169

Szervestrágyázás

A szervestrágyázás jelentőségét az ide sorolható anyagok – istállótrágya, hígtrágya és más állati

eredetű trágyák, zöldtrágya, tarlómaradványok, komposzt, ipari, kommunális hulladék stb. –
hasznosítható mennyisége, a hasznosítás módjai, a talajok szervesanyag tartalmának változása és a
szervesanyag gazdálkodásban szükséges szemléletváltoztatás növeli. A tápelemek jelentős része a
növények számára közvetlenül nem felvehető szerves kötésben van, azok a talajban lejátszódó
mikrobiológiai folyamatokon keresztül ásványosodva több éven át feltáródva válnak felvehetővé
(17. táblázat). Ebből adódóan hasznosulásuk eltér a műtrágyák hatóanyagaitól.

17. táblázat. A különböző szervesanyagok bomlásának sebessége és üteme a talajban a

kiindulási anyag %-ában (Gisinger és Schleininger, 1954 nyomán)

1 2 3 4 5 6 7
Megnevezés
év alatt lebomlott, %
Tőzeg (rothenturmi) 1 15 25 28 31 33 34
Tőzeg (hollandiai) 2 7 25 30 32 36 40
Fűrészpor 10 12 40 47 58 68 79
Fenyőfagallyak 25 42 58 67 74 80 83
Lombos fák levele 50 58 62 70 77 80 83
Ló bélsara 40 46 52 60 66 71 76
Tehén bélsara 50 58 65 72 79 80 81
Tehéntrágya 50 58 62 72 75 75 76
Búzaszalma 40 75 83 86 86 87 87

A XXI. században a talaj védelme több feladat összehangolt megoldását teszi szükségessé: a
talaj pusztulását meg kell akadályozni, fizikai és biológiai állapotát és termékenységét a környezet
minőségének és a gazdálkodás színvonalának jobbítása vagy fenntartása érdekében kell megóvni.
Hosszú távra szóló gazdálkodási és környezetvédelmi célokat szolgál a szervesanyag veszteség
csökkentése. Nem csak a trágyázást (a növénytáplálás módját, idejét, adagját stb.) kell módosítani,
hanem a trágyák hatékonyságát befolyásoló körülményeket (művelés, talajhasználat, talajállapot) is
javítani szükséges. Átértékelésre szorul a szervesanyag- és vízveszteséget is fokozó nagy felület
kialakítása műveléskor, különösen a kritikus (nyári, tavaszi) időszakokban. Az okszerű
szervesanyag gazdálkodás a szerves- és műtrágyák ésszerű használatára, a mezőgazdasági eredetű
melléktermékek hasznosítására, a talajok szerves anyagának megóvására épül. A kímélő
talajhasználat értékét a szervesanyag- és a szerkezet megóvás összehangolásának lehetősége növeli.

A szervestrágyák tápanyagtartalma jóval kisebb a műtrágyákénál, ezért jelentősen nagyobb

mennyiségeket kell belőlük kijuttatni. A nagy állattartó gazdaságokban a különböző szervestrágyák
(istálló-, ill. hígtrágya, trágyalé) olyan mennyiségben képződnek, hogy elhelyezésük, a
környezetszennyezés elkerülése miatt egyre több nehézséget okoz. A 49/2001. (IV. 3.) - a vizek
 170
mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló - Kormányrendelet (Nitrát
direktíva) alapján ezért a szervestrágyával, szennyvízzel és szennyvíz iszappal éves szinten
kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket. Ez a rendelkezés az
Európai Unióhoz történő csatlakozást megelőzően végrehajtott jogharmonizáció keretében született,
ezért összhangban van az Európai Közösségek 91/676/EGK tanácsi irányelvével. A rendelkezésben
foglaltak betartása a nitrátérzékeny területeken fekvő gazdaságok számára kötelező, a nem ilyen
besorolású területen gazdálkodóknak az előírások alkalmazása ajánlott. A rendelet rögzíti a „Jó
mezőgazdasági gyakorlat” idevonatkozó szabályait, amelyek a szervestrágyák kezelésére, tárolására
és kijuttatására vonatkozóan egyaránt adnak útmutatást:
- Tilos a hígtrágya, trágyalé, trágyatárolók csurgalék-vízének bevezetése a vizekbe.
- Trágyatároló nem létesíthető felszíni vizektől, ivóvíz-nyerő helytől számított 100 m-en belül,
hígtrágya-tároló nem létesíthető vízjárta területen.
- Hígtrágya legalább 20 éves élettartamra tervezett, szivárgásmentes, szigetelt, 4 havi
mennyiség befogadására elegendő méretű tartályban, medencében tárolható.
- Istállótrágya szigetelt alapú, a csurgalékvíz összegyűjtésére szolgáló gyűjtőcsatornákkal és
aknával ellátott, legalább 8 havi mennyiség tárolására elegendő térrel rendelkező
trágyatelepen tárolható.
- Ideiglenes trágyakazal ill. trágyaszarvas tábla szélén legfeljebb 2 hónap időtartamra
alakítható ki, ahol a talajvíz 1,5 m alatt van és 100 m-en belül nincs felszíni víz. Vízjárta és
alagcsövezett területen trágyakazal ill. trágyaszarvas nem létesíthető.
- A mezőgazdasági tevékenységet folytatónak adatszolgáltatást megalapozó nyilvántartást
kell vezetnie. A tápanyag-gazdálkodási tervet, a hígtrágya elhelyezést megalapozó talajtani
szakvéleményt és az adatszolgáltató lapot 5 éven keresztül meg kell őrizni.
- A vizek nitrátszennyezésének megelőzése, csökkentése érdekében a szervestrágyával,
szennyvízzel és szennyvíz iszappal éves szinten kijuttatott nitrogén mennyisége nem
haladhatja meg a 170 kg/ha értéket.
- Tilos a trágya kijuttatása december 1. és február 15-e közötti időszakban.
- Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya (ammónium- és nitrát-tartalmú műtrágya,
trágyalé, hígtrágya) csak abban az esetben juttatható ki szántóterületre, ha abban az évben
megfelelő talajfedettséget biztosító növény kerül oda. Betakarítás után az adott évben ezek a
trágyák csak akkor juttathatók ki, ha a trágyázás és a következő növényállomány vetése
között eltelt idő nem több, mint 14 nap.
- Tilos hígtrágya, trágyalé felszíni kijuttatása olyan lejtős területen, ahol fennáll a veszély,
hogy a lemosódó tápanyagok felszíni vízbe juthatnak. A közvetlen talajba juttatás
(injektálás) ezeken a területeken is megengedett. A 20%-nál meredekebb lejtőkön trágyát
csak a növénnyel fedett területen, vagy azonnali bedolgozás mellett szabad használni.
 171
- Nem juttatható ki trágya 5 cm-nél vastagabb, összefüggő hótakaróval borított, valamint az 5
cm-nél mélyebben, tartósan átfagyott, vízzel telített, további víz felvételére képtelen
talajokon.
- Tilos hígtrágya kijuttatása felszíni víztől, forrástól, kúttól 10 m-es sávban, továbbá vízjárta
területeken a szélsőséges vízjárási viszonyok kialakulásakor.
- A nitrát-kimosódás csökkentése érdekében a trágyákat a talaj tulajdonságainak, tápanyag-
ellátottságának, a környezeti feltételeknek és a termesztett növény tápanyagigényének
megfelelő pontos adagban, megfelelő időben és módon, a trágya tápanyag-tartalmának
ismeretében, egyenletesen kell kiszórni.
- A hígtrágya szakvéleményre alapozott talajvédelmi engedély birtokában hasznosítható, a
nitrogén tartalom minél nagyobb mértékű érvényesülése érdekében. Az elhelyező területen a
talaj és talajvíz ellenőrző vizsgálatát rendszeresen el kell végezni.
- Az istállótrágya felhasználása augusztustól-novemberig történjen meg, a trágyaigényes
növények alá leszántva. A leszántás a kiszórás után minél előbb, de legalább 14 napon belül
történjen meg.

A fenti rendelkezés szabályait a különböző területalapú és vidékfejlesztési támogatások

igényléséhez teljesítendő feltételrendszerek egyes pontjaiban szigoríthatják, illetve nem
nitrátérzékeny besorolású területen is meghatározhatnak korlátokat (pl. 4/2004 (I. 13.) FVM
rendelet, 150/2004 (X. 12.) FVM rendelet, 156/2004 (X. 27.) FVM rendelet).
A szerves melléktermékek, ill. hulladékok talajba juttatásával tehát kettős feladatot oldhatunk
meg, a szennyező anyagok ártalommentes elhelyezését és a talaj termékenységének növelését.
A szervestrágyák közé tartoznak: az istállótrágya (almos trágya), a hígtrágya, a zöldtrágya, a
szalmatrágya, a kukoricaszár, a tarló- és gyökérmaradványok, a komposzt, a fekália, a tőzeg, a
baromfitrágya, a városi és az ipari szerves hulladékok. A szervestrágyázás feladatai szorosan
kapcsolódnak a szervesanyag gazdálkodáshoz, amely nem csak a kijuttatandó anyagokat, hanem
azok hasznosulását, és a talajok szervesanyag tartalmának kímélését is megbízhatóan jellemzi.

Az istállótrágya

Az istállótrágya a gazdasági állatok szilárd ürülékének (bélsár), híg ürülékének (vizelet) és az

alomnak különböző arányú keveréke.
Az istállótrágya szerves kötésben levő tápanyagai fokozatos ásványosodásuk folytán hosszú időn
át látják el a növényt. A bomlás során keletkező szén-dioxid (szénsav) elősegíti a foszfátok
feltáródását, az auxinok serkentik a gyökerek növekedését. Az istállótrágyával termőterületeinkre
 172
kijuttatott szervesanyag C tartalma jelentős energiaforrás, a talajokban lejátszódó mikrobiális
folyamatok alapja javítja a szerkezetességet, kedvezően hat a háromfázisú rendszer működésére.
Hazánkban az 1970-es évekig 22-23 ezer tonna, a 2000-es évek elején mintegy 3-4 millió tonna
istállótrágya keletkezett évente. Változott az a korábbi törekvés is, amely szerint a szántóföldi
táblákat, talajtípustól függően, 4-5 évente istállótrágyázásban kell részesíteni. Az alacsony
állatlétszám, és a kisebb tömegtakarmány-termő terület a szervesanyag gazdálkodás más
lehetőségeinek kihasználását teszi szükségessé. A 4.5 millió ha szántóterületen – ha minden táblát
figyelembe veszünk – a jelenlegi 4 millió t/év istállótrágya termeléssel és 35 t/ha adaggal számolva
egy-egy táblára 35-40 évenként jutna istállótrágya.
A különböző talajokon folytatott tartamkísérletek eredményei és a gyakorlat tapasztalatai szerint
az istállótrágya ma már nem nélkülözhetetlen, mivel műtrágyázással is fenntartható a talaj
termékenysége, és a termések enélkül is növelhetők. Műtrágyázás hatására nagyobbak a termések,
mint akkor, ha csupán istállótrágyát adnak. Ennek oka lehet az istállótrágya nagyobb tápanyag
vesztesége a kezelés, a szállítás és a kiszórás ideje alatt, továbbá a lebomlásának hosszabb ideje. Az
ásványi (mű-) trágya formában kijuttatott tápelemek jobb hasznosulását igazolja, többek között, a
LÁNG Géza által 1960-ban – a mű- és szerves trágyák hatásának összehasonlítása céljából –
Keszthelyen beállított, jelenleg is folyó tartamkísérletek részeredménye is (18. táblázat).

18. táblázat. Szerves és műtrágyák hatása a termésre húsz év átlagában (Keszthely)

(Németh, 1983 nyomán)

Kezelés Termés 30 év átlagában %

(ötszakaszos vetésforgóban 5 éves rotációkban) (gabona egység, t/ha/év)
Trágyázatlan kontroll 3.8 100
27.3 t/ha istállótrágya + 27.3 t/ha istállótrágyának 5.4 143
megfelelő NPK hatóanyag műtrágya formában
34.6 t/ha istállótrágya 5.3 139
34.6 t/ha istállótrágyának megfelelő NPK hatóanyag 5.6 148
műtrágya formában
34.6 t/ha istállótrágya 5 év alatt két részletben 5.0 133
69.4 t/ha istállótrágya 5 év alatt két részletben 5.5 145
69.4 t/ha istállótrágyának megfelelő NPK hatóanyag 6.4 168
műtrágya formában
104.1 t/ha istállótrágya 5 év alatt két részletben 6.0 158
104.1 t/ha istállótrágyának megfelelő NPK hatóanyag 6.5 171
műtrágya formában

Az istállótrágya összetétele

Az istállótrágya legértékesebb része a szilárd ürülék (bélsár), amely mindazt tartalmazza, amit az
állat a takarmányból nem emésztett meg. Sok benne a bélbaktérium. A nitrogén-, a foszfor- és a
káliumvegyületeket nehezebben bomló, lassan ható alakban tartalmazza.
 173
A híg ürülék (vizelet) azokat a végső anyagcseretermékeket tartalmazza, amelyeket az állat a
veséjén keresztül választ ki.
A különböző állatfajok által naponként kiürített szilárd és híg ürülék tömege – KISMÁNYOKY
(1993) nyomán a következő:
Szarvasmarha: 20-30 kg bélsár 10-15 kg vizelet,
Sertés: 1,2-2,5 kg bélsár 2,5-4,5 kg vizelet,
Juh: 1,5-2,5 kg bélsár 0,6-1,0 kg vizelet,
Ló: 15-20 kg bélsár 4-5 kg vizelet.

Az állatok a feletetett takarmány száraz anyagának 40-50%-át, a nitrogénnek 70-80%-át, a

foszfornak 70-75%-át, a káliumnak 85-90%-át kiürítik.
Az alom rendeltetése, hogy a híg ürüléket felszívja, a szilárd ürülékkel jól elkeveredjén, annak
tárolását, szállítását megkönnyítse, és a bűzöket lekösse. Általánosan használt alomanyag az őszi
gabonák szalmája, felhasználható a hüvelyesek szalmája, a burgonya- és a kukoricaszár, a tőzeg, az
erdei avar, a fűrészpor, a gyaluforgács, a homok. Az alomanyagok az erjesztés során
különbözőképpen bomlanak le, a gabona- és a hüvelyesszalma könnyen, az avar és a tőzeg nehezen,
a gyaluforgács és a fűrészpor igen nehezen. Mivel az istállótrágya minőségét az alomanyag is
befolyásolhatja (19. táblázat), legkedvezőbb a gabona- és hüvelyes szalma használata.

19. táblázat. Az alomanyagok felszívóképessége és átlagos százalékos összetétele (Sipos, 1978,

Ábrahám, 1980, Loch, 1999 nyomán)

Vízelszívó-
Alomanyag Nedvesség % Szervesanyag % N% P2O5% K2O%
képesség %
Gabonaszalma 200-300 13-15 85-85 0,3-0,6 0,1-0,2 0,6-1,0
Hüvelyesszalma 250-350 15-17 75-80 1,2-1,5 0,3-0,4 1,0-2,0
Erdei avar 150-200 13-15 80-85 0,7-1,0 0,2-0,4 0,2-0,3
Gyaluforgács 300-400 - - 0,1-0,3 0,2-0,3 0,20-0,7
Tőzeg 600-900 35-40 35-40 0,6 0,1 0,1

Az istállótrágya minősége függ az ürülék összetételétől is, amelyet az állatfaj, az állat kora,
egészsége, a takarmány mennyisége és minősége is befolyásol (20. táblázat). A szarvasmarha
ürülékben kevés a nitrogén, lassan bomlik és kevésbé melegszik, ezért inkább laza talajokra való. A
ló ürüléke száraz, nagy nitrogéntartalma révén gyorsan melegszik és bomlik, ezért a kötött, hideg
talajokra alkalmas. A juh ürüléke minőségben és hatásban a lóéhoz, a sertés ürüléke a
szarvasmarháéhoz áll közelebb.
Az idősebb vagy beteg állat felületesebben rágja meg, és rosszabbul emészti a takarmányt, ezért
ürüléke tápanyagban gazdagabb, ellenben a fiatal és egészséges állat ürüléke a jobb rágás és
emésztés következtében tápanyagban szegényebb.
Tápanyagban gazdag takarmány etetése, a nagy adagú abrakolás javítja az ürülék összetételét; pl.
a hízó marhák trágyája értékesebb, mint a kukoricaszáron, abrak nélkül kiteleltetett állatoké.
 174

20. táblázat. Az állatok ürülékének átlagos százalékos összetétele (Sipos, 1978, Ábrahám, 1980,
Loch, 1999 nyomán)

Állatfajok Nedvesség % Szervesanyag % N% P2O5% K2O%

Bélsár
Szarvasmarha 80-85 13-18 0,3-0,6 0,2-0,3 0,1-0,2
Sertés 75-85 13-20 0,5-0,7 0,4-0,6 0,3-0,5
Juh 60-70 25-35 0,5-0,7 0,3-0,4 0,1-0,2
Ló 73-77 20-23 0,5-0,6 0,3-0,4 0,3-0,4
Vizelet
Szarvasmarha 90-93 3-6 0,6-0,1 0,10-0,15 1,0-1,5
Sertés 94-97 2-3 0,5-0,6 0,05-0,15 0,8-1,0
Juh 87-91 7-8 1,4-1,6 0,10-0,15 1,5-2,0
Ló 89-93 5-7 1,2-1,4 0,01-0,05 1,5-1,8
Baromfi és egyéb ürülék
Tyúk 60-90 8-25 0,9-4,0 0,5-2,5 0,8-2,3
Liba 77-95 4-13 0,5-0,6 0,1-0,5 0,5-1,0
Kacsa 60-85 10-25 1,0-2,0 0,1-1,5 0,6-2,2
Galamb 50-95 3-30 0,5-0,5 0,1-2,8 0,7-2,6
Házinyúl 70-75 23-28 0,5-1,0 0,4-1,2 1,2-2,7
Kecske 65-70 28-32 0,4-1,2 0,5-2,5 1,2-2,8

Az istállótrágya mennyisége döntően az alomtól függ. A trágya erjedési vesztesége annál

nagyobb, minél több az alomanyag, ennek ellenére, ha bő a szalmatermés, célszerű bővebben
almozni, mert így lehet jó minőségű trágyát előállítani.
500 kg élőtömegű állatra naponta átlagosan használat alom mennyiség:
- szarvasmarhák részére 5-6 kg - lovak részére 4-5 kg
- juhok részére 6-8 kg

A szalmát az utóbbi időben egyre ritkábban használják alomnak. A sertések alá nem használnak
szalmát, a szarvasmarhák, a juhok és a lovak alá egyre kisebb mennyiséggel almoznak. Elterjedtebb
módszer a szalma és egyéb szármaradványok aratással egymenetes (vagy közel egyidejű) zúzása,
elterítése és talajba dolgozása.
A gazdasági állatok évi trágyatermelése – KISMÁNYOKY (1993) nyomán a következő:

Hízómarha 10,0 – 11,0 t Ló 5,0 – 5,5 t

Tehén 9,0 – 10,0 t Juh 0,4 – 0,5 t
Növendék marha 3,0 – 4,0 t Liba 11 kg
Hízósertés 1,0 – 1,2 t Kacsa 8 kg
Sertés 0,6 – 0,8 t Tyúk 5 kg

Figyelemmel a csökkenő almozásra, 500 kg élőtömegű állat évente átlagosan 8 t trágyát termel.
Az istállótrágya várható mennyisége közismert Wolf-képlettel a következő:

Várható istállótrágya = ( takarmány-szárazanyag

2
+ alomszárazanyag ) ×4
 175
WOLF képlete azt feltételezi, hogy az állat a felvett takarmány szárazanyagának csak a felét
emészti meg, holott a vizsgálatok szerint mintegy 40% kerül vissza. Nem veszi figyelembe a
különböző takarmányok emészthetőségi fokát és az erjedés során keletkező veszteségeket. Ezért a
nagyobb pontosság érdekében ajánlják a WOLF-képletben a 4-es szorzószám helyett a
szarvasmarhánál a 4,5; sertéstrágyánál 4,0 juh- és lótrágyánál a 3,3 szorzószám használatát.
BOUSSINGAULT képlete egyszerűbb, mert a rendelkezésre álló takarmány és alom szárazanyag-
mennyiségéből számítja ki a várható trágyamennyiséget:
Várható istállótrágya = 2 × (évi takarmány+alommennyiség).
LÁNG Géza képlete nemcsak a mennyiségről tájékoztat, hanem a trágya minőségéről is. E célból
kidolgozta az istállótrágyaegység fogalmát, amely szerint egy egységet képvisel olyan 100 kg
istállótrágya, amelynek víztartalma 75%, C:N aránya pedig 20:1.
A számítás módja a következő:
(takarmány N-tartalma × hasznosulási tényező + alom N-tartalma) × 170.

A hasznosulási tényező a vizelet hasznosulása és a trágya erjedése során mutatkozó

nitrogénveszteségtől függ. A 170-es szorzószám abból a feltevésből adódik, hogy a trágyában a szén
mennyisége 20-szorosa a nitrogéntartalomnak. A széntartalmat 1,7-el szorozva kapjuk a
szervesanyag mennyiségét. A 75% víztartalmú trágyában 20% a szervesanyag. E számítási mód a
veszteségforrásokra, és megszüntetésük jelentőségére is felhívja a figyelmet.

Az istállótrágya erjesztése

A friss trágya nem használható fel azonnal, erjesztés és hosszabb-rövidebb ideig tartó érlelés,
raktározás szükséges a jó hatás eléréséhez.
Az érlelés célja az, hogy a friss trágyára jellemző igen tág C:N arány szűkebbé váljon, a
szervesanyagok többé-kevésbé humifikálódjanak (a végleges humifikáció a talajban történik), a
szalma elkorhadjon, és a trágya porhanyós tömeggé alakulva, egyenletesen elteríthető legyen.
A tárolást üzemi, gazdasági okok, és szabályzatok teszik szükségessé. Az istállótrágyát
mikroorganizmusok erjesztik. Az alomszalmában levő sok és könnyen bontható szervesanyag kitűnő
táptalaj, ezért gyorsan elszaporodnak.

Az istállótrágya érlelése két szakaszból áll.

 Az oxidációs szakaszban a lazán összerakott szalmás trágyában a hőmérséklet gyorsan eléri az
o
50-70 C-ot. A nitrogénmentes anyagok bomlásakor víz és szén-dioxid keletkezik. A
nitrogéntartalmú anyagok közül az ammónia egy részéből a nitrifikáció során salétromsav
keletkezik, amely denitrifikáció útján elbomolhat, és a felszabaduló nitrogén a levegőbe távozhat. A
 176
nitrogénveszteség elkerülése érdekében az aerob oxidációs szakasz 3-5 napnál nem lehet hosszabb.
A 3-5 napos trágyarétegből friss trágya-, föld-, vagy betonlap terheléssel ki kell szorítani a levegőt.
 A redukciós szakaszban oxigén hiányában csökken az aerob mikroorganizmusok tevékenysége.
A szén-dioxid az ammóniával a nehezebben bomló ammónium-karbonát vegyületet alkotja. Ebben a
szakaszban a trágya átlagosan 100 napig erjed, sötétebb színt ölt, anyaga egyneműbb, és a szén-
nitrogén arány eléri a kívánatos 20:1 értéket. Az érlelés akkor a legkedvezőbb, ha
nedvességtartalma 25% körüli ezért száraz nyarakon célszerű nedvesíteni.
Az érés fokozatai különbözők.
 A félig érett trágyában a szalmaszálak jól megkülönböztethetők, színük világos.
 Az érett trágyában a szalmaszálak alig észrevehetők, színük sötét, a trágya anyaga
egynemű. Az ilyen trágya biológiailag a legértékesebb, és könnyen teríthető.
 A túlérett trágya kenőcsös, tápanyagokban szegény, nehezen teríthető.
Az érlelés során 20-25%-kal csökken a trágya tömege. Az erjesztési veszteség 25-50 % között
változik, elsősorban a nitrogénben, de a foszfátokban is bekövetkezhet.
10 t jól érlelt istállótrágyában átlag 50 kg N-, 25 kg P- és 60 kg K-hatóanyag van. Az N:P:K
arány mintegy 1:0,5:1,2. (21. táblázat).

21. táblázat. Az istállótrágya minősége, 75 % víztartalom esetén (Sarkadi, 1964, MÉM NAK,
1987 nyomán)

Hatóanyag, % Jó Közepes Gyenge

N% 0,7-1,0 0,5-0,7 0,3-0,5
P2O5 % 0,4-0,7 0,3-0,4 0,2-0,3
K2O % 0,80-1,0 0,5-0,8 0,3-0,5
Szervesanyag % 18-22 15-18 10-15
C:N arány 15-20:1 20-25:1 25-30:1

Az érlelés módszerei

A friss istállótrágya sokféleképpen érlelhető. Ezek közül az ismertebbek a következők.

 Lapos trágyateregetés. Az istállóból a naponta kikerülő trágyát a telep egész területén
egyenletesen kell elteríteni, 4 m2/számosállat alapterületű helyen, 2 méter magasan rakva. Mivel a
trágya nagy felületen érintkezik a levegővel, nyáron gyorsan kiszárad, télen nem melegszik fel a
kellő hőfokra. Ilyenkor tetemes veszteséggel, sokáig és egyenlőtlenül érik. A legrosszabb
trágyakezelési eljárás, amely ma már egyre ritkább.
 A szakaszos trágyakezelést a nagyüzemi gyakorlat fejlesztette ki KREYBIG Lajos útmutatásai
nyomán. A trágya az ún. trágyakazalban erjed, amely 3 m magas, a leföldelés utáni érés során 3
hónap múlva 2,5 m-re csökken. A kazalban az érett trágya tömege a nedvességtől és a
tömődöttségtől függően köbméterenként 700-900 kg.
 177
A trágyakazal alá 25-30 cm vastagon szalmát, töreket vagy tőzeget kell rétegezni a trágyalé
felitatása céljából. A naponta kihordott trágyát a kazal teljes szélességében úgy kell elteríteni, hogy
a vastagsága elérje az 50-60 cm-t. A trágya nyáron 2-3 napig, télen 3-5 napig laza állapotban marad,
hogy meginduljon az oxidációs folyamat. A következő napokon a trágyát az 1. napi trágya mellé
kell rakni és az első napi szakaszra csak 2-3, illetve 3-5 nap múlva kerül újabb réteg azért, hogy az
alatta lévő rétegből kiszoruljon a levegő és meginduljon a redukciós szakasz. Addig kell folytatni,
amíg a megkezdett szakasz a 3 m magasságot el nem éri, és ekkor kell a szakaszt leföldelni.
 A KRANTZ-féle nemes erjesztés lényege, hogy a friss trágya akkor tömöríthető, amikor 60-65
o
C-ra felmelegszik. Hat egymást követő napon 80-100 cm-es szakaszt lazán kell rakni, majd a 60 oC
elérése után kell letömöríteni. A 7. napon ismét az első szakaszra kerül a friss trágya. Hátránya, a
jelentős ammóniaveszteség és a nagy élőmunkaigény.
 A mérhető hőmérséklet alapján hideg (30 oC), meleg (40oC) és forró (o60 C) eljárásokat
alkalmaznak (LOCH, 1999). A hideg érlelés kis alomanyagot tartalmazó trágya azonnali
tömörítésekor következik be. A N-veszteség ennél a módnál a legkisebb. Meleg érleléskor a trágyát
lazán rétegezik, és 40 oC-ra felmelegedésekor tömörítik. A forró érlelés hasonló, de 60 oC-ra
felmelegedéskor tömörítenek. E két utóbbi eljárásnál a N- és a szervesanyag veszteség is tetemes.
 Ha a trágyát levegő nélkül, zárt tétben erjesztik, nagy mennyiségű metángáz képződik,
amelyet fűtésre használnak. A visszamaradó anyag minősége jobb, mint a hagyományosan
előállított istállótrágyáké.

Az érlelés és a tárolás

Az istállótrágya érlelhető trágyaszérűn, kifutóban, és mélyített (aklos) istállóban. Az érett trágya

kihordható, trágyaszarvasokban – legfeljebb 2 hónapig – tárolható.
 Trágyaszérű az a terület, ahová a trágyakazlakat helyezik. Létesíthető állandó jelleggel az
istállók közelében, vagy ideiglenes jelleggel a trágyázandó táblák sarkain.
 A kifutók is felhasználhatók az istállótrágya érlelésére. Az állatok trágyáját naponta ki kell
hordani a kifutóba, ott egyenletesen szét kell teríteni, majd almot szórni a nappal ott tartózkodó
állatok részére. A kifutóban érlelt trágya minősége általában rosszabb, mint a trágyakazalban érlelté,
mivel aránylag nagy felülete miatt a levegő kiszárítja, a csapadék kilúgozza. Ha a kifutó
mélyedésben fekszik, a csapadék a trágyaréteg alján összegyűlik és megindul a rothadás.
 Mélyített (aklos) istállókban a trágyaérlelés a legjobb és legrégibb eljárás. A szabadon
mozgó állatok (csikók, növendék szarvasmarhák, juhok) alá bőven kell almozni, a trágyát 3-4
hónaponként kell kihordani, amikor beérett. Bő almozás szükséges az állatok tisztántartása céljából,
és azért is, hogy a vizelet egész mennyiségét felfogja. A juhok vizelete aránylag kevés, emiatt
nyáron a trágya kiszáradhat, megpenészedhet. Ez a hiba megelőzhető, ha a trágya felületét
 178
benedvesítik, utána száraz alommal beterítik, hogy a juhok bundája ne nyirkosodjék át. Az így
kezelt trágya állandóan nedves és tömött állapotban marad, jól beérik.
Az aklos trágyakezelési módszerben a híg ürülék veszteség nélkül felszívódik, a trágya
tápanyagban gazdagabb. Almozásra a szalmán kívül egyéb anyag, például kemény szárú rizsszalma,
repceszalma is használható, mert az állandó tiprás és nedvesítés miatt ezek is könnyen lebomlanak.
A trágya tető alatt erjed, nincs kitéve a nap és a szél szárító, vagy a csapadék kilúgozó hatásának.
Feleslegessé teszi a trágyalétartályok építését és a trágyalé nehézkes kihordását.
A beérett istállótrágya raktározására szolgáló kazal a trágyaszarvas. A tábla ellentétes sarkain
párhuzamosan úgy kell felépíteni, hogy a trágyaszarvas közepe emelt legyen, a földtakaró domború,
hogy a csapadék lecsorogjon róla. Falait meredekre kell kiképezni, környékét pedig körülárkolni,
hogy ne folyhasson alá az eső.

A trágyalé

Az istállóban az alom felszívja a híg ürülék (vizelet) körülbelül egyharmad részét, de a többit
trágyaléként, külön kell kezelni. A trágyalé a vizeleten kívül a szilárd ürülékből és az alomból is
tartalmaz részecskéket, és több-kevesebb vizet is. 500 kg élőtömegű állat után évente mintegy 3-6
m3 trágyalé származik.

Nitrogénben a leggazdagabb a juhok és a lovak, legszegényebb a sertés vizelete. A trágyalé

átlagosan 0,16-6,4‰ nitrogént, 5,00-9,0 ‰ káliumot tartalmaz, foszfort pedig nyomokban.
A trágyalé elsősorban kálium- és nitrogéntrágya. Ezeket a tápelemeket igen könnyen felvehető
alakban tartalmazza. A növények fejlődését serkentő anyagok és állati hormonok is vannak benne.
A vizelet nitrogénje főleg gyorsan bomló karbamid. Bomlása már az istállóban megkezdődik, és
a keletkezett ammónia egy része gyorsan elillan. A veszteség csökkentése érdekében a trágyalevet
zárt aknába kell vezetni és elzárni a levegőtől. A trágyatelepeken keletkező trágya- és csurgalék
levet tőzeggel, szecskázott szalmával lehet felitatni.
A gyorsan ható és könnyen kilúgozódó trágyalé csak tenyészidő alatt használható fel, mert
ősszel vagy télen kihordva lemosódik az altalajba. Elsősorban rétek és legelők, őszi és tavaszi
keveréktakarmányok, silónövények, nyárfaültetvények trágyázására használható. LÁNG állattartó
telepek közvetlen környékén létesített legelők és füvesherések trágyázására javasolta. Kihordásra a
harmatos hajnali időszak vagy a borult, csapadékos nap legalkalmasabb. Száraz, napos és szeles
időben a kultúrnövényeket leperzseli. Adagolása hektáronként 10-40 m3 lehet, a nitrogéntartalomtól
függően. A felszíni kiöntözés mellett a talajba injektálva is kijuttatható.
A trágyalét össze kell gyűjteni, mivel ha elfolyik, kárba vesznek értékes tápanyagai, és a
környezetet is szennyezi. Szalmatrágyában, komposztban, akoltrágyában felitathatva szilárd
szervestrágya kiszórására alkalmas gépekkel juttatható ki.
 179

Az istállótrágyázás irányelvei

Az istállótrágya a trágyakazalban átlag 100 nap alatt érik be. Ennél hosszabb ideig tartó érlelés a
tápanyagveszteség miatt nem tanácsos. A beérett és jól leföldelt trágyakazal csak akkor bontható
meg, ha azonnal kezdődik a kihordás, a szétterítés a táblán és az alászántás. A szétterített és
azonnal alászántott trágya hatékonysága 100 %-nak vehető, ehhez képest 24 óra elteltével 70 %, 4
nap elteltével 50 %. A hatáscsökkenés a nitrogénveszteségnek tulajdonítható. A trágyázást tehát úgy
kell megszervezni, hogy a rakodás, a kihordás, a szétterítés és az alászántás egyidejűleg történjék.
Istállótrágyázásra augusztustól novemberig kerülhet sor.
 Nyár végi melegben – különösen, ha szeles az időjárás – nitrogénveszteség következhet be,
és szárazságban az alászántás minősége sem lesz kifogástalan.
 Őszi trágyázáskor kisebb a hatóanyag-veszteség, az alátakarás őszi szántással végezhető.
 Tavaszi istállótrágyázásra február 15-e után kerülhet sor és csak laza homoktalajokon.
 A téli trágyázás, december 1. és február 15. között tilos.
Az istállótrágya adagja különböző lehet:
15,0 t/ha adag gyenge trágyázásnak,
30,0 t/ha adag közepes trágyázásnak,
40,0 t/ha adag erős trágyázásnak felel meg.
Az adag függ a talaj kötöttségétől, állapotától, az istállótrágya minőségétől és a növény
igényétől. Az érvényben lévő rendeletek alapján a szervestrágyával, éves szinten kijuttatott nitrogén
mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket. Ez alapján hektáronként 30-35 t istállótrágya
adag megengedhető.
A talaj állapota és tulajdonságai befolyásolják az adagot. A régen trágyázott, elhanyagolt vagy
kötött talajokra célszerű többet adni. Kötött talajra 4 évenként 30,0 t/ha, könnyű mechanikai
összetételű talajra 2-3 évenként 15,0-20,0 t/ha alkalmazása lenne indokolt.
Az istállótrágya minősége az erjesztésétől és kezelésétől függ. A jobb minőségű, tápanyagokban
gazdag trágyából kisebb adag is hatásos. A szakszerűen erjesztett és kezelt, értékes trágyával évente
nagyobb terület trágyázható meg, mint a silány minőségűvel.
A trágya kijuttatása.
 Az istállótrágyát olyan növények alá adjunk, amelyek erre igényesek, pl. a kapásnövények, a
silókukorica, a szálastakarmányok, a kender és az olajnövények.
 A kalászosok alá nem istállótrágyázunk, előveteményüket trágyázzuk. Az istállótrágyázott
talajba vetett kalászos megdőlhet, érése megkéshet, a betegségekkel szembeni ellenállása romolhat.
Kivétel a tápanyagokban szegény talaj, ott kalászos alá is adható fél adag istállótrágya.
 180
 A hüvelyes növények magkötését nem hátráltatja, ha az istállótrágyát foszfor- és
káliumműtrágyákkal egészítik ki.
 A trágya hatása kedvezőbb lesz, ha a kijuttatás előírt időtartamán belül a szántásra
alkalmas viszonyok között forgatják alá.
Nyárvégi alászántáskor, a minél kisebb szénveszteség érdekében, a talaj üregességét és felületét
is csökkenteni kell, lehetőleg a szántással egymenetben. Erre a célra alkalmas a Campbell-hengerrel
kombinált felszín-porhanyító. Őszi alászántáskor, ha a talaj nedves, mellőzni lehet a hengerezést.
Az alászántás mélysége a jó feltáródás és a minél kisebb veszteség érdekében is fontos. A laza, és
a jó szerkezetű középkötött talajokon 18-20 cm, kötött, levegőtlen talajokon 12-16 cm mélység
ajánlatos. A mélység a trágya érettségétől is függ, a szalmás, friss trágya ugyanis mélyebbre
szántható alá, mint az érett.

Az istállótrágya hatása

Az istállótrágya lebomlása függ a talaj kötöttségétől és kémhatásától. A laza, semleges vagy

gyengén lúgos kémhatású talajban a bomlás sokkal gyorsabb, mint az erősen kötött, savanyú
talajban. A cellulóz 1 év alatt elbomlik, a lignin 40%-a azonban 4 év múlva még megtalálható.
Semleges talajban a szervesanyag 55%-a az első évben, 70%-a a negyedik év végére bomlik el.
BUZÁS (1983) szerint 10 tonna közepes minőségű istállótrágya tápanyag-szolgáltató képessége az
első évben 15 kg N, 15 kg P2O5 és 40 kg K2O; a második évben 10 kg N, 10 kg P2O5 és 20 kg K2O.
Savanyú talajban az első évben a szervesanyag 30%-a, a negyedik év végére 50%-a táródik fel.
Az istállótrágya fizikai hatása. Rendszeres alkalmazás esetén javul a talaj szerkezetessége,
ezáltal egyes káros hatások (erózió, defláció, porosítás, rögösítés) mértéke csökken. A kevésbé érett,
könnyen bomló szalmás trágyának lazító hatást tulajdonítanak.
Az istállótrágya kémiai hatása. Az istállótrágya 2/3-3/4 része mineralizálódik, ezzel tápanyagot
szolgáltat, 1/3–1/4 része – a nehezen ásványosodó szerves anyag –a talajok humusztartalmát
gazdagítja. Az ásványosodás mértéke változó. Legkönnyebben a kálium szabadul fel, az első évben
60-80%-a hasznosul. A foszfornak az első évben csak 30-50%-a táródik fel. Ha a trágya sok
nitrogént tartalmaz, nagyobb része az első évben hasznosul. Amikor a trágya nitrogénben szegény,
az első évben a káros szénhidráthatás miatt a hasznosulás elmarad.
Az istállótrágya biológiai hatása. Kedvező hatása a talajlakó mikrobák számára szükséges
táplálék biztosításában, illetve az élettevékenységükhöz szükséges környezeti feltételek javításában
mutatkozik meg. Az istállótrágya nem csak tápanyag, hanem a talaj szerkezetét javító anyag is,
amely hasznos mikrobiológiai folyamatokat serkent.
 181
A hígtrágya

A hígtrágya az almozás nélküli állattartás jellegzetes, folyékony halmazállapotú mellékterméke.

Összetételét tekintve a bélsár, vizelet, az elcsurgó ivó- és technológiai vízből, kis mennyiségben
egyéb hulladék-anyagokból áll. Ennek a trágyaféleségnek a megjelenése hazánkban az 1970-es
évek elejére tehető. A szakosított, almozás nélküli állattartó telepek elterjedésével a keletkezett
hígtrágya mennyisége is jelentősen növekedett, egy idő után „veszélyes hulladékká” vált.
A hígtrágya szétválasztható szilárd és híg részre. A szilárd fázis a hagyományos istállótrágyával
azonos módon kezelhető anyag. A híg fázis a szétválasztás során visszamaradó szuszpenzió, amely
nem azonos az almos tartásnál keletkező trágyalével, de hasznosítása, és elhelyezése szempontjából
azonos tulajdonságokkal rendelkezik. Az alkalmazott technológiától, az ürülékhez keveredő
csurgalék-, mosó- és öblítővíz mennyiségétől függően a keletkezett hígtrágya tápelem tartalma igen
tág határok között változik (23. táblázat).

23. táblázat. A hígtrágya kémiai összetétele (Csaba, 1978; Rühlmann, 2000 nyomán)

Száraz Szerves Összes- NH4-

Megnevezés P2O5 K2O CaO Mg S
anyag anyag N N
1
%; 2 kg t-1
Szarvasmarha teljes 12,51 042- 0,06- 0,39- 0,04- 0,04-
hígtrágya 0,451 0,211 0,651 0,161 0,161
Növendék marha 101 0,351 0,121 0,281 0,191 0,061
Hízómarha 101 0,701 0,181 0,561 0,201 0,081
Tejelő tehén 101 0,401 0,061 0,461 0,211
Sertés teljes hígtrágya 102 5,42 3,512 4,42 3,22 1,12 0,52
Malac 2,271 0,851 0,201 0,161 0,021 0,121 0,031 0,021
Süldő 6,501 2,981 0,401 0,241 0,101 0,361 0,111 0,041
Hízó 6,621 3,341 0,571 0,271 0,121 0,371 0,201 0,051
Koca 7,951 4,761 0,681 0,241 0,101 0,171 0,201 0,041
Baromfi hígtrágya 102 3,62 2,342 3,12 2,32 0,62
1
Csaba (1978) (%); 2 Rühlmann (2000) (kg t -1) N tartalmak a maximális technológiai veszteséggel csökkentett értékek
(10% deponálási és 20% kihordási veszteség).

Átlagos értékek alapján 1 m3 sertés-hígtrágyában 0,8-2,6 kg N; 0,3-1,2 kg P, 0,9-2,3 kg K, a

szarvasmarha-hígtrágyában 0,9-3,5 kg N, 0,3-1,5 kg P, és 0,5-2,5 kg K található (CZUBA, 1978;
CSABA, 1978). A szervesanyag-tartalom 5,9-31,2 illetve 25-40 kg 1 m -3-ben. Az értékek tájékozató
jellegűek, a kijuttatás tervezéséhez rendszeres helyi vizsgálatok szükségesek.
A hígtrágya növények számára közvetlenül hozzáférhető ammónia-nitrogén tartalma jelentős
(az összes N-tartalom 40-70 %-a), és C:N aránya szűk (5-14:1). Ez meghatározza az alkalmazási
feltételeket. Kedvezőtlen körülmények mellett (meleg időjárás, a kijuttatott hígtrágya talajba
munkálásának megkésése) a hígtrágya ammónia-nitrogén tartalmának akár 100%-a is elillanhat. A
folyamat a közvetlen gazdasági kár mellett egyben környezetszennyező is.
 182
A kijuttatás évében a hígtrágya szervesen kötött nitrogén tartalmának mintegy 30 %-a táródik
fel, a következő évben gyenge utóhatással számolhatunk. A foszfor- és kálium feltáródása a az első
évben 60 %-ra, a következő évben 40%-ra tehető.
A hígtrágya patogén baktériumokat is tartalmaz. Ezek az istállótrágyában az érlelés során
elpusztulnak, a hígtrágya gyakorlatilag mindig fertőzöttnek tekintendő, és az állandó anaerob
folyamatok folytán környezetszennyező is. Emiatt a hígtrágya elhelyezése, kezelése és hasznosítása
körültekintést, jelentős beruházási költséget igényel. Az állattartó gazdálkodásnak világszerte a
megoldatlan gondja a hígtrágya, tekintettel a környezet- és a vízszennyeződés veszélyeire.
Kezelés és tárolás. Az állattartó telepeken keletkező híg trágya gyűjtését, tárolását és a
hasznosításra való előkészítését a hígtrágya-kezelő telepeken végzik, amelyek szorosan
kapcsolódnak az állattartó telepekhez.
Kijuttatás. A trágyalé- és hígtrágyaszóró gépek feladata a híg anyag felszívása, szántóföldre
szállítása és ott annak egyenletes kijuttatása. Környezetvédelmi okokból csak azok a gépek jöhetnek
számításba, amelyek töltése zárt rendszerben megy végbe. A területegységre kijuttatott mennyiség a
haladási sebességgel, a kifolyónyílás keresztmetszetével és a túlnyomás mértékének
szabályozásával befolyásolható. A modern berendezésekben számítógépes rendszer szabályozza a
kijuttatott mennyiséget a munkagép sebessége és a hígtrágya átfolyási sebessége függvényében.
A hígtrágya kijuttatásának három eljárása (egymenetes, kétmenetes, öntözőberendezéssel
végzett) ismert. Az egymenetes kijuttatás elsősorban kis szállítási távolság esetén, és kisüzemeknél
perspektivikus. Nagyobb szállítási távolság, nagy hígtrágya mennyiség, és kedvezőtlen adottságok
esetén a kétmenetes kijuttatásra való berendezkedés javasolható (RÜHLMANN, 2000).
Szántóterületeken a hígtrágyát lehetőleg azonnal dolgozzák a talajba. A sekély, 2-4 cm mély
talajba keverés már elegendő a N-veszteség elkerülésére. Az állományok hígtrágyázása során a
tápanyagok kimosódása kisebb mértékű, de nő az ammónia-N elillanásának és a termés
szennyeződésének a veszélye.
A mezőgazdasági területek hígtrágyázásának irányelvei a vonatkozó jogszabályokban foglaltak
mellett az alábbiak:
- A keletkezett hígtrágyát az állattartó telep körül olyan növények alá célszerű felhasználni, ahol
az a legjobban hasznosul (kapás növények, olajnövények, takarmánynövények, kalászos
gabonák, rét, legelő).
- Az adagok nagysága a kijuttatható N-mennyiség alapján határozható meg.
- Hígtrágya legfeljebb 1-2%-os lejtőre juttatható ki.
- Hígtrágya biztonsággal csak jó vízgazdálkodású területeken alkalmazható, ahol a kritikus
talajvízszint mélysége meghaladja a 2-3 métert.
- Sekély termőrétegű, kavicsos, záróréteget tartalmazó talajokon nem javasolható.
- Nyersen fogyasztható növényeket hígtrágyával öntözni tilos.
 183
- A hígtrágyát a vegetációs időszak kezdetén célszerű kiöntözni. Egyéb esetben figyelembe kell
venni a növény tápelem felvételi dinamikáját és fejlődési fázisát.
- Őszi időszakban, a N-kimosódást megelőzendő, legfeljebb kis adag adható ki.
- Télen, december 1. - február 15. között, és átfagyott talajra hígtrágyát kijuttatni tilos.
- Erős szélben nem ajánlott a kijuttatás esőztető berendezéssel, mivel jelentős lehet az
elsodródás, az ammóniaveszteség és egyenetlen a szóráskép.
- Törekedni kell a talajközeli, homogén kijuttatásra, és a mielőbbi talajba dolgozásra.
- A kijuttatásnak leginkább a nedves, hűvös időjárás kedvez.
- A hígtrágya foszfortartalma kicsi, ezért ennek pótlása szükséges.
- Járványok idején a híg trágya elhelyezésére puffertároló létesítése szükséges.

A zöldtrágya

A zöldtrágyázás adott termőhelyen növényállomány létesítése fő- vagy másodvetéssel a teljes

zöldtömeg talajba juttatása érdekében. Ez a napjainkban is használt meghatározás (pl. KÉSMÁRKI
és PETRÓCZKI, 2003) klasszikus szerzők – GYÁRFÁS (1951, 1953), SURÁNYI (1952)
gondolatait is ötvözi. A zöldtrágyázás a talaj termékenységének fenntartása és fokozása a növények
teljes hozamának felhasználásával (KAHNT, 1986).
Zöldtrágya növényeket ugarolt területen is termeszthetnek.
A zöldugar – KÉSMÁRKI és PETRÓCZKI (2004) szerint – a zöldtrágyázás egyik módja,
amikor kizárólag a talajtermékenység fenntartására vagy javítására termesztenek növényt vagy
növénytársítást. Más megvilágításban a zöldugar tartás nem más, mint amikor egy vagy több
növényt, legalább egy tenyészidőre, kizárólag a talajtermékenység fenntartására vagy javítására
termesztenek, és a képződő hozamot a talajba juttatják. SZANYI (1989) nyomán állandó zöldtakaró
tartása adott területen, természetes vagy vetett növénnyel. A természetes zöldugar az árva- és
gyomkeléssel alakul ki.
Zöldtrágyaként is hasznosítható – bár a termesztés funkciója összetettebb – a tápanyag-
visszatartó növény (BALÁZS és társai, 1999), vagy köztes védőnövény, amelyet műtrágyázott
területeken a tápanyag-bemosódás megakadályozása céljából termesztenek.
A zöldtrágyázás évezredes módszere a szántóföldi növénytermesztésnek. Jelentőségét és
alkalmazását csökkentette a XIX. században az istállótrágya kezelésének korszerűsítése és
szakszerű felhasználása, a XX. században a műtrágyázás elterjedése (KAHNT, 1986).
A zöld biomassza tömege és minősége függ a talaj típusától, a lehullott csapadéktól, a talaj
tápanyagellátásától és a termesztés szakszerűségétől (NAGY, 2003). A növények tömege évenként,
évenként változik, így az adott zöldtrágyanövény értéke is más és más. Ebből következik, hogy a
 184
zöldtrágyázás termésalakító és termésnövelő hatása nem azonos sem a műtrágyázással, sem az
istállótrágyázással.
A zöldtrágya elsősorban a talajtermékenység fenntartását és a kultúrállapot javítását szolgálja,
szerves tápanyagokban gazdag, az istállótrágya hiányán is enyhíthet. ANTAL (2000) szerint az
utónövénynél figyelembe vehető első évben a zöldtrágya P- és K tartalmának 60%-a, a második
évben 40%-a; nitrogénből az első évben pillangós után 80%, keresztesvirágúak után 70%, az egyéb
zöldtrágyáknál 50-70% számítható be. A 24. táblázat egyes zöldtrágyanövények tápanyag
tartalmáról tájékoztat.

24. táblázat. Zöldtrágyanövények tömege és tápanyaga (Antal, 2000 nyomán)

Szárazanyag Biomassza Biomasszában

Növény g/kg A növény t/ha % tápanyag (kg/10 t)
Olajretek másodvetés, zöldje 10-16 65 N 48
virágzó, 130 gyökere 5-9 35 P2O5 22
szeptember vége összesen 15-25 100 K2O 43
Fehér mustár másodvetés, zöldje 8-14 70 N 40
virágzó, 145 gyökere 4-6 30 P2O5 17
szeptember vége összesen 12-20 100 K2O 38
Facélia másodvetés, zöldje 3-6 50 N 16
október 120 gyökere 3-6 50 P2O5 9
összesen 6-12 100 K2O 21
Takarmányrepce zöldje 9-15 75 N 44
júliusig virágzó 2. növedék 170 gyökere 3-5 12- 25 P2O5 19
összesen 20 100 K2O 35

A zöldtrágyanövényekkel szemben támasztott követelmények – KÉSMÁRKI és PETRÓCZKI

(2004) nyomán – az alábbiak:
- rövid idő alatt (70-90 nap) 10 t/ha-t meghaladó biomasszát adjanak,
- erősen, mélyen gyökerezzenek,
- a talajt N-készletét lehetőleg gyarapítsa,
- kedvező legyen az elővetemény-hatásuk,
- termesztésük egyszerű, költségtakarékos legyen,
- vetőanyaguk ne legyen drága, lehetőleg az alkalmazó gazdaságban állítsák elő,
- tűrjék a klimatikus szélsőségeket,
- jól alkalmazkodjanak változatos termőhelyei feltételekhez (gyenge termőhely nem lehet
kizáró ok).
- az elővetemény után maradt talajnedvességet jól hasznosítsák,
- zöldtömegüket kártevők, kórokozók ne támadják meg,
- a gyomokat elnyomják,
- borításuk révén csökkentsék az eróziót és a deflációt,
 185
- másodvetésre is legyenek alkalmasak,
- egyéb hasznos tulajdonsággal bírjanak (nematóda-gyérítés, szimbiotikus N-gyűjtés).

A zöldtrágyanövény – több szerző (KAHNT, ANTAL, KÉSMÁRKI, KISMÁNYOKY, NAGY

Z.) nyomán az alábbiakban értékelhető:
- közvetlenül nem növeli a talaj tápanyag-ellátottságát, kivéve a pillangós növény által gyűjtött
nitrogént. A talajból felvett tápanyagokat az utána vetett, ültetett vagy palántált növény hálálja meg;
- évjárattól függően a biomassza tömeg és a termésnövelő hatása változó, esetleg el is marad;
- javítja az utónövény számára a tápanyag hasznosulását;
- gyökerei a mélyebb rétegekből is vesznek fel tápanyagot;
- csökkenti a termőrétegből a tápanyag kimosódását;
- javítja – ha olykor csak átmenetileg is – a talaj szerkezetét (biológiai lazítás);
- a csapadékvizet a növények hozamában produktívan értékesíti;
- a talajt árnyékolja, elfagyva, vagy mulcsolva takarja;
- ugarolt talajon is termeszthető (zöldugar);
- gyomirtó hatású (a fényt elvonja, antagonisztikus hatást fejt ki);
- élénkíti a talajéletet, ami elősegíti a talajszerkezet tartósságát és a trágyák jobb érvényesülését;
- ellensúlyozhatja az intenzív talajművelés szervesanyag-csökkentő hatását.

A zöldtrágyázás gyakorlatában kedvezőtlen hatásokat is tapasztalnak, úgy mint

 aszályos területen sikertelen lehet a vetés és a kelés, és csekély a zöldhozam,
 egyes növények (somkóró, olajretek, napraforgó) magvai elfeküdhetnek, áttelelhetnek a
talajban; a zöldtrágyanövény kultúrgyommá válhat,
 az utónövény hozamát csökkentheti a túl nagy tömegű zöldtrágya alászántása vagy rossz
minőségű talajba dolgozása.

A zöldtrágyázási céllal vetett növények lehetnek fővetésűek, kettős termesztésűek (másodvetés;

alá-, vagy rávetéssel kialakított fedett tarló), valamint sarjú zöldtrágyák (25. táblázat). Közülük
 a pillangósvirágúak nitrogéngyűjtők, pl. csillagfürt, somkóró, szöszösbükköny, perzsahere,
bíborhere, szarvaskerep;
 a keresztesvirágúak talajlazító hatásúak, pl. fehér mustár, olajretek, takarmányrepce;
 egyéb jótékony hatású, vagy nagy tömeget adóak, pl. facélia, zöldrozs, zöldnapraforgó.

A zöldtrágyázás kialakult gyakorlatában azok a kétszikű rövid tenyészidejű, gyors fejlődésű

növények – mustár, olajretek, somkóró, csillagfürt, facélia stb. – váltak be leginkább, amelyek
szerteágazó, mélyre hatoló és gyorsan, nagy tömegű gyökérzetet fejlesztenek.
 186
25. táblázat. Zöldtrágyázási módszerek (Antal, 1996 nyomán)

Fővetésű növények
Évelő pillangós Zöld Talajvédő zöld ugar
2. vagy 3. melléktermék: Természetes (gyom maghozás előtt)
növedéke Pl. élő tarló, Árvakelés (kalászos, száraz borsó),
leveles répafej Őszi vetés:
 nem télálló (tavaszi növény vethető utána)
 télálló (őszi növény vethető utána),
Tavaszi vetés (őszi, a következő évben tavaszi növény követheti),
Alávetés (előveteménybe)
Másodvetésű növények
Zöldtrágyának Zöldtakarmánynak
Nyári vetés: Pl. Őszi vetés: Áttelő őszi másodvetésű zöldtakarmány növények
csillagfürt, Pl. fehér somkóró, tarlómaradványai:
perzsahere, bíborhere Pl. rozsos szöszös bükköny, Legány-féle keverék, Keszthelyi
olajretek, Tavaszi vetés: keverék, Landsbergi keverék
facélia, fehér Pl. napraforgó
mustár (sűrűn vetve)

A szervesanyag szempontjából nagyobb a jelentősége a humuszban szegény, szerkezet nélküli,

sekély termőrétegű talajokon, és a kötött agyag- és szikes talajokon. Az egyes talajokra javasolható
zöldtrágyanövények (KISMÁNYOKY, 1993 és ANTAL, 2000 nyomán):
 Savanyú homoktalajokra (nyírségi és somogyi): édes és keserű csillagfürtfajok, napraforgó,
homoki borsóval kevert napraforgó.
 A Duna-Tisza közi homoktalajokra: somkóró, őszi bükköny, napraforgó.
 A nyugati és az északi peremvidékek savanyú erdőtalajaira: fehér mustár, olajretek, füves
fehérhere, füves szarvaskerep, társnövényül az angolperje vagy a csomós ebír, borsós
napraforgó, tavaszi repce.
 Barna erdőtalajokra: bíborhere, olajretek, fehér mustár, facélia, perzsahere, szarvaskerep
angolperje társítással, napraforgó, borsós napraforgó, tavaszi repce, tavaszi bükköny.
 Csernozjom talajokra: fehér mustár, olajretek, facélia, komlós lucerna, napraforgó, szegletes
lednek, tavaszi repce.
 Réti agyag- és szikes talajokra: napraforgó.

A zöldtrágyázást megháláló növények a burgonya, a cukorrépa, a dohány és a zöldségfélék

(LOCH, 1999).

Tarló- és gyökérmaradványok
 187
Szalma. Átlagos és csapadékos években a kalászos gabonák aratása után nagy szalmatömeg marad.
Az állattenyésztési, ipari felhasználás szűk körű. A talaj tápanyag kondícióját szem előtt
tartva a tarlómaradvány, a szalma a szervesanyag utánpótlási forrás. A gabonaszalma
lebomlása viszonylag gyors, és tág – 70-90:1 – C:N aránya miatt átmenetileg nagy
nitrogénlekötéssel jár. Ennek enyhítésére 1 t szárazanyagra vetítve 5-10 kg hatóanyagnak
megfelelő N-műtrágya adható a talaj ellátottságától függően. Nitrogéntrágyázás indokolt, ha
a szalma bedolgozása után nyár végi vagy őszi vetés következik. A szalma lebomlása
ugyanis részben egyidőben megy végbe a növény kezdeti fejlődésével. A nitrogéntrágyázás
pillangós virágú növény esetén elmaradhat.
A szalma talajba munkálása. A kombájn adapterével, vagy zúzógéppel felszecskázott és
szétszórt szalmát előbb sekélyen – tarlóhántással – célszerű a talajba keverni, és a felszínt lezárni. A
szalma növényi betegségek terjesztője lehet, de a sekély bedolgozással felpezsdített lebontás során a
kórokozók egy része is elpusztul. A teljes talajba munkálás idejét és módját (szántással vagy
anélkül) a szalma tömegétől, a talaj művelhetőségétől és az utónövénytől tegyük függővé.
A tarlóégetés. A búza önmaga utáni termesztésekor gyakori szártőbetegségek visszaszorítására
alkalmas, és pusztítja a talaj felszínén lévő gyommagvakat is. A felszín alatti növényi részek
kórokozói túlélik az égetést. A szalma elégetése végső soron a szervesanyag reciklikáció megtörése.
A tarlóégetés jelenleg a környezetvédelmi jogszabályok, az egyéb területalapú és vidékfejlesztési
támogatások igényléséhez teljesítendő „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti állapot”, ill. a
„Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” FVM rendeletekben szabályozott feltételrendszere alapján tilos,
kivéve növény-egészségügyi hatósági elrendelés esetén.

Kukoricaszár. Kisebb része takarmányként, nagyobb része a szervesanyag utánpótlásban

hasznosul. A kukoricaszárat kombájnra szerelt szecskázó adapterrel vagy külön menetben szárzúzó
géppel célszerű felaprítani és a tél beállta előtt a talajba munkálni. Nagy tömeg esetén az aláforgatás
tanácsosabb. A kukorica szára és gyökérzete nitrogénben szegény, a tág C:N arányt 1 t
szárazanyagra számítva 8-10 kg N-műtrágya hatóanyaggal lehet mérsékelni. Jól ellátott talajokon,
és akkor, ha az őszi alaptrágya is tartalmazott nitrogént, nem feltétlenül szükséges a kiegészítés.

Ésszerű szervesanyag gazdálkodásban a tarlómaradványok nem művelést, vagy növényvédelmet

nehezítő, hanem a talajok szervesanyag utánpótlási forrását jelentő anyagként minősülnek. A
reciklikálás eredményét a maradványok mennyisége, a fajlagos nitrogén tartalma és a
humuszosodás befolyásolja.
 Az eredetileg kevés szervesanyagot tartalmazó váztalajokban a szervesanyag növekedés
esélye akkor is kicsi, ha rendszeresen nagyadagú szervestrágyázásban részesülnek, vagy
 188
minden esetben visszajuttatják a tarlómaradványokat. Ugyanakkor az ilyen talajok
művelhetőségében javulás mutatható ki.
 Termékeny, jó kondíciójú talajokon a nagyobb tömegű főtermék mellett több
tarlómaradvány is képződik. A kedvező fizikai és tápanyag kondíció fenntartása nem csak
okszerű trágyázást, hanem a tarlómaradványok reciklikálását, és szervesanyag kímélő
művelési rendszerek alkalmazását is megköveteli. Fontos tudnivaló, hogy az egyéb
termesztéstechnológia megoldások (pl. növényvédelem) szakszerűségével elkerülhető a
szervesanyag-fogyasztó beavatkozások kényszere.

Egyéb szerves trágyák

Baromfitrágya

A baromfitrágya éves mennyisége állatfajonként, LOCH (1999) nyomán: tyúk 5,5 kg, kacsa 8,5 kg,
liba 11 kg, galamb 2,8 kg. A baromfiürülék kevesebb vizet, de több értékes tápanyagot tartalmaz,
mint a szarvasmarhatrágya (26. táblázat). A baromfitrágya ún. gyorsan ható, heves trágya, amely
komposztálással, vagy istállótrágyával keverve használható fel.

26. táblázat. A baromfiürülék százalékos összetétel (Loch, 1999 nyomán)

Állatfaj Nedvesség, % Szervesanyag N% P2O5% K2O%

%
Liba 77-95 4-13 0,5-0,6 0,1-0,5 0,5-1,0
Kacsa 60-85 10-25 1,0-2,0 0,1-1,5 0,6-2,2
Tyúk 60-90 8-25 0,9-1,4 0,5-2,5 0,8-2,3

Tőzegfekália

A tőzeg maga is alkalmas szervestrágyázásra, és még inkább egyéb szervestrágyák hátrányos

tulajdonságainak megjavítására, a komposztálás elősegítésére. Előnye a nagy adszorbciós képesség
és a baktericid hatás. A tőzeg leggazdaságosabb a fekál- és sertéstrágyák felitatására. A tőzeget és a
fekáliát 1:5 vagy 1:10 arányban keverik. Jól adszorbeálja az ammóniát, csökkenti a trágya
nitrogénveszteségét. Szagtalanná, könnyen kezelhetővé teszi a trágyákat. A tőzegből
komposztálással készített jó minőségű szervestrágyát főleg a kertészetekben használják.

Komposzt
 189
A komposztálás alkalmas arra, hogy a nehezen kezelhető állati eredetű trágyák, élelmiszeripari
hulladékok és biológiailag bontható kommunális hulladékok megfelelő biológiai folyamatok
eredményeként jó minőségű szervestrágyaként juttathassák ki a szántóföldre.
A felhasznált szervesanyag akkor kedvező, ha C:N aránya 35:1 vagy30:1. Ebből jól irányított
folyamattal kb. 20:1 arányú komposzt állítható elő. A komposztálás lényege a kiinduló anyagok
többszöri átkeverése, szellőztetése és nedvesítése, az aerob mikrobiális tevékenység előmozdítása.
A komposzttelepen a hulladékot lazán kell összerakni úgy, hogy a nehezebben bomló anyagok
keveredjenek a könnyebben bomlókkal. A nyersanyagok előkészítésének célja a mikrobiális
feltételek biztosítása. A jól összerakott prizmát le kell földelni. Néhány nap múlva a bomló anyag
60-65 oC-ra melegszik fel. A hőmérséklet legfontosabb hatása a patogén szervezetek pusztítása.
Emberi, állati patogének, paraziták nem maradhatnak élve a komposztálás után (ALEXA és DÉR,
2001). A komposztálás alatt átforgatás, levegőzetés és nedvesítés szükséges. Az átforgatott
komposzt érlelés után sötét színű, egynemű, földszerű anyaggá alakul át, amely könnyen
szétszórható.
A komposztban lévő tápanyagok lassan táródnak fel. Fizikai hatása kedvező a talaj szerkezetére,
víz- és levegőgazdálkodására, biológiai életére egyaránt. Elsősorban kertészetekben (ültetőanyag),
szőlőkben és gyümölcsösökben, valamint rétek és legelők trágyázására, továbbá rekultivációra
célszerű felhasználni. Kalászos, kukorica, repce alá trágyázására 10-25 t/ha komposztot ajánlanak.