előretolt

“
IRODALMI–KULTURÁLIS MELLÉKLET

szállj

hely ő rs é g
a nagy folyóhoz,
napsütötte
partján
vigadnak
2019. június 15. III. évfolyam 24. szám mind

2 Sinkó Adrienn
tárcája
5 Benyhe István
és Gódza Csilla
versei 8 Lovranits Júlia Villő
meséje az ünnepen “
vezérvers
Éltető József
Aszály
Itt minden érc s kő
S mint valami himnusz
Minek már nincs dicsőítnivalója
Értelmetlen pátosszal állnak
Állnak csak állnak

Kókadt és keshedt
Kábult és konok
Kukoricák
Kukoricások

Ezekből édesmálé nem lesz

Puliszka se
Moslék se
Semmi se
Az égbe készül
De forrón tér vissza
S éget maga is mint a
Tűz
Az esőért könyörgő
Szentmise

Fentről csak omlik mind csak

Ömlik
A pusztulás a vereség
Száraz füvek közt surranó gyíkok
Elpárolognak a
Semmibe
Kék pihenés (olaj, vászon, 140 × 200 cm, 2012)

portré
Már-már zöldesen csorog a fény
Már-már méregzöld táncra lobban
Valami pokoli láng
Vasszürkén vonaglik a délutánban

Apáczai Csere János, a karteziánus Bonczidai Éva

Egy sovány katáng

Kenderek állnak feszes szép sorban

Számláló,  középpont,  hegyes-  és  tompaszög, súrlódás – néhány olyan tudományos műszó, zal szembesültünk, hogy a gyerekek Még állnak szépen a magkenderek
melyet Apáczai Csere Jánosnak köszönhetünk. Az erdélyi kálvinista teológus volt az, aki elő- mikulássapkában bugyuta angol Csikorgó fogú izzadó
ször írt magyarul a heliocentrikus világképről, a vérkeringésről és a mágneses elhajlásról gyerekdalokat énekelnek, majd zá- Érzed
is. Az 1653-ban megjelent, Magyar encyclopaedia című munkájával ugyanis olyan tudástárat rásként egy ismert karácsonyi éne- Jók lesznek ostornak kötélnek
kívánt a tanulni vágyó magyar diákok kezébe adni, amelynek segítségével anyanyelvükön ket – angolul. Ehhez fogható bizarr Kötél és ostor
sajátíthatják el koruk hittudományi, bölcseleti, nyelvészeti, történeti, jogi, mennyiségtani, jelenettel augusztus 20-án szembe- A harag napja
természettudományi, orvosi, mérnöki és gazdasági ismereteit. sültem, amikor az Országház jobb A Haragvó Nap fejedhez oly közel
oldalán állva néztük a tűzijátékot,
Látva, hogy Nyugat-Európa pol- családja is többnyelvű lett, hiszen osztály, és a nyilvános anyanyelv- körülöttünk több magyar család és Nincs feladott harc állnak
gárai mily magabiztosan és töret- egy utrechti polgárlányt, Aletta használatot vagy a nemzeti himnusz persze sok turista, akik egymásnak Keményen füvek labodák kenderek
len érdeklődéssel tájékozódnak a van der Maetot vette feleségül. éneklését tiltó törvényeket eszelnek mondogatták felvilágosításkép-
tudományok kérdéseiben, Apáczai ki. Ennek fényében még furcsább pen, hogy itt épp nemzeti ünnep Összeszorított fogakkal telik a nappal
Csere János arra a következtetésre Anyanyelv volt Budapesten azt tapasztalni, van. Majd felhangzott a Himnusz, Utolsót fröccsen s eltűnik a nap
jutott, hogy az anyanyelven törté- és versenyképesség hogy itt sem egyszerű olyan iskolát és a kisgyerekes családok többsége Esti szél indul száraz szél
nő tanulás biztosíthatja a legsike- Apáczai törekvését, hogy a diákok választani a gyerekeinknek, ahol az – magyarok természetesen – elin- De szél
resebben a tanulók fejlődését, a anyanyelvükön tanulhassanak, első négy évben nem akarják idegen dult sietve, hogy kiérjenek a térről, S harmat is hull talán
magasabb szintű, kulturált gon- gyakran idézik a külhoni pedagógu- nyelven tanítani nekik a matemati- mielőtt a tömeg is nekiiramodna az
dolkodáshoz szükséges fogalmi sok, a kisebbségbe szorult magyarok kát vagy a környezetismeretet. Koc- ünnepség végén. Egy kínai család Nézd csak a vöröslő ég
rendszerek elsajátítását. Ez persze identitása szempontjából ugyanis káztatva, hogy nem lesznek „ver- szomszédságában álltunk a nemze- Réz-fényében állván
nem jelentette a többnyelvűség el- döntő jelentőségű lehet, hogy a szü- senyképesek”, ilyet kerestünk. Ezért ti imánkat énekelve, majd egymás Rugdossák egymást halálos tusában
lenzését, hiszen ő maga is a latin és lők magyarul vagy az állam nyelvén is találtam döbbenetesnek, amikor nyomában nyugodtan továbbsétál- Tapossák egymást halálos tusában
az ógörög mellett megtanult hol- taníttatják a gyerekeiket. És sokszor tavaly év végén karácsonyi ünnep- hattunk, hiszen a Himnusz végén S zörögnek
landul, franciául, angolul, héberül, ez nem is csupán döntés kérdése, ségre hívott az iskola, és az 1–4. már nem volt akkora tömeg, hogy Csörögnek
arabul és arámi nyelveken is, és a hiszen van, ahol nem indul magyar osztályosok műsorát végignézve az- bárkit kerülgetnünk kellett volna. A kukoricák.
folytatás a 3. oldalon
2 előretolt
helyőrség

szerkesztőségi terepasztal
KÖNYV ÉS DIÓFA
Nemzedékünk egyik legnagyobbja,
Térey János, aki nemrég egészen
váratlanul hagyott itt minket 48
évesen, egyszer azt vallotta egy in-
terjúban, hogy előbb-utóbb minden
eltűnik, elkopik, megsemmisül:
otthonainkat majd mások lakják,
Tájemlék
ruháink elvásnak, testünk elbom-
lik a földben, amelyből vétetett –
ami megmarad: azok a könyvek.
Nem lehet vele nem egyetérteni.
Közhely, hogy a költő, az író addig
él, ameddig olvassák. Kérdés, hogy
meddig lesz értő olvasó, akinek
mindig az a könyv hullik alá pol-
cáról, amelyikre épp szüksége van,
hogy válaszokat keressen gyötrő
kérdéseire, vagy legalább hasonló
kérdésekre leljen benne, amilyenek
őt is izgatják, így nem érzi magát
olyan egyedül. Kérdés persze az is,
hogy lesznek-e polcok az otthonok-
ban, hiszen ma már szinte minden
elérhető, letölthető, elolvasható az
interneten és különböző adathor-
dozókon. Az ember minek küzdjön
egyre reménytelenebbül a feltar-
tóztathatatlanul gyűlő könyvek
tömegével? Nem beszélve arról,
milyen meddő érzés költözéskor a
könyvek dobozolása, cipelése, új
helyük kialakítása, mert jól tudjuk,
egy élet kevés ahhoz, hogy mind
elolvassuk, amit bespájzoltunk ma-
gunknak szellemi táplálékul ínsé-
ges vagy épp nyugalmas időkre.
Kamaszkoromban faltam a köny-
veket, mert általuk nyílt meg előt-
tem a világ, amelynek meghódítá-
sára készültem magam is. Később
már csak azt olvastam el, amely épp
a vizsgáimhoz kellett, szerkesztő
éveimben pedig azokat, melyeket
kiadóm megjelentetni kívánt. Szé-
gyellem, de amióta elnök vagyok, s
mellette számos közösségi feladatot
vállaltam, hogy segítsem a könyvek
íróinak boldogulását, alig van időm
olvasni. Egyszerre négy-öt meg-
kezdett könyv vár rám rendszerint
a lakás különböző pontjain (ablak-
párkányon, éjjeliszekrényen, kony-
hapulton…), de esténként pár oldal
után már csukódik is a szemem, le-
ragasztja a kimerültség enyve. Még-
is megnyugtató, hogy tudom, mikor
melyikben hol tartok épp, hogy
egyáltalán ott vannak körülöttem,
bármikor beléjük lapozhatok, meg-
szagolhatom őket…
Amikor még fogalmam sem volt
arról, hol fogok élni, hol tudok majd
gyökeret ereszteni, hogy ne folyton
a nővéreimnek kelljen anyáskod-
niuk fölöttem, hol lesz majd ottho-
nom, amit már nem csupán halot-
taim kísértetei népesítenek be – egy
diófáról álmodoztam. Árnyat adó,
széles lombja alá majd letelepszem,
és Tolsztojt olvasok a lenge szélben
Szentmártoni János
és madárcsicsergésben. Úgy tűnik,
amire az ember nagyon vágyik, azt
eléri egyszer, sokszor nem is tud
róla, de önkéntelenül is úgy alakítja
sorsát, hogy a vágya valósággá vál-
jon. Nekem legalábbis hál’ istennek
megadatott. Amikor a házat hosszas
keresgélés után kiválasztottam,
nem hittem a szememnek: egy óriá-
si, gyönyörű diófa ragyogott a hátsó
kertben méltóságteljesen. A fa és a
szék tehát már adott, könyvem is
van pár ezer. Már csupán a negye-
dik elem hiányzik: az idő. Mostan-
tól hát nincs más dolgom, legalább-
is az eddigi gyakorlatból kiindulva,
mint hogy elkezdjek nagyon vágyni
az időre. Hogy olykor önfeledten
ücsöröghessek végre diófám alatt
egy könyvvel kezemben. Jól tudva,
hogy még így is csupán a töredé-
két tudom majd elolvasni annak,
ami bent várakozik rám a földtől
plafonig nyújtózó polcokon. Addig
is újabb portyákra indulok, zajlik
az ünnepi könyvhét. Mindenkinek
gazdag zsákmányt kívánok! Na és
egy diófát!

tárca
OSZTÁLYTALÁLKOZÓ
A tizenöt évesből simán kihagytak. Judit
akkoriban költözött új szerelméhez, csak
emlékezetből pörgette fejében az osztály-
névsort és keresgélte az embereket. Most
engesztelően leugrott értem a szülei falujá-
ba, ahonnan elindult egykor, mielőtt nagy-
városi nő lett.
Nosztalgikus arccal végigmér, aztán
bezsúfol a kocsijába a tojástartók és egy
kosár zöldség közé. Cseppet sem izgatja,
hogy rám csöpög a harmat a sárgarépacso-
korról. Kifogástalanul néz ki; úgy tűnik, a
délelőttjét szépségszalonban töltötte. Raj-
tam nincs semmi ünnepélyes. Igaz, nem
sokat öregedtem, de kissé megfakultak
színeim az élmény nélküli, helyhez kötött
évek alatt.
Juditot mindenki nagy örömmel fogadja.
Engem az osztályfőnök közelébe tol, hogy
segítsem őt a tények felidézésében. En�-
nyi idő távlatából huszonegy ember közös
múltja egészen eltérő képkockákra töre-
dezhetett, nekem pedig mindig erősségem
volt az adatok elraktározása. Hamarosan
szükség is lesz a tudományomra, mert
Zsóka kvízkérdésekkel készült, és már a
nyolcadik osztályos énektanár nevén kitör
a vita. Arra nem tudnék válaszolni, hogy
melyik tanóra előtt hintettük be krétapor-
ral a tanári asztalt; nekem úgy tűnt, állan-
dóan rengeteg krétaport nyeltem ott elöl. A
névsornál viszont újra rám hagyatkoznak,
amikor megkezdődik az egyéni beszámo-
lók sora.
Az ábécé elején lévőket hallgatni olyan,
mint egy gazdasági beszámolót, még a
magukról adott információk sorrendje is
megegyezik. A H betűnél kezd megtörni
az adatközlő jelleg, és kezdődik az érzel-
mi manipuláció: egészségügyi problémák,
gyerekekkel kapcsolatos nehézségek tag-
lalása. A P-nél ez már-már a holisztikus
összefüggések kinyilatkoztatásáig fajul,
azzal a végkövetkeztetéssel, hogy mégis-
csak minden jól van ezen a világon. Csil-
logó szempárok és világbéke-hangulat
fogadja az első tányérokon érkező töltött
pulykamelleket. A fűszeres burgonya- és
édes káposztaillatban nincs már több el-
méleti kérdés. Bezárkózom praktikus vi-
lágomba.
Ekkor érkezik Pali. Elsőként Andris is-
meri fel:
– Ilyenkor kell jönni? A rövidet már
megittuk.
– Egészségetekre.
A többiek is kezdenek kapcsolni:
– Pali, tényleg te vagy az? Hogy kerülsz
ide?
– Én is az osztályhoz tartozom, nem?
– De eddig sose jöttél el.
– Mert nem hívtatok.
– Na ne mondd – Judit a körömmintá-
ját kaparássza. Világos, hogy megint ki-
hagyott valakit. – Most is szóltunk. Csak
nem találtalak meg semmilyen fórumon,
így Zsuzsával üzentem.
– Éppen a Zsuzsával?!
– Azt mondta, össze szokott futni veled.
– Aha. És most hol van?
– Nem tudott eljönni. Éppen a nagy-
papáját temetik.
– Éppen? Jó vicc. Éppen három hónapja
temetik egyfolytában. Velem akarta
elásatni.
Erre már az osztályfőnök is feljebb böki
orrán a szemüvegét:
– És még szabadlábon vagy, Palikám?
– Nyugodjon meg, tanár úr, ez tisztessé-
ges munka. Temetkezési vállalatot nyitot-
tam… Szóval a Zsuzsáéknál áll a bál, mert
nem tudnak megegyezni a bátyjával, hogy
ki perkálja le a temetési költségeket. Oda-
jött hozzám kuncsorogni, hogy addig is,
amíg ez eldől, megelőlegeznék-e neki egy
kis elföldelést. Én meg mondtam, hogy üz-
letben nincs barátság. Másrészt ez olyan
meló, amit vagy megcsinálunk, vagy nem.
Félig nem temetünk. Aztán megsértődött.
Azóta nem láttam.
Judit ámuldozik:
– Ezek ilyen hibbantak? Nem gondoltam
volna a Zsuzsáról… Na mindegy. És a ti-
zenöt éves találkozó?
– Ki szervezte?
– Azt is én. Még igazi meghívót is írtam.
Személyesen vittem el a szüleid házához.
A szomszéd Julcsi ugrott oda, hogy vi-
gyázzak, nehogy letépje a kutya a karom,
inkább majd ő átadja, úgyis... Tényleg:
együtt vagytok még Julcsival?
– A Julcsival? Kérdezd meg Zsozsót. Ő
csalogatta vele a feleségét. Éppen akkor, öt
éve, amikor készültünk összeköltözni.
Zsozsó zavartan forgatja az asztalon
körbe-körbe a felespoharát.
– Jól van, Pali, régen volt, ne hánytor-
gassuk.
– De Zsozsó – csattan fel Zsóka –, nála-
tok akkor már megvolt az első gyerek! Sőt:
terveztétek a másodikat! Nem hiszem el,
hogy te is ilyen szemétláda vagy! Legalább
bevallottad az asszonynak?
– A Julcsit be.
– Rendes fickó vagy – veregeti vállon
Pali. – A Szilvit meg nem áruljuk el neki.
Mert azzal a Julcsit csaltad, ott bőgött
nekem utána, hogy fogadjam vissza. De a
meghívót nem kaptam meg.
– Na, adjatok valami töményet – Zsóka
szétnéz az üres poharak között, és a
pulthoz siet. Pali szánakozva néz utána:
– Szegény Zsóka! Pedig a spirituális társ-
kereső oldalon azt posztolta, hogy sikeres
volt az idei alkoholelvonó. Még gratulál-
tam is neki. Ő persze nem ismert fel, mert
ott Sanyi vagyok és huszonnégy. Már ran-
dizni akart velem, de mondtam neki, hogy
nem passzol egymáshoz a gyökércsakránk
színe.
– A tízévest egyébként ő hívta össze.
– Akkor nincs is több kérdésem. Az öt-
évesre meg én nem akartam jönni. Kicsit
berágtam nyolcadikban a tanár úrra. Öt év
után még nem tudtam volna jópofizni.
Ősz osztályfőnökünk először meg sem
érti a célzást. Ráncba futó homlokkal
próbál felelni a vádra, hogy igazságtala-
nul buktatta meg nyolcadik félévkor Palit
kémiából. Két hármassal és két egyessel.
Szegény Gyurka bácsi értetlenkedve
Sinkó Adrienn
kínlódik – vajon mit számít ez húsz év el-
teltével –, és igyekszik a tőle megszokott
nyugalommal elterelni a témát, miszerint
biztos nyomós oka volt rá, de közben ki-
veri a víz. Érződik, hogy egész pedagógiai
életművének becsülete forog kockán. Én
pontosan tudom, hogy Palinak nincs iga-
za. Két egyese és csak egy hármasa volt.
Igaz, hogy Gyurka bácsi ceruzával meg-
előlegezett még egy hármast, órai munká-
ra, amiből igazi jegy is lehetett volna, ha
Pali nem tépi szét az utolsó pillanatban a
kémiafüzetét. Engem viszont senki sem
kérdez.
Aztán Pali elegánsan odébbáll egy má-
sik asztalhoz a saját üzleti vacsorájára,
azzal a diadallal a szemében, hogy vé-
gül ő vitte közülünk legtöbbre. Nélküle
megáll az élet. Sőt: a halál is. Mi pedig
ott maradunk leforrázva, megkérdője-
lezve mindent és mindenkit, még a saját
ítélőképességünket is. Judit az osztály-
főnököt vigasztalja, a fiúk újabb kör italt
rendelnek, lassan oldódik a hangulat. Az
egyre növekvő hangerő feledteti az elmúlt
percek kellemetlenségeit. Egy óra múlva
valaki rám loccsint egy pohár vörösbort.
Hamarosan kiégetik cigarettával a húsz
éve sértetlen toalettem. Két óra múlva a
lányok az asztalon táncolnak, a fiúk Pa-
lival isznak a pultnál. Ide-oda hánykoló-
dom, alig tudom követni az eseményeket.
Kezdek szétesni.
Zárás előtt a pincér talál rám az asztal
alatt. Felszed a ragacsos padlóról, és bele-
hajít a fáskosárba.
Most itt várakozom a tűzifák között.
Nem túl biztató, de még így is jóval
tovább húztam, mint a hozzám hasonló
osztálynaplók. Ha nem Judit anyja az
iskolatitkár, én sem menekülök meg irat-
selejtezéskor. Azért kár értem. Lassan ki-
hal a fajtám. Utolsó reményem a pincér
kislánya: folyton tanár nénit játszik. Neki
még jól jöhetek. Hát igyekszem feltűnően
lobogtatni elszakadt, virágmintás borító-
mat, amíg csak meg nem halok.

Főszerkesztő: Szentmártoni János (Kárpát-medence)  Lapigazgató: Demeter Szilárd  Szerkesztőség: Ágoston Szász Katalin (gyerekirodalom), Bonczidai Éva (felelős szerkesztő),
Farkas Wellmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár)  Karikatúra: Könczey Elemér 
KÁRPÁT-MEDENCEI TEHETSÉGGONDOZÓ NONPROFIT KFT.
Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád  Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László 
Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség Íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma

IRODALMI–KULTURÁLIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztoseg@kmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2019. június
előretolt
helyőrség
folytatás az 1. oldalról
portré
„Amit tud, azt másokkal
közölje”
Idén lesz háromszázhatvan éve,
hogy meghalt Apáczai Csere János,
a magyar nevelésügy és az anya-
nyelvi tudományos ismeretterjesz-
tés  szorgalmazója, és először ez a
két fenti ünnepség jutott eszem-
be, amikor arra gondoltam, érde-
mes volna megemlékeznünk róla.
Ugyan számos megállapítása az
évszázadok során idejétmúlttá vált,
Forrás: Wikipédia
és olyan fontos művei is, mint a
Magyar encyclopaedia vagy a Ma-
gyar logicatska ma már leginkább
attól érdekesek, hogy híven tük-
rözik anyanyelvünk XVII. századi
állapotát és egy tanult fiatalember
küszködését a nyelvvel. Hiszen
fontos és előremutató volt az a tö-
rekvése, hogy minden latin műszót
egyetlen magyar megfelelővel ad-
jon vissza egy olyan korban, ami-
kor például Szenczi Molnár Albert
a matematikát csak hat magyar
szóval tudta kifejezni. Pedagógusi
törekvéseit jól példázza, hogy több
művében részletesen foglalkozott
a tanár-diák kapcsolattal, és azt is
kifejtette, milyen legyen a tanár.  A
Magyar Encyclopaediában így ír
erről: „A tanítótól […] megkívánta-
tik, hogy tanításához illendő életet
éljen, s tanítványainak jó és dicsé-
retes példát adjon, hogy elég tudós
legyen, hogy jó lelkiismerettel és
isteni félelemmel amit tud, azt má-
sokkal közölje, tanítványait mint
atyjuk, úgy szeresse. Tanítsa őket
világosan, röviden és tökéletesen.
Őket Isten előtt való könyörgésé-
ben megemlítse. Ne legyen aján-
dékokon kapdosó; tanítványainak
erkölcsét és nyelvét igyekezze leg-
inkább újítani. Egyedül csak arra
igyekezzék minden dolgában, hogy
tanítványaival magát megszeret-
tesse...”
Apáczai hollandiai tanulmányai
alatt figyelt – és ez a figyelem el-
engedhetetlen volt ahhoz, hogy
felismerje kortársai, Descartes és
Comenius törekvéseinek jelentő-
ségét és azt a távolságot, amely el-
választja az általuk megalkotott új
filozófiai rendszert és a neveléstu-
dományba hozott új szellemet attól
a valóságtól, amelyet Erdélyben ő
Pihenés
2019. június
Apáczai Csere János (Gy. Szabó Béla
fametszete, 1946)
hátrahagyott. Otthon ugyanis az
iskolák fő tanítása az engedelmes-
ség elve volt, már-már eretneknek
minősült, ha valaki kételkedni me-
részelt, és a tanulás nyelvtani és
retorikai szabályok éveken át tartó
biflázásából állt. Gróf Bethlen Mik-
lós önéletírásában ezt hiábavaló és
kártékony időpocsékolásként emlí-
ti, és mint írja, ez az iskolázás „csi-
nálta Erdélyben a sok nyomorgató
istentelen urat, főembert és ezekből
osztán a sok istentelen hamis bírát”.
Bethlen Miklós egy ideig Apáczai
Csere János diákja volt, és nagy
tisztelője maradt, mert „Apáczai az
elébbeni chaost rendbe vette; na-
gyobb világot hozott az elmémbe;
úgy hogy jómra fordult a korábbi
hiábavalóságnak tanulása is…”
„Rákot a Szamosba”
Apáczai ugyanis ötesztendei távol-
lét után 1653-ban hazatért Hollan-
diából. „De mi haszna, ha távolról
csak henyélve nézem a kedves ha-
zámnak siránkozásra méltó álla-
potját? Orvos és orvosság kell a
nyavalyásnak. – Ha egyszersmind
öt vagy hat háznak födelén kicsap a
tűz, futkosnak az emberek, a lángon
általsietvén azon vannak, hogy va-
lamit avagy valakit a veszedelemből
kimentsenek, némelyek a házföde-
lekre felerőlködnek s vizet öntenek
a tűzre, egymást kihordanak az
égő házból, az étel, ital, álom akkor
senkinek sem jut eszébe – Ennek a
látatnak képe nappal-éjjel mintegy
Tájrészlet II
szemeim előtt forgott és elannyira
furdalta bus szivemet, hogy azért
gyakran nem is alhatván, a tanu-
lásra sem lévén kedvem, egyedül e
nyugtalanitó gonddal vesződtem:
Vajon miképpen lehetne segiteni a
kedves hazámon?” – írja a Magyar
encyclopaedia bevezetésében.
Hazatérte után a gyulafehér-
vári kollégiumban alkalmazták.
Tanári székfoglaló értekezésében
kemény kritikát mondott az erdé-
lyi közművelődési állapotokról,
ezért kollégái többsége nem nézte
jó szemmel pedagógiai törekvé-
seit, a diákjai viszont osztoztak a
lelkesedésében és rajongásig sze-
rették. Ellenségei befeketítették őt
II. Rákóczi György fejedelem előtt,
és mint eretnekséghez hajló hittudós
– a presbiterianizmus híve volt –,
távoznia kellett Gyulafehérvárról.
Egy kis kolozsvári iskolához került,
ahova az érte lelkesedő tanulóifjú-
ság egy része is követte. „Rákot a
Szamosba” – jegyzi meg Bethlen
Miklós Apáczai kolozsvári áthe-
lyezéséről. Szatmári Pap Mihály
református teológiai professzor
1790 táján jegyzett kézirata szerint
a fejedelem ezt mondta: „De Isten
engem úgy segéljen, Apátzai uram,
a Megyesi Presbiteriumot, amíg én
élek, ide bé nem hozza ked. Mást ne
tanítson, mert Isten engem úgy se-
géljen, valaki mást tanít, a Maros-
ba vettetem, vagy a Toronyból há-
nyatom le!” E fenyegetés köré épül
Páskándi Géza Apáczai Csere János
előtt tisztelgő történelmi drámája,
a Tornyot választok.
„Ez az ő látványos élete”
Páskándi Géza 1972-ben, amikor
az UNESCO javaslatára világszer-
te a könyv esztendejét ünnepelték,
Apáczai Csere Jánost találta mél-
tónak arra, hogy emléket állítson
neki, mert ő volt „a szó szerint vett
Közoktatás nagy harcosa, akinél
abban a korban s még sokáig a tu-
dományos nyelvújításért, a köny-
vért, a tudás terjesztéséért többet
senki nem tett...” – írja drámája
bevezetőjében. Ugyanitt tért ki
arra is, miért tekinti a karteziánus
tanító életét irodalmi értelemben
vett nagy történetnek: „Apáczai ti-
3
zenhetedik századi nagyszerű éle-
te inkább regényt kívánna (persze:
nem elsősorban ifjúságit), hiszen
temérdek benne a szó hagyomá-
nyos értelmében vett regényesség:
az árvagyerek-sors, a kisdiák-évek,
híres tanárok, Hollandiába kerü-
lése, élete távol a hazától, talál-
kozása a korabeli szellemi áram-
latokkal (főként Descartes-tal),
az angliai események hatása gon-
dolkodására, Aletta van der Maet
kisasszonnyal való megismerkedé-
se és házassága (1651. szeptember
30-án), külországi helytállásai,
nosztalgiája, hazajövetele, nevelési
elvei, iskolaügyi javaslatai, egyete-
mi tervei, könyvei, fordításai, di-
ák-bálvány élete Gyulafehérvárott,
vitái, meggyanúsíttatása, Kolozs-
várra helyezése, »száraz betegsé-
gének« kiújulása, halála. Ez az ő
látványos élete.”
Alakja többeket megihletett:
Németh László Apáczai címmel
szintén drámát írt, Szenczei Lász-
ló regényes életrajzot A koldusdiák
címmel, Kacsó Sándor pedig Las-
san mégis megvirrad című novel-
lájában emlékezik meg róla.
Apáczai Csere János mindössze
34 évesen halt meg tüdőbajban,
és röviddel halála után özvegye is
követte. Eredeti sírját, melyben
mellette felesége, Aletta van der
Maet is nyugszik, nem ismerjük,
de síremléke ma is áll a kolozsvári
Házsongárdi temetőben. A nőről,
aki az erdélyi – Hollandiából néz-
ve – világvégi idegenségbe követte
férjét, szinte semmit nem tudni,
gyermekeik nem érték meg a fel-
nőttkort. Apáczai Csere Jánosné,
Aletta van der Maet emlékének
ajánlott, Tavasz a Házsongárdi
temetőben című versében Áprily
Lajos így idézi meg a házaspár
alakját: „…Én tört kövön és porladó
kereszten / Aletta van der Maet ne-
vét kerestem. // Tudtam, hogy itt
ringatja rég az álom, / s tudtam, el-
múlt nevét már nem találom. // De
a vasárnap délutáni csendben / na-
gyon dalolt a név zenéje bennem. //
S amíg dalolt, a századokba néztem
/ s a holt professzor szellemét idéz-
tem, // akinek egyszer meleg lett a
vére / Aletta van der Maet meleg
nevére. // Gyámoltalan nő – szól
a régi fáma – / urát keresve, sírba
ment utána... // A fényben, fenn
a házsongárdi csendben / tovább
dalolt a név zenéje bennem…”
IRODALMI–KULTURÁLIS MELLÉKLET
4 előretolt
helyőrség

novella
VÁLYÚ
Visítottak a disznók. Hangjukat a
szomszéd farmig vitte a szél, de sen-
ki sem törődött vele, mert amúgy is
hangos állatok voltak. A szagukat az
egész faluban érezni lehetett, átjár-
ta a levegőt és beleivódott a földbe.
A lakosok többször tettek panaszt
a hivatalban az elviselhetetlen bűz
miatt, de senki sem tett ellene sem-
mit. A hatóságok közönnyel fogad-
ták a folytonos feljelentéseket, a
bürokrácia folyamata hosszabb lett
volna, mint egy emberöltő. A leve-
lek a kukákban landoltak, esetleg
néhányat közülük adminisztráltak,
de komolyabb választ és lépéseket
sohasem tettek az ügy érdekében.
A tanyán, ahonnan a problémák
származtak, lerobbant parasztház
állt, valamikori fényét régen elve-
szítette. Annak idején cselédszálló-
ként működött a kastély udvarán,
mára csak az öreg Bogdányi Pál
lakott benne meg a bolond Esz-
ter lánya. Pál még a felmenőitől
örökölte a területet, egyenes ági
leszármazottja volt az egykori tu-
lajdonosnak, de neki már a gazdag-
ságból és jólétből semmi sem jutott.
Az államtól kapott csekély összegű
nyugdíja nagy részét is a disznókra
költötték, nekik édeskevés maradt.
Nem is kaphatott volna többet, hi-
szen egész életében egy napot sem
dolgozott hivatalosan, mindig állat-
tenyésztésből tartotta fenn magát.
Eszter koraszülöttként jött a vi-
lágra. A faluban azt beszélték, hogy
az orvos a fejénél fogva, fogóval
húzta ki az édesanyjából, megszorí-
totta, elpattant egy idegszála, ezért
bolond. Gyakran látták őt a mező
környékén, ahogyan magában be-
szél, táncol és énekel. Olyankor fel-
szabadultnak és vidámnak tűnt.
Bogdányi vénségére megszállott-
ként imádta a jószágait. Hajnalban
kelt és moslékot kevert nekik, be-
szélgetett velük, amikor az egészet
eléjük öntötte, simogatta, becéz-
gette őket, délre már a második
adagot is bekészítette, estére pedig
kiengedte mindegyiket, hogy a fut-
kározástól húsosabbak legyenek a
vágásra. Pedig egy ideje nem vágta
le őket, sajnálta kioltani az életüket.
Shrek Tímea
Néha, amikor őket nézte, ahogy az
udvaron bóklásznak, gyönyörkö-
dött testük tökéletességében. Ívelt
hátuk és tartásuk egészen lenyű-
gözte. Megesett, hogy Esztert is ma-
gához hívta, csak hogy megmutassa
neki: az állatok szebbek és okosab-
bak, mint a tulajdon gyermeke.
Olyankor a lány leült az apja mellé
a földre, és fejét lehajtva két kézzel
tépkedte a zöld füvet. Bámult maga
elé, nem szipogott, a levegőt is a le-
hető leghalkabban vette, sohasem
ellenkezett, vissza sem szólt, nehogy
feldühítse apját. Elviselte az összes
szidalmazást és ok nélküli verést.
Pedig sokszor próbált meg apja
kedvében járni. Reggelente, amíg az
még aludt, kifényezte legkedvesebb
gumicsizmáját, kiganézta az ólakat,
a házban pedig patyolat rendet ra-
kott. De mindhiába. Bármit is tett a
lány, az öreg azóta gyűlölte, amióta
megszületett, s azzal együtt felesége
is távozott, örökre.
Aznap Bogdányi nehezen kelt
ki az ágyból, pedig idős kora el-
lenére jó erőben volt. Néhány
napja ledöntötte a lábáról valami
betegség. A disznók szinte tombol-
tak az ólban, a szobáig hallatszott a
hangjuk.
– Eszter! Eszter, gyere ide, az
anyád úristenit! – kiáltozta, de vá-
laszt nem kapott. Lányát nem talál-
ta a házban, hiába kereste.
Felöltözött és nehézkes léptekkel
botorkált le az ólakhoz. Amikor a jó-
szágok megpillantották gazdájukat,
még hevesebben visítottak. Bogdá-
nyi néhány jó szóval próbálta nyug-
tatni őket, mindjárt kaptok valamit,
mondogatta, majd a nagyfazékhoz
ment, megemelte a mellette heverő
korpászsákot, pedig tudta, hogy ab-
ban már néhány napja nincs semmi.
Szétnézett a pajtában, de ott már
tegnap és tegnapelőtt sem talált töb-
bet. A házba sietett, elővette a pénz-
tárcáját, de az is éppen olyan üres
volt, mint odakinn a zsákok. Leült az
Mária-triptichon II – Választás (tempera, szén, papír, 100 × 70 cm, 2006)
ágy szélére, fejét a markába temette.
– Eszter! – ordított újra, most szótlanul állt meg a konyha köze- nem esett. Nem hatotta meg sem a – Elcseréltem.
már torkaszakadtából. – Eszter! pén, térdig sárosan, lehajtott fejjel, rimánkodás, sem a sírás. – Oszt’ mire?
A lány akkor lépett be az ajtón. szégyenkező arccal. Bogdányi visszatette a szíjat, ma- – Magamra.
Halkan húzta be maga után, és – Hol jártál, te bolond? – kérdezte gára vette a mellényét és a pajtához A disznók hangosan ropogtatták a
az öreg, s már oldozta is le nadrág- sietett. Eszter követte őt. Két teli csontokat, néhány perc alatt eltün-
szíját a derekáról. zsák volt a falnak támasztva. tették a lányt. Bogdányi a pajtában
– Korpát hoztam a malacoknak – – Honnan van? – kérdezte. átlendített a mestergerendán egy
válaszolta halkan, de apja ezt már – Mit számít? – válaszolt a lány. hosszú kötelet, sámlira állt, és fel-
nem hallotta, csak ütötte a lány há- Apja közelebb lépett, és jókora akasztotta magát. Néhány hónap-
tát. Állat módjára, elborult aggyal pofont kevert le neki. pal később a faluban megszűnt a
verte mindaddig, míg a lány össze – Azt kérdeztem, honnan van! trágyaszag.

pályázat
AZ ELŐRETOLT HELYŐRSÉG
BABITS-VERSPÁLYÁZATA
Ki ne ismerné Babitsnak azt a vers-
sorát, amely Karinthy Frigyesnek
köszönhetően, az Így írtok ti egyik
remek darabjaként maradt az utó-
korra: „Szegszárdon Születtem, Szi-
nésznőt Szerettem.”
A vers sajnos elveszett. Most az
Előretolt Helyőrség szerkesztősé-
ge, a Magyar PEN Club elnöksége
és a Petőfi Irodalmi Múzeum pá-
lyázatot hirdet a vers visszaszerzé-
sére. Arra kérünk mindenkit – agg
klasszikusokat és ifjatag titánokat
egyaránt, költőket, filológusokat,
egyszerű professzorokat, zsenge
poétákat és hétpróbás kritikuso-
kat –, hogy ha náluk lappangana
a kézirat, másolják le és küldjék
el nekünk az eredeti szöveget.
Vagy ha megvolt nekik ugyan, de
A te akaratod (tempera, vászon, 40 × 30 cm, 2015)
IRODALMI–KULTURÁLIS MELLÉKLET
elveszítették, esetleg ha valahol
máshol olvasták, rekonstruálják a
verset.
Nem paródiát kérünk – szép,
meggyőző, igazi lírai remekműre
számítunk, abban a reményben,
hogy elfoglalja méltó helyét Babits
életművében. (Ki volt a színész-
nő? Lehet, hogy több költemény is
született a Szekszárdi Titokzatos-
hoz? Miért kellett ezeknek meg-
semmisülniük vagy zárt dobozba
kerülniük? Milyen versformában
születhettek ezek? Klasszikusban?
Szabadversben? Slamköltészetet
megelőlegező laza strófákban?
Megannyi kérdés, amelyekre – re-
méljük – a pályázatunkra beérkező
szövegek meggyőző választ fognak
adni.)
Első díj: 150 000 forint
Második díj: 100 000 forint
Harmadik díj: 50 000 forint
Elismerő oklevéllel járó jutalom:
25 000 forint
Beküldési határidő: 2019. jú-
lius 15.
Címünk: babitspalyazat@gmail.
com vagy Előretolt Helyőrség, 1054
Budapest, Alkotmány utca 12., III.
emelet 21.
A pályázat eredményét augusztus
31-i lapszámunkban közöljük.
Babits Mihály születésnapján,
november 26-án a legjobb versek a
Petőfi Irodalmi Múzeum pódium-
műsorában is elhangzanak.
2019. június
előretolt
helyőrség 5
vers debüt
Benyhe István Gódza Csilla

Azraél vívódása metamorfózis

Azraél, repülj a felvilágra,
eredj és lásd az ember dölyfe nagy,
hogy Istenével szembeszállni merhet,
mindent tudó lett, mégis megtagad.
Szállj a nagy folyóhoz, napsütötte
partján vigadnak mind az ünnepen,
hiába kérlel ünnepet magának,  az Úr szívének. Azt ragadd csak el!
nem kap kegyelmet tőlem szívtelen.
Miért Uram, mit kell ma vélük tennem?
Szavad lesz bennük alkotó erély?
Vagy életük fonálját vágni küldesz,
mint Atróposzt a hellének közé?
Vagy Ahrimánt a perzsát, vagy más talmi
istent, ki rendet tart míg eljövend
valód tüzes hevében égő perced?
Bosszúd tüze elsőszülötteken?
Eredj, a bárány vérét elkerüljed,
mert fejszeéllel nem sújthatsz vasat!
Szavamra hajló engedelmes népem
kardod ne érje, míg feljön a Nap.
Uram, teremtőm, létemet te lássad
sohasem vártam ezt a szörnyű éjt,
zsarnok hevül a gyermekvér szagától,
ne küldj, hogy öljek, szánom mind ki él.
Mégis megyek, ha szólsz, s eléd hozom ma  szirmait a gyermekkor
a gyermeket, ki anyaméht nyitott,
ki nem léphet majd atyja örökébe,
kezedbe hull s így üdvözülni fog.
– Nocsak, te itt, ki két urat kiszolgálsz!
Kinyújtod tán felém sötét kezed?
A fény iránt repülsz koromköd árnyként,  Bocsáss hát el, és néki add a kardom,
s a kardodról már vér és könny csepeg!
harmadik tüdőmmé leszel,
Létednek értelmét vajon mi adja? lassan beékeled magad.
Halálra szánt ki adta életed, füstöt, port és hazugságot:
a kárhozat vígságát én hozom csak, léted minden mocskot tagad.
de téged mindenek rettegjenek!
gerincoszlopommá épülsz,
Miért is féld a bárány vérkeresztjét végig tartasz egyenesen.
a hajlékokra festve? Miért a jel? bordámból testté formázlak
és elalszol a keblemen.
Elsőszülöttben él vak, ősi lángja
tudatalattimban megbújsz.
súgod: halál élet után,
– Kísértőm, jaj, te kétség porkolábja,
abszurditás az inverze...
eszköz vagyok csupán, az Ő kezén. s álmomban megcsókolsz puhán.
Az Úr vezet s te újabb távlatot nyitsz,
okság világát, csalfa, gyenge fényt.   
meztelenség
Leszállt az éj, hát indulok, de miért is óvatosan süllyedő tudatom
remeg szívem, bár nem volt tán sosem? mélyén tapogatózom.
A gyermekek szemére álom ömlik, nem tudhatom meddig
édes mélyében hull rájuk kezem. és miért maradok
szunnyadó szinteken,
Megfejthetetlen, mint a barlang mélyén omló szirteken.
kelő neszek, az éjben balga csend,
szüntelen fehérlő zúgás
kardom neszét az álomtól ne halld meg 
és zúgó fehérség:
tisztán pihegve alvó gyermekem! csupán ennyit sejttet
a hatalmas ég
Mindenható, ki végtelen világod felhőket úsztatva,
bölcs lényege vagy, nem értem, de ládd, a homályba rejtőzve.
már nem maradt egy sem, kit nem jelölt meg
a vér jele s a bárányos varázs. vetkőzne a valóság,
de csupasz léte
őrjít vagy öl.
Megtettem én, de nézd, fáj itt belül, mint nincs középút.
parancsod, mely úgy ellenemre volt. csendet csak
Mondd, lét-ható, vak ős szimmetriádban a mélyülő tudat érez.
feloldozol és megbocsát a holt?
Ne add, hogy példám emberekre szálljon,
parancsra tenni azt, mit nem lehet! tündér arcú kislány teste
Az embernek, ha törvénnyel szabod meg, mellett virraszt reggel-este
nincs kettős út, vagy gyűlöl, vagy szeret. anyja, aki elvesztette
végtagjai erejét.
Nehéz utamban még az Elbukottal
széltől tépett, szürke sorsra
is elrendelted szóba állanom. jutva reszket minden csontja.
zord időben lassan bontja
hogy angyalszárny nőhessen vállamon! szirmait a gyermekkor.

visszacsillan zsenge bőrén

a februárban szenvedő fény,
s szusszan egyet anyja mellén;
pillái letapadnak.

kegyetlenül meg van írva

élete, a bűntől tiszta.
elhervadó lelke szirma
anyja tenyerébe száll.

felfogni ezt hogy lehetne?

anya gyermekét temetve
bőg és remeg... életkedve
hova lesz majd ezután?

az édesapa vállán sírva,

előttük gyermekük sírja.
lehetetlen ilyen kínra
bárhogyan felkészülni.

talán majd a másvilágon

lesz aki rá úgy vigyázzon.
felhők között angyalszárnyon
szüleit figyelhesse

talán majd az égi lények

a szendék és szűzi szépek
ringatják míg szól az ének
a szunnyadó ártatlannak

GÓDZA CSILLA 19 éves, a margittai Horváth

János Elméleti Líceum végzős diákja.
Bályokon él, Bihar megyében.
Fehér álom (tempera, szén, vászon, 63 × 90 cm, 2013)
2019. június IRODALMI–KULTURÁLIS MELLÉKLET
6 előretolt
film
HORROR, AMELY ELGONDOLKODTAT
Jordan Peele 2017-ben került a köz-
tudatba első rendezésével, ez volt a
Tűnj el!, ami ügyesen keverte a ’70-
es évek blaxploitation hagyomá-
nyait a modern horrorral és a tár-
sadalomkritikával. Nemcsak óriási
anyagi sikert hozott a film, de az
Oscar-gálán elnyerte a legjobb ere-
deti forgatókönyvnek járó szobrot
is. Ez a horrorzsáner rajongóinak
fontos állomás volt, mert az aka-
démia általában figyelmen kívül
hagyja a műfajt.
Két év telt el, és itt is van az új
filmje, a Mi. A nézők és a kritikusok
pedig imádják, és nem csak azért,
mert feketék vannak benne.
Az Egyesült Államok alatt tízezer
kilométernyi, különféle elhagya-
tott metróalagút és csatornarend-
szer húzódik. Végtelen, üres te-
rek. Amerika ilyen értelemben szó
szerint a semmire épül. Ez a film
alapkoncepciója. Van egy ötfős af-
roamerikai család, akik új házba
költöznek. Aztán megjelenik a csa-
lád teraszán öt ember, akik ponto-
san ugyanúgy néznek ki, mint ők,
de mintha nem lenne lelkük. Innen
a történet nagyrészt a klasszikus
home invasion felépítést követi,
és folyamatos feszültséget adagol-
Lapszámunkat MARIA B. RAUNIO
festményeivel illusztráltuk.
Maria B. Raunio 1979. május 11-
én született Finnország Forssa
városában. 1991 és 1994 között a
Takao Inoue (Osakai Képzőművé-
szeti Akadémia) magánnövendé-
ke volt Japánban, később olasz
nyelvet tanult, majd matematika
szakra járt a Perugiai Egyetemen
és a Helsinki Egyetemen. 2005 és
2011 között a Magyar Képzőművé-
szeti Egyetem festőszakán Nagy
Gábor, Kósa János és Wechter
Ákos voltak a mesterei, 2013-ban
az egyetem képzőművész-tanár
mesterképzési szakán is diplo-
mát szerzett.
Az Élesdi Művésztelep, a finn
Festők Társasága, a Kuhankos-
ken Kilta r. y. képzőművészeti tár-
saság, (Forssa) és a MANK tagja.
2007 óta a Portaan Akatemia
– képzőművészeti szabadiskola
művészeti vezetője és tanára.
IRODALMI–KULTURÁLIS MELLÉKLET
va halad a végső fordulat felé, ami
ugyan kikezdhető, de azt hiszem,
a film igazi jelentősége nem az
alapsztoriban, és nem is a fordulat-
ban keresendő.
A Mi nagyon igényes film. Maga-
biztos rendezés, pontos vágás, erős
képek, feszültséggel teli atmoszféra
és tökéletes zenei aláfestés. Pont
annyira véres és ijesztő, hogy a hor-
rorrajongóknak ne legyen hiányér-
zetük, de nem esik olyan túlzásba
a film, amivel az átlagnézőnek el-
venné a kedvét. A Tűnj el!-hez ha-
sonlóan itt is jelen van a horrorba
csempészett humor, bár a két stílus
vegyítése nem sikerült olyan ele-
gánsan. A poénok kicsit túl direk-
tek, de legalább van hol fellélegez-
nünk. A karakterek szerethetők, a
család dinamikája hiteles, és ez a
színészeknek is köszönhető. Lupita
Nyong’o sokak szerint Oscar-esé-
lyes lesz, és egyértelműen ő a leg-
emlékezetesebb a filmben: mindkét
szerepében félelmetesen jó, és ha
végignézzük a filmet, akkor értjük
meg igazán, mennyire nehéz színé-
szi feladatot kapott.
Bár a végső fordulat tálalása elég
szájbarágós, és a felvázolt világ-
ban is könnyű logikai buktatókat
Számos önálló tárlata volt vi-
déki városokban és Budapesten,
valamint Finnország több városá-
ban. Maria B. Raunio festményein
feltűnő nőalakok attól is külön-
legesek, hogy bár kortársaink,
nem öltik magukra a női szerepek
megannyi trendi alakzatát, ha-
nem épp visszafogottságukból
érezhető, hogy sajátos erő birto-
kosai. Elhallgatott történeteik és
titkaik vannak, melyek komolyab-
bak annál, minthogy ők is – mint
minden ember – sebezhetők, ma-
gányosak vagy épp egyedüllétet
keresők. Ez nem gyengeség, amit
rejtegetni kell, mindezt látnunk
engedik. A megnyugvás képes-
sége az, ami közös ezekben a
szürke-barna ködökből feltűnő
lányokban, asszonyokban. Ez a
békére törekvés és a tünékeny
szépség nyugtalanító törékeny-
sége világít át a tájemlékek li-
lás-vöröses fényein is.
Fotó: Bogányi Joli
helyőrség
L. Takács Bálint
Jelenet a Mi című filmből Forrás: UIP-Duna Film
találni, a Mi legnagyobb erőssége is olvashatunk Jeremiás könyvé- többször gondolod át a filmet, an-
az utóhatásában érhető tetten: el- ben? És a két tizenegyes, csak nem nál jobb és jobb lesz.
gondolkodtat. Órákat lehet róla be- ikerszámok? Az olló, amivel olyan És miközben a felszínen csak egy
szélgetni. A felszínességről, erről a látványosan gyilkolnak a filmben. szórakoztató horror, komoly mély-
túlzó materializmusról. Csak ez a Az ollónak is pont két egyforma ségei vannak. Ezért örömhír, hogy
felszín számít, csak a maszk, amit szára van, egymással szemben. És óriási anyagi és kritikai siker lett a
belőled látnak. Amíg kívülről nem az a jelenet, amikor a behatoló csa- film. Ritkaság, hogy valaki a main-
látszik rajtad a változás, az sem baj, lád először találkozik a főhősökkel? stream filmiparban el akar gondol-
ha már nincs is lelked. A felszín Azt kérdezik tőlük, „kik vagytok?”, kodtatni. Hogy úgy tud izgalmas és
alatti világról nem akarunk tudo- mire a válasz: „amerikaiak va- élvezhető lenni, hogy közben szerzői
mást venni. Aztán eszedbe jut a gyunk”. Mi is a film címe? Angolul: filmeket idézően komplex. Jó érzés,
filmben sokat emlegetett 11:11. Mit Us. Vagy US – United States? Minél ha nem nézik hülyének a nézőt.
ösztöndíj
PÁLYÁZAT FIATAL ÍRÓKNAK, KÖLTŐKNEK
Új pályázatokat hirdetett meg a tételeket kíván biztosítani a magas szervezéséről és médiajelenlétről
Kárpát-medencei Tehetséggondozó színvonalú alkotómunkához, illetve gondoskodik, valamint szakmai ér-
Nonprofit Kft. (KMTG) és az Elő- a képzéseken való részvételhez. dekképviseletet nyújt.
retolt Helyőrség Íróakadémia. Amennyiben a pályázó teljesíti A pályázatokat 2019. augusztus 4.,
Az Előretolt Helyőrség Íróakadé- az íróakadémia szakmai elvárásait, vasárnap éjfélig lehet benyújtani a
mia 2019-ben pályakezdő és el- a KMTG a szerződést további 1 + 1 palyazat@kmtg.hu e-mailcímre.
sőkötetes kategóriában hirdet évre meghosszabbítja. A pályázatokról és az intézmény-
pályázatot fiatal íróknak és költők- Az intézmény elősegíti továb- ről további információkat szerez-
nek. bá a szerzők arra érdemes műve- hetnek a KMTG/Előretolt Hely-
A 2019-es projektévben össze- inek megjelentetését, író-olvasó őrség Íróakadémia honlapjáról:
sen tizenhat – nyolc pályakezdő és találkozók, fellépési lehetőségek Kmtg.hu
nyolc elsőkötetes – alkotó része-
sülhet jelentős szakmai és anyagi
támogatásban. A KMTG a pályázat
nyerteseinek egyedülálló tanulási
és továbbképzési lehetőségeket kí-
nál, tehetséggondozásban képzett
oktatók irányításával műhelymun-
kákon vehetnek részt, korszerű ön-
menedzselési módszereket sajátít-
hatnak el.
A pályakezdő kategóriában
olyan 18 és 25 év közötti szépre-
ményű tehetségek jelentkezését vár-
ják, akiknek még nincs önálló szép-
irodalmi kötetük, de már fel tudnak
mutatni tehetségüket bizonyító írás-
műveket.
Az elsőkötetes kategóriában
olyan 18 és 30 év közötti szerzők
jelentkezésére számítanak, akik úgy
érzik: alkotói pályájuk kibontakozá-
sát elősegítheti az Előretolt Helyőr-
ség Íróakadémia oktatóinak irány-
mutatása, szakmai tapasztalata, az
Előretolt Helyőrség ifjú alkotói kö-
zösségéhez való tartozás, a pályakez-
dés nehézségeinek áthidalásához
nyújtott szakmai, szellemi és anyagi
támogatás.
A pályázat nyerteseinek a KMTG
egy évre szóló tanulmányi ösztöndí-
jat ítél oda: havi 120 000 forint ere-
jéig az elsőkötetes kategóriában, havi
100 000 forint erejéig a pályakezdő
kategóriában, amivel kedvező fel- Joli (pác, szén, vászon, 70 × 50 cm, 2012)
2019. június
előretolt
helyőrség
megálló
RAJZFILMSTÚDIÓ – A HŐSKORTÓL A SIKERTÖRTÉNETIG
A Kecskeméti Rajzfilmstúdió fo-
galom. Elsősorban a szakmai szín-
vonal miatt, amit képvisel, másod-
sorban pedig az a közvetlenség is
példamutató, amellyel fogadják a
hozzájuk látogató érdeklődőket. A
stúdió munkatársai ugyanis gye-
rekeket és felnőtteket egyaránt
örömmel avatnak be az intézmény
történetébe és az animációkészítés
fortélyaiba, forgatókönyvek, fázis-
rajzok idéznek meg egy nem is oly
távoli múltat, amelyben olyan isme-
rősök kerültek a trükkasztalra, mint
Vízipók-csodapók, Leó és Fred vagy
a Magyar népmesék megannyi sze-
génylegénye és legkisebb királyfija.
Kecskeméten már 1929-ben ké-
szítettek rajzfilmet: Mátis Kálmán
festő, grafikus, rajzpedagógus  A
kiscserkész álma  című alkotása
Londonban díjat is nyert az akkori
cserkészdzsemborin. A kecskeméti
stúdió története azonban 1971-ben
kezdődött, amikor a Pannónia Film-
stúdió vidéki telephely létesítése
mellett döntött, és Mikulás Feren-
cet nevezték ki a műterem élére.
Azóta is ő vezeti a stúdiót, amel�-
lyel olyan sikertörténetet valósított
meg, amely a mérhető számokon
(nézettség, fesztiválszereplések,
díjak, nemzetközi munkák) túl azt
Judit (linófesték, szén, papír, 70 x 50 cm, 2017)
2019. június
7
Bonczidai Éva
is példázza, hogyan lehet egy hatá- tőként vett részt a munkában, áten- A stúdió 1991-ben önálló állami vál- valamint a francia Loulou és az elké-
rozott koncepcióval és töretlen hit- gedve a rendezői feladatokat Hor- lalattá vált, 1993-ban pedig harminc- pesztő titok című alkotás, amely a 39.
tel egy vidéki várost bekapcsolni a váth Máriának és Nagy Lajosnak.  öt munkatárs megvásárolta az állami César-díj-átadón a legjobb animá-
szakma nemzetközi mezőnyébe és Az 1980-as évek közepétől Izland- vagyonrész 63 százalékát, és megala- ciós filmnek járó elismerést kapta.
olyan műveket létrehozni, melyek ról, Németországból, Belgiumból, kult a Kecskemétfilm Kft. A stúdióban 2011-ben Mikulás Ferencet és az
jó ajánlólevélnek bizonyulnak a Hollandiából, az Egyesült Államok- dolgozók gyerekei közül többen is ezt általa vezetett Kecskeméti Rajzfilm-
nagyvilágban. Producerként pedig ból, Kanadából és Franciaország- a pályát választották, őket is megta- stúdiót Magyar Örökség-díjjal ju-
olyan nagysikerű filmek és soroza- ból érkeztek alkotók Kecskemétre, láljuk az itt alkotók második generá- talmazták.
tok fűződnek a nevéhez, mint a száz ugyanis a stúdió nemzetközi ösz- ciójában, elindult a 3D-s filmek ké- Ehhez a sikertörténethez kínál
epizódból álló Magyar népmesék, töndíjrendszert hozott létre, hogy szítése is, és számos nagy nemzetközi számos érdekes háttér-informáci-
a Mondák a magyar történelem- a központtól való földrajzi távolság produkció megvalósításában is részt ót Varga Zoltán könyve, amely, a
ből,  Vízipók-csodapók,  Mesék Má- miatt ne maradjon ki az ország és vettek a kecskeméti stúdió munka- filmesztétikai szempontokat is be-
tyás királyról, Leo és Fred vagy Az a világ animációs vérkeringéséből. társai. Ezek közül a legjelentősebbek emelve, a kísérletezések irányait is
Árpádok emlékezete. Emellett a stúdió egyik kezdemé- a spanyol Chico és Rita, az ír  Kells felvázolja.
A Kecskemétfilm Kft. és az MMA nyezője és főszervezője az 1985-ben titka, a francia–japán A vörös tek- (Varga Zoltán: A kecskeméti ani-
Kiadó közös kiadásában jelent meg indult Kecskeméti Animációs Film- nős című egész estés rajzjátékfilmek, mációs film. Kecskemétfilm Kft. és
nemrég Varga Zoltán A kecskeméti fesztiválnak. melyeket utóbb Oscar-díjra jelöltek, MMA Kiadó, 2019)
animációs film című összefoglaló
munkája, mely az intézmény törté-
nete mellett a népszerű sorozatok és
egyedi filmek hátterét, keletkezés-
történetét, elbeszélői technikáit is
bemutatja. Ebből az is kitűnik, hogy
bizony a hőskor olyan, hogy hu-
szonéves fiatalok hatalmas lelkese-
déssel, kiselejtezett rajzasztalokon
kezdik a világteremtést, és akkor
sem adják fel, ha leszakad a men�-
nyezet egy része, és költözni kell. 
Az első rajzfilmsorozat, amelyhez a
stúdió tervezéssel és részfeladatok
elvégzésével járult hozzá, az Egér a
Marson volt 1975-ben.
A stúdió 1977-ben kezdte meg a
Magyar népmesék gyártását, ez a
legismertebb és leghosszabb film-
sorozata, melynek ötlete Mikulás
Ferenctől ered, aki még geodéta ko-
rában, amikor szembesült a magyar
paraszti kultúra pusztulásával, elha-
tározta, hogy ha lehetősége lesz rá,
mindent meg fog tenni ezen értékek
megmentéséért. A mesék előzetes
válogatását Kovács Ágnes, a Magyar
Tudományos Akadémia néprajzku-
tató csoportjának kutatója végezte,
a Pannónia Filmstúdió pedig Jan-
kovics Marcellt kérte fel a sorozat
kézbentartására. A második soro- A százrészes Magyar népmesék a kecskeméti stúdió leghíresebb sorozata Forrás: Youtube.com
zat már a helyi rajzolókkal társren-
dezésben készült el, később pedig
Jankovics Marcell már csak szakér- AFRIKA KECSKEMÉTEN
Több mint 300 film, számos kiállítás lesz látható június 19. és 23. között a 14. Kecskeméti Animációs Film-
fesztiválon (KAFF), ahol mesterkurzus, könyvbemutató és egyéb szakmai program is várja az érdeklődőket.
Előadást tart a most készülő Toldi-sorozatról Jankovics Marcell, animációs munkásságába vezet be Michaël
Dudok de Wit, amerikai animációs tapasztalatairól mesél Csupó Gábor, Orosz István pedig az animációs
filmkészítésig vezető útját mutatja be. Kiállítás nyílik többek közt a 40 éves Pécsi Rajzfilmstúdió történeté-
ről, Csáki László krétarajzaiból, Bognár Éva Katinka gyerekkönyv-illusztrációiból, Horkay István plakátjaiból,
valamint Haui József képregényeiből.
A Primanima animációs workshopján szakemberek segítségével a gyerekek is megismerhetik az animáci-
ósfilm-készítés módszereit. A fesztivál öt napja alatt koncertet ad az 50 éves Kaláka, a Muzsikás népzenei
együttes, valamint a szenegáli és guineai táncosokból és zenészekből álló Ballet Szenegál.
A legnagyobb és legrégebbi hazai animációs fesztivál idei kiemelt vendége Afrika. Vetítenek egy váloga-
tást a Frenkel fivérek első rajzfilmjeiből, a Walt Disney-figurákra hajazó Mish-Mish efendivel a főszerepben,
ízelítőt nyújtanak az afrikai stopmotion animációkból, valamint az ezredforduló utáni afrikai animációs film-
gyártás kiemelkedő alkotásaiból.
Magyarország és Japán az animáció területén 35 éve ápol kapcsolatot, ennek apropóján a kortárs japán
animációt bemutató filmvetítés is szerepel a fesztivál programjában, melyről több információ a Kaff.hu ol-
dalon olvasható.
LAPSZÁMUNK SZERZŐI
Benyhe István (1954) író, költő, műfordító
Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő
Éltető József (1944) író, költő, szerkesztő, műfordító
Kántor Mihály (1974) szakíró
L. Takács Bálint (1998) író, kritikus
Lovranits Júlia Villő (1986) író, mesemondó, biológus
Shrek Tímea (1989) író
Sinkó Adrienn (1980) költő, író
Szentmártoni János (1975) József Attila-díjas költő, író, a Magyar Írószövetség elnöke
IRODALMI–KULTURÁLIS MELLÉKLET
8 előretolt
helyőrség

hamuban sült pogácsa

ALÍZ KERTORSZÁGBAN
Alíz sose mulasztotta el megbámul-
ni azt a kertet a szeme sarkából,
ahogy ment hazafelé az iskolából.
De meg nem állt volna mellette
egy percre sem! Egészen biztos volt
benne, hogy elátkozott vagy elva-
rázsolt hely. Hiszen a környéken
mindenki másnak gondosan nyírt
gyep volt az udvarán, de ez az egy
valóságos vadon volt! Tornyocskás,
borostyánnal benőtt ház állt a kö-
zepén, talán boszorka vagy kísérte-
tek lakóhelye.
Egyik délután egy csodás, sárga
pillangó röppent a kislány elé, és
egyenesen az elátkozott kert kerí-
tésének a tövébe szállt. Alíz óvato-
san melléje guggolt, és észrevette,
hogy a lepke mellett, a kerítésen át
kikandikál egy szem érett, apró, va-
lódi erdei szamóca! Lopva körülné-
zett, hogy jár-e valaki az utcán, és
bekapta a szamócaszemet. Abban
a pillanatban szédülés fogta el, úgy
érezte, mintha a házak nőni kezde-
nének körülötte. Felpattant, hogy
hazaszaladjon, de elesett a járdán.
Arra eszmélt, hogy valaki föléje
hajol. Ahogy kinyitotta a szemét,
azt is meglátta, hogy egy egérke az.
De akkora, mint egy ember! Vagy ő
maga lett akkora, mint egy kisegér?
Az egérke nem volt épp barátságta-
lan, inkább csak tanácstalan:
– Ajaj, te megetted a királynő
ebédjét! Most aztán mit csináljak?
Az évszakfigyelők nagyon mérge-
sek lesznek! Majd ráfogjuk valame-
lyik rigóra, rájuk sose haragszanak
– mondta, és már indult is volna
tovább.
– Ne hagyj itt! – kiáltott utá-
na Alíz. – És mi lesz most velem?
Hogy fogok én visszaváltozni és
hazakerülni? Így haza se találok! –
szepegte a kislány. – Minden olyan
magas lett és távoli!
– Ez igaz – csüccsent a fenekére
elgondolkozva a kisegér. – Tudod
mit, gyere velem! Majd azt mond-
juk, a Szigeten kívülről jöttél, és
ez igaz is. És közben csak kitalá-
lunk valamit. Egyébként Hanna
vagyok, pirókegér, itt lakom a csa-
ládommal az évszakfigyelők utolsó
Szigetén.
– Én Alíz vagyok, és legalábbis
eddig ember voltam – válaszolta bi-
zonytalanul a kislány. – És micsoda
sziget? Itt nincs semmiféle víz, csak
egy nagy kertet ismerek…
– Mindjárt meglátod! – mondta
az egérke, és mintha nevetett volna
a bajusza alatt.
Átbújtak a kerítés rácsán, és
odabent mintha egy nyüzsgő han-
gyaboly közepén találták volna
magukat. A hosszú fűszálak, pipa-
csok és szarkalábak között keskeny
utak voltak, ahol rovarok, egerek
és manók igyekeztek valamerre, és
zöld varangyok slattyogtak egymás
után. Fényes, piros lágybogarak és
tajtékos kabócák siettek a dolguk-
ra égig nyúló cickafarkok tövében.
A forgalmat egy kis paprikapiros
sapkájú illető irányította, néha na-
gyokat füttyögött egy éles fűszálba
fújva és így kiáltott:
– Vigyázat! Áthaladó sün közele-
dik!
Akkor aztán riadtan félreugrott
az aprónép, és egy-egy termetes
sün dübörgött végig az ösvényen.
Majd a forgalom nyugodtan bonyo-
lódott tovább.
– Ez azért van, mert közeledik az
ünnep!
– Miféle ünnep? – csodálkozott
Alíz.
– Virágoznak a füvek, ez a legna-
gyobb ünnep a Szigeten! Ilyenkor
hálát adunk Mariann néninek!
– Ki az a Mariann néni? – kíván-
csiskodott Alíz.
– Nahát, ezt se tudod? Ő is em-
ber, mint te. Majd megismered!
A mély fűtenger közepén kis, száz-
szorszépfüzérekkel díszített tisztás-
ra érkeztek. Parányi népség vonult
ott fel. Virágszoknyás leánykák,
kedves egérkék pörögtek, forogtak,
a vörösbegy és az ökörszem éneké-
nek dallamára. Sünök húzta foga-
tán apró királynő érkezett, akkorka,
mint egy baba Alíz régi babaházá-
ból, és törékeny, mint egy szál virág.
Földig érő, zöld ruhát viselt, hosszú
Lovranits Júlia Villő
aranyhaját a gyöngyvirág apró, fe-
hér harangocskái díszítették. Fején
kicsi aranykoronát hordott.
– És én előle ettem meg az ebéd-
jét! – súgta bűnbánó arccal Alíz az
egérkének.
– Bravó, bravó, nagyszerű! – har-
sant fel a kiáltás. Alíz akkor vette
észre, hogy a tisztás szélén hatal-
mas terasz van, rajta fonott karos-
székben ravasz tekintetű, kék sze-
mű emberanyóka üldögél. Vállán
kendő, vidáman tapsikol a tündér-
menetnek.
– Ő Mariann néni – mesélte az
egérlány. – Neki köszönheti a Sziget
az életét! Valaha mindenhol hatal-
mas, virágzó mezők terültek el, és
mindenhol ott éltek az évszakfigye-
lők. Vigyáztak a sokféle vadvirágra,
és persze ezt ették, itták: turbolya-
szörpöt pitypang palacsintával, ká-
nyazsomboros, vérfűkrémes szend-
vicset… Csuda egy világ volt! Minél
többféle virág virított a réteken,
annál szebb volt az élet, gazdagabb
volt az évszakfigyelők országa. Úgy
is mondhatnám, hogy ez tartotta
életben a birodalmat: a sokféleség!
De amióta jöttek a hangos, büdös
fűnyíró gépek, a maradék helyeket
pedig lebetonozták, kevesebb a nö-
vény, az állat, eltűntek az évszakfi-
gyelő tündérek is. Ez a kert maradt
az utolsó Sziget! Néha egy-egy
járőröző sün körbekutatja a kerte-
ket túlélők után, vagy olyan kertek Tájrészlet
után, ahol ismét megvethetnék a lá- – De most gyere, bemutatlak Ma- ban Mariann néni előtt, az elvará-
bukat, de mindenhol hangos és ve- riann néninek! – mondta a kisegér, zsolt kertben.
szélyes fűnyírók, kietlen gyep- meg és odalépett Alízzal kézen fogva a – Így már jól van! – ütötte ös�-
betonsivatag fogadja őket. furcsa nénike elé. sze ismét tenyerét a nénike. – Re-
– Ha szólnék apunak, hogy hagy- – Téged ismerlek! – mondta a mélem, legalább jól érezted magad
ja meg a kert sarkában a vadvirá- kis, ravasz tekintetű, kökényszemű nálunk.
gokat, hozzánk is ellátogatna az néni. – Te nem a szomszéd utcá- – Eljöhetek máskor is? – kérdezte
aranyhajú királynő? – kérdezte ban lakó Szabó Andrásék kislánya óvatosan a kislány.
óvatosan Alíz. vagy? Hogy ez a Hanna gyerek – El, persze, hogy el!
– Ó, egészen biztosan! – mondta miért nem szólt hamarabb! Gyere, – És ha kinő otthon a vadrét,
az egérke. – De nehéz ám a felnőt- kapsz egy kis varázskakaót, aztán várom szeretettel én is az évszakfi-
teket rávenni, hogy ne húzzák ki a futás haza, már biztosan hiányol- gyelőket, hogy ne csak egyetlen szi-
gizgazt, ne nyírják kietlen szőnyeg- nak a szüleid, egészen beesteledett! getük legyen! – suttogta elszántan
gé a gyepet, és hagyják meg a pipa- Alíz alighogy belekortyolt a ka- Alíz a bokrok alatti sötétségnek,
csot és a többi vadvirágot! kaóba, ismét szédülés fogta el. A majd elköszönt a nénitől és hazáig
– Majd ezt kérem születésna- tündérkék és manók szanaszét sza- szaladt. Barna copfjai csak úgy rep-
pomra! – mondta buzgón Alíz. ladtak, ő pedig ott állt teljes valójá- kedtek utána.

ujj a lap alatt

HANGOKTÓL VEZÉRELVE
A videójátékok kölcsönös, közvet-
len kapcsolaton alapuló termé-
szetük miatt kiválóan alkalmasak
arra, hogy ismert témákat érdekes,
új megközelítésben tárjanak elénk.
Nemcsak történetek alakulását
befolyásolhatjuk, vagy szereplők
sorsát dönthetjük el, hanem az
interakción keresztül érzékletes
módon vonhatnak be bennünket
szokatlan helyzetekbe. Órákon ke-
resztül valaki más bőrébe bújva ta-
pasztalhatunk meg olyan dolgokat,
amiket a készítők láttatni akarnak
velünk. Régebben viszonylag ritka
volt az, hogy egy játék többet kínált
volna a puszta szórakozásnál, ám az
utóbbi tíz évben egyre gyakrabban
fordul elő, hogy a játékfejlesztők kí-
sérletezni kezdenek a médiummal.
A skandináv mitológia, a VIII.
századi kelta kultúrkör, illetve a
mentális zavarok illusztrálása még
így papíron leírva is különös kom-
binációnak hat, nem hogy egy vi-
deójátékban megvalósítva. Márpe-
dig a Hellblade: Senua’s Sacrifice
pontosan ezt vállalta fel. A készítők
eredetileg egy sötét, történelmi
ihletésű fantasy játékot álmodtak
meg, ám ahogy épült és formálódott
a mű, úgy vált egyre világosabbá,
hogy többet is tudnának mondani.
A korábban mellékmotívumként
használt pszichózis egyre inkább
központi elemévé vált nemcsak a
narratívának, de a játékmenetnek
is. Hogy a betegség tapasztalatait,
a széthulló emberi elme hatása-
it minél nagyobb hűséggel tudják
ábrázolni, a Ninja Theory stúdió
neurológusokkal, valamint non-
profit szervezetekkel konzultált, és
végül szakértőket is alkalmazott a
Durham, illetve a Cambridge egye-
temekről.
A címszereplő Senua egy pikt
harcosnő az Orkney-szigetekről,
aki belső démonaival küzdve vagy
épp általuk hajtva keresi a holtak
birodalmának, Helheimnek a ka-
puját. Célja, hogy visszaszerezze
elhunyt férje, Dillion lelkét Helától,
a halál istennőjétől. Történetünk
kezdetén egyedül utazik egy kihalt,
homályba és ködbe burkolózott vi-
déken, útitársai pedig a hangok a
fejében. Senua meggyőződéssel hi-
szi, hogy egy átok ül rajta, és a Fúri-
ák beszélnek hozzá. Ezek a hangok
minden cselekedetét, minden két-
ségét vagy félelmét gyakran egy-
másnak ellentmondóan, néha egy-
mást elfedve kommentálják. Ebben
a zűrzavarban azonban akad egy fi-
nomabb, majdnem anyáskodó hang
is, mely tisztában van a mi, azaz a
játékos jelenlétével. Tulajdonkép-
pen egy afféle narrátor, aki azon-
ban nemcsak hidat képez Senua
és a játékos között, hanem azáltal,
hogy mi irányítjuk Senuát, tulaj-
donképpen eggyé tesz bennünket a
nő elméjét hajtó lelki démonokkal.
Senuát persze nemcsak hangok,
hanem látomások, hallucinációk is
gyötrik. Az érzékcsalódás megan�-
nyi formájával találkozunk, melyek
legtöbbjét a nő hitvilága inspirálta,
és folklórfigurák képeiben ölt tes-
tet. Ugyanilyen epizodikus víziók
során tárul elénk Senua előélete is,
melyből megismerjük a családját.
Édesanyja, Galena hozzá hasonló-
an magán hordozta ezt az átkot, ám
lányával ellentétben ő ezt nem élte
meg rettenetes dolognak. Nem úgy
Senua mélyen vallásos édesapja,
Zynbel, aki elégette feleségét, kis-
lányát pedig elzárta a külvilágtól.
Az elszigeteltségben felcseperedett
nőt végül Dillion szerelme mentette
meg és tette szabaddá.
A játék során elménk szülte lidér-
cekkel kell harcolnunk, absztrakt
látomásokba öltöztetett fejtörőket
megoldanunk, sőt fókuszképessé-
günket használva még a történet
további mélységeit is feltárhatjuk.
Az egyik legintenzívebb epizód so-
rán maguk az árnyékok fordulnak
ellenünk, s ahogy egyik fényforrás-
tól a másikig rohanunk, látásunkat
elhomályosítják a gyötrelem és a
szorongás emlékképei. A készítők
annyira törekedtek arra, hogy a já-
tékélmény minél magával ragadóbb
legyen, hogy a képernyőről minden
Kántor Mihály
kezelőfelületet eltávolítottak. Nin-
csenek kijelzők, gombok, irány-
adók, de még egy betanuló segédlet
sem, ezek hiánya pedig frusztráló
lehet a kevésbé kísérletező lelküle-
tű játékosoknak.
Senuát Melina Juergens német
színésznő kelti életre, akinek ar-
cát és annak szinte teljes mimika-
készletét elképesztő alapossággal
ültették át a játékba. Hatalmas,
tágra nyílt szemeiben szinte el-
vesző írisze a kifejezések igen szé-
les spektrumát képes átadni, le-
gyen szó rettegésről, szenvedésről
vagy épp egy eszelős tekintetről. A
Hellblade: Senua’s Sacrifice nem
a könnyed szórakozásra vágyókat
célozza meg, inkább egy kisebb és
fogékonyabb közönség számára
próbál mesélni egy alaposan kuta-
tott, ám mégis nehezen átadható
témáról.
(Hellblade: Senua’s Sacrifice.
Platformok: PC, XBox One, Play-
station 4, Nintendo Switch)

IRODALMI–KULTURÁLIS MELLÉKLET 2019. június