p.; valamint Bd. 3. 7-11. p.
212 A NÉMETEK ÉS EURÓPA

többség az Amerikai Egyesült Államokba.20 Németország az 1871-et követő négy

évtizedben az újkori népességtörténet egyik legnagyobb, több mint 60 százalékos
növekedését érte el (41 millióról 65 millióra). Ez a népességszám-emelkedés a ko­
rábbi időszakhoz képest mérséklődő, de még mindig magas termelékenységi ráta
mellett a mortalitási ráta drasztikus csökkenése (28,3-ról 15 ezrelékre), valamint
a várható élettartam jelentős emelkedése (35-ről közel 50-re) miatt következhetett
be.21 A német császárság kikiáltása, tehát 1871 után a kivándorlással párhuzamosan
egy jelentős betelepülési hullám is megkezdődött. 1871 -ben még csak 207 ezer kül­
földi élt és dolgozott a birodalom területén, de ez a szám 19I0-rc már meghatszo­
rozódott (1,26 millió).22 A német migrációs folyamatokban a nagy váltás a 20. szá­
zadban következett be, az addig majd egy évezredig alapvetően kibocsátó ország­
ból befogadó ország lett, amit elsősorban a növekvő munkaerő-szükséglet igényei
határoztak meg (Arbeiteinfuhrland), bár a kivándorlás Németországból a 20. szá­
zadban sem állt le, s voltak olyan évek, amikor a szaldó egyenesen negatív volt
Nem szabad megfeledkezni azokról a demográfiai változásokról, tragikus kö­
vetkezményekkel járó eseményekről sem, amelyek egyrészt az első világháború
alatt, majd annak következményeként történtek. Másrészről azokról az erővszakos
és véres cselekményekről, amelyek Hitler hatalomra jutása után következtek be, s
amelyek hatása máig látszik Németország korfáján. Az első világháborúban a hadba
vonult 13 milliós német hadsereg 18,5 százaléka veszett oda, 4,8 millióan sebesül­
tek meg, s a háború után kitört spanyolnáthajárvány is több mint 300 ezer áldoza­
tot szedett. A Versailles-i béke következményeképpen a régi német birodalomból
6 millió 476 ezer ember került az új határok mögé, s jelentős német népesség hagyta
el szülőföldjét: Nyugat-Poroszországból, Posenből és Felső-Sziléziából 558 ezren,
Elzász és Lotaringiából 132 ezren, végül a Saar-vidékről 37 ezren. S az egykori af­
rikai német kolóniákból is mintegy 20 ezer ember tért haza.23A weimari köztársa­
ság alatt fontos migrációs váltás történt. Az 1890-es években lelassult kivándorlás
újra felerősödött, s 1933-ig mintegy 600 ezer lakos hagyta el Németországot Hitler
hatalomátvétele után a nemzetiszocialisták államilag irányított rasszista, faj bioló­
giai politikája súlyos következményekkel járt, bizonyos etnikumok és társadalmi
csoportok (zsidók, cigányok, szlávok, aszociális elemek, szellemi fogyatékosok,
homoszexuálisok, súlyos testi fogyatékosok stb.) életveszélyes helyzetbe kerültek,

20 Az amerikai kivándorláshoz lásd még Hoerder; Geschichte dér deutschen Migration... I. m. 5. feje­
zet; Lee, Róbert: 'Relative backwardness and long-run dcvelopment. Economic, demographic and
social changes. In Fulbrook ed.: Germán History Since 1800... I. m. 69-72. p.; valamint Wehler:
Deutsche Gesellschaftsgeschichte.„ I, m, Bd. 3. 543-545. p. A csucsévben, 1867-ben 138 000 német
vándorolt ki Amerikába. Uo. 543. p.
21 Uo. Bd. 4. 231. p.
12 Uo. Bd. 3. 545. p.
2- Uo. Bd. 4. 232-233. p.; valamint a meggyilkoltak számára vonatkozóan: 881-902, p.
 N É M E T O R S Z Á G SÜ L Y A E U R Ó P Á B A N 213

ugyanis hamarosan megkezdődött a kegyetlen, államilag szervezett, módszeres és

üzemszerű megsemmisítésük,24 A nácik az eutanáziaprogramban összesen közel
300 ezer embert öltek meg, A koncentrációs lágerek és az Finzatsgruppék akciói zsi­
dó áldozatainak együttes száma 5 és 6 millió közé tehető. Ebből több mint 220 ezer
az osztrák és a német állampolgár.25 Minden kétséget kizáróan a nemzetiszocialista
rezsim tizenkét és fél éve a német történelem mélypontja, amelyért a németek a há­
ború végén iszonyatos árat fizettek. 1945-ben ugyanis az ország majdnem eljutott
a nulla pontig, a nulla óráig (Stunde Null), s nem minden alap nélkül gondolták
többen Németországban és a világban, hogy elérkezett a német történelem vége:
Finis Germaniae. A második világháborúban ugyanis a 18,2 millió besorozott né­
met katona, valamint kisegítő személyzet közül mintegy 5,32 millióan haltak meg.
Az 1910 és 1925 között született évjáratokban a pusztulás 20 és 40 százalék között
ingadozott, s az 1920 és 1925 között született férfiak kétötöde pusztult el. Össze­
hasonlításképpen az első világháború minden egyes napján átlagban 1000 német
katona halt meg, ez a második világháborúban úgy alakult, hogy 1944 nyaráig átlag
2000, ettől az időtől kezdve a háború végéig napi 5000. A 2,1 millió szovjet fogságba
esett német katonák körülbelül egyharmada a lágerekben halt meg. A szövetséges
csapatok bombázásaiban mintegy 600 ezer civil veszttette el az életét. A második
világháború során, majd a kapituláció után mintegy 12,45 millió német menekült
és kitelepített érkezett az egykori birodalom keleti részéről, illetve a Szovjetunió,
Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia területéről. A nyugatról
menekültek száma is elérte az 1,71 milliót. A Vörös Hadsereg által megszállt te­
rületen tömeges nemi erőszak történt, aminek több mint egymillió nő esett áldo­
zatául.26 Hans Ulrich Wehler a második világháborúban nem természetes halállal
elpusztult németek számát 9,23 és 10,13 millió közé teszi, ami az 1938-as népesség
mintegy egyhatoda.27
A két világháború, különösen a második tehát katasztrofális következményekkel
járt a német populációra nézve. 1945-ben a nők-férfiak aránya 125:100-ra torzult, a
több mint 12 millió kitelepített és menekült az 1950-es németországi népességnek

24 Ennek részletes leírását lásd uo. Bd. 4. Staatliche Rassenpolitik in Aktion. 652-675. p.
25 A zsidók elpusztításának mind a célja és a módja, mind pedig az elpusztítottak számát illetően
vita van a szakirodalomban. A nürnbergi perben az elpusztítottak számát 5,7 millióra becsültek.
Hilberg 5 millióra teszi ezt a számot, Dawidowicz 5 millió 934 ezerre, Friedlánder öt-hat millióra.
Lásd erről részletesen Hilberg, Raul: Ihe Destruction ofthe Europcan Jews. Rév. defimtive ed. New
York, Holmes & Meier (magyarul rövidítve: Az európai zsidók elpusztítása. Budapest, 2014, K.u.K.
Könyvkiadó); Dawidowicz, Lucy S.: The War Against the Jews 1933-1945. New York, 1986, Seth
Press (magyarul: Háború a zsidók ellen 1933-1945. Budapest, 2000, Múlt és Jövő Kiadó); Fried­
lánder, Saul: Nazi Germany and the Jews 1933-1945. New York 1997, HarperCollins (magyarul
rövidítve: A náci Németország és a zsidók. 1933-1945. Budapest, 2013, Múlt és Jövő Kiadó).
26 A részletes adatokat lásd Wehler: Deutsche Geselbchaftsgeschichte... L m. Bd. 4. 941-950. p.
27 Az adatok szintén Wehlertől származnak. Uo. 944. p.
214 A N É M E T E K ÉS E U R Ó P A

a 18 százalékát jelentette, azaz majdnem minden ötödik német állampolgárnak új

lakóhelyet kellett keresnie és egzisztenciát teremtenie. Az 14 millió menekültből
2 millió még útközben elpusztult, 8 millió a nyugati szektorokban, 4 pedig a kele­
tiben talált lakóhelyet Az anyagi veszteség is felmérhetetlen volt, túl a bombázá­
sok által okozott károkon, Németországnak jelentős reparációs költségeket kellett
fizetnie,28 A menekültek azonban számos előnnyel rendelkeztek a német gazdaság
számára: nem igényeltek oktatási befektetést, képzettek voltak, s nyelvi probléma
sem merült fel. Ehhez járult később még két alapvető népmozgalmi folyamat, amit
Wehler a szekularizációs trendnek (Sekulártrend) tulajdonít. Az ötvenes és a hatva­
nas évek babyboomját követően 1964-től a termékenységi ráta drasztikus csökke­
nése (Pillenknick), illetve az 1970-es évektől a mortalitás visszaesése, ennek követ­
keztében a várható élettartam nagymérvű emelkedése. 1950 és 2018 között óriási
népmozgás indult meg a Szövetségi Köztársaság felé (3 millió keletnémet menekült,
kései kivándorlók, ún. Spálaussiedlerek Kelet-Európából és Oroszországból, mene­
dékkérők és gazdasági menekültek a harmadik világból és a polgárháborúk sújtotta
területekről), aminek következtében az NSZK, majd az újraegyesült Németország a
világ legmagasabb bevándorlási arányszámát produkálta, amely csak az USA 1910
és 1913 közötti migrációs jelenségéhez volt hasonlítható.29 A szövetségi köztársaság
a német gazdasági csoda (Wirtschaftswunder) következtében előállt munkaerőhi­
ányt külföldi munkaerővel, s államközi szerződések segítségével kívánta orvosolni
(1955 Olaszország, 1960 Görögország és Spanyolország, 1961 Törökország, 1963
Marokkó, 1964 Portugália, 1965 Tunézia, 1968 Jugoszlávia), de az egykori NDK is
alkalmazott nagy számmal vendégmunkásokat, magyarokat, lengyeleket, algériai-
kat, kubaiakat, mozambikiakat és vietnamiakat.30 Bár az eredeti elképzelés szerint
az ezekből az országokból érkező vendégmunkások folyamatosan évenként cseré­
lődtek volna (Rotationprinzip), mégis sokan maradtak az országban, s 1973 után
a családegyesítéseknek köszönhetően a mai Németország kisebbségi népességének

2* Wehler alapvetően Jörg Fischer svájci történész számításaira alapozva (Reparalionen nuch dem
Zweiten Weltkrieg. München, 1992, C. H. Beck) az NDK-nak a Szovjetunió felé fennálló reparáci-
ós költségeit 16,3 milliárd, dollárra teszi (4,3 milliárd dollár reparáció, 2000 leszerelt üzem, Sowje-
tischen AktiongcsellscbaJft bevételei, áruk átadása, a lágerekben végzett kényszermunka). A három
nyugati zóna költségeit Wehler 16,8 milliárd dollárra becsüli. Ehhez járultak később, tehál 1953 és
1989 között azok a háború következményeképpen előállt kötelezettségek (Kriegsfolgeleistungen),
amelyeket a német szövetségi állam fizetett: 9,12 milliárd dollár jóvátétel, 5,23 milliárd dollár Izrael
államnak, 3,15 milliárd dollár adósságtörlesztés, 3,36 milliárd dollár megszállási költség. A részletes
adatokat lásd Wehler: Deutsche Gesellschaftsgeschichte... I. m. Bd. 4. 947-950. p.
29 Uo. Bd. 5. 34-47. p.
■ü hasd Haug, Sonja: Migration. In M au-Schöneck Hrsg.: Handwörterbuch zűr Geseílschaft Deutsch-
lands." I. m. Bd. 2. 598, p.
 Ném et o r sz á g súlya európaiján 215

a jelentős része éppen ezekből az országokból származik.31 Az őslakos nemzeti ki­

sebbségek száma a mai Németország területén ugyanis nem számottevő (50 ezer
dán, 60 ezer fríz, 70 ezer szinti és roma, 60 ezer szorb). Ezzel szemben azoknak a
társadalmi csoportoknak és nemzeti kisebbségeknek a száma, amelyek valamilyen
migrációs háttérrel rendelkeznek (Migrationshintergrund) igen jelentős, a 2015-ös
mikrocenzus alapján a 81,4 millió lakosból több mint 17 milliót jelent, azaz a né­
pesség 21 százalékát* Ebből a nem német, külföldi migrációs hátterű lakosok szá­
ma 7,8 millió, ami a népesség 9,5 százalékát jelenti.32 A német statisztikai hivatal
(Destatis) által kiadott legújabb 2017-es évkönyv szerint ez az arány még ennél is
magasabb: 82,4 millió lakosból 18,57 millió lakos maga vagy a szülei migránsok, s
ebből 8 millió 961 ezer, azaz a teljes népesség 10,87 százaléka nem német, hanem
külföldi hátterű.33 Ebből a 18,5 millió lakosból a legnagyobb arányt a Törökor­
szágból származók jelentik (15%), őket követi Lengyelország (10%), Oroszország
(7%), Kazahsztán (5%), Olaszország (5%), Románia (4%), Szíria (3%), Görögor­
szág (2%) és Horvátország (2%),34 Ehhez járul még a Németországban élő külföl­
diek magas száma (10 030 080). Ebből mintegy 7 millió európai (1,5 millió török,
783 ezer lengyel, 534 ezer román, 611 ezer olasz, 348 ezer görög, 333 ezer horvát,
245 ezer orosz, 223 ezer szerb, 203 ezer koszovói, 192 ezer magyar, 184 ezer osztrák,
173 ezer bosnyák, 164 ezer spanyol stb.), 511 ezer afrikai, 260 ezer amerikai (ebből
USA 114 ezer), s mintegy 2 millió ázsiai (638 ezer szíriai, 253 ezer afgán, 227 ezer
iraki, 129 ezer kínai, 98 ezer iráni, 90 ezer vietnami stb.).35 2005 és 2012 között a me­
nekültek és menedékkérők száma kezelhető nagyságrendű volt (19 ezer és 64 ezer
között mozgott), de 2013-től ez a szám jelentősen megugrott, s 2013-ban 110 ezer,
2014-ben 173 ezer, 2015-ben 442 ezer, 2016-ban 722 ezer. Ennek 68 százalékát há­

31 Uo. 597. p. 1955 és 2009 között 31,3 millió vendégmunkás és menekült érkezett Németországba,
ebből 23,7 millió távozott, tehát a szaldó 7,6 millió. Ez a szám 1992-ben volt a legmagasabb 1,2
millió. Uo. 599. p.
32 Maga a Migrationshintergrund fogalma a német statisztika szerint azt jelenti, hogy az illető sze­
mély, vagy az egyik szülője nem született német állampolgár. Lásd. Bevölkerung und Enverbstatig-
keit. Bevölkerung mit Migrationshintergrund. Ergebnisse des Mikrocenzus 2015. Wicsbadcn, 2015,
Statistisches Bundesamt (Destatis); Birsl, Ursula et al.: Migraiion und Iníerkuíluralitcii in Grofibri-
íannien, Deutschland undSpanien. Faílstudien aus dér Arbetswelt. Opladen, 2003, Leske i Budrich,
21-63. p.
” Statistisches jahrbuch 2017. Wiesbaden, 2015, Statistisches Bundesamt (Destatis), A könyv PDF-es
változatát lásd www.destatis.de/DE/Publikationen/ Statistisches}ahrbuch.
34 Birs! et al.: Migration und Interkulturalitat... L m . 45. p. Ebbe beleértődik az a 203 215 zsidó lakos
is, akik 1993 cs 2009 között a volt Szovjetunió területéről érkeztek. Lásd Haug, Sonja: Migration.
In M au-Schöneck Hrsg.: Handwörterbuch zűr Gesellschafi Deutschlands... 1. m. Bd. 2. 598. p.
35 A számokat ezerre kerekítettem. A pontos számokat lásd Statistisches Jahrbuch 2017. ..I .m . 47. p.
Megjegyzést kíván, hogy ez a statisztika Törökországot és Oroszországot Európához sorolja, amely
nem teljesen egyezik a könyv szerzőjének véleményével. Lásd e könyv következő fejezetét.
216 A N H M E T K K ÉS E U R Ó P A

rom ország adta: Szíria* Afganisztán és Irak.36 Ennek következtében a 2017-es

választások idejére a migráció lett a német politika egyik* ha nem a legfontosabb
kérdése és fö törésvonala, A választások ugyanis az addig kormányzó nagykoalíci-
ós pártok jelentő meggyengülését (CDU 26*8%, CSU 6,2%, SPD 20,5%), valamint
a migrációszkeptikus szabaddemokraták (FDP 10,7%), illetve a migrációellenes
Alternative für Deutschland (AfD 12,6%) számottevő megerősödését hozták, S ez
az eredmény átmeneti patthelyzetet okozott a német politikában. Ugyanakkor az a
metódus, ahogy a német vezetés a migrációs krízist kezelte, pontosabban próbálta
meg kezelni, értetlenséget váltott ki és nagymértékű ellenállásba ütközött nemcsak
Németországban, hanem azon európai országok részéről is, amelyek vagy még nem
szembesültek ilyen mértékű migrációs problémákkal, vagy nem ismerték Német­
ország migrációs előtörténetét,
A népességi adatok elemzésével bizonyos dolgok talán értelmet nyertek, de sok­
kal közelebb nem jutottunk a kiinduló kérdésünk megválaszolásához. Azt mond­
hatjuk ugyanis összefoglalóan, hogy a németek a történelem során mindig is Eu­
rópa egyik, ha nem a legjelentősebb számó populációját alkották, azaz Nyugat-Eu­
rópa vonatkozásában 18-21 százalékos, a teljes európai népességen belül pedig
12-15 százalék körüli aránnyal. Ez ugyan valóban számottevő, de nem döntő, ez
önmagában még nem okoz Európában egyensúlytalan helyzetet. Maga a német né­
pesség száma tehát nem igazolja sem az ettől való irracionális félelmet, sem pedig
azokat a német politikusokat, államférfiakat, valamint gondolkodókat a múltban
és a jelenben egyaránt, akik ennek alapján a németeknek valamiféle különleges, ki­
tüntetett szerepet szántak, illetve szánnak az európai történelemben és politikában,
A migráció vizsgálata még kétesebb eredményt hozott. Egyfelől ugyanis az 1945
utáni migráció következtében egyértelműen és gyökeresen megváltozott a német
társadalom belső etnikai szerkezete, azaz eltűnt az eredeti nagyfokú homogenitá­
sa, mivel a nem német eredetű, migráns háttérrel rendelkező népesség ma a német
populáció mintegy 11 százalékát adja, s a teljes lakossághoz viszonyítva tekintélyes
számú, több mint 10 millió külföldi állampolgár él ma Németországban, Az interet -
nikus viszony és együttélés minden kétséget kizáróan nagymértékben csökkentette
az eredeti német idegenellenességet vagy egyenesen fóbiát, s megkérdőjelezhetet­
lenül növelte a társadalmi toleranciát Németországban. Másfelől éppen az utóbbi
néhány év történései (2015-L6-OS migrációs hullám következményei, 2017-es vá­
lasztások stb.) bizonytalaníthatnak el bennünket azt illetően, hogy az 1945 után
kialakult nagyfokú német toleranciaszint vajon fennmarad-e és fenntartható-e a
jövőben, e nélkül ugyanis Németország stabilitása és kiszámíthatósága könnyen
elveszhet. A migráció tehát Janus-arcú jelenség a németek számára, egy bizonyos
szintig a kellő munkaerő biztosításával stabilizálja az ország gazdaságát, azaz nö-

36 A részletes adatokat lásd uo. 48. p.

 NÉMETORSZÁG SÚLYA EURÓPÁBAN 217

véli a jólétet, s egyben emeli az ország toleranciaszintjét, de egy bizonyos mérték

fölött könnyen destabilizáló hatása lehet, mivel könnyen két részre szakíthatja az
eddig meglehetősen egységes német társadalmat. Csak azt nem lehet pontosan
tudni, hogy hol van ez a szint? A mai német politikában éppen ennek a határnak
a megvitatása az egyik legfontosabb kérdés,37 Míg a populáció nagysága sem köz­
vetlenül, sem pedig közvetve nem jelent különösebb fenyegetést Európa számára,
a migráció német kezelése hordozhat ilyen veszélyt. Ezt azonban elsősorban nem
a migránsok száma okozza, hiszen a bevándorlás Németországba - mint ahogy ezt
fentebb láthattuk - 1945 után folyamatos és jelentős volt, hanem sokkal inkább az
eddig meglepően stabil és kiszámítható német demokrácia ingataggá válása, az ed­
dig meghatározó, a versenyt és az együttműködést egyszerre biztosító szociálde­
mokrata-konzervatív törésvonal megszűnése és egy ennél instabilabb, megosztóbb
és antagonisztikusabb tengellyel történő helyettesítése.38 Lényegében ez a folyamat
zajlik a mai német politikában, s ez gyökeresen új fejlemény az 1945 utáni helyzet­
hez képest, s amelynek kifutása ma még előre nem látható.
Ha a népességi és migrációs vizsgálatok nem elégítették ki kíváncsiságunkat,
és ezáltal nem jutottunk sokkal közelebb a bennünket érdeklő kérdések megvála­
szolásához, induljunk el talán egy másik úton is. Egy régi magyar mondást idézve
azt mondhatnánk, hogy nem numeráim, sokkal inkább ponderálni* azaz a néme­
tek Európában elfoglalt súlyát kellene mérlegelni. Ezt a német erőfölényt ugyanis
nagy valószínűséggel nem a népesség száma, nem is a migrációs jelenségek, sokkal
inkább a német gazdaság ereje és hatékonysága adja. Vizsgáljuk meg tehát Német­
országot - európai összehasonlításban a legfőbb gazdasági mutatók alapján - a
múltban és a jelenben.
Angus Maddison nemzetközi összehasonlító GDP-számításai és becslése szerint
a német birodalmat 1500-ban, 1600-ban és 1700-ban is mind Franciaország, mind
pedig az olasz államok jelentősen megelőzték. 1820-ban a németeket Franciaország
még megelőzte (35 468, illetve 26 819 millió dollár, Geary-Khamis dollárban szá­
molva), de Itália már nem (22 535 millió dollár). Ekkor viszont Nagy-Britannia már
mindenkit megelőzve került az élre (36 232 millió dollár). Ha az arányokat nézzük,
akkor 1820-ban a német gazdaság a 12 nyugat-európai ország teljes GDP-jének

37 Empirikus vizsgálat is több készült. Lásd például Ahlheim, Klaus - Heger, Bardo: Nation und
Exklusion. Dér Stolz dér Deutschen und seine Nebenwírkungen. Schwalbach, 2008, Wochenshau
Verlag. A szerzők azt állapítják meg, hogy a nyolcvanas évek óta növekszik azok száma, akik sze­
rint a nemzeti érzés pozitív dolog (2006 79%), valamint akik büszkék arra, hogy németek. Egyben
csökkent azok száma, aldk egyáltalán nem büszkék erre (14-ről 7 százalékra). Ugyanakkor szoros
az összefüggés a nemzeti büszkeség foka, illetve az idegenellenesség között. A németek a nemzeti
büszkeség terén ennek ellenére európai összehasonlításban a sor vegén kullognak (lásd a könyv
22. ábráját), az idegenellenességi táblázatban pedig a 6. helyet foglalják el (24. ábra).
38 Erről lásd részletesen az előző fejezet megfelelő szöveghelyeit.
218 A NÉMETEK ÉS EURÓPA

(142 693 millió dollár) a 18,8 százalékát adta (Franciaország 24,8%, Nagy-Britannia
25,4%, Itália 15,7%). Az egyesítés évében, tehát 1871-ben Németország a 12 ország
a teljes GDP-jének (345 273 millió dollár) a 20,8 százalékát jelentette (Franciaor­
szág 20,8%, Nagy-Britannia 30,6%, Itália 12,2%). Az utolsó békeévben, 1913-ban
azonban már a német gazdaság került Európában az első helyre, a megelőző negy­
ven év alatt ugyanis megtriplázódott gazdaságának nagysága (237 332 millió dol­
lár, 28,2%; ugyanekkor Nagy-Britannia 26,7%, Franciaország 17,1%). A két világ­
háború között a húszas évek elején, illetve a nagy gazdasági világválság éveiben a
német gazdaság ismét elvesztette az elsőségét. A két, azaz a német és a brit gazdaság
között a harmincas évektől kezdve lényegében nem volt nagyságrendi különbség,
s Franciaország teljesítménye ettől a két országtól valamennyire lemaradt (1919-
ben Németország 21,7%, Nagy-Britannia 31,4%, Franciaország 15,0%; 1933-ban
Németország 24,3%, Nagy-Britannia 25,4%, Franciaország 18,4%).
Hogyan alakultak ezek az arányok a nemzetiszocialista időkben? Talán két idő­
pontot érdemes kiemelni, az utolsó békeévet, 1938-at és a háború utolsó előtti
évét, 1944-ct 1938-ban Németország 28,9%, Nagy-Britannia 25,1%, Franciaország
15,8%, míg 1944-ben Németország 35,7%, Nagy-Britannia 30,5%, Franciaország
7,9 százalékát adta a 12 nyugat-európai ország a teljes GDP-jének. 1871 és 1945
között tehát ez a három gazdaság adta ezen országok GDP-jének több mint két­
harmadát, s ez viszonylag szűk határok, 68,1 és 74,1 százalék között ingadozott.
A második következtetés: Németország az egyesítés után nagymértékben és folya­
matosan növelni tudta gazdasági teljesítményét és arányát Nyugat-Európában, még­
pedig magasan a népességi arány fölötti mértékben. Ez alól a tendencia alól csak a
két világháború utáni egy-két év, illetve a nagyvilággazdasági válság utáni néhány
év kivétel. Hogyan alakultak ezek az arányok 1945 után, illetve milyenek ma? Vé­
g jü k a német gazdasági csoda egyik kiemelt évét az olajválság előtti évet, 1972-t.
A német GDP a 12 nyugat-európai ország közül a legnagyobb, 903 732 millió dollár
(Németország 24,7%, Nagy-Britannia 18,5%, Franciaország 17,7%; együttes arányuk
azonban már a kétharmad alá került, pontosan 60,9%),39 2001-ben ugyanezek az
arányok: Németország 23,6%, Nagy-Britannia 19,7%, Franciaország 19,3%, együt­
tesen 62,6%. 2016-ra a német gazdaság ebben az összehasonlításban 2001-hez ké­
pest még tovább tudta növelni részesedését (Németország 24,6%, Nagy-Britannia
18,6%, Franciaország 17,4%, együttesen 60,6%).40

39 Ez a 12 ország: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország,

Hollandia, Norvégia, Svédország, Svájc és Nagy-Britannia. A részletes adatokat lásd Maddison:
The WorldEconomy... I. m. 46-53. p.
40 A 2016-os GDP-adatok alapján (www.countryeconomy.com) ugyanazt a 12 országot vettem alapul,
amelyekkel Maddison számolt, hogy a két adatsor összehasonlítható legyen.
 N É ME T O R S Z Á G S ÚLYA E U R Ó P Á B A N 219

A jelenlegi helyzet elemzéséhez azonban célszerűbbnek látszik, nem az Angus

Maddison által kiemelt 12 nyugat-európai országot, hanem az Európai Uniót, az
eurózónát, illetve egész Európát figyelembe venni. 2016-ban az Európai Unió tel­
jes GDP-je elérte a 14 905 008 millió eurót (eurózóna: 10 788 835 millió), ebből
Németország részesedése 21,09 százalék (az eurózóna vonatkozásában 29,1%).41
Németország és Franciaország együttes részesedése 36,04% (eurózóna 49,8%).
A Brexit miatt bennünket az is foglalkoztat, hogy mekkora lehet a jövőben ez az
arány Nagy-Britannia nélkül. Ha a 2016-os adatoknál az angolokat nem vesszük
figyelembe, tehát úgy teszünk, mintha a Brexit már ténylegesen megtörtént volna,
akkor Németország aránya 25,1 százalékra növekszik, az eurózóna vonatkozásában
pedig értelem szerint marad 29,1 százalék. Franciaországgal együtt ez 42,9, illet­
ve 49,8 százalékot jelent. Ez az arány akkor se változna lényegesen, ha az Európai
Unióba belépne minden kontinentális, ma még nem tag ország (Törökország, Fehér­
oroszország és Ukrajna kivételével), akkor ugyanis a 2016 adatokat alapul véve Né­
metország és Franciaország részesedése csupán mintegy 40 százalékra csökkenne.12
Még árulkodóbb erről a szédületes német gazdasági teljesítményről egy m á­
sik összehasonlító adat. A világ összes országa közül a nominális GDP-t tekintve
Németország a negyedik helyet foglalja cl, 3 495 milliárd dollárral, azaz a némete­
ket csak az USA (18 562 milliárd), Kína (11 392 milliárd) és Japán {4730 milliárd)
előzi meg, s őt követi Nagy-Britannia (2650 milliárd), Franciaország (2488 mil­
liárd), India (2251 milliárd) és Olaszország (1853 milliárd).43 Ez azt jelenti, hogy
Németország rendelkezik a világ össz-GDP-jének 4,65 százalékával, miközben a
világ népességének mindössze 1,09 százalékát adja. Ezt az elképesztő és lenyűgöző
eredményt az elmúlt kétszáz év német gazdasági fejlődése tette lehetővé. Angus
Maddison számításai szerint Németország 1820 és 1870 között évente átlagban
2 százalékkal növekedett. 1870 és 1913 között ez a növekedés 2,81 százalékra nőtt.
1913 és 1950 között viszont visszaesett 1,06 százalékra, de 1950 és 1973 között a
Nyugat-Európa aranykorának is nevezett időszakban rekordnagyságúra növekedett,
azaz elérte az 5,99 százalékot, s ezzel a növekedési aránnyal Németország minden
nyugat-európai partnerét megelőzte.44 1973 és 1992 között ez az átlagos növekedési

Aí A rés zle tes a d aloka Llásd www. ec.e uropa. eu/e urostat/web/ n ational- acco nnts/ data/datab ase.
A2 A számítást az Euro stat-ad átok alapján végeztem. Uo.
^ Az adatokat lásd www.worldometers.mfo. A vásárlóerő-paritást figyelembe véve Németország az
Ötödik helyet foglalja el. A részletes történeti gazdasági adatokat lásd Mitchell, Brian R.: Ruropean
Iíistorical Statistics 1750-1970. London, 1975, Macmillan.
44 Kisebb időszakokra osztva ezt a korszakot azt látjuk, hogy 1950 és 1960 közötti átlagos növekedés
8,2%-os, míg 1960 és 1970 közölt 4,4%-o$. Lásd Maurer, Andrea: Wirtschaít. In Mau-Schöneck
Hxsg.t Handwörterbuch zűr Gesellschaft Deutschlands... I. m. Bd. 2. 973. p. Az itt közöli ábra pon­
tosan mutatja, hogy a növekedési ráta átlaga folyamatosan csökken: 1970-1980 között 2,9%, 1980-
1991 között 2,6%, 1991-2001 között 1,7%. Uo. 1. ábra. 2000 és 2010 között ez az átlag tovább csők-
220 A N É M E T E K ÉS E U R Ó P A

ráta újra visszaesett évi 2,3 százalékra.45Fontos hangsúlyozni, hogy ezekben az idő­
szakokban - az 1913-1950-es évek kivételével - Németország valamennyivel mim
dig a nyugat-európai növekedési átlag fölött teljesített. Bár az egész nyugat-európai
régió a nyugati nyúlványok’, azaz az USA, Kanada, Ausztrália és Üj-Zéland gaz­
dasági növekedésétől elmaradt, ezek teljesítményével leginkább még Németország
tartott lépést.46 Az 1913 és 1950 közötti gyengébb teljesítmény okai egyértelműen
politikaiak, hiszen az átlagot a két világháború utáni évek, illetve a nagy világgaz­
dasági válság éveinek gazdasági visszaesései vitték le alig egy százalék fölé.47 1950
és 1973 között azonban Németország minden nyugat-európai országnál jobban a
maga előnyére fordította a kedvező gazdasági és politikai környezetet (a Szovjet­
uniótól való félelem miatt kooperációra törekvés, stabil financiális környezet, erő­
teljes keresleti piac, alacsony munkanélküliség, gyenge inflációs nyomás, gyorsuló
technikai-technológiai fejlődés, nemzetközi kereskedelem bővülése stb.), az egész
nyugati világban itt nőtt ugyanis leginkább a munkatermelékenység.48
Nemcsak a többek által élesen és sok vonatkozásban joggal bírált GDP-adatok
mutatják Németország kiemelkedő gazdasági teljesítményét, előkelő és különleges
helyét a világban, hanem a pakisztáni közgazdász, Mahbub ul Haq által kidolgozott
és az ENSZ által közzétett Emberi fejlettségi index is (Humán Development Index
- HDI), amelyet a születéskor várható élettartam, az írástudás, az oktatás színvo­
nala és az életszínvonal (a vásárlóerő-paritáson mért és dollárban számított egy
főre eső GDP) alapján számítanak ki. Ebben a rangsorban Németország ugyancsak
a negyedik helyet foglalja el (0,926) Norvégia (0,949), majd a második-harmadik
helyen osztozó Ausztrália (0,939) és Svájc után (0,939).49

kent 0,9 százalékra. Az új adatokat lásd Bruttoinlandsprodukt 2016 íur Deutschland. Wicsbad.cn,
2017, Statistisches Bundesamt. Online: www.dcstatis, de. Ez a tendencia ebben az évtizedben m eg­
törhet, feltéve, ha 2020-ig nem köszönt be egy újabb világgazdasági válság. Eddigi adatok: 2011
3,7%, 2012 0,5%, 2013 0,5%, 2014 1,6%, 2015 1,7%, 2016 1,9%. Uo.
Maddison: Monitoring,.. I. m. 41. p.
A nyugati nyúlványok" (western offshoots) terminust Maddison használta. Az összehasonlító táb­
lázatot lásd Maddison: Monitoring... I. m. 60. p.
A? Az első világháború után jelentős javulás 1924-ben kezdődött, de a 2 1913-as GDP-t (237 332 millió
Geary-Khamis dollár) Németország ténylegesen csak 1927-ben múlta felül (252 320 millió). Az
1924 és 1928 közötti időszakot tehát Wehler joggal nevezi 'aranyéveknek". Ezt a folyamatot szakította
meg a világgazdasági válság, amely Amerika után éppen Németországot sújtotta a leginkább. Az
1938 és 1944 közötti időszak növekedése 24,2%. Lásd Wehler: Deutsche Gesellschafisgeschichte. ..
I, m, Bd, 4. 252-268. p.; Maddison: The World Economy... L m. 58^65, p,
™ Az okokról lásd Maddison: The World Economy... L m. 73-78. p. A munkatermelékenységre lásd
a 3-13a táblázatot, no. 79. p.
^ A részletes adatokat és a teljes sorrendet lásd www.hdr.undp.org.
 N É M E T O R S Z Á G SÚ L Y A E U R Ó P Á B A N 221

Az egy főre eső GDP-t tekintve azonban Németország már korántsem áll ilyen
jó l,50 Angus Maddison számításai szerint 1820-ban a németeket (1092 dollár) a
12 nyugat-európai ország közül csak Finnország, Norvégia és Olaszország nem
előzte meg. 1870-ben Európában a németek (1913 dollár) előtt ebben a vonatko­
zásban még öt európai ország állt (Belgium, Dánia, Hollandia, Svájc, Nagy Bri­
tannia), 1913-ban (3833 dollár) még négy (az előbbiek Dánia nélkül), 1992-ben
(19 351 dollár) azonban már csak egy (Svájc), s a világon is csak egy (USA) 21 000
dollár körüli összeggel.51 Maddison azonban átszámította ezeket az értékeket vá­
sárlóerő-paritásos ún. Geary-Khamis dollárra, s ez sokkal kiegyensúlyozottabb
eredményt hozott a 12 nyugat-európai ország között, sőt e számítás szerint Német­
ország meg egy kicsit le is maradt a többi nyugat-európai országhoz képest52 Az
Eurostat 2016-ra vonatkozó, szintén vásárlóerő-paritáson alapuló adatai is ezt m u­
tatják, ugyanis a 28 Európai Uniós ország átlagához (100) képest, Németországot
(123) megelőzi Luxemburg (258), Írország (183), Ausztria (128), Hollandia (128)
és Dánia (124). Az Unión kívüli országok közül Svájc (161), Norvégia (148) és San
Marino (132), s az Európán kívüli országok közül Katar, Makaó, Szingapúr, Bru-
nei, Kuvait, Egyesült Arab Emirátusok, Hongkong, USA, Szaúd-Arábia, Bahrein
és Ausztrália - ebben a sorrendben.53
Még egy metszetben érdemes megvizsgálni a német gazdaságot, nevezetesen
vagyoni, tőke és tőkekihelyezési szempontból.54Egy friss felmérés és becslés szerint,
amelyet a svájci Credit Suisse végzett 2017 novemberében Németország a nemzeti
vagyont tekintve az ötödik helyet foglalja el a világranglistán (USA 93 560, Kína
29 000, Japán 23 682, Nagy-Britannia 14 073, Németország 13 714, Franciaország
12 968, Olaszország 10 853, Kanada 7 407, Ausztrália 7 329, Dél-Korea 6 586 ezer
milliárd US dollár).55 Németország ezzel a világ összvagyonának (280 289 ezer mil­

50 Nem véletlen, hogy Hartmut Kaelblc elsősorban az egy főre eső növekedési rátával (lásd L táb­
lázatát) próbálta meg cáfolni Németország gazdasági külön útjának (ökonomischer Sonderweg)
tézisét, azaz hogy Németország a 19. század második felétől 1914-ig valamiféle gyors iparosodási
fázison ment volna keresztül. Bár Kaelbe ennek bizonyítására más adatsorokat (az agrárszektor
visszaszorulási üteme, az ipar évenkénti növekedése, a szolgáltatási szektor növekedése, foglalko­
zási ágak változása, városiasodás és térbeli mobilitás stb.) is használt. Lásd Kaelbie, Hartmut: Dér
Mylhos von dér rapiden industrialisicrung in DeutschJand. Geschichte und Geseltschaft, 9 (1983),
106-118. p.
51 Maddison: Monitoring... I. m. 23. p.; valamint Maddison: Ih t World Economy... 1. ni. 48-50. p.
52 A részletes adatokat lásd Maddison: Ihe World Economy... L m. 58-65. p.
53 Az adatokat lásd www.europa.eu/eurostat. A világ országainak listáját lásd www.statisticstimes.
com/economy.
54 Németország vagyoni és jövedelmi viszonyaira lásd Hauscr, Richard - Grabka, Márkus M,: Einkom-
men und Vermögen. In Mau-Schüneck Hrsg.: Handwörterbuch zűr Gesellschaft Deutschlands...
I. m. Bd. 1. 213-230. p. a tanulmány 1. táblázata szerint Németország nettó vagyona 2009-ben
11618 milliárd euró volt. Uo. 217. p.
55 Global Wealth Databook. Zürich, 2017, Credit Suisse Research Instítule
222 A N É M E T E K ÉS E U R Ó P A

liárd USD) 4,9 százalékát birtokolja, miközben a világ népességének mindössze

1,09 százalékát adja. Ez az adat nagyon hasonló ahhoz, amit a nemzeti össztermék
vonatkozásában a fentiekben már láttunk. Ami az egy főre eső nemzeti vagyont il­
leti, a németek 2000-től (90 441 US dollár) 2017-ig (203 946 US dollár, ebből pénz­
ügyi vagyon 97 226, nem pénzügyi 135 456) jelentős növekedést értek el, bár ezzel
a teljesítménnyel a világranglistán csupán a 22. helyre kerültek.56 Ez a vizsgálat azt
is megerősíti, hogy az egyenlőtlenség - mint ahogy a világban általában - ugyan
Németországban is folyamatosan növekszik,57 de a német középosztály még min­
dig erős, s jelentős tartalékokkal rendelkezik.58
A nemet tőkével és tőkekihelyezéssel kapcsolatban is hasonló következtetéseket
vonhatunk le, mint amire a német gazdaság összteljesítményének értékelése során a
fentiekben jutottunk, azaz Németország tőkekivitele jelentős, meghatározó szerepet
játszik az európai gazdaságban, de annyira azért nem, hogy csupán egyedül, önmaga
képes lenne egy-egy ország, vagy még inkább az egész Európai Unió gazdasági fej­
lődését dominálni. 1914-ig Németország jelentős befektetéseket (5 598 millió dol­
lár) hajtott végre Európában és Európán kívül is, amit csak a brit (18 311 millió) és
a francia (8 647 millió) tőkekihelyezések múltak felül.59Az 1970-es évektől kezdve
ismét jelentősen megnőtt a német tőkekivitel és a célállomások tekintetében is nagy
változás történt. A hetvenes évek tőkekivitele (24 milliárd USD) a 2010-es évekre
mintegy 58-szorosára növekedett (1398 milliárd USD), s míg a hetvenes években
a német tőke 75,8 százaléka a fejlett országokba ment, addig 2010 és 2014 közötti
időszakban csak 48,3 százaléka hasznosult a fejlett országokban, míg 45,9 százalékát
a fejlődő országokban, 5,8 százalékát Dél-Európában és a volt Független Államok
Közössége országaiban fektették be.60 A közép-európai országok nagy részében a
német tőke nagyon jelentős arányt, 25-30 százalékot képvisel.61
Ezekből a gazdasági-gazdaságtörténeti adatokból néhány általános következ­
tetést akár már most levonhatunk. Mindenekelőtt azt, hogy Németország 1871

56 A németeket megelőző országok (ebben a sorrendben): Izland, Svájc, Ausztrália, USA, Bermuda,
Grönland, Üj-Zéland, Norvégia, Luxemburg, Nagy-Britannia, Belgium, Dánia, Szingapúr, Francia-
ország, Svédország, Kanada, Írország, Japán, Olaszország, Ausztria, Hollandia. Az részletes adatokat
lásd uo. 21. p. Az egy főre eső adósság Németországban 28 735 US dollár. Uo. 102. p.
57 Az egyenlőtlenséget mérő un. Gini-index pontosan mutatja ezt a folyamatot: 1985-ben 0,26,20 ló ­
ban 0,30.
Az egy főre eső vagyon szerint 10 000 dollár alatti csoportba a népesség 29,5%, 10 ezer és 100 ezer
dollár közöüibe 33,7%, 100 ezer és 1 millió közötübe 33,9%, 1 millió USD fölöttibe 2,9% tartozik.
Miközben a világ összesített adatai ugyanezekre a csoportokra a következők: 70,1%, 21,3%, 7,9%,
0,7%. Uo. 113-115. p.
:’9 Lásd a 3-3. táblázatot, uo. 63. p.
60 A részletes adatokat lásd a Bundeszentrale für politische Bildung honlapján (www.bnb.de).
01 2016-ban például Magyarországon 75,49 milliárd volt a közvetlen tőkebefektetés, 65,9 Európából,
20,2 (26,8%) Németországból származott.
 A K É M E T TÖ RT ÉN K[ .K M É R T E L M E Z É S E 223

után figyelemre méltó gazdasági felfutást produkált, azaz - kisebb-nagyobb inga­

dozásoktól eltekintve - folyamatosan és számottevő mértékben növelte gazdasá­
gi teljesítményét, s ezzel lassan maga mögé utasította valamennyi nyugat-európai
partnerét. Ez azonban sohasem haladta meg azt a mértéket, amelyre Németország
bizton alapozhatta volna európai uralmi törekvéseit Amikor ugyanis a német po­
litika megfeledkezett erről a realitásról, nevezetesen a Bismarck utáni wilhelmiá-
nus időszakban, valamint a nemzetiszocialista korszak második felében, akkor ez
mindkét esetben német nemzeti, s nem mellesleg összeurópai tragédiához vezetett,62
A kurrens gazdasági adatokból az is világosan látszik, hogy a Brexit sokkal nagyobb
jelentőségű történeti esemény a2 európai gazdaság, valamint az európai stabilitás
és egyensúly, következésképpen a német helyzet szempontjából is, mint ahogy az
a jelenlegi politikusok megnyilvánulásaiból kiolvasható. Egyértelműnek és súlyos
következményekkel járónak tűnik ez az újabb fejlemény, mivelhogy Nagy-Britan-
nía nemcsak politikai, hanem gazdasági szempontból is kiegyensúlyozó szerepet
játszott Európában, s ezt aligha tudják majd pótolni az esetlegesen belépő keleti és
balkáni kisebb-nagyobb országok. A britek nélkül ugyanis Németország és Fran­
ciaország gazdasági szempontból az unióban meghatározó, negyven százalék fö­
lötti arányt képvisel majd a jövőben, az eurózónában pedig közel 50 százalékost.
A ténylegesen létező enyhe, mintegy huszonöt százalékos (az eurózóna vonatkozá­
sában 29,1 százalékos) német gazdasági erőfölény még kiegyensúlyozható lenne a
kisebb gazdaságok és társadalmak részéről, de a közös német-francia GDP-arány
már aligha. Következésképpen a németek sem népességi, sem gazdasági, sem pe­
dig történeti okok miatt nem képesek egyedül meghatározni Európa jövőjét, de a
franciákkal megegyezve már alapvetően más a képlet. Az unió, s különösen az eu­
rózóna jövőjét tehát az ezzel kapcsolatos esetleges német-francia döntés és meg­
egyezés egyértelműen kijelölheti, függetlenül a szavazás módjának jelenlegi uniós
gyakorlatától, s függetlenül a később esetleg felmerülő ellenvéleményektől és til­
takozásoktól. Ennek csupán a német és/vagy francia önkorlátozás szabhat határt.

A NÉM ET TÖRTÉNETEM ÉRTELMEZÉSE

A német népességi és a gazdasági helyzet elemzésével a feltett kérdéseink egy részére

kaptunk ugyan valamelyes választ, de korántsem teljesen megnyugtatót, s maradtak
még bőségesen megválaszolatlan kérdések. Induljunk talán el egy másik úton is,
annak ellenére, hogy ez az út a dolog természeténél fogva egy jóval ingoványosabb
és elmosódottabb körvonalakkal rendelkező területhez vezet bennünket: a német

Az első világháborúban Németország, illetve IT. Vilmos felelőssége nem olyan egyértelmű, mint a
másodikban Hitleré. Lásd erről részletesebben e könyv első világháborús fejezetét.
224 A N E M ü TLK ES i-UROPA

identitás kérdésköréhez. Aligha létezhet ugyanis nehezebben megfogható, szétszá-

lazható és megválaszolható, következésképpen izgalmasabb történeti probléma a
német históriában, mint éppen a nemzeti identitás* Nem véletlen, hogy az összes
nagy történeti vita, tehát Németország első világháborús szerepéről kibontakozott
ún. Fischer-disputa, a Harmadik Birodalom szerepéről és a második világháborús
német felelősségről folyó Historikerstreit, és végül a német külön útról szóló ún.
Sonderweg-polémia mind-mind ebbe a látszólag vagy ténylegesen megoldhatat­
lan történeti problémába futott bele. S az is meglehetős biztonsággal kijelenthető,
hogy mindezekre a kérdésekre még nem születtek meg a megnyugtató válaszok,
ha ismer egyáltalán a történelem ilyen lezáró, vagy legalábbis a többség számára
elfogadható válaszokat.63
A német történelem központi problémáját és egyben páratlan nehézségét az
jelenti ugyanis, hogy valamilyen módon válaszolni kellene egy szinte mcgvála-
szolhatatlannak tűnő kérdésre. Mi történt Németországban 1933 és 1945 között?
Ez alatt az idő alatt lezajlott események milyen okokra vezethetők vissza? S végül,
van-e, és ha igen, akkor milyen összefüggés a náci korszak és az azt megelőző idő­
szakok között? Az egyik legkitűnőbb brit germanista Geoff Eiey azt fogalmazta meg
ezzel kapcsolatban, hogy a holt nemzedékek súlya minden országban, mint rém­
álom nehezedik a mai generációkra, de a német történészek esetében ez a rémálom
még szörnyűbb, mert nagyon közel, csupán egy jó emberöltőnyire van* S magát az
alapkérdést talán Gerhard Ritter fogalmazta meg a legélesebben és legpontosabban,
amikor arra kérdezett rá, hogy hogyan volt egyáltalán lehetséges, „hogy a mi német
népünk évszázadokon át a Nyugat egyik leginkább békeszerető nemzete - azzal,
hogy ujjongva éltetett egy erőszakban hívő kalandort, akit a történelem Európa
régi rendjének lerombolójaként tart majd nyilván - Európa és a világ rémévé vál­
hatott”6* A német identitás ezernyi szállal kötődik ehhez a problémához, sőt ettől
teljességgel elválaszthatatlan. Következésképpen értelmezni és magyarázni kellene
a német nemzetiszocialista múltat, a Hitler-jelenséget, valamint a náci ideológi-

É3 A Fis cher-vitát e könyv első világháborúról szóló fejezetében már érintettük. A Historikerstreit
legfontosabb dokumentumait lásd: Historikerstreit Die Dokumentation dér Kontroversen um die
Eizigartikeit dér nationalsozialistischen judervernichtung München, 1987, Piper (angolul: Forever
in the Shadow of Hitler? Original Dokuments ofthe Historikerstreity the Controversy concerning the
Singularity ofthe Holocaust New Jersey, 1993, Humanities Press). A vitáról lásd még Evans, Richard
I.: The New Nationalísm and the Old History: Perspectives ont he West Germán Historikerstreit.
The Journal of Modern History; 59. No. 4. (1987), 761-797. p.; Jm Schatten Hitlers. Historikerstreit
und Vergangenheitsbewdltigung tn dér Bundesrepublik. Frankfurt ani Main, 1991, Suhrkamp, uő:
Beyond the Historikerstreit In uő: Rereading Germán Hislory: From Unification to Reunification
1800-1996. London, 1997, Routledge, 221-224. p. Ahlheim, Klausenberg, Volker Hrsg.: Zeitge-
schichte, Wissenschaft und Politik. Dér „Historikerstreit” - 20 Jahre danach. Wiesbaden, 2008, V$
Verlag für Sozialwisscnschaffen.
64 Ritter Európa und die deutsche Frage című tanulmányának sorait Iggers idézi (i. m. 402. p.).
 A N É M E T T Ö R T É N E L E M ERTELME/.ÉSE 225

át, amely hatalmába kerítette - egy meghatározhatatlan méretű kisebbséget kivé­

ve - az egész német nemzetet Pontosan ragadta meg a kérdések kérdését Norbert
Éliás, amikor azt írta, hogy „törekvéseim középpontjában az áll, hogy nyomon
kövessem a németek nemzeti habitusának azokat a fő fejlődési vonalait, amelyek
lehetővé tették a hitleri korszak civilizációvesztési hullámát” 65 Hogyan jutott el egy
nemzet, amely éppenséggel joggal és megérdemelt büszkeséggel tekinthetett visz-
sza évszázados és megkérdőjelezhetetlen civilizációs teljesítményére, ennek a né­
met, európai és emberi civilizációnak a totális tagadásáig? A nácik ugyanis az eu­
rópai civilizáció mindhárom lényegi összetevőjét alapjaiban támadták évs tagadták
meg: a kereszténységet, a humanizmust és a felvilágosodás szellemét. Ha el aka­
runk jutni a német és az összeurópai identitás jobb megértéséhez, nem kerülhet­
jük meg ennek a problémának legalább a vázlatos tárgyalását. Maga a probléma és
a problémára adott válaszok szinte követhetetlenül szerteágazóak, nehezen vagy
egyenesen sehogyan sem strukturálhatok, így könnyen vagy a német történelmi
események egyszerű kronologikus felmondásának mocsarába vagy pedig a német
nemzetkarakterológia még az előbbinél is süppedékesebb területére tévedhetünk
Talán akkor kerülhetjük el az ingoványba való totális elsüllyedés veszélyét, ha kö­
vetjük néhány nagy gondolkodó és történész válasz- és gondolatkísérleteit. Ezeket
összevetve alkalmasint levonhatunk valamilyen tanulságokat, ha ezek a mindenki
számára megnyugtató következtetésektől még távol is lesznek
A sort talán az egyik legjelentősebb német történésszel Friedrich Meineckével
kellene kezdeni, hiszen ő már 1945-ben, a nulladik órában5(Stunde Null) megírta
kis könyvét a német katasztrófáról5, amelynek már a címével is utalt meggyőződé­
sére és álláspontjára*66 Tanulmánya jó kiindulópontként szolgálhat, ugyanis mély

65 Éliás, Norbert: Studien über die Deutschen, Machtkümpfe und Habitusentwicklung im 19. und 20.
jahrhundert. Frankfurt am Main, 1992, Suhrkamp (magyarul: A németekről. Hatalmi harcok és a
habitus fejlődése a tizenkilencedik-huszadik században. Budapest, 2002, Helikon, 5. p.).
** Meinecke, Fiedrich: Die deutsche Katastrophe. Betrachtungen undErinnerungen. Wiesbaden, 1946,
Brockhaus Verlag (angolul: The Germán Catastrophe. Reflections and Recollections. Boston, 1950,
Harvard University Press). Friedrich Meinecke (1862-1954) a strassburgi, a freiburgi, majd a ber­
lini egyetem eszmetörténész professzora, liberális nacionalista, liberális konzervatív gondolkodó,
1896 cs 1936 között a vezető német történeti lap, a Historische Zeüschrift szerkesztője, amelyről a
náci időkben lemondatták. Ennek körülményeiről lásd Iggers, Georg G.: Deutsche Gcschichtwis-
senschaft. Eme Kritik dér traditionellen Geschichtsauffassung von Herder bis zűr Gegenwart. Mün­
chen, 1976, DTV (magyarul: A német historizmus. A német történetfelfogás Herder tői napjainkig.
Budapest, 1988, Gondolat, 385-387. p.}. Életére és életművére vonatkozóan lásd Schulin, Ernst:
Friedrich Meinecke. In Wehler, Hans-Ulrich Hrsg.: Deutsche Historiker Bd, 1. Göttingen, 1971,
Vandenhoeck & Ruprecht, 39-57, p.; Érbe, Michael Hrsg.: Friedrich Meinecke heute. Bericht über
ein Gedcnk- Colloquium zu seinem 25. Todestagam 5. und 6. April 1979. Berlin, 1981, Colloquium
Verlag; Knudsen, Jonathan B.: Friedrich Meinecke (1862-1954). Coinment: Ernst A. Brcisach. In
Lehmann, Hartmut - Méltón, famcs van Horn eds.: Paths of Continuity. Central European Histo-
riogruphy from the 1930s to the 1950s. Cambridge, 1994, Cambridge University Press, 49-81. p.;
226 A N E M E T E K ÍS E U R Ó P A

és cizellált elemzése érinti a legtöbb ezzel kapcsolatos vitapontot, bár ez az írás sem
mentes következetlenségektől és ellentmondásoktól, és főleg előző nagy művei mon­
dandójának át- és újraértelmezésétől/7Meinecke a tágabb és mélyebb okokkal kezdi
elemzését, tehát azokkal, amelyek nemcsak Németországot, hanem az egész régiót,
sőt egévsz Európát jellemezték Az egyik ilyen világtendenciát - Jákob Burckhardt
gondolatait követve - a népesség korábban elképzelhetetlen mértékű növekedésé­
ben, s a tömegek politikában való megjelenésében látta. Ezt Meinecke, régi vágású
liberális felfogásához hűen, tragikus következményekkel járó folyamatként értékel­
te. Ügy érzékelte ugyanis, hogy az eltömegesedés (Vermassung) az európai kultúra
hanyatlását, az eredeti európai társadalom elkorcsosulását (Entartung), valamint
a mindent leegyszerűsítő szörnyű erőszak-ideológusok, a terribles simplificaíeurs
megjelenését, továbbá az arisztokratikus-meritokratikus liberalizmus visszaszoru­
lását, az Ethos és a Kratos szétválasztását, végül a népszuverenitás és demokrácia,
majd ennek következményeképpen a despotizmus megjelenését eredményezte.68
Ennek az alapvető történelmi-társadalmi változásnak, azaz az eltömegesedésnek
következményeképpen a 19. században két korszak-meghatározó ideológia jelent
meg a színen: a szocializmus és a nacionalizmus. A szocializmus jelentette a tö­
megek evangéliumát, amelyről sokan úgy gondolták, hogy ennek révén elérhető a
millenniumi királyság, a teljes egyenlőség és a végső emberi boldogság. A tömeg
megjelenése a politikában, tehát ez a fundamentális változás elsöpörte a régi, több
évszázados tradicionális és hierarchikus európai társadalmat és kultúrát. A másik
alapvető 19. századi ideológia, a nacionalizmus részben keresztezte, így eltérítette
és gyengítette ezt a kibontakozó szociális forradalmat. A nacionalizmus - mondja
Meinecke - eredetileg liberális gyökerű volt, azaz az emberi szabadság kiterjesztésé­
ért küzdött, de miután elérte ezt, gondolatvilágában fokozatosan a politikai hatalom
kiterjesztése került a középpontba. Ennek következtében a nagyobb nemzeteknél a

Bock, Gisela - Schönpflug, Dániel Hrsg.: Ériednek Meinecke in seiner Zeit. Studien zu Lcben und
Werk. Stuttgart 2006, Steiner Verlag.
67 A német katasztrófa bán felvetett problémák, gondolati sémák ilyen-olyan formában már Meinecke
korábbi, a második világháború előtt megjelent nagy munkáiban (Weltbürgertum und Nationahta-
aU 1908; Die Idee dér Staatsrason in dér neueren Geschischte, 1924; Die Entstehung des Historismus,
1936) is megjelentek. Itt most nem foglalkozom azzal az eszmetörténeti és filológiai szempontból
izgalmas kérdéssel, hogy az ott mondottak mennyiben térnek el egymástól, illetve A német k a-
tasztrófa megközelítésétől és állításaitól, Iggers a fenti értékelésnél sokkal kritikusabban ítéli meg
a művet. Végeredményben apológiának3tartva azt.
M Meinecke: Die deutsche Katastrophe. . . L m. 9-18. p. Meinecke Ethoson nem egyszerűen erkölcsöt,
hanem ennél tágabban kultúrát, szellemet is értett, Kratoson pedig hatalmat és politikát. A Goe-
the-koi t éppen azért istenítette, mert szerinte akkor ez a kettő, az Ethos és a Kratos, Geist és a Macht
harmóniában állt egymással. Ugyanezt a kettősséget láthatjuk, amikor Meinecke a kultúrállam, a
Kulturstaat és a hatalmi állam, a Machtstaat különbségéről beszél, vagy akkor amikor a Goethe-kor
homo sapienset a későbbi korok homo faberével veti össze. Lásd uo. 5. fejezet.
 A N É M E T T Ö RT ÉN EL EM ÉRTELMEZÉSE 227

nacionalizmus fokozatosan alakult át imperializmussá. Bár e két meghatározó kor­

szellem társadalmi hátterét két, egymástól eltérd társadalmi réteg alkotta, azaz az
ipari munkásság, illetve a középosztály, mindkét réteg a 19* század során tömegessé
vált, így egyként osztozott az egyetemes eltömegesedés folyamatában.
Meinecke az első világháború után kialakulóban lévő új ideológiát, az olasz
és a német fasizmust ennek a két meghatározó korszellem összekapcsolási kísér­
letének tartotta, s a korábbi, azaz a 19. századi német történelmet is ennek a két
ideológiának az összefüggésében elemezte.69 Azzal, hogy bemutatta miben tért el
Európától a korszellem e két hullámának sorsa Németországban (elkésett gazda-
sági-technikai forradalom, ennek következtében a munkásság későbbi kialakulá­
sa; a középosztály alapvetően humanista iskolázottsága és beállítódása; a zsidóság
jelentős szerepe, és ennek következtében erős antiszemita mozgalom kialakulása;
a pángermán mozgalom ereje és sikerei; az állam autoriter jegyeinek erőssége; a
Reichswehr szerepe a Eandwehrrel szemben; vonzódás a metafizikai gondolko­
dáshoz stb.)> továbbá hogy a német politikai elit hol követett el helyrehozhatatlan
hibákat (TI. Vilmos politikai hibái; a Hazapárt eltévelyedése a weimari korszakban;
a tőrdöfés, a DolchstoB-legenda hatása; a weimari alkotmány túlzó kritikája; Hu-
genberg negatív szerepe a náci hatalomátvételben stb.) Meinecke elkerült vagy pon­
tosabban részben sikerült elkerülnie egy fontos módszertani csapdát, nevezetesen,
ha csupán az általános európai tendenciákból, azaz a korszellemből magyarázta
volna a német fasizmust, akkor könnyen felvethető lett volna a kérdés: másutt m i­
ért volt a liberalizmus erősebb és ellenállóbb, miért nem alakult ki ugyanaz a rend­
szer, mint Németországban? A szocializmus és a nacionalizmus ideológiái másutt
miért nem eredményeztek fasizmust? A fentebb felsorolt okok mellett Meinecke
két olyan jellegzetességet emel ki az újkori német történelemből, amelyek szerin­
te alapvetően befolyásolták a későbbieket Az egyik a fokozatosan kiépült hatalmi
állam (Machtstaat) volt, amely végső soron maga alá gyűrte Meinecke ideálját, a
Goethe-korszak liberális, individualista és humanista ember- és államideálját. Ez­
zel párhuzamosan szerinte a nemzeti egoizmusnak, a nemzeti xenofóbiának és a
machiavellisztikus gondolkodásnak erősödése figyelhető meg Németországban,
amely szintén élesen szemben állt a goethei aranykor eszményeivel. Ezzel kapcso­
latban Meinecke Friedrich Paulsen sorait idézte egyetértőén, amelyek 1902-ben a
Preussische Jahrbücherben jelentek meg: „A túlfeszített nacionalizmus rendkívül
komoly veszel)! hordoz Európa népei számára, mivel emiatt elveszíthetik az em­
beri értekek iránti érzéküket. A szélsőségig fokozott nacionalizmus, akár a kon-

69 Lásd részletesen könyve 2. fejezetét (Dcutschcs Menschentuin vor und nach dér Reichsgründung).
Uo, 19-42. p. Szemben a fasizmussal Meinecke olyannyira nagyra tartotta Friedrich Naumann ilyen
irányú összekapcsolási kísérletét, hogy szerinte, ha ez sikerrel járt volna Hitler sohasem került vol­
na hatalomra. Uo. 34. p.
228 A N É M E T E K ÉS E U R Ö P A

fesszionalizmus, megsemmisíti a morális lelkiismeretet, sőt a logikai értékeket is.

Az igazságos és az igazságtalan, a jó és a rossz, az igaz és a hamis elveszítik eredeti
értelmüket. Nem lehet valamit, mint szégyenletest és embertelent elutasítani, ha
mások teszik velünk, s ugyanazzal a levegővétellel javasolni, hogy megtegyük más
országokkal szemben ugyanazt”70 Meinecke pontosan mutatott rá tehát, hogy ez
az értékmegkettőződést eredményező mentalitás hogyan vezetett a német közép­
osztály morális elfajulásához, szellemi tál aj vesztéséhez.
Az értékek relativitásához vezető machiavellizmusnál is nagyobb problémát je­
lentett azonban Meinecke szerint a porosz mii itar izmus negatív hagyománya, va­
lamint ennek erős hatása a német államvezetésre és gondolkodásra.71 Egyetértés­
sel idézte Theodore Fontane-t, aki szerint a poroszosság (Borussismus) a kultúra
alacsony fokát jelenti, amelynél csak a puritanizmus rosszabb, következésképpen
szerinte mindenekelőtt ezt a militarizmust kell kiiktatni a német életből. A milita-
rizmus ostorozása során nem kímélte a legnagyobb német történeti figurákat sem,
azaz L Frigyes Vilmost, II. Nagy Frigyest és Bismarckot, akiknek ebből a szempont­
ból csupán - mint mondja - ’korcs utóda Hitler. Ugyanakkor Meinecke a porosz
militarista lélek mellett látja és láttatja a másik, a jobbik, a kultúrát adó és szerve­
zettséget biztosító porosz lelket is.
Bár Meinecke ezeket a fentiekben felsorolt, s hosszú távon ható tényezőket és
történeti okokat mind számításba vette, mégsem gondolta azt, hogy ezek okozták,
vagy még pontosabban fogalmazva ezek vezettek el egyenesen a nemzetiszocializ­
mushoz és a német tragédiához. Bár Bismarck korát alacsonyabb rendűnek tartotta,
mint a goethei aranykort, mégis ezeket az évtizedeket nem lépcsőfokoknak tekin­
tette a Hitlerhez vezető úton. Arról értekezett ugyanis, hogy a második német bi­
rodalom más lehetőséget is tartogatott az emberek számára, azaz végső soron más
kifutása is lehetett volna a történetnek. „Mi, németek - írja - ismét szabadnak és
büszkének érezhettük magunkat, s valamennyien megtaláltuk az életterünket a
birodalombanT72 Meinecke tehát bár felhívta a figyelmet és többé-kevésbé ponto­
san leírta a fentiekben felsorolt történeti előzményeket, okozati összefüggéseket,
rendszere és magyarázata mégsem volt egyoldalú, mechanikus és determiniszti­
kus, hiszen könyvében hosszasan értekezik a sors szeszélyéről, a véletlen szerepé­
ről a történelemben, s kiemelten a német históriában. Történeti tényekre és a kor
fontosabb szereplőivel folytatott saját beszélgetéseire is hivatkozik, amikor arról
értekezik, hogy miért nem volt törvényszerű, hogy Wilhelm Groener és Heinrich
Brtining kísérlete sikertelenül végződjék az ország megmentésére, s miért volt al-

7Ü Uo. 41. p.
71 Uo. 23-27. p.
72 Uo. 26. p.
 A N É M E T T Ö R T ÉN EL EM ÉRTELMEZÉSE ' 229

ternatívája Hitler Hindenburg által történt kinevezésének.73 Ez a nyitottság, az al­

ternatív lehetőségeknek a fürkészése előnyösen különbözteti meg Meinecke törté­
neti gondolkodását nem egy későbbi értelmezőtől.
Összegezve az eddigieket, azt mondhatjuk, Meinecke nagy érdeme, hogy komp­
lex, sokrétű képet fest a történésekről. Nem egy kizárólagos okra vezeti vissza a
nemzetiszocialista múltat, hanem okok sorozatát tárja fel, valamint az ok-okozati
viszonyokat nem determinisztikusán, fatalista módon tárgyalja, így írásában a tör­
téneti véletlen, az esély, a máshogy is történhetett volna is nagy szerepet játszik.
S azt is az érdemének kell betudnunk, hogy néhány esetben maga sem tesz úgy,
mintha mindenre lenne racionális magyarázata, például amikor Hitler személyisé­
géről, a párt démonikus erejéről, vagy a középosztály hatalmi bódulatáról (Macht-
rausch) ír. Többen éppen azért bírálták Meineckét, mert szerintük túlságosan ke­
veset beszél a németek által elkövetett bűnről, a vétekről (Schuld), és túlságosan
sokat tulajdonít a történtekből a sorsnak (Schicksal). Ezt a kritikát a fentiekben
mondottak miatt aligha osztjuk. Nagy értéke továbbá a könyvnek a saját egyéni
emlékek és beszélgetések beépítése a szövegbe, továbbá a személyes, ugyanakkor
visszafogott hang, bár éppen ez utóbbival kapcsolatban lehetnek hiányérzeteink.
Meinecke ugyanis amikor a német militarizmusról, mint negatív hagyományról ér­
tekezik, megfeledkezik arról, hogy az első világháború kitörését ő is nagy örömmel
és lelkesedéssel fogadta és a második világháború alatt, például Lengyelország és
Franciaország legyőzésekor, üdvözölte és nagyra értékelte ezeket a külpolitikai és
hadi sikereket. Ugyancsak lehetnek kérdéseink a szerző korabeli antiszemita, vagy
annak minősíthető kijelentései miatt is, ugyanis ezek nagyrészt szintén reflektá­
latlanok maradtak.71 Bár Meinecke történetfilozófia rendszere nem determinisz­
tikus, mégis gondolatait valamiféle kulturpesszimizmus lengi körül. „Mindenütt
éppenséggel egy hanyatló kultúrában (Spátkultur) élünk - írja 1947-ben történész
kollégájának Hans Rothfelsnek.75 A jövőre nézve, pedig azt fogalmazta meg, hogy
Németországnak a német szellem, a kereszténység és a Nyugat háromszögében kell
élnie, hinnie és főleg reménykednie.76
Thomas Marin közvetlenül a háború befejezése után, 1945. május 29-én előadást
tartott a washingtoni kongresszusi könyvtárban angol nyelven, Németország és a
németek címmel.77 Meinecke tanulmányával ellentétben ez a szöveg inkább meta-7

7- Ezek részletes elemzését lásd a könyv 8. fejezetében (Dér Zufall und das Allgemeine).
7ii Ezek felsorolását lásd Iggers: A német historizmus. . . L m . passim.
75 A szöveget Jonathan Knudsen idézi (Knudsen: Fricdrich Meinecke... 1. m. 68. p.).
76 Uo. 69. p.
77 Mann, Thomas: Deutschland und die Deutschen, In uő: Gesammelte Werke in dreizehn Baridén.
Bd. 11. Frankfurt am Main, 1990, Fischer Veriag, 1126-1148. p. Eredeti angol szöveg: Germany
and the Germans. Washington, 1945, library o f Congress, A szöveget online lásd: www.babel.hat-
hitrust.org.
2 3 0 " A N É M E T E K ÉS E U R Ó P A

fizikai elemekkel átszőtt irodalmi esszé, mély, kritikus - és önkritikus - elemzés a

német lelkiség történetéről. Mann az ördöggel szövetséget kötő Faust alakját tartja
a német történelem és lelkiség meghatározó mozzanatának, azaz szerinte a néme­
tektől nem áll távol, hogy a lelki üdvről való lemondásért cserébe egy időre a világ
minden kincsét és hatalmát meg akarják szerezni. Ezen túl a németeket meghatá­
rozó jellemvonásoknak és megkülönböztető jegyeknek nevezi a belső szabadság
hiányát; egy kifelé irányuló szabadságfogalmat, amely együtt járt mások rabságba
hajtásának igényével; a románticizmus összekapcsolását a realizmussal és machia-
vellizmussal; egy szintén kifelé irányuló dacos individualizmust, amely jól megfért a
belső szolgalelküséggel és kiskorúsággal; és végül a felvilágosodás intellektualizmusa
és racionalizmusa elleni romantikus lázadást. „A németek - írja mondandójának
mintegy összegzésként - azt kérdezhetnék, miért éppen rajtuk csapódik le minden
jó gonoszként, miért lesz az ő kezük alatt gonosszá. Tekintsék csak eredeti egyete­
mességüket és kozmopolitizmusukat, belső határaik hiányát, melyet régi, nemzetek
fölötti birodalmuk, a Német Nemzet Szent Római Birodalma lelki tartozékaiként
is fel lehet fogni. Ez egy nagyon pozitív adottság, amely azonban egyfajta dialek­
tikus átváltozás folytán gonosszá vált. A németeket arra csábította, hogy született
kozmopolitizmusukra alapítsák európai hegemónia-, sőt világuralmi igényüket, s
ezáltal saját szöges ellentétévé vált, a legarcállanabb és legíényegetőbb nacionaliz­
mussá és imperializmussá. Közben maguk is észrevették, hogy nacionalizmusuk
ismét későn érkezett, és hogy túlélte önmagát. Ezért valami modern dologgal he­
lyettesítették: a faji jelszóval, amely aztán egyszerre szörnyű tettekre bírta és a leg­
nagyobb romlásba döntötte őket”7*
Néhány évvel Meinecke könyvének, és Thomas Mann előadásszövegének meg­
jelenése után, a negyvenes évek végén, az ötvenes évek legelején íródott Lukács
György fasizmusértelmezése, pontosabban a német nemzetiszocializmus kialaku­
lásának körülményeit taglaló filozófiatörténeti munkája, amelynek gondolati fun­
damentalizmusa nélkülözte a fenti nyitottságot.76*79 Ez a több mint 600 oldalas mű
ugyanis, bár sokat ígér, de a hatalmas terjedelem ellenére rendkívül keveset nyújt,

76 Marni: Germany and the Germans... I. m. 14. p.

7; Lukács György: Az ész trónfosztása. Az irracionalistafilozófia kritikája. Budapest, 1954, Akadémia
Kiadó. A továbbiakban a mü negyedik kiadására hivatkozom: Budapest, 1974, Akadémia Kiadó.
Meller Ágnes szerint (Az ész trónfosztása ötven évvel később. In Boros János szerk.: Ész, trőnfosz-
tás, demokrácia. Tanulmányok Lukács György Az ész trónfosztása müvéről. Pécs, 2005, Brambauer,
47. p.) Lukács az 1949/50-cs tanévben az egyetemen tartott Az irracionalizmus története Scheüingtől
Nietzschéig címmel előadást, ami majdnem pontosan fedi a könyv tartalmát. A mű utószavának dá­
tuma 1951. január, de a tényleges befejezése 1952 közepe. Lukács visszaemlékezése szerint a könyvet
a háború alatt írta, A könyv keletkezéstörténetéről és előzményeiről lásd Lukács interjúját (torsi
István szerk.: Megélt gondolkodás. Életrajz magnószalagon. Budapest, 1989, Magvető, 235-244. p,;
valamint Sziklai László és Weiss János tanulmányait a Boros János szerkesztette kötetben.
 A N É M E T T Ö R T É N E L E M ÉRTELMEZÉSE 231

még Meinecke tanulmány méretű munkájával összevetve is. A könyv a tárgy jobb
megértése és magyarázata helyett (azaz hogy miként jutottak el a németek a náciz­
mushoz) inkább csak újabb dilemmákat és problémákat vet fel.80 Lukács tudniillik
nem törekedett önálló és eredeti fasizmusértelmezésre, ez abban a korban számára
alkalmasint életveszélyes vállalkozás is lett volna, hanem egyszerűen csak elfogadta
az akkori kommunista mozgalom hivatalos definícióját a fasizmusról, nevezetesen,
hogy az az imperializmus legszélsőségesebb formája, vagy ugyanez a dimitrovi
megfogalmazásban: a finánc tőke legreakciósabb, legsovinisztább, legimperialis­
tább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája’ Ez az életrajzi okok miatt talán érthe­
tő, intellektuális szempontból azonban teljességgel elfogadhatatlan kiindulópont
megnehezítette Lukács dolgát, s már az elején félrevítte elemzését. Egyrészt ez a
kiindulópont nem magyarázza, hanem éppenséggel elfedi a különbségeket a ná­
cizmus és a többi fasizmusforma között. S nem világítja meg azt sem, hogy másutt
az imperializmus miért nem termelt ki ugyanilyen jellegű fasizmust? Másrészt, s
talán éppenséggel ez a fontosabb, kizárólag a gazdasági-társadalmi alapokból ki­
induló magyarázat - mint ahogy azt az alábbiakban látni fogjuk - legalább annyi
problémát vet fel, mint amennyit megold. Lukács ugyanis a nemzetiszocializmus
uralomra jutását alapvetően két okra vezette vissza. Egyrészt Németország törté­
neti fejlődésének sajátosságaira - s a marxista elméletnek és elvárásnak megfele­
lően számára ez volt a fontosabb illetve az általa irracionalistának nevezett né­
met filozófiai örökségre, amely paradox módon könyvének tulajdonképpeni tár­
gya, s amelyet a munka nagy részében elemez.81 Bár a könyv előszavában azt ígéri,
hogy egyrészt feltárja a filozófia problémáit és megoldásuk irányait meghatározó
gazdasági-társadalmi fejlődés és az osztályharc állásának mikéntjét (a könyv első
fejezete), majd az ezek visszatükröződéseként értelmezett irracionalitásba futó filo­
zófiákat (a könyv nagyobb része). Csakhogy a 'termelőerők fejlődése és az ezeknek
megfelelő társadalmi viszonyok, továbbá az osztályban: állása Németországban
nem magától adott, nem magától értetődő dolog, amit a marxizmus a dialektikus
materializmus módszerével már feltárt vagy adottnak tételez, hanem maga a fel­
tárandó és megoldandó probléma. Lássuk, mit mond erről Lukács!
Abból indul ki, hogy a nincs ártatlan filozófia, s a filozófiai gondolatokat alap­
vetően a gazdasági-társadalmi viszonyok határozzák meg. „A társadalmi életből
- írja - a társadalmi életbe vezető út adja meg a filozófiai gondolatnak tulajdonkép­
peni átfogó erejét, határozza meg mélységét, szorosan vett filozófiai értelemben is.

80 Fontos megjegyezni, hogy a munka olvasható egyfajta filozófiatörténetként (lásd a fenti kötetben
Gyenge Zoltán, H dler Ágnes, Kelemen János stb. tanulmányait). Magam itt nem ebből a szem­
pontból olvastam újra a müvet, csupán ebben a fejezetben felvetett tárgy, azaz a német identitás és
a fasizmus szempontjából.
8J Lásd erről Heller Ágnes fentiekben idézett tanulmányát. Heller: Az ész trónfosztása ötven évvel
később. In Boros: F,szy trónfosztás, demokrácia... I. m. 52. p.
232 A N É M E T E K ÉS E U R Ö P A

Emellett teljességgel másodrangú kérdés, mennyire tudatos az egyes gondolkodók

előtt ez a pozíciójuk, ez a társadalmi-történeti funkciójuk. A filozófiában sem ér­
zületekről, hanem tettekről, tárgyiasult gondolat-kifejezésekről, ennek történetileg
szükségszerű hatékonyságáról történik szavazás. Minden gondolkodó ebben az ér­
telemben a történelem előtt felelős filozófiájának objektív tartalmáért [... j Ennek
a könyvnek egyik alaptétele: nincs 'ártatlan világnézet. Semmiféle vonatkozásban
nincs ilyen világnézet, de különösen nincs problémánkra vonatkozóan, mégpedig
épp filozófiai értelemben: az ész mellett vagy az ész ellen való állásfoglalás eldönti
egyúttal egy filozófiának, mint filozófiának lényegét, a társadalmi életben betöl­
tött szerepét.”*2 S az hogy melyik gondolat 'haladó', észszerű vagy irracionális, azt
- mondja Lukács - a "pártosság', az osztályharcban elfoglalt hely határozza meg.83
Ez a megközelítés azonban alkalmasint mocsaras területre visz bennünket, mert e
szerint irracionális világnézet az, amely nem egyezik az éppen aktuális dialektikus
materialista állásponttal, vagy rosszabb esetben egy politikai párt éppen aktuális
véleményével. Lukács tehát úgy tesz, mintha a dialektikus marxizmus olyan esz­
közt adott volna a kezébe, amelynek segítségével objektív módon és megkérdő­
jelezhetetlenül állapíthatók meg ezek a német történeti sajátosságok. A reális tár­
sadalmi-történeti alapok feltárása nélkül - mondja - nem lehetséges tudományos
elemzés. Magyarul, ha ezek nincsenek feltárva, akkor a könyve nagyobbik felének
filozófiai-ideológiai mondandóját sem lehet tudományosnak nevezni, vagy leg­
alábbis az egész konstrukció per definitionem levegőben lóg.
Melyek tehát ezek a reális társadalmi-történeti alapok5Lukács szerint a német
históriában? Csak felsorolásszerűen, s híven követve a szerző szövegének sorrendjét:
Németországban a kapitalista-polgári fejlődés megkésett'; az ország a feudalizmus
és a kapitalizmus közötti időszakban a nyugat-európai fejlődéssel szemben más,
ellentétes útra’ tért; a vallási-ideológiai szellemi áramlat itt jutott a legerősebb túl­
súlyra a világi humanizmussal szemben; nem alakult ki nagy monarchikus állam,
s a kis fejedelemségekben az élet 'hallatlanul kicsinyes, szűkkörű és horizonttalan’
volt; a politikai szétszaggatottságnak megfelelően Németországban az 'ideológiai
szétdaraboltság is nagyobb fokú volt, mint mávsutt; a 'forradalmi hazafiságnak el­
lenforradalmi sovinizmusba történő átcsapása jellemzően itt történt meg; a területi
szétszabdaltság miatt a polgári forradalomnak nem alakult ki olyan központja, mint
amilyen Párizs volt a franciáknál; a fennmaradt feudális maradványok következ­
tében a kapitalizmus porosz utassá' vált; a német bürokrácia aktívan és irányítóan
beleavatkozott a kapitalista fejlődésbe; a német kapitalisták a porosz államtól való
függés miatt 'lepaktáltak a félfeudális bürokráciával’; az egység megvalósulásának
módja miatt Németország élporoszosodott' és elmilitarizálódott; ennek követkéz-

Lukács: Az ész trónfosztása... L m. 4. p.

el Uo. 5. p.
 A N É M E T T Ö R T É N E L E M ÉRTELMEZÉSE : 2 33

tében hiányoztak a demokratikus intézmények és a demokratikus gyakorlat, s ki­

alakult az alattvalói tudatú és akarat nélküli tömegember; Németország gazdasági
és politikai struktúrája között ellentét alakult ki, s ennek védelmére létrejött egy
ezt védő, antinyugatos, antidemokratikus ideológia; erős és nagyszámú volt a hi­
vatalnokréteg, amely 'hivatalnoklélekkel' kormányzott; a civil bátorság hiánya vé­
gig jellemzője maradt a német életnek; elmaradt a proletárforradalom; a szociál­
demokrácia kompromisszumot kötött a liberális burzsoáziával; a weimari rendszer
lényege: respublika republikánusok nélkül, demokrácia demokraták nélkül; cso­
daváró mítoszok terjedtek el az iíjúság, az értelmiség és a kispolgárság körében.84
Ez a felsorolás jól mutatja ennek a módszernek a gyengeségét, egyes megállapítá­
sai tudniillik kétségkívül igazak és valóságosak, míg mások erőteljesen ideologikus
toltésűek (lásd például a szociáldemokrácia szerepének megítélését). Az elemzésből
azonban feltűnően hiányoznak az igazi nagy történeti, ergo nem objektív', hanem
ebből a szempontból egyedi, esetleges tényezők: a nagy háború és gazdasági-társa­
dalmi hatásai, a Versailles-i béke és következményei, végül - bár ez azért megjele­
nik a szövegben, de nem elég nyomatékkai - a nagy gazdasági világválság pusztító
hatása. Lukács objektívnek’ álcázott német történetértelmezése tehát csak egyike
a lehetséges interpretációknak, és ugyancsak vitatható* A sziklaszilárdnak tétele­
zett gazdasági-társadalmi alap tehát ingatag lábakon áll, s legalább annyi kérdést
hagy nyitva, mint amennyit magyaráz. Hogy a sok közül csak egyet, s talán a leg­
fontosabbat említsem: a relatív fejletlenség, a Nyugattól elmaradt német fejlődés,
vagy - ahogy Lukács maga is kénytelen egyik szöveghelyén megállapítani - az im ­
perializmus korában még az angolt is túlszárnyaló gazdasági teljesítmény vezetett
fasizmushoz? A fasizmus a viszonylagos gazdasági elmaradottságból vagy pedig
éppen ellenkezőleg, a túl fejlettségből, az imperializmusból, mint a kapitalizmus
legfelsőbb fokából ered? Akár az egyik, akár a másik igaz, a kérdés továbbra is az
marad, hogy lényegében ugyanaz a gazdasági-társadalmi alap' másutt miért nem
hozza létre ugyanazt a 'felépítményt', azaz más imperialista országokban miért nem
alakult ki a nácizmus? Lukács a németországi fejlődés sajátosságairól adott képe
egyrészt tehát éppen olyan szubjektív, mint akárhány társa, és ami fontosabb, sem­
mivel sem meggyőzőbb, mint a többi hasonló kísérlet azt illetően, miért is alakult
ki és jutott uralomra éppen Németországban a fasizmus, s miért éppen ez a fajta
fasizmus alakult ki, s nem egy másik típusú. A kérdések megválaszolatlanságát Lu­
kács nem tudja áthidalni olyan verbális szóvirágokkal, mint például amikor egy-egy
meggyőzőnek mutatkozó érve után megjegyzi: 'itt van a közvetlen szubjektív for­
rása az imperializmus előtti német irracionalizmusnak'.
Lukács könyvének másik magyarázó kísérlete is legalább ennyi dilemmát és
problémát vet fel, tudniillik legalább ennyire ideologikus töltésű, mint az előző,

84 Ezeknek a pontoknak a részletes kifejtését lásd a könyv 2. fejezetében. Uo. 27-69. p.

234 A N fiMKTKK ÉSHU RÖPA

bár Lukács szépszámú részletmegfigyelése, filozófiatörténeti megjegyzése, össze­

függés-feltárása több mint figyelemreméltó, s alkalmasint ez maradt a könyv egyet­
len maradandó értéke. Lukács nem bizonyítja kellően, hogy alaptétele igaz volna,
azaz hogy az irracionalizmus a polgári filozófia uralkodó iránya" Kérdéses ugyanis,
hogy az irracionalizmus a 19, és a 20. századbeli filozófia Tőárama* Tővonala Tő­
tendenciája lett volna, valamint az is, hogy ennek a filozófiai folyamatnak a tartal­
ma alapvetően reakciós lenne. A lukácsi megközelítés és konstrukció túlságosan is
átlátszó és ideologikus, nevezetesen hogy a polgári filozófia egésze, vagy legalábbis
a főárama felfűzhető egy degenerálódási sorra, amelynek végén a hitlerizmus áll*
További problémát jelent, hogy a könyv nem választja el elég világosan a filozófiát
az ideológiától, még ha igaz is, hogy a legtöbb filozófiai műnek is van vagy lehet
ideológiai funkciója. Az azonban egészen bizonyosan nem áll, amit Lukács végső
soron mond, nevezetesen, hogy a fasiszta ideológia lehetősége „tárgyilag benne
rejlik az irracionalizmusnak minden filozófiai rezdülésében”^
Összegezve a mondottakat, Lukács tehát egy előzetes konstrukció alapján rende­
zi "fejlődési* sorba a különböző filozófiai és ideológiai műveket és szerzőket, s csak
egy ilyen előzetes elgondolás alapján lehetnek ezek a filozófusok Hitler és Rosen-
berg közvetlen előfutárai. Abban viszont Lukács egészen bizonyosan nem tévedett,
függetlenül nagyszabású kísérletének sikerétől, vagy pontosabban sikertelenségé­
től, hogy az eszme- és ideológiatörténeti elemzés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a
nácizmus kialakulásának és uralomra jutásának az okait megértsük, hiszen min­
den ideológia, így a nemzetiszocialista is filozófiai gondolatokból is táplálkozott,
azokat is jól-rosszul beépítette rendszerébe, s ennek feltárása - Lukács könyvének
megjelenése után - továbbra is elvégzendő feladatként áll előttünk. A filozófia- és
eszmetörténeti szál feltárása minden bizonnyal nélkülözhetetlen, azonban csak
egyike Lehet a fasizmus okainak megértésére irányuló kísérletnek.
A hatvanas évek elejétől kezdve a szociológus és kultúrtörténész Norbert Éliás
is megkísérelt választ adni a német nemzetiszocializmus, sőt tágabban a német
társadalomfejlődés alapkérdéseire, nagymértékben támaszkodva előző könyvei­
ben kifejtett civihzációelméletére.8586Bár Éliás összefoglaló művet nem írt a témáról,
de a hatvanas-nyolcvanas évek között a német problémával foglalkozó esszéit egy

85 Uü. 26. p.
** Norbert Llias (1897-1990) önkéntesként szolgált az első világháborúban, majd a wroclawi (Bres-
lau), heidelbergi cs a freiburgi egyetemen filozófiát, pszichológiát és orvostudományt hallgatott.
Részt vett a Blau-Weiss nevű cionista mozgalomban. A heidelbergi egyetemen Alfréd WebernéL
habilitált, majd a frankfurti egyetemen Kari Mannheim tudományos asszisztenseként dolgozott.
A náci hatalom átvétel után Párizsban, a London School of Economicson, a Cambridge-i egyetemen,
majd 1945 után a leicesteri egyetem szociológia tanszékén tanított. Civilizációelméletí fő műve
( 0 bér déri Prozess dér Zivilisation. Soziogenetische und psychogenetische Untenuchungen. Bern,
1969, Francke; valamint Frankfurt am Main, 1982, Suhrkamp; magyarul: A civilizáció folyamata.
 A N É M E T TÖRTÉNELEM ÉRTELMEZÉSE 235

kötetbe rendezte, amelyből egy nagyszabású, összetett, ugyanakkor komoly meg­

világosító erővel bíró magyarázat bontakozik ki.87 Éliás korábbi civilizációtörténeti
és civilizációelméleti könyveiben és tanulmányaiban éppen azt mutatta be, hogyan
születik és működik a civilizáció- Miként interiorizálódnak, azaz válnak belsővé és
önkéntessé a korábbi külső tiltások és korlátok? Hogyan hatnak egymásra, hogyan
játszanak egymásba a társadalmi és az egyéni, a szociogenetikus és a pszichoge-
netikus folyamatok? Milyen összefüggés mutatható ki a társadalmi struktúra és a
személyiség struktúrája között? A német fasizmus jelenségéről és okairól szóló ta­
nulmányaiban viszont - túl a személyes elkötelezettségén és a családi tragédiáján
alapuló érdeklődésén - kérdése éppen a fordítottja volt az előzőnek.ABEzekben a
tanulmányokban mindenekelőtt az érdekelte, hogy egy magasan civilizált európai
nép esetében, mint amilyen a német, hogyan és miért omolhattak össze a korábban
kialakult civilizációs minták? Hogyan következhetett be Németországban a totális
civilizációvesztés? Éliás, hogy a kérdésre választ tudjon adni, ugyanazokhoz a szo­
ciogenetikus és pszichogenetikus történeti módszerekhez folyamodik, mint ame­
lyeket előző könyveiben kidolgozott, a német nemzeti habitus fő fejlődési vonalait
követi, s ezt kísérli meg összhangba hozni a hosszú távú államalkotó folyamatokkal.
Ügy látta, hogy egy nép nemzeti habitusa nem genetikusán vagy biológiailag fixált, s
nem is statikus vagy örökké adott, hanem éppen ellenkezőleg, folytonosan változik,
mégpedig az éppen akkor lezajló történeti-államalkotó folyamatoknak köszönhe­
tően. Ezek az államalkotó folyamatok ugyanis hosszú évtizedek vagy évszázadok
alatt egy adott populáción belül lassan-lassan kialakítják a viselkedés és érzelem­
világ társadalmi mintáit, tradícióit és habitusait. Következésképp Éliás vizsgálati
módszere és kiindulópontja mindig konkrét és történeti. Mindig valós történeti
szövegekből, eseményekből vagy történeti személyekből és példákból indul ki. Vagy
szépirodalmi műveket elemez történeti szempontból, ezekből von le messzemenő
következtetéseket, s ettől könyveinek és esszéinek mondandója rendkívül reális­
sá és életszerűvé válik. Megközelítése tehát nem spekulatív, nem történetíilozófiai
konstrukciókat vizionál, mint Hegel vagy Marx, de nem is ideáltípusokat alkot,
mint Max Weber, hanem - saját szavaival - mindig reáltípusokat vizsgál. Ugyan­
akkor Éliás nem pusztán 'történelmet ír, amelyet egyébként ő a szintézis, az álta­
lánosítás és az oknyomozás rendkívül alacsony fokának tartott, s amely szerinte
csak a rövid, s nem a hosszú távú folyamatok és összefüggések feltárására alkalmas.

Szociogenetikus és pszichogenetikus vizsgálódások. Budapest, 1987, Gondolat) eredetileg 1939-ben

jelent meg, de a hetvenes évekig észrevétlen maradt.
*v Éliás, Norbert: Studien über die Deuischen. Machtkámpfe und Habitusentwicklung im 19. und 20.
Jahrhunderl. Frankfurt am Main, 1992, Suhrkamp (magyarul: A németekről Hatalmi harcok és a
habitus fejlődése a tizenkilencedik-huszadik században. Budapest, 2002, Helikon).
** Tudniillik, hogy emigrálnia kellett Németországból, s hogy anyját, Sofie Galcwskit a treblinkai
koncentrációs lágerben ölték meg 1942-ben.
236 A N É M E T E K ÉS E U R Ó P A

A szociológiai és pszichológiai megközelítés nála ennél sokkal-sokkal többet je­

lentett; a történelmi események magyarázatát, a történelmileg kialakult habitusok
értelmezését, végül társadalmi és pszichikai oknyomozást.
Éliás szerint a fasizmus kialakulásához, amelyet ő alapvetően tragikus folya­
matnak, német Összeomlásnak lát, alapvetően két lényeges tényező járult hozzá:
egyrészt Németország hosszú távú fejlődésének sajátos vonásai, másrészt „a fejlő­
dési pályáján az idő tájt elért lépcsőfok különleges volta”89 A kettő közötti viszony
nem determinisztikus, azaz a gazdasági-társadalomtörténeti külső körülmények
szerinte még nem vezettek szükségszerűen összeomláshoz, csupán előkészítették
az utat ahhoz, hogy a végromlás bekövetkezzen, de a tragédiának a végső formáját
és sajátos egyedi jellemzőit nem ezek határozták meg.
Melyek a német hosszú távú társadalomfejlődés és társadalomszerveződcs, ame­
lyet ő konzekvensen államalkotó folyamatnak nevez, sajátos vonásai? Elsőként a
germán törzsek, majd a német állam központi és egyben közbülső jellegét és hely­
zetét (Mittellage) emeli ki. Ügy látja, hogy a németek Európa középső nagy terüle­
teit népesítették be, a szlávok és a latinok közé szorulva, s ez a helyzet önmagában
évszázados háborúságokat eredményezett e népek között. A szállásterület nem
eléggé zárt volta miatt a külső peremterületek időről időre leszakadtak a központi
magtól. Ez az objektív heíyzet a németekben egy fokozott veszélyhelyzet-tudatot
alakított ki, mint ahogy ugyanez a szomszéd népekben is egy német hegemón hely­
zettől való félelmet okozott. A másik ilyen hosszú távú meghatározó államalkotó
folyamatnak Éliás a német állam strukturális gyengeségét tartja. Azt, hogy Német­
ország nem vált központosított és belső viszonyait tekintve pacifikált monarchiává,
s ennek következtében a németek történelmük során képtelenek voltak az idegen
csapatokat kívül tartani határaikon (harmincéves háború, XIV. Lajos, Napóleon,
oroszok). „A közelgő francia csapatok elől menekülő porosz királyné - írja pél­
dául egyik esszéjében - hosszú időre a németek megalázottságának szimbólumá­
vá váll.”™ S ebből a tényezőből következik Éliás szerint a németek nosztalgiája és
vágyakozása a Német-Római Birodalom, de általában a biztonságot jelentő nagy
birodalmi lét után. 1918 után is ez a gyengeségtől való félelem jelent meg náluk.
Ennek kompenzálására jött létre az erősnek, vaskezűnek és rendíthetetlennek el­
képzelt Harmadik Birodalom ideológiája, majd valósága. További sajátos vonásai
a német társadalomfejlődésnek a törések és diszkontinuitások sorozata, valamint
egy monarchikus, majd nemzeti kontinuitást szimbolizáló központ hiánya, mint
amilyen London az angolok, vagy Párizs a franciák számára volt. Ugyanez a gyen­
geség és megszakítottság jellemezte a német városok önkormányzatait is, s ez azt
eredményezte, hogy Németországban mindig is erős és mintaadó maradt a katonai

89 Éliás: A németekről. ..L m . 365. p.

w Uo. 9. p.
 A N É M E T T Ö RT ÉN EL EM ÉRTELMEZÉSE : 237

nemesség, S ennek következtében a katonás viselkedési minták, azaz a „tárgyalás

és a meggyőzés városi modellje helyett a katonás parancsolgatás és a parancsoknak
való engedelmeskedés vált jellemzővé”91
A torzult német habitus kialakulásának egyik, ha nem a legfontosabb okának
tartja Éliás azt a folyamatot, amelyet a polgárság a nemesség előtt való fegyver­
le tételének’ nevez, tehát amely folyamat során a városi polgárság alapvetően a ka­
tonai pályán mozgó nemesség életfelfogását és magatartásmintáit vette át, és tar­
totta követendőnek. Ezt a folyamatot alaposan és lebilincsclőcn mutatja be az élet
különböző területein (udvari szokások, párbajképesség, Burschensciiaftok mű­
ködése, megszólítások módja, öltözködési szokások különbözősége, formalitás és
informalitás arányának változása stb,), S Éliás ebben a jelenségben találja meg a
német államközpontúság, továbbá az állam iránti alázat okát is. „A tömegek kép­
viselői - írja - nem úgy élték meg az államot, mint olyasvalamit, amit ők egymással
alkotnak, hanem rajtuk kívülállóként, felsőbbségként, a kormányzók, az etablíro-
zottak, a parancsolok együttesét,”92 Ő ugyanis nem tartotta elégségesnek egy in­
tézmény puszta bevezetését. Úgy látta, hogy példának okáért a parlamentarizmus
működéséhez nem csupán maga a parlament intézménye szükséges, hanem az
bizonyos személyiségstruktúrákat is feltételez, amelyek magával az intézménnyel
párhuzamosan, csak hosszú idő alatt alakulnak ki. S ez volt a wcimari demokrácia
bukásának egyik fő oka, ugyanis a parlamentarizmus és a többpártrendszer sokkal
többet követel a személyiségtől, mint az egyszerű alá-fölé rendeltségben élők ese­
tében: belátást, kompromisszumképességet, más értékek cs érvek megfontolását,
végül lemondást az erőszakról.
Éliás meghatározónak tartja azt az eszmetörténeti váltást is, amely Németország­
ban a modern korban lezajlott, s amelyet ő a lopakodó hanyatlás’ terminussal ír
le. Arról van szó nevezetesen, hogy a 17. és 18. századi humanista, emberi-morális
eszményeken nyugvó, s a klasszikus polgári eszmékkel kacérkodó gondolkodás és
mentalitás hogyan tört Németországban derékba, s hogyan lett belőle autokratikus,
nacionalista, militarista hagyomány, a parancsolás és engedelmesség szabályozott
rendszere. Éliás szavaival: hogyan lett a harmadik rend egalitárius és erkölcsi ká­
nonjából, az egyenlőtlenséget valló, machiavellista nacionalista kánon. A hosszú
távú kulturális-társadalmi okok mellett sorra veszi a hitlerizmus győzelmét előse­
gítő, az előbbieknél közvetlenebb okokat is (az iparosodó Németországban a hatal­
mi egyensúly a régi uralkodó káderek kárára történő eltolódása; egyfelől a német
nemzeti önkép, másfelől az 1918-as hatalomvcsztés közötti konfliktus; bizonyos
társadalmi csoportok képtelensége hatalmi súlyuk csökkenésének elfogadására;

51 U o . 1 4 p .

91 U o . 6 6 . p .
238 A N E M E T E K FS E U R Ó P A

fegyveres, militarista szabadcsapatok küzdelme a weimari rendszer ellen; az állami

erőszak-monopólium felbomlása; vágyakozás az erős kéz után stb.).
Ez a szocio- és pszichogenetikus megközelítés erőteljesen megkérdőjelezte a kü­
lönböző fasizmustípusok összehasonlító vizsgálatán alapuló politológiai-politika­
elméleti módszer alkalmazhatóságát és érvényességét. Éliás azt a kérdést is feltette,
hogy egyáltalán van-e valamilyen haszna az európai társadalmak jobb megértése
szempontjából, ha a Hitler és Mussolini nemzeti-populista diktatúráit' összevetjük,
mivel mindkét rendszer fasisztának nyilvánításával a kettő közötti különbségeket
éppen hogy elfedjük.9394Az általa alkalmazott módszer cs a fentiekben felsorolt té­
nyezők valóban sokat megmagyaráznak a nácizmus kialakulásának előzményeiből,
okaiból Ugyanakkor maradt még megmagyarázhatatlan, ha úgy tetszik irracionális
elem bőséggel. Ilyen például Hitler sémám szerepe. „Mindenáron el kellett kerülni
annak felismerését - írja egyik tanulmányában hogy Németország helyzete a világ
népei között meggyengült. Mágikus jelképének, a horogkeresztnek a segítségével
egy Hitler nevű tehetséges sámán újra felidézte a német tömegeknek az uralkodó
helyzetben lévő német birodalom/afa morganáját.>>94 Ugyancsak ilyen irracionális,
hitbeli elemet vél felfedezni a zsidóság kipusztításának célját illetően is: a német nép
jövőbeli nagysága megköveteli az arja faj tisztaságát5.95 A poroszos katonai szellem
is sok mindenre magyarázatot ad, de arra nem, hogy a náci vezérek hogyan tud­
ták ilyen mértékben militarizálni a társadalmat, továbbá sutba dobni a tisztesség,
az illem és más emberekkel való együttérzés minden normáját1, végül a minden­
fajta fenntartás és lelkiismereti skrupulus nélküli ilyen fokú erőszakot alkalmaz­
ni. Ez ugyanis nem következett közvetlenül a porosz militar izmusból, sem abból,
hogy az áhított cél, azaz Németország régi dicsőségének visszaállítása, mindenfajta
eszközt szentesített volna. S ahogy közeledünk az irracionalitás szférájához, úgy
csúszik Éliás értelmezése is a szociogenetikus magyarázattól a pszichogenetikus
felé, miközben nem fogadja el teljes mértékben sem az individuális pszichológiai
magyarázatokat, mint például az adornói autoriter személyiségről szólót, sem a
szociálpszichológiai értelmezéseket, mint például az autoriter családstruktúrára
vonatkozóakat.96 Mert valóban nehéz arra racionális magyarázatot találni, hogy a

93 Uo. 260. p.
94 Uo. 366. p.
95 Éliás ezzel kapcsolatos részletes elemzését lásd az Eichmann-perrel foglalkozó, A civilizáció ösz-
szeomlása címet viselő tanulmányban. Uo. 275-366. p. Végső megállapítása, hogy a zsidók tömeges
lemészárlása nem szolgált olyan célt, amely racionálisnak mondható. Uo. 285. p.
Eliast megelőzően a magyar Bibó István már a háború alatt írt kéziratában (Az európai egyensúly­
ról és békéről. In Bibó István: Válogatott tanulmányok. L köt, 1935-1944. Budapest, 1986, M ag­
vető Könyvkiadó, 295-635. p.) történeti-szociálpszichológiai magyarázattal kísérletezett. Ennek a
kéziratban maradt műnek az egyik része A német politikai hisztéria okai és története címet viselő
fejezet. Bibó ezt a kéziratot Kari Mannheim segítségével még a háború alatt meg akarta jelentetni
 A NÉMET TÖRTÉNELEM ÉRTELMEZÉSE 239

valóság felismerésének sokkja (azaz annak tudatosítása, hogy az első világháborút

elvesztették, valamint régi hatalmuk és fölényük a semmibe veszett, s ennek kö­
vetkeztében a birodalommal kapcsolatos álmaiknak vége szakadt) hogyan vezeti a
német nép széles tömegeit a kollektív fantáziák és irracionális elvárások világába.
S abban a folyamatban is sok megmagyarázhatatlan, irracionális elem, homályos folt
marad, miként sikerülhetett ezeknek a végső soron megvalósíthatatlan, irracionális
céloknak az érdekében a német népet szinte totális módon egyesíteni és egységesí­
teni, hogyan vethette alá magát a többség ilyen készségesen egy vezér parancsának?
Racionális érvekkel és okokkal Éliás is szolgál szép számmal (a német nemzet ön-
szeretete; határtalan hit egy új birodalomban; kényszerítő eszközök alkalmazása az
ellenszegülőkkel szemben; jövőbeli jutalmak ígérete, nevezetesen, hogy ők lehetnek
majd Európa új nemessége, új elitje stb.), de - teszem hozzá most már én - mindig
marad az egész folyamatban, az egész történetben valami megmagyarázhatatlan.
Éliás végső összegzésében azt írja, hogy a nemzetiszocializmus legalább annyira
magán viselte a vallásos mozgalmak jegyeit, mint a modern politika pártokét, s
hogy nagyon is komolyan vették eredeti szektariánus eszmerendszerüket. Ezenfe­
lül „Hitler és bűnsegédei mesterei voltak az alakoskodásnak, rendkívüli tehetséget
mutattak a hazugságok tudatos terjesztésében, megnyilatkozásaik hatalmas dózis­
ban tartalmaztak gyűlöletet, szélhámosságot, álnokságot és kétszínűséget, mind­
ez azonban jól megfért az eszméik végső igazságáról vallott meggyőződésükkel”97
Az Éliás-féle megközelítésnek és attitűdnek még egy óriási előnyét és érdemét
szükséges nyomatékkai hangsúlyozni, nevezetesen a kritikus-önkritikus hangot
Németországgal kapcsolatban. A versailles-i szerződésről neki sem volt jó vélemé­
nye. Ugyanakkor úgy látta, hogy függetlenül a békeszerződ és jó és rossz vonásaitól,
annak pontjai „meglehetősen mérsékeltek voltak azokhoz a feltételekhez képest,
amelyeket ellenkező esetben, egy német győzelem esetén Németország akart volna
ellenségeire kényszeríteni”.98S már az első világháborús német célok is átgondolatla-

angolul. Sajnos ez a terv nem sikerült, a mű csak 1980-ban jelent meg magyarul (Történelmi Szemley
1980.2. sz. 169-195. p.), így az írás nem tudta kifejteni azt a hatást, amit megérdemelt volna, hiszen
Bibó írása egyrészt korábbi, mint az általam fentebb elemzett művek, másrészt színvonala, erede­
tisége vetekszik azokkal. Bibó ugyanis szembehelyezkedett Róbert Gilbert Vansittart (1881 -1957)
brit külügyi államtitkárnak a németek eredendő erőszakosságára vonatkozó nézeteivel, valamint
a poroszokra vonatkozó nemzetkarakterológiai magyarázatokkal, s végül a nácizmust kizárólag
társadalmi okokra visszavezető, s Bibó által csak deterministának nevezett elméletekkel. Bibó sze­
rint a németeket ért félrevezető és megrázkódtató történelmi élmények féklmi pszichózist, majd
nemzeti hisztériát okoztak Ügy látta, hogy a Német Császárság gazdasági fejlődése és dinamizmusa
nem járt együtt a társadalmi és főként a politikai struktúra megváltozásával. Az első világháború
elvesztése után pedig nem néztek szembe ezekkel a tényleges problémákkal, ehelyett bűnbakokat,
s később pedig Hitler személyében megváltót kerestek.
97 Éliás: A németekről. .. I. m. 288. p.
9fl Uo. 366. p.
240 A N E M E T E K ÉS E U R Ó P A

nők, irreálisak és nagyrészt megvalósíthatatlanok voltak, még győzelem esetén is."

A második világháborús vereséggel kapcsolatban pedig hasonlóan értekezik arról,
hogy a németek legyőzése mennyi vérbe és emberi tragédiába került Európának,
ugyanakkor, ha a németeknek mégiscsak sikerült volna diadalmaskodni, akkor Eu­
rópa még mélyebbre süllyedt volna, s még inkább legyengült volna, köszönhetően
az ebben az esetben szükségszerűen megjelenő és állandósuló szabadságtörekvé-
sekből fakadó nemzeti ellenállásnak, gerillaharcnak, amit a többi alávetett nemzet
fejtett volna ki nemet elnyomóik ellen. Eltekintve most a morális problémáktól, a
250 milliós ezeréves’ Németországot és a rabszolgasorban tartott szláv, főleg orosz
lakosságot feltételező célok teljes mértékben irracionálisak és megvalósíthatatlanok
voltak. így bukása csak idő kérdése volt.
A hatvanas évek elején, Mcineckéhez, Lukácshoz és Eliashoz hasonlóan Ernst
Nolte is megkísérelt egy átfogó, egyetemes magyarázatot adni a német fasizmus
kialakulására.100 Velük ellentétben azonban Nolte az összehasonlító megoldást és
módszert választotta: a német nemzetiszocializmus mellett a fasizmus másik két
meghatározó ágát, a francia Action fran^aise-t és az olasz fasizmust is mélyrehatóan
és rendkívüli alapossággal elemezte történeti, filozófiai és társadalmi szempontból.
Példamutató gondossággal járta körül tehát a különféle fasiszta mozgalmakat és
ideológiákat, s szinte egész tekintélyes életműve e kérdés körül forgott. A történeti
tetralógia mellett még egy filozófiai trilógiát is szentelt ennek a problematikának,
illetve kissé tágabban a 20. századi ideológiai mozgalmaknak.101 Nolte a fasizmust
cs annak megjelenési formáit nem egyszerűen csak a 20. század egyik ideológiájá­
nak vagy politikai mozgalmának tartotta, hanem ennek a két világháború közötti
időszakban korszak-meghatározó szerepet tulajdonított. A fasizmust a gyakorlati
és az elméleti transzcendencia ellen vívott ellenállásként és harcként értelmezte,

Ezekről részletesen uo. 334-336. p.

|r":>Nolte, Ernst: Dér Faschismus in seiner Epoche. Die Action fran^aisc, dér italienische Faschisrnus, dér
Nationalsozialismus. München, 1963, Piper (magyarul: A fasizm us kora. Action fran^aise, az olasz
fasizmus, a nemzetiszocializmus. Budapest, 2003, Kai rósz). Ernst Nolte (1923-2016) pályájának ele
jen a freiburgi egyetemen filozófiatörténeti stádiumokkal foglalkozott (Marx, Husserl, Heidegger),
majd a kölni egyetemen a neves történész, Theodor Schieder asszisztense lett. Később a marburgi,
majd a berlini Freie Universitáten tanított. Életére és életművére vonatkozóan lásd Kronenberg,
Volker: Ernst Nolte und das lolalilare Zeitalter. Versuch einer Verstandigung. Bonn, 1999, Bouvier;
valamint Siegfried Gerlich im Gesprach mii Ernst Nolte. Einblick in ein Gesarntwerk. Steigra, 2005,
Antaios; Gerlich, Siegfried: Frnsí Nolte. Portrait eines Geschichtsdcnkers. Steigra, 2005, Antaios.
■n A 20. századi ideológiatörténeti tetralógia tagjai a fentiekben idézett fasizmus könyvön kívül:
Deutschland und dér Kalte Krieg. München, ) 974, Piper, Marxismus und Indust?ielle Revoludon.
Stuttgart, 1983, Klett-Cotta; Dér europáische Bürgerkrieg 1917-1945. Nationalsozialismus undBol-
schewismus. Frankfurt am Main, 1987, Proyláen. Az eszmetörténeti trilógia a következő kötetekből
áJl: Nietzsche und dér Nielzsckeanismus. Frankfurt am Main, 1990, Proyláen; Geschichtsdenken im
20. Jahrhundert. Frankfurt am Main, 1991, Proyláen. Politik und Geschichte im Leben und Denken.
Frankfurt am Main, 1992, Proyláen.
 A N É M E T TÖRTÍ.NEI.KM É R T E L M E Z É S E 241

valamint - részben elhatárolódva ezzel az un. totalitarizmuselméletektől - úgy ha­

tározta meg ezt az eszmerendszert, mint olyan antimarxizmust, amely „az ellenfelet
egy radikálisan ellentétes, vele mégis szomszédos ideológiával, és csaknem azonos,
mégis jellegzetesen átformált módszerekkel megsemmisíteni igyekszik, de mindig
a nemzeti önfenntartás és autonómia széttörheteden keretén belül”.1”2A fasizmust
tehát nem elszigetelten, hanem összeurópai jelenségként, mégpedig egy 1917 és
1945 közötti, sőt a bolsevizmus továbbélése miatt egészen 1989-ig zajló európai
polgárháború részeként értelmezte. Most azonban nem Nolte ezzel kapcsolatos
originális, izgalmas és vitára ingerlő gondolatait és összehasonlító megállapításait
akarjuk követni és értelmezni, hiszen témánk, a német nemzeti identitás szem-
pontjából annak csupán egy szűkcbb, bár jelentős szeletét vizsgáljuk, nevezetesen
hogyan értelmezte ezen az általános szinten túl a német nemzetiszocializmust.
A fentiekben mondottakból egyértelműnek kitűnik, hogy Nolte kiindulópontja,
megközelítési módja elsősorban eszme- és ideológiatörténeti, tehát a 20. század leg­
jelentősebb mozzanatának az európai liberalizmus ideológiájának és a parlamenta­
rizmus eszméjének háttérbe szorulását, sőt - átmeneti - bukását, valamint az ennek
helyébe lépő marxista és fasiszta ideológiák térhódítását tartotta elsődlegesnek és
meghatározónak. Minden fasizmusban, így a németben is megfigyelhető szerinte a
nacionalizmusnak és a szocializmusnak valamiféle szintézise vagy egyszerűen csak
keveréke, bár az idő múlásával a szocialista elem minden ilyen jellegű mozgalom­
ban fokozatosan visszaszorult. Továbbá minden fasiszta uralom az autoritarizmus
és a totalitarizmus szélső pólusai között helyezhető cl. Végül az antiszemitizmusnak
valamilyen foka minden ilyen típusú mozgalmat jellemzett, még az olasz fasizmust
is, bár ezt - különösen ennek korai szakaszában - a legkevésbé.102103
Ezen a korszak-meghatározó összeurópai eszmetörténeti fejleményen belül mi­
ben látta Nolte a specifikus német jellemvonásokat? Talán azt mondhatjuk össze­
foglalóan, hogy Meineckétől és Lukácstól eltérően ő sokkal nagyobb jelentőséget
tulajdonított a speciális, történeti tényezőknek és körülményeknek. Modelljében
tehát van egy korszak-meghatározó európai szellemi-ideológiai váltás, bár ennek
végső okit kevéssé tisztázta, erre vonatkozóan csupán elszórt megjegyzései és meg­
figyelései vannak. S e nagy szellemi mozgáson belül vannak olyan speciális történeti
fejlemények és tényezők, mint amilyen a német történelemben a Hitler-jelenség
volt. Ebből következik, hogy Nolte koncepciójában Hitler tevékenysége és sze­

102Nolte: A fasizm us kora... I. m. 55. p. A totalitarizmus elméletével szembeni érveit Nolte később is
fenntartotta, de egy vonatkozásban jelentősen módosította álláspontját. Amikor ugyanis a hetvenes
évek elején elolvasta Zinovjev egyik beszédét („Szovjet-Oroszország százmillió lakosából 90 mil­
liót meg kell nyernünk; ami a maradékot illeti, nekik nincs mit mondanunk: őket ki kell irtani.’*),
akkor felülvizsgálta a náci terror egyediségéről vallott nézetét. Lásd a Visszatekintés harmincöt év
után című előszavát a könyv új kiadásához, Uo. 14. p.
m 51-53. p.
242 ! A N É M E T E K ÉS E U R Ó P A

mélyisége jóval nagyobb szerepet kapott, mint más megközelitésekben.104 Hitler

(és Hitlernél kisebb mértékben Mussolini) elsősorban a korszellem megérzői, de
ugyanakkor egyben valamelyest alakítói is. Mindenekelőtt ezzel, tehát e két sze­
mély komoly politikai teljesítményével magyarázza Nolte azt a tényt, hogy csupán
a német és az olasz fasiszta mozgalom lett valódi népmozgalom, csak e kettő aratott
önállóan győzelmet, s került az illető állam elére a mozgalom vezére.105 Természe­
tesen ő is tisztában volt az első világháború, a versaillcs-i békeszerződés, valamint
a világgazdasági válság történeti jelentőségével és hatásával a német politikára, de
ezek a történed események számára nem önmaguktól válnak magyarázó tényező­
vé, nem ezek Vezetnek automatikusan a fasizmushoz', hanem a fasiszta vezérek,
s mindenekelőtt Hitler ismeri fel, és használja ki az ezekben rejlő lehetőségeket.
Hogy a náci párt - írja például a gazdasági válság politikai hatásáról - „1930 után
a német történelem legnagyobb tömegpártjává válhatott, azt elsősorban magának
köszönhette, vagyis Hitler szónoki hatalmának és vezetői akaratának, a már ele­
ve a rohamra berendezkedett szervezetének, néhány tízezernyi aktivista hívő fá­
radhatatlan szorgalmának, a német népet megszólítani képes stílusának, és nem
utolsósorban program nélküliségének a szociális szférát illetően, ami lehetővé tette,
hogy mindenki számára minden legyen, A világgazdasági válság csak az a hullám
volt, amely a kitűnően felkészült úszót az élre lökte."106 Nolte vszámára tehát a gaz­
dasági-társadalmi fejlemények és mozgások csupán olyan adottságok, vagy még
pontosabban olyan lehetőségek, amelyeket egy politikai mozgalom, egy politikus
vagy kihasznál, vagy pedig elszalasztja a kínálkozó alkalmat. Ugyanígy Nolte nem
osztotta Lukács elméletet a Schellingtöl Hitlerig tartó egyenes vonalú német eszme-
történeti folyamatról. Több érvet sorolt fel igaza mellett, mindenekelőtt azt, hogy
Hitler nem is ismerte ezeket a műveket, leginkább újságokból, bécsi filléres füzetek­
ből, brosúrákból tájékozódott, s nem filozófiai alapmunkákból. A Mein Kampjbö\
egyértelműen kiderül, hogy szelektíven olvasott5, azaz innen-onnan kiszedegette
azokat a gondolatokat, gondolattöredékeket, amelyeket beépíthetett saját, egyéb­
ként már eleve meglévő gondolati rendszerébe,107 Ha ismerte volna és komolyan
feldolgozta volna ezeket a műveket, akkor őszinte asztali beszélgetéseiben, s kevés­
bé őszinte szónoklataiban és fő művében gyakrabban hivatkozott volna rájuk, ilyen
hivatkozás azonban alig van. Még a Hitlert leginkább érdeklő téma, a fajelmélet ese­

104 Ebben egyébként nem tért el a korábbi fejezetek módszertanától, ugyanis az Aclion íran^aíse ese­
tében Charles Maurras, illetve az olasz fasizmusnál Mussolini központi szerepét hangsúlyozta, s
elsősorban köréjiik építette mondandóját.
1w Uo. 43. p.
mVo. 359. p.
lü7 Hitler olvasmányairól lásd Miskolczy Ambrus: „A Führer olvas”. Tallózás Hitler könyvtárában. Bu­
dapest, 1999, Napvilág Kiadó, illetve Ormos Máriának a könyvről írt, részben korrigáló recenzióját
(Tallózás Hitler könyvtárában. Magyar Tudomány, 2000. 10. sz. 1286-1292. p.
 A N É M E T T Ö R T É N E L E M ÉRTELMEZÉSE 243

tében mondhatjuk - érvelt Nolte hogy ismerte Gobineau és Chamberlain mun­

kásságát, de azt is csak felületesen, és semmiképpen sem fejlesztette azokat alkotó
módon tovább.10* S ahova Lukács eljutott az irracionalizmus gondolkodási ívének
felrajzolásában, mint csúcsponthoz, nevezetesen Alfréd Rosenberg faj elméletéhez,
nos, arról Hitler az Asztali beszélgetésekben megállapítja, hogy nem a 20. század
mítoszát kell szembe állítani a 19. század tudományosságával, hanem fordítva, a
20. század nemzetiszocialista tudományosságát a 19. század elavult mítoszaival.
Tehát Hitler ebben a marginálisnak korántsem nevezhető kérdésben pontosan az
ellenkező következtetésre jutott, mint a nemzetiszocializmus főideológusa és egy­
ben Hitler közvetlen munkatársa.108109 Nolte azonban annyiban igazat ad Lukácsnak,
hogy a korszellem mindenkire hatással van, az alól teljesen senki nem vonhatja ki
magát, s a kialakult szellemi klíma is kedvezhet egy-egy politikai mozgalomnak, de
azt már megkérdőjelezi, hogy a Lukács által vizsgált irracionalizmus egy folytonos
filozófiai sorba állítható, s hogy az nyílegyenesen vezetett volna Hitlerhez.110 S ha a
fasizmus kialakulásában nem a gazdasági-társadalmi folyamatok a meghatározók,
s nem is a Lukács elemezte filozófiai irracionalista gondolati láncolat, akkor szük­
ségszerűen kerülnek előtérbe a politikusi teljesítmények és személyiségjegyek. S ezt
Nolte kétségkívül nagy erudícióval és beleéléssel tárta fel Hitlerrel kapcsolatban
(nem abnormis, de ahhoz kétségkívül közelítő személyiség; a valóság és az álom,
a realitás és a vágy folyamatos összemosása; mértéktelen, határokat és realitásokat
nem ismerő fantázia; monománia és infantilitás; rettegett keménység; ugyanakkor
mély hit, amelyet magával ragadó szónoki tehetsége révén képes volt átvinni a tö­
megekre stb.). Van még egy olyan mozzanat Hitler személyiségében, amely a kor­
látokat nem ismerő zsidócllenesség mellett, ezt az abnormalitást és keménységet,
sőt tekintet nélküli kegyetlenséget bizonyítja, s ugyanakkor paradox módon Van
benne rendszer'.111 Ez a hitleri keleti politika (Ostorientierung, Ostpolitik), amely
abból indul ki, hogy tartózkodni kell minden, katonailag nem biztosítható terület
megszerzésétől, s ilyen védhető, ugyanakkor potenciális megszerezhető terület F.u-
rópában csak keleten, főleg Oroszországban van. Ennek megfelelően a világhábo­
rú előtt a hitleri gondolkodásban Anglia még nem mint legfőbb háborús ellenség,
hanem mint szövetséges merült fel Hitler elképzeléseiben. Ebből a területszerző
kívánalomból következett Hitler számára - az eszmei szembenálláson túl - a bol-
sevizmussal való leszámolás követelménye. Ez részben magyarázza a Szovjetunió
megtámadásának irracionális és egyben öngyilkosnak bizonyult lépését. Az európai
kétfrontos harc elkerülése ugyanis minden racionális nemet külpolitikai és katona­

108Nolte fejtegetését Hitler és a fajelmélet kapcsolatáról lásd Nolte: A fasizmus kora... I. m. 423-438. p.
109Uo. 28. p.
110Nolte Lukácsra vonatkozó megjegyzéseit lásd uo. 28-29. p.
11] Nolte értelmezését a náci faj politikáról és antiszemitizmusról lásd uo. 562-571.; valamint 611-616. p.
244 A N É M K T K K SS E U R Ó P A

politikai gondolkodó számára nyilvánvaló és magától értetődő alaptétel volt. Nolte

nem kevés számú kritikusa elsősorban éppen azért bírálja őt, mert úgymond nem
a belső német fejlődésből magyarázza a nácizmus kialakulását, hanem összeurópai
fejleményekből, következésképpen így ítélete sem lehet olyan szigorú, mint azt kri­
tikusai elvárnák. A keleti szomszédok elleni hitleri rabló- és irtóháború programja
azonban Nolte szerint is minden szempontból menthetetlennek minősíthető. „Ha
a német népet - írja ezzel kapcsolatban - 1933 előtt politikailag érett és felelősség-
teljes népnek tekintjük, akkor e tézisek sokkal meggyőzőbben igazolnák a kollektív
bűnösség tételét, mint azok a sokszorosan partikuláris és rejtett történések, ame­
lyeket később hoztak fel a tétel megalapozására.”112
Nolte magyarázatában, nevezetesen, miként fogadhatta el a német társadalom
a nád uralmat, s juthatott el az összeomlásig, fontos szerepet kapnak Hitler nem
abnormális, hanem nagyon is racionális döntései és politikai eredményei, amilyen
a versailles-i szerződés Németország számára hátrányos pontjainak megváltozta­
tása és későbbi restitúciós sikerei, illetve a világgazdasági válság hatásainak enyhí­
tése érdekében az állami beruházások megemelése, amelynél jobbat ma sem tud
ajánlani a modern közgazdaság-tudomány. Ennek következtében Alfréd Rosen-
berg diadalittasan jelenthette ki a hitleri teljesítményről, hogy a német lélek még
sohasem értett egyet ennyire önmagával’, bár azt pontosan nem tudjuk, s talán a
dolog természetéből fakadóan soha nem is fogjuk megtudni, hogy a német társa­
dalom és elit mekkora része támogatta, s mekkora ellenezte a náci rendszert. Az
1933-as választásokon a náci párt nem szerzett ugyan abszolút többséget, de a leg­
több szavazatot kapta, s később a felhatalmazási törvény lehetővé tette a hatalom
teljes megragadását. S hogy mekkora lehetett ténylegesen, statisztikai pontossággal
a hitlerizmust ellenzők tábora például 1935-ben vagy 1938-ban, nos, erre nincse­
nek objektív adataink.113
Nolte azonban sokkal nagyobb formátumú történész volt annál, hogy ne látta
volna, hogy a személyiség előtérbe állítása és a pszichologizálás a történelemben
általában meggátolja a 'történettudomány számára legtermékenyebb jellemzést’,
a szociológiait. Következésképpen Nolte társadalomtörténeti magyarázatokat is
megkísérelt adni a német nemzetiszocializmus kialakulására (Németország, mint
Európa első ipari állama egy sor feudális jellegzetességgel; német mililarizmus tár­
sadalmi-politikai gyökereinek elemzése; német részvétel az európai expanzióban;
Hitler jelentős társadalmi bázisa, amely kétértelműen viszonyult a polgári társada­
lomhoz stb.). Szerinte Németország számára az igazi dilemmát az jelentette, hogy
meg tudja-e szüntetni a létezésében benne rejlő legnagyobb ellentmondást, vagyis
hogy „a nyugati államok mintájára feudális jellemzőit szüntesse-e meg fokozatosan

" 2Uo. 461. p.

: 13Nolte ilyen irányú fejtegetéseit lásd uo. 514-517. p.
 A N É M E T TÖ RT ÉN EL EM ÉRTELMEZÉSE 245

a parlament és a pártok javára, vagy pedig fordítva, a polgári életet is a hadsereg

mintájára szervezze-e meg” 114 Ez a német valóságból fakadó kettősség Nolte sze­
rint hosszú távon fenntarthatatlan volt, s Hitler és a német nemzetiszocializmus
világos és egyértelmű választ adott erre a kérdésre, még ha ez végül emberi tragé­
diákba és nemzeti katasztrófába torkollott is.115
Ernst Nolte egyik írása (A múlt; amely nem akar elmúlni) 1986 júniusában jelent
meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain. Ebben Nolte lényegében semmi
újat nem mondott, csupán megismételte több mint két évtizedes, a fentiekben is
idézett kutatásainak eredményeit. Mégis ez az eredetileg előadásnak készült szöveg
lett a kiindulópontja a német történetírás talán legfontosabb, de mindenképpen
legnevezetesebb és legnagyobb hatású vitájának, az ún. Historikerstreitmkyame­
lyet az akkori szociáldemokrata párt igazgató, Peter Glotz nem minden alap nél­
kül az új német Kulturkampjnak nevezett.116A vita, vagy még pontosabban viszály,
veszekedés leginkább napi - és hetilapok hasábjain, esszéisztikus és publicisztikus
műfajokban, s nem komoly tudományos keretek között zajlott. Talán éppen ezért
szólította meg és rázta fel az egész német közvéleményt: alig fél év alatt több mint
száz hozzászólást eredményezett a legillusztrisabb német lapokban (Dér Spiegel,
Die Zeit, Frankfurter Allgemeine Zeitung, Frankfurter Rundschau, Neue Zürcher
Zeitung, Süddeutsche Zeitung).117 A vitában a legkiválóbb jobboldalinak és kon­
zervatívnak nevezhető (Klaus Hildebrand, Andreas Hillgruber, Ernst Nolte, Hagen
Schulze, Michael Stürmer stb.), illetve baloldalinak, liberálisnak és szociáldemok­
ratának számító (Rudolf Augsteín, Martin Broszat, Jürgen Habermas, Jürgen Koc­
ka, Christian Meier, Hans Mommsen, Wolfgang Mommsen, Hans-Ulrich Wehler,
Heinrich August Winkler stb.) történészek, filozófusok és újságírók vettek részt.
S ugyan a vita nagyrészt publicisztikai szinten zajlott, hatása és hozadéka mégis

"*U o . 456. p.
1,5 Nolte összegzésként úgy határozta meg a nemzetiszocializmust mint a szuverén, harcias, önmagán
belül antagonisztikus csoport élethalálharcát^ amely egyben gyakorlati és erőszakos ellenállás volt
a transzcendenciával szemben’. Uo. 626. p.
1,0 Nolte, Ernst: Vergangenheit, die nicht vergehen will. In Historikerstreit. .. I. m. 39-47. p. Az írás
eredetileg egy előadás szövegének készült (Römerbcrg-Gespráche), amelyet Nolte nem tudott el­
mondani, mivel az előadás-felkérést a szervezők visszavonták, Nolte finoman jelezte, hogy emo-
gött akár Habermas mini kuratórium tag is rejtőzhet (Lesebrief an Die Zeit, 1. August 1986. Uo.
93-94. p.). Habermas válaszátlásd: Eine Art Schadensabwicklung. Die apologetischen Tendenzen
in dér dcutschen Zeitgeschíchtsschreibungen. In Historikerstreit... I. m. 40. p,
[k7A vitáról lásd Kky, Gcoff: Nazisjm> politics and the image of the pást: thoughts on the west Ger­
mán Hislorikersstreit 1896-1987. Pust and Présént, no. 121.1988.171- 208. p. A vita terjedelmes
irodalmának felsorolását Eley tanulmányának lábjegyzetei tartalmazzák. A vitához lásd még Tho-
mas, Giua ed.: The Unresolved Pást. A Dehate in Germán History. lxmdon> 1990, Weidenfeld and
Nicolson. A kötet előszavát író Ralf Dahrendorf éles szemmel vette észre, hogy a vita elsősorban
politikai volt, amelyben a történelem csak az apropót szolgáltatta. Uo. XIl. p.
246 A N É M E T E K ÉS E U R Ö P A

óriási volt, hiszen alapvető morális és történeti kérdéseket vetett fel, továbbá az
ezt követő egy-két évtizedben nagyjelentőségű monográfiák születtek a főbb vita­
pontok mentén. Maga a perlekedés egy nagy ideológiai fordulópont, a Tendenz-
wendének nevezett konzervatív váltás időszakában robbant ki. Ez a hetvenes évek
végén kezdődött Németországban, és 1982-ben Helmut Schmidt szociáldemokra­
ta kormányának bukását, valamint a Helmut Kohl vezette CD U -CSU hatalomra
kerülését eredményezte. Sem ezek a történelmi és politikai körülmények, sem pe­
dig a vita személyes, sőt sok esetben személyeskedő hangneme és a külső szemlé­
lő számára ma már nehezen érthető és megfejthető utalásai, valamint a nyilván­
való történeti tévedések nem tárgyai jelenlegi vizsgálódásunknak.118 Fókuszáljunk
csupán a német nemzeti identitás szempontjából lényeges pontokra, érvekre és
tanulságokra! Az egyik ilyen, s talán éppenséggel a legfontosabb tanulság, hogy
a konszenzuson alapulónak és harmonikusan működőnek feltételezett nyugat­
német intellektuális-politikai elit ebben az időszakban mélyen megosztott volt és
meglepően dichotóm jellegűnek mutatkozott, továbbá a vitatkozó felek pontosan
leképezték a német politika akkori főbb törésvonalait. Annak ellenére, hogy sok
kérdésben csupán hangsúlybeli különbség volt a vitázók között, például mindkét
fél elismerte a nácik bűneit, s a német társadalom ezért viselt felelősségét, bár e
felelősség eloszlásában az álláspontok már korántsem egyeztek. Bizonyos szem­
pontból még érthetetlenebbé teszi a fel fűtött indulatokat, hogy az egyik legalapve­
tőbb kérdésben, nevezetesen a holokauszt egyedisége (singularitát) körül sem volt
lényegi vita. Bár Nolte tiltakozott az ellen, hogy ezt a fogalmat a vitát közlő kötet
alcímévé emeljék, mégis egyik esszéjében éppen arról értekezik, hogy miért volt
a holokauszt egyedi jelenség. Nolte egyrészt a Gulag elsődlegessége mellett érvel,
azaz szerinte a náci zsidópolitika csupán következménye volt az orosz forradalom
megsemmisítő metódusainak.119Másrészt szerinte a holokauszt nem egyszerűen a
tradicionális német antiszemitizmus folyománya volt, s nem is csak egyike a világ-

n* A történelmi körülményekről (Reagan és Kohl bitburgi közös koszorúzása, a bonni és a berlini

nagy történeti kiállítások megnyitása, Claude Lanzmann filmjének bemutatása stb.) és a szemé­
lyes támadásokról (például Habermas Ynjlitánsnak' nevezi Nolte cikkét; Hillgruber történeti pro­
szemináriumra küldte volna Habermast; ugyancsak ő a szélsőbal ágit adójáról és a nem marxista
professzorok ellen bevetett pszichikai terrorról beszélt; Hildebrand szerint Habermas összekeveri
a politikát a tudománnyal; Rudolf Augstein szerint Hillgruber alkotmányellenes náci stb.) lásd
részletesen Eley alapvető tanulmányát Nazism, politics_I. m. 184-195. p. Történeti tévedések is
elhangzottak a vitában. Nolte például ágy vélte, hogy Chaim Weizmann, a Cionista Világkongresz-
szus elnökének bejelentése, miszerint a zsidók Németország ellen fognak harcolni a világháború­
ban, alapul szolgálhatott a német zsidók hadifogolyként való nyilvántartására. Lásd Eley: Nazism,
politics... 1. m. 175. p.
J19fürgén Kocka éppen ezt az összehasonlítást bírálta leginkább. Szerinte ugyanis a weimari és a hit­
leri Németországot Franciaországgal vagy Nagy-Britanniával érdemes összevetni, s nem a tőle
kulturálisan távol álló Sztálin elmaradott birodalmával' vagy ‘Pol Póttal és Idi AminnaK Kocka,
 A N É M E T T Ö R T É N E L E M ÉRTELMEZÉSE 247

történelem számos genocídiumainak. Egyediségét az adja, hogy sokkal inkább volt

irracionális (um vieles irrationaler), valamint iparszerüen végrehajtott tett (quasi
industrielle Weise), továbbá minden összehasonlíthatóság mellett minőségileg volt
más, mint a bolsevizmus,120 Ennek ellenére ö jobbnak látta volna, ha a kötet alcíme
a holokauszt előfeltételeit (Voraussetzungen) és jellegét (Charakter), s nem pedig
az egyediségét emelte volna ki. Habermas viszont úgy látta, hogy Nolte ezzel alap­
vetően megkérdőjelezte a náci bűnök egyediségét, mivel azt csupán egy technikai
újításra, azaz az elgázosításra vonatkoztatta.121 Attól tartott, hogy Nolte egyáltalán
a bolsevizmussal való összehasonlítással és az elsődlegességi, valamint az okozati
viszonyok felvetésével relativizálja a náci bűnöket, s úgy látta, hogy ez a folyamat
önmagában apologetikus tendenciákat hordoz.
A másik, talán meglepőnek is nevezhető tanulság, hogy a múlt, a történelem
értelmezése mennyire igazodik az éppen aktuális politikai frontvonalakhoz. Hogy
csak az egyik lényegi következményét említsem ennek a megosztottságnak: míg
a baloldali és liberális szerzők inkább a mélyebb strukturális sajátosságokat és a
történeti folytonosságot emelték ki, valamint morális problémákat vetettek fel és
boncoltak, végül az akkori német társadalom felelősségének kérdését hangsúlyoz­
ták, addig a konzervatív szerzők hajlamosak voltak inkább az egyedi és sajátos jel­
lemzőkre koncentrálni, mint amilyen Hitler világnézete (Weltanschauung) és in­
tenciói, a párt vezetőinek személyiségjegyei, az NSDAP programpontjai voltak.122
Fontos és kiemelendő mozzanat az is, hogy a konzervatív szerzők, mint ahogy ezt
Nolte nyitó tanulmányának a címe is jelzi, abból a problémából indultak ki, hogy
a német társadalom túlságosan is a történelem foglya, azaz a náci múlt nem tud
történelemmé válni. A jelen fölött - Nolte kifejezésével - a múlt pallosként függ, s
bármikor kész lesújtani. Michael Stürmer ugyanennek a megzavart folyamatnak a
másik oldalát hangsúlyozta, amikor német tájékozódásvesztésről (Orientierungs-
verlust), identitáskeresésről és emlékezethiányról beszélt.123 Nolte, de a többi kon­
zervatív hozzászóló is elsősorban a nemzetiszocializmus démonizálásától óvták a
német közvéleményt, s azt követelték, hogy ez az eseménysor is lehessen a történe-

Jürgen: Hitler sollte nichl durch Stalin und. Pol Pót verdrágt werden. In Historikerstreit... I. m.
40., 134-136. p.
120Lásd Nolte, Ernst: Abschliefíende Anmerkung, 15. April 1987. In Historikerstreit. .. I. m. 387. p>;
illetve uő: Zwischen Geschichts légén de und Revisionismus? Uo. 13-35. p.
121 Habermas érvelése: Eine Art Schadensabwicklung. Die apologetischen Tendenzen in der deutschen
Zeitgcschichtsschreibungen. In Historikerstreit. ..I.m . 70-71. p. Joachim Fest hozzászólásában (Die
geschuldete Erinncrung. Uo. 100-112. p.) ebben a kérdésben Nolte mellé állt, bár megjegyzi, hogy
a tömeggyilkosságok aligha összehasonlíthatóak.
122Zitelmann, Rainer: Adolf Hitler. Eine pulit ische Biographie. 3. Aufl. Göttingcn-Zürich, 1990, Muster-
Schmidt Verlag;
123Stürmer, Michael: Gesdiichle in geschichtslosen Land. In Historikerstreit... I. m, 36-38. p.
248 A N É M E T E K ÉS E U R Ó P A

lem objektív vizsgálatának a tárgya, mint az emberiség történetének egyik fejezete,

továbbá mint az ipari forradalom egyik folyománya és következménye, mint tár­
sadalmi törés (Umbruch), krízis, diagnózis és terápia, végül olyan jelenség, amely
az orosz forradalommal szoros kapcsolatba hozható*124 Ennek azonban éppen az
ellenkezője történt* A náci múlt nemhogy nem vált történelemmé a nyolcvanas
években, hanem éppenséggel a német politika középpontjába került, s a vita során
az álláspontok még inkább polarizálódtak. Mint ahogy a brit történész Geoff Bley
a Historikerstreitról írt nagyszerű tanulmányában éles szemmel vette észre, hogy
különösen Nolte markáns, sokszor az érzékenységet figyelmen kívül hagyó kérdé­
sei (A Gulág eredetibb jelenség volt, mint Auschwitz? Azért követett el a nemzeti­
szocializmus ázsiai, barbár tetteket, hogy ne válhasson maga is az ázsiai barbárság
áldozatává? A bolsevikok osztálygyilkossága megelőzte a nácik faj gyilkosságát?
A lengyelek, cigányok, szovjet hadifoglyok, homoszexuálisok, szellemi fogyatéko­
sok és pszichikai betegek stb. elleni rémtettek nem esnek-e azonos megítélés alá,
mint a zsidóság elleniek?) ingerelték és dühítették leginkább baloldali liberális el­
lenfeleit. Ezek a felvetések ugyanis megkérdőjelezték és szembementek a politikai
baloldal ideológiai és politikai hitvallásának főbb pontjaival, s különösen annak
érinthetetlennek nyilvánított szent tehenével, az egységes antifasiszta küzdelem
elsődlegességének tézisével, aminek lényege: a kommunisták és a Szovjetunió a
jó oldalon küzdöttek a fasizmus ellen, így nem eshetnek ugyanazon megítélés alá,
mint a nácizmus.
A 'kommunizmus más megítélés alá esik' alapvető kérdésében, valamint a tö­
meggyilkosságok kronológiájában minden bizonnyal Nolténak volt igaza. Ez azon­
ban nem jelenti azt, hogy a baloldaliaknak, s mindenekelőtt Jürgen Habermasnak
a vitában ne lettek volna mai szemmel is helytállónak nevezhető meglátásai, vagy
legalábbis megfontolásra méltó észrevételei és érvei, még ha az írás címében szerep­
lő apológia vádját a konzervatív szerzőkkel szemben túlzásnak is érzem. Az egyik
ilyen érv, amelyet Habermas Andreas Hillgruber Zweierlei Untergang című köny­
vének főbb állításaival szemben fogalmaz meg, úgy hangzik, hogy ha elsősorban
Hitler világnézetéből és világuralmi terveiből magyarázzuk a zsidóság megsemmi­
sítésének igényét, akkor is ott marad a végrehajtás és a végrehajtók ügye, valamint
az a kérdés, hogy a német lakosság miért maradt csöndben, vagy nagy része miért
volt cinkostárs az egész folyamat alatt?125 Habermas ugyancsak leegyszerűsítőnek

124Az érvelést részletesen lásd Nolte: Zwischen G csehi chtskgende und Revisionismus? In Mistoriker-
streií... I. ni. 33. p.
125Lásd Hillgruber, Andreas: Zweierlei Untergang. Die Zerschlagung de* Deutschen Reiches und das
Ende des europaischen Judemtums. Berlin, 1986, Sicdler Verlag. Habermas Hillgruber kritikája:
Eine Art Schadensabwicklung. Die apologctischen Tér de n zen in dér deutschen Zeitgeschichts-
schreibungen. Jn Historikerstreit... I. m. 62-68. p. A vita egy másik résztvevője, Hans Mommsen,
aki - szemben a Hitler céljaiból és szándékaiból kiinduló ún, inteneionalisták nézeteivel - struk-
 A N É M E T T Ö R T É N E L E M ÉRTELMEZÉSE 249

nevezi Hillgruber másik tételét is, nevezetesen, hogy a Wehrmacht a keletporosz

lakosságot védte a Vörös Hadseregtől, azaz a tömeges erőszaktól, a véletlenszerű
gyilkosságoktól és a csoportos deportálástól.
Habermas Nolte és Hillgruber mellett kritikával illette Michael Stürmer törté­
nész nézeteit is, aki ebben az időben Helmut Kohl egyik tanácsadójaként szerepelt
a politikai nyilvánosságban. Stürmer hamisítatlan konzervatív gondolatainak a lé­
nyege, hogy a német identitás elképzelhetetlen a német nemzet nélkül, de Német­
ország végzetesen megosztott. Hiányzik a konszenzusra törekvés a bal- és a jobb­
oldal között, s mindez veszélyezteti a politikai stabilitást, s általában Németország
jövőbeli kilátásait és közép-európai szerepét. Ennek elkerülésére Stürmer egy p o ­
zitívabb német múltkép és egy új, egészségesebb patriotizmus kialakítása mellett
érvelt. Ügy látta, hogy egy történeti emlékezet nélküli országban bármi megtörtén­
het. Továbbá egy olyan alapvető kulturális kódexet követelt, amely valamennyire
helyreállítja a történeti kontinuitást és létrehoz valamiféle konszenzust a szemben
álló felek között.126Ez a szemlélet egybeesett az akkori CDU-CSU alapvető céljaival
és ideológiai kívánalmaival. Franz Josef Strauss egyik 1987-es beszédében például
ugyanez a szándék és elképzelés köszönt vissza: „Éppen ideje - mondja Strauss
hogy kilépjünk a Harmadik Birodalom árnyékából, és újra normális nemzetté vál­
junk, Katasztrofális és végzetes lenne a nemzetet bálványozni, de ugyanolyan vég­
zetes lenne tagadni a nemzet létét, lerombolni a nemzeti identitást, visszautasítani
a visszatérést hozzá, és purifikálni a nemzeti tudatot,”127
Éppen ezek a tézisek, tehát a kontinuitás valamiféle helyreállításának igénye, egy
régi-új közép-európai szerep és egy határozott nemzetépítési terv, amelyek legin­
kább nyugtalansággal töltötték el Haberm ast Habermas számára mindez csupán
a régi német nacionalista (deutsch-national) gondolkodás felújítását jelentette.
Ugyanakkor végzetes eltávolodást a nyugati kultúrától, amelyhez a Német Szövet­
ségi Köztársaság 1945 után feltétel nélkül csatlakozott, s amely Habermast és nem­
zedékét (a szégyen nemzedéket’) nagy büszkeséggel töltötte el. Ebből következően

turalista-funkcionalista magyarázatot igyekezett adni az eseményeknek, szintén ezt a kérdést fe­

szegeti: miért vettek részt annyian a kezdetben a zsidók társadalomból való kirekesztésében, m i­
ért nem tiltakoztak a deportálások ellen, s végül miért vettek részt a zsidó vagyon kisajátításában?
Lásd Mommsen, Hans: Neues Gescbichtsbewufitsein und Relativierungdes Nationalsozialismus.
In HistorikerstreiL.. I. m. 180. p. Mommsen Nolte nézeteit a bolsevizmus és a nácizmus közötti
kapcsolatot illetően módszertanilag tarthatatlannak és abszurdnak tartotta.
126Stürmer torténetpolitikai váltására a hetvenes évek végen lásd Eley: Nazism, politics... I. m, 19, láb­
jegyzet, 181. p.
127Strauss beszédét (Mehr aufrechten Gang) Eley idézi. Uo. 182, p, Strauss szemléletében és politikájá­
ban azonban a nemzeti mellett ugyanolyan hangsúllyal jelent meg az európai szempont is. Strauss
tisztában volt azzal, hogy a német politikának európai keretre van szüksége. Egyik sokat idézett
mondása .szerint, ha féltek az újraegyesített Németországtól, intézzétek úgy, hogy az az egyesült
Európa integráns része legyen.
250 A N É M E T E K ÉS E U R Ó P A

az ő számára az egyetlen lehetséges patriotizmus, amely egyrészt nem idegeníti el

Németországot a Nyugattól, másrészt, amely megnyugvással töltheti el a zsidósá­
got, pontosabban, amely nem jár a nácizmus zsidó áldozatai és túlélői emlékének,
illetve érzékenységének a megsértésével, nos, az egyedül az alkotmányos patrio­
tizmus (Verfassungspatriolismus). „Aki vissza akarja téríteni a németeket - írja -
egy hagyományosabb nemzeti identitáshoz, az megsemmisíti a Nyugathoz való
kötődésünk alapjait”128 Attól tartott ugyanis, hogy a hagyományos, nacionalista
nemzetértelmezés újra egy akolba tereli a társadalmat, azaz megszünteti a nehe­
zen, s nyugati segítséggel létrehozott demokratikus pluralizmust. Ezt a pluraliz­
must szerinte csak az alkotmányhoz hűséges, de ettől eltekintve minden másban
egymástól eltérően gondolkodó egyének és csoportok tarthatják csak fenn. Csak a
szükségszerűen eltérő és semmilyen formában nem kontrollált plurális olvasatok
(Lesarten) - mondja - tükrözik vissza a nyitott társadalom struktúráját.129Ezt nem
szabadna semmiféle német nacionalizmussal színezett NATO-filozófiával3 stabi­
lizálni vagy korlátozni. Habermas az alkotmányos patriotizmus és a nacionalista
ncmzetfelfogás szembeállításával egészen bizonyosan hamis alternatívát állított fel,
ugyanis konzervatív ellenfelei sem tagadták az új szövetségi alkotmány (Grund-
gcsetz) jelentőségét és pozitív hatását a német fejlődésre. Michael Stürmer például
éppen arról beszél, mégpedig pozitív felhanggal, hogy a német alkotmány, ha nem
is expressis verbis, de tartalmaz egyfajta német történelemértelmezést, amennyi­
ben a német történelem konstruktív és elfogadható értékeit, azaz a föderalizmust,
a jogállamot, a jóléti államot, a parlamentarizmust és az általános választójogot
emeli ki, s elutasítja a náci és a sztálinista hatalomgyakorlás sajátosságait és gya­
korlatát. Stürmer hitet téve ezen értékek mellett nem hagyja szó nélkül, hogy a
marxisták és a baloldaliak egy része a piacgazdaság ostorozásával éppenséggel az
alkotmányos állam (Verfassungsstaat) egyik alapját támadják meg, hiszen - mint
mondja - nem lehetséges politikai pluralizmus, ha nincs gazdasági pluralizmus,130
Habermas attól is óvta a német közvéleményt, hogy az alig behegedt sebeket újra
feltépjék, azaz legjobbnak látta a náci múltat a szekrényben bezárva hagyni. Másutt
- kissé ellentmondva ezzel az előbbieknek - azzal érvelt, hogy ők, azaz a baloldali
liberális és marxista tábor a történtek objektívebb feltárásával megnyitják az utat
és felszabadítják az energiákat az önreflexív, tehát az ambivalens tradícióra törté­
nő emlékezés számára, míg a konzervatív tábor revizionista történetértelmezése

129Habermas: Fj ne Art Schadensabwicklung, Die apologetischen Tendenzen in dér deutschen Zeit-

ge s eh ieh tsschreib un gén. In Historikerstreit,. „ T. m. 62-68. p. A német alaptörvényen alapuló al­
kotmányos patriotizmus fogalmát Dolf Sternberger dolgozta ki, de Habermas megközelítése eltért
ettől, ő ugyanis mindezt sokkal tágabban értelmezte, s nem csupán a német alaptörvényre, hanem
az európai univerzalista alkotmányos elvekre hivatkozott.
129Uo, 74. p.
lM)Lásd Stürmer hozzászólását a vitához. In Thomas Gina ed.: 'ihe Unresolved Past.t> L m. 100-101. p.
 A N É M E T T Ö R T É N E L E M ÉRTELMEZÉSE 251
csupán a hagyományos, nacionalista nemzeti identitás újjáépítését szolgálja, amely
újra katasztrófához vezethet.01
Minden kétséget kizáróan ez a kérdés állt az egész vita középpontjában, ugyan­
is egyfelől nem nácik vagy a nácik utódjai, másfelől nem nemzetietlen anarchisták,
marxisták és kommunisták álltak egymással szemben, még ha ilyen jelzőket nagy
élvezettel aggattak is egymásra a vitázók, hanem a német nemzeti identitáson gyö­
keresen mást értők, s azt diametrálisan más irányban továbbépíteni akarók csoport­
jai.132Bár kétségkívül a két tábor az alapkérdések tekintetében valóban elkülöníthető
egymástól, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy gondolkodó történészekről,
társadalomtudósokról van szó, akik bizonyos kérdésekben a hozzájuk közel állókkal
sem mindenben értettek egyet.133 Példának okáért a baloldali liberális, szociálde­
mokrata táboron belül voltak olyanok, mindenekelőtt Habermas, Wehler és Kocka,
akik az absztrakt alkotmányos patriotizmushoz álltak közelebb. Mások ugyanezen
táboron belül nagyobb megértést tanúsítottak a hagyományosabb nemzeti identitás
iránt.134A fentiekben már idézett SPD-pártigazgató Peter Glotz például egyenesen azt
írta, erősen kétli, hogy a demokráciát habermasi módon pusztán az univerzalisztikus
moralitásra és racionális érvelés logikai láncolatára, vagy az alkotmány puszta szö­
vegére lehetne alapozni. S óvta a baloldalt attól, hogy a nemzeti érzést és önbizalmat
vagy a nemzeti büszkeséget teljességgel a jobboldalnak hagyják 133
A fentiekben csupán a legkoncepciózusabb és legnagyobb hatású elemzőket és
értelmezőket vettem számba. Nem foglalkoztam ezernyi 'kismesterrel’, akik csupán
egy-egy aspektusból vizsgálták a nemzeti identitás kérdését, illetve csak egy-egy
speciális tényezőben találták meg a német történelem eredendő értelmét, a német
külön út (Sonderweg) okát, és a nemzetiszocialista múlt eseményeinek mozgató­
rugóját. 136 Ugyancsak eltekintettem a még ezeknél is nagyobb számú nemzetkarak-

13] Uo. 73. p.

132Az alkotmányos patriotizmus és a hagyományos nemzeti identitás problémájáról részletesen lásd
e könyv harmadik fejezetét.
133Jürgen Kocka ugyancsak különbségeket lat Nolte, Stíirmer és Híllgruber nézetei között, de szerin­
te összeköti őket az, hogy a német történelmei kissé elfogadhatóbb módon és kevésbé kritikusan
szemlélik. In Thomas Gina ed.: The Unresolved Pást... 1, m. 97, p,
,3<t A baloldali belső vitákról részletesebben lásd Elcy: Nazism, politics, .. 1. m, 195-202. p.
135Peter Glotz szövegét (Warnung vor einem neuen Kulturkampf, 1986) Eley idézi. Uo. 196. p. A vitá­
ban a történész Thomas Nipperdey (Untcr dér Herrschaft des Vcrdachts. In Historikerstreit. .. í. m.
215-219. p.) nem politikai, hanem történeti módszertani alapállás miatt bírálja Habermast. Arról
beszél ugyanis, hogy a múlt moralizalása megsemmisíti az igazi történelmet, tehát szükségképpen
és elkerülhetetlenül ’historizálnunk kell a múltat, így a nemzetiszocializmust is. A német nemzeti
identitásról pedig azt mondja, hogy identitásunk része egy közös identitásnak, a történelem pedig
megerősíti és stabilizálja ezt az identitást
130Ezek között vannak érdekes és új szempontokat felvető kísérletek is, mint amilyen Hcrfried Münkler
(Die Deutschen und ikre Mythen. Berlin, 2009, Rowolt (magyarul rövidítve: A németek és mítoszaik.
Budapest, 2012, Európa) és Götz Aly (Hiílers Volksstaat. Raub> Rassenkrieg und naüonaler Sozia-
252 1 A N É M E T E K ÉS E U R Ó P A

terológusok hadának eszmefuttatásaitól vagy egyenesen hóbortjaitól Mit mond­

hatunk tehát összefoglalóan és nagy biztonsággal a német identitást egészen máig
alapvetően befolyásoló nemzctiszocialista múlt okairól és hatásáról? Mindenekelőtt
azt, hogy a könyvtárnyi irodalom létrehozása után is alkalmasint csupán egy kis lé­
péssel vagyunk közelebb a megoldáshoz, mint Meineclce volt, amikor is 1945-ben
hozzáfogott tanulmányának megírásához. Annyit talán bizton állíthatunk, hogy a
válaszoknak bizonyos típusai ma már világosabban elkülönülnek, és a körvonalaik
is jobban látszanak, mint hetven éve. Abban persze óriási változás állt be, hogy a
német társadalom ezzel kapcsolatos mentalitása és gondolkodása alapvetően meg­
változott az idők során. Hiszen amikor 1945-ben Kari Jaspers a németek 'kollektív
erkölcsi bűneit' említette, vagy a volt koncentrációs táborlakó, az evangélikus lel­
kész, Martin Niemöllcr az egyház és a nép 'bűnösségben való szolidaritásáról be­
szélt, a német társadalom meglehetős ellenállással és nemtetszéssel fogadta ezeket
a kijelentéseket.137 Mára viszont minden bizonnyal a németek jutottak a legmesszebb
a múltfeldolgozás és egyben a múlttal való megbékélés (Vergangenheitsbewálti-
gung) hosszú és fájdalmas útján.
Habermas a náci múlt értelmezésében három egymástól jól elkülöníthető tí­
pust és érvrendszert sorol fel: a totalitarizmus elméletét, a Hitler személyiségét és
világnézetét középpontba állító teóriát, s végül a nemzetiszocializmust a német­
porosz társadalmi és hatalmi struktúrából magyarázó nézeteket.13* Ehhez még hozzá­
tehetjük negyedikként a filozófiai-ideológiai-eszmetörténeti magyarázatokat, mint
ahogy azt Lukács Györgynél vagy a náci múltat a német antiszemitizmus hagyomá­
nyára visszavezetőknél láthatjuk,139 illetve egy ötödiket, amely speciális és egyedi
történeti körülmények között keresi az okokat, azaz a háborús vereség, a versailles-i
békeszerződés és a világgazdasági válság következményeit tekinti meghatározó­
nak. Létezik egy hatodik is, amit nem is kevesen vallottak a kérdéssel foglalkozók
közül, nevezetesen akik a németek megváltoztathatatlan és örökre adott mentali­
tásában, lelkiségében keresték a választ és a megoldást. Ilyen volt például a nyers
érdek vezérelte angol 'kalmár'-szellemmel szembeállított 'hős' német nép, amely a
hazához való odaadó ragaszkodással és feltétel nélküli kötelességteljesítéssel harcol
szent céljai érdekében.140 Ez utóbbiakat azonban, mint homályos, semmivel sem
alátámasztható, s intellektuálisan süppedékes területre vezető magyarázatokat eleve

lismus. Frankfurt am Main, 2005, Fischer Verlag; magyarul: Hitler népállama. Rablás, fa ji háború
és nemzeti szocializmus. Budapest, 2012, Atlantisz) könyvei.
137Lásd erről Winkler: Németország története a m odem korban... 1. m. 2. köt. 7., 106-107. p.
15* Habermas, Jürgen: Vöm öffentJichen Gebrauch dér Historie. In Historikerstreit. ..I .m . 252-255. p.
139Ennek klasszikus kifejtése Dániel Jonah Goldhagen sokat vitatott könyvében olvasható (Hitlert
Willing Executioners: Qrdinary Germans and the Holocaust. New York, 1996, Alfréd A. Knopf; m a­
gyarul: Hitler buzgó hóhérai. Az egyszerű németek és a holokauszt. Budapest, 2017, Atlantic Press).
340Lásd erről Münkler: A németek és mítoszaik... L m. 43-44. p.
 A N É M E T T Ö R T É N E L E M ÉRTELMKZPSK 253

kizártam vizsgálódási körömből. Ebbe természetesen nem tartoznak bele azok az

Éliás nyomán kibontakozó történeti szociálpszichológiai vizsgálódások, amelyek
fontos, tudományosan is alátámasztható, bár időnként túlságosan is közhelyszerű
megállapításokra vezettek (a németek bizonytalan önképe; bizonytalanság saját
történelmükkel kapcsolatosan; az önbizalomhiánynak és a túlzott önbizalomnak
a váltakozása; a saját határaiknak mértéktelen átlépésére csábító gondolkodás; ki­
sebbségi érzésből fakadó felsőbbrendűség-tudat; általánosan elfogadott viselkedési
kánon hiánya; feltétlen és abszolút, kompromisszumokat nem ismerő gondolkodás
és viselkedés stb.). Azt talán az eddigi elemzés alapján bizton kijelenthetjük, hogy
mind az öt fentiekben felsorolt választípus megvilágít valamit az események okaiból,
s ezek alapján alkalmasint jobban megértjük a német történések mögöttes értelmét.
Azt azonban nem tudjuk megmondani, s az általunk elemzett nagy gondolkodók
tanulmányai után sem alakult ki ebben a kérdésben semmiféle konszenzus, hogy
ezek közül melyik a meghatározó, $ még inkább ezeknek a magyarázatoknak m i­
lyen legyen az egymáshoz való viszonya és aránya? Lényegében mindenki ezeknek
az előzményeknek, okoknak valamilyen mixtúráját terjeszti elő, de nincs azt a pa­
tikamérleg, s valószínűleg a jövőben sem lesz, amely ki tudná számítani a pontos
arányokat Ahány válaszkísérlet, annyi különböző típusa és fajtája a prioritásoknak,
az arányoknak és a hangsúlyoknak! Azt azonban nagy biztonsággal kijelenthetjük,
hogy a fenti öt válaszkísérlet-típusból egy sincs olyan, amely egyedül, önmagában
megmagyarázná a történéseket.
Még nehezebb dolgunk van, ha az események szükségszerűségének vagy eset­
legességének kérdését vetjük fel. Ez alapján két nagyobb magyarázattípust külö­
níthetünk el. Az egyik szerint a dolgok elkerülhetetlenül jutottak cl ehhez a vég­
kifejlethez: a német külön út állomásai egymás után szükségszerűen következtek,
egymáshoz szervesen illeszkedtek, tehát a nemzetiszocializmus a német történelem
logikus következménye. A másik megközelítés szerint viszont Németország törté­
netében ez a tizenkét és fél év egyszerű kisiklás, üzemi baleset (Betriebsunfall) volt,
azaz esetleges és véletlenszerű történeti események sorozata, amely semmi mé­
lyebb gazdasági-társadalmi, kulturális vagy strukturális okkal nem magyarázható.
Ez utóbbi esetben aligha tehetünk mást, mint a lehető legnagyobb aprólékossággal
és hűséggel pontos leírását adjuk ezeknek a történeti eseményeknek, hivatkozva
Hitler és a náci vezetők bizonyos képességeire és személyiségjegyeire. Egészen más
következtetésre jutunk mind a német történelem értelmét, mind a német nemzc
ti identitás problémáját, mind pedig a nemzeti szocialista múltért viselt felelősség
kérdését illetően, ha az egyik vagy a másik magyarázatot fogadjuk el. Vizsgálódá­
saim során azt a következtetést vontam le, hogy nem beszélhetünk a német pszi­
ché mélyén, vagy a gazdasági-társadalmi struktúrában megbiivó, s az eseményeket
szükségszerűen ebbe a mederbe terelő okokról. Ezek talán elősegítették vagy még
inkább laza kereteket biztosítottak az esetleges, véletlenszerű történeti események
254 A NEMF.T£K fiS t U R Ö P A

bekövetkeztének, mindenekelőtt a németeket gyors egymásutánban sújtó történe­

ti sorscsapásoknak, az első világháború elvesztésének és ennek a régi társadalmat
felbomlasztó hatásának, a versailles-i béke átgondolatlan, felelőtlen és hatalmi cé­
lok irányította követelményeinek és rendelkezéseinek, valamint a németek kizáró­
lagos felelősségét hangsúlyozó pontjának, ahogy azt a zseniális Keynes pontosan
leírta, végül a nagy gazdasági világválság pusztító társadalmi hatásának, S mindez
még mind kevés lett volna, ha nincs az úgynevezett Hitler-jelenség, aki originális
politikai tehetségével és képességeivel, ugyanakkor a maga démonikus és sötét lel­
kű módján mindezeket a történeti körülményeket végletekig kiaknázta, rendszer­
be szervezte, a németek számára pozitív jövőképpé formálta, s ezzel különösen a
kezdeti időkben mind gazdasági, mind pedig külpolitikai téren óriási eredménye­
ket ért eh S aki emellett képes volt olyan kimagaslóan tehetséges embereket ennek
a végső fokon megvalósíthatatlan, képtelen és diabolikus eszmének és végcélnak
a szolgálatába állítani, mint amilyenek példának okáért Rudolf Hess, Albert Speer,
Joseph Goebbels vagy Wilhelm Canaris voltak. Hitler azonban - mint ahogy ezt
Norbert Éliás éles szemmel vette észre - foglya maradt az első világháborúnak és
a régi európai hegemóniatörekvéseknek, azaz Németország európai hegemóniáját
igyekezett megteremteni, miközben Európa már más kontinensek nyomása alá ke­
rült. A szovjet-orosz, de legfőképpen az amerikai hatalom alulértékelése így vég­
zetes következményekkel járt Hitler rendszere, s ezzel együtt egész Németország
számára.141142
Tizenkét és fél évnyi uralkodás után Hitler és nemzetiszocialista pártja Német­
országot eljuttatta a teljes összeomláshoz, a kortársak által nulla órának (Stunde
Null) nevezett ponthoz. A kettéosztott ország 1945 utáni története, mint ahogy
azt Heinrich August Winkler alapvető művében helyesen megjegyezte, egyben a
német katasztrófa feldolgozásának története is.112 A háború utáni német történe­
lemnek azonban csak az egyik kérdése volt az állandó birkózás a birodalmi, s fő­
képp a nemzetíszocialista múlttal.143 Ezzel kapcsolatban azzal a paradoxonnal kel­
lett szembenéznie a német társadalomnak, hogy egyrészt egyetlen nemzet se tud
létezni történelmi identitás nélkül. Másrészt nem lehet együtt élni csupán negatív
elemekből, bűnökből, tragédiákból és bukásokból álló történeti múlttal, mert ak­
kor maga a nemzeti jövő is megkérdőjeleződik. Ugyanakkor lehetetlen és erkölcsi­
leg elfogadhatatlan lenne egyszer s mindenkorra elfeledni a hitleri éra történéseit

141A hitleri állam működésére és működtetőire lásd Martin Broszal kitűnő munkáját: D erStaat Hit-
lers. Crundlegung und Entwicklung seiner inneren Verfassung. München, 1969, DTV.
142Winkler: Németország története a modern korban. ..I .m . 2. köt. 7. p.
141A nemzetíszocialista múlt NSZK-beli feldolgozásáról részletesen uo. 158-169. p.
 A STUNDE NULL UTÁN 255

A STUN DE NULL UTÁN

Az egyik legkiemelkedőbb német államférfi, Helmut Schmidt alapvető igazságot

fogalmazott meg, amikor azt állította, hogy a németek 1945 után veszélyeztetett
néppé váltak (wir sind ein gcfahrdetes Volk), Az 1945 utáni Németország sorsa te­
hát nemcsak a náci katasztrófa feldolgozásának története, hanem annak a históriája
is, hogy a németek az elmúlt évtizedekben hogyan lettek veszélyeztetett népből újra
Európa vezető erejévé? Hogyan oldotta meg a számtalan megoldhatatlannak lát­
szó problémát és feladatot a német társadalom? Mennyire volt képes megszüntetni
ezt a vcszélyeztetettségi szituációt? Azt mondhatjuk ma, visszatekintve az elmúlt
hetven évre, hogy szinte példátlan sikerrel. Közvetlenül a háború utáni késleke­
déstől, tétovázástól és bizonytalanságtól eltekintve az elmúlt néhány évtized alatt
a németek nagyon messzire jutottak múltjuk feldolgozása és egyben a múltjukkal
való megbékélés útján (Vergangenheitsbewaltigung). A kezdeti tétovázás és enge­
dékenység, különösen a nyugati szektorokban - ahogy arról az alábbiakban még
szó lesz - paradox módon maga is hozzájárult a sikerhez.
A nemzeti identitásnak ugyanis jelentős részét képezi a múlt és a tradíciók.
Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy egy nemzet identitása nem
csupán múltfeldolgozásból és a múltra való emlékezésből áll, hanem annak szerves
részét képezi a jelen is, sől - mint ahogy azt Ernest Renan helyesen és éleslátóan
megjegyezte - a jövőre vonatkozó közös tervek is. A számtalan fajta német külön út
(Sonderweg) elméletnek csak az egyik alapja a nemzetiszocialista kisiklás magya­
rázatának keresése. A másik, legalább ilyen fontos kérdés ebben az ügyben: hogyan
és miért történhetett meg, hogy Németország a vezető nyugat-európai államokhoz,
mindenekelőtt Eranciaországhoz és Nagy-Britanniához képest jelentős késéssel
lett nemzetállam és demokrácia. A problémával legalaposabban foglalkozó német
történész, Heinrich August Winkler számtalan okot sorol fel, s ezek nagy részét a
fentiekben már érintettük.144 Mások azzal érvelnek, tagadva ezzel a Sonderweg-el-
méletek relevanciáját, hogy minden európai ország és minden nemzet a saját útját
követve jutott el a demokráciához és a nemzetállami formához, majd az Európai
Unióhoz, tehát nem létezik valamiféle egységes közös nyugat-európai út és ideál,
amitől a németek alapvetően eltértek. Ebben a megállapításban sok igazság van,
mégis a nemzetiszocialista kisiklás, a németek több országra való szakadása mind
a mai napig, de még ezeknél is inkább ez a nyilvánvaló megkésettség magyarázatot
igényel. Maga Winkler is ezt a kettős megkésettséget állítja művének középpontjá­
ba. Ő sem tagadja a Sonderweg jogosultságát, csakhogy szemben sokakkal, arra a
következtetésre jut, hogy a németek számára az 1990-es újraegyesítéssel befejező­
dött a külön út, s mint ahogy könyvének eredeti német címe is jelzi (Dér lángé Weg

144Winkler: Németország története a modern korban... í. m. 1-2. köt.

256 A N É M E T E K ÉS E U R Ó P A

nach Westen), a németek hosszú útja a Nyugat felé véget ért. Winkler munkája is
az általános európai és tágabban nyugati eufória éveiben íródott, hasonlóan Fran-
cis Fukuyama világméretűvé tágított, s nem kevésbé optimista forgatókönyvéhez,
azt sugallta, hogy a német nép és a német történelem végre révbe ért* Csakhogy a
történelem - mint ahogy ezt az Európai Unióról szóló előző fejezetben részletesen
fejtegettük - nem szokott ilyen könnyen révbe érni’ így ő is a németek vonatko­
zásában, mint ahogy Fukuyama az egész Nyugatot illetően, jelentősen alábecsülte
a veszélyeket, a stagnálás, sőt a világgazdasági lecsúszás lehetőségét
1945 után a németek egy addig soha nem látott alkotmányos dilemmával is
szembesültek: elfogadják-e mint legyőzött nemzet, a győztesek által számukra kínált
politikai értékeket (alkotmányosság, jogállam, az emberi méltóság sérthetetlensé­
gének elve, tolerancia, szövetségi állam, szabadság, demokrácia), vagy megmarad­
nak a wilhelmiánus tekintélyelvű állam, vagy éppenséggel a legyőzött hitleri náciz­
mus híveinek. Fz a dilemma természetesen nem katonai vagy politikai intézményi
szempontból vetődött fel, hiszen ez a háború végső kimenetelével, azaz a totális
vereséggel és összeomlással egyszer s mindenkorra eldöntetett. A probléma sokkal
inkább volt szociálpszichológiainak nevezhető. Arra ugyanis nem volt semmiféle
garancia, hogy az írott alaptörvény, illetve a nyugatiak által szorgalmazott tanulási
folyamat, a re-education belsővé is válik, azaz idővel átalakítja a német mentali­
tást és viselkedést* A Német Szövetségi Köztársaság számára készült, s ideiglenes­
nek szánt alaptörvény (Grundgesetz), amely éppen ezért nem viseli az alkotmány
nevet (Verfassung), azonban időtállónak bizonyult, s - néhány módosítással, mint
amilyen az 1990-cs preambulum, valamint az 1994-es, 2002-es és 2006-os kisebb
változtatások - túlélte még az 1990-es német újraegyesítést is.145A két világháború
közötti weimari demokrácia bukását alapvetően az okozta, hogy a demokratikus
intézményi kereteket - amelyek nem voltak ugyan hibátlanok, de melyik európai
ország intézményei nevezhetők tökéleteseknek? - a németek nem tudták kitölte­
ni* Pontosabban: a demokratikus intézmények, mindenekelőtt a parlament műkö­
désképtelenné vált beágyazott és megszilárdult demokratikus értékek, viselkedési
minták és attitűdök nélkül, azaz a választói népesség nagyon jelentős hányada a
demokratikus alapclvek ellen fordult. Ebben a kérdésben 1945 után előbb a Né­
met Szövetségi Köztársaságban, majd az újraegyesítés után egész Németországban
gyökeres fordulat állt be* A mai német jogállamot és demokráciát tehát alapvetően
nem az alaptörvény nevezetes 79. cikkelyének 3. bekezdése, azaz az alapjogok örök-
érvényűségére vonatkozó garanciák kényszerítették ki mindeddig, hanem sokkal
inkább a németországi népesség sikeres mentalitás- és attitűdváltása.146

lJl5Az alaptörvény szövegét lásd www.gesetze-im-internet.cle; illetve www.bundestag.de,

14<5Ez a cikkely azt mondja ki, hogy az alaptörvény 1-20. cikkelyének megváltoztatása nem megen­
gedett (unzuverlássig).
 A STlINDft NUI.I. U T Á N 257

A sikerhez - paradox módon - minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy a né­

met politika középpontjába a nyugati szektorokban nem a múlt bevallása, a fele­
lősök minden áron való keresése és megbüntetése, azaz a minél nagyobb mértékű
nácitlanítás került, hanem a Ludwig Erhard által elindított gazdasági konszolidáció,
majd a német gazdasági csodának nevezett reformfolyamat (valutareform, árak fel­
szabadítása, vagyonátrendezés, szociális partnerség stb.), amelyet nagyban segített
a George C. Marshall tábornok által fémjelzett Európai Újjáépítési Program (Eu-
ropean Recovery Program), Az amerikaiak tehát nem követték el azt a hibát, ami
a versailles-i békecsinálókat tévútra vitte. A német gazdasági növekedés és jólét, az
úgynevezett gazdasági csoda (Wirtschaftswunder) így egyszerre volt nyers való­
ság, bámulatos sikertörténet, hiszen 1950 és 1960 között az átlagos GDP-növekedés
meghaladta a nyolc százalékot, másfelől egyszerű identitáspótlék. A magas minő­
ségű termékek (Made in Germany) viszont nagyon is valóságos voltak. Herfried
Münkler a német politikai mítoszokról szóló alapvető munkájában indokoltan álla­
pítja meg, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak nem volt, mert nem lehetett - a
jövőről való szabad döntés lehetetlensége, illetve a múlt problematikussága miatt -
mozgósító erővel bíró politikai mítosza. Következésképpen a gazdasági teljesítmény
töltötte be ezt a szerepet, amely egyszerre volt gazdasági valóság és mítosz. „Csak­
nem minden politikai mítosz lejáratódott - írja Münkler az 1945 utáni időkről
értelmetlenné vált az alvó Barbarossa visszatérésében reménykedni, a Nibelungok
sem tértek vissza Keletről, a germán identitás, amelyre a németek korábban olyan
büszkék voltak, nem érdekelt senkit, és gyanússá vált a porosz mítosz is. [...] A mí-
toszi narratívákról mindazonáltal a Szövetségi Köztársaság sem mondhatott le tel­
jesen. A konzummítoszok nemcsak a vásárlási kedv fokozását szolgálták és a mar­
keting eszközei voltak egy jóléti társadalomban, hanem fel lehetett őket használni
az NDK mítoszrendszerével szemben is. [..,] A nyugatnémet konzummítoszok ily
módon ellensúlyozták azt az antifasiszta alapító mítoszt, amellyel az NDK a Hit­
lerrel szembeni ellenállást és a náci rendszer szétzúzását magának sajátította ki ”H7
Münklernek kétségkívül igaza van, amikor a német gazdasági csoda mitizálásáról
beszél. A fentiekben részletesen elemzett náci múlt és totális vereség után alig le­
hetett racionálisan mást tenni, mint a gazdaságot előtérbe állítani. Olyan szociális
államot létrehozni, olyan életkörülményeket teremteni a népesség döntő többsége
számára, amelyekben nemcsak lehet, de érdemes is élni, miközben a világpolitikai
konstellációra, a hidegháborús helyzet okozta kettéosztottságra a németeknek ke­
vés vagy semmi befolyásuk sem volt. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a né­
metek számára ez volt megengedett. Talán ez mégsem a legrosszabb mítosz, amit a
németek kitaláltak és megteremtenek maguknak a nagy összeomlás után? Münk­
ler azt is éles szemmel vette észre, hogy az újraegyesülés Helmut Kohlja mennyire

M7Lásd erről Münkler: A németek és mítoszaik. ., I. m. 8-9. p,

258 r A N É M E T E K ÉS E U R Ó P A

’Konrad Adenauer unokájának' érezte magát, azaz az újraegyesítési folyamatban

mennyire a Szövetségi Köztársaság alapító mítoszát követte, amikor az először a
valutaunió, utána a gazdasági virágzás elvét és gyakorlatát követte, s emiatt meny­
nyire alábecsülte a rövidesen bekövetkező problémákat és nehézségeket.148 Itt is
ugyanaz a dilemma vetődik fel, mint amit fentebb a 45 utáni gazdasági csodával
kapcsolatban már mondtunk, azaz volt-e jelentősen másmilyen út, volt-e nagyon
más alternatíva? Az NDK viharos gyorsasággal történt összeomlása miatt volt-e
reális esélye az újraegyesítés lassításának vagy elhalasztásának? S politikus lépés
lett volna-e előre felhívni a német közvélemény figyelmét a hamarosan jelentke­
ző óriási költségekre és várható nehézségekre, ha ugyan akkor egyáltalán bárki is
tisztában volt azokkal? De a fő gondok nem is itt jelentkeztek.
A gazdasági teljesítményre, gazdasági növekedésre alapozott identitással és ön­
képpel - vagy ahogy Münkler nevezi, mítosszal - három alapvető probléma van.
Az egyik, hogy pótideológia.149 A másik, hogy az egy főre eső GDP 34 ezer euróról
35 ezerre történő emelkedése már nem sokat jelent, azaz a jólét bizonyos foka fölött
a további növekedés kevéssé képes mozgósítani a társadalmat és az önazonosságot
erősíteni. Harmadrészt, az erre alapozott identitás következménye az önelégültség és
a motiváció csökkenése. A nemzeti eszme egyik nagy előnye a gazdasági növekedés­
re alapozottal szemben, hogy olyankor is van mozgósító ereje, amikor veszteségeket
kell leírni, hátrányokat kell elszenvedni vagy nagyobb áldozatokat kell hozni a jövő
érdekében. A növekedésre alapozott identitás igen sérülékeny, mivel az előnyök és a
hátrányok hideg, racionális kalkulációjáról van szó. Ha maga a gazdasági növekedés
bármilyen ok következtében megáll, vagy egyenesen visszájára fordul, kevés érv vo­
nultatható fel védelmére, s politikai érzelmeket is nehéz kelteni körülötte.
A német demokrácia már a kezdetektől fogva erőteljesen konszenzuális alapokra
épült (a döntő többség alapvető egyetértése a zászló, a Német Szövetségi Köztársa­
ság elnevezése, a szélsőségek kizárása, szociális béke stb. ügyében). S ugyanígy a két
vezető német politikai erő, a jobboldal és a baloldal, azaz a kereszténydemokrata,
keresztényszocialista, illetve a szociáldemokrácia között hallgatólagos egyetértés
alakult ki az igazán nagy kérdéseket illetően. Ezen belül a hangsúlyok elhelyezése
közötti differencia, különösen külpolitikai téren, valamint kisebb ügyekben való
egyet nem értés egy jól működő versenyhelyzetet és váltógazdaságot hozott létre. Jól
mutatják ezt a hatvanas évektől a választási eredmények, ugyanis a szociáldemokra­
ta pártra és a CD U -CSU konzervatív tömbre együttesen a választók 80-90 százalé-

Uo> 376, p. A német egyesítésre, illetve ennek európai fogadtatására lásd Renata brietsch-Bournazel
kitűnő könyvét (Europe and Germán Unification. New York - Oxford, 1992, Berg), amely a kérdés
legfontosabb dokumentumait is tartalmazza.
A gazdaság mellett a futball nak is van Németországban ilyen ideológiapótió szerepe. Lásd például
az 1954-es és a 2014-es világbajnokságok német győzelmeit.
 A STUNDE N U L L U T Á N 259

ka szavazott (1961 84,8%; 1965 86,9%; 1969 88,8%; 1972 90,7%; 1976 91,2%; 1980
87,4%; 1983 84,9%; 1987 81,3%), A kormánykcpességet lényegében ez a két párt,
illetve pártszövetség egymás között döntötte el, ebbe csupán a szabaddemokraták­
nak (FDP), mint a mérleg nyelvének volt még időnként beleszólása. A két politikai
tömörülés együttes aránya a kilencvenes évektől kezdve fokozatosan csökkenni kez­
dett (1994 77,9%; 1998 76,1%; 2002 77,0%; 2005 69,4%; 2009 56,8%; 2013 67,2%),
s 2017-re ötven százalékot alig meghaladó mértékre zsugorodott (53,5%). Végső
soron ez a folyamat vezetett 2005 óta a két nagy tömb nagykoalíciós kényszerére.
Következésképpen az ötven évig fennállt harmonikusan működő versenyhelyzet
megszűnése véget vetett annak az egyensúlyi állapotnak, amely a német politiká­
nak és társadalomnak irigylésre méltó stabilitást biztosított. Ez egyrészt pontosan
mutatja, hogy a bal-jobb törésvonal Németországban lényegében megszűnt poli­
tikaformáló erőnek lenni. Helyette új törésvonalak látszanak kialakulni (politikai
elit - köznép, globalisták - globalizációellenesek, nemzetállamiak - föderalisták;
bevándorlásellenesek - bevándorláspártiak), s ennek a folyamatnak még csak a
legelején vagyunk,150 Ma még kevésbé látszik, hogy ezek közül melyik lesz a meg­
határozó, s ez hogyan teremt majd nem egymást kizáró, antagonisztikus jellegű,
hanem versenyelvű demokráciát? A 2017. évi német választások azt is pontosan
jelezték, hogy Németország sem tér el ebben a kérdésben alapvetően a többi eu­
rópai országtól. Csupán a német múlt és az 1945 után megszilárdult konszenzuá-
lis hagyományok itt erősebben érvényesülnek, s tovább kitartanak, mint másutt.
A szociáldemokraták az új választási eredmény és kudarc ismeretében (2013 25,7%;
2017 20,5%) hiába fogadkoztak, s hiába próbáltak meg kihátrálni a koalíciós kény­
szerből, ez a kísérletük kudarcba fulladt: újra belekényszerültek a nagykoalícióba.
Ez egyrészt mindennél jobban mutatja az igényt a régi keretek fenntartására, m ás­
részt ez a konstelláció már az egykori finom egyensúlyi és versenyhelyzet végleges
megszűnéséről tanúskodik.
A gazdasági növekedésre alapozott identitás mellett a németek új európai iden­
titásra törekvése is fontos tényezője az 1945 utáni szituációnak, s vizsgált tárgyunk
szempontjából számunkra talán most ez a legfontosabb kérdés. E fejezet elején azt a
kérdést tettem fel, hogy Németország, mint centrális politikai-gazdasági nagyhata­
lom képes-e hosszú távon is konstruktív és integráló szerepet játszani Európában?
Ez az integráló szerep, s magának az integrációnak a formája megfelel-e a németek­
nek? S vajon elfogadja-e ezt a többi kisebb európai ország? S azt a kérdést is megfo­
galmaztam, mennyire lehet sikeresnek mondani Németország európai integrációját,
továbbá a német identitás hogyan függ össze az európai identitással? Mint ahogy azt
az előző fejezetben részletesen elemeztem, az európai integrációban a németkérdés
nem egyszerűen egyike volt a megoldandó kérdéseknek, hanem a döntő pillanatok -

150Lásd erről részletesen az Európai Unióról szóló fejezetet

260 c A NÉMliTüK ÉS E U R Ó P A

bán és a kiemelt fordulópontokon (Európai Szén- és Acél közösség, Közös Piac, euró
bevezetése) a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzésének eredendően politikai
okai voltak, mégpedig éppenséggel Németország semlegesítése és helyzetének ren­
dezése. Németország számára az Európai Unió egyfajta menedéket jelentett, mivel
részben megszabadulhatott szörnyűséges múltjától, s integrálódhatott oda, ahova év­
századokig nem vagy csak felemásan tudott, azaz a nyugat-európai struktúrákba.151
Másrészt - szemben a legtöbbi európai állammal - az integráció az ő mozgásterüket
nem szűkítette, hanem bővítette, s ezt ismerte fel zseniálisan Adenauer. Az unió biz­
tosította a németek számára, amit sokáig nem tudtak elérni, tudniillik a jogállamiság,
a piacgazdaság és a demokrácia jól működő modelljét, mégpedig a német népesség
döntő többségének támogatása mellett. Ugyanakkor a gazdasági kötöttségek meg­
szűnése cs a határok légiesítése megoldotta számukra az addig megoldhatatlannak
látszó kisnémet-nagynémet dilemmát is, mégpedig nem a régi módon, a határok
ide-oda tologatásával, hanem békés módon. Ennek persze meg is volt az ára! A né­
meteknek ugyanis 1945-ben és 1990-ben is el kellett fogadni az Odera-Neisse-határt,
más szóval egykori keleti területeik, azaz Szilézia, Pomeránia és Kelet-Poroszország
végleges elvesztését. A németek számára az Európai Unió részben biztosította - igaz
kissé korlátozva - egykori birodalmi tudatuk pótlékát is, ugyanakkor a föderális esz­
mék nem is álltak tőlük távol, lévén országuk is föderáció. így nem tarthatjuk vélet­
lennek, hogy a németek lettek az unió mintagyerekei3 (Musterknabe), a leginkább
posztnacionális állam. Nekik felelt meg leginkább az a meghatározhatatlan állatfaj'
státusz, amely az uniót jellemzi, s amelyet az előző fejezetben hosszasan elemeztünk.
Ma a németek joggal érezhetik úgy, hogy újra egy nagy egész részei, sőt talán legfon­
tosabb irányítói, mint egykor a Német-római Birodalomé voltak.152Továbbá - szintén
korlátozott formában - újra áthathatja őket a különleges küldetéstudatuk, hiszen ma
ismét úgy léphetnek fel, mint az unió végső megmentői, s ezt a többiek - nem úgy,
mint a múltban - nemhogy kárhoztatnák, hanem esetenként még kifejezetten igény­
lik is. Az unió és a posztnacionális európai eszme azt is biztosította számukra, hogy
túllépjenek nemzetállami ábrándjaikon vagy éppenséggel birodalmi fantazmagóriái­
kon, miközben fontos döntések nélkülük már nem születhetnek. A francia elnök,
Mitterrand által az újraegyesítésért cserében kikényszerített euró bevezetéséből is ők
profitáltak leginkább, hiszen - mint ahogy azt az előző fejezetben szintén részletesen
fejtegettem - a fejletlenebb gazdaságok és államok miatt az egykori német márkához
képest leértékelt euró a mindig is jelentős külkereskedelmi többletükön keresztül ha­

151Németország integrációs folyamatáról lásd Patel, Kiran KLaus: Germany and the European Integ­
rálton Since 1945. Tn Smith, Helmut Walser ed.: The Oxford Ilandbook of Modern Germán History.
Oxford, 2011, Oxford University Press, 775-794. p.
1MA németek birodalmi tudatáról lásd a történetifogalom-enciklopédia Reich címszavát (Brurmcr,
Ottó - Conze, Werner - Kosclleck, Reínhart Hrsg.. Geschichtliche Grundbegriffe. Bd. 5, Stuttgart,
1984, Klett-Cotta, 423 508. p.).
 A SVUNDF. NUT.I. UTÁN 261

talmas élőiig jelent a német gazdaságnak, anélkül, hogy nyereségük nagyobb részét
vissza kellene juttatni az elmaradottabb területeknek. Szorgalmuk, tehetségük és ha­
tékonyságuk mellett ez a tényező is jelentős szerepet játszik újabb sikereikben. Bár
Németországban az európai alkotmányszerződést annak hollandiai és franciaországi
kudarca után a politikai elit nem merte népszavazásra bocsátani, a fenti előnyök is­
meretében ez itt minden bizonnyal pozitívabb eredményt hozott volna. Ugyanakkor
egy határozottabb továbblépés a föderáció, azaz az Európai Egyesült Államok felé,
amelyben a németeknek a mainál komolyabb garanciái kellene vállalniuk a szegé­
nyebb országok és nemzetek irányában, ma még nem áll a németek érdekében, s erre
a német társadalom jelentékeny része sem áll készen. Egy ilyen elhatározás tovább
polarizálná a német közvéleményt, s mindent meghatározó, mindent fölülíró törés­
vonalat hozna létre az országban. S egy ilyen jellegű döntésre azonban - mint ahogy
ezt az Amerikai Egyesült Államok vagy Svájc korai története bizonyítja - csak a lét és
nemlét dilemmájának felmerülésekor vagy valamilyen nagyhorderejű változás, eset­
leg jelentős veszélyhelyzet fennállásakor kerül sor. S kérdés, vajon Európában ma ilyen
helyzet van-e? A filozófus Kari Jaspers 1966-ban éles szemmel vette észre az akkori
Szövetségi Köztársaság céltalanságát. A konzumideológia pótlékvoltát, ahogy írta: a
nemeteknek nincsenek ideáljaik, nem tudják honnan jöttek és hová tartanak.1** Az
újraegyesülés és az Európai Unió kisebb-nagyobb problémái a nyolcvanas évek végétől
két és fél évtizedre újra feladatot adtak a németeknek, de ma mintha ugyanaz a cél­
talanság lenne úrrá a raj tűk, mint amiről Jaspers beszélt. Az Európai Unió ever closer
unión elve mintha ugyanazt az ideológiapótlék szerepet játszaná a németek számára,
s a merkeli végső soron távlattalan gyakorlati politika, a ’wir schalTen es praktikuma,
az atlanti, az összeurópai, a közép-európai és a - kisebb mértékben - az orosz poli­
tika közötti lavírozás mintha a végéhez közeledne.154 S bár az unió elfogadása és tá­
mogatottsága Németországban egyike a legmagasabbaknak, semmi jelét nem látjuk
annak, hogy egy új összeurópai identitás, legyen az alkotmányos vagy ennél mélyebb,
fokozatosan átvegye a német identitás helyét. Ebben Németország lényegében nem
különbözik Európa többi országától. A jelenlegi helyzet a németek számára mind a
történeti múlt meghaladása, mind pedig gazdasági növekedés szempontjából kedvező.
A kérdés csupán az, hogy az unió ebben a felemás helyzetében meg tud-e maradin,
s nem kényszerülnek Európa népei hamarosan dönteni a föderáció vagy széthullás
kérdésében? S csak abban lehetünk bizonyosak, hogy a jövőben Németország akár
határozott döntést hoz az unió és a föderáció ügyében, akár eddigi döntésképtelen­
ségüket viszik tovább, elsősorban és mindenekelőtt rajtuk, s csak kisebb mértékben
a franciakon múlik, hogyan alakul kontinensünk jövője.

1:3 Jaspers, Kari: Wohin treibt dic Budesrepublik? L'atsachen, Gefahren, Chancen. München, 1966, Piper,
177. p.
J34Az uniós dilemmákról és döntési kényszerekről lásd az előző fejezet megfelel6 részeit.
 6 AZ OROSZOK ÉS
EURÓPA

Az orosz eszmetörténet középpontjában két - egymással is szorosan összefüggő -

probléma á ll Kis túlzással talán azt is mondhatjuk, hogy e kettő nélkül nem létezik
orosz politikai és társadalmi gondolkodás. Egyrészt Nagy Péter radikális moder­
nizációs reformjai óta az orosz történelem megkerülhetetlen kérdése Oroszország
Európához való viszonya, pontosabban az a feladvány, hogy vajon az orosz állam,
társadalom és kultúra lényege szerint keleti vagy nyugati jelenség-e? Az a máig
megoldatlan dilemma tehát, hogy hova is tartozik Oroszország, Európához, Ázsiá­
hoz, vagy pedig saját, külön utakon jár (szamobitnoszty). Másként megfogalmaz­
va a kérdést, vajon az orosz és az európai kultúra csupÁn fejlettségi szintjében vagy
pedig jellegében tér el egymástól? Oroszország csupán későn jött utas az Európa
nevű állomáson, vagy - ennél a metaforánál maradva - egy másik pályaudvaron
várakozó vándor? Bonyolítja a helyzetet, hogy az orosz múltra és főként a jelen
re vonatkozó ténymegállapítások és értékelések szinte minden orosz gondolko­
dónál összekapcsolódnak a jövőre vonatkozó kívánalmakkal és óhajokkal is. S az
sem ritka, hogy éppenséggel ezek a vágyak és célkitűzések, tehát a sollen, s nem a
tényleges valóság, azaz a seirí határozza meg az illető szerzők vélekedését. Továb­
bi nehézségek okoz, hogy ez a dilemma nem csupán egy szinten merül fel, hanem
megjelenik, mint geopolitikai probléma, mint az állami-politikai berendezkedés
kérdése, mint az orosz társadalmi struktúrájának gondja, s végül, mint a kulturá­
lis hovatartozás ügye.
A másik kérdés nem független ettől, csak máshonnan közelít ugyanehhez a prob­
lémához. Az orosz identitásról, az orosz önazonosságról van szó. Kik vagyunk mi
oroszok, mi a szerepünk az európai és a világtörténelemben - hangzik az örökösen
visszatérő kérdés. S ezt az orosz gondolkodók gyakran úgy teszik fel, hogy van-e
nekünk, oroszoknak valami kitüntetett szerepünk, különös hivatásunk a világtör­
ténelemben? Mi az a különösség (oszobennoszty, izkljucsityelnoszty), ami meg­
különböztet bennünket, oroszokat az európaiaktól? Mindkét kérdés az örök orosz
rejtélyre, azaz az orosz történelem nagy paradoxonjára vezethető vissza, nevezete­
sen, hogy mély szakadék húzódik egyfelől az ország hatalmas földrajzi kiterjedése,
monolitikus politikai berendezkedése és geopolitikai-nagyhatalmi szerepe, politikai
rendszerének évszázadokon átívelő változatlansága és stabilitása, szellemi elitjének
hatalmas kulturális teljesítménye, másfelől kulturális-civilizációs állapota, gazda­
ságának korlátozott teljesítőképessége és társadalmának gyenge önszerveződése,
264 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

azaz a szuverén társadalmi középosztály és polgárság, valamint a közvetítő, civil

társadalmi intézmények hiánya vagy gyengesége között.1Ne sétáljunk bele azonban
abba a zsákutcába, amely oly sok nyugati elemzőt és gondolkodót jellemez, neveze­
tesen, hogy Oroszországot kizárólag Nyugat-Európa mércéjével mérjük. Már csak
azért sem lenne ez célravezető, mert Európa is csak nagyon távolról tűnhet egysé­
gesnek, elég, ha itt a német és francia társadalomfejlődés különbségeire utalok, s
nem is beszélve az angol, az észak-, a dél- vagy a közép-európai társadalmak eltérő
jellemvonásairól. Az orosz kultúra- és társadalomfejlődés kétségkívül lényeges vo­
natkozásokban eltér ezektől, ennek szemrevételezése, okainak feltárása izgalmasabb
intellektuális feladatnak tűnik, mint normatív megítélése, vagy egyenesen elítélése,
végül pedig egy sohasem volt európai ideálhoz történő hasonlítgatása.
Kiindulópontunk - megkérdőjelezve ezzel az Európa-központú univerzaliz­
must és ennek szükségszerűen elkövetkező diadalát, valamint a világtörténelem
unilineáris fejlődés-modelljét hogy Oroszország önálló, öntörvényű civilizáció,
sajátos, az európaitól Lényeges pontokon eltérő kultúrával és társadalomfejlődés­
sel, amelynek egyik ismertetőjegye paradox módon éppenséggel a mély megosz­
tottság. Ezt Alekszandr Ahiezer civilizációs szakadásnak (raszkol) nevezi, amelyet
ő is Oroszország legfontosabb szociokulturális jelenségének tart.2 „Oroszországot
- írja - egyszerre jellemzik egyfelől igen világos tradicionális civilizációs jegyek (a
történetileg kialakult viszonyok reprodukálására orientált közösségiség, a kollek­
tivizmus, az obscsina-szellem, ami összeegyeztethetetlen az emberi tevékenység
hatékonyságának növelésével), másfelől liberális civilizációs jegyek (például a li­
berális mozgalom megléte, beleértve a liberális kormányok hatalomra jutását 1917
februárjában és 1991 augusztusában, a gazdasági tevékenység hatékonyságának nö­
velése iránti igény stb.) ”3Oroszországban Ahiezer szerint tehát mindkét szuperci-
vilizáció’ azaz a tradicionális és a liberális jegyei és jellemvonásai egyszerre vannak

1 Lásd M htio, K. E: Mexcdy 3anadoM u BocmoKúM. Onmm eeoponumuHecKoeo u ucmopmecKoeo ana-

iiusa. MocKBa, 2003, M3^. Co/iosben; KopryHOB, C. B.: CmaHOttneuut Hdnuonanmoü ubenmuHHO-
cmu. Kattan Poccnx nyumo MUpy. MocKBa, 2009, AcneKT Ilpecc; Stent, Angéla: Reluctant Europc-
ans: Ihree Centuries of Russian Ambivalence Toward the West. In Legvold, Róbert ed.: Russian
Foreign Policy in the Twenty-First Century and the Shadow o f the Pást. New York, 2007, Columbia
University Press, 393-44L p<; Tallár Ferenc: Utópiák igézetében. „Sajátos orosz fejlődés” és az orosz
regényforma a XIX. század első felében. Budapest, 1984, Magvető; S 2 . Bíró Zoltán: Az orosz törté­
nelmi fejlődés különössége: rivális koncepciók és az önreflexió hagyományai. Replika, 1995. dcc.
93-102. p .; Hammerstein Judit: Az orosz önértelmezés hagyományai. Prae, 2009. 1. S2. 5-13. p.
2 Ahiezer, Alekszandr Szamojlovics: Oroszország: megosztott civilizáció? Replikay 1995. dec. 123—
138. p. Ez az írás rövid foglalata Ahiezer háromkötetes munkájának (Poccux: Kpumutca ucmo-
punecKoeo onum a, MocKBa, 1991, Ownoco^CKoe Oóu^ecröO C C C P). A kérdéshez lásd még
M/ibHH, B, B. - üaHapHH, A. C. - Axne3ep, A. C.: Pef>opMbi u KOHmppetfiopAW 6 Poccuu; nwtjibi
ModepnioaUfUOHtioeo npou,ecca. MocKBa, 1996, MocKOBCKwft YHJíBepcMTeT.
* Ahiezer: Oroszország: megosztott civilizáció... I. m. 126. p.
 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A 265

jelen, s a kettő közötti viszony, a szakadás, a raszkol E szakadás következtében az

országban az integráció kulturális alapjai gyengék, s gyakran a hatalom centrali­
zált szervezetének összeomlása a társadalom és a gazdaság dezintegrálódásához
vagy egyenesen totális széteséséhez vezet Sajátos jellegzetessége továbbá ennek a
modellnek a komoly hajlam a szélsőséges megoldásokra, s a gondolkodás különös
vonzalma a végletes megoldások, az utópiák valamint a messianizmus iránt, végül
az erős kétely a mértéktartás, a tolerancia és a kiegyensúlyozottság iránt. Alekszandr
Janov Ahiezcrhez hasonlóan értelmezi az orosz történelem lényegét, nevezetesen,
hogy Oroszország nem vált stagnálásra ítélt második Bizánccá, csupán élő dicho-
tómia lett, azaz politikai hagyománya kettéhasadt egy bizáncira és egy európaira.4
Janov szerint e kettősség magyarázza az orosz történelemben örökösen visszatérő
reform- és ellenreform korszakokat, s e kettő közé ékelődő bizánci típusú korrupt
és stagnáló szakaszokat, amelyek azonban sohasem tudnak véglegessé válni. De ez
a szakadás nemcsak civilizátor ikusan, kulturálisan jellemezte Oroszországot, je­
lentkezett gazdasági és társadalmi vonatkozásban is. A mély szakadék mindig ott
húzódott a nép és a legfelső rétegek között, legyenek azok bojárok, kupecek, vezető
csinovnyikok, az intelligenciához tartozók, pártvezetők vagy privatizáló oligarchák.
Az a probléma és félelem, amit Mihail Gersenzon 1909-ben a Mérföldkövekben
kegyetlen őszinteséggel így fogalmazott meg: „semmiképp sem ábrándozhatunk
arról, hogy egybeolvadunk a néppel, sőt inkább félnünk kell tőle, jobban, mint a
hatalom minden fenyítésétől”5
A fenti dilemmák, tehát Oroszország versus Európa, öntörvényűség versus nyu­
gati hatások, hagyomány versus újítás az orosz történelemben távolról sem nevez­
hetők újaknak. Ezeket a kérdéseket ugyanis a 19. század harmincas éveinek végén
Alekszej Homjakov és Iván Kirejevszkij szellemtörténeti esszéikben, tanulmányaik­
ban, publicisztikai írásaikban és verseikben6 különös érzékenységgel és élességgel
vetették fel, elindítva ezzel a szlavofil mozgalmat, s alapot adva egy majd két év­
százados vitának, amely egyfelől az Európát követendő példának tekintő nyugatos
irányzatok (zapadnyicsesztvo), másfelől kezdetben a szlavoíilek, majd később az
úgynevezett 'talajosok' (pocsvennyiki), végül az Eurázsia-gondolat (jevrazijsztvo)
különféle iskolái között folyt, illetve folyik mind a mai napig. A kezdetet, az eszme-
történeti origót azonban nem Homjakov és a szlavoíilek jelentették, hanem Pjotr
Csaadajevnek az 1829-ben írt, s 1836-ban megjelent első Filozófiai levele, amelyben
Oroszországot időn és történelmen kívül álló jelenségnek írta le. Olyan országnak,
amelyet nem érintett meg az emberi nem általános művelődése, amelynek nincs1

1 Alekszandr Janov: Az „orosz despot izmus” három arca. Replika, 1995. dec. 103-121. p.
5 Mihail Gersenson: Teremtő öntudat. Tn Kiss Ilona szerk.: Az orosz forradalom démonai. Budapest,
1990, Századvég, 88. p.
6 Lásd például Alekszej Homjakov Álom cs Oroszországhoz című verseit.
266 AZ OROSZOK ÉS EUKÖPA

nemzeti hagyománya* továbbá kultúrája csupán másutt levetett ruha, s amely elcsé­
pelt, Nyugaton már mosolyt keltő igazságok felfedezésénél tart, s végül, amelynek
lakói, akik egyébiránt fél lábbal a levegőben állnak, idegenként bolyonganak a saját
országukban.7 „Ügy nézünk ki - írja mintha ránk nézve visszavonták volna az
emberiség általános törvényét. Magányosak vagyunk a világban, semmit sem ad­
tunk neki, semmit sem vettünk el tőle; egyetlen gondolatot sem vetettünk az emberi
gondolatok tömegébe, semmivel sem járultunk hozzá az emberi szellem haladá­
sához, s ami ebből a haladásból nekünk jutott, azt eltorzítottuk. Társadalmi létünk
első pillanatától kezdve semmi sem származott belőlünk az emberek közös javára;
egyetlen hasznos gondolat sem csírázott ki hazánk terméketlen talajából, egyetlen
nagy igazság sem kapott szárnyra körünkből; nem vettük magunknak a fáradságot,
hogy bármit is magunk eszeljünk ki, és mindabból, amit mások kigondoltak, csak
haszontalan fényűzést, csalóka látszatot vettük át. Bár keresztények voltunk,
nem ettünk a kereszténység gyümölcséből”8A szlavofd ideológia felfogható úgy is,
mint Csaadajev tételeinek pontról pontra történő (Nyugat értékelése, orosz tradí­
ciók, Nagy Péter szerepe, a pravoszlávia és Bizánc hatásának megítélése stb.) éles
elutasítása. Ezek a szlavofil tételek azonban nem kevésbé túlzók, mint Csaadajev
eredeti megállapításai. S ami még ennél is fontosabb, a szlavofilek orosz hagyomá­
nyokra alapozott jövőképe is gyökeresen eltér Csaadajevétől, s túlnyomó részben
idillikus, messianisztikus és utópikus elemekből áll.9 Paradox módon azonban a
jövőre vonatkozó eszméik egy ponton mégis nagyon is összecsengenek, neveze­
tesen, hogy Oroszország fényes jövő előtt áll, ennek megalapozása azonban már
diametrálisan ellentétes: a pravoszláv és bizánci hatások éles elutasítása Csaada-
jévnél, illetve az igazi, Nagy Péter előtti ortodox szellemiség, hagyományok és ér­
tékek újjáélesztése a szlavofileknél.10 Ezen túlmenően a vallás szerepének erőteljes
hangsúlyozása és egyfajta vallási újjászületésben való reménykedés is közös esz­
méikben, bár ennek eszmei megalapozása is diametrálisan eltért egymástól (pra-

7 Pjotr Jakovlevics Csaadajev: Első levél. In uő: Filozófiai levelek egy Hölgyhöz. Egy őrült magament-
sége. Budapest, 1981, Magyar Helikon, kül. 14-20 p. Csaadajev recepciójához lásd Byp/iaKa, fl. K.
(pe/r): [J. R. Haadaee: pro et contra. Jlunnocmb u moopnecmeo IJempa Raadaeea e oiieuKepyeaatx
MbicTiumeneű u uccdedoeameneü. Aumonoetm. CI160 1988, Mázt. PyccKoro XpMTwaHCKoro ryMa-
HWTapnoro HiiCTWTyTa.
Li Uo. 25. és 28. p.
* Csaadajev a szlavofilizmusra rendkívül találóan a retrospektív utópia kifejezést használta. Andrzej
Walicki ehhez nagyon hasonlóan konzervatív utópizmus terminussal jellemzi a mozgalmat.
lft Csaadajev az 1837-ben írt Egy őrült m agam ént ségc címet viselő írásában (In uö; Filozófiai leve­
lek... I. m. 203-223. p.) lényegében fenntartotta álláspontját, csupán Oroszország éles elítélésén
fiuomított, valamint a Nyugatot már kevésbé pozitívan ítélte meg. A jövőre vonatkozóan pedig
megfogalmazta a ’későn jövők előnyei’ tézist. „Azt hiszem, azért jöttünk mások után, hogy amit
teszünk, jobban tegyük náluk. [... ] mintegy igaz bíráivá lettünk számos olyan pernek, amely a vi­
lág nagy törvényszékei előtt folyik” Uo. 218-219. p.
 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A 267

voszlávia vcrsus katolicizmus). Mert a herzeni (puskalövés az éjszakában) és a

szovjet-marxista értékelésekkel szemben Csaadajev is, ugyanúgy ahogy Homjakov,
legfőbb feladatának az Úr országának (carsztvo bozsija) szellemi megalapozását és
előkészítését tekintette a földön.
Csaadajev első levele valósággal felrobbantotta az orosz filozófiai és társadalmi
elmélkedést, s az itt megfogalmazott Oroszország kontra Európa dilemmából az
orosz gondolkodás azóta sem tudott kikeveredni, Európa azonban ennek a vitá­
nak csak látszólag áll a középpontjában, ez a vita nem elsősorban Európáról szól.
Európa leginkább csak mint vonatkoztatási pont szerepel ezekben a disputákban.
A vitázókat tehát nem Európa tényleges gondjai vagy sikerei izgatják, azaz számuk­
ra Európa nem önmagáért érdekes, a Nyugat csak mintegy tükörként funkcionál,
amelyben saját magukra tekintenek, s kiváltképp, amelyben önmagukat keresik.
Számukra tehát a fő kérdés Oroszország helye, s főképp annak jövője a világban.
Ezek a gondolkodók tehát sokkal inkább azt a problémát feszegetik, hogy mi is
Oroszország hivatása, küldetése, továbbá miben azonos és miben különbözik Orosz­
ország Európától, végül hogy milyen utat is kellene Oroszországnak járnia, hogy
- az egyik álláspont szerint - megőrizze önmagát*, és egyben elkerülje az európai
utat, annak minden problémájával és ellentmondásával együtt, másfelől - a másik,
a nyugatos nézet szerint - közelítsen Európához vagy egyenesen megelőzze azt.
A felvetődött témák, elgondolások és megközelítési módok rendkívül széles skálát
ölelnek fel a geopolitikától az uralmi formáig, a gazdaságtól a kultúráig, a társadal­
mi szerveződéstől a vallásig. A vita további jellegzetessége, hogy ezek a problémák
majdnem minden egyes esetben sajátos erkölcsi problémákat is felvetnek, hiszen
az orosz intelligencia sajátosságát éppen az adta, hogy tagjai nem csupán felelős­
séget éreztek országuk sorsáért, hanem a mi a teendő* kérdését saját személyükre
nézve is élesen felvetették.
Nem célunk, hogy ezt a szerteágazó vitát kronologikusan, még kevésbé hogy
filológiai pontossággal monografikusán ismertessük, továbbá hogy kimerítően be­
mutassuk a vitázó felek gondolkodásmódját és érvrendszerét,11 Ezekre csak nagy
vonalakban utalunk, hiszen bennünket most más probléma izgat, nevezetesen az
európaiság mibenléte, valamint Európa jelene és jövője. Ennek megfelelően arra kon -

" Az orosz szellemi ir á n y z a to k r ó l lá sd : dViopOBCKMH, Teoprutó: Uymu pyccKozo óozocnoeun, M o c K B a ,

2009, HHCTWTyT pyccKOH nHBH7iH3auHJí (első kiad.: 1937); 3eHbKOBCKnti, B. B.: Mcmopux pyccKoü
(fiunocofiuu. Tóm 1-2, Paris, 1989, YMCA-Press (első kiad.: 1948); SeHbKOBCKiíM, B. B.: PyccKue
Mbtcnumenu u Eepona. Kpumwca eeponeücKOŰ Ky/ibmypu y pycacux Mbunumeneü, 2-e H3fl. Paris,
1955, YMCA-Press (első kiad.: 1929); Aprisko, P. P.: Az orosz filozófia története. Budapest, 2007,
Osiris; Wálicki, Andrzej: The Conlroversy over Capitalism: Studies in the Social Philosophy ofRussian
Populists. Oxford, 1969, Clarendon Press; Walicki, Andrzej: A History of Russian Ihought from the
Enlightenment to Marxism. Oxford, 1980, Clarendon Press; Walicki, Andrzej: Legal Philiosophies
ofRussian Liberalism. Oxford, 1987, Clarendon Press.
268 A2 UKO SZÓK 1‘S BUKÓI’ A

centrálunk, hogy milyen kritikát fogalmaztak meg az orosz gondolkodók Európával

szemben, melyek a főbb kifogásaik és aggodalmaik, s ezek mennyire tekinthetők
megalapozottaknak, mennyiben érintenek valós problémákat, s mennyiben tükrö­
ződik bennük csupán bizonyos orosz gondolkodók Európa-fóbiája. Ebből követ­
kezik, hogy sokkal inkább az európai úttal szemben állók érvrendszerét vizsgálom
és kevésbé a nyugatos nézeteket, hiszen ez utóbbiaknál nem vagy csak kis mérték­
ben fogalmazódnak meg valós kritikák. A nyugatosoknál Európa leginkább csak
mint példakép, és leggyakrabban, mint erővsen idealizált világ jelenik meg, ahogy
ezt Belinszkij kristálytisztán - és túlzástól sem mentesen - megfogalmazta: min­
den, ami emberi, egyúttal európai, s minden, ami európai, emberi. A nyugatosok
számára a kérdés nem a mi* hanem a 'hogyan, azaz miként érhető utol Európa,
másképpen fogalmazva hogyan lehetünk mi, oroszok is olyanok, mint ők, s mit
kell tennünk ennek érdekében?

A SZ LA V O FII/E K

A szlavofil irányzat tehát a 19. század harmincas éveinek végétől, a negyvenes évek
elejétől úgy jelent meg, mint az orosz nyugatos nézetekkel és irányzatokkal élesen
szemben álló laza moszkvai csoportosulás, azaz a főképp szentpétervári nyugato­
sok mintegy antipólusa, miközben - amint arra Bergyajev Homjakovról írt m o­
nográfiájában pontosan rámutatott - maguk is ezernyi szállal kötődtek a nyugati
kultúrához, filozófiához és teológiához.12Ugyanakkor nézeteik lényeges kérdések­

12 A szlavofil mozgalom eszmetörténeti kronológiáját, illetve a mozgalomban szereplők életrajzát lásd

Sisák Gábor és Filippov Szergej összeállításában. In Kiss Ilona szerk.: A megváltó Oroszország...
I. m. 345-377. p. Orosz nyelven a legjobb segédkönyv: IlJiaTOHOB, O. A. (pefl.): CnaexHotfmnbt.
McmopunecKaji ^m{UK7ionedm. MocKna, 2009, WHCTWTyr pyccKOű UMRnn^aunn, Az enciklopédia
részletes bibliográfiát is közöl a legfonLosabb szlavofil gondolkodókról, illetve az irányzatra vonatko­
zó másodlagos irodalomról (uo, 674-733. p.). A szlavofil vita legfontosabb dokumentumai egy gyűj­
teményes kötetben találhatók: Bypjiai<a, fl. K. (pejt.): CnaexHOíjpwibcmeo: pro et contra. Taopnecmeo
u benmemjHocmb cjiaexnoffninoo ő oufiHKe coepeueHHUKoe. AHmo/ioeutt. 2-e H3A. 0 3 6 ., 2009, H3a *
CaHKT-IIeTepöycKoro ywwsepernem. A kötet részletes bibliográfiát is tartalmaz (no. 978-1018. p.).
Az irányzatról lásd még Riasanovsky, N. V.: Russia and the West in the Teaching of the Slavophiles.
Cambridge, Mass. 1952, Harvard University Press; ChristofF, Peter K.: An Introduction to Nine-
teenth-Century Russian Slavophilisni. A Study in Ideas. Vol. I, A. S. Ilomjakov. The Hague, 1961,
Mouton; Vol. II. L V. Kireevskij. The Hague, 1972, Mouton; Vol, III. K, 5. Aksakov. Princeton, 1982,
Princeton University Press; Vol. IV. lu. R Samarin. Boulder, 1991, Westview Press; Walicki, Andrzej:
The Slavophile Controversy: Hisíory of a Conservafive Utópia in Nincteenth-Century Russian Thought
Oxford, 1975, Oxford University Press; Köves Erzsébet: Kelet és Nyugat. Orosz eszmék 1. Miklós
korában. Budapest, 1982, Magvető; flyfl3HHCKa.H, E. A.: Cnaennoipunu e oóu^ecmeenHOü óopbóe.
MocKBa, 1983> Mbic;n>; llwpo^CKOBa, T, $ .: CnaexHofiunbCKasnicypHanucmuKa. MocKBa, 1997, W3j\.
MocKOBCKoro yiiKBepatTeia; Jakim, Boris - Bírd, Róbert eds.: On Spiritual Unity. A Slavophile
 ASZI.AVORi.KK 269

ben szemben álltak a hivatalos, azaz az I. Miklós által meghonosított önkényuralmi

rendszerrel is. Az ’igazf, a ^klasszikus’ szlavofilizmus, tehát e szellemi irányzat első
nemzedékének (Alekszej Hornjakor Iván Kirejevszkij, Pjotr Kirejevszkij, Konsz-
tantyin Akszakov, Iván Akszakov, Jurij Szamarin, Alekszandr Koseljov, Nyikolaj
Jazikov, Fjodor Csizsov, Dmitrij Valujev) képviselői laza baráti társaságot alkottak,
következésképpen egységes irányzatként leptek fel, s kétfrontos harcot folytattak a
hivatalos ideológiával és a nyugatosokkal szemben, mégis teljes nézetazonosságról
aligha beszélhetünk, hiszen nagyon jelentős kérdésekben (Nagy Péter megítélése,
az állam szerepe, a normann-elmélet stb.) nem alakítottak ki egységes álláspontot.
Ennek következtében világosan látnunk kell, hogy a szlavofilizmus mint egységes
ideológia bizonyos vonatkozásban utólagos konstrukció.13
A szlavofil gondolkodók eszméinek középpontjába - szemben a korabeli orosz
értelmiség Nyugat-csodálatával - a maga saját útját járó, öntörvényű, önmagáért
való Oroszország került, különösen az orosz civilizáció egyediségének alapját adó
pravoszlávia és az orosz népiség (narodnoszty), s különösen ennek sajátos társadal­
mi formája, a közös földhasználaton alapuló falusi földközösség, az obsesina,14Hom-

Reader. Hudson, 1998, Lindisfarne Books; CyxOB, A. fl.: Cmonemwvi ducnyccun: 3 an ad m m ecm 60
u carnoőbim nocm b 6 pycacoü (fiunocotfiuu. MocKBa, 1998, Mhctht / t (}m ;iocoí})mm PAH; Rabow-
Edling, Susanna: Slavophile Thought and the Politics és Cultural Nationalism. Albany, 2006, State
University of New York Press; Sisák Gábor: Az 1840-50-es évek oroszországi szlavofilizm usa. Eszme­
történeti elemzés. Doktori disszertáció. Budapest, 2008, ELTE BTK; KaimwH, A. fl.: C w e x n o tfiu /iu ,
u x cnodeuMHUKu u nocnedoeam ejim . MocKBa, 2011, M hcthtyt pyccKOH nwBn/iM3au(M:ii; LfwMÓaeB,
H. M.: CnafWHOípunvcmdo. PÍ3 u cm o p u u pyccKOü oóutficm & enno-nom m uH ecKoü Mbicnu X IX o e m .
2-c MocKBa, 2013, IbcyflapcTBCHHaa nyójrwmiatf wcTopw^ecKafi 6 v i 6 m t OTeKa Pocchm. A szla-
voiiiizmus bizonyos elemeinek továbbélésére, illetve az Eurázsia-cszmével való kapcsolatára lásd
Xopy^HM, C, C : TpaHC<t>opMajjwfl C7iaB;rHo4>mibCKOií MAew b X X BCKe. B o n p o c u <f>u/ioco(puu,
1994. Ne U . 52^62. p.
13 Cimbajev könyvében {Cna&xnofyunbcmeo. ..L m . 113-119. p.) 1838 és 1875 között nem kevesebb,
mint négy korszakot különít el az irányzaton belül.
H Bár voltak átfedések a hivatalos ideológia eszmei triászával (pravoszlávia, egyeduralom, népiség),
amelyeket az 1830-as évek elején a művelődésügyi posztot betöltő Sz. Sz. Uvarov fejtett ki, mégis a
szlavofil gondolkodás jelentősen eltért az önkényuralmi, hivatalos ideológiától, azaz nem ugyanazt
értették ezeken a fogalmakon, mint Uvarov. A szlavofilek eszméi más alapokon nyugodtak, s több­
ször keményen bírálták a hivatalos uvarovi ideológiát. A legfonlosabb különbség az egyeduralom
megítélésében volt. A szlavofilek, bár monarchisták voltak, de elítélték a des pót izmust, s gondol­
kodásukban nem az egyeduralom, hanem a pravoszlávia állt a középpontban. Homjakov ugyanis
az egyeduralmat - szemben az uvarovi elképzeléssel - nem tartotta isteni intézménynek (bozscszt-
vennoje pravo), hanem csupán a zavaros időszak (szmuta) után a nép által a Romanovoknak adott
jognak. Cimbajev azon az alapon, hogy a szlavofilek elutasították mind a jobbágyság intézményét,
mind pedig a szócíállszlikus elképzeléseket, kiálltak a szólásszabadság mellett, továbbá a társadal­
mi egyetértést kívánták megvalósitani liberálisoknak nevezi őket. A szlavofilek szabadságfogalma
alapjaiban tért el a nyugati liberálisok szabadságfelfogásától. Cimbajev fő tételét tehát, nevezetesen,
hogy mind a nyugatosok, mind pedig a szlavofilek a liberalizmusnak egy korai formáját jelentették
(315. p.) túlzásnak cs félrevezetőnek tartom, ezért erőteljesen vitatom. Mind a nyngatosság, mind
270 A Z O R O S Z O K RS E U R Ó P A

jakov úgy látta, hogy ha ezeket a meghatározó jellegzetességet kivonjuk az orosz

életből, akkor az elkerülhetetlenül megszűnik orosznak lenni. Ha Ázsiából - mint
mondja - kivonjuk a buddhizmust, vagy Európából a kereszténységet, mindkettő
lényegét szüntettük meg, s ezzel egyben érthetetlenné is tettük őket. A vallás tehát
a szlavoíilek számára nem egyszerűen lelki szükségletet vagy világszemléletet, ha­
nem ennél sokkal-sokkal többet jelentett, olyan szellemi bázist, intellektuális ala­
pot, amelyre egy egész kultúra, egy egész civilizáció épülhet.
A szlavoíilek első nemzedéke gondolkodásában tehát meghatározó szerepet
játszott az újraértelmezett pravoszláv vallás, azaz az orosz ortodoxia, továbbá a
vallásfilozófiai értelemben felfogott szabadság és integrális személyiség (celoszt-
naja licsnoszty), végül pedig az orosz lelki közösség (szobornoszty).15 Alapvetően
az érdekelte őket, hogy az orosz életet irányító elvek mennyiben térnek el az euró­
paiaktól, továbbá hol siklott félre Európa, s Oroszország hogyan kerülhetné el ezt
az utat, megteremtve ezzel egy magasabb kulturális és szellemi szintézist. Mert az
vitán felül állt számukra, hogy Európa - mivel a lélek és a lelkiismeret helyett a tör­
vényt és a jogot helyezte a középpontba, továbbá mindent meghatározó elvvé emelte
az individualizmust és a racionalizmust - leszálló ágba került, sőt kifejezetten az
európai műveltség (obrazovanyije, proszvescsenyije) végső kríziséről, alkonyáról,
zsákutcájáról, sőt korhadásáról, rothadásáról beszéltek, Konsztantyin Akszakov az
európai 1848-as forradalmak tapasztalatai után egészen odáig ment, hogy Európá­
val való teljes szakítást javasolt. Oroszországnak - mint irta egyik levelében - el kell
különülnie Nyugat-Európától, s ez minden, amire Oroszországnak szüksége van.

pedig a szlavofilizmus speciális orosz politikai-ideológia inozgaiom volt, amelyeket nehéz lenne a
nyugat-európai ideológiák nyelvén leírni. A szlavofikknél a pravoszlávba a népiséget is megelőz­
te, ahogy azt Alekszandr Koseljov kissé túlozva megfogalmazta: a nép nálunk pravoszlávia nélkül
szemét. Pravoszláviával együtt világtörténeti jelentősége van. Koseljovot Bergyajev idézi (Bep^aeja,
H. A.: A j i c k c c ü C m en an o eu n X o m x k o b . MocKBa, 2005, B b ic m a a niKOjra, 49. p.).
15 A görög ortodoxia tükörfordításaként került be az orosz nyelvbe a pravoszlavnij ('igazhitű') szó.
A pravoszláv szónak tehát nincs köze az etnikai értelmű 'szláv* szóhoz, hanem a 'szlava' dicsőség’
szóból ered. A szlavofil (szlavjanofilsztvo, szlavjanoljubije) terminust már az 1800-as évek elején
ismerték (pl. a költő Dmitrijev, 1.1., továbbá Batyuskov és Puskin). Később a nyugatosok, niinL
ironikus-gúnyos kifejezést használtak a moszkvaiakra. Bár a terminus etimológiai szempontból á
szlávok szeretetét’ jelenti, mégis az irányzat önálló, a pánszlávizmustól eltérő, a nyugatos irányza­
tokkal élesen szemben álló szellemi mozgalommá vált, tehát esetükben elsősorban nem a szláv­
ok jelenéről vagy jövőjével kapcsolatos ideológiáról van szó. A szláv szó itt inkább Ószlávot vagy
óoroszt' jelent. Csernyisevs 2kij ezért is használja Homjakovékra az igazi szlavoíilek (isztyinruje
szlavjanofili) terminust. A szlavofil és a pánszláv irányzat tehál, bár tagadhatatlanul volt a kettő
között kapcsolat és átjárás (leginkább a mozgalom m ásodik szakaszában Iván Akszakov munkássá­
gában), nem teljesen egygyökerű mozgalmak, A kései szlavofilizmus bán különösen a krími háború
hatására erősödött meg a pánszlávizmus. Lásd erről Walicki: A History of Russian Thougkt... I. m.
112-114. p. A terminus részletes történetéhez lásd LJwMÓaeB: Cnaennofyu/íbcmao... I. m. 9-73. p.-
valamint Sisák Gábor: Az 1840-50-es évek oroszországi szlavofilizmusa. .. I. m. 8-22. p.
 A SZ I.AVOFTIEK 271

Oroszországnak más utat kell járnia, a szent Oroszország útját, s az ehhez szüksé­
ges csendet és nyugalmat csak az orosz népi ség biztosíthatja*16
Alekszej Homjakov (1804-1860) a szlavofil mozgalmat elindító nevezetes ta­
nulmányában (A régiről és az újról) arról értekezik, hogy Oroszország intellektuá­
lis és erkölcsi bázisa továbbra is az igazi keresztény hit és a szellemi tökéletesedés
maradt, az orosz néplélek pedig egyedül Krisztust és az igazság törvényeit fogadja
el alapként, s az országból lassan eltűnik a „már-már gyűlöletbe átcsapó közöny,
a zsidó önelégültség és a pogány nemtörődömséggel határos gondolati és szellemi
restség” 1718Ezzel szemben Európa az erőszakra és a hóditásra épült, igy a gyűlölkö­
dés és a bosszú beépült a gondolkodásukba, továbbá a nyugati egyházak elveszí­
tették tisztaságukat, mivel elfeledték eredeti célkitűzésüket. „Szégyen lenne - mint
írja ha nem érnénk utol a Nyugatot. [.*.] A nyugati emberek egész múltjukat el
kell hogy utasítsák, mint rosszat, s minden jót önmagukban kell megteremteniük;
nekünk elég, ha a régit újraélesztjük, ha kihozzuk a fényre, s ha életünk, gondolko­
dásunk részévé tesszük. Mi bízhatunk aj övünkben. Reményeink végtelenek” 10 Eb­
ben a tanulmányban Homjakov tételesen megfogalmazza, mire is lehet egy ország
büszke, azaz milyen elvek jelentik a jó kormányzás alapját: mindenekelőtt Krisztus
cs az igazság törvényeinek követése; a jóság szeretete (dobrotoljubie); a béke ve­
zérelte politika; a halálbüntetés megszüntetése; végül a lehetőség, hogy mindenki
az érdemei vagy műveltsége mértéke alapján haladhasson előre az állami hierar­
chiában. S azt is világossá tette, hogy mi tesz tönkre egy országot: az alantas em ­
beri szenvedélyek uralkodása, a bírák önzése és igazságtalansága; a fennhéjázás,
az önteltség és hivalkodás az uralkodó elit körében; végül a papság hatalomvágya.
Homjakov tehát alapvetően arra alapozta reményeit a jövőt illetően, hogy Orosz­
országban a pravoszláviának köszönhetően a hitfeltétlen és egységes, mint ahogy az
egyház is az, továbbá hogy az orosz egyház képes volt a földi elvek fölé kerekedni,
megőrizve ezzel a hit tisztaságát. Úgy látta, hogy az orosz népet a nyugati lázadó,

16 K, Akszakov levelét A. N. Popovhoz Cimbajev idézi (C n a a x H O ( f ) U 7 it> c m t io ..> I. m. 203-204. p.).

17 Homjakov írásainak a legjobb kiadásai a következők: X o m h k o u ,A. C.: ílo n n o e c o ó p au u e c o h u h c -
hu ü . 3-e m 3a -T. 1-8. MocKBa, 1886-1906, Y iihb um; X o m h k o b ,A. C: ConuH enun 6 d eyx möMOX.
MocKBa, 1994, M ockobckmm 4>wjiocö4>ckhh (Jjoiía;PoMaHOB, E. H. (pefl.): Aneicceü C m en an o eu n
X o m m k o ő . MocKBa, 2007, PyccKHÜ Mnpb; X o m a k o b ,A. C,: BceM U pm x 3 ad an a Poccuu. MocKBa,
2009, MHCTniy r pyccKOÜ nMBnnw3anwn; X ombkob, A. C.: <£>unocoificKue u óoeocnoecKuc npou3-
oedenun. MocKBa, 2013, Yeppa. A terjedelmes Homjakov-irodalomb ól ki kell emelni a fentiekben
felsorolt filozófiatörténeti munkákon, illetve a Romanov szerkesztette kötetben publikált írásokon
kívül. 3aBMTHCBifH, B. 3.: A j i c k c c ű CmenanoöUH X o m x k o ö . T. 1-2. K hcb ,1902-1913; Kome/ieB, 14.
A.: flapaflOKCbiXomhkobq. InXoMmcoB: CoH unem u i e deyx m oM ax ... I. m. 3-14. p.; Cyxou, A. fl.:
X o m x k o b ,f u n o c o f i o i a ő x H O c f i u f l b c m t i a , MocKBa, PAH MtfCTHTyT (
Jjhtioco^ m m ;BepaaeB, H. A.:
A/ieKceü CmenaHőőuH X o m j í k o ö . . . L m .
18 Alekszej Homjakov: A régiről és az ú jról In Kiss Ilona szerk.: A megváltó Oroszország; Válogatás
a szlavofil gondolkodók írásaiból 1839-186L Budapest, 1992, Századvég Kiadó, 17. p.
272 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

forradalmi mentalitás ellentettje, azaz az alázat, az isteni akaratba való bölcs be­
letörődés (szmirenyije) jellemzi. Európában - mint mondja - a hit a mindennapi
élettel és a pogánysággal fonódott össze, később pedig a racionalizmusban keresett
támaszt. Az európai katolikus és protestáns egyházak racionalizmusa, hatékonysá­
ga és ügybuzgalma ugyan megteremtette Európa anyagi és szellemi gazdagságát,
de közben ezek az egyházak elveszítették a lényeget, amelyért eredetileg létrejöttek,
nevezetesen a hit tisztaságát. Ennek következtében Európában megszületett ugyan
egy gazdag, szép és csábító világ, de a kultúra alapját jelentő vallás racionálissá és
felületessé vált, következésképpen Európára a pusztulás vár. „Hiába jött létre ez a
gazdagság, mivel „mindez - történelem, törvény, dicsőség, művészet és költészet
- ellentmondott a keresztény szellem egyszerűségének, s a keresztény szeretetben
rejlő igazságnak”.19 Homjakov szerint az eredendő bűn az egyházszakadás volt, azaz
a közös zsinati határozatokon nyugvó egyetemes egyház megszűnése, amelyért ő
egyértelműen a katolicizmust tette felelőssé, amely az un Filioque-vitában a keleti
egyház megkérdezése nélkül döntött.20 Ezzel az önkényes döntéssel a nyugati püs­
pökök magánvéleménye dogmává emelkedett, következésképpen a homjakovi gon­
dolkodás lényegi magvát, azaz a szeretet törvényét és az egyház egységet sértette
meg. Később - mint írja - „az e világi állam elfoglalta a keresztény egyház helyét.
Az Istenben való egyesülés egyedüli eleven törvényét kiszorították az utilitarizmus
és a jogi feltételek nyomát magukon viselő egyedi törvények. A racionalizmus do­
minanciára törekvő meghatározásokká fejlődött; feltalálta a purgatóriumot, hogy
imádkozhasson az elhunytakért; Isten és ember közé a kötelezettségek és érdemek
mérlegét állította, s menten hozzá is látott, hogy serpenyőbe vesse a vétkeket és
az imákat, a bűnös cselekedeteket és a feloldozást adó tetteket; bevezette, hogy az
egyik ember megválthatja a másik bűneit, törvénybe iktatta a vélt érdemek átadá­
sának jogát; egyszóval a hit oltárára emelte egy bankház működési mechanizmu­
sát. Az államegyház nyelvévé tette a latin nyelvet; világi ügyekben kezdett ítélkez­
ni; majd fegyvert ragadott, s előbb rendezetlen keresztes hadakkal, később pedig
lovagrendekből szervezett állandó hadsereggel indult harcolni, egészen addig, míg
ki nem tépték kezéből a kardot, ekkor viszont a jezsuiták barcedzett seregét állítot­
ta csatasorba.”21 Ezzel szemben Homjakov szerint a kereszténység lényegi elemét

19 Uo. 17-18. p.
20 Az egyház egységéről lásd Homjakov: Egy az egyház. In Kiss Ilona szerk.: A megváltó Oroszor­
szág.,. T. m. 245-252. A Filioque ('és a H ótól’) szó 6. századi betoldás a nicea-konstantinápolyi
hitvallásba. Eredetileg ugyanis az állt az idézett szöveghelyen (és a Bibliában), hogy a Szentlélek
az „Atyától származik” A vita szerepet játszott az 1054-es egyházszakadásban. A vitáról lásd John
Meyendorf: A bizánci teológia. Történelmi irányzatok és tantételek, Budapest. 2006, BizantinoJógiai
Intézet Alapítvány, 140-144. p.
21 Homjakov: Egy pravoszláv keresztény jegyzetei a nyugati hitvallásokról. In Kiss Ilona szerk.: A meg­
váltó Oroszország... I. m. 276-277. p.
 ASZLAV0F1LEK 273

az egyetemes szeretet törvénye* továbbá az igazi szabadság jelenti* azaz a jó és a

rossz közötti tudatcxs választás, így tehát a keresztény hívő nem ismer maga fölött
semmiféle külső tekintélyt’. De mivel az igaz hívők elfogadják az isteni kegyelmet,
így szabadságuk igazolását csak az egyházzal való egyetértésben találhatják meg.
Az európai protestantizmus - állítja - ezzel szemben tagadja a szabad egyetértést,
míg a katolicizmus külső kényszert alkalmaz, azaz a protestantizmus szabadságot
jelent egység nélkül míg a katolicizmus egységet szabadság nélkül. S e kettő harca
határozza meg az európai szellemi életet, következésképpen a belső egység Európa
számára elveszett* amit nem lehet többé mesterségesen újra előállítani. A katoliku­
sok tehát azzal hogy elfogadták a pápai csalhatatlanság tanát és a pápai hatalmat,
ezzel a népet a pápai rendelkezések puszta végrehajtójává tették, s ennek következ­
tében elveszett mind az egyéni, mind pedig az egyházi szabadság. A katolicizmus
reakciójaként létrejött protestantizmusban helyreállt ugyan a szabadság, viszont
maga az egyház egysége veszett el Mindkét egyháznál a vallási igazságot tehát külső
kritériumok határozzák meg, az egyiknél a pápa, míg a másiknál az emberi ész.22
De Homjakov szerint Európában nem csupán az igazi szabadság és a keresztény
szeretet veszett el, hanem a racionalizmus és a túlzott specializálódás megakadá­
lyozta az emberi egységes tudás (celnoje szoznanyije) és életismeret (zsivoznanyije)
kialakulását, amelyet szerinte csak az érzéki tapasztalat, az értelmi belátás és a misz­
tikus intuíció együttes megléte tesz lehetővé. Nála tehát az empirizmus, továbbá a
racionális gondolkodás és intellektualitás, s végül a mélységes hit egyfajta egységet
képez. Ezt a ’sértetlen egészt’ (celnoszty, cclosznoszty), szerves egységet, azaz a ke­
resztény tanítás tisztaságát szerinte csak az őskeresztény hagyományokhoz ragasz­
kodó* a görög egyházatyák tanításához hűséges ortodox egyház őrizte meg, ahol
tehát nem a kényszer, hanem a szeretet uralkodik, így csupán az ortodoxok számára
lehetséges a valódi elmélyedés az igazságban.23 A keresztény igazság megtalálása
tehát nem egyszerűen intellektuális tevékenység, hanem nagyon is - közelről és
pontosan meg nem határozott - praktikus aktus: gyere és élj’ - mondja Homjakov.
Az igazi lelki közössség (szobornoszty) Homjakov másik központi fogalma. Sze­
rinte ugyanis a lelki közösség csak ott jöhet létre, ahol megvalósul az emberi egy­

22 Homjakov katolicizmus- és protestantizmusértelmezését lásd részletesen: Hgy pravoszláv keresztény

jegyzetei a nyugati hitvallásokról, Uo, 260-288. p. A szlavolilok katolicizmuseH en ességét And rzej
Walicki elemzi egy remek tanulmányában (Az orosz gondolkodók és a katolikus kihívás. Csaada-
jevtől Szolovjovig. In uő: Orosz és lengyel messianizmusok. Oroszország, a katolicizmus és a lengyel
ügy. Máriabesnyő-Gödöllő, 2006, Attraktor, 46-63. p.)
Fontos megjegyezni, hogy Homjakov ortodox vallásfelfogása nem esett teljesen egybe a hivatalos
ortodox egyházéval, az ortodoxiának egyfajta ideális elképzelését jelentette, amelyet a hivatalos
egyház kritikusan fogadott, de amelyre később az ún. orosz vallásiilozóíiai reneszánsz képviselői
nagyban építettek. Lásd Török Endre szerk.: Az orosz vallásbölcselet virágkora. 1-2. köt. Budapest,
1988, Vigilia.
274 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

séges tudás, s ahol az emberi élet két alapfeltétele, azaz a szabadság és a szeretet
uralkodik.21*241. Pétert sem elsősorban európaizálási törekvései miatt bírálta, s nem
is azért, mert az államot hihetetlen mértékben megerősítette, hanem legfőképp
azért, mert erőszakot és durva, materiális eszközöket alkalmazott, s közben nem
vette észre, hogy „csak ott van erő, ahol szeretet van, s szeretet viszont csak ott van,
ahol az egyén szabadon él”25 A lelki közösség, ez az emberi együttélési forma tehát
szerinte egységet jelent a sokaságban, azaz egyrészt megóvja az emberi közössé­
get, másrészt megőrzi minden ember megismételhetetlen tulajdonságait, harmad­
részt biztosítja a szabadságot az egyén számára. Az így felfogott lelki közösség tehát
szemben áll az európai individualizmussal, amely szerinte nélkülözi a szolidaritást
és a szeretetet, továbbá elszakítja az embert a fentebb jellemzett szellemi teljesség­
től, valamint a világi közösségtől (mirszkaja obscsina). Ennek megfelelően úgy
látta, hogy az elszigetelt egyén csak abszolút erőtlenséget és enyhülést nem ismerő
tépelődést jelent. Az egyén számára az út az igazsághoz csak akkor lehetséges, ha
szeretetben egyesül a közösséggel. Homjakov az individualizmus mellett tagadta
a kollektivizmus elveit is, mivel ez szerinte homogenizálja és nivellálja az egyéni­
séget Ezzel ftigg össze a tulajdonról szóló elképzelése is. Bár támogatta azt, hogy
a földtulajdon egyrészt a parasztokat, másrészt az örökbirtokosokat illesse, de a
magántulajdoni formát nem tartotta korlátlannak.26 Anélkül, hogy részletesen ki­
fejtette volna, valami olyasmit gondolt, hogy végső soron az államot mint legfőbb
obscsinát illeti meg a földtulajdon, következésképpen a magántulajdon nem lehet
más, mint a használat valamilyen módja.
Már Bergyajev is észrevette, hogy amikor Homjakov az orosz népről beszél, ak­
kor nála állandóan összekeveredik a vallásos értelemben felfogott szellemi közös­
ség és a korabeli orosz nép, többé-kevésbé tehát a parasztság, azaz keveri a vallá­
sos-misztikus, valamint a társadalomtörténeti szempontokat.27 Bár Bergyajev kriti­

21 A 'szobornoszty*, illetve a ‘s zobornif fogalma magában foglalja a szabadságot, a kölcsönös szeretetet

és az organikus egyseget. A szó értelméről és jelentéséről lásd Homjakov: Katolikus vagy egyete­
mes? In Kiss Ilona szerk.: A megváltó Oroszország... I. m. 253-259, p,
25 Uo. 23. Kirejevszkij Homjakovnál sokkal keményebb kritikát mondott, szerinte ugyanis I, Péter
lerombolt mindent, ami orosz (képzett falusi bíróságok, városi népgyűlések, hagyományos egyházi
szervezet stb.), s helyette német gyakorlatot honosított meg. Lásd Kirejevszkij; Válasz Homjakov-
nak. In Kiss Ilona szerk.: A megváltó Oroszország... I. m. 41. p.
26 Iván Kirejevszkij filozóliailag is megalapozza ezt a szemléletet, nevezetesen, hogy az orosz társa­
dalmi rendben a személyiség a lényeges, s a tulajdonjog csupán annak véletlenszerű vonatkozása.
(Az európai kultúra jellegéről és az oroszországi kultúrához való viszonyáról. In Kiss Hona szerk.:
A megváltó Oroszország... 1. m. 157. p.)
i7 Bergyajev művének (Alekszej Sztyepanovks Homjakov) főbb megállapításait Aprisko idézi: Az
orosz filozófia története... I. m. 192. p. Walicki szerint viszont Homjakov számára a szobornoszty
éppenséggel egységes egyházi, társadalmi és episztemológiai fogalmat jelentett. Lásd Walicki: Az
orosz gondolkodók és a katolikus kihívás... I. m. 53. p.
 A SZ LA VO FI LE K 275

kája bizonyos vonatkozásban jogos, mégis azt kell mondanunk, hogy Homjakovnál
mindkettőt egyszerre jelenti, azaz egyfelől egy organikusan kialakult, valóságosan
létező közösséget, másfelől egy elvet, amely átjárja {vagy legalábbis át kellene, hogy
járja) egész Oroszországot. Homjakov szerint tehát ezt a lelki közösséget Oroszor­
szágban leginkább a falusi földközösség, az obsesina testesíti meg, ahol a magán- és
a társadalmi érdekek harmóniája megvalósult, s ahol nem az önzés, hanem az idők
során megszilárdult szokások, a közös egyetértés és a keresztényi szeretet uralkodik.
S végül, amely szemben a nyugati mesterséges társulásokkal, történetileg kialakult,
organikus képződmény28Ezt a formát ő magasabb rendűnek képzelte, mind az an­
gol rendszernél, azaz a kevés kézben összpontosuló kapitalista tulajdonnál, mind
pedig a franciánál, azaz a végtelenül elaprózódott magántulajdonnál. Ő ugyanis úgy
látta, hogy az orosz obsesina megakadályozza proletariátus és a mélyszegénység ki­
alakulását. Konsztantyin Akszakov is úgy értelmezte az obscsina-elvet, mint egyfajta
szövetséget, amelynek tagjai lemondanak egoizmusokról a keresztény szeretet és
egyetértés javára, de amely nem a személyiség teljes elvesztését jelenti, hanem egy
olyan magasabb rendű társadalmi formát, amelyben megvalósul a személyiség és
a közösség harmóniája és az igazi keresztény testvériség.29
Homjakov lelki közösség fogalmának egyházi vonatkozási sem lényegtelenek30
Ügy látta ugyanis, hogy a szeretet az igazságok egyetlen őrzője, s a reményen és
a hiten kívül nincs más, ami ehhez elvezetne. Sem az írás, sem az egyházi hierar­
chia, sem a papság nem tévedhetetlenek, ő tehát tagadott minden ilyenfajta külső
tekintélyt. A tévedhetetlenség alanya szerinte az egyház egész népe, a lelki közösség,
beleértve tehát a laikus hívőket is. Az ortodoxia lényege szerinte éppen az, hogy
sem a pátriárkák, sem a zsinatok nem vezethetnek be semmiféle újítást mindad­
dig, míg azt az egyház egész népe el nem fogadja azt, azaz amíg nem lesz belőle
élő hagyomány.31
Homjakov tehát Európa és Oroszország viszonyát dichotómiákban látta, ame­
lyekben Oroszország mindig a pozitív oldalon áll: anyagiasság versus szellemi ér­
tékek, racionalizmus versus lelki elmélyülés, individualizmus versus lelki közös­

28 Ezért is támadták a szlavofilek olyan nagy vehemenciával a liberális Csicserin elképzelését, aki az
obsesinát a kormány által adózási szempontok miatt létrehozott mesterséges intézménynck tartotta.
29 A szlavofilek - időnként egymással is vitatkozó - jobbágyságra (kreposztnoje pravo), illetve az
übsesinára vonatkozó elképzeléseit Cimbajev részletesen ismerteti (Cnaejtuo^ujibcmeo. .. I. m.
215-240. p.).
i0 A jezsuita Iván Gagarin és a szlavofilek vallási-egyházi vitájáról lásd Andrzej Walicki nagyszerű
tanulmányát: lvan Gagarin. Egy orosz jezsuita és az egyházegyesítés eszméje. In uő: Orosz és len­
gyel messianizmusok... I. m. 219-276. p.
Homjakov elképzeléseinek részletes kifejtését, illetve a hivatalos pravoszláv egyházzal való konflik­
tusait lásd Walicki tanulmányában. Walicki: Az orosz gondolkodók és a katolikus kihívás... I. m.
54-58. p.
276 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

ség, mesterséges képződmény versus organikus fejlődés. A történeti hagyomány,

a szervesen, azaz a belsőleg - s nem mint Európában a külsőleg - kialakult formák
lényeges építőelemei a szlavofil gondolkodásnak. Kirejevszkij például alapvető kü­
lönbséget látott az organikusan kialakult orosz faluközösségek (mir), falugyűlések
(szodka) és népgyülések (vecse) rendszere, illetve a nyugati mesterséges megál­
lapodásokon, az erőn, végül a materiális többségen nyugvó társadalmi viszonyok
között. A szlavofilek tehát teljesen az ellenkező következtetésre jutottak, mint az
orosz nyugatosok, náluk ugyanis nem Oroszországnak kell tanulnia Európától, ha­
nem pontosan fordítva, Európát éppenséggel csak az orosz szellem mentheti meg
a hanyatlástól, a végső pusztulástól.
Homjakov részben a Nagy Péter előtti, részben a tatár hódítás előtti orosz társa-
dalmat idealizálta, amely patriarchális viszonyok között élt, alapját az egyszerűség,
az igazságosság, a belső élet tisztasága és a kölcsönös szeretet jelentette, s nem a vi­
szálykodás, a gyűlölködés és a törvénytelenség. Ugyanakkor pontosan tisztában volt
azzal, hogy nem lehet visszatérni ebbe az aranykorba, Oroszország előtt éppenséggel
az a feladat áll, hogy átvegye a Nyugat Véletlenszerű felfedezéseit5, de egy pillana­
tig se tágítson azoktól az elvektől és eszmei alapoktól, amelyek a régi Oroszorszá­
got jellemezték.32 Ez az elképzelés élesen szemben állt a nyugatosok jövőképével,
amelyről az volt a véleménye, hogy sehova sem vezet, ha „szolga módra araszolunk
előre a Nyugat vágta keréknyomban, s közben észre sem vesszük egyoldalúságát” 33
Homjakov minden erőfeszítése arra irányult tehát, hogy meggyőzze az oroszokat:
kultúrájuk nem alárendelt, nem másodlagos termék a nyugatihoz képest. Egy kul­
túra a másiknak nem lehet példaképe, nem táplálkozhat idegen eszmékből, nem
másolhat szolgaian egy másikat, nem ültethető át büntetlenül az egyik talajból a
másikba, s különösen nem, ha az a másik egyoldalú, ingatag, terméketlen és végső
soron nihilizmushoz vezet. Filozófiai tanulmányaiból azt a következtetést vonta le,
hogy a hegeliánus filozófia rendszerének széteséséből az európai gondolkodás tör­
vényszerűen jutott el az ember islenítéséhez (Feuerbach), majd pedig az egoizmus
apoteózisáig (Stirner). Egy kultúra szerinte akkor eleven és élő, ha öntörvényű, ha
saját hagyományaiból és eleven életéből táplálkozik, s nem egy idegen kultúrából,
s nem csupán utánzásból vagy kölcsönzésekből áll.

12 Iván Kirejevszkij Homjakovnát erősebben hangsúlyozza, hogy nem két elv (ősi orosz és nyugati)
kizárólagosságáról van szó, hiszen mindkét modellnek az alapját a kereszténység jelenti Az a kér­
dés szerinte, hogy a két elvnek, milyen irányban kell elindulnia, hogy jótékony hatásukat kifejtsek.
Kirejevszkij: Válasz Homjakovnak. Ln Kiss Ilona szerk.: A megváltó Oroszországé. 1. m. 34. p.
33 Homjakov: Hogyan vélekednek az oroszok a külföldiekről. ín Kiss Ilona szerk.: A megváltó Orosz­
ország. .. L m . 106. p.
 A SZ LA VO FI LE K 277

A szlavofil filozófusnak, Iván Kirejevszkijnek34 (1806-1856) is az Európa versus

Oroszország dichotómia határozta meg gondolkodását, de 6 mondandóját nem
vallásfilozófiái, hanem történetfilozófiai keretbe ágyazta.35 Úgy látta, hogy míg
Oroszországot a szláv törzsek organikus fejlődése hozta létre, addig Európát a kü­
lönféle törzsek közötti ellenségeskedések, s ezek egymás meghódítására irányuló
kísérletei jellemezték. Kirejevszkij továbbá lényegi különbséget látott Európa és
Oroszország között a klasszikus műveltséghez és hagyományhoz való viszonyban
is. Szerinte Európát a kereszténység, a Rómát leromboló barbár törzsek, valamint
az ókori pogányság klasszikus világa együttesen alakította, addig Oroszországból ez
utóbbi kettő hiányzott. Azaz míg Európa ezekre a pogány hagyományokra, a római
jog formalizmusára, logikai spekulációkra és filozófiai racionalizmusra, valamint
az erőszakos hódítás nyomán kialakult államiságra épült, addig Oroszországban
mindez hiányzott vagy csak korlátozottan volt jelen.36Végül, míg az évszázadokon
keresztül uralkodó rideg racionalista analízis Európában tönkretette a természetes
kultúra gyökereit, így az eredeti alapelvek külsővé váltak és kiüresedtek, addig az
orosz kereszténység nem racionális szillogizmusokban, nem küisődlegességekben
öltött testet, hanem a keleti egyházatyák műveiben olvasható szellemiség áthatotta
még az orosz nép hétköznapjait is. Következésképpen Kirejevszkij szerint az orosz
kultúra nem fáziskésésben van az európaihoz viszonyítva, nem elmaradt attól, s

^ Lásd KwpeeBCKHH, 14. B.: TJonnoe co ó p an u e con un en uű u d eyx m oM ax. MocKBa, 1911, ílyn*; Kn-
peeBCKMM, Mbqh: JJyxoőH bie ocnoebi pyccKoű WU3HU. MocKBa, 2007, Mhctmtyt pyccKOH umbtíjim-
3annw; A/ieKceü CienaH0BM4 X oí>akob - 14aaH Bacw/ibCBiiH KHpeeBCKKif: M sópannbie coHunenufi.
MocKBa, 2010, P O C O I3 H . Kirejevszkij filozófiai nézeteinek rekonstrukciójához lásd Bnarosa,
T. M.: AneKceü X omxkoő u Ideán Kupeeecrcuü. PodoHcmanbHUKuaiaefiHOífiwibcmaa. MocKBa, 1995,
B&icmaa niKOna; KaMeHCKnw, 3. A.: <t>ujioco(fiun cnaexH 0 <fiu/i06 < M eau K u p e ce acu ü u AneKceü X o-
MXK0 6 . CI16,2003, 143a . PycCKOroXpwcTwaHCKoroiyMaHMTapHoroMHCTMTy ra; Poijwhckjih, C. B.
(pefl.): Ideán K u p eescK u ú u udeu aia an n o fy u n b c m a a: m eo p u x ,u cm op u x, coepeM ennoe ocMbícne-
nue. Modena, 2007, Mafl. PArC; nawJwJioB, M. M. (pe/r): Ideán K u p eeeacu ü . Jly x o e n u ü nytnb a
pyccK oű Mbicnu X ÍX -X X I aűKoa. (K 200-n em w o co dn x p ow d en u x). CóopHUK n a y n n u x a n a m e ü .
MocKBa, 2007, <t>YV »PoccnHCKaH rocyflapcTBCHHaa 6M6/iHOTCKa«; CyffaKon, A. K.: IJenbHoemb
őbtmuH. Penmuo3HO-<f>unoco<$>CKax Mbtotb M. B. K u p eeeaco eo .MocKBa, 2011, PAH MHCTHTyT<tw-
nOCO<[)HH.
35 Alapvetően igaza van A. D. Szuhovnak, amikor arról értekezik (X omkkoö , (fiw ioco0 aiaaím o<fium >’
cmm. MocKBa, 1993, V[<P PAH, 60. p.)> hogy a szlavofilek, s mindenekelőtt Homjakov és Kire­
jevszkij, a tiiozófia ágai közül leginkább a történetfilozófiát művelték, de meg kell jegyezni, hogy
emellett a szlavofilek társadalom- és vallásiilo 2Ófiai teljesítménye is kiemelkedő volt. A társada­
lomfilozófián belül lalán a leginkább kidolgozatlan terület a gazdaságfilozófia volt. Ezzel leginkább
a kései szlavofilek közül eredeti gondolatokat felvetve Szergej Sarapov (1855-1911) foglalkozott.
Lásd UJapanoB, C, O.; Jdsópannoe. MocKBa, 2010, POCCH3II; KaTacoHOB, B. IO.:B kohomuhcckoíi
meopux. enaexHotfjíiTiOü u coapeMenncui P occur .»ByM aM nbiü pyón b« G U lapano& a. MocKBa, 2014,
MHCTWTyr pyccKOü
36 Ennek részletes kifejtését lásd Iván Kirejevszkij: Az európai kultúra jellegéről és az oroszországi
kultúrához való viszonyáról. In Kiss Ilona szerk.: A megváltó Oroszország... I. m. 127-173. p.
278 ' AZ O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

végül nem olyan nemzeti különbség húzódik a két kultúrkör között, mint például
a német vagy az angol között, hanem ez az eltérés lényegi, azaz Oroszország Euró­
pától eltérő szellemi erkölcsi egységet (dubovnoje jegyinsztvo) alkot. Az európai
katolicizmus háttérbe szorulásával a modern európai filozófiát és általános gon­
dolkodást Kirejevszkij szerint a túlhajtott racionalizmus és az élet igazságai iránti
vakság uralta. Azaz egy olyan szellemiség hatotta át az európai kultúrát, amelyben
mindent a formális elveken nyugvó emberi ész határozott meg, lemondva ezzel
az emberi szellem többi képességéről és eredeti egységéről. Az európai filozófiai
irányzatok ennek következtében szerinte sorra zsákutcába futottak: túltengő logi­
kai racionalizmusba (Descartes, Spinoza, Leibniz), vagy olyan túlzó kijelentésekre
ragadtatták magukat, miszerint a világban semmiféle igazság nem létezik (Iiume),
továbbá hogy a tiszta ész számára semmiféle bizonyíték nincs a magasabb igazsá­
gokra vonatkozóan (Kant), végül hogy a külvilág csupán a képzelet illúziója (Fich-
te). így a nyugati filozófia „sem továbbmenni nem tud a maga elvont-racionális
útján, mert fölismerte a racionalitás elvontságának egyoldalúságát, sem új utat nem
képes magának kijelölni, mert fejlődésének minden ereje éppen ebben az elvont
racionalitásban összpontosult”37
Kirejevszkij is alapvető szakadásról beszélt az orosz kultúra kapcsán, de ezt
társadalmi rétegekhez kötötte, azaz szerinte Oroszországban együtt él egyfelől a
nyugati mintákat követő nemesség és értelmiség, másfelől a hagyományos érték­
rendhez hűséges nép. Éppen ezért úgy vélte, hogy rövidesen el kell dőlnie a küzde­
lemnek, azaz vagy a külső, a nyugati műveltség gyűri le a hitet, vagy - amiben ő is
reménykedett - a pravoszláv orosz szellem fog győzedelmeskedni az élet minden
területén, méghozzá úgy, hogy közben magába olvasztja és fokozatosan átformálja
a nyugati tudományos és filozófiai gondolkodás eredményeit, Kirejevszkij ugyan­
is Homjakovhoz hasonlóan meg volt győződve arról, hogy az emberi teljességet
(a logikai értelem, a szívbéli érzelem cs a hit egysége) kizárólag a közösségben élő
ember érheti el, mert az individualizmus csak egoizmushoz, utílitarizmushoz és
haszonleséshez vezethet. Ebből következően úgy látta, hogy a pravoszláviának át
kell hatnia az élet minden területét, tehát a politikát, a társadalmi életet, sőt a hét­
köznapokat is. Ellenkező esetben Oroszországban is az történik majd, mint Euró­
pában, nevezetesen ott is a lét teljessége (celnoszty bitija), a közösségi élet és egy­
fajta felsőbb meggyőződés híján az embert puszta anyagi jellegű igények mozgatják
majd, egészen pontosan az ipar, amely szerinte per definitionem mindenütt hit és
költészet nélkül való. Innentől kezdve ez alakítja és rétegzi a társadalmat, s min­
dent ez mozgat: a nemzeteket, a háborút, az erkölcsöket, a tudományt és a kultú­
rát . Mondandójának lényege tehát, hogy Európában diadalt aratott a racionaliz­
mus az igaz hit és a tradíciók felett, továbbá a magántulajdon és a jogi konvenciók

37 KwpeencKMW, M. R/ Polnoje szabranyije szocsinyenyij.,, I. m. 1. köt. 198. p.

 A S2l.AV0FfI.HK 279

fontosabbakká váltak, mint maga az ember. „A formális elveken nyugvó észnek

a hit és a hagyomány felett aratott diadalában - írja - az éles elme Európa egész
mai sorsát előre láthatta a maga embrionális formájában. Eléje tárulhatott mind­
az, ami a hiábavaló kezdet következménye: Strauss és az új filozófia összes válfaja,
az indusztrializmus, mint a társadalmi élet mozgató rugója, a kiszámított önzésen
alapuló filantrópia, a mesterségesen gerjesztett irigység révén fölpörgetett nevelés
rendszere, Goethe, az új poézis királya, az irodalom Talleyrand-ja, aki úgy válto­
gatja szépségét, mint amaz a kormányát, aztán ott van Napóleon és az új kor hőse,
a lélektelen számítás eszménye, a materiális többség, a racionális politika terméke,
végül Lajos Fülöp, nagy reményekés mérhetetlen áron szerzett tapasztalatok végső
eredménye!”38 Kirejevszkij sem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy bár ízlése, vitára
hajlamos észjárása és szokásai őt is ezernyi szállal Európához kötik, s nem kívánja
a racionalitás előnyeit kétségbe vonni, ugyanakkor ez a szerinte túlzott egyoldalú­
ság a végső oka az európai erkölcsi apátiának, a túlhajtott egoizmus uralmának és
végül a hit kiüresedésének.
Az egyéni és a közösségi élet teljességének és harmóniájának elvét Homjakov
és Kirejevszkij mellett a szlavofilek harmadik vezető gondolkodója, Jurij Szamarin
(1819-1876) is hangsúlyozta.39 Szamarin ugyanis úgy látta, hogy szemben Euró­
pával Oroszországban a két elv, tehát az egyéni személyiségelv, illetve a közösségi
jellegű obscsína-elv mindig is organikus egységet képezett.40 Ő az obscsina-clven
a személyiség teljhatalmának szabad és tudatos elutasítását, valamint keresztény
szellemiséggel való megtöltését értette. E két elv szerinte Oroszországban párhuza­
mosan haladt és egymást feltételezte. Ez valósult meg a nemzetségi vecse (tanács)
és a nemzetségfő, majd a városi vecse és a fejedelem, végül pedig a duma és a cár
között. így Oroszországban mindig is egyfajta kettős hatalom létezett, amelyet nem
a konfliktusok, hanem a belső egyetértés és az esetleges ellentétek kibékítése jel­

38 Kirejevszkij: Válasz Homjakovnak. In Kiss Ilona szerlc: A megváltó Oroszország... m. 35. p.

39 Jurij Szamarin tanulmányában: A személyiség az orosz történelemben. In Kiss Ilona szerk.: A meg­
váltó Oroszország... I. m. 215^242. p. Szamarin műveit lásd CawapHH, K). O.: ConuHeuux. T. 1-10;
12. Modena, 1877-1911,143a * CaMapiíHa; CaMapwH, KX npaeocnaaue u Hapodnocmb. Mock-
bü, 2008, MHCTHTyT pyccKOÍi ípisiumaaiiMK; CaMapwH, KX <Z>.: Msőpanmie mpydbi. MocKBa, 2010,
PO C C II3H .
40 Szamarin ebben a kérdésben éles vitát folytatott az ún. áll ami-jogi iskola képviselőivel, mindenek­
előtt Konsztantyin Kavelinnel (1818-1885) és Szergej Szolovjowal (1820-1879), akik szerint az
obsesina vérségi köteléket és külső természeti meghatározottságot jelent, s az orosz történelem lé­
nyege az államiság és a jog megjelenésével ennek a gyakorlatnak a visszaszorulása. Szamarin ezzel
szemben az obsesinát nem vérségi és természeti jelenségnek, hanem tudatosan létrehozott szel­
lemi, egyetemes és örök orosz képződménynek tartotta. A vitáról lásd Sisák: Az 1840-50-es évek
oroszországi szlavofüizmusa... I. m. 86-91. p.
280 AZ O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

lemzett.41 Oroszországban tehát ugyanúgy létezik személyiségelv, csakhogy az nem

kizárólagos, mint Európában, hanem szabad és tudatos lemondás a teljhatalomról
az obscsina-elv javára.
Ez elvezet bennünket egy fontos kérdéshez, nevezetesen a szlavofilck politikáról
való gondolkodásához. Bár a szlavofileknek többször meggyűlt a bajuk a cenzúra­
hivatallal és a hatóságokkal (titkosrendőri megfigyelés alatt álltak, Szamarint és Iván
Akszakovot például egy időre le is tartóztatták, lapjaikat többször felfüggesztették
vagy betiltották), mégis ők valamennyien monarchisták, az egyeduralom és a cári
intézmény támogatói voltak, még ha ezt nem is kritikátlanul tették. Politikafelfogá­
suk azonban alapjaiban tért el az európai mintáktól, mivel ők az államot és a politi­
kát alárendelt kérdésnek és egyben szükséges, de alapvetően rossz princípiumnak
tartották. A szlavofilek közül az ideológus, Konsztantyin Akszakov42 (1817-1860)
dolgozta ki az állam (goszudarsztvo) és az ország (zemlja) éles különbségén ala­
puló politikafelfogást, amelynek lényege, hogy az állam leveszi a társadalom vál­
láról a politika kérdések megoldásának gondját (kormányzás, törvényalkotás, bí­
róságok, katonai kérdések), így a ’föld népe', azaz az ország, a nép mentesül attól,
hogy őt is áthassa az állam és a hatalom szellemisége és a szükségszerű erőszak
alkalmazása, így megmarad számára a belső szabadság és az igazi keresztényi élet
lehetősége.43 Ezt a sajátos munkamegosztást Akszakov egy erős szövetségnek kép­
zelte el, s a gondot éppen abban látta, hogy a péteri reformoknak köszönhetően az
állam beavatkozott a társadalom életébe, s ezt mind az állam, mind pedig a föld
népe megsínylette.44 Az ország tevékenységi köre a földművelés, az ipar és a ke­
reskedelem, továbbá a mindennapi élet szervezése, s az ezen túlmenő cselekvés,
azaz az állami és politikai tevékenység már szemben állna az orosz nép jellemével,
„hegyen a kormányé - mondja Akszakov - a kormányzás kizárólag őt megillető,
korlátlan szabadsága; legyen a népé mind a külső, mind a belső élet szabadsága,
amely felett az állam őrködik. Legyen a kormányé a cselekvés, következésképpen

41 Ennek részletes kifejtését lásd jurij Szamarin: A személyiség az orosz történelemben. In Kiss Ilona
szerk.: A megváltó Oroszország... 1. m. 235. p.
42 ÁKcaKOB, K. C: Flonnoe co ó p an u e coHunenuü. T. 1-3. MocKea, 1861-1880, Twn. H SaxMeTeBa;
AKcaKOB, KoHCTaHTHH: T ocybapcm so u napod. MocKBa, 2009, HHCTHTyrpycCKow nnBH/rw3aJUHW.
Az Akszakov család történetére lásd ÁHHeHKOBa, E. PL: A kcclkobm. CD6,1998, Hayica.
Politikai gondolataihoz lásd Az oros 2 történelem alapelvei című tanulmányát. In Kiss Ilona szerk.:
A megváltó Oroszország. .. 1. m. 177-185. p. Andrzej Wahcki éles szemmel vette észre, hogy a nép
(narod) és az állam (goszudarsztvo) szlavof 1 különbségtétele párhuzamot mutat Ferdinand Tönnies
kategóriáival (Volkstum - Staatstum). Lásd Walicki: The Slavophile Controversy... I. m. 168-178. p.
és uő: A History ofRussian Ihought... 1. m. 108-109, p,
44 Gondolatait jól tükrözi az levéltervezet, amelyet a trónra lépő II, Sándornak szánt. (Konsztantyij
Akszakov: Feljegyzés Oroszország belső állapotáról In Kiss Ilona szerk,: A megváltó Oroszország...
I. m. 186-214. p.
 A SZ LA VÜ F1 LH K 2 81

a törvény adás joga; a népé pedig a véleménynyilvánítás, a szólásszabadság joga”4S

Ezt a véleményalkotási jogot a nép Akszakov szerint egyfajta rendi és országos gyű­
léseken keresztül gyakorolhatta volna, így a cselekvés kizárólagos joga továbbra is
az uralkodót, illetve a kormányzatot illette volna meg. Az egész akszakovi elkép­
zelésnek a lényege a kölcsönös bizalom és az önkéntesség, nevezetesen hogy a nép
nem kényszerből, hanem morális meggyőződésből, szabadon ismeri el a hatalmat,
így megszabadul a hatalmi-politikai kérdésektől, s szabadon, igaz keresztényként
élhet. Abban reménykedett, hogy Oroszországban a hit és az élet egysége fölötte áll
az esetlegesen meglévő megosztottságoknak, így megőrizhető az ország belső nyu­
galma. Akszakov szerint a nyugatosok nem értik, hogy Oroszországban a rendet
nem a kormány óvintézkedései tartják fenn, hanem a nép szelleme. A liberálisok
- vélte - ezt szolgalelkűségnek tartják, míg a konzervatívok törvénytiszteletnek, de
szerinte ezekkel a nyugati gondolati sémákkal Oroszországot nem lehet megérteni,
mivel mindkét megközelítés politikai jellegű. „Oroszországban viszont - mint írja
- nyoma sincs egyiknek sem, mivel eleve hiányzik belőle a politikai szellem”46 Az
orosz nép szerinte bölcsen cselekedett, amikor a teljes államhatalmat a kormány­
ra ruházta, mivel így megnyerte az igaz életet, amelynek végső célja a keresztényi
közösség megteremtése. S ez a lemondás nem egyoldalú, a másik oldalon ugyanis
a kormányzatnak súlyos kötelezettségei vannak, mégpedig a nép megoltalmazása,
valamint a népélet és a vélemény szabadságának a védelme. Oroszországban azon­
ban a kormányzat túlterjeszkedése miatt megbomlott ez az eredeti egység, így a
legfontosabb feladat ennek helyreállítása lenne. Akszakov Nyugat-kritikája is eb­
ben csúcsosodik ki, nevezetesen Európa népei „letértek a hit és szellem belső út­
járól, a néphatalom hívságos törekvéseinek foglyaivá lettek, hitelt adtak a tökéletes
kormányzás lehetőségének, tömegével hoztak léire köztársaságokat, szerkesztettek
mindenféle alkotmányokat, evilági gőg és hiúság ébredt bennük, miközben lélek­
ben elszegényedtek, elvesztették a hitet, és bár politikai berendezkedésük látszólag
tökéletes, akármelyik percben összeomolhatnak, s ha nem is végleges bukás, de
szörnyű megrázkódtatás vár rájuk” 47 Iván Akszakov (1823-1886), aki a mozga­
lom publicistájaként osztotta bátyja nézeteit, a jobbágyfelszabadítás után, tehát az
1860-as években azonban már ráébredt arra, hogy Oroszország gyengesége abban
rejlik, hogy a régi társadalom (obsesesztvo) megszűnt, az új pedig még nem jött
létre. Bár bízott abban, hogy ez az új társadalom a régi népiség elvein, s nem az
orosz nihilizmus elvein fog felépülni, de arról, hogy ez közelebbről hogyan is fog
kinézni, semmi pontosat nem közölt. Miközben megfeledkezett arról, hogy Euró­

45 Uo. 211. p.
4(5 Uo. Iő9. p.
47 Uo. 196. p.
282 a z o r o s z o k és e u r ó p a

pát éppen ez az Oroszországban hiányzó polgári társadalom tartotta fenn hosszú

időn keresztül.46*48
Vegyük számba a szlavofilek Európa-kritikájának leglényegesebb pontjait, s
azok érvényességi körét. Csaadajev retrospektív utópiának nevezte a szlavofil moz­
galmat, míg az orosz eszmetörténet lengyel kutatója, Andrzej Walicki a konzervatív
utópizmus terminust használta velük kapcsolatban. Csaadajev meghatározása talán
pontosabban fejezi ki a mozgalom szellemiségét, ugyanis ebben az esetben valóban
arról van szó, hogy a szlavofilek szerint a jövő Oroszországát mintegy retrospektív
módon, a Nagy Péter előtti korszak autentikusnak vélt orosz elveire lehet és kell
felépíteni. A konzervatív jelző talán azért nem a legszerencsésebb, mert a konzer­
vativizmus tősgyökeres európai szellemi irányzat és ideológia, míg a szlavofilizmus,
bár nagyon sokat átvett a korszak európai antikapitalista konzervativizmusából
(tradíciónálizmus, a vallás kiemelt szerepe, a szociális különbségek növekedésé­
nek bírálata, abszolutizmus, racionalizmuskritika), mégis több lényeges ponton
eltért attól.49 Mindenekelőtt míg a korai konzervatívok - szemben a liberálisokkal
és szocialistákkal - pesszimistán tekintettek az emberi természetre, addig a szla­
vofilek emberképe határozottan pozitív, azaz kívánatosnak és lehetségesnek tartják
a szeretet birodalmának kiépülését itt a földöm A szlavofilizmus autentikus orosz
intellektuális-szellemi mozgalom, de egyben politikai ideológia is, hiszen az orosz
múltat nem a történeti hűség miatt kutatja, hanem azokat az elveket keresi ben­
ne, amelyre a jövő orosz társadalma fölépíthető. S határozottan ideologikus vonás
ebben az irányzatban az Európáról alkotott kép is, hiszen azt sem önmagáért ta­
nulmányozza, hanem kifejezetten a kontraszt kedvéért. Nyugat - mondja például
Akszakov - az erőszak, a szolgaság és az ellenségeskedés hona, míg Oroszország
az önkéntesség, a szabadság cs béke hazája. Ügy vélem, az akszakovi megállapítás
ideologikus volta kétségtelen, c feltételezés mindkét részéhez ugyanis sok-sok kriti­
ka, korrekció vagy kiegészítés kívánkozna, hiszen Akszakovnak az ellentét végletes
kiélezésével ideologikus céljai voltak. S aligha lehetne kétségbe vonni a walicki-
csaadajevi meghatározás második részének igazságtartalmát, hiszen a szlavofiliz­
mus valóban utópiának bizonyult, hiszen Oroszország a századfordulón - ellent­
mondásokkal terhelten és korlátok között, de határozottan - liberális-kapitalista,
majd 1917 után szocialisztikus-kommunisztikus irányba fordult, s egyiknek sem

46 UwMŐacB; Cnaemocfrumfcm&o... I. ni. 294-296, p.

49 Andrzej Walicki pontosan feltárta ezeket a forrásokat és egyezéseket: Friedrich Ileinrich Jacobi (a
hívő értelem), Friedrich Schelling és Friedrich Seb legel (román ti cizrnus, racionalizmus kritika),
Adam Müller (Róma romboló hatása a keresztény Európára, a római jog szerepe a kapitalizmus
kialakulásában), Johann Adam Möhler (az egyetemes zsinatok egységes kereszténysége), Jákob
Fallmerayer (Bizánc szerepe), Franz von Baader (az ortodoxia hivatása), de MaisLre és de Bonald
(ti adicionalizmus és abszolutizmus). Lásd Walicki: The Slavophile Controversy... I. m. 160-168. p.;
Walicki: A History ofRussian Thought... I. m. 106-11. p.
 A SZ LA VO FI LE K 283

volt sok köze a szlavofilek által megálmodott szeretet birodalmához. Utópiának bi­
zonyult továbbá az obscsina-elv megmentésére irányuló kísérletük is, sőt maga a
reálisan létező paraszti obscsina is hamarosan háttérbe szorult, így értelem szerint
nem valósulhatott meg az obscsina átszellemítése a pravoszláv közösségi alapelv-
vel. Nem igazolódott a szlavofilek azon feltételezése sem, hogy lelki közösségben
(szobornoszty) a priori egyetértés uralkodik az elvek, a dolgok napi vitelét és a fő­
ként a jövőt illetően. Pontosan az ellenkezője bizonyosodott be, nevezetesen hogy
mindenfajta emberi közösség és társadalom természetes velejárója az egyet nem
értés, a konfliktusok, az ellentétek és nézetkülönbségek folyamatos és megszüntet -
hetetlen jelenléte. Az embert, úgy tűnik - megkérdőjelezve ezzel Nietzsche tételét
- nem lehet egykönnyen meghaladni. A mozgalom messianisztikus vonása, azaz
hogy az orosz történelem célja az obscsina-elv megőrzése lenne a szlávok, Európa
és az egész emberiség javára, szintén utópia maradt.50 Erre ugyanis nem tartottak
igényt sem a szlávok, sem Európa, a világról már nem is beszélve. Bár az is két­
ségtelen, hogy a közösségi elv, mint szervező erő az orosz történelemben később
is jelentős szerepet játszott, talán elég, ha az eszerekre és a bolsevikokra utalunk, s
az európainál erősebb közösségiség hatása mindmáig érvényesül. Eddig azonban
az ember, így az orosz ember is - óvatosan fogalmazva is - erőtlennek bizonyult,
hogy felemelkedjék a homjakovi és kirejevszkiji magasságokba, azaz megvalósítsa
az igazi szabadság és az igaz keresztény hit egységét ezen a világon, továbbá hogy
elérje a tökéletességnek azt a fokát, ahol már az emberi egységes tudás, azaz az
érzéki tapasztalat (empirizmus), az értelmi belátás (racionális gondolkodás) és a
misztikus intuíció (mélységes hit) együttesen és harmonikusan uralkodik. Ponto­
san ellenkezőleg, a globálissá vált modern kapitalizmus mindenütt a világon fel­
bomlasztotta vagy éppen most bomlasztja fel ezeket a még megmaradt organikus,
tradicionális közösségeket, s csempészi be mindenüvé a kalkuláción és érdeken
alapuló piaci gondolkodásmódot, perifériára száműzve ezzel a misztikus és a hit­
elveken alapuló gondolkodást. Ez csupán ténymegállapítás, azaz korántsem aka­
rom azt állítani, hogy ezzel a nagy átalakulással ne veszne el folyamatosan valami
lényeges az emberi gondolkodásból.
Ugyancsak problematikus - finoman fogalmazva is - a szlavofilek politikáról
való elmélkedése. Az állam (goszudarsztvo) és az ország (zemlja) éles különbségén
alapuló politikafelfogás ugyanis, bár nem nélkülöz bizonyos eredetiséget és elme­
élt, mégis alapvetően hamis feltételezésnek bizonyult. Bergyajev éles szemmel vette
észre, hogy a szlavofilek államfelfogása nem tradicionális vagy konzervatív, hanem

50 Bergyajev Homjakovról szóló könyvében (Bepjuieb, H. A.: ÁneKceü CmenaHoeun X omhkoö. .. T, m,

ló i. p.) finom különbségtételt tesz messianizmus és misszión izmus között, s szerinte a szlavofilek
e kettő vegyülékét hozták létre.
284 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

kifejezetten anarchisztikus jellegű.51 S ebben a felfogásban csak kisebb problémát

jelent a történeti hűségnek való megfelelés a két kitüntetett orosz történeti időpont­
ban (a varégok behívása és a Romanovok megválasztása). Ennél sokkal nagyobb
gondot okoz, hogy a közösségek felett lebegő, azoktól élesen elváló abszolút állam
és politika egyetlen ismert civilizációban sem valósult meg teljességgel, s még ke­
vésbé bizonyult problémamentesnek. Egyrészt a határok ilyen merev elválasztása
alkalmasint lehetetlen vállalkozás, másrészt a közösségek, a társadalom számára
így meghagyott szabadság nem több mint a szolgák szabadsága. Ez az eszme amiatt
is gyenge lábakon áll, mivel feltételezi a két szféra között az a priori egyetértést és
erős szövetséget, de homályban hagyja, hogy mi történik akkor, ha ez az egyetértés
önmagától nem alakul ki. S pontosan ez történt Oroszországban is, s már jóval a
bolsevikok megjelenése előtt is. Ugyanakkor a szlavofil gondolkodók - meglepő
párhuzamot mutatva ezzel Tocqueville félelmeivel - pontosan rámutattak a de­
mokratikus-köztársasági önszabályozó forma egyik nagy ellentmondására, neve­
zetesen az ember belső szabadsága elvesztésének lehetőségére, s ennek hátulütőire.
S a szlavofilek minden bizonnyal azt is helyesen látták, hogy a nép, a társadalom az
uralkodóval vagy a politikai elittel szembeni tűrőképessége nem azonos az egyes
civilizációkban, még ha túlzás is azt állítani, hogy az orosz nép jellemével nem fér
össze az állami és a politikai tevékenység.
Komoly gondot okoz a szlavofilek egyik fontos módszertani problémája is. Ők
ugyanis nem azonos minőségű és jellegű dolgokat hasonlítottak össze, amikor Eu­
rópát és Oroszországot vetették egybe. Az összehasonlítás során ugyanis az egyik
térfélen egy reálisan létező, valós problémákkal küszködő Európa áll, míg a másikon
csupán egy ideál, egy általuk elképzelt orosz világ, amely azonban nem volt több
mint reménykedés vagy célkitűzés, s amely ebben a formában sohasem valósult
meg. Nem azonos minőségek összevetése jellegzetesen az ideologikus gondolko­
dás sajátossága. Még fogósabb kérdés, hogy a szlavofilek korában még megvoltak
ezek a tradicionális közösségek, bár ezt a tételt sokan tagadták, azt állítva, hogy az
obscsinák valójában nem organikusan kialakult, hanem sokkal inkább a közös adó­
zás miatt mesterségesen létrehozott egyesülési formák voltak. De megszűnésükkel
feloldhatatlan ellentmondás keletkezett, hiszen ezeket újra mesterségesen vagy erő­
szakkal kellene létrehozni, ami egy szlavofil számára lehetetlen vállalkozás, azaz
contradictio in adiecto. A kései szlavofil ideológiában már egyértelműen jelent­
kezett az irányzat legvitathatóbb és egyben legveszélyesebb pontja, amely Homja-
kovnál, illetve Kirejevszkijnél még nem vagy csak korlátozott formában volt jelen.
A birodalmi gondolatról, sőt Akszakov esetében az etnikai nacionalizmusról van
szó, amely később az orosz eszmetörténet egyik fontos és folyamatosan jelen lévő
szála lett. Bergyajev jól látta, hogy a korai szlavofilek gondolkodásában a pravosz-

S1 G é p j é é , H . A .: A neicceü CmenanoflUH X omxkog. . . T, m , 1 4 7 , p .

 ASZLAVOHLHK 285

lávia jelentette a legerősebb tartópillért, ezért ez teljességgel kizárta a nacionalista

vagy még inkább a birodalmi gondolat jelentkezését. A kései szlavofileknél, bele­
értve Nyikolaj Danyilevszkijt és Konsztantyij Leontyevet is, ez már korántsem volt
magától értetődő.52 S az oroszoknak ettől a birodalmi gondolattól a legnehezebb
megszabadulni mindmáig. Jelentős birodalmi múlt után, s ez nemcsak az oroszok
esetében igaz, nehéz tudomásul venni, hogy egy népnek, nemzetnek saját boldo­
gulásán kívül nincs semmiféle más feladata, nincs különleges hivatása arra, hogy
más népeket vagy egyenesen a világot boldoggá tegye. A világ boldogul vagy elkár-
hozik e nélkül is. A történeti tapasztalat szerint azonban ez a gondolkodási forma
minden esetben zsákutcához vezet.
Azt jelenti mindez, hogy a szlavofilizmus mint szellemi irányzat, mint ideológia
s mint utópia megérett a feledésre, s mehet mindenestül a történelem süllyesztőjé­
be? Korántsem. Ezek a gondolkodók ugyanis minden utópizmusuk ellenére is két
vonatkozásban valóban újat, s jelentősét hoztak Egyrészt minden bizonnyal nekik
volt igazuk, s nem a nyugatosoknak abban a vitában, hogy Oroszország és Európa
csupán fejlettségi szintjében vagy pedig jellegében tér el egymástól. Oroszország va­
lóban öntörvényű civilizáció, amely az európai társadalomfejlődéssel szemben más
irányt vett, s amely lényeges pontokon az európaitól eltérő kultúrával rendelkezik, s
ez még akkor is igaz, ha létezik a két civilizáció között közösnek tekinthető gyökér
(kereszténység), valamint hogy Oroszország a 18. századtól sok gondolatot, intéz­
ményt és technikai újitást átvett Európától. Kirejevszkij tehát vélhetően nem téve­
dett abban, hogy Európa és Oroszország között nem fáziskésés van, hanem Orosz­
ország Európától eltérő szellemi-erkölcsi egységet alkot. Ez ugyanis ma, a kínai,
az indiai, az orosz és az iszlám civilizációk újbóli megerősödésének és a Nyugattól
való elhatárolódásának idején sokkal jobban látszik, mint a Nyugat hőskorában.
S a szlavofilek azt is jobban látták a nyugatosoknál, hogy az orosz kultúra csak ak­
kor lehet eleven és élő, ha alapvetően saját forrásból, saját hagyományból táplálko­
zik, nemcsak átvételekből, azaz nem csupán szolgaian másolja az európai kultúrát.
S a nyugatosokkal szemben alkalmasint abban is igazat kell adnunk nekik, hogy
Oroszország nem időn és történelmen kívül álló jelenség, kulturálisan nem légüres
tér, ahogy azt Pjotr Csaadajev feltételezte. Nem volt az a 19. század közepén sem,
s még kevésbé a 19. század második felében vagy ma. Homjakov minden túlzása
mellett is alapvetően jól látta, hogy az orosz kultúra nem alárendelt, másodlagos
termék a nyugatihoz képest Végső soron nem tévedtek abban sem, hogy Orosz­
országban volt (van) olyan kulturális alap, amely önálló civilizációképző tényező,
s amelybe a nyugati hatások és áramlatok - ha nem is szervesen, minden problé­
ma nélkül, mint ahogy arra Alckszandr Ahiezer pontosan rámutatott - mégiscsak
beépültek. Még egy ponton kell nekik, s nem a nyugatosoknak igazat adnunk. Ők

Lásd erről részletesen Eepflflea, H. A.: AneKceü CmenauoeuH X om xkoö ... I. in. 175-179. p.
286 A Z O R O S Z O K ÍS E U R Ó P A

ugyanis pontosabban érzékelték azokat a veszélyeket, amelyek a nyugatosok gon­

dolkodását fenyegették, s amelyet a ’fennálló rend megvetése címszóval lehet jel­
lemezni. Ez a radikális szembenállásra alapozott gondolkodás ugyanis végső soron
előbb nihilizmusba, majd zsákutcába vitte Oroszországot, jóllehet a szlavofilizmus
jövőképe is megvalósíthatatlannak bizonyult. Két egymástól gyökeresen eltérő, de
egyként messianisztikus elképzelés ugyanis még nem feltétlenül jelent egy jövőbe
vezető járható utat.
Az Európára vonatkozó kritikus megállapításaikat sem lehet egy mozdulattal
lesöpörni az asztalról. Bár túlzás volt az a kiindulási pontjuk, hogy az európaitól
eltérő szellemiségben szocializálódott oroszok könnyebben és lényegre látóbban
veszik észre és tárják fel a Nyugat betegségeit, valamint azok okait. De kétségte­
lenül érzékeltek és pontosan rögzítettek néhányat azok közül, amelyek mindmáig
elgondolkodtatnak bennünket. Jól látták ugyanis, hogy egyre erőteljesebbé válik az
az ellentmondás, ami egyfelől Európa hatalmának, gazdagságának és dicsőségének
folyamatos növekedése, másfelől az európai alapot jelentő keresztény szellemiség,
azaz az egyszerűségre, a szegénységre, a jóságra és a szeretetre való törekvés kö­
zött feszült. S azt is nehéz lenne tagadni, hogy a politika, a törvények, a művészet a
középkor végétől egyre inkább ellentétbe került ezekkel az erkölcsi-szellemi alap­
pillérekkel. Homjakov azt is éles szemmel vette észre, hogy az európai személyiség
kezd mozaikossá válni, azaz más törvényeket követ az otthoni, mindennapi életben,
mást az egyházban, s egészen mást a gazdaságban vagy a művészetben. S arra is
pontosan mutattak rá a szlavofilek, hogy nagy veszélyeket hordoz magában a szél­
sőséges individualizmus és a racionalizmus, Kirejevszkij pontosan érzékelte, hogy
a túlhajtott racionalizmus könnyen vezethet egyoldalúsághoz és az élet igazságai
iránti vaksághoz. Nehéz lenne ugyanis tagadni, hogy a közösségtől eloldott, ato­
mizálódott, túlzottan specializálódott, csupán a magánérdekeit követő, kizáróla­
gosan anyagi jellegű igények által mozgatott egyén jobban ki van téve a túlhajtott
egoizmusnak, a puszta haszonlesésnek, az erkölcsi apátiának, végül a személyiség
végletes torzulásának, mint egy közösségben élő ember. S ezek a jellemzők könnyen
elvezethetnek egy kultúra, egy civilizáció kiüresedéséhez, s végső fokon a megszű­
néséhez, bármennyire is gazdaggá és hatalmassá tették ezek a jellemvonások Euró­
pát. Végső soron Oroszország és Európa viszonyában arról a paradoxonról van szó,
amelyet az Oroszországot megjárt Custine márki kristálytisztán úgy fogalmazott
meg, hogy „az oroszok sohasem lesznek elégedettek: de vajon sikerül-e valaha is
kielégíteni az önzést?”53

í3 Marquis de Custine: Oroszországi levelek. Oroszország 1939-ben. Budapest, 2004, Nagyvilág, 11. p.
 AZ EURAZS1A-ESZME 287

AZ EURÁZSIA-ESZME

Az orosz eszmetörténetben az Európáról való gondolkodásnak és kritikus megkö­

zelítésnek újabb csomópontját a szlavofilek után az Eurázsia-eszme (jevrazijsztvo)
jelentette.5,1Ez a szellemi és politikai irányzat hasonlóan a szlavofilckhcz, s eltérően
a 19. század második felében induló talajosoktól vagy tősgyökeresektől (pocsvenyiki)
többé-kevésbé egységes ideológiaként és politikai mozgalomként jelentkezett a 20.
század húszas-harmincas éveiben az akkori orosz emigráció európai központjai­
ban, mindenekelőtt Szófiában, Párizsban, Berlinben és Prágában.55 De szemben a
szlavofil ideológiával, amely mint politikai ideológia jórészt ma már halottnak és
csupán történeti képződménynek tekinthető,56 s a mozgalomból csupán a Hom-
jakovhoz és Kirejevszkijhez köthető vallás- és történetfilozófiai gondolatok élnek
tovább, az Eurázsia-ideológia a szovjet birodalom összeroskadása után főnikszként
támadt fel, s mint az egyik legjelentősebb posztszovjet eszme újabb és újabb ága­
kat hajtott, s virágzása ma is tart.57 Az Eurázsia-eszmét olyan kiváló gondolkodók
képviselték egész életükben vagy csak pályájuk egy szakaszában, mint a filozófus és
nyelvész Nyikolaj Trubeckoj (1890-1938), a geográfus és közgazdász Pjotr Szavíc-
kij (1895-1968), a teológus Georgij Florovszkij (1893-1979), a történész Georgij
Vernadszkij (1887-1973), a filozófus Lev Karszavin (1882-1952), a zenetudós Pjotr
Szuvcsinszkij (1892-1985), a filológus Pjotr Bicilli (1879-1953), az irodalomtudós
Dmitrij Szvjatopolk-Mirszkij (1890-11939), a jogász Nyikolaj Alekszejev (1879-

M A két mozgalom közötti időszakban fontos gondolatokat fogalmazott meg Európáról Danyilevszkij.
Róla könyvem egy másik fejezetében írok (Danyilevszkij, Spcnglcr, Toynbee). Az Eurázsia-irány­
zatról és mozgalomról lásd 3eHbKOBCKWfí, B. B.: PycCKue Mucmimwu u Eepona. ,. 1. m, 158-167. p.;
Aprisko, P P,: Az orosz filozófia története... I. m. 734 -746. p.; JlapioeTib, Map/rcH; Mdeonozux
pyccicozo e&pa3uücmöa unu Mbícnu o eenunuu uMnepuu. M ockbí , 2004, HaTannc, í ,ásd még Szili
Sándor tanulmányát: Az ,,eurázsiai” paradigma. Aetas, 2003. 1. sz. 33-53. p.
“ A sokszínű orosz emigrációról, s benne az Eurázsia-mozgalom helyéröl lásd Kuce/ieű, A. tf>. (pefl.):
IJonummecKOM ucmopuKpycacoü 3Muzpau,uu. 1920-1940 zz. JJoKyMenmbi u Mamepuanu. Mocioja,
1999, B7IA/TOC, 236-302. p.
“ Talán az egyetlen kivételnek Tvan Szolonyevics (1891-1953) tekinthető, aki híres könyvében (Ha-
podnaji Monapxun) cgyetértőleg idézi Akszakovot (a népnek a vélemény erejét, a cárnak a hatalom
erejét), $ aki úgy vélte, Oroszország nem Európa, nem Ázsia, s nem is Eurázsia, hanem csak egy­
szerűen - Oroszország).
57 Az ir á n y z a t o t , m in t p o lit ik a i m o z g a lm a t a 2 0 . s z á z a d h a r m i n c a s é v e ir e e lé rte a m in d e n e m ig r á c ió t
fe n y e g e tő v e sz é ly , a k i f u lla d á s é s a t a g o k e g y m á s e lle n f o r d u lá s a . Ezt a fo ly a m a t o t a s z o v je t á l l a m -
b iz t o n s á g i s z e r v e k ü g y n ö k ö k b e é p ít é s é v e l fel is g y o r s ít o t t a . A je v r a z ijs z tv o , m in t p o lit ik a i m o z g a ­
lo m t ö r t é n e te m a m e g n e m t e lje s s é g g e l fe ltá rt, d e a m i s z e m p o n t u n k b ó l m o s t e z n e m is lé n y e g e s ,
A p o lit ik a i- id e o ló g ia i e lle n té te k e t, a m e ly e k a m o z g a lo m s z é t e s é s é h e z v e z e tte k jó l m u Latja S z a v ic k ij
e g y ik fe lje g y z é s e(KnaMapcKKH pacK O Ji b eBpa3MiiCKOM í n Tpyóei^KOw, H. C : ÍJucbMa
k FI. f i . CyöHUHCKOMy. M o c K B a , 2 0 0 8 , Bw6;iHOTeKa-<l>OHfl » P y c c K o e 3ap y 6 e> K i> e «, 2 8 7 - 3 2 2 . p .).
288 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

1964), és később a történész Lev Gumiljov (1912-1992).58 S mint a szlavofil ideo­

lógia esetében, amelynek melyén Homjakov vallásfilozófiai, valamint Kirejevszkij
történetfilozófiai gondolatai húzódnak meg, úgy az Eurázsia-eszmét mindenek­
előtt Nyikolaj Trubeckoj nagyszabású és egészen eredeti kulturológiai munkássága
és történetértelmezése határozta meg,59
Trubeckoj abból a tételből indult ki, hogy a nemzettel kapcsolatos valameny-
nyi elmélet két, egymástól látszólag a legtávolabbra eső álláspont, a sovinizmus és
a kozmopolitizmus között helyezkedik eh Bár alkalmasint ezek a szélső nézetek
gyökeresen eltérnek egymástól, hiszen a soviniszta saját nemzetét tartja legjobb-

■* Az irányzatról átfogó bibliográfia is készült (AmomeHKO, A. B. m flp.: 0 E spa 3 uu u espa3uüt^ax.

BuóJiuozpaffmnecKUÜ yK03amem>. neTpo3aBOflCK, 2000, HeTp03aB0flCKnw rocy^apcrBCHHbiM yuw-
BcpcwTeT). A mozgalom legfontosabb kiadványai: Kivonulás Keletre (Hcxofl k BocTOKy, 1921),
Ütőn (Ha nyxHx, 1922), Oroszország és a latinitás (Poccmh m naníHcruo, 1923), Eurázsiái idősza­
ki kiadvány (EBpa3nficKwn BpeMeHHWK,1923; 1925; 1927) Eurázsiái gyűjtemény (F.Rpa3WŰCKWŰ
cóopiiwK, 1929), Harmincas évek (TpHflnaTbie i o a m , 1931), Üj korszak (Houatt anoxa, 1933)* Az
eurázsiaiak írásait tartalmazó legfontosabb antológiák a következők: WcaeD, M . A. (pea,): Tlymu
Espü3uu. Pycacax uHtnejuiuzem^uíi u cybbóu Poccuu. MocKBa, 1992, PyccKan Kunra; íloHOMapeBa,
71, B, (pefl,): Eopasun. PIcrnopunecKue 63zxdbt pyccKUX aMUzpanmoe. MoCKBa, 1992, PAH Mhctm-
TyT Bceoőiiteti ncTOpww; HöBHKOBa, 71. 14. - CM3eMCKa*, 14. H. (pefl.): Poccusi wexedy Eöponoü u
A3ueü: Eepa3UücKUü co6na3H. Anmonozux. MocKBa, 1993, HayKa; HoBmcosa, JI. M . - C m3CMCKaa,
M. H. (pefl,): Mup Poccuu - E 6 p a 3 u x . Aumo/iozux. MocKBa, 1995, Bbianaa uiKona; K ju ochim kob ,
Ceprew (pefí.).: PyccKuü y3en eepasuűcm sa. Bocmox ö pyccKoü Mwcmi. MocKBa, 1997, E c j i o b o -
Rbe; OcflOpoBCKHEi, H. F, (pen.): B no ucm x ceoezo nyrnu: Poccux Mewdy Esponoü u Á3ueü . Xpe-
cmoMamuH no ucmopuu oóuiecrnseuHOŰ uu en u XIX u XX sexes. MocK»a, 1997, Tloroc; Ochosw
espa3uücmea. MocKBa, 2002, ApKTorea ucHTp, A mozgalomról és szellemi irányzatról lásd még
TIiokc , JíeoHiift: Espasuücmso, 1990- Ns 1.117-127* p.; Baima/iKORCKafí, M. E: HcmopunecKax Ha­
yKa poccuüc'KOÜ BMUZpaUfUu: »eepasuücKuü co6sia3H« . M o c k b s , 1997, JlaMímjHKM HCTopwHecKofl:
MbicflH; AiiTomyHKO, A. B.: »E6pa3tuu< unu »Cesimasi Pycb«? PoccuücKue BMUzpanmbi e noucKax
caM0C03Hanue na nymxx ucmopuu . IleTp03aBO,ucK, 2003, KapenbCKHw HayMHbifi ijeHTp PAH;TIa-
m^HKO, B, JL : CoHuanbnax. cfiujtocofiux eepasuűcm sa. M o c k b r , 2003, Anb<j>a-M; (PawsynmiH, O .
C. - CBHpwncHKo, A , A *: Eepa3UücKuü coő/ia3n - coepeMenHbiü 63znxd na npoóneMy. Ví^a, 2008,
Pecny67iMKaiicKHÍf yueóno-HayHHbrft MeTOfíu^eciow ijeHTp.
59 Nyikolaj Trubeckoj: Dzsingisz kán hagyatéka. Máriabesnyő, 2011, Attraktor, 548. p. Részletek Tru­
beckoj műveiből: Ljubov Siselina - Gazdag Ferenc szerk*: Oroszország és Európa. Orosz geopolitikai
szöveggyűjtemény. Budapest, 2004, Zrínyi, 273-301, p, TpyöenKoft, H, C : Hcniopux - Kyjibmypa -
%3btK. MocKBa, 1995, ílpoipccc; TpyóeuKOn, H. O.: Hacnenue Humucxaua. MocKBa, 1999, Arpacj);
TpyöeitKOŰ, H. C : ilucbMa k il. II. CysnuHCKOMy. M ocKBa, 2008, EMÓaMOTeica-^ona »PyccKoe
3apy6e>Kbe«; TpyóeqKOH, HnKOJiaw CepreeBnq: M3ÓpanHoe. MocKBa, 2010, POCCTOH; Tpyóeu;-
kom, Hwitonaft: Eepona u Eepa3ux. MocKBa, 2014, AjiropMTM; TpyóeuKOü, H. C.: Espa3uücmoo.
MsópaHHoe. Modena, 2016, MHOPA-M. Trubeckoj életéről és életművéről lásd EpMinmiHa, K. E.:
Kníi3b H. C. Tpyőet^KOü. >Ku3Hb u mpydbi. Buozpacfiux. MocKBa, 2015, CI4HAKCMQ Ka3H«Ha,
O. A.: H. C. TpyóeuKOii n Kpwawc eBpaawHCTBa, CnasxnoQedeHuey 1995, 4. 89-95. p.j Pálfal-
vi Lajos: Nyikolaj Trubeckoj lehetetlen eurázsiai küldetése. In Nyikolaj Trubeckoj: Dzsingisz kán
hagyatéka... 1. m. 149-156. p.; valamint Szilágyi Ákos: A zűrzavar neve, Nyikolaj Trubeckoj és az
Európa-torony. 200Q} 2010. 10. sz. 60-67. p.
 AZ E U R ÁZ SI A-ESZME . 289

nak a világon, következésképpen felsőbbrendűségének tudatában lenéz vagy lcígáz

más nemzeteket. Ezzel szemben a kozmopolita tagadja a nemzeti különbségeket,
vagy ha el is ismer ilyeneket, akkor azokat károsnak és megszüntetendőnek tartja,
S arra hívja fel a más kultúrákhoz tartozókat, hogy lehetőleg csatlakozzanak ahhoz
a civilizációhoz, amely szerintük a világfejlődés egyetlen lehetséges és egyben kí­
vánatos útját is jelenti, Trubeckoj szerint viszont ennek a két szélső álláspontnak a
gondolati magva azonos, azaz mindkettő mélyén az egocentrizmus húzódik meg.
De míg az első a saját nemzete iránt elfogult, addig a kozmopolitizmus esetében az
úgynevezett latin-germán civilizáció kizárólagosságra való törekvéséről, tehát vég­
ső soron itt is egyfajta sovinizmusról van szó, hiszen ez a kultúra magát egyetemes
emberi civilizációnak, az általános emberi értékek egyedüli hordozójának igyekszik
feltüntetni. Ez az Európa-centrikus latin-germán civilizáció ugyanis a saját útját
mindenki számára követendő példának tekinti, s csak azokat a nemzeteket isme­
ri el, amelyek hasonulnak hozzá. „Ahogy a soviniszta nem veszi figyelembe a sa­
ját népének etnikai összetételébe tartozó csoportok egyedi kulturális sajátosságait
- írja -, ugyanúgy a kozmopolita is elveti az egyes latin-germán népek kultúráját,
és csak arra figyel, ami része a közös kulturális bázisnak, Ő is csak olyan nem la­
tin-germán népek kulturális értékeit ismeri el valódinak, melyek teljességgel átvet­
ték a latin-germán civilizációt, és eldobták mindazt, ami ellentétes e civilizációval,
nemzeti arculatukat pedig összlatin-germánra alakították”60Trubeckoj szerint tehát
a soviniszta és a kozmopolita között a különbség nem minőségi, csupán mennyi­
ségi, A latin-germán civilizáció nagy paradoxona, hogy egyfelől a szabadságot, az
emberek szabad érintkezésének biztosítását, valamint a jogi gondolkodást tekinti a
legfontosabb értéknek, másfelől azonban ezek az értékek valójában egocentrizmusra
és erőre épülnek, ugyanis ez a civilizáció erejének és felsőbbrendűségének tudatá­
ban rákényszeríti akaratát más népekre, s ezt a formációt egyetlen más civilizáció
sem képes legyőzni, Más kultúráknak így vagy a behódolás, vagy a belső techni­
kai-ipari-katonai modernizáción alapuló ellenszegülés marad, ez utóbbi viszont
a hátsó kapun akaratlanul is becsempészi a latin-germán civilizáció alapértékeit.
Trubeckoj három alapvető kérdést tesz fel ezzel kapcsolatosan: lehet-e objektíven
bizonyítani, hogy a latin-germán civilizáció tökéletesebb, mint más civilizációk és
kultúrák? Másodszor, lehet-e egy másik népnek ebbe a kultúrába bekapcsolódnia
antropológiai keveredés nélkül? S végül, áldás vagy átok az európai kultúrába való
bekapcsolódás más, nem ehhez a kultúrkörhöz tartozó népek számára, ha ez egy­
általán lehetséges? Az első kérdésre a válasza nemleges, hiszen - mint mondja - az
egyetemes fejlődés, az evolúciós létra azt feltételezné, hogy ismerjük e folyamat ele­
jét és végét, valamint végső célját. Erről azonban semmiféle biztos tudásunk nincs,

*° Trubeckoj részletes érvelését lásd Európa és az emberiség. In u6: Dzsingiszkán hagyatéka... I. m.

8 .p .
290 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

így ez a kérdés tudományon kívülivé válik, azaz a hit vagy az irracionalitás világá­
ba vezet. Csak azt tudjuk megállapítani, hogy két kultúra mennyire hasonlít egy­
máshoz, de azt nem, hogy melyik a fejlettebb, s azt főleg nem, hogy melyik jelenti
az emberi nem egyetemes fejlődési útját. „Nem azért tekintik magukat a teremtés
koronájának a latin-germánok - írja mert az objektív tudomány megalkotta a
szóban forgó létrát, hanem forditva történt: az európai tudósok azért helyezik ma­
gukat a létra csúcsára, mert már a kezdet kezdetén is meg voltak győződve saját
felsőbbrendűségükről.”61 Szerinte tehát az európai kultúra nem jelent abszolútumot,
semmivel nem magasabb rendű és nem tökéletesebb, mint bármely más kultúra.
A második kérdésre azt a választ adja, hogy a latin-germán civilizációba való
beintegrálódás csak antropológiai beolvadással lehetséges, e nélkül csak a kultúrák
keveredése valósulhat meg. Trubeckoj több érvvel kísérli meg alátámasztani mon­
dandóját. Ezek lényege, hogy a kulturális invenciók, amelyek minden élő civilizáció
alapját jelentik, csak létező kulturális tradíciók, értékek elemeiből jöhetnek létre,
csak ezekre alapozódhatnak, s emiatt egy idegen kultúra bekapcsolódása a latin­
germán civilizációba sohasem lehet tökéletes, hiszen a szükséges invenciók így nem
vagy csak korlátozottan valósulnak meg, következésképpen ezekben a kultúrákban
megszakad a kultúra folyamatossága, azaz lehetetlenné válik az organikus fejlődés.62
Magyarul, egy idegen nép egy másik civilizációból csak a statikát veheti át, annak
dinamikája nélkül, hiszen a dinamikához a fentiek értelmében szükségesek a tradí­
ciókés a belső erők. Mindebből már következik Trubeckoj harmadik kérdésre adott
válasza, azaz hogy ő ugyan lehetségesnek tartja egy másik civilizáció teljes átvételét
(hosszú időn keresztül történő antropológiai keveredéssel), de azt alapvetően nem
tartja áldásnak, és tagadja, hogy lenne valamiféle morális késztetés, amely azokat
a népeket, amelyek eredetileg nem vettek részt a latin-germán civilizáció megal­
kotásában beolvadásra ösztönözné. A beintegrálódó nép szerinte törvényszerűen
alárendelt helyzetbe kerül az eredeti latin-germán népekkel szemben. „Azon túl
- írja - , hogy az európaivá alakuló nép kulturális tevékenysége sokkal nehezebb,
több akadályba ütközik, mint a latin-germánoké, még hálátlan is. Jó része az igazi
európai szempontjából terméketlennek, céltalannak tűnik. És mivel az európai útra
tért nép átveszi saját kultúrájának megítélését is a latin-germánoktól, önként kell
lemondania azokról az invenciókról, amelyeket nem ismernek el Európában, így
munkája nagyrészt tényleg sziszifuszi lesz.”63 A kulturális teljesítőképesség csökke­
nését még más bajok is tetézik ezekben a kultúrákban, nevezetesen a nemzet szét­
szakadása, azaz kulturális szakadék keletkezik az új civilizáció iránt fogékonyabb
’fiúk’ és a tradíciókhoz jobban ragaszkodó apák’, valamint a felsőbb és alsóbb nép-

« Uo. 17. p.
Trubeckoj részletes érveit lásd 29-35. p.
63 Uo. 37. p.
 AZ K U R Á Z S I A - E S Z M E 291

rétegek között. Ez azonban a szükséges mértéken felül felerősíti a meglévő nem­

zedéki és osztályellentéteket. A kiéleződő ellentétek így elvonják az energiákat a
meglévő feladatok megoldásától, tovább csökkentve ezzel egy nép kreativitását és
teljesítményét. így nem közelebb, hanem távolabb kerülnek az áhított céltól, azaz
lemaradásuk nem csökken a latin-germán népektől, következésképpen európai
mércével mindig is elmaradottnak minősülnek. Az integrálódni akaró népek ezt
az állandósuló lemaradást újra és újra civilizációs ugrásokkal kísérlik meg behozni.
Történelmükben így ugrások és visszalépések, s az ezeket törvényszerűen követő
pangási időszakok váltakoznak. Önbecsülésük, önbizalmuk és a nemzeti egység­
ből fakadó erejük ezért tovább csökken. Emiatt elkezdik lenézni értékes kulturális
hozományukat, tehát éppen azt, ami bennük eredeti, és ami a sajátjuk, s amire a
folyamatos invencióknak épülnie kellene. így szükségszerűen válnak szerencséden-
né, kizsákmányolhatóvá, s végül puszta etnográfiai anyaggá* Ebből a zsákutcából
Trubeckoj szerint csak egyetlen kiút létezik, nevezetesen, ha ezek a népek átvesznek
ugyan a latin-germán civilizációtól olyan elemeket, amelyek gazdagíthatják őket,
szervesen beépíthetők a saját kultúrájukba, de nem veszik át a mindent meghatá­
rozó egocentrizmust, a felsőbbrendűségnek és tökéletességnek a tudatát, s végül
lemondanak arról az illúzióról, hogy ők valaha is azonosak lehetnek a latin-ger­
mán népekkel. Tehát Trubeckojnál is, mint a szlavofileknél, jelentős hangsúlyt kap
az orosz történelem és kultúra öntörvényűsége, ahogy azt Pjotr Szavickij pontosan
megfogalmazta: „Tudatosítani kell azt a tényt, hogy mi nem szlávok és nem turániak
vagyunk (noha biológiai őseink között vannak ilyenek is meg amolyanok is), ha­
nem - oroszok, [.. .] Oroszország kultúrája sem nem európai kultúra, sem nem egy
az ázsiaiak közül, sem nem összege vagy mechanikus kombinációja az egyik vagy
másik elemnek. Egy tökéletesen sajátos, specifikus kultúra ez, amelynek önértéke
és történelmi jelentősége nem kisebb, mint az európai vagy az ázsiai kultúráké”64
Ebbe a törtcnetfilozófiai keretbe ágyazódnak Trubeckoj orosz történelemmel és
kultúrával kapcsolatos nézetei is. S ez nem is véletlen, hiszen a nagy összeomlás*,
azaz a bolsevik hatalomátvétel után, ezek a kérdések, tehát a bukás okai és főként
Oroszország jövője foglalkoztatta leginkább az emigrációba szorult orosz értelmisé­
giek döntő többségét, így Trubeckoj t is. Ezek a gondolatok két pilléren nyugszanak.
Először is az orosz civilizáció szerinte más alapokra épült, mint az európai, ezért a
fő feladat ennek a civilizációs alapnak és történelmi múltnak a megismerése, azaz
a mindennél pontosabb önismeret. „Egy nemzet - írja - akkor ismeri önmagát, ha
tisztán és teljesen fejezi ki a nemzeti kultúra lelki alkatát és egyéni karakterét, és

64 Pjotr Szavickij: Az eurázsiaiság. (1926) In Ljubov Síselina - Gazdag Perenc szerk.: Oroszország és
Európa... I, m. 254, p. Szavickij legfontosabb eurázsiai tanulmányai a következő gyűjteményekben
érhetők cl: Konmuhenm Eepa3ux. M o c K B a , 1997, Ai pad); Msópcmnoe. M o c K B a , 2010, P O C C flSH .
292 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

ha ez a kultúra harmonikus, azaz egyes részei nem állnak ellentétben egymással.”*3

Másodszor, mivel a latin-germán civilizációhoz való teljes hasonulást egyrészt le­
hetetlennek, másrészt szükségtelennek nyilvánította, úgy látta, hogy fel kell adni
ezt a mindenáron való hasonulási eszmél és stratégiát, helyette Oroszországnak az
'ismerd meg magad, s légy önmagad’ elvét kellene követnie.
Trubeckoj szerint a deformáció - s ebben osztotta a szlavotílek nézeteit - Nagy
Péterrel kezdődött, amikor is az orosz kultúra az európai egocentrizmus hipno­
tikus hatása alá került, s elvesztette a nemzeti büszkeség egészséges ösztönét és
semmibe vette történelmi tradícióit. Ügy látta, hogy' Nagy Péter kezdetben csak
katonai modernizációra törekedett, azaz csak a hadi- és hajózási technikát akar­
ta meghonosítani, de fokozatosan beleszeretett mindenbe, ami európai, s átvette
azt is, aminek behozatala egyrészt teljesen torzító hatású, másrészt felesleges volt
az orosz nép számára. Ennek következtében az orosz civilizáció deformálódott, az
orosz történelem rossz vágányra került, nevezetesen meggyökerezett az állandó és
kényszeres Nyugathoz való igazodás vágya és egyben hagyománya. Trubeckoj sze­
rint tehát Nagy Péter a modernizációnak azt az útját követte, amelyet éppenséggel
elkerülni kellett volna, azaz nem lett volna szabad lerombolni azokat az alapelveket,
amelyen az ország nyugodott, nevezetesen az egyházi patriarchátust, általában a
pravoszláv vallási alapokat és az orosz népéletbe mélyen beivódott vallásos életvi­
telt. Az európai életvitellel szemben ugyanis a pravoszlávia jelentette azt a jelentős
különbséget, amelyen az orosz civilizáció nyugodott. Ennek lényege, hogy bár a
földi igazságtalanságok kiküszöbölhetetlenek, de ezek legfőbb oka nem politikai
rendszerben, hanem az emberek lelkében rejlik, következésképpen ezeknek az igaz­
ságtalanságoknak a megszüntetése nem a jogi-politikai reformokon, hanem az em­
berek erkölcsi színvonalának emelésén múlik. Trubeckoj szerint paradox módon
az 1917-ben létrejött bolsevik állam is folytatta a péteri-katalini nemzetellenes és
európaizáló politikát, bár azt ő is elfogadta, hogy nem lehetséges a visszatérés sem
a Péter előtti, sem pedig az 1917 előtti időszakhoz, s a bolsevikok jó néhány lépé­
sét (szembenállás a pánszlávizmussal, szakítás a civili2átori-kizsákmányoló nem­
zetiségi politikával, az alsóbb néposztályok felemelésére tett kísérlet stb.) bizonyos
megértéssel fogadta.66 De végső soron a kommunizmust az orosz szellemiséggel
ellentétesnek tartotta, így szükségszerű bukásáról meg volt győződve, s a vele való
harcot mindennél fontosabbnak vélte.

f Nvikolaj ’irubeckoj: Az igazi és hamis nacionalizmusról. In uő: Dzsingisz kán hagyatéka... I. m.

52. p.
“ Ezeket a fejtegetéseket lásd Dzsingisz kán hagyatéka című munkájának XII. fejezetében. Értékelését
a feliér emigrációról lásd EBpa3MíicTBO w öenoe aBJDKemie. In TpyöeuKOM, H. C.: Eepa3uücm60.
MiópaHHoe... I. m. 253-261. p.
 AZ EUKÁZSJA-KSZMK 293

A bármi áron Nyugathoz tartozni akaró szemlélettel szemben Trubeckoj ki­

indulópontja, hogy Oroszország földrajzi és kulturális értelemben Európától és
Ázsiától egyaránt független kontinens és civilizáció: Eurázsia, amelynek határai
többé-kevésbé az Orosz Birodalom határaival esnek egybe.6768Trubeckoj azonban
élesen szembehelyezkedett mind a hagyományos orosz russzifikáló birodalmi gon­
dolattal, mind pedig az internacionalizmus fátylát használó bolsevik terjeszkedé­
si és világuralmi tervvel Eurázsia-eszméje lényege szerint tehát az ő felfogásában
határozottan nem nemzetállami, s ugyancsak határozottan nem másokat leigázó
és terjeszkedő birodaimiság, hanem a sokkultúrájú és soknyelvű orosz civilizáció,
amely mintegy a különböző kultúrák szivárványhálóját’, szimfóniáját* valósítja
meg. Ez persze felveti azt a kérdést, hogy mi egyesiti ezt a sokkultúrájú világot,
s hol vannak a határai ennek a szivárványhálónak, s végül mi az oroszok szerepe
ennek összetartásában? Az elhatárolódás Európától világos: szembehelyezkedés
az egocentrikus, individualista, technicista, Űj Bábel tornyát építő civilizációval.
Az ázsiai civilizációtól (vagy még pontosabban civilizációktól) való elhatárolódás
már nem ennyire egyértelmű, azaz erre a problémára Trubeckoj kevesebb energi­
át fordított, hiszen azt magától értetődőnek tartotta. Nem tudta továbbá teljesen
megnyugtatóan tisztázni, mint ahogy mások sem, az oroszok és az orosz biroda­
lom más népei együttélésének legfőbb problémáját sem. Ő is csak annyit mond
ugyanis, hogy a sokszínű nemzeti kultúrák megléte az emberiség számára jótékony
hatású, s a kultúrál is-nemzeti széttagolódás is hasznos következményekkel jár, de
csak addig, amíg nem rombol szerves egészet.6* S Szavickij is csak kívánalmakat
tud megfogalmazni ezzel kapcsolatban, amikor úgy érvel, hogy a határok megtar­
tása mellett meg kell találni a nemzetek együttélésének formáit, hiszen Eurázsia
nemcsak az orosz, hanem a többi nép erőfeszítésének is az eredménye. De éppen
ez a fő kérdés, s ez okozza a legtöbb elvi és praktikus problémát úgy a régi orosz
történelemben, mint a maiban. Végső soron ugyanis ez a kérdés: miért alkot szer­
ves egészet az orosz birodalom, hol vannak a határai, s végül mi benne az orosz, s
az oroszokkal együtt élő más kultúrák miért fogadják el ezt? Létezik-e Összeurá-
zsiai nacionalizmus, vagy csak nemzeti nacionalizmusok vannak, amelyeket így
vagy úgy összetart az orosz közvetítő nyelv, az orosz kultúra, a közös természeti
környezet, a gazdasági érdekek vagy - rosszabb esetben - a katonai erő? Minden­
esetre az eurázsiai világot Trubeckoj szerves egységnek tételezte, és érvei jórészt

67 Trubeckoj csak a kuliurálisan együvé tartozó területeket tartotta Eurázsia részeinek, tehát nem
számította ide Finnországot, a Baltikumot, Lengyelországot, de Ukrajnát, Fehcroroszországot,
Besszarábidt, Turkesztánt és Mongóliát igen. Ugyanígy kizárta Dzsingisz kán egykori birodalm á­
nak kínai, afganisztáni és perzsiai részeit Lásd részletesen Nyikolaj Trubeckoj: Dzsingisz kán ha­
gyatéka... I. m. 72-74. p.
68 Nyikolaj Trubeckoj: Bábel tornya cs a nyelvek összezavarása. In uő: Dzsingisz kán hagyatéka ...
L m. 62. p.
294 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

történetiek: így alakult, ez volt a történelmi szükségszerűség! Szemben a szlavo-

filekkel, ő a moszkvai fejedelemséget nem egyszerűen, mint a keleti szláv népes­
séget egyesítő hatalmat, hanem mint az egész eurázsiai világ, tehát Dzsingisz kán
egykori mongol birodalmának újraegyesítőjét és hagyományának folytatóját látta,
így élesen szembehelyezkedett mindazokkal, akik a Kijevi Ruszban gyökerezte t-
ték az orosz államot, s a tatárokat mint ennek megsemmisítőit láttatták. Dzsingisz
kán szerinte nem barbár hódító volt, aki igába hajtotta az oroszokat, hanem nagy
formátumú államszervező, aki magas erkölcsi követelményeket támasztott az alatt­
valókkal szemben (hűség, odaadás, állhatatosság, becsület, a kényelem megvetése, a
szükségletek korlátozása stb.). A tatár kán továbbá meglepő türelmet és megértést
tanúsított vallási kérdésekben, azaz nem lerombolta az orosz ortodox vallást, ha­
nem pontosan ellenkezőleg, lehetővé tette, hogy az intenzívvé váljon és megújuljon.
S bár Trubeckoj azt nem tagadja, hogy a tatár uralomnak voltak negatív következ­
ményei is, de végül is az oroszok átvették és a saját életkörülményeikhez és saját
pravoszláv vallási hagyományaikhoz igazították a tatár államiságot.69 „Dzsingisz
kán szellemisége - írja - újból életre kelt, de most már más, felismerhetetlen for­
mában, keresztény-bizánci alapokra helyezve. Az orosz nemzeti tudat, a korszak
egyedülálló szellemi élete, a lángoló hit és a nemzeti helytállás minden erejét ebbe
az eszmébe vetette, minek következtében fölragyogott, megújult és most már orosz
eszmévé vált. Megtörtént a csoda, a mongol állam eszme átalakult pravoszláv-orosz
állameszmévé ”70 Ebből a gondolatmenetből az is következik, hogy ő a bizánci ha­
tást jelentősen gyengébbnek értékelte, mint kortársai, s szerepét csak a tatár állam­
eszme oroszosításában látta. A központosított közigazgatást cs az ennek következ­
tében kialakult, s alig korlátozott egyeduralmat is sokkal inkább a tatár, mintsem
a bizánci hatásnak tulajdonította. Ez a gondolkodásmód határozottan szakított a
'harmadik Róma ideológiájával, hiszen itt Moszkva már nem Róma és Bizánc ki­
zárólagos örököse, hanem a mongol birodalomé, Trubeckoj szavaival a ’káni szék­
hely Moszkvába költözőtt’. A történész, Georgij Vernadszkij ezt az időkeretet még
tovább tágította, amikor is az Eurázsia-eszme előképeit a szkítákban és a hunok­
ban is felfedezte.71 Trubeckoj és társai tehát egy meglehetősen toleráns, megértő,

™ Még az Eurázsia-mozgalmon belül sem mindenki osztotta Trubeckoj ezzel kapcsolatos nézeteit.
A filozófus Lev Karszavin például a Dzsingisz kán hagyatéka könyv megjelenése után világosan
megírta Trubeckojnak, hogy az oroszok számára a Kijevi Rusz sokkal fontosabb volt,mint a tatárok
vagy a kazárok hagyatéka. Továbbá, hogy ez a tétel szemben áll az orosz nép történeti öntudatával
és önismeretével. Lásd erről BaüccBeHrep, M.: »EpeinK« cpe^n »epemKOB«: /I. n. KapcaBMH m
Enpa3PtMCTBO. Jn/Ietf IIxamoHoeuH Kapcaeun. MocKBa, 2012, POCCEI3H, 160-192. p.
Nyilcolaj Trubeckoj: Bábel tornya és a nyelvek Összezavarása. In uő: Dzsingisz kán hagyatéka ...
1. m. 85. p.
71 Vernadszkij müveinek bibliográfiáját lásd uő: Russian Historiography. A History. Belmont, 1978, Nord-
land Publishing Company, 527-537. p. Vernadszkij történetszemléletéhez lásd még BepHaflCKHK,
 a z e u r á z s i a -e s z m e 295

más kultúrákat és vallásokat elfogadó, de azért mégiscsak egyfajta orosz birodalmi

eszmét fejtettek ki, amelyben az oroszok nem a hódítók, hanem a kovász szere­
pét játsszák, tehát amelyben nem az erő, hanem az organizátori, a kultúrateremtő
és -fenntartó szerep válik elsődlegessé. Az orosz történelem fejlődésvonala náluk
tehát nem a Róma-Bizánc-Moszkva irányvonalat követi, hanem sokkal inkább a
szkíták-hunok-mongolok-oroszok sorrendet, amelyben az organizátori szerepet
először veszi át egy nem sztyeppéi, hanem erdei, szláv nép, az orosz. Ez azonban
nem jelentette azt, hogy a bizánci hatást teljes mértékben negligálták volna, Pjotr
Szavickij például egyik írásában azt fejtegeti, hogy az oroszok kezdetben átvették a
Bizánctól örökölt hivatást, nevezetesen a pogánysággal cs a nyugati eretnekséggel
szemben a kereszténység védőbástyájának kulturális-vallási szerepét, majd később
- mondja kritikusan - feladták ezt, amikor is ennek helyére az európai eredetű im-
périum és az imperializmus pozitivista politikai eszméjét' helyezték.
Az orosz kultúra önállóságának tézisét erősítik Trubeckojnak az ortodox val­
lással, illetve az egyetemes kereszténységgel kapcsolatos eredeti gondolatai is. Ügy
látta ugyanis, hogy a kereszténység nem akar homogén, univerzális emberi kultúrát
létrehozni, az egységes keresztény kultúra szerinte contradictio in adjecto, mivel a
kereszténység nyelve nem emberi, hanem isteni alkotás, ennek következtében az
egyes kultúrák csak ezt fordítják le a maguk nyelvére. Valamiféle egységet azon­
ban a Szentírás, a dogmák és kánonok adhatnak, de ezek nem kizárólagosak, s itt
is csupán egyfajta szivárványszerű sokféleséget lehet létrehozni.
Az Eurázsia-eszme megtámogatására földrajzi érveket is felsorol még, azaz sze­
rinte Eurázsiát csak az az állam egyesítheti, amely uralja az egész sztyeppét, ennek
következtében ellenőrzése alatt tartja a sztyeppét átszelő, kulturális szempontból
jelentős szerepet játszó folyóvölgyeket.72 Eurázsia az ő szemében tehát egy meg­
bonthatatlan természeti egység, fejlődési hely (mesztorazvityije), azaz egy sajátos
társadalmi-történelmi tér, amelynek fenntartását a tatárok után az oroszok vették
át. Ezek a geográfiai érvek azonban - valljuk meg - nem teljesen megnyugtatóak.
Trubeckoj történetfilozófiai elképzeléseit a mozgalom legfontosabb szervezője és
népszerűsitője Pjotr Szavickij fordította le az ideológia és a politika nyelvére.73A po-

T B.: Onbim ucmopuu Eapasuu c noxoeuHw VI eeKa bo nucmOHu^ezo öpemenu. Eep;mH, 1934, M3 fl.
eupa3wfti4eB; BepHa/tcoiíi, Ieoprafi: Hanepmanue pycacoü uccmopuu. MocKBa, 2014, A7iropwTM;
BepHaflCKMM, reopruw: Momomn u Pycb. MocKBa, 2011, M3fl. JIoMonocoB b.
72 Pjotr Szavickij Eurázsia legfontosabb természeti jellemvonásának a botanikai, talaj és klimatoló­
giai szempontból horizontálisan elhelyezkedő zónákat tartja, amelyben megvalósul az eurázsiaí
sztyeppe és erdőzóna közötti szoros kapcsolat. Lásd Pjotr Szavickij. Az orosz történelem eurázsiai
koncepciója. Aetas, 2003. 1, sz. 51-53. p. Eredetileg előadásként hangzott el 1933-ban Varsóban
egy nemzetközi történészkonferencián.
73 Szavickij életrajzi kronológiáját és műveinek bibliográfiáját lásd B a t i c c u e H r e p , M a p T H H (pefl.):
Uemp HuKOJiaeaiw Caeuu,KUÜ (1895-1968). Bu6jiuoEpa<f>un onyónuKoeanHbix paóom. F l p a r a ,
296 AZ O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

litikai jelzőt azonban csak bizonyos megszorítással használhatjuk az eurázsiaiakkal

kapcsolatban, ugyanis azzal ők is tisztában voltak, hogy eszméik megvalósítására a
közeljövőben kevés esély nyílik, így a politika fő kérdéseiről (hatalom, politikai be­
rendezkedés, hatalommegosztás stb,) csak elvi szinten beszéltek. Gondolataik tehát
eszmei-ideológiai magasságokban maradtak, így különösen alkalmasnak bizonyul­
tak arra, hogy a szovjetrendszer összeomlása után azokat meglehetősen szabadon
kezeljék, és változó tartalmakkal töltsék ki. Szavickij kiindul ópontja, hogy az orosz
államban az eurázsiai hagyományoknak megfelelően, s az európaitól gyökeresen
eltérően nagy szerepet játszott a szolgálat' és a 'teherviselés' Az az államszervezési
mód tehát, amely minden társadalmi osztályt arra kötelez, hogy vagy végezzen ka­
tonai szolgálatot, vagy vegye ki a részét a terhekből (tyjaglo) adófizetés vagy munka
formájában. Ez az elv élesen szemben áll az európai gyakorlattal és kizárja a kor­
látlan magántulajdon meglétét, hiszen egy ilyen elveken alapuló államban nem a
szabadság, hanem a kötelezettségek állnak a középpontban, továbbá itt semmi sem
korlátlan és kizárólagos, azaz minden társadalmi csoport súlyát az államhoz fűződő
viszony határozza meg, pontosabban az a szerep, amit az állam fenntartásában az
illető csoport elfoglal Szavickij és az eurázsiaiak szerint a korlátlan magántulajdon
egyébként is ellentmond a társadalmi egész jóléte, azaz a közjó elvének, éppen ezért
ők nem a magántulajdon szabadságát követelték, ugyanakkor tisztában voltak a
magángazdaságok kezdeményező szerepével Olyan rendet tekintettek tehát kívá­
natosnak, amely megvalósítja a társadalmi igazságosság, valamint a közjó elvét. Bár
egész pontosan nem fejtették ki hogyan is nézne ki a közjót szem előtt tartó gazda­
ság. Szavickij írásaiból azonban egyértelműen kiderül, hogy az államnak, egyfajta
tervgazdaságnak, azaz az etatizmusnak és a tervezésnek nagyobb szerepet kellene
kapnia az orosz gazdaságban, mint az európaiban. Semmi sem mutatja jobban,
hogy milyen messzire kerültek a cári birodalmi berendezkedéstől, mint az a tény,
hogy az igazságos Munka Államáról értekeztek, s arról, hogy a közös ügy, a közös
építés rendszere akkor lesz majd megvalósítható, ha a gazdasági élet alkotó építé­
sébe minden dolgozó ember bevonható lesz, s ez kiegészül a személyiség gazdasági
önrendelkezésével.74 Azt azonban sohasem fejtették ki pontosan, hol is húzódnak
az önrendelkezésnek a határai, s pontosan mi módon korlátozhatja az állam ezt. Az
állam és az uralkodó tehát ebben a modellben egészen másképp jelenik meg, mint
a szlavofileknél, ugyanis itt nem teológiai, hanem nagyon is praktikus alapokon
nyugszik, hiszen az ebben a formában felfogott állam a gazdaság fenntartásában
játszott szerepe miatt értékelődik fel Ahogy a gazdaságban valamiféle, közelebbről

20 0 8 , H a4w űH ajib H a > i ÖM Ó^w oieKa H e u iC K O H p e cn y6 7iH K H . É le tm ű v é h e z lásd BbrcTpTOKOR, B . K>.:

B noucKax Eöpa3uu. Oóu^ecmeeHHO-nonummecKají u Haywiax dexmenbuocrm> 77, H. Caeuujcozo
e Bodbi BMuzpatyiu (1920-1938 zz). MoHOZpcufiun, CaMapa, 2 0 0 7 , CawapcKoe Kmtaciioe
7i Részletesen lásd Eepa3Uücmeo. HeKnapau,ux> $opMynupo&Ka, mejucu. TTpara, 19 3 2 .
 AZEURÁZSIA-ESZMH. 297

meg nem határozott korlátozott etatizmusra gondoltak, ugyanúgy a politikai életben

is nagyobb szerepet szántak az állami központnak. Szavickij megfogalmazásában:
„az államéletben kell lennie egy bizonyos » állandónak^ egy bizonyos gerincnek,
amely az egész államélet stabilitását biztosítaná”75 Ezt a bizonyos gerincet számukra
nem a cár és az állami bürokrácia jelentette, mint a szlavofileknél, hanem a mélyen
vallásos, társadalmi osztályok felett álló, a társadalmi igazságosságot megtestesítő
ideokrácia, azaz a szellemi elit, az ’irányító választmány* valamint az ezt kiegészítő,
s közelebbről szintén meg nem határozott démotikus népképviselet (Vszeszojuznij
Szjezd Szovetov). Ehhez járult volna még a helyi hatalmat megerősítő, s közelebb­
ről szintén nem meghatározott föderalizmus, ideológiai síkon tehát a marxizmust,
amelyet alapvetően nyugati, ateista, így az orosz szellemiséggel össze nem illő ideo­
lógiának tartottak, felváltotta volna a szellemi elit által részletesen kidolgozott, s a
pravoszláviát középpontba állító Eurázsia-eszine. Ugyanúgy ahogy a szlavofilek­
nél, az eurázsiaiaknál is a társadalmi harmóniát az biztosítja, hogy a vezetőket, az
ideokráciát, az egyházat és a népet egyaránt ugyanaz a szellemiség, a pravoszláv
lelkűiét tölti el, s kikapcsolnak minden olyan elemet a rendszerből, például a pár­
tokat, amelyek megbonthatják ezt a harmóniát.
Összegezve azt mondhatjuk tehát, hogy az Eurázsia-eszme képviselői a bolsevik
hatalomátvétel után azt a nézetet fogalmazták meg és népszerűsítették, hogy az el­
jövendő Oroszország-Eurázsiának tudatosan szakítania kell az idegennek tekintett
európai civilizáció szellemiségével, s az Európában kiagyalt ideológiákkal, köztük
a marxizmussal, ha nem akar annak torzképe lenni, A természetes egységként és
"fejlődési helyként* értelmezett Eurázsiában olyan előre, s nem a múltba tekintő új
kultúrát kell szerintük létrehozni, amely saját alapokra, tradíciókra épít, s amely­
nek a legfontosabb szervezőelve az Eurázsia-eszme, és az ebben központi szerepet
játszó pravoszlávia. Az Eurázsia-hívők tehát nem fogadták el sem a teokratikus
államot, sem az egyház alárendelését az államnak, sem pedig az európai megol­
dást, azaz az állam és az egyház merev szétválasztását. Trubeckoj úgy látta, hogy
ez a szétválasztás elvi lehetetlenség, mivel az államot és az egyházat is ugyanazok
az emberek alkotják, így az egyetlen megoldás, ha mind az államot, mind pedig a
társadalmat egyaránt mélyen áthatja a pravoszláv vallás, tehát mindent és minden­
kit átjár égy magasabb rendű vallási eszme". Az eurázsiaiak mélyen hittek abban,
hogy ez a magasabb rendű eszme valóban létező realitás, vagy majd a jövőben azzá
válik. Ezen a ponton azonban, a helyes felismerésen, azaz hogy az orosz világ Eu­
rópától és Ázsiától eltérő alapokon nyugvó civilizáció, túlléptek, s tettek egy nagy
lépést az utópiák felé, azt az utat kezdték koptatni ők is, amelyen a szlavofilck őket
megelőzően már jártak. Ahogy azt egyik társuk, az Eurázsia-eszméből kiábrándult

75 Pjotr Szavickij: Az eurázsíaiak érvei. (1933) In Ljubov Siselina - Gazdag Ferenc szerk.: Oroszország
és Európa... I. m. 258. p.
298 AZ OROSZOK ÉS EURÓPA

Georgij Florovszkij megfogalmazta, az irányzat lelki szempontból sikertelen maradt,

bár valós kérdéseket feszegetett, zsákutcának bizonyult, s válaszai csupán csábító
álmodozások maradtak.7* S a liberális Pavel Miljukov is azzal vádolta a mozgalmat,
hogy ők is csak egy újabb 'hipotetikus civilizációt3kívánnak megteremteni. Ahe­
lyett, hogy észrevennék: van már orosz civilizáció, és az európai/7 Az igazsághoz
tartozik azonban az is, hogy nehezen várható el az orosz életből erőszakkal kisza­
kított, emigrációba szorult mozgalomtól, hogy reális és azonnal megvalósítható
gazdasági-társadalmi programmal álljon elő/8
Volt azonban az Eurázsia-eszme képviselői és a szlavofilek között egy alapvető
különbség. Míg a szlavofilek Európának is meg akarták mutatni az igaz utal, tehát
volt bennük egy nagy adag messianizmus, addig Trubeckojék elutasították az orosz
különleges elhivatottság és kiválasztottság gondolatát mind a 'harmadik Róma,
mind pedig a 'harmadik Internacionálé3 formájában. Szerintük ugyanis a latin­
germán kultúra semmivel sem jobb más kultúránál, de nem is rosszabb azoknál.
Csupán más kultúra, más alapokon, más tradíciókkal, más szervezési elvekkel. Ez
azonban nem jelenti azt, hogy ne fogalmaztak volna meg éles kritikát ezen euró­
pai elvek felett. Ezt annál is inkább meg kellett tenniük, mivel nem akarták, hogy
Oroszország is ezt az utat kövesse, ők azt akarták, hogy Oroszország függetlenné
váljon Európától, mind szellemi, mind pedig anyagi értelemben. Ezt tekintettek a
legalapvetőbb feltételnek annak érdekében, hogy egyenlő alapra helyeződjenek, s
így normalizálódjanak az orosz-európai kapcsolatok. Európa legfőbb hibájának,
sőt bűnének tartották, hogy meg akarja szüntetni a nemzeti kultúrák sokszínűségét,
egyetemes, mindenki számára kötelező univerzális kultúrát, életformát, gondolko­
dást és állami-társadalmi berendezkedést akar ráerőltetni a világra. Ez a kizáróla­
gosságra és felsőbbrendűségre törekvő gondolat tehát teljességgel elfogadhatatlan
volt számukra. Mint ahogy Trubeckoj mondja: „bármiféle nemzetköziség nem eset­
legesen, hanem lényegét tekintve istentagadó, vallásellenes, s áthatja az emberi gőg
szelleme/ Továbbá ez a célkitűzés szükségszerűen csak „az anyagi-haszonelvű vagy76

76 <PnopoBCKHtó, E B .: EB p a 3H ftcK M H coóna3H . In H

o s h k o ö i , 71. M . - CwacM CKafl, M . H . (p e n .): Poccux
Mencdy Eeponoü uÁ3ueü... I. m. 237-265. p.
77 M wttíokob , FI. II.: F.Bpa3waHH3M w eBponeM3M a pyccKOíi nCTOpwn. ín EepaneücKuü a R b M a n a x .
Elcmopux, Tpaduu,ux, Kyjibmypa. MocKBa, 1994, Hayica, 63-65. p. Miljukov mellett a legfontosabb
érveket az Eurázsia-gondolat ellen Ny. Bergyajev, A. Kizevetter, F. Sztyepun, G. Fedotov, illetve két
volt eurázsiaista Bicilli és Florovsztkij fogalmazták meg. Lásd IIoBH KOBa, 71. M. - Cn3eM CKan, M. H .
(pe&.): Poccux wexedy Eeponoü u Asueű>.. I. m . 237-346. p. Bergyajev még az eredetiséget is meg­
tagadja az irányzattól, kivéve Trubeckoj turáni-tatár gondolatát. Uo. 292. p.
73 Ezeket a megfogalmazott, s valóban vázlatos gazdasági-politikai terveket lásd EBpa3HiicTno, (d>op-
MyjiHpoBKa 1927 r.) In HoBMKOua, 71. M. - CnáeMCKau, 14. H. (pe^.): Poccux MCMÖy Eeponoü u
A3ueü... L m. 217-229. p.
 AZ KURÁZSI A E.SZME 299

a racionális alapokon nyugvó létformák külsőségeit ludja meghonosítani”79 Ez a

gondolkodásmód azonban szerinte szükségszerűen öli ki az emberekből a szelle­
mi alkotóerőt és az erkölcsi érzéket, s vezet a földi javak iránti végtelen, soha vég­
ső kielégülést nem találó mohóságra és egyéni önzésre. A haszonelvűség, a túlzott
racionalizmus tehat deformálja az embert, egyoldalúvá teszí, ennek következtében
a kultúra más elemei törvényszerűen elsorvadnak. Az eurázsiaiak azt is tagadták,
hogy ez az univerzalizmusra törekvő civilizáció szükségszerűen megteremti a né­
pek testvériségét, Ök ugyanis úgy gondolták, hogy a haszonelvűség, az önző anyagi
érdekek elsődlegessége a kultúra szellemi oldalának és az vallási-erkölcsi gátaknak
a hiányában pontosan fordított eredményre fog vezetni, általános versenyre, fegy­
verkezésre, militarizmusra, harcias sovinizmusra és kizsákmányolásra. S az euró­
pai kapitalizmusban ezeket a jeleket vélték felfedezni. Azt is az európaiak szemére
vetették, hogy civilizációjuk terjesztésével törvényszerűen hoznak létre m ásod­
vagy harmadrangú európaiakat', miközben ők megmaradnak elsőrangúaknak, hi­
szen ez az egyetemesnek beállított kultúra csak az ő számukra nemzeti is egyben.
Ügy látták, ezt a folyamatot nehéz másnak, mint kulturális imperializmusnak ne­
vezni. A hit, az életmód és a kultúra eredeti egységének feladása, valamint a kul­
túra szellemi oldalának elsorvasztása szerintük szükségszerűen negatív hatással
lesz majd az európai ember személyiségére. Az Eurázsia-eszme képviselői tehát
Európa-kritikájukban nagyon is azon a nyomvonalon haladtak, mint a szlavofilek,
s többé-kevésbé ugyanazokat a hiányosságokat (túlzott racionalizmus és indivi­
dualizmus; a kollektív elv háttérbe szorítása; spirituálisán kiüresített ember; tech­
nicista, eget ostromló kultúra; illuzórikus felfogás a demokráciáról stb.) fedezték
fel az európai civilizációban, mint amazok* Minden valószínűség szerint helyesen
mutattak rá a latin-germán civilizáció egocentrizmusára és univerzalizmusra tö­
rekvésére, valamint a racionalizmusnak és a piaci gondolkodásnak a túltengésére,
végül ezek negatív, deformáló hatásaira az európai ember személyiségére nézve,
A szlavofilek retrospektív utópiájával szemben eszméik jóval kevesebb utópikus
elemet tartalmaztak. Ugyanakkor a kultúrák harmonikus szivar ványhálójának',
szimfóniájának', valamint úgyszintén a sajátos szimfonikus személyiségnek' a fel-
tételezése nem kevés utópikus elemet hordozott.80 A harmóniára törekvés nagyon
is valós, érthető és méltányolható törekvése az emberiségnek, ez azonban a sollen
világa, s az emberiség eddigi története, beleértve az orosz történelmet is, arról ta­
núskodik, hogy a versengés, a küzdelem, a konfliktusok, az emberi természetbe

'n Nyikolaj Trubeckoj: Az igazi cs hamis nacionalizmusról. ír nő: Dzsingisz kán hagyatéka... 1. m,
62. p.
50 A szimfonikus személyiség elméletét Lcv Karszavin dolgozta ki. Lásd erről Aprisko, P. P.: Az orosz
filozófia története... I. m. 723 -726. p. Karszavin személyiségeim életéről lásd még a róla szóló kö­
tetet (Jleo IIjiamoHoeuH Kapcaeun. M o c k b s , 2012, PO CCTO H ), különösen Ju. B, Melih két tanul­
mányát.
300 AZ OROSZOK ÉS EURÓPA

kódolt gonosz, sajnálatosan nem civilizációfüggő, hanem a világtörténeti valóság,

így valamennyi civilizációnak, legyen az európai vagy ettől eltérő, valamilyen szin­
ten szabályoznia kell a konfliktusok feloldásának módozatait, ha nem akarja, hogy
ezeket a nyers erő döntse el.

AZ ÚJ OROSZORSZÁG ÉS EURÓPA

Minden bizonnyal az Eurázsia-gondolat is megmaradt volna egy utópikus elemek­

kel átszínezett, feledésre ítélt orosz eszmének, amelyet oly sok orosz ideológiához
és történelemértehnezéshez hasonlóan eltemetett az idő, belepett a por, ha a múlt
század kilencvenes éveinek elején nem omlik össze hirtelen és sokak számára vá­
ratlanul a Szovjetunió, s vele az addig a világot meghatározó és élesen kettéosztó
bipoláris rendszer, a hidegháborús logika és a marxizmus-leninizmusnak nevezett
állami ideológia. De összeomlott, s a világ egy időszakra egyrészt ideológiai, más­
részt hatalmi-katonai-geopolitikai szempontból unipolárissá vált. Egy pillanatra
úgy tűnhetett, hogy az amerikai új világrend legyőzve immár a gonosz birodalmát'
végső diadalra jutott. A Nyugat eufórikus hangulatba került, s ez volt az a pillanat,
amikor Francis Fukuyama megfogalmazta a maga hosszú távon teljességgel téves­
nek bizonyult téziseit a liberális demokrácia végső győzelméről, amely szerint az
emberiség eljutott egy harmonikus világba, történetfilozófiai értelemben a törté­
nelem végéhez, hiszen - mint mondja - a Nyugaton meghonosodott liberális de­
mokrácia eszménye meghaladhatatlanná vált. Fukuyama megvolt arról győződve,
hogy a Nyugaton kifejlődött értékek és intézmények egyetemesek, s nem egy egyedi
és sajátos kultúra termékei.81
A szovjetnek nevezett rendszer összeomlásával, amely sajátos vegyülékc volt
egyrészt egy, az idők során eltorzított, de eredeti formájában messianisztikus és
egalitárius ideológiának, nevezetesen a kommunizmusnak, másrészt egy erősza­
kos modernizációs kísérletnek, s harmadrészt a tradicionális orosz birodalmi gon­
dolatnak, Oroszországban is megnyílt a lehetőség az eszmék és ideológiák szabad
versenye számára. S a 19. századhoz hasonlóan az orosz gondolkodók és ideoló­
gusok újra felvetették az örök orosz kérdéseket: kik vagyunk mi, hova tartozunk,
s mi a dolgunk a világban? S újra nyitottá vált a mindent meghatározó fő kérdés,
nevezetesen Oroszország az európai civilizációnak csupán egyik válfaja, vagy az
orosz-ortodox kultúra az európaitól eltérő civilizációt alkot? Ezt a fő kérdést szí­
nezte át egy merőben új probléma, nevezetesen, mit kezdjünk a széthulló Szov­
jetunió volt tagköztársaságaival, különösen Ukrajnával, Belorussziával, Kazahsz-

Francis Fükuyama: A történelem vége és az utolsó ember. Budapest, 1994, Európa,

 AZ ÜJ OROSZORSZÁG ÉS EURÓPA . 301

tannal és a kisebb közép-ázsiai országokkal, milyen viszonyt alakítsunk ki velük?

Ennek következtében ismét megjelent szinte valamennyi addig meghaladottnak
és halottnak tűnt orosz politikai-társadalmi gondolat, de mindenekelőtt újraindult
kissé modernizált változatban a régi nyugatos-szlavofil vita, s ez utóbbi leginkább
Eurázsia-eszme formájában. Az első évtizedben, tehát a 2000-es évek elejéig lát­
szólag a nyugatos eszmék álltak nyerésre, hiszen Oroszország kezdetben - kisebb
zökkenőkkel és megtorpanásokkal - követte a világtrendet: szabad piac, demokrá­
cia, liberalizáció, dereguláció, privatizáció.82Ez a modell, s különösen annak sokk­
szerű, felülről történő bevezetése mindenütt a világban, így Közép- és Kelet-Euró-
pában is súlyos gondokat és társadalmi feszültségeket okozott, de Oroszországban
szélsőséges helyzetet, kaotikus állapotokat, egyfajta korlátok között tartott zavaros
időszakot (színűta) eredményezett: a politikai hatalom fölé nőtt oligarchikus ural­
mat, az erőszak elszabadulását, etnikai és vallási konfliktusok elszaporodását, s a
társadalmi egyenlőtlenségek hihetetlen mértékű növekedését. Bár az összeomlást
követő mintegy másfél évtizedes időszakban (1991-2004) nem egyenletesen fej­
lődtek, azaz megtorpanásokat, ingadozásokat és kilengéseket mutattak Oroszor­
szág és a Nyugat kapcsolatai, de végső soron Európát és Oroszországot stratégiai
partnerség (Partnership and Cooperation Agreement, majd a Common European
Economic Space terve) kötötte össze, s Oroszországnak az unió lett a legfontosabb
gazdasági üzlettársa.63 Ebben az összefüggésben Európa, s tágabban a Nyugat ismét,
mint követendő modell jelent meg az orosz gondolkodásban, A Nyugattal szembeni
kritikus megközelítések már ekkor is megjelentek, de időlegesen háttérbe szorul­
tak. Így az oroszok számára, csakúgy, mint a 19. században, Európa újra követen­
dő eszménnyé vált, s látszólag elérhető közelségbe került, Ezt a modellt támogató
orosz nyugatos ideológiák meg voltak arról győződve, hogy egyrészt nincs más út
Oroszország számára, másrészt nincs más metódus, mint a sokkszerű árfelszaba-

12 A sajátos orosz oligarchikus kapitalizmus kialakulására és az ezt lehetővé tévő jelcini politikai gya­
korlatra lásd HofFman, Dávid E.: Oligarchák. Erő és hatalom az új Oroszországban. Budapest, 2005,
Századvég; valamint 1 1 a nno, 51. I l i . : »Ö 7iuzapxu«. 3KOHOMUHecKan xpon uK a 1 9 9 2-2000. M oocea,
2000, r y B b icuia a uiK o n a s k o h o m h k h ; llan n s, 51. Ili. - T a /iy xu H a , 51. G : P occuűckuü Kpynnbiü
óu3Hec. nepabte 15 nem. M o c K B a , 2009, T Y Bb icm aji n i K O / i a b k o h o m h k h .
Lásd erről részletesen: Antonenko, Oksana - Pinnick, Karhryn eds.: Russia and the European Union.
Prospectsfor a new Rclationship. London - New York, 2005, Routiedge; MalflieL, Katlijn - Vcrpoest,
Lien - Vinokurov, Evgeny eds.: The C/S, the EU and Russia. The Challeges of Integration. Basings-
toké, 2007, Palgrave Ma cmillan; Ludvig Zsuzsa: Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági
kapcsolatai. Budapest, 2008, Akadémiai Kiadó; Zaslavskaya, Natalia: The European Union and Rus­
sia. In Wunderlich, Jens-Uwe - Bailey, Dávid. ]. eds.: The European Union and Global Governancc.
A Handbook. London - New York, 2011, Routiedge, 274-284. p.; Sz. Bíró Zoltán: Oroszország és
a posztszovjet térség biztonságpolitikája, 1991-2014.1—III. Nemzet és Biztonság 2014. 3.; 4.; 5. sz.
41-54.; 37-55.; 30-50. p.
302 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

dítás, a tömeges privatizáció és az alig korlátozott piacnyitás.84 Ma még nem lát­

juk teljes világossággal, hogy ebben a folyamatban mennyi volt az elkerülhetetlen
kényszerűség, s mennyi a világtrendet követő puszta ideológia, de annyi egészen
bizonyos, hogy szemben a neoliberális eszme képviselőinek állításaival, alkalmazott
módszerüknek Oroszország esetében kétségkívül voltak vagy lettek volna alterna­
tívái, mint ahogy azt a kínai modell mindennél világosabban mutatja.
Azt a folyamatot, ami ebben az időszakban Oroszországban és a világban tör­
tént, sokkal jobban magyarázza - ha nem is tökéletes pontossággal, de az elméleti
modelleknek nem is ez a dolguk - a huntingtoni elképzelés, nevezetesen, hogy az
emberiséget megosztó nagy ügyek, illetve konfliktusok elsődleges kiváltó okai kul­
turális természetűek, tehát nyelviek, történelmiek, vallásiak, továbbá a tradíciók­
ra, a szokásokra, az értékekre és az identitásra vonatkozóak.85 Sámuel Huntington
modelljében persze ezek mellett fontos szerepet játszanak a gazdasági, hatalmi és
intézményi jellegű tényezők is. A nyugati civilizáció kétségkívül meglévő erőfölé­
nyére Huntington szerint háromféleképpen reagálhat a többi, nem nyugati erede­
tű civilizáció, mégpedig befelé fordulva, elzárkózva, továbbá a Nyugathoz történő
asszimilációval, végül szembehelyezkedve vele, kritizálva-elutasítva annak értékeit.
A bipoláris rendszer összeomlása után mindenütt a világon ezek az alapkérdések
vetődtek fel, s elsősorban az ezekre a kérdésekre adandó válaszok határozták meg
a kialakuló ideológiákat, s csak másodsorban a 19. századi liberalizmus-konzerva-
tivizmus-szocializmus hagyományos gondolati köre. Nem volt ez másképp Orosz­
országban sem. Talán azzal a különbséggel, hogy az elképesztően gazdag és sokszí­
nű 1917 előtti, illetve orosz emigrációs eszméknek megfelelően, ilt nagyon is volt
hova visszanyúlni. Az első időszakban minden kétséget kizáróan a második, tehát
az asszimilációs megoldást preferáló ideológiák játszották a főszerepet S az vitán
felül áll, hogy az orosz történelemben ezek az asszimilatórikus, nyugatos, liberális
ideológiák nem minden előzmények nélkül valók, hiszen Oroszországnak is volt,
ha nem is erős, liberális tradíciója,86 Az Anatolij Csubajszhoz és Jegor Gajdarhoz
kapcsolódó gazdaságpolitikai elképzelés, amelynek politikai hátterét Borisz Jelcin
biztosította, azonban egyértelműen s szinte szolgai módon követte a nyugati neo­
liberális elveket.87 Az Andrej Kozirjev külügyminiszterhez köthető külpolitikai

M Ezt az értelmezést legösszefogottabban lásd Faüflap, Erop: Jdomoe epeMJt. Poccuh e Mupe: onépien
3KOHöMUHecKoű ucmopuu, MocKBa, 2015, Fba. ACT.
85 Huntington, Sam ud P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Budapest, 1998, Eu­
rópa.
80 Lásd erről Walícki, Andrzej: Legal Philiosophies o/Russian Liberalism. I.m ; valamint TmnapifíoAeoe
epeMX... I.m .
87 Lásd erről Georgij Arbatov: Orosz-am erikai kapcsolatok: problémák és feladatok. In Kiss Ilona
- Tatjana Sakkina - Andrej Kortunov szerk.: Doktrínák és alternatívák. Az orosz külpolitikaigon­
dolkodás: 1992-1998. Budapest, 1998, COLPI, 165-178. p. Arbatov szerint e politika hatására a
 AZ ÚJ OROSZORSZÁG KS EURO PA 303

irányvonal lényege pedig éppen az voll, hogy a piaci elveken működő gazdasá­
got és a fokozatosan demokratizálódó politikát Oroszországban szükségképpen
kiegészíti a nyugati hatalmakkal partneri viszonyt kialakító külpolitika, egészen
pontosan soha meg nem határozott szövetség*88 Kozirjev megfogalmazásában: „az
Egyesült Államok és a többi nyugati demokrácia a demokratikus Oroszországnak
éppoly természetes barátja, sőt távlatilag természetes szövetségese, mint amennyire
a totalitárius Szovjetuniónak ellensége volt”89 Hz a nagyszabású kísérlet azonban
több oknál fogva is kudarcba fulladt. Először is megbukott a Nyugat ellenállásán
és történeti okokra is visszavezethető bizalmatlanságán, s ebben nem kis szerepet
játszottak a volt szovjet szatellit államok* Bár szavakban, még inkább szavalatok­
ban a nyugati országokban nem volt hiány, azonban sem az USA, sem pedig Eu­
rópa nem volt hajlandó komoly anyagi segítséget nyújtani Oroszországnak, a volt
szovjet vezetőknek tett ígéreteiket sorra megszegték, s a befektetések is messze el­
maradtak az elvárttól, s elsősorban az ásványkincsekre irányultak* Bár ebben az
időszakban többször is felmerült Oroszországnak az Európai Unióhoz, illetve a
NATO-hoz való csatlakozása, továbbá egy Vlagyivosztoktól Vancouverig terjedő
biztonsági rendszer kialakítása, ez csupán szemfényvesztésnek bizonyult, nem volt
erre kész a nyugat-európai politikai elit és közvélemény, s a közép- és kelet-európai
országok, különösen a baltiak és a lengyelek, részben érthető történelmi okokból,
még kevésbé támogattak egy ilyen kezdeményezést. S ez a helyzet a belátható időn
belül aligha fog megváltozni. S Oroszországban még nagyobb nehézségekkel kell
szembenéznünk az nyugatos-asszimilatórikus modellel kapcsolatban, ott ugyan­
is egyrészt a politikai-gazdasági elit, másrészt a közvélemény - mint ahogy azt e
tanulmány bevezetőjében részletesen elemeztük - ebben a kérdésben végletesen
megosztott, s nem tud konszenzusra jutni. Azon a dilemmán, amit Csaadajev úgy
fogalmazott meg, hogy Oroszország sem nem Kelet, sem nem Nyugat, azaz nem
tartozik az emberi nem egyik családjához sem, s Dosztojevszkij pedig úgy, hogy az
oroszok Európában tatárok voltak, s Ázsiában pedig európaiak, szemmel láthatóan
nem tudott, s ma sem tud túllépni az orosz társadalom. Hogy mennyire megosztott
az orosz társadalom ebben a kérdésben, jól mutatja egy 1998-as, tehát még a gaz­
dasági válság előtti reprezentatív szociológiai felmérés, amely szerint a válaszadók

lakosság 40%-a a szegénységi küszöb alá süllyedt, a halandóság 16%-kal nőtt, a születési ráta pedig
14%-kal csökkent.
88 Az 199ó-ban kezdődő, és Primakovhoz köthető külpolitikai irány már lazított ezen az egyoldalú
nyugati kötődésen, és egy többpólusú külpolitikai irányvonalat vázolt fel. Lásd erről Jevgenyij Pri-
makov: Nemzetközi kapcsolataink a XXI. század küszöbén: problémák és perspektívák. In Kiss
Ilona - Tatjana Sakleina - Andrej Kortunov szerk.: Doktrínák és alternatívák... 1. m. 33-45. p.
** Andrej Kozirjev: A partnerségi stratégia - és akiknek nem kell. In Kiss Ilona - TaLjana Sakleina -
Andrej Kortunov szerk.: Doktrínák és alternatíváké. I. m. 19-32. p. Megjegyzendő, hogy 1994-től
kezdve már Kozirjev is „sokoldalú partnerségről” kezdett beszélni.
304 AZ OROSZOK £$ BURÖI’A

mindössze 24 százaléka támogatta Oroszországnak az Európai Unióval történő

integrációját, s 70 százalék a külön út fenntartására szavazott.90
így az orosz csatlakozás az Európai Unióhoz, mind az érdekek, mind pedig az
értékek mentén kudarcot vallott. Azt azonban nem jelenthetnénk ki egyértelműen,
hogy törvényszerűen. Ugyanis komoly gazdasági érvek szóltak a csatlakozás mel­
lett, mint például Európa nyersanyagigénye, Oroszország tőkehiánya stb. De voltak
politikai-geopolitikai megfontolások is; egy erős, az akkori amerikai hegemóniát
megingató vagy kiegyensúlyozó pólus kialakulása, a két civilizáció közé szorult
régiók (Moldova, Grúzia, Nyugat-Ukrajna, Belorusszia) megoldatlan helyzetének
automatikus rendeződése, később pedig a kínai és az iszlám országok hatalmi nö­
vekedésének ellensúlyozása. Az egyesülés támogatására még kulturális-civilizációs
okokat is találhattunk volna szép számmal, mert joggal vethető fel a kérdés, hogy
elképzelhető-e az európai kultúra az orosz írók, zeneszerzők, képzőművészek nél­
kül, s hogy Szentpétervár vagy Moszkva mennyivel kevésbé európai városok, mint
Szófia, Belgrád vagy Szkopje? De a másik oldalon felsorakozó érdekek és érvek erő­
sebbnek bizonyultak (Amerika hatásosan működő megosztó törekvései; az európai
közvélemény döntő többségének oroszellenessége, ha nem egyenesen oroszfóbiája;
a közép- és kelet-európai országok ellenállása; külföldiek számára történő tulajdo­
nosi jogok megadásának dilemmája az energetikában és a bányászatban; az orosz
civilizáció és politika kultúra egyedi, sajátos vonásai stb.).
Most azonban nem az a feladatunk, hogy ezt a vitát kronológiai vagy a lénye­
gi mondandók szempontjából kövessük, még kevésbé, hogy az összes külpolitikai
álláspontot, amelyek a kilencvenes években felmerültek, részletesen ismertessük.91
Érdeklődésünk most másra irányul, nevezetesen az oroszok Európa-képére, s fő­
képp annak kritikus megállapításaira. Ezekkel az akkor még uralkodó nyugatbarát
nézetekkel szemben tehát már a kezdetektől jelen voltak más, ezektől gyökeresen
eltérő nézetek is. S nem csak az ideológiai front jobboldalán. A kommunista pár­
ti Duma-képviselő Juli) Kvicinszkij például arról értekezett, hogy Oroszországnak
nem érdeke egy erős, konszolidált Európai Unió, sokkal inkább egy gyenge, amely
rászorul orosz segítségre ahhoz, hogy egyrészt globális politikaformáló legyen,
másrészt ellensúlyozza az amerikaiak hegemóniáját és túlhatalmát.92 S ez minden
kétséget kizáróan valós, meggondolásra méltó felvetés lenne az európai politikai

90 Lásd IlamcHKo: Coifuant>uax (fiunoco(pufl e6pa3uücmoa.., I. m. 6. p. Pascsenko A. L. Andrejev

szociológiai felvételére hivatkozik [M u p o e a x 3 kohomuko , u Mexcdytiapodubte omnouieHUX, 1995.
Ne 5. 94-102. p.).
91 Lásd ezekről részletesen: Taljana Sakleina: Viták és irányzatok az új orosz külpolitikában. In Kiss
Ilona - Tatjana Sakleina - Andrej Kortunov szerk.: Doktrínák és alternatívák... L m. 294-304. p.
91 Kvicinszkijnek a Neues Deutschlandnak adott interjúját Ludvig Zsuzsa idézi (Oroszország és a kibő­
vült E u ró p a i U n ió ... L m, 212. p.). Kvicinszkijről részletesen lásd flun/iOM am K)nuü K öuu,u h ck u ü .
MocKBa, 2013, MeflcjtyHapoflHbie oTHomeHHfl.
 AZ ÚJ OROSZORSZÁG ÉS EURÓPA 305

elit képviselői számára, ha nem vetődnének fel ezzel kapcsolatban legalább ilyen
erős ellenérvek, továbbá ha ennek az európai intellektuális-politikai elitnek a dön­
tő többsége nem szenvedne az oroszfóbia betegségében. A dolog azonban végül is
elsősorban nem Európában, hanem Oroszországban dőlt el. A kezdeti Nyugat-eu­
fóriát ugyanis ott is követte hamarosan a kiábrándulás. Az orosz politikai paletta
jobboldalán pedig szinte tálcán kínálta magát az Eurázsia-eszme. Ezt az eredeti
Eurázsia-eszmét azonban jelentősen át kellett szabni, ki kellett egészíteni, s hoz­
zá kellett igazítani a reális helyzethez.” Ezt a feladatot végezte el mindenekelőtt
Alekszandr Panarin és Alekszandr Dugin, de rajtuk kívül töhb orosz ideológus,
politológus, geopolitikus, történész érintette még az Eurázsia-kérdést, ki támoga-
tóan, ki kritikusan, de valamennyien azt boncolgatva, mit is jelent az orosz lét a
21. században (mint például Alekszandr Szolzsenyicin,94 Valentyin Kataszonov,95
Vlagyimir Maljavin,96 Irina Oríova,97Vagyim Kozsinov,98 Igor Safarevics," Leonyid

5,3 A szovjet időkben az ideológia - sok más orosz eszméhez hasonlóan - eltűnt a süllyesztőben, csu­
pán egy gondolkodó képviselte azt. Az igen jelentős történész Lev Gumíljov (1912-1992) magát az
Eurázsia-eszme képviselőjének nevezte, de ez nála inkább történeti megközelítést, mindenekelőtt
Vernadszkij történeti nézeteinek elfogadását és továbbgondolását jelentette, s kevésbe ideológiai
állásfoglalást vagy terveket Oroszország jövőjére nézve. Ezek a kérdések őt kevéssé érdekelték, mint
ahogy a teológiai viták sem, bár erről is megvolt a véleménye, amint az egy 1992-ben adott interjú­
ból kiderül Gumiijov azt mondta ugyanis, hogy ha Oroszország megmentődik egyáltalán, akkor
csalt úgy, mint eurázsiai hatalom. Gumiijov úgy látta, hogy az orosz „szupercivilizáció” mintegy
500 évvel fiatalabb, mint a latin-germán. Elméletének kifejtését lásd IyMiuieB, JleB: Jlpeensíx Pycb u
BemiKan cment. MocKBa, 2016, Mafl. »3 « . Életéről lásd Bc/ihkob, Ceprew: lyMunee cbiH PyM.wiem.
MocKBa, 2014, M3fl. ACT. Gumiijov nézeteit a kultúrtörtéiiész Dmitrij Lihacsov (1906-1999) éle­
sen elutasította, mondván Oroszország minden kétséget kizáróan Európa, mind vallásilag, mind
pedig a kultúra szempontjából. A vitáról lásd BanccoitKwií, A. C ; flMumpuü Huxanee - senuKuü
pyccKuü Kynbmyponoz. Cl 16., 2007, Cl lő iy n , 72-90. p.
94 Alekszandr Szolzsenyicin: Az „orosz kérdés” a XX. század végén« Esszék Budapest, 1997, Európai
Oroszország az összeomlás felé. In uő: Orosznak lenni - vagy nem lenni? Esszék, cikkek, beszédek.
Budapest, 2013, Európa, 189-284. p.
95 K aiacoiios, BaneHTMH: Poccux u 3anad e XX sexe. Mcmopux axonoMunecKozo npommocmoxmix
u cocymecmooeanux. M h c t m t y t pyccKOH it m b h j i h 3 au h u .
06 M a a jiB iiH , B. B .: fíocmox, 3anad u P occuji. Msópannbte cmambu . M ocm a , 2005 , Siccnepm; Eepasux
u eceMUpHocmb. M o c K B a , 2 0 1 5 , P iítiott K /ia c c H K .
97 O p / iO B a , M . B .: E6p03uuicKaH Coi^uanbHO-ucmopunecKaH pempocneKmuea u nep-
cneKmma. M o c K u a , 19 9 8 , H o p M a ; Co6peMennvte i^ueumdaVfUU u Poccum. M o c K B a , 2 0 0 0 , P H Ű
MCTTM PAH.
K o h c w h o b , B, B.: P y c ac a x Kynbmypa kük nopOMdeuue ucm opuu. MocKua, 2000, A/iropwiM; O p y c-
ckom Hat^uoHaTibHOM co3Hauuu. M3Őpannbie cm am b u o nauÓ07iee aKmyanbHbtx eon pocoe Poccuű-
cko 2o zo cy b ap cm ea. MocKBa, 2004, A/iropuTM; BaduM K om u h ob e unm epebio, őecedax, d u an o zax
u eocnoM UHaHwix coapeMenHUKOfí. MocKBa, 2004, AnropuTM; T lx m u ü nyuKm . MocKBa, 2004,
flyaa -Okcm o ;P öccua. Beje X X . MocKaa, 2011, AjiropHTM.
99 Ula<t)apeBn4, M. P.: Pycacuü napod e óumee usuQURU3 auiuü. MocKBa, 2012, MucTHTyT pyccKon
306 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

Ivasov100 és Natalija Narocsnyickaja101)- Az Eurázsia-gondolat alaptézisei pontosan

megfeleltek a kívánalmaknak, hiszen a megváltozott helyzetben kellett egy olyan
ideológia, amely érveket szolgáltat ahhoz, hogy Oroszország önálló, tehát mind
Nyugattól, mind pedig Ázsiától lényegileg eltérő pólus és civilizáció, ugyanakkor
vannak mind európai, mind pedig ázsiai vonásai, így könnyedén betölthet egy­
fajta híd szerepet, következésképpen tökéletesen megfelel egy multivektoros' azaz
több lábon álló külpolitikai és külgazdasági iránynak. Ezek az érvek már mind a
Kül- és Védelempolitikai Tanács ajánlásaiban, mind pedig Primakov külpolitikai
doktrínájában felmerültek, de azok a Putyin-érában váltak csak uralkodóvá. Az
Eurázsia-eszme a geopolitikai megfontolásokon túl - s egyébként is ezeket a geo­
politikai érveket egyrészt Oroszország meggyengülése, másrészt a globalizáció je­
lensége erősen kikezdte - több valós társadalmi-politikai kérdésre is választ kínált.
Ilyennek tekinthető például, hogy Oroszországnak valamilyen módon biztosítania
kell nyugati és déli határait, ugyanis csak ezen a módon oltalmazhatja meg több
millióra rúgó orosz kisebbségi sorba került polgárát ezeken a területeken, végül,
hogy komoly gazdasági kapcsolatok is kötik ezekhez a régiókhoz. Ez a két terület
ugyanis a Szovjetunió összeroskadása után gazdasági-geopolitikai versengés szín­
terévé vált. Az Eurázsia-eszme azért is megfelelt ideológiai kiindulópontnak, mert
kellőképpen elnagyolt, kidolgozatlan volt, s különösen, ami a hatalmi-politikai és
a gazdasági berendezkedést illeti. Ezek a tág keretek, tehát a közjó elsődlegessége a
magánérdek felett; a marxizmus, mint államvallás megszűnése után a pravoszlávia
visszahelyezése történelmi jogaiba; a közös teherviselés vszavickiji elképzelésének
felmelegítése; az államnak a nyugatinál jóval jelentősebb részvétele a gazdaságban;
bizonyos szovjet értékek megőrzésének kívánalma; és végül a föderalizmusnak va­
lamilyen fokú megvalósítása. Csak egyetlen régi eurázsiai gondolatról kellett vala­
mennyire megfeledkezni, nevezetesen a kommunista nómenklatúra helyébe lépő
ideokrácia vezető szerepéről.
A két legeredetibb, és sok kérdésben egymással is feleselő, szisztematikusan
kifejtett neoeurázsiai ideológiát Alekszandr Panarin (1940-2003) és Alekszandr
Dugin (194Ö-) dolgozta ki. Politológusok, pulitikusok és geopolitikai stratégák
sora, nem beszélve a publicisták hadáról lényegében ma is ezekből az elemekből
építkezik. S ami számunkra még ennél is fontosabb gondolataik egy része beépült
a hivatalos putyini politikába.

,üüMBariioB, 7T.T: PeononomuKapyccKoü u,uúunu3ausuu. MocKBa, 2015, HHCirnyr pyccKOw ijmbwim-

3U i;w m .
101 HapOMHMUKaa, HaTanna: PyccKuü uup, C n 6 ., 2008, AjjeTeíífl; Poccuk u pyccKue & MUpoeoü
ucmopuu, MocKBa, 2003, M eatflyH apoflH bic otholuchhh ; PyccKuü Kod pa3&umux. 2-e W3fl.MocKBa,
2015, K hio khmh Miip; CocpedomoHenue Poccuu. MocKBa, 2015, K hmjkhmít Mwp; Natalja Narocs-
nyickaja: Oroszország a harmadik évezred küszöbén. In Kiss Ilona - Tatjaira Sakleina - Andrej
Kortunov szerk: Doktrínák és alternatívák ... 1.m. 242-258. p.
 A Z ÜJ O R O S Z O R S Z Á G ÉS E U R Ó P A 307

A konzervatív politikai filozófus és politikai elemző Alckszandr Panarin is bő­

ségesen merített tehát az eurázsiaiak gazdag hagyatékából, de azokat eredeti, egy­
séges, és az új időkhöz igazított gondolati keretbe foglalta.102 Panarin szerint a Nyu­
gat a hidegháború végén azt a végül is csupán ideológiának bizonyult tételt hirdet­
te, hogy a demokrácia és a totalitarizmus küzdelméből’ mindenki győztesen kerül
majd ki, hiszen az újonnan felszabadított országok, így maga Oroszország is a de­
mokrácia megteremtésével lehetőséget kap majd arra, hogy egyenrangú tagja le­
gyen az európai népek családjának. Ez azonban korántsem következett be, hanem
Oroszország esetében Panarin szerint pontosan az ellenkezője történt. A Nyugat
csupán követte a több évszázados terjeszkedési stratégiáját, hiszen legfőbb célja a
gyarmatosítás kezdete óta arra irányult, hogy az úgynevezett periféria országait
a saját hatáskörébe vonja. S Oroszország maradt az egyetlen olyan nem európai
ország, amely kivételt képezett ezen szabály alól, azaz ezt az országot nem sikerült
a Nyugatnak kolonizálnia.103 Erről a céljáról azonban szerinte a Nyugat sohasem
tett le. Ennek szellemében a bolsevizmus összeomlását megelőzően, majd azt kö­
vetően is> azaz a nyolcvanas-kilencvenes évektől kezdve - a katonai beavatkozást
kivéve - mindenféle eszközt bevetett, s folyamatos agressziós politikát folytatott
Oroszországgal szemben. Ennek célja egyrészt az ország szétzilálása, a modern
eszközökkel történő kolonizáció, másrészt az orosz eszme (russzkaja igyeja) meg­
semmisítése volt. Az orosz eszme központi szerepet játszik Panarin elképzeléseiben,
hiszen szerinte ez - a nevével ellentétben - nemcsak az oroszoknak szól, hanem
világtörténeti jelentőségű világnézet Ebből következően az orosz eszme messia-
nisztikus potenciállal rendelkezik, így komoly alternatívát képez a nyugati gondo­
latrendszerrel szemben. Ezért a Nyugat mindent megtesz annak érdekében, hogy
ezt az eszmét, mint a modernitással szemben álló, elavult, s csupán etnográfiai je­
lentőséggel bíró (értsd: csak az oroszok számára fontos) gondolatot mutassa be.

102Panarin gondolatait legtömörebben élete utolsó evében elmondott akadémiai beszédében foglalta
össze (JloTiumuHecKoe nonoMeuue Poccuu: &3znnb 0óydymee. MocKBa, 2003, Focy^apcTBeHHaí? ana-
Pfim h h cnaBHHCKon Kynhiypbi). Két talán legfontosabb utolsó müve (IIpaBoaiaBHaa nHBW7iw3ann;i
b nioóajiLHOM MMpe; GrpaTen-necKan necTaówibHOCTb b XXI Beice) egy gyűjteményes kötetben
( n p a e o o i a e n a x ulu 6 u x u 3 au tux. MocKBa, 2014, M hctwtyt pyccKoft UMBJumaaiuni) olvasható.
Ezeken kívül lásd még IlaHapHH, A. C: P occuúckor unmennuzenuMsi e M upoebix e o ü n a x u peeo-
mou,uífx XX oexa. MocKBa, 1998,3,nmopwa/i VPCC; Í7io6axbHoe nonw nm ecK oe npoznopupom nue.
Modena, 2000, AnropwTM; M cKymenue z n o ő an u au o u . MocKBa, 2003, 3 k c m o ; P ceam u u cm op u u .
PoccuűcK an cm pam ezun ecK ax w íu q u a m u ö a &X X I eene. MocKBa, 2005, PyccKntí MwpT>; J lp a e d a
MenesHOZO 3aH£itieca> MocKBa, 2006, AjrropwTM; H ap od 6e3 axum bt, MocKBa, 2006, AnropHTM.
Panarin életművének és hagyatékának értékeléséhez lásd KnMHeHKO, K. M. - PacTopryeu, B. H,
- IllaMiiiypHHa, B. M. (pefl.): JI ozukü M em aucm opunecKozo Qpe\ienu. Mocicna, 2004, PÍ3ft. C 01411-
anbHO-TiojiHTHHecKafl Mbicjib; PacTopryeB, B. H> (peA*); LtuöU7iu3au,uoHHcix m u ccu x P o ccu u . X I
U anapC K ue nm enun. IlyiUKHHO, 2014, LlcHTp CTpaTemncCKOn KOHT»ionKTypbi.
,w riaHapwíi: Í7onum unecKoe nonoM enue... I.m. 8-9. p.
308 A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

Ezzel szemben az orosz eszme lényege, hogy ellenállást hirdet az erősebb akarat és
a nagyobb hatalom ellen, s az erőssel szemben mindig a gyenge oldalára áll. Pana-
rin szerint ez az eszme egyértelműen és világosan következik a pravoszláv vallás­
ból, s mind az orosz történelemben (ellenállás a bojárokkal, oligarchákkal stb. szem­
ben; a szenvedők, a megalázóttak, a kizsákmányoltak, a megbántottak védelme),
mind pedig az orosz külpolitikában (a gyengék, a megtámadottak, a kolonizáció
vesztesei mellé állás) érvényesült Ebből a gondolatrendszerből válnak érthetővé
Panarinnak a jelenre vonatkozó politikai elemzései és értelmezési is. Szerinte ugyan­
is a jelcini éra liberális elitje, s a gazdasági átalakulás haszonélvezői alaposan félre­
értették a helyzetet, helytelen és félrevezető diagnózist állítottak fel, s végül rossz,
zsákutcás irányban indultak el, nem értve meg egyrészt a világpolitikai kihívásokat,
másrészt az orosz eszme lényegét. Először is nem értették meg az alapvető nyuga­
ti geopolitikai célokat, másodszor meg akarták változtatni az orosz identitás lénye­
gét alkotó jellegzetességeket, s meghirdették, sőt gyakorolták az erősek, a gazdagok
jogát, mind a privatizáció során, mind pedig politikai gyakorlatukban. Ezzel azon­
ban egyrészt tűrhetetlen egyenlőtlenségeket, s végső fokon káoszt okoztak az or­
szágban, másrészt ennek a politikának következtében Oroszország elvesztette mind­
azon ázsiai, afrikai, latin-amerikai, arab, s főként posztszovjet országok szimpátiá­
ját, amelyek korábban megértették és méltányolták az orosz eszméli nyugvó
politikai célokat. Az új otosz elit úgy gondolkodott, hogy számukra a déli, kö­
zép-ázsiai országok csak terhet jelentenek, s velük együtt Oroszországot sohasem
fogják befogadni a 'közös európai házbal A feladat - vélték ezek a politikusok - te­
hát kettős, egyrészt az Oroszország lábát nehezékként lehúzó déli országokat el kell
engedni, másrészt szakítani kell az orosz úgynevezett nem-demokratikus menta­
litással! Ez az új orosz elit azonban Panarin vszerint ostoba módon bedőlt az ame­
rikai provokációnak és geopolitikai terveknek, s hitt az európai csábításnak. Ez
a politikai kísérlet tehát Panarin szerint - mondta mindezt a 1990-es évek végén, a
2000-es évek legelején - szükségszerűen kudarcba fog fulladni, mivel ennek az
irányzatnak orosz képviselői maguk is kényelmetlenül, marginális helyzetben érzik
magukat a saját hazájukban. S mivel folyamatosan bizonytalannak érzik helyzetü­
ket, ezért nem véletlen, hogy az orosz nemzeti vagyon nem jelentéktelen részét
Nyugaton helyezték el, nem érzékelve ennek beláthatatlan következményeit, Pana­
rin azonban az orosz eszme jelentőségét nem csak ebben a politikai-gazdasági vo­
natkozásban szemléli, hanem mondandóját kitágítja, s világtörténet! távlatokba
helyezi. Szerinte ugyanis a 19. század közepe, tehát az 1848-as forradalmaktól szá­
mítva mintegy 150 évig az elesettek, a szegények jogainak lassú, folyamatos kiter­
jesztése, sőt kikényszerítése folyt a gazdagok állandó ellenállása mellett. Ez a világ-
történelmi trend tört meg a 20. század hetvenes-nyolcvanas éveiben, amikor is
elindult a neokonzervatív-neoliberális hullám, azaz a gazdagok ideológiai revánsa,
s a szegények által korábban megszerzett jogok, lehetőségek fokozatos visszavétele.
 A Z ÚJ O R O S Z O R S Z Á G £S E U R Ó P A ? 309

A neoliberális elképzelés azonban - mondja Panarin - veszélyes utópia, ugyanolyan

pusztító eszme, mint a kommunizmus volt, hiszen ez a nczetrendszer csak a törpe
kisebbséget szolgálja, továbbá nem ismeri a természeti korlátokat. Panarin a 2000-
es évek elején még csupán reménykedni tudott abban, hogy ez a neoliberális kor­
szak, s vele az amerikai évszázad’ hamarosan befejeződik.104 Ezt a reményét arra
alapozta, hogy szerinte a kommunizmus ideológiájára az 1968-as csehszlovák be­
avatkozás mérte a végső csapást, ezután már nehéz volt elhinni annak igazságait,
s ugyanígy az amerikai neoliberalizmus Szerbia és Irak bombázásával leplezödött
le végképp. A nyugati geopolitikai-hatalmi logika, valamint a neoliberalizmus kri­
tikája mellett még két elemet kell kiemelni Panarin gondolatrendszeréből, amely
témánk szempontjából lényeges, azaz kritikus elemet tartalmaz Európára nézve.
Egyrészt, szerinte a nyugati gondolkodás a piaci értékrendet és a rentabilitás esz­
méjét abszolutizálja, ezzel szemben ő úgy látta, hogy vannak olyan szellemi értékek
és intézmények, amelyeket nem lehet csupán a rentabilitás mércéjével mérni. S úgy
gondolta, hogy talán éppenséggel az orosz civilizáció történelmi hivatása, hogy
ezeket az értékeket védelmezze a globalizálódó világban. Attól tartott ugyanis,
hogy a piaci logika, a korlátlan gazdasági hatalom egy újfajta totalitárius rendszert
hoz létre, amelyben ezek a nem materiális értékek végképp eltűnnek a süllyesztő­
ben. Másrészt szerinte az európai polgári társadalom az elmúlt néhány évtizedben
alapvetően megváltozott. A polgári társadalom Európában végletesen atomizáló­
dott, s elérkezett abba a szodáldarwinista fázisába, amikor mindenki mindenkivel
harcol, agresszív individualisták küzdenek kíméletlenül egymás ellen. S ennek a
harcnak a győztesei nem ismerik el a legyőzőitek, a szenvedők jogait, nem ismer­
nek részvétet, szánakozást és könyörületességet, ami viszont éppenséggel az orosz
eszme lényegét jelenti, hiszen az a pravoszlávia elveire, azaz nem a földi javak vagy
a hatalom megszerzésére, hanem az immateriális és szakrális értékekre épült. Az
atomizálódó társadalom így Európa számára kolosszális történelmi katasztrófa,
amely a kereszténység előtti időkre emlékeztet, s az új barbárság és új rabszolgaság
képét idézi fel. Az orosz idea ezzel szemben rehabilitálja a szegények és a gyengék
jogait, továbbá visszaadja nekik emberi méltóságukat. Ha nem akar az emberiség
meghalni - jövendöli Panarin akkor ennek az eszmének nincs alternatívája. Még
egy vonatkozásban mondott ellent Panarin a nyugati (főleg amerikai) elképzelé­
seknek, Szerinte ugyanis lehetséges létrehozni egy szuperetnikus szintézist’, amely
egyrészt ellentmond a nacionalizmusnak és az etnocentrizmusnak, másrészt le­
leplezi azt az amerikai törekvést, amely főleg politikai okokból kérdőjelezi meg en­
nek realitását, s ezért minden ilyen kísérlet széttörésére törekszik.105 Ennek meg­

104Uo. 13. p.
105Lásd HocTa/ibnuiHbie / í í o j u í .
Ü H T e p u b i o c A. C. I l a H a p x i H b i M . In K hmhchko, K. W. - PacTopryeB,

B. II. - lüaMiuypMHa, B, M. (petf.): JI obukü M em aucm opunecKozo BpcM enu... I.m. 11-12. p.
310 A Z O R O S Z O K FS E U R Ó P A

felelően Panarin még a 2000-es évek legelején is látott lehetőséget arra, hogy Eu­
rópa - elszakadva Amerikától - Oroszországgal együtt létrehozza az „önálló, nagy
Európát” 106 Ebből a gondolatmenetből világosan látszik, hogy Panarin hosszú távon
nem zárta ki Európa és az orosz világ egyesülését, s ebben a folyamatban - a szla-
vofilekhez hasonlóan - nagy szerepet szánt az orosz eszme megtermékenyítő ha­
tásának.
Panarin nézeteitől és felfogásától sok vonatkozásban, mindenekelőtt radikaliz­
musában tért el az Eurázsia-eszme bűvkörébe került Alekszandr Dugin, aki Eurá­
zsia néven politikai mozgalmat és pártot is szervezett a kilencvenes évek közepén,
s aki magát - nem minden alap nélkül - az új Eurázsia-eszme (neojevrazijszí­
vó) ideológiája megteremtőjének tartotta.107 Dugin nézeteit nehéz lenne röviden
összefoglalni, hiszen azok egyrészt rendkívül invenciózusak és eredetiek, m ás­
részt sokszor széttártóak, metafizikusak és ezoterikusak. Dugin ezzel kapcsolatos
gondolatait szerette radikálisnak, forradalminak és megbékíthetetlennek nevezni,
amelyek egyrészt a ’talasszokratikus Egyesült Államok' által irányított, s a világot
átalakító bankokrácia és globális niondialista’ világuralom, másrészt a jelcinista
Oroszország egész gazdasági-politikai rendszere ellen irányult108 Nézetei tehát ha­
tározottan antiatlantisták és antiglobalisták. Ugyanakkor Dugin élesen elhatáro­
lódott nemcsak a nemzeti kommunistáktól, hanem az orosz etnocentristáktól és
nemzetiszocialistáktól is, akik monoetnikus nagyorosz államot kívántak létrehoz­
ni.109 Dugin kiindulópontja egyrészt geopolitikai, másrészt nacionalista, de nem

,ur'Uo. 16. p.
107Dugin elvi-ideológiai írásai, amelyek az általa alapított és vezetett Eurázsia nevű politikai párttal
kapcsolatosan születtek, megtalálhatók egy gyűjteményes kötetben {Ocuoöbt eöpü3UÜcm6a... I.m.
485-787. p.), illetve fontos megállapításai olvashatók egy monográfiájában (UpoeKni »Eeipa3um.
MocKJBa, 2004, íly3a-3KCMo), Ezeken kívül témánk szempontjából Dugin fontos könyvei még:
KoHcepeamuenayi peeoniöUtUx. Modena, 1994, ApKiorea; Tpaflwi}HonajiH3Ma,
MocKBa, 2002, ApKTorea; Eopa3UÜCKax m u ccu x Hycynmana Ha3ap6aeea. MoocBa, 2004, PO<T>
E B p a3 W H ; RoÜHa KOHtnuHeHtnoe. CoepeueHHUÜ %tup e zeononumu^ecKoü cucmeMe tcoopdu-
nam. MocKBa, 2014, AKa/tCMWHCCKKH npoeKT; Tcopux MHOZononxpnozo \iupa. IJxwpueepcyM.
MocKBa, 2015, AKa/teMWHecKwü npoeiex. Emellett Dugin fontos tankönyvek szerzője (OcHüöbi
zeonnumuKU, (t>unoco$u>i nonumuKu)> $újabban egy új politikaelméleti alapvetésen (Vemeepmbiü
nymb. M o c k b s , 2015, A i c a ^ e m m h c c k m h npoeier), illetve egy nagyszabású sokkötetes civilizá-
ciótörténeti és tipológiai munkán (H o o m ü x u h . B oühw j m ü ) dolgozik. Ez utóbbinak van egy
Európával foglalkozó kötete (Jlozoc Eepontu: CpedmeMtioMopcKax u.u&unusau.ux &o epeMenu u
npocmpaucmee J, illetve legújabban ezt a munkát tovább folytatta az angol, a német és a francia
civilizációkra vonatkozó kötetekkel.
,ppA tellurokratikus (szárazföldi) és talasszokratikus (tengeri) hatalom közötti különbségtételről
lásd üyrnH, AneKcaiiflp: Ocno&u zeonnumuKu. TeonnumunecKoe ó y d y lyee Poccuu. MocKBa, 1997,
ApKxoreíi, 15-19. p.
109Az ezektől a mozgalmaktól való ideológiai elhatárolódásra lásd HyrHH, A. E: KoHcepeamueHax
peeüiifOnuH... 1. m. 132-133. p, Az or ősz etnocen tr isták azzal vádolj ák az Eurázsia-eszme kép vise-
 A Z ÚJ O R O S Z O R S Z Á G ÉS E U R Ö P A 311

etnonacionalista, hanem ahogy ő nevezi: hatalmi patrióta (gyerzsavij patriotizm).

A geopolitikai kiindulópont számára azt jelenti, hogy az Európa és az Ázsia közöt­
ti térben geopolitikai szükségszerűség egy szuverén, erős, kontinentális orosz im-
pcrium megjelenése, s az orosz állam legfőbb feladata éppen ennek az egykor volt
impériumnak a visszaállítása. Az etnocentrikus nacionalizmussal szemben Dugin
úgy érvel, hogy ez az ideológia az orosz történelemben nagyon is modernista, hi­
szen az orosz állam sohasem tette magáévá a monoétnikus elvet, sohasem hirdette,
hogy Oroszország az oroszoké' így tehát ennek az impériumnak szükségszerűen
szupraetnikusnak kell lennie, hiszen - mint mondja - ha az impérium az etnikai
sokszínűséget felszámolni akarná, ezzel saját létalapját veszélyeztetné, mivei azon­
nal megerősödnének az etnikai szeparatizmus erői. Az állam tehát ebben a dugini
felfogásban egyértelműen primátust élvez az etnosszal szemben.
Dugin legérdekesebb, legeredetibb, ugyanakkor legproblematikusabb gondola­
tai is ehhez, tehát az eurázsiai nacionalizmus mibenlétéhez kapcsolódnak. Szerinte
ugyanis ennek a nacionalizmusnak nem ügy kellene megjelennie, mint egy köztes
fokozatnak, hanem úgy, mint a nacionalizmus, mégpedig a birodalmi, integráló
jellegű nacionalizmus legfelső fokának. így tehát szerinte ez a nacionalizmus jelle­
gében tér el az eddigi nacionalizmusok típusaitól. Mi jellemzi a nacionalizmusnak
ezt a formáját? Először is, hogy ennek mélyen vallásos, pravoszláv, messianisztikus,
eszkatologikus jelenségnek kell lennie, tehát élesen szembe kell helyezkednie a vi­
lágtrendet jellemző székül ári zmussal. Dugin szerint az orosz nép a kereszténység
utolsó hiteles hordozója, ennek megfelelően eszkatologikus istenhordozó'110 A má­
sodikjellemzője ennek a nacionalizmusnak, hogy középpontjában nem az etnikum
áll, hanem a több itt élő népet jellemző térképzet, azaz a határtalan, a beláthatatlan,
a végtelen térség szellemének érzékelése. „Az oroszok - írja - a térség őrzői, a tér
szentségébe beavatottak, nem pedig kolonizátorok, nem a föld méhének megrablói.
Az egységes orosz térhez való tartozás így belsőleg közelebb hozza az oroszokhoz
az itt élő nem szláv népeket, mint más államok s z lá v s á g á t11 Harmadszor a dugini
értelemben felfogott nacionalizmus, közösségi jellegű, alapja az obsesina, amelyet
ő úgy értelmez, mint szociális egyesülést egy nagy feladatra, amelyet nem elkülö­
nült individuumok jellemeznek, hanem egy egyetemes nemzeti közösség. Ö tehát

lóit,hogy elárulják az orosz elnosz, népiség és pravoszlávia érdekeit, továbbá hogy engedményeket
tesznek a szocialista elképzelések és a modernizmus javára.
" n Más v a llá s o k k a l, íg y a z i s z lá m m a l k a p c s o la t b a n is a z t m o n d ja , h o g y m iv e l e d d ig ish a r m o n ik u s a n
é s a k ö lc s ö n ö s tis z t e le t m e lle t t é lte k e g y ü tt, s n e m v o lt j e ll e m z ő az e u r ó p a i v a llá s h á b o r ú , e z a j ö v ő ­
b e n is í g y le s z . L á s d lJpoexm »E&pa3Ufi«... L m . 8 4 . p,
tnKoHcepeamuöHaxpeeomot^un... L m . 1 42. p. (P y c c K n e - xp am rreT W n p o c rp a H C T B a , íío a w m e H -
jib ie b e r ő TaíiH y, a He p a c n e im iB L i e KOJTOHwaaiophT m/im j \g ő h ít h u k h . HacTO n p n H a a n e a c H o c rb k
eflw noM y pyccKOM y n po cT p aH C T B y ^ e n a e r p yccK w x BH yTpeH uw e HecTraBJrncKJie H ap o jjb i ó o /ie e
6 t o 3 kwmw > neM cjiaBA H e flp y rw x r o c y ^ a p C T b .)
3 1 2 v A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

újraértelmezi az obscsina-elvet, azaz nemzeti méretűvé tágítja azt. Orosznak lenni

- mint mondja - csak az oroszok közösségében, Oroszország terében lehet. Dugin
szerint tehát egyrészt az egységes térképzet, másrészt az impériumi lét biztosíta­
ná az etnikai megértést, harmadrészt pedig az a tény, hogy az orosz nép toleráns,
egyfajta éurázsiai római’ amelyet mindig a vallási-etnikai kisebbségek tradícióinak
tiszteletben tartása jellemzett.112
Végül a dugini Eurázsia-felfogásban az államnak a szociális igazságosságot kell
szolgálnia, azaz a 'Nagy Birodalomnak' gondoskodnia kell minden tagjáról. Gaz­
dasági szempontból pedig egy vegyes rendszer kialakítását vizionálja, ahol a kulcs­
iparágakban a közös tulajdon, a közép- és kisiparban viszont a magántulajdon ural­
kodik, kiszorítva ezzel egyrészt az oligarchákat és a hazai komprádor burzsoáziát.
Dugin kritikája, mégpedig éles kritikája elsősorban az Amerikai Egyesült Államok
és az általa irányított globalizáció ellen irányul (a liberális gazdaság globalizálódása;
a pénzügyek virtualizációja; a piac abszolutizálása; kulturális homogenizáció; az
amerikanizmus, mint elsajátításkultúra; a mediokrácia hatalma stb.), speciális, csak
Európára vonatkozó bírálatot nem tartalmaz, Európa tehát ebben a vonatkozásban
csak úgy szerepel, mint az amerikaiak által irányított globalizáló, a mondialista vi­
lág tevékeny, de másodlagos, csupán azt kiszolgáló résztvevője.113
Az Eurázsia-gondolat része lett a hivatalos, putyini politikának, amint azt az
orosz elnök 2000-ben megfogalmazta: Oroszország egyszerre európai és ázsiai or­
szág, tehát olyan madár, amelyik csak mindkét szárnyát használva tud repülni. Eb­
ben a mondatban persze a fő állítás, hogy csak a szárnya európai, illetve ázsiai, maga
a madár kétségkívül egy külön állatfaj. A putyini politika hármas célja (növekedés,
modernizáció, szuverenitás) utolsó tagja is az Eurázsia-gondolatot erősíti, míg az
első kettőt minden bizonnyal jobban szolgálná egy szorosabb együttműködés Eu­
rópával, bár kétségtelen mindkettő elképzelhető európai modellek követése és a
nyugati tőke bevonása nélkül is. Az egyik vagy másik civilizációhoz való tartozás
nagymértékben megkönnyíti a gazdasági kapcsolatokat az illető régióval, de ezek a
kapcsolatok akkor is működhetnek, ha Oroszország önálló hatalmi-politikai pólus
marad. Az önállóság koncepcióját volt hivatva szolgálni a Szuverén demokrácia
koncepciója is, nevezetesen, hogy a világon csak két szuverén demokrácia létezik,
az USA és Oroszország, tehát hogy csak ez a két ország mondhatja el magáról, hogy
a maga képére formált demokráciát alakított ki, ugyanakkor mindezt szuverén mó­
don, azaz minden külső befolyásolástól mentesen tette. Mindez azonban felvet egy
ennél sokkal kényesebb kérdést, nevezetesen hol vannak (lesznek) ennek az eurá-

1J2 Dugin geopolitikai tankönyvében (Ocnoebi zeonnumuKU... I. m. 190-192. p.) négy érvet sorol fel
Oroszország kiemelt geopolitikai státuszának indoklására: Eurázsiában elfoglalt helye, az orosz
civilizáció jelentősége, soknemzetiségű orosz birodalm iság, az orosz mint „istenhordozó nép’1.
113A2 érvelést lásd részletesen /tyrwH: ilpoeKtn »F,epa3UX«..> I.m . 106-118. p
 A Z ŰJ O R O S Z O R S Z Á G ÉS E U R Ó P A -.2 313

zsiai pólusnak a határai, mi lesz a ’kozel-külfölcT, s mi a ^távol-külföld’, s milyen lesz

a viszony Oroszország és a társult tagok között? A Független Államok Közössége
koncepció már a múlté, amely egyébként sem volt más, mint Leonyid Kravcsuk
ukrán elnök szellemes megfogalmazása szerint a Válás civilizált formája^ s az Eurá­
zsiái Unió körvonalai se nagyon látszanak, mivel nyugaton mind Moldávia, mind
Ukrajna, délen pedig a közép-ázsiai országok (Kazahsztánt kivéve) csatlakozása
kérdésessé vált. Egy ilyen Oroszország vezette eurázsiai modellnek tehát ma még
sem a katonai, sem a gazdasági keretei nem világosak (talán a vámuniót kivéve),
a politikaiakról nem is beszélve.114 Mint ahogy az sem, hogy ezek nélkül az orszá­
gok nélkül érdemes-e egyáltalán erőltetni még az Eurázsiai Uniót? Természetesen
Oroszország a maga több mint 17 millió négyzetkilométer területével és a közel
150 milliós lakoSvSágával önmagában is önálló geopolitikai szerepet játszhat, de ak­
kor mi marad az Eurázsia-eszméböl, használható-e még ez az ideológia bármire
is? A Szovjetunió felbomlása után az Eurázsia-eszmétől ugyanis sokan azt várták,
hogy ideológia támaszt nyújt a birodalom fennmaradásában érdekelteknek, azaz az
ellehetetlenült marxista-leninista ideológia helyébe lép, s valamiféle közös eszmei
bázist nyújt a volt szovjet tagköztársaságoknak az együtt maradásra, bár ennek az
együtt maradásnak a mibenléte és mélysége már kezdetektől fogva is bizonytalan
volt. A nacionalizmus, a nemzeti gondolat azonban mindenütt erősebbnek bizo­
nyult, még Belorussziában, Örményországban és Kazahsztánban is, amelyek talán a
legnyitottabbak egy ilyen szorosabb együttműködés irányában, a többiek pedig meg
kevésbé kívántak és kívánnak egy ilyen bizonytalan körvonalú államközösséget.
Több orosz politikus ideológus és politológus úgy érvel, hogy az átalakulás alatt
a Nyugat arra próbálta meg rávenni Oroszországot, hogy szabaduljon meg 'impe­
rialista béklyóitól', ezt azonban nem önzetlenül, hanem egyrészt az ország meg­
gyengítése szándékával tette, másrészt az így keletkezett geopolitikai vákuumba
nyomban ő maga nyomult be. „A társadalomnak elege van a megalázottságból
- érzékelteti Narocsnyickaja a változó orosz közhangulatot és nyilvánvalóan
teljes mértékben támogatja a megfelelően kialakított külpolitikai vonalat, amely
megvédi a nemzeti érdekeket.”115 Ebben az érvelésben van igazság, de utódállamok
döntő többsége kétségkívül megszabadulásként fogta fel a Szovjetunió felbomlását,
s ragaszkodott ahhoz, hogy szuverén módon döntse el sorsát, még ha ez a szuvere­
nitás az adott geopolitikai helyzet miatt erősen korlátozott is. így az oroszok által
hangoztatott ideológiai és történeti érvek nem sokat érnek, ezzel szemben, ha úgy
tetszik, geopolitikai verseny helyzet van ezekért az országokért, ahol vagy az erő

114A putyini biztonságpolitikáról lásd Sz. Bíró Zoltán tanulmányát (Oroszország és a posztszovjet
térség biztonságpolitikája, 1991-2014. III. Nemzet és Biztonság, 2014. 5. sz. 30-50. p.).
l1<i Natalja Narocsnyickaja: Oroszország a harmadik évezred küszöbén. In Kiss Ilona - Tatjana Saklei-
na Andrej Kortunov szerk.: Doktrínák és alternatívák... L m. 243. p.
3 1 4 ~ A Z O R O S Z O K ÉS E U R Ó P A

vagy a 'kínálat’ minősége (gazdasági-pénzügyi, nyelvi, civilizációs és vallási) dönti

majd el a hovatartozást. Ennek következtében az Eurázsiái Unió akkor válhat va­
lósággá, ha ez a kínálat kellőképpen vonzó lesz ezen országok számára, vagy pedig
rosszabb esetben a nyers erő alkalmazása - mivel ezt sajnálatosan az emberi törté­
nelemből sohasem lehet kizárni - célt ér. Azt jelenti ez, hogy az Eurázsia-gondolat
jelenleg nem opció és nincs is relevanciája? Korántsem. Egyrészt az orosz politika
és közvélemény jelentős része, minden valószínűség szerint többsége - csalódva a
Nyugatban - megértette a trubeckoji gondolat lényegét, nevezetesen hogy Orosz­
ország földrajzi és kulturális értelemben Európától és Ázsiától egyaránt független
kontinens és civilizáció. S ha nem akar egyoldalú nyugati vagy keleti befolyás alá
kerülni, vagy a teljes szétesés állapotába kerülni, akkor saját magának belülről kell
megszerveződnie, még ha az összeomlás után el is vesztette a cári Orosz Biroda­
lom, majd a szovjet korszak területi nyereségeinek nagy részét.116 A trubeckoji
Eurázsia-gondolat másik összetevője sem veszítette el az aktualitását, nevezetesen
hogy Oroszországnak még ebben relatíve kisebbé vált országban is, ahol az oroszok
aránya meghaladja a 80 százalékot valamilyen formában szupraetnikus államra
kell törekednie, mert a belső etnikai szeparatizmus erői bármikor ellentámadásba
lendülhetnek. A nagy történeti dilemma, nevezetesen hogy nemzeti vagy etatista
identitásra épüljön-e Oroszország, továbbra sem veszítette el érvényét, s aligha le­
het kétséges, hogy e kettő valamilyen vegyülékét kell megteremteni a mindenkori
orosz politikai elitnek, ami sohasem volt, s a jövőben sem lesz könnyű feladat, m i­
vel az ország déli területein húzódik a pravoszláv-iszlám civilizációs, s a nyuga­
tin pedig az katolikus-protcstáns-pravoszláv törésvonal. Ahhoz azonban, hogy az
immár multipolárissá váló világban Oroszország is elfoglalja a neki kijáró helyet,
azaz egyike legyen e hatalmi-politikai-civilizádós pólusnak, ahhoz múlhatatlanul
szükséges, hogy az oroszok a világgazdaságba való integrálódásuk közben leszámol­
janak végre a világ boldogításának tanával, továbbá birodalmi és messianisztikus
nacionalizmusukkal. S végül megszabaduljanak attól a fóbiájuktól, amely szerint
a Nyugatnak nincs is más célja, mint hogy megfossza szellemi-történelmi szent­
ségeitől őket, valamint önkényesen kiszabott területekre darabolja Oroszországot.
Oroszországnak ugyanis minden adottsága (rendkívüli természeti gazdagság; je­
lentős népesség; gazdasági, katonai és technológia lehetőségek; történeti-kulturális
tradíciók) megvan ahhoz, hogy elfoglalja ezt a pozíciót. A kialakulófélben lévő új
multipoláris világrendet ugyanis ma sokkal inkább a valamely nagyobb állam ve­

116Az orosz politikai gondolkodásban általános elterjedi az az erősen vitatható tétel, hogy az orosz
birodalom (imperija) alapvetően m ás jellegű volt, mint az egyéb történeti birodalmak. Egyrészt
nem volt gyarmattartó, másrészt az orosz impérium elválaszthatatlan a szobornosztytóF, azaz a
szellemi-lelki közösség fogalm ától azaz ezeket a népeket összekötötte úgymond a k özös ügy filo­
zófiája. Lásd például Szergej Kortunov: A megrendült tudat mítoszai. In Kiss Ilona - Tatjana Sak-
leina - Andrej Kortunov szerk.; Doktrínák és alternatívák... I m. 119-127. p.
 A Z ÚJ O R O S Z O R S Z Á G RS Rí; RÓ PA :• 3 1 5

zette koalíciók jellemzik, amelyeken belül inkább a kölcsönös előnyöket kihasználó

törekvés érvényesül, mintsem a nyers erő, S abban csak reménykedni lehet, hogy
a nagyobb hatalmi-gazdasági-politikai tömbök közötti versengés megmarad bé­
kés mederben, s nem alakul át civilizációk összecsapásává, ahogy azt Huntington
egykor jósolta. Oroszországnak nincs tehát azon túlmenően feladata, hogy saját
államának polgárait boldogítsa, saját kultúráját fenntartsa cs gazdasági erejét fej­
lessze, így civilizációját csak és kizárólag ezen az úton tegye mások számára von­
zóvá. Mint ahogy Európának sincs.

A Berend T. Iván 107
Acton, Lord 159,161
Adonnino, Pietro 59
Adenauer, Konrad 164,173,258, 260
Adorno, Theodor YViesengrund 65
Agnelli, Giovanni 162
Ágoston, Szent 33> 34,50,165
Ahiczer, Alekszandr Szamojlovics 264,
265,285
Akszakov, Iván Szergejevics 269,280,281
Akszakov, Konsztantyin Szergejevics 269,
270,275,280-282, 284
Albertini, Luigi 113
Alekszejev, Nyikolaj 287
Amery, Leó 164
Andreotti, Giulio 205
Antonov, Alexandr 121
Apollinaire, Guillaume 164
Arisztotelész 83
Auden, Wystan Hngb 65
Augstein, Rudolf 245
B Caesar, Gaius Julius 25,29
Bábel, Iszaak Emmanuikmcs 121
Bacci, Massimo Livi 110
Bach, Johann Sebastian 71
Bacon, Francis 72
Bacrwald, Richard 162
Bakunyin, Mihail Alekszandrovics 159,
161,162,
Barraclough, GeofFrey 107
Barthélemy, Joseph 162
Bauman, Zygmunt 197
Belinszkij, Visszarion Grigorjevics 268
Bellers, John 153,154
Benedek, XV., pápa 116
Bentham, Jeremy 78,159,160
Névmutató
Bergyajcv Nyikolaj Alekszandrovics 268,
274, 283, 284
Bihó István 13, 38-45, 51
Bicilli, Pjotr 287
Bickerton, Christopher 178
Bismarck, Ottó von 208,223,228
Bliss, Tasker Howard 116
Bosco, Peter 107
Bosco, Petrus De 151
Braudel, Fernand 48-50, 53
Briand, Aristide 163, 164-167
Brogan, Denis Sir 162
Broszat, Martin 245
Brünning, Heinrich 228
Brzezinski, Zbigniew Kazimierz 65
Bulgakov, Mihail Afanaszjevics 11, 121
Bunyin, Iván Alekszejevics 121
Burckhardt, Jákob 226
C
Cabiati, Attilio 162
Caillaux, Joseph 162
Cameron, Rondo Emmerett 107, 133
Canaris, Wilhelm 254
Cankov, Alekszandar Colov 128
Carr, Edward Hallett 107
Castel, Charles-lrénée 155
Chamberlain, Arlhur Neville 243
Chrislie, AgaÜia 115
Churchill, Winston Lonard Spencer, Sir
13,118, 124, 167, 168
Clark, Christopher 107,111, 113, 115
Collingwood, Robin George 64,82
Copsey, Nalhaniel 60
Costa, Manuel Gomes da 128
318 : NÉVMUTATÓ

Coudenhove-Kalergi, Richard 21, 163-166 Hrasmus (Desiderius Brasrnus

Craig, Gordon Alexander 107,205 Roterdamus) 55
Crocc, Bencdetto 64 Erhardt, Ludwig257
Custine, Marquis de 286
P
Cs Fauconnet, André 64
Csaadajev, Pjotr Jakovlevics 265-267, 282, Fawlsley, St John of 194
285, 303 Febvre, Lucien 49
Csiszov, Fjodor 269 Ferguson, Níall Campbell 105-107
Csuhaj sz, Anatolij 302 Ferrero, Guglielmo 38-41, 51, 52
Fichte, Johann Gottlieb 72, 278
D Figueroa, Juan Fernández 128
Dahrendorf, Ralf Gustav 12,13, 143, 194, Fiaimén, Edo 162
196, 202 Fischer, Fritz Ernst 114, 224
Dante, Alighicri 71,150,151 Fitzgerald, Francis Scott 65
Danyilevszkij, Nyikolaj Jakovlevics 13, 81, Fleury püspök 150
86-93, 97,102,285 Florovszkij, Georgij 287,297, 298
Darwin, Charles Róbert 112 Fontane, Tlieodore 228
Davies, Norman 23,45-48, 51 Fouchet, Christian 176
Dawes, Charles Gates 135 Franco, Francisco 128
Dawson, Christopher Henry 51, 102 Frenay, llenri 167
d’Azeglio, Massimo 181 Freud, Sigmund 164
Delors, Jacques 175,178 Frigyes Vilmos, 1. 80, 228
Demangeon, Albcrl 162 Fröbel, Cári Ferdinand Julius 149
Descartes, René 50, 71, 72, 82, 278 Fukuyama, Francis 256, 300
Dollfuss, Engelbert 128 Fürét, Francois 107
Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics 15,
303 G
Drummond, Eric 166 Gajdar, Jegor 3Ü2
Dnbois, Pierre 33, 151 Galilei, Galileo 71, 72
Dugin, Alekszandr Geljevics 65, 305, 306, Garton Ash, Timothy 16, 205
310-312 Gaspari, Alcide de 164,173
Duroselle, Jean-Baptisle 55 Gaulle, Charles de 13,173,176,177, 203
Dzcrzsinszkij, Feliksz Edmundovics 121 Gentz, Fridrich von 159-161
Dzsingisz kán 294 George, Dávid Lloyd 113
Gerbert, Pierre 170
R Geremek, Bronislaw 34-38,42
Einstein, Albert 164 Gersenzon, Mihail 265
Eley, GeofF 224, 248 Giscard d’Estaing, Valéry 175
Éliás, Norbert 225, 234-240, 253, 254 Glotz, Peter 245, 251
Eliot, 'fhomas Stearns 47, 65 Gobineau, Arthur de 243
Hnzensberg, Hans-Magnus 15 Goebbels, Joseph 254
Goerdeler, Cári Friedrich 167
 NF,V MUTATÓ ii 319

Goethe, Johann Wolfgang von 64, 67, 71, Homjakov, Alekszej Sztyepanovics 13,
81,209, 227, 279 265, 267-269, 271-276, 278, 279, 283,
Gore, „AD Albert Arnold 65 284, 286-288
Gorkij, Makszim 121 Horné, John 113
Gömbös Gyula 129 Höss, Rudolf Franz Ferdinand 111
Groener, Wilheim 228 Hugenberg, Alfréd 227
Guderian, Heinz Wilheim 105 Hume, Dávid 278
Gumiljov, Lev 288 Huntington, Sámuel 302, 315

Gy I
Gyenyikin, Anton Ivanovics 121 Issing, Otmar 198
Ivasor, Leonyid 305, 306
H
Haas, Ernst 186 J
Habermas, Jürgen 245-252 Janov, Alexandr 265
Habsburg, Ottó von 164 Jaspers, Kari 252, 261
Hajnal István 38 Jászi Oszkár 15,162
Halecki, Oscar 24-36,42,51 Jazikov, Nyikolaj 269
HalLstein, Walter 177 Jelcin, Borisz Nyikolajevics 302
Hantos Elemér 162 Jouvenel, Bertrand de 162
Haq, Mahbub ul 220 Judt, Tony Róbert 53
Harris, Rulh 107 Jugyenyics, Nyikolaj Nyikolajevics 121
Hasner, Pierre 206 Juncker, Jean-Claude 197
Hastings, Max Hugh Macdonald, Sir
107 K
Heater, Derek 150,176 Kant, Immánuel 71, 72, 78,159,278
Heerfordt, Christian Frederick 162 Károly, V. 150,177
Hegel, Georg Wilheim Friedrich 72, Karszavin, Lev 287
235 Kataszanov, Valentyin 305
Heile, Wilheim 162 Keegan, John, Sir 107,108,111,116
Henrik, IV. 152,158 Kennan, George Frost 107
Herriot, Édouard 162,164 Kennedy, Paul Michael 107
Hess, Rudof 254 Keynes, John Maynard 106, 254
Hildcbrand, Kiaus 245 Kirejcvszldj, Iván 265, 269,276-279,
Hillgruber, Andreas Fritz 107,245, 248, 283-288
249 Kirejevszkij, Pjotr 269
1Tindenburg, Paul von 229 Kissinger, Henry Alfréd 65
Hitler, Adolf 29, 64,111,117, 128, 138, Kiaus, Václav 186
150, 177,180, 212, 224, 228, 229, 238, Kocka, Jürgen 245,251
241-248, 252-254, 257 Kolcsak, Alekszandr Vasziljevics 121
Híx, Simon 186 Kornyilov, Lavr Georgijevics 121
Hobbes, Ihomas 78 Koseljov, Alekszandr 269
Hobsbawm, Eric John Ernest 107 Kozirjev, Andrcj 302, 303
320 I NÉVMUTATÓ

Körösényi András 12 Meinecke, Friedrich 13, 225-231, 240,

Kranold, Hermán 162 241, 252
Kravcsuk, Leonyid 313 Merkcl, Angéla 175
Kundera, Milán 35 Metaxa, Ioannis 128
Kohl, Helmut 246, 249, 257 Meyer, Eduard 64
Kolakowski, Leszek 36 Michele, Jules 202
Kolumbusz Krislóf 71 Middelaar, Luuk Johannes van 54,56,
Kozsinov, Vagyim 305 144-148,180
Kroeber, Alfréd Louis 65 Miklós, 1. 269
Krumeich, Gerd 107 Miljukov, Pavei 298
Kvicinszkij, Julij 304 Mitlerrand, Francois Maurice 205
Molotov, Vjacseszlav Mihajlovics 168
L Moltke, Helmuth James Gráf von 167
Lajos, XIV, 150,236 Moltke, Helmuth Johannes Ludwig von 77
Lajos, XV. 150 Mommscn, Hans 245
Lajos Fülöp 279 Mommsen, Wolfgang Justin 107,245
Landes, Dávid Saul 132 Monnet, Jean Omer Marié Gábriel 13,14,
Lan sing, Roberl 118 54, 167,170-176, 179, 184, 191-193,
Leibniz, Gottfried Wilhelm 72,278 198,203
Lenin, Vlagyimir lljics 121 Monroe, James 164
Leontyev, Konsztantyij 285 Moravcsik, Andrew 178
Louren^o, Eduardo 15 Mosse, George Lachmann 122
Lukács György 64,230-234, 240-243, 252 Mussolini, Benito 124,125-127,238,
242
M Münkler, Herfried 257,258
Machno, Nyesztor Ivanovics 121
Mackey, Rónáid 167 N
Macron, Emmanuel Jean-Michel Frédéric Nagy Frigyes, IL 228
175 Nagy Károly, I. 28, 35,49, 88,149,150,
Maddison, Angus 209, 210,217,219, 221 177
Majone, Giandomenico 178 Nagy Katalin 21
Maljavin, Vlagyimir 305 Nagy Péter, 1. 25, 29,263,266,269,274,
Malynski, Emmanuel 162 276, 282, 292
Mann, Heinrich 162 Napóleon, Bonaparte, L 150,158,161,
Mann, Thomas 164, 167, 229, 230 177, 208, 236, 279
Mannerheim, Cári Gustaf Emil von 122 Narocsnyickaja, Natalija 306
Mannheim, Kari 38 Niemöller, Martin 252
Marini, Antoine 151, 152 Nietzsche, Friedrich Wilhelm 47, 81,109,
Marshall, George Catlett 33,257 112, 283
Marx, Kari 77,80, 112,235 Nitti, Francesco 164
Mazzini, Giuscppe 158, 159,161,162 Nolte, Ernst 13, 14, 240-249
McCormick, John 183,197
Meier, Christian 245

O S
Orlova, Irina 305
Ortega* y Gasset Jósé 164
P Salazar, António de Oliveira 128
Panarin, Alekszandr 305-310
Parker, W. H. 21
Pasa, Enver 121
Paulsen, Friedrich 227
Páts, Konstatin 128
Penn, Wiliiam 153,154
Petljura, Szemjon 121
Pilsudski, Józef Klemens 128
Platón 83
Plechaviéius, Povilas 128
Pocock, John Greville Agard 20
Podjebrád, György 33, 151,152
Pound, Ezra 65
Primakov, Jevgenyij Makszimovics 306
Proudhon, Pierre-Joseph 159
Putyin, Vlagyimir Vlagyimirovics 306
R Simson, Uwe 65
Rathenau, Walter 162
Remarque, Erich Maria 123
Rembrandt 71
Renan, Ernest 255
Renner, Kari 164
Reynold, Gonzague de 26
Ribbcntrop, Joachim von 168
Riou, Gaston 162
Ritter, Gerhard 224
Rochelle, Drieu de 168
Rohan, Kari Anton 162
Romroel, Erwin 105
Rosenberg, Alfréd 243, 244
Rossi, Ernesto 167
Roth, Joseph 123
Rothfels, Hans 229
Rotschild, Louis 164
Rousseau, Jean-Jacques 154,157
NÉVMUTATÓ 321
Safarevics, Igor 305
Saint-Pierre abbé 150,154-158
Saint-Simon, Claude-IIenry 97,159,160
Sándor, I. 128
Santer, Jacques 175
Schacht, Hjalmar 164
Schelling, Friedrich Wilhelm Joseph 72,
242
Schiller, Friedrich 209
Schmidt, Helmut Heinrich Waldemar 13,
175, 246, 255
Schulze, Hagen 245
Schuman, Róbert 164,171-173,179
Seipel, Ignaz 164
Seton-Watson, Róbert Wiliiam 47
Sforza, Carlo 164
Shaftesbury, Anthony Ashley Cooper 78
Shakespeare, Wiliiam 71
Sharp, Alán 205
Sieyés, Emmanuel Joseph, abbé 158
Smetona, Antanas 128
Soréi, Georges Eugéne 112
Sorokin, Pitirim Alekszandrovics 65
Spaak, Paul Henri 164, 173-176
Speer, Albert 254
Spencer, Herbcrt 97
Spengler, Oswald Arnold Gottfried 13,45,
63-86, 89-91,94-99, 101, 102
Spinelli, Altiero 167, 173, 176, 178, 191
Spinoza, Benedict de 278
Stern, Fritz Richard 117, 205
Stone, Norman 205
Strachan, Hew Francis Anthony, Sir 113
SLrauss, Josef Franz 249
Strauss, Richard 164
Stresemann, Gustav 164
Stürmer, Michael Martin 107,245, 247,
249, 250
Sully, Maximilan de Béthune 33,152,153,
155, 158
3 2 2 r’ N É V M U T A T Ó

Sz Y
Szamarin, Jurij 269,279,280 Yeats, William Butlcr 65
Szavickij, Pjotr 287, 291, 293, 295-297
Szolzsenyidn, Alekszandr 305 V
Sztálin 168, 169 Valery, Paul 164
Sztamboiijszki, Alekszandar 128 Valujev, Dmitrij 269
Szuvcsinszkij, Pjotr 287 Vernadszkij, Georgij 287, 294
Szűcs Jenő 13, 22, 23,43-45,51 Vico, Giambattista 64, 81-85
Szvjalopolk-Mirszkij, Dmitrij 287 Vilmos, IL 227
Voltaire 47
T Vrangel Pjotr Nyikolajevics 121
Talleyrand-Périgord, Charles Maurice de
39,279 W
Taylor, Alán John Pereivale 103,104,109, Wagner, Wilhelm Richard 71
113, 177 Walicki, Andrzej 282
Thatcher, Margarct 205 Warburg, Max 164
Thierry, Albert 162 Weber, Max 64, 235
Tocqueviile, Alexis de 159,161, 284 Wehler, Hans-Ulrich 107,213,214, 245,
Toynbee, Arnold Joseph 13, 16,26, 38,65, 251
81, 94-102 Werfel, Franz 164
Trevor-Ruper, Hugh 205 Wiegrefe, Klaus 107
Trockij, Lev Davidovics 121 Wilson, Thomas Woodrow 129, 130
Trubeckoj, Nyikolaj 13,287-295,297,298, Winkler, Heinrich August 245,254-256
314 Wittgenstein, Ludwig Josef Johann 65

U Z
Ulmanis, Kárlis Augusls Vilhelms 128 Zielonka, Jan 178, 197
Unamuno, Miguel de 164 Zweig, Stefan 164
Urban, George 205
Úri, Pierre 174
 Tárgymutató

A Dang nach Osten 211

acquis communautairc 143, 179
Aclion fran^aise 240,242
alkotmányosság 52, 56, 125, 250, 256
antiszemitizmus 122, 241, 243, 246, 252
B 177, 226
bécsi béke 35,131
béke 14, 29, 30, 33, 34, 55,104, 113, 118,
129-132, 144, 148-170, 186, 197, 198,
206, 255, 271
bolscvizmus 126,132, 241, 243, 247, 249
C 186, 194, 199, 256,309
cczaropapizmus 45
civilizáció, 23, 26-29, 36, 39, 43-56,
66-82, 85, 87-102, 112, 119, 138, 150,
162, 173, 225, 234, 235, 264, 269, 270,
284-286, 289-294, 297-302, 304-306,
309,312-315
communitas 29, 37
COREPER 194,196
corpus Christianum 28, 31
D ~ földrajzi fogalma 20-23
demokratikus deficit 57,144,193-196,
199
demokrácia 13-15, 40, 56,61,65, 66, 72,
73,78-81, 105, 124-129, 137, 147, 161,
162, 182,186-188,191, 197,199,211,
217,226, 233, 251, 256,258-260,299,
300-303, 307
illiberális ~ 12,186,193
szuverén -312
tömeg- 50, 126
vezérelvű - 12,15
egyre szorosabb egység 13,14,19,36,
142,179-183,199, 203
egyenlőség 27,42,52, 56, 79,93, 97,119,
egyenlőtlenség 50,120,135,154, 222,237,
301, 308
első világháború 64, 103-139,158,162,
163, 164, 165, 170, 171, 212, 213, 220,
223, 224, 227, 229, 234, 239, 242, 254
emberi méltóság 14, 32, 36, 41, 52, 92, 177,
E pluribus unum 36,187
erőszak 27-29, 43, 51, 52, 88, 92, 93, 95,
100,1Ü6, 116, 120-122, 127, 132, 138,
158, 161,181,188,189, 213, 226, 238,
239, 249, 271, 274, 280, 282, 284, 298,
300, 301
Eurázsia-eszme (jevrazijsztvo) 269,287-
301,305, 306,310-313
Európa
—centrizmus 47, 78, 89,93,108
~i Bizottság 57, 58, 147, 172,178, 189,
190, 194, 195, 199
-i Egyesült Államok 19,164-173, 176,
179, 184, 261
~i identitás 14,19-61,174,180,182
~i Központi Bank 58,189
-i közvélemény 14, 53,57, 61,143,144,
191,192,304
- milieniuma 25
~i Parlament 58, 59, 144, 159, 172, 177,
189,190,194,195,200,203
324 TÁRGYMUTATÓ
~i politikai közösség 14, 53, 61,180,
195
~i Tanács 58, 146, 172, 189, 190, 194,
195
~i társadalom 14, 53, 61,189,192,226
~i Unió 11,13-16, 19,21, 31, 34, 37,
38, 53-60, 117,141-203,206,208, 210,
211, 219, 221, 222, 255, 256, 260, 261,
303, 304
~j Unió Tanácsa 58,172, 190,194
~i Unió Bírósága 58, 172, 189
euroszkepticizmus 58, 59,142, 176, 184,
185, 193
ever closer unión lásd egyre szorosabb
egység
F 151,154,185,285, 304,311,314
fasizmus 64, 124-127, 138, 165,227-245
fausti kultúra 66-74, 230
félelem 39-43, 51,142,149, 154, 166, 172,
186, 220, 236, 265
felvilágosodás 27,72, lül, 154, 225, 230
forradalom 27, 28,48,99,123, 202,227,
232, 248
angol ~ 52, 78
francia ~ 27, 28, 32,40,42, 43, 52, 79,
158, 161,208
orosz ~ 48,119,121,122, 246, 248, 265
proletár- 233
föderáció 13,14,19, 28, 33, 34,38, 42,
53, 54, 59, 88, 143, 149, 151, 152, 154,
160, 162,166,167,169-173,178-193,
199-203, 260, 261
geopolitika 14, 20,22,23, 25, 35,61,65,
67, 86-94,119, 131, 165, 169, 170, 193,
208,263, 267, 300, 304, 306,308-313
görög civilizáció 96
görög-római civilizáció 29
Gulag 47, 246, 248
Gy
gyarmalosítás 32,47, 9 1, 93,112,307
H
hatalomelmélet 39
hatalmi egyensúly 35, 89,103, 150-156,
237
Historikcrslrcit 224, 245,247-252
holokauszt 47, 213-216, 227, 242, 243,
246-248, 252
humanizmus 26-34, 50-52, 56, 225, 232
1
illibcrális demokrácia lásd demokrácia
individualizmus 77,93, 230, 270, 274, 275,
278, 286, 299
intergovernmentalizmus lásd
kormányköziség
iszlám Jó, 47, 49, 67, 73, 74, 98, 100, 101,
irracionalizmus 230,233, 234, 243
í
jogállamiság 14, 15, 56,65, 125,173,182,
186,194,197, 199, 250, 256,260
K
kapitalizmus 15, 32,47-50,65, 75-81,112,
134,137,182, 202, 232, 233, 282, 283,
299, 301
katolikus egyház 26, 27,40,42,71, 88,92,
93, 151, 153, 267, 272-278, 314
Kelet-Európa 25,31,35, 36,42,44, 48, 50,
51, 55,135, 136, 139,143, 164, 169, 193,
207,214, 301,303,304
kényszer 40, 109, 120, 123,165, 169, 172,
179, 214,239,273,281
kereszténység 24-31,34,35,42,43,45-53,
56, 71, 88, 98, 101, 149, 150, 154, 225,
229, 266, 270, 272, 276, 277, 282, 285,
295, 309,311
kihívás (challenge) 92, 99
kommunizmus 15, 35, 52,75, 124-127,
138, 142, 161, 248, 191,300,309
konföderáció 13, 14, 28, 33, 149, 151, 152,
155, 157, 158, 162, 166-169, 177, 180,
183-193, 199, 202, 203

konzervativizmus 124, 282,302
kormányközi ség 145, 184, 186
Közép-Európa 22, 35,45,46,51,121,132,
134,141,169,222,249, 261, 264
Közös Piac 34,59,141, 177, 260
L O
legitimitás 39,40, 59,144,191,195
liberalizmus 48-50, 101,124,137,226,
227, 241, 269, 302
Lisszaboni szerződés 56, 60, 174, 176, 187,
189,194
M Páneurópa 21,163-167,180
meritokrácia 80,81,226
migráció 104, 192, 193, 200, 211-217
mimézis 95,96
Montánunió 143,170, J72,175
N ~i egyensúly 41,161
nacionalizmus 30, 38,41, 54, 98, 99,113,
124, 131, 146, 158-162, 169, 173, 186,
201, 202, 206, 226, 227, 230, 250, 284,
293, 299, 309,311-314
németkérdés 169,197,205-261
német gazdaság 170,211,214,217-223,
257, 261
Német Nemzet Szent Római Birodalma
lásd Német-római Birodalom
Német-római Birodalom 180, 207-209,
230, 239, 260
Német-római Császárság 149,151,207
nemzetállam 37, 38,42, 107,131, 142,
143, 149, 158-163, 167-169, 172, 175,
179-181, 184, 195, 196, 201,202, 206,
208,209,255,259,260, 293
nemzetek Európája 13,26,180,183,185,
191
nemzeti sokszínűség 14, 30,31,46, 57
nemzetiszocializmus 66, 124, 128, 212,
214-253
Népszövetség 129,131, 162, 166,167,169
tár gymuta tó 325
Ny
Nyugat 15, 33, 45, 48, 63-77, 92,99-102,
139, 224, 229, 233, 250, 256, 266, 267,
269, 271, 276,281,282, 285, 286, 292,
293, 300-303, 306-308, 313, 314
orosz különut 263
orosz polgárháború 121,123
ortodoxia 26, 44,93, 98,100, 266, 270,
273,275,282, 294, 295, 300
P
pánszlávizmus 87,93> 270, 292
Párizsi szerződés 145,171,180
polgárháború 117, 121-124, 128, 155, 214,
241
politika
~i hisztéria 38, 39,41,238,239
~i közöség 14, 56,88, 146,182, 187,
189, 191,192, 196, 201
porosz militarizmus 206, 228,238
pravoszlávia 93, 266, 269-275, 278, 283,
292, 294, 297, 306, 308-311, 314
protestantizmus 71, 88, 92, 93,272, 272,
314
R
racionalizmus 50, 52,230,270-278,282,
286,299
Rajnai Szövetség 208
referendum 60,61,174,185,192
reformáció 40,42, 48, 52, 76
regionalítás 20-23, 51
Respublica Christiana 28, 37,46,154
S
Schengeni rendszer 192
Sonderweg 137, 221, 224, 251, 255
spillover 180
stabilitás 49, 52, 55,135,136, 206,216,
223, 249, 259, 263, 297
326 TÁRGYMUTATÓ
Sz
szabad piac lásd kapitalizmus
szabadságiba 27,30-36, 40-44,49-52, 56,
69, 70, 75, 77, 87, 88,90,92-94
szikiapad (ledge) 97
szlavofilek 87,93,265-288, 291, 292,294,
296-301, 310
szocializmus 47,64, 77-81,182, 226-228,
302
szociáldemokrácia 125,182, 233,258
szolidaritás 38, 54, 56, 61, 164, 166, 173,
179,185, 191,252, 274
szupranacionalizmus lásd állam
szupranacionális állam 54,64,145,171,
173, 177, 179, 183- 187
szuverenitás 59, 77,112,142,149, 153—
159, 161, 163, 166, 169, 172,180, 181,
184, 187-190, 202, 226, 312, 313
T
talaj osok (pocsvennyiki) 265,287
tolalitarizmus 32,47, 127, 241, 252, 307
történetírás 23, 24,45,96,116,244, 245
U
utilitarizmus 160, 272, 278
V
válasz (response) 96
választások 59, 61, 127, 194, 195, 216, 244,
259
végzet 69, 229
vcrsailles-i béke 113,114, 163,164,169,
205, 206, 212, 233, 239, 242, 244, 252,
254,257
vesztfáliai béke 35,112,206, 208
vezérelvü demokrácia lásd demokrácia
világgazdasági válság 118,129,132, 136,
67, 199,218, 220, 242, 244, 252