Apokalipszis 2012 - Egely György

tanulmánya

Budakeszi 2008

A szerző kiadása

Apokalipszis 2012 - Egely György

tanulmánya
Budakeszi 2008

A szerző kiadása

© dr Egely György 2008

Az anyag a szerző nevének és az idézet forrásának megjelölésével változatlan formában terjeszthető

http://www.egely.hu/
 Egely György: Apokalipszis: már 2012-ben?
Összefoglalás:
Ez a tanulmá ny négy részbő l á ll.
Az első ben bemutatjuk, hogy az energiaá rak emelkedése miért és hogyan vá ltotta ki a
tá rsadalmi és gazdasá gi vá lsá got, s megnézzü k, milyen „já ték” stratégiá t kö vet az
energiaipar, hogy ű zték ki a piacgazdasá got az életü nket alapvető en befolyá soló
energiaiparbó l. Az olajipar dominá nssá vá lt az energiaszektorban. Ennek kapcsá n két olyan
ö sszeomlá st vizsgá lunk meg, melyek a monokultú ra veszélyét mutatjá k. Az első a má r
terjedő tö meges méhpusztulá s, valamint az 1840-es évek ír éhínsége (krumplivá lsá g).
A má sodik részben az 1520-as évek há rom, má ig ható ö sszeomlá sá nak példá já n (Mohá cs,
Kö zép-Amerika, India) á t megnézzü k az odavezető ú t jellegzetességeit, tanulsá gait, hogy
lá ssuk a pá rhuzamokat a mai helyzettel. A mohá csi ö sszeomlá s példá já n á t vizsgá ljuk az
akkori vezetés és a mai kö zti analó giá kat (II. Lajos, a kö znemesek, Szapolyai, Tomori Pá l
érsek, stb., valamint Horn Gyula, Ková cs Lá szló , Magyar Bá lint…)
A harmadik részben a kö rnyezeti és gazdasá gi vá lsá gbó l való kilábalási stratégiákat
elemezzük. Lá tjuk, hogy a mai techniká val a vég elkerü lhetetlen. Ma csak két alternatívá t ad
a technika: Az energiatermelés vagy olcsó , de akkor szennyez, s ez kö rnyezeti katasztró fá t
okoz. Vagy megú juló , szennyezésmentes, akkor viszont drá ga, s az gazdasá gi ö sszeomlá st
hoz. A megszokott mó dszerek tö bbé má r nem haszná lható ak... Vagy a technikai megú julá s
jö n, vagy a stagná lá s, esetleg ezutá n az ö sszeomlá s ...
A negyedik részben pedig az elmú lt 100 év 11 évenként bekö vetkező sorsfordító
eseményeit soroljuk fel. 2011-12-ben egyszerre há rom ok miatt is érhetü nk kritikus
eseményekhez.

I. rész.
Játék az összeomlással
„Aki 1960 után született, jó esélye van, hogy erőszak, járványok vagy éhínség végezzen vele.”
Hetesi Zsolt, az ELTE fizikusa, a Fenntartható Fejlő dés Egyetemkö zi Kutató csoportjá nak
elemző je hosszú tanulmá nyt tett kö zzé a kö zelgő tá rsadalmi ö sszeomlá sró l. Sö tét képet fest
a magas energiaá rak miatti vá lsá gró l: az elején még lassú , majd egyre gyorsuló tá rsadalmi
ö sszeomlá sró l. A tanulmá ny szerint az eddigi megszokott tá rsadalmi rend sok helyen
ö sszeomlik, nem lesz benzin, bizonytalanná vá lik az á ramellá tá s, ső t, ezek
kö vetkezményeként ö sszeomlik a kö zlekedés, egészségü gy, stb. Emiatt akadozik az
á ruszá llítá s és csö kkennek a mező gazdasá g hozamai is. A nagyvá rosi emberek millió i
elő szö r egymá st ö lik, majd nyomorú sá gos kö rü lmények kö zö tt vagy elmenekü lnek, vagy ott
pusztulnak el.
Vajon van-e realitá sa ennek a sö tét, paranoid jö vő képnek, vagy csak ü res huhogá s? Ha az
utó bbi, akkor tö bbet á rt, mint haszná l. Mi lehet a való sá gtartalma? Ú gy gondolom, hogy a
szerző diagnó zisa á tgondolt, alapos és nagy, helyenként 5-10%-os való színű sége van annak
a szomorú jö vő képnek, amit ez a dolgozat leír [1].
Andrew Grove (Gró f Andrá s), az Intel elnö k-vezérigazgató ja szerint: ”csak a paranoidok
maradnak fent” [2]. Gró f, aki jó pá r vá lsá got, szá mos „technikai fö ldrengést” á télt má r az
elektronikai ipar késhegyre menő kü zdelmeiben, hitelesen elemzi a vá lsá gok
felismerésének ismérveit, elhá rítá suk mó dszereit, s szá mos cég felemelkedésének és
ö sszeomlá sá nak tanulsá gait. Tapasztalatai szerint a vá lsá g mindig akkor kö vetkezik be,
amikor egy cég eredményei hosszú ideig javulnak, majd tető znek – stagná lnak. Ekkor dő l el,
hogy minőségi váltással tudnak-e ú jra emelkedni, vagy – és ez a gyakoribb – megindulnak a
lejtő n, ahonnan már nincs visszaút. A csú cs: a stratégiai inflexió s pont, amikor a termelés
mennyisége, vagy a haszon tető zik. Ez egyben veszélyes elágazási pont is. Kiú t csak felfelé
vagy lefelé van, nem lehet mindig a csúcson maradni.
Ma a fejlett vilá g termelése (a GDP, a nemzeti termék) mutató i szerint elérte a csú csot,
stagná l, alig vá ltozik. Való já ban a vilá ggazdasá g má r hanyatló ó riá scég képét mutatja. A
GDP-ben ugyanis benne vannak az ó riá s bankok és olajcégek nyereségei is, de ezek mö gö tt
má r nincs társadalmi haszon, csak ü res, az egész tá rsadalmat megroppantó nyerészkedés.
Rowan Williams, Canterbury érseke így fogalmaz: „Elképzelhetetlen mértékű vagyon
keletkezett hasonló mértékben elképzelhetetlen mértékű megtévesztés, papírozgatás
segítségével, ami csak a kereskedőiknek hozott hasznot.”
Robert Reich, Clinton egykori munkaügyi minisztere írja: „A kapitalizmus legrosszabb
formáját hoztuk létre, ahol a magán nyereségeket kombináljuk a köz veszteségeivel. Ezek a
bankárok Amerika legjobban fizetett menedzserei, cégeiket a magánszektor részeként
kezeljük, amíg nyereségesek. De abban a pillanatban, amikor süllyedni kezdenek,
közintézményként kezeljük őket, amiket nekünk kell megmenteni . . .”
Ezért talá ló Hetesi Zsolt tanulmá nya, mert rá érzett a való sá gra – má r nem a csú cson
vagyunk, hanem elindultunk lefelé. Egyszerre lá tszanak a gazdasá gi és kö rnyezeti
megroppaná s ismérvei. A harapófogó megmozdult, zá ró dni kezdett.
Tanulsá gos, hogy magá n és nemzeti bankok, biztosító tá rsasá gok, pénzü gyi felü gyeletek,
minisztériumok szakértő inek, elemző inek tízezrei mennyire nem lá tjá k, nem látták előre a
helyzetet. A sziklaszilá rdnak, kikezdhetetlennek gondolt pénzü gyi ó riá sok most lá ttá k
elő szö r (sajá t ká rukon), hogy kö zvetve egy ná luk jó val erő sebb és ü gyesebb ellenfél tá madt
rá juk: az olajipar.
Az összeomlás valódi oka
A - ná lunk ismeretlen mértékben - jó l élő első vilá g kö zéposztá lyá nak még a 90-es évektő l
fogva kö nnyen adtá k a pénzt ú j, hatalmas kertvá rosi há zak vá sá rlá sá ra. Ez akkor az olcsó
energia mellett gazdasá gi fellendü lést is hozott. Amikor a lavinaszerű folyamat má r
robogott, és a kö zéposztá ly szerényebben kereső része is hatalmas ú j há zba kö ltö zö tt,
megvette harmadik autó já t is, az olajipar durvá n megemelte az á rakat. Ő k voltak a
kedvező bb helyzetben. Fű teni, vilá gítani kell, munká ba is kell já rni. Viszont nem muszá j 4-6
fü rdő szobá s, 6-800 m˛-es laká sban élni, a fele is elég.
Az elemző k nem lá ttá k vilá gosan azt az elemi feltételt, hogy a nö vekvő jó léthez olcsó
energia kell. Az energiaárak viszont nem a bankvilá g, hanem az olajipar kezében vannak. Az
á tlagpolgá r pénzéért folyó kü zdelemben a bankvilá g vesztett. Ment a sü llyesztő be elő szö r a
Century, aztá n az American Home Mortgage, a Countrywide, majd a Bear Stearns, majd
kö vette a Lehman Brothers, az AIG, a Merryl Lynch és még pá r ó riá si angol bank is, de még
a stabil euró pai bankok is remegnek. A folyamatnak nincs vége. Ma is élnének, ha az
olajipar el nem szívja elő lü k az életet jelentő pénzt - a folyamatos á remeléssel. Ez az, amit a
piacgazdasá got vizsgá ló elemző k tízezrei nem lá ttak elő re.
Fontos, hogy megértsü k: jó pá r olyan á rucikket veszü nk, aminek az á ra attó l fü gg, mennyi
pénz marad a zsebü nkben. Egy laká s, vagy az arany, de az élelmiszerek á ra is a kereslettő l,
és nem első sorban az elő á llítá si á rtó l fü gg. Ezért lényeges tudni: mennyi szabad pénzzel
gazdá lkodhatunk. Pénzt (a gyakorlatban) nyomdagépeken vagy banki manő verekkel lehet
„gyá rtani” - az ésszerű ség hatá rain belü l. Energiá t (legalá bbis a tankö nyvek szerint) csak
véges mennyiségben á llíthatunk elő . Ezért a gazdasá gi nö vekedésnek az energiatermelés a
szű k keresztmetszete. Ha az energia á ra nagyon elszakad az elő á llítá si kö ltségektő l nagy
bajba kerü lü nk. „Buborék” keletkezik, a reá lgazdasá g lassan, de gyilkos mó don irreá lis,
ingová nyos gazdasá ggá vá lik, mint egy piramisjá tékná l. A tö rténelemben nem elő szö r
pukkan szét ilyen buborék. A derék, s egyébként értelmes hollandok kezdték ezt a
tulipá nhagyma á rá nak folyamatos emelésével.
Ma viszont egyszerre két buborék is keletkezett. A nyersanyag (ebben az
energiahordozó knak van nagy sú lya) és az ingatlan buborék. A kö zvélemény csak az elő bbit
lá tja, pedig a krízis kivá ltó ja, s a veszélyesebbje: az energia á rá nak elszakadá sa a reá lis
á rtó l, azaz elő á llítá sá nak kö ltségeitő l. Ha ú jra lenne pénz a zsebü nkben: az ingatlanok á ra
visszamenne, de a kibá nyá szható energia mennyisége má r nem á llna vissza. Az fogyó ban
van. Az ingatlanpiacon mindig volt (és lesz is) hullá mzá s, ez divat kérdése is. Ott a
spekulá ció , az elő á llítá si á rtó l való elszakadá s majdnem normá lis, s ez a hullá mzá s a
tő zsdékre is gyakran á tterjed. A gazdaság nyakába tehát a bankszektor rakta a kötelet,
de a sámlit az olajipar rúgta ki alóla. Az olajipar a há ttérben, a homá lyban maradt, a
vá lsá gért mindenki csak a hará csoló banká rokat okolja...
Most a bankok megint kocká ztattak – és vesztettek. Elemi folyamatokat nem ismertek fel –
a politikusokkal együ tt. Persze nem kell sajná lni ő ket, a vezető ik – meg nem érdemelt -
millió s végkielégítéssel tá voztak. Példá ul a 160 éves Lehmann Brothers bankot cső dbe vivő
igazgató mű kö désének 8 éve alatt 300 millió $-t vitt haza - ami mö gö tt nem volt érték, csak
„levegő a lufihoz”. Aki igazá n vesztett, az a nyugdíjra vagy a gyerek taníttatá sá ra kuporgató
kö zéposztá ly – de az egész Fö ldö n. A nagy kérdés: mennyire terjed tovább az összeomlás?
Á tterjed-e a teljes reá lgazdasá gra? Lesz-e olyan vá lsá g, mint a 30-as években? Vagy még
sú lyosabb, és visszafordíthatatlan, mint amirő l Hetesi Zsolt tanulmá nya ír?
Azt szoktá k mondani, hogy nehéz jó slá sokba bocsá tkozni, kü lö nö sen a jö vő t illető en. A
kérdés lényeges: összeomolhat-e a mostani technikai civilizációnk aká r részben is ú gy, hogy
kö zben szá zmillió kat, netá n milliá rdokat rá nt magá val az éhhalá lba vagy a ká oszba?
É rdemes ilyenkor legalá bb arra gondolni, hogy pusztá n a mű trá gya termelés és elosztá s
egy évi kiesése miatt a mező gazdasá gi á tlagtermelés kb. a felére eshet vissza - hiszen
biogazdá lkodá s igen piciny terü leten folyik még (má r). A mű trá gyá t kő olajbó l á llítjá k elő ,
így elérheti a kő olajá r azt a magas szintet, amikor a termelő k és fogyasztó k má r nem tudjá k
megfizetni. Ebben az esetben a mező gazdasá g má r csak kb. 2 milliá rd embert tud eltartani.
Ezt is csak á llattartá s nélkü l, csak „vega” életmó d szerint – ez viszont azt jelentené, hogy 4
milliá rd ember nem juthatna tá plá lékhoz.
A dolgozat legfő bb érdeme, hogy a napi politika felszínes locsogá sa helyett a való s
tá rsadalom való s gondjaival foglalkozik. Való s adatok alapjá n, egyszerre vizsgá lva a
hagyomá nyos energiaforrá sok (má r jó l lá tható ) kimerü lése miatti ipari és tá rsadalmi
problémá kat, de a horizonton má r lá tható környezeti válságot is.
(Ez utó bbira friss példa, hogy 2008 szeptember elején 34şC kö rü li szá z éves
melegrekordok utá n egy hétre má r 6-8şC-os hideg rekordok szü lettek. Ez fecskék tízezreit
pusztította el, ezért jö vő re tö bb lesz a szú nyog és a légy.)
A kö rnyezeti ö sszeomlá s friss, és gazdasá got is érintő jellemző példá ja az USA-ban
kiteljesedő tö meges méhpusztulá s. Ma má r „vadon” nem élnek az első vilá gban méhek, csak
mesterségesen, kaptá rakban, ahol „alkalmazottként” dolgoznak évtizedek ó ta. Nemcsak a
mézzel és virá gporral hajtanak hasznot, hanem a nö vények beporzá sá val is, s pó tlá sukra
nincs má s lehető ség. Einstein mostaná ban sokat idézett mondá sa szerint „ha a méhek
eltű nnek, az emberiségnek négy éve van há tra”.
Most kezdenek eltű nni, fő leg Kalifornia nagy, ipari mandula ü ltetvényeinek kö rnyékén. A
dolgozó k elhagyjá k a kaptá rakat, a herék és a kirá lynő élelem hiá nyá ban elpusztulnak. A
kaptá rak ü resen maradnak, nincs ú j raj, akik bekö ltö znének. A jelenség má r szép nevet is
kapott – koló nia ö sszeomlá si zavar (Colony Collapse Disorder) - , de oka ismeretlen, s senki
nem sejtette a bekö vetkeztét, hiszen eddig minden rendben ment: a méhek szorgos
munká val ö sszegyű jtö tték a mézet, azt elvették tő lü k, s megkaptá k helyette a cukros vizet
generá ció kon á t. Aztá n a rendszer hirtelen ö sszeomlott. Az USA-ban a kaptá rok 90%-á ban
pusztultak el, Nyugat-Euró pá ban 10-20%-os mértékű a rendellenesség, de a baj má r Zala
megyében is megjelent. A Newsweek fotó kat kö zö lt, ahol Kíná ban emberek porozzá k be a
virá gokat kis ecsetekkel, létrá kon á llva, fá ró l fá ra já rva. Ha nincs méh, nincs beporzá s, és
termés sem, amit megvehetnénk. A kö rnyezet, a gazdasá g, a tá rsadalom sok ponton
kapcsoló dik.
A méhek eltű nése immá r felbecsü lhető gazdasá gi ká rokkal is já r. É vi kb. 1 trillió dollá r
értékű mező gazdasá gi termést tesznek lehető vé, az ö sszes mező gazdasá gi termény
kö rü lbelü l harmadá t. Ez az á tlagember élelmiszerének is kb. harmada, de a vitaminok,
antioxidá nsok, nyomelemek tö bbségéhez viszont beporzá s ú tjá n jutunk…
A cseresznye, alma, uborka, avoká dó , dió , mandula, stb. nem terem a méhek munká ja
nélkü l.
A méhek elő l az USA-ban egyrészt az intenzív nagyü zemi mező gazdasá g, má srészt a fűnyíró
vette el az életteret. A szépen nyírt pá zsiton még egy virá gos nö vény (kutyatej) is
szégyennek szá mít…A vadvirá gos rét – a rovarok élettere – nagyjá bó l eltű nt. Az USA-ban a
legnagyobb vetésterü lete a nagy lakó ö vezeti terü leten monokulturá lisan termelt, virá g
nélkü li pá zsitnak van… Ezt csak vá gjá k és ö ntö zik, semmi má sra sem haszná ljá k. A
méheknek és má s rovaroknak viszont nagyon jó l jö nne ha ott is vadvirá gok teremnének…
A bioló gusok sejtése: a méhek szorgos tá rsadalma azért omlott ö ssze hirtelen, mert nem
hagytá k ő ket élni, az élettér, a virá g elvoná s mértéke meghaladott egy kü szö bértéket. A
helyette adott cukros víz mennyisége és minő sége pedig má r nem ért el egy minimá lis
értéket sem. Gazdá ik ú gy vélték még lehet rajtuk spó rolni egy kicsit, még tekerhetnek egyet
a présen. Tévedtek.
Tö bb, nehezen modellezhető tényező kü lö n-kü lö n talá n elhanyagolható hatá sa együ tt má r
veszélyesnek bizonyult. A genetikailag mó dosított ú j nö vények virá gá ban kevesebb a
tá pérték, a természetes vizek ma tö bb ipari szennyezést tartalmaznak, a rovarö lő szerekbő l
szétszó ró dott kis mennyiségek felhalmozó dtak, a sajá t mézben levő immunerő sítő anyagok
pedig nagyon hiá nyoztak, mert elvették tő lü k. Így annyira legyengü ltek, hogy tö megesen,
megá llíthatatlanul pusztulnak. Vajon tanulunk-e az esetbő l? Lá tjuk-e az eset modellértékét?
Jelenthet-e a méhkoló niá k (gyarmatok) ö sszeomlá sá nak példá ja figyelmeztetést az emberi
koló niá kra? Vajon az emberi tá rsadalomban sok helyen egyenként lekü zdhető kis helyi
krízisek együttese adhat-e figyelmeztetést szá munkra?
Hetesi Zsolt tanulmá nya á tfogó bb képet ad, mint azok a tanulmá nyok, melyek egymá stó l
kü lö n-kü lö n kezelik a kö rnyezeti és gazdasá gi bajokat (pl. Lovelock, Yergin [3,4]).
Való já ban még ó vatos is a problémá k felvetése, hiszen nem vizsgá lja a tö bbi stratégiai
nyersanyag kö zeljö vő ben vá rható kimerü lését (pl. platina, szamá rium, ezü st, ó n,
ritkafö ldfémek), valamint a termő fö ldek méretének csö kkentése és gyors eró zió já nak
ijesztő tendenciá it. (Ilyen gondok miatt nem érdemes példá ul a nikkel-kadmium
akkumulá torok tö meges elterjedésében gondolkodni.)
Amit a dolgozat nyíltan nem mond ki, de a sorok kö zö tt érezteti: az á llamgépezetet
mű kö dtető politikusok (és appará tusaik) alapvető technikai, gazdasá gi ismereteik
hiá nyá ban (vagy anyagi ellenérdekek miatt) nem alkalmasak a horizonton má r ma is
lá tható , kö zelgő vá lsá gjelek felismerésére sem, nemhogy ezek megoldá sá ra. Ez részben
vonatkozik a reá lgazdasá g vezető ire is.
A szervezett tudomá nyró l viszont nyíltan kimondja: „A tudomá ny jelenleg nincs „felfedező
kedvében”, a felfedezések ará nyá ban (má r) csak az 1600-as évek szintjén á ll – visszazuhant
arró l a csú csró l, amely az 1870-es éveket jellemezte.
Tézisek
A tanulmá ny fő bb tézisei ma (2008-9-ben) má r jó l kö rvonalazó dnak, tapintható ak:
1. Az energia á rak nö vekedése miatt az inflá ció megló dul, s tö bbé nem á ll meg.
2. Az á rak emelkedése miatt csö kken a fogyasztá s, emiatt a termelés, nő a
munkanélkü liség, tartó ssá vá lik a vá lsá g.
3. Az á rnö vekedés miatt az egészségü gy is vá lsá gba kerü l, akadozik, helyenként
ö sszeomlik – onnan já rvá nyok indulhatnak el. Ezt politikai zavargá sok kö vethetik,
ső t éhínségek is. A harmadik vilá gban a termésá tlagok csö kkenése miatt
megló dulnak az élelmiszer á rak, s az éhezés és já rvá nyok miatt 2040-ig 4-4.5
milliá rd ember halhat éhen.
A tanulmá ny (nem eléggé) hangsú lyozott figyelmeztetése, hogy naiv az a remény, hogy
majd a piacgazdasá g mindent megold, a gazdasá g a kényszer hatá sá ra majd megkeresi a
kiutat.
Ezzel egybecseng példá ul Soros Gyö rgy véleménye is. A „Globá lis kapitalizmus vá lsá ga”
című kö nyvben egyértelmű en leírja, hogy nem igaz, hogy a piacok az egyensú ly felé
tö rekszenek. Ha magukra hagyjá k a piacokat – a liberá lis szemlélet szerint – a vá llalatok
addig halmozzá k a tő két, amíg teljesen felborítjá k a kereslet-kíná lat egyensú lyá t. „Ha a
piacok teljesen szabadon mű kö dnek, akkor a tő kekoncentrá ció megnő és elnyomorodá s
megy végbe, amivel Marx kapitalizmus-elméletében talá lkozunk” - írja. „A demokrá cia ezért
nem a kapitalizmus kísérő je, hanem ellensú lya.”
A „zö ldnek” nevezett erő forrá sok esete nem biztató : „Fejlesztésre, építésre, gyá rtá sra má r
nincs sem idő , sem annyi hagyomá nyos energia, mint amennyi a jelenlegi termelés aká r
tizedét is adná késő bb.” Példá ul a gazdag Németorszá gban az á llamilag tá mogatott
szélerő mű vek kapacitá sa a fogyasztá s nö vekedésének ü temével sem tud lépést tartani,
nemhogy á tvenné példá ul a hő erő mű vek helyét. „2015 decemberéig naponta 400MW ú j,
megú juló energia forrá st kellene a há ló zatra kapcsolni az ö sszeomlá s elkerü lésére.
Nagyjá bó l ez a diagnó zis. Ez reá lisnak tekinthető , bá r a szá mos részleten lehetne – kellene –
gondolkodni, finomítani.
A tanulmá ny nem tér ki rá , de sokszoros, sú lyos tö rténelmi tapasztalat, hogy ö sszetett,
soktényező s, nemlineá ris folyamatokná l a „vezető k” „elő relá tó ” képessége az esetek 4/5
részénél nem mű kö dik. É rdemes ezt egy példá n bemutatni.
A monokultúra veszélye
1845-1848-ig Írorszá gban (de Euró pa má s részein is) addig elképzelhetetlen éhínség
ü tö tte fel a fejét a hirtelen megnö vekedett eső zések miatt. Az írek fő étele, a krumpli, egy
gombabetegség miatt megrothadt. Nem volt semmi má s élelmiszer helyette. Szó szerint
millió k haltak éhen, és szá zezrek menekü ltek el, jó részt kivá ndoroltak Ameriká ba. Mindez
duplá n elkerü lhető lett volna. A fö ldterü letü k bérletéért az éhező írek az éhség tető zésekor,
1846-ban 18.169 tonna bú zá t, 8.990 tonna á rpá t és 102.238 tonna zabot exportáltak. Ebből
nem ehettek, mert a bérleti díjat nem enyhítették az angolok, a fö ld tulajdonosai. A
gabonakereskedő k viszont rekord hasznot vá gtak zsebre. Az éhező , legyengü lt, s emiatt a
tífusz já rvá ny miatt is megtizedelt írek ínségkonyhá it a „liberá lis” pénzü gyi á llamtitká r,
Charles Edward Trevelyan betiltatta, mondvá n ez pazarlá s: „hagyjá k a természetre a dolgok
folyá sá t”.
Ezutá n még ú jabb egymillió ír halt meg betegségekben. (Az á llamtitká rt munká já ért
lovaggá ü tö tték.) Írorszá g - ami elő tte Euró pa szegény, de legsű rű bben lakott orszá ga volt -
szinte kipusztult.
Néhá ny évtizeddel késő bb az Euró pá n végigsö prő peronoszpó ra já rvá ny a
sző lő ü ltetvényeket pusztította el hasonló mó don, de ez kisebb ká rokat okozott, hiszen bor
nélkü l még nem halt szomjan senki. A monokultú rá s termelés azonban rendkívü l veszélyes.
Ma éppen ilyen á llapotban van a Fö ld. Az energiatermelés gyakorlatilag monokultúrás.
Jó formá n csak az olcsó kő olajra és fö ldgá zra alapozott a techniká nk, minden má s eltö rpü l
mellette. Ez jelenti ma az egyik veszélyt, ezért nem pusztán pánikkeltés a fent idézett fizikus
dolgozata.
A Fö ld tö rténetében eddig minden civilizá ció hatalmas tragédiá k kö zepette omlott ö ssze.
Fő leg akkor tö rténtek ezek a lá tvá nyos, tragikus ö sszeomlá sok, amikor legalá bb két
probléma merü lt fel egyszerre: példá ul peches mó don egybeestek vezetési hibá k (rossz
uralkodó , korrupt á llamgépezet, rossz hadvezetés) és ellenség megjelenése vagy idő já rá si
anomá liá k (példá ul hosszú szá razsá g, termő talaj kimerü lése, nagy eső zések, á radá sok).
Ezért is kell gondolkodni azon: fenyegeti-e ilyen veszély a mai technikai civilizá ció t? Vagy
má r olyan sok biztonsá gi elem véd minket, hogy aká r egyszerre bekö vetkező , sokféle
sokkot is ki tudunk védeni?
Fenyegeti-e tö meges ö sszeomlá s az egész emberiséget, vagy csak az euró paiakat, netá n
minket magyarokat? Izgasson-e minket, ha éhen hal fél Afrika, vagy a má sik fele
já rvá nyokban pusztul el? Idegeskedjü nk-e, ha az USA ingatlanpiaca és bankrendszere
ö sszeomlik, ha Anglia gazdasá ga példá tlanul stagná l, ha a sanghaji tő zsdén pá nik tö r ki?
Tudjuk-e magunkat mindettő l fü ggetleníteni?
A mai vilá ggazdasá g a korlá tlan mennyiségű olcsó energiára és az emiatt olcsó munkaerő re
épü lt. Arra, hogy az indonéz, vagy pakisztá ni gyerek nyersanyaggal együ tt 1 dollá rért á llít
elő egy má rká s sportcipő t vagy inget, amit aztá n Londonban 50 fontért, New York-ban 100
$-ért el lehet adni - s arra, hogy lesz olyan ü gyvéd, vagy kö nyvelő , aki ezt ennyiért meg is
veszi. Megteheti, mert sokat keres, a kö telező kiadá sa kevés, olcsó az energia, olcsó a
lakásfűtés, a villany, a benzin. Ez utó bbi az, ami az á rakat igazá n mozgatja, ami minden á r
mö gö tt ott van. É vtizedeken á t egy rö vid idő szak kivételével (olajembargó ) csak 10-20 $
kö zö tt mozgott egy hordó olaj á ra, ez lett a virá gzó gazdasá g egyik alapfeltétele.
De jó elő re lehetett tudni, hogy ennek az olcsó sá gnak vége lesz. Azt is, hogy kö rü lbelü l
mikor: 2005 elején. Azt is, hogy visszafordíthatatlanul. Azt is lehetett elő re tudni, hogy a
levegő be addig gond nélkü l kiengedett széndioxid, metá n és vízgő z egyszer
klímaö sszeomlá st okoz, aminek tö bb ember és élő lény lesz majd a vesztese, mint a
nyertese. Tudni lehetett, hogy a harapó fogó hamarosan bezá rul.
Az olaj má r nem olcsó . Használható alternatívája még nincs és hosszú ideig nem is lesz. A
klímaö sszeomlá s jelei viszont má r most lá tszanak. A tendenciá kbó l ítélve harapó fogó
elő relá tható lag jó l érezhető en 2009-2012 kö rnyékén fog ö sszezá ró dni. Ekkorra éri el
vá rható an az olajkitermelés a maximá lis értéket, ekkorra vá lhat á ltalá nossá a gazdasá gi
stagná lá s, s ekkorra kö vetkezik be a 11 évenkénti perió dusokban tapasztalható „ideges” év.
(Lá sd a fejezet végét.) A jó lét, a felemelkedés hajó ja má r 2005 kö rnyékén léket kapott. Ha
drasztikus lépéseket nem teszü nk, ha minden ú gy megy, mint eddig, a hajó 2012 kö rü l má r
lá tvá nyosan kezd sü llyedni. Az első (a gazdag) vilá g sok polgá rá nak lesz még
mentő csó nakja. Mi itt a „má sodosztá lyon” ezt má r fá jdalmasan fogjuk megélni, má r nem
mindenki tudja tú lélni. A legszegényebb harmadik vilá gban pedig tö rvényszerű en sokan
meg fognak fulladni. Tragikus, hogy mindez előre látható volt, sok dolgot tehettü nk volna
ellene, de akik első sorban felelő sek érte - az olaj-és autó ipar, a politikusok és á llami
appará tusuk -, nem sokat tettek, legfeljebb csak szó nokoltak. A gazdasá g má r most
akadozik [5].
A pénz olyan a gazdasá gnak, mint a levegő az élő lénynek. Nélkü le fuldoklik, megá ll a
nö vekedés. Ha nagyon kevés a szabadon mozgatható pénz, megindul az elhalá s, a
cső dhullá m. A drága energia viszont kiszivattyúzza a pénzt az á tlagos csalá d
kö ltségvetésébő l, de a kis-és kö zepes cégek nyereségébő l is. 2008-ban má r megindult a
vá llalati (és csalá di) cső dö k sora a fejlett vilá gban is. Ez nagyon komoly figyelmeztető jel.
A kisember értetlenü l á ll a kö rnyezetszennyezés, a magas energiaá rak és a cső dsorozat
elő tt. Lá tszik, hogy repedezett, omlik a tá rsadalom védelmére kialakított mindhá rom
„védő fal”.
1. Megbukott a kutató i tá rsadalom (példá ul az elő ző fejezetben leírt fú zió , és a késő bbi
fejezetben leírt tértechnoló giai mó dszerek kirekesztése miatt), de első sorban az
elemi energiatakarékossá gi mó dszerek bevezetésének hiá nya miatt.
2. Megbukott a legnagyobb ipar, az autó ipar – mert a vízautó k és az olcsó , benzin-vízgő z
hibridek nem terjedhettek el.
3. Megbukott a politikai elit is, mert az autó k fogyasztá sá t nem korlá tozta, mindig
gerinctelenü l engedelmeskedett az olajipar nyomá sá nak. Ha a há rom védő fal kö zü l
legalá bb egy mű kö dő képes marad, még elkerü lhető lett volna a baj, ami ma má r a
nyakunkon van. Ilyen nagymértékű , a tá rsadalom há rom kü lö nbö ző védő falá t érintő ,
egyidejű katasztrofá lis hibasorozat véletlenü l nem jö n létre. Ehhez jól szervezett, sok
pénzzel, hatalmas befolyással rendelkező szervezet kell. Ilyen a Fö ldö n csak egy van:
az olajipar. Minden, ami az utó bbi évtizedben tö rtént, kizárólag az ő érdekeit
szolgálta, a széles tá rsadalmi érdekek ellenében.
Nem ilyen jö vő t ígért nekü nk még 2-3 évtizede a szá mtalan okos futuroló gus és politikus
[6]. Mars utazá st, fú zió s erő mű vek ingyenes energiá já t, a szabadidő bő ségét, a technikai
csodá k ö zö nét ontó tá rsadalom ígéretét kaptuk. Miért nem való sult meg ez az á lom? Mert
az olajiparnak volt egy tö bb hasznot hozó ö tlete.
Játékelmélet
A kö zgazdasá gtanban van egy nagyon jó l ismert, alaposan megkutatott téma, ez a
já tékelmélet: ez sok esetben reá lisabb képet vetít a való s piaci, gazdasá gi viszonyokró l,
mint amit a statikus klasszikus elméleti kö zgazdasá gtan ad. A já tékelmélet alapjait 1944-
ben Neumann Já nos és Oscar Morgenstern fektette le a „Theory of Games and Economic
Behaviour” (Já tékok és gazdasá gi viselkedés elmélete) című munká jukban. Ennek a
modellnek a hatá sa az idő mú lá sá val nő ttö n-nő tt, hiszen lehetett lá tni, hogy az egyensú lyi
matematiká n, a versengésen alapuló (kereslet/kíná lat) modellek nem mindenhol írtá k le a
való s kö zgazdasá gi folyamatokat. Nem magyará ztá k a való sá gban megfigyelt magas
cégö sszeomlá si vagy felemelkedési folyamatokat. Minden gazdasá gi folyamat nagymértékű ,
á llandó an vá ltozó , bizonytalan kö rnyezetben já tszó dik le. Ezért a régebbi, az 1920-as,
1930-as évekig kikristá lyosodott, ú n. „egyensú lyi” klasszikus gazdasá gtan nem tudja a valós
folyamatokat leírni. Az csak az Adam Smith á ltal „lá thatatlan kéznek” nevezett kereslet-
kíná lat egyszerű folyamataival szá molt. Abban a modellben a technikai cégek á llandó
megú julá si kényszer alatt mű kö dnek: egyre jobban, gazdasá gosabban, olcsó bban á llítjá k
elő termékü ket. Így tö rekszenek nagyobb piaci részesedésre, ezá ltal nagyobb haszonra.
Való ban van a piacon tö bb ilyen szegmens is: példá ul az elektronikai, vagy a
szerszá mgépipar, ahol egyre fejlettebb termékeket lá tunk gyorsan csö kkenő á rak mellett.
Joseph Schumpeter, neves harvardi kö zgazdá sz írta má r 1942-ben: „A reá lisan létező
kapitalizmusban azonban – a tankö nyvekben á brá zolt képtő l eltérő en – nem az á rverseny
szá mít, hanem az ú j termékek, ú j technoló giá k, az ú j ellá tá si formá k versenye . . ami
magá nak a vá llalatnak a fennmaradá sá t veszélyeztetheti.” Az ó riá s cégek á ltal uralt
energetiká ban azonban marká nsan má s a helyzet. Rá jö ttek, hogy a tétel megfordítá sa is
igaz: Ha nincs verseny, ha az ú j, versenyképes technikai megoldá sokat elnyomják és ebben
együttműködnek, akkor minden pénz, s így minden hatalom az ö vék lesz.
Az a benzin, ami 15 éve még 50 Ft volt, ugyanazt tudta, mint a mai, ami hatszor annyiba
kerü l. A fö ldgá z is ugyanolyan, mint aká r 10 éve, csak má r tízszer annyiba kerü l. Az az autó ,
amit ma megveszü nk, nem megy gyorsabban, nem fogyaszt sokkal kevesebbet, mint amit
20 évvel ezelő tt vá sá roltunk, csak a formá ja szebb. A Ford T-modell (az első , nagy
tö megben gyá rtott gépkocsi) a 30-as években gazdasá gosabban ü zemelt, mint bá rmelyik
mai gépkocsi. (Igaz, a vá rosokban azzal gyorsabban is lehetett haladni, mint ma.)
Ma a való s gazdasá gban mindkét modellt, ső t keverékeiket is lá tjuk mű kö dés kö zben. Az
elektronikai ipar a klasszikus egyensú lyi kö zgazdasá gtanon alapul, amely az éles versenyt,
az egyre javuló termékeket tekinti a profitszerzés ú tjá nak. A kooperatív já ték elméleten
alapuló energetika ezzel szemben széleskö rű együttműködéssel, a verseny
kikü szö bö lésével, az innováció elnyomásával nö veli a profitjá t: ahol a kö lcsö nö s
ö sszefonó dá s, a színfalak mö gö tti kapcsolatok szá lai lá tható an elvezetnek a politiká hoz, az
autó iparhoz és a szervezett tudomá nyhoz. Ez az, ami rendkívü l veszélyes a tá rsadalom
ezen szű k kö rö n kívü l rekedt részére, a tö bbségre, azaz ránk nézve.
Az összeomláshoz vezető széles út
Paul Ormerod, angol kö zgazdá sz, rendkívü l érdekes kö nyvet írt „Why Most Things Fail”
(Miért nem sikerü lnek a dolgok) címen [6]. Azt vizsgá lta, mikor miért omlanak ö ssze a
cégek. A kisebb-nagyobb cégek eltű nésének okai hasonlítanak ahhoz, ami az élő vilá g
tö rténetében (de sajnos jelenében is) gyakran tapasztalható , ső t ahogy a hatalmas
kihalá sokat a Fö ld tö rténetében má r tö bbszö r is lá ttuk. Az Egyesü lt Á llamokban (ami
robosztus piacgazdasá g) minden évben a cégek mintegy 10%-a tű nik el. De az ó riá s cégekre
is jellemző ez a jelenség. Példaként Ormerod megvizsgá lta a vilá g 100 legnagyobb cégének
sorsá t 1912 és 1995 kö zö tt. Ebbő l 29 cső dbe jutott (ezeket részben fö lvá sá roltá k), 48
teljesen eltű nt, 52 cég élte meg ezt a majd 100 éves perió dust. A legrégebbi 100 kö zü l csak
19 maradt meg, ezek javarészt olajtá rsasá g. Természetes, hogy tá víró cégek, hajó zá si
vá llalkozá sok, vagy vasú ttá rsasá gok eltű ntek a legnagyobbak kö zü l, és olyanok emelkedtek
fö l, amelyek a szá mító gépgyá rtá ssal vagy szoftveriparral kapcsolatosak - amelyek 1912-
ben még a fantá zia szintjén sem léteztek. Tény, hogy - mint az élő vilá gban, ahol a legtö bb faj
idő vel kipusztul - a cégek sorsa is az, hogy elpusztuljanak.
Amikor Ormerodtó l megkérdezik leendő vá llalkozó k, hogy hogy lehetne egy jó kis céget
csiná lni, mindig azt a cinikus vá laszt adja: vá sá roljon egy nagy céget, és vá rjon. Az 1820-as
évek Angliá já ban példá ul tö bb tucat cég alakult csak azért, hogy vasú ti kocsikat és
mozdonyokat gyá rtson: egy évtizeden belü l nagy tö bbségü k eltű nt. Ugyanez volt a helyzet a
villanymotor és generá tor gyá rtá s felvirá gzá sakor, de az elektronika, a félvezető ipar, és
kü lö nö sen a szoftverü zlet is ezer és ezer kis cég megalakulá sá t majd gyors eltű nését lá tta.
Ez természetes folyamat még akkor is, ha nem szó l kö zbe há ború , természeti katasztró fa,
vagy dilettá ns á llamvezetés. A cégek vá ltozó piaci kö rü lmények kö zö tt mű kö dnek, a jö vő
mindig bizonytalan, mindig fel-felbukkannak ú jabb és ú jabb technikai talá lmá nyok, ami
á trendezi a piacot.
Az ü zleti élet bevá lt stratégiá ja a nö vekedésre, a tő keerő nö velésére az, ha egyesü lnek. Ez
lehet békés, de lehet ellenséges szá ndékú kivá sá rlá s. Mindkettő re lá tunk elég példá t vagy
kísérletet bá rmilyen gazdasá gi szektorban, de első sorban a bank-és olajiparban.
Az olajcégek nagy talá lmá nya, hogy a bizonytalan jö vő tő l nem kell félni, nem kell kitalá lni
mit hoz a jö vő – ha azt ő k irá nyítjá k. Az alapkérdés itt is az, hogy két konkurens cég
elindítson-e egymá s ellen á rhá ború t mű szaki fejlesztés segítségével, vagy csöndes
együttműködéssel megtartsák-e árszintjüket? Két teljesen eltérő , marká ns stratégia
alakult ki: az egyik az éles á rversenyre, minő ségi versenyre, a folytonos innová ció ra alapul,
a má sik pedig ennek az ellenkező je - a széleskö rű együ ttmű kö désre és a körülmények
mesterséges befolyásolására. Ez utó bbi az olajipar, de á ltalá ban az energiaipar
játékstratégiája. Az energiaipar nem csak az olajipart jelenti, ide tartoznak az
atomerő mű vek, a vízi erő mű vek, vagy szélerő mű vek egyre nö vekvő egységei.
Mindenesetre az olaj-és fö ldgá zipar a dominá ns szereplő , az á rszintet meghatá rozó . Ezen a
szinten egy évi 6-8 trillió dollá ros bevételt hozó ü zletrő l van szó , de ha hozzá szá mítjuk az
ehhez szorosan kö tő dő autó ipart, a mező gazdasá gi gépek és repü lő gépek, netá n a katonai
teherautó k, tankok, stb. ipará t, akkor kö rü lbelü l évi 10-12 trillió dollá ros iparró l
beszélhetü nk. Ekkora ipar má r megengedheti azt magá nak, hogy ne má sok á ltal fö lá llított
szabá lyoknak engedelmeskedjen, hanem ő maga állítsa föl a szabályokat.
A já tékelméletben ennek a sikeres stratégiá nak legegyszerű bb szabá lyá t Anatol Rapaport
talá lta meg: a megnevezése „tit for tat” azaz „adok-kapok”. Ezen elv szerint a já tékosok csak
két szabá lynak engedelmeskednek. Az első lépésben együ ttmű kö dnek, és az ö sszes tö bbi
lépésben megnézik, hogy mit léptek a versenytá rsak az elő ző lépésben. Ha mindig
együ ttmű kö dtek, akkor ezutá n is teljes kö rű lesz az együ ttmű kö dés. Ez pedig nem a
késhegyre menő á rverseny, az idegő rlő innová ció stratégiá ja. Ezért azokban a
tankö nyvekben, ahol csak a kereslet és kíná lat modellje szerepel, nem tudjá k
megmagyará zni a nebuló knak a kö rnyezetü kben tapasztalható legfontosabb, legelemibb
gazdasá gi folyamatokat sem.
Amikor Neumann Já nos 1944-ben egyszerre dolgozott a szá mító gépek elméletén, az atom-
és hidrogénbomba elméletén és gyakorlatá n, és kidolgozta a já tékelmélet kö zgazdasá gi
alkalmazá sá t, még nem gondolta, hogy ez utó bbi nagyobb durraná s lesz mint a
hidrogénbomba. Azó ta szá mos matematikus és kö zgazdá sz tová bb finomította és javította a
já tékelméletet. Egy kö zü lü k hírnévre is szert tett, ő John Nash, akirő l a „Csodá latos elme”
című film is készü lt (Russell Crowe fő szereplésével). Az ő elmélete a fiú k udvarlá si,
nő hó dítá si esélyeitő l kezdve a nő i divaton, béralkun vagy fegyverkezési versenyen á t az
élet szá mos terü letén alkalmazható , de első sorban a gazdasá gi folyamatokra. Így érthető
meg, hogy az ú n. „Nash egyensú ly” hogyan á ll be. Ez a szereplő k együ ttmű kö désén, vagy/és
egyes szereplő k kiugrá sá n, „á rulá sá n” alapul. Egy cég tehá t vá laszthatja azt a stratégiá t is,
hogy olcsó bban adja termékét, ekkor a tö bbiek vagy kö vetik, vagy megfojtjá k. (A
„Csodá latos elme” című filmben sajnos nem já rtá k kö rbe Nash elméletét kö zérthető en.)
A „Nash egyensú ly” egyfajta stabilitá st fejez ki: ha elérték ezt az egyensú lyi szintet, tová bb
egyik já tékosnak sem érdeke egyoldalú an eltérni az egyensú lyi stratégiá tó l és má s
stratégiá t haszná lni, ha kö zben a tö bbiek nem térnek el a sajá t harcmodoruktó l.
Azaz, ha egy já tékos tudja, hogy a tö bbiek hogy viselkednek, mit fognak lépni, akkor neki is
az egyensú lyi stratégiá t érdemes haszná lnia. (Ez a szklerotikus vá ltozá sokat nem kedvelő
rendszerek viselkedésmó dja.) Neumann nyomá n bizonyítható , hogy ennek a já téknak
mindig van egy egyensú ly pontja (a szá mítá si eszkö z egy Brouwer típusú fixpont tétel).
John Nash ezért a meglá tá sért 1994-ben Nobel díjat kapott, az ú jabb kiterjesztéséért pedig
Harsá nyi Já nos. (Bá r Neumann Já nos triviá lis, magá tó l értető dő dolognak vélte Nash
eredményeit.)
A kö znyelv egyszerű en csak „Kartell”-nek nevezi ezt az á rfelhajtó , csö ndes, a kulisszá k
mö gö tti együttműködést. Ez azonban lá tszó lagos á rtatlansá ga ellenére is a tá rsadalomra
nézve rejtett, de tú lzá sok nélkü l is halá los csapdá t sejthet. Az energetika terü letén pedig
nem feltételes mó dban kell fogalmazni, ott garantá ltan millió k (tízmillió k) életét veszi el a
kartellezés.
Nézzü nk példá t egy Kartellre. 2008 ő szén kis hírben kö zö lték az ú jsá gok: Brü sszel lecsapott
a parafinkartellre.” (Alcímben: „A MOL is hatalmas bü ntetést kapott.”) Ebben a példá ban a
já tékelmélet szép gyakorlati példá já t lá tjuk.. Az olajcégek évtizedekig együ ttmű kö dnek a
parafiná rak magas szintjének fenntartá sá ra – ezért drá gá bb a díszgyertya és a rá gó gumi.
Ezutá n a Shell lebuktatja a „parafinmaffiá t”, ezért ő t nem bü nteti az Euró pai Bizottsá g, de a
tö bbiekkel 676 millió Euró bírsá got fizettetnek. A Shell kiugrott a kartellbő l, jó l já rt. Akik
benn maradtak bü ntetést fizetnek, s ezutá n olcsó bb lesz (egy picit) a paraffin, s a kisember
olcsó bban vesz majd díszgyertyá t. Az Euró pai Bizottsá g elégedetten dő l há tra kényelmes
székében, mert jó l odacsapott a gaz parafinkartellnek, mi pedig a híradó t nézve otthon
elhisszü k, hogy a benzin és a gázolaj áráról még véletlenül sem esett szó abban a St. Moritz-i,
vagy budapesti luxusszá llodá ban, ahol a parafinkartell évi rendes megbeszélését tartottá k
„kék szalon” fedő név alatt. Így mindenki jó l já r. Csak má s-má s mértékben.
Mivel az energiaiparban az á rualap, a kő olaj és fö ldgá z mennyisége (a mai technika
szintjén) véges, kö nnyen manipulá lható a piac. Az egyensú lyi á r bá rhová beá llítható , hiszen
a csapok nyitá sá val-zá rá sá val a kíná lat kö nnyen szabá lyozható – az egyensú lyi érték rö vid
idő re 50$/hordó értékre leszorítható , vagy aká r 200$/hordó szintre felvihető – mert még
ott is lesz fizető képes kereslet. De minden egyensú lyi értéknél lesz néhá ny olyan ipará g,
ami már nem életképes, mert azon a szinten má r eltű nik a fizető képes kereslet.
Értékelemzés
Ma a kö zel-keleti olaj nagy részét hordó nként kö rü lbelü l 0.5-2 dollá rért lehet fö lhozni a
fö ld aló l. Ugyanennyiért lehet finomítani, és ugyanennyiért lehet elosztani is. (Igaz, a
kimerü lő ben levő északi-tengeri olaj és az ugyancsak kimerü lő ben levő Mexikó i ö bö l olaja,
vagy az ugyancsak kimerü lő ben levő kaszpi-tengeri olaj felhozatala kissé drá gá bb, de a
jelenlegi kö rü lbelü l 100 dollá ros á r mellett még ez is hatalmas profitot hoz. (Tekintve, hogy
mindegyik á llam tö bbé-kevésbé megadó ztatja az olaj és a benzin á rá t, érdekü k a magas
á rszint fö nntartá sa.)
Mekkora a „buborék” része az olaj á rá nak? Ha a versenyszféra szabá lyait haszná lná nk,
akkor a kö ltség + 30% haszon szá mítá s alapjá n maximum kb. 20 dollá r/hordó lenne ma a
nyersolaj tisztességes á ra.
Szaú d Ará biá ban egy hordó nyi olaj kiszivattyú zá sa csak fél dollá rba kerü l. Irakban ez
maximum két dollá r, az orosz tajgá n ö t, és az É szaki tengeren má r nyolc. A Mexikó i ö bö l 3
km mélyen levő kú tjaibó l pedig 10-15 dollá rért lehet felhozni az olajat. A finomítá s és
elosztá s-szá llítá s kö ltsége is kö rü lbelü l két dollá r hordó nként. A 80-as, 90-es években azért
maradt az olaj á ra a 15 dollá ros szint kö rü l, mert még nem kezdő dtek meg a mélytengeri
fú rá sok. A 20 dollá r/hordó s á r má r jelenő s hasznot hoz a kitermelt olaj nagy részénél, de a
mély tengerbő l kitermelt maradékra is hoz még hasznot. Minden á r, ami a 20 dollá r/hordó
felett van tiszta haszon, ezért má r nem kell dolgozni. Az má r buborék.
Csak ö sszehasonlítá sként: az USA-ban (ahol az autó ipari munká sok jó l keresnek) egy autó n
kö rü lbelü l 5% haszon van – ez az elfogadott érték. Ha ezt a haszonkulcsot haszná lná nk,
akkor az olaj á ra kö rü lbelü l 10-15 dollá r/hordó lenne. Ehelyett 50-120 dollá r kö zö tt
mozgott, így a profit az addigi érték 15-20-szorosá ra emelkedett. Ezt már nem viseli el a
gazdaság, s azt végképp nem, hogy a banká rok is vérszemet kaptak, s ő k is hasonló
haszonnal kezdtek dolgozni. Az olajá r letö résére csak egy mó dszer létezik: a keresletet kell
csö kkenteni – ezt pedig a talá lmá nyok teszik lehető vé.
Ha a legegyszerű bb talá lmá nyokat haszná lná nk, az kb. harmadá val csö kkentené a
keresletet. Akkor kö rü lbelü l 15 dollá r/hordó lenne az á r, hiszen nem lenne szü kség pl. a
drá gá bb mélytengeri fú rá sokra. Ha pl. az Ottó -Stirling motorok kombiná ció t is
haszná lná nk, akkor tová bbi keresletcsö kkenés (és szennyezés-csö kkenés) keletkezne.
Ekkor az olajá r kb. 12 dollá r lenne hordó nként. Ha a Papp Jó zsef-féle szabá lyozott fú zió
1968-ban elterjedhetett volna, má r csak kenő anyag, mű trá gya és mű anyag alapanyagként
kellene az olaj, á ra kb. 8 dollá r/hordó lenne… Ettő l fél a mai olajipar. A buborék, magyará n
a jogosulatlan haszon mértéke elképesztő , mert minden, ami a 8-10 dollá r/hordó á r felett
van, ezt a buborékot nö veli. Így a gazdasá gbó l tisztességtelenü l elvont, csak a buborék
méretét nö velő pénz értéke évi 6-8 trillió dollá rra rú g. Ez má r néhá ny év alatt
akkumulá ló dva elég egy tá rsadalmi ö sszeomlá shoz…
„Ö rdö gszar”
Juan Pablo Perez, az OPEC venezuelai alapító ja nevezte így az olajat, mert lá tta, hogy bajt
hoz: „Pazarlá s, korrupció , a kö zszolgá ltatá sok szétesése” jellemezte Venezuelá t az első nagy
olajá remelkedés idején.
„Csalá s, szélhá moskodá s, kivételezés, kenő pénzek, erő szakoskodá s, korrupció ,
nyomá sgyakorlá s, kémkedés, kö zvetlen terror”. Az Economist című hetilap írt így az
olajá remelkedés elemzése kapcsá n 2008. jan. 19-én (44. old) elemző cikkében, amikor a
régi szép idő k Standard Oiljá nak, s az olajipar ő s apjá nak, s utó dainak viselt dolgait
elemezte.
Az olajjal mindig baj van. Ha olcsó , fut a gazdasá g, de a kö rnyezetszennyezés má r fenyegető .
Ha drá ga: beszakad alattunk a há rtyavékony jó lét. Ekkor elő kerü l a szén a lomtá rbó l, mert
olcsó bb, de az még jobban szennyez. A kiú t: csö kkenteni kell a szén és olajfü ggő séget. Ezzel
a véleménnyel sokan egyetértenek, csak a megoldá st nem ismerik, vagy amit annak vélnek,
az csupá n délibá b, mint a szél vagy napenergia . . .
Az „á llamgépezet” és a gépezetet fenntartó adó fizető érdeke homlokegyenest eltér.
Az „adó alany” – ahogy minket a gépezet tagjai neveznek – azt szeretné, hogy alacsony
legyen az energia á ra, s a haszonkulcs ne legyen nagyobb mint 20-30%, ami a
versenyszférá ban szoká sos. A paraffin (és má s) kartellek viszont ellenő rzés, á tlá tható sá g,
elfogulatlan á r és értékelemzés hiá nyá ban tetszés szerinti szintre viszik az árakat, ú gy, hogy
nekik nagyon megérje. Szá mukra egyetlen igazi, kiszá míthatatlan veszély van csupá n: a
nyughatatlan feltaláló.
Az olajcégek szempontjá bó l ezt az elő nyö s együ ttmű kö dést zavarhatjá k meg ostoba
feltalá ló k veszélyes talá lmá nyaikkal, ezért bizonyítható an figyelnek erre.
(Való színű leg ezért nem gyá rt példá ul a versenyszférá ban mű kö dő General Eletric
elektromos autó kat.) Megvannak a formá lis és informá lis csatorná k arra, hogy veszélyes
eseményeket idő ben há rítsanak. A való s elő á llítá si értéktő l teljesen elszakadt,
kartellezéssel beá llított á raknak a tá rsadalomra veszélyes kö vetkezményei vannak, melyek
késő bb, hirtelen és elő re nem lá tható helyeken, mó don jelentkeznek.
A tö megturizmus (fapados repü lés) piaca má r 50 dollá r/hordó felett elkezd szű kü lni. Az
élelmiszer á rak 60-80 dollá r/hordó felett vészjó sló an megugranak, a laká spiac (fű tés,
alapanyag á rak) 100 dollá r/hordó fö lö tt ö sszedő l, maga alá temetve a laká skö lcsö nö kö n
alapuló pénzü gyi szolgá ltató kat is. 130-140 dollá r/hordó fö lö tt pedig a hosszú tá vú
munká ba já rá s, ingá zá s is gazdasá gtalan. Ekkor szű kü l a munkahelyek piaca is, s elindul az
a lavina, amirő l a bevezető tanulmá ny szó l.
Miért veszélyesek apró találmányok? Avagy:
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Elö ljá ró ban le kell írnom: ahhoz a tö rpe kisebbséghez tartozom, akik szerint a mi
generá ció nknak (sincs) nincs joga a mö gö ttü nk jö vő k elő l felélni, ostobá n eltékozolni
pó tolhatatlan anyagokat (ezek kö zö tt a fö ldgá z és az olaj csak egy szelet, bá r a legnagyobb),
s kipusztítani élő lényeket. Ezen piciny csoport gondolja csak, hogy minden lehető séget meg
kell ragadni a felhaszná lá s csö kkentésére – de nem a fogyasztá s, az életminő ség rová sá ra,
hanem a technikai szint emelésével, példá ul az olaj és gá z kivá ltá sá val (lá sd a Papp-féle
szabá lyozott fú zió t az utolsó fejezetben, vagy az elektrontorná dó t a kö vetkező fejezetben).
De ezeknél sokkal egyszerű bb megoldá sokat is ismerü nk jó szá z éve: a hagyomá nyos, a XIX.
szá zadi fizika alkalmazá sá val is jelentő s olajfogyasztá s és szennyezés csö kkenést lehetett
volna elérni. Az ü zemanyagba juttatott vízcsö ppek esete erre a legjobb példa. Szá zá val
talá ltá k meg ú jra és ú jra ezt a lehető séget. A reménykedő feltalá ló k mindig elbuktak. Az
olaj-, autó ipari falanx egymá st figyelve, vá ll vá ll mellett együ ttmű kö dve sehol nem engedte
a sokféle formá ban felbukkanó eljá rá sokat elterjedni. Mindegyik „já tékos” tudta, hogy
komoly profitveszteséget szenvedne el – elő szö r ő , aztá n a tö bbiek -, ha ezt az ö ngyilkos
lépést megtenné.
Igen sok orszá gban, kö ztü k ná lunk is kidolgoztak olyan eljá rá sokat, melynek segítségével
példá ul apró vízcsö ppeket lehet mind a benzinbe, mind a dízelolajba juttatni. Ezá ltal a
motor hengerében robbaná si folyamat sorá n a vízcsö ppecskék is elgő zö lö gnek, pá rolognak
a tá gulá s sorá n, munká t végeznek a dugattyú n.
Valamennyire rontjá k ugyan a termodinamikai hatá sfokot, de a kö rnyezetbe kiengedett
veszteséghő mennyisége is csö kken, ezért ö sszességében kevesebb ü zemanyagra van
szü kség.
Csak a rend kedvéért írom le: Az Otto (benzines) motorokná l kb. az ü zemanyag
háromnegyedét égetjü k el hasznos munkavégzés nélkü l, a Diesel (gá zolajos) motorokná l
pedig a kétharmad részét. Ezt a tékozlá st ez élő vilá gban sehol nem tapasztaljuk. Ez a
pazarlá s tö bbféle mó don is csö kkenthető . (A Vízautó k… részben az elő ző kö tetben errő l
írtam, fényképekkel együ tt.) A mai technikai tá rsadalom emblematikus, á ltalá nosan
elterjedt motorjai nem egyszerű en gyengécskék, hanem technikailag indokolatlanul,
irracioná lis mó don pazarló ak, ezért egyben szennyező ek is. Tö bb szinten is régó ta tudná nk
csö kkenteni ezt a pazarlá st. Mind az égés sorá n (vízadagolá ssal) a munkahengerben, mind
a kilépő fü stgá zok hő energiá já nak tová bbi hasznosítá sá val.
Az ü zemanyaghoz hozzá adott víz szuszpenzió létrehozá sá nak mó djá t má r olyan sokan ú jra
és ú jra feltalá ltá k, hogy kü lö n nemzetkö zi osztá lyozá si szá mot kaptak a szabadalmi
hivatalokban: ez a FosB47/2 sorszá m. Ha csak az utó bbi évtized angol nyelvű szabadalmi
kivonatait szá moljuk ebben a témá ban, akkor csak erre 127 talá latot kapunk csak az
ep.espacenet.com szabadalmi kereső programmal. De ennél jó val tö bben talá ltá k meg az
ü zemanyag fogyasztá s és kö rnyezetszennyezés csö kkentésének ezt a kézenfekvő , logikus
megoldá sá t. Sok feltalá ló nem jutott tú l a „nemzeti szakaszon”, azaz má s orszá gban nem
jelentette be a szabadalmá t, hamarabb feladta a kilá tá stalan kü zdelmet az olajcégekkel
szemben . . .
Hadd legyek részrehajló , ezért a sok hasonló megoldá s kö zü l csak egy, a 127-es listá n nem
is szereplő , kivá ló magyar talá lmá nyt emelek ki. Az 1998-ban 216371A lajstromszá m alatt
kö zzétett szabadalom címe: „Stabil makromolekulá ris diszperz rendszerű , vizet tartalmazó
folyékony ü zemanyag készítmény belső égésű motorok hibrid motorként tö rténő
mű kö dtetésére, valamint eljá rá s a készítmény elő á llítá sá ra”. A feltalá ló k Fü lö p Levente és
Bertha Andrá s, ha jó l tudom a Veszprémi Egyetem kutató i, oktató i.
Eljá rá sukkal kó kuszolaj zsírsavjaibó l elő á llított emulgeá torral 10-40 tö megszá zaléknyi
vizet lehet stabilan elkeverni benzinben és gá zolajban is. Így kevesebb ü zemanyag mellett
rá adá sul még 10-15% teljesítmény nö vekedést is el lehetett érni a kísérletek sorá n, a
motorok bá rmiféle á talakítá sa és ká rosodá sa nélkü l. Az eljá rá s egyszerű , a kó kuszolaj
tö megigény esetén olcsó n szintetizá lható . Így a keverék á ra a benzin á rá ná l 10-20%-kal
lehetne olcsó bb, s korlá tlan ideig tá rolható , nem egyesü lnek, s sü llyednek le a tartá lyban az
apró vízcsö ppek.
Mivel csö kken az elégetett szénhidrogének mennyisége, a CO2 (és a mérgező nitrogénoxid)
mennyisége is csö kken az ó zonnal együ tt. Így az EU 2020-ra tervezett 20% CO2 kibocsá tá s
csö kkentés má r egy évtizeddel hamarabb teljesíthető lett volna, rá adá sul a
reá lgazdasá gnak kedvező bb, alacsonyabb olajá rak mellett.
Ezt persze csak mi, kívü lá lló k gondoljuk így. Az olajipar cégkultú rá ja má s – ott érthető en a
kö vetkező negyedévi haszon szá mít csak, s az ilyen talá lmá nyok épp azt veszélyeztetik.
Vá laszuk ezért: Nem!
Mondjunk nemet a nemre. Mi kell ahhoz, hogy a nemből igen legyen? Kíváncsiság. Nyitott
gondolkodás. Nyitottság a kockázat vállalásra. És amikor a probléma megoldhatatlannak
látszik, amikor a kihívás a legnehezebb, amikor mindenki más a fejét rázza, mondjuk azt:
gyerünk!
(Elnézést, csak most vettem észre, hogy véletlenü l a Shell cég hirdetését má soltam be a
fenti bekezdésben a Newsweek 2008 szept. 22-i szá má bó l – de szá z hasonló blö ffel
talá lkozhatunk bá rmely nívó s hetilapban.) Persze az emulzió s ü zemanyaggal nem – ezek
helyettesítésére szolgá lnak az ilyen hirdetések. S ha ezt meg lehet tenni, akkor bármi mást
is, amit csak akarnak.
A vizes szuszpenzió t csak az olajcégek tudná k forgalmazni sajá t kú thá ló zatukon keresztü l,
amelyet természetesen – lévén ez az á llam á ltal szabá lyozott monopó lium – nem adnak
meg aká rkinek. A feltalá ló knak mindeddig nem adott esélyt az olajipar.
Az autó ipar persze keresztü lhú zhatta volna ezt a szá mítá st, ha a karburá tor, vagy a
szívó torok mö gé apró vízcsö ppeket porlasztó készü léket helyez - de ezt az egyszerű
technikai lehető séget is megsemmisítette valamilyen mó don az olajipari érdekeltség. A
porlasztó ba juttatott finom vízkö d sokféle mó don létrehozható s szabá lyozható .
Erre is tucatjá val talá lhatunk megadott szabadalmat. A motorok mű kö dése sorá n a
kipufogó csonkon á t tá vozó veszteséghő t is sokféle kü lső égésű motorban hasznosíthatjuk
még, ezek a hibrid vízautó k. (Részletesebben lá sd a Vízautó k . . . Antigravitá ció c.
kö nyvben.) Csak az utó bbi évtizedben mintegy 30 ilyen talá lmá ny szü letett (egyetlen
adatbá zis adatai szerint), de az utó bbi 50 év sorá n ennek tö bbszö rö se, kü lö nö sen a 70-es
évek első olajá rrobbaná sá nak idején. Ezekkel az ü zemanyag fogyasztá s és a légszennyezés
is tová bbi 15-30%-kal csö kkenthető .
2008-ban a legutolsó ilyen talá lmá ny egy nagy energiasű rű ségű , ravasz, hatékony,
kisméretű szerkezet. (Feltalá ló ja: F. Claudio, szabadalmi szá ma EP1944184). A feltalá ló k
kö zö tt má r megjelentek a kínaiak is, de bő ven van kö ztü k orosz, koreai és japá n, ső t egy
Trinidadbó l is. Szá mos szolgá lati szabadalom is akad kö ztü k: a Siemens, Ford, Hyundai,
Honda, Nissan mérnö keinek munká i (a sok gará zsfeltalá ló mellett). A szabadalmak sorá t
olvasva gondolkodó ba eshetü nk: értelmes mérnö kö k hogy lehetnek annyira ostobá k, hogy
nem veszik észre: az olajipar profitjá t fenyegetik. Ö rü lhetnek, ha csak vá llon és nem arcon
veregetik ő ket, mikö zben a pá ncélszekrények mélyére kerü lnek a megoldá sok.
A belső égésű motor és hulladékhő jét hasznosító gő z vagy Stirling motor hibrideken kívü l
sokkal jobban ismertek az Otto motor és elektromos motor hibridek is. Rejtélyes mó don pl.
a Toyota nem a legegyszerű bb, má r az autó zá s hajnalá n is megvaló sított hibridet készítette
el a PRIUS-ná l. A legegyszerű bb esetben az autó alapvető en elektromos hajtá sú
(kerekenként egy-egy villanymotorral). A belső égésű motor csak egy generá tort mű kö dtet
szü kség esetén, ami szü kség esetén a merü lő ben levő akkukat tö lti. Így nem kell
tengelykapcsoló , sebességvá ltó , differenciá lmű , kardá ntengely. Ez a hajtá st egyszerű bbé,
olcsó bbá , megbízható bbá teszi, s az autó sú lya és így fogyasztá sa is csö kken. Így a szoká sos
1200 cm3-es négyü temű motor helyett aká r egy 600 cm3-es bolygó dugattyú s (Wankel)
motort haszná lná nk, aminek csak 2 mozgó alkatrésze van, vagy termo akusztikus motort
(lá sd á bra). Így tová bb csö kkenhetne a motor tö mege, lö ket térfogata. De ha az
elektrontorná dó val termeljü k az elektromos á ramot (lá sd kö vetkező fejezet), akkor sem
belső égésű motorra, sem ü zemanyagra nincs szü kség.
Nyugodtan á llíthatjuk, hogy a ma sorozatban gyá rtott autó k elveiket tekintve, a lehető
legrosszabb hatá sfokú ak, rendkívü l pazarló ak (ezért szennyező ek is), rá adá sul bonyolultak
– ezért drá gá k is. Mégis alig hallunk egy pisszenésnyi kritiká t sem az autó smagazinokban
vagy az ú jsá gok (bú jtatott reklá m) termékismertető iben. Kö vetkezésképpen egy tragikusan
rossz szerkezetű , erő forrá sainkat tékozló , a jövőt felélő ipari komplexumot tartunk életben,
ami egyértelmű en régó ta elszívja és elzá rja a lehető ségeket a sokkal jobb, versenyképesebb
termékek elő l. Részben a színfalak mö gö tti á r és termék kartellel, részben fizetett
hirdetések segítségével. Nézzü nk pl. egy ESSO hirdetést:
„Energia. Kö rnyezet. Gazdasá g. Nem kö nnyű egyeztetni az igényeket. Ahogy az
energiafogyasztá s nő ttö n nő , egyre nehezebb lesz. A vá lasz az ú j technoló giá kban rejlik,
mió ta ez az ipar elindult. Má r hatalmas eredményei vannak: A kifinomult fú rá si
techniká któ l kezdve, melyek tö bb olajat és gá zt adnak kevesebb kú tbó l a fejlett
ü zemanyagokig, amik kevésbé szennyeznek és javítjá k a fogyasztá st.
De még jobb mó dszereket is keresü nk, melyek az energiaforrá sainkat még jobban
hasznosítjá k – és teljesen ú j utakon já rnak. Ez nagy kihívá s. Mert bá rmit is fedezü nk fel,
annak a gyakorlatban is kivitelezhető nek kell lennie. Nem csak Bristolban és Bostonban,
hanem Pekingben és Bankokban is. É s a kö rnyezetet is kímélnie kell.
Ezért az ú j olaj és gá zforrá sok keresése mellett az ESSO az emberség legfontosabb forrá sá t
is megcsapolja: ez a gondoskodá s. Tö bb pénzt kö ltü nk kutatá sra, mint bá rmely má sik cég,
tö bbet mint évi 500 millió Euró t. Majdnem hú szezer kutató t és mérnö kö t alkalmazunk. Az
elmú lt évtizedben tö bb mint 10.000. szabadalmat kaptunk…
Az ESSO-ná l nem á llunk meg, a vilá g legjobb agyait haszná ljuk, hogy a vá laszokat
megtalá ljuk…”
Lehet, hogy ezt elmondtá k az Euró pai Parlamentben is? Mert ott nemrég szakadt le a
plafon…
Az olajipar (Joseph Goebbelshez méltó ) propaganda és jó l koordiná lt szervező munká t
végez. Még szű k kö rben se terjedhet el, hogy jelentő sen csö kkenthető a fogyasztá s és
kö rnyezetszennyezés pusztá n a 150 éve ismert fizikai és mű szaki elvek felhaszná lá sá val. Ez
az olajipar egyetlen „elismerésre méltó ” tevékenysége - csak ebbe belerokkanunk.
Háztartási energetika
Nézzü nk má s energia felhaszná lá si terü letet is: példá ul egy á tlagos csalá di há zat. A
há ztető re kihelyezett fotoelektromos napelem, vagy a Nap hő jét kö zvetlenü l befogó
napkollektor (az első vilá gban) má r kezd elterjedni. Mindezen eljá rá sok, bá r egyre
olcsó bbak, még mindig drá gá k. Még meghaladjá k a jelenlegi - és egyre nö vekvő - ipari
á rakat. Ezért nem volt érdeke - de lehető sége sem - az energiaiparnak, hogy ezt a megoldá st
megsemmisítse, hiszen ami ná luk is drá gá bb, azt békén hagyjá k. De egy jó val egyszerű bb,
gazdasá gosabb megoldá ssal a megsemmisítés má r megtö rtént. Ebben a rendszerben a
há ztető re olyan napkollektor kerü lt, amelyikben tü krö k segítségével melegítettek fel olajat
kb. 160 °C-ra. Ez a forró olaj egy hő tá roló ba jutott, ahol egy bizonyos típusú só t olvasztott
meg. Az olvadt só ban sokkal olcsó bban, kisebb térfogatban tárolható a hőenergia, mintha
ezt elektromos energia formá já ban, akkumulá torokkal tennénk. Ezt a hő t aztá n vagy
fű tésre haszná ljuk kö zvetlenü l, vagy pedig termo akusztikus gépek segítségével kisméretű ,
olcsó , egyszerű szerkezet segítségével, elektromos energiá t á llítunk elő , aká r éjjel, aká r
nappal. Ezt a rendszert tö bben is feltalá ltá k má r. É ppen egyszerű sége és olcsó sá ga miatt,
illetékes helyen észrevették veszélyességét (olvasni is ritká n lehet errő l a megoldá sró l).
Ennek talá n az is az oka, hogy az olaj-és gépkocsi-ipar hirdetéseibő l jó cská n profitá ló média
nem mer, vagy nem tud errő l beszá molni. Ez az olvadt só segítségével mű kö dő rendszer
jó val olcsó bb lenne, mint a mostani félvezető s napcellá k rendszere. Ezért az energetikai
ipar szorosra zá rta sorait, és a rendszert, és ezt az ú j, veszélyes vetélytá rsat kiiktatta.
Hasonló tö rténetet lehetne mesélni példá ul az abszorpció s klímaberendezésekrő l is.
Rekkenő nyá ri melegben kü lö nö sen a nagyvá rosok hő szigeteiben ma má r klímaberendezés
nélkü l nem lehet megélni. Régó ta tudjá k, hogy abszorpció s berendezésekkel remekü l lehet
hű teni, régebben kisebb-nagyobb teljesítményű hű tő szekrények ná lunk is készü ltek ezen
az elven. Ha egy épü let tetejére nagy hő elnyelő paneleket helyeznénk fö l, kis mennyiségű
elektromos energia segítségével lehetne hű teni, klimatizá lni épü leteinket. Ez a rendszer
hő szivattyú ként is mű kö dhetne. Tehá t akkor, amikor a kü lső hő mérséklet mindö ssze 5-15
°C, jó hatá sfokkal haszná lható lenne fű tésre is. Ez is veszélyes „Disruptive Invention”, azaz a
já tékszabá lyokat á tíró talá lmá ny, ezért megtö rtént az érdekelt cégek együ ttmű kö dése - ez
az ö tlet sem juthatott el a piacra.
Ezek utá n nem csoda, hogy a belső égésű motorok nagy mennyiségű hulladékhő jét
hasznosító talá n szá zná l is tö bb mű kö dő képes talá lmá ny nem való sulhatott meg.
Bá rmelyikü k olyan mértékben csö kkentette volna az olaj irá nti keresletet, hogy szá mukra
veszélyesen alacsony szinten á llt volna be egy ú jabb Nash egyensú lyi pont. S ha az első
ilyen talá lmá ny elterjed, akkor ez veszélyes precedenst terem, mert utá na jö n a má sik, a
harmadik. ..
Ú jabb lépésként a motorbó l kilépő hulladék hő t is ö ssze lehet gyű jteni: példá ul olvadt só
segítségével. Így a zsú folt belvá rosban széndioxid kibocsá tá s nélkü l is lehetne a dugó ban
araszolni egy kü lső égésű Sterling motor nyomatéká val. Bá r ez az eljá rá s kétszá z év ó ta
ismert, kipró bá lt, mégsem terjedhetett el. Ez mutatja, hogy az olaj-és az autó ipar a Nash-
féle egyensú lyon alapuló kooperá ció n és az innová ció elnyomá sá n mű kö dik, nem enged
„kaló zkodá st”, kitö rést,technikai haladá st. Alapvető en má sként mű kö dik, mint a
versenyszféra, és nem a kö zérdeket szolgá lja.
Miért lehetséges az összeroppanás?
A vá lasz: mert mindez megtörténhetett. Mert a tá rsadalom erre a célra drá ga pénzen
felépített védelmi rendszerei mű kö désképtelenek. Mert azzá tették ő ket. Az olaj és az
autó ipar sajá t szempontjaibó l kiindulva a maximá lis profitot adó utat vá lasztotta, á m
kö zben a vele és belő le élő ipará gakat tö nkreteszi. Példá ul a mező gazdasá got, a turizmust, a
légi kö zlekedést, az építő ipart, az élelmiszeripart, a feldolgozó ipart és bankszektort - ahol a
magas energiaá rak miatt má r megindult a cső dsorozat. Az elektronikai ipart és az
elektronikus médiá t nem érinti szerencsére az energetika „szá rnyalá sa”, de a papír alapú
ú jsá gokat má r igen, mert a papír á ra és a munkaerő á ra nö vekszik.
A „tankö nyvi” kö zgazdasá gtan aranyszabá lya a folytonos innová ció . Ennél is erő sebb
vasszabá ly viszont a maximá lis profit elérése. Ezt az energetikai iparban éppen hogy az
innová ció teljes kiirtá sá val érték el, majdnem teljes sikerrel. Ennél viszont még erő sebb
szabá ly lenne az, amit az emberiség tö rténetében minden vallá s tö bbé-kevésbé így ír le:
élni és élni hagyni.
Az olaj-és autó ipar ezt a legelemibb szabályt nem tartja be. Elég ehhez megnézni a
benzinkú tná l az á rakat, vagy azt, hogy az USA-ban kö rü lbelü l 12 liter/100km a gépkocsik
átlagos fogyasztá sa a terepjá ró k miatt, holott technikailag kis mó dosítá sokkal (a má r
említett vízadagolá ssal vagy durranó gá z adagolá ssal) 6 liter/100 km-es fogyasztá s
kö nnyen elő á llhatna. A vízgő z-benzin hibridekkel ez is felezhető lenne. Korszerű , kö nnyű
szerkezeti anyagokkal, kisebb autó méretekkel ez még csö kkenthető lenne. Ezen a ponton
lá tszik, hogy mennyire nem érvényesü l az „élni és élni hagyni” elve. Pusztá n a XIX. szá zadi,
a kö zépiskolai tankö nyvi fizika haszná latá val is le lehetne az autó k szennyezését és
fogyasztá sá t szorítani a mai érték tö redékére. A XX. szá zadi tanított fizika alkalmazá sá val –
példá ul Farnsworth, Papp talá lmá nyaival - pedig teljesen kiiktathatná nk a
kö rnyezetszennyezést, vagy a fosszilis energiaforrá soktó l tö rténő fü ggésü nket. Az, hogy a
szá mos lehető ség kö zü l egyik sem való sulhatott meg, azt mutatja, hogy az autó ipar
fejlő dését mesterségesen leá llítottá k. Ha a kérdést feltesszü k: kinek az érdekében? - akkor a
tettes gyorsan elő kerü l. Az olajipar rö vid-, kö zép-és hosszú tá vú érdekei ezt diktá ljá k.
Az innová ció leá llá sa a tö rténelemben mindig gyors társadalmi leépüléshez vezetett. Ne
á ltassuk magunkat: ilyen szélső ségesen reakció s iparral (és tudomá nnyal) nincs remény a
tú lélésre. Nö vekvő népesség mellett emelkedő életszínvonal és egészséges kö rnyezet nem
tartható fenn állandó, folytonos technikai fejlődés nélkül. Ennek mesterséges leá llítá sa nem
példa nélkü li, de mindig katasztró fá ba torkollott.
Ezt mutatja Kína, India, vagy a néhai „létező szocializmus” tö rténelme is. Má ra semmilyen
akadá lya nem maradt, hogy a sérü lékeny technikai civilizá ció megroppanjon és néhá ny
helyen ö sszeomoljon, példá ul az egyre ritkuló nyersanyagokért meginduló há ború kban. Az
olajipar bevétele az utó bbi évtizedben lá tvá nyosan nő tt ú gy, hogy ehhez semmiféle
hozzáadott érték nem társult. Amint má r említettem, a 20 Ft-ért á rult benzin nem volt
rosszabb anná l, mint amit most jó val magasabb á ron kapunk.
Az olajipar innová ció ellenes, kooperatív já tékstratégiá ja ellen a nyíltsá g, a tá rsadalmi
ellenő rzés jó ellenszer lehetett volna. Az olajcégek fü rgébbek, jobban szervezettek, má r
minden tá rsadalmi védő gá tat lebontottak, ez má r nem való sítható meg. Az USA-ban csak
egyetlen egyszer, 1911-ben volt sikeres egy olajmonopó lium (Rockefeller Standard Oil
cégének) és az American Tobacco monopó liumá nak megtö rése. Az oligopó liumok ezutá n
évtizedekig mű kö dtek. A Bush korszakban minden visszaalakult. Az energetikai szektorban
a verseny lá tszatá ra sem ü gyelnek má r, a piacgazdasá g teljesen kiszorult errő l a terü letrő l.
A néhai J. P. Morgan vagy J. D. Rockefeller szellemi utó dai mozgatjá k ezt az ipart – így
viszont kíméletlenü l tö nkreteszik a tö bbit.
Az USA-ban utoljá ra a 70-es években a Bell telefontá rsasá got darabolta fel a Legfelső bb
Bíró sá g hasonló magatartá s miatt (má shol ez elképzelhetetlen). Ez nagyban segítette az
elektronika forradalmá t, az olcsó bb, sokkal fejlettebb telekommuniká ció ü gyét. A 20-as, 30-
as évektő l kezdve a „csö ves” elektronikai ipar ugyanú gy ignorá lta a félvezető kben rejlő
lehető ségeket, mint ahogy ma a autó ipar folytonosan leveri a kisebb fogyasztá st adó
talá lmá nyokat.
A kö zelgő gazdasá gi és kö rnyezeti ö sszeomlá s rémképe azért fenyeget, mert ezen a
terü leten a legelemibb á tlá tható sá g, a nagy cégek tá rsadalmi felelő sségvá llalá sa nem
való sul meg.
A szervezett tudomá nyná l lá thattuk, hogy dü hö dten tiltakoznak minden belső kritika ellen,
ezeket azonnal lesö prik. É rdemes elolvasni Beck Mihá ly akadémikusnak a vízautó kró l szó ló
írá sá t [7]. A tudatlansá g, a tendenció zus rosszindulat á rad a soraibó l. Kizá rt az is, hogy a
legkisebb mértékű civil kontrollt is megvaló síthassuk a szervezett tudomá nyban, az
energetika terén. Innentő l kezdve viszont a „tudá s alapú tá rsadalom” gondolata is
luftballon, nevetséges elképzelés.
Tá rsadalmi ellenő rzés eleve megvaló síthatatlan példá ul az autó gyá rak esetén, hiszen a
„fejlesztés” a legbelső bb magá nü gyü k. Teljes titok ö vezi a kö vetkező modellek szerkezetét.
A gyakori vá ltozá sok á ltalá ban csak a karosszéria alakjá ra, színezésére és fényezésére
vonatkoznak, az utó bbi 50 évben a fogyasztá s alig javult. Elvileg a politiká ra, a
tö rvényhozá sra maradna a szigorú fogyasztá si, szennyezési szabá lyok kidolgozá sa, s
végrehajtá sa, hiszen azért hozunk létre á llamot, azért fizetü nk adó t hogy az az
á llampolgá rok széles tö megeinek érdekét szolgá lja. (Ezt nevezik mű szó val demokrá ciá nak.)
De ezt ezen a terü leten még senki sem lá tta mű kö dni. Ismeretes, milyen dü hö dt reakció kat
és heves lobbizá st vá lt ki mindig az autó gyá rakban a fogyasztá scsö kkenés ó haja, aká r a
széndioxid-kibocsá tá s csö kkentése. Az a tény, hogy má r mélyen benn já runk a zsá kutcá ban
nem a szénhidrogén készletek megcsappaná sá val indokolható , hanem amiatt kö vetkezett
be, ami miatt az ö sszes eddigi ö sszeomlá s: a tá rsadalom védekezésképtelensége miatt.
A figyelmet mindig el lehetett terelni ezer hü lyeséggel. A tö meges irracionalizmus az, ami
mélyen á tjá rja a politiká t, a természettudomá nyon belü l pedig a fiziká t és az energiaipart.
Hiá ba van éles, a tankö nyvekben is tanított piaci verseny példá ul a turizmusban, vagy a
szerszá mgépiparban, ez a lényeget nem érinti. Az a lavina, amely 2009 és 2012 kö zt sok
kisembert maga alá temet már elindult. Az á llamgépezet a politikai kultú ra kö zö nye miatt
való színű leg má r nem tudja megá llítani.
Azt má r ná lunk sem kell magyará zni, hogy a politikusok megvá sá rolható ak, mindig van az a
pénz, amiért megvá ltoztatjá k véleményü ket, legrosszabb esetben megfélemlíthető ek,
zsarolható ak.

II. rész
Az összeomláshoz vezető négy lépcsőfok
Válságvariációk
Az á tlagembert szolgá ló á llam valamennyire létrejö tt a skandiná v á llamokban. Ott a
General Motors nem tehette volna azt meg, amit pá r évtizede az USA-ban Ralph Nader-rel
(aki fogyasztó védő és kö rnyezetvédő ). Arra a kérdésre tehá t, hogy elindulhat-e jelentő s
mértékű civilizá ció s és technikai ö sszeomlá s, a vá lasz hatá rozott: igen. Persze ez má s-má s
mó don zajlik le kü lö nbö ző fejlettségű orszá gokban. Az Egyesü lt Á llamokban a felszö kő
energiaá rak elő szö r a benzinzabá ló , elképesztő en tékozló négykerekű „vá rosi traktorok”
gyá rtó sorait á llítja le: példá ul a pofá tlanul sokat fogyasztó Hummer gépkocsik gyá rtá sá t. A
General Motors és a Ford forgalma évek ó ta folyamatosan csö kken. A viszonylag
szerényebb fogyasztá sú Toyota piaci részesedése és profitja viszont egyre nő – a
hagyomá nyos olajiparhoz erő sen kö tő dő régi autó cégekhez képest.
Vá rható , hogy idő vel a légkondicioná lá sra épített sivatagi nagyvá rosok, mint példá ul Las
Vegas vagy Phoenix elnéptelenednek, és inká bb a belső , a hegyekre épü lt vá rosok fejlő dnek.
Az Egyesü lt Á llamok fejlett mező gazdasá ga, hatalmas, még mindig szű z terü letei miatt nem
szá míthat komoly élelmiszervá lsá gra. Németorszá g fejlett szerszá mgépipara és má s
há ttériparai miatt nagyobb gond nélkü l á t fogja élni a vá lsá got. Anglia gazdasá ga azonban
nem első sorban a gyá rtó ipará ra, hanem pénzü gyi szolgá ltatá saira épü lt, ezért ő má r nem
ú ssza meg szá razon. Az má r most lá tható , hogy Afriká ban komoly lesz a cső d. Kérdéses,
hogy Dél-Amerika erő teljesen fejlő dő gazdasá gainak - mint példá ul Chile, Brazília,
Venezuela vagy Peru - mi lesz a sorsa. Nekik a jelentő s nyersanyagtartalékaik miatt jó
esélyü k van a tú lélésre.
Indiá ban eddig is ismert volt a szegénység, a népesség nagyobb része eddig is piciny, á ram
nélkü li falvakban élt, szá mukra egy nagy civilizá ció s ö sszeomlá s nem jelent igazi tragédiá t.
Kíná ban má r má s a helyzet, ott elképesztő mértékű urbanizá ció indult meg a tengerparton
az utó bbi évtizedekben, ő k lehetnek egy nagyobb energetikai ö sszeomlá s első szá mú
á ldozatai. A tö rténelemben nem elő szö r, és ú gy tű nik, nem utoljá ra. Ő k építették elő szö r ki
a mandarin vizsgá kkal a tudá s alapú tá rsadalom alapjait, de az ő tá rsadalmukban
keletkezett elő szö r az arrogá ns tudatlansá g alapú tá rsadalom is.
Magyarorszá g gazdasá ga nagyon erő sen meg fogja érezni ezt a vá lsá got. Ná lunk ez az
ö sszeomlá s má s-má s mértékben ugyan, de má r most is lá tható . Első sorban Kelet-
Magyarorszá gnak a hatá rhoz kö zeli részei - Nó grá d, Borsod, Szabolcs és Hajdú megyében
tragikus lehet az ö sszeomlá s. Itt a kis cégek, ö nkormá nyzatok sorozatos cső dje vá rható , az
elszegényedés, a tö meges bű nö zés, a rend felbomlá sa, a kö zú ti banditizmus má r eddig is
meglevő formá i nagyon megerő sö dhetnek. Elég most csak a helyi sajtó bű nü gyi híreit
figyelni. Ezek az ö ncenzú ra miatt nem jutnak el az orszá gos hírekbe. A ká bellopá sok, a félig
érett termény ellopá sa a termő fö ldö n má r ma is rutinszerű en ismétlő dik.
Ná lunk eddig évente „csak” 3-400 ember fagyott meg, nyá ron pedig a hő hullá mok miatt
(első sorban a kó rhá zakban) 500-600 idő s embernél tö bb nem halt meg. Ezek a szá mok
tízszeresre is felnő hetnek. É n itt hú zná m meg az ö sszeroppaná s hatá rá t. Ha ezt
meghaladjuk, a tá rsadalom megroppaná sa má r megtö rtént. Ekkor 10% fö lö tt lesz a
munkanélkü liség, mert a magas energiaá rak annyira kiszivattyú zzá k a pénzt a gazdasá gbó l,
olyan mértékben viszik ki az orosz és kö zel-keleti olajtermelő khö z, hogy nagymértékben
leszű kü l a tisztes kö zéposztá ly. Így csö kkennek az adó befizetések is. Az ö nkormá nyzati
cső dö k miatt vá rható az oktatá s és egészségü gy nagymértékű fedezethiá nya. A kö zrend a
kis, szegény, fő leg cigá nyok lakta falvakban má r most sem tartható fö nt, de a kö vetkező
években a tá rsadalmi rend ö sszeomlá sa elképesztő méreteket is ö lthet.
Diagnózis és terápia
Hetesi Zsolt tanulmá nyá ban a diagnózis eléggé reális, de a javasolt terá pia szerintem téves,
nem mutat igazi kiutat. Azt javasolja: kö ltö zzü nk vidékre, tanuljunk meg gazdá lkodni, s
térjü nk á t megú juló energiaforrá sokra. Tová bbá : bízzuk az egyhá zakra az eddiginél jobban
a tú lélés megszervezését.
Ha az emberek vidékre kö ltö znek, maguk gazdá lkodnak, az még nem jelent védelmet az
éhesen kó borló hordá k ellen, akik mindent elpusztítanak, mindent ellopnak. Rendő rséggel,
katonasá ggal nem lehet védekezni éhínség idején, a szö gesdró t kerítések drá gá k és
á tvá gható ak.
Egy gondatlanul irá nyított, komplex felépítésű tá rsadalom technikai fejlő désének leá llítá sa
civilizá ció s ö sszeomlá ssal já r. Igaz, ö nmagá ban a kisvá rosok há ló zatá bó l á lló tá rsadalom
nem rosszabb, mintha megapoliszokbó l á lló , fuldokló nagyvá rosokban élnénk [8]. Tová bbi
fejlő désü nk alapkérdése: a technika fejlettségének szintje, az energia elő á llítá sá nak á ra és a
szennyezés hatá sa. Egy tanyavilá g-há ló zaton alapuló tá rsadalom XIX. szá zadi technikai
alapon csak borzalmas éhínségek utá n, a mai tá rsadalom ö sszeomlá sa utá n, annak romjain
jö hetne létre. A tö rténelemben a Ró mai Birodalom buká sa, vagy Pol Pot uralomra jutá sa
utá n lá ttuk má r ezt a (bukott) modellt mű kö dés kö zben. De ha az olajipart vagy a hivatalos
tudomá nyt nem tudjuk megzabolá zni, akkor ez a vészforgató kö nyv kö vetkezik. Kitörni csak
felfelé szabad, az egyetlen vá llalható ú t – a régóta létező és az új találmányok elterjesztése.
Ha van olcsó , szennyezésmentes energia, akkor gyö nge talaj is mű velhető , só s víz is
lepá rolható , gyenge minő ségű á svá ny is feldolgozható . Az energia ára és szennyezése
civilizációnk kulcskérdése lett. Persze minden idő nek megvoltak a maga kulcskérdései,
nekü nk itt és most az energia az.
Amikor az 1700-as években Kíná ban leá llítottá k az ó riá si vaskohó kat, akkor épü ltek fö l
elő szö r Anglia vaskohó i. Amikor az 1600-as években betiltottá k Kíná ban az ó riá s
vitorlá shajó k építését, akkor kezdtek el az euró paiak kis lélekvesztő iken hajó zni,
terjeszkedni, kereskedni. Kíná ban az udvari eunuchok és írá studó mandarinok évszá zados
belső csatá i, viszá lykodá sai kö vetkezményeként tiltottá k be ezen talá lmá nyok jó részét. Ez
vezetett ott a tö bbszö rö s technikai civilizá ció s ö sszeomlá shoz. A vidékre kö ltö zést
megpró bá ltá k a nagy Tajping felkelések idején (20 millió halott), de a bokszerlá zadá sok
idején is (10 millió halott): de az éhínség mindenhová elért. A tá rsadalomban má r akkor
sem lehetett „szigeteken” élni. De ő k sem tanultak sajá t tö rténelmü kbő l. A XX. szá zadban
Kíná ban ú jra há romszor is bekö vetkezett nagyméretű civilizá ció s ö sszeomlá s. (A
polgá rhá ború , a Nagy Ugrá s, s a proletá r kulturá lis forradalom.) Ezek kö zü l a
legtragikusabb tö rténet Mao elnö k „nagy ugrá sa” volt. Ez szá munkra is tanulsá gos lenne,
mert vegytisztá n mutatja a technika lebontá sá nak hatá sá t - ha valaha is tanulná nk a
tö rténelembő l.
Nagy ugrás - hátra
Az ú n. „nagy ugrá s” sorá n, amikor a kínai legfelső bb vezetés (kü lö nö sen Mao elnö k) a gyors
technikai haladá st erő ltette, mintegy 30 millió an haltak éhen - de lehet, hogy ez a szá m is
ó vatos becslés. Az akkor még csak 600 millió s Kíná nak kö rü lbelü l minden 20. lakosa halt
éhen. Az okozott ká r ennél is nagyobb, hiszen a ká rok helyreá llítá sa egy emberö ltő re való
visszalépést és munká t adott. Ehhez képest a „nagy proletá r kulturá lis forradalom” (ami
egy évtizeddel késő bb kö vetkezett be) „csak” az értelmiség lefejezését szolgá lta, az „csak”
az oktatá s és kutatá s ö sszeroppaná sá val já rt. Egyik esetben sem mű kö dtek a tá rsadalom
elemi védekezési mechanizmusai, sehová , senkihez sem lehetett fordulni, ezért is
kö vetkezett be a tragédia mindkét esetben.
Az 1957-es „nagy ugrá s” a „négy ellenséggel” szembeni harccal kezdő dö tt. A négy á tok, azaz
a legyek, a szú nyogok, a patká nyok és verebek való ban jelentő s ká rokat okoztak. Á m azt
nem értették, hogy ezek az á tkok is az ö koszisztéma részei - egyedü l a patká nyok azok,
amelyek kihelyezett csapdá kkal, jó l megépített terménytá roló kkal az ö koló giai rendszer
ká rosítá sa nélkü l is pusztítható ak lettek volna. A négy á tok elleni kampá ny idején a fél
orszá g kereplő kkel, tá nyérokkal vonult ki a hatá rba, és éjjel-nappal doboltak, a verebeket
így á llandó an repü lésre kényszerítve, riogatva. Az igaz, hogy a kampá ny hatá sá ra rengeteg
veréb pusztul el, á m ekkor szaporodni kezdtek a legyek és szú nyogok, így aztá n néhá ny
hó nap mú lva a verebek helyét az á tkok kö zö tt a poloská kra cserélték.
A „nagy ugrá s” terve azonban, ami első sorban az acéltermelés növekedésére irányult,
elképesztő en tragikus és egyben tanulsá gos is. Gyakorlatilag ez fordított ipari forradalom
lett, amit nevezhetü nk a tö rténelem nem első , de legbrutá lisabb technikai
ellenforradalmának. (Azért vá lasztottam ezt a példá t, mert ugyanezt a technikai
ellenforradalmat stagná lá s formá já ban lá tjuk az autó -, olajiparban.) Mao elnö k és szű k kö re
tudta, hogy minden nagy nemzet felemelkedését az energetika és az acélgyá rtá s
volumenének jelentő s megemelkedése elő zte meg. Tö bb acél, tö bb vasú ti sín - ez tö bb
szenet, tö bb energiá t, tö bb gépet, nagyobb jó létet jelent. Mao és szű k kö re ezért ú gy
hatá rozott, hogy a reménytelenü l szű k acélgyá rtá si kapacitá s miatt majd házilagosan
á llítjá k elő az acélt. Hatalmas méretű sajtó kampá nyba kezdtek, hogy még kisebb
kommuná k, gyá rak, iskolá k is nagy mennyiségű acélt á llítsanak elő . Azokkal a
„részletekkel” viszont má r nem tö rő dö tt, hogy az acélgyá rtá shoz szü kséges szenet és
nyersvasat honnan szedik elő , de sem a sajtó , sem a politikai vezetés nem értette meg, hogy
az acélgyá rtá s nagyon magas technikai színvonalat és szakértelmet kívá nó munka.
Tudatlanul, hozzá értés nélkü l nem lehet haszná lható minő ségű acélt készíteni. Azt sem
értették meg, hogy az acélgyá rtá shoz szü kséges energiafelhaszná lá s csak akkor gazdasá gos,
ha nagyméretű kohó kban dolgoznak, ahol kicsiny a hő veszteség, és jó minő ségű
(elő regyá rtott) kokszot vagy faszenet haszná lnak. Ezek a lá tszó lag lényegtelen szakmai
részletek a felső vezetést nem érdekelték, hiszen nagy részü k kö ltő vagy paraszt volt. A
mérnö kö k részérő l felvetett ó vatoskodó megjegyzésekkel nem tö rő dtek. Az 1958-ban
elkezdő dö tt kampá ny az orszá g acéltermelésének évenkénti megduplá zá sá t írta elő .
Mivel a helyi kiskö zö sségek, iskolá k, kommuná k nem tudtá k elő teremteni a szü kséges
vasércet, nyersvasat, netá n az ö tvö ző ket és a kokszot, ezért elkezdték beolvasztani eddigi
haszná lati tá rgyaikat. Elő bb a há zi tű zhelyek, há ztartá si edények, majd az épü letek
vaslemez tetejei, kerítések, késő bb a mező gazdasá gban haszná lt traktorok kerü ltek sorra.
Nem kell részletezni, hogy mit ér az a gazdasá g, ahol á só t, kapá t, ekét, traktort, vető gépet
kíméletlenü l beolvasztanak. A keletkezett rossz minő ségű ó cskavas viszont semmire sem
volt haszná lható . Ebbő l nem lehetett síneket, lemezeket, csö veket készíteni, nem beszélve
arró l, hogy a szerszá mgépek egy részének elpusztítá sa, beolvasztá sa utá n a feldolgozó
kapacitá s sem maradt meg.
A bajt csak tetézte, hogy nem merték bevallani a felső vezetésnek, hogy a rossz minő ségű
acéllal nem lehet mit kezdeni. Az ú jsá gok egymá s utá n ontottá k a hamis győ zelmi
jelentéseket, így a vá rosi lakossá g nem tudott arró l, hogy milyen tragédia bontakozik ki
vidéken. Ez a hatalmas kampá ny ugyanis azzal is já rt, hogy az éppen aratá sra érett termést
nem volt mivel és kinek learatnia. A vidéki lakossá g nagy része vasdarabok, acélszö g
hulladékok és folyó k medrébő l kimosott vasércek utá n kutatott, aratni má r nem volt sem
idejü k, sem szerszá muk.
Azt az egy-két vezető t, aki megpró bá lt kritikát gyakorolni, sü rgő sen és gyorsan
félreá llítottá k: így semmiféle vészfék, kontroll nem maradt. Az ezutá n bekö vetkező éhínség,
és az azt kö vető já rvá ny nagyobb pusztítá st okozott a lakossá g soraiban, mint elő tte az
évtizedeken keresztü l tartó polgá rhá ború , vagy a japá n-kínai há ború .
Ez a nagyméretű katasztró fa azért kö vetkezett be első sorban, mert a tá rsadalom szoká sos
vészfékei - első sorban a nyilvá nossá g - nem mű kö dö tt, diktatúrában ez nem létezik. A
tá rsadalomnak csak egy kis csoportja irá nyított, az ő elképzeléseik szerint mű kö dö tt az
egész gazdasá g, ez az ő belső érdekeiket szolgá lta.
Ezekben talá lható az analó gia, a tanulsá g az akkori és a mostani technikai ellenforradalom
kö zö tt. Ezen a téren a mi társadalmunk is alig palástolt diktatúra.
Négy lépés a lejtőn
Jared Diamond, az „Ö sszeomlá s” (Collapse) című kö nyvében tö bb eddig ö sszeomlott
tá rsadalom tö rténetét vizsgá lta meg az okokat elemezve. A vaskos kö nyvbe sajnos nem
kerü ltek bele a lá tvá nyos, nagyméretű , tanulsá gos á zsiai ö sszeomlá sok. A legjelentő sebb
talá n a kambodzsai Angkor Wat térségének (ma igen kedvelt turista célpont, a vilá gö rö kség
része) teljes ö koló giai és gazdasá gi ö sszeomlá sa. Ez a terü let a Khmer Birodalom fő vá rosa
volt az 1200-as évekig, amikor feltehető leg a termő talaj kimerü lése és a rossz
vízgazdá lkodá s miatt a Fö ld akkori legnagyobb vá rosá llama tö bb mint egymillió lakosá val
kényszerü lt részben menekü lésre, részben nyomorgá sra, az addigi magas életszínvonala
jelentő s csö kkentésére. Ú gy lá ttam, sehol sem említik példá ul a Burma északi részén
létezett Mrauk-U vá rosá nak és kö rnyékének gazdasá gi elsü llyedését se, pedig az is
hasonló an jelentő s ö sszeomlá s á ldozata lett. (Azért nincs benne a kö ztudatban, mert alig
lehet ma is megkö zelíteni.)
Ez a vá ros az 1600-as években nagyobb és gazdagabb volt, mint London és Amszterdam. Ez
is sajnos azt erő síti, hogy még mindig nem vagyunk igazá n tudatá ban mekkora veszély is
fenyeget minket, még mindig ú gy élü nk a veszély torká ban, mintha eddig soha sehol semmi
baj sem tö rtént volna.
Jared Diamond a téves helyzet-megítélésnek négy fá zisá t kü lö nbö zteti meg a komplex
tá rsadalmak ö sszeomlá si folyamatá ban:
1. Az első lépésnél az uralkodó csoport nem veszi észre a problémát, mielő tt az
megjelenik. Ha a Nap já rá sá nak analó giá já t vesszü k alapul, ez azt jelenti, hogy a
hajnalpírt még nem látják. Ez a „pró fétá k” ideje, akik a legkorá bban
figyelmeztetnek...
2. Amikor a baj má r lá tható , a vezető csoport akkor sem veszi észre. Ez azt jelenti, hogy
a Nap má r megjelent a horizonton, sarló ja má r éppen lá tszik, de van, aki még mindig
nem veszi észre. Ez a szakértő k kora, akik mérésekre, megfigyelésekre hivatkoznak .
..
3. Miutá n észreveszik a bajt, nem tesznek semmit, vagy má r nem tudnak cselekedni. Ez
az a fá zis, amikor a Napkorong má r teljes egészében felemelkedik a horizont fö lé, de
még nem éget nagyon erő sen. (Szerintem mi most valahol itt tartunk.) Ez az a
perió dus, amikor az értelmiség érzékenyebb része is lá tja a gondokat, de ő k
nincsenek hatalmi helyzetben, csak panaszkodnak.
4. Az utolsó , a 4. szakasz az, amikor lá tjá k a problémá t, megpró bá ljá k megoldani, de má r
nem sikerü l. Ez az, amikor a Nap a delelő n van, éget, de má r nem tudnak hová bú jni
elő le. Ez a politikusok, dö ntéshozó k szakasza. Mire ő k észbe kapnak, má r
rendszerint késő , a baj a nyakukon van.
Ezzel a sémá val - mint minden sémá val - az a baj, hogy tú lsá gosan leegyszerű sít. Mert
sosem egy-egy csoport véleményérő l van szó , egy komplex tá rsadalom sokféle csoportbó l
á ll, és azoknak eltérő lehet és szokott lenni a véleménye. Példá ul a kö rnyezetvédő k, vagy a
szegénységgel foglalkozó szocioló gusok, vagy a kö zgazdá szok régó ta félreverték má r a
harangot. A má s érdekcsoportokhoz tartozó politikusokat, vagy az olajcégek embereit ezek
a vá ltozá sok még nem érintik, ezért ú gy tesznek, mintha nem is tö rtént volna eddig semmi.
A négy szakasz elkü lö nítése eléggé mesterséges, hiszen a Nap sem szakaszokban kel fö l,
hanem az is egy folyamat. Mindig vannak a rossz híreknek elő hírnö kei, pró fétá i, ezt az
Ó szö vetség ó ta ismerjü k. Rendszerint lesö prik a véleményü ket.
Még a legnagyobb bajban is van (lehet) kiú t, de ahhoz a gond korai felismerése
elengedhetetlen. A megoldá shoz viszont az ö sszefogá s feltétlenü l szü kséges. Teret kell(ene)
ilyenkor engedni az egyéni kezdeményező -képességnek, tehetségnek. A tö rténelem
(sajnos) ezrével szolgá ltatja az ö sszeomlá si példá kat, fő leg a vesztett (a má sik oldal felő l
nézve megnyert) csatá k formá já ban. Ezekben ugyanú gy felismerhető ek az ö sszeomlá s 4
fá zisa, amit J. Diamond felsorol.
Nincs eltérés a katonai, gazdasá gi, politikai és kö rnyezeti tragédiá k lefolyá sa kö zt – ezek
gyakran egymá sba szö vő dnek. A má r nyakunkon levő kö rnyezeti, energia és gazdasá gi
vá lsá g is ezt mutatja. Talá n merészségnek tű nik a gondolat: de sokszor lá tható a vá lsá gok
kö zti párhuzam, ennek bemutatá sá ra tö rekszem.
A hadtö rténészek rangsoroltá k a 10 legnagyobb mértékű katonai-politikai ö sszeomlá st.
(Ebben mi magyarok, má sfél eset erejéig is benne vagyunk). Ezek a kö vetkező k:
1. I.e. 415-ben a gö rö gö k szirakú zai ostromkísérlete
2. Cannae; i.e. 216-ban, Hannibá l a kétszeres tú lerő ben levő ró maiakat megsemmisíti
3. A Teutoborgi Erdő ben i. sz. 8-ben a germá n tö rzsek tö bb ró mai légió t ledará lnak,
cselek sorozatá val, az utolsó emberig
4. 1389-ben Koszovó ban az ottomá n tö rö kö k felszá moljá k a szerb ellená llá st.
5. 1526. augusztus 29.: MOHÁ CS
6. 1709-ben az oroszok felmorzsoljá k a teljes svéd hadsereget Poltavá ná l.
7. 1870. szeptemberében az ú jonnan létrejö tt egyesü lt német seregek felszá moljá k a
francia véderő t Sedanná l.
8. 1916. jú lius 1-én a németek hatalmas pusztítá st okoznak a Somme-i csatá ban a
franciá kná l.
9. 1942. februá rjá ban a japá nok legyő zik az angol ausztrá l csapatokat Szingapú rná l.
10. 1943. februá rjá ban – Sztá lingrá d (és Don-kanyar).
A má r nyakunkon levő energia, gazdasá gi és kö rnyezeti vá lsá g kapcsá n az 1520-as évek
(má r akkor is) globalizá lt vilá gá nak há rom sorsfordító hadjá rata kapcsá n szeretném
megmutatni, hogy mindig lehet(ne) kiutat talá lni a bajbó l – ha van szakértelem és
ö sszefogá s. A há rom tö rténelmi példa há rom kontinensre terjed ki:
1. Az azték katonai birodalom szétverése 1521-ben
2. A mohá csi tragédia 1526-ban
3. Az indiai Panipat mezején, Delhi mellett 1526-ban az afgá n Babur (a véreskezű Timur
Lenk unoká ja) maroknyi seregével felszá molja Ibrahim Lodi szultá n ó riá si tú lerő ben
levő védő seregét.
Az esetek (és mai helyzetü nk) kö zti pá rhuzam lá tvá nyos. Azt az ö t évet, amíg ez a há rom
kontinensre kiterjedő eseménysor zajlik, joggal nevezhetnénk az első világháborúnak.
Kö zö s bennü k, hogy az akkor lezajlott események hatá sa a mai napig kö vethető , érezhető .
Ezek való di forduló pontjai lettek a tö rténelemnek.
É vszá zadok mú lva sem lehetett helyrehozni, megvá ltoztatni, visszafordítani az akkori tettek
kö vetkezményeit. (Ha a gazdasá gtö rténészek készítettek volna ö sszeomlá si toplistá t, ott is
dobogó sok lennénk: sajnos az 1918-as és 1945-46-os hiperinflá ció is toplistá s.)
Első fázis: pirkadat előtt
A tö rténelemkö nyvek hemzsegnek azoktó l a példá któ l, amikor egy-egy irá nyító hatalmi
csoport nem vette észre a problémá t megjelenése előtt. Hadd idézzek néhá ny példá t:
Amikor az 1400-as évek végén a kínai mandarinok betiltattá k a nemzetkö zi kereskedelmet
és megsemmisítették a globá lis felfedező utak ó riá si kö ltségen és emberá ldozatok á rá n
megszerzett vilá gtérképeit, nem lá ttá k elő re, milyen drasztikus ö sszeomlá shoz vezet is ez.
Az ö sszeomlá s csak lassan bontakozott ki, első lépésben Kína meggyengü lt, és a
szomszédos mandzsuk meghó dítottá k. Má sodik lépésben a technikai ellenforradalom sorá n
betiltottá k a tö meges acélgyá rtá st is. Kína évszá zadok mú lva má r nem tudta eltartani
nö vekvő népességét, hiszen talá lmá nyok híjá n nem nő tt a termelés. Sorozatosan borzalmas
éhínségjá rvá nyok sö pö rtek rajta végig, csak a civilizá ció s ö sszeomlá sok, éhínségek,
já rvá nyok, há ború k stabilizá ltá k a népességet. S most nézzü k részletesebben a má r
kivá lasztott példá kat.
Az idézett esetekben (sem) vették észre a kö zelgő problémá t.
Azték 1. lépcső: Az azték katonai tá rsadalmat vezető uralkodó 6 millió alattvaló já val kö zép
Amerika legerő sebb, brutá lis, perverz élő skö dő á llama. A leigá zott szomszédoktó l a
terményadó n felü l évente tízezrével szed emberáldozatot is. Az ideoló giai maszlag: ahhoz,
hogy a Nap egészséges maradjon, (ember)á ldozatokkal kell etetni.
A tö rténészek még vitatkoznak azon, hogy meg is ették-e az á ldozatok bemutatá sa sorá n
élve felvá gott szerencsétleneket, vagy csak a pszicholó giai elrettentés, a félelemkeltés
eszkö ze-e az emberadó és á ldozat. A fő vá rosuk, Tenoctic Lan (a mai Mexikó vá ros helyén),
az akkori viszonyok kö zö tt hatalmas, kétszá zezer lakosú . Templomokkal, palotá kkal
zsú folt, melyek roskadoztak az aranydíszektő l - de az á ldozatok hullá i miatt a vá rosban
mindig dö gszag terjengett. A leigá zott szomszéd népek gyű lö lték az elnyomó ikat, de
katonailag gyengébbek lévén semmit sem tehettek. Nekik nem volt hadseregü k. Az acélt
még senki sem ismerte ott, éles kő pengékkel kirakott kardokkal há ború ztak. Az orszá g
egyébként geoló giai csoda. Minden á svá ny bő ven van, nemcsak a vas, az arany és ezü st, de
kén és salétrom is – de a puskapor, ső t a kerék is ismeretlen.
Néhá ny évtizeddel az események elő tt hatalmas kínai hajó flotta lá togatja meg ő ket-s
ajá ndékokat hoznak (selyem, porcelá n), s megígérik: visszatérnek. Az aztékok isteneknek
vélik ő ket, hiszen hatalmas a kö ztü k levő technikai szakadék, s vá rakoznak. Amikor az
1500-as évek elején egy maroknyi spanyol jelenik meg, taná cstalanok. Az istenek jö ttek
vissza? Nem veszik észre: torkukhoz közelít a kés.
Magyarország 1. lépcső: Az 1500-as évek elején Euró pá ban má r javá ban tart a „kis
jégkorszak”. A nyarak rö videk, erő sek, a telek hosszú ak, hidegek. Így gyakran megfagy, vagy
elrohad a termés. (Má tyá st a Duna jegén vá lasztjá k kirá lynak). Az 1300-as évek
pestisjá rvá nyá ban Euró pa lakossá gá nak harmada, de egyes tá jakon kétharmada is
elpusztul. Az egykori szá ntó kat ú jra erdő k lepik be, csö kken a metá n és CO2 kibocsá tá s,
hidegebbé vá lik a klíma, csö kken a termésá tlag, mert gyakran nem érik be a termés.
Termő fö ld van bő ven, de alig terem. Vasekével, vető géppel (hogy ne a madarak csipegessék
fel a magokat) ugyan meg lehetne duplá zni a termésá tlagot, de ezeket a megoldá sokat
ekkor még csak a kínaiak ismerik, mi (3-400) évig még nem. Viszont ezer év alatt Kíná bó l
má r ide is eljutott a papírkészítés, ső t Gutenberg munká ja miatt a nyomtatá s mó dszere is.
Futó tű zszerű en terjednek így veszélyes protestá ns gondolatok, recseg, inog a megszokott
rend. Ú j kor kö szö nt rá nk, itt-ott má r megjelenik a polgá rsá g, a kereskedő réteg, az
iparosok hada.
Kevesen tudnak még írni-olvasni. Szá molni is most tanulnak az Indiá bó l, Kíná bó l behozott
ú j szá mokkal. Minden orszá g harcol a szomszédjá val. Az orszá gokon belü l a fő nemesek
pedig kü zdenek a kisnemességgel, azok meg a parasztokkal és iparosokkal. Mindenki
acsarkodik, hogy a tortából nagyobb szeletet kapjon, de azt még nem tudjá k, hogy lehetne
azt megnövelni. Gyakoriak az eső s nyarak utá n az éhínségek, mert adó t mindig fizetni kell,
ha a termés rossz, akkor is.
Parasztfelkelések rá zzá k meg a német tartomá nyokat, Csehorszá got, Magyarorszá got. A kor
egyik kró niká sa, Veronics 1508-ban ezt írja: „ Ez esztendő ben mondhatatlan nagy drá gasá g
tá mada egész Magyarorszá gban, kinérnek szik vó ta miatt (kenyérnek szűk volta miatt)”. Ez
Machiavelli, Nostradamus, Paracelsus kora, de a kö nyvnyomtatá s hallatja Luther, Ká lvin, és
Erasmus hangjá t is. Vajú dik a régi vilá g. A portugá lok Indiá val kereskednek, de eljutnak
Kíná ba, ső t Japá nba is. A spanyolok kezdik fö lderíteni az ú j kontinenst, amit majd Amerigo
fö ldrészének neveznek el.
A magyar és cseh tró nra 1516-ban egy lengyel szá rmazá sú gyerek kerü l (II. Lajos), akit a
kö znemesek utá lnak. Ő k egy bizonyos Szapolyai nevű tehető s fő urat szeretnének a tró non.
A nemesség fegyverrel ostromolja ezért a Budai Vá rat, de a falak aló l egy bizonyos Tomori
Pá l elkergeti ő ket. A kincstá r ü res, a fiatal kirá lyra apja hatalmas (400.000 aranyforint)
adó ssá got hagy. Ez a pénz fő leg kisebb csetepatékra, és luxusra folyt el, de kenő pénzként is
kellett. Nincs má r pénz a vá rak fenntartá sá ra. Má tyá s egykori erő s, hivatá sos á llandó
hadserege má r régó ta a mú lté.
A kincstá r á llandó pénzzavarral kü zd, jelentő s az á llamhá ztartá si hiá ny. Hogy tú léljék a
holnapot, az á llami tulajdonú , biztos jö vedelmet adó só és nemesfém bá nyá kat
privatizálják. Elzá logosítjá k egy kü lfö ldi bankkonzorciumnak az arany és ezü stbá nyá kat
(Fuggerek), így tová bbi pénzt kö lcsö nö znek tő lü k. Az á llamcső dö t így kis idő re elkerü lik..
Minden eladó , teljes a liberalizmus; amikor éppen hírét veszik, hogy Sztambulban meghalt
a szultá n, s ú jat vá lasztottak helyette. A 26 éves fiatal, de má r tapasztalt harcos neve: I.
Szulimá n. Első dolga, hogy megmutassa karmait: elindul Magyarhon felé. De az udvar a
vadá szatokkal, bá lokkal és az adó ssá gproblémá val, meg a lá zadozó parasztokkal és
kisnemesekkel van elfoglalva. Nem veszik észre: torkukhoz közelít a kés.
Delhi 1. lépcső: Kö zép Á zsia sztyeppéin, az éppen begubó zott kínai birodalom peremén egy
Babur nevű mongol nemes kerü l a szamarkandi tró nra, de vetélytá rsai hamar elű zik. Az
egykori véreskezű Tamerlá n (Timurlenk) utó da, tanítvá nya. Szá z évvel korá bban amíg a
nagyapa fosztogat, rabol Kö zép-Keleten, addig nekü nk, magyaroknak van egy kis
nyugalmunk. Az 1400-as évek elején a mongolok tö nkreverik az oszmá n-tö rö kö ket,
vezérü ket vasketrecben mutogatjá k, így a keresztény Bizá nc még ö tven évre megmenekü l.
De két emberö ltő alatt ú jra erő re kapnak, s akkor má r Keletre, ső t Nyugatra is
terjeszkednek. Tragédiá nk, hogy a tehetséges rabló Babur nem az oszmá nokat akarja
fosztogatni. Nagyobb falatot lá t É szak-India termékeny síksá gá n. Ott má r egy korá bbi rabló ,
az afgá n szá rmazá sú , de szintén muzulmá n Ibrahim Ló di szultá n ü l Delhi tró njá n. Ő az
ő slakos hindukkal kü szkö dik, sarcolja ő ket, velü k harcol á llandó an. A szubkontinens déli
részét még harcias hinduk lakjá k, ő k ellená llnak. Tő lü k tart, mikor hírét veszi, hogy ú jabb
kis rabló csapat jelent meg az afgá n hegyek felő l, s má r az Indus termékeny vö lgyébe értek.
Kisebb hordá k mindig is jö nnek belső Á zsiá bó l – rabolnak, majd elmennek, ha jö n a forró
nyá r, ezért nem tö rő dik velü k. Nem veszi észre: torkához közelít a kés.
Második fázis: a baj megjelenik a horizonton
Amikor a baj már látható, az uralkodó csoport még akkor sem veszi észre. Tö rténelmi példa
erre, hogy amikor a II. Vilá ghá ború ban a németek má r a szovjet hatá r teljes hossza mentén
tá madtak, Sztá lin még akkor sem engedte meg, hogy a tü zet viszonozzá k.
A XIX. szá zadban a 20 millió á ldozatot kö vetelő Taiping-lá zadá s, majd a 20 évvel késő bbi 10
millió s bokszerlá zadá s sem volt elég a haló dó kínai csá szá ri rendszernek, hogy belá ssa: a
tá rsadalmi vá ltozá s igénye immá ron elodá zhatatlan.
Most, hogy elkezdő dö tt a példá tlan ipari ellenforradalom, és az egész vilá gon csalá dok
millió i mennek tö nkre, cégek tízezrei jutnak cső dbe (vagy fö lszá moljá k ő ket). Még mindig
nincs stratégia a kilá balá sra, ső t, azt bizonygatjá k hosszú ideje, hogy tulajdonképpen nincs
itt semmi baj. É rdemes megjegyezni, hogy a Szovjetunió ö sszeomlá sá t se lá ttá k elő re még
egy hó nappal se, sem a CIA, sem a KGB, vagy a politikai elitek vezető i. Nem is tudtá k mire
kellene figyelniü k. Ma is ez a legnagyobb baj: sem az á tlagember, sem a hataloméhes
politikusréteg nem tudja mire kellene figyelni – amíg lenne mó dja vá ltoztatni.
Azték 2. lépcső: Hernan Cortes 1519. á prilisá ban érte el Mexikó partjait. Mai
terminoló giá val élve: katonai kisvá llalkozó . 86 lovas katoná val, 118 muskétá ssal és 700
talpassal szá ll partra. Célja: a rablá s, bá r a hivatalos maszlag a kereszténység terjesztése.
Amint partot érnek, a hajó kat felgyú jtatja, nehogy katoná i meghá trá ljanak. Nincs má s
vá lasztá si lehető ség: a meggazdagodá s vagy a halá l.
Szá mos sorstá rsá nak az utó bbi jut csak. „Feketén” jö n rabolni, nem hivatalos engedéllyel –
ebbő l még baja lesz. Papírforma szerint semmi esélye sincs: az utá npó tlá s reménytelen, a
terep, a nyelv, a szoká sok, a klíma mind mind ismeretlen szá mukra. De az itt-ott
megcsillanó arany má gnesként vonzza ő ket. Kisebb csetepaték utá n első ellenségeit
szö vetségesekké teszi, ső t egy helyi hercegnő tolmá csa és szerető je is lesz a 36 éves
szegény kisnemesnek. Hamar kiismeri magá t a helyi viszonyokban, észreveszi a
megosztottsá gban, s a helyiek tudatlansá gá ban rejlő alkalmat. Elindul a mesésen gazdag
azték fő vá ros felé. Az uralkodó , Montezuma elő szö r arannyal pró bá lkozik, hogy tá vol tartsa
– de ettő l csak vérszemet kap. Ekkor egy ú t menti erő sségben csapdá t á llít neki – de a helyi
kémek segítségével kikerü li az erő dítményt. Így rettegett, csodá lt félistenként vonul be kis
csapatá val a fő vá rosba, hogy a zsá kmá nyt felmérje. Az uralkodó még ekkor sem lá tja a
veszélyt, pedig a kés hegye már a torkán van.
Magyarország 2. lépcső: Az ú j tö rö k szultá n, a késő bbi „nagy Szolimá n” 26 éves, amikor az
udvari taná cs megvá lasztja. A tö rténelemben egyedü lá lló eset, de a hadtö rténészek szerint
ő és apja is az eddigi 100 legtehetségesebb hadvezér kö zö tt van. Amint tró nra lép, a
hagyomá nyok szerint megö leti az ö sszes fiú testvérét és unokatestvérét anyjukkal együ tt –
a késő bbi félreértések és tró nkö vetelések elkerü lésére. Dédapja, s apja is így kerü l, a tró nra.
Amíg ez a szoká s, a birodalom mindig tehetséges uralkodót kap. Az ottomá n birodalom így
terjeszkedik: rabol, s adó t szed. Nemcsak pénzt és terményt, hanem gyerekeket is a
keresztény alattvaló któ l. A lá nyokat a há remekbe, a fiú kat néha hivatalnoknak, de inká bb
katoná knak – belő lü k lesznek á tképzés és agymosá s utá n a janicsá rok. Katonai rabszolgá k,
félelmetes harcosok, fanatikus rabló k és gyilkosok. Nem há zasodhatnak, tö bbségü k
homoszexuá lis – ez is a nevelés része. Viszont folyton politizá lná nak, pá rtoskodná nak, ezért
a szultá n mindig ad nekik munká t – ú j hadicélt. Amíg maradnak meghó dítható , felélhető
terü letek, mű kö dik a gazdasá g – má sok kö nnye á rá n. Nagy Szolimá n apjá tó l a kor legjobban
felszerelt, technikailag legmagasabb szinten á lló seregét ö rö kli, minden fegyvernem
szintjén. Puská i, á gyú i, mérnö kei, utá npó tlá si gépezete minden addigit fö lü lmú l,
minő ségben és mennyiségben is. Magtá rai mindig tele vannak, így nem kell a betakarítá s
eredményére vá rni: má r kora tavasszal indulhat hadi vá llalkozá saira. Igazi, há rom
kontinensre terjedő multinacionális katonai vállalkozást alakít ki – de otthon mértékletes,
igazsá gos, s ná la csak a tehetség, csak a siker szá mít.
Első vá llalkozá sa Magyarorszá g. Fél Ná ndorfehérvá rtó l, elő szö r csak a kisebb kö rnyékbeli
erő sségeket ostromolja (Szabá cs) – hogy nem maradjon há tá ban ellenség, mikor rabolni
indul. Csakhogy kiderü l: Ná ndorfehérvá rt 1521-ben má r csak 700 katona védi – s ő k se
kaptak zsoldot évek ó ta. Nekiindul az ostromnak. A szerb lakosok és magyar katoná k
hetekig kü zdenek hő siesen, de hiá ba: nem jö n a megígért felmentő sereg. Má r majdnem az
ö sszes védő halott, mikor feladjá k a vá rat.
A gyerekkirá ly, II. Lajos gyű jt ugyan egy kis hadat, de késő n, és keveset, mert még nem érett
be a termés, és nincs mit enni. Az a kevés is megbetegszik egy (vérhas) já rvá nytó l, mert a
tá borban mindenki ott végzi a dolgá t, ahol rá jö n a szü kség. A tö rö k tá borban ez szigorú an
tilos, erre kü lö n sá trak vannak, s naponta betemetik az ü rü lékü ket – ső t a já rvá nyok
elkerü lése érdekében mindig mosakszanak is.
A szultá n má r 3000 katoná t és sok á gyú t hagy há tra Ná ndorfehérvá r helyő rségeként. A
vá rfalak még néhá ny hó napig lyukasak, így kö nnyű lenne visszaszerezni, de a magyarok ezt
az utolsó jó lehető séget is kihagyjá k a visszafoglalá sra. Má r csak egy utolsó komoly erő sség,
Pétervá rad (Ú jvidék) marad a tö rö k és Buda kö zt, de ezt sem tö ltik fel katoná val,
nemsoká ra (1523-ban) ezt is elfoglalja az ellenség. A fő nemesek s az udvar még ekkor sem
érti: a kés már a torkukon van.
Delhi, 2. lépcső: Babur 37 éves, mikor kb. 10.000-es csapatá val a fő vá ros, Delhi hatá rá hoz
érkezik. Ő katonai kö zépvá llalkozó , 37 éves. Képességei, sikerei miatt maradhatott csapatai
élén, addig sok nehéz, ínséges idő t ért má r meg: néha a lovaknak is alig volt mit enniü k. De
ment valahogy a vá llalkozá s, s a győ ztes csatá k utá n mindig tudott valamit osztani. Bö lcs
elő relá tá ssal vissza is forgatott valamit a cégbe: mozgékony, fü rge lovassá ga és jó , kö nnyű
tü zérsége is van – majd csak Napó leonnak lesz tö bb és jobb á gyú ja. Ü gyesen haszná lja a
lá ncokkal ö sszekö tö tt szekérvá rak építését. Még tatá r ő sei tanultá k a magyaroktó l Muhiná l.
Amint megérkezik Panipat mezejére 1526 tavaszá n szekértá bort épít: sá ncokat, s azok
mö gé vontatja á gyú it. Kisvá rtatva megérkezik az ellenfél, Ibrahim Lodi szultá n is: tízszeres
tú lerő vel, ezer harci elefá nttal, melyek eddig minden ellenfelet legá zoltak. Igaz, tü zérsége
nincs, de eddig nem is kellett, nem volt rá szü kség, mert nem tudja mire jó . A csatamező n
nyugodtan nézi, napokig, amíg ellenfele elsá ncolja magá t, s az á gyú kkal babrá l. Akkora a
létszá mfö lénye, hogy nem fél. Nem érzi, hogy a kés hegye már a torkát nyomja…
Harmadik fázis: A válság kibontakozása
Miután a bajt észreveszik, nem tesznek semmit, vagy nem tudnak cselekedni. Ma má r a
kutató k észrevették ugyan, hogy a kö rnyezetbe juttatott szennyező anyagok szép lassan, de
biztosan vá ltoztatjá k a klímá t, de idá ig semmi konkrét, hatékony intézkedés nem történt,
ami ezen vá ltoztatni tudna. A kyotoi és má s egyezmények gyakorlatilag az ejnye-bejnye és
já mbor ó hajtá sok szintjén mű kö dnek csak, a gyakorlatban teljesen hatástalanok. Ebben a
fá zisban kezdő dik ugyan valamiféle tá rsadalmi vita arró l, hogy mit is kellene tenni, de ez
á ltalá ban ü res szó csépléssé fajul. A kö rnyezetvédő k ugyan régó ta mondjá k, hogy baj van.
Tucatszá mra szü letnek kö nyvek, tanulmá nyok, melyek a vá rható globá lis fö lmelegedés
ö koló giai hatá sait ö sszegzik, és néha megemlítik a gazdasá gi kö vetkezményeket is. Ezekkel
az a probléma, hogy jó szá ndékú , de a bajokat inká bb csak „sző r mentén” kezelő , udvarias,
já mbor ó hajok sorá t tartalmazzá k, nem pedig alternatívá t, kiutat is mutató megoldá sokat
hoznak. Mint má r elő ző leg is hangsú lyoztam, az a probléma a kö rnyezetvédő kkel, hogy
technikailag fö lkészü letlenek, nem ismerik azokat az alternatívá kat, amely ebbő l az ipari
ellenforradalombó l kivezetne. Jó példa erre Magyarorszá gon a Kó ró dy Má ria á ltal
szerkesztett kö nyv, melynek címe: „Remény a fennmaradá sra” és alcíme: „Fenntartható -e a
fejlő dés?”. Sajnos éppen erre a kérdésre nem ad vá laszt - pedig van vá lasz. Ahogy most a
dolgok mennek, egész biztosan nem. Azt á llítom - ahogy a bevezető tanulmá ny is á llítja -,
hogy Magyarorszá g szá má ra kö rü lbelü l 2012-kö rü l a fá jdalmas - bá r nem teljes -
ö sszeroskadá s má r elkerü lhetetlen. Ilyenkor má r tesznek apró , bá tortalan lépéseket is. Az
orszá gok kö zti együ ttmű kö dés erő sö dik, konferenciá kra já rnak, sok hatá rozat is szü letik,
csak éppen eredménye nem lesz.
Aztékok 3. lépcső: A maroknyi spanyol konkvisztá dornak leesett az á lla a fő vá ros csillogá sa,
nagysá ga, gazdagsá ga lá ttá n, s érezték technikai fö lényü ket is. De azt is lá ttá k, hogy
reménytelenü l kevesen vannak – ezért a vendéglá tó uralkodó t azonnal foglyul ejtették.
(Néhá ny év mú lva ugyanú gy tettek a perui inka uralkodó val is). Így az ő nevében
uralkodhattak, de annyira mohó n fosztogattak, hogy a helyiek felhá borodá sukban sajá t
szent uralkodó jukat kö vekkel agyonverték. A bá bfigura elvesztése csak az egyik baj volt:
megérkezett a partokhoz egy spanyol bü ntető csapat, mert az alkirá ly nem engedte a
„feketézést” (magyará n ő is magá nak akarta a koncot). Ez a belviszá ly végzetes lett volna,
de Cortez gyorsan lépett.
Azonnal kis csapattal a tengerpartra sietett, egy éjszakai rohammal elfoglalta a rivá lis
tá bort – s a nagy haszon ígéretével átcsábította a katonákat sajá t tá borá ba. Az aztékok nem
haszná ltá k fel a spanyol belviszá lyt – ostobá k voltak. Amíg Cortez a tengerparton fordította
meg a szerencséjét, a fő vá rosban, Tenochticlá nban alvezére megö lette az azték katonai elit
színe javá t, akik egy vallá si ü nnepre gyű ltek ö ssze.
Erre a helybeliek ismét fellá zadtak, s a zsá kmá nyolt arannyal a spanyoloknak menekü lniü k
kellett. Sokan megfulladtak, lehú zta ő ket az arany, mikor a vá ros kö rü li tavon á t
menekü ltek. A maradék sereg az aranyná l is jobban vigyá zott á gyú ira. Az inká k nem
ü ldö zték ő ket, nem szorítottá k be a tengerbe. Alábecsülték őket, s ez fatális hibának
bizonyult.
Magyarország: 3. lépcső: A nagy Szolimá n nemcsak jó hadvezér volt, de kivá ló an értett az
ü zlethez is (bá r a két dolog akkor se vá lt el élesen). Rodosz szigetérő l ostrom és ü gyes
alkudozá s utá n elű zte a Johannita lovagokat, így az ő kezébe kerü lt a tá vol-keleti szá razfö ldi
kereskedelem haszna is. Ideiglenes békét kö tö tt a lengyelekkel, így nem sokat kellett
aggó dnia, amikor 1526 kora tavaszá n elindult Sztambulbó l Magyarorszá g kifosztá sá ra.
Mikor ezt a cseh-magyar kirá lyi udvar megtudta, má r érezték, hogy a sok elvesztegetett
évtized megannyi hibá já ért most kell fizetni. Kapkodva ú jra pénzt pró bá ltak szerezni (az
egyhá zi vagyon elzá logosítá sá val), s jó katoná kat, megfelelő fő vezért. De egyetlen olyan
fő nemesü k sem akadt, aki nagyobb, néhá ny tízezres hadat egyben lá tott volna má r.
(Nemhogy vezetett volna, s ellá tá sá t képes lett volna megszervezni.) A nemesség a
katoná skodá s fejében adó mentességet élvezett. Ú gy mű kö dtek, mint ma egy biztosító : ha
jö n a baj, ö vék a felelő sség. Csakhogy a gyakorlatban nem ez tö rtént. Kö zben a
haditechniká ban pá r év alatt jelentő s fordulat á llt be: elterjedtek a pá ncélt is á tü tő
lő fegyverek. Az elő ző évben a paviai csatá ban egy maroknyi spanyol muskétá s halomra
lő tte a nyalka pá ncélba ö ltö zö tt francia fő nemeseket, még a francia kirá lyt is foglyul
ejtették. Ezt a vá ltá st a magyar nemesi tá rsadalom nem kö vette, alig-alig akadt puskamű ves
az orszá gban. A techniká hoz nem értett a „vezető ” réteg. Kö zben folytató dott az, amihez
igazá n értettek: pá rtü tések, intriká k, ü lésezések, az ellenfelek le-és kihallgatá sa titokban.
Hasznos alkuk utá n Tomori Pá l személyében talá ltá k meg a kompromisszumot, a vezért,
szá mos jelö lt megfontolá sa utá n. Ő t mindenki a legkisebb rossznak vélte, aki majd elviszi a
balhét. Tomori még 5000 embernél nagyobb hadat nem vezetett, ő maga is elismerte, hogy
nem ért a hadvezetéshez. Má r 50 év felett já r ekkor, idő s, beteg. Addig jó szá gigazgató is
volt, majd ferences szerzetes lett. Mivel valamennyire tudott szá molni, rá bíztá k a délvidéki
végvá rakat. Pénzt erre mindig keveset és késve kapott. Néha késeket, posztó t, vagy kő só t
kapott zsold helyett – ezeket a tö rö kö knek is el lehetett adni. Jó szá ndékú ember, de ez a
feladat má r tú l magas neki. Kü lfö ldrő l is kerestek a célnak megfelelő hadiipari vá llalkozó t,
aki vezetett is má r csatá t – de ez idő tá jt má r minden hivatalos vezér foglalt, jó á zsió ja van a
zsoldosvezéreknek.
Tehetséges kö znemes, olyan Hunyadi Já nos vagy Kinizsi Pá l-szerű ember viszont alacsony
rangja miatt szó ba sem jö hetett. Az erdélyi Zá polya is megindul hadá val, de ellentétes
parancsok sorá t kapja – mint mindig, teljes a zű rzavar. Tomori (helyesen) azt javasolja:
hú zzá k az idő t, inká bb kö ssenek békét, fizessenek sarcot – míg a maradék vá rakat
megerő sítik. De a szá jhő s nagyurak gyá vasá ggal vá doljá k – s így a sereg elindul Mohá cs felé,
ahol semmilyen erő dítmény nincs. Abban reménykednek, hogy a fá radt tö rö kö ket egy bá tor
rohammal majd letaroljá k. Alábecsülték őket, s ez fatális hibának bizonyult.
Delhi, 3. lépcső: Babur, miutá n elkészítette sá ncait, á gyú á llá sait, egy éjszakai rohammal
pró bá lkozik Ibrahim szultá n tá bora ellen. De ő k sem lá tnak a sö tétben, mindenki csak
ijedten rohangá l, ordibá l. A szultá n ezutá n magabiztos lett, má snap reggel elrendeli a
tá madá st. Nem fél az á gyú któ l, bá r még sosem lá tta mű kö dni ő ket. Ez a technoló gia-vá ltá s
elkerü lte a figyelmét, ő még mindig az elefá ntokná l tart, melyek Nagy Sá ndort is
megakasztottá k. Alá becsü lte a mongolok tű zerő t, s ez fatális hibának bizonyult.
Az utolsó lépcső - végjáték
Az uralkodó csoportok megpróbálhatják megoldani a problémát, de az nem sikerül.
Ez az ö sszeomlá s utolsó fá zisa. Mire a komplex tá rsadalmakban valamelyik hatalmi csoport
akarata tú lsú lyra jut, addigra már megtörtént a baj. Példá ul kevesen vannak azzal tisztá ban,
hogy ha az ö sszes mai alternatív, vagy megú juló energia - mint példá ul szél vagy nap -
széles kö rben elterjed, ez is csak a mai energiafelhaszná lá s 1/5-e (és az is bizonytalan).
Magyarorszá gon sajnos egyik megú juló energiafajta sem jelent kiutat. Szerintem
szá munkra má r csak a technikai út a járható – a vizes benzin, a hibrid motorok, az
atomerő mű vek, vagy pedig az á ltalam igazá n favorizá lt megoldá sok, a minifú zió és a
tértechnoló giai eljá rá sok. Az egész kérdéskö rben nagyon tragikus, hogy évtizedek ó ta
kéznél volt a megoldá s, nem kellett volna ehhez a tragikus forduló ponthoz érkeznü nk. De
nézzü k a há rom tanpélda végkifejletét.
Azték végjáték: Cortez és kis csapata a balvégzetű menekü lésü k utá n sem adta fel:
szá mukra má r nincs visszaú t. Szö vetségeseket gyű jt, hajó kat épít, hogy a fő vá ros kö rü lvevő
tavon az élelmiszerellá tá sá t elvá gja, s a friss forrá svizet szá llító vezetékeket leromboltatja.
Egy ú jabb, vá ratlan szö vetséges is segíti: az á ltala behurcolt himlő bacilusok. A já rvá ny bejut
a vá rosba és szö rnyű pusztítá sba kezd: az esély az ő javá ra végleg megfordul. Most má r ö vé
a győ zelem, oly mértékű az aztékok pusztulá sa, hogy néhá ny év alatt kultú rá juk és nyelvü k
is elvész. Az arany és ezü st szobrokat is beolvasztjá k, templomaikat leromboljá k, teljes az
összeomlás. A spanyolok ezutá n megkezdik a kontinens kifosztá sá t – ö mlik az arany és
ezü st Euró pá ba. Kíná ba is sok jut belő le – hogy luxuscikkeket vá sá roljanak belő le. Az
aranybó l bá rsonyruhá k, csipkegallérok, cicomá s ruhá k, szép birtokok és palotá k épü lnek.
Iparra, tudomá nyra semmi nem jut, viszont mű kö dik az inkvizíció , égnek a má glyá k.
Hajó had is épü l, há ború kra is jut – egyre nő a buborék. Aztá n akkora államcsőd következik,
amibe még a Fuggerek is belebuknak.
A fejlő dést csak a rabló inká kat megkopasztó spanyolok kifosztó i, az angol (nominá lisan)
protestá ns kaló zok szolgá ljá k. Csö ppennek morzsá k majd a zsá kmá nybó l tudomá nyra,
egyetemekre. A legtö bb jó téteményt az Ameriká bó l behozott krumpli, paradicsom meg
kukorica hozza. A dohá ny viszont az ő slakó k igazi bosszú ja.
Delhi végjáték: Amikor Ibrahim Lodi szultá n elindítja seregét a maroknyi mongol
betolakodó ellen, eldö rdü lnek az á gyú k. Az elefá ntok megijednek, mindenkit ö sszezú znak, a
hadrend felborul. A szultá n még harcol, de a tá madó k hamar kö rbefogjá k, leszú rjá k. Teljes
az összeomlás.
A hó dító k hamar á tveszik a helyi szoká sokat, az uralkodó elefá nton já r, napernyő alatt,
mint az eddigi urak. Fényű ző palotá kat és erő dö ket építenek – de a tró nutó dlá s mindig
véres viszá lyokat kavar, a belviszá lyokban pusztul el a legtö bb katona. Így a hó dító k idő vel
marginalizá ló dnak, a hinduk ú jra erő re kapnak. Egy darabig még a Fö ld leggazdagabb
orszá ga lesz India – de minden luxusra megy el, szinte semmit nem forgatnak vissza az
iparba, kereskedelembe, tudomá nyba. Nem utaznak az orszá g hatá rain kívü l. Aztá n egy
napon megjelenik egy feltö rekvő kis angol multicég, a Brit Kelet Indiai Tá rsasá g emberei.
Nekik is ú j fegyvereik vannak… Minden kezdő dik elö lrő l… A Moghul uralom eltű nik a
sü llyesztő ben. Ami má ig megmaradt a hinduk és mohamedá nok kö zt: a mély, zsigeri,
csillapíthatatlan gyű lö let…
A magyar összeomlás: 1526 augusztus 29. A mohá csi csata napja mély, má ig ható nemzeti
tragédiaként él bennü nk. Azon a fojtogató , fü lledt reggelen a ná dor és az ifjú kirá ly levett
sisakkal végiglovagol a kb. 20 ezres sereg elő tt, hogy bá torítsa ő ket.
Lecsatoljá k a sarkantyú t az ö reg Drá gffy Pá l orszá gbíró csizmá já ró l, hogy ne tudjon
menekü lni. Az ő kezében van az orszá gzá szló (má snap talá lnak tetemére a csatatéren –
testével védte a zá szló t). A tö bbiek a tű ző napon ó rá k ó ta vá rnak, szédelegnek a
pá ncélruhá k sú lya alatt... Az elő ő rsö k ekkor má r napok ó ta harcban á llnak, de a tö rö k
fő erő k csak késő bb fejlő dnek fel. Felvonultatjá k á gyú ikat, egy kilométer hosszú vaslá nccal
ö sszekö tik ő ket, s mö gö ttü k felsorakoznak a puská val felfegyverzett kommandó sok, a
janicsá rok. A mintegy ezer, csillogó pá ncélba ö ltö zö tt fő nemes ezt a mű szaki akadá lyt
rohamozza meg – sikertelenü l. A pá ncélt má r á tü tik az ú j puská k golyó i. A kifeszített lá ncon
felbuknak a lovak, s az eséstő l ká ba, nyalka lovagokat – a magyar nemesség színe-javá t:
egyszerű en lepuffantjá k. Még egy utolsó , kétségbeesett rohammal egy kis csapat
megpró bá lja a szultá nig á tverekedni magá t, hogy megö ljék. Néhá nyan má r-má r
karnyú jtá snyira jutnak, de az utolsó pillanatban az elkeseredett, ö nfelá ldozó akció
meghiú sul, leszú rjá k ő ket. Tú l kevesen, tú l késő n pró bá lkoznak... A védelem nélkü li magyar,
cseh, szerb és horvá t gyalogsá ggal a tö rö k kö nnyű lovassá g és tü zérség gyorsan végez,
kevesen élik tú l a csatá t.
Má snap a kb. 2000 életben maradt foglyot ü nnepélyes keretek kö zt lefejezik, a
koponyá kbó l gú lá t raknak. Augusztus 29: Nagy Szulimá n szerencsenapja lesz, s nem
véletlen kerü l be a csata a hadtö rténelembe. Teljes az összeomlás. Az orszá g hó napokig
vezetés nélkü l marad, szinte a teljes fő papsá g, az udvar, a bíró i testü letek, a nemesség
tö bbsége – ott marad a harctéren. A tö rö kö k ezutá n diadalittasan rabolnak, zsá kmá nyolnak,
gyú jtogatnak. „Az vízen a terekek sok ezer embert írinek el, kik a Duná nak két szílin
lakoznak, marhá jukat mind eldulá k, ő magukat kit levá gnak kit rabbá tő nek... Az Ú r Isten
tudja mennyi szá ntalan ezer rabot elvivinek...” Budá ró l a lakossá g elmenekü l ugyan, de a
vá rat kifosztjá k (Má tyá s kö nyvtá ra is eltű nik). Kö rü lbelü l kétszá zezer kisembert fű znek
rablá ncra. Ő k csalá djukkal együ tt mennek a sztambuli rabszolgapiacra. Az orszá g sosem
heveri ki a katasztró fá t – s ami még rosszabb – „vezető i” soha nem tanultak belő le. Mert a
mohá csi ö sszeomlá s – aká rcsak a panipat-i vagy a tenochticlá ni – elkerü lhető lett volna.
Ahogy a csernobili reaktorbaleset is hat darab tragikus, megbocsá thatatlanul durva emberi
hiba kö vetkezményeként tö rtént meg, mohá cs is a sorozatos dilettantizmus
következménye, s tá volró l sem elkerü lhetetlen sorscsapá s. É rdemes néhá nyat
megemlíteni, azért (s csak azért), hogy lá ssuk, mert ma is pontosan ugyanezek a hibák
köszönnek vissza (Nem véletlenü l vá lasztottam ezeket az ö sszeomlá si példá kat.)
Ami a fenti esetekben, s a mai helyzetben közös: a belső megosztottsá g, a rothadá s, a
korrupció , a vezető k élő skö dése, a technikai fejlesztés elhanyagolá sa, a vezető réteg
elbizakodottsá ga, rö vid tá vú gondolkodá sa. Ez a mentalitá s kü lső veszély megjelenése
esetén a biztos összeomláshoz vezet.
Mit lehetett volna tenni pl. Mohá csná l?
1.) Nem kellett volna felélni (befolyá s vá sá rlá sá ra kö lteni) a kö zpénzeket, helyette a vá rak
védő it kellett volna fizetni, s puskaport, á gyú kat élelmiszert kellett volna ezekben a
vá rakban felhalmozni. (Nem voltak tartalékok). Ugyanis Mohá cs utá n há rom évre, 1529-
ben ugyanez a tö rö k sereg a Ná ndorfehérvá ri erő sségnél jó val gyengébb, sokkal kisebb
Bécs vá rá t má r nem tudja bevenni, pedig sebtiben javítjá k meg a vá rfalakat, s erő sítést sem
kaptak. 17000 védő t a falak mö gö tt má r nem tudott legyő zni a 200000-es gyakorlott
ostromló sereg. 1532-ben egy ugyanekkora ostromló sereget á llított meg a pici Kő szeg
vá ra, Jurisics kapitá ny vezetésével. 19 tö rö k rohamot vertek vissza. A védő k tö bbsége
meghal, de nem hiá ba – ezalatt annyi védő gyű lt Bécs kö ré, hogy a tö rö k sereg feladja a
kü zdelmet. 1552-ben hasonló sereg nem tudja Eger vá rá t bevenni. 1556-ban a szigetvá ri
vá rat Zrínyi Mikló s 2500 fő s sereggel védte sikerrel, mikor az idő s szultá n ú jra Bécset
készü l elfoglalni. A sikertelenség miatt a szultá nt ott ü tö tte meg a guta. Katoná i csak utá na
foglaltá k el a vá r romjait. Ahol megmaradt aká r egy gyenge vá r, emberi elszá ná s és
hazaszeretet – ott egy profi, gyakorlott sereg se tud győ zni.
2.) Mohá cs elő tt a Drá vá n hidat verő és á tkelő tö rö k sereget még kö nnyen meg lehetett
volna akasztani. Csak néhá ny keskeny já rható szakasz volt a mocsaras terü leten. A terep
ideá lis a védekezésre, még kis védő sereg esetén is. Fatá lis hibaként a kirá ly és dilettá ns
kö rnyezete elvetette a javaslatot.
3.) Nem épü lt ö sszelá ncolt védő szekértá bor a magyar sereg kö ré, aminek a fedezetébő l a
tá madó tö rö kö k szá mbeli fö lénye má r nem annyira veszélyes. Hosszú vitá k utá n elfogadjá k
ugyan a javaslatot, de má r tú l késő n, a megvaló sítá sra nem marad idő ...
4.) Nem tá madtá k a 200 km hosszan felvonuló tö rö k hadoszlopot, sem az utá npó tlá st
szá llító hajó kat – nem volt Bú vá r Kund? Lett volna, de a dunai magyar hajó s katoná kat évek
ó ta nem fizették, ezért tö bbségü k hazament...
5.) A birtokaikat féltő helyi kurtanemesek véleménye kerekedett felü l az á llandó an ü lésező
haditaná csban egy „ne lacafacá zzunk ezzel a gyü levész tö rö k haddal, majd mi megmutatjuk
nekik mi a virtus” típusú hő zö ngéssel. Kö zben arra gondoltak, hogy minél gyorsabban
végzü nk, anná l kevesebb zsoldot kell fizetni a katoná knak, aztá n mehetü nk haza.
6.) Az egész védő seregben alig volt harci tapasztalat, a 20-30000-es (tö bbnyelvű ) sereg
ö sszehangolt mozgatá sá t, vezetését senki sem pró bá lta. De a katoná k jó része sosem vett
részt harcban, s az á gyú k dö rrenése megijesztette a lovak és katoná k jó részét. Azok, akik
egy sikeres elő rohamban megfutamítottá k a tö rö k elő védet, a hullá k kifosztá sá val voltak
elfoglalva, hiszen régó ta nem kaptak tisztességes zsoldot.
Csernobilnél hat hiba kellett egyszerre a katasztró fá hoz, itt egy is elég volt. S ami Mohá cs
utá n tö rtént még a magyar kirá lysá gban, az még ezeken is tú ltett…
Vajon Tomori Pá l helyett nem lett volna egy Kinizsi Pá l, vagy Jurisics, Szondi, Dobó , Zrínyi
vagy Esze Tamá s kaliberű vezető a védő k oldalá n? Csak az aktuá lis „elit”, a fő papok, fő urak
dilettá ns csoportjá bó l kerü lhetnek ki „vezető k”?
Mohá cs kapcsá n a legfontosabb személyiség mégis Szapolyai Já nos – az ember, aki ott sem
volt . . .
Szapolyai apja a Hunyadi Má tyá s alatt zajló rendszervá ltá skor emelkedett ki,
vagyonosodott meg. Idő sebb fia, Já nos, mai fogalmaink szerint bestiá lis, szadista ő rü lt. A
Székely Gyö rgy (Dó zsa) -féle felkelés leverő je. Dó zsa fejére izzó vasabroncsot nyom, így
ö leti meg. Alá rendeltjeit arra kényszeríti, hogy egyenek Dó zsa hú sá bó l. Aki nem
engedelmeskedik, mert még maradt benne emberi tartá s – helyben megö leti.
Hadjá ratai sorá n tö rö kre sosem tá mad, csak keresztényekre. A csata utá n pontosan há rom
év mú lva ér a mohá csi mező re – hogy kézcsó kkal fogadja Szolimá n szultá nt. Azt a szultá nt,
aki sajá t ö ccsét (is) ott ö lette meg. A kézcsó kért cserébe a szultá n helytartó ja, a hatalom
birtokosa, az orszá g á ruló ja lehet. Bá rmit megtesz a hatalom megtartá sá ért, bá rkit kiszolgá l
gá tlá stalanul.
Sem a gazdá lkodá shoz, sem a hadvezetéshez nem ért, csak a fegyvertelen parasztok
megnyú zá sá ban jeleskedik. É leteleme: az intriká k, a hatalom szá lainak szö vö getése. A
Bibliá ban kerestetett indokot arra, hogy a tö rö kö kkel szö vetségre lépjen. Szemforgató ,
cinikus, á lszent. Alakja még sokszor ú jraszü letik tö rténelmü nk sorá n . . .
Megint Mohács – tanulunk-e a történelemből?
Joggal mondjá k, hogy aki nem tanul a mú lt hibá ibó l, az megismétli azokat. Szű kebb
szakterü letemen, a bonyolult turbulens á ramlá si, hő á tadá si folyamatokná l mindig
haszná lnak kis mintá kat. Egy nagyobb szerkezet (kazá n, repü lő gép, reaktor, hajó , autó )
ö sszetett viszonyainak szimulá lá sá ra. A mérnö kö k a modell energia és turbulens á ramlá si
viszonyainak ismeretében igen jó kö zelítéssel meg tudjá k mondani, mi tö rténik majd
„élesben”, vagy mit kell má sként tenni, ha a minta vizsgá lata kö zben baj tö rtént. Az analó gia
még tá gabb is lehet, mert egy hő vezetési, vagy rá dió hullá m terjedési problémá nak megvan
a maga elektromos vezetési vagy hangterjedési analó giá ja. Azonosak az egyenletek, így
haszná lható a modell.
Tanulhatunk-e a fenti há rom esetbő l? Modellezi-e netá n az akkori események sora a mai (s
ezutá n kö vetkező ) eseményeket? Ilyenkor rutinszerű en legyintü nk, mondvá n, nem lehet
kétszer ugyanabba a folyó ba lépni. Az á ramlá s (és hő á tadá s) tudomá nya viszont épp az
ellenkező jét bizonyítja…
A há rom fenti ö sszeomlá s (de az ö sszes tö bbi) tö rténete is ugyanazt a forgató kö nyvet
kö veti. Megosztott, korrupt, élő skö dő vezetés, civakodó orszá g, s jó l felkészü lt, technikai
fö lényben levő rabló sereg ö sszecsapá sa… A fenti tantö rténetek pá r év (hó nap) elteltével
kö vették egymá st, s évszá zadokra dö ntö tték el, máig hatóan, generá ció k sorsá t. Van egy
kü lö nbség: Tenochticlá nban és Panipatná l kis rabló csapat fosztotta ki a nagy tú lerő ben
levő otthoni élő skö dő ket. Mohá csná l egy kis, jó részt korrupt és dilettá ns, félig tisztességes
tá rsasá got rabolt ki egy hatalmas, profi sá skahad. De a rabló k rabló k maradtak: sosem
tanultá k meg, hogy munkával is lehet boldogulni. Sarkítva, leegyszerű sítve, de mindig a két
értékrend ütközik. A tö rténelmen végigvonul az élő skö dő mentalitá s ö sszecsapá sa a gü riző ,
dolgozó , idő nként gondolkodó és innovatív tá rsadalommal szemben.
Ami ma az energiaiparban tö rténik, az triplá n rablás. Kiraboljuk, tö nkretesszü k ma a
természetet. Az ezutá n szü letendő k elő l felélü nk nyersanyagokat, kipusztítunk fajokat.
Egyú ttal kifosztjuk a kisemberek széles tö megét is az indokolatlanul magas á rak miatt.
Nézzü k a mohá csi ö sszeomlá shoz vezető ú t példá já n á t a mai helyzetet.
A pazarló , magas adó t kivető , az adó t dilettá ns mó don elherdá ló , korrupt á llamgépezet
esete eleve adott. Akkor a tö rö k fenyegetés á rnyéká ban éltü nk. Ma ezt a veszélyt (sokkal
ü gyesebben á lcá zva) az arctalan, kö nyö rtelenü l csak a sajá t rö vid tá vú érdekeit néző
multinacioná lis cégek jelentik. Errő l Bogá r Lá szló docens vilá gosan, szemléletesen ír a
Há ló zatok csapdá já ban című kö nyvben [10].
Akkor a vezetés nem tö rő dö tt a végvá rakkal. Így a tö rö kö k elfoglaltá k a déli végvá rakat, s
tö bbé nem féltek a há tbatá madá stó l. A mai á llamgépezet hasonló mó don nem figyelt a
hazai iparra, nem segíti a feltalá ló kat. Gond nélkü l felszá moltá k a hazai nagyipart, a
„mű szaki végvá rakat”. Ezekbő l kiindulva má r nem lehet „há tba tá madni” ú j, innovatív
termékekkel az energiaipart. Így zavartalanul élő skö dhetnek, senki nem tudja fenyegetni
ő ket. Példá ul a szá zá val keletkezett vízbefecskendezéses talá lmá nyok nem terjedhettek el,
nem verhették le a keresletet, s így az olajá rakat. A szabá lyozott fú zió (Papp Jó zsef
talá lmá nyai) feladá sa a Drá vai á tkelés meghiú sulá sá nak kihagyá sá val ér fel. A nyílt csata
felvá llalá sa (és annak elvesztése a tú lerő vel szemben) az energiacégekkel szembeni
hő zö ngő (és eredménytelen) Robin Hood adó nak felel meg. Az energiacégek eladá sa
(erő mű vek, olaj-és gá zkereskedelem eladá sa) az aranybá nyá k és a pénzverési jog
elzá logosítá sá nak felel meg. A janicsá rhadsereg az akadémia, a fizikusok hadá nak felel meg,
ő k mindent megtesznek, hogy leverjenek minket, pedig tagjai a mi gyermekeink kö zü l
kerü ltek ki…
S utoljá ra, de nem utolsó sorban, sajnos, nem hagyhatjuk ki a személyi kérdéseket sem.
Nem szívesen említek neveket, de konkrétum nélkü l az ö sszevetés semmit nem ér…
A ’80-as években példá ul 7 milliá rd dollá r kö lcsö nt vettü nk fel az orszá g
energiabiztonsá gá nak kiépítésére. Fizettü k Tengizt, hogy olcsó legyen a fö ldgá z, fizettü k
Bő s Nagymarost, hogy hajó zható legyen a Duna, és legyen vízi energia, és felépü ljö n Paks.
Ezt a kö lcsö nt még ma sem tudtuk visszafizetni, de a kamatokra má r az eredeti tő ke talá n
hú sszorosá t is kifizettü k… Így sose jutott pénz az á tlagember normá lis fizetésére,
egészségü gyi ellá tá sra, oktatá sra, stb.…
Horn Gyulá nak alapvető szerepe volt a Bő si beruhá zá s megkezdésében, majd Antall
Jó zsefnek a visszaá llítá sban. Akkor a gö drö k kiá sá sa majd betemetése kb. 3 milliá rd Ft-ba
kerü lt (mai á ron ez má r talá n hú sszoros ö sszeg). (Viszont az á sá s és betemetés miatt GDP
szépen nő tt a statisztiká ban). A Tengizi építkezés á ra az orosz á llamadó ssá g része lett, ami
Horn Gyula miniszterelnö ksége alatt magá n zsebekbe kerü lt, felszívó dott. Paks felépü lt,
(há romszor annyiért), de legalá bb mű kö dik…
Szakmai vezetése utoljá ra az Antall kormá ny idején, Petz Ernő igazgató sá ga alatt volt…
Tomori Pá l és Horn Gyula kö zö tt viszont – elismerem – nem jó az analó gia. A jó szá ndékú ,
de dilettá ns, a hadvezetéshez bevallottan nem értő Tomori érsek a sajá t életét tette
kocká ra. Levá gott fejét a csata utá n bü szkén hordtá k kö rbe a győ ztesek. A bő si viszá ly
magvá t elvető , majd az energiaipart bagó ért elkó tyavetyélő Horn Gyulá t az energiaipar
sajtó ja nagyon megdicsérte, s lett is hirtelen valahonnan egy villá ja… Az ő levá gott fejét
nem hordoztá k kö rbe… De mi, kisemberek, az energiaipar foglyai lettü nk. Szá zezrek
dolgoznak ma virtuá lis rabszolgaként, egy lecsú szott roncstá rsadalom peremén, hogy
megéljenek…
Vagy itt van Ková cs Lá szló esete, aki hajszá l híjá n magyar jelö ltként az Euró pai Unió
energiabiztosa lett. Az a Ková cs Lá szló , aki az erő és az energia fogalmá t nem tudja
egymá stó l megkü lö nbö ztetni… Csak egy csö ndes kérdés: hagyná -e Ö n, hogy Ková cs Lá szló
hú zza ki a fá jó s fogá t? Való színű leg nem, mert nem ért hozzá . É s az energiatermeléshez,
annak elosztá sá hoz a kontinensnyi Euró pá ban? Ahhoz nem kell szakértelem? Az ott
elkö vetett hibá kbó l nem lehet baj? Tegyü k fel má sként a kérdést: mi magyarok nem
tudtunk volna Ková cs Lá szló helyett egyetlen energetikai szakembert sem talá lni a Heller-
Lévai energetikai iskola tanítvá nyaibó l? Vagy megint, mindená ron le akarjuk magunkat
já ratni? Megint Mohá cs kell?
Az euró pai Technoló giai és Innová ció s Hivatal vezetéséhez a kormá ny Magyar Bá lintot
javasolta. Magyar Bá lintot, aki nemhogy nem írt, de nem is olvasott el egyetlen szabadalmat
sem életében. Aki egyetlen bioló giai, fizikai, vagy mű szaki kísérlet kitalá lá sá ban,
kivitelezésében, elemzésében sem vett részt. Ha ő – és hasonló mó don kivá lasztott tá rsai
tévednek a fejlesztési irá nyok kivá lasztá sá ban, akkor mi tö rténik velü k? Lesznek tö rö kö k,
akik levá gjá k a fejét?
Amikor Tomori Pá l, Perényi Péter és Gá bor, Bá thory Gá bor, Pá ló cy Antal és má s pá ncélos
fő nemesek, az orszá g vezető i nekiszaladtak a tö rö k mű szaki zá rnak, s lebuktak lovukró l,
még tudtá k, hogy rohamuk ostoba és hiá bavaló volt. Pá r má sodperc mú lva má r a janicsá rok
golyó ja lyukasztotta á t a pá ncéljukat. Ő k legalá bb sajá t életü kkel (is) fizettek
dilettantizmusukért.
Azok a helybéli kurta nemesek, akik erő ltették, hogy hogy intézzü k el gyorsan most a
tö rö kö ket, hamar rá jö ttek tévedésü kre: má snap a győ ztesek gú lá t raktak levá gott fejü kbő l.
De Magyar Bá lint szakértelmének teljes hiá nya miatt kap-e bü ntetést? Nem – ső t biztos,
hogy még elégedett is lesz magá val. Vajon Kó ka Já nos mint ipari miniszter ú ton az
ö sszeomlá s felé felfogott-e valamit is abbó l, hogy milyen gazdasá gi, pénzü gyi folyamatok
zajlanak a nagyvilá gban? A „Pannon Puma” duma vajon segített volna II. Lajosnak ú tban
Mohá cs felé? Elgondolkodott-e má r Ö n, tisztelt adó fizető , hogy amikor ezek a politikusok
azt hangoztatjá k, hogy á ldozatokat kell hozni – akkor mire is gondolnak? Mert az aztékok is
ezt mondtá k: Etetni kell a Napot, s ezért (ember)á ldozatokat kell hozni…
Szapolyai mai reinkarná ció já nak megtalá lá sá t az olvasó fantá ziá já ra bízom...
A hiteltelen, veszélyesen dilettá ns politikus seregen kívü l baj van a (való színű leg jó
szá ndékú ) „má sodik vonal” fiataljaival is. Ezek a 30-as éveikben já ró kö zgazdá szok
irá nyítjá k napi szinten az orszá g szá má ra nemzetbiztonsá gi, versenyképességi jelentő ségű
energetiká t. Példá ul Má rtha Imre, a Magyar Villamos Mű vek vezérigazgató ja, vagy Gordos
Péter, az energetikai szaká llamtitká r. Mindketten bankszakemberek, fiatal kö zgazdá k.
Miért alkalmatlan a kö zgazda ezekben a kulcspozíció kban? Erre egy kérdés a vá lasz: Ha
példá ul elromlik az Ö n autó ja, akkor kö nyvelő hö z viszi, vagy autó szerelő hö z? Csavarhú zó
talá n volt má r a kezü kben, de szerintem biztosan nem tudjá k hogyan mű kö dik a gá z-vagy a
gő zturbina, vagy a belső égésű motor. Így nem is lehet szakmai vitá ban ö ná lló véleményü k,
nem is tudnak a (sok-sok) szakmai vitá ban helyesen dö nteni, hanem a kormá ny mö gö tt á lló
ó riá s cégek dö ntéseit hajtjá k végre. Sajná lom, de azt kell írnom, hogy ezek a vezető k
szerintem bábok, akik nem az ország (s nem is az emberiség) érdekeit szolgá ljá k, hanem jó l
kitapintható an az olajipart. Tipikusan ezek a pozíció k azok, ahová az olajipar beü lteti az
embereit. Ahogy Quisling, Tiso, Diem, Szá lasi vagy Rá kosi is politikai bá bfigurá k, ő k a mai
olajipar érdekeinek helytartó i.
Mivel energetikai szakképzésü k nincs, ezért rebellis, ú jító gondolat sem juthat az eszü kbe,
pusztá n jól mozgatható bábok. Bogá r Lá szló docens szavaival „a politikai mutatványosbódé
bábjai”. [10]
Olyan vilá gban, ahol csak a pénz az isten, a kö zgazdá k a papjai. Csak épp harcolni nem
tudnak. Mint ahogy Mohá csná l sem értett a harchoz a ló ra ü ltetett pü spö ki kar. De ő k
legalá bb az arcukat vá llaltá k, s elindultak a tö rö k á gyú k felé. A ná ndorfehérvá ri vá r
tulajdonosa, feladó ja Tö rö k Bá lint legalá bb elgondolkodott a tettein, mikor Sztambul egyik
bö rtö nében raboskodott. De Magyar Bá lintot hasonló tettei miatt ki viszi (sztambuli?)
bö rtö nbe?
A fenti ö sszeomlá s-tö rténetekbő l ü vö lt a mindent á tjá ró kapzsisá g, a rö vidlá tó
dilettantizmus, de az idő nként felcsillanó emberi hő siesség drá má ja is.
A 2008 tá já n megjelenő pénzü gyi, gazdasá gi vá lsá g, és (a magyar) politikai vezetés
tehetségtelen tipró dá sa lá ttá n fakadt ki Demjá n Sá ndor: „Tragikus, hogy a magyaroknak
mennyire nincs elő relá tó képességü k, mint az íreknek vagy finneknek.”
É n azt tartom tragikusnak, hogy Demjá n Sá ndor kaliberű és gondolkozá sú embereknek
(á ltalá ban az elő relá tó mentalitá snak) nincs esélye, hogy á tjá rja a hatalom berkeit. Ugyanez
a pitiá ner, torzsalkodó , sajá t zsebet tö mő (Zuschlag és tá rsai) embertípus gyű lt a hatalom
fazeka kö ré, mint Mohá cs elő tt (és utá n) A Demjá n típusú , elő relá tó , az orszá g hosszú tá vú
érdekeit segítő gondolkodá snak ma rö vid tá von ugyanú gy nincs esélye, mint akkor. Ma nem
a tö rö k kelt á t a Drá vá n. Az energiaipar falá nksá ga, kö rnyezeti és tá rsadalmi romboló
potenciá lja nem kisebb mint a lovas szpá hiké vagy a janicsá roké…
S engedjék meg az olvasók, hogy újra leírjam, amit 2002-ben a „Borotvaélen” c. könyv hátsó
borítóján már leírtam: „Világunk újra borotvaélen táncol. Már csak néhány év van hátra az
utolsó, végleges olajár robbanásáig, és az ebből adódó társadalmi válságig. Ezt az önmagát
felemésztő életmódot már nem sokáig folytathatja a világ. A „forradalmian régi” találmányok
elterjedése elháríthatná a veszélyt. Vagy már késő? A történelem legerősebb, leggazdagabb
birodalmai dőltek össze azért, mert nem törődtek a technikai fejlődéssel, mert megtört a
felfedezések lendülete. A történelem most kísértetiesen ismétli önmagát…”
Amikor nem sikerü l a vá lsá gbó l kikecmeregni, a tö rténelemben vagy forradalom tö r ki,
vagy megbukik a kormá ny. De ahogy Bogá r Lá szló docens, a Ká roli Gá spá r Egyetem taná ra
gyakran hangoztatja, a politika most sem má s, mint bá bjá ték, „mutatvá nyos bó dé”, ahol a
há ttérbő l, a sö tétbő l irá nyítjá k a bá bokat, onnan cserélgetik ő ket. Szö rnyű tévedése a
kö zvéleménynek (vagy a politikusoknak), hogy csak a felszínt, a napi tö rténéseket nézik.
Nem érzik a kö zelgő kö rnyezeti, erő forrá s és gazdasá gi vá lsá got, mert a folyamatok
megértéséhez nincsenek alapvető tá rgyi ismereteik – így sodró dunk egyre mélyebbre. Nem
az energiahatékonysá gi mutató t figyelik. Tová bbi tévedés – és erre az indítá sban idézett
tanulmá ny is utal -, hogy majd a „liberalizá lt piac” megoldja a problémá kat. Csakhogy az
olajcégek kooperatív viselkedése éppen a „piacot” zá rja ki, hiszen a képletes piacra nem
juthat be az innovatív gondolkodá s. Akik mozgatjá k a piacot - mélységi, tagolt, igen erő s
védelmet építettek ki, nehogy érvényesü ljö n. A politikusok megoldá sa: a „Robin Hood adó ”
csak pó tcselekvés. Az energiacégek á thá rítjá k majd ezt az adó t a fogyasztó ra, tová bb
emelve terheiket. A Robin Hood adó annak a nyílt beismerése, hogy a politikát a pillanatnyi
ötletelés hajtja, a reá lis kilá balá si lehető ségeket nem értik, de nem is érdekli ő ket.
Tová bbi nagy probléma, hogy a Nash á ltal leírt kooperatív egyensú lyt épp ott nem
alkalmazzá k, ahol a legnagyobb szü kség lenne rá : az á llamok kö zti együ ttmű kö désnél. Ez
azt jelenti, hogy iszonyatos mennyiségű pénzt, tudá st ö ltek bele a katonai kö ltségekbe,
ostoba rivalizá lá sba ahelyett, hogy ő k is az olajipar példá já t kö vették volna – azaz az
együ ttmű kö dést. Kö zhely, de az így felszabaduló ó riá si ö sszegbő l aranyba lehetett volna
borítani minden orszá got.
Figyelembe kell venni, hogy a vá ltozá sok durvá n nem lineá risak. Egy lá tszó lag apró
mó dosítá snak is nagy hatá sa lehet. Van egy olyan forduló pont, a Grove-féle inflexió s pont,
ahol az ü zemanyagá rak kis mértékű emelése (legyen az olajá rnö vekedés, vagy példá ul
forint/dollá r á rfolyamvá ltozá s), az á tlagember utolsó megtakarítható pénzét is elviszi. Ez
lesz az a pont, amikor az emberek tö megesen adjá k majd vissza autó jukat, eladjá k nemrég
vett laká sukat, mert nem tudjá k fizetni a fenntartá st. Ekkor fogjá k a Molotov koktélokat a
képviselő kre és a benzinkutakra dobá lni – bá rmelyik pá rt lesz éppen hatalmon. Ilyenkor
kezdő dnek a cső dhullá mok. Magyarorszá gon példá ul 2008. év elején 50.000 kisebb-
nagyobb cég ment tö nkre, kétszer annyi, mint elő tte 3-4 év alatt.

III. rész
Maradt-e remény? Hogy lehet kitörni?
Hiá ba nyugtatjuk magunkat azzal, hogy egyre szebb autó ink vannak, ezek technikailag nem
jobbak jelentő sen, mint a 20-30 évvel ezelő tt gyá rtott modellek. Igaz, hogy a katalizá torok
valamelyest csö kkentették a ká ros, mérgező anyagok kibocsá tá sá t, de azért az á rért, amibe
egy katalizá tor kerü l, a fogyasztá s megfelezését is el lehetett volna érni, így a ká ros anyag,
valamint a széndioxid-kibocsá tá s is jelentő sen csö kkenne. Nincs tehá t való s haladá s a
já rmű vek energiahatékonysá ga és kö rnyezeti á rtalmai ü gyében. Azért, mert itt sem
épü lhettek ki a tá rsadalom vészfékei. Mi lehetne a terá pia?
Az energia ipar Achilles sarka, s egyben legrettegettebb tabutémá ja: a sok elnyomott, az
egész ipará gat fenyegető talá lmá ny léte. Ezek alapvető en megvá ltoztathatjá k az
olaj-/autó ipar méretét, szerkezetét, térképét. Talá n a kö rnyezetvédő k lehettek volna a
figyelő ő rszemek, de csú nyá n megbuktak, marginá lis kérdésekbe fulladtak. Azért, mert -
amint az elmú lt évtizedekben lá ttuk - ő k első sorban jó hiszemű bö lcsészek, jogá szok és má s
humá n érdeklő désű emberek soraibó l kerü ltek ki. Tapasztalataim velü k kapcsolatban
egyértelmű en rosszak.
A Levegő Munkacsoportnál és az Élőlánc Ökopártnál tapasztaltam az innová ció s
lehető ségekkel szembeni bizalmatlansá got, kö zö nyt. A vissza a tö megkö zlekedéshez, az
„arccal a vasú t felé” mentalitá s szerintem má r csak utó védharc. Az olajipar Achilles sarka:
az innová ció , csakis itt sebezhető. Ha a kö rnyezetvédő k nem értik, hogy ennek segítségével
egyszerre lehet a kö rnyezet szennyezését csö kkenteni, a gazdasá got fellendíteni, hazai
magas hozzá adott értékű munkaalkalmakat teremteni, a kü lfö ldi tulajdonú
olajmonopó liumok pénzszivattyú já t leá llítani – akkor semmit se értenek. Így, a
kö rnyezetvédelem hatalmas gazdasá gi lehető ségeit nem tudjá k felmutatni. Enélkü l pedig
kevés a tisztesség, a jó szá ndék. Az á tlagember ma csak annyit tud a kö rnyezetvédelemrő l,
hogy má sik kuká ba kell dobni az ü veget meg a flakonokat. Ennél sokkal tö bbrő l, sokkal
fontosabb dologró l van szó … - a tú lélésrő l, a mostani és jö vő beli életminő ségrő l.
Probléma, hogy nem értik az eltemetett szabadalmakban rejlő lehető ségeket, de nem is
érdeklik ő ket a technikai részletek. A techniká ban á ltalá ban ellenséget lá tnak. Nem tudjá k
megkü lö nbö ztetni és felismerni a technika á ltal adható lehető ségeket az á rtalmaktó l. Nem
értik meg, hogy mindig a technika fejlődése húzta ki a válságokból az emberiséget. Nem
értik, hogy csak két dolog kö zö tt vá laszthatunk: vagy vissza a barlangba és a fá ra, vagy
folytonosan, kő keményen fejleszteni kell. De ennek tá rsadalmi igényét is meg kell
teremteni. A technikai civilizá ció bajait technikai mó dszerekkel lehet gyó gyítani – de ahhoz
a mainá l értelmesebb tá rsadalom szü kséges. A mai ellumpenesedett, felelő tlen tá rsadalom
nem tudja má r végrehajtani a fordulatot. A jelenlegi tá rsadalom értékrendjében egy focista,
egy teniszező , a cégét cső dbe lö kő banká r jó val tö bb figyelmet és pénzt kap, mint azok, akik
(példá ul a talá lmá nyaikkal) a tá rsadalmat életben tarthatná k. A kö rnyezetvédelem
értelmesen kezelve széleskö rű tá rsadalmi fejlő dést hozna, jelentő sen ö sszezá rva a
gazdagok és szegények kö zt szétnyílt olló t.
Mit tanulhatunk a versenyszférától?
Sokadszorra is, ú jra és ú jra csak azt á llítom, hogy a megoldá s: be kell engedni a versenyt az
energiaiparba is, szét kell bontani az oligopó liumot, ki kell kényszeríteni az ö ssztá rsadalmi
érdeket aká r a cenzú ra felszá molá sá val is. (Magyará n: a piacgazdasá g és demokrá cia a
recept, s nem ezek ellenkező je – a mai való sá g).
Jack Wells, a versenyszférá ban mű kö dő General Electric egykori sikeres vezető je a krízis
esetére taná csokat ad [9]. Abbó l indul ki, hogy a vá llalatigazgató k a krízis elején sok idő t
veszítenek a baj tagadásával. Taná csa: hagyjuk ki ezt a lépést, azaz:
1. Fogadjuk el, hogy a baj nagyobb, mint ami most látszik.
2. Vegyük tudomásul, hogy nincs titok a világon, idővel minden kiderül.
3. Vegyük észre, hogy a céget a krízis miatt a legrosszabb fényben fogják feltüntetni.
4. Vegyük tudomásul, hogy változnak a folyamatok és az emberek - nincs krízis vér nélkül.
5. Ha idejében lép, talán erősebb lesz a cég a krízis után, mint előtte volt.
Érdemes meghonosítani a tisztesség, az átláthatóság, a becsületesség kultúráját, szigorúan
ragaszkodni a törvényekhez.
Egynémely hazai politikus is tanulhatna ezekbő l a taná csokbó l. . .
Lá tszik, hogy az energiaipar cégkultú rá ja ennek az ellenkező je. Ott a vá ltozá st, a javítá st
szorgalmazó feltalá ló kat ú gy kezelik, mint a szélgörcsöt. Majdcsak tá vozik, ha elég soká ig
vá runk . . . (137. oldal)
Való já ban az a kérdés, hogy a tá rsadalom „eszesebb fele” milyen korá n veszi észre, hogy
komoly baj van, mibő l lá tszik a kö zelgő krízis, mert csak akkor kondul meg a vészharang.
Az egyének, csoportok érzékenysége má s és má s. A faluszéli cigá ny, a lakó telepi polgá r, a
pedagó gus, az á poló nő hamarabb észreveszi a pénzhiá nyt, mint a kertvá rosi villa lakó ja. Az
első lényeges szempont: milyen paramétereket érdemes figyelni? Mire kell ü gyelni? A
lakossá g létszá má ra, képzettségére, egészségére, vagy a vá sá rló erejére? Mindegyikre, de
még tö bbre.
Zuhanás – mi mennyi?
2008 februá rjá ban lezuhant és megsemmisü lt egy 1.400.000.000,- dollá r (Ezernégyszá z-
millió ) értékű B2 lopakodó bombá zó a Guam szigeteki Andrews légi bá zison felszá llá s utá n.
(Ez a bombá zó bonyolultabb, mint a nyomá ban já ró atomtengeralattjá ró , ez a fö ldi
technoló gia és tudomá ny csú csa.) Az elképesztő mű szaki csoda azért zuhant le, mert há rom
vízcsö pp megfagyott a gép orrá ban levő á ramlá s érzékelő ben, s így hamis légnyomá s
adatokat adott a fedélzeti szá mító gépnek. Így a felszá llá si sebességet rosszul mérte az adott
toló erő hö z képest. A gép orra ezért rossz szö gben á llt, nem lett elég a felhajtó erő – a gép
menthetetlenü l lezuhant.
Há rom megfagyott vízcsepp, há rom rossz adat, s a Fö ld legrafiná ltabb gyilkoló gépe
megsemmisü lt (szerencsére nem volt atombomba a fedélzetén). A pá r dollá ros
cső darabká k, az érzékelők nem jó l mű kö dtek, nem a valóságot érzékelték.
Vajon a mi bonyolult vilá gunk viszonyait milyen szondá k érzékelik? Azoknak mi kö ze a
való sá ghoz?
A kö zgazdá szok és a politikusok á ltalá ban a GDP-t, az ö ssznemzeti termék emelkedését
vagy sü llyedését figyelik. De ez az index veszélyesen rossz irányba mutató iránytű, kö nnyen
el lehet tévedni vele. Nem tudja a tá rsadalom szá má ra fontos értéket az értéktelentő l
megkü lö nbö ztetni. A GDP csak egy pénzforgalmi mérő szá m, ami némi cinizmussal élve csak
azt mutatja meg, hogy természeti értékeinkbő l milyen gyorsan termelü nk hulladékot. A
GDP haszná lata szerintem - és még néhá ny eretnek kö zgazdá sz szerint - félrevezető , tö bb
ká rt okoz mint hasznot. A GDP délibá b még aká r emelkedést is mutathat, mikö zben a
tá rsadalom jelentő s részének sü llyedése má r rég visszafordíthatatlanná vá lt. Nézzü nk erre
néhá ny példá t.
Az össznemzeti termék mint délibáb
Minél magasabb az olajá r (vagy az elektromos energia á ra), anná l nagyobb lesz a GDP.
Hiszen ugyanazért az elfogyasztott energiamennyiségért jó val tö bbet fizetü nk, ezért
„papíron” nő a GDP, így a politikusok elégedetten dő lnek há tra. Ugyanakkor ú jabb, jobb
szolgáltatás nem jár a magasabb energia-vagy földgázárért. Ez a folyamat kifejezetten az
életminőség romlásával já r. Ezért leginká bb az energiahatékonysá gi paramétert kellene
kiemelten figyelni. Az energiahatékonysá g - azaz a kö ltség/megú jítható energiamennyiség
– a technikai civilizá ció létalapja. Minél tö bb tiszta energiá t kapunk egységnyi ledolgozott
munkaidő ért, anná l jobb lehet az életminő ség. Nem mindegy, hogy ez az energia pó tolható
(tehá t mindig kinyerhető ), vagy pedig csak rö vid ideig, „pü nkö sdi kirá lysá gként” tart ez az
á llapot. Mivel ez az energiahatékonysá g a technikai civilizáció létalapja, bá rmely szervezet
is fenyegeti ezt, az az egész civilizá ció , azaz az egésze emberiség ellensége. (Ezt a mutató t
jelenleg sehol sem figyelik, sehol sem szá moljá k.)
A GDP mutató figyelése ugyanolyan tragikus és elképesztő hibá khoz vezet, mint példá ul az,
hogy a Szovjetunió ban az ipari fejlettséget az acélipar évi tö megkibocsá tá sá n á t mérték.
Sok acél – nagy fejlő dés. Az acélgyá rak éppen ezért nem gyá rtottak vékony, magasan
ö tvö zö tt finomlemezeket, mert azoknak kisebb volt az ö sszsú lyuk. Ezért a szovjet gépek a
szü kségesnél mindig nehezebbek voltak, tö bb energiá t fogyasztottak, jobban rozsdá sodtak,
kö nnyebben tö rtek. Ott, ahol feltétlen vékony acél lemez kellett, a felhaszná ló véres
verítékkel gyalult, csiszolt, reszelt, hogy haszná lhassa is a lemezt. Elképesztő
nemtö rő dö mség, tékozlá s á llt a magas termelési adatok mö gö tt. Má r minden rohadt szét, a
birodalom recsegett, rohadt, de a tervszámok még mindig jó l mutattak . . .
A GDP tragikus, biztos veszélye: nem mutatja a pénzkö ltés társadalmi hasznát. A
kifejezetten tékozló , veszélyes vagy haszontalan, értelmetlen pénzkidobá s (hadsereg,
terrorelhá rítá s, eredménytelen kutatá s, hatá stalan gyó gyszerek, szerencsejá ték vagy
értelmetlen mező gazdasá gi tá mogatá s) mind a GDP értékét emeli. Má r rég megindultunk a
hanyatlá s ú tjá n, mikor a GDP még emelkedik.
Minél tö bb a szingli, anná l tö bb szolgá ltatá st - mosá s, étterem, élelmiszervá sá rlá s – kell
megvá sá rolnia. Mindez torz mó don szerepel a GDP statisztiká iban. Gondoljuk el: ha van egy
vidéki csalá d, aki magá nak termeli biogazdá lkodá ssal az egészséges élelmiszert, az
egyá ltalá n nem szerepel a GDP-ben. Ha tehá t mindenki sajá t kertjében termel, akkor ez a
GDP-t csö kkenti, és há trá nyban érezhetjü k magunkat má s orszá gokkal szemben, ahol ez
nem így van. Gondoljuk csak el azt, mi tö rténne, ha egy csalá dban minden ember
egyszemélyes betéti tá rsasá got alakít? Innentő l kezdve a há ziasszony pénzt kér a
vacsorá ért és az ebédért, a férj pénzt kér, ha a gyereket elviszi az iskolá ba, vagy megtanítja
szá molni, vagy bever egy szö get a falba, netá n kifesti a szobá t. A gyerek pedig a jó
tanulmá nyi jegyekért kér pénzt, s persze mindezekért á fá s szá mlá t is ad. Egy ilyen rendszer
pillanatok alatt az egekbe emelné a GDP-t, és má ris minden politikus dö ngetné a mellét,
hogy micsoda jó létet teremtett.
Á m az ellenkező je is igaz. Gondoljuk el, hogy mi lenne, ha egy „jó tü ndér” a tö redékére
vinné vissza az ü zemanyag és energiaá rakat. Abban az esetben a kö zvetlen
energiakö ltségek azonnal csö kkennének, de természetesen csö kkenne a szá llítá s, az
élelmiszer, a laká sépítés, így a munkaerő á ra is. Ez ó riá si zuhaná st jelentene a GDP-ben (de
nem az életminő ségben). Az embereknek tö bb megtakarítható , befektethető pénze
maradna, vagy arra is jutna, hogy ú j ruhá t vegyenek, netá n étterembe menjenek. A GDP-t
nö veli ma az is, ha sok a beteg ember, mert a kö ltséges orvosi eljá rá sok, drá ga kó rhá zi
á polá si kö ltségek nö velik a GDP-t. De akkor is nő hetne a GDP, ha mindenki benyú jtaná a
vá ló keresetet, és drá ga ü gyvédeket fizetne. Ettő l a magas GDP-tő l nem lennénk
boldogabbak. Franciaorszá gban és Angliá ban tö bb pénzt kö ltenek ló versenyre, mint
amennyi a magyar kincstá r éves bevétele. De az, hogy egy ló hogy fut, s mekkora nyereséget
hoz vagy visz, a tá rsadalmat nem emeli vagy sü llyeszti. Csak a GDP statisztiká t javítja
asportfogadá si cégek nyeresége. . . A GDP mint „irá nytű ” elfedi a problémá t, alkalmas arra,
hogy egy-egy irá nyadó csoportot megtévesszen, ne vegye észre a kö zelgő bajt akkor se,
mikor az má r megjelenik. A komplex technikai civilizá ció kra jellemző energiahatékonysá gi
mutató kat is kellene figyelni, valamint a megvaló sult talá lmá nyok hatá sá t, azok mutatjá k a
fejlő dés vagy a hanyatlá s tendenciá it. Ma, az első komoly globá lis ipari ellenforradalom
idején drasztikusan romlik az energiahatékonysá g, de ezt a mutató t alig figyelik.
Má r csak egy utolsó halvá ny reményt, kitö rési pontot lá tok: ha az olajipartó l független (ha
van ilyen) pénzü gyi csoportok befektetnének az eddig ismeretlen, kihaszná latlan
energiatermelési és tá rolá si mó dszerekbe. Itt viszont a kocká zat minden irá nyban megvan.
Az egyik a technikai akadá lyok sora. Példá ul a tértechnoló giá ban még nem tö kéletesen
kiérleltek a technikai mó dszerek, má srészt a Stirling-Otto hibrid motorok
tö meggyá rtá sá ban sincs meg a kellő tapasztalat. Az elektromos autó k az akkumulá torok
miatt igen drá gá k (a Tesla sportautó példá ul 100.000$), s az első elérhető á rú elektromos
autó csak évek mú lva ér a piacra. Még olyan sok a tisztá zá sra vá ró technikai probléma.
Mindez egész biztosan tisztá zható lett volna má r évtizedekkel ezelő tt is, ha az
autó gyá rakban szikrá nyi tá rsadalmi felelő sség is marad.
A má sik, nehezen kalkulá lható , de egészen biztos akadá ly az olajipar kemény, szívós,
okos ellenlépéseinek kivédése. Kérdés, hogy ki lehet-e ezeket a szü kségszerű en
bekö vetkező ellenlépéseket védeni? Az ü gyes ellenlépésekre példá nk má r van a
gyakorlatban: a dohá nyipar tö rténete ezt mutatja. Ma csak Magyarorszá gon évente mintegy
20-30 ezer ember hal meg évekkel hamarabb azért, mert dohá nyzik. Még tö bben
betegszenek meg - természetesen ennek kö ltségeit is a nemdohá nyzó k viselik. A cigarettá ra
kö ltö tt pénz is benne van a nemzeti jö vedelemben, holott semmiféle javuló életminő séget
nem ad. (Ez csak ú jabb adalék arra, hogy a GDP mint ú tmutató mennyire kö dö sít.) A
dohá nyipar mindig innovatív, szívó s, és kitartó volt abban, hogy bevétele egyre nö vekedjen,
s a kritiká kat há rítsa.
Bá r a tá rsadalom gyenge ellenlépéseket megpró bá lt tenni – reklá mok betiltá sa, orvosi ellen
kampá nyok -, ez hatá stalan utó védharc. Ma még mindig jó val tö bb ember dohá nyzik, mint
bá rmikor ezelő tt. A dohá nyipar „szakértő k” szá zait tudja megvá sá rolni, akik lá tszó lag
meggyő ző statisztikai adatokkal tá masztottá k alá , hogy nem is olyan ká ros a dohá nyzá s.
Mindig talá ltak 90 éves, makk egészségesnek tű nő , békésen szivarozó , vagy pipá zgató
apó ká kat. (A 30-40 éves korukban tü dő rá kban elhunyt fiatalokat nem mutogatjá k.)
A dohá nyipar azonban kiscserkész az amerikai Exxon Mobil vezette olajipari falanxhoz
képest. Ő k az energiapolitiká val kapcsolatos minden dö ntésnél ott vannak: a mű szaki és
természettudomá nyos pá lyá zatok zsű rijében, az autó gyá rak konstruktő reinél és
természetesen az államgépezet minden szintjén. Így lehetséges az, hogy Magyarorszá gon a
tá vfű tés - aminek a legolcsó bbnak illene lennie - a legdrá gá bb fű tési forma. Annyi
tá mogatá st kap a kogenerá ció s, a kombiná lt elektromos-és hő energia termelésért az ö sszes
tá vfű tő mű , hogy illene ingyen adniuk a hő energiá t. Mégis igencsak drá gá n szá llítjá k a
lakossá gnak. Az energiaipar képviselő i annyira behá ló ztá k az á llamgépezet minden egyes
szintjét, hogy má ra má r szerintem nem lehet fö lvenni a harcot az évi tö bb szá z milliá rd
dollá ros tiszta haszonnal dolgozó , egységes olaj-, autó ipari falanxszal szemben. Ahogy a
Fö ldtö rténet ő skorá ban az első emlő sö knek semmi esélyü k nem volt a Fö ldet uraló
dinoszauruszokkal szemben, ú gy nekü nk sincs kö zvetlen esélyü nk az olaj-, autó ipari
ó riá ssal szemben. Akkor kizá ró lag egy hatalmas geoló giai kataklizma tudta eltö rö lni ezeket
a félelmetes ragadozó kat, de abba igen sok má s faj is belepusztult. Ú gy tű nik, ez a sors vá r
rá nk is most.
Elvileg ugyan lehetséges lenne valamiféle tá rsadalmi ö sszefogá s azért, hogy ezek a
forradalmian régi talá lmá nyok elterjedhessenek (vízcsö ppek az ü zemanyagban, hibridek,
szabá lyozott há ztartá si fú zió , valamint tértechnoló giai mó dszerek). Elterjedésü ket az
intézményes tudomá ny megvá sá rolt emberei tá madjá k legintenzívebben. Az olajipar
megfelelő médiakapcsolatai is segítenek abban, hogy ezekrő l a lehető ségekrő l ne eshessék
szó .
Hadd írjam le ezzel kapcsolatban néhá ny gyakorlati tapasztalatomat.
1. Mintegy tíz évvel ezelő tt egy kis TV adó reggeli mű sorá ban bemutattunk volna egy
Schauberger típusú , szerény, kb. 2-3 KW-os, fű tésre alkalmas spirá lturbiná t, aminek
jó , ha 150 %-os hatá sfoka lehetett. Mélykú ti Ilona felkonferá lta a bemutató t azzal,
hogy mindjá rt jö n a riportfilm. Nem az jö tt, hanem a kö vetkező – sosem mutattá k be
ezt a riportot. A felkonferá lá s utá n kb. 2 perc alatt mű kö désbe jö tt a cenzú ra. Tehá t
volt aki valahol ilyen szempontbó l á rgus szemmel figyelt, s volt valaki, aki bent a kis
szerkesztő ségben azonnal lépni tudott…
2. A „168 ó ra” c. hetilapban talá n 6-8 éve Sá ndor Jú lia készített egy riportot kis
csoportunk munká já ró l. Megmutattá k a képeket, a szö veget, korrekt, a tényekhez
ragaszkodó mó don. Azó ta sem jö tt le, „anyagtorló dá s” miatt…
3. A „Borotvaélen” c. kö nyv kapcsá n 2001. decemberében a „24 ó ra” címmel tartottam
elő adá st a Pest Megyei Vá roshá zá n a 2004 tá já n vá rható olajá r-emelkedésrő l.
 Készített errő l egy riportot az akkori Reggeli Kró nika egy fiatal riportere. Nem
mehetett adá sba ez az anyag, mondvá n, „ne riogassuk feleslegesen az embereket”. Ő
viszont hamar a nyíregyhá zi helyi adó ná l kapott csak munká t…
4. A Magyar Nemzet c. napilapba is kb. ekkor írtam egy cikket, a szennyezésmentes
energiatermelésrő l. Sosem kö zö lték, csak a cá folatá t…
5. A „Mozgó Vilá g” c. folyó iratba mintegy 10 éve bekü ldtem egy cikket „má sodfajú
há ború ” címmel arró l, hogy a szervezett tudomá ny mindig igyekszik lenyomni a
szennyezésmentes energiatermelés lehető ségeit. A cikk megjelent, de ú gy, hogy az
oldalakat ketté tö rték: alatta Beck akadémikus és Bence Gyula doktor – a témá hoz
szorosan nem kapcsoló dó cá folata volt olvasható . Azt nem engedték meg, hogy
vá laszoljak a sok ostobasá gra…
6. 2007. nyará n írtam egy cikket arró l, hogy a megemelt energiaá rak veszélyesek a
gazdasá gra, és leírtam, hogy az olaj / autó ipar hogy zú zta be 10 éve (General
Motors) az első szériá ban készü lt elektromos autó t. A felelő s szerkesztő szerint
hosszú vita utá n a fő szerkesztő nem já rult hozzá a cikk lekö zléséhez. Mondvá n, ez
nem az ő profiljuk, ő k irodalmi lap. Ú gy lá tszik, ilyen az É let… A végén egy kis
példá nyszá mú lap, a Zö ld Ú jsá g kö zö lte a cikket, 3 részben.
Néha, vá ratlanul egy-egy apró felszínes megszó lalá som á t-á t csú szik a cenzú rá n, de a
„kö zszolgá lati” médiá n nem.
Az á tkosban, a Coca-Cola-t lehetett szidni, de má r egy megyei pá rttitká rt nem. Most
fordított a helyzet… A Népszabadsá g pesti kiadá sa 2008. á prilis 04-én a teljes címoldalon
egy hirdetést hozott:
„A lehetetlen lehetségessé vá lt… Igazi Coke íz, zéró cukor…” Jobb szeretnék ilyet
lá tni: „A lehetetlen lehetségessé vá lt: „Írhatunk való s problémá inkró l…” vagy: „Igazi autó
zéró benzin…”
De annyira má r nem vagyok naiv, hogy a gazdasá gi cenzú ra eltö rlésére vá rjak…
Míg a dohá nyzá sná l van némi vá lasztá si lehető ségü nk (rá gyú jtunk vagy nem), energiát
fogyasztanunk kell, ha má sként nem is, de tö megkö zlekedéssel, vagy a há ztartá s normá lis
mű kö dése sorá n. É ppen ezért nincs esélyü nk a tú lélésre, ha nem beszélhetü nk nyíltan,
kendő zés nélkü l az olaj-, autó ipar és a politika érdekeltségeirő l, ö sszefonó dá sá ró l és arró l,
hogy hogy lehet visszafordítani az energetiká ban az ipari ellenforradalmat,.
Mit tehetünk?
Tapasztalatom szerint á tlagemberek, fő leg férfiak olvassá k írá saimat, tehá t nem
minisztériumi fő osztá lyvezető k (vagy attó l fö lfelé). Ezért a helyzet hasonló ahhoz, mint
amikor az egerek má r lá tjá k, hogy a macska a veszélyt jelent rá juk, meg is á llapodnak, hogy
csengő t kö tnek a nyaká ba. Á m nem tudjá k, hogy ezt ki és hogyan tegye meg.
Azt tudjuk, hogy mindenki sokat tehet sajá t egészségéért attó l fü ggő en, hogy hogyan
tá plá lkozik, milyen az életmó dja, gondolkodá smó dja. De mit tehet az á tlagember a
civilizá ció nk tú léléséért? A legfontosabb: megérteni és má sokkal is megértetni a helyzet
sú lyossá gá t. Azt, hogy a lavina má r megindult. Kétfajta szélső séggel lehet talá lkozni, amikor
vá laszolni kell arra, hogy mit tehetü nk a civilizá ció nk tú léléséért.
Az első szerint ezt a civilizációt már nem érdemes megmenteni. Nem kell, hogy az arab
orszá gokban ú jabb luxuspalotá k épü ljenek, vagy Abramovics ú rnak ú jabb arany fü rdő ká dat
is cipelő magá n luxusrepü lő gépe legyen, vagy nem kell olyan vilá g, ahol az olajcégek
vezető inek a fő gondja az, hogyan szerezzék meg a harmadik jachtot, a negyedik
luxusprostit, az ö tö dik luxuslaká st, és a hatodik luxusautó t. Egy kicsiny csoport azt
javasolja, hogy ezt a vilá got így nem szabad fenntartani, bontsuk le a szemetes ipari
tá rsadalmat, vissza kell fordulnunk a gyö kerekhez - a XIX. szá zadhoz, ahol még kis,
elszigetelt kö zö sségekben vagy tanyá kon biogazdá lkodá ssal fenntartható mó don éltek az
emberek. De ez az ú t egyben visszatérést jelent a TBC-hez is, a já rvá nyokhoz is, az embert
megroppantó szegénységhez, ahogy ezt a tö rténelemben má r sokszor lá ttuk. Ez az
életforma - bá r néhá ny tízezer embernek talá n megfelelő – má r nem lehet tö meges. Annyi
hely már nincs a mai emberiség számára, hogy mű trá gya nélkü l mindenki maga mű velhesse
a parcellá já t, és lovacská já val vagy tehénkéjével szá ntogasson. Az emberiség ma má r
nagyon erő sen hierarchizá lt, strukturá lt, sok-sok kapcsolatban, azaz tö bbféle há ló zaton á t
ö sszekapcsolt tá rsadalomban él. Az utak, vasutak, elektromos-, telefon-, víz-és
gá zhá ló zatok, cégek, gyá rak, termékek, hírkö zlési csatorná k komplex kapcsolataiban élü nk.
Ez sérü lékennyé is tesz minket. Elég lenne télen egy hetes á ramkimaradá s, vagy a
gá zcsapok lezá rá sa és keservesen megtanulná nk, mit jelent a technikai civilizá ció . A teljes,
vagy részleges technikai visszavonulás tehá t nagyon kevés ember, fő leg az éhenhalá sra
kijelö ltek szá má ra nem elfogadható és já rható ú t.
A nagy tö bbség a jelenlegi technikai civilizá ció fenntartá sá ra szavaz, ső t minél
tö bbet kér eredményeibő l. Sajnos - vagy szerencsére - ezt így változatlanul már nem lehet
folytatni. Má r nem jut jó lét mindenkinek. A hagyomá nyos, viszonylag olcsó olajra épü lő
tá rsadalom pá r éven belü l, szerintem 2012 utá n má r lá tvá nyosan kezd roskadozni. A
szétesésnek mi sajnos a vesztesei közé tartozunk majd. A hanyatlá s mutató it kö nnyű
kö vetni, ezek nem a GDP-n lá tszanak, hanem az energiahatékonysá ggal kapcsolatosak.
Figyeljü k meg az á ram, a benzin és a fö ldgá z á rá t, valamint az autó k fogyasztá sá t. Ahogy
ezek romlanak, ú gy csö kken a tú lélés esélye is, hiszen a takarékoskodá s ugyan fontos, de
má r kevés. Nem hiszem, hogy a takarékossá g jó mó dszer, ha télen a 22Celsius fok-os
laká sró l kell á tvá ltunk a 12 Celsius fokosra. Ezt a mintá t Csauseszku idején má r kipró bá ltá k
a romá nok, de senkinek sem tetszett. De a „tudomá nyos étkeztetés”, magyará n az á ruhiá ny
és koplalá s se.
Jövőképek, javaslatok
A politika rendszere, a bankrendszer, a pénzü gyi bizalom helyreá llítá sá n fá radozik. Van
min. A gazdasá g csú csragadozó i a virtuá lis gazdasá g, a pénzipar képviselő i, 8-10 trillió
dollá ros buborékot fú jtak fel, s nem tudni, ebbő l mennyinek van értéká lló fedezete. Ezt
talá n le lehet majd dolgozni, de csak akkor, ha sok-sok, a tá rsadalom szá má ra értéket
tartalmazó pénzt ö ntenek a gazdasá gba. Ez csak innovációból jöhet. Ennek a folyamatnak
ismert teoretikusa a má r idézett Joseph Schumpeter, a monarchia szü lö tte, a gazdasá gi
evolú ció fejlő déstaná nak atyja. Vilá gosan leírja, hogy a kapitalizmusban a cégek, ha tehetik,
monopó liumot szeretnének elérni. Ekkor megszű nik a verseny (Nash-Neumann egyensú ly),
elő relépés csak innová ció val megy végbe. Mivel a monopó liumok a hatalom csúcsán lustává
válnak, a sikeres innová ció k mindig ú j, a piacra frissen belépő kis cégektő l vá rható ak. Ezek
néha elveszik a piacot az uralkodó cégektő l, elindítjá k a „kreatív rombolá s” vihará t. Idő vel
aztá n ezek is elkényelmesednek, amíg egy ú j vihar ő ket is elsodorja. A harvardi kö zgazdá sz,
Schumpeter ú ttö rő modelljét tová bb finomította az oxfordi Ray Harrod, a szintén harvardi
Leontieff, s a cambridge-i Ká ldor professzor. Schumpeter és tá rsai szerint, a liberá lis,
teljesen szabadelvű kapitalizmus halá lra van ítélve, de ez nem a Marxi mó don megy végbe,
hanem egyfajta belső csö mö r utá n. Ennek is lá tszanak jelei…
De Schumpeter iskolá já nak ma má r nincs kö vető je. A politikusok az adó fizető k pénzét a
bankszektorba pumpá ljá k. A magas energia á rak miatt a politikusoknak az a javaslatuk
(példá ul McCain republiká nus elnö kjelö ltnek), hogy fú rjanak olajkutakat Alaszká ban, a
természetvédelmi terü leteken is, és az olvadá s miatt felszabaduló É szaki Sarki vizeken is. A
kínaiak hatalmas ú j gyá rakat építenek, ahol kő szénbő l mű benzint gyá rtanak. Az angolok a
szén felhaszná lá sá t javasoljá k ú gy, hogy ejtsü k csapdá ba a kéményekbő l kilépő CO2-t, és
rejtsü k a fö ld alá . Igen erő s a szélenergia és napenergia pá rtiak hangja is, vannak, akik a
mező gazdasá gi kutatá st hangsú lyozná k, hogy gyorsan nö vő energiafű vel tü zeljü nk. De ú jra
szalonképessé vá lt a nukleá ris energia is.
Az energetikai szakemberek kö zt is folyik vita a kilá balá s mó djairó l, de azt még nem érzik
á t, hogy az ő kereteik közt már nincs megoldás. Ahogy má r leírtam, szerintem a vá lsá gbó l
má r csak igen olcsó energiaárral lehet kilá balni, de azt is elvá rjuk, hogy ne szennyezzen. A
két kívánság teljesítése eddigi technikával már kizárt, má r csak radiká lisan ú j, eddig tiltott
talá lmá nyok segíthetnek. Ez pedig má r csak az ó riá si olajcégek érdekeivel szemben
lehetséges. Vagy a gazdasá g (azaz mi), vagy az olajipar éli tú l az eljö vendő idő ket. Nincs
helye kompromisszumnak, mert a kö ltségekhez képest hú sszoros, negyvenszeres haszon
terhét má r nem bírjuk. Kizárólag innovációval lehet letörni az uzsora árakat. Igaz, ez csak az
én véleményem, s ezzel jó részt egyedü l vagyok.
A tradicioná lis energetikai szakértő k ná lunk példá ul az „Energiagazdá lkodá s”című
folyó iratban vitá znak a kitö résrő l. Sok értelmes gondolatot leírnak, azt is, hogy a helyzet
megoldhatatlan, ellentmondá sokkal, paradox helyzettel teli. Csak Molná r Lá szló és
Wiegand Győ ző elemzéseire hívná m fel az érdeklő dő olvasó figyelmét [10].
Wiegand legalább nyíltan kimondja: „Abban az illúzióban ringatjuk magunkat, hogy létezik
minden – vagy szinte minden – kívánalmat teljesítő megoldás. Sajnos a politika ezeket az
irracionális illúziókat folyamatosan megerősíti, mivel alapvető érdeke annak állandó
hangsúlyozása, ha rá szavazunk... minden problémát megold....
Ebben a légvár építésben a média is partner, mivel alapvető célja, hogy olyat mutasson, amit
az emberek látni szeretnének. Az emberek a megoldásokat szeretik, a dilemmákat utálják.
Mindez beprogramozza a jövő kudarcait és csalódásait.”
Wiegand Győ ző (és sok politikus) szerint is az olajá r letö rése csak nagyobb mennyiségű
termeléssel oldható meg. A paradoxon az, hogy erre a kitermelő k vagy nem hajlandó k –
vagy má r nem képesek.
„A mindenkori kormá nynak abban van némi mozgá stere, hogy a teljes energiaá rat a
fogyasztó kkal fizetteti-e ki, vagy egy részét adó bevételekbő l finanszírozza. (Esetleg
hitelekbő l, amit jö vő beli adó kbó l kell majd tö rleszteni) Más lehetőség nincs.”
Nos, itt tér el marká nsan a véleményü nk...
Kétkedve fogadjá k energetikai (széntü zeléssel foglalkozó ) szakemberek (mint Wiegand
Győ ző is) a globá lis felmelegedés kérdését is.
„Való ban olyan nagy veszély a globá lis felmelegedés? Ha igen, jó l harcolunk ellene? Ha nem,
ú gy érdemes-e egy megalapozatlan, nem indokolható csatá ban elvérezni, mikö zben má sok
– Kína, India, USA – kivá rnak és élvezik ennek elő nyeit?” (Azaz az EU nagy kö ltségek á rá n
csö kkenti a CO2 kibocsá tá st, míg a tö bbiek ezzel nem tö rő dnek, olcsó energiá val
szennyeznek.) „Ha így van, akkor lehetséges, hogy á lcélokért folytatunk szinte biztosan
á lkü zdelmet, de minderre nagyon sok való di pénzt kö ltü nk?”
„Hogy mit kellene tenni, arra vonatkozó lag megszá mlá lhatatlanul sok vélemény van. Az
események, tö rténések befolyá solá sá ra minimá lisak a lehető ségeink.” (Szerintem ez az, ami
a szö rnyű tévedés!)
„Az ellentétes, egymá st kioltó érdekek … tö bbnyire azt is meghiú sítjá k, hogy a szű k
mozgá sterü letü nkö n belü l optimá lis dö ntést hozzunk.” (Kö rü lbelü l ilyen véleményeket
mondhattak a mohá csi csata elő estéjén is a magyar nemesek a haditaná csban...)
„Az energetiká ban mű kö dő szakterü letek és érdekcsoportok tevékenysége nagyrészt a
megszerezhető á llami és EU tá mogatá sért folyó kü zdelem.”
„A magyar á llami tá mogatá sokat az adó zó k fizetik, tehá t a nemzetgazdasá g egészét tekintve
a GDP egy részének á tszivattyú zá sá t jelentik az ü gyesen és sikeresen lobbizó k részére a
tö bbiektő l. … Vajon az biztosítja a legnagyobb kö rnyezetvédelmi hasznot, aki a
legeredményesebben lobbizik?”
„A jelenleg hatá lyos energiapolitika rossz prognó zisra épü lt. Ezt el is ismertü k azzal, hogy
elvettü k mellő le a prognó zist, hogy ne lá tsszon. Az erre alapuló energiapolitiká t azonban
elfogadta az Orszá ggyű lés...”
Hasonló gondolatokat fogalmaz meg Molná r Lá szló is [10].
„Az EU 800 milliá rd euró s befektetése a „Fö ld megmentése” érdekében nemes lépés, de
haszna fő leg az EU-n kívü l jelentkezik … ez olyan ü zlet, ahol mi á lljuk a szá mlá t, de a haszon
má shol jelentkezik.”
„Ha az EU á llami fejlesztési erő forrá sok ará nytalanul nagy részét a klímavá ltozá s elleni
akció ba fekteti, akkor lemarad az oktatá s, az innová ció terén, és versenyképessége is
csö kkenni kezd. … A 3 x 20% az energiafogyasztá s és CO2 kibocsá tá s 20%-os csö kkentése, a
megú juló energiá k 20%-os nö velése rugalmatlanná teszik a gazdasá gpolitiká t …
Kö vetkezmények: csö kkenő versenyképesség, kitelepü lő ipar, magasabb munkanélkü liség,
lassuló fejlő dés, esetleg stagná lá s, végső esetben nö vekvő munkanélkü liség, romló
életszínvonal ...”
Természetesen kü lfö ldö n is évek ó ta keresik (hiá ba) a kitö rési lehető ségeket.
Ezekbő l is gyű jtö ttem néhá ny javaslatot. Nemes, idealista, ezért jó részt
megvaló síthatatlan ...
A New Scientist című lap elnö kvá lasztá si, tudomá nypolitikai kérdésére ezt vá laszolta
Matthew Chapman (2008. októ ber 4-i szá m, 18. oldalon):
„Arra bíztatnám a következő elnököt, hogy tekintse hazafias kötelességének azon emberek
társadalmi rangjának emelését, akik az agyukat használják. Hollywoodtól kezdve a Fehér
Házig a tudatlanság és a hülyeség ijesztő mértékben jópofa és macsó színben van feltüntetve.
Valóságban a gondolkodásellenesség Amerika-ellenes is, mert az a nemzet, amely a bohócait
jobban ünnepli, mint a zsenijeit, lecsúszik a klotyóba.
A kutatókat bátor realistaként kellene bemutatni, és nem furcsa tojásfejűként, azaz mint
ismeretlen utolsó, hősies felfedezőit. Több pénzt, több nyilvánosságot, jobb ruhákat, több jó
csajt kellene kapniuk, és ingyenes elvonókúrát, ha a dicsőség a fejükbe száll…”
Az ö tlet nem rossz, de má ris lá tom, hogy az akadémikusok mindenki má st félrelö kve
beá llnak ebbe a sorba (nem csak a csajok miatt) és minden marad a régiben. Má sok jobb
minő ségű alsó -és felső oktatá st javasolnak. Ebben is van igazsá g, mert ma a fizikusképzés
egy gyö ngén á lcá zott butító tanfolyam…
Chris Mooney ú jsá gíró javaslata: a kö vetkező elnö k vegye kö rü l magá t széles lá tó kö rű
kutató kkal, akik lá tjá k a jö vő lehető ségeit, ü ljenek ott a kormá nyü léseken. Nincs ma olyan
kérdés, aminek ne lenne tudomá nyos vetü lete, de sok olyan politikus van, aki ezeket nem
lá tja, és nem érti, hogy miért fontosak. Eric Chivan javaslata egy „Energia-kutatá si csoport”
felá llítá sa, melyek tagjai ott lennének minden energiai cég felü gyelő bizottsá gá ban. Mit
szó lna ehhez az Exxon a Shell vagy a Total? Ú gy rú gná k ki a delegá lt kutató t, hogy a
Naprendszert is elhagyná .
Az angliai Surrey egyetemének a fenntartható fejlő déssel foglalkozó professzora, Tim
Jackson szerint a megoldá s: szembenézni a ténnyel, hogy az exponenciá lis fejlő dés eddigi
ü teme tö bbé nem tartható , ennek vége. Ez az, amit a politikusoknak be kellene vallani, de
tú l gyá vá k (vagy butá k) ehhez. A fejlő dés, a folytonos nö vekedés csak ú gy tartható fenn, ha
egyre kevesebb primer energiá bó l á llítunk elő egyre tö bb értéket – vagy kevesebbet
fogyasztunk. Szerinte a mai kapitalizmus modellje: a folytonos nö vekedés vagy ö sszeomlá s
– zsá kutca, amibő l kiutat kell talá lni. a”vá sá rolok, tehá t vagyok” típusú mentalitá s tö bbé
nem tartható .
David Suzuki, ismert kö rnyezetvédelmi aktivista szerint, ha fizetni kell a szilá rd szemét
leraká sá ért, akkor az autó soknak is kellene fizetniü k, ha a (légnemű ) szemetü ket a légkö rbe
ü rítik...
Gus Speth, az ENSZ fejlesztési programjainak egykori vezető je, a Yale Egyetem
kö rnyezetvédelmi szaká nak déká nja szerint alapvető en rossz a fejlő déssel kapcsolatos
szemléletü nk. Hiá ba nő a gazdasá g (GDP) évtizedek ó ta, ettő l nem lettek jobbak a
tá rsadalmi viszonyok, nem ó vjuk jobban a kö rnyezetet, a fejlő désü nk eddig illú zió ...
Susan George, amszterdami kö rnyezetvédelmi kutató szerint meg kell adó ztatni a
valutaspekulá ció bó l szá rmazó jö vedelmet, meg kell szü ntetni az adó paradicsomokat, s az
ü zletembereket jutalmazni kell ú j kitü ntetésekkel, ha tesznek valamit a kö rnyezetért.
Olyan véleményeket is olvastam, hogy a cégeknél maximalizá lni kell a legnagyobb
fizetéseket, adó ztatni kell a benzines já rmű veket, elő térbe kell helyezni a javítá st a
gyá rtá shoz képest, stb... A szkeptikus olvasó má r legyint is: vilá gunkban csak az ész van
elosztva kö zmegelégedésre. Mindenki azt hiszi, neki jutott a legtö bb...
Néhá ny éve még korunk hő se a privá t Gulf-Stream géppel a Davos-i gazdasá gi
csú csértekezletre érkező ü zletember volt, vagy akinek a jachtjá n magasabb volt az á rboc,
mint a szomszédé… S vajon hogy gondolkodnak az autó gyá rtó -és olajcégek?
Mi lehet a véleményü k az elektromos autó kró l, melyek első kísérleti példá nyai má r itt-ott
felbukkannak? Nem idegesek. Tudjá k, hogy még 10 év legalá bb kell, mire elterjednek, s
addig ő k is leporolhatjá k a szolgá lati szabadalmakat. 100 év késéssel megjelenhetnek a
belső és kü lső égésű hibrid motorokkal hajtott autó k. Az akkumulá toros autó megint a
kihalá s szélére kerü l…
Ahhoz, hogy visszatérhessü nk a régó ta kitalá lt forradalmian régi technoló giá k
bevezetéséhez, elő szö r is tudni kell arró l, hogy ezek léteznek, és terjeszteni kell ezt a hírt.
Természetesen az egész olaj-és autó ipar a maga jó l szervezett informá ció s
há ló zatá val ott lesz, hogy ezt a lehető séget ismét csírá já ban fojtsa el. Ezért a médiá ban errő l
sok szó nem eshet. De ha a tisztelt olvasó beszél ezekrő l a lehető ségekrő l bará tainak,
kezü kbe nyomja ezt az írá st, az talá n segíthet. Talá n az is segíthet, ha ír a médiá kba, hogy
vegyék terítékre ezt a kérdést, hiszen a nézettség, a példá nyszá m még fontos a
kereskedelmi médiá ban. Bá r elég naiv ö tlet, de megpró bá lkozhat orszá ggyű lési
képviselő jénél, írhat neki levelet, tudathatja, hogy nem fog rá szavazni, ha nem tesz
lépéseket az energetikai ellenforradalom ellen.
 Ezen tová bblépve talá n á talakíttathatja az autó já t vegyes ü zemre, példá ul víz
befecskendezésre. Á m az autó ipar má r észrevette ezt a veszélyhelyzetet, megtette az
ellenlépést. Olyan elektronikusan vezérelt befecskendező rendszereket haszná lnak az
ú jabb autó kban (má r 10 éve), amelyekhez há zilag má r csak ú gy nem lehet hozzá piszká lni.
Az elektronikus vezérlés ugyan nem sokkal javítja a kocsik fogyasztá sá t, de azt hatékonyan
gá tolja, hogy mi magunk á talakítsuk. Csak a gépkocsik elektronikai kó djainak feltö résével,
hekkerek bevoná sá val, nagy technikai há ttértudá ssal, kö zö s munká val lehetne elérni, hogy
ezeket a rendszereket utó lagosan á talakítsuk, és fogyasztá sukat jelentő sen csö kkentsü k.
(Azzal a mellékhatá ssal, hogy a kö rnyezetszennyezés is jelentő sen, kö rü lbelü l felére
csö kkenne.)
Ha valaki technikailag képzett, csatlakozhat a „technikai ellená llá shoz” egy kis
csö ndes fö ldalatti mozgalomhoz, ahol a résztvevő knek az a célja, hogy megmentsék vagy
megtalá ljá k azokat a régi technikai mó dszereket, melyek Orffyreustó l kezdve Teslá n á t a
mai napig há ttérben maradtak. A tendencia ná lunk – ma, 2008-ban - a stagnálás, a
reménytelenség és a növekvő munkanélküliség. Ezek a forradalmian régi technoló giá k
elterjedésü k esetén nagyon sok á llá st hozhatná nak létre, és az orszá gban megtermelt
haszon jó részt itt maradhatna. Félgyarmati fü ggő ségü nk jelentő sen csö kkenne, nem
lennénk olajcégek, autó ipari cégek, gá zipari ó riá sok „niggerei”. Abban egyá ltalá n nem
bízom, hogy a kö zelgő vá lsá g az olajcégeket belá tá sra bírja, és egy alacsonyabb
profitszinttel maguktó l is megelégszenek, azaz egy szerényebb hasznot hozó Nash-
egyensú lyi ponttal. Gondoljunk csak arra, hogyha a kocsink fogyasztá sa 30%-al
csö kkenhetne (és ez viszonylag egyszerű en elérhető ), akkor az olaj irá nti kereslet kb.
harmadá val esne vissza. Ez szerintem az olajá rakat visszavetné valahol a hordó nkénti 30-
50 $-os szintre, azaz a mai szint felére, 40%-á ra. Ezt szorosan és azonnal kö vetné a gá zá r is,
így életszínvonalunk a megtakarítható pénzt tekintve megduplá zó dhatna. A tö rténelem
eddigi menetét ismerve azonban nem bízom ebben, hiszen ezt a lépést az elmú lt évek sorá n
má r sokszor megtehették volna. Ezért egyetlen hosszú tá von is fenntartható lehető séget
lá tok, a tértechnoló gia mó dszereinek kifejlesztését, ahol egyá ltalá n nincs szü kség
szénhidrogén alapú energiaforrá sra, és így minden há ztartá s fü ggetlenedhetne az olaj-és
autó ipari ó riá soktó l.
A tö rténelemben sokszor hirtelen omlottak ö ssze fejlett tá rsadalmak éhínségek kö zepette,
visszatérve a barbarizmushoz, emberevéshez, ahol maroknyi lesová nyodott tú lélő pró bá lt
rü gyekbő l, gyö kerekbő l, falevelekbő l, csigá kbó l, béká kbó l valami kis ennivaló t
ö sszekaparni. Ezekben az ö sszeomlott tá rsadalmakban a betegeknek, ö regeknek
semmilyen esélyü k sem volt a tú lélésre. Való színű leg az olajipari falanxnak sem ilyen
tá rsadalmi modell já r az eszében - de amit tesznek, az ebbe az irá nyba taszít minket.
A jövő: rózsaszín vagy szürke?
Az olvasó k dö ntő tö bbsége nem hiszi el, hogy aká r hajszá lnyi lehető ség is van arra, hogy
tá rsadalmunk ö sszeomoljon. Ez talá n onnan is ered, hogy szeretjü k a happy-end-es
tö rténeteket. Az ígérgetésekhez, a ró zsaszín – be nem teljesedő – jó slatokhoz vagyunk
szokva, ezeket jobban szeretjü k. (Kevesebb horrorfilmet nézü nk, mint az ugyanolyan
ostoba és irreá lis romantikus happy-end-es filmet.) A létező szocializmusban kü lö nö s
elő szeretettel publiká ltak ró zsaszín jö vő képet. Ott, ahol a tudomá nyos szocializmus
felső bbrendű ségét, a szocialista tá rsadalom morá lis és technikai fö lényét kellett bizonyítani
nem is lehetett má sként. (Ö ssze is omlott az a tá rsadalom.) Á m ha még a visszafogottabb
nyugati elő rejelzéseket nézzü k, akkor is elképesztő hü lyeségekkel talá lkozunk. 1969-ben
példá ul az amerikai Industrial Research (Ipari Kutatá s című folyó irat) megkérdezte a
vezető amerikai nagy cégek kutatá sfejlesztési nagyfő nö keit, hogy milyen a jö vő képü k az
1979-es évre. A kö vetkező ket jó soltá k:
· A szabá lyozott fú zió megvaló sul és elterjed. (Majdnem igazuk lett, ha a Papp Jó zsef-féle
mó dszert hagytá k volna elterjedni, akkor ez az á lom beteljesü l.)
· Emberek meglá togatjá k a Marsot és a Vénuszt.
· Emberszabá sú robotok szolgá ljá k a csalá dokat.
· Megvaló sulnak a szoba-hő mérsékletű szupravezető k.
· Há romdimenzió s televízió és hologram-filmek. (Ezek má r a megvaló sultak, de nem
terjedtek el.)
· Mesterséges élet megteremtése. (Baktériumok, mó dosított vírusok terü letén ez
részlegesen megvaló sult.)
· 150-200 éves vá rható emberi élettartam.
2002-ben a jö vő kutatá ssal foglalkozó Texact Technologys cég a kö vetkező á ttö réseket
jó solta az évi „Technology Timeline” című kiadvá nyukban:
· A szabá lyozott nukleá ris fú zió : 2040-re.
· Az emberek rendszeresen, folyamatosan lá togatjá k a Mars bolygó t: 2020.
· A há zimunká t robotok végzik: 2015.
· Szoba-hő mérsékletű szupravezetés: 2020.
· Há romdimenzió s televízió , hologram-TV: 2012-2025.
· Az első mesterséges élet megjelenése: 2003.
· A vá rható emberi élettartam eléri a 100 éves kort: 2020.
Az utó bbi jó slá ssorozat realisztikusabb, de lá tszik, hogy ez is tú llő tt a célon, sokkal
szü rkébb a jö vő nk, mint amit ő k tudomá nyos és népszerű ség-hajhá szi alapon elképzeltek,
megvaló sítható nak tartottak. Ezekben a jó slatokban mindig az a tendencia, hogy a jö vő
egyre jobb, egyre szebb lesz. Nem szá molnak azokkal a való s tendenciá kkal, ahol pusztá n
profitmaximalizá lá si, piacféltési okokbó l megsemmisítenek fontos, vagy kevésbé fontos ú j
talá lmá nyokat.
Hogy ez lehetséges, á lljon itt a Tucker-féle autó 1947-es tö rténete az Egyesü lt Á llamokbó l.
1947-ben egy Preston Tucker nevű autó gyá ros egy teljes ú j, sok szempontbó l forradalmi
autó t szeretett volna gyá rtatni. Ú gy hirdette, hogy 50 éve ez az első , való ban ú j autó .
Hathengeres, vízszintesen boxermotorként alumínium motorblokkban elhelyezett hengerei
voltak. A há tsó tengelyen, a kerekek kö zt volt a motor, hogy csö kkentse a teljesítmény-
á tvitel tengelyeinek hosszá t, sú lyá t, és így a sú rló dá si veszteségeket. Így a fogyasztá sa
kö rü lbelü l 20%-al alacsonyabb volt, mint a hasonló motor teljesítményű autó knak. Há rom
fokozatú automata sebvá ltó já t egy helikoptermodellbő l vette á t. Kerekenként fü ggetlen
felfü ggesztés és tá rcsafékek voltak benne, ami akkor nagyon ú j dolognak szá mított. A
mű szerfal ki volt pá rná zva, hogy balesetek esetén csö kkentse az utasra ható ü tő erő t (ez a
felfú jó dó légzsá k elő hírnö kének tekinthető ). Tö résbiztos, és ü tkö zéskor kieső ablakokat
haszná lt, valamint első és há tsó acél energiaelnyelő lö késhá rító kat, valamint megerő sített
utasteret. Ez nagymértékben javította az utasok biztonsá gá t. Ezt a konstrukció t egyébként
csak 40 év mú lva vezették be. Az autó elején egy harmadik lá mpá t is haszná lt, ami a
kormá ny mozdulatá t kö vetve fordult.
Preston Tucker vá llalkozá sa azonban hamar véget ért. Hiá ba végzett sikeres
marketingfö lmérést, hiá ba gyű jtö tte ö ssze az autó tö meggyá rtá sá hoz szü kséges pénzt, és
való sította meg ezt az á lmot (szokatlanul gyors, mintegy 10 hó napos idő alatt), az ottani
pénzü gyi felü gyelet feljelentések sora utá n lecsapott rá : szélhá mossá ggal és
ö sszeeskü véssel vá doltá k. Elő szö r ugyan felmentette a bíró sá g a hamis vá dak aló l, de a
cégének má sodik tő zsdei bevezetését rendkívü l erő s negatív sajtó kampá ny á llította meg.
Ezt ú jabb adó ellenő rzés kö vette. Mindö ssze 50 példá ny készü lhetett el ebbő l a
forradalmian ú j, innovatív autó bó l. Az autó gyá rak szép lassan, 30-40 év alatt való sítottá k
meg ezeknek az elveknek a jó részét. Jó l tudtá k akkor, ha nem lépnek idejében, ez a sokkal
tö bb értéket felmutató autó elhó díthatja elő lü k a piacot.
A fenti példa is a technikai ellenforradalom egy jó példá ja. Ezért érdemes figyelni, és
remélem, hogy az ipari ellenforradalom leverésének fontossá gá t az olvasó k is á térzik. De
ehhez a sorhoz tartozik a General Motors egykori rebellis igazgató já nak, DeLorean
autó já nak tö nkretétele, az első G.M. elektromos, akkumulá toros autó k visszahívá sa és
megsemmisítése, vagy az USA trolibusz és villamos tö megkö zlekedési há ló zatá nak
felvá sá rlá sa és megsemmisítése má r az 1920-as években, az angliai akkumulá toros vá rosi
buszok tö nkretétele. . .
Szeretném ú jra megismételni az ipari megú julá s vá rható eredményeit – ha valaha
bekö vetkezne:
1. Első sorban nagyon sok munkahely szü lethetne ú jra, hiszen tö bb pénz marad az
emberek zsebében, és ebbő l a tö bb pénzbő l tö bbet tudunk kö lteni az
életminő ségü nk javítá sá ra, ami példá ul a turizmusban és a szolgá ltató iparban,
egészségü gyben megint sok á llá st hoz létre. Az energiaá r csö kkentésének ez a
má sodlagos, á ttételes hatá sa rendkívü l jelentő s.
2. Jelentő sen csö kkenne a kö rnyezeti terhelés, a fenntartható élet felé toló dna
civilizá ció nk.
3. Jelentő sen javulhatna az egészségü nk a jobb kö rnyezet miatt, a klíma romlá sa is
csö kkenne, vagy megá llhatna, kevesebb lenne az allergia, légzésszervi problémá k,
stb. Vá rosokban legalá bb 3-4 évvel hosszabban és egészségesebben élhetnénk.
4. Egy tisztességesebb, érték alapú társadalmat teremthetnénk a javuló
energiahatékonysá ggal, ahol tö bb jutna a szegényeknek, ezzel az elkeseredettség, a
terrorizmus is csö kkenhetne. (Így az egyébként kö ltséges, drá ga és sokszor paranoid
terror-elhá rítá si kö ltségek, hadsereg-fenntartá si, fegyverkezési kö ltségek is
csö kkenthető ek lehetnének.)
Alkotmány és közerkölcsök
Elvileg a tiszta kö rnyezetre alkotmá nyos jogunk is van (szinte minden orszá gban). Ezen
csak rö hö gni lehet, vagy sírni, esetleg dü hö ngeni, kinek-kinek kedve szerint. Ha valaki
beleszagol egy nagyvá ros levegő jébe csú csforgalom idején aká rhol, azonnal megtudja, hogy
mit ér akkor és ott az alkotmá ny, meg azok is, akik „vigyá znak” a betartá sá ra.
Az olaj-, autó ipari konglomerá tum nagy fegyvere ebben a kü zdelemben az „aszimmetrikus
informá ció ”. A kö zgazdá szok nevezik ezt ilyen tudomá nyosan, hétkö znapi nyelven csak
sumá kolá snak hívjá k. Joe Stiglitz, Nobel-díjas kö zgazdá sz figyelt fel arra, hogy San Diegoban
a taxisok kétféle á rat alkalmaznak. Aki a reptérrő l jö n (és feltehető leg idegen), azoknak
magasabb á rat szá molnak, és hosszabb ú tvonalon viszik be a vá rosba, mint a helybélieket.
Az idegenek ugyanis nem ismerik a helyi á rakat és a legrö videbb ú tvonalakat, ezért
kö nnyebb ő ket á tverni. Ezt a taxis trü kkö t persze Budapesten is jó l ismerjü k, és Á zsia
minden egyes nagyvá rosá ban talá lkoztam ezzel. A lényeg az, hogy az idegent, aki nem
ismerő s a helyi dolgokban, kö nnyű á tverni, és ha kö nnyű á tverni, á t is verik.
Mind az olajipar, netá n a dohá nyipar esetén megtalá ljuk az asszimetrikus informá ció k
felhaszná lá sá t. Az olajiparná l fontos érdekü k, hogy elhallgassá k a régó ta meglevő technikai
lehető séget, hogy a fogyasztó ne ismerje, ne követelhesse. A tö megmédia lehetett volna
ennek az informá ció s csatá nak a színhelye. Pénz viszont csak az olaj-és autó ipar zsebében
van informá ció k terjesztésére vagy elhallgattatá sá ra. A koldusszegény feltalá ló k alig és
ritká n mondhatjá k el eredményeiket. Ha a hírfogyasztó á llampolgá r konkrétan nem
kö veteli, a média nem beszél az ü zemanyag-megtakarítá si lehető ségekrő l. De honnan is
tudná a médiafogyasztó , hogy ilyen informá ció k léteznek, és kö vetelhetné? Talá n ebbő l az
írá sbó l. Ezért is kérem, hogy terjesszék a benne levő információkat.
Nem mindegy, hogy milyen a morá lis kö zeg. Nem hallottam még arró l, hogy valaki
nyilvá nosan lekö pte volna egy dohá nycég vezető jét. Pedig kö ztudott, hogy csak a mi kis
orszá gunkban évente kb. 20-30 ezer ember hal meg a cigarettá zá s miatti betegségekben. A
Fö ldö n ennek tö bbszö rö se, tö bb millió ra tehető a dohá nyzá s miatti halá lozá s évente.
Dohá nyzá s miatt má r jó val tö bben haltak má r meg, mint há ború kban vagy éhínségekben.
Mégsem tudok arró l, hogy aká r egy nő is visszautasított volna egy dohá nykufá rt azzal, hogy
tö meggyilkoshoz nem megy feleségü l. A dohá nyipar ü gyesen haszná lja az emberi
hü lyeséget, a kognitív disszonanciá t (miszerint „azt lá tom, hogy má sok belehalnak, de
há tha én nem”). Az olajipar esetén is ez a helyzet. Vezető ik a tá rsadalom legmegbecsü ltebb
tagjai, mindenki lesi a parancsaikat (mint ahogy annak idején Hitlerét is vagy Sztá linét is).
Nagyon kevesen mertek és tudtak tiltakozni. Csak egy félretá jékoztatott, technikailag
képzetlen kö zegben lehet azt megtenni, hogy adó fizető k pénzébő l teljesen irracioná lis
projektekre kö ltenek. Példá ul 2008-ban Magyarorszá gon a Nemzeti Fejlesztési Tervben a
legmagasabb ö sszegű vissza-nem-térítendő pá lyá zatot a Coca-Cola cég nyerte. A pá lyá zati
bírá ló k ú gy gondoltá k, hogy ez az ó riá scég rá szorul a magyar adó fizető k tá mogatá sá ra –
vagy má s á ll a dolog mö gö tt. . .
Az energetikai fejlesztéseknél is elképesztő dilettá ns fejlesztésekre kö ltenek pénzt – hogy
értelmes dologra má r ne maradjon. Ilyen példá ul az ü zemanyagcella, a „hidrogéngazdasá g”
vízió ja, ahol mai, 2008-as á ron aká r szá zmillió forintba is kerü l egy ü zemanyagcellá s autó .
De a belevaló hidrogén is há romszor annyiba kerü lne, mint az egyébként is drá ga benzin,
rá adá sul a hidrogén elosztá sa, hidrogénkutak létrehozá sa tová bbi irdatlan ö sszegeket
kö vetelne.
De ugyanilyen rejtély szá momra, hogy az egyébként drá ga Toyota Prius Otto-motor és
elektromotoros hibridjénél miért nem engedte meg a cég, hogy az autó akkumulá torait az
elektromos há ló zatbó l tö lthessü k fö l. Szerintem azért, mert tudjá k, hogy a
kö rnyezetvédelem csak egy igen kis csoport szívü gye, az emberek 2/3-a pedig teljesen
kö zö nyö s ez ü gyben. Ha a pénzü nkrő l is szó van - és ezt nem győ zö m hangsú lyozni - akkor
az embereknek má r legalá bb 2/3-a figyel az érvekre.
Egy kö zö nyö s tá rsadalomban elképesztő lépéseket is megtehet egy ellenforradalmi,
veszélyes ipar. A dohá nyipar nagy ö tlete példá ul, hogy az is fizet, aki nem cigizik. Az
egészségü gyi hozzá já rulá sná l ugyanis nem tesznek kü lö nbséget a dohá nyzó k és
nemdohá nyzó k kö zö tt, így nyilvá nvaló an a nemdohá nyzó knak kell befizetni a beteg és
leszá zalékolt emberek gyó gyítá sá ra szá nt ö sszegeket. Ez a dolog az ö ncsonkítá s egyik
nehezen lá tható vá ltozata, de attó l a lényeg még nem vá ltozik. Tová bbi marketingfogá s a
kö telező dohá nyzá s fenntartá sa. É vtizedek ó ta nem lehet a buszmegá lló kban, aluljá ró kban
elérni a dohá nyzá s tilalmá t. Hiszen a dohá nyos eldobja a cigit ha bejö n a busz, és ha leszá ll
ú jra rá gyú jt. De a fü stö t mindenki szívja . . .
Az olajiparnak is vannak ilyen kevésbé lá tvá nyos, de nagyon ü gyes hú zá sai. A
legnyilvá nvaló bb ezek kö zü l, ha drá gá bb a benzin, megemeljük a földgáz árát is. Ez a
lépés kereslet-kíná lat klasszikus elvét teljesen fö lrú gja. A „piszkos trü kkö k” kö zé tartozik,
hogy a politikailag instabil, neuralgikus helyeken szétosztanak pá r szá z kalasnyikovot a
kormá nyok ellenzékének. Ilyen eset tö rtént meg Algériá ban, Kongó ban, Irakban,
Nigériá ban, Szudá nban: így a termelés bizonytalansá gá ra lehet hivatkozni. Így aká r 30%-os
á remelést is elérnek. Ezzel az olcsó beruhá zá ssal igen gyorsan hatalmas hasznot lehet
elérni. Nem érdemes technikai fejlesztésre kö lteni, mert az lassan, bizonytalan mó don
hozza a hasznot. Ugyan sokat szó nokolnak a „tudá s alapú ” tá rsadalomró l, de lá tszik, hogy
nem az, hanem a géppisztoly-osztogató fogá s az az innová ció , amivel leggyorsabban, pici
beruhá zá ssal hatalmas profitokat lehet elérni. De ez nem az, amit az „élni és élni hagyni”
elvének neveznek.
Jö vedéki tö rvények tiltjá k példá ul a há zilagos, kisü zemi benzin-víz szuszpenzió készítését
is. Hiá ba lenne olcsó a kö rnyezetkímélést és ü zemanyag-fogyasztá st jelentő benzin-víz
keverék elkészítése, ezt a tö rvények nem teszik lehető vé: az á llam való színű leg ilyenkor a
vizet is durvá n megadó ztatná . Ez a „má sodfajú benzinsző kítés” nem legá lis, nem
pancsolhatunk magunknak otthon ü zemanyagot.
Az olvasó ban persze nyilvá n ott mocorog a kisö rdö g, hogyha ilyen sokan feltalá ltá k má r a
kü lö nbö ző vízautó kat (részben a víz, mint ü zemanyag hozzá adá sa, részben a kizá ró lag víz
segítségével mű kö dő tértechnoló giai gépeket), akkor miért nem terjedtek el ezek? Ha olyan
jó k, akkor má r réges-rég az utcasarkon lá tná nk ezeket mű kö dés kö zben!
Ez az ellenérv igen erő s példá ul a tértechnoló giá ná l, ahol az á tlagember nem hallott a
vá kuumfluktuá ció ró l, a téridő szerkezetérő l, arró l, hogy erő terek meggö rbíthetik,
megtorzíthatjá k a téridő t. Nehéz egyszerű szavakkal elmagyará zni, hogy itt a jó l ismert
energiamegmaradá si elv megkerü lhető . Nehéz kö zérthető en elmagyará zni azt is, hogy
részleges tö ltésá rnyékolá ssal miért egyszerű bb, elő nyö sebb a fú zió s folyamatok
megvaló sítá sa.
Magamon is érzem ezt a problémá t, mert hasonló mó don én sem tudok példá ul eligazodni a
genetikailag mó dosított termékek ü gyében, vagy az intelligens tervezés ü gyében, ami a
fajok eredetére vonatkozik. Mindkét oldalon vannak értelmes érvek, de olyan mélyen én
nem ismerem a bioló giá t, hogy biztosan dö nthessek.
A vízhozzá adá s témá ja viszont egyszerű . Mindenki megérti, hogy a belső égésű motorokban
képző dő , nagy mennyiségű veszteséghő t fel lehetne haszná lni, ká r a hű tő n és kipufogó n á t
a kö rnyezetbe kiengedni. Azt persze má r kevesen értik, hogyan mű kö dik a 200 éve feltalá lt
kü lső égésű Stirling-motor. Való já ban annak mű kö dése jó val bonyolultabb, mint a szoká sos
gő zgépé, de jó hatá sfokú , megbízható – viszont csak drá gá n á llítható elő . Há zilag nem lehet
elkészíteni, komoly gyá r kell hozzá , és otthon nem tudjuk hozzá biggyeszteni az autó nk
motorjá hoz. Ez a motor annyira ritka, hogy én még sosem lá ttam ilyet mű kö dés kö zben
(még filmen sem), kizá ró lag fényképen és szakkö nyvekben talá lkoztam vele. De termo
akusztikus motorokat sem lá ttam élő ben, pedig ezek ő sét Tesla mintegy 100 éve má r
kitalá lta.
Ezeket má r kisebb ü zemek Magyarorszá gon is tudná k gyá rtani, s ezeket utó lag is rá lehetne
„fusizni” az autó motorokra. Bá r hatá sfokuk rosszabb, mint a Stirling-motoré (kb. 20%),
viszont kö nnyebbek, olcsó bbak az azonos teljesítményre szá mítva.
A Peltier-típusú félvezető s konverter ö tlete is kö nnyen megérthető . Ez a kipufogó ra, netá n
a hű tő re szerelhető , és a veszteséghő t 10-20%-os hatá sfokkal elektromos energiá vá
alakíthatná á t. Ezeknek az installá lá sa egyszerű lenne, és utó lag is rá fusizható lenne az
autó -kipufogó rendszerére. Erre ideá lis lenne egy nemrég elkészü lt magyar talá lmá ny,
amire viszont nem talá ltak eddig gyá rtó t, beruhá zó t, pedig egy kö zepes ü zem is tudná
gyá rtani. Azért, mert nincs meg az a tá rsadalmi kö zeg, az a tá rsadalmi há ttér, amelyik
befogadná , netá n aktívan keresné ezeket a megoldá sokat, mint ahogy a dohá nyzá sellenes
kampá nyok – legalá bbis ná lunk – sorra buktak meg.
A mai tá rsadalmi kö zegben automatikusan arra gondolnak az emberek, hogy a kormány
majd megoldja a gondokat, ez az ő dolguk. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy a
kormá ny nem oldja meg. Az ő érdeke az, hogy drá ga legyen az ü zemanyag, hogy sok adó t
hú zhasson le ró lunk, és hamar haljunk meg, hogy ne kelljen nyugdíjat fizetnie. Sajnos
ná lunk ritká n á llt a hatalom a kisember oldalá n, tö rténelmü nk jelentő s részében a
kormá ny, a hatalom vagy hazudott, vagy aljas volt, vagy tévedett. Ezen okok miatt lá tom
sö téten a jö vő t, legalá bbis ná lunk, ezért tartom reá lis veszélynek a tá rsadalom
megrokkaná sá t, stagná lá sá t, kiú ttalansá gá t. Most még (2008-ban) valamelyest szerény
jó lét van. Jó l nézzü nk kö rü l, való színű leg utoljá ra lá tjuk.
Miért 2012?
A 2012 azért feltű nő en vészes, mert elő relá tható lag há rom baljó s dolog esik egybe.
A legfontosabb az olajtermelés csú csa. Néhá nyan csak 2020-ra vá rjá k ezt, de a való sá gos
adatok azt mutatjá k, hogy má r 2007-ben tető zö tt a kitermelés, a szü kséges tö bbletet má r
cseppfolyó s fö ldgá z felhaszná lá sá val érik el ma is.
2011-ben egy ú jabb 11 éves perió dusú „ideges év” kö vetkezik. (Lá sd a kü lö n fejezetet
„ideges évek” cím alatt.) Ezenkívü l kö rü lbelü l ekkor vá rható a kö rü lbelü l 45-55 évenként
megjelenő „Kondratyev ciklus”, ami utoljá ra 1968 tá já n alaposan á trendezte a gazdasá got.
A 2009-2012 kö rü li perió dusban ugyan ú jra megjelennek má r a tö megesen gyá rtott,
éjszakai á rammal mű kö dő villanyautó k – de azok má r elkésnek ahhoz, hogy a vá ltozá s
sima, zö kkenő mentes legyen. Még ú jabb 10-15 év kell, hogy a vá ltozá sok kiforrjá k magukat,
letisztá zó djanak a gazdasá gos és haszná lhatatlan eljá rá sok. Csak a bizonytalansá g lesz
biztos, s az, hogy:
Nehéz évek jö nnek . . .

IV. rész
Az ideges évek
1911-12 kö rnyékén omlott ö ssze Kíná ban tö bb évszá zados uralom utá n a Mandzsu-
dinasztia, és Euró pá ban megkezdő dik a balká ni há ború . Gyakorlatilag ez má r az I.
Vilá ghá ború kezdete. Euró pa ezutá n végletesen polarizá ló dik, tö bbé nem nyugodt. Ekkor
tö ltik meg azt a puskaporos hordó t, ami aztá n egy végzetes szarajevó i szikrá ra vá r. Addig
Euró pa és az Egyesü lt Á llamok példá tlan technikai tudomá nyos és tá rsadalmi fellendü lés
tanú ja. Az emberiség addigi tö rténetében egyszerre ilyen sok fontos talá lmá ny még nem
jelent meg. Ezek hatá sá ra rohamosan, lá tvá nyosan nő tt az életszínvonal. Á m ebben az
évben a stabilitá snak vége szakad, valami tragikusan megvá ltozik a balká ni há ború
kitö résével, és a Mandzsu-dinasztia ö sszeomlá sá val. Ettő l fogva a vilá g a viszonylag békés
fejlő dés ú tjá ró l egyértelmű en a há ború , a konfrontá ció ú tjá ra tér á t. 1911-12 kö rnyékén
egy hosszú , békés, technikai fejlő déssel, az életszínvonal javulá sá val jellemezhető perió dus
végére értü nk.
1922-re az I. Vilá ghá ború egyelő re mindenü tt befejező dik, Euró pa kivérzik, de
semmi sem oldó dik meg. Szovjet Oroszorszá g stabilizá ló dik, megkezdő dik a két
vilá grendszer rivalizá lá sa.
1934-ben Japá n bekebelezi Koreá t. Ezzel Á zsiá ban megkezdő dik a II. Vilá ghá ború ,
vagy inká bb folytató dik a le nem zá rt I. Vilá ghá ború . Hitler hatalomra jut Németorszá gban.
Euró pá ban is készü l a há ború folytatá sa. Az Egyesü lt Á llamokban Roosevelt elnö k jut
hatalomra, véget vet a gazdasá gi vá lsá gnak, és megpró bá l egy ú j tá rsadalmi szerző dést
kö tni: a híres „New Deal”-t. A Szovjetunió ban megkezdő dik Sztá lin egyeduralma: egyetlen
utolsó és ná la is népszerű bb vetélytá rsá t, Kirovot gyanú s kö rü lmények kö zö tt megö lik.
Kíná ban Mao Ce-Tung vezetésével megkezdő dik a „hosszú menetelés”, ami ú j fordulatot ad
a polgá rhá ború nak. Hitler és Sztá lin korlá tlan hatalomra jutá sa megint ú j polarizá ció hoz
vezet, megindul Németorszá gbó l a zsidó szá rmazá sú kutató k menekü lése. Kisebb részü k
Angliá ba, nagyobb részü k az Egyesü lt Á llamokba vá ndorol, ahol nélkü lü k nem tudtá k volna
létrehozni az atom-és hidrogénbombá t, a radart, vagy a penicillint.
1945-ben a II. Vilá ghá ború az á zsiai, euró pai fronton is befejező dik, ismét ú j
vilá grend alakul. Bevetik az atombombá t elő szö r Hirosimá ban, majd Nagaszakiban,
elkezdő dik az erő ltetett szovjet atom-és hidrogénbomba program is Lavrengyij Berija
vezetésével.
1956 nekü nk magyaroknak nem kell ennek az ideges évnek a jelentő ségét kü lö nö sen
méltatni, a szuezi vá lsá g és az ’56. ő szi események magukért beszélnek.
1968-ban Alexander Dubcseket a cseh kommunista pá rt első titká rá vá vá lasztjá k az év
elején. A vietnami há ború ú j fordulatot vesz, amikor a Tet offenzívaként elhíresü lt akció ban
északi katoná k és dél-vietnami partizá nok megfordítjá k a hosszú há ború menetét. De ekkor
talá lkozik a Beatles együ ttes Rishikes-ben (Indiá ban), hogy Maharasi Mahes jó gi tanait
hallgassá k. Amerikai katoná k My Lai-ban tö meggyilkossá got hajtanak végre, ami
vilá gszerte nagy felhá borodá st vá lt ki, az amerikai kormá ny elveszti azt a morá lis há tteret,
ami a há ború folytatá sá hoz kell. Á prilisban megjelenik Németorszá gban a Vö rö s Hadsereg
frakció első terrorista bombamerényleteivel. Á prilis 4-én Martin Luther Kinget
Memphisben egy merénylő lelö vi. Az egész Egyesü lt Á llamokban faji zavargá sok
kezdő dnek. Egy nap mú lva a csehszlová k vezető k megígérik a szabad beszéd, a gyü lekezés
és a pá rtalapítá s jogá t a csehszlová k népnek. Á prilis végén a Kolumbia Egyetemet New
York-ban diá kok foglaljá k el, megkezdő snek a diá klá zadá sok az Egyesü lt Á llamokban és
Euró pá ban is. Megkezdő dik a „nő k felszabadítá sa”, ennek jelképeként a nő k szá zezrei
dobjá k a szemétbe melltartó ikat. Luis Armstrong elő szö r já tssza „Milyen szép a vilá g” című
zenéjét, amit azó ta is szeretü nk.
Má jusban az első utcai harcok megkezdő dnek Pá rizsban. Néhá ny nap mú lva a Szovjetunió
tank hadosztá lyokat von ö ssze a Csehszlová k hatá r mentén. 13-á n elkezdő dnek a vietnami
béketá rgyalá sok Pá rizsban, (de ezek még évekig tartanak).
Jú nius 5-én meggyilkoljá k John Fitzgerald Kennedy elnö k ö ccsét, aki indulni akar a
vá lasztá son - egy szá lloda konyhá já ban lelö vik.
Jú lius 17-én bemutatja a Beatles együ ttes a Sá rga tengeralattjá ró című lemezét. Kelet-
Euró pá ban elő szö r ná lunk jelentő s gazdasá gi reformok indulnak, megjelenik az „ú j
mechanizmus”.
Augusztus 20-á n, amikor mi magyarok a tá ncdalfesztivá lokon azt figyeljü k, hogy az Illés
együ ttes mindent tarol, szovjet tankok gö rdü lnek be Csehszlová kiá ba. A Szovjetunió ezzel
elveszti kü lfö ldi bará tainak, tá mogató inak nagy részét, hatalmas tö megek csaló dnak a
létező szocializmusban. Lá tszik, hogy nincs kiú t, nem jelent fejlő dést ez a típusú
tá rsadalom.
Szeptember 27-én ú jabb tá rsadalmi tabu tö rik meg, amikor a Hair című darabot (mely
tiltakozá s a vietnami há ború ellen), meztelen szereplő k mutatjá k be egy londoni színpadon.
Októ berben a mexikó i rendő rség tiltakozó diá kok szá zait lö vi le az olimpiai já tékok
megnyitá sa elő tt. Az olimpiai já tékokon fekete sportoló k tö mege tiltakozik a faji
megkü lö nbö ztetés elő tt.
November 5-én Richard Nixont vá lasztjá k az Egyesü lt Á llamok elnö kévé. Ez erő sen
konzervatív fordulat, de a vietnami há ború intenzívebbé vá lik. A két „szű z” album
bemutatá sá val (John Lennon és Yoko Ono zenéi) megkezdő dik a Beatles együ ttes
felbomlá sa.
Végü l december 24-én az Apolló 8 ű rhajó elő szö r kerü li meg a Holdat. Ő k az első emberek,
akik tá volró l lá tjá k a Fö ldet, mint egy igazi bolygó t.
Ebben az évben mutatja be az Ameriká ban élő Papp Jó zsef a fú zió s eljá rá sá t egy
motorban, és a má r említett á gyú ban. Filo Farnsworth megkapja má sodik, véglegesen
kidolgozott rezoná ns fú zió s eljá rá sá ra a szabadalmat. A fö ldi technika fontos keresztú thoz
érkezett: de ú jra a rossz irá nyba mentü nk.
1979 ú jra nagy formá tumú év az emberiség tö rténetében. Ú gy zá rul le ekkor a
vietnami há ború , hogy a vietnami csapatok elfoglaljá k Kambodzsá t, emiatt Kína hadü zenet
nélkü li há ború t kezd, de a vietnamiak nagyon megverik ő ket. Ez a hatalmas szégyen az
egész kínai vezetést elgondolkodtatja: a vezetésbe bekerü l néhá ny reformer. A maoistá k
teret vesztenek, ezzel elhintik a magjait a késő bbi lá tvá nyos kínai felemelkedésnek. Ebben
az évben Khomeini Ajatollah hazatér pá rizsi szá mű zetésébő l Irá nba. Reza Pahlavi irá ni sah
elő szö r Egyiptomba, majd az egyesü lt Á llamokba menekü l. Megkezdő dik az irá ni iszlá m
forradalom, de ez elhinti a magjá t az első iraki-irá ni há ború nak. Így vallá si alapon
megalakul az első iszlá m kö ztá rsasá g, ami az olaj á rá t mint fegyvert haszná lja, emiatt
lá tvá nyosan megló dulnak az olajá rak. Begin izraeli miniszterelnö k és Szadat egyiptomi
elnö k békeszerző dést kö t Washingtonban, ezzel Izrael bizonyos legitimitá st nyer (bá r az
arab vilá gban azó ta sem szeretik). Nagy Britanniá ban Margaret Thacher vezette brit
konzervatív kormá ny kerü l hatalomra, ő az első nő i miniszterelnö k Euró pa tö rténetében.
Azonnal radiká lisan ú j tá rsadalmi szerző dést kíná l, leveri a szakszervezeteket, amit lehet
privatizá l - teljesen ú j típusú fejlő dési, tá rsadalmi modellt alkot Euró pá ban. Já nos Pá l pá pa
elő szö r lá togat Lengyelorszá gba. Ez a szolidaritá s mozgalom megerő sö déséhez vezet,
elkezdő dik az á tmenet a kelet-euró pai rendszerek lassú rohadá sá bó l a lá tvá nyosabb,
gyorsabb erjedésbe. Végü l ’79-ben a Szovjetunió bevonul Afganisztá nba, emiatt
visszafordíthatatlanná vá lik a Szovjetunió és a létező szocializmus vá lsá ga. Most má r
mindenki szá má ra vilá gos, hogy konfliktusait csak fegyverrel tudja megoldani, gazdasá gi
fejlő désképtelensége nyilvá nvaló vá vá lik. Nemsoká ra Lengyelorszá gban nagyméretű
sztrá jkmozgalom indul, a szocializmus szétesése csak idő kérdése.
 1989-90: ’89-ben a Szovjetunió végleg kivonul Afganisztá nbó l, ahol 14.000 katoná ja
hal meg, 30.000 sú lyosan megsebesü l. Jugoszlá via szétesése megkezdő dik, politikai, faji
gyilkossá gok sora kezdő dik, mindenü tt megkezdő dik a polgá rhá ború . A Szovjetunió
lá tvá nyosan haldoklik, a berlini fal leomlik, Kelet-Euró pá n vá ltozá sok hullá ma sö pö r á t. Ez
az év véglegesen á trajzolja egész Euró pá ban a politika térképeit. Kíná ban a hadsereg véres
kegyetlenséggel szá molja fel a demokrá ciá t kö vetelő tü ntető diá kmozgalmat a „Mennyei
Béke” terén. De véglegesen kiderü l, hogy az addigi ú tvonal já rhatatlan, radiká lis reformok
kezdő dnek, hogy a tová bbi mozgá st, forradalmat elkerü ljék. Kína elindul az alig burkolt
kapitalista fejlő dés irá nyá ban. Az év végére az utolsó kelet-euró pai diktá tor, Csauseszku is
halott. Kelet-euró pá ban má r csak Albá nia tartja magá t a régi rendhez.
2000-ben Oroszorszá gban Putyin veszi á t a hatalmat, az Egyesü lt Á llamokban pedig
ifjú George Bush győ z (való színű leg csalá ssal). Ezzel reakció s, kizá ró lag az olajcégek
érdekeit szolgá ló kormá ny jut hatalomra, hiszen az olaj á ra ekkorra tö rténelmi mélypontra
jutott. Innentő l kezdve az olaj á ra folyamatosan emelkedik, semmi sem drá ga, hogy az olaj-
és autó ipar érdekeit szolgá lja az Egyesü lt Á llamok kormá nya.
2011: ez az év még nem jött el, de lehet sejteni mindazt, amit 2000-ben a
„Borotvaélen” és a „Tiltott Talá lmá nyok” című kö nyvben leírtam, hogy ismét ideges év
lesz. Az olajkitermelés történelmi csúcspontra jut. Innentő l kezdve az ö sszes kitermelhető
olaj mennyisége má r csak csö kken, a tartó san magas olajá r érezhető társadalmi bomlást,
feszültségeket okoz. Első sorban a legszegényebb orszá gokban, de má r a gazdag
orszá gokban is a kö zépréteg megérzi a magas á rakat. Az olajra (mint olcsó energiaforrá sra)
épített technikai civilizá ció fejlődésének végére ér - hiszen sikeresen ellená llt eddig
mindenféle kísérletnek, hogy valami idejében még helyettesítse, elfoglalja a helyét. Ez
viszonylag hosszú , negyedszá zados társadalmi békének vet véget. A megszokott rend (ami az
utó bbi 30 évet jellemezte) visszahozhatatlanul megbomlik. Ú jra terjed a szegénység,
éhínség, betegségek. Magyarorszá gon is tö meges méretű má r a szegénység, az orszá g
peremén kilá tá stalansá g á llandó sul, a középosztályt is eléri a csődhullám.
A kutató k, fejlesztő k, feltalá ló k nem légü res térben élnek. Gondolkodá sukat
alapvető en befolyá solja az a tá rsadalom, azok a pillanatnyi problémá k, amikben élnek. A
2011-2012-ben eljö vendő nagy technikai, tá rsadalmi, kö rnyezeti vá lsá got el lehetett volna
kerü lni, ha ’68-ban nem ú gy és nem az tö rténik Papp vagy Farnsworth talá lmá nyá val, ami
szégyenletes mó don megtö rtént. Sokkal jobban fogjuk érteni persze a kö rü lményeket, ha
részletesebben kö rbejá rjuk ezeknek a talá lmá nyoknak a fiziká já t, de annak a kornak a
technikai szintjét, gondolkodá sá t is.
Hivatkozások és javasolt olvasmányok
[1] Hetesi Zsolt: A felélt jö vő . (A szerző kérésének eleget téve jegyzem meg, hogy
véleményü nk mind a diagnó zist, mind a terá piá t illető en eltér. Csak egy dologban értü nk
egyet: csak ez az egy bolygó nk van, erre az egyre kell vigyá zni...)

[2] A.S. Grove: Only the paranoid survive. Harper Collins, N.Y, 1977. Magyar fordítá s:
Bagolyvá r kiadó , 1998., Bp.

[3] Néhány könyv, amely a közelgő környezeti összeomlást elemzi.

- James Lovelock: The Revenge of Gaia. Allen Lane, Penquin, 2006.
Brian Fagan: The Great Warming. Bloomsbery Press, 2008.
- Mark Lynas: Six Degrees. Our Future on a hotter planet. 4th Estate. London 2007.
Kerry Emanuel: What we know about Climate Change. M.I.T. Press. 2007.
[4] Az energia és olaj-kitermelési gondokkal foglalkozó könyvek:
- R. Stobaugh, D. Yergin: Energy Future. Ballentine, New York, 1979. Az első olajá r robbaná s
idején írt alapos, elemző tanulmá nykö tet, sok adattal. A mostani gondok első elő rejelzése.
- Jeremy Leggett: Half Gone. Portobello Books. 2005. Magyarul: A fele elfogyott. Typotex,
Bp., 2008.;
- The Final Energy Crisis. Editor: A. McKillop, S. Newman. Pluto Press, London, 2005. (Ez a
tanulmá nykö tet még 2035-ö s dá tumot jó sol az energiakrízisre.)
- K.S. Deffeyes: Hubbert’s Peak. Princeton Univ. Press, 2001, valamint ugyanattó l a szerző tő l
még egy igen figyelemre méltó kö nyv:
- Beyond Oil: Hill&Wang, New York, 2005:
- C. J. Cambell: The Coming Enery Crisis. Multi Science Publishing; 1997;
- Things to Come: Mir Publishers, Moszkva, 1977. Ebben a „ró zsaszínű szovjet jö vő t” jó sló
kö nyvecskében Szemjanov professzor meglepő en realista elő rejelzése olvasható az olaj
kö zeli kimerü lésérő l;
- Papp Istvá n, Réczei Gusztá v. Az energiagazdá lkodá s idő szerű problémá i: Kö zgazdasá gi és
Jogi Kiadó , 1976. Csak a sorok kö zt lehet olvasni figyelmeztetést ebben a régi
tanulmá nykö tetben;
- Paul Roberts: Az olajkorszak Vége, HVG Kiadó , Bp., 2004. Jó kö nyv, mely a vá lsá g
elő estéjén készü lt.
[5] Az ipari-gazdasági válsággal foglalkozó könyvek
- Egely Gy: Borotvaélen, Bp., 2002. (2005-re jó soltam az olajá r emelkedését, és 2009-10-re
a kö vetkezményeként fellépő gazdasá gi, tá rsadalmi vá lsá g kezdetét.)
- M. T. Klare: Resource Wars. Metropolitan, New York, 2002.;
- Colin Mason: The 2030 Spike. (Countdown to Global Catastrophe) Earthscan Publishers,
London, 2003.

[6] Összeomlás minták:

- Paul Ormerod: Why most things fail? ..And how to avoid them. Faber and Faber, London,
2005.;
- C. Franklin: Why Innovation Fails? Spiro Press, London, 2003,; Dietrich Dö rner: The Logic
of Failure
- Why things go wrong… Metropolitan, New York, 1996. Minden dö ntéshozó nak melegen
ajá nlaná m ezeket a kö nyveket a nemlineá ris hatá sokró l…
- Jared Diamond: Collapse. Penquin, 2005. A Typotex is kiadta magyarul, nagyon jó kö nyv.

[7] Beck Mihá ly: Parajelenségek és Paratudomá nyok. Vince Kiadó , Bp., 2004.
A vízautó s rész (is) jó l tü krö zi az akadémikus szerző tá jékozatlansá gá t és elő ítéleteit.

[8] D.E. Bloom, David Canning, G. Fink. Urbanisation and the Wealth of Nations. Science,
2008. februá r 08. Vol 319, pp. 772-775.

[9] Jack Welch: Winning. Harper Collins, 2005.

[10] A tá rsadalmi és energia helyzet reá lis, kö ntö rfalazá s nélkü li elemzései, dilemmá i:
Bogá r Lá szló : Há ló zatok Vilá guralma. Argumentum, Bp., 2007.
Molná r Lá szló : Az EU energiapolitiká já nak ellentmondá sai.
Energiagazdá lkodá s. 49. évf. 2008/3, 3-7. old.
Wiegand Győ ző : Paradox ö sszefü ggések és dilemmá k az energetiká ban.
Energiagazdá lkodá s. 49. évf. 2008/4, 3-7. old.

[11] Elő rejelzések, trendek, lá tvá nyos melléfogá sok (Rö vidre fogtam a sort, hosszú listá m
van a lá tvá nyos tévedésekbő l.)
A politikusok és a futuroló gusok rendre mellébeszélnek, vagy komolyan tévednek a
jö vő beli tendenciá kat illető en. Példá ul:
- Wiese Istvá n: Jö vő kép 2000, című (Kossuth Kiadó , 1984) tanulmá nykö tetben a szerző
Kapolyi Lá szló t faggatja arró l, hogy energiagazdá lkodá s szempontjá bó l mit tart
legfontosabb kö vetelménynek. A vá lasz: A kombinatív szemléletmó d elterjedését és a
cselekvési programok komplex jellegű és integrá lt megvaló sítá sá t. E téren a tartalékok
ó riá siak...
- Mihail Gorbacsov: Á talakítá s és ú j Gondolkodá s. Kossuth, 1987.
(A 2008-as gazdasá gi vá lsá gban is gyakran haszná ljá k ezt a két fogalmat.) Gorbacsov a
Szovjetunió szétesése elő tt írt kö nyve jó l mutatja, hogy értelmes vezető is lehet vezetésre
felkészü letlen, alkalmatlan, ső t, vak is. Így ír: „Nyugaton az USA-t is beleértve kü lö nféleképp
értelmezik az á talakítá st. A tö bbi kö zt ú gy is, mintha a szovjet gazdasá g katasztrofá lis
á llapota hívta volna életre a szocializmusbó l való kiá brá ndulá st, a szocializmus eszméinek
és végső céljainak vá lsá gá t tü krö zné vissza. Semmi sem á llhat tá volabb az igazsá gtó l….” „Az
idő mú lik. Az idő t elvesztegetni nem szabad.”
- Pá l Léná rd: A Tudomá nyos és Mű szaki Haladá sért. Kossuth, 1987.
A fizikus-akadémikus elő rejelzései a szocializmus mély vá lsá ga idején, meglá tá sai mintha
nem is erre a bolygó ra készü ltek volna, annyira melléfogott.

Budakeszi, 2008. októ ber

 Dr. Egely György önéletrajza

Tisztelt Olvasóm! Újra és újra felélednek támadások végzettségemmel

kapcsolatban, ezért szükségesnek tartom leírni a következőket: Soha nem állítottam
magamról, hogy fizikus lennék. Ennek ellenére a médiában többször ez jelent meg rólam.
Kezdetben valószínűleg a munkahelyem neve alapján (Központi Fizikai Kutató Intézet)
gondolták ezt rólam az újságírók, s megkérdezésem nélkül így tituláltak. Mivel az
újságcikkeket nem kaptam meg korrekció céljából, ezért nem volt módom a javításra.
(Ugyanez vonatkozik a TV szerepléseknél a feliratozásra.) Hiába pontosítottam, amikor erre
lehetőségem volt, továbbra is ezt a titulust ragasztották rám, akik nem kellő körültekintéssel
végzik munkájukat. (Pedig csak a Biográf kiadó Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda lexikonját
(1994) kellett volna felütniük, ha már tőlem nem kérdezik meg.) Így lettem "önjelölt fizikus" a
hivatalos tudomány számára. Mivel nem tudok minden fórumon újra és újra helyesbítést
kérni (sokszor arról sincs tudomásom, hogy mikor mi jelenik meg rólam), ezért a tisztázás
szándékával itt hozom nyilvánosságra szakmai önéletrajzomat:

1950-ben szü lettem, 1974-ben diplomá ztam a Budapesti Mű szaki Egyetem Gépészmérnö ki
Kará nak erő gépész szaká n. Itt hő á tadá ssal és á ltalá ban energiaá tadá ssal foglalkoztunk, ezt
folytattam első munkahelyemen is, a Kö zponti Fizikai Kutató intézet Atomenergiakutató
Intézetében (1974-1990). Itt első sorban az atomerő mű vek lehetséges baleseteinél
lejá tszó dó energiaá tadá si folyamatokat tanulmá nyoztuk.

1982-ben kaptam mű szaki doktori címet a Budapesti Mű szaki Egyetemen mű szaki

hő tanbó l.

1980-81-ben a Nemzetkö zi Atomenergia Ü gynö kség ö sztö ndíjá val az Egyesü lt Á llamokba
kerü ltem Má sfél évig dolgoztam a Brookhaven National Laboratory-ban atomerő mű vek
á ramlá stechniká já val kapcsolatos kutatá sban. Ebbő l szá mos publiká ció szü letett.

Itt olvashattam szabadidő mben elő szö r olyan anomá liá kró l tö bbek kö zö tt, mint a
kézrá tételes gyó gyítá s. Ekkor ébredt fel bennem az érdeklő dés, hogy a tudomá ny
eszkö zeivel és lehető ségeivel, elfogultsá g nélkü l tanulmá nyozzam ezeket az ismeretlen
jelenségeket. Hazatérve elhatá roztam, hogy az irodalom á ttanulmá nyozá sa utá n
megpró bá lok olyan mérési lehető séget teremteni, amely alkalmas az ú gynevezett
életenergia vagy bioenergia létének kimutatá sá ra. (Mivel abban az idő ben a parajelenségek
kutatá sa még a "tiltott" kategó riá ba tartozott, elő szö r a gö mbvillá mok kutatá sá val kezdtem
foglalkozni, mert ez olyan természeti jelenség, mely a megfigyelések alapjá n hasonló
anomá liá kat okoz, mint a bioenergia. Megfigyelés gyű jteményemet és a gö mbvillá mok
leírá sá ra vonatkozó elméletemet a "Gö mbvillá m " a kulcs a negyedik dimenzió ban" című
kö nyvemben tettem kö zzé.)
Eddig is lehetett tudni, hogy a bioenergia tö bbféle hatá st okoz, példá ul testek szilá rdsá gá t
megvá ltoztatja (fémhajlítá s), az elektromos tulajdonsá gokat is megvá ltoztatja, de példá ul
az egyes nö vények nö vekedésére is hatá ssal van. (Ilyen anomá liá kró l szó l az elő szö r 1990-
ben megjelent, majd 2004-ben á tdolgozva kiadott Titokzatos erő k? című kö nyvem.) Olyan
hatá st akartam kivá lasztani, amely segítségével viszonylag egyszerű en, gyorsan, olcsó n és
azonnal kimutatható a bioenergia léte és mértéke. Ezért azt a jelenséget vá lasztottam,
amirő l igen kevés leírá s szó lt ugyan, de lehetett tudni, hogy bizonyos kö nnyű tá rgyak
forgá sba jö nnek ennek az energiá nak a hatá sá ra.

Elő szö r kö rü lbelü l ö tszá z kö zépiskolá son végeztem el a mérést ú gy, hogy petricsészébe
vizet tettü nk és ezt kellett mozgá sba hozni az alanyoknak anélkü l, hogy hozzá érnének. A
kísérletsorozatot filmeztü k, s ennek eredményeként má r durvá n felrajzoló dott az a kép,
ami a késő bbi kiterjedt vizsgá latok sorá n csak erő sö dö tt: való ban létezik ilyen energia.

A tová bbiakban a vizsgá latot kiterjesztettü k az elektromos vezető képesség mérésére is.
Kiderü lt, hogy ez is befolyá solható a bioenergia segítségével. Tö bb mint tízéves munka utá n
a mérési eljá rá s á llandó javítá sá val, finomítá sá val sikerü lt egy egyszerű , hordozható ,
elektronikus készü léket sorozatgyá rtá sszerű en elő á llítani, melynek segítségével az
életenergia, vagy gyó gyító energia egy része mérhető , dokumentá lható .

1993-ban létrehoztuk az Egely Kutató -Fejlesztő Kft-t az Egely-kerék gyá rtá sá ra és

forgalmazá sá ra.

Kö zben 1996-ban elkezdtem azt a kísérleti és elméleti energetikai kutató -fejlesztő munká t,
melynek célja kö rnyezetbará t, megú juló energiaforrá sok feltá rá sa. Ezzel kapcsolatban tö bb
ismeretterjesztő és mű szaki szakkö nyv jellegű kö nyvem jelent meg az Egely Kft kiadá sá ban
(Tiltott talá lmá nyok, Borotvaélen, Bevezetés a tértechnoló giá ba sorozat 1., 2., 3. kö tet).