Gerő Andró,s:

*
A MAGYAR PoLGÁRoSoDÁsRÓt

Úry látszik, a magyaÍ polgárosodás 150 éves története újabb szakaszához

érkezett: megint elkezdődik az, amí a múlt század elsó harmada óta mindig is
folytonosnak vagy legalábbis folytonos szüksé gletnek bizonyult.
A mostani ,,kezdet" tehát _ nézetem szerint _ inkább folyiatás. Csakhogy
egyáItalán nem mindegy, hogy ki és mit visz tovább. Merthogy a modern euró-
pai fejlődés egyik fő történetfrlozófiai tanulsága, hog7 a polgárosodásnak ug"yan
nincs alternatívája, de a polgárosodás minőségének annálinkább van.

A múlt századi, reformkori liberálisok számáta a polgári magántulajdon

és a politikai szabadság szorosan összetartozott. Az összefonódást eszmeileg is
lehetett indokolni, de ténylegesen a történeti folyamat s nem valamiféle logi_
kai-eszmei diktátum hozta létre. Ha a ,,történeti folyamat" kifejezést konkreti-
zálni akaduk, akkor azt mondhatjuk, hoga az átalakulás képviselőinek és el-
lenfeleinek viszonya teremtette meg a magántulajdon és a politikai szabadság
egységét,amelyet - puritán egyszerűséggel - hazaszeretetnek is neveztek' A
feudalizmus szerkezetét Maryarországon nem a társadalom ,,önsúlyával'' Iehe-
tett megbontani, hanem a politikai szfétán, az államhatalom megszerzésén ke-
resztül. Azaz: nem arról volt szó, hory létrejött volna egy gazdaságilag többé-
kevésbémegizmosodott polgárság. Pontosan ellenkezólleg: csak úgy lehetett
polgárosítani a társadalmat, hogy előbb szétztizzák azt a politikai szerkezetet,
amely visszafogia a polgári magántulajdon létrejöttét, tömegessé válását. Ha
parado)<onhan fogalmazunk: a liberalizmus győzelméhez állami beavatkozás
kellett'|(Jól jelzi a mag"yar társadalom ez ítányú, gTengeségét, hogy az önkéntes
örökvríltság érvényességealatt _ ].840_1848 _ a parasztságnak mindössze 1
százaléka tudta feudális kötelezettségeit ftlldesurától megváltani. Csak a meg-
változott politikai tartalmú állam közbejöttével 1.848-ban törvénybe iktatott
ktltelező örökváltság hozott átütő erejű megoldást.) í'
A polgárság hiánya persze nemcsak azt jelentette, hory a polgárosodás
csak a politikai hatalmon keresztül, a szabadság és tulajdonhazaszetetetként
megfogalmazott értékeivel lehetséges. Volt más következménye is: az - s ez

*
Forrás: 2000, Íggo. május 15-17.

47
 sem kevésbéparadox -, hogy a polgárosítás nemesekre háruló feladat volt.
Előjogaik alapján ők szóIhattak bele a politikába, ók szabhattak annak törvé-
nyes keretek között is új irányt. Szemben az eryesek által klasszikusnak mi-
nősített n5rugat-európai fejlődéssel, a váItozások személyi képviselete döntően a
kiváltságoltak köréből kertÍlt ki. A feudális rendszer ellehetetlenülését a bőrü-
ktln érezték(féltek is, hogy a bőrtikre megly), s a kényszerből kiutat keresve sok
eryéni küzdelmen, erkölcsi, emberi válságon át jutottak el oda, hogy saját eló-
jogaik felszámolását követeljék _ néha rokonságuk, sőt saját énjük egy részével
szemben is' Abban bíztak, hogy íry,,átmenthetik" magukat _ de nem úgy, hogy
ők maguk váItozatlanok maradnak. Eppen ellenkezó1eg: szeméIytikben is -
persze ki-ki alkata, és vérmérsékleteszerint _ polgárosodni akartak. Iryekez-
tek ery oIyan értékvilágot képviselni, amely polgári _ úgy, hogy mindeközben
nemesek voltak. Hadd utaljak néhány, Látszólag széteső, ámde a fentiek alap-
ján mégis igen fontos és összetartozó olyan mozzanatra, amely dokumentálja,
hogy a polgári értékvilág mindennapi szintű kialakítása is megkezdődött: Szé-
chenyi kitalálja a máig igazából meghonosodni képtelen, mert még mindig kis-
sé sértőnek étzett önözést; fotszírozza a sportot (ó honosítja meg Magyatorszá-
gon a korcsolyázást); előszeretettel és demonstratívan mosdik (ami igen nagy
előrelépés volt a polgári higiéniás kultúra felé ery alapvetően büdös korban);
ff,olsut_h kezdi elhigyni nemesi előnevét s kormányzóelnökként 1849-ben olyan
r rendeletet ad ki, amely az ellátás szempontjából nem tepz különbséget az ele-
sett honvédek törvényes és törvénytelen gyerekei között'.lDerík éIete végéigra-
gaszkodik a polgári eryszerűséget kifejező, L844-tő' minden diplomásnak kijáró
tekintetes úr megszólításhoz; az ífiíJókai radikális hevülettel a név végi y
használatáról is lemond; a már megrokkant báró Wesselényi rangon alul, pol-
gárlányt elvéve házasodik.
Nem akarom felnagyítani ezeket az e|szórt mozzanatokat, de az bizonyos
- s ez a honi polgárosodás egyik korabeli sajátossága _, hogy a polgár nem ery-
szerűen társadalmi vagy gazdasági helyzetként fogalmazódik meg, hanem ér-
tékvilágban, illetve egy értékvilág kialakításában is. S ez nem következménye
ery már létrejött polgári léthelyzetnek, hanem megelőlegezett, szeméIyes ön-
vizsgáIatok árán kialakított, sokszor következetlenre és sutára sikeredett ma-
gatartás. (A dologjellegét érzékeltetendő: Széchenyi pI' egyik naplójegyzetében
leírja, hogy lovaglása során űtját egy kaftános, ryalogos zsidó keresztezte. A
nemes gtőf habozás nélkül _ ahory egy feudális nagyúrhoz illik _ végighúzott
rajta lovaglóostorával. Este aztán, mikor elkezdett önmagával elszámolni, már
iszonyúan szégyellte rnagát; tudatosan szánta azt, amit ösztönösen tett.)
Amennyire nehézkes és felemás volt a magánéIetre szabott polgári ér-
tékvilág kialakítása, annyira tisztfua sikeredett aközélet, a politika liberáIis
átalakításának kísérlete.Nem volt diszharmóniák és kompromisszumok nélkül
való, de a szabadelvű reformerek igen következetesen egyben tudták tartani a
polgári tulajdon és a szabadság|ogok érvényesítésének igényét.A reformkor
,,esztétikuma'' talán ebbőI az alapvető harmóniából adódik - még akkor is, ha a
szabadság mértékérőlvoltak is nézetkülönbségek' Hiszen eryáltalán nem volt

48
 magától értetődő, hogy az egyén szabadságjogai mennyiben illethetnek meg
ktlztisségeket is: nemzetet, nemzetiséget. De mindez nem feledtetheti, hogy
1Íffi-ra a polgárosodás honi, nem polgári eredetű, de polgári közéleti és magáí-
' életi értékvilágot, szerkezetet kialakítani akaró erói képesnek bizonyultak arra,
hogy megtörjék a feudalizmus szerkezetét és - polgárosodó nemességként-
dinamizáIják a szabadság és tulajdon erységénalapuló nemzetet.

Az 1849-et követő időszak _ Maryarországon, de Európában máshol is _

aztbizonyitotta, hogy a polgárosodás nem visszafordítható, de áthangsúlyozha-
tó folyamat. A politikai g7őzelem a konzervatív eróilré lett, de az önkényuralom
sem tudta igazán meggátolni, visszafordítani a polgári tulajdon előretörését'
Sőt! Kideriilt, hogy szabadság nélkül is lehet tulajdon. Az önkényuralom, a
neoabszolutizmus egyik lényegi eleme éppen az volt, hogy _ ha saját érdekei-
nek megfelelően is - teret engedett a polgárosodás gazdasági útjának, de elvá-
lasztotta azt a politikai szabadsástól. (Az 1850-es évek francia fejlődése _ III.
Napóleon útja - azt is tanúsította,hogy még a liberális szabadság, az áItalános
viílasztójog is elvezethet a politikai szabadság elvesztéséhez _ miközben a vál-
lalkozás szabadsága nem sérül.) Magyarországon a szabaságtól való megfosz-
tottság ráadásul a nemzetnek idegen uralomként jelent meg' s hiába maradt -
több-kevesebb módosítással _ érvényben 1848 néhány polgárosító eredménye
(jobbágyfelszabaditás, közteherviselés, törvény előtti egyenlőség) s hiába jött
ehhez hozzá néhány más, polgári alapelveket is tartalmazó íntézkedés(pl. bün-
tetőtörvénykönyv), ez mit sem változtatott azon, hogy az addigi változások ösz-
tőnzője, a szabadelvű nemesség egyértelmríen úry érzett, ahogy arróI Madách
Ciuilizdtora is tanúskodik. Nem kell az idegen uralom, nem kell a szabadság
nélküIi polgrírosodás. Csakhory... Csakhory az érzéss az ellenállás mögött -
ahogy Bibó István is ída - bekövetkezett egyfajta megroppanás. S ennek egyik
oka kétségkívülaz volt, hogy az abszolutizmussal szemben nem a még teljesen
ki nem alakított polgári, hanem a hagyományos nemesi magatartásforma nyúj-
tott némi védelmet. Elég abszolutizmust megélt már a magyar nemesség ah_
hoz, hogy kész sztereotípiái legyenek vele szemben. A passzív rezisztencia
naryban lefékezte a polgári értékvilág közéleti megvalósításának lassan elin-
dult folyamatát, s erőteljesen fenntartotta, ösztönözte a hag7ományos értékek,
magatartásformák rögzülését. S persze azt se feledjiik: az abszolutizmus nary-
jából annyi ideig tartott, mint a reformkor, s természetesen mindent megtett
azért, hogy a szabadság és tulajdon egységében hívőket _ a hazafiakat - kiik-
tassa a társadalomból: a skála az akaszt'őfától a btirttinig, az emigrációig terjed.
gffi naz-tel egy gazdaságilag és hatékonyságát teÍintve erejét vesztő ab-
szolütizmus és ery polgárosító ethoszában jőtészt felmorzsolt liberáIis nemes-
ség kieryezésére került sor, amely aztán nagyban megszabta a polgarosodás
1945-ig tartó mene!fi
Hiszen a kiegyezés nemcsak egy hatalmi vary nemzetiségeket érintó, ha-
nem ery ígazi értékalkuis volt. Rögzítette, hory az abszolutizmus néhány ha_
talmi eleme nem felszámolható, s ezzel persze - látensen - azt is kimondta,

49
 hogy a polgárosodás a közéletben bizonyosan meg fog őrizni egy határozott te-
kintéIyelvű mentalitást is; olyan tekintélyelvű magatartást, amely erő'teljesen
kötődik egy feudális eredetű és tartalmú hatalmi központhoz (az uralkodóhoz),
s az értékeinekvaló megfelelés szabáLyozó erejét a közélet egyik alapvető meg-
határozójává teszí. A politikái szerkezetben benne maradt ery nem leváltható'
ugyanakkor tényleges s igen jelentős hatalommal rendelkezó tényező, akinek
kritikáját még a büntető törvénykönyv is tiltja, s társadalmi erejét még a több
száz éves tradíció is fokozza.
Egy ilyen felállásban a szabadelvű, a szabadság és tulajdon egységét, a
polgárosító értékeketa haza iránti azonosulással ötvöző nemesség számára
immár szétválasztható vary felemásan erybekovácsolható magatartás kínáI-
kozik inkább. Úsy is mondhatnánk, trogy iiberalizmusa konzeóafiv szerepbe
kényszerül, hazafisága öncéllá válhat, viselkedése erőteljesen refeudalizálód-
hat' Vary, ha társadalomtörténeti kategóriában fogalmazunk: a nemesbőI
dzsentri lesz, Iett. A reformkorból tlrtlkltitt, de szerepet is váItott liberalizmus
sajátos kétarcúságát jó tükrözi, hogy Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt
igen rohamosan nő a piaci viszonyok hatása alól kivont, egyfajta feudális men-
tességet biztosító hitbizományok száma, s ugyanó az, al<t erőteljesen vetett gá-
tat a tulajdonviszonyokba is belenyúlni akaró politikai antiszemitizmus térhó-
dításának. Vary: a szabadelvű reformokat a kieryezés után is sürgető Deák
egyre idegenebbul és értetlenebbül forgolódik azok között, akik az ő párt1át aI-
kotják, s akiknek sem a polgári házasság, sem az állam és egyház szétválasztá-
sa nem oly sürgetó és fontos.
Eközben persze - s ez az értékalkumásik oldala - kí_
Yo! e,qu"z{aság, a magánélet slférájában h1h-et9!len gyorí"iitemÉ pq
_allottl€-_Á mag5rar'potgároríóiláí riiagántuIájddnü' fuíágángazdaságot s magán-
életet érintő területei semmiben sem maradtak el a korabeli Európa normáitól.
Az á|lítás a maga tárgyiságában is igazolható, hiszen csak ery kiadós sétát kell
tennünk Budapesten, s tömegével szembesülhetünk azokkal a lakókörzetekkel,
kulturális célúközépüIetekkel, amelyeket a maryar polgarság használt, Íinan-
szítozott. Persze ez a polgárságjelentős részben nem a reformkorban polgárosí-
tó szándékú nemességből, hanem az asszimilálódó zsidóságból került ki; olya-
nokból, akik éppenhogy azért asszimilálódtak, hory polgárok lehessenek. S
amikor itt a polgár szót használom, akkor mind a társadalmilag, mind az ét-
tékwilág tekintetében vett polgárra gondolok' Ráadásul _ mivelhogy az &tékvt-
lág nem feltétlenül kötődött egy meghatározott vagyoni, ill' tulajdonhe|yzethez
_ az ív társadalmilag a kispolgfutóI a nagypolgártg, a magánalka|mazottőI az
önmagát kalapüselettel a polgári világba beemelő szakmunkásig terjed. Ezek
az emberek - sok frnom, eg;rmás közti distinkcióval - hasonló bútorokat tartot-
tak szépnek, feleségüknek hasonló szabású ruhát vettek, hasonló dolgokat tar-
tottak fontosnak, illendőnek vary éppen titkolandónak. (Izlésformáló erejüket
mi sem bizonltja jobban, mint a monarchiaszerte oly divatossá vált szecesszió,
amely nem eg'yszerűen reprezentatív művészeti irányzat volt, hanem az öLtoz-
ködéser_l, a mindennapi használati tárgyakon át behatolt a mindennapok vilá-
gába; napi jelenlétűvévarázsolta magát.) Hatottak ők is az úri közeget megtes_
tesító', az áIlamot uraló nemesi eredetűekre, de kifelé, a közélet világában azért

50
 a refeudalizált, ,patínás'' üselkedésmód, magatartásminta dominált. A budai
udvari bálon polgárembernek - ha elhívták _ frakk vo|t az illendő és kötelező
viselet, de azt azért mindenki tudta, hogy ez nyomába sem jön a díszmagyar-
nak. Ha tehát a (nagy)polgár tehette, megvette a sujtásos dolmány viselése-nek
jogát'
Díszmagyar és frakk; ez is a dualizmus része.
Igen, a polgár is úr akart lenni s a régi családfával büszkélkedő, valaha
- úr sem vetette m_eg-a polgári világ nffitotta kényelmet,
volt otthonosságot.
I.lal - ha megint csak dualizmusról beszélünk - érdemes közélet és mag?n-
élet kettősségében fo-galmazni, amely tulajdonképpen úr és polgár egymásirel-
lettisége. Gondoljunk csak a ktizépületek os a iakoházak e{ztétikümban is
megnyilvánuló kétarcúságáta. Noha a stílus hasonlít, de az ímágó mégis telje-
sen más: ekkor épiilt kiizépületeink kivétel nélkül palota-, ill. híven-u, uÁ|-
-
kodó ízléséhez_ kaszárnyajellegríek, szemben a tat<orrazatt<al, amelyek a ma_
guk portájaival, gangiaival, lépcsőtrázaiva| sokkal inkább komforios, intim
képzetet keltenek.
- Az egymásmellettiség, a szimbiózis' a maryar nemesség önkényuralom
alatti gerincroppanása, ahazaszeretetnek mint a szabadság es tutajaon egysé_
gének meglazulása azt isjelezte: a diszharmóniák is születőben vannak. ÁL ri,
eldöntheti, hogy egyáltalán ki lehet e hazában polgár. A századfordulót követő-
en fellendülő, a Horthy-éra keresztény-nemzeti kurzusát megeló'legező katoli-
kug néppárti mozgalmak már ezt a tendenciát mutatták. A város búnös, a pol-
gát a magyar trírsadalom fó rothasztó anyaga (még véletlenül sem az, aki nem
vagy-kevésbépolgárosodik). De legegyszerribb ezt az egészetúgy hívni: a zsidók
teszik tönkre az országot A diszharmónia persze a másik póluson is jelentke-
zett: szapotodott azoknak a polgári értelmiségieknek a száma, akik nagyrészt
zsidók voltak s az úri társadalom radikális kritikájával, ill. a kritikát-valóra
vríltó politikával véltékmegoldhatónak a mag'yar társadalom bajait. Jó néhá-
nyan közülük nemcsak a szabadság konzervatíwá váIt úri liberáhzmwsát, az
ennek megfelelő refeudalizált viselkedésformát tagadták, hanem a tulajdont is,
s az úri világgal szimbiózisban élő polgarság elleni lázadásként a polgárosodáé
egészétis.
A különböző irányból jövő kritikai magatartás társadalmi hátterét nem-
9sa!r-az úr és polgár lappangó, de azért kiegyezésre hajló ellentéte adta, hanem
legfőképpe_n az,hogy a polgárosodás társadalmi energiái alétező politikai kere-
teket csorduJásig megtöltötték: újabb polgárosodás-igényeket vagy már csak a
létező politikai szerkezet megbontásával lehetett elérni, vagy ázok háttérbe
szorításával, akik már addig polgárosodtak. (Maryatország m?r saját népessé-
gét sem tudta alkalmazni - lásd a 2,5 millió kivándorlót. Mag7aiország mát
saját állampolgárainak sem mert több politikai szabadságot adni lasd az alta-
-
lános választój og elodázását' )
t.. .1

51