SZILVÁSI LAJOS: JEGENYÉK - A BOJNYIK

Szkennelte, javította: Véghné Pocsai Rozália; 1999.

Tördelte: Dr. Kiss István; 2001.

Hol kezdıdik egy család története? Mivel kezdıdik? Kivel

- kezdıdik?Egyáltalán:van-e-lehet-e-kezdete egy család
történetének?
Ha egy nemzetség elmúlik, ennek a sorsfordulatnak
már inkább akad nyoma, legalábbis azoktól az idıktıl,
amióta anyakönyvekben ejtett inskripciók, levéltárakban
sárguló iratok, végrendeletekhez csatolt mellékletek, meg
mindenféle-fajta más okmányok rögzítik-rögzíthetik,
hogy ennek és ennek a famíliának (ilyen és ilyen nevü vég-
sı tagja - gyermektelen képviselıje - halálával) ekkor és
ekkor magva szakadt. De a kezdetet - akár a ma is eleven,
akár az elenyészett családok történetének elejét - nem ır-
zik se matrikulák, se archívumok. Mire valamilyen okirat-
ban, hivatalos vagy magántermészető följegyzésben elı-
bukkan egy nemzetség históriájának legelsı adata, ez az
elızménytelenül szemünkbe ötlı név - anonim elıdök
végtelen sorának utódaként - már megállapíthatatlanul
sokadik összetevıje egy megszakadt vagy napjainkban is
életerıs vérvonalnak, aminek nincs eredete: kezdete köd-
be vész. Nincs kezdet: a rég elporladt ısök leszármazottai-
nak sora idıtlen idık óta szüntelenül folytatódik.
Mintegy önkényesen, ex abrupto kell hát útjára indítani
- valahonnan, valamivel, valakivel - a történetet, ha az
évek óta csökönyösen vizsgálódó, adatot adat mellé győj-
tögetı író nagysokára elszánja magát, hogy hozzáfogjon
rendbeszedetten elmondani, amit tud: nekikezd megkísé-
relni végre, hogy önmaga számára is megfejtse egy família
élete-alakulásának miértjeit, földerítse egy család biográ-
fiájában a sorsot-sorsokat meghatározó, rejtett vagy nyil-
vánvaló erıvonalakat. Szinte önkényesen kell kiválaszta-
nia egy idıpontot a már belátható múltból, egy tettet az
ısök még valószerően fölidézhetı viselt dolgainak szőkös
vagy terebélyes halmazából, egy cselekvı elıdöt a név már
valami módon számontartott, tehát bizonyos hiteles ada-
tok alapján életre kelni kényszeríthetı viselıinek sorából,
hogy az így megelevenedı hajdani valós esemény hatásai-
nak ismeretében, s a benne szereplı személyt ettıl fogva a
fejleményekben folyamatosan követve végezhesse - most
már a jelen irányában haladva tovább-a türelmes nyom-
olvasást.
Ezt az egyedül kézenfekvı lehetıséget kellett választa-
nom a Jegenye család esetében: történetük elbeszélését
úgyszólván önkényesen kell azzal a Jegenye Pállal kezde-
nem, aki 1866. április 24-én szinte siheder fıvel lett gyil-
kossá ezen a lencsebükkönyös legelın, a parajdi réten, ami
itt párolog elıttem - csaknem gızöl a reggeli ragyogás-
ban, ahogy illan róla a hajnali harmat a nap növekvı mele-
gétıl.
Mert - ha helyesen mérlegeltem mindent, ami a mára,
miránk hagyományozódott - igazán itt kezdıdött. . .
Kezdetben volt a tett. .
GOETHE
Állok az Upor testes töltésén, a parajdi parton. Kétkilo-
méteres körzetben sehol egy ember, se a folyónak ezen az
innensı oldalán, se túl a vízen. Ha mégis elıbukkanna és
a közelembe kerülne valaki, okkal hihetné rólam, hogy
tétlen töltöm az idıt, álmosan ácsorgok itten, a gát tetején.
Jó elnézni ezt a szelíd szıke folyót. Síma az Upor tükre,
még apró hullámcsillanások se játszódnak a bırén, sehol
egy fodor a fölületén. Szélcsönd van, errefelé ritka nyug-
ság a levegıben, a máskor mindig huzatos horkaparajdi
völgy fölött. Odafönt sincsenek áramlások: mozdulatlan
fehér felhıgomolyok sütkéreznek az égen, puffancs pára-
pamacsok, lustán napoznak a lebegtetı magasságban.
Itt kezdıdött. . .
Jobbra tılem, ahol állok, a töltéstıl az uporegresi erdı-
ig húzódik, hízottan hever a parajdi rét. Háromnapos lan-
gyos esı után zsendülı-zöld a sőrő legelı a téres terepen,
ami oly sík, mintha elegyengették volna a termékeny tala-
ját: győretlen nyújtózik a gyapjas gyöp, el egészen a telepí-
tett tölgyes széléig, ahová az iméntj ott meg a községi csor-
da - aközben ballagtak elı a faluból, ameddig én másfele
bámészkodtam, s ott böngésznek már laza karéjban a gé-
meskúton túl, tarka tehenek tán másfélszázan, csak egy
ösztövér öregember, meg két kutya, kuvaszra hajazó kor-
csok ırizetében.
Itt kezdıdött, ezen a réten. . .
Tavasz van most is, április utolja. A völgy végében, erıs
6
két kilométernyire - ha akkoriban állok itt, úgy számol-
tam volna: másfél (német) mérföldnyire tılem-csalókán-
jótékonyan megfiatalítja Márta-major nyeregtetıs istálló-
it ez a szentgyörgynapi éles fény, vajsárgára varázsolja a
maródi meszelést az egykori ispánlak fakult falain, árnyé-
kos ámbitusának vaskos oszlopain is, élénkebbre színezi a
kiszítt zöld festéket, a pattogzó mázt a zárt zsalugátere-
ken.
Onnan, abból a fazsindelyes házból lépett ki és kapasz-
kodott nyeregbe a tornác elıtt 1866. április 24-én kora
reggel Posár Jakab uradalmi botosispán, méltóságos gróf
Majláth Kelemen császári és királyi kamarás uporegresi
tiszttartójának bizalmából és meghatalmazásából Márta-
majornak és a fzdei commissum horkaparajdi zselléreinek
hírhedett fölvigyázója, hogy fertályóra után egy surján gu-
lyásbojtár, egy alig pelyhedzı állú tizenhétesztendıs mar-
hapásztor vas fokosától sujtva múljon ki ebbıl a földi vi-
lágból, amit a Majláth hőbérbirtok számos itteni bérese,
megannyi meggyötört cselédember, tizenegy év óta az ı
hatalmaskodásai miatt érzett sanyarú siralomvölgyének.
Amott, a legelı peremén, ahol most a csorda ácsorg,
1866. április 24-én reggel meglendült egy fokos - a környé-
ken ezt a kırisnyelő, kisfejő baltát máig balaskának hív-
ják-, ütésétıl holtan zuhant a főbe egy parasztnyúzó basa
szolga, és a végzetes tett elkövetöje, a nyurga süldılegény,
akirıl addig csak egy falu népe tudott, szinte márul-
holnapra nevezetes betyárja lett nemes Horka vármegyé-
nek.
Itt, a parajdi réten, azzal a gyilkossággal kezdıdött a
Jegenyék története.
Jó volna mostan egy pejlovon ügetni,
távoli pusztákon...
KEMÉNY SIMON
A Jegenye névnek romantikus holdudvara van ezen a tá-
jon - jegyezte meg az Upor völgyérıl, Horka megyérıl
készített szép mősorában néhány éve egy fiatal rádióripor-
ter. Hozzátette: a vidék meglehetısen gazdag népzenekin-
csében otthonos győjtık-kutatók körében teljes az egyet-
értés annak az ugyancsak régi föltevésnek a helyességét
illetıen, miszerint az egyik mindmostanáig közkedvelt, hi-
szen országszerte gyakran hallható mődalt (magyarnótát)
a hajdani Horka vármegye valaha sokat emlegetett be-
tyárjáról, Jegenye Pálról fönnmaradott balladás hangula-
tú népdal ismeretében írták-komponálták, akik szerzették
-annak a színehagyott szövegnek alapján, amit Bakos Bó-
dog Mester úr matrikula terjedelmő ,Iegyzı Könyv-ében, a
181. lapon ma is el lehet olvasni Velikán város takaros kis
helytörténeti múzeumában.
A napjainkra várossá fejlett hajdani nagyközség, Veli-
kán, illetve egész Horka vármegye korabeli jeles esemé-
nyeit a feledéstıl hangyaszorgalommal menteni igyekvı
szerény néptanító az emlékezetes 1867-es esztendıben írta
le az idı múltával azóta illendıen megsárgult lapra az ere-
deti versezetet, "azon frissiben, miképpen a nóta szájrul-
szájra szállongott vala végig az Upor mentén".
Szól pedig a mindössze három strófa a következıkép-
pen:
89
Engem visznek, bilincs rajtam, vármegye házára.
Engem sirat ablakábul az alispán lánya.
Kék szemibül hull a könnye selyem kötényébe.
Én Istenem, csak ne nézne a betyár szemébe!
Tömlöczımbül nem látom én Isten szép világát.
Nem láthatom az alispán kökényszemő lányát.
Csak a foglár bíztat, hogy nem húznak bitófára,
Kegyelmet szerez énnekem az alispán lánya.
Hogyha csuda esvén, magam kivághatnám innét,
Pacsirtafőt, nefelejtset bokrétába szennék.
Idehoznám az alispán kékszemő lányának,
S utánna már nem bánnám, ha fölakasztanának.
Mai szemmel olvasva is hangulat lélegzik ebben a verse-
zetben. Bakos Bódog Mester úr cikornyás-kacskaringós
betői nekem azt sugallták, hogy érdemes a három régi
strófa talányos hangulatában hozzáfogni a Jegenyék di-
nasztiájának históriájához.
A magknos r abló
... hol fölemelt bot s korbács
díszlik a földesúri tisztviselık
kezében!
DEAK FERENC
Annak az Upor vidékén mostanáig hallható, kivált Veli-
kánban, Horkaparajdon és Uporegresen eleven hagyo-
mánynak, miszerint a verses szöveg, mely Mester úr Bakos
Bódog Jegyzı Könyv-ének 181-ik lapj án maradt ránk, igaz
tényeken alapszik, helytálló voltáról magam az uporvári
megyei levéltárban gyızıdtem meg, amikor végigsillabi-
zálhattam a nemes Horka vármegye Archivumában meg-
ırzıdött és az utıkorra örökített iratállomány 772. számú
csomagjának tartalmát. Ennek a kövér, kiszáradt és poros
paksamétának a I 1-es kötegében csaknem legfölül lapult
az a lila tintával készült protokollum, amiben a kor kényes
ízlésének megfelelıen kalligrafált betőkkel írva olvasható,
hogy
Jegenye István mezei grófnak, Horka-Parajd köz-
ségjelen évre szegıdött számadó gulyásának tizen-
hét esztendıs idıssebbik fia és egyben elsı vagy
öreg-bojtárja anno 1866-dik április havának 24-
dik napján, Szent György ünnepe reggelén balas-
kájával beszakítá Posár Jakab urodalmi botosis-
pán fejét, ki az iszonyatos ütéstıl vérbe fagyva, hol-
tan maradt a tetthelyen.
A helyszíni jegyzıkönyvhöz includált kísérı iratból ki-
tetszik, hogy nyomban a bőntény megeste után Márta-
major egyik öregbérese gyalogolt be Uporvárra, hogy ott
megjelentse az emberölést (a vármegyeháza kapujában
strázsáló tiszti huszárnak, ki a hírrel rögtön a megyei fis-
10 Il
kushoz csörtetett volna, ha nem tudja, hogy aki az ügyészt
a délebédje közben megzavarni merészeli, gorombább szi-
dásra számíthat, mint ha netán a délutáni álmából ébreszti
föl, ezért csak késıbb, miután a hivatalszolga bevitte a
gızölgı feketekávét, vágta haptákba magát nemzetes pa-
lánczi Kemény Antal elıtt, hogy tudassa a nem mindenna-
pos újságot). A megyei fiskus tudomásul vette, mi történt
a parajdi réten, de - megfontolva, hogy "úgyis szökésben
a vétkes", s különben se volt szokása, hogy akármit elsies-
sen - csak másnap rendelkezett, mégpedig úgy, hogy "a
casus a Tegze járásbeli fı- és alszolgabíráknak kiadandó,
intézkedés végett". A tegzei fıszolgabíró, varbóki Horvát
Ödön - az ügyészi dispositiórzak megfelelıen - az in loco
vizsgálatot alszolgabírájára, beledi Zarka Györgyre tes-
tálta, aki azonban úgy okoskodott, hogy célirányosabb,
ha az ügyet mielıbb visszaszármaztatják palánczi Ke-
mény Antal uramhoz, bízza csak rá a nyomozást valame-
lyik megyei esküdtre, minthogy
sürgısségrıl immár szó sem lehet, hiszen a vétkes,
véres tettét elkövetvén, menten módot keresett és
talált az elillanásra: alighogy lesujtotta az áldoza-
tot, in articulo mortis elmenekült, nóta bene szer-
fölött nagy leleménynyel, ugyan is tüstént fölka-
pott a vérében feküvı botosispán nyerges lovára s
annak hátán iramodott világgá.
A vizsgálatot tehát- két nap késéssel - balajthi Bottyán
Elek megyei esküdt végezte el, komótos körültekintéssel,
s - "mert azon tudományoknak, melyek emberi természe-
tünk szellemi részével foglalkoznak", erıs híve volt - he-
lyénvalónak tartva "gondot fordítani a bőnös tett psichi
cai antecendentiáinak examinálására is". Amint az általa
szabatosan tollba mondott protokollumban olvasható,
fontosnak és elmellızhetetlennek ítélte írásba foglalni,
hogy
a vétkesnek, ki a Majláth-birtokok igen csekély s
Isten háta megetti részét képezı Márta-majorban
12
cseperedett, hol helyben sem templom, sem isteni
szolgálat,sempapnincs,kiagyermeketakeresztény
hitvallásnak és erkölcsiségnek elsıbb ágazataira
oktatta volna, szívébe ily elhagyattatásban ajónak
és igaznak magvai s a magosabb emberiességnek
szelídebb érzelme nevelés által nem igen valának
beplántálva. Ergo e szilajon fölnevelkedett ivadék
pallérozatlan állott gulyás-bojtár szolgálatba, hol
az isteni és polgári törvényekben ismét csak nem
okosodhatott. E gyarló fiatal marhapásztor az el-
halt botosispánt, ki vad indulatú volt s ez által szer-
zett tekintetet magának a rettegı cselédnép elıtt,
annak utána sujtotta agyon, hogy ez a maga ellen
mindig közgyőlölséget gerjesztı személy hars ordí-
tásokkal akará rászorítani Jegenye István mezei
grófot, hogy a csordába, melynek épségeért a köz-
séggel kötött szigorú contractus szerint a szegıd-
ményes számadó gulyás önkárára felelısséggel tar-
tozik, befogadjon két kórványos marhát, melyeket
az ispáni istállóból hajtottak ki a cselédek a mezı-
re, miután azok a tél idején megrühesültek vala ot-
tan.
A gyilkosság- folytatódik ajegyzıkönyv - harmincegy
tanú (huszonnyolc horkaparajdi telkes gazda és három
uradalmi béres) szeme láttára
annak utána esett, hogy Jegenye István szegıdmé-
nyes számadó ezen violentia ellen protestálván
fönnhangon mondá: "Rühösek a tehenei, tekinte-
tes úr, nem veszem be ıket a csordába. Nem tehe-
tem. Férgesjószágtul megbetegül a másé is!", mire
nevezett botosispán a mindig nálánál hordott fo-
nyott bır korbácsával úgy vágott végig a mezei
grófon, hogy annak orczáján s nyakán tüstént ki-
serkent a vér.
A lilatintás szövegben duplán alá van húzva, hogy a
tanúk egybehangzóan adták elı a botosispán szavait és
13
cselekedetét, s a következményeket illetıen is teljes a con-
formitas az eskü alatt tett vallomásokban, melyek szerint
a vétkes ezen injuriának láttán emelt fokost atyja
meggyalázójára s úgy ütte meg azt, hogy a boldog-
talan ott nyomban holtan fordult le a nyeregbıl.
A véres spectaculum a jelen volt tanúkat oly annyi-
ra megrettenté, hogy ijedelmökben sem szólani,
sem moczczanni nem merészelvén, tétlen ámulattal
szemlélék, hogy az eszeveszett gulyás-bojtár a meg-
ölt botosispán vénhedt lipitzai lovára szökkenhes-
sen, s senki ember által nem akadályoztatván, seb-
tiben elnyargaljon. Nota bene: gyilkos fegyverét, a
balaskát a deliquens lóra pattanván is markában
szorítá, ergo még a tanuk bátrabbjának sem gerje-
dett mersze az elvetemültnek útját állani.
Az in loco fölvett jegyzıkönyv ezekkel a szavakkal zá-
rul:
A vétkes, elmenekülvén, ex tunc a mái napig búj-
dosva kóborol, s miként híre járja, máris útonálló
életre adta oktalan fejét, erısítvén ama fölvilágo-
sult vélekedést és tapasztalást, miszerint a tudat-
lanság ipso facto kiköltı fészke az oly romlás-
nak, miként ezen indulatoktól szilaj i ú gyilkos zsi-
ványnyá leend.
Balajthi Bottyán Elek tekintetes úr, Horka vármegye
hites esküdtje a helyszíni protokollumban dicséretes ala-
possággal, elismerésre méltó körültekintéssel rekonstruál-
ta a bőntény elızményeit és bekövetkeztének minden
mozzanatát, s jóllehet kevés szóval, de plasztikusan jelle-
mezte az áldozatot is, aki korábbi önkényeskedéseit tetéz-
ve a tetthelyen újabb emberalázó erıszakkal, élete utolsó
gonosz hatalmaskodásával úgyszólván kihívta a végzetet,
és ezzel a gyalázatos eselekedetével maga lett halálának
okozója; ami azonban a vétkesnek a személyét és a tettével
összefüggı psychicai antecedentiákat illeti, Bottyán uram,
ez a meglehetısen mővelt, a XIX. század európai haladás-
14
eszméibenjáratos gondolkodásával bőszkélkedı, de köz-
ben a kor kövült praesumptió-it is lelkében hordozó ne-
mesember roppantul melléfogott. Mert azzal a quasi men-
tegetı vélekedéssel, amit a derék esküdt a fiatal tettesrıl
jegyzıkönyvbe diktált, választékos szavakkal ("szilajon
fölnevelkedett", stb.) élve is annak a rögzült hitének adott
hangot, ami ugyanúgy mélyen volt megülve benne, mint a
korabeli birtokos nemesek kevés kivételő összességének
fejében: hogy ez az Isten háta megett világra hozott s elha-
gyattatásban fölcseperedett gulyásbojtár éppen olyan bu-
ta bugris, durva durung, tudatlan trunkus, vagyis ember-
számba se vehetı faragatlan ivadék, akár minden paraszt,
valahány él a földön.
Ebben tévedett kapitálisan ajóindulatú megyei esküdt.
Mert a gyilkos süldılegény egy világlátott és írástudó me-
zei gróf spongyaesző és írástudó fia volt: hús Jegenye Ist-
ván húsából, vér Jegenye István vérébıl.
A múlt század derekán - ahogy korábban a ridegpász-
torokra általánosan-az ország több vidékén is mezei gróf
volt még a számadó gulyás titulusa. Jegenye István már
talán pendelyes gyerek korában is gulyás akart lenni, s
bojtárnak is állott, amikor ennek eljött az ideje. Szolgált is
tisztességgel, mígnem 1841-ben -- tizennyolc éves se volt
még igazából - nyár utolján egy éjszaka a gulya mellıl
ragadták el császárt szolgálni a katonafogdosó pandúrok.
Mihelyt pedig kitudódott róla, hogy megüli a lovat, a Vil-
mos-huszárok székesfehérvári kaszárnyájába hurcolták, s
ebben a 10-ik császári huszárezredben koptatta a nyerget
1848 nyarán is - már nyolcadik esztendeje, s akkor éppen
a gácsországi Tarnopol közelében -, midın a regiment
viceóbesteri szubdiviziójának elsı svadronyja hirtelené-
ben napiparancsban kapta, hogy hazavonuljon Magyar-
országra, ahol függetlenségéért és szabadságáért már
fegyvert fogni kényszerült a nemzet. Ilyenképpen ennek a
15
! svadronynak nem kellett szökvehazaküzdenie magát ide-
genbıl, mint annak a másik százharminc huszárnak, akik
ugyanonnan, de kegyetlen viszontagságokban megfo-
gyatkozottan, csak 1848 novemberének utolsó napjaira
bírták visszaverekedni magukat magyar földre. Jegenye
István káplár akkorra - novemberben - már rég Kossuth
Lajos lobogója alatt forgatta a kardot, s nem is káplár volt
már, hanem ırmester: a példás bátorsága miatt is, meg
azért is, mert a kis híján nyolc esztendei szolgáló ideje alatt
okos huszár lett belıle a külországi nagy unalomban: írni-
olvasni is megtanult, meg németül is eléggéjól beszélt.
A függetlenségi harc alatt csak egyszer - comblövéses
sebesülése után, 1849-ben, Boldogasszony Havának ele-
jén - került haza az Upor mellé a falujába, Velikánba. Ott-
hon, abban a lábbadozásra nyert húsz napban vette felesé-
gül egykori szeretıjét, Babdi Julist, aki a menyegzıjük
másnapjának éjszakáján fiút fogant, de ezt a nem is tudott
porontyot Jegenye István csak keservesen hosszú idı után
láthatta meg: amikor már csaknem két esztendıs volt a
gyerek, akit anyai öregapjának neve után Pálnak keresz-
telt az uporegresi pap.
Csonkulatlan verekedte végig Jegenye István huszár ır-
mester a szabadságháborút. A bús bukás, a világosi fegy-
verletétel után Aradnál esett fogságba, mint annyi sok más
katonája a magyar seregnek. Az osztrák sorozó tisztek,
akik akkor a rab honvédeket ezerszám osztották be a csá-
szári had mindenféle regimentjeibe, egykettıre kitudták
róla, hogy a függetlenségi harc elıtt Vilmos-huszár volt.
Vissza is sorozták - de elıbb megfosztották ırmesteri
rangjától-a 10-ik ezredbe, amit persze totaliter átszervez-
tek közben: újból csupanémet tiszt, cseh megmorva altiszt
parancsolt már a Vilmos-huszároknak, s magát a régi-
mentet se hagyták magyar földön, hanem Csehországba
kommandírozták. Ott ette Jegenye István közhuszár a
császár keserő prófuntját 1851-ig, amikor is végre kiadták
neki az obsitot: elbocsátották. Harminc esztendıs volt,
mire hazaért az Upor mellé. Apja-anyja a temetıben, fele-
sége szolgáló cseléd a Tegze járásbeli császári becirker
konyháján - ez várta Velikánban. Nem is volt sokáig ma-
radása odahaza: elszegıdött ıregbojtárnak a zanóti szám-
adó gulyáshoz, aztán-öt év múlva-számadó lett maga is,
Uporegresen, ahova akkorra már a csaiádját - az asz-
szonyt, a Pali fiát, meg az éppen világra jött kisebbiket, a
Miklóst-hamar maga után vihette, mert az obsitos pénze
maradékából, meg az öregbojtári keresményeibıl apró
telket is tudott venni ottan, s csakhamar hajlékot is épült
rá, cigányok verte vályogból rakott s jó rozs-szalma ké-
vékkel fölkalapozott kis házat (amit aztán - évrıl-évre
mindig tisztes számadói járandóságaiból - nagyobbított
is, csinosított is, mindaddig, hogy a zsúp odél helyébe fa-
zsindely tetı, a deszkatáblás ablakok belülsı rámájába
pedig üveg került).
Az uporegresi számadó gulyás nagyobbik fia, a Pali gye-
rek iskolába sosejárt, mert a pásztortól, aki Szent György
napjától Szent Mihály napjáig a messzi határban legelte-
tett, senki se kérte számon Uporegresen, miért nem adja
mester keze alá a kölkét. Jegenye Pál így már hatévesen is
apja meg a gulya mellett tette hasznossá magát, ahol azon-
ban - noha kicsiny volt még - nemcsak a marhával tanult
meg bánni: Jegenye Istvánnak gondja volt rá, hogy bető-
vetésben is okosodjon a jófejő gyerek. Többnyire nappal
oktatta, amikor néha órákig se kellett az állatokra nézni,
de késı este is, fejés után, a pásztortőz világánál, csillagok
bámulása helyett. Egy kis darab ónnal írta a fiú, amit már
tudott, papiros helyett a környéken gyakori nyírek dere-
káról késsel lehántott száraz fehér kéregre, csak úgy a tér-
dén, s mire tíz éves lett, a nyomtatott bető se volt már ide-
gen a szemének: akkorra "könyveket" is olvasott, híres-
hírhedett rablókról, többnyire egy Rinaldo Rinaldini ne-
vezető talján haramia hajmeresztı kalandjairól költött
ponyvafüzeteket, amikkel vándorló vásárosok fizettek
egy-egy csöbör frissen fejt tejért a gulyás-számadónak.
16 17
Ekkoriban - tíz-tizenegy évesen - a lovat megülni is
megtanulta, miután a mezei gróf egyszer korábban szerét
ejtette, hogy igen csekély pénzen magánál fogjon egy ki-
mustrált kincstári kancát valami kóbor kupec szekere mö-
gül, aki nem mondta-Jegenye István pedig nem faggatta
róla - igaz úton került-e kezére a vénecske vasderes. Az
iránt, hogy huszárló volt egykor a csontos állat, nem lehe-
tett kétség, mert a passzus-a rédia-is, amit a csiszár adott
vele, kincstári múltat tanúsított, meg aztán ahogy az egy-
kori huszár fölült a hátára s mintha sarzsi-rejtsúlon lenne
- igaz, vas nélkül, csak úgy a csizmája sarkával - rövid
galoppot parancsolt a hajdani remondának, a hadviselt
hátas oly forsriftosan engedelmeskedett a spornbefélnek,
mintha egy káromkodós svadronyos kapitány harsány ve-
zényszavát is hallotta volna hozzá. Ezen a huszároknál
vagy ulánusoknál iskolázott kancán, aminek a hátára ha-
marosan vásott-kopott nyerget is kerített kézen-közön az
apja, kis idı után már oly peckesen-nyalkán léptetett-
poroszkált a kölök Jegenye Pál, mintha pendelyes korától
szokta volna, hogy kengyelbe legyen dugva a kiscsizmája.
Sötétülés után, a tőz mellett, mesélt is szavaszéledten a
fiának a naphosszat szófukar mezei gróf. Messzi vidékek-
rıl-városokról mesélt, valahány stadtban a regimentjével
megfordult: Bécsrıl, aminek németül Wien a neve, s ahol
a császár lakik az udvarával (királynak sose, még az 1867-
es koronázás után se titulálta a hóhérlelkő, vérszagú I. Fe-
renc Józsefet, aki a gyászos Aradon tizenhárom vitéz hon-
védtábornokot akaszttatott föl a szabadságharc leverése-
kor, s attól fogva is fortélyosan senyveszti a magyart), Prá-
gáról, ahol egymás közt a csehek folyvást szidják-simfölik
a császárt (de hogyha a rebellis magyarokat sanyargatni
küldi ıket a koronás zsarnok, kezüket, lábukat törve szol-
gálnak neki), Gácsországról, aminek Galícia is a neve, s
ahol a sivár lengyel síkság kódis falvaiban kijelölt stáció-
kon öli-sorvasztja a huszárt a sötét semmittevés (meg a
hagymaszagú muszkazsidók koszos korcsmáiban a cudar
18
polyák pálinka, a vutki), Pest városáról is, ahol szintén
állomásozott egy ideig az ezredével (s ahol miljomos ma-
gyar mágnásoknak sorakoznak százablakos csuda palo-
táik, mégis több német szót hallani, mint magyar beszédet)
.. mesélt éjjelente, mesélt a kiszolgált huszár a fiának, a
legényke pedig hallgatta, hajnalig leste volna szájáról a
tömérdek tapasztalást, noha tudta, hogy megint csak ara-
szos lesz alvása, hiszen pitymallatkor, mihelyt a pacsirta
megszólal, kelnie kell, elsınek ıneki kell serkennie, hogy
mire az öregbojtár meg az apja is mozdul, tőz é jen a ma-
radék parázsból, s glédában álljon minden a gulyáskuny-
hó körül is, a szelemenes szénatetı alatt is.
Így növekedett-nevelkedett - az esztendı egyik felében
csakugyan falutól-emberektál távol, ám ott se "elhagyat-
tatásban"-Jegenye Pál gulyásbojtár. Így lett belıle csak-
hamar apjának a jobbkeze. Meg a kedvesebbik kölke is.
Mert az volt, kettı közül a kedvesebbik.
Miklós - a másodszülött Jegenye-fiü, a Mika gyerek -
sehogyse hajazott az apjára, meg mintha nem is édes test-
véröccse lett volna az eszes-eleven bátyjának. Öt-hat éve-
sen is még egyre az anyja szoknyáján csimpaszkodott, be-
tegség is, valahányjött, mind megviselte, sjóllehet falánk
volt, mint a réce, az ételtıl csak a puha teste nıtt, az okos-
sága sehogyse. Vagyis megvolt, nagyon is megvolt a magá-
hoz való esze, kivált arra, hogy odahaza a kamrát dézs-
málja, meg ahhoz is, hogy kéznél sose legyen, valahány-
szor fáért-vízért futtatta volna Babdi Julis, aki a két fiú
után többet már nem lett viselıs, pedig akart volna egy-két
gyereket még, hiszen akárhány asszonyt látott Uporegre-
sen, ınála fiatalabbakat is, azok rendre az öt-hat kölküket
kiáltozták haza este, sötétüléssel. Legalább egy leányt
szült volna még a két fiú mellé, hogy maradjon ımellette is
gyerek, akihez szólhat, hogyha majd a kisebbik fia is kiköl-
tözik kikelettıl késı ıszig gulyát ırzeni a határba.
Ami aztán mégse következett be.
A kisebbik Jegenye-gyereknek nem főlött foga a bojtár-
19
kodáshoz: a szénán háláshoz se, a pirkadati ébredéshez se,

de még ahhoz se, hogy hallgassa, amit az apja mesél, s

legkivált ahhoz nem, hogy megtanulja a betővetést. Ha-
szontalan, renyhe jószág volt, ráadásul hazug is, még be-
tegnek tettetni magát se rest, amikor kint a gulyánál elı-
ször zavarta volna vizet húzni az erdıszéli gémeskúthoz az
apja: inkább levágta magát a földre, s rítt, akár a mezei
nyúl, ha dobott fokos éri, s torka szakadtából óbégatott,
hogy csikar a hasa, meg a két cingár lábával is úgy rúgka-
pált, mintha máris a végétjárta volna.
Egy hét után a mezei gróf meg is elégelte, hogy hol jó
szóval, hol a karikás ostor csípıs sudarával bírjajobb be-
látásra, szorítsa dologra ezt a sikerületlen ivadékát: haza-
!I kergette az anyjához az engedetlent, veszıdjön vele az asz-
szony, ha már ilyen semmirevalónak szülte világra.
Annál több-s mindegyre több-öröme tellett a nagyob-
bik fiában. Azt a maga fajtájának láthatta, abban az ı vére
folyt! Tizenöt esztendıs se volt még a Pali fiú, s tavaszi
kitereléskor már ö írta be Számadó Könyv-be a falusi gaz-
dák gulyába hajtott marháit, majd amikor Sunkár Ger-
gely, az öregbojtár egyszercsak magatehetetlenné lett-va-
lami irgalmatlan csúztól esett le a lábáról Péter-Pál után
1865-ben-, Jegenye István kis töprenkedéssel úgy határo-
zott magában, hogy nem néz idegen pásztor után, hanem
az okos nagyfiát-ha csak eztán lesz is tizenhat éves-állít-
ja a kirokkant ember helyébe.
A siheder fejjel öregboj tárnak megtett Jegenye Pál billen-
dıen kezet csókolt a mezei grófnak, s attól fogva az arra a
nyárra helybe, Uporegres szolgálatába szegıdött száma-
dó gulyásnak annyi gondja se volt a kis híján négyszáz
marhával, mint addig. Az éjszaka surranó orvok ellen tar-
tott két komondor, meg a három fáradhatatlan terelı puli
már rég ugyanúgy hallgatott a fiúra, ahogy az elıbbi öreg-
bojtárra, s a sok nyugvástól,jó főtıl, néhanapi zabtól ma-
gához jött havi-vakságos huszárló is megszokta a hátán:
még nyargalni is igyekezett alatta, ha olykor megfuttatta,
mert hirtelenében kellett egybe keríteni váratlan vihar sze-
le közeledtén a megszéledt gulyát.
Azon a nyáron Jegenye István mezei grófnak nemcsak
attól tágultak meg a bordái, ha a hiánytalan marhasereg-
re, a csupa ép-egészséges állatra nézett, de olyankor is -
napjában nem egyszer -, valahányszor a fián állapodott
meg a tekintete. Szent Mihály napjára, amikor - a szám-
adót szegıdménye szerint megilletı borjakat kifogva -
visszaszolgáltatták mind a marhát az egresi parasztoknak,
a tizenhatodik esztendejét hamarosan betölteni készülı
Jegenye Pál termetben épp oly szálas, vállban már épp oly
széles volt, akár az apja, csak persze nem annyira testes,
mint egy negyvenen táli meglett férfiember, hanem sudár-
sovány, akár a fiatal nyírfák az Upor ártéri televényein.
Egyikük se sejtette, hogy a következı, 1866-os eszten-
dıben, amikorra Horkaparajd község és Márta-major
marháit ırzeni ígérték oda magukat, nem fogják együtt
leszolgálni az idejüket Szent Györgytıl Szent Mihályig.
1866 Bıjtelı Havának vége fele, Zsuzsánna napján ír-
ták oda nevüket a parajdi gulya "nyári legeltetése iránt
való Contractus" alá, Gyümölcsoltó Boldogasszony ün-
nepe után verték le a két ágaskarót, rakták rá a szelement
és födték is be maguknak a kunyhót a parajdi rétnek az
egresi erdıhöz közeli végében, s mire eljött Szent György,
minden szükségessel készen várták ki a gémeskúthoz a fa-
lu gazdáinak, meg Márta-major zselléreinek állatait.
Azon a hajnalon - amint ezt Jegenye Pál jóval késıbb a
vizsgálóbíró elıtt vallotta-kálomista varjak nagy csapata
zsinatolt a gulyáskunyhó körül. ("Milyen a kálomista var-
jú?"-kérdezte egy pesti úr, valami inspektor, aki az ország
koronaügyészének hivatalából volt jelen a kihallgatáson.
"Szürke a gubája, fekete a gatyája, akár régebben, kisgye-
rek koromban a vármegyei pandúrok öltözete volt..." -
felelt a fogoly.) Upormenti hiedelem szerint a kálomista
varjú - ha húsvét táján sereglik oda az ember közelébe -
bajt-rosszat jövendölı madár. Jegenye István se, a fia se
20 21
volt babonás. Még a karikás ostorral se kondítottak egyet,
hogy szétriasszák a varjúnépet, mert már sorra jöttek a
parajdi parasztok a marháikkal, azokat kellett ınekik
egytıl-egyig szigorúan szemügyre venniük, nehogy kór-
ványos állat kerülhessen a gulyába.
Mire egészen kireggeledett, s két uradalmi cseléd odakí-
sérte a grófi botosispán rühes teheneit, a varjak már szét-
széledtek a határban. De az emberhalál augurium-át, mint
egy elhullajtott fekete tollat, ott hagyták a legelın, hogy
beteljesüljön a jóslat, mihelyt eljön a pillanata.
Kisvártatva korbács csattant, vér serkent, balaska len-
dült, koponya reccsent, s földre fordult a lováról egy rette-
gett úrkapcája pribék. Majd a legény, aki ölt a fokossal,
földobta magát a gazdátlanná lett nyeskó csıdör nyergé-
be, s mire a földbe gyökeredzett jelenlevık fölocsúdtak
dermedt ijedelmükbıl, a kosfejő lipicainak már csak a
messzi dobogását hallották valahonnan az egresi erdı ki-
szögellésén túlról.
Jegenye Pál - bőnétıl bomlottan - keserves-veszedel-
mes jövendı sorsába nyargalt azon a lihegı lovon.
Az uporvári levéltár 772/11-es iratkötegének továbbí
aktáiból-a vármegyei vizsgálóbíró vezette vallatások és a
Jegenye-pörjegyzıkönyveibıl-részletesen kikerekedik a
bot- (vagy inkább balaska-) csinálta bujdokló betyár ké-
sıbbi viszontagságainak teljes története.
Miután gyilkos tettétıl zavarodottan erıs fertályórán
át vaktában hajszolta maga alatt s lucskosra fullasztotta a
vágtázástól rég elszokott lipicait, lassankint észre tért, s
ahogy a nagy futás szembeáramló szelétıl hővösödı fejjel
meggondolta, mit követett el, már csak egyet akart: men-
nél messzibbre menekülni, kitakarodni a világból, ahol
ıneki már nem lehet maradása.
Bevette hát magát a végenincs velikáni vadonba, a cser-
rel-szillel jávorral elegyes ıstölgyesbe, hol ıelıtte is sok-
22
szor-sokan rejteztek már szorongatott szegénylegények,
nemcsak régebben, a szabadságharc leverése után fogság-
ból szökött katonák, de késıbbi bújdoklók is, meg dolog-
talan-dancs duhajok, tekergı tolvajok olykor, kiket két-
három vármegye kerestetett körözı kurrensekkel a vét-
keikért.
Mire alászállani készült nyugaton a nap, az erdei Purga-
patak mentén léptetve, a víz forráskútjának közelében rá-
lelt a tágas tisztásra, a boksás szénégetık füstös-bőzös ta-
nyájára ("... mely a közvélekedés szerint is mindenkor ki-
írthatatlan fészke volt a magukat rejtegetı csavargók-
nak"), de mert félt, hogy csak idı kell hozzá, s a sötét ábrá-
zatú veremlakó zsohárok ("ama fejpénzért-vérdíjért min-
den istentelenségre képes erdei mogorvák") föladják a tör-
vénynek, alig-alig szunnyadt egész éjszaka, s másnap, mi-
elıtt megpitymallott, tovább is állt a hírhedett helyrıl.
Ahogy kivilágosodott, megkereste a velikáni erdı má-
sik csurgóját, a Csoba-vizet, lehúzta a csizmáját, s hogy föl
ne vehessék a nyomát, akik netán utána ólálkodnának,
száron vezetve a holt botosispán gyatra lovát, amit még az
este lecsutakolt, a sekély csermely kavicsos medrében ha-
ladt elıre legalább egy mérföld hosszan. Késıbb, amikor
megint nyeregbe szállt, s a csıdör már egy keskeny csapá-
son - oda-odakapva a bokrok nyújtózó lombjaihoz - bo-
torkált vele, eszébe jutott, hogy erıtlen, üldöztetésben
egérutat nyerni alkalmatlan ez a szusza állat, aminek a
hátán ül, s kitalálta, hogy még azon éjszaka - miként ta-
valy is megtették némely zsiványok - kiszakít magának
egy jó esikót a Majláth gróf nemesballai ménesébıl
("..:melynek javát úgyis a német hordja el bagóért külor-
szágba").
Amit gondolt, meg is cselekedte.
Délre kikeveredett a velikáni rengetegbıl, merészen
meglapult a ballai berek szélén, s onnan, a ritkás rekettyés-
bıl fürkészte a békén legelészı szőzménest, a száz-vala-
hány nóniusz kancát meg csikót. Szemmel ki is választott
23
magának egy nyugodt, izmos hátú, csapott farú, hókás
homlokú sötétpejt, amelyik mindig szélrıl szálazta a gyös
pöt. Negyedfő csikónak nézte a növendék kancát onnan a
berek bokraiból, s mennél tovább figyelte, annál inkább
áhította, hogy kifoghassa magának.
Sötétedéssel föltámadt az észak-keleti szél, széjjelszórta
a maradék felhıket is, s fagyosra hőtötte az estét. Két csía
kós hevert a méneskút közelében, fáztak azok is a szırös
gubájukban, s nádszálon bort szivornyáztak a hideg ellen
egy bırtömlıbıl, de hiába múlt az idı, a pipájuk valahogy
csak nem akart kialudni. ("Teli volt az ég menyecskesze-
mő csillagokkal - vallotta késıbb Jegenye Pál a vizsgáló-
bíró elıtt -, kutyául dideregtem, ám be akartam már vé-
gezni a dólgom, mi miatt ott fagyoskodtam a berekben.")
Éjfél is elmúlt, fönt volt már a Fúrócsillag, mire a két
csikós végtére mégiscsak födél takarásába húzódott. Ma-
gukkal vitték a nádtetı alá a boruk maradékát is a meglap-
padt tömlıben.
A csípıs-füttyös szél szemébe fújt a bújdosó gulyásboj-
tárnak. A ménesvigyázó kutyák nem orronthatták a sza
gát. Leszedte a vén lipicai mén konya fejérıl a kantárt,
könyöke hajlatába akasztotta a balaskát, s higgadt, per
szonátus léptekkel nekiindult, hogy megközelítse a mé-
nest. Ahogy odaért a homlokán fehérfoltos nóniuszhoz,
amit kinézett magának, megállt, karnyújtásra a barna csi-
kótól. Ki akarta tudni, megugrik-e, ha hozzányúl. Leste a
hókás pejt, az meg, tán kíváncsian, ıt pislogta. Mintha-
csak ismerkedtek volna.
Nagysokára rászánta magát a legény, hogy megvere-
gesse tenyérrel a csikó nyakát. A nóniusz nem szökkent
odább, még a fején se rántott. Jegenye Pál ráigazította a
kantárt, szárra fogta zsákmányát, s mintha odahaza az
istállóból a maguk lovát vezette volna kötıféken ki a kút-
hoz, már indult is vele lassan, vissza a berekbe, hogy ottan,
a rekettyebokrok takarásában tapasztalja meg, boldo-
24
gul-e tovább is az elkötött jószággal. Lopakodtukban lát-
ta meg, hogy patkó van a fiatal lónak mind a négy patáján.
Szerzeménye, aminek sötétpej szıre szinte fekete volt a
csillagok gyönge világánál, nyugton tőrte, hogy a betyár
átrakja hátára a lıcsöngörcs lipicai gebe gerincérıl a nye-
regcsótárt meg a nyerget.
Jegenye Pál nagyot sóhajtott: hátasnak szánta hát a
gróf ménes-számadója a hókás kancacsikót, ült már, tán
nem is egyszer, ember a hátán, nem kétséges. Meghúzta
feszesre a terhellı hevedert, aztán - simogatósan meg-
megpaskolva megint a nyakát - bekapatta a nóniusszal a
zablát. ("Eladdig csak olyan vétkes voltál, fiam, ki indula-
tában gyilkolt, de a méltóságos gróf úr nemesballai méne-
sének megvámolásával lókötı lator, bitóra való bojnyik
lett belıled. Tudtad-e?" - kérdezte csaknem esztendı múl-
tán, vallatása közben a vizsgálóbíró. "Tudtam, tekintetes
úr, de egyre ment már énnekem akkor. . ." - felelt a fogoly. )
Ló-fürge-fiatal hátas-volt hát már a bújdokló betyár
lába között. "Minthogy azonban - olvasható az ügyészi
vádbeszédben-kellıképpen fölfegyverkezni is szükséges-
nek tartá, két nappal a nemesballai berekben végzett bőn-
eset, a vakmerı lótolvajlás után, ápril 27-dikén, éjnek ide-
jén rárontott Stróbl Johann puskamívesnek, méltóságos
gróf Majláth Kelemen lejb-fegyvermesterének bajnóczi
házára, hol két pisztolyt és egy flintát, valamint lıport,
fojtást, kapszlit és ólmot rabolt, hogy ezen emberölı szer-
számok birtokában a vétkek örvényébe még mélyebbre
sülyedjen."
Miután fegyverekre tett szert-emiatt vették lajstromba
a megyei fiskus hivatalában, s adták ki ellene (a ballai ló-
kötést is rovására írva) az elsı körözı hirdetményt-, egy
hetet a bogándi boszorkány emberek kerülte kalyibájában
cejtızködött a már megyeszerte kurrentált betyár.
Csépe Bozsó volt a bogándi boszorkány neve. Tízéves
2S
forma kacskalábú fiával élt sövényfalas, kéregtetıs kuny- egy
messzibb megyében. Egyszer aztán mégis visszavetı-
hójában az ebrényi erdıben, jó fél mérföldnyi járásra a dött az Upor
völgyébe. De akkor már vele volt a hibás
bogándi bükkös szélétıl befele. Vagy naphosszat a sőrő- lábú,
annak idején hároméves gyerek is, akirıl sokan állí-
ben bóklászott a soványka kölkével, ahol gyógyerejő fü- tották, hogy
fattyú, sokak szerint meg csak úgy találta
veket győjtögettek, vagy a Bolotka-lápon a vizet állták. valamerre,
csecsszopó korában eldobottan a füves fehér-
hogy nadályt, lábukra tapadó piócát szedegessenek össze, nép. Ö
maga sose mondta meg senkinek, mi az igazság.
olykor fél facsöbörrel is egy nap alatt. A füvekbıl-virá- Egy ideig a
gróf ebrényi erdıkerülıjénél szolgált, s bizo-
gokból orvosságos fızeteket, sebforrasztó íreket - híre nyára
becsülettel, mert az öregjágerjószívvel megengedte
volt, hogy bájoló kortyokat is - kotyvasztott a bajőzı va- neki - még
nehány favágót is a segítségére parancsolt -,
jákos, az ingovány vérszopó férgeit meg jobbára a tegzei hogy azt a
kalyibát fölrakhassa magának s benne lakhas-
patikáriusnak, pénzért adta el: a bokából kicsetert lábú son a fiával a
bogándi bükkös takarásában.
gyerkıc sántikált be a töméntelen tekergı nadállyal ajárá- Csépe
Bozsó nem firtatta, ki fia s merrıl jött a lovas
si székhely fıutcájára, ahol a foldott göncei miatt is, a far- legény, ki
a pej kancáját lecsutakolni állt meg estefelé a
makos füveknek a bırébe ivódott szaga miatt is, a bice hajléka elıtt.
Kivárta, hogy akkurátusan ledörzsölje a hó-
baktatása miatt is kutyák ugattak utána minden palánk kás hátast a
jövevény, akinek gyöngyházdíszes puskája
mögül, s ahol ütött olajat, olcsó lisztet, szürke sót, miegye- van, meg
két ugyancsak úri pisztolya is, s csak eztán szólt-
bet vett a kevéske hatosokon-krajcárokon, amiket a kö- totta meg:
enne-e?
csög piócáért kapott a patikában. - Nincs nekem egy krajcárom se-
felelt a földönfutó.
Nem vén, de még öreg se volt a bogándi boszorkány: a - Nem a
pénzirıl, én csak arrul tudakoltam, éhes-e
harmincadik esztendejéhez is elég messzi még. Apja-anyja kend-
mondta az asszony, akinek az arca annyira árnyék-
az 1843-ban kitört kolerában halt meg. Akkor - öt éves ban volt a
nagy fekete posztókendıje alatt, hogy nem lehe-
lehetett- Bajnóczon a községi bakter, akibıl késıbb kisbí- tett látni,
öreg-e, vén-e.
ró lett, meg annak a felesége vette magukhoz tartásra a Ameddig a
legény kikanalazta a cseréptálból a savanyú
nyomorultat. Jól jött nekik a pár forint, amit úgy fizetett tejjel fıtt
tarhonyás vargányalevest, a kacskalábú kölök
évente a kezükhöz a gyermek táplálásáért a közbirtokos- szénát
hozott a csikónak a kunyhó mögül, ahol a maguk
ság, ahogy a falu két kanászának a bért meg a kommenci- jószágát,
a fejıs kecskét tartották.
ót. Nem is hallatszott rájuk panasz a szomszédoktól éve- - Erdınjáró
ember kend? - nézett bele aztán Jegenye
ken át, csak miután a gondjaikba adott lányka tizenkét Pál szemébe
bizalommal s kíváncsian, mint afiéle gyerek.
esztendıs lett, akkor mutatta ki a foga fehérit az éjjeliır: Az
uporegresi számadó gulyás fia tudta az apjától, hogy
egy hajnalban - pálinkapárlás idején - röfögıs részegen távolibb
vidékeken úgy is hívják a betyárt: erdınjáró.
tántorgott haza, s az ablaktalan kamrában, hol a rájuk - Az vagyok -
bólintott. Visszatette a bogrács mellé az
bízott árva mindig is aludt, meggyalázta az ártatlant. üres tálat meg a
fakanalat. - Adjon Isten helyette százany-
Csépe Bozsó nem esett meg a baktertól, de világgá ve- nyit.
szett Bajnóczról. Beszélték róla, hogy birkaköpesztı tó- - Megis
alhatna minálunk-mondta kisvártatva az asz-
tokkal bolyongott évekig, mások meg úgy tudták, hogy szony a nagy
fekete kendı árnyékából. Mert erısen vakult
i méregkeverés gyanújával a tömlöcöt is meglakta valahol, már
körülöttük az erdı. - EI van csigázva kend. Essı is
26 27
i
i
i
leszen éjtszakára, idehallott egész nap a harang szava a
tegzei templom tornyábul.
Jegenye Pál csak nagysokára felelt. ("Semmi bizodal-
mam nem volt a vajákos némber iránt-vallotta a vizsgáló.
bíró elıtt. - Hátha eloson, ameddig én alszok, vagy a gye-
rekit szalasztja megjelenteni a tegzei pandúroknak, hogy
ınála rejtezek. Csakhát annyira nyőtt voltam már a napok
óta nem alvástól, hogy ülve is majd elnyomott. . .")
- Hogyha csakugyan befogadnak, megaludnák itten
mondta ki nagy nehezen. -Egyszer meg is hálálom, elhihe-
tik.
Csépe Bozsó erre semmit se szólt. Vedlett, szırehulló
gubát cibált elı a kalyiba zugából, leterítette a nyitott tőz-
hely mellé a tapasztott-döngölt földpadlóra. Szagos fü-
vekkel tömött iszákot is adott a vendégnek, az legyen a
fejealja.
Jegenye Pál maga mellé vette a flintát meg a két pisz-
tolyt, magára húzta a gubát, s ahogy letette fáradt fejét az
illatozó zsákra, már aludt is, mintha a bájiüvek lehelletétıl
bódult volna el, akár egy furkós fejbeveréstıl. Nem hallot-
ta, amit még szólt hozzája az asszony: hogy a lovára ne
legyen gondja, beköti hátul a héj alá a gyerek, ott is alszik
vele, a kecske mellett, ahol szokott.
Éjszaka arra riadt föl, hogy azt hitte: idegen emberek
állnak fölötte, a beszakított fejő botosispán is, s gonoszul
bámulnak le reá. Olyannyira nem tudta hirtelen ébredésé-
ben, hol is van, hogy eszébe se jutott a pisztolyaiért kapni.
Összerándult fektében, attól pattant föl a szemehéja. Oda-
kint förgeteges felhıszakadás marcangolta az erdıt, ziva-
taros zápor tépdeste a kalyiba tetejét.
A nyitott tőzhely peremén pípics égett, közepén-gyön-
ge gyökérparázson - piros cseréptégely állt. Erıs főszeres
gız gomolygott az apró agyagedénybıl. Csépe Bozsó ott
görnyedt a fortyogó fızet fölött, s belehajtotta homlokát
a sőrőn illatozó párába. Csak egy kurta fehér gyolcs ing
volt rajta: fönt alig födte a keblét, lent a kerek térdét se
28
takarta. Oly szép volt a kihevőlt képe, akár a másnapos
ú menyecskéké. Nem pillantott rá a fölneszelt sihederre,
ú kérdezte:
- Ébren vagy, legény?
Jegenye Pál hallgatott. Torkában vert a szíve. Mintha
egy másik asszonyt látott volna, nem azt az árnyékos ábrá-
zatú, fekete nagykendıbe bújt, hajlott hátú banyát, aki
nappal volt a bogándi boszorkány.
Csépe Bozsó félrehúzta a fızetet a tőzrıl. Megnézte ma-
gának még egyszer a bódult betyárt, aztán odafészkelte
magát hozzája a guba alá.
- Sose hált teveled még senki fehérnép, valld ki, te boj-
nyik!
Hajnalig ébren ölelték-gyötrötték egymást, mint kik
szerelemsziroptól vesztették eszöket.
"Megbájolt-e a bogándi boszorkány, őam? Megmor-
zsolt-e a vajákos combjai közt?-faggatta számos hó múl-
va a megbilincselt foglyot a vizsgálóbíró Uporváron a me-
gyeházán. - Szeretıd volt-e?"
A rab legény csuklóján csörrent egyet a lánc. "Nem volt
szeretım!" - mondta keményen.
Nem tudhatta, hogy miután ıt megfogák, vármegye ha-
talmába esett-e Csépe Bozsó. Nem tudta, merre-meddig
jutott el az asszony meg a korcs lábú gyerkıc ama csinos
ıltözetekben, miket ı választott rájok a vízváradi vásár-
ban, meg azon a takaros summán, mit szintúgy ı adott
uekiek nemrég - nemrég? tavaly év májusban! -, hogy
mennél messzibbre menekedhessenek az erdei cerkóból
(hol már minden héten megfordultak legalább egyszer a
kurrentált Jegenye Pál miatt a tegzei komisszárius pan-
dúrjai, akárha csapszék vagy korcsma lett volna abban a
kalyibában), s telepedjenek meg annak az ı zsákmányá-
nak a sok ezüst és bankó forintjából olyan helyen-város-
ban kéne leginkább, hiszen ottan legszámosabb az em-
29
ber -, ahol senki se faggatná ıket, honnan is hányódtak
oda.
Kicsiklandanám én tebelıled az igazságot, te csökö-
"
nyös, csak járathatnám el a két lábaddal egyszer, nem
többször, a horkai háromugróst! - komorodott el mérgé-
ben a közvádló. - Ötven bottól azt is kinyökögnéd, mit
kiáltozott kínjában anyád, mikor a világra hozott! Kutya
szerencséd van, fiam, hogy az alispán úr tilalma miatt nem
vonhat deresre téged a várnagy pálcás porkolábja, a ko-
misz Kuczora. . ."
De ha nem ötvenet, hanem akár százat veretett volna is
rá a vizsgálóbíró, Jegenye Pál attól se ismerte volna el,
hogy csakugyan szeretıje volt neki Csépe Bozsó. Mert ha
kivallja, vétkeiben cinkosa gyanánt állíthatják törvény
elibe azt az asszonyt, mihelyt kezökbe esik (ha ugyan má-
ris rá nem leltek valahol), s akkor aztán mi lesz a nyomo-
rult kacskalábú kölökkel, a Bálinttal!, kinek lesz kapcája
a boldogtalan? hova adják ingyen szolgának, éves éhezés-
re, cudar emberek kényére, ameddig tömlöcben az anyja?!
frért sebre való kenetért fordultam csak meg annál a
füves fehérnépnél én, ily orvosságért is csak kétízbe.. ." -
állitotta a vizsgálóbíró színe elıtt, és e vallomása mellett ki
is tartott makacsul mindvégig.
A körözı kurrens, amit Pünkösd Havában szögeztek ki
vagy vertek dobra szerte Horka vármegyében, már azt is
közhírré tette, hogy "eme elvetemült Jegenye Pál április
30-dik napján a hıkönyi horhosnál útját állotta Maus
Ferdinánd ügyvédbojtárnak, ki a Majláth-hőbérbirtokok
uporvári jószágkormányzójának megbízásából a méltó-
ságos gróf úr tulajdonát képezı s általa haszonbérbe adott
jövödelmes bormérések és vendégfogadók korcsmárosai-
tól az évi árendát beszedni járta a vármegyét, s tıle vert
pénzben 183 forintokat, bankóban 211 forintokat ra-
bolt".
30
A kifosztás tényét egy szóval se, ami azonban az "attul
a vicefiskálistul" erıvel elvett pénzek pontos összegét illet-
te, a pörben a tettes indulatosan tagadta, hogy
183 + 211 = 394 forintot ragadott volna el a gróf árenda-
szedıjétıl ("...a vétkes mindössze 266 forintokat vallott
be" - áll a jegyzıkönyvben).
A vakmerı útonállás annak utána esett - fejtegette a
"
tárgyaláson a vármegye tiszti ügyésze-, hogy a már fölem-
litett Csépe Bozsó, ki bogándi boszorkánynak is nevezte-
tik, április 29-dikén a fiát szokásosan beküldötte a tegzei
gyógyszerészhez, s ilyen formán a fattyú vitte meg a vajá-
kos nıszemély tanyahelyén idızı vádlottnak az árenda-
szedés hírét. Ehhez a környülálláshoz, mármint a javas-
asszony fiának bőnrészes (vulgo: cinkos) mivoltához, jól-
lehet a vétkes konokul tagadja, nem férhet kétség.
A közvádlónakjó szimata volt.
A kacskalábú Bálint gyerek, miután a nevezett napon
valóban besántikált Tegzére, hogy a patikáriusnak pióca
vagy orvosló füvek helyett kivételesen egy kis kosár úrcse-
meget szarvasgombát vigyen, ott a patikában, ameddig a
krajcárjaira várt, akaratlan kihallgatta, amit ajázosi csap-
láros panaszolt egy másik dolmányos-csizmás embernek:
hogy a gróf árendabehajtója már egy hete a környéketjár-
ja - kerek egy hóval hamarább, mint közönségessen! -, s
másnap az ı bérlett csárdáját is útba ejti a pénzért. Hazaér-
ve a bogándi bükkösbe, Bálint - aki folyvást úgy bámult
föl a betyárra, ahogy a pásztorpuli a szalonnázó gazdájára
-nyomába szegıdött Jegenye Pálnak, amikor az legelnijó
tisztást keresni indult a lovával. Bent az erdı mélyén, egy
napfoltos helyen - ameddig a kancacsikó a gyöpöt szálaz-
ta, ık meg elhevertek a főben - sok mindenrıl csacsogott
a hallgatag legénynek, arról is, amit a tegzei patikában
hallott.
- Merre ajázosi korcsma?-kérdezte késıbb egykedvő-
en a bujdokló.
- Innen ha megy az ember, hát éppen a hıkönyi horho-
31
son túl. Igaz, eléggé túl, de csak gyalogossan. Lovon nem
is annyira messzi, mint ahogy énnekem evvel a hibás lá-
bommal.
Másnap ezért már sötét hajnalban (nem koránkelı az
úrféle, de hát biztos ami biztos) Jegenye Pál a fiintájával
meg a két pisztolyával elportyázott a pihent nóniuszon a
hıkönyi dombhoz, aminek a közepét keskeny, természe-
tes horpadás hasítja át: két szekér rakatlan se fér el egymás
mellett ebben a valaha vízmosta bevágásban, a horhos me-
redek falai meg oly magasak kétoldalt, hogy ha egy ember
a másiknak a vállára áll odalent, egy harmadik csak úgy
húzhatja föl a peremre, ha lehasalva nyújtja le érte a mar-
kát. Itten, a domb tetején, ahonnan távolra ellátott, a cser-
jésben kötötte meg a pejt, maga meg elhasalt a pörjés agya-
gon, lesni a gróf árendaszedıjét, mikor tőnik föl a mezei
csapáson, amelyik a jázosi csárda irányából közelíti a hı-
könyi dombot.
Magasanjárt már a nap, amikor a rozstáblákon túl por-
zani kezdett valahol messzi a két réti keréknyom. Jegenye
Pál sietség nélkül eloldotta a hókást a mogyoróbokor tö-
vétıl, fölhajította magát a nyeregbe s lassan lekaptatott a
horhos déli végéhez, hogy szemközt léptethessen az embe-
rével, aki hamarost berobog a kétlovas kocsiján a domb
szők hasadékába, akár egy kelepcébe, ahol aztán se elıre,
se vissza.
Odalent a bevágásban, a keskeny vízmosás hosszának
éppen a felénél elengedte a szárt, ráejtette a pej csikó karé-
jos nyakára. Az okos jószág lépett még egyet, aztán meg-
állt.
A horhos túlvégén éppen beporzott a meredek agyagfa-
lak közé a kétlovas bricska. Ketten ültek a könnyő ho-
mokfutón: egy cingár úrforma, meg a pörgekalapos ura-
sági kocsis, akin úgy feszült a feketezsinóros dióbarna dol-
mány, mintha akár egy nagy lélegzettıl is repedne rögtön
rajta.
Ahogy egyszer, még gyerekkorában Bellincs komisszá-
32
rius peckes pandúrjaitól látta, akik kora reggel kapták kı-
1 az egresi cselédházakat, mert egy csellengı csavargó
után kajtattak, Jegenye Pál is a hóna alá fogta a flintát, úgy
állta el az utat, szemben a fürge féderes kocsival.
Aparádés hajtó vette elsınek észre a bajt. Akkorát rán-
tott a két gyeplıszáron, hogy a fehér lipicai-pár csaknem
itilágaskodott hirtelen torpanásában, s a sok sárga foguk
is kilátszott, ahogy belefeszült szájuk sarkába a zablavas.
Szögletes bırtáska volt a vézna vicefiskális ölében, vagy
inkább a két satnya, hegyes térdén. Úgy szorongatta a
kesztyős tenyerei között, mintha a lelke üdvösségét rejte-
gette volna benne.
A delelni kapaszkodó nap a betyár háta mögül sőtıtt
bele a két grófi szolga szemébe. Megvillogtatta a barna
bırtáska két cicomás rézcsatját is. ("Minthogyha árul-
kodtak volna, hogy ık ırzik a sok pénzt, úgy szikráztak
oda hozzám. .." - vallotta a pör második napján Jegenye
Pál.)
Nem esett szó ottan a hıkönyi tetthelyen se a bricska
bırpárnás bakjáról, se a sötétpej nóniusz kopott nyergé-
bıl. A betyár csak úgy a csizmája sarkával kormányozta
oda a homokfutó mellé a csikót. Alig kellett kinyújtania
karját: az árendaszedı patvarista két kesztyős keze er-
nyedten lecsúszott a rézcsatos pénzestáskáról, amit a
hangtalan legény legott át is emelt maga elé a nyereg kápá-
jára. Aztán ráérısen megkerülte a fogatot. Már a kocsis
mellett állt. Szabad kezével kihúzta az ülés alól az aznap
bevasalt árendák oltalmára való duplacsövő rövidpuskát,
maga elé fektette a bırtáska tetejére a könnyő karabélyt,
majd komótosan kivette az urasági konyhán hizlalt hajtó
kezébıl a sallangos ostort is. Megnézte, mekkora hosszú,
pattintott vele egyet, aztán a csapó hegyivel éppencsak
megcsippentette a rudas heréltnek a hasa alját. A vékony-
kerekő bricska nagyot rándult, s már porzott is vele ki a
horhosból a két megugratott lipicai.
Jegenye Pál az Upor zanóti gázlójánál kikotorta a sok
33
ezüst forintokat meg a papír bankókat a szögletes táská-
ból, behullajtotta borjúbır bojtártarisznyájába vala-
mennyit, aztán a folyóba hajította a rézcsatos bőnjelt.
Szomjas volt. Odatérdelt a víz széléhez, nagyot ivott belı-
le. Meg is nézte magát a tükrében. ("Milyen volt annak a
bitófavirág bojnyiknak az ábrázatja, kit ottan láttál?" -
kérdezte a vizsgálóbíró. "Erıssen nılt már bajszom, s rit-
ka borostám is. . ." - mondta a megbilincselt betyár.)
Ameddig hiteles hírét nem vette a hıkönyi horhosban
elkövetett rablásnak, Bellincs Gáspár pandúrkomisszári-
us mesebeszédnek fitymálta mindazokat az esküdözése-
ket, melyek szerint az uporegresi gulyás-számadó elvete-
mült fia - miután embert ölt a parajdi legelın - egymagá-
banjárt azóta a ballai ménesnél is, egymagában rontott rá
a gróf fegyvermesterének házára is. Minthogy azonban
most már ketten - Maus Ferdinánd árendabehajtó és a
parádés kocsis - tanúsították teljesen egybehangzóan,
hogy mutterseelenallein, igenis egyesegyedül fosztotta ki
fényes nappal az uradalmi bricskát, a korabeli kriminali-
tásokban nagy tapasztalatú és tévedhetetlennek tisztelt
csendbiztosnak mégiscsak bele kellett törıdnie, hogy társ
híján is vakmerı tébolygó tör borsot újra meg újra az orra
alá.
Ettıl fogva nem káromkodott, ha a füle hallatára is ma-
gános bojnyiknak emlegették az uporegresi mezei gróf
bujdokló bojtárját.
34
Az üldözött
Betyár embernek jó tanyája nincs...
PETÖFI SÁNDOR
Abban az 1866-os esztendıben Ferenc József, Ausztria és
a Habsburg birodalom hóhér császára már tizenhetedik
éve regnált törvénytelenül-koronázatlanul Magyarország
iolött, miután 1849 ıszén-röviddel Jegenye Pál megszüle-
tése elıtt-az orosz cár özönös hordáinak segítségével vé-
resen leverte a hazája függetlenségéért fegyverre kelt ma-
gyar nemzet áldozatos szabadságharcát. De ugyanabban
az 1866-os esztendıben kezdıdött el-noha ezt akkor még
azok sem hitték, akik szívükbıl óhajtották- Ferenc József
birodalmának bukása is.
Azon a más egyébrıl nem nevezetes áprilisi napon, ami-
kor az uporegresi gulyás-számadó betyárrá lett fia, Jege-
nye Pál a hıkönyi horhosban egymaga kirabolta Maus
Ferdinándot, a császárhő gróf Majláth Kelemen haszon-
bérszedı hivatalnokát, a messzi Poroszországban már mi-
nuciózusan meg volt szerkesztve a késıbb herceggé ava-
tott s világszerte vaskancellárnak nevezett Bismarck gróf
merész terve azt a hadüzenet nélküli támadást illetıen,
amellyel rá akarta kényszeríteni az osztrák császárt, hogy
Ausztria váljon ki a maga vezette Német Szövetségbıl, s
etlnek utána a kis német fejedelemségeket a gyıztes Po-
roszország egyesíthesse a maga fönnhatósága alatt nagy-
német birodalommá. Várható volt ugyanakkor, hogy -
szövetségben a poroszokkal - a forradalmár Giuseppe
Garibaldinak és vörösinges fölkelıinek vére hullásával
megszületett olasz királyság is hadba száll a Habsburg bi-
35
rodalom ellen, hogy fegyverrel vegye vissza Itáliának
Ausztriától Velencét.
Kegyetlen kutyaszorítóba került 1866 tavaszán a bécsi
császár korábban mindig minden bajból kígyó-ügyesen
kibúvó kormánya. A kétoldalról fenyegetett Ausztriának
meg kellett szabadulnia attól az idestova tizenhét éve hor-
dott tehertıl, amit a levert Magyarország megszállásával
és önkényes-erıszakos igazgatásával málházott magára, s
az immár idült félelemtıl, ami azért nyomasztotta éjjel-
nappal a bécsi udvart, mert ajogfosztott magyarok orszá-
ga gúzsbakötötten is veszedelmes idegen test, elpusztítha-
tatlan ellenség volt a korhadozó monarchia enyhíthetetlen
elnyomással egybekötött tartományainak sérülékeny hal-
mazában.
A szorongó császárnak - nolens-volens - ki kellett
egyeznie a tizenhét éve váltig megalázott magyar nemzet-
tel, meg kellett koronáztatnia magát Magyarország törvé-
nyes királyává, s viszolyogva is vállalnia kellett a nehéz
nyőgöt, hogy a jövıben alkotmányosan országló fejede-
lemként uralkodjon a hamarosan ezeréves Hungária fö-
lött.
A kiegyezés kényszere alól- Ausztria önjava parancsol-
ta így - nem volt Ausschlupf. A császárnak és kamarillájá-
nak - a Habsburg birodalom fönnmaradásáért - szóba
kellett ereszkednie egy nehéz testő, nagybajszú, falusiasan
egyszerő magyar köznemessel, Deák Ferenccel, ki meg-
annyi képviselıtársával egyenrangú közönséges követ,
Pest belvárosának választott deputátusa volt a rebellis
magyar országgyőlésben, de akinek hatalmas tekintélyő
személyében - akkor már fél évtizede - a konok nemzet-
nek a 48-as forradalmi törvényekhez ragaszkodó akarata
("...mi az 1848-iki törvényeket egész terjedelmökben kí-
vánjuk alapul tekinteni!") testesült meg.
1866 tavaszának derekán, amikor a gyilkos és rabló Je-
genye Pál kurrentálása végig az Upor mentén kihirdette-
tett, Deák Ferencet a nemzet oroszlánjának emlegette már
36
szerte az országban úr is, paraszt is. Horka vármegyében
hetek óta ugyanúgy köztudott volt, mint mindenütt a ha-
zában, hogy az Öreg Ur nemrég kíméletlenül porba tipor-
ta az aulikus nagyurak (". . . a mágnás gólyalábú, savószí-
nő, lóg a karja, németül beszél") - a bécsi Burg márvány-
Iépcsıit fáradhatatlanul koptató fınemesek - kı-konzer-
vatív pártját, amelyhez Horka vármegye legvagyonosabb
hőbérbirtokosa, gróf Majláth Kelemen is tartozott, s
amely gyászmagyar gyülekezet oly szégyenteljes kiegye-
zést szorgalmazott, aminek keretében a nemzet már me-
gint (de most "alkotmányosan") hódolt volna hajlongó
alázattal a magyargyőlölı császárnak. Miután Deák kör-
nyezete nem késett az alig egy éve kattogó telegráfon tu-
datni Uporvár negyvennyolcas szellemiségő újságja, a
Horka-vármegyei HíRLEr.ı redakciójával a lelkesítı ese-
ményt, futótőzként terjedt sjutott el a legapróbb faluba is
az üzenet, hogy az Öreg Ur "rettentı haraggal fölállott, s
mondott egy oly roppant beszédet, a minıt ı maga se tar-
tott még soha: elszámlálta a konzervatív párt bőneit s ösz-
,
szetörte gróf Apponyi Györgyöt, az egykori alkancellárt
e párt vezérét; engesztelhetetlen haragja s a legsúlyosabb
érvek özöne borítá el szavai alatt a konzervatív párt képvi-
selıit. Azt mennydörgé többek közt, hogy a magyar nem-
zet ellen sem magyar, sem idegen ezer év óta nagyobb bőnt
nem követett el, mint azok a konzervatív fıurak, kik a
48-diki magyar szabadságtörekvés ellen fölszították a
nem magyar nemzetiségek, a horvátok, ráczok, oláhok
vérfürdıt termı indulatait. Ezen konzervatív fınemesek
most ismétleg jogfosztottságba sülyesztenék a nemzetet, s
tiszteletetjavallnak a nemzet által tanúsítani a bécsi kama-
rilla iránt, azaz - ármányosan - kölcsönös tiszteletet pro-
ponálnak. Márpedig kölcsönös tisztelet csak egyenlı felek
közt lehetséges. Ök fölakaszttatták a mi hıseinket. Így hát
csak akkor állna elı egyenlıség, ha közülök is fölakaszta-
nak egy csomó tábornokot. Ez ma már nem lehet. Az ı
kötelességök hát a vezeklés. Köszönjék meg a 49-diki hó-
37
r
hérok, ha mi feledni próbálunk! Ez volt essentiája Deák
Ferencz szavainak. Engedni ott, hol az engedés öngyilkos-
ság, levezekelhetetlen bőn volna a nemzet ellen - mondá.
E kinyilatkozás erejő dictio a konzervatív párt fölött tar-
tott halotti beszéd volt!"
Ahány honfiúi háznál vendégség esett akkoriban az
Upor mentén - minden terített asztalnál, hol becsületes
magyar emberek poharat emeltek -, Deákot magasztal-
ták-éltették szívbıl.
A bogándi boszorkány erdei fészkében tanyázó kurren-
tált betyár a kacskalábú Bálint gyerektıl hallott róla, hogy
Tegzén háromszín-kokárdás legények - nemes úrfiak és
nem nemes i ak - miközben májusfát állítottak az egész
tegzei járás legszebb leányának, a hollóhajú Tomaji Haj-
nalkának udvarán, éjfélkor a Tomaji tekintetes úr által
csapra veretett boroshordó teljes tartalmát Deák Ferencet
éltetve eresztették le a torkukon, oda se bojszintva a féltu-
cat osztrák ulánusra, kik éjszakai patrulozásukat végezve
vetıdtek oda s álltak meg az úton, és lovaik nyergébıl oly
tüskös tekintetekkel bámultak be a kerítésen át a kúria
kertjébe, mintha csak kesehajú strázsamesterük vezény-
szavára vártak volna, hogy lándzsát szegezve rohanják
meg a vivat Deák! kiáltásokkal revoltáló fiatal urakat.
A bujdokló betyár tudta, ki az a Deák Ferenc. ("Job-
bágyszabadittó ember volt a nemzetes úr, mielıtt még tör-
vénybe tette volna a negyvennyolc, hogy szabad legyen a
jobbágy! - emlegette nem egyszer az apja. - Most megint
ı az, ki nem enged a egyvennyolcból. Megérjük még,
hogy vissza is hozza a negyvennyolcat! ") Ezért aztán Jege-
nye Pál - kölök-ésszel - a messzi Deák Ferenc nemzetes
urat olyasfajta oltalmazónak képzelte el, amilyen a bar-
mokat megáldó Szent Vendel, a pásztorok védszentje volt
valaha, kinek kicsinyke kápolnája van a horka-merényi
határban, éppencsak akkora, hogy szőkösen elfér benne a
fakó föstött kép, amelyiken az a koldulóbarát forma em-
ber- feje fölött, akár a többi szentek, dicsfény kopott kari-
38
kájával - mindenképen Szent Vendel kell legyen. Megle-
het, Deák Ferencet is megnézhetem egyszer ilyen pingált
képen - gondolta. Hogy elevenül is láthassa a nemzetes
urat, eszébe sejutott.
Nem sejthette - mitıl is fordult volna meg a fejében -,
hogy Deák Ferenc, ki "nem enged a negyvennyolcból"
,
valamikor, nem is sokára, bele fog avatkozni az ı rosszra
fajult sorsába, s mi töb'b: olyan napokban, amikor csak
hajszálon függ majd az ı esendı élete.
Május másodikán négy suttyom - három bagóköpödı
ember, meg egy félcsipejő fehéroép - pihent meg Csépe
Bozsó kalyibájánál.
Amióta-1850-ben-a bécsi ınkény császári paranccsal
megtiltotta úrnak-parasztnak az engedelem nélküli do-
hánytermesztést, a szőzdohány szívását és kézen-közön
való eladását, s tömlöccel büntetett nemest és közrendőt,
ki finánc-nem-látta ne-szólj-dohányt használt, suttyom
volt a nevük az Upor völgyében azoknak az elszánt - sze-
génységük szorításában merész - csempészeknek, akik
messzi megyék lopós urasági kertészeitıl hordták titko-
san-kockázatosan a maguk vidékére zsákszám a leveles
tukarcsot, ami jobbára sárga se volt még, de amit aztán
megérleltek (némelyek zsidóháton aprított pipába-való-
nak is megvágták), sjóllehet megvolt a hazárdos hasznuk
ra.jta, azok is jobban jártak, akik megvették a portékáju-
kat, mert a csempészdohány fele-annyiba se jött, mint a
császári pecsétes pakli, amit a boltosok árultak.
A négy suttyom, akik közül a sántítós némber- ha már
ott voltak - két hatosért hunyorfızetet vett bujasenyves
folyásának gyógyítására a bogándi boszorkánytól, látta
Jegenye Pált, mert a betyár a kalyibában a féltenyérnyi
csorba tükörrel farkasszemet nézve éppen a se-pihe, se-
szakáll szırt kaparta az álláról a csorba beretvával, amit
Csépe Bozsó mókus bundájából varrott tartóban ırzött (s
39
i..
aminek az eredetét a legény nem tudakolta, így aztán ı se
szólt róla, honnan a borbélykés). Láthatta a négy csem-
pész a sötétpej kancacsikót is hátul a héj alatt, mert amed-
di kiszuszogták magukat- a csillagok följöttéig ódzkod-
tak kisettenkedni az erdıbıl -, mindegyik elıgyelgett a
kunyhó mögé is, szükségét végezni.
- Takaros, figurás lova van kendnek - köhögte a vén-
ember, aki feje lehetett a másik három suttyomnak. -Pan-
dúr segge alatt se láttam még sose jobbat.
- Puskája sincs pandúrnak se oly ékes-díszes, mint oda-
bent - csatlakozott az öreg csempész szavához a sajtábrá-
zatú asszony, aki félmesszelyes üvegben hozta ki éppen a
gyógyfızetet a kalyibából. - Follyon ki a két szemem,
ho ha nem úri szerszám!
gy pp
- Sötét van már! - csattant rájuk Csépe Bozsó. - É
eleget késtek már itten, álljanak odább sietıssen!
Ejjel a szıreritka guba alatt megcirógatta a horpadt ha-
sú legényt:
- Mielıtt kivilágosul, illanj el szaporán innét. Kitalálta
a négy rongyos, mi lehetsz. Keresni fognak miattok. Oly
fajta a suttyom mind, hogy mihelyest megnyomják, hetet-
havat gyón a fináncnak, hátha kevesebbet vernek rá a tu-
karcsért. Keserves lessz tenélküled énnekem itten, de nem
akarom, hogy éppen énnálam kapjanak körbe a német
zsandárok vagy a vármegye mord pandúrjai.
A bogándi boszorkány aggodalma nem volt oktalan.
Tudta ı a fiától, hogy hetek óta teli a környék zöld-parolis
fináncokkal, mert ilyenkor tavaszon már minden pipás
embernek fogytán a színivalója, nagy az ára a szőzdo-
hánynak, szaporán hordják a tüzelıt a zsákos gyalogok, s
a spenótbakterok lesbe lapulnak éjjel a réti keresztutak-
nál, párban rejtezkednek a kurvacsapások mentén, mert
Szent György táján ígérkezik a sőrő fogás.
Nyilván meg is csípték a négy csempészt, akik azonban
akkorra biztosan hallottak már a körözött betyárról
(". . .ha ki találkozik a mondott vétkeshez hasonlatos nem
40
ert személylyel, azt menten megjelentse!"), s ahogy az
i
ilyen állhatatlan népség teszi - egymás rovására magának
kaparintani az érdemet -, versengtek elárulni az úri-
puskás lovaslegényt, ki a gyógyítós Csépe Bozsó tanyáján
idız ottan a bükkösben.
f gy kellett történjen, mert már egy héttel Fagyosszentek
elıtt négy oldalról csörtettek rá pisztollyal-puskával a fü-
ves fehérnép hajlékára az éj közepén Bellincs csendbiztos
fáklyás fogdmegjei. A kalyibában persze csak Csépe Bo-
zsót, hátul a héj alatt is csak a kacskalábú kölket találták,
meg az agyonrémisztett fejıs kecskét, ahogy a sok szövét-
nek lángjának lobogásától mekegve-farolva tépte a kócos
kenderkötelét.
Járt, járt itt egy utasember, csakúgy n yatalka,.le-
gényforma - mondta a bogándi boszor án álmosan,
mintha a ribillióra riadt volna, de szórul-szóra aszermt,
ahogy a szeretıjével összebeszélt-, ám én sehogyse néztem
betyárnak.
A pandúrok fertályórán át koncolták a kunyhót, de
semmi nyomát nem lelték férfiembernek, csak a mókus-
prémbe dugott beretvakés lett volna ilyen corpus delicti, de
arról meg Bellincs komisszáriusnak volt régtıl tudomása,
hisz egyszer látta, amint ez a Csépe Bozsó a bogándi Ke-
szıcze kanászon kellést vágott avval a borbélypengével.
- Hogyha még egyszer ide eszi a rossebb a gyilkos
akasztófavirágot-parancsolt rá keményen a vajákos asz-
szonyra az öles termető, harcsabajszú csendbiztos, ki vi-
lágéletében a padlásrajárt mosolyogni--, loppal bezavard
menten Tegzére a fattyú fiadat, temagad meg tartsad szó-
val; marasztald furfangossan a latrot, meddig mink ide-
érünk. Érted-e?!
- Én ne érteném, tekintetes úr! - görnyedt banyásan
kétrét Csépe Bozsó. - Tudom én, mivel vagyok adós a te-
kintetes úrnak a tömérdek jóságáért.
- Gondom lesz rá, hogy forintos jutalmad is legyen -
41
. !.,
mondta a komisszárius. - Mostan meg adjál még egy por-
ció teafüvet abbul a múltkoribul. Megint feszélyezik napa-
mat a szelek. . .
Jegenye Pál akkor már harminc mérföldnyire volt a bo.
gándi bükköstıl. A vármegye északi csücskében meghú-
zódó szélsı járás székhelyére, Vízváradra igyekezett a sö-
tétpej kancacsikó nyergében.
Május nyolcadikán, Szent Mihály arkangyal megjele-
nésének napján volt mindig a vízváradi búcsú, akkora vá-
sárral, hogy ahhoz foghatót csak Uporváron vagy Érsek-
tornyán lehetett látni: legalább száz sátorban kínálták
ilyenkor portékájukat a maguk munkáját mutogató mes-
teremberek is, a két megye otthonülıs kézmőveseinek áru-
jával kalmárkodó kereskedık is.
A dél elıtti tizenegyet elütni készült a fehérre meszelt
Szent Mihály templom tornyában a harangos óra, amikor
a betyár bekötötte lovát a városvégi vendégfogadó udva-
rán a szalmatetıs állásba. Három mérfölddel Vízvárad
elıtt, a Borzos tó partján úri puskáját, kétcsövő karabé-
lyát, a pár pisztolyát, de még a balaskáját is egy vénséges
vén főzfa öblös odvába rejtette, s a vásárosok nagykorcs-
májának kapuján már úgy fordult be, mint egy akárki-
bojtárja, csak innen a város határából. Meglazította a he-
vedert a nyereg alatt, s két hatost nyomott a mezítlábas
surbankó gyerek markába, aki az árnyékba adott hátaso-
kat ügyelte-hozzon vizet a szomjas pejnek, akasszon za-
bos zsákot is a nyakába, vagyis tartsa jól, ameddig ott
lesz-, aztán elténfergett a város közepéig, s elkeveredett a
sokadalomban a sorokba rendezett sátrak között. Volt
már többször vásárban az apjával, el is leste a világlátott
számadó gulyástól, miként jár-kel, hogyan nézelıdik (de
sose bámul illetıdötten) a megfontolt férfiember a tenger-
nyi nép tolongásában, a kiáltozó kalmárok meg a csönde-
sebb, rátarti kézmővesek szeme elıtt. Háromszor is per-
42
szonátusan végigjárta a ponyvás sátorsorokat, ahol fölsö
ıltızetet kínáltak a szabómesterek, vagy inkább a felesé-
gők mert az odahaza folyvást tőböködı-cérnahúzogatö
,
emberük-dél felejárt, ilyenkorra kitikkad a torok a sere -
nyi láb fölverte portól - a vásártér körüli három korcsma
gyikében múlatta már az idıt.
- Gyer közelébb, bátran, bojtár! - kiáltott rá a meg-
ereszkedett sátorlap alól egy csintalan képü kövér asz-
szonyság, akinek a kurtalábú bakokra deszkákból rakott
asztala elıtt, tartózkodó távolságban, már harmadszor
ácsorgott mustrát végezni a csalogatósan kiteregetett zsi-
nóros dolmányok, vitézkötéses csizmanadrágok, prém-
galléros mentek, meg szintén szırmés fejrevalók fölött. -
Ide, hé, nem harapok le az orrodbul, a borjúbır lajbidat se
cibálom le rullad erıvel!
De ahogy belenézett a szálas termető legény komoly,
sötét szemébe, elakadt a terebélyes öregmenyecske torká-
ban a kunérozós kacagás. Valami olyat láthatott a betyár
pokolfekete szembogarában, amitıl eldermedt az incsel-
kedhetnékje.
- Engedelmet - állt föl fürgén a portékája mögött -,
meg ne nehezteljen már kend!... Válasszon kedvire, van
itten bıvön mibül, lel itten mindenbül, hogy pászoljon,
akárha egyenesen a kend deli mintájára szabta volna az
uram. Lássa csak ezt a csuda dolmányt, meg ezt a remek
csizmába való nadrágot! - Mintha kereplı forgott volna a
nyelve tövében, szórta-szaporázta egyre a szót. - Príma
gácsiposztó mindegyik, csippentse csak be a két ujja közé,
nyőhetetlenebb a svalizsér szarvasbırnél, pedig ugyanoly-
lan puha portéka! Színit se veszti, essı át nem üt rajta. ..
nyáron nem izzad, télen nem fázik benne, ki hordja. . . még
a sár is pereg le rulla, mint rucárul a víz!
Jegenye Pálnak kedvére való volt a szürke gácsi posztó-
ból szabott, vitézkötéssel varrott kuruc dolmány, zsinóros
nadrág. Kedvére való volt a sujtásos mente is, göndör fe-
kete asztrakán keskenyprémmel a nyakán. Mire megjött
43
valamelyik csapszékbıl a tarjagos orrú satnya szabómes- nnyal,
amit Csépe Bozsó dugott a nyeregtáskájába út-
ter, meg is alkudott a kalácsképő asszonysággal. Komóto- ravalóul,
ugyanolyant, mint amilyennel elıbb az ı ingét-
san, tarisznyájából egyenkint rakva elı a pénzt, kifizette, gatyáját
sikálta patyolatfehérre. A teljes tisztálkodáshoz
amit vett, s ahogy így kvittek lettek, még egy facér zsidó- az apja
mellett szokott hozzá, mert a mezei gróf - tavaszi
zsákot is kapott ráadásnak, abba suvasztotta az elégedett
kitelepüléskor - egy dongás dézsát is vitt ki a gulyáskuny-
mesterné, amit eladott: alulra a nadrágot, fölibe a dol- hóba, kerek
fakádat, amiben a hét fogytával elsınek maga
mányt, tetejébe a mentét. csutakolta le magát tetıtül-talpig, aztán a
bojtárjait pa-
- Már csak egy gálánt prérnes csalma kéne kendnek - rancsolta bele
sorra a csávába.
hadarta közben -, mert egyszer majd ezidén is meggyün a Ahogy
lábára rántotta a zsinóros nadrágot, majd bics-
tél. Van is egy itten, hegyi farkas veres irhájábul varrta a kával tiszta
kapcát repesztett, győretlen föltekerte, csiz-
szőcs sógorom. Olcsón adom, vigye már. . . mát húzott, s végül
vállára vette a sujtásos mentét, megbi-
A szigorú szemő legény szótlan számolta le a deszkára zonyosodott
róla, hogy igazán méretes szeme volt a vásá-
a farkasmál föveg árát. Ö is elégedett volt a vásárral. Felét ros
mesternének: mintha csakugyan ırá csinálta volna
is alig költötte el a pénznek, amit az árendaszedı vicefiská- mind a
három ruhadarabot a borvirágos orrú vékony-
listól harámolt el a hıkönyi horhosban, mégis takarosan szabó. A
farkasprémes csalma is éppen az ı fejére illett: se
fölruházkodott. Már csak Csépe Bozsóra, meg a Bálint szőkebb, se
bıvebb nem volt a kelletinél.
gyerekre kellett rájuk valót keresnie-tisztességes asszonyi Odahajolt
a víz fölé, megnézte magát benne, amennyire
öltözetet tintasötétkék kıszegi kelmébıl a szeretıjének, bírta.
Akármelyik egésztelkes gazda se - de még azok
elszaggathatatlan ördögbır zekét-nadrágot, télire is jó akármelyik
legényfia se - föst külömbül fıltámadáskor
i szíjjas bocskort a fiúnak-, magának meg vékony vásznat vagy
Húsvét szent ünnepén, amikor a módosok mind úr-
még, a gyolcsos tótoktól, hogy új kapcákat hasogathasson nak
öltöznek, úgy állnak ki a templom elé, hadd legeltesse
a csizmájába. rajtuk az irígy szemeit minden szegényebb parasztja
Ahogy - vállán a degeszre tömıdött zsidózsákkal - a Uporegresnek.
városvégi vendégfogadó fele tartott, két tagbaszakadt Mintha a
sötétpej kancacsikó is megütıdve pislogott
pandúrj ott szembe vele. Fürkész szemükkel már csak szo- volna rá:
gazdáját látja-e, vagy egy idegen ember akar a
kásból is szúrósan megnézték maguknak, de nem állták nyer ébe
szállni?
útját. ("Kibírtad a tekintetöket?" - kérdezte a fogoly har- - g n vagyok
az, Sára - paskolta meg nyakán a hókást,
madik megvallatásakor a vizsgálóbíró. "Magamfajtának akit Csépe
Bozsó keresztelt el Sárának.
nem bátorságos pandúr szeme közé nézni, ınekik épp az ("Úrnak
hitted magadat, te boldogtalan czenk!?"-hör-
lett volna gyanús, ha teszem..." - felelt foga közül a be- kent rá a
harmadik kihallgatás közben a vizsgálóbíró
tyár.) jobbjáról az egyik megyei esküdt, halápi Gyantár Márton.
"Semmit se hittem én akkor - felelt a fogoly. - Csak éhes
voltam czefetül. Meg, ahogy visszagondolok, haza kíván-
Atvedleni a Borzos tó füzesében talált magának takart koztam
apámhoz, hogy inkább bojtár lehetnék megint,
helyet a parton, s ha már víz volt a lába elıtt, bele is állt, gatyában,
lajbiban, mint ami lett belıllem, kivert kutya
fürdött egyet, lemosta magát végig a hamuzsíros szap
44 45
aszomántos ún ában. De hát akkornapig én már for-
pg
díthatlan kárhozatba kergettem magamat...")
- Hát Jézus neviben, Sára! - Kezébe vette a szárt. -
Mostan már csak azt kéne tudni, merrefele, meg mikép-
pen...
Tarisznyájába tette két pisztolyát, bebugyolálta a meg-
maradt kapcagyolcsba, a Csépe Bozsóra választott ruhá-
ba, meg a Bálint gyerekre szánt zekébe-nadrágba is bebá-
bozta a két puskáját, majd a zsidózsákba dugta a körülpó-
lyált fegyvereket, aztán iölhajította magát a nyeregbe, s
maga elé fektette keresztbe a kápára a karcsús poggyászát.
Akkor kordult meg horpaszán belül az üres semmi.
Hogy két napig csak azt a szalonnát meg kenyeret bícskáz-
ta, amit gondviselı boszorkány-szeretıje suvasztott a ta-
risznyájába, s bizony hajnalban kifogyott a falatból. Víz-
váradon kellett volna eszébe jusson, hogy a hasával is tö-
rıdjön abban a városszéli vendégfogadóban.
- Enni kéne...
Félig megkerülte a Borzos tó teknıjét, s irányba fordí-
totta a pejt Hetevény-pusztának: ott az a csárda, amelyik-
ben a félszemő vitézlı Sembery kapitánynak volt szállása
48-ban, onnan komandírozta a csatát, aminek az lett a
vége - emlegetik az egresiek is, a parajdiak is -, hogy a
szuronyos honvédek Érsektornyáig őzték-hajszolták
Stoltendorf stájer ezredes vert regimentjének maradékát.
Hetevény-pusztán azt ajávorfákkal körbeültetett nád-
födeles csárdát egy örmény ember bérelte akkor már har-
madik esztendeje a gedeházi uraságtól, báró Schlick Félix-
tıl.
Az ösztövér örménynek, ki a függetlenségi harc idején,
vagy a szabadságháború vége után Erdélybıl vetıdött va-
lahogy Horka vármegyébe, Abelján Evariszt volt a neve,
de közel s távolban úr is, paraszt is csak görög-nek hívta,
mert-mint hajdan csak a görög kalmárok-afféle mérték-
46
i,l
Sen kapzsi uzsorása volt a környéknek: kölcsönöket
dott szerény szuprával, parasztnak tized, úrnak kilenced
proporciós kamatra. Nagy pénzt, száz forintnál töb-
bet sose vehetett senki se tıle. Ötven forintnál kisebb
zeghez borjút vagy üszıt fogott zálogul, félszáz forint-
nál súlyosabb summát meg csak zöld hitel gyanánt adott:
koholt nyugtatványt íratott alá, miszerint két-három hold
ld termését "zsenge állapotjában" ennyi és ennyi forin-
tokért megvásárolta, s ilyenformán tıle több semmi sejár
az adósnak.
Erısen szürkült már, mire Jegenye Pál kihúzta lábát a
kengyelbıl a csárda udvarán. Két hancúros, láncra kötött
kuvasz ugatta kétoldalról, nem harapósan, hanem csak a
kıtelességtudásukat fitogtatva: hírlelni a gazdájuknak,
hogy vendég van a házhoz.
A koromhajú, konyabajszú csárdabérlı maga nézett ki
az ajtón. FövegétQl csizmájáig szenzálosan sze nügyre vet-
te a jövevényt.
- Hozta Isten-köszöntötte aztán, idegenes szóejtéssel,
olyasformán, ahogy németek vagy tótok, kik tudnak ma-
gyarul. - Mi járatban?
- Adj isten jóestét - köszınt a legény is. - Megéheztem
-mondta. - Legott rám is sötétül.
- Hát akkor jó helyen van - bólintott hármat is az ör-
mény korcsmáros. Öt ujjal félrekotorta homlokából a ső-
xő haját. - Birkapaprikást fızettem vacsorára. Jut abbul
jámbor utasembernek is. Ezt a csinos pejt meg mindjárt be
is kötheti kelined az istállóba. A szolgagyerek majd meg-
Csutakolja. Vessen neki fonnyadt herét, tegnap lsaszáltat-
tam. Aztán, ha helyin a ló, kerüljön beljebb.
Jegenye Pál úgy cselekedett, ahogy a görög mondta. Be-
kötötte, lekantározta-lenyergelte a kancacsikót, megkí-
t álta friss vízzel, hervadt herével. Közben a zsidózsákot a
pólyált puskákkal berejtette a jászol alá, s jó csomó szal-
mát kotort elibe.
- Tisztességessen csutakold le - mondta, mikor az be-
47
j;i4
sündörgött, a kenderüstökő kisbéresnek, s egy rézkrajcárt
tett tenyerébe.
A nyerget nem hagyta az istállóban: vállára vetette, s
vitte magával, be a csárdába.
A tágas, tiszta helyiséget kanócos olajlámpás világította
be a mintásra faragott mestergerenda alól. A két hosszú
kecskelábú asztal közül csak az egyiknél ültek, ottan ís
csak hárman, két ember, városi formák, de nem úri népek.
meg egy csillagszemő asszony, bekecsbe bugyolált csecse-
mıvel a karján: maga elé vonva dióbarna delénkendıjét,
annak takarásában szoptatta a magzatot.
A betyár az üres asztalhoz, annak is a túlvégén zökkent
le a padra. Maga mellé tette kétoldalt, amije volt: balra a
nyerget, jobbra a tarisznyáját.
Az örmény már ott állt elıtte az asztal másik oldalán.
- Pálinkát inna-e?
Csak a szemével intett, ahogy az apja szokott, hogy nem
kell ıneki pálinka.
- Bort hozok. Burgondit! - kommendálta a csárdás. -
Uporvárrul való, a Bánlaki tekintetes úr pincéjibül.
- Láttam két tehént is az istállóba - mondta a foga kö-
zül a legény. - Aluttejet hozzon, hogyha van.
A cigányhajú csárdásnak nem nyílt nagyobbra a szeme.
- Én magam is, beteges a bendım, olykor azt vacsorá-
lok - bólogatott. - Hozok aludttejet kelmednek, sőrőet,
akár a kocsonnya.
Hozta is hamarosan. Kenyeret ugyancsak, két jókora
körbekaréjt, elég legyen majd a birkapaprikáshoz is. Nem
lévén hirtelenében egyéb dolga - a másik asztaltól nem
szólították -, le is ült, szembe a legénnyel. Hagyta, hadd
kanalazza nyugton az aludttejet, nem beszélt hozzá, de
egyre ügyelte azzal a dülledt-nedves barna szemével. Csak
miután üres lett a eserépköcsög, akkor könyökölt rá a fe-
hérre sikált fenyıasztalra, hogy közelebbrıl, csöndben
mondhassa:
- Fényes csizma kéne ám ehhöz a zsinóros magyar öltö-
48
z thöz, puhaszárú borjúbır csizma, nem ilyen zsírral kent
p työgıs, mint minıt látok a lábán kelmednek.
,; Jegenye Pál is maga elé könyökölt. Szeme közé nézett a
arázdás ábrázatú örménynek.
-- Aztán mért?
Abelján Evariszt kupakos pipát húzott elı hosszú kék
k rcsmáros-kötıje zsebébıl.
- Csak azért, mert estelente rendbe betérnek énhozzám
üie inspiciálni a pusztázó pandúrok. Karvaly azoknak a
figyelmök, róka az eszök, szemet szúr nekiek minden, mi
netán össze nem illik.
A legény hallgatott. Ettıl az árendás örmény se szólt
többet. A pipája kupakját nyitogatta-csukogatta.
Firtatták egymást a szemükkel.
A helyiség másik sarkában a delénkendıs asszony vég-
zett a szoptatással. Összegombolta keblén a karton prusz-
likot, s rá-rápillantott maga mellett a két emberre, akik
egymással disputáltak bizonyos nyolc forintokról, amivel
'álságosan megrövidítette ıket a kasznár abban az urada-
lomban, ahol új tetıt ácsoltak az emeletes magtárra.
A mestergerenda alatt nagyot sercent az olajlámpás
kormosodó kanóca.
- Na, keljen csak föl -mozdult meg a csajlabajszú csár-
dás -, mutatok én valamit kehnednek. Hozza, ha köll,
hozza tarisznyáját is.
A hagymaszagú konyhán át - ahol csak a parázs világí-
tottki a kemence tárt ajtaján egy soványka öregasszonyra,
aki tésztát dagasztott, meg egy szemrevaló fiatal fehérnép-
re, aki a hosszú szıke haját fonta - a ház hátsó szobájába
vezette vendégét a hajlott hátú örmény. Ott gyertyát gyúj-
tott, s annak az imbolygó lán jánál kinyitott egy szuszék-
nagy ládát a sarokban. Derékig belehajolt, s egy pár visel-
tes; de fényes feketére suvikszolt csizmát emelt ki az aljá-
ból.
- Próbálja meg, nem szorítja-e a lábát.
4dakint fölugattak a kutyák.
49
i'..
- Nosza, ne kéresse magát!
Jegenye Pál tétován mozdult. Leült a háromlábú székre
a behemót láda mellé. Lerántotta durva, legelıt, kaszálót,
kút-vályú körül sarat taposni való zsíros csizmáit, igazí-
tott a kapcáin, aztán akkurátusan fölhúzta a könnyő, réz-
sarkantyús borjúbır lábbeliket. Valamelyest mindkettı
nagy volt az öregujjánál, hosszban meg a szára kurtább
mindegyiknek két hüvelykkel a kelletinél, de legalább nem
nyomták se orrban, se a lábikráján.
Fölkelt, lépett kettıt-hármat. Ránézett a gyertya vaksi
világánál a szikár örményre.
Abelján Evariszt tudta, mi forog szófukar vendégének
a komor fejében.
- Egyességre jutunk az árában - mondta. - Hozzászá-
molom az estebédjihöz. Ami kevesset a kelmed hitvány
csizmája megér, azt meg levonom.
("Ráparancsoltam a görögre, adja ide az ünneplıs csiz-
máját - vallotta csaknem egy év múlva a fogoly betyár a
törvényszék elıtt. - Nem akart kötélnek állni, de akkor
igen gorombán ráförmedtem, hát elıszedte a ládafenék-
bül a borjúbır csizmát, mit a lábamon viselek... Így
volt.")
Az örmény visszacsukta a szuszék födelét. Háttal állt a
legénynek.
- Tudom én, milyen az, mikor üldözvén van az ember
gyereke. - Harákolnia kellett. - Hajszoltak engemet is
életre-halálra, havasi mócok, fölbujtott pakulárok szom-
júhoztak a véremre, galádul, mert leölettem a szép birka-
nyájamot, hogy táplálhassam &m generális éhes honvé-
deit. Én megmenekedtem, de védtelen hitvesemet, ártatlan
két kis fiamot, kit nem árulhatták el nekiek, merre bú-
vok... ıköt agyonfejszészték, bent égették a mi házunk-
ban. -Visszafordult a legényhez. Imént még kedélyes képe
egy sóhajtásnyi idı alatt évtizedet öregült a gyertyacsonk
gyászos-gyönge fényében. - Ez az én életem nagy keserő-
sége.
50
Kíntrıl már harmadszor hallatszott be a két kuvasz
h sány csaholása.
- fTzetésemben, családom legyilkolásátul tébolyultan
futottam én a kishazábul, Erdélyországbul egésszen idáig
negyve lencben. Attul fogva, tizenhét esztendeje itt va-
gyok a nagyhazában, de tengek, akárcsak ez árva gyertyá-
nak a nyelve. - Megszívta az orrát. - A kissebbik fiam, az
lehetne mostan ilyen húszéves forma legény, mint kelmed.
Mert annyi, húsz lehet, ahogy nézem. ..
- Tizenhét esztendım töltöm az ıszön - mormolta Je-
genye Pál.
- Legalább húsznak hittem - mondta az örmény láng-
nézve, mint akinek másfele a gondolata, nem azon, amit
beszél. Elfújta a gyertyát. - Menjünk, másodjára is meg-
forrt már az a paprikás.
Igencsak benépesült idıközben a csárda, azokkal lett
teli, akiknek szállingózását a kutyák ugatása jelezte,
ameddig Abelján Evariszt csizmát cseréltetett a bujdokló-
val. A hetevényi puszta két uradalmi majorjából, meg a
közeli tanyákról jöttek meg egy-két messzely borra vagy
egy fütyülı pálinkára az esteli ráérısök, legények legin-
kább, de meglett emberek is.
A fonatos hajú szıke fehércselédnek, akit korábban a
konyhán látott a legény, hintázón ringtak ropogós szok-
nyál, csettegtek a piros papucsai a lécrácsos kármentı meg
a két hosszú asztal között, s valahonnan egy cucorka ci-
gány is elıkerült, ott fészkelıdött már a helyiség túlvégé-
ben az ablaknál, a cimbalom mögött.
- Hozzad, Eszter, a paprikást kettınknek - intett az
ırmény a lenhajú, fürge iccés lánynak. - Kovászoltat is. . .!
Már a birkahús vastag leve-maradékát mártogatták a
kenyér puha belével a cseréptányérjuk fenekérıl, amikor
odakint fenemód rájött a két kutyára a bolondja: mintha
51
mérges macska fújt volna feléjük, görbítette volna a hátát
elıttük, sírtak-ugattak, csörgették láncaikat.
- Nocsak. . . Itt vannak a pusztázók-mondta a csárdás,
- Akármit kérdeznek, hadd rám, fiam, hogy én feleljek!
A bicska, hegyén a megmártott kenyérfalattal, nem
mozdult a betyár kezében. Ettıl a szótól-hogy úgy mond-
ta az örmény: fiam - lett igazi bizodalina a fekete korcsmá-
roshoz.
Elsınek egy bikanyakú, medveléptő pandúrkáplár
dobbant be az ajtón: Akkora szál ember, hogy meg kellett
hajtania busa fejét, bele ne verje a szemöldökfába. Pödrı-
viaszkkal oly hegyesre volt húzva a vörösbarna bajusza,
hogy tőbe lehetett volna főzni a végét. Három lépés után
megállt, körbecsapott az ijesztı, csontig látó tekintetével,
A csetlesz cigány már a kuvaszok rémes riogásának hal-
latán szeppenten belerejtette a győrt-foldott ingébe a két
cimbalomverıt. Körben a két hosszú asztalnál ís nemcsak
a szó halt el, de még a pipák füstje is szinte megállt a lámpa-
olaj szagú levegıben.
- Adjisten - mordult bele a nagy, hőlt csöndbe a pan-
dúr. Aztán hátranézett a társára, aki a küszöböt nyomta a
két talpával. - Gyer be, csupa jó ember örvend itt mine-
künk.
A közpandúr is olyan kiszolgált katona formájú öregle-
gény volt. Duplacsövő kurta karabély lógott szíjon a kar-
ján, bırtokban pisztoly az oldalán, hajlékony suhogós
pálca a kezében, akár a káplárjának. Csak a fekete bajsza
volt lankadtabb, fösvényebben suvikszolt, mint a följebb-
valójáé.
Odadıngtek a kármentıhız, ahonnan a fonatos hajú
iccés lány leste ıket a ritkás lécrácson át az egykedvü-
ártatlan két szemével.
- Két porció pálinkát adj, Eszter. . . üvegpohárba! - tet-
te be a kármentı ablakán furkós öklét a bivalyerıs pusztá-
zó. - Be szép vagy máma is, az istenedet!
sz
,íbbent a leány egy-ágra fonott vastag varkocsa, ahogy
etösen pálinkát tölteni mozdult.
- Sose adtam én fakupába a káplár úrnak - mondta
ntasolytalan arccal. Kitette a két csurig öntött üvegpoha-
rat a kármentı nyílásának párkányára. - Váljék vérré
kendtekben.
Egyszerre emelte a szájához, egy nyeletre itta ki a három
kiadós kortyra való szilvóriumot a két pandúr. Egyszerre
tırőltek be a bajszuk alá is a kantárszáron keményedett
tenyerükkel, s körbe is egyszerre söpörtek a szemükkel,
hova döccenjenek, ameddig rátömnek az egyforma fapi-
pájukra. Csak a konyha felıli asztal végén láttak helyt,
ahol a görög falatozott egy jó és tiszta öltözető ifjú idegen-
nel. Odapengtek a négy sarkantyújukkal.
- Ide férünk, Abelján uram?- kérdezte a káplár, de már
meg is reccsent alatta a pad. - Látom, ízes vacsorájok volt.
Odazökkentette magát a följebbvalója mellé a közpan-
dúr is.
- Ez a legény a sógoröcsém Sıskútrul -mondta az ör-
mény.
A káplár vasvilla tekintete Jegenye Pálnak még a zsinó-
ros dolmányát is átszúrta, aztán visszaigazodott a csárda-
bérlıre.
- Még sose emlegette elıttem a rokonságát, Abelján
uram.
- Sose kérdezte, Kaszab uram, van-e rokonságom -
vont vállat a korcsmáros. Rápillantott magával szemben
a párás ablakra. - Hős már megint odakint?
- Ahogy ilyenkor Fagyosszentek táján. - A pandúr ész-
revette a nyerget a legény mellett a padon. - Nemrég érke-
zett, igaz-e?
7egenye Pál lustán mártogatta utolsó falat kenyerét a
cseréptányér fenekén. Az örményre hagyta a választ, hát-
ha a kérdés is oda intézıdött.
Abelján Evariszt felelt is helyette:
53
- Turzára tart a sógoröcsém. Leánynézıbe zavarja az
anyja.
Már füstölt a két pusztázó pipája. Agyarra harapva
szívták.
- Elsietik a házasulást a mostani deák úrfiak.
- Nem deák a sógoröcsém. -A csárdásnak is markában
volt már a makrapipája. Fölpattintotta rajta a rézkupa.
kot. - Özvegy anyjának a kis birtokán, ott teszi dolgát.
- Aha - bólintott helybehagyólag a káplár. - Látom is
már, nem deák keze van. - Odanyújtotta a fekete ember.
nek bırsallangos dohányzacskóját. - Kóstolja meg az
enyimet.
- Isten fizesse meg - köszönte szemhunyorítva az ör-
mény. Beleszagolt a kövér zacskóba. Élvezettel tüsszentett
egyet a durván vágott téli saláta tubákos illatától. - Ezt se
piszkolta még kurkász fináncok kincstári keze.
A pálinkától pirosult káplár összeröhögött kuka köz-
pandúrjával. Mintha ettıl kaptak volna föloldást a hu-
nyász hallgatás alól a paraszti vendégek, a két hosszú asz-
tal körül egyszerre megéledt a zsongás, s az ablak alatt is,
noha bátortalanul, táncoltatni kezdte a két cimbalomve-
rıt a pisla cigány.
- Még csak az kéne, hogy mink se szíhassunk szőzdo-
hányt! - Kaszab szurka szeme megakadt a mestergerendát
föltámasztó vaskos oszlopon. - Hát a kurrens, mit tegnap
hoztam? Mért nincs ott az akasztón?
Abelján Evariszt csak a vállán át vetett egy henye pillan-
tást a bálványfára. Csajla bajsza alatt biggyesztve a száját,
böngészett körbe a kecskelábú asztalokat könyöklı em-
bereken.
- Ezeknek tegyek ki körözı írást? Egyik se tud ez olvas-
ni. - Csippentett a szemével a káplárnak: - A régibb kur-
renseket se aggattam ki sose. Elég, ha én tudom, miféle
vétkeseket keres a törvény. A pajkosok fajtájára magam-
tul ráösmerek én, nem kell ahhoz énnekem körözı textus,
hogy ilyen meg olyan az ördögadta. - Megtisztelte egy
odabiccentéssel a közpandúrt is. - Innának-e még egy fü-
tyőlovel?
- Holnap is nap lesz - hárította el a kínálást a káplár. -
Nagyot kell még kerülnünk minekünk éjfélig.
Ahogy fölállt, könnyülten nyikkant egyet a pad.
("Mivel félemlítetted meg a csárdást, akasztófáravaló?
- rivallt rá a bilincses betyárra a negyedik megvallatáson
halápi Gyantár Márton megyei esküdt. - Mit mondtál ne-
ki; mivel ijesztetted, hogy szólni ne merjen rólad a pandú-
roknak?!" - "Ott volt a tarisznyámban a két pisztoly, a
kezem meg csaknem benn a tarisznyában - felelt a fogoly.
-Tudta a görög, hogy elıbb ırá sütöm a pisztolyt, utánna
csak ırájok, a két pandúrra...")
A napkelet fele úszó összesimult felhık miatt sötét volt
méga kora hajnal, amikor az örmény fölhágott a ház hátá-
ba támasztott recsegıs lajtorján a nyitott padlásig, hogy
költse a kurrentált vendégét.
- Mennyi pénzed van, fiam?- kérdezte a kemenceszagú
konyhában, miközben a legény mécsvilágnál, derékig
meztelen mosdott egy arra való sajtárból. - Sok-e,
kevés-e?
- Mi csak van, benne találja tarisznyámba - prüszkölt
a betyár. - Vegye ki onnan mind, hánnyal adóssa vagyok.
Pengı forintok kóppantak számosan, egyforintos bar-
na papír bankók hulltak hangtalanul a terebélyes konyha-
asztal késvagdalta lapjára.
- Nem vagy te kódis kapcabetyár, tegnap is tudtam már
- heherészett Abelján Evariszt. - De hogy ennyi pénzed
legyen, nem hittem volna. - Fölnézett a mennyezet füstös
deszkáira. - Hát. . . harminc krajcár a birkapaprikás, mit
vacsoráltál, harminc krajcár a száraz sódar meg a kenyér,
húsz krajcár a lovadnak az iszák zab, mit útra adok teve-
led, egy forint az éji szállásodért, húsz forintot fizetsz a
áért, mely a lábadon, meg a sarkantyúkért - sorolta
5455
homlokráncolva, mintha a hét napjait számlálta volna. -
Végül meg ötven forint, fiam, hogy sógoröcsémnek tette.
lek meg a pandúrok elıtt.
Maga elé olvasta a hetvenegy forintokat, meg a nyolc.
van krajcárt hatosokban.
- Rosszul sejártál, idesüss! Pár forintjaid is maradtak,
krajcárod megjóformán összemarékkal.
Mizerásra megkopasztott a sovár görög - gondolta Je-
genye Pál, ameddig a dolmányán gombolta a vitézkötést.
Mit kotorna még maga elé a maradék pénzembül, hogyha
alitaná, hogy a szıke szolgálója miatt is adóssa vagyok?. ..
Mert noha nem tudhatta elıre a lenhajú iccés leány,
hogy egy aranyat hágy nála emléknek a sose látott legény;
utána szökött, mihelyt rendet rakott éjfél után a kármen-
tıben: titkon fölosont hozzája a nádfödeles padlásra,
hogy egymást melengethessék abban a jószagú szénában,
míg elsıt nem kukorít a kakas valahol hátul, a ház hason-
vány kerítése mögött.
Isten áldjon, Bszter - mondta magában a bojnyik.
Éppencsak pirkadt keletrıl, amikor kikocogott a csár-
da udvarából. Laposakat pislogott utána a két álmos ku-
vasz, de láncuk se csörrent, vakkantani is lusták voltak a
hasábfa-rakás tövében.
Messzibb vetési varjak lepték a nemrég boronált tenge-
ritáblákat.
Hát ilyen a bujdokló betyár sora-csóválta fejét a sötét-
pej kancacsikó nyergében a Horka-Parajdon szegıdmé-
nyes számadó gulyás kóbor fia. - Cinkoskodik az őzött
zsivánnyal a csárdás, hogy aztán kifoszthassa, annak feji-
be, mert nem adta föl a pusztázó pandúroknak. Pénz híján
polturás préda a kurrentált kódorgó.
Szórhatni elegendı pénz kell hát, sok forintokra keli
szert tennie újfent! De honnan? Kitıl? Miképpen?
Ez a legény a sógoröcsém. . . - hallotta vissza bent a fejé-
ben, amit az örmény mondott róla a pandúroknak az este.
- Turzára tart. . .
56
Turza!. . . A turzai sváb molnár, Majláth gróf turzai gız-
Imának a bérlıje! Kinek mázsáló masinája mindig s
den magot hamisan mér. Kik ıhozzá járnak ırletni,
mert messzi a többi malom, mind meg vannak csalva!
Uporváron vett már magának vaskapuval zárt, hétabla-
kos homlokú úri házat az a parasztok megrövidittıje. . .
Mire fényes reggel lett, már mélyen bent járt a mátyusi
erdıben. Találomra barangolt benne, mígnem napos be-
yágásra lelt egy vízér mellett, s ott megállapodott. Meg-
itatta a szomjas kancacsikót, maga is hörpölt a hideg cser-
melybıl, aztán csak úgy masztékon kikötötte a Sárát egy
enge tölgy tövéhez - hadd nyálazza az avarból kibokro-
suló főcsomókat -, majd kötésig nekivetkezett, s kifeküdt
a lombok szőrte napsugarak alá, hogy töprenkedjen a
szándékán, amitıl holnapra meg kell, hogy horpadjon a
dupladézsmás turzai gızmalmos bankóktól degesz bu-
gyellárisa!
57
,
A kelepce
Csak a mord csendbiztos szállt le lováról, két embere
yeregben maradt. A szár odahajítódott a közpandúr te-
- Jóestét, Jegenye István. - Bellincs odalépett a senyve-
Szállt, szállt a hír. dezo parázskupachoz. - Várt ugye kend?
Miért ne lehetne való? A számadó fölkelt a fényesre kopott
fejıszékrıl.
- Jóestét a komisszáros úrnak is. Vártam, tudom a ren-
MIKSZATH KÁLMÁN
Szent Mihály arkangyal megjelenése ünnepének felhıs éj.
szakáján, amit a vízváradi vásáron vett zsinóros ıltözetét
viselı betyár a hetevénypusztai csárda illatos szénapadlá
sán; a fonatos hajú szıke iccés leány melengetı ölelésében
töltött el, Bellincs Gáspár tegzei csendbiztos harmadma
gával- Kondrák ırmester meg egy közpandúr kíséretében
- rányargalt Jegenye István számadó gulyás tanyázó he
lyére a parajdi réten.
A környékbeli alvó falvakban a közbirtokosság-fizette
bakterok rég elkiáltották már az éjfelet, de a mezei gróf
még nem aludt. Kint ült a kunyhó elıtt a megomlott tőz
nél. Pipáját szívta, s a parázs hunyorgó színeváltozásaic
szemlélte, amikor már a távolból megőtötte fülét a patkós
paták közelgı-hangosuló robaja.
- Kusti! - parancsolt rá a két éber komondorra meg a
három figyelmes pulira, akik talpon fülelték már a sötétet,
- Nyughassatok!
Az új öregbojtár, bizonyos Czirkó Andor, akit világgá
futott fia helyébe fogadott a gulyához, ugyancsak iölne
szelt a szélhozta morajra, s az ágasfába fogódzva ki is kam
dikált a kontyos kunyhóból.
A számadó ırá is ráhörkent:
- Maradjon a vackán kend!
Két ölnyire a tőztıl megállt a három herélt hátas, vonal
ban a szügyükkel, mintha a tegzei cédulaház vámsorom
pója lett volna leeresztve elıttük.
" 58
üet.
Nézték egymást a zsarátnok fölött, a fölszálló melegtıl
temegıs levegın át.
- Azt is tudja kend, mért vagyok itten.
- Tudom - biccentett a gulyás. - A fiam miatt.
- Hall-e hírt felülle?
Jegenye István két pofacsontja alatt megárkosult a nap-
szítta bır.
- Hiszen csak hallanák... Mióta oda van, úgy alszok
csak én, akár barázdába a nyúl. Hetvenhétszer pattan föl
a szemem minden éjtszaka, hogy hátha neadjisten most
rontottak rá valahol, most ölik éppen.
- Ötszáz forint van a fejire kitőzve, mondták-e kend-
nek?
- Mondták.
A csendbiztos két nagy marka ívbe hajlította a lóserken-
td ruganyos nádpálcát.
- Hát azt tudja-e, hogy a kendé is lehetne az a tenger
pénz?
A számadó állta a kányaszemő komisszárius kufár te-
kintetét. Hallgatott.
Mintha a parázs melegétıl tette volna, a pandúrhad-
nagy levette darutollas pörge kalapját.
- De nem is azért a félezer forintért... Hanem azért,
hogy a hóhér kötelitül menthesse meg kend a saját ivadé-
kát. Egy ember erıszakos halála Szent György napjátul
t rheli már a pogány lelkit. Am akár két, de még három
gyilkosság is száradhatna kezin már. Mert a kend fia ki-
I'asztotta minap a Majláth gróf úrnak egy árendaszedó
59
ügyvédbojtárját is, ki puskás kísérı oltalmába utazott.
Hogyha az a tahó kocsis védni próbálja a pénzt, ottan is
embervér folyt volna. A parádés hajtóé is, meg tán azé a
vicefiskálisé is. Érti-e kend?
A számadó szikár ábrázata halováns volt, mint drága
szivarok végén a hamu, s kemény, mint kiszáradt fákon a
görcsök. Csak a meggyilkolt botosispán korbácsának üté-
se-nyoma barnállott a bırébe hegesülten.
- Hogyha tudnám, se tudnám, törvény katonája elıtt
sose vallanám ki, merre bújdos az én elveszett fiam. Hogy-
ha meg szólhatnák ıvele, csakis arra vennék igéretet a szá-
jábul, hogy messzire menekedjen, külországba leginkább,
rabul ne ejthesse vármegye se, császár zsandárja se!
A csendbiztos csizmájának az orra belelökött egy kor-
mos ágvéget a pusztuló parázsba.
- Okossabb embernek véltem kendet, Jegenye István.
Ellensége kend nemcsak a bojnyik fiának, de saját magá-
nak is. Mert én igen bízok hozzá, hogy éppen itten, ahogy
egyszer hóttbiztosan eljı majdan az apjához, ezen a kend
réti tanyáján nyomjuk meg az utonnálló gazembert! De
azért a fogásért kend egy rézgarast se lát, nemhogy ötszáz
pengı forintot, mibül pedig megadhatná a grófnak a kárát
is, de még prókátort is fogadhatna belülle, ki a törvény
színe elıtt védhesse a bitóravalót. Ilyenekre kéne az a sum-
ma, most mire pök kend. - Visszaigazgatta kopaszuló ko-
ponyájára a fekete pandúrkalapot. - Rajta leszen kenden
az én szemem, akár közelbe járok, akár nem. De hát kend
ezt ugyanúgy tudja, akár én.
Suhintott egyet a sóhajos nádpálcájával.
- Azért csak Isten áldja kendet, Jegenye István.
Nem sokkal azután, hogy harmatos hajnalban újból út-
nak eredt Abelján Evariszt bérlett csárdája elıl a pénzébıl
kikopasztott kóbor betyár, messzi onnan, az uporegresi
Jegenye-portáról is kiosont egy asszonyi árnyék. A kertek
60
alatt suhant sietısen, hátán batyujával: mezítláb taposta
a párától pıttyös puha port a dőlıút egyik csapájában,
mert így szaporábban haladhatott, mint csizmában, ami-
nek a kétujjnyi magas sarka minduntalan megbicsaklott
volna alatta a kerekek kitiporta sok kicsi gödrökben.
A Horka-Parajd szolgálatába szegıdött számadó gulyás
felesége futott toronyirányt ott a mezıben arrafelé, hol az
urát találhatja, Márta-majoron túl, három óra járásra
Uporegrestıl. Pirkadat elıtt vágott neki Babdi Julis a hat
hosszú mérföldnek, s ragyogó reggel lett, mire odaért a
parajdi rétre, s lihegve leülhetett a gulyáskunyhó elıtt, le-
köthette hátáról a fehér asztalkendıbe pakolt kerek ke-
nyereket, füstölt húst, két font sót, meg a zsomborra való
megfonnyadt hagymát.
- Vasárnapra híttalak - mondta magyarázatvárón a
gulyás. - Mi oka, hogy már mostan. . .? De elıbb csak fújd
ki magad.
- Csöpp híja volt, hogy agyon nem vertem tegnap a
kend kisebbik kölkit-zihált a kifulladt asszony. - Elfoga-
dott tíz krajcárokat attul a Kondrák pandúrtul, dugta vol-
na is el már, hogy majd beárulja azért az istenverte judás-
pénzért a saját bátyját, mihelyest meghallja, hogy haza
készül a bujdokló.
Jegenye István messzire nézett, de nem a gulya után, ami
mellett a kisbojtár durrogtatta a sallangos karikását.
- Eszetlen még a. Mika gyerek, nem tudhatta, mit cse-
lekszik.
Babdi Julisnak kicsordult a könnye.
- Telibeszélte a fölnıtt emberek fejit is a két pandúr, ki
tegnapjárta a falut. Hogy mindenki tartsa nyitva a csipás
szemeit, kivált, kik a mezıben vagy az erdın járnak. Vér-
p t zt kaphatnak az én fiamért!
A számadó odaköpött maga elé. Rátapogatott bırén a
l t'bácsnyoma varasodásra.
'- Meg vannak bolondítva az itteni népek is, erre kint a
jorba, de odaber t Parajdon ugyancsak. Hogy ügyeljen

mindenki, akárholjár a határba, nappal is, éjjel is egyfor-

mán. Ki gyanús embert lát, fiatalt vagy akárkit, hogy nem-
lán énhozzám tart. . . ütheti sok pénz is a markát, csak ideji-
ben megjelentse, hogy húzza az apjához szíve már a sze-
gény őzöttet!... Így van ez, mióta világ a világ. Rég nem
imádkoztam már, de az éjtszaka kértem az Istent, okosítsa
meg mostan a mi kettınk boldogtalan gyerekit, eszibe ne
jusson közelítteni ehhöz a helyhöz. De ne ríjj már...
Am hiába tette rá súlyos tenyerét az asszony inas vállá-
ra, sehogyse állt el annak a könnye.
- Jaj, mi lesz ıvele! Jaj, mire végzi! Édes gyerekem. . .
Jegenye István leszegte fejét.
- Igyál egy köcsög tejet, Julis, habos is még... aztán
eriggy haza, Máriádhoz imádkozz, ójja a kölked. - Teli-
horkantotta tüdejét, mintha egeket káromló átkot nyelt
volna mélyre a lélegzetével, de nem lett hangosabb a szava:
- Azt meg szakadatlan mondjad csak mostantul a népek-
nek, hogy ki beárulja az én fiamat, máris varrassa magá-
nak a cifrás szemfödelet, kalapáltassa a deszkakoporsót,
mert én elemésztem az ily kígyót, elemésztem, bárhova
rejti magát... ne segéljen többet az Isten, hogyha hazud-
nák! Ezt izenem én nekiek, valahányat kísértésbe vivének
a vármegye rusnya kopói!
Valahonnan a kunyhó rnögül éppen elıjött Czirkó An-
dor, az új öregbojtár.
- Adjisten, gazdámasszony - köszönt rá Babdi Julisra.
- Vasárnap lenne-e már, hogy itt van a friss proviánttal?
De hát akkor hol az én Terusom?
A számadó felesége nem felelt neki. Hüppögött, s ken-
dıje sarkában a könnyét törülgette.
("Megesküdött-e a vádlott apja, hogy szétloccsantja a
fejét annak, ki föladja fiát?" - kérdezte a tanútól a Jegenye-
,
pör második napján a közvádló. "Hogyha megesküdött
nem énelıttem tette - felelt Czirkó Andor. - De hogyha
62
ulem hallatára fogadott volna ilyet, én akkor se monda-
n , mert az én számadó gazdám fenemód szótartó em-
ver!")
Kicsinyke kıvár romja pusztul-porlik a turzai szılı-
hegy tetején-ezt Jegenye Pál pendelyes kölök korától tud-
, késıbb meg, valahányszor gabonát ırletni kísérte az
apját télen a patakparti malomba, látta is mindig az omla-
dozó falakat fönt, a magas dombvonulat gerincén. Rég,
amikor még turbános törökök portyázták egyre a tájat,
élı erısség, tíz-tizenkét végvári vitézzel is védhetı sólyom-
fészek volt a turzai ırhely: sose is foglalta el ozmán. Le-
génység lakta késıbben, Rákóczi herceg hısi szabadság-
háborújának éveiben is-mesélte fiának a számadó gulyás
-; ak éppen hol kurucok, hol labancok bírták, mert had-
viselésben igen forgandó a szerencse. A nagyságos fejede-
lemfılkelésének letiprása után Heister generális, vagy va-
lamely másik császári tábornok rendelésére lıporral alá-
aknázták, s levegıbe is röpítették a négy tömzsi bástyát,
nehogy még egyszer lázadó magyaroknak szolgálhasson
szállásul német zsoldosok ellen a turzai vár: csak az omla-
dozó lırés-cakkos falak, meg a roggyant kápolnatorony
maradt meg a domb púpján, sínylıdni esıtıl-fagytól, s
fogyatkozni, valahányszor savanyitani hordóba rakott
káposztának megnyomatására bontottak belıle s hurcol-
tak haza egy-egy faragott kıkockát környékbeli parasz-
tok.
Ide, a múlt málladozó hagyatékának takarásába vette
be magát a lovával a bújdokló betyár, hogy kivárja az es-
t s ameddig be nem alkonyul, szemmel tartsa a domb
a ban, a patak partján füstölgı-pöfögı gızmalmot a
ro a déli falának emberszéles hasadékán át. Télidıben -
négyszer is karácsony utánjárt itt-mindig tucatnyi szekér
állt várakozott odalent, zsákos búzával-rozzsal megra-
k Itfogatok, s olyankor a kitárt kapunál gubás parasztok
63
toporogtak összeverıdve a hóban, melegedtek a hitván
tőznél, amit a szılıhegy aljából odahordott kévés venyi,
gébıl raktak, le ne faggyon a lábuk, ameddig sorra kerül
nek. Mert a goromba gızmolnár rendre csak azt az egy
gazdát bocsátotta be a meleg malomba, amelyiknek éppen
folyt a garatba a csalósan mégmázsált gabonája.
Egyetlen hengermalma volt a vidéknek a turzai gızma;
sinás ház-ahogy a népek nevezték a szürke épületet, ami
nek a rıt téglakéménye tövében egy cingár csı naphossza
párát pipált. Külországból vásárolta-hozatta a gızgépet
gróf, s a féltucat kecskeszakállas lakatos mesterember
meg a mitugrász mérnök is helyét volt: ık kalapálták
srófolták össze, amit kellett, s ık is főtöttek be elıször
Bolotka-lápon túlról való tızeggel a nagy vas katlanba, a
kazánba, ami fölforralja a lusta patakból szippantott tisz-
ta vizet, hogy gız legyen abból, hajtani a hengerszéket -
legalábbis a számadó gulyás így mondta el egyszer fiának
a fortélyt, ami szerint jár az efajta újmódi malom, mely
akkor is ıröl, ha a szélmolnár, vízimolnár tétlen támasztja
a félfát, mert egyiknél szellı se súg a vitorlának, másiknál
meg a zsilipelt víz apad el olyannyira a duzzasztóban, hogy
nem is csurran a lapátos lomha kerékre.
A vár maradéka alatt, a domb nyújtózó lejtıjén sehol se
tett-vett senki a csonkosra metszett tıkék, meg a melléjük
vert akácfa karók hosszú, párhuzamos sorai közt: késvén
a tavasz, a bakhátak megnyitása óta nem sarjadtak elég
szépen a fnss hajtások, így nem volt sok a gyom se, nem
parancsolta ki hát kapálni se, egyelıre, a szakmányos szı-
lımíveseket a gróf turzai vincellérje.
A rejtekadó rom magasából Jegenye Pál dél óta napes-
tig csak négy embert látottjárkálni a malomudvarban: egy
férficseléd-félét, amelyik jobbára az istálló körül téblá-
bolt, két lisztes öltözető molnárlegényt, akik ángelusig
zsákokat foldottak a palánk mellé leterített ponyván, meg
magát a sváb malomárendást, akinek a neve is eszébe ju-
tott idıközben: Raffel Joachim. Igaz, egyszer egy koszo-
64
, Flü::..
úba rakott hajú nıi személyt is megpillantott, de az ısz-
ontyos asszony éppencsak kihajolt a cserépzsindelyes
nolnárlak muskátlis ablakán, kirázni a kékfestı kendıjét,
nielıtt a fejére kötötte.
Sötétülés elıtt az egyik lisztes legény leoldotta a láncról
t rókavörös korcs házırzıt, aztán társával együtt elballa-
Sott a falu fele. Attól fogva a meg, hogy csakugyan este lett,
nár az udvaros béres se bújt elı többet az istállóból. Mire
régül lent a patakparti füzek is szomorúan egybefeketed-
ek a földdel, s a kazánkémény mellett a sovány párapipá-
ó csı se szipákolt tovább, már csak két helyrıl világolt elı
'ény a malomtelken: a molnárlakban égett az egyik, a gız-
nasinás ház sarokablakából sárgállott ki a másik.
- Ideje indulni-ásított egyet a szılıhegy púpján, a rom
karásában a kurrentált betyár. Jóideje fázott már. - Me-
legedjőnk föl.
Belekotort tarisznyájába, kibontotta a gyolcs kendıbıl
száraz sódart, lemetszett belıle egy darabot, s fölaprítot-
ta falatoknak, megszelídíteni a sváb malmos rozsdás szırő
rókafattyú kutyáját. Éhes is lett menten a kemény hús füs-
tös szagától, de magának nem szelt már: majd ha letudta
a parasztrövidítı gızmolnárral a dolgot. . .
Leakasztotta a kancacsikó fejérıl a zabos iszákot.
- Gyerünk, Sára. Megitatni is illendı már tégedet. . .
S on vezette le két szılıtábla között a vízhordó járá-
son a pejt. Turzáról odahallott hozzájuk a bakter énekes
kiáltása a sőrő csöndben.
A malomudvar palánkján belül fölmorgott a vörös ház-
6rzı.
- Ne, szuszu, ne! - szólt rá halkan a betyár, ahogy az
apja kutyáit szokta csitítni, ha kellett. Athajított pár hara-
pás száraz húst a kerítésen. - Kapd be, kuszi!
A vörös korcs sorra be is falta az elibe hulló húst.
- Jól van, szuszu, jól van.
Ahogy haladt a palánk mellett, úgy csalta magával egy-
y apró sódarnyesedék árán a kutyát. Mire a malomka-
65
9 I,
!
puhoz ért, békésnek hallotta a rókavörös eb szuszogását,
Úgy emelte meg a kallantyút, mint aki megtér a malomba,
hiszen itt van a rendes szállása. A kapun belül oda is nyúlt
a kutyához, megvakarta az álla alatt, megpaskolta a fejét
is. Innen tovább, ahogy az istálló fele tartott, már a lába
mellett sompolygott a malom megvesztegetett házırzıje.
Valahol bagoly ugatott a közelben. Jegenye Pál kihüzta
tarisznyájábıl az egyik pisztolyt.
Alig nyikkant az istálló ajtaja, ahogy belökte.
- Keljen föl kend! - mordult bele a sötétbe. - Gyújtson
pipicset!
- Ki az? - nyögött föl riadtan, már elsı álmából az ud-
varos, valahonnan az istálló túlsó végébıl. - Jézus segélj,
ki van itten!2
- Csöndbe maradjon! Van masinája?
- Van. . . -A béres kezében már lobbant is a gyufa. - Mit
akar tüllem kend? - Odaérintette a lángot a mécs kanócá-
hoz. A reszketeg fény szétszivárgott a deszkamennyezet
alatt az alomszagú melegben. Megvilágította a betyár ke-
zében a pisztolyt. - Nyomorult ember vagyok én, ne ijesz-
szen!
Jegenye Pál nadrágja korcába szúrta a pisztolyt, s le-
akasztott egy istrángot az ajtó mellıl, hátrakötni az udva-
ros két kezét. Ráhurkolta a rémült embernek elıbb az
egyik csuklójára, aztán a másikra is a kemény kenderfona-
tot, szigorúra csomózta a csontján, majd odarántotta a
vacogós férficselédet a legszélsı lóálláshoz, ami üres volt,
s feszesen hozzábéklyózta a jászol kopott karikájához.
- Nem esik baja kendnek - szólt vissza az ajtóból. -
Semmit se féljen.
Volt még a tarisznyájában két falat a kutyának. Oda is
vetette neki, csak aztán fordult a malomnak.
A kılépcsın kavics csikordult csizmájának talpa alatt,
a kilincs is csettent, ahogy lenyomta, de bent is volt már a
liszt szagától száraz félhomályban, s meglódult a kontor
felé, ahonnan a lámpavilág szőrıdött ki. Három lépésre
66
hetett az ajtótól, amikor belebotlott egy falapátba.
,csattanás nagyobb volt, mint ha a pisztolyát sütötte vol-
a el.
yyer dei?- kiáltott egy érdes hang odabentrıh s már ki
csapódott az iroda ajtaja. - Mein Gott. . .
pz egérábrázatú malmos két kézzel kapaszkodott a ki-
nincs rézgombjába. Orra nyergérıl leesett drótkeretes
viklcere, s mert egy fekete zsinór tartotta. lógott alá
lomború hasára mellényének az egyik gombja lyukából.
Ahogy Jegenye Pál közelített hozzá, Raffel Joachim úgy
ukkolt vissza elıle a szők helyiségbe, míg csak a vaskos
arával hozzá nem ütközött a magas íróállványhoz, ami-
nek tetején a kürtıüveges lámpa világított. Ülı alkalma-
osság sehol se volt, csak egy priccs állott négy lábán a
árokban, durva, daróc-szürke lópokrócokkal letakarva.
a fekhely mellett ott nyomta a padlót a zömök vaspán-
os szekrény, ami nyilván csakis pénznek tartására való.. .
- Nyissa ki! - szólt a betyár, s pisztolya hosszú csövével
i cirádált-záros tölgyszekrényre bökött. - Szaporán! -
mondta még, nyomatéknak. - Nosza!
- s gibt kein Geld da! - rázta a ványadt vállát, rezgette
zalonnás állát a hegyesorrú malomárendás. S mintha hir-
elenében jött volna eszébe, hogy nem is németül paran-
olt rá ez a sátánfajzat rabló, magyarul is kiköhögte a
liszttıl fujtós torkából: - Nincs pénzem, nincs, nincs ne-
kem itthon!
A betyár már látta, hogy bırszíjj madzag is van beleköt-
ve a gızmolnár mellényén ugyanabba a lyukba, ahonnan
evikkere csüng. Odanyúlt, kiszakította a gombra csomó-
zott kulcstartót. Rögtön elırántódott négy kulcs is a mély
mellényzsebbıl.
- eljön lei -reccsent rá a kigúvadt szemő svábra, s mert
az mégse mozdult, odalökte a priccsre. - Értsen már szót,
oss bb a német fülibe!
B lepróbálta az elsı kulcsot a vaspántos szekrény zárjá-
ba: Nyitotta.
67
Jókora pléh skatulyát látott odabent. Abba a legkisé
kulcs illett. Marékra való pénz zörgött pengı forintokba
arany is volt öt-hat, meg pirosas százasbankó három.
- Ne csináljon koldust belüllem! - Raffel Joachim ful
dósan kapkodta a levegıt, akár a szárazbetegségben ser
vedık. - Dann geh i pleit!
- Azt veszem el csak, mit a mázsálásba csehöl-csal
mindenfajta paraszton kend-potyogatta tarisznyájába
pénzt a betyár. - De csupán a csekély részit viszem én a
nak.
Megakadt szeme ottan, a priccsre terített lópokróc
kon. Intett pisztolyával a malombérlınek, keljen föl,
i lerántotta a kurtalábú fekhelyrıl, s vállára vetette a nehf
vastag takarókat. Már az este is jó lett volna, ha van,
fázzon a Sára se, ı se, ahogy ottan a szılıhegy tetejéb
párossan dideregtek.
- Na gyüjjön-mutatta állával az ajtót a megizzadt ge
malmosnak. - Inni adunk a lovamnak, közben kend
ihat, látom, kihevült.
Már az udvar közepén jártak, mikor a molnárlak
ajtót tárt az az asszony, aki estefelé kék fejkendıjét rá
az ablakból.
- Joachim! - kiáltott az urára. - Was machst. . .?
A betyár oldalba taszította a pisztoly hosszú csövéve
malmost.
- Szóljon rá, takarodjon vissza a házba, s hozzon ki
kem sváb kolbászt!
Raffel Joachim csuklott egyet, de engedelmeskedett:
- Scher dich, Weib!-és még valamit vakkantott hoz
Jegenye Pál kiakasztotta a kerekes kút karjából a hc
got. A kötél leszaladt a vödörrel a mélybe.
- Tekerje kend, mire vár!
A malomárendás szaporán hajtotta a hengert. Mint?
mindig maga itatta volna mindahány jószágát, helyes
billent a kezében a bádog rocska, s ömlött le a vályúb
.. friss víz.
68
- Igyál, Sára - veregette meg lova selymesszırő nyakát
betyár. - Sose adott még, sose is ád majd tán vizet egy
Jen úrféle, de dolgos német teneked.
Miután betarisznyázta a fél kötényre való megfüstölt
áb hagymás kolbászt, amit a malmos felesége hozott ki
ki, s nyeregbe szállt, hogy a kapunak forduljon, még
szaszólt a csaló gızmolnárnak:
- Az udvarossát megköttem az istállóba!... Szaporán
dja ki kend...!
S megcsiklandozta a sarkantyú tarajával a kancacsikó
saalját.
Miközben az elszánt bujdokló beszedte a turzai malom-
rlıtıl a maga kivetette vámot, Uporváron a Pekry-
totában már magasra hágott ajókedv. Horka vármegye
ı-alispánjának, nemes nemzetes és vitézlı vajthai Pekry
ter rég kvietált huszárkapitánynak születése napját ün-
elte a hét járásból meghívott vendégsereg. A nemrég
ovált barokk épület emeletén a vármegye aranyi úsá-
az Upor-menti birtokosok leányait s a valcerra forogni
g nem testes és nem rest úri feleségeket táncoltatta diva-
bécsi keringık dreivierteltakt-jaira, ahogy a híres-
oós cigányprímás, Oláh Zsiga kék bakanadrágba, réz-
ykés pirosbársony lajbiba, borjúszájú ingbe öltöztetett
idája húzta serényen a talpuk alá. A korosabb urak -
labírák, egyéb nemesek s városi polgár virilisták - a
ázásra-szivarozásra való helyiségekben tarokkoztak,
ábereztek, vagy csak a füstöt eregetve politizáltak, s
trıl hozatott francia cognac-ot szopogattak, vagy illa-
forró feketekávét kortyolgattak közben.
'ajthai Pekry Péter se a tánc nézésével nem delektálta
át (arról, hogy maga isjárja, a huszáréletet elhagyván
47-ben letett), se a kártyások játékához nem gibicelt
Vőrttemberg-ezred uniformisát levetvén az ördög bib-
it forgatni is abbahagyta), hanem bibliotékás szobájá-

ban a megyei tiszti ügyész, palánczi Kemény Antal offició-

zusjelentését hallgatta.
- Fbéd után bekopog hozzám a kancellistám, hogy a
grófnak az új jószágkormányzója, az a Kühlbach Bartho-
lom„us várakozik rám odakünn. Hadd várjon, mondom,
franc essen a német fajtájába. Fertályóra múlva mégis eli-
bém eresztettem. Mit kíván az úr, kérdém tıle magyarul.
Nyelt egyet, de aztán összeszedte magát, hogy ad captan-
dam benevolentiam magyarul racesolja el jövetele célját.
A szeplıs bırő, tunya tekintető megyei ügyész, utánozva
a grófjószágigazgatóját, összetette köldöke alatt, nadrág-
ja braguette jén a két kezét. - In nuce: a méltóságos gróf
magos fölháborodással tudatja a tekintetes vármegyével
hogy tőrhetetlennek kvalifikálja azon állapotokat, melyek
miatt ıt oly infámia érheti, minı a napokban esett volt,
miszerint egy magános martalóc megállíthatta Maus Fer-
dinánd nevő proktorát. Ha a tekintetes vármegye egy hét
leforgása alatt el nem fogja a patzig Wegedagerert... hogy
pimasz útonálló, ezt már sehogyse tudta magyarul mon-
dani a gémnyakú Gutsverwalter... ergo, ha nem csípjük
nyakon, vagy nem puskáztatjuk agyon egy héten belül azt
a ripık gulyásbojtárt, úgy Sein Hohwohlgeboren egyenest
ıfelsége rendırminiszteréhez fordul panaszával a miná-
lunk tapasztalható skandalöse öffenttiche Unsicherheit mi-
att. Mert még elménc is próbált lenni a gróf fene németje!
A szénszemő, gıgös alispán megsimogatta ajkára bo-
ruló dús bajuszát.
- Sit eis terra levis. A grófnak is, meg ajósz„gkormány-
zójának is. De azt a törökátok banditát csakugyan mi-
elıbb el kell csípni. Idehallgass, fiskus uram, Kemény An-
tal. . .
Halkan nyikkant a könyvtárszoba nehéz diófa ajtaja.
Az alispán egyik hórihorgas tiszti huszárja állt árbocegye-
nesre kihúzva magát a küszöb elıtt.
- Mit akarsz, Imre?
- Alázatossan jelentem, a várnagy úr izenetét hozom a
70
tekintetes fıügyész úrnak. Késı este beállított a megyehá-
zára egy ember, zsidó vagy görög, korcsmáros a hetevényi
pusztában. Föltétlen szólni kíván a nemzetes úrral. -
A vármegye katonájának csak a szeme villant Kemény
Antalig, a feje semmit se fordult el gazdájáról, nem moz-
dult a megyei fiskus felé. - És mert nem megy el az Istennek
se, ide is lett kísértve egy porkoláb által.
- Mi az a halaszthatatlan, hogy öreg este jött az az em-
ber?
- Alázatossan jelentem, alighanem a parajdi Jegenye
gulyás fia miatt, ki ellen a kurrens széjjel küldetett.
Az alispán füttyentett egyet az ıszes bajsza alól, s oldal-
ba vágta a kezéhez közeli könyves tékát.
- Menten hozzátok elénk.. . de hátulról, fiam, a csiga-
lépcsın!
A póznatermető tiszti huszár sarkon fordult, de az ajtót
becsukni már nem volt érkezése. Parancsoló gazdájának
leánya, Pekry Piroska futott be a könyves szobába, oly
sebbel-lobbal, sietısen, hogy a huzattól, amit hozott, na-
gyot lebbent a viaszgyertyák lán~ia az embermagas kan-
deláber üveg kelyheiben.
- Édesapám mért búvik el itten? Vége a valcernek, most
jön a kvadrill, s rögtön utána fogjuk fölköszönteni édes-
apámat!
Vajthai Pekry Péter megsimogatta a rózsaszín báliruhás
kisasszony csigákba fésült gesztenyebarna haját. Be is
gyönyörködött a nádszálhajlékony fruska fekete pillái
alá, hol tizennyolc éve elhalt fia, Balázs szemének szelí-
debb mását láthatta. Az özvegy apák aggódó szeretetével
csőggött ezen a süldıleányon, aki miatt nem hozott új asz-
szonyt se a házhoz: kétéves kora óta, mikor feleségét is
elvesztette, tizennégy és fél éve maga nevelte Piroskát.
- Várj, kicsi rózsám, fontos dolgom akadt. Eriggy, ne
várjatok a négyessel, majd én is megyek, mihelyt tehetem.
A köszöntı amúgyis ráér, tenger idınk van hajnalig.
A kökényszemő fi-üska dacosan dobbantott:
71
I
i ...,,, .
I
- Nem megyek én, míg édesapám is nem jön! Itt mara.
dok, kivárom, hogy végezzen avval a fontos dolgával!
A tiszti huszár már ott állt az ajtó elıtt a Hetevény-pusz.
tai örmény csárdással.
- Kerüljön beljebb, amice - intett az alispán. - Hadd
halljuk, mi a mondandója arról a kurrentált bojnyikról.
Élbelján Evariszt háromszor is meghajolt, ameddig a
szoba közepéig óvakodott.
- Én azt nem tudhatom, tekintetes uram, hogy a kur-
rentált betyár fordult-e meg énnálam, merthogy a vízvára-
di pusztázó pandúrok se szagoltak rablót benne, de gya-
nittom, hogy mégiscsak tőzhely nélkül való kósza személy
lehetett, mert pisztolyok dudorogtak a tarisznyájába, én-
nekem pedig megparancsolta, hogy rokonomnak valljam
a Kaszab káplár elıtt. Emiatt egyeztem úgy magammal,
hogy megjelentem a dolgot, hátha netán hasznára leszen a
törvénynek. . .
- Mikorjárt a kend csárdájában az az obskúrus utas?-
vágott bele a korcsmáros szavába a megyei fiskus.
- Hajnalhan állott odább.
- Hát akkor miért csak most jelenti kend?
- Itt lettem volna én már elıbb is, tekintetes uram, de
reggel óta egyvégtibe teli volt szomjas vásárosokkal a csár-
da, hiszen csak mára, hajnalra lett vége a vízváradi búcsú-
nak.
- Csinált-e kárt kendnél az a cenkz - mérte végig az alis-
pán a szikár fekete embert. - Meglopta-e kendet?
Abelján Evariszt úgy egyenesedett ki, mintha ıt magát
érte volna sérelem a két kérdéssel.
- Az a fiatal legény nem ötönvett csavargó, állíttom alá-
zattal. Ha betyár is, nem alja tolvaj! Annak csak bele kell
nézni a két bús szemibe... akárki megteszi, kiláthassa be-
lüllök az igazságot.
- Miféle igazságot? - csattant az alispán szava. - Hall-
jam!
72
- Azt, tekintetes uram, hogy nem jókedvibe bújdokol
az a délceg. . .
- Hanem bánatában lókötı, szomorúságában utonál-
ló, nemde?! - szakította félbe megrnt az örmény lassú be-
szédét a vármegye tiszti ügyésze, s akkorát csapott az alis-
pán faragott íróasztalára, hogy a zöld posztón ujjnyit ug-
rott az ezüst kalamáris. - Azért jött ide kend, csapláros,
hogy hozsannát dalljon minekünk egy haramiáról?!
Pekry Piroska tintasötétkék szeme hol szigorú homlokú
apjára, hol a haragos fiskusra, hol az ösztövér csárdabér-
lıre rebbent.
- Mért bántják édesapámék ezt a szegény embert? Jó-
szándék hozta ide...
- Mondám, hogy eriggy táncolni, Piroskám! - pillan-
tott leányára az alispán, bosszúsan is, engesztelıen is egy-
szerre. - Nem a te fülednek való dolgokról beszélünk.
- De én tudni kívánom, miféle ember az a betyár! - haj-
totta kérlelın oldalra loknis fejét a fruska. - Ez a derék
ember úgy mondja: délceg i ú!
Az örmény csárdás a fodros rózsaszín báli ruha felé is
meghajolt.
- Megakadhat azon minden nıi személy szeme, kisasz-
szony. Zsinóros rövid dolmány, prémes mente, sarkan-
tyús csizma rajta, farkasmál csalma a fejin... Meg aztán
igazán oly daliás, akár a tekintetes alispán úr, de sudá-
rabb, merthogy csak húsz esztendıs, vagy még annyi se,
merthogy csak tizenhét.
- De pontossan tudja kend! -kapott rá a szóra a megyei
ügyész. - Igen összekomáztak!
- Mit megtudtam, mondom is én sorra, tekintetes uram
- tárta szét két hosszú karját Abelján Evariszt. - De hogy
pajtáskodtam ıvele, ne tegye föl énrullam a tekintetes fı-
ügyész úr!
- Szóllott-e olyat kendnek a bojnyik, hogy merrefelé
veszi útját? - kérdezte az alispán. - Vagy akármit, hogy
miféle plánum fészkel a fejében.
73
i I,.
j!;
I
I..I
I
I
- Annyit szólt az csak, mennyit a bıjtös trappista bará-
tok, vagy csak alig többet. Mikor pedig tovább álla, csak
azt láttam, hogy arrafelé fordítja a lova fejit, amerre én.
csak olyankor indulnák, hogyha netán Érsektornyán
akadna dolgom.
- Ettıl még-legyintett palánczi Kemény Antal-akár-
merre másfele is irányolhatta magát.
A hetevényi csárdabérlı töprenkedett egy pillanatig,
aztán megfontoltan rábólintott a megyei fiskus vélekedé-
sére.
- Igencsak sokfelé térhet a vándor, ha mikor nem lát
ják.
Pekry Piroska közelebb libbent a sovány örményhez.
- Hát az ábrázata félelmetes-e annak a betyárnak
Vagy éppenhogy csinos arcú legény?
Az alispán megcsóválta fejét.
- Sok romantice írott könyvet olvasol össze, leányom..
Jókai Móric uram regényeiben szép ember csak a betyár.
A virtigli zsiványnak vad az ábrázatja, akárcsak a lelke.
Az a rabló, kirıl ezt a tisztes korcsmárost faggatod, emz
bert is ölt már.
- Mert az a cudar, a gróf hajcsárja korbáccsal verte az
ı apjáti - Pekry Piroska szelíd szép kökényszemében szik-
rás csillag volt a harag. - Én is ölnék, ha egyszer akárki
kezet emelne édesapámra!
Horka vármegye elsı-alispánja átfogta a fruska fehér
vállát.
- Igaz szíved van teneked, kicsi rózsám. Édesanyád jó
szive dobog benned. Törvény dolgába épp ezért ne ártsd
magadat.
Visszafordult Žbelján Evaríszthoz:
- Kend most visszamegy huszárommal a megyeházára,
a várnagyhoz. Nacionálét ád arról a személyrıl. Az ins-
pekciós pandúr vagy a várnagy majd irásba veszi, meg öt
forint diurnumot is kifizetnek kendnek a fáradságáért.. .
74
A VAKMERÖ BOJNYIK KátABLA A TURZAI GÖZMALMOST! -
adta tudtára minden nyájas olvasójának a Horka~várme-
gyei I~tLELı, két nappal a bőntettet követıen.
"A magános gonosztevı - mennydörgött a tudósító új-
dondász-orczátlan vakmeréssel hatolt be a turzai gızma-
lomba, hol nem csak az árendás gızmolnár kis hijján egy
havijövedelmét sepré be a szırfedeles borjúbır szeredásá-
ba, de még praepotens moralphilosophiát sem volt rest
kifejteni, mondván a megrabolt malombérlınek - miként
a károsult attól fogva ezt panaszolja -, hogy azt veszem
el csak, mit a mázsálásba csehöl-csal a mindenfajta parasz-
ton kend. Meddig tőrheti még a nemes vármegye, hogy ez
az egy szál magában garázdálkodni merész betyár, egy k„-
zönséges marhapásztor, kényre-kedvre aláássa a közbá-
torságot?"
A turzai rajtaütés tettese nem olvasta a miatta háborgó
irományt. Mire az indulatos cikk megjelent a vármsgye
hírlapjában, ı már két nap óta egy másik sváb iparosnál,
a velikáni Stejf Szepi serfızınél hordta a zsákot, szelelte az
árpából a pelyvát, ırizte éjjel a katlan tüzét az üstök alatt,
görgette a kongó és teli hordókat.
Három éve, mikor még módos gazda gyanánt győjtö-
gette, rakta élére a pénzt, hogy serfızdét fundálhasson,
Stejf Szepinek két tucat marhája legelt a velikáni gulyá-
ban, aminek abban az esztendıben Jegenye István volt a
számadója. Lopta a napot egy semmirekellı férficseléd is
akkor a sváb telepesnél, bizonyos Bukó Ferke, mihaszna,
borissza béres, aki egyszercsak odaállított késı este a gu-
lyáskunyhóhoz azzal az üzenettel, meg egy bottal, amire
kócmadzag volt kötve, hogy gazdája kőldi a levelet, ami
elı is került rongyos gatyájának a korcából. Valóban volt
írás a papíron, s magyarul: hogy Jegenye István szakítson
ki öt tinót az alant írott Stejf Josef huszonnégy marhája
közül, s bízza ıket a küldött sorok általadójának kezére,
mivelhogy tızsér van a Stejf portán, annak kell késedelem
nélkül az öt állat. A számadó gulyás a pásztortőz világánál
7S
I
i
III
..!i.. .
figyelmesen elolvasta, ami a papíron feketéllett, s ahogy
fölkelt a fejıszékrıl, már ki is volt bontva karikás ostora,
amivel-mielıtt a gazember béres kereket oldhatott volna
-szapora táncot kezdett pattogtatni: úgy eljáratta a csala-
finta cseléddel a horkai háromugróst, hogy egész testében
teli lett hupikékre dagadt vérzı hurkákkal a hítvány him
pellér. Aztán hátrahurkolta a komisz szolga két kezét, s
öles pányvakötelet is csomózott a retkes csuklóira, hogy
lóra ültetett fia-bojtárja, az akkor tizennégy esztendıs Je-
genye Pál annál a féknél fogva vonszolhassa vissza a vét-
kest Velikánba a gazdaurához. Ezután Bellincs csendbiz-
tos, aki nem késett odanyargalni a hírre, még azon az éj-
szakán fertályóra alatt kipofozta a pernahajderbıl a szín-
igazat: hogy egy szélhámos skribler, sikkasztó svihák, aki.
jóideje a környéken kujtorog, az uporvári főszer- s gyar-
matáru-kereskedı Schwemmer Alfonz szökött alkalma-
zottja szerkesztette azt a hamis írást, amivel épp az érsek-
tornyai nagy állatvásárt két nappal elızve orozták volna
el Stejf Szepi öt szép marháját a Jegenye számadó ırizetére
bízott gulyából. A sváb gazda akkor két pint magapárolta
körtepálinkával hálálta meg Jegenye Istvánnak, egy pen-
gı forinttal meg a fiának, Jegenye Pálnak, hogy elejét vet-
ték a komoly károsodásnak, ami ıt érhette volna a tolvaj-
kodással, s egyben ígéretüket fogta, hogy valahányszor
Velikán határában lesz útjok, el nem kerülik ottan a Stejf
Szepi házát.
Ide, az idıkö~ben serfızdének kiépült portára zörgetett
be a bújdokló betyár éjféltájt annak utána, hogy jól végez-
te a dolgát este a turzai gızmalmosnál.
Sok szó nem esett közte, meg a sváb brájer közt. Stejf
Szepi látta a kurrenst Velikán község házának kapuján
kiszögelve, s kitudta belıle, kit kerestet ötszáz forintjuta-
lommal a tekintetes vármegye.
- Atvedlesz, öcsém, még mielıtt a két fızılegényem,
kik most éppen alusznak, ebbe a mostani öltözetedbe lát-
hatnának.
76
S adott is legott bírbrájer-bursoknak való hosszú zub-
bonyt, vedlett vászonnadrágot neki a magáéböl, használt-
foldott göncöt, mintha elıbbi helyén már bennük lejsztolt
volna a vándor.
- Szót váltanod úgy se köll ıvelök teneked--mondta-,
vmert csehek ık mindketten, tíz szót se gagyognak magya-
rul. Lovad máris bekötjük az istállóba, nyerged, pakkod,
minden holmid pedig jól elrejtjük a száríttó színbe az árpa
alá. Aztán teneked majd itten folyvást én dirigálok, az asz-
szonyt kikerüld, leányaimat szintúgy, cefetül pletykás
mind, de ha mégis szólni akarnak hozzád, tettesd amolyan
'kuka formának magadat.
Jó menedékre, biztos búvóhelyre lelt hát Jegenye Pál, s
=meghúzódhatott volna akármeddig is háborítatlan a sváb
serfızınél, hogyha nem volna esendı rabja a csillagokba
fölírt sorsának az emberi lélek.
Szent Ágoston püspök és hitvalló napjának reggelére
Balogh Benedek fıcsendbiztos, Horka vármegye közbá-
torsága hivatott védelmezıinek parancsolója raportra
rendelte az uporvári ó-, vagy kis-megyeházára a járások
pandúr-komisszáriusait. Erre az alkalomra átsétált ide
szembıl, a nagy-megyeházáról az elsı-alispán is, a tiszti
ügyész is, mégpedig nem tajtékpipát lógatva fogaik közül,
hanem hivatalos aktushoz való fekete Zrínyi-atillában,
fringia karddal az oldalukon, s mindkettı a személyét
szolgáló nyalka huszárral a háta mögött.
A kaszárnyaszagú boltíves szobában, lépésnyire a ko-
sárrácsos két ablak elıtt, oly Iénia-egyenes sorban feszítet-
tek a deli komisszáriusok, ahogy manıver után, hadi
szemlén a bécsi császár toronytermető gránátosai se. Mert
lúdbırzést gerjesztı fenenagy dolog az, hogy--szökıéven-
te, de sıt ritkábban-a vármegye fıpandúrja ilyen generál-
rapportra citálja nemcsak maga el.ibe, hanem alispánnak
77
i
i
!,I
I
,.:
j, ..l; .
s tiszti ügyésznek is színe elé a hét horkai járás rendjéért
reszponzábilis csendbiztosokat.
Balogh Benedek kurtán dikciózott:
- Minden kétségen kívül áll, hogy a kurrentált bety„r
csakis itten jár-kél Horka vármegyébe. A szomszéd me-
gyeszékeknek egyikébül se tudattak oly bőnesetet, mit a
kendtek Jegenye Páljának fölróni lehetne. Elcsípni tehát e
ravasz rablót, kirekesztıleg a mi kötelességünk, Horka
vármegye dolga. Lelkökre kötöm ezért kendteknek: a mái
naptól nincsen pihenésse a pandúrnak semmelyikjárásba
se! Valahányan itten állanak elıtte a tekintetes alispán úr-
nak, egyiköknek se legyen mostantul se éjje, se nappala,
nyugta, valameddig csak ide nem hozzák elibém vasban,
láncon a szóbanforgó latrot. Vége a vármegye türelminek,
véssék jól az eszökbe! Kinekjárásába az elvetemült betyár
a mái naptul akármit lesz képes elkövetni, annak a járás-
nak csendbiztossát én magam fogom felelısségre vonand-
ni, de olyképpen, hogy ama régi napot is megátkozza, me-
lyiken világra segélte a bába. Orcapiríttó szégyen s gyalá-
zat, hogy egy tizenhét esztendıs taknyos surján immár egy
kerek hónap óta pimaszul packáz egy egész vármegye erıs
hatalmával, és váltig teheti, mert a tekintetes vármegye
pipotya pandúrjai tehetetlen, böszme fajankók. Ezt nem
én mondom. Ez a közvélekedés! Halljam hát, melyjárásba
minı plánum lett kitalálva a kurrentált bandita ellen, ki
egymagába viszi vásárra silány irháját, nincs bandája, de
ily egyedül járkálva se féli a törvényt, miképpen ezt leg-
utóbban a turzai bőntett is bizonyítá, hol alig két mérföld
közelségbe békén borozának Lázár csendbiztos patrulozó
pandúrjai hárman a Herskovics Áron csapszékibe. . .
Vajthai Pekry Péter alispán kis sunyi fájásokkal ébredt
ezen a májusvégi hajnalon, olyan sajgásokkal-szúrások-
kal, amiket rendre tőrnie kellett, valahányszor kiújulni ké-
szült a köszvénye. Nem is igen hallgatott oda, miket ígér-
getnek a járási pandúrparancsnokok, csak akkor figyelt
78
<ftil, amikor már Bellincs Gáspár tegzei csendbiztos mond-
ta a maga plánumát.
- Fejemet teszem rá - bólogatott önnön szavaira a ko-
mor képő komisszárius -, hogy már csak napok hijja an-
nak, mire bizton lehet lesni, mégpedig annak, hogy a mi
büszke bojnyikunk megjön a parajdi rétre, hol az apja le-
geltet. Mert ez a legény, kirül beszélünk, mindig igen sze-
rette az apját, miként az is ıtet. Mostanig pedig egy hó-
napja is elmúlt már, hogy az a fiú utolszor láthatta ama
Jegenye István számadót, kihöz én odavárom. Emiatt ren-
deltem aképpen az embereimnek, hogy kettı közülök sza-
kadatlan s éberen arrafelé kószáljon, amerre a vétkesnek
hamarost föl köll bukkanni, a parajdi rét peremin. Nem
közelibe sose a gulyának, föl ne figyelmezzen rájok a szám-
adó, de nem is annyira távol, hogy ık ne tarthassák szem-
mel a teljes völgyet. Urodalmi vadıröknek jáger unifor-
missát húzattam föl velök, meg messzilátó csıt is adtak
nekiek a grófi gazdatisztek. Szavamra ígérem hát a tekin-
tetes alispán úrnak, meg minden jelen lévıknek, hogy az
én kelepcémbe fog beleesni a vad. Mert lehet ıneki gyors
paripája a méltóságos gróf ménesibül, de a pandúr puska-
golyóbis fürgébb még a ballai nóniuszoknál is.
Délben, miután ajárási csendbiztosok szétszéledtek, az
alispán hazament a Pekry-palotába, hogy leányával költse
el ebédjét. A terebélyes tablenál, ami mellé tizenkét széket
is lehetett állítani, nem lévén vendége a háznak, csak ık
ketten ültek, szemben egymással a két asztalvégen.
Ameddig ki nem kanalazta tányérjából a gyöngyös hús-
levest, vajthai Pekry Péter szót se szólt, s mert az apja sem-
mit se mondott, Piroska is hallgatott: várt türelemmel,
mert tapasztalatból tudta, valahányszor erısen mély két-
oldalt az a páros szürke barázda alispán uramnak az orra
tövében, keserőség bántja az ı egyetlen gondviselıjét.
Csak miután a.csipkepártás szobalány asztalra adta a
töltött kappant, nézett rá szemefényére a kedveszegett m-
ceispán.
79
i.. .....
I';.
i'..,
, I': ,,.,,

i
I
- Csapdába csalják a kurrentált betyárt - recsegte, s
kortyolt egyet a rizlingjébıl. - Így van rendjén a dolog,
elég volt már a zsiványnak a fickándásából. De. . .
Megint ivott egy nyeletet, s még egyet utána.
- De édesapámat - rázta meg loknis haját a fruska --
valami mégiscsak szomorítja.
A vármegye választott ura megtörülte ajkára borulcí
dús bajuszát.
- Miket nem mondasz te, Piroskám! Már mi szomorít
hatna meg engem egy féktelen, átok bojnyik ügyében, ki
legelsöbben gyilkos, de lókötı, útonálló, rabló is azóta,
mégpedig egyszemélyben! Hanem... szemernyit mégis
igazságod van. Mert a tegzei csendbiztos, mit szépítsem.
alávaló pszichikus fifikával keritendi kelepcébe netán már
holnap-holnapután a szerencsétlen sihedert.
Az éjfélkék szemő barna leány letette kését-villáját.
- Mit eszelt ki megint már az az árgus Bellincs?
Az alispán étvágytalanul bökdöste a kappansültet a tá
nyérján.
- Bellincs komisszárius többet tud az emberi lélekhez,
mint akárhány kanonok. Azt is jobban tudja akármelyik
szent papnál a csavaros esző kopó, hogy valahány bőnös
van, tırbe ejtésökhöz a karakter a kulcs. Ergo: hogy mi a
gyöngéje a vétkesnek. Hát ennek a Jegenye Pálnak in per-
sona az az Achilles-sarka, hogy apját, ama Jegenye Istv„n
számadó gulyást, ki miatt ölt, nemcsak tiszteli, miként azt
az Ur a negyedik parancsolatban rendelé, hanem igen
ıszintén, gyermeki szívvel szereti is. Mármost hogyha Bel-
lincs nem téved, s miért is tévedne, akkor kézenfekvın
megvan a mézes madzag, csak makacsul kell bıjtölni,
hogy önszántából ráragadjon a zsákmány. Érted-e? Az az
apjafia süvölvény meg nem állja sokáig, hogy föl ne keres-
se vigyázatosan, titkon a parajdi völgyben azt a helyt, hol
mostan Jegenye István legeltet. Loppal megközelítendi az
apja tanyáját ottan a réten, de szót váltani már nem lesz
érkezésök, mert Bellincs álıltözetes fogdmegjei szőntelen,
80
~j s nappal szemmel tartják ama természetes kelepcét, s
ínenten megnyomják a betyárt, vagy golyóval marasztják
helyben, mert mindegyik tegzei pandúr mestere a pusk„-
nak. Hát ez bánt csak, kicsi rózsám. Hogy épp az apja
iránti szeretete viszi vesztébe azt a boldogtalan kölket, az
istenverte betyárt.
Pekry Piroska fehér ujjai ráfeszültek az asztal peremére.
Fölállt. Szép fejét leszegve meredt egyetlen pontiára a hó-
szín, makulátlan bécsi-damaszt abrosznak.
- Édesapám ne csupálja magát amiatt, mit a tegzei
csendbiztos teszen avval a sorsüldözte betyárral. Én majd
pirulok kettınkért is a szégyentıl. És ha nem kettınk he-
iyett, de imádkozok is majd érette.. .
Térdében még rándult a gyermeki illem, amit annyi éve-
ken át a guvernántok ojtottak bele minden mozdulatába
-pukedlizett-, demár suhogott is a hosszú zsorzsett szok-
nyája: futott, neki a mennyezetig magas ajtónak, mene-
kült a teremnagy ebédlıbıl.
Mély ráncok győrıdtek a magára maradt viceispán szé-
les, csontos homlokára.
- Sok-sok idı kell még teneked, kicsi rózsám, hogy
majd ráébredj, fölfogd, értsd, mennyire kócos szövevény
miköröttünk ez az ocsmány élet. Hogyha ma vagy holnap
nem vármegye pandúrja veri vasra a vétkest, a te balvégze-
tü bojnyikodat, holnapután már Bécsbıl az embervérsza-
gú császár, meg a Burgböl a rendıri miniszter szabadít rá
seregnyi galád osztrák zsandárt Horkára, hogy akár a ta-
t„rok, dúlj„k csak föl mind a falut, mind a kezökre adott
két várost, akárhány hajlékot, putrit, palotát egyaránt.
Rátörnek ezer vagy akárhány házra azok, végigkoncolják
aszegény nép kódis otthonait, meghurcolnak száz-kétszáz
ártatlant, ütnek-vernek, akárha szabadrablásra eresztett
horda kegyetlenkednék. ..
Fölkapta fejét. Mit csinál? Netán igazán így öregedne az
elméjében, hogy még mindig fönnhangon meditál, levegı-
be beszél, noha már rég nincs itt a leánya!?
81
.f
i
,
!;
',i, ,.
Velikán község szélén, szinte már kint a határban állt a
szederjes-pozsgás képő Stejf Szepi kıháza (a múlt század
végén megvolt még), két istállóval, két pajtával, tágas ár-
paszárító-komlószikkasztó színnel, meg a nyerstéglafalú
nagy serfızdével, amihez mégjókora raktárépület is csat-
lakozott. A tekintélyes teleknek a lábjából a messzi-sötét
ebrényi erdıig elláthatott a betyár a velikáni síkon, ahol
csak egy-egy kis facsoport mintázta ajómódú falu közbir-
tokosságának négyszáztiz holdas legelıjét.
A rétnek a túlvégén minden nap kora reggeltıl alkony
közeledtéig szép csorda idızött: fertályakkora csak, mint
a parajdi gulya, aminek ırzésére ı szegıdött az apjával tél
utolján. Szétszóródottan ácsorogtak, fitettek, vagy két
mellsı lábukat maguk alá rogyasztva kérıdztek ottan a
távolban naphosszat a nagyszarvú szürkefehér tehenek,
ág körben a csordás meg a két kispásztor hevenyészett
féltetejes födele körül, ami csak arra való, hogy erısebb
zápornak-zivatarnak utána ne pacallá ázottan cammog-
jon haza a három szegıdményes marhavigyázó.
Akárhányszor nézte-nézte a esordát - szemeit tenyeré-
vel árnyékolva tekintett el odáig-a serfızı telkének lábjá-
ból a brájerlegénynek maszkált vármegye-őzötte, mind
annyiszor aféle nyomás sajgatta a szívét, amilyet tán alvá-
sában szenved a kába halandó, hogyha lidérc ül a bordáin.
Egy hónapjánál is alig több, hogy olyat tett, amit ép esző
ember nem cselekedhet, beszakította balaskájával a mél-
tóságos Majláth gróf horka-parajdi legelsı szolgájának
koponyáját, s attól fogva is egyre a törvényt szegve bo-
lyong, hogy akár éjféltájt temetıben a lelket ijesztı kerge
kísértet szökken elı sírjából, úgy törjön rá rendre sötétben
az áldozatára, ahogy ezt eselekedte elıbb Bajnóczon a
Stróbl fegyvermíves házában, másodszor a turzai Raffel
Joachim malmában, közben meg a hıkönyi horhosban az
árendaszedı ványadt vicefiskálist is kirabolta. . . Bújdokló
betyár lett, kurrentált kóborlö lett belıle, vérpénzért hajt-
ják, keresik, rejteznie kell, álcában meghúzni magát már
82
hosszabb mint egy hete itt is, ajóravaló sváb serfızınek a
portáján, ahelyett, hogy az apját szolgálva Iegeltetné a gu-
lyát tizenegy mérföldnyire innen a völgyben, a horka-
parajdi határban, békén, akár amott az a csordás, az az
apró ember messzi az itteni rétben.
Múlván a napok, egyre didergısebben borzongatta
egész testét a mehetnék, fujtósan kínzotta a körmös kíván-
ság, hogy akármi nagy áron is újból láthassa az apját, meg-
markolhassa kezét, belenézhessen a mindiglen higgadt
barna szemébe, s hogyha lehet, hát megkérdhesse, hogy
édesapám, hát mondja meg énnekem, hogy mit tehetek már
mostan, mit kezdhessek a rút bőnöknek utánna evvel a sen
kifiával, kit lát?hogy legyek én eztán már evvel a kurrentált
törvénytipróval, ki a bırömben teng?
Tizedik nap már nem volt maradása. Kivárta az estét,
hogy a bı vacsorától-sörtıl nagyokat böfögı cseh legé-
nyek vackukra térjenek a kamrájokban, s akkor benyitott
a derék sváb brájerhoz a katlanházba.
- Nekem mennem kell édesapámhoz.
Stejf Szepi vérmes képébıl kifutott a pirosság.
- Nadragulyát ettél, te legény? Nem hallottad, mit hí-
rölt az a furmányos? Füled hallatára beszélt. . .
Dehogynem hallotta délután Jegenye Pál, miket újsá-
golt az a társzekeres urodalmi cselédfuvaros. Ameddig a
két cseh klapeccal hordókat hurcolt ki a széles stráfkocsi-
ra, nagyon is fülelt a zsellérforma borostás ember lusta
szavára. Hogy a tegzei csendbiztos, Bellincs, nemcsak éj-
szaka, nappal is szakadatlan két-két jágernak cicomált
pandúrjával kerülteti jobbrul-balrul a horka-parajdi kö-
vér legelıt, de sötéttel még több pandúr is idızik az egresi
erdıszél takarásában, mert a komisszáros odavárja a rétre
a kivert-kutya rablót, a gulyásnak bojnyikká zákányoso-
dott fia-bojtárját.. . Így mondá az a furmányos, s közben
mélán szítta a szotykos makrapipáját, meg nagyokat ser-
cintett a böhöm rúd mellett zaboló két ló közül hol az
egyiknek, hol a másiknak a pókos lába közé.
83
- Kieszeltem már én, mit tegyek ottan, hogy baj ne le,
hessen. . . hogy meg ne szoríthasson a pandúr. Szedjük elı,
mit az árpa alá dugtunk el a kuktorba, kotorjuk ki a hol~i;
mat onnan.
Ahogy a szárító színben az árpa alól meglett a tarisznyá,
ja, odacsörgette abban a pénzét a derék serfızınek az orr
alá.a
- Mester uramtul megvenném én azt a rugódós donga.
lábú méncsikót, kit kend kiheréltetni akar, vagyeladni. Én
megfizetek most többet is érte,jóval többet, mint mennyit
a szentistvándi csiszár kínált a minap. Mennyit ígért a Ko.
delka kupec?
Stejf Szepi ellenkezvést rázta fejét, de azért csak meg.
mondta-kibökte:
- Ötven váltó forintot ajállott.
- Én hetven pengı forintot megadok azért a csámpás
csikóért. Innen, tarisznyám fenekibül tüstént, a jelen mi.
nutába. . .
- Nem adom! - iörmedt rá a dühös sváb. - Vesztedet
érzed?! Halálodba futsz, te eszetlen!
A betyárnak máskor poklot feketéllı szembogarában
pajkas szikrák hunyorogtak.
- Sose féltsen kend! Kifaragtam fenemód a fejembe, mit
is cselekedjek. Aztán - nevetett csöndben, de nem gono-
szul-, hogyha nem vehetem meg pénzért a csikót, hát elkö
töm úgyis.
- Kruz~xh~~h rraj~--Szisszentette ki méreggel a szitkot
a serfızı. - Én segéljelek belepusztulni a félkegyelmő vál-
lalatodba?!
- Kacagni fog kend, hogyha híre terjed a tegzeí pandú
rok csúfos szégyeninek. Isten bizony én igazíttom lápra a
csendbiztost, legalábbis a balga kopóit, valahány énrám
les. - Kicsípett egy százasbankót a tarisznya legaljából. -
Ez a végsı ár a csikóért! Többet már egy krajcárral se kíná
lok. Adjon parolát!
Stejf Szepi végigkáromkodta a pár percet. ameddig
84
zement védence serényen fölhúzta zsinóros nadrágját,
sarkantyús csizmáját, s magára cibálta a sujtásos dol-
mányt; vállára vetette a báránygalléros mentét.
- Csak a két pisztolyt, meg a duplacsövő puskát viszem
el - mondta fontoltan a legény. Ez a díszes úrivadász
inta maradhat az árpa alatt.
Azistállóban már a sötétpej kancacsikót, Sár„t iölnyer-
gelni, kantározni is segített a bosszús serfızı.
- Inkább csapnálak agyon hátulrul, hogysem járok itt
a kezedre! - Ránézett a dongalábú fiatal ménre, amit hát
mégiscsak eladott ennek a wütender Bursch-nak. - Nem
így akartam megszabadulni tetülled, te rugós dög.
Jegenye Pál egy lyukkal szorosabbra csatolta a makran-
cos, herélni való jószág hosszú fején a kötıfék szíját, a
szárt mega csuklójára tekerte. Odapillantott az istálló sar-
k„ba.
- H„t... azt a parádéskocsisostort is megvenném még.
Stejf Szepi ráhörkent:
- Azt ingyen adom, hogy csak a lóért lökjön gyehenára
engem az Isten!
8
A halál komája
Erdá, mezı, merre nézek.
Egy nehéz, bús elıérzet:
Hosszú árny kísért a réten,
Szél sóhajt az erdın, mélyen,
VAdDA IANOs
Azon a sarlóholdas estért, aminek leszálltával a hét hork„
járás pandúr-csendbiztosainak raportja óta a vármegye
közellenségének kikiáltott Jegenye Pál - félig-meddig
szelíd zsarolás tırét használva - rávette a velikáni Stejf
Josef (Szepi) serfızıt, hogy drága pénzért, egy jó, négyesz
tendıs, vemhes kanca árát közelítı szép summáért adja el
neki a herélésre ítélt makrancos méncsikót, Uporváron
vajthai Pekry Péter nem töltötte otthon a barokk palotá.
ban az estét: alighogy megebédelt, befogatta nyitott hintá
jába a nevezetes négy vasderes angol telivérét, s - miután
megkérdezte leányát, vele tart-e Zanótra (ahol egy össz
vissza kuszált vagyonjogi vitában kérték pörısködésnek
elejét vehetı pártatlan consilium-át), ám invitálására s
fruska kedvetlenül azt mondta: vén zenetanárját várja ö
órára -, elrobogott a hét megyére híres négyesfogatta
aminek bakján oly mereven feszített darutollas kalapjá
ban a kocsis, meg a málnaszín csákós-mentés tiszti huszár,
mintha napszítt-barnára kiföstött képő szobrokat szögez
tetett volna a támlátlan ülésre a büszke alispán.
Pekry Piroska a zanóti kiruecanást proponáló kérdésre
- szemlesütve, magában restelkedve ugyan - füllentett ap
jaurának: nem az álmos-unalmas zongoratecke miatt vol
ı otthon maradandó, hanem egy sokkal fontosb okból.
barczai Pangrácz Tivadart várván.
Az akkor alig több mint húsz esztendıs nemes i ú -a
horka-barczai hatezer holdas Pangrácz-birtok és a tisztes
86
nekmondhatónál isjobbjövedelmőtegzei szeszgyár, vala-
mint a dévéri vízkerekes főrészmalom és más javadalmak
egyetlen várományosa, aki az uporvári jogakadémián az
18bs-ös tanév végén kapta kezébe kétesen megszolgált ok-
levelét, s azóta patvaristaként ismerkedett az igazság be-
kötött szemő istennıjének, Justitiá-nak valóban vak fe-
hérnépre valló szeszélyeivel a megyeszékváros legcsavaro-
sabb esző fiskálisa, Wollner Dániel ügyvéd méltán
frequentált irodájában - nyalka arszlán volt, váltig ban-
kóktól dagadó erszénnyel remek angol szövetekbıl töké-
letesen szabott spencereinék zsebében, s oly fejlett magabí-
zással a szép és nagy, de belül ajog iránt kissé lassú kerekő
koponyájában, amekkora önbizalommal hegyeket moz-
dítani képes fiatal korban az ember, s próbált volna netán
ó is efélét tenni, ha lettek volna hiúságához méltó sziklás
bércek a csöndes Upor lankás mellékén.
Amióta - tavalytól - vajthai Pekry Piroska kisasszony
hirtelenében nagylány, hosszúszoknyás hajadon lett, s vé-
gigtáncolta az elsı bálját, barczai Pangrácz Tivadar mind
többször bejelentette magát délutáni tea-vizitre a barokk
palotába, s valahányszor alkalom kínálkozott, el nem mu-
lasztotta, hogy ott legyen minden vigalomban is, Uporvá-
ron a nemesi családoknál ugyanúgy, mint a vidéken élı
uraságok kastélyaiban-kúriáiban, ha elıre fülébe jutott,
vagyis inkább buzgón megtudakolta, hogy azt a várható
estélyt, lakodalmat, keresztelıt, név- vagy születésnapot
az alispán is megtiszteli praesentiá jával, természetesen
bübájos fruska-leányával a karján. Ezekben a kedélyes
gentry-mulatságokban a piperkıc Pangrácz-örökös egy
percig se hagyott kétséget afelıl, hogy Pekry Piroska miatt
hanyagolja el aznapi estéjén a ferblicsatát az uporvári úri
kaszinóban, ahol más éjszakákon nem egyszer hajnalig
gusztálta a kártyát, adta a bankot, nyert vagy vesztett: a
lapjárás izgalmainál számára újabban élvezetesebb házi
bálokon soha nem tágított az alispán szemefénye-leánya
oldaláról, s csak nagyritkán hagyta, hogy egy-egy valcer
87
vagy a szupécsárdás melódiájára más kezén suhanvd.
forogva koptassa pillekönnyő atlasz cipellıiben a cseres.
nyefa padlót a kökényszemő, alabástrombırő kisasszony,
Ezt a konokul kegyeit keresı aranyi út hívta meg ango)
módi szerint divatossá lett ötórai teázásra Piroska abban
a maga írta levélkében, amit délelıtt küldött el apja belsci
inasával a Wollner fiskális fıutcai ügyvédi irodájáh:
"Atyám s én szívesen látjuk s elvárjuk ma mihozzánkfiv
o'clock tea idején".
A legújabb világoskék burberry öltönyében érkezı ven-
déget a csipkepártás szobalány a palota emeletére, s ott az
angol kertre tekintı tágas erkélyre vezette, ahol kisasszo.
nya szabad levegın, látogatójával kettesben kívánta ki-
kortyolgatni teáját, az illedelem ilyen esetekre szılı szabá-
lyának azzal téve eleget, hogy miss Alisont, a governess-ét
abba a terembe szólította be horgolni, ahonnan az erkély-
re szolgáló sarkig nyitott ajtón át bármikor kipillanthatatt
a rövidlátó angol hölgy a fodros napernyı al állított fehér
asztalkára s a két ugyancsak fehérre föstött könnyő nád-
székre.
- Isten hozta önt, Tívadar - üdvözölte hódolóját szívé-
lyes mosollyal s kecses fıhajtással a Pekry-palota i ú íar-
nıje. - Minden elıtt tolmácslom az alispán pardonját ami-
att, hogy nem lehet itthon. Halaszthatatlan hivatalos ügy
szólította Zanótra. Foglaljon helyt.
Ameddig arra vártak, hogy a nesztelen léptő szobalány
fölszolgálja az illatozó Twining's Earl Grey levelekbıl for-
rázott teát, a végre valóban májusian langy, napfényes
idıjárást dicsérték, miközben a Pangrácz-vagyonok váro-
mányosa engedelmet kért rágyíxjthatni szivarra. Csak mi-
után ingerlın gızölögtek elıttük az áttetszıen vékony
meisseni esészék, szólalt meg Piroska arról a tárgyról, ami
miatt házukba hívta a tüzes tekintető nemes úrfit.
- Fölötte nehéz föltennem egy kérdést önnek, s még ne-
hezebb egy különös kéréssel terhelnem. . .
Pangrácz Tivadar keskeny nyílású szeme lelkes csillo-
issal bátorította vajthai Pekry Péter szép leányát:
- Ön elıttem minden gondolatát nyíltan szóba foglal-
tja, s nem lehet oly kérése, mit én ne tekintenék tüstént
ijesítendı parancsnak!
- Köszönöm kedves biztatását - hajtotta le loknis fejét
fntska. - Szükségem is van reá, mert most súlyosat kér-
ndek. - Belenézett a fiatal férfi szők szembogarába: --
eleljen igaz ıszinteséggel: szeret-e tiszta szívébıl enge-
~t ön, Tivadar?
A barczai Pangrácz ısök egyetlen élı utódjának teás
széje odakoccant a lapos porcelán tányérkához:
- Lelkem egész hevével önt szeretem, gyönyörő gyer-
Pekry Piroska még mélyebbre sütötte kökénykék sze-
meit
- gy most már merek bátor lenni, hogy kérjem is arra,
mit én csakis öntıl várhatok el. Meg kell próbálandnunk
életét megmenteni egy embernek, ki veszélyben van.
S az alispán kipirult orcájú leánya elmondta délceg imá-
dójának, miféle setét, agyafúrt fortéllyal készül kelepcébe
ejteni a vármegye által vérdíjjal kurrentált, korbáccsal
őtıtt apjának védelmében gyilkossá, majd menekültében
rablóvá lett i ú betyárt a parajdi gulyánál Bellines Gáspár
tegzei csendbiztos.
- Ön az egyetlen férfiő e kerek világon, Tivadar, kihez
én folyamodni merészelhettem, hogy lépjen hő alliánszra
velem, óvandjuk meg a pandúrok csele ellen a mit sem
ssjtı földönfutót.
Minthogy szemeit lesütve beszélt, Pekry Piroska nem
láthatta, miként oszlik lassan dandy hódolójának csinos,
beretvált-bajuszos képérıl az iménti rajongó megfeszülés,
hogy átadja helyét egy durvább, torz, csaknem visszataszí-
tó arcnak, egy pökhendi ficsúr fagyos ábrázatjának.
- Arra kérem tehát önt, Tivadar, szálljon nyeregbe a
kedvemért, vágtasson el a parajdi rétre Jegenye István

számadó gulyáshoz, ki minden bizonnyal módját ejtheti

üzenni bujdokló fiának, s figyelmeztesse ön eme boldogta.
lan apát, parancsolandja meg az őzött betyárnak, hogy
hol ı legeltet a hely közelébe kerülni eszébe ne jusson. . .
- Én kérek most pardont öntıl, gyönyörő gyermek!
vágott ekkor a leány szavába a Pangrácz-successor. - Önt
áldott jó szíve ırültségbe sodorná, hogyha e most hallott
ideáját. . . mily égi szerencse! nem énrám bízni akarná! Ar.
tatlan gyermeki elméjével ön mit sem tudhat az életrıl, s
emiatt venne a védelmébe egy méltatlan, mocskos bojnyi.
kot, ki rosszabb a ragályhordó rovaroknál! - Ahogy sza.
porította a szót, úgy hatalmasodott el egész lényén az a
vérében lappangó gıgös utálat, ami minden hitvány póri
cselédje iránt kora i úságától fortyongott benne. - Féreg
mind a paraszt, orvul s hátulról mar csontig a lábikránk
ba, ha hagyjuk! Gyilkol, lop, kirabol bennünket habozás
nélkül, mihelyst alkalma adódik! Egy eféle toportyánt
védne meg ön most, angyali lelkő bálványom!
Pekry Piroska hitetlen nézte az indulatába hergelıdı
aranyi út. Ö a parasztok iránt, a cselédek, vajthai és más
birtokaik roggyant és füstös zsellérházaiban sínylıdı gir
hes pórok, ótvaros gyermekeik, megrokkant asszonyaik
láttán mindegyre torokfojtó szánakozást, szívet szomorí-
tó sajnálatot érzett, víszolyogva, a hintó ölelésének puha
oltalmából szemlélve a szennyes képet, ami olykor, nagy
néha körülvette, ha- kelletlen kísérve édesapját- megfor
dult a leendı házasságához hozományul adandó két na
Pekry-major közül egyikben vagy a másikban: sajgó rész
vét nehezült rá mindig, de lenézı undor nem mérgezte,
kivált ez a győlölséggel elegy, rút, mélybıl fakadó roppant
,
düh volt elrettentıen ide en lelkének, e furor, mit most
g
látott barczai Pangrácz Tivadar dúlt arcán.
Mintha egy elgyöngítı, váratlan vacogástól kezdett vol
na remegni a teste, hidegség áradt szét pihegı keblébıl két
karjába, didergıs bánat bénította tetıtıl-talpig. Mégis
90
megmozdult, ernyedten fölkelt, és befelé indult a terembe,
hogy ottan miss Alisonhoz szóljon:
- I'm dead tired. .. Please, my dear, after the guest wijl
y~?-s elténfergett a szobájáig, benyitott, rázárta magára
az ajtót, nekidılt hátával, szédült, nagyra nyitotta szemét,
mereven bámulta magát toalettasztalkájának tükrében,
amibıl sápadt önmaga nézett némán a szemébe, akár egy
festett kép, faragott mahagóni keretbe ragasztva.
Éietében elıször volt egy elhihetetlen, de valóban ıt le-
atázómegcsalatástól dermedt, ébren is ájult ott, a beárnyé-
kolt, hős lányszoba holt csöndjében.
Négy kisebbet, majd két mélyebbet kondult távol a hor-
ka-parajdi öreg templom toronyórája, mire Jegenye Pál a
nyugodt Sárának a nyergében - száron vezetve maga mel-
lett balról a rakoncátlan fiatal csıdört, amit okkal vett
meg a sváb serfızıtıl - az Upor fövenyes partján léptetve
odaért arra az alkalmatos helyre, az uporegresi erdı kiszö-
geilésének közelébe, ahonnan megcselekedni akarta, amit
kırmönfontan kiagyalt.
Fönt a sötét mennybolt közepén a karéjos hold halo-
vány, áttetszı kendıt húzott fázós fénye elé, ritkásan szıtt
vékony fátyolfelhı szomorú álcáján át mélázott le a
öldre.
- Éjfél után két óra - gondolta a betyár. Lovai békén
voltak, csak az ı horpaszajárt, akár a nyikorgós bır fújta-
tó az uporegresi Kóti kovácsmester kormos mőhelyében,
valahányszor az apja remondáját patkoltatni idızött ı ot-
tan. - Merjek nekifogni?
Telisóhajtotta táguló tüdejét a hideg levegıbıl, amit
m„r a közelgı hajnal hajtott háta mögül, a folyó ködlı
tetejérıl.
"Szájába szorította begörbített két ujját, s nagy-erıset,
hosszút füttyentett a kemény csont-izek résébıl. A síp nél-
kül fútt fülsértı hang, akár egy éjivadász ragadozó madár
91
,
Balján fılnyerített, kirúgott, fickándott a halálra ijesz.
tett rossz mén. Vaskézzel tartotta a csuklójára tekert fék.
száron a rémült jószágot, lábai-térdei közt meg a Sára ke.
tnény bordáit fogta erısen présbe, nehogy lecibálhassa a
kancacsikó nyergébıl a dongalábú alattomos állat.
Már hallotta az üldözni örökkön szívós pandúrlovak
fürge patáinak versengı dobogását. Mint a vihar, köze.
ledtek a kunyhóhoz, hol a pisla parázs vörösét látták
Döngött-pufogott kínjában alattuk a föld.
A gulyás állt, nem mozdult a silány tőztıl. Tudta-e, hol
van, hol rejti magát a fia? Lábához rendelte kutyáit, maga
mellé kushasztotta a mérges, megriadott gulya8rzıket,
Öles ág volt a kezében, azzal a bottal bökdöste a lába elıtt
a zsarátnokot egyre, talánhogy láng lobbanjon a száraz
fának a végén.
- Hát meggyütt a fia! - Kaszaéles hang rikkantott. -
Lőttek rá a legények, Kondrák ırmester, meg a másik,
lőttek amonnan! Most nyomjuk meg a kósza bitangotl
Ott a kilenc jávorfa között a betyár letekerte a sajgó
csuklójáról a bolond fiatal csıdörnek a szárját. Már meg.
csillapodott az ijedt mén, léptethette odább a parádés os.
tornak a gombos végével, megmérve is egyben, hova csap
jon a szíjnak a bırhegyivel.
S már hajlott is a hosszú, suhogós ostornyél, pörzsölt,
mint a darázs fullánkja, a madzagvékonyra hasított szíj a
szilaj ló kényes véknyán, véres csíkot csípett a vad állac
lágyéka alatt, a heréjén.
Mintha tüzes végő fakaróval döftek volna a farka alá,
ugrott meg a kaptás lábú csikó, iszonyú hörgéssel fölnyeri
tett, nekiszökkent, tébolyodott vágtába csapott, letiporni,
mi csak van elıtte az éji sötétben, dühödött dobogással
verte vadul négy durva patája a rétet, messzi viharzó, fülbe
dübörgı távolodásával megcsalva a négy pandúrt, kik vad
sarkantyúzással hajszolták, pálcával verték négy lovukat,
kergették, őzték a golyóra megérett irháját menekítı ga
szökevényt, a betyárt, a bitangot, az ötszáz pengı pén
fialQrablót, ki helyett pedig egy megsebzett állat, az ırjön-
go én szórta a tajtékot habzó szájából, tépte szöges pat-
kóJával a földet, gyilkolta magát, mind messzibb-
m~szibb futtatva a négy pandúrt.
Kisvártatva kemény, gyors-dupla lövések csattantak, a
rétnek a túlvégén megbúvó pandúrok puskázták vaktá-
ba a lódobogástól remegı levegıt, a fülükkel meglelt
csalfa irányba ropogtak a fegyvereik. villantak-köptek
lángot újra meg újra a torkolatok. . .
De akkor már a betyár meghúzta a kantárszárt a gulyás-
kunyhónál: ott volt végre az apja elıtt, akinek lábánál
ıt kutya várta fogát vicsorítva a szót, hogy rögvest rá-
vesse magát minden jövevényre, kit elpusztítni parancsol
a gazda.
A mindig szálegyenes, deli számadónak a válla elıre bu-
kott, szép termete megroppant, szélszítta, barázdás arcát
meggyőrte a torkába dagadt riadalma.
- Eszedet vesztetted! - lihegett a fiára. - Maradj a nye-
regbe! - ordított levegıtlen. - Le ne szállj! Iramodj máris!
- Édesapám. . . - a betyárt a lovára szögezte az apja pa-
rancsa. - Csak egy szót!
- Takarodj, menekedj! - rángott a gulyás nyakabıre
alatt a dudor. - Tüstént megfordulnak, kanyarodnak a
pandúrok! Mindjárt észreveszik, hogy nem tégedet őznek
amarra! Szempillantásig se akarlak látni! Inalj!
Megemelte a száraz, lángrakapott fát, végigvágni a tőz-
nyelvvel a nóniuszon, hogy a kancacsikó menekitse legott
a fiát, vigye messzire innen, ameddig idı van hozzá. . .
A legény megrántotta a szárt. Oldalvást ugratta odább
a lovát.
- Édesapám! Már itt se vagyok... megnézni akartam
csak, megvizitálni kicsinnyég édesapámat!
Sose látott könnyet az apja szemében.
- Menekedj, édes gyerekem! Fuss! - Könnyek voltak a
hirtelenében öreggé lett embernek a két szemesarkában. -
Nyargalj! Délnek eriggy, onnan gyün, Taljánországbul

közelitt Garibaldi! Eriggy, mindig csak délnek eriggy, tán

gyün már Klapka is onnan! - Rándult egyet a széles szája,
s olyan recsegıst ordított, mint egyszer se azóta, hogtr ev.
vel a szóval rendelt rohamot Gácsországban a cug-nak,
mikoron még ott szolgált, és német volt a befél a hülyülc
császár lobogója alatt a huszároknál is: - Attakke ger„de
S meglendült markában a lángbaborult bot.
- Délnek!
Kattant-koccant a kemény két állkapcája, ropogva csi.
kordult össze a két ép fogsora könnyültében, hogy már
vágtat végre a ló a fiával, belevész a sötétbe a hajszolt köl.
ke, nem érheti itten a pandúr- döglessze az Isten sorba! -,
s ı is megmondhatta szegénynek, megmondhatta neki...
S még egyszer utána kiáltott:
- Délnek eriggy!
Háta mögött az öregbojtár. Czirkó Andor, meg Miska,
a kisbojtár markolta a kunyhó ágasfáját két oldalról.
Rájuk mordult:
- Hát ti?!
- Ojja a boldogságos szent Szőz, vigyázza végig az Isten
az útján. . . - bámult bele Czirkó Andor az éjbe, amerre a
bujdokló már messzi futott a borongós: harmatpárás haj
nalnak elébe.
S csakugyan ki is hajnalodott, mire közelébe került a
bozótos ebrényi erdınek, hogy ezen az elegyes rengetegen
át jusson el óvatosan-loppal a bükkösbe, a bogándi bo
szorkányhoz, akitıl inkább, mint mástól, megkérdheti
megtudhatja, miképpen folytassa az útját, merre halad
jon, hogy mit az apja parancsolt, megcselekedje: délnek
menjen. ahonnan a negyvennyolcas öreg katonák várják
a vitéz Garibaldit, ki a hıs vörösinges kis seregével többet
nyert-gyızött, mint tíz vagy húsz, csupa úri, pomádés, ci
comás talján tábornok, mert a parasztos egyszerő had
szavára összeverıdött önkéntes csapatokban váltig vo!r
96
magyar is szép számban, Türr István, Éberhardt, Tükö-
ry.. . Klapka vezér meg az egyetlen generális volt a szabad-
ságharc leverése után, kit mégse akaszthattak föl a császár
k ve szerint, mert ı mindaddig megtartotta Komárom
v„rát, mígnem minden katonájával megkapta a bántatlan,
szabad elvonulásra a passzust, hogy azóta külországok-
ban törje a borsot a bécsi galád, vérmocskos hóhéroknak
azorra alá. Hát most ık közelítnek, ık hozzák a szabadsá-
ot, Garibaldi komandíroz délrıl sereget, meg Klapka ve-
g
zér, s ıt, kit a vármegye hajszol, jó ésszel a hıs Garibaldi
elejbe, Klapka elejbe parancsolja az apja, ki mindent meg-
hall titkon az éjtszaka kóborló, sose látott s vissza se térı
hirviszi-vándorok által. Délnek küldi az apja, hogy okkal
haljon, hogyha netán csakugyan kell halnia i an, vétke
miatt, hogy fokosával sátánnak adá egy zsellérnyomorító
botosispán hitvány lelkét. ..
Délnek! - igen ám, de merre a dél?. . . Böszme, ki útnak .
ered vaktába. Tanácsot, jót s igazat csak gyógyfős szeretı-
jétıl, a bogándi boszorkánytól várhat, ki korábban beba-
rangolt már Tolnát-Baranyát, fél országot, hányódott ele-
get mindenfele évekig, egyre, birkanyiró tótokkal járván.
koptatta a bocskor talpát fáradhatlan, akár a zarándok:
kódis barnacsuhások, ama kobakjok búbján tar kármeli,
szerzetesek. Hogyha lehet megmondója, hogy merre az út;
Garibaldi s Klapka elejbe, hát annak csakis ı a tudója"
CsQpe Bozsó!
Reggel csermelyre talált, lepihenhetni a partján. Végig-
csutakolta a pilledt kancacsikót, megitatta, kicsapta legel-
ni a fák közt. Ö maga nem mert elheveredni, nehogy elbá-
gyassza a fáradtsága, mitıl most menten is elszunnyadna,,
miként a kutyák, kik nappal alusznak. Inkább tett-vett:
gonddal fölporozta s megtöltötte golyóval a duplacsıvü
1 abélyt, megbabrálta a két pisztolyt is, kell-e netán iga-.
zítnia rajtok. Nem kellett. Megforgatta kezében a farkas-.
mál csalmáját. Jókora égett száj tátongott a föveg tetején..
Nem k„r. Mindig eszébe jut majd eztán errıl a lıporszagíu
97
i
I
f
,
i ,,, .:
likról, hogy volt mersze az apját látni. Mégiscsak csuda.
mód kitalálta, miképpen küldje pokolba a négy fene pan-
dúrt a gulyáskunvhó közelébıl! Megfuttatta a vármegye
nyalka kopóit, s míg azok ész nélkül nyargaltak a messzi
bogárzó mén dobogása nyomában, ı már bizton elıjöhe-
tett a kilenc jávor takarásából, hallhatta az apja szavát,
megtudhatta parancsát...
Hang buggyant ki a torkán akaratlan, kurta kacaj. áı-
szen tővé tettek a tegzei csendbiztos pandúrjai rétet-partot
utánna, szakadt a veríték, hab hullott a herélt lovaik, za-
bos abraktól ragyogó szırő paripáik szájából, s végtére
sehol se szoríthatták meg a vérpénzes prédát, csak a rossz-
lábü fiatal mén, kit bizonyára benyomtak a völgy végén a
pagonyba... csupán az a gyötrött nyeskó lett a fityinges
zsákmányuk. . . nem az öt ropogós százas bankót érı, vas-
ra-bilincsbe verendı bojnyik!
Amikor már ághegyen ült az arany nap, iölnyergelte
megint a sötétpej kancacsíkót. Nem hajtotta tatár - öreg
estig tengermég az idı-, hát hagyta a Sárát, hadd bóklász-
szon kedve szerint, lassú lépésben elıre az erdı nagyritkán
tapodott ösvényein, arrafelé mégis közben, amerre me-
nendık, a bogándi sötét bükköst közelítni.
A hírviszi vándorok, éjjeli kóborlók - kik nagynéha a
horka-parajdi gulyás kunyhója elıtt is idıztek, megmele-
gedtek a tőznél, s amivel kínálták ıket, ettek a kondérban
fıtt lebbencsbıl, ittak a frissen fejt tejbıl - mindenfele s
mindig olyat szólván mondták, messzi vidékrıl jött oko-
sok módján, mi esett újabban szerte a földkerekén, hogy
vendéglátójuknak a szíve szerinti beszéddel szolgálják
meg az ételt, szállást. Ök maguk is kívánták, nem kétséges,
hogy bárcsak tiszta igazság volna, mit oly szomjú figye-
lemmel színak aszályos szívökbe az ı szájokról szerte az
egyszerő népek, akár a kiszikkadt szántás nyeli el mélyébe
98
nohón a magas mennyekbıl hulló Isten-ajándékát, az
esıt.
Mit tudhatták ık, e reményt hordozván hontalanul kó-
válygó eszelısök, hogy a távoli talján földön Magyaror-
s g üdvével már mit se törıdve kavarják-kotyvasztják a
jövıt méltatlan kevélyek: nemrég uborkabokor tetejébe
kapaszkodott dölyfös urai annak az új Itáliának, mely
sz nnőzött magyarok vérét is habzsolván, hısi halott hon-
védek sokaságának tetemét földjébe fogadván vált egy
észben igencsak gyönge, pojáca királynak, Viktor Emmá-
nuel ıfelségének koronája alatt népnyúzó hercegek és gró-
fok vagy markézék, papok és más uraságok "független"
birodalmává, meg fölfútt újgazdag tıkés nagypolgárok,
kalmárfejedelmek, gyáriparos rabtartók dús latifundiu-
mává, hol a földet túró pór millióknak adóját már nem
vámolhatta se Habsburg császár, se egyéb vérszívó külha-
t, lom helytartója, s veritabile, tısgyökeres toszkán., lom-
bárd, szárd, déli s északi tıkést hizlalt már az agyonhaj-
szolt proletár is a gyár bőzében, a bányák odvaiban.
Itália teljes egységéhez- Rómát, a pápa kezén maradott
fıvárost késıbb visszakapandó - már csak az ısi veneto
kellett, a velencei tájék, hol még váltig az osztrák császár
regnált. Ottó von Bismarck, a porosz vaskancellár szava-
tolta, hogy azzal a gyors hadjárattal, mit az ı félelmes sere-
gével egyidejőleg Viktor Emmánuel ıfelségének diadalt
hító néhány tábornoka indít. egyszer s mindenkorra az új
Olaszország birtoka lesz a lagúnák városa és az egész terü-
let, mely még Bécsnek igáját-önkényét nyögi szerte Velen-
ce körül.
Garibaldi a hamarost kezdıdı háború hírét hallván
nem késett fölajánlani kardját a királynak, noha szívbıl
undorodott ettıl a törpe bábtól, a francia császár simulé-
kony koronás szolgájától. Bízott benne, hogy önkéntes
vörısinges hadtestével dalmát tájról támadhat a Habs-
burgok győlölt birodalmára, de - ugyan hányadszor! -
újra csalódnia kellett. "Húszezer garibaldista gerillát
99
I
..
,
i
szemmel tartani negyvenezer reguláris katona kell!" ,
mondá a király kormányának feje s hadseregének is elsı
tábornoka, La Manmora, legott elrendelve, hogy a gyüle.
vész népség, mit az önfejő lázongó toboroz, elkülöníten.dı
a király seregétıl: Garibaldi Tirolban, az Alpok bércei
közt verekedjen, ahogy bír (majdcsak fölmorzsolja az
éhenkórász ordasok ádáz falkáját a hegyekben az osztrák
hadsereg alpesi Kaiserj„ger-elitjének remekül fölfegyver-
zett s képzett túlereje), vagy maradjon, ahol van, tétlen-
kedjen tovább hazai számőzetésének szigetén, Caprerán,
ám ha netán mégis vállalja a halálos megbizatást s betör
Tirolba a rebellis "vén sas", hát annál jobb, hiszen ott
pusztul, s csakis ıket, a bizton gyızelmes tábornokokat
koszorúzza babérral Itália majd, ha Velencét elfoglalták,
s diadalmas regimentjeik élén, dicsfénnyel fejükön térnek
meg a történelmi csatából.
Garibaldi - mi mást tehetett? - vállalta, lenyelve a bé-
kát, nekivágni Tirolnak esélytelenül, s tüstént elkezdett
"vörösinges bandát" toborozni a rongyos népbıl, hogy
gyızelmesen újra csak ı vívjon "esürhéjével" Itália egysé-
géért: mert nyár elején majd Custozza alatt az egymásra is
egyre acsargó díszes olasz tábornokok úgy fejüket vesztik,
hogy az osztrák császár negyvenezer katonája elıl a ma-
guk nyolcvanezer fıs hadseregével harminc mérföldet me-
nekülnek egyfuttában (noha senki se őzi a "talján hor-
dát"), s miután a szégyenletesen sorsára hagyott Lombar-
dia földjét éppen Garibaldi idıben irányt váltó maroknyi
merész önkéntese menti meg, útját állva az osztrákoknak,
a háború célja, Velence csak annak folytán válik mégis
olasz birtokká, hogy Bécs átadja a francia császárnak, ves-
se hát oda, mint alamizsnát-koncot, hétrét hajlongó talján
talpnyalóinak, La Marmora nagyhangú tábornoki kaszt-
jának, mely "hús a húsából, vér a vérébıl az élısdi, falánk,
föld- és pénzvagyonos népnyúzó rétegnek, Itália fölsı tí -
ezerének" (Garibaldi).
S mit tehetett ezidıtájt ama negyvennyolcas hısi ma-
100
gyar harc nagynevő honvéd-tábornoka, Klapka? Tudott
ı, hogyne tudott volna La Marmora mihaszna olasz kor-
mányának az ısi Velence visszakaparintására kifızött ter-
vérıl. S tudta egyúttal, hogy e hitvány s önzı, egymásnak
is ártó rókáktól Garibaldi soha nem fog támogatást kap-
hatni, hogy Adria dalmát partjáról Magyarországföldjére
vezessen fölszabadító sereget, lenne akár mindössze né-
hány ezredre való is csak a bátor vörösinges harci csapat,
beleszámolva a Türr tábornok bölcs szigorával nemrég
újjá-organizált kis erıt, az ezernél se nagyon több tisztet s
katonát, a magyar legione szegényes századait. Nem volt
hát más lehetıség Klapka elıtt, csak épp az az egy, mit
nem akart: élni a burkus vaskancellár, Ottó von Bismarck
gróf megígért segedelmével, Poroszországban szervezni
parányi hadat, s ennek az elszánt oszlopnak az élén törni
be Szilézia felıl, északról Magyarországra, talán Tren-
esénbe, s ahogy benyomult, fölfegyverzeni menten a vár-
megye népének fölkelt fiait, majd menetelni e lelkes erıvel
elıre, hogy nap-nap után, városról-városra, faluról-falura
harapózzon szerte a tőz, serkenjen a láng, seregeljen az úr,
a paraszt a szabadság szent lobogója alá!
így tervezte a bátor tábornok, kinek akkor már - sorsa
talán ez a számőzött forradalmárnak? -jobbára csak ál-
mai voltak a rég nem látott honról, s annak a népnek a
lelkérıl, melyet élete árán is megváltani kívánt. Képzeleté-
ben a nemzet, akár egy ugrani kész rab oroszlán, éber meg-
feszülésben várta, hogy egy szabadító kéz elpattintsa
nyakörve acélját, s máris rávethesse magát rabtartó ıreire.
Nem láthatta elıre Komárom hajdani várvédıje, hogy
ottan, ahol majd átlépi csekélyke hadával drága hazája
határát, Trencsén vármegye földjén senki se szökken talp-
ra, senki se kapkod a fegyverekért, miket ı s katonái sze-
kérszám kínálnak, mert az ijedt, éhes, nyomorult pórok a
birtokosok példáját lesvén kushadnak, a földesurak meg
dehogy is hadakozni kívánnak - mentsen az Isten minden
bajkeverıktıl! -, ık a pipájuk füstjét fújván, tespedt türe-
101
,,
,
.
.,,:
i':
i,.
I
lemmel várják, hogy a messzi Deák Ferkó bölcsességének
jóvoltából most már csak-csak nyélbeütQdik az egyezség
nemes Magyarország és a porosztól épp a minap megvert.
a königgr„tzi esatában gyalázatosan megalázott császár
közt.
Így történik majd, hogy Klapka, ki délrıl nem jöhetett,
augusztusban az északí Trencsénbıl is már néhány nap
után kivonul, s - mert a porosz kancellár (ki idıközben,
mindent kicsikarván, békét köt Béccsel) már nem fecsérel
idıt és nem pazarol pénzt az emigráns magyarokra - kese-
rő szívvel leköszön hiábavalóan életre hívott légiójának
parancsnoklásáról.
Minderrıl - Garibaldi ieendı ármányos félrevezénylé-
sérıl s Klapka kudareos trencséni betörésérıl - a bogándi
sötét bükkös fele tartó bojnyik, a horka-parajdí gulyás
délnek menekedni parancsolt fia mit sem állított, hiszen ı
a külhoni dolgokról csak azt á kevést tudta, mit apjától
hallott, s ez idıben még sok nagyesző - s a világ sorsát
figyelemmel kémlı férfiú sem jósolhatta, miképpen men-
nek füstbe a hon, Magyarország megmentése iránt táplált
legvégsı, csalfa reményei mindama számőzötteknek, kik
nem szívós alkudozások révén, hanem - életüket tették rá
- fegyveresen tervezték megszabadíthatni az országot s
népét a bitófák erdésze, Ferenc József császár önkényétıl.
Amikor Jegenye Pál az ebrényi erdıben újra nyeregbe
szállt, hogy a bogándi bükkös irányába léptessen tovább
a sötétpej kancacsikón, Uporvár fıutcáján négylovas.
zárt hintó porzott végig, két ajtaján kílencágú arany koro-
nával, elıtte is, mögötte is négy-négy dzsidás-négyszög-
sapkás-vörösnadrágos ulánussal, akiknek strapabíró lipi-
cai lovai épp oly csapzottak voltak, mint az üvegablakos
landauernégy arabs szürkéje. A világossárga, kék bársony
párnázattal bélelt úti batárban gróf Forgách Tamás, a ko-
ronázatlan uralkodó bizalmából Horka vármegye fıis-
p nja érkezett-direkten Bécsbıl, s váratlanul is-komitá-
tus„nak székvárosába, hol kinevezése óta is meglehetısen
ritka vendég volt: hasonlatosan aulikus atyjához, igazából
csak a császárvárosban volt otthon, s ha olykor már ott is
schrecklich únta magát (s feteségének, Thun-Hohenstein
Mária grófnınek, Zsófia fıhercegnı unokahúgának min-
dennapos estélyeit}, elment Európ„tjárni, vagy Afríkában
vadászott elefántra, oroszlánra.
A fıispán, akit mágnás-körökben Tama grófnak nevez-
tek el, 1866-ban kereken negyven éves volt, sjóllehet gyer-
mek- és i úkorában magyar nevelı is pallérozgatta únott
elméjét, megyei méltósága miatt pedig késıbb is kénytelen
volt sokat forogni magyarok közt, kopaszodó fejjel is
gyakran törte kerékbe fınemes ıseinek és nemtelen zsellé-
reinek parlagi nyelvét (igaz, Bécsben meg azt mondták ró-
la a háta mögött, hogy úgy gyilkolja a német szavakat s
fıként a szigorú szórendet, akár egy morva muzsikus vagy
egy lengyel lókereskedı). Ez lehetett oka annak, hogy me-
gyegyőléseken sose mondott beszédet, s ha voltak - fur-
esamód minden évben akadtak - eszes ideái (példáut
Uporvárnak az isméttıdı árvizek elleni védelmére gátat
rakatni javallt, sıt az ügyet tekíntélyes összegekkel támo-
gatva serkentette a töltés megépítésére a várost), e köz-
hasznú propositió-it rendre írásban terjesztette elı. Az
ékes magyar nyelven megfogalmazott textusokat termé-
szetesen nem maga csiholta ki koponyájából, hanem titká-
rával fogalmaztatta, aki-minthogy mindig ura közelében
volt köteles tartózkodni - az Uporvárra beviharzó tan-
dauerben is szemben ült vele.
A vármegyéjét váratlanul megtisztelı fıispán piskei
birtokának számtartóját sem értesítettejövetelérıl. Eleve
nem volt szándékában, hogy Uporvárról még további ki-
Ienemérföldet rázassa magát, s piskei kastélyában szálljon
meg: megteszi neki egy éjszakára a fıispáni lakószárny
hálószobája is a vármegyeházán, titkárának pedig vettes-
sen akármelyik helyiségben ágyat a várnagy.
102 103
I:',....a
,
.
Mihelyt megállt a négylovas hintó a nagy-megyeháza
korinthusi-oszlopos kocsiföljáróján, a fıispán- ki se vár-
va, hogy hajdúja kinyissa a landauert s lerántsa a hágcsót
-maga lökte ki kesztyős kezével a batár ajtaját, maga ug-
rott le a földre, s rá se tekintve a vaspántos nagykapuban
kardjával tisztelgı megyei huszárra - besietett a hővös
épületbe, bent meg szapor„n fölkaptatott az elsı emeletre,
egyenest az elsı-alispánhoz.
Hogy mirıl esett szó a gróf és az alispán között az alatt
a bı fertályóra alatt, amit a Bécsbıl jött mágnás vajthai
Pekry Péternél töltött el, arról még a kancellisták se szerez-
hettek tudomást, noha mindegyikük megkísérelte módját
ejteni, hogy véletlenségbıl közelébe kerüljön a mennyeze-
tig magas tölgyajtónak. Am azon át semmi se hallatszott
ki - a vármegye viceispánja se, Forgách gróf se emelte föl
egyszer se a hangját odabent -, s miután a hosszú úttól-
zötyögéstıl eltörıdött arisztokrata vendég az emelet má-
sik szárnyába távozott, hogy ott megtisztálkodjék s lepi-
henjen, vajthai Pekry Péter arca vonásairól se olvashattak
le semmi érdemlegeset az írnokok. S ha lett volna is jele
bármi szokatlannak az elsı-alispán mindig disciplinált,
indulatait gunyoros közönnyel leplezı ábrázatán, hát ide-
jükbıl nem futotta volna a kíváncsi kancellistáknak, hogy
megfejtsék, bosszús-e, vidám-e uruk a lóhalálában Upor-
váron termett Tama gróf hirtelen hazalátogatása miatt.
Mert gazdájuk máris szórva osztotta kurta parancsait,
hogy egyikük szedje a lábát, fusson menten a Pekry-palo-
tába, értesíteni a fıkomornyikot és a szakácsot, hogy For-
gách fıispán s vele együtt legalább negyven helybeli ven-
dégjön vacsorára, a többiek pedig írjanak sebesen s a szo-
kásos alakban-csínnal szőkszavú meghívó kártyákat, me-
lyeken igaz tisztelettel adatik tudtára a nagyrabecsültnek,
kinek a kuperta címezve leend, hogy ıt Horka vármegye
méltóságos fıispánjának örömmel fogadott látogatása al-
kalmából e mái estére szívesen invitálja s föltétlenül elvár-
ja "szerény házába" ıszinte híve: vajthai Pekry Péter.
104
, A négyszemközti disputában egyébként, mely a vastag
tılgyajtón belül egyetlen hangos szó nélkül esett, Forgách
gróf a bécsi kormány - személyesen Belcredi államminisz-
ter - megbízásából abban az ügyben próbált bizalmasan
puhatolózni az alispánnál, van-e rá remény, hogy a bár-
mely nap várható porosz támadás ellen, az elkerülhetetlen
háború viseléséhez Horka vármegye (miként ezt mind-
ahány magyar vármegyétıl megkívánja s el is várná a csá-
szár) önkéntesek toborzásával támogassa a birodalmi
haderıt. Fıispánjának e magas eredető kérdésére vajthai
Pekry Péter így adott feleletet:
- A császár nevében öexcellenciája, Belcredi gróf már
fordula nemrég a legkompetensebb magyar emberhez, a
nemzet elsı férfiújához, Deák Ferenchez, tudakozódván,
lehetséges-e, hogy Magyarországon az ezidén már megej-
tett évi regrutálás után, épp a küszöbön álló háború oká-
ból, még egy újoncozás tarttathassék. Deák a maga bölcs
módján, mint hallám, e szavakkal válaszolt az állammi-
rüszternek: "A magyar anyák csak egyszer szülnek egy esz-
tendıben!". Mi mást mondhatok én fıispánomnak e vár-
megye nemes és közrendő népessége nevében mostan, mi-
dın a császári ohaj immár önkéntesek toborzásával is
megelégednék? Teljességgel közömbös, önkénteseknek
neveztetnek-e, kiket a vármegye adhatna ıfelsége hadába,
parancsszóval regrutálandó i ak helyett. Az Upor mellé-
ke esztendırıl-esztendıre nemcsak pénzben, de katoná-
ban is hiánytalan megfizeté a reá kirótt porciót a habs-
burg-lotaringeni császárnak. Az ezidei újoncozással
ugyancsak elhordá Bécs az emberben kiszabott adót. Ne
reméljék hát Carl Franck lovag hadügyminiszter és Belc-
redi gróf, hogy Horka vármegye még önszántából is ver-
buváland számokra magyar legényeket e mostani háború-
hoz, mit németek vívandnak németek ellen.
Azt, mit szavaihoz gondolt, már nem mondta ki fönn-
hangon a gıgös alispán. Tudja úgyis Tama gróf- adatott
tudtára nem egyszer -, miképpen vélekedik jelen állapot-
105
járól a birodalomnak Magyarország: öt esztendeje sincs
még, hogy 1861 nyarán Bécs nem szırmentin tapogató.
zott, lehetséges-e a kiróttnál több hadrafogható magyar
i út kapnia. Akkoron einfách elhurcolták, valahány ma-
gyar újonc kellett a kevély birodalomnak. Bízony, nagyot
fordula fél évtized alatt is a világ. Bajban a császár, bajban
a dölyfös kamarilla. Hát csak egyék, mit fıztek!. . .
'I S illendı reverenciával meghívta a fıispánt estére s e-
rény házába, a Pekry-palotába.
I
I
A bogándi boszorkányt éjféltájt nem nesz, hanem álma
riasztotta föl kalyibájának belsı vackában. Magára terí-
tette nehéz kendıjét, s hallgatta a csöndet. Szellı se su-
hant-lengett odakint a vak éjben.
Fölkelt, kiosont hajléka elé. Langyos volt körülötte a
májusi éjszaka, s néma, akár lelkében ajóság.
Mezítláb surrant a selyem főben sietısen a tisztás leg-
széléig. Nekidült a legelsı fának. A toronyvastag bükk
mohapárnás kérgét tapogatva fülelt. Nem pandúrok...
gondolta, s a szíve bolondul földobogott.
- Gyere! - súgta a sőrő sötétbe, s elıre futott az avar-
ban. - Gyere, nem kell félned!
Akár a gyanakvó vadmacska, lopózott, kikerülve a fá-
kat. Csak a cserjék gallyai érintették néha a lábát, simogat-
ták meg csípıjét, derekát.
Hosszú percek után két lépésnyire torpant meg a lótól,
a melegbırő kancacsikó párás orrától.
- Sára!
Aztán odaperdült a betyárhoz, két tenyerébe szorította
hővös képét, sietıs csókokkal melegítette-becézte a száját,
arcát, két szeme héját.
- Istenem, élı Isten, légy a tanúm, hogy mennyire sóvá-
rogtam utánna, mennyire vártam, mennyire híttam hoz-
zám ezt a legényt!
Ujjai már szaporán bontották a zsinóros dolmány
106
gombjait, ám a szilaj két ajkával eközben is éhen szívta-
gyötörte sudár szeretıjének cserepes, gyúlékony száját,
hogy szitsa a vágyakozását, hadd borzongjon-tüzesedjen
egész testében a fáradt bojnyik.
Meginogtak, s egymást fujtva zuhantak rá a kiszáradt,
vastag avar tetején heverı nagykendıre, akár egy nász-
nyoszolyára, s mint ha parázs piheg éj hősében, dide-
regtek, iramló vérük sziszegı melegével dédelgették egy-
mást, égették-főtötték át a maguk kihevült bırébıl a szí-
vők remegı-rángó örömét testébe a másiknak.
Fejük fölül, a falombok pillás résén át a hidegsugarú
Gıncöl hét csillaga fürkészett le reájuk az égbıl.
- Éhes vagy - duruzsolt késıbb kedveltje fülébe az asz-
szony. - Rég ettél, igaz-e?
Bódultan, fél kézzel a ló nyergébe fogózva cibálta magá-
ra a perkál szoknyáját, gombolgatta szelíd keblén feszülı
karton pruszlikját.
- Itten várj, hozok enned! Nem viszlek mostan a há-
zamba, veszélybe... Gyakorta hívatlan vendég újabban
mifelénk Tegzérül a pandúr.
Rádobta meleg kendıjét a betyár vállára, s akár a me-
nyét, siklott tova bokrok-cserjék közt a sötétben. Nem
kacagott, csak a buzgó boldogsága világított a szemébıl,
szórt látó fényt az avarra, amerre futott, a szökellı lába
elé is.
Jegenye Pál lerázta válláról a nehéz asszonykendıt. Rá-
terítette a fázós kancacsikó hátára.
- Pihengess. Késıbb megitatlak.
Vállára vetette a mentéjét, s nekidőlt egy bükk dereká-
nak háttal. Nézte a Göncölt fönt a magasban, megszámol-
ta hunyorgó csillagait, s még egyszer mind a hetet, nehogy
álltában is elnyomja az álom. Fájdította, szúrta a hátát az
ı reg bükk gyürkés kérge. Sebaj. Könnyebben marad éb-
ren.
Épp oly nesztelenül, ahogyan tovasurrant, termett mel-
lette megint a bogándi boszorkány.
107
. , i.,:
I
,
,..,
I,
- Hoztam, amink van, egyél!
Galambleves illatozott a cserép csupor alján, nagy karéj
szikkadt kenyér került elı Csépe Bozsó köténye zsebébıl.
- Apámnáljártam-mondta a betyár, miután elverte az
éhét. - A parajdi réten.
- Szőzanyám! - vacogott meg az asszony, s kétszer rs
keresztet vetett. - Istenkísértés volt, mit cselekedtél! A ha-
lállal, ki nyomodba lecengöl, vele incselkedtél, kötekedtél!
- Csak éppen komáztam kissé ıvele én - törülte tenye-
rébe a száját a legény, s tenyerét az avarba. -Megfuttattam
kissé a komisszáros kopóit. Nem hebehurgyán. Kimódol-
tam okossan elıre. . .
S elmondta kevés szóval, hogy ameddig az ottani völgy-
ben a négy pandúr ama Stejf Szepi serfızı rossz méncsika-
ját kergette, miféle parancsot hallott ı a gulyáskunyhónál
a szegény apjától.
- Délnek menjek, eképpen szólt. Mert onnan hozza ha-
dát Garibaldi, meg onnan Klapka vezér is a számőzött
magyarok maradékát.
Csépe Bozsó hajszolt szeretıjének inas vállát támasz-
totta kerek vállával.
Hallgattak.
Lombok közt, valahol nem messzi, bagoly huhogott.
Tán az üres hasa kínját panaszolta világgá búsan.
- Semerre se mégy te holnap elıtt - duruzsolt bele ké-
sıbb a bogándi boszorkány a betyár fülébe. - Bele kell
nézzek elébb én a szemed feketéjébe, hogy onnan láthas-
sam elı sorsod, látva jövendöljem, mire végzed, hogyha
apádnak rendelése szerint fordíttasz az életeden.
- Csak az Isten látja elıre, miképpen végezzük - moz-
dult a legény, s átfogta az asszony vállát. - Így hallottam
mindig apámtul. Csak az Isten. . .
- Engemet éppen az Isten segél, hogy láthassak szeren-
csét, láthassak bánatot akárki szembogarábul. Égne csak
itten tőz, hogy nézhetnék bele üstöllést a szemedbe, nem
bıjtölném ki a reggelt, olvasnám menten elı szemeid feke-
téjébül, hogy leskel-e rád ármány, veszedelmes lesz-e utad.
De tüzet nem rakhatsz mostan, várjál hát türelemmel...
Hajtsd inkább az ölembe fejed, szunnyadj, elaludhatsz,
ırizem én a te álmod.
És csak ringatta puhán a meleg két térdén fiatal szeretı-
jét, s el is altatta szelíden, akár egy megfáradt gyereket.
Mire a bujdokló betyárt elnyomta az álom Csépe Bozsó
ölében, Uporváran a Pekry-palotában éppen vége lett a
szupécsárdásnak, s a fıkomornyik és a libériás inasok
pezsgıt kínáltak a vendégeknek: nagy ezüst tálcákon, kar-
csú nyakú, metszett kristály kelyhekben hordozták körbe
a gyöngyös italt.
PekryPiroskátnemeséspolgári akjókedvőkaréjavet-
te körül a táncterem erkélyajtaja elıtt, melyen át hővös-
friss, az angol kert aznap kaszált füvének szénaszagától
párázó levegıt lehelt rájuk a májusi éj.
- Nem hallottad atyádtöl, mi járatban a fıispán?- kér-
dezte egy göndör üstökő fiatalember, várdai Harxnath
Kázmér, anyaágon elsı kuzenja a ház kisasszonyának. -
Ugyjött meg kutyafuttában, mint kit sebtébe szalajtottak,
sahogy éppen hallom, holnap már megyen is vissza hason-
ló versenyiramban Bécsbe.
Az alispán fruska le„nya csak a száját biggyesztette:
- Édesapámat én sose kérdem bizodalmas hivatalbéli
őgyekrıl. - Rápillantott a tegzei fıszolgabíró famulusára,
Rassay Soma tiszteletbeli esküdtre, ki principálisát kísér-
ve került a Pekry-palotába: - Am ha a magam kis eszére
hallgatok, csakis arra vélhetem a gróf hirtelen hazatoppa-
nását, hogy a tegzei járás agyafúrt pandúrjait ismét lóvá
tette ama bandita Jegenye Pál, kit megfogni ígértek, s ki
miatt Bécsben a császár álmatlan hányódik már hetek óta
é, el az ágyában. - Szende tekintete mintegy véletlenül ál-
lapodott meg barczai Pangrácz T'ivadar csinos arc„n: -
Nemde valóban elképesztı, hogy ki magára hagyatva bo-
108109
I
lyong. . . - bólintott -, s kit a törvény ennyire üldöz, váltig
aképpen játszódjék a mi közbátorságunk félelmetes ırei-
vel, mint ama róka, melyet tavaly angolmód hajtottak
önök, de a darnai martnál befutott a pagonyba, s a sok-
sok híres rókavadász eb, valahány kergette, a gyílkos me-
redély peremérıl hulla alá a hegyes sziklákra, vonyítva
szegni nyakát, vagy törni a lábát. Az önök rókája ugyan-
csak egymaga küzdött kénytelenül, kínjában az élete me
maradásáért éppen-egészen azonmód, mint a betyár, kit a
tegzei pandúrok próbáltanak ejteni tırbe. - Kék szeme
csillant egyet: - Mondjon hálaimát Bellincs esendbiztos a
templomban, hogy az ı vérszornjú falkájából egyetlent se
veszejtett el a bojnyik.
- Szép húgom - nevetett föl várdai Harmath Kázmér, s
karját nyújtotta Pekry Piroskának -, énnekem élv ez, lát-
hatni, miképpen forrongsz. Sose láttalak ennyire indula-
tosnak, s annyi csak az, mit fölfognom sehogyan se lehet,
hogy mintha netán ırangyala volnál, pártolsz egy vesze-
delmes kapcabetyárt, ki sivár elméjében megzavarodván,
rettegtet csupa békés embereket, s kit ameddig agyon nem
puskáznak, vagy pányvahurokkal nem rántnak le lováról,
senki sem alhat nyugton, még te se, kedves kis kuzinom,
noha tégedet ebben a szolgáktól népes palotában ís éjjel-
nappal két vagy három tiszti huszár strázsál pisztollyal-
karddal, s fıként nem húnyhatja le békén álomra szemét
az egyszerőbb nemesek sokasága, kik esendın, faluszélen
védtelen udvarházukban, vagy falutól is távoli birtoku-
kon, kúriáikban véletlen se reménylhetnek segedelmet
ama bamba cselédektıl és gyáva béreseiktıl, kik alattom-
ban még kárörvendenek is, ha betyár tör rá úri gazdájok-
nak a házára.
Pekry Piroska kivonta kezét unokabátyjának karjából.
- Félsszel vagytok teli mind, Kázmér, kedves kuzenom.
Rettegtek, noha tisztességes embereket sose bántott ama
szörnyő rabló. Majláth gróf ıméltósága a kárvallott, s
Majláth grófnak az árendás molnárja, ki megrövidíti a
110
pórt, valahány ıhozzá visz gabonát a garatra. - Megrázta
a loknis, büszke fejét. - Mást senkit se rabolt meg!
- Muzsikál a cigány, mi meg itt ácsorgunk tétlen! - ha-
jolt meg elıtte szerényen a dévéri Kaán birtoka bérlıjének
szıke legényfia, Szekrényesi-Schreiner Béla, kinek dús-
gazdag atyja a függetlenségi harc idejében hívebb volt a
hazához, mint sok telivér magyar úr, s lakta is ezért két
évig az olmützi várbörtönt. - Szabad elkérnem e táncot?
A fruska-pillantásra se méltatva kuzenját-kezét nyúj-
totta a Zrínyi-atillás halkszavú i únak, ki felıl tudta,
hogy a keszthelyi agrárius akadémián hallgat tudományt.
- Bíztasson-mondta, miközben a valcerra keringtek, s
hátrahajolt derekából, hogy belenézhessen nálánál fejjel
magasabb táncosának ıszinte, szürke szemébe-, nyugtas-
son meg engem ön, hogy lelkétıl idegen ama győlöltség s
rút gıg, mellyel Kázmér kuzenom s mások becsmérlik a
pórt, a eselédet!
Szekrényesi-Schreiner Bélának a naptól máris megbar-
nult képe komor volt.
- Magyarhon nemeseinek túlnyomó többsége-mond-
ta-úgy tekint le parasztra-cselédre, miként a baromra, s
polgári közrendővel is csak attól indíttatva ereszkedik
szóba, hogyha az illetı kereskedı, iparos vagy miként
exempli gratia én, a mezıgazda, tízszer vagy hússzor va-
gyonosbak vagyunk ınálánál. A földbirtokos osztálynak
a paraszttól csak annak erejére van szüksége, eszére nem.
Amagamfajtától is csak a pénzt fogadja el, vélekedéseimet
nem méltatja megfontolásra.
Kikeringett Pekry Piroskával a terem erkélyére. Fölpil-
lantott a csillagos égre, majd kesernyésen elmosolyogta
magát, s belenézett a fruska kökénykék szemébe.
- Nem tudhatom, ön is járna-e ugyan valcert énvelem
itten, a Pekry-palotában, hogyha apámnak agrárius szak-
értelembıl származó vagyona nem emelne közrendő mi-
voltomnak fölibe.
111
(....,, i ...
I
f.. .:
A Pekry-palota kisasszonya állta a szürke szemő fiatal-
ember firtató pillantását.
- Én az alispántól régóta tudom, hogy ön s atyja kutya-
bır híján ís nemesebbek, mint vármegyénk számos famí-
liája, melyek minden lehetı alkalommal fennen hirdetik,
hogy ısi családfájok a honfoglaló hét vezér valamelyiké-
hez egyenes ágon visszavezethetı. Mert - s a szép leány
a szélesre tárt erkélyajtón át a terembe tekintett, hol vaj-
thai Pekry Pétertıl s pápaszemes pufók titkárától kísérve
éppen föltőnt a fıispán fahéjszín-frakkos nyakigláb alak-
ja-míg ı, Tama gróf külhonban szórja szét pénzét, birto-
kainak milliósjövedelmét, addig az ön nobilis érzető édes-
apja a dévéri uradalomban, mit bérel, földet okosan mivel-
ni tanítja béreseit, s itten Uporváron hamarost menhelyt,
árváknak gondját viselı házat szándékol építtetni.
- Már ássák az árvaház fundamentumát-mondta szó-
rakozottan az i ú, miközben a langaléta fıispánt figyelte,
kihez pezsgıs kelyhekkel teli tálcával két oldalról két inas
is tüstént odalépett. - A méltóságos gróf is hozzájárulan-
dott volna e növelde fölépítéséhez, de mert apám úgy fo-
galmazá alapítmányának textusát, hogy az otthon oltal-
mába törvénytelen ágyból származó gyermekek is fölve-
hetık leendjenek, ıméltósága elállott a kezdemény támo-
gatásától.
- Mit teszen az, törvénytelen ágyból származni? - kér-
dezte ártatlan kíváncsisággal a fruska. - Mi lenne az oly
fıbenjáró ebben, mi a grófot adakozástól retirálni készte-
té?
Szekrényesi-Schreiner Béla homlokán egymáshoz rán-
dult a két hosszú szemöldök.
- Valóban nem tudná ön, kisasszony? - Nyelt egyet. -
Ama gyermekek neveztetnek törvénytelen ágyból valók-
nak, kik össze nem esketett férfiútól s nıtıl születettek.
Pekry Piroska fölnevetett.
- Oh, ha látta volna magát ön, mekkora zavarba esett
egyszerre! Törvénytelen ágyból!... Tehát olyféle fattyúk,
112
kikbıl épp Tama grófnak is van néhány, hallottam szoba-
lányomtól.
Kettejük közül a keménykötéső fiatalember vörösö-
dött el.
- Ön fölötte fölvilágosodott hölgy már, kisasszony.
- Nem hihetem, hogy lennék. . . - Látva az i ú színevál-
tozását, az alispán leányának orcáját is elfutotta a pír. -
Csak épp sohasem forrasztom torkára a szót a cselédnek,
ha netán pletykálkodni merészel. Miss Alisontól életi dol-
gokat úgysem hallok. ..
Észrevette, hogy apja valamit kérdez az egyik inastól, s
ettıl a libériás szolga tanácstalanul tekinget körbe: talán
épp ıt keresik. . .
- Menjünk, táncoljunk, mielıtt tápot adandunk olyféle
epés pletykának, hogy én önt udvarlani kényszerítém.
Szekrényesi-Schreiner Béla tekintete ismét elkomorult.
- Adná Isten, vajha ne volna önnek visszatetszı, hogy
én többször láthassam gyönyörő szemeit s ajkairól leshes-
sem a szót!
S menten bele is sápadt abba, amit kimondani mert.
Jegenye Pál hajnalban egyedül, az avarban fekve s a
vastag fekete kendı alatt ébredt, lova hátáról meg az a
szırehulló guba lógott kétoldalra, ami alatt ı akkorát
aludt, amikor - még amott, a kalyibában - legelıször bújt
hozzá egy szál pendelyben Csépe Bozsó, banyából me-
nyecskévé másult szeretıje.
Megrázta kótyagos fejét. Vagy megboszorkányolt -
gondolta-, vagy magamtul aludtam annyira kábán nyőtt-
ségembe, hogy föl se neszeltem, ahogy ı elfektette a tes-
te n, betakart, s még fordult is utánna a kunyhójátul, hogy
beboríthassa a Sára csikó hátát is.
- Ébren van-e kend? - hallotta feje mögül a kacskalábú
fiúcskát szólani. - Keljen föl, hadd vezetem tova innen.
Talpra kászálódott.
113
94
v,. ...
r; ..
I..
- Hej de igen rég láttalak én téged, te gyerek - mondta,
s beleborzolt Bálint csepőkócos, kurta hajába. - Hadd
lám, nıttél-e azóta?
A kölök szótlan nyújtotta feléje a cserép esuprot, amit
addig a lajbija alatt tartott melegen. Telí volt kecsketejjel.
- Igya ki kend, s induljunk legott!
Nem messzire mentek, de kacskaringósan, éppencsak
emberszéles csapáson a kusza csalitban. Eldugott kútfej-
hez lyukadtak ki.
- Itten várja be édesanyámot - nézett föl Bálint a be-
tyárra. S mielıtt elsántikált visszafelé, még kibukott szé-
gyellısen a száján: - De sokat féltettük mink kendet!
S már ott se volt.
Jegenye Pál körbejárta a kis forrást, amibıl elıbb tér-
digérı gödörbe csurgott a víz, s csak onnan folyt tovább
araszos barázdájában, amit azóta mosott az agyagba,
hogy egyszer régen elıbuggyant valahonnan a mélybıl.
- Gyere, Sára.
Kivárta, hogy a kanca sikó kedvére igyék, aztán neki-
vetkızött, hogy lesikáija magát feje búbjától a lába kisuj-
jáig; lemossa magáról a tegnapelıtti pandúrfárasztó fene
éjtszaka szikkadt izzadságát. Fázította-sütötte a bırét a
fagyos víz, de jól is esett minden porcának-ízének.
Mire perszonátusan fölöltözött - már a csizmáját húz-
ta -, éppen elısurrant a csalit bozontos bokraiból a bo-
gándi boszorkány. Hozta magával a borbélykést, abban a
mókusprémbıl varrott tokban, amiben mindig is ırizte, s
hozta köténye zsebében a csorba tükört is.
- Kapard le a képed - mondta. - De csak kétoldalt, meg
az álladrul, hol még nem szakáll, de már pihe se. Bajszod-
hoz ne nyúlj, hadd sőrődjön, ahogy teszi is már.
S tartotta a tükröt, ameddig a fintorgó földönfutó hol az
állát, hol a két orcáját kínozta-gyötörte az ócska beretva
levásott pengéjével. Onnan, a formátlan, fonesorhátú
üvegdarab mögül fürkészett bele újra meg újra szemboga-
rába a horpadt arcú betyárnak, ki tegnapelıtt éjtszaka
114
vagy inkább tegnap virradóra nem félt hetykén ingerked-
ni-komázni a rémísztı hideg ár nyal, a néma, mogorva
halállal.
- Nem látok vérontó csataharcot a sorsodban. Nincs
háború benne. Utra ha kelsz, sose érsz oda, nem vergıdsz
el odáig, hova oly szigorúan külde apád. Nem várnak jöt-
tödre sehol se, semerre se, nem kell a vitézséged, nem kel-
lesz nekiek, kiket ottan szolgálandani kívánsz. Nem látom
szemeid feketéjébe, nem, azt se, miféle urak tisztek, ge-
nerálisok ık, nem látom az ábrázatjokat én, árnyékok va-
lahányan, s háttal is állanak, elfordulnak másfele, ne
hederítnek rád.
Jegenye Pál kezében megállt a beretva.
- Hazudsz!
- Temiattad hazudni se röstellnék-sziszegett bele arcá-
ba az asszony. - De hazudnom nem kell, igazat látok a két
szemed alján, színigazat! - Megmarkolta a dolmány posz-
tóját a betyár karján. - Dıre suhancár vagy! Mit tudsz te
világrul, nagyuraknak fondorjátszódásairul! Majd épp te
hiányzol közibök! - Rábuktatta fejét a legény vállára. -
Figyelmezz, mást mondok teneked! Eriggyünk eggyütt
valamerre, akárhova innét! Megkeresünk egy helyt, hol
senki se ösmer tégedet, elbúvunk, hol senki se kérdi, ki
vagy! Letelepszünk hárman, Bálint gyerekem, te, meg én,
s dolgossan, békibe élünk!.. . Láttam vala városokat, na-
gyokat, köll ottan a munkabíró kéz, köll az erıs, szorgos,
tisztességes. . .
- Hadd el! - vágott a szavába a bojnyik. - Jól mondád,
s eleget szóltál. - Fölvette tarisznyáját. Belenyúlt, összeko-
torta az alján mind az egész pénzt, mit a turzai malmostól
zsákmányolt, s beleszórta a bankót, csönge ezüstöt, vert
aranyat, v„lahány volt, Csépe Bozsónak ölébe. -Ne ellen-
kezz, mert tégedet illet, s Bálint fiadé is. Cselekedd evvel a
summával, mit elébben ajállál. - Oly ijesztın nézett szeme
közé szeppent szeretıjének, hogy megrettenjen az asz-
szony. - Fölkerekedhettek, nagymesszi mehettek, megt
lls
,,
r,;,.,:....I.
!

I
lepőlhettek akárhol, jó helyt, hol még iskola is van a gyer-
kıcnek, ki nem erdei vadnakjött e világra... De útközbe,
ha indultok; Velikánt ne kerüld el, mert ottan, a Stejf Szepi
serfızınél megkaphadd, mit a vízváradi búcsúba fiadnak
vettem, meg teneked. .. csinos öltözetet mindkettıtöknek,
takaros vásárfia. El ne feledd, Velikánba a jóravaló sv„b
várja a jöttötöket! S most elmondd apróra nekem, hogy
merre-miképpen menjek délnek, hova édesapám küld!
Csépe Bozsó lekuporodott egy kıre a forráskút pere-
mén. Kiesett a szemébıl könnye, ahogy fölpillantott a be-
tyárra.
- Vesztedbe akarsz.. .?
A legény elfordult tıle.
- Vesztembe megyek, mondá két napja a Stejf Szepi is,
mikor onnan a házábul készültem apámhoz. S ládd, a ha-
jam szála se görbült, mert a teremtı Isten tán odatárta a
két karját fölibém. Hát higgyed, e mostani messzi utamba
is ótalmazni kegyes lessz. En pedig, engedelemmel apám-
nak, elillanok innét, hol már nincs lehetésem. Horka me-
gyébe maradván, engemet úgyis bekerítnek a pandúrok,
vagy elıbb, vagy utóbb, aztán vagy kilikasztják irhám, s
elfoly a vérem, vagy. . . hogyha netán épségbe esek kezeik-
be, a bíróság küldend a bitóra, címernek akasztófára,
hogy ottan függjek, akár egy cégér. - Vállat vont. - H„t,
válogatós én nem lehetek. Megfontolt ember a mezei gróf,
nagyesző, kisezerszer meghányta-vetette magába, mi vol-
na javamra. . .
Csépe Bozsó m„r tudta, hogy hiábavalóan kınyörögne
konok szeretıjének, s a cudar vándorlás veszedelmeit is
pusztába kiáltva jövendölné neki... Egy megindult férfi-
embert - s e világgá vágyakozó bojtár nem is éretlen sur-
ján, nem böszme süvölvény már, hanem elszánt. a halállal
parolázva komázó, próbált bojnyik-se rimánkodó assza-
nyi szó, se boszorkányos baljóslat nem békózhat, nem bír
visszamarasztani.
Csüggedten kitörülte szemébıl könnyét, s nekikezdett
mondani, merre az út oda, délnek.
Két szőletésnap
Hogyha távol az akoltól a farkas,
a kosok azt bégetik: ık őzték el.
EL TVÖS KÁROLY
Az uporvári levéltár 772/ 11-es iratkötegében nincs nyoma
annak, hol járt, merre hányódott a vérdíjas Jegenye Pál
1866 júniusától ugyanannak az évnek a novemberéig.
Minthogy e hat hónap alatt Horka vármegyében nem esett
se olyan gyilkosság, se olyan rablás, amelynek tettese is-
meretlen maradt volna - az emberölések vagy korcsmai
verekedés, vagy szerelemféltés, vagy lopáson rajtakapott
cigányok gazságát megtorló népítélet, vagy (két esetben)
aratás utáni részosztás közben támadt összetőzés követ-
kezményei voltak, a rablásokat pedig (az egyik csak sike-
cőletlen kísérlet volt) két kapcabetyár követte el -, késıbb
a Jegenye-pört elıkészítı vizsgálóbíró erre a fél esztendı-
revonatkozólag nem faggatta a foglyot: még-feledékeny-
ségbıl?- azt illetıen se tett föl neki kérdést, hogy hol tar-
tózkodott, kinél húzta meg magát, mibıl élt ebben a csak-
nem száznyolcvan napban.
Mi több: bármennyire különös, Jegenye Pál maga se
szólt soha ifjúságának errıl a hat hónapjáról. Nem vallott
az ebben a nem hosszú idıszakban viselt dolgairól - ön-
kéntelen-e, szándékosan-e?- se kihallgatásai során, se pö-
rének tárgyalásain, elızıleg a vizsgálóbírónak se, a me-
gyei esküdtnek se, utóbb pedig a törvényszék elıtt se, de
ami végképp megmagyarázhatatlan, nem beszélt errıl a
c aknem fél esztendırıl késıbb a fiának se, így azután én
az unokáját, i . Jegenye Kálmánt (Kiskálmánt) is hiába
faggattam, nem tudott kikotorni egyébként megdöbben-
117
i
I
,
tıen pontos memóriájábót még érintıleges emléket se,
amibıl alkalmasint következtetni lehetett volna arra, mi-
ként alakult nagyapjának, a kurrentált betyárnak a sorsa
attól fogva, hogy pénzét az utolsó fillérig odahagyván, bú-
csút vett a bogándi bükkösben boszorkány szeretıjétıl,
egészen addig, hogy 1866 novemberének végén - már is-
mét Horka vármegye földjén - éppen a tizenhetedik szüle-
tésnapján összeakadt Sass Gál pandúrhadnagynak, a veli-
kánijárás csendbiztosának két pusztázójával.
Már-már azt hittem, hogy az említett hat hónap aféle
hiátus, üres szakadás marad a hajdani híres-hírhedt buj-
dokló életének kronológiájában, amikor váratlanul segít-
ségemre sietett a véletlen, ami a magamfajta makacs
nyomkeresınek a munkájában a szerencsét képviseli: ba-
rátom, ajeles történész, dr. H. I. (ö s én egymás fáradozá-
sairól szinte naprakészen tudunk) Bécsbenjártában, ahol
levéltári kutatásokat is végzett, olyan iratokra talált, ame-
lyek menten megmozgatták buzgó fantáziáját. Mai sza-
vakkal bőnügyi összesítés-nek lehetne nevezni azokat a t„-
jékoztató jelentéseket, amelyekre dr. H. I. Bécsben, a haj-
dani császári rendırminisztérium hagyatékában rálelt: a
budai helytartótanácstıl és Horvátország zsandárpa-
rancsnokságától a birodalmi belügyek minisztériumához
befutott Meldung-ok a magyar Szentkoron országaiban
hónapról-hónapra elkövetett bőntényeket sorolták föl
idırendben, függetlenül attól, hogy aktuálisan a nyomo-
zás stádiumában volt-e még, vagy már lezárt volt az ügy,
s tekintet nélkül arra, fény derült-e a tettes(ek) kilétére.
Dr. H. I.-nek az egyik - a Horvát-Szlavónországban
esett bőntényeket összegezı - aktacsomóban azonnal sze-
met szúrt néhány adat, amelyek között kisvártatva össze-
függést kezdett gyanítani.
- 1866. június 6-án osztrák zsandárok egy lovasembert
láttak átúsztatni és szárazra kaptatni a Száva folyó déli
partján, s miután fölszólításukra az ismeretlen személy
nem állt meg, hanem elenyészett a sötétben, többször is
118
utána lıttek, de eredménytelenül: sem tetemet nem talál-
tak, sem sebesülésre valló vérnyomokat, noha virradat
után nem is egyszer alaposan átkutatták a környéket
(ugyanezen a napon Bismarck gróf-fölrúgva a Schleswig-
Holstein hercegséget korábban Ausztria és Poroszország
között megosztó egyezményt - csapatait Holstein-be ve-
zényli, s mert az osztrák erık onnan harc nélkül kivonul-
nak, bekebelezi a tartományt).
-1866. június 14-én (egy napj a tört ki a háború Ausztria
és a porosz-olasz szövetség között) ismeretlen tettes Hor-
vátországban a pozsegai úton megállított egy marhacsor-
dát, s miután hajtóit duplacsövő puskájával egy csomóba
terelte, a tızsért, noha annak - igaz, töltetlen - pisztolya
volt, megfosztotta mintegy nyolcvan osztrák forint értékő
maradék pénzétıl.
- 1866júliusának elsı napján (egy hete futott meg Cus-
tozza alatt az olasz had az osztrákok elıl, két nap múlva,
július 3-án pedig Königgr„tznél a poroszok verik majd
tönkre a bécsi császár seregeit} a horvátországi Sziszek
város déli kapujánál ismeretlen - lóháton érkezett- tettes
az esti szürkületben kirabolta a cédulaház kasszáját: 91
forint átaladására kényszerítette a vámtisztviselıt.
- 1866. július 20-án (e napon az osztrák Tegethoffellen-
tengernagy Lissánál szétszórja s részben elsüllyeszti, rész-
ben megfutamitja a túlerejő olasz hajóhadat) a horvátor-
szági Karlovác - magyar nevén Károlyváros - közvetlen
közelében egy zöldvendéglı volt a színhelye bizonyos is-
meretlen tettes erıszakos cselekedetének: a kerthelyiség-
ben mulatozó néhány duhaj fiatal urak belekötöttek a szó-
banforgó idegenbe, ki magyaros öltözetet viselt, mire az -
pisztollyal sakkban tartva ittas provokálóit-elvette erszé-
nyeiket, melyekben a kárvallottak állításai szerint össze-
véve legalább 110 osztrák forint értékő bankók, aranyak
s ezüstök voltak, s az egyik póruljártnak az utazó levele is
a fosztogató kezére jutott.
Ettıl fogva a nyár végéig nem olvashatni a zágrábi je-
I1
I..,
I
,..
lentésekben olyan bőntényrıl, amit ismeretlen személy
követett volna el Horvát-Szlavónországban.
Mármost: föltéve, hogy a Száva átúsztatásának és a há-
rom rablásnak ugyanaz az idegen a szereplıje, csábító a
gondolat, hogy olyan -mind a négy esetben gyorsan moz-
gó, tehát bizonyára fiatal - férfi a cselekvı személy, aki a
Dráván és a Száván át Magyarországról jövet délnyugat
fele tart, vagyis a Jadran (Adria) tenger dalmát partja irá-
nyában megy-halad egyre elıbbre. S miért ne lehetett vol-
n„ Jegenye Pál e magyaros öltözető idegen, akinek duplc -
csövő puskája is van?
Én erısen hiszem, hogy ı volt.
Mindezek után már csak egy bekezdés vall rá a bécsi
rendırminisztérium hagyatékában föllelt 1866. évi jelen-
tések egyikének a végén. 1866. augusztus 25-én - két nap-
pal annak utána, hogy Prágában aláírták a porosz-oszt-
rák békeszerzıdést, s éppen azon a napon, amelyen Bécs-
ben összeült a második közös tanácskozás az osztrák-ma-
gyar kiegyezés ügyében - a Drávához közeli Belovár hor-
vát városka határában a szokásos esteli portyáját járó
zsandár-patrul megállásra s utazó levelének fölmutatásá-
ra szólított egy lovas embert, aki engedelmeskedni is lát-
szott, ám miközbén a csendırök széthajtogatták az általa
adott s Ljudovit Ribár névre kiállított Reisepasst, panyó-
kára vetett mentéje alól kurtacsövő duplapuskát billentett
elı, fegyvereiket földre hajítni kényszerítette a három fe-
ketesisakost, majd sarkantyúba kapta hátasát, beletőnt a
sötétbe, s már messzi dobogott vele a ló, mire a zsandárok
lövöldözni kezdhettek utána.
Megint föltéve, hogy ugyanarról a nyeregben vándorló
idegenrıl van szó, akit a korábbi jelentések is említenek,
egyáltalán nem valószínőtlen, hogy a hónapokon át dél-
nek-délnyugatnak igyekvı Jegenye Pál - miután már föl-
adta a reményt, Klapkához-Garibaldihoz eljuthatni -
Karlovácon túlról visszafordulván valóban Belovár fölött
készült átkelni a Dráva folyón, hogy hazatérjen. Mint-
120
hogy pedig a zsandároktól megállíttatva is helyén volt az
esze, nyilván egykettıre el is érte a Drávát, gázlót talált
vagy átúsztatott rajta, s bizonyára még ugyanazon az éj-
s akán végre megint magyar földön, valahol Somogy vár-
hegyében fújta ki magát, hogy mielıbb, tán már másnap,
szülıhelye és szőkebb hazája, az Upor melléke fele folytas-
sa útját.
Hogy e feiltételezett horvátországi kalandozás után
sgyenest hazatért-e Horka megyébe, vagy egy ideig még
másfele kószált, tisztázhatatlan: augusztus után novem-
ber végéig meghúzhatta magát másutt is, de akárhol az
Upor völgyében is, emberséges népeknél, akiknek födele
alatt mindenképpen megszolgálta az étkét és italát.
Nem kétséges, hogy akár születésének és fölnövekedé-
sének vidékén, akár Horka vármegye határán kívül, me-
nedéket lelt olyanoknál, kikhez bizalommal volt. Számo-
san szerte az országban ugyanígy bújkáltak még ez idıben
is más-másféle okokból. Volt, ki azért, mert részese volt a
fegyveres fölkelésre szervezkedı Nedeczky-Almásy-féle
elárult összeesküvésnek, amelynek vezetıi - Deáknak és
más tekintélyes magyar politikusoknak ismételt kiszaba-
dító követelései ellenére - már két esztendeje börtönben
sínylıdtek. Voltak, kik császári kegyelem híján tértek ha-
za loppal külhoni számőzetésükbıl, s itthon azóta is álcá-
san, rejtekbıl lesték, hogy majd egy - a hamaros várható
kiegyezés alkalmából kihírdetendı - általános amnesztia
után újra kiléphessenek végre a házból, pincébıl, padlás-
ról, aminek eltakaró oltalmában éveken át tengıdtek.
Legtöbbet azonban mindenfele - szılıhegyeken, préshá-
zakban, távoli tanyákon-újoncozhatni megérett i ú legé-
nyekbıl dugdostak, kik nem akartak császárnak szolgálni
hat évet- s közben messzi csatákban elesni, ha német tísz-
tek meghalni zavarják ıket -, vagy csonkán-rokkantan
hazavonszolni szegény magukat, mint annyi sok életerıs

katonák, kik hét éve a talján Solferinónál, most az id

meg Custozzánál s Königgr„tz mezején nyomorodtak
meg.
Ritka volt ez idıben az olyan kisváros, község, puszta,
ahol legalább egy portán, egy faluvégi szegény zsellérház
padlásán, vagy félreesı csőrben, titkolt földi veremben ne
lapult volna gyanús-keresett idegen. S hogyha nem ennyi.
re kellett bújtatni, hát úgy tartották, mintha rokon, béres,
napszámos lett volna: kapált, szekeret hajtott, aratott,
szüretelt, együtt a családdal, a ház védence. Meglehet, így
töltött el akárhol három hosszú hónapokat a horvát föld,
rıl hazatért kóborló is, hasznára azoknak, kik befogad,
ták, s kik esetleg még a nevét tudakolni se próbálták (men
sok magyar ezt a "közönyt" is megtanulta mutatni a hısi
szabadságharc leverése után).
Efféle - ki tudja, miért s honnan jött - vendég lehetetr
hát Jegenye Pál valahol-valamerre 1866 meleg ıszén. Tőr,
te, ahogy bírta a sziveslátást, mindaddig, míg meg nem
látta az égen, fönn a magasban a délnek húzó darvak hosz,
szú ékbe sorolt elsı csapatát. Attól fogva megint nem volt,
nem lehetett már nyugta: mehetnék szállta meg újból,
mintha betegségbe esett volna, hideg láz harapódzott el
egész testében, hogy jól ne aludhasson már, bármennyire
fáradt is. S hogyha talált is lányt-asszonyt, akinek karjá
banjó volt elszunnyadni is, ébredni is olykor, már a fehér
nép se maraszthatta tovább. Nyergelnie kellett, kengyelbe
akasztani lábát, megfogni a kantárszárt, s nekivágni az
útnak, réteknek, csalitoknak, rengeteg erdıknek, hogy
amerre megindul, hazaérjen, közelébe a helynek, ahon
nan fél esztendeje messzire küldte az apja, ki közben szá,
mot adott már a parajdi parasztoknak s a majorbeli zsellé,
reknek a rábízott tehenekrıl-borjakról, megkapta szegıd,
ményes járandóságát, hazavitte szekéren a természetbe,
nit, aztán sorra kiadta a bojtár-részt, s most már otthon
van hetek óta Uporegres szélin, abban a mindig tiszta, fe
hérre meszelt házban, ahol tél idején tavaly és azelıtt még
122
g ". mert melyikükben moccant volna meg egyszer is és
azidén is Szent György napjáig a sejtés, hogy ı e tavaszban
vért ont, gyilkol, s elmenekedvén rablóvá lesz, vérpénzes
jnyik lesz, ki hiábavalóan kél át két lomha folyón-hogy
seregébe beállván Klapkának, Garibaldinak, éltét koc-
kxztatván tegyejóvá minden vétkit -, nem jár att se szeren-
csével, az illírek horvát meg szlavon országában: oktala-
n megy váltig elejbök. nem leli Klapkát se, Garibaldit se.
hiszen ık nem jönnek, nem hozzák a szabadságot Ma-
gyarországnak. . .
S egy napon este megint ott állott az Upor fövenyén, hol
avízen túl már Horka vármegye partja sötétlett, Hat hasz-
talan elpazarolt vándor hónap után hazaért, hogy a jó ls-
ten szándéka szerint itthon menjen elejbe jövendı sorsá-
nak.
Öszutón, Szent András havának vége fele, november
huszadik napján megkérték Pekry Piroska kezét.
Történt pedig ez éppen tizenhetedik születésnapján a
kisasszonynak, mely dátumra a vármegye elsı-alispánja,
kıszıntı estélyen részt venni, levélben hívta barokk palo-
tájába magának s elhalt feleségének minden erre érdemes
roleonát, meg - természetesen - az Upor völgyének úgy-
suilván minden notabilitását.
Nyáron Szekrényesi-Schreiner Béla befejezte tanulmá-
nyait Keszthelyen, a fakulhatatlan emlékezető gróf Feste-
tich György által alapított Georgikonban, s mérnöki okle-
velet kapott kezébe, mely diploma hiteles módon, zsinó-
ron függı pecséttel adta tudtára mindenkinek, kit illet,
hogy tulajdonosa nemcsak nagy uradalmak mezei gazdál-
kod„sának practicus vezetésére, de hidak és védgátak, csa-
tornák és zsilipek, malmok és magtára.k, etc. építésére
u Yanesak följogosító képesítést szerze a haza határain túl
tekintélyes agrárius akadémián, melynek végzett hallga-
tt i;még az uralkodói korona- és kamarabirtokok gazda-
123
tiszti állásainak betöltésekor is minden más fıtanodákb
vizsgázott jelentkezıkkel szemben elınyt élveznek.
Apjával, a dévéri Kaán-uradalom bérlıjével együtt a
friss-diplomás i ú agrárius inzsellér is hivatalos volt Pekr
Piroska születésnapjának estéjére. Az idısb Szekrényesi.
Schreinert, ki a függetlenségi háború után az olmützi sánc.
börtönben olyannyira súlyos reumát kapott, hogy emiatt
bottaljárt, palotájának földszinti vendégszárnyában szál.
lásolta el a figyelmes alispán. A hajdani honvéd fıhadnagy
ezért-fia kíséretében-már kora délután megjött kocsijá
áévérrıl, s miután megivott egy "istenhozta-barátom".
snapszot a ház urával, elbotozott lepihenni szobájába.
Minthogy még sok volt az idı az estély kezdetéig, Szek.
rényesi-Schreiner Béla lesétált a Pekry-palota szépséges,
noha nem nagy kert-parkjába, s messzi túl a terebélyes
virágágyásokon leült a mesterséges tó partján egy ré
rönkre, hogy - szemlélve a víz fodrainak játékát - fölfris
süljön, megszabaduljon annak a hosszas alkudozásnaka
fáradtságától, amit egész délelıtt s még ebéd után is két
fertályórán át vívott egy bécsi borkereskedıvel apjának
dévéri bürójában.
A bágyadt napsugarak álmosítóan simogatták nyak
szirtjét, körülötte a rozsdás bokrokban s fölötte a fák fo
gyatkozó lombjában mindenféle csicsergı, csippantó, hij
jentı, prüttyöngı madarak hangoskodtak, s egy kis szik
ladarab tetejében, ölnyire tıle, világos zöld gyíkocska la
pult, melegítette magát.
Nem hallotta a háta mögül közelítı könnyő léptekst,
csak a karcsú árnyékot megpillantva neszelt, s kelt tüstént
föl a rönkrıl.
Pekry Piroska nézett s nevetett rá három lépésrıl. Orcá
ja hevült volt, mintha futott volna odáig. Vállára kapon
sáfránysárga selyemkendıjének két rojtos sarkával le
gyezte magát.
- Ön nem tudhatja, hogy egy konyhában, hol legalá
százötven szívesen látott vendégre fızik-sütik folyvást at
124
ételt, mekkora forróság van ilyenkor! Elmenekültem,
megszöktem, pedig édesapám meghagyta, hogy oly figye
l mel inspiciáljak, akár egy sasszemő úrnı ... Es ön
MQIt z s álmodozik? Szép, andalító ábrándjai vannak:
Szekrényesi-Schreiner Béla nem tudta levenni szemét a
l y üde, rózsás arcáról.
- Ha reméltem volna, hogy este elıtt is láthatom önt,
dehogy ültem volna e tönkön. Föl-alá járkáltam volna,
relmetlen s nervózus várakozással, lestem volna, mikor
tőnik föl ön ebben az ıszi verıfényben palotájok irányá-
ból, s áldottam volna a véletlent, ha netán épp errefelé
kormányozza, hol engemet észrevehet.
A tizenhétéves hölgy orcáján egyszerre kihőlt a gyerme-
ki pir:
- Ezt mért mondá nekem ön
A szürke szemő, szélesvállú legény szintén elsápadt, de
nem attól, amit szólt, hanem attól, amit menten mondani
fog.
- Mert régtıl szeretem már én önt, régtıl ön az a párat-
lan leány számomra e földi világban, az egyetlen, kinek
egy véletlen pillantása elég, hogy ünnepnapivá legyen én-
kırőlöttem minden.
Keble alatt a kisasszony ijedten fogta szorosra selyem
kendıjét.
- Gsúfolkodik énvelem?
Szekrényesi-Schreiner Béla leszegte szügyére a szıke fe-
jét.
- Önnön magamat teszem én most ki a gúny veszedel-
mének. -Hangja keményebb volt már, mint az imént. - Én
adok alkalmat most önnek, hogy kikacaghasson s lealáz-
1 asson kedvére.
Pekry Piroska kökényszeme rebbent egyet, s nagyra ki-
tágult.
- Mért tennék én önnel ilyet?
Az i ú agrárius inzsellér Zrínyi-atillájának mellén meg-
pattanni feszültek a gombok.
125
- Mert most, én nem bánom, ha az istennyila v„g Is
agyon tüstént engemet itten a kék, felhıtlen egekbıl.,,
nem bánom, történjen akármi velem, most végre kimon,
dom, hogy Pekry Piroskát én feleségül kérem! Feleségül,
hitvesemül, mert szerelemmel szeretem régtıl önt, életre.
hal„lra, miként soha senkit eleddig sem, s ezután sem
Mintha a gyérült lombokban madarak rázták .. olna
meg ujjongó örömükben a gallyak végét, sok-sok sárga
levél pergett kettıjükre a fáról, amely eddig is ernyıként
nyújtotta föléjük ágait, és most rájuk libegı arant cával
szórt áldást a fejükre.
Szekrényesi-Schreiner Béla ökölbe szorította kezét.
- Annak tudatában szılék, Pekry Piroska, hogy apám
és én csak polgármágnásokként számon tartva vagyunk,
s közrendő nábobnak titulálja a kódis kurtanemes népség
is apámat. Ezt mai nap még megtehetik, de maholnap min.
denképp mi leszünk a hazának leghasznosb fiai, s majd
igazán mágnásai, mert nem kártyázó asztalokon herdál
juk-szórjuk szét a vagyont, hanem ezt a szegény orsz„got
föllendítni, virágba borítni akarjuk a pénzzel, a pénzünk
kel, nagy külhoni intenzív uradalmakkal versenyt állani
j képes birtokokat formálandni befektetvén százezreket és
még százezreket is, sıt milliókat, mert milliókkal gazdál
kodni fogunk hamarost. És akkor majd nem fitymálhat a
fınemes és nem nézhet le ripıkül számos köznemes en
gem, apámat, minket!. . . Én nagy tettekre születiem, mon
dá már aprócska koromban apám, s leszek is majd nagy
tetteknek fáradhatlan végbevivıje, ha ön, gyönyörő
hölgy, énmellém állandani kész, feleségnek lenni, mikénc
i szépséges nyelvünk elnevezé már hajdan a hitvest... féle-
! ség, ki a gondnak terhét és öröm élvét egyként osztja a
párjával.
A Pekry-palota kökényszernő kisasszonya mélyet
hosszút sóhajtott, s tiszta tekintetében már nem fruska
vidámság fénylett.
- Béla, mit én most szólok, igaz lelkem mondatja velem
126
goszönöm, hogy e dúltságában nem nyúlt kezemért, nem
gadá meg vállaimat, s nem próbált megcsókolni se enge-
met itten, hol kettesbe vagyunk.
! gogyha netán ugyanígy csak ketten volnánk egy szi-
ge ;n-nézett a leányra az i ú mérnök önfegyelemtıl csil-
lap ottan-, hát én ott se veszítném el fejemet, mert szere-
hajhász arszlán sose voltam, sose is leszek én. . .
- E nyilatkozatát is köszönöm - bólintott Pekry Piros-
ka. Észre se vette, hogy ujjaival kendıjének rojtját nyüvi
egyre, - Énnekem édesapám úgy mondá, hogy meddig
nem töltöm be tizennyolc éveimet, ı senki fiával nem haj-
landó konverzálni leánykérésrıl.
Szekrényesi-Schreiner Béla szájazugában csüggedt,
vagy tán keserő is volt a mosolygás.
- Én, éltemnek e fontos percében, csakis öntıl kérdém,
pekry Piroska, hogy enged-e bíznom. Válaszra tehát nem
méltat.
A kisasszony hevesen megrázta fejét.
- Hát nem képes ön érteni engem?! Nem fogja föl avval
a fényes eszével, hogy szavaimban válasz, egyenes felelet
volt?! - Bátortalanul közelebb lépett deli kérıjéhez, s föl-
emelte kezét annak vállára. - Hogyha tizennyolc eszten-
dös leszek én, mondám, egy kerek év múltán lesz csak lehe-
tésfordulni az énjó édesapámhoz. Érti-e már? Esztendıre
e szép naphoz, higgye el, én fogom önt biztatni, ha ön ál-
landó leszen érzelmében, hogy serkenve siessen kezemért
az alispánhoz. - Már teli volt csillámokkal, ragyogással a
két szeme. - Hajtsa le hát ezt az okos szıke fejét, s illesse
ajkával az én lázas homlokomat. . .
Jegenye Pál - ahogyan fél esztendıvel elıbb is tette -
éJ aka zörgött rá Velikán szélén a derék sváb serfızıre,
Stejf Szepire.
- Merre lecengöltél? honnan elıkerülsz, te lator sátán-
i ék?! - kaffogott ki a katlanházból, a csikorgós vasle-
127
mez-ajtó résén a szunyókálásából fölvert brájer. - Már
olyat is hittem tefelülled, hogy klastromba szegıdtél tér.
ded koptatván vezekelni, csuhásnak, korbáccsal csapdos.
ni a bőnös tested! - Könyökével hegyesen bordán döfte a
nem várt jövevényt, fél évre világba veszett gyámoltját.
Kössük be a kancád szaporánjászolhoz, utánna legott ló.
dulj magadat fördetni, lemosni terullad a koszt! Vaga.
bund!
S ameddig a megtért tekergı egy kimustrált cefrézı
kádban térdelt, s nyírfa-csanakból öntözte magát forró
vízzel, sietısen elújságolta, hogy két hete sincs tán, akkor
járt itten egy szemrevaló, de igencsak szontyolodott asz-
szonyság a szegény korcs lábú fiú-gyerkıcével, jóravaló-
nak látszék mindkettı, még enni is egyre szabódtak, de
azért mégiscsak falatoztak, majd félıssen beleöltöztek
azokba a nekiek szánt drága ruhákba, igen mutatós volt
rajtok minden, hálálkodtak is...
- Am én bizony összeteremtém ıköt, hogy ne köszön-
gessenek énnekem ık semmit, de imádkozzonak éretted.
könyörögjék Istentül, hogy sose essen semmi bajod. Hát
nem esett is, gotttob!
S kisvártatva, pedig elmúlt már rég éjfél, másodszorra is
megvacsorált, együtt a betyárral. Maradék száraz babré-
test ettek, s barna, erıs sert kortyolgattak hozzá ónfödeles
korsókból.
- Mostantul, tudd meg, nem eresztlek el én innen, meg
leszöl itten, vermummt, énnálam nem kajtat senki se rab-
lót, noch dazu szerzendek teneked virtigli keresztlevelet,
fals névvel, senki se fogja kitudni utánna, ki voltál!
Jegenye Pál hagyta hadarni a serfızıt, hadd mondja.
amit mond. Dehogy is fog bajt-veszedelmet hozni e házra.
meg erre a jótét svábra! Megpihen egy-két nap, erıre kap
újból, aztán áldjon az Isten, Stejf Szepi!... Semmirekellı
lett a világ, nem jött meg Garibaldi se, Klapka se, nem
sietıs nekiek, vagy tán szándékukba se volt, hogy kardot
rántva segéljék-pártolják a tekintetes úr, hazabölcse Deák
128
úr dolgát, kinek egy szál katonája se - honvédnak se, hu-
sz„rnak se parancsolhat-, hogy a Habsburg császárt had-
dal-erıvel riogathatná, ne csupán szókkal. . . Hát kár vala
bízni, kárbaveszett fáradság lett, rdögnek ajándok volt
ez az út, mit a horvátoknak a földjén ı tett, végig a nyár-
ba... Megette a rosseb!
- Mást nem mondott vala kendnek az asszony, mikor
elment a fiával? - próbálta egyébre terelni a szót, ne az ı
dolgáról-maradásáról predikáljon már a pirospozsgás
serfızı. - Semmit se izent?
- Mondá, hogy idáig tégedet ık csak vártak-vártak, de
tc nem jössz, nélkülök is megvagy, nem kellenek ık tene-
ked. . . hát nekivágtak az útjoknak, legyen úgy, ahogy Isten
akarja.
Atöltözni parancsolta megint a betyárt, átvedleni brá-
jer-bursnak, s elkergette aludni az istálló padlására, hol a
nyár elején is a hálóhelye volt, amikor - hat hó múlt el
azótá; Du lieber Gott!- ugyanúgy strázsálta a katlanokat
vagy az erjesztı bódékat, ahogy majd hajnaltól-holnaptól
újra csinálja, akárha csak egy-két nap járt volna ügyes-
ba os úton távol a háztól...
gy is lett, de csak egy hétig.
Mert szent Katalin szőz vértanú ünnepe már nem a sváb
serfızı rejtekadó portáján reggeledett rá a betyárra. Éj-
za ca nyergelt, fılvette zsinóros nadrágját, dolmányát,
mentéjét, tiszta fehér kapcát húzott bele csizmájába, s a
turzai malmostól zsákmányolt két lópokrócot se feledve,
a duplacsövő karabéllyal a vállán, meg a két pisztolyt a
nyeregtáskákba bedugva elillant, hajnal elıtt, amikor már
jó két órája a földnek fordult szekerének csálé rúdjával a
Gıncöl, s lassan dér párázta be szerte a szántókat, legelı-
ket.
Jegenye Pál szent Katalin napján született - tizenhét
esztendıs lett ezen az 1866-ik évi november huszonötödi-
kén -, s hazajutni akart estig, hogy éjszaka majd a kertek
alól surranva kopoghasson be a házba, hol apja meg anyja
129
nem is sejtik, hogy megjött már idegenbıl, épségben,
egészségben...
Kora reggel a ruszti keresztútnál itatott. Hóharmat lep.
te a kút káváját is, a vályú peremét is, s a fagyos víz nem-
igen volt ínyére lovának. Épp igazította a zablát, amikor
meglátta a két pandúrt. Puskalövésnyire voltak még. de a
gémeskútnak tartottak. Lassú ügetésbenjöttek, közelitet.
tek. Látszott, egyik se gyanítja, nem orrontják, hogy a kút-
nál az a kurrentált fene bojnyik száll épp a nyeregbe, ki
ötszáz pénzt érhet nekiek, s kit kis híján fél esztendeje már,
hogy senki se látott Horka megyében.
Megfutnia most már késı, gondolta, hiábavaló megsar-
kantyúzni a Sárát, nem menekedhet a pár pandúrtól: két
lovasemberbıl egy mindig elejbe kerülhet az őzöttnek.
meg a puska golyóbisa is sebesebben röppen, mint ahogy
ı nyargalhat elılle.
Puskagolyóbis... Van neki is, csak lıpora nincs már.
Emiatt töltetlen a két jó pisztolya is, meg a duplacstwő
puskája is. .. éppen akár kantáron a sallang, annyi a hasz-
na belıllök.
Kıhajításra se volt már tıle a két pusztázó.
Hideg izzadságcsöppek sorakoztak szúrósan a homlo-
ka bırén, hol a hajszálak sarjadnak. Adja magát a kezık-
re, akár egy bamba kanászbojtár, ki csak egy malaeot
csórt? Nyújtsa elejbök tétlen a két öklét, hogy csuklájára
tegyék a vasat, s a rovására röhögve kísértsék-hajtsák Ve-
likánba, a járásszékre?
Már húsz lépésnyi közelbıl látta a pandúrok napszitta,
kicserzett képét, fényesre suvickolt, szurkahegyesre klhú-
zott bajszukat.. .
Egyet rántott csak a vállán, s már belehullt, ott volt te-
nyerében a töltetlen karabély.
- Adjisten kendteknek! - Fölhúzta a fegwer két kaka-
sát. -Nyugton legyenek, nehogy eldurranjon markombul
e mordály. Ijedıs a lovam, nem akarnám rémíttem ıtet.
A két pandúr ábrázata megdermedt, majd menten me
130
yúlt is, mintha lidércet láttak volna, világos reggel sose
kóválygó rossz lelket, ki az éj múltán ırájuk kárhozatot
hozc i maradt ébren. Az egyiknek a borrózsás, pöfeteg ké-
pe szederjesre fakult, keselyő csırére hasonlatos orrú tár-
Sa meg elvörösült, ahogy egyszer a hordóvastag egresi bí-
, mielıtt guta ütte meg ıtet két esztendeje tán. . .
- Békébe maradjonak illendıen, hogyha az éltök ked-
! -mondta nekik, s a lovátjobb lábbal, a csizmája rezes
sarkával, nem sietısen kifaroltatta a kút vályúja mögül,
majd oldalazósan az elkékült pusztázó mellé közelített há-
tülröl. - Lássák, a hajók szála se görbül, meddig nem nyúl-
k„lnak pisztoly után. Mert épp csak a két tarsót ideadják
énnekem, így a. . . - Kihúzta szalonnázó kiskését csizmája
feszes szárából, s elmetszette a színehagyott bır tarsoly-
nak a szijját, a szederjes képő pandúrt szabadítva meg el-
sönek a lıszertartójától, majd a sasorrú másikon is köny-
nyitett, méghozzá duplán: újdonatúj jó pányváját is lett-
kasztotta a kápájáról, annyira megtetszett a szemének az
akkurátusan karikába tekert kötél. - Most már nem te-
szek én több kárt kendtekben. Induljonak el szép szófoga-
dóssan elıttem. . .
Csaknem a cserjés erdıszélig léptette-terelte a törvény
két szótlan katonáját.
- Jó lesz.
Hátrálva behúzódott kancájával a zúzmaralepte öreg
szilfák takarásába.
- No mostan kendtek megfordulnak a két lóval. Hogy-
ha akarnak, nyargalhatnak is, én nem bánom. Azt mon-
dom csak, hogy meddig amottan az árpavetésen is át nem
v„gtak, hátra ne nézzenek egyszer se felém, mert nem só-
t lvány leszen akkor kendtekbül, ahogy az lett hajdan a
Lót felesége, hanem kilikasztott pandíu', kinek irháját
nem foldja a felcser... Értik-e?
Értették. Elsınek a borvirágos képő idısebbik pusztá-
zó lova szökkent, majd menten a másik pandúr is belevág-
ta a sarkantyúját sárga heréltjének véknyába.
131
Serényen nyargaltak, elıre hajoltak, rádıltek szinte
nyakára a két hátasnak, s még ha a mindig harsány veliká.
ni tekintetes úr, dankházi Fatér Aba szolgabíró ordított
volna reájuk, az ı haragos kurjantására se néztek-sandí.
tottak volna a vállukon át hátra, az erdı fele, honnan a
még sose látott bojnyik, a farkasszemő fajzat fürkészi,
hogy ık a parancsa szerint futamodnak-e, mentik-e hit.
vány bırük, akár két megvesszızött kapcabetyár...
Szent Katalin szőz vértanú napján István püspök, az ısi
uporvári katolikus egyházmegye jótékonykodni sosem
rest fıpásztora hagyományos ünnepi szentmisét celebrált
a XIX. század elején klasszicista stílben épített kéttornyú
székesegyházjobboldali mellékhajójának Katalin-oltárá-
nál, s a fényes kommemoráció után - szintén immár évti-
zedes szokás szerint - kanonokaival együtt vendégül látta
délebédre a püspökvárban Horka vármegye mindazon
notabilitásait, akikjelen voltak és a keserves nyári aszályt
követı ínség sújtotta szegények javára nagylelkően ada-
koztak is a tradicionális szertartáson.
A hatalmas templomból az urak már fél tizenkettıkor
átsétáltak a székesegyháznál több mint száz évvel öre-
gebb, barokk pőspökvárba, ahol az emeleti márványte-
rem Maulbertsch-mennyezetfreskója alatt égszínkék libé-
riás lakájok várták és ínycsiklandó kéméndi körtepálinká-
val kínálták ıket, hogy kellı étvággyal legyenek, mire
majd megszólal ebédhez a gong.
István püspök - hatvanöt évvel elıbb báró Bruck Ist-
vánnak született - már palotájának széles díszlépcsıjén
fölfele jövet mondott valamit halkan vajthai Pekry Péter-
nek, s miután beléptek a csillogó márványterembe, félre is
vonta a szélsı erkélyablak beszıgellésébe az alispánt,
hogy négyszemközt, bizodalmas-halkan válthasson vele
néhány szót.
- Péter öcsém - kezdett hozzá a maga atyafiságos mo-
132
dorában -, az udvar váltig neheztel mireánk, mármint ne-
es Horka vármegyére. -Nem mőló epebajtól sárgás sze-
eazablak enyhén párás üvegén „t valahova a messzeség-
he meredt. -- M„r a tavasszal, májusban is éppen eléggé
rossz néven vette a kormány, s természetesen ı felsége sze-
tnélyesen is, hogy te alig burkolt gúnnyal s kereken megta-
gadád szorgalmazni, mit ık elvárhatni reméltek tıled, ön-
kénteseket toboroztatván járulni erısítéssel a hadviselés-
hez.-Gyermekien rózsás, puha arcát tapogatta kövérkés
ujjaival. - Még inkább felbıszítni merészelted azonban
Belcredi grófot késıbben, nyárhó elején, mikoron daco-
san késtél széthírlelni a felség immár szózati felhívását,
hogy mint mindenhol birodalmában, hát Horka várme-
gye Idjén szintúgy jöjjenek önként, álljanak lehetı leg-
többen katonának, valahány faluban verbungolni dobol-
nak. Nem támogatád a toborzást, noha Forgách fıispán
jóindulatúlag többször is unszolt s kérlelt.
Az alispán megsimogatta tömött bajuszát. Szeme nem
kerülte a püspök kedvetlen tekintetét.
- Eminenciás uram, a fıispán, ki a császár német keze-
írásával kineveztetvén, Bécs fizetett szolgája gyanánt kér
és követel, nem egyéb, mint ı felsége parancsainak vagy
kívánságainak hív tolmácsa. Én úgyszintén szolga va-
gyok, ámde nem egy koronázatlan fıé, hanem egy alkot-
mányos-törvényes megyegyőlésé, mely méltónak ítélt
megválasztani erre a méltóságra. Magyarán: én Horka
vármegye nagymultú nemességének, s van számos jó jele,
hogy közrendő népességének is erıs akaratából viselem
felelıs rangom, mint viceispán, vagyis addig, míg ık el
nem csapnak a helybıl, hova „llítának, csakis akként cse-
lekedhetni vanjogom énnekem, ahogy ık elvárják tılem.
Hálát adok Istennek, hogy e vármegye szándékaival s aka-
ratjával az én lelkemnek szándéka s akaratja hiánytalan
beesik.
A fıpap félig lehunyta rövidlátó szemeit.
- Édes öcsém, én egyízben már említém teneked szır-
133
mentén, hogy te a birtokaid nagyságához méltóan leg.
alábbis báró lennél, hogyha nyakasságod láttán el nem
fordult volna érdemes személyedtıl az uialkodói kegy S
hajlandóság.
Gıg villant az alispán kormos szempillái alatt.
- Én kegyeket sose hajhásztam, s bárónak, grófnak, fı.
rendnek lenni se ácsingóztam. Egy volt csak, mire mindig
törekedtem: önbecsem és tisztességem regulái szerint cse-
lekedni s élni akartam szakadatlan. Eminenciád épp
ugyanúgy tudja, miképpen tudják ezeren, hogy levetettem
a mundért. . .
Tudta a püspök, nagyon is tudta, hogy vajthai Pekry
Péter kapitány még negyvenhétben nemcsak apja halála
miatt, de azért is kvietált a dicsı s irígyelt Württemberg-
regimenttıl, mert annak az esztendınek tavaszán, amikor
pár napra távol kellett lennie svadronjától, három jó ma-
gyar huszárját vesszıfutásra ítélte s véresre verette egy faj-
talan természető osztrák grófocska, s miután ı fölháboro-
dottan elégtételt követelve kihívta duellumra a folyton
húgyszagú mágnásivadékot, bécsi parancsra saját ezrede-
sétıl kellett hallania, hogy nincs joga vérét venni a nagy
Metternich herceg kéjenc rokonának-mert a huszárkínzó
tiroli tisztecske valóban a császár mindenható kancellárjá-
nak pereputtyában pottyant e világra.
- S késıbb is, midın makacs elveimet sérték némely
negyvennyolcas kormányzati döntmények, mindenelıtt a
fedezet nélkül való pénzjegyek kibocsájtása, nem habozék
sine mora visszavonulni a közszolgálatból, noha tagja le-
hettem volna a honvédelmi bizottmánynak. Nevemet sose
adtam ügyekhez, melyeket meggyızıdöttségemmel szem-
benieknek ítéltem, s nem adandom mostan se, jövıben se,
bármi jeles kegyet is kínálnak föl nekem érte.
Az egyházmegye fıpásztora hájasodó hasának dombo-
rát lapogatta győrős kezével.
- Mindazonáltal megfontolni valónak vélem.. .
Nem folytathatta. A vármegye tiszti ügyésze, paláncD
134
Kemény Antal lépett kettejük elé. Mély meghajlással hó-
dolt az aranykeresztes fıpapnak.
- Megkapván eminenciád kegyes üzenetét, íme itt ál-
lok készen, hogy meghallgassam, mi az ok...
p megyéspüspök homlokráncolva tekintett rá.
- Mi miatt is. . .? - Eszébe jutott. - Kanonok testvérei-
met tegnap tanácskozni magamhoz híván, örömest hall-
battmn, hogy mindnyáj an megnyugovással szólnak a vár-
megye újult közbátorságáról.
A fıügyész katonásan bokázott s kipirult a dicsérettıl:
- Megdorgálván szigorúan mindenjárásban a pandúrt,
csendbiztosaink a korábbi szokásnál gyakoribban küldé-
nekmindenfele portyát, éj s nappal nem voltak rest vegzál-
ni a bőnös hírő korcsmákat, duhajoknak kedvelt csárdáit,
meg a munkakerülve csavargók által látogatott csapszé-
kek zügait, s miután így már az volt hihetı, hogy tízszer is
annyi a pandúr Horka megyében, mint mennyi valóban
van, ama kurrentált bojnyik, ki miatt megromlani látszék
vármegyeszerte a közbátorság, megfélemlíttetvén jobb-
nak látta magát elhordani messzi vidékre. Megláthatta,
tapasztalhatta megint hát minden tisztességes lélek e tá-
jon, hogy a törvény kellı erejével képes rendet tenni a vár-
megyek s elbírt a bitang csendháborítóval. Éber erélyünk
újfent megtermé a gyümölcsét.
A püspök szórakozottan bólogatott. Éhes volt már, s
bosszús is, hogy ı maga adta parancsba: korábban se, de
késıbben se, hanem éppen fél kettıkor szólítsa terített asz-
t,alhoz a háznagy a meghívott urakat.
- Köszönöm, kedves fiskus uram. Az erély s akarat,
melynem lankad a bőnt üldözvén, mindig diadalt s gyızel-
met arat.
Mintha megáldó mozdulatot készült volna tenni, emel-
te kezét, de idıben meggondolta magát, s inkább apostoli
rangjának arany jelvényét, a nyakában függı keresztet
érmtette meg párnás ujjaíval.
Palánczi Kemény Antal gyors kérdı pillantást vetett az
135
alispánra - távozhat-e már az ordinárius színe elıl?
--, s
csak miután vajthai Pekry Péter nem tartóztatta, ha olt
meg s hátrált-oldalazott el közelükbıl.
Megkönnyebbülten emelt le egy csiszolt csehüveg kupi.
cát az ezüst tálcáról, amivel alázatosan állta útját egy livrés
Iakáj. Kihörpintette a méregerıs pálinkát, véget veívén
pudvás torkában a két-három perces püspöki audiencia
keltette szárazságnak, s már föllélegzeni sétált volna körül
kényelmes léptekkel a fényes márványpadlón, amikor
meglátta, hogy az egyik sarkig kitárt ajtón kívül - nem
lévén hivatalos, belépni se mert - balajthi Bottyán Elek
esküdt toporog: dülledt szemével egyre kacsingat, ıneki
ad jeleket.
Odament.
- Csak nem utánnam jöttél, sógoruramz
- De bizony! - szuszogott ki szakállából a derék válasz-
tott tisztségviselı. - Förtelmes a mérgem! Hat nyugságos
hónap után ismét látták a betyárt, ama vérdíjas Jegenyét!
Palánczi Kemény Antal megrázta kerek fejét s megszív-
ta kékeres orrát.
- Hogy az Isten... - hördült, de tovább nem mondta,
lenyelte a káromlás végét, hiszen itten a szent püspökvár-
ban mégse szidalmazhatja a mennyek Urát. - Hol látták?
- Két pandúr, a velikání kommisszári us kegyetlen Iegé-
nyei, azok kergették meg a ruszti mezıben, a gémeskőtnál.
A megyei fiskus szeme vérbe borult.
- Megkergették?! Hazug égetnivalók! Minek ád pus-
kát, pisztolyt a kezökbe a vármegye?! Himpellérek! Teli
lett a gatyájok, megbúttak valahol, tisztes távolból lesték
csak, akár egy rémlátást! Itt van még, ki a hírt hozta?
Balajthí Bottyán Elek megrángatta Kossuth-körsza-
kállát.
- Itt van. A szolgabíró. Dankházi Fatér Aba. Már biz-
tos a Kér Elefánt-ban ebédel azóta.
Palánezi Kemény Antal fölnézett a kerek mennyezet
szőzanyás freskójára, helyén van-e még.
136
Majd elveszem én menten a szolgabíró jó étvágyát!
most dicsekedtem püspök urunknak. . .
PP
A bojnyik tudta: olyat tett, amihez foghatót e vidéken
hajdani félelmes hírő betyárok se csináltak. Egymaga bánt
el cefetül két dancs pandúrral. Elszedte a ta.rsolyukat. el-
vette az egyiknek pányváját is. Puskájukat, pisztc lyukat
ugyancsak megkaparinthatta volna, s akár a sajátjó fegy-
vereikkel s p„rban küidhette volna pokolra a két csapdába
esettet. Ur volt két sérthetlen pandúrnak az élte fölött.
Nekinyargaltatta a vármegye nyalka kopóít a messzi me-
zınek, megkóstoltatta ve!ök, mi a félsz. Mindmáig sose
rettegtek tán percig se, hiszen ki merészelne akár csak su-
nyi szemmel nézni a pandőrra, de eztán sose lesz már egyik
se a régü E szent Katalin napi reggelt nem feledik, míg
élnek...
Mégse bizsergett jókedv ottan a szíve körül, hol f l esz-
tendeje akkora forróság melegítette, hogy akkor mindun-
talan elfulladt, örömében s büszkén, mert a parajdi gulyá-
nál egymaga tette bolonddá éjjel a Bellincs csendbiztos lest
álltí embereit.
Most mért nem víg, mért nem bír örülni? Mért nem lelí
szikráját se a lomha szívében a hetyke, viháncos csík!an-
dásnak, mít fél esztendeje annyira érzett? Mért egykedvő,
mért nem tágul a torka, önfeledetten mért nem kacag
egyet, mért nem rikkant, hogy hadd hallja körötte az erdı,
mit mert cselekedni?
Nem nevetett föl, nem rikkantott. Jobb híján csak az
ösvényt bámulta, ahogy egyre kanyargott, olykor meg-
paskolta a Sára nyakát, s nem hajlatt félre, ha gallyak
nyújtózkodtak eléje a fákról.
Rég elmúlt már dél, mire úgy fordult a. csapás, hogy a
Purga-patak partjára lyukadt ki. Ha már idehozta az ös-
vény, megitathat. . .
137
I
- Pihenünk eggyet most, ránk fér-mondta a hókás ló.
nak.
Kölletlen dobbant le a földre. Kivette a zablát, vízre
vezette a kancacsikót, majd rádobta nyakára a kantár.
szárt s hátára vetette az egyik pokrócot, hadd böngésszen
a főben.
Maga hasra feküdt, két öklével föltámasztotta az áll„t.
s nézte a semmit, a bokrok hervadt zöldjét. Mi leszen vele
eztán, hogy hazatért? Hajszolt préda megint, őzött fene
ordas, kit ahány pandúr van Horka megyében, mind lete.
ríthet, s még tenger pénzt is kap a vérontásért, ki szerencsés
lesz közülök. Nem tudhatja, melyik nap s hol ront rá az
acsargók bısz falkája. Vagy úgy lesz tán, hogy csak két
pandúr lovagol majd szembe, ahogy kora reggel a ruszti
keresztútnál? Két pandúr, de nem oly málé és együgyő
fickók, mint kiket ottan a gémeskútnál fosztott meg pus-
kaporos bırtarsolyaiktól, hanem ádáz, karvalyszemő,
éber fegyveresek, kik elıbben lınek, s csak ha lefordult a
lováról, tudakolják a gyanús idegentıl, hogy hívják, meg
hova tartana, hogyha nem ömlene vére. . .
Ez leszen egyszer a sorsa. De addig?
A kancacsikó fölijedt. Két suta s egy ızbak szökkent ki
a som cserjésbıl. Nem is ugrottak, hanem átröppentek a
vízen.
Ösz van, vemhes az érett ız-suta mind. Szent András
hava végin zörgeti, fújja, sodorja a hullott lombot a szél. Ö
se külömb a lepörgı sárga levélnél. Teng-leng, céltalan
ıdöng, semmi a dolga, semerre hazája.
Tizenhét éves. Máma van éppen a napja, tizenhét esz-
tendeje hozta világra szegényjó anyja.
Tizenhét éves. Suttyó, surján... - mondják fitymállón
öregebbek az ily fi„tal, csak nemrégtıl pelyhedzı állú legé
nyekre, az ıvele épp egyívású, se gyerek, de se ember nagy
mellényő szilajokra. Ámde ugyan mit szólhassanak ırá.
kit a vármegye fél esztendeje életre-halálra kerestet, mert
noha nem volt sose izgága suhancár, mégis sihedef ,;éjle
138
meggyilkolta a Majláth gróf botosispánját, kiharámolt
y fegyvermívest, kirabolta az árendaszedı vicefiskálist,
kifosztotta a turzai gızmalmot, s e napon, születésének
pján, kora reggel, holtig tartó szégyenbe hozott két
pusztázó pandúrt, kik elıtt csak kétrét görnyedten s a ka-
lapját leemelve megállni merészelhet a pór! Vén emberben
is oly ritka, akár a fehér holló, ki a hosszú élte során tized-
,nnyit vét, mint ı ezidáig. . . Hogyha csak eddigi bőneit egy
boglyáha kotornák, azt számolva is okkal mondhatnák
tá, hogy a sátán máris akkora summát fizet érte, akár egy
elk„rhozni megérett aggastyánnak a szennyes lelkiért.
Tizenhét éves. Hogyha e mostani esztendıben Szent
György napján nem lékeli meg fokosával a gróf botosis-
pánjának koponyáját, mindmáig öregbojtárja lehetne sze-
gény apjának, s a jövı tavaszon, ahogy eddig, ıvele együtt
írhatna alá új kontraktusnak, szolgálatba szegıdni me-
gint, becsülettel, s óvni-vigyázni a marhát ıszig, majd
meg, ha kitelt idejök, sorozásra citálnák, elvinnék katoná-
nak...
Katonának?. . . Hogyha viszik majd egyszer, nem azért
lesz az, hogy Uporvár túlvégin a sárga kaszárnyában le-
gyen ingyen koszton-kvártélyon. A tömlöc, a vármegye
patkányos pincéje! Oda hurcolnák-vonszolnák, nyirkos
odúba hajítnák, hogyha hatalmokba keríthetnék!
Belemarkolt az avarba. Sose adja kezökre magát!
Hogyha az Isten akarta, hogy őzött, bujdokló bojnyik le-
gyen, ám lett, s leszen is, míg engedi élni az Ur. Mindeddig
csöpp vére se hullott, örzötte az Isten. Mért ne segélné-
oltalmazná kegyelemmel holnap s holnapután is?...
Hogyha meg egyszer már nem védi tovább odaföntrıl,
hanem elhagyja az Isten, hát belenyugszik, ahogy kell,
mert a fohászban is így szól, ki imádkozik este: legyen meg
az ı akaratja. . . .
Legyen meg!... Hogyha az Isten szándéka szerint csak
holnapig élhet, mért ne törıdne bele? Hogyha meg úgy
rendeli nagy jóságával az Ur, hogy ne a pandúrok puská-
139
jától s ne bitófán végezze, akkor azért legyen áldott, száz.
szor is áldott szent neve és a keresztre feszített Jézus tle e
isr
. Ki veszejthetí el hát, hogyha a gondját viselı Isten nem
akarja halálát?
Fölnézett a fakószürkébe borult bús égre. Esteledéssei,
de ha nem. hát éjjelre esı lesz, hideg ıszi esı.
- Még mielıtt besötétül haza kéne kocognunk, S„ra-
szólt csöndben a kancacsikónak.
Visszacsatolta a zablát, fölhágott a nyeregbe, s elindí.
totta a pejt a Purga-patak partján. Hogyha a csörgedezı
víz mentén léptet erıs két órát, onnan már csak az egresi
erdın kell átvágnia, s éppen az otthoni szılıhegy alatt. az
öreg temetı sarkánál bukkan ki a Gyémánt Mózes szal.
matetıs korcsmájához. A sárgaszakállú zsidót Diamant.
nak hívják, de a népek csak Gyémántnak nevezik. . .
Pekry Piroska Chopint gyakorolt a világoskék földszin
ti szalonban. A tágas fogadó szoba márvány kandall.ójá
ban már déltıl fogva lobogtak-fogytak a száraz tölgyfaha
sábok. Napszállta után is csak a lángok s a zsarátnok ténye
sugárzott szét a tapétás falsíkok azúrkék négyzetein, s ra
gyogott rá az aranykeretes festményekre, a Pekry-elıdök
nek s az alispán elhalt felesége, losonezi Takách At rélia
ıseinek képmásaira.
Miss Alison a szalon túlvégében, a háromgyertyás kan
deláber alatt ült egy rokokó karszékben. Hímzırámája
ölében volt, de a tompahegyő tőkkel már nem bökdöste az
átlátszó tüllt, nem látta a mintát, mert a kisasszonya úgy
kívánta, ne é jen a gyertya, hanem csak a kedves tőznyel
vekjátéka s a parázs puha ízzása világoljon az öblös kan
dalló rézkeretes szájából, subdued Iight, my dear, mondjp
utánam magyarul, hogy kellemfény!...
A nagyfogú, szeplıs, de örökké gyöngéd mosolyíz s ér
zelmes lelkő Míss m„s napokon már legalább háromszor
140
ölt volna imádott nursling jére ("Miért gyötri ön, an-
li gye ek, sírjában a drága Chopint? Tessék ama fél-
gokra is olykor ügyelni!"), de ma inkább megadóan
tőrt a fülével minden félreütést, mert emlékezetébe idézı-
dıtt, hogy istenem! ı is volt fiatal lány hajdan, s ı se a
kottasorokra s a fortepiánó-billentyőkre figyelt, vala-
hányszor a nıvérének az udvarlóját várta, ki - sajnos -
re se vette, hogy ı is néma rajongással leskel rá, irígyen
vagy bánatosan, mert Mister Fenton megszólítani is rest
volt a rövidszoknyás kisebbik Hunter-sister-t, ıt. . . Leve-
rı, hogy azóta bizony csaknem harminc esztendı telt el!
S most itt, ebben a Londontól oly távoli szép palotában
az ı bálványa-neveltje is i ú látogatót vár, Szekrényesi-
Sehreiner Béla urat, ki korábbra ígérte magát, fél ötre, de
feltétlenül okkal késik, hiszen annyira pontos egyébként,
hogy bármikor órát lehet állítani jöttéhez.
pekry Piroska lenyelt egy durcás sóhajt, s még egyszer
végigtáncoltatta a makrancos tíz ujját a fehér billentyő-
kön, de mihelyt fölemelte kezét róluk, már maradéka is
elenyészett nehezen színlelt türelmének: megfogta a csont-
lemezes hangok fekete födelét, s rácsapta a vétlen klavia-
túr„ra. A kemény csattanás a brokát-tapétás falakon halt
el. Az aranyfüstös keretekbe merevült ısök rosszalló
s mmel tekintettek le a morcos fruskára: az ı unokájuk-
dédunokájuk lenne valóban e csitri, e szeszélyes, akaratos
teremtés, e esinoska vadóc, ki a csipkegalléros bársonyru-
hájában annyira nádszálkarcsú, hogy egy markos férfiem-
ber akár a két kinyitott kezével is átfoghatná derekát, no-
ha-zsémbel elégszer a Miss! -sose hagyja szoros, halcson-
tos míderbe befőzni magát. . .
Ahalványzöld kandalló márványlapján az alabástrom-
oszJopos óra negyed hatot mutatott. Egy görcsös fahasáb
épp lángra kapott, hegyeset pattant, szikrát szórt az átvö-
rısült vasrostélyon dombosodó tőzágy tetejébıl.
- Három fertályt késik már-szólt fönnhangon, akarat-
141
r: L j I !..:',
lan mondva ki hiúságának sérelmét a palota kisasszonya.
- Hol jár?
Miss Alison két apró szeméhez emelte ezüstkeretes lor.
nyonját.
- Azt hiszem. . . - kezdte, de nem kellett folytatnia.
Odakint, a terasz alá kanyarodó kocsiföljáró sima kı.
kockáin acélsarkas lópatkók csattogtak, vastagráfos ke.
rekek dőbörögtek. Az ablakrázó robaj összetéveszthetet.
len volt más kocsik és hintók hangjával. Szekrényesi.
Schreiner Béla nem újdivatú gig-en járt, s nem is úriasan
könnyő csézát hajtott, hanem maga-tervezte, erıs vasalá.
sú, löcsös, szinte parasztszekeret formázó, de fortélyosan
féderezett homokfutót, amivel vendégmarasztaló sáron,
tengelyig érı mély fövenyen is átvergıdnek a nóniuszok,
s ami úttalan úton, gödrös terepen se szitálja ki lelkét uta.
sának-hajtójának.
Pekry Piroska fölpattant a spirálos lábú zongoraszék
rıl. Pördült szinte, kifutni eléje, ki megjött végre, de csak
épp a szalon közepéig hussant, hogy a kristálycsillár tucat
ága alatt megtorpanjon, s elröstellje magát. Egy illedelem
re nevelt, distingvált ifjú hölgynek nem szabad ily hevesen
kimutatnia örvendését!
A visszhangos korridor kıpadlóján gyors léptek, sietıs
sarkantyús esizmák pengtek-közeledtek.
Szekrényesi-Schreiner Béla nem várta ki, hogy a szalont
strázsáló álmos inas szertartásosan bejelentse: maga ko
pogott az intarziás ajtón, s menten be is lépett a kandalló
melegétıl már-már télestés hangulatú fogadó termecské
,
be, hol annyira várták.
Máskor váltig fegyelemre szorított, olykor szinte szenve
telen, indulatokról sose valló arca sötét és dúlt volt szeme
,
vérágas. És ami végképp megdöbbentette a két hölgyet:
jobbjában az ostor. ..!
A Pekry-palota kisasszonya kerekre kitágult szemme
meredt rá az emberhosszú lóhajtó szerszámra.
- Béla! Mi történt? Mi van önnel?
142
A mérnök keze rándult egyet. Csak most látta, mitıl
émőlt meg kedvese: itt van az ujjai közt a trieszti-fa ostor,
cint a kocsin nem tette helyére, nem állította a tartójába. . .
- Bocsánatukat kérem, hogy ily esztelenül rontok be. . .
-pz ostornyél vége hangtalanul dobbant le a vastag szı-
áyegre. - Apám haldoklik. Hintónkon az orvos már úton
van Dévérre. . . Semmi reményem.
- Nem hihetem! Lehetetlen! - A kökénykék fruskasze-
mek lecsukódtak. - Rettenetes. . . Nem, nem igaz! Szóljon!
Szekrényesi-Schreiner Béla mezıkön barnult arca be-
horpadt kétoldalt, a kemény pofacsontok alatt.
- Minálunk mindig a déli harangszóval tálalnak. Ma is
y volt. Édesapám rendben megebédelt s lepihent a bíró-
j ban szivarozni a bırdíványra, miképpen más napokon,
k egy órát ejtızni, hogy aztán frissen folytathassa...
Érinekem attól fogva, hogy asztalt bontott, kint a födött
szérőn meg a magtárakban volt dolgom, s annyira sok,
hogy csak három után ötlött egyszerre eszembe, hogy ıt
nem látom, nem jött ki a házból. Mentem, benyitottam
hozzá. Nem mozdult, tehetetlenül hörgött, szája kitátva. . .
Azonnal láttam-tudtam, megütötte a szél. Kasznárunk, ki
huszár altiszt volt, s érti, hogyan kell köpölyözni, eret vá-
gott rajta, de hiába csapolta, a bıséges vérzés se javított
állapotán, nem tére magához. .. - Fáradt szürke szeme az
alabástrom-oszlopos órát nézte. - Papunk, a plebánus
zzóta is ott van mellette, s ki miatt nyargalvástjött be mö-
gottem Uporvárra a hintónk, Kronstein doktor ugyan-
csak percek alatt odaér már. - Meghajtotta fejét, de nem is
pillantott a leányra: - Engedje nekem, hogy most ne idáz-
ek, hanem indulhassak máris.
Pekry Piroska az illemmel már mit se törıdött.
Egymástól lépésnyire álltak, s ı mozdult, megtexa i a
egy lépést.
Két forró tenyerébe szorította az i újeges arcát.
- Kérem, szívembál kérem, hogy ön engedje, s :g .hesr
14
f
sek szomorúságában! Énnekem ön mellett a helyem mást.
e nehéz órákban. Önnel megyek, így akarom!
Nem várt feleletre. Eréllyel fordult az ijedt angol hölw-
höz:
- Ha velem tartani óhajt, öltözködjék, Miss Alison.1 .
deg esténk lesz, báránybundáját vegye fel, please.
Odasuhant a rokokó karszékhez. Megrántotta m„g„tte
a bojtos csengıhúzót.
A lakáj menten benyitott.
- Tessék parancsolni a kisasszonynak.
- Hozza legott egyik pár szattyáncsizmámat s a fehér
lengyelbundámat!... Hogyha pedig hazaér az alispán,
mondják meg neki tüstént, Dévérre siettem, hol beteget
fogok ápolni, tekintetes úr Szekrényesi-Schreiner Vil-
most.
A kandalló rıt tőznyelveinek fényétıl könnyek csillan-
tak a két szeme sarkában.
Uporegres temetıjének sarkánál a sárgaszakállú Gyé-
mánt Mózes árendás korcsmája dugig volt. Szürkület óta
ivójában lebzselt az egész falu minden krajcártalan estéli
borisszája. Hitelbe-hozomra nyakalták vagy kortyolgat-
ták - ki mohón, ki beosztósan - a silány vinkót, mit a
nyurga zsidó csak azért mért, mert ez a kódis népség ránéz-
ni se merjobb borra, s hogyha nem is gazdagodott meg az
ócska csigerbıl, veszteni mégse veszített rajta: a házatlan
zsellérek, béresek és napszámosok egyike-másika nem, de
a többi idıvel csak-csak kifizette adósságát, s az ecetsava-
nyú lırén nyert pár fillér se fölösleges ott, hol hét feneket-
len bendıjő gyerek éhes.
Jegenye Pál kitapogatta s lenyomta a kettétört, csonka
kilincset, de a fél vállával is lökníe kellett egyet a p„rától
vetemült rossz ajtón.
Az agyagpadlós szők helyiség fullasztó, áporodott leve-
gıjében sőrőbb volt a büdös pipafüst a Bolotka mocsár
144
jében hömpölygı csúf ıszi ködöknél. Hunyorogva ha
zott, átnyomakodjon-e a zsúfoltságon, elverekedni ma-
g„t a silány kármentıig, megtudakolni, ugyan szemmel
rtja-e még mindig a tegzei komiszáros a számadó gulyás
j enyé István házát.
~- Mit tülekedsz, nyavalyás! - bıdült bele hátulról a fő-
be a bakter, Pók Jeromos. - De igen száraz a gégéd!
"Egymásra néztek. A kétfele kancsal éjjeliır csak most
ert rá a mezei gróf fia-bojtárjára.
- Mi az isten! - hıkölt. - Hé, idesőssetek emberek. -
ptdított. - A betyár!
S belecsuklott torkába a lélegzet.
Akkora csönd lett, mintha a tegzei pandúrok közül
egyik toppant volna közéjük. Nem volt hely hátrálni, de
mégis: valahányan közelébe szorultak a hírhedt gyilkos-
nak s rablónak, mind visszább túrták magukat, legalább
karnyújtásnyira tágultak mellıle, könyökkel-farral fesze-
gettek rést a mögöttők meghúzódók gomolyában.
Gyémánt Mózes csak a hirtelen elcsöndesülésre figyelt
1. Nem látta, ki jött be, de rosszat sejtve hajolt ki a roz-
z nt kárxnentı keskeny nyílásán.
- Ajvé! - markolt bele hosszú, vörıses-szıke szakállá-
ba, s amit eztán szólt, már csak a zsíros kaftán rojtos gal-
lérja alá motyorászta. - S'má Jiszróel! Rémes baj leszen
itten! Hogyha megúszom, gájmelt mondok. Nyelné el a
öld a zsiványt! Mért hozta fejemre az ördög!
A betyár még egyre hunyorgott. Csípte szemét, csavarta
az orrát a tömény füst. Még egyszer megnézte magának a
szeppent éjjeliırt.
- Van-e pandúr Uporegresbe?
A bandzsa bakter csak a kétcsıvő puskát leste.
- Hálisten, pandúr, az már nincs. Nyártul fogva so-
sincs. Nyár derekáig fürkészték a gulyás házát, az apádét,
tlc idıvel mégiscsak elúnták. Mostanság újfent csak heti
egyszerjárnak, éppahogy annak elıtte közönségessen volt
szokásuk.
145
A kurrentált betyár szeme ráérısen kutatott járt körbe
az izzadt embereken, mustrálta a hökkent ábrázatokat,
Némelyiken meg is állapodott.
- Kedve ha támadt bármelyiköknek, nosza fusson a
pandúrokhoz Tegzére a hí.remmel. - Fújt egyet az orra elé.
ne a fujtós füstöt szívja be újból. - Ki eléggé fürge, sies en,
mondja meg ottan a csendbiztosnak, Bellincs Gáspárnak,
hogy kit a vármegye kajtat, e helyrül tisztelteti ıtet. Haza-
értem, holnapig itt lelhet Uporegresen engem. Így izenem.
No, ki indul?
Sihedert egyet látott csak a gyöngyös képő ídısebbek
közt. Szeme közé nézett a bozontos. tömzsi kölöknek.
- Teneked lesz tán merszed.
Az ócska kadartól kihevült suttyó oldalra sunyított.
- Dehogyis menek én! - hörkent maga mellé. - Mén
mennék!
A betyár elhúzta a száját.
- Hát más?. . . Hova lett kendtekbül, uporegresiekbül a
híres régi kurázsi? Netán sose is volt?
Mindenki lapított.
- Hát jó. Nagyon is jó. Mert ki olyas szennyes szándé-
kot forral, hogy vérpénzért pandúrt csıdítsen rám, ne csu-
dálkozzon osontában a mocskos, hogyha a kertek alatt
vagy a falu szélin puska köszön rá. Tudják meg valahá-
nyan kendtek, hogy a pajtásimmal körülálltam egész
Uporegrest. Itt van a pajkos bandám, éjjeli baglyok mind,
hát senki se szökhet ki semerre, de még a madár se! Ki
mégis megkísérti, biz elmegy deszkát árulni a böszme.
Vagy itt hagyja a csizmát, mondhatom így is. Értik-e?
Senki se szólt. Ki a deszkás mennyezetet bámulta, ki a
rongyos bocskort vagy a vedlett csizmát a saját lábán.
- Nem hallom! - A csöndes szavú bojnyik szexne újra a
kancsal Pók Jeromosra talált rá. - Nyikkanjon már, hisz
kend itten az éjjeli bakter, község bérese, kend mindenlti
helyett is fönnhangon kinyilatkozhat!
A zsurmó ember busa homloka már esatakos volt. Vá-
146
tt ködmöne ujjába törülte verítékét. Már re helyett csak
det mert mondani:
- Ebbül a községbül miközüllünk be nem árulná, nem
is „rulja be senki se kendet. . . mert kend a szegény népek-
k sose tett kárukra.
Gyémánt Mózes a kármentı ritkás rácsa mögött haj-
longott. Onnan szaporázta:
- Ha nem sértem, tiazteljen meg az úr, legyen egy pofa
pálinkára a vendégem! -- Vastag üvegpoharat mutogatva
recsegte tovább: -Hadd mondhassam majd hét gyerekem-
nek; hogy a rémes bandita szája ívott e pohárbul, mit
ırıkre megırzeni kívánok!
- Nem iszok -- mordult a betyár. -- Sose szoktam.
Sarkon fordult, rá.ntott egyet a vállán, le ne csússzon
róla a duplacsövőnek a szijja.
Nem kellett a kilincshez nyőlnia: egy lisztes hajú öreg
ellér kinyitotta elıtte a sírós ajtót.
Odakint már leheletvékony hóharmat lepte a korcsma
kopasz udvarát.
Ameddig eloldotta a kajla szederfától a didergı kanca-
c ikót, mindenki elıtódult az ivóból. Valahányan voltak
abőzös helyiségben, kinyomultak utána -magasba emel-
ve a füstös petrólámpát, kiszaladt a szalmaszakállú zsidó
is-, hadd kaphassák körbe a hókás pejt, hadd lássák még
egyszer a bojnyik kurtacsövő puskáját, s hogy majd hol-
nap szerte mesélhessék-újságolhassák, hadd bámuliák
meg a dupla nyeregtáskába dugott két pisztoly csontos
a yát is, meg pláne a vékony vasfokosát, amivel tavaszon,
Szent György napján.. .
- A balaska miatt lett bujdokló! - b„ködött bütykös
mutatóujjával a hurkon függı gyilkos szerszámra az ısz
fejfí zsellér, ki imént bent sarkig tárta az ajtót. --- Ott lóg a
nyeregkápárul!
A betyár már földobta m.gát a lovára. Két térdével
megszorította a Sára deres bordáit, s kényelmes, lassú üge-
ben ráfordult Uporegres fıutcájára.
14i
("Megfélemlítéd a falut! -förmedt rá hónapok elteltév
vallatás közben a vizsgálóbíró. - Jutott-e eszedbe, hogy
akadhat, ki eszét használván nem hiszi el, hogy a bandád.
dal bekerítéd Uporegrest?" A fogoly nem fontolgatta, mit
feleljen: "A szegény embernek csak ajóhoz nincs bizodal.
ma. A rosszat, a félelmest sose kétli. Hogyha ijesztést hall,
hát elhiszi menten. ")
Mire Szekrényesi-Schreiner Béla erıs homokfutója -
hátsó ülésén Pekry Piroskával és Miss Alisonnal - hazaérc
Dévérre, a mérnök apja már több mint két órája halott
volt, s a Kaán-kúriában, amit tizenegy év óta a négyezer-
ötszáz holdas birtokkal együtt bérelt, föl is ravatalozták:
nagy, nehéz tölgyasztalon feküdt a boltíves ebédlı köze-
pén.
- Nem, nem tért eszméletre - mondta a köpcös kecske-
szakállas doktor Kronstein. - Fogadja ıszinte, igaz rész
vétem - reszelte a torkát, majd mély meghajlással bókolt
az alispán szomorú szemő lányának, akit csak most ismert
föl, mert a fehér prémcsuklya beárnyékolta a karcsú kis-
asszony szélcsípte, riadt orcáját. -Pillanatig sem jött öntu
datához.
Alján csupa rojt reverendájában a győrt ábrázatú, haj-
lott plébános is elmozdult a halott mellıl, közelebb lépett,
- Föladám idejében a holtak szentségét, mikoron még
nem szálla el érzéketlen porhüvelyébıl lelke. - Köhögıs
mellére szorította kezét. - Az esendı test hörgése csitult,
majd végképp abbamaradt a reá kent szent oleumtól. Is-
tenben békélten halt, mint élt.
A halottas fekhely mellé két oldalt hat-hat hosszú viasz-
gyertyát gyújtottak a zsámolyokon gunnyasztó, rózsafü-
zéres, gyászfeketét öltött sirató nénék.
A hajdani honvéd fıhadnagy holttestét azzal a negy-
vennyolcas hadi zászlóval terítették le, mit egykor, a hısi
szabadságharc leverése után maga mentett meg. Nagy tit
148
nnelásta a nemzetiszín hímzéssel körbeszegett, Kossuth-
nsres lobogót, s ameddig ı az olmützi várbörtönben
yvedt, a vitéz honvédezred szent zászlaja három láb
mélyen a földben, vaspántos ládában rejtızött, ne gyaláz-
h ák meg a hóhér Habsburg önkény patkányrühös alja
pribékjei. Késıbb, megszabadulván rabságából, kiemelte
a ladát, s könyvtárában, üvegfödelő vitrinbe helyezve vi-
selte a gondját, óvta a véres ereklyét. S most tetemét - fia
és kasznárja elıtt említett óhaja teljesül ezzel - a bátrak
lyrne borítja be állig.
pekry Piroska halott embert még sose látott. Két eszten-
dQsvolt, mikor anyja koporsóját befogadta a Pekry famí-
ha kriptája.
Vacogott puha bundájában. Így másul meg holtában az
einber?
P tyolat kendıvel fölkötve az áll. A fakó, sárgás, be-
esett arcban két mély szürke gödör, s egy-egy dénár a csu-
kott szemhéjakon. Elvékonyodik, kifehérül az orr, rálap-
gad a csontos homlokra a bır. . .
imára kulcsolt két keze, hosszú ujjai egymást dermesz-
tették. Kapkodtában nem vette magához se a karmantyú-
ját; se a prémkesztyőit. S íme, hiába siettek, Béla hiábava-
lóan hajszolta sebes vágtában végig az úton a négy sár-
kány-gyors nóniuszát. . . Meghalt az az ember, ki apósura,
m második apja leendett volna.
Belemart körmével lágy tenyerébe. Alázó, orcapirító
s gyen borzongatta. Csak áll e viaszgyertyás ravatalnál,
sahelyett, hogy szíveszorultan az elhunyt üdvözülését kér-
ve ímádkoznék, könyörögne a mennyek Urához, loppal
váltig az önmaga sorsa miatt didereg, akaratlan is önzı
gond környékezi, nyomja a szívét. Mi leszen Bélával?
A gonosz vénség, báró Kaán Guidó feneketlen győlöletet
érez minden fiatal, deli férfiú ellen, mert ı nyomorék lett
bujakórjától, s bele is pusztul hamarost a gerincét s agyve-
jét elemésztı rút rohadásba. Mizantróp elvakulásában
azonban képes rá, sıt kéj neki megtenni, ha árthat, hogy
149
felbontja a bérleti kontraktust, nem egyébért, csak azért ,
hogy az ifjú és daliás Szekrényesi-Schreineren üssın! Iil
cselekedhet Béla, ha így fordulnak a dolgok? Nem két .
ges, versengve ajánlnának neki zsíros stallumokat jó s
jobb javadalmak ígérésével csábítnák mindenhonnan, az
ország hét sarkából, hívnák-vinnék örömest a hatalmas
bírtokosok, s ı választhatna közülök kedve szerint. .. Am
épp emiatt roskadna halomra a kettejök eltervelt boldog.
sága, hiszen míután - mást úg} se tehetvén - Béla netán
Zichy Albin grófhoz, esetleg Majláth grófhoz, Vay báró.
hoz, vagy bárki egyéb mágnásnak hitbizományához szol.
gálatra szegıdnék, nem másítná-e meg egyszeriben szán.
dékát, hogy majd a jövı esztendı vége felé bejelentendi
magát a nagyúrhoz, Pekry alispánhoz, megkérni leánya,
Piroska kezét? Egy ily rátarti, önérzetes és szigorújellem
tıl kitelik, hogy nem teszi fel kockára a kényes önbecsülé.
sét: nem reszkírozza, hogy ıt, ki derék atyját elvesztvén, itt
Dévéren a négyezer-ötszáz holdas birtoka bérlése jagát is
elveszté, bármily sima szókkal is elhárítsa a gıgös alis
pán. . .
A gyászba sötétült boltíves szoba sarkában megkondult
a harangszavú állóóra.
Szekrényesí-Schreiner Béla megérintette a leány könyö
két.
- Kérem, jöjjön - mondta rekedten -, megfázítja ma
gát.
Az oszlopos ámbitus estpárás hidegébe nyitott ajtón át
rohamost közelítı durva robaj, kavicsırlı tompa dübör
gés torlódott be az udvarház tovanyúló ısparkjából. Leg
alább négy vágtás lónak a fürge patái püfölték-tépték vas
körmükkel a nyílegyenes kocsiút rücskös kérgét.
- Édesapám! - rebbentek Pekry Piroska nehéz pillái.
Az ı fogatát hallom!
Mire mindketten kisiettek a síkos tornácra, a párát fú
vó, hajszolt vasderesek már megtorpantak a bırfödelő
hintóval a kúria lépcsıs frontja elıtt. Prémes mentéjébeu
150
.
dszti huszár szökkent le a bakrıl s mig a kocsis féken
ttotta a négy gızölgı táltost, földig csapta a csuklós
gcsot.
S ekrényesi-Schreiner Béla kezét nyújtotta a csúzos tér-
chi,mostmeg a hosszú úton minden tagjában is elgémbere-
tt, de erıvel katonás tartású alispánnak.
- Köszönöm, hogy megtisztel gyászomban. . .
Vajthai Pekry Péter vastag bajuszát hóharmat lepte.
Szorított egyet az ifjújobbján, majd vállon markolta, ma-
g„hoz ölelte.
- Ne várd el tılem, öcsém, hogy szókba is öntsem igaz
ré vétem.
Gsizrnái nyomot hagytak a zúzmarakristályos lépcsı-
kön:
Odadöngött a szerény ravatal lábához. Leszegte fejét.
fenékig állott némán, majd oldalra került, s a halottnak
a szíve fölött rátette kezét a viharvert negyvennyolcas lo-
x gó selymére.
- Élted becsületben, tisztességben telt - mormolta. -
Nyugodjál békességben.
A Kaán-birtok konya bajszú kasznárja, az egykari Ná-
dasdy-huszár kinyitotta a bibliotéka nehéz tölgyajtóját.
- Ide tessenek. Itten főtve vagyon. Plebánus urunk már
odabent melegitti magát. Bent van az ánglius asszonyság
is...
Az alispán Szekrényesi-Schreiner Bélát fogta karon.
- Mondandóm van hozzád.
Pekry Piroska már a küszöbrıl fordult s nézett hátra
re„juk.
-Nem titkot közlendek - rázta meg fejét a vármegye
kormányzója. Leánya után maga is belépett a könyvtár-
szobába. Parolázott a dévéri pappal, kezet fogott Kron-
stein doktorral, majd a forró cserépkályha mellıl fordult
a ház halottjának fiához. - Mit mostan tudomásodra ho-
zok, holnaptól az egész vármegye meghallhatja. - Kigom-
óolta vité kötéses bundáját. - Két nap elıtt, mint ki meg-

érzé végét, a te szép emlékő édesapád megszerzette

eddig, tizenegy esztendın át árendált csak. Megvásárlá az .
egész dévéri Kaán uradalmat!
Miss Alisont kivéve mindenki meglepetten tekintett a
kályhamelegtıl kipirult arcú alispánra.
- Megvette a Bécsbe zápult mágnástól eme négyezer-
ötszázhét holdat, megvette nevedre, fiam!. . . Az adásvételi
kontraktus a vármegye fıjegyzıjénél van aláírottan lehe-
lyezve. Az egyik tanú én voltam, atyád kérésére, a másik a
bajnóczi szolgabíró, Ráth Pista, mivelhogy Dévér itten
fekszik az ı járásában. - Rátette kezét a vérágas szemő
mérnök vállára. -Nem sok hijján két és fél éveken át húzó-
dott-nyúlt ez az alkudozás, de utolsó percben, tegnapelıtt
aztán mégis perfektuáltatott, mert édesapád, mintha sej-
tette volna, hogy fogytán az idı, okosan rátett még tízezret
az árra, mit addig ajánla. - Kemény tenyerével roppantott
egyet vállán a szálas fiatalembernek, akinek messzi révedı
szürke szemébıl nem volt kilátható, fölfogja-e félig leg-
alább, hogy két napja mivé vált. - Birtokos ember vagy,
gratulálok, kedves öcsém. Egyike lettél Horka vármegye
tíz legmódosb földesurának!
A két éles, hamuszín vágást, mély férfibarázdát, ami
Szekrényesi-Schreiner Béla homlokba hulló szıke hajánál
barnább szemöldökei közt támadt, Pekry Piroska koráb-
ban sose látta.
- Bár inkább élne csak édesapám! - rándult tehetetlen
keserőséggel a mérnök szája. - Engedelemmel szolgáltzm
volna soká még.
Csak most értette meg egyszerre, miért szerzıdött négy
évnek elıtte a győlölt osztrák hadsereg-intendánsokkal a
hajdani honvéd fıhadnagy, s azóta miért szállította kire-
kesztıleg a császári diviziók mindent elnyelı Kriegs er-
rat-Magazin-jaiba, feneketlen hadtápraktáraiba a ter-
mést, sok-sok ezer mázsáit a búzának, a rozsnak, a zab-
nak... Az olmützi sáncok embersorvasztó kazamatáinak
egykori rabja elérte, mit önsorsáért bosszút állni kitervelt; .
152
g tol fogva, mióta tudott volt, hogy Poroszország minden-
kepp megtámadja Ferenc József Habsburg birodalmát,
Csmegszámlálatlan milliókat költött rengeteg élelmi re-
rvák fölgyőjtésére, s a rokkant honvédtiszt a tömérdek
pénzbizonyos percentjétjéghideg aggyal,józa.n számítás-
salelkaparintotta a falánk étvágyú osztrák hadiszállítók-
aac s a hasonlóképp hörcsök cseh liferánsoknak az orra
elöl, hogy a tıkevagyonból, mit kárukra-rovásukra rakott
takarékosan élire, idıvel éppen a császár egyik leghívebb
mágnási lakáját, a hazán élısdi Kaán Guídó bárót foszt-
hassa meg három latifundiumának legjövedelmesb har-
madától, a dévéri négyezer-ötszázhét holdas birtoktól. . .
- Dús földet, termékeny földet örökíte reád, bízott ke-
zeidre atyád. - Az alispán még egyszer megrázta a mérnök
vá lát.-Epp oly okossan míveld, ahogy ı gazdálkoda raj-
ta. Tudásod megvan, lelküsmeretessen folytassad az ı ha-
gyományát!
- Amen! - mondta a győrt ábrázatú plébános.
Ugyanebben a kései órában Uporegres túlvégén a be-
t ár már apjának házában könyökölt a kemencés konyha
terítetlen, de fehérre sikált öreg asztala mellett. Mélyfene-
kő mázas tányérja üres volt, kitörülte belıle kenyérbéllel
a sült hús minden csöpp főszeres, ízes zsírját. Két pisztolya
keze ügyében hevert az asztal közepén, puskája az ajtónál,
oda állította a főzgally söprő mellé.
- Rég ettem anyámnak fıztjit!
- Jaj, de milyen rég! -szipogott bele rojtos kendıjébe az
anyja. - Mért is büntet minket az Isten! - Fölsírt volna
megint, de erıt vett fájdalmán. - Máma van éppen a napja,
tizenhét éve, hogy én a világra hozálak. Szüzanyám, mért
'fordíttod el éntüllem az orcád?
- Hallgass! - mordult rá a gulyás. Álla alól két ökle le-
koccant a gyalult deszkákra. - Magadba imádkozz!...
Torkát köszörülte. Megérintette az egyik pisztolyt. - Ész
153
kell ide most, nem rívás. - Ránézett a fiára: - Mihez is
foghatsz eztán, hogy reggel a pandúrokkal akasztál ten.
gelyt? Holnapra a vármegye hétjárásbul alarmírozza ko.
póit. Holnapra? Netán már most ís portyáznak után.
nad.
A legény csak rántott egyet a vállán. Álmos volt.
- Mit csináljak?... Másfele nem bírok én meglennz --
Ujjaival belefésült kurta hajába. - Kipróbáltam. Mentem,
ahogy tekegyelmed mondá. Mentem, de hiába. Azok ot-
tan, Klapka s a talján Garibaldí reáhagyták a poroszra,
hogy az verje a császárt. Én meg. . .? Kóbor kutya voltam.
vaktába lecengöltem, tekeregtem, mígnem ráuntam a vé-
gin. Megfáradtam, hazakullogtam. Mert látni akartam
kendteket itthon. - Körbe tekintett. - Hát Mika? Hol hál?
- A kemence mögött, a helyin húzza a lóbırt - m ta-
tott a fejével háta mögé a gulyás.
- Fázós váltig -- hüppögte az anyja. - Kevés vérő.
- Meg lusta, akár a tető - szőkült el az apja szeme. -
Napot lopní, azért született, sose is leszjobb.
- Nem is alszok! Minden szavokat hallám!-A kövérke
kölök kilesett a kemence mögül. Rávihogott a betyárra: -
Elejitül fülelek rád. Nincs bandád teneked, hazudaztál
csak a népeknek a koresmába! De ha reggel megtudják...
- Kushadj! - reccsent rá a gulyás. - Téged senki se kér-
dett!
- Igenis kérdé ez a bojnyik, hol hálokl - nyelvelt pisze
orra alól a fiú.
- Bojnyiknak nevezed! -zokogott föl az anyja. - Hogy,
szólhatsz ily mocsokul testvéredrül! Be is árulnád tán új-
fent, ahogy akkor akartad, tavaszon!
- Van neki tenger pénze, forintja, de abbul sose ád rai-
nekünk!-feleselt dühös, elcérnásult hangon a tésztás képő
gyerek. - Igazándi betyár részelteti apj„t, anyját, testvé-
rit. . .
, - Megcsaplak! - förmedt rá a számadó. Fölállt. siz-
154
mája sarkával hátralökte maga mögül a széket. - Taka-
dj vissza vackodra, takonypóc!
-iol föltépte tavasszal a korbács, arcán elvörösült az a
heg. Fölmarkolta a két pisztolyt. Velük intett a komor,
fárradt, elszótlanodott legényfiának.
- Gyer mielıtt megtiprom a rusnya öcsédet!
Kibotorkáltak az istállóba. Alomszagú, párás melegé-
yel arcukra, kezükre tapíntott a sötétség. Egy kicsit álltak,
hallgattak a jó csönd közepében. Aztán Jegenye István
mégis mécset gy újtott. Fölrakta melléje az ablakpárkány-
ra a két pisztolyt.
- Segélni terajtad... - sóhajtott reszelısen.
A rossz lába miatt már csak állva alvó vén remonda a
j„szol végében bóbiskolt. Mellette a falnál még mindig tü-
relemmel rágta-ropogtatta a száraz, tiszta zabot az éhes
kancacsikó. A három riskatehén maga alá rogyasztott
l„bbal nyomta a szalmát. Békén kérıdztek. Az egyikük
éppen büffentett.
A gulyás ásított.
- Nyár derekán - kezdte nehézkes-lassan - lent járt a
parajdi réten a Paphegyrül a remete piktor. Képet föstött.
Rajt vagyok én is. Egy hetet ottan pingált. Bográcsbul,
mivelünk élt. Közbe... tudakolt tefelülled is énnálam.
i,áthatna, megösmerkedne, ilyet szólt. Hát. . .
Nem mondta tovább. Töprengett. Meg-megcsóválta fe-
jét.
- De keserves is, adni tanácsot! - Rátenyerelt az öreg
j„szol peremére. - No mégis! Meggondoltam. - Belefürké-
szett az olajmécs lángjába. - Ide hallgass. . . Juss el a paphe-
gyi piktorhoz. Hajnal elıtt tisztességessen föltarisznyáz
anyád, ne legyél terhíre annak a képírónak. Meghúzódol
a házába, meddig föl nem keres engem a göblös tızsér. . .
ısmered ıtet, a hosszú Hirsberger! Megígérte, beállít
ıszön, tudjam meg neki, hány marhát hizlalnának számá-
ta az itteni gazdák. İvele kéne nekem szót értenem akkor.
155
E Hirsberger megmondja bizonnyal, hogy te mihez kezdj, :
merre forogj. Mert neked innen föltétlen tágulnod kell, :
gyerekem. Vérpénzes vagy, akárkinek ötszáz pengıt érsz,
Neked itten nincs maradásod. Jó emberek is fejöket vesz.
tik egy akkora summáért. Aztán, ne feledd a szavam, mit
e percbe kimondok, nem kell sok idı, ezeret tőznek ki fe.
jedre, tizenkét-tizenöt holdjobb föld árát. Rád viszik érte
akárhol a pandúrt, vagy fejszével agyonvernek, mikor al-
szol, mert hogy földje legyen, vagy többje legyen, sok kap.
zsi megölte idáig is önnön testvérit, ama Káin volt a legel-
sı... De a Hirsberger majd kitalálja, mihez kezdhessünk.
Én ıneki tettem már szolgálatot épp eleget. Most rajta a
sor, igazítson akárhova téged, messzire innen, hol majd
senki se ösmer, senki se firtat utánnad, hanem azt nézik
csak, mekkora szorgalom és becsület van benned. Márpe-
dig ennek a kettınek sose voltál hijján.
Hallgattak. Az ablakpárkányon a mécses tenyerében
meg-megsercent, s lobbant is a satnya kanóc. A számadó
a fiát nézte, a kóbor vendég meg az apját.
- Látom, rendbe tartod a gúnyád, hajad is csinossan
van nyírva - mondta ki percek után a gulyás. - Ki csak azt
látja, hogy ily tisztánjársz, véletlen se gyanítja, hogy őzött
bojnyik lépked a bojtos csizmádba. Leány gondozta-e,
mit hordasz magadon, vagy tán asszony volt, ki mosott
rád?
- Mindig akad, ki törıdik a hányódóval - nézett oldal-
lan, gyerekessen - gonaoita maganan az ap a.
- Odabent már vetve az ágyad- lépett a fiához. - Aludj,
egykettı pitymallik. Idejin fölköltlek. A két pisztoly nál-
lam leszen addig. Hihetı, hogy ez éjjel senki se búvik ki a
házábul a falunkba, de az ördög sose nyugszik.
A betyár megcsóválta fejét. Elvette a párkányról a pisz-
tolyokat.
156
- Nem számít, mit csinál, mit nem az ördög. Bajba ne
essen senki miattam, édesapámnak pláne nem engedhe-
m... Én dolgomba vinni csak én vihetem vásárra a bı-
röm. Hogyha netán mégis rám hozza a rosseb a pandúrt,
ebbül a házbul senki se lıdöz, nem leszen ok, hogy rágyút-
sák a tetıt bosszúbul kendre, anyámra, öcsémre. . .
157
i':
A:
A bety„r becsülete
Ültettem violát, raktam földet rája,
Minden betyárgyerek vigyázzon ma ai
N PI L LI'ÉS
Az Upor zanóti kanyarulatának közelében ott terpeszke-
dik a Paphegy, ahol három járás határa találkozik: a te -
zei, a bajnóczi és a velikáni járásé. Voltaképpen nem is
hegy: terebélyes domb. Legmagasabb pontja - miként
1829-ben a neves geodéta, Gubody Sándor mérte --- száz-
negyvenhat méter a tenger szintje fölött.
Terméskıvel alapozott boronaházában a remete pík-
tor, rohonezi Pongor Sámuel a Paphegy déli lejtıjének kö-
zepe táján lakott. Tágas hajlékát- miután a bécsi betügy-
minisztérium neki is engedélyezte, hogy hazatérhessen az
emigrációból - részint anyai örökségébıl építette. A nem-
zetes asszony - rohonczi Pongor Károlyné Beníczky
Johanna - 1863-ban halt meg. Pongor Sámuel ekkor még
Amerikában volt: az itáliai magyar Iégióból jelentkezett
önkéntesnek az északiakhoz, s a rabszolgafelszabaditók
seregében, Sicles tábornok hadosztályában lett kapitány.
Több mint egy esztendeig harcolt a polgárháborúban,
majd miután Észak és Dél egyik legvéresebb ütközetében,
a richmondi esatában súlyos mell-lövést kapott, e sebesü-
lése miatt hamarosan Ieszerelték, s 1864-ben vissza is hajó-
zott Európába, Itáliába, majd-élve a számára is fölaján-
lott kegyelemmel - hazajött szülıföldjére, hogy itt részint
az Amerikából hozott pénzébıl, szolgálati végkielégitéé-
nek kamataibıl, részint abból a rendszertelenjövedelem-
bıl éljen meg, amivel festményeít honarálták szépszámú
tisztelıi.
158
Az egyfot na vastag fatörzsekbıl ácsolt, de belül szabá-
yosan vakolt és kimeszelt ház déli oldala csupa ablak volt:
peknek fényénél festette rohonczi Pongor Sámuel szép -
klasszicista hagyományokat ırzı, de olykor erısebb szí-
neível már a romantika hatásait is magán viselı - termé-
eti képeit, néha szinte mesevilág-hangulatú mőveit,
amelyektıl nem szívesen vált meg, de ha konokul jártak
értük a nyakára, mégis eladta ıket. Efféle ostromokban
eglehetısen gyakorta volt is része: Horka vát rnegye ıs-
nemesi familiái - egyik sem akarván Iemaradni azok mö-
gıtt, akiknek már volt a tulajdonukban Pongor-piktura -
kitartóan kérlelték, tisztelje meg ıket is legalább egy, akár
áj, akár régebbi munkájával. Szándékukhoz- hogy kúriá-
jukban Pongor-paysage függjön a falán valamely nagyobb
szobának - azért is makacsul ragaszkodtak, mert a sebe-
sőlése miatt mellfájós mővész, mint afféle élettıl megfá-
radt ember, nem használta ki sikerét: sohasem kért megfi-
zethetetlen összegeket olajképeiért (az egyik zanóti tekin-
tetes, Vetter Petı táblabíró nagy hencegve hirdette is,
hogy a birtokába került Pongor-festménynek a faragott és
isan aranyozott rámájáért úgyszólván többet fizetett az
porvári Ficzere faesztergályos-tislérnek, mint magáért a
Hcsinos vászonért").
Sámuel tekintetes úr magában lakott a tágas gerenda-
házban. Mőtermében, amit atelier-nek hívott, nemcsak
dolgozott, de benne is aludt. Két kisebb szobáját csupán
nagyritka vendégei használták, konyhájában pedig rajta
kívül csak az a szorgos özvegyasszony tett-vett - hetente
egyszer-, ki Zanótróljárt föl a Paphegyre, hogy szomba-
tonkint végigtakarítsa a házat, kimossa a szennyest, s köz-
ben akkora kondér töltöttkáposztát fızzön, amire a kép-
író kedve szerint rájárhat hét napon át. Máli nettó nem
szívelte az olajfestékek szagát-szidta is egyre a sok fujtós
kencét ("Jaj, egyszer megbetegítnek!") -, de ha éppen
munkában lelte a piktort, órákig elücsörgött mellette, bá-
multa kezében a pelnzli pepecses mozgását, álmélkodva
159
li
csudálta a vásznon formálódó táj szomorú vagy üde szi
neinek tarkállódását, és szóvá tette, de nem vette zokon,
hogy a képeken a szemének oly kedves környék lanká;
testes dombokká nınek, a dombok pedig ormokká maga.
sodnak a bágyadt bárányfelhık ködös árnyékában.
A Paphegy oldalának elızı tulajdonosa - egy nemrég
elhalt hajdani egésztelkes jobbágy - tenyérnyi szılıt tele-
pített burgundi tıkékbıl a szelíd lejtıre. Amerikából ha-
zatérve Sámuel úr voltaképpen e miatt a kis darab szılı
miatt vásárolta meg a domb délre nézı felét. Miközben a
háza épült, az alig háromszáz tıkét számláló burgundi
parcella közepébe mélységes mély kerekes kutat ásatott-
ácsoltatott, s a következı tavaszon a nyílegyenes tıkeso-
rok közé babot, borsót, petrezselymet, sárgarépát, mi-
egyebet, a táblácska végébe pedig burgonyát, hagymát ül-
tetett. A szılıt is, a krumpliföldecskét is maga gondozta,
zöldségeit is maga öntözte, noha mindig erısen fújtatott
golyójárta tüdejébıl, mire végzett a kapával egy-egy so-
ron, vagy mire már az ötödik vödör vizet tekerte föl a fene-
ketlen kútból. Am bármennyire nehezére esett is a földdel
bajlódni, segítı napszámost soha nem fogadott föl. Ezért
is nevezték el remete piktor-nak a zanóti parasztok, s egy
év múlva már mindenki így emlegette az egész környéken.
Jobbára azt festette, amit a Paphegy lejtıjérıl látott
körben, de néha-néha - két-három mérföldet sétálva - le-
gyalogolt háromlábú állványával az Upor mellé is, ha pe-
dig - évente legföljebb egyszer - rájött a messzibbre-
mehetnék, magához rendelte Bakos Tónit, a zanóti gyors-
parasztot, s annak a szekerén vitétte el magát és piktor-
szerszámait valamerre: ezen az 1866-ik esztendei nyáron a
parajdi völgybe, hogy ott a legelészı gulyát, a távolba
nyújtózó rétet, a bólogató gémeskutakat, meg Márta-
major öreg épületeit tegye vászonra, s lefösse az egyik vá-
szonra Jegenye István számadó gulyást is, kinek a fiából
bujdokló bojnyik lett tavasz óta...
Elsı évben csak a szılı feketedésének heteiben ült ki
160
uskaval a háza elé, hogy egy-egy égnek durrantott, sose
p
madárcsapatokra irányzott lövéssel riogassa a szılı-
ézsmáló seregélyek hangos hadait, de mire elmúlt a szü-
t, annyira szokásává lett így strázsálni - hogy miután a
áap elhagyja a mőtermének ablakait, letegye az ecsetet, s
ábához hasaló pulijával, térdén meg az egyik puskájával
a ház alsó lépcsıjére telepedjen -. hogy akkor is odakint
y rta meg az estét minden nap, amikor már rég elvitte az
október vége, vagy még meg se hozta a tavasz a fémfeketén
t illogó madárseregeket. Parasztok, kiknek alkonyulattal
Paphegy alatt vitt el az útjuk, nap-nap után láthatták
tidalentrıl, hogy fején széles karimájú nemezkalapjával,
eze ügyében valamelyik irígyelt - nem kapszlis-fojtásos-
puskaporos, hanem rézhüvelyes lövedékkel tölthetı -
amerikai ismétlı puskájával silbakolja a semmit, simogat-
ja-vakargatja kutyája fejét, múlatja az idıt, mígnem a ső-
dı sötétedéstıl vagy a holdfényes esti hidegtıl csak-
ak eszébejut, hogy a pulival együtt visszavonuljon föde-
al„, s mindketten harapj annak pár falatot, mielıtt nyugo-
. ira térnek, ki-ki a maga hálóhelyén: a szırmók eb kint
ytuckójában a ház lépcsıje alatt, gazdája az atelier sarká-
an, a lószırmatracos „gyon.
Odakint ült a rücskös bazalt lépcsı alsó fokán rohonezi
pongor Sámuel 1866 november huszonhatodikán estefelé
i , amikor - a puli már messzirıl megugatta - a betyár, kit
látni akart, fölkaptatott pej nóniuszával a Paphegy lejtı-
- Énnálam ön bátran ki is telelhet, fiatal barátom.. .
Jegenye Pál már egy hete a paphegyi házban idızött,
amikor - este, gyertyavilágnál - ezt mondta a remete pik-
ttir: Egy hét alatt a legény már megszokta merengös ven-
déglátójának különös szavajárását: azt is, hogy a lassú be-
szédő, gyönge hangú nagydarab úr öt nem te-nek, nem is
kend nek, hanem ön-nek szólítja.
161
Ekkor kimondott szándékának, hogy akár hosszú idıre
magánál fogná biztonságba a vármegye kurrentáltját, már
a korábbi napokban is adtajelét néhányszor a festı. Rend-
beszedette a készséges vendéggel a ház hátában a zsúpfö-
deles fészert, hogy helyet almolhassanak ottan a kanca-
csikónak, s már ennek elıtte Máli nenıvel üzent is a zanóti
gyorsparasztnak, Bakos Tóninak, ki olykor fuvarozta,
hogy sietısen szállítson föl a Paphegyre egy szekér szal-
mát, három zsák zabot, meg majd szénát is, porcióba köt-
ve, ahogy az uporvári ulánusok számvevı ırmesterének
rendelése szerint rakják-préselik össze a száraz szálas ta-
karmányt.
- Tavaly télen is - mondta magyarázón mindenre kí-
váncsi, kandi szemő gondviselıjének - megesett, hogy a
kötésig érı hirtelen hóban itt rekedt énnálam valamely
vendégem, s hogyha netán nem lett volna mit adjon lovai-
nak a kocsija farából, bizony éhen maradtak volna sze-
gény párák napokig.
Tett róla, hogy Máli nenı sose láthassa titokban tartott
vendégét. Ameddig a fürge kis özvegy reggeltıl házában
tette a dolgát, a legény hajnaltól odalent az Upor partján,
a kiszáradt, sőrő, embernél magasabb nádasban bıjtölte
ki Sára lovával az estét.
A ravaszdi esző öregasszonynak persze szemet szúrt,
hogy a ház éléskamrájában jóval nagyobb a hiány a ho-
rogra akasztott táblaszalonnán, s a maga varrta fehér vá-
szonzacskóban tartott száraz tarhonyából is megint több
fogyott, mint más hetekben, meg a múlt szombaton fıtt
töltöttkáposztából se hagyódott egy szem se, ám ejelekbıl
csakis arra gyanított, hogy a kellédi Izsóf uraságnak a pár-
tában maradott lánya, Gizella kisasszony kapott rá újfent
a magános festıre: fél esztendei hőtlenkedés után -
Mondják, egy kanonokkal esett szerelembé!" - mégis-
"
csak megtért meJegedni a piktor puha, két embert is beta-
karni elég nagy tolldunyhája alá.
Jegenye Pál - tisztességgel megszolgálni a szállást -
162
gyekvın hasznossá tette magát a javítgatni bizony rest
i
festı házában s körülötte. Hátul, a tekintélyes épület taka-
r„sában - hogy senki se láthassa a domb aljából, az útról
-fölfőrészelte egész télre az ölfát, s falat rakott a három-
araszos hasábokból az eresz alá, ne áztassa esı, ne lepje be
hó se a jó tüzelıt. Aztán - telt idejébıl - hosszába repesz-
tett s hegyezett legalább hetven akácfa-karót is, hogy amit
majd megrág télen a tıkék mellett a zimankó, legyen mivel
kicserélni tavasszal a szılıben minden rossz támaszt. Uj
nyelet is faragott egyik nap fejszébe, kapába, másnap meg
lciganézta a padlást, ahová az elızı májusban vadgerlék
fészkeltek be tucatszám. s beszögezte-beékelte a réseket,
vissza ne szemtelenkedhessenek a tolakodó természető
madarak. S miután már azt hitte, keresve se találhat magá-
nak idıtöltı teendıt, jóformán megörült, hogy vízhúzás
közben meglátott egy korhadásnak indult deszkát a kere-
kes kút tetején. Másikat metszett s igazított a helyére. Vé-
gül - mint ki a legjobb falatot hagyja utoljára - nekiállt
megpucoválni a piktor négy puskáját. Elpiszmogni a fi-
nom fegyverekkel, ez volt igazán kedvére való.
Este pedig ott ült a Lincoln-szakállas festıvel a kürtıs
kandallónál, szívta pipájának füstjét, válaszolgatott kér-
déseire, vagy figyelemmel hallgatta, miket szól hozzá a vi-
lágjárt bölcs ember.
- Mikor annyi idıs voltam csak, mint most ön, fiatal
barátom, gondtalan éltem a nemes ifjak könnyelmő életét,
á hogy festegetni tanulék, avval is csak a renyhe unalma-
mat őztem. S ím itt van ön, tizenhét esztendıs, ám máris
oly sok gyötrı tapasztaláson túl, mennyit más szerencsé-
sek érett férfikorukra se győjtnek a vállukra tehernek. Én
azélet sújtóbb csapásival csak huszonöt esztendıs korom-
ban kezdék ismerkedni, midın függetlenségi háborünk
idején golyózáporokban készítém rajzaimat, hogy utóbb,
a esatazaj szőntével fösthessem meg az ütközeteknek né-
mely pillanatát. . .
Más estéken, amikor a kesernyés kedélyő piktor-mint-
163
ha egyedül lett volna - szótlan mélázott bele a tőzbe, eg
y
cirádás könyvet olvasott a legény, kopott kis kötetet, aml
nek , Forradalmi és esataképek" volt a címe, s lapjain ,Tó,
kai Mór úr írt a szabadságharc dicsıséges esztendejébıl
való történeteket.
Az elsı tucatnyi oldalt meglehetıs lassan, fáradságosan
böngészte végig - szoknia kellett a sőrő sorok még sőrőbb
betőihez -, de ahogy egyre elıbbre jutott, szeme mind
gyorsabban kezdett futni a nyomtatott íráson, s csak ha
latin vagy egyéb idegen szóban akadt el, annak kiolvasása-
megértése miatt kellett fékeznie tekintetének szaladós
kedvét.
- Hogyha megadatott volna önnek, fiatal barátom, el-
múlt éveiben iskolázhatni magát, tanulván vért izzadnia
nem kellett volna tudásért - mondta egyízben a festı. -
Önben naturál intellekt, természetes okosság, testével
együtt született értelmi erı van rejtve, mit ki nem aknáz-
hatni nem az ön vétke, hanem a szociál szisztémáé, a társa-
sági, vagy miként újabban mondják, társadalmi rendsze-
ré, mely nem ád lehetést kimővelt emberfıvé válni a pórok
eszes ivadékinak.
- Elég énnekem, hogy olvasni bírok - hajolt vissza a
könyve fölé a legény. - Még tán sok is. Minek a bető a
magamfajtának, kit mindennap fölakaszthat a hóhér?
Pongor Sámuel belekotort a kaparóvassal a kandalló
parazsába.
- Bárki embernek sorsában fölléphetnek veszedelmes
periódok. Igen... Ezen idıket túlélni kell. Én hiszem és
állítom, hogy önben van s leszen is elegendı lélekerı, túlél-
ni í úságának e mostani krízisperiódját.
Látván rögtön, hogy vendége csak félig-meddig érti sza-
vait, megmagyarázta:
- Túlélni, ez olyasmit tesz, mint átvészelni a bajt, föltét-
len megırzıdni, életben maradni akármily balsors köze-
pett.
164
pdakint föltámadt a jeges széh s kósza hópelyheket csa-
tt a sötét ablaküvegre.
Túlélni. . . - ismételte a szót hosszas hallgatás után a
hegyi boronaház remete lakója. --Negyvennyolc ıszé-
Pap
Iíil negyvenkilenc ıszéig kilenc véres csatában kerülgettek
a golyók, s én, aká.r rohamozván mentem elıre, akár futa-
modván hátráltam bajtársimmal az ütközetekben, váltig
ugyanazt a textust litániáztam magamban, de netán fönn-
a.ngon is olykor: ...akarom túlélni e rettenetes vészt. És
(áTn, sohasem sebesített meg e honnak földjén sem a kar-
sem a puskák számtalan ólomdarazsa!... Sokezer
tács,
mérf'óldnyire innen, az óceántenger túlpartján, idegen se-
g egyszerő tísztje valék, mikor aztán mégis próbát tett a
halál az esendı testemmel. - Mellére mutatott: - Ide kap-
tam keblembe a szörnyő lövést. Bele kellett volna talán
pusztulnom. Sorra lemondának rólam ajenklic tábori fel-
cserei, s bizton bele is haltam volna sebembe, ha nem da-
dogom folyvást és fogcsikorítva, hogy énnekem élnem
hell, hiszen engemet édesanyám vár otthon. . . Túlélni ha-
tatmas erıt ez adott, ez a mánia bennem. Ördögi fintor volt
r,zámomra a sorstól, hogy rokkantan is élve maradtam vé-
gül, de kihez makacsul hazatérni akartam a számőzetés-
bıl, édesanyám elhalt, mielıtt még egyszer, utolszor kar-
j'aba ölelvén engem, megérhette volna beteljesülését annyi
fohászának. . .
Szent Miklós püspök és hitvalló ünnepének délelıttjén
rohonczi Pongor Sámuel nekikezdett, hogy vászonra fesse
abetyár képmását. Nem sejthette, hogy sose készül el ezzel
a portréval.
Másnap, december hetedikén kora reggel Máli nenı az-
zal a háborító hírrel caplatott föl lihegve-lelkendezve a
Paphegyre, hogy a vérpénzes veszedelmes rabló, Jegenye
Pál-így doboltatták ki Zanóton tegnap a tegzei pandúrok
-éj idején rárontott az uporságodí paplakra s a templomra
165
i
is ottan, s elıször a kevéske forintjaitól fosztá meg a vén
plébánust, majd meg az Isten házának két kelyhét - egyik
se arany, csak ezüst, ara.nyozva! - ragadta magához,
A csakugyan színarany monstranciát már csak azért nem
vitte magával, mert a tabernákulumot nyitván - tái. dz
oltári szentség elıtt egyszercsak inába szállt az a híres bá-
torsága - mégis megrettent, sarkon fordult, s mint ki rne-
nekszik, kitakarodott a szerény templomból.
- Honnan veszik a tegzei pandúrok -- kérdezte döbben-
ten a festı -, mire alapozván állítják, hogy ama Jegenye
Pál követte el a templomrablást?
- Maszka volt a pofáján a gazembernek, kékföstı vá-
szonybul kötte, de odakiáltá annak a jámbor papziak,
hogy hét vármegye se bírhat el Jegenye Pállal! - kerepelt a
kis öregasszony. -Ilyet kiabált Kondrák ırmester a korcs-
mában. Nem a kétszáz pengı forint a nagyobb bőn, de-
hogy is, adódik ahelyett majd új pénze a papnak, hanem
hogy a templomot is megszentségtelenítette a sátánfajzat!
Este, miután Máli nenı visszakutyagolt Zanótra a pap-
hegyi házból, s a betyár is elıkerült fényesre csutakolt csi-
kajával a nádasból, Sámuel úr hosszasan tépelıdött, mer-
jen-e szólni a bujdoklónak, hogy rongy semmirekellı bito-
rolja nevét, s nem is valahol messzi vidéken, hanem itt a
közelben, hiszen egy jó ló hátán két óra alatt odanyargal-
hat Uporságodra akárki... Merje-e tudatni a megfáradt
legénnyel, kit önszántából rejteget, hogy egy orv, sunyi
fráter fondorlatosan-ravaszul, magát Jegenye Pálnak ad-
ván ki, tört rá az uporságodi plébánusra? Merje-e? Meg-
tudván, ami történt, ez az önhírére hiú siheder - hiszen ı,
noha meglett ember, ugyanúgy cselekedne helyében! - ne-
kivág menten az éjnek, a hódara lepte világnak, hogy he-
ves haragjában vesztébe rohar jon, vaktában, s bizonyos,
hogy hasztalan is, mert merre találhat rá egy hétpróbásra,
egy elvetemültre, ki eltervelve tetézi baját egy meghajszolt-
nak, s mi talán még ocsmányabb: épp egy papnak a hajlé-
kát meg az Isten házát fosztotta ki, megbotránkoztatva s
166
tábıszítve az egyszerő népet is evvel a bőnnel az őzött bal-
,, rsúra, kire mindezidáig sose süthettek rá oly vétket, mit
antasnak s elítélni valónak tarthat a hívı nép, a szegény-
g is!... De ha eltitkolja a mocskos hírt jóvátehetetlen
folyomány is származhat e hallgatásából! Ama csorvasz
kapcabetyár most, tegnapelıtt egy agg plébánust kirabol-
kiáltá, hogy Jegenyének hívják, de ha még aljasb tettet
jcıvetend el-akár holnapra legyilkol akárkit! -, az ember-
lést is e mit sem sejtı ártatlannak varrja nyakába a tör-
vény. . .
Esteli tízig vívódott, s akkor már nem bírta tovább.
Megmondta:
- Zanóton kidobolták, hogy egy álarcos rabló, ki Jege-
nye Pálnak mondá magát, Uporságodon rátört a plébá-
nusra s a templomra. . .
Majd, nagy lélegzettel, szó szerint elismételte, amit kora
reggel Máli nenıtıl hallott.
A betyár belesápadt. Poklok feketéje sötétlett a kitágult
szembogarában - így látta a festı.
Az én becsületes nevemmel. . .
Aztán csak ült, szótlan s dermedten a kandallónál. Két
öklével támasztotta föl állát, s mintha megbénult volna a
két szemehéja, pillái se mozdultak.
- Uporságodon... - szólalt meg éjfél múltán, csaknem
két órás hallgatás után elıször.
Pongor Sámuel úr vele virrasztott. Vörös bort kortyol-
gatott egy pintesüvegbıl. Elsı naptól tudta, hogy nem
iszik bort a fiú, s pálinkára se néz rá, hát kínálni se kínálta
a gyilkos indulatú töprengıt.
- De én azt a kapcabetyárt most megkeresem - mondta
ki hajnaltájt a legény. - Meglelem, és vagy megfujtom,
vagy.. . - s elnyelte, amit gondolt.
S mire pirkadt, útnak eredt."
- Nappal megyek, hadd láthasson akárki, aztán akként
leszen úgyis, ahogy majd Isten akarja - nézett rá, mielıtt
indult, a komor-szótlan piktorra, s igazított egyet mentéje
167
, I ..,.,.
,
alattpuskáján, ki ne látsszon a dupla csöve. Megtapogatta
a kápán a karikás ostort is, amit otthonról, apjának istál.
lójából vett magához. - Megeshet, hogy sose lát engem
többet a tekintetes úr, hát „ldja az Isten mindenjóért nit
idáig folyvást érettem tett. Hogyha meg egyszer mégis
visszakeverednék, majd meghálálom is akkor a szivessé-
it. - Rávert a tariszn ára, amit zanóti zabbal tömött me
g
az útra a festı. - Mire elfogy az abrak, fölkajtatom a i'öld
alul is azt a v arangyot, ki nem is csak az én nevemet, hanem
evvel az édesapám.ét is megszennyezte.
Alig ért le Zanótra, a kertek alá, eleredt az Upor völgyé-
ben a hó, s mire fölkaptatott a messzi kanyargó, s meddig
a szem lát, egyre kihalt postaútra, ahol már lassú ügetést
parancsolhatott térdével a kancacsikónak, ujjnyi vastag
fehé'r takaró lepte körötte közel s távolban a földet.
Esze azt súgta, hogy csakis egyképpen bukkanhat rá a
nyomára a patkánytermészető rablónak, ki a bőnét ör„
kente Uporságodnak a papja elıtt: ha a korcsmákban,
csárdákban, csapszékekben vizslat utána, hiszen mióta vi-
lág a világ, váltig arról ismerszik a kapcabetyár valahány,
hogy az ebül szerzett pénzen meg az elharámolt jósz„g
árán - bizton eladta a két kelyhet a hitvány! - mentea. ki-
duhajkodja magát, s ha a tenger bortól megzákányosodik,
már könnyen jár el a szája, dicsekszik a gaztettével, vagy
még rá is hazudozván hívja magára figyelmét koresmáros-
nak, italmérınek, csárdai dajnáknak.. .
Legelıbb-már déltájban - a kellédi korcsma üres ist„l-
lójába kötötte be kancáját, s mert meg is éhezett akkorra,
asztalvégre zökkent az ivó sarkában, s a tegnapi estétıl
igencsak megsőrősödött birkagulyáshoz, amit a bérlı fia-
talos felesége rakott eléje, két messzely opartó bort is kiho-
zatott vele a kármentıbıl, majd mindjárt szólt is a dúsfarú
asszonyk„nak, telepedjen melléje, kóstoljon a borbóh
amit mér.
Az álmos szemő menyecske nem kérette magát kétszer,
vesen ült oda hozzája, s mire ı kitörülte a tányérját,
nberesen meg is itta a bornak a nagyját.
- Eszeveszett dínomdánom lehetett itten az éjjel, hogy
őy laposan pislog a gazdasszony -mondta neki egykedvő-
a vendég, s közben megint telitöltötte a bögyös fehér-
en
nép poharát.
Épp az nem volt éjtszaka, mit kend hisz-biggyesztet-
piciny száját a pilledt fogadósné. - Csupán az uram
pusztította a hasznot, ahogy máskor se kevésszer, egyma-
ga pálinkázott, én meg le se fekhetek illyenkor, mjrt aola-
hányszor kapatos a lelkem, hát elvárja, parancsol a, gy
éppúgy szolgáljak neki, hordjam elejbe a szilvóriumot,
akárha gavallér szórakozó volna, kupec vagy szenzál, teli
bukszával... Errefele senki se jár korcsmába a szent ád-
vent idejében, üres este minállunk itten, inkább csak nap-
közbe ha nyit ránk utasember, amillyen kend is.
S ameddig kifogyott az üveg mindkettı, a betyár hasz-
talan faggatta vigyázatosan a bortól éledezı menyecskét,
folyvást ugyanazt hallhatta a szájából, hogy - miképpen
karácsony havában mindig- szent András napja óta esté-
rıl-estére kong ezidén is e tágas vendégfogadó.
Fizetett az ebédjéért, meg a két messzely krajcáros opor-
tóért, amibıl maga egy kortyot se ivott, majd kivezette a
Sárát az egérszagú istállóból, s végigkocogott Kelléden a
félaraszos friss hóban. Kevesen baktattak szembe vele, s
kik néhányan mégis jöttek az út szélén - rosszkucsmás,
foldott-bekecses helybéli parasztok fejszével, főrésszel az
erdörıl -, épp csak fölpillantottak rá, a poroszkáló ide-
genre, odaböktek a hajuk tövéhez, de nem fordultak
utána.
Az éjjelt az upor-hidi Morgó csárda lyukadt födelő,
roggyant pajtáj„ban töltötte a szénában, miután éjfélig
hagyta magát az ivıban szóval tartani egy foghagymasza-
gü, zsíros hajú drótóstóttól, meg a savanyú ábrázatú csár-
dástól, ki az árendára panaszkodván simfelte a méltósá-
gos püspök szipolyos jószágkormányzóját, de a népet ís
169
'..'. : ..:I..,
egyre csepülte, hogy elherdálják mindenre a krajcárt, ahe.
lyett, hogy becsülettel kifizetnék az adósságot, amit már
fél éve, vagy egy éve csináltak - "Láthassa az ajtófélfán
ama tenger krétarovást!"-, majd orrát szíva darálta, hogy
esztendırıl-esztendıre nagyobb a szegénység, nincs pén-
..
tának sincs már jövödelmeyelég, így aztán fölkopik álla a
korcsmárosnak, a csárdásnak... A szırmentén föladott
kérdésekre, hogy olykor csak-csak betelepszik e csárdába
is egy-két nagyszomjú fickó, vállát vonogatta, fejét ingat-
ta, legyintett, s panaszolta tovább nyomorúságát a kerek.
fejő ember, lesve, kirendel-e még egy pint burgundit a rit-
kaszavú idegen, ki csak ırzi a csorba pohárban, meg se
szagolja a bort, noha ı fizet érte. . .
Sötét hajnalban a kútnál mosdott, vacogott is a fránya
hidegtıl, sietısen megitatta a Sárát, s mert éjfélkor vacso-
rájáért s a borért odaolvasta a pénzt, markába a csárdás-
nak, köszönéstelen ellovagolt, mielıtt kivilágosodott a
borús-felhıs ég alja keletrıl.
Délben a horka-merenyi beszálló vendéglıben darva-
dozott két fertály órát, bicskázott a szalonnájából, s meg-
faggatta a cingár bormérıt, meg a szolgalegényt, de hiába:
se egyik, se a másik nem szólt h sznára valót. Az utolsó
nagymulatós népség aratás végeztével lepte el egyszer a
házat, pintesüveggel verekedtek, beszakadt két fej, kitö-
rött két ablak, s huzakodtak, ki fizesse a kárt, de ahogy
bekövetkeztek a pandúrok, azonmód templomi csönd
lett, készséggel-közösen számolták le az asztalra az árát
bornak is, ablaküvegnek is, majd elkotródtak, nem lett
nagy híja az úgyis gyér aratórészüknek... Más emlékes
ivászat azóta se volt-húzkodta a vállát a keszeg bormérı,
a fiú meg, ki a padlót söprötte, serényen bólogatott.
Okosabb nem lett hát itt se. Tovább kocogott.
Napszállat után állított be a horka-daróci Bugyor
koresmába, amit csak igen nagyjóakarattal lehetett korcs-
mának titulálni: dohos-koszos, omladozó csapszék volt,
170
megyeszerte tudottan híres hely, hova mindig csoze tolvaj-
népet fogni kerültek be a portyázó pandúrok, s hogyha
hetenkint egy ízben - sose többször - megvizitálták a Bu
áyor-t, kijövet már nem ketten léptek ki belıle, ahányan
benyitottak, hanem egy-két megcsapni való csellengıt
kötöttek, hátha a járásszéken, Bajnóczon a csípıs pálca
csalja belılük, mit tudnak a múltheti itt-ott megesett
üyen-olyan tolvajlások ügyében. . .
A morcos csaplármaga is belepászolt a penészes bormé-
résbe: bibircsókos, rezes orrával tanúsította, hogy épp
annyi lecsúszik a torkán, mint bármely legivósabb vendé-
v. gének, azok közül is vagy kettınek, kik körben a kármen-
tı rácsát támasztják vállukkal, ki ne dőljön, vagy a vedlett
ködmön hátával lopj ák a lemálló meszelést a vizes vertfal-
ról, mert ha leülnének a nyöszörgıs lábú két asztal közül
egyikhez vagy a másikhoz, kínlódás volna nekik fölkelni is
onnan.
A betyár tudta, miért kérdi, amit mond:
Adjisten. Tart-e szivart kend?
Az ivó eleven cégére csigert büfıgött rá:
- Csak a bótos tart. Oda menjen, hogyha valóba tellik
rá kendnek. Nálunk csak a tiszttartónak van pénze szi-
!arra.
- Nem hiszem én azt - rázta fejét megfontoltan a más-
kor még sose látott fiatal lovasember. - Horka-Darócot
nem kódis nép lakja.
- Nem-e! - sercintett maga mellé a tapasztott padlóra a
csaplár. - Akkora itt újfent a szegénység tavaly évtül, hogy
a petró is mind ráavasult a szatócsra. - A kármentı nyílása
fölött függı füstös lámpára bökött: - Láthassa, nem ég.
Nem tellik. Szedik irgalmatlan a mindenfajta adót.
- Néhanap azért csak akad, ki betyárossan megitat
mindenkit, valahányan vannak e helyt épp akkor. Hal-
lom, minap is duhajul költé a tömérdek pénzit kendnél egy
mulatós valaki.
171
I..,
r, ; ..
A borissza zömök korcsmáros bambán bámult föl rá:
- Énnálam-e! - Szeme rágúvadt a legényre. - Miket is
nem szól kend! Vajha magam láthatnák eggyet, kinek any-
nyi a pénze! Marékkal szórni az aprót meg ezüstöt dehogy
énhozzám botlik be a nyalka duhaj! Mindig nyomorú ta-
nya volt a Bugyor. Bezzeg a rókaesző uzsorás örmény he-
tevényi kifosztós csárdájában, nálla kirúgták a falat, tán
épp tegnap virradóra. . . vigécek hozták hírit a nagy mula-
tásnak, ha igaz, mit a bótostul hallottam.
Jegenye Pál bordái alatt egybıl tompa-nagyot dobbant
az ütı.
- Épp ottan, az Isten háta mögött?
- Kinek éppenség oda támad kedve.. . - köpött oldalra
megint vörös orra alól a Bugyor csaplárja.- Muzsikát ver
a cimbalmos az örménynél, nekem itten meg még egy szál
hegedısöm sincsen.
- Sose búsuljon kend - szólt csöndben a szálas, jóképü
legény, kire fél év múlva is azt mondta a horka-daróci sivár
csapszék bérlıje: "Koromszeme volt!" - Idesüssön! -
S markába nyomott egy pengı pénzt. - Im', itt e forint,
igyanak, míg futja belülle. Egészségökre!... I To, áldja az
Isten kendet.
Mire pedig a bámész korcsmatöltelékek fölocsúdtak
meglepetésükbıl, már be is csapta maga után a repedezett
ajtót, eloldotta lovát a kerítéstıl, megsimogatta a sarkan-
tyú tarajával a Sára hasalját, szökkenjen-nyargaljon. s
port verve a lisztes hóból, nekivágott célja felé a mezınek,
Hetevény-puszta irányának fordítva a kancacsikó száját.
Mert ottan megtudja talán, hogy a himpellérek, a nagy-
mulatós duhajok, kik tegnapelıtt. vagyis inkább tegnap
virradóra olyat rececéztek, hogy máris híre szaladt tíz mér-
föld messzire is jókedvöknek, ugyan kire ittak, kinak er-
szényit kiürítve vedeltek-dorbézoltak, s közülök malvik
adta meg árát végül a bornak, a pálinkának. . .
172
Még nem ütötték el az éjfélt a harangok a vízváradi két
templomban - hiszen kihallik a mély kongásuk Hetevény-
pusztára-, amikor Jegenye Pál lépésre fogta lovát Abelján
Evariszt csárdájának közelében. A két éber kuvasz így is
t„volról meghallotta a jöttét, noha nem volt hangja a jó-
formán araszos hóban a Sára patájának, s harsány ugatás-
sal hírlelték be a házba, hogy egy késı kóborló közelít.
A sovány örmény csak résre nyitotta az ajtót.
- Ki van ottan? - kiabált ki az éji hidegbe. - Ki légyen
kend?
- Az, ki a csizmáját tavasz óta a kelmed jóvoltábul
hordja- ki„ltott vissza a kerítés tetején át a betyár. - Szól-
jon rá a kutyákra, befagyhat a torkuk.
- Úristen! - tárta legott szélesre az ajtót, s lódult ki a
hóba az örmény. - Hihetem, hogy csakugyan téged láthat-
lak, te tekergı? - Láncra kötötte a két ádáz házırzıt. -
Beljebb, szaporán, hadd nézzem, rád ösmer-e még a sze-
mem!
Maga húzta be száron az istállóba az izzadt kancát, s
rárikkantott a dikón alvó kisbéresre, ugorjon, csutakolja
le menten a pejt - és csak utána itassa! -, de míg a gyerek
kászálódott, addig se pazarolta a percet: máris megtömte
iucernás szénával a jászolt, hadd kezdjen tüstént szálazni
a fáradt és gızölgı kancacsikó.
- Gyer fiam, éhes vagy-e. . . mit nem kérdek! - s rávert
szívbılfakadó örömében a fagycsípte legény vállára. -
Megemberesedtél! - markolta kemény karját, s rángatta
magával, mint aki attól tart, hogy máris odább áll ez a rég
nem látott ténfergı, kire nap-nap után, szakadatlan gon-
dolt tavasz óta, az Istent kérve is olykor, ne feledkezzen
meg róla, de óvja-segítse, aholjár. - Elsz, épségbe marad-
tái!
Gıcögött jókedvében, s ütögette a kétcsövő puskától
dudoros mentét a betyár hátán.
- Ide ülj, hol elısször vacsoráltál nállam - taszigálta a
hosszú asztal végére a nemrég söprött, tiszta ivóban, s le-
173
e ..
I
,:..:
akasztotta a bálványoszlopról a kanócos lámpát, hogy a
fényében tüzetesen megszemlélje, milyen nyomokat tett
fél esztendı a legény képére. - A bajszod, akár egy hetyke
tatáré!
S ekkor vette csak észre, hogy átnéz válla fölött a betyár.
Megfordult maga is.
- Nocsak, Eszter! Hát te nem alszol?
A sudár iccés lány a sötét konyhából kukkantott ki, de
rögtön rá is torpant a küszöbre, s mint kit megigéztek,
bámult a legényre: egy-ágra fonott karvastag cop át te-
nyerébe szorítva meredt rá, búzavirág szeme kékjében bá-
nattal-örömmel, tán szerelemmel.
Jegenye Pál egy pillanatig ugyancsak megdermedt. Má-
jusban, hét hónapja e lány karjában aludt el ajószagú szé-
nában az istálló padlásán... Mért nem látta meg akkor
rajta, hogy ennyire búsan szép?
Fölkelt a nehéz asztaltól. Odalépett hozzá.
- Hát itt vagyok újfent.
A leány csak nyelte a könnyét.
- Isten hozta... - ilyet szólt volna a szája, de ajkai né-
mán reszkettek, hang nem jött ki közülük.
- Nosza, ülj ide, Eszter! -kacagott föl az örmény. - Vak
voltam-e én, hogy észre se vettem tavaszon...! Most már
értem - vágott öklével az asztalra -, mitül volt végig a
nyárban pokróc a gatyás népekhez e rátarti fehérnép!
Megszállta a szíved a hőség, igaz-e?
De hármuk közül egyre csak ı nevetett.
A legény meg kézenfogta a lányt. Odahúzta az asztal-
hoz. Maga mellé ültette a padra, de aztán hagyta kicsúszni
a markából a kezét.
- Énhozzám. . . ne legyél hőséges - mondta rekedten. -
Várni se várj sose énrám. Engemet egy-két napja bizony
már templomrablásért is kurrentálnak Horka megyében.
- Nem igaz! - rázkódott össze a szıke leány. -Gazdám
is megmondá a Kaszab káplárnak tegnap, hogy csakis a.lja
bitang lehet az, ki az Isten házára merészel törni!
174
- De ugyan mért ne lehessek én ama hitvány? - nézett a
szemébe elıbb Abelján Evarisztnak, majd újra a lánynak
a bujdokló. Megbontotta a mentéjét, levetette, s a dupla-
csövő karabélyt is maga mellé tette a padra. - Ugyan mért
ne rabolhatnák már templomot is?
- Mert a magadfajtának nem természete, hogy papot.
egy vén plébánust vegzáljon, holtra ijesszen! - mordult rá
szigorúan az örmény csárdás. - Hogyha be bírnám bizo-
nyítni, föladnám menten a vízváradi pandúroknak, vagy
Uporváron a fıcsendbiztosnak az álnok akasztófárava-
lót, kire két napja gyaníttok. De az érzési gyanú nem elég-
séges. Mi leszen, ha az ócska gazembert, kit vádoltam,
nem hiszi vétkesnek a törvény? - Ugrándó szeme gonddal
volt teli, húsos szája lefittyedt. - Aznap, hogy kieresztik,
t„stént bosszút állana rajtam az orv!
A betyár két ökle az asztal lapján koppant.
- Hát mégiscsak jó helyre hozott az eszem - csóválta
fejét, szétnézett, s akaratlan fölnevetett. - Két napja, a ké-
sı estébe, e helyt dáridózott egy banda, ha így volt. Délbe
s horkadaróci Bugyor korcsmárosa mondá énnekem ezt,
mert ı meg kósza vigécektül hallotta, ha nem hazudott.
- Igazat szólt! - A szıke leány szaporán bólogatott, s
rá-rápillantott gondterhelt gazdájára, ugyan nem tette-e
msszul, hogy ily ıszintén megmondta e csöndes, de ke-
gyetlen haragú bojnyiknak, amit mindketten gondolnak:
az a népség tegnapelıtt itt nem véletlen, hanem okkal dor-
.bézolt! - Ama Harkány Márton Deske fiának sose volt
még oly sok ezüstje, forintja a zsebbe, mint mennyit teg-
t ap virradóra kiszórt oda - hátratekintett válla fölött,
megnézte a hosszú asztalt, amelyiknél az a Harkány Deske
ivott-nótázott pajtásaival tegnap hajnalra. - Máskor csak
a pár zsák búzának, mit az apjátul, a padlásrul lop, annak
az árán rúg be, legénykedik itten, két-három pengınél
tübbje sosem volt, most meg. . .
- Elsıtül utolsó szóig igaz, mit hallasz e lánytul - kö-
nyökölt szembe a vármegye őzöttjével Abelján Evariszt.
175
,
.;i
I"...,.,'..,
Y
Ujjaival számolta: - Sorozásra megérett öt fickó Gedeh„-
zárul, meg a Deske, hatan dirigáltak a cimbalmosnak, de
csak annak utánna, hogy a pusztázó pandúrok helye
meghőlt e padon, hol most te is ülsz evvel az Eszterrel.
Meddig káplár Kaszab Orbán, meg a közpandúrja idız-
tek ez asztalnál, a legénykompánia csöndbe maradt, de
mihelyt már mérföldnyire tudhatták a kopókat, menten
nekibıszültek a dínomdánomnak, eleinte messzellyel, ha-
marost meg pintes üvegbül szopták a vörösbort, óbégat-
tak, elébb együtt, ugyanazt fújván, késıbb már mind a
magáét, s ortájoztak, mellyiknek verje a cimbalmos. . . meg
váltig az Esztert követelték, táncolna velök! Zabolátlan
,
böszme suhancár banda...
- Bezárkóztam Mari néném kuckójába - mutatta fejé-
vel a lány a sötét konyhán túl a kicsiny kamrát, hol a gör-
bedt, ıregecske szakácsné hál. - Éjféltájt eszöket vesztet-
ték, összekarolva hatan döngették csizmájokkal a padlót,
s leghangossabb ama Harkány Deske, a Harkány Márton
danes fia volt, ripityára akarta taposni a cimbalmot, hogy
mindig lesz neki pénze, mikor csak köll, kifizetheti ı há-
romszoros áron minden kárát bárki fiának.
- Végin a cekket csakis egymaga állta a pajkos. . . - kér-
dezte, vagy inkább egykedvőn belemondta a csöndbe a
pár szót a betyár.
- Ö fizetett hatukért - bólintott Abelján Evariszt.
- Gedeházára valósi?
- Gedeháza határába a Markos-dőlın húsz lánc föld
egy tagba az apjáé. A tanyájok is ott áll, szép ház, cserepes,
nagy belsıséggel. Bérest is tán kettıt, de lehet, hogy hár-
mat tart az öreg Harkány. Fene fösvény ember. Hogyha
besúgnák neki egyszer, hány zsák gabonáját hordja el egy-
két esztendı óta a Deske, mióta legény lett, guta ütné men-
ten, de elıbb úgy megcsapná a fiát, hogy két temetésre
harangoznának másnap Gedeházán a fehér templom tor-
nyábul.
176
Jegenye Pál kinyitotta a két öklét. Megmustrálta a két
nyerét. Ha ezekkel megmarkolja akárki nyakát...
- Gedeháza s Uporságod közt hat-hét mérföld csak az
út - nézett maga mellett Eszterre elıbb, majd rögtön az
ırmény csárdásra. - Ugyan mért ne tehetné meg tréfábul
is egy mulatós kedvő löbödör, hogy mert pénzt sose lát
pjátul, hát csintalanul rámegy a szomszéd falu papjára?. ..
Mi kell hozzá? Éjjel kioson, fölnyergel, maszkát köt, neki-
vág ama hat mérföldnek, kiharámolja a ságodi plébánust,
Smire virrad, a vackán húzza a lóbırt otthol, olyannyira
méllyen, hogy még ébreszteni is köll. . .
Abelján Evariszt fölszegte fekete fejét. Mintha a meg-
barnult mestergerendához szólt volna, motyogta ma-
gasba:
- Kitellik a fajtájátul. Mondják, az öreg Harkány meg
ollyat tett, mikor itt Hetevény-pusztán volt negyvennyolc-
ba a harc, hogy a holt katonák lábárul a csizmát, a bakan-
csot húzkodta le éj idejin, meg a mundérzsebeket ugyan-
csak kikotorta. Hátha fiának véribe éppúgy benne a mé-
tely!
Eszter a vastag hajfonatának végébe kötött kék masnit
igazgatta.
- Nekem itt még a fülembe a nóta, mit akkor vert ki a
cimbalmos a Deskének, hogy magam épp kilopództam, ne
sbajgathasson többet.. . Gazduram is tán emlékszik! Illik
is, szabad is, papnak táncot járni... Igazat szólok-e? Ezt
nötázta!
- Ezt! Jól mondod! - Az örmény csárdás fölemelte a
bőtykös mutatóujját. - Meg merek esküdni, hogy ı fosztá
ki a ságodi templom papját.
A betyár ásított egyet:
- Kitudódik hamarost, megígérem. Én járok holnap a
végire. . .
Csönd lett. Nem szólt, nem moccant se a lány, se a gaz-
dája. Kövülten bámulták a betyárt, ki a lámpa kanócának
177
I
4 ; ,..:.
A."
,
j ,', ..:
csenevész lángját fürkészte a résnyire szízkült, bosszúkan.
kás szembogarával.
- Megvallatom én cefetül! - Csak súgta a három szót.
Elhúzta a száját, mint a csikasz, mikor éhen vicsorít. -
Rámkente galádul a vétkit!. .. Megnyomoríttom, ha világ.
gá nem kukorítja, hogy ı volt Ságodon, ı fosztá ki a plébá.
nust, meg a templomot ottan!
Reggelre szanaszét hajtotta a tegnapi hófelhıket a szél.
Kisütött keleten, ragyogott a kerek nap, akár egy lebegı
réztányér, szikráztatta a vastag kristálytakarót a befútt
dőlıutakon, meg az alvó szántóföldek tetején, a kopasz
fák ágain. Elvakitó csillámlás játszott a fehérre fagyott
tájon, s csak a esókák, hollók, varjak feketén ácsorgó-szál-
longó kis foltjaitól volt hihetı, hogy mégse halott a sze-
met fájdító fényben a téli vidék.
A betyár lassú ügetésben közelített Gedeháza felé. Sze-
me egyre a távolt pásztázta a síkon balra, s a lankák, a
szelíd dombok tetejénjártjobbra, de háta mögé is gyakran
sandított, nem bukkan-e föl akármelyik irányból ember,
nem is egy lovas, inkább kettı, akiket sose kívánt látni, de
most igazán nem: pandúrok elıl meneküljön, mikor éppen
a törvénynek készül bizonyítani vétlenségét?
Ott, a fagyos szilfákkal telinıtt dombon túl van Gede-
háza. Ajobbágyfölszabadításig Schlick báróé volt a csinos
falu. Nem nyomorult nép lakta, elég sok telkes, féltelkes
jobbágy már 48-nak elıtte is megváltotta a földjét, meg-
vette a néhány hold szántót, mit elıbb is maga mővelt: volt
rá pénzük a hízott marhákból, miket esztendırıl-eszten-
dıre göbölvásárló tızsérek hajttattak a Lajtán túlra, a víz-
váradijárás más községeibıl már összetereltjóhúsú sırék
seregéhez csapva az itteni állatokat, s Gedeházán megrö-
vidítni se próbálták a parasztot, tudván, e böszörmény
természető népet még a ravaszdi görög s a zsidó kalmár se
kísérli meg rászedni, becsapni.
178
A domb alján a legény ügetésbıl Iépésbe parancsolta
vát. Jól kipihente magát éjjel az örmény esárdás istállójá-
ban a kancacsikó, de a lejtın fölfele fárasztani mégse akar
, Ki tudja, nem úgy lesz-e, hogy onnan, Gedeháza hatá-
rából, ama Harkány Márton faluszéli tanyájától szélsebe-
sen kell elnyargalnia, mer mit szándéka szerint nem akar
cselekedni, netán ott ráviszi mégis a kényszer: vérét ontja
a hitvány kapcabetyárnak. . .
A domb tetejérıl már rálátott Gedeházára. A hósipkás
alacsony házak közt csak ritka helyen téblábolt ember.
Ketten baktattak az utcán, a fehérre meszelt egytornyú
mplom irányába. Odább egy szalmazsúpos ház kapujá-
nál kucsmás gyerekek hányták a havat falapáttal. Köze-
lebb, egy udvar közepén fát vágott hosszúnyelő fejszével a
g da. A csapások csattanásai megkésve röpültek föl a
szilfas dombra, a betyár fülébe.
A Harkányék tanyáját ott találta meg a tekintete, ahol
Žbelján Evariszt szava szerint lennie kellett: fönnhéjázón
elkőlönözve az innensı faluvégtıl, szinte középen a hólep-
temezıben Gedeháza széle és a csekély domb alja között.
Tornácos nagy ház, két istállóval, külön a lovaknak, kü-
lön a marháknak, s két pajta, nyitott kocsiszín, kıkarimás
kerekes kút. . . A tekintélyes ház falait téglából rakták, új-
módi magas kéménye sötétet füstölt.
Egy kócos korcs kutya ıdöngött a kerített elsı udvar-
ban, aminek bal sarkában, a kúton meg a vályúkon túl, két
bocskoros béresforma idısebb ember vastag rönköt főré-
szQlt. A telek lábjában, hátul, a szérü mögött békén gızölt
a terebélyes trágyadomb. Tetejében kakasok, tyúkok
ácsorogtak. Mintha csak a lábukat melengették volna ga-
najpárában, nem kapirgáltak, nem szedegettek.
- No, gyerünk, nézzük meg, Sára, e helyt köll-e keresni,
kire éppen fáj a fogunk.
Lefelé meg-megcsúsztak a hókás pej patkói- a lejtı kér-
e fagyos volt a frissen hullt hó alatt -, de azért rendben
lejutottak a domb aljába.
179
s,
,,
A nyikorgó baknál az a béres, aki szembıl húzta a fő.
részt, messzirıl meglátta, hogy egy lovasember irányozza
a Harkány-porta elülsı kapuját. Szólt is valamit, mert
megakadt a göcsörtös rönkben a főrész, s aki háttal volt a
palánknak, a másik bocskoros is lomhán megfordult.
hadd lássa, ki jöhet lovon onnan a domb irányából.
A betyár odaért a kerítéshez, odaléptetett a kétszárnyú
deszkakapuhoz.
- Adjisten kendteknek - szólt át fölötte. - Nyissák ki,
bemennék.
A főrészbak mellıl az a két rongyos béres oly értetlen
bámult rá, mintha netán svábul vagy tótul mondta volna
nekik, amit hallottak. Élettıl idınek elıtte meggörbült
hátú, cselédi robotba korán belevénült ember volt mind-
kettı, s a gyanakvós nézésük is annyira ráhajazott a Már-
ta-majorbeli zsellérek félıs lapulására, hogy a betyár a
nyeregbıl máris ugyanazzal a megszánással pillantoLt le
reájuk a palánk tetején át, ahogy otthon, szálas termető
apja mellıl látván ıket, a Majláth-uradalmak alázatos
éhenkórászain esett meg mindig a szíve. Dehogy is mernek
ezek kaput nyitni elıtte...
Hallotta a girhes házırzı sunyi morgását. Kurtábbra
szorította bal öklén a hideg kantárszárt, mielıtt átnyúlt
fokosával a kétszárnyú kapu megszürkült deszkái fölött,
s fölütötte a fából faragott kallantyút.
Nyikkant egyet billentében a zárófa, s a két széles kapu-
szárny lassan, csikorítva befordult tengelye pöckén. Mire
sarkig nyíltak, a betyár már nem fokosát tartotta kezében
,
hanem a kibontott karikás ostor lógott le a markából. Sej-
tette, hogy ez kell mindjárt.
Mintha toportyán ordast vert volna föl alvó vackából,
a loboncos szırő, vicsorgó korcs nekiszökkent a kitárt ka-
punak, hogy tébolyodott ugatással rontson rá a lovas jö-
vevényre, s a kancának vagy az ember kengyelbe dugott
lábának ugorjon, kik az ı gazdája kerített portájára hatol-
ni merészeltek.
180
A vékony szíjakból font ostor suhogósan sóhajtott, s
kanyarítva csapott le a hörgı eb horpaszára. A szúrni le-
döntött hízó se sikít hátborzasztóbban a késtıl, mint
atnily éles, fülfájdító nyívás sipolt ki a fölszakadott irhájú
korcs kutya gégéjébıl. Torkaszakadtából, tővékonyan
egyre vonyítva inalt el vissza, a pajták háta mögött valahol
megbújni s a hős nyelvével nyalogatni sebét.
A riasztó csördítéstıl meg a loncsos kutya kínjának
ijesztı hangjától menten kilökıdött a nagyobbik, hosz-
szabb istállónak az ajtaja, két ember rontott ki belıle, s a
ház tornáca alatt is két asszonyt látott a betyár, egy fiatalt
s egy öregebbet, kik rémültükben bizonyára a konyhából
lódultak elı.
Kiket onnan az istállóból ugrasztott ki a lárma, az egyik
tagbaszakadt volt, hagymavörös ábrázatú, pödrött baj-
szít. A másik egész fiatal, hajadonfıtt, kese üstöke ritkás.
Jó vastag báránybekecs egyiken is, meg a másikon is, sal-
langos csizmában a lábuk, vasvilla a rriarkukban. A testes
idısebbik nem más, csak a gazda lehet, mellette a hosszú,
szalmahajú lıcsöngörcs, nem kétséges, az i abbik Har-
kány. . .
- Mit akarsz itten, te bitang! - ordított a nyitott kapu
közepén álló idegenre a kigyulladt képő paraszt. - Lépést
se merészelj beljebb, lépést se, leszúrlak!
A bojnyik karikás ostora lustán hintázott.
- Az-e kendnek a Deske fia, kit ottan látok kend mel-
lett?
Megnyomta a sarkantyúval a ló bordáit. Lépésben kö-
zelítette az istállót, meg a két embert, az öreg Harkányt s
a fiát. Alig ölnyire állt meg tılük. Ránézett a legényre.
- Te vagy?
Két vasvilla meredt rá, de a gazda se mozdult, kese köl-
ke se lépett.
- Hát azt kitaláltad-e már, fattyú, hogy ez itten, kit
látsz, én ki vagyok!
- Takarodj a pokolba, akárki vagy is! - Már vérbe bo-

rult az idısebbik Harkány szem.e, vastag nyaka meg puly-

kásan kékült, mintha a szők ingétıl fulladt volna haragjá-
ban. - Beled ontom máris!
A fonott karikás belekígyózott a hideg levegıbe. R„te-
került a dühétıl vértolulásos basagazda kezében remegı
vasvilla nyelére, kitépte a markából, s csaknem a pajta
tövébe röpitette, ahol beleállt a hegy ével a hóba.
A bikát torpantó rántástól térdre bicsaklott az ersk bö-
höm ember.
- Most aztán már nyughasson kend! - szisszent rá a
betyár. - A fiával van nekem itten dolgom.
Meghintáztatta megint karikását, s belefürkészett a le-
rágott csontnál sápadtabb kese fickó rıkönyödött arcába,
szemébe.
- Engemet úgy hínak, Jegenye. Másik nevem is ran,
Pál. Nyisd ki pofád, szólj, érted-e!
Hıkölt egy lépést a legény, mint kit kocsi rúdja taszított
mellbe.
- Nevemet kiabálván fosztád ki a ságodi plébánust, te
galád! Megmocskoltad a tisztességünket, apámét, maga-
mét!
Sussant a kegyetlen karikás, belemart a csapója a Har-
kány Deske fakó képén a feszes bırbe, kiserkentette a sőrő
vérét. S forgott egyre a szijjakból font kígyó, forgott s rán-
gott a betyármarkában, koncolt istentelenül, s valahányat
suhogott tekeredtében, szaggatta a göncöt, cafatolta a
tántorgó lingárt, ki csak eltorzult, csupa-vér képét próbál-
ta takarni a karjával, s a szemét óvni a kaszánál-késnél
hegyesebb szijjvég, a esapı gyilkos harapásaitól. Nem
üvöltött, nem mentette magát, nem hörgött, hogy letagad-
ja a ságodi rablást, megnémultan hányta-vetette a testét,
fetrengett a fehér hóban, s takony is csordult ki az orrából.
Az öreg Harkány torkából is kifogyott a esahos lihegés.
Hangtalan átkok gızöltek a tátott szájából, de az ist„lló
meszeletlen vályogfala mellıl, amihez hátával, tenyerével
tapadott, ellökni magát, hogy megfusson, nem volt bátor-
182
ga. Amonnan csak, a tornácról veszkıdött váltig a két
asszony, visítottak szakadatlan, pandúrt kiabáltak, az Is-
tenthívták-könyörögték, egymásba kapaszkodvajajong-
k, valahányszor a hosszú korbács húsába hasított a vo-
nagló nyomorultnak. . .
Ki ne múljon már e galád! - gondolta sokára a bojnyik,
s leeresztette a fáradt karikást.
- Kelj föl! - szólt rá a simára legyúrt hóban heverı hit-
ványra. - Ne döglıdj, nyavalyás, mert menten kezdem
elılrül!
Kápára akasztotta az ostort. Várt hogy a vércsatakos
szédelgı föltápászkodhasson, legalább négykézlábra.
- Gyerünk, állj talpra, te ocsmány! - csattant szava. -
Elıttem mégy!
Szétnézett. Már csönd volt körülötte. Kövülten bámul-
ta a két asszony az ámbituson, megbújva lesett rá onnan a
főrészbaktól az a két béres, de az istálló fala mellett is bera-
gadt két csizmájával a hóba a gazda.
- Igazságot teszek! Értik-e?
Már mindkét tenyerében pisztolyt markolt.
- Ki utánnam oson, beledöglik!
Az idısebbik Harkányt még egyszer végigmérte.
- A rút ivadékát pandúroknál lelheti kend holnap!
Yagy Bajnóczon a tömlöc mélyin, vagy Tegzén a komiszá-
rosnál, Bellincsnél.
Támolygó prédája mögé fordította a kantárszárral a
kancacsikót.
- Lódulj, te utolsó! Valahányat botlasz, valahányat
esel, megkorbácsollak, nyomorult!
Csaknem ötödfél órán át hajtotta a Harkány Deskét.
Nem kergette: mögötte-körötte poroszkált, türelemmel
kisérte-terelte a szőz hóban, napfényverte fehér szántó-
kon, legelıkö,n, néhol halmokon át és ritkás pagonyok-
ban, s mérföldhosszan egy ér, egy jégbefagyott csermely
183
mentén is, hol a Sára patái alatt, de a rászikkadt cserepesMegrázta
magát. Szájában a nyál is keserő volt. Kikö-
vértıl foltos, tépett gúnyájú kese orvnak a talpa alatt ispött.
minden lépéstıl ropogott a lapos part.- Verjen meg az Isten
g gy y, gElfordult a nyöszörgı semmirekellıtıl. Fölhágott a
Ali e óra híján zott már csak a délhez mire me látta
a dévéri keresztes templomtornyot. nyeregbe, s amit sose tett,
sarkantyúja taréjával durván
A sekély völgy szélén, fél mérföldre a téglakerítéses kas-
szökkentette ijedt vágtába a Sárát.
tély vagy kuria parkjától, halovány kérgő nyírek sorakoz- Dévér széle
felé nyargalt, hol a kuria két kéménye pi-
tak. Megmustrálta a karcsú fákat. Melyiket válassza Ipált. Csillámos
hófelleg porzott s hullt vissza a földre a
- Megállj! - szólt rá a dülöngı gazdalegényre. - Mind-háta mögött a
sötétpej kancacsikó négy patkójától.
járt fujtathatsz kedvedre, te rongy, te utolsó.Miatyánknyi idıbe se
teltjóformán, s már a cserépzsin-
Ledobbant a nyeregbıl. Oldani kezdte a pányvát, mit adely-tetejő
urasági lak égerfás ısparkjának tárt kapujánál
ruszti keresztútnál zsákmányolt attól a két velikáni kopó-torpant meg
alatta a ló.
tól Katalin-napján kora reggel. Sajnálta az újdonatúj, jóNo, ugyan
merjek-e beljebb? - nézett végig a kuria lép-
kenderkötelet: kár rápazarolni e semmirekellı himpellér-csıs
tornácáig nyúló páros fasoron. - Bekeríthetnek is it-
re. . .ten. . .
- Ide, bunkó, ehhöz a szélsı fához!Hóna alá fogta a duplacsövő
puskát. Beugratta a Sárát
- Mit akarsz? - vacogott rá félholtan az elnyőtt kapca-a nyitott
kapuszárnyak közt.
betyár. - Fölakasztasz?!A nyílegyenes fasor útján nemrég szánok
vágtak párhu-
'- Ide állj! - ordított rá, s odalökte a nyírfa ezüstös kérgőzamos
nyomokat, keskeny szántalpak csúsztak a hóban,
törzséhez. - Ki ne nyisd még egyszer a randa pofád, mertkétlovas úri
fogat lehetett mindkettı.
belefujtlak a hóba!Az oszlopos ámbituson két rackagubás vénember
haj-
Csak akkora hurkot csavarintott a kötél egyik végén,longott. Főz-
söprővel takarították a havat, mit a hajnali
hogy szőkösen áthúzhassa a Harkány Deske kerek kopo-szél
hordott föl a kılépcsıkre. Fogatlan szájuk sarkában
nyáján. Megrántotta a pányvát. Taknyos foglyának fejepipa lógott, de
csak orruk párázott, füstöt nem fújtak.
koppant egyet a nyír derekán.Nem hagyták abba a dolgukat,
egykedvően leskeltek az
- Nem akasztlak föl, te gané!alléban kocogó-közelítı lóra, s
nyergében a csípıs fagytól
Háromszor körbetekerte a hajlékony kötelet. Neve bi-piros arcú
legényre, ki a puskájának dupla csövét ott nyug-
torlójának nyakát feszítette elıbb szorosan hozzá a sudártatja a
kápán.
fához, majd menten a két karját testéhez nyomva csavarta- Adjisten!
Ki az úr itt kendteknél?
körül hasa alján az erıs pányvát, végül megbéklyózta a kétCsak a
szótól állt meg a gallysöprő a kezükben.
csuklóját, s ahogy apjától láthatta csomózni, hurokba fa-- Ki felénk
jár - vette ki szájából a pipát a zömök, ki
csarta bokáit, s hátul húzta keményen hármas görcsre neelıbbrevaló
lehetett szolgálatban a másiknál-, illendı ne-
tágulhasson, a fujtós kenderfonatot.ki tudni, hogy ennek a kastélynak
a gazdája ki légyen.
- Vagy megfagysz, vagy idıbe reád lelnek s kibogoznak- Szaporítja
a szót kend! - horkant rá a betyár a gubás
g y!gy!öregemberre. - Ki hát ura ennek a kastélynak?
a pandúrok, te örén De büdös va
- Szekrényesi-Schreiner tekintetes úr a mi gazdánk -
184185
i.
i .! i .
lépett egyet hátrább söprőjével az agg szolga. - Hiszen én
már mondtam volna, de nem várta ki kelmed.
- Nosza fusson kend az urához - biccentett a nyeregbıl
a legény. - Fene fontos a dolgom, azért keresem.
- Ha keres, hát itt vagyok éppen - szólalt meg a h„ta
mögül valaki.
Odanézett. Odafordította a duplacsövőt is.
Fiatal, vállas, magas úrformát látott, ki talán onnar: a
kuria vége mögül lépett ki, s mert nem ropogott sárga-
kihajtós lovaglócsizmája a hóban, azért nem hallhatta,
hogy egykettıre a hátába került. Nincs fegyvere, nincs a
kezében semmi. A puska csövétıl meg, noha ránéz a sıt
páros nyílás, nem tart, nem hederít rá. Arca komoly, de
nem ellenséges a szürke szeme.
- Mi a kívánsága, barátom?
A betyár akaratlan leemelte fejérıl május hava óta lyu-
kas csalmáját. Kápára akasztotta a duplacsövő karabélyt,
s lehajította magát a nyeregbıl.
- Jegenye Pál vagyok én, kit a vármegye régtül kurren-
tál - fordult szembe az i ú urasággal. - Pár napja nevem
megpiszkolván kirabolták az uporságodi plébánust. Kí a
gazságot cselekedte, kezembe esett nemrég, kora reggel.
Pandúrpálca kivallathatja belülle, hová rejtette a ságodi
templom két szent kelyhit. Mert ama pénzt, mit a paptul
vett el, már eldorbézolta a gaz. - Háta mögé mutatott, át
a havas park téglakerítésén. - Ha a sáncon túl a tekintetes
úrnak a birtoki része a rét is, hát akkor most épp a tekinte-
tes úr földjin van megkötve a vétkes gedeházi duhaj. Pány-
vával hurkoltam a szélülsı nyírfához, tán fél mérföldre,
alig közelebb vagy messzibb innen. Megkérem a tisztelt
uraságot, küldjön lovasembert a tekintetes úr Bajnóczra,
de inkább csak közelebbre, ha másjárás is, Tegzére, a Bel-
lincs komiszároshoz, hogy megszabadítsák gúzsából és el-
vinnék a bitangot a pandúrok még jókor, mert hogyha
nagyot késnek, hát bizton megfagy az Isten hidegitül a
fánál.
186
- Hozza ki menten a távcsövemet - szólt Szekrényesi-
Schreiner Béla a vénebb udvarosának. - Kend meg -
mondta a másiknak - igyekezzen az istállóba: parancso-
lom Ösz Jánosnak, fölnyergeljen azonnal, mert szaporán
nyargalnia kell Tegzére, miképpen e jótét utasembertıl -
hunyorított - mindhárman hallottuk imént.
Még egyszer s jól megnézte magának a szálas termető
bojnyikot. İszinte, szilaj szeme van, s kockázatosan csele-
kedni se gyáva. Nem elnyomorított pórok félıs ivadéka,
hanem önnön tisztességére, nevének jó hírére hiú, ki da-
colni merészel a sorssal.
- Mondja, barátom, mettıl fogva nyomozza a bő-
nıst?
- Két napja. Mióta fülembe jutott a gyalázat.
Pattintott egyet két ujjával az i ú uraság.
- Két napja! Szavamra, a vármegye bármely csendbiz-
tosa büszke lehetne e fürge sikerre! Derék! - Szomorú, fá-
radt szeme mintha mosolygott volna is egyet. - Szívesen és
ırömest hívnám be szerény házamba ebédre, barátom.
Kár, hogy nem futja a szők idejébıl. Ámde mi késik, nem
múlik. Hiszem és bízok hozzá, hogy nem utolszor látom ez
életben, s kívánom, odáig is óvja az Isten!
Odanyújtottajobbját a legénynek.
- Kisérje szerencse!
- Izenem Tegzére a csendbiztosnak - szólt még vissza a
bojnyik, már a nyeregbıl -, hogy a pányva, mivel fához
hurkoltam a galádot, egy Velikánba valósi mokány pan-
dúré, juttassa el ıneki alkalomadtán Bellincs komiszáros
a drága kötélt.
Vállára vetette a duplacsövő puskát, megfordította lo-
vát.
- Hát áldja meg Isten, tekintetes úr!
S már porzott is a négy patkó a fehérbe takart park éger-
fasorában, hogy a tárt kapun át belevesszen a télbe a ló,
nyergében a bujdoklóval.
187

("Puskát fogtál egy uraságra, bitóravaló!" - förmedt rá

Bottyán Elek esküdt, amikor több hónap után protokol-
lumba került, hogyan is fordult meg Dévéren a Harkány
Deskemiatt. "Megcselekedtem-mondta.-Csekélybizo-
dalmam sem vala ahhoz az úrhoz, mert fene győlölséggel
néze reám...")
188
A találkozás
Úgy elmegyek, meglátjátok,
Soha hírem nem halljátok.
Ha elmégy.is, járj békével,..
Rólam se felejtkezzél el!
NÉPKÖLTÉS
pA lDURKÉZRE JUTTATA NEVE BITORLOJAT A BETYAR! - tu-
datta 1866 december tizenharmadikai, Luca-napi számá-
ban minden nyájas olvasójával a Horka-vármegyei HíRLE-
r,ö. Engedélyes tulajdonosa s egyszemélyben szerkesztıje,
Petendi Fidél, ki korábban mindig mennydörgı megbot-
ránkozással írt a hírhedett haramiáról-a vármegye közbá-
torságát szavatolni hivatott csendbiztosokat s pandúrjai-
kat rendre az orruknál fogva vezetı kurrentált közellen-
ségrıl -, ez esetben (s elsı ízben) a sympathia szavaival
tette közzé megváltozott meggyızıdését.
Az immár nyolc hosszú hó óta körözött bojnyik-
nak betyáros tettét koszorús költınknek, a Szózat
szerzıjének igéivel illendı méltatnunk: "Ez jó mu-
latság, férfimunka volt!"
Miképpen annak szájrul-szájra terjedvén híre
vagyon, Jegenye Pál, e tizenhét esztendıs üldözött
- tisztára mosandó nevének becsületjét - két nap
elıtt katandori vakmeréssel elfogá, s a dévéri ku-
riának, Szekrényesi-Schreiner Béla földbirtokos
úri-lakának úgymond kıhajításnyi közelében ki-
köté egy réti fához az uporságodi róm. kath. plébá-
nos, tisztelendı Hankics Szerafin megrablóját s az
uporságodi templom kincseinek csonkítóját, Har-
kány Dezsı 20 esztendıs gedeházi gazdalegényt.
A ságodi alantas bőntettnek e valódi vétkesét Bel-
lincs tegzei csendbiztos, kit a gonosztévı megfoga-
189
I..
4.
.., .. 4..
,.
tásáról a dévéri birtoka ura értesíte, ajelzett helyen
ott is lelte, s rabul is ejté menten, hogy a tegzei töm.
löczbe behurczolván megvallassa. Kihallgatásá-
nak közepett a fogoly, kit megpálczázni se ketle,
készséggel s teljesen önszántából gyóná ki, hogy a
hajlott korú ságodi papot valósággal kifosztotta
volt, s egy füst alatt azt is beismeré, hogy olyan
látszódást vala óhajtása a közvélekedésbe beojta-
ni, miszerint ama általa elkövetett förtelmes tettet
kirekesztıleg a kurrentált Jegenye cselekedhette.
A tegzei szolgabírónak hivatalában elmondá még
töredelmes szókkal utóbb, hogy az elrablott két
templomi kelyhet a horka-zekényi szegkovács czi-
gányoknak, nevezetesen Oláh "Sutyi" Mátyás vaj-
dájoknak adá a kezére, hogy olvasztandja egészbe,
tehát egy öntecscsé ama két kegy-tárgyat, hogy
eképpen majdan Uporváron a fı utczán, Trost
Menyhért ötvös mesternél pénzzé tenni leendjen
módjában. Mind ezeket hallván, Bellincs Gáspár
csendbiztos nem késlekedett rányargalni a horka-
zekényi czigány vajdára s a putrikra, hol egy pan-
dúr "Sutyi" Mátyás rossz kalyibája mögött szeme-
sen föllelé is a két szent kelyhet, melyek ottan rejlé-
nek a hóba beásvák.
Mind ez után már csak két kérdés maradott, a
melyekre azonban válasz adandó! Elsıdleg: kinek
és kiknek segedelmével nyomozá ki a bujdokló boj-
nyik alig három nap alatt a valóságos vétkest? Má-
sodlag: ha ügyesb a mi hétjárásunk valahány pan-
dúrjainál, nem kéne-e méltó kegyelemmel fölké-
rendeni: ı őzze - a közjó üdvére! -jövıben e vár-
megye tolvajait, rablóit s gyilkosait?
Aznap a vármegyeházán vajthai Pekry Péter alispán
déltájt vette kezébe a hírlapot. Unott arccal, de legott vé-
gigböngészte a cikket.
- Prepotens, pimasz és orcátlan skribler e sanda Petendi
190
Fidél. -Szigorúsággal ráncolta szemöldökeit. -De ha pár-
tatlan s elfogulatlan fontolgatjuk a dolgot, megvallhatni,
hogy egy verzátus lapszerkesztı föltétlen vét maga ellen,
hogyha ilyenkor nem szúr egyet a tiszti ügyészen. - Rási-
mította a dús bajuszára hatalmas tenyerét, mintha csak
ásítását leplezné, ki ne leshesse az íróasztala mellett egyre
feszengı fiatal kancellista, hogy elmosolyogta magát. -
Csendbiztosaink úgyszintén káromkodnak, nem kétsé-
ges, de ugyan nem szolgáltak-e rá ık is a hírlapi gúnyful-
lánkra?
prról már nem adott hírt a megyeszék újságja- senki se
súgta fülébe Petendi Fidélnek -, hogy palánczi Kemény
Antal megyei fiskus sietısen, tiszti huszár útján elküldött
írásos idézéssel színe elé rendelte a dévéri Kaán-uradalom
újbirtokosát, Szekrényesi-Schreiner Bélát, aki-minthogy
tígyis naponta behajtott Pekry Piroskát látni Uporvárra -
szakított kis idıt, hogy eleget tegyen a hivatalos, sıt csak-
nem erélyes szövegő "meghívásnak".
- Uramöcsémnek-pattogott föl a nála fejjel magasabb
agrárius inzsellérre a vármegye tömzsi ügyésze - lehetése
volt rá, hogy egyetlen kurjantásával tucatnyi cselédet, bé-
rest és másféle kenyérpusztítót csıdítsen maga köré! Kö-
telessége lett volna önnek, hogy megtegye ezt, és körbe
kapassa s földre tepertesse a beste betyárt, majd gúzsba
kötötten, akár egy dúvadat adja kezére a Bellincs Gáspár
,
pandúrjainak. Négyezer és ötszáz hold a tulajdona önnek
uramöcsém, ipso facto önérdeke védelmében cselekedvén
is, sorsos társainak, e vármegye minden birtokos úri csa-
iádjainak javait védvén is, érdemet és becsülést szerzett
volna magának, hogyha saját kastélyában megnyomja s
elejti a sátánfajzat Jegenyét. Ámde uramöcsém evvel, e
szolgálattal adósa maradt mindınknek, kiket egyforma
veszéllyel fenyeget valahány lehetı rabló, vagy tolvaj s
gyilkos!
Szekrényesi-Schreiner Béla mulatságosnak látta a köp-
s fiskust: mintha a keszthelyi kérészélető játékszínen
191
lábujjhegyen ágált volna Polonius elmagyarított m„sa a
Hamlet-ban, nyújtózgott lépésnyire tıle, szavalta pipis
kedve morálját, majd amikor végére jutott, megfordult .
eldöngött terebélyes, faragott íróasztala öblös karszékéig,
s beledobta magát.
- Nem szólal meg, uramöcsém? Úgy véljem, nincs mit
fölhoznia mentségére?
Az i ú, daliás dévéri uraság kordában tartotta arca o-
násait: önmérséklettel szemlélte a tiszti ügyészt, nem hagy-
ta kiülni az ajkán ellenszenvének mosolyát, mit a harsán
szónoklat meg a fönnhéjázó hang csiklandozott volna ki
szája köré. Közönyös-komolyan szólalt meg:
- Nem veszem el kenyerét pandúrnak, zsandárnak. --
Körbetekintett a dühös fiskus puritán irodájának falain,
hol gyönyörő angol telivérek unatkoztak: csupa rnesteri
rézmetszet, jó ízléssel kiszínezve. - Elégséges nagy adót
fizetek, hogy a pandúrok javadalma kiteljék Horka me-
gyének pénztárából, s elvárhassam e vármegye minden
földbirtokosával egész egyenlıen, hogy a pandúrok ön-
erıvel végezzék el, mit fizetıjük, a vármegye rájok bízott.
Palánczi Kemény Antal vöröset látott, de a büszke sze-
mő fiatal földesúrra rivallni nem engedte a számító esze:
mit tudhatja, nem árthat-e ıneki is tisztújításkor, már a
jövı év áprilisában e dúsgazdag s rátarti legény, ez a poh
gár-nábob?
Fölkelt sánca mögül, kivezényelte magát a nehéz íróasz-
tal elé, s mint ki a diskurzusban mindeddig csak tréfált,
hangot váltott:
-- Szívedre ne vedd ám percig se, öcsém, hogy zsémbel-
tem veled itten! Mérgem csak azért forr olykor, mert vala-
hány beijedt úr Horka megyében közbátorságunkat kriti
zálja, fölöttem törnek pálcát ık, minthogyha magam vol-
nák a mulasztó s vétkes az ügyben, hogy több mint fél
esztendeje nincs megcsípve a bojnyik, a gézengúz Jegenye!
- Pipatóriumát mustrálta, ne kelljen szemébe néznie für-
kész tekintető vendégének. Leemelt egy hosszúszárú török
19
csibukot. - Nem nyúl ellette az istenverte betyárt, ebben
van a baj! Nem fél egy kártyára a bırét föltenni az elszánt,
és ahogy épp most önnön jó hírét megvédvén törvénynek
ajándékozta a ságodi álnok rablót, újfent gyarapítá máris
tetemes számát e megyében azoknak, kik vele éreznek s
nagylelkőn aggódnak a sorsa fölött!
Patinás mellvért is lógott két versenyló-portré közt a
falon. Szekrényesi-Schreiner Béla a tiszti ügyész meglá-
gyult szózata közben a horpadozott páncélt vizsgálgatta:
bizony megzöldül idıvel a rézmáz. . .
- Mit tervel a vármegye - kérdezte, miután végíghall-
gatta Kemény Antalt-, van-e képzelme urambátyámnak,
megszabadítni megyénket ez élesesző és különös mód jet-
lemerıs bojnyiktól?
- Van! - koppintotta pipáját íróasztala széléhez a bosz-
szús közvádló. - Meg kell duplázni a vérdíj summáját, ez
aplánurxi. Majláth grófjószágkormányzója, fırendő urá-
nak megbízásából, máris ajánla föl kerek kétszáz farinto-
ka.t e közcélra. Nemes példát mutatott!
Az i ú dévéri uraság elértette a célzást. Kíhasználta az
alkalmat, hogy megcsipkedje a fiskust.
- A méltóságos gróf az egyetlen birtokos, kinek vagyo-
nában tettleg kárt okozott a betyár. Nem nagynak ítéli a
vármegye elsı mágnása a veszélyt, hogy csak kétszázat
ajánla. Lássa, urambátyám, én még kisebbre letaksálom a
bajt, ergo egy krajcárt se ajánlok. Mellékesen úgy tudom,
úgy hallottam, Pekry alispán elzárkózék, nem fogadá el a
grófi forintokat, úgymond, gondolkodni akar még. . .
- Hát igen, így tett - bólintott palánczi Kemény Antal,
snekilátott megtömni csibukj át. -- Hogyha idıd van s ked-
ved, válassz a pipáimból, füstöljünk együtt. . .
- Köszönöm, se idım nincs, se pipát, mely másé, nem
használok. Van-e még, mit kérdezni ohajt éntılem.. uram-
b„tyám?
Nagy figyelemmel tömte csibukját, nem nézett föl a tisz-
ti ügyész.
19
1 II I'.I
,, .
I
ah,.:.;..,, .:.:.....:,
,a.
I
- Azt mondd meg csak, öcsém, hogy féltél-e a rusnya
betyártól?
Híresztelné örömest, hogy megrettentem a bojnyiktól -
gondolta a mérnök. Megmosolyogta a fiskust.
- Magamat nem féltettem, urambátyám, de cselédei-
met bizony annál inkább. Nem férfi, ki védtelen embereit
töltött puskával szembe uszítja. -S közben, ahogy hallgat-
ta saját szavait, szinte ezektıl vált akaratlanul indulatos-
sá. - Béreseimnek is egy éltök van, s e vagyonnal, mely
övék,játszódnijogom nincs, ámde ha volna is, én akkor se
hazárdoznák a parasztok sorsával. - S most fölemelte a
hangját: - Végezetül, mielıtt eltávozok innen, hol nemjó-
szántamból tettem látogatást, engedje, urambátyám,
hogy megmondjam kereken: nem titkom, hogy a bojnyik
Jegenyét én megbecsülöm, mert nem gonosz elfajzásból
lett ı számkivetett, hanem épp amiatt, hogy ezer- és ezeren
vannak gonoszak, kik nem veszik emberszámba hazám-
ban a pórt, a magát a családját másoknak-szolgálással
fönntartó egyszerő néposztályt. Mert hogyha a méltósá-
gos gróf botosispánjának nincsjoga korbácsot emelni pa-
rasztra, a bojtárból, ki miatt itt állok, sose is lett volna
betyár. Magyarán kifejezvén magamat: mindenki elıtt
megvallom, a vármegye közvádlója elıtt is, hogy nem rös-
tellem gyarapítni azoknak számát, kik vele éreznek s nagy=-
lelkőn aggódnak a sorsán! Nemde, urambátyám így mon-
dá az imént. . .
Megbiccentette fejét - nem nyújtotta kezét parolára a
tiszti ügyésznek-, sarkon fordult, s két sarkantyúját pan-
dúrok módján pengetve kiment a rideg hivatalból.
A betyár ekkor már harmadnapja - mióta vihar dúlt
szerte a tájon -, az örmény esárdásnál, Hetevény-pusztán
rejtette magát.
Miután Dévéren a foglyát rábízta ajóravaló fiatal föld-
birtokos úrra, a kúria parkjából egyenest ráfordult Vízv„-
194
rad irányában az országútra, hol aznap reggeltıl már szá-
mos szán - uradalmi cselédek fát fuvaroztak az erdıbıl -
és sok pata otthagyta nyomát az arasznyi magas porhó-
ban: nincs az a vizslaszemő pandúr, ki a megtaposott, szét-
gázolt úton megmondja, hogy annyi fogat közt egy lovas-
ember is errefeléjárt.
Nem hajszolta a kancacsikót, kedvére való ügetésben
hagyta haladni, hogy akkorra, mikor majd órák múltán
balra letér a mezıbe, leszálljon a szürkület, és ha igaz, tán
még a köd is, neki kedvezvén, hogy Hetevény-pusztának,
a csárdának csak sőrő este, sötéttel, s óvatosan, loppal
juthasson közelébe. Fejében megfordult nem is egyszer a
kétség, hogy netalán botorul teszi, mit cselekedni a kíván-
ság noszogatja - az Eszter forró karjai közt elaludni me-
gint-, de a hév az egész testében, a buzgósága erısebb volt
z eszénél. Gyer vissza! - sepegte a lány kora hajnalban
mikor ébredtek, s neki már indulnia kellett Gedeházára,
igazsága után. Gyer vissza, szilaj szeretım, ne gyötörjön el
újfent, hogy váltig utánnad köll epekednem!. . . S míg ı mos-
tiott a kihőlt konyhában, az Eszter olyan nótát dudorá-
szott, milyet otthon az egresi lányoktól is hallott már a
fonóban tél idején, tavaly is:
Mit ér a nagy erdı
Zöld levele nélkül?
Mit ér a szerelem
Jó reménység nélkül?
Túl Kelléden, messzi, amerre ajégbefagyott Upor árte-
r húzódott, félelmes farkasüvöltés úszott búsan a parti
berekben: sírósan panaszolta az ordas a kínját-éhét, vagy
csak hívta vörösfülü párját, megrémítve közel s távolban
a réti vadat, meg a gyér pagonyokban az ızet, a szarvast.
Föltámadt valahonnan a szúrós szél is, föl-fölkapta a
könnyő havat, tovahussantotta, letette, kavarta is olykor,
s belevágta a hókás kancacsikó orrába-szemébe. E csípıs,
195
i:
i
i
l:
esti homály hófúvást. éji vihart hoz - szippantott bele
menten a sípos szélbe a bojnyik, s orrontotta a ló is a ba t.
Nem kellett már neki sarkantyú, magaszántából ugrott
meg a pej, s vágtába-riadtan röptette nyakára tapadt gaz.
dáját arrafelé, hova iókor, még idejében kell odaérni:„k,
egyre elızve a torló förgeteget, mielıtt sarkukba kerül,
megkergeti ıket, s vesztük okozhatja letipró erejével.
S már tombolt is a hóforgó szélvész körülöttük, vijjog-
va, özönnel verte szemükbe vakító jégdara-fellegeit, neki-
rontott oldalról a menekvı pej bordáinak és négy lábá-
nak, hogy megroggyantsa kemény inait, megbotlassa, le-
döntse, beléfujtsa a szuszt, és akkora dombot hordjon r„,
hogy csak tavaszon, kikelettel, kik valahogy majd erre ve-
tıdnek, leljék meg a két tetemet. ..
- Sose félj, te szegény - nyugtatta a kancacsikót a be-
tyár. Odanyomta a Sára nyakához, lucskos, hátracsapott
füle mellé arcát. - Nem mostanra van írva, hogy elvisz az
ördög minket. . .
Fertályórán át nyargalt a viharban, mígnem ahogy ger-
jedt, egyszerre lohadt s el ís állt csaknem a forgó, tébolyo-
dott szél: útját szegte az újlaki rét közepén egy cserjés nyár-
faliget, menedéket kínált, megpihenést kis idıre, ameddig
reszketve kifújja magát a ziháló kanca, s erıt győjt, újból
nekiszökkenni a hófúvásnak.
Jegenye Pál lek„szálódott a nyeregbıl. Párát lihegett,
ábrázata égett, két füle megkékült és fájt, de magával mit
se törıdött. Csak a Sára!.. . Lerántotta magáról mentéjét,
meggyőrte, s a jó posztóval ésett neki, végigdörgölni a bor-
zongó-remegıjószágot, elıbb a szügyén s a jeges bordáín,
majd a nyakán, hasa alján, véknyán. Maga is valamennyt-
re fölmelegült, mire minden tagján nagyj„ból szárazra tö-
rülte.
- Ne késsünk többet - mondta, s a hangja igen karcos
volt.
Mire - jó m„sfél, ha ugyan nem két kerek óra után --
meghallotta a csárda felıl a dühös kuvaszok csaholását,
196
imden mozdulatától reccsent egyet csonttáfagyott men-
téje a vállán, s megdermedt, deszkakeményre jegült a ko-
pott kantárszár is tenyerében.
Senki se volt oly bátor a hóba lapult környéki tanyákon
smajorokban, hogy messzely bora végett, pálinkája miatt
nekivágjon a förtelmes ítéletidınek. Nappali vendég, át-
utazó se rekedt meg a pusztai csárdában.
- Még pandúr se csigázza lov„t ily gyílkos fırgetegek-
en - mondta az örmény, s maga rángatta le mentéjét a
betyárnak. - Vidd a kemence mögé, Eszter, hadd szárad-
on. - S mit másnak soha nem tett volna, ilyet szólt: - Ott
l
a szobában az én ágyam, fiam, ott aludjál. Húzattam tiszta
eihát, lepedıt neked, úri helyed lessz, rád fér.
Majd miután csöndben-fáradtan megvacsorált a le-
g y, végigmondatta, hogyan s mit végzett ott Gedehá
zán, majd meg, Dévérre vetıdve, az új uraságnál.
- Virtigli kopó vagy - bólogatott. - Fortélyos eszed
egirígyelhetné még egy szolgabíró is.
Az Eszter búzavírág-szeme szomjún dédelgette a szük-
szavú bujdoklót.
- Mari nénémmel naphosszat imádkoztam temiattad -
szegte le szégyellısen szıke fejét. -Miatyánkot mondtunk
fızés közbe is érted. . .
Szép orcája piros lett, mint a kifeslı rózsa. Befordult
tnenten a lámpátlan konyhába, hogy ott kacarásszon
kınnyültjókedvében: meghallgatta az Isten, visszavezérlé
épségben szeretıjét!
Hajnaltájt se aludtak még a derék örmény csárdás öreg
ágyában, nem pilledtek, nem higgadt, nem nyugodott el a
vérük, ölelkezvén repesett egymásért bolydult testük, s
mint a parázs, amikor ráfújnak már attól is föltüzesültek,
s újra meg újra, ahogy bırükre lehelt lihegı szájával a má-
sik.
- Két esztendıvel vagyok én több nálad - fürkészett a
sıtétbe a lány. - Sose lesz mibelüllünk egy pár.
- Nem, nem a két év. . . - töprengett a legény. - Oka más
19?
, p-'," j !i .f ,
,
leszen annak, hogy te akár már holnaptul sose látsz. - Só.
hajtott, s ráhajtotta fejét borzongó kedvese bimbózó keb-
lére. - Soká már nem tarthat ki az én csudaforma szeren.
csém.
Még két éjszaka együtt háttak az örmény csárdás „.gyán.
December tizenötödikére virradóra éjfél fele állt el a vas.
tag, szakadatlan havazás. Hajnalban a bojnyik fölnyergel.
te lovát.
- Itt éltem a kelmed kosztján napokig - ásított. - Tu.
dom, élethosszig adóssa vagyok. Mostan csak e pár napi
tartásért fizetek, de a fönnmaradót se felejtem.
- Mennyi a pénzed? - nézett rá oldalvást Abelján Éva-
ríszt.
A betyár belenyúlt a tarisznyájába.
- No lássuk... - Mind kikotorta ezüst pengıit. - Hu-
szonöt. . . meg még húszasokban három, s így még egy fo-
rint. Nincs több...
- Egy hijján add hát ide mindet - mondta a csárdás. -
S tudd meg, hogy mit rég, tavaszon hagytál itt, mindet
félretevém, ahogy ezt is, mit most se azért veszek el tülled,
hogy hízzon az erszényem. Neked ırzöm, hogy ha jövıbe
netán szükséged leszen egyszer rá, visszafizessem fillérig,
te... te emberrabló!
Elfordult a betyártöl, és noha nem kellett, igazított
egyet a ló kantárján.
- Pirkad. Eriggy, búcsúzz, de ne ríkassad meg az Esz-
tert. . . S tüstént útnak eredj is, mert lakodalmas népekkel
fogatok térnek be egész nap hozzánk. Egy hét óta tudom,
hogy holnapi nap bekötik komoróczi Sebesthyén László
nemzetes úr Emerencia l„nyának fejit Ör-Egyházán, s
hozzájok tazt mátul a vármegye mindenjárásábul a nász-
nép, és valahány fogat erre halad, betekintenek énhozzám
melegedni az átfázott utasok. Már tegnapelıtt vásároltam
Uporvárrul nekiek borlelke italt, konyak, így nevezik,
meg kétjófajta likırt a nemes hölgyeknek...
198
Özvegy Náray Akosné nemzetes asszony s három var-
rolanya, kik myrai szent Miklós ünnepe óta a Pekry-palo-
ban koptatták a tőt, e nap reggelére fejezték be serény,
úgyszótván éj-nappali munkálódásukat: elkészültek Pek-
ry Piroska kilenc új - öt napközbeni és négy estélyi - ruhá-
jával, mely fölsı öltözetekben bárki gyönyörködhet majd,
meg két tucat egyforma-azsúros, pihekönnyő ingecskéjé-
vel s alsószoknyájával, s ugyanennyi egyéb, leheletfinom
angyalí testrevalóval is, álomszép, ám férfiszemek sz„m„-
ra tílalmas darabokkal.
Mindannak, mit e több mint egy hétben szakadatlan
s zabtak s varrtak, a dolgok tervelt rendje szerint csak az új
esztendıben, Vízkereszt, vagyis Háromkirályok napjára
l ellett volna készen lennie, mikor is majd elkezdıdik a
fényes megyebállal a farsang. Erre a mostaní nagy síetésre
azért lett szükség, mert váratlan kiderült: Ör-Egyházán
komoróczi Sebesthyén Renci kisasszony (Emerencia)
mennyegzıjét nem a farsangban, mint szándékolták, de
korábban, már a karácsony két szent napja elıtt megülik,
minthogy mind a menyasszony apjaurának, komoróczi
Sebesthyén László országgyőlési követnek, mind a völe-
vgénynek magának január elején már újból Pesten tartóz-
kodnia kell, abból a jeles okból, hogy komoróczi Sebes-
thyén László a közehnúltban tagjává választatott az or-
szággyőlés által a császár és Magyarország megbékélését,
s kiegyenlítést (Bécsben Ausgleich-nek mondják) elıkészí-
teni kiküldött tizenöt tagú albizottságnak, a leendı i ú
férj, léthai Orsic Iván pedig bizonyos titkári teendıket lá-
tott el (fıként nemzetiségi ügyekben) gróf Andrássy Gyu-
la, a 15-ös albizottság feje, a leendı miniszterelnök szemé-
lye körül, így mindkettejüket január elejétıl az ország-
győlés közelében lenni parancsolta a döntmény, miszerint
a 15-ös albizottság az új esztendıben akár naponta össze-
hívható legyen mindaddig, míg a kiegyezés tetı alá nem
kerül a bécsi és budai tárgyalásokon. Am e viták - Isten
látja! - kihúzódhatnak hónapokig, sıt még hosszabb ide-
199
ig, s míg nyúlik az alku, akár a rugalmas rétestészta, miért
késsen a mátkák egybekelése! -csapott asztalra november
végén komoróczi Sebesthyén L„szló, s menten meg is á.lla-
podott leendı vıura apjával, léthai Orsic Györggyel, hogy
december tizenötödikén, az ara tizennyolcadik születés-
napján ebéd után járuljon pap elé oltárhoz az ır-egyházai
franciskánus klastrom templomában a türelmetlen fia.tal
pár.
Márpedig erre a rég várt esküvıre Pekry Piroska külö.
nösképp hivatalos lett fél esztendeje, attól a naptól, hogy
Orsic Iván megkérte Sebesthyén Renci kezét. Az újdonsőlt
ara menten igéretet vett az alispán lányától, ki anyai ágon
harmad-unokahúga volt, hogy nyoszolyólány - vagy
amint újabban mondják: koszorúslány - lesz mellette a
mennye zıjén. Emiatt kellett éjt nappallá tenniük özvegy
Náray Akosné legfürgébb varrólányainak: szőkösen egy
hét idejük volt, hogy készen legyenek minden fölsı- és al-
sónemőekkel, mikre a Pekry-palota kisasszonyának szük-
sége leend majd Ör-Egyházán abban a három napban:
elıbb a pompás szertartáson, majd meg az éjszaka-nincs
lakodalomban.
Özvegy Náray Žkosné ura negyvennyolc ıszén - alig
néhány nappal azután, hogy vajthai Pekry Péter és loson-
czi Takách Aurélia siheder fia, Balázs életét adta a hazáért
a sukorói csatában - az emlékezetes hetevény-pusztai ké-
zitusában esett el, hol az uporvári nemzetıröket vezette
rohamra. Hısi halálától fogva a nemzetes asszony - nem
lévén vagyona, s elvesztett férje után, ki civilben a várme-
gyeházán aljegyzı volt, csak igen szerény kegydíjat húzott
- két keze munkájából élt meg, s nevelte-taníttatta fiát és
lányát. Minthogy azonban arany ujjai voltak, eleinte házi-
varrónıként járt úri családokhoz, ám miután hihetetlen
takarékossággal összerakott egy kis summát, eszesen fordí-
tott sorsán: apró, de csínos, csábító Damen Mode szalont,
igazából varrómőhelyt és kis rövidáru-boltot nyitott a me-
gyeszékhely fıutcáján. szemben a talján Francesco tera-
200
szos cukrászdájával. Uporvár, sıt az egész megye kényes
ízléső hölgyei csakhamar úgyszólván egytıl-egyig az öz-
yegy parányi szalonjában varratták ragyogó magyar ru-
háikat is, meg a pesti és bécsi divatlapok mintái szerint
szabott, s a két fıváros niveau jától semmiben el nem ma-
radó újmódi öltözeteiket is. Forgalma föllendülvén, többé
nemjárt házakhoz a nemzetes asszony: nemcsak a gazdag
polgári családok, de az ısi nemes famíliák hölgyei is kény-
telenül megszokták, hogy ha a Nárayné alkotta ruhákban
kívánnak korzózni s a bálokban tündökleni, úgy a szaton-
ban kell mértéket levetetniük, és próbálni is itten s mindig
pontos idıben kell valahányuknak.
Kivételt csak a Pekry-palotával tett özvegy Náray
Akosné. Minthogy zsenge kisasszonyi éveilc elmúltán is
szívbéli barátnék voltak ı s az alispán elhalt felesége, ke-
gyeletes kötelességének tartotta, hogy losonczi Takách
Aurélia árvájára ne úgy varrjon, mint száz más hölgyre,
hanem minthogyha saját ivadékát öltöztetné, otthon gon-
doskodjék róla: tavasz, nyár, ısz és tél közeledvén, jófor-
mán odaköltözött kedvencéhez arra a két hétre, ameddig
maga szabott, próbált s igazított, három-négy varrólánya
pedig csudaszépen készre csínálta a fruska saison-ruhatá-
rát.
- Gyönyörő vagy, lelkem - szemlélte örömmel a nád-
száltermető, míder nélkül is elképesztıen vékony derekú
hajadont a homokszín kásmir úti ruhában, amit három-
szor próbált rajta, ameddig végre hibátlan mőnek ítélte. -
Elámul a sok lakodalmas vendég, téged látván! Csudamód
adja ki légies, ám nem véznás karcsúságod e kelme...
- Netán inkább a szabás! - nevetett és pördült is lábujj-
hegyen egyet Pekry Piroska. - Rozália néném újfent reme-
kelt! - Két oldalról egy-egy nagy, gyermeki csókot cup-
pantott Nárayné párnás arcára. - Hát még, hogyha az ég-
színkék nyoszolyóleányi ruhámat meglátják Or-Egyhá-
zán!
- Bár hagyja megérnem a jó Isten, hogy még a menyasz-
201

,dés hajtó. Koncz Imre, a szeplıs tiszti huszár leugrott mel-

lıle, s odacövekelt a landauer Pekry-címerrel díszes ajtajá-
,hoz, hogy mihelyt kílép a palotából urának lánya s az an-
gol Missza Liza (csak így hívták egymás közt a cselédek s
az egyéb szolgálatadók a kisasszony társalgónıjétl, men-
ten lebillentse lábaik, hidegbe bizony vékonyka szattyán
csizmácskáik elé a hintó hágcsóját.
Csaknem krajcár nélkül vagyok újólag- somolygott lo-
va nyergében az álmos, szerelemtıl fáradt, árnyékos sze-
mő bojnyik. Bezzeg - rejtette kezét a lovának barna söré-
nye alá-teneked, ki nyugodtál, szunnyadtál, teli abrakkal
,
a bendıd, hál Isten!
Két hete immár, hogy mondta az apja: a mózeshitő tı-
zsér, ama Hirsberger hamarost megfordul nála megint
Upor-Egresen, és okos elméjével körmönfontan kitalálja
odáig, miképpen enyészhetne el ı, kit a vármegye kurren-
tál, hogy nyoma veszvén bıjtölhesse ki másfele, míg majd
híre fakul valahára, s olyannyira elfeledik sok vétkét évek
,.. .után, hogy bízvást hazatérhet loppal a messzi világból...
De ha megjön a tızsér, s megmondja, miféle hely és hol
van, hova ıneki elbujdosnia kell, egyetlen semmi-forinttal
nem vághat neki távoli útnak, hosszú idıknek! Bizony esz-
telenül tette, hogy ottan, Gedeháza határában nem fosztá
ki a vasvillás basagazdát, az idısebbik Harkányt. Nem
kétes, lelt volna forintot szép számmal, ha eszébejut akkor
s ott, hogy fölfordítsa a házat. Pisztolytól, mely a hátát
nyomja, a legkonokabb hörcsögtermészető nyúzófajta
gatyája is egykettı elsárgul, s noha fösvény kínjában tal-
páig elönti az izzadság, végtére kiadja harácsolt pénzét,
ládafiából vagy máshonnan.
Hogyha eszébe jutott volna... De ottan, Gedeházán
bosszút állni akart csak, s rábízta magát bısz indulatára.
Való, hogy tisztességejavára igazságot tett, de ugyancsak
színtiszta való, hogy eszetlen fejjel nem cselekedte meg azt.
204
..
':;, miatt most már csak káromkodhat: nem vett vámot a
ullapecéren, a hitvány kapcabetyár hasas apján.
Késı bánat, eb gondolat.
Már kivilágosodott körülötte a tegnapi széltıl bordás
óba lapult sík. Messzi kopasz fák két sora szegte a posta-
útat. Bizony Isten, hogyha e percben látná meg közeledni
á kétfejő Habsburg dögkeselyővel megcicomázott posta-
acsit, hát rányargalna merészen, mint a vihar, noha érc-
sisakos, szuronyos-puskás zsandár ül a bakján annak, s
fegyvere van tán még a kucsernak is... Márpedig épp az
volna a virtus, a császár svarcgelb postabatárját megtor-
pantani, zsandárját-kocsisát hason elfektetni a szőz hó-
ban, s kikotorni fenékig a pénzes vasládát! Aranyat, száz
meg száz tallért, nem csak ezüstöt s bankókat visz a posta-
kocsi! Telitömni tarisznyát, tarsolyt, még tán a zabos zsák
'teli lenne! Ki postakocsit kirabolván tesz szert hírre,
megemlegetik azt mindenfele, mert az a virtigli betyár!
,
Meg-megcsóválta fejét. Röstellte magát. Suttyóknak
bıszme legénykéknek jár így az eszök, kik még irhájokat
eg,yszer se vivék vásárra, se torkuk nem lett sose taplós a
hitieg félsztıl, ahogy épp csak kıhajításnyira hallik: dübö-
r"ognek a pandúrparilsák, nyergökben az irgalmatlan pus-
IC„sokkal, kalpagjukon darutoll, egyik markukban a pál-
t a másikban karabély, a tusát beszorítják hónuk alá. . .
Varjúcsapatok feketéllettek szanaszét a mezıben, hol
hajnalban a szél elhordta a hótakarót a vetésrıl. Károg-
tak, szedegettek, s közben sandán szemmel tartották az
eget, nem küld-e reájuk föntrıl gyilkos, fagyban is egyre
v dászó vándorsolymot.
S egyszerre föl is rebbent a fehér szántásról a sötét varjú-
had, de nem onnan a szürke magasból nyilazó szárnyas
yeszedelmet látván, hanem attól a csekély csöngıs hang-
tól, ami cincogva csilingelt távolról a fülükbe. Két szán
s„klott a szederfák szegte kanyargós országúton, négyes-
ogatok Vízvárad irányából: nyilván Ör-Egyháza felé
205
I
,
,
,

igyekeznek, a lagziba tart mindkettı, a Sebesthyén uraság

lányának mennyegzıjére. hisz említette az örmény. . .
A legény megnyomta lovának bordáit, nekífordította a
kancacsikıt a mezı végének, hogy ajégbefagyott patakon
túl behúzódhasson a ritkás tölgyerdı takarásába. Hogyha
e két szánról megpillantották is bundáik melegébıl az
urak s asszonyságok, nemigen láthattak mást, mint eg
lovasembert, ki netán üzenettel jár a határban, falujábó.
valamely másikba poroszkál, hogy születésnek vigye hírét.
vagy javasasszonyt hívjon kórságoshoz, papot egy hal
doklóhoz. . . Hosszú a szederfás országút mentén ez a dor-
gai erdı, látatlan léptethet a fák közt, arra haladva, hov„
kell: szaporán, baj nélkül vissza a paphegyi képíró remetéa
hez. . . Hátha e két napban, meddig az önnönjó hírét oltal-
mazní bolyongott Hetevény-pusztán s Gedeházán, apja
kereste is ottan a piktornál, mert már közben járt nála a
tızsér Hirsberger, s megmondta, hogy őzött fia mit csele-
kedjen, merre a rejtek, hol nyugsága leszen!
A szántalpas négyesfogatok már messzirejártak. Csöne
gettyőik hangja se hallott vissza a távolból, hol az út majd
Hetevény-pusztán túl fordul neki Ör-Egyházának a vil-
lámvágta, de csonkán se halott vén szilfánál. Hogyha csak
egy szánt látok-tőnıdött a betyár-, éppenséggel elejbe is
állhattam volna amott a kanyarban, megvizitálhattam
volna, ugyanhogy mennyi a pénz a bugyellárisban az úr-
nál... mert íly gazdag lagziba, tnínt Ör-Egyházán ma le-
end, teli erszénnyel megy minden meghívott nemesember,
hogy mire úgyis készül, hajnalig ádázul verhesse a kártyát,
s vagy vessze utolsó krajcárig, míje van, vagy maga nyerjen
tízannyit, mint mivel elkezdette a játszást. Hogyha csak
egy szán csöngött volna az úton, tán tüstént meghajtom a
Sárát, utolérem a csúszós négyesfogatot, s hogy könnyít-
sek a málhán, elkérem az úrtól bankóit s pengıit!
A pej patkói alatt fagyosan zizegett a havas tar tölgyek-
rıl még ısszel hullott vastag avar. Jól rálátott a legény
innen a dorgai erdı szélébıl a szederfás országútra, de
206
lovát s ıt álcázták a kopasz törzsek s cserjék. Ebben a
jótékony takarásban bizton léptethet még legalább fer-
tályórát: csak a ballai O-révnél, az Upor partján ér véget
a tölgyes, hol Forgách fıispán tavaly elkezdette az írtást,
mert mint híre van, ott raknak tavaszon töltést a vasútnak,
rajt jár majdan a gızkocsi, mit párát szuszogó katlanból
főtenek, olyformán, ahogy innen nem messzi a turzai g„z-
malinot. . .
A tegnap-tegnapelıtt még másfél-kétaraszos porhó
vastagját kora reggelig elhord.ta az országútról, lesöpörte
a hajnali szél. A négy vasderes patkolt patái puhán dobog-
tak, a ragyogó szırő, kipihent lovak frissen trappoltak a
landauerral, nem fárasztotta ıket se a fürge iram, se a sú-
lyos hintó.
Fönt a bakon az öreg Pós is, baljában a markolatos
gyeplıvel, Konez Imre, a tiszti huszár is, hátán puskájá-
val, két térde között kardjával, békén szívta pipáját, ami
nemcsak füstje miattjó, hanem avval is, ekkora fagyban,
hogy melegíti a gémberedett kezüket.
- Fene korán índultunk - mondta mogorván Koncz
Imre. - Kik eztán, késıbb vágnak neki - fölnézett a ma-
gasba -, reájok majd a na is süt... meglássa, szavam ne
feledje, mihelyt odaérünk Or-Egyházára, kibúvik a felhı-
bül.
- Minekünk a kisasszonnyal m„s népeknéljóval elıbb
oda kell érkeznünk-szőrte a szót foghíjas szája sarkáböl,
a pipacsutora mellıl, tekintélye tudatában a vén kocsis, ki
korábbtól szolgálta a Pekryeket, mintsem a most már tisz-
ti huszár Koncz Imrét szülte az anyja. - Piroska leszen,
tudhadd, a legelsı szép nyoszolyólány, ott kell lennie kez-
dettül a mátka fehérnép mellett, öltöztetni segéljen, meg
maga is föl kell öltözzön, mire indul a násznép a monostori
templomba. Te, láttad-e, mennyi ruhát varrtak rá?
Mögöttük, bent a batárban a két hölgy muffban melegí-
207
f4
, Itette kezét, gyapjútakaróban lábát, s hallgatta ajókedvő
r
fiatal kancellista, a fúróbajszú Agass Máté nevetıs ado-
i
máját.
- Tavaly édesanyámhoz bezörögnek Bajnócról a finán-
cok. Tabakot keresünk, mondják, s nem kurkászunk, de-
, .,..hogy inkommodálunk, hogyha bevallja, tekintetes asz-
szony, hol dugdossa fiának a titkon, tengeri közt termett
'; sok szőz levelet. Hát édesanyámnak nem kellett több. Szól
az öregbéresnek, jöjjön csak, Lırinc, szaporán vigye el
pajtánkba e két sunyi, kerge spenótbaktert, kutakodjanak
ottan kedvökre, keressék-szaglásszák a dohányt, van-e.
nincs-e minálunk. Hát így is lett. Lırinc bácsi komótan
kivezette a boldogtalan ıdöngıket a nagy pajtába, mely
I
... , .ott áll hátul a szérü mögött, hogy hadd szimatoljonak
ott. . . ám visszafelé ballagtában menten utánok ereszté ko-
mondorainkat, kik akármilyen fajta, de császári szagú
uniformist látván megvesznek haragukban. Nosza lett is
förtelmes ijedtség. Lırinc bácsi pedig csak hagyta nagy
egykedvően, hogy hadd rohamozza a két fenevad vér-
szomjú dühében a pajta silány kapuját. Dehogy is sietett
odamenni! Csak aztán, hogy vagy fertályóra is elmúlott
,
iténfergett vissza a szérüre, kiáltván a fináncoknak vénem
beri ártatlansággal, hogy mért zárkózának be a pajtába,
ha meg már ott vannak bent, mért döngetnek, mért inger-
lik a két házırzıt. Végtére azért mégiscsak kiereszté a sze-
renesétlen flótásokat, kik az ı jóvoltábıl így megmene-
,
kedvén, úgy iszkoltak ki a puskáikkal a portánkról, hogy
hátra se néztek.
Piroska legott angolra lefordítva mesélte tovább Miss
Alisonnak a csúfondáros történetet, és együtt kacagott ve-
Ie császár-ıfölsége fináncainak póruljártán. Majd hozzá-
tette, de már tőnıdı hangon:
- Édesapám úgy mondja, csak akkor szabadulhat meg
az ország mindenféle nyüves császári fináncoktól, zsandá-
roktól, idegen hivata.lnok népségtıl s katonáktól, hogy ha
kiegyezvén ı fölségével. mielıbb visszanyerendi az önállá-
208
sát. Akkor majd nem a német szed kényére adót, nem pec
keskednek Uporváron német svalizsérek, nem tolakodhat
be a sanda finánc magyar udvarházaknak kapuján...
Kint, odafönt a bakon Pós Berci, a vén kocsis éppen a
bundájának szırgallérja alá nyúlt. Vedlett bırő, kiszol
gált pálinkás kulacsot húzott ki a hóna alól, de oly elké-
pedten bámult a csikóirhás kotyogóra, miként az, ki nem
is sejtette idáig, mi az ördög nyomja Uporvártól fogva ke
ményen a bordáit.
- Nézd csak, mire leltem! - pillantott szeme sarkából
oldalra, a tiszti huszárra, ki fáztában is oszlopmereven fe
szített mellette. - Csak érzem folyvást, hogy dudorog bun
dámban e holmi, de biz nem hittem volna, hogy otthon a
asszony pálinkás kulacsot rejtett bele.
- Áldja meg Isten a kend jótét feleségit! - esippentett a
szemével Koncz Imre a szeplıi közül, s menten kiharapt
a butykosból a kemény fadugót. - Hogy ki ne faggyon
lelkünk. . .
Kortyolt hármat is egykettıre a méregerıs törkölyfı
zetbıl, végighúzta hideg tenyerét a kulacs száján, s köllet-
len vissza is adta a szíves öregnek, mire lélegzetejött, hogy
megszólalhasson a szuszfujtó pálinkától.
- Szentségit! Akárha tüzet nyel az ember. . . - Megesap
kodta a sallangos csizmája fölött szők nadrágján a zsinór
sujtást. - Fajinul melegít! Bizony Isten, vérré válik. . .
Megdörgölte vörös füleit. Nem hallotta-öreg Pós Bercü
meg attól nem, hogy már régtıl siketült lassacskán-, hogy
mögülök puha lódobogás közelíti a vastag bırszíjak tartá-
sában hintázó landauert.
A nemesballai O-rév közelében az erdıszélen mészkı-
bıl faragott, embermagas útszéli kereszt áll. A parasztol
Posztós-feszületnek hívják, mert kinek emlékére a század
elıny állították, érsektornyai módos posztókészítı volt,
hajdan, 1802-ben e helyt gyilkolták meg s kirabolták isten-
209
! 19I'i
,. ;
7
i i.., .'.
c".'.:..,
l..:
I
telen orv útonállók. Vásárból tartott haza éppen sok-sok
pénzzel a gazdag céhmester, mikor elvágták a nyakát, el
vették erszényét, s elhajtották ekhós szekerét is a két jc
lóval.
F helyrıl, az idıkoptatta kereszt mellıl pillantotta meg
szemeszöktébıl a betyár a fehér távolban, a szürke szeder
fák szegte kanyargós országúton a hajszásan közelítı szép
négyesfogatot. Se a lódobogás, se a hintókerekek hótipró
nyers ropogása nem érte el egyelıre fülét, mert szinte ---
miképpen rég elhalt öregapja meséiben (ej, hányszcr hall-
gatta kerekre kitágult szemmel!) - nem is az úton húzta a
négy pompás ló a rigófeketén ragyogó és lágyan ringó úri
batárt, hanem úgy tetszett, fölragadták a fagyos földrıl s
levegıben röptették, s ahogy úgyszintén a mesékben a bő-
vös táltosoké, a patáik se a hólepte utat verték, hanem
elemelkedve a töltés tetejétıl, mintha lebegve szökelltek
volna. . .
Sokáig, perceken át így, némán vágtattak a vasderesek,
s négy nagy kerekével a fényes hintó is csak hangtalanul
fröcskölte a háta mögé a havat, mígnem váratlan erıvel s
egyszerre ütötte meg onnan az országütrıl s mégis szinte
közelbıl a tizenhat pata száguldó dübögése s a vasráfos
kerekek morgása az erdıszélen torpant kóborló bojnyik
füleit.
Mentéje alatt megsajdult, majd nagyot ugrott, torkáig
nyomakodva ficánkolt-rángott szíve, ésmár fájt is, mintha
parázsként izzott volna szügyében. Most vagy a jó Isten
vagy a Sátán hajtja elejbém ezt a esudás hintót prédának
- nyelt szárazat, és rádöbbent: nincs mást cselekednie. rá
kell csapnia menten az úri batárra!
De még várt. Messzire fürkészett, nem lát-e Uporvár-
ról, az irányból, honnan e hintó indult, más kocsit is köze-
ledni, vagy éppen szembıl, onnan Hetevény-puszta felıl
nem tőnik-e föl szán, hintó, vagy akár lovasember...
Hagyta tovább dübörögni a landauert, és csak miután már
hátulról érhette be látatlan, szökkentette ki sarkantyúval
210
az erdıszél takarásából a türelmetlen, zabláját rágó kan-
cacsikıt. Nem fogta rövidre a kantárszárt, engedte a Sá-
rát, fussa ki kedvére magát. Fölhúzta a duplacsövő mind-
két kakasát, telisóhajtotta a megszomjult tüdejét a fagyos
levegıbıl, s akként dirigálta a hókás pejt, hogy balról hú-
zódjon-közelítsen a hintó mellé, balról, hol a széles bak
tetején hátán karabéllyal, lábai közt meg fringia karddal a
prémmentés urasági huszár ül nyalkán, mint ki karót
nyelt. Annak kell meglátnia elsıbben félszemmel az ı föl-
vont-kakasos puskáját!
Már utolérte a fényes, bakacsinfeketén ragyogó, üveg-
ablakos úti batárt. Vert réz a kilincse, s aranyszínő az ötágú
csillagkoronás címer az ajtaja legközepén. Nemesember-
nek hintaja, de nem mágnásé, mert - így mondta az apja -
a bárók címere hétágú koronás, azt meg már egyízben ma-
ga látta, kilenc csillag van a Majláth gróf címerpajzsának
aranykoronáján.
Két sarkával gyöngéden megcsiklandozta a kancacsikó
hasa alját. Fttıl lova tüstént még sebesebben szedte a lá-
bát, s két-három lélegzet után már ott nyargalt a batár
elejénél.
Csak most mozdult, most hallotta meg onnan a bak
tetejébıl a tiszti huszár, hogy a száguldó hintó mellett ide-
gen patkák verik épp oly gyors-szaporán az utat, mint
Pekry alispán landauerja elıtt a selyemszırő, párázó vas-
deresek.
Ki ez itten, ki utolért minket? - pillantott hökkenten
balra a vármegye délceg fegyveres embere. Duplacsövő
puskát látott, s egyenest ırá volt fogva a két gyilkos csı:
mint a halál páros szeme, néztek rá...
A lovas, ki a fürge sötétpej nóniuszon lovagolt versenyt
a batárral, rámordult, de a Berci kocsisra is értıdött a pa-
rancs:
- Álljon meg a hintó!
Pós Berci a hosszú élte alatt sose látott még puskát, mit
olyan szándékkal fogtak volna reá, aminıvel e rémísztı
211
i4l
.minutában a váratlan melléjük termett fiatal lovasember.
Amióta a minden lovat egyként kímélı ura, Pekry alispán
,
elsö kocsisává lett, fél élte alatt sose tette, amit most tennie
kellett: hirtelen és durván meghúzta a hajtószárak vaspe-
,
recét, és hátrafeszítve magát is, hıköltette meg egy rántás-
'sal a négy iramos táltost.
,- Le a bakról! - intett fegyvere dupla csövével az árnyé-
,
kos szemő, csöndes szólású, ám épp ettıl félelmetes úton-
álló. - Hasra feküdjönek itten az útszélin, le a hóba!
De már ily szégyenítıt hallván, fölkapta fejét az alispán
...elsı kocsisa:
- No de, ösmerj istent, ne tegyél már csúffá minket, te
,
legény! - hörkent, mint kit megütöttek. - Láthadd, hogy e
,
Koncz Imrének hátán átalvetve a puskája, meg aztán úgy-
se merészelnénk neked ártani! Ej, ne gyalázz már meg ben-
4
fl,.;'..,
nünket. . .
Két lépésnyire egymás mellett álltak a hóban a hintó
elsı kerekénél.
- Nosza, fordítson hátat mindkettejök énnekem. . . -ér-
tette el egykedvően a betyár. - Így már jó. Moccanni se
lássam kendteket, egyszer mondom, másodjára a puska
beszél a kezembül.
Lova nyergébıl nem látott be a hintóba. A címeres ajtó
rézrámás üvegét odabentrıl lepte a szálkásan jegecült, fa-
gyosan kivirágzott pára. De éppen megbillent a kilincs,
lenyomódott, s ujjnyira nyílt is az ajtó.
A legény odafordította a duplacsövőt.
- Csak tárja ki sarkig...! - szólt le az i ú úrnak, kí a
résbıl leskelt rá. - Mit meg, látom, a markába szorongat,
dobja ki szép szóra a pisztolyt!
S míg odahullt lova orra elé az öreg, veretes markolatú
mordály, kiemelte a kengyelbıljobblábát, lehajította ma-
gát a nyeregbıl, s odalépett a batárhoz.
Hárman voltak a mályvapiros kelmével párnázott ko-
csiban: két nıi személy a komótos hátulülésen, szembe
212
velük meg a szurkahegyesre kipödrött bajszú és fegyverte-
lenül is vasvillaszemő i ú úrforma.
A nagyorrú, korosabb asszonyság meszes arcát itt-ott
vörösen foltozta a félsz. Rececsipkés fejrekötıjének csok-
rát tépdeste, s riadalmában a fonnyadt ajka olyasformán
vacogott némán, mint rózsafüzért motyogó nénéknek szá-
ja a templomi csöndben.
Mellıle fehér-lengyelbundás, csudakék szemő úri kis-
asszony pillantott puskája csövébe. Fitoska, alig pisze or-
rának hegye megpirosult a hidegtıl útközben, s minthogy-
ha kerek lázrózsák égtek volna selyembırő orcáján is.
Megnyílt két ajka közül kifehérlett sőrő, fényes fogsora.
Keskeny két keze lassan bújt ki a barna cobolyprém kar-
mantyúból. Hosszú ujjain ékes, gyémántos győrők csillan-
tak.
- Pénzem nincs - szólalt meg halkan -, s nincsen pénze
e hölgynek sem mellettem, az úr pedig, Agass Máté, napra
író kancellistája a vármegyeházának... garasos fizetést
kap. - Sorra levonta a sápadt ujjairól brilliántos, turmali-
nos, rubinos győrőjét, s óvatosan nyújtotta a három
aranykarikát a betyárnak. - Enyéim mind. Vegye tılem e
néhány ékszereket, s kérem, hogy higgye el esküszavamra:
valóban örömmel adom, mert jól tudom, önt csak a kény-
szerőség viszi rá, hogy olyat cselekedjék, mit mostan mive-
lünk tesz. - Prémkeretes csuklyája alól szeme rákerekült a
betyárra: -Hisz ismerem önt, noha mindmáig sose láttam
még így, szemtıl-szembe. . .
- Piroska kisasszony! - húzta ki egyszerre magát ülté-
ben a kancellista, s hódmállal bélelt felleghajtójának'puha
posztójába törülte küzzadt képét. - Esdve könyörgök, ne-
hogy adja a győrőit! - Fölcsattant: - Fogjon, s vigyen in-
kább engem túsznak e földterhe briganti! Fizet majd éret-
tem váltságot a vármegye... hogyha pedig nem, hát fizet
édesanyám! Mert ı. . .
Nem mondta tovább, kifogyott torkából gyors lélegze-
te, mert a betyár fáradt szeme rávillant, félelmes-feketén
213
fy
3

,
f
11
,,
,.
,
,
égette, s noha semmi haraggal. rá is szált a sovány, hor
padt ábrázatú bojnyik:
- No, csihadjon már, ne locsogjon az ür!
Mint faragott kép, oly hideg és élettelen arculatú, de a
infernötüzü szembogarában mély szomorüság csillog --
gondolta szelíd bársony-borzongásokkal Pekrv Piroska.
Nagyot tévedvén mondá édesapám, hogy e bojnyik Jege
nyének is oly gonosz és o1y durva a lénye, akár a duha .
züllött, eldurvult latroknak. Másfajta legény ez a bús, bol
dogtalan őzöttje a sorsnak, balvégzet sújtotta teremtmé-
nye az Úrnak, kí magasságos szent akarattal teszi próbá ca
gyakorta a lelkének legkedvesb gyermekeit. . .
Fölkelt, s kihajolva a hintóbál, tartotta a bojnyik elé
három győrőjét:
- Kérem, tegye el, s engedjen minket utunkra. ..
Tekintetük egymásba akadt. A kisasszonynak még sza
porábban dobbant-rángott szíve a keble kalitkájában. Se
lehúnyni, se elfordítani nem bírta esendı. fátyolosult sze-
meít.
Kiszakította a vékony felhıt a kerek nap, rányílazott
sok-sok sugar„val a földre, az országútra.
Akárha hurok húzódott volna szorosra nyakán, a le-
génynek torkát elfullasztotta a lengyelbunda fehér csuk-
lyája alól ártatlan ragyogó két kék szem szótlan, esengö
pillantása.
Nagyot nyelt. Megbővöl. megbabonáz a könyörgıs né-
zésével, hogyha hagyom. . . - roppant egymáshoz szájában
s vad erıvel mindjárt összecsíkordult is két fogsora.
Megrándította fejét, s oda nézett, hol a vén kocsís és a
kísérı tiszti huszár a parancsa szerint állt. Nem mozdul-
tak, háttal lévén nem látták, hogy rájuk fogja-e váltig a
duplacsövő puskáját onnan a hintó mellıa a betyár.
A batár rúdjánál s kisafái elıtt már díderegve kapáltak
a párás vasderesek. Gız szállt föl a hátukrıl, gızt fújtak az
orrlikaikból. Megfáznak, megfázik a Sára ís - ötlött a le-
génynek eszébe.
214
Loppal rápillantani kívánt még egyszer, utolszor a kék-
szemő úri kisasszonyra, de nem tette. Erıvel kellett elló
dulnía, vissza lovához. Megcselekedte. Vakította az éles
fény odaföntrıl. Karjára akasztotta a duplacsövőt, ból
dobta magát a nyeregbe. A szárt otthagyta a kápán, s a
bokájával, sarkantyújával fordította meg egy helyben a
kancacsikát, nagyjából arrafelé, hova útját folytatnia kell,
hogy majd mire esti sötét lesz, odaérjen a Paphegy kıze-
lébe.
A hókás pej vágtás dobogása a t„volból már vissza se
hallott.
Pekry Piroska leszökkent a batárból a kemény hóra,
ahol még ott látszott a betyár két csizmájának nyoma és
lova négy lábának patkójele, szinte bizonyságául a rabló
íttjártának.
- Jöjjön közelebb - szólt rá szígorúan a tiszti huszárra.
- Mi itt megesett mivelünk, errıl egy szót se merészeljenek
elhullajtani Ör-Egyházán! Senki se tudhat semmit e furcsa
kalandunkról, hacsak ügy nem akarnak járni, miként ér-
demlik olyan szolg„k, kik gyávák voltak megvédeni gaz-
dájok lányát, meg Miss Alisont és Agass M„té kancellista
urat, sıt, hogy ne feledjem, kendtek nem védelmezték még
2innön magukat se! Ha kérdik, hogy, utaztunk, vállat von-
janak, és ha net„n mégiscsak szólui akarnak, mondják,
fránya hideg volt, punktum!
A két szolgáló ember lesütött szemmel b„multa Piroskc
pícíny szattyáncsizmáinak orrát.
A kisasszony megfordult, hogy visszakapaszkodjon a
landauerba. A tiszti huszár odaugrott, lába elé rántotta a
hágcsót. Mint érésében a kék szılı, szégyenbe szederjese-
dett széles pofacsontján zsíros bıre.
- Könyörgök alázattal- sandított föl urának lányára-,
panaszt ne tegyen ránk, kegyelemmel légyen irántunk a
kisasszony! Szívjósága bocsásson meg minekünk, ket-
tınknek, fıképpen az én hitványságomat elnézze, feled-
215
n
je... - Kihúzott bajszán a verejték nagy csöppekben der-
medt meg a fagytól. - Bánom, szánom, röstellem is én. . .
- Ne imádkozzon hozzám - vágott a szavába Piroska.
-Nekem szégyen, hogy kend, meg számos társa, hasonló-
képpen, akár a kikent-fent pandúrnépség, váltig olyankor
'hısök csak, mikor elnyőtt, félıs póroknak lehet ordítoz-
ván s pálcával mutogatni hatalmokat, ám ha egyetlen boj-
nyikkal szemben, ki magános, kellene helytállni, lecsúszik
menten a szívök a vikszos csizmájokbai. . . -Nagyot sóhaj-
tott. - Békéljen meg kend, Koncz Imre, panaszt én nem
szólok kend ellen alispánjánál... És most zárja az ajtót,
induljon a hintó, fogytán az idınk!
Ernyedten visszahanyatlott Miss Alison mellé az ülésre.
Hidegtıl gémberedett kezeít rátette governessének muff
jára.
- Nehéz mozgatnom az ujjaimat... - szisszent föl. --
Húzza reájok győrőimet óvatosan, my dear. . . S mit a tiszti
'huszárnak mondtam - pillantott át szembe, a másik ülés
( ..sarkában mérgét nyelve kuporgó kancellistára -, ön is te-
gye: hallgasson!
Az irnok a jégbefagyott ablakra szegezte szemét:
- S mi leszen, ha az angol hölgynek jár el a szája?!
- A Miss ne okozzon gondokat önnek... - sujtotta le
pillantásával a fruska. - Igen sok hölgy titkot megtartani
inkább képes, mint oly urak, kik pletykákat hintvén töre-
kednek tündökleni fáradhatlan.
i'Elbújtatta kezét a cobolyprémes karmantyúban. Mé-
lázva, merengve tekintett föl a hintó plüssel kárpitozott
borszínő mennyezetére. Ki hinné el - gondolta -, hogy
engem a szénszemő, horpadt ábrázatú bojnyik nem fosz-
tott meg a drágaköves győrőimtıl? Füleimbıl türkiz füg-
gıimet kiparanesolni, hatalmában lett volna ugyancsak.
Miss Alisonnak nincs más ékszere, mint csuklóján egy grá-
nátköves olcsó karperec, azt leszakítani szintén módjában
, :: á .lett volna, ha hozzálát minket kimotozni. Szegény Agass
!Mátétól meg, mit az apja hagyott rá, aranyóráját... És
É. . l;.
216
semmit se rabolt el tılünk! Nem bántott! A tekintete tiszta
tüző vala, és én. . . tetszettem neki, nem kétséges.. .!
Akaratlan húnyta le szép szemeit, s ahogyan ringatta a
hintó, lassacskán elbódult. Nem is érezte, hogy ajkán ál-
mos, gyermekien lágy, játékos mosoly éled, a hálától, ami
szívében gerjedt föl az eltőnt bojnyik iránt.
zl
Karácsonyi vadászat
Van hiábavalóság, a mely e
földön történik: az, hogy van-
nak oly igazak, a kiknek dolga a
gonoszoknak cselekedetei sze-
rint lesz.
i;,
PRÉDIKATOR KÖNYVE 8.14.
i
A Horka-megyei levéltár 772/ l 1-es iratkötegében egyetlen
a- utalást se találtam arra vonatkozóan, hol töltötte az 1866/
67-es telet a körözött rabló és gyilkos Jegenye Pál. Télideji
..
holvoltáról se a pörét megelızı kihallgatások közben, se
a vármegyei törvényszék tárgyalásain nem hangzott el
kérdés, se ı maga nem tett említést - kérdezetlenül-
önszántából - arról, hogy kinél-kiknél húzódott meg,
merre felé lelt födelet azokban a fagyos hónapokban.
Hosszas vallatásának hetedik napján önként elismerte:
1866. december 15-én déli két óra tájt-nem sokkal annak
utána tehát, hogy Pekry alispán Ör-E yháza felé tartó lan-
dauerjával volt találkozása a ballai O-rév közelében - rá-
tört (négy német mérföldnyire onnan) a horka-zekényi ci-
iH
gányok putris táborszállására, hol "éktelen és rémes ria-
''dalmat támasztván a romák közt, megsarcolta a várme-
gyeszerte igencsak hírhedt két suha lókupecet, Túró Kaje-
tán és Vájó Náci idıt töltött (kétízben börtönt ült) orgaz-
dákat", de hogy ezt a kilencvenkét pengıs tettét követıen
holjárt s merre tanyázott, arról-minthogy nem faggatták
'- szót se beszélt.
("Fene gyorsan meghallád, hogy a horka-zekényi czigá-
nyok czinkoskodtak vala avval az ócska duhaj Harkány
Deskével!"-lehet olvasni ajegyzıkönyvben Bottyán Elek
esküdtnek a kézibilincses vármegye-foglyához mondott
szavait. "Nem hallhattam ilyet! - tagadott a betyár. - De
azért vala néminemő okom ıvelök épp akkor, hevenyében
218
számot adatni a kárról, mit anyámnál hagytak, mikor egy-
két horka-zekényi czigánypurdé vámot vett tavaly ıszön
réczéinkbül Upor-Egres szélin, a Békás tónál. ..")
A havas telet-ezt más iratokból, Pongor Sámuel úrnak
a naplójából tudtam meg - jó biztonságban, a paphegyi
házban, a képíró remetének minden gyanútól makulátlan
hajlékában, majd egy malomban bıjtölte ki a horka-zeké-
nyi cigányok múlt nyári adósságának hevenyében történt
beszedése után immár nyomtalan eltőnt bujdokló.
Tartóssá válván a csikorgós tél, odalentrıl, a zanóti pa-
rasztportákból minden kora hajnalban ijedt disznók pa-
naszos sírása visongott szét a sötétbe: idınkint fölhallott
a halálraitélt ártatlan hízók tiltakozása a Paphegy tetejére
is, ébresztıül a nyúlálmú bojnyiknak, ki legott serkent is
megfújta-fölélesztette a tőzhely rostélyán hamuban búvó
maradék parazsat, fölrakta a kis vaskondért vízzel, mele-
gedni, hogy úgy hét óra felé, mire ébred a nemzetes úr,
forrón gızöljön a mosdó sajtár. Közben, e hajnali órák-
ban volt gondja magára is: eltőntette az arcáról, lekaparta
az álláról a borostát, mert vendéglátója - csak úgy melles-
leg - olyat szólt egyszer, hogy valamint a lovát ápolja, hi-
szen gazdája az ember, önmaga teste iránt úgyszintén
megbecsüléssel légyen, s minthogy a festı nem volt rest
minden nap gondozni szakállas képét, reggel elıtt a legény
is az ı példája szerint tett. . .
Máli nenı két disznót hízlalt Pongor Sámuel úrnak, s a
zanóti Vidács böllérrel Luca napján kiereszttette az egyik=
nek a vérét. Másnaptól disznótoros étkeken élt kedvére a
piktor, s miután a betyár is megtért egyheti tárvollétébıl.,
nagyokat lakmároztak a kásás hurkából, kisütött kol=
bászból, meg a szép rezgıs kocsonyából, mit már a kará
csonyi szent ünnepre fagyasztott Máli nenı, tudván, hogy
kedvence a gyomrára szerény remetének az alvadt léb
belédermedt disznófüle-farka.
A kisded Jézus születésének napját megelızı héten
ház ura megkérdezte kevés szavú vendégét:
219
f a..
": .
Il..,..,.
I
A I, .:, !,,..'..
i ,., :,,
- Upor-Egresben, önöknél otthon, járja-e már a szo-
kás, hogy az ünnep elıestéjén a szobájokba fenyıt állítH
nak, s földíszítik a fácskát?
- Csak a gröf tiszttartójánál, meg a jegyzıék házába
teszik azt, így mondják a cselédeik, ám, ne feledjem, Veli
kánba, a Stejf Szepi serfızınél is látott már édesapám
egyízbe ilyet, piros alma, dió volt kötve sok ágára. ..
- Miért ne lehetne mi kettınknek ugyancsak a mostani
szentestére karácsonyfánk?- fújt füstkarikákat a festı, s
a szakállkeretezte szelíd orcáján huncutság ís volt moso-
lyában. - Hogyha beesteledik, sétálunk egyet. . . meg lehet,
arrafelé tévedvén, hol a dévéri határban a Kaán bárónak
a fenyvese illatoz. Onnan választunk s vágunk egy szemre-
való fácskát, s hazahozzuk. - Eszébe jutott: - De hisz úgy
hallom szószátyár gondviselımtıl, hogy a Kaán-birtok
közben már hajdani honvéd bajtársam, Szekrényesi-
Schreiner Vilmos fia, Béla tulajdoni jószágává lett!
- Ki nevem mocskolni nem átallotta, a hitván kapca-
betyárt Dévéren ez i ú uraságnak adám a kezire minap --
nézett a legény a szokatlan jókedvő piktorra. - Hiszem,
hogy igaz szívvel vala hozzám. Ne kívánja, tekintetes úr.
hogy hálátlan mód épp ıtülle, az erdeje fáját lopjam. . .
- Tisztességnek nincs szőkében ön, el kell ismernem -
nevetett föl lelkébıl a gyakorta komor festı. - Szavam
adván megígérem, s bízhat bennem, magam állandok
helyt alkalomadtán Szekrényesi-Schreiner Béla elıtt a fe-
nyıcsemetéért, mely hivatott leszen ünnepivé, bensısé-
gessé tenni a szentestét e rideg házban hármunknak, vagy-
is önnek, nekem és hőséges ebemnek.
Jócskán elmúlott éjfél, mire csonttá dermedten megjöt-
tek a hétaraszos fácskával Dévér erdıszegte határából:
dús zuzmara tepte szemöldöküket s még szempillájukat is.
mert farkasgyötrı volt a kemény fagy - a mőteremablak-
nak külsı keretén minusz 15 Réaumur grádusra esett Ie a
termobarográf átlátszó, vékonyka csövében a cérnányi ht-
ganyszál. Útközben, hazatértükben nem látták - s mert
220
szél nemjárt, Sámuel úr szırmök pulijának az orra se vette
P
szaguk-, hogy messzi, a hófödte mezıben Tegze irányába
ügetve halad három mord, fáradt pandúr, kik miután Dé-
véren sorra kutattak minden házat, pajtát, fészert, megfe-
nyegették is vészjóslón mind a parasztot, öreg- s fiatalt
9
hogy senki se merjen rejteket adni a kurrentált bojnyik
Jegenyének, s ki ilyet tesz mégis, börtönnek mélyén rohad
el: sose látja viszant a családját. . .!
Mert a nemesballai O-rév közelében esett, ám bőntett
nélkül végzıdött útonállás mégse maradt meg Pekry Pi-
roska s a hintón vele voltak titkának: az ır-egyházai nász
lakodalmas két napjában Pekry alispán landauerjának
kocsisát a Sebesthyén-kastély aldalszárnyi cselédfertályá-
ban - mint más három tucat úri familia ıvele egyenrangú
parádés hajtóit is - étellel-itallal olyannyira jól tartották,
hogy szeme egyre keresztbe kacsintott, s mennél több riz-
linget nyelt, annál több igaz és hamis eldicsekedni való
éledt föl az aggult elméjében, s bugyogott ki a száján, míg-
nem vén eszevégképp cserben hagyta-igenesak fönnhéjá-
zón hozzá kezdett elhencegni, miképpen védelmezte a gaz
Jegenyével szemben urának hintóját s a batárban Pekry
alispán szemefénye-leányát, megfutamítva vitézül az ádáz
rablót, ostornyéllel verve ki gyilkos markából a betyárnak
a duplacsövő puskát, meg a pisztolyt is, hisz, a puskáját
vesztvén menten pisztolyt ragadott ki nyeregtáskájából a
haramja. . .!
Ki hitte, ki nem hitte a nagyhangú öregember harsány
fecsegését, ám az ilyen rablómese mégis szájrul-szájra adó-
dik, s kik a násznép közt forgódnak, az étekhordóktól,
meg fıként a szobákban szolgáló belsı inasoktól számos
vendég meghallotta a titkon tartani rendelt úti kalandot.
Minthogy Pekry alispán színe elıtt mindenki vigyázott-
óvakodott említést tenni a széltében s fölháborodottan
tárgyalt úti avantőrröl, ı csak mások után s véletlen tudta
221
meg egy nap múltán, mekkora félelmet kellett átélnie lá-
,nyának, ki azonban váltig hallgat a történtekrıl.
- Én egy pillanatig se remegtem tıle, hiszen nem bısz
fenevadnak látszék, hanem egy deli ifjú legény volt, s
mondhatnám, egykedvő, ki nem ordít, nem hadonász
..mordályával, s nem szaggatja le senki ruháját - nézett
ıszintén s ártatlanul apja szemébe Piroska. - Bevallom,
szántszándékkal akartam konszekventer néma maradni e
furcsa dologban, nem másért, csak azért, nehogy édes-
'apámnak akár egyetlen bús minutát is okozzak.
- Megrendülve vagyok -járkált föl s vissza a túlfőtött
vendégszoba diszcsempés kályhája elıtt a nagyúr. - A te
lélekerıd is nyőgöz, mindazonáltal eközben gégém össze-
,
szorítja a kései féltés, mit nem képes az elmém lecsitítni, az
" aggódást temiattad, kicsi rózsám! Te netán még most se
'birod fölfogni, hogy életben maradásod egy istenverte, ha-
lálra is elszánt emberi dúvad kénye-kegyétıl függött per
r
'ceken át. . . Ad mortem eum duci iam pridem oportebat.
,
Pekry Piroska tudott már róla, hogy apjaurának háta
mögött számos nemesúr kendızetlenül és haragosan szid-
!ja a vármegye választott tisztségviselıit, hirdetvén, hogy
elıbben, két esztendeig egyetlen bojnyik se harámolt Hor-
ka megyében: skandál volt, ha szökött katonák tyúkot
vagy bárányt loptak valahonnan!, de mióta a vármegye-
házán Pekry alispán fungál, újfent kedvére garázdálkod-
hat egy álnok s agyafúrt ördögfajzat. Viceispánunk tehet
errıl - mondják, s mielıtt a fülébe jut apjának e nézet,
most kell, gyermeki szóval kell megbékéltetniejókor a boj-
nyik iránt ıt...
- Édesapám tévedni csak elvétve, szökıévente szokott
- libbent útjába a dúlt embernek. - Jómagam éltemben
elıször lennék látója ily öntévesztésének, hogyha nekem s
most hinni makacsságból nem akarna! De... - Homloka
hízelgın odabiccent apja erıs vállára: - Megesküszök én
mindenre, mi szent, hogy higyje, mit állítok: nem rút és
222
vetemült szörny volt, ki megállítá hintónkat! Dehogy
- Ama tény, hogy nem foszta ki benneteket, konok állí-
ísod mellett voksol, nagylelkő gyermek... - simogatta
aeg egy szem lányának loknik keretezte kigyúlt arcát a
yomor, gondterhelt férfi. Nagyot fújt: - Mindazonáltal
égtére betelt a pohár! - Szeme fénye kihőlt. - Utasítom a
zolgabírákat, s minden elıtt a megyének közvádlóját,
erkenjenek és rendeljenek el szigorú riadót valahány pan-
lúrnak, kit lóra parancsolhatnak, s tétessék közhírré hala-
lék nélkül megyeszerte, hogy imm„r meg van négyszere-
ítve a vérdíj, mától kétezer!, és nem bankóban, de ezüst-
en-aranyban!, pörge forintban, nem pedig értékvesztı
écsi papírossal fizetendi a vármegye azt, ki szerencsés
kézrekerítıként leszen érdemes ekkora summára! -Voná-
ai meggyőrıdtek, szeme résnyzre szőkült. - Mert ha nem
így cselekedvén járok el, akkor a hírre, hogy itten, Horka-
megyében Pekry alispán lánya se járhat-utazhat háborí-
tatlan, Bécs még egyszer-utolszor, s most, a kiegyenlítés-
nek küszöbén kéjjel kimutatja hatalmát: sárga kaszárnyá-
it megnyitván zúdítand ránk száz és száz szuronyos-
puskás katonát, ne kíméljék se a pórok, se az úrfélék hajlé-
kát, hányják ki a szekrényt-sifonért is, koncolják szét kaz-
taikat, pörzsöljék föl faluszélen a nádast. . . -Állát fölszeg-
ve kiáltott: - Hogyha e tájon falkavadászatnak kell lennie,
inkább én dirigáljam a pandúr hajtókat, magam embereit,
s ne az osztrák tisztecskék zabolátlan cserepárjai zaklas-
sák a magyart!
A Sebesthyén-kastély tágas ebédlıjében a násznépfiatal
fele förgeteges csárdást járt. Pekry Piroska a sarkig tárt
ajtón be se nézett: kit keresett, a terem víg forgatagában
nem lelhette. Szerelmese, Dévér i ú urasága kivonta ma-
gát gyászában a dévaj sokaságból, a cigánymuzsikás mu-
latásból. Két nemesúrral, kik a tegzei járásba valók vol-
tak, mint ı, a barokk kastély fıldszintjének bolthajtásos
korridorján sétált, s elinélyülve vitatta velük, hogy az új
223
évben, tavasz eljöttével mekkora költségekbe kerülne ki-
száríthatni a pércsi Upor-hajlatban a százhét holdas lápot.
mely csak szúnyogokat seregestül termı posvány, noha
dús legelı válhatna belıle. ..
Mihelyt megpillantotta Piroskát. pardont mondott bir-
tokszomszédainak, s a merengı, tétova léptő fruska elé
sietett.
- Sose láttam még ily sápadtnak! - szólt aggodalom-
mal. -- Rosszullét környékezi?
- Nem, nem! Semmi bajom - verdestek szaporán a kis-
asszony kunkori szempillái. - Pedig t„n itt s e jelenben
volna okom rá, hogy magamat szomorún érezzem. . . Tud-
ja meg, én tehetek róla, hogy emberhajszát rendel el édesa
apám, a betyár Jegenyét kikutatni, akárhol rejti magát, és
vagy holtan hurcolni a vármegyeházra, vagy élve, bilincs-
ben... s négyakkora vert-pénz vérdíjt kaphat majd, ki
megölni vagy elfogni szerencsés lesz! Uramisten. . . -Hosz-
szú ujjai összecsukódtak, körmeivel tenyerét karmolta. -
Miattam! Mert kocsisunknak vénasszonymód locska a
szája! - Kökényszemeit fátyollal vonta be könnye. - Be
széljen, mit cselekedhetnék? Mit csináljak?
- Nem tehetünk egyebet, bíznunk kell abban a gondvi-
selésben, mely valahonnan föntrıl mostig is óvta az ön
Jegenyéjét - nyújtotta megértéssel karját Szekrényesi-
Schreiner Béla a lánynak. - Jöjjön, s könnyei tőnjenek el,
mielıtt más is meglátja gyanús fényök ragyogását. Nézze,
ím éppen pezsgıt hoznak. . . Mosolyogjon, s arra koccinte
sunk ketten, hogy mint a minap már történt, vesse elémbe
a véletlen még egyszer az ön védencét, hogy nekem akkor
módom adódjon megtenni, mit önnek e percben férfisza-
vamra ígérek: Horka megyébıl elmenekítem a jobb sorsra
valóban méltó őzöttet, s egy távoli tájon biztonságba tc
szem majd... S hogyha imádkozik, ezt könyörögje az Is-
tentıl! Mert más lehetés nincs.
Intett a feléjük tartó házi lakájnak., s elvett két pezsgıt
224
az ezüst tálcáról, majd miután a piroslivrés inas affektán
tovalejtett, kristálypoharát a leány kelyhéhez csenditette:
- Piroska, szerelmem - mondta ki, mít szomorú-szép
kedvese várt-, ej, mily különös, mi fölötlött bennem: igaz
hálával kell ırá gondolnom örökkön, a bojnyikra, ki nem
tudván is tudta, hogy életem egyetlen kincsének, az én
mátkámnak nem cselekedhetík ártalmára. --Kiitta a gyön-
gyös pezsgıt. - Ovja meg ıt a Teremt„!
Horka vármegye hét járásának pandúrjai párban - s
némely két lovas élén olykor a csendbiztos - minden nap
kora reggel szétrajzottak a négy égtájnak, hogy amint szá-
mukra a szolgabírák által kiadott plánum kijelölte, a fal-
vak portáin, a hegyközségek présházaiban, majorok zsel-
lérhajlékaiban, de mezıkön a nádból-tengeriszárból tá-
kolt s tél elejétıl elhagyatott csıszkunyhókban, az erdık
mélyén meg ajágereket-kerülıket nyár zivatarjaitól födö-
zı kalyibákban, s minden lehetı más rejtekben, a szérük
szélén ásott vermekben, dombok meredek martján a ho-
mokbányák kis barlang, aiban, az Uporjégpáncéljába fa-
gyottan veszteglı csenevész bárkák kuckóiban is kajtassa-
nak estig vagy akár éjféiig a vérdíjas vad után, ki a horka-
zekényi cigány orgazdák megkopaszításától fogva lidérc
módjára elillant: senki se látta azóta se ıt, se nyomát.
A vidéket napról-napra serényen tővé tenni kiküldött
pandúrok nyomozó szorgalma nem egy helyt némi ered-
ménnyeljárt, noha egyszer se a célnak megfelelıen, Ságo-
don egy szép, sarkos szalmak„zalból'csáklyával piszkál-
tak elı valakit (huszonegyesztendıs kajla legény volt), ki
tavasztól, az újoncállítás óta lapult ott, nap-nap után
csakis éj idején bújván ki, hogy apja vagy anyja etesse-itas-
sa. Upor-Báránd közelében, az ismert kúnhalom alján rá-
leltek tetemére egy embernek, kit senki se látott még se a
községben, se a környék uradalmi majorjaiban: valahon-
nan jöttében megfagyva maradt a szerencsétlen a hóban,
zz
ahol lepihent. Haragóczon a sírásó két tömlöcbıl kiszö-
kött rab rejtegetıjének bizonyult: Tarr földbirtokos úr
nemzetségének kriptájában adott szállást a zsiványoknak,
kik a messzi Szabolcsból vergıdtek-keveredtek idáig
majd hat hónap alatt. Velikán egyik pandúr-portyája
megállított a határban két ponyvás szekeret: hat hordó
bort fogtak, mit az Érsektornyára való négy városi tolvaj
az éjjel Horka-Daróczon, a szılıhegy valamely pincéjé-
bıl, két lakatot lefeszítve lopott. Vízvárad szolgabírája is
egy nap -pálinkaszagú pandúrjai élén - patrult tettjárása
kilenc falujában, s nem volt hasztalan útja: betérve Ku-
tacs-pusztára, bilincsben vitte magával a járásszékre Ka-
por Józsit, kit Bars megye kurrentált tavaly óta, mikor
hamis osztrák bankókkal fizetett két jó lóért a Lukács-
napi országos vásárban Eszéken.
A karácsony elıtti nagy és vehemens hajtásnak volt
zsákmánya tucatnyi egyéb is, csak a vágyott préda nyomát
nem bírta sehol fölvenni a pandúr: se az ághúzta szegény-
ség, házatlan zsellér és béres, kit suhogós pálcával ijesztet-
tek, se a telkes gazdák, kiket éles szókkal fenyegetve akar-
tak megfélemlíteni sorra, se csupán kutyabırüktıl úr
bocskoros és hét szilvafa árnyékában kódis kisnemesek,
kiket egy pandúr se nevezhet mégsem kendnek, se a két-
háromszáz holdjukkal már jogosabban dölyfös urak, de
ezer- s több holdas birtokosok se, kik éppencsak a kasz-
nárral vagy a tiszttartóval üzennek ki a kastélyból-kuriá-
ból, nem tudtak a vármegye nyalka kopóinak olymód len-
ni segítségükre, hogy erre vagy arra tovább rábukkanhas-
sanak arra a helyre, hol éppen van, de ha nincs, legalább
lehetett a betyár.
Egy nap a paphegyi f östögetı remetének házát Bellincs
Gáspár tegzei csendbiztos készült két pandúrjával megvi-
zitálni. Zanóton az árendás Adonicsnak korcsmájában
melegedtek déltájt hárman, két pint borral, mielıtt neki-
vágtak volna az útnak, a Bak hava elsı napjától már újfent
három-négyaraszos hóval betakart mély völgynek, meg a
226
domboldalnak, hol a ló még nyáron se szeret fölkaptatni
a piktor tölgyfagerendákból rótt hajlékához.
- Amondó volnák én, hogy tán a tekintetes úr se ke-
pesztessen föl a képíróhoz - mondta a markos korcsmá-
ros. - Hozzája csak egy emberjár, az is asszony. Máli ne-
nı, ki a házat tisztán tartja, meg olykor fız is a nemzetes
úrnak, tudtommal minden szeredán.
- Hát. . . hogyha elejbém hozza a vénasszonyt, Adonics,
meglátom, kell-e a nemzetes úrnál inkomodálni. -
A csendbiztos nagyot ásított. - A magános házak külö-
nösképp csábítják a betyárt, ki a népes falvakba betérni
miattunk óvakodik mostanság, ámde az egy szál embert,
pláne ha módos nemes úr, meglepni nem átallja a fázós
kódorgó.
- Mindazonáltal nem kell félteni Pongor Sámuel úr há-
zát - ingatta fejét a tokás bormérı. - Büntetlen se cigány,
se betyár nem tırhet rá a tekintetes úrra. Fajin puskákat
tart ı, Amerikábul hozta magával a fortélyos flintákat,
csuda szerszám mindeggyik, velök egyvégtibe és egy minu-
tába akár eggy féltucatot durranthat! Még pisztolya is
van, forgós, öt lövető!
- Hja, barátom, az Amerikában minden más. . . -töltöt-
te csurig poharát a morózus csendbiztos. Fara fájt a nye-
regtıl. Megemelte, feszengett ültében. - Hogyha, miként
kend mondja, a piktort nem köll félteni... meg mint rég
tudom, önszántábul senkit nem fogad el házában. . . - rá-
pillantott két pandúrjának széltıl legyalult képére -, csi-
gázzuk-e nyőtt lovainkat? - Nem várt választ. - Allítson
még három pinttel ilyen rizlinget! - nézett föl a korcsmá-
rosra. - A vénasszonnyal meg majd kend, Adonics, mon-
dassa el alkalomadtán Pongor nemzetes úrnak, résen le-
gyen éjjel-nappal, senkit ne eresszen a házába! Mi több: ily
szemre gyanús idegent meglátván - fölmutatott a geren-
dán lógó kınyomatos rajzképre, a kurrentált bojnyik he-
venyészett arcmására-, ne késsen meglyuggatni az irháját,
lehetın távolbul, majd pedig adja kezünkre a sebzett vagy
227
holt kerge bitangot. - Biggyesztett cserepesre kiszikkadt
szájával. - No'iszen csak mondom, mert így szól a pa-
rancs. Dehogy is hiszem én. hogy félnótás úrféle teríthetné
le helyettünk ıtet, kinek én s még csaknem száz pandúr is
nem leli semmi nyomát. I- ej, hajdan nem tejbül köpülé ki
az anyja. . . eszes lett, s még a szerencsének is egyre kegyelt-
je az átokházi bitófavirág!
A karácsony szent napjainak elıestéjén viharos havazás
tombolt az Upor mentén: kotorékába szorult be a róka, a
nádasban meghúzta magát vackán a taportyánféreg, cser-
jésekbe rakott fészkében, fák odújában bújt mind-mind a
madár, kiszagolni se mert az évet, Ielapult a barázdában,
hol a hó melegítette, a nyúl, s a visító, hófellegeket hajtó
fúvás faluhelyt berekesztette a jószágot az ólba, az istállö-
ba, az embert meg a házába falazta, fehér sodrásával tor-
laszt építve-tapasztva az ámbituson-tornácon az ajtóhoz9
meg az ablak elé is.
A Paphegy magasában a piktor házának kéménye szeli-
den tárogatózott. Nagy halom izzó parazsával az öblös
kandalló belehelte a tágas mőtermet, sárgás-vöröses fényt
árasztott a nehéz asztal közepén a gerendás-deszkás
mennyezetig nyújtózó tőlevelő fácskára s az ágaiban kí-
gyózó keskeny, ezüst- meg aranyszínőre befestett hártya-
papírszalagokra, melyek közt télire érett almák csüngtek,
s illatuk-együtt a fenyınek a gyantás párolgásával -meg-
megsimogatta a tőzbe tekintı Pongor Sámuel úrnak s ven-
dégének, a gondolatával messzi bolyongó i ú legénynek
az orrát.
Jóideig mindketten hallgatagon hagyták, hogy a szél
muzsikáljon a kürtıben. Csak késıbb, nyolc óra után,
hogy már rég elkondult a harang a falon függı ingás kro-
nométer szerkezetében, kelt föl szótlan a kandalló ala-
csony padkájáról a betyár. Matatott pár percig a konyhá
ban, majd két tenyerében mindenféle saját keze munkájá-
228
val készült apró alakot hordott a karácsonyfa al„, piciny
embereket, piciny állatokat s hozzájuk mérten ugyancsak
kicsi jászolt, ami tengericsı száraz bajuszának szálaival
volt megbélelve parányi lakójának, a kisded Jézusnak.
A tölgyasztal közepére, az illatozó fácskának az árnyéká-
ban a jászol melléjobbról Mária és szent József, balról két
tehenecske, e végéhez meg a három térdreborult pásztor,
csupa kırisbıl faragott figurácska került.
- Elképesztene engemet, i ú barátom, hogyha tapasz-
talatomból nem tudnám, hogy a pásztornép keze ujjaiban
s késében mővészi erıket rejte el egykor s fejleszte tovább
az idı. Ön nyilván apjaurától gyermeki szemmel leste el
azt az ügyességet, mely e néhány betlehemes faragásban
testesül itten. Szívbıl köszönöm, hogy titkon, az éj csönd-
jében, meglepetésnek szánván formázta ki számomra
figyelmes aj„ndékát.
- Majd hogyha nekem már másutt lennem köll, rám
emlékezzen ezekrül a nemzetes úr, ha akar. . . - mormolta
a bujdokló. - Ha pedig nem köllenek egyszer, megemészt-
heti ıket a tőz, jó száraz fábul van valamennyi.
A Paphegy remetéje fejét csóválta. Szomorkás töpren-
géssel nézett rá a fiúra.
- Ön énrólam nem tudja, barátom, nem tudhatja, mily
ıszintén becsülök meg tisztességet, erıt, jó indulatot, szív-
béli erényt, ergo netnes érzést, virtust, mit az ön lelkében
föllelhetni lehet. Kezdettıl, ama estétıl, mikor elsı ízben
e kandallónál ülve kifaggathattam, hinnem s tán tudnom
lehetett, hogy tisztességben ön egy fıvel magosabb ezer és
ezer embertársainál. De mióta kivallatnom sikerült önbıl,
hogy a ballai O-révnél oly nagylelkőn cselekedvén ismét
megbizonyítá fensıbb értékét, már végképpen meggyızve
vagyok, s lám, mily fura szerzet az emberi ész!, önösen
magamat méltánylom, az intuitívus ítéletemet, mely elıre
sugallta, hogy ın rászolgáland a segélyre, mi tılem telhet.
Tőnıdın tapogatta körül keskenyre borotvált Lincoln-
módi szakállát.
229
- Megviszonoznom kéne ajándékát.. . de mit adhatnék
én?- Keze tiltón mozdult, belefojtotta a szót, a legottani
elhárítást a fiúba. - Ne ellenkezzék egy hanggal se! - Sze-
mében csillant egyet az ötlet: - Megvan!
Sárga cseresnyefa szekrényéhez sietett. Fordított egyet
az ajtaja kulcsán.
- Kívánom, sose kelljen senki fiának vérét ontani ev-
vel. .. - nyúlt föl a szekrény polcára, hol egymás mellett
három forgópisztolyt tartott. Kiemelte az egyiket. - Ötlö-
vető Colt! Van már hattöltényes is, ámde e példányt én
használtam, s ismerem értékét: fordultában még véletlen
se akad meg, gazdáját cserben sose hagyja. - Mozdulatá-
ban félszeg volt, ahogy átnyújtotta a hosszúcsövő fegyvert
a legénynek. - Fogja kezébe, fogadja el éntılem, e száz bajt
próbált embertıl. Oltalmazza meg önt, ahogy engem is
életmentın szolgált...
A karácsonyt Pekry alispán - szemefénye leányával s
Miss Alisonnal - vajthai kastélyában töltötte (hogy egy
füsttel, az ünnep másnapján betekintsen birtoka tiszttar-
tójának mindenrıl számot adó nagykönyvébe is, átabotá-
ban megvizsgálva bevételt-kiadást: aszerint alakult-e a
vég-egyenleg, ahogy tavaszon tervelték).
Amióta a Pekry-família létét történeti okmányok bizo-
nyítják (a XIII. évszázad közepétıl), olykor megcsappant,
olykor gyarapított latifundiumuk zöme Vajtha határában
feküdt: az 1866-os esztendıben e birtoka 3240 hold szántó,
s több mint háromezer hold jó erdıség. Híres réztornyú
rokokó kastélyuk 1780-tól díszítette a tájat. Némely Pek-
ryek átalakították, bıvítették, s végsı formáját a szabad-
ságharcot elızı évben, 1847 ıszén nyerte, Piroska világot
járt öregapjának, zeleméri s vajthai Pekry Medárdnak ter-
ve szerint: a Napóleon elleni, mindent eldöntı legutolsó
hadjáratban a messzi Waterloo szörnyő csatájából se hi-
ányzott nık-kedvence huszárbrigadéros proprio manu ve-
230
tette papírra, miként kell átépíteni vajthai fészkét. Ezt kö-
vetıen háromból maradott fia, Péter már csak keveset, de
igencsak lényegeset változtat a kastélyon: miután asz-
szonyt hoz a házhoz, Széchenyi István grófnak példájára
- a sopron-czenki nagyúr volt eszményképe! - a távolí
Londonban kitalált ú , vízöblítıs illemhelyt építtet a föld-
szinten a két hálóhelyiségük mellé (szürpríz feleségének!)
- s ugyanígy tesz uporvári barokk palotájában -, majd
csupa-márvány, vízvezetékes fürdızı is készül Vajthán (s
megyeszékhelyi otthonuk északi oldalszárnyában ugyan-
csak).
A szolgaszemélyzet három napja tüzelt szakadatlan a
kastély kandallóiban és kályháiban - így rendelte a tiszt-
tartó -, hogy majd mire megjön az úr s a kisasszony az
angol frájjal, az áthőlt téglafalak közt kellemetes grádus
legyen: isten ments, hogy prémbekecset vagy kendıt kérje-
nek...
At is melegedtek a múlt téltıl, a kisasszonynak neve-
napjától főtetlen vendéglátó és háló helyiségek, s még a
rideg, zöldmárvány-padlós gálaterem se fogadta hideggel
a hölgyeket és az alispánt: langy levegıjében a másfél öl
magas, éppencsak két napja kivágott sőrőgallyas luc ke-
serédes, lenge lehellete úszott.
Puha perzsia-szınyegen állt a terem közepén a fenyıfa.
Tövében aranypöttyös vagy ezüstcsikos kék, bordó, zöld
és sárga papírcsomagocskákban sorakoztak a szíves aján-
dékok mindhármuktól mindhármuknak: a Miss-nek little
present-ek (tarka selyemsál, lornyonjához ezüst lánc, tek-
nıc-fésők), a tekintetes úrnak két pár ızbırbıl varrt kesz-
tyő, finom aranyrojtokkal díszes nyakbavaló kendık és
bécsi ezüst pipaszúrkáló, a kisasszonynak pedig - ámul-
jon-örüljön! - igazgyöngy nyaklánc, gyöngyös fülbevaló,
s mert már igazán nagy lány, ki a bálokban nem hagyhatj a,
hogy orcája a forróságtól hamvát vessze: keresztneve vé-
sett kezdıbetőjét viselı púdertartó, vékony arany födelé-
nek belsı síkján tallérnyi tükörrel.
231
Az ebédlıben - a gálaterem szomszédjában - vacsorára
terített már Markó, a komornyik, meg szobalány-felesége,
Matild, kik ketten tartották rendben tíz éve a kastélyt, s
akkora gonddal, mintha saját vagyonuk lett volna a bútor,
a függöny, a szınyeg, a drága edény s más minden a régi
falak közt. Nem sietısen rendezkedtek a hosszú asztalon
és körülötte, hiszen azt mondta, megérkezvén, a tekintetes
úr, hogy vacsorálni csak este kilenckor kívánnak ("... de
ugyan ki leend negyedik hozzájok? sose volt még, hogy a
tiszttartó ideülhessen közibök! no de majd meglátjuk. . .").
A karácsonyfának a csúcsán fényes üvegcsillag ragyo-
gott, s a velencei kristálycsillár is fényt szórt szét a tucatnyi
viaszgyertyának az imbolygó láng,jától. Pekry Piroska -
nyakában az új gyöngysorral s két füle cimpájában a gyön-
gyös függıvel-kedvetlen-hallgatagon sétált a fenyıfa kö-
rül, s be-beszippantotta a tőlevelek fanyar illatpáráját.
Szomorú volt. Útközben se nyitotta a száját szóra magá-
tól, s hogyha idınkint választ kellett adnia apjaurának,
rendre csak egy-két szót préselt ki a torkán: éreztetni akar-
ta, hogy ı e karácsonyt Vajthán tölteni nem kívánta. S mit
fönnhangon mondani óvakodott, szakadatlanul azt ismé-
telgette magában: "Örömre mitıl is lenne okom? Nekem
ünnepem attól volna ez estén, hogyha karácsonyfámnak
gyertyavilágánál loppal ránézhetnék néha, reá, kinek ısz-
tıl, titkon, arája vagyok. . . S mert ı közelemben nem lehet,
elkerül engem az érzet, a múlt esztendei és a korábbi kará-
csonyi esték oly repesın várt hangulatának gyermeki bol-
dogsága. . ."
Szemének sarkából az alispán olykor az álmatag, elmé-
lázó fruska után pillantott. Látni is egyre keserves, hogy
nincs nyugta szegénynek-gondolta. -Tizenhét esztendıs
már, kifelémegy a süldıkorból, s anyjára hajaz, nyugtassa
az Ur, anyjára, ki tülságig vala érzékeny... Megmond-
jam-e vagy ne, hogy eljı, s nem sok idı múltán, kire foly-
vást gondol...?
Meg-megszívta pipáját, s füstkarikákat pöffentett. Egy-
szerre fülelnie kellett: lódobogás-e, amit hall kintrıl? Az
bizony, az, s nem is egy lónak dobogása, de nem négyesfo-
gat, inkább hátasok. . . és már itt is vannak az ablak alatt!
Fölkelt a nagyöblő párnás székbıl, s indult volna az
ajtóhoz, de azon már lépett is be az egyik tiszti huszárja,
Galambos, ki a landauert más három vármegye-fegyvere-
sével Uporvártól eszkortálta idáig az úton. Sarkantyúi vi-
dáman csörrentek meg a csizmáján. Fölcsapta az állát,
úgy harsogta:
- Tekintetes úrnak alássan. . . - diadallal csuklott egyet
a hangja-, Lázár csendbiztos uram Bajnóczról, meg káp-
lárja, Maszák, megnyomták nemrég s megfogták a bitang
fattyút, a betyár Jegenyét! Az uporhidi révnél, mondják,
ottan esett a kezökbe a kurrentált, és menten meghozták is
e vajthai kastélyba, tekintetes úrnak elejbe a testit. Mert-
hogy tudták, itt van ez estén. . .
- Sapristi! - a szóval pipafüst-pamacs is kilökıdött az
alispán száján. - Mit mondtál, fiam? Azt, hogy testét?!
Úgy értsem: tetemét?
A huszár habozott:
- Instálom, nem tudhatom én, hogy halva-e vagy se...
A ló marján van dobva körösztbe a káplár nyerge elıtt a
betyár.
A karácsonyfánál Pekry Piroska szoborrá dermedt.
Mintha ezer tőt böktek volna a kényes nyakszirtjébe, egész
testében megbénult egy pillanatig.
- Nem! - tört volna ki torkából a kiáltás, ám csak sóhaj
lett sikolyából. - Nem!
Miss Alison nem tudta, mi történik, de az aggó ösztöne
máris súgta: a tiszti huszár szavait hallván, iszonyában
sápadt krétafehérre az ı bálványa-neveltje. Suhant is hoz-
zá, hogy fölfogja, ha összeesik, de mihelyt mozdult, már
látta: Piroskának nem kell a segély, amit ı nyújthatna a
két karjával.
Megremegett a kisasszony, mint kiben újból rezzen az
232 233
élet, s apját kikerülve, a nyitva maradt ajtón a hideg korri-
dorr„ futott.
Az alispán s tiszti huszárja legott a nyomába eredt a
födetlen vállú leánynak. Persze hiába loholtak, a könnyő,
légiesen sikló alakot csak késve, a kastély ujjnyi-havas lép-
csıin, azoknak az alján érhették be. Galambos már futtá-
ban leszakította panyókára vetett mentéjét, és ahogy ott
torpant a kisasszony mellett, ráteritette, de inkább ráhají-
totta a prérnmel bélelt kurta kabátot a lány hátára.
A lépcsısor alján, hol a park tengelyvonalában a kas-
télyhoz vezetı út végzıdik, feszesen, haptákban várt az
alispánra Lázár Flóris, Bajnócz csendbiztosa, és káplárja,
Maszák. Lovukat félkézzel száron fogták, másik markuk-
ban meg a puska, csövével a földnek fordítva, ahogy kell.
S ott, a Maszák káplár almáspej csıdöre marján, kápa
elıtt átdobva hevert egy emberi test: két karja a Iónak a
jobb elsı csánkjánál lógott, lábai meg szintúgy, de a mén-
rıl balfele csüngtek alá, ahogy élı embernek végtagjai
nem, csak a holtak karjai-lábai függnek a váll és csíp„ for-
gójából.
A zanóti szerény Paphegy tetejében a durva gerendafa-
Iak közt bársony volt a meleg. Már megvac oráltak. A fes-
tı háttal a tőznek ringott hintázós székében, a bujdokló
meg szemben a kürtıs kandallóval, zsámolyon ült.
- Még pár nap elıttig bízék benne, hogy édesapámnak
házát egyszer csak-csak fölkeresendi a Hirsberger tızsér
ki tanácsot igére javamra, hogy erre vagy arra enyésszek
Horka megyébül - nézett álmos szemmel a kéménytorkú
kamin parazsába a nyurga legény. - De a Hirsberger rég
elfeledé, mit kéretlen igére meg édesapámnak az ıszön.
Mert tudom énjól: hogyha minálunk ott járt volna a tı-
zsér, édesapám nem késett volna utánnam eredni, hogy
engemet olyformán okosítson s küldjön utamra, miképp
azt ıneki mondá éleseszőn a zsidó Hirsberger. - Rátett a
234
zsarát tetejére egy ágtöve görcsöt. - Az én születésemlor
rossz csillagok állának s j„rának az égen. Ilyet kántálr . a
vándorlós próféta, ki olykor nyárba gulyánknál, kunyió-
szállásunknál termett. ámde oly egyszeriben s váratlan
nıtt ki a földbül, akárha manót meglát szemeszökti ül,
elképpedten a pásztor... ilyet kántálna fölöttem a su da
peregrínus, ha szemembe akasztva szemit fürkészne béém
a tekergı lélek. Iszen csak elejbém vetné ıtet a sá án!
Mind, valahány pénzem van az ócska tarisznyám és a rse-
bem fenekin, ıkelmének odadnám krajcárig, csak mordja
ki szíve szerint a jpvendıt, merre vetıdök-hányódo , s
mire végzem majdan. . . - Barna szemében s tágult szembo-
garában a kandalló parazsától lángra kapott tuskógsrcs
rıt lobogása világított. - Nekem egyszer régen kellett vol-
na születnem. - Alább horgadt feje. - Itten, e házba a m-
zetes úrnakjávoltábul elolvasgattam félig a könyvet, hí-
res Jókai úrét. Abba kik élnek, oly ember volnák én ma-
gam is tán, hogyha hazáért harcolhatnák, véremet ontva,
miképpen a régi csatákban k„llött. . . Édesapám is ekéfpen
tette, vitéz volt, lıtt sebe máig látszik a térde fölött. - L ha-
jolt, fölvette a tőzkotró vasat, és beleszúrt a parázsra. -
Belüllem bojnyik vált, ki csatangol, ténferg, elveszi n úzı
gróf, élısdi cigányok pénzit, uszul hintóra, malomra, kı-
tözködik ádáz pandúrral, de utánna bebúvik jótét embe-
rek oltalmába, kiket csak bajba vihet, veszedelmet hozhat
rájok. . . Ilyennyire hitványan mit is ér már élni e földön?
A festı csöndben, tőnıdı türelemmel várta, figselte,
hogy elfoggyon, kiapadjon a lassú szó a legény szájüból.
Am ez mondta tovább, és már csak szinte magának:
- Nem vagyok én szilaj és förtelmes bojnyik, ki a más
vagyonát elszedve viháncol kedvire, váltig munkátlan.
Dehogy is szült engemet édesanyám henye tolvajnak fene
rablónak, vérszomjú betyárnak. Erısnek szült a vil gra,
hogy édesapám örömest nézhessen rám, a fiára, ki bírja a
dolgot... igyekvı kicsi szolgám, kisezerszer mondá is ne-
kem aztán, hogy cseperedvén oldala mellett állék h Iyt a
235
gulyánál éj s nap. Az ı kezitül majd vált is volna belüllem
oly ember idıvel e tájékon, kit a tisztessége teszen föl polc-
ra a népek szemibe. . . De mit eddig is elköveték, elegendı,
hogy ne lehessen békességem sjó nyugodalmam odáig- a
tőzkaparó vasat elfektette a kıpárkány tetején-, míg maj-
dan a hollórágta bitófacímert, ki leendek, a földbe kaparja
a sírásó valamely temetı árkán...
Pongor Sámuel úr hintázó széke megállt.
- Borúlátón néz a jövıbe ma este, barátom. - A festı
megmarkolta a szék karját. Halovány arcára kiült egy bel-
sı fájdalom árnya. Benyúlt a zekéje alá, rányomta öt ujját
mellén arra a helyre, hol egykor a puskagolyó tüdejébe
hatolt. - Ön a lelkében megfáradván vált kedveszegetté.
Kényszerő tétlenség is tán okozója e romlott hangulatá-
nak. A búskomor érzet olyankor fojtja a lelket alattomo-
san, ha a bénító tehetetlenség lekötöz bennünket. E fásult
állapotot huzamost átéltem a tábori kórházban magam is,
míg vérefogyottan, megmozdulní is egyre erıtlen-aléltan,
az önnön rút mocskomba ragadva feküdnöm kellett vég-
telen órákig, mert orvos, felcser vagy szanitéc már pillan-
tást se vetett olyanokra, kiket hevenyén bekötözve cipel-
tek félre, hajítottak le akárhol hordágyastul a földre.
A kínjában vizet áhító sebesült hörög és nyöszörög, de ki
hallja meg ott, hol még száz más nyomorult ordít eszelı-
sen? Az útból eltakarítva, ledobva fohászkodtam, könyö-
rögtem vízért, vóter, vóter, a víz neve angolul így hangzik,
s e cudar szót nyögni se bírta sokáig a tikkadt torkom.
Némán adtam meg magamat sorsomnak, mígnem a sebláz
öntudatom maradékától is megszabadított estefelé. - Ne-
kikezdett, hogy megtömje pipáját. - Ej, de miért is mon-
dám végig e rossz emléket? Azért-e, hogy önnek könnyít-
sem me .tőrni a gyötrelmes tehetetlenséget? - Ránézett a
fiúra. - On, i ú barátom, a lelki vígaszra igényt nem tart.
Ön nem szorul ily szószátyár támogatóra, mily én vagyok.
- Engem a nemzetes úr e barátságos szép házba magá-
nál tartva segél, nem szókkal! - mondta a tőzbe tekintve a
236
bojnyikká lett néhai bojtár. -De ugyan mikor is fogom én
megszolgálhatni, mit érettem teszen itten e télbe? Vajh
egyszer visszafizethessem.
- E tél hidegében - vágott vendége szavába a piktor, s
homloka ráncai megsőrődtek -, hogyha ön itt nincs,
többször piszkált volna kísértés, mint az elıbbeni tartós
tél idején, hogy medvemagányomat elhagyván heteket
vendégeskedjek oly úri lakokban, Uporváron vagy vár-
megyeszerte tucat faluban, hol kellemetes melegével a fé-
szek, lágy derőjével a népes, tarka családi kör újfent szo-
morítón venne körül, mint olykor a múlt teleken. - Keserő
mosoly illant szájáról. -A magamfajtának az ily gyönyörő
kép hosszú hetekre nyomasztó élmény. Alnokul elrejtezve
lapul meg a lélek bensı csücskeiben, s mint édes méreg, az
éj közepén hat: meggyötör álmunkban, fájdítja szivünket,
mígnem fölriadunk és bamba szemekkel körbetekintve
keressük a boldog idillt. . . feleséget, gyermekeket, kik föl-
neszelésünk pillanatában messzire tőntek közelünkbıl...
-Üres, közönyös lett két szeme. - Végzetem engemet arra
ítéle, hogy i ú éveim elmúltával váltig a történelmi vihar-
z„s vészeiben sodródva vetıdjek más-más távoli földre,
hol újra meg újra a kardom lesz feleségem, s pisztoly-
puska a gyermekeim. S mire megfáradtan visszakerültem
e régi hazába, hol életemet békén befejezve a sír befogad
majd, testben rokkantan, lélekben elaggva nekem már ké-
sı volt gondolni derék feleségre, ki gyermekeket szüljön,
hogy a Pongor név ki ne haljon, s nemzetségem címere-
pajzsát holtom után megfordíthatni... no mégsem lehes-
sen. -A padkáról fidibuszt vett. Meggyujtotta a sárga pa-
rázs tetején. - Nincs asszony, nincsen férfiutód. Megfor-
dítják ıs címeremet, ha temetnek...
Két béres, a kastélyból két udvaros, égı fáklyát fogva
világított az alispánnak, ki a káplár csıdöre mellé lépett,
majd odagörnyedt is, hogy jobban lássa a csuklóin kötö-
237
zött élettelen i út. Mert fiatal még, baj sza se serken az orra
alatt, vagy bırbajszú, de ha így van, még akkor se nagyon
tıbb húsznál. . . - gondolta, ahogy ránézett.
Pekry Piroska vacogva suhant közelebb a fehér párát
lehelı pejkóhoz. A tiszti huszár mentéjének két szárnyát
keble elıtt egymáshoz húzva hajolt le a ló térdéig alácsün-
gı hosszúhajú fejhez.
- Nem! - sóhajtott föl könnyülten a csúf Iátv„nytól. -
Nem s nem! E holt nem a bojnyik!
A két pandúr megrıkönyödötten bámult r„ a kisasz-
szony vértelen orcájára.
- Nem-e?! - horkant föl a csendbíztos. - M„r hogyne a
bojnyik vóna!. . . Korát ís tessen csak számolni! Ahányjele
van, mindeggyik pászol a textushoz, mit a kurrens ír!
Az alispán nagy tenyerével a Ió marjára vetett ember
fagyos álla alá nyúlt. Hozzányomta kezét a nyakához, a
vastag ütıérhez.
- Meglıtték is? - pillantott iöl a fejcsóváló csendbiz-
tasra.
Lázár Flóris komissz„rius índignáltan rázta kobakját.
- Csak a puskatus ütte meg. Az se egyébért, csak mert
ellenkezni merészelt. Szólánk, adja, mutassa föl illendıen
a passzust. Hol van az úti levél?! - bıdült, ahogy akkor s
ott az uporhidi révnél. - Szökni akarván megfuta fürgén,
mire mink tüstént odaalkalmaztuk a puska tusát a konok
koponyáj„hoz. . .
- Pislákol még életnek maradéka e bódult, boldogtalan
i úban-egyengette ki megfájdult derekát a nagyür. Oda-
intette magához az egyik fáklyás szolgát. - Adja husz„-
romnak e lángot. Kendtek most kíméletesen beviendik a
házba ez eszméletlent! Fusson akárkí a bábáért, sietısen
jöjjön a kellı orvosságaival. de megérkeztéig is „polgassa
a házi cselédség, fektessék le, takargassák.. .
- Im,, itt az iszákja, alássan. . . -a káplár rongyolt borjú-
tarisznyát vett le a hátsó kápa mpgül. - Fölszedtük a hó-
bul, hova vállárul leesett...
238
- Kendteknek eszökbe se volt, hogy megnézzék?-nyúlt
érte az úr. Bekotort az iszák mélyébe. Kupertát, abból meg
győrött papirost húzott ki. - Világíts! - szólt a huszárjá-
nak, s a szövétnek lángjánál hunyorogva betőzte az írást.
-Hejj, krucifix...! -de lenyelte a szitkot. Megfogta leánya
kezét. - E szegény í ú most, pár nap elıtt szabadult ki a
börtönbıl, hol a négy éve elárult Jámbor-féle szabadság-
komplottban vállalt szerepéért mindezidáig senyvede. . .
Már föllépkedtek a kastély alacsony teraszára, mikor
meghallották, hogy a szúrós esteli fagy száncsöngık ked-
ves, szaporán közelítı hangját hozza feléjük Vajtha felıl,
hol az országút kanyarog.
- Kendtek most megvacsorálnak Lábodi tiszttartóm-
nál - fordult vissza a két pandúrhoz meghiggadtan a vaj-
thai völgy kegyura. - Lovaikról szintén gondoskodva le-
szen... Nosza, szedjék lábokat! Öt meg, kit leütének kend-
tek, meg fogom engesztelni nevökben is, és jó útravalóval
eresztem el innen holnap. . . vagy tán késıbb.
Hallgattamegint a közelgı szánnak ajókedvőcsıngıit,
s vállon ölelte leányát:
- Ötlik eszembe, hogy elfeledém említteni tegnap...
Most tudd meg, kicsi rózsám, hogy hát... híttam ez estére
mihozzánk úrvendéget is egyet. Oly embert, ismered ıt,
kinek elhagyatásban kéne karácsonykor meglennie, mert-
hogy senkije sincs már: Dévér földesurát, Szekrényesi-
Schreiner Bélát. Már ne magában töltse e szent estét, tana-
kodtam, s egyszeriben megüzentem, mindenképp ide jöj-
jön. Nem leszen ı terhedre, ha itt vacsorál mivelünk és itt
aluszik majd? Éj idején már mégse bocsássuk el ıt, de a
meghajszolt lovait se...
Piroska szívében most kezdett ernyedni a görcs, amit
eddig sínylett.
- Édesapám. . . - ejtette fejét az alispán vastag vállára,
hol apró jégdara-kristályok telepedtek meg, s hidegükkel
szinte sütötték homloka bırét. - Oly boldog vagyok én,
hogy mégse a kurrentált Jegenyét fogták el a pandúrok!
239
Négy párát fúvó nóniusz állt meg a szélestalpú, vihar-
lámpásos szánnal az alsó lépcsı mentén. Réz csöngettyő-
iknek ajátékos-víg hangja se szólt már. Gyönge derengé-
sével a hö füstölgı, futtukban kihevült sziluettekké festet-
te a forrótestő szép lovakat.
Bı és szinte bokáig hosszú farkasbır bundában kászá-
lódott le a szánról, s lökte magáról máris vissza a sokpok-
rcícos ülésre a prémet a délceg alak, ki miatt a kisasszony
kedvét vesztve, kedélytelenül ténfergett vajthai kastélyuk-
ban ez estén.
- Jó estét a tekintetes úréknak, meg békességet e háznak
a kis Jézus születésével! - Szekrényesi-Schreiner Béla elé-
jük lépett, s meghajtotta magát. - Ahogyan pedig angol
földön mondják - nézett Pekry Piroska szemébe -, re-
ménylem, hogy jól artikulálom a két szép szót: Merrh
Christmas!
Dévér í ú földesurát - miután megmosdott s esti ruhát
vett (újdonatúj, széles vállára remekbe szabott, de a gyá-
szához feketébıl varrott drága atillát öltött, és a zsinóros,
combra-feszes nadrágjához puhaszárú csizmát húzott) -
Pekry alispán és a kisasszony a kastély földszintjén, a fe-
nyıszagú gálateremben várta, hogy itt, mielıtt vacsorára
jelezvén kondul a gong, étvágygerjesztı ürmös bort kor-
tyoljanak együtt.
Pekry Piroska szívébıl még nem múlt el egészen a fél
órával elıbbi keserves látvány rossz maradéka: a sírhat-
nék, a szorongás. Végképp föllélegzeni - vélte-remélte -
csak attól fog, ha szerelmese szürke szemébe tekinthet: Bé-
la személye a biztonság maga, és delejezve sugároz lényé-
bıl ama nagy nyugalom, mely az ı megriadott lelkének
kell most, a nyomasztó percek után.
De amint belepillantott a megejtıen komoly, ám olykor
szomorú szempárba, azokban most nem az olyjól ismert,
240
bátorságot adó fény csillant - nem, nem a mindig okos
ragyogás! -, hanem izgalom égett.
- Jer, fiam, áldjuk a gyermek Jézust! - fogta karon Dé-
vér uraságát Pekry alispán, és a terem két ablaka közt álló
mahagóni pohárszékrıl kínálta itallal. -Jer, kicsi rózsám,
s jöjjön a Miss is, igyunk és adjunk hálát ıneki, Megvál-
tónknak, az embertestbe leszállott Istennek, ki megóvott
eddigelé, s ha leendünk méltók oltalmára, megóv a jövı-
ben is, ámen.
A fruska csak egy korty vérvörös ürmössel hőtötte tüzes
két ajkát. Szép szeme sarkából titkosjegyesének száját les-
te. Kemény, konok-éles, kurta barázdák voltak a két száj-
zugba bemetszve, akárha a csüggı, szinte tatáros barna
bajuszt nyírván-igazítván sebzett volnajelet bırébe beret-
vájával a mérnök.
- Volna szavam, fontos mondandóm, hogyha megen-
gedi szólnom, urambátyám - fürkészte a gıgös alispán ar-
cának minden lehetı kis rezzenetét Szekrényesi-Schreiner
Béla. - Beszélhetek?
- Énhozzám?- hökkent meg a ház ura. - Régi barátom
gyermeke vagy! Te akárhol s bármikor is kérdetlen szól-
hatsz, kedves öcsém... Nosza mondjad ki, minı gond
nyomja a szíved
A hajdani honvéd fıhadnagy fia fölnyilazott pillantásá-
val a nagy mahagóni pohárszék legtetején faragott Bac-
chusra: ne kelljen a vajthai hitbizomány gazdájának szigo-
rú szeme várakozását állnia, míg belekezd és elszántan vé-
gére is ér. . .
- Megígérém ıszön e szép hajadonnak, vajthai Pekry
Piroskának, ki e számomra nehéz minutában az oldala-
mon áll... kérésére igérém, hogy majd csak miután a ti-
zennyolc évét tölti, merészelek én odaállani apjaurának
elébe. - Olyat sóhajtott hirtelenében a luc páráival illatos
ájerbıl, hogy atillájának fölsı gombjai kis híján kiszakad-
tak a gyapjüszövetbıl. - Röstellem magamat, hogy adott
szavarriat megtartani gyönge vagyok. - Már gyíflt elegen-

dı bátorsága a vármegye kormányzó nagyurának két sző-

kült szeme közt a kölesnyi bibircsók szırszálára meredni.
-Ahogy csak lomhán cammog a lusta idı, nekem éj s nap
rettenetes gondolnom a szörnyő esetleggel, hogy jó Pekry
urambátyámnak színe elé állíthat akárki, Piroska kezéért,
és az alispán, nem tudván, hogy e drága leány nekem ısz
közepétıl titkos ar„m, eligérheti ıt ama jött-ment kérı-
nek, ki netán mágnásivadék, de ha nem, hát ráörökített ısi
nemeslevelével mégis rangosb n„lam, az elhalt honvéd-
tisztnek az árva fiánál. - Naptól-széltıl barnult képe fakó
volt, mint az a zászló, mit nemrégen Pekry Piroska a holt
Szekrényesi-Schreiner Vilmosnak kiterített testén látott. -
Nincs hát várni erım a jövı esztendı Szent András hava
végéig énnekem immár, s most, e karácsonyi szent estén
folyamodván tisztességgel kedves urambátyámhoz, ké-
rem, bízza reámjó szívvel Pekry Piroska kezét!
A teremben a csöndek csöndje honolt-lebegett körülöt-
tük. A vénséges-vén téglafalak közt átitatódott lucpárával
a légáram, mit a kandalló rostélyos szájából kisugárzó hı
melegített-hajtott körbe szelíden.
A vajthai büszke nemes rideg arcán nem rezzentek az
emberpróbás évtizedekben rávésödött csorba redık. Dús-
busa, dérlepte szemöldöke árnyékában, a pillák rése kö-
zött sose látott nedvek győltek: a dölyfös alispán könnyei.
- Hát mostjött el a napja.. . -rekedten s halkan buktak
elı torkán a szavak. - Mert tudj a az ember, hogyha halan-
dó, tudja az elméjével, s várja, hogy egyszer rávirrad és
ráesteledik majd annak a napja, mikor döbbenten hallja
fülével a természet törvénye szerinti valót. . . hogy a gyönge
leányt, ki övé s csak övé volt eddig, az élet akarja. - Eler-
nyedt vállai megrándultak. - A néhány múlt hónapban
ez-az már megpendíté fél-tréfásan, fél-komolyan, ki-ki
olyformán, ahogyan tud bánni a szóval. . . mondták sorrag
hogy ott a fiók, s már itt az idı, hogy házasulást terveljen
a tacskó. .. végülis azt adták tudtomra, hogy akkor, majd
ha leányom férjhez adandani hajlok, meg ne lepıdjek.
242
hogyha az ı fiók illendıen elejbém járul. - Nagynehezen
mozdult: megfogta Piroska kezét, hogy megmelegítse ha-
talmas markának fészkében az apró öklöt, ahogy rég tette,
mikor még pöttöm lányka korában téli vadászatokon bá-
ránybır karmantyúban is elkékültek a párnás ujjai. -Sen-
ki fiát nem biztattam: idınk van rengeteg, így hárítám sor-
ra el ıket ugyancsak fél-tréfásan, fél-komolyan, mertjóval
elıbb megbízván néhány nagyfülő és árgusszemő embere-
ket, segedelmökkel már bárki kegyembe dicsért ivadékát
körbe kiismertem, megtudva, miképpen szórja a pénzt ka-
szinóban kártyán, és a kaszirnık közt melyik az, kinek
ágyában helye mindig lenni szokott, illetve opus coronatur
fi,ne, mely i ú hányszor szerze magának vénuszi kórt. -
Atfogta Piroskáj ának vállát, úgy nézett föl a nála is egy fél
fejjel magasabb mérnökre. - Fiam, Szekrényesi-Schreiner
Béla... ne ródd föl bőnül e drága leány apjának.. . hisz te
magad mondád ıt drágának. . . hogy irántad is intereszál-
tam titkon. - Acélos öt újja szorosra feszült kicsi rózsájá-
nak vállán. - Tudva-tudom, hogy az években, míg Keszt-
helyen élve tanultál agrár és építészmérnöki szaktudomá-
nyokat, ottan, a nagyhírő akadémia szép számú stúdensei
közt a kitartás, szorgalom és ész mellett mindvégig az ön-
kéntes-makacs és őgymond aszkéta fegyelmed szerze te-
kintélyt úri nevednek, mely kutyabır híján is tisztelt és
nobilis nómen lett ott, ama szépséges Balaton-partnak ma-
gyar Athénjában. A társak hecces bujtogatásai ellen föl-
vértezve maradtál hív a fegyelmes, bajt távoltartani képes
erényhez, megtartóztatván magadat: sosejártál ıvelök el
bordélyba, se más korcsmás szajhákhoz a hosszú évek
alatt... - S míg nagy tüdejét teliszívta, a hátralevıt, mit
végezetül még mondani készült, óvatosan meg-megfor-
gatta fejében, s csak miután már hitte, hogy el nem ront
vele semmit, sjobb, ha leánya elıbb, mint késıbb hall az
eset-rıl, szánta magát el, hogy köntörfalazás nélkül foly-
tassa: - Fülembejutott. . . csuda volna, ha épp engem kike-
rülne a pletyka..., hogy egy fél esztendıt liezónod volt a
243
tavasszal s nyáron a szép s kikapós Agostonnéval, a keszt-
helyi híres prókátor csábos feleségével. - Tenyerében rez-
zent egyet a fruska kerek válla. Keményen megszorította.
A mérnökre pedig rámordult: - El ne pirulj! Nem férfi, ki
át nem esik te korodban ily Amor okozta heves huruton. . .
- Rábólintott az utolsó szóra. - A tisztességedet épp avval
bizonyítád. . . mert tudom ezt is. . . hogy mikoron Forgách
Tama gróf ittléte okából s csillapulását óhajtván vacsorát
adtam házunkban Uportvárt, hol te is ott voltál... s azon
estén évek után e leányt meglátád ismét... attól fogva a
keszthelyi dámának közelében meg nem fordultál, noha
számos szívreható levelekben hívogatott, csábított vissza
magához a bájos szıke szirén... - Oldalvást rápillantott
pihegı egy-szem lányára. - Ilyenképp biztos lévén benne,
hogy ép vagy lélekben, egészséges testedben, Béla fiam,
nekem ebben a percben hozzád más szavaim már úgyse
lehetnek, mint miket éppen mondok: e tiszta leányon mú-
lik most már, húz-e tehozzád és óhajtja-e, hogy Szekrénye-
si-Schreiner Béla nevét hordozván élje le majdan a hosszú
éveket úgy, ahogy istenfélı embereket kötelez híven meg-
tartani esküt az Ur törvénye a házasság szentsége szerint.
- Leemelte nehéz tenyerét a didergı fruska fehér vállá-
ról. - Hát, kicsi rózsám. . . rajtad a sor. Szólj, hogyha felelni
akarsz e legénynek, s hallgass, hogyha netán még megfon-
tolni kívánod válaszodat, mert lélekben még e napon bizo-
nyossággal nem döntheted el. vágyódol-e ıszintén maga-
dat szent friggyel kötni e férfiúhoz.
Pekry Piroska idáig ijedt-halovány orcája kigyúlt: két
rózsa virult alabástrom-hamvas bırén. Kunkori szép
szempilláit fölemelve tekintett kérıjére, a szintúgy váltig
sápadt s egyre kövülten várakozó mérnökre.
- Ön ısztıl tudja, miként érzek... - suttogni tudott
csak. - A lelkem, a szívem öné volt eddigelé is titkon.
E naptól Isten s ember elıtt nyilván is öné leszen élete vé-
geztéig az édesapámnak lánya. - Csak egyet lépett, s hívo-
244
gató szeme kék sugarával szólította magához mátkáját. -
Im itt a kezem...
Szekrényesi-Schreiner Béla oly óvón fogta erısjobbjá-
ba a lánynak öt ujját, mintha törékeny szárú virágot tar-
tott volna kemény tenyerén. Másik keze eltőnt hollószínő
atillájának az oldalsó zsebe mélyén. Jegygyőrő, körben-
brilliántos arany csillant markában, ahogy kinyitotta.
- ..heavens -- sóhajtott Miss Alison, s elsírta magát. -
At long last!
Háta mögött egy kéz kopogott a faragványos teremaj-
tón. Rögtön nyílt is a hangtalan ajtószárny. Az alispán
tiszti huszárja, Galambos volt, kijelentést termi belépett.
Egymáshoz csörrentek a sarkantyúi.
- Tekintetes úrnak alássan. .. a bába aszongya, magá-
hoz gyütt a szerencsétlen, kit a pandúrok megütének!
A vénasszony beköté a kupáját és meg is esküde nékem,
hogy fölgyógyítandja szegényt hamarost. Újév napjáig el
is mehet innen, hogyha elıbb nem. . .
Nagykarácsony ünnepére eloszlott minden felleg az ég-
rıl. Hét ágra sütött hidegen, szemfájdítóan a nap, szikráz-
tak a fákon, az ágak domború hátán megtelepült hókristá-
lyok miriádjai, szikrát szórt az Upor tetején a havas jég-
páncél, szikrát hánytak a házereszek peremén az üvegsima
dárdahegyekként csüngıjégcsapok: ékes, makulátlan pa-
tyolat-leplében a föld, a világ ártatlan lett a karácsony
mennyei fényétıl.
Szekrényesi-Schreiner Béla a vajthai kastélyból, hol
szánja elé most csak két csöngıs kancacsikót fogatott,
már reggeli végeztéveljókedvően nekivágott Pekry Piros-
kával kettesben a messzi mezıknek, a hóba fehérült táj-
nak, céltalanul, de nem ok nélkül.
- Mert illendı - pattintott egyet az ostorral -, hogy ily
újdonsült mátkák magokat bemutassák tisztességgel az
égi magasságnak, mely ez áldó napragyogást árasztja re-
245
ánk, örömét nyilvánítván a fölött, hogy a földkerekének a
legszebb lánya s az én méltatlan földi személyem a tegnapi
estétıl győrős jegyesek már.
Pekry Piroska kihúzta kezét a cobolyprém karmantyú-
böl, s megsimogatta a mérnök máris fagyvörös öklét.
- Önnél méltóbb nincs számomra e földön. A méltatlan
tán inkább én lehetek, hiszen öltözködvén elfeledém meg-
nézni, magával hozza-e kesztyőit Dévér urasága, ki teg-
naptóljegyesem, s kinek épp emiatt már ırangyalként ké-
ne viselnem gondját.
Ráfektette pirult orcáját Béla kezére.
- No, hát majd így melegítem.
A két ló hámjának szügyelıjén ugrándón táncoltak a
csöngettyők. A csilinges halk muzsikával a szán sebesen
siklott a havon. Csak a két sima talpa s a kancacsikók
nyolc patkós lába hagyott nyomokat tetejében, porló kér-
gében.
Mérf'öldek után mérföldek fogytak a szótalan, összesi-
mult pár háta mögött. Csók csókot csalt ki belılük, s csak
ha kifulladtak, tépıdött egymástól el a szájuk.
Másfél óra is eltelt már, mire körbetekintettek, hogy
lássák, merrefelé nyargalhat a két ló... Nem nyargaltak
azok, fertályórája maguk kedvére, szelíden trappoltak
csak a szá.nnal.
- Ugyan hol járunk?... - nézte a tündöklın csillámló
tájat a fruska. - Hová ragadott el minket e két szilajon
száguldó táltos?
Szekrényesi-Schreiner Béla magához ölelte a lányt.
- Ama dombhát ottan, túl a patak hídján, az a Paphegy.
Meg kellett csókolnia még egyszer tündéri menyasszo-
nya sok-sok csóktól szinte dagadt, forró száját. Ismét per-
cek múltak el így - megnémult körben a téli világ-, s csak
miután levegıjük fogytán szétvált nagynehezen s nem
akarva az ajkuk, pillantottak el arrafelé, hol imént a he-
lyén volt még az a dombvonulat: vajon ott van-e most is?
- Fürge csikók ezek, ím a zanóti határig szánkáztattak
246
minket! - A mérnök fölnevetett. - Tán körbefutották vol-
na a glóbust is, ha az én mátkámnak eszébe nem ötlik, hol
s mely távoli földön járunk. . .
Már a patak partját követı alacsony földgát közelében
voltak. Az i ú uraság keze szinte nem is mozdult, mégis
megkurtult érdes, erıs markában a hajtószár. Lépésre fo-
gott lovait ráfordította a csak fél ölnyi magas töltés tetejé-
re, az útra.
A kancacsikók lassú ügetésétıl párnás-tompán pufo-
gott a havas gát. Béla benyúlt farkasbundája alá. Kikotor-
ta zsebóráját, fölkattintotta ezüst födelét.
j Jó másfél óra hazáig is. .. fugit irreparabile tempus.
Pekry Piroska megint odabújt hozzá.
- Köszönöm, hogy e szóval mondta: hazáig.
Nem tudták, hogy a Paphegy legtetejébıl, Pongor nem-
zetes úr, a magános piktor házából két szempár látja-kiséri
a völgyben sikló szánt.
- No, barátom, tudja-e, kik szánkáznak a völgyben
alant?- nézett rá vendégére a festı. - Volt már önnek dol-
ga velök, s ha eléggé éles a két szeme... márpedig éles.. .,
rájok ís ismer!
A bujdokló tudta, kiket lát.
- Pekry alispán úrnak a lánya. . . - követte az ablakon át
a tekintete lassan a szánt. - A derék fiatal Szekrényesi úrral
megy, kit az udvarháza elıtt láték Dévérbe, mikor meg-
fogtam a rusnya varangyot, a Harkány kölket...
- Nem volt híre idáig, hogy Szekrényesi-Schreiner Vil-
mos bajtársam fia Pekry alispán kedves-bájos leánya kö-
rül forgódna - tőnıdött Pongor Sámuel úr. - Igaz, énhoz-
zám mindig csak késvejut el, hogy hol ki hajítá el kanalát,
vagy hol ki hozott a világra utódot, s hol kinek úri család-
jából ki fiához készül férjhez menni a lány... - Jóságos,
méla tekintete ott járt egyre nyomában a Paphegy alatt
suhanó csıre szánnak. - Tiszta szívembıl kívánom neki-
ek, hogy boldogság legyen osztályrészök. Hadd láthassa a
hajdani honvéd onnan a felhıknek magasából: áldás van
247
fia sorsán, óvja-segíti az Isten az olmützi sánebörtönben
gyötrött egykori hıs rabjó fából faragott ivadékát. - Lent
a patak partján a csilinges szán eltőnt a kopasz ligeterdı-
ben. -Szekrényesi-Schreiner Vilmos szász föl.drıljött ısei
egytıl-egyig szorgos szürke parasztok voltak, s ı, ki eszé-
vel-szorgalmával gazdagodott meg, nem lett hőtlen e jó-
módban se a fajtájához, a pór néphez, sıt váltig emelni
kívánván ıket, rávezeté, kit csak lehetett, a tudásra, mi-
képpen kell okosabban bánni a földdel sjószággal... Hi-
szem és bízok hozzá, hogy Béla fiában szintúgy munkál s
megleszen élte során a törekvés, hogy makacsul folytassa,
mit apja csinált. A nagy évben. negyvennyoleban a honfi-
ak egyenlıvé tenni akartak urat, pórt. Vérünk hulla e szent
célért a csatákban, nem vált mégse valóra az eszmény. Oly
magyarokra, minı Szekrényesi-Schreiner Béla is, átszáll
most a kemény föladat, mihez apja s a többi szabadsághıs
nem bírt elegendı harci kitartással, majd életerıvel. Béla
s a többi hasonló, népét megbecsülı i ú magyar ember
örökli atyáik szent ideálját. Adja az Isten, hogy kivel ıt
látánk az imént, az alispán nagyszívő lánya segélje kitarta-
ni ıt hőséggel a földnek visszaadott apa útjáni
Eszter
Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes:
Egy sugár a börtön napja,
Fje pedig rémtül népes.
ARANY J.ANOS
A Horka-vármegyei HíRLEL6 1866 karácsonyi számában
Petendi Fidél fıszerkesztı úr terjedelmes, a lap teljes elsı
oldalát kitöltı vezércikket írt a Habsburg birodalom és
Magyarország küszöbön álló kiegyezéséröl A kiegyenlí
téshez juttató út phasisai címmel. Tanulmánynak is beillı
írása bevezetıjében szükségesnek tartotta szerényen föl-
hívni nyájas olvasóinak figyelmét arra a környülállásra,
miszerint a történelmijelentıségő eszmék, melyeket aláb-
bi soraiban kifejteni készül, nem saját elméjének gondola-
tai: minden, mi a továbbiakban következik, ama mélyen
szántó fontolásoknak ígyekvı tolmácsolása leszen, me-
lyeket a Nemzet Bölcsétıl, Deák Ferenctıl hallhatott, ki-
vel az elmúlt napok e yikén találkozhatni volt szerencséje
Pesten, mikor is az Öreg Ur oly tisztességben részeltette
személyét, hogy az Angol Királynı szálloda második eme-
letén fönntartott puritán lakosztályában - s legközvetle-
nebb küzdı társainak jelenlétében - elfogadá ıt, ahol is
végighallhatnia volt módjában minden szót, melyek ott s
abban a körben a Nemzet Bölcse s a párt (a Deák-párt)
néhány oszlopa közt hangzának el ama kis híján öt fer-
tályórás discursusban, melynek themája a császár ı felsé-
ge által a november 19-diki legmagasabb leiratban közlött
igéret, a magyar alkotmány teljes helyreállításának és a
felelıs magyar minisztérium kinevezésének ígérete volt.
Vezércikkét Petendi Fidél e bevezetés után így folytatta:
248 I 249
Az 1849-dik évben, a késıbb birodalmi belhábo-
rúnak qual cált függetlenségi harezban legyızet-
vén. Magyarország az absolutismusnak hatalmába
hulla, mel. állapotban mi, a nemzet csak kesereg-
hettünk, mert annak ellenállarzi erınk már nem ma-
radott. Tizenkét esztendei ádáz, korlátlan ınkénv
uralkodott e hazában.
Magyarország kö jogának történelmében leg-
fontosabb korszakot képez azon átalakulás, mely
1848-ban tétetett, mert a nélkül rég elsöpörtetett
volna alkotmányunk. Ha akkor, 48-ban a nemesi
országgyőlés - ragaszkodva ısi arictocraticus intéz-
ményeinkhez-szabaddá nem teszi a népet s a földet,
s ha meg nem osz tozik a néppel jogokban és terhek-
ben, a ránk következett nehéz évek súlyát el nem
birtuk volna viselni, s összeroskadtunk volna a szen-
vedések iszonyú nyomása alatt a nélkül, hogy a mő-
velt világ szánalma kísérte volna végsülyedésünket.
Ezen akkori nagyszerő átalakulást a történelem
össze fogja kötni azon férfiú nevével, ki azt már az
elızı években megindítá s ernyedetlen erélylyel ke
resztülvitte. Daczára a bekövetkezett tragicus ese-
ményeknek, az ı mővének ezen része fönnmaradott
és fönn fog maradni, míg nemzetünk él s országunk
áll, s ahhoz a nemzet emléke és hálája lesz mindig
csatolva.
De elleneink fégyverrel támadták meg ezt a kez-
detet, s küzdelmünk szerencsétlen véget ért: alkot-
mányunk fölfüggesztetett, az ısi megyei rendszer, a
magyar democratia intézményes valósulási formája
megszüntettetett, s hatásköre idegen tisztviselıknek
kezeibe adatott, kik az absolut rendszer önkényes
hatalmával jártak el: erıszakkal, gyakorta fegyve-
res erıvel hajták be direct és indirect adók sokasá-
gát, melyeket magyar országgyőlés soha meg nem
ajánla; erıszakkal sorozának katonákat, kiket ma-
250
gyar országgyőlés soha meg nem ajánla; erıszakkal
állítának bíróságok elé számtalan magyar embere-
ket, oly törvényekkel ítélve, melyeket magyar or-
szággyőlés soha nem tárgyalt s nem szentesített.
S kik az önkényt gyakorlák, az abszolút rendszer-
nek minden itt lakó vagy tartózkodó tisz tviselıi ki
voltak véve az ország saját törvényei alól nemcsak
hivatalos, hanem minden bőntényi s más egyéb viszo-
nyaikra nézvést is, s ık (mert az absolut hatalom
parancsainak az engedelmességet senki meg nem ta-
gadhatta) leromboltak mindent, mi útjokban állott,
s fölemésztették anyagi erıinket: tizenkét év alatt a
jövendı nemzedékek jövödelmét is elherdálták!
S valóban, csak a várni tudó nemzet józan higgadtsá-
gának lehet betudni, hogy az ország e megnyomorító
prés alatt seriyvedvén az anarchia vészébe nem so-
dortatott.
E helyzetben a múlt esztendıkben csak három út
állott elıttünk: vagy várni a jogok visszanyerhetését
oly küleseményektıl, melyeket se elıidézni, se irá-
nyozni képesek nem valánk; vagy passive ellenállani
ernyedetlen az önkénynek, s idı közben ráébreszteni
az absolut hatalmat arra, hogy önmagának is árt, ha
tovább folytatja iogfósztott nemzetünk sorvasztá-
sát; vagy fölkelni, s vereséget szenvedni megint.
Tizenkét évi despoticus elnyomás után, 1860-ban,
részint az osztrák birodalom hatalmát ismétleg
gyöngítı külesemények, részint addig szerzett ta-
pasztalásai meggyızték ı félségét arról, hogy az
1849 óta fönnállott állapot tarthatatlan. E realitást
belátván, ı felsége kibocsátotta az októberi diplo-
mát, melylyel a nemzet megbékítése volt czélja. De
mielıtt az, mit abban igére (hogy az ismét engedé
lyezett országgyőlés elé terjesztendi) megtörténhe-
tett volna, az absolut hatalom megátalkodott hívei-
nek nyomécsára megkészült a fébruári pátens, mely
251
az egész birodalom számára bizonyos alkotmányt
helyezett kilátásba, oly constitutiót, mely a mi al-
kotmányunkkal szöges ellentétben állott volna. Ily
helyzetben ült össze 1861-ben a magyar országgyő-
lés.
Mit akartunk akkor, mit kellett cselekednünk?
Miután a magyar alkotmány az absolutismus idején
megsemmisíttetett, minekünk kötelességünk volt az
egész világ elıtt megmutatni s minden lehetı er-ıssé
gekkel bizonyltni, hogy a magyar alkotmány jogilag
fönnáll és nem vesztette el érvényességét; be kel
tett bizonyítni, hogy k„veteléseink jogosak - egy-
szóval. hogy igazunk van! Ezt törekedett bebizonyít
ni az 1861-diki országgyőlés, s nem is épp sikerte-
lenül, mert attól kezdve Ausztriában megszőntek
emlegetni ellenünkben, mit azodáig fáradhatlan
ismételgetének: hogy 1849-ben "eljátszottuk jogun-
kat" arra hogy saját alkotmányunk és felelıs kor-
mányunk lehessen, s az ország saját adója és katona-
sága fölött saját országgyőlésén határozhasson.
E jogeljátszás~tant 1861 óta nem hangoztatták a
Lajtán túl. Ennyiben az 1861-diki országgyőlés telR
jesítette föladatát.
Am mit mondott mindennek utána a külfötd: mit
mondott Európa? Azt mondták: mi elhisszük, sıt
megengedjük, hogy nektek igazatok van; hogy Ma-
gyarország külön alkotmánya jogilag érvényes, etc.
-- ám minekünk abban nincs semmi érdekünk, hogy
e ti igazságtok Ausztriával szemben érvényre jusson.
Minekünk mindegy, akár van Magyarország, akár
nincs. Minekünk az áll érdekünkben, hogy Közép-
Európában azon állam létezzék - és hatalmas le-
gyen!-, nzelynek Ausztria a neve. Minthogy viszont
Ausztria, mint birodalom nem létezhet Magyaror-
szág nélkül, s mert Magyarország alkotmánya el
lentétben áll Ausztria létével és hatalmával, ennél-
252
fogva ellentétben áll a mi érdekeinkkel is. Mi tehát a
ti követeléseiteket, bármily jogosak is, nem pártot-
juk. S hogy azokat Ausztria nem teljesíti, igazolva
látjuk önfönntartásának szüksége által.
Igyen szólott azidıben a külföld, melynek Magyar-
ország kis híján ezer éve csak arra való volt váltig,
hogy vérét hullassa a culturált Európáért. S mi volt
a mi teendınk e nyilatkozásokkal szemben?
Fegyver s forradalom oly eszköz, melyhez csak a
legvégsı kétségbeesésben nyúlhat a nemzet, s tud
tuk, e veszélyes eszköznek sikere helyzetünkben Le-
hetetlen. S minthogy kiviláglott már, hogy külese-
ményektıl várni segélyt. káros számítás, nem vala
más lehetés, mint a harmadik módot megkisérleni,
hogy a haza egyrészt a forradalom és kétes eredmé-
nyő véres htcrcok veszélyétıl is, másrészt a fatalis
további sülyedéstıl is megmenttessék.
Kötelességünk volt meggyızni a világot arról,
hogy a magyar alkotmány és Magyarország törvé-
nyes önállása nem ellenkezik Ausztria fönnmaradá-
sával s hatalmával, s ilyképpen nem ellenkezik Euró-
pa érdekeivel sem. S meg kellett gyıznünk Ausztria
,fejedelmét is arról, hogy alkotmányunk visszaállítá-
sa a Habsburg birodalom fönnmaradásával és biz-
rosságával is összhangban hozható.
Ezért óhajtjuk ıszintén a kiegyenlítést, s mert a
jelen helyzet a mi erıinket is, Ausztriáét is végképp
fölemészti. (Eclatans példa erre az 1853-dik évi ke-
leti háború, melynek idején Ausztria, noha részt sem
vett ama orosz-török hadakozásban, 500 milliót
költött arra, hogy seregeit pusztán tüntetıleg fölvo-
nultassa. Oly összeget, mely elégséges lett volna idı-
közben az egész birodalom minden részét vasútháló-
zattal ellátni! Egy oly Magyarország, mely jogainak
birtokában vetotgyakorolhat, e tüntetı hadfölvonu-
lást csupán a maga ellenzésével meghiúsíthatta vol
253
na. Érzi a nép minden osztálya a nyomort, s minden
reményét a kiegyenlítésbe veti, mely nemcsak alkot-
mányos önállásunkat adja vissza, hanem a nyomasz-
tó bajok további növekedésének is véget vet, seszkö-
zöket nyújthat anyagi helyzetünk fokonkénti javulá-
sára.
De a kiegyenlítés nem történhet bármi áron.! Ma--
gyarországnak vissza kell nyernie realis jogát, hogh
a birodalom közös ügyeiben Bécs csak beleegyezé-
sünkkel határozhasson, s a birodalom közös te hei-
bıl csakis arányos rész t kelljen nemzetünknek vál-
Ialnia. Elmegyünk azon határokig, melyekíg men-
nünk szabad, s melyeken túllépni árulás volna ha-
zánk ellen. Ki azonban bármi czélból is avval ámítja
a népet, hogy bajai súlyától máris meg volna mentve,
ha akárminı kiegyenlítést elfogadna, vétkezik nem-
zete ellen, s csalódni fog számításaiban. Ésau midın
éhes volt, eladá jogait egy tád Ieneséért. Az igért 1en-
csét megkapta, de midın ráébredt a következmény-
re, testvérháború lett az álságos alku vége. Az ámí-
tók, kik ma vannak, nem volnának képesek az igért
javulást eszközölni, a nép pedig, mely reményeiben
megcsalatott, mit tenne? A fejedelem tehát nem
akarhat olyast, mi az államra nézvést veszélyes, s a
nép irányában igazságtalan!
Ne higgyük magunkat gyöngébbeknek, mint va-
gyunk; csak erısebbeknek se, a világért se higgyük.
Nem kevesebbet akarunk elérni, mint kell, s nem
többet, mint lehet! Azt akarjuk, hogy Magyarország
saját országgyőlésén alkothassa minden saját köz-
és magánjogi és közigazgatási törvényeit; saját or-
szággyőlésén állapíthassa meg védrendszerét és en-
nek minden változtatását (maga rendelkezhe.ssék a
szükséges újonczokról, ezeknek számáról, kiállítási
föltételeirıl, a katonaság elhelyezésérıl és élelmezé-
sérıl); maga határozhasson államjövödelmei, adó-
254
rendszere, az adó kivetése és behajtása fölött; s
mindezt saját kormányával hajttathassa végre, mely
a magyar parlamentnek fetelıs minden tetteért s
minden fillérnek hovafordításáért.
Némelyek úgy tartják, hogy az osztrák birodal
mat a fölbomlásfenyegeti, s ezért nem kívánják Ma-
gyarország sorsát hozzá kötni. Allítják, hogy Euró-
pa mely ma még politicai szükségnek tartja az oszt
rák birodalom fönnállását, hamarost más nézetre
jut. Meglehet. Tartani kell azonban tıle, hogy e föl-
bomlás áltad mi nem nyernénk. És ha kiszámithatat-
1an események e katastrophát egykor csakugyan
elıidéznék, mi volna elınyösb ránk nézve: az-e, hogy
ezen összeomlás Magyarországot az államiságától
való megfosztottság jelen szerinti állapotában talál-
ja? Ez esetben csak rendezetlen anyagnak tekinte-
nék hazánkat, melyet szétbontva más építkezéshez
használhatnak föl.
Korunkban lenyőgözı nagyok az európai államok
dimensiói. A 20 milliós népességő Olaszországot vi-
rágzó kereskedésével, sok jó kikötıjével s igen tekin
télyes számú haderejével még nagyhatalomnak se
tartja a világ. Fönn birna~e állani a 13 milliós Ma-
gvarország, beékelve a hatalmas orosz és német bi-
rodalmak közé? Ha pedig más népekkel együtt szö-
vetséges államot akarnánk egyszer alakítani, nem
kéne-e majdan azokkal is egyezkednünk, s nem vol-
nának-e közös terheink s ügyeink, melyeket meg-
osztva kellene viselnünk s kezelnünk?
vitatni lehet, hogy a közvélemény mily mértékben
van a kiegyenlítés mellett, de a nép nem mondana
köszönetet, ha meghiúsítva a békés kiegyenlítés si-
kerét, visszazuhannánk vele együtt ismét az absolut
hatalomnak való kiszolgáltatottság zavaros örvé-
nyébe, s a szenvedésekért, melyeket tőrt és még tőr-
nie kellene, semmi egyebet nem nyújthatnánk neki,
255
na. Érzi a nép minden osz tálya a nyomort, s minden
reményét a kiegyenlítésbe veti, mely nemcsak alkot-
mányos önállásunkat adja vissza, hanem a ny,omasz-
tó bajok további növekedésének is véget vet, s eszkö-
zöket n yújthat an nyagi helyzetünk fokonkénti javulá-
.sára.
De a kiegy,enlítés nem történhet bármi áron! Ma-
gyarországnak vissza kell nyernie realis jogát, hogy
a birodalom közös ügyeihen Bécs csak beleegyezé-
sünkkel határozhasson, s a birodalom közös terhei
bıl csakis arányos részt kelljen nemzetünknek vál
lalnia. Elmegyünk azon határokig, melyekig men-
nünk szabad, s melyeken túllépni árulás volna ha-
zánk ellen. Ki azonban bármi czélból is avval ámítja
a népet, hogy bajai súlyától máris meg volna mentve,
ha akárminı kiegyenlítést elfogadna, vétkezik nem-
zete ellen, s csalódni fog számításaiban. Ésau midın
éhes volt, eladá jogait egy tál lencséért. Az igért len-
csét megkapta, de midın ráébredt a következmény-
re, testvérháború lett az álságos alku vége. Az ámí-
tók, kik ma vannak, nem volnának képesek az igért
javulást eszközölni, a nép pedig, mely reményeiben
megcsalatott, mit tenne? A fejedelem tehát nem
akarhat olyast, mi az államra nézvést veszélyes, s a
nép irányában igazságtalan!
Ne higgyük magunkat gyöngébbeknek, mint va-
gyunk; csak erısebbeknek se, a világért se higgyük!
Nem kevesebbet akarunk elérni, mint kell, s nem
többet, mint lehet! Azt akarjuk, hogy Magyarország
saját országgyőlésén alkothassa minden saját köz-
és magánjogi és közigazgatási törvényeit; saját or
szággyőlésén állapíthassa meg védrendszerét és en-
nek minden változtatását (maga rendelkezhessék a
szükséges újonczokról, ezeknek számáról, kiállítási
föltételeirıl, a katonaság elhelyezésérıl és ételmezé-
sérıl); maga határozhasson államjövödelmei, adó
254
rendszere, az adó kivetése és behajtása fölött; s
mindezt saját kormányával hajttathassa végre, mely
a magyar parlamentnek , felelıs minden tetteért s
minden fillérnek hovafordításáért.
Némelyek úgy tartják, hogy az osztrák birodal-
mat a fölbomlás fenyegeti, s ezért nem kívánják Ma-
gyarország sorsát hozzá kötni. Allítják, hogy Euró-
pa, mely ma még politicai szükségnek tartja az oszt-
rák birodalom fönnállását, hamarost más nézetre
jut. Meglehet. Tartani kell azonban tıle, hogy e föl-
bomlás által mi nem nvernénk. És ha kiszámíthatat-
Ian események e katastrophát egykor csakugyan
elıidéznék, mi volna elınyösb ránk nézve: az-e, hogy
ezen összeomlás Magyarországot az államiságától
való megfösztottságjelen szerinti állapotában talát-
ja? Ez esetben csak rendezetlen anyagnak tekinte-
nék hazánkat, melyet szétbontva más építkezéshez
használhatnak föl!
Ko unkban tenyőgözı nagyok az európai átlamok
dimensiói. A 20 milliós népességő Olaszországot vi-
rágzó kereskedésével, sok jó kikötıjével s igen tekin-
télyes számú haderejével még nagyhatalomnak se
tar-tja a világ. Fönn birna-e áttani a 13 milliós Ma-
gyarország, beékelve a hatalmas orosz és német bi-
rodalrnak közé? Ha pedig más népekkel együtt szö-
letséges államot akarnánk egyszer alakítani, nem
kéne--e rnajdan az okkal is egyezkednünk , s nem vol-
nának-e közös terheink s ügyeink, melyeket meg-
osztva kellene viselnünk s kezelnünk?
vitatni lehet, hogy a közvélemény mily mértékben
van a kiegyenlítés mellett, de a nép nem mondana
köszönetet, ha meghiúsítva a békés kiegyenlítés si-
kerét, visszazuhannánk vele együtt ismét az absolut
hatalomnak való kiszolgáltatottság zavaros örvé-
nyébe, s a szenvedésekért, melyeket tőrt és még tőr
nie kellene, semmi egyebet nem nyújthatnánk neki,
255
mint azon kétes vigaszt, hogy az európai események-
nek egy véletlen fordulata reánk majd egyszer tán
jobb sorsot is hozhat, mint min- jelenben a békés ki-
egyenlítés által elérhetünk!
A hírlapnak e vármegyeszerte serényen kézrıl-kézre
adott számát a karácsonyi ünnep után két nappal Máli
nenı a zanóti kövér korcsmárostıl, Adonicstól vitte föl,
úgy mint máskor, a paphegyi házba (a tegzei, járásszékhe-
lyi postáról minden kedd délben a koresmáros kisbérese
hozta Zanótra az újságot, csomagot s tevelet, ha ugyan
volt).
Pongor Sámuel úr terebélyes, sokszoknyás gondviselıje
igencsak megfáradt, mire térdig hóban s vékás hátikosár-
ral a vállán fölvonszolta magát a magas dombhátra. "A
rosseb e bús lejtıbe! Ha mondom, kétszer is oly meredek
télvíz idejin, mint nyárba!" - köhécselt, míg a teát, mit a
piktor forrázott neki, szürcsölgette aszott ajkával.
- Ugyan jól Iáttam-e, nemzetes úr, hogy a háztul hátra
a hóba egy ember járt, lovasember. . . A Ió nyoma arrafelé
megy a túlvölgynek, akárha a nádasnak tart innen az em-
ber.
Nagy zavarában a festı kis híján a saját tenyerébe őtötte
ki kurta pipájából a hamut.
- Három-négy napja is annak már, hogy járt idefönt
egy. . . - hirtelenében olyat mondott, hogy a szó meglepte
magát is - . . . egy ügyvédı. - De ahogy kibukott száján ez
a füllentés (hogy honnan is ötlött menten eszébe?!), azon-
nal s már habozás nélkül folytatta: - Uporvárt úgy hallot-
ta, hogy én végrendeletet kívánok készíttetni. - Erıvel föl-
kacagott: - Mondám neki, tisztelt úr. becsapák önt! Néz-
zen csak rám, s lássa: nem oly sietıs még testámentomot
íratnom!
S míg a fejét ingatva nevetgélt, némán megdorgálta ma-
gát, hogy hajnalban, amikor vendége fölült a lovára, hogy
estig rejtızzék az Upor partján a kiszáradt nádas suska
256
bozótjában, nem ment el rögtön utána, hogy egy darabon,
legalább addig caplasson a lónyomokon, míg majd a csa-
pással, amit tapos, emberláb gázolta utat hagy a hóban. . .
Máli nenı mondott egy cifrát, szidta a vérszipolyos pró-
kátorokat, kik furton-furt csak pörlekedést szítván csal-
ják ki a népek utolsó krajcárját is, majd szaporán dolgá-
hoz látott: vékás főzkosarából sorra kirakta, mit enni ho-
zott egy hétre a képírónak, s míg takaritott, közben fızte
a töltött káposztát, meg az orjalevest, kisütötte pirosra a
disznó fokhagymával tőzdelt oldalasát, meg a gombával,
füstölt hússal töltött hasaalját, váltig veszekedve a piktor
szırgombóc pulijával, hogy ne folyassa a nyálát, s eltaka-
rodjon a tőzhelytıl, mert megtáncoltatom üstöllést a bo-
zontos hátadon ezt a kemény söprőnyelet, éhenkórász!
Késı este, mikor már Máli nenı hazavergıdött, s a be-
tyár is esontrafagyottan megtért onnan a nádasból, majd
megvacsorálván fölmelegedni leült a kamin kıpadkájára,
a festı hozzálátott átböngészni az újságot. Szeme la,ssan
járt a vezércikk bolhabetős sorain.
- Sajnos, de igaz. . . Megcáfolhatni ki képes?-ilyen mo-
tyogások füstöltek ki a száján. - Hej, keserő, de való. . .
A legény önkéntelenül is ránézett néha a hírlap utolsó-
oldali írásrengetegére. A kandallóban föl-föllobbant oly-
kor a láng, és ebben a fényben tisztán látszott némelyik
apróbb cím is. Az egyik szinte szemébe döfött:
VIZVŽRADI TÖNá.ÖCZBEN VAN M. R A BETYŽR SZERETÖJE
- Tekintetes úr!
A vezércikk tömkelegébe merült festı fölnézett.
- Ön még mindig fázik... - Szórakozottan pillantott a
fiúra, de rögtön meghökkent is: a vármegye őzöttjének
tágult szembogarában a pokloknak feketéjét látta megint,
ahogy akkornap pörzsölt a pupillájában a gyilkos tőz, mi-
kor azt hallotta, hogy egy csoze kapcabetyár a nevét bito-
rolva rabolta ki Ságod papját. - Lázasz! Vagy mi baj érte
ilyennyire váratlan?
- Csak elolvasnám ihol ezt a. ..
257
De végigmondani már nem volt elegendı szufla a iöl-
gerjedt bujdokló torkában. Csak az ujjával mutogatta, mi
az, mi a hírlap hátán szúrt a szemébe imént.
- Tessék, olvassa, barátom... - Sámuel úr odaadta az
újságot. - Mi riasztotta meg ennyire önt?
A Hetevény pusztán vármegyeszerte közismert
örmény Abelján Evariszt által bérlett csárdában két
év óta cselédként szolgáló iczczés hajadon, bizonyos
Rácz E.szter, ki alig húsz éves, nemrég titkon elárulá
ángyának, a vízváradon évtized óta lakos Rácz Jó-
zsefnénak, kit bizodalmára eléggé érdemes asszony-
nak hitt hogy ı a Horka vármegye által ez év ápril
havának vége óta körözve kere.sett bojnyik, Jegenye
Pál szívbéli szerelmese. Rácz Józsefné, kinek leány-
neve Tóth Terka, az iczczés leány titkát csaknem két
hétig ırzé, de ennyi idı múlván, már nem bírt ellent
állani gyarló asszonyi természetje tentatiójának, s
noha szintúgy titkon tovamondá egy szomszédi fe-
hérnépnek, mit férje húgától, Esztertıl hallott vala
nemrég. Eme másik, ugyancsak pletykás nıi sze-
mélytıl a tudott hír már menten tova terjedt, s eljuta
gyorsan a, járás szolgabírájának, várajjai Dákh Edö-
mér úrnak füleibe, ki nem késett e karácsony szent
estéje elıtt pandúrjaival hurczoltatni be színe elé He-
tevény pusztáról az italmérı hajadont, hogy tıle ki-
tudja, hol él, hol rejti magát ama kurrentált Jegenye
Pál.
Ily formán Rácz Eszter a vízváradi tömlöcz mé-
lyén van bent tartva, mivelhogy meg nem mondja se
pandúrnak, se a szolgabírónak, sıt egyre tagadja,
hogy ı tudná hol s merre tanyázhat a bojnyík.
Hogyha halálomig is itten kínzanak, én akkor se
tudom, hogy hol van az én szeretım!" - mondá de-
czember 24-dikén este a megáltalkodott leány.
Az ügy újabb kifejleteirıl értesülvén, szokásunk-
hoz híven tüstént friss híradással leszünk.
A betyár markában meggyőrıdött a parázs fényétıl
sárgavörös hírlapnak a sarka.
A festı rosszat sejtve figyelte az indulatától fulladozó
fiú szürkült arcát. Megölne akárkit e percben. . . - mondta
magában.
- Hadd lássam már én is, mít lelt ebben az újságban -
szólt, hogy megtörje a csöndet.
Félszeg mozdulatától rebbent egyet az ifjú legény sze-
meg
- Eszter. ..! - reccsent torkából a leány neve.
Pongor Sámuel úr fölkelt, s odaült a betyár mellé a ka-
min kıpadkájára.
- Mutassa...
De már rá is bukkant a tekintete arra a cikkre.
- Az ördög. . .! -mordult, és szaporán végigfuttatta sze-
mét a rövid, de ilyen kurtán se hiányos cikkecskén. - Vér-
lázító, hova züllik e kor! Fıszolgabíró, magyar úr hurcol-
tat el egy i ú nıt, hogy kizsarolja belıle a kedvese hollétét!
Agyafúrt, de gyalázatos ármány!
- Én rágyúttom a szolgabíróra a házát! - ropogott a fiú
két fogsora közt a szavakká vált düh. - Beleégetem önnön
hajlékába családostul.. .
Hallgasson! - förmedt rá akaratlan a festı. - Nem
méltó e beszéd, az ily öldöklı harag önhöz! Sıt egyenest
méltatlan, akár a duhaj részegség volna. . . - Kemény mar-
kával megszorította a hangtalan átkokat ırlı, már meg-
megremegı siheder kínjában görbedt vállát. - Inkább éles
eszét használja, tanácslom! Tiszta agy és fortélyos okosság
kell e sivár helyzetben! Megfontolni, miképpen volna le-
hetséges kisegítni az ártatlan hajadont Vízvárad alantas
jellemő szolgabírájának rút karmaiból!... Hisz, célja
egyéb most nem lehet önnek! - Aggályosan és félvést für-
258 259
készte, hogy eljut-e bıszült gyámoltjának az értelméig,
amit mondott. - Ilyen aspektusból gondolkozzék, össze-
szedetten s jéghideg ésszel!
Ebben a kései órában Rácz Eszter már kereken négy
napja fogoly volt Vízvárad közepére , a fehér templommal
szemben, a tar hársfákkal körbeszegett tér túlvégén, ama
földszintes, boltív-tornácos vén kuriának a pincéjében,
ahol - három helyiségben a pince fölött - várajjai Dákh
Edömér fıszolgabíró tartott hivatalt.
Miután behozatta a pusztai csárdából a leányt, a tekin-
tetes úr-odahagyva saját udvarházában az ünnepi asztalt
- nem volt rest, hogy a szent estén éjfélig nyúzza-csigázza
az örmény árendás rémült, de konok szolgálóját, ki a nyír-
kos, főtetlen helyiség hidegétıl egyre vacogva se csuklott
össze elıtte: megingott olykor a lábán, mint aki meg-
megszédül a fáradtságtól, mégse hanyatlott vállával-hátá-
val a falhoz, sıt valahányszor a két pillája csukódott vol-
na, legott odanyúlt, s oly durván megdörgölte dagadt
szemhéját, hogy vörösödjön a bıre, de épp ez a fájás tartsa
megint ébren pár perceken át. . .
- Azt halljam, hol van a rejteke kurrentált szeretıdnek!
- üvöltött rá tán már századszor a cingár, gyíkszájú, bon-
gyor hajú szolgabíró éjféltájt. - Vesszıztesselek, azt aka-
rod, ringyó?!
A rideg szoba ajtaja mellett kétoldalt két pálcás pandúr
leste ajárás zordon urának minden mozdulatát. Jól széjjel-
vetve a lábukat álltak, s egykedvően-unottan hallgatták,
hogyan ismétlıdik a kérdés szolgabírájuk sárgafogú szá-
jából, és hogyan ismétlıdik az egyhangú felelet, mit a lány
ad:
- Nem tagadom, dehogyis tagadom, hogy a kedvesem
ı! Megbüntethetne az Isten, hogyha tagadnám!
- Ezt már tudjuk! - Dákh Edömérnek eszébe jutott a
karácsonyi asztal, a félbehagyott vacsorája. Legyintett. -
260
Elvihetik! - vakkantott két pandúrja felé. - Faggyon meg
e szajha a pincében, s hadd rágja a patkány, hogyha aludni
merészel! Holnap folytatjuk, ha megéri a reggelt...
Várajjai Dákh Edömért szép számmal utálták várme-
gyeszerte. A hısi szabadságharc leverése után ama néhány
gyászmagyar egyike volt, akik ocsmány, vérszennyes hó-
hérkezek adta, busásan megfizetett hivatalt vállaltak:
szolgabíró lett, Bécs bérence oly években, mikor itt az
Upor mentén is a nép s a nemesség minden szolgálatnak a
passzív megtagadásával tőrt önkényt és megalázást. Dákh
Edömér a sötét habsburgi tirannia végtelen éveiben cini-
kus fönnhéjázással hordta hatalmát, ám körmönfont mó-
don számolt már a szerencsejövıbeni forgásával is: egy-
szer - vélte - a gyızelmétıl most még dölyfös császár is
belefáradhat (mert némelyik ıse is így járt!) abba, hogy
egy csökönyös Magyarország ellen váltig erıszakkal reg-
náljon, s hogyha netán enyhült esztendıkjınek (s mért ne
jöhetnének?), neki jókor kell készülnie minden módosu-
latra, hiszen ha valóban változik itt a világ, s valahány
tisztségviselıt újfent választani fognak a vármegye győlé-
sén, ı bukni nem ohajt, sıt ha lehet, magasabb grádusra
akar föllépni (alispán mért ne lehetne?). Ezért módolta ki
kétarcú fifikáját: hogyha parasztot kellett megregulázni,
nem ismert irgalmat (kétízben is osztrák zsandárok sege-
delmével tett rendet a járásában, máskor meg puskás-
szuronyos katonákat, lengyel s morva bakákat uszított rá
a falukra, ahol nyomorukban már nem bírtak adózni a
népek), hogyha viszont nemesekkel kellett bánnia, úri ke-
déllyel, szırmentén intézte a dolgát. És mire számított
,
megkapta: a vármegyerendszer részbeni restaurálását kö-
vetı tisztújításon senki se szólalt ellene, és noha senki eszé-
be nem ötlött, hogy viceispánnak proponálja (ilyesmi a
fıispán, Forgách Tama gróf császárhő kockafejében sem
fordult meg), a vármegyegyőlés egyetlen vétó nélkül meg-
erısítette helyén, vízváradi szolgabíró-székében ("Jó az,
hogyha szigorral van kordában tartva a pór, fıképpen az
261
izgágábbjai. .." - mondta boronkai Vastagh Nándor táb-
labíró, aki 48-ban a császár hadseregébe csapott föl, tilta-
kozásul ajobbágyfölszabadítás ellen).
Dákh Edömér másnap kora hajnalban nekiállt újból
vallatni a lányt.
Rácz Eszter az éj maradék pár órájában a zuzmaraned-
ves pince nyikorgós priccsén megkuporodva virrasztott,
egyre nyitott szemmel, nehogy elszunnyadjon. A sőrő sö-
tétben a nyálkás kıpadlón neszesen surrogtak a patká-
nyok, de a fából ácsolt fekhely lábainál mind megtorpant,
orrontva, hogy ottan, a priccs deszkáin az emberi lény, a
közéjük zárt, iszonyától derxnedt rab végsı erejével is éb-
ren tartja magát.
- Szőzanyám, te vígyázz rám! - sírt-dadogott fönnhan-
gon a lány.
Amióta eszét tudván élt, mindig a patkánytól irtózott-
undorodott, és hogyha elébe került a ganajdombnál vagy
az istállóban akár egy is, neki már öklendnie kellett, mint
ha rohadt húsok szaga-bőze miatt fordul föl a bendı.
- Jaj, belehalnák menten, hogyha csak egy is hozzám
érne - zihált. - Szőzanyám, te segíts! Ki segittene rajtam,
hogyha te elhagysz ekkora szükségben, nyomorúságom-
ban.. . Mária, szent anya, óvj engem. ..
Foga összeverıdött, száján eltorzult az imádság.
Megváltás volt már a fagyos testének, s lelkének se ke-
vésbé, hogy noha kint még épp csak szürkült, szitkos pan-
dúr vitte-cepelte föl ismét abba a boltíves, rideg és nyirkos
hivatalba, hol este gyötörte a hóhér szolgabíró, kit a sár-
kánykígyó ellett, mert nem anyának méhébıl született. . .
A dohos helyiségben most is két pandúr állt strázsát, ám
Eszternek az egyik, a rangosb tagbaszakadt nem volt ide-
gen. Káplár Kaszab Orbán pusztázót régtıl ismerte, az-
óta, hogy ott kezdett szolgálni a jóravaló örmény árendás
csárdájában.
- Megkönyörült énrajtam a Szőzanya... Káplár úr,
ugye kend kisegél innen! Kend tudja, hogy én...
262
De amit még mondott volna, a benne maradt pár szó is
a tork„n csuklott. Mert Kaszab Orbán káplár még szúrós
szeme sarkából se merészelt rásandítani. Mint ki a foglyot
még sose látta, meredt a leány fejebúbja fölött egy pontra
a fal vedlett meszelésén.
Dákh Edömér fıszolgabíró lomhán odasét„lt Eszter
elé. Megnézte a csont-bır ujjai közt füstölgı, már a felére
fogyott kabanosz szivar álmos, gyér parazsát, sunyin ízzó
végét.
- Hogyha ki nem nyögöd ebben a szent minutában,
hogy hol búvik a bojnyik, hát úgy elrútítom az orcád, hogy
ki reád néz, menten utálattal retten meg, akár ragyaverte
banyákat látván fordul félre szemünk. Hehe... - Szinte
füléig nyúlt meg a keskeny szája. - Kihímzem a képed!
A leány hamuszín arcán már szinte nem is volt élet: ret-
menetét és kínját könnyeitıl maszatos bırenek renyhe vo-
násai álcázták.
- Tegnap még üde volt fitos orrod, bársony homlokod
is. . . - csóválta fejét mesterkélt szánakozással az úr. - Hát
még mily rusnya leszel, ha a szıke hajad nyíratom le tövig,
te cafat, te betyár-kurvája! Csak egy-két nap kell, nem
több, és hemzsegvén lesz teli tetvekkel dús szıke lobon-
cod. . . - Elordította magát: - Nem tőrök férget a foglyai-
moni Lekopaszttatlak, riherongy! Hehe...
És újfent vihogott.
Rácz Eszter a hajfonatát szorította, de már nem tudta,
mit is tesz. Mintha hegyes pengével döftek volna fejébe -
s eközben még azt hitte, hogy egy kígyó fullánkja sziszeg ki
a szolgabíró csúf szájából -, de tovább már nem látott,
nem hallott semmit: lúdbırös, tehetetlen tagjaiból elenyé-
szett minden erı.
Két térde esendın roggyant, és ı hangtalanul csuklott
oda Dákh Edömér hegyesorrú két gigerli-topánja elé a ki-
vásott, szálkás, festve talán sose volt padlóra.
263
December huszonnyolcadikán - másnapján annak az
estének, mikor ott a zanóti havas Paphegy tetejében is ol-
vasták a karácsonyi hírlapot - délelıtt az uporvári nagy-
megyeházán egy szánon jött férfi kereste Pekry alispánt.
- Rohonczi Pongor Sámuel úr kérdezteti, tiszteletét ki-
fejezvén, hajlandó-e csak egy pár perc erejéig elfogadni
személyét a tekintetes alispán -jelentette Agass Máté kan-
cellista, miután gonddal becsukta maga mögött gazdája
szobájának mennyezetig érı ajtaját.
Vajthai Pekry Péter fölhúzta vastag szemöldökét.
- Ejha! A paphegyi piktor! Mi szél hozta Uporvárra a
festıt? Nem mondá?
- Csak annyit szólt, hogy fontos a kázus, melybenjár-
ráncolta magas homlokát a hegyesbajszú fiatal diurnista.
- A vasútépítı mérnököket s geodétákat várom tizen-
egyre - tekintett vajthai Pekry Péter a gingallós faliórára,
amelynek cifl'erblattján tíz perc se hiányzott már a kerek
tizenegyhez. - Mindegy. Legföljebb majd várnak a mér-
nök urak. Mert hogyha Zanótról, s onnan is éppen a Pap-
hegyrıl a magános mővész ekkora télben is eljön a várme-
gye házába, valóban jó oka van rá. Kéretem ıt.
A vékonypénző kancellista kifordult principálisa szo-
bájából, s nyitva hagyta a rézpánton forgó magas ajtó-
szárnyat.
- Az alispán máris várja, tekintetes úr.. . - meghajtotta
magát és készséggel lesegítette a vörösre fagyott ábrázatú
piktor válláról a zsinóros lengyelbundát. - Röviden tes-
sék. . . - ezt még odasúgta.
A Paphegy rejtélyes remetéje (az i ú írnok titokzatos
embernek tartotta a messzi világokat is megjárt egykori
számőzöttet) megértın bólogatott:
- Nem, nem szaporítom a szót. Tudöm én, hogy drága
a vármegye kormányzójának minden minutája.
Tágas, barnakazettás mennyezető hivatali szobájában
az alispán állva fogadta a váratlan, de örömmel látott ven-
déget.
264
- Mily tisztességi - nyújtotta a jobbját. - Isten hozta a
vén katonát! - Megölelte a festıt. -Szervusz, Sámuel! Egy
csöppöt se öregszel! Ládd, én annál inkább! Mákos már a
fejem, csúzom van, rosszul is alszok. . .
- Csak ne lamentálj, Péter-nézett végig rajta a vendég.
Megszorította a karját. - Mint az akácfa, kemény vagy.
- Hadd el! - nevetett az alispán. - Én tudom azt, hogy
hol sajog és hol szúr. . . No, de foglalj már helyet, és mond-
jad, mi dologbanjársz!
- Jó, jó, belekezdek. - Pongor Sámuel úr beleült egy
terebélyes bırzsöllyébe. - Ma hajnaltájt bezörögtek az ab-
lakomon. Ugatott a kutyám is, mint a bolond. Én, ellen-
tétben teveled, fene mélyen szoktam aludni, tehát beletelt
két-három percbe, ameddig az éjjeliszekrénybıl kikotor-
tam az egyik pisztolyomat, s ásítozván, vaksin az ablak-
hoz lopakodtam. Mit gondolsz, ki dörömbölt rám oda-
kintrıl?
- Majd megmondod - támasztotta föl öklével az állát
Pekry. -A tegzei pandúrok, vagy tán maga Bellincs csend-
biztos?
A festı pattintott egyet két ujjal.
- Szarva között meglelted a tıgyit... Nem más volt az
az éji, de inkább hajnali harkály, mint ı, a betyár Jegenyé-
tek!
Most meg a vármegye meghökkent kormányzójának az
ujjai pattantak.
- Ne beszélj! Épp hozzád verte be éjjel a muszka hideg?!
Vagy tán oly hitben volt az a böszme legény, hogy sifoné-
rodban nem fér a forint? Megijedtél?
Pongor Sámuel úr ábrázata megmerevült.
- Komoly ügyben szólok, Péter, régi barátom! A kur-
rentált, kinek árva fejére te megtoldott vérdíjat tőztél ki
minap, kétségbeesésében rontott rám. Várajjai Dákh
Edömér, kinek álnok jelleme ismert, oly gonosz, elvete-
mült és ördögi tervet eszelt ki, mitıl csak mélységes fölhá-
265
borodást érezhet az ép természető férfi, kiben még van
szikrája a régi erénynek. Tudsz-e felılle?
- A lány. kinek elfogatásáról magam ís csak a hírlapból
vettem tudomást, sine dubio nem csak hőséges szeretıje, de
esküdt cinkosa és bőntársa is annak a bojnyiknak - csat-
tant föl csaknem haragosan Pekry.
- Lehet-bólintott megfontoltan a festı. -Žm ugyanily
fundálással szüleit szintén túszul foghatja a tegzei csend-
bizt:os vagy a vármegye fiskusa! Én azt mondom, szégyen
a vármegye gazdájára, reád, hogy fungálásod alatt esik ily
törvénytelen és kényúri gyalázat! - Máskor méla, szelíd
szeme megtelt tiszta, kemény, ıszinte szigorral. - Látom,
nem hajlasz szuperarbitrálni kegyetlen szolgabírádjogtip-
ró eljárását...
- Meg ne neheztelj már rám, nagyrabecsült és régi bará-
tom... - tette kezét az alispán Sámuel úr öklére. - De én
már úgy vagyok avval a fajta magasztos szellemiségő mő-
vésszel, ki te is vagy az érzelmes lelkeddel, hogy nemes
indulatához hozzászámítok bizonyos képzelmeket is. Ma-
gyarán: miután fölháborodál Dákh szolgabíró haszonel-
vő fortélyán, ide fáradtál, hogy a bajba jutott lányért én-
nálam járjál közbe. De hogy szavaidnak súlyt adjál, dús
ésszel kitaláltad a bojnyik házadnál tett látogatását is. -
Öszes bajsza alatt somolyogva figyelte a festı fáradt arca-
vonásait. - Ismerd el, Samu, hogy fantáziaszülte beszé-
deddel tetemesb nyomatékot akartál adni a közbenjárá-
sodnak!
S mint ki a tréfát érti, kacagva fölállt, hogy az egyik
kancellistáját szólítsa be kintrıl: töltsön pálinkát amajob-
bikból, mely a kedvesb vendégeknek adandó.
Pongor Sámuel is fölkelt.
- Tévedsz, Péter - mondta mogorván, és kinyitott két-
három gombot a vedlett szürke atilláján. - Engedd, hogy
megbizonyítsam tárgyilag is, mit a bojnyikról szólék. -
Nadrá ja feszes korcából díszes markolatú pisztolyt hú-
zott ki. - E fegyver mellettem bizonyít. Szemléld meg e
266
címert! - És a csövénél fogva mutatta a vármegye elkomo-
rult nagyurának a pisztoly agyát. - Ez a Majláth grófok
címerpajzsa kicsinyben, drága zománcból. S ezt a sokérı
lıszerszámot még tavaszon szerzé zsákmányul a gróf úr
fegyvermestere házából a betyár Jegenye. . . Bizonyíték ar-
ra, hogy ott járt éjjel nálam a bojnyik! Hát, ha szavamnak
nem hittél, higgy ennek a pisztolynak!
-- Sapristi! - szögezte szemét a remekmívő fegyverre a
döbbent úr. - Ergo, csakugyan nálad járt éj idején a ha-
ramja! Beszélj, mit akart épp tıled!
A festı már elszánta magát. Ha a jogtiprástól, Dákh
Edömér aljasságától nem viszolyog, sıt abban célravivı
eszközt lát Pekry alispán, úgy ám hallja fülével, amit kese-
rőségében az éjszaka mondott fogcsikorítva az ı gyámolt-
ja, a bujdoklásba taszított hajdani bojtár!
- Hogyha az ártatlan hajadont Vízvárad szolgabírája
ma estig a tömlöcbıl ki nem engedi. . . így üzen általam az,
kit a vármegye őz. . . hát holnaptól a vörös kakas áll bosz-
szút a leányért! Mert a galádságot, mondá, megtorlani is
gonoszan kell! S minden nap, míg Vízvárad dancs szolga-
bírája kínozza az Esztert, tőzbe borul valahol bármely ne-
mesúr udvarházán a tetı, vagy a hombár ég meg a magter-
méssel, vagy hol az istállóban szép lovakat s értékes mar-
hát tartanak, ott leszen élı tőz zsákmánya a drága tenyész-
mén, kanca, tehén, bika és minden csudajószág, mit csak
a rıt vész elpusztíthat. . . Ahogy pedig én néztem ki szemé-
bıl, azt a fiút ne böcsüld le te sem, mert szíve csurig van
emésztı sérelmével!.. . Ezért vagyok itt, és esdve könyör-
gök, Péter, fontold meg bölcs ésszel a bajt! Vedd számba,
hogy azt a legényt ti taszítottátok a romlás legmélyébe,
mikor csábos vérdíjat igértetek annak, akárkinek, ıt ki
föladja, vagy elfogván juttatja bitóra! A vármegye vétke
miatt rögzült meg agyában az eszme, hogy ı már veszteni
semmit nem veszthet, csak az élete veszhet, márpedig élte
hiábavaló. . .
267
Rácz Eszter rabságának e bús-sanyarú ötödik napján
megiött Hetevény-pusztáról Vízváradra az örmény csár-
dás. Megkínlódta a két lova, eldermedt maga is, míg meg-
tették az alig tizenegy mérföldes utat, végig mély, kérges,
tengelyig érı hóban a síkon, vaktában az épp csak sejtett
réti csapások mentén.
Nem, nem a szolgabírónak színe elé járulni kívánt az
ijedt árendás korcsmáros. Dehogy is! Csak a rég ösmert
pandúrkáplárral, a pusztázó Kaszab Orbánnal válthas-
son pár szót - így tervelte, s az inge alá vászonzacskóba
akasztva ezért rejtett el harminc bécsi ezüstöt. Hogyha
a káplárral szót érthet e pénzen, tán könnyíthet is egy kicsi-
nyég a szegény lány kínján evvel a kis butykos pálinkával,
meg a két lópokróccal, s a saját báránybekecsével (köllhet
az Eszter öreg hárászkendıje alatt is a prém a vizes pincé-
ben). . .
- Mit zavarog kend?-dörrent rá idegen módjára a pan-
dúrkáplár. - Senki se hítta e helyrei
- Szánom az Esztert - mondta az örmény és konokul
belefürkészett a goromba, böhöm, törkölyszagú ember
gyáva szemébe. - Tudom, hallottam elégszer, mennyi ve-
szejtı gyötrést köll eltőrni a járás tömlöce mélyin a kend-
tek foglyainak. Segedelmet kérni vagyok, hisz látja...
hogy enyhíthessek a tortúráján! - Loppal körbetekintett,
majd lebogozta nyakából és kihalászta az inge alól a szo-
rosra csomózott zacskót. - Harminc pengı, dugja be dol-
mányába, ne késsen!
A tagbaszakadt pandúr sunyi szemmel sandított ki a
pince vasalt tölgy-ajtószárnya mögül, nem kémlel-e bárki
utána.
- No, adja serényen! - mordult. Sujtásos dolmánya alá
gyömöszölte a vesztegetı pénzt. - Könnyítni akar kend a
fogoly sorsán! - ezt már harsányan kérdezte, miként min-
dig, ha nem úr, de közönséges környékbeli földi halandó
volt, ki elejbe került. -Nem bánom! E helyt a rab embersé-
ges bánással van tartva! Mutassa föl eggyenkint, sorjába.
268
mit adna be Rácz Eszternek! - Megtapogatta a két pokró-
cot, széjjelrázta a bárányprém bekecset, kicsavarta a buty-
kosból a feszes fadugót, s beszagolt a kulacs szájába. -No,
ettül fölmelegülhet a cenk bojnyik csökönyös cafkája. -
Lökött-lódított egyet az örmény csárdáson: -Nosza, med-
dig jó kedvembe vagyok, szaporán váltson pár szót a fo-
gollyal!
A tömlöc szők folyosóján négy ajtó volt, s mindegyik
reteszelve.
- Nyüves, csenevész tyúktolvajokat, koszos orvokat
ırzünk párossával e három lyukba suvasztva-ütött buzo-
gányöklével sorban a pántolt tölgyajtókra a káplár, és ser-
cintett egyet. - A kend hüle szolgálója meg ottan, a hátsó
zárka sötétjiben ül s aszalódik...
Megrántotta a zuzmaranedves vertvas závárt. Sarkig
tárta a megrozsdált forgóján sírósan csikorító ajtót és ma-
gasabbra emelte a foglárlámpást.
- Gazduram...!
Eszter a fal sarkába lapulva kuporgott. Priccse elıtt a
deres-nyálkás kıpadlón két patkány ugrott meg a bakter-
lámpa sivár fényében: inaltak a túlsó falhoz, ahol menedé-
kük volt, nagy lyuk feketéllett, s egymást marva, nyikogva
csömöszkölték be a rágott-vájt nyílásba a girhes-csapzott
testüket.
- Eszter!... Mit tettek veled itten!
Az örmény korcsmáros szeme könnybe borult. Alig is-
mert rá a leányra, ki összegubózva tapadt a fagyos, vako-
latlan falhoz, mint ki beteg forróságát hősíti a nyirkos kı-
kockákon.
- Jaj, vigyen el haza, gazduram. . .! Elpusztittanak enge-
met!
Olmos-szürke, dagadt szemehéja alól eszelısen bámult,
kékre kihőlt keze meg-megrándult; s válla is úgy remegett,
ahogy életemésztı váltóláztól reszket az elgyöngült, tehe-
tetlen test.
269
- Isten ne segéljen, hogyha ki nem szabadítlak! - hör-
dült háborodottan az örmény.
Tétova kézzel rakta szegényre a báránybır bekecset,
lábára takarta a lópokrócokat, és suta-rángó ujjaival pró-
bálta a lány cserepes szájához, szőnetlen vacogó két ajka
közé igazítani nyílását a kulacsnak.
- Legalább egy kortyot igyál... Hogy fölmelegülj!
Ugató köhögéssel buggyant vissza az elsı korty, de a
másodikat már nagynehezen lenyelette vele.
- Megígérem s meg is esküszök én, hogy akármi nagy
ára legyen, de kiveszlek e helyrül! Prókátort fogadok, bi-
zony Isten, Uporvár legjobb ügyvédıjét!
- Hé, igyekezzen! - A pandúrkáplár oszloplába nagyot
dobbant a reves köveken. - Táguljon már kifelé kend,
vagy tüstént idezárom a kerge fehérnép mellé!
Abelján Evariszt szíve megtelt mersszel. Fejjel kisebb
volt a torony pusztázónál, de e percben csaknem fölmaga-
sult hozzája.
- Rühelleni fogja, de megbünhıdi is egyszer kend, Ka-
szab Orbán... meglakol érte, mit evvel a lánnyal tettek e
helyt s e napokban! - Látta; hogy ádáz méreg marja a pan-
dúrt, s tudta, hogy egyet csapna csak öklével Kaszab, és ı
megnyomorodna a rémes ütéstıl, mégis végigmondta, mít
elkezdett: - Az ítélı Istennél a bocsánat, mindazonáltal
övé a kegyetlen bosszú is, ne feledjék...!
lem látott sös könnyeitıl. Tenyerével a gombapené-
zes fal mentén tapogatva botorkált-tántorgott ki a kín-
kamrából.
int észre se vette, hogy addig, amíg meghajszolt két
lova hátáról lecibálta az átmelegült pokrócokat, éppen a
szolgabíró-hivatal tornáca elé siklott egy másik szán. Haj-
tója, a nagybajszú, tülökorrú pór mellıl egy nyurga-
ovány, lengyelbundás nemesúr kászálódott ki a hosszú-
gyapjas cserge alól, ami lábát és derekát tartotta meleg-
ben, ameddig a szúrós szélben idáig hozta a furmányos, s
bizonyára nem is valahonnan a szomszédbál, mert dér
270
díszlett a szemöldökein s a szakállán, s zuzmara lepte be
vastagon és dermedten a bérfuvaros pirosarcú paraszt bı
rackasubáját is.
A szó, amit az örmény korcsmáros keserőségében vett
nyelvére, a bosszú ebben az órában már testet is öltött, és
egy hókás homlokú kancacsikó nyergében nyargalt, meg-
mérgezve-hevítve a bojnyik, a duzma haragjától megbok-
rosodott bujdokló vérét s minden gondolatát.
A legény kora hajnalban megígérte a festınek, hogy
nem mozdul ki a házból, nem tesz semmi eszetlent: vár,
megvárja, ameddig a ház ura onnan a vármegyeszékrıl,
Pekry alispántól hazaér, és csak miután meghallja, szeren-
csével fordult-e, vagy együgyően csak az ördögnek volt
evvel az úttal adósa, keríti sorát, hogy megfontolja, mit is
cselekedhet az Eszter megszabadítására. . .
Délig bírta a várakozást. Mire megkondult odalent a
havas völgyben a zanóti fatemplom tornyában az a csorba
harang, kifogyott a türelmébıl, amit addig, dél közeledté-
ig se igazjószántából, csak szófogadón hordott föl-alájár-
tában, mint idegenbe adott ló tőri bokáján kénytelen és
kínzottan a béklyót. Én viszem irhámat vásárra megint,
nem más! - öklével a tölgyasztalra csapott. - Gunnyasz-
tok, akár egy vénasszony, ki a rózsafüzérit morzsolgat-
ja!... Fölugrott. Egyet akart már: rárontani Vízváradra
,
az álnok szolgabíróra, a tömlöcöt ırzı rongy pandúrokra!
Reájok gyújtja a házat, ahol senyvesztik az ártatlan befo-
gottat, az Esztert, pusztuljon valahány! S ha netán maga is
velök együtt döglik, akár egy puskagolyóbistul, vagy akár
beleég velök abba a tőzbe... legyen meg az Ur akaratja!
Legyen!
Bepakolta tarisznyájába a megmaradott kapszlis pisz-
tolyt, mit még a tavasszal a gróf sváb fegyvermestere házá-
ban zsákmányolt, s megtöltötte az újat, az ötlövetőt is,
amit szenteste kapottjó gyámolítójától, majd duplacsövő
271
puskáját is vállára vetette. Megeshet igencsak, hogy sose
látom e paphegyi házat-mondta magában, s kettıt fordí-
tott a nehéz vaskulcson, majd a fölaprított fa közé rejtette,
ahol helye volt, ha a festı nagyritkán elhagyta a hajlékát.
Lehajolt és megveregette a szırgombóc puli véknyát.
- Örködj!
És nekiállt fölkantározni a Sárát.
- Elfárasztalak én ma, tejámbor. ..
Fertály négyig, Horka-Merényig meg se pihentek. A kis
falu zsúpfödeles fogadójának roggyant istállójában etet-
ni-itatni elég volt szők félóra, de közben szürke homályba
borultak az erdık kétoldalt a kanyargós országút mentén:
elenyészik az esztendı, s fogytával az évnek legkurtábbak
a nappalok...
Este kilenc lehetett, mire Vízvárad közelébejutottak.
Az égen a hold ki-kibújt a magasság ritka ködébıl. Mé-
lyen alatta a hó tetején a derengésben csak az egy ló és
hátán a betyár imbolygott szerte a messzi határban.
A járásszék legszélsı portáin fölugattak a fagytól bor-
zas ebek: fülüket megütötte a kései baljós lódobogás. Ve-
szedelmet hoznak a fürge paták - sejdítették.
A legény kiemelte iszákjából a nehéz forgópisztolyt.
Megsarkantyúzta a Sárát. Bárki elállni merészeli útját,
életivel fizet érte!
A kisváros hosszú, egyenes fıutcáján lélek se csavar-
gott. Téli hidegben így este kilenc tájt éjszaka van már.
Sorra sötétek voltak a házak: drága a petró. Kétoldalt a
sövények-deszkapalánkok gyér takarásában csak a ház-
ırzık acsarogtak, s néhol a kémény vékony füstöt eresz-
tett, mint a cseréppipa szája szivárog, hogyha nem is szip-
pant bele, csak markában tartja a pásztor.
S hirtelenében mintha csilinget hallott volna: szomor-
kás csöngetyőszót!. . . És árnyakat is látott már: ott közelít-
nek az út túlszélin! A bı köpenyegben a pap, s lépéssel
elıtte fiúcska halad, lóbálja fagyos markában a csöngıt.
Elmaradozva mögöttük, görnyedt asszonyforma személy
272
bukdácsol, mint kit a lába alig bir... A szent kenetet viszi
házhoz a pap, mert már a halálán van, ki miatt a dülöngı,
roskadt asszony az Isten szolgáját kíséri magukhoz.
Megrántotta a szárt, megtorpantotta lovát, s a nyereg-
bıl illendın leugorva, födetlen fıvel várta ki, míg elbaktat
elıtte a pap s a gyerek, meg az asszony. A csöngetyőszın
át is hallotta, hogy ajtók nyílnak a házakban, s kik még
nem aludtak, vagy a csöngıhangra neszeltek, fejesüg-
gesztve köszöntik a szentséget, mit a pap hordoz.
Kis idıre megint elbújt odafönt a kerek hold. Sorra csu-
kódtak a konyhák ajtai.
Fölhajította magát a nyeregbe, s amerre az út Vízvárad
legközepéig vitt, kocogott lassúdan, mígnem a templom-
tér közelébe került.
Itt volt hát májusban, nyolcadikán, búcsúkor a vásár. ..
ott sorakoztak a sátrak, amott árulta csinos portékáját a
szabóné asszonyság, ki legott kitalálta, hogy ı mit venne
a sok pénzen, mit a hıkönyí horhosban ragadott el a mél-
tóságos Majláth gróf árendaszedıje kezébıl. . .
S ím ott van az udvarház, ama tornácos, hol a szolgabí-
ró, a galád úr, Dákh Edömér tömlöcben tartja az Esztert!
Abban a szélsı ablakban még lámpavilág is pislákol. . .
Meghüzta a szárt. Lova rántott egyet a zablán. Megla-
pogatta nyakát, rápaskolt párás, sima pofájára, nyugod-
jon. Nem kell, hogy a szolgabíró meg a rusnya pribékjei
jöttét hallják!
- Innen már loppal közelittünk. . . - súgta fülébe.
Lehúzódott jobbra a hókás pejjel a vastag hóba. Hogy
egyre ugatnak a házırzık, nem számitt... Nagy legyen
éjjel a hangja, nem is másért van tartva az eb.
Száron fogta a Sárát, körbekerülte a vén udvarház om-
ladozó kısáncát. Ott van hátul a nagykapu, jól sejtette:
fogattal azonjárhat be paraszt is, hogyha a szolgabíró hí-
vatja paranccsal, s úrféle ugyancsak, hogyha panaszt te-
szen olykor adóra, cselédre, lopókra. . .
273
S tárva a nagy kapuszárnyak, akárha világos nappal
volna!
A kancacsikó fölhorkant.
- Sára! Csihadj! - szólt rá. Mi ütött épp mostan e lóba?
De már maga is meglátta az udvarház kuvaszát.
- Az anyád.. . teveled nem számoltam, nyavalyás!
A fehér kutya tíz lépésnyi közelbıl leste. A hátsó lába
közé volt csapva a farka. Fogát kimutatta, ahogy fölhor-
kant.
- Kuss, te csikasz!
Szemmel tartotta a mérges ebet - csak föl ne csaholja a
házat! - s közben a Sára meleg bordáin lassan a kápa felé
csúsztatta kezét a balaskájáért.
Már tenyerében volt a fokos nyele-vége.
- Ne segéljen az Isten, hogyha a vesztit akartam -
mondta magában, s összeharapta fogát. Ha kutyát öl a
pásztor, mintha magát gyilkolná! - Szánlak. . .
S markából kiröpült a balaska.
Az éles vastól reccsent egyet az eb koponyája. Akár
egyenes szarv, állt ki fejébıl a pásztorfej sze alig rıf hosszú,
sima nyele.
A betyár nyelt egyet. Kiköpött is: rossz nyált sercintett
ki a száján. Félretekintett, nem nézett a kuvasz tetemére.
A bal kapuszárny billencs reteszére tekerte a kantár-
szárt. Csak pillanatig habozott, hogy bízzon-e inkább
duplacsövő puskájában, mint Pongor nemzetes úr csuda
ötlevetőjében, mit a képíró koltnak titulál, és rá van is írva
vasára a szó: Colt.
Nem tudhatja, kiket s hányat lel a házban. A pisztoly
ötöt lı. Mégis vállán hagyta a duplacsövőt. Tán köllhet
az is.
Nekilódult. Harminc lépés tán csak a házig...
A hold a magasból lába elé terítette a teste rövid, meg-
törpült árnyékát.
Rideg, út hidegétıl elmerevült ujjával, csaknem béna
hüvelykjével fölhúzta a hosszúcsövő pisztoly kakasát.
274
Három lépcsı vitt föl a kúria udvari ámbitusára.
Megállt. Vaspántos a külsı ajtó. Réz a kilincse. Belül
nyilván üvegablakos ajtó ís van. Az úri lakokban módi
,
hogy így legyen. Egykor e ház se a szolgabíró hivatalhelye
volt, hanem úgylehet egy uraság hajléka. .. De meddig is
ácsorg itten?
Rántott egyet a vállán, följebb lökte a kurtacsövő kara-
bélyt.
Balkézzel megmarkolta, lenyomta a sárga kilincset. Az
ajtó nyikkant. Megrántotta. Kinyílt.
Jól hitte: belül másik s üvegablakos ajtó volt.
Kinyitotta. Nyikorgott.
Tágas-üres helyiségbe került, hova csak jobbról csur-
gott be csekélyke világosság egy oldali ajtó résén.
- Kend az, Kása?- kiáltott egy reszelıs hang bosszúsan
odabentrıl. - Merre a cifra pokolba csavargott enny'ide-
ig?- S mert nem hallott neszezést: - Egy-kettı, befelé már!
A betyár csizmája alatt minden lépéstıl jajdult egyet a
korhadt padló. Ötlövetője csövével lökte be sarkig az aj-
tót.
Petrólámpa mögött egy ingatag asztalnál az a pusztázó
káplár könyökölt, kit az örmény árendás hetevényi öreg
csárdájában látott már ama májusi nap, miután épp itten,
a búcsús vásárban kiruházta magát. A kopó karabélya
sarokban, pisztolya szíjjas tokban a falra, fogasra akaszt-
va, s a pandúrkardja ugyancsak. A másik kampón két pár
láncos kézibilincs lóg.
- Csöndbe legyen kend. s ülve marad on! - Most már
tudta nevét is: káplár úr Kaszab Orbán. Így hívják. - Hol
az Eszter?
Látta, hogy egyet néz csak a pandúr: rıkönyödötten
bámul az ötlövető forgópisztolyra, minıt ezidáig másutt
nem, csakis úri kezekben volt lehetése csudálni, hisz úgy
mondá a minap, tán tegnapelıtt a tekintetes úr, hogy ritka
az ily fegyver mifelénk: ki a távoli Amerikábanjárt, olya-
noknak van, de nekik se nagyon.
275
- Hol az Eszter?!
A pandúr vastag, inas nyaka elvörösült már, vagy kékes
lett, mint kék nyárban a fán a szeder, mikor érik.
- A bojnyik.. . - nyögte ki, s elfúlt ettıl az egy szótól is,
akárha a torkát kapták volna marokra. Kigúvadt borjő-
szemeit nem bírta levenni a rászögezett pisztoly csöve-
nyílásáról, honnan lánggal dörren elı a halál, ha ki fo a
a fegyvert, ölni akar! Dolmánya nyakához emelte kezét,
hogy mint kit már fölakasztottak s tépné kötelének hur-
kát, leszakítsa a fölsı, vékony ezüstszálból sodrott gomb-
ját és széjjelránthassa feszes gallérját, így tágítson a présbe
szorult, fuldokló gégéjén. -Jegenye...
Odakint az a külsı ajtó újra nyekergett, s rögtön nyik-
kant egyet a másik is, és már egy lassú, öreges léptő ember-
nek a talpa alatt csikorogtak a padlódeszkák.
- Szót se! - sziszegte a bojnyik, s lépett egyet, félre az
ajtó mellıl és közelebb a hasas kis vaskályhához.
A káplár végre letépte a dolmány fölsı gombját. Köny-
nyebbülten hördült s hátravetette szederjes, homloka-
izzadt, báva fejét.
- Te bitang! - böffent ki belıle bikás dühe. - Menten
dobd el a pisztolyti
Már a nyitott ajtó közepén állott az az ember, akit várt.
Invalidus formájú, hadból rég kikopott-eleresztett obsi-
tos, elnyőtt, vézna csutak volt.
- Kása! - üvöltött rá Kaszab Orbán. - Lóduljon kend,
foglár! Szedje ki markábul...
De a posztómellényes rokkant öregember a foltos csiz-
májában bálványmöd gyökeret vert: nem mert elmoccan-
ni se onnan, a csontos teste súlyától görbe küszöbrıl. Jó-
kora vaskarikán araszos kulcsok csüngtek-csörrentek a
térdénél, valahányszor megremegett az erıtlen, ványadt
balkeze.
- Nem tehetem, káplár úr!
- Kása Dömös! - szörcsögte nevét a dühödt pandúr. --
Üstöllést elvegye tülle, ha mondom!
276
- Tartsapofáját kend!-vágott a szemével hozzá rosszat
igérın, késhegyő pillantással a bojnyik. -- E megfontolt
bátyó az eszit használja, ahogy köll! - S ránézett a behor-
padt mellő foglár kulcsaira. - Belefér-e fejökbe, mi szándé-
kom van, lássuk! - Már csak a csorvasz tömlöci strázsa
fülének szánta a szót: - Rácz Esztert elviszem innen. . .
A káplár arra lesett-várt, hogy térüljönjobban is arra a
lıcsöngörcs foglárra a bojnyik két szeme.
- Kendnél vannak a kulcsok, látom-mondta a várme-
gye vérdíjas rablója az agg embernek. - Megtegye, mit
szóltam, s haja szála se bánja. ..
No, most! -gondolta bizonnyal a pandúr, és noha med-
venehéz volt teste, fölugrott. Félkézzel markolta ki háta
mögül székét, hogy a vastag ülıkéjével vágjan a kétezer-
érı kurrentálthoz. . .
Nem lobbant láng az acélkék pisztoly hosszú csövébıl.
Nem, mert el se sütötte a nyurga legény. Csak a balkeze
lendült, mint a pöröly, s öklének a bütyke a káplárt két
szeme közt, orrának a nyergén érte. Tavaly tavaszon ilyen
irgalmatlan ütéssel sujtott apja a földre bikát, kit a bıgı-
légy mérges csípése veszített vakká. Épp a szutyakba, a két
széttágult orrlika közt a puhába talált iszonyú csontbüty-
kével, s térdére rogyasztva, a dús-buja gyöpbe terítette az
öldöklı erejő vadjószágot, akárha a mészáros taglója zu-
han rá vágni való állat busa homloka-kérgire. . .
Mint ha kifürészelt fa inog meg, tántorodott-dılt fal-
nak a pandúr. Két szeme nyitva maradt, de akár a halotté:
nem látott velük, elkocsonyásult bennük a nézı ész. Tér-
dére zuhant.
A betyár odalépett szembe a falhoz. Megmustrálta a
kampón lógó kézibilincset.
- Akassza le kend - szólt hátra a foglárnak. - Tegye rá,
kulcsolja be csuklóján az eszetlennek. Nosza, moccanjon
szaporán, nehogy újfent mondjam!
A rémületében néma profósz suta, kapkodi kézzel rakta
a káplár löttyedt csuklójára a vertvas pántot.
217
- Hátra a két kezit! Ottan hátul, ahogy köll, fogja csak
össze farán az a lánc! Föl is állíthatja, ha bírja!
A foglár nagynehezen lábára emelte a pandúrt.
- Indulhatnak elıttem! -A bojnyik a tárt ajtóra bökött,
s kiragadta a kézibilincs kulcsát a rabır markából. - Mos-
tan rendbe kiadja nekem kend Rácz Esztert, s hol a tömlöc
mélyin a lány helye volt, oda zárja e semmirekellıt!
- Nemtehetem-csuklottleazaggemberfeje.-Elvitték
a leányt!
A betyár szeme elszőkütt.
- Hazudik kend!
- Nem hazudok - motyogott a profósz. - Az alispántul
gyütt egy szigorú írással az úr, kít még sose láttam. . . Nem
vármegye fiskusa, ám még csak nem is ügyvédı volt, mégis
a szolgabíró kiadá neki menten a Rácz Esztert. Elvitte a
szánján. . . Tán Hetevény-pusztára, hisz azt kérdé a leány-
tul, merre-hová legyen útjok, s akkor a Rácz Eszter maga
mondá, hogy csak vissza a gazdájához! Higgye szavam,
meg is esküszök. ..
- Elhallgasson! - szúrta keresztül a bojnyik bısz szeme.
- Úgy cselekedjen, ahogy kívánom! Nyissa a tömlöcöt,
ottan lássam a foglyot mindet! Azok majd megmondják,
hol a lány!
Elsıbben a foglárt lökte az ajtóhoz, majd ötlövetője
csövével a pandúrkáplárt serkentette: dülöngjön a reszke-
teg ember, az áristom kulcsárja nyomába!
("Erıszakosan kajtattad végig a szolgabíró-hivatal fog-
dáját és a saját szemeiddel megláthattad: nincs ott egyik
czellában sem a lány, kit fegyvereiddel megszabadítani kí-
vántál-olvasta fejére pörének ötödnapján azerélyes tiszti
ügyész. - Mi okod vala elhurczolni magaddal a pandúr-
káplárt, kit szörnyen megütél is ököllel?"
"Tudni akartam, tiszta valót szólott-e a foglár. Hogy
csakugyan kibocsáttatta-e onnan a lányt a tekintetes úr, az
278
alispán, ennek akartam végire járni. . . - felelt a betyár. -
Mellettem tanusíthat a kulcsár."
"Elhajtottad az éjben, a hóban a pandúrt, s ottan a hor-
ka-merényi mezı közepén, ama zárt és elhagyatott szent
Vendel kápolnába becsuktad, hadd fagyjon meg azon
mód, mert két karjai hátrabilincselvék, tehetetlen volt a
hidegben! - toldja a vádat a jegyzıkönyvben a fiskus. -
Elismered így, avagy eltagadod?"
"Mit a káplárral, Kaszab Orbánnal cselekedtem, nem
tagadom - mondotta a vádlott. - Oly formán terveltem a
dolgot, hogy meddig Hetevény-pusztán meglátom, elen-
gedték-e az Esztert, haddjegeczedjen a pandúr. Hogyha a
foglár félrevezetni akart, megdöglik a káplár. Hogyha
meg úgy van, ahogy hallám a profósztul, mármint megsza-
badítá Pekry tekintetes úr írása az Esztert, én se leszek
Kaszab Orbánnak hóhérja, hanem kisegélem a Vendel-
kápolnábul, a tömlöczbül, hova én zártam be, hogy ı is
tudja meg egyszer, mily sora van fogdában az ártatlan-
nak... mily kínt köllött tőrni az áristomban az Eszternek,
kit majd egy hétig ez égen-földön senki se pártolt!"
"Fölszólítom a vétkest, hogy csak a közvádló úr által
adott kérdésre feleljen mindig! - koppantott tajtékkıbıl
faragott nagyhírő pipája szopókájával a sedria-törvény-
szék feje, rajkai Angyán Albin másod-alispán. Majd az
ügyésznek szólott: - Fiskus uram, folytassa!"
Palánczi Kemény Antal föltette az újabb kérdést:
"Valljon a vádlott ıszintén: mily módon ereszté el Ka-
szab Orbán káplárt?!"
Pirkadt épp, mikor ott lettem Hetevény-pusztá , hol a
"
Rácz Eszternek köllött lenni a foglár elmondása szerint.
Igazat szólt, láttam. A lányt hazavitte az úr, kit a vármegye
küldött érte. Galádul meggyötrette a szolgabíró, de. .."
A tárgyra!" - figyelmeztette a bíróság feje ismét.
"
"Arra felelj végtére - kiáltott rá harsányan a rabra a
fiskus -, hogy miután meglelted a Rácz Esztert, késıbb
ama csárdából kinek útján értesítéd kora reggel Dákh
279
Edömér szolgabírót az iránt, hogy gondoskodhat elorzott
fegyveres embere megszabadításáról?"
"Szolgafiút is tart Hetevénybe az örmény csárdás. ( tet,
a kisbérest futtattam Vízváradra a szolgabíróhoz, mondja
meg ottan, hol van hajnaltul bedutyizva a káplár, s mond-
ja meg egy szusszal, hogy a szolgabíró indíttasson szekeret
ki a horka-merényi határba a kápolnához..."
,;Elég! - intett diadallal a vármegye tiszti ügyésze, s a
törvényszék bírái felé fordult: - Íme, mit füleinkkel hallot-
tunk, e kevéssel is egyértelmőn megbizonyítva vagyon, mit
elébb állíték: minden egyéb bőnére tetézve, a vádlott szán-
dékkal kiagyalt, eltervelt emberrablást is követett el!"
A bíróság feje, rajkai Angyán Albin - a jognak régi tu-
dósa - megint kopogott:
"Ne siessünk, fiskus uram! Mit a vádlott elkövetett, vé-
tessék sorra hiánytalanul, s csak utána, midın majd min-
den factumot összeszedetten látunk, csakis akkor, s ne idı-
nek elıtte minısíttessék bármely crimen, mit a sedria színe
elıtt álló vádlott önként ismer be, vagy elhárítva tagad!")
2a
A párbaj
Nyilvánvaló lett, hogy ezt az
ügyet, mely oly ostoba mód kez-
dıdött, elhárítani már lehetet-
len: be kell teljesednie.
LEV TOLSZTOJ
A Horka-megyeí levéltár 722/11-es kötegében található
21. számú irat-várajjai Dákh Edömér vízváradi szolgabí-
ró 1866. december 30-i jelentése - szerint a vérdíjas Jege-
nye Pál
ama kisérletét követıen, melylyel a vízváradi töm-
löczben foglyul tartott Rácz Esztert megszabadíta-
ni volt szándéka, másnapi reggel még vakmerıbb
gazsággal tetézte korábbi tetteit: fittyet hányván
minden lehetı koczkázatra, világos nappal rajta
ütött az upor-verebéli kamarabirtok jószágkor-
mányzójának kanczelláriáján, mit sem számolva
ama környülállással, hogy a bureau Upor-Verebél
szívében, a templom-téren van, hol a paplak, a
jegyzı hajléka, a község háza s a Schönfeld Ezra
szatócs forgalmas boltja is áll. Mint ki veszélyt fél-
vállról vesz, lovagolt el a községnek közepéig a
kurrentált bojnyik, s lóháton fordult is be az egy-
szerő nép nyelvén kastélynak mondottjószágkor-
mányzó-hivatal boltíves nagykapuján, s mert ott a
director bonorum, mélts. Presser Hermann nem
vala még a bureaujában, hát csak a két másik helyi-
ségben volt két mafla diurnistát és Máhr Leopold
pénztárnokot ejté foglyul kurta idıre, kevés szók-
kal, de az ismert fegyverrel, mit a pandúrrablásban
már használt: külhoni forgó pisztolyt szegzett rájok,
s kényszerítette a Máhr Leopold sáfárt, hogy
281
tüstént adja kezéhez a pénzt, mit a pánczélos szek-
rényben tart. A halálra ijesztett asthmás pénztár-
noknak nem volt bátorsága, hogy ellenkezzék, és
kiadá a reá bízott cassából mind ama vert pénzt,
253 forintokat, mit ajószágkormányzó-hivatal fé-
lelmes látogatója, a rabló vinni akart. (NB: a be-
tyárnak nem kellett a papiros bankó, jóllehet ott
volt két győretlen százas bankjegy is abban a vas
szekrényben.) E tette után a hidegvérő rabló rázár-
ta a három megfélemlítettre az ajtókat, s mint az ki
dolgát jól végzé, lova hátán hagyta el úgy, mely
módon jött, ama boltíves kapun át távozva a jó-
szágkormányzó-hivatalnak az épületét. Kevesebb
mint fertályóra alatt, meddig a községbıl kényel-
mes trapban elillant, épp tizenegyen látták, és noha
jól megnézte akárhány helybeli pór, állítják egyre s
erısen: semmi gyanú nem támadt bennök, eszökbe
se ötlött, hogy kit a vármegye őz, a betyár Jegenyét
viszi hátán ott a szemök láttára a hókás pej, mit a
szerte kifüggesztett kurrens nyomatékosan említ. . .
A pénz, amit így szerzett, sietısen kellett már a legény-
nek, mert újfent nem volt krajcárja se: azt a kilencven pen-
gıt, mit sebtében a horka-zekényi cigány kupecoktól
csaknem két hete zsákmányolt, ismét odahagyta, de mos-
tan az Eszter végett, Abelján Evarisztnál. Miután ugyanis
Vízváradon ott járt s elhajtotta bilincsben a pandúrkáp-
lárt, majd - még mindig hajnal elıtt - Hetevény-pusztán
meggyızıdött, hogy a szolgabíró-hivatalban a Kása Dö-
mös foglár igazat szólt (az alispán csakugyan kibocsáttatta
a lányt), nem tartotta okosnak, amit pedig óhajtott, hogy
hosszan idızzön a meggyötrött Eszter betegágyánál (kit
bérelt szánján Pongor Sámuel úr már lázban vitt oda).
"Meggyógyulsz, meglásd, hamarossan talpra segél Mari
nénéd!" - vígasztalta a lányt, kit a ritkaszavú konyhás
öregasszony herbateával itatván izzasztott, s ki a minden-
féle meleg göncökbe csavarva aléltan tőrte a forróságot.
282
"Eriggy, ne maradj, idetódulnak teutánnad!" - esengett-
nyögdécselt takarói alól a szegény.
A betyár megvárta, hogy elszunnyadjon. Az istállóban,
ameddig a terhellıt, a nyereghevedert meghúzta lován,
szigorún meghagyta az örménynek: "Ha virrad, fogjon
be legott, induljon Uporvárnak, s amajóravaló Kronstejn
doktort szaporán elhozza az Eszterhöz!" Kikotorta tarisz-
nyáját, s minden pénzét belenyomta a nyúzott-fáradt
korcsmáros tenyerébe. "Ha köll több is, tegye hozzá kel-
med, s én kamatostul megfizetem!"
Kivezette lovát, megfogta a kisbérest, fölemelte a Sára
magos marjára, a nyerge elé, és jódarabon, csaknem Víz-
váradig elvitte. "Ahogy lelkedre kötöttem, a szolgabíró-
nak megmondd, hol van a pandúrja!" - parancsolt rá a
gyerekre, s küldte tovább gyalog onnan.
Maga-messzi kerülve a városkát-északnak fordította
a kancacsikó száját, hogy mit Hetevény-pusztától útköz-
ben gondolt ki fejében, megcselekedje: nem éj idején, de
világos nappal megsarcolja a császár ıfölsége Upor-Vere-
bélen kormányzó gonosz intézıjét, Presser Hermannt, kit
a paphegyi piktor magyarok nyúzójának, zsellérnyomorí-
tó Habsburg-bérencnek titulált egyízben elıtte... .
Miután megtette a jószágkormányzó-hivatalban, amit
tett, Verebéltıl útját délnek vette: Velikánnak tartott.
Nincs hol meghúznom magamat, csak a tisztességes
svábnál, Stejf Szepinél..." - ezt már Hetevény-pusztán
meghányta-vetette magában. Pongor Sámuel úrhoz a
megtörténtek után nem térhet vissza, hisz azt hallván, mit
a paphegyi piktor Pekry alispánt megtévesztvén mondott,
arra gyaníthat a pandúr, hogy tán ı majd máskor is arra
vetıdik. Többet a rejtekadó háznak a tájára sejárhat!
Délre a hıkönyi horhoson át - hol még tavaszon kira-
bolta a Majláth gróf árendaszedıjét- távoli tornyok kon-
dultát hallván kiporoszkált arra a hóba takarva kanyargó
hosszú csapásra, mit ismert: elvisz a réti keresztútig, neki
nyílegyenest ama jázosi csárdának, mit a vásáros népek
283
meg a marhakisérı hajcsárok nagy nyári melegben
olyannyira kedvelnek, hogy némely forró nap be se fér
sokadalmuk, s kint a gyöpön, fák árnyékába heverve szi-
vornyáznak, múlatva az alkonyi hős szálltáig az embert s
állatot eltikkasztó lomha idıt.. .
Közeledvén semmi nyomot nem látott. Szán se, lovas se,
apostol módra gyalog járó kóbor se vetıdött tán napok
óta e helyre.
Betért. A szakállas, pókhasú korcsmáros, meg a kotlós-
forma, mosolygós asszonya is megörült neki (három napja
valóban pénzes utas se, tekergı se nyitott be az ajtón):
kásás káposztát tálaltak eléje, s az istállóban volt zabuk is,
jól tartani csöndes vendégük fiatal kancáját, hókás nóniu-
szát.
- Hova-merre igyekszik? - Az asszony volt kíváncsi. -
E pusztába, felénk mostanság jószántábul senki se jár,
csakis okkal, kénytelenül.. .
- Hadd enni az éhes vándort, asszony! - mordult rá a
szakállából bosszúsan az ember.
Mert az már csak a duplacsövő puskával gondolt, s av-
val, hogy szándékkal a szélsı ablaknak szemközt, egye-
nest a keresztútig láthatni legalkalmasb helyt választván
zökkent asztalhoz, s a tarisznyáját se akasztá illendın a
fogasra e szófukar, álmatlan szemő útonjáró.
- Mondá, pálinkát nem iszik. De taláncsak bort, az
ebédjihöz.. .
- Azt se.
Nem is szorgalmazták eztán a beszédet, s ı se egyéb
okból, csak azért szólalt meg késıbb, hogy jó áron megfi-
zet érte, ha zabbal töltik a Sára iszákját. Hatvan krajcárjá-
ba került a köleskásás káposzta s a fél vékára való zab.
Megitatta lovát, földobta magát a nyeregbe, s ahogy
jött, nem sietısen ügetve, odább állt.
- Láttad-e - tette kezét felesége kövér vállára a korcs-
máros. - Pálinka se, bor se. . .
- A kurtacsövő puskája. . . - Az asszony gombszeme el-
284
kerekült. - Bellincs komiszáros egésszen ilyennek mondá!
Ö volt hát, a betyár? Öérte fizetnek kétezeret?!
- Ki megéri, csak annak. Mert a betyár meg puskago-
lyóbissal fizet, olykor elébb, mint érte fizetne a vármegye.
Eltem végéig én el nem feledem nézésit. Akár a komondor,
hogyha toportyánférget alít...
Odakint sőrődı ködbe borult a határ.
- Csak az országútigjussunk, Sára - hunyorgott már a
legény. Szeme viszketeg-álmosan égett, mint mikor egy-
szer sót dörgölt bele véletlen. -Ha elérjük a postautat, nem
tévedek el Velikánig.
S alkonyodott is. Mit tehetett? Rábízta magát a lovára,
haladjon. S mire ezt gondolta, aludt is. Két éjjel le se húny-
ta szemét, és hány mérföldet rázódott másfél nap alatt a
nyeregben!.. . A zuzmara megdermedt bajuszán, megszáll-
ta szemöldökeit, hátul meg az ónos pára tapadt meg a
nyakszirtjén, tarkója tövében.
Késıbb arra riadt, hogy a Sára megállt. Épp most-e,
vagy így álljóideje?! S mi miatt torpant meg? Farkast sejt
aközelben?. . . Homloka nyirkos bırén érezte meg egyszer-
re, hogy ujjnyira orrától, a koromfeketén terjengı kába
sötétben rejtızik, mit a kancacsikó tud.
Elzsibbadt keze lassan mozdult. Görcsös, jégbefagyott
ág... Megtapogatta. Lecsapja lováról, hogyha akár még
egyet lép is alatta a Sára! Okos jószág, okosabb, mint ı...
Leparancsolta magát a nyeregbıl. Csaknem megrogy-
gyantak a térdei. Várt. Nem csuklott össze. Maradt még
némi erı lábában. . . Megpaskolta a borzongó állat dérlep-
te nyakát.
- Ha te nem vagy résen. . .
Lépett párat a hóban elıre.
Hisz itt van az országút! E szederfa a széle! Idáig köllött
elvergıdnie, hogy Velikán fele folytathassa. . .
Száron fogva a kancacsikót, bóklászott átabotában,
hogy hol csak sejdíti, vakon ráleljen a másik fára kitudni
hogy is megyen innen, merre iránylik az országút. ,
285
Miatyánknyi idı telt el, mire rábukkant ama másik széli
szederfára. No, innen az út közepin már megmarad, el
nem tér lova...
Nem tért el. Jó ösztöne kormányozta a ködben, a csalfa
sötétben. Akárha kötıféken vagy kantárszáron húzták
volna, haladt lépésben, s mind közelebb Velikánhoz.
Tán félóra után szél szisszent onnan elılrıl, s egyre erı-
sült. Jéghegyő fullánkok seregét hajtotta szemükbe, de
tépte is, elszaggatta fölöttük a tenger fagypárát, kitakarta
az égen a holdat.
- Mégis ügyel ránk onnan az Isten-pillantott a magas-
ba a bojnyik. Hogyha e csontig szúró fagyban az út csak
még feleannyit tartana, mint ezidáig, nem birná, elaludna
megint, s lezuhanna lováról. - Nincs már vér a fülem por-
cába, de tán orrcimpáim húsába se. Béna a markom, nem
nyílik ki a kantárszáron. . . mind az öt ujjam is elhalt...
Kıhajításnyira volt még Stejf Szepi serfızdéjétıl, de az
ordasforma szilaj házırzık máris fékeveszett ugatással,
az embernél magasabb kıfal-kerítés tetejéig föl-fölszökve
jelezték jöttét.
Annyira gémberedetten sajgott minden tagja, hogy
egyet mozdult csak, s mint zsák a szekérrıl, hogyha taszít-
ják, szinte Iefordult, hóba terült a nyeregbıl.
Hárman tódultak ki egy istállólámpással a serfızı tel-
kérıl: ı maga, Stejf Szepi, meg a két markos brájer burs a
nyomában.
- Gott im Himmel!-A döbbent sváb megnézte a lámpa-
világnál, kit hajtott házához az ördög e kései órán. - Elsz
még, élsz-e, tejámbor?!
Talpra segítették.
- Be nem engedlek! - markolta a karját Stejf Szepi. -
Hóval köll ápolni a két füledet, meg az orrodat.. . Eltőrd,
mert ha nem, elbúcsúzhatsz tıllük örökre!
S amíg igen óvatosan porhóval dörzsölgette a bojnyik
fülkagylóit, német szóval a két cseh legényt kommandi-
rozta: vezessék istállóba, keményen megcsutakolják men-
286
ten a pejt, és traktálják abrakkal, akár egy stájer sereslo-
van. . .!
- Ügy nézem, rád ösmertek cseh legén eim, ám ne tö-
rıdj velök, én betapasztom a szájokat.. . Eled-e már a fü-
led? - dörmögte a bojnyik lángbaborult fülkagylójába. -
Ez éjjel nálunk hálsz. Gondod ne legyen, nem hoz rád sen-
ki se zsandárt. Holnap meg, mire összeszeded magadat. ..
Késıbb a meleg katlanházban - miután a betyár forró
vízben fürdött jó fél órát - száraz kolbászt falatoztak,
barna, habos sert kortyolgattak hozzá ónfödeles kıkor-
sókból.
- Tudom én, már ıszön tudtam, hogy hol dugjalak eljó
helyre! - csapott a legény térdére a bölcs sváb. - Van ne-
kem egy hajdanvolt nett kamerádom, kivel én négy eszten-
dın át együtt hordtam a császár mundérját. Magyar em-
ber, jó magyar ember a Bársony Jónás, mestersége szerint
szélmolnár, és nem is oly távol, hanem innen csak két óra
szekérjárásnyira, Piske határába... Már ıszön is ıhozzá
elküldeni tégedet, így volt szándékom, de te megszöktél.
No de most oda mégy!
S az 1866-os évnek végnapján ama rég megsüppedt pis-
kei kúnhalmon tizenegy esztendeje messzi fehérlı szélma-
lom elrejtı csöndjében, a terméskıre rakott vaskos vá-
lyogfalak oltalmában, Bársony Jónás szélmolnár uram
óvatos ırizetében lelt menedékre a bujdokló.
Minthogy gyász idején a mulatság méltatlan-márpedig
Szekrényesi-Schreiner Béla nem is színleg gyászolja no-
vemberben halt apját-, Pekry alispán napokig töprengett,
hogyan is cselekedjen, s végül is így szólott ajegyespárhoz:
- Meg nem tehetem, hogy vármegye tudtára ne adjam,
mint illendı, eljegyzéseteket. Vélem, helyesen tesszük, ha
csak egynéhány közelállót hívunk vendégül, s míg csönde-
sen elbúcsúztatjuk az ó-évet, ti elıttök győrőt váltani fog-
287
tok. Utána az újság is hírlelheti már, hogy Dévér földes-
urának arája leányom.
Ezért mindössze huszonnégy régi barát és jó rokon ült
vacsorához szilveszterkor Pekry alispánék megyeszéki ba-
rokk palotájában. S miután éjfélkor az új, az 186? es esz-
tendı beköszöntött, s egymásnak minden lehetıjót kíván-
va koccintottak pezsgıs poharukkal, az asztalfın az alis-
pán állva maradt, majd torkát megköszörülve tudatta:
leánya menyasszony!
A vendégek gratuláltak, s míg a kirózsállott orcájú Pek-
ry Piroskát csókolgatták, némely hölgy szeme könnyes
lett, némely nemesúr pedig-elmellızve a töltögetı inasok
szolgálatait - maga bontott új sampányereket.
Két óra után lassankint elszéledtek is: egy-két szánon a
Gr fogadó nagy szálájába suhantak, ahol - mint más
évek utolsó napján is - szilveszteri éji mulatság volt kivir-
radtig, s kik még elegantabb körben kívántak táncolni-
vígadni, a hölgyek elıl évhosszat szigorún elzárt kaszinó-
ba, hol egyszer egy esztendıben van csak bál, oda hajttat-
tak sietısen ("Oly egykettı reggel leszen úgyis!").
Mindkét helyt ık tették közhírré szaporán, hogy Pekry
Piroska e naptól jegyben jár Szekrényesi-Schreiner Bélá-
val, Dévér uraságával. . .
- Kinek apja, hiszen tudjátok, a vén bujakóros Kaán
bárónak volt legalább egy évtizedig birtokbérlıje, de még
mielıtt meghalt, idejében s nagy pénzen megvette fiának a
fél dévéri határt, e netán legjobbik Kaán uradalmat, négy-
ezerötszáz holdat, mégpedig egy tagban. . .
- Daliás i ú Szekrényesi Béla! Piroska meg ı, gyönyörő
pár lesznek! Mily különös, hogy a gıgös alispán. . .
- Béla kimővelt emberfı! Akadémivégzett gazda!
- Maradt rá nemcsak birtoka, pénz is az apja után!
- Már apja reformer volt! Noha csak bérlé ama négy-
ezerötszáz holdat a Kaán bárótól, mégis mint a sajátján,
meghonosítá rajta a négyes, nagyhozamú norfolki vetés-
forgót! Bıven fizetı termései láttán hányszor sárgultunk?!
288
- Liferáns vala, könnyen gazdagodott!
- Mibelıllünk mért nem lett hadiszállító, bátyámuram?
Ennek okán nem törte fejét még?... Megmondom! Mert
pöknek a hitvány, elfajzott gabonánkra az intendánsok,
az érsektornyai hadseregellátó magazin vásárló tisztjei!. ..
Meg kell nézni tavaszban-nyárban a dús dévéri hat„rt!
Mily táblák! És Szekrényesiék két nagy tehenészete! Amul
a szem, látván a nemes helyét bikaborjakat és hollandus
üszıket. . .
- Lámcsak, a férfiak itt is, akár otthon, poharukba ka-
paszkodván szájokkal gazdálkodnak örökké! Táncoltas-
sanak inkább minket!
- Lenke kisasszony, hogyha a férfiak egyként úgy gon-
dolkodnának Horka-megyében, ahogy Szekrényesi-
Schreiner Béla barátom, nem volnánk mi se pénznek sző-
kében szakadatlan, büszke nemesség!
Ily diskurzusokat hallott, ki a pompásan kivilágított
kaszinóban forgott, s mások közt, kik a Griff szálában bá-
loztak-mulatoztak, ugyancsak gyakran esett szó -jó is,
rossz is - Pekry Piroska kisasszony nyíltan vagy leplezve
irígyelt közrendő jegyesérıl.
- Pekry alispán újfent jóval elıbbre tekint, a jövıvel
gondol. Tudja okossan, elıre kiszámítá, hogy a korban,
mely beköszönt, oly gazdáké leszen itt a jövendı, mint e
tanult és élesesző Szekrényesi-Schreiner Béla. Erıssen
megfontolta az én Péter rokonom. . . hisz rég elhalt nagy-
anyáink féltestvérek voltak. . . megfontolta, miért is bízza
reá, noha közrendő, szemefénye-leányát!
- Nem krajcáros a Pekry-vagyon se! Nem ám! Hát épp
emiatt nem fér a fejembe, minek hagy rátelepülni fagyön-
gyöt az ısi családfa utolsó ágacskája tövére alispánunk.
Mert érti, megérti korunkban az ember, hogyha a szükség
bont törvényt... hisz adódhatik oly helyzet, mikoron
csakis egy orvosság van, s e panácea: jó friggyel meg kell
aranyozni a címert! Am nem a Pekry-família fényes paj-
zsát! Nem pattogzik az, ékes-fényes, akár. . .
289
- Ujgazdagoké a jövı! - rikkantott közbe egy éles, fül-
csikorító hang. -Nászágyba ganés csizmával búvik a búg-
ris j öttment!
Mind, kik a szála ezüsttükrös kisebb termében a fönn-
hangon töprengı négy nemesúr halk eszmecseréjét hall-
gatták - s voltak vagy féltucatan körülöttük -, mind oda-;
pillantottak, szinte riadtan, ahonnan az embersértı köz-!
bekiáltás és a goromba beszédjött.
Félkézzel pezsgısüveget lóbálva, a másik markában te-
litöltött kristálykelyhet tartva (kilöttyent most is a gyön-
gyös ital!) Pangrácz Tivadar próbált két lábán állva ma-
radni. A barczai Pangrácz nemzetség maradéka, ki elmét
csak csínján örökölt nemes és okos ıseitıl, már déltıl fog-
va temette az ó-évet, s mire éjfél lett, háromszor is újjáéledt
- régi szokása szerint kiadós rókázással könnyített újra
meg újra magán, valahányszor torkig töltekezett -, s mi-
után a világ így megszőnt erre meg arra forogni körötte,
pihenten-frissen, peckesen ott folytatta tovább a csatát,
ahol abbamaradt: irtotta vitézül, durrogtatta a méregdrá-
ga alackokat...
O állt ott. Az urak - fiatalja-öregje - zavartan, némán
nézték. Kimlei Thúry Jenı, ki a gyıri papok gimnáziumá-
ban éveken át Szekrényesi-Schreiner Bélával koptatta a
megvásott padokat, mozdult egyedül, lépett közelebb az
italtól bamba, vigyorgó ügyvédbojtárhoz:
- Megtudni kívánom, az elhangzott szókat kire mon-
dád, Pangrácz! Itt s e minutában nekem és az uraknak
választ adj!
A magas, szélesvállú Pangrácz-örökös léhán odalökte
az i ú kimlei birtokos orra elé pezsgıs poharát. Hozz„
képest a nyúlánk, de sovány és sápadt Thúry Jenı csene-
vész, tyúkmellő legénykének látszott.
- A ganétúró pajtásod, Thúry komám. . . az a Schreiner
a bugris! Uborkafa szárán fölmászott.. .
- Vond vissza legott! - A keszeg Thúry haragjában ki-
290
lökte a pezsgıs kelyhet a bordófrakkos dandy kezébıl. -
Részeg vagy! Takarodj a pokolba!
- Legyen meg a kívánságod, testvér. . . - Pangrácz bár-
gyú grimasszal, jámboran ıdöngött ki a tárt ajtón. Csak a
válla ütıdvén, tántorodott meg a félf„tól. - Minek ordí-
tasz velem, édes testvérem... - motyorászta, akárha to-
vább is elıtte, az orra alatt hadonászott volna a Thúry
Jenı. - Nincs semmi bajom teveled, koma, mért köte-
kedsz...
De a kimlei Thúryak indulatos természete mind heve-
sebben forrott már Szekrényesi-Schreiner Béla barátjá-
ban.
- Kellner! - kiabált pincérért. - Hozza a bundám! Tüs-
tént indulok és tudatom Bélával az inzultust!
Az urak körülállták.
- Ej, ne tüzelj! - próbálta csitítani, békítgetni az egyik.
- Láthattad, akár a csap, oly mátós. . . - nyugtatta a másik.
- Józan fejjel eszetlen a Pangrácz, ittasan ostoba, mint a
szamár, hát bı jön.. .
- Sértés történt! - Kimlei Thúry Jenı csökönyös volt,
mint mindig, ha pohár fenekére tekintett már. - Valahá-
nyan hallottuk a mocskos szókat! Pangrácz megcsúfolta
barátomat! Ily szándékosan elkövetett becsülettiprást
nem tőrhetek el! Szekrényesi-Schreiner Béla elégtételt
kaphasson a hitványtól, akarom!
Lassan szétszállingóztak mellıle, magára maradt, de
hogy ott állt szemben a kisterem egyik ezüst tükrével,
mondta tovább az üvegbıl rámeredı lingár figurának:
- Elégtételt szerzendek holnap pajtásomnak! E gaz sér-
tést nem hagyhatjuk megtorlatlan, büntetlen. ..
S míg ı a tükörképével társalkodva magát hergelte, a
Gr fogadó cigánymuzsikától hangos báltermében a né-
hány úr, kijelen volt, széjjelszórta a skandál hírét: kisvár-
tatva fülébe jutott mindenkinek, és mert egy-két fontos-
kodni sosem rest i ú uracs fullajtárként folyvást kaszinó
és szála között járt, csakhamar elterjedt odaát is a pletyka,
291
hogy azt a tivornyás, félnótás Pangrácz Tivadart botrány-rásában
horkolt. "Fenemód beivott a Sanyó. . ." -mentet-
ba taszítá részegsége s a rút, zabolátlan szája. . .te az elsıbéres az
alvót. "Rázzák meg, költsék föl!" - recs-
- Duellum lesz! Mert Pekry alispán lányának jegyesétcsent rájuk.
Azok csak nagynehezen bírták talpára cibálni
büntetlen meg nem sértheti egy még oly vagyonos nemzet-a fickót.
"Lóduljon! Kifelé! - szólt kedveszegetten a kába
ség rossz ivadéka se, mint Pangrácz Tivadar. Bugris! jött-legénynek.
- Mától kendnek nincs helye nálam. Az intézı
ment!. . . így nevezé Szekrényesi-Schreiner Bélát. Ily lealá-,kiadatja
a bért, mely kendnek idáigjár, aztán föl is út, le is
zó sértést el nem tőrhet a hajdani honvéd fıhadnagy fia!',út! Ki a
kontraktust megszegve silánykodik, így jár!" -
Hogyha pedig párbajt nem vív. . . hát Pekry Piroska kiadja;nézett
végig a többin is, és hátatfordítva nekik, ment meg-
az útjátevizitálni az éjszaka ellett két kisborjút. Szépek voltak,
szoptak, s anyjukat is kellın tisztára vakarva találta. Le-
csillapodott, s egy pillanatig megkörnyékezte a szánalom,
Újév napján kimlei Thúry Jenı - noha csak tizenegyigazt súgván, ne
taszítsa ki az leceng löbödört, ám máris
aludt, s öltözvén tüstént elsietett a barokk palotába - ba-hessentette
a lenge kisértést: nincs joga hozzá, hogy maga
rátját már nem lelte Uporváron. A komornyiktól megtud-szegjen meg
szigorú regulát, mit az apja parancsolt rá ura-
ta, hogy az i ú tekintetes úr hajnalban kelt, legott befoga-dalmuk
mindenik évrıl-évre szegıdött zsellérjére, ke-
tott, s hazarFajtott Dévérre.!mény, de okos rendet követelve
cselédeitıl, de magától is,
A livrés szolga igazat szólt: Szekrényesi-Schreiner Bélahisz a
kontraktus nemcsak bérest, de urat szintúgy köte-
valóban sietett haza birtokára, mert tehenészete már szil-lez!
veszter elıtt is szép szaporulattal biztatta: elıhasi vemhesJócskán
elmúlt dél, mire végigjárta Diána után a Kerék-
üszıi közül hat-nyolc is idıben volt, borjadzani készült.Idombon túl
Géza-majorban a két lóistállót meg a disznó-
Drága tenyészállat valamennyi, vigyázatosan kell bánnihizlaldát is,
majd -jóformán mindent rendbe találván -
velük, s bármennyit is oktatgatta igyekvı és tanulékony békélten
hazanyargalt.
fiatal tehenészeit, addig nem volt nyugta tavaly télen se,Otthon a
kuria istállójában maga kantározta le és csuta-
ameddig az akkori elsıborjasokat maga is meg nem vizs-kolta
csinosra a csıdört, s épp mosakodni akart, amikor
gálta (igen kényesjószágok a hollandus tehenek, de a gaz-kasznárja,
az apjától örökölt öregember, a rég kizupált
da törödését meghálálják).Nádasdy-huszár kopogott rá:
Thúry Jenı nem ebédelt (gyomra nem is kívánt ételt), de- Vendég
van!
ameddig szánjába befogtak, szırével gyógyítva az ebhara-'- Nocsak!
pást, megivott négy-öt csosza pálinkát, s így fölmelegedve- Itt van a
kimlei úrfi, a Thúry Jenı!
csapott pejkói közé, hogy meg se is álljon Dévérig.- Hát Isten hozta!
Teríttessen neki is tüstént, Vida bá-
Szekrényesi-Schreiner Béla e nap szintén megkésve ke-csi! De
minden elıtt pálinkát adjon elejbe! Kegyetlenül
rült asztalhoz. Rögtön a reggeli órában, miután becsilin-átfázott a
cudar fagyban, nem kétes!
gelt szánja az udvarház tornáca elé, fölnyergeltette a ked-- Lovait
már istállóba vezették. Örá is gondom leszen
venc ménjét, s kigaloppozva Diána-majorba, a hollandusüstöllést.
tehenészetet inspiciálta elıször. Három béres tette a dol-Dévér
urasága serényen mosdott, s fertályóra után már
gát, egy társuk meg az istálló végében, a szénahalom taka-átöltözve
ölelte meg egykori iskolatársát.
292293
- Kedves meglepetés! - lapogatta a vendég hátát. -
Gyere, ülj asztalhoz, Thúry Jenı! Rád fér, látom, a korhe-
lyek orvossága, a lencseleves. Nem kell ecetet se csöpögtet-
ni a tányérodba, a képed elég savanyú. Ujévnapi l accen-
jammer kínoz, igaz? De ugyan mikor is legyen ily kör raj-
tunk, hogyha nem épp szilveszter után! No, beszéld el, kik.
rúgták ki a szála falát?- Gyertyákat gyújtott. - Ej, de cse-
hül nézel ki valóban, bruder! Túlságba vivéd a tivornyát?
- Hadd el! -- Thúry Jenı nem a másnapas állapotától
volt mord. -- Ocsmány hírt elmondani jöttem.
S még mielıtt asztalra került a savanyk„s lencseleves,
homlokráncolva tudatta barátjával, mily szóváltás volt
közte s a pökhendi, pofátlan barczai Pangrácz Tivadar
közt.
- Parvenü! Így szólt rólad, s azt ugatá, ganajos csizmá-
val mászol vajthai Pekry Piroska kisasszony nászágyába!
A karcsú viaszgyertyák lángnyelvei halkan sercegtek.
Szekrényesi-Schreiner Béla a hajladozó fényekbe tekin-
tett. Szembogarával a gyertyák sárga tüzét tükrözte.
- Jelen voltál? - kérdezte rekedten.
- Nemcsak is én, de tucatnyi egyéb urak úgyszintén.
Mit a rusnya krakéler szólt, valahányan hallánk.
Akkora csönd volt köztük a kuria ódon ebédlıjében,
hogy mindketten hallották, mint perceg a szú a sötét
mennyezet deszkáit tartó tölgyfagerendában.
Hogy mennyi idı múlott el? Percek? Pillanatok?
Szekrényesi-Schreiner Béla kemény koponyájában las-
san lerakódott minden szó, mit Thúry Jenıtıl hallott. Szá-
ja kesernyés sarkában mosoly is lehetett az a csúfondáros-
okos, vagy tán lekicsinylı rángás, büszke-fölényes fintor,
amit vendége, a még mindig földúlt fiatal nemesember lá-
tott, vagy vélt látni.
Legyintett, s rávert régi barátjának vállára:
- Feledd el, pajtás. Ebcsaholás nem hallik az égig. . .
294
Bársony Jónás mester, a piskei szélmolnár rokkant em-
ber volt: térdét törte golyó még 47-ben Itália földjén, Máj-
land környékén, hol a hirtelenül támadt talján forrongást
verte le ezredük. És noha nem pusztult bele szörnyő sebé-
be, a térde merev lett, többé nem hajlott be a lába. E kor-
csult állapotának azonban hasznát látta: idınek elıtte ki-
kapta az obsitot, és már esztendıvel elıbb, mint Stejf Sze-
pi, otthagyhatta a császár hadseregét. Miután megtért ide-
genbıl, csa.knem hét kerek évig az Alföldön szolgált, egy
híres szélmolnárnak jobbkeze volt, s késıbb veje ís már.
Ömellette tanulta ki három mesterségét: bognár lett s ma-
lomács, és molnár is, természetesen. Merevültjobb térde a
munkában sose hátráltatta: ha húzta is egyre a lábát, ép
volt mindkét karja, s a válla erıs. Markában a szerszámok
helyükön tudták magukat, s a nehéz zsákok, meg a két
keze büvös ügyességével formált tölgyfagerendák súlyát
mindig bírta kemény, araszos vállával. S mert nem herdált
el soha egy fillért se, a hét esztendı végén tisztes summával
jöhetett haza rég látott falujába, hogy itt, Piskén megvesse
a lábát és maga gazdájává váljék: szélmalmot telepítsen az
ıs kúnhalmon, s három-négy falu hozzá húzó népeinek
legyen életet ırlı szorgalmas molnárja. Az is lett. Egy év
múlva a szélmalom érdes négy köve már lisztetjárt, korpás
lisztet, amit majd otthon a gazdának felesége a kedve sze-
rint kiszitál, hogy a tiszta fehérjébıl ízes kenyeret süssön,
vastag korpájával meg ajószágnak kedvezzen...
Bársony Jónás jólelkő felesége (kit abba a nádfödeles
kis házba hozott, amit ottan a kúnhalom aljában szintén
keze épített), tán meddı volt: nem lett gyerekük. Maguk
éltek hát, békében a sorsukkal s egymással, meg az egy
kuvaszukkal, s ami furcsa dolognak számított Piskén s az
egész környékben: könyveket olvastak. Gyakran adódott
rá idejük, mert hogyha a szél nem akart indulni, bizony
nem aludtak, virrasztottak: fönt a malomban, a nagy bál-
ványfa tövében, a priccsen megkuporodva ügyelték-hall-
gatták, hogy mozdul-e szellı, s közben a mécses gyönge
295
világánál hol az asszony, hol meg Bárány Jónás mondta a
könyvet fönnhangon. Szép olvasmányaikat - fıképpen
Jókai Mórnak s Vas Gerebennek könyveit - egyszer egy
évben Uporvár fıutcáján, Markazi Endre papír- és
könyvboltjában kellett ráíratni egy ívre, amelynek címe
Elıfizetési Catastrum volt. Listája szerint a ragyás ábráza-
tú Markazi boltos poscán küldte a megrendelt egy-két kö-
tetet, mit a molnár és felesége beosztással, takarékosan és
türelemmel használt: minden nap csakis egy oldalt olvas-
tak el (ünnepen olykor többet), s így a regényköltıknek
minden mőve sokáig, néha egész esztendın át szolgált örö-
mükre.
E télen nem sok dolgot adott Bársony Jónás molnárnak
a négy falu: errefelé nem volt ugyan akkora ínség, mint
országosan, ám az Upor mentén is gyéren-hitványan fize-
tett a parasztnak nyáron a búza, a rozs, csak a tengeri volt
jobb. Ritkán kellett lesni a muszka szelet vagy a dalmata
fúvást, s hogyha beállított egy piskei pór vagy pallóspusz-
tai gazda, bizonyjobbára csak úgy lazsnakban, a vállukon
elhozták, amit ırleni kértek, s fertályóra alatt kiürült a
garat: jóformán kár is volt kicsomózni a farka-rudat, ki-
emelni a fék-cöveket. . .
- Nyugtod lesz nálunk - mondta a szélmolnár a betyár-
nak. - Hogyha galád rabló volnál is, Stejf Szepi bajtársam-
nak megtenném, hogy rejtselek. Am te nem is voltál sose
bandita, jól tudom én. Gazságot nem cselekedtél, gyöngé-
ket sose bántottál, s pár napja fülembejutott, hogy a Pekry
kisasszonyt meg se raboltad nemrég. . . Itt ez a priccs, heve-
redj el rajta, pihengess estig, öcsém. Rádzárom a malmot,
s majd ha sötét lesz, följövök érted, hogy mivelünk vacso-
rálj odalent házunkban, megterített asztalnál. - S hozzátet
te: - Lovadnak, hidd meg, jó helye lesz, fejedet sose fáj-
dítsd érte. Akár minden nap megpucolom, s úgy tartom,
mint a magam két rossz kancáját.. .
A legény maga mellé rakta a fegyvereit. Nekidılt vállá-
val a tölgyfagerendelynek. Megnézte a vastag-erıs, a te-
296
tıig fölnyúló bálványfát. Ezt forgatja tehát a vitorlák ten-
gelye, és e simára gyalult-faragott árbóc hajtja az orsójá-
val az ırlı kıkereket. Késpenge hegyével vésett írás is volt
ott a hatalmas bálványtörzsön:
SZÉLMOLNAR MESTER
E MALMOT
BARSONY J6NAS
t ISTEN SEGEDELMÉVEL
KEZE MUNKAJAVAL
A.D. 1855-DIK -
ÉPITÉ
t CSRIZZE AZ UR
Leszegte fejét. Bajt hozzon e tisztes szélmolnárra?
Gazember volna, ha megtenné.
- Én csak veszedelmet idézek kendre s a szélmalmára
ugyancsak, mester uram. Szíves szóval fogadott, és áldja is
érte az isten, mégse maradhatok itten.
S nyúlt a tarisznyájáért.
- Ne motozz! - csattant föl a molnár. - Stejf Szepi kül-
dött énhozzám, hát itt a helyed! - Roppant tenyerével rá-
markolt az iszákra. - Maradsz!
És mint aki gyönge gyerekkel bánik el, egy kézzel meg-
lökte a bujdoklót.
A legény tehetetlen tántorodott meg, s mint kit bısz
bika öklelt, hátrazuhant a fenyıdeszkákból tákolt priccs-
re. Sután megrázta fejét, s értetlenül-elképedten bámult
föl Bársony Jónásra.
- Pogány erejit hol vette kegyelmed? - Megmustrálta a
szijjas testő, szálfaszikár szélmolnárt. - Hogyha csak egy
kicsit is szilajabbat lök rajtam, hát én döntöm ki ez órjás
bálványoszlopot!
- Énrám bízott Stejf Szepi téged - szólt már higgadtab-
ban a sámsonerıs ember. - Hajlékomba kerültél. Örzeni
foglak. Hajdani pajtásom jól tudta, kihöz küld. Én is vit-
297
tem már hozzá pár éve olyat, kit az önkény őzött. Most
ama kölcsönt megfizetem, mert ı gondomba adott ide té-
gedet, én meg tisztességgel számot adok neki hogylétedrül.
-Nagy tenyerét parolára nyitotta: --No, csapj bele!
- Egy kikötéssel! - emelte kezét a betyár. - Pénzembül
megfizetem kvártélyom-kosztom.
- Majd meglátjuk-mondta a szélmolnár. -- Van ídınk
rá. Hogyha kifújtad már magadat... S addig se feledd,
hogy ahány lealázott emberek élnek Horka megyében,
mind örömest megszolgálná, mit idáig is érettök cseleked-
tél. Megtanítád a parasztok megtapodıit, hogy van még a
pucánkban vér! Csúffá tettél már pandúrt meg szolgabí-
rót, és megsarcoltad a Majláth grófot, sıt belenyúltál ıföl-
sége, a császár pénzesládájába is és épp a minap, Verebél-
ben, a patkánylelkő Presser jószágkormányzót kirabol-
ván. Mindezekért belefoglal imádságába, fohászkodván a
paraszt. . .
Kimlei Thúry Jenı már több mint egy esztendeje tette a
szépet a dús idomő, ám épp emiatt is szemrevaló Veér Ró-
zácskának, a vármegye fıjegyzıje, a jogtudor és méhész
baghi Veér Vencel kisebbik lányának. Hozzájuk, vendég-
szeretı házukhoz volt meghíva az újesztendı elsı napján
is, hogy szőkebb körben folytassák a vidám szilveszteri
táncot, amit reggel csak kényszeredetten hagytak félbe.
E meghívás, vagyis inkább Róza kisasszony volt oka an-
nak, hogy Dévéren Thúry Jenı sebtében ebédelt, és ki se
várva, hogy - éppen az ı kedvéért - fölszolgálja a forrón
illatozó kávét a szakácsné, nyomban befogatta kasos
szánját, és máris száguldott vele vissza Uporvárra.
Fél nyolc volt, amikor rábízta a Griff fogadóban a más-
naposan ténfergı istállószolgákra a szánt és meghajtott
lovait- hogy maga tüstént öltözetet válthasson-, s nyol-
cat ütött a magasban a püspöki székestemplom bal tor-
nyában az óraharang, mire ráfordult a ferences klastrom
298
háta mögött az Upor-partig nyújtózó sétányra, aholjobb-
oldalt, tágas kert közepébıl messzi világított az a nemrég
épült ház, ahov„ tartott: Veér Vencel fıjegyzı úrnak a vá-
rosi otthona (mert mielıtt a tekintetes vármegye rangos
tisztségviselıjévé választották, a kiváló jogtudor és mé-
hész babaorcájú feleségével s két csitri leányával Bajnó-
czon, nemzetségének csappant latifundiumán, ıs kastélyá-
ban búvárolta a m„s országok törvénykönyveit és gon-
dozta-nevelte tucatnyi fonott kaptárban nyüzsgı szorgos
méheit).
A kıteraszos Veér-ház már teli volt vendéggel. A koro-
sabbak Terka tekintetes asszony kandalló-főtötte szalon-
jában, vagy a vármegye fıjegyzıjének barnatapétás do-
hányzójában darvadoztak (mindegyikük a szilveszteri éji
mulatság fáradalmait sínylette még), az ifjú hölgyek-urak
azonban vígan voltak (hja, az i júság nem fárad!): nemrég
kezdték a Haragszom rád. néven divatossá vált nevetıs
társasjátékkal üdíteni egymást.
Thúry Jenıt zajos gaudium fogadta.
- Egész nap senki se látott téged a városban - rontott
neki egy harsány aranyi ú, Wollner prókátor fia. - Már
azt hittük, hazaszöktél Kimlére. Valóban: hol jártál nap-
hosszat, brúder?
- Magam is kérdem már: hol járt? - nyújtotta kezét a
fehérbırő, vöröses hajú Veér Rózácska is, átfázott és itt-
ott céklalilás képő udvarlójának. - Végiglumpolta netán
elsı napját is ez új évnek?
- Dévéren voltam - mondta a lánynak Thúry Jenı.
A tokás fiatal Wollnert válaszra se méltatta. - Barátom-
nál, Szekrényesi-Schreiner Bélánáljártam, s ınála ebédel-
tem.
Jóformán el sem hangzott még ez a néhány szó, és máris
az i ú Thúry köré tódultak a többiek is.
- Tudtára hozád, mit ez éjjel róla kiáltott Pangrácz?
- Megmondád neki, hogy mily sértés érte?
- Talán nem kellett volna vihart vetned. ..
299
- Jól tette Jenı; hogy tüstént elsietett Szekrényesi-
Schreinerhez! Meg kellett tudnia, mint inzultálták ıt háta
mögött!
- Mit szólt?
- Halljuk! Mint fogadá? Fölbıszült?
Kimlei Thúry Jenı élvezte, hogy egyszeriben közepévé
lett egy ily heves érdeklıdésnek. Fölemelte kezét -
csöndet kért -, s komor arccal mondani kezdte:
- Az én Szekrényesi-Schreiner Béla barátom megfon-
tolt, sose hebrencs férfiú. Úgy fogadá a silány hírt, mit
vittem neki, mint magam is cselekedtem volna: derővel,
méltósággal. Megmosolyogta lefitymállón Pangrácz Ti-
vadar szennyes szavait, majd mondá: ebcsaholás nem hal-
lik az égig.
Többen jókedvő rokonszenvvel hahotáztak, s taps is
csattant, mintha remekbeszabott bonmót hallottak volna.
- Mily elmés!
- Így kell, flegmával fricskázni le piszkos tollpelyhet,
mit a szél fútt rá makulátlan mellényünkre!
- Hidegvérő fickó ez a Schreiner Béla.. .
- Szavamra, nem az! Hanem ép a kedélye! Találó szó ez
az ebcsaholás!
Csak a Wollner fiskális hájas fia nem nevetett. Ez a
konyhamalacképő, vihogós arszlán, ki egyébként okkal s
oktalan is mindig kacarászni szokott, most mérges ful-
lánkját mutogatta:
- Önérzete nincs Szekrényesi-Schreinernek, vagy gyá-
va, elégtételt követelni!
- Kitıl követeljen?-fordult sarkon, s nézett rá szigorú-
an Thúry Jenı. - Egy semmirekellıtıl, egy részeges és fe-
csegı szájhıstıl, ki leginkább kártyacsatákban bátor?!
Híve azért vagy Pangrácznak, mert szárnya alatt lebzselsz,
és nélküle nem dorbézolhatnál úrfi-mulatságokban, Woll-
ner Egon!
- Sértés volt! - Wollner pöffedt feje, mint a pipacs, kipi-
rult. - Hallottátok, urak, mindnyájan hallottátok! Es isr
300
ein Ehrensch„ndung! - Izgalmában fordult nyelvén hebe-
gı németre a szó. - Ich fordere. . .
- Tágulj innen! - horkant, mint ki görényt orrontott,
Thúry Jenı. - Ki a kártyaadósságát kifizetni meséket költ-
vén egyre halasztja, nekem nem párbajképes! Sıt ha bará-
tomról becsmérlıt szólni merészel, hát belefujtom nyom-
ban a hangot! - lendült máris a jobbkeze, és ha a háta
mögül meg nem markolják karját, menten a Wollner pró-
kátor hizlalt ivadékának buta ábrázatján csattant volna
kemény tenyerének ütése. - Pimasz németje!
S ameddig mások Wollner Egont kikisérték. meghajtot-
ta magát Veér Róza s a többi kisasszony elıtt, ahogy illik.
- Pardon a skandálért! Nem is értem, mért ragadott el
az indulat egy orcátlan, locska pojáca miatt! Ha megenge-
dik, eltávoznék.
Nem hagyták, sıt kényeztetve, akár egy hıst, zsongták
körül egymással versengve a máskor mindig méla kisasz-
szonyok, édes-szende kacérságukkal nem kis bosszúságot
okozva szegény Veér Rózának, ki ez éjjel alig két-három
táncban s persze a kvadrillban lehetett csak párja a hirtele-
nében minden hölgy számára kapóssá vált, s a dicsıségé-
ben büszkén fürdı Thúry Jenınek.
A Wollner fiskális fia közben szerte a városban Pang-
rácz Tivadart kajtatta. A szinte üres kaszinóban csak
nyolcan kártyáztak, két asztalnál. Félbehagyatta velükjá-
tékukat, és nagy hangon elújságolta, minı fiegmával vette
az ıt ért sértés hírét Dévéren Szekrényesi-Schreiner Béla.
- Kutyának mondá barczai Pangrácz Teddyt!
A kártyások válluk vonogatták. Némelyikük kérdıen
nézett össze a szomszédjával: kell-e, hogy élıszóval nyil-
vánítsák nézetüket? . . . hisz a rókaagyú Wollner prókátor
szószátyár fia fontoskodni sosem rest, s nem tudhatní, mi-
kor hazudik vagy fordít-ferdít egyet bármi dologban a
szimpla igazságon. . .
- Jól van, jól, meghallgattunk türelemmel, cimbora -
mondta Laczók, az adóügyi kancellista, ki szemfényvesz-
301
tın tudta keverni a kártyát. -Illanj, s hagyjáljátszani min-
ket. . . fél órája nyerésbe vagyok. - Mérges volt. - Pangrácz
nincs itt, látni se láttam hajnaltól, mikor is már négykézláb
se tudott mászkálni. . .
- Megyek már, itt se vagyok-dohogott a pufók arany-
i ú. - Ott lesz Teddy a Griff ben, biztosan ott lesz. . .
Ott se találta, de nem töltötte hiába a néhány percet,
ameddig idızött. Széthintette a hírt, hogy Schreiner Béla
fölényesen úri kutyának becsmérelte a vármegye egyik leg-
patinásabb úri nevének lassan már egyetlen viselıjét.
- És ugatásnak mondá gúnnyal barczai Pangrácz Ted-
dy szavát!
Csak három-négy asztalnál ültek a szálában, de ahá-
nyan voltak, fölkapták fejüket.
- Föltétlen párbaj lesz! - csettintett élvvel gánti Halász
Demeter takarékpénztári alelnök, az úri duellumok állan-
dó és lelkes részese (egyik vagy másik fél mindig hozzá
fordult, lenne segédje a bajvívásban). - Pangrácz nem
hagyhat bırén száradni egy ekkora szégyenfoltot!
Másnap Uporváron már szerte beszélték, hogy Pang-
rácz Tivadar fölkérte Halász Demetert: legyen egyik meg-
bízottja-segédje a párbajban, mit akár pisztollyal, akár
karddal - s lehetı hamarost! - megvívni fog avval az ön-
telt, parvenü Schreinerrel...!
- No de minden elıtt az a dolgod, jó Döme bátyám -
mondta Halász Demeternek nyeglén (közben bécsiesen
rezgette a térdét) -, hogy magad eldöntsd. . . nézz bele pár-
bajkódexedbe... tulajdonképpen párbajképes-e Schrei-
ner?! Mert ezt senki se tudja...
A furfangos takarékpénztári alelnök szórakozottan
meghallgatta ficsúr-vendégét, majd hümmögve a hosszú-
szárú pipáját kezdte etetni dohánnyal. Két perc is beletelt,
mire megszólalt.
- Hát, kedves Teddy barátom. . . Minden elıtt-ismétel-
vén megnyomta a két szót - vésd az eszedbe, de egyszer s
mindenkorra, hogy egy nemesúr, ki valóban is úr, nem
302
szól pökhendi modorban sértıjérıl, kit párbajra kihívni
akar. Tisztelt ellenfeledet nem Schreinernek nevezik, ha-
nem így: Szekrényesi-Schreiner Béla. - Vigyázatosan tö-
mögette a sárga dohányt a csibukba. - Igaz, hogy közren-
dő, mert nincs kutyabıre. Igaz. De ha nem nemes is, mégis
honorácior, úgy, mint minden mérnök, prókátor, hivatal-
nok, vagy akármelyik orvosdoktor, kit a mestersége emel
meg... s tesz párbajképessé, hogyha kizáró ok fönn nem
forog ellene! Márpedig ı, Szekrényesi-Schreiner Béta, ki-
tőnı birtokos úr. Becsületjén folt sose volt. S ha netán nem
tudnád, szilvesztertıl Pekry alispánunk egyetlen lányának
győrősjegyese... S ki olyat vállalna, hogy oldaladon pár-
bajban Pekry Piroska leendı férjének veszedelmére veszen
részt, ostobaságot tenne: alispánunkkal akasztana ten-
gelyt. Én pedig ekkora bárgyúságot megcselekedni sosem
fogok. Éretted se csinálom, Teddy barátom, s nemcsak a
most mondottak okán! Amiatt se teszem, mert tudva tu-
dom, hogy téged terhel bőn a jelen becsületbeli ügyben. -
Megcsóválta fejét: - Te rikácsoltál Szekrényesi-Schreiner
Bélát sértı rút szavakat szilveszterkor, tanú rá tucat úr. Én
mindig készségesen, az elsı szóra szekundáltam, ha ki föl-
kért, vérrel akarta lemosni a tisztességén ejtett flekket.
Most, legalábbis melletted, nincs semmi okom részt ven-
ni...
Ravaszdi ripık és képmutató himpellér! - forrt a harag
Pangrácz Tivadarban gánti Halász Döme ellen, s lelkében
fogadalmat vállalt, hogy már legközelebb, amikor tisztújí-
tó közgyőlést tart az "Upor" takarékpénztár, ı ellene vok-
sol, sıt sok másokat is rávesz, hogy buktassák ki alelnöki
székébıl e hipokrita sóhivatalnokot!
És mert hirtelenében nem tehetett egyebet - bizonyára
sokan mások se hevülnek azért, hogy a vármegye gıgös
alispánjával húzzanak ujjat -, este a Gr ben pertut ivott
két osztrák tisztecskével, akik bemutatkoztak neki egy-
szer, néhány hónap elıtt, de akikkel sose ült egy asztalnál.
A nyakigláb Háger fıhadnagy s a zömök Vecerák had-

nagy - mindketten ülánusok - élénk érdeklıdéssel, majd

mind felhısebb ábrázattal hallgatták, mit is óhajt tılük a
dúlt Pangrácz-majoreszkö, kit a helybeli osztrák tisztikar
úgy ismert, hogy számlálatlan szórja a pénzét, ám sose
fogy ki belıle.
- Unerhört! - hörkent Háger fıhadnagy, miután meg-
tudta, hogy ennek a simpátisch fiatal földbirtokos úrnak a
kekk ellenfele nem más, mint egy elfajzott, reneg„t német,
ki magyarrá vedlett (mint neve is bizonyítja: a Schreiner-
hez felvette s elébe helyezni se átallotta a parlagi-barbárut
hangzó Szekrényesit!).
Így mindketten - akárha vezényszó hangzott volna -
keményen fölpattantak az asztaltól, s bokacsattogtatva
ajánlották föl készséges szolgálatukat Pangrácznak a pár-
bajhoz, s ezután-már Bruder Teddy segédeiként és költsé-
gére - fejenkint hat-hat üveg pezsgıt zaufoltak meg két
óra alatt, kifejezve reményüket és meggyızıdésüket is,
hogy Pangrácz szétloccsantja a népehagyott ("volksab-
trünnig!") Schreiner koponyájáti
- Holnap délben lóra kapunk és hivatalosan tisztele-
tünket tesszük Herr Schreinernél, s felszólítjuk a méltat-
lant, haladéktalan elküldendje segédeit ı is, von Punkt bis
Punkt und regelm„ ig tisztázni a párbaj formáját, feltéte-
leit s idejét! - harsogta az asztalt verve a sárgahajú Vece-
rák, s mint mindig, hogyha koccintott Pangrácczal, rá-
löttyintette a sampányert a damaszt abroszra. - Prosit,
Theodor, mein Bruder!
A barokk palotában Pekry Piroska kisasszony másnap
Lujzától, a komornájától tudta meg estefelé, hogy a bot-
rányhıs Pangrácz Tivadar párbajra kihívni akarja az ı
jegyesét.
- Takarékpénztári urak hírlelték s már az egész városba
beszélik a népek-mondta-hadarta serényen, lelkendezve
a tőzrılpattant lány-, hogy tegnap reggelen ott járt gánti
304.
Halász Döme úrnál Pangrácz úrfi! Segédnek hítta a vér-
ontáshoz, mert meg akar verekedni Piroska kisasszony
mátkájával!
- Halljam! Az i ú menyasszonynak szeme sem reb-
bent. - Mondd szórul-szóra, ahogy fecsegik!
Tükrében a frufruját fésülve, nyugodtan, szenvtelen
arccal meghallgatta az izgalmában tipródı, kipirult szo-
balányt.
- Köszönöm - biccentett egykedvően a végén. - Nyitva
legyen füled eztán is. Most menj dolgodra, de nyomban
hozzám fuss, ha akármit megtudsz!
Am miután a komorna kiment, csak nézte magát a tü-
körben, s nem mozdult a kicsiny, támlátlan székrıl. Mért
nincsenjele arcán félelmének? Mért titkolja tekintete, töp-
rengı szeme azt a szorongó aggódást, mely színig tölti szí-
vét, és tán épp onnan, a szívtájékról szertenyomulván egy-
re feszíti kihőlt keblét? Hát mégsem a léleknek hő tükre a
szem, mely fényragyogását elváltoztatván ad hírt ben-
sınkrıl?
Csak hideg és álmos nyugalom, mit látok szempilláim
alatt! - ingatta a fejét. - Hév izgalmamnak nyoma sincs e
szabályos, szenvtelen arcon. . . Rettenetes! Pangrácz Tiva-
dar pompásan bánik a puskával - tavaly ıszi vadászato-
kon bizonyítá! -, s mért is bánna kevésbéjól egy hosszú-
csövő párbajpisztollyal?!
Béla ugyancsak biztos szemmel céloz, s nem reszket ke-
ze: szeptemberben a vajthai erdın nagy távolból s egyet-
len, de halálos puskalövéssel térdre rogyasztott egy kapi-
tális agancsost. . . pontban ahol kell, épp a lapocka alatt, a
remek szarvasbika szívének közepébe hatolt a golyó! Az
urak mind sorra csodálták! Mért ne találna ugyancsak
pontban szíven egy embert párbajpisztollyal?
Mindkettı egyaránt képes hát meggyilkolni a m„sikat!
És ha segédeik úgy egyeznek - s tán már egyezkednek is
éppen-, hogy Szekrényesi-Schreiner Béla a sértett fél, hát
Béla a pisztolyt választandja! De nyilván pisztolyt választ
OS
fegyvernemnek az álnok Pangrácz is, ha netán ıt mondja
ki sértett félnek az alkudozásban a négy gibic... oh, a sze-
kundánsok kéjjel gibicelnek!
S hogyha a párbajt karddal vívnák?!... Pangrácznak
már volt kardpárbaja, és ellenfele, Darnay erdımester
azóta, s most már élethosszig béna a jobb karjára! De Bé-
la!... vajon tud-e oly niveaun kardot forgatni, miként egy
párbajozónak kell? Sose kérdém tıle, tanulta-e... És ha
tanulta is egykor, nem gyakorolta azóta, hogy itthon van
Keszthelyrıl végleg: Uporvárnak nincs vívómestere, s kik
néhányan-mint Pan rácz is-nagy kedvvel hadonásznak
a karddal, néhanap Ersektornyáról hívják meg az ottani
vívóiskola gazdáját, hogy pénzért avval a karcsú és olajos
bırő taljánnal a gyilkot forgatván magokat gyakorol-
ják. . . Béla e léha, piperkıc körbe sosemjárt, megveti ıket.
Hogyha tudott is hajdan vívni, azóta kopott lett már tudo-
mánya, kevés ahhoz, hogy bizton védeni bírja magáti
Szemlélte-figyelte tükörképét, hogy lássa, jelen van-e
már nagy, kunkorodó pillái alatt a kökénykék két szeme
csillámjában a féltés. Ránézett akaratlan a tükre fölé füg-
gesztett barna Daguerre-fényképre is, és sóhajtott. Drága
halottam kettı is van már nekem. Édes testvérbátyám halt
meg alig több mint egy évvel elıbb, mint én e világra szü-
lettem. Pekry Balázs kerub-orcájú, daliának fejlendı volt
-jól láttatja e kép. Eszményeiért elmével s szívvel lelkesü-
lı, tettvágyó i ú levente, szabadságért hevülı forradal-
már volt, ki halált megvetve a hon szent zászlaja, három-
szín lobogója alá állt, harcolhatni hazánk bimbózó függet-
lenségéért, nemzeti nagylétünkért. Rég áhított s még csak
alighogy visszaperelt alkotmányos jogainkért fegyverrel
verekedni vitézül akart... A szabadságharcban Pekry Ba-
lázsból hıs lett, mert Sukorónál elhullott a csatában, pus-
kagolyóbis ütötte szívét át, és másik két ólom bal tüdejét
s gégéjét verte keresztül a harc mezején... Hıs volt, roha-
mozván, és belehalt bátorságába, s e házban senki se mer
szót ejteni róla, nehogyjó édesapámban régi, de nem hege-
306
dı, csak megvarasult sebeket tépjen föl a szó!... S kit már
eszesen nem is ismerhettem, másik drága halottam az én
gyönyörőszép édesanyám, kit a festett portrén álmélkod-
va csodáltam ezerszer, fényes könnyeken át, s valahány-
szor megbabonázottan dideregtem a rejtelmes, megigézı
orca-hasonlóságtól közte-közöttem, mindig sajgó szívvel
szánakozék magamon, kit az ég-noha nem szolgálhattam
rá - irgalmatlanul árvává tett, s arra ítélt, hogy halvány
életi emlényem se lehessen róla, ki megszült, édesanyám-
ról!. . . Még egy, immár harmadik, élte virágában mellılem
rablott, ég-elvette halottam, jaj, ne legyen már! Még csak
néhány napja vagyok Szekrényesi-Schreiner Béla meny-
asszonya, ám máris fenyegetve e boldogságom, mert kivel
életemet holtom napjáig kötni kívánom, az ı vesztére tör
egy izgága, pimasz párbajhıs. . .
Két keze tíz körmét belemélyesztette világosbordó bár-
sony szoknyájába a térdén. Utját állnia kell e duellumnaki
Mért nem remeg ajka, miért nincs könny a szemében?
Nem reszket, nem, nem dobog élénkebben a szíve, ha-
nem. . . teljességgel más érzelem az, mely halvány homloka
csontját bentrıl egyre feszíti: egy elszánt, szent akarat,
! hogy védje-megoltalmazza az Ur által neki rendelt egyet-
len férfit, magaválasztotta szerelmét, élete párját.. . Egyet
akar csak. . . meghiúsítni e párbajt! Ámde miképpen, mily
fortéllyal?
Alig hallotta a halk kopogást. Hát máris öt óra?
- Come in, please. . .
Miss Alison megnézte a lányt a tükörben.
- Csak nem náthás, gyermekem?
- Oh, nem - mondta, s azonnal megkérdezte: - Atyám
megjött-e?
- Dehogy. Hiszen emlékszik, my dear, hogy a várme-
gyeházán disputa van. Déltıl ismét a vasútépítı mérnö-
kök ülnek nála. Teázunk?
- No, my dear. Csizmámat kérem, s hozza a bundám is
307
szaporán a komornar Sietve beszélnem kell vele. édes-
apámmal.
- A szánt befogassam?
- No, please.! Semmi esetre. Gyalogszerrel. . . Csak az
Imre huszárjöjjön lámpással elıttem. Rám fér. hogy leve-
gın sétálhassak fél órát. nemde?
A vármegyeházán már nem a pesti vasőtépítı mérnö-
kök és geodéták ültek Pekry alispánnál. A hatalmas szál
pandúrfıhadnagy. a nyalka Balogh Benedek komisszárí-
us állt haptákban a dús faragású íróasztal elıtt.
- Türelemmel légy, kicsi rózsám, hadd hallgassam vé-
gig a fıcsendbiztost - mondta Piroskájának a vármegye
gondterhelt, meg a mérnök urakkal végzett hosszú vitától
is megfáradt kormányzója, s ujja hegyével megdörzsölve
halántékát, ismét a robusztus termető pandúrtiszthez for-
dult: - Folytathatja kegyelmed.
- A bojnyikot újfent látták pár nap elıtt - pattogta to-
vább ajelentését Balogh. -Egy nappal vízváradi tobzódá-
sa után s aznap, hogy Upor-Verebélen a jószágkormány-
zó-hivatalba hatolva harámolt pénzt, Velikánba ugyan-
csak járt a bitang, ama Stejf Szepi serfızınél. Annak az
egyik morva legénye besúgá, hogy cefetül megfagyva esett
Ie lovárul késı este a serfızdének a vaskapujánál. Meggö-
mörödve feléjök tévedt vándornak vélvén, ök jó szívvel
befogadták, ám de mihelyt a melegbe magához tére a ban-
dita, forgópisztollyal rákényszeríté a szerencsétlen házné-
pet s minden elıtt az ijedt svábot, hogy féljék, megtőrjék,
megetessék, szolgálják. S másnapra odább állt. . . Így mon-
dá el a morva fajankö két velikánbeli pandúroknak a dol-
got, persze titokba, s mint kit félelemtül erıssen ráz a hi-
deg... De nekem nem fér a fejembe, hogy épp egy akkora
nagy portán ne akadjon senki se, kit suttyomba a Stejf
József nem messzi, hanem csak helybe, tekintetes úr dank-
házi Fatér Aba szolgabíróhoz pandúrért elküldhessen-
futtasson, meddig az elnyőtt bojnyik nála idız!
- Vagyis arra gyanakszik kelmed, hogy hazudott a cse-
308
lák burs? - nyúlt bajuszához töprengın a nagyúr. - Hogy
a serfızı tán cinkos a rablóval, s ravaszul szájába adá esek
legényének, hogy mit povedáljon a pandúroknak. ..
Pekry Piroska fülelt. Bár lenne igaz, hogy a sváb serfı-
zı meghitt cinkosa annak a karvalynézéső, de lovaglelkő
Jegenyének, a dancs vízváradi szolgabíró behemót pan-
dúrkáplárját eltolvajlö bátor bojnyiknak. . .
- Csakugyan gyanakodnom kéne, uram, hogy pártján
áll a betyárnak a gazdag sváb serfızı. . . - bölogatott na-
gyokat szusszanva Balogh Benedek. - Hisz nem lakatolta
a háznépit pincébe a fickó. . . - dévaj, esúfondáros fény vil-
lant a szemében-, s kápolnába se, mint vízváradi szolgabí-
ránk elhajtott káplárját...
Az alispán látta a fıcsendbiztos ritkás szempilláinak
árnyékában a Dákh Edömér megszégyenülésén örvendı
huncut fényt, ám még néma somolygással helyeselve se
csatlakozott elsı pandúrjának megsejtett gondolatához.
A tárgynál tartva magát, kérdezte tovább:
- Okozott-e a Stejfnek kárt a betyár? Úgy értem, pénz-
be, egyébbe...
- A morva klapec negyvennyolc pengırül habogott.
Hogy távoztába a hálátlan rabló kizsarolta e pénzt a sa-
rokba szorított brájer bukszájábul... - A pandúrfıhad-
nagy vállat vont: -Higgyük-e? Stejfmester Velikán virilis-
ta adófizetıje! Ahogy tudom, ott van az elsı három adózó
közt. Mit higgyek? Cinkoskodhat-e ily módos sváb egy
vérdijjas, vármegyeőzte bitanggal?
- Hát. . . ez a kérdés-rázta nehézzé lett koponyáját Pek-
ry tekintetes úr. - Egyet tehetünk: dankházi Fatér Aba
,
mint Velikán járásbeli szolgabíró, szırmentin megfaggat-
ja a svábot. Hátha keresztkérdésekkel ki lehet piszkálni
belılle. . . Aludjunk rá! - Fölkelt a nehéz íróasztaltól, hogy
parolázzon a vármegye szintúgy gondterhelt katonájával.
- Holnap majd hivatom. Addig törje fejét. Isten vele.
Várt, hogy a tölgyajtó becsukódjon a fıcsendbiztos
után, s amikor már ketten voltak, ránézett lányára:
309
- Tudom! Hallottam!. . . Lásd, mit okozhatnak botorul
s felelıtlen az izgágák! Az a Thúry Jenı is fontoskodva
kevert bajt, Wollner fiskális félnótás kölke ugyancsak. El-
addig szították a tüzet hebehurgyán, míg párbajba futott
a dolog!
- Nem hagyhatjuk - sóhajtott mélyet a fruska. - Hisz
édesapám mindig szigorún elítélte a párbajt!. . . Hogyha az
én jegyesem hull el, belepusztulok én is! Hogyha pedig
Pangrácz, hát avval is egy embert veszt nyomban a nem-
zet! Hányszor idézé eszményképét édesapám, gróf Széche-
nyi Istvánt! mondá, hogy végre is oly kevesen lettünk,
magyarok, hogy még egy rút apagyilkost is megmenteni
kell a bitótól...
- Nem tehetek semmit, kicsi rózsám... Horka-megyé-
ben, akár az egész országban, képmutató a nemes, de a
polgár is. . . - morgott az alispán. - Mind rettegnek a pár-
bajtól, ha magukról van szó, ámde ha más ember nem
akarja az éltét kockáztatni, nem úr többé a szemökben!
Gyávának bélyegzik, s megvetvén kirekesztik a fölsıbb
társadalomból.. . nincs becsületje tovább! A mi képmuta-
tásunk inkább húny szemet egy úr tolvajlása fölött, sem-
mint elnézze, hogy elvbıl, mármint épp amiatt, hogy sem-
mi duellum nem szolgáltat igazságot, párbajra nem áll ki
egy ember. A párbajt megtagadó. . . erkölcsi halott!
- Az alispán megtilthatja! - kiáltott elfojtottan s indula-
tában csaknem sírva Piroska. - Tudom s jól emlékszem,
hogy vették már elejét egyszer, sıt kétszer is üri duellum-
nak! Földünkön, Horka-megyében Pekry alispán elren-
delheti. . .l
- Nem tehetem, kicsi rózsám! Épp ez esetben, minthogy
lányomnak jegyesét és holnapi vımet védném, meg van
kötve kezem! Rámsütnék menten, hogy dölyfömben ma-
gamat végképp elbízván, despota-módon semmibe venni
merészelek íratlan, de az isteni kıtábláknál is súlyosb re-
gulát, in concreto a duellumnak kötelességét, mely tör-
310
vény!, legfıképp az oly afférokban, mint aminı Bélánk és
Pangrácz közt alakult!
- Vagyis öljék egymást! - csillant könny a leány szeme
sarkában. - S ha csak egyik gyilkol, e gyıztes a céda sze-
rencse kegyébıl Pangrácz is lehet! Éppen a értı! For sha-
meg! S ezt nevezik becsület megvédésének!
- Bélát nem kell féltened, ı helyt álland - gombolgatta
atilláját a nyakán s a szügyén a nagyúr melegében, már
nem mert belenézni Piroska szemébe. - Killömb ö tíz
Pangrácznál. . .
- És ha a pisztoly, mitjegyesem kap, jobbra vagy éppen
balfele hord? - lépett a kisasszony karnyújtásnyira apja
elé. -Vagy hogyha a kardvívásbanjégre taposván megcsú-
szik?... Belehalhat az ostoba harcon bármely esetlegnek
gáncsába, akárha a ház tetejérıl zsindely hull a fejünkrei
- Szorító kézzel markolt rá az alispán két karjára. - Nem
és nem! Nincs a duellumnak becsülethez semmi köze! S ha
nem édesapám álland útjába, magam teszek ellene!
És, ellökve magát apjától, sarkon fordult, hogy kisza-
ladjon, s fusson céltalanul. De alig tett három lépést, máris
megtorpant, s megrázta fejét. Odakint még mindig körmöl
néhány kancellista! Az írnokok ıt e fölindult állapotában
nem láthatják egy percig se... Kihúzta magát, s ahogyan
delnık sétálnak a báltermek folyosóin, szép állát kecsesen
fölszegve vonult ki a vármegye kormányzójától, aki író-
asztala mellıl nézett némán és tehetetlen utána.
Az ajtón kívülrıl még hátratekintett apjaurára:
- Karácsonykor Vajthán feledém a rubintos karpere-
cem. Kora reggel szánt fogatok be magamnak, s érte me-
gyek, mert nélkülözöm...
Hazaérve beszólította komornáját.
- Megfürdeni kívánok, főttesd be a katlant, Lujza-pa-
rancsolt rá, s akarattal nem kérdezte a párbajról. Odaült a
tükörhöz a párnás székre. - Siess!
- Igenis. Tüstént készittem a fürdıt - bókolt illendıen
a hamvas bırő, darázsderekú lány. - Am ha elıbb el-
311
mondhatnám. . . - odatérdelt Pekry Piroska bokájához: -
Megtudtam, hogy a párbajozás a nemesballaí szilfaligetbe
leszen kora reggel. . . -- Vígasztalni akarta a bágyadt, meg-
szomorított szívő kísasszonyt: megcsókolta kezét, puha
ajkával próbálta kicsit melegíteni hőlt bırében a kék ere-
ket. - Megvédi az Ur. . .
- Kora reggel a ballai. . . - ismételte Piroska. - A ballaí
szilfaligetben. . . - Megrezzent: - De mikor?
- Hát. . . holnapután-nézett föl térdeltébıl némi zavar-
ral a hő szobalány. - Nem mondám?
A kisasszony tintasötét szeme elkerekült. Ki idıt nyer-
tartja a mondás-életet is nyer! Megsimogatta komornájá-
nak csipkés pártával leszorított hajkoszorúját.
- Mit tudsz még?
Lujza rajongó arcán huncut lett a mosoly:
- Mondják, fenekedvén készül a Pangrácz úrfi a bajví-
vásra. Hogy ı nyerjen, ma se dorbézol, s mint tegnap tette,
tikokkal siet este aludni, hogy akkor, holnapután kipihen-
ve lehessen. Minden ivıpajtása beszéli, hogy este kilenc-
kor már dunyhája alatt van, s húzza a lóbırt, elképesztvén
agg inasát, ki siket, s nem tudja okát gazdája szokatlan
megjavulásának. . .
S csakugyan: Pangrácz Tivadar megfontoltan készült a
duellumra.
Megbízottai - Háger ulánus fıhadnagy s Vecerák had-
nagy - vállalt kötelességükhöz híven délben lóháton Dé-
véren jártak. Az udvarházban nem lelték Szekrényesi-
Schreinert. "Jó uraságunk Géza-majorba van, s nem tér ís
haza estig. . ." - hallották a cselédségtıl. "Hát Géza-major
hol van?" Megtudták azt is az egyik bérestıl. S ott, Géza-
majorban a nóniusz-istállóban végre találkozhattak Déa
vér földesur„val. Fontosságuknak tudatában, sarkantyú-
pengetve jelentették neki jöttük célját, s megtudakolták,
választott-e segédeket, és ha igen, kik lesznek azok. Szek-
312
rényesi-Schréiner Béla, ki eddig nem gondolt komolyan
párbajra, elıször meg volt lepve - de ezt se mutatta ki -
,
majd vállat vont, és azt mondta: ha mindenképpen meg
kell lennie ennek az ostoba színjátéknak, hát legyen is meg.
Nem leli kedvét benne, de hajlandó megvívni kihívójával
bármikor és bárhol, s bármely fegyvereket használva. Se-
gédei: kimlei Thüry Jenı úr, és egyik bírtokszomszédja,
serédi Ferenczy Ferenc őr.
Mintha nem is hallották volna a párbajt ócsárló kijelen-
tést ("unvernünftige Szene"), a két tiszt meghajtotta ma-
gát, szalutált és lóra kapott, hogy Uporváron még este
elıtt egyezkedhessen a két nevezett úrral, Szekrényesi-
Schreiner Béla segédeivel.
Meg is egyeztek, hogy holnapután kora reggel Balla ha-
tárában - hol sok más párbaj esett már -, lent a pagony.
ban, amit megyeszerte Szilasnak hívnak, az ismert tisztá-
son kell lennie reggel hétkor mindkét úrnak, s persze nekik
szintúgy, a szekundánsoknak a két orvossal. S ott, a Szilas
tisztásán, hogyha világosodik, pisztollyal lesz a duellum. ..
Ajegyzıkönyvet sorra aláírták, s a nemes kaszinóvezetı-
ség szekrényébe helyezték.
- Embert még egyszer nyomorékká tenni nekem nem
szándékom - mondotta segédeinek s a körötte sereglı má-
soknak Pangrácz nyomatékkal. - Megsebesíteni hát én
Schreinert nem fogom! Am, hogy e parvenü pénznábob se
tehessen kárt énbennem - emelte föl érdes hangját -, pisz-
tolyom elsı ólmával megölöm!
- Csak meg ne elızzön! - vert vállára az egyik lump
aranyi ú, Bárdy Lóránd, a cukorgyáros báró szobi Bárdy
Lóránd fia. - Éppen ezért proponálom, hogy ma se és hol-
nap se igyál, sıt már koraesti idıben megvacsorálj és ágy-
ba siessi
Mindenki helyeslın bólogatott körülöttük.
- Jó a tanács!
- Okosat szólt Bárdy!
- Valóban!

Pangrácz sorra kezet nyújtott veleérzı dandy-barátai-

nak.
- Köszönöm, pajtások- nézett körbe az arcokon ünne-
pies pillantással. - Köszönöm! Test- és lélekben frissen
kell odaállnom a pástra! Ezért tüstént hazatérek szállá-
somra, saját ágyamba, mit éj idején - harsányan fölkaca-
gott - csak nagyritkán szoktam koptatni a testemmel. . .
Vette a bundáját, s haza is ment nyomban a Pangrácz-
házba, amit még apja, a híres szılész, barczai Pangrácz
Hont épített 53-ban, mielıtt elvitte a vízkór (hogyha
Uporváron volt dolga, e házban aludt). E magának igen
tág épületet Pangrácz Tivadar csak lejb-inasával, a het-
venöt éves vén Tusztinnal lakta, ki rosszul látott már, siket
is volt, arra azonban még hasznos, hogy az öt szoba gond-
jávalmegbírjon s i ú urának számtalan öltönyeit, sokfajta
finom csizmáit s még több könnyő cipellıjét ápolja (az
ágyhuzatot, meg a testi fehér szennyest egy szerdánkint
odajáró asszony mosta-vasalta ki minden héten).
Jusztin a városi évek alatt megszokta, hogy esténkint a
ficsúr átöltözik és kártyázni-mulatni-paráználkodni siet
(már akkor is így züllött, amikor mégjogtudományt hall-
gatván élte világát), és csak hajnaltájt, sıt olykor reggel
esik be az ajtón. "Sőrő vér. . ."-mormolta magában ilyen-
kor az aggastyán inas, aztán ráunt éjszakahosszat várni-
virrasztani bóbiskolva a korhely kártyást, és ahogy elment
este a selma, bebújt ágyába, a vastag dunna alá, hogy haj-
nalig egyfolytában aludjon (vérszőkében volt fejemindig),
s majd ha világosodik, nekilásson a másnapi dolgának:
legelıbb is megmelegítse a mosdótálba való vizet annak az
imposztornak. . .
Igencsak elámult hát az öreg, látván, hogy még alig este
kilenc, de az úrfi - beteg tán? - itthon van, s ágyába igyek-
szik.
- Siket vagy, Jusztin, eriggy vackodra, aludj - intett ne-
ki Pangrácz. - Ordítoznom kéne füledbe, hogy értsed,
mért térek nyugovóra ily esteli órában...
314
Kiterelte szobájából totyogó szolgáját, és belebújt hosz-
szú hálóingébe. Hogyan fogok én elaludni. ..'? - ilyet gon-
dolt, de alig nyújtózott végig az ágyon, máris meghökkent,
mert ásítoznia kellett. Pár pere múlva aludt is.
Jusztin nem hallotta, hogyan horkol gazdája, de tudta:
sehogy sincs rendjén ez, mít az úrfi csinál. Lappal benyi-
tott hozzá, hogy megleshesse. Ilyet se pipáltam még --
motyorogta. - A gyertya is ég. nem fújta ki. ..
Elképedve figyelte az alvót, majd két ujjal megfojtotta a
l„ngot, s elcsoszogott a sötét folyosó végére, a kuckójába.
Ha alszik a korhely, hát aludjék...
S maga is lefeküdt. A siketség csöndje szelíden, percek
alatt elbódította.
Ez este talán már csak Jusztin nem tudta Uporváron,
hogy a békén alvó Pangrácznak párbajt kell vívnia hol-
napután. . .
Pekry Piroska a v„rmegye-szép Lina dédanyjától ráma-
radott ékszert, a rubintos karperecet nem hagyta kará-
csonykor Vajthán. Ott volt az, tükrös toalett-asztalkájá-
ban, ahol gyakrabban használt drágaköves győrőit, arany
függıit, láncait és diadémját is tartotta, s ahol most egy kis
szarvasbır-zacskót keresett. Miután meglelte, el is rejtette
legott a cobolyprém-karmantyúba, amit majd szánútjára
magával visz.
Megrázta a csöngıt.
- Alvás közben oly éhes lettem, a.k„regy farkas-mond-
ta komornájának.
Férfitenyérnyi szelet füstölt sódarból rendelt reggelit,
angolosan megsütve, tojással. Tudta: szokatlan a kívánsá-
ga, s a konyhában fejüket csóválva veszik tudomásul, amit
Lujzával üzent. No de így van jól! Hadd lássa a szánját
eszkortáló két deli tiszti huszár, hogy Pekry Piroska kis-
asszony férfigyomornak is épp elegendı früstököt eltün-
31
tetve kel útra! Ilyen bıséges reggelitıl igazán megszomjul-
hat hamarost. ..
Fél nyolc lett, mire nagynehezen megbirkózott a ham
and eggs-szel.
- My dear-zsémbelt vele Miss Alison, de csak oly hal-
kan, mint szokta-, miért nem hagyja, hogy önnel tartsak?
- Mert nem hintóval, de nyitott szánnal megyek, és ön
csak szenvedne a fránya hidegtıl. - Megsimogatta a Miss
orcáját. - Dugja ki orrát, my dear, s tüstént elmegy a kedve
a szánkázástól. . . - Fölrántotta fejére a báránybunda meleg
csuklyáját. - Kérem, kösse a sálat a szájam elé. . . - Köszö-
nöm. - Szeme ránevetett a lehangolt hölgyre. - Ne búsul-
jon, sietek, megigérem...
A két bárányprém-mentés tiszti huszár kis távolságot
tartva követte a csöngıs szánt, amijól melegítı csergékkel
volt megbélelve, s a Marci kocsis még egy rég ejtett medve
sötét bundájával betakarva is óvta virágszirom-arcú kis-
asszonykáját, zord-szigorú gazdájának féltett szemefé-
nyét. Nagy tisztesség volt neki, hogy noha csak másfél hó-
nappal elıbb öltötte magára a Pekry parádés hajtók sujtá-
sos gúnyáját - addig vajthai istállófiú volt -, és máris rá
van bízva urának kincse, Piroska kisasszony.
Egy és fertály óra alatt Velikán közelébejutottak, ahon-
nan a kı-Krisztustöl balfele térve a szőkebb út Vajthára
vezet tova.
- Megszomjaztam, fogd kurtábbra a szárt, lassíts -
szólt a kocsisnak elıre az elsı kasba a lány. -Sós früstököt
ettem. Tudsz-e közelbenjóhírő fogadót?
- Velikánba, jelentem alássan, a Gólya beszállót, azt
tudom én csak. . . -húzta rövidre a gyeplıt a legény. -Oda-
hajtsak?
- Velikánba ne térjünk, nagy kerülıt tennénk úgy -
mondta az ifjú menyasszony. - Rossz hírő is a Gólya, nem
egyszer hallám... - Fölcsillant szeme. - Ámde beszélik,
hogy Velikánnak szélén serfızdéje van annak a talpraesett
sváb embernek, bizonyos Stejf Józsefnek. .. Jut eszembe,
316
hogy egyszer-kétszer már hozatott is pár hordó sert tıle, a
sváb Stejftıl az alispán. Hozzá hajts!
- Igenis! - kígyózott egyet az ostor a Marci kezébıl, s
pattant egyet négy-öt arasszal a két kisafás ló háta fölött.
-Aratás végin magam is próbáltam a sert, mit a Stejf Szepi
fız. A tekintetes úr, jó ga.zdánk vendégelt meg minket a
szérün három hordó serrel.. .
Az egyik tiszti huszár a kocsis kasa mellé szökkentette
lovát.
- Hová mégy?! - kérdezte gyanakvón. - Mért nem for-
dultál el Vajtha felé a keresztnél?
- Mert a kisasszony sert akar inni - felelt foghegyrıl,
szemcsippentve a szán négy vasderesének póznát-nyelt
hajtója. - Ezért...
Egyet nyargalt csak a négy ló, s már ott álltak a sváb
Stejf serfızdéjének sarkig tárt vaskapujánál.
- Hajtsak-e beljebb? - nézett hátra a válla fölött a le-
gény. - Latyakos lesz a kisasszony csizmácskájának, leta-
pasva a hó... Beirányzok a szánnal.
- Nem kell - mondta Piroska. - De a sok takaróimból
kibogozhatsz.
Egy perc is beletelt, mire megszabadult a bozontos med-
vesubától és a meleg csergéktıl.
- Mindjárt visszajövök - fordult az alispán tiszti hu-
szárjaihoz. - Csak a szomjamat oltom... Járassák lovaik
,
míg várnak, vagy pokrócot tegyenek hátokra, ha többet
késnék. . .
Onnan a katlanházból látták már, hogy négy táltos teli-
vér- a megyében Pekry alispánjár csak ilyen csuda vasde-
resekkel!-hozta idáig a könnyő, iám díszes faragású szánt.
- Mein Gott!- a derék sváb elsápadt. - Ez a Pekry kis-
asszony! Mily tisztesség!
Hosszú kötényében tisztára törülte kezét, s ködmönbe
se bújt, ingujjban lódult, hogy bókolva fogadja a várme-
gye kormányzójának lányát.
317
- Grüss Gott, grüss Gott, gn„diges Edelfr„ulein! Stejf Já-
zsef vagyok én, szolgálatjára!
Lekapta a kucsmáját, és szemhunyorítva parancsolt rá
közel és távolban a ház népére, hogy ık is - a két cseh
legény, meg az asszonya, három lányukkal - kétrét gör-
nyedve köszöntsék azt a nemes hölgyet, kit a náluk is oly-
kor megpihenı bojnyik se rabolt meg nemrég.. .
- Áldja az Isten a házát, Stejf mester-nyújtotta kezét a
kisasszony.
A sváb serfızı megcsókolta a karmantyú melegétıl for-
ró kis kezet.
- Én is kérem az Ur áldását Pekry tekintetes úr lányára
- dadogta.
- A vármegye tiszti huszárjainak s hajtómnak adasson
erıs pálinkát - mondta Piroska. - Magam meg. .. - szép
mosolyával körbe tekintett- ...tán odabent, a kegyelmed
serfızı birodahnában kaphassak a fıztjébıl. Oly sert, mi-
re legbüszkébb!
- Mily tisztesség házamnak! - Stejf Szepi izzadt képe
vörös lett, mint a kakukkszegfő. - Hamar, asszony, ugorj,
szilvóriumot vigyetek ki a nyalka vitézeknek s a kocsisnak!
- rikkantott oda megszeppent feleségének s három lányá-
nak. - Szaporán! - Zavarában váltig a kásás hóba söpört
a kopott kucsmájával. - Méltóztassék a kisasszonynak. . .
- hátrált a vörös téglából épült katlanház kapujához. -
Méltóztassék erre, csak erre. . .
Piroska követte a svábot. A katlanházban elámult, lát-
va a gızölgı, sziszegı serfızı üstöket.
- Itt van az én birodalmam... - hajlongott mellette a
mester. - Tessék kontóromba talán. . . - A tenyérnyi kalit-
kában, hol az üzleti könyvei voltak, ráfújt egyetlen széké-
re: - Mily ünnepnap! Míg élek, nem feledem! Nem! - szznte
kitántorodott irodájából. - Ünnepnap. . .
S kisvártatva bajorföldrıl vásárolt hosszú üvegkorsó-
ban hozta a méz-sárgán ragyogó, tetején félujjnyi-habos
sört.
31S
- Német földön a választófejedelmek s hercegurak se
ihatnak e fızetnél jobbat! Ne segéljen az Isten, hogyha
hazudnák!
Pekry Piroska nagyot kortyolt az üvegkorsóból.
- Fölséges, csakugyan. . . - s megnyalta a nyelve hegyé-
vel a kinti hidegtıl egyre bizsergı száját. Látta, hogy egy
kis láda is áll a toporgó brájer szők irodájának sarkában.
-Kérem, emelje idébb ama kisznit... s foglaljon helyet itt
mellettem.
A serfız8 értetlen bámult rá, a hatalmas uraknak mesz-
szi világából közelébe vetıdött i Jú hölgyre. Leült a nyí-
korgó ládácskára.
- Figyelmezzen szavaimra kegyelmed - nézett rá a kö-
kényszemő úri kisasszony. Hosszú ujjaival szarvasbır
zacskót vett ki cobolyprém-karmantyújából. - Ezen er-
szényben száz körmöci sárga csikó van. - Megcsörgette az
apró zsákot. - Száz aranyi... És ön tudja a hollétét egy
embernek, kire szükségem van. . .
Estefelé a kisasszony díszes szánja után becsilingelt az
uporvári barokk palotának az oszlopos-árkádos kocsiföl-
járójára Szekrén esi-Schreiner Béla erıs és széles, lengyel-
talpas szánja is. Éppen idıbenjöttek, mert az alispán már
vacsorához készült.
- Vajthán gondoltam ki, hogy elsietek Dévérre, s ráve-
szem ıt, hogy nálunk töltse az éjt, házunkban aludjék hol-
napi bajvívása elıtt - magyarázta a lány. - Mert innen,
Uporvárról közelebb van Balla, kiszámítám, egy órával
közelebb, mint Dévérrıl...
Az alispán látta a fruskán, hogy míg mondja, amit
mond, másfele is gondol. Hiszen attól fogva, hogy értel-
mét nyíladozni tapasztalhatta, öröm volt néznie mindig,
mint mozdul, mint rezzen, mint él-változik édes, gyermeki
arca, ahányszor eszében a vágyak s indulatok, harag és
szeretet, rokon- és ellenszenv, j ó és rossz kedvek gerjednek
319
vagy kialusznak. Rég kitanulta, hogy egyetlen gyors pil-
lantással - s néha e pillantást is rejtve - fedezze föl ott a
szemében az eltitkolt izgalmakat, egyszer az álmodozó-
ábrándos hangulatokkal fátyolozott fullasztó, néma szo-
rongást, máskor ajátszi vidámság és trillás kacagások, víg
csacsogások hangos leple mögött megbúvó félıs várako-
zást... Lám, most is retteg, félti a pisztolypárbajtóljegye-
sét, de a lelkében más gondolat is van: olyat tehetett vagy
vélt cselekedni e nap jegyeséért, vagy tán ıvele éppen, e
higgadt, egykedvő, magabízó i ú férfiúval, mit senki fiá-
ért, semmi viszályban. . .?
- Mért adjon az énjegyesem Pangrácznak a párbajhoz
fórt avval, hogy ez éjszaka ı alszik kevesebbet egy órával,
mint hitvány és öntelt ellenfele?! Mért a gonosz,jegyesem-
re irígy és ocsmány szájú himpellér álljon ki pihentebben a
párbajhoz kora reggel?!... Hogyha duellum, hát legyen
egyenlı chance, legyen egyenlı az esély!
Dévér urasága mosolygott:
- Nem vonakodtam - nézett össze menyasszonya apjá-
val. - Véltem, s megfontoltam, hogy hiba lenne, ha már a
jegyességünk idejében is összevitatkoznánk.
- Jól tette arád,jól tette. . . -mosolygott szórakozottan,
máson töprenkedve a ház ura. - Hajlékunkban akárki
aludt is, mind mondá, magad is mondottad néhány napja
nekem, hogy e régi falak közt jótét szellemek ırzik az al-
vót.
Késıbb, már vacsorájuk után az alispán fölment biblio-
tékájába.
- A földmérık meg a mérnök urak térképei várnak -
fordult hátra az íves lépcsısor közepérıl. - Egyre studé-
rozván kartáikat, arra jövök rá, hogy tetemes pénz van
megígérve nekik... Mágnás uraink, Zichy-Ferráris gróf,
Majláth gróf, Königsegg gróf és herceg Pallavicini, a báró-
kat nem is említem, mind összeszövetkeztek, hogy Horka-
megyében a vaspályának az ı nagybirtokaikhoz kell iga-
zodnia. Most befolyás és pénz, mely öví. k, áll szemben a
320
nálok kisebb birtokosok céljával. A mérnök urak meg-
nyervék. Mágnásoknak ígérete: nagy hatalom. Teli lesz
zsebetek, megtömjük, súgja a mágnás, és a vasútépítı mér-
nök a megcsillantott pénz ragyogásától szédülten gyızkö-
dik énvelem és a megyPnek más tisztségviselıível, érvel-
vén, hogy a domborzatviszonyok szabják meg, a táj, a Ge-
l„nde parancsol, merre vezessen a vaspályáj ok, merre nem
áll útjában Hügelkette, mit át kell vágni, s hol nem kéne a
síkokon áradmányosokat kikerülni, vagy ott az Upor,
melynek medrén át hol lehet olcsóbban hidat építtetni...
Amott van a mágnásérdek - nézett messzire és a magas-
ba -, s emitt a közérdek - bökte magát szügyön árva hü-
velykujjával. - Az én kötelességem, hogy végsıkig kont-
rázzam a mágnásérdekeket... De ugyan meddig bírhatja
erıvel az önkény több mint másfél évtizedétıl megnyomo-
rított, pénztelen és többségében tunya köznemes? -
Öszült, sőrő bajsza alatt keserőn elhúzta a száját. - Leg-
végsıkig gyızni erıvel... lám, ez az én dolgom, s lassan-
kint már csak az én dolgom, hiszen éppen a köznemesek
választásából lettem alispán... Hát emiatt böngészem a
kartákat. Mert megcáfolni kívánom sorra a mérnök urak
s geodéták korruptus, mágnáspénzért kiagyalt, álságos
plánumait. - Ránézett Dévér földesurára. - De még mie-
lıtt elmégy lefeküdni, köszönj rám bibliotékámban.
Két vastag válla legunnyadt már. Megfordult, s fölsie-
tett a balusztrádos márványlépcsın.
A kisasszony két keskeny keze fölkúszott jegyesének
vállaira, s finom ujjaival végigsimogatta az i ú izmos-inas
nyakszirtjét.
- Késı van, s önnek aludnia kell! Gondoskodtam. . . ha-
marost egy jó forró fürdıt veszen ön, s mire annak bá-
gyasztó melegétıl kellıképpen elálmosodik, már várja
szobája. Magam fogom ágyát vetni, kezem nyoma ott lesz,
párnáján érezheti... És most csókoljon meg, mert csak
holnap fog láthatni megint!
Lábujjhegyre emelte magát és Béla kemény szájára ta-
321
padt puha ajkaival. Beleborzongott deli párjának forró
csókjába, s két tenyerének az ı karcsú derekán feszülı
erejébe.
- Te bátor vagy, nincs benned félelem, és ha van, árnyé-
kát se lehet meglátni szemedben - súgta-lehelte be kedvese
két ajkának résén. -Asszonyi szívem a bátorságod láttán
mégis véd a gonosztól. Asszonyi szenvedelemmel tiprok el
én is kígyót, hogyha reá hághatni bírok, mint ezt teszi püs-
pök urunk dómjában a boldogságos Szőzanya. ..
- Hallgass, kedves - tette a lány szájára kezét Dévér
urasága. - Nevét ajkadra hiába ne vedd. . .
Mire minden gyertya kihúnyt a barokk palotában,
messzire onnan, Piske felıl két egyszerő szán siklott-köze-
lített ahhoz a kı-Krisztushoz, ahonnan az országúton bal-
ratovább Velikánnak,jobbra Uporvárnak fordulhatmin-
den utas. Csöngı csak az egyik szán két jól tápláit lova
hámján volt. A mögötte igyekvı szán száraz szénával volt
megrakva, s a széna alatt egy ember aludt: legalábbis
megpróbált elaludni, hogy őzze unalmát.
Ott, hol a kı-Krisztus strázsál, az elöl haladó szán balfe-
le tért: Velikánnak tartott. Az, ki a kasban fogta a gyeplıt,
hátra se nézett: mint ki idáig, a tíz-tizenegy mérföldnyi
idıben, az éjszaka csöndjében s a kihalt, hófödte mezıkön
hajtva se tudta, hogy egy másik szán jár a nyomában. . .
vagy ha netán hallotta, s hátratekintve meg is fürkészte az
öt követı fogat éji homályba mosódó foltját, nem hederí-
tett rá - hadd jöjjön utána a patkók-talpak vágta csapá-
son, amit ha halad, hát úgyis háta mögött hagy az ember,
mintegy útmutatásul másoknak, hogy nincs gödör és
nincsjégbırös víztócsa...
A másik szán ugyanott, annál a keresztnéljobbfele for-
dult, és a keményre fagyott hókásától recsegı országúton
folytatta komótos, nem gyorsabb és nem lassúbb haladá-
sát. Rackasubás, szırkucsmás hajtójának nem volt osto-
322
ra: egy-egy szóvah csettintéssel serkentette a két öregült
kancát, valahányszor azoknak meg-meglassúdott koco-
gásuk.
- Messzi-e még? - szisszent ki a szán derekábót, onnan
a széna alól az az ember akit nemigen melegített, annál
inkább fullasztott és terhelt már az a petrencényi kiszik-
kadt fő.
- Három fertály óra Uporvárig.. . - szólt hátra a szán
gazdája. - De hogyha a köd megsőrül, több is. Bírjad hát
türelemmel. Nem leszjobb attul se, ha békétlenkedsz...
És ahogy olykor hörkent egyik vagy másik lova, ı is
prüszkölt egyet a higan hömpölygı, hideg, orrfacsaró pá-
rától.
A nemesballai szilfaliget tisztásán reggel hét órakor
mind kialudtak a fáklyák. Három fertály héttıl pirkadt, és
mire hét lett, úgy egyeztek az addig néma segédek, hogy
már nincs szükség a szövétnekek ingó fényeire. S ahogy
óráik födelét fölpattintották, minden cifferblatton csak-
nem egyenlı volt az idı: alig egy perc eltéréssel hét órát
mutatott a kezükben a négy ketyegı kronométer.
A tisztáson kijelölt pást egyik hosszabb oldala mentén
doktor Kronstein és Malatínszki sebész ácsorgott. Mind-
ketten kipakolták már szerszámaikat: két szilfa tövében
pokróc, rajta fehér lepedı, a vasalt vásznon pedig elren-
dezve a kötszer, ajód, a sebészkések s ollók, meg a testbe
hatolt lövedék kiszedéséhez többféle csipesz. . . Malatinsz-
ki a hóna alatt egy nagy fadobozt is tartott: hogyha duel-
lumhoz hívták, mindig kikötötte elıre, hogy ı csakis avval
a föltétellel hajlandó szolgálni, ha ı hozhatja a két párbaj-
pisztolyt is, mert a golyók, amiket maga tesz be a két fegy-
verbe, tömény gyógy-szesszel külhoni módon megsterilez
vék!. . . Kronstein doktor a göndör bajsza alattjóindulatú-
an megmosolyogta a felcsert, ám sohasem rontotta geseft-
323
jét: mért ne keressen a pisztolykölcsönzéssel tíz-tíz könnyő
forintot a két féltıl a kilencgyerekes sebborbély?
Túlnan, a párbajhoz kijelölt téglány-területnek a másik
hosszabb szélén álltak a fontosságuknak tudatában büsz-
ke szekundánsok: Szekrényesi-Schreiner Béla segédei -
kimlei Thúry Jenı, szakadatlan az orrát fúva, serédi Fe-
renczy Ferenc meg az átvizesült csizmájában toporogva -,
s a két svalizsér tiszt-Háger fıhadnagy, kinek orra dagadt
volt már a hidegtıl, és Vecerák hadnagy, ki a két kesztyős
tenyerét egymáshoz verve taposta a talpa alatt a havat -,
Pangrácz Tivadar díszt öltött hívei és e duellumhoz válasz-
tott képviselıi...
Aber halt!.. . Épp az a bosszantó, hogy a fél, kinek ık a
segédei - nincs itt!... Lám, a duellumhoz megmért pást
másik keskeny végén ott van, s egykedvően sétál Szekré-
nyesi-Schreiner! Vár, türelemmel, s rá-rápillant szánja
elıtt álló két nöniuszára, zabolnak-e, vagy csak lógatják a
fejükre akasztott kenderzsákot, s nem rázzák-e le hátukról
a meleg pokrócot. . .?
Jócskán elmúlt már hét óra! Mi lesz?
Szekrényesi-Schreiner Béla segédei ismét egymás óráját
vizsgálgatják. Fertály nyolc, pontban s egyformán! És a
pagony szilfái közül kitekintve a nap vöröses tányérjával
nézhetnek szembe... Eloszlott-fölszállt arra keletnek a
köd, ragyogó reggel lesz szerte a tájoni
A köpcös-nyájas Kronstein doktor megköszörülte a
torkát:
- Gn„dige Herren! - fordult Háger fıhadnagyhoz, s
meghajtotta magát: - Ich frag ehrfürchtig, was wird sein?
- És Thúry Jenıt is megkérdezte: - Uram, ha szabad tuda-
kolnom... meddig kell még várnunk Pangrácz úrra?
A párbajkódexet sose olvastam, de a józan eszemmel vélni
merem, hogy - ránézett aranyórájára - e késedelemre,
mely éppen harminc perc, Pangrácz úr nemjogosilt.
- Uraim! - pillantott Thúry Jenı szigorúan a két svali-
zsérre: - Minı magyarázattal tudnak szolgálni?
324
A sárgahajú Vecerák hadnagy nagyokat nyelt:
- Mélyen sajnálom, hogy az úr, kit Háger fıhadnaggyal
képviselek. . . wie kann man sagen. . . - Fölcsattant: - Nincs,
nincs magyarázat s felmentés tettére... Unerhört!
Kimlei Thúry Jenı nem volt rest, hogy firtassa:
- Miért nem önökkeljött ki e helyre, miként Szekrénye-
si-Schreiner Béla velünk, a segédeivel?!
Háger fıhadnagy májfoltos homloka meggyőrıdött:
- Úgy egyeztünk tegnapi nap vele, Pangrácz úrral, s ép-
pen az ı indítványára, hogy ötkor, hajnali ötkor a Griff'szá-
lának az istállójától vele együtt útnak eredni fogunk. Am
hajnali kettıkor az ezredes úr a kaszárnyában riadót fú-
vatni parancsolt, éjjeli szemlét tartani kívánt. Minket e
váratlan riadó s a parancsnoki szemle, mely elhúzódott,
csaknem öt óráig bent lenni marasztott. Pontban öt óra-
kor sikerült csak távoznunk, alsó, lehetetlen volt odaér-
nünk Pangrácz úr házához, s még inkább lehetetlen volt
pontosnak lenni a Griff ben, s tudtuk, nem vár ránk, ha-
nem indul, mert a duellumról elkésni nem óhajt... selbst-
verst„ndlich! Pangrácz ismeri jó lovainkat, mondám itt ál-
ló kamerádomnak, Ve erák hadnagynak. Teddy bizony-
nyal számít rá, hogy szánja után iramodva mi ıt már félút-
ján utolérjük. - Két hosszú karját tehetetlen széjjeltárva
fejezte be: - Nincs mentségi Ki a párbaj helyszínén meg
nem jelenik... - Nehezen folytatta: - Ha távolléte okát
magyarázni.. . hitelt érdemlın azt igazolni sehogysem ké-
pes. . . nos, megfosztja magát a kihívás és a kihívás elfoga-
dásajogától!
Tíz perc múlva a ballai szilfaliget tisztása üres volt. Csak
Háger fıhadnagy sárga havannájának kisebbik fele - ho-
ba taposva maradt csutkája - tanúsította, hogy ott a pa-
gonyban reggel nem gallyat-rızsét-ágat győjtögetı kódis
környéki parasztok bóklásztak, hanem egynéhány úr té-
vedt errefelé s elidızött.. .
325
Barczai Pangrácz Teddyt reggeli hétkor Jusztin holtan
lelte az ágyában - legalábbis ilyet gondolt a riadt aggas-
tyán, látva a lumpot, ahogy feje és két karja a padlóig ló-
gott le, s a tegnap még patyolat lepedı vérmocskosnak
látszott a kiömlött és kiokádott bortól. Éjjeliszekrényén s
a komódon pislákoltak még a viaszgyertyák megroggyant
csonkjai, és az egész hálószoba dúlt volt, mintha a része-
gen alvó, hullamerev, de idınkint nyálzó arszlán téboly-
gón tántorgott volna a négy fal közt, mielıtt végképp el-
dılt és eszméletlen lett a tömérdek sőrő vörösbortól, mit
az ép ehnéjét vesztvén és akarattal megmérgezve magát,
bevedelt abból a hasas, tízpintes, vesszıfonatos demizson-
ból. . . Tegnap a kamrában volt még, bontatlanul állt a sa-
rokban az órjás flaskó, most meg üres, fölrúgva hever, be-
gurítva az asztal alá. Kis híján tíz pint ó-burgundit ivott kí
belıle az éjjel az ırjöngı, aztán lezuhant telihányt ágyára:
magán kívül lehetett már, mert széttépte nyak„n a begom-
bolt hálóinget...
Eközben Uporváron már szerte beszélték, hogy Pang-
rácz Tivadar nem ment el az általa hitványul provokált
párbajt megvívni a ballai szilfaligetbe.
A Wollner prókátor fia híresztelte:
- Magam s néhány jó cimbora reggeli ötre a Griffistál-
lójába siettünk, mert Pangrácz maga mondá tegnap, hogy
szánján vele tartsunk, együtt induljunk el a ballai pástra.
Mi fertály hatkor a háza elé hajtattunk, ámde hiába dö-
römböltünk a csukott zsalugátereken, nem nyíltak az ab-
laktáblák. Azt hittük, hogy a két svalizsérrel másik szá-
non, vagy lóháton elıbb elment, s mert fáztunk már, dü-
hösen fölvertük a Kácsor korcsmárost, hogy a csapszéké-
be beüljünk és törkölypálinkával melegedjünk.. .
Jusztin egész nap a félholt arszlánt élesztgette. Kimosta
a mocskából, kicserélte az ágynemőjét, borogatta, hideg
kútvízzel itatta, s ahányszor rókázott a szerencsétlen
hagymázos fetrengı, lepedıt váltott neki.
Késı este - kilenc múlt már - kinyitotta szemét esze-
326
mentgazdája. Dagadtábrázataszürke-fehérvolt. Bárgyú-
bamba vigyorral, nyálcsurgatva meredt inasára, ki szána-
kozón bámulta. Hülyén gagyarászott, ám a siket vénség
csak a fittyedt szája nehéz mozgását látta, s esett szomorú-
ságában sírva fakadt. Mire sós könnyét letörülte, az úrfi
megint elnyúlt, s elaludt. Mit volt mit tenni? Az alvót lesve
virrasztott, és valahányszor gazdája lerúgta a dunyhát,
nyögdécselve fölállt, odament, betakarta szegényt...
Másnap kora reggel félig-meddigjózan volt már barczai
Pangrácz Teddy, s ahogy tisztult feje, éledezett emlékeze-
tében a lázálomnál rútabb tegnapi éjszaka rémlátásos
szörnyő kalandja is. . . Itt áll ágya elıtt az a szálas, szélszít-
ta pofájú legény, ki a gyertyákat már meggyújtotta az éjje-
liszekrényen s a komódon, forgópisztoly a markában, s
így szólal: "A kurrentált Jegenyét láthatja az úrfi!... No
!, ,
szálljon csak ki az ágybul . . . S ott van az asztalon, ott van
az éléskamrából az a főzfonatos demizson, teli négy esz-
tendın át érlelt ó-borral! Nem kétséges, a bojnyik hozta be
onnan, ahol volt. S ott az üvegkancsó is, fél pint fér bele. . .
"Öntsön az úrfi, s igyék!" - így hangzik az őzött bandita
szájából a parancs.. . Fogy a kancsóból a vörös burgundi.
"No, töltse meg újfent! - szól az a sátánfajzat csöndesen.
- És szaporábban nyelje, csekély az idım!". . . A gyomor
kifeszül, de a pisztoly hosszú csövének végén ott a kerek
nyílás, feketéllik, mintha gonosz-kárörvendın hunyorog-
na, akár egy félvak gyilkos gúnyos szembogara. . . S kiürült
ismét az üvegkancsó, csak az alján van fél kortyra való vér.
Vér?i Hisz a főzfonatos, terebélyes, megnehezült demi-
zsonba vörösbort fejtett Barczán Prunner, a vincellér...!
"Telitöltse megint, karimáig töltse a kancsót!... Úgy!
Vegye föl, s igya lassúbban, ne bugyogjon a szájának két
sarkán! ... Kondul a megbillent falióra - mitıl billent
meg?! -, zeng a harangja, kereng és hintásan hullámzik a
három ütés, majd még egy. . . hajnali négy, négy, négy, haj-
nali négy. . . "Másszon föl az ágyra az úrfi! De ülve marad-
jon! A vánkost háta mögé teszem, így ni! A száját nyissa
327
nagyobbra, nehogy melléje locsoljam... nyeljen csak na-
gyokat, belefér még pár kancsóval a bı bendıjibe! Bizton
nem feledé még, hogy kik a birtoka magtárjábul lopni
akartak, a két zsellért Velikán pandúrjai vízzel itatták, töl-
csért nyomtak a két nyomorult ember torkába, azon fo-
lyaták heherészvén egyre beléjök a vályubul rocskázott
langy vizet, és várták, hogy a bendıjök kiszakadjon. Nem
pukkadt ki hasok, csak fostak, akárha szüretkor a mustve-
delı kölkek. . . S így, vízzel megvallatva kinyögték, hogy ki
reszelte a vaskulcsot, mit a Pangrácz birtoka magtárjának
a zárjához használni akartak. Az úrfi a szolgabíró pincéji-
ben ott volt, végignézte a vízitatást. . . Lám, én csudajó bur-
gondit töltök az úrfiba, önnön birtoka termésit!". . . S ami
aztán volt még, annak nincs maradéka agyában!
- Háromszorjártak már itten az úrfi barátai. . . -mond-
ta az agg Jusztin déltájban. - Wollner Egon, meg a Bárdy
Lóránd, s az ulánus tisztek is. Elküldém valamennyit, s
mindháromszor. . .
Senki se hinne nekem, ha megesküdnék se, hogy ittjárt
nálam a bojnyik, s épp azon éjszaka, melynek utána Ne-
mesballán, a Szilasban reggel hétkor párbajt vívnom kel-
lett volna... - gyötörte fejét Pangrácz. - Botor és hülye
képzelmény, rablómese, szólnának, s vélnék, idiótáknak
tartom valamennyiöket, rájok tukmálva silány fabulá-
mat. . .
Mint a bezárt fenevad, járkált föl-alá a szobában. Teste
verejtékében fürdött, és véresre harapta a száját. Szétté-
pett becsülettel nincs helyem ebben a városban, nincs Hor-
ka megyében, s nincs oly sarka az országnak, hol e rút
becsületvesztésnek híre ne érne utol. . .
Külföldre szököm! - Két fogsora összecsikordult. -
Nincs lehetésem egyéb!
Odament a fiókos szekrényéhez, s rákönyökölt. Tetején
tartotta a tollat, a tintát és a levélpapirost.
328
A kisded Jézust látögató három fejedelmek napján reg-
gel kétlovas egyszerő szán állott meg Pekry alispán úr pa-
lotájának kisebb, oldalsó kapujánál.
- StejfJózsef vagyok én, Velikánbul - mondta az ember
a szán tetejébıl annak a szolgának, ki a boltíves kapu ár-
nyékában szívta pipáját. - Fuss a kisasszonyhoz, mondd
meg neki itt vagyok, és elhoztam a sert, mit hozni paran-
csolt, kis hordóval.
Az i ú menyasszony f"önt a fehér budoárjában készült a
misére.
Komornájával üzent a kapus, hogyjött egy serfızı Ve-
likánból, s itt van a rendelt ser.
- Menjen szalonomba, vezesd oda ıt, és kínáld hellyel,
Lujza. -Piroska letette a fésőjét. -Tüstént síetek, s kifizet-
ni fogom...
Nem telt bele öt perc, és már ott is volt a szalonban.
- Kedves, hogy sietısen hozta a sert, mely olyannyira
ízlett néhány napja nekem -- nyújtotta kezét a zavart és
szinte ijedt svábnak, ki elıször járt fényes palotában. -
Lujza, levedd vendégünkrıl a subát! -intett a komornájá-
nak. - Eriggy az alispán lejb-inasához, hozzon vendé-
günknek italt, mely az út hidegét eltávoztatja belıle.
Amint kettesbe maradtak, Stejf Szepi lajbizsebébe ko-
tort, és óvatosan kicibálta a szarvasbır-erszényt, mit a
Pekry-kísasszony bízott rá a minap Velikánban.
- Gn„diges Edelfr„ulein - súgta -, a böszme legény, ki-
nek elküldé e kerek száz körmöci sárga csikót, nyakas em-
beri Nem fogadá el, s most én visszaadom. Nincs híjja. De
mit megtenni parancsolt ıneki. . .
- Én csak kértem - nyílt ki kerekre Piroska kökénysze-
meg - És megtette is ı, hisz a párbaj kútba esett!
- Megtette a gézengúz, megtette - somolygott csontos,
szögletes orra alatt a pirospozsgás serfızı. - Mondjam-e,
hogy s mint?
- Mondja kegyelined...
Jó félóra után, hat-hét esosza párizsi sárga konyaktól
329
megmelegedve kapott föl a szánra ajóravaló sváb, és mit
még sose tett: úgy nyargalt végig az ünneplı megyeszék-
hely fıutcáján, mint aki Pekry alispán híres-szép négyes-
fogatát futtatva parádéz annak a száz és száz hívınek,
akik tizenegy órára a püspöki fıtemplomba sietnek...
Pekry Piroska is indult már a barokk palotából. Fölné-
zett a kitisztult égre, ahol csak néhány vékony, hattyúfe-
hér felhıfoszlány lebegett szétszórtan. A Gondviselés ös-
vényei rejtvék! - így tőnıdött. Lám, a tanács, mit bizton a
szőzeknek szent Szőze sugallt, megmenté ıt, ki a gyerme-
keim nemzıje leszen! Lelkembe ravaszságot plántált a
prudentissima Vir go, adva a bölcs eszmét, hogy a bujdok-
lót hívjam pártomra... S az őzött megcselekedte, mit áhí-
tottam, s oly fortéllyal, ahogy magam elképzelni se tudtam
volna. . .!
- Kisasszony! - Lujza szaladt le utána a lépcsın. - Most
az elébb mondá a Simonka komornyik... mert kaszinó-
pincérektül hallá kora reggel... a Pangrácz úrfi szökik,
külhonba fut. Irt a vagyonkezelı prókátorjának föl Pest-
re, hogy ı mindaddig barczai kastélyába lapulván búvik,
mígnem megkaphassa a pénzt, mibül élni lehet neki német
földön, alighanem ott, hol a burkus az úr. . .
A kisasszony szórakozottan bólogatott:
- Egy akkora szégyen után, mint melybe a párbajt félve
lesüllyedt... éppenséggel a tenger túlpartjára hajózni is il-
lendı lett volna a balgának!
330
Télidı
Változik a régi sor,
O erkölcsök vesznek...
CARMINA BURANA
Pekry alispán Pesten járt január közepén. "Kinoz a kösz-
vényem, konzultálni kivánok Korányival a kórházában!"
- mondta néhányaknak az uporvári nagy-megyeházán.
Valójában viszont Deákkal készült váltani szót, hogy
gondjainak gúzsában toporogva olyat hallhasson tıle, a
nemzet bölcsétıl, ami némi reményt ád, megbiztatja netán,
csüggesztı keserőségében.
A századelıtıl volt barátja, tisztelıje, rendíthetetlen hí-
ve Deáknak. Mindketten ugyanabban az 1803-ik eszten-
dıben születtek, s tizenhat éves korukban, 1819-ben is-
merték meg egymást a gyıri jogakadémián, ahol Deák
valóban prókátornak s majdani köz-tisztségviselınek ta-
nult, míg ı csak atyja kedvéért hallgatta a jurisprudentiá-t,
hiszen lelke mélyén már sokkal elıbb elhatározta magát,
hogy mihelyt éveinek száma elég lesz, fölölti a Württem-
berg-huszárok fehérprémes mentéjét, kék dolmányát, pi-
ros nadrágját, s oldalára köti a kosaras markolatú lovas-
sági kardot.
Gyır után csakugyan mindketten másfele tértek: Deák
a köz-pályára, hol elıbben tiszti ügyésze, majd követe volt
Zala vármegyének a rendi országgyőlésben, s 48-ban mi-
niszter, a zsarnokság végtelennek rémlı éveiben pedig a
nemzet lelkiismerete, a passiv resistentia hirdetıje és pél-
daadó valósítója, hogy hamarost belıle váljék az az em-
ber, ki rábírja a császárt arra az egyezkedésre, melynek
eredménye most már, néhány hetek elmúltával az alkot-
331
mány hel yreállítása és a magyar ministerium kinevezése
leszen.. viszont, ki a kardot választotta, a híres Würt-
temberg-regimentnek lett tisztje, s hordta a mundért 47-ig,
mikor- atyja halála miatt is - kvietálnia kellett, átvenni a
Pekry-vagyont, gondok közt gazdálkodni vele, megtele-
pedvén angyali lelkő feleségével és serdülı fiával a vajthai
kastélyban s az uporvári barokk palotában.
Múltak az évek s évtizedek, de barátságuk nem múlt el.
Deák volt az egyik tanú losonczí Takách Aurélia és az ı
menyegzıjén, s vállalta 1832-ben a komaságot fiók meg-
születése után, ki Balázs elsı neve mellé F rkó is lett, és ki
tizenhat éves fejjel honvédnak szökött 48-ban, hogy már a
szabadságháború elsı napjaiban elessen a sukorói síkon.
Ama tébolyító hetekben, a gyász gyötrelmei közepett is-
mét Deák volt az, ki a lelket tartotta kettej ökben, összetört
szülıkben, s Deák adta a csöndes-okos tanácsot: "Tégy
róla, Péter, hogy fiadat vesztvén, el ne enyésszen a Pekryek
ıs nemzetsége!"... S esztendıre e szavak után szült lányt
Aurélia, hozta világra Piroskát.
Esteledett már Pesten, mire az alispán szánja a Láncz-
híd-tértıl elsiklott a belvárosi ágosthai evangélikus temp-
lom s a hajdani Harminczad vámház közelében álló Angol
Királynı fogadóig, melynek második emeletén, az 56. szá-
mú ajtó mögött Deák már több mint évtizede szerény-
egyszerő appartement-t bérelve lakott, s hol ı is mindig
megszállt, valahányszor Pesten volt intézni valója.
- Az ötvenhetes lakosztályt rezerváltam alázattal a te-
kintetes alispán úrnak - hajlongott elıtte a fogadós maga,
ki rég megtanulta, hogy akár Deákot, vaj thai Pekry Pétert
se szabad nagyságosnak (pláne nem méltóságosnak) titu-
lálnia. - Deák tekintetes úr még nem jött meg az ország-
győlésbıl, de köszöntésképp izení, hogy tisztelteti Horka
vármegye alispánját, s kéreti egyben, hogy esteli kilenckor
ıvele vacsorální számítson a tekintetes úr az elsı emeleti
ebédlıben.
Este kilenc elıtt öt perccel maga az Öreg Ur kopogott rá
régi barátjára.
- Isten hozott Pesten - dörmögte, s megveregette vaj-
thai Pekry Péter kemény karját. -- ,Ter, üljünk asztalhoz
szaporán. Mint tudod, egyszer napjában eszek csak a szí-
vem végett, s ennek az egyszeri étkezésnek igencsak itt az
ideje. Magunkban leszünk, kettesben eszünk, hacsak Gu-
body el nemjı. Másokat szándékkal nem insJitáltam e mái
estére.
Deákra, kit az alispán csaknem egy esztendeje nem lá-
tott, váltig illett, amit mondani szoktak róla: évtizedek óta
semmit se változik - sajátságos mód öreges volt már fiatal
korában is széles, komor arcával, bozontos-szigorü szem-
öldjeivel, csurgóra álló vastag bajuszával, oroszlántekin-
tetének fönséges nézésével, elöl rövidre nyesett, tarkóján
hosszabb, kissé megkunkorodó hajával. Legföljebb vasta-
godott-hízott keveset, de a lusta-komótos mozgás nem a
teste súlyának gyarapodásától vált szokásává, hiszen ilyen
lomhán, szinte tunyán járt-kelt, ült le, s állott föl már har-
minc-egynéhány esztendeje is.
Nehézkesen döngött végig a keskeny folyosón, meg le a
lépcsın, s ahogy ment, a zsenilia szınyeg alatt meg-
megreccsentek a száraz deszkák. Roppant egyet a támlás
szék is, ahogy odaült törzsasztalához, ahol más estéken
közeli barátainak-párthíveinek s ritka kegyeltjeinek társa-
ságában szokta elkölteni szerény vacsoráját.
Ameddig ettek, alig-alig szóltak. Csak miután a kellner
- hagyva a bort meg a csevice-vizet - leszedte az asztalt, s
szivarra gyújtottak, dılt hátra Deák, és nézett a szeme kö-
zé hajdani diáktársának.
- Ki vele, mi nyomja a szíved!
- Rossz sejtések - fújt karikát a havanna finom füstjé-
bıl az alispán. - Sorra veszem. . . Minden elıtt a vasút!. .
Mágnások, valahán - van Horka-megyében, titkosan ösz-
szeszövetkeztek, hogy a vaspálya nekik, fél járásnyi birto-
kaiknak kedvezzen.. .
332 333
S elmondta a vármegye köznemes összességének más
gondjait is.
- Nagy, mondhatnám túlzó várakozással néz a ki-
egyenlítés áldásos hozománya elé a mi birtokos osztá-
lyunk, melynél csak a pór sínylé több kárral a múltat, a
megnyomorító, sarcos adókat, miknek a többségét mint
zsákmányt hordta ki Bécs a hazából. Szörnyő csalódás
lesz a kopasztott birtokosoknak, hogyha mi megváltozni
fog, ıket nem kisegítendi s nem gyógyítandja ezen bajaik-
ból, sıt hátrányba taszítani fogja... ha két szélpólus iránt
sodratván mind, ki megélni a földjeibıl lesz kénytelen ez-
tán is, a gazdag még vagyonosbbá válván fölfele hág, a
szegényebbek pedig elvesztvén azt is, mijök eddig volt, a
vagyontalan osztálynak számát szaporítandják. Mert fé-
lı, hogy dús fıuraink, kik a bankárságot szóban megvetik
és fitymálják, ámde eközben praktice egy követ és para-
zsat fújnak velök, ármánnyal s agyafúrtan mindenféle ki-
fejletet olymód fejnek meg, hogy a tej java ıket tápláland-
ja.
Deák rövid ujjai közt olykor remegett a szivar. ,ám,
lám az öregség... Am rendetlen csüggı bajsza alatt két
ajka keményen záruL A szellem erıs és friss, csak a test
vénül. Mert mintha a két szeme is bágyadtan nézne reám,
és egy idegen, ki nem ismeri ıt, álmosnak-únottnak vagy
közönyösnek vélheti, hivén, hogy terhére vagyok - gon-
dolta leverten Pekry.
- Keserves igazság: ember az ember, nem pedig isten -
szólalt meg kusza baj sza alól a kabanosz kék füstjét ereget-
ve Deák. -Eltervel az ember sok mindent okosan s logiká-
val, sıt ha szerénykedek, úgy mondom, hogy nem botorul.
De az élet erıi fölött nem bír hatalommal a leghidegebb,
objektivitásra törekvı elme se. Gondolkodván, évekig és
türelemmel, mindent megfontol, majd mindent kétfele
oszt: ím ez lehetetlen s ez lehetı! Így tettem folyvástjóma-
gam is: megmértem mindent, s kétfele választám a reálist
és mindazt, mi csak ábránd, mígnem formát öltött végleg
334
a terv, a kiegyenlítés plánuma. Hittem, pontrul-pontra va-
lósul majd, hiszen az, mit tartalmaz, nem több, de nem is
kevesebb annál, mit most és itten elérni lehet. - Leporolta
örökké győrött, fényesbarna selyemmellényérıl a szivar
ráhullt hamuját. - Nem vált be reményem. Hosszasan és
konokul tartám magamat mindahhoz, mit megadatni s
visszaszerezni akartam a honnak, a nemzetnek: nem rész-
beni önállást, de egészet, s nemcsak hézagos alkotmányt,
de a teljest. Így is történt volna, ha kik velem együtt mar-
soltak, mígjártuk az alkudozások hosszú útját, végszaka-
szán is e hadjáratnak nem lankadva kitartanak! Ámde
ahogy közelébejutánk a sikernek, megrendültek, s elsıül
maga gróf Andrássy, ki nélkül nem lehet és nem lenne ki-
egyenlítés. . . - Öszült-barna szemöldöke árnyékából, mint
egy kócos szalmaeresz takarásából nézett szigorúan Pek-
ryre: - Nem kell mondanom, úgyis tudva-tudod, hogy
minden szót, mit hallasz tılem, titkon tartani vagy köte-
les... - Komor arca megenyhült, s mintegy engesztelve
szorífott egyet régi barátjának karján. - Andrássy, ki tá-
lentom, de ki mellettem nıtt nagyra, a tegnapi nap bejelen-
té, hogy csakis oly föltétellel hajlandó elvállalni, hogy ı
alakítson kormányt, hogyha elıbb én engedek abban a
kérdésben, mely Iegkezdettıl és ezidáig sarkalatos volt...
- Meglazította nyakán, puha inggallérján körbetekert ol-
csó és tán vasalatlan fekete selyemkendıjét. - Magyarán:
járuljak hozzá, hogy mi a hadsereget s a hadügyeknek egé-
szét illeti, teljhatalommal bírjon a császár, mint ezidáig
bírt, s miután majd, megkoronáztatván, de jure királyunk
lesz, akkor se legyen joga országgyőlésünknek bármi cse-
kély mértékben is ıfölségét, mint legfıbb hadurat befolyá-
solhatni, kivált akadályozhatni sosem!...
Zsarolás! -dörrent az alispán széles homlokcsontja mö-
gött a harag, de kimondani ezt a kegyetlen szót, azt már
nem merte: Deákot alázná meg, ha kiszökne a torkán!
- Ámde ilyenformán épp alkotmányunk teljességérıl
mondunk le. . . - kiáltott volna, de még idejében megfékez-
335
, ..:,::. .
te magát. Fojtottan fújt ki a torkán minden szót: - Ha az
országgyőlésnek joga nincs beleszólni, a császárt semmi
erı nem korlátolja, hogy akkor s úgy vigye háborúságba
az országot, mikor és hogyan ı kívánja... vagy úgy, mint
féltucat álnok bécsi miniszter meg hófburgi kegyenc és
nagyratörı Habsburg-pereputtyának néhány befolyásos
tagja sugallja!
- No látod... -- A mord Öreg Ur keserő mosolyában
némi dicsérı gúny is volt. - Itt ugrik vízbe a csimpánz!...
Csakis egy ember van, gróf Andrássy, ki kontrakaríroz-
hatja ily általad említett esetekben a császár ıfölsége,
azazhogy kisvártatva királyunk harci babérokat áhító fı-
hercegeit s más, úgyszintén militáns buzgalmú udvari lé-
hőtıit. A grót; higgyél szavaimnak, a Gondviselés kegye
folytán diplornatának jött a világra. Ha van, ki elégséges
fortéllyal bír ahhoz, hogy a Königgr„tznél megtépett
Habsburg-birodalmat s benne hazánkat távoltartsa a há-
borútól, mely holnap-holnapután, ergo egykét esztend„
múltával a francia császár és Bismarck közt tör ki. . ., ez egy
ember nem más, mint ı, Gyula gróf... föltéve, hogy ı le-
szen elnöke annak a kormánynak, mit a császár is, meg az
országgyőlés isjóváhagy s elfogad. És föltéve továbbá, sıt
elsıdlegesen, hogy lesz kiegyenlítés! - Elnyomta szivarját:
- Lásd, emiatt engedtem végül is, önvállamra emelve az
alkotmányon esett rút csorba miatti nehéz felelısségnek
mázsás fakeresztjét, s jól tudván, hogy míg ez az ország
fönnáll, mindig lesznek vádlóim, kik a történetkönyvek-
ben hányják majd egyre szememre, hogy opportúnusan és
léhán áruba bocsátám függetlenségünket. . . - Kényelmes
bı barna kabátjának belsı zsebe volt helye annak a b„r-
tárcának, amit szép sárga szivarjaival megtöltve magánál
hordott, bárhova ment. Megnézte a két maradék kaba-
noszt, majd reszketeg ujjaival választva kihúzta a jobbol-
dalsót. Lám, nem mondta el, és nem is áll szándékában
megmondani régi barátjának, hogy a kormány, mit Gyula
gróf alakítand, nyolc tagú lesz, és ebben a nyolcban három
336
gróf, két báró. vagyis öt fırend... Minek "árulkodjon"?
Elıbb vagy utóbb úgyis megtudja az ország. Más az, amit
föltétlen rá kell bíznia erre a tisztességes jóravaló magyar
úrra. . . -Figyelmezz, Péter, tudd, s ne feledd, míg élünk: én
e tökéletlen mővel, a kiegyenlítéssel megelégedve nem va-
gyok, mert nem lehetek, hisz többet akartam elérni. De
nem lesz megelégedve e mővel Bécs se, mivelhogy többet
adott és „d, mint mennyit szándékában volt engedni. Oly
egyezség lett s lesz e kiegyenlítés, mint aminı lehetett. -
Megfogta az ezüst gyertyatartót. Szivarja végéhez igazí-
totta a viaszrúd vékony lángját. - No de. . . nem feledem, te
a Horka megyében már ezidén lerakandó vaspályát emlí-
téd. . . s azt, hogy a vármegye több mágnása saját hasznára
vezetni, saját latifundiumának termését a vasúttal helybıl
elfuvaroztathatni kívánja... - Szemében csöppnyi derő
villant: - Oda nézz. . . ki tanáccsal szolgálhat neked, éppen
jı!... Jer, Sándor!
Az ezüstısz, sőrő szakállő s üstökő, okos észtıl élénk
szemő aggastyánt, Gubody Sándort, ki imént lépett be az
étterem ajtaján, Pekry alispán is régtıl ismerte. Bibliai pát-
riárkákat lát ily tiszteletet parancsoló alakoknak a képze-
let-jutott eszébe mindig, valahányszor találkozott e dali-
ás öreg emberrel, ki idén tán már hetven lesz, s éveinél
fogva az országgyőlésnek Doyenje, korelnöke. Független
lélek, esökönyös kuruc, ısi erényő és oly mívelt, mint ke-
vesen: legalább hat nyelven tud. Fiatalságában neves és
keresett földmérı volt, sok fontos mérnöki munkát vég-
zett, számos birtoka pontos körvonalának volt kitőzıje, s
mit kijelölt, e határoknak hitelességét soha nem vonták
kétségbe se gazdag földbirtokosok, se gyanakvó kurta-
rasztok.
Servus humillimus, tekintetes alispán uram, kedves
ıcsém-köszöntötte vajthai Pekry Pétert, miután Deákkal
elıbb parolázott. - Hogyhogy tél közepén nekivágtál ek-
kora útnak?
337
- Mindjárt meghallod, oyen, s gondolkodhatsz is raj-
ta, barátom - mondta Deák.
Az Angol Királynı seregnyi gyertyával s petróleumos
lámpákkal kivilágított ebédlıje dugig volt már: Pesten far-
sangoló lányos gentry-családok, pesti polgár-farriili„k és
kis férfi-kompániák vacsoráltak, vagy-végezvén estebéd-
jökkel - kávéiukat itták, kvaterkáztak, diskuráltak szerte
a teremben. S mindahány asztaltól gyakorta odapillantot-
tak a balszélsı ablak közelébe, hol ık hárman fújták a
fakó-kék füstöt: Deák a kabanosz-szivarjáét, Pekry Péter
a havannájáét, Gubody a pompás tajtékpipájáét, aminek
habkövéböl a nagy Bonaparte arcm„sa volt kifaragva.. .
(Senki se sejtette, hogy nyár elején a galambısz aggas-
tyán maradandót mond majd ıs-Budavára nagytemplo-
mában - I. Ferenc József koronázásán -. hol a császár
osztrák fıminisztere, báró Beust mellett ül borús arccal a
fényes szertartás alatt. Amikor a cicomásan hímzett
frakkban, marsall-díszben feszítı bécsi udvaronc megkér-
di tıle, hogy Deák miért nincs jelen a történelmi ceremóni-
án, így felel neki:
- Az orvos sincs ott betegje temetésén. Márpedig mi
mostan s itt a független Magyarországot temetjük.
Késıbb meg - évekkel Deák halála után s már nyolc-
vanesztendısen-ugyanezen a helyen, az Angol Királynı-
ben tör ki belıle az ıszinte panasz:
- Nincs gyönyörőségem a hazában, mert nem az lett
belıle, mivé változhatni reméltem. . .)
Pekry Piroska - ha évrıl-évre a tél beköszöntött, hosz-
szők lettek az esték, vendéget se fogadtak, s hajlandósága
egyébhez, még olvasni se volt - le-leült a szövıszékéhez,
amit tizenharmadik születésnapjára talán egy kisborjúnak
az árán a vajthai Torma takácstól vett neki apjaura, s amit
a csítri (hisz az volt akkoriban!) tüstént megkedvelt: már
a legelsı naptól használt. Láncfonalakkal az egyik hozzá-
338
értı házi inas, Pereczes "húrozta" a kırisbıl faragott-szer-
kesztett rámát, ám ezután már senki segítségét nem kérte
a fürgekező, éles szemő kislány: minthogy többízben s kí-
váncsi álmélkodással látta csomózni a Torma takács há-
zában a vajthai asszonyokat - sıt még néhány nálánál is
kisebb vézna parasztlánykát -, szinte önkéntelen elleste,
hogyan kell szıni-kötözni a szinné szınyegeket, s mert ha-
marost maga szorgalmával rájött számos fortélyokra, idı-
vel, alig pár hónap után már úgy bánt ı is a sőrő csomók
puha szálaíval, mint ottan a megfestett vetülékbıl hurkot
rántó és ollóval a gyapjúfonál végét menten s ügyesen
megkurtító kezek ugr„ltak sebesen-szakadatlan a nagy
kıris-keretekre feszített "hárfákon".. .
Aznap, miután az alispán elment Pestre - Béla pedig
csak este kilencre ígérte magát Dévérrıl -, hónapok óta
elıszörjött meg a kedve, hogy ott folytassa a csótárt, cso-
mózza tovább a saját ízlése s leleménye szerint, de való
formájú heráti virágmintákkal tervelt gyapjú nyeregtaka-
rót, ahol ısz közepén, egy csúnya-esıs napon elhagyta.
Szövöszékét két markos szolgával a világoskék földszinti
szalonba hozatta, a márványkandalló közelébe állíttatta,
s mindjárt letörölgettette is komornájával.
- Senki fiának nyerge alatt nem lessz oly szép sabrák,
mint Béla tekintetes úr hátas lovain, hogyha ez elkészül -
csacsogott a csinos szobalány. - Szınyegszıni szeretnék
én is, bárha idınként ráérnék...
- Most semmi teendıd, hát ülj mellém és nézd figyelem-
mel az ujjaimat, mit csinálnak - mondta Piroska. - Legott
meglátod, mint szaporodnak a sorban a színes gyapjúcso-
mók, és mint növekednek lassankint a rozetták. Es hogy
eközben vígabban múlhasson az est, megkérem a Misst,
hogy klampírozzon a fortepiánón kettınknek... de ne
mindenféle unalmas etődöt s álmos dallamokat, miket én-
rám kötelez zenemesterem, Incze tanár úr nap-nap után,
hanem élénk, fölvidító nótákat! - Huncut-hízelgın neve-
tett rá Miss Alisonra: - May I trouble you playing on piano
339
hungarian songs? To begin with the piece, please, what you
have alsó Iiked: Volt nekem egy daruszırő paripám...!
A deszkasovány governess rosszallón rázta fejét. Nem
nehezteléssel, inkább röstelkedve motyogta:
- Why do you give avay me befóre the servants, my dear?
Hát ennek hallatán már igazán kacagnia kellett Piros-
kának. Hogy a személyzet elıtt miért is árulja el a Miss-t,
vagyis azt, hogy fölpezsdül s kedvét leli mindig a póri ma-
gyar nótákban?! De hisz Lujza egy szót se ért a kettejök
angol társalgásából!
- But the waiting maid can make nothing of it!
S ugyan mi lehetne azon szégyellni való bárkí elıtt is,
hogy gyönyörködni tud népdalainkban? Méghozzá versét
e vidám-szomorú nótának, mit most szólaltat .meg a bil-
lentyükkel, nem kisebb poéta, mint a hazának lángelméjő
na y költıje, Arany János szerzé!
Es ahogy társalkodónıjének csontos ujjaitól muzsikál-
ni kezdtek a zongora húrjai, máris együtt énekelte a forte-
piánó han jaival:
volt nekem egy daruszırő paripám,
Eladatta a szegedi kapitány.
Ott se voltam az áldomás-ivásnál,
Ej, no! hiszen több is veszett Mohácsnál!
De közben, szinte pengetve a szövıráma láncfonalait,
egyre jártak-tősténkedtek az ujjai is, sokasították a cso-
mókat, csodálat„ra komornájának, ki a lábát maga alá
húzva kuporgott mellette a szınyegen, vele zümmögte a
nótát, s nem telvén be a látvánnyal, leste kisasszanya két
keskeny kezének páros-ügyes mesterkeüését.
Este kilenckor, miután Szekrényesi-Schreiner Béla be-
futott Dévérrıl - s a Miss és Lujza tapintatosan távozott
a szalonbıl -, még mindig nem akaródzote abbahagynía
serény játékát a feszes láncfonalakkal és a színes vetülé s-
szálakkal.
340
- Hadd csinálhassak még néhány sort! - kérlelte, noha
szőkségtelenül, jegyesét, s dévaj-enyelgın csillogtatta kö-
kényszemeit: - Sıt, hogyha óhajtja, x aulattatom ís közben
dalaimmal. . .
A fagycsípte fiatal iöldesúr odaemelt egy selyemhuzatü
támlásszéket csintalan kedvü menyasszonya mellé:
- Folytassa, kedves, szívesen szemlélem szorgalmát.
S nézte ís türelemmel, jó fél órán át a fehér-kékeres ke-
zek, a szinte ficánkoló hosszú ujjak fáradhatatlan munkál-
kodását. Amit pedig énekelt közben arája, önkéntelen
együtt dudorászta vele, s még az is elbővölte, ahogy meny-
asszonya olykor, mielıtt vetülékfonalat váltott, meg-
megnyalta az ujja bögyét.
- Fura eszmém támadt, bámulván e boszorkányos mu-
tatványt, melynek láttán elképedne a vármegye számos
hölgye. . . hogy a férfiakat ne is említsem.
A fruska rá-rápillantott töprenkedı vılegényére, meg-
megsimogatta tekintetével, de ugrándó ujjai nem pihentek
meg, még csak nem is lassúdtak eközben.
- Halljam, mi fogant újfent az okos koponyájában!
Dévér urasága fölállt, végigrótta hosszában a teremnyi
szalont, majd visszafelé is, hogy a kandallónál állapodjon
meg.
- Tavaly évben nyakamon maradott juhaimnak gyap-
ja. Nem volt „ra még az oly tiszta és száraz gyapjúnak se,
mit én kínáltam a kereskedıknek, elherdální pedig nem
akartam az értékes portékát. Megvan mind, mít a birka-
köpesztö tótok nyírtak két kicsiny, ám szép nyájamról.
Mordizomadta, dohogtam, majd azt gondoltam magam-
ban: nem kér enni a gyapjú, s megtartám az egészet.
Visszazökkent yálasztottja mellé a rokokö t„.mlás-
székre.
- Hajlandó-e segélni nekem, hogy ípart fundáljunk?
Pekry Piroska rácsodálkozottjegyesére:
- Ipart fundálni?... Velem?!... Csak tréfál, nemde? Az
ın hasznára lehetni hogyan bírnék én?
341
- Nagyon is hasznára lehetne őgyességével... mindket-
tınknek - nézett rá komolyan, bíztatta szemével Béla. -
Falumban az asszonynépnek szorgosa régtıl szı, ám
mindezidáig csak kendert és lent. . . kenderbıl zsákot, len-
bıl vásznakat. - Óvatosan megfogta a szélsı láncfonalat.
- Kikerestetnék közülök tízet, vagy többet akár, kik képe-
sek arra, hogy öntıl gyapjúfonállal bánni, csomózni,
azazhogy szınyegszıni tanuljanak. Érti a szándékom,
már érti, szemébıl látom! - Ránevetett meghökkent mát-
kájára. - Ne nézzen ily elrémülten rám! Ön csak megszab-
ja, kiszámolván, hogy mennyi fonál kell egy szınyeghez,
mennyi a kisebbhez s a nagyobbhoz, s hány színben legye-
nek megföstve a szálak... Minden egyéb számítást én fo-
gok elvégezni, s rám bízhatja az összes többi teendıt is
sorjában. Megfonatom, mire szükség lesz, megfösttetem is
kellı színekre a motringot valahányat, megszerkeszttetek
annyi szövıszéket két bognárommal, ahány kell, s meddig
e készületek majd folynak, ön oly mintákat fog tervelni
saját ízlése szerint, melyeket megkedvelhetnek szerte a
honban. - Megcsókolta Piroska kezét: - Higgyen szava-
imnak! Bátran gondolkodni se féljen! Eloldani képzeleté-
nek béklyóit ne habozzon! Jusson eszébe, hogy ön, ha ke-
gyes lesz, tíz-húsz vagy harminc asszonyt fölemelhet:
pénzt megszolgálhatni segélhet! - Erıs tenyerében foglyul
tartva menyasszonya ujjait, ékesszólóvá lett: - Ön leszen
elsı nemesi hölgye Horka megyének, sıt Magyarország-
nak, ki nevét avval teszi híressé, hogy hasznot hajtó mőhe-
lye van, melyben kenyeret, tisztes jövödelmet ad ennyi
meg ennyi parasztasszonynak, s mit megszınek e nık,
minden dévéri magyar szınyegnek a mintáit maga terveli
és rajzolja ki, lelke sugallatait másolván... - Látva arája
pirult orcáját, fölsóhajtott: - Végre! Hevül szíve, és fölbuz-
dult képzeletében igazjelenésként ölt formát eszmém, mit
két keze ördöngıs mozgásait egyre figyelve-csudálva fe-
jemben leltem, váratlan s akaratlan, mint ki ugart szánt-
ván fordít ki ekével aranytallért. . .
342
- Megijeszt e bizarr lehetés, de bizsergeti is becsvágyam
-rebbentek sőrőn Pekry Piroska nagyárnyékú pillái. -Va-
lóban fölteszi rólam, gyönge leányról, hogy képes lehetek
s leszek ily különös tettekre?
Szekrényesi-Schreiner Béla megint szájához emelte a
fruska balkezét, s megcsókolta a jegygyőrős ujja bögyét:
- A tehetséget, mely e most készülı csótár szépségeibıl
máris kitetszik, meg nem pótolhatom, de nem is kell tetéz-
nem. Minden egyébben azonban rendre segítségére leszek,
kedves, valahányszor csak szüksége lehet és lesz némine-
mő szolgálataimra. Föl a fejjel hát, s készítse magát a mi
kettınk szınyegszövı iparának valós.it„sára!
Jegenye Pál végig e télben csak háromszor tette ki lábát
Bársony Jónás szélmolnár mester piskei portájáról. Elsı-
ízben azért, hogy a turpis Pekry kisasszony szívreható ké-
rése szerint a pimasz Pangrácz úrfit zimankósra ombolyo-
sítván elejét vegye annak a böszme bajvívásnak, másodjá-
ra amiatt, hogy az éjnek leple alatt egy mátyusi borpincé-
nél titkon lássa az apját, harmadszorra meg akkor, mikor
éppen Piskén, Kávicsek Ambrus korcsmájában császári
fináncokkal s egy egzekutorral akasztott tengelyt, nemjó-
kedvében, hanem itteni kódisgazdákért. . . Másképp szigo-
rúan tartotta magát a leíratlan kontraktushoz, amit még
érkeztének napján rejtekadójával parolázva kötött: a vilá-
gos nappalt fönt a malomban töltötte, leginkább tétlen
J,
obbára a szélmolnárék valamely könyvét böngészve, de
ahányszor munka adódott, menten s örömest győrkızött,
hogy hasznára lehessen sántajótevıjének.
Nagyot ırleni egyszer kellett csak, január végén, ami-
kor Piske mágnás földesura - a határ nagyobbik felének,
legtermékenyebb táblái többségének, a lapályon nyújtózı
hatezer hold zsíros szántónak költekezı birtokosa -, For-
gách Tama gróf pusztai majorjából ökrös szekerek indul-
tak minden reggel a malom felé, megrakva morzsolt kuko-
343
ricával, amibıl dara legyen a forgó kövek között, hogy
evvel a tengeri-ırleménnyel dúsítsák meg a piskei urada-
lom istállóiban hizlalásra fogott és majd kikeletkor Bécs-
újhely vásárpiacára fölhajtandó göbölyök húsát gyarapí-
tó takarmányt.
Sietısen-szakadatlan kellett járnia a malomnak, mert
gróf Forgách Tamás azt üzente piskei tiszttartójának a
császárvárosból, hogy lehetı leghamarabb legyen egytıl-
egyig kész az a száztizenegy hízó tinó s valamennyi hízó
ökör is, mert pénzre van szüksége, sok pénzre: koronázás
lesz hamarost, tán nyár elején, koronázás, melynek fényes
szertartásain ıneki nemcsak grófként - az ország fırend-
jeként -, hanem komitátusa fıispánjaként is representál-
nia kell, hiszen ı vezeti majd a vármegye nemességébıl
válogatandó lovas küldöttséget Pesten és Budán, amikor
pedig nem e zászlós bandérium élén lovagol, ıfelsége leg-
magasabb személyének közelében a szők kíséretnek lesz
tagja, és abban a kitüntetı kegyben is részesül, hogy a bu-
dai helyırségi templomban húsz másik érdemes magyar
nemesúrral együtt aranysarkantyús vitézzé üti a király.
"Egész uradalmak fognak elúszni a koronázás körüli
versengı költekezésben -jegyezte be diáriumába Berecz
Gerı, Tama gróf piskei fıintézıje. -Az én aulikus gazdám
csak egy-két gulya árát pazarolja el a nagy ceremóniázás-
ban, de kik kevésbé tehetısek, mindazonáltal rongyrázó
természetőek, százholdakat tékozolnak majd el, csupán-
csak azért, hogy szerte kérkedhessenek utánna: jelen valék
a koronázáson!"
Nem szilaj, de épp elegendıen fürge muszka szél forgat-
ta ajanuárvégi napokban Bársony Jónás rnalmának négy-
ágú vitorláját s a gerendelyeken meg az orsókon át a kerek
köveket a garat alatt: egy-egy óra alatt csaknem két kıbıl
kukorica megdarálódott érdesre kalapált lapjaik között.
Folyvást etetni kellett hát az ejtın meg a garaton át az
emésztıt, hordani zsákban a szők-meredek lépcsın föl a
huzatos forgótetı alá a magasabbik placcra a szemes ten-
344
gerit, hogy onnan ömöljön alá a csövön, de ha kétannyit
kellett volna kepesztetnie, a bujdokló betyár akkor is örö-
mét lelte volna fárasztó munkájában: megmozgathatta el-
kényelmesedett csontjait, megdolgoztathatta ellustult iz-
mait.
Bársony Jónás a grófi major kukoricahordó szekereseit
nem eresztette be a malomba. Az alacsony ajtó elé rakatta
le a zsákokat, majd maga emelgette-hajigálta be mindet a
földszintre, s miután bent volt már valahány zsák, bezár-
kózott velük, az ökrösbéreseket meg leküldte a házába
,
tereferéljenek az asszonnyal, etessenek-itassanak, szunyó-
kálhatnak is, ha akarnak, ameddig várakozniuk kell...
A gróf cselédei nemigen értették, miért változtatott Bár-
sony mester a szokáson, hogy odabent fújhassák a büdös
füstöt a terebélyes daraláda meg a gyalupad mellett a ma-
lomban, s egyik-másik meg is kérdezte az okát.
- A minap egy horka-merényi ember kis hijján fölgyuj-
totta pipája parazsával a gyalupad körül a sziácsot -
mondta Bársony Jónás, mogorvábban, mint máskor be-
szélt az ıfélékkel. - Meg aztán házam konyhájában mele-
gebb is lesz kendteknek.
Ami igaz is volt, s a löbödör ökrösbéresek álmosan le-
ballagtak a molnárlakba. Véletlen se láthatta meg hát sen-
ki odabent a malomban az idegen legényt, ki - mintha
tatár őzte volna - magát hajszolva zsákolt, vitte-cepelte a
vállán föl a kuktoréj szintjére az ırlendıt, táplálta a gara-
tot, lent pedig zsákba merte a ládába pergı darát, amikor
meg már minden ráfogyott odafönt az ejtıre, akkor se pi-
hent meg: vagy a szeme-mindent-lát szélmolnárnak segí-
tett szemcsésre kalapálni azt a malomkı-párt, amelyik al-
kalmasint éppen azért állt, mert megkoptak a rücskei,
vagy disznózsírral kenegette, szappannal síkosította a ge-
rendely-tengelyeket, föl ne forrósuljanak, meg ne tüzesed-
jenek, parazsassá ne pirosodjanak a szőnetlen súrolódás-
ban. . .
Így nyőtték magukat nyolc és fél napon át, mégis mind-
345
kettejük kedveszegett lett, amikor vége szakadt a csigázó,
de elégítı munkának. Miután hát a grófi major kasznárja
kimérte a molnárbér-finakot, s elhajtott csöngettyős szán-
ján, Bársony Jónás bort öntött két agyagibrikbe, talán
hogy vígasztalja magát, meg a bojnyikot is.
- Most aztán te is idd meg, öcsém - parancsolt rá elpil-
ledt segítségére. - Ne szabadkozz, mosd le aszályos gégéd-
rül a fujtós, siske malomport!
A legény kölletlen kortyolt egyet a borból, majd telisó-
hajtotta tüdejét a száraz levegıbıl, s elszántan, egyhajtás-
ra kiitta cseréppoharát. Megrázkódott is bele, lúdbırös
lett menten a fél messzelynél nem több bakatortól.
- Sose kívántam, s eztán se fogok tülekedni elıre, hol
ingyér mérik. Pénzt meg a vinkójáért sose lát a zsebembül
csaplár. .. -Lekoccantotta a gyalupadra a bögrét. -Miná-
lunk édesapám se iszik soha. Elmondotta nekem, hogy
okítson a példájával... ivott ı, mikoron még i ú huszár
volt. Valahányszor lénungot fizetének nekiek, hát zabo-
látlan lódultak valahányan a csapszékekbe. Alig volt még
öregebb, mint én leszek ebbe az évbe, ha élek, s fenemód
hazavágyott, hisz erıvel fogták meg katonának, megkö-
tözötten hurcolták el a császárnak szolgálni. Pogányul ne-
kibúsulva vedelt egyízben, sjóllehet annyira bírta a bort,
mint csak kevesen, mégiscsak eszit veszté, s ahogy egy stá-
jer baka ujjat húzni akart vele, falhoz vágta a banga ba-
kancsost. Megrepedett feje, eltört válla is annak a bucskó-
nak, ki ugyancsak részegségibe tette, mit akkor tett...
hogy az én zákányos apámba kötött bele. Alig is volt hijja,
hogy elmenjen deszkát árulni a faldöntı nyomorult...
nem véres kézitusába a harc mezejin, de a korcsma falátul
rokkant meg, lett invalid ottan, mint ki csatába ütıdött
össze egy ágyúgolyóval. A hadbiróság édesapámra nyu-
vasztó strájfot rótt ki... a svadrony sorfala közt elsıbben
vesszıt futnia köllött, és csak utánna hajíták áristomba
tizenhat napra, hogy a földi verem mélyin varasodjon a
vállán-hátán minden seb, mit a pálcacsapások vágtak raj-
346
ta, repesztve a húsát. Bırin máig látszódik nyoma egyik-
másik rút botütésnek. . . Megfogadá akkor, meg is esküde
hogy kitehetnek elejbe akármily fölséges bort, ı nem iszik
sose többet fél iccénél, mennyi tavaszkor a kontraktushoz
köll, s mindmáig tartja magát fogadalmához makacsul. . .
Magam eddig kárát részegségnek még sose láttam, hisz
borral sose élek, mindazonáltal félek tülle, ak„rcsak alat-
tomos áspiskígyótul homokon. ..
- Vesszızni nekünk is köllött... - Bársony Jónás mé-
lyen ülı szeme messzire révedt. - Talján földön rendre bo-
toztatták a bakát, valahány csak diszciplínát sérte. Föláll-
nunk köllött, szembe a két sor, pálca a kézbe, s hogyha a
vétkes nem lépdelve, de futvást próbált meg lehetı gyor-
san végigvergıdni a két suhogós sorfal közt, ráfizetett,
mert megrepetáltatták vele tiszt uraink a kegyetlen spísz-
rutenlaufot. Mert ıfölsége kabátját hordván egyként alja-
sul az, ki a bottal t„rsát gyötri, s az is, ki aláztatván véresre
verıdik. Megfordult eleinte fejembe, hogy én nem ütök, de
alighogy ilyet gondoltam, menten eszembe jutott, mit lát-
tam már magam is... hogy anyámasszony-katonájának
szidják le az ily gyávát, s mit megtagadott, megkapja az
irhájára legott... végigvesszızi a sorfal. Vertem hát, kik
elıttem tengtek, s közbe magam leokádni kívántam,
Bort öntött poharába, s ivott kedvetlen. - Megmocskolja
ma át valahány, kit az anyja világra hozott kínok közt.
EJjel az üres malomban, hol csak egér surrant ritkán a
sötétben, sokáig ébren rágódott a sánta szélmolnár szava-
in a legény. Való igaz, hogy hányszor, de hányszor olyat
tesz az ember gyereke - s növekedvén mindinkább! -, -
ket magaszántábul sose cselekedett volna.. . Hát ı maga
tán akarattal csapta agyon tavaly évbeli Szent György
napkor Horka-Parajdon az apjagyalázö dancs botosis-
pánt? Nem fontolta elıre, amit tett, nem tervelt ı semmit
.,
alighanem úgy lehetett igazában, hogy csak a fél keze gyil-
kolt,jobb markában a könnyő, vasfejő kiscsákány kelt ott
életre magátul, mint a mesében a táncolj furkó. . . S hogyha
347
utána, magára hagyatva - mikor menekedvén járta az er-
dırengeteget -- nem kellett volna az őzıktıl rettegnie vál-
tig, rajta se üt tán éjtszaka annak a ványadt fegyvermí-
vesnek a házán se, ahol fokosával a vénembert fenyegetve
szerezte a két pisztolyt, meg a díszes flintát, nem másért
akkor még, csak azért, hogy védje magát, ha muszáj lesz. . .
Majd meg a hıkönyi horhos! Hogyha a Csépe Bozsó bice
Bálint fia hallgat a gróf árendaszedıjérıl meg ajázosi csár-
dáról, hát benne se serken szándék, hogy kirabolja a meg-
szeppent vicefiskálist és megkaparintsa, ha már meglátta,
a málészájú kocsis karabélyát. . . Sose cikkant volna eszébe
olyan se, hogy onnan Vízvárad közepébıl éj idején elkösse
Kaszab pandúrkáplárt, ha a néró szolgabíró nem hurcol-
tatja magához megvallatni az Esztert... Vagy ha az ör-
ménynek-hogy Uporvárról a kövér Kronstejn orvost He-
tevény-pusztára az Eszterhez kivitesse-nem adja a pénzét
mindet, hát nem kényszeredik rá, hogy Verebélen megvá-
molja a császárbirtok fıtisztjének a pénzes vasszekré-
nyét... Lejjebb s egyre alábbra merült, váltig mélyebbre
lesüllyedt oly vétkek feneketlen kútjában, miket üldöz a
törvény, ám sose kedvét lelni akarta a bőnös tetteiben,
hanem olyképpen, váltig szándéktalanul vétett, mint-
hogyha lökıdött volna, de már legelıbb is, mikor ölt a
balaskájával, s késıbb is szintúgy, valahányszor ilyen
vagy olyan rossz kísértés vagy kényszerülés taszította-
döfölte!... Miféle teremtés hát a halandó ember? Messzi
vetıdıjáték tán százféle esetlegnek tenyerében, akár a vi-
háncos kölkek kéthegyő röpke bigéje? Iltik, tovapattint-
ják, száll és leesik. . .? Meddig leszen ı is ily ütve csapódó
,
hányódó kóringyás?
Föl-fölkelt a fa-priccsrıl, belemélázott a sötétbe,
emésztıdött, nem lelte helyét.
Mi legyen vele? Meddig aszalja magát még itt a malom-
ban? A Hirsberger tızsérmár biztonjárt Upor-Egresen, és
megmondta titokban az apjának, mire készüljön, s mint
fordíthasson a dolgán! Ámde hiába javalt az eszes Hirs-
348
berger akármit, hogyha kinek hasznára lehetne, sehol
sincs. Hogyha az apja el is ment Pongor nemzetes úrhoz,
a paphegyi piktor mit sem tud m„r róla azóta, hogy ott
nem lelte a házában, mikoron hazaért az alispántól. . .
Nekitámasztotta fejét a simára kopott bálványfának.
Mit csináljon? Tohonyán, tehetetlen várjon, s egyre to-
vább?... mire várjon?!
Meg kell tudnia, mit súgott apjának a sokfelé kujtorgó
agyafúrt tızsér... mit ajállott, merre bitangoljon, hova
vesszen el ı, kí ezer meg ezer pénzt ér pandúrnak is, orv
Jüdásnak is, élve vagy elpusztítva megér egyformán két-
ezeret! Tova kell íllannia Horka megyébıl mindenképpen,
mert ha a Pekry kisasszony fortélyos feje ki tudta okos-
kodni, hogy miképpen érheti utol izenetével a kurrentált
bojnyikot - és búvóhelyére is rálelhetett volna, ha a sváb
serfızıt pénzen vett, sompolygó követıkkel kísérteti tisz-
tes távolból -, hát egyszer bármi csekélyke jel is szöget
üthet a vármegye egyik vagy másik kurkász kopója fejébe,
s ha akármelyik csavaros eszü csendbiztos vagyjószimatú
pandúrkáplár megindul szag után, rábukkanhat is erre a
rejtekre, a veszedelemmel vakmerın ingerkedı sánta mol-
nár számon sose tartott, gyanúba sose vett szélmalmá-
ra!... De hogyha búcsút vesz is innen, s bárhol másutt lel
menedékre ugyancsakjóravaló népeknél, itt az Upor men-
tén, Horka megyében elıbb vagy utóbb mégiscsak akad-
hat egy fondorlatos ember, kapzsi fehérnép, locska kölök,
hogy az egyik azért, mert kegybe kerülni akar nagyurak-
nál, másik pénzre sovárog, a harmadik épp csak a száját
jártatván ráhozza nyakára a pandúrt! Nem várhatja be
ítthoni tájon a rászakadó bajt, hogy gonoszul vagy csak
buta szóval a pandúrt nyomra vezessék! Tegzérıl Bellincs
komiszáros, vagy Velikánból Sass Gál hadnagy, Bajnócz-
ról Lázár csendbiztos bosszút szomjúhozó pusztázói, de
bármelyik úgyszintén rábıszült más járásbeli portyázó
pár vagy csapat is megnyomhatja... elıbb nyomorékká
rugdosnák, véresre vesszıznék, földbe taposnák, csontját
349
törnék, majd meg pányvavégre kötözve, végig az úton szi-
ronyos korbáccsal verve vonszolnák be a vármegyeszék-
re. . .!
Kihajnalodott, mire elszunnyadt, és reggel, ahogy Bár-
sony Jónás fölhozta a früstökjét a malomba, legott meg-
mondta neki:
- Édesapámat láthatnom, nála tanácsot kapnom köll.
Ha beesteledik, nekündulok is hozzája. Borul máris, le-
sem, elvastagszik az égen a felleg, vaksi sötét leszen éjtsza-
ka, nem süt a hold, hát épp a legalkalmasb az idı, hogy
látatlan hazaérjek. . .
- Mit mondhat neked édesapád? - A morózus szélmol-
nár aggályos pillantása az ı gondjára hagyott bojnyik bús
barna szemében vizsgálódott. - Mért jött rád épp most,
hirtelenébe a hajde mehetnék?
A legény kibeszélte kevés szóval- s közben is egykedvőn
szalonnázott -, mit igért tavaly ıszön a tızsér Hirsberger,
mikor ott járt apjánál Upor-Egresen.
- Érti-e már? - kérdezte a végén. - Tudnom köll, mit
agyalt kijavamra ajószándékú zsidó!
- Nagyon értelek én - fontolta fejében a bujdokló sza-
vait Bársony J ónás. - Am. . . valamint Uporvárra, a garáz-
da Pangrácz uraságot megzabolázni se eresztettelek el egy-
magadba s Iovon, úgy Upor-Egresre se hagylak lóháton s
egyedül nekivágni! A Forgách gróf kasznárja is úgy mon-
dá, miképpen másfelül is hallám már, hogy pár napja, mi-
óta megint nemjárnak förgetegek, újfent mindenfele vizs-
latnak, vármegyeszerte kutatnak utánnad a pandúrok, de
mi még rosszabb, olyat is hírlelnek a postakocsik hajtói,
hogy két század német gyalogos katonát is széjjelszéleszté-
nek valamerre, de a megye határain bévül, érsektornyai
kaszárnyájokbul. - Végigmérte a betyárt. - Leöltöd ma-
gadrul a ruhát, mibe,épp elegen látának pórok is, urak is,
kopók is. Ocska holmimat általnézem, s válogatok pár
vedlett göncöt rád, hogy az újesztendıvel fogadott béres
szolgámnak higgyen, ki netán útközbe megállít minket.
350
Mert szánon közelítendjük meg szüleid faluját, de tejóval
elıbb lemaradsz mellüllem, s meghúzódva bezárkózol a
mátyusi szılıhegynek az egyik présházába, hogy ott várj
addig, míg majd én szaporán tovahajtok községtekbe,
megfaggatom apádat, meg tán elviszem is ama borpincébe
tehozzád ıtet, hogyha helyesli... azért csak, hogy meg-
lásd, és tégedet ı is megláthasson végre!
A szóbeszéd, ami a szélmolnárnak is fülébejutott, igaz
volt: két osztrák Infanterie-Kompanie parancsot kapott a
vármegye velikáni, vízváradi és tegzei járásának patrulo-
zására, s a két gyalogos század - Sp„hertrupp-okra osztva
-el is kezdte azj árörsözést, kivált falusi korcsmák és pusz-
tai csárdák kajtatását és a körbekapott épületekben meg-
szorult utasok, békén íddogáló helybeli gazdák-gazdale-
gények s folyvást ott lebzselı valóban gyanús elemek iga-
zoltatását, abból a voltaképpen helytálló - de Jegenye Pál
esetében fölöttébb hamis - kriminál-tapasztalatból kiin-
dulva, hogy a betyár mind Raufheld, s e korcsmahısök
éjjel-nappal efféle paraszti csapszékekben tivornyáznak,
szokásosan avval koronázva meg duhaj mulatozásaikat,
hogy "kirúgják a Tscharda falát".
Az érsektornyai ezred két századának kirajzása bécsi
paranesra következett be. Miután ugyanis Horka várme-
gye elsı számú közellensége tollhühn ("veszett-vakme-
rın") megsarcolta a verebéli koronabirtok jószágkor-
mányzóját, gróf Forgách Tamás fıispán a császárváros-
ban nem hivatalos-de a legmagasabb nemtetszést kifejezı
- szemrehányást kapott "a megyéjében eluralkodott szé-
gyenteljes állapotok eltőrése miatt". Az uralkodói nehez-
telést John altábornagy, birodalmi hadügyminiszter tol-
mácsolta Tama grófnak Auersperg hercegék farsangnyitó
bálján, hangot adva ama személyes véleményének is (amit
persze sokan osztanak az udvarnál!), hogy a horka-
megyei magyar közigazgatás schlampig erélytelensége
351
egyenes folyománya a dölyiös Pekry alispán és a vele egy
húron pendülı megyei tisztségviselı nemesurak renitens
nézeteinek és magaviseletének (amit a nyári porosz-osz-
trák háború idején is tanúsitottak, elutasitván az önkénte-
sek toborzását szorgalmazó legfelsıbb klvánságot). Horka
vármegye fıispánja a faggyúképő miniszter katonásan
kurta dikcióját egyetlen védekezı-mentegetızı szó nélkül
hallgatta végig (régen rászoktatta már magát, hogy rezze-
néstelen ábrázattal fogadjon minden megleckéztetést, ami
udvari körökbıl ered), de utóbb többek is fölfigyeltek.rá,
hogy félrevonulva, négyszemközt még egyszer társalgott a
hadügyminiszterrel. S minthogy e késıbbi beszélgetés kö-
zepette mindketten barátságosaknak látszottak, többek-
nek - köztük Horka vármegye egyik mágnásának, az
idısb Bárdy Lorándnak is-szemet szúrt, hogy Tama gróf
vidoran-elégülten távozik Auerspergék báljáról. Ezek va-
lamit kisütöttek - gondolta Bárdy báró, s nem tévedett.
Másnap az érsektornyai térparancsnok rejtjelezett te-
legrammot kapott, melyben a bécsi hadügyminisztérium
elrendelte, hogy a Landtaktik-Ausbildungsplan keretében
hetente két-két gyalogos század Sp„hertrupp-jai járörsöz-
zék a megye más-más járásait, s a cserepárok elızetesen
legyenek tájékoztatva a körözött gonosztevı ismertetıje-
gyeirıl és viselkedési szokásaíról. E parancsnak megfele-
lıen a térparancsnok, Zmeskal ezredes lóhalálában Upor-
várra menesztette adjutánsát, Strakosch fıhadnagyot, az-
zal a föladattal, hogy Horka vármegye alispánjával enge-
délyt adasson magának, megszerezhetni elegendı számú,
a kurrentált bőnözırıl pontos személyleírást szolgáltató
kınyomatos Steckbrief et, s egyúttal állapodjon is meg
Balogh fıkomisszáriussal a patrulozó osztrák gyalogos
örsök és a pandúr-ırjáratok együttmőködésérıl.
A segédtiszt jelentkezett is az uporvári nagy-megyehá-
zán az alispáni hivatalban, de nem bocsátották vajthai
Pekry Péter színe elé: a vármegye választott kormányzója
csak egyik kancellistájával üzent ki neki, hogy a körözıle-
352
veleket Balogh fıcsendbiztostól megkaphatja, de a vár-
megyének nem áll módjában, hogy sz„znál kevesebb pan-
dúrjából "díszkiséretet" rendeljen az Érsektornyáról szer-
te indítandó Zug-ok és Gruppe-k mellé.
- A mi pandúrjainkból nem lesznek patrul-kalauzok -
fakadt ki Balogh Benedek fıcsendbiztos elıtt a nagyúr. -
Hogyha ıfölsége hadserege nyomozni kíván, szaglásszon
önállón, s menjen az orra után!
Majd - miután étvágytalanul megebédelt - menten hí-
vatta palánczi Kemény Antalt is:
- Fiskus uram - mondta zordan a tiszti ügyésznek -,
késedelem nélkül utasítsd írásban mind a hétjárás szolga-
bíráit, hogy az őzött bojnyik ellen kiadott kurrens meg van
változtatva: a keresett személyt nem élve vagy holtan, ha-
nem élve köteles törvény elé vezetni a pandúr, ki netán
elfogjajövıben! Ki csak holtan hozza be a haramját,juta-
lomban nem részeltetik! Élve s épségben, ez a parancsom!
S látván, hogy a tisztí ügyész ellentmondani készül,
megelızte:
- Vitázni a mondottakröl senkivel nem ohajtok. De
hogy te megértsd akaratom indittékát, megmondom kere-
ken: kik tizenhét esztendın át kirabolták a hazát és benne
megyénket, velök én kolludálni s kollaborálni sosem fogok!
- Rávágott öklével az íróasztal közepén heverı papírokra:
-Te is éppúgy tudod, mint én, hogy Horka megyében ıiöl-
sége rendırminiszteriumának negyvenhét konfidens besú-
gója, gutgesinnt informátora van. Hát ez az álságos negy-
venhét spicli miért nem bírt tíz hónapon át rálelni nyomá-
ra a bojnyiknak?!
Csak kilenc hónapja, alispán uram - somolygott kék-
eres orra alatt a kerekfejő közvádló.
- Sapristi! Vidám kedvedben vagy! - fújt nagyot Pekry
Péter. - De legalább érted, mi a princípiumom. S magad is
nyilván eltöprengtél ama módosulatról, mit szemmel látni
lehet. Tavaly évben, a königgr„tzi silány csatavesztés nap-
ja elıtt még ezredeket zúdított volna megyénkre az oszt-
353
rák, míg most. . .? Két satnya bakancsos század lesz szét-
szórva, betyárt hajszolni a hét járásban. Nem csak az én
tisztességemet, de a tiédet és a vármegye minden tisztségvi-
selı férfiújának becsületét oltalmazom avval, hogy még
pandúrjainkat se kötelezem bratyizni, nem hagyom együtt
csörtetni a császár cserepárjaival!. . . Hát igyekezz, indítsd
mielıbb útjokra futáraidat!
Maga pedig beszólította kedvenc kancellistáját, Agass
Mátét:
- Sürgönyt írandunk fıispánunknak Bécsbe, amice! -
morgott. Beletépett tömött bajuszába.-Telegráfon tudat-
juk ıméltóságával, hogy a betyárt, kit te is ismersz, élve
kézre kerítendeni határozá el a vármegye. Hasson oda a
gróf a magas Kriegsministerium-ban, hogy a patrulozó ér-
sektornyai infanteristák se lıhessenek rá senki fiára e vár-
megye földjén. Hogy életét kell-e venni a hajszolt latornak,
errıl a vármegye bírósága ítélhessen, ne akármely stájer
bakakáplár! - Ráhörkent a bólogató írnokra: - Füledet
tépem ki legott, ha vihogsz!
A vármegye hét járásában még aznap megkapták az
alispán s a tiszti ügyész praescriptió-ját a szolgabírák. Kö-
zülük ketten sietısen bizalmasjelentést tettek a bécsi rend-
ırminisztérium kompetent ügynökeinek Pekry alispán pa-
t'ancsáról... A császárvárosban az illetékes miniszteriális
fıtisztviselı, bizonyos Sedlak tanácsos ajelentésekhez fő-
zött széljegyzetében fölhívta a figyelmet arra, hogy "neve-
zett vajthai Pekry Péter régi barátja és intimusa Deák-
nak, mely tényt bizonyítja, hogy nevezett a közeli múlt
idıben Pestenjárt s ott az Angol Királynp hotelban három
és fél órás sub rosa eszmecserét folytatott Deákkal"; e kö-
rülinényt figyelembe véve "tapintatossági okból, Öfelsé-
gének Deák iránti nagyrabecsülését tiszteletben tartandó,
nem szükségeltetik említést tenni nevezettnek Horka vár-
megyei mi.álich megnyilatkozásairıl a kurze Zusammen-
fassung-ban, mely İfelsége fıhadsegédjének íróasztalára
kerül".
354
Bosszúságáról az alispán otthon, a vacsoráló asztalnál,
leendı vıura és persze leánya elıtt se tudott hallgatni.
- Hogyha valami csuda folytán magam kerítném kézre
a bátor banditát, Isten úgyse személyesen számőzném oly
asilumba, hol a császár minden hadereje se bukkanhatna
reá!
Piroska szende szemmel, szép fejét félrehajtva csudál-
kozott rá zordon édesapjára:
- Megenyhült tán az alispán a bitóravalónak mondott
bojnyik iránt, vagy csak itélkezı kompetenciájának csor-
bíttatásától fölháborodottan váltjobb indulatúvá hirtele-
nében iránta?
A nagyúr csaknem lecsapta kését-villáját, de ahogy rá-
pillantott a fruska ártatlan-pajkos orcájára, legott elszállt
a haragja.
- Szerencséd, kicsi rózsám, hogy ha te dévajkodsz ve-
lem, elfeledek minden sérelmet.
Odafordult Ieányajegyeséhez:
- Emlékezz vissza, fiam, próbáld fölidézni a néhány
percet, meddig az i ú betyárral házad elıtt szemközt áll-
ván, láthattad a képét... Erzéketlen-e baj s veszedelmek
iránt, s e botor közönyébıl eredezhet-e pimasz praepoten-
tiá ja?, vagy elmeerıt áraszt-e tekintete, mit mások félel-
mesnek, s ismét mások nyügözınekjellemzének elıttem?
Szekrényesi-Schreiner Béla szemöldöke fölhúzódott.
- Nem lehet az közönyös, ki az éltét kockáztatja azért,
hogy tisztességét védje... ki végzetszülte veszélyt amiatt
vállalni merész, mert megbüntetni akarja nevének becste-
lenítıjét! - Meggyızıdéssel bólintott. Feje mozdulatától
szıke szöghajának egy tincse a homlokába esett. - Én
okos értelmet Láttam villogni szemében.
A Pekry-palota gazdája homlokráncolva tőnıdött:
- Hinni szeretnék józan eszében s pásztori megfontolt-
ságában..., hogy maga ellen a sorsot könnyelmőn nem
hívja ki mindaddig, míg majdcsak végeszakad buzgalma a
355
fölgerjedt németnek, Zmeskál ezredes úrnak Horka me-
gyében.
- S annak utána miként fordul majd sorsa. . .?- Piroska
már mosolytalanul firtatta kifárasztott apjának vérágas,
megkeskenyedett szemeit. - Ha a német visszahúzódik
sárga kaszárnyájába, s bısz pandúr fogja el ıt valahol...
majd akkor, vármegye által meggyilkoltan láthatván a be-
tyár testét hóhér kötelén szellıtıl himbáltatni... elégült
lesz az alispán?
Vajthai Pekry Péter rámeredt a leányra. Mi történt ev-
vel a gyermekkel?! Sápadt alabástrom az arca, nagyárnyú
szempillái alól hidegen vádló sugarak vallatják ıt, ki az
apja... akár egy bőnterhelt idegent!
Szekrényesi-Schreiner Béla fölállt. Mátkája mögé lé-
pett. Keze ránehezült a fölindult fruska merev vállára.
- Csituljon, kedves - mondta ki lassan, csöndes erıvel.
- Zegzugos útjai vannak az életnek, s a kanyargós ösvé-
nyek sokszor szelik egymást. Bízza csak apjaurára a dol-
gok eszélyes irányzását.
A kisasszony hátravetette fejét. Elfátyolosult szemmel
nézett föl halkszavú, gyöngéd, mindig okosjegyesére.
- Se ön, se az énjó édesapám nem sejtheti, mily hálára
vagyunk kötelezve iránta, a hajszolt i ú bojnyik iránt, ki-
nek élete percrıl-percre veszélyben van. - Bágyadtan von-
ta ki vállát Béla kezébıl. Fölkelt, somfordán odaóvako-
dott az alispánhoz, lehajolt és rászorította selyemsima aj-
kát apja nehéz öklére. - Bocsásson meg buta lányának, ki
igaztalanul bántotta imént. Kívánom szívbıl, hogy sose
kelljen elárulnom, hogy adósai mért lettünk a betyárnak,
s nem csak is én, hanem együtt mindhárman. . .
Fölcsippentette fehérfodros santung ruhájának szınye-
get söprı alját, s mint ki szövıszékéhez tér, kisuhant az
ebédlıbıl.
Az alispán Dévér földesurára tekintett:
- Mit titkolhat az én érzelmes, szánakozó szívő lá-
nyom?
356
Szekrényesi-Schreiner Béla szája sarkába harapta kur-
taszárú gyökérpipáját. Fidibuszt gyújtott a kandalló para-
zsán, beleillesztette a lángot az angol pipa öblébe. Pofa-
csontja alatt be-behorpadt szélgyalulta arca, ahogy na-
gyokat szippantott.
- Én se tudom, mit titkol-leplez a mátkám. Mindazon-
által magam észjárásával föltenni merem, hogy noha rég-
tıl, gyermeki éveitıl váltig megesett szíve elnyőtt, satnya
paraszton, agyonhajszolt zselléren, megtiprott uradalmi
cseléden, eközben az inségnyúzta szegényektıl akaratla-
nul írtózott is kényes természete. Bár paradox, de való:
idegenkedvén szomorogni az elnyomorítottak láttán.. . a
fogékony s fájós emberi lélek képes ily ambivalens részvét-
re is, és azoké fıként, kik eléggé árnyalatos mély érzések-
ben gazdagok. - Óvatosan nyomkodta pipája finom para-
zsát. - S íme fölbukkan váratlanul egy másfajta szegény
sorsverte személy, a betyár, ki merıben elüt lealázott vére-
itıl. . . ki az apja miatt öl, válik számkivetetté, s mint őzött
vad, szembeszegülni merész minden végzettel, fegyver túl-
erejével, félelmes hatalommal, vármegye pénzéhes pan-
dúrjaival, s teszi ezt úgyszólván napról-napra... kelepcét-
csapdát sorra kijátszva, magát megvédi, nem adja az irhá-
ját, mert tettleg bátor képviselıje a mindeddig csak
iszonnyal sajnáltak seregének. S mindezeket látván, a ne-
mes léleknek, Pekry Piroskának szánalma, megújhodván,
rejtelmes módosulatban az extrémus, leleményes, talpra-
esett, elszánt méltóra sugárzik rá, ki miatt már nemcsak
szégyenkezve viszolygó szívsajgást szenvedni lehet, de sa-
játlagos és makulátlan, tiszta rokonszenvet, magaröstel-
léssel már nem elegy becsülést táplálhat végre. . .
- Tebenned, Béla fiam - fürkészte gyanakvó megle-
petéssel lánya leendı férjeurának töprengı képét az alis-
pán -, egy léleklátó pszichológ rejlik tán?
- Én csak tárgyilagos, de találékony logikával próbálok
kibogozni jelenséget, mire fölfigyelék idejében jómagam
is, s mit kíváncsin vizsgálok tán tavaly ısztıl egyfolytában
357
- szippantott bele tömzsi pipájába s fújt kékes füstöt a
kandalló melegétıl langyos légbe a mélázó i ú uraság. -
És minden kétséget kirekesztvén vallom titkon, hogy majd
meddig az én mátkám ıszinte fohászai pártolják a betyárt
s ırködnek az üdvén, nem vesz rajta erıt a halál.. .
Molyrágta kopott süveg, elnyőtt-foldott ködmön, rég
színement posztó nadrág, megkötve bokában a bocskor
két szíjával, vállán meg szakadottan vedlı szırguba - így
volt öltöztetve a bojnyik a szélmolnár kiavult, elrongyolt
gönceibe.
Miután besötétőlt, máris nekivágtak az útnak a szán-
nal. Bársony Jónás két öregecske lovát a betyár hajtotta a
kasból. Rongyainak takarásában csak a forgópisztolyt
hozta magával. Duplacsövője a sánta darálómester lábá-
! -,
nál, eldugva a szalma közé - ". . .csakis ordasok ellen "
hogyha akárki kutatna a szánban.
Az ég csupa felhı, rejti a holdat, a csillagokat, de a hó-
szınyeg szemfárasztóan vaksi derengésénél is lehet annyit
látni, hogy át a mezıkön a rég befagyott teknıket még
jókor kikerüljék.
Tán nyolc óra is elmúlt már, mire Horka-Darócz köze-
lébejutottak. Innen már az Upor mentén, a bukófüzesek-
nek messzisötétlı útmutatása szerint kanyarogtak a nyá-
ron szittyós-áradmányos, a tél elejétıl persze keményen
meggömörödve, kövülten nyújtózó-alvó vízigyöp tetején,
amit elmunkált-boronált szántóföldnek vélhetne, ki nem
veszi észre a láp két-három arasz vastag hóbundáján át is
sőrő csomókban dermedezı kopasz ágait egy-egy gyatra
rekettyebokornak.
A horka-daróczi határon túl, hol a dombok kezdıdnek,
menten föltámadt szembe a szél. Sziszegett, szúrt, szikrá-
san csípkedte a homlokukat, füleik cimpáját, orrukat, és
jegecesre fagyasztani készült bajszukat is. Nagyokat
358
prüsszent és olykor horkantott is a két ló, lassúdott koco-
gásuk a mind szilajabb fúvásban. . .
- A mátyusi szılıhegyrül mindig is ily fázóssan szánká-
zik le a téli huzat - rántotta magán szorosabbra subáját
Bársony Jónás. - Nem magamat, csak a két nyeskót sajná-
lom. Nem mai jószág már eggyik se, velem vénült párák. . .
- Mátyust mellıznünk is kéne, de nem lehet - ásított a
betyár.
- Nem - mondta a szélmolnár. - A folyónak jégtetejin
veszedelmes. . . Tervelvén nyilván magad is beleszámoltad,
hogy Mátyuson, ott van a híd, mindenképp át köll men-
nünk.
- At...
A legény akaratlan megtapogatta a vásott ködmönnek
melegében a forgópisztoly csontberakásos agyát. Mit csi-
náljon, hogyha neadj'isten Mátyus közepén, de akár túl
rajta, az ácsolt hídnál pandúrok vagy portyázó katonák
állják el a szán útját? Mit csináljon? Rántson-e pisztolyt,
lıjön-e?. . . próbálhatja-e menteni irháját olyan áron, hogy
kiktıl menekedni akar, vagy a pandúrok, vagy a császár-
nak katonái nem is csak rá lınek majd vissza, de vérét
ontják ennek az áldozatos molnárnak ugyancsak.. .?!
- Höı! - szólt, és meghúzta a kantárszárt.
A lovak megtorpantak.
- Mit akarsz? - hökkent meg Bársony Jónás.
- Hallgasson rám. . . - A betyár kitörülte szemének sar-
kából a megolvadt zúzt. Megfogta a kas peremét, s kivetet-
te magát az ülésbıl. Bocskora reccsent egyet a kérges hó-
ban. - Fogja a szárt és hajtsa komótossan végig szánját a
falun. Magam így, gyalogossan, tisztes távolbul követem.
Hadd lássuk, vannak-e, kik nem alusznak, hogy zaklat-
hassák a szegény utasembert. ..
- Sejdittem, mi a szándékod, te. . . te srófos esző! - Bár-
sony Jónás fölvette a gyeplıt. - Hát legyen. . .
Úgy is lett. Csak a szán két talpa reszelte az útra tiport
havat, és húsz-harminc ölre mögötte az álcás bojnyik
359
bocskora botlott olykor, hogy valahány portán kutya van,
mind fölcihelıdjön vackáról, és kölletlen megugassa a
neszt.
Szunnyadtak a házak, lámpa sehol, s kinek ébren lennie
kellett volna, az éjjeli bakter ugyancsak húzta a lóbırt,
megkushadva a paplak sánca mögött, hol megbontotta
magának a plébános kazlát.
Az alvó két-sor-ház falu túlvégét is jól elhagyva, a boj-
nyik a hídtól messzi, a szılıhegy lábánál érte be újra a
szánt, amit ott, a szelíd domb alján búslakodó gémeskút
mellé állitott el a molnár. Pokrócot teregettek a két párázó
kanca kinyirkosodott hátára.
- Szuszogjatok eggyet. . ,
Bársony Jónás megrángatta az üstöküket, maszkás vé-
dence meg elcsüggedt, lógó fejüket terhelte zabos zsákjuk-
kal.
- Gyer szaporán - sürgette a szélmolnár a legényt, s
nekilódult, húzva merev lábát, a fagyos, bakhátas lejtı-
nek. - Nem köll ám messzi kapaszkodnunk. Süvemé itt
balfele eggyik présház. . .
Két miatyánknyi idıbe se telt, s már ott is voltak. A szél-
molnár a meszelt vályogfal lábához süppesztett terebélyes
tuskó talpa alatt tüstént rálelt a nehéz vaskulcsra, amit
bölcs sógora benne a rönkben, férfitenyérnyi mohos repe-
désben rejtett, s ennek nyílását ügyesen beleillı ékkel, szin-
te dugóval tömte be, meg még sárral kenve takarta.
- No lásd, nem jár szomszédba süvem, hogy eszét kér-
jen kölcsönbe, ha köll. . . - Bársony Jónás csikorított egyet
a nagy kulccsal, s benyitotta a vaspántos, recsegıs ajtót. -
Gyer beljebb. . . Mécsessel ne világolj, mert kiszüremlik az
ajtó csorbáin. Kucorodj meg a lócán, s várj békin, türe-
lemmel.
A borzamatú csöndben fene lassan telt az idı a legény
körül. Álmos volt, de hogy el ne aludjon, hát inkább le se
ült. pdaállt a vasalt ajtóhoz, féllábon strázsálta magát,
hogy megbillenjen a teste, mihelyt szurnyadna a néma sö-
360
tétségtıl. Nem tudta, hogy aznap négy cserepár jöttétıl
bolydult meg Mátyus: négy osztrák baka járta az egy-
utcás kis község házait, istállóit, pajtáit, padlásait és pin-
céit, vékony-hosszú szuronnyal sorra döföltek szénát-
szalmát minden szérün, kamra-szuszékban a lisztbe bö-
ködtek, az ólaknál meg a trágyahalomba, s a krumplis-
répás vermeket is megbonttatták nem is egy fundusnak a
lábjában. . . Konokul kurkásztak szürkületig, majd páron-
kint kvártélyozták magukat módosb gazdákhoz, s megkö-
vetelték, hogy kosztolja is ıket a ház. Kvittung-gal kifizet-
ték is vacsorájukat ("...de vajon hol s mily hivatal fog ez
írásért pénzt adni?"), s léhán heherésztek, látva a gazd-
asszony, Karakasné vagy Csontosné mérgét, kik a nyug-
tatványt csak azért nem dobták tőzre, nehogy - gondolta
a zsémbes Csontosné - bosszúból egyetlen szekrényét
vagy faragott ládáját is föltúrják a nyakába szakadt hívat-
lan vendégek, kik - mert nem elég, hogy az ı éléskamráját
fosztva zabálnak! -még meghálni se szállnak máshoz, ná-
la maradnak, a tiszta szobáját piszkolják s büdösítik kan
bakaszaggal. . .!
Mire elsı versét elkiabálta az éjjeli bakter, a négy csere-
pár - ízes helyi rizlingtıl kókadtan - már rég horkolt, ám
ha imetten vannak, tán akkor se lesik-vizslatják ablakon
át az utat, hol csak jóval késıbb haladott el az ı szállásuk
elıtt is egy árva fogat. .. majd egy osonós léptő gyalogem-
ber is elsurrant, ha ugyan jól hallották a kutyák...
Alig egy mérföldnyire innen, hol ı felsége savanykás
bortól bágyadt cserepárjai kvártélyoztak, a szılıhegy lej-
tıjén, ama vertfalu présház hordóillatú csöndjében már
több mint két órája a pántolt ajtót támasztotta a bojnyik.
Hogyha pipáznák, s volna pipám is, füstölhetnék... job-
ban múlna a meddı, tétlen idı - gondolta, s ahogy már
százszor tette, mióta a szélmolnár rázárta a pincét, újfent
fölváltotta a lábát. Nem, nemcsak azért fél elszunnyadni,
hogy alva ne leljék, kik netalán mégiscsak rátörnének e
sejthetlen búvóhelyen, ebben a borpincében... Jótét gyá-
361
molítóján kívül senki se tudja, hogy itt van. Más oka an-
nak, hogy nem akar hevenyében aludui. Igen jó volt az a
pár nap, meddig tengerit ırleni köllött és szakadatlan fá-
raszthatta magát, aztán kimerülten dılt le, mikor lehetett.
A csigázott test nem hagyja, hogy álmodhasson a lélek.
S így, valahányszor nyőtten nyúlt el a szélmalom aljában
lócáján, álma se volt, nem szállott rá a lidérces látás, nem
lett egygyé elbódult agya képeiben Rácz Eszter búzavirág
színő szép szeme annak a Pekry kisasszonynak babonás
erejő, árnyékból öt könyörögve, szelíden igézı csilla kö-
kényszemivel. . . Mert máskor, ha dologtalan elmúlott nap
után kábult el az éji sötétben a priccsen, mindig e kínzó
álom nyomta meg ott a malomban, s pirkadat érkeztével
mindene fájt a homályban, akárha beteg lett volna, bo-
szorkányos rontástól kórságos.. . Mi okon lepi meg hetek
óta e két lányt egybekötı álomlátás? - faggatta nyitott
szemmel s meg-megdideregve a présház csöndjét.
Közben a szélmolnár Upor-Egreshez közelített két öre-
gecske lovával. Falu szélin a házunk, megleli könnyen kel-
med-mondta a bujdokló, mielıtt Piskérıl útnak eredtek.
- Még kiabálni se köll, a komondorok és a pulik megbom-
lanak úgyis, alighogy a szán odaér a kapunkhoz. ..
S így is lett. Vérengzı fenevad, legalább öt rém rontott
neki szinte veszetten a nyársas akác-hasovány kerítésnek,
föl-fölszöktek a legtetejéig, körmükkel tépték az akácfa-
karók kérgét, vicsorogtak: szétszaggatták volna a két
nyeskót, meg azok gazdáját is, ha kidıl ırjöngı testük
ütıdı súlyától a palánk...
- Kuss! Kusti! - csapott a farukra a pitvarból egy érdes
hang. - Ide hozzám!
Ingbe-gatyába, subával a vállánjött is már egy termetes
ember.
Csönd lett, elhallgattak az ádáz pásztorebek.
Bársony Jónás ekkor már merte a kas karjára akasztani
gyeplıjét.
- Aggyisten e kései órán - mondta, s lépett is ki a szán-
362
ból, bal markában a bojnyik hosszúnyelő baltájával. -
Hát. . . nézze csak.. . ösmeri ezt a balaskát?
A gulyás átnyúlt a keritésen. Végigtapogatta a könnyő
fokost.
- Fiamé.
- Jól mondja kegyelmed. Mert fia által küldve vagyok-
nyújtotta kezét parolára a szélmolnár. - Nem igen késnék
is, mert szőken van mérve idım. ..
Dévér urasága e felhıs éjszaka derekán személyes hábo-
rúba keveredett ı fölsége, Habsburg Ferenc József hadse-
regével.
Három fertály tizenegykor indult haza Uporvárról, s
csaknem éjfélig iramosan haladt a Dévéren is átkanyaro-
dó bajnóczi postaúton. Sötétedés óta az ı szélestalpú len-
gyel szánja lehetett az egyetlen fogat errefelé, mert nem
látott friss, tükrös nyomokat a hantos hóban, nohajó vi-
harlámpásainak fénye, amit a petróleum-láng mögé hajlí-
tott ezüst-foncsoros rézlap két ölnyire elıre vetett a susto-
rogva sikló szán korbájának két oldaláról, elég erısen
megvilágította az országút tetejét.
A váltig balról sziszegı szél új hullást igért hajnalra az
égi magasból, tartós-kiadós havazást, amitıl bizonyára
megenyhül az immár egy hónapja makacs, csontig bökö-
dı száraz fagy. Vastag a hótakaró a novemberi hővös
esıktıl jól kelt ıszi vetéseken, ám sose baj, ha tovább is
vastagszik tél végéig. "Sok hó: sok búza!" - tartja a mon-
dás. Am cefetül kell még a kiszikkadt lösz-földeknek a
mélybe szivárgó nedvesség amiatt is, nehogy ismétlıdjön
az elmúlt nyári aszály, amitıl fele lett csak a krumpli- s
tengeri-termés Horka-megyének nagy részén, mint or-
szágszerte ugyancsak, s mindenhol fıképpen a pór meg a
kurtanemes szántóin, hol még váltig az ódon-avult hár-
masforgó divatoz, s a kevéssé trágyázott, évrıl-évre csak
egyre zsarolt f„ld szárazság idején különösképpen bosszút
363
áll csökönyös vagy restségbıl maradi gazdáján. . . - ilyes-
fajta gondolatokjártak az i ú földesúr fejében.
Két és fél mérföldnyire Dévértıl, a kicsiny domb, a nyá-
ron ciherés Horváthalom aljában, a keresztútnál állította
meg öt waffenrock-os cserepár: a fehérköpenyes gyalogos
katonák lomhán lobogó fáklyát lengettek az út peremérıl,
ám a szövétnek satnya-csapódó lángjától is messzire lát-
szott, hogy nem vállon a puskájuk, hanem arrafelé fordít-
va a hosszú szuronnyal, ahonnan a négy pej könnyed-
gyors ügetésben hozza feléjük az úri, hiszen két fényes
lámpással közelítı szánt.
- Halt!-kaffant katonás-hegyesen, de rekedten a pat-
rul marcona, bongyorbajuszos káplárja, s fél karját is ma-
gasan fölemelte, pedig nem volt rá szükség, hogy hado-
násszon, mert a lovak máris kurtábbra fogott száron, lé-
pésbe parancsolva, megállani készen húztak szélre, a vára-
kozó ırjárat mellé.
Az altiszt gızös szája megint megnyílt, hogy amint ka-
tonának a reglama írja elı, kısziklarepesztı hangon har-
sogjon rá a betyárőzés közepett elcsípett civilista fogat biz-
ton berezelt hajtójára - hatóság által adott utazó levelét
követelje -, de hirtelenében fujtogató köhögés ugatott ki
zimankós torka likán, s az ijesztı ordításnak szánt kiabá-
iásból recsegıs csaholás, hitvány hörgés lett, amibıl a pa-
rancsos szót is alig lehetett kihallani:
. . .Reisepass. . .
- Nincs nálam az útlevelem - vont vállat a szánon a
nóniuszok gazdája, s ahogy szándékkal kezdte a kölletlen
választ, magyarul folytatta is: - Én nem más megye földjén
járok, meg nem is országon kívülre kívánok utazni.
Amit mondott, egy jóképő baka tolmácsolta a káplár-
nak-puha bécsies akcentussal szórta a gyors német szava-
kat -, s mindjárt hozzá is tette, mit ı maga gondolt:
- Egy pimasz, egy keck úri magyart állítottunk meg. . .
- Van szemem, én is látom! - kurrant rá a kehes patrul-
főrer. - S egy négyesfogatos magyar úri kutyának sicher-
364
lich van felmelegítı pálinkája a szán fenekében. Alsó, ki-
csít elgörbítjük a fickót, leckét kap, de nem itt a hideg-
ben. . . még megfázna a fickó. - Megsimogatta rövidhüve-
lyő altiszt-kardjá.nak ezüstsallangos markolatát. - Habt
acht! Rechtsum! Uporvárra hajnalig se masírozhatnánk
be. Sofort visszafuva.roztatjuk magunkat, ahonnan eljön-
nünk is kár volt, vissza a kis kastélyba, ahol majd meleg
ágyat vetnek a szolgálók a szegény katonánaki... Alle
aufsteigen!- harakolt reszelısen. - Fel a szánra!
Csak nem Dévérrıl kutyagoltak idáig, s csak nem az én
házambanjártak e kujtorgó nyavalyások?-nézte közöny-
nyel a vállán át Szekrényesi-Schreiner Béla, hogyan kászá-
lódnak nagyokat nyögdösve mögéje, s vackolják el magu-
kat, nyomakodnak a két emberre szabott hátsó faülésen
,
meg a szán szintúgy szők farában az orravörös cserepárok
négyen.
Nem dobták ki a hóba a csonkká égett fáklyát. Csene-
vész lángjánál nyomban a lábuk alatt, az ülés takarásában
kezdtek kotorászni, s hallatszott, hogy a korba lehajtott
pakktartóján máris a pántolt pincetokot csapkodják, nyí-
lik-e. . .
- Hör mal. - szörcsögtette az egyik a taknyát. - Borral
van telerakva a láda!
- Wir haam's eilig! Weiterfahren!- röffent göndör baj-
sza alól a penészes torkú káplár, ki a keck úri magyar mellé
fészkelte el magát. - Schnell, kocsis, adj ostort a lovaknak!
Irány g'rade aus Dévérre, du Protz.!
Hát csakugyan megfordultak Dévéren, s nálam is ott-
hon - mondta magában a kekk uraság. Megeresztette a
hajtószárt, fene-fültépıt csördített ostora szırsudarával,
hogy tüstént vágtába ugorjon a négyes, s nem hederített
rá, hogy a háta mögött az ülésrıl kuglibabákként dılnek
,
a korba saroglyájába zuhannak tán a bakancsosok, ott
egye ıket a rosseb. ..!
Súlyát vesztve röpült, tovatépetten szállt, hófelhıt hú-
zott a sötétben a szélestalpú szán. . . No, kapaszkodj, négy
365
baka, hátul, markoljátok, amit csak foghattok, pıce nép-
ség.. .! -zárta szorosra kemény száját Szekrényesi-Schrei-
ner Béla. Ha. én kellettem furmányosnak, az is leszek, elfu-
varozlak benneteket Dévérre, hol egykettı meglátjuk,
hogy ki kit is görbit, cserepárok! Ilyen mundért hordának
az olmützi sáncbörtönben a strázsák is, kik atyámat gyöt-
rék éveken át, s vele együtt hány száz többi szabadságbaj-
noka honfi magyart! Gúnyolták, kéjjel alázták nap-nap
után, és tolvajmód meglopták ıket, vámot vettek a szők
pénzekbıl is, miket édesanyám és más feleségek szájoktól
és gyermekeik szájától megvonván küldöttek a rabkosz-
ton fonnyasztott cellalakóknak. S íme, mögöttem a négy
cenk puskaszurony pengéjével feszegetvén nyitja a pince-
tokot, noha jobban tennék, hogyha kapaszkodnának e
sodrós útkanyarokban.. . Elégtételt veszek én most rajtok
atyámért!
. . . Teufel!-szívta fogát mellette a káplár. -Még kibo-
rít, mindjárt kiborít, s akarattal... - Puskáját két csontos
térde közé beszorítv„, gamásnis lábát, otromba bakancsá-
nak talpát a saroglyának nekinyomva feszült ki, hogy
egyik kézzel a tompora mellett, másikkal csipejénél mar-
kolhassa a kas karimáját. - Ordíts rá, hajtson lassabban -
üvöltött hátra a bécsi bakának. - Felfordít bennünket,
verdammt. . .!
Am hátul már megbontott pezsgısüvegek pukkantak.
Mégiscsak sikerült az acélszuronyokkal fölszaggatni a lá-
da lezárt födelét... Igyatok, balhások! - Dévér urasága
megint mennydörgıset csördíaett ott az elülsı két ló háta
fölött. - Nosza, fecskék, istennyilalábú táltosaim!. . . Hál-
isten, most már szélsebesen hazaérek öt elragadott uta-
sommal - nevetett föl hangtalanul, s mit máskor az ostor-
ral sose tett, Dévér legszélsı házaitól már nem csördítve, de
durrogtatva üzente elıre az úton förgeteges fogatánakjöt-
tét. . .
Hallották is az udvarházban, s nemcsak az ı hazaérkez-
tét virrasztó béresek, és nemcsak kasznárja, a vén Vida. ..
366
fölnıtt ember senki se tért ágyába a belsıségi major népé-
bıl, mind bolydultan voltak azóta is egyre, hogy elmarsolt
a csavargó patrul, amit csaknem naphosszat, déli harang-
szótól (nem sokkal elıbb hajtott el Béla tekintetes úr) esté-
lig tőrtek, loppal lesve, hogyan mászkál, szaglász, kutat,
ıdöng szerte a házi majorban az öt zsebrák, kik Gódor
tiszttartó dolmányának szögezék a szuronyt, s nem szé-
gyellék az öreg kasznárt arcával a falhoz lökni.. .
- Az úr! -serkent elsınek Hajmás Józsi lovász, hallván
,
hogy mint ha a lankaszter flinták csöve dörren az ıszi va-
dászatokon, durrogtat a kétöles ostorral szaporán gazdá-
jok, s már nem távol, nem hát. . . épp most száguldott be a
park kapuján, és nyargal a négy pej, mint egy négyfejő
sárkány, szügyre csapott fejjel dübörögnek elıre, akárha
nem is látnák, hogy a kuria útjokat állja. . .
Mit is mondott nekem (egy hónapja alig múlott még!)
vármegye tiszti ügyésze, palánczi Kemény Antal?! - Szek-
rényesi-Schreiner Béla az udvarház lépcsıs tornáca elé fé-
kezte a négyest. -Azt mondotta a nagyhangú fiskus, rávet-
ve szememre, hogy egyetlen kurjantással köribém seregel-
tethettem volna egész háznépemet, és a cselédekkel tüstént
letepertethettem volna a bojnyikot épp itt, oszlopos ámbi-
tusom lépcsıje tövében. . . Hát most szófogadón a tanácsa
szerint teszek evvel az ıt császári pribékkel!.. . Még rik-
kantani sem kell érettök, csıdül hívás nélkül is egytıl-
egyig a béres, meg ki csak ébren van... dühösen nyo-
makodnak vasvillákkal, szalmavonyó szigonyokkal, csá-
kánnyal, bottal, hosszúnyelő fejszével... Mind híveim ık!
Kidobta magát szánjából, és mire roppant egyet csiz-
májának talpa alatt a jeges hó, farkasprém bundája alól a
kezében volt már kétcsövő hátultöltıs pisztolya. . .
- Bitte aussteigen! - förmedt rá most már német gúny-
nyal az öt megrıkönyödött s a szokatlan, tébolyodott
szánkázástól elnyőtt utasára, s nyomban a Hajmás Józsi
lovásznak is intett: - Szedd el fegyveröket, ne legyen ter-
hökre a puska! Derékszijjokkal a patrontáskát is leve-
367
hedd, ne szorítsa, ne nyomja a fölpütlédt pocakot! Mert a
komisz prófuntra vedelt habzó pezsgıtıl fölfúvódik a
nyalka bakák kényes hasa. . .
A tagbaszakadt, nevetıs képő fiatal kocsis elnyilt szája
fülig nyúlt. Sorra kitessékelte a szán korbájából a fehér
waffenrock-os katonákat, s büszkén-örömest aggatta be
hajlitott karjára az öt szuronyos lıszerszámot, meg az öt
fényesfeketére suvickolt, patrontáskás koppel-t.
- Megbőnhödnek ezért! - rángatta magán elgyőrıdött
köpenyét a kehes káplár. - Hadbíróság fog itélni. . .
- Ugyan ki fölött?-nézett rá szinte barátságos szemmel
Dévér urasága. -Az én tudtommal a fegyverevesztett gyá-
va bakának jár ki a hadbíróság! - Végig gmérte a csurgós
orrő sovány altisztet. - Nyissa fülét! En nem kívánom
ötüknek vesztét. Most elkobzok önöktıl minden puska-
golyóbist és kapszlit, de a puskát és a szuronyt, ördög vi-
gye!, visszaadom tölténytáskástul. Lıszert, pótlandó a ve-
szettet, bent a kaszárnyájokban a jó kamerádok risztung-
jából úgyis majd suttyomba faszolnak, hogyha eléggé
szemfülesek. De ha meghallom, hogy rossz szót szólnak
rólam s embereimrıl, hát. . . auf Ehrenwort!, bemutatni fo-
gom, mit e helyt elvettünk, lıszertáskáik nálam maradott
tartalmát. . . ám hadd tudj a meg ı fölsége egész birodalma,
minı daliák szolgálnak az érsektornyai hıs regimentben!
yersteh n Sie endlich, Patrollenführer?
Hogyha a pillantás mérgével is ölni lehetne - mosoly-
gott dértıl dermedt bajsza alatt -, én már legalább két
perce halott volnék e ripık cserepár-káplár orv győlöletet
nyáladzó sanda szemétıl. . .
Szánja ülése alól kicibált egy már üres abrak-iszákot, s
nyomta a Hajmás Józsi kezébe:
- im ebbe borítsd bele mindegyik lıszertáskát, ne ma-
radjon semmi se bennök! Utánna kifoghatsz, és kivel istál-
lós vagy, szaporán ajnározzátok meghajszolt lovaim. . .
Maga közben a puskákból rázott ki golyót és kapszlit,
majd odaszólította toporgó kasznárját:
368
- Vida bácsi, kegyelmed volt egykorcsászár katonája. . .
bizonnyal máig tudja a módját, hogy kell puska csövét
bajonéttól megszabadítni.
- Üstöllést leszedem valamennmt - biccentett készség-
gel az obsitos, és hozzáértın nekilátott lerangatni a szuro-
nyokat.
Percbe se telt, máris végzett a dologgal.
- Dugják vissza a nyársat tokjába, s kapják vállokra a
puskát! - mondta vezénylı hangon, német szóval az öt
eserepárnak a ház ura.
Majd hórihorgas tiszttartóját hívta magához:
- Gódor uram... - Belenyomta nyakigláb intézıjének
tenyerébe a kétcsövő pisztolyt. - Kérem, válasszon né-
hány vasvillás embert. Öt vendégünket - mutatott állával
az ellöttyedt katonákra -- kísérjék el faluvégig, honnan
már Isten hírével inalhatnak, mint kik sosejártak e háznál.
S mit a tiszttartónak mondott, mindjárt németül ismé-
telte a császár kedveszegett cserepárjainak, szigorúan hoz-
zátéve:
- Jegyezzék meg valahányan, kik e hont ezidáig mint
meghódított földet tapodák, hogy a német már nem gör-
bíthet kényére akárkit! - Még egyszer rápillantott szúró-
san az elkornyadt altisztre: - Ja was noch mehr. . majd
olykor örülhet is ıfölsége galád katonája, ha nem maga
görbül.
Megfáradtan hagyta faképnél ıket. Most érezte csak
egyszeriben, hogy pilledt már maga is.
Fölment a deres lépcsıkön, s végignézett háza derék
népén, kik bizton nekiestek volna, hogy ıt megvédjék,
száz puskás katonának is.. .!
Megemelte feléjük prémsüvegét. Hát nem volt mégse
hiábavaló, hogy az apja nemes példája szerint ıszintén
emberszámba vevé a eselédet, bérest zsellért, mind a pa-
rasztot! Most hálálták meg közösen s hívatlan a jó szót,
mindenkori tisztességes bért s okosan gazdálkodhatni
adott százféle tanácsot (s néha parancsot!). Házi cseléd,
369
majoros béres, meg részes bérlı önként s egy emberként
lódult: vasvillákkal, szalmavonyó szigonyokkal, fejszék-
kel s kinek épp az akadt a kezébe, durungokkal tódultak
elı félelmetesen, hogy az elhalt gazda fiát, ıt oltalmaz-
zák...
Allt, állt ottan az ámbituson, s csak hosszú pillanatok
múltán nyílt szóra a szája:
- Igaz hálával megköszönöm kendteknek. . . - Meghaj-
totta fejét. - Térjünk nyugovóra, barátim!
Bármely elégtételnél több - gondolta -, hogy ennyi de-
rék pór kél pártomra, ha kell!
Pekry Piroska egész testében megrezzent, s fölijedt hab-
fodros lágy paplanja alatt. Szemhéjai fölpattantak, s mint
ki veszélyt sejdít a sötétben, nagyra nyitott szemmel für-
készte a csöndet, a furcsa homályt.
A leányszoba sarkából, a fajansz-csempés kályha rá-
csos ajtaja mögül még haloványan kivöröslött maradék
ízzásával a halódó parázs.
Mitıl ébredt? Mily álom riasztotta föl egyszeriben?
Gyertyát gyújtott. Nyakláncos óráját kereste tapogató-
zó ujjaival az éjjeliszekrényen. Éjfél utáni egy múlott két-
három perccel.. . Nyilván a falon túl, Miss Alison hálójá-
ban kondult pontban egykor az ingaóra, s annak a hangja
zavarta meg álmát.
Homloka forró volt. Hővös tenyerébe temette. Ki nyug-
talan alszik, könnyen fölneszel. S ı nyugtalanul szendere-
dett el alig másfél örája.. . Miért bántotta meg apjaurát? -
kérdezte magától újra meg újra, mikor már húnyt szemmel
próbált elszunnyadhatni. Miért, mily bensı indulat lázítá-
sától zaklatva kötött bele gúnyos-epés nyelvével a várme-
gye gondterhelt kormányzójába? Miért?... Igen, ismét
ama régi okon. Most este is annak a bús bojnyiknak sorsa
miatt. Így volt.
A fehércsempés rokokó kályhában lassan már hamvá-
ba fakult a zsarát.
Lám, benne is így, hamufödve parázslik a lappangó em-
lény, a betyáré, kit mielıtt még látott volna, becsült aka-
ratlan... majd ki miatt Pünkösd Hava óta olyasformán
aggódott váltig, mint ki kalandos könyveket olvasván sza-
kadatlan félti a kedvelt hıst a veszélyektıl. Hiszen épp úgy
fantomi lény volt képzeletében a gyilkossá lett bojtár, mint
szintúgy csak a gondolat élteti mindazokat, kik költı-
szülte regényi személy ek! Hús-vér emberalakká sokkal
utóbb, csak a ballai O-révnek közelében vált váratlan s
hirtelenében a számkivetett, vérdíjas bujdokló... Ott álla
sudáran, karcsún, mintjelenés, ott álla a Iandauer kitaszí-
tott ajtaja mellett, lóról szállva, szoborként, duplacsövő
karabély a kezében, sarkantyús csizmája bokáig megsüp-
pedve az égi verıfénytıl szikrázó hóban. Bıre sötét, mint
számos férfiaké, kik nyárban a tőzı napsugaraktól égnek
a pusztán, és mindég a szabadbanjárván, arcokat évhosz-
szat veri-cserzi a szél. Kaszaívő barna szemöldök, s kard-
pengére hasonló orra alatt a legénybajusz is szép geszte-
nyebarna, akár hókás csikajának szıre, meg úgy csügg
szája konok két sarkánál, úgy csügg le talán egy ujjnyit,
mint jegyesem pipafüstíző ajkáról kétoldalt a sajátja...
Miért, hogy ilyennyire egyformán víselik szájoknak dí-
szét?
Nyújtózó testét csiklandós borzongás simogatta a hab-
fodros paplan melegében. Béla, ha lázforró szájam csókol-
ja, lehunyja komoly szemeit... S ím most ötlött csak
eszembe, mi az, mi hiányzik az én páromból! Sejtém eddig
is olykor, hogy noha vágyódón szeretem s fölnézvén tiszte-
lem ıt, a mohó szív bennem mégsem elégült. Ésszel jól
tudom én, hogy józansága sokérı férfierény, s tudom azt
is, hogy csal a látszat, mert egykedvő, hős modorának lep-
le alatt elegendı jókedv, tréfa iránti kedély bizsereg, hisz
látnivaló és látom elégszer, hogy természete mélyébıl fa-
kadó érzés a derő mosolyában. Hogyha pedig nevet,
370 371
ıszintén teszi azt is, pajkos szemmel, kópé hangulatát
hosszabb gyeplıre eresztve. . . S bátor is ö, bensıjébıl ere-
dıen bátor. A párbaj napja elıtt aggálynak semmi jelét
nem láttam rajta, tekintete szenvtelen, arca nyugodt volt.
Kronstein doktor mondá édesapámnak: mint ki unatko-
zik, oly közönyös türelemmel várakozék, sétálgatván ama
tisztás szélén, késlekedı ellenfele érkeztére... Mi az hát
végre, mit én kevesellek benne? Bizonnyal a hetyke me-
részség és nyers indulat... Az, mit a bojnyikban régtıl,
ama naptól egyre csudálok, mely napon atyja miatt, egy
vérserkentı ostorütés láttán szemeszöktébıl cselekedvén,
bosszút állt a sehonnani embernyúzón! . . . és a kevély elszá-
nás, mellyel azóta vakon mer megharcolni magáért, újra
meg újra igazságot tévén is néhol eközben. Hogyha az ékes
erényeit el nem dobván, Béla is olykor féktelenül zökken-
ne ki megfontolt lényéböl, esküszöm, én ıt lelkemnek
trónjára helyezném, s hódolnék neki élethosszig, sıt in ae-
ternum! Hogyha a párbaj elıtt az urak kaszinójában, vagy
akármely vendéglıben fölkajtatja a mocskos nyelvő giger-
lit, s ott mindenki elıtt, kik szájtátin körülállják ıket, meg
nem tartóztatva magát, padlóra pofozza a hitványt vaste-
nyerével - mondván: minthogy elégtételt a duellumban
nem mindig a sértett fél kap, nagyrabecsült urak, énnekem
így kellett idejében megbüntetnem e földön fetrengı pi-
masz arszlánt! -, megcsókoltam volna kezét, mely Pang-
rácz Teddy örökké illatosított ábrázatján csattant, s evvel
méltó módon elégtételt vett szinte helyettem ís egy füsttel,
hisz a szennyes sértés éppúgy volt nekem adresszálva, mi-
ként jegyesemnek!... Igaz, Pangrácz Tivadar megkapta
utóbb, mi kijárt neki, ám csak azért, mert títkosan én fon-
dorkodtam, s a betyár habozás nélkül hajlott a könyörgı
szóra. . .
Kondult egyet, majd még egyet a püspöki székestemp-
lom rézhangú toronyórája. Ameddig a város fıutcájáról
elszállt a barokk palotáig, megfáradt a fagyos levegıben,
s mint ha muszlin lepel lebeg alá a magasból, puhán pihent
372
el a leányszoba levendulás csöndjében, Pekry Piroska fe-
hér ágyán, a pehelypaplan s tollpárna azsúrhímzett huza-
tának fodrain és patyolat lepedıjén. Fél órája, mikor föl-
neszelt, alighanem azért rezzent, mert akkor ütötte az
egyet a dóm tornyában az óraharang, s nem Miss Alison-
nál... Dévéren Béla is alszik már, egy óra elıtt hazaért
négyesfogatával, s tán elenyészett bırébıl a tizenhat mér-
földes szánkóút szúrós hidege. Miattam teszi nap-nap
után, hogy rendre csak éjfél elmúltával kerül ágyba, pedig
kora hajnalban már kelnie kell, mert gazdai elve, mit atyja
a vagyonnal testált rá: egy embernek-ha virrad, ha nem-,
a birtoka urának pitymallatkor talpon lennie kell, s e szoká-
sáról hadd tudjon a háznép és a cselédség!, okkal számít-
son rá kasznár és tiszttartó, meg mindhárom major istálló-
iban-óljaiban valahány béres, hogy noha még csak szür-
kül, mégis mellette teremhet minden minutában, s ránéz-
het keze munkájára a Béla tekintetes úr. . .
Már pisla parázs se derengett rostélyán a fajansz kály-
hának.
A fruska nyakáig vonta habos takaróját. Bélát én szere-
tem... - szólalt meg hangtalanul. Szerelemmel vágyom,
hogy felesége legyek, s ha tehetném, őzném-sürgetném az
idı múlását: érjen véget a gyász!... Hü támasza, együtt
érzı társa leszek, s asszonyként boldogan élek holtomig
ımellette. De teljes a boldogság bizony attól volna szívem-
ben, hogyha szerelmetesem híján nem lenre oly indulatok-
nak, mint miket én a magános bujdoklóban, az egyszer
látott bojnyikban meglenni hiszek. - Sóhajtott egyet. -
Benne, ki esdı kérésemre legott elhagyta a biztonságos
helyt, hol rejti magát, és fittyet hányva veszélyre, de fittyet
hányva a tılem ajállott körmöci száz aranyakra is, útnak
eredt, s bemerészkedvén e hazárdos vármegyeszék-város-
ba, magára vevé a halálnak, meglövetésnek, megfogatás-
nak minden kockázatját. . . S tette miattam, Pekry atispán
lányáért, kinek atyja busás vérdíjat ígére cudar pandúr-
nak, ahány van, s nemcsak e vármegyeszolga kopók-
373
nak!... megkaphatja rühes besúgó is a fejpénzt, hogyha
elárulván juttatja bitóra a kurrentált kóborlovagot...
mert senki se sejti, de én tudom, és bizonyítni bírom, hogy
jóllehet elmúlott a lovagkar, megmaradott egy! Barna
szemöldök, barna bajusz, és barna szemének tág bogará-
ban a gyémánttőz, mit a bánat táplál. . . Meghorpadt ábrá-
zat, mint a bazaltkı, melybıl szobrot metszett vésıjével a
képfaragı. Nem rezzen semmi vonás e hideg s élettelen
arcon, s mégse ijesztı, mégse halott maszk, mely megré-
mít... Nem s nem! Feledés sose kezd ki ily éles képet, a
megtartó emlékezet életfogytig is ırzi egy ily szomorú, de
a társává lett sanda halállal nyerge mögött is bátran kó-
borló i ú embernek az arculatát. Mert férfi! Valóban: fér-
fi, kiben van nagyszerő ízlés, hıs lélek, hogy tudjon lenni
lovag, noha nem hallott sosem arról, hogy mi is az, mit a
büszke hidalgók nyelvén grandezzá-nak hívnak, s nálunk
is nemesúri körökben!... Bárcsak rám mosolyogna az
ırangyal, kire bízva vagyok, s lebocsátana rám egy álmot,
melyben - mint Ör-Egyházára kocsizván történt - meg-
torpanna a négy telivér röptette batár, s kicsapódván ci-
mérés ajtaja, ıt látnám ott állani, prémes mente a vállán,
duplacsövő puskája tusával a hóna alatt, széles mellét födi
sőrőzsinóros szők dolmány, puhaszárú sallangos csizmája
bokáig a hóban, s én nem félek tıle. . . mitıl riadoznék?. . .
én csak bánatokat látok szeme nagy. . . nagy. . . nagy boga-
rában. . .
Félig aludt már. Mint a mezı pázsitját szellı lengeti
nyárestéken, hintázott körülötte az éji homály, a levendu-
laillatú csönd. Elmúlt ez a nap, s elmúlik a holnap, s
holnaputántól tíz-tizenegy dévéri parasztlányt és asszonyt
én szınyegszıni tanítok, kedvesem óhajtása szerint...
gondolta, de már álmában, mert egy vékony tincs a hajá-
bıl, mintha fonál lett volna, bekunkorodott két ujja közé.
374
A mátyusi szılıhegy lejtıje tövében, Bársony Jónás
szánja faránál három termetes árnyék tipródott a csikorgó
hóban: a szélmolnár, a gulyás Upor-Egresrıl, s a betyár.
- Indulnunk kéne, kevés az idı, fogytán ez az éjtszaka
- szusszantott Bársony Jónás, és félretekintett, hadd bú-
csúzzanak egymástól, a fiú meg az apja. Bizony, ha nem
azt veszi, hogy több mint két hónap után végtére megint
láthatta a kóbor bojnyik az apját, nem sok hasznot bir
ráfogni a hosszú útra, mit estétöl megtett e legényért. Mert
a gulyástóljó hírt csak feliben hallott e szegény. Egy móri
ökörhajcsárjárt ott Upor-Egresen újesztendı napján, a -
val izent ama Hirsberger, ki az ágyat nyomja a gyıri spitál-
ban azóta is egyre, hogy útját állták múlt hónap derekán
a bitang Tenger-Horváth Jani bandavezér nyolc-tíz rablói
a gannai völgyben, a messzi Bakony peremén. Az erıs-
markos tızsér s kétjól fizetett szenzálja vitézül védte ma-
gát, de a latrok túlerejével nem bírhattak hárman. Az
egyik szenzál, jóravaló roma dádé, már ott helyben - az
országút árkában fekve találták - elhajítá kanalát, vas-
gyúró rác társa meg egy nap múlva lehelte ki végsı szuflá-
ját, és Hirsberger maga is vérébe fagyottan végét járta,
mikor ráleltek némely gannai zsellérek, s falujokba cepel-
ték. Ottan a pap gazdasszonya egy napon át ápolta a fél-
holtat, kit a járás szolgabírája elıbb Pápára, egy ottani
doktorhoz vitetett, s az a városi orvos szállíttatta szekéren
Gyırbe az eszméletlen nagybeteget, hogy tán ottjobb he-
lye lesz nekije. S csakugyan meggyógyítják, ha igaz.. . ko-
ponyáján mintha hegedne a két iszonyú repedés, lelohadt
feketére dagadt egyik szeme is, noha vaknak hitték rá ele-
inte, javulgat lassacskán étvágya, beszél is már a karácso-
nyi ünnepek óta, vagyis motyog olykor, s Gyırben a leg-
fıbb doktor váltig igéri a vendéghajviselı feleségnek,
Hannele asszonyságnak, hogy mire megtérnek kikeletkor
a fecskék, újfent ember lesz az urából... Lesz? Dehogyl
Ember a Hirsberger Salamon még ily nyomorúságában is
- állítá a legénynek az apja ez út közben, s jogosan. Mert
375
ámbár csontjatörötten szenved, s nagy kínjában ezerszer is
ısi zsidó nyelvén átkozza a kapcabetyárokat, ily cefet álla-
potában is észben tartja, mit ıszön igért az idısb Jegenyé-
nek, s körmönfont izenet volt bízva az errefelé járt móri
ökörhajcsárra: tavaszban, Szent György napja elıtt egy
héttel ajázosi csárdánál még fölfogad egy-kétjó hajtót, de
leginkább oly gulyahajcsár köll neki majd, ki saját lova
hátán ülve kerülgetné, széledni nem engedné a tömérdek
vágómarhát, és a gyalogpásztor társakkal szőnetlen meg
is oltalmazná tolvajok ellen, végig az itthoni úton, majd
meg Ausztria földjén is, hol Wiener-Neustadt városa mel-
lett, mit magyarán Bécs-Ujhelynek nevezünk, osztrák tı-
zsérek várják vásárra egész Magyarországból a göbölyha-
dakat... Hát értse a szót a gulyás, ahogy érteni köll: boj-
nyik fia meg ne fogassa magát tavaszig!, bıjtölje ki ezt a
telet, bárhol rejtızvén, s pontban Szent György napja
elıtt egy héttel, föltétlen legyen ott ama pusztai csárdánál,
hol a Hirsberger sok barmainak seregét leli akkor, sjó lova
hátán egyike lesz a tucatnyi szegıdött pásztorító hajcsár-
nak. . .!
Lehajolt a legény és megcsókolta az apja kezét.
- Hát. . . áldja az Isten, s mondja meg édesanyámnak is
otthol! S el ne feledjem, öcsémnek ugyancsak. ..
- Megmondom nekiek. - A számadó keserőt nyelt.
Mért búsítsa e nagy fia szívét, testvéröccse felıl szólván?
Csak nıl az a renyhe kölök, már nem fér hízott teste a
sutban, s hogyha a tegzei portya megáll a palánknál (bíz-
tatják, kuncogván, hogy beveszik puskás pandúrnak
majd, ha nagyobb lesz!), s érte kiáltanak, üstöllést lódul ki
a házból, jóllehet attól fogva, hogy édesbátyja november-
ben, Katalinkor pár órát haza volt, újsággal nem szolgál-
hat a vármegye lıdörgıinek. - Édesanyád naphosszat
imádkozik éretted. Hát ıvégette is óva vigyázz, gyerekem,
kikerülj minden veszedelmet! Sose reckírozz...
A legény szíve rúgott egyet az elcsukló szótól. fm retteg
e szép szál pásztor, fulladozik, mert gégeszorító görcs mar-
376
kolja, mit érzett már, s nem is egyszer... gyötri megint a
gonosz sejtés, hogy utolszor látja fiát, őzött ivadékát. Élve
utolszor... meg lehet, így leszen.
- Édesapám...
Alöltözetének rongyaiból kikotorta a kiskendıt, mit az
Eszter varrt ki virággal, hogy neki adja, a rossz szeretınek,
a mindig messzi tekergınek, s odaadta is aznap, miután ı
pandúroknak ajándékozta nevének beste bitorlóját. . . Pis-
kén, a malomban e hímzett gyolcsba csavart bele tíz ara-
nyat, nyotcvan pengı pénzt, vagy tán százat is ér, mit a
császárbirtok jószágkormányzója siratna Upor-Verebé-
len, hogyha siratná. Lesz helye ennek a summának, s épp
most van a perce, hogy ıszült fölnövelıjének megmondja,
mi célra valók e dukátok.
Félszeg-ügyetlen kézzel nyomta az apja fagyos, rapcsos
tenyerébe a bogra csomózott kendıt.
- Száz pengıt adok édesapámnak, aranyba, hogy érté-
kit ne veszítse akármi okon s váratlan. Hogyha netán egy
pajkos puskagolyóba fejem beleverném, hát legyen arra e
pénz, hogy mégse a vármegye hantoltasson el engemet éj
idejin, temetı partján. - Akarattal fölnevetett. - Tegye el
gondossan e tíz aranyat. Sokatérık már amiatt is, hogy
velök ı fölsége szerény vagyonát kurtítám. - Megköny-
nyült, és mit sose tett apró kora óta, magához ölelte a vál-
lakonyult, megfáradt embert. - Mindazonáltal szentül fo-
gadom, hogy folyvást pártfogolom magamat, résen le-
szek, és ahogy egyszer a Pongor nemzetes úr mondá ne-
kem, ésszel-erıvel túlélek valahány bajt, mit pandúrok
vagy császár katonái neadj'Isten rám hozhatnának elad-
dig, mígnem a tızsér Hirsberger tavaszon.. .
Nem mondta tovább. Odalépett apja remonda lovához,
meghúzogatta az üstöke kócát, megpaskolta a zuzmara-
lepte pofáját, megveregette nyakát, leemelte a pokrócot
csupacsont hátáról. Majd megfogta a bal kengyelt, és vál-
lát tartva segélte nyeregbe a hajdani nyalka huszárt. Öre-
gül, rohamost öregül tavaly óta e le java ember, az én deli
377
édesapám, öregül, meglátni e vaksi homálynál is, mint
gunnyad a válla. s fönt, nyaka szirtje alatt lassankint gör-
bül a háta. . . S e romlást én okozám, én sorvasztom-emész-
tem benne az irdatlan nagy erıt, mit az Isten adott neki.
én... Mert hogyha világgá nem futok akkornap, mikor
embert ölt a kezem, de magam rögvest föladom. nem kül-
dött volna bitóra a törvény, csak tömlöcbe taszított volna.
raboskodván bőnhıddeni vétkeimért... De a fonnyasztó
börtönre ítélt foglyot hazavárni lehet. bizvást haza egy-
szer! S mily másfajta a kín, tömlöcbül várni fiát, számlálni
mikor szabadul meg, mint éj s nap szőnetlen félni a hírt.
mit a vérdíjjas bojnyiknak vesztirül egyszer, elıbb vagy
utóbb kap! E meddı aggodalom vénítti apámat...
- Mit tekegyelmed az én fiamért nem volt rest megcsele-
kedni e mái napon - nézett a nyeregbıl arrafelé a gulyás,
hol Bársony Jónást állani vélte -, idıvel megszolgálni fo-
gom, ha megérjük.
Nagy tenyerével a szélmolnár a remonda farára csapott
- Mit jó akarattal tesz meg más ivadéka miatt, attul
leszen és marad ember az ember. . .
378
Tavasznak várása
Kí mindent elvett, mindent visszaád.
Nem léssz te árva. íme él az Uri
Ad néked'egy boldog magyar.hazát!
lbkAI MbR
"Megtörtént hát, mire -jobb híján - várt eddig a nemzet:
ki van nevezve a felelıs magyar miniszterelnök, s helyre
van állítva az alkotmány! - írta naplójába 1867. február
18-án éjjel Pongor Sámuel úr az uporvári Horka Szálló
elsı emeletén, a 4-es számú szobában. - Megtörtént, mire
tán nincs is elıbbeni példa a népek történelmében: az oszt-
rák császár, ki e nemzetnek nem törvényes fejedelme, ha-
nem csak önkényura volt e napig, most visszaadá neki al-
kotmányát, mit erıszakkal vett el, s noha éppen ez alkot-
mány értelmében nincsenjoga hozzá, hiszen soha nem ko-
ronázták királylyá, kegyesen kinevezte Magyarország mi-
niszterelnökét, ki nemcsak kormányt alakít, már holnap,
de - minthogy egy személyben elsı miniszter és az ország
nádora lesz - a herczegprímás társaságában hamarost
meg is koronázza kinevezıjét. Kikelt tehát a tojásból a
tyúk, mely megtojja a tojást, melybıl önmagának még
csak ezután lehet kikelnie. Mióta az egy istennek háromsá-
gát és a három isteni személynek egységét kitalálák, alig-
hanem sose volt még ily nyakatekert leleménye az emberi
agynak, mint mit e mái napon Habsburg Ferencz József
tett Deák és Andrássy segedelmével valóvá! S e kifejletnek
neve: compromissum. Egyesség, melynek mindkét fél ör-
vend, s mit - in genere, in thesi et in merítı - az országnak
is megelégülten kell elfogadnia, mert valóban nem vala
más mód visszaszerezhetni lehetı fokú önállását s megsza-
badulhatni az absolutismus végsorvasztó terheitıl!"
379
A remete piktor ezt a napot véletlen töltötte a megye-
székvárosban. Csak azért hagyta el tuszkulánumát, mert
egy nappal elıbb levelet kapott Markazi Géza papír- és
könyvkereskedıtıl azzal az értesítéssel, hogy a festékek,
ecsetek és vásznak, melyeket a múlt év októbere végén ren-
delt, a fıvárosi Freund által megküldettek, s e dolgokra
már fölöttébb nagy szüksége volt (fıképp egyes festékei
voltak igencsak fogytán paphegyi mőtermében). A zanóti
gyorsparaszt fogatán nyomban Uporvárra sietett hát, s ha
már ott volt - meg furmányosának is akadt alkalmi fuvar-
ja másnap reggelig -, eltöltött néhány gyógyórát a Sas-
utcai gızfürdıben, hol a sőrő száraz pára igen jót tett
neki mindig, s megdögönyöztethette magát. . .
A vármegye-székhely fıutcáján éppen a Griff étterme
felé sétált, hogy majd ott megvacsoráljon, amikor szembe-
találkozott Petendi Fidél szerkesztı úrral, ki gémlábaival
a postahivatalba futott, ahonnan az imént üzentek neki,
hogy számára, vagyis a Horka-vármegyei HíRLELı címére
kopog a telegráf!
- Tarts velem, Sámuel! -ragadta karon a ritkán látható
mővészt. - Beszédem volna veled már rég, s leszen is, de
momentán pesti tudósítóm sürgönye végett szaladok...
Ellentmondást nem tőrvén vonszolta magával a festıt. -
Halljad, mit még senki se tudhat: mátul restituálva van
alkotmányunk, és Andrássy Gyulát kinevezte a császár. . .
A Morse-masina valóban sebesen kattogta a pesti re-
porter hosszú táviratát. A postamester bürójában egy rö-
vidlátó, szinte púpos telegrafista görnyedt a kopogó gépe-
zet mellett, s körmölte gyakorlottan, komótosan a textust,
mit a sok ti-ti-tá mondott a fülének.
A nyakigláb lapszerkesztı plajbászt húzott ki kopott
gérokkja zsebébıl, s nyomban a már teleírt kutyanyelvek-
nek esett, hogy átabotában elolvasván kijavítsa, miket
kell, s máris küldje a postai szolgagyerekkel nyomdászá-
nak a HíRLEr,ı elsı oldalára szánt szenzációt.
380
A képviselıház mai ülésén ünnepélyesen félolvas-
tatott ı felségének egy nappal elıbb kelt Ieirata,
mely tudatta az országgyőléssel az alkotmány hely-
reállítását és a kormány alakításával megbízott mi-
niszterelnök kinevezését. A legfelsıbb leiratot a Ház
tagjai hosszan tartó lelkesedéssel üdvözlék, s majd
ama szóknál, melyek Andrássy Gyula gróf minisz-
terelnökké kinevezését adták tudtul, felállván, véget
nem érı éljenzésekben törtek ki (eltekintve a szélbal
képviselıitıl, kik megtartóztatták magokat .
Az ülés után a képviselık nagy többsége a Deák
Körbe, a Deák párt clubjába gyülekezett, hogy ott
az alkotmány visszaszerzıjét, Deák Ferenczet üdvö-
zöljék, ki a követek köszöntését egyebek közt eme
szókkal viszonzá: "E siker nem enyém, de miénk, és
mind azoké kik bár különbözı utakon, de egyenlı
érzelmekkel és hazafzsággal mőködének érette!"
A Deák Körbıl valamennyien gróf Andrássy la-
kásához vonulának a József térre, hol buzdultan él-
teték a miniszterelnököt, ki rövid beszédben vála-
szolt, mondván: nem saját akaratából, de a haza ja-
váért vállalkozott a bibliai áldozati kos szerepére. ..
- Ha lapomban e passzust épp e szavakkal közleni mer-
ném - kacagott harsányan az egyszálbelő szerkesztı -,
holnaptul Horka megyében hónapokig csakis így hívnák
Andrássy Gyulát: az a kos! Kos! Mert az upormelléki ne-
messég mája epés, gyors nyelve kegyetlen, bárki rovására
köszörülheti is...
(Másnap-harmadnap derült ki a pesti újságokból, hogy
a gróf a következıket mondotta: "Azon helyre, melyet a
fejedelem akaratából elfoglalni készülök, nem saját akara-
tom, de nem is érdemeim állítának, hanem a sors különös
végzete; de-hogy a bibliából vett hasonlattal éljek-mint
Ábrahám egy kost áldozott az isteneknek, hogy haragjo-
kat engesztelje: ha a honnak is valamely kiszemelt áldoza-
381
tot kell bemutatnia, s ennek nekem kell lennem, én erre
hazámjaváért szívesen vállalkozom!". . . - "Illenék tudni a
grófnak -jegyezte meg eltőnıdın Pekry alispán -, hogy
Ábrahám ısatyánk már egyistenhívı vala. És vajon, ek-
kora áldozatot vállalván, hány istennek, s mily ráta szerint
kiván szolgálandni a gróf, kell kérdenem, ily kijelentését
olvasván: az alkotmányos kormánlyférfi ainak hívatáscr, né-
zetem szerint, hőséges szolgái lenni a, fejedelemnek s a hazá
nak. Hét baj, ha a kormány ily sorrendben, mármint elsıb-
ben mindig a császárnak, s csak utánna a honnak fog szol-
gálni!")
A ELfs pesti tudósítójának sürgönye így folytató-
dott:
Mikor reportom Uporvárt olvastatik, a fıváros
már ki van világítva, s ez illuminatióban az i júság
százakra menıen örömfáklyákkal és zenekar-kisé-
rettel vonulván a belváros utczáin, ünnepli Ma-
gyarország boldogabb korának kezdetét.
Egy óra múlva már Uporvár fıutcáján is libegı lángok
százaitól lett világosabb az est. Ameddig a postahivatalból
lapja szerkesztıségébe loholt, Petendi Fidél tucatnyi
szembejövınek elújságolta, miképp ünnepli a nagyszerő
és rég várt eseményt Pest i úsága, s mire Lachs Alajos
nyomdájában Kis Elıd zeccer szedni kezdte a Horka-
vármegyei Hítu.ELfí másnapi számának elsı oldalát, a me-
gye-székhely minden sarka felıl egyenkint szállingózó és
csoportokba verıdı lakosok kezdték benépesíteni a fıut-
cát. Az iparegyletbıl, hol mindenféle mesterek adókiveté-
si sérelmeiket legalább egymásnak panaszolni tartottak
győlést, lakatosok, kımővesek, kötélverık, szitások, kı-
faragók, kályhások, vargák, enyv- és szappanfızık,
ácsok, kerékgyártók, posztócsapók kerekedtek föl, s in-
dultak avítt céh-zászlókkal a városháza felé. Ajogakadé-
miáról juristák tódultak elı, minden másodikuk fáklyá-
val, s ısszefogódzva masíroztak a városháza terére. A ke-
gyesrendi gimnázium kollégiumából is kirajzott minden
382
diák, s pap-tanáraik kíséretében, ki tudja honnan keritett
farsangi lampionokkal, kettesével egymás mögé sorakoz-
va procedáltak arrafelé, ahová mindenki más is tartott:
Uporvár közepére.
Valahány kereskedı és iparőzı kézmíves, kínek a fıut-
cán volt boltja, s már, mint rendesen, zárni készült, egysze-
riben meggondolta magát: egyik se csukta be nyikorgós
deszkatábláit. Elsıként özvegy Nárayné gyújtott s állított
ki viaszgyertyákat Damen Made szalonjának csinos vitrin-
jébe. ilágító példáját legelıbb Schwemmer Alfonz, a
,Szerecsen" főszer-, csemege- és gyarmatárukereskedés
tulajdonosa követte: ı már tucatnyi égı gyertyával bo-
rította fénybe három nagy kirakatját, s bennük a hófehér
süvegcukrokat, pléh-dobozos teákat, csokoládés katulá-
kat, nyított szájú mazsolás zsákocskákat, pörkölt kávéval
töltött ládikákat. Ennek láttán már minden fıutcai üzlet
gazdája - hentes és rıfös, órás és szijjártó-nyerges, cipész
és bábsütı, szabó és vasárus, fodrászborbély és pék, kádár
és mőköszörős, patikárius és gombkötı, órás és kelmefes-
tı, kalapos és butorasztalos - libegı lángú gyertyákat ra-
gasztott portáljának párkányaira. Legtöbb gyertya a
Markazi-féle papíráru- és könyvesbolt kirakatában sora-
kozott (magától értıdı módon, hiszen újságban hírdette,
hogy "úri közönség ízlésének megfelelı finom gyertyák
nagy választékban!"), sıt Markazi úr az iskolás irkák, le-
veles mappák, füzetes könyvecskék és díszes kötetek közé
Deák Ferenc rézkarcolt képmását ís kihelyezte. Az ı bolt-
jával szemben Francesco is kitett magáért: sarkig tárta
ínycsiklandó illatokat iehelı cukrászdájának kétszárnyas
ajtaját, s kiültette a lépcsı tetejére két göndör-fekete kisfi-
át, hogy a félmagyar-félolasz ragazzinók mandolinon tal-
ján muzsikát pengetve vidítsanak onnan mindexikit, ki a
városháza felé szaporázza a lépést.
A barokk püspökvárból a eselédség cserfa-hasábokat
hordott ki a térre, mely a nagy-megyeházát a fıpásztor
palotájától választotta el, s nem telt bele fertályóra se, jó-
383
kora máglya ropogott a hóban: lobogó fénye egészen a
városháza teréig elvilágított, ahol percrıl-percre tekinté-
lyesebbé gyarapodott a tömeg. A folyvást sokasodó nép
már láthatta is, hogy nem hiába gyülekszik: a városháza
korintuszi-oszlopfıkre rakott erkélyén két városi hajdú
állt ırséget háromszín nemzeti zászlókkal, elıre tudatva a
váltig özönlı polgárokkal, hogy a városbíró hamarosan
szinük elé lép.
Közben a Gr szálából, a Kék Elefánt vendéglıbıl, a
Török Szultán kávéházból, de a kisebb korcsmákból is
sorra a térre osontak a cigánybandák, s mert éppen a Hon-
véd Egylet sebtiben összetoborzott hadastyánjainak lassú
menete is megjött - a harmincöt-negyven ép veterán férfiú
a tucatnyi botos-mankós és a két falábú invalidushoz iga-
zította lépteit -, a didergı hangászok prímásai, mintha
csak összebeszéltek volna, egyszerre zendítettek rá a Klap-
ka-indulóra, amit egy lélegzet után százával s még többen
fújtak körülöttük.
Föl-föl, vitézek, a csatára,
A szent szabadság oltalmára...
Kavargott-nyüzsgött mind az egész tér, s már együtt
harsogta a hajdani honvéd-csatadalt a tolongó emberhad,
mire Pekry alispán és Piroska leánya is odaért a városháza
közelébe Szekrényesi-Schreiner Béla zuzmaralisztes len-
gyel szánján, mit az i ú földesúr -- Dévérrıl jövet ı már
látta a terebélyesedı tömeget a téren - nem fogatott ki a
Pekry-palota lovászaival: legott maga mögé tessékelve
aráját és leendı ipa-urát, helyben visszafordította a négy
nóniuszt oda, hol a rengeteg ember hömpölygött.
Mennydörög az ágyú, csattog a kard,
Ez lelkesiti csatára a magyart
384
-pattogott a torokkaparó fene fagyban a hosszú éveken át
eltiltott dal szivmelegítı verse.
- Deák úr visszahozá a hazának a negyvennyolcat! -
dörgött föl valahonnan a Horgas kéményseprı-mester
messzi kiáltó han a.
- Vivát! -visított egy fiatal torok, tán egy mutáló piaris-
ta diáké. - Éljen a nemzet bölcse!
- Éljen! - visszhangozta ezer száj. -- Éljen!
Dévér földesurának szánján Pekry alispán nagyot szí-
vott a jeges levegıbıl. Egy ideig még úgy hiszi majd az
egész ország, ahogy itt és most e derék, föllelkesedett soka-
ság, hogy egészben teljesedik, mit a nemzetnekjava várt a
kiegyenlítés nagy mővétıl... Negyvennyolc! Alkotmá-
nyunknak teljessége!. .. Magam is szívem mélyébıl hittem
benne, akárcsak e tenger nép, melynek többsége gyerek
volt negyvennyolcban, kisebbsége pedig késıbb, a sötét
önkényuralom szomorú esztendeiben született e világra, s
mint a mesét, hallgatta apáinak ajkairól, hogy negyven-
nyolcban hónapokig szabad országnak hiheté a hazát pór,
polgár és nemesember. S most bizonyossággal vannak, s
meggyızıdöttek benne, hogy újfent rávirrad erre a honra
a reggel, a régi dicsıségnek ragyogásával. Nem, e fölger-
jedt sokaságban senki se sejti-gyanítja, hogy egyre s erısen
hozzákötve vagyunk s maradunk is a Habsburgok rendült
birodalmához, mert az, kit imént lelkökbıl éljenzének,
nem vala képes többre a nemzet bölcse. . . megalkudván a
való viszonyokkal, elérte, mit in facto lehetett kicsikarní a
véges erınkkel, s ámbár üröm-ízt érez szájában, akár én,
tudván tudja, hogy ennek a megfáradt, szipolyozv„ ki-
fosztott országnak most minden elıtt gyarapodnia kell,
hogy majd ha netán mégis széthullik a Habsburg ház im-
périuma egyszer, e hon korigényő gyáriparokkal s már
minden tájára kitávolodó vaspályás közlekedéssel bírjon,
mint polgárosodott európai nemzet a többi között, mert
ily fejlettségeknek híján kétes, sıt lehetetlen egy agrárius
álladalomnak szívós önállása, kitartó megmaradása! De-
385
ák elméje hatalmas képzelető, ám parlagian józan s rideg
is, ha a honnak sorsa a tét! - e szavakkal nem mondá ki
nekem, de sugalmazván körülírta, hogy így gondol jele-
nünkre-jövınkre...
- Nocsak, kit látnak szemeim! Kicsi rózsám. nézz oda!
Pongor nemzetes úr. . .
- Igen, ı az! - Pekry Piroska kihúzta kezét karmantyú-
jából, s keszkenıjével integetett a szikár festınek, ki vö-
rösre fagyott füleit dörgölte a két tenyerével. - Pongor bá-
csi!
A piktor meghallotta a hívó szót, kikerült három-négy
suszterinast, s odament hozzájuk.
- Jer, szállj be a szánba, takard be magad! - invitálta az
alispán. - Megvesz az Isten hidege!
- Bizony, melegednék - mondta a festı, s miután paro-
lázott Szekrényesi-Schreiner Bélával, ki lovai hátát tere-
gette be pokrócokkal, elfészkelte magát a vármegye nagy-
ura mellé. - Negyvennyolcban láttam utolszor egy ekkora
néptömeget... S halld csak, a lapszerkesztı fölszólított,
rajzoljak képet számára Deák Ferkóról, s mit most látok,
e tömkeleg ember fölvonulásáról. Megyek is mindjárt, ha
fölenged a jég ereimben. . .
A város házának négyoszlopos erkélye is egyszeriben
teli lett. Élen a fıbíróval, Dörner Özsébbel, a város min-
den elöljárója, egész választmánya kitódult, némelyikük
lobogó fáklyával (ugyan hol leltek rájok hirtelenében?),
akár odalent a havat tapodó sőrő sokaságban is annyi ipa-
ros és megyei jurátus, hivatalnok és mesterlegény, patva-
rista és boltossegéd, szakácsné és cselédlány, kofa és kis-
asszony, s mindenféle-fajta lakója Uporvárnak, kik imént
még többen lettek, mert a zsidó nıegylet tagjai is megjöt-
tek, más oldalról meg a zárdabeli leánynövelde i ú hölgyei
érkeztek apáca tanítóik vezetésével.
- Halljuk, halljuk a városbírót! - süvített át egy metszá
férfihang a kucsmák, kalapok, cilinderek, fejkendık fö-
lött.
386
- Halljuk! Halljuk Dörnert! - követelte a nép, s a kiáltó
kórus ezer meg ezer szájából pára gomolygott fellegként a
magasba.
A városbíró, Uporvár szülötte, legényemberként hét
megyére neves kocsigyártó manufakturát örökölt bognár
atyjától, az idısb Dörner Özséb mestertıl. A szabadság-
harc kitörése után e kicsiny kocsigyár a növekvı honvéd
hadsereget szolgálta ki: százszám szállított elnyőhetlen
málháskocsikat, s ágyútalpakat és -talyigákat is készített.
abb Dörner Özséb e strapabíró szekerekkel, lafétákkal
és löveg-mozdonyokkal vált érdemessé arra, ho y a füg-
getlenségi háború utolsó négy havában a Nagy Ev halha-
tatlan emlékő mártírja, Csány László kormánybiztos,
majd közlekedési miniszter mellett mőködhessen hadi-
intendánsként. A bukáskor a hıs államférfiúval együtt
esett fogságba, s miután Csány Lászlót a hiéna Haynau
tábornok Pesten kivégeztette, ıt, ki kevésbé fontos volt,
Kufsteinbe, a várbörtönbe vetették. Ott sínylett 1857-ig, s
csak az akkori amnesztia folytán hullott le lábáról a vas.
Megszabadulván és hazatérvén érte a tisztesség, hogy
Uporvár polgárai a város választmányába emelték, majd
Zádor Soma akkori városbíró halála után, kit a szárazkór
vitt el, 1865 ıszén közakarattal ıt, ki meglakta a kufsteini
kazamatákat, Uporvár elsı emberévé tették.
- Halljuk a városbírót!
- Uporvár tisztes polgárai! - áörner levette fejérıl fe-
kete asztrahán kucsmáját, szokása szerint hátraszegte ke-
rek, tetején tonzúrásan tar koponyáját. Mély, kongó
hangja, akár a harangszó, messzire zengett: - Türelmünk
megtermé a virágát. A zsarnokság, mely országunkra te-
rülvén tizennyolc esztendın át nyomorítá városunkat is,
retirálni kényszeredett. Mi, Deák Ferenc javallatát s pél-
dáját követvén, tőrtünk és szenvedtünk, sarcoltattunk és
szegényültünk, de hittel hittünk a haza bölcse szavának,
hogy mit erı s hatalom idegen seregek segedelmével vett el
tılünk, azt az idı s kedvezı szerencse visszaadhatják mi-
387
nekünk. S ím eljött a várva várt nap, meghozván helyreál-
lítását a magyar alkotmánynak, ısi constitutiónknak,
mely negyvennyolctól nem csak nemeseknek alkotmánya,
de minden polgáré is e honban!
- Úgy van! -zúgta, szavára felelve, a hullámzó sokaság.
- Igaz! Úgy van!
A kurtanyakú, zömök ember fölemelte kezét. Az ezer
meg ezer torok elnémult. Eddig se csekély volt súlya a vá-
rosbírónak - gondolta leendı vıura szánján Pekry alis-
pán. - Ámde jövıben, ahogy majd alkotmányi alappal
erısül fokrul-fokra a városi önkormány, e tekintély egyre
gyarapszik is. . .
- Máig minden adót, mit e város polgársága küzzada,
Bécs költött el, s mondani nem kell, hogy sose országunk,
csúnyácska hazánk lehetı csinosítására s virágoztatására,
kiváltképp nem e folyvást sajtolt város, Uporvár föllendí-
tésére! - Hatáskeltı szünetet nem tartott. Nyilván nem
akarta, hogy abcug-okat kiabáljon a nép hevesebbje, s még
inkább nem kívánta, hogy vesszen a néynetl-et ordítson né-
hány legféktelenebb szájú a tömegben. - Mostantul meg-
változik éltünk. Minden krajcárral, mit földmíves, polgár,
uraság vagy részvényfirma adózni fog, országgyőlésünk
teszen osztályt, országgyőlésünk mondandja ki, mennyit
mily célokra reáfordítván költhet a kormány. S mit e vá-
rosnak polgárai majdan adóznak, e pénz zöme itt mara-
dand, s közigényt szolgáland. Az, mit rég tervelve kívá-
nunk, állandó vashíd az Upor két partja között, meg lesz
hamarost, hogy a sokjó bor, mit szılısgazdáink a hegyen
termelnek, s jeles áruknak garmadája, mit Uporvár nagy-
múltú iparőzıi teremtnek, többé ne tutajkompoknak há-
tán szállíttassék egyik partrul a másik partra!
- Vivát! -harsogták nemcsak mesterek és városbeli szı-
lıbirtokosok, de ezer más ember ugyancsak, kik nem rit-
kán fél napokat bıjtöltek a kompnál, tétlen várva, hogy
egyszer sorra kerüljönek, átkelhetni a túlsó partra, vagy
onnanjutni az innensıre, haza. - Éljen a híd!
388
A tömeg peremén már szánok egész sora állott. Hírét
hallva a sebtében támadt győlésnek, a vármegye minden
Uporváron lakozó tisztségviselıje a téren termett. Meg-
jött Veér fıjegyzı, Angyán másod-alispán, Tarján köz
ponti szolgabíró, Gózon fıszámvevı, Osváth árvaszék„
elnök, s mások, palánczi Kemény Antal tiszti ügyész is.
Szánjaik ott sorakoztak egymás mellé, hol a városkapi-
tány a hat éjjeliırt, alabárdos baktereit állította glédába,
jelezvén, hogy kötelességük tudatában a közrendet még
egy ilyen ünnepi órán is fölügyelve vigyázzák.
- Vármegye támogatását bírjuk nemcsak a vashíd épí-
tése ügyében - zengett Dörner Özséb szava föntrıl -, ám
másik súlyos sérelmünk orvoslásának dolgában is, éspe-
dig ahhoz, hogy ne külországból a nyakunkra rakott svali-
zsér regimentet etessen a város... - Karját újra magasba
emelte, s épp idején, hogy a háborgás tüstént ki ne törjön.
- Megköveteljük a kormánytól, hogy Uporvárról az ul„-
nus svadronyokat kivitesse, s majd a helyökbe huszár régi-
ment, magyar ezredjöjjön. Mert a kaszárnya, melyet sza-
kadatlan morva, cseh, osztrák és lengyel svalizsérek hasz-
nálnak már évtized óta, e városnak s e megyének pénzein
épült s van fönntartva! Alispánunk, ki Uporvárt nemcsak
lakja, de ıszintén pártolja is, egy akarat mivelünk. . .
Mint ha viharfelhı dördül, zúgott föl a tenger nép kebe-
lébıl:
- Éljen Pekry alispán! Éljen Pekry! Vivát. ..
Valahányan látták már Dévér uraságának szánjában a
vármegye választott kormányzóját, a közelbıl körbe
ızönlötték Szekrényesi-Schreiner Béla remek négyesfoga-
tát: kalapot, kucsmát, süveget, sipkát lengetve, szívükbıl
éltették az alispánt, fáklyájuk lengetve nyomultak kéz-
nyujtásnyi közelbe a széles lengyel szánhoz, hogy legalább
ki a sőrő seregbıl ott van elıl, parolázhasson vele.
Pekry Piroska kitágult szemmel leste, mi történik körü-
lötte. Ilyekkora fölbuzdult sokaság közepén még sose
volt. Ama csıdületek, miket évrıl-évre a vajthai búcsúban
389
s egy-egy vásárban látott, szájok tátván lıdörgı gyerekek-
bıl, bámésznál bámészabb surjánokból, összekarolván
sétafikáló ringószoknyás kandi parasztlányokból, bortól
meg sertıl nagyhangú hetyke legényekbıl, sok, idınek
elıtte elaggott emberbıl, meg ugyancsak az életnek dere-
kán már elnyőtt-öregült asszonyból összeverıdve tolong-
tak a templomtéren vagy a fıutcán, igazából csupa jám-
bor ténfergık a mutatván os bódék, meg az árus sátrak,
láncos körhinták közt... Am e tömeg, mely a városháza
terét elözönlé, indulatoktól ajzott, más sokaság! Szava-
hangja, akár égzengés, hullámzása, akár a sötét felhıknek
hömpölye, égszakadással ijeszt! Most édesapámat szerte-
len éljenzéssel, lelkendezve magasztalják, de ha holnap
nem Dörner városbírónak a szózata kong a magasból, s
az, ki beszél, nem hálahozsannát hint, hanem ádáz győlö-
letet szít, mint fordulhat hirtelenében az együttes tömegér-
zet, s változik éljenzı sokaságból vérszomjú hordává
mindezek összessége, kiket most édesapám tőzlelkő hívei-
nek hihet itten. ..?
Szinte letépte a két térdérıl, szattyáncsizmás lábairól a
meleg s puha báránybır takarót, és mint kit félelem őz,
szökkent ki a szán korbájából a csikorgó hóba.
- Eresszenek...
Elhúzódtak az útjából. A lovak veretes hámját tapogat-
va botorkált-botladozott elıre, ahol jegyese a két kisafás
lé orra között, az ijedt ostorhegyes, meg a szintúgy félıs
gyeplıs kanca között állt, hogy szigorúan, csaknem a csat-
léknál-zablánál száron tartva, s halk szavakat dünnyögve
csitítsa a zajgó-zsivajos sokaságtól nyugtalan, egyre kapá-
ló állatokat.
- Jéggé fagy a lába, Piroskám!
- Nem bánom!
A fruska, miként repkény indája tapad meg erıs fák
ágán, fázös tíz ujjával fogta-szorította szerelmese karját.
- Hadd legyek itt! Engedje! Ne esúfoljon ki miatta, de
én. . . irtózok e rengeteg embertıl! - suttogta fülébe, s már
390
szipogott is az orrfacsaró fagytól. - Engedje, hogy önhöz
bújjak, s óva vigyázzon rám...
Szekrényesi-Schreiner Béla mind a négy gyeplıszárt be-
lemarkolta a bal tenyerébe. Jobbjával átfogta Piroska vál-
lát, magához ölelte szorongó mátkáját.
- Lám, büszke lehet, kedves, s legyen is szívébıl büszke
kiváló atyjaurára. E nem pénzen vett tisztelet és becsülés,
mit a nép ont, csak boldog keveseknek méltó osztályrésze
korunkban!
Hangulat ez, csak hangulat, egy est illó érzelemárja, ri-
valgó mámor, mely kihül, és ha megint fölforr, már pusz-
títni akarhatja imádata tárgyát - fonta magát még, még
szorosabban kedvese jobb karjára Piroska. - De mit ma-
gam is csak azért érzek, mert nı vagyok, ık soha föl nem
foghatják becsvágyó férfihiúságukkal. . .
(Több mint fél évszázad múltán emlékezni fog erre a
baljós gondolatára, miközben a püspökvár árkádja alól
szemléli, miképp özönöl, rohamozza a Pekry-család két-
százéves palotáját, mely vörösök hadikórháza, a száz meg
száz becsapott, fölbujtott emberi dúvad...)
Ugyanezen az estén öten iddogáltak a piskei Gingalló
korcsmában: Spatz Jonathán császári és királyi adótiszt,
járási adóvégrehajtó, három osztrák, de már évek óta Ma-
gyarországon szolgáló pénzügyır, és Tikász-Tóth Vince,
bajnóczi kupec.
Spatz egzekutor és a fináncok - helytartótanácsi rende-
let szerint a község költségén - már harmadik napja idız-
tek Piskén, miután a bécsi pénzügyminisztérium horka-
vármegyei pénzügyigazgatósága a falut "a bajnóczi járás
adó-fizetés teljesítésében leghátralékosabb mulasztójá-
nak" minısítette, s azzal az utasítással küldte rá a három
fegyveres finánc kíséretében ajárási adóhivatal hírhedten
ügybuzgó végrehajtóját, hogy "minden egyes adó-hátralé-
kos egyén tulajdoni telkén ház-motozást és vagyonbecs-
391
lést ejtsenek'', majd-ha már minuciózusan sorra kurkász-
tak kamrát, konyhát és tisztaszobát, pincét, padlást és paj-
tát, istállót, kocsiszínt és vermet -, "az adó-restantiának
legalább két harmadát bármely módon behajtsák", "mind
azok portáján pedig, kik fizetni nem bírnak, vagy csökö-
nyösen nem akarnak, az e személyeket terhelı adó-összeg-
gel proportionális értékben foglalást foganatosítsanak, s
mit ezen mód zálogba vevének, a vagyon-tárgyak helybeni
pénzzé tételére a dobot megüttessék".
Spatz Jonathán a három spenótbakterral másfél nap
alatt elvégezte a vagyonbecslı házkutatásokat és zálogo-
lásokat, s miközben megtette intézkedéseit az adóhátralék
fejében elkobzandó javak dobra-verésére - fináncaival a
községházára bezáratta a falubírót és a kisbírót, nehogy
elbújhassanak hivatalos kötelességük, az árveréseken való
jelenlétüket megparancsoló Irerordrcung teljesítése elıl -,
visszaüzent Bajnóczra Tikász-Tóth Vincének, kit ajárás-
ban a népek csak dögevı varjú néven emlegettek, s kivel ı,
noha titkon, részvényes társ volt már egy évtized óta, hogy
indulhat Piskére a pénzzel. Elıre kiszámolták kettesben,
hogy az elmúlt nyári aszályjócskán meglappasztotta a né-
hány módosb piskei gazdánál is a pénzes bırzacskót, de
kinek tán van párszáz pengıje, hogy olcsón megkaparint-
sa a dobra verendı ezt-azt, még az ilyen se megy el licitálni
az árlejtésre, nehogy rábıszüljön valahány nyomorult, ki-
ket árva tehénkéjüktıl s más maradék lábasjószáguktól is
megfoszt holnap az istenverte adóhivatal.. .
Kora reggel a piskei alvégen hozzá is fogtak az egzekvá-
láshoz: legelıbben az özvegy s négygyerekes Haba János
nyolcesztendıs kancájátmeg kiscsikaját húzták ki az istál-
lóból s verték dobra, kilencvenhárom pengıért kikiáltva a
kettıt együtt (testvérek közt is legalább száznyolcvanat
ért a csikó meg az anyja).
A piskei nép tisztes távolból leste a kótyavetyét, „tkozta
a zsandárból lett egzekutort, meg a kapzsi kupec Tóth
Vincét, szánva szegény Hab Jánost, mint magukat, hisz a
392
legtöbbjük hamarost a saját kapujához várta a három
dancs, lutheránus képő fináncot a göthös Spatz Jonathán-
nal, ki ha nem köhögött, oly málé, istenes ábrázattal tőrte
a dermesztı hideget, mint meztélláb koldulva vezeklı
szerzetesek szenvednek az üdvösségért.
Nem telt bele öt perc, s máris a fagytót céklavırös, ned-
vedzı orrú pecéré volt potom áron a csontos ló meg a fázós
kiscsikaja. S majd házrul-házra hasonlóképp ismétlıdött
meg az ármányos procedúra: sivár summán vitt el tehenet,
disznót, birkát, még egy-egy rossz kecskét is a bölömbika
torkú kupec, s mit a dobra ütöttjószágért fizetett, a forín-
tok menten az egzekutor bırtáskájába potyogtak. Négy-
öt szenzál-forma csavargó fogta kötélre a marhát, birk„t,
kecskét, rakta szekérre a süldıt, kismalacot, hogy akárha
tatárok sarcolnák a falut, hordják-hajtsák be a községhá-
za kerített szérüjére a krajcáros hadizsákmányt...
Dél fele így is még csak az alvég húsz-valahány portáján
végzett a harákos torkú, tunya egzekutor, meg a császár
három zöldparolis kincstárgyarapító zsoldosa.
Senkinek - se Spatz Jonathánnak és fináncainak, se Ti-
kász-Tóth Vincének, se maguknak a piskeieknek - nem
szúrt szemet egy toprongyos, még sose látott ıgyelgı fic-
kó, ki agyonfoldott bocskorban, foszló rackagubában
ténfergett közelükben, s váltig a káromkodva-morogva
toporgó emberek, egyre pityergı pórfeleségek s anyjuk
szoknyájába fogódzó apróságok háta mögül bámulta, mi-
képp fosztják ki az elvihetı vagyonukból Piske szegényeit
egzekutor Spatz és a sovár, földterhe nyerész Tóth Vince,
az Isten verje meg ıket!... Még aki ránézett is, ügyet se
vetett rá: vélték, csoze éhenkórász ı is, a rüsnya Tikász-
Tóth Vince büdös kapcája, akárcsak a tíz hatoson meg
pálinkán fölbérelt semmirekellı társai, kik korcs gazdájok
pökhendi parancsa szerint tüsténkednek, vonszolják tova,
hurcolják el a községháza felé az ebül szerzett prédát. . .
Ki a szırhullajtó rackagubában házrul-házra követte-
kísérte a kótyavetyét, Bársony Jónás gyámoltja, a bujdok-
393
ló bojnyik volt. A derék molnármester tegnap, vacsorájuk
közben mérgesen ellene szólott ennek az ı mai szándéká-
nak, dühbe gurult, s mit még sose látott tıle elıbb a legény,
csapkodta az asztalt:
- Elfeleded. mit mondott édesapád?! Lelkedre kötötte,
kerülj minden veszedelmet! S elvárom magam is, hogy
veszteg légy...!
Ö megmosolyogta a jóravaló embert:
- Emlékszik-e kelmed, mert én emlékszek, hogy a piskei
szélmolnár, kihöz engem Stejf Szepi küldött, azt mondá
nekem elsı nap, hogy a tönkresilányított pórnak bizodal-
ma van énhozzám. Mondá-e? Feleljen!
Bársony Jónás mit tehetett? Elnyelte haragját.
- Alszunk egyet a szándékodra.
- Aludjunk - biccentett a betyár.
Ö maga jót is aludt, majd még mielıtt kivilágosodott,
fılszedte magára az álcás gönceit, elrejtette gubája alá,
gatyakorcba bebökve az ötlövető pisztolyt, kiosont a ma-
lomból, s kertek alatt, olykor térdig gázolva a kérges hó-
ban, elérte az alvéget, hol a dob szólt. ..
- Arlejtés Bakos Imre lakosnál...!
Nézte a félszemő kísbírót - hadirokkant ember, nem
kétséges, hisz mindenfele invalidusból lesz az ilyen köz-
ség-szolgája -, s látta az elcsömörült képén, hogy kölletlen
teszi dolgát: nem kívánja se szíve, se lelke, hogy ıvele egy-
sorsújobbágyivadék földtúrók állatait kiabálja licitre.
- Vas Gergely adósnak van soron egy négyévesjól teje-
ló tehene. - S míg egyet lélegzett, megütötte az ócska do-
bot. - Kikiáltva kerek hatvan pengıvel!
Lesnek a roggyant térdő parasztok, rí egy asszony, tán
a tehén gazdájának felesége, s a többi fehérnép is szemeit
dörgölve szipákol, hadd hallhassa szerertcsétlen Bözsi
vagy Lidi, hogy valahányan a portájok kapuját körüláll-
ják, mind vele vannak a bajban.
- A hatvan pengıt én megadom. . . - hallotta a bojnyik
394
a vásáros gégéjő Tikász-Tóth bicskahegyes hangját. -
Hatvannal tartom...
- Hatvan elıször...
Szégyenletes és álságosjátszódás, mit az egzekutor, meg
a mocskos cinkosa mivel házrul-házra e kódis néppel -
zárta szorosra fogát a betyár. Hisz látni való, hogy elıre
ki van fundálva a fondorlat. Vásáron a dupláját érné a
becses jószág valahány. mit idáig vertek dobra huszon-
négy istállóbul az egyetlen licites számára, e Bajnóczrul
hitt sanda kufár hasznára. Az ordas adótiszt nyilván aka-
rattal nem híreszteltette a piskei kótyavetyét, nehogy egy-
két más tızsér is beleártsa magát a kimódolt árlejtésbe, s
rálicitáljon akár egy-két pengı erejéig is erre a szemvájó
varjúra, a tolvajlelkő Tikász-Tóth Vince kupecra, ki biz-
ton megszolgálja az egzekutornak, meghálálja, hogy egy-
maga nyerhet a császár póri adósainak nyomoríttásán. . .
Elnézte az embereket, kik csak néhány lépésnyire tıle
topogtak a hóban. Gunnyadt vállak, elırekonyult fejek,
elkékült öklök, bütykös kezek, elnyőtt ködmönök-ujja-
sok, egykor cifra, de rég színement szőrök, kisezerszer fol-
dott, gyapjaveszejtı rackagubák, rossz zsákdarabokkal s
kenderkóccal bélelt bocskorok, elmállós fejő, szátyongós
csizmák, miket épp csak a szentlélek meg a hétrét rákent
faggyú tart még egybe... Parasztok mind, van pár lánc
földjük, fertály vagy fél telkük, mégis oly ágrólszakadott
valamennyi, akárcsak a Majláth gróf uradalmi cselédei
Horka-Parajdon, s Márta-majorban a nyúzott béresek...
egyformák valahányan, erıscsontú robotos nép, ám
mindegyiknek ráaszalódik a szijjas hús a kemény csontjá-
ra, miképp a halál közeledtivel elszikkadnak a vének.
Márpedig úgy igazábul tán még egy se, kit itt látok, bizony
egy se öreg!... Hogy mondta is édesapám, mikor egyíz-
ben, tízesztendıs se lehettem még, arrul faggattam, mért
vénülnek elébb-hamarább a cselédek, mint ı, ki gulyás?
Amiatt firtattam a dolgot, mert ott volt szomszédságunk-
ba Berendi apó, gróf bérese, épp egyívású édesapámmal, s
395
mégis már nyomorék öregember hozzá képest... Édesa-
pám csak kisvártatva felelt meg, olyasformán, hogy igás
barmot se csigáznak többet, mint maga gyötri magát a
cseléd meg a zsellér, s hajtja magát a paraszt is, a kódisfajta
szegény, kinek annyi a kölke, ahány lánc földje, netán szá-
mosb a gyerek, mint mennyi a hold. . . Aztán, hogy kicsivel
mindig több lett az eszem, már nemcsak hittem apám iga-
zát, de ahány faluhoz szolgálni szegıdénk, lassankint a
magam szemivel látám is, mint töri testit, csőri magábul az
embererıt a paraszt, ki negyedtelkes vagy nyolcadtelkes
jobbágybul lett maga gazdája, s kinek élni kevés a kicsiny
föld, ám éhen pusztulni se engedi az, mije mégis van neki.
Mit tehet? Élete fogytáig gyilkolja magát, birkózik váltig
a fösvény röggel, esıbe a sárhantokkal, aszályba a szélvi-
szi porral, hogy kicsavarja belülle, mit adni fukar, de hogy
ennyi kevéssel még fölkopna az álla családostul, napszám-
ba is eljár, erdıt írt, részesbe kaszál, fuvaroz, kubikol, s
mert közmunkára parancsolják is elégszer, kétszeresit vál-
lalja saját kezivel, hogy megkímélje lovát, tehenit. . . Mikor
én kisbojtár lettem a kunyhónál, sose szürkült még, de
nekem már talpon lennem köllött, s lám, mire pitymallott.,
a határba hol itt, hol amott tünedeztek föl, harmat szálltá-
nak elıtte kiértek nap-nap után a mezıbe, s ahogy nekiáll-
tak szántani, testök súlyával nyomták a silány faekéket,
naphosszat cudarul nyomorították magukat, hogy a mag-
nak elég mély ágya legyen, s öreg este, mikor mink már
végzénk a fejéssel, még oly kései órán is megüté fülem abba
a csöndbe, hogy énekesen nyöszörögnek a lomha fakósze
kerek... Nem csak látástul vakulásig, ahogy mondják, de
tovább is gürcöl, s ettül vénül idınek elıtte a föld szolgája,
ahány van, minden magabarma paraszt. . .
Éhes volt-nem várta be reggel a früstököt ott a malom-
ban -, mégse maradt el a kótyavetyét kísérı pórnép háta
mögül. Nem züllöttek szét még déli harangszókor se, koa
nok türelemmel bámulták, hogyan ismétlıdik házrul-
házra a dobpergıs hitványság. Mint ha halottat bücsúz-
396
tatna a porta, körülfogták a kaput, hogy legalább ottlé-
tükkel kimutassák szánakozásukat, éppúgy, mint ırajtuk
is együtt szánakozott vagy szánakozik késıbben a szom-
szédság, az egész község. Haragos haragossal is egy baj-
nak mozsarába törıdik ilyenkor, hogyha a dob szól, s
egyiket is, meg a másikat is kíméletlen kizsarolja a tolvaj
törvény - mondta magában a bojnyik.
- Torsok Józsefadósnak van soron öt birkája-recsegte
a kisbíró. - Kikiáltva kilenc osztrák értékő forinton!
S így ment mindaddig, míg Spatz Jonathán láthatta, mit
ír a papírjaira. Mikor már annyira alkonyodott, hogy lám-
pás kellett volna, magához szólította a kisbírót meg a köz-
ség bíráját:
- Berekesztem mára az árlejtést. Kendteknek reggelig
ott a helyük, hol az éjtszaka volt. Egy pénzügyi ır most is
rázárja a község házát kettıjökre. Mehetnek.
Táskájába pakolta papírosait, plajbászát, s pápasze-
mén át még egyszer megnézte magának a népséget, mely
nem tágított, nem széledt haza most se, hogy immár nem
volt látnivaló. A kufár Tóth Vincétıl kérdezte:
- Ugyan mire vár még mindig e csürhe?
Tikász-Tóth vállat vont, s kiköpött is:
- Majd a hasok hazakergeti ıköt elıbb vagy utóbb. -
Hunyorított egyet: - Bıséges vacsorát fızettem a korcs-
márosnéval. Ki ne hőljön, Spatz uram, indulnánk-e. . . Fi-
nánca, ki zárja a község házát, úgyis szagra utánnunk kos-
lat majd.
S nekivágtak az útnak a korcsma felé.
Hazaszállingózott lassan a nép is. Az esteli szürkület
elfeketült, vele gyászolt minden piskei gazdával, kiknek
kárára-rovására ma verte a kisbiró a dobot. Kik holnap
szenvedik el kínját a ma sorra kerülteknek, velük együtt
holnap gyászol majd a sötét ég.
Bársony szélmolnár malmában a bojnyik rendre le-
hányta magáról gönceit.
39'i
- El köll mennem - mondta. - Kitelt az idım, úgy tet-
szik, kelmednél. Hát megköszönöm. . .
- Megháborodott az eszed?! - hörkent a merev lábú em-
ber, s odadobbant hozzá. - Éppen elég volt mára, hogy
eggyességünk megszegted, s oda szöktél, hova menned
megtiltám, nyavalyás!
A legény fölhúzta zsinóros nadrágját.
- Oly dolgot cselekednem köll, s teszek is most este, mi-
tül holnapra megint megbolydul a vármegye. Egy hete
sincs, hogy visszaparancsoltak minden német cserepárt
Érsektornyára, de attul, mit végezni fogok, hétannyi ba-
kát is utánnam ereszthetnek...
- Mit akarsz?! - vizslatta riadtan a szélmolnár. - Fene
rosszat sejdittek ki szemedbül! Féltelek én, fiam, érts már
szót!
A betyár egykedvőn húzta a sallangos csizmáját.
- Máma az alvéget rablák ki, a hörcsög adótiszt meg a
dancs állatkalmár, kik cinkosságba csinálják, megláthat-
ta, ki nem vak. Most már egy kupacon dızsölnek a Gingal-
Ió korcsmába, zabálnak. ..
- Három puskájokkal az egzekutor mellett a fináncok!
- Pandúrtul se ijedtem meg, mert nem mertem megijed-
ni. Fináncbul hat se teszen ki akár eggyetlen pandúrt...
A legény fölhúzta a másik csizmáját is. Fölkelt. Szeme kö-
zé nézett jótét gyámolítójának. - Hanem aztán, hogyha a
korcsmába közöttök rendet tettem, vissza ne várjon már
tekegyelmed e helyre, hol eddig nyugtom volt. Minek is
szaporítsam a szót...
Hát meg se tehette. A szélmolnár két marka szorította
irgalmatlan fogóba a két karját.
- Te eszetlen! Mit hittél?.. . - Odavágta a bálványfához
a szálas-vállas legényt, akár egy satnya suhancárt. - Meg-
igértem apádnak, parolát adtam rá, hogy tavaszig gondod
viselem, nyavalyás!
A betyár megrázta magát.
- Kelmedre kezem haragomba se tenném én, tudhat-
398
ja... --leszegte fejét. -Am száradjon lelkin örökre, hahogy
meg nem tehetem, mit a máma kifosztott emberekért
könnyőszerrel cselekedhetnék! Elhiggye nekem. hogy
meddig elél, váltig szégyelleni fogja, hogy engem e mostani
esten visszamarasztott!
Némán fürkészték egymást, lépésnyi közelbıl. (Akár a
gyehenna. sütött szeme - mondta idıvel a azélmolnár a
legény apjának.)
Mint mikor éled a szél valahonnan, fönt. a malom fölsı
emeletjén nyikkant olykor a béna vitorlagerendely.
Ahányszor sercent egyet a gyertya kanóca, a láng is lib-
bent, mintha magától húnyna ki menten. A pisla világos-
ságtól ébredt, s hátát fölgörbítve szagolt ki a lóca alól Bár-
sonyné asszony rozsdavörös macskája.
A szélmolnár rátette a két öklét a poros gyalupadra.
- Miképpen tervelted? Halljam tövirül-hegyire...
Míg lábuknál a vörös kandúr végignyalogatta magát, a
legény apróra elımagvazta, miképpen is esne a Kávicsek
Ambrus korcsmájában a rektifikálás, hogyha megeshet.. .
Bársony mester kihalászta a lajbizsebébıl vastag, acél-
tokos óráját.
- Most még vacsorálnak. Utánna Tikász-Tóth Vince
,
akár tegnap meg tegnapelıtt, éjfélig gálántan jól tartja
oportó borral az egzekutort, meg a három spongya spe-
nótbaktert.
- Hát most már kiereszt? - sandított rá a betyár oldal-
ról.
- Föltétellel... - A molnár győrött ábrázatáról lerítt,
hogy nem bír megbékélni magával. Meg-megrázta fejét,
de kimondta: - Elengedlek... de csak úgy, hogy teveled
tartok magam is, te briganti! A duplacsövő puskáddal kint
maradok, s ahogy írja a reglama, werde die Eindringung zu
bedecken. - Figymállón nézett a legényre: - De mit tud-
hatsz te ilyenhöz.. .
- Hallottam, mit szólt-pillantott rá a betyár. -Tudom
399
édesapámtul. Kik rohamoznak, az elsıket hátulrul a többi
vigyázza, segéli, mit úgy hínak, födözet.
- Mit nem tud az imposztor! - csóválta fejét a kiszol-
gált, invalidus császár-katonája. - Ha mondják, el nem
hittem volna, hogy egy ily surján pásztor is érthet német
szót.
A legény füle mellett elhussant a dicséret.
- Hogyha velem tart is kelmed. nem puskával teszi. . .
Megszőkült szeme nem mozdult el a faggyúgyertya csa-
pongó lángjáról. - Hasznomra nekem másképpen lessz,
ha valóba beártja magát dolgomba. Figyelmezzen. ..
S mit a bujdokló körmönfontan kiagyalt, aszerint csele-
kedvén, Bársony uram fertály tízkor már Kávicsek Amb-
rus korcsmájának a belsı sarkában könyökölt, nagyjából
rézsut szembe a hosszú asztallal, hol Spatz Jonathán, meg
a három pénzügyi ır a Tikász-Tóth kontójára kvaterká-
zott, öntözte parázsló bendıjében a csípıs birkagulyást.
Amióta beesteledett, más vendég nem tévedt be a tágas,
tiszta ivóba.
A szélmolnár elıtt is oportó állott messzelyes üvegben
a fehérre sikált asztalon. Más estéken is le-lebaktatott Ká-
vicsekhez, kikérte a messzely borát, de csak addig idızött,
míg elkortyolgatta a fanyar oportót. Ha kifogyott a mesz-
szely, letette az árát a kármentı párkányára, s hazasánti-
kált. Nagyritkán megesett, hogy a kıttes képő korcsmá-
rosnak diskurálni támadt kedve, s odaült az asztalához, de
ı olyankor is csak addig hagyta magát marasztalni, amed-
dig piros volt elıtte a pohár feneke. Kikapok az asszony-
tul.. . -mondta az utolsó kortynál, s máris nyúlt a sarokba
a vastag somfütykösért, amivel botozni szokott, hogy
könnyebben lépjen a merev lábával.
Kávicsek Ambrus éppen telimérni készült még két iccét
a nagyhasznú naptól virgonc-fecsegp bajnóczi kupec négy
fancsali vendégének-mert kinek élete abból áll, hogy vál-
tig adót sajtol ki a népbıl, csak sanyarú-Vendel lehet! -
amikor belökıdött a jégvirágos ajtó, s egy nyúlánk fiatal
400
férfiember állt meg a küszöbön, sujtásos dolmányban, zsi-
nóros nadrágban, panyókára vetett mentében. Nem úr, de
paraszt se-gondolta a korcsmáros. Jó gácsi posztóból van
varrva csinos magyar öltözete, de kardot nem visel, vásott
tarisznyája meg akár egyjuhászé vagy gulyásé is lehetne.
- Adjisten - mondta a legény az alacsony szemöldökfa
alól, miután csaknem beleverte fejét. Becsukta a sírós aj-
tót, leemelte deres farkasmál csalmáját, körbetekintett, s
odairányozta magát az ivó bal sarkába, innensı végéhez
annak az asztalnak, aminek fıjén a morózus szélmolnár
melengette két tenyere között a frissen megtöltött poha-
rát. Minden lépésétıl halkan pendült egyet a sarkantyúja.
- Egy messzely bort hozzon! - szólt be a kármentı lécrácsa
mögé, ahonnan a duplatokájú korcsmáros gyanakodva
lesett rá. - Vörösset.
Észre se látszott venni a hosszú asztalnál a fináncokat,
és kik velük ültek, a két civilistát.
Hát ez hunnan tévedt errefelé s hova tart? - kérdezte
magától Kávicsek Ambrus. S mért furcsállom egész habi-
tussát?
A korcsma purungya cigánya, ki elıbb is csak kedvet-
len, két krajcárt se remélve, szokásból cincogtatta a száraz
fát a Tikász-Tóth háta mögött, loppal ugyancsak meg-
mustrálta magának az új vendéget. Nem mulatós fattyú a
bibas- biggyedt le a szája a kócos bajsza alatt. Nem csóró
,
de nem is hajigálja a lóvét...
A legény nem rázta le válláról bárányprém-galléros
mentéjét. Szélesen maga elé könyökölt, föltámasztotta a
két öklével az állát, s mint ki legott elszunnyad, leeresztette
sötét szempilláit, s bágyadtan mélázott maga elé az agyon-
súrolt asztalra
Kávicsek Ambrus akkurátusan beletörülte fehér vá-
szonkötényébe a messzelyes üveg talpát, a pohár alját is, s
mindkettıt odatette az elpilledt jövevény keze ügyébe.
- Nem is hallék az imént zajt, lódobogást - vizsgálgatta

a csüggı bajszú fiatal utasember szélgyalulta ábrázatát. -

Hol hagyta lovát tekegyelmed?
- Lépésbe jövék, nem nyargalvást. - A legény nem né-
zett föl rá. - Lovam itt áll kint a palánknál. - Tiltön intett.
-Nem köll istállóba bekötni, mivelhogy nincs szándékom
késni.
- De tán mégiscsak megvacsorálna min„lunk... piskei
birkagulyást! - bíztatta a Gingallı gazdája. - Akár máris
melegíthetem. Izlelné meg a fıztünket!
- Nem.
A kurtaszavú idegen csak most vetette föl álmosforma
tekintetét. Pillantása összeakadt a nyomott orrú, rózsás
orcájú vendéglıs kíváncsi szemével.
Kávicsek Ambrus hátán íziben szők és izzasztó lett a
kigombolt lajbi. Nagy Isten! - ijedtében kiszala.dt kopo-
nyájából minden csöpp vastag vére. - Ki itt ül elıttem,
csakis ı lehet! Ö hát, nem más! Posztó öltözetit, szálas
figuráját pontban ilyennek mondja a kurrens! Két hete
sincs, hogy tővé tették érte falunkat a császár ı fölsége
fehérköpenyes katonái. De kit megnyomni akartak a
böszme bakancsosok, itt van! Nem görbült haja szála se!
Asztalomat támasztja a két könyöke, s oda hallgat, hol a
bajnóczi pecér nagy hangon váltig szóval tartja, parázna
kalandja val traktálja a birsalmakedélyő egzekutort, meg
a jó bortul se vidámabb mafla fináncokat.
...én meg a csalfa menyecske selyemszoknyájábul
már másnap nyakbavaló kendıt varrattam!
Az ecetnyálú kompánia helyett is maga röhögött pajzán
adomájának csattanóján a kupec, de ha már egyedül ha-
hotázott, hát annál harsányabban.
- Rám hallgasson kend! - szólt csöndben a bojnyik a
megsáppadt korcsmároshoz. - Szivessen tegye, mit most
mondok, mert ha szabódik, négy sarkán gyúttom föl e
csapszéket, s ropogósra sütöm valamennyiöket.
Ajámbor Kávicsek Ambrus esuklott volna, de nem bírt.
402
Zsírpárnás képén hideg apró gyöngyök, tapadós veríték-
csöppek fényIettek.
- Megteszek én mindent, csak mondja kegyelmed! - há-
pogta, de csaknem hangtalanul. -- Ne segéljen az Isten,
hogyha. . .
A hírhedt vendég szeme torkán forrasztotta a készséges
fogadalmat.
- Menjen kend ama rongy bandához, szembe velem.
Legelébb is a füstösnek szól, hogy a nyírettyőt most már
tegye rá tisztességessen a hőrra! Utánna tudassa az állat-
kalmárral meg az egzekutorral, s el ne feledjem, a három
fattyú finánccal is. . a azt izenem, hogy az ugrándós muzsi-
kára, mit én fizetek számokra, elejbém álljonak, és úgy
táncoljon valahány, ahogy én húzatom nekiek. Ropják
duhajul, takarossan, döngjön a deszka alattok, mert ha
csak úgy esámpássan, német módi szerintjárják. hát evvel
a pisztollyal diktálok a lábok alá! - Mentéjének takarásá-
ból már ott is volt tenyerében az ötlövető. Zordon szeme
végigmérte a megrettent korcsmárost. - Lóduljon!
A reszketeg ember boltozatos feje oly tükrös volt, mint
a dagadtra kövesztett állaszalonna, mit épp az imént bök-
tek ki a forró lébıl. S mint kit hátulról bökdösnek, botla-
dozott el a hosszú asztal elé.
A cigány már orrontotta a bajt. Somfordált volna akár-
hova is, de farával a kármentı rácsába ütıdött.
- Frisset húzz, úgy rendelik onnajd! - förmedt rá kap-
panhangon Kávicsek Ambrus, s háta mögé intett a fejével.
- Húzd rá!
A kiszáradt, gyantázatlan lószırtıl panaszosanjajdult
egyet a vékony szélsı húr a silány hegedőn. A Kossuth-
verbunkot készült elmuzsikálni a füstös, a híres verbun-
kot, mit kis híján húsz éve tilos bazseválni. . . nem is csoda,
hogy nehezenjár rá az öt ujja a balkeze végin...
- Spatz uraméknak... - A görnyedezı korcsmáros
mély lélegzettel kezdett bele, ám fene izgalmában a szusz
csak a szólításra futotta. Ziháló, szők tüdejét újból teli-
403
szívta a borgızös levegıbıl, s mert az imént megpillantott
forgópisztolyt ott tudta a háta mögött, fölvágta fejét és
hısiesen kidadogta magából: - Spatz uraméknak, meg ne
nehezteljen már rám, nagyságos uram, szigorú a parancs,
hogy ahányan vannak, az úrnak elejbe, ki itt ül, nyomba
kiállani és szaporán táncolni muszáj. Ne is ellenkedjenek,
instállom... cefetül nagy baj leszen ízibe, hogyha huzódz-
kodnának!
Spatz Jonathán hökkenten-rıkönyödötten bámult rá a
didergı korcsmárosra.
- Kinek kell itt táncolni?
Fináncai még nála is kevésbé értették, mit hebegett a
kifulladt vendéglıs.
Csak a kékeres orrú bajnóczi kupec füle fogta föl egy
hallásra, mit is kíván el tılük, ki a szembeni asztalnál kö-
nyököl.
- Ki akar belekötni a Tóth Vincébe?! - kiáltott, s men-
ten fölmarkolt egy félig ürült iccés flaskát. - Elunád a pi-
szok életedet, te bitang?! Mire véled...? - Ráhorkant az
adótiszt bortól bamba fináncaira: - Krucifix, hol a puská-
jok kendteknek, léha vitézek...
Csak most látta meg egyszeriben, hogy pisztoly fekszik
az asztal lapján, és az ötükkel is ujjat hőzni merész fickó
keze ott pihen egy bakaraszra a fegyvertıl.
- Az anyád. . . - csuklott el a hangja.
A borzas, szalmahajú fiatal finánctól, ki a hosszú asztal
végén darvadozott, két lépésnyire állt az ivó sarkában a
három kurtacsövő karabély. S noha istenesen mátós volt
már a nehéz bortól, mégiscsak megmozdult a melák. ..
Valahányan voltak a tágas korcsmában, mind elsiketül-
tek a forgópisztoly dördültétıl. A szıke finánc iccéjét érte
a fürge lövés. Megszámlálhatlan röpke szilánk szállt szer-
te, s vérvörösen fröcskölt szanaszét az oportó.
Lıporfüst úszott tohonyán a gerendán lógó lámpa
alatt. S oly csönd lett, mint az üres templomban hajnali
órán.
404
- Hé! - A betyár csak fél szemmel nézett oda, honnan a
szélmolnár kémlelte-fülelte, miképp megy végbe, mit ı
mondott idejöttük elıtt a malomban. - Keljen föl kend, és
oda menjen a német adótiszthöz!... Lám, ott van az úr
mellett a padon, mi nekem köll...
Spatz Jonathán bırtáskáját értette, a pénzzel, mit Tóth
Vince napestig az egzekutor kezihöz fizetett ki a sok po-
tom áron szerzettjószágért.
- Ne ficánkoljon - pillantott máris a megmeszesült áb-
rázatú adóvégrehajtóra -, mert hogyha megint megszólal
a pisztoly, vére fakadhat akárkinek!
Onnan hátulról, hol a konyhát tudta, a résnyire nyílt
ajtón egy asszony, a korcsmárosné leskelt. Elhőlten, az
ajtófélbe fogódzva lapult, bámulta a rémületes dolgot, mi
idáig meg nem esett Piskén, fıképp nem a Gingalló-ban. . .
Bársony Jónás kiemelte a súlyos bırtáskát az adótiszt
mellıl. Földre sütött szemmel, reszelıs hangon kérdezte:
- Hová tegyem?
- Itt leszen annak jó helye, adja elejbém - koppantott
füstölgı forgópisztolya hosszú csövével az asztallapra a
bojnyik. - Most meg, lássa csak, ott a kufár derekán a
tüszı. . . négy erszény van belevarrva. Ne nyomja tovább a
hasát a komisz tolvajnak, szedje le gyorsan. ..
A molnármester szófogadón lecsatolta a széles bırhe-
vedert a kupecról.
- Áldja meg Isten a jó szolgálatjáért kendet-mondta a
bojnyik, s csöndben fölnevetett, de a csaknem néma kacaj-
tól megborsódzott minden hát az ivóban. - Most a sarok-
bul fogja a fegyvereket kend, és odakint hullajtsa be ıköt
a kútba. De hogy jól hallhassam, mint csobban a víz, meg
azért is, mert a fináncok randa szagát orrom sose állta, az
ajtót hagyja kitárva!
S ameddig a szélmolnár kicepelte a három kincstári
karabélyt, maga is fölkelt. A nyitott ajtón át mindjárt lát-
ta, hogy ácsorgók toporognak a Gingalló tornáca elıtt.
Tán az, ki a konyhából kikukucskált, tán a halálra ijesztett
405
korcsmárosné surrant el a szomszédokhoz, s csıdített ide ugrándás
lehetett, nem csekély mulatságára az ösz-
asszonyt-embert, hadd lássák a szemökkel, mit bizton so-
szeverıdött helybéli lakosoknak, kik irányokban
se láttak még. . . No, sebaj: Kiket estig az egzekutor meg a lélekbıl
fakadott antipathiával viseltetnek azon
cinkosa házoknál fosztott ki, e helyt megnézhetik eggyiket okból,
hogy nevezettek valának megejtıi a szóban
is, meg a másíkat is, hogy mily képet vágnak kínjokba je-
lenleg, mármínt annak utánna, hogy ık lettek pénzöktıl for ó na fol
amán Piskén az adó-hátralékosok (a
megszabadítva.. . gazdák zöme) ellen foganatosított foglalásoknak,
- Ej, el ne feledjem már- vágott a szemével Spatz Jona-
zálogolásoknak s végül el-árverezéseknek. A la-
thánhoz -, lássuk a táncot! Talpra serényen! - Majd a ci- kosság
gúnyos ovatiójával kísért nevetséges táncz-
scena végeztével az adó-végrehajtót és finánczait,
gányra csapott a sötét pillantásával: - Húzd rá. valamint az
állatkereskedıt (ki a kótyavetyére ki-
állított élıjószágot sorra-rendre egymaga vásárlá
A Horka megyei levéltár 722j 1 I . számú iratcsomagjá- meg, sıt
valamennyit rivalis licitatio nélkül, kikiál-
ban föllelhetı 23/a jelő akta - Ráth István Bajnócz-járási tási árokon)
a kurrentált Jegenye Pál a község há-
fıszolgabíró 1867. február 20-án kelt jelentése - szerint zára vonulni
kényszeríté, hol a falu bírája és kisbí-
nevezett Jegenye Pál e februárius 18-diki estén a rója a finánczok
által éj idejére bezárva tarttatott.
Piske község tulajdonát képezı, Kávicsek Ambrus A pisztollyal
ösztökélt menetet a község, népe há-
által árendált korcsmában megszorítá az idejöket tulról követé, s
látván, hogy a Piskén korábban so-
ott töltı Spatz Jonathán járási adó-végrehajtöt, a ha meg nem fordult
bojnyik az executornak zsebé-
kiséreteül szolgáló három pénzügyi ırt, valamint bıl kiveszi a
kulcsot, avval a bezártakat kibocsátja,
az ıket együtt vendégül látó (Tikász-) Tóth Vineze helyökbe pedig
nevezett finánczokat, adá-végre-
állatkereskedıt, s miután az adó-hivatalnoktól bır hajtót és
állatkereskedıt esukja, ísmétleg ovatió-
táskáját a benne lévı, árlejtés útján behajtott 2 ezer ban tört ki, majd
legott megrohaná a község házá-
nak udvarát, hol kótyavetyén elvesztett joszágaí
116 forint (osztrák érték) adó-összeggel, az állatke- estétıl bizonyos
fogadott hajtsárok által valának
reskedıtıl pedig a derekán viselt bır tüszıt a ben- ırizve, s a
kupecznek e bérenezeit botokkal szétza-
ne lévı 2 ezer forint (osztrák érték) és 384 írt (v.cz. ) vará, az
állatokat pedig kötıféken vagy kóczma-
forgandó pénzzel erıszakosan elrablá, mind a két dzagon szerte
vonszolá.
károsodottat, mind a finánczokat rákényszeríté, Februárius 19-dikén,
az incríminált események
hogy a koresma czigánya általjátszott zenére az ivó másnapján,
parancsomra Piskén járási pandúr-
közepén az ı és a vendéglı tornáczár .-.gyülekezett csendbiztosam,
Lázár Flóris helyszíni nyomozást
helybéli lakosok szórakoztatására tánczot járja- végze, mely
vizsgálat eredményeit következıkben
nak. Minthogy pedig a czigány magyar (verbun- adom:
kos) zenétjátszott, s e dallamra csak (Tikász-) Tóth. 1-sı. E nap
reggelén a község bírája, meggyı-
Vineze tızsér tudott bokázván tánczolni, Spatz Jo- zıdvén róla, hogy
nevezett Jegenye Pál Piskénjelen
nathán végrehajtó és a három (két osztrák és egy már nincs, a
község házába megkötözötten bezárt
cseh} pénzügyi ır kényszerő tár cza csak comicus foglyokat
szabadon ereszté.
406 407
2-dik. Megállapíttatott, hogy a vérdijjas vétkes
által az adó-végrehajtótól és az állatkereskedıtıl
erıszakkal elvett bır táska és bır tüszı, valamint
a bennök volt pénzek hot-létérıl Piskén senki nem
bir tudomással.
3-dik. Az elızı napon (Tikász-) Tóth Vincze tö-
zsér tulajdonábajutott s a község házának udvará-
ból éj idején széthajtott szarvasmarhák, sertések és
kissebb lábas jószágok hol-létérıl senki nem val-
lott annak daczára sem, hogy Lázár csendbiztos
botozással fenyegetıdzvén iparkodott szóra bírni
némely pórokat (concret vesszızéshez folyamodni
a pandúrok a köz-hangulat bizonyos ellenséges je-
leit constatálván, nem tarták czélirányosnak).
Mellesleg említem meg, hogy Lázár hadnagy pan-
dúrjai olybá gyanítják némely mezei nyomokból,
hogy a falu népe a visszaszerzett állatokat a tegzei
járásba átterelé, s az ebrényi erdın keresztül a Bo-
lotka mocsár valamely szigetjére hajtván, máig is
ottan rejtegeti.
4-dik. Lázár csendbiztos faggatódzásaira felel-
vén, több piskei gazda-ember egybe hangzóan ki-
gyóná, hogy az éjtszaka közepén tanúja voltak a
betyár el-illanásának. Nevezett Jegenye Pál ı elıt-
tök kijelenté, hogy míóta kóborló sora tart, elvégre
elıször Piskén cselekedhetett oly tettet, melyre
nem kényszerőség szorítá rá s melylyel - mondá -
"nyomorult fajtámnak hasznára valék". Nyilatko-
zása, vélem, oly fejletre vall, hogy magát újabban
ön-tudatosan t„bbre tartja közönséges haramják-
nál, önös érdekbıl vétkezı becstelen rablóknál s
latroknál. A mondott szók után pattant nyeregbe
s nyargalt neki a határnak Ör-Egyháza irányába.
5-dik. Nem mulaszthatom el tudatni a tekintetes
vármegyével, hogy a februárius 18-diki eseménye-
ket a piskei nép igazság-tevésnek qualificálja, fön-
408
nen hangoztatván, hogy "fabatkát ér az országnak
önállása, mit a kiegyenlítéssel megkaphatni igér
Mórócz követ úr, hogyha az osztrák váltig adót
szed". A parasztok közt erısen elterjedve van, s e
nézet nyilvánulását magam is lépten-nyomon ta-
pasztalom, hogy az adót a kiegyenlítés után ugyan-
úgy az osztrák adó-hivatalnokok hajtandják be,
miként ez idáig, márpedig akkor, mondjajárásom-
ban pár és nemes, "ott vagyunk, hol a part sza-
kad". Nota bene: hozzám írott legutóbbi levelében
kıvetőnk megemlíté, hogy az országgyőlés 67-es
bizottságában, melynek ı is tagja, Andrássy gróf
maga mondá, hogy mindaddig, mígnem a leendı
magyar pénzügyministerium az ország saját adó-
hivatali systemáját fölállítandja, az adókat eddigi
módon a bécsi birodalmi pénzügyministerium Ma-
gyarorsz„gon jelenben fungáló adó-hivatalnokai
hajtandják be, kiket pedig maga Deák nevezett "az
absolut hatalom alkotmányellenes tisztvíselıinek"
(s ily igazságos szókat a nép zl nem feled egyköny-
nyen). . .
Amít Zsuzsánna nem tett meg febru„r tizennyolcadi-
kán, megtette Mátyás huszonnegyedikén: hét ágra sütött
a nap, megcsurrantak az ereszek, déli lejtéső lankákon ki-
őtközött a hó alól a fő, s ítt-ott megszólalt a pacsirta is.
Mátyás apostol napján tucatnyi nemes kisasszony ven-
dégeskedett egész délután a Pekry-palotában: i ú höl-
gyek, kik kislánykoruktól, de még két-három esztendeje is
Piroskával együtt okosodtak az orsolyita apácák uporvá.ri
leányn„veldéjében, hol a "nénék" nemcsak írni-olvasni-
szárx ölni, római katholikus hitüket gyakorolni, varrni, hi-
mezni, testüket és öltözetüket gondozni, valamelyest fız-
ni, asztalt teríteni, mosni, ágyat vetni és takarítani, barom-
fit etetni, lámpaüveget fényesíteni, tehát magukat otthon,
409
édesanyjuk háztartásában hasznossá tenni tanították meg
ıket, hanem módjával megkedveltették velük az erkölcsös
poézist és regény-irodalmat is, miközben valamennyiüket
rászoritották a hangjegyek megismerésére s arra, hogy leg
alább egy zeneszerszámonjól-rosszuljátsszanak is. Mint-
hogy nem voltak évre egy idısek, közülük már számosan
fıkötı alá kerültek azóta, hogy elhagyták a zárdát, de kik
még belenıni készültek az eladósorba, csaknem. kivétel
nélkül éltek az alkalommal, hogy az alispán lánya - elsıíz-
ben azóta, hogy elgyőrőzték-afternoon tea party-ra hívta
meg ıket a palota télikertjébe. Többségüket azonban nem
is annyira a várhatóan vidám csevegés, meg a bizonyára
sok-sok fülcsiklandó pletykabeszéd vonzotta, hanem in-
kább a kíváncsiság, ami nemcsak a városban lakozó, de a
vármegye falvaiban, birtokaikon élı nemesi családok kö-
rében is nıttön-nıtt Pekry Piroska szınyegszövödéje
iránt, amit az irigyelt hajadon (".. .kit vajthai Pekry Péter
különc módon, leánygyermekhez nem is illı önállásra ne-
velt") vılegénye, Szekrényesí-Schreiner Béla inspiratió-
jára hallgatva fundált, s hol maga tanítgatja az önkezével
rajzolt napkeleti motívumok szerint szınyeget csomózni
azt a tizenegy parasztasszonyt és leányt, kiket ötször annyi
ajánlkozó közül válogatott kijegyesének falujában, Dévé-
ren.
Miután ameghívottak-mindössze négyen mentették ki
!magukat - valamennyien egybegyőltek s elszürcsölték a
télikertben az elsı csésze teát, a vármegye fıjegyzıjének
leánya, Veér Rózácska vállalta magára, hogy szóvá tegye
azt, ami mindannyiok oldalát fúrta, s kedves kérleléssel
rávegye Piroskát, mutatná meg nekik aranykező fnenyecs-
kéit.
- Örömmel teszem - mondta vonakodás és szerényke
dés nélkül a fruska -, mert nem vallok szégyent velök, sıt
büszke lehetek, hogy alig több mint három hét után kilen-
cen már anélkül is hibátlan dolgoznak, hogy ott kéne álla-
410
nom hátok mögött, s igazítgatnom, javítgatnom kéne ke
zök munkáján.
S miután vendégeit a palota földszintjének hátsó trak-
tusában abba a hosszú helyiségbe vezette, ahol nagyapja
idejében még vívní szoktak az urak, egy esztendeje pedig
még-mielıtt az új istállók mellé hálószállás épült - kocsi-
sok, lovászok és istállófiúk laktak, már duplán volt oka rá,
hogy titkon rátarti legyen. A három hete kímeszelt és az-
óta szakadatlan jól főtött bolthajtásos teremben nem a
dévérí asszonyok-lányok szeppentek meg az őri kisasszo-
nyok látogatásától -ugyanúgyjárt a kezük, mint ameddig
senki se háborgatta ıket-, hanem a fiatal hölgyek látszot-
tak megilletıdötteknek: ıszintén ámultak a szövıkeretek
kırisfáján feszülı, féltucatnyi festett gyapjúfonálból cso-
mózva formálódó mustrákon, amiket Piroska rozetták-
nak emlegetett, magukról a készülı szınyegekrıl pedig
azt mondta, hogy a messzi Keleten-hol egy könyviró ma-
gyar utazó, kit édesatyja jól ismer, bizonyos Vámbéry úr
járt néhány esztendeje - turkomann nyelven germecs vagy
szalandzsák a nevük.
- Majd hogyhajövıben terebélyesb szınyegeket is lesz
merszünk vetni a rámáinkra - tette hozzá magabízón -,
ama nagyobb háli-kat medálforma gül-ökkel díszitend-
jük. A gül, így mondá Vámbéry uram, rózsát jelent törı-
kül s más mozlim népeknél is napkeleten.
- Te találkoztál is tán ama hírneves emberrel, Vámbé-
ryval? - kérdezte Lovass Stefi, a horka-merényi híres va-
dász, tardi Lovass Gergely megyei al-ügyész ábrándos sze-
mő leánya, ki már az orsolyiták klastromában is váltig
arról álmodozott, hogy majdani férjével, ki bizonyára vi-
lágjáró lesz, beutazza a glóbust. - Mily szerencsés is vagy
te, Piroskám!
- Tavaly év tavaszán láthattam Pesten - mosolygott rá
a palota kisasszonya-, mikor édesapám ıt fölkeresé, hogy
kérdezgesse merész útjáról. Kedvelni való, nagylelkő zsi-
dáember Vámbéry uram. Látván, hogy figyelemmel néze-
411
getem csuda szınyegeit, s hallván, hogy magam is szívesen
játszódok színes gyapjúfonállal, megfesté vagy megfest-
tette nekem papirosra, s csakhamar elküldé is sorra a szı-
nyegmintákat, melyeket maga legszebbeknek ítélt meg. -
Körbetekintett egykori zárdai társnıin: - Miket itt láthat-
tok a rámákon szaporodni, a készséges Vámbéry profesz-
szorjóvoltából készülhetnek. Minden kis festményt, mely
ez asszonyságok elıtt van mérce gyanánt, én több napon
át, még éj idején is az általa küldött képekrıl másoltam
Miss Alisonnal!. . . - Keze rátévedt a parasztasszony vállá-
ra, kinek véletlen a háta mögött állt. - Liza néni, tanúzzon
már mellettem, mondja barátnéimnak, mondja meg ıszin-
tén, kedvére való-e, mit éntılem tanulának?
A horpadt szájú anyóka, kirıl csak néhány napja tudta
meg, hogy alig negyvenkét éves, fölmosolygott rá fekete
fejkendıje alól, s megmutatta fakó, fogatlan ínyét:
- A kisasszonynak mink hálássak lehetünk csak, hogy
bennünköt tél idejin pénzért dotgoztat, meg hogy jó meleg
is van e helyt. - De a kérdésre szabódva felelt meg: - Szem-
revaló is tán, mi e tenger gyapjúcsomóbul gyün ki. . . Urak-
nakjó leszen, ıkjárkálnak-s fölvihogott-, vagy tán hen-
gergıznek majd rajtok. - Csúztól torz, bütykös keze nem
lassúdott, egyre kötötte a görcsös hurkokat. - Annyira
köll minden krajcár a szegény embernek. . . méghozzá de-
rekunk se szakad bele, könnyőden szolgálhatjuk meg a
bért, a kisasszony pénzit, a jó Isten meg is áldja...
- Fél esztendı múlva, mikor már oly szaporán hala-
dunk dolgunkkal, ahogy kell - fordult szembe Piroska az
i ú hölgyekkel, s önkéntelen eltőnıdött -, keresetjök
majd igazából akkora lesz, hogy Dévéren csakugyan min-
denki irígyli Filep Liza nénit s mindazokat, kik jegyesem
s a magam szınyegszövödéjében tanulának.
Késıbb, amikor vendégei már ismét a télikert legyezıs
pálmái, dús aszparáguszai, nagylevelő filodendronjai, bu-
ja rebarbarái, bokros oromrózsái között teáztak, s apró
süteményt, nádszálkákra bökött birssajt-kockákat, dió-
12
gerezddel töltött aszalt szilvaszemeket majszoltak, s ı a
vármegye fıszámvevıje, foki Gózon Kocsárd leányával,
Ilonkával tereferélt egy rododendron-cserje takarásában
,
akaratlan meghallotta, amit ketten a bokor túloldalán
ıróla fecsegnek.
- . . .márpedig én álmodni se mertem volna, hogy ily ısi
család ivadékának lelkét is a kalmárszellem megfertezheti!
A lágy, selymes hang Parragi Margitkáé volt, baghi Par-
ragi Ákos upor-kávási derék földbirtokos ember lányáé.
- Ki zsidókkal trafikálni nem átall-mondta, bizonnyal
eperpiros ajkát is alábiggyesztve Deséry Cicelle, kinek föl-
tőnni sosem rest apja az ötvenes években hivatalt vállalt a
magyargyötrı osztrák megyefınök mellett, s attól fogva
hiába is ácsingózik, nem lesz oly megyegyőlés, mely tiszt-
séget bízna reá -, maga is mózeshitő lesz lelkében elıbb
vagy utóbb. így mondja akárki szemébe is édesatyám, va-
lahányszor kérdik tıle, hogy ı mért nem szabadelvő. Hidd
el, Margit, Pekry Piroska se bugris pórnıkkel bajlódna,
hanem Pesten bálozna a farsangban, mint én is három nap
elıttig, hogyha nem egy liberál polgárnábobnak igéri ke-
zét nemrég. Szekrényesi-Schreiner Béla csak egy istent is-
mer, s az a pénz!. . . megmondá édesatyám, mikor azt hallá
,
hogy a közrendő Szekrényesi nem röstelte magát, sıt vette
a bátorságot, hogy feleségül kérje Piroskát avval a négy-
ötezer holddal, mely hozományul velejárna. - Cicelle ke-
vélyen fölnevetett: -Én, noha nincs gazdag hozományom,
nem mennék hozzá a világ vagyonáért sem, pedig el kell
ismernem, hogy szép orcájú és daliás is ajámbor. S hogyha
Piroskát óvni akarja az Ur, e jegyességbıl frigy nem le-
szen. . .
Ekkor már az örökké cserfes Gózon Ilonka is arra
figyelt, ami Pekry alispán lányát perccel elıbb oly hirtele-
nében némította el.
- Oh, mily kígyónyelvü nı e Cícelle! - parázslott föl
szép zöld szeme. - EI nem tőrhetem ezt. . .
- Várj, várj csak, Ilonkám - fogta azonnal kézen a min-
413
dig hirtelen indulatú vékonyka teremtést Pekry Piroska. -
Az én dolgom, hogy helyt álljak magamért.
És mint kinek éppenséggel nem sietıs, andalgón körbe-
kerőlte a dús rododendron-bokrot.
- Véletlen hallám a közelbıl, drága Cicelle, hogy éret-
tem teli aggályokkal a szíved. - Nagyra nyitotta kökény-
szemeit, s hol a nála alig magasabb, lenszıke Cicellén, hol
az apró termető, csontos vállú Parragl-lányon járt kíván-
csi tekintete. - Kötve hiszem, hogy lélekbıl fakadó féltés
szólt volna belıled imént, de ha mégis tévednék, kiviláglik
menten, hogyha elég bátor vagy szemtıl-szembe elismétel-
ni fanyalgásidat.
Deséry Cicelle finom púdertıl hamvas ovál orcáján rıt
foltokban ütött ki a belsı forróság.
- Én egyetlen rossz szót ki nem ejtettem, mely téged
sérthetne, barátném. - S mint ki magát érezheti megbán-
tottnak, rántott egyet a vállán: - Mért is tettem volna?
Piroska a legszendébb mosolyával nézett rá:
- Máter Kunigunda ezerszer mondá, kedvesem, emlé-
kezz... a Deséry kisasszony mindig oly ıszintén hazudik,
hogy már csak ezért sem hisz neki senki. Te az évekkel nem
változtál meg, drága Cicelle, s ez állhatatosságot tisztel-
nem kellene benned.
- Igaztalanul vádolsz! - A sudár i ú hölgy hangja fölé-
nyessé lett. - Én itt vendéged vagyok, és ha azért hívtál,
hogy zsénbe taszíts. . .
- Te feszélyeztetni magad sohasem hagynád - nevetett
föl halkan a fruska. - De mégiscsak mondok neked egyet
s mást, még hogyha hiábavaló is. Minden elıtt hadd idéz-
zem eszedbe, hogy én oly férfit választék jegyesül, kinek
ısei Szászországból származvák, s ı mégse szegıdött
Habsburg szolgálatba, de még csak meg sem fordult ily
lehetés a fejében, míg a te szittya nemes testvérbátyád már
hét esztendeje osztrák tiszt, ki a rendjelt, mit mellére ki-
tőztek, tettleg megszolgálá néhány éve, mikor lengyelföl-
dön közösen tiprá le orosz cár és osztrák császár a revoltot.
414
Az én jegyesem, noha csábíták, tegye jóvá atyja hibáját -
gúnnyal mondta a szót -, osztrák oficérnak nem ment el
,
de tanult agrár tudományt, hogy mívelt gazda legyen, s a
hazát gazdaggá lenni segélje.
Kiket meghívott, mind körülállták már ıt s egyre kö-
vültebb arcú egykori zárdanövendék társukat.
- És még egyet is, édesem, el ne feledj! - folytatta szelí-
den. - Van delnı, ki kelendı nem lesz, jóllehet ı nem vét-
kes, mert a familia talpa alól az öröklött földbirtok java
atyja hibájából csúszott ki. De épp emiatt vele már csak
kétsz„z hold adatik hozományul. . . - Szánakozó hangon
koronázta, mit eddig mondott: - Márpedig ily szőkös ho-
zomány legföljebb vármegyeházi diurnistákat csábít ma
leánykérésre, Cicelle, szívem.
Hallotta, hogy összenevetnek a háta mögött, kik jól
tudják, hogy a régi Deséryek allodiális birtoka tíz eszten-
deje végzetesen megcsappant, mert ama híres kártyaadós-
ság.. . S nem csak a kártya! A földet bírni ma már nem elég
- mondá nem is egyszer Béla. - Korunkban gazdájától
gazdálkodni-tudást követel minden nagy birtoka! A föld-
höz e században rigorózusan érteni kell. . .
Mélázva mosolygott rá egy szép legyezıpálmára:
- De van másfajta leány is - mondta merengı arccal,
jóllehet ártatlan kacajok csiklandozták kebelét. - Hidd el
,
hogy van, ki zsidót és földmívest nem tart kevesebbre ma-
gánál, és ki nem eltarttatni akarja magát a szegény pórral,
de ha megszólják is e buzgalmáért, válni kíván hasznára a
föld népének, nem titkolván, hogy maga sem fizetend rá
fáradozásira. S ily hajadont hozomány hijján, vagy. . . pór
stílben szólván, egy gyolcs pendelyben is elszöktetne sze-
relmese, hogyha netán szép szóra nem adnák választottját.
S mint ki idáig elandalodott, és csak most serken hirtele-
nében, röstelkedve tekintett körbe a hölgykoszorún:
- Be hanyag gazdasszony, vagy feledékeny házikisasz-
szony a régi barátnétok! - Szaporán tapsolt szobalányai-
nak: - Szolgáljátok föl az étvágygerjesztı waldmeister-t
,
415
kedveseim! . . . Mert benneteket bókolt vendégeinek - va-
csorára marasztlak!
Vacsorájuk közben váltig kísértette a hívságos kíván-
ság, hogy akármi ürüggyel is, eldicsekedhessen a két hete
póstánjött üdvözlettel, a nemzet bölcsének Ievelével, amit
annak utána kapott Deák Feri bácsitól, hogy az Öreg Ur
január közepén, amikor az alispán Pesten járt, hírét vette
az ı eljegyzésének. Végtére azonban mégis lebírta magá-
ban a kérkedhetnéket, s csak miután kisasszony-vendégei
mind haza távoztak, vette ki szekreterje fiókjából - mint-
egy me jutalmazva magát önmegtagadásáért - a merített
papirosra írt levelet, s noha már extempore tudta minden
szavát, üjfent elejétıl végéig elolvasta a szívét melengetı
gondolatokat.
Pesten, 1867 febvuár 4-dikén
Kedves leányom!
Te nem vársz el tılem mentegetızést, hogy igen megső-
rődött elfoglaltságaim közepett csak most jutok hozzá,
hogy üdvözöljelek ajeles kifejlet alkalmából, mármint azt
hallván örömest, hogy az általam oly nagyra becsült Szek-
rényesi-Schreiner Vilmos fiának, ki méltó utóda derék aty-
jának, jegyesévé lettél.
Elmúlottak hát gyermekí éveid, melyekben nem ismer-
ted az aggodalmat s a való élet gondjait. Asszonynyá leen-
desz, ki férje oldalánjár a világban, a hol az emberek legfö-
lebb cserébe adnak szeretetet szeretetért, s még jó szeren-
cse lesz, ha e cserében is meg nem csalnak téged.
Sokjónak s nemesnek csíráj át plántálá el lelkedben édes
atyád gondos nevelése. Neked magadnak kell e vetést
ápolni s termıvé tenni, hogy megharczolhass az élet bajai-
val s megvethesd alapját boldogságodnak. Mert boldog-
ságunk nem csekély részben önmagunktól függ.
Nem akarom az erkölcsiség örök szabályait elsorolni
eiıtted. Élnek azok, tudom, kiolthatatlanul elmédben és
szívedben. Csak néhány szót mondok el. Fogadd szavai-
416
mat szeretettel s maradjanak azok emlékezetedbe vésve,
nyomaiul azon hő barátságnak, melylyel szüleid iránt vol-
tam s édes atyád iránt vagyok is, és azon szeretetnek, mely
bennem születésed óta irántad él.
Üdvözletül azt kívánom: hogy élted egész folytán Isten
„ldását, ki felebarátainkat szeretni rendeli, mindig megér
demeljed. Ezért tehát az embereket puszta eszközöknek
soha ne tekintsd, bármennyire alant álljanak is. Tiszteld
mindenkiben az emberi Ynéltóságot s kiváltképpen megbe-
csüld a föld népét, kik birtokaidon éretted dolgoznak.
Apold s növeld magadban a kötelesség érzetét. A mit
kötelességed parancsol, szigorúan teljesitsd s késedelem
nélkül, még ha nehéz volna is teljesítése. Hidd el, kedves
leányom, önérzetünket semmi úgy nem emeli s lelkünknek
semmi nem ád annyi nyugalmat, mint azon öntudat, hogy
kötelességeinket híven és pontosan teljesítettük.
A kötelesség érzetével karöltve jár az önmegtagadás
szép erénye. Gyakran le kell mondanunk vágyainkról, leg-
szebb örömeinket kell néha föláldoznunk önjavunkért
vagy mások boldogságáért. A sors pedig olykor akara-
tuxtk ellen is kényszerít lemondásra, s ki önmegtagadással
nem bír s önként lemondani nem tanult, annak az ily kény-
szerített lemond„s kétszeresen keserő. Azon fájdalom
azonban, melyet az önkéntes megtagadás talán okozhat,
bıven meg lesz jutalmazva az által, hogy lemondáshoz
szokva könnyebben fogod tőrni, min változtatni nem le-
het.
Ha valakiveljót tettél, felejtsd el s ne számíts viszonzás-
ra, sıt még hálára se. A hálátlanság is kevésbbé fog bánta-
ni, ha hálára nem is számítottál, midın pedig nem v'art
hálával viszonozzák jótéteményeidet, kétszeresen jól fag
esni szivednek. Hidd el, sokkal több a hálás ember, mint
sokan gondolják, csak nem kell hálát követelnünk!
Ne szeresd, miként én sem szeretem azon prózai lelkő
nıket, kiknek kedélye az anyagiasság bilineseiböl mene-
külni s a míndennapiasság szinvonalán fölül emelkedni
417
nem képes; kik minden tárgyat, minden eszmét egyedül az
anyagi haszonnak s élvezetnek mértékével mérnek: a ta-
vaszt csak azért ohajtják, hogy főteni ne kelljen, a fát csak
gyümölcseért, a virágot illatjáért szeretik, s a holdvilágnak
is csak akkor örülnek, midın éji idıben úton vannak. Ri-
deg annak lelke, ki csak anyagilag itélvén kedvel bár mit s
ki a szépért, jóért, legyen az tárgy vagy eszme, föl nem tud
lelkesülni.
De a túláradozó ábrándos érzelgıket se szeresd, miként
én sem szeretem azon szenvelgı nıket, kik holdsugárból,
harmatból és virágillatból szövögetik ama ködfátyolt,
melyre terveiket s reményeiket festi a képzelıdés. Ök telje-
sen elhanyagolják mindazt, a mi prózai, s álmodozásaik-
nak élve, képtelenekké lesznek a sors csapásaival megküz-
deni; midın pedig a ködfátyol szétfoszlik, meghiúsult ter-
veiket s reményeiket siratva, boldogtalannak érzik életö-
ket.
Járj te, kedves leányom, e két szélsıség között a közép
úton. Prózaiak az élet gondjai? Légy azokkal szemben te is
prózai, ábrándokra ne építs s ne légy érzelgı, midın tett-
erıre van szükség. De azt sose engedd, hogy lelked az
anyagiasság prózájában végképpen elmerüljön! Maradj
mindig fogékony minden szép és jó iránt.
Légy mindig munkás, gondos és takarékos. Oly tulajdo-
nok ezek, melyek a családi s egyéni boldogságnak lényeges
föltételei. Munka az embernek rendeltetése, ez edzi meg a
testi és lelki erıt, ez fejti ki a tehetségeket; a henyeség ellen-
ben elpuhit és magával hordja a léleknek legveszélyesebb
mételyét, az unalmat. Gondosság és takarékosság meg-
tartja, a mit a munka szerzett; s a három együtt megveti
alapját az anyagi jóllétnek és ez által a függetlenségnek.
A munkás, gondos, takarékos nı nemtıje a háznak.
S engedd, hogy figyelmeztesselek egy rút hibára, mely a
társas élet minden rétegében borzasztóan elterjedett s
mely gyakran mosolygó külszínével és ezer alakú érdekes-
418
ségével még a jobb embert is könnyen elsodorja. E rút hi-
ba: az emberszólás.
Győlölség, harag és a fölgerjedt emberi szenvedélyek
egésze nem dúltak föl annyi becsületet, nyugalmat és bol-
dogságot, amennyit az emberszótás, mely néha mint a gyá-
va gonoszság eszköze, gyakrabban egyedül csak mulat-
ságképpen, unalom őzésére, mosolygó arczczal, könnyel-
mőleg gyilkol. Veszélyes hiba ez, sıt valóságos bőn. Oroz-
va öl, s a megtámadott áldozat nem képes védeni magát
ellenében. A harapós ebet lánczra teszik, hogy ne marhas-
son, a bıszült bikát elzárják vagy lesujtják, hogy senkit le
ne tiporhasson, de az emberszólásnak fulánkos nyelve el-
len, mely száz felöl támadja meg az ártatlan embert, becsü-
letét széttépi, életét megmérgezi, se törvény, se hatalom
nem képes oltalmat adni.
Óvakodj az emberszólás bőnének részeseitıl! Ha rosz-
szat hallasz valakirıl, vonakodva hidd. Az emberi fajok
általában és az egyes emberek is, nem olyan jók, minık
lehetnének s lenniök kellene, de ritkán oly rosszak is, mi-
nıknek ıket a gonosz indulatú rágalom festi.
Végre, mert feleség leszel, emlékeztetni akarlak rá, hogy
a nıi kebel gazdag tárháza a kegyeleteknek; benne minden
nemes érzelem tisztább és magasztosabb: midın a legszen-
tebb érdekek védelmében fáradni kezd már a férfiak ereje,
s midın az elszánt akaratot is megrendítik a viszontagsá-
gok, akkor a nık lelkesedése ad ösztönt a kitartásra, s ez
által új erıt a küzdelemre. Váljon belıled oly feleség, ki
örökkön támasza férjének az ı nemes vállalataiban s hont
szolgáló iparkodásaiban.
Íme hosszabbra terjedett levelem. Irhatnék még sokat,
de úgy hiszem, önszíved természetes érzései és okos elméd
ki fogják mindigjelölni neked a helyes utat, melyenjárnod
kell.
Tekintsd üdvözletül írott soraimat mint szeretetem je-
lét. Éppen azért, mert gyermekemként szeretlek, ohajtom,
hogy a jóságnak s általa a boldogságnak emberileg lehetı
419
legmagasabb fokát érhesd el a tehetséges és becsületes
Szekrényesi-Schreiner Béla oldalán.
Altalad köszöntöm édesatyádat és mátkádat is.
Isten áldjon, kedves Ieányom!
Ölel mind hármatokat
Deák Ferencz
Mindarról, ami Piskén a Gingalló korcsmában a neveze-
tes ribihió után még titkon történt, éveken át csak hárman
tudtak: Bársony Jónás szélmolnár és a falu bírája, Farádi
Mihály, meg a váratlan jött és még azon éjjel nyomtalan
eltőnt bujdokló.
Miután maga elıtt Iéptetve a község házához terelte az
adóvégrehajtót, a bajnóczi kupecot és a három pénzügyi
ırt, s ott a kényszerő fogságból kiszabadított Farádi Mi-
hály és a kisbíró helyébezárta ıket, a betyár- kihasználva,
hogy a falu népe ırá már nem ügyel, mert széjjelkergetvén
a Tikász-Tóth bérenc szenzáljait, épp széthajtja a kótyave-
tyén elvesztett állatait - karon ragadta az elcsigázott öreg-
bírót, s távol a váltig nyugtalan nyüzsgı emberektıl, a
sötétben azt mondta neki:
- Idehallgasson, Farádi uram. im itt van az egzekutor
pénzes táskája, meg itt van az orv Tóth Vince takarossan
kibéllelt erszényes tüszıje is. Eggyikbül se hibádzik egy
krajcár se. Én most r„bizom tekegyelmedre a táskát is, a
börövet is, minden pénzzel, mit bennök lel. Tekegyelmed
reggeltül suttyomba s eggyenkint sorra veszi a gazdákat,
kiknek kárára ez estig kótyavetyét tartott az adótiszt. Eb-
bül a bırtáskábul kikeresheti kelmed az árkust, melyiken
lajstromba szedé naphosszat az egzekutor, hogy ki rová
sára mekkora tartozás miatt, mekkora áron üttette.dobra
ajósz„got, meg azt is, hogy hány pengı forintokért szarzé
meg az illetı tehenet vagy disznót a ravasz kupec. Már
most kelmed elıbben a táskábul, utánna meg, mert bizton
kiürül, a kufár tüszıjibül krajcárra annyi pénzt fizet kézi-
420
höz mindeggyik károsodott pórnak mennyi adó végett a
dobot verték kapujánál. Érti-ejól tekegyelmed?
- Hát.. . én értem, uram. de fogam nem főlik hozzá. . .
- Húzódzkodni pedig ne akarjon kelmed, mert tüstént
másképp, csúnyábban szólok!... No, figyelmezzen, még
nemjuttam végire mondandómnak. Hogyha, miképp hal-
lá, akkurátussan kárpótolt már minden eggyes parasztot,
a megmaradott summát eldu ja kegyelmedjó helyre, hol
azt meg nem lelheti senki se. En majd elkövetkezek érte, a
pénzért.
- Ne kívánja el éntüllem. uram - rángatta magát a be-
tyármarkában a piskei bíró -, ne erıltesse reám már, hogy
e bőnbe a társa legyek!
- Márpedig arra szorittom kendet! - rázta meg irgal-
matlan a bojnyik az életeféltı embert. - S megteszi is kend
holnap reggeltül szórul szóra, miket parancsolok, mert
számoljon vele, hogy mikoron nem alítja, betoppanok, és
kérdıre vonom, hogy megcselekedte-e, mit meghagytam!
Hogyha pedig kendet vétekbe találom. . . - Maga hökkent
meg, s keze nyomban elernyedt a Farádi Mihály karján. -
Fölhergelt kend! Mért fenyegessem...? Tisztességes volt
mindig, jól tudom én; tisztességes leszen eztán is. Ne ne-
hezteljen meg rám.
Megrázkódott. Mintha egész nap s egyvégtében ken-
gyelben lett volna a lába, kegyetlenül elnehezült ott álltá-
ban. S hirtelenében csakis egyet akart: elhagyni magát és
elheveredni a hóban, mit se törıdve világgal, Piskével, fa-
lubiróval, hanem elnyúlván elaludni... A két füle még
mindig csöngött a lövéstıl, ami tán másfél órája a Gingal
Ió-ban dördült. . . s ott ı volt, aki lıtt!. . . Igazán s akarattal
a szıke finánc üvegét célozta-e? Hátha nem abba a félig
üres flaskába akart belelıni, mikor meghúzta a forgópisz-
toly ravaszát, hanem embert ölni akart, a melák, kese pénz-
őgyi ır vérét kiereszteni, egy éltét elvenni!... Alattomo-
san megkísérti a fegyver, hogyha kezébe kerül, gyilkolni
uszítja esendı gazdáját!
421
- Farádí uram. . . - Belenyomta a piskei bíró két marká-
ba a bırtáskát meg a pénzes övet. - Megmondám, mi a
kivánságom. Hogyha megint rákőldik a kend falujára az
istenverte fináncot akárhány egzekutorral, most már lessz
mibül eltisztázní adójokat. Így legyen, elvárom kelmedtül!
S hol a gyérlángú szövétnekek imbolyogtak, visszabal-
lagott a község háza elé. Akik ott voltak még, tisztes távol-
ból bárnultak rá.
- Hamarost megtudják kendtek - mondta nekik -, s
majd el se feledjék, hogy kit láttak, a bojnyik nem zsebrák,
nem kapcabetyár. De beösmerem azt is kendtek elıtt,
hogy mettül fogva kivertenjárok, mostan esett meg elısz-
ször, hogy mit megcselekedtem, nem csak urak kárával
jár, de a vétkemmel nyomorult fajtámnak végtire egyszer
már hasznára valék. Aldás-békesség kendtekkel. . .
Földobta magát a nyeregbe, megugrasztotta a hókás
kancacsikót, és már csak a négy patkó nyargalván távolo=
dó dobogását hallhatták a parasztok a piskei községháza
elıtt.
S mielıtt virradt,jöttére riadtak föl Hetevény-puszt„n
Abelján Evariszt vad házırzöi. Kevés szóval megmondta
az álmából fölvert örménynek, hogy mit végzett Piskén, s
komoran kérdezte:
- Merjem-e kelmednél kiszuszogni magam? Fontolva
feleljen! Merjek-e itten idızni, ha nem többet, hát pár na-
pot? - Ásított. - Nem köll több, csak meddig lankad a
pandúrok fene buzgósága. . . De bajt kelmedre, s e házra ne
hozzak!
- Tegnaptul hasogat minden csontomba a fájás - fin-
torgott Abelján Evariszt. - Holnap-holnaputánra meg-
enyhül cefetül. Járhatlan lesz a határ, csánkig cuppoghat
a sárba a ló. Kétszer meggondolják Kaszab Orbánék, por-
tyájoknak nekivágjonak-e, agyonkínozzák-e a jó pandúr-
paripákat. Mindazonáltal résen lenni nem árt, de le-
szünk is!
S így a legény naphosszat a nádfödeles padláson aludt a
422
szagos szénában. Mintha kisajtolt volna magából minden
erıt ama piskeí néhány óra alatt, míg Kávicsek Ambrus
korcsmájában bánt el az egzekutorral, a három balga
finánccal s avval a dancs állatkalmárral, majd meg amed-
dig a községházánál dőlıre jutott az öregbíróval a pénz-
rıl. Ennyire megfáradtnak még sose tudta magát. No,
igaz, hogy mettül fogva eszem tudom, ily tétlen télre se
emlékszek-gondolta. Korábbi telekben nem heverésztek,
se az apja, se ı. Miután szeptembernek végétıl hazafészkel
a kurtagulyás, a telet nem múlatja hiába. Megegyezik ok-
tóber derekán falujának elöljáróságával, hogy a közbirto-
kosság erdeibıl a jövendı télre kivághatja magának a fát,
s ha a kontraktus megvan, már nap-nap után odakint sür-
gıdik az erdın, jár a kezében a fejsze, s amit döntött meg
földarabolt, haza is fuvarozza idıvel. S attól fogva, hogy
apjának lett kisbojtárja, a téli hideg beköszöntével maga is
vele tartott erdıt írtani, és ugyanúgy belefáradt napról-
napra az emberpróbáló munkába, akár a szüléje. De most,
e keserves télben mást se csinált, mint lebzselvén rejtızött
Pongor nemzetes úrnál, majd meg a piskei molnárnál, ama
p„r nap híján, meddig a Forgách grófnak a tengerit ıröl-
ték... Szakadatlan lopta az Isten napját, nem csuda hát,
hogy az ily tohonyává löttyedt henye könnyen megviselı-
dik.
Késı este, mikor már se a közeli majorokból nem eshe-
tett be senki a csárdába, s pandúrral se kellett többé aznap-
ra számolni, meg a kuvaszokat is leoldotta láncukról a
kisbéres (aki a karácsony után kapott pengıért, meg a má-
sikért, amit most adott neki, vérét adta volna a bojnyik
Jegenyéért), Abelján uram maga Capaszkodott föl a pad-
lás lajtorjáján, hogy fölébressze s vacsorálni lehívja a buj-
doklót, s miután egy asztalnál ettek, utána az Eszterrel
kettesben hagyja.
- Hogyha nem is szólnál igazat - kérlelte karácsony
utántól nem látott szeretıjét ágyukbarJ, hozzábújtában a
423
lány -, mégiscsak mondhatnál olyat énnekem egyszer,
hogy míg nem láttál, epekedtél olykor utánnam.
- Nem köll hamissan szólnom nekem ahhoz.. . - rop-
pantotta magához a dunyha alatt a legény. - Szeri-száma
se annak, hányszorjutsz te eszembe imetten is, alva is.
Elhallgatta, hogy álmában nem is egyszer gyötri-kisérti
lidérc, valahányszor a Pekry kisasszony két szeme néz ki a
Rácz Eszter pillái alól. . . az alispán lánya s a csárda cseléd-
,je van összeboszorkányolva az ı istentelen álomlátásaí-
ban.
Kihevült arcát szeretıjének két forró, bimbós keble kı-
zé bújtatta.
Az Eszter hős keze nyakszirtjén nyugodott.
- Sose hittem volna, hogy egy vérdijjas bojnyiknak sze-
retıje leszek - suttogta a lány. Keze lassan mozdult, ujjai
gyöngéden beletúrtak kedvese sőrő hajába. - Miöta tu-
dott, hogy a szolgabíró rajtam keresé a betyár Jegenyét,
nem hozzám nyúlni, de még rámnézni se mernek a pusztá-
zó pandúrok. Akárha kisasszony volnák, úgy szól hozzám
minden szoknyapecér is. Gazduram úgy mondá a minap,
hogy nincs az a hittyes korhely messzi vidékbe, kit én egy
szempillantásommal ráncba ne szednék.
- Bıröd jó szaga érzik pendelyeden - simogatta a boj-
nyik szája a mellei völgyét -, vagy tán épp a fehér gyolcstul
lettjó szaga bırödnek?
- Valahány alsó rokolyám, meg mellyesem, ingem van,
közibök ládámba levendulafőt teszek én - nevetett kun-
cogva a lány. - Elıbben is érezhetted elégszer.
- Mindig is éreztem, csak kérdeni elfeledém... - A le-
gény keze rátévedt derekára. - Mikor most újfent elme-
gyek én, mert mennem köll, velem adj egy szálat.
Acsárda körül fütyörészve csapongott, kergén hujjoga-
tott a tavaszhajtotta viharzı szél.
Rácz Eszter beleborsódzott kínjába.
- Tudom., már abba a percbe legott sejtém, mikor oly
424
furcsán kérdezted gazduramat. . . - S mit még sose tett sze-
retıje elıtt, elsírta magát. - Elmégy, de örökre. . .
- Nem én! - rántotta magához a bujdokló. - Megtérek
hozzád egyszer, ha akárhova messzi vetıdök is. Itt leszek
egyszer, meglásd, mert elvenni akarlak téged, hogyha
megérem. - Karja szorításában csaknem alélt volt már a
leány. - Hazavergıdök, megigérem, akár a világ legvégi-
rül is haza. . .
Összeborultak, mint két fuldokló pıre gyerek, s eszüket
vesztették egymástól a sötétben.
Négy nap múltán késı éjjel a bojnyik - förgeteges ziva-
tar volt Piske határában - bekötötte a kancacsikót a ma
lomdomb alján álló istállóba.
A szélmolnár a malom földszintjén érte virrasztott.
- Hát megvagy, nyavalyás. . . - mormolta mogorván.
- Megvagyok épségbe, egészbe - cibálta magáról csur-
gós mentéjét a legény. - Tekegyelmed is, úgy nézem.. .
- Rám jártak a pandúrok három napig is, de elúnták
végül. - Bársony Jónás ráhunyorított védencére. - Tized-
szer is egyre csak azt firtatták, hogy hova tettem a pénzes
táskát, meg hova lett a pecér erszényes bıröve. Én meg,
valahányszor elılrül kezdték, tüstént s csökönyössen for-
dítottam a szón. .. használj„k már eszöket, mondám, ne-
hogy azt higgyék, hogy hibbant volt az a vármegyeőzte, s
ajándékképpen rám testálta a tenger pénzt. Tanú rá tíz-
húsz vagy még több piskei gazda, hogy abba a percbe,
mikor kíterelte a Gingalló-bul az egzekutort, meg a táncos-
lábú többieket, már ott a betyárnál volt a tüszı meg a tás-
ka! Magam késıbben már sose láttam a híres holmit! -
Nekíállt, hogy kicsavarja a bojnyik spongyás mentéjét. -
Végtire ebbe maradtunk.
- Hát az adó? - nézett rá egykedvüen a csapzott kóbor-
ló. - Forcírozzák-e tovább is?
- A szolgabíró küzent Bajnöczrul.. . - dobta a száraz
425
gyalupadra a mentét Bársony Jónás. - Azt izené, hogy
Uporváron még mindig megvan a nagytakarék, hát attul
kérjen kölcsönt minden gazda, ki nem bír adózni. Hogy
ottan jóakarattal lesznek irántok. Azóta bizony folya-
modnak is, eggyik a másik után. - Rávert a legény átázott
dolmányára. - Zsebökbe a pénz, mit, ahogy rendelted, a
bíró titkon szétosztott nekiek, s mire majd elvárja a nagy-
takarék, hogy visszafizessék, ott lessz rendre-idıre akár-
hány piskei gazda a kölcsönnel kamatostul... Vetkızz
már szaporábban, hadd szárittom a göncöd!
Másnap reggel a früstök mellettjóideig csak törte fejét,
de ahogy lassan kikopott a kezükbıl mind a szalonna,
mind a kenyér, mégis nekikezdett mondani:
- Halljad csak, kitaláltam is eggyet... nem most, egy
hete már. Jól nyisd ki füled!. . . Hamarost elmégy a határon
túlra a Hirsberger tızsérrel. Ausztria földjin német a
nyelv. Azt mondom, meddig idınk van rá, én megtaní-
tandlak téged minden német szóra, mit én tudok. Ennyi
haszon már hadd legyen abbul a kurva idıbül, meddig a
császárnak szolgáltam, a rosseb rágja meg ı fölségit.. .
A bojnyik szótlan nézte a szélmolnárt. Mi okon teszi
érte e jóravaló ember...?
Keze nem mozdult s nem mozdult a szalonnázó bicskája
se, és amit addig rágott, állt szájában ajóíző falat is.
426
A bojnyik vére
Búra hajlik a szomorú főz ága.
Búra hajlik az én éltem virága.
Bús szívemnek.poraib6l.síromon
Fekete lesz a hófehér líliom.
TQTH KÁLMÁN
Bellincs komisszárius olyat tudott meg március vége felé,
amitıl odalett az éjtszakai nyugodalma: ö, ki a solferinói
véres viadal hajnalán annak utána is mormota-mód
szunnyadt még egy strófát, hogy III. Napoleon császár
ütegei már kórusban dörögtek ébresztıt a francia-olasz
szövetkezett seregnek is, Habsburg Ferenc József osztrák
császár csapatainak is, attól a néhány szótól, ami tavaszhó
végén jutott a fülébe, rendre föl-fölneszelt éjjelente, s leg-
alább egy órahosszat álmatlan bámult bele a sötétbe, mire
nagykeservesen újból elbódult, vagy éppen el se tudott
aludni megint.
A tegzei járás csendbiztosa, Bellincs G„spár pandúr-
hadnagy harminckilenc esztendıs volt 1867-ben. 1851-
ben sorozták be katon„nak Tegzérıl, a Forgách grófok
ottani uradalmából, ahol zsellér apja mellett belıle is
kommenciós cseléd lett: fogatos volt Mel„nia-majorban.
A császár sorozóbiztosai a keménykötéső pórlegényt a hu-
szárokhoz újoncozták, s ı az idı múltával annyira meg-
szokta lába között a lovat, hogy muszáj-katonaéveit le-
töltvén önként aláírta nevét a tová.bb-szolgálati listán, s
bezupálásának jutalmaként hama.rrst káplárrá rukkolt
elı, mire pedig eljött az 1859-es esztendı, már zsoldosztó
wachtmeistere volt századának, a harmadik svadronv-
nak.
A Habsburg-birodalom sorsában oly megrendítı na-
pon, 1859. június 24-én a solferinói csatában -- már mani-
427
puláns ırmesterként - neki kellett a század elsı szakaszá-
nak élére állnia, miután a Zug parancsnoka, Schlegl had-
nagy, francia vagy talján gránátrepesztıl halálra sebzetten
bukott le lipicai ménjérıl. A svadrony csakhamar attakra
kapott parancsot, s mire az elsı szakasszal rányargalt a
francia tüzérség egyik ágyúállására, három sebbıl vérzett
már ı is, sjóllehet idejében bekötözték a szanitécek, a csa-
tavesztés után harmadnapra a bal könyöke fölött egy
arasszal elmérgedt a húsa. Oda is hagyta volna vállból a
bal karját, ha a morva felcser, aki okosabbnak merte tar-
tani magát a tábori-sebész századosnál, tüzes késsel ki
nem kanyarítja az üszkösödést, s kegyetlenül körbe nem
égeti ízzó pengével a bıségesen vérzı krátert a lobos izom-
ban.
A lópokrócon, fáklyavilágnál megejtett mőtét után Bel-
lincs wachtmeister hat hétig lábbadozott, s mire újfent
meg bírt állni a lábán, élete során nagyot fordító elhatáro-
zásrajutott magában: kikérte az obsitot, levetette a nyalka
huszárgúnyát, s egy hónap múlva hazaért Tegzére.
Az elüszkösödött seb helyén, ami vesztét okozhatta vol-
na, az operáció gyermekökölnyi horpadást hagyott, de
mert sérült bal karját olyannyira tisztességesen tudta hasz-
nálni a kizupált katona, hogy a legmakrancosabb lovat is
féken tartotta vele, 1860 végén, miután a császár Októberi
Diplomája részlegesen visszaállította Magyarország vár-
megyéinek önkormányzatát (a Solferinónál megvert ural-
kodó e könnyítésekkel legalább egy mielıbbi osztrák-ma-
gyar kiegyezés alapjait akarta megvetni), s a korlátozott
jogú, de mégiscsak valamennyire önállóvá vált magyar
közigazgatás minden megyében átvette az osztrák csend-
ırségtıl a közbiztonság fönntartásának teendıit, ı is le-
gott pandúrnak állt. Minthogy pedig Balogh Benedek,
Horka-vármegye fıcsendbiztosa a Solferinónál sebesült
és kisezüsttel kitüntetett obsitos huszárırmestert észben
is, erıben is alkalmasnak ítélte arra, hogy rábízhassa tíz
pandúr parancsnoklását, 1861 januárjának derekán var-
428
bóki Horváth Ödön fıszolgabíró minden községben kido-
boltathatta: "A tegzei járás pandúr-komisszáriusának
tiszte Bellincs Gáspár kiszolgált huszár-altiszttel január
16-dik napjától betöltve van".
Bellincs rendet teremtett és tartott a tegzei járásban.
Megszívlelve Balogh fıcsendbiztos bölcs tanácsát, ami
úgy szólt, hogy eleve tekintetet kell szereznie nevének, tett
róla, hogy ha.mar híre menjen szigorának s nem minden-
napi testi erejének: sorra vizitálta ajárás néhány nevezetes
csapszékét, csárdáját és korcsmáját, s miután morózusan
meghagyta a szolgálati szabály szerint ıt eszkortáló két
pandúrnak, hogy bele ne merjék ártani magukat az ı dol-
gába, csak a hátát födözzék. amennyire kell, önkezével
válogatta ki az ivók kapatos közönségébıl a helybéli hír-
hedett duhajt, a nem helybéli csellengıt, a még messzibb
vidékrıl oda vetıdött gyanús elemet, a hazulról csórt fo-
rintokon tivornyázó egy-két surbankó legényt, és nyom-
ban glédába is állította ıket, hogy szemlét tartson fölöt-
tük. Aztán addig sétált föl-alá a sor elıtt, mígnem bekö-
vetkezett, amire várt: vagy egyik, vagy másik mátósból
mindig a legzabolátlanabbakból csak-csak kibuggyant a
méltatlankodás. Hát ezeknek a fizimiskáján csattant elı-
ször az érdes tenyere, s mert a förtelmes erejő pofontól
menten nekizuhant a mellette ingadozónak a boldogtalan,
szomszédja is tüstént megkapta a magáét, mért merészelt
moccanni, ha egyszer az volt a parancs, hogy haptákban
feszítsen, akár egy sürgönypózna. S mert így elıbb-utóbb
a többi rapportos is kibillent egyensúlyából, vagyis meg-
bomlott a rend, a bakafántos komisszárius kénytelen volt
valamennyit ráncba szedni, de már nem sorjában s egyen-
kint- "Hogyha kihozzák sodrábul, nem tart ordnun ot az
ember!" -, hanem átabotában abriktolta ıket, ameddig el
nem únta. Mert hogy nem belefáradt, azt bárki a szemével
láthatta: darutollas pandúrkalapja, aminek pedig meg se
volt húzva az álladzó szijja, ugyanúgy ült busa fején, mint
amikor- tán fertályórája -- körülnézett a küszöbrıl.
429
Egy esztendı se telt bele, úr is, paraszt is egyként elis-
merte: emberemlékezet óta sose volt akkora a közbátor-
ság szerte a tegzei járásban, mint attól fogva, hogy ı, Bel-
lincs Gáspár strázsálja a rendet. Ahogy akármelyik falu
ban - mini tarlón a tőz - híre futott, hogy Bellincs komi-
szárossal, vagy akár nélküle, pandúrok poroszkálnak kö-
zelítvén, messzire illant minden kéregetı kóbor roma pur-
déstul-pereputtyostul, kereket oldott a korcsmából mind-
az, ki nem áhította, hogy szigorúbban szemügyre vegyék
személyét a vármegye vérebei, s még a palánkon át pörle-
kedı szomszédasszonyok is sietısen bújtak vissza a kony-
hájúkba...
A Habsburg-önkény legerıszakosabb esztendeiben, a
Bach-korszakban harminckét birodalmi zsandár portyáz-
ta a járást minden nap - sıt Tegzén még egy Deutschmeis
ter lövész-század is feküdt "a császári csendırség rezervje
gyanánt" -, „m Fleischer zsandárhadnagy még egy ekkora
fegyveres erıvel se bírt meg az ötvenes évek alatt a tán
háromtucatnyi szegénylegénnyel, akikjobbára az újonco
zás elıl szökve bujdostak, de idıvel többnyire ordenáré
tolvajokká, nemesí udvarházakat, tehetıs gazdákat sar
coló kormosképőekké züllöttek, sıt némelyikük szegényt
is, gazdagot is rendre fosztogató útonállóvá aljasodott, s
1860-ban már azoknak a kuriáknak vagy módosabb pa-
rasztportáknak a háznépe se alhatott nyugton, ahonnan a
kommenciós kapcabetyárok minden hó elejével megkap-
ták a kialkudott járandóságukat: élelmet, bort, apró-
pénzt.
Bellincs csendbiztos tizenegyedmagával szapor„n meg-
regulázta az elkahászodott söpredéket, ami - mint egyszer,
szokása szerint kıkomor képpel mondá - úgy maradt rá,
ahogy szamárra a fül. Többségüket - ha már fölvette nyo-
mukat- foglyul is ejtette valahol, s egy-két napos gyónta-
tás után odaállitotta a delikvenst a megyei törvényszék, a
sedria elé, aminek itéletére vagy a hóhér magasztalta föl a
nyomorultat, vagy az érsektornyai börtön lett tartós szál-
430
lása a haramiának. Két nyakas erdınjárótól, akik szorult-
ságukban visszapuskáztak pandúrjaira, a komisszárius se
sajnálta az ólinot, s miután elhantolták a két nyomorultat,
sírjuknál megbökte kalapja karimáját. A többi bitang
meg, akikkel nem volt találkozása, alighanem esztel.en
inalt el a tegzei járásból, mert 1862 óta "nem volt panasz
rájuk".
Mindazonáltal nem lett dologtalan ember se Bellincs-
bıl, se a tíz pandúrjából (akiknek a sz„ma 1863-ban ki-
lencre fogyatkozott, mert Zatykó Lajos káplárt abban az
esztendıben, augusztus IS-én egy ebrényi béresgazda
csapta agyon furkóval, miután a Nagyboldogasszony-
napi búcsú éjtszakáján egy szalmakazal aljában "tetten
érte" kikapós felesége hasán), hiszen ha a régi latrok el-
enyésztek is a tegzei járásból, támadtak helyettük mások,
meg ahogy innen széledtek el egyes jómadarak Velikán,
Vízvárad, Bajnócz környékére s a szomszédos megyékbe
vagy még messzibbre, ugyanúgy húzódtak másfelıl a teg-
zeijárás erdeibe olyan lopók, garázdák és vadorzók, akik-
nek a maguk táján lett tüzes talpuk alatt a talaj.
Bellincs Gáspárt úgy ismerte, aki ismerte, hogy sose sieti
el a dolgát. Perszonátusan portyáztatta pandúrjaival aján--
rás zugait, valahol csak vétkeseket lappangani sejtett, s
idırıl-idöre csökönyösen inspiciálta mindazokat - va-
donban a boksás szénégetıket és a makkoltató kanásza-
kat, erdık peremén a falvakból kikopott kalyibalakó kó-
disokat és putriveremben zsugorgó házatlan zselléreket,
pusztákon a tanyás népeket és majoros eselédséget, réte-
ken a gulyát, kondát, nyájat ırzı pásztorokat -, akik ön
szántukból vagy kényszeredetten menedéket nyujthattak
tırvényen kívülre rekesztett tőzhely nélkül valóknak. Sose
mondta legényeinek - egyebekben is oly fukaron hallatta
szavát, mint fösvény hullajtja a krajcárt-, mégis rávezette
ıket a regulára, hogy nem attól virtigli kopó a pandúr, ha
szőnetlen s erıszakosan zaklatja a pórt, hanem ha szívós
türelemmel kibıjtöli, hogy egyszeresak majd kerülközik
431
ember, ki kezükre játssza a keresett kóborlót. Nincs az a
bojnyik, kinek árulója ne akadna idıvel-tartotta tapasz-
talatból, s vélekedésében az esztendık múltával mind
gyakrabban lett igaza. Ha nem tavaszon, hát nyárban, s
hogyhti nem ıszben, hát majd téljöttével... - bíztatta ma-
gát, fıképpen olyankor, ha a szolgabírók vagy a vármegye
bosszús iisztségviselıi térítették a szemére, hogy tohonyán
teszi dolgát.
Megnyomom én a betyár Jegenyét is - morgott, vala-
hányszor a többi hat horkai járás csendbiztosával együtt
kikapott Balogh fıkomisszáriustól. - Mármint én leszek
az, ki a va.kmerı, ám fortélyosan magaóvó bojnyikot el-
csípi!
Verebet nem dobbal köll fogni - legyintett olykor -, de
a fárul az alma magátul esik le, ha érett...
Pandúrjai minden héten kétszer, néha háromszor is
megállították lovaikat Upor-Egresen a Jegenye számadó
kapujánál, s kifüttyentették a kerítéshez a gulyás kisebbik
fiát, de - engedelmesen tartva magukat az ı intelméhez -
sose faggatóztak a bojnyik felıl, hanem csak évıdtek a
kövérke kölökkel, akinek ı már jóval korábban megigérte
s parolát is adott rá: bizton beveszik pandúrnak, hogyha
nagyobb lesz. Medvecukort is vitt vagy küldött a Mikának
idınként, s el nem mulasztotta, hogy minden második-
ha.rmadik héten egy hatost nyomjon markába a váltig
odahaza lecengölı kis világlustájának. Sıt tél elején egy
rozsdarágta nyeregpisztolyt is adott neki, haddjátszódjon
a semmirekellı mordállyal. Ilyenformán el is érte, hogy
önszántából és örömest fecsegett a kofanyelvő kölök.
Megmondta decemberben - noha ezt már másvalaki
elıbb megjelentette-, hogy Katalinkor haza volt a betyár,
s arról is maga szorgalmából járt el a szája, hogy esztendı
végén egy messzi vidékrıl jött hajcsár pihent meg házuk-
nál, s az az ember meg az apja az istállóban kettesben pus-
mogtak vacsoráig. Alig két héttel késıbb meg újfent figye-
lemre való hírrel szolgált a gyerek: késı éjjel vagy tán már
432
hajnali órán arra ijedt föl, mintha lopók settenkednének-
szörnyen ugattak a pásztorebek -, s ı titkon megleshette,
hogy egy szán áll kapujoknál. Aztán apja serényen föl-
nyergelte a nyeskót, elment annak a szánnak utána, s
messzire tán, mert reggel lett, mire megjött útjáról.
Nem kétséges - mondta magában Bellincs Gáspár -,
hogy a bojnyik makacsul megmaradott a megyébe! S meg-
lehet, itt a közelbe, netán éppjárásunkba talált rejtekre...
- Imádkozz, asszony-tréfált egyszer, perszemosolyta-
lanul, terebélyesedı csipejő feleségével -, mert ha fohá-
szod meghallgattatik, és én pányvázom meg a kurrentált
Jegenyét, sose látott summát fizetend érette a vármegye, s
én szavamat megtartom... vásárlok a nemzetes asszony,
Nárayné boltjába egy oly cicomás kalapot teneked, hogy
láttán még a tekintetes asszonyok is megfordulnak Teg-
zén, templomba menet, teutánnad.
Hét esztendeje vette el egy módos gazdának a lányát
Horka-Daróczról. Pintér Terka azóta - dukál egy csend-
biztosnénak! - készen árult városi öltözetekben flangált,
és noha otthon, Horka-Daróczon az anyjának s neki kel-
lett mindig a nyolc tehenet megfejnie és moslékkal napjá-
ban kétszer etetni a nyolc-tíz hízót, meg a négy anyadisz-
nót, Tegzére kerülvén menten szolgálót fogadott, s oly
fönnen hordta az orrát, mintha nemes házból szállt volna
alá, amikor nekiadta kezét Bellincsnek. Fölfele ácsingózó
fehérnép lett belıle, s egyetlen kislányát-másik gyerekük
hamarost születése után elhalt - úgy ajnározta-nevelte,
ahogy tán még honoráciorok se sajátjaikat. Meglásd -
sugdosta a pöttöm lánynak, valahányszor az est eljöttével
betakargatta s mellette maradt, míg el nem aludt-, te való-
ba kisasszony leszel egyszer. Apácáknál kitanittatlak tége-
det úri kisasszonynak, s máshoz nem, csakis egy nemes
úrfihoz adlak majd, bizonyisten!
- Kis hijján egy éve igérgeti folyvást - vonogatta a vál-
lát, s elfordult Bellincstıl -, egyre dicsekszik, hogy rászol-
433
gáland ama kétezeres vérdijjra kegyelmed. Csak már lát-
nám. . .
A komisszárius rég rászoktatta magát. hogy oda se boj-
szintson, ha az asszony vele zsémbel.
- Mindmáig nem bírtam kiokosodni rajta- mondta ki
fönnhangon gondját, ami már hetek óta nem hagyta nyu-
godni -, mi okon adta parancsba alispánunk, hogy a boj-
nyik mindenképp élve s épségbe legyen megfogva?. .. Hi-
szen hótt vétkessel százszor kevesebbet köll bajlódani.
Hullának nem köll se magános zárka, hogy onnajd szót
csak a foglárral válthasson, s nem köll neki koszt se. Meg
aztán hogyha tetem csak a bojnyik, nem köll nap-nap után
vallatni. De sıt nem köll mindenfajta tanúkkal se idıt her-
dálni, se hetvenhét protokollumokat firkálni. Halott vét-
keshöz nem köll sedria, hogy hetekig vagy hónapokig bí-
ráskodván csak a szót szaporítsa.. . Ugyan mit akarhat a
vármegye?
- Sok nemesúr meglátni akarja, miképpen hirnbálódzik
a szélbe a bojnyik-mondta az asszony foghegyrıl. - Hisz
tél elejin még Pekry alispán lányát is megrémiszté Örs
Egyháza felé a bitıravaló!
Hát bizony én el nem mennék, legföljebb ha parancsra,
hogy elnézzem, mint röpteti fára kötéllel a hóhér az upor-
vári akasztódombon. .. - csóválta fejét Bellincs, ám ezt az
utolsó gondolatát már elhallgatta az asszony elıl, ugyan-
úgy, mint mőltkoriban három pint óbor után se nyitotta ki
száját, jóllehet akkor a szolgabíró-hivatalban kedve sze-
rint cefetül fölcsattant volna a két-három nemesúr meg a
kimlei sváb árendás ellen, kik fölháborodottan a közbá-
torságot bomlasztó durva merénynek nevezék, mit a boj-
nyik a szomszédjárásban, Piskén követett el az egzekvá-
lók ellen. Hogyha az álladalom vagyonának fegyveres
ıreivel kényére hatalmaskodhat a rabló - kiabált Reich
György, ki pedig nem birtokos ember, csak nagybérlı --,
mondják meg, jó uraim, mi leszen holnapra a közrenddel,
hova lesz vagyonunknak biztossága?! Reánk ront egyszer
434
a bugris sátánfajzat, meglátják az urak, szavaim ne feled-
jék!. . . Akkor, hirtelen ésérthetlen támadt indulatában, kis
hijján odavágta a Reichnek, hogy ne gyalázza az úr a be-
ty„rt, ki zsiványbandával a háta mögött sose jár, hanem
egy szál maga reckírozza az irháját! Es az, ki magába ki-
kötni merészel három fegyveres emberrel, nem kárhoztat-
ni, de megsüvegelni való, ha ezerszer rabló is.. .!
.'Iúlván az idı, márjıformán babonásan hitte- s annál
inkább is, mert rendre tapasztalhatta, hogy a bujdokló
megteszi, amire ı okkal várt: nagynéha ugyan, de ahány-
szor adódik rá alkalma, hírrel van haza magáról -, hogy
csak türelemmel kell gyıznie, s egyszer megjön a napja,
mikor majd, s éppen a derék gulyás számadó révén, vagy
nyomára lel a betyárnak, hogy utána eredhessen, vagy tırt
vethet a látszatra vakmerı, de valójában vigyázatos vad-
nak. Csélcsap a céda szerencse, szeszélyes szajha, hát mért
is ne szegıdhetnejövıben a pandúr mellé? Hogyha tavaly
nyár elején a parajdi völgyben túl ís járt az eszén a legény
- avval a kaptás csüdő csıdörcsikóval világgá csalta-
futtatta a tegzeijárás hat pandúrját-, másodjára akár egy
rossz szögtıl is megsántulhat alatta a ló. Elegendı, hogyha
csak egyszer is elszámítja magát, avagy, elbizakodván
,
könnyelmően vág bele egyik majdani vállalatába, s máris
vége szakad pünkösdi királyságának! Idáig folyvást résen
volt, agyafúrtabban sok hétpróbásnál, ám tán éppen mert
Jegenyének hívják, teljesedik majd rajta a mondás, hogy a
legszebb száljegenyék se az égig nılnek!
És Bıjtmás havának utolsó hetében - napok óta min-
denfele káposztát ültettek már a konyhakertekben a gazd-
asszonyok-, magajárván Upor-Egresen is két pandúrj„-
val, Bellincs megint megállapodott kis idıre a Jegenye szá-
madó faluvégi portája elıtt. Egyik legénye, Sarvadi káplár
nagyot füttyentett a kapunál, de a mezei gróf kisebbik fia
csak nagysokára került elı valahonnan a pajtán túlról, a
telek lábjából.
- Medvecukort kapsz, pajtás, idesüss! - nyúlt bele tar-
435
solyába a komisszárius, hogy kikotorja a kapszlik közül a
krajcáros csemegét. - Nosza, gyer közelébb!
A gulyás i abb ivadéka dacos szemmel sandított rá a
palánk tetején át. Nem látszik e lusta lehıcön, hogy idesto-
va tizenhárom esztendıs - gondolta a csendbiztos -, nem
növöget hosszába, csak egyre gyarapszik...
- Hol van apád? - kérdezte. - Szegıdött már?
- Odavan tegnaptul - rántott egyet a vállán, s nézett
oldalvást a kövérke kölök. - Ment egyezkedni a hıkönyi-
ekhöz. - Csak félszemmel leste a pandúrhadnagyjobbját,
kikotorja-e végre a tarsolyból a szurokfekete s ragadós
cukrot. - Szent Györgytül a hıkönyi kurtagulyát ırzendi
a három bojtárjával. Hatszáz marhát, annyit akarnak rá-
bízhatni a hıkönyiek.
- Jó nagy gulya lesz - bólintott Bellincs.
- Jó nagy - nyelte a nyálát puha álla alatt a gyerek.
- Hát édesanyád? - kutatott váltig a bırtarsolyban a
csendbiztos. - Hol jár?
- Káposztát rak hátul a kertbe... De adja-e már a cu-
kort?-A fiú csaknem vicsorítva vakkantott át a kerítésen.
- Vagy tán a cukor se igaz. . .?
Bellincs Gáspár lassú szemmel fürkészte a szájas faty-
tyút.
- Halljam csak, mi is az, mi netán nem igaz?!
Nem kellett biztatni a morcos-durcás kölket.
- Megmondá édesanyám, hogy engem kendtek csak rá-
szenni akarnak! - Mérgében már fújt a pufók gyerkıc,
mint borzra a hörcsög. - Mert csak igérgeti kend, hogy
pandúrnak beveszen! Bebolonditt...
- Kuss, te szaros! - fortyant rá Bellincs oldala mellıl
Sarvadi káplár, s nyomatékképpen hozzányúlt mord áb-
rázata ékességéhez, kétfele fél-félaraszos, két végén szú-
rósra kifent csepübajszához. - Nyisd a kaput, s ide állj
elibénk!
- Kend békin hagyja az én pajtásomat! - ásított meg-
fontoltan a csendbiztos. Odafaroltatta Iovát a palánkhoz.
436
- Nem vagy te komisz lurkó, te Mika... - Megcsóválta
busa fejét: - Megládd.. .
De a kerge kölök már túlságig hergelte magát:
- Csak azért hitegetnek a pandúrsággal, hogy Júdássa
legyek testvérbátyámnak! Mert erejökbül sose lelnek rá,
pedig itt járkál váltig közelünkbe!
- Dehogy jár. . . - Bellincs odasercintett a palánk töve
mellé. - Teli pénzzel a cenk bátyád feneketlen szeredása,
minek is hederittene rátok. ..
A fiu szeme rágúvadt. Nyálával köpte kicsúfoltsága dü-
hét:
- Nem-e?! Hát igenis gondol mivelünk ı! S édesapám,
tudhassák kendtek, valahányszor akar, rálel testvérbá-
tyámra, talákszik is ıvele százszor!
A csendbiztos megszívta fogát, s henye szemmel messzi-
re nézett.
- Nem hiszem én azt. Fillentesz, te hamis. Fölvágsz,
hencegsz csak elıttünk.
A lesajnálós fitymálástól már pulykás ríhatnék pukkant
a gyerekbıl:
- Nem fillentek! Szent György napja elıtt. ..
Am egyszeriben torkán fúlt dıre haragja. Fehér lett.
Bellincs nem pillantott rá. Szeme zöktébıl kitalálta
,
hogy ıneki most aztán igazán ésszel kell élnie! Nem firtat-
hatja akár egy fél szóval, de akár egy kaján odanézéssel se
tovább, hogy mit nyelt el nagy ijedtében a bojnyik eszetlen
testvéröccse. Elıre hajolt, igazított egyet a fékszáron, no-
ha nem kellett, s úgy hökkent, ravaszul s akarattal, mint
aki most veszi észre, hogy olvadt már tenyerében a medve-
cukor.
- Krucifix! - Odadobta a hirtelenében megnémult sihe-
dernek a nyúlós ragacsot. - Ládd, meghoztam, ahogy
szoktam... - Fölindultságától tágult tüdejével nehezen
préselt ki a torkán minden szót. Csak meg ne gyanítsa e
kurva kölök, hogy az ı pandúrfüle épp eleget hallott!...
Fene egykedvően, ahogy máskor, lassúdan léptetvén lo-
437
vukat, kell eltágulniuk innen! Akárha iöl se figyeltek vol-
na, hogy azt mondá: szentgyörgynap elıtt... - De azért,
Mika, jó szívvel lelkedre kötöm, hogy nagyhangú suttyót
nemigen vesznek szolgálatjokba a pandúrok! Hát inkább
illedelemmel légy, pajtás, ne feledd szavamat! - Belenyúlt
dolmánya zsebébe: - Nos, még e hatos, nesze. Jár tene-
ked. . .
S a hüvelykujjának körmérıl „tpöccintette az akác-
hasovány kerítés tetején a csillanósra kopott tízkrajcárost.
Visszafelé Tegzére egész úton a két pandúrja elıtt koco-
gott. Ahogy elszólta magát a kölök, menten megrettent is
-tanakodott magában. Jól tudja a hitvány, mekkora bajt
hoz idétlen fecsegése a testvérbátyja fejére, de épp attól,
hogy tudja a vétkit, nem meri megvallani apjának se, meg
anyjának se, hogy eljárt szája, s elárulta a pandúrnak, mi-
kor is leszen újfent, hogy összetalákszik az őzött bujdokló
a gulyással. Akár süldınyúl a barázdába, lapít majd egyre
a hörcsögharagú bucskó, hetekig sandán lesi csak, hogy
elértették-e a pandúrok a p„r szót, mi a száján óvatlan
csúszott ki. Netánjóvá tenné is bőnét, hogyha keményebb
fából volna faragva. De mert sunyi lelkő, nem lesz mersze
az apja elıtt leborulni...
- Figyelmezzen kend, Sarvadi! Kend is Varga! - Megál-
lította lovát. - Azt, mi fülökbe került kendteknek a bösz-
me legénykétül, ki ne adják senki fiának! Mert hogyha
akármelyiköktül híre megyen, hát én a kezemmel pusztít-
tom ki e rongy életbül a locska pofájút! - Hagyta, hogy
elgondolkodjon két embere, majd fölemelte a nádpálcáját:
- Ellenbe igérem, hogy Szent György nap elıtt kendtek
velem eggyütt nyomhatják meg a kétezerérı bojnyikotl
A piskei szélmalomban Bıjtmás havának derekára
igencsak megszaporodott a dolog. Miután a környék gaz-
dái Benedek napjáig mind elvetették a tavaszi búzát meg a
tavaszi árpát, ami kevés szem még maradt a padlásaikon
438
meg a hombárokban, sorra bezsákolták s elhozták ırletni
,
daráltatni. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe elıtt
meg után-kedvezett a szelíd szél is-egy hétig éjjel-nappal
járt a malom, s Bársony Jónás meg a gyámoltja hol fölvált-
va virrasztott, hol egyikük aludt, s a másik ügyelt a vitorlá-
ra, garatra, az orsós meg tarajos kerekekre. De ahányszor
mindketten imetten voltak, a szélmolnár konokul végez-
tette a leckét a legénnyel: váltig uzováltatta vele a minden-
féle német neveket, s mindinkább rá-rászorította, hogy
ezt-azt, mit az ember nap-nap után beszél, már ne a szókat
hevenyén egymáshoz rakva, de lehetı kereken formáz-
za. . . ha szebben nem, hisz, maga se volt riktig német, hát
legalább olymód, ahogy ı katonáéknál megtanulá hasz-
nálni a német nyelvet. Minthogy pedig nem egyszer avval
emlékeztette magát egy-egy felejtett szóra, hogy mintha
jelentést tett volna, a melde gehorzám-mal kezdett neki
mondandójának, védencének is rá-rájárt szája a gyakran
hallott - meg gondolkodásra is idıt adó - szólásra, s így
nem ritkán önkéntelen utánozta tanítóját: melde gehor-
zám-mal fohászkodott neki a feleletnek. . . Nem baj-hagy-
ta helyben a hadastyán nyelvmester -, mert attul, hogy
alázatossan jelented, mit akarsz, senki se sértıdik meg...
A legénynekjó füle volt, s harmadszorra-negyedszerre,
de olykor már elsı hallásra is éppúgy ejtette a szót, ahogy
az a hajdani infanterista tüskés bajsza alól ropogott, pat-
togott, hersegett, vagy éppen selypegett eléje. S amit meg-
jegyzett, nem füstölt ki másnapra a fejébıl. Valahányszor
a tanultakat újból mondani kellett, nem sokat késett sose
,
mert szinte legott eszébe jutott, hogy brót a kenyér és flejs
a hús, mejle a mérföld és vég az út, hand a kéz és bejn a láb,
gut a jó és slekt a rossz, degut a tehetıs gazda birtoka is, és
a Iand nemcsak ország, de az olyan föld is, hol vircsaftot
végeznek, mert a landvircsaft a mezei gazdálkodás. A har-
madik héten már azt is tudta, hogy a ding olyan dolog,
amit kézbe vehet az ember, de amit fáradsággal tesz, az a
dolog már arbejt, s más messzer az a szó, ami a késnek a
439
neve, de megint más messzer, amivel mérnek, s mert az óra
az idıt méri, azért cejtmesszer. . .
A szélmolnár nem sejtette magáról, hogy született
nyelvtanító, s a legény se magáról, hogy olyan tehetsége
van, mint csak keveseknek: szinte ragad rá az idegen szó,
alkalmasínt éppen a német. Csak esztendı múltán, az
Upor mellékétöl szörnyen messzi, egy távoli világban kez-
di alítani majd, hogy tálentoma van: valamint a delejvas
rántja magához a bicska hegyét, esze éppúgy gyüjti magá-
ba, amit más népek nyelvén hall.)
Már Sándor napja után szívderitö mulatság volt mind-
kettıjüknek, ahogyjókedvveljátszódhattak a több és még
több német szókkal.
- Huncut vagy te, fiam - göcögött Bársony Jónás.
Mert hogyha apádnak nem volnál kiköpött mássa, hihet-
ném loppal, hogy tán egy kvártélyos német svalizsér ha-
gyatéka lehetsz!... No, gyerünk, próbáld megmondani
mostan, csak úgy a magad esze szerint, hogy teszem azt. . .
akár a menyecskék, úgy tudsz fejni! Sıt tánjobban is.
- Ik besszer melke, alsz ejn milkmagda!
A szélmolnár harsányan fölkacagott:
- Csaknem jól mondád! De a fejılány r em Magda,
fiam, hanem csak milkmagd, s hogyha egy nıi személyt
emlegetsz, ahhoz nem ejn köll, hanem ejne egy e bötővel
megtoldva a végin, mert abbul tudjuk meg, hogy fehérnép
az illetı. Ejne! No, mondjad csak még egyszer.
- Ejne milkmagd.
- Riktig!... No, eriggy, öntsd föl gyorsan a búzát!
Ideje is volt lódulnia, mert ha csak egy kicsit is késik, a
kerek kövek már szárazon csikorogtak volna egymástól.
Ahogy Gyümölcsoltó után egy héttel már Szent György
havából kezdtek fogyni a napok. a kevés híján egy eszten-
deje bujdokló legény gégéjét mind gyakrabban marko-
lászta a régi szorongás, amit annyiszor érzett pásztori évei-
ben. Attól fogva, hogy apjaurának lehetett bojtárja, s ta-
vasz eljöttétıl ıszi vetés idejéig nemcsak a maguk házától,
440
de attól a falutól is, amelyiknek szolgálatába szegıdtek,
sıt a legközelebbi uradalmi majoroktól szintúgy távol le-
geltették-vigyázták a gulyát, aminek minden üszıjéért, téli
ellésre vemhes vagy már kisborjával vállalt tehenéért, min-
den fiatal tinajáért és minden darab ökréért felelniük,
majd Szent Mihálykor számot adníuk kellett - szegény
ember számára félelmetes vagyon volt esztendörıl-eszten-
dıre a gondjukra bízva -, hányszor, de hányszor kellett
ialpon s kint a gulya körül strázsálva virrasztaniuk, ha
netán már alkonyulattal vagy az alászálló estével ígérte-
izente magát a vihar, baljós énekő felleghajtó fölszéllel,
feketéllı felhıkkel, nyírek nyögetésével félemlítve a bar-
mot! S hogyha alattomosan rájuk sodródó förgeteges zi-
vatartól nyugtalanul cihelıdik a marha, ijedtében menten
megugorhat, megszéledhet az elsı égzengéstıl, istennyila
fényétıl-robajától, mert elegendı, hogyha csak öt-tíz gyá-
va üszı kiszakítja magát, és máris megiramlik a többi...
Egyre csitítaniuk kellett a bogárzani kész jószágot, s ag-
gódni miattuk, valahányszor az ég alján a zehernyés fel-
hık torlani kezdtek, nem csuda hát, hogy fujtósan meg-
fogta olyankor az ı torkát is az orv feneség, a nyomasztö
érzés, mint ez a mostani v„rakozás a bizonytalan útja
elıtt. Hova-merre vetıdik, hogyha a tızsér Hirsbergerha-
zaindul Bécs-Ujhelyböl, s ıneki ott idegenben hosszú éve-
ken át helytállnia kell, egyedül helytállni magáért...?
Közben rá-rájött az a bordafeszítı izgalom is, mit tél
elejében, a ballai O-révtıl nem távol, az erdıszélen, a Pek-
ry-fogat láttán, s majd Upor-Verebélen a császárbirtok
jósz„gkormányzójának bolthajtásos kapuja elıtt érzett
mellében: a türelmetlen cselekedhetnék, amit„l elenyészik
a józan félsz, elhessen a gyarló óvakodás, megt„gul a
szív!... No, fohászkodjunk neki, aztán vagy síkeredjen,
vagy ha nem, ám legyen úgy, ahogy elvégezte magában az
Úristen, ki idáig gondviselı kegyelemmel volt hozzám, de
netán beleúnt, hogy szánakozón istápolja a méltatlan vét-
kest, a világgá züllött vármegyeőzte gulyásbojtárt!...

Ugyanígy, csak a jó Istenre hagyatkozván vágott neki

múlt év júniusában az útnak délre, hogy akkor Klapka
vezér s Garibaldi elejbe siessen, s lám, meg is óvta az Ur,
hazavergıdhetni segélte! S így indul neki most is, Szent
György napja elıtt egy héttel: vaktába reábízza magát a
zsidó tızsérre s az Urra. S forduljon akárjobbra a sorsa,
akár rosszabbra az itthoninál idegenben, alázatosan bele-
békél majd, fogadása szerint, hogy a Hirsberger Salamont
se okolja, s meg nem bántja bajában káromlással az Is-
tent!... Csakjöjjön el annak a napja, mikor majd onnan a
jázosi csárdától serkenteni kell a seregnyi fakó sırét, s hol
lova nyergébıl ı is kondíthat a sallangos karikásával,
hogy az ostorok ádáz durrantásaitól, a pulik virgonc csa-
holásától lomhán meglóduljon, nekihömpölyödjön hosz-
szú és tunya vándorlásának a hízlalt ökrök farahimbáló
hada. . .!
Április 14-én Bársony Jónás pitymallat elıtt kelt, s el-
szekerezett Bajnóczra, a Jusztin-napi nagyvásárba. Még el
se ütötte a reggeli nyolcat ajárásszékhelyi bencés templom
tornya, de ı már pénzzé tette a hét zsák tisztára szitált
búzalisztet, meg a korpáját, megvette pipájába egy som-
polygós suttyomtól a tukarcsot, amivel majd alighanem
kitarthat késı ıszig, mire megint a maga kis tengeritáblá-
jában titkon termett szıke dohány tenyérnyi leveleit aprít-
hatja a fejıszéken, s miután az asszonynak is találtjó vas-
tag csontfésőt az igencsak fogavesztett régi helyett, úgy
tett a benedekrendi szerzetesek kéttornyú temploma elé
sorakozott sátrak között, mint ki unalmában cselleng ott,
noha mélyen ülı fürkész szeme nagyon is figyelemmel
mustrálgatta nehány kézmővesnek a portékáját, azokét,
kiknek állványaira csikósnak, kondásnak, juhásznak, gu-
lyásnak való ruhaféle volt kiaggatva. Viseltes, de azért
tisztességes rackasubát, szőrlajbit, téphetlen pórvászon-
ból varrott, s ha kell, a zimankó ellen hamuzsírral kenhetı
fölsı gatyát, durva gyolcsból szabott, derékon általcsa-
varható borjúszájú inget, széleskarimájú álladzós pásztor-
442
kalapot keresett, csupa közönséges darabot, hogy gyá-
moltja, ki három nap után beszegıdik a mózeshitő marha-
kereskedıhöz hajcsárnak, öltözete frissen vett voltával se
,
de gyanúébresztı rongyosságával se szúrjon szemet a tere-
lı társaknak, vagy a tömérdek barom álmos-lassú vonulá-
sán itt-ott elszemlélıdı pandúrportyáknak. Más legény
nevére kiállított utazólevelet kap ugyan a Hirsberger Sala-
montól a fiú, de azért mégiscsak bajtalanabb, ha nem inti
magához a pusztázó pandúr, már amiatt csak, hogy külle-
mével kirí a többi hajcsár közül.
Használt, mástól levetett gúnyát csak a vásár legszélé-
ben, egy házaló forma pajeszos árus gyékényén talált.
- Jó holmi, finom holmi - dicsérte a nyurga emberre is
elég hosszú subát, a hétrét ráncos gatyát, meg a két bıujjú
inget a fiatalka zsidó, s bosszúsan, mert bizonyára sokad-
szor már, elálló füle mögé tőrte a göndör hajtincsét. - Bé-
resinek veszi, nemde, az úr. Bizalmassan elárulom én teke-
gyelmednek, hogy még szerencsét is hozhat e gönc rá, mert
egy nemrégi halottrul van mindeggyik. Csordás volt a sze-
gény Devecserbe, de farsang végin valamely ottani gazda-
legény mátkája miatt bőnössen vére vevıdött.
A szélmolnár nem drágállotta az árat: megtartotta a ga-
tyát, meg a két inget s a subát. Alladzós kalapot végül csak
újat talált, de fölötte kitartón alkudozott is, pedig az elsı
ára is bıven kitelt volna a pénzébıl, a betyár adta forin-
tokból. Lajbit majd tüllem kap, az eggyik kopottas maga-
mét adom vele - gondolta.
Beült még kis idıre a Czímer vendéglıbe is, elhallgatni
pipázva, ami vásárkor hallható, s ameddig elkortyolgatta
a két fütyülı pálinkáját, kifülelte az asztalszomszédainak
csöndes disputájából - olyasféle parasztemberek lehettek
,
kiknek fiai mostanában értek katonasorra -, hogy az or-
szág még az 1867-es esztendıben negyvenezer újoncot kö-
teles állítani, részben megpótlandó ama förtelmes ember-
beli veszteségeket, miket a császár seregei tavalyi nyáron a
königgr„tzi csatában szenvedtek. Mert a porosz-osztrák
443
háborúban a Habsburg birodalom hadi ereje százkilenc-
venezer fıvel fogyott meg, panaszolják Bécsben a járás
követe, nádasdi Mórócz Bernát tekintetes úr szava szerint,
és jóllehet lélekszámának rátája rákötelezné Magyaror-
szágot, hogy hetvenhatezer rekrutát adjon ez évre, a csá-
szár legkegyesebben kijelenté gráf Andrássy Gyulának, a
magyar kormány elsı miniszterének, hogy elismételt kéré-
seinek nagylelkőn engedvén, mérséklendi a kvótát, s mert
a Deák tekintetes úr is erısen megpártolta a grófot, meg-
elégszik negyvenezer magyar újonccal... mi több, ugyan-
csak legkegyesebben elengedi végleg az ország rekrutahát-
ralékát is, pedig az se kevés, mert jó tizenötezer fıre rúg
emberben a tartozás.. .
- Agyafúrt mágnás a cig„nyprímás ábrázatú gróf-húz-
gálta meg állkapcájáig alácsüngı bajuszát egy görnyedt
gazda az asztalvégen. - Ámde kinek megváltani kölkit
nincsen pénze, ugyan mit csináljon...? Mert nekem is
nincs. Nagyfiam ott rokkant meg a Kınigrécnél, kissebbik
meg most megy majd sor alá. . .
Ezen aztán hosszasan elmélkedtek.
Bársony Jónás napszálltakor ért haza Piskére.
- No, megvettem, meghoztam a risztungod, fiam, itt
van - mondta, s a bojnyik elé teregette a holmit. - Lajbit
nem leltem kedvemre valót, de kerülközik itthol, lessz az
enyimbül s bırbül.
Udaolvasta a gyalupadra a megmaradott pénzt.
- Öltözeted, mit mostan hordasz, meg a mentéd is majd
zsákba pakoljuk, vállra hajittod, s elbirja a jázosi csárdá-
tul, viszi majd tızsér gazdád málhás szekere.
- Mente, zsinóros dolmány, szők nadrág... mire köll
nekem eztán? - mélázott a legény. - Uton hajcsár leszek,
osztrák földön meg csak az Isten tudja, miképpen. . .
- Jó leszen ünneplınek a sujtásos magyar öltözet ott is!
- A széhnolnár sejtette, miféle komor gondokkal van teli
védencének bús feje. - Tudd meg, hogy külhonba se más a
fehérnép, mint mifelénk. Megnézi a nyalka legényt a le-
44.4
ány, sıt duplán rajta marad szeme, meglátván a zsinóros
gúnyájárul, hogy magyar emberl
- Szolgalegény leszek én csak, vagy csorvasz napszá-
mos, ki hol itt, hol amott hányódik-vont vállat a bojnyik.
- Nem lıdörgök szoknya után, s vélem, hogy a külhoni
asszonynépnek se a kujtorgós idegen köll. -Fölkönyökölt
a magas malomablak párkányára. - Meg már amiatt se is
ácsingózok az ottani nıi személyek lába közé, mert egyre
fejembe forog majd, hogy hazavárnak. ..
- Az iccés lány Hetevény-pusztán? - szökkent ki a szó
akaratlan Bársony Jónás tüskös bajsza alól. Máris meg-
bánta. - Feledd el. Nem kérdém.
A legény a kis ablakon át a sötétséget firtatta. Mi leszen
vele ott idegenben? E vármegye földjén itthal volt, s mindig
megbíztathatta magát, hogy száz zug várja, ahol meghú-
zıdhat valameddig, pár órát vagy pár napot is, ha szorul-
na a kapca. S mindezidáig rendre akadtak is emberséges
hajlékok, hol a kurrentált lator orra elıtt nem zárták
kulcsra az ajtót, nem mondták, hogy kívül tágasb. Am mi
leszen vele oly népek közt, kik hívatlanjött vagabundnak
nézik, s hogyha nem érti a szót, a parancsot, hogy mi a
dolga, leszidják mindenféle eszetlen, bamba csavargónak,
s mire ı kettıt szólhatna, kiadják útját. . . Mégse lehet más-
képpen! Mennie kell, s meglelni helyét idegenben, hol neki
rosszabb lesz, mint apjaurának volt, meg a többi világot
járt katonának, mert azokat legalább szakadatlan nyüs-
tölték, abriktolták, s ık váltig szófogadón csakis azt csele-
kedhették, mit az ırmester meg a tiszt uraik kommandí-
roztak! Nem rossz az, de kivált idegenbenjó, ha egész nap
s nap-nap után szőnetlen meg van mondva a más ország-
ból más országba szakadt újoncnak, hogy most ezt csele-
kedd, azt meg ne csínáld, mostjobbra, legott meg balra, de
aztán vissza, vagy éppen elıbbre, te bundás!
Nyelt egyet. Akárhogy lesz is, mennie kell! Az ajóravaló
Hirsberger Salamon tızsér odavárja a jázosi csárdához.
445
Már csak, vagy tán inkább még hosszú három nap telik
addig!
Fölpróbálta a rackasubát. Lajtorjamagos fickóé volt,
nem kétes!
- Fiam, ezt úgy nézd magadon - Bársony Jónás igazí-
tott egyet a mécses kajla kanócán -, hogy benne ütöttek
agyon farsang idejin valakit. Mármint az volt benne, ki
hóttra verıdött. Márpedig oly göncbe, melyikbül elıbb
már ember halt ki, nem érhet baj sose. . .
Hát ettıl egyszeriben s önkéntelen összenevettek.
Nem orronthatták, s egyelıre a domb alján, a piros-
cserepes molnárlak léckeritése mögött a kuvasz se hegyez-
te fülét, mert még nem hallott el odáig, hogy Piskérıl ép-
pen kikocog két pandúrló, nyergében a varjútorkú Ma-
szák káplárral az egyik, a haspók Kuna közpandúrral
megterhelve a másik, s Lázár Flóris bajnóczi csendbiztos-
nak e két kopója a kúnhalom, Bársony Jónás szélmalma
felé irányozza magát...
Pekry Piroskával ezen a verıfényes április tizennegyedi-
kén egész nap madarat lehetett volna fogatni. Csak késı
este borult el a kedve.
Kora reggel komornája a szokottnál egy órával elıbb,
már fertály hétkor besurrant hozzá, s odatérdelt ágya elé,
hogy belesuttoghassa fülébe:
- Ne tessék már haragudni, kisasszony, hogy a legszebb
álmát rontom, de a Béla tekintetes úr megküldte a Fecskét!
Az i ú ara kunkori szempillája azon nyomban fölpat-
tant. Sikkantott meglepetésében, s úgy ugrott ki az ágyból,
hogy patyolat hálóinge arasszal a gömbölyő térde fölé csú-
szott.
- Készítsd, aranyom, készítsd szaporán a lovagló kosz-
tümömet! Fátylas kalapom nem kell. Hadd fújja a szél
hajamat!
S míg megmosdott s a csicsergı Lujzával beleöltöztette
q.46
magát a nyeregbe való bordóbársony szoknyába-kabát-
ba, alig bírt túltengı örömével: akár egy csitri leány, mind-
untalan és repesın föl-fölkacagott. Mert Béla, a kedves,
a legtitkoltabb kívánságát is kitalálta! Hiszen volt hátasa
eddig is, ám aggályosan óvatos apjaura csak a tízévesjám-
bor heréltet, a Kevélyt engedte lovagolnia, s a szelíd pari-
pát, kíre számos egyéb név inkább illett volna, csak épp a
Kevély nem, még egy virtigli csikós se birná békés trappnál
merészebb nyargalásra serkenteni. De a Fecske, a dévéri
uradalom angol-arabs félvér kisménesének ékessége. . .!
Már fél nyolckor ki is lovagolt jegyesének ajándékán.
A gyönyörő négyéves izabell-fakó hátán, s az újmódi, de a
féloldalas és farmatringos nıi nyeregben, amit ugyancsak
Béla csináltatott Uporvár elsı szijjártıjával, Stoczek mes-
terrel, biztosabban érezte magát, mint a Kevélyen akármi-
kor is, pedig ez nagy szó. . . Aki elkísérte, az alispán öreg
lovásza, Beke bácsi is elégedetten bólogatott, látván, hogy
urának féltett lánya alatt váltig nyugton van a jó természe-
tő kanca. Lépése, poroszkálása, iskolagaloppja, egész já-
rása türelmes tanítóra, hozzáértı ménesgazda kezére-
lábára vall. Ez a szép, higgadt állat attól se ugorna ijedten,
hogyha netán pisztollyal lınének füle mellett...
A fruskát, aki csak déltájt ügetett haza- s miután piheg-
ve leszökkent a Fecske nyergébıl, tüstént cukorral jutal-
mazta, majd tenyerébıl kínált zabbal is kényeztette a meg
se fáradtjószágot-, máris másik öröm várta: megint Luj-
zája futott lelkendezve eléje a jó újsággal, hogy a fıutcán
a kövér Géringer rıfös kirakatjaiban már nincs egy árva
darab se a dévéri magyarperzsákból. Egy hétbe se telt hát,
s maradéktalan elkelt mind a kilenc szép szinné szınyeg, az
elsı mustra a kisasszony nemrég fundált szövödéjének ké-
szítményeibıl! (Volt még egy tizedik darab is készen, de
mert avval az ı szigorú szeme nem békélt, vissza is tartot-
ta. . .)
Az egész délelıtti lovaglástól kihevült i ú hölgy kamoly
arcot vágott, flegynatikusnak prób„lt l„tszódni, noha szíve
447
szerint inkább összecsapta volna a kantárszártól egyre bi-
zsergı két kesztyős tenyerét. Lám, az ávatos kereskedı,
Géringer rıfös uram ıkelme csak nagy csínján és csakis
komissióba - magyarán tán úgy mondják, bizománykép-
pen -- volt hajlandó bajlódni az els„ szállítmány szınyeg-
gel. Gn„diges Edelfr„ulein-mondta a mőhelyben, miután
árgus szemmel végigvizsgálta a fal mentén leterített szı-
nyegeket -, dehogy is tagadom, hogy szemrevaló vala-
hány. De kelendı lesz-e, avagy nyakamon hagyják az egé-
szet...? Hitt is benne, nem is, hogy vásárlóra találnak a
perzsa esomözáső Piroska-szınyegek (ahogy a Horka-
vármegyei Híxt,ELı harmadik oldalán annonszírozta
ıket). Mára ím elröstelhette magát a tapasztalt boltos,
látván, hogy noha nem két krajcárért kínálta a különös
árut, hat nap alatt eltőnt vitrinjeibıl valamennyi!... De
eztán másképp alkudozunk, Géringer uram! - gondolta a
Pekry kisasszony, s dacosan fölszegte finom, gödröcskés
állát. - Föltételt szabni jövıben kettınk közül én fogok!
És amiképp számított rá-igaz. csak késıbbi napokra -,
az egy hete még tamáskodó rıfös (lemondva ebéd utáni
sziesztájáról) már aznap délután elballagott a Pekry-palo-
ta kapujához, hogy elıbb a terebélyes tulipán-gruppal
foglalatos kertésztıl, majd a földszinti komornyiktól tu-
dakozódjék, otthon van-e s lesz-e kegyes elfogadni szerény
tisztelgését a kisasszony.
A fruska a fortepianónál ült, amikor az inas bekopogott
a kék szalonba. Egykedvően végighallgatta a tekintélyes
kereskedı kérelmét, majd ahogy jegyese szokta, kétszer-
háromszor föl-alá sétált zongorája és az ajtcí között, s csak
nagysokára felelt:
- Üzenem Géringer úrnak, hogy magam is tiszteltetem
ıt, ám a mai nap már nincs módomban idıt szakítani szá-
mára, azonban holnap ilyentájt szívesen látom, ha ugyan
neki szintúgy alkalmas.
Mindenképpen meg kell hánynom-vetnem elıbb Bélá-
448
val a dolgot - mondta magában, s fölcsippentve moarése-
lyem szoknyáját, visszalebegett a klavírhoz.
Vacsoránál az alispán és Dévér urasága nagyot nézett,
hallván, mily eszélyesen és rezerváTtarr viselkedett Gérin-
ger rıfös maga-bejelentését fogadván.
-- Az ön tanácsát kérem szándék.om iránt - fordult je-
gyeséhez. --- Merhetem-e kikötni, hogy a jövıben a rıfös a
szınyegeinket csakis egy föltétellel kaphatja... hogy is
mondják magyarán, hogy gegen Bargeld.
- Úgy kell mondani, hogy készpénzben fizerendı - mo-
solyodott el a fiatal földesúr. -Am hogy lehet az, hogy egy
magyar nemes kisasszony németül meg tudja mondani,
mit kifejezni kíván, önnyelvén viszont nem tudja a szót?
- Úgy van ez, édes fiam - kortyolt kékfrankosából az
alispán --, hogy a magyar nemes kisasszony a növeldében
,
exempli causa Uporváron a zárdában, a német míveltségő
orsolyita apácáktöl németül akaratlan is megtanulni
kénytelen olyasmit, hogy mondjuk mi a Bargeld, de mert
családjával együtt amúgy magyarossan viszolyogva lenézi
a kereskedést, köreiben önnyelvén nemigen használja
utóbb se a készpénz szót, se a szélesb gazdasági élet, a nem-
zeti gazdálkodás sok egyéb magyar fogalomszavait. S ha
akármikor egyszer mégiscsak használnia kell, hát hirtele-
nében, mint most ennek az én kicsi rózsámnak, nyomban
németül ötlik eszébe a terminus öconomicus, melyet éppen
mondani kéne.
- Hiszem, hogy a holnap, mely már pirkad, sürgetvén
rászorítandja nemességünket, hogy közgazdai ésszel gon-
dolkodjél sıt cselekedjék -- tette kezét Szekrényesi-
Schreiner Béla a fruska kezére. - Erısen hinni igyekszem,
hogy sokkal több nálunk az okos lélek, kik nem késnek
hozzáigazodni a korkövetelményhez, mint mennyit most
még megszámolni lehet.
Az alispán kedvetlen tologatta csiszolt poharát a da-
maszt asztalterítın.
- Kétféle nemesség él e hazában. A mágnások. meg a
449
köznemesek. Mindkettıt ismerem én, s tán inkább is, mint
kéne. Kevésbé ismervén ıket,jobb volna nekem. Mert ak-
kor nem látnám a jövendıt, s látván, nem keserednék.
A kemény kortól, mely vagy gazdálkodni tudást követel
minden földbirtokos úrtól, vagy megfujtja, a mágnást nem
kell félteni, megleli benne helyét. A Zichyk, Forgáchok,
Schönbornok, Majláthok, Festetichek, meg herceg Palla-
vicini s a többi hatalmas fırend, kik millió s millió holdak-
kal bírnak, rég megtanulának már haszonelvő módon gaz-
dálkodni, határtalan allodiális birtokokon korigényő dús
hozamokat elérni, s e hozamokkal nyereségessen kalmár-
kodni. De hogy a köznemes is képessé válhatnék ugyaner-
re, borúlátón kétlem.
Piroska kökényszeme rácsillant az alispán elkomorult
arcára.
- Miért kell ily szomorú jóslattal gyötreni lelkét édes-
apámnak?
Vajthai Pekry Péter maga elé könyökölt. Vaskos ujjai
között hol erre, hol arra forgott a kecses kristálypohár.
- A magyar köznemesség vala mindig az élı nemzet,
kicsi rózsám. Majd ezer esztendın át küzdött napkelet
ellen, napnyugot ellen, s nem ritkán mindkettı ellen is
egyidejően. Váltig vérét ontá a honért, védelmezvén a sze-
gény haza földjét, maga nyelvét és maga hitvallását, nem-
zete alkotmányát és törvényeit, állama önállóságát, vagyis
állami létét. Sokkal erısebb és tömegesb fajok elhullának,
hírük is egyre enyészik idı múltával. De a számra marok-
nyi magyar nemzet ma is él. Irtott, ám nem bírt elvéreztetni
az ozmán, nem bírt elemészteni német, s éppen e század-
nak derekán sem pusztultunk bele hısi szabadsághar-
cunknak leverése után a tizenhét évig tartó önkény fujto-
gatásiba sem. S hogy nemcsak megmaradott, hanem al-
kotmányát vissza.vevé is az ország, ezt a csudát, Isten lesz
rá a tanü, mig áll a világ, csak a köznemes elszánt és csökö-
nyös daca tette. A nemzet fönnmaradásáért konokul vere-
kedni, ezért szenvedni, ezerszer halni, s e nemzet fönnma-
450
radását végül elérni... e nagy s hihetetlen vállalatára bi-
zony képes volt mostig a köznemes, ám ezután már önma-
ga fönnmaradását folytathatni, borúval sejtem, képes
nem leszen ı. Te, fiam - pillantott lánya leendı férjeurá-
ra -, tudod s meg is érted az én búmat, s ha beszélek, azért
szaporítom a szót, hogy az én ívadékom szintúgy értse.
Piroska riadtan próbált ellene szólni a vármegye fáradt
kormányzójának:
- Kiben annyi erı volt mindig, mint a magyar nemes-
emberben, mért épp most, mikor újul az ország, mért most
dılne le halni?
Az alispán fölnézett a velencei csillár két tucat égı gyer-
tyájára.
- Erı?... Birta erıvel, hogy jogot, alkotmányt, orszá-
got védjen csaknem tíz évszázadon át, és nem roppant be-
le. Ámde eközben lépést nem tartott a világgal. Nem tanu-
lá meg, mit már száz-kétszáz esztendeje is követelt az idı:
avatottan gazdálkodni! S azóta is egyre lenézi a kor köve-
telményét, mely két szóba sőrítve imígyen hangzik: szigo-
rú haszonelv. Ha zsidó és más kalmár nem menne helyébe
a birtık termését elvinni bagóért, tıle a búzából, zabból,
repcébıl s más egyebekbıl évrıl-évre fölös hányad min-
dég berohadna a nyirkos magtárakba, dohos vermekbe. . .
- De hiszen nem hagyják a nyakán termését - rebbent
apjaurára, de rögtön mátkája felé is a szép lány árnyékos
szeme. - Évrıl-évre beállítnak minden birtokra a kalmá-
rok. . .
- S kényök-kedvökre reádiktál ák olcsó áraikat min-
den magyar úrra, ki engedi. - Dévér földesurának napszítt
arca kemény lett. - Tíz magyar úrból nyolc, de kilenc is
hagyja pedig, hogy váltig az ı károkra nyerészkedhessen
akármely üzér.
A kisasszony még sose látott ekkora indulatot jegyesé-
nek szürke szemében.
- A köznemes inkább sétál egyet a kertjében, vagy
mintha fikarcnyit se reá tartozna az ügy, vállát megvonva
451
tovább kártyázik víg vendégeivel, semhogy maga alkud-
jon terményeí áráról, s ne a tiszttartó vagy a kasznár osz-
tozkodjon alattomban az ı jólléte rovására a német vagy
cseh, zsidó vagy rác tızsérrel. - Fölpillantott ı is a csíllár
lángocskáíra. - Széchenyi mondá: élni nem is, de hajózni
muszáj. Példája nyomán én, bárha szerénytelenül, váltig
magyarázom minden birtokosember társamnak, ha
ugyan megha.llgat: hogy a föld ki ne csússzon a talpad alól,
hát most legalább, mielıtt üt az óra, barátom, gazdálkod-
ni tanulj, és végre ne herdálj, ámde kereskedj!
Pekry Piroska kigyúlt arccal hallgatta fölindult mátká-
ját.
- Míg lesznek férfiak, oly nemzetszeretık. mint édes-
apám s ön - szeme büszkén csillant -, hittel hinni fogom,
hogy az ıs törzsök, kinek életsorsáról aggódva beszélünk.,
el nem enyészhet a köznemes!
- Adná Isten! - kelt föl az asztaltól az alispán. Tétova
mozdulatot tett, mint ki legyinteni készült, s mégse teszi. -
S míg van erım, magam is, mint Krisztus a vargát, rázom
a vármegye minden köznemesét, kikhez maradék bízodal-
mam főz. Hallgass rám édes atyámfia, nincs még veszve a
vaspályánk ügye, nyüstölöm ıket. Fogjunk össze a mág-
nás praktika ellen, hajtogatom, s tudtokra adom, hogy
plánumom is van! -fordult lánya felé, ki elıtt közjót szol-
gáló ármányát még sose említette. - Elég, ha csak öt-hat
birtokos úr szegül ellen, mondván, hogy jó földjeitıl, me-
lyeket kisajátíthatni kívánnak, a Krızus kincseiért se akar
megválni, s a mérnök uraknak nem lesz más lehetésök,
mint a kitervelt nyomvonalat megváltoztatván, Érsektor-
nya helyett ez irányba vezetni a sínpárt - kurta hüvelykuj-
jának körmével az abrosz fényes vásznán rajzolt -, er go
nem a mágnásokhoz húzó Érsektornya, hanem megyeszé-
ke Uporvár kap vasutat, s Horkának máris a köznemesek
s a paraszt kisgazdák lakta felét szelik át a személyszállitó
és a tehervonatok!
Keserően fölnevetett.
452
- Nem, nem cáfolják érveimet! Kinek ép esze van s kik
megtanulák, mi a kétszerkettı. minden földdel bíró köz-
nemes úr szeme szikrát hány ideámtól. Mind, kire hasznot
hozna e plánum, buzgón bólogat és megigéri kemény pa-
rolával, hogy mellettem voksol a vármegyegyőlésen, ha
szavazni fogunk ama bírtokosok jogos és méltányos kár-
talanittásáról, kiknek tábláit kisajátítván, a vasútépítı
részvényi Gesellschaf't értékök tetejezve fizetne a szántó-
kért, szıllıkért. Ámde mögöttem már hezitálnak. kétsé-
geskednek, tanakodnak, s hogyha szabódásuknak hírét
meghallván, ama néhány Vízvárad- s Velikán-környékí
nemes bizodalma meging, menten leomol közhasznú ter-
vem: látván, hogy nem számíthatnak a vármegye és az alis-
pán által igért kártérittésre, önérdeköket tartván szem
elıtt, bizony inkább adják el tetemesb és biztos pénzért
földjeiket, semmint botorul kockáztassák, hogy majd a
vasútépítık is lefaragjanak abból, mit megajánlának vala
vételi árként, ésjelenig fönntartanak is. S akkor markába
röhöghet minden mágnás, és hírlelheti szerte, hogy ím, a
kolontos köznemesek már újfent elfőrészelték tövinél, me-
lyen ültek, az ágat. . .
Szekrényesi-Schreiner Béla fölállt. Odament az alispán-
hoz.
- Apámuram.. . engedtessék így szólittanom önt. . . -
parolára nyitotta kezét -, én múlt hóban szavam adtam
9
hogy kiknekjó indulatát ezidáig megszerzém, valahányuk
voksát is szavatolni fogom. Ha a vármegyegyőlésen majd
fölsorakoznunk kell, e barátim Pekry alispán pártján lesz-
nek!
- Hogyha tebenned s még néhány tucat osztályos tár-
samban nem bízhatnék - sóhajtott a nagyúr akaratlan -,
megvallom, fiam, egyhamar elcsüggednék, vagy tán már
föl ís adtam volna...
453
Bársony Jónásék hattyúfehér kuvaszának Purdé volt a
neve. A csajlafülő, tohonyán ténfergı, de ha kellett, meg-
hökkentıen szilaj, éber házırzı bumfordi korától meg-
szokta, hogy a molnárlak s a malom körül majd mindig
más és más, idegen fogatok nyikorognak, lovas- és ökrös-
szekerek forgódnak, mindenféle serény és lomha, kevés
szavú vagy nagyhangú emberek jönnek-mennek, s nem
hederített rájuk. Am noha se gazdája, a szélmolnár, se
Bársonyné, ez a csöndes, lassú léptő asszonyság nem taní-
totta a puskás pandúrt félni, a látszatra lusta kuvasz mégis
mindig s rögtön uszult, ha a kúnhalmot a törvény katonái
kerülgették.
Ennek a napnak, 1867. április 14-ének estéjén is acsargó,
vérszomjú ugatással loholt föl-alá a szerény molnárlak ud-
varának léckerítése tövében, hallván, hogy a ház s a ma-
lom felé poroszkáló hátasok csakis pandúrlovak lehetnek.
Egykettıre meg is láthatta a féltányéros hold halovány
fényénél, hogy amint füle figyelmeztette, valóban két ku-
tyabıszítı deli fegyveres embert hoz nyergében a két ké-
nyelmesjárású mén.
Bársony Jónásné, ki a molnárlak konyhájában kenyeret
dagasztva hajlongott a nyirfateknı fölött, tüstént tudta,
hogy attól háborodott meg a Purdé, mert akiket cafatokra
szakítna, azokban a vármegye hetyke kopóit alítja, a Lá-
zár Flóris bajnóczi komisszáros cs„könyös fogmegjeit,
akik attól fogva, hogy itt Piskén is borsot tört f„nnen hor-
dott orruk alá a betyár, nem is egyszerjártak már portáju-
kon, árgus szemmel kutakodni s megfaggatni az ı ártatlan
férjeurát.
A szélmolnár szikár felesége nyugalmas természető te-
remtés volt. A hetekkel elıbbeni néhány napban, arrteddig
erısen rájuk kaptak a pandúrok, nem tartott bajtól, mert
hiszen akkor a bojnyik Piskétıl távol ténfergett, s itt bár-
hova szaglásztak be a törvény bosszús ırei, semmi nyomát
nem lelhették a szegény bujdoklónak. De ha most a ma-
454
lomba berontani készülnek... Meghallotta-e Jónás és a
betyár, hogy a Purdé ily kergülten ugat?
Kinyitotta az ajtót. Látta a félhold gyönge világánál,
hogy a léckerítéstıl pár lépésnyire áll meg a két pandúrló.
- Ki van ott?- kérdezte vacogva, s e pár szó is csaknem
belecsuklott összeszorult torkába. - Ki az?
- Bársonyné asszony, kösse legott láncára kutyáját! -
kurjantotta hivatalosan a főrészhangú káplár, a Maszák.
- Törvény dolgába vagyunk, hát úgy igyekezzen!
- Purdé! - szólította magához az ádáz házırzıt az ijedt
molnárné. Ráfőzte nyakára a láncot, s mint kit ráz a hideg,
dadogott: - Mit akarnak kendtek?
- Férjeurával vóna beszédünk! - mondta nyeregbıl
szállva a káplár. - Mert még egyszer szót köll váltani arrul
a múltkori rablásrul.. . - Fölbillentette a kalantyút a ka-
pun, s bevezette lovát. - Hot a molnármester?
- Kávicsek Ambrus korcsmájába. -Az asszony kontya
alatt kiütött a veríték. - Ott üdögel kis idıt esténkint.
- Nincs ott - reccsent rá az a másik pandúr. - Máma
nem is volt. - Fölnézett a malomra. - No lássa, hogy itthol
van! Ki világitt, hogyha nem ı?
- Tán égve felejtıdött a pipics. ..
Bársonyné útjukat állni akarta, de nem bírt elmozdulni
a pitvar elıl, nem vitte a lába.
- Hogy égve felejtıdött. . . meglássuk - mondta a káp-
lár, és a fehérre meszelt tornácoszlopra tekerte a ló fékszá-
rát. - Gyüjjön, Kuna! - mordult szószátyár közpandúrjá-
ra. - Világol a rnécses, kell legyen ember is ottan...
Sarkantyúpengetve, komıtosan indultak neki, megvi-
zitálni a szélmalmot.
- Jaj, szép Szőzanyám, könyörülj meg rajtok! - nyögte
magában az asszony. -Jézus urunk, te is irgalmazz nekiek,
letekints. . .
Odafönt a malomban a tébolyodott kuvasz ırjöngı
ugatását Bársony Jónás is, gyámoltja is akkor-nyomban
meghallotta, mikor rábıszült arra a két pandúrra a Purdé.
. 455
- Fúdd el a mécset! - A szélmolnár nehezen mozdult a
merev l„bával. - Fúdd el már!
A legény megrázta fejét.
- Úgyis meglátták jöttükbe.
Az apró ablakon át maga is megpillantotta a félhold
gyatra derengésében a molnárlak keritése felé kocogó két
fegyveres árnyat.
Hirtelenében s önkéntelenül csak a jótét asszonyságot
szánta.
- Szegény nénémasszony... mit kezdhet a két pandúr-
ral?
Mint ki riadtában gyökeret vert, Bársony Jónás meg-
dermedten bámult rá a fiúra.
- Mi lessz?! Legalább rejtızz el fönt a tetıbe!
- Igencsak késı - fürkészett le a molnárlakra a bujdok-
ló. - Ideértek, s nem itatni akarnak. Tekegyelmed felesége
ki is ment már hozzájok. - Hátat fordított a kis ablaknak.
Szeme véletlen akadt meg a bálványoszlopon, ott is a kam-
pós vasszög„n. - Eggy lehetı van.. . - Kettıt lépett és le-
akasztotta a horgas szögrıl azt a szakadt istr„ng-kötelet.
- Már meg ne nehezteljen, de feküdjön hasra kegyelmed
elıttem, tán ide. . . - és a poros gyalupad mellé mutatott a
kemény, döngölt padlatra. - Ne ódzkodjon, fogy idınk. . .
A tanácstalan ırlımester rıkönyödötten nézett rá, de
letérdelt ép lábával, s nagynehezen lehasalt is, végig-
nyújtózott az öreg gyalupad mellett.
- Tegye hátra farára a két kezit! Így a'. . .
S a bojnyik a másfél rıfnyi kötélbıl pásztori hurkot,
kúngörcsöt gabalyított Bársony Jónás mindkét csuklö-
jára.
- No, érti-e már?. .. Elszántan rajtaütöttem a malmon,
mert ama Gingalló-beli korcsmamulatság óta gyanittám,
hogy fenejóljövödelmez a szélmoln„rság. Turzán már el-
bántam a gızmalmossal, most a kegyelmed pénzit akar-
tam fegyverrel kizsarolni. Ilyet valljon, ha kifaggatják!.. .
De hogy egyszercsak megveszekedetten kezde ugatní ku-
456
tyájok, az ablakon itt kitekinték, s mit látok? Hogy pusztá-
zók közelittik a szélmalmot. Hát itt rekedék. . .
Már dördült is az egyik pandúr ökle az ajtón. Majd a
Maszák káplár reszelıs ordítását hallották:
- Molnármester! Nyissa ki! Pandúrportya vagyunk!
A legény odaszisszentette a megkötözött embernek:
- Szót se! - A két pandúr is hangtalanul, lélegzetfojtva
fülelt odakint. - Lássuk, mit akarnak!
Vásáron vett hajcsár gönceit egybenyalábolta, a három
napja üres daraládába söpörte, s általlépve a szélmoln„r
derekát, a hatalmas bálványfa mögé húzódott.
Jókor. Mintha falomlasztó kossal taszították volna, ki-
ugrott hornyából és elpattant a kovácsolt zár vasnyelve, s
a tölgydeszkákból összerakott malomajtó is csaknem le-
szakadt faggyúzott sarkairól.
Lázár csendbiztos káplárja, Maszák az erıtıl, amivel
nekirontott kintrıl a nehéz ajtónak, kis híján térdére zu-
hant a hason fekvı szélmolnár lábainál.
- Hogy a rosseb. ..! - kurrant. - Kend meg van békóz-
va?! Ki tette? Kijárt itt?
Elképedt Kuna Lénárd közpandúr is. Rántott egyet a
nadrágszijján, és nekikészült, hogy féltérdre ereszkedjen s
kikötözze a földre terített örlımestert, vagy ha nem is kell
már, megnézze, hogy él-e, halott-e.
- Ki bántá kendet, mondja legott, hogy az Isten verje a
cenket. . . - üvöltött rá az alélt vagy tán eszméletlen mol-
nárra a káplár. Rozsdavörös bajuszára kövér izzadság-
csöppök folytak alá hegyes orra tövébıl. - Szóljon már, ki
a rossebjárt itt!
- Én. . . - lépett ki mögéjük az embervastag tölgyoszlop
takarásából a legény. - Kit kurrentálnak, a vérpénzes Je-
genyét látnák, de sehogyse komendálom, hogy megfor-
duljonak! Am nyugton ha maradnak, semmi hajók nem
'esik, megigérem.
Üres volt két keze. Ballal a káplár, jobbal a közpandúr
derekáról lógó tokból vette magához a kapszlis pisztolyt.
457
Hátukon átalvetve viselt puskájukkal nem akart bajlódni.
A vén gyalupad sarkán mindig volt víz a cserépkanesóban.
Fogta a szélesszájú csuport, és óvatosan vizet öntött köz-
pandúr Kuna, majd meg a káplár fölporzott puskája csö-
vébe. E két fegyverrel senki se lıdöz, ameddig meg nem
szárad bennük a lıpor!
- Rogyna reá kendtekre az ég! - lihegett föl rájuk a szél-
molnár. - Ha csak egy fertályórával elıbb gyünnek s itt
ülnek nálam, riktig a két karjokba ölelhetik ezt a gazem-
bert!
- Kendnek most hallgass a név , s jö szóval ajállom,
lesse a földet az orra alatt! - förmedt rá vészjós hangon a
bojnyik. Serkentın megbökte a két pisztollyal a pandúrok
hátán a feszes dolmányt. - Kífele!
S mikor újra mögöttük volt, Bársony Jónás gyalupadja
alól kiemelte a fodros bükkfasziácsban rejtett duplacsövő
karabélyt, mit múlt májusban, a hıkönyi horhosban,
Majláth gróf árendaszedıjének kocsisától vett el. A puska
helyébe a két pandúrmordályt hajította.
- Gyerünk a lovakhoz! - lépett lassan két megnémult
foglya után. - Jóindulatún intem mindkettejöket, hogy
böszme, ki szembeszegülne velem. De ha szófogadón ese-
lekednek, megkímélem az életöket.
Fátyolfelhık símogatták fönt a fehér félholdat. Gyér
harmat csillant lábuk alatt a gyöpön. Mindhármuk csiz-
máját fényesre pucolta a nedves fő.
- Esöl egyszer még a kezembe, zsivány! - vakkantott
hátra Maszák káplár. - De a bús Isten legyen irgalmas
neked akkor, akasztófáravaló!
- Nem vénasszony kend, hogy folyv„st járjon a szája --
pirított rá a legény. - Kedvesb a fülemnek, hogyha a sar
kantyúját pöngeti, lépjen hát szaporábban!
A molnárlak tornáca elıtt fejelógatván várt rájuk a két
pandúrló. Bársonyné asszony még mindig megrettenten,
fél tenyerét ajkára tapasztva, az ámbituson tipródott, s
állán megbomlott kendıje alól fi.rtatta, ki kit terel onnan
a malmuk irányából.
Kurtára fogott láncának végérıl a f hér kuvasz is szem-
mel tartotta a három szótalanul közelítı emberi árnyat, s
mint ha az ég nagymesszi dorombol, morgott rájuk.
A bojnyik a hold halovány fényénél is meglátta a káplár
keselyének kápáján bırszijjra akasztott pányvát. Húzott
egyet a maszték végén, és máris belehullt markába a köny-
nyő kötél. Odament vele Bársonynéhoz.
- Hozzan kést!
-- Szőzanyám! --jajdult föl az asszonyság. de betámaly-
gott konyhájába, s mire újra elıjött, tésztametélı kés re-
megett a kezében. - Jaj, irgalmazzon nekiek!
- Nem vérök veszem én, ne sipákoljon - nyújtotta a
pányvát félkézzel a szélmolnár felesége felé a legény. -
Nyisszantsa középpen ketté!... Jó lessz. Most meg kösse
keményen hátra a két kezöket!
- Hogy birnák én törvényembereket békózni... -- pi-
tyergett szívébıl a kisírt szemő asszony, de azért. nekikez-
dett. -Jaj, mit vétetteYn, Szőzanyám, hogy ilyennyire bün-
tetsz?f
Hitvány hurkok sikeredtek a pandúrok csuklóira, ám a
betyár nem bánta.
-- Bevégzem a dolgom a szélmolnárral --mondta mogor-
ván. - Addig kendtek nyugton várnak rám idelent! - Pus-
kája csövével a tornáchoz taszigálta a két pandúrt. - Ha
tapodtat odább lépnek, kilikasztom az irhájok kendtek-
nek! Bóbískoljonak inkább eggyet, lábon, ahogy lovaik. . .
Mögülük suttyomba magával vonta a botladozó asz-
szonyságot. Ahonnan már nem hallhatták a kopók, bel -
súgta fülébe:
- Ha már fölinentem férjeurához, kelrned tüstént vá ja
vagy oldja le rólluk a pányvát, hadd nyargaljon, ahogy bir,
a két földterhe vitéz...
Odafönt a malomban memen megszabaditotta a szél-
molnárt.
458 459
- Ládd, kár volt törni fejed, hogy mit mondhassak az
ittjártodrul-dörzsölgette a két csuklóját Bársony uram. -
Mert ráfogadok, hogy akár szar a főbe, e két boldogtalan
életfogytig titkot tartani fog. Sírjokba viszik cefet emlékit,
hiszem, ennek a napnak!
- Csak Bársonyné nénémasszonyt köllött volna kímél-
ni, de nem lehetett... -A legény, ahelyett, hogy fölsóhajt-
son, ráfújt a pipics lán jára. Sötét lett. - Mert közülünk
csakis ıneki köllött megszenvedni miatta, mit én míveltem
a két bajnóczi kopóval. - Sarkon fordult, s honnan ajöttü-
ket is meglátta, megint odaállt a kis ablakhoz. - Ha nem ég
az a mécs, hanem így a sötétbül lessük,jobban látjuk, hogy
mit csinálnak.. . Nézze kegyelmed! Ilyet sose látott még!
Odalent a fehérre meszelt molnárlak muskátlis tornáca
elıtt Bársonyné asszony a két pandúr sarkában sürgött.
Olykor megcsillant is a kés a kezében a félhold gyér ragyo-
gásától. Sietısen s nyilván váltig reszketegen vagdosta a
káplár, majd meg a közpandúr hevenyében hátrakötött
csuklójáról a finom, de erısfonatú pányvából rábogozott
hurkot.
- Mindjárt szélnek ereszti is ıkelméket - bólintott a le-
gény. Fölhúzta a duplacsövő egyik kakasát, s mire lent a
nyeregbe vetette magát Lázár csendbiztos két pandúrja, a
zárjaszakadtmalomajtó két szárfája közül belelıtt a sötét-
be. - Ha eddig nem, hát most vasat adnak a lónak!
S mintha fülük mellett füttyentett volna valóban az ég-
nek eresztett puskagolyó, a szökött káplár meg a közpan-
dúr véresre döfölte lovát a rezes sarkantyúk bırtépı tara-
jával. Mert mire tízig számolt volna a szélmolnár meg a
bojnyik, Piske felé már mindkét mént elnyelte az éjszaka.
Egy ideig hallgattak a szélmalom álmos csöndjében.
Csak percek után szólalt meg a bujdokló:
- Jel volt ám, elhiggye kegyelmed, rosszjel volt, hogy a
két pandúr idetévedt. - Fájt a szemének a félhold fázós
fénye. - Odább állok, nem odázom már. Mire megvirrad,
már a bogándi boszorkány hajlékába leszek. - Letörülte a
460
homloka páráját. - Türelemmel meghúzom magam abba
az elhagyatott kalyibába, s holnapután majd onnan nyar-
galok át, hova várnak, ajázosi csárdához. - Végigtapogat-
ta a puskáját. - Tegye el jó helyre kegyelmed.
Nem volt még éjfél, mire fölmálházta magát. Mentéjét,
dolmányát, sujtásos nadrágját egy használatlan kender-
zsákba kötötte a szélmolnár. Ö közben a vásáron vett bor-
júszájú inget húzta magára, s a százráncos gatya is lábára
került. Csöcsgombos bırlajbit Bársonyné választott neki
férjeurának avíttas gönceibıl. Ö tömte feszesre tarisznyá-
ját is száraz sódarral, megfüstölt hátaszalonnával, meg
múlt héten sült, kellın szikkadt búzakenyérrel.
- Lıszerszámot nem viszek én... még forgópisztolyo-
mat se. Nyereg mellé a fokos meg a sallangos karikás, mi
egyéb köll útra a virtigli baromhajcsárnak?
Bársony uram csak nézte az újfent pásztorrá vedlett buj-
doklót. Hogyha neadjisten nem látnám többet - sajdult
benne olyan kín, amilyet sose érzett még -, fiamat vesztem
vele én. . . fiamat, kit kurta idıre adott csak az Isten!
S óva kerülte, hogy egyszer, akár véletlen is összeakad-
jon a pillantása az asszony kendıárnyékolta szemével.
Mert ha tekintetük összetalálkoznék, hát nemcsak az élete
párjának pillája alól buggyanna ki menten a könny...
Három fertály egykor szótlan fürkésztek a léckerítés te-
tején át arrafelé, hol már hosszú minutákkal elıbb eltőnt
hókásfejő pej kancáján, s messzirejárt a betyár.
Bellincs csendbiztosnak Tegzén volt egy új pandúrja,
Nagy Istók. Dacára nevének, cingár ember, csaknem cse-
nevész, de a csontjaira szikkadt szijjas izmaiban förtelmes
erı volt. Egyízben, nem sokkal utána, hogy a vármegye
szolgálatába szegıdött, a tegzei szolgabíró-hivatal udva-
rán Varga közpandúrt, aki ingerkedni merészelt vele, mint
egy tollas zsákot emelte magasba, s a cseréptetejő kerekes
461
kút mellett belevágta a vízzel teli lóitató vályúba. De ettıl
fogva nem is volt bátor senki se ujjat húzni az új emberrel.
Korábbanjáger, Schlick bár ó erdıkerülıje volt e Nagy
Istók. Bent is lakozott a vadonban, a ságodi ısbükkösben,
fiatal feleségével, s a gerendákból ácsolt jókora jágerház-
ból járta az útját minden nap: hozzáértın számlálta-
vigyázta a nagyvad falkáit, fölügyelt a favágókra, s szigo-
rúan kordában tartotta a szénégetıket. Azt meg, amit ı
végzett, egy tiszttartó, bizonyos Wiesner Gusztáv intézı
inspiciálta. Elég gyakran ki-kíj„rt ez a Wiesner a jágerház-
ba, eladdig, hogy hamarosan hírbe került a Nagy Istók
szemrevaló feleségével: nem is egyszer meglesték vagy csak
véletlen látták itt-ott mindenféle favágók, hogy gombázni
kíséri az asszonyt. Halni is együtt haltak az erdei tóban. Az
eset nyomozását várajjai Dákh Edömér vízváradi szolga-
bíró vezette, de megállapítani csak annyit sikerült, hogy az
intézı is, a jágerné is meztélláb belementek a nyári idıben
is lélegzet-elakasztóan hideg állóvízbe, s mert föltehetıen
nem tudták, hogy a parttól nem sokkal beljebb egy helyen
váratlan mély a meder, valamelyikük elvesztette a talpa
alól a talajt, s magával fullasztotta a másikat is, aki nyilván
menteni próbálta. Szavahihetı tanúk vallották, hogy se a
tiszttartó, se a jágerné nem bírt úszni. A pletykának, mi-
szerint a Nagy Istók puskával hajtotta be ıket a tö mélyé-
be, a szolgabíró annál is kevésbé adott hitelt, mert ajáger
a kettıs halál idejében - ezt több szénégetı is eskü alatt
állította - a tetthely tájékán nem lehetett: ık a boksáik
közelében hallották Nagy Istók puskájának két durraná-
sát, márpedig füstös tanyájuk meg a tó között erıs egy
órányi az őt. Meg aztán rızseszedı ságodi pórlányok
ugyancsak vallották, hogy látták ebben a messzi revírben
az erdıkerülıt az idı tájt, hogy az intézı meg a jágerné
megfúlt a hideg tóban. Minthogy pedig a tiszttartót nem-
igen kedvelték még az urak se, a szolgabíró egy hónap után
berekesztette a vizsgálatot, annál is inkább, mert a szeren
asétlenül járt asszony temetésén látni való volt, hogy a já-
462
ger kétségbeesetten gyászolja a holtat: fölzokogott a gö-
dörnél, és csaknem beleszédült. Nem is volt maradása to-
vább, se az erdészházban, se uránál: meghallván, hogy a
tegzei csendbiztosnak pandúr kell, beajánlatta magát
Schlick báróval, s be is állt a nemes vármegye szolgálatjá-
ba, a Bellincs Gáspár pusztázói közé.
A tegzei komisszárius az elsı naptól szakadatlan szem-
mel tartotta a hallgatag embert. Látta, hogy nemcsak hi-
hetetlen erıs, de kegyetlen szívós is: mikor egyszer a szol-
gálat követelte, kerek három napon át jóformán étlen-
szomjan talpon volt, vagy rázódott a lovon, s el nem bóbis-
kolt a nyeregben. Végül is abban egyezett meg magával,
hogy a Sarvadi káplár meg a Varga közpandúr mellé ezt a
Nagy Istókot választja, hogy ıvelük ejtse meg immár több
mint fél évtizedes törvényszolgáló pályájának legfonto-
sabb vállalatát: hármuk segedelmével fölkajtatván, Szent
György nap elıtt valahol megnyomja a bojnyikot.
Úgy okoskodott, hogy már április derekától maga ís ott
tanyáz-káplár Sarvadival és közpandúr Vargával-a hı-
könyi közbirtokosság szolgálatába szegıdött gulyás, Je-
genye István számadó hollétének környékén, de aki aztán
majd csak közelrıl lesse a betyár apját, hát az a kopó az
elcsigázhatatlan Nagy Istók legyen.
Azt már tudta a csendbiztos, hogy a számadó meg a
három bojtárja Gyümölcsoltó után egy héttel megtelepült
a kövér legelın, innensı szélén a hıkönyi pusztának, s
miközben bojtárjai a kunyhót ássák, amiben majd hálnak
Szent Györgytıl beszorulásig, addig a kurtagulyás Hı-
könyt, meg a közeli két majortj„rja, hogy rovásba vegye,
vagyis-hol vannak már a rovópálcák?-számadó könyvé-
be lajstromozza a gazdák és zsellérek rábízandó marháit.
Helyben vannak hát, s mert idejük még van pár nap az
összeverıdésig, komótosan tesznek-vesznek a Hıköny-
höz alig egy gyors nyargalásnyira bólogató gémeskút mel-
lett, le jobb helyen ahhoz, hogy a sőrő bercelbıl, ami az
ugart szegi, abból a tövises cserjebozótból, amiben látat-
463
lan xnaradhat a sullogó, észrevétlen lesni lehessen a kuny-
hót s környékét.
Sullogónak hívta az Upor mellékén is a pásztornép, de
a pandúr úgyszintén a vidék egynémely sanda tekergıjét,
kik vagy tisztességüket vesztett pásztorbojtárok, vagy
börtönben idıt töltött krétás himpellérek voltak, s kiket
kiszabadulásuk után se uraság, se falu nem fogadott be.
Az efféle lehıc kitaszított aztán abból próbált tengeni,
hogy folyvást szaglászott, s vagy a pusztázókat vezette
nyomra egy-egy baromeltolvajlást követıen, vagy a lókö-
tıktıl, marhalopóktól mindaddig kizsarolta a sápot, míg-
nem valahol s valakik rábıszültek, s hol senki se látta,
agyoncsapták s elhantolták a galádot. A tegzei járásban
már nem volt egy se belılük, de a rossz emlékük nem enyé-
szett, s Bellincs rájuk gondolván fundálta ki, hogy sullogót
csinál a Nagy Istókból, annál is inkább, mert a jágerból
lett pandúrt a delikvens, Jegenye számadó még sose látta.
- Idehallgasson kend - mondta a cingár embernek -,
legelıbb is rongyos maszkát ölt, hogy rusnya csavargónak
nézhessék, hogyha netán meglátják. Mindazonáltal jobb
lessz, hogyha nem is sejdíti a kurtagulyás, hogy közelükbe
van, s ólálkodván lesi, kémleli ıtet!
Majd pedig apróra szájába rágta, miképpen kell csele-.
kednie ott a bozótosban: hordjon össze ágat-gallyat négy
halomba, gyorsan gyúló tőzrevalóból, mert az a négy ra-
kás arra szolgál majd, hogy menten jelt adhasson velük,
mihelyt arra figyel föl, hogy a számadö azt a vén sarzsilo-
van nyergeli, s nem lajbiban, ingben, pıre gatyában, ahogy
Hıkönybe kocog be a szegıdményes pásztor, hanem su-
bát kanyarítva kel útra. Subát rendre csak akkor vesz vál-
lára a pór vagy a pásztor, hogyha elıre is avval számol,
hogy csak napszállat után, vagy még késıbben, sıt más-
nap tér meg a holvoltából - magyarázta.
- Maga n meg, káplárommal s Vargával a méltóságos
Majláth gróf hıkönyi uradalmának majorjábul, Zsófia-
majorbul várjuk ajelt, mert onnajd, a botosispán házának
464
padlásárul messzilátóval nyomban észrevehetjük, hogy
meddig nappal van, fölszáll-e a füst, ha meg éjtszaka van,
fölgyullad-e tőz, és hány füst, hány tőz jelzi az istenverte
betyár apjának az útja irányát!
Lelkére kötötte Nagy Istóknak: ha a számadó délnek
indul, egy rızserakást gyujtson meg!... hogyha keletnek,
kettıt!... hogyha nyugotnak fordítandja lovát a gulyás,
három tőzláng vagy három füst látszódjon!. . . hogyha meg
éjszaknak tart, égjen mind az a négy kupac!
- Onnan, a grófi majorbul mink egymást föl-fölváltva
figyeljük a távolt, aztán abba a szent minutába, mihelyt
meglátjuk ajelt mindhárman lóra kapunk, hogy csöndbe
nyomába eredhessünk a ravasz pásztornak!... Kenden
múlik a hajtás. Jól fontolja meg, elvállalja-e! - Csontig
szúró szemmel fenyegette a nála arasszal kisebb embert. -
Én nem eröltetem, és megmondom elıre: lehet, hogy há-
rom nap, de akár még több napot is pihenetlen, váltig
imetten köll virrasztani kendnek!
A kiszikkadt ábrázatú pandúr szenvtelenül biccentett:
- Jól tette kegyelmed, hogy rám bízta a strázsát.
- Még nem mondám, hogy rá is bízom kendre!
- De én már úgy veszem, énrám bízta! - Nagy Istók
bátran nézett szembe a vizslatekintető csendbiztossal. -
Hogyha akár egy hétig is álmatlan köll lennem, hát le-
szek is.
Bellincs Gáspár rátette nehéz mancsát a csikaszképíl
közpandúr csupacsont vállára. Tudom, te bitang, hogy
puskáddal te magad kergetted a tóba az asszonyodat meg
az intézıt - gondolta, s nem elıször.
- Hát jó - mondta ki aztán. - Van bizodalmam kend-
höz. Eriggyen a posztra!
Ilyenformán Szent György havának tizenötödik napjá-
tól Nagy Istók bevette magát a hıkönyi puszta peremén
burjánzó bercelbe, hol annyira volt csak a számadó meg a
három bojtár nyári tanyájától, mint aminı távolba a kur-
tacsövő karabélyból röppen az ólom. Nappal még szemeit
465
hunyorítni se kellett, hogy jól lássa, miképpen rendezked-
nek- kunyhójuk tetejét eszkábálják, borjúkarókat vernek
a földbe, göcsörtös fát aprítnak, öreglebbencset ráznak a
szolgafa-ágon függı vasbográcsban, jó ízőn falatoznak, s
heverésznek is olykor- a szálas termető mezei gróf meg az
emberei. Magával vitt a csavargó-rongyaiban egy hosszú
távcsövet is, mit a csendbiztos szerzett neki, ám csak azért
kukkantott bele néh.a. hogy őzze unalrnát: az erıs lencsén
át olyképp nézhette a négy gulyapásztort, mintha alig né-
hány lépéssel az orra elıtt bóklásztak volna. S hogyha, az
asszonyt elvesztvén, a kedélye ki nem hőlt volna, talán
mulat is, látván a csövön, hogy a négy ember-igaz, csak
nagyritkán - száját nyitogatja, de akárcsak a némák,
hangtalanul tátog mindegyik. . .
Az elsı nap meg az elsı éjjel Semmi se történt. Késı
estétıl a gulyások hajnali szürkületig horkoltak rackasu-
báik alatt, elnyúlva a földre terített szénán, mint kik elıre
alusznak, tudván, hogy hét-nyolc nap után.tól vége a jó
dolguknak: egyszer se szuszoghatj„k majd nyugton végig
az éjtszaka pár óráját. Attól fogva, hogy összeverıdik
Szent György napkor a szőzgulya, és valahány vállalt jó-
szágról ık adnak számot szolgálatuk évadjában, sose húz-
hatják majd egyvégtében a lóbırt pirkadatig... A drága
barommal nemcsak naphosszat kell foglalatoskodni - te-
relni, itatni, fejni, együtt tartani, óvni nyugalmát -, hanem
éj idején is rá kell nézní, de hogyha nem, akkor is éber a
pásztor: fölneszel üstöllést, ha kutyái fülük hegyezik. s
meghallja, ha sír egy éhes kisborjú, amelyiknek az anyja,
netán fölsebzett tıgyét fájlalván, nem akarcsöcsöt adni.. .
Ez elsı éjjel után a gulyás meg a három bojtár rendes
idıben, pítymallattal serkent. Megmosakodtak a kútnál,
tőzet élesztettek az esti parázs maradékán, marokból früs-
tökıltek körülötte, szalonnabırkét, kenyérhéjat vetettek
a puliknak meg a komondoroknak, majd megfontoltarx
folytatták ugyanazt, mit elızı nap végeztek: a kunyhó te-
tejét lombozták, környékét csinosították, mert arra
ugyancsak ritkán lesz idejük késıbben.
S kire onnan a bercelbıl a Nagy Istóknak szakadatlan
ügyelnie kellett, a betyár Jegenyének az apja se tett mást,
mint a legényei: még a fej ısaj tárokat ís velük együtt fénye-
sítette-sikálta homokkal, amit bizonyára a gázlótól, a za-
nóti Upor-part lágy fövenyébıl hoztak...
Reggel a nap még bágyadtan melegített, ám mire dél
lett, s késıbb is cefetül pörzsölte a pandúrt. Rejteke sőrő,
de csupa csetlesz bokrai közt nem lelt árnyékot, heverész-
hetni az enyhében. Igencsak odább valamelyes hőset igér-
tek a törpenövéső tüskefenyık, de ha elhúzódott volna
alájuk, a széli bozót elfogja elıle a látást. . . Hát csak tőrte
az izzasztó hıséget, vagy ha elúnta, hogy egyhelyben va-
karóddzon a sós verítékétıl, a hasára feküdt és kúszva
került egyet, végigvizitálta a rızserakásokat, és noha nem
kellett, igazított rajtuk.
Alattomban nem is egyszer környékezte a bóbiskolhat-
nék. Ráérezvén elkáromkodta magát, és menten tovahes-
sentette a sanda kísértést. Rágyújtani szintúgy nem mert,
hátha a négy pásztor közül egy is megpillantja a füstöt a
cserjés zöldje fölött. Hát inkább rágta a durván vágott
nyíri dohányt, s maga mellé köpte a barna bagólét. Köz-
ben a szája nem is csak az aprítékból csócsált íztıl volt
keserő. Ahogy itt a gulyást kell spionyíroznia-járt a fejé-
ben -, a ságodi bükkösben tavaly év nyara végén épp így
tartá szemmel a Wiesner Gusztáv intézıt meg az asszonyt.
Egymást kézen fogva lecengöltek, még lóbázták is a karjo-
kat, istenverte csalók!.. . Hamarost odaértek a tó partjára.
Leültek. Nem gyanítá egyik se, hogy ı mögülök lesi egy
vastag bükk törzsének takarásából, hogy mit mívelnek.
Az asszony csiklandósan hányta-vetette magát, a rüpık
tiszttartó meg két kézzeljátszódott rokolyája alatt. Aztán
belenéztek a puska csövébe. . . "Lehőttelek én, te cafat! De
lehőttöm a dancs szeretıdet is!"... Ök meg már tudták,
hogy végök.
466 467
S mint kit a lassan már delelı nap forróságától lel a láz,
a néhaijágert meg-megborzongatta az emlék.
Harmadnap, hajnal elıtt, miután kellı ideig szemmel
kísérte a látcsövön át a gulyást, ki a holdfénynél nem Hı-
könynek, de nyugot fele fordította lovát, meggyújtott há-
rom rızserakást.
Hol jár, merre vetıdött innen nyomorék gyerekével, a
Bálinttal, s boldogul-e a világban a Csépe Bozsó?-sajdult
újra, sokadszor a bujdokló lelkében a zsongó gond, ami-
kor két hosszú és tétlen nap után fölkantározta lovát, s
odahagyta a téli havaktól megroggyant kalyibát, a bogán-
di boszorkány hajdani hajlékát.
A bakacsinfekete mennybolton még fönt volt az ökör-
keresı csillag, az éjtszaka fogytának lámpása, s a vak bük-
közben sorra serkentek a pitymallat elıtt ébredezı mada-
rak, kiket ı már kisbojtár korában megtanult ismerni a
füttyük után, mikor arra tanította az apja, hogy éledezé-
sükbıl kitalálja a hajnali órákat. Éjfél múltán, egy órakor
kezd furulyálni az égi pacsirta, a nádi poszáta, utánuk ket-
tı tájt szaporán rikkant az aranymálinkó és a vörösbögy,
mire fölneszel egyszeriben a kakukk, majd három elıtt az
ökörszem, a pinty, s velük együtt füttyögnek hamarost a
rigók is, a cinkék is.
Ameddig ki nem keveredett a bogándi bükkösbıl, a fe-
hérszeplıs, tövükön vastagmohos ısfák rengetegébıl,
száron húzta a Sárát. Csak az erdıszélen rántotta szorosra
a terhellı hevedert a hasán. Meg is cibálta a hókás homlo-
ka üstökét.
- Jársz-e velem még egyszer is erre, lovam? - kérdezte
magában tıle.
S hirtelen eszébe jutott a dal is, mit a Csépe Bozsó dú-
dolt, mikor ı nekivágott délnek, Klapka vezér s Garibaldi
elejbe:
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegény legénynek utat mutassatok
Meg másik nótát is súgott neki akkor a csókos szájú
bogándi boszorkány:
Merre tejársz, édes rózsám, kívánom,
Hogy a zöld fő piros rózsává váljon,
A mezı is piros rózsát teremjen,
S a te szíved engem sose feledjen.
Kölletlen dobta magát a nyeregbe. Ha most itt volna a
Csépe Bozsó, hogy megjósolja, miképpen fordul az ı sora
ott idegenben... Megmondá tavaly, és igazat szólt, hogy
nem fog rálelhetni a hıs Garibaldira, Klapka vezérre: hiá-
bavaló leszen útja... S ugyan mostan, hogy ökörhajcsár-
nak eláll, mire végzi?
Leszegte fejét. Indulnia kell. Várják. Várja ajázosí csár-
dánál az a jóravaló tızsér...
Késıbb, a Bolotka mocsár közelében, a síkon, hol még
párák lengtek, rétí pacsirta tilinkózott valahol körülötte a
posztószürke magasban. Néha elölrıl, néha a háta mögül
hallotta a csöngettyőhangú kismadarat, de hiába tekintett
föl, hiába tekerte nyakát, hogy megpillantsa a naphívót,
nem lelte szemével.
Kisvártatva elérte az elsö csordakutat. Megitatta a Sá-
rát. A píhent, zabbaljól tartottjószág kedvetlen simogatta
selyempuha szájával a tiszta vizet, majd váratlan fölvágta
fejét és elnyerítette magát.
- Mi bajod?-veregette a nyugtalan állat sima pofáját.
- Te, te Sára.. . csihadj! Vagy tán te se ácsingózol Bécs-
Ujhelybe?
Erıs fertályóra után már röt köd párázott a derengı
távolban, az ég alján. Lassan kivilágosodott odafönt is.
Valahonnan bús birkák bégettek, kongott a vezérürü méla
468 69
kolompja is, s mire fölkocogott egy lankás domb tetejébe,
elébe került ajuhnyáj.
Szomjas volt. Lám, ihatott volna a kútnál, hol a Sárá-
nak húzott vizet, ám ott nem kívánta. ..
A nyáj közelében nádkunyhó állott, nem messzi elıtte a
kórótőzön bogrács gızölt, s két ember tett-vett körülötte.
Mifélék? Szívesek-e? Odaállíthat-e hozzájuk, hogy fejtek
e már, s adnának-e, oltani szomját, egy ibrik birkatejet?
Azok is észrevették már, s a nagyobbik nyomban ból-
emelte a főbıl horgas pásztorbotját. Erre a nyáj mögül
egyszeriben kigurult két kócos, fürge puli, s noha gazdáik
nem uszították ıket, ricsajos csaholással vágtak eléje.
Megállította lovát.
- Megszomjultam... -taszította a tarkójára kalapját. -
Adjisten kendteknek. Szánnak-e rám egy bögre tejet?
...közelébb! - intett kampós botjával a hosszú pász-
tor, s füttyentett is, visszaparancsolta magához á két szır-
mókot. - Kusti!
A nádkunyhó mellé heverített kékrátétes szőrök után
ebrényi juhászoknak gondolta a két nyájırzıt. Tán apa,
meg siheder fia, egyformán nagy az orruk. . .
Azok meg a sallangos karikását szemlélték.
- Gulyás vagy, látom. . . - mondta a csüngı bajsza alól
az idısebbik, s a gamós botjával adottjelt fia-bojtárjának,
hogy nincs ellene: hozhat a sajtárból a lovasjövevénynek.
- Merre igyekszöl?
- Szolgálatba szegıddeni... - lépett földre a kengyel-
bıl. - Jól mondá kend, gulya mellé.
- Meg vagy késve. - A juhász fürkész szeme rátévedt a
legény sarkantyús csizmájára. - Szegıddeni jóval elıbben
köllött. Minden tisztességes bojtárnak helye van már.
- Nem vaktába megyek. Helyem énnekem is van. -Na-
gyokat kortyolt a köcsögbıl, s közben csúfondárosan áll-
ta a létramagos pásztor gyanúterhes szeme pillantását. -
Bökje ki már, mi hibádzik rajtam!
470
- Tudja az ördög. -A lingár ember beleszúrta a gyöpbe
a botja hegyes végét. -Úgy tetszik, láttalak én már téged. . .
- Kötve hiszem. - Megnézte a barna cserépibrik fene-
két. - Mert hogyha akárhol látott volna, nekem kendet
szintúgy meglátnom köllött volna. Pedig kit az életbe
akárhol is én egyszer megnézek, nem feledem fizimiskáját.
A juhász szigorú szeme nem mozdult el róla.
- Szegıddeni mégy. . . Hát, hogyha szavad nem hinném,
igen úgy vélném, hogy az ebrényi Garics Misa korcsmájá-
ba szögön lóg írott képed. A vármegye kurrensit díszitti
hasonlatos ábrázat.
A cserépköcsög alján már nem volt egy csöpp se a tejbıl.
- Kifizessem-e?
- Majd mondom mindjárt... - mordult a juhász. -
Mondád, sietıssenjársz. . . hát úgy legyen! - Elvette s oda-
lökte nagyorrú, nyurga fiának a mázas edényt. - Iramodj,
tunya! Szélled a nyáj, te meg itt bámészkodsz!
Szeme még egyszer végigvágott a betyáron:
- Eriggy! - és hátat fordított neki. - Én nem láttalak.
- Én meg szépen megköszönöm kelmednek az ingyen
früstököt. Adjon az Isten százannyit helyibe. ..
S fölhágott a nyeregbe.
Ugyan hány korcsmában s csárdában van kiakasztva a
rajzolt képe? S ugyan hány ember van, ki legott ráösmer,
akár e juhász is szemeszöktébıl kitalálta, hogy arra az
írott képre hajaz? Ésszel számolván fundálta ki télben az
apja, hogy innen, Horka megyébıl messzire kell tágul-
nia. . .
Közelítve a hıkönyi horhost, akaratlan az égre tekin-
tett. Elszőkült szemmel, hökkenten látta, hogy egy sas,
parlagi sas lebeg, áll a magasban, szinte fölötte, fakó ár-
nyék, ki a széles szárnyát széjjeltárva szitál, ırá les le az
égbıl...
A horhos közepén meghúzta a szárt. Hát itten várako-
zott, itt állta el útját - egy esztendeje lesz májusban - az
árendaszedı vicefiskálisnak. Nincs a megyében még egy
471
akkora úr, mint gróf Majláth Kelemen, de netán szanaszét
Magyarországban sincs több a tucatnál ekkora mágnás
ból. . . de betyár se akadt egynél több, és az is éppen Horka
megyében, az egresi kurtagulyás ivadéka, ki megsarcolta
a híres grófi vagyont! Rézbıl formázott fényes esattjai vol
tak a pénzes bırtáskának. Kis hij.ján egy éve is immár,
mégis akárha csak egy hete, vagy pár napja... hogy eljár.
lám az idı!
Ahogy így, mélázva poroszkált - hagyta a Sárát, ha.dd
lépjen kedvére-a messzi mezıben két ökrösszekeret látott
meg. Rajtuk túl, de idább is, a téres szántáson fejkendıs
asszonynép hajlongott. Jó az idı napok óta, eléggé meg
szikkadtak már a barázdák. Majláth gróf ı méltósága ezer
meg ezer láncos tábláin, s ott, a sötéttel, pitymallat elıtt
szekerekre parancsolt zsellérlányok, zsellérasszonyok el
kezdhették végre lerakni a tengerit. Elza-majarban vány
nak a grófnak drága vetı masinái, de ahogy Bársony ó-
nás is mondá, olcsóbb, hogyha eselédek hullajtják egyen-
kint földbe a sárga magot...
Minthogyha harang szólt volna a távolból. Kora még--
gondolta -, ilyen kora hajnalban még alszik a pap, Hı-
könyben ís alszik. Mire hőzná a fülébe a sekrestyés? Mert
legközelebbre a hıkönyi templom van... Megrázta fejét.
Füle csaljaz Vagy épp érette harangoznak valamerre?
Szorított egyet a Sára kemény bordáin: ügessen!
Meg is ugrott menten alatta a kancacsikó, megmosta a
friss harmatban a lábát csánkig.
Napkeleten vörösen, tüzesen föltolta magát a kerek tá-
nyér a határerdı karimája mögül. Beragyogta a bokras
búzavetéseket, és valahány sugarat nyilazott, mindegyik
kel harmatcsöppre talált. És mintha fehér szikr„t hányt
volna megannyi megéledt búzalevél, miriádnyi üvegF
gyöngy csillant-villant, szórta a fényt.
Elfulladt. Egyszeriben torkába tolult a szive, s mint aly-
kor a Csépe Bozsó vagy a Rácz Eszter két karja között
érezte magát, mik.or apró lángok jártak táncot a bímbó„
472
keblüktıl a lehőnyt szemehéjja alatt, babonázottan, ré-
vülten bámult körbe a reszketegen csillámló pusztán.
Hány korahajnalt látatt már, amióta az apjának kezdett
szolgálni, s a kisbojtár regulája szerint neki kellett mindig
a három rangosb pásztor elıtt serkennie, már a pacsírta
szavára, alighogy szürkült... Az, mit most.an lát a mezı-
ben, mért nem szúrt sose így a szemébe a. napföljötte, ilyen
meseforma, esudás harmatragyogással?.. . Régesrég öreg-
anyja mesélt az üveghegyrıl, mit a hétfejő sárkány porrá
rontott. Tán ama messzi üveghegy megszámlálhatlan
morzs„it villogtatja a mennyei nap minden hajnalban,
akár most. . . Gyöngyöt ringat a búzalevél, gyöngyök böl-
csıje a réti csapás mentén a katáng, a kakukkfő, gyöngyıt
dajkál a kökörcsin, a pásztortáska, a papsajt, meg a zsálya
s a sóhajtófő, gyöngy hintázik a hérics, az iglic, a bábaka-
lács levelén...
Megfékezte a Sárát. Melyiküknek a horpaszaj„r szapo-
rábban? Tán az övé, s nem a kancacsikóé.
Szusszanjunk -- veregette a nóniusz izzadt-barna nya-
kát.
Immár nem sietıs, hiszen itt van elıttük ajázosi csárda!
S ott seregel százszám a barom, tülekednek a szilfapa-
gony meg a csárda kerített udvara közt, a nyikorgós gé-
meskútnál. Hirsberger Salamon gulyanyája, ezernyi gö-
boly, kiket el kell hajtani Bécs-IJjhelybe...
Serényen füstöl a csárda mohos tetejében a kémény, bı-
ven fız früstökre a kotlósforma, kövér csárdásné, húsos
kását fız ama hajcsároknak, a féltucat elnyőtt embernek,
kik nagy sietısen itatnak,,jár föl-alá rücskös tenyerükben
a gémeskút fényesre kopott rúdostora, mert szomjan van,
bıg a töméntelen állat. .. A satnya akácok alatt meg a tı-
zsér hintaja áll, ki se fogták. Rozzant, félfödeles híntö,
nem a gazdag Hirsberger mesterségének címere. ..
S ott az az ember, a csárdasövénynél! p az! Imént sz„l-
lott le lováróL . .
Édesapám!
473
Megcsiklandozta a Sára hasát, cuppantott is neki, szök-
kenjen, s nyargalvást körbekerülve a vályu vizére tolongó
sıregulyát, kanyarodjon az apja elé!
Valamint máskor tavaszon, kisezernyi a dolga az ı ap-
jának most is, rákészülnie kell Szent Györgyre, szorít az
idı, s lám mégis megjött, látni akarja, miképp indul neki
útjának, külhonba a kölke, a vármegyeőzte betyár!
Megtorpantotta a kancacsikót.
- Adjisten! - dobbant földre az ıszült pásztor elıtt. -
Mért fárasztotta magát ide édesap„m?
- Hát mért is...?-nézett végig rajta a szélcserzett ábrá-
zatú ember. -Tán hogy régi magadnak lássalak újfent egy-
szer, bı gyolcsingbe, gatyába megint... - Elfordult tıle
,
reszelte erısen a torkát, majd lehajolt, megereszteni vén
lova nyergének hevederjét. - Néminemő intézni valóm
van a gazdáddal, Hirsberger urammal is. Ámde elıbb lo-
vainkat kössük félre, fiam. . . - Nehezére esett derekát ki-
egyengetnie. - Fájlalom olykor. . . - Azért igenis peckesre
kihúzta magát. - Megvénül az ember, a nyalka gulyás is. . .
Megmerevült szeme, rándult egyet a szája.
- Fiam! Menekedj! Pandúrok... Bellincs!
Mint akit orvul, a háta mögül megcsaptak, fordult sar-
kon a bojnyik.
Három irányból hárman!. . . Szembıl Bellincs csendbiz-
tos, balról egy tagbaszakadt közpandúr, jobbról Sarvadi
Ágoston káplár léptette feléje lovát. S mindhárom irány-
ból egy-egy duplacsövő pandúrkarabély szegezıdött rá.
És mintha a három fegyverbıl máris rálıttek volna a
törvény hetyke kopói, kietlen csönd támadt körülötte.
Megállott bókoltában, nem nyikkant egyet se tovább a
viharvert kútgém, torkán fúlt a szitok valahány hajcsár-
nak a vályú körül, s csak a tikkadt barmok bıgtek, pana-
szolták egyre a szomjukat...
- Itt vagyok, érted gyüttem, bojnyik!... Békin hadd a
fokost! - Bellincs alig ujjnyit billentett pántos puskája csö-
vén. - Úgy szól a parancs, hogy tégedet élve akarnak a
474
vármegyeházi urak! Nem is óttandjuk ki az életedet, lánc-
hordta, de édesapád beledöglik, hogyha nem értesz a szó-
bul!
Már a deres bajszú pásztort célozta a három dupla-
csövő.
- Ne merészeljék! - hördült a legény.
Nekilódult, teste súlyával verte le lábáról, döntötte a
főbe az apját. S máris, mielıtt még egyik beste kopó kara-
bélya is elsült volna, a csendbiztos lova, kengyele mellett
termett, s félkézzel kiragadta a fegyvert Bellincs marká-
ból.
Villámot látott.
Elsiketült a lövéstıl. Háta mögül dördült rá Sarvadi
káplár puskájának bal csöve.
- Halt!- iszonyú mérgében németül ordított rá altiszt-
jére a pandúrhadnagy. - Halt.!
A betyár naptól-széltıl megbarnult jobbkeze elnyílt,
mind az öt ujja elernyedt. Bellincs rézveretes karabélya
kicsúszott, földre esett bénult tenyerébıl.
Ködbe borult a világ.
Mint kibe kést mártottak, üvöltött föl kínjában az apja.
- Fiam! Gyerekem!
Belemart az agyontiprott gyöpbe s eszelısen hempere-
dett fia lábához. Föltérdelt. Megmarkolta derékban, tá-
masztotta fejével, vállával tartotta, hogy el ne zuhanjon.
- Verjen meg. . . verjen meg az Isten, Bellincs!
Vértıl lucskos volt a legény hátán a fehér gyolcsing.
Megtántorodott. Belenyúlt az üres levegıbe.
- Bitangok...
1867 április tizenhetedikén nemcsak az alispán, de leá-
nya isjóval elıbb ébreszttette magát, mint más napokon:
hat óra elıtt keltek, mert három fertály hétre misére siet-
tek mindketten a székesegyházba.
Vajthai Pekry Péter felesége, Piroska szülıanyja, lo-
475
sonczi Takách Aurélia tizenhat esztendeje ezen a napon
húnyta le örökre a szép szemeit, s halála évfordulóin min-
dig maga István püspök mondott csöndes gyászmi.sét - e
reggelen két kegyesrendi novicius ministrált neki - az egy-
házmegye uporvári fıtemplomának kicsiny oldalkápol-
nájában, kedves oltáránál, szent Katalin szőz és vértanő új
képe alatt, amit a remete piktor, Pongor Sámuel úr festett
egy éve a megyésfıpásztor fölkérésére.
A csak kettejüknek celebrált szerény szertartás végezté-
vel, s miután a borús szemő i ú hölgy bókolván megcsó-
kolta. a fıpap püspöki győrőjét, az üres dómból az alispán
nem sétált haza reggelizni a Pekry-palotába, hanem betért
az olasz Francesco kávéillatú cukrászdájába, hogy ottho-
ni bıséges früstök helyett egy forró kapucínert kortyol-
gasson.
A kisasszony nem tartott vele: magában akart maradni,
s hogy igazán egyedül lehessen, kilovagolt. Kiséretül se
Beke bácsit vitte magával, mint máskor (ahogy aggul,
mind gyakrabban rájön a vén bútorra a csacska fecseghet-
nék, ha pedig egyszer hozzáfog, be nem áll többé a fogat-
lan szája), hanem a vármegye egyik tiszti huszárját szólt-
totta, az Acs Andrást, aki aznap a tekintetes alispán palo-
tájába volt szolgálatra vezényelve, s mielıtt fölsegíttette
magát a féloldalas nıi nyeregbe, erélyesen meghagyta a
szép szál legénynek: ne galoppozzon a sarkában, rövid
vágtáiban se kövesse a Fecskét, de ha már úgy rendelte
decemberben az aggályos alispán, hogy féltett leánya
csakis eszkorttal lovagolhat ki a nagyvásártérre, ahol az
uporvári ulánusok is egzecírozzák magukat a Halber Trar
vers aus der Mitte-ben meg a többi mutatványos Reitü-
bung-ban, hát tegye dolgát. ırizze-vigyázza csak ıt, ám
lehetı távolból.. .
A szappanszín ábrázatü tiszti huszár, ki egész éjjel mu-
latós pajtásaival borozott ama golyvás Kácsor koresmá-
ros kétes hirő vendéglıjében, szótlan végighallgatta a szea
szélyes parancsot, s közben szívbıl hálás is volt a kisasz
476
szonynak, hogy nem kell majd szakadatlan lépést tartva
nyomában nyargalnia, tán még elbóbiskolhat is olykor a
vármegye istállójából kihozott tunya mén nyergében.
Piroska pedig így csakugyan kettesben maradhatott
szomorúságával, s meddig a Fecske vidáman, szinte a ked-
ve szerint, tágas köröket trappolt vele ott a svalizsér-
gyakorlótér patkóktól ritka füvében, dédelgethette magá-
ban a fájós hangulatát, az üres székestemplom csöndjében
lelkébe lopödzott bánatot.
Mily repesı érzés is volna -merengett --, hogyha csodát
cselekedne az ég, és édesanyám úgy éhze körünkben, mint-
ha nem is lett volna halott ezidáig. ..
Képzeletében látta magát, hogy a bársonypárnás zsá-
molyon ül gyönyörő anyjának lábainál, odahajtja fejét az
imádott hölgy térdére, s nem kérkedvén - dehogy is dicse-
kednék! -, mindazonáltal büszkélkedve meséli az ámult
delnınek, hogy okosjegyesének hirtelenében támadt esz-
méje, mit ı tüstént a magáévá tett, immár három hó óta
valósul: ez év januáriusától fürgekező pórasszonyok és
pórlányok tıle tanulnak szınyegszıni! Elıbben csak ti-
zenegy dévéri fehérnépet tanított a fonállal bánni, cso-
mózván kötni a napkeleten kitalált mustrákat a kırisrá-
mákon, azonban alig pár napja megint hét tündérujjú
nagylányt küldött Béla, kinek gazdasszonya fáradhatlan
járja a portákat falujokban, mesterségre való alkalmaso-
kat kiszemelhetni, s ha ilyenre akad, tudakolni felıle, va-
jon szorgalmatos és erkölcsös-e kézi ügyességéhez... Ily-
képpen nem tizenegyen, de tizennyolcan vannak hát na-
pok óta a szövımőhelyben, mégse panaszkodhat, hogy az
ı gondját gyarapítja e hét hajadon, hiszen ıket ügyesíteni
nem neki kell már, és nem az ı feje fáj, ha nehéz eleinte
kezık, mert van, ki helyette veszıdjék: ott a Filep Liza
néni meg Arvai Julcsa, s e két öregasszonynak nem fogy ki
türelme a lányok iránt. . . És hogyha való leszen abból, mit
mátkájajövendöl, ez esztendı végére netán már ötven rá-
mán ötven lány és asszony főzi-csomózza a szinné szınye-

geket, melyek aprólékos mustráit - mint vármegyeszerte

tudott-maga Pekry Piroska kisasszony terveli és pingálja
is önkeze munkájával. Igaz, mire elfut az esztendı, ı már
nem vajthai Pekry Piroska, hanem Szekrényesi-Schreiner
Béla hites felesége leszen.. .
- Jó édesanyám, kit az Ur elvett, tarts szemmel minket,
s óvd boldogságunkat a mennyekbıl - nézett föl az égre.
Kökényszemeit sós könnyek csípték. - Oh, ha csak egy
kicsit emlékezhetnék, nem többre, csak egyetlen moso-
lyodra, kezed melegére. ..
A város irányából egy cséza közelgett, verte a port. Az
alispán birtokjáró zandlauferjának két virgonc szürkéjét
az öreg Beke Benjámin hajtotta. Mögötte, az úri ülésen
Lujzát látta a könnyein át.
Mi ütött a komornájába, hogy ily sietısen utána eredt?
Puha ızbır kesztyőjébe törülte a szempilláit.
A fehérpártás szobalány félkézzel az agg ember vállába
fogódzott, másik karjával nagybuzgón, szélesen intege-
tett.
A gyakorlótér végében a tiszti huszár is látta a gyors
fogatot, s noha tudta, kiket hoz a két ló, nyomban szigorú
nagyurának lánya mögé ugratta a csıdört.
Fontos vendégjött házunkba? Netán rossz hir...?-ret-
tent meg a fruska. Szipognia kellett volna, de nem mert:
még meghallja az apja huszárja!
A porlobogót lengetve viharzó cséza elé ügetett.
Megvénült házi lovászuk már szorosabban fogta a két
szilaj almásszürke csikót, s mire tíz lépésnyire ért, meg is
állította a könnyő kocsit, s megemelte a pörge kalapját.
- Én csak azért furmányoztam ki a Lujzát-mentegetı-
zött -, mert már avval ijesztett, hogy bosszús leszen ám a
kisasszony, hogyha miattam nem láthassa a cécót. . .
- Halljam - pillantott Lujzára Piroska -, mi történt?
A fölindultától rózsás arcú komorna lihegve hadarta:
- A jázosi csárdátul fullajtárt külde elıre a Bellincs,
hogy hajnalba elejték ottan a bojnyikot! És m„r hozzák is
478
hamarost! - Egy pillanatig belefúlt torkába a lélegzet. -
Tessék igyekezni, nehogy megkéssünk! Mert máris mit csi-
nálnak a népek?! Tódulnak ki a fıutcára, tülekszik mind
,
hogy megláthassa bilincsbe, közelrül lássa a balsorsút!
A kisasszony szíve helyén kalapács kopogott.
- Hogy mondod? Hogy... elejtették?! - Suttogva bu-
kott ki belıle, amit nem akart kérdezni se, tudni se: - Meg-
halt?
Izgalmában a makulátlan, fodros csipkekötényét tépte
a cserfes, pislaszemő lány:
- Meg van lıve a bojnyik. . . Ilyesformán izené a komisz-
száros!
Jobbról, az Upor töltése felıl egy svadrony ulánus for-
dult rá a gyakorlótérre. A századkürtös a Prinz Eugén
marsot cifrázta.
A fruska hideg párát érzett a halántékán. És mintha a
kantárszáron húzni se volna erı a kezében. . .
Mégis elindult és ügetésbe kapott is alatta a Fecske.
- Kisasszony. . . - nyikkant háta mögött a riadt szoba-
lány.
Nem nézett vissza. Mit is mondhatna?. . . S merre, hová
megy?... Amerre a Fecske galoppoz. El innen, senki se
lássa, ne láthassák orcáját! Hagyja magát, hadd rázza a ló
,
vigye kedve szerint. Ez az ızbırkesztyős keskeny ököl,
mely a kantárszárt markában tartja, talán nem is égı kéz,
s ha igen, nem az ı keze. Nem vágják tenyerét a kemény
szíjak. . .
Fut a Fecske, a Jégverem-utca felé tart, mely a nagyvá-
sártérrıl be a városba, Uporvár közepébe, a fıutcára ve
zet.
Hallotta maga mögül a tiszti huszár hátasának dobogá
sát. Nem ugrat melléje az Acs András, nem kérdi, hov„
is. . . teszi kötelességét, mit az alispáni parancs rendelt neki:
árnyékként követi a vármegye kormányzójának leányát,
ki e napra reá van bízva, kíséri, akárhova is noszogatja a
raplija vagy hóbortja a Pekry-kisasszonyt.
479
A Jégverem-utcában már rég nincsenek nádzsúpos jég-
vermek. Tisztes sváb és magyar iparosok takaros házai
sorakoznak kétoldalt, s ily reggeli órán sarkig tárva a zöld
zsalugáteres ablakok: ágyat vet, takarít a cseléd vagy a
mester rendszeretı felesége. A vaskos téglafalakról, em-
bernél magasabb kıkocka-kerítésekrıl és vasveretes ka-
puszárnyakról, mindkét oldalról visszaverıdík a tompa
robaj, mit a Fecske s a vármegye ménje, a nyolc pata ver.
Kicsalja az ablakokba a háziasszonyt vagy a szolgálót,
menyecskésen hátrakötött fejkendık tarkállnak a mus-
kátlis párkányokon kihajolva, s bizonyára a szomszédok-
nak is át-átkiabálva találgatják a kíváncsi vászoncselédek,
hogy ugyan mi okon s hova nyargal ilyen sietısen a Pekry-
kisasszony...
A Sóház sárga, lövırés-ablakos épületénél bukkantak
ki a fıutcára. Nem túlzott, nem tódított a komornája: ki-
csıdült, ide gyült, ki a dolgát otthagyhatta, nyüzsögnek,
lármáznak, tolakodnak, merre a szem lát, végig a széles
járdákon, melyeket másfél esztendeje Dörner fıbíró ko-
nok ágálásátmegszívlelve köveztek-szegtek szürke bazalt-
tal, s igazán oly tenger a nép, hogy a városkapitány alabár-
dos, gácsértollas darabontjainak kell rendet tartaniok, ne-
hogy ellepjék a tolongók a bokáig poros úttestet, hol most
még hosszú társzekerek nyikorognak, messzire illatozó
cserdeszkákat fuvaroznak a folyóparti főrészmalom fate-
lepérıl.
Megállította lovát. Körülötte szőkebbre szorult a türel-
metlen csıdület. Egy-két férfiember megemelte elıtte ka-
lapját, sapkáját. Biccentett nekik. Sivalkodó, mezítlábas
gyerekek óvakodtak a Fecske s a tiszti huszár csontos csı-
dıre köré, s máris tapogatták volna az Acs András tarajas
sarkantyúit, ha az egyik mord alabárdos rájuk nem recs-
cs n, széjjel nem kergeti ıket.
- Utat! - rikkantott is a buzgó darabont, noha senki se
állt útjában a két hátasnak. - Félre, ebadták! Félre!
A székestemplom tornyában kettıt kondult, fél tizet
480
ütött a harangszavú óra. A városháza felıl morajosan föl-
zúgott a tömeg.
- Hozzák már! - kurjantott egy messzíre dörgı férfito-
rok. - Hozzák a gazembert!
Pekry Piroska e percben már csak iszonyt érzett a zsivaj-
gó emberesürhe iránt, aminek most látta a fıutcára özön-
lött népséget. Nincs egy se közöttük, nincs, kit a hajszolt
bojnyik bántott volna! Uporváron nincs egyetlen polgár
se, ki kárt szenvedvén győlölhetné ıt, a lovaglelkő, sorsőz-
te betyárt! Soha meg nem sarcolt senkit e hitvány csordá-
ból, mely bárgyú kéjjel várja a rút látványosságot, s mint
vérébe fagyott, tehetetlen vadra a dögkeselyők, egymást
taszigálva tolakszik elıbbre, közelbıl szemlélhetni a hol-
tat. . .
Nem! Nem gyilkolhatták meg Bellincs csendbiztos pan-
dúrjai azt a legényt! Nem!
Rendetlen, kapkodva ütö szive sajdult egyet. Szégyen
borzongatta. Nyeregbıl nézze a csúf spektákulumot?!
Nem fordult hátra a tiszti huszárhoz, az Acs András
mégis kitalálta, mit óhajt tıle. Leugrott ménjérıl, megfog-
ta a kengyelt, s odatartva a vállát, földre segítette urának
lányát.
- Gyünnek, gyünnek! - süvített a olajzott, ágaskodva
tülekvı, otromba tömegbıl egy fülsértı hang. - Gyünnek
vele! Véres...
A lovasmenet élén Bellincs táncoltatta keselylábú pari-
páját. Mint ki ügyet se vet arra, hogy ıt bámulja ezer meg
ezer gúvadt szempár, nem pillantott jobbra se, balra se.
Kıbıl metszett képén nem mozdultak a durva bar„zd„k.
Él a legény! -markolta I'akójának kantárszárát a kisasz-
szony. Megsebesítették, de nem ölték meg! Lóhosszal a
pandúrhadnagy után, pej nóniuszán ül, sjóformán egye-
nesen tartja magát a nyeregben. Hátrabilincselt két keze
csuklóböl, két lába bokából van hozzáláncolva a két ken-
gyelhez. Fölsıteste mezítlen, a hónalján s vállán át gyolcs-
vászonnal pólyálták vagy a mellén, vagy hátán a sebet, hol
481
a pandúrok belelıttek. Mentéjét vállára hajíták, hogy me-
legítse, hiszen sebláz leli, látni haján, mely csapzott, s ar-
cán is, mely mint az esıáztatta fehér alabástrom, sápadt,
s dıl a veríték róla... Mögüle a Bellincs két pandúrja
ügyel, kik mintha csak arra vigyáznának, le ne bukjon fog-
lyuk a hókás kanca kopatt nyergébıl. ..
Hogyha erım s lehetésem volna, s megszabadíthatnám
és elrejthetném, én magam ápolnám ki sebébıl - szúrt a
kisasszony présbe szorult keblében olyan fájás, mit még
sose érzett.
- Menjünk. . . - nézett föl a nála arasszal magasabb Acs
Andrásra.
A szótól könnyülten lélegzett egyet az izzadt tiszti hu-
szár. Tüdejébıl majdhogynem kiszökött egy hálafohász a
nagy Istenhez, hogy végre megadta, ne kelljen váltig lesnie,
billen-e már s elalél-e a vármegye kormányzójának fuzsi-
tos, de ha nem, hát fenemód búvalbélelt ivadéka. Serényen
visszasegélte lovára a Pekry-kisasszonyt, majd maga is
menten nyeregbe pattant.
Mire Bellincs csendbiztos a két pandúrjával s a bilincses
bojnyikkal a vármegyeháza elé fordult, az alispán fruska-
leánya a Szentháromság-téren, Kronstein doktor házá-
nak kertjében, a csinos kis filagóriában ült, szemben a
cvikkeres orvossal, ki a reggelben már végigjárta a néhány
friss betegét, s épp végzett früstökjével is ott a lugasban.
- Bízhatom önben, doktor? - fordította legott németre
a szót a kisasszony, mert a viaszlevelő repkénnyel csak
ritkásan függönyözött lécrács-pavilon közelében a kandi
cselédlány tett-vett, hajlongott a virágágyások közt, s nyil-
ván nagyra nyitotta fülét. - Megigéri-e ön, hogy mit most
mondandó vagyok, elsıtıl az utolsó szóig a kettınk titka
leszen?
- Ha a gn„diges Edelfr„ulein nem viseltetnék bizalom-
mal irántam - mosolygott rá a derős szempár a csíptetıs
aranykeretek lencséin át -, meg sem tisztelt volna e látoga-
tásával. Rendelkezzék hát családja régi tisztelıjével, ki...
482
mintha csak egy hete történt volna. . . tizennyolc éve világ-
ra segíté Pekry alispán úr kiosi rózsáját.
A kisasszony rászorította a két kesztyős tenyerét hideg
orcájára.
- Igen... Bizalommal, nagy-nagy bizalommal vagyok
önhöz. Ezért merem öntıl kérni, hogy egy sebesült embert
megmentsen. E boldogtalan i ú immár ott van a várme-
gyeház pincéjében, tömlöcbe taszíták, s legfeljebb vala-
mely foglár néz rá mindaddig, mígnem a tiszti ügyész hoz-
záfog megvallatni a vétkes tetteirıl. Úgy látom, máris tud-
ja, kirıl szólok. S nyomban kérem is önt, ne kutassa, miért
viselem sarsát szívemen.
Kronstein doktor lepedınyi batisztkendıt húzott kí se-
lyem mellénye zsebébıl. Egy-egy könnycsepp hízik maga-
kínzó vendégének hosszú szempillái alatt...
- Alsó, mégiscsak bekeríték s elfogták a betyárt. . . és ön,
ki az én két nagy tenyeremben sírt fel elıször, most énrám
bízhatni kívánja a hírhedt bojnyik, a sogenannte közellen-
ség kezelését.
- Sıt, magam is fizetendem gyógy tásának költségeit -
állt föl a főzfonatos székbıl bágyadt-fáradtan az árnyékos
szemőifjú hölgy. -Köszönöm, hogy nem faggat-nyújtot-
ta kezét. - Megvizsgálandani ıt, ki golyótól sebzetten
szenved, mikor indul?
- Máris-csitította szelíd mosolyával a doktor. Maga is
fölkelt a fonott karszékbıl. -Ámde, hajöttöm látván bár-
ki nehézséget támasztana. . . zum Beispiel Goda várnagy, a
foglárok rabiátus elöljárója...?
Piroska kökényszeme elfeketült:
- Mire ön gyalog elmegy a vármegyeházára, magam ló-
háton elıbb odaérek, s önt az alispán adta licet megelızi.
- Eréllyel szegte föl állát: - Goda várnagy nem gördít aka-
dályt az ön útjába, ígérem.. . doktor bácsi!
S még nem ütött tizenegyet a püspöki fıtemplom to-
ronyórája, mikor már ott állott komor apjaurának színe
elıtt.
483
- Megbízám Kronstein doktort, hogy gondját viselend-
je a vármegye új rabjának - nézett bátran farkasszemet
avval a férfiúval, ki a vérdíjat az ı védence fejére kitőzé. -
Késedelem nélkül s nem kertelvén tudtára adom hát édes-
apámnak, hogy nem más, hanem én voltam, ki eképp cse-
lekedni merészelt. És mert éppen a vármegye ıszinte be-
szédő alispánjától tudom azt is, hogy e ház dohos és sor-
vasztó pincéjében tartott foglyokat egy iszonyú baj, a süly-
kórság nyomorítja idıvel, sıt élethosszig kínzó nyava-
lyákkal mérgezi ıket, gondoskodni kívánok róla, hogy ı,
kit az én jó édesapám s jegyesem gyámoltomnak nevezé-
nek, e skorbutnak ne tegyen betegévé... oly kosztot kap-
hasson a bojnyik nap-nap után, mely a sülytöl megvéden-
dí. Magam teszek errıl! - Rábuktatta fejét az alispán vas-
tag, erıs vállára. - S hogy rám édesapám ne neheztelhes-
sen, kénytelenül megvallom titkom, melyrıl mindezidáig
hallgattam, s mely magyarázatot ád nyakas elszánásom-
ra. . .
Az uporvári levéltár 722/11-es kötegében nincsen lajst-
romszáma egy hajdan lilatintás, de idıközben bronzbar-
n„ra fakult írású aktának. Ez a hét és egynegyed oldalon
olvasható textus nem más, mint Bellincs Gáspár tegzei
csendbiztosnak a vérdíjjal körözött Jegenye Pál rabul ejté-
sérıl tett jelentése, amit Agass Máté kancellista foglalt
írásba 1867. április 17-én.
Szóbeli jelentésében a pandúrhadnagy idırendben
adott számot elıbb arról, miképpen birták fecsegésre ı
maga s emberei a kurrentált bojnyik apjának, az Upor-
Egresen lakozó Jegenye István gulyásnak másik kölkét, s
tudták is meg végtére a gyerektıl, hogy az apja az idei
Szent György elıtt valamely napon találkozni fog földön-
futó nagyobbik fiával. A továbbiakban Bellincs bizonyos
büszkeséggel hozza tudomására a tekintetes vármegyé-
nek, hogy amit ı tavaly májusban a hét járás csendbizto-
484
sainak rapportján mondott - mármint az a vélekedése,
hogy a kurrentált vétkest a számadó közelében nyomja
meg egyszer - csaknem szó szerint teljesedett.
"Már minekünk csakis az vala dolgunk --folytatjajelen-
tésében -, hogy szakadatlan szemmel tartsuk a pásztort.
Így cselekedvén vártu.k s kaptuk a jelt, hogy a me ei röf'e
hó 17-dikén pitymallat után nyugotnak, vélhetıen ajázosi
csárda felé indult el a hıkönyi sikról. Kellı t„volból köve-
ténk öt, s míg mi a holdas hajnalban alakját távcsövön át
jól látánk, ı mifelılünk mit se gyaníta, hiszen lovaink pa-
táinak olykori nesze se ütheté meg fülét, mert tél végén
megfázván, lob támadt vala fülmirigyében, s ettıl hallása
igen megromla. Mindazonáltal ajázosi csárdához közelít-
ve is egyre az erdıszél takarásában maradánk, folyvást
fürkészve, mely úton fog föltőnhetni a bojnyik."
Ezek után Bellincs aprólékosan elmondja, miként ejtet-
ték foglyul a betyárt, s utólag is magát hibáztatja amiatt,
hogy nem elıbb förmedt rá Sarvadi káplárra, s nem aka-
dályozta meg, hogy zabolátlan s életeféltı embere alkal-
masint ijedtében belelıjjön a körbekerített haramjába,
akit másképpen is ártalmatlanná lehetett volna tenni, an-
nál is inkább, mert az ı karabélyában, amit kezébıl a boj-
nyik kicsavart, nem volt kapszli (".. .hisz én adtam ki pa-
rancsba, hogy épségben, vérontás nélkül köll megnyom-
nunk a latort!"), tehát elegendı lett volna, ha ı a lovát
nekiugratván leteríti, s nyomban rádobja magát a nyereg-
bıl.
A esendbiztos kendızetlen megvallja, hogy maga is ce-
fetül megrettent s rögtön le is ugrott lova nyergébıl, hogy
mentse, amit még menteni képes. Mert noha elképedten
látta, hogy a meglıtt gonosztevı, kit az apja ölelt, csak
kisvártatva csuklik össze, azonnal tudta. hogy óhatatlanul
elvérzik, ha idejekorán nem segítenek rajta. Hála azonban
tapasztalásainak, melyeket huszár-ırmesterként Itália
földjén szerzett - Solferinónál sebesülvén mag„n is láthat-
ta, miképp ápolják-, menten elıvette eszét, s ráparancsolt
485
a jázosi cs„rdabérlı odafutó feleségére, hogy ne a száját
tátsa, hanem tüstént hozzon ki a házból tépést, meg pólya-
kötésnek is alkalmatos ágylepedıt vagy párnacihát, s egy
dézsa melegvizet is. Maga közben hasra fordította a már
félig alélt sebesültet, kinek hátából csíllapulatlan ömlött a
vér. Leszaggatta a legényrıl a esuromragacs inget, s mert
akkorra maga a esárdabérlı meghozta a forró vizet, sza-
porán nekifogott lemosni a seb környékét. Menten bizo-
nyos volt benne, hogy oldalvást, félig fölülrıl és a tarisz-
nya kemény vállszijján át erejébıl vesztvén hatolt be a vas-
tag izomba, mit a tábori felcserek deltaizomnak hívnak,
majd pedig a lapockacsontban akadt el az ólom. S ahogy
nem is egyszer végignézte a talján hadjáratban, miképpen
nyomja ki két ujjával a felcser a hús sőrőjébe befulladt
puskagolyót, maga is próbát tett, s könnyebben, mint re-
mélte, ki is préselte a bojnyik bıre alól a golyóbist.
"Pálinkát!, kiálték eztán Czuczinénak, a jázosi csárdás
feleségének - olvashatók Bellines szavai az írásban, s meg-
lepı, mennyire okosan magyarázza el, miért kell nyomban
fertıtleníteni a lıtt sebet. - Végül is akkurát bekötözvén,
pálinkát eröltettem a fogai közé is, mit ugyan nyomban
kiköpött a szerencsétlen, de magához tére egészen tıle,
legalábbis eléggé ahhoz, hogy az apja lerángathassa róla a
szintúgy vérmocskos pásztorgatyát és segedelmemmel föl-
hőzhassa reá paszomántos nadrágját, meg a sarkantyús
csizmát is vissza a lábaira. A sujtásos magyar szőknadrá-
got lovának nyerge mögött egy zsákba bekötve találtam
meg. A zsákban volt benne a dolmány is, meg a mente,
tehát a hiánytalan ancug, melyben ahol csak fosztogatott
és mindenféle egyéb szándékú erıszakot tett, láták ıt szá
mosan a szemtanúk. Atöltöztethetni azért akarám, hogy
Uporvár úri közönségének meg a köznépnek szeme láttá-
ra ne vérbefagyottan hajtsam végig a vármegyeszékhely
fıutczáján."
Jelentésének végén Bellincs rıstelkedve megemlíti -
M
. . hiszen úgyis híre kelend!" -, hogy ameddig foglyukkal
486
ajázosi csárdától Uporvárra igyekeztek, s eközben három
falun is át kellett rukkolniok, a kiállott izgalmaktól mind-
inkább eszement káplá.rja, kirıl már szölott, Sarvadi két
ízben is "fegyelem-megszegve viselte magát: Upor-Ardón
is, Horka-Parajd közepén is - hogy mit lát, soha el ne fe-
ledje a pórnép-karikás ostorral kezdé korbácsolni a bilin-
eseitıl és láncaitól tehetetlen s vérefogyott ezenk hátát".
Ö, Bellincs, mindkét esetben szigorúan ráripakodott al-
tisztjére, s igérí, hogy amint hazaérnek Tegzére, netán egy
hétre is áristomba csukatja a fékeveszettet, hogy majd "ı
se feledje, mi jár a parancs áthágójának".
Elolvasva Bellincs jelentését, ráleltem az iratkötegben
arra a nyugtatvcznyra is, amelyen a csendbiztos lúdtollal
odakanyarított aláírásával ismeri el, hogy kézhez vette a
tekintetes vármegye által fizetett kétezer ezüst forintokat,
az 1866 tavaszának végétıl körözött gyilkos és rabló Jege-
nye Pál elfogásáértjogosan kijáró-és a sikéres vállalatban
részes pandúrokkal megosztandó - tetemes vérdíjat.
487
Pünkösdi rózs„k
Nagy ég! tekintsd nehéz baját,
Küldj néki éltetı reményt!
BATSANYI JÁNOS
Uporváron eseményekben dús volt az 1867-es esztendı
tavaszának vége.
Április huszadikán fölavatták az immár megkészült és
-mint a Horka~vármegyei Híltl.ELı vezércikkében a szer-
kesztı írta - "korigényően berendezett" árvaházat,
amelynek építését az idıközben elhalálozott polgárná-
bob, Szekrényesi-Schreiner Vilmos kezdeményezte, nem
sejthetvén, hogy mővét már fiának és örökösének, Dévér
földesurának, Szekrényesi-Schreiner Bélának kell bevé-
geznie, ki e reá hagyományozott kötelességnek szívvel-
lélekkel eleget is tett. A nemes szándékkal, önzetlen ada-
kozásból összegyőlt pénzen létrehozott intézet ünnepélyes
megnyitásán a vármegye notabilitásainak élén István püs-
pök is jelen volt, s miután megáldotta azt, rövid orarió-
jában hangot adott bizakodó reményének, hogy a példa,
mely nemzedékeken át megóvandja a feledéstıl a magyar
alkotmányért vívott harcban rokkant és hısiességéért
hosszú börtönt szenvedett hazafi nevét, lelkesülı követık-
re talál szerte a honban rninúama inséges árvákjavára, kik
ily jótét kezdemények híján, kallódván növekednének,
nem hasznára, de tekintélyes hányadukban veszedelmére
a dolgos polgárok társadalmának.
Április huszonegyedikén az uporvári iparegyletben tár-
sult céhes és céhen kívüli kézmíves mesterek közös hatá
rozmányt hoztak, melyben kinyilvánították erıs eltökélt-
ségüket az iránt, hogy az 1867-ik esztendei adót, "mely
488
nem az elvégre hivatalba lépett alkotmányos magyar kor-
mány, hanem a valamint a múltban, úgy ajelenben is ille-
téktelen bécsi birodalmi pénzügyminisztérium által lett ki-
vetve", egyikük se fogja leróni. Április huszonkettedikén
ezért az egyletben összegyőlt iparos mesterek körében
megjelent és szót kért Dörner városbíró, hogy szavahihetı
barátjukként fölvilágosítsa ıket: az 1867-es évre kivetett
adók - melyek valóban illetéktelen hatalom által lettek
megállapítva, ám melyek bevételezését az ország alkotmá-
nyos kormánya éppen a napokban vonta saját pénzügy-
minisztériumának hatáskörébe - már a magyar budget-be
fognak befolyni és "kirekesztıleg a magyar országgyőlés
által engedélyezendı czélokra lesznek fölhasználhatók".
Ha tehát-mondotta végül-Uporvár tisztes iparőzı mes-
terek az adót befizetni vonakodnának, e késlekedésüknek
a haza leszen kárvallottja. Szavai meggyızıen hatottak
hallgatóságára, s az iparos mesterek - tanúságot téve a
városbíró iránti töretlen bizodalmukról - érvénytelenítet-
ték elızı nap hozott határozmányukat. Gyülekezetük
ugyanezen az ülésen - jóllehet köztudott volt körükben
,
hogy az uporvári Pekry-palota egykori lovagtermében
mőködı szınyegcsomózó fábrika valójában a kiskorú
Pekry-kisasszony "hasznos játszódása" - fölvették az
iparegylet tagjai sorába özvegy Náray Akosné úrhölgyet,
"ki magát a szınyegszövı czégjegyzésérejogosított tulaj-
donos társnak kijelenté" (másik két tulajdonos társnak
Géringer rıfös, valamint Póka Bónis kelme- és fonalfestı
mester volt lajstromozva a városházán). A nemzetes asz-
szony taggá-fogadása ellen csak néhány céhes elöljáró sza-
vazott, kik a céhen kívüli "szabadipar" eszméjével nem
tudtak s nem is akartak megbarátkozni.
Április huszonötödikén reggel kilenc órától az uporvári
Kaszinó egyik üres kártyaszobájában - mintha véletlenül
verıdtek volna össze-tucatnyi horkamegyei földbirtokos
csevegett csaknem délig, s mire tizenkettıt ütött a székes-
egyház tornyában az óra, a tekintélyes uraságok megala-
489
pítottnak nyilvánították az ısi római termékenység-isten-
nırıt elnevezett "Ceres" gabona- és élıállatkereskedı
részvényes társaságot, melynek célját abban határozták
meg, hogy "concurrentiát támasztandjon a más v„rme
gyékbıl idejáró és az árakat kartell-fifikákkal alászorító
gabona- és baromkalmárok üzleteinek", s igazgató elnö-
kévé Szekrényesi-Schreiner Béla dévéri földbirtokost vá-
lasztották. A Gjiff különtermében elköltött délebédjük
után az urak újult erıvel folytatták a tanácsot, s amikor
már minden nézet meghallgattatott. és megfontoltatott.
részvényes társaságuk legelsı teendıjéül mondották ki
,,egy közös gabona-tárház fölépítését és egy, legalább ezer
szarvasmarha födél alá helyezhetésére alkalmatos transfe-
ráló telep létesítését". Ajegyzıkönyv szerint "ezen investi-
tiók financiális födözetét a részvényes társaság tagjai az
általuk jegyzett aktiák számának arányában s váltók for-
májában legott össze is adták, s egyúttal a mérnöki képesí-
téssel bíró igazgató elnököt, Szekrényesi-Schreiner l éla
urat teljes bizodalommal meghatalinazták az építkezési
tevékenységek fölügyelésére".
Néhány nappal késıbb-miután Pestrıl hírejött, hogy
egy frankfurti bankház (bizonyára az Erlanger) Magyar-
országnak, mint önkormánya vezette államnak, ötven
évi törlesztésre hatvan millió ezüst forint összegig kiter-
jeszthetı vasútépítési kölcsönt ajánlott - április huszon-
kilencedikén a vármegyeháza nagytermében is fontos esz
mecsere zajlott le, s nem is eredménytelenül: noha keveseb-
ben, mint vajthai Pekry Péter remélte, negyvenkét nemes
és közrendő földbirtokos és földbérlı életre hívta a Hor-
ka-vármegyei Va.sútpártoló Társulat-ot, amely azonban --
amint Pekry alispán rövid, de gyújtó hangú beszédébet
kijelentette-"nem bankettezı egyesület leszen, hanem ol
polgári erı, mely perdöntın beleszóland míndama kifejle-
tekbe, melyek a vaspálya Horka vármegye területén leen-
dı lerakása során fognak fölmerülní". A Társulat teljes
körő bizodalmat és korláttalan f„lhatalmazást adott az
490
alispánnak az iránt, hogy "nevében minden lehetı eszköz-
zel küzdjön a vasútnak Velikánon és Dévéren, illetıleg
Uporváron át vezetendéséért", beleértve még ama lénye-
ges argumentum fönnen hangoztatását is, hogy "nemes
Horka vármegye erdıbirtokosai csakis oly kikötéssel haj-
landók a szükséges fatömeg helyszín-közeli kitermelteté-
sével a költségek mérsékelhetésének elınyéhez segítendeni
a vasútépítı Aktiengesellschaf t-ot, ha a vaspálya a Horka-
vármegyei vasútpártoló Társulat követelésének megfelel-
vén, nem Érsektornya felé, hanem Velikán és Dévér érinté-
sével Uporváron át, e legkedvezıbb vonalon fektettetík".
Nem leend közömbös a vasútépítı firma számára - érvelt
az alakuló ülés disputájában Vetter Petı táblabíró-, hogy
a mi közeli erdeinkbıl viendik-e helyébe a kellı kvalitású
és mértékre főrészeltjó slipperfát, avagy azt távolból s drá-
gán maga kénytelen-e az Upor mellékére szállítatni!
Mielıtt pedig a negyvenkét társulat-alapító úr szétszé-
ledt volna, váratlan - s nagyon is örvendetes - esemény
következett az ülésen: bejelentette magát s fogadtatott is
nyomban István püspök birtokainak ügyésze, tudtára ho-
zandó az egybegyőlteknek, hogy a megyésfıpásztor nem-
csak támogatásárıl kívánja bíztosítani a Horka-várme-
gyei lrasútpártoló Társulat-ot, de tabuláris prókátora sze-
mélyében (s ez ı, Kozma Donát ügyvéd) tagjává ís szán-
dékszik válhatni. A fıpap képében szóló uradalmi ügyész
nyilatkozatát lelkes ováció fogadta, hiszen István püspök-
kel nemcsak a vármegye egyik legvagyonosb földbirtoko-
sa csatlakozott hozzájuk, azonosítván magát a vasút
ügyében az ı köznemesi és polgári érdekükkel, hanem -
lévén bárói vér az ordinárius - egy arisztokrata nagyúr is,
ki mágnás osztályosaival szembeszegülvén gyarapítja a
Társulat tekintélyét. S jóllehet az urak valamennyien tud-
ták, hogy a kisebb-nagyobb nemesi birtokok övezte püs-
pökí latifundiumnak a vaspálya általuk követelt nyomve-
zetése ugyanúgy javára leszen, mint ınekik - tehát ı emi-
nenciája, minden bízonnyal híresen okosjószágkormány-
491
zójánakjavallatára,józan megfontolásból szövetkezik ve-
lük-, e nyilvánvaló praemeditatio nem csorbította örömü-
ket és lelkesedésüket.
Május elején ülést tartott az uporvári nagytakarék igaz-
gató tanácsa is. Tagjai két - egy már másfél esztendeje
halogatott és egy friss - ügyben határoztak: megadták a
város magisztrátusa által kérelmezett hitelt arra a célra,
hogy a fıutca két kövezettjárdája között az úttest is kikö-
veztessék, s egyetértésre jutottak azon indítványt illetıen
is, hogy az "Upor" nagytakarék hetvenkétezer ezüst fo-
rintnyi összeggel részvényesévé legyen a "Ceres" gabona-
és élıállatkereskedı társaságnak, "melynek mőködéséhez
reális reményeket főzhetni". Ha csak a fele zsidó meg né-
met gabona- s állatkalmárt kiszorítandhatjuk a vármegye
terrenumáról - mondotta a javaslat elıterjesztıje, gánti
Halász Döme alelnök -, evvel is a bécsi udvar s ı fölsége,
a császár szája ízét fogjuk keseritteni... (A jelenlévık
figyelmét nem kerülte el, hogy a jeles antiszemita ezzel az
érvével gunyoros kuncogásra késztette az igazgató tanács
mózeshitő tagját, Buchsbaum ékszerészt, kinek a legszebb
Kossuth-körszakálla volt Uporváron, s ki, állítólag, men-
ten megjegyezte: "Der Kaiser wird sich kratzen!")
Márk apostol napján, amikor a hagyományos búza-
szentelésre uporvári polgárok százai s a megyeszékhely
iskoláinak diákjai énekes körmenetben vonultak ki temp-
lomi zászlókkal a határba, szívetágulván láthatta akárki,
hogy ékes a szép természet az Isten napja alatt, szemet
gyönyörködtetıen dúsak, haragos zöldek a bokrosodó
vetések, s ha az ég májusban is kegyesen, langyos esıkkel
öntözi tovább a földeket, gazdag termés lesz várható ara-
tásra. A néhány napja elrakott kukorica is szinte nyomban
kikelt a barázdákban, s a legelıkön buja fő kínálta magát
ajuhnyájaknak. a kondáknak, a gulyáknak.
Május elseje elıestéjén minden községben serényen ké-
szültek a gazdalegények az éjfélre, mikor is májusfákat
ástak le a legszebb lányok udvarán. Uporváron - szintúgy
492
szokásosan-e sudár, kérgelehántott és díszesen fölbokré-
tázott fiatal fenyık fölállítása után, május elseje napján
estek sok helyen eljegyzések: számos házasulandó legé-
nyek - nemes úrfiak és polgári ak -e tavaszünnepen győ-
rőzték el az eladó lányt, kivel a farsangi mulatságokban
leltek egymásra.
A május elseje botrányt is termett, aminek bombája
azonban csak harmadnap robbant Az uporvári ulánus
regiment, amely március derekától tavaszi manıverre volt
vezényelve, s alig több mint két hete tért meg kaszárnyájá-
ba, ily hosszas távollét után mintegy laktanyafogságban
benntartva maradt május elsején, sıt nemcsak a közlegé-
nyek, káplárok és ırmesterek, de az ezred tisztjei se mutat-
koztak a városban a kikelet vígasságra való napján. E szv-
katlanság azért szúrt szemet, mert szép számmal szolgál-
tak e svalizsér-ezredben magyar közvitézek is, s fıképp az
á hiányukat nehezményezték a korcsmák környékén az
uporvári nemes- és polgárházaknál cselédkedı fiatal fe-
hérnépek. S mert a példátlan eset, mármint annak híre,
hogy május elsején egy fia ulánus se volt látható a város
szerényebb vendéglıinek táncos kerthelyiségeiben, hamar
fülébe jutott Petendi Fidélnek is, a jószimatú szerkesztı
nem késett informáltatni magát a dologról. Hogy milyen
úton-módon tette, ez az ı titka volt és maradt, tény azon-
ban, hogy a Horka-vármegyei HíltLELı május 4-i számá-
ban szó szerint idézte az uporvári ulánus regiment pa-
rancsnokának, Brühl-Wilga ezredesnek 1867. április 15-én
kiadott, tehát az ulánusoknak a hadgyakorlatról való
visszatértét követıen fölolvasott napiparancsából azt a
cikkelyt, amelyben a császárszakállas pléhgallér rigorózu-
san elrendelte, hogy "az altiszteket és a legénységet a leg-
keményebb fegyelem és szoros felvigyázás mellett kell tar-
tani, s minden olyas veszélynek útját kell állni, mely a ma-
gyar nemzeti áramlatoktól elragadtatott városi lakosság-
gal, való érintkezés következtében káros befolyással le-
het .
493
Mi következik Brühl-Wilga ezredes úr napiparancsá-
nak idézett szavaiból?-tette föl a kérdést lapjában Petendí
szerkesztı úr, s ,köntörfalazás nélkül" maga felelt rá:
Nem kevesebb, mint az a nyilvánvalóság, hogy
az ezredes hazánkat, mely tettleg visszaszerzé al-
kotmányos önállását, váltig annak tekint , mi az
alkotmány helyreállításáig valóban volt: Ausztria
alávetett tartományának! Hogy e képzelme az ez-
redes úrnak mennyire illusió, nem bonczolgatjuk.
Ámde ha ı idegen hatalomnak tartja magát s a pa-
rancsnoksága alá helyezett regimentet, ügy mi sem
tekinthetjük ıt külömbnek ama satrapáknál, kik
söpredékeikkel tizenhét esztendın át hazánkat
sáskasereg módjára eláraszták s folyvást élısköd-
vén az ország életerején, mindent megtevének ho
nunk megsemmisitéséért. A magyar nemzet fátyolt
vetni akar a múlt e bőneire (noha azokat pokróc se
takarhatja eléggé), de meddig fiai a birodalom
svarcgelb hadseregében ily parancsnokok hatal-
mába adva vannak, bizodalmunk nem válhatik
sziklaszilárddá a fejedelem és a nemzet megbékélé-
sének valódisága iránt.
Mit vármegyénk székvárosában Brühl-Wilga úr
cselekedett, ahhoz hasonlatos tettekkel a hadsereg
tisztikarában sokan és örömrnel delectálnák ma-
gukat. Éppen e helyzet tudatában követelik ha-
zánkjobbjai az országgyülésben s azon kívül, hogy
a magyar nemzet katonafiai magyar ezredekbe so-
rolva szolgálhassanak és szolgáljanak is!
Uporvár közvéleménye s maga Petendi Fidél is arra szá-
mított, hogy Brühl-Wilga személyesen ugyan nem, de tisz-
tikarának valamelyik kapitánya vagy akár hadnagyocs
kája párbajra hívja ki a HírtLLLı szerkesztıjét, ha nem is
direkte a cikkért, mely az ezredest "voltaképpen" satrapá-
nak minısítette, hanem bármi ürüggyel provokálván a
gémlábú zsurnalisztát. Tisztelıi és barátai k„zül többen is
494
fölajánlották Petendi Fidélnek, hogy örömest megverek-
szenek helyette bármelyik svalizsér tiszttel, de ezeket a gá-
láns gesztusokat ı azonnal s méltatlankodva elhárította
magától, s ahogy múltak a napok, egyre harsányabban
hangoztatta, hogy türelmetlenül várja a duellumot (sıt az
akasztódombon számos bámészkodó szemeláttára gya-
korolta is magát a Kirner párbajpisztolyok használatá-
ban). Elszántsága annak arányában nıtt, ahogy mind
nyilvánvalóbbnak látszott, hogy az ulánus regiment tiszti-
kara-netán fölsıbb intés hatására-"lenyeli a békát". Mi
több: az ezredes szinte látványosan retirált is, minthogy a
következı hét végén ugyanannyi ulánus közkatona és al-
tiszt kapott kimenıt, mint a korábbi szombatokon és va-
sárnapokon.
Az esetnek egyébként haszna is lett. Élve az alkalom-
mal, hogy gróf Forgách Tamás, a vármegye fıispánja, ha
csak egy napra is, hazalátogatott, az éppen ülésezı megyei
bizottság újólag hangot adott elıtte azon erıs öhajának,
miszerint a megyeszékhely kaszárnyájából az ulánusok el-
kommandoríztassanak, s helyükbe magyar ezred vezé-
nyeltessék. A vármegye és Uporvár ez irányú kérését -
hivatkozván a történtekre - vajthai Pekry Péter alispán
abban a feliratban is megismételte, amit a megyei bizott-
ság nevében Andrássy Gyula grófhoz, az ország honvédel-
mi miniszterének tisztét is betöltı miniszterelnökhöz kül-
dött, s amit éppen hazaruccant barátja, komoróczi Sebes-
thyén László ır-egyházai képviselı vitt Pestre magával,
hogy az országgyőlés egyik szünetében személyesen nyúj t-
sa át Andrássynak. (Valószinő, hogy e botránynak is sze-
repe lett abban a fejleményben, hogy egy év múltán - Bécs
nem siet el semmit! - I. Ferenc József, a birodalom seregei-
nek legfıbb hadura magyar huszárezredet rendelt nem-
csak Uporvárra, a Csehországba áthelyezett ulánus régi-
ment helyébe, de más városokba is.)
Petendi szerkesztı úr egyébként - már a Brühl-Wilga-
a, ér-t megelızıez - sürgönyileg érkezett megbizatást ka.
495
pott a fıvárosból, a Pesti Napló-tól, hogy rendszeresen
tudósítsa a tekintélyes újságot "az Upor-völgye hírhedt
betyárjának vallatása során föltárulkozó részletekrıl".
A szemfüles hírlapíró meg is kisérelte, hogy bejusson a
vármegyeház pincéjébe, s ott magával a fogollyal beszél-
hessen, de próbálkozása kudarcot vallott: Goda várnagy,
mint a tömlöc teljhatalmú fölügyelıje, kereken megtiltot-
ta, hogy a kotnyeles firkász akár rácson át is megláthassa
a betyárt, sıt két porkolábbal ki is vezettette az okvetet-
lenkedıt. Petendi ezért az egyik borissza foglárt, Monyók
Dávidot környékezte meg, aki-miután kutyafuttában két
pint rizlinget leeresztett bı torkán a gavallér szerkesztı
költségére a Kácsor-korcsmában - illendı vot akodással,
de eldörmögte, hogy a megsebesített bojnyik cellájában
mindennapos látogató az a jóravaló zsidó doktor, a
Kronstein: tiszta kötést is tesz rá, gyógyító porokat is ád a
gonosztévınek, meg még olyat is rendelt, hogy nyers sava-
nyított káposztát kell ennie, s nemcsak a bojnyiknak, de a
többi raboknak ugyancsak. Ennél többet nem tudott
mondani a rezesorrú rabır, ám Petendi Fidél e kevéstıl is
szagot kapott, s még aznap este erıszakosan tiszteletét tet-
te az orvosnál, hogy sarokba szorítván kiszedje belıle: ön-
szántából viseli-e gondját a fogolynak, avagy a vármegye
tiszti ügyésze által lett-e kirendelve a sebesült ápolására, s
ha se egyik, se másik okon, hát akkor kinek a kérésére
kúrálja az úgyis akasztófára szánt haramiát?
A konfidens kérdésekre a derős természető doktor -
már a zsidó humora is rákésztette-hasonlóképpen, kérdé-
sekkel felelt: van-e a Horka-vármegyei LELá redakció-
jának Meyer's lexikona? ha igen, olvasta-e benne a szer-
kesztı úr az orvosi titokırzésrıl írott cikkelyt? ha pedig
olvasta volt, miért bátorkodik föltételezni éppen róla, a
köztudottan akkurátus Kronsteinrıl, hogy megszegni
lenne képes egy ily fundamentális orvosi kötelességet?...
S mert a makacs hírlapíró - igaz, tréfálkozó hangon - ez-
után is váltig szóra akarta bírni, megelégelte az idıt rabló
496
diskurzust, töprengı képet vágott, s immár mosolytalanul
figyelmeztette "a közvélemény fülét" (Petendi illette ma-
gát szívesen ezzel a titulussal), hogy ily veszedelmes vét-
kesnek esetében, minı a sebesült bojnyik, az okos ember
helyesen teszi, ha azt se hallja meg, amit kiabálnak, nem-
hogy olyasmit firtasson, mit súgni se súgnak, kik a titkot,
ha ugyan van, tudják. S miután még egyszerjóindulatába
ajánlotta magát hívatlan vendégének, nyájasan karon
fogta s kertjének kapujáig kikisérte Petendi Fídélt.
A hallottakból az izg„ga szerkesztı másnapra oly kö-
vetkeztetésre vezette magát, hogy meg lehet: a hírhedt gyil-
kos és rabló szabadon kószáló cinkosai tartják megfélem-
lítvén a kezökben doktor Kronsteint, s hogy maga is ten-
gelyt ne akasszon az elszántakkal, "érett megfontolással"
beletörıdött, hogy nem célirányos tovább kutatnia, kik is
kényszerítik hallgatni az orvost.
Amikor az uporvári új- vagy nagy-megyeházát építet-
ték, a Bécsbıl hozatott architektek az által ak tervezett fa-
lakat néhol a hajdani vár lebontott sáncának terméskı
alag-traktusára rakták. Az ilyenformán épségben megma-
radott sánc-kazamata lett az új vármegyeháza pincéjében
a tömlöc-szárny. A robusztus, boltíves földalatti folyosón
sorakozó nyolc fogda mindegyikét másfél-araszos osztó-
fal választotta el a szomszédos kı-kamrától, s valahányat
két hüvelyk vastag, kovácsolt-pántos tölgyajtó zárta.
A másfél öl magasan vágott, kétszer két arasznál nem na-
gyobb lırés-ablakok bazalt-keretében kopjanyél-körmé-
rető vasrudak keresztezték egymást. Az alig öt láb széles és
mindössze hét láb hosszú oduk némelyikében 1867 tava-
szán is legalább három-négy rab zsúfolódott, noha a cel-
lák többsége folyton üres volt. (Hogyha többen szoros-
kodnak egyazon kóterban, fázni se fáznak annyira a télen-
nyáron hideg, örökkön nedves, szürkepenészes falak kö-
zött -- tartották, ha ugyan gondoltak ilyennel a porkolá-
497
bok -, meg kevesebb ajtót is kellett nyitogatniok, vala-
hányszor a váltig bıjtösen vékony menázsit belökték
fonnyadozó foglyaiknak.)
A vérvesztésétıl is, a bilincses-láncos lovaglástól is
agyoncsigázott, alig tántorgó bojnyikot a nyirkos kata-
kombafolyosó legvégébe, az utolsó zárkába toloncoltatta
a várnagy, hol a rettegett rabnak nem lehettek szomszédai,
kikkel a vastag tölgyajtó féltenyérnyi bekukkantó nyílá-
sán át kikiabálva netán szót válthasson. ("Igaz - mondta
a porkoláboknak -, e nyomorultnak jóideig nem támad
kedve hozzá, hogy akár föltápászkodjon a priccsrıl!")
A várnagyot a régi korokban, amikor még szakadatlan
háborúk dúlták az országot, castellanus-nak hívták.
Azokban az idıkben még minden vármegyeszékhelynek
volt védelmezhetı castelluma-vára -, s rendszerint ennek
az erısségnek a fı épülete szolgált megyeházául, ahol
azonban nemcsak a megyegyőléseket tartották, hanem
törvényt is ültek. A vár fegyvereseinek közvetlen tisztje a
várnagy volt, kinek ostrom idején csak a várkapitány; bé-
keidıben pedig csak az alispán parancsolt. Am miután a
XIX. század második felére a megyeszékek várai vagy el-
pusztultak, vagy már nem fungáltak erıdítményképpen, s
miután minden vármegyeháza közhivatallá változott, pin-
céiket pedig tömlöcül használták, a várnagynak -jobbára
egy-egy értelmesb pandúr-altisztnek-annyi dolga maradt
csak, hogy dirigálja a hat-nyolc tiszti huszárt, ugyanennyi
hivatalszolga gyaloghajdút, s a féltucatnyi foglárt. Nem
volt sokkal több kötelessége Goda Farkas várnagynak se
az uporvári nagymegyeházán.
Pandúrkáplárból lett várnagy ez a Goda Farkas, s mi-
óta leszállt a nyeregbıl, istenesen meghízott, nemcsak
azért, mert már nem strapálódott a mindennapos portyá-
kon, hanem inkább amiatt, hogy családjával együtt ott
lakozott a vármegyeház hátsó fertályának földszintjén, s
akár föntrıl, a megyei hivatalokból jött le dolga végezté-
vel, akár a pincébıl kepesztetett föl, hol a cellákat inspici-
498
álta elıbb, be-befordult feleségének konyhájába, s kutya-
futtában harapott pár falatot. Am mennél tekintélyesebb-
re növesztette hasát, annál kedélytelenebb emberré ecete-
sedett, mintegy annak bizonyságául, hogy nem aféle kö-
zönséges halandó, ki a hája alatt jóindulatot hordoz. Su-
hogós nádpálcáját csakis akkor tette le, ha a vármegye elsı
vagy második alispánja, fıjegyzıje, közvádló tiszti ügyé-
sze, központi szolgabírája vagy fıszámvevıje elé volt ren-
delve: az alügyészek, esküdtek, egyéb kisebb hivatalno-
kok, s kivált a kancellisták elé pálcával is odaállott, s ha
valamelyik kis úr összeteremtette ezért, vállat ugyan nem
vont, de nem is követte meg az egyszerőbb magisztratuális
vagy officiális tisztviselıket.
Április tizenhetedikén délelıtt, miután a tegzei csend-
biztos - palánczi Kemény Antal közvádló tiszti ügyészje-
lenlétében - átadta kezére a kurrentált bojnyik Jegenyét,
Goda maga lökte be a kazamata utolsó cellájába a bitóra-
valót, kirıl a hővös-nyirkos földalatti folyosón is csurgott
a hideg veríték, és látnivaló volt, hogy szakadatlan resz-
ketteti láza.
- Jobb teneked, földterhe bitang, én mondom, hogyha
elıbb döglesz meg, mintsem a hóhér a nyakadrul mértéket
veszen! - ordított a homályban hamuszürkére sötétült ké-
pő, már-már végképp magatehetetlen sebesülttel, ki meg-
tántorodott a goromba taszítástól, s mint a kidöntött fa
,
vágódott végig a szúette, poros priccsen, ami akkorát recs-
csent alatta mintha legottan rogyna is össze bilincses ter-
hétıl. - Hallom, kilovaglád magadat kedvedre, cudar! Hát
itten kipihenheted...
A betyár, ahogy elzuhant, hason fekve maradt a nyüves
deszkákon. Nem mozdult se keze, se lába, csak a háta vo-
naglott néha az átvérzett kötés alatt. Goda rádörrentette
a vasveretes tölgyajtót, helyükre csikorította a tenyérnyi
széles reteszeket, s kétszer fordította a zárban a hosszúsza-
kállas kulcsot.
- A mái napot böjttel köll töltse a fattyú! - kurrant a
499
mögötte feszengı két foglárra. - Csak a holnapi napramondta
mogorván, ám hangos szók néll l az úr. - És lel-
veszem kosztos lajstromba!kire kösse az asszonynak, hogy mit
nemrég hallékjavalla-
- Se subája, se szőre, pedig láz gyötri a sebtül - düny-ni, savanyú
káposztát adjon nyersen minden délben a rab-
nyögte az egyik tömlöcbakter. - Pokrócot se hajittunk rá-nak, ahány
van!
ja?Még ilyet! - ingatta fejét Goda, míu.tán kidöngött az
- Selyem pihepaplannal tán nem bugyolálná. kend?! -alispán
kancelláriájából, s annyira rıkönyödött volt,
sujtotta le zord pillantással Goda. - Hogyha ilyennyirehogy le a
lépcsın káromkodni is elfelejtett. - Mi ütött a
szánja, vigyen be vizet hozzája. Felüllem akár egy dézsáLtekintetes
úrba?!. . . S hogy sértett indulatától könnyüljön,
val, nem irigylem tülle. De pokrócot se adok neki holnapharsányan
megszidta az asszonytt s oly bıszen és hirtele-
elıtt, mert nincs lajstromba a sátánfajzat!nében, hogy a mindig
rácsáras szájú fehérnép r yi kkanni se
Senyvedjen csak a hitvány! -morgott, s fölszuszogott amerészelt az
újmódi regul„k hall tán.
magas lépcsıkön, hogy a konyhába tekintve bekapjon párS mire
végzett az alispáni parancsok tudatásával, már
falatot.ott is volt egy sárgadolmányos hivat:alszolga kíséretében
A pár falat pörköltbıl, amit az asszony kóstolónak me-elıtte a doktor
Kronstein.
rített ki eléje, kiadósabb falatozásra támadt kedve, s abba- Tessék
rendelkezni velem. . . -gazsulált a zsidó orvos-
se hagyta volna, ameddig most m„r tisztességesen jól nemnak, s
maga kalauzolta Ie a pincébe a véres rabhoz, ki az-
lakik, ha be nem dobban az ajtón Koncz Imre, a Pekryóta is, hogy ı
rákulcsolta az ajtót, mint egy lehajított zsák,
nagyúr küldötte huszár, hogy üstöllést iramodjék, mert azhasmánt
hevert a szuvas deszkákon, s meg-megvonaglott,
alispán szólni kíván hozzája.rázta a láza. ,evette a haramja két
csuklöiáról a bilincset.
Amit aztán a tekintetes úrtól hallott, úgy meghıkken-- Nem bir ez
ártani úgyse az úrnak.
tette Godát, akárha a tömlöcfoglyok ugatós kehölése mi-- Várnagy
uram bízvást kimehet- mondta erısen nyá-
att szedte volna le róla a keresztvizet a vármegye gıgösjas, s épp
ettıl erélyes hangon a doktor. - Kérem, küldjön
kormányzója. Ha egyáltalán moccanni merészelt volna aazonnal
mosdótálat s egy kanna meleg vizet is.
rigorózus alispán színe elıtt, hát egyvégtében ide-oda kap-Mit
tehetett? Kettesben hagyta ıket, s odakint ráför-
kodta volna az árva fejét. Hogy a mózeshitő doktort bár-medt a
Monyók foglárra, hogy tegye menten, mit az orvos
mikor és mindig készséges illedelemmel eressze be ahhoz arendelt,
maga meg a tölgyajtó bekukucskáló nyílásán
megsebesített bojnyikhoz, meg nehogy azt a komisz mos-kémlelte,
mit is végezhet a doktor a vérefogyott nyomo-
lékot kapja a cenk. mit a tömlöc többi lakója, de sıt mátólrulttal.
azok úgyszintén emberbendıbe való eledelt egyenek, mert-
Kegyetlen cselekedet volt lóra kötözvén gyötreni ıt,
nap-nap után fölügyelve leszen, hogy a húsz krajcár kosztcsak azért,
hogy Bellines úr triumfust tarthasson, s hizván
pénzt, mit a vármegye ád eleségökre, a várnagyné becsü-
élvezhesse zajos sikerét. ..
lettel költi-e rájuk!... Mintha a Pekry tekintetes úr mind-Kronstein-
közbenasebberagadtpólyátfejtette-elég-
máig nem is alította volna, hogy ı meg az életepárja is aztgé hangos
szóval mondta, amit mondott tudtára adandó
teszi csak, mit valahány megye várnagya régi szokásbóla sunnyogi
várnagynak, hogy tıle ugyan kedvére leselked-
tesz s fog tenni világ fogytáig: lopja a kosztpénzt!het.
- Mit most tılem hallott, ahhoz tartsa magát kend! --Goda elröstellte
magát, s hátat fordított a vasalt tölgy

ajtónak. Akkor se sunyított be, mikor foglárja, Monyók

becipelte a forró vízzel teli pléhkannát meg a mosdótálat,
s noha kedve lett volna ráhörkenni a túlbuzgó porkolábra,
ki egy vedlett pokrócot is hozott a karján, nem hagyta
kiröflenni magából mérgét.
Erıs fél órát bajlódott odabent betegével a doktor.
Amikor megkocogtatta az ajtót s kilépett a dohos zárká-
ból; friss és feszes kötés fehérlett a betyár izmos-inas fölsı-
testén.
Ameddig nem kezdett múlni a láza, palánezi Kemény
Antal közvádló békén hagyta a foglyot.
A legény napjában csak háromszor látott porkolábot:
reggel, déltájt s estefelé, mikor ennie hoztak. Nem szólt
hozzájuk, sjobbára azok se beszéltek hozzá. Csak a csám-
pás, teszetosza Monyók motyogására figyelt föl egyszer, s
mit e folyvást szörcsös orrú, cingár ember mondott neki,
bódultában is megtartotta fejében:
- Nem t'om, ki az isten pártfogol ennyire tégedet, átok-
házi, de nagy szava van, mert attul fogva, hogy itt vagy,
zsírossabb moslékot kap a többi gazember is.
- Merthogy - magyarázta kérdezetlen, miközben friss
vizet öntött a betyár ütött-kopott bádogkantájába - van
itten gyilkosbul három, lókötıbül kettı, birkatolvajbul
ugyancsak három, s van két orgazda cigányunk, meg két
pórsuttyó, testvérek, kik falat ásva rabolták meg a szom-
szédjokat otthol...
S látván, hogy a bojnyik kosztjajavát otthagyja az ónta-
nyéron, negyedik nap márjóformán barátságosan zsörtö-
lıdött vele:
- Elhágy minden erıd, te zsivány, megládd, elgyön-
gülsz cefetül, hogyha csak ily fitymállóssan beleturkálsz, s
meg nem eszed. ..
De hogy erre se szólt a fogoly, Monyók is elhallgatott.
Elnézte az éj s nap hasmánt fekvı, szemehúnyt és váltig
502
néma betyárt, ki csak a bal karját bír .annyira följebb
húzni, hogy a vaspereces, láncos csuklóján nyugtathassa a
feszt verítékes homlokát, s kisvártatva mégse tudta meg-
állni, hogy ki ne mondja, amit kérdeznie kellett a szeren-
csétlentıl:
- Van-e kívánságod?
Nem hitte, hogy akármit is szóljon az elnyőtt bojnyik, s
meglepıdött, amikor mégis meghallotta a karcos hangját:
- Mosdani kéne...
Meg is csóválta fejét:
- Tekergı létedre igen kényes vagy, hallod-e!. . . Mosda-
ni!
De azért még aznap belopott hozzája egy foszladozó
lenvászon törülközıt.
- Mártsd meg a vízbe, aztán ahol éred, dörgöld le maga-
dat.
S mint ki rühelli ajótét eselekedetét, otthagyta.
A doktor mindig pontban déli tizenkettıkorjött vizitál-
ni a foglyot, hogy ügyes kézzel letekerje róla a pólyakötést,
irgalmatlan erıs, vörösbarna löttyel lepucolja a makacsul
forró seb környékét, s az ugyancsak tartós sebláz csillapí-
tására keserő fehér port diktáljon bele, amit kininnek ne-
vezett, fájásai ellen pedig labdacsokat adjon, amiket ópi-
umnak hívott, s olyat mondott róla, hogy ez az a szer, amit
a régiek áfiumnak neveztek.
- Ki küldözi hozzám nap-nap után az urat? - szólalt
meg s pillantott ís rá végre az addig konokul hallgatag
legény. Tán attól támadt bizodalma, hogy ekkor már
ötödször szuszogott körülötte a szintúgy kevés szavú dok-
tor. - Ki fizet pénzt érettem az úrnak?. . . Mert a tekintetes
vármegye, vélem, nem herdálja a pénzit olyanra, kit ép-
penséggel nem fölgyógyíttatni, de inkább lehetı hamarost
az akasztódombon fölmagasztalhatni akarnak. Apám-
uram adja a pénzt?
- Az ön apjaurát sose láttam. - Doktor Kronstein rán-
tott egyet a barna selyemmellényén, fölkelt a roskatag
503
priccs peremérıl, s legott másra terelte a szót: -- Utasítom
a várnagy urat, hogy holnaptól önt óvatosa.n kivezessék
föl s oda hátra, a zárt udvarra, hogy ott üdögelhessen, hol
nap is éri.
Így is lett. Másnap reggel két foglár ragadta meg a hóna
alatt a kivételezett rabat, s kíméletlen fölvonszolták abba
a hátsó udvarba, ahová zárkájának az ablaka is nyílt, s
amit két embernyi magas kısánc övezett. Ameddíg fölrán-
gatták a csarba lépcsık„n, kínjában tucatszor fölnyögött
volna, de „sszeharapta f'agát, s nemjajdult, még csak nem
is szisszent akkor se, amikor lelökték a kusza főbe.
Csak az egyik bugris porkoláb maradt mögötte, s az is
csak a rend kedvéért pipázott a közelében, hiszen a kétöles
sima kıfalat ép ember se bírta volna megmászni, nem ı, ki
a háta sebétıl rnozdítani is óvakodott, fölemelni meg nem
is merészelte a jobb karját, ami még a bilincs meg a rıfnyi
acél-lánc súlyától is förtelmes fájásokkal gyötrötte.
De a már-már hamisítatlan májusi napnak fényével-
melegével jó volt pátyoltatni agyonsanyarodott testét.
Szemehúnyván fürdette magát a simogatós ragyogásban,
ami olykor szinte apolgatván tapogatta mezítlen vállát-
karját, a zárka hüllı-hidegétıl szinte penészes bırét.
Feje kótyagos volt az áfiumgolyóktól, amiket a doktor
nyeletett vele, s mindenféle mákonyos látásai támadtak
szemehéjja alatt.
Leggyakrabban az anyját hozta-idézte elı emlékezeté-
bıl kába esze, s valahányszor ily elrévedten, félig imetten
kisértette az asszony, ki világra szülé, mindig fiatalnak lát-
ta a Babdi Julist (mert apja, ahányszor olyankar szólott
róla, mikor nem volt ott, váltig a lánykori régi nevén, mert
így járt rá akaratlan a nyelve, Julísnak, Babdi Julisnak
mondá feleségét).
Egyik kábulatában az anyja a házuk konyhájában, a
frissen körbemeszelt fal meg a búbas kemence közé beszo-
rulva lapult. Ez a ház már az ı új, éppencsak megépült
upor-egresi hajlékuk volt, s benne csak ı meg az anyja, s a
504
bölcsıben a nemrég született testvérıcese Mika. Férfi-
ember nélkül, védtelenül váltak, mert apja, kí arra a nyár-
ra Zanótra szegıdött s att is volt már Szent György óta,
nem oltalmazhatta meg ıket, sjobb is tán, hogy nem, mert
indulatában bizton baltával támadt volna az osztrák zsan-
dárokra, kik a hajlékát dúlták. Rézdíszes fekete sisakjuk-
ban ijesztık váltak., ahogy legelıbben a tiszta szobát,
majd hátul a kisebbet koncolták, s mintha tatár tört volna
a házra, hegyes szuronyaikkal lökdösték le a konyhában
a poleról a kevéske edényt, beböködtek a kemencébe is,
ordas népség, s kicibálták, földre hajították a fehérre sikált
asztalbıl a fiókot, mert mindenhol régi Kossuth-bankók,
meg a szabadsághábarú idejébıl hátha megırzött lázító
! hírlapok után kajtattak náluk, s röhögve eleresztették a
i fülük mellett, mit az anyja nyöszörgött. Hasztalan állítot-
ta, bizonygatta szegény, hogy higgyék már: neki még a
szabadság szép évében se igen fordult meg bankópénz a
kezében, hiszen akkor az ı ura majdhogynem szakadatlan
hadban volt, s neki krajcáros napszámon, támasz nélkül
kellett kitartania, pedig már viselıs volt evvel a fiúgyerek-
kel!.. . S az a fiúgyerek ı, hét éves, az anyja elıtt áll. .. nagy
már ahhoz, hogy a szoknyájába kapaszkodjon féltében, de
kicsiny még, hogy tagbaszakadt zsandároktól védelmez-
hesse a házat. Két meztelen talpa alatt poros és hővös a
tapasztott padlat, s bal lábának öregujjával egy kavicsot
érez... Bele van száradva a kerek kavics a tapasztásba, s
nem bírja sehogyse kipiszkálni a Iábujja rövid körmével,
pedig ha kijönne onnan az az aprócska kavics, avval va-
rázslatot tehetne, s menten eltakarodnának, akár a mesé-
ben, a német zsandárok, Iéggé válnának vagy hamuvá tö-
pörödnének a fényes fekete sisakjaikkal meg a hosszú, he-
gyes panganétjaikkal együtt... De ı hiába erılteti a lába
öregujját, meg se moccan a kıkemény tapaszt„sban az a
rossebes kavics!... Háta mögött meg tán már rí is, de ha
nem, hát reszket az anyja, s hogyha a zsandárok akár egyi-
kükhöz is hozzányúlnának, kikapná kék kötıje alól a ke-
505
nyérmetszı kést, s menten belevágná valamelyik feketesi-
sakos galádnak a torkába, hasába, vagy ott szúrná a cu-
dart, ahol érné... Ö meg csak takarja, egyre takarja saját
testével az anyját, nehogy észrevegyék a gané zsebrákok,
mit dugdos a foldott-fakult kötıje alatt az az asszony!
Éjjel a cellákban elıbújtak a patkányok. Az ı zárkájá-
ban-nem tudta, hogy Pekry alispán szavá.ra a tiszti ügyész
adta a várnagynak a kivételezı parancsot-estétıl hajnalig
pipics égett. A csupasz farkú rút férgeket az olajláng sár-
gás fénye se marasztotta likaikban, de a priccsnek közelé-
be se ólálkodtak. Ide-oda surrantak-osontak a nyálkás
kıpadlón, ám egyre a fal mentén, lapulósan.
Így se aludt miattuk - igaz, fájásai miatt se -, csak el-
elbódult kis idıkre. Ilyenkor, rövid álmaiban a bogándi
boszorkány ölében volt a feje, s hajában a Csépe Bozsó
meleg ujjai kószáltak. Majd - mindig hirtelenében, s nem
is egyszer - a forrókező gyógyfüves asszonyból varázsla-
tosan Rácz Eszter lett, s ı már Hetevény-pusztán, Abelján
Evariszt csárdájának szénaszagú padlásán érezte magát a
mezítlen keblő Rácz Eszter dajkáló ölelésében, de a búza-
kalásznál szıkébb, szöghajú iccés lánynak az orcájából -
mert látta az arcát is, hisz akárha e tömlöci olajmécses
világított volna reájuk a nádfödeles padláson - a Pekry-
kisasszony kerekre nyílt kökényszeme nézett rá, hogy
megbabonázza a bőbájos bújával, ahogy megtette a tél
elején, ama fényes, címeres úri batárból kitekintve. . .
Valamelyik éjjel is ily szertelen álmából rezzent föl, s
szemeszöktében nem tudta, hol is van, mígnem a seb fájá-
sától vagy az ocsmány patkányférgek neszezésétıl meg-
borzongott s eszére tért. Ahogy minden keserves ébredése
után, ekkor is kilelte a láz, és azzal se segíthetett magán,
hogy félkézzel a pıre vállára cibálta a fogda vízgyöngyös
falaitól átnyirkosodott mentéjét, s föléje rángatta a szint-
úgy csapzott lópokrócot.
Nagy kínlódva fölült hát, s bután belemélázott a pené-
szes cellahomályba, belebámult a pipics kanócának végén
506
nyavalygó füstös lángba, s addig szagot a az égı olaj éme-
lyítı bőzét, míg így, görnyedtében is elbóbiskolt, akarat-
lan, s csak attól riadt ismét, hogy az álla lekoppant és a
szügyébe ütıdött. Rossz ocsúdásától megint megszédült,
s azt hitte, hogy ott inog egyre a Sára kemény nyergében,
s elıtte a tegzei csendbiztos csiklandja a lova hasát, háta
mögött meg a közpandúr s az a rıtbajszú uszu káplár, ki
az úton kétszer végigvert ólomgombos karikásával az ı
meglıtt lapockáján... És újból látta, lehunyt szemmel tán
még közelebbrıl is, mint onnan az országútról láthatta, a
város határában a gazfölverte akasztódombot, tetejében a
téltıl-nyártól, sőrő esıktıl, tőzı naptól megfeketült bitó-
fával: a függélyes s tán másfél ölnyi nagy oszlopra könyö-
kösen s támaszosan van ráácsolva a kurta gerenda, horog-
gal a végén. Tavaly évjanuárban akasztottak legutóbb egy
rablógyilkost, senkit azóta, de két szemvájó holló akkor is
ott gunnyasztott, tollászkodván ültek az emberpusztító
tákolmány vízirányos fáján, mikor ıt a kevély Bellincs,
meg a dölyfös, hetyke pribékjei láncban hozták.
Áll a bitó s ıt várja!. . . Nyakában megdermedtek a cson-
tok, s egymáshoz merevült, egymásba kövült minden csi-
golyája a háta gerincében. Megölik! Hurkot vet a hóhér
,
hurkot húz a nyakára, gyalázatosan gyilkolja meg...
Okádnia kellett volna, de csak savanyú nyálat bírt köp-
ni a nyirkos kıpadlóra. Kiverte a víz. Hisz félt á már, ne
is egyszer, félt, valahányszor vásárra vivé irh,áját, de idí ig
sose volt oly esett, tehetetlen préda, miképp most, láncon,
sebzetten, nyomorultan, s annyira elgyöngülten, hogy
még ahhoz sincs már benne erı, hogy fejjel rontson a fal-
nak, szétloccsantsa agyát, mielıtt egyszer rányitja e vasta,g
tölgyajtót az urak hóhérja...!
Mióta világgá züllött s törvényőzte bitang lett, eklsor,
elıször döbbent r„, hogy meg kell halnia vétkeiért.
507
Pekry Piroska útálta magát. Győlölte Horka vármegye
elsı alispánjának leányát, megvetette a karcsú, nyúlánkg
csinos orcájú, minden napszakban más-más öltözetekben
pávás i ú hölgyet, ki patyolat ágyából fölkelvén szagos
szappannal mossa meg magát egy márványból faragott
fürdızı kádban, válogatósan eszik az ezüsttel s külhoni
porcelánokkal terített dús asztalnál, élvvel lovagol ki egy
gyönyörő izabell-fakó angol-arabs félvér kancán, haza
térvén angolul társalog érette rajongó governessé-
vel, ebédjök elıtt kegyes szókkal dicséri vagy halkan
megpirongatja szınyegszövı mőhelyében a pórnıket,
délután kellemkedve teázik igazlelkő és hamisan hízelke-
dı barátnéival, s ha az estétjegyesével töltheti, olykor eláll
lélegzete mátkájának szenvedélyes csókjaitól, megmámo-
rosul, s akarattal hevül együtt ıvele, és noha szégyen bor-
zongatja eközben, gyönyörrel főlik egész testében az édes,
parázna vágyakozások kéjétıl, majd éjjel, szőz nyoszolyá-
ján sóvárogva dobálja magát, mert váltig messze a kette-
jök egybekelésének üdvnapja, mikor majd nászágyukban
meg fog adatni szerelmök végsı teljesedése...
Utálta magát, hogy akár egy érzéketlen, léha kisasz-
szony, szokványos mód éli világát, miközben a vármegye
házának hírhedt tömlöcében vasra verve szenved az i ú
legény, ki - miképp ı - be se tölté még a tizennyolcat, s ki
miatta, az érdemtelenért, önzetlen tette kockára fiatal éle-
tét, elejét vevén e cselekedetével egy másik kockázatnak,
mely az ıjegyesének halálát hozhatta volna az ostoba p„r-
bajban. Mikor e titkát fölfedé, az alispán sóbálványként
néze reá, s mint ki fejbeütötten ráébred, hogy mindeddig
gyermeknek hitt kicsi rózsája leszakítá magát az ı féltı
gondoskodásának járszalagjáról, csaknem beleroggyant
váratlan s hirtelenében hihetetlen csalódásába. Egy hosz-
szú xninutáig tartott, míg fölfogta, mi történt, s noha nem
tagadá meg, miket ı kért, komoran kijelenté: "Hogyha e
titkod, s most már kettınk titka napvilágra kerülne, átlát-
hatatlan kıvetkezései lennének, kicsi rózsám! A vármegye
508
választott kormányzójának gyermeke c kosságban vala
és van a vérdíjas bojnyikkal! Föléred-e ésszel, hogy mit
vonna magával, hogyha neadjisten kitudódnék, hogy
kompromittálva vagyok?! Bukott emberré lennék, s énve-
lem együtt bukna megannyi nemes cél, melyek valósításá-
ra az életemet föltettem!"... S akkor neki meg kellett fo-
gadnia erıs igérettel, hogy többé egyetlen lépést se teend a
rabért! Esküdnie kellett, hogy soha, egyetlen szavával, or-
cájának egyetlen rezdülésével, de akár a betyár sorsa fölött
kárörvendıket sujtó hallgatásával se fogja elárulni rokon-
szenvét s aggódását, mely dıre érzésekkel a félelmetes fo-
goly iránt viseltetik!... "Vedd számba, Piroskám, hogy
legfıképp ık, kiket én nagy ügyünk mellé sorakoztathat-
ni, vagy oldalamon hőségben megtarthatni kívánok, a
megmaradott vagyonuk biztoss„gáért remegı nemesek
t„plálnak legféktelenebb indulatokat minden tolvaj vagy
rabló ellen, s ellene elsısorban, a bojnyikod ellen! Hogyha
tudottá válnék, mily nexusban voltál vele egy i ú nemesúr,
Pangrácz Tivadar kárára, e fejlet folytán nemcsak is én
esnék el, de a plánumaim, vaspályánk dolga, s egyéb szép
célok is énvelem együtt összeomolnának!" - mondá kese-
rően a büszke nagyúr.
Meg van béklyózva tehát. . . szikrányit sem könnyíthet a
láncon tartott rabnak a sorsán, s hogy legalább ınfájdal-
mán enyhíthessen, még maga végett sem moccanhat: nem
válthat szót a derék Kronstein doktorral, hogy megkér-
dezvén, tudakolja türelmetlen, javulgat-e lıtt sebe? nem
támadta-e meg más kór a siralmas sorsú rablólovagot?. . .
S míg ily emésztı tétlenségre ítélten kell senyvednie önvád-
jának súlya alatt, nincs senkije sem, kinek elpanaszolhat-
ná fájdalmas gondját. Éppenjegyesének nem vallhatja be,
hogy mi okon ment füstbe a párbaj, s hogy vagy Pangrácz
Teddy, vagy ı, Szekrényesi-Schreiner Béla, de azt se lehet
kirekeszteni, hogy mindketten a bojnyiknak, vajthai Pek-
ry Piroska kisasszony eszélyes cinkosának köszönhetik
életüket. S avval sem kérkedhet kedvese elıtt, hogy a buj-
509
dokló nem bérért, nem a körmöci aranydukátokért vállal-
ta magára a bajt, a veszélyt, mely e városban fenyegette,
hová egyedül kellett behatolnia, mert az a szán, mely
Uporvárig fuvarozta, a cédulaházi sorompót nem közelít-
hetvén, a kocsissal még az akasztódombon túl, a borókali-
get takarásában távol maradott, és mert azon éjjelen épp-
úgy portyázták a poroszlók Uporvár utcáit, mint rende-
sen: bárhol beleütközhetett volna az éber alabárdosokba,
kik sose haboznak használni hatalmas fegyverüket. Az, mi
tehát csak késıbb, Szent György havának tizenhetedik
napján következett be, az i ú betyárt már akkor is elfog-
hatták volna, s nem másért, de azért, mert Szekrényesi-
Schreiner Béla földbirtokosért vivé vásárra a bırét... Am
errıl is mélyen hallgatnia kelL
Meglepetésére mátkája maga hozta szóba a tömlöcben
sebzetten sínylıdı fogoly dolgát, május elsején estefelé,
amikor kettesben kószáltak a palota parkjában, s épp ott,
a tenyérnyi tavacska partján, hol a múlt ıszön a mérnök
nemcsak negvallotta a szíveszorító szerelmét, de feleségül
is kérte ıt.
- Mióta a vármegye rabja az a legény, mind többször
bukkan föl gondolatimban - mondta tőnıdın. - Talán
nem is ok nélkül jut eszembe személye.
- Hanem mi okon?-kérdezte Piroska, s fölnézettjegye-
sére, de közben, mintegy szórakozottan, kínai lakk-legye-
zıjével játszódott.
- Háborítóan igazságtalannak ítélem, hogy egy jobb
sorsra érdemes fiatal pásztor az egyetlen életével fizessen
azért, mert tragikus esetlegek földönfutóvá, s hogy fönn-
tarthassa magát, rablóvá tették. Fontolja meg, kedves -
fogta át a fruska vállát, s megsimogatta is kendıjének csip-
keszitáján át-, ölt volna-e önnön gyönyörőségére, kegyet-
lenségbıl az a bojtár, ki utóbb ismétlıleg bizonyítá, hogy
legerısebb índulatában is képes férfiú módon uralkodni
magán? Emlékezzék csak. . . dühbıl sjogosan bıszülve ki-
olthatta volna az életét ama kapcabetyárnak, ki a s„go ü
510
plébánust megrablá, s oly színben kísérlé föltőntetni a
bőnt, mint hogyha a hírhedt bojnyik lett volna a tettes!
Majd pedig. midın megszabaditani indult szép szeretıjét,
kit ımiatta kínzának Vízváradon, ama járásszerte rette-
gett pandúrkáplárnak is vérét vehette volna, ki rátámadni
akart. S lám, egyik pernahajdert se küldé pokolra! - Szájá-
hoz emelte Piroska kezét, s mondandöját folytatván se en-
gedte ki tenyerébıl a hosszú, hővös ujjakat. --- Valahány-
szor rágondolnom kell. ıt olyképp látom képzeletemben,
ahogy akkor látám, mikor ott állott házam tornáca elıtt.
Egy arc, melybıl sugárzik a tiszta önérzet. . . - Fölszegte s
megrázta fejét. - Nem! Valahány idegek rejteznek ben-
nem, mind-mind egyre protestálnak a bojnyik balvégzete
ellen! Szégyelni való judik„rius error volna, ha valósulhat-
na a gyilkos verdikt, mit a vármegye közvádló tiszti ügyé-
sze kivinni akar: hogy fölkössék a betyárt. Mert palánczi
Kemény Antal fiskus, bizonyára ön is hallá, már most, e
napokban, mielıtt egyszer is megvallatta volna a foglyot,
fönnen hirdeti, hogy rövid úton akasztáfára vanatja a rab-
lógyilkost! - Eleresztette arája kezét, nehogy összerop-
panjon erıs tenyerében. - Rablógyilkos?! Mikor ölt, nem
rablott meg senkit, s hogyha rabolt, nem gyilkolt!
i
A kisasszony két szeme csillagosan ragyogott rá Dévér
földesurára.
- Szeretlek, óh be szeretlek téged, igazs„gos szívő pá-
rom! - Lábujjhegyre emelte magát, s odakínálta a két telt
ajkát. - Csókold meg szárnyaszegett mátkádat. ..
, Szikrás szentjánosbogarak kíváncsiskodtak rájuk az ál-
mosodó jázminbokrok buja lombjaiból. Dévér urasága
parázsos szájjal túrta le borzangó jegyesének válláról a
selyemkendı csipkéjét. Szomjún szívta magába Piroska
mezítlen bırébıl a levendulapárát.
- Tőzbe borítasz. . . - súgta, zihálta a forróvérő fruska.
- Elégetsz engem!
Késıbb, amikor vacsora után kettesben, gyertyavilág-
nál ültek a frissen kaszált, sarjőillatú pázsit fölé terebélye-

. 511
sedı erkélyen (az alispán köszvényes térdét fájlalván bib-
liotékájába vonult), s valahonnan, talán a Grif kerthelyi-
ségébıl cigányzene foszlányai szüremlettek át a park óriás
platánjainak koronáin hozzájuk, az i ú fıldesúr újfent, s
meg lehet, ismét önkéntelenül, a vármegyeház pincéjébe
vetett bojnyik sorsáról kezdett fönnhangon töprengeni:
- Én már maholnap huszonöt esztendıs leszek, s az a
legény csak tizennyolc. Mikor én tizennyolc valék, dölyffel
tekinték magam köré a jelenbe, s magam elé a jövıbe:
enyém a világ! S mit lát ı, a tizennyolc esztendıs nyomo-
rult, kitekintve a tömlöcrácson? Látja talán az eget, mely
végtelen, ám nem övé. Neki nincs más tér, csak a zárka-
odú, melybıl a bitófa alá fogják hurcolni...
Közelebb hajolt merengı menyasszonyához:
- Uporvárrajövet útba ejtém pásztortanyáján a betyár
atyját, kijelen nyárban a hıkönyi gulya számadója. Gya-
nakvón néze reám, de mert megmondám neki, hogy's mint
járt énnálam fia Dévéren s hagyta volt a kezemre nevének
bitorlóját, ama templomrablót, megjött bizodalma irán-
tam. Hát ıtıle tudom, hogy mikor ıket Bellincs portyája
ajázosi csárdánál bekeríté, a fiú épp onnan, s egy bizonyos
Hirschberger nevezető állatkereskedı hajcsárjaként in-
dult volna nagy útra, elıbb Wiener-Neustadtba, hogy az-
tán osztrák földön nyoma vesszék. Volt és van hát józan
elıretekintés, logika és ráció a legény vagy az apja fejében!
A bambuszlábú asztalon öblös üvegkelyhekben égı vi-
aszgyertyák hajlékony lángjai aranyló fényt festettek a
kisasszony piquant orcájára. Szekrényesi-Schreiner Béla
belenézett mátkája kökénykék szemeibe, s mert a mögöt-
tük nyíló gálateremben Piroska mindenre figyelmes, s épp
emiatt mindenre kíváncsi komornája igazgatta a fodros
függön.yöket, németre fordította a szót:
- Ne segítsen soha engem az Isten, kedves, hogyha nem
ıszinte beszéd, mit e percben mondok!... hogy az ön vé
dencét én szabadítnám ki a vármegyeház fonnyasztójából,
bárha tehetném! Hogyha meg ı maga törne ki onnan bár-
512
mikor és bármely fortéllyal, s oly véletleni ázamhoz téved-
ne megint, mint tette a télben, mindaddig menedéket lelne
a birtokomon, míg útlevelet szerzendnék számára, s ele-
gendı pénzzel is ellátván, külhonba kijutni segítném!
Az alispán fruska leánya lenyelt egy sóhajt. Odaadta
kezétjegyesének, fogja a két tenyerébe, becézze megint hős
ujjait.
- Ön nemes és nagylelkő, de a vármegye éber.
Dévér urasága arcához simította az élesesző i ú hölgy
összeszorított öklét.
- Ön is elgondolta tehát, hogy megszökhetne is ı!
A kisasszony mélázó szeme messzi kalandozván firtatta
a mennyei csillagokat!
- Hogy szökhessen-e...? Én, boldogtalanul boldog nı,
édesapámnak lánya vagyok, s még gondolatomban sem
tehetem, hogy kompromittáljam a v„rmegye kormányzó-
ját. Én csak imádkozhatok, és. . . ha igaz, hogy házunknak
vendége leszen hamarossan a nemzet bölcse, Deák... ha
valóban megjön Ferkó bácsi.. .
Mert az Öreg Ur igazán készült, hogy Uporvárra utaz-
zék. Nemrég az alispánnak küldött levelében leverten pa-
naszolta, hogy nemcsak förtelmesen fáradt-agyát fıkép-
pen az Ausztria és Magyarország szövevényes alkujának
punctum saliens-ét képezı közös kül- és hadügyek viharos
képvíselıházi vitája merítette ki -, de hetek öta a szíve is
újfent rendetlenkedik... hát ily okokból is kacérkodik a
kellemetes kísértéssel, hogy legalább néhány napot teljes-
séggel nyugodalmas körülmények közepett tölthessen, s
ilyetén föllélegzés lehetıségével - reményli - éppen régi
barátja, Pekry Péter kedvezhet neki. A tusculanum, mit
mindössze néhány napra nyújtanál számomra - írta levelé-
ben -, ha kurta ideig is, de megkímélne attól, hogy perczny
nyugalmam se lehessen; mert most nincs, hiszen az ország-
győlés legrövidehb szünetében is egymást lökdösvén tüle
513
kednek körülöttem s nemcsak olyan társak, kik fontos
ügyekben kívánnak két-három szót válthatni velem, defon-
toskodó izgágák és hízelgı törleszkedık is, kiknek legfıbb
ambitiójuk, hogy mindenfele hírlelhessék: "ma a Házban
Deákkal értekezék!" Arra vágyakozom, hogy legalább né
hány napon át oly héke.sségbe merül jek, mit hajlékod mindig
(sajnálatosan ritkán J nekem adni szokott; hol a beszélgetés
valóban baráti, s önös ambitiók nélkül Irangzik a .szó köz-
ügyekrıl is. Szeretném egyben, ha társaságodban megsza-
badulhatnék ama gyarzümtól, mely mindinkább n y omaszt.
hogy régi kedélyem, egészséges Izumorom végképp elham
vadt. Talán a teveled töltendı órák (egy-két esti terefere
otthonod erkél i én vagy bibliothecádban j, fölélesztheti ben-
nem, a mostanság mindgyakrabban mogorva "öreg úrban" .
a hajdani tréfás kedvő Deákot. . .
Az alispán postafordultával válaszolt, biztosítva barát-
ját, hogy a békesség, mit az ı uporvári házának födele
alatt élvezni kíván, szavatolva leszen, s ha ıneki is lehet
egy kérése, az nem több, mint annyi, hogy Deák lehetı
leghamarosb tisztelje meg ıket látogatásával. vedd máris
ígéretemet hogy semmi olyannal, mely terhelne, magam se
foglak zaklatni, s mit tapasztalásból tudok, neked is javadra
leend: hogy régi emlékek fölidézésével nemcsak szomorítja
magát a magunkfajta sokat látott ember-, de sajátlagosan
megnyugtathatja a lelkét - írta, s e sorokat vastagon alá is
húzta a lúdtoll megkopott hegyével.
Levelében Deák nem említette a másik okot, mely Pest-
rıl elszabadulhatni ösztökélte, de amit vajthai Pekry Péter
legott kiérzett a nemzet bölcse üzenetének záró soraiból,
mármint e mondatból: "Így legalább néhány napon át
ment lehetek majd bizonyos capacitálásoktól is!"... Leg-
utóbbi találkozásukkor Deák elárulta neki: semmiképpen
nem lesz jelen Habsburg Ferenc József koronázásán.
E szilárd elhatározásárıl még legszőkebb baráti körében
és a politikában legközvetlenebb társai közül is csak néhá-
nyan tudtak, mégis - mert mit már egy embernél több is-
514
mer, csak a legrítkább esetekben maradhat it,ok - Iappan-
gón terjedt, s izgalmakat gerjesztett számos, a kiegyezés
mővének biztossága mia.tt ag ódó notabilitásban, akik at-
tól fogva, hogy értesültek az Öreg Ur szándékáról, nervó-
zusan kezdtek a nyakárajární, hogy meggyızni próbálják
elhatározásának veszélyes voltáról. İket elıbb már az a
kendızetlen igazmondás is megdöbbentette, amivel De„k
az országgyőlésben, az uralkodó és a nemzet alkujáról
szólva, március 20-án kereken kimondta: "Nem állítjuk,
hogy mővünk tökéletes, de célszerőbbet, mely helyzetünk-
ben gyakorlatilag is kivihetı lett volna, készíteni nem tud-
tunk!", s aggodalmaikat riasztóan súlyosbította a "leg-
jobb esetben is mindenképp félreérthetı" eltökéltség,
hogy ki a mővet tetı alá hozta, távolmaradásával fog tün-
tetni a "házavatást jelképezı" koronázás ünnepnapján.
Deák e nyugtalan fırendek, képviselık, sıt egyes minisz-
terek bosszantó okoskodásaitól, sápítozásaitól és fenye-
getızéseitıl is kímélni kívánta magát azzal - legalább né-
hány napon át lehessen elérhetetlen számukra! -, hogy tit-
kon távozik a fıvárosból.
Bizalmasai közül egy bölcs férfiú, a szelíd és még vélet-
len se fecsegı Kandó Kálmán elıtt mondá e napokban
önmaga iránt is kegyetlen ıszinteséggel azokat a szavakat
amelyek annak idején nyilvánosságra soha nem kerültek,
de Kandó naplójában megırzıdtek, s az utókorra marad-
tak: "Megalkotánk a kiegyenlítéssel egy államot, mely a
miénk. Nem olyat, minıt áhítottunk s terveltünk, s mely-
lyel elégedettek Iehetnénk, hanem olyat, minıt a körülmé-
nyek engedének. De mit alkotánk: állam. A magyar nem-
zet állama, mely túl fo ja élni a Habsburgok enyészetre
ítélt birodalmát. Nemjósolhatom évre, akár még évtizedre
se exactul, hogy mikoron fog széthullani e sivár biroda-
lom, melyet öt történelmi múltú nemzet és hat önállásra
törekvı nemzetiség belülrıl feszeget és szét is fog repeszte-
ni. De meddig lehetı, a magyar államnak, mit létreho-
zánk, erıvel össze tartania kell e monarchiát, hogy mit
515
évszázadokon keresztül kisajtolának Magyarországból a
birodalom más tartományainak gyarapítására, annak leg-
alább hányadát visszaszerezhessük, s belıle korigényő sa-
ját oeconomiai organismust, magyarán a mívelt nyugoti
államok niveaujával összemérhetı közlekedéseket, gyár-
iparokat, mezei gazdaságot, de mindezeken fölül önálló
iskolasystemát teremtsünk, sıt oly honvédı fundamentu-
mot kovácsoljunk, melyre a birodalom elmállásának pil-
lanatában, vagy akár jókor elébb saját hadsereg leszen
szervezhetı. Mindezek voltak részemrıl czélja a keserves
egyezkedésnek Bécs és mi közöttünk, s a compromissum
kiküzdéséért fáradván én a fejedelemnek nem alázatos
alattvalója, de konok ellenfele valék, s leszek is váltig, va-
lahányszor szükségeltetni fog. Nem csak azt nem teheten-
dem hát, mit sok követıim kértek tılem, hogy az ország
herczegprímásával együtt én helyezzem fejére szent István
koronáját, de azt sem, hogy bárminı rendjelt fogadjak el
ı fölségétıl, s kivált azt nem, hogy a koronázáson jelenlé-
temmel álságosan hódoljak a királynak, kinek birodalmát
elmúlani látom, de melynek végsülyedését szánakozás
nélkül szemlélem..."
- Hát mi van itt?! Búcsújárás?! - orditozott porkoláb-
jaival Goda Farkas várnagy, s nem is ok nélkül.
Három nappal azután, hogy a tekintetes vármegye köz-
ellensége láncra-bilincsbe s tömlöcbe került, kora reggel,
mielıtt a két aznap ügyeletes tiszti huszár sarkig tárta a
vármegyeháza címerfaragásos kapuját, már ott ült az
egyik kerékvetı kövön egy sötétkék öltözető, fekete fej-
kendıs parasztasszony, pıre lábai mellett háti kosárral, s
nyilván hosszúgyalogúttól megfáradtan. A bojnyik anyja,
Jegenye Istvánné, Babdi Julis volt, ki - mint menten meg
is mondta a két szálfatermető tiszti huszárnak - vérefo-
gyott, rabul ejtett fiát kívánta látni, s hogy ehhez engedel-
met kapjon, a vármegye házának kapuja elıtt készült ki-
51 (i
várni a tekintetes alispán vagy a fıfisku ne jöttét. A vár-
megye két deli katonája ekkora merészséget még sose ta-
pasztalt - amióta tollforgós kalpagban, díszes dolmány-
ban-mentében, zsinóros nadrágban, sarkantyús csizmá-
ban, fringiai karddal, szuronyos karabéllyal szolgálták a
nemes vármegyét, sose esett meg, hogy egy közönséges
póri fehérnép a tekintetes alispán vagy a tiszti ügyész színe
elé törekedett volna-, s durván el is őzték a hátsó kapuhoz
Babdi Julist, akinek kék pruszlikján tenyérnyi foltokban
ütött át a veríték a tizennégy német mérföldnyi gyaloglás-
tól, s lába, ameddig ki-kilátszott olcsó kartonszoknyája
alól, szürke volt a dőlıösvények meg az országút porától.
Azt hiszi, nincs más dolguk a vármegyeházán az uraknak?
-pirított rá az egyik tiszti huszár. -Eriggyen a várnagyhoz,
majd az megokosítja, hogy mit szabad, és mit nem!
Babdi Julis csak elızı nap tudta meg-magajárt utána
annak is, mert az ura Szent György napjától már nem
hagyhatta oda a kellı fél napra se a hıkönyi gulyát-, hogy
boldogtalan sorsú nagyfiát nem Tegzén, a szolgabíró-
hivatal vermében, hanem Uporváron tartják rabságban, s
már szürkület elıtt elindult otthonról a megyeszékváros-
ba, anyaszívének erıs hitével, hogy kikönyörögheti gyere-
ke látását.
Hiába könyörgött. A várnagy istentelen káromkodá-
sok közepett adta tudtára, hogy a foglyot legföljebb akkor
láthatja elıször, ha a pör megkezdıdik. Amit a fogolynak
hozott, kirakatta vele a háti kosárból, s megígérte neki,
hogy a frissen sült kenyeret, a darab sódart, szalonnát,
hagymát meg fogja kapni a lánchordta lator, majd miután
két foglárral kivezettette a hátsó kapun a rimánkodni
mégse képes asszonyt, ajókora darab szalonnát beakasz-
totta az éléskamrájukba, a kenyeret meg-mert még ropo-
gós volt a gyürkéje - nyomban megszegte, s egy körbeka-
réjt, ujjnyi vastag szelet füstölt sódarral, falánkul bekebe-
lezett belıle.
Babdi Julis még visszaosont a hatalmas vármegyeháza
517
immár tárt kapujáboz, de mert a tiszti huszárok most már
pálcázással fenyegették, beletörıdött, hogy hiába kóborol
itten, s nekivágott újra az országőtnak, hogy elıbb az urá-
nak panaszolja el a hıkönyi pusztán, mit nem végezhetett
a megyeszéken, majd hazakutyagoljon, mert a Mika gye-
rektıl szomjan bıghet a három tehén, és váltig visithat
éhében a süldı. . .
Másnap ketten kísértették meg Goda Farkast, rávenní
akarván, hogy legalább akkor láthassák meg kis idıre a
rabot, amikor -- mint hallík - napfényre vezetik, hogy a
görvélykór bele ne essék, mielıtt a tekintetes várnnegye
bírösága kimondja halálát.
E kétjövevény Abelján Evariszt, meg csárdáj„nak ital-
osztója, a Rácz Eszter volt. A derék örmény, ki hírbıl is-
merte a várnagy pénzéhes természetét, elıbb egy lázsiást
csillogtatott meg Goda elıtt, majd mikor az-noha szinte
a nyálát nyelve - nem állott kötélnek egy aranyért, még
másikat is kihalászott a nyakába akasztott bırerszénybıl,
de a két fénylı tallérnak sem lett foganatja: a tömlöc kap-
zsi fölvigyázója - megfontolva, hogy a vármegye tiszti
ügyésze a betyár esetében nem ismerne könyörületet se a
vesztegetı, de kivált nem a megvesztegetett iránt - nem
merte kockára tenni zsíros hivatalát, s azzal fenyegette
meg Žbelján Evarisztot, hogy maga adja kezére a közvád-
lónak, ha a lánnyal együtt el nem takarodik. Kedvezni
csak annyit volt hajlandó - jóllehet ezért mindössze öt
ezüst forint ütötte a markát -, hogy megigérte: az enniva-
lóval, amit Hetevény-pusztáról hoztak, megpótolja a boj-
nyik kosztját (a zsírjára sütött pecsenyébıl persze egy fala-
tot se kapott a fogoly).
Ajóravaló csárdás ezután Uporvár fıutcáján Wollner
ügyvéd emeletes háza elıtt állította meg kocsijának két
lovát, hogy a köztudottan csavaros esző fiskálist fogadja
meg a Rácz Eszter szeretıjének védelmére a pénzbıl, mit
a bojnyik zsákmányaiból vámolt el tavaly évben s az idén
is.
518
A potrohos prókátor türelemmel vé ghallgatta a sza-
pora beszédő örményt, kinek olajos tekintete ravaszkás-
okosan fürkészett rá - s mindvégig úgy tett, mint aki sze-
mernyi kétkedés nélkül elhiszi, hogy a Hetevény-pusztai
csárdabérlı valóban csak az iccés lánynak, a betyár kedve-
sének képében beszél hozzá-, de nem vállalta, hogy a tör-
vényszék ítélıbírái elıtt maga védje a vétkest.
- A nemes vármegye közvádlója-mondotta, miközben
bodros füstfellegeket pöffentett ki piros száján-, úgy hatá-
rozott és rendelkezett, hogy a nevezett bőnöst a vármegye
egyik alügyészének kell majd védenie. Fölöttébb megtisz-
telı a kegyelmetek bizodalma, mely Abelján uram szavai-
ból kiérzett, de én ennek a bizodalomnak meg nem felelhe-
tek. Tanácslom egyúttal, hogy más fiskálishoz se fordul-
jon tekegyelmed, mert nem Ielhet prókátort Horka megyé-
ben, ki a vármegye fıügyészének vádbeszédjét cáfolni ki-
állandjon a sedria színe elé. Palánczi Kemény Antal uram
sose látott diadalt learathatni akar, s hatalmával elejét veszi
annak, hogy bármely eszélyes védıügyvéd csorbítandhas-
sa az ékesszólását, filippíkájának meggyızı erejét.
Abelján Evariszt és Rácz Eszter ilyenformán dolgavé-
gezetlen döcögött haza Hetevény-pusztára, hová aznap is
számos utas, mindenfajta vásáros kalm„r tért be, s noha a
csenevész öregasszony, Mari néne a kisbérest is beparan-
csolta az ist„llóból az ivóba, ketten se gyızték szaporán
!szolgálni a sok vendéget.
!Néhány nap után meg féltucatnyi fiatal nemesür és
ugyanannyi kisasszony szólította ki Goda Farkast a vár-
megyeház hátsó kapujához. Fogataik estefelé dübörögtek
oda, s különös kívánságuk volt: látni akarták a bilincsben
s láncon tartott haramiát, kirıl váltig nem akarták elhinni,
hogy mindig s mindenhol egymaga követte el vakmerı
gonosztetteit. Nem lehetı - mondta is egyikük -, hogy
akadjon bugris, ki valóban maga végzé mind azt, mi rová-
sán van, s nem bandával, miképpen országszerte a sátán-
fattyú betyárok. ..
19
A várnagy - vacsorájától ugrasztották föl - a legjobb
íző falattal együtt a bosszúságát is kénytelen volt hevenyé-
ben lenyelni, s mert a vírágos kedvő úrfiakkal nem mert
ujjat húzni, megígérte nekik, hogy másnap délelıtt a hátsó
udvar kapuján át, amit ı a kedvükre kinyittat, megbámul-
hatják a rabot. Fene essen az úri mulatságtokba s belétek
- mormolta magában, s amióta ırizetében volt a golyótól
sebzett bojnyik, elıször szánta meg a zokszó nélkül sínylı-
dıt. Minthogyha oláh cigányok elıttök a medvét táncol-
tatnák, kívánnak vihorászni a léha kisasszonyok és a ti-
vornyás nemes i ak! - mondta az asszonynak, miközben
megolvasta a tízes-bankókat, amiket a kapatos gavallérok
nyomkodtak tenyerébe.
S ahogy gondolta, csaknem is úgy lett másnap: az i ú
hölgyek nem kacarásztak ugyan, de akár állatvásáron a
szenzálok mustrálgatják a szekér végébe kötött eladó lo-
van, úgy tapogatták kandi tekintetükkel a sebesült foglyot,
ki nem is sejtette, hogy onnan a hátsó udvar résnyire meg-
nyitott kapujából egymást taszigálva leselkednek be az úri
kisasszonyok és aranyi ak, s mint kik még sose néztek
köldöktıl fölfele mezítlen legényre, elálmélkodnak az iz-
mos karjaí láttán. "Mondja, Machácsek, miért van rajta
kötés?" - kérdezte lovagjátót a zekényi uraság leánya, Fo-
dor Karolin. "A pandúrok belelıttek s megsebzék a gaz-
embert..." - mondta az úrfi, a Bach-korszakban betele-
pült Machacsek-família elsıszülötte, s fönnhéjázón hoz-
zátette: "Ha én puskáztam volna reá, nem süttethetné a
hasát itten!" A butácska kisasszony homlokráncolva je
gyezte meg: "Én úgy tudtam idáíg, hogy az ostoba pórok
pókhálót raknak sebeikre. . .". Az i ú Machácsek az ajkát
biggyesztette: "Manapság Horka megyében is akkora
becsben tartani kell a parasztot, hogy még egy ily akasztá-
favirághoz is orvost engedjárni a tiszti ügyész. Na de nem
csoda! Mert valahány szabadelvő van, kórusban hirdetik
ık, hogy Magyarországnak, elképesztendı a mívelt Euró-
p„t, jogállammá változnia kell. Egyenlı jogokat bírhas-
S20
son a pór is. . . L„cherlich!" S amíg a bamész társaság to-
vább legeltette szemeit a kezén-lábán Iáncos rabon, fölhá-
borodottan panaszolta: a fıvárosban a színház ama bor-
zasztó emlékő Dózsa György parasztlázadásáról játszik
dalmővet, mit a Himnusz komponistája maga, Erkel szer-
ze. Mivé fajul majd még a jövıben a ledér liberalizmus! -
kiáltott föl fojtottan, ıszinte haraggal.
És miután e szószátyár i ú kompánia szerte újságolta,
hogy ık bizony húsz-huszonöt lépésnyi közelbıl láthatták
már láncon a csaknem egy esztendın át hiába hajszolt ha-
ramiát, nap-nap után többen kezdték kerülgetni a várme-
gyeház hátsó fertályát fölnıtt uraságok és úri asszonysá-
gok is, hiszen ık - kivált a vidéki birtokukon élı s unatko-
zó nemesek - miért ne vonhatnák magukra otthoni szom-
szédaik körében a figyelmet és érdeklıdést azzal, hogy el-
dicsekednek vele: Uporváronjártukban megnézték a félel-
metes foglyot, kinek rabul ejtéséért kétezer ezüst forintot
fizetett vérdíjképpen a vármegye?!
Olyannyira nagy lett hát egykettıre a forgódás az új-
megyeháza hátsó udvarának kapuja körül, hogy palánczi
Kemény Antal tekintetes úrnak is óhatatlan fülébe jutott
a dolog, s a szigorú fiskus úgy lekapta a tíz körmérıl Goda
Farkast, hogy az irgalmatlanul összeszidott várnagy ettıl
fogva ki se ment oda, hiába hívták s ígértek neki foglárjai-
val üzenve ropogós bankókat ulánus tisztek, honorácío-
rok, kereskedık, iparosok.
Kivételt csak egyszer tehetett - s ezt a közvádló nem i,s
engedélyezte, hanem egyenesen megparancsolta neki -, a
vármegye fıispánjának érkezésekor. Forgách Tama gróf,
ki az ország alkotmányának helyreállítása óta odahagyta
Bécset, s minden idejét Pesten, a fırendiház ülésein töltöt-
te, Uporvárra hazalátogatva szemügyre vehetni kívánta
vármegyéjének nevezetes rabját, mégpedig ott, ahol ırzik
a cenket: cellájában. A vármegyeház pincéjébe a fıispánt
két tiszti huszár kísérte le töltött pisztollyal, s mikor a zár-
ka vasalt tölgyajtaja sarkig tárult, úgy állottak a langaléta
S21
nagyúr mellé kétoldalt, hogy legott lıhessenek, ha a rette-
gett rabló rátámadna a grófra. A fogolynak ilyesmi eszébe
se ötlött - hasmánt fékve a priccsén, alvást színlelt -, s
akkor is kölletlen kelt föl a szúette dikóról, mikor a mo-
noklis mágnás óhajára a várnagy dühösen ráordított,
hogy serkenjen s álljon talpára a méltóságos fıispán ür
színe elıtt.
- Van-e kérelmed?-szólt hozzá kegyesen Tama gróf, ki
utóbb títkárának olyasmit mondott, hogy a bojnyikot ı
egy durva pofájú orang~utang-nak képzelte, ám ehelyett
egy ausgesprochen jóképő, nyomorú állapotában is stram-
mer Kerl egyenesedett ki elıtte. - Könnyíthet-e rajtad a
vármegye, mondd el al„zatosan!
A legény megnézte magának a fıispánt, szürke kürtı-
kalapját, barna gérokkját, fehér mellényét, bokában ha-
rangosan bı, homokszín pantallóját, fekete lakktopán-
jait.
- Énnekem még a gulya mellett is fürdıznöm köllött
hét fogytával - mondta rekedten -, mostan meg még csiz-
mámat se bírom lecibálni a lábamrul, mert itt a bilincs,
ráverve bokámra. Megtetvesedek, méltóságos gróf úr,
megesz engem a testi piszok.
Forgách fıispán elképedt a betyár szavain.
- Fürdızni?.. . S ugyan mily módon fürdızhettél ott a
gulyánál?
- Dézsába beállva, tetıtül talpig pırén - felelt a fogoly.
- Végigcsutakoltam magamat tisztességessen. . .
Tama gróf hitetlen csóválta fejét.
- Fürdızni!... - Kivette szeme gödrébıl a monoklit, s
meg is pörgette fekete zsinórján. - Fantastisch i-Odaintet-
te magához a várnagyot. -- Atso. . . engedni kívánom, hogy
e rab mostantól fürdızhessen.
Ezzel sarkon fordult s egyre ingatva hosszú fejét - le is
kellett hajtania a tömlöcajtó szemöldökfája alatt-, kisie-
tett a kazamatából. Délután pedig, mikor elbúcsúzott
522
Pekry alispántól, nem állhatta meg, hogy l intójából kiha-
jolva meg ne kérdezze tıle:
- Igaz volna valóban, mit a bandita mondott?
Vajthai Pekry Péter uralkodott a von„sain: nem moso-
lyodott el.
- Szavahihetı pandúroktól van tudomásom róla - fe-
lelte-, hogy a bojnyík apja, ki huszárırmester vala, szám-
adóként is katonás diszciplínát tart, mely rendnek sarka-
latos regulája, hogy ı maga, és bojtárjai szintúgy, minden
héten dézsában lesikálják, szappannal mossák magukat. . .
S így 1867. május nyolcadikán estefelé oly csoda esett az
uporvári megyeháza tömlöcében, mint soha még, amióta
a boltíves pincét megépítették: egy rab, ki pedig nem ís
úrnak született e világra, megérte, hogy a várnagyné szol-
gálólánya befőtse miatta a katlant, vizet melegítsen neki,
két porkoláb pedig dézsát hozzon a zárkájába, s ugyanez
a két foglár cipelje le hozzá a gızölgı rézüstöt, de mi több:
még hamuzsír-szappant is kapj9n a f ürdızéséhez. S mert a
lapockáján hegedı sebtıl váltig nehezen bírt bánni a
jobb karjával, a várnagy parancsára a kórótermető por-
koláb, Monyók D„vid, ki a bilincset kulcsolta le róla, segí-
tett is a fogolynak végigmosni magát: miután beleállt a
terebélyes dézsába, beszappanozta s le is csutakolta feje
búbjától a bokájáig az akasztófára szánt fáttyút.
- Sínylıdött itten már testvérgyilkos nemesúr is öt esz-
tendeje - morgott közben -, de ilyennyire nem kedveztek
még annak se a vármegye akkori kormányzói! Meg olyant
se hiszem, hogy látott még a világ, hogy a várnagy a rab-
nak tiszta gatyát meg kapcát adjon, vélem, máshonnan
nem, hát a sajátjábul. . .
A legény válasz nélkül hagyta Monyók méltatlankodá-
sát. Jóformán elhíhetetlen volt neki is, hogy a méltóságos
fıispán csakugyan meghallgatta az óhajtását, s nemcsak
meghallgatta, de - jókedvében tán - meg is adta, mit ı
áhított: megtisztálkodhatni e mocskos odúban.
Se ı nem sejtette Monyókról, hogy e mostani foglár volt
523
hajdan Bajnóczon az a liljomtipró éjjeliır, ki a tartásába
adott és gyönge-esendö árva leányt, a tizenkétéves Csépe
Bozsót galádul megbecstelenítve világgá züllesztette, se
Monyók nem tudta, hogy e rab, kit mosdat, tavaly ilyen-
kor a bogándi boszorkánynak nevezett füves asszony, a
Csépe Bozsó szeretıje lett, és volt is nyár elejéig.
S azt se alíthatták, hogy a múlt esztendınek nyara végén
nyomtalan eltőnt Csépe Bozsó már úton van Uporvár-
ra, s az utasszállító delizsánsz, amelyikkel jön, m„snap
délben berobog Horka megye székvárosának postaállo-
mására, a Gyorskocsi-térre.
Kétszázhuszonhárom forintot kapott a betyártól tavaly
nyár elején a bogándi boszorkány, s ezzel a pénzzel hagyta
oda ısz elején az ebrényi erdıt, a bogándi bükköst nyomo-
rék gyerekével, a Bálinttal. Ahogy a bojnyik parancsolta,
elıbb Velikánig gyalogoltak, fölkeresni a sváb serfızıt, ki
legott ki is adta nekik a vásárfiát, mit a messzi enyészett
bojnyik a vízváradi búcsúban wett s nála hagyott számuk-
ra. Miután átvedlettek, Stejf uram igencsak meglepetten
meredt rájuk: tisztességes-csinos új öltözetében a kódis
asszonyszemélybıl takaros menyecske lett, a toprongyos
gyerköcbıl meg olyasforma legényke, kit akár egy mó-
dosb gazda csemetéjének vélt volna, ha nem tudja róla,
miféle szerzet.
Csépe Bozsó a kacskalábú, de fürgén sánta fiával Veli-
kánból Pestnek tartott. Gyalogszerrel legalább hat-hét
napon át kellett volna vándorolniuk az Upor mellékétıl a
Dunáig, de a derék brájer tanácsára hajnalban szerényen
kiálltak a velikáni vámház sorompójához, s mert ottan
minden furmányosnak idıznie kellett, gyorsan leltek tár-
szekeret, amelyik épp Homokszállásra igyekezvén elvitte
ıket odáig, ahonnan a postaút már Pest fele fordul, s mi-
után késıbb is föl-fölszedte ıket egy-egy póri fogat, csak
háromszor kellett útszéli csárdákban megszállva éjszakáz-
524
niuk, hogy negyednapra meg is érkezzen z ország fövá-
rosába.
Süldılánykori kóborlásai közben, tizennégy esztende-
je,járt már Pesten, szolgált is a Hét választófejedelem ven-
dégfogadóban konyhacselédként Csépe Bozsó, s így csak-
nem másfél évtized elmúltával sem tévedt el a terebélyese-
dı városban. ami sokat változott azóta, hogy ı elhagyta,
dejobbára csak annyiban, hogy sok öreg ház helyén, meg
még több, régebben üres, szemét borította telken is palotá-
nyi épületeket emeltek az elmúlt években. Mindazonáltal
megvolt a Gizella-téren a Privorszky-kávéház, a Fürdı-
utcában a Kávéforrás, a Városház-téren a Három nyolcas,
a Redut-vígadı szomszédságában az Angol Királynı, a
Szervita-téren a Kis pipa, s az Aranykéz-utcában is a Hét
választófejedelem, ahol tudakozódhatott egykori cseléd-
lány-pajtása, Karó Borbála után, ki - mikor még ı is e
vendéglıben nyőtte magát - az uzsorás Ocenásek fıpin-
cérnek az ágyasa lett.
E nagykeblő, karcsúderekú Karó Borcsát nem lelte a
Hét választófejedelem-ben. A szakács azt mondta, hogy
elromlott Ocenásek mellett az a lány, kurva lett belıle a
Bálvány- vagy a Síp-utcában, s hogyha azóta el nem
emésztette a vérbaj, bizonyára cemende ma is. . . Voltakép-
pen nem is nagyot tévedett a kövér konyhafınök, mert
Csépe Bozsó a Kerepesi-útba torkolló Síp-utca egyik hir-
hedt h„zában rá is akadt a Karó Borbálára, de a hajdani
konyhacseléd ott már nem közönséges örömlány volt, ha-
nem a bordély birtokosa: néhány éve-megpótolva a maga
pénzét az Ocenásektıl vett kölcsönnel - megvásárolta az
éppen eladó kéjtanyát, s miután alig két esztendeje kifizet-
te az uzsorás fıpincért, önálló tulajdonosa lett a környék
e leglátogatottabb kuplerájának.
Menten egym„sra is ismertek, s mihelyt Karó Borcsa
meghallotta, hogy egykori szolgálólány-társa kúrálni ké-
pes a bujasenyves folyást, tüstént rábízta két-három alkal-
mazottjának kezelését. A kenet meg a fızet, amivel a mesz-
525
szi vidékrıl jött vajákos gyógyította a nyilvánosház meg-
betegült örömlányait, olyannyira hatásosan használt a
kórságos kurváknak, hogy egykettıre híre ment a koráb-
ban sose látott kuruzsló titokzatos tudományának. Ha-
marosan más bordélyokból is hozzá kezdtek járni a meg-
fertızött bárcások, sıt mind többen férfiak is, kik vagy
ringyók ágyában, vagy másutt betegedtek meg bujakór-
ban, kankóban.
A bogándi boszorkány akár ott is lakhatott volna a Síp-
utcai örömházban - Karó Borcsa, kit a lányai Bora nagy-
sádnak tituláltak, a legtágasabb szobáját adta volna oda
neki s nyomorék gyerekének -, de Csépe Bozsó éppen a
féltett fia miatt nem fogadta el a kéjnıbıl kuplerosnévá
kupálódott hajdani szolgálólány-pajtása szívességét. Ha-
vi tizenhét forintért kicsiny, szoba-konyhás lakást bérelt
inkább a közelben, a Rostély-utca és az Uj világ-utca sar-
kán, s népiskolába íratta a Bálintot a Három dob-utcá-
ban. Maga ezuián is minden nap el-elidızıtt a Karó Bor-
csa bordélyában, s ahogy múlt az idı, olyannyira keresett
íres lett, hogy decemberre a Bálvány-utcai - cukrászdá-
nak, dohánytızsdének, csemegeboltnak álcázott - talál-
kahelyekrıl is odaszoktak hozzá némely vérbajos, trippe-
res, lágyfekélyes cafkák, s nem kevesen olyan férfiak is, kik
azt hitték, hogy kurváknál betegedtek meg, noha csak
azért voltak gennyes kiütéseik, folyós fekélyeik, vagy azért
lettek rühösek, mert nemigen költöttek krajcárt szappan-
ra. Csépe Bozsó a patécsos tisztátalanoknak is kotyvasz-
tott teákat s kevert kénes keneteket, de nyomban szigorú-
an meg is parancsolta nekik, hogy naponta lúgos szappan-
nal mossák testüket ott is, hol csak véresre vakarni szok
ták.
A Karó Borbála kuplerájában kurvákat kúráló iüves
asszony híre csakhamar s óhatatlanul fülébe jutott egy
gyógyszerésznek is, kinek a Granátos-utcában volt pati-
kája. Ezt az elıkelıen öltözködı, akkortájt negyven éves
urat Müller Bernátnak hívták, s azt tartotta róla a közvé-
526
lekedés, hogy nem a szokványos patikasz C eladásából
gazdagodott meg, hanem abból, hogy korábban ı látta el
magakészitette farmáciákkal ama kéjhölgyeknek a több-
ségét is, kik idıközben a ki tudja honnan Pestre csöppent
sarlatán némberhez pártoltak. Müller patikárius elıbb -
nem is ok nélküli indulatában-panasszal akart folyamod-
ni a városkapitányságon a rovására kontárkodó fehérnép
ellen, de mielıtt e haragból fakadó lépését megtette volna,
bölcsebbet gondolt, s egy novemberi napon beállított Ka-
ró Borbála nagysád bordélyába, hogy szeme közé nézzen
annak a kuruzslónak, ki - ebbe bele kellett törıdnie -
symptomatikus sikerrel kezeli a tıle elhódított prostituál-
takat: fızeteivel és kenıcseivel hosszabb-rövidebb idıre
megszünteti heveny fájdalmaikat, ideiglenesen behegeszti
fekélyeiket, etcetera... Miután azonban találkozott és el-
diskurált Csépe Bozsóval, nemcsak azt látta be, hogy ez az
átható tekintető, harmincéves korára is szemrevaló nısze-
mély egyáltalán nem aféle sunyi szélhámos, minıknek a
csaló vajákosokat szokás elképzelni, hanem abban is meg-
bizonyosodott, hogy a távoli tájról Pestre vetıdöttjószán-
dékú orvosságos asszony valóban elképesztıen otthonos
a natura patikájában, sıt sok olyant tud a mezei s erdei
növényekrıl, amirıl ı, a tanult gyógyszerész még sose hal-
lott. S ekkor, nagyszerő ötlettel, ajánlatot tett különös
konkurrensének": költözzön házába s társuljon vele, oly
föltétellel, hogy a naturális recipéi szerint készítendı pár-
latok és paszták eladásának nyeresége után ötven percent-
tel fog részesedhetni a haszonból.
Csépe Bozsó kerek egy hétig töprengett a kellemetes vi-
selkedéső patikárius komoly és az ı számára nagyon is
kedvezı javallatán, s csak a nyolcadik napon mondta ki,
hogy rááll, kikötve azonnal, hogy a maga gyógyító fızetei-
nek s keneteinek izéit (recipéit) elárulnia nem kell. S mert
Müller Bernát úr ebbe az elıvigyázatos föltételbe is kész-
ségesen beleegyezett, a bogándi boszorkány a kemény tél
beálltától már a fiával együtt ott lakott a fess gyógyszerész
527
Granátos-utcai házában, ahol addig - csaknem három
esztendı, Müllerné szárazbetegség okozta halála óta -
nem volt asszony. Egy-két hónap után a patikus, ki a kö-
zös födél alatt is váltig úgy bánt bájoló szemő üzlettársá-
val, akár a hímes tojással, nem bírta tovább elleplezni,
hogy szerelemre gyulladt iránta, s egy hóförgeteges estén
bekönyörögte magát a titokzatos teremtés ágyába. Házas
ságról soha nem esett szó köztük-Müllerjól érezte, hogy
a hallgatag asszony, ki nemcsak a gyógyszertárjövedelmét
gyarapítja számottevıen, de kérés nélkül is rendet csinált
és ırzi is azt az ı háztartásában, viszolyogna a törvényes
köteléktıl -, ám attól fogva is, hogy olykor egy ágyban
aludtak, kölcsönösen tisztelték egymást, s az érzelmes lel-
kő patikárius oly szeretettel bánt a kacska lábú fiúcskával,
mintha saját sose volt gyerekét látta volna benne.
Csépe Bozsó, ki minden hónapban hatvanöt-hetven fo-
rinttal részesedett a "Scarabeus" gyógyszertár bevételé-
bıl, azzal a pénzzel együtt, amit bojnyik szeretıjétıl ka-
pott s azóta is hiánytalanul megtakarított, 1867 tavaszára
tehetıs asszonynak hitte magát, s engedett a világbanjár-
tas Müller Bernát unszolásának: úri hölgyhöz méltó ruhá-
kat, köpenyeket s kalapokat rendelt magának a Nagy dió-
fa-utcában egy közkedvelt varrónönél s divatárusnál, ki
olcsóbban s szinte különbül dolgozott kuncsaftjaira, mint
némely belvárosi szalónok, s kecses everlasting cipellıket
is csináltatott lábára egy Nádor-utcai suszternál. Így az-
után nem is egyszer megfordultak utána még ínyenc ízléső
arszlánok is, ha a Hatvaní-utcán, a Koronaherceg utca
sarkánál örökös korzón, a Kerepesi-útra s onnan a Síp-
utcába sietett, hogy Karó Borbála bordélyában a szereire
szorulókat kúrálja. S akkor is megakadt rajta nemcsak
urak, de dámák szeme is, mikor - életében elıször, s csak
nagynehezen engedve Müller Bernát konok kívánságának.
-komfortáblira szállván elment a patikáriussal a Kerepe-
sí-út és a késıbb Múzeum-körútnak elnevezett Országút
528
sarkán álló Nemzeti Színházba ( "Myst irise Augen.!" -
jegyezte meg róla a háta mögött egy krekk aranyi ú).
Müller gyógyszerész nemcsak német újságot olvasott:
elıfizetıje volt a Pesti Napló-nak is, s ebben a hírlapban
fedezte föl május elsı hetében azt az uporvári tudósítást,
amelyik "Horka-vármegye hírhedt betyárjának elfogatá-
sát" jelentette a nyájas alvasónak. "Nemde ama vidéken
történt e dolog, honnan magad isjöttél - kérdezte Csépe
Bozsótól, s mindjárt föl is olvasta neki, mit sürgönyözött
a Pesti Napló-nak az uporvári korrespondens.
A bogándi boszorkány még másnap vásárolt magának
egy utazó táskát, s miután ígéretét vette Müller Bernát-
nak, hogy mindaddig, mig ı oda lesz, gondját viselendi
fiának, harmadnáp delizsánszra szállt, hogy Uporvárra
vitesse magát a négy ló vonta s még mindig császári-sas-
címeres postabatárral.
- Gyónd ki, cudar fattyú, hova rejtéd el a piskei pénzt!
A betyár már hozzászokott, hogy minden megvallatá-
sának végén ide lyukad ki csökönyös két faggatója, akár
palánczi Kemény Antal tiszti ügyész, mint vizsgálóbíró,
akár balajthi Bottyán Elek megyei esküdt gyötri napestig.
lvlertmájus kilencedikén-miután a közvádló azt mondta,
hogy "ha tegnapig olyannyira magához tére, hogy fürdöz-
ni bir a lator, kiállja a kihallgatás fáradalmait is!" - hozzá-
kezdtek nyaggatásához az urak, s bármely vétkét firtat-
ták-forgatták nap-nap után, végül mindig a piskei rablás-
nál kötöttek ki, s nem is oktalanul: a bilincses bojnyik va-
lamennyi egyéb vétkét illetıen aprólékosan, s ha nem is
töredelmesen, de magaszántából felelt kérdéseikre, csak
éppen a Piskén zsákmányolt pénz, a Spatz Jonathán adó-
végrehajtó bırtáskájával és a Tikász-Tóth bajnóczi kupec
börtüszıjével együtt elrablott summák hovatőntérıl hall-
gatott nyakasan.
Abba már belebékélt a morózus tiszti ügyész is, a nap-
529
ról-napra dühösb megyei esküdt is, hogy az egyenes tekin-
tető gulyásbojtár egyetlen cinkosát se nevezi meg- sıt ko-
nokul tagadja, hogy bárki is önkedvébıl kelt volna segít-
ségére (kiknek ideig-óráig közük volt hozzá, az örmény
csárdástól a paphegyi piktorig mindenkit fegyveres fenye-
getésekkel kényszerített jav„ra lenni) -, de abba, hogy öt
napi nyüstölés után se sikerült kisajtolniuk betıle, hol
dugta el, kire bízá, vagy mely helyen ásta a földbe a piskei
Gingalló korcsmában elharámolt négy és félezer forintot,
sehogyse bírtak belenyugodni. A fiskus ugyan már a valla-
tások másnapján elrendelte, hogy egy gyors pandúrportya
legottan tartson házmotozást Upor-Egresen, a fogoly szü-
leinek hajlékában, s ugyanaz nap Balogh Benedek, a vár-
megye fıcsendbiztosa Hetevény-pusztán a betyár szeretı-
jét is órákig vallatta, hagyott-e kezénél pénzt a haramja-
s eközben az iccés lány minden motyóját szanaszét hajigál-
ták, sıt a csárda helyiségeit, Žbelján Evariszt szekrényét,
nagyl„dáját is kikutatták -, „m se az egyik, se a másik
helyen nem leltek nyomára a bankóknak s az arany- meg
ezüst-pengöknek: Jegenye István számadó házában mind-
össze nyolc forintot és negyven-valahány krajcárt, az ör-
mény csárdabérlınél meg a Rácz Eszternél pedig százti-
zennégy, illetve tizenhat forintot találtak. (Hogy Piskén
Bársony Jónás uramnál is nyomoztasson, erre nem is gon-
dolt a tekintetes vármegye közvádlója, mert tudomása se
volt róla, hogy a szélmolnárnál is megfordult volna a boj-
nyik: miután a két bajnóczi kopó, kik Piskén a malomnál
pórul jártak, még Lázár Flóris csendbiztosnak is óvako
dott megjelenteni, hogy nekik bizony volt találkozásuk a
kurrentált rablóval, a rokkant ırlımestert senki se fogta
gyanúba.)
- Mégiscsak megtáncoltatlak, mogyoróvesszıvel vere-
tem ki belıled, rusnya gazember, hogy hova tetted a pénzt!
- förmedt rá a betyárra a vizsgálat negyedik napján pa-
lánczi Kemény Antal fiskus. - Nálad csökönyösb cenkek
szava is megeredt már a komisz Kuczorának a pálcájától.
530
,
Hogyha a sebzett h„tadon ugrándoz, jár táncot a bot, kí-
nodban vinnyogva kigyónod minden titkodat, elvetemült!
E szavaktól a legénynek tüstént-hirtelenében eszébe ju-
tott egy bısz lehetés. Hisz verték már hóhérmód, irgal-
matlan az ı hátát! Alig élt a nyeregben inogva, csak éppen
a lánc tartotta lovának hátán, ámde mögüle a sátánlelkő
pandúrkáplár, Sarvadi, avval az ólomgombos karikásos-
torral...! Hogyha bitón kell i an fúlnia, mégisjó hozzá a
nagy Isten: eszébe hozá, hogy még mielıtt fölakasztják,
bosszút állhat az embernyúzó pandúron, ki nem átallotta
a vérefogyott foglyot megkorbácsolni, a meglıtt hátát
kínzani kéjjel. ..
- Nem tudom én, csak alítom, nemzetes úr - szólalt
meg, mint ki elunta, hogy egyre tagadjon -, hova lett az a
pénz, mit Piskén szerzettem vala. Benne lapult, mert én
beledugtam az egyik iszákomba, a rosszabbikba. De azt a
tarisznyát attul fogva bizony sose l„ttam, hogy mikoron
hajtának Uporvár fele engem, a Sarvadi pandúrkáplár
nyergin függe, de végig az úton. Hogy ı kinek adta utánna
az ócska iszákot, honnan tudhassam? - Ahogy megnézte
a két tenyerét, csuklóján csörrent egyet a lánc. -Nem szán-
dékom bajba keverni a káplárt, de ha ennyire köll az igaz-
sá , hát most meg van vallva.
Így - még aznap - nem a vármegyefoglya betyár táncol-
ta a horkai háromugróst Kuczora porkoláb pálcájától,
hanem a tegzei komisszárius kegyetlen káplárja, a Sarvadi
feküdte meg a botozó derest. Mert a tiszti ügyész utasítá-
sára Balogh Benedek megyei fıGsendbiztos tüstént oly
üzenettel nyargaltatta az egyik fullajtárját Tegzére, Bel-
lincs Gáspárhoz, hogy nyomban kapja le lábáról a gyanú-
ba esett altisztet, s verje ki Sarvadiból: hova-merre suvasz-
totta a bojnyik pénzes iszákját?! S hiába üvöltött a deresre
húzott gyarló pandúrkáplár, hogy mit sem tud az istenver-
te tarisznyáról, a könyörtelen, ötvenszer suhogó botozás
végeztével Bellincs komisszárius verembe vettette, s utána
kiáltott: "Reggelig itten ráérsz észhöz térni, te esküszegı!
531
De ha addiglan se puhulsz, te galád, hát újfent nekikez-
dünk, van még pálca elég!"
S miközben Tegzén a balszerencsés pandúraltisztet de-
resen csépelték, az uporvári megyeházán a tiszti ügyész
elterpeszkedett Pekry alispán szobájának egyik öblös bır-
székében, s azt mondta:
- Vizsgálóbíró nem kívánhat magának külömb vétkest,
mint aminıt e sajátlagos bandita személyében adott keze-
imbe a gondviselés. Mit rábizonyítni lehet, kéretlen elis-
mer mindent, s nem hord föl mentségére se való, se kimó-
dolt faktumokat, melyek enyhítı környülállások gyanánt
szolgálhatnának mellette megítélése során. Nem mondá,
hogy józan eszét vesztvén, agya vérbeborulván sújtotta
halálra balask„jával a méltóságos Majláth gróf úr horka-
parajdi parasztkínzó botosispánját, noha bármely buta
pór is ilyenképp védi magát efféle szorult helyzetben. Nem
tagadá, hogy elıre kifundált szándékkal kiszakított egy
fiatal kancát a nemesballai szőzménesbıl, mely lókötés-
nek furamód ismét csak Majláth Kelemen gróf vagyona
látá kárát. Nem hárítá el a vádat, hogy a gróf fegyvermíve-
se házából rablással szerze magának pisztolyt és puskát,
noha az elémbe parancsolt két tanú, Stróbl Johann mester
s felesége is félt fölismerni s identifikálni személyét. Kön-
törfalazás nélkül bevallá, hogy a hökönyi horhosban ki-
fosztá a Majláth jószágigazgatóságárendagyőjtıjoggya-
kornokát s ugyanakkor elvevé a parádés kocsis kétcsıvő
karabínj át, s ennek utánna az elragadott pénzen a vízvára-
di búcsúban fölruházkodott, majd pedig Hetevény-pusz-
tán fegyveres fenyegetéssel kényszeríté az örmény csárda-
bérlıt, hogy a pandúrportya elıtt ıt vérrokonának mond-
ja. Egyetlen szava sem volt ama vád ellen se, hogy utána
megint egy Majláth-jószágra, a turzai gızmalomra rátör-
vén, kiüríté Raffel Joachim molnár pénzes szekrényét.
Kronológice tartván magát tettei sorához, azt is elregölé,
sıt majdhogynem rátarti beszéddel, miképpenjárt vala túl
Bellincs komisszárius eszén a parajdi völgyben, világgá
532
bolondítva egy kaptás csüdő csıdörrel a egzei csendbiz-
tos vérdíjra sóvárgó pandúrjait. İszintén ada számot róla,
hogyan tartá sakkban fegyverrel s könnyíté meg a lıszeres
tarsolyaiktól Sass Gál velikáni hadnagyunk két pusztázó-
ját múlt esztendı Katalín-napján hajnalban. Jóformán
hetykén, de igaz, hogy végig csöndes szókkal mond„ pro-
tokollumba, miképpenjuttatá a törvény kezére a gedeházi
kapcabetyárt, ki nevét akará megszeplısítteni avval a sá-
godi templomgyalázással. Egykedvően vallá meg, hogy
tettleg maga volt az, ki a hintódat, alispán uram, mely mit
sem sejtı i ú leányodat akkor az ır-egyházai mennyegzı-
re vivé, megtorpantotta a ballai O-révnek közelében. s ki-
rabolni akarta, de kérdésemre, hogy aztán eme bőnös
szándékáról mégis mi okon tett le, ugyanúgy nem felele,
miképp ama faggatózásaimra se, hogy per exemplum, hol
rejtette magát attól fogva, hogy a Pekry-kisasszonyt meg-
kímélé, ámde utánna keményen megsarcolta a horka-
zekényi cigányokat... Valahányszor olyan természető
kérdést szögezek neki, melyre felelvén bárkit terheltségbe
taszítna, kihúny a szemében minden szikrája az ész eleven-
ségének, s mint ki egész lényében megszőnjelen lenni, hi-
vatalom falán a viharvert mellvértet bámulja, akárha em-
ber tartózkodna a vén páncélban. Ne nevess ki, alispán
uram, de az ily néma percekben megkörnyékez a dıre ki-
sértés, hogy meglágyult szívvel respektáljam a latrot, ki
tizennyolc esztendıs se, csak ıszön tölti be majd a tizen-
nyolcat, s lám mégis pár nap híján kerek évig csúffá tenni
bírá a tekintetes vármegyét. Am hogy szavamat ne feled-
jem. . .
Odakint ebben a pillanatban megdördültek a dél óta
sereglı sötét fellegek. Vakító vill„m vágott végig a városra
alásüllyedt, egymásnak hömpölyödı, ólomszürke viharfel-
hıkön, s éles fénye fehéren ütött be az alispán szobájának
meg-megremegı ablakain.
- Fogytán az idım - mozdult meg vajthai Pekry Péter.
Tenyerével megsímogatta ajkára boruló bajuszát, letette
533
kiszívott tajtékpipáját, s fölkelt az elálmosító bırszékbıl.
- Holnap folytasd, fiskus uram.
Valóban sürgette az óra: Deák elé kellett indulnia né-
gyesfogatán Homokszáll„sra, mert az Öreg Ur odáig vas-
útonjön Pestrıl, s a vonat, mely hozza, éjfél elıtt fertály-
lyal, sose késvén dübörög be a homokszállási vasútállo-
másra. Homokszállásig pedig az ı táltos vasdereseinek is
harmadfél órát kell nyargalniuk, pláne olyakkora májusi
zivatarban, minı förgeteg éppen kitörni készül. . .
S miután kedvenc kancellistája, Agass Máté a vállára
segítette terebélyes felleghajtó körgallérját, lesietett a vár-
megyeháza kapujához, ahol a négy angol telivér már türel-
metlen kapált a kétfödeles hintó kisafái elıtt.
A megyeszékvárosból kifelé robogó, két tiszti huszár
kísérte négyesfogat éppet a cédulaháznál találkozott
szembe az aznapi postabatárral, melyben mindazok ér-
keznek, kik Pestrıl közvetlen tartanak Uporvárra. A por-
lepte delizsánszon egy karcsú, galambszürke velúrsifon-
útiruhás hölgy is rázódott, kinek arcát a kalapja keskeny
karimájáról aláomló fátyol födte. A csipkefinom tüllken-
dın, ami függönyként rejtette vonásait, csak fekete tüző
szempárja ragyogott át.
A végig a hosszú úton váttig szötlan delnı Csépe Bozsó
volt, ki azonban Müller patikárius két esztendeje elhalt
feleségének, Frau Bernhardt Müller, geb. Stephanie
Kreutz, azaz Müller Bernátné, szül. Kreutz Stefánia névre
kiállított útlevelét hordozta sötétkék szattyán kézitáská-
jában.
Deák incognita utazott a Nyugati Vaspályán Homok-
szállásig. Egyik fiatal követıje-kegyence, Vadnai Lajos,
kit csiszliknek szokott szólitani, kísérte idáig, hogy miután
az Öreg Úrral a Horka-megyei alispán, vajthai Pekry Péter
négyesfogata tovább száguld Uporvárra, ı hajnali kettıig
idızzön egy palack pezsgı mellett a homokszáll„si Ma-
534
gyar Király szálloda éttermében, s fél h omkor fölsz„ll-
jon az ellenirányú, pesti vonatra.
Pekry alispán négy telivére a másfél órán át szakadó
zápor ellenére is harmadfél óra alatt elröptette Homok-
szállásra a hintót, s mert a vonat megjöttéig bıséggel volt
idejük kipihenni a végig tartós és csaknem v„gtás ügetést,
visszafelé is tisztességes iramban nyargalván, éjjel három
fertály háromkor már az uporvárí Pekry-palota kockakı-
ves kocsiföljáróján csattogtak szikravetı patkóikkal.
Pekry Piroska - igaz, jegyesével múlatva az éjszaka
hosszú óráit-ébren várta a nagyrabecsült és ıszintén sze-
retett vendéget, hogy a ház kisasszonyaként maga dirigál-
ja a két komornyikot, kik kései könnyő vacsorát szolgál-
tak föl a nemzet bölcsének s az alispánnak. Maga nézett
utána annak is az emeleti fürdızıben, hogy kellıen meleg
legyen a márványkádban a víz, és nincs-e szúnyog a vendé-
gi lakosztályban, hol a fárasztó úttól megtört Öreg Ur fog
aludni.
- Csinos vagy, lelkem, még csinosabb is, mint mikoron
legutóbb láthattalak - paskolta meg a kisasszony kipiralt
orcáját Deák, majd Dévér fiatal földesurához fordult: -
Béla öcsém, minek is mondom, tudod te magadtól, hogy e
lánynál szebb-jobb hitvest keresve se lelhettél volna e szé-
les földi világon. Vajh édesapád is megérhette volna, hogy
e nem mindennapi gyermek leend a menyévé.
ISzekrényesi-Schreiner Béla meghajtotta magát az Öreg
'Ur elıtt:
- Nekem is nap mint nap megjelen eszemben e gondo-
lat. Bárha hihetnék benne, hogy édesapám s a hasonlók,
kik e földön becsületben koptatták el az életerıt, odafönt-
rıl, ama túli világból láthatják ivadékuk boldogulását.
- Higgyél benne, öcsém, még hogyha nehéz is hinni -
koccintott a magához képest szálas termető i úval az or-
szág elsı embere. - Minden lehetı boldogságot kívánok
néktek.
Étvágytalan ült le a lukulluszi asztalhoz, de belekóstolt
535
a hideg sültekbe, s miután így eleget tett a kisasszony
igyekvését honoráló illedelemnek, jó éjt mondott, s a ko-
paszra borotvált koponyájú, püspöklila livrés komornyik
után, ki a háromgyertyás kandellábert vitte elıtte, fölbak-
tatott az emeletre, hogy eltegye magát másnapra.
- Igen kimerít engem most már a vasút is, a hintó is -
nézett még vissza a ballusztrádos lépcsısor tetejérıl. - Jól
mondottad, Béla öcsém, kopik, elnyővıdik az életerı.
Kora reggel azonban - jóval hét óra elıtt - már kint
állott az üde parkra tekintı teraszon, s onnan hallgatta a
hársfákon fickándó feketerigók feleselı füttyögését. Az
erkély alatt kereklı gruppokban tán éppen e napra virá-
goztak ki a pünkösdi virágok, a vörösborszínő bazsaró-
zsák. Főszeres illatuk fölpárázott a magasba, s ráemlékez-
tette Deákot a kehidai kis kúria kertjére, hol i úságában.
olyannyit idızött, s hol petrezselyem meg egyéb konyhára
valók termettek, díszágyások nem voltak, de a ritkás desz-
kapalánk mellett május derekán mindig virágba borult
egy régi bokor, szirmot bontottak rajta a peóniák, a pün-
kösd pompás rózsái. Hová lett, miért múlt el oly egykettó-
re az i júság? - dobbant át a nehéztestő Öreg Ur beteges
szívén a nyomasztó, sajgó kérdés, mely az élet fogytával
szaporábban s mind fájóbban nyomja a férfikebelt. Hisz
mintha csak épp tegnap vagy tegnapelıtt lett volna, hogy
ennek az országnak még Széchenyije volt és Kossuthja, s
velök együtt ı, ki a köznemesi - vagy tán póri -józanságot
testesíté meg e két örökizzó lelkülető nemzetmegváltó em-
ber mellett. Egyik sincs már. Széchenyit ırültek házába
vitetvén, önmaga ellen pisztolyt fordítani kényszeríté Bécs
aljassága, a gát- s gátlástalan önkény: és ı fıbe lövé a ko-
losszust, a hazának geniális, fároszi férfiúját, mert vég-
képp tehetetlen rabbá lın, és éj s nap kémek szívák el elıle
az élenyt. És Kossuth, ki a függetlenség küzdelmének leo-
nidászi vezérévé nıtt? Elbukván a szabadsághare, mit a
trón,f'osztó magyaroktól megrémült Európa halálra ítélt, a
dicsı viadal kormányzójának csak két lehetése maradt:
53á
vagy a vértanúság, vagy a számőzetés. Ki zonban messzi
szakadván él az emigránsok keserő kenyerén, óhatlan tor-
zító lencsén át szemléli az otthoni fejleteket, s eszméi zsa-
rátját ırizvén, a parázs sorvadt fényében önámító káprá-
zatokat lát: nem hiszi el, hogy a nemzet megfáradt ama
másfél évtized abszolutizmusa fujtásában, s könnyítende-
ni kiván önsorsán, még a dicsı ideálok csorbultának szo-
morú árán is. A számőzetésben kıkonok emlékmővé der-
medt honfivezérnek meg- s elvetnie kell mindennemő al-
kut, mert ha nem így tesz, megszőnik bálványként tisztelt
önmaga lenni. S Kossuth, ki vezér vala, fölfoghatni sosem
volt s nem lesz képes az alkukötésnek létjogúságát. Nap-
nap után szállongnak a hírek Itália földjérıl hazavágyók-
tól, hogy a kormányzó - mert ınekik illik most is kor-
mányzó úrnak titulálni Kossuthot - a nemzet egészéhez
írandó szózatban készül kasszandrai szókkal kárhoztatni
az alkut, s örökérvényő átkokkal megbélyegzeni ıt, ki ez
alkut létrehozá, s a deáki tekintélyt vetvén latba, kikény-
szeríté, hogy az országgyőlés opportúnusan és felelıtlen
mód áruba bocsássa a nagyszerő év, negyvennyolc láng-
eszméit, vérrel védett függetlenségünket. . .! S hogyha Kos-
suth ezt terveli, megteszi is, köszörült fegyvert adván a
kezökbe azoknak, kik nem a nemzet holnapjára tekintvén,
azt okosan szolgálni akarják, hanem egyre a fényes múlt-
egy illúzióktól szép esztendı! - emlékébe kapaszkodván
csakis önmagukat, kik félnek e most nyíló kor vizsgájától,
fönn- s eltarthatni ohajtják. Opportunitás?! Opportú-
nus volt-e Kossuth, mikoron negyvennyolcban, azon ok-
tóber hó nyolcadikán a mi országgyőlésünk, melynek egé-
szével s velem együtt ı maga is szavazott, végzési erıvel
mondá ki, hogy Magyarország s annak képviselıháza, sza -
bad néphez illıleg, az ausztriai néppel mindazon érdekek
a melyek három évszázados viszonyainkból erednek, bizo -
nyosan a Iegbarátságosahb úton fogja kiegyenlíteni! Hát
m ost valóban békés úton juthatunk ily kiegyenlítéshez,
537
tehát most kellett és kell élnünk e sosem ismétlıdı lehetés-
sel. . .
Nézte a még harmatosan pirosló pünkösdi rózsákat, s
eszébe ötlött: vajon nem egyezkedni akart-e a nemzet
Béccsel s az akkor még i ú császárral, mikor negyven-
nyolc-negyvenkilenc telén Kossuth fönntartástalan egyet-
értésével az országgyőlés ta jaiból választott küldöttsé-
get meneszte, benne ıt, Deákot is, a hazába betört Win-
dischgr„tz generális táborába, hogy ottan békekötésrıl
alkudjanak? S hogyha Windischgr„tz herceg nem föltétlen
megadást követel, de oly kiegyezkedéstjavasolva fogadja
a magyar delegációt, mint aminı alkut most, hatvanhét-
ben elért a tirannia éveitıl elcsigázott nemzet, maga Kos-
suth és vezetése alatt ama Honvédelmi Bizottmány is elé-
gülten hagyta volna jóvá az akkori alkut! S tény, hogy a
nemzet képviselıinek elsöprı többsége tavasszal, Buda
várának diadalmas visszafoglalása s a honvédek seregé-
nek nagy-sarlói legendás gyızelme, a hısi szabadsághare
e két fénynapja után is hozzájárult volna, ha Bécs is akarja,
ilyen kiegyezkedéshez, mint ez a mostani, tizennyolc évvel
késıbb. .. Opportunitás?! Kossuth, kit ez ország föl soha
nem hatalmaza rá, ötvenkilenc májusában-szegény Tele-
ki László, ki, akárcsak Széchenyi, öngyilkos lön, tanú rá!
-meggyızıdéses republikánus létére kéretlen fölajánlá a
magyar koronát Napoleon hercegnek, s alig egy esztendı
múltán - errıl pedig Pulszky, mikor tavaly hazatért, szá-
molt be igen szők körben -ugyanígy próbálá Olaszország-
ban megkínálni Viktor Emmanuel talján királyt a magyar
trónussal, szárd famíliája akármelyik tagjának adandó
azt. . . Mit ezzel tett, az tán nem vala opportunitás?. . . Nem!
Több vala! Mit Kossuth külhonban házalt a magyar koro-
nával a nemzet tudtán kívül, több volt opportunitásnál:
szédelgés vala! Mert ki hazát kívülrıl, légvárt légvárra pú-
pozván kíván megválthatni, a mércét elvesztvén Iege artis
szédelgıvé satnyul elébb vagy utóbb, lett légyen akármily
nagyszerő múlt is a háta megett.. .
538
Tüdejét teleszívta a harmatgyémántos azsarózsák illa-
ta párájával. A nemzet mit sem tud Kossutli Lajos ily szo-
morú eltévelyedéseiröl, S ha, miképpen ígéri, valóban rá-
galmat fog szórni reá, a magyar nemzetjogait "felelıtlenül
föláldozó" Deákra, ki a kiegyenlítéssel a nemzetre halált
hoz, a kesztyőt ı föl nem vehetendi, s válaszképpen nem
vághatja szemébe Kossuthnak mindazt, mit könnyőszer-
rel fölhánytorgatni lehetne a hormányzó eszelıs, vagy csak
tán együgyő és dıre kalandorságairól. Méltatlan volna
Deákhoz, hogyha a hajdani bálvány szobrát épp ı lökné
sárba e képzelgı nemzetnek legszentebb érzelmeibıl épült
piedesztálról!... Ha Kossuth, Olaszországból támadván,
öt e hazának köznyilv„nossága elıtt hamarost igazán el-
kárhoztatni kísérli, s végképp lehetetlen lesz kikerülni a
válaszolásnak kényszerőségét, nem vádolnia és lealáznia
kell Kossuthot, de ajózansághoz appellálván újfent, kife-
jezni a tiszta valót: hogy kit sem a Habsburg-hatalom zsa-
rolása s csábításai meg nem félemlítének, sem alattomos
érdek, nagyratörés vagy népszerőség szerzésének hiú vá-
gya nem ösztönzött, hanem kirekesztıleg a meggyötröt-
tek sorsán könnyítendı követé meggyızıdését, nem fél
felelısségének terhétıl, de igaz lélekkel vállalván viseli, s
igazolnia nem kell tetteit, noha önszántából kész érettök
nemcsak lelkének belsı bírája, de Isten, sıt az egész ország
ítélıszéke elıtt is sorra felelni. . .
Amíg ezeket gondolta, az erkély alatt egy i ú leány lib-
bent a kerek gruppok közé. Pekry Piroska volt. Ide-oda
hajladozott, mint ki a legszebb szálakat keresi a gazdag
bazsarózsa-bokrokon. Csettent s mind szaporábban csat-
tant a kezében az olló, s mire körbelebegte a két kerek
ágyást, csokorra való virágot ölelt kebléhez. S ekkor, mint
ki tilosbanjár, de gyanitja, hogy innen vagy amonnan les-
nek rá,jobbra elıbb, majd balra tekintett, s végül fölnézett
a teraszra is. És lám, ott állott, ki a rózsákat ritkító ártatlan
tolvajnak tettét végignézte titokban...
539
- Ferkó bácsi! Ön ébren máris? Várjon csak, sietek,
hisz e pár szál rózsát önnek szedtem!
S már el is illant, hogy két-három perc múltával a gálate-
rembıl fusson ki az erkélyre Deákhoz. Akárcsak bálban,
kvadrill közben, mélyen bókolt a robusztus termető, vas-
kos vállú, ám ınála nem is magasabb Öreg Úrnak, s föl-
emelte Deák csüggö, kócos bajuszához a rózsáit.
- Tessék tüsszenteni - mondta nevetve. - E kazlat az ön
hálótermébe vitetni fogom, hogy az illata isjókedvre derit-
se, üdítse az én jó mentoromat.
- Köszönöm, lelkem- húzott egy szálat esetlen kézzel a
nemzet bölcse. - Imént épp az járt a fejemben, míg elnézte-
lek innen föntrıl, hogy a néhai udvarházunk kertjében...
-Nem mondta tovább. Meglátta barátja leányának szép,
hosszú pillák árnyékolta szemében, hogy e gyermek vala-
mit megvallani készül elıtte. - Mi szorongatja a szíved?
A fruska tiszta tekintettel állta Deák kutató pillantását.
- Nagy adósságom van nekem egy boldogtalan i ü em-
berrel szemben. - Mellére szorította a pünkösdi virágok
csokrát. - Egy élettel tartozom ıneki, Ferkó bácsi!
- No, könnyítsd meg a lelked, kicsi rózsám. . . már hadd
szólitsalak úgy egyszer magam is, mint édesapád. . . -Deák
odadöngött az erkély közepén álló asztalhoz, s belezök-
kent annak a nádfonatú karszéknek öblébe, hol esténként,
ha Uporváron hagyhatta magát, Szekrényesi-Schreiner
Béla szokott ülni, kezében tömzsi, rövidszárú angol vagy
hollandi pipával. - Halljam, ki is az, s méltó-e valóban
vajthai Pekry Piroska húgomnak hálájára. ..!
- Egy pórivadék i ú, kit a sorsnak esetlege bojnyikká
züllesztett, és kit e vármegye bírósága bitóra itélni fog...
Ö az hát, ki iránt én kötelezve vagyok. Kit a nemzet bölcsé-
nek tisztelnek, ön engem, Ferkó bácsi, megérteni fog, s
érzelmeimet méltánylani fogja, hiszem!
- Hallgatlak, lelkem - mondta Deák.
540
Amióta a zordon tiszti ügyész, vagy méla bivalynál
makacsabb megyei esküdt olykor reggeltıl estélig vallatta
-csak éppen délben, mikor eljött hozzá Kronstein doktor,
kísérték mindig vissza a cellájába -, napáldozta után a be-
tyár elcsigázottan dılt le a deszkadikóra. Nyugalma soká-
ig ilyenkor se lehetett. Silány vacsorájokat befalva, a bolt-
íves földalatti folyosó túlvégében, akárha eszük vesztették
volna, fékeveszett üvöltözésbe kezdtek a két szők zárká-
ban összezsúfolt, örökéhes, egymás bőzétıl szédült többi
rabok. Mint kiknek maszlaggal mérgezett bort csempész-
tek be a cinkosaik, egymást túlordítva rikácsoltak, förtel-
mes szitkok sokaságát szórták Goda várnagyra s vala-
hány porkolábjokra, kik egyre pofátlan lopják a menázsi
javát, és még tébolyodottabban becsmérelték-átkozták a
bakóprédája gazember bojnyikot, ıt, ki ezerszer vétkesb
náluk, mégis váltig neki kedvez, a sátánfattya haramját
ajnározza a vármegye!. . . S nap-nap után mindaddig tom-
boltak, döngették-verték áporodott odúik vaspántos ajta-
ját, mígnem - hol hamarosb, hol késıbb - irgalmatlan vé-
gigvert vesszıvel míndegyikükön a bıszült strázsa, ki épp
akkor adta a szolgálatot a kazamatában.
Cellájából hajnalban s kora reggel, ha a priccsen fekve
a vasrácson kitekintett, a legény egy vénséges hárs sőrő
lombját lá.tta. Virágzott már az öreg fa, s az este leszálltá-
val, majd attól pirkadatig mézillatot árasztott be nyirkos
pincezugolyba, s mintha az édes szaggal, a tömlöcbe aláto-
luló lég hátán kóvályogtak volna be éjjel a kóbor, barna
boszorkánypillangók is a fogdapipics csenevész, imboly-
gó, füstös lángja köré.
Még mindig cefetül fájlalta a hátát, s tán rosszabb is volt
ez a viszketeg és feszülıs kin, mint a korábbi, mikor még
nem kezdett gyógyulni a lıtt seb, mert amióta a lob lelo-
hadt, az okos, megfontolt doktor már nem adott neki
ópiumot, csak délrıl-délre vigyázatosan kicserélte a té-
pést, s új pólyával, tiszta kötéssel a hónalján át körbeteker-
te a mellét, vállát és a lapockáját. Heged, beheged hama-
541
rost - bólogatott eközben, s akkurátusan addig várt, míg
meg nem hozta az aznapi osztogató foglár a kivételezett,
ám éppen ezért szakadatlan láncon tartott rabnak az extra
ebédet: látni akarta az óntányéron az ételt, van-e hús ís
benne, s van-e hozzá a cserépszilkében nyers savanyúká
poszta.
- Minek kapok én minden nap káposztát? - kérdezte
egyízben a vármegye híres foglya.
- Azért, hogy a görvélytıl ön mentve legyen- szuszogott
a virágnáthájától a kövérkés, cvikkeres orvos. - A skor-
buttól emberronccsá sorvadni lehet. Savanyú káposztát
enni azért kell, hogy a test folyvást hozzájuthasson oly
életsókhoz, egészségırzı nedvekhez, melyek csak a nyers
táplálék által tartalmazvák.
- A bitóra egészség. . . - a legény kitekintett ablaka rá-
csán. - Minek az nekem?
Doktor Kronstein e napon - tenger dolgától - szórako-
zott volt. Önkéntelenül csúszott ki a száján:
- Mert van, ki erıs aggályt érezvén gondol a bojnyik-
kal. . .
De ahogy meghallotta, mit is mondott, elhallgattatta
magát, s már nyúlt is a vásott orvosi táskájáért.
Am ez a néhány szó, mint sebzett hátában a fájás, ott
sajgott ezután szőnetlen a vármegye foglya fejében. Tudta
- Monyók foglár a fülébe motyogta minap -, hogy aláza-
tosan könyörögvén járt itt anyja, szegény, s megláthatni
akarta ajóravaló örmény csárdással az Eszter is egyszer-
vagy tán többször fáradtak is érte? -, de vajmi hiábavaló
volt kuncsorgásuk: a vármegyeháza kevély szolgái, a dél-
ceg tiszti huszárok, s végül a várnagy, hangos szókkal előz-
ték ıket, s nyilván kéjjel kergették tova mindegyiküket,
mert ki hatalmas urat szolgál, kéj annak, hogyha hatal-
maskodhat a nála kevesbekkel. "De azért sose búsulj,
átokházi - vígasztalta Monyók, akkor még csúfondáros,
dancs vihogással -, tudd meg, hogyha pörödhöz hozzá-
kezd az ítélıszék, úntig láthatnak, sıt a sorompótul, hol a
542
vádlottaknak a sedria színe elıtt ácsorgan k költ, magad
is bámulhatod ıket, apádat, anyádat, meg'az iccéslány
szeretıdet. . .
Apámat látni netán az akasztásom napján se fogom -
gondolta, a foglárt hallgatván a legény-, hisz hogyha bi-
tóra magasztalják föl a kölkít, még akkor se szabad neki
száz meg száz m„s marháját odahagyni. ..
Ki lehet hát amajótét lélek, gondviselıje, ki nemcsak az
orvost küldözi hozzá napról-napra, de még olyat is szá-
mon tart, hogy neki enni mit adnak, s ótalmazni akarja a
sülykórságtól? Drága a doktor, drága ajódtintúra, az áfi-
um is, meg nem két krajcár nap-nap után a fehér tépés se,
a pólya se... Tán a beretvaesző, fifikás serfızı, Stejfszepi
dugja a pénzt a derék doktornak'? Stejf Szepi...'?!
Megcsörrent a kezén a bilincs, ahogy egyszeriben s az
egész testében megrándult a dikón. A ravasz sváb és az
alispán lánya, a Pekry kisasszony! Mit mondott is a dok-
tor?!. . . van, ki erıs aggályt érezvén gondol a fiojnyikkal. -
ilyet szólt.
Torkában dobogott, elfullasztotta a gégéjét a vonagló,
ugrándó szíve. (5, a kökényszemő Pekry kisasszonygondod
a bojnyikkal.! A dévéri, parasztot pártfogoló uraság mát-
. kája, ki körmöci száz aranyakkal küldé Bársony uramhoz
,
s ıhozzá, a leceng útonállóhoz, a banga betyárhoz a télben
a Stejf Szepit!. . . és ı, a kivert, bujdokló bojnyik, nem foga-
dá el a titkos bért ama vérszomjú Pangrácz ifjút elszenderi-
téséért! Hát most tán a szemével igézı Pekry kisasszony
akarja az ı szolgálatját jótévın megviszonozni...! Igaz
vagy sem? Nem köll fontolni. Ha böszme lidérce eszének
,
amit gondolt, így is jó eljátszódhatni vele. . . -járt egyre, alá
s föl a szők cellában, négy lépés az egész, de ha nyújtja a
lépést, három is éppen elég... Zárkája penészes sarkából
8'y rusnya, mezítlen farkú patkány két szeme csillant.
Hozzászoktak a csapzott börtönférgek a mécses satnya
világához.
Jó lélek, szánakozó szívő úri kisasszony a vármegye dús
543
nagyurának lánya - derengett egyre fejében a címeres
ódon hintó ajtaja nyílásában látott ifjú leányarc, és az a két
szép, kunkori pillájú szem a csuklya fehérprémes kereté-
ben. - De ha százszor oly irgalmas lelkő is, mint kinek
egyetlen fia függ a kereszten, még a dicsérendı fájdalmas
Szőz szomorúságával telve se bírhat a Pekry kisasszony
elég hatalommal, mekkora ahhoz kéne, hogy ıt megváltsa
a hóhér markától, kıtelétıl.
Belefáradt róni a nyirkos kıpadlót. Lepihent szúette,
nyikorgós deszkáira. Bal vállával támasztotta magát és
bal csípején nehezedve hevert a penészes priccsen, hogy ha
netán elalél, ne hason fektében szunnyadjon akár kis idı-
re, mert akkor rendre paráznát „lmodván kínlódík a Csé-
pe Bozsó buja testével vagy a Rácz Eszter tőzforró comb-
jai közt...
Odakintrıl, ablaka rozsdás rúdjainak kvadrátjain át az
öreg hárs lombja megint belehelte virágainak mézes párá-
ját. Újfent megsőrődött az erıs illat körülötte. S mintha
a falról, föntrıl, lágy neszezést is hallott volna... Fölült.
Cell„ja homályos sarkából eltőnt a mezítlen farkú pat-
kány.
Fölpillantott. Oda nézett, honnan imént a csekély, puha
neszt sejtette. A vasrácsos, kırámás ablak belsı párká-
nyáról testes, jókora cirmos macska lesett rá.
Loppal mozdult, el ne riassza a fogdájába betévedt szür-
ke-fehér foltos kandúrt. Lassan, sarkantyúja se, lánca se
esörrenjen, kelt talpra a priccs peremérıl.
Onnan, a félaraszos kıpárkányról rásárgállottak a
macska hunyorgó, szőkült bogarú szemei. S nem hátrált,
nem ijedt meg tıle. Szelíden tőrte, hogy óvatosan, szır-
mentén megsimogassa is. És ettıl, a fogoly gyöngéd tenye-
rétıl halkan, szinte kacéran, vékonyan elnyávogta magát.
Hirtelenében mintha megint neszezés hallatszott volna,
de most máshonnan: az ajtón kívülrıl, a sötét, bolthajtá-
sos tömlöcfolyosóról.
544
Gyors, osonó léptek közeledtek, surr yán lopakod-
tak, kik cellája felé igyekeztek.
Hangtalanul fordult meg a tölgyajtó zárjában a súlyos
acélkulcs. Egyet nyikkant, s máris tárult vaspántján a ne-
héz ajtószárny.
Távolban, a város fıutcáján éjfélt kezdett ütni a csönd-
ben a püspöki székestemplom rézhangú toronyórája.
A zárka reves küszöbén egy nıi személy állott: a bogán-
di boszorkány, úri fehérnépekre való, bársonygalléros,
hosszú köpenyben. Háta mögött meg a kórótermető strá-
zsa, Monyók foglár: nedvedzı orrától fényes-nyálkás az a
ritkás bajsza, s tán rossz félelmétıl sápadt krétafehérre a
tüskeborostás ábrázatja...
- Bozsó! - reccsent ki a bojnyik torkából.
- Ládd, itt vagyok, eljuthatni segélt hozzád a nagy Isten
- súgta az áttetszı szitafátyol alól a varázstudományú va-
jákos, kit tavaly évben ilyentájt ıneki, messzire távozván,
elhagynía kellett.
Miután a Pest-Buda - Érsektornya - Uporvár útvona-
lat járó delizsánszon megérkezett Horka vármegye szék-
városába, Frau Müller - Csépe Bozsö - a Gr ben vett
szállást, de alighogy lerakta szobájában a poggyászát s
megtisztálkodott az út porától, nem is vacsorált - hiába
készségeskedett a szívélyes szobaasszony, hogy akár föl is
hozatja az estebédet -, hanem elhagyta a vendégfogadót,
s a Griff étterme elıtt lebzselı egyetlen komfortáblival
elıbb körbekocsiztatta magát Uporváron, majd a várme-
gyeház közelében kifizette a fuvart, s mire a sok sörtıl foly-
vást böfögı kocsis észbekapott, már sehol se látta a hall-
gatag dámát, kit jobban is megnézett volna magának,
mert a kevésszavú hölgy szembeszökın elegant öltözetével
sehogyse illett össze beszédje, a hanghordás, amit ö mind-
eddig a környéki parasztok tulajdonának tartott.
Csépe Bozsó a sötét mellékutcákon sietısen az új-
545
megyeház hátába került, ahol - így olvasta elıtte az újság-
jából Müller- a tömlöc foglya a bojnyik, s a bezárt h„tsó
kaputól nem messzire álló Szent Antal szobor oszlopa
mellıl jóideig szemmel tartotta az egyetlen világos abla-
kot. Vagy a várnagy hajlék.„ból vet fényt ki a lámpa, vagy
a porkolábok éjszakáznak az ablak mögött - gondolta, s
töprenkedve figyelte az árnyékokat, ahogy olykor a pork
lepte üveglapokon látszódtak. Csak nagysokára lopózott
közelebb, s akkor vigyázatosan be is kémlelt. Mégis a fo
g
lárok pihenıhelye volt a kietlen, boltos mennyezető helyi-
ség, mert csak két lópokrócos deszkadikó, egy ingatag asz-
tal s három föstetlen szék állott benne. Az asztalnál egy
vastag vállú, gombszemő, kecskeszakállas fickó könyö
költ, ki a vármegye tömlöcbakterjainak főzöld, rézgom-
bos dolmányát hordta. A rideg szoba belsı sarkában egy
másik, nyurga-sovány, szintúgy rézpitykés öltözető alak is
tett-vett, s úgy tetszett tunya mozgásából, hogy mert vég-
zett már napi szolgálatjával, haza készülvén szedelızk„-
dik éppen. Az ablaknak háttal matatott ez az ember, s per-
cek múltak, mire megfordult, és Csépe Bozsı megláthatta
a szikkadt képét.
Szeret engem az Isten! - sóhajtott föl megkönnyülten.
Igaz hát, amit esztendıkkel elıbben hallott, mikor egyszer
jószagú szarvasgombát vitt a bogándi bükkösbıl a baj-
nóczi piacra, s túladva a portékáján, elment ahhoz a ház-
hoz, ahol rég, lányka korában az árvák száraz kenyerén
élt, hogy megtudakolja, mi lett a galád, sunyi éjjeli ırrel, ki
a gyönge apátlan-anyátlant egykor, rút részegségében le-
teperte s megrontotta. A szomszéd házbeli szurtos, sárban
dagonyázó gyerekektıl tudta meg akkor, hogy már nem
lakik ott a Monyók Dávid, mert annak utána, hogy egy
ideig még kisbíró is volt Bajnóczon, a vármegye alja-
cselédjévé lett: foglár, rabok ıre Uporváron, a vármegye
ház fonnyasztó pincéjében, a tömlöcben.
Szeret engem az Isten! - mondta magában még egyszer.
Lám, él a gyalázatos, és itt, hol meglelhetni remélte Mo-
546
nyókot, rá is akadt tüstént, nem kell napc ig kutakodnia
hajdani megszeplısítıje után. Rabokat strázsál a bitang,
!de e naptól már a boszorkány Csépe Bozsónak rabja le-
szen!
Kisvártatva kínyílott a sötét megyeház hátsó fertályá-
nak kapuja, s a cingár-csontos foglár lépett ki rajta. Nem
alította hogy egy könnyő léptő árnyék jár a nyomában.
E nap hajnaltól estig volt szolgálatos, és valahányszor
ilyen tájt állította sarokba a porkoláb-pálcáját, lábai min-
dig a hitvány hírő Kácsor-korcsma felé vitték, hogy még
mielıtt hazamegy, savanyú borral kedvezzen a szomjas
torkának. Most is tartotta magát e szokásához, s mint más
estéken, a Só-utcán közelítette az éj idején is nótás-ricsajos
zöldvendéglıt, hogy a tágas, sátorponyvás kerthelyiség-
ben kedve szerint elvesse magát egy kockás abrosszal leta-
kart asztalnál, amelyikhez kívüle senki se ülhet, szétter-
pessze a két pipaszár lábát, s egy icce kemény bakatort
rendeljen a rókapofájú korcsmárostól, ki elıtte alázato-
san hajlong, s illendın egyre Monyók úrnak titulálja (du-
kál is az úr a tekintetes vármegye foglárjának!).
A kerthelyiség teli volt, de a sürgı-forgó, hegyes orrú
vendéglıs nyomban szabadított egy asztalt s mindjárt friss
terítıt is simított rá.
- Bakatort! - roppantotta a szót foghegyrıl a rabok
pincéjének strázsája. - De megmérjék böcsülettel!
Minutába se telt, és máris elé volt állítva a csordultig
töltött iccés üveg és a pohár. A fakó ponyvát kifeszítı rúd-
ra akasztott petrólámpa világánál aranyos színővé fénye-
sedett a szagos bakator.
- Egészségire váljon az úrnak!
De e kívánságot már nem a koresmáros szájából hallot-
ta Monyók. Oldalról szólott, aki mondta, s nem is ember
volt, hanem asszony.
Odakapta fejét. Egy dáma - sudár, karcsú, úri ruhás nı
- nézett le reá pókhálóvékony fátyolon át.
Közben a kerthelyiségben minden boros as talnál el-
547
hallgattak a lumpok, a Kácsor-korcsma iszákos törzsven-
dégei. Mindenhonnan a hölgyre meredtek a rizlingtıl, sil-
lertıl, burgundi vörıstıl, bakatortól bávatag ábrázatok.
Isten tudja, miképpen s honnan termett hirtelen itt ez a nıi
személy. . .
- Rám ösmer-e kend?-kérdezte a fátyol alól a nyúlánk
idegen hölgy oly halkan, hogy az elképedt fogláron kívül
senki se hallhatta szavát, s két ujjal megcsippentve finom
fátylát, elvonta az arca elıl a Iepelt. - Számoljuk csak ki. . .
tizennyolc éve idén, hogy Bajnóczon kend, akkor még
bakter vala, rontást tett a leányon, kit a község a Monyó-
kéknak gondjába adott.
Nem kellett többet szólnia. A vármegye szolgájának két
vizenyıs szeme úgy gúvadt rá, mintha legott mindegyik
kiugorna a gödrébıl. Tülökorra is egyszeriben nedvedzeni
kezdett. Foghíjas száját kinyitotta, de nyögni se mert.
- Megkínál-e őléssel az asztala mellett, foglár úr?
A bogándi boszorkány nem várt választ. Hátrább húzta
a másik széket, s oly kecsesen foglalt helyet, éppen szembe
Monyókkal, ahogy Pesten, a Müller-patikában, a várako-
zó dámák.
Aztán mélyen belenézett a porkoláb gombostőfejnyire
szőkült szembogarába. Tekintete bőverejétıl-lélegzetnyi
idıbe se tellett - béna s néma tetemmé dermedt ültében a
foglár. Nem rebbent szemehéja, a szája se zárult, résnyire
nyitva maradt, s mint hulla, ki széken halt, csúf önmaga
szobrává lett. Csak a két füle hallotta, mit is mond az, ki
hatalmába kerítette: a hajdani lányka, az ı bujaságától
megmocskolt egykori gyermek.
Csépe Bozsó próbát tett. Súgva parancsolta Monyók-
nak:
- Igyék kend!
Mint egy csepübáb, mozdította a jobbját, nyúlt a pohá-
rért s vette kezébe a megbabonázott ember. Holdkóros
szeme nem pislantott, csak a szája ivott s csak a nyeldeklı-
je vonaglott.
548
- Tegye vissza az abroszra, mi megmu adott!
Az eszetlenné bájolt foglár keze szögletesen mozgott, de
a félig ürített poharat tüstént oda állította, ahol volt, mi-
elıtt belekortyolt.
A bogándi boszorkány most már biztos volt a hatalmá-
ban: kedvére, a kénye szerint hajthatja akár a halálba is ezt
a herélt lelkő sóbálványt. Körbetekintett. Senki ügyet se
vetett rájuk, már újfent egymásnak gajdoltak a bortól
bambult korcsmavitézek, s két könyökükkel támasztot-
ták asztalukat, ne inogjon.
Nézte a prédáját, belefúrta parancsos pillantását a Mo-
nyók üveges, jégbırös szembogarába:
- Feleljen kend! Melyik éjjel leszen egymaga szolgálat-
ba?
A foglár cserepes száján torzan győrıdött ki az egy szó:
- Holnap.
- Megmondom hát kendnek, mit teszen akkor-forgat-
ta szemének furdancsát pöce áldozatának béna pupillájá-
ban Csépe Bozsó. - Én hármat, meg még eggyet koppan-
tok az ırszoba párkányán. Kend nyomba kinyitja az abla-
kot. Én egy kandúrmacskát adok akkor a kend markába.
A többit utánna csináljuk majd, sorjába. . .
S akár egy gyönge esző gyerkıcnek, lassan verte fejébe
Monyóknak, sulykolta belé valamennyi kifundált szándé-
kát.
És másnap, mikor éjfélt csöndített rézhangú órájával a
püspöki székestemplom tornya, belépett abba a bús zár-
kába, ahol bojnyik szeretıjét senyvesztették.
(Évek után, amikor 1872-ben Pesten járt Hansen, a
nagynevő dán lélekgyógyász és hipnotizır, az elmekórtan
pesti egyetemi profpsszora, dr. Schwartzer Ferenc társasá-
gában jelen lehetett egy szuggesztiós kísérletnél - amelyre
Müllerné Csépe Bozsó csakis a jeles magyar pszichiáter
kérésére vállalkozott-, majd pedig öt napon át vizsgálhat-
ta az asszony akaratának hatását a páciensen. A tapasz-
taltak rendkívül mély benyomást tettek rá. "E hölgy oly
549
megdöbbentı fenomén -- mondotta -, minıt csak ritkán
láthatni. Szeme és szava szuggesztív erejének, az éber hip.
nózisnak általa keltett lelki s testi hatása valóban tartós,
mert médiumának egyéni tulajdonságaitól függıen még
több napon át érvényesülı befolyást is képes gyakoroln
az experímentum feltétlenül ép elméjő alanyára".)
- áeszélj el mindent - vonta s ölelte magához a cella
közepén bö köpenyének két szárnya alá a bogándi boszor
kány a rabot. - Foglároddal ne törıdj! Mit meghall, emlé
kezni szavadra s az én szavaimra se fog.
A legény meg-megremegett elsö szeretıjének karjában.
A hozzásimuló asszonytest forrısága, a két izmos comb
völgye az alsószoknya fodorvásznán s a finom ruha tágy
szövetén át is vágyat gerjesztett, tüzeket lobbantott véré-
ben. Akárha a Csépe Bozsó szeme fényétıl maga is meg-
szédült volna, dadogva felelt rejtelmes látogatójának sza
porán rázáporozó kérdéseire, s csak félig-meddig tudta,
miket mond Kronstein doktorról, ki a puskagolyóbis
őtötte sebét gyógyítja, s a Pekry kisasszonyról, ki netán
ırangyala titkon. . . S percek futtával már nem hallotta sa-
ját hang, át se. Eszét vesztette az elzsongító, ágyékát és há-
ta gerincét kínzó kéjtıl, bőbájos szeretıjének hozzátapa-
dó két combja varázsátöl. Bódult feje, izzadt homloka rá-
csuklott a boszorkány hívogató vállára. Az útiköpeny szé-
les bársonygallérja fölitta verítékét, gyönyırének gyön-
gyeit.
- Elpusztíttani engem... sz„nakozásbul köllött volna
megölnöd e percbe - lihegte. - Hatalmad megvan hozzá,
szívtelen asszony! Mért nem tetted meg. . . legalább kegye-
Lemből...
Csépe Bnzse szelíd ujjaí ott köszáltak a nyakszi.rtjén, a
hajában.
- Nincs még itt az idı - duruzsolta fülébe. - Haláltul
tégedet ótalmazni akarlak, míg lehetı leszen, értsél szót!. . .
Hogy tested a szél lengesse kötélen, engedni sosem fogom
én... szent esküvel is teneked megigérem, hallja az Isten!
50
Vagy szabadítlak, vagy magam öllek, de a h hér nem fog
hozzányúlni nyakadhoz. . . bízvást elhíheted ne Cem!. . . Ijlj
le!
Ügyes kézzel, sietásen bontotta le elpilledt szeretıjérıl
a kıtést. Megnézte lapockáján a sebet. Ráfújt, ujja bögyé-
vel megtapogatta a környékét, majd apró tégelyt vett ki
ruhája zsebébıl, hős írral megkente belıle a tépést, vissza-
simította, vigyázón rányomkodta a duzzadt húsra.
- A doktor tudja a dolgát - mondta, s ahogy volt, mi-
elıtt megbontotta, serényen visszatekerte a pólyakötést. -
Elmérgedt volna a randa lövés, ám ı resen volt, elejit vette
okossan a bajnak.
Szeme sarkából rápillantott a küszıbre kıvült foglárra.
Akárha karót nyelt volna, Monyók mereven, mint egy
pingált oltárí agyagszent, üveges szemmel bámulta a töm-
lıcmécs tunya lángját.
Két tenyerébe szorította a bojnyik horpadt arcát.
- Megszabadíthatnálak e percbe is innen - súgta. -
Adott rá képességet az Isten, láthadd, hogy beleojthassam
szándékimat oly lélekbe, ki gyöngébb nálamnál. De erıs-
sen tiltva vagyon, hogy e képességemmel romlásba taszít-
sak akárkit. E gyarló foglárt rábírhatnám nyomba, hogy
elszökhetni segéljen tégedet, ám meg nem tehetem, mert
fajta miattam bosszút venne a vármegye, márpedig úgy
hallám, hogy e rossz kannak még mindig van neveletlen
kölke, kit egyre etetnie köll. . .
Fölkelt a dikó szélérıl.
- Higgyél bennem! -nézte esengı szemmel rab szeretı-
jét. - Itt van e macska, veled marad, engemjuttat eszedbe,
ahogy körülötted ténfereg éj s nap, hogy likjokba ma
rassza a patkányférgeket. - Ujjai pillepuhán érintették
meg az elbágyadt fogoly arcát. -Dılj el, aludj! S ne feledd,
hogy nálad jártam. Nem vala álom!
Már szunnyadt is elıtte a hasmánt fekvı nyurga legény.
- Induljon kend! - fordult meg, szembe a megbővölt
551
foglárral. - Hadd térjek nyugovóra, eléggé rászolgáltam e
mái napommal.
S míg a bezárult tölgyajtó kukucsán át még egyszer bele-
sett a betyárra, kibuggyant könnye a gondolatától. Vagy
megmentelek innen - borzongott -, vagy megszenvedvén,
mit cselekednem köll, elemésztelek én, te szegény, mielıtt
fölakasztani hurcolnának...!
Amióta Deák nagy titokban megjött, látogatót a ba-
rokk palotában se a Pekry tekintetes úr, se Piroska kisasz-
szony nem fogadott el. Minden inasnak, minden szoba-
lánynak, s mindenféle cselédnek szigorúan meg lett hagy-
va, hogy egymás közt se, kiváltképp mások elıtt, kik a
házhoz nem tartoznak, soha egyetlen szót se merészeljenek
ejteni arról, hogy a Pekry-palotának vendége van: az, ki-
nek eljár szája, legottan szedheti sátorfáját, ám mielıtt ki-
akolbólintják vármegye- és városszerte irigyelt, jól fizetett
szolgálatjából, huszonöt botot is kap az értetlen fecsegı.
Hiába volt azonban minden elıvigyázat, valahogy még-
is csak híre terjedt, hogy fontos, bizonyára elıkelı vendé-
get rejteget a gıgös alispán, s másnap a vármegyeházán
nem is egy tisztségviselı úr kísérelte kifaggatni belıle,
hogy ugyan mi okon van zárva a palota máskor mindig
tárt kapuja. Vajthai Pekry Péter tréfás szóval hessentette
el ıket: "Nagytakarításkor mindenhol förtelmes fölfordu-
lás van. . ." - mondogatta a kíváncsiaknak, s mihelyt vég-
zett mindenképp halaszthatatlan napi teendıivel, egy per-
cig se idızött tovább hivatalában. A három napban
ameddig házában ajnározhatja a ritkán látott s egyre hiá-
nyolt régi barátot, minden lehetı minutát vele tölteni vá-
gyott.
Kint üdögeltek a parkban, magas és terebélyes arany-
lombú kırisfa alá, árnyékba kiállított két karszék kényel-
mes ölelésében, s míg egymás mondandójára figyeltek, fü-
lük itta a fecskék, cinkék, pintyek, gerlék sármálínkók
9
seregél ek, feketerigók lélekbékítı csevegését.
Az Öreg Ur itt ejtett szót a betyárrıl.
- Sorsa mi lészen?- kérdezte a vármegye választott kor-
mányzójától. - Mit ítél a nemes törvényszék?
Az alispán elkomorult.
- Nem várhat jóra a balsorsverte legény. Egy ízben, s
ott, hol a legdúsabb zsákmány tapadott a kezéhez, veszté-
re olyat mondott, mit a sedria fıbenj„ró véteknek fog ítél-
ni. A fél falu színe elıtt kijelenté Piskén, hogy végtére a
lelke szerint cselekedvén tette, mit avval tett, hogy a Baj-
nócz járási adóhivatal korruptus tisztviselıjét kirabolta,
fináncaitól elvette a fegyveröket... bőnével, mondá, élté-
ben elıször szolgálá nyomorult önfajtáját, a parasztot.
Magyarán: néplázítóvá lett a legény, s az ítélıszék, mely
elıtt fondorlatos elméjő közvádlónk éppen e bujtó szán-
dékot nyilvánítandja a bojnyik mindvalahány gaztette
okának, kétségkívül akasztófára vitendi a vádlottat.
A nemzet bölcse sokáig szótalanul hallgatta a lombok
locska madárnépének füttyös-csivites neszezését.
- Te, i úságom társa, tudod rólam - szólalt meg idı-
vel -, s más is tudja, ki ismer, hogy közpályám legkezdete
óta törekszem kitöröltethetni igazságszolgáló törvé-
nyünkbıl a halálos ítéletet. Ez megrögzött elvem volt min-
dég, s marad is, míg élek. Mégse csupán e konok s igaz elv
késztet, hogy szóljak elıtted a balsorsú pásztorfiúról. Tu-
dok én e legényrıl egy s más dolgokat, ám azok el nem
hangozhatnak a köznyilvánosság vagy Horka-megyének
ítélıszéke elıtt, ám énbennem részvét.. .
Az alispán fölpattant.
- Hozzád folyamodni merészelt, hozzád, ki pihenni ki-
vánsz, fordult a leányom?!
- Fékezd bosszúságod. . . Semmi okod, hogy a tiszta szí-
vő gyermekre neheztelj - pöccintette a földre szivarjának
hamvát az Öreg Ur. - A te méltó ivadékod csakis azt csele-
kedte, mikor hozzám fordult, mit igazságosság és becsület

diktálnak egy oly nemes és érzı léleknek, mint ı. . . bárcsak

sok-sokezer s még több is lenne belıle e honban! - Meg-
bökte barátjának karját: higgadjon, s üljön vissza helyére.
-Nem is csak igazságtiprás lenne, de gyilkosság is, hogyha
bitón végeznie kéne a bojtárnak, kit a korbács,,mely az
apj„t tépte, vadított bőnbe, rekesztett törvényen kivülre,
hol azonban e pórivadék, gondold meg, méga kivert kutya
sorsában se silányult alja gazemberré. Bandát soha nem
próbált szervezni, de sıt egyetlen bőntársat se toborza ma
gához.
- Mindezeket magam is fönnszóval hangoztathatnám,
figyelembe veendı érvekkel válhatni javára a bojnyikna.k
- csóválta fejét csihadottan a ház ura -, ám egyetlen jó
szómmal menten magam ellen bıszítném az Upor-mellé-
ke nemességét, noha épp e botor fejletnek az ellentettjét
kívánom vasútunkért és sok más célok valósításáért.
- Nem kell magad ellen haragítandanod ıket- rándult
össze Deák két kócos, oroszláni szemöldöke. -Egyet tégy,
Péter, ha tanácsom megszívlelni nem ódzkodsz: te magad
sürgessed a pört a betyár ellen, hogy legkésıbben e hó vé-
gére halálra ítélje a sedria. . . már ha valóban ílyet fog tenni.
Az alispán döbbenten, de legott elméjében buzdulva
meredt fortélyos esző vendégére.
- Kapiskálom - bólintott kisvártatva. - Kiaknázhatni
kívánod a császár megkoronázásával adandó alkalmat.
- Ládd, logikánk ugyanegy srófon forog - írt egy kört
a szivarjával az édes, jázminpárás levegıbe Deák. - Žm
kárhoztassa bitóra a vármegye bírósága a sorsüldözte be-
tyárt, kiben angyali lányod nagylelkő, különös lovagot
lát, egy magosabb döntmény tán ellene hatni fog annak,
mit a vármegye torzult indulatoktól megf'ertızött birto-
kos osztályának nagy többsége ohajt. Szavatolni birod
hát, hogy mire vége e május hónak, föltétlen meg lesz az
ítélet? - Parolára kínálta kezét: - Megigéred?
Megszorították egymásjobbját.
- Hogyha halálos verdiktet fog hozni a sedria -- mondta
554
Deák, egy füstkarikát pöffentve bozontos bajsza alól -, te
azon nyomban nekem evvel az egy szóval küldendesz sür-
gönyt: consummatum...
S este kilenckor, miután vacsorájuk végeztével a ház
mélázó kedvő kisasszonya asztalt bontott, a. hasonlóképp
töprengı hangulatú Öreg Ur Szekrényesi-Schreiner Bélá-
hoz fordult, ki alig félórája futott be a négyesfogatán falu-
jából:
- Engedd meg, öcsém, hogy fertályórát ellopjak mát-
kád idejébıl. Én már nem szeretek körmölni, pedig most,
hogyha arád el nem hárítja a kérésem, szorgalmam támadt
mondani tollba a textust, mely tán némi szerény szerepet
játszhat hamarost egy i ú halandó sorsában.
Dévér földesurának szürke szemében öröm csillant.
- Ha Píroskát éri a tisztesség, hogy az ön szavait róhatja
papírra, magam legalább úgy megtisztelve vagyok, mint ı.
Az alispán bibliotékájában, ahol pünkösdi piros ró-
zsákkal volt teli minden váza, a lúdtoll lassan forgott Pek-
ry Piroska kezében. A nemzet bölcse erısen megfontolt
minden szót a tömör stílő folyamodványban, melynek
címzettje a Habsburg császár, Magyarország trónjának de
facto birtoklója, de majd csak 1867 júniusának nyolcadi-
kán - négy héttel késıbb - megkoronázandó fejedelme,
Ferenc József lesz: a leendı bécsi király.
Másnap reggel, néhány perccel hét óra után Uporvár
szélén, a kietlen vásártéren két hölgy állott szemben s vál-
tott szót egymással négy-öt miatyánknyi idın át.
Egyikükjóval hét óra elıtt ott várakozott már egy puc-
cos, de öreg komfortábliban ülve a Iópatkók szaggatta
gyöpös térség peremén. A másik, a bérkocsi utasánál if
abb úri kisasszony lóhátonjött, s a nemes vármegye által
mellé rendelt tiszti huszár kísérte, kit azonban a fruska a
harmadmérföld hosszú gyakorlótér végében maradni ve-
555
zényelt, míg maga tüstént iskolagaloppba ugratta félvér
kancáját.
A komfortáblin érkezett, elfátyolozott orcájú nı kíváncsi
szemmel követte a pompás ló nyergében ülı, kipirult ama-
zont, és csak miután az kétszer körbeügette a nagyvás„rtér
téglányát, lépett le a bérkocsi hágcsóján a sivár, megritkult
főbe, hogy egykedvően, lassú léptekkel az újra felé közelí-
tı úrlovas i ú hölgynek elébe kerüljön.
Pekry Piroska idejekorán észrevette az útjába tévedt
idegen asszonyt, s máris megfékezte a kantárszárral a
Fecskét.
A bársonygalléros, puha kelméj ő, bı útiköpenybe bur-
kolózott delnı fölnézett a lovaglódresszes, lakkesizmás
hajadonra, s alig néhány szót szólott hozzá, ámde amit
mondott, attól az alispán árnyékos szemő lánya legott és
fürgén szökkent földre lovának nyergébıl, s deli tiszti hu-
szárját, ki nehéz paripájának rögtön vasat adva dübörgött
mellé, visszamenesztette helyére, a vásártér túlsó sarkába.
A két hölgy kis híján fertályórát állott egymással szem-
ben. Se a bérkocsi sörszagú hajtója, se a nyalka huszár meg
nem hallhatta, mirıl folyt köztük a szó. De mikor búcsú-
zóul mindkét nı meghajtotta fejét, s az a fátyolviselı asz-
szony lehajolt és megcsókolta a fruska kezét, a kisasszony
hirtelenében olyat tett, aminek láttán meghökkent a tekin-
tetes vármegye fegyverese is, a komfortábli kocsisa is:
megölelte a városban elıbb sose látott idegen nıt, s meg-
csókolta az orcáján.
Röviddel késıbb a kopott kerekő komfortábli befor-
dult Uporvár postaállomása elé, az örökké huzatos, por-
felhiss Gyorskocsi-térre. Kevésszavú, ám föltünıen bıke-
ző hölgyutasát a kocsís nagy hajlongások közepette azon-
nal fölsegítette az indítást váró delizsánszra, sjókor, meri
alig egy perc múlva a postabatár már kürtharsogva kavar-
ta a port, robogott ki a városból.
A titokzatos asszony két és fél nap után úgy tőnt el
Uporvárról, ahogyanjött.
556
Tőzlzalá ::
Reggel vagy este.
Szélben vagy csenddel
Eljön magától,
Sorsod mit rendpl:
Miként nyár és tél..
KCiLCSEY FERENC
Mai szemmel nézve "szenz„ciös" száma az I 867 május hu-
szonegyedikei a Horka-vármeg ei HíRt, Lı-nek. Elsı ol-
daláról Petendí Fidél e napon sem mellQzte a vezércikket,
ám szokatlanul rövid, mzndössze egyhasábos ditirambusa
("Nyert a nyakasságunk!") nem önmagáért való volt, ha
nem a melléjejobbra, dreispaltig címmel szedett legfonto-
sabb napi hírt méltatta: azt a meglepıen hamar bekövet-
kezett fejleményt, hogy a I .k. privilegisierte "Okzidental"
Eisenbahn-Gesellschafi (esászári-királyi szabadalmat él-
vezı "Nyugatí" vasút-társaság) közgyőlése - az igazgató
tanács javallatára - olybá szavazott, hogy az "Okziden-
tal" vasútvonalának Horka-megyeí leágazását Hamok-
szállástál nem Érsektornya felé, hanem Velikán és Dévér
érintésével Uporvárig vezetendí!
"İsi vármegyénk elsı-alispánja, vajthai Pekry Péter ki-
tartó agitatíója - írta a gémlábú szerkesztı - oda hatatt,
hogy a Horka-vármegyei Vasútpártoló Társulat, melyhez
ı eminentiája, István püspök urunk is csatlakozni hatá-
rozta magát, már létrejöttével is megvilágosítá az Okzi-
dental Gesellschaft igazgató tanácsa szemében, hogy e
varmegye földbirtokló törzsökösei többségének és a me-
gye-székváras polgár népessége egészénekjogos és igazsá-
gos igényét kielégítendı kell a kitervelt vaspálya vonalát
gazítaniok!"
Ugyancsak az elsı oldalra krtéve közlötte az urat, pol-
gart, pórt idıszerően egyaránt leginkább érdeklı másik,
557
megyeszerte erısen várt eseményt: "Elkezdıdött a betyár
pöre! . S mindjárt minuciózus, a második oldal csaknem
teljes terjedelmét megtöltı tudósítást is adott a tekintetes
vármegye kilenc fıs törvényszékének elızı (kedd) napi
ülésérıl, melynek keretében a "tacitusi tömörségő" vád-
irat ismertetését követıen palánczi Kemény Antal köz-
vádló tiszti ügyész a sedes judiciaria (sedria) - rajkai An-
gyán Albin másod-alispán, a nemes vármegye bíróságá-
nak elnöke és nyolc táblabíró, az ítélıszék tagjai - színe
elıtt haladéktalanul hozzálátott a súlyosságuknak mérve
szerint rangsorba szedett vádpontok bizonyításához: a
szokásjognak megfelelıen elıször a maga által megidézett
tanúk kihallgatásához, illetve ahhoz, hogy a "bőnösök so-
rompójánál illendıen megberetválva s hajanyírtan, tiszta
s takaros magyar öltözetben, láncza- s bilincseitıl ideiglen
megkönnyíttetvén" álló vádlottból pontról-pontra kive-
gye a beismerı benevolum-ot, a vétket vállaló vallomást.
"E tegnapi tárgyaláson - zárta jelentését Petendi Fidél - a
védelem, amelynek vivıje lábodi Kopyáss László, a tekin-
tetes vármegye al-ügyésze, még nem jut a szóhoz".
A Horka-vármegyei HíRLELı harmadik oldalán helyszí-
ni report újságolja, hogy Dévéren-a leendı vasúti állomás
közvetlen közelében - kilencven kubikos kezében jár sza-
porán immár napok óta a csákány, meg az ásó és a la-
pát. E csaknem nyolc tucat ember a "Ceres" gabona- s
élıállatkereskedı részvényes társaság ott építendı mag-
tár-házának fundamentomához vájja a kitőzött árkokat-
írta a lap volontır tudósítója, a dévéri segéd-tanító, nem
mellesleg említvén, hogy kinek "közgazda fejébıl" a "Ce-
res" alapításának kezdeménye kipattant, Szekrényesi-
Schreiner Béla kitőnı dévéri földbirtokos, nem fogadá föl
a rácsározva ajállkozó digó baráberek egyikét se, hanem a
tekergı talján kordályosok helyett egytıl-egyig kenyérte-
len Upor-melléki magyar napszámosokat juttat tartós
ideigjó pénzkeresethez (". . . mert hol Dévér urasága a mér-
558
nok-mondják errefelé-, nemjancsibankóér ntja verej-
. ..tekét a kubikmunkás!".
Az oldal alján - ezt a Horka~vármegvei HíRLEr.á-ben a
nyajas olvasó néhány hét óta meg is szokta - négyszer ha-
sábzott szélességet foglalt el Géringer rıfös annonsza:
,;Már Horka-megyének határain kívül is keresettek a kele-
(persa) mód kézzel csomózott PIROSKA-szınyegek!
Raktár és üzlet: Uporvár, Fı-utcza, Geringer (ín einge-
nem Hause)".
S ki az újság negyedik oldalán is körülnézett, két hasáb-
nyi bécsi, bad-ischl-i, karlsbadi-marienbadi, mehadiai
(herkulesfürdıi), illetve érsektornyai és egy sor egyéb
helyrıl eredett társasági fáma és pletyka élén olvashatta e
pár sort:
rászHíR. Vajthai Pekry Piroska kisasszony,
nagyrabecsült alispánunk leánya és Szekrényesi-
Schreiner Béla úr, a köztiszteletben álló dévéri
földbirtokos- lapzárta, elıtt vett értesülés szerint -
Ö felségök I. Ferencz József és Erzsébet császárné
júni hó 8-dik napi koronázása miatt nem a köztu-
domásban elterjedettjúni hó 6-dik napján, hanem
júni hó 13-dikán, pénteken fognak örök hőséget
esküdni egymásnak az uporvári püspöki székes-
egyházban. (A Szerkesztı megjegyzése: Elismerést
érdemel, hogy se a vármegyeszép ara, sem a hozzá
mindenben méltó vılegény-mint oly hölgy és fér-
fiú, kik teljességgel biztosak egymásban s holtigla-
ni közös boldogságukban - nem babonásak.)
- Merném letenni a nagyesküt - mondta Petendi Fidél
másnap este a redakcióban Pongor Sámuel úrnak, ki a
szők helyiség egyetlen, de öles asztalánál lúdtollat hegye-
zett -, hogy az alispán mégis a fölségek koronázásának
napján tarttatná a kisasszony menyegzıjét, ha tehetné.
Ilyenképp magának se kéne Budán és Pesten defilíroznia
Horka-vármegye bandériumában, fıispánunk oldalán, s
valahányan vele együtt idehaza maradnának lakodalmat
559
ülni a Pekry-palotában, annyival is kevesebb magyar ne-
mesúr harsogna vivátot a fölséges királyi párra a fıvárosi
ceremóniákon.
A paphegyi remete piktort kora délelıtt hozta meg a
zanóti gyorsparaszt Uporvárra, miután a festı - két napi
vívódás után -engedett Petendi Fidél hívásának, hogy Le-
gyen jelen a bojnyik pörének két-három tárgyalásán, s a
Horka-vármegyeí Him,ELı-ben a tusrajzokkal, melyeket a
törvényszéki teremben készít, illusztráltathassanak a szera
kesztı helyszíni tudósításai.
Meghegyezvén a fehér lúdtollat, maga elé rendezte he-
venyészett irın-vázlatait, s nekilátott dolgának.
- Kockázatosa vállalna vicispánunk - töprengett köz-
ben fönnhangon -, hogyha eféle karakterpróbát tenne
mindazon környéki nemesurakkal, kik familiájokkal
együtt meghivatvák leánya menyegzıjére s lakodalmára.
Attól tartok, barátom, hogy a hivatalosok közül vajmi
kevesen választanák az uporvári fényes szertartást és ví-
gasságot, ha e rezoluciójoknak az volna az ára, hogy nem
páváskodhatnak Horka-vármegye zászlaja alatt Forgách
fıispán ı méltósága pompás lovascsapatában, mely dísz
jelmezes bandériumot Tama gróf levetetni ígéri s fogja
Strelisky fotográfussal Pesten. Vélem, eléggé ismered ah-
hoz földijeinket, hogy kétségbe ne vond, mit mondok: hol
mágnások módján dali kócsagtollforgós kalpagban, sőrő
sujtásos bársonymentében, telihímzett damasztos dol-
mányban, drágaköves szablyával fegyverkezve feszíthet-
nek nyergökben s táncoltathatják ékített táltosukat, eféle
parádés cécóktól távol nem tartják magokat még akkor se,
ha közben nem feledik, hogy a kényúr, kinek éljent kiabál-
nak, tegnap akasztöfára vagy elsenyvesztQ várbörtönbe
vitette e nemzet leghívebb fiait. . . No, de lásd inkább, mit
a holnapi bírósági tudósításadhoz készíték.
A nyakigláb szerkesztı magasabbra csavarta a lámpa
kanócát, s karnyújtásnyira tartotta a fényben a hasábszé-
lesre szabott tusportrét.
560
- Ha nem láttam volna saját szemeimmel egnap s ma a
vádlottat, urambátyám, hát meggyanúsítnálak, hogy író-
nod s tollad szimpátiakeltın eszményíti a bojnyikot.
Tőnıdın, tetszéssel szemlélte a vármegye rabját, kit a
tusrajz oldalnézetbıl, s derekától fölfele ábrázolt. Cson-
tos, de kevéssé se erıszakos áll, egy kissé sasos orr, jó észt
sejtetni magas homlok... De vajon hogy az ördögbe csi-
nálja a piktor, hogy a néhány, szinte parányi tus-íwel már-
is kételyt támaszt a betyárnak vétkessége iránt?... Meg-
rázta fejét.
- Ostobaságot szóltam, urambátyám. Te a tiszta valót
fejezéd ki a tollal, a tusvonalakkal. A bojnyik nemcsak
jóképő, de a bőn se sajátja. . . nem elvetemültségbıl követé
el tetteit ı!
Rohonczi Pongor Sámuel úr nem adott választ e sza-
vakra. Minek elmondani bárkinek is, hogy a fölkérést -
rajzolja a bíróságon a vádlottat - nem a pénzért, mit a
szerkesztı, mondhatni, gavallér-bıkezően fizet érte, ha-
nem szomorú lélekkel azért vállalta, hogy annak a több-
ezer embernek, kik kézrıl-kézre adandják s úgy olvassák
nap-nap után a Petendi Fidél kétségtelenül érdeklıdésger-
jesztı ítélıszéki report jait, ismételten megbizonyítsa a
tusképekkel, hogy az i ú betyár egy talpig férfiú példánya
paraszt fajtájának, s arca vonásai híven tükrözik azt a su-
garzójellemerıt, melytıl minden hitvány és sunyi szándék
szögesen idegen...
A vármegye vádlottja, e tizennyolc éves, tiszta tekintető
pásztor-tisztelettudó nyugalmával, minden körmönfont
tagadást vagy magamentést mellızı vallomásaival, szál-
egyenes tartásával - valóban nemcsak a törvényszék pre-
zidensében, rajkai Angyán Albin uramban s a kétoldalán
ulnöklı négy-négy táblabíróban keltett respektet, dejóné-
hányszor a pör tárgyalásainak népes hallgatóságában is,
r.,.;:,.,.. es már elsı naptól. A váltig harsány közvádlóra, ki fertály-
561
óránként próbált belegázolni önérzetébe, csak nagyrit-
kán nézett rá, s valahányszor vádjaira válaszolt, szeme
mindig a sedria zöldposztós asztalának közepén álló ma-
hagóni keresztre szögezıdött, vagy a feszület mellett heve-
rı törvénykönyv, a Corpus Juris vaskos, szattyánbırbe
kötött tomusát fürkészte, akárha gyönyörőséget szerzett
volna neki a bordás, díszekopott joggyőjtemény látása.
Megszólamlásai kurták voltak:
- Megcselekedtem - mondta ki újra meg újra a tiszti
ügyész által fejére olvasott vétkek hallatán, s legföljebb
annyit tett hozzá az igéhez, amennyi ahhoz kellett, hogy
a bíróság is, a tárgyalóterem közönsége is egyszeriben s
ismétleg rádöbbenjen, hogy nem a maga mulattatására
mívelte, amit tett, s nem is azért, hogy a közbátorság épüle-
tét ingassa meg olymód, ahogy azt a saját diadalmát haj-
hászó közvádló rábizonyíthatni igyekszik. Mikor például
a múlt év Katalin-nap hajnali híres eset, a velikáni derék
pandúrok lıszerszámos tarsolyainak elharámolásával s
megfutamításukkal elkövetett bőne került terítékre, pa-
lánczi Kemény Antal vijjogó szavaira, melyekkel ıt orvtá-
madónak gyalázta, így felelt:
- Igazat szólott a tekintetes úr, elvettem a két lódingot,
s megfuttattam a két pusztázót, ámde ha bátrak, megfog-
hattak volna, hisz épp amiatt köllött az a két tarsó a go-
lyókkal, fujtással, lıporral, mert már nem vala egy szem
puskaporom se. S hogyha eszemnél nem vagyok akkor,
nem kétes, megnyomni akartak volna, s menekedvén ha-
gyom ott fogamat. Fölibök csakis attul kerekedhettem,
mert nem vala merszök, hogy kockára tegyék épségöket,
életüket.
A pör vitelére a vármegyeháza korintusi-oszlopos, me-
gyegyőlések tartására való, díszes-tágas nagytermét vette
igénybe a sedria, tudván, hogy minden nap rengetegen tö-
rekednek látni s hallani, mint zajlik a szép szál, s ahogyan
hírlik, "sátánszemő" bojnyik felelısségre vonása. De még
a tisztújításoknak s népes törvényi vitáknak e hatalmas
562
terme is nap-nap után szőknek bizonyut :. minden kora
reggel legalább százan kirekedtek, s odalent, a széles két-
szárnyú kapu elıtt, már hajnaltól tipródva se számíthatott
rá a fele sokaság, hogy bebocsátást nyerjen. Mégis sokan
bíztak benne - jobbára hiábavalóan -, hogy akad majd
hajdú, tiszti huszár vagy hivatalnok, ki a pártjuk fogja,
bejutni segít nekik.
Egy asszony volt csak, kit az ırség napról-napra legott
beeresztett: az upor-egresi gulyás számadó, Jegenye Ist-
ván felesége, a vádlott anyja. Babdi Julisnak se a kivont
karddal posztoló tiszti husz„rok, se a sárgadolmányos
hajdúk soha nem állták útját, sıt ha kínnal kellett keresz-
tülvergıdnie a tülekedı tumultuson, maguk állottak mellé
s lökték szét a fekete-fejkendıs, egyszerő kékfestı-öltıze-
tő parasztasszony elıl az egymás lábát taposó tolongókat.
Jegenye Istvánnén kívül a Rácz Eszter volt az, ki valahány
reggel besurranhatott a tárgyalásra, de á se a maga ügyes-
ségébıl, se azért, mert bírta könyökkel, hanem örmény
gazdájánakjóvoltából, ki tíz máriás ezüsttel idejében leke-
nyerezte Goda Farkas várnagyot, ígéretét véve, hogy reg-
gelrıl-reggelre becsempészi a bojnyik szép szeretıjét a te-
kintetes törvényszék termébe.
S ott volt napról-napra titokban a Pekry kisasszony
talpraesett és élesesző komornája, a Lujza is. Nem szoba-
lányi ruhában persze, hanem a palota egyik konyhás asz-
szonycselédjének gúnyájában várta ki a vármegyeház sar-
kán, hogy az Acs András tiszti huszár, ki nem egyszer lova-
golni kíséri a vásártérre Piroskát, érte osonjon, kézen fog-
ja, s átnyomakodjon vele a boltíves kapu elıtt egymást
taszigálók sokadalmán. Reggeltıl délig, s az ebéd-pauzá-
tól késı délutánig az egyik hátulsó sorban fészkelıdve
nAyri jtogatta nyakát s hegyezte fülét, hogy miután majd
gyán másod-alispán úr berekeszti az aznapi ülést, haza-
futván nagy szaporán elmondjon imádott kisasszonyának
minden szót, mit megjegyzett, s eljátsszon minden mozdu-
latot, mit utánozni tudott.
563
- Csuda délcegen áll, tessék elhinni nekem, hogy jófor-
mán méltóságossan feszít ottan a bírósági sorompónál a
betyár! Az a mérges fiskus szakadatlan lealázni akarja,
hogy elcsüggedjen a lelke s megroggyanjon, akár a közön-
séges kóringya esavargók szoknak megroskadni a sedria
színe elıtt, ám ebbe a furcsa legénybe biz egyszer most
fenemód emberire lelt a Kemény Antal tekintetes őr. Ez a
bojnyik folyvást úgy tesz, akárha a tiszti ügyész urat em-
berszámba se venné. Egyre az Angyán nemzetes őrhoz
szól, ha ugyan szól, s aztán, hogyha beszél, nem alázkodik
akkor se a szentem! Ilyesformán a megyének fiskusa oly-
kor akár egy szöcske pojáca rikácsol, a vétkesrül meg a sok
köpödés úgy foly le, ahogy jó szőrposztórul az essıcsöp-
pök. Nem tıdittok, tessék hinni szavamnak...!
Pekry Piroska kisasszony hitt a komornájának. Méláz-
va-merengın bólogatott, dé a lelke sehogysem könnyült.
Hitt, mert hinni akart ı annak a jó szívvel mondott bátorí-
tásnak, a nemzet bölcsé tıl hallott ígéretnek is, hogy a leg-
rosszabb bekövetkezvén, a király ı fölsége kegyelmet
adand. De ha mégse!? A császár oly sok jó magyar embert
engede már meggyilkoltatni bitón, és tönkresilányítani
számos börtöne mélyén, hogy bizakodni királyi kegyessé-
gében se szabad. . . s fıképpen azért nem, mert a legény, kit
a tiszti ügyész elemészteni vágyakozik, s kit a sedria élén
ülve a másod-alispán joviális szókkal, szinte atyáskodván
fog ítélni halálra, nem is nemes i ú, kinek élete nemzet s
ország megnyugvása miatt megkímélendı volna, hanem
csak pórivadék, ki megátalkodván rettegtette a vármegye
minden birtokosát!... S ha a rejtelmes delnı, ki a v„sárté-
ren Upor-melléki parasztok dialektjében fejezé ki magát,
nem fogja bev„ltani, mit megfogadott - hogy akár ármá-
nyos leleménnyel megszabadítandja, akár elpusztítandnia
kell, de latorként veszni bitón nem hagyja a sorsüldözte
betyárt-, mibe higyjen utána, reményét vetnie mily fejlet-
be lehet még ıneki, kit megbéklyóz apjaurának helyzete?
Béla szilárdan bízik Ferkó bácsi szavában: hogy ha Deák
564
teszi Andrássy, a kormányelnök elé a kegye net kérı fo-
lyamodványt, gróf Andrássy a kérvényt készséggel beso-
rolja a száz és száz más akta közé, melyeket koronázása
fölött érzett örömében a fölség el sem is olvasván fog szám-
lálatlan aláírni Budán. . . Am hogyha a végzet mást rendel?
Ha a grófnak, ki eléré minden vágyainak netovábbját, uj-
jat húznia támad kedve Deákkal? Vagy ha a császári sze-
szély úgy hozza, hogy ö fölségének szottyanjon kedve elol-
vashatni a hozzá titkon mindig hőtlen s ittva ebek kérel-
meit?!. . . Istennek tenyerében van szomorú szemő rablólo-
vagomnak sorsa! - Piroska lenyelt egy sóhajtást, és indult
ozvegy Náray Akosné Fı-utcai damen-mode szalonjába,
hogy ott immár harmadszor rápróbálhassák a huszon-
negy rıf csipkébıl és nyolc rıf hószín, tollpihe-könnyü
selyembıl varrott, öt rıf hosszú fátyoluszályos, a drága
Rozália néni szerint "tündérlebegéső" menyasszonyi öltö-
zetét.
A nyolc napon át tartó bizonyítási procedúra során az
itélıszék következetesen higgadt, olykor szinte kedélyes
prezidensének, a légföljebb gyönyörően faragott tajtékpi-
pája eseresnyepirosra kiszívott fejével kopogó másod-alis-
pánnak csak kétszer kellett megintenie a szintúgy szaka-
datlan tisztességtudó, néhajóformán egykedvő vádlottat.
A kevés szavú, komoly ábrázatú, de nem komor tekin-
tető legénybıl elsı ízben amiatt lobbant ki az indulat,
hogy a tiszti ügyész bizonyított tényként tálalván föltétele-
ését, megvádolta:
- Midın legfényesb nappal, önhitt vakmerıségedtıl
'tilfuvalkodottan s prepotensen behatolni nem átallottál
CTpor-Verebélen a császári-királyi kamarabirtok jószág-
cormányzóságának az épületébe, hogy ott kiürítsed a pén-
s páncélszekrényt - dörgött palánczi Kemény Antal, s
Curta-rövid jobb karját kinyújtva bökött tömpe mutató-
t jával feléje -, elıre eltökélten kész valál rá, hogy a jám-
„6
bor hivatalnokokat, kik kötelességök- s hőségökbıl faka-
dóan cselekedvén, ellene állani fognak rabló erıszakod-
nak, könyörtelenül megölöd! Szállj le magadba, gazem-
ber, nézz lelked fenekére, s valld be legott, hogy csak oly
áron válták meg esendı életöket a forgópisztolyod által
osztogatandó haláltól, hogy félelmök erısebb vala köte-
lességök- s hőségöknél!
Idıbe telt, legalább egy percig tartott, míg a gulyásboj-
tárból bojnyikká fajzott vétkes megemésztette eszével a
közvádló kacifántos, nyakatekerten elıadott állítását. De
mihelyt fölfogta, mit is próbál beismertetni vele a nagy-
hangú nemesúr, nyomban fölnézett rajkai Angyán Albin
másod-alispánra, s mit elıbb soha nem tett, fitymállóan
mondta, de messziható hangon, hogy mind, kik a várme-
gye házának díszes termében vannak, szavait jól érthes-
sék:
- Csak az Isten, de a vármegye fiskusa nem láthat bele
senki fiának lelkibe!
Aztán kımerev arccal tőrte, hogy onnan a zöldposztós
asztaltól, Krisztus urunk mahagóni keresztje mögül rigo-
rózusan ráförmedjen a sedria elnöke. Nem rebbent szeme
közben, hanem inkább kószált tőnıdı tekintete: rátévedt
a kövér várnagyra, ki fontos hivatalának jelvényével, a
rézzel vert ólombuzogányt bal karján tartva (ahogy nem-
rég szült i ú anyáknak karján fekszik a pólyába kötött
csecsemı) támasztotta a zsírpúpos hátával az ajtófélfát,
kis idıre megállapodott egy tiszti huszár élı szobrán, ki a
másik, cifrán faragott ajtónál strázsált lábhoz tett szuro-
nyos karabélyával, majd hosszasan elnyugodott a cirádás,
aranyos rámából ráfürkészı hajdani császárnén, ki felıl
nem is egyszer hallott apjaurától ("Mink magyarok men-
ténk meg Mária Terézia impériumát a porosztól, a hará-
mos kedvő burkus Nagy Frigyes ellen, ki a Habsburgok
pereputtyát cefetül nem szívelte a régi idıkbe. .. csak ö, a
nagy Isten tudja, hogy akkor jól tették-e Hadik András
huszárgenerális, meg sok más mágnás magyar úr, hogy
566
nem hagyták elveszni a Habsburg asszonyt, eg egész bi-
rodalmát. . . ")
Anyját, Babdi Julist csak nagyritkán láthatta a fiskus-
nyüstölte legény. Akár ült, akár talpon állva felelt, mindig
szemben kellett lennie bíráival. Illetlen lett volna, ha hát
ratekerve fejét, kutat anyja után a közönség sőrő hátulsó
soraiban, hol uporvári mesteremberek, iparosnék, meg fa-
lusi kurtanemesek zsúfolódtak, s v„ltig valahol köztük ku-
porogva szorongott húzódott meg az ıjó anyja s könnyes
szeretıje, az Eszter. Csak ha a törvény sorompójának titu-
lált alacsony, rácsos korláttól kis idıre leülni bocsáttatván
hátat fordíthatott az ítélıszék zöldposztós pulpitusának,
a hat-hét lépés közben, ameddig lábai szándékos-lassan
vitték vissza a vádlottak padjához, lelte meg ıket pásztázó
szeme, és az ilyen gyorsan múló pillanatokban rájok is
nézett, hogy facsarítsa szívét. Szülejének beesett orcája a
rigófekete fejkendı árnyékában haloványra fakult és
meghervadt volt, mint azoké, kik kórgyötrötten kínlód-
nak, panaszolkodni se mervén senki elıtt se. Az Eszter
buzakalásznál szıkébb szöghaja, hosszú, egy ágra fonott,
esuklóvastag varkocsa, válla elé hullt. Pillangóra kötött
kék szallag fogta szorosra a hajfonatát, s míg égkék két
szeme sírósan ragyogott, keze egyre a cop át győrte.
Addig sose zökkent vissza a vádlottak padjára, amed-
dig az anyja s a kedvese el nem fogták keresı pillantását.
Csak miután a tekintetük összeakadt, fordult meg végre a
padnál - csizmájának sarkán úgy pendült meg ilyenkor a
sarkantyúja, hogy ık is meghallják az üres-bús csönd-
ben -, s döccent le a vármegye két katonája közé.
Amióta boszorkány védasszonya - mint egy éji lidére -
ott járt, kísértett nála a cellájában, már nem félt a bitótól.
Meg kell halnia, tudta, de élete elmúlásával alázatosan
megbékélt. Hát vége leszen, mert így kell lennie, ámde gya-
lázat nélkül pusztul, a héhér rút keze nem mocskolja nya-
kát! Ki varázslást tud, a Csépe Bozsó elemészti, elıbben
mintsem a városszéli akasztófa alá hurcolná nyögve-
567
nyikorgó kordéján az a csorvasz, vágott képő cigány, kit
a ritka kivégzésekhez a vármegye három ezüst huszasért
fuvarozni kirendel... Végre magát nem, csak az anyját
szánta, az ı holtával támaszavesztıt, gyászra ítéltet.
A tiszti ügyésszel szép szeretıje miatt tőzött másodszor
is össze. A nagymellényő fiskus "a bojnyik cafkájának"
becsmérelte a lányt. O addig rá se figyelt az örökkön
mennydörgı közvádló recsegıs csaholására - azokban a
percekben a gyilkosból lett rabló pénzre falánk természe-
tét kárhoztatta palánczi Kemény Antal -, de mihelyt száj-
tépı ócsárlója az Esztert kezdte sarazni, legott megrez-
zent.
Fölkapta fejét, fölkelt két tiszti huszár ırzıi közül, s
ráhorkant nyálat fröcsögı ádáz ellenségére:
- Gyalázatos ember az úr!
A tömött terem egyszeriben megbolydult, s mintha ve-
szett darazsak támadtak volna az addig néma közönségre,
kitört a zsivaj, mellette a többség, ám sokan ellene is, mert
minden kurtanemes, kik odáig szájuk tátván élvezték az
ügyész bısz, ablakrázó szózatolását, egy emberként rája
uszult, ricsajozván követelte, hogy üstöllést megpálcáz-
tassa a bíróság a pimaszt, a rüpıköt... De a zöldposztós
asztal közepén elnöklı másod-alispán még ırizte nyugal-
mát:
- Szigorúan megróván utasittom rendre a vádlottat -
emelte magasra pecsétgyőrüs jobbját, mire tüstént elhal-
gattak, kik a bojnyikot átkozták, s azok is, kik lelkendezve
kiáltoztak mellette. - Egyúttal kérem s fölszólittom a tiszti
ügyész urat is-fordult a szederjessé vált közvádlóhoz raj-
kai Angyán Albin-, hogy sértı szavakat használni a pör-
be be nem vont bárkí személy ellen, magamérsékelvén tar-
tózkodjék. . .
- Bizonyítni lehetne, hogy a vádlott pénzen tette babá-
jává a megemlített iccés hajadont-vágott az ítélıszék pre-
zidense szavába a fiskus. - Rablásokkal szerzett pénzért
568
lett szeretıjévé a betyárnak a szóbahozott iexszóna! E nı,
kit Rácz Eszternek hívnak...
- Féltibe lett szeretım! - csattant a legény szava, torkán
fujtva palánczi Kemény Antalnak, amit még mondani ké-
szült. - Megfélemlítvén vettem rá ıtet. . . meg is eskethet a
bíróság!
- Nem igaz! -jajdult föl a hirtelenében támadt csönd-
ben hátul, tán az utolsó sorból egy megsápadt arcú, ham-
vas-szıke fehérnép. Rácz Eszter volt. Kék szemepárjából
könnyek csordultak alá. - Sose félém ıtet! Szívembül s
igazán. . .
- Elhallgass! - koppantott mindenki-csudálta pipájá-
val a zöld asztal közepére a vármegye bíróságának feje.
Bosszúságában megemelte nehéz ülepét is, s oly elıre ha-
jolt, hogy lengı, hamuszürke szakálla a Corpus Juris vas-
tag kötetét is beterítette. -Kitoloncoltatlak a törvénycsar-
nokból, te leány! Nem kíváncsi reá az ítélıszék, hogy szív-
bıl szeretéd-e meg ıt, vagy színbıl! - Morgott még vala-
mit, de csak úgy a bozontjába dohogva, magának, majd
hangját fölemelvén mondta ki: - Folytassuk!... Tanú,
Abelján Evariszt, árendás csárdás Hetevény-pusztáról,
lépjen a sedria színe elé!
- Törvényes felesége magának, Müller uram, csak
utánna leszek, ha ıtet, ki miatt már nem is alszok, megsza-
badítottam a hóhértul, fegyháztul, nyomorúságábul -
mondotta szerelmes, esengı patikáriusának Pesten Csépe
Bozsó. - De ha ıtet megmenekítni segél a Texemtı, eskü-
szavammal igérem, hogy maga lessz az uram, nem más.
Addiglan türelemmel legyen énhozzám. . .
És bár berzenkedett ellene, hogy polgárasszonyt, dáynát
csináljanak belıle, elhallgatta, hogy így érez, s belebékült,
hogy Müller Bernát püspökmódra beretvált képü illemta-
nítót fogadjon föl melléje, ki nemcsak mívelt, úri modor-
ban társalkodni, de folyékonyan olvasni s olvashatóan ír-
569
ni is oktassa, gyakoroltassa. Nehezen tőrte, de engedelme-
sen elviselte, hogy pallérozója az f rás és olvasás erıltetése
mellett makacsul leszoktatni iparkodik pórias hanghor-
dásáról is, s magamegadóan törekedett kihajitani szókin
csébıl mindent, ami ildomtalan és alp„ri, hisz ezt követelte
piperkıc nevelıje, Kabát úr, sok-sok idıt pazarolva reá.
De a nyafkán furulyázó vagy tán inkább éneklıs pesti be-
szédre nem állt rá nyelve, némelyfajta piszok fıvárosi szó-
kat meg csak utálkozván vett szájára. Hol eddigi élte felét
töltötte, az Upor mentén e rideg szıt, hogy fnaga, váltig
csakis oly céllal használják--panaszolta el egyszer Müller-
nek -, hogy ki netán teszi, azt, kihez intézí beszédjét, le-
alázhassa vele. A jobb érzéső nemesúr, de a bugrisnál ki-
csinyég emberbecsülıbb pırnép isjobbára kutyáját hívja
magá-nak, s mindig olyankor, hogyha dühös rá - zsém-
belt. - De ha Müller uram föltétlen megkívánja, hogy így
szólítsam. . .
A gyógyírjaira s vajákos fızetjeire rászoruló prostituál-
takhoz ugyanúgy eljárt, mint uporvári rövid távolléte
elıtt. És épp a Karó Borbála madcí n Síp-utcai bordélyá-
ban támadt az a hasznot igérı gondolata, mit aztán egy-
kettıre meg is tetetett az örömház nagycsöcsll birtokosá-
val: eloroztatta egy istentelenül beszeszelt drótostóttól,
míg az tátott szájjal húzta a lóbırt, zsíros-vedlett utazóle-
velét. A csupán másnap hajnalban józanodó kóbor repe-
rálónak eszébe se ötlött, hogy a három stemplivel ékitett
passzust addig csenhették el rongyos szeredásából, mig ı
a magaválasztotta ribanc hipermangánszagú szobájában
földúlt ágyában kialudta a részegségét.
A bogándi boszorkány gonddal kisimította, majd újból
összehajtogatta, s a Granátos-utcai patikás házban rejtet-
te el a viharvert okmányt, mely bizonyos Pável Jerabek
pléh-foltozó és ablak-üvegezı vándor iparőzı azonossá
gának tanúsítására volt kiállítva, hogy majd - adja az IJr,
hogy hamarost eljöjjön a nap, mikor nagyon is szükség
570
leszen erre az úti papírra -legottan kivehesse zalmáriom
aljából.
Egy szerdán pedig fiákkert fogadott a Koronaherczeg-
utca és a Kígyó-korzó sarkán, s végighajtatva a. Kerepesi
úton a vámházig, majd onnanjobbra, kivitette magát Pest
legtéresebb köztemetıjébe. Sokáig sétált itt, a halottak
lombos kertjében, mígnem - mintegy akaratlan - odaté-
vedt ahhoz a szélsı parcellához, amin túl már a szabad
páskom kezdıdött (a Rákos mezejének tudta e messzire
nyúló rétet), s hol - két, néhány hete hányt fakeresztes
halom között - éppen friss gödröt mélyített egy orrán-
száján füstölgı, sildes-sapkás sírásó, kinek már csak a tor-
zomborz feje látszott ki a sárga agyaggal körbedobált ka-
rimájú verembıl.
Elnézte egy ideig a kondor szakállő, bongyor hajú pipa-
szortyogtatót, kinek a parázsló kapadohánya bőzénél
csak a messzire terjengı fokhagymaszaga volt még förtel-
mesebb, s kisvártatva meg is szólította a kolontos tekinte-
tő temetıszolgát: hajlandó volna-e jó pénzért megtenni a
dolgot, amivel ı alkalmasint megbizná...
- Mit kíván a tekintetes asszony? - emelte kí szırbeve-
szett szájából szutykos makrapipáját a gödörvájı, s mi-
után bambán végíghallgatta, mit is kéne csinálnia jó pén-
zért, menten kimutatta, hogy ép, nagyon ép dudvás kopo-
nyájában az ész, sıt vastag bért számolni se lusta, ha ı
szabhatja az árat: tövirıl-hegyire megtudván, mit vár tıle
a fátyolkalapos hölgy, húsz pengıt mondott, s pimaszul
bámult föl az úrias öltözető, de vidéki beszédő dámára.
- Mert mit a nagysága akar eselekedtetni velem - ser-
Cintett egy sárgát -, nekem állásomba kerülhet, a szencsé-
git! Hát így kereken húsz pénz lessz a fizetség, nem bankó-
ba pedig, de ezüstbe!
A kurvák gyógyítója nem alkudozott: kikotorta finom,
fibulás erszényébıl az ezüstben adandó húsz pengı forin-
tok felét, s egyenkint belehullajtotta a pénzérméket a ké-
ménygégéjő sírásı retkes-dudoros markába.

- Elöre csak ennyit kap kend - fürkészte a fátyla alól

sunyi, drágán megvásárolt bérencét. Szeme bőverejétıl
lassankint megpúposodott, meggörnyedt, két konya válla
közé húzván be nyakát, lapitott a gubancos képő, kapzsi
fajankó. -- Ama többi tizet csak három nap után láthassa,
ha tisztességes portékával fog szolgálni nekem. Kikötöm
még, hogy takarossan legyen összepakolva! Hogy akár
egy kissebb útitáskába is elférjen!
A köztemetı csupaszır ábrázatú hullapecérje -- szalon-
nás nadrágja zsebében a tíz pengıvel - f'él szót se telejtett
abból, mit a megszédítı pillantású asszony a lelkére kö-
tött: három nap múlva akkurátusan összecsomagolva,
tiszta vászonzsákban adta át a halottak kertjének közepén
álló kerekes kútn.ál elegant kuncsaftj„nak a rendelt porté-
kát, ami éppen jól belefért abba az újdonatúj, rézcsatt.os,
sátorlap-szövető utazótáskába, amit a furcsa szeszélyő
hölgy jöttében vásárolt a Király-utcában, a Grofcsik bı-
röndösnél.
A titkos poggyászt elrejteni alkalmas helyet ozthnn -
mert olykor már megszeretett hajlékának érezte a Graná-
tos-utcai patikás h„zat - kacskalábú kisfia, Bálínt pad-
lásszobájában talált a bogándi boszorkány.
- Szekrényedbe suvasztom, mert itten nem lelhet rá sen-
ki se erre a holmira - mondta a bámész gyerkıcnek, ki a
manzárd-ablaknál számolt palatábláján, s látván, mit
mesterkedik anyja, nem értette, miért is kell dugdosni a
szép csíkos, aranycsattos táskát. - Te, galambom, csak te
meg én tudjuk, hogy benne mi van!
S mint mindig azóta, hogy elkezdett nyíladozni a rok-
kantnak született lurkó esze, meg még okosan hallgatni is
állhatatos lett a legényke, e mostani titkát sem habozott
rábízni, megosztani véle, akár egy körbekaréj kenyeret.
- Elárulom, árvám, mit fundáltam ki, hogy ıtet, a ket-
tınkjótét istápját, a betyárt megváltsuk kínjaitul... ha az
Úristen is áldással pártolja a szándékom-ölelte magához
a gyermek vékonyka, de szijjasan izmos testét, s miután
5?2
.elmondta, miket tervel, kérdın kutatott a fiúc a rajongó,
armánybarna szemében. - Halljam hát, eljössz-e velem,
madaram, hogy íly ármányossan rajta segélhessünk?
Én kedves anyámmai még a világ legvégire is! - bújt
hozzá buzgón Bálint, ki a bojnyikról sose szólt, ám annál
többet gondolt rája. - Mikor köll? Máma-e vagy csak hol-
nap?
- Türelemmel várjál! ldejin megtudjuk. ..
S e naptól már csak a Pekry kisasszony sürgönytáviratát
kellett lesnie Csépe Bozsónak, hogy miután megkapja az
i )ú nemes hölgy által ígért híradást, nyomban fölszáiljon
menta fiával az elsı postabatárra, mely ıket Uporvárra
röpítendi, hol aztán minden-minden az Ur akaratja sze-
rint fordul majd. Hittel hinnie kell-bíztatta magát-, hogy
még e világban is esnek sorsot fordítójelenések, földi csu-
dák, bizonyitni, hogy él a nagy Isten!
Abelján Evariszt okosan kihasználta az alkalmat, hogy
miután az itélıszék megidézte tanúzni, s mind a rabiátus
tiszti ügyész, mind a vádlott védıje, Kopyáss László vice-
.:.fiskus igencsak megfaggatta- bent maradhatott a várme-
gye házának nagy s hős épületében: alighogy elhagyhatta
a törvény termét, tovasurrant onnan, s fölosont az emelet-
íe, hogy megkeresse a Pekry tekintetes úr kancelláriáját.
S mert oly perszonátusan lépkedett, mintha hívatták vol-
na, egy sárgadolmányos hajdú, ki aktákat vitt az irattárba,
': meg is mondta neki készséggel, hogy azon a nagy ajtón
-;.: opogjon, amelyiknek a szemöldökf„ján Horka megyé-
nek sólymos címere van kifaragva.
Így is tett.
Engem - mondta magabízón a féltucat kancellista s
'': elıljárójuk nem csekély meglepetésére-az alispán mindig
meghallgat, valahányszor elejbe törekszek.
Azt már nem említette, hogy mindössze egyszer állott
.ya thai Pekry Péter elıtt - esztendeje tán -, és akkor se
573
azért, mert magaszorgalmából tisztelgett volna a nagyúr
elıtt, hanem mert palánczi Kemény Antal tiszti ügyész ele
vitette a várnagy, s akkor a közvádló éppen a Pekry-palo
tában, s ott is a tekintetes úr könyvekkel teli tékájában volt
lelhetı.
A kancellisták fınöke, Sóvágó Ladomér, ki a szabad
s„gharcban szörnyő sebeket szerzett arcára, fejére, n yaká
ra, mogorván végígmérte a dülledt szemő, erélyes beszédü
örményt, s mert e napon nem ballábbal kelt, intett az egyik
diurnistának, hogy jelentse be a hívatlan látogatót, hátha
valóban szívesen látná a tekintetes úr e derék ember f'or-
má ő pusztai korcsmárost.
Így aztán egy perc múlva ott is állott a merész csárda bér-
lı a vármegye választott kormányzójának terebélyes Író-
asztala elıtt, s a vicispán csakugyan barátságos volt
hozzá.
- No, mivel lehetnék a jávára kegyelmednek, Abelján
uram? - kérdezte, s parolázott is vele. - Beszéljen bátran!
- Nem önnön ügyemben háborgatom én a tekintetes
urat-nézett föl a fakazettás mennyezetre a szerencsekísér-
tı korcsmáros. -Kegyességit avégett kérem, hogy az iccés
lány, ki az én dolgos, tisztességes szolgálóm, megláthassa
fogoly szeretıjit. .. merthogy a bojnyiktul viselıs.
- Sapristi! -- Az alispán szeme rákerekült a barázdált
ábrázatő örményre. - Ugyan mik fognak még kiderülni
rabunkról?!
Abelján Evariszt jól tudta, hogy erre az önkéntelenül
föltett kérdésre felelnie nem kell. Szótalan állt, ahogy ed-
dig, s rábízta a hökkent nemesúrra, hogy elgondolkodván
meghányja s vesse magában, amit hallott.
- Tud-e róla a t„rvény foglya, hogy áldott állapot7,i a
leány?- Vajthai Pekry Péter megsimogatta ajkára boruló
bajuszát. - Halljam!
-- Vélem, nem tudhatja a boldogtalan eztet, merthogy
utolszor tél idejin ha találkozhattak -mondta fejét íngatva
az árendás fogadós. - De az Eszter nem is ıtet búsittani
574
készül, csak még egyszer látni kívánja leen lı gyermeke
nemzıjit, olyasmi reménnyel, hogy az ı szemin át meglátja
a magzat is azt a legényt, ki sosem leszen apja.
- Kegyelmed, akár én,jól tudhatja, barátom, hogy mily
bízhatlan az asszonynép! - Az alispán közelebb lépett He-
tevény-pusztai vendégéhez. - Ahogy majd szemtıl-szem-
be leszen szerencsétlen szeretıjével, nem fogja megállhat-
m, hogy el ne zokogja elıtte. mit elhallgatnia kéne. . . hogy
ott hordozza a szíve alatt a porontyot, kettejökét! Enged-
hetem én, hogy a bojnyik, ki halálát várja, a kedvese által
ily irgalmatlan megkínzassék, félretevén, hogy akasztófá-
ra itéli-e ıt, avagy életfogytiglani fegyházzal sújtandja-e
par nap múlva a sedria!
- Én jót állok a lányért! -- Abelján Evariszt kész volt
mindaddig könyörögni, ameddig vagy megkapja kegyét,
vagy megharagítja magára a gondba esett nagyurat. - Ne
bitón, ne kötélen himbálózván lássa a Rácz Eszter még
egyszer a párját.. .
EI is érte, amit kirimánkodni akart.
Másnapra a várnagy - a tiszti ügyész kölletlen rendele-
tere - kihozta a tömlöcbıl a bilineses bojnyikot, és két
foglárjával maga állt ırséget a hátsó udvarban, hol a
Kronstein doktor kívánsága szerint az a fattyú napfürdız-
m szokott, s hol most meg a szemrevaló szajháját bámul-
hatja a hıhérkézre adandı cenk!
Fene essen az imposztorba - kacsintott szemegúvadt,
leha pribékjeire, s megnyalta a száját maga is. - Ne csurog-
on a nyálok kendteknek, buja népség! Ámbár meg köll
hagyni, hogy evvel a cafkával magam is megpróbálnám,
hogy birja-e még buzogányom!
S ameddig a tiszti ügyész engedte rövid fertályórának
végét várták, egyre a Rácz Eszter hímes pruszlikját, sőrő
rancba szedett rokolyáját, hószín strimflis lábikráját tapo-
, gatták a parázna, mohó szemeikkel.
Se a könnyektıl harmatos arcú szıke leány, se a hirtele-
. neben megszürkült ábrázatő bojnyik nem szólalt meg e
575
fertályóra alatt. Mint kik nem is ebben a földi világban
vannak, ölelgették egymást szemeikkel.
A tömlöcrabja betyár cirmos macskája köröttük sün-
dörgött, majd odadörgölte fehérfoltos derekát a legén
y
sarkantyús csizmájához, fölnézett is rá, és elnyávogta rria-
gát, irígyen tán, hogy ne feledkezzen meg róla se, egyetlen
társáról, ki a vasrácsos cellában vele szunnyad, vele vir-
raszt. . .
Uporvár fıutcáján közben az esteli korzózók is bámul-
hattak. A vármegyeháza elıtti platános téren a fıcsend-
biztos, Balogh Benedek mintegy parádésan szolgáltatta
vissza gróf Majláth Kelemen ı méltósága birtokaijószág-
kormányzójának a hókás homlokú nóniuszt, melyet a sed-
ria ítéletére váró hírhedt haramia, Jegenye Pál a múlt esz-
tendı tavaszának derekán szakított ki a mágnás fıúr bal-
lai szőzménesébıl. A sötétpej kancát a tekintetes bíróság
intermediális resolutió-val, pör-közbeni határozmánnyal
rendelte haladéktalanul visszaadandni a károsodottnak,
ki azt egyik tabuláris prókátora útján már két héttel elıbb-
tıl követelte, tudomására hozván egyúttal a méltóságos
grófnak, hogy egyéb vagyontárgyait, melyek eltulajdoní-
tásával nevezett rabló ıt szintúgy megrövidíté (két ékes
pisztoly s egy ugyancsak díszes flinta), a vádlotton a vizs-
gálóbíró tiszti ügyésznek számon kérnie s tıle visszasze-
reznie nem sikerült, mert az alázatosan tisztelt gróf puska
mívesétıl erıszakkal elharámolt fegyvereket a bojnyik -
legalábbis így vallotta-a vármegye határain kívül bujdos-
tában más- és másféle okokból elherdálá.
A Sárát két Majláth-poroszló - két égszínkék-dolmá-
nyos urasági hajdú - fogta kétoldalról fékszárra, s hogy
hadd láthassa a város az isteni igazság teljesedését, végig-
defilíroztak vele a vármegye székhelyének népes fıutcá-
ján. Am kik a korzón sétáltak e langyos májusi estén, s
értettek a lóhoz, a hókás pej láttán jobbára csak azt gon-
dolták - s mondták is néhányan -, hogy a bandita tisztes-
séggel viselé gondját a csinos kancának: nem hajszolta
576
agyon, sarkantyú tarajával se sebezte, s nyil n elegendı
zabos abrakkal etette, hisz oly feszes és oly selyxnes a szı-
re, minı csak a kényeztetvén tartott hátasoké. . .!
Még ezen este az anyját is megláthatta a vármegye fog-
lya. A tiszti ügyész - megfontolván, hogy a várnagynál az
upor-egresi számadó gulyás szikár asszonya is többízben
kerelmezte fiának láthatását - úgy okoskodott, hogy mi-
ütan az alispán engedni parancsolta a betyár babájának
bebocsátását, ı ezt precedensnek tekintheti, s kinyilvání-
, . tandó, hogy tıle se idegen a prudens arbitrium judicis, az
= igazságtévıknek e bölcs belátásával saját szakállára hatá-
rozván elrendelte, hogy a gyötrött pórasszony is találkoz-
hassék az anyaszomorító vétkessel.
- Én édesanyámat - mondta a bojnyik Babdi Julisnak,
miután beeresztették szegény szülejét is a vármegyeház
kosáncának hátsó kapuján - a pör kezdésitül egyre a tör-
venycsarnokba tudom, hisz látom is ottan, a hátsó sorba.
Csak azt akarom meghallani most, hogy éjtszaka hol hál.
Van-e, hol födelet lelt?
- Van födelem, gyerekem, nekem is van, meg mátkád-
nak is ottan. . . ha te is jegyesednek mondod az Esztert -
artatta kisírt szemeit rossz sorsú fián a keservében meg-
tort, de az állát konokul fölszegni erıs anya. - Már elsı
r nap keresett egy jóravaló ember suttyomba, hogy ottan a
nagy fogadóba van egy szoba, hol nekem is, meg az Eszter-
nek ugyancsak szállásunk leszen ingyen, mármint egy oly
oravaló úrnak a költségin, ki irántunk szánakozással van.
De hogy az ki legyen, nem mondá.
Az a jóravaló ember, ki a vádlott anyjának meg a Rácz
Eszternek a Griff ben szállást bérelt-azoknak a földszinti
lakókamráknak egyikében, hol vidéki uraságok kocsisai,
masai s egyéb kísérıi szoktak megaludni -, Dévér földes-
uranak kasznárja, Vida bácsi volt. A hajdani Nádasdy-
huszár két hétre elıre kifizette a szerény szoba árát a foga-
do gazdájának, Komarek Albertnak, s meghagyta, hogy
az általa pártfogolt két szállóvendég minden nap früstö-
577
köt is, vacsorát is kapjon. Minthogy azonban a kérdést.
hogy személyében kit tisztelhet Komarek, eleresztette a
füle mellett, azt már nem is merte firtatni a Gr tulajdano-
sa, hogy ugyan kinek a megbízásából tért be hozzá ez a
szürke-atillás, huszárcsizmás, pattogó szavú, tehát nyil-
ván parancsoláshoz szokott agg ember.
A vármegyeház hátsó udvarában a hétfájdalmas Babdi
Julis se hosszasabban, csupán fertályórát i iızhetett a fo-
goly közelében. Fia - búcsúzóul - lelkére kötötte:
- Magam, mert elfeledém buta fejjel, nem mondám me
g
az Eszternek, hát mondja meg ıneki édesanyám, hogy
nem fog senki se engem akasztófán láthatni. Apámuram is
meg köll hogy tudja e szómat. Tiszteltetem ıtet, ahogy
testvéremet is. Sose téríthet olyan esúfságot majd a sze-
mökre a rusnya világ, hogy szél fútt talpam alatt. megigé-
rem. . .
Ugyanezen az estén a Pekry-palotában különös kíván-
sága támadt a kisasszonynak. Alighogy berobogott Dé-
vérrıl mátkájának fogata, karjába simultjegyesének, s ar-
ra kérte, lovagoljon ki vele, még vacsorájok elıtt.
Az i ú földbirtokos-noha éhes volt - mosolygott egyet
arája szeszélyén, s máris szólt a lovászoknak, hogy a Fecs-
kével együtt neki is kantározzanak egyet a tekintetes alis-
pán nyergesei közül.
Mire Piroska átöltözött amazon jába, ott is állt a két
hátas az erkély alatt.
- lehe möchte streng vertraulich mit Ihnen sprechen --- a
fruska menten iskolaügetésre serkentette a Fecskét -, mein
tapferer K„mpe.
Szekrényesi-Schreiner Béla elnevette magát. Ugyan mi-
re készül szigorúan bizalmasnak igérkezı szavaival ıt rá-
venni e leány, ha már elöljáróban - s ez a csábítás! - hüt ar
bajnokának becézi?!
578
Mihelyt kigaloppoztak hátul a palota parkj ól, Piros-
ka lé ésre fogta lovát és újra magyarra fordított„ a szót.
On már tegnap meghallhatta a hírt, s ha nem, úgy
most én mondom meg: a sedria három nap után, hétfın
fogverdiktet hozni, s nem kétes, hogy fölakasztásra ítélen-
th a bojnyikot. -- Megrázta fejét, elejét veendı, hogy Béla
a császár által adandó kegyelemmel biztathassa. - Re-
mennyel lenni, a fejedelem ı fölsége kegyességében hinni,
borúlátó magamat csalfán áltatni nem óhajtom, de nem is
buom én. - Mátkája felé nyújtotta ızbırkesztyős öklét, s
belebújtatta is erıs markába. - Ijesztı titkot kell most ön-
.:nek elárulnom!. . . E városban megfordult a minap, s velem
is szót váltott egy hölgy, kit még sohasem láték, s a kilétét
, nem sejtem, noha ı, s ez a rejtelmes!, mindent tud rólam
,
meg oly titkomat is, melyet én önnek se merészeltem meg-
vallani eddig, s tán sohasem fogok is! - Szeme engesztelve
cirógatta komorrá vált jegyesének markáns arcát. - Ne
nehezteljen rám, nincs oka rosszat gondolhatni! Nemes,
nagylelkő tett vala, melyrıl hallgatnom kell. - Gyönyörő-
n csillant árnyékos szeme: - Én azt ön iránti szerelmem-
bıl, önt féltvén cselekedtem meg. . . s kitalálni semmikép-
pen nem tudom, honnan van tudomása felıle a delnınek,
lnt imént említék. - Szorosan vılegényének lova mellé lép-
tette-faroltatta a Fecskét. - E titokzatos asszony tudtomra
adá, hogy a bojnyikot ı vagy megszöktetvén menekítendi
ki fogságából, vagy kettétépendi halandó élete szálfona-
lát, ám sem hóhér kötelén meghalni gyalázatosan, sem az
érsektornyai fegyház szörnyő miazmáiban emberronccsá
nyomorodni nem engedi ezt a szabad rétekre, szabad leve-
gıre, szabad mozgásra teremtett pásztort!. .. S én e sosem
látott hölgynek, noha nem kért tılem ilyet, megigérém,
hogy mikor ı éntılem igényleni fogja, segélyére leendek.
Kész volna-e rá ön, ki nem egyszer mondá, hogy pártján
ırömes lenne a bojnyik Jegenyének, hamarost igazán
megtenni olyat, mi a hóhérzsákmánya betyárnak haszná-
ta lehet majdz
579
Dévér földesurának szürke szemében nyoma sem volt
márjókedvnek.
- Mit titkol elılem, kedves?- Hagyta visszahúzódni te-
nyeréböl a leány vékonyka kezét. - Nem szolgáltam-e rá.
hogy bízzék bennem?
Pekry Piroska- akárha megingott volna lovának h.átán
- megbillent nyergében, s beledılt abba a biztos ölelésbe,
mely menten fölfogta, akár egy fészekbıl hullott fecskefió-
kát.
- Szamár! - sziszegte szerelemmel. - Mit tán soha el
nem mondhatok én arról a dologról, elhiggye nekem, de
legott és egyszer s mindenkorra, hogy magasztos szándékü
merény vala, nem csak önért, magamért is, mindkettın-
kért! S ön most is e titkot kurkászná, ahelyett, hogy kérdé-
semre feleljen?!
Esengın, szinte kacéran húnyta le hosszú szempílláit, s
epedın kínálta a duzzadt száját büszke, hiúságában is izig-
vérig férfi szerelmetesének. S mint a magasban a Vénusz
csillag alatt tovaúszó felhık, vált ı is egész testében köny-
nyővé, hogy mint ha lebegne, hajözzon kedvese két karjá-
ban, s hagyta magát elalélni a csókjaitól.
Bágyadtan szólalt meg, mire - úgy tetszett, hogy sok-
sok idı múltával - mindketten lélegzet után kapkodtak
már s kihevülve szorították egymást:
- Szavadon fogni akarlak! Te magadtól kijelentéd nem-
rég, hogy a boldogtalan i út kész lennél külhonba segélni.
Ha úgy fognak hamarost fordulni a fejletek ı körülötte,
hogy e lelkedbıl fakadott szándékot valósítani alkalmad
leszen.. .
- Egyszer már hallottad, kedves - roppantotta magá-
hoz mátkája. - Tapasztalhattad elégszer, hogy felelıtlen
sohasem fecsegek!
- Tudom én-simogatta meg ajkaivaljegyesének szıke
halántékát a kisasszony. - Mondd meg hát, megbízol-e
teljességgel öreg kasznárodban, Vida bácsiban?
- Életem is rábíznám, nemcsak titkaimat.
580
Hát akkor halljad, mi leend a teendıje.
S ameddig a két ló lustán, olykor nagyokat prüsszentve
poroszkált visszafelé velük abban az estharmattól nedves
főben, a fruska serényen végigmondta, mit is tervelt kí az
éjjel, aközben, míg szőz nyoszolyáján nyugtalan-álmatlan
forgódott.
- Képes-e véghez vinni e fránya cselekvényt a derék
kasznár? - faggatta a csíllagos égbolt fényénél Szekrénye-
si-Schreiner Béla okos tekintetét. - Hiszen ekkora fárad-
got erıvel is gyıznie kell egy koros embernek.
- Vida Márkus szívós, mint a gyökér. - Dévér urasága
mosolygott, - Sok fiatal fickónál is strammabb a kiszolgált
Nádasdy-huszár. De mi még fantosb.. . s leleményed azért
kell nagyrabecsülnöm, kedves, mert ezt számításba ve-
véd..., hogy hét országot megjárt ember a vén katona, s
kísezerszer vágta magát ki, ha bajba került.
- S rááll-e vajon?- pihegett még mindig a lélegzetrabló
csókoktól a leány. - Mert hogyha nem ínyére való a ka-
land, hát menten vége hiú tervemnek!
- Vida bácsi az édesapám leghívebb embere volt, és én
a szemében fıhadnagy Szekrényesi-Schreiner Vihnost tes-
tesítem meg - mondta ki csaknem büszkén, mindenképp
magabízón Szekrényesi-Schreiner Béla. - Ahogy magam
is, valahányszor elém áll, lelki szememmel tüstént odaálla-
ni látom mellé édesapámat, mintha csak élne. . .
- Ígérem - a fruska elengedte a kantárszárt és odanynj-
totta kezétjegyesének-, hogy Vida bácsira oly becsüléssel
nézni s vele bánni is épp oly respekttel fogok én, mint fér-
,jemuram...
Az alispán gyertyavilágnál, bibliotékájában várt rájuk,
hogy miután megjönnek s átöltöznek, vacsorához ülhes-
sen velük.
fróasztalának közepén a pestí Magyar Újság elızı napi
szama hevert, mit a postafogat csak estefelé hozott meg a
homokszállási vasútról.
- Kossuth mégis megtámadta Deákot - mondta lehan-
581
goltan leendı vıurának. - Függetlenségünk végképpeni
föl- s eladásával vádolja Deákot, s avval, hogy a nemzet
fönnmaradása fölött vet kockát!
Kossuth Párizsból, s 1867 május huszonkettedikérıl
keltezte a nyílt levelet, melynek egy példányát valóban De-
áknak címezte s küldte Pestre, az Angol Királynı-be, de
ennek másolatát egyidejőlegjuttatta el ugyancsak Pestre
,
a Magyar Ujság-nak, fölhatalmazván a népszerő, sokak-
olvasta hírlap szerkesztıjét, Böszörményi László volt
honvédkapitányt, a kiegyezés elszánt ellenzıjét, hogy köz-
zétegye nemzetvészt jósló, s jövendölése bekövetkeztéért
Deákot felelıssé nyilvánító orákulumát, melynek summá-
zó mondata ez volt: "...nemzetünk a jogfeladás sikamlós
meredélyén veszélybe, többe mint veszélybe, halálba so-
dortatik".
".
. .mély fájdalommal kell kérdeznem - írta-, mi marad
még feladni való a nemzet önállásából? mi marad még fel-
adni való mindazonjogokból, melyek az alkotmányos élet
lényegét s biztosítékait képezik, s melyek hazánk sajátla-
gos helyzetében még sokkal nagyobb becscsel bírnak,
mint oly országokban bírnának, melyeknek fejedelme
nem más országoknak is uralkodója, melyek tehát nincse-
nek azon veszélynek kitéve, hogy idegen érdekeknek esz-
közeivé sülyeszttessenek?"
Szemére vetette Deáknak, hogy roppant tekintélyével
támogatta s támogatja a külügyek, hadügyek s az ezek
költségeit elıteremtı pénzügyek birodalmi és magyar kö-
zös ügyekké tételét, "mely hazánkat állami állásából két-
ségtelenül kivetkızteti, s az osztrák birodalommal egy ál-
lamterületté összeforrasztja".
"...nem bízol a nemzet erejében - folytatta -, s azzal
vígasztalva magadat, hogy az élet és a körülmények enyhí-
teni fogják a következményeket, elfogadod a jogfeláldo-
zásokat, miszerint megmentsed, a mit megmenthetınek
582
velsz, mert politikád tengelye a körül forog, ogy el kell
fogadni, a mi kivihetı, miután többet elérni nem lehet. De
éppen ez az, a mi ellen úgy a jog, mint a politika nevében
tiltakoznom kell".
"Lassan-lassan lelebben a fátyol a Bécscseli alkudozá-
sok titkairól- foglalta egybe vádjait. -Úgy látszik, mindez
már kicsinált dolog, s az országgyőlés csak arra van hívat-
va, hogy a bevégzett tényt registrálja. De én e tényben a
. nemzet halálát látom; s mert ezt látom, kötelességemnek
tartom megtörni hallgatásomat, nem a végett, hogy vitat-
kozzam, hanem hogy Isten, a Haza, s az utókor nevében
esdekelve felszólítsalak: Nézz körül magasb államférfiúi
tekintettel, s fontold meg a maradandó következéseket
,
melyek felé vezeted a Hazát, melynek élnie kellene... Tu-
dom, hogy a Kasszandrák szerepe hálátlan szerep. De Te
fontold meg, hogy Ka.sszandrának igaza volt."
Deák a Magyar Újság május huszonhatodikai számá-
ban közzétett nyílt levélre nem akart válaszolni. Nem
ohajtom elismételni egy ily válaszban-mondta Ango1 Ki
rálynı-beli szerény lakosztályában számos barátainak -,
hogy ha az ország s nemzet tovább sorvadna s enyészne az
abszolút osztrák hatalom mind ez idáig érvényesült fujto-
gatásában, a jövıben nem fogna létezni Magyarország s
magyar nemzet, mely majdan megítélhesse, hogy mi helye-
sen cselekedtünk-e, mikor lélegzethezjutni segéltük a hont
és népét e most valósuló kiegyenlítéssel. Nem ohajtom föl-
hozni Kossuthnak vádjai ellenében a tényt, mit mindenki
lát, kinek szeme van a látásra: hogy e két kurta hó idején,
melyek elteltek azóta, hogy ez országnak újfent saját kor-
mánya van, az a külföldi pénztıke, mely elıbben még a
határszélig is óvakodott eljönni, erıs bizalommal s egyre
nagyobb mértékben áramol be az országba, hogy eszélyes
és tettrekész polgáraink a haza javára fölhasználandhas-
sák, miként ezt már teszik is, s hogy a kereskedelmi intéze-
tek, vasútak meg gyáriparok olyan mérıben terveztetnek
s vannak máris munkában, mint azelıtt lehetségesnek is
583
alig hihetnénk, noha még csak a kezdetnek a kezdetjén
állunk s haladunk!
S azt már legjobb hívei közül is csak néhánynak mon-
dotta bizalmasan: "Elvégre pedig nem hangoztathatom
egy ily válaszban, hogy minden évtized, mit a nemzet bé-
kességben gyarapodván megnyer a Habsburgok birodal-
mának keretében önálló orsz„gként e hanyatló imperium
széthullásáig, e hazának jövıbeni teljes önállását alapoz-
za, a kort, melyben kénytelen is maga lábán megállhatnia
kell Magyarországnak, s mely talpon maradáshoz az íz-
mos, életerıs testvázat a kiegyenlítéssel bekövetkezett esz-
tendık, évtizedek s tán évszázad fogják táplálván fölnöve-
kedtetni! Mert minden vaspálya s vízihajó, minden híd s
épített őt, minden gyár és gızmalom, minden fonoda és
szövöde, minden gızfőrész, gızeke, cséplıgép, magtár,
malom és melletök minden korigényőn organizált földbir-
tok, de egyébként minden tanoda s nyomdaüzem, magya-
rán: minden, mi megépül részint külhoni, részint nemzeti
pénzen s legjobb külhoni mintára, a hazának második
évezredjét megvetvén fog hatni, de mig hogyha az egyessé-
geket elhárító eddigi senyvedezésben folytatnánk, úgy mi
magunk ásnánk ki alánk a hatalmas sírgödröt, melynek
fala ránk omlandjon, végképp temetendve az emlékét is e
nemzetnek!"
Napok elmúltával, s csak mert mind több oldalról sür-
gették bárminefnő reagálását Kossuth vádjaira, tett nyilat-
kozatot a Pesti Napló május harmincadikai számában,
egyszerően és tisztelettel kijelentve, hogy "a barátságos
megrovás még akkor is figyelmet érdemel, midın keserő és
alaptalan", de "Kossuth nem nekem akart írni, hanem el-
lenem", s emiatt "nem tekinthetem tehát a levelet egyéb-
nek, mint hírlapi czikknek, melylyel mint vádirattal lép fel
a közönség elıtt Kossuth ellenem és eddigi eljárásom el-
len, hogy nevének és múltjának súlyát ı is a mérlegbe vesse
kárhoztatásomra".
"E vádirat ellenében - folytatta - magamat és eljáráso-
S&4
. mat igazolni nem tartom szükségesnek. Pol ikai eljárá-
som nyilvános volt. Elveim" nézeteim és minden „llításom
.;. :nak, minden javaslatomnak okai tudva vannak a közön-
ség elıtt, mert ıszintén és tartózkodás nélkül kifejtettem
azokat ott, hol képviselıi állásomnál fogvajogom és köte
lességem volt felszólalni... Kifejtettem azon egyéni véle
ményemet, hogy én helyzetünkben a békés kiegyenlítést
üdvösebbnek tartom, mint olypolitikát, mely bizonytalan
ígéretek mellett várakozásra, további szenvedésre utalvaa
csupán véletlen eseményektıl - talán forradalomtól s a
bírodalom szétbomlásától, külföldi segélytıl, melynél bi-
zonyosan nem a mi érdekünk volna a fı tekintet" új és
idegen szövetkezéstıl, melynek sem alakja, sem czélja,
sem haszna még tudva nincs- függesztené fel sorsunkjö-
vendıjét. Kifejtettem, hogy a kiegyenlítésnek azon módja,
melyet én is javaslok, alkotmányos szabadságunkat nem
veszélyezteti s hazánkra nézve sok tekintetben elınyös."
"Vádat váddal viszonozni. . . hírlapi vitatkozásokba bo-
csátkozni, sem szükségesnek, sem helyesnek nem tartom -
erısítette meg, majd a gondolattal, amit már sokszor ki-
mondandó volt, összegezte is álláspontját. "Kit sem a ha-
talomnak parancsszava, sem becstelen érdekek, sem hiú
ság és pillanatnyi népszerőség hajhászása nem vezetnek,
hanem keresi a haza javát és követi saját meggyızıdését,
az könnyen viseli a felelısség terhét. Saj át véleményemért,
szavazatomért felelek én s"'.
A Jegenye-pör bizonyítási procedúrájának utolsó nap-
ján palánczi Kemény Antal tiszti ügyész még egyszer a
törvény sorompójához szólíttatta a vádlottat. Maga is el-
hagyta helyét, s a fogolytól karnyujtásnyira elhelyezked-
vén vetette szét két vaskos lábát.
- Piskén - d„fte dühös píllantás„t a betyár egykedvő
szemébe-, hol ı fölsége pénzügyi ıreit lefegyverezvén s az
adovégrehajtót és egy „llatkereskedıt kirabolván tobzó-
,.... SáS
dál, összeverıde köréd a falu. Töredelmessen ismerd be,
hogy ottan a népet föllázittani kísérléd, hogy akár négy
esztendeje Lengyelhonban, rábıszüljön a pór az urakra, S
a földbirtokosok udvarh„zait fölpörzsölvén pusztitson,
fosztogasson, gyilkoljon! Eszedbe idézem, mit tılem már
nem is egyszer hallhattál, hogy a vétek igazmondó megval-
lása, a sedria színe elıtt megtett benevólum mindenképp
enyhíteni fog itéleteden! Szólalj hát ıszintén!
A legény átnézett a zömök közvádló válla fölött. Tekin-
tete megkereste a vármegye bíróságának prezidensét, raj-
kai Angyán Albin másod-alispánt.
- Én se a piskei községháza elıtt, se egyéb helyeken, hol
hányódtam, se parasztot, se cselédet-zsellért sose bujto-
gaték. Másoknak nyomorúságát minek is köllött volna
nekem még megszaporítnom? Kik Piskén a parasztok
utolsó lábasjószá ját ragadozták el, s a szegény népet nem
is irgalmatlan csak, de kajánul sarcolni nem átallák, én
ıket, megvallom, móresre tanítám. Nem tagadom le a vár-
megye bírósága elıtt még azt se, hogy ottan olyat szólék
akaratlan, mindazonáltal szívbül, hogy most, mármint
Piskén, elsı ízbe azóta, hogy édesanyám e világra hozott,
elvégre olyat cselekedhettem, mi paraszt fajtámat kissé ví-
gasztalja, deríti bajába. Galád, riherongy két hitványt szé-
gyéníték meg Piskén, hol esetlegbül már egy füsttel a há-
rom böszme fináncokat is lealáznom köllött, mert lehetett,
ám én urak ellen, birtokukat koncolni, a népet nem kül-
dém, nem uszítám, noha volt már úr, példának Dákh Edö-
mér vízváradi szolgabíró, kire tél idejin csaknem rágyút-
tám, de akár ajelenbe is üstöllést ráégetném a tetıt, mert
ártatlan lányt kínzani.. .
- Elhallgass! - harsant az ügyész, de rikoltó hangja le-
gott elcsuklott agya vértolulásától.
- Csöndet!-A másod-alispán is rákoppantott a pipájá-
val a zöldposztós asztalra. - E tárgyból épp elegendı, fis-
kus uram!
- Magam épp így vélekedek - lihegett, mint kit guta
586
kornyékez, a vád bısz képviselıje. Nyomott pisze orra
tövében faggyúsárga verejtékcsöppek sora oztak. -
A vádlott minden iménti szavával maga győjte fejére pa-
rázst!
Mire visszavezették cellájába, a bojnyikot ott már
Kronstein doktor várta. Lebontotta a hátáról a kötést.
- Jobbára azért kell már csak tépés erre a friss hegre,
nehogy feldörzsölvén izgassa az ön sprıd inge-szuszogta.
-Alig néhány nap még, és nem kell többé bajlódnunk vele,
megláthatja, barátom.
- Mire elhantolnak... temetı árkába pedig, mert így
bíztatnak a foglárok... sebem is meggyógyul egésszen. -
Megszőkült a legény szeme. - Ép, makulátlan holtat kap-
nak a hullazabálós férgek.
Doktor Kronstein némán tette a dolgát. Csak miután
végzett vele, nyúlt bele orvostáskájába. Parányi staniclit
vett ki belıle.
- Barátom, e labdacsokat most átadom önnek. - S oda-
tette a priccsre az apró zacskót. -Jelleme ismeretében tud-
ni merem, hogy nem képmutató és dıre hazugságokat,
ostoba porhintést vár tılem. Számos kínokkal teli óra,
nehéz napok, egyik a másik után... ez a kurta jövı. Ily
idıben az emberi méltóságot fönntarthatni, megırizni,
erı kell. Eme két tucat orvosságos labdacsban, melyeket
hoztam, meglelheti azt az erıt, mely a lélek kétségbeesését
bénítván letiporja a méltóság ellenségét, a halálfélelmet.
- A halállal megbékélve vagyok már - szegte szügyére
fejét a fogoly. - Nem ijeszt, hogy végem leszen egykettıre.
Mi mégiscsak bánt, hát fıképp az az egy, hogy meg már
nem láthatom édesapámat. Jobb is tán. . . -csuklóján csör-
rent egyet a lánc. - Neki mindenképpjobb lessz, hogy nem
rabnak lát legutolszor.
- Ameddig lesz ürügyem rá - kelt föl az orvos a deszka-
dikóról -, eljövök önhöz minden nap.
A legény föltámasztotta a két öklével az állát.
- Mit az úr érettem fárada, nem fogom én sose meghá-
587
lálni, pedig egyszer megszolgálnám tisztességgel, hogyha
tehetném.
- Ebbıl ne csináljon gondot. - Doktor Kronsteín rátet-
te kövérke kezét a fiú csontos vállára. - Fizetségem az ön
kezeléséért több, mint a szokásos, de ha krajcárt sem kap-
nék, azt sem panaszolnám. Én ezen elmúlt néhány hétben
oly embert ismertem meg e cellában, ki erényeivel bennetri
megerısítette, mit eddig csak sejték... hogy a pórnép fia
fejjel magasabb tud lenni megannyi kevély nemesúrnál. --
Megszorította a bojnyik vállát. - Isten vele holnapig.
Miután megint magára maradt, a legény eldılt a szúvas
deszkákon. Szunnyadni kívánt egy sort, hogy bódultában
megszabadulhasson kis idıre sivár félelmétıl, mit fönn-
szóval az orvos elıtt hetykén tagadott. Nem volt ezidáig
se, de mától végképpen nem kétes, hogy a szélkelepes nyel-
vő fiskus képes lesz kicsavarni a vármegye bíróságából a
halálos itéletet. Im ma is addig hegyezé agyafúrtan a szót,
mígnem kiviláglott, hogy Piskén ı a nemes földbirtokosok
kuriáira rázúdítni akarta a népeket. Az meg, a jóindulatü
elölülnök bíró, látni való volt, tüstént elkomorult Krisztus
fakeresztje mögött... s vele együtt úgy másultak el orcá-
jokban a táblabírák valahányan, akárha a sok nyomorult
kódis, a kérges gyülevész nép máris házaikat pörzsölné, s
fejszével, vasvillával, nyársakkal rontana rájok! S hogyha
netán épp abban a mord minutában kellett volna ítélni a
zordon uraknak, nyomban s mind egyszerre süvítik:
akasztófára a sátánfattya bitanggal!. . . S hogyha e mái na-
pon még nem volt itt ideje, kimondják pár nap után...
Árnyék hullt le szemére a vaspálcás ablak keretébıl.
A bogándi boszorkány cirmos kandúrja osont be a rácson.
Lelapult, hogy ugarjon, s máris szökkent. Párnás mancsai
nem toppantak a priccsen.
Hol tekeregtél? - kérdezte, de nem szóval, csak a bá-
gyadt, álmosodó pillantásával a bojnyik.
A macska puhán odagömbplyödött könyökéhez. Hi-
588
'..:;::: elkedve dorombolt, lágyan melegítette a d tnány posz-
tóján át.
Odakintrıl az öreg hárs illata is belopózott a dohos zár-
kába. Szelíden szétpárázott a penészfoltos falakig, s egy
régi csuporban aranyló lépes méz ízét, zamatát csempészte
megfárasztott alvó nyelve alá. Míg szunnyad, nem gon-
dol vele, hogy két óra után durván fölrázzák kábulatából,
talpra parancsolják, s újfent odahurcolják az itélıszéknek
színe elé, hol az ádáz tiszti ügyész vádszózata hangzik
elıbben, majd meg a vétkes védelmére kirendelt nyúlbá-
,:. torságú vicefiskus fog alázatosan hajbókolni, akárha nem
is védencéért esedezne, hanem vezekelvén bánná bőnét,
mármint azt, hogy kényszerő-kölletlen, de azért teszi dol-
gát: védi a vádlottat. . .
Tán épp azidıben, hogy a vármegye rabját nyirkos cel-
lájában megölelte a nappali álom, Hıköny község pusztá-
ján Jegenye István számadó gulyás odaintette magához
ıregbojtárját, Czirkó Andort.
- Idehallgasson kend - nézett szigorún a szemébe a
csontos-inas pásztornak. - Hıköny gulyanyáját magam
itt nem hagyhatom estig, márpedig oly sietıssen, ahogy
lehet, átalmennem köllene Piskére, a Bársony Jónás ırlı-
mester szélmalmába. Helyettem kend elmenne-e rajta.. .?
-bökött karikása nyelével a gulyáskunyhó hátában lege-
lészı nyeskóra, lovára. - Izennék Bársony uramnak. . .
Nem kellett kétszer kérlelnie Czirkó Andort. A korán
meghajlott hátú, noha még csak harminckét esztendıs,
ritkaszakállú öregbojtár földobta magát a kivénhedt ka-
tonalóra, s mire fölkelt a fúrócsillag, megjött a merev lábú
molnárrai, ki nyöszörgıs kerekő szekerén követte a toho-
nyán poroszkáló hajdani remondát.
A számadó odatessékelte a pásztortőzhöz a piskei ırlı-
mestert. Bojtárjai, látván, hogy kettesben akarszót váltani
589
vendégével, fölcihelıdtek, s elballagtak a két pulival, hogy
körbetekintsék a gulyát.
- Puskáját a fiam, nemrég, malmába marasztotta-e
Bársony uramnak?- kérdezte a szikkadt ábrázatú pásztor
a szélmolnártól. - Duplacsövő karabélyát. ..
Bársony Jónás beharapta a szája zugába tömetlen mak-
rapipáját.
- Énnálam van a puska. -Gyanakvón kutatott a gulyás
ráncok koszorúzta szemében. - Rámbízá a fiú, hogy rejt-
sem el, ırözzem. Meg is ırzöm. -Molnármódra köhécselt
,
majd párszor köszörült is a torkán. - Tekegyelmednek se
adom ki kezembül a duplacsövőt.
- Pedig adja, ha mondom - reccsent egyet a számadó
súlya alatt a fejıszék. - Köll az a puska nekem!
- Nem adom - csóválta fejét higgadtan a megrokkant
baka. - Nem hagyom én, hogy eszit vesztvén cselekedhes-
sen tekegyelmed. Kiragadni a tömlöcbül, megszöktethet-
ni a balsorsút. . . nincs rá lehetés. - Nyelt egyet. - Pár nap
elıtt egynémely dolgom akadt, hát bent csellengtem
Uporváron. Tellett az idımbül, hát ıdöngtem a várme-
gyeház környékin is eggyet, olyasformán, mint hogyha
aufklérungot tettem volna az ellenségnek vára alatt. -
Megint krákognia kellett. - Nap közbe hiábavaló, nap-
szállat után meg olyakkora lármát csapván kéne beverni
szekercével, fejszével a hátulsó kaput. . . Ily vastag! - araszt
mutatott. - Atalmászhatni se képes rajta, ki rátámadni
akarna az áristomra, hacsak nem két öl hosszú lajtorján.
S hogyha az éjjeliır foglár riad, üstöllést a kolompjával
alarmírozza a nyolc-tíz tiszti huszárt, kik a vármegyeház
földszintjin hálnak. -S újfent megcsóválta deres koponyá-
ját. - Érti-e már tekegyelmed?
- Bársony uram nem tudja, nem is tudhatja az én szán-
dékom. . . - A kurtagulyás a didergı parazsak halmán kó-
szált a szemével. - Nem bírom én ıtet kiragadni a várme-
gye karmaibul, hát meg se kisértek ilyet. De hogy egy pöce
hóhér fujtsa hurokba az én fiamat, nem hagyhatom...
590
osszecsikordult minden erıs foga. -Köll az uska! Idıbe
.,s okossan megbúvok Uporvár szélibe, ott az akasztó-
dombtul jobbra a bodzabozótba veszem be magam, mert
onnajd még elegendıen közel ahhoz, hogy az ólom a pus-
kábul biztossan odáig röppenjen, hova szánom... - Föl-
hördült: - A fiam szügyibe!
A szélmolnár belesápadt. Tarkóján kiütött a hideg verí-
ték.
- Tekegyelmed eszit veszté! Megtébolyodott! Mit
akar!?. . . Gyilkolni fiát, hogy utánna a v„rmegye bírósága
elé tekegyelmedet állítsák, s vénségire, élete fogytáig az
érsektornyai fegyház rabja leendjen?!
A számadó arca-barázdái, akárha koromfüst őlepült
volna beléjük, megfeketültek.
- Bársony uram látott-e csak egyszer is emberakasz-
tást?! - horkant ki a görcs markolta gigájából az iszony. -
Mert én igenis voltam kivezényelve bitóhoz, hogy pár lé-
pésrül füleimmel halljam... hallom is egyre... miképpen
reccsen a nyak csigolája! De végignéznem köllött azt is, az
Isten verje a tiszturakat, kik látni parancsolták, hogy dül-
led a két szem, s mint fordul ki a gödreibül, meg a nyelv is
mint buggyan ki a hóhér prédájának a szájábul...! Két
esztendeje abriktoltak már, két éve huszár, császár kato-
nája valék, de kicsin múlott akkor, hogy a földre lefordul-
jak a ló hátárul. - Meggörnyedt ültében. - Nem hagyom
en, hogy a szép szál nagyfiam így döglıdjön.. . Biztos még
a kezem, hogy megválthassam ily ocsmány förtelmektül!
A szélmolnár kifakultan bámult a gerincében görbedt
pásztorra.
- Mihelyt hitelessen tudhassuk, hogy akasztófára akar-
ják kárhoztatni a vármegye rossz urai.. . tekegyelmednek
szavam adván itten ígérem. . . a puskát én hozom el helyi-
be. - Kiszáradt torkából sípos lihegéssel jöttek elı lassú
szavai. - S meg is esküszök Isten szent nevivel. ..
- Nem köll. Bízok Bársony uramba. Megáldja az Isten
is érte, hogy érti nehéz szándékom.
591
A győrt ábrázatú pásztor parolára kínálta reves tenye.
rét.
- Siralomnak völgye e földi világ. -- Bársony Jónás oda
nézett, hol a két öregecske lovát sejtette a síri sötétben. -
Tán már nem leli kedvit e sárteke láttán az se, ki gyúrta, az
Isten, nézvén, mily tengernyi gonoszságot mívelnek kerge
teremtményei itten...
Fölpillantottak a Göncöl csillagszekerére. Fölüle a fü-
röcsillagjegeces fénnyel, közönyös ragyogással fürkészte
a földet.
A halálos itéletet Angyán Albin, a sedria elnöke héttön,
május harmincegyedikén hirdette ki.
Egy asszony fölsírt, egy lány fölzokogott, s kik a túlzsú-
folt törvénycsarnokban - négyszáz-valahány embert szá-
molt meg Uporvár újságjának szerkesztıje - tolongtak,
mindnyájan talpon hallgatták végig a gégeszorító verdik-
tet, s némultan bámultak minden irányból a szuronnval
toldott karabélyok közt ırzött deli vádlottra. A sőrő tö-
megben senki se szólt, de nem is súgott egy szót se a szom-
szédjának, nem pendült sarkantyú, nem csosszant egyet-
len láb se, s az ijedt, döbbent csönd rögtön belefujtotta a
sírást a betyár szeretıjébe is, anyjába is.
Szemfájdító fény ömlött be a díszterem ablakain, s ki-
nek arcát szembıl érte az éles napragyogás, hunyorognia
kellett. Horka-megyének hét járásából jött szolgabírák
pislogtak vaksi szemekkel a rájuk vetülı, forrón vakító
sugaraktól a legelsı sorban, s ki reájuk nézett, olybá vél-
hette, hogy ık szánják legtöbb részvéttel a hóhér prédáját.
Állát fölszegvén, délcegen állott a halálraitélt két tiszti
huszár közt, kik kis híján épp oly szálas, nyalka legények
voltak, mint ı, s vagy figyelemmel hallgatta az életet oltó
szörnyő ítélet részletes indoklását, vagy lélekben már
nagymesszi, a lomba Upor mentén nyújtózó pusztákon,
592
retlegelıkönjárt, hol egész i úkora múlott, s ova tıbbé
,; nem szabadulhat...
Akárcsak a püspöki fıtemplomban a szentek szobrai,
oly sáppadt vala végig - mondta a Pekry-kisasszonynak
könnyek közt a komornája, kit tán még sose látott sírni a
fruska. - De akárcsak a szobroknak, nem rezdült szempil-
lája se.. .
Egy kerek órán át olvasta az aprólékos, tőzetes, minden
lehetı kétséget eloszlatni hatásos körmondatokat, zenget-
te a hangját rajkai Angyán Albin másod-alispán, s vala-
hányszor szünetet tartott, rá-ránézett a betyárra, ki - így
mondotta utóbb-csak testi valójában volt ott a padon két
ore között: bús szelleme elszıkvén odahagyta a csontvázá-
ra vakolt húst, megszabadult súlyos, földhöz tapadó tok-
jából, s már a halálnak adá azt,jóllehet élete végeztéig még
napok és hetek eltelhetnek gyötrı várakozásban. . .
Jórészt igazat gondolt a tekintetes úr, az ítélıszék prezi-
dense.
Az i ú halálraítélt csak szórványos szavakat hallott a
szakállas másod-alispán prelegálásából - röpke beszéd-
foszlányokat olykor -, s úgy rémlett a fülének, mintha a
széles, zöldposztós asztal közepén álló feszületben akad-
nának meg a. hangok. Már csakis egyet kívánt: visszave-
zettetni a zárkájába, hogy ottan rádılhessen a szúette,
nyekergıs priccsre, kinyújtoztassa magát és máris alud-
jon. Nem szeme volt fáradt, feje sem, hanem izmai, térde,
bokája, gerince, nyakában a két ín, vállának forgója, s az
ujjai is, mint egykor- nem volt tán még hét éves se-, mikor
beleférkızött torkába a gyík, s elemészteni nem volt képes
ugyan, de olyannyira elgyöngítette egész testében, hogy
még csontra fogyott tíz ujja se mozdult. . . Oly tehetetlenné
gyongül tán újfent, hogy most már meg van mondva halá-
la? kerülgette hideg fúvással, borzongatta az elrémítı
sejtés.
Aztán a komor, de elégült közvádló kelt föl, hogy harsá-
nyan kijelentse:
59
- A vád megnyugszik az igazságos itéletben!
Majd a kirendelt védı, Kopyáss László al-ügyész szó-
lamlott föl, vagyis inkább szép, selymes, dús bajsza alatt
motyogott haladéktalan följebbezésrıl, mellyel már más-
nap a királyi itélıtáblához, mint fölsıbb birósághoz folya-
modni fog is pártoltja nevében.
A védı vicefiskus dünnyögı nyilatkozatára a gyıztes
tiszti ügyész - miközben mindenféle pöraktákat tologa-
tott-rakosgatott ide-oda maga elıtt -csak fél füllel, sokak
szerint dölyfös, mások szerint csak gúnyos, fitymálló fin-
torgással hallgatott oda, jól tudván, hogy a fıvárosban a
királyi itélıtábla e törvényszéket, Horka megyének sed-
riáját ralpon álló- statáriális- bíróságnak fogja tekinteni,
és jogosan, hisz a vádlott veszendı fejére magas vérdíj
vala tőzve a múlt esztendı május havától, s a bojnyik elfo-
gatását vagy elpusztítását szorgalmazó kurrens, mit Pekry
alispán vissza sosem vont (csak mérgében oly ordrét ada-
tott tél vége felé minden pandúroknak, hogy a bojnyíkot
élve akarja), tavaly tavaszévadtól rájogosított bárkit is itt
az Upor mellékén, hogy a vármegyeőzte k„zellenséget
bárhol s bármikor úgy ölhesse, akár a veszett ebet ölni
szabad. S ha nemes Horka vármegyének törvényszéke
ilyenképp vészbíróság volt - pedig az volt! -, följebbezní
hiábavaló! A halálraitélten már csakis ı fölsége kegyelme
segélne, de ily fejletnek semmi esélye: a császár, ki királiyá
koronázva leszen, nem hítvány póri bitangra fecsérlendi a
drága idıt, de az udvari méltóságok elébe se terjesztend-
nek egy ilyféle alantas ügyet. . .
Dél lett, mire rajkai Angyán Albin nemzetes úr elrendel-
te, hogy-addig is, mígnem a följebbviteli bíróság, a királyi
tábla e mostani sedria-verdiktrıl másodfokúlag fog dön-
teni-a hal„lraítélt siralomházba vitessék, s miután e hatá-
rozmány végrehajtását a tiszti ügyész közbejöttével a vár-
nagynak tette kötelességévé, bevégzettnek nyilvánította a
pört.
A bitóhalálra kárhoztatott fogolyra a ny kos tömlöci
,.. llában sebe gyógyítója, a doktor várakozott.
Másra nem is számíthattunk ezen ittení bíróságtól,
melynek minden tagja a vármegye birtokos osztályát, va-
gyonukféltı uraságok sokaságát képviselé-dohogott oly
röstelkedve, akárha személye ugyancsak a sedria-képví-
'aelte nemességhez tartozna. - A fölsıbb bíróság, mely e
torvényszéknek itéletjét szuperarbitrálni hívatván dönte-
ni fog, helyben nem hagyhatja e juszticmordot!
A bojnyik belegyőjtötte a két markába bilincseinek lán-
cát.
Ottan fönt se külömbek a bírósági urak. . . mítül is vol-
nanak jobbak.. . - mondta oly egykedvően, mint kí nem
onnön dolgáról-sorsáról szól. Ásított is. - Mondák, sira-
lomházba cepelnek.
- Akadt már, ki negyedfél esztendın át sínylıdött sira-
': lomházban. - A doktor friss tépést, puha gyolcsot tett a
la,pockán forradt, ám még egyre vöröslı hegre. - Kiállotta
a próbát, nem rokkant bele, végül megszabadult.
A legény elhúzta a sz„ját.
- Én bizton belepusztulnák feleannyi idıbe is. Engem
nem ketrecbe rohadni hozott a világra anyám. Elhagyna
eszem, nem kétes. . .
Az orvos följebb húzta a rab bal csuklóján a bilincset.
Hurkás ujjaival kitapintotta a kéztı bıre alatt búvó érpá-
lyát.
- Itt van a pulzus.. . - mondta, szokásb l magyarázva,
s gesztenyeszín mellénye zsebébıl kihalászta nehéz arany-
óráját. Számolta, hogyan, hányat ver a vékony ütıér. -
Ünnél szenvtelenebb embert, fiam, eddigi orvosi praxisom
éveiben sohasem láttam. Még egy ily förtelmes ítélet után
is hatvan a pulzusa. Mintha aludna, de sıt még álma se
volna.
- Aludni kívánok, jól számolja az úr - nézett föl váltig
vele érzı gyıgyítójára a horpadt arcú legény. - Cefetül
belefáradtam. . .
594 ,;re.:., 59S
A vármegyeháza elıtt doktor Kronstein fölszállt köny-
nyő, kétkerekő cab kordéjára. Keselylábú sárgája magá-
tól tudta, hogy így déltájban a Griff fogadó éttermébe
igyekszik kecskeszakállas gazdája.
A Francesco cukrászdájánál kocogott éppen, mikor on-
nan a járdáról egy szemrevaló fiatal fehérnép, Pekry Piros-
ka sudár szobalánya köszönt r„. Megemelte a Lujza felé
tegnap vásárolt egérszürke kürtıkalapját. Szusszant
egyet. Lám, ki az ı tenyerében sírt föl elıször, a szánakozó
szívő i ú hölgy se segíthet a sorsverte fiún... Hóhérnak
gyógyul a bojnyik!
Lujza kisasszonya megbizásából sietett be a városba. a
Gyorskocsi-térre, a postabüróba, hogy ottan sürgönyt ad-
jon föl bizonyos Müller Bernát patikusnak Pestre. Piroska
noticlapra vetette a két szót, amiket majd Lujza a poszt-
mejszterrel lekopogtat a távíró masinán. Megrendelem
orczakenıcsét - ez volt a telegramm.
A lehúzható-föltolható ablaknál, aminek üveglapján át
bárki csudálhatta az olykor magaszántából is szaporán
kattogó távíró gépet, a Pekry-kisasszony szobalánya elıtt
az alispán kedvenc kancellistája, az örökké tintás körmő
Agass Máté ifjút állott és várakozott. Ö se saját dolgában
járt itt: principálisa parancsára készült sürgönyözni,
ugyancsak a fıvárosba. E dróton küldendı üzenet cím-
zettje Deák Ferenc képviselı úr volt, az Angol Királvnı
szállodában, s a telegramm textusa egyetlen szó: "Con-
summatum". . .
Deák tudta- ki tudta volna, ha nem ı-, hogy a császár
politikai sakkhúzásnak szánja a koronázás alkalmából
adandó közkegyelmet: csakis politikai okokból - hazafi-
as, Habsburg-ellenes összeesküvés, fölségsértés, ete. fı-
benjáró vádjával-elitélteknek és külföldrıl hazatérni tö-
rekvı számőzötteknek kíván kedvezni, hogy e megbocsá-
tó fejedelmi gesztussal is növelni próbálja a nemzet iránta
596
, . való bizodalmát, amely még mindig eléggé ing t g érzület.
S minthogy a harmadfél nap alatt, mit titkon Uporváron
töltött, vendéglátó barátjától, Pekry alispántól azt is meg-
tudta, hogy Horka vármegye tiszti ügyésze, palánezi Ke-
mény Antal közvádló néplá ítás címén készül követelni
halált a boldogtalan bojnyikra, kézenfekvı volt számára,
hogy kihasználnia kell e s erencsés fejletet: ott, a barokk
palotában már eleve olyképpen íratta le Pekry Piroska ke-
zével az ı fölsége elé terjesztendı folyamodványt, hogy
abban egy politikai okkal halálra ítélt vétkesnek kéressék
kegyelem Magyarország koronázandó királyától.
Miut„n - május harmincegyedikén, hétfın estefelé -
megkapta Uporvárról az alispán egyetlen szavas sürgö-
nyét, kikészítette magának a három hete tollba mondott
folyamodványt, hogy másnap a Házban adandja kezébe
Andrássy miniszterelnöknek, ki a fontos ülésen föltétlen
jelen leszen, mert fölszólalnia kell azon ügyben, mit az ön-
kényuralom csaknem két évtizedének közjogi káosza ter-
mert: nem volt ez idıben oly országgyőlés, mely a mostani
császár fölséges elıdjének, a félesző V. Ferdínándnak
1849. évi lemondását helyben hagyhatta s hagyta volna,
márpedig addig, míg az elıd de jure a szentkoronát viseli,
Ferenc József meg nem koronáztathatik... ezt az eléggé
példátlan kázust kell tisztába teendeni végre.
Andrássy már az ülés kinyítása elıtt, a Ház folyosóján
átfutotta a kegyelmi kérvényt.
- Ez hát a dolog, Feri, melyre olyakkora súlyt fektetni
kívánsz.. . - karolt bele Deákba. - Pártfogoló szándékod
háttere fölöttébb érdekel engem, firtatni azonban nem fo-
gom egy szóval se, hiszen ha magadtól nem tudatod, zár-
kózásodnak nyilvánjó oka van. De kimondani nem mellı-
zöm, hogy magadat még ejelentéktelen ügyben sem taga-
dod meg. - Barna, cigányos képét egyszeriben megszépí-
tette a szívbıl fakadó mosoly, mely kora i úságától szaka-
datlan gyıztes fegyvere volt, és nem csak a hölgyek meg-
hádításában. - Nem feledéd a csekély lehetıséget, hogy ez
597
életmentı folyamodványba netán tettleg belepíllanthat s
ı felsége, s te a yengé jére tapintaní el nem mulasztád. . ,
Valóban: az Öreg Ur elırelátóan számolt vele, hogy a
császár, ki magát legfıképp katonának tartja, esetleg nem
lesz rest belenézni az éppen Deák által aláírt kegyelmi ké-
relembe. Ha pedig így leszen, ám hadd hasson az írás a
király Habsburg-lelkében túltengı katon„ra e szókkal:
"Csak oly gonosz embereket kell halálos büntetéssel kí-
írtaní, kiknek megmaradása a köznek több kárt okozand-
na, mint mit a közjó ezen egy polgárnak eloltott életével
veszíthet; de hol alapos reménység lehet a bőnös jobbulá-
sához, ott szebb és fölségesebb, a közjóra hasznosabb, s
ezért igazságosabb is az életet megtartó kegyelem, mint a
halált elıíró törvénynek teljesítése.
Ily tekintetet érdemel a szerencsétlen Jegenye Pál is.
Életkora gyarapodásával heves indulatjai csillapulandná-
nak, s akkor bátorsága, mely eddig tévelygı úton féktelen
érvényesüle, szentebb czélokra kormányoztatván, a köz-
jónak nem csekély hasznot fogna hajtani: lenne belıle de-
rék és szorgalmatos alattvaló, ki vész idején a királynak s
birodalmának védelmére vitézül fölálland."
- Rajtam pedig-nevetett ıszinte derővel gróf András-
sy-, kit azzal tiszteltél meg kineveztetésemkor, hogy isteni
gráciával Magyarországnak adott providenciális férfiú-
nak nyilvánítottál, most agyafúrtan számon kéred a feldí-
szítı attributumot. .. ha már a gondviselés emberének ne-
vezél, ám kötelességem meg is felelni magasztos szerepem-
nek: legyek én a kegyosztó gondviselés eszköze sorsában a
halálraítélt pásztornak, kit rejtelmes okon a nemzet bölcse
segíteni óhajt. Megtudhatom egyszer e furcsa enigmának
magyarázatját?
- Igen egyszerő nyitja van ennek a rejtélynek, Gyula
gróf... - Az Öreg Ur busa homloka elfelhısült, szigorú
szeme fölvillámlott Egymáshoz rántotta bozontos tüske-
szemöldjeít. - Annyi csak az, hogy számomra semelyjusz-
ticmord nem jelentéktelen ügy, még akkor sem, ha csak
598
gy i Jú pórt hurcoltatnának akasztófára oly indulatok,
, ;..., elyeket túlsággal is ismerek én ama régi idıkbıl, mikor
, udvarházamat is puskával lıni nem átallották bısz neme-
'::. ek, kik a vaksággal megvert nem-adózók legszilajabbjai
';'-voltak. . .
A gróf elegánsan meghajtotta magát. Csinos arcán tísz-
':telet ült már, az a szinte odaadó kifejezés, aminek láttán
soha senki se tudhatta, hogy ártatlanul ıszinte-e, vagyzse-
ális képmutató e talányos természető fırend.
Uporváron a régi, avagy ó-megyeháza az őjjal, a nagy-
gyal csaknem szemben, a püspökvár palotájának szom-
szédságában sárgállott. Földszintjén a telekkönyvi tér-
kép-és okmánytár, meg Balogh Benedek pandúr-fıcsend-
biztos hivatala volt, de az ódon vármegyeszék sáfárja is itt
lakozott, egy kvietált pandúrırmester, ki a fegyvereit
megtartván strázsálta is ezt a salétromszagú, elbontásra
megérett épületet, emeletjén pedig a hajdani kornak adó-
tárnokai által évszázadok alatt teleírt akták penészedı
csomag ainak sokaságát halmozták be a helyiségek felébe,
míg a többi szoba - kivéve kettıt - arra szolgált, hogy
bennük zsúfolják össze azt a tömérdek kimustrált, miljom
szúrágástól porladozó íróállványt, asztalt, polcot és ezer-
féle egyéb kacatot, melyeket a számvevıség egyszer majd,
sohanapján kiiktatní fog a vármegyejavainak inventáriu-
mából.
Az emelet boltíves folyosójának a püspökvár felölí vé-
gében a legszélsı helyiségnek vastag vaslemez ajtaja volt.
Ez a se tágas, se szők szobajobbára üresen állott: csak ha
halálraitéltet kellett siralomházban tartani s ırizni akasz-
tásáig, nyitották ki a vele szemben lévı silbak-kamrával
együtt, amelyikben az egy vagy két foglár heverészett. ví-
gyázta a végét váró foglyot.
A siralomházzá avatott szoba ablaka alatt nem priccs,
hanem föstetlen fenyıdeszkákból eszkábált ágy állott, s
599
ebben - így rendelte a törvény tradiciója - nemcsak szal-
mazsák, de lenvászon lepedı, meg lúdtollal kitömött nagy
dunyha s vánkos is megillette a bitóra küldendı rabot.
Volt a szobában egy ócska asztal, hasonlóan hitvány szék,
sıt-téli hidegekkel számolván-egy megrepedett vaskály-
ha is.
A siralomház két hosszabb fala mentén lakatokkal zárt,
szintén szúette iratszekrények magasodtak a mennyezetig.
Senki, de még a legeslegvénebb számvevıségi díjnok se
tudta, mi van ezekben fölstószolva, mégse tárták föl egyi.
ket se, hogy akár kíváncsiságból megnézzék, mit rejtenek.
Éjjelente egerek neszeztek bennük, patkányok nem, mint-
ha csak az apróbb rágcsálók birták volna tüdıvel a nyír-
kos porszagot, amitıl a helyiség levegıje is váltig fullasztó
volt.
Ide kvártélyozták a május harmincegyedikén gyilkossá-
gért, rablásokért, törvény emberei ellen elkövetett erısza-
kokért és néplázításért bitón kivégzendı fiatal pásztort,
Jegenye Pált, hogy az akasztás végrehajtásának napjáig az
asztalára állított sárgaréz-feszület és a két falat beborító
szekrények egereinek társaságában tőrje-viselje a napok
múlását, s részesüljön a halálraitélteknek kijáró kedvezé-
sekben: napjában háromszor bıséges és meleg ételt kap-
jon, s bort is ihasson, ha családja, rokonsága, netán más
jótét lelkek juttatnak neki.
A siralomház ablakán ritkásabb volt a rács, mint odaát,
a nagy-vármegyeháza kazamatájában, de erısebb, jófor-
mán karvastag vasrudak keresztezték egymást kıkereté-
ben. Hasadozott üveggel megbélelt két szárnya is volt e
háromszor-háromaraszos ablaknak, s ezeket a hóhérpré-
dája fogoly kedvére kinyithatta-becsukhatta. Ha pedig az
ágy peremére fölállt, a siralomház ablakából letekinthe-
tett az ó-vármegyeház falának tövébe, ahol kövecses med-
rében a sistergı-susogó Csíbor-patak csörgött el Uporvár
széle felé, hogy a lomha Uporba ömöljön. Az iramló víz
két partján ölnyi szélességben szittyós volt a meder szegé
600
1 e, s a sás és nád közt békák hadai vartyogtak-k ruttyol-
tak minden nap, ha sötétült. Iszapos tartományuk a túl-
parton ott ért véget, hol már egy szekerek-kitaposta csa-
pas húzódott végig a város ligetes temetıjének gazos árká-
boz igazodva. A sírkert ösvényei mentén szilfák, juharok,
nyírek meg gesztenyefák árnyékolták lombjukkal a holtak
almait.
A bilincses-láncos foglyot június másodikán kora haj-
nalban két buzogányos foglár és két karabélyos tiszti hu-
szár kísérte át a siralomházba. A bojnyiknak nem volt
cókmókja. Ami hozzá tartozott-cirmos macskája-a vál-
lán ült, vele tartott. Amikor menetük a nagy-vármegyeház
hátsó kapujából indulva kiért az addig üres, a korai órá-
hoz illıen kihalt fıutcára, fél minutáig meg kellett állani-
ok, mert éppen a Pestrıl bedübörgı postabatár robogott
el elıttük az úttest csaknem csánkig érı puha porában.
A Gyorskocsi-téren hét álmos utas kászólódott elı a
porlepte delizsánszból, köztük egy karcsú, hosszú útikö-
penybe burkolózó hölgy meg a gyermeke, egy vékonyka
és fürge mozgású, noha kacskalábú fiúcska. A fátyolkala-
pos nı egyik kezében rézcsattos, csíkos szövetbıl szabott
táska volt. Másik kezével annak a fonott utazókosárnak
az egyik fülét fogta, amit a másik fülénél markolva a sánta
legényke emelt. Mindketten a Gr =be iparkodtak, hol az
éjszaka szolgáló kulcsár nagy hajlongásokkal, ismerıs-
ként köszöntötte a hölgyet, s az emeleten a 16-os szobát
nyitotta meg neki, hol akkor is lakott, mikor legutóbb,
nemrég Uporváron járt.
Mikor magukra csukta az ajtót, Bálintot Csépe Bozsó
legott lefektette az egyik függönyös ágyba, s a gyerkıc,
akit jóllehet tagadta-kimerített a hosszú út és a postaba-
.: iarban ébren töltött éj, nyomban el is aludt.
A bogándi boszorkány nem pihent le: megmosta kezét
es orcáját a fajansz tálban, rendbehozta öltözetét az itt-ott
601
már vakfoltos tükör elıtt, s kiosont a szobából. A Gryf
étterme elıtt standján találta a rozoga, de kiglancolt kom...
fortáblit, bakján azzal a sörszagú, kurtanyakú kocsissal,
ki a múltkar már fuvarozta. A Jégverem-utcán át hajtatott
ki a városbıl, hogy a nagyvásártér szélén várjon a Pekr
kisasszonyra, kivel abban egyezett meg, hogy miután cit
sürgönnyel ("Megrendelem orczakenıcsét...") UporvárL
ra szólította. e naptıl minden reggelen - akárha cigán -
purdék potyognának is a mennybıl - kilovagolni fog a
helyre, hol összeszövetkeztek a bajnyik Jegenyéért. ki
iránt lelkökben mindketten enyészhetlen hálát hordoz-
nak. . .
Az égen ijesztı záporfellegek örvénylettek, feketülvén
gyúródtak bele egymásba, talán éppoly kínokkal, ahogy
asszonyi szívekben birkózik a tétova, gyönge reménnyel a
gyáva hitetlenség.
Istennyila villant a sötétben torlódó felhık méhébıl,
szemva.kítóan rányilazott a megyéspüspöki székestemp-
lom túlnani réz-sisakos tornyára, s bele is vágott a kereszt
villámhárító vascsúcs„ba.
A mennydörgéstıl menten megnyíltak az égi csatornák.
Krajcárnyi kerek csöppekben hullott, mind sőrőbben..
mintha doboltak volna a komfortábli szurokkal kent sá
torlap-tetején. A kocsis kinyitotta fakult ernyıjét, mor
gott is valamit, s kölletlen mászott le ülésérıl, hogy pokrci
cot vessen a csontos ló hátára.
- Soká várunk még?-hajolt be az esıkopogtatta féltetı
alá, hallgatag utasához.
- Megfizetem kendet, ne türelmetlenkedjen-pirított rá
arcának szitavékony leplén át a rekedtes hangú asszony. --
Hágjon vissza a bakra.
Legalább fertályórája esett már, mire megpillantotta a
Pekry-kisasszonyt, ki ugyancsak a Jégverem-utcából izge
tett ki a vásártérre. Magában jött az alispán lánya. nem
eszkortálta huszár. Žtázva tapadt karcsú testén a lova ;ic
602
oltözete, s kis pörge kalapjának karimájárc is csermely
csurgott bársonygallérja alá, a nyakába.
A komfortábli körül tıcsákban győlt meg a folyvást zá-
porozó csöppek sokasága, de Csépe Bozsó nem kímélte
topánját se, mezét. se. Máris elfeledte, hogy minden tagjá-
ban elcsigázódott a szakadatlan ringó delizsánszban. Fris-
sen szökkent le a bérkocsi hágcsöjáról, s csaknem futva
sietett, fölcsípve ruhája szegélyét, a csatakos főben Pekry
Piroska elé, hogy karját nyújtván lesegitse lováról.
A csurom-viz fruska magához ölelte, nehogy megcsı-
kolhassa kezét a titokzatos asszony. S mintha a fıutcán
korzózna governesszével, a rejtelmes delnı karjába öltötte
ızbırkesztyős balját -jobbjával a Fecske lazára hagyott
fékszárát fogta -, s noha csillapulatlan zúdult rájuk a lan-
gyos esı, tovasétált vele a sarassá síkosodott lovaglótéren.
- Fránya teremtések - bambult bosszúsan utánuk csur-
ga esernyıje alól a morózus komfortábli-kocsis. - Menné-
nek a Francseszkó cukrászdájába, akár más úri fehérné-
pek. . .!
Fél nyolc lett, mire Csépe Bozsó kifizette a Gr kapujá-
ban a bérkocsi gazdáját. A magasban már ismét hét ágra
sütött az arany nap. Beragyogott a 16-os szoba ablakán, s
ráhullott a békén alvó Bálint ágyára is.
A bogándi boszorkány átöltözött, száradni akasztotta
vizes köpenyét és útiruháját, s csak miután végigfésülte s
újra kontyba csavarta derékig aláhullámzó haját, hajolt
oda az ágy fölé, s ébresztette a szelíden szuszogó gyerkı-
cöt.
Sietısen früstököltek a Griff'étternnében, s alig nyelíék
le az utolsó korty kapucínert, máris nekivágtak a város-
nak.
Ha bárki nyomukba szegıdik, azt tapasztalhatta volna,
hogy a hölgy, ki divatos szürke kosztümben került elı a
Gr bıl, a kacskalábú, de ugyancsak csinosan öltözte-
tett, düftinruhás-matrózblúzos fiucskával elıször Krons-
tein doktor házában idız legalább fertályórát.
. 603
Amikor távoztak, az orvos, ki maga is indulni készült,
hogy végiglátogassa délelıtti betegeit, e szavakkal kö-
szönt el tılük:
- Ha a siralomházban is végeztem dolgommal, a Gri =
ben ebédezni fogok, mint minden nap teszem. Telepedje-
nek ott közelembe, a szomszéd asztalhaz. . .
A doktor házától anya és fia elsétált a Csapó-utcáig,
hogy annak sarkán mindketten betérjenek a Stéger bor-
pincészet udvarába. Itt az idegen asszony rizlinggel mére-
tett teli egy négypintes demizsont. A főzfonatos füles pa-
lackot Bálint fogta kezébe, s míután férfitekinteteket csá-
bító anyja a nyüzsgı fıutcán Géringer rıfös boltja elıtt
megállva nézelıdni kezdett - mintha a két tágas kirakat-
ban végszámra sorakozó szöveteket, selyem- és vászon-
kelméket s a Piroska-szönyegeket szemlélné gyönyörőség-
gel -, tovasántikált a nehéz demizsonnal az ó-megyeháza
bezárt kapujáig, hol nagy csökönyösen addig dörömbölt
a sárkányfejő kovácsoltvas kopogtatóval, mígnem a sáfár
végre elıjött, s arasznyira kinyitotta a fél kapuszárnyat.
- No, mi köll?-kérdezte a gyerköctöl.
Vénségére is megmaradt árbócegyenesnek a kvietált
pandúr, kinek orrcsontja törött volt, ernlékeül egy régen
esett fokosütésnek, mit Kese Menyhért, a hajdani hírhedt
haramja bandájának megnyomásakor kapott Kelléden a
korcsmában.
- Mit akarsz, úrficska?
- Velem küldték e kevés bort a halálraitéltnek, ki e helyt
siralomházba kesereg - nézett föl Bálínt a viaszkos bajszú
toronyemberre. - A Stéger borkalmár rizlingje. . .
- Szabad bort kapni a fattyúnak - bólintott egyet mél-
tósággal a félrecsapott orrú sáfár. - Fölküldöm neki.
- Magam vinném föl - billentette félre fejét a gyerek. -
Sose láttam még siralomházat, pedig...
- Adta-teremtette, ebadta kölök! - kurrant rá harago-
san a tagbaszakadt aggastyán. - Mit nem akarsz még?!
Nem vásári mutatvány, kire hóhér vár a hurokkali-Kira-
604
gadta a sánta fiúcska kezébıl a fonott üvegec. - Takarodj,
gézengúz!
S oly erıvel csapta be máris a sziklanehéz kapuszárnyat,
hogy csaknem kiszakadt sarkából.
- Ügyse reménylettem, hogy látnod hagyja a foglyot -
simogatta a kedveszegett lurkó fejebúbját Csépe Bozsó. -
Nincsen egyéb lehetés hát, csak a másik furfang, hogyha
elég bátor leszel, árvám.
- Leszek én, majd megláthassa az éjtszaka, kedves
anyám! - nézett föl daccal rá a gyerek, hogy megbíztassa.
- De meg köll hozzá venni a masztékot meg a pányváti
- Megvesszük...
Hamarost rá is leltek a Gergács köteles mester mőhelyé-
re. Húsz sing félhüvelykes kenderkötelet, ugyanennyi kóc-
madzagot vásároltak a kákabélü kötélverötıl, s egy ott
heverı gyékényszatyrot is: abban vitték magukkal a szála-
sodort portékát.
Déltájt aztán mindaddig föl-alá sétáltak fogadójuk
elıtt, míg meg nem pillantották Kronstein doktor kétke-
reküjét. S miután a hizodalmas, cvikkeres orvos beszuszo-
gott az étterembe, maguk is bekövetkeztek utána, s ahogy
a jóravaló úr mondotta nekik reggel, a szomszéd asztalt
választották.
A betyár gyógyítója, ki a siralomházban se hanyagolta
el különös páciensét, komótosan kikanalazta ragú-leve-
sét, éldelve megette a csakis számára, kemencében sült li-
bacombos sóletet, egy hajtásra kiitta a krigli sörét, majd
széjjeltárta maga elıtt a Horka~vármegyei HíRt,Et,fí aznapi
számát, s az újság takarásából tudatta a tıle lépésnyire
jobbra ülı asszonnyal, hogyan is fest a halálraítélt bojnyik
utolsó uporvári szállása, az ó-vármegyeháza emeletjének
végében vasajtóval zárt áristom, a halál tornáca. Semmit
se felejtett ki a látottakból - azt se, hogy a bitóra szánt
rabnak társa van: egy szép cirmos kandúr.
- Jutalmazza kegyessen az Isten doktor uramnak jósá-
605
gát - suttogta, miközben a száját törlötte, az asztalken-
dıcskéje mögül Csépe Bozsó.
Estélig Bálinttal a Griff=ben, a 16-os szobában hüd ta
meg magát. Örá is ráfért, hogy aludjék egyet, mert attól
fogva imetten volt, hogy Pestrıl útnak eredtek a postaba-
tárral. Jócskán alkonyodott, mire ébredt, ám szemeny it-
ván sem mozdult és nem szólt: jóideig csak nézte fiát, ki az
ablak párkányán könyökölve Uporvár fıutcájának for-
galmát leste.
Az emeletnyi mélységben - Bálint gyönyörüségére -
hintók nyargaltak, stráfkocsik cammogtak, parasztszeke-
rek nyikorogtak a két kıjárda között füstölgı porban, h„-
tikosaras vagy szalmaszatyorcepelı inasok csellengtek. fü-
työrészve, a boltok elıtt pödrött-bajszú, lenyalt hajú ke-
reskedısegédek locsolták csırös kantákból a gyalogj„r-
dát, szapora léptő kispapok siettek szemlesütve a kéttor-
nyú nagytemplom irányába, sokszoknyás cselédlányok
söpörtek a kapuk elıtt, a közelí két utcasarkon meg kürtı-
kalapos fiatalurak köszöngettek idısebb hölgyek kísérte
kisasszonyoknak, kik csak fejbólintással viszonoztálc a
mély meghajlásokat és cilinderemeléseket, s ıhozzá ha-
sonló nebulók iparkodtak hazafelé az iskolából. . .
A fiúcska csak nagysokára figyelt föl rá, hogy az ágyból
ıt dédelgeti szemmel az anyja. Legott oda is bícegett hoz-
zá, s kimondta, amit már sokszor akart kérdezni:
- Apám-e nekem tán ı, a betyár, hogy kedves any„
szívvel-lélekkel megteszen ıérette akármit
- Nem apád, hisz, náladnál csak hét-nyole évvel idıs-
sebb. -Csépe Bozsó beletúrt a gyerek puhaszálú haj„ba. -
Kicsiny vagy még hozzá, hogy fölfoghassad eszeddel, de
azért megmondom. . . Harminc esztendıs leszek én, ám at-
tul fogva, hogy élek, magaszántábul cselekedve, fizetség
nélkül jót sose tett velem ember. Sose! Egyetlen vala ı. ki
fizetséget nem várt, de nem is fogadott. Mikor elment, esz-
tendeje, pénzit mind minekünk, kettınknek hagyta, igen
számos pénzt! S avval olyat lódított akkor rajtam, ap„tlan
606
kicsiny árvám, hogy nem sok idı múltával átorságom
lett odahagyni az erdıt, merszem támada visszakepesztet-
.,..m az embercsürhébe, hol engemet annyiszor eltiprának,
megtaposának, megkopaszítának. Mert hogyha a bojnyik
erıs akaratja nem ojtja belém, hogy idınek elıtte ne vé-
nuljek nyomoruságunktul, ne legyek csorvasz banya, meg
tebelülled se csináljak számkivetett erdıvadját, sose mer-
tem volna megint egyszer elıbúni az Isten háta mögül, hol
senki se bánta, s hol senki kutyájának lennem nem köllött,
sose mertem volna világnak menni újólag, utolszor pró-
balhatni szerencsét!... Eggyetlen vala ı, kijavunkat, ket-
tonkét, árvám, önzéstelen ıszintén akará, s ki ruhát is
adott rongyos testünkre, miképpen az Isten kiruházza a
retnek liljomait...
Csak miután besötétült, kelt föl az ágy szélérıl. Meg-
igazgatta ruháját, magára kerítette idıközben győretlen
száradt utazóköpenyét, megfogta, s alája berejtette a ma-
dzaggal meg a kenderpányvával kitömött gyékényszaty-
rot, s mint kik csak a fıutcai korzón az idıt múlatván
setalgatni, s közben esetleg a talján Francesco jószagú
cukrászdájába beülni kívánnak, ment le fiával a lépcsın,
hogy a Griff oldalfala mellett sompolyogjanak el a Csíbor-
patak innensı partjáig.
Fülledt-langyos, szinte meleg volt körülöttők az este.
S ahogy egyre közelítették a patak partját, elıbb csak hi-
tetlenkedve-esudálkozva füleltek, majd egyszeriben s egy-
szerre nevettek föl. A szittyós mederoldalban förtelmes,
versengı brekegéstıl zengett, jószerivel rezgett is a lég, a
sotetség. Végig a víz mentén békák számlálhatlan seregé-
nek hars vakogásától remegett a világ. Ha netán egymás-
nak mondaniuk kellett volna e zaj ban akármit, még a kiál-
tott szó is menten belefulladt volna a vartyos lármába.
Surrantukban föl-fölpillantottak az ó-megyeház hátsó
frontjának meredek, vakolatja-lemállott, itt-ott mohalep-
te falára. Az immár éji derengésben tizenegy négyszögletes
607
ablak volt odafönt egy sorban, kétölnyi magasban. S mind
közül egy, az a legszélsı csak a rácsos. . .
Alája osontak. A vasrudas ablaknyílás párkányától le-
felé vaskos kıtámasz, gyámpillér ugrott ki az ódon kvá-
derfalból.
Szekrényesi-Schreiner Béla ezen az estén is beviharzott
négyesfogatával Uporvárra, de nem melengette éjfélig a
két tenyerében arája kezét, nem aludt ott a Pekry-palotá-
ban, ám-miután mátkájával, leendı ipaurával s Miss Ali-
sonnal négyesben megvacsorált - nem is indult egyenest
haza, Dévérre. Estebédjük elıtt ama néhány percben,
ameddig jegyesével kettesben lehetett, olyat hallott a hol
falfehér, hol kirózsásodó orcájú fruskától, ki alig bírta pa-
lástolni fölindulását, oly hírt, ami ıt is nyomban fölzaklat-
ta, s arra késztette, hogy amint a kisasszony az étkek után
asztalt bont, tüstént befogasson, s elhagyja a várost, de
majd Zanótnáljobbra letérjen az országutról, arra, a hı-
könyi puszta felé, hol Piroskája védencének, a bitóra ítélt
bojnyiknak az apja tanyáz a gulyájával.
Négy fekete nóniusz kancája kedvére kiszuszogta ma-
gát, míg ı vacsorált, s mihelyt megmozdult érzékeny szá-
jukban a zabla, menten kirúgták patáik alól a rögöt, végig-
nyargaltak Uporvár fıutcáján, s a sárgalámpás cédulahá-
zon túl, hol a vámos nem merte leengedni eléjök a schwarz-
gelb-csíkos sorompórudat, nekiröppentek a szederfák
szegte silány országútnak. Már Dévérrıl a megyeszék-
helyrejövet is förgeteges futhatnékjok volt, de ahogy az
éjjeledı estében még valamelyest meghősült is a páráktól
fülledt levegı, oly széliramos kedvük támadt, hogy hajtó-
juknak elég volt vaskézzel markolni az egyre feszes négyes
gyeplıszárt: ostort bontani, serkentın csördítnie nem kel-
lett, még akkor se, ha dombot látott a csekély holdfényben
odább...
608
A robusztus bricska viharlámpásának vilá inál pár
perc híján tizenegyet mutatott a zsebórája, mikor elhagyta
. a hokönyi horhost, honnan már csak négy-öt puskalövés-
nyre volt az idısb Jegenyének a szépszámú gulyanyája.
A számadó, ki az esti fejés elvégeztével kihevert a pa-
'.;: rázstőz rrellé, subáján fekve a téli betegség megrontotta
fülével is idejekorán meghallotta a nagysebesen közelítı
négy táltos robaját. Rápisszent a kutyákra, csihadjanak
addig, míg hamarost meglátni lehet, hogy pandúrok nyar-
galnak-e rájok, vagy más. Fél minutával késıbb máris
tudta. ki az, ki tanyája felé tart: csak a dévéri derék i ú
uraságnak vannak ilyennyire távolba világító lámpásai
vastagráfos kerekő bricskájának bakján kétoldalt...
- Nincs baj - szólt be a lombfödeles kunyhóba a bojtá-
roknak, kik maguk is neszelıdtek már. - Jóravaló ember
a vendég. . .
S elejbe ballagott a Iassúdó négyesfogatnak.
- Adjisten! - fogta rövidre a szárakat a fiatal földesúr.
A négy fekete táltos mind egyszerre, puhán torpant. -
Lám, éj idején kell háborgatnom...
- Hozta az Isten.. . - Jegenye István hajadonfıtt volt.
Kucsmát-kalapot nem emelhetvén, a fejét hajtotta szü-
gyig. - Mí a tisztesség oka. ..?
- Nem szállok le, sietnem kell, jöjjön közelebb. - Szek-
rényesi-Schreiner Béla lehúzta ajobbjáról kesztyőjét, s pa-
rolázott a komor pásztorral. Oda is hajolt hozzá az ülés
oldalkarimáján át. - Legyen éber az éjjeleken, melyek ez-
tán jönnek, csakis ezt megmondhatni siettem ide. Nem
tudom ebben a percben, hogy melyik éjen, holnap-e, hol-
napután-e, vagy egy hét is beletellení fog, de legyen résen
váltig, mert errefelé térül majd két lovasember. Az egyik az
ön fia lesz, ha ugyan sikeredni fog az, miben én is erıssen
bízok, s bízvást bíznak másjó lelkek ugyancsak. - Rámar-
kolt a gulyás csontos vállára. - De meg kell mondanom azt
is, megmondom hát. .. hogyha kudarcot vall a merény, a
fiúnak már csak a holt tetemét fogják láthatni, kik ıt nem-
609
zék, szülei. - S mintha fagyos szél vágott volna nyakába,
hideg nyálazta a hátát. - Am ha sikerrel fog végzıdni a
terv, melyet ıérette kifundálánakjóakarói, e gyıztes eset-
ben is úgy lehet, éveken át, vagy tán soha ebben az életben
meg nem láthatja fiát se szülıanyja, se apja, se más, mert
el kell szöknie innen, e honból, messzire mennie kell, hol
senki'se kérdi, ki ı, és merre hazája. Mikor hát, adja az
Isten, e helyt apa és fia összetalálkozik, akkor a perc, míg
egymást fogják látni, a búcsúzásnak perce leszen!
Eleresztette a számadó legunnyadt vállát.
- Hogyha hisz Istent, kérje az ı irgalmát!
A gulyás tüdejébıl nehezen szakadott föl a szó:
- Idehíhatom ıtet... az anyját?
- Hívja szegényt... - Dévér urasága lenyelt egy sóhajt.
Kissé megeresztette a szárt, s rászólt a lovakra:
- Győ, Baba, győ, Lidi...!
Jóformán egyhelyben fordult meg alatta a bricska.
A hıkönyi pusztáról Zanótra, a Paphegy alá nyargal-
tatta a négyest. Megmászta a szılıtıkék bakhátjai közt a
magas domboldalt, s a sötétbe borult boronaház ablakán
bekopogva - mi más tehetett? - fölverte az elsı álmából
rohonczi Pongor Sámuel urat, ki legott serkent, lecsitítot-
ta dühös puliját, odatámolygott mőtermében a holdfény
simogatta nagy ablakhoz, s ráismervén éjféllel jött látoga-
tójára, beeresztette az alispán fruska leányának jegyesét.
- Mi a kivánságod, kedves öcsém? - dörgölte dagadt
szemeit.
Dévér urasága nem kertelt.
- Van-e tintát oldó vegyszered itthon, urambátyám? -
szegezte neki a remete piktornak az egyenes kérdést. - Né-
mely festıknél láttam már oly furgangos folyadékot..
- Van nekem is - bólintott, vagyis inkább csak hagyta
leesni a mellére fejét az immár ébredezı képíró.
- Hát avval a pacsmaggal kéne e vásott útlevelen forté-
lyosan eltüntetni nevet s egyebet.. . - Szekrényesi-Schrei-
ner Béla odaadta a Paphegy piktorának a vedlett utazóle-
610
velet, mit Csépe Bozsó Pesten, a Síp-utcai bö délyban lo-
patott és kora reggel adott át Pekry Piroskának Uporvá-
ron, a nagyvásártéren. - E passzusnak Tuli András ura-
dalmi lovász, húsz esztendıs, hadra foghatni untauglich
túrócz-szentpáli lakos nevére szólandnia kell, hogy ilyen-
képpen az alján Túrócz vármegye hiteles hivatalainak há-
rom pecsétje is érvényben maradandjon. Mellızd kérdeni,
hogy kijavára, kinek használatjára leszen...
Sámuel úr meggyújtott még két gyertyát, s hangtalanul
nunkába fogott.
- Légy türelemmel, Béla öcsém-dünnyögte, s ameddig
tte a dolgát, szót sem szólott többet. Szaporán pepecselt,
s míg váratlan vendégének foga közt fene bőzzel felére fo-
gyott a szivar, maga elvégezte egészen a passzus meghami-
sítását. - Használhassa haszonnal a szentpáli lovász. . .
Az i ú földesúr hajnali három elıtt pár perccel hajtott
be a dévéri udvarház parkjának kapuján.
Az öreg Vida ébren várt rá. Nyomban kivezényelte az
istállóból a parancsára virrasztó bérest, fogjon ki és csuta-
kolja le gyorsan a négy meghajszolt kancát. Maga utána
ballagott fiatal gazdájának, kinek elsı dolga volt, hogy a
Paphegy remetéjének krajcáros szivarja után, jobb ízzel
lepucolhatni a nyelvét, rátömjön az egyik holland kurtapi-
pájára.
- Mikor alszik már egyszer tisztességessen, nem többet,
legalább hat-hét órát?-zsémbelt a küszöbrıl kisurával.
- Majd ha parancsolni a hitvesi szó fog, s nekem enge-
delemmel lennem kell - lobbantott egy gyufaszálat Szek-
rényesi-Schreiner Béla. -De most, mielıtt térnénk nyugo-
vóra, egyébrıl kell szót váltani még kettınknek, Vida bá-
csi. - Helyet mutatott egy bırzsölyében a vén Nádasdy-
huszárnak. - De ha meggondolta magát. . .
A szikár hasznár nem volt tréfás kedvében.
- Késı van - szisszent harapósan, de azért beledöccent
a kopott bırszék öblébe. - Az ordrét halljam!
611
Dévér urasága kivett a pohárszékbıl két fertályverdun-
gos kupicát. Pálinkát töltött, koccintott az öreggel, s mon-
dani kezdte az ordrét:
- Holnaptól, Vida bácsi, menetkészen kell lennie, pénz.
zel, poggyásszal. Napszállat elıttig Uporvárra bekocog-
nia kell, s vezetéklovat is visz. Még mielıtt besötétül, a két
lóval behúzódik a köztemetıbe. Bizonnyal tudja, hogy ot-
tan hátul, a püspökrétnél vége a kıkerítésnek. Hát onnan
kell bevezetni a nyergeseket, menvén velök egyre elıre,
egészen a Csíbor-patakig, hol a sírkert árka van. Aztán
már csak várnia kell. No, de. . . eshet olyan, hogy holnap
se, de holnapután se leszen rá mód, hogy a plánumot az, kí
csinálta, valósíthassa is. Akkor bizony estérıl-estére ke-
gyelmednek a holtak sírjai közt fog kelleni virrasztván
posztolnia. Gyızi-e majd türelemmel, erıvel?
Az agg ember lassan-lassan közelebb tologatta a pálin-
kás flaskához üres kupicáját.
- Mért repetáljam, mit már v rst„ndlich megmondtam
elégszer kisuramnak?
Szekrényesi-Schreiner Béla kezében megbillent a buté-
lia. Csurig töltötte a hajdani Nádasdy-huszár kupicáj„t.
Majd belenyúlt lovaglónadrágjának farzsebébe:
- Itt van e tárca. Papírbankóban kerek ötszáz, de
aranyban, körmöci sárga csikókban még háromszáz... s
itt van ez úti levél is...
Siralomházában a méla halálraitélt a bicsaklós l„bú asz-
talnál könyökölt. Már jó órája a megzöldült Krisztust bá-
multa a rézfeszület közepén. Mit imádkozzon hozzája?
Motyogja a szent Miatyánkot?... Mit könyöröghetne fo-
hásszal az ısz Öregistentıl, ki fiát a keresztre feszitteni
hagyta? Ha tudni akarja az Ür, hát tudja is ottan, a fölhıs
mennyekben, hogy az áldatlan sorsú bojnyik, kit akasztó-
fára ítélt a nemes bíróság, megbékélve van ebben az (5 aka-
ratjában. . .
612
Cirmos macskája a térdén fekve szunyókáli Megsímo-
gatta.
- Legott hozzák vacsoránkat.. . - mondta ki f nnha"-
gon.
Megnézte a kandúr hátán pihenı keze csuklóját. Meg-
nezte a másikat is. Nincsennek rajtok vasperecek. Ki ha-
lálra ítélve van és siralomházban teng, hogy várja a végét,
már láncot se, bilincset se visel. Két foglár ırzi közelbıl
éjjel-nappal, két pisztollyal, s hogyha a kosztját hozza az
egyik strázsa, a vasajtón kívülrıl bárgyún bevigyáz rá föl-
húzott mordályával a másik. Akárcsak most is. . .
Csikorított egyet a zárban a kulcs, fölsírt három rozsdás
pántján a vasajtó.
A komísz Kuczora Szlavomír tömlöckáplár szolgálta
be asztalkendıvel leterített óntálban a Gr konyháján
vármegye kontójára fölírt vacsorát. Ez a félmagyar és félig
cseh profósz régebben az osztrák zsandároknál hordta a
mundért, ám miután egyízben visszapofázott valamely
tisztjének, kiakolbólintották. Minthogy pedig akkor is ép-
pen truccolt Béccsel a vármegye, hát Goda Farkas vár-
nagy nyomban beszegıdtette rabırnek a böszme duhajt.
Sose kellett megbánnia, hogy befogadta a póruljárt csend-
ırt. A kegyetlen természető néhai zsandárt egykettıre ko-
misz Kuczorának kezdték titulálni a tömlöc foglyai, és ha-
marost már nem csak a mindenféle rabok, de a tiszti
ügyész, meg más urak is. Nem akadt oly vétkes, a legcsö-
könyösb se, ki gyónni ne kezdett volna serényen, hogyha
palánczi Kemény Antal fiskus ráúnt a konok tagadására,
s végképp elvesztve türelmét, a komisz Kuczorának bízta
kezére...
- Zabálhatsz, átokházi! - A zsandárból lett foglár nem
volt nagy, de zömök se. Akár egy hangjacserélı suttyó, hol
sipítósan, hol meg medvetorokkal dörmögve beszélt.
Most épp a sipítós hangját uzoválta: - De tudd meg, hogy
belehuggyoztam a húsos káposztádba!
A vasajtó félaraszos küszöbén túlról az a másik silbak,
613
ki a két lábát szétvetve, kezében pisztollyal posztolt a sötét
folyosón, csıdörnyerítéssel röhögött a gonosz tréfán, s
nyomban hozzá is pótolt valamennyit:
- Fald be, okádd ki, bitang!
A legény nem kelt föl a székrıl. Csöndben mondta a
dancs tömlöckáplárnak:
- Takarodjon kend, mocsok ember! - De ahogy rá is
nézett a komisz Kuczorára, a szembogarában a poklok
feketéje sötétlett. - Kifelé!
A cérnafosó gégéjő foglár fölvonta csapott vállát. Oda
sandított, hol az ágy lábánál déltıl fogva, mióta a sáfár
fölküldette, helyén volt, érintetlenül állt az a négypintes
demizson.
- Sose kínálsz már bennünket, fattyú? Hogyha magad
nem iszod, legalább mink vigadozhatnánk éretted.
A bojnyik váltig a macskáját simogatta, de lusta tekin-
tete jéghidegétıl lassan megsápadt a komisz Kuczora
Szlavomír, és mint kinek egyszeribenjut eszébe, mit elfele-
dett, sietısen sarkon fordult, lógós vállát hintáztatva ki-
ment, betaszította a vaslemez ajtót, s megfordította a zár-
ban a kulcsot.
A cirmos kandúr nagyot ásított, s a betyár térdérıl oda
szökkent, hol az asztal közepén nyálcsordító szagokat gı-
zölt az az edény.
A halálraítélt odanyúlt a takart óntálhoz.
- Egyél... - Megcsípte az asztalkendı sarkát, rántott
egyet rajta, s leröpítette a padlóra a kockás vásznat. - Ne-
kem étvágyam vették a rüpık férgek. . . hogy a rosseb rágja
meg ıket!
Hátravetette magát a nyekergıs széken, s míg macskája
a káposztába kevert kis húsdarabok közt válogatott, feje-
rázván fölnézett a nyitott ablakra, hol oly sőrőn áradt be
a békakuruttyos lárma, akár a patak szittyós partjának
posványbőze.
Kint s odalent, hol a siralomház-ablak alá épített gyám-
pillernél állt a fiával, Csépe Bozsó éppen cicce ezt egyet a
nyelve hegyével.
A békák tömkelegének krákos vakogásán át a haláltor-
naca szobában a bojnyik füle nem hallotta a jelt, de a
macska legott otthagyta a tálat, szemetágultan lelapult,
majd mintha kutyát orrontott volna, ijedt ugrással föl-
szökkent a magasba, az ablak párkányára. Menekvın
bújt ki a két vasrúd közt, s máris hőlt helye volt.
A legény nem tudta kigondolni, nem is firtatta magá-
ban, hogy ugyan mi ütött ily hirtelenében az ı selymes
szırő társába. Letette a két könyökét, föltámasztotta az
állát, s tunya-bágyadt szemmel bámulta, hogyan kígyó-
zik, fodrosodik föl a füst az olajmécs lángja hegyébıl.
Píllanatok vagy percek múltak el így?
Egyszer a kandúr újra csak ott volt ablaka párkányán.
Majd lendült egyet, s máris az asztalon ült. Vagy tán itt ül
azóta ís tán, egyre elıtte. ..?
Riadtan hökkent. Kócmadzag a macska nyakán? Az!
Hosszú maszték, hisz nincs meg a vége. . . kilóg, lefelé függ
onnan az ablakból, oly hosszú!
Fölállt. Megfogta a kócból sodrott vékony, szırös zsi-
neget. Meghúzta. Megint. S már tudta, hogy ott, hol a
masztékot macskája nyakára kötötték, kint s valahol lent,
a sötét mélyben az ablak alatt valamit ráhurkoltak is. . .
Elfújta a mécses lángját, s újfent, óvatosan, nem erıvel,
lassankint följebb-följebb húzogatta a terhet. Jött, nem
akadt el, s kisvártatva bebújt is a rácson.
Pányvának is alkalmas kenderkötelet rántott át ablaka
párkányán.
Hetek óta elıször fúlt el torkában a lélegzet. Nehezen
mozdult. Fölhágott ágyának peremére, a széldeszkára.
Ahogy rég, apjaurától látta, erıs kúngörccsel a vasrács
balszélsı rúdjára csomózta a pányvát. S fogta tovább is,
hogy tenyerében tartván érezhesse, miképpen akarhatják
használni azok. . . vagy tán csakis ı, ki ajöttét esküszavak-
kal ígérte!
614 ; 615
Máris, percbe se telt, megrántották odalentrıl. Tenye-
rében, ahogy markolta, feszes lett, majd kisidınkint rez
zent-rándult is, remegett a kötél. Jön, hozzá mászik, fölfe-
le vonja magát, ki ügyes kézzel laza hurkot tenni tud
macskája nyakára!
A vasrács két balszélsı rúdja közé nyúlt, s kijjebb dugra
kezét. Lihegısen, horpasza-fújtatván lélegzett, mint ki ko
porsójában fekszik, s élve behantoltan kapkod levegıért.
Forró, vékonyka gyerekkéz bújt tenyerébe. A Bál.int!. .
Csépe Bozsó Bálintja...!
Vigyázatosan, de erısen fogta, emelte, segítette fölülni
a kıpárkányra a s„nta fiúcskát.
- Fúdd ki magad... te vitéz. . .
Odalent a bogándi boszorkány szájakiszáradtan, hu-
nyorogva lesett-fürkészett föl az ablakra, ahonnan, a vas-
rácsos nyílás peremérıl már lábát lógatta alá a fia. Isten
kegye ótta szegényt! Föl bírta magát vonszolni az árva. . .!
Sós könnyek buggyantak elı szeme sarkából. Irgalmas
az Isten! Nyomorék ivadékot adott, de ki bátrabb száz
épnél is!... Csak most, odafönt, e fölindultában szót se
feledjen mindabból, mit az anyja tucatszor s még többszö
lelkére kötött!
Füle már elgyöngült, elsiketült az ezer meg ezer rút, rá-
csáros torkú kacagóbéka horács vakogásától. Elgémbere-
dett nyaka szirtjét és már két emlıjének völgyét is hideg
izzadság szeplızte. Csak el ne feledj egy szót se, okos ki
csiny árvám! Szórul-szóra, akár az imádságot kell monda-
ni. . .
Fönt a fiúcska nagyot nyelt.
- Hát. . . nekikezdek visszakepesztetni. . . de aztán kend,
ahogy én eleresztem a végit, húzza föl újfent ezt a kötélt. s
„gyába berejtse!. . . Magam meg kedves anyám ugyanebbe
az esti idıbe leszünk ide holnap!
Rátérdelt a kiugró, lejtıs gyámpillérre, s félısen, de vi-
tézül kezdett lefelé araszolni a horzsos kenderpányván.
61ó
q Másnap, június harmadikán Pesten a képvise áz zárt
ülésen nádorrá emelte gróf Andrássy Gyula miniszterel-
nokot, fölruházva eképpen a joggal, hogy majd öt nap
mulva a hercegprímással együtt ı, az arisztokrata létére
szabadelvő országnagy, tegye I. Ferenc Józsefosztrák csá-
szar fejére a Szentkoronát, ne pedig-miképpen a törvény
szerint nádorispán hiányában hagyományosan kellene-a
labanc országbiró, a kevély mágnás, Majláth György, ki
az önkény gyászidejében az Udvar hőséges helytartója
volt Magyarországon. (Nem telik el tíz év sem-idıközben
befogadja Deákot a sír -, és Pesten a Tisztelt Ház zöme
egymással versengvén fog a mágnásokhoz törleszkedni.)
Ugyanekkor - délelıtt - Uporváron Dörner Özséb vá-
rosbíró két pesti urat mutatott be a vármegyeházán Pekry
alispánnak: Mandelbaum vas-nagykereskedıt, ki a sza-
badságharcban csuklóig vesztette a jobbját, s Neuburger
mérnököt, ki degeszre tömött táskával kísérte Izrael tör-
zsének vaskalmár ivadékát. Mandelbaum úr-jómaga és
néhány szintúgy vagyonos kereskedıtársa nevében - oly
javaslattal érkezett Horka vármegye székhelyére, hogy kis
consortium-uk hajlandó volna finanszírozni az uporvári
vashíd fölépítését, mely munkálatok Neuburger hídmér-
nök vezetésével leendhetnek elvégezve, ha a város hozzá-
járul, hogy a hídvámok hét esztendın át a költségeket vi-
selni kész fıvárosi üzletembereket illessék.
Dörner nem csupán alázatosan tisztelegni vezette vaj-
thai Pekry Péter elé a két egyforma fekete gérokkba öltö-
zött pesti urat: köntörfalazás nélkül fölkérte a vármegye
választott kormányzóját, legyen befolyásos támogatója a
fontos - nemcsak Mandelbaum úr és társai, de a város
számára ugyancsak elınyös-ajánlatnak, hiszen Uporvá-
ron számos földbirtokos nemes is házat visz s évrıl-évre
adózik a civitásnak kasszájába, s ezen vidéki uraságok -
kik a polgársággal együtt hiányolják és nélkülözik az
Upor vizén át mindeddig meg nem készült hidat -, bizo-
nyára maguk is lelkes hívei leendnek a közhasznú ügynek,
617
- Elhozta-e kend?
A szipákos foglár nedvedzı tülökorrához nyomkodta
az öklét.
- Börtınbe akarszjuttatni, Bozsó. . . -- szürcsögte a bdj-
sza alól együgyően. - Oda juttatsz! - Paszománnyal hán
nadrágja zsebébıl kölletlen rángatta elı a hüvelykn i-
szakállas kulcsot. - Fo ad. . .
- Biztos-e, hogy belepászol? Mert hogyha hamissan
megcsal kend. . . - A bogándi boszorkány beledöfte tekin-
tete csáklyáját a Monyók szők szemzbogarába -, tani
legyen Isten, hát igazán börtönbe taszittom.. .!
A tömlöcbakter a kálvária végén álló kıfeszületre me-
redt:
- Meg is esküszök én, csak már ne csigázz!
A lefátyolozott arcú asszony keze eltőnt bı köpenyének
szárnya alatt. Belebökte a kulcsot szoknyája szoros dere-
kába.
- Imádkozzon kend, estétül szakadatlan imádkozzon,
hogy baj nélkül sikeredjen az ármány! Hogyha betetjese-
dik, mit fondor eszem fızött, kora reggel e kulcsot megleli
kend.. . csak menjen a püspöktemplomba, s a szenteltviz-
tartóba keresse...!
Délben Kronstein doktor nem vizitelt a siralomházban.
Megüzente cselédlányával az ó-rnegyeház sáfárának:
mondja meg a porkoláboknak, azok pedig az ırizetökre
bízott bojnyiknak, hogy egy betegének, ki halálán van,
kell végsı fájdalmait enyhítnie.
A bitóra ítélt rab szótlan hallgatta az egyik nappali fog-
lárt, bizonyos Varjast, ki e héten reggeltıl napszálltáig
strázsálta Laczó nevő társával a szembeni ır-kamráb„l a
halál tornácát, s mert még nem száradt kí belıle utolse
csöppig az emberség, most is megkérdezte a hóhér prédá-
ját:
- Még mindig fáj hátadba a puskalövés?
62Q
A legény, ki az ágy tetejében szétteritetttolldunyhán
... hevert, úgy tett, mintha nem is hallotta volna ajóindulatú
szót. Mást mondott:
- Csak a krumplilevest ettem meg. Nem nyúltam a
tyúkpecsenyéhöz. Vigye el kend, hogyha kívánja.
Varjas, ki ha éhes volt, a kiszáradt prófuntot is elrág-
csálta, nem mondatta magának kétszer, mit csináljon az
ételmaradékkal: szaporán tetejébe tette az üres leveses tá-
nyérnak a tyúkpecsenyés öntálat, s-hátha netán meggon-
dolja magát a halálzsákmánya betyár! - máris kívül volt a
vasajtón.
Ettıl fogva a bojnyik-várva az alkonyatot meg az estét
- váltig a székestemplom rézhangú öraharangjára fülelt.
Fertályóránkint egyet, kettıt, hármat, s hogyha az óra ke-
rek lett, négyet ütött vékonykán, mélyebbet pedig annyit,
ahányat kellett, kettıkor, háromkor s késıbb.
Nem kelt idl az ágyról, noha már cefetül megnyomta a
hátát s derekát a kötél, mit az éjjel - ahogy boszorkány
szeretıje a Bálint gyerek szájával parancsolta - nyomban
belecsömöszölt szalmazsákjába. Csak miután elütötte a
hármat a püspöki dóm órája, tápászkodott talpra. Oda-
ténfergett a vasajtóhoz, kifürkészett a kerek kukucson, s
mert szemben a foglárok ırszobájának ajtaja csukva volt,
elıszedte dolmánya zsebébıl a papíros zacskót, mit a dok-
tor adott neki, még odaát, a nagy-megyeház tömlöcében.
Markába öntötte a tán tenyérrel gömbölyltett aprócska
golyókat, s megszámlálta is ıket.
- Huszonöt - mondta ki fönnhangon.
Kitekerte a négypintes demizsonból a dugót, s a bogán-
di boszorkány éji üzenetje szerint egyenkint belehullajtot-
ta a borba a labdacsokat. Bele is szippantott a hasas üveg
szájába. Csak a rizling savanykás szagát érezte az orra.
Visszaütötte a faragott fadugót, s helyére állította az ágy
lábához a főzfönatos palackot. Estélig elolvad benne az
orvosság, szétillan, elenyészik a borban. . . - Hörkent egyet

a gégéje. - A maszlagolók meghősittik a bort, e golyók

nyugodalmat lopnak a rizlingbe. . .
Az imént, ahogyan dolmánya zsebében túrkált, mintha
törecskes, porladozó szalmát, vagy mit tapogattak volna
az ujjai.
Kikotorta. A levendulafő! Az a szárogatott pár szál, mit
az Eszter adott vele akkor, tél végén, hogy utolszor háltak
Hetevény-pusztán egymás karjában. ..
Szétmorzsolta az ujjai közt a levendulaszál törekét. I a-
lahány alsó rokolyám, meg mellyesem, ingem van, közibök
ládámba levendulafőt teszek én. . . -kuncogván így súgta az
ágyban az Eszter. A bírósági hodályban meg csakis ı lehe-
tett, ki legott és zokkal sírt föl, mikor Žngyán másod-alis-
pán pálcát törvén mondá kí: kötél. . .! De az ı füle abban a
kárhozatos minutában csak az anyja keserves, csukladozó
rívását bírta kihallani. .. Kínzattál, ölelıs szeretım, meg-
szenvedtél te miattam a vízváradi szolgabíró kényétül,
mégse vehetlek el én vigaszul, pedig akkor utolszor is egyre
fogadkoztam. . .!
Fulladtan nyelt egyet, s épp úgy rángott nyakab8re alatt
ádámcsutkája, miképpen az apj„é, mikor ıt, esztendeje,
délnek küldé Klapka vezérhöz, Garibaldi elejbe...
A cirmos kandúr odasündörgött a bokájához. A sar-
kantyú főrészes tarajához dörgölte fehérfoltos derekát,
hogy csiklandozza, vakarja magát.
Lehajolt, fölemelte a macskát, s ráfektette a karjára.
- Te is türelemmel légy... ládd, én is erıssen próbá
lom. . .
Végignyúlt a nyöszörgıs ágyon, s máris aludt, de csak
oly hevenyében, félig imetten, akár a csikasz: füle mindig
meghallotta a székestemplom tornyának kondítását.
Vánszorgósan húzza a lábát, ıdöngısen fogy a lusta
idı...
Kandúrja a hóna alá fészkelte magát. Font olykor a két
elsı lábával, s egyre dorombolt. S mintha - netán álmá-
ban? - kürt is harsant volna, közel vagy messzi.
622
Valóban. A fıutcán a nemes vármegye bandériumát
bucsúztatta a város. Hét járásból hétszer hét nemesúr in-
dult lóháton, tollforgós kalpagban. arany-ezüst paszo-
mántos mentében, vitézkötéses dolmányban, zsinóros
nadrágban, csillámló sarkantyús csizmában, veretes mar-
kolatú karddat az oldalukon, hogy Homokszállásig nye-
regben tegyék meg az utat, majd onnan - bevagonírozva a
hátasokat is - vonaton folytassák, s reggelre megérkezze-
nek a fıvárosba, hol gröf Forgách Tarnás fıispán várja
csapatjokat. Ök negyvenkilencen, Tama gróffal ötvenen
képviselik majd Horka-megyét a vasárnapi pompás szer-
tartáson, a királykoronázáson.
A nagytemplom elıtt az alispán vette ki Goda várnagy
kezébıl s adta át göndör üstökő unokaöccsének; várdai
Harmath Kázmérnak a vármegye aranyhímes, kerecsen-
solymos zászlaját. A délceg fiatal nemesúr, kinek vállán
cobolyprémes, borvörös bársonymente volt panyókára
vetve, büszkén meglengette a nehéz selyemlobogót:
- Éljen a király s a királyné!
Vajthai Pekry Péter intett a tiszti huszárok kornétásá-
nak. A kürtös rikoltá marsot fújt, a csillogó szırő, táncos-
lábú, ékes csótárral, sallangos hámmal-farmatringgal
szerszámozott lovak fejüket kapkodván toporogtak gaz-
dáik alatt, s a nemes bandérium nekiindult, hogy hat falun
át éljeneztesse magát, s holnaptól Pesten is dicsıséget hoz-
zon Horka-megyére. (Az alispán majd csak pénteken kö-
veti ıket, de-miként Deák-- ı se leszjelen I. Ferenc József
és a kir„lyné, Wittelsbach Erzsébet koronázásán: egyszerő
magyar öltözetben, fekete atillában, akár egy falusí magá-
nyaból Pestre csöppent táblabíró, szemléli a Lánczhíd-téri
Európa Szálloda erkélyérıl, miként vág királyi kardjával
a negy égtáj felé a Magentánál, Solferinónál, Königgr„tz-
nél csatavesztvén megalázott Habsburg, ki csak e konti-
nens négy nagyhatalmának köszönheti birodalma mind-
seddigi épségben-egészben maradását...)
623
A bandérium elvonulásakor éppen az ötöt ütötte el a
püspöki nagytemplom toronyórája.
Siralomházában e hangra neszelt föl a bojnyik. Oda-
nyúlt dereka alá, megtapogatta a szalma közé rejtett köte-
let. Megvan.. . Nem álmodta, valóba nem álmodta, hogy
éjtszaka Csépe Bozsó fia itt járt, fölmászott hozzája a
pányván, s újesztendıkor regölık módjára, hadarós szó-
val sorolá, apróra s okossan mindazt, mit az anyja izent
vele! Nem botor álom, nem magamegtévesztı látás volt
hát mégse, hogy itt ül, fogja a rácsot a Bálint!... Olvasná
csak mostan a doktor a vér löködését itten, a csuklójában!
E percbe dehogy szólhatna olyat, hogy öfz célszenvtelenebh
embert fiam eddigi orvosi pr cxisom éveiben sohaserrz lur
tam. . .! Akárha hideg rázná testét, reszket, didereg mostan
a vére, ki is föccsenne a bırén, hogyha e rángós ér nem
volna eléggé szívós, keze csontja tövében, hol az in mellett
vacog.. .
- Mi bajod, kicsi rózsám! - Az alispán fölemelte leánya
szelíd, gödröcskés állát. - Csak nincs lázad?
- Jaj, édesapámnak mik nem jutnak eszébe! - Piroska
nagyot kacagatt, de miközben e víg nevetést imitálta, gya-
nakvón hallgatta a hangját, nem hamis-e. - Más sem kéne
nekem, s most, épp e napokban!... Kissé kihevülve azért
lehetek csak, mert lótok-futok, intézkednem kell szaka-
datlan.. .
Bosszús volt. Hát annyira sem képes uralkodni magán,
hogy ki ne festıdjék ily pír formájában az orcájára a szív
izgalma? Holott reggeltıl egyfolytában azért szaladoz,
hogy esetleg se lehessen tétlen perce, mikor tovahárithat-
lan rátörne a kétség, a szorongó aggodalom. Hiszen itt van
már Dévérröl az öreg kasznár, déltájt jött, maga is lóhá-
ton, málhával a nyerge mögött, s fékszáron hozta magával
a másik hátast, a halálraitéltnek. Déltıl istállóba bekötve
624
pihennek a nóniuszok, hogy majd ha bealkonyodik. . . So-
masem múltak még ennyire lassan az órák!
Lefutott a palota földszintjére, s hátrasietett a hajdani
lovagterembe, hogy - reggel óta negyedszer-ötödször? -
végigszemlélje csomózó asszonyainak munkáját, hibalátó
pillantást vessen valahány formázódó szınyegre, s le is
üljön kis idıre Filep Liza néni szövırámájához, szórako-
zottan hallgatni fogatlan két lila ínye közül... Mit?
Most se tudott figyelemmel lenni a horpadt szájú anyó-
ka beszédjére, pedig fonalakról, gyapjúfestésrıl s okosat
motyogott.
Visszasietett az emeletre, behívta magához Miss Ali-
sont, hogy megkérdezze szegénytıl, szőnik-e már migrén-
je, s volna-e kedve kicsit torkoskodni, titokban megkós-
tolni az éléstárban a hispán sherryt, mely egyéb italokkal,
s már a jövı szombati nászlakomához rendeltetvén, reggel
jött meg a "Szerecsen"-tıl: maga Schwemmer Alfonz, a
vármegye elsö főszer-, csemege- és gyarmatárukereskedé-
sének tulajdonosa szállította a házhoz, egy pomádés hajú,
piperkıc segéddel cipeltetve a púpos kosarat...
Ameddig a palota pincéjében-egy-egy győszőnyi sher-
ry után - vizitációt tartott a vasgerendákon sorba akasz-
tott füstölt sonkák, nemes penésztıl szürke pesti szalámik,
törtjég közt dézsákban hőtött harcsák, kecsegék, süllık,
teknıkben pácolodó ızgerincek fölött, azt hitte, magát
áltatván, hogy e bámész nézelıdéssel legalább egy kerek
óra is eltelt, ám - benyitva a bibliotékába-esalódnia kel-
lett: még csak fél hetet mutatott az alispán grandfather-
clock-ja.
S épp egy ily napon ı sem lesz mellettem - sóhajtott. -
Dévéren, a eseréptetejes szérőn a két új aratógépet szere-
lik, s Bélának konok elve, hogy a birtoka gazdájának végig-
néznie kell, mit csinál az a Pestrıl jött lakatos. Mert min-
den csínját-bínját ismerni akarja e most vásárolt két masi-
nának is!. .. Szóval se hibáztathatom ıt, dehogy is, csak -
nem tagadom gyarlóságom-ezerszer könnyebb volna ne-
625
kem, ha reánézhetnék néha, miközben a szívem vad dobo.
gását hallgatván várok, várok. várok... várom a percet,
melyben meghallhatni fogom, mert bizton s lelkendezve
rohannak akár éjfélkor is édesapámhoz az elképesztı hír-
rel, hogy a bojnyik többé nincs a tekintetes vármegye ha.
talmában!
- Come on, please, my dear! - fogta karon hét órakor a
Misst, s magával vonszolta a kék szalonba. - Eljátszani
fogom önnek Liszt tizenhatodik magyar rapszódiáját, me-
lyet együtt hallánk Pesten az elmúlt tavaszon, s mely ön-
nek olyannyira tetszett a redut-vígadóban. Fou kno ,
melyben a mester a Magasan repül a daru nótát al.kal-
mazza!
Maga elé tette a XVI. rapszódia zongorakottáját -- már
egy hete megkapta Pestrıl, de azóta se nézett bele -, leült
a fortepianóhoz, s arra gondolt, hogy ameddig végére jut
a számlálhatlan sok hangjegynek, talán addig kevesebbet
gondol rá, kí miatt Vida bácsi a két lóval most már hama-
rost indulni fog, és katonásan rostokol éjjel a köztemetı
szilfái alatt mindaddig... Meddig? Hiszen az sem bízo-
nyos, hogy a rejtelmes delnı már ezen éjjel megszabadít-
hatja a bojnyikot! És ha ma sem, holnap sem, sıt soha?!. . .
Mert ha a két foglárnak erıs Ieszen ébersége, a hıslelkii
hölgy maga válhatik áldozatává szent, elszánt ármány„-
nak!
Szilaj ujjai meglassúdtak a billentyőkön. Lágyan búvik
elı a kicifrázott ütemeknek szokványából a szerény dal
hangsora. . .
Magasan repül a daru,
Szépen szól.. .
Lám, Liszt, a poseur-nek lenni sosem rest Mester, ki leg-
inkább olykori honnjártában, s itt ísjobbára a tenger pén-
zért adja magát nagynéha magyarnak, agyafúrtan tudja,
miként kell a magyar nótának titkos főszereít belefızní a
rapszódia herkömmlich szószába! Közönséges, tucatos
portéka, fakócska melódía volna e mő is a néhány gyöngy-
626
szem-taktus híján: ki a nótában s épen szól, a szerény daru
frázisa benne valóban magasan repül. oly magasan, hogy
föl tudja emelni, magához vonja a mesterkélt muzsikát!
Játszott, hadd fogyjon-kopjan percrıl-percre az est,
mely szürkületével tohonyán beszivárgott már a szalonba,
s rátelepült a falon függı ısökre, Takách- és Pekry-
elıdökre, kik álmatagon hallgatják, vagy csak únottan tő-
rik az ı játékát.. .
Nem tudhatta - holott elsírja magát örömében, ha alít-
ja -, hogy onnan, Dévérrıl már mégis úton van, vágtás
iramot diktálva közelg négyesfogatán mátkája, ki valójá-
ban maga se a habzá szájú lovait hajszolja türelmetlen,
meg-megcsördítve a kígyóhajladozású hosszú ostort, ha-
nem azt, ami hajszolhatlan, az ólomlábú idıt.. .
A komisz Kuczora pontban nyolc órakor rúgta be a
siralomház vasajtaját.
A halálraitélt - akárcsak tegnap ilyenkor - az asztalnál
ült, macskájával a karján, s nekivetette hátát széke támlá-
jának.
A tömlöckáplár letette az asztal közepére a kockás vá-
szonkendıvel letakart óntálat. Mögötte, a küszöbön túl
nem a tegnapi bárgyú profósz posztolt, hanem nesók
közfoglár, ki a nagy-megyeháza pincéjében mindig meg-
hajlottanjárkált, miután egyszer beleverte fejét valamely
zárka szemöldfájába, s attól fogva -- noha nem volt hóri-
horgas - a kazamata egy és fertály öl magas, boltíves fo-
lyosóján se merte kihúzni magát.
- Vályúhoz! -lökte elıbbre, arasznyira a bojnyik elé az
óntálat Kuczora. - Forduljon ki a szádbul!
A legény fölugrasztotta az asztalra a círmost. Ránézett
a csapott vállú pribékre, de nem szólt hozzá.
- Mit bámulsz?! - böffent rá a hurokkal megfujtandı
rabra a néhai zsandár. - Ess neki!
627
A bojnyik lassan emelte kezét, hogy megsimogassa tatá-
ros, csüggı bajuszát.
- Belerondított-e? Mivelhogy még nem mondá. . .
- Bele nem huggyoztam máma - röhíntett egyet a tiszti
ügyész pálcása. - Csak épp belepöktem.
A hóhérprédája betyár megfontoltan bólintott.
- Mégse szemétember kend. - Oda nézett, hol a négy-
pintes demizson már tegnap is állt. - Hát én se vagyok
háládatlan. - Megdılt ültében, s meggörbített egy ujjával
az asztalra emelte a főzfonatost. - Sose éltem borral, most
már itt se kapok rá. - Elhúzta a száját. - Ki maholnap
akasztófán végzendi. .. - Legyintett. - Vátjon egészségök-
re. Vigyék!
- Nem tréfálsz, fattyú?!-Kuczorának nem fért a fejébe,
amit hallott. Hogy e cenk csakugyan neki adná az egész
demizsonnal. . .?-- Nem-e olyképpen spekulálsz, hogy hol-
nap, vagy mikor éppen a tiszti ügyész úr inspiciálni fog
itten, megpanaszolsz bennünket, hogy kizsaroltuk tülled
a bort?!
A betyár oldalra köpött.
- Mégiscsak mocsok ember kend. - Megrázta fejét. -
Egye rosseb. Legalább eszejárását megtudtam. . .
Fölegyenesedett. Megnézte az ágyát, oda is lépett az ol-
dalához, s végígvágta magát a degeszre tömött, de az ı
súlyától egyre lapos dunyhán. Szemehúnyván várta ki,
mígnem a tömlöckáplár rádörrenti az ajtót s megfordítja
a kulcsot a zárban.
Aztán kilesett pillái alól. Jól gondolta: a négypintes de-
mizsonnak hőlt helye v9lt.
Ásított. Négy pint, az. . . jószerivel harminc verdung. Ti-
zenöt verdung a komisz Kuczoráé, tizenöt meg a guny-
nyadt, fejelógós Incsóké. Hogyha ígazságosan osztoz-
nak. . .
Megrándult, végig, egész testében, s ettıl fölpattantak a
szemhéjai.
628
- szencségit! - szisszent, mintha belerúgtak volna,
ameddig aludt.
Lélegzetnyit szunnyadt csak, de ha nem riad, és igazán
belebódul, akár egy mákonyivott... hát itten, az ágy tete-
jén pirka.d rá a szemére a holnap, mire újfent ébredt volna,
mulasztván mindent, mit megtennie kell!. . . S ık, kiknek a
torka miatta aszályos, értetlen s tehetetlen virrasztottak
volna, boszorkány szeretıje s Bálint idelent a patakpar-
ton, s temetı ligetében Dévér uraságának kasznárja!
Szemeszöktében támadt íszonyú dühe vérbe borította
agyát. Eszebénító düh, az egyszeri, mít sose élt meg azóta,
hogy ott a parajdi mezın vért serkentett ki a korbács apja
nyakán, s ı embert gyilkolt!
Ökle a homloka csontján reccsent. Beleszédült. Irgal-
matlan ütés volt. . . Akár ködön át, csak hályogosan látott
egy percig. A vasrácson kívül, a víz mentében, mintha csi-
tult volna a békasereg lármája is...
- Istenbarma leceng! Rám férne, hogy ottan himbálód-
jak...
Talpra parancsolta magát. Odatámolygott a sarokba, s
a falnak dılve lenyúlt a vizes kantáért. Erıtlen emelte föl,
aztán még följebb, s még... Hátrafeszítette nyakát és rá-
loccsantotta fejére a bádogedénybıl mind a vizet.
Megrázkódott. Dolmánya ujjába törülte a száját, sajgó
homloka bırét. Fújt egyet, s oda nézett, hol a mécset tud-
ta. No, azértjót tett ez a poshadt víz is. . . Nem ködön át ing
már a kanóc tunya lángja!
Odalépett az asztalhoz. Félrehajította az öntálról a pi-
roskockás kendıt. Fene éhség fogta marokra a gyomrát.
Kikapott egy húsdarabot. Rágatlan nyelte. A másikat is.
Kiütött a veríték orra tövén is, az álla alatt is. Most meg
már a meleg hús fájdította a gyomrát.
Megsimogatta a cirmost.
- Nem eszem meg, ne irígyeld...
Visszabotorkált ágyához. Fölhajtotta a dunyhát. Föl a
durvaszövéső vászonlepedıt is. Benyúlt a szalmazsák nyí-
629
lásán. Kirángatta a kenderkötelet. Vállára hajitotta. s a
széldeszkára fölállva, ahogy tegnap, pásztormód. kún
görccsel ráhurkolta a bal szélsı vasrúdra.
Itt kell, hogy legyenek már!
Kidugta a rácson a pányva végét, s rıfölve eresztette alá
a falon.
Megkönnyütten dobbant le az ágy peremérıl. Visszaió
dult az asztalhoz. Elfújta a mécsest. Füle újból cltelt a ku
ruttyos békahadak krákos vakogásától.
Hármat szólt, három gyöngét a harangóra a széke
templom tornyán.
Szeme lassan hozzáélesedett a sötéthez. Megint rálépett
a nyikorgós széldeszkára, s félkézzel a rácsot. iélkézzel a
kenderkötelet markolta.
Helyükön vannak!
Tenyerén érezte, hogy alant sietısen matatnak a pány-
ván. Mindjárt meghúzzák...
Miatyánknyi idı telt, mire megrántották.
Hagyta csurogni az izzadságát. Csak a szájáról ny alta
le. Sós volt.
Húzta, emelte a kötélvégre kötött súlyt. Homloka iz-
zadsága szemébe patakzott.
Fölrántotta a kıpárkányra a terhet. Megtapogatta a
vászonzsákot, s becibálta a két szélsı vasrúd között. Ráej-
tette az ágyra. Leoldotta a szájára kötött araszos kulcsot,
s belerejtette az ingébe. Ki adta Bozsónakz
Betakarta a zsákot a dunyhával. Lehajolt, belenyomta
az arcát, beleitatta verítékét.
Teliszívta tüdejét. Megkereste a sötétben az asztalt. Vi-
gyázva, tenyérrel nyúlt be a cirmos hóna alá. Odament
vele az ablakhoz, fölültette a párk„nyra, s rávert a farára.
A kandúr sértett-kényesen elnyávogta magát, s meneked-
ve szökött ki a rácson.
A pányva... Leoldotta a vasrúdról. Lábához ejtette, s
csizmája orrával bekotorta az ágya alá.
630
Lesöpörte az asztal lapjáról a húsos kásával teli óntálat.
Szinte puhán puffant a poros padlat deszkáin.
Az olajméccsel csínján bánt. Lehajolt vele, eltette az ágy
lábához. Görnyedtében foggal harapott gyomrába az éh-
ség.
Megmarkolta az asztal két peremét. Fölnyomta a feje
fölé, s teljes erejébıl nekiröptette az ajtónak. Megdördült,
zengett, remegett az erıs vastábla, ahogy nekivágódott s
darabokra szakadt rajta a rozzant tákolmány.
Csönd lett. Porszagú csönd, tán hosszú percekig is.
Elrugdosta a lába elıl az asztal szertehullott darabjait.
Odahajolt a kulcslyukhoz. A szembeni ajtó küszöbje fö-
lött rés volt. Hitvány sárgás csíkot szőrt a sötétbe.
Akár gyöngécske huzattól mozdult volna, tétován nyi-
tódott a siralomház ıreinek ajtaja. Árnyék tántorodott ki
a világtalan folyosó kıpadlójára, s vele tárult sarkig az
ajtó.
Az ırszoba asztaláról a Kuczora csapott vállú figurájá-
ra vetett fényt réztükrével a petrólámpa. A cudar foglár
alig állt meg a két lábán, de nem is csuklott össze, dülöng-
vén is elıre bdtorkált, s hol végül is ntját állta a durva
vasajtó, nekikoppant s hozzányomta magát.
- Mi a. . . zisten. . . -- Kc ponyájával t„masztotta a fölsı-
testét. - Micsinász.. .
- Mécsem kialudt az imént. - A legény odanyúlt a ku-
kucshoz. Csak két ujját tudta kidugni a nyíláson. - Masi-
nát adjon kend!
- Masinát... fattyú... kötelet... -motyogott a profósz,
de a fél keze addig túrkált szük nadrágja zsebében, míg-
nem nagynehezen kikotorta, amit bambán keresett. -
Gyufa köll neki.. . hóhér inkább. . .
Akárha láncos golyó húzta volna le karját, kínlódósan
emelte az összecsukott öklét. Odatapogatózott vele a ku-
kucshoz.
A bojnyik a két kidugott ujja közé csípte a gyujtós ska-
tttlyát. Vigyázva vette be, nem hagyta kiesni közülök.
631
Nem mozdult a vasajtótól, végigleste, hogy a rizlingtıl
meg az olvadt orvosságtól roskadozó himpellér visszacsi-
gázza magát oda, honnan elıkóválygott, s a magas küszö-
bön bebotolva magával rántsa az ırszoba ajtószárnyát.
Mire tompa zuhanást hallott odaátról, nyelve hegyével
is érezte, hogy szikkadt, cserepes már körben a szája.
Meggyujtotta a mécset, s ágyához lódult. Föltépte a vá-
szonzacskó száját. Belenyúlt. Lenyelte útálata nyálát, s
kirázta a győrött lepedıre a sárgás embercsontokat. Egy-
tıl egyig tiszták voltak, akár csermely fenekén a simára
kopott, vízmosta kövek, s ı mégis iszonnyal borzongott
tılük, lúdbırzött, valameddig széjjelrakta az ágyon,
ahány volt. Fejhez a esontkoponyának a boltos tetejét -
tán ez reccsent, mikor átrántotta a zsákot a rácson-, alája
az állkapcát, majd rendre a többit, a két kulesesontot, a
bütykös végő lapockákat, a hajlott bordákat, a kétforgós
karcsontokat, a nyak s a gerinc esigolyáit, a satnya meden-
cét, a comb meg az alsóbb lábszár botjait, aztán végre az
aprókat, a lábfej, a sarkak meg a boka darabjait. Ami ma-
radt, mindet odaszórta két halomba a karcsontok végé-
hez: táncsak kézcsont valahány.. . Megbámulta, mit is mi-
velt: akárha sok évnek elıtte egy ember halt volna e helyt,
s az idı múltával nyomtalan elfoszlott rohadó húsának
minden maradéka, de vagy tán hangyák rágták tisztára a
csontjait...
Csak ekkor vette észre, hogy a két tenyerével váltig a
nadrágszárát dörgöli. Böszme!
De hol s ki az ördög volt az a mindenre kapható, útála-
ta-nincs elszánt, ki e csontokat összeszerezte, s ilyennyire
puccosra sikálta a Csépe Bozsónak kedve szerint? Akárki
fiát bájolta meg ı, ki varázslani bír, fene gusztusa volt a
bitangnak. . .
Ki se fújta magát, odatérdelt, hol az asztal hullt dara-
bokra. Körülpillantott. Meglelte, amit keresett. Egy ketté-
repedett deszkából kicibálta a lógós vasszöget. Beharapta
a szája zugába.
632
Fölemelte s megmustrálta az egyik asztallábat, majd a
balfelöli falhoz tákolt szekrényt mérte végig a mennyeze-
tig. Választott egyet a zárak szomszédjába csavarszöge-
zett sátorvasak közül, amikkel az ajtót, ha kikulcsolják,
meghúzni lehet. Öklével beleverte a fogantyú alá az asztal-
láb végét, megfeszítette, s rántott egyet rajta. Recsegve
szakadt ki helyérıl, kitépıdött az egész ajtótábla.
S mint ha tavasz jöttével a házak lejtıs uádiödelérıl
egyszerre megindul a vastag hó, tódult, zuhogott ki a szek-
rénybıl, s felhızte magából a dohos, fujtós, keserő port a
töméntelen ócska irat, miket egyszer rég tán gondosan
összecsomóztak, de a madzag, ahány volt, elemésztı-
dött...
Könyöke hajlatába szorította az orrát, s vakon várta,
hogy ülepedjen a felleg.
Mikor már újból látott, kiszakította a szembeni szek-
rény csuklós lapját is. Akárcsak a másikból, ömlött ebbıl
is a rengeteg elmállott papiros.
Mire megritkult körülötte a por, petrencényi irat köze-
pén állott, kis híján térdig. Kikecmergett a kazalból. Fıl-
emelte az ágy peremére a lábát. Tarajánál fogva kitépte a
sarkantyúját. Kifeszegette a másik csizmájának a sarká-
ból is. Odarakta mindegyiket az ágy végébe. Lerántotta a
dolmányát is, s ráhajitotta a csontokra.
Oldalazva kecmergett el az ajtóig. Belepróbálta a kul-
csot. Fordult benne. Másodjára is.
Kifülelt a kukucson. Odaát az a két agyakába pribék
vagy a földön hortyog, vagy az asztal tetejére borulván,
nem kétes...!
Kihúzta a kulcsot. Visszagázolt a papirospetrence szélé-
ben az ágyhoz. Csizmája orrával piszkálta be alája a mé-
csest.
Mire ellábolt a vasajtóig, s lehajolt, a kanóc hosszú nyel-
vétıl lángra kapott egy deszka az ágy fenekén.
Belenyúlt a kukucs nyílásába, s pereménél fogva csak
éppen félig tárta az ajtót. Atlépett a magas kıküszöbön,
633
behúzta maga után a nehéz vasszárnyat, s ahogy ırei szok
ták, kettıt csikorított benne a hüvelyknyí szakállas kulcsa
csal.
Megint ulelt egy sort. Nehogy adja az Isten. hogy akár-
melyik is megnyissa az ırszoba kajla kilincsét! Megfujtván
ölnie kéne, ha kénytelen is.. .
Visszacsúsztatta ingébe a. kulcsot. Megdidergett a rideg
vas hidegétıl. Kivette fogai közül a görbe szöget. Belenyo-
morította a lyukba, hogy akár egy aprócska keresztvas,jó
akadék legyen ottan, hogyha a zárat nyitni akarják.
Legörnyedt is a nyíláshoz. Rıt sárgavörös lángak tán
coltak az emberüres siralomházban.
Vállával a pıre falat súrolva lopózott végig a salétrom-
savanyú szagú vak folyosón, addig, hol elérte, megérintet-
te a kıkorlátot.
Leosont a símára kopott lépcsıkön.
A boltos, hosszú kapualjban balfele surrant, hol az ó-
megyeház zárt udvarkertjét tudta. Ha ottan, a bukszus-
sor takarásában lelapul, meg senki se láthatja. Kibıjtöli
fekve, kibírja hason, míg egyszercsak a fıutcán elüvölti
magát egy ember: "Tőz van!"
Kík majd legelıbb csıdülnek, kapudöngetvén ugraszt-
ják ki a vackából az elaggott sáfárt, hogy az égı emeletet
oltani tódulhassanak... aztán már mindenhonnan, száz-
szám özönölnek.. .
Riadalmában s a sötétben senki se látja meg akkor, de
nem is sejdítik, hogy kusza tömkelegökben köztük, tán
mellettük oson ki a hóhérprédája betyár, kirıl azt hiszik,
ott döglıdik a tőzben, porrá ég siralomházában.. .
Éjfél múlt, mire száz vagy kétszáz ember - senki se ol-
vasta meg ıket - megfékezte a lángokat. Az elbontásra
megérett ó-megyeháza emeletén üszkös falak meredeztek,
de a tőz nem terjedt le a földszintre.
Szekrényesi-Schreiner Béla, ki az alispánnal végigstrá-
634
zsálta az oltást - maga is az emberláncban adogatta a víz-
zel teli rocskákat, amíg aztán belefáradt -, fél egyre botor
kc lt vissza leendı ipaurával a barokk palotába.
Mátkája-balján komornájával, ki az ajkát rágta,jobb-
ján Miss Alisonnal, kí kezét tördelte -- krétafehéren, sze-
metágultan nézett rájok.
Nem sajnálta kacér, csupa-csipke kıpenykéjét, bele-
dobta magát hamulepte, küzzadt apjaurának karjaiba, s
agyoncsökolta az alispán füstös ábrázatát. Mikor ettıl
így-úgy megnyugodott, ázott-kormos jegyesének csim-
paszkodott a nyakába, s az ı arcáról ugyancsak jócskán
győjtött fekete foltokat, még fitos orra hegyére is.
- Hál'Isten, semmi bajuk!
- Minekünk nincsen - köszörülte a gégéjét az alispán. -
De a bojnyik, kicsi rózsám... az a boldogtalan i ú be-
tyár. . . benn égett.
A kisasszony dús árnyékú, kunkori szempillái elernyed-
tek, s lassan lecsukódtak is. Aztán úrrá lett szép, duzzadt
ajkainak remegésén. Húnyt szemmel suttogta:
- Legyen hozzá irgalmas az Ur. . .
Mélyrıl, szívbıl fakadón sóhajtott, mint mindig a röp-
ke imái után. De amint elszállt szájáról e lehellet, kinyitot-
ta kökényszemeit, s látszatra azért, hogy kordában tart-
hassa magát, kötelességéhez látott:
- Lujza, csinálj fürdıt az uraknak!
Az alispán fölkattintotta zsebórájának címeres iödelét.
- Proponálom, hogy Béla siessen elıbb fürdızni. Pi-
hennie kell, s már kurta az éjszaka. Én ráérek. Ilyekkora
izgalom engem most már reggelig ébren tart.
- Ahogy édesapám kívánja.. . - A fruska fejet hajtott a
nagyúrnak, s Dévér uraságát fogta karon. - Hát jöjjön, s
míg fürdızni fog, én Miss Alisonnal az ágyához készítek
egy dupla adag. . . de nem is kérdém még, kedve mihez van.
Konyakot?
- Köszönöm. Füstös torkomnak jót fog tenni - nézett
635
bele hosszan jegyese szemébe az i ú földesúr. - Igazán
figyelmes. . .
S indult, hogy nekivetkızzön a fürdésnek.
Fertály kettı lett, mire elfújta az éjjeliszekrényén a vi-
aszgyertyát.
Belemélázott a sötétbe. Igen... Véghez vitetett a me-
rény, mit a rejtelmes hölgy lángelméje kifundált. De ki ı
a titokzatos életmentı? Senki se tudja. Piroska se. Hirtelen
és váratlanul itt termett valahonnan, kétszer is itt járt élı
árnyékként, s mit konokul megcselekedni akart, fortélyo-
san elvégezte. Vida bácsi, s a bojnyik, ki a sírkertben sza-
porán polgári ruhát ölte, e percekben lovon ül, sıt tán már
odaértek idıközben a hıkönyi pusztára, hol ıket a pász-
tor s asszonya várja, hogy elbúcsúztathassák rossz sorsú
fiukat, kit a balvégzetnek kényszere messzire őz.. .
Neszt hallott. A kilincs csettent-e? Netán hanyagul
csukta az ajtót, s most a huzat...
Nem! Megfordult a kilincs aljában a kulcs!
Suhogó csipkék suttogtak a csöndben. S léptek, suhanó
léptek a bolyhos gyapjúszınyegen!
- Alszol?
Röppent a sötétben a fruska.
- Csitulni kívánoki - Fuldoklók erejével tapadott je-
gyeséhez. - Nyugtass! - Már zokogott. - Nem, nem bírom
én nászunkig! - Körmeivel kérlelte szerelmese nyakszirt-
jét: - Dédelgess!
Belecsókolták egymás szájába a vágyakozásukat.
Távolból egy menyecskeszemő csillag remegett rájuk
fényével. De az asszonnyá lett lány elfojtott jajszava nem
röppent föl az égig, a csillagokig.
- Édes uram!
S a parázna örömben az üdvösség ízét érezték, s áhita-
tot, mit az élet elıször adott, és még soha másnak, csak e
két ártatlan esengınek, bátorszívő kettejök eggyé lett, új-
jászületett lényének.

A Horka-megyei levéltár 722% 1 1-es kötegének utolsó

irata: jegyzıkönyv Jegenye Pál kötél általi kivégeztetésre
ítélt gyilkos és rabló tőzhalálának körülményeirıl.
A 428 soros protokollum - a minden részletre kiterjedı
vizsgálat adatainak (tanúvallomások és szakértıijelenté-
sek) összefoglalásaként-rnegállapitja, hogy a halálra ítélt
betyár, ki siralomházban várta sorsának beteljesülését,
kétségtelenül tőzhalált szenvedett. Az sem kétségbe von
ható - folytatódik az összegezés Agass Máté kancellista
csinos, kalligrafikus írásával -, hogy "az ágyat, melyben
feküvén elpusztulni kívánt, maga gyújtá föl ama lenolaj
méccsel, melynek használatára engedélylyel bírt".
A halott személy maradványai- olvasható a késıbbiek-
ben - a Bányai Gyula vármegyei fizikus (tiszti fıorvos) és
dr. Kronstein, Uporváron privát praxist őzı orvos által
adott visum repertum és szakértı vélemény alapján "szint-
úgy minden kételyt kirekesztıen identificáltattak". Az el-
húnytnak "csupán csontjai maradtak meg a 11 vékányi
hamuban (N. B. a siralomházképpen használt helyiség ter-
jedelmes szekrényeiben tetemes tömegő régi iratok tárol-
tattak), továbbá dolmányának megolvadt fém-gombjai és
két sarkantyúja, melyek úgy szintén erıs hı által defor-
máltattak".
A vizsgálatot vezetı tiszti ügyész, palánczi Kemény An-
tal azon álláspontra helyezkedett, hogy a nevezett személy
tőzhaláláért felelıssé senki sem tehetı. "Megállapittatott
-áll ajegyzıkönyv 12. lapján-, hogy a két inspectiós fog-
lár a tőz kitörésének és elharapódzásának idején erısen
ittas állapotban volt, azonban hajózan állapotúak lettek
volna, az esetben sem tehettek volna ellene a tőzvésznek,
minthogy az épület sáfára, ki az oltani érkezıkkel együtt
kísérlé a nála lévı kulcscsal a vasajtót kinyitni, egészen
hiábavalóan feszíté erejét, lévén, hogy a siralomházban
eluralkodott rettenetes hı a vasajtó zárá szerkezetét (ben-
sı nyelveit) oly annyira zsugorítá össze, hogy abba kulcs-
csal hatolni nem lehetett."
Ajegyzıkönyv utolsó bekezdése kinyilvánítja a víz g„-
lat végérvényes lezárását.
Dátumok 1867-bıl
Június 8-án I. Ferenc József osztrák császárt Budán Ma-
gyarország apostoli királyává koronázták. Ö felsége a
szertartások után kegyes megszólításával tőntette ki gróf
Forgách Tamást, Horka-vármegye fıispánját is, s pofnpás
félsvadrony-nak nevezte a vármegye nemesurainak bandé-
riumát.
Június 9-én Ö felsége kegyelmet adott mindazoknak a
magyar politikai elítélteknek, kiket - Andrássy miniszter-
elnök elıterjesztése alapján - e legmagasabb bőnbocsá-
natra érdemeseknek minısített. Az udvarmesteri hivatal
által a magyar igazságügy-miniszterhez eljuttatott kegyel-
mi döntések egyikét a minisztérium június 11-én Horka-
vármegye törvényszékével táviratilag tudatta: Ö felsége
meghagyni rendelte Jegenye Pál kötél általi kivégzésre ítélt
gulyásbojtár életét, rábízva egyúttal az illetékes bíróságra,
hogy a vonatkozó törvények elıírásainak megfelelı fegy-
ház-büntetést szabjon ki a haláltól megmenekedett vét-
kesre.
Június 13-án Uporváron vajthai Pekry Piroska és Szek-
rényesi-Schreiner Béla örök hőséget esküdött egymásnak
a róm. kath. székestemplomban. A (sokak szerint csak)
három nap és három éjjel tartó lakodalomnak 241 vendé-
ge volt. Az i ú pár a vigasság második napjának hajnalán
- amint ezt a Horka-vármegyei HíRLEt,ı közlötte - "ango-
losan távozott" a Pekry-palotából (". . . értesülést szerzénk
róla, hogy nászútjok, melyet angol földön töltendnek,
638
', csak a nyár végén fog elkövetkezni. Jelenben az i ú férj
dévéri birtokán élik mézesheteiket, hol Szekrényesi-Schre-
?. iner Béla úr folytonos felügyeletet gyakorol a Ceres gabo-
na- és élıállatkereskedı részvényes társaság hatalmas és
korigényő magtár-házának lehetı leggyorsabb építésén, s
honn tartja ajeles földbirtokost az erdı-kitermelés ügye is,
mely a leendı vasút pályájának lerakásával van kapcso-
latban. . . ").
Június 14-én Fiume kikötıjében a brit Cunard Steam-
ship Company tengerhajózási társaság "Albatros" nevő -
az Észak-amerikai Egyesült Államokba induló - hajójá-
nak legolcsóbb (kivándorló) osztályán elfoglalta helyét
egy fiatal férfi is, kinek útlevelében a Tuli András név volt
olvasható. Kilétét - hogy Jegenye Pálnak hívják, s az
uporvári siralomházból szökött - csak az az agg ember
tudta, ki számára a jegyet megvette, s nem mulasztotta el,
hogy - védencének nevezvén ıt - az "Albatros" fedélzet-
mesterének pártfogásába ajánlja. Ez a hajó-altiszt magyar
volt, ki a szabadságharc bukása után számőzetésbe kény-
szerülvén, 1852-ben Angliába vetıdött, hol 1857 óta a Cu-
nard tengerhajózási társaságot szolgálta.
Június 16-án Vida Márkus kasznár hazaért Dévérre.
Miután kezet csókolt kisura hitvesének, Piroska asszony-
nak, a dolgozószobában négyszemközt tett katonásjelen-
tést Szekrényesi-Schreiner Béla elıtt. A reá bízott legényt
-mondotta - szerencsés szökése után az uporvári temetı-
ben az idegen hölgy segítségével, ki ott egy nyomorék lábú
fiúcskával megjelent, annak rendje s módja szerint átöl-
töztette, majd legott elnyargalt vele a hıkönyi pusztára.
Ott - meglepetésére - nem csupán a gulyás és asszonya
várt rájuk, de a bojnyik kedvese ugyancsak. Mi több: jelen
volt a búcsúzkodásnál a paphegyi remete piktor is, ki a
számadót, sıt magát a betyárt is régebbrıl ismervén, a
szökött rabnak ajánló levelet adott valamely - Ameriká-
ban élı s ott a bojnyik boldogulását elısegíteni képes -
hajdani bajtársához.

Június 17-én Pesten, a Granátos-utcai "patikus ház-

ban" Csépe Bozsó igéretet tett Müller Bernát gyógysze-
résznek, hogy „t hó mültán, november 19-én. Szent Erzsé-
bet özvegy napján, Isten s ember elıtt nejévé leszen.
Június 18-án a Cunard Steamship Company "Albatras"
tengerjárója áthaladt a Gibraltári szoroson, s Amerika fe-
lé vette útját. Ugyanezen a napon Uporváron áorner
Özséb, a város fıbirája, és Mandelbaum árpád, az Plsı
Magyar Folyami Hídverı részvényes társaság elnöke
szerzıdést irt alá az uporvári vashid megépítésérıl és a
majdani hídvám-bevételek proportionális megosztásárıl.
Jegenye Pál 1867. júlíus 6-án hajnalban, New York ki-
kötıjében, amerikai földre lépett.
De ez már másik történet a Jegenyék krónikájában.
Budapest, 1982-86.
Szótár
A REGÉNY IDEGEN S RFGI KIFEJEZÉSEINEK
MAGYARAZATŽRA
(A rövidítések: ang=angol, ,f'r=francia, gör=görög,
lat = latin, ném = német, ol = olasz, sp = spanyol, rég = ré-
gies, de ez utóbbi jel„lés áll olyan idegen szavak után is,
amelyek - fıképpen a dialógusokban - magyaros kiejtés-
sel, illetve magyarosan ragazva s fonetikusan írva szere-
pelnek)
G40 ; 641
A, A
abcug!=Abzug! (ném, régl
Le vele!
Aber halt! (ném Várjunk
csak!
abriktol (ném, rég) kiképez,
idomit
"
absolutismus (lat) önkény-
uralom
ad captandam benevolentiam
(tat) valakijóakaratát,jó-
indulatát megnyerendı
ad mortem eum duci iam pri-
dem oportebat (lat) már
régen a vesztıhelyre kel-
lett volna hurcolni (Cicero
szavainak módosítása)
ad personam (lat) személy
szerint, személyét illetıen
ádvent (lat, rég) a kará-
csony, Jézus eljövetele, ád-
ventje elıtti hetek
affér=affaire (fr) ügy, vi-
szály
afternoon tea-party (ang)
délutáni teázás (társaság-
ban)
agrárius=agrariüs (lat) me-
zıgazdasági
akkurátusan (lat, rég) gon-
dosan,rendesen,alaposan
alarmíroz (ném, rég) riadóz-
tat
alispán (rég) a vármegye
közigazgatásának válasz-
tott vezetıje
alít (rég) gyanít, sejt
allé=allée (fr) sétány, fasor
aviansz=alliance (fr) szı-
vetség
allodiális (lat, rég) öröklött
alsó (ném tehát
amazon (gör) (itt:) nıi lo-
vaglóruha
ámbitus (lat, rég) tornác
amice (lat) barátom
amnesztia (gör) közkegye-
lem
angelus (lat) esti vagy reggeli
harangszó (és ima)
anonim (lat) névtelen
antecedentia (tat) elızmény
áuglius (rég) angol
appartement (fr) lakoszt„ly
Architekt (ném) építész
archívum (tatj levéltár, irat-
tár
árenda (lat, rég) bérlet, ha-
szonbérlet
áristom (lat, rég) fogda,
tömlöc
arszlán (rég) aranyi ú
asilum (gör) menedékhely
aspektus (lat, rég) szem-
pont, tekintet
áspiskigyó (rég) vipera
atelier (fr) mőterem, mőhely
atilla (rég) zsinóros díszíté-
ső magyar kabát
atlasz (arab) fényes selymes
szövet
at long last (ang) végre vala-
hára
Attakke geráde! (ném, torzít-
va) rohamra, elıre!
attribútum (lat) jelzı
audiencia (lat) kihallgatás
643
Auf Ehrenwort! Inémj Be-
csületszavamra!
augurium (lat j madárjóslat
auGkus (lat, régj a bécsi ud-
varhoz hő
ausgesprochen (ném j kifeje-
zett(en)
Ausschlupf (ném kibüvó
avantür=aventure (frl ka-
land
B
Bacchus (lat) a bor és a vi-
gass„g istene a római mi-
tológiában
bakter (ném, régj ır, éjjeliır
ballusztrád=ballustre (Írj
báboszlopocskás lépcsı-
vagy emeletkorlát
bandérium (lat, régj lovas
(zászlós) csapat, díszcsa-
pat
óátorság (rég j biztonság
becirker=Bezirker (raém,
régJ kerületvezetı fıhiva-
talnok (nálunk fıképp a
Bach-korszakban)
befél=Befehl (ném) parancs
benevolum (lat j vallomás,
beismerés
bibliotéka (gör, lar könyv-
tár
biográfia=biographia (görj
élctrajz
birbrájer=Bierbr„uer I némi
serfızı
644
Bitte aussteígen! iném a TesT
sék leszállni;
bojnyik (rég) betyár, rablö
(Móra Ferenc: ". . . s a baj-
noknak másik ábrázata a
bojnyik, ami nem éppen
megtisztelı titulus".)
Boldogasszony Hava c, :
január
bonmó=bonmot (fri elm s
mondás, szellemesség
botosispán (régj munka -e-
zetı a hajdani nagybirto-
kon
b8gálégy (régj bögöly
Bójteló Hava (régj február
braguette ( fr j a nadrág n yI-
Iása (slicce)
brájer=Br„uer fnémj fızö-
mester
brícska (lengyel j nyitott ko-
csi (homokfutó}
brúder (ném, régj testvér
budget (fr) államkassza
bugris (ném, rég; faragatlane
durva
burberry (angj könny ő, h-
nom gyapjúszövet
Burg (ném j vár, a bécsi csá-
szári palota
burkus ( rég j porosz
burs=Bursch (ném legény
büró= bureau(fr iroda
C, CS
cab (ang kétkerekő, egylo-
vas kocsi
catastrum llati nyilvántar-
tás
cenk (rég) gazember, lator
cédulaház (régj vátnh„z
cifferblatt=Zifferblatt
(némj az óra számlapja
chance (fr, ang esély
Comein,please! (ang Jöjjön
be, kérem!
compromissum (lar meg-
egyezés kölcsön„s enged-
ményekkel
concurrentia (lat verseny,
versenytárs
conforrnitas (lat j összhang
consequenter (latj követke-
zetesen
consilium ( lat tanács, jóta-
nács
consortium (lat j pénzügyi
társulás
constitntio (latj alkotmány
consummatum est ( lat j elvé-
geztetett, bevégeztetett
contractus (lat) szerzıdés
corpus delicti (lat) bőnjcl
crimen (lat) bőn(tény)
cucorka (régj rongyos,top-
rongyos
cvikker = Zn icker ( ném
csíptetıs szemüveg
cserepár ( szerb, rég j bugyo-
gós (az osztrák határırök
és egyéb gyalogos kato-
645
nák nadrágját bokavédı
fogta össze bugyogósan)
csevice (régj ásványvíz(for-
rás)
csiszár (rég állat-(ló-)ke-
reskedı
csosza (rég) kupica
sótár (rég) nyeregtakaró
D
Damen Mode (némj nıi di-
van
dandy ,langJ piperkıc, uracs
Dann geh'i pleit! (ném, svá-
bosan Attól én tönkre-
megyek!
de facto (lat ténylegesen
defilíroz (fr, rég j ünnepélye-
sen elvonul vki(k) elıtt
dejure (latj jogilag
delektál (lat, rég) gyönyör-
ködtet
delén=de laine (fr) puha
kelmefajta
deliquens (lat) tettes
delizsánsz (fr, rég) postako-
csi, személyszállító batár
dénár (régj pénzérme
deres (rég) botozópad
Der Kaiser wird sich kratzen!
(ném) Hogy fog vaka-
ródzni a császár!
despoticus (lat) zsarnoki
diárium (lat, régj napló
dictio (Iatj beszéd, szónok-
lat
dikó (régj alvıpad
dinasztia (gör) nagymúltú
család, uralkodóház
direkt (lat, rég) közvetlen,
egyenes
director bonorum (lat jó-
szágigazgató, fıintézı
diskurzus (lat, rég) beszélge-
tés, szóváltás
dispositio (lat) rendelkezés.
utasítás
disputa (lat) vita, szóváltás
distingvált (Iar, rég) elıkelı,
választékos (viselkedés)
diurnista (lat, rég) napidíjas
(írnok)
diurnum (lat) napidíj
divizió (lat, rég) hadosztály
diszcipfinált (lat, rég) fe-
gyelmezett
dolmány (rég) zsinóros, suj-
tásos magyar rövidkabát
doyen (fr) korelnök
Dreivierteltakt (ném) 3/4-es
ütem (keringı)
duellum lat) párbaj, bajví-
vás
Du lieber Gott! (ném) Te jó
Isten!
Du Protz! (ném) Te pimasz!
durung (rég) durva, ostoba
dzsida (rég) lándzsa
E
eclatans (lat) kiáltó, cáfol-
hatatlan
egzekutor (lat, rég) végre-
hajtó, adóvégrehajtó
einfach (ném) egyszerő(en)
elegant (ném) elegáns, csi-
nos
elit=élite fY) válogatott.
kiváló
eminenciás (lat, rég) katoli-
kus fıpapok megszólítása
(:magasságos)
enigma lgör) talány, rejtély
ergo (lat) tehát
Es ist ein Ehrensch„ndung!
(ném) Ez becsületsértés!
esküdt (rég) választott (me-
gyei) tisztségviselı
essentia (lat lényege, mag-
va
etc=etcetera (lat) satöbbi
examinál (lat, rég) vizsgál,
nyomoz
ex abrupto (lat) hirtelen el-
határozással
exempfi causa (lat J példá-
nak okáért
exempli gratia (lat) a példa
kedvéért
experimentum (lar) kísérlet
extempore (lat) kívülrıl,
fejbıl
extra (lat) különleges, rend-
kívüli
extremus (lat) különös,
rendhagyó
ex tunc (lat) ettıl (attól)
fogva
everlasting (ang) tartós
(örökélető) szövet. fı-
képp cipıkészítésre ("ebe-
lasztin")
F
fábrika (lat, rég) üzem, mő-
hely
factum (lat) tény
familia (lat) család, nemzet-
ség
famulus (lat) valakinek a
jobbkeze, pl. titkára
fantastisch (ném) csodás
(itt: hihetetlen)
farmakos (rég) gyógy-
fároszi (gör) iránymutató
(mint a fárosz, a világító-
torony)
faszol (ném, rég) szerez, vé-
telez (katonai kifejezés)
feleser (ném, rég) seborvos,
orvossegéd
ferbli (ném, rég) hazárd kár-
tyajáték
fertály=viertel (ném, rég)
vminek a negyede, ne-
gyed-
fiakker (ném, rég) fedett lo-
vas bérkocsi
fidei commissmn (lat) hitbi-
zomány
fidibusz (rég) sodrott papír
pipára gyújtáshoz
fifika (rég) fondorlat
figurás (rég) szép tartású
(ló)
filagória (ol) lugas, kerti há-
zacska
filippika (gör) vádbeszéd
finak (rég) molnárvám (mé-
rıedény is)
fináuc (rég) pénzügyır
financiális (lat) pénzügyi
firma (01) cég
fiskális (lat, rég) ügyvéd
fiskus (lat, rég) ügyész (az
államkincstárt is nevezték
így)
fitet (rég) válogatósan lege-
lész
five o'clock tea (ang) ötórai
tea
fizimiska (gör, rég) ábrázat
fiegmatikus (gör, lat) szenve-
telen
flintit (ném, rég) puska
fór=vor (német, rég) elıny
For shame! (ang) Gyalázat!
forsrift=Vorschrift (ném)
elıírás
fortepiano (ol) zongora
fıispán (rég) az uralkodó
által kinevezett megyefı-
nök
fıszolgabíró (rég) a járás
közigazgatásának vezetı-
je
frequentált (lat, rég) forgal-
mas
freskó (ol) falfestmény
frigy (rég) házasság
fringia (rég) szablya
früstök (ném, rég) reggeli
fugit irreparabile tempus
(lat) visszahozhatatlanul
elfut az idı (Horatius
szállóigévé vált szavai)
fullajtár (ném, rég) lovas-
küldönc
fundamentum (lat alap,
alapzat
646 647
fundál (lat, rég alapít
fundus (lat) telek
furmányos I ném, rég) fuva-
ros
Furócsillag (rég) Sarkcsillag
furor (lat) düh, szenvedély
G
gajmel (zsidó hálaima
gálánt (régj nyalka, gavallé-
ros
galopp (ném, fr vágta
garderobe (fr) ruhatár
Gel„nde (némj terep
generális (lat, rég) tábornok
generáirapport (ném, r égi
együttes szemle
gentry (ang vidéki nemes,
birtokos
geodéta (gör) földmérı
gérokk (ném, régies) hosz
szabb kabát ("ferencjós-
ka")
geseft (ném, rég üzlet, üzle-
telés
Gesellschaft (ném) Társaság
gig (ang) könnyő kocsi
gigerli (ném, rég) piperkıc
globus (lat) földgömb, föld-
golyó
gn„dige Herren (ném) nagy-
ságos uraim
gn„diges Edelfr„ulein (ném
nagyságos nemeskisasz-
szony
Gott im Himmel! (ném j Is-
ten az égben!
b48
gottlob! (ném) hálisten!
governess (ang) társalkod i-
nı, nevelını
göböl(y) (régJ (hizlalt) á-
gómarha
grádus (tat, rég fok
gránátos (rég) általában
magas termető gyalogos
katona
grácia=gratia (lat keg ..
kegyelem
g'rade aus f ném) egyenesen,
elıre
grandezza (spj méltóság,
nagyvonalúság
grandfather-clock (ang j álló
ingaóra
Gruppe (ném) katonai raj
Grüss Gott! (ném Isten
hozta!
gusztál (lat, rég vizsgálgat,
ízlel
gutgesinnt (ném, régJ meg
bízhatá (Bécs számára)
Gutsverwalter (ném) birtoka-
felügyelı
guvernant=gouvernante (fri
társalkodó-, nevelını
H
Habt Acht! (ném Vigyázz!
(katonai vezényszó)
hajdó (rég) egyenruhás,
esetleg fegyveres uradahri
vagy hivatali szolga
Halber Travers aus der Mit-
te! (ném lovassági gya-
korlatvezényszó (félfor-
dulat középtengelybıl)
Halt! (ném) Állj!
ham and eggs (ang) sonka
tojással
habták (ném, rég j vigyázz-
állás
hatos (régj aprópénz
havanna (sp) kubai szivar
hazárdos (rég kockázatos
...heavens!=Thanks hea-
vens! (ang) Hála a meny-
nyeknek!
helyét (rég) svájci
herkönunlich (ném) szokvá-
nyos, közönséges
hidalgo (sp) spanyol nemes
história (lat) történet, törté-
nelem
hókás (rég) csillagos (fehér-
foltos) homlokú (ló)
honorácior (lat, rég) köz-
rendő (nem nemes) értel-
miségi
hozsanna (héber) dicshim-
nusz
Hör mal! (ném Idehall-
gass!
Hügelkette (ném) dombvo-
nulat, domblánc
Ich fordere... (ném) Követe-
Nem...!
Ich &ag ehrfurchtig, was
wird sein? (ném) Tiszte-
649
letteljesen érdeklıdöm,
mi lesz?
idea (gör eszme. ötlet, gon-
dolat
ídentifikál flat, rég) azono-
sít
l am dead tired... Please, my
dear, after the guest will
you? (ang) Halálosan fá-
radt vagyok... Törıdjék a
vendéggel, drágám!
illumináció (tat, rég) kivilá-
gítás
illuzió (lat, ji- (itt:) ábránd
in aethernum (lat) mind-
örökké
in articulo morri ( lat) a halál
pillanatában
incognito (lat) rangrejtve
in concreto (lat) tényszerő-
en, gyakorlatilag
in eigenem Hause (ném, rég)
saját házában
in facto (lat) valóban, tény-
leg
infámia (lat, rég) gyalázat,
szégyen
indirekt (Iar) közvetett
Infanterie-Kompanie (ném)
gyalogosszázad
infanterista (01) gyalogos
inferno (tat) pokol
in genere, in thesi et in merítı
(lat) általában, elvben és
érdemben
injuria (lat) jogtalanság, sé-
relem
inkludál (lat, régl csatol,
mellékel
inkommodál (lat, rég há-
borgat, zavar
in loco (larl helyben, a hely-
színen
in nuce (Iar) dióhéjban, rö-
viden
in persona (lat l személyét il-
letıen
inspekciós (lar, rég) ügyele-
tes
inspektor (lar, rég) felügye-
lı
inspiciál (lat, rég) felügyel
inspiráció (lat, rég) bíztatás,
szorgalmazás
instálom (rég) kérem
intarzia (ol) díszberakás
intendáns (lat) (itt:) hadbiz-
tos, hadtápos
intenzív (lat) belterjes, haté-
kony
intuitívus (lat, rég) intuitív,
megérezni képes
invatidus (lat) rokkant, ha-
dirokkant
inves#itio (lat) beruházás,
befektetés
invitálás (lat, rég) meghívás,
hívás
inzultus (lat, rég) sértés
inzsellér (rég) mérnök
ipso facto (lat) magából a
ténybıl adódóan
istáp (rég) gyámolító, tá-
mogató
J
jáger=J„ger (ném) vadász.
vadır
Ja was nocb mehr! (ném;
Még valamit!
joviális (lat, rég) kedélyes,
barátságos, atyafiságos
judikáriserror (lar, rég) tév-
ítélet
jurátus (lat, rég) joggyakor-
nok, joghallgató
jurisprudentia (lat jog, jog-
bölcselet
Justitia (lat) az igazság-
(szolgáltatás) istennıje a
római mitológiában
juszticmord=Justizmord
(ném) igazságtalan (vagy
téves) bírói ítélet
K
kabanosz (sp) latin-ameri-
kai szivarfajta
kaccenjammer (ném, rég)
macskajaj, másnaposság
Kaiserj„ger (ném) császári
vadász, hegyivadász kato-
nai alakulat
kalamáris (lat, rég) tintatar-
tQ
kálomista (rég) református
Kálvária (lat) keresztút,
golgota
kalligrafál (gör) szépírással
vet papírra
kamarás ( régi csász„ri-
kírályi udvari tanácsos
kamarilla (ol a császár tit-
kos tan„csa
kamerád (ném, rég) bajtárs
kamin (ném, rég) kürtıs
kandalló
kancellár =Kanzler Iném
miníszterelnök
kancellista (lar. rég; írnok.
fogahnazó
kandelláber ( lat j ágas gyer-
tyatartó
kanonok (gör) papi méltó-
ság (a püspöki tanácsadá
testület tagja)
kapitális szarvas ( lat j töké-
letes agancsú szarvas
kapitá6san (lar, rég) fıben-
járóan
káplár ( ném, f r, rég) tizedes.
altiszt
kapszfi (ném, rég) gyutacs
kapuciner=kapuziner
(ném) tejszínes kávé
kárászkendı (rég) hárász-
kendı
kármeli (rég) karmelita fe-
rences szerzetes
karakter (gör) jellem
karmantyú (rég) kézmelegí-
tı szırme (muf
karabin (ném, rég kara
bély, rövidcsövő puska
kázus=casus (lat) ügy, ok
kekk=keck (ném) pimasz.
erıszakos
Kellner ném) pincér
kimustrál (rég) kiselejtez
kizupál (ném, rég leszerel
(katonai szolgálatból)
klapec (s láv) legény, fickó
klastrom (lar, rég! kolostor
klavatura=claviatura (lat)
billentyőzet
kolludál (lar, rég összej„t-
szik
kollaborál (lar, rég együtt-
mőködik., cinkoskodik
komisszárius (lat, rég)
csendbiztos
komitátus (lat, rég várme-
gye
komman„íroz (lar, ném, régj
vezényel
kommemoráció (lat, rég
megemlékezés
kommenció (lat, rég sze-
gıdményes bér
komornyik !rég) személyi,
belsı inas
kompánia (lat, rég) társaság
kompetencia (lar, rég „lleté-
kesség
kompetens (lat, rég) illeté-
kes
konfidens ( lat, rég) bizal
mas, titkos
kontor (rég, ném) iroda
kontrakaríroz (lat, ném,
rég) ellensúlyoz, meghíú-
Sít
kontraktus ( lat, rég) szerzı-
dés
konverzál (lat, régt t„rsa-
log, tárgyal
konzultál (Iar, rég) tanács-
kozik
650 : 651
Koppel (ném ) derékszíj
korba (rég) a kocsi vagy
szán felépítménye
korridor=corridor (Írj fo-
lyosó
köpeszt (rég lefoszt, lenyír
követ (rég országgyőlési
képviselı
krajcár (rég) aprópénz
krakéler (ném, rég) köteke-
dı
Kriegsverrat-Magazin
(ném hadseregellátó rak-
tár
KriegsministQrium (ném)
hadügyminisztérium
kriminalitás (lat, rég bőn-
ügy, bőnözés
kronológia (gör idırend
kronométer (gör, rég óra
krucifix (ném, rég) károm-
kodás (a feszület szidal-
mazása)
kucser (ném, rég) kocsis
kunéroz (rég) ingerkedik
kupec (szláv) (állat)kereske-
dı
kuperta (fr, rég) boríték
kurázsi (fi, régj bátorság,
merészség
kúria (lat, rég) udvarház,
úrilak
kurrens (lat, rég körözés,
körözvény
kurvacsapás (rég emberta-
posta mezei ösvény
kurze Zusammenfassung
(ném rövid összesítés
kuzin (fr, rég) unokahúg,
unokanıvér
kuzen (fr, rég) unokafivér
kvadrill (/'r, rég négyes
(francianégyes)
kvalifikál (lat, rég) minısít
kvietált (lat, rég nyugállo-
mányú
kvittung (ném, rég) nyugta
L
lajbi (ném, rég mellény
lamentál (lat, rég panasz-
kodik, siránkozik
landauer (ném, rég) üvegab-
lakos zárt hintó
Landtaktik-Ausbildungsplan
(ném) harcászati kiképzé-
si terv
latifundium (lat nagybir-
tok, uradalom
l„cherlich (ném) nevetséges
lehıc (rég) léhőtı
leceng (rég) tekergı, lézen-
gı
lecengöl (rég) csavarog, lé-
zeng
lege artis (lat törvénysze-
rően
légió (lat, rég) (önkéntes)
katonai egység
lejb- (ném; rég) házi, testi,
személyi (pl. szolga, fehér-
nemő)
lénung (ném, rég) zsold
leonidászi (gör) Leonidász
spártai vezérhez hasonló
(önfeláldozó hıs)
liberális (lat) szabadelvő
libéria (lat) lakájöltözet
licet (lat) engedély (szó sze-
rint: lehet)
liferáns lat, rég) (hadi)szál-
lító
little present (ang) apró, kis
ajándék
livré (fr, rég) l. libéria
lóding (ném, rég töltény-,
lıszertarsoly
lornyon (fr, rég) nyeles
szemüveg
M
magisztrátus (lat) vmilyen
elöljáróság
mágnás (lat, rég) fınemes,
nagybirtokos
mahagoni (indián j nemes
bútorfaanyag
majoreszkó (ol) örökös (el-
sıszülött)
markéze (ol fınemes (ır-
gróf)
masina (rég) (itt:) gyufa
matrikula (lat, régj anya-
könyv
megreguláz (r,ég) megfe-
gyelmez, rendszabályoz
Mein Gott! (ném) Istenem!
Meldung (ném jelentés
mentor (gör) nevelı, pártfo-
gó
652 . 653
Merry Christmas! (ang)
Boldog karácsonyt!
messzely (rég) kb. három-
decis üveg (ennyi ital)
militáns (lat) harcias
ministerium (lat) (itt:) kor-
mány
minuciózus (lat, rég aprólé-
kos, szırszálhasogató
minuta (lat perc
miálich (ném kelletlen, ba-
rátságtalan
mizantróp (gör) embergyő-
lölı
monstrancia (lat szentség-
tartó
morál (lat, rég) erkölcsi ta-
nítás, tanulság
moralphylosophia (lat, gör)
erkölcsbölcseleti magya-
rázat
motring (ném, rég) pamut-
gombolyag
mundér (fr, ném, régJ egyen-
ruha
mustra (régj szemrevétele-
zés
muszka (rég) orosz
mutterseelenallein (ném)
egyes-egyedül
Mysteriöse Augen! (ném
Varázslatos szempár!
N
nábob (arab) dúsgazdag
ember
nacionálé (lat, régj személy-
leírás
natura (lat) természet
NB (lat, rég) 1, nóta bene
nett (ném j kedves, jóravaló,
rendes
nexus (Iatl kapcsolat, vi-
szony
niveau (fr) szint, szinvonal
nobilis (lat) nemes, elıkelı
nobilis nomen (lat) nemes
(tisztelt) név
noch dazu (ném) méghozzá
nolens-volens (lat) kényte-
len-kelletlen
nóniusz (lat) egy kitőnı ma-
gyar lófajta elnevezése
nóta bene (lat) megjegyzen-
dı, megemlítendı
notabilitás (lat, rég) elıke-
lıség, fontos ember
novicius (lat) szerzetes-
növendék
nursling (ang) nevelt (neve-
lını, társalkodónı gond-
jaira bízott jú hölgy)
O, Ö
óbester (ném, rég) ezredes
obsit (ném, rég) elbocsátó
(leszerelı) okmány
obskurus (lat, rég) gyanús
officiózus (lat, rég) félhiva-
talos
oficér (ném, rég) tiszt
oleum (lat) olaj, kenet
opportunus (lat) megalku-
vó, hasznos
opus coronatur fine (lat a
vég (eredmény, következ-
mény) koronázza a mővet
oratio (lat j beszéd, szónok-
lat, szentbeszéd
ordinárius llat, ré j fıpap.
püspök
Ordnung (ném) rend
ordré (ném, rég) parancs
organizál (lat, rég) szervez
ördögbór (rég) düftin (erıs
szövet)
P
panácea (gör) orvosság4
csodaszer
pandúr (rég) rendfenntartó
(megyei) fegyveres
pardon (fr bocsánat(kérés)
parvenü (fr, rég) újgazdag.,
uborkafára kapaszkodott
passiv resistentia (lat) szen-
vedı (tétlen) ellenállás
(polgári engedetlenség)
patriarka (gör) tekintélyes
aggastyán, ısapa
patrul lném, fr, rég) ırjárat,
járır
patvarista har, rég) joggya-
kornok, ügyvédbojtár
patziger Wegelagerer (ném
pimasz útonálló
paysage (fr) táj, tájkép
pemzli (ném, rég) ecset
peregrinus (lat) vándor, kö-
borló
per exemplum !latj például
perszonátusan llat, rég.
megfontoltan, önérzete-
sen
phasis=fázis ígör, szakasz,
idıszak
piedesztál (fr, rég) szobor-
talp, erkölcsi magaslat
piktor lat, rég) festı
piktúra !Iat, régj festmény
pingál (lat, réga fest
pint ( rég i kb. 1.5 literes
üveg (ennyi ital)
plánum !Iar, régj ter .
plasztikus=placticus Ilati
szemléletes
please (ang kérem, tessék
poltúrás ! ré, i semmitérı
polyák (rég) lengyel
porció=portio llat) adó.
adag, hányad
porkoláb (ném, rég foglár,
börtönır
poseur lfr j hatásvad.ász
povedál lszlávi beszél. fe
cseg
practicus lat gyakorlati,
hasznos
praemeditatio (lat megfon-
tolás, számítás
praepotentia (lat) szemte-
lenség, orcátlanság
praepotens (lat szemtelen.
kihívó
praesentia latl jelenlét,
megjelenés
praescriptio llat elızrás.
rendelkezés
praesumptio í lat i vélelem,
elıitélet
praktice lat, rég,J gyakorla-
tilag
praktika llat, rég i mester-
kedés, eselszövés
precedens llat. rég) hivatko-
zási alap
predikál llat, rég) szónokolo
papol
prelegál llat, rég, elıad,
szónokol
prepotens l. praepotens
prezidens llat. régj elnök
priccs (rég) támlátlan desz-
kaágy
principális (lat, rég feljebb-
való,fınök, gazda
principialiter llat, régl elv-
ben. elvileg
profósz ( ném, rég foglár,
porkoláb
prófunt (lat, ném. rég) kato-
nakenyér, komiszkenyér
prókátor (lat, rég) ügyvéd
proktor (Iar, régj megbízott
proponál llat, régl ajánl,ja-
vasol
proportionáfis flat, régj ará-
nyos
propositio llat) javaslat,
ajánlat
propriu manu lat) sajátke-
zőleg
protestál llat, rég tiltako-
zik
protokollum Ilat, rég,l jegy-
zıkönw
654 / : 655
proviánt (lat, régj (élelem)
utánpótlás
providenciális (lar, rég)
gondviselés-adta
provokál (lat, rég) kikény-
szerít, kihív
prudentissima Virgo (lat)
nagyokoss„gú Szőz (a lo-
rettói litániából)
pruszlik (ném, rég) nıi mel-
lény, mellényke
pszichikai (gör) lélektani
pszichikus fifika (lat, ném,
rég) lélektani fondorlat
pukedliz (ném, rég térdével
bókol
pulpitus (lat emelvény
punctum saliens (lat veleje-
lényege vminek
...Punkt bis Punkt regehn„-
áig (ném) ...pontról
pontra szabályosan
quasi=kvázi (lat) mintegy,
úgyszólván
R
rác (rég) szerb
ráf (ném, rég) pánt, abroncs
ragazzino (01) fiúcska, gyer-
kıc
rapli (ném, rég) szeszély
Raufheld (ném korcsmahıs
rebellis (lat) lázadó
656
Rechts um! (ném) Jobbra át!
recipe (lat) recept
rédia (rég) marhalevél
regiment (ném, 01, rég j ez-
red
registrál (lat, rég (itt:) tu-
domásul vesz
regnál (lat, rég) uralkodik
regrutálás (lat, rég) újonco-
zás, sorozás
regula (lat szabály, törvény
reguláris (lat, rég) állandó
hadseregbeli
Reisepass (ném) útlevél
Reitübung (ném) lovassági
(kiképzı) gyakorlat
rejtsül=Reitschule (ném
lovasiskola, lovassági
gyakorlat
rekonstruál (lat, rég) helyre-
állít, (itt:) felidéz
remonda (ném, fY, rég) kato-
naló
renegát (lat, rég) vminek el-
árulója, hitét vagy nemze-
tét elhagyó személy
renitens (lat) ellenszegülı
report (ang) riport, tudósl-
tás
restancia (lat, rég) hátralék
restaurálás (lat, rég) helyre-
állítás
restifuál (lat, rég) helyreállít
reszkíroz (ném, rég) koc-
káztat
reszponzábiGs (lat, rég) fele-
lıs
retirál (lat, rég) visszakozik,
elzárkózik, meghátrál
revír (ném, rég) erdı- vagy
bányakerület
revoltál (lat, rég) forrong,
lázong
rezerva (lat, rég) tartalék
rezervált (lat, rég) tartózko-
dó (viselkedéső)
rezolució (lat, rég) elhatáro-
zás, döntés, határozat
ciktig=richtig (ném) helye-
s(en), pontos(an)
risztung=Rüstung (ném)
felszerelés, fegyverzet
romantice (lar) romant ku-
san
romantikus (lat) (itt:) regé-
nyes
S, SZ
sabrák (rég) nyeregtakaró,
csótár
sáfár (rég) vagyonkezelö,
gondnok
saison (fr) évad, évszak
sallang (rég) bırdísz
sampányer (fr, rég) pezsgı
Sandlaufer (ném) homokfu-
tó
Sapristi! (f'r) Teringettét!
sarzsi (ném, rég) szolgálati
satrapa (perzsa) helytartó
Scher dich, Weib! (ném)
Takarodj, asszony!
schlampig (ném) hanyag
schnell (ném) gyors(an)
schrecklich (ném) szörnyen
657
sedria=sedesjudiciaria (lat)
törvényszék
sein Hochwohlgeboren
(ném) ıméltósága
selbstverst„ndlich (ném)
magától értetıdıen
selma (rég) imposztor, gé-
zengúz
servus humillimus (lat) alá-
zatos szolgája
sicherlich (ném) biztosan
sifonér (rég) ruhásszekrény
sílbak (rég ır, ırszem
simfel (ném, rég) szid
simpatisch (ném) rokon-
szenves
S'má Jiszröel! (zsidó) Lásd
Izrael! (panaszos ima kez-
dete)
sine dubio (lat) kétségkívől
sine mora (lat) késedelem
(habozás) nélkül
sister (ang) leánytestvér
Sit eis terra levis! (lat) Le-
gyen nekik könnyő a föld!
skandalöse öffentliche Unsi-
cherheit (ném, szójáték)
botrányos "közbizonyta-
lanság"
skandál=skandalum (lat,
ném, rég) botrány
skribler (lat, rég) firkász
snapsz=Schnaps (némJ pá-
linka
sofort (ném) rögtön, tüstént
sogenannte (ném úgyneve-
zett
ssre (régJ (hizlalt) v„gö-
marha
spádé (ol, rég) vitır, tırsze-
rő kard
Sp„hertrupp !ném) nyomo-
zó osztag
speetaculum (lat) látvány-,
látványosság
spektákulum (lat, rég lát-
ványosság, mutatvány
spencer lang) rövid, testhez
simul kabát
spenótbakter !rég) pénz-
ügyır (a zöld parolija mi-
att)
spionyíroz ( ném, rég; kém-
lel, kémkedik
spíszrútenlauf (ném, rég
vesszıfutás
spornbefél (ném, rég) a ló
sarkantyúval való irányí-
tása
stáció=statio IatJ állomás,
állomáshely
stádium (gör, lat, rég) idı-
szak, állapot
stadt=Stadt (ném város
stallum (lat) állás, szolgálat,
fizetés
stempli (ném. rég pecsét,
bélyegzı
Stockbrief (ném) körözıle-
vél, kurrens
strájt=Streit (ném) bünte-
tés
strammer Kerl (ném i deli
fickó
strázsa I rég) ır, ırszem
strófa (görvj versszak
strimfli (ném, rég j harisnya
studens (Iar) egyetemi. fıis-
kolai hallgatá
studéroz, studíroz ílczt. rég;
tanulmán.yoz
subdued light (angj hangu.-
latvilágítás
sub rosa !Iatj titkos(anl, bi-
zalmas(an)
successor (lat) egy örökség
várománvosa
summa flatj összeg
süv (rég) sógor
svadrony lném, régi lovas-
század
svalizsér ( fr, rég j könnyőlo-
vas katona
svihák ( ré J csalé, szélhá-
mos
sympathia (gör j rokonszenv
systema (gör rendszer
szála í ném, rég) terem, bál-
terem
számtartó !rég) gazdatiszt.
kasznár
szanitéc (ném, rég) egészség
ügyi katona, sebesülthor-
dó
szekundál !lat, rég segéd
kezik
szelemen ! rég vízszintes ge-
renda
szenzál (rég) alkusz (az „l-
latkereskedı keze alá del-
gozá fölhajtó)
szeredás (rég tarisznya
sziesztázik (sp) pihen (fı-
képp ebéd után)
szinné (arabj csomözott
szınyegfajta
szirén (göri veszedelmes
csábító "tündér"
szolgabíró (régj 1. fıszolga.-
bíró
szubdivizió f lat, rég j kb.
z„szlóaljnyi lovas egység
szuperarbitrál llat, régJ fe-
lülbírál
szupé = souper r, f i i leves
szupécsárdás (régj bálok-
ban éjfél után szokásos,
meglehetısen féktelen.
végetérni nem akará csár-
dás ("Sose halunk meg!")
szupra (régj kamat
szőrpríz = surprise ( f r j meg-
lepetés
szőzgulya (rég j bika nélkül
tartott gulya
szőzménes (rég; csıdör nél-
kül tartott ménes
T
tabernákulum (lat j szent-
ségház
table (ang) ebédlıasztal
tabuláris prókátor ( lat, rég
vmely birtoka ügyésze
talján (rég) olasz
tálentom (lat, rég tehetség,
zseni
telegráf (rég) táviró
tentatio (lat) kísértés
terminus oeconomicus I lat
közgazdasági szakkifeje-
zés
termobarográf (rég) hımér-
séklet- és légnyomásmérı
terrenum lar terület
Teufel rzém ördög
textus ( dat j szöveg
téka (gör) polc (könyvtár)
tirrannia (gör. lat j zsarnok-
ság, önkény
tiszri- (ügyész, orvos, huszár,
stb. a vármegye (város)
szolgálatában álló válasz-
tott vagy kijelölt szemé-
lyek
tiszttartó Irégl gazdatiszt..
intézı
titulus ( Iar rang, cím, elne-
vezés
toalettasztal (fr) tükrös bú-
tor öltözködéshez, fésül-
ködéshez
topán (régj cipı
toportyán (rég) farkas
totaliter (lat) teljességgel,
teljes egészében
t8zsér (rég) állat-, stb. nagy
kereskedı
tradicionális (lat) hagyomá-
nyos, szokásos
trafikál (01) társul, közós<
ködik, összejátszik
traktus=tractus lar) épü-
letszint, -szárny
Trencsén vármegye Nagy-
Magyarország északnyu-
gati részén
triumfus (lat, rég) diadal-
menet
trunkus ( rég) ostoba, tuskó
658 ;', 659
tukarcs (rég) nyers dohány-
levél-köteg
tuszkulánum (lat, rég) me-
nedék, enyhhely
UÜ
ulánus (rég) lengyel eredető
lándzság könnyőlovasság
Unerhört! (ném) Hallatlan!
untauglich (ném) alkalmat-
lan (pl. katonai szolgálat-
ra)
unvernünftige Szene (ném
ostoba, értelmetlen szín-
játék
uzovál (rég) használ, gyako-
rol
Übung (ném ) gyakorlat
üstöllést (rég) tüstént, leg-
ott, azonnal
V, W
velúrsifon (rég) finom szıtt
kelme
verdikt (lat) ítélet
verdung (rég) kb. 2 decis po-
hár (ennyi ital)
verbuvál (ném, rég) toboroz
veritabile (01) igazi, tısgyö-
keres
vermummt (ném) álcázva,
álruhában
Verordnung (ném) rendelet
verst„ndlich (ném) érthetı
(-en)
660
Versteh'n Sie endtich,,Pat-
rollenführer? (ném) Erti-e
már végre, járırparancs-
nok?
verzátus (lat, régj járatos,
tapasztalt
vénuszi kár (rég) nemibeteg
ség
vétó=veto (lat) tiltakozás,
nagyhatású ellenszavazat
vice- (lat) al-
violentia (lat) erıszak(os-
ság)
virilista (rég) gazdag adófi-
zetı
virtigli (rég) igazi, hamisí-
tatlan
visum repertum (lat) látlelet
vivat! (lat) éljen!
vizitáció (lat, rég) látogatás,
ellenırzés
volksabtrünnig (ném) népe-
hagyott, népáruló
vulgo (lat) azaz, vagyis
Wachtmeister (ném) ırmes-
ter
Waffenrock (ném) katona-
kabát
Waldmeister (ném) Erdı-
mester (gyógyfüvekbıl
fızött likır, bólé)
Was machts.. (ném) Mit
csinálsz?
Wer da? (ném) Ki az? (Ki
van ott?)
...werde die Eindringung zu
bedecken! (ném j ...fedez-
ni fogom a behatolást!
Wir haam's eilig! Weiter-
fahren! (ném) Sietnünk
kell! Hajts tovább!
wütender Bursch (ném té-
bolyodott fickó
Z, ZS
zeccer=Setzer (némj szedı
(nyomdász)
Zug (ném) katonai szakasz
zum Beispiel (ném) például
zsalugáter (rég) billenıla-
pokból álló ablaktábla
zsandár (fr, rég) csendır
zsellér (rég) állandó uradal-
mi cseléd
zsen lia (fr, rég) bársony-
szerő szınyeganyag
zsorzsett=georgette (fr)
finom szıtt kelme