Ifj.

Barta János

MARlA
J

TERtrZIA

Got\DOLAT
42,- Ft

MÁRIA
TERÉZIA

Hogyan biztosította III. .I(ároly királyunk a

trónt leánya, Mária Terézia számára? Miképpen
nyerte megaz ifiú uralkodónő a magyarság rokon-
szenvét? Milyen háborúkban védte meg trónját
maga és a családj a számára? Milyen volt egyénisége
és családi élete? Milyen reformokat hajtott végre
birodalmában? Milyen körülmények között vette
át halá|akor fia, II. József az uralmat?
E kérdésekre válaszol ifi. Barta János egyetemi
docens e könyvében a rendkívül gazdag forrás-
anyag alapján. Elemzései árnyaltak és olvasmá-
nyosak. A mű mondanivalőját gondosan meg-
válogatott képanyag egészítiki.
 IFJ. BARTA JÁNOS

Mária Terézia

GONDOLAT . BUDAPEST, 1988

A sorozat szerkesztésében közremúködött
az MTA Történettudományi Intézete

szerkesztő
HECKENAST GUSZTÁV

Lektor
BENDA KÁLMÁN

A képanyagot válogatta és szerkesztette

C. WILHELMB GIZELLA

ISSN 0324-77l6 Magyar História

ISSN 0237-{069 Eletrajzok
ISBN 963 28205l 7

@ ifi. Barta János, 1988

 Előszó

,,Az uralkodók mind emberekből állnak, és ha

voltak köztök gonoszok, voltakjók is... Engedd
meg hát olvasó, hogy halála után egy jó fejedelem-
as§zony érdemeiről beszélhessek."

(Bessenyei György: Tariménes utazása)

Ember volt, aki emberségét a trónon is megőrizte. Ember

tudott maradni egy olyan korban, amikor az uralkodók többsége
abszolút hatalmától megrészegülve a,,napkirályok" emelke-
dettségéből kormányozta a körülötte lévő világot. Kitartott az
emberi mércékmellett akkor, amikor az uralkodótársak lerázták
magukról az erkölcsi kötöttségeket, és szabadosságukkal akar-
ták bizonyítani emberfelettiségüket.
Büszkén vállalta női voltát is. Szerető, hű feleség maradt, aki
férje életében nem szégyellte túláradó szeretetét, annak halála
után pedig élete értelmétvélte szétfoszlani. Anyaságát nemcsak
tizenhat gyermeke megszülésévelbizonyitotta, hanem anyai gon-
doskodással, a gyermekei nevelésévelvaló aprólékos törődéssel.
A körülötte élők visszavonhatatlanul hatása alá kerültek.
Alattvalóinak engedelmessége nem félelemből vagy közömbös-
ségből fakadt, hanem meggyőződésből és bizalomból: hitték,
hogy ha sorsukat a királynőhöz, birodalmához kötik, csak jól
járhatnak. De egyéniségetekintélyt parancsolt azok között is,
akik nem függtek tőle: a rajongó bécsi angol követ, Sir Thomas
Robinson csodálta, a nőgyűlölő II. Frigyes porosz király
elismeréssel szólt róla,
Természetesen voltak hibái is. Határozottsága néha makacs
csökönyösségbe csapott át, amire nem hatott a meggyőzés.
Szeretete, gondoskodása könnyen terhessé válhatott a férj s a
felserdült, felnőtté váló gyermekek számára. Bár nem követelte
meg magának az uralkodótársak körül kialakult megkülönböz-
tetett csodálatot, szilárdan hitt uralkodói kiválasztottságában, a
társadalmi megkülönböztetések örökérvényűségében. tanács-
adóit meghallgatta, de ihtézkedéseivel szemben nem tűrt ellen-
vetést. Sokszor bizonyult részrehajlónak, tévedéseihez makacsul
ragaszkodott, aminek sajnos nemcsak egyes alattvalók, hanem
országok, tartományok láthatták kárát.
Megítéléseígy természetesen ellentmondásos. Hívek és ellen-
felek vitája nem szűnt meg halálával, hanem mind a mai napig
tart. Azérvek többsége persze a politika színterérőlszármazik, s
azt prőbálja eldönteni, hogy hasznosnak avagy károsnak bizo-
nyult-e valamelyik intézkedése.Nehezen egyeznek az egykori
birodalom önállóságot nyert országainak mai tudósai. Amit
egyikük jónak talál, azt a másik valószínűleg kárhoztatni fogja.
A jószándékot persze csakis a sikeres megvalósulás igazol-
hatja. Mária Terézia politikájának eredményeit legújabb törté-
netírásunk sokoldalúan mérlegelte, s végül kész azokat zömében
elismerően fogadni. Fő vonásaiban tisztázott e politika háttere
is: a szellemi inditék, a tanácsadók, segítőtársak kiléte, a
megvalósítás mechanizmusa. Csak éppen a központi a|ak, a
mozgató-szelektáló királynő személye szorult eddig háttérbe.
Marczali Henriknek l89l-ben megjelent, közel évszázados,
erősen hungarocentrikus monográfiája óta nem született újabb
magyar nyelvű életrajza.
Ezt a hiányt aligha lehet a jelen kis terjedelmű, tartalmában is
vázlatos könyvecskével teljes egészébenpótolni. De talán lépés
lehet, amely az olvasót közelebb viheti Mária Terézia megis-
meréséhez,az érdeklődőt további búvárkodásra ösztönözheti.
 A korona árnyékában

A feudalizmus kori Európában nő csak egyetlen módon

juthatott trónra: ha kihalófélben lévő családjának utolsó sarja
volt. Persze rendszerint így is csak akkor, ha apja haláláig
hajadon maradt. Ha korábban férjhez ment, a korona törvény
szerint az erősebb nem képviselőjére szállt. Azt, hogy azután
kettőjük közül ki gyakorolta a valóságos hatalmat, a tényleges
erőviszonyok döntötték el: férj és feleség egyénisége, a mögöttük
álló erők.
Nem csoda, ha Magyarországnak a 18, század előtt mindössze
egyetlen nőuralkodója volt, Mária, t. Lajos leánya. A királynő
1382-ben, apja halálakor még csak menyasszonya volt Luxem-
burgi Zsigmond brandenburgi őrgrófnak, akit az 1385-i házas-
ságkötés sem emelt automatikusan a trónra. Koronázásával igy
l387-ig kellett várnia. ígaz, a férj hatalomátvétele előtt a
fiatalasszony helyett sokkal inkább anyja,Erzsébet, Nagy Lajos
őzvegye irányította a politikát. Zsigmond leányának (szintén
Erzsébet), azonban már meg kellett elégednie a királynéi címmel:
apja halála után a magyar rendek nem őt, hanem férjét,Habsburg
Albertet választották királlyá. A magyar törvények azonban
végül még így is kedvezőnek számítottak a ,,gyengébb nem"
számára. Azokban az országokban, melyekben a száli törvény-
könyv örökösödési szabályai voltak érvényben,mint például
Franciaországban vagy a Német-római Császárságban, a nők
teljesen ki voltak zárva az uralkodásból.
 8
sg 'lue8?sdauur_l zB allest'rd9{ ueqsgtluruelos ze e1191uaseerder
l?dg{ tuelope|eJ l{" '1e^9{ u s 'eqgls ulluls;1 6rnguopuerg
'BÁuozsseÁueul elpl4{ 1eulepels; lqqgs?{ e '1oÁ3roÁ9 lzcg{9tt
,19Ál?tu3zs slleqlasndg1
ttaÁIeri eíew ueq-979l Joq99 uelqleg
ugll9tu u"q9Je^pn ÁuozsseÁuotu e qe '11o11119 tsellaÁleq rlEuer
se8errl roluaÁlr 1IgIer_tJ?J 11elEo31e zy ,|uzelt sq9le eÁuozsse
-Áueru llopnl rueu 11ozo{ rufpuo8 so8ezsro Áu93e19l e eq 'KE1
,{Bu{9{1u
{ellnsou reíIle1 1opglesc rurlapala; € lulJozspuel{ {9l€I{
-puolrr tuou {9^n{so oposPq e uBquoze uBqpezezs,SI-LI V
,zoqefpelesc Áu9Es19lr € l1ezelJa
l9qlell4q
-ueJlo^[ 913ql9p1 uezsoJ !1€3nÁu 8_ezsroleut951 € 'I9JpI9.J ezssetu
ÁuozssuÁueur e Erps6 ,1uelJ91 uoq?19llo^91 Áu93el9n e stueÁ8n
s91o139ssuz9q V,Ilaqlolze{9luIa eJ{g^nlsepeq sgroq9q391n
e qq94ur3a1 ileque uJepou e 'ueqguroldrua1 erugqgld Eutzlat11
llláIlatu scag 3 {e11o1o{ u9-g7 rgnuef,30tI leÁIeu]e'onnlsa zy
{gIRZS V
,IoJ
l19u e^Ia^eu {€ugpo{IeJn
,1u9J1 3 ruetlolaq
rrreu áp 'ueqe49Áur9 €uoJo{ E elz'gJa;- B1J9^I
[o{ ele^ pfeur razsÁ8a ÁEoq 'ueÁlotuo1 19tlopuo8 ruos Jo1l€
uuqJ€^pn ze '7!ala|nzs aleur-reÁ8Áugel uaq-l I l I 1eur9d lJuzsgsc
p Jo{true E9ur aq ,{nIoJ l1opnl sI rüeu Elapl g| E9ssou9trpÁu y
,erysgzoÁlgq€zs seposglo:o rEggu e (elu '€0lI) sI 1s9lu9p
,8I € ueqscg8
l9{ llozoq uqlap pezg,zs lÍ91Ll9zs 1aur.t8allat nlg
,IaJ
lleleqlnJául u3qláI?ula qqetla3Es1 es9pJg{ s9posoloro tE99u
u Á31 's9p199g e rl ÁEo; rueu Bqos ÁEoq 1ul,rl ÁEg 8r9los 8tpsd
ueqpglesc-ErnqsquH oznzsíaul ueq-1L(,l 1oEssEac.teq l_?Jlzso
zy (,argsg1olua B {eulaq9szJg '1eugÁu9al sgJpuv ,III
ques llopuoE tuss "Ju9Jl
uoEgzsroreÁEep 1tlr9tleql>1 zgq-pgdly ze
'ueq-I0€I) ,tult
lauE9sue1o1d91 sa[la1 39ur s9posoloro €99u
,1nulapat
s 3p9I3sJ rEscraq Ereguoq€g € 1l3qq ueq-grzI Jo{ruIV
,g1 y
-eJgu 1Io^ ruau 1eu>loÁugtuou€l 1gJlzso ze ?tpezgzs
mind az juramentumot deponálta [esküt letette], s mind az
matrimoniumnak [házasságnak] külső árnyékát véghezvitte az
fejedelemasszonnyal ágyra kevés ideig ülésekkel". (Az idézet
Kemény J ános Önéle tírósáből.)
Az 1708-í esküvőn a vőlegényt bátyja képviselte. Az i!ú
feleségre pedig újabb hatalmas út várt, hogy férjéveltalálkoz-
hasson: Bécsből Spanyolországba kellett mennie. További fél év
telt el, mire az ifiú pár július 28-án ténylegesen találkozhatott,
Most látták először egymást életükben, csak most nyílt alkalmuk
arra, hogy a képeket, amelyekről egymást megismerték, felül-
bírálják. A férj elégedett ifiú-szépfeleségével. Száraz, szinte
közönyös stílusán most sem tud enyhíteni, amikor az eseményt
naplójába bejegyzi, öröme azonban átüt a sorokon: ,,Királynő
nagyon szép, egészen elégedett" [vagyok]. S néhány nappal
később: ,,Királynő éjszaka egészen kedves."
A feleségétmég naplójában is királynőnek cimező férj a 23
éves Habsburg Károly, a család osztrák ágábőIszármazik. Mint
I. Lipót császár (1658-1705) kisebbik flrának, a császái trónra s a
kelet-közóp-európai monarchia országainak (osztrák tartomá-
nyok, Magyarország, Csehország) koronájára nincs joga. Ki-
rályi címétSpanyolország révénigényli. l700-ban ugyanis
IL Károllyal (1665-1700) kihalt a Habsburg_család spanyol ága, s
Becsben az tflű főherceg trónra ültetésével kívánták megtartani
a még mindig gazdag spanyol világbirodalmat. Az örökségre
azonban a Bourbonok is számítottak. versailles-ban korábban
ügyes hiizassági politikával igyekeztek biztosítani a spanyol trón
megszerzését.Javukra döntött Károly utolsó érvényes végren-
delete is. A király halála után nem sokkal (l7Ol-ben) a két féI
között kirobbant a.spanyol örökösödési háború, amelyhez
Európa sok országa csatlakozott.
Bécsben úgy vélték,hogy Károly személyes jelenléte elősegít-
heti ügyét Spanyolországban. Az ifiú, 18 éves főherceg 1703
szeptemberében kelt útra, s 1704 januárjában érkezett meg új
országába. Kezdetben sok hívet találtakorrupt francia uralom-
mal elégedetlen spanyolok között, végül azonban az ő kormány-
zata sem tudta megőrizni népszerűségét.Hívei elfordultak tőle,
hódításairól le kellett mondania. Egyedül a Földközi-tenger
partján fekvő Katalónia népe tartott ki mellette.
Ma már nehezen tisztíahatő, hogy vajon a spanyol ősökkel is
rendelkező Károly egyéniségefelelt-e meg Hispánia tekintély-
tisztelő, komor udvari követelményeinek, avagy a környezet
szertartásos hidegsége hatott-e rá jellemformáló erővel. A 17.
századi bécsi udvarra valóban erős hatást gyakorolt az elókelő
spanyol rokonság. A korábbi századok közvetlenebb, nemegy-
szer életvidám Habsburg-udvartartása helyére a komolyság, a
méltóságteljes szertartásosság lépett. Ehhez ragaszkodott I.
Lipót is. Két fia közű| az idősebb, I. József (l705-t7l!) ezzel
szemben anyja, Píalrzi Eleonóra élénk,temperamentumos termé-
szetét örökölve, enyhíteni igyekezett az udvar formaságain.
Trónra lépesekor az öcs, Károly azonban már nem tartózkodott
Becsben, Apja iskoláján tűl az uralkodás gyakorlatát Spanyol-
országban kellett elsajátítania.
Károly mindenképpe n zárkózottabb egyéniseg volt bátyjánál.
Jellemének kedélyesebb, életvidámabb vonásait alárendelte a
tekintélynek, uralkodóként a kívülállók számára megközelíthe-
tetlennek tűnt. később, Bécsbe visszatérve is szinte örömmel
alkalmazkodott azokhoz az udvari előírásokhoz, amelyek a
spanyol gyakorlathoz képest leegyszerűsített változatnak tűn-
tek, más európai udvarokhoz hasonlítva mégis túl szigorúnak
számítottak. Kihallgatásain még azidegen követek is csak sűrű
térdhajlítások közepette, meghatározott távolságra közelíthet-
ték meg. Í)tkezőasztalánál csak felesége s később gyermekei
foglalhattak helyet, mig az udvari főméltóságok térden állva
szolgálták ki. Amikor jóval később, 1'732-ben L Frigyes Vilmos
porosz király egy prágai utazás során találkozni szeretett volna
vele, a császári udvar annyi feltételt támasztott, hogy a király
visszalépett óhajától. Bécsben úgy vélték,hogy a császár ,,egy
ilyen találkozásnál annál kevésbényújthat kezet neki, mivel egy
ilyen res summa consequentia [súlyos következményekkel járó
ügy] a legfelségesebb császári tekintély számára hátrányos lenne,
továbbá Franciaország és Anglia királyainál nagy feltűnést
keltene". A porosz királynak végül sikerült kierőszakolnia, hogy

10
azegylkcsehországi kamarai birtokon a császári párral vacsoráz-
hasson - az udvar szerint ,,ezt nem lehetett elkerülni" -, de a
találkozóról végül mégis elégedetlenül távozott. Saját állitása
szerint nem a fogadás nagyszerűségét akarta élvezni, hanem a
császár közelségét, s ez nem sikerült neki.
A fiatal Károly az ismeretlen Spanyolország ügyeit még
nagyszámú tanácsadó meghallgatásával igyekezett megoldani,
később - császársága idején - azonban már minisztereivel is
többnyire csak írásban érintkezett.'Nem bizonyult különöseb-
ben tehetségesnek, de apjától örökölt kötelességtudatával és
szorgalmával intézte ügyeit. Döntéseit csak lassan, alapos
mérlegelés után hozta, semmiféle gyors érvtől nem hagyta magát
sürgetni. Kortársai szerint sok olyan lehetőséget szalasztott el
ezzel, amikor azonnali döntésre lett volna szükség. Elhatározása
mellett azután szilárdan kitartott: ígéretétmindig megtartotta,
minden erejével teljesítéséns az akadályok elhárításán munkál-
kodott. A kortársak hívő vallásosságát s mértéktartását is
dicsérték.Soha nem látták ittasan, s ez a józanság a korban
különösen ritkának számitott.
Képein komoly, határozott arckifejezést ölt. A mai ember
talán kevélynek is tartaná, de ha összevetjük a kortárs francia
királyok (XIV. és XV. Lajos) korabeli ábrázolásaiva|, a
személyükből áradó önteltseggel, a császár egyszerűen öltözött,
bár méltóságteljes úrnak tetszik. Termetre alacsony, de erős
testalkatú. Arca hosszúkás, arcbőre idóvel kivörösödött, haja
barna. Talán rajta kevésbé feltűnő az erőteljes Habsburg alsó
állkapocs - ami apja arcát úgy elcsúfította-, de fogait rendesen
egymásra zárni ő sem tudja. Nem szép, de mindenképpen
imponáló alak.
Pedig ennek a tartózkodó, érzéseitelrejtő uralkodónak
szórakozásai is vannak. szereti a művészeteket, különösen a
zenét. Komponál, zenekarban játszik, de szívesen vezényli a kor
operáit és daljátékait is. Bár szerzeményeiből alig maradt fenn
valami, s azt sem tudjuk, hogy vezénylésesegítette-e a muzsiku-
sokat, avagy inkább bölcs szemhunyásra ösztönözte őket, az
tény, hogy a császári udvari zenekar az ő uralkodása alatt érte el

ll
 l. III. Károty magyar király és német-római császár

12
legnagyobb létszámát. Ezen túlmenően szenvedélyesen vadászik,
ahová később felesége is gyakran elkíséri.Udvari és családi
körben pedig néha a közönyt parancsoló tekintélyről is kész
elfeledkezni. Bécsbe való visszatéréseután nem sokkal (l'l12-13
táján) jegyezte fel a savoyai követ róla, hogy míg szinte
figyelemre sem méltatta az asztala körül álldogáló követeket,
kardinálisokat, főurakat, addig spanyol udvaroncaival barátsá-
gosan elbeszélgetett. 1723 szeptemberében, cseh királlyá koro-
názásakor, a fényes ünnepségek lezajlása után, immáron
szűkebb körben szinte népies pohárköszöntőt mondott ,,Őfelsé-
ge a császárné és e pincebeli fickók egészségére"- a cseh
Oberburggraf (a nádornak megfelelő méltóság) és a többi fóúr
előtt. Amikor pedig egy balszerencsés szarvasvadászaton l732.
június l0-én Prága környékén ,,ayadracélzott lövésével" Adam
Franz Schwarzenberg herceg főistállómestert találta el, szinte
eszét vesztette kétségbeesésében:kalapját, parókáját elvetve
rohangált fel-alá. Hiába próbálta vigasztalni a haldokló:
- Az ég kegyelme, hogy Őfelsége lőtt le.
A rang és a természet megakadályozta,hogy barátai legyenek,
Egy mégis volt. Johann Michael Althan gróf, egy nála néhány
éwel idősebb, hozzá hasonlóan zárkőzott, nem különösebben
finom modorú főúr személyében.Althan Spanyolországba is
elkísérte, onnan nósült, s felesége hamarosan igen bizalmas
viszonyba került a császárral. Bécsben kaján mosollyal tették fel
a kérdést,vajon melyik Althan kedvesebb a császárnak, férj vagy
feleség. Akik viszont eléggéismerték Károlyt, biztosak lehettek
benne, hogy a férj. Ezt erősítette meg a császár búcsúztatója is
l722-ben, a gróf halálakor.
A császár öccsének, spanyol királynak a házassága minden-
képpen fontos államügy. Az adott korban az uralkodók há-
zassága nemzetközi szövetségeket teremthet vagy rombolhat le.
A jövendőbeli kiválasztásánál Európa vezető protestáns hatal-
mait kizárja a val|ási különbség: a menyasszonynak kato-
likusnak kell lennie. Befolyásos udvari körökben itáliai há-
zastársra gondolnak, az anyacsászárné német hercegnőre, s
fivérét,János Vilmos pfalzi választófejedelmet bizza meg az

l3
ajánlással. Az első jelölt, az ansbachi Vilma hercegnő nem haj-
landó katolizálni, igy le kell mondani róla. (Ez a hölgy később
angol királyné lett.) A második, a l4 éves Erzsébet Krisztina az
ősi Welf családból származik, amely nemrégen szerezte meg a
hannoveri választófejedelemséget, s az angol trónra is hívták.
Igaz, Erzsébet Krisztina csak távoli rokonságban áll a család
nagy fejedelmeket adő ágával, Bécsben mégis bizonyára az
elnyerhető politikai szövetségge| számolnak. A 14 éves leány
azonban szintén protestáns, s mély vallásos meggyőződésében
nem sok hajlandóságot mutat az áttérésre. A habozó szülők
helyett egy ambiciózus nagyapa, Antal Ulrik vette kezébe a
házasság ügyét, s hívott Bécsből egy jezsuita atyát, hogy
unokáját a katolikus hitbe bevezesse. Az áttérítésigy is hosszú
időt vett igénybe. A hercegnőt tételről tételre kellett meggyőzni,
míg végre 1707. május l-én Bambergben a mainzi érsek előtt a
katolikus hitre nem tért. Új vallásában éppen olyan erősnek
bizonyult, mint a régiben, de volt hitsorsosaival szemben soha
nem lett türelmetlen. Leánya, Mária Terézia ezt a sz|lárd
vallásosságot örökölte, de az aztszerencsésen kiegészítő türelem
nélkül. Anyja példája éppen a protestánsok vallásváltoztatá-
sának, az áttérésnek egyszerűségéről győzte meg.
A súlyos belső vívódásokkal szembesülő áttérés Erzsébet
Krisztina állhatatosságát dicséri. A fiatalasszony ettől füg-
getlenül - férjévelellentétben * gyorsan tudott dönteni, ítélő-
képességeés emberismerete is átlagon felülinek bizonyult. Mégis
távol tartotta magát a politikától, legfeljebb férje uralkodásának
utolsó éveiben mutatott iránta némi érdeklódést, A szerencsés
tulajdonságokhoz elragadó külsőjárult. Férje * szép szőke haját,
kék szemét és vakítóan fehér arcbőrét dicsérve - naplójában
nemegyszer ,,fehér Liese|"-nek nevezte. Arcvonásai a valóság-
ban inkább erősek voltak, mint finomak. EIső bécsi bemutatko-
zásakor az udvarban osztatlan elismerést aratott. Nagy szó
volt ez, amikor az udvari frakciók óvakodtak bármikor is igazat
adni a rivális pártoknak. A korban divatozó egészségtelen,nehéz
étrend, a szépítőszerek használata azonban a császárnét vi-
szonylag hamar (kb. 40 éves korára) megfosztották szépségétől.

l4
2. Erzsébet Krisztina király- és császárné

15
Elhízott, arcbőre kivörösödött, csúnya lett. Mária Terézia már
így emlékezett rá, hiszen idősebb korában (pontosabban 1769-
ben) nem kis öniróniával hasonlította magit hozzá:,,Nagyon
kövér vagyok, kövérebb, mint igen tisztát anyám, és Űrös
is. . . " Erzsébet Krisztina a fenti összehasonlíiás ide.lén már
régen nem élt. Tiz évvel Károly halála után követá ferjét.
Özvegységébenminden tiszteletét megkapott leányától s az
udvartól, de a politikába ekkor sem avátkózhatott Úe.
Persze 1708 nyarán, amikor férje után utazik Spanyol-
orvágba, még mindig nincs l7 éves. Ifiúi bájjal áthatott szepsege
tetőpontján áll. Nem csoda, ha a naplójában is trűvOs ré-rj
önmagát felülmúlva lelkendező levelet ír felesége nagyapjának,
annak az Antal Ulrik hercegnek, akinek végül Úiisságát
köszönheti. ,,Bár korábban mindenünnen feleségem, a király-nő
ragyogó szépségérőlés szívénekkiváIó tulajdonságairól haliot-
tam, mégis mintha minden árnyékba borult volna a nap
felbukkanásakor, amikot az a lzerencse ért, hogy neki hódol'-
hattam. Erről a kincsről a lehető legiobban fogok gondoskodni.''
A rajongás kölcsönös. A látatlanban kötött trLasság első látásra
szerelemmel telt meg, amely több mint 30 évig, a }érj haláláig
megrnaradt, Mária Terézia harmonikus családi környezetbei
nőtt fel, s ez egész életéremeghatározó maradt.
zony Spanyolországban három évig osztozik férje
.A fiatalass
váltakozó szerencséjű sorsában. károlynak átménetileg megint
sikerei vannak: hívei Madridot is elfoglalják, de azuián i3ra
visszaszorul Katalóniába. A spanyol hadszíntérennemi§en
látszik, hogy a császár és szövetségesei az örökösödési hábórú
más harcterein egyre súlyosabb helyzetbe kényszeritik a fran-
ciákat. XIV. Lajost a végső vereségtől két - a háborútól, de
egymástól is független - esemény menti meg. Angliában l7l0
őszén megbukik a whig kormányzat, s a helyére lépőlory kabinet
békéretörekszik. Bécsben pedig l7ll. ápriiis 17-én várátlanul, s
legfőképpen fiú utód nélkül meghal I. József császár. Károiy
a Habsburg-család egyetlen férfitag|a marad, spanyolországi
győzelme a császári és a spanyol korona egyesítéséveljarna. ng"y
ilyen nagyhatalom létrejöttét a szövetségiiek sem támogatjá-k.

l6
 Úgy döntenek, hogy XIV. Lajos unokája, Anjou Fülöp tartsa
meg Spanyolországot és gyarmatait, de új birtokait ne egyesit-
hesse Franciaországgal.Ilyen értelemben kötik meg l7l3. április
ll-én a békétutrechtben.
József halála Károlyt Bécsbe szólította volna. Ő azonban még
most is jobban ragaszkodott a bizonytalan Spanyolországhoz,
mint a biztos császári koronához. Kőzel fél évig ha|ogatta az
utazást, s csak l71l. szeptember 27,én távozott Barcelonából egy
angol hajón - titokban, mert katalán hívei nem akarták
elengedni. Felesége, a ,,királynő" maradt régensként, de szinte
zálogul, nehogy a spanyolországi Habsburg-hívek elveszítsék
bizalmukat a dinasztia ügye iránt. A 20 éves fiatalasszonyt
megviseli az egyedüllét. Honvágya is van. Feladatait ebben a
rövid időszakban, amikor egy országot (vagy országrészt) kell
irányítania, mégis ügyesen látja el. Közel a háború vége, amikor
l7l3 márciusában Károly végre e|határozza, hogy feladja
Katalóniát. Felesége számára szinte megváltásnak számit a
hazautazás. Az otthon persze megint új, alig ismert lakóhelyet
jelent: Bécset, acsászárvárost. De férje elóbe jönLinzig, s 17l3.
július ll-én együtt vonulnak be a fővárosba.

Trónörökösre várva

A becsi bevonuláskor Károly 28, felesége 22 éves. Mindketten

fiata|ok, de a gyermekkort már régen kinótték. Ötévi házasságuk
- igaz, ebből alig hármat töltöttek együtt - mindeddig mégis
gyermektelen maradt. Pedig túlzás nélkül mondhatjuk, hogy
egész Európa rájuk figyel. Az utrechti béke ellenére voltaképpen
i még nem ért véget a spanyol örökösödési háború (éppen Bécs
í nem volt hajlandó elismerni Spanyolország elvesztését),s most
megint egyetlen Habsburg életétől függ a család maradék
birodalma. ,,Nem a flották és hadseregek, hanem az uralkodók
fiai a monarchiák legbiztosabb védelmezői" - veti papirra nem

17
t
sokkal l7l2-ben bekövetkezett ha|ála előtt Wratislaw gróf,
kancellár szkeptikus sorait.
Az örökösödési háború kirobbanása, majd elhúzódása per-
sze a császári családot is ráébresztette jövőjük biztosításának
igényére.Az idős Lipót császár 1703. szeptember l2:én, egy
héttel Károly Spanyolországba utazása előtt kölcsönös örökö-
södési szerződést (pactum mutuae successionis) íratott alá
fi aival. Az egy ezség tartalmazta a Habsburg-országok megosz-
tását József és Károly között, valamint a család örökösödési
szabályait. A császári cím és az örökös tartományok Józsefet és
férfi utódait illetik meg az elsőszülöttség rendje szerint, mig a
spanyol korona és birtokai Károlyt és leszármazottait hasonló
rendben. Bármely oldal kihalása férfiágon a másik testvér férfi
utódait juttatja az örökséghez.Ha a Habsburg-család férfiágon
teljesen kihal, a leányok örökölnek. A császári cím és az örökös
tartományok birtoklásában a szerződés József leányainak bizto-
sitotta az elsőséget.
A szerződés aláírásakor három Habsburg férfi élt: a 63 éves
Lipót és két fia: a 25 éves Józsefés a 18 éves Károly. A két utóbbi
természetesen még számithatott fiú utódra. A szerződés céljaigy
sokkal inkább az volt, hogy megakadályozza a birodalom két
részének további felosztását. Az örökösödési szabályozás csak
balszerencsés esetre sző|t. Az udvar - l l titkos tanácsos
kivételével, akiknek jelenlétében a dokumentumot aláirták -
nem is tudott róla, a császár és fiai még az uralkodócsalád
nőtagiai előtt is titokban tartották,
Pedig a következőkben sorra azok a balszerencsés körül-
mények kerekedtek felül, amelyek a megegyezés érvényesítése
felé hatottak. Józsefugyan l699 óta házasember volt, 1703-ban
azonban még nem rendelkezett fiú utóddal. Hazasságából eddig
két leány (Mária lozeía,1699; Mária Amália, l70l) és egy korán
elhunyt fiúcska (Lipót József, 1700-170l) született. Az évek
során azonban mind nyilvánvalóbbá vált, hogy felesége, a
terhességektől és szülésektől megviselt Vilma Amália nem
számíthat többé gyermekáldásra.
A Becsbe visszatérő Károlynak is komolyan kellett foglal-
l8
koznia az örökösödés kérdésével.Eddigi gyermektelen házas-
sága utat nyitott anyja és sógornője (I. Lipót és I. József
özvegyei) tervezgetésének. Ha a két özvegy császárné az l703-i
szerződést nem is ismerte, az mindkettőjük előtt világos volt,
hogy milyen fontos lehet az egész birodalom számára a két
Habsburg leány, Mária lozefa és Mária Amália férjénekki-
választása. Károly tehát az l703-i szerzódés nyilvánosságra
hozatala mellett döntött. A titkos tanács l7l3. április l9-i
értekezletén - még Erzsébet Krisztina hazaérkezése előtt -
felolvastatta a megállapodást, majd néhány kiegészitést fúzött
hozzá, Mindenekelőtt hangoztatta a monarchia oszthatatlan-
ságát, majd - átértelmezve azeredeti szöveget - kifejtette, hogy a
nőági örökösödés az adott he|yzetben saját leányainak elsőbb-
ségétbiztositja minden más Habsburg-leszármazottal -
min-
denekelőtt József leányaival - szemben. A titkos tanács tagtrai -
akik nagyrészt kicserélődtek az elmúlt évtizedben - ellenvetés
nélkül fogadták mind a szerződést, mind a császár értelmezését.
Az értekezlet német nyelvű jegyzőkönyve fölé - más örökösödési
törvények nyomán - a Habsburg-államban először került a latin
nyelvű cim: Pragmatica Sanctio (örök érvényűszerződés).
Bár az új szabályozás az öröklés rendjében József leányait
elvileg hátrább szorította, gyakorlatilag mégis mindaddig, amíg
Károly házassága gyermektelen maradt, számukra - ponto-
sabban az idősebbik, Mária Jozefa számára - tartotta fenn a
Habsburg-örökséget. A spanyol örökösödési háború tapasz-
talatai persze aligha nyugtathatták meg a leányági örökösödés
híveit. Az udvar számára kielégítő mego|dást így mégis csak a
fiú örökös születése jelenthetett.
A borús felhőket oszlatni látszott, hogy nem egészen három
hónappal később megérkezett Bécsbe Erzsébet Krisztina csá-
szárné. Az udvarban újjáéledt a remény. De a derék bécsieknek
most is vagy másfél évet kellett várniok, mire l7l5 végénhírét
vehették, hogy a császárné gyermeket vár, 1716. április l3-án este
fél nyolckor végre megszületett a várva várt trónörökös. Az
öröm szinte határtalan vo|t, a nagy eseményt kellő pompával
igyekeztek megünnepelni. A másnap, l4-én a Hofburg lovag-

l9
termében tartott keresztelőt a pápai nuncius vezette a szt. István
székesegyház prépostjának (a bécsi püspöki szék éppen betöl-
tetlen volt), 8 püspöknek, 9 apátnak, más egyházi és világi
méltóságoknak a jelenlétében. A fiú a Lipót nevet kaptá,
Ausztria védőszentje, Szt. Lipót után.
A Habsburg-ház békességétmegmentő kis trónörökös azon-
ban alig több mint fél évet élt. November 4-én délután bekövet-
kezett haláláért anyja a csecsemő gondviselőit hibáztatta. Gyászát
Lady Montagu, a konstantinápolyi angol követ Bécsen átutaző
felesége örökítette meg: ,,Az elutazásom előtti napon búcsúztam
el tőle, s ő oly mély fájdalommal és olyan gyöngédséggel kezdett
el a kis herceg haláláról beszélni, hogy csak küszködve tudtam
könnyeimet visszatartani. . , Ha eddig nem szerettem volna,
akkor is nagyon megindított volna egyetlen íjának tragikus vége,
aki oly hosszú várakozás után született, s végül a jó gondviselés
hiánya miatt halt meg, mivel a tél kezdetén abbahagyták
szoptatását." A kis főherceg a valóságban hosszabb beteges-
kedés után, de mai ismereteink szerint is az orvosok hihetetlen
gondatlansága miatt hunyt el. Apja kívánságára már másnap
este eltemették. Kis testét november 5-én este 9 órakor ,,teljes
csendben, bármiféle kivilágítás nélkül" helyezték el a kapu-
cinusok sírboltjában.
A császárnét csak az vigasztalhatta, hogy kisfia halálakor
ismét terhes volt. Második gyermeke l7l7. május l3-án született
- egy leány. Ezúttal az apja is a szokottnál melegebb szavakkal
jegyezte fel az eseményt naplójába: ,,7 őra 20 perckor szeren-
csésen egy leány, NIánaTerézia Walpurgis Amália Krisztina jött
a világra. . . szeretnénk remélni, hogy nagy örömünkre halott
fiúnkért. Köszönöm Istennek." A reggel született csecsemőt
véget érni nem akaró, íárasztő ünnepléssel még ugyanaznap
megkeresztelték. Keresztszülei a két özvegy császárné és maga a
pápai nuncius voltak. Vilma Amália, József özv egye apácazirda
alapításával tette még emlékezetesebbé a napot.
Mária Teréziát még két leány követte: l7l8-ban Mária Anna,
l724-ben Mária Amália. Ez utóbbi születéséta császári napló-
ban öröm helyett már inkább a csalódott lemondás kiiéri:

20
,,Istennek hála, legyen meg az ő akarata. Bár következne
kegyelméből egy fiú." De nem következett sem fiú, sem leány.
Erzsébet Krisztina császárnét a további szülésekben u1yanaz
akadályozta meg, mint korábban sógornőjét: azaddigi szülések
megviselték szervezetét, s egészségéta többszöri karlsbadi
ivókúra sem állitotta helyre. Bécsben egy ideig arra számítottak,
hogy a császár második házasságban próbál férfi utódot nyerni.
Károly azonban hű maradt feleségéhez.
A fiú trónörökösről tehát végleg le kellett mondani. Ami 1703-
ban, de akár l7l3-ban is csak balszerencsés lehetóségnek tűnt, a
következő években valósággá vált. A sokáig reménykedő császár-
nak fokozatosan rá kellett szánnia magát, hogy a leányági
örökösödést az illetékesekkel is elfogadtassa. Úgy látszott, hogy
legkönnyebben József l7l3-ban mellőzött leányait lehet lesze-
relni. Amikor az idősebbiket, Mária Jozefát l 7l9. augusztus 19-
én a katolikussá áttért Frigyes Ágost szász herceg feleségül vette,
azi|líl párnak az 17l3-ban kihirdetett öröklési rend elismeré-
sével - ünnepélyes keretek között mindenféle trónigényről le
kellett mondania. Hasonló esküre kötelezték az ifiabb lányt,
Mária Amáliát és vőlegényét, Károly Albert bajor herceget 1722.
december l0-i esküvőjük előtt.
Valamivel nehezebben ment a dolog az örökös tartományok
rendjeivel szemben, Az udvari kancellária ugyanis nem szava-
zásra terjesztette elébük az új örökösödési törvényt, hanem
csupán tudomásulvételre. A rendek ezzel ellentétben azt akarták
elérni, hogy az ij szabá|yozás ne csökkentse kiváltságaikat. Nem
is annyira a nőági órökösödést kifogásolták, mint a szabad
fejedelemválasztás szinte teljes elvesztését.Tirolban különösen
fájlalták, hogy ezzel végleg elvesztik jogukat arra, hogy saját
fejedelmük legyen. A birodalom egységétazonban végül sehol
nem kérdőjelezték meg. Alsó-Ausztria rendi gyűlése 1720. április
22-én elfogadta a Pragmatica Sanctiót, s még ugyanazon évben a
szlléziai rendek, majd Csehország, Krajna, Karintia, Stájer-
ország és a többi osztrák tartomány is csatlakozott hozzájuk,
A magyar rendek az l722l23-i országgyűlésen iktatták törvénybe
mind a nőági örökösödést, mind a birodalom feloszthatatlan-

2l
ságát. Legkésőbb került sor az elfogadtatására a spanyol örök-
ségből nyert tartományokban: Osztrák-Németalföldön (1724)
és az itáliai birtokokon (1725).
A legnagyobb erőfeszítést persze a Pragmatica Sanctio nem-
zetközi elismertetése igényelte. A spanyol örökösödési háború
befejeződése után az akkori szövetségi rendszerek hamar fel-
bomlottak. Sok országban nehezményezték, hogy Bécs csak
utólag, az 1714. március 7-i rastatti egyezményben volt hajlandó
I
elismerni a háború elvesztését,de Károly ennek ellenére továbbra
is igényt tartott a spanyol örökségre, űj háború csíráit élesztgetve
ezzel. A tengeri hatalmakat - Anglia, Hollandia - az Osztrák-
Németalföldön (a mai Belgiumban) felállított Ostendei Társaság
tengeri kereskedelmi tervei is zavarták, s ezek ellensúlyozására
Bécs legádázabb ellenfele, Spanyolország segitségétvárták. A
Bourbonok új országa azonban egyelőre inkább közeledni
látszott a császári udvarhoz. Madrid itáliai politikájához kívánta
megnyerni Bécs pártfogását. Az l725. április 30-án megkötött
szerződésben Károly lemondott spanyol trónigényéről, V, (Bour-
bon) Fülöp spanyol kirá|y pedig elfogadta a Pragmatica Sanctiót.
Megegyeztek néhány kisebb itáliai tartomány (Parma, Piacenza,
Toszkana) későbbi bekebelezésében is. A megállapodást a követ-
kező évben olyan egyezség egészítette ki, amelyben VL Károly két
leányát a spanyol király két fiának igérte feleségül. Ezt Madrid-
ban úgy értelmezték, hogy Mária Terézia is spanyol infánshoz
megy férjhez. Bécsben utóbb azt állították, hogy a két kisebb
leányra, Mária Annára és Mária Amáliára gondoltak.
A riválisok válasza Anglia, Franciaország és Poroszország
1725. szeptember 25-i kölcsönös biztonsági szerződése volt,
amihez a következő évben Hollandia, később Dánia és svéd-
ország is csatlakozott. Oroszország ugyanakkor - félve egy
esetleges török támadástól - a bécsi udvarhoz közelített. De az
elszigetelödés veszélye Poroszországot is elriasztotta a császári
házzal való végső szakítástól. Egy 1726-i titkos és soha jogerőre
nem emelkedett megegyezés után 1728. december 23-án jött létre
Károly és I. Frigyes Vilmos szerződése, amelyben a király végül
elismerte a Pragmatica Sanctiót. Sót a porosz uralkodó hama-

22
rosan nagy szerepet vállalt az örökösödési törvény elfogadtatá-
sában más német fejedelemségekben is, s jórészt neki köszön-
hető, hogy azt t'732.január ll-én a német birodalmi gyűlés is
elfogadta. Egyedül Bajorország tiltakozott, majd amikor véle-
ményével egyedül maradt, követe elhagyta a gyűléstermet.
Poroszország peldája azt igazolhatta, hogy az Európát meg-
osztó két hatalmi tömb egyáltalán nem szilárd képződmény. A
húszas és harmincas évek fordulójának békeidőszakában ez azí
is jelentette, hogy Bécsnek lehetett reménye ellenfelei megnyeré-
sére, bár szövetségesei sem ígérkeztek kitartónak. Még a húszas
évek végénújra romlott a császári ház és Spanyolország
kapcsolata, amit viszont Franciaország közeledése ellensúlyo-
zott. Az agg Fleury bíboros, aki 73 éves korában lett Francia-
ország első miniszte re, a virágző Ostendei Társaság feláldozása
fejében közvetítést igért a tengeri hatalmakkal. S a császár, aki
egyre görcsösebben, áldozatokat nem kímélveerőltette a
leányági örökösödés elismertetését,l'l27. május 3l-én 7 éves
fegyverszünetet írt alá Angliával, Franciaországgal és Hollan-
diával, amit - a Társaság feloszlatása s más vitatott kérdések
tisztázása után - végső megegyezések követtek (Angliával 173l-
ben, Hollandiával t'732-ben, Franciaországgal l738-ban). A
szigetország beleegyezését az Ostendei Társaság feloszlatásán tűl
még egy alapvető feltételhez kötötte: a Habsburg-monarchia
örökösnőjének (Mária Teréziának) férje nem lehetett sem
Bourbon herceg, sem olyan uralkodó, akinek öröklött birtoka az
európai hatalmi egyensúlyt veszélyeztető módon növelhetné a
Habsburg Birodalmat. A francia elismertetés űtjában ezze|
szemben Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc tervezett házassá-
ga állt, s Bécsnek - mint látni íogiuk -, ebben is alkalmazkodnia
kellett a rivális hatalom feltételeihez. A Pragmatica Sanctiót
azonban végül Európa minden valamirevaló kormányzata
elismerte. (Bajorország tiltakozása kivételnek tűnt, ami nem
jelenthetett komoly fenyegetést a Habsburg Birodalomra.)
Mária Terézia trónra lépéseelől látszólag minden akadály
elhárult.

23
 Gyermekkor

A kutatóknak már régen feltűnt az az ellentmondás, hogy

miközben VI. Károly bel- és külföldön minden erőfeszítést
meghozott, hogy leánya számára az örökséget biztosítsa, ugyan-
akkor az uralkodásra egyáltalán nem készítette fel. Úáriu
Teréziát császárlányhoz méltóan nevelték, de nem uralkodónak.
Neveltetéséből hiányoztak az ország irányításához szükséges
gyakorlati ismeretek. A kortársak azonban aligha furcsállotúk
ezt. Bár Európának az elmúlt századokban több női uralkodója
volt, mint korábban (Angliában Mária, Erzsébet és Anna,
Svédországban Krisztina, Oroszországban I. Katalin, Anna
Ivanovna, I. Erzsébet stb.), ezek a hölgyek azonban továbbra is
úgyjutottak a koronához, hogy trónra kerülésükkor nem voltak
ferjnél. l689-ben viszont, amikor az angolok elüzték királyukat,
II. Jakabot, nem annak leányát, Máriát, hanem Mária férjét,
Orániai Vilmost bizták meg a kormányzással, habár társural-
kodókká nyilvánították őket. A hagyománytisztelő, szertartásos
VI. Károly császártól mi sem állhatott távolabb, minthogy
leánya kezébe adja a kormányzást, Ezt a feladatot vejének vagy
egyenesen egy fiúunokának szánta. Az életerős, sohasem bete-
geskedő császár joggal remélhette, hogy megéri valamelyik
unokája felcseperedését.
Ennek következrrrénye lehet, hogy a kis hercegnőre az udvarban
végül kevesebb figyelmet fordítottak a várhatónáI. Már a múlt
század nevezetes Mária Terézia monográfusa, Alfred Arneth is
arróI panaszkodott, hogy mennyire hiányoznak az adatok a
királynő legkorábbi életéveiről. A nyilvánosság előtt csak ki-
vételesen mutatkozott, a családtagok nem örökítették meg
benyomásaikat. Apja, aki Treslnek szólította, szerette, s napló-
jában is igyekezett ezt megörökíteni, Szenvtelen, száraz siílu-
sából csak olyan bejegyzésekre futotta, mint az 1724. íebruár
28-i: ,,Délután feleségnél,gyermek kedves, vidám.''
Mária Terézia és 16 hónappal fiatalabb húga, Mária Anna
meglehetősen sajátos helyzetben nőttek fel. A császári udvarban

24
€öt
r\

.(n
d
(d
b0
.o
bo
.(n
N
o
r
la
0,

(d
N
.a)
o
F
!
.cd

\o

o
.(n

k
.6
N
-d
(.)

É;

25
rajtuk kívül nem volt más, rangiukhoz illő gyermek. József
leányai férjhez menve elhagyták Bécset, mielőtt ők eszmélni
kezdtek volna. Harmadik testvérük, az 1724-ben született Mária
Amália, aki korban ugyis távolabb állt volna tőlük, ó évesen
meghalt. Szüleik nem tartották fontosnak, hogy azapróságokat
az udvar megerőltető, természetellenes magatartást kívánó
nyilvános szertartásain szerepeltessék. Azt, hogy a kis Mária
Terézia mennyire nem volt hozzászokva ahhoz, hogy apját
díszruhában lássa, s különösen, hogy ne zavarjaaz ünnepségek
szertartásait, igazolhatja a ritka anekdoták egyike, amelyet
kisgyermekkoráról ismerünk, Eszerint valahonnan, egy erkély-
ről nézte végig az úrnapi körmenetet, de sokáig nem ismerte
fel apját, Amikor végre rájött, hogy kit is lát olyan díszes
öltözékben, magáról elfeledkezve kezdett tapsolni, s csengő
gyermekhangon kiáltozta a méltóságteljesen haladó menet felé:
- Gyere ide, papa, hadd nézzelek meg egy kicsitl
Gyermektársaság hiján, de a természetellenes szertartásoktól
is távol, a két kisleány kiegyensúlyozott felnőtt környezetben
formálódott. Eténtségtik, vidámságuk mindenki keávencévé
tette őket. S az udvari emberek véleménye követőkre talált a
városban is; ,,Resl" (Rézi - a Teréziáből) és ,,Mariandl''
(Marianna - a Mária Anna összevonásából) egész Bécsben
népszerűek lettek.
A |8. századi császárvárosban még hiába keresnénk a 20.
száaadi,,hagyományos" bécsi kedélyességet.A feudális kötött-
ségek, a megváltozhatatlannak hitt osztálykorlátok, a nemesség
elhatárolóCása a társadalom más rétegeitől s szerepjátszása még
osztályos társai elótt is, mind-mind lehetetlenné tették a közele-
désnek és bizalomkeltésnek azt a fokát, ami a későbbi bécsi
magatartást jellemezte. A ,,tekintélyes házból'' (az eredetiben
,,aus grofum Haus") származő Octaüan gróf cinkossága minden-
féle gyanús közrendű elemmel, hogy a becsi külvárosi fogadóban
nevetségessé tegye a szintén főrangú, de önteltségében másokat
lebecsülő Lerchenaui ochs bárót, amire Richard strauss -
pontosabban szövegírója, Hugo von Hofmannsth al -Á rózsa-
lovag cselekményét építi,aligha forduthatott volna ető a 18.

26
század közepén, ahová pedig a szerzők operájukat helyezik.
S ha a becsi erkölcsök még furcsább kalandokat is megengedtek,
mint Werdenberg tábornagyné és az ifiú Octavian idillje, egy
felkapaszkodott újnemes aligha merészelte volna felbontani a
szerződést leánya főúri kérőjével, mint Faninal teszi a darab-
ban, hogy még előnyösebb házassághoz juttassa leányát.
Az l7l4-ben beköszöntött békeidőszak Bécsben mégis egy-
fajta megkönnyebbüléssel, környezet, életmód és gondolkodás
átalakulásával járt. A császárváros körül utoljára l683-ban, a
török ostrom hónapjaiban dörögtek a fegyverek. A fóváros
békéjemögött azonban ezután is sokáig két hosszú háborű
fogyasztotta az embert és a pénzt (Magyarország felszabadítása
a török uralom alól l683-1699, a spanyol örökösödési háború
l7 01-17 14 s hozzá kapcsolódva a Rákóczi-szabadságharc l 703-
1711). Csak ezek befejeződése után enyhült a feszültség s
szabadultak fel olyan anyagi eszközök, amelyekkel nem kellett
takarékoskodni, hanem jutott belőlük szórakozásra, művésze-
tekre is. Bécs a 18. század második és harmadik évtizedében
szinte új külsőt kapott. Az ostrom idején lerombolt, megron-
gálódott épületek helyére pompás barokk palotákat és templo-
mokat emeltek, átformálták-kiegészítették a hivatalok tömbjeit.
Sokat bővült a Burg is, ekkor zárult be a négyszögű várudvart
körülvevő együttes. A császári család lakásául szolgáló Lipót-
szárnnyal szemben l723-ban emelte Johann Lukas Hildebrandt
a ma Birodalmi Kancelláriának nevezett épület északi szárnyát.
Ugyanezen épületnek a belső várudvarra néző homlokzatát
pompás barokk formáival 1726-30 között építifel a bécsi
építészetjelentős alakja, Johann Bernhard Fischer von Erlach.
Ugyancsak őt dicséri a harmincas években épült Udvari Könyv-
tár és a téli lovarda épülete.
De a Burg körül nemcsak a kőművesek, ácsok, kőfaragók
folytonos nyüzsgése, majd az űj épületrészek felavatása, a
látványos költözések biztosították a mozgalmasságot. A vallási
és politikai ünnepeket tömegeket megmozgató pompás rendez-
vények töltötték ki: körmenetek, hódoló díszfelvonulások,
zarándoklatok. S ami a megkövült Spanyolországban a bigott,

27
ellentmondást nem tűrő vallásosság jele lehetett, az Bécsben
legalább annyira szórakozássá vált, mint amennyire a hit
kinyilvánítását szolgálta. A császárváros nem válialta azt a
szigorú szertartásosságot, amit károly spanyolos udvartartása
sugallt. De nem vállalta az udvar sem. A ceremóniák szigora
enyhült az egyéb kapcsolatokban, a hivatalnokok s alkai-ma-
zottak hada pedig a város polgáraival is kapcsolatot teremt-
hetett. Átformálódóban voltak a társasági érintkezés színterei is.
Bécsben az l683-i török ostrom idejéből származtatták azt a
nagyobb mennyiségű zsákmányolt kávét, amiből az első kávé-
kiméréseket megnyitották. A 18. század, pedig már a semmivel
össze nem hasonlítható bécsi kávéházak születésének időpontja.
A saját palotával rendelkező uralkodó ós főúr, valamini a
házába vagy lakásába szoruló polgár élettere, szőrakozása
egymástól távoleső pályákon fut. De a fővárosba látogató
idegenek - legyenek bár jómódú nemesek vagy polgáiok,
hivatalos ügyet intéző tisztviselők vagy kíváncsiskoaóutázók -
fogadóban megszállva, étkezéseikben, vásárlásaikban a min-
denki számára nyitva álló vendéglőket, üzleteket igénybe véve,
megteremtik a mindenki által rangvesztés nélkül látogatható
intézmények típusát. Bécs városa és az udvar a l8. százaá elején
nem vetekedhetett sem Madrid fennköltségével, sem versaiiles
fényével,pompájával, de ez azt is jelentette, hogy nem veszett ki
belőle az emberi magatartás.
A két főhercegkisasszony ez utóbbiból aligha lát valamit.
A változő felfogás mégis visszahat az udvarra, s józanul
befolyásolja környezetüket. Nincs okuk arra, hogy magukat a
környező világ törvényei fölé helyezzék, cselekedeóiket ftigger
lenítsékszabályaitól. Erre szoktatják őket tanitómestereik- és
nevelőnőik. Ha arról keveset tudunk is, hogy hogyan teltek a két
leany hétköznapjai, a tananyagot sokka| joUban ismerjük.
Neveltetésüket a l8, század általános szabályainak megfelelőón a
vallásos szellem határozta meg. Tanítóik között több jezsuitát
találhatunk, az oktatásba, mint pl. a történelembe biblikus
ismeretek keverednek. Mária T eréziában még gyermekkorában
kialaktrlt a meggyőződés, hogy minden nataÜm Istentől ered, s

28
hogy az uralkodó egyedül Istennek tartozik felelősséggel
cselekedeteiért.
A tananyag több, mint amit a 18. században nők (akár
főrangú hölgyek is) kapni szoktak. Szerepel benne a történelem,
matematika, idegen nyelvek, zene, tánc és lőgyakorlat. A bécsi
udvari könyvtárban fennmaradt Mária Terézia történelem-
tanárának, Spannagelnak a füzete, amelyből kiderül, hogy mit
kellett tudnia a főhercegkisasszonynak. Az természetes, hogy a
múlt megismerése a világ teremtésével kezdódött, s a tananyag
sokáig nem tudott elszakadni a Bibliától. De nemcsak a
tartalom, hanem a módszer is kizárta az összehasonlitás, a
gondolkodtatás lehetőségeit. Spannagel kérdései verbális isme-
reteket igényeltek, mint pl. ,,Ki élt a 10 patriarcha kőzűl az
őzőnviz előtt és ki utána?", ,,Hány évvel volt idősebb Matu-
zsálem Ádámnál?" Az újabb korokban - érthető részrehajlással
- a Habsburgok története került a középpontba. Dé a tanító-
mester uralkodásuk gyengéit, hibáit is igyekezett tanitványának
feltárni. Császárság és pápaság egykori harcában pedig ajezsuita
irányítás alatt álló oktatás érdekes módon a császároknak adott
igazat. Aligha találhatjuk viszont meglepónek, hogy munka-
adóját, VI. Károly császárt a történelem oktatója Európa egyik
legkiemelkedőbb uralkodójaként értékelte kis tanítványa előtt.
A verbális ismeretek besulykolására irányuló történelem-
oktatásból alighanem hiányoztak az élményformáló elemek.
Hiába állította ugyanis Arneth, hogy Mária Terézia kedvelte a
történelmet, s hiába hangoztatta a történelmi ismeretek fontos-
ságát késóbb, gyermekei tanrendjének összeállításakor maga a
királynő, saját gondolatvilágában a múlt ismerete nem sok
nyomott hagyott. Leveleiben, emlékirataiban nem hivatkozott
történelmi példákra, a múltra vonatkozó kereteket ritkán töl-
tötte meg mélyebb tartalom.
Annál hasznosabbnak bizonyult számára a nyelvtanulás,
Kiválóan tudott mind latinul, mind franciául, Az előzőben jó
stílusérzékétszokták dicsérni, amellyel a nehéz politikai szö-
vegeket is érthetővé, élvezhetővé tette. Ennek különösen a
magyar politikai ügyek intézésekorvette hasznát (lévéna latin

29
Magyarországon hivatalos nyelv). Még nagyobb hangsúlyt
kapott életében a francia nyelv. VI. Károly udvarában * politikai
okokból * mindig volt némi franciaellenesség. Később - Mária
Terézia felnőttkorában - Európát a királynő által mindig
gyanakodva szemlélt francia filozófia nézetei (és természetesen
művei) árasztották el. Családi és baráti levelezésében mégis a
francianyelvúség dominált. E látszólagos ellentmondás okát
abban kell keresnünk, hogy míg gyermekkorában az irodalmi
francia nyelvet tanulta meg, s annak helyesírásában is jártas-
ságot szerzett, németül csak az udvarban is beszélt bécsi
nyelvjárást ismerte. Ezt pedig az idegenek nehezen értettékmeg,
ugyanakkor - az irodalmi németségtől elszakadva - leírt formá-
jának sem alakulhattak ki szilárd helyesírási elvei. Mária Terézia
irt és olvasott olaszul, valamint spanyolul is, az előzőt az olasz
költészetnek a bécsi udvarban betöltött szerepe ősztönözte, az
utóbbit a családi hagyomány,
A történelem mellett persze az irodalom iránt sem mutatott
különösebb lelkesedést. Természetesnek vette, hogy a bécsi
udvarban itáliai szerzők - a két egymást követő udvari költő, a
velencei Apostolo Zeno és a 18. század olasz költészetében
valóban jelentős helyet elfoglaló Pietro Metastasio - szabják meg
az irodalom irányát. A családi ünnepeket - születésnap, esküvő -
magasztaló költemények hangzatos dicshimnusza mellett e
művek belső értékeirenemigen figyelhetett fel. A Metastasio *
aki l730-tól lett udvari költő - által minden lehetséges al-
kalommal szervezett, antik környezetbe helyezett ünnepi játékok
is nyilván inkább külsőségeivel ragadták meg. Szívesen eljárt
szinházba, ahová alkalmanként egy-egy francia darab - többek
között Moliöre - is betörhetett, irodalmi műveket azonban nem
olvasott. A német költészet különösen távo| állt tőle.
Annál nagyobb helyet foglalt el érdeklődésében a zene.
Képzésérenagy gondot fordítottak, elómenetelét az udvar
nyilvánossága elótt bizonyíthatta. A kor szokásainak megfe-
lelően rendszeresen szerepelt a császári család és az arisztokraták
előtt tartott opera (és balett) előadásokon. Már l724-ben,
hétévesen fellépett egy zenedráma előadásán, amit egyébként

30
apja vezényelt, Egy későbbi elóadás szem- (és fül-)tanúja úgy
nyilatkozott, hogy sohasem látott tökéletesebbet, mint ahogyan
a kis fóhercegnő az udvarban bemutatott rövid operában
szerepét megformálta. A nyilatkozó méltónak tartotta volna őt
arra is, hogy bármelyik igazi színházban fellépjen. Ha e sorok
kétségkivül túlontúlhízelgőek is, rossz teljesítményesetén aligha
hangozhattak volna el ama vád nélkül, hogy Mária Terézia
teljesitményét kívánják kigűnyolni. Szük körben a királynő
trónra lépéseután is énekelt. Az operai fellépéseket persze
néhány ária és dal előadása váltotta fel. Ilyenről még 1753-ból is
értesülünk.
Am az irodalomhoz hasonlóan a bécsi udvar a zenében sem
tudott a német művészet központjává válni. Izlésbeli és vallásos
okok akadályozták,hogy az evangélikus Bach zenéjétjátsszák.
Kiszorult azI. Jőzsef által még kedvelt Hándel is. A bécsi udvart
a divatos, de ugyanakkor sablonossá válő olasz művek árasz-
tották el. Stílusukban komponált acsászár,és szellemükben nőtt
fel a kis főhercegnő is.
A táncoktatásban mind a balett, mind a társasági táncok
helyet kaptak. Mária Terézia gyermekkorában az udvari balett-
előadásokon is fellépett, bár ezzel természetesen jóval hamarabb
felhagyott, mint az énekléssel.Táncolni azonban ezután is
szeretett. Az udvari bálokon nemegyszer hajnalig maradt,
szórakozott, táncolt. A két fóhercegkisasszony rendszeresen
részt vett szüleik reggeli lőgyakorlatán is. Anyjuk, Erzsébet
Krisztina, mint szenvedélyes vadász, leányait is azzá akarta
nevelni. Mária Teréziát mégis legfeljebb azért tudta dicsérni,
hogy a céllövésben (koronglövésben) jól halad, de a vadászatban
már nem ért el látványos eredményeket.
Az őrákaí adó tanitóknál nagyobb hatást gyakoroltak a
leányokra a nevelőnők: három főrangú hölgy egymás után, akik
közil az utolsót Mária Terézia különös megtiszteltetésben
részesitette. Az őzvegy Charlotte von Fuchs grófnő, ez a jő
kedélyű, nyugodt asszony l'l28-ban (47 éves korában) lett a két
császárleány nevelőnője. Kapcsolata neveltjeivel mindig külö-
nösen bensőséges volt, s-az is maradt a leányok felserdülésével is.

3l
Mária Terézia különös rokonszenvét mégis akkor nyerte el,
amikor a sok udvari intrikával járó házassági tervek idején a
főhercegkisasszonyt a Lotaringiai Ferenc iránti vonzalmában
pártolta, s kitartásában erősítette. Így kegyeibe fogadta a
vőlegény is, aki később maga is gyakran kikérte a ,jó öreg''
tanácsait. A bizalmas viszony a királynővel annak trónra lépie
után is fennmaradt, s Mária Terézia egykori nevelőnőjét l754-
ben a kapucinusok kriptájában temettette el. Fuchs grőfnő az
egyetlen nem Habsburg, aki ott nyugodhat.
Tanítás és nevelés végül szerencsésen fejlesztették a trónörö-
kösnő jellemét. Olyan felnőtté serdült, aki később képessévált
országa irányitására. 16 éves, amikor Robinson követ azt írja
róla:,,Máris nagyon határozottan gondolkodik. Igyekszik
betekintést nyerni az ügyekbe. Csodálja apja erényeit, de
panaszolja rossz ügyintézését.Így mind ambíciója, mind képes-
ségei megvannak az uralkodásra."
A majdani uralkodónő első nagy feladatával mégsem a
kormányzás területén került szembe. Jövendőbelije kiválasztá-
sában kellett határozottságát s kitartását bizonyítania.

Házasság

Hiába reménykedtek Bécsben Mária Terézia születése után

még közel egy évtizedig fiú trónörökös születésében, a reális
számításokból nem lehetett kihagyni azt a lehetőséget, hogy a
trónt a legidősebb leány örökli , Ezért is kaptak olyan jelentős
szerepet a házassági tervek. Mint láttuk, néhány feltétel - mint
pl. az, hogy az európai hatalmi egyensúly megőrzése végett
Mária Terézia férje nem lehet jelentős országgal rendelkező
uralkodó - a nemzetközi szerződésekbe is belekerült,
A nemzetközi egyensúly fenntartását elsősorban az angolok
hangoztatták. Azt akarták megakadályozni, hogy a rastatti
egyezménnyel a kelet-közép-európai térségbeszorult Habs-

32
burgok újra betörhessenek Nyugat-Európába. Az angolok ag-
godalmát elsősorban a Habsburg,spanyol közeledés váltotta ki.
Az l726-i egyezményt Madridban úgy értelmezték, hogy Mária
Terézia a spanyol királyfi Don Carlos felesége lesz. A tervet
különösen Anjou V. Fülöp (1700*1746) második felesége, a
pármai Farnese Erzsébet támogatta. Kót fiának az első házas-
ságból származő Ferdinánd herceg mellett nem volt esélye a
spanyol koronára. A becsvágyó királyné így Európa más
országaiban akarta őket trónrajuttatni. A spanyol elképzelések
a Habsburg-országok megosztását sem tartották lehetetlennek:
eszerint az idősebb fiú, Don carlos Mária Terézia kezével az
örökös tartományokat és Magyarországot, a fiatalabb, Fülöp
Mária Anna kezével osztrák Németalföldet és az itáliai tartomá-
nyokat nyerte volna. A császár hátsó gondolata a spanyol trón
visszaszerzésének kilátása volt. s a mindenben balszerencsés vI.
Károlynak ebben lehetett volna szerencséje: Anjou V. Fülöp és
idősebbik fia, a gyermektelenül elhalt VI. Ferdinánd (1746-
1759) után III. Károly néven a Mária Terézia vőlegényéül
kiszemelt Don Carlos infáns is trónra jutott Spanyolországban
(uralkodott 1759-1788). A 18. század közepén tehát elvileg
újjáalakulhatott volna V. Károly császár (spanyol királyként
I. Károly) 16. századi világbirodalma, amelyben soha nem
nyugodott le a nap. A nagyhatalmak persze ebbe aligha egyeztek
volna bele. A húszas években a spanyol házasságnak Bécsben
mégis tekintélyes pártja volt, élénSinzendorf udvari kancel-
lárral.
A császári udvarban azonban végül mégis úgy vélték,hogy a
spanyol házasságok a Habsburg törekvések feladását jelentenék,
s csak a Bourbonok dicsőségét növelnék. Kihasználva a szer-
ződés homályos megfogalmazását, Bécsben ekkor kezdték han-
goztatni, hogy soha nem is gondoltak Mária Terézia beházasítá-
sára a spanyol királyi családba. Ez viszont ellenkezett Madrid
(pontosabban Farnese Erzsébet) szándékaival, így a tervet
feladták. Spanyolország és a császárság viszonya elhidegült.
Valamennyi házassági elképzelésközül a legtetszetősebbnek s
talán a legkedvezőbbnek is az a tery látszott, amely Mária

33
Teréziát I. József valamelyik unokájával kívánta volna össze-
házasítani. Mária Jozefa és Mária AmáIia fiainak, a bajor és a
szász trónörökösnek a jelöltségét szintén erős udvari párt
támogatta, amelynek éléna hercegek nagyanyja, Amália
császárné, I. József őzvegye állt, de soraiban találjuk Savoyai
Jenő herceget, a korábbi háborúk diadalmas hadvezérét, az
udvari haditanács elnökét is. A terv mellett szólt, hogy ezá|ta|
elejét lehetett volna venni az esetleges örökösödési vitáknak
Józsefés Károly ága között, ugyanakkor ezaházasság - a spanyol
tervek illuzórikus világuralmi elképzeléseitől eltérően - a német
elem megszilárdulását is elősegítette volna Bécsben. A két kis
herceg közül különösen Miksa Józsefnek, Károly Albert bajor
választó fiának akadt sok párthíve, mertazosztrák tartományok
és Bajorország egyesitése területileg is erős dél-németországi
tömböt alkothatott volna. E házasságot egyelőre mégsem lehetett
volna megkötni, mivel a tervezgetések idején mind Mária Jozeía,
mind Mária Amália elsőszülött fia gyermek volt. Az, hogy jóval
fiatalabbak voltak a kiszemelt menyas§zonynál, Mária Teréziá-
nál - a bajor herceg, Miksa József éppen l0 éwel - végül nem lett
volna akadály, nagykorúságukig azonban nem lehetett megnő-
síteni őket. Ezzel a házassággal tehát még jó néhány évig várni
kellett volna. 1730 körül Frigyes porosz trónörökös fériielöltsége
is felmerült: ezáltal a wesztfáliai béke óta Németországban a
második helyre emelkedett Poroszország szövetségét lehetett
volna megnyerni,
A Pragmatica Sanctio elismertetésérekötött nemzetközi szer-
ződések azonban végül kizárták mind a Bourbon hercegek, mind
valamely tekintélyes német tartomány urának esélyeit. Ekkor
került előtérbe az a fiatalember, aki már régóta Bécsben élt,
régóta szem előtt volt, s elnyerte mind az udvar, mind a
főhercegnő rokonszenvét, eddig azonban éppen szegénysége
miatt nemigen pályázhatott a gazdag örökösnő kezére. Lota-
ringiai Ferenc 9 éwel volt idősebb Mária Teréziáná|, ősei a
legelőkelőbbek közé tartoztak Európában, s éppen örökölt
tartományainak elvesztése fenyegette, amikor vőlegényjelöltsége
szóba került.

34
 A Lotaringiai családnak ezzel már a harmadik nemzedéke
kötődött volna a bécsi udvarhoz. A kapcsolat akkor kezdődött,
amikor a nagyapa, Lotaringiai Károly, a franciák zaklatásai
miatt az l660-as évek elején elhagyta ősi tartományát, s a császár
szolgálatába állt. A tehetséges katona pályája meredeken ívelt
felfelé, mind a franciák, mind a törökök ellen szép sikereket ért
el. Sobieski Jánossal együtt ő szabaditotta fel l683-ban Bécset, s
ő volt a fővezére a Budát l686-ban visszafoglaló seregnek.
Politikai pályafutása azonban korántsem volt ilyen sikeres.
Kétszer is szerette volna elnyerni a lengyel trónt, másodszor
éppen Sobieskivel szemben, de sikertelenül, a lengyel rendek nem
őt választották. l678-ban nősült, felesége I. Lipót császár húga,
Eleonóra Mária lett. (Mivel a Lotaringiaiak többször nősültek a
Habsburg-családból, az unokáról, Ferencról - nem minden
irónia nélkül - azt állitották, hogy több Habsburg vér folyik
ereiben, mint Mária Teréziának.) Lotaringiai Károly nagy
sikerei tetőpontján, l690-ben halt meg.
Az előkelő rokonság jogosította fel Károly herceg korán
árván maradt fiát, Lipótot, hogy ifiúkorát Bécsben, a császári
udvarban töltse. Nagybátyja,I. Lipót császár, fiaival, Józseffel és
Károllyal együtt neveltette, s a játszótárskapcsolat jó viszonyt
teremtett a fiűk között. Már József is úgy nyilatkozott, hogy
szívesen adná idősebbik leányát, Mária Jozefát a rokonszenves,
népszerű Lotaringiai herceghez. Lipót azonban nem kívánt
meggyőződni a kijelentés komolyságáról, s megnősült, mielőtt
még a főhercegnő felserdült volna. Az udvari kapcsolatokról, a
császári rokonságról azonban továbbra sem feledkezett el:
idősebb fiának, Kelemen hercegnek szerette volna megszerezni a
Habsburg örökösnő kezét. Az ifiú herceg bécsi neveltetése ellen
az udvarban nem emeltek kifogást, a házassági elképzelés
azonban - a spanyol tervek árnyékában - nem aratott osztatlan
elismerést. Lotaringia helyzete a l7-18. század fordulóján igen
bizonytalannak tűnt: Károly herceg, majd fia a különböző
háborúkban ismételten elveszítette tartományát a franciákkal
szemben, hogy a békeszerződésekben minden alkalommal meg-
kisebbítve, a korábbinál kedvezőtlenebb feltételekkel kapják
vissza azt.
35
 A Lotaringiai-rokonság nem sok előnnyel kecsegtethette a
nagy terveket szövögető udvart.
Kelemen herceget 1723 íebruá4ában hívták Bécsbe, A császár a
legiobb információkat kapta vendégéről: szorgalmas, komoly,
szivesen tanul, politikailag Németország felé húz, Francia-
országot gyűlöli, Nem csoda, ha nagy várakozással tekintett a
találkozó elé. ,,Apja leszek, ő a fiam, olyan őszintén kivánok vele
foglalkozni" - nyilatkozta a becsi lotaringiai követnek. Kelemen
herceg azonban soha nem látta meg Becset. Mielőtt a lotaringiai
székvárosból, Nancyból elindulhatott volna, 1723. június 4-én
himlőben meghalt,
A csasár állítólag sírva fakadt a gyászhir hallatára. A való-
ságban azonban a haláleset irrkább Lipót herceg terveire jelentett
súlyos csapást, Az apa azonban nem adta fel reményeit: az
elhunyt helyett másodszülött fiát ajánlotta. A 15 éves (1708,
december 8-án született) Ferenc jó megjelenésű, nyílt kedélyű,
udvarias ifiú volt, aki első találkozásra rokonszenvessé tudta
magát tenni. A róla szóló információk mégsem lehettek olyan
jók, mint bátyjáról voltak. A hírek szerint kevésbévolt komoly, s
korántsem mondták olyan szorgalmasnak. A szórakozást jobban
kedvelte, mint a kitartó munkát, szeretett játszani, különösen
vadászni, továbbá lovagolni, vívni, biliárd ozni, labdázni, alá-
rendeltjeivel szemben gyakran volt türelmetlen. Ráadásul anyja
- Erzsébet Sarolta, Orleansi Fülöpnek, Franciaország régen-
sének a nővére - egészen francia szellemben nevelte.
A császár azonban őt is szívesen látta. Az apa nagy gonddal
készítetteelő fia utazását: kísérettel,jó tanácsokkal, utasítá-
sokkal bőségesen ellátta. Még arra is gondolt, hogy a szerényebb
körülmények között felnőtt herceg ne a Burg mesterkélt környe-
zetében lássa meg először a császárt. VI. Károly 1723 augusztu-
sában cseh királyi koronázásáraPrágába utazott, s ezen az úton
találkozott először az iflű herceggel. Becsbe érve Ferenc kitünte-
tésképpena Burgban lakhatott, abban a szárnyban, ahol
Eleonóra, L Lipót özvegye élt. A Nancyba küldött jelentések
bixositották az apát, hogy fia tanitóinak megelégedésérefolytatja
tanulmányait. A valóságban a császári udvarban nem voltak

36
különösebben megelégedve szorgalmával s elómenetelével. A jogi
ismeretek nem nagyon érdekelték, helyesírása is igen gyenge
maradt. Sőt: a későbbiek ismeretében nyugodtan kijelenthetjük,
hogy nyelvi ismeretei is meglehetősen különösen alakultak. Sem
anyanyelvén franciául, sem németül nem tudott helyesen írni, de
még a két nyelv szavait is lépten-nyomon összekeverte. Latinul
sem tanult meg kielégítően soha. De ennél komolyabb hibákat is
szemére lehetett volna vetni: szeretett jókat enni, s életvitele sem
volt különösebben egészséges,Nem csoda, ha már negyvenóves
kora előtt ismétlődő fejfájásokról, álmatlanságról és nehéz
légzésről panaszkodott.
Otto Christoph von Podewils gróf, a bécsi udvart elég
kritikusan szemlélő porosz követ úgy vélte, hogy ha nevelésére
több gondot fordítottak volna, s ha figyelmét idejében a fontos
dolgokra irányítják, határozottabb, a politika s az államvezetés
iránt érdeklődőbb egyéniség fejlődött volna ki belőle. De
Ferencet végül nem a környezet formálta olyanná, amilyen volt,
hanem döntően öröklött tulajdonságai. Azt, hogy a tanulás
nemigen érdekelte, igazo|batja, hogy később - császárként - is
csak nagy ritkán vett részt gyermekei vizsgáin. Ifiúkorában
nemigen vette komolyan apja nyugtalankodó leveleit sem,
amelyekben tanulásra ösztönözte.
A kedélyes természetű Ferenc mégis első látásra megnyerte a
császári pár rokonszenvét, s azt a későbbiekben sem veszítette el.
Hamar beilleszkedett az udvari életbe, örömmel vett részt a
mulatságokon, álarcosbálokon, kedvelte az előadásokat (szín-
házat, más látványosságokat). Említett szórakozásai közül a
vadászat a császárnak is kedvelt időtöltése volt, így számos
alkalommal elkísérhettevendéglátóját. Nevelőjének azok a
jelentései, amelyekben a vadászatban és a céllövésben elért
eredményeit dicsérte, megfeleltek a valóságnak. A császár apai
érzelmeket táplált a fiatal rokon iránt, akiben bizonyára az oly
sokáig várt fiúértérzett némi kárpótlást.
A Lipót herceg által remélt házasságról azonban nem esett szó.
A húszas években VI. Károly még előkelőbb vőt képze|t
magának. 1729. március 27-én azután Nancyban meghalt Lo-

37
taringia fejedelme, s Ferenc anélkül indult haza, hogy a
császártól valamiféle biztatást kapott volna. A l2 éves Mária
Terézia kótségtelenül vonzódott hozzá, de ezt aligha tekinthetjük
többnek gyermekes rajongásnál. Az igéret nélkül elbocsátott
herceg pedig nem sietett vissza Bécsbe. Először rendezte herceg-
sége ügyeit - az apja által katasztrofálisan kezelt pénzügyek
rendbehozatalában először mutatta meg szervezési képességeit -
majd a hercegség kormányzását anyjára bízva, hosszabb kör-
utazásra indult, amelynek során Franciaországba, Hollandiába,
Angliába és több német fejedelemségbe látogatott el. Csak bő
három év múlva, 1732 májusában tért vissza Bécsbe, a császár
újabb hívására.
Távolléte évei alatt a császári udvarban megváltozott a
politikai széljárás. A spanyol házasság illúziója szertefoszlott,
sőt az Angliával az e|őző évben kötött megegyezés kizárta a
jelentősebb fejedelmi házből származő férjjelölteket. A szegény
herceg felértékelődött, bár házassága elől még nem hárult el
minden akadály, Bécsben franciának tartották, s ez elég volt
ahhoz, hogy komoly ellenzéke legyen. Németországnak éppen
elég nagy műltú, de jelentéktelennésüllyedt fejedelmi családja
volt, ahonnan választani lehetett volna. S ebben a helyzetben
döntött Mária Terézia állásfoglalása. 14-15 évesen a kor
felfogása szerint házasságra érett, a választás igénye - ha nem is
személyére,hanem a politikára nézve - mindenképpen felgyor-
sult. S ő egyértelműen a jól ismert, előbb csak gyerekesen
kedvelt, de fokozatosan szerelmet ébresztő Ferenc mellett foglalt
állást. ,,A főhercegnő erős lelke dacára gyöngéd szerelemmel
viseltetik a lotaringiai herceg iránt. Ejjel őt látja álmában, nappal
róla beszél udvarhölgyeinek, úgy, hogy nem valószínű, hogy
valaha elfeledje azt a íérfiűt,kiről azt hiszi, hogy neki van
teremtve" - olvashatjuk a már említett angol követ, Robinson úr
egyik levelében.
A herceg újabb meghívása mögött tehát a bécsi udvar konkrét
tervei álltak. Persze ami megfelelt a nemzetközi szerződéseknek
és a menyasszonyjelöltnek, nem mindenben tűnt vonzónak az
udvar és a közvélemény számára. A császár politikai szerep

38
4. Mária Teréna iíjúkoriarcképe

39
biztositásával próbálta a herceg jelentéktelen vagyonát és tapasz-
talatlanságát ellensúlyozni. Kihasználva Pálffy Miklós gróf
magyar nádor nemrég bekövetkezett halállát, védencét - álta-
lános meglepődésre - Magyarország helytartőlává nevezte ki. Az
ismeretlen országban vállalt tisztség hálátlan feladatnak bi-
zonyult Lotaringiai Ferenc számára. Hiába igyekezett gyakori
utazásokkal megismerni a gondjaira bizott országot, hiába
sikerült az udvarhű arisztokraták körében néhány hívet szerez-
nie, a rendek többsége ellene fordította a Károly uralkodása által
kiváltott sérelmek élét.Mária Terézia később szívesen dicsérte
férje ekkori megfigyeléseit, s úgy nyilatkozott, hogy Magyar-
ország problémáira Ferenc hívta fel a figyelmét. Ez az állitás
azonban inkább arra szolgált, hogy a korábbi feszültségek rossz
emlékételsimítsa. A herceg kormányzása nem keltett jó
visszhangot, bár a házasságra aligha jelentett volna veszélyt.
Annál inkább az 1733l35-i lengyel örökösödési háború. II.
(Erős) Ágost lengyel király és szászválasztófejedelem halála után
ugyanis Franciaország fel akarta számolni a lengyel-szász
perszonáluniót, s - mellőzve az elhunyt uralkodó fiát, Frigyes
Ágostot, Mária Jozefa férjét- a század elején elűzött kiráiyt,
Leszczynski Szaniszlót akarta elvesztett trónjára visszaültetni.
Bécsben - némi huzavona után - a rokon hercegnek fogták
pártját. S a háború hullámai - mint a 18. században rendszeresen
- máris túlcsaptak az érintett ország határain. Franciaország a
Rajnánál támadt a Német Birodalomra, ahol a hetvenes éveiben
járó Savoyai Jenó herceg maga vezette a védelmet. A spanyol
Bourbonok a Habsburgok dél-itáliai tartományait hódoltatták.
A versailles-i udvar a lengyel trón mellett harcot indított
Lotaringia végső megszerzéséért,illetve a Pragmatica Sanctio
megváltoztatásáért is. A Bourbon-táborban ismét felvetették a
Habsburg-monarchia felosztásának gondolatát: Mária Terézia
örökölje a kelet-közép-európai tartományokat, s kezét a bajor
trónörökösnek nyújtva alapítson egy német súlypontúállamot,
míg Osztrák-Németalföld és azitáliai tartományok Mária Anna
kezével szálljanak a spanyol Don Carlos kezére. A szövetségesek
terveiknek katonai győzelmekkel adtak kellő nyomatékot.

40
 A bécsi udvart súlyos helyzetéből ismét az agg Fleury
békülékenységementette ki. Versailles-ban vógül elfogadták
Frigyes Ágost lengyel királyságát (III. Ágost néven l734-t763),
s készek voltak elfogadni a Pragmatica Sanctiót is. Ennek
fejében az itálriai tartományok egy részének (a Nápolyi Király-
ságnak és Szicíliának) átengedését kérték,továbbá Lotaringiai
Ferenc lemondását ősei tartományáról, a már régőta fenyegetett
Lotaringiáról. Cserébe félajánlották, hogy a kihalófélben lévő
Medici-család utolsó hercegének, Gian Gastonénak halála után
Ferenc elfoglalhatja Toszkana fejedelmi trónját,
A mindent egy lapra - a Pragmatica Sanctio elfogadtatására -
feltevőVL Károly kész volt beleegyezni a tervbe, az egyébként
oly készségesLotaringiai Ferenc azonban - úgy látszott -
vonakodik teljesíteni a reá vonatkozó követelést. A császár
egyetlen eszközzel tudott a fiatalemberre hatni: lemondásától
tette függővé házasságát Mária Terézlával. Bartenstein minisz-
ter pedig állítólag elég nyersen magyarázía me9 az ifiúnak a
helyzetet: ,,Ha nincs lemondás, nincs főhercegnő." Az ultimá-
tumszerű fenyegetésre Ferenc végül hajlandónak mutatkozott a
feltétel teljesítésére.Aláirta a lemondást, bár a francia követ
szerint az utolsó pillanatban még egyszer megingott, s háromszor
is felemelte tollát, mielőtt nevét lejegyezte volna. Az aláírással
végül elhárult a békekötés utolsó akadálya. l735. október 3-án a
császár és a franciák Bécsben előzetes megállapodást kötöttek.
(A végső békétcsar l738-oan irták alá.)
De elhárult az akadály az esküvő elől is. l736. január 3l-én
Lotaringiai Ferenc végre megkérhette Mária T erézia kezét. Igaz,
a spanyol etikett szerint lebonyolított eljegyzés után a vőlegény az
esküvőig nem találkozhatott menyasszonyáva|. Az ifiú pár
levelekkel vagy inkább türelmetlenül odavetett lelkendező sorok-
kal próbálta áthidalni a Bécs és Pozsony közti végtelennek tűnő
távolságot. A menyasszony kedvesen - de a|igha az etikettnek
megfelelően - ,,Mausl"-nak (egérke) szólítja vőlegényét, s túl-
áradó szerelemmel biztosítja őt hűségéról. Kizárőlag családi
boldogságára gondol, s talán észre sem veszi, amikor apja olyan
nyilatkozatot írat vele alá, amely fiűtestvér születése esetén

4l
 5. Lotaringiai Ferenc

42
minden örökösödési jogáról s a teljes Habsburg-monarchiáról
lemondatja, A császár tehát még mindig reménykedik,habár eza
remény most már csak a feleség halála esetén realizálódhatna.
Az esküvőt február l2-én Bécsben az Ágoston-rendiek templo-
mában tartják. ,,Első leányomnak, Teréziának esküvője a
Lotaringiai herceggel. Mindkettőt szeretem. Isten áldja és
gyarapítsa házunkat! Jó vigaszt nyertem" - örökítette meg az
eseményt a császár. A szűkszavú napló arra már nem vállalkozik,
hogy a lehető legnagyobb pompával megrendezett menyegző
részleteire kitérjen. A fényes egyházi szertartást a pápai nuncius
vezette, majd hatalmas lakoma következett, Csak az ifiú férj
családja mutatkozott sértődöttnek. Ferenc anyja - Erzsébet
Sarolta hercegnő - úgy vélte, hogy a Lotaringiáról való készséges
lemondást még halogatni lehetett volna, mint ahogyan férje,
Lipót herceg is többször kitért XIV. Lajos hasonló követelései
elől. Az őzvegy neheztelését mutatta, hogy nem utazott e| az
esküvóre, de később sem járt soha Bécsben. Menyével, Mária
T eréziával egyetlenegys zer talá|kozott: 17 39 tav aszán Innsbruck-
ban, amikor a flratal pár Itáliából volt hazatérőben. A családot az
esküvőn Ferenc öccse, Lotaringiai Károly (a nagynevű elődtől
való megkülönböztetés végett szokták Károly Sándornak is
nevezni) képviselte. Vannak feltételezések, amelyek szerint Mária
Terézia sem helyeselte, hogy párja aláirta a lemondást. Ez
azonban aligha felel meg a valóságnak. Az ifiú asszony soha nem
látta férje tartományát, s érzelmileg semmi nem kötötte hozzá.
Gyermekeit egyértelműen Habsburgnak tekintette, s amikor
1780-ban Károly Sándor herceg meghalt, azon sajnálkozott,
hogy a nagy múltúLotaringiai család kihalt. Feledte, hogy vér
szerint saját gyermekei is e családból származtak. Szemlélete
mégis jól tükrözi, hogy politikailag mennyire tökéletesen sikerült
megvalósitani a császári udvar célját: Lotaringiai Ferenc és
leszármazottai felolvadtak a H absburg-családban.

43
 6. Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc esküvője,

M
 Itáliai közjáték

Mária Teréziához kegyesebb volt a sors, mint az uralkodó-

családok leánygyermekeihez általában. Házastársa kiválasztása
nem ellenkezett a családi elképzelésekkel, szándékait sem keresz-
tezték rokoni intrikák, ugyanakkor választottja megfelelt azok-
nak a politikai követelményeknek is,-amelyeket az udvar és a
nemzetközi szerződések a jelölttel szemben támasztottak. De
jövendőbelijében emberileg is megbízhatott. Egy percig sem
kellett azt hinnie, hogy vőlegénye a kezével járó hatalmas
birodalom megszerzése reményében ragaszkodik hozzá. Mind-
ezek alapján az iflű asszony méltán remélhette, hogy házassága
boldog lesz.
A házasságkötés egyelőre a|igváltoztatottaz új pár helyzetén.
Nemcsak, hogy a hatalomhoz, a kormányzáshoz nem kerültek
közelebb, de VI. Károly még külön udvartartást sem biztosított
számukra. A Hofburgban éltek, a császári szülők mellett.
Kiszolgáltatottságuk legfőbb oka az újdonsült férj rendkívül
rossz anyagi helyzete volt. Ferenc a Lotaringiáról való lemon-
dással egyetlen valamirevaló jövedelemforrását is elveszítette.
Maradék birtoka, a Rajna-vidéken fekvő kis Falkenstein grófság
(amelynek nevét majd fia, II. József használja álnévként utazásai
alatt) csekély b€vételt biztosított. Nem gazdálkodhattak a Mária
Teréáa kezével ígértl50 ezer forint (gulden) hozománnyal sem,
amit a becsi udvar vonakodott kiíizetni, mivel a vőlegény sem
tudta letenni a vele azonos összegű nászajándékot, A főherceg-
nőnek biztosított évi 20 ezer forint járadék pedig csak arra volt
elég, hogy erre a fedezetre a Wiener Stadtbanknál kisebb
kölcsönöket vegyenek fel. Kiadásaikat azonban ebből még
mindig nem tudták fedezni, így Ferenc herceg 1'737-ben - apósa
engedélyével, Falkenstein grófság kamarai birtokainak elzálo-
gosítása révén- 300 ezer forint kölcsönt vett fel. Ez az összeg
végül stabilizálta anyagi helyzetüket, bár törlesztése jó ideig
okozott újabb gondot Ferenc számára. (Az utolsó részlet
visszafizetésére csak 20 év múlva, l757-ben került sor.)

45
 A hatalomtól való távolmaradás a herceg számára nem
jelentett teljes mellőzést. Apósa, a császár, továbbra is azon
fáradozott, hogy politikai szereplési lehetőséget biztositson
számára, ha nem is a fővárosban, de valamely tartományban.
A nem túl sikeres magyarországi helytartóság után engedel-
mesebb országot bizott rá: Osztrák-Németalföld kormányzó-
jává nevezte ki, szinte önálló uralkodói jogokkal. Végül azonban
ez amegbizás sem hozta meg a várt kiugrást. Máig is tisztázat|an
okok miatt Ferenc el sem utazott állomáshelyére, s Mária Terézia
ezt a tartományát sem látta soha. A királynő később uralkodó-
ként sem teljesitette kötelességét, hogy a németalföldi (belga)
rendek előtt letegye az ünnepélyes fejedelmi esküt,
Ferenc herceg további lépéseiazt mutatják, hogy - talán
nagyapja egykori sikerein felbuzdulva - inkább katonai dicső-
ségre áhitozott, semmint hivatali érvényesülésre. Az 1737 júliusá-
ban kirobbant török háború hamar alkalmat kínált tervei valóra
váltására. Bár a császár elóször nem akarta engedólyezni részvé-
telét - nem annyira a sebesüléstől, mint inkább a katonákat
tizedelő betegségektől féltette -, Ferenc végül ,,önkéntesként"
csatlakozott a sereghez. Bécsben gyors sikert reméltek a hadjárat-
tól, s az első eredmények ezt látszottak igazolni. Seckendorffgróf
fővezér gyorsan bevette Ni§-t, majd a fősereg Vidin ostromára
vonult. A császáriak azonban hamar elveszítettékminden
előnyüket, kiütköztek a ro§sz ellátás és felkészítés,a kimerültség
és a betegségek következményei. Vidin bevételébenkudarcot
vallottak, s Ni§-t is újra fel kellett adniok, A herceg Bécsbe
küldött levelei jó megfigyelőkészségről, valamint taktikus óvatos-
ságról tanúskodtak, így a császár Seckendorff leváltása után 17 37
decemberében őt nevezte ki a sereg fővezérévé.Ferenc nagy
ambícióval fogott a következő évi hadjárat előkészítéséhez,ami
1738 júniusában sikeresen meg is indult. A már-már törvény-
szerű belső nehézségeken azonban az ő igyekezete sem tudott
úrrá lenni. Az ígéretes támadás hamar elakadt, ráadásul a herceg
szeptember végén&láaasodott, s kénytelen volt Becsbe vissza-
térni. Várakozásai, hogy katonai pályán szerezzen tekintélyt
magának, nem teljesültek, sőt a hadsereget mindenképpen
presztízsveszteséggel hagyta el.
 Népszerűtlenségét csak fokozta, hogy a dinasztia fenntartá-
sában sem tudott áleget tenni az elvárásoknak. Eppen a frontról
való visszatérésenapjaiban, október 6-án született meg második
gyermeke: a második leány. A császári családban - a kis Lipót
herceg rövidke életétleszámítva - l685, a jelenlegi uralkodó, VL
Károly világra jövetele óta nem örülhettek fiú születésének, nem
követhették flrgyelemmel eszmélését,felcseperedését. Ferenc csa-
ládjában hamar beköszöntött a gyermekáldás: házassága első
évfordulóját 1737 februárjában egy leány, Mária Erzsébet
születése koronázta meg, őt követte másfél év múlva az előbb
említett Mária Anna. Bécsben azonban flrút vártak. Nem
elsősorban hiúságból, hanem mert úgy tűnt, hogy hiányában újra
fáradságos évtizedeket kell majd az újabb leányági örökösödés
elfogadtatasára forditani. A csásár szinte búskomorságba esett, a
politikusok valóságos katasztrófáról beszéltek, a közvélemény
gúnyolódni kezdett. Sokan hangoztatták, hogy Isten elforditotta
tekintetét a Habsburgokról, új uralkodócsaládot akar a trónra, a
monarchiát csakis igazi német vér mentheti meg a pusztulástól.
Időközben - némileg váratlanul, az egészségesnek látszó Gian
Gastone halálával - a Ferencnek ígérttoszkanai
megürült
Ez adta a gondolatot,hogy az
nagyhercegség fejedelmi trónja.
1738 kudarcai nyomán erősen népszerűtlenné vált Ferencet
eltávolítsák az udvarból. A rossz hangulatot |átva ezűttat' a
herceg sem ellenezte, hogy feleségévelegyütt új tartományába
utazzon. Alig gyógyult meg maga a táborban szerzett betegsé-
géből, s alig hagyta el Mária Terézia a gyermekágyat, daco|va az
éppen beköszöntött téllel, december l7-én máris útra keltek. De
az udvar sietségétnemcsak a téli indulás igazo|hatja, hanem az is,
hogy elfelejtettek diplomáciai úton mentességet kérni a Velencei
Köztársaságtól a minden utazőra kötelező 14 napos egészségügyi
vesztegzár alól. A karácsonyt még osztrák területen, a tiroli
Bozenben töltötték, majd december 28-án értek velencei terü-
letre. Itt Verona podestája fogadta az előkelő vendégeket kellő
tisztelettel, de szigorusággal is, s a kölcsönös üdvözlések után egy
vidéki udvarházba kísérteaz érkezőket: a toszkanai nagyher-
ceget, feleségét(a császár leányát), Lotaringiai Károly Sándor

47
herceget, Fuchs grófnőt (az egykori nevelőnőt, azőta bizalmas
udvarhölgyet) és egész kíséretüketkéthetes vesztegzárba. Az
udvarház rosszul fűtött, huzatos, szűkös a sok embJr számára,
ráadásul ablakaiból a kertben felállított spanyollovasokra (aka-
dályokra) lehet látni. A vesztegzár komolyiágát 200 velencei
gránátos szavatolja. A fényhez,pompához szokott fiatalasszony
itt, ebben a vigasztalan környezetben köszöntheti az új évei.
Nem csoda, ha egy életre megneheztel a velencei kormányzatra.
A kényszerű várakozás után 1739. január ll-én ináuhat-
nak tovább Mantova, Modena és Bologna irányába. A hideg, a
hó és a jég most is sok kellemetlenséget okoz nekik, lovaiiiat
nemegyszer ökrökkel kell felváltani, hogy a súlyos útikocsikat a
csúszós úton továbbvonszolhassák. A hercegi pár a külsősé-
q*l9'is lemond: egyszgrűbben öltözködnek, hogy ne ismerjék
fel őket útközben, de a helyi lakosság lelkes ünneplését még;gy
sem tudják mindenütt elkerülni.
A kellemetlenségeknek a január 20-i firenzei bevonulás vet
véget. A város fényes külsóségek között ünnepli uralkodóját: a
dóm elótt az érsek, egyházi és világi urak fogadják, majd
ünnepélyes Te Deumot tartanak. Ezutána vidéki nemesség és a
magisztrátus kísérilakóhelyére a nagyhercegi párt. Az utúk, a
környező házak ablakai mindenütt tömvé érdeklődőkkel, a
menet a helyi lakosság éljenző sorai között halad el. Bár aligha
lehetett szó spontán lelkesedésről, az olasz temperamentum
mégis életet lehelt az ünnepségbe. A helybeliek ,iá-á.a n"-
maradhatott közömbös, hogy Lotaringiai Ferencnek anyja
révénMedici vér is folyt az ereiben, így a firenzeiek nem
érezhették teljesen idegennek. s az új ,ragyhe.ceg némi elégtételt
érezhetett. Osei fővárosában, Nancyban utódát, Leszczynski
Szaniszlót korábban bizony tüntető hűvösséggel fogadtik: az
utcák üresek maradtak, az ablakok zárva, há éppá be nem
deszkázták őket,
. Azűj nagyherceg pedig nagy ambícióval foghozzáa másfel
éve gazdátlan országocska ügyeinek rendezéiéhez. Akárcsak
korábban Lotaringiában, először most is a pénzügyeket stabi-
lizálja: felméri a bevételeket,szabályozza a kiadáso[at. Abazai

48
posztógyártás védelme érdekébeneltiltja a gyapjútermékek
bevitelét, a kereskedelmet s az ipart ösztönző intézkedéseket hoz.
A nemesifiak számára lovagakadémiát alapít, az elszegényedett
adósok kedvéért3o/o-ra mérséklia kölcsönök kamatlábát.
Átszervezi a tartomány igazgatásátis: olyan tanácsokat állít fel,
amelyek az uralkodó távollétébenis jól elláthatják feladatukat.
A toszkanai látogatás végül mégis alig több mint három
hónapig tartott. Április 2'7-én a fiatal pár elhagyta Firenzét, hogy
soha többé ne térjen vissza. (Csak képről ismerhették meg a
látogatásuk emlékéreemelt, s 1745-ben befejezett diadalívet is.)
Ezúttal elkerülték a velencei állam területét: kisebb kerülővel, a
Habsburg fennhatóság alá tartoző Lombardián majd Tirolon
keresztül tértek haza. Innsbruckban Ferenc egy hetet töltött
odalátogató anyjával, Mária Terézia számára ez volt az egyetlen
találkozás anyósával.
Bécsbe érve a toszkanai eredményein fellelkesedett Ferenc újra
a politikai tekintély megszerzését szolgáló lehetőséget keresett.
Szívesen lépett volna vissza a hadseregbe, de a császár ezűítal
határozottan e|zárkőzott a kéréstól. A még mindig folyó török
háború kilátásai egyre romlottak, s a nemsokára, l739 júliusá-
ban megkötött belgrádi békébena Temesköz kivételével le kellett
mondani az 17l6-18-i háború hóditásairól. Újra török kézre
jutott Eszak-Szerbia és Eszak-Bosznia, s azelőbbivel Be\grád, az
egykori Nándorfehérvár. A vereségen felbőszült udvar pedig
bűnbakokat keresett. A hadsereg egymás után következő fővezé-
reit, Olivier Wallis gróf tábornagyot, valamint Wilhelm Reinhard
Neipperg gróf táborszeínagyot hadbíróság elé állították, s
börtönbüntetéssel sújtották.
Így végül a nagyherceg számára a bécsi napok viszonylagos
eseménytelenségben teltek. l739 őszén feleségén új terhesség jelei
mutatkoztak, s 1740. január l2-én megszületett harmadik
gyermekük is: egy újabb leány. Amikor a belgrádi béke után a
császár azt jegyezte be naplójába, hogy ),ez az év életemet sok
évvel rövidíti meg", ezt altgha gondolhatta komolyan. A
harmadik leány születésétazonban súlyosabb csapásnak érezte,
mint a soha nem látott balkáni területek elvesztését.Egyre
49
komolyabb, magába zárkőzottabb lett. Ujabb csapást jelentett
számára 1740 nyarán (június 7-én) elsőszülött unokájának,
Mária Erzsébetnek a halála. Bármennyire is elégedetlenkedett a
fiúunoka hiánya miatt, a 3 éves leányka nagyon a sÁvéheznőtt, s
komolyan meggyászolta.
Október l-énaz udvar még a szokott pompával ünnepelte meg
az uralkodó 55. születésnapját, majd a császár - ugyancsak
szokásához hiven - Magyarországra, a határ menti Féltoronyba
utazott, őszivadászatra. Itt lett beteg, innen tért haza- állandó
rosszullétekkel küzdve - Bécsbe, hogy kedvenc tartózkodási
helyén, a Favorita kastélyban várja a halált. Birodalma ügyei
azonban már nem látszottak különösebben izgatni a haldoklót.
Utolsó beszélgetésébenleányával - amit Ferenc lejegyzésében
ismerünk - államügyekről nem esett szó. Nem az uralkodó
beszélt utódával, hanem az apa búcsúzott leányától, nem
politikai végakaratát közölte, hanem végső áldását adta gyer-
mekére. Mikor pedig meglátta, hogy az ismét terhes fiatal-
asszonyt mennyire megviselte betegségének látványa, megtil-
totta, hogy még egyszer meglátogassa.
Október l9-e már a valódi búcsújegyében telt el, A császár
felvette az utolsó kenetet, lediktálta végrendeletét, miniszterei-
nek utasításokat adott a legközvetlenebb tennivalókra. Büszke-
sége ekkor sem hagyta el: sérelmezte, hogy az utolsó kenet
felvételénélcsak két gyertya égett mellette, holott neki mint
római császárnak, négy járt volna. De a betegágyáná| sírva
fakadó Károly Sándor herceget (a fiatalabbik Lotaringiai
testvért) közvetlen szavakkal vigasztalta: ne sírjon, bár igaz
barátot veszit el. S a tragikus órákban engedett ritkánjelentkező
humorérzékének is. Úgy vélte, hogy a tanácstalankodó orvosok
egyike bizonyára követi majd a halálba, hogy hírül vigye neki
konziliumuk eredményét: mitől gyógyult volna meg betegük.
Másnap, október 20-án hajnalban halt meg. Halálos ágya
mellett felesége, az egykori szép ,,fehér Liesel", kisebbik leánya,
Mária Anna és Károly Sándor herceg virrasztottak. Ők lehettek
tanúi a közel fél évezrede Európa egén ragyogó Habsburg-haz
íérfiágakihunyásának.

50
 A hatalom súlya

,,Az, hogy atyámuram váratlan és szomorú halála bekövet-

kezett, annál inkább fájdalmas volt számomra, mivel őt nemcsak
úgy tiszteltem és szerettem, mint apát, hanem mint a legkisebb
alattvaló, uramnak tekintettem, s így kettős veszteséggel és
fájdalommal küzdöttem. Akkoriban ilyen nagy kiterjedésű és
eltérő országok kormányzására annál kevésbé rendelkeztem a
szükséges tapasztalatokkal és ismeretekkel, mivel atyámuram-
nak sohasem tetszett, hogy engem akár a kül-, akár a belügyek
intézésébebevonjon, vagy arról tájékoztasson.
Nem volt tapasztalatom a tanácsosok kiválasztásában, s
ehhez járult még természetes félénkségemés szégyenlósségem,
ami igen megnehezítette a szükséges tanácsok és értesülések
mérlegelését.. .
Azt hiszem, senki nem mond ellent annak, hogy aligha lebetne
még egy példát találni arra, hogy egy koronás uralkodó
nehezebb és batjósabb körülmények között vette volna kézbe
kormányát."

A trónon

A trónra lépésnehéz körülményeire panaszkodó sorokat

Mária Terézia az ötvenes években, uralkodásának második
évtizedében j egy ezte le Emlékirataiban. Áttitásánat igazságár ő|,
mármint arról, hogy Károly császár szándékosan távol tartotta
5l
őt az államigazgatás ügyeitől, az eddigiekben is meggyőződhet-
tünk. A császár, aki ritkán betegeskedett, s általábanjó erőben
volt, még ötvenes éveinek közepén is arra számított, hogy
utódlásáról, a kormányzat átadásárőI ráér gondoskodni. El-
számította magát. Ez a terve is csak szép számú tévedéseinek
sorát gazdagította.
Halálával tehát váratlanul merült fel a kérdés,hogy kinek a
kezébe kerüljön a hatalom, eddig ugyanis nemcsak leányát, de
vejét sem vonta be a kormányzásba. Ferenc pedig bizonyára
szívesen vette volna ezt, hiszen mind Lotaringiában, mind
Toszkanában megmutatta, hogy mennyire érdeklik az állam-
ügyek, s milyen 1ő érzékevan a gazdasági és különösen a
pénzügyek áttekintésére. Nem túl sikeres magyarországi hely-
tartósága, valamint balul végződött fővezérsége után azonban
Bécsben még kormánykörökben sem rendelkezett kellő tekin-
téllyel. Az udvarban nehezen tudták volna elképzelni, hogy ő
irányítja majd a bécsi politikát.
Még valószínűtlenebbnek tűnt azonban ez felesége részéről,
Hiába vádolta ugyanis a több mint egy évtizeddel később
keletkezett Emlékiratokban apját uralkodói felkészítésénekel-
hanyagolásával, a valóságban Mária Terézia eddig kevés érdek-
lődést mutatott a politika iránt. Megelégedett az udvari ünnepsé-
geken való szokványos részvétellel, é|vezte a fiatalságának,
szépségénekkijáró dicséreteket. Firenzében ugyan hathatósan
támogatta férje politikáját, de ez is inkább csak azt jelentette,
hogy személyes hatásával próbálta megnyerni a városi és
környékbeli előkelőségek jóindulatát. Úgy túnt, hogy a Habs-
burg-monarchia törvényes örökösnője, akinek jogait a korábbi
szerződésekben csaknem egész Európa elismerte, megelégszik a
jó feleség és a jó anya szerepével. VI. Károly halálával a hatalom
súlya mégis az uralkodásban járatlan, tapasztalatlan házaspárra
nehezedett.
De a császár nemcsak azzalnehezitette meg helyzetüket, hogy
nem készítettefel őket a kormányzásra. Nemigen biztosított
számukra tevékeny segítőtársakat, kezdeményezésre hajlamos
politikusokat sem. Bármennyire is bizott az utolsó Habsburg

52
uralkodó a hosszú és nyugalmas életben, a békéskormányzás-
ban, utolsó éveiben nem sokat törődött birodalma jövőjével,
Külpolitikai vállalkozásai - mint a lengyel örökösödési yagy a
török háború - rendre kudarcba fulladtak, állama értékes
tartományokat veszített. Belül demoralizálódott a hadsereg,
katasztrofálisan alakult a pénzügyi helyzet, tehetetlenségbe
süllyedt az á|lamvezetés. S nem akadt egyetlen olyan politikus
sem, aki a közönyössé váló császár mellett akorrnányzást kezébe
véve kivezethette volna az országot nehéz helyzetéből.
l740-ben a Habsburg-monarchiát elaggott, a munkába bele-
íáradt, minden változtatással szembehelyezkedő államférfiak
irányították. Az államot legfelső szinten kormányzó ún. titkos
konferencia (gyakorlatilag minisztertanács) legfiatalabb tagja
Joseph Harrach grőf, az udvari haditanács elnöke 62 éves volt. A
többiek közül Joseph Lothar Königsegg gróf, Erzsébet császárné
főudvarmestere (titkos konferenciabeli helyét korábbi hadita-
nácsi elnökségének köszönhette) 67 éves, Philipp Sinzendorf gróf
főkancellár 69 éves, Alois Raimund Harrach gróf, Alsó-Ausztria
tartományi marsallja 71 éves, Gundakar Thomas Starhemberg
grőf, az udvari kamara elnöke, Becs egykori hős védőjének öccse
77 éves volt. Többségük még I. Lipót alatt lépett magas
hivatalába, így Károly már a harmadik császár volt, akit
szolgáltak. Harminc éwel korábban, erejük teljében, őszintén
segítették az idegenbő|bazatérő fiatal uralkodót, aki azután-
hozzászokva elveikhez, módszereikhez - nem kívánta leváltani
őket. Nem csoda, ha mellettük egy olyan politikus tett szert a
legnagyobb befolyásra, aki nem is volt a titkos konferencia
miniszteri rangú tagja; az életkorban az elhunyt császárhoz közel
álló, 5l éves Johann Christian Bartenstein. Előrehaladását
alapvetően gátolta, hogy polgári származású volt, protestánsból
katolizált, s ráadásul jövevénynek számított. A straPbourgi
tanár fia 25 éves korában (l7l5) költözött Bécsbe, s előbb az
alsó-ausztriai tartományi kormányzatnál, majd az udvari kan-
cellárián dolgozott, hogy végül a titkos konferencia jegyzőjévé
fiegyzőkönyvének vezetőjóvé) emelkedjék. Tehetséges, sokol-
dalúan képzett, szinte tudós ember volt, jó tulajdonságait

53
fáradhatatlan munkakedv egészítetteki, Befolyása így lényege-
sen meghaladtaazt a fokot, amit hivatala biztosított volna. Tőle
indult ki minden államkormányzati okmány, s bár tényleges
szerep€ csak a megfogalmazásban lehetett volna, a későbbiekben
az elvi döntésekbe is beleszólást szeízett. Emelkedését nem kis
mértékbena császár rokonszenvének köszönhette. Az uralko-
dónak jól megfelelt a jegyző kicsit körülményes ügyintézése, a
kötetnyi vastag elaborátumok, amelyekre -bár a gyors döntést
aligha segítették elő - nyugodtan támaszkodhatott. Mégis, hiába
emelte Bartensteint l733-ban báróságra, a régi főúri családok
felkapaszkodott jövevényként igyekeztek elszigetelni a jegyzőt,
aki így nem válhatott a Habsburg-állam korlátlan irányitőjává.
A császár halálával tehát gyakorlatilag a politikai irányítás-
ban is egyfajta űr keletkezett, A miniszterek csak ijedelemmel
tudtak reagálni a v árat|an eseményre.,,Magyarors zágon |átták
már a törököt, forradalomban a magyarokat, a szászokat
Csehországban, a bajorokat Becs kapuja elótt s a franciákat,
amint mindezeket igazgatják" - jelentette Robinson követ
október 22-én, két nappal az uralkodó halála után. S ebbe a
bizonytalanságba robbant bele - a sző szoros értelmében-
Mália Terézia. A gyengének látszó, ötödik hónapos terhes 23
éves fiatalasszony, aki egy hete csaknem elájult, amikor beteg
apját megpillantotta, akit azóta eltiltottak a haldokló látogatá-
sától, aki nem lehetettjelen az utolsó perceknél, s férje is csak egy
órával később merte tudatni vele a gyászhirt, most váratlan
határozottságot mutatott. Alig virradt meg, apja halála után
néhány órával már fogadta a főhivatalnokok hódolatát. Sig-
mund Rudolph Sinzendorf gróf, az elhunyt császár főudvarmes-
tere biztosította új uralkodójukat valamennyiük hűségéről, s a
fiatalasszony a baldachinos trónemelvényen állva, szabadon
elmondott beszédben köszönte. meg eddigi szolgálataikat. Bár
közben többször könnyekben tört ki, fellépésehatározott volt.
Minisztereit biztosította, hogy apja a legmelegebben ajánlotta
őket bizalmába, s valamennyiüket meg is erősítette hivatalában.
A hatalom átvételétjelképezendő, automatikusan felvette a
Magyarország és Csehors zág kir á|ynője, az Ausztria főhercege,

54
valamint a családját megillető többi előkelő cimet, amelyek
közül egyeseket kifejezetten férfihoz 1|lő alakjában használt
(főherceg, herceg, gróf a főhercegnő, hercegnő, grófnő helyett).
Az apja halálát követő napra pedig a királynő máris
összehivta a titkos konferencia ülését.Maga elnökölt. A balján
helyet foglaló férjénkívül csupa idős ember vette körül: az apja
korabeli Bartenstein mellett mind olyanok, akik éveik számát
tekintve akár nagyapja is lehettek volna. De a 23 éves fiatal-
asszony nem illetődött meg a tekintélyes gyülekezettól. Méltó-
sággal hallgatta meg a londoni, párizsi és pétervári osztrák
követek jelentéseit, majd Sinzendorf főkancellár külpolitikai
tájékoztatőját, amely szerint csakis olyan lépéseket szabad
megtenni Anglia ellenében, amelyek nem fordítják szembe
Ausztriával Franciaországot. Szó esett arról is, hogy miként
lehetne a császári koronát a Habsburg-leszármazottaknak át-
menteni. (Mária Terézia nőként nem aspirálhatott a császár-
ságra.) S a királynó váratlanul magához ragadta a kezdemé-
nyezést. Hihetetlen szorgalommal fordult az államügyek felé, s
minden elébe kerülő ügyben személyesen akart dönteni- ,,Mégaz
alváshoz és étkezéshez szükséges időt is megvonja magától" -
írta róla atyai bizalmasa, a nála 2l évvel idősebb, Bécsben élő
portugál gróf, Don Manoel Sylva Tarouca. Kezdetben persze
nem mellőzhette ósz tanácsadóinak véleményét.Késóbbi emlék-
iratainak önsajnálatát - ,,Nem volt tapasztalatom a tanácsosok
kiválasztásában, s ehhez járult még természetes félénkségemés
szégyenlősségem. . , " - mégsem kell komolyan vennünk. A
trónon nemcsak határozott, de igen heves és hangos is tudott
lenni. Alsó-Ausztria tartomány főurainak képviselője az első
kihallgatáson szinte akarata ellenére hagyta magát rábeszélni a
királynő egyik javaslatára, s mikor társai ezért utólag felelős-
ségre vonták, nevetve védekezett:
- Menjetek csak magatok elébe, és győződjetek meg róla,
hogy lehet-e neki cllentmondani.
Vezető politikusiri közül talán egyedül Bartenstein mert
szembeszállni vele. A titkos konferencia jegyzője maga sem
tudott finomkodni, s nemigen rejtette véka alá a királynőétől

55
eltéró vélemónyét. Miután az udvarban mindenki tudta róla,
hogy annak idején egyik fő ellenzője volt Lotaringiai Ferenc
férjjelöltségének, most természetesnek vették volna, ha a
királynő elbocsátja szolgálatából. De Mária Terézia hamar
felismerte képességeit, méltányolta feltétlen hűségét a dinasztiá-
hoz, s ennek fejében -- elfogadva nem tú| udvaiias modorát -
maga mellett tartotta. Bartenstein tehetsége ellenére soha nem
lett a titkos konferencia miniszteri rangú tagia, de befolyását a
kormányzatra még közel l5 évig, Kaunitz csillagának íólemel-
kedéséigrnegőrizte.
Mária Terézia trónra lépésetehát végül zökkenőmentesen
zajlott le. Az egyes tartományok gyűlései ellenvetés nélkül vették
tudomásul uralmát, s nyilvánították hódolatukat neki. Mégis
figyelmeztető jelnek számított, hogy miközben az alsó-ausztriai
rendek is a szokott alázattal köszöntötték főhercegnőjüket,
Bécsben kisebbfajta zavargás tört ki. A rendek hódoló menete -
nemesek, a 18 város és mezőváros képviselői, hajdúk, lakájok,
zeaészek és hivatalnokok, továbbá egy üres hintó, az el-
hunyt iránti tiszteletet jelképezve - ragyogó, felhőtlen időben
vonult fel a Grabenen. A téren található két díszkútbó| bor folyt
(az egyikből vörös, a másikból fehér). De miközben a lakosság áz
utcára tódult, egyesek megrohamozták az egyik haditanácios,
a gyúlölt von Wöber házát. A városi őrség nem is tudott úrrá
|elli a feszült helyzeten, a nyugtalankodók ellen katonaságot
kellett bevetni. Ez a mozgalom ráirányitotta a külföldre figy-elő
kormány íigyelméta belsó nehézségekre:a rossz időjárás i}écs
környékén tönkretette a gabonatermést, s csaknem teljesen
megsemmisítette a szőlőt, A közeli gazdáknak további súlyos
károkat okozott a császári vadaskert védett vadállományának
garázdálkodása. A városban így jelentősen megdrágultak az
élelmiszerek. Mária Terézia a vadaskert állatainak megritki-
tásával próbált a bajon segiteni, s egyelőre a környék vadórzóit
sem büntették meg, ha a királyi vadak közül egyet-egyet kilőttek.
Ez hamarosan megnyugtatta a bécsieket.
Sor került az első komolyabb intézkedésekreis. Mindenek-
előtt az udvar katasztrofális pénzügyi helyzetén kellett javitani, s

56
 P t.
i$
§ *j

]s:, *: sl &:"$
1|.
:sii :.§{:, §ii.'l&:. '§
'p: .é É ,{,
fiy.'
i.,
l, §r-.
,l; ,, 1611 islis:] n§: t*,:
S.,l g í*;l ;.:§i,].§i., ];"+::i al ,

!*r 1t., x
§a.,.

]: * 1, a,,, ()
ah t-í."é1 |.i:
,l§],-!1.. ()
§*rl ri*|:]'l§í.,
-o
!
É! :{, § o
§á; s.
':lfr]
s.
s, §, ()
s{
&l #l. .8}, "§*
-o
..# ,'i l§, #. 8.i .o
§;.,ll s. ,§ ,§}:l
"r*§.§
;ll
*.|]'i
&.;
§ki
,a*a
.*.1:
c§r
{q
§ ],l&;i
&. .(n
i; ílix,: }s ,*d, §B§
'&:, j. o
]i*.i :&_:
§ll 9' & ]§]1; !sl .§:i x .o
i:']_: ,i, .G :§] €
tr,,,; t] ]:#l]
JtO
'l] i
{* },:. :irl,i, ra- .,*, {.
*
r.
f*
it t&:i]]
,_..,t, O
L
,,s]
,.

.]*.;'. ]#q], ..§,: *

lú
li.§ sii :}§i.l]
N
'*.''..§
,]ó
d

(!
N

57
ebbe a munkába a ferj, Lotaringiai Ferenc is bekapcsolódott. Ő
elsősorban takarékosságot hirdetett, ami feleségéresoha nem
volt jellemző. Most mégis sikerült bizonyos kiadásokat mérsé-
kelni, Csökkentettek egy sor nyugdíjat vagy járadékot, így pl. a
Károllyal annak idején bejött régi ,,spanyol" hívekét, más
kiadásokat teljesen felszámoltak. Az udvartartás költségvetésé-
ben Ferencet állítólag elsősorban az az évi 4000 forint (gulden)
kiadás rémítetteel, amit az udvari konyha petrezselyem-
szükségletére fordítottak. De megütközheteit azon is, ho§y az
idősödő Amália császárné (I. József özvegye) estéről estére l2
kancsó magyar bort ,,fogyaszt", vagy legalábbis ennyit számol-
nak el háztartásában. A vizsgálat megállapította, hogy évtize-
dekkel korábban egyik este a császárné lefekvése előtt valóban
bort kért inni, s kapott is egy üveggel. Költségvetésébe azonban
ez napi l2 kancsó borként került be, s marad1 érintetlen az évek
hosszű során át, pedig közben az özvegy kolostorba költözött s
lemondott a fényíizésről. A gyors intézkedésekkel sikerült elérni,
hogy az udvari konyha kiadásai évi 36l ezer forintról 288 ezer
forintra, az udvar fenntartására szolgáló cikkekre kiadott összeg
244 ezer forintról l00 ezer forintra mérséklődjön.
A túIzó kiadások csökkentésében a fő érdem Lotaringiai
Ferencé volt. A királynő - látszólag legalábbis - a későbbiekben
sem akart lemondani férje segítségéről: egy hónappal apja halála
után, november 2l-én társuralkodóyá nevezte ki a nagyherceget.
Persze a kinevezés során Becsben nyomatékosan hangsúlyozták,
hogy a társuralom nem érvénytelenitia Pragmatica Sanctiót, s
nem sértheti Mária Terézia örökösödési jogát. A fenntartások
azonban még nem korlátozták volna Ferenc tevékenységét.
Sokkal inkább MáiaTerézia volt az, aki- minél jobban át tudta
tekinteni a kormányzás egészét- annál kevésbéfogadta el férje
kezdeményező szerepét. A természettől fogva amúgy is kissé
kényelmes, passzivitásra hajló, a konfliktusokat nem kedvelő
Ferenc pedig így lassan kiszorult az ügyek intézéséből.Még
elérte, hogy a török háború kudarcaiért bűnbakként menesztett
vagy egyenesen bebörtönzött tábornokokat szabadon engedjék,
illetve rehabilitálják, s ezzel nemcsak az érintettek , de az egész

58
tisztikar rokonszenvét is elnyerte, de más ügyekben önállóan
már nemigen lépett fel.
Talán ennek is köszönhető, hogy végül a pénzügyek rendezése
is csak felemásan sikerült. A jövedelmek egyelőre nem emelked-
tek, pedig a hamar kirobbanó háborúban egyre több pénzre lett
volna szükség. 1742-ben Mária Terézia arra kényszerült, hogy
öröklött ékszereinek nagy részételzálogosítsa. Az Itáliában
lebonyolított ügylet kb. másfél millió forint bevételt hozott, amit
azután gyorsan elnyelt a hadsereg, S Mária Teréziának a
későbbiekben soha nem volt annyi pénze, hogy az ekkor
elzálogosított ékszereket kiváltsa.
A császár halála után a kis családot még egy gyász érte: 17 4l .
január 25-én elhunyt az egyéves Mária Karolina. A három
leánykából már csak egy, a középső élt. Ez persze csak tovább
fokozta a bécsi várakozásokat a következő gyermek iránt. S
amikor végre március l3-án fiú született (József), a fővárosban
egekig csapott a lelkesedés. Bár a gyermek nem sokkal éjfélután
jött a világra, a hir mégis gyorsan terjedt a városban, s reggelre
ünneplő sokaság lepte el a Hofburg környékét. Mindenütt
köszöntő rigmusokat és versikéket kántáltak. A nagy öröm az
eddig népszerűtlen férj tekintélyénis sokat javított: az utcákon
osztogatott metszetek Ferenc nagyherceget mint fafaragőt ábrá-
zolták, amint éppen fiúfigurákat mintáz meg, s közben így szól:
,,Még több próbát is teszek." A város népe most egy§zerre
felfedezte, hogy új uralkodójának férje a Bécset l683-ban
felmentő hadvezér unokája. A fiúval kapcsolatban pedig külön-
féle jövendölések kaptak szárnyra. A legkevesebb, amit jósolni
tudtak neki, a császári cím volt. Az ünneplés akkor ért tetőpont-
jára, amikor a királynő, gyermekágyából felkelve, nyitott kocsin
végighajtott a városon. A fővárosban egyszerre feledni látszot-
tak a fenyegető veszélyeket.
Első intézkedéseivel s fiúgyermekével Mária Terézia olyan
népszerűségre tett szert, amilyennel elődei közül nem sokan
rendelkeztek. Pedig helyzete ekkor korántsem volt irigylésre
méltó, trónját ezer veszély fenyegette.

59
 Mindenkitől elhagyatva
Bár a fiúunoka hiánya utolsó éveiben sok keserűséget okozott
a_császárnak, végül mégis abban a tudatban hunyhatta örök
álomra szemét, hogy leánya örökösödését mind bel-, mind
külföldön egyaránt sikerült elismertetnie. A pragmatica sanctiót
egyedül Bajorország nem fogadta el. Hiába mondatták le
Bécsben házasságkötésük előtt Mária Amáliát és vőlegényét
minden Ausztriára vonatkozó követelésükről, a férj - ra.Óty
Albert választófejedelem - már a császár halála előtt kinyilváni-
totta igényéta Habsburg örökségre. Csakhogy nem ielesége
jogán, hanem I. Ferdinánd egykori, l543-i végréndeletealapjáir,
amely - szerinte - a Habsburgok férfiágának kihalása
Ferdinánd leányának, Annának \eszármazottaira hagyomá "..té..
-
nyozza a birodalma A bajor
t. udvar Európa-sz erte hangozta tta
követelését, és mivel Károly császár nem volt hajúndó a
nyilvánosság előtt bemutatni az érintett végrendeletet, propa-
gandájáv al sokakat megnyert magának.
Károly Albert alig két héttel a császár halála után, 1740.
november 3-án Münchenben kelt nyllatkozatában tiltakozott
Mária Terézia trónra lépéseellen, s egyúttal nyilvánosan
bejelentette igényétaz egész Habsburg-monarchiára. Mária
Terézia mindig nagy súlyt fektetett arra, hogy igazságos - vagy
annak vélt - ügyét fel ne adja. Helyzete most viszonylág
egyszerűnek tűnt. Könnyű megoldásnak kínálkozott, hogy
ünnepélyesen összehivja a Bécsben állomásozó külföldi köve-
teket, s az udvari főkancellárral bemutattassa I. Ferdinánd
végrendeleténekeredeti példányát. Ez pedig ellentmondott a
Wittelsbach igényeknek, nem a Habsburgok férfrágának, hanem
törvényes leszármazottainak kihalta esetére ígérte á trónt Ferdi-
nánd leányági utódainak. Az okmánnyal szemben a bajor követ
nem tudott érdemleges ellenvetést felhozni, igy inkább elhagyta a
fővárost. A müncheni udvar azonban továbbra is fenntaiiotta
igényeit. Igazolására utóbb azt kezdték hangoztatni, hogy a
szóban forgó végrendeletet Bécsben meghamisították. Err8l a
valóságban szó sem lehetett.
60
8. VII. Károly Albert német-római császár

6l
 A bajor követelés persze önmagában még nem lett volna
veszélyes Mária Terézia uralmára. Európa kormányai több-
ségükben - a tengeri hatalmak, tehát Angl|a és Hollandia,
továbbá Oroszország, Velence, az Egyházi Állam - rendre
elismerték az új uralkodót. Bár a két Bourbon udvarban,
Párizsban és Madridban, a formális elismeréssel késtek, mégis
biztató nyilatkozatokat küldtek Bécsbe. Fleury bíbornok azial
magyarázta a késedelmet, hogy nem ta|álják a megfelelő formulát,
amivel a francia király a magyar királynőt köszönthetné. Amikor
pedig a párizsi osztrák követ hadikészülődésről hallott, a francia
udvarban ezt határozottan tagadták. Mária Terézia bizott
benne, hogy nem keveredik konfliktusba a két országgal. Nem
tudta, hogy Franciaországban a békülékenyebb Fleury bíbor-
nokkal szemben a háborús párt kerekedett felül, Spanyol-
országban pedig újra a fiainak koronát szerezni akaró Farnese
Erzsébet diktálja a politika irányát.
A háborút végül mégis egy olyan uralkodó inditotta el, akitól
3écsben a legkevésbétartottak:Il. Frigyes porosz király. Porosz-
ország annak idején a német fejedelemségek sorában az elsők
között ismerte el a Pragmatica Sanctiót, s I. Frigyes Vilmos
királynak fontos szerepe volt más német fejedelmek megnye-
résébenis. De a porosz uralkodó a gyakorlatban nem igazolhatta
hűségéta szerződéshez.1740. május 3l-én meghalt, Utóda, fia, a
28 éves Frigyes pedig hódításra szánta el magát. Porosz ud-
varonc történészek lázasan keresték a jogi alapot a Habsburg-
monarchia megtámadására, Frigyes maga csak a fegyverek
erejére gondolt: ,,harcra kész sereg, tele kincstár, szellemem
frissessége, ezek az okok birtak háborúra Mária Teréziaellen'' -
nyilatkozta később. Visszautasította Voltaire feltételezésétis.
A nagy francia filozófus ugyanis már 1740. október 3l-i
levelébenjövendő császárként üdvözölte a királyt. ,,Egy porosz
királynak sokkal inkább arra kell erejét összpontosítania, hogy
új tartományt hóditson meg, minthogy üres címekkel díszítse
magát" - reagált erre Frigyes. Október 28-án külügyminiszte-
rének, Heinrich Podewils grófnak és Schwerin tábornagy-
nak bejelentette elhatározását Szilézia megtámadására. Novem-

62
ber 8-án mozgósították a hadsereget. De végül a porosz király
sem mellőzhette, hogy békeszándékának legalább a látszatát ne
keltse. December 6-án levélben - Szilózia átengedése fejében
- segitséget ígértMária Teréziának trónja megvédéséhez, s
egyúttal választófejedelmi szavazatát Lotaringiai Ferenc csá-
szárrá vá|asztásához.
A királynő nehéz döntés elé került. A következő évek utólagos
ismeretében persze könnyű azt mondani, hogy a tartományról
való lemondás révénhosszú háborúskodástól menekült volna
meg, Frigyes személyében pedig erős szövetségest nyert volna
ügyének. Számára azonban ez a lehetőség fel sem merült:
igazságát, jogos örökségét fegyverrel is kész volt megvédeni.
Természetesen szerette volna leszerelni Frigyes harci kedvét.
Válaszlevelében rámutatott érveinek tarthatatlanságára, s óvta
őt az erőszaktól. ,,Szokott nyíltságommal írok Önnek, amikor
úgy vélem, hogy senki nem fogia eltűrni az erőszakot, mint
ahogyan nem is szabad azt eltűrni."
Pedig a bécsi udvarban ekkor már világosan látták, hogy a
porosz királyt nem lehet megállitani. Frigyes december l3-án
este Berlinben egy udvari jelmezbálon vett részt, hogy más-
nap kora reggel elhagyja a fővárost. A sziléziai határon fel-
sorakozott 27 ezer fönyi seregéhez sietett, s december l6-án azok
élénátlépte a Habsburg-monarchia határát. Sikere nem lehetett
kétséges. ,,Ebben a helyzetben pénz, hitel, hadsereg, tapasz-
talatok, ismeretek és végül bármifele tanács nélkül álltam, mivel
előbb mindenki. , . látni akarta, hová fejlődnek a dolgok - irta
emlékirataiban a királynő. - Egyes miniszterek, mint Sinzendorf,
Harrach és Kinsky, azt javasolták, hogy kezdjek tárgyalni a
királlyal, mások, Starhemberg és Bartenstein, akikhez magam
is csatlakoztam, úgy vélték, lhogy] a király, mihelyt
valamilyen egyezséggel átengedjük neki Szilézia egy részét,
segítségefejében a többit, de mindenesetre nagyobb részét
magához fogia ragadni," Az emlékirat ezután keserű szavakkal
állapítja meg, hogy az egykor Európa-szerte tisztelt császári
hadsereg a tehetséges hadvezérek - elsősorban Savoyai Jenő -
halálával |ehanyatlott, a határok szinte nyitva álltak. a trónra

63
 9. II. (Nagy) Frigyes porosz király

64
lépő királynő a kincstárban mindössze 1000 forintot talált. De
a legjobban az osztrák hivatalok tehetetlenségétés közömbös-
ségétfájlalta. ,,A porosz király nagyszámú seregével vonult
Szlléziába, s ellenállás nélkül elfoglalta. Az ott található kis-
számú csapatainknak vissza kellett vonulniok. S míg korábban,
amikor e tartomány hadiszolgáltatásairól szó volt, a cseh
kancellária lehetetlennek vélte, hogy csupán két ezred lovasságot
is ide sállásoljanak s ellássanak, most a király megtalálta annak a
módját, hogy egész sereget bőségesen es kényelmesen egész évre
eltartassa."
Az ötvenes években írt Emlékiratok isteni segítségnek tulaj-
donítják, hogy a királynő megvédhette trónját. De bizony még
erre a segitségre isjócskán várnia kellett. l740l4l fordulóján az
osztrákok helyzete meglehetősen kilátástalannak tűnt. Nem-
hogy valamiféle hadseregreformnak, de még a gyors sereggyűj-
tésnek sem volt esélye. A Habsburg-kormányzat nehézkességét
igazolhatja, hogy két hónappal a háború megindulása.után sem
tudták tizezer fő fölé növelni a Sziléziában állomásozó seregek
létszámát. Az udvarban a hadvezetés tökéletesítésével akartak
sikert elérni, de ehhez is hiányoztak a feltételek. Ismét Ferenc
nagyherceg próbálta a kezébe venni az ügyeket, s nyilván az ő
befolyásának volt köszönhető, hogy afővezérséggel a nemrégen
szabadon engedett Neipperg grófot bizták meg. Mária Terézia
sürgető levelekkel próbálta előmozdítani a védelem ügyét, de
ismereteiből rendszerint csak olyan tanácsokra futotta, amilye-
neket íróasztal mellől lehet adni egy hadseregnek. ,,Jól látom,
hogy nálunk minden milyen lassan megy. Mindigiseza hibánk,
az emberek még azt sem igyekeznek elvégezni, ami a legszüksé-
gesebb lenne" - korholta február 4-i levelében Glatz erőd
parancsnokát. Amikor pedig Neipperg §erege végre elérte a l5
ezer főt, támadásra szólította fel a tábornagyot.
Az l74l. április 10-i mollwitzi ütközet egyszerre eldöntötte
Szilézia sorsát. Pedig maga a csata kétes kimenetelű volt, Az
osztrák lovasság olyan erővel támadt a porosz jobbszárnyra,
hogy Frigyes - aki saját lovassága élénigen bátran védekezett -
végül vesztesnek hitte az összecsapást, s elveszítve uralmát idegei

65
felett, egyszerűen elmenekült. Nem volt jelen, amikor a komoly
fölényben lévő porosz gyalogság az osztrákok számára szokatlan
tfizerővel állította meg a támadókat, majd - a tapasztalt Schwerin
tábornagy vezetésével - teljesen visszaverte a rohamot. A csata
színhelyétől négy mérföldnyire, egy régi malom mellett találtak rá
a győzelem híréthozó tisztjei. Ennek ellenére Frigyes most is
tanújelét adta szarkasztikus gondolkodásának. Saját aggályait
feledve, a csata utáni ünnepélyes istentisztelet prédikációjának
témájává Pál apostol sorait jelölte: ,,Az asszony csendben
tanuljrrn, teljes alázatossággal. A tanítást azonban az asszonynak
nem engedem meg, sem azt,hogy a férfin uralkodjék, hanem le-
gyen csendben." (I. levele Timotheushoz,2: 1l*l2.). Az ütközet
uíán az osztrák sereg feladta szll'éziai állásainak többségét.
De a mollwitzi csatával nemcsak a gazdag tartomány veszett
el. A Habsburg-állam gyengeségét felismerve szervezkedni kez-
dett a többi ellenfél is. Május végéna München melletti
Nymphenburgban Bajorország, Franciaország és Spanyolor-
szág titkos megállapodásban egyeztek meg a Habsburg-örökség
felosztásában. Néhány nap múlva (június 4-én) a porosz fő-
hadiszálláson Poroszország köt szövetséget a franciákkal. Ami-
kor Mária Terézia június l9-én Pozsonyba indult, magyar királyi
koronázására, még nem tudott ezekről az egyezményekről. Az
udvart a fiúörökös születése feletti öröm hatotta át, a mollwitzi
vereséget - amely katonailag nem is volt olyan súlyos, mint
politikailag - nem vették komolyan, s általában egy erős
szövetségi rendszerben reménykedtek, amely a poroszokkal
szemben megsegíti őket. Június 25-én fényes külsőségek között
került sor Mária Terézia megkoronázására. ,,A koronázás
nagyszerű volt, a királynő maga a megtestesült báj. Az ősi
korona Mária Terézia fején új fényt kapott, s Szent István régi,
kopott palástja pont olyan jól mutatott rajta, mint saját,
gyémántokkal, gyöngyökkel és más drágakövekkel ékesitett
ruhája" - jelentette Londonba Robinson követ. A fényes
ünnepség még a magyar rendekkel vívott korábbi viták keltette
kedvetlenséget is feledtetni tudta a királynővel.
A koronázás utáni hetekben azonban már aligha lehetett
66
l0. Mária Terézia koronázása Pozsonyban, l74l

6,7
volna figyelmen kívül hagyni a fenyegető veszélyeket. Az ellenség
mindenütt sereget gyűjtött, s meginditotta a támadást. A ba-
jor választó július 3l-én megszállta Passaut, a porosz király
augusztus l 0-én bevonult Boroszlóba, Szi|ézia fővárosába (ma
Wroclaw), augusztus l5-én 60 ezer főnyi francia sereg kelt át a
Rajnán, s nem sokkal később a bajorok és franciák már Felső
Ausztriát kezdték hódoltatni. Amikor az első vészhírekmegér-
keztek Pozsonyba, Robinson követ szerint: ,,A miniszterek
halottsápadtan hanyatlottak hátra székükben. Csak egy szív
maradt állhatatos: a királynőé." Környezete persze az ő bátor-
ságát is tájékozatlanságának tulajdonitotta, Nem egészen alap-
talanul úgy vélték,hogy nincs tudatában azországairaleselkedő
veszélynek, s igyekeztek rábeszélni a tárgyalásokra. Hajthatat-
lansága láttán pedig többen is ferjén keresztül próbálták jobb
belátásra bírni. Így Robinson követ is, miután a t<ormanyatOt
megtudta a titkos szerződések tartalmát: a Habsburg-monarchia
felosztásának tervét. Eppen Ferenc nagyherceget győzködte
kihallgatáson a pozsonyi várban, amikor váratlanul a terembe
lépett Mária Terézia. Követ és férj most együttesen próbáltak
eredményt elérni, de a királynő heves szőáradattal utasította
vissza a beavatkozást politikájába. Az elnémítottango|még egy
kísérletet tett, hogy visszaszerezze a szót: az ablakhoz lépett, és
szinpadias mozdulattal a Dunára mutatott:
- Ahogyan odalent a folyó árad, úgy fog növekedni Felséged
fenyegetettsége óráról órára - mondta.
A királynő azonban nem hátrált meg. Azonnal véget vetett a
kihallgatásnak, a magáról megfeledkezett követet pedig jó ideig
nem akarta a színe elé engedni. Kettőjük kapcsolata különben is
meglehetősen ellentmondásosan alakult. Sir Thomas Robinson
követ, aki l730 óta képviselte Angliát Bécsben, teljesen aziflű
királynő szépségénekrabja lett. Rajongását utóbb II. Frigyes is
kifigurazta. De az öreg tisztelő az általa képviselt nagyhatalom
vélt fensőbbsége s általában az idősebb jogán szívesen adott
volna tanácsokat a királynőnek, amit az következetesen vissza-
utasított. A követ így végül - minden erőfeszítése ellenére -
sohasem tudta Mária Terézia rokonszenvét elnyerni .De az l'741-i

68
nehéz napok, a tanácsadási kísérletek Mária Teréziát férjével
szemben is bizalmatlanná és türelmetlenné tették.
A királynő ellenzékének végül mégis sikerült elérnie, hogy az
uralkodó a buzgó angol követen keresztül tárgyalni próbáljon
Frigyessel. De mire javaslata - a fegyverszünet fejében Alsó-
Szilézia felajánlása - megszületett, a kedvező pillanat tovatűnt.
* Már késő - nyilatkozta Frigyes Berlinben Robinson követ-
nek. Magyarország királynője számára nem marad más, mint
sorsa egész súlyát viselni.
Ilyen előzmények után szántaÁmagát Mária Terézía birodal-
ma szinte egyetlen háborítatlanul maradt részének,Magyar-
országnak a segitségül hívására. Tanácsadói persze most is
aggályoskodtak. A pozsonyi országgyűlésen kialakult nézetel-
térések után kockázatosnak tartották a magyarok felfegyver-
zését.A királynő mégis rászánta magát, s különleges ügyességgel
meg is nyerte a magyar rendeket. Szeptember l l-én a pozsonyi
várban elmondott hatásos beszédével- ,,Mindenkitől elhagyat-
va, egyedül a magyarok hűségéhez,fegyveréhez,és ősi vitézsé-
géhez folyamodhatunk. . . " - sikerült ,,életük és vérük" felaján-
lására bírni a jelen lévő nemeseket.
Az udvar nehézbelyzeténazonban egyelőre a magyar rendek
felajánlkozása sem enyhíthetett. A hadsereg kiállításához idő
kellett, ennek pedig most Bécs szűkében volt. Károly Albert
ugyanis alig néhány nappal a pozsonyi jelenet után, szeptember
l5-én ünnepélyesen bevonult Linzbe, majd szinte ellenállás
nélkül egész Felső-Ausztriát meghóditotta, A bajor választófe-
jedelem már Bécs ostromára készült, s Mária Teréziának nem
volt olyan katonasága, amellyel fővárosát megvédhette volna.
Csapatai szinte kivétel nélkül Sziléziában harcoltak, Hiába
nevezte ki Bécs főparancsnokává Ludwig Andreas Khevenhüller
gróftábornagyot, a haditanács elnökének helyettesét, ha sereget
adni alig tudott alá. Az új főparancsnok a lehetőségekhez képest
mégis igyekezett megszervezni a védelmet: megerősítette a város
körüli védműveket, gyűjtötte az é|elmiszer-tartalékot, mozgó-
sította a lakosságot, S bár az arisztokrácia elmenekült, Mária
Terézia sem tért vissza népes udvarával Pozsonyból, a bécsi

69
polgárok és diákok - 1683-hoz hasonlóan most is - készek voltak
fegyvert fogni, hogy megvédjék városukat.
Az ostromra végül mégsem került sor. A bajor választófeje-
delem túl sok időt vesztegetett Linzben az ünneplésekre és
tanácskozásokra, smire Bécs alá vonult volna, megváltoztak az
erőviszonyok. Khevenhüller erőfeszítései nyomán a város
védhetővévált, s lassan-lassan fenyegetni kezdett a Magyarorszá-
gon szervezett hadsereg is. Károly Albert a tél közeledte miatt
sem merte vállalni a hosszadalmasnak ígérkező ostromot, s a
franciák tanácsára a főváros helyett Prága ellen fordult.
Ugyanakkor - a korábbiakkal ellentétben - időnyerés és a
fejlemények kivárása reményében most IL Frigyes is hajlandó-
nak mutatkozott az eddigelutasított megegyezésre: az október 9-
én Klein Schnellendorfban kötött megállapodásban Alsó-
Szilézia átengedése fejében év végéigvállalta a fegyverszünetet.
A királynó így minden erejét a bajorok és szászok által
fenyegetett Csehország védelmérefordíthatta, Oda küldte férjét
is, megint csak azza| a szándékkal, hogy végre hadisikerhez
juttathassa. De a pillanat most sem bizonyult alkalmasnak erre,
A hadvezetés a nagyherceg megielenésével sem javult, a had-
mozdulatok nem váltak határozottabbá, s nem tudták megaka-
dályozni Prága elestét (november 26.).
December elején - jóval a megállapodásban lefektetett határidő
lejárta előtt - Frigyes is felmondta a fegyverszünetet, s ezúttal
Morvaországra támadt, A helyzet ismét kilátástalannak tűnt,
Felső-Ausztria, Szilézia, Csehország egészben, Morvaország
részben az ellenség kezére került, de újra támadás fenyegette
Alsó-Ausztriát is. A bécsi udvarban megint azok a vélemények
kerültek előtérbe, amelyek Mária Terézia trónját csak a
birodalom egy részéről való lemondás árán véltékmegőrizhető-
nek. Képviselőiket látszott megerősíteni az a váratlan politikai
vereség is, amit az udvarnak egész Európa színe előtt kellett
elszenvednie.
A Habsburg-ellenes német fejedelmeknek ugyanis sikerült
elérniök, hogy e Mária Terézia számára kedvezőtlen időpontra
tűzzék ki a császárválasztást. l742. január 24-én a választófeje-

70
 vt-t
ö|

y
É
.d
É
o
,si
.()
a
-()
Jl

,, ,::, |,
N
\()
o
ill:]].]n
F
]

l!]iiill: ] :

z
.cÚ

bo
(.}

kq)

C)

t
(.)

9
.j

71
delmek képviselői Frankfurtban egyhangúlag Károly Albertre
szavaztak (császárként VIL Károly). Bécs ezt a döntést nem
kívánta elismerni. Az udvarban arra hivatkoztak, hogy nem
adhatták le a Habsburgok cseh királyi szavazatát. A választók
testülete ezzel szemben úgy érvelt, hogy nő nem lehet választő-
fejedelem, így Mária Teréziát - ha szúélyesen jelen lett volna,
vagy képviselőt küld * akkor sem engedték volna szavazni, De a
vita sem tudott változtatni azon a tényen, hogy a Habsburgok
1438 óta megszakítatlan császársága után e megtisztelő cimrnoit u
család ellenségéreszállt.
A minderrfelől fenyegetett királynő megint csak a további harc
mellett döntött. Erőit a bajorok ellen összpontosította, a
fővezérségeta Bécs védelmét megszervező khevenhülle rrebizta.
S a háborúban először mosolygott rá a hadiszerencse; seregei
ianuár végénvisszafoglalták Felső-Ausztriát, visszavertólia
Csehországból segítségül siető bajor egységeket, majd egynapi
ágyűtűz után, éppen Károly Albert császárrá vatásztaianát
napján, január 24-én bevettékLinzet is. Mária Terézia hálából
saját és a kis Józsefarcképét küldte a fővezérnek , ,Jttláthatod az
egész világ által elhagyott királynődet és örökösét'' - irta a
kísérőlevélben, amelyben további sikerekre buzdította katonáit.
Khevenhüller pedig újabb csapásokat mért a meglepett bajo-
rokra: Felső-Ausztria felszabadítása után a követkózó hetekben
Felső-Bajorországot hódoltatta, majd február l2-én bevonult
Münchenbe. Ahogyan Linz bevétele a császárválasztás napjára
esett, úgy Károly Albert fővárosának eleste is egybeesiit a
frankfurti császárkoroniaás napjával. Az új császái váratlan
betegsége enélkül is elrontotta örömét: a hosszú ceremónia alatt
súlyos fájdalmakat állt ki, az ünnepség végéna nehéz császári
öltözékben szinte öntudatlanul hanyatlott trónjára. Pedig a
legrosszabbról ekkor még nem is volt tudomásá, arról, hógy
országát elveszítve szinte földönfutóvá lett.
1742 elejére Mária Terézia állama még nem szabadult fel a
fenyegetettség minden terhe alól, ellenségei első támadását
azonban sikerült elháritania. A veszély mérséklődés ét jelezte,
hogy a királynő 174l. december l l-én hazaköltözöfi az ánnyira

72
kedvelt Bécsbe. A bajor ostromtól megmenekült fővárosban
nagy örömmel fogadták. Jelenléte új erőt adott a lakosságnak, de
neki is a további harcokra.

Az örökség megvédése
Bár VI. Károly császár halála után Európa államai többsé-
gükben elismerték Mária Terézia trónutódlását, a kritikus
helyzetekben a királynónek mégsem akadt szövetségese. Az
örökösödési háború első évétteljesen egyedül kellett megvívnia,
Anglia Robert Walpole pacifista kormányzata idején vonako-
dott részt vállalni a kontinens ügyeiben. Nem kívánt beavatkozni
a háborúba Hollandia sem, Oroszországban Anna Ivanovna
cárnő halála (t740. október 28.) után a következetes politikai
irányvonal kialakulását több államcsiny zavafta meg, A ,,min-
denkitól elhagyatva" állapot tehát nemzetközileg még inkább
igaz volt, mint a monarchián belül.
A Habsburg állam veresége s esetleges felosztása azonban az
európai egyensúly megbomlásával s a két Bourbon hatalom
előretörésével járt volna. A megerősödött Franciaország erői
pedig nagyobb eséllyel indulhattak volna a tengerentúli akciók-
ra, gyarmatszerző háborúkra. Ez a két ún. tengeri hatalom
érdekeit is sértette. Gyorsan megváltoztatták tehát politikájukat.
Hollandia l741 decemberétől ajánlott pénzbeli támogatást (sub-
sidiumot) Mária Teréziának. Angliában 1742 e|ején megbukott
Walpole kormánya, s a brit alsóház Lord Carteretnek, a politika
új irányítójának indítványára áprilisban 500 ezer font sub-
sidiumot szavazott meg a bécsi udvar számára. De a szigetor-
szágban magánosok (igy a szíaadelő hires hadvezérének,Lord
Marlboroughnak az özvegye) is pénzsegélytjuttattak Mária
Terézia udvarába.
Mindez persze csak lassan éreztethette hatását. Hiába foglalta
e| az osztrák sereg 1742 februárjában a bajor fővárost, ha
ugyanakkor a poroszok Becset feriyegették. Frigyes ezűttalegész

73
bonyolult rendezési tervet adott elő az udvar titkos küldöttének.
Mária Terézia mondjon le Csehországról a bajorok, Morvaor-
szágről és Felső-Sziléziáről a szászok, a maradék Sziléziáról és
Glaíz grőíságről az ő javára, s akkor fegyverszünetet kötve, maga
is Franciaország ellen fordul. A megegyezés most is reménykedő
híveivel szemben azonban Mária Terézia ezűttaljoggal emlé-
keztetett Frigyes korábbi szószegéseire, ami kétessétette mostani
ígéreténekhitelét. Nehéz szíwel szakította féIbe Khevenhüller
bajorországi diadalmenetét, s t2 ezer embert, seregének több
mint felét, Csehországba vezényelte. Az itteni csapatok fővezé-
révépedig sógorát, Lotaringiai Károly Sándor herceget nevezte
ki. S az űjfővezér első lépéseiméltónak látszottak a család dicső
hadvezéri hagyományaihoz. Károly Sándor serege gyorsan
felmentette a szászok által ostromolt Brünnt, közeledtére a
poroszok gyorsan kiürítették Olmütz várát. A Habsburg sike-
rekben szerepet játszott a magyar lovasság megielenése is a
hadszíntereken, bár a hadvezetés sokat panaszkodott fegyel-
mezetlenségükre, s nemegyszer kiújuló régi betegségükre, vagyis
az itkőzet befejezése előtt elkezdett fosztogatásukra.
Május l7-én a herceg Frigyes főseregére támadt, de a chotusitzi
csatában alulmaradt. Pedig ez az itkőzet is az osztrákok
fölényével indult, akik már-már győztesnek hitték magukat,
amikor a katonai tehetségételőször megcsillogtató porosz király
egy váratlan húzással a ma9a javára billentette a mérleget.
A csatavesztés mégis igazo|ta, hogy a Habsburg-monarchia nem
harcolhat egyszerre annyi fronton. A háború sikeres folytatá-
sához Bécsnek meg kellett osztania az ellenséget, s legalább egy
részétbékérekellett kényszerítenie.
Mária Terézia seregei Bajorországgal szemben álltak kedve-
zőbbhelyzetben: hódoltatták az ellenség földjét, seregét tönkre-
verték. A királynő különben is minduntalanhangoztatta, hogy
Frigyest tekinti fó ellenfelének: hol ,,gonosz szomszédnak", hol
,,színészkedő despotának" nevezte, aki mindig is a gonosz
szándék megtestesülése maradt számára. Most mégis a porosz
uralkodóval nyílt alkalom a békekötésre. A királynőnek érzéseit
alá kellett rendelnie az államérdeknek. Nehéz áldozatot hozott. A

74
béke fejében felajánlotta a csaknem teljes Sziléziát, ,,koronája
legszebb ékkövét", s Frigyes ezűttal kapott ajánlatán. Szövetsé-
gesei értesítésenélkül június 1 l-én Boroszlóban előzetes fegyver-
szünetet kötött vele. Gyakorlatilag ennek feltételeit - Szilézia
átadását Teschen, Troppau és Jágerndorf hercegségek kivéte-
lével - erősítette meg a július 28-án Berlinben kötött béke.
Frigyes szövetségesei közül egyedül Szászország csatlakozott a
békéhez.
Mária Tetézia ellenfelei megfogyatkoztak, de a hadszíntér
egyelőre Csehország területén maradt. Csak a poroszok helyét
foglalták el a bajorok és a franciák. Az utóbbiak tartották
kezükben a fővárost, Prágátis, A poroszok kilépésea szövetség-
ből persze jócskán megnehezítette a helyzetüket, így Fleury
bíbornok jűliusban tárgyalásokat kezdeményezett a becsi udvar-
ral. Versailles azonban mindössze Csehország kiürítésétígérte,a
németországi fronton nem kívánta elkötelezni magát. A bécsi
tanácsadók így a francia javaslat elutasítását ajánlották a
királynőnek. A harc folytatását támogatta Anglia is, ahol
Franciaország európai lekötöttségétől a gyarmati háborúkban
reméltek sikereket. Mária Terézia a háború mellett döntött, s
mivel ettől az udvarban ismét kétségtelensikert reméltek, a
királynó férjétállította a csehországi csapatok élére.
A sereg Prága alá vonult, hogy augusztus l 7-én l 00 ágyú és 36
mozsár tüzelésével megkezdje az ostromot. A jól felkészült
franciák azonban most is fel tudták tartőztatni az osztták
hadigépezetet: a császáriak rohamait, ágytnását fokozatosan a
blokád váltotta fel. Esélyeiket csak az javította, amikor a téllel
együtt a városba beköszöntött minden ostromlottak réme, az
éhínség.Az egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő francia
csapatok egy része dermesztő hidegben kitörve, tiznapi menete-
léssel eljutott az országhatárhoz. Végül december 26-án a
városban maradó francia utóvéd is szabad elvonulást kért és
kapott.
Ferenc nagyherceg ekkor már megint nem tartózkodott a
seregnél. Mihelyt felmérte az osztrák csapattestek nehézkességét,
esetenként egyenesen tehetetlenségét, azokhoz pártolt, akik a

75
franciák által kezdeményezett tárgyalások elfogadását javasol-
ták. Mária Terézia viszont - a-iészsikerek tudatábán - u,
eddigieknél is határozottabban utasította vissza férje tanács-
adási kísérletét,s első ízben nyilvánította ki, hogy nem tűr
beleszólást a birodalom irányításába. Megtiltoita aűrgyaÁs,t i
franciákkal, mire Ferenc - elhagyva a ser:eget - Bécsbe utazott.
csehország visszafoglalása egyelőre feledútte az elszalasztott
lehetőséget s az érintetlen francia csapatok visszatérésének
veszélyeit. Az udvar tehát ünnepelhetitt, s Bécsben ki is
használták azalkalmat. December jO-án u Stephansdomban Te
Deummal adtak hálát a hadisikerek ért,1743. jinuár 2-ánpedig a
királynő és arisztokrata udvarhölgyei nagyszabású lóvasüe-
mutatón vettek részt.
Hamarosan hozzáfogtak a cseh királyi koronázás előkészü-
leteihez is. Mária. Terézia április 29-én látványos külsőségek
-ün-
között vonult be Prágába. A cseh rendek a iogadtatás
nepélyességénekemelésévelakarták feledtetni, hogy nem is
olyan régen, l 74 l decemberében éppen a Habsburgok- ellenfelét,
Károly Albertet köszöntötték tirátyukent. De a királynő sem
kivánta a szigorú megtorlással ébren tartani a történtek imlékét.
A frissen felállított vizsgálóbizottság az árulók ellen hozott
valamennyi korábbi halálos ítéletet börtönbüntetésre enyhítette, a
szabadságvesztések időtartamát pedig jócskán mérsékeite.De az
elítélteknek végül eá sem kellett maradéktalanul letölteniök:
egy-két év múlva valamennyiüket szabadon bocsátották.
A koronázást május l2-re, vasárnapra tűzték ki. Azemelke-
dett hangulatot csak fokozta, hogy éppen aznap reggelfutott be
Prágába Károly Sándor néhány nappal toráÜUi !!őzelmének
híre, amelyet Braunau mellett aratoiia bajorok feiétt, A szent
Vitus székesegyházban még a szertartás előtt elénekeltéka Te
Deumot. (A híres gótikus székesegyháznak akkoriban még
gyakorlatilag csak a fele, a szentély felőli része állt, míg a főhaj6
bejárati számyát a két impozáns toionnyal neogótikus siítusban a
20. században építettékhozzá.) csak e trauaoas után kerüt sor a
koronáásra. A királynő letette az esküt, majd a prágai érsek
szentelt olajjal kente meg a jobb kezét, mellét és a hátái Ezután

76
sorra ráadták a hatalom jelvényeit: derekára kötötték Szent
Vencel kardját, ujjára huzták a királyi gyűrűt, bal kezébe adták a
jogart, jobbjába az országalmát, s legvégül fejére helyezték a
koronát. A szertartást a prágai vár Ulászló termében adott
hatalmas díszebédkövette. A hangulat állítólag jóval szabadabb,
oldottabb volt, mint a súlyos helyzetben megrendezett pozsonyi
koronázáson. Még Mária Terézia is megengedett magának egy
kis iróniát, amikor szent vencel talán kissé túldíszítettko-
ronájáról aztirta Philipp Kinsky gróf cseh főkancellárnak, hogy
űgy néz ki, mint egy bohócsipka. Cseh királyságát, amely
politikailag komoly tekintélyt biztosíthatott, mindenesetre
igyekezett a lakosság körében is tudatosítani. Amikor azudvar a
koronázást követően Prágából Linzbe utazott, hogy a királynő
fogadhassa a szintén nemrég felszabadult felső-ausztriai rendek
hódolatát, a megkritizált koronát minden pihenőhelyen
közszemlére téve bemuta tták az érdeklődőknek.
1743 hadi sikerei tovább erősítették az udvar jó hangulatát.
A braunaui győzelem után az osztrák seregek júniusra újra
hódoltatták egész Bajorországot, s az eddig csak pénzsegélyeket
folyósitó angolok is tevékenyebben avatkoztak a háborúba:
jelóntős sereget vezényeltek a kontinensre. Elére maga II.
György király állt, aki június 26-án Dettingennél |egyőzte a
franciákat. Augusztus elején Károly Sándor elérte a Rajnát.
Baranyai tábornok huszárai, Trenck báró és Menzel ezredes
hírhedt pandúrjai portyáző útjaikon pedig már Franciaországot
zaklatták. Csak Bercsényi László generálisnak - Bercsényi
Miklós francia szolgálatba állt fiának - sikerült őket Elzászból
kiszorítania.
A királynő már Lotaringia visszafoglalásáról s egy Párizs
elleni támadásról álmodozott. Szövetségesei azonban nem osz-
toztak terveiben: a Habsburgok túlzott megerősödése éppen úgy
nem felelt meg érdekeiknek, mint Franciaországé. A segítség
nélkül maradt osztrák sereg igy a Rajna jobb partján vonult téli
szállásra. A bécsi tervezgetéseknek azonban ez sem szeghette
kedvét. Mária Terézia - felhagyva férje hadi dicsőségének
erőltetésével - most
a csatamezőn kedvezően bemutatkozó
77
sógorát, Károly Sándor herceget próbálta támogatni. A f,ratalab-
bik Lotaringiai herceg emberileg is alkalmasnak látszott a
feladatra: nyilt, becsületes, határozott, jó ítélőképességűegyéni-
ségévelnagy népszerűséget szerzett az udvarban. A királynő -
különös megbecsülése jeléül - húgát, Mária Anna hercegnőt
kívánta hozzáadni. A házassági terv elé váratlan akadályként
tornyosult Erzsébet Krisztina any acsászárné tiltakozása : méltó-
ságán alulinak tartotta volna leányát egy országát veszített
család teljesen birtoktalan ifiabb fiútagiához adni. Mária TeréÁa
azonban - Lotaringia várt meghódításáig * Németalföld helytar-
tóságával kárpótolta a fiatal rokont, s ez - vagy esetleg leánya
szemmel látható hajthatatlansága - leszerelte az őzvegyet. 1744.
január 7-én tehát Lotaringiai Ferenc öccse házasságot kötött
Mária Terézia húgával.
Kicsit későn, de annál eredményesebben indultak az l744-i év
hadműveletei. A királynő a távolból is igyekezett elősegíteni a
sikert, leveleiben tanácsok özönével árasztotta el a vezérkart.
Károly Sándor július 2-án átkelt a Rajnán, s elfoglalt több kisebb
erődöt. Mária Terézia szinte gyermekes örömmel fogadta a
hireket, az eredményeket a nagyapa (a Bécset felmentő, Budát
visszavívó Lotaringiai Károly) sikereihez hasonlitotta, amelyek
egyszerre hoztak dicsőséget a családnak s Németországnak. A
fiatal fővezért külön lelkesíthette, hogy az ősi tartomány hatá-
raihoz közelítve több lotaringiai nemes szökött át az osztrák
sereghez, hogy hűségérőlbiztositsa az egykori uralkodócsalád
tagiát.
A várakozásoknak ismét II. Frigyes - immáron harmadik -
szószegése vetett véget, A hódításaiért aggódó porosz király,
megszegve a korábban kötött békét,augusztus végénújra
Csehországra támadt. De ekkor már egész szövetség áltt a háta
mögött: az osztrákok sikereit látva már korábban egyezséget
kötött Károly Albert császárral, a pfalzi választóval és más
német fejedelmekkel, azzal a hivatkozással, hogy megmentik
Németországot Bécs állitólagos zsarnokságától. A porosz király
megpróbálta a szövetségbe vonni a török portát is, de a szultán
nem mutatkozott hajlandónak a Magyarország ellreni támadás-

78
 !2, Magyar csapatok átkelése a Rajnán, l7M

ra. Ugyancsak nem járt a remélt sikerrel a magyar protes-

tánsokat nyilt felkelésre biztatő kiáltványa sem.
A Csehország elleni támadás azonban önmagában is elegen-
dőnek bizonyult Bécs franciaellenes terveinek meghiúsítására.
Az osztrák sereget vissza kellett vonni, hogy gyorsított ütemben
indíthassák a fenyegetett országvédelmére. A poroszok azonban
igy is lépéselőnyben voltak, szinte ellenállás nélkül foglalták el
erődítményeit és városait. Szeptember l6-án maga Prága is
kapitulált. Rövid időn belül harmadszor sikerült elkerülnie az
ostrommal járó nagyobb pusztulást, mégha ez csekély vigaszt
nyújthatott is a bécsi udvarnak. Mint ahogyan Bécsben azzal
sem vigasztalódhattak, hogy a sarcoló, fuvart és élelmet követe-
lő ellenség Csehországban most szinte senkit nem tudott maga
mellé állítani. Talán a helyi lakosság gyűlölete is hozzájárult
ahh,oz, hogy amikor végre megérkeztek az osztrák fóerők,
ütközet nélkül sikerült ,,kimanóverezniük" a poroszokat Cseh-
országból. A lakosság az oszttákok segítségérekelt, s helyi
akciókkal igyekezett felmorzsolni a kisebb porosz erőket. A két
79
sereg Sziléziába vonult. Az osztrákok most e tartomány vissza-
szerzésébenreménykedtek.
Frigyes új beavatkozása nyomán megint fordult a tengeri
hatalmak magatartása. Anglia és Hollandia újra Mária Terézia
segítségéresiettek, s lekötötték Franciaországot. Csatlakozott
szövetségükhöz Szászország is, amely magára is veszélyesnek
érezte az új porosz törekvéseket. Amikor pdig l74S.január 20-
án Frankfurtban váratlanul meghalt a számkivetett Károly
Albert, Bajorország is elhagyta a porosz szövetséget. Az elhunyt
uralkodó fia nem kivánta folytatni a reménytelen háborút, s
tartománya visszaszerzése fejében bekét kötött a bécsi udvarral.
Károly Albert halála ugyanakkor azt is jelentette, hogy újra
megürült a császári trón. De mig az l'742-i császárválasztáskor
Mária Terézia szinte reménytelen helyzetben ktizdött öröksége
megvédéséért,s ez megakadályozta, hogy a császári koronát a
családban tartsa, addig mostanra sikerült megszilárdítania hely-
zetét, s ezze| a német választófejedelmek között is tekintélyt
tudott szerezni magának. Korábbi ellenségei közül Szászország
immár a szövetségesévé váIt. Cseh királyi koronázása kétségte-
lenné tette a cseh választófejedelmi szavazat birtoklását. Fran-
ciaellenes háborúja a veszélyeztetett rajnai területek választófe-
jedelmei között is megnövelte népszerűségét: mellé állt a mainzi
és a trieri érsek, továbbá az Angliával perszonálunióban ál-
ló Hannover. Bár Poroszország, a kölni érsek és a pfa|zi
palotagróf a szemben álló szövetséghez tartoztak, Habsburg-
ellenességükkel ezúttal kisebbségbe szorultak. A szeptember l3-i
frankfurti választáson a fejedelmek illetve a távollévők képviselői
Lotaringiai Ferencet választották császáná, A királynő új sikert
aratott: családja visszaszerezte a rövid időre elvesztett magas
címet.
A császári koronázás újra lehetőséget adott a nagyobb
szabású ünneplésre. Az ismét várandós Mária Terézia(dehátaz
utóbbi években a szüléseit követő néhány hónapot leszámitva
szinte mindig az volt) állapota ellenére nem akart kimaradni férje
dicsőségéből. A firenzei út után másodszor, negyvenéves ural-
kodását tekintve ez egyszeí vállalkozott olyan útra, amely a

80
Habsburg-monarchia határain túlra vezetett. Jelenléte miatt
persze el kellett vetni a férj tervét, hogy - a súlyos háborús
kiadások, az udvar penzügyi nehézségeimiatt - viszonylag
szerényebb kísérettelkeljen útra. A királynő csak hatalmas
udvarüartással, teljes pompával volt hajlandó Frankfurtba utazni.
De vitát váltott ki közötttik az is, hogy Mária Terézia nem kivánta
magát férje oldalán császárnévá koronáztatni. Terhességére
hivatkozott, holott amiatt igen ritkán mondott le bármit is, mint
ahogyan az mo§t sem tartotta vissza a hosszú, kimerítő utazástól.
Bizonyára Ferencnek lehetett igaza, amikor úgy vélte, hogy
felesége ezzel a koronázással - mégha szűk területen is, de - férje
elsőbbségét ismerte volna el, s erre soha nem volt hajlandó.
A császárnét ékesítőkoronát összeférhetetlennek tartotta volna
önálló uralkodói rang|ával. Büszkesége, hatalmába vetett hite
tehátlegyőzte oly fennen hirdetett szerelmét. A férj pedig - mint
általában mindig - most is beletörődött felesége akaratába.
Azutazás megint alkalmat adott Mária Teréziának arra, hogy
népszerűségétélvezze. Örömmel fogadta az ünneplést, a fárada|-
makat könnyen viselte. Panaszai is inkább dicsekvésszámba
mennek, hogy ámulatot keltsenek teherbírása miatt. ,,Szívesen
találkoztam volna a patdciusasszonyokkal, ha nem utaztunk
volna 13 óra hosszat, s azután - átöltözés nélkül - nem adtam
volna 3 órás audienciát" - irta Nürnbergből Trautson herceg-
nőnek. (Tehát még levélirásra - legalábbis diktálásra - is futotta
erejéből.) Lelkesen vetette bele magát a társasági életbe Frank-
furtban is. Közvetlenségéről, kedvességéről anekdoták születtek.
II. Frigyes, bár személyesen soha nem találkoztak, udvariatlan-
sággal, alattvalóival szemben tanúsított nyerseséggel vádolta a
királynőt, aki a fejedelmeket is szolgáinak tekinti. Pedig Mária
Teréziától semmi sem állt távolabb, mint a nyers udvariatlanság.
A porosz király állítása legfeljebb annyiban lehetett igaz, |togy a
királynő sem más uralkodótól, sem családtagiaitól nem hagyta
politikáját befolyásolni. Frankfurtban peldául szívesen látta
vendégü 75 éves nagyanyját * Erzsébet Krisztina anyját -, de
visszautasította, amikor az idős hercegnő a poroszokkal való
megegyezésre próbálta rábeszélni.

8l
 A koronázást október 4-ére (Ferenc névnapjára) tíiztékki.
A dómba való bevonuláskor a császár eddigi szuverén uralkodói
hatalmának jelképeit viselte: a lotaringiai hercegség jelvényét s a
szépen hangző, de semmi hatalmat nem biztosító jeruzsálemi
királyság koronáját. Felesége egy közeli városi palota erkélyéről
nézte végig az ünnepélyes felvonulást, majd a dóm karzatáről a
koronázást, hogy onnan siessen vissza az erkélyre. Visszafelé
Ferencen a császári hatalomjelvényei voltak: a korona, a palást,
kezétren a jogar és az országalma. A német császári cím a 18,
széaadban legfeljebb némi tekintélyt nyújthatott viselőjének, de
ténylegesen aligha biztosított nagyobb hatalmat, mint a formális
jeruzsálemi királyság. Mária Teréáa öröme mégis határtalan volt.
,,Mikor hitvese abban a furcsa maskarában tért vissza a
székesegyházból, s mintegy Nagy Károly szellemeként jelent meg
előtte - olvashatjuk Goethe Költészet és valóság cimű
önéletírásában -, az uralkodó tréfásan fölemelte mind a két
kezét, és odamutatta a császárnénak az országalmát, a jogart
meg az ősi kesztyűt, mire Mária Terézia szűnni nem akaró
kacagásban tört ki. . . Mikor aztán a császárné ferje üdvözlésére
meglobogtatta zsebkendőjét, és hangos vivátot kiáltott feléje, a
nép ujjongása, lelkesedése tetőfokra hágott, se vége, se hossza
nem volt az üdvrivalgásnak."
A német költőóriás azonban csak négy éwel a leírt koronázás
után született. Nem a szemtanú hitelességével, hanem szülő-
városa hagyományainak megfelelóen örökítette meg az ese-
ményeket, bár eszményitésévelmaga is tisztában volt. ,,Mivel az
uralkodó is csak ember, a polgár, ha szeretni akarja, magához
hasonlónak képzeli, ez pedig a leginkább úgy sikerülhet, ha
szerető hitvest, gyengéd szülőt, ragaszkodó testvért, hű barátot
láthat benne." Pedig MáriaTerézia még az ünneplés befejező-
dése előtt tanújelétadta, hogy nem mindenben tartja magára
érvényesnek az emberi szabályokat: végig akarta nézni a koro-
nénási lakomát az ún. római császárteremben. Hiába érveltek az
udvari főméltóságok azzal, hogy soha császárné nem lehe-
tett jelen ezen a lakomán, hiába állták útját a teremőrök,
egyszerűen félretolta őket, s helyet foglalt a teremben.

82
 A koronázás után a császári pár móg 12 napig maradt
Frankfurtban, majd Heidelbergen át Ulm felé Vették útjukat,
hogy onnan hajón térjenek haza Bécsbe. Mindenütt nagy
ünneplés fogadta őket, ami természetesen odahaza csapott a
legmagasabbra. Nem csoda. A Habsburgok székvárosa rövid
közjáték után ismét császárvárosnak nevezhette magát. Az
udvarban pedig senki nem kételkedett abban, hogy l745 hadi és
politikai sikerei nyomán a Habsburg örökséget nem fenyegetheti
többé veszély.

A békességára

A hosszú útnak, amelyen Ferenc császár és kísérete a frankfurti

koronázásra, majd onnan haza tartott, csak kisebb szakasza esett
a Habsburg-országok területére, Az ünneplés mégis egyformán
hatalmas volt mindenütt, ahol áthaladtak. A bajor és a sváb
tartományok lakossága is úgy köszöntötte a császárt, mintha
csak valódi urát köszöntené benne. Mi sem tűnt volna természe-
tesebbnek, ha a koronázás után a Habsburg-ház németországi
ellenfelei leteszik a fegyvert császáruk előtt, s véget vetnek az
immár ötödik éve folyó értelmetlen belső háborúnak,
A császári udvarban azonban jól tudták, hogy az efféle
várakozasok megalapozatlanok lennének. A német császári cím
sok évszázados története során sohasem biztosított korlátlan
uralmat viselőjének. A császári hatalom, amely l0, századi
kialakulása óta próbált úrrá lenni a tartományurak önállósulási
kísérletein,az idő múlásával egyre több olyan eszközről kény-
szerült lemondani, amelyet a központositásban felhasználhatott
volna. A Hohenstauf császárok a kis- és középnemességet, az
l356-i Aranybulla a városokat szolgáltatta ki a fejedelmeknek,
az 1555-i augsburgi vallásbéke az egyház birodalmi szintű
támaszként való felhasználásáról mondott le. Birodalmi méretek
helyett a német abszolutizmus tartományi fokon, kis-állami-
fejedelmi keretekben kezdett kiépülni. A császári hatalom
hanyatlására az l648-i vesztfáliai béke tette fel a koronát, amikor

83
a császártól független, gyakorlátilag önálló politikai hatalmat
adott a tartományi fejedelmek kezébe, A fejedelmek nemcsak
tartományuk belügyeiben szereztek teljes autonómiát, hanem a
külpolitikában is: szövetkezhettek egymással vagy akár külső
hatalmakkal is. A császárnak bármiféle döntéséhái a birodalmi
gyűlés egyhangú beleegyezését kellett volna elnyernie, de ez a
testület - amely egyébkéntl663 óta folyamatosan üIésezett
Regensburgban - belső ellentétei miatt maga is ritkán volt képes
az egyetértésre. A császári hatalmat így legfeljebb néhány nécibe
szorult birodalmi elnevezésű szerv képviselte, mint pl. a biro-
dalmi udvari tanács (Reichshofrat), amely valamiféle legfelső
bíróságként funkcionált. E szervezeteknek azonban a gyakorlati
politikába igen kevés beleszólásuk volt.
A császári hatalom névlegességétismerve nem csoda, ha Mária
Terézia és Ferenc a frankfurti koronazás után sem rendelkeztek
számottevő befolyással Németországban. Az osztrák hadsereg
ugyan fe|vehette a császári elnevezést, a Pragmatica Sanctiói
elfogadó fejedelmek hol szűkebb, hol tágabb csoportja császári
szövetséggé lépett elő, de résztvevőinek célkitíizéseikértezután is
fegyverrel kellett síkra szállniok. II. Frigyes, akit szószegéssel
vádoltunk, amiért felrúgta az apja, vagy éppen saját maga által
szentesitett szerződéseket és békéket,nem követétt el tórvény-
sértést,amikor folytatta a háborút császára ellen. s ez a császűi
koronázást követően ismét az ő számára alakult szerencsésen.
1745 nyarán, Prága elfoglalása után, az osztrák és szász
csapatok mégabban a reményben nyomultak be Sziléziába, hogy
e tartományt is visszaszerzik. Az a helyzeti előnyük azonban,
amit csehországban élveztek, a porosz tartománnyá szeívezett
Sziléziában többé nem érvényesült. A lakosság itt nem állt
melléjük, a porosz hadvezetés pontosabb értesüléseket szerezhe-
tett az ellenség felvonulásáról, létszámáról, mint csehországban,
s a biztos, hazai talajon újra kidomborodhatott a porosz sereg
magasabb képzettsége, fegyelme. Az eddig elég siieres Károl!
sándor hercegről is hamarosan kiderült, hógy katonai tehetsége
mégsem vetekedhet II. Frigyesével. Első próbálkozása, holy
hazai földön mérjen gyors veresé get az addig trátráló porű

84
seregre, kudarcot vallott. Az 1745. június 4-én Hohenfried-
bergnél lefolyt ütközetben két egyenlő nagyságú, közel 60 ezres
sereg csapott össze. Frigyes egy gyors mozdulattal már a csata
elején elszakította, majd megfutamította a Károly Sándor
seregének balszárnyát alkotó szászokat, hogy ezután teljes ere-
jével az osztrák gyalogosok arcvonala ellen fordulhasson. A csá-
szári hadvezetésnek ugyan sikerült megakadályoznia a kataszt-
rofális vereséget s viszonylag rendben visszavonnia egységeit, a
csatát megfordítani azonban nem lehetett.
A vereség nyomán Károly Sándor kiszorult Sziléziából, de
nem hagyott fel az őt követő poroszok zaklatásávaL Mária
Terézía is újabb támadásra ösztönözte sógorát, hogy végre
gyózelemmel nyomatékosíthassa férje esélyeit a küszöbönálló
császárválasztáson, ÚiaUU ütközetre azonban csak e nagy
esemény után került sor, szerencsére. Károly Sándor szeptember
30-án a csehországi határ menti Soor falunál támadt rá túlerőben
lévő seregével a poroszokra, de újra csak vereséget szenvedett. S
Frigyes arról is gondoskodott, hogy újabb váratlan húzással
csökkentse a bécsi udvar kilátásait. Amikor mindenki aztvárta,
hogy téli szállásra vonul, november végéna császárral szövet-
séges Szászországra támadt, s december l5-én a kesseldorfi
ütközetben újra legyőzte az egyesült osztrák-szász sereget.
Az újdonsült császári udvarban be kellett látni, hogy nem
tudják visszaszerezn i Szlléziát. Békekötésre ösztönözték M ária
Teréziát a többi hadszíntérről érkező kedvezőtlen hírek is.
A kesseldorfi csatavesztést követően gyors tárgyalások kez-
dődtek, s karácsony első napján (december 25-én) Drezdában
létre is jött a béke az osztrákok és Poroszországközött. Tartalma
lényegében az l742-i berlini béke feltételeit ismételte meg:
Szilézia maradt a poroszok birtokában, s ennek fejében II.
Frigyes elismerte Mária T erézia királyságait valamint Lotaringiai
Ferenc császárságát.
1745 végéntehát Németországban elhallgattak a fegyverek.
Visszavonult hazájába II. György angol király is, akit az 1689-
ben elűzött Stuart II. Jakab leszármazottait támogató skót
jakobita lázadás kényszerítetta kontinens elhagyására. Az

85
osztrák örökösödési háború azonban az elmúlt években jóval
szélesebb hullámokat vert annál, hogy a Habsburg-porosz
békévelle lehessen zární. A két Bourbon-hatalom * miután nem
sikerült Mária Teréziát letaszítaniok trónjáról - a spanyol
örökségbőI a század, elején Bécsre szállt itáliai és németalföldi
területeket kívánta elvitatni. A németországi fronton felsza-
badult császári haderő most e - gyakorlatilag mellékhad-
színtérnek számító - területeken is nagyobb eséllyel vódhette meg
császárnéja birtokát.
Itáliában a spanyolok a (Fülöp herceg számára) alig egy
évtizede megszerzett Nápolyi Királyságot, valamint az őnállő
Genovai Köztársaságot használták fel a Habsburg-birtokok
ak|atására. Mivel Bécs értesüléseiszerint a nápolyiak elége-
detlenek voltak a spanyol uralommal, Mária Terézia 1744 e|ején
sereget indított a királyság visszaszerzésére, A nehézkes osztrák
hadvezetés azonban nem tudta kihasználni a helyi lakosság
valóban meglévő rokonszenvét. (Mária Teréziát Aquila dóm-
jában Nápoly királynőjévé nyilvánították.) Lobkowitz herceg
főparancsnok nem támogatta a helyi Bourbon-ellenes akciókat,
hanem mindenáron a menekülő királlyal akart leszámolni. Az
elhúzódó háborúban az oszírák seregek is súlyos károkat
okoztak a helyi lakosságnak, s a nép ellenük fordult. Magukra
maradva, elszigetelve kellett visszavonulniok 1744 októberé-
ben, feladva Mária Terézia nápolyi királyságának szép tervét.
Lobkowitzot hamar menesztették, helyére Liechtenstein her-
ceget nevezték ki főparancsnokká.
A siker felbátoritotta a Bourbon-pártot: a következő év
nyarán 15 ezer harcosuk indult az észak-itáliai Habsburg-
tartományok ellen. Miután elfoglalták Piacenzát és Páviát,
december l6-án bevonultak Milánóba. A franciák a császári
pártól valamennyi itáliai birtokuk feladását követelték, Ferenc-
nek még Toszkanáról is le kellett volna mondania öccse, Károly
Sándor javára. A kis fejedelemségekre felosztott Itália így
egészébena Bourbon-érdekszférába került volna.
A drezdai béke azonban alapvető változást hozott. 1746
márciusában a császáriak Károly Emmánuel szárd király szövet-

86
ségével rátámadtak a franciákra. Hamarosan visszafoglalták
Milánót, majd június l5-én Liechtenstein herceg Piacenza falai
előtt fényes győzelmet aratott a spanyol-francia sereg felett.
Mária Terézia öröme azonban - mint már annyiszor - ezúttal
sem lehetett felhőtlen. A győztes hadvezér, akitől Becsben
további sikereket vártak, egészsége megromlása miatt, felmen-
tésétkérte. Utóda, a genovai születésű Otto Anton Botta márki
pedig közismerten kiegyensúlyozatlan ember volt, aki sikereit
szerencsétlen lépésekkel tudta lerontani. Miután szeptemberben
elfoglalta Genovát, győzelmét személyes sérelmei orvoslására
kívánta felhasználni. A város egykor méltánytalanul bánt el
apjával, s a fiú most zsarnoki kormányzással s hallatlanul magas
hadisarc kivetésevel kívánta megtorolni a család becsületén esett
foltot. A lakosság elkeseredése napról-napra nőtt, s december
5-én felkelésük kiverte a meglazult fegyelmű osztrákokat a
városból, Itália földjén a következó években nem került sor
jelentősebb hadműveletre. A háború itt olyan befejezést ígért,
amely nem változtatja meg lényegesen a korábbi határokat,
Az általános békekötést azonban akadályozta, hogy egy
hadszíntérenmég nem hallgattak el a fegyverek. Osztrák-
Németalföldön még folyt a háború a Habsburg-hatalom és
ellenségei között. Amikor II. Frigyes |744 augusztusában hátba
támadta s visszavonulásra késztette a Rajnáig jutott osztrák
sereget, Franciaország - felszabadulva a ránehezedő nyomástól
- támadásba lendült. Szász Móric francia marsall (Erős Ágost
lengyel király és szász váIasztófejedelem házasságon kívül
született fia) 1745. május ll-én a flandriai Tournay-nál majd
1746. október ll-én Raucoux-ná| győzte le Lotaringiai Károly
Sándor seregét. A franciák immár Hollandiát veszélyeztették.
Azt, hogy ez a béke végül mégsem fosztotta meg Mária
Teréziát egy újabb tartományától, nem a seregei által ví-
vott csatákban dőlt el. A királynő is hajlott a békére,de
utolsó vereségei Osztrák-Németalföld elvesztésévelfenyegették.
A sorsdöntő pillanatban azonban Anglia a tengeren törte meg a
franciák erejét, s ez megakadályozta az újabb hódításokat. De
siettette a megegyezést az is, hogy Oroszországban megszilárdult

87
 @
9
l-

C)

.()

ö0
q)

ö0
o
N
.o
Jl
o

p.

88
Erzsébet cárnő helyzete, s a keleti nagyhatalom szövetséget,
továbbá 60 ezer főnyi hadsereget igért a császárnak a háború
folytatására, mindenekelő tt Szi|éna visszaszerzés ére. 17 47 v égén
Aachenben megindultak a béketárgyalások. A szövetségesek
között a harctereken megnyilvánuló egyetértésnek azonban a
tárgyalóteremben nem sok nyoma akadt. A résztvevők most
kizárőIag saját érdekeiket képviselték.Anglia közömbössége
nagy szerepet játszott abban, hogy Mária Teftzia törekvéseiből
mindössze egy valósulhatott meg: a mindenáron való bekekötés.
Becs u§yan megtarthatta Osztrák-Németalföldet, de Itá|iában le
kellett mondania Pármáról és Piacenzáról a spanyolok, a
milánói hercegség kisebb területeiről a szárd királyság javára. Az
aacheni békót Franciaország és a két tengeri hatalom között
1748. október 18-án kötötték meg. Az osztrák küldöttség
azonban a sértődött Mária Terézíautasítása szerint - azért,
,,hogy az egész világ előtt nyilvánvalóvá váljon, hogy Mi egy
ennyire rossz, hiányos, az előzetes tárgyalásokhoz hasonlóan
torz és sok vonatkozásában még azoknál is gonoszabb alkotást
semmiképpen sem tekinthetünk szükségszerűnek" -- csak öt
nappal később, október 23-án csatlakozott a békéhez.
Véget ért tehát a nyolc éve folyó háború. Mária Teréna
keserűen vette tudomásul, hogy örökségét több oldalról is
megcsonkították, Igazságérzete nem tudott megbékülni az őt ért
méltánytalansággal. Különösen bántotta, hogy szövetségesei
(elsősorban Anglia) a legnehezebb órákban nem álltak ki
mellette. A békéértsúlyos árat fizetett, vesztesként kellett
bemutatkoznia Európa előtt.
A kontinens politikai közvéleménye mégsem igazolta a ki-
rálynő bánaát. A kortársak szemében a területi veszteségek sem
feledtethették, hogy az íílűuralkodónőnek sikerült megvédenie
trónját s megőrimie birodalma egységét,amiért 1741-ben egy
lyukas garast sem adtak volna. Visszakerült a család birtokába a
császári korona is. A Habsburg-monarcbia az elszenvedett
veszteségek ellenére 1748-ban Európa-szerte nagyobb tisztelet-
ben részesült, mint az előző évtizedekben bármikor.

89
 Az első reformok

Nyolc év telt el Mária Teréüauralkodásából, mire a birodalom

valamennyi tartományában elhallgattak a fegyverek. De a hosszú
háború mégsem annyira időtartamával okóiott nehézségeket a
királynőnek, mint inkább azzal, hogy uralkodásának első
időszakát foglalta el. A korm ányzás alapelveinek kijelölése
helyett így a hadsereg ügyeivel kellett fogialkoznia, a segitő-
társak kiválasztása helyett újabbnál újabb hadvezéreket kettett
keresnie. A távlati célok érvényesülésételnyomta a pillanatnyi
szükség, a belpolitika ügyeit a kívülről diktált kényszer.
Pedig a királynő kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy
mennyire nem felel meg a monarchia berendezkedése a hirtelén
rászakadt súlyos követelményeknek. Amikor jóval trónra lépése
előtt Robinson követ azt irta róla, hogy ,,igyekszik betekintést
nyerni az ügyekbe, . . . panaszolja a rossz ügyintézést'' , ezt még
részben a mindig elégedetlen tizenéves kor türelmetlenségének]
részben az öreg tisztelő hízelgésénekszámlájára írhatjuk. Az
uralkodása későbbi évtizedeiben keletkezett emlékiratók ezzel
szemben az utólagos önigazolást szolgálják. Soraikban mégis
sok az igazság:
,,A hibák, amelyeket a kormányzat apámuram életében
követett el, nem maradtak észrevétlenek előttem, annak ellenére,
hogy felelősei mindent megtettek, hogy szándékaikat előttem
megmagyarázzák. .. A meglévő nehézkes államvezetés mellett
nem lehettem képes arra, hogy az ország természetét és erejét
felmérhessem, igy alá kellett vetnem magamat minisztereim
tanácsainak, . . Javaslataik, mivel országaimat ők is csak azon
egyes hiányosságok szintjéig tudták felmérni, amelyeket a rájuk
bízott ügyekben megismertek, csak a részkérdéseketpróbáliát
megoldani. Akkori csekély ismereteimmel mégsem ellenkez-
hettem velük."
Későbbi uralkodói tapasztalataival mindenesetre fel tudta
mérni a megelőző kormányzás hatékonyságának két legsűlyo-
sabb gátját: a tartományi érdekeknek a birodalmi éraeket eté

90
való helyezését, illetve a rendi célok szembenállását az ált'ami
törekvésekkel.,,A miniszterek uralkodójuk bizalm át arra hasz,
nálták fel, hogy annak a tartománynak, amelynek élérekerültek,
vagy ahol birtokuk volt, oly mértékbenkedvezzenek, ami más
OrókOs brtományokat visszaszorit, mintha csak idegen orszá-
gok lennének s nem egy uralkodó alá tartoznának.,, E
miniszterek minden országban biztositották a rendek szabad
tevékenységét...s ezzp| a rendi testületekben a legnagyobb
tekintélyt és bizalmat szerezték meg. . . Ha most az uralkodó -
hadserege fenntartására vagy a közügy védelmére - a szóban
forgó tártománytól szeretett vo|na hozzájutni a kívánatos
.egitrégh"r, az ott befolyásos minisztert kellett rávennie, hogy
azt számár a előteremtse. "
A Habsburg-állam irányítása szervezetében is elég bonyolult
volt ahhoz, hogy - a helyi vagy csoportérdekek érvényesülésétől
függetlenül - c*t állandó nehézségek, belsó konfliktusok árán
-Úködh..."n. A modern államigazgatásban a tárgyi illetékes-
ségü kormányszerveknek kell felváltaniok a feudális kor területi
alápon működő főhivatalait. A Habsburg-államban l740-ben
alig néhány tárgyi illetékességűszerv működött * mint a 16,
szá=zadban felállított udvari kamara és az udvari haditanács *,
bár végül ezek sem rendelkeztek az adott terület korlátlan
irányitásának jogával. Az udvari kamarának a gazdasági-
penzügyi kormányzást meg kellett osztania a Ministerialis
-Bun"oá"p.rtatio-val
(amely az ál|amadősságokat kezelte) és az
önállósoáott állampénztárral (Universalis Bancalitas), Az ud-
vari haditanács eredetileg birodalmi méretű hatáskörét az előző
századokban az idegen veszélyek hatékonyabb elháritására
felállított innsbrucki Elő- és Felső-Ausztriai Katonai lgazga,
tóság valamint a grazi Belső-Ausztriai Haditanács korlátozta,
E két szakterületen kívül még a külügynek sem volt külön
hivatala. A diplomáciai kapcsolatok intézése_ mint a dinasztia
házi (családi) ügye - az osztrák kancellária feladata volt (bár
azon belül külön osztály foglalkozott vele).
Az ügyek többségét azonban a területi illetékességü kancel-
láriák vagy honájuk hasonló központi kormányszékek intézték,

9l
Mária Terézia trónra lépésekorhat, egymástól független főhi-
vatal székelt Bécsben: az osztrák, cseh, magyar és erdélyi
kancellária, továbbá azitáliai és a németalfölditanács. Műká-
désüket nemcsak a gazdasági és pénzügyeket felügyelő kama-
-azt
rával vivott harcok, hanem - miként a kirá|ynő később
felismerte - az egymással folytatott torzsalkodás is jellemezte.
Az év századok során lassan növekvő Habsburg-áliam v ezetői
nem merték felszámolni a helyi autonómiát és a rendi jogokat
biztositó kormányszékeket. Több kísérletet tettek viszont mun-
kájuk összehangolására. Legfelső szinten olyan tanácsadó szer-
veket állítottak fel, amelyek - szerintük - éppen azzalválhattak
volna az egész monarchia ügyeinek elbírálójává és meghatáro-
zőjává, hogy nem volt konkrét végrehajtó iratalmuk. Á titkos
konferencia a legáltalánosabb államügyekkel foglalkozott, a
pénzügyi konferencia az udvari kamara és a többi függetien
gazdasági főhivatal munkáját igyekezett összehangolni a nevleg
szintén önálló kancelláriákkal, míg a katonai pénzügyekke'Í
foglalkozó deputációnak az udvari haditanács, áz uaűt ta-
mara és a hadbiztosság tevékenységétkellett egybehangolnia,
A végrehajtó hatalom hiánya, amelynek ezen szervek páúUan-
ságát kellett volna kifejeznie, végül mégis inkább gáitá vált: a
hivatalok ellenkezése miatt nem akadt szervezet, amely a
kialakított véleményeket a valóságba átültethette volna.
Az elhúzódó háború természetesen nemigen nyújtott arra
lehetőséget, hogy e bonyolult államigazgatásr alapjaiúan átfor-
málja. Kisebb beavatkozásokra mégis sor kerüli.- A pénzügyi
konferencia felszámolása 1741-ben, majd a Bancaliias meg-
szüntetése l745-ben aztacélt szolgálta, hogy a függetlenített Ú
riválistól megszabadított udvari kamara egységei-szempontok
szerint szabály ozza a birodalom államgazdaságának irányítását.
1743-ban felszámolták a Belső-Ausztriai Haditanácsot, 1744-
ben pedig azElő- és Felső-Ausztriai Katonailgazgatőságot, s
ezzel a katonai igazgatás addigi szétforgácsoltságának u.útt"k
véget. Új szervezet ezzel szemún az els6 években alig jött létre:
l742-ben a külügyeket vették ki az osztrők kanceiláiia hatás-
köréből, hogy a külön e célra alapított államkancellária kezébe

92
adják, l746-ban pedig általános gazdasági igazgatőságot (Uni-
versalkommerziendirektorium) létesítettek a kereskedelemmel
és közlekedéssel kapcsolatos ügyek intézésére.
A hivatali gépezetben végrehajtott változtatások azonban
egyelőre alig tették hatékonyabbá az á|lamigazgaíást, s még
kevésbé biztosították számára a háborúban és békében egyaránt
nélkülözhetetlen eszközt, a pénzí.Mária Terézia hallatlanul
eladósodott államot vett át apjától, az államadősság összege
l740-ben l0l millió forintra (gulden) rúgott. Ennek 40%-át
maga VI. Károly produkálta. (l7ll-ben az ál|amadősság még
csak 60,5 milliót tett ki). Pedig a monarchia egyenes adőja az
l730-as évek közepén még l2,8 millió forint volt. Eszak-Szer-
bia, majd Szilézia elvesztése, továbbá az l740-ben kirobbanó
háború pusztításai azuíán fokozatosan l0 millió forint alá
szorították az évi adőbevételt (összege l743-ban mindössze 9
millió forint volt), s így természetes, hogy a királynő minden
erőfeszitése ellenére sem tudta helyreállítani az á||am pénzügyi
egyensúlyát. Az adóbehajtás akadozott, a tartományok egy
részébenhatalmasra duzzadt az adőhátralék. Közben pedig
arról érkeztek hirek, hogy a megszállt Sziléziában II. Frigyes az
osztrák kötelezettségeknél sokkalta súlyosabb adókat vettet ki, s
szedeti be azokat viszonylag könnyen.
A Habsburg-állam régi miniszterei aligha tudtak volna olyan
változtatásokat elképzelni, amelyek képesek lettek volna elhá-
ritani az álllamigazgatás akadályait. A háború után bevezetett új
közigazgatási és adórendszer elveinek kidolgozója egy kívülálló
lett: Friedrich Wilhelm Haugwitz gróf, aki a porosz megszál-
lás elől menekült el Sziléziából, s birtokai elvesztésével egyre
inkább a hivatali fizetségre volt utalva. E - lényegében gyökér-
telenné váló - hivatalnok nemesnek kellett felismernie, hogy a
kőzigazgatás átszervezésének fő célja az uralkodói hatalom
erősítése s a rendi hivatalok háttérbe szorítása kell, hogy legyen.
A szakositás, az átfedések megszüntetése csak eszköz lehet az
állam törekvéseinek keresztülvitelében. A Habsburg-kézen ma-
radt töredék ún. Osztrák-Szi|ézia vezető hivatalnokaként árgus
szemekkel figyelte a porosz berendezkedést a megszállt szom-

93
szédságban, s irigyelte annak hatékonyságát. Elég hamar hozzá-
kezdett beadványai sorozatához is, amelyekben alapvető át-
alakitásokat javasolt.
Haugwitz úgy vélte, hogy ki kell küszöbölni azt az ellent-
mondást, ami a kamara jogos pénzszükséglete és a kancelláriák
minden terhet elhárítani vagy csökkenteni akaró magatartása
között mutatkozott. Amíg a közvetlen hatalommal rendelkező
szerv (vagyis a kancellária) nem érdekelt a jövedelmek pontos
beszedésében, az adőkért felelős hatóság (a kamara) viszont nem
rendelkezik tényleges hatalommal, aligha lehet a jövedelmek
stabilizálódására számítani. Poroszországban a General Direk-
torium nevű legfelső kormányszervben összekapcsolódott a
politikai és a gazdasági irányítás, ezért tudott a porosz
kormányzat magasabb adókat beszedni, mint az osztrák. Nem
beszélve arról, hogy ott valamennyi befizetés az államkincstárf
gyarapította, míg a Habsburg-monarchiában a központi kor-
mányzatot illetó adó mellett számtalan olyan illetéket vetettek
ki, amely a rendi szervek eltartását szolgálta.
Haugwitz elképzelésénekmásik oldala az volt,hogy az adőzók
körét terjesszék ki a nemességre is. Ha a nemesek tarto-
mányonként önként ajánlanak hozzájárulást az állami terhek-
hez, akkor kiváltságukon, az adórnentesség elvén nem esik
csorba. Úgy vélte, hogy az általa javasolt módszerekkel a
monarchia adója l5 millió forintra lenne emelhető, amellyel l08
ezres hadsereget lehetne eltartani.
Haugwitz először két periférikus tartományban kapott lehe-
tőséget tervezete megvalósítására, l'747 januárjában a királynő
Krajnába, majd márciusban Karintiába nevezte ki vizsgáló-
biztosnak. A helyi rendek e két kis belső-ausztriai tartományban
természetesen mindent megtettek, hogy a rendezést kudarcba
fullasszák. Hiába sikerült Haugwitznak a tartományi gyűléssel
megszayaztatnia tervezetét, ha a hivatalok nem vették tudo-
másul a rendelkezéseket s továbbra is a régi módon dolgoztak.
Az udvar a tisztviselők fizetésének visszatartásával kényszerí-
tette engedelmességre őket,
A két kis tartomány engedetlenségét viszonylag hamar le
94
lehetett szerelni. Haugwitz tervezetén€k azonban a központi
kormányzatban is jelentős ellenzéke támadt. Az elégedetlen-
kedők vezéralakja Friedrich Harrach gróf, cseh főkancellár lett,
aki nemcsak bírálta a tervezetet, hanem ellenjavaslatot is
kidolgozott. Ő - Haugwitzhoz hasonlóan - ugyancsak 15 ,
millióra kívánta növelni az állami jövedelmeket, de ezt a
növekedést elsősorban gazdaságpolitikai intézkedésekkel kí-
vánta volna elérni. Továbbra is a rendi szervekre bízta volna
behajtásukat, sőt a kamarai jövedelrnek kezelésétis.
A királynő nem akart egyedül dönteni a két tervezet között,
így elbírálásukat az 1748. január 29-re összehívott korona-
tanácsra bizía. E tanács összetétele az elmúlt években jócskán
megváltozott. A VI. Károlytól (s részben még I. Lipóttól vagy I.
Józseftől) örökölt idős államférfiak részben elhaltak, részben
valóban visszavonultak. Helyükre új emberek kerültek: Corfiz
Anton Ulfeld gróf államkancellár, Rudolf Colloredo gróf
birodalmi kancellár, Franz Ludwig Salburg gróf főhadbiztos,
Philipp Kinsky gróf, ekkor a Ministerialis Bancodeputatio
vezetője. De ha az összetétel változott is, a főhivatalnokok
szemlélete alig. A jelenlévők többségükben Harrach mellé álltak.
Mária Terézia így lényegében a tanács ellenében döntött, amikor
űgy határozott, hogy Haugwitz tervét fogadja el. Emlékirataiban
később korlátlan elismeréssel méltatta a grófot, akit ,,valóban a
Gondviselés küldött", aki ,,tisztességes, nincsenek hátsó gondo-
latai, nem nagyra vágyő, önzetlenül ragaszkodik uralkodójához,
örömmel és szorgalomma| végÁ munkáját". l748-ban azonban
még inkább a tervezet eredetisége és merészségeszerezte meg a
királynő pártfogását. Mária Terézia környezete Haugwitz nem
túl előnyös külsejét is igyekezett kihasználni a királynő befo-
lyásolásánál:,,Szemével állandóan hunyorog. Inkább vélnéd
együgyúnek, mint nagy embernek." Győzelme után senki nem
kételkedett benne, hogy ,,királynője kegye nélkül régen meg-
bukott volna".
A reform bevezetésérevégül mégis csak a háboru lezárása után
kerülhetett sor. Mária Terézia 1749. május 2-i rendelete döntött
úgy, hogy Haugwitz megszervezheti Directorium in publicis et

95
cameralibus néven az új központi kormányszervezet (az e|ne-
vezés és a felépítésfelreérthetetlenül a porosz General Direk-
toriumra utalt), amely egyesíti magában a kancelláriák politikai
és a kamara gazdaságijogkörét. Ezze| egyid,őben a cseh és az
osztrák kancelláriát felszámolták, az örökös tartományokban
feladatát vesztett udvari kamara pedig hosszú évekig csak
magyar ügyekkel foglalkozott. Önálló intézményeskeretet kapott
viszont. az eddig a közigazgatással összefonódott igazságs zolgál-
tatás a Legfelsó Bíróság (Oberste Justizste|le) felállitásával.
A középfokú igazgaást ellátó szintén újonnan szervezett tar-
tományi szintű Representatio és kamara nevű hivatalok ki-
kerültek a rendi befolyás bármilyen megnyilvánulása alól.
Az Emlékiratokban a királynő természetesen magának tulaj-
donította a munka érdemi részét:,,minden köz- és gazd,asági
ügyet a katonai ügyekkel egyetemben az új Directoriumnak
adtam át. Kineveztem annak és a főbiróságnak az elnökét és
alelnökeit, anélkül, hogy kancellári címet kaptak volna. Minden
határozatot - a hetenként beterjesztendő jegyzőkönyvekkel
együtt - magam elé kérek, a fontosabbakat péntekenként a
magam és a császár jelenlétében tartott ülésen előadatom.
Általában úgy intézem a dolgot, hogy a hétről hétre előforduló
tárgyakat elintézzék, s csak a részletesebb kidolgozást igénylők
maradjanak tovább."
A valóságban a főhivatalnokok kinevezésénélés az ügyrend
meghatározásánál mindenképpen lényegesebb volt, hogy Haug-
witz sorra járta az örökös tartományokat, s rávette - igaz, a
királynő tekintélyévela háta mögött - a rendeket, hogy l0 évre
szavazzák meg a felemelt adót, amelynek fizetéséhezmaguk is
csatlakoztak. (Csehország adója 3,2 millióról 5,2 millióra, Alsó-
Ausztriáé l millióról a duplájára, Stájerországé 390 ezerről több
mint háromszorosára,1,25 millióra emelkedett.) A királynő hol
rábeszéléssel, hogy fenyegetéssel igyekezett elősegíteni a Di-
rectorium elnökévé kinevezett Haugwitz tevékenységét.S a
rendek fokozatosan mindenütt meghajoltak. Volt tartomány,
ahol a nemesek ravaszul a parasztokra próbálták áthárítani a
maguk adóját is, de a központi kormányszervek ezt is időben

96
leszerelték. Harrach gróf - miután cseh kancellári rangja
automatikusan megszűnt, s nem kapott új tisztséget - nem
sokkal élte túl vereségéts kegyvesztettségét. l749 nyarán, alig
egy hónappal a reform bevezetése után meghalt.
A Haugwitz-reform a támogatók óhaja ellenére végül mégsem
hozta meg a Habsburg-állam óhajtott egységét.Ervényételeve
nem terjesztették ki a távoli Osztrák-Németalföldre és az itáliai
területekre. Magyarország még szerepelt Haugwitz eredeti ter-
veiben, de végül Mária Terézia bazánkban is eltekintett a
bevezetésétől. A pozsonyi országgyűlés híres jelenetére emlékezve
ugyanis nem akarta, hogy adott szava a nemesi kiváltságok
tiszteletben tartása - megszegésével
-
vádolják. A mindig makacs
Tirol rendjei viszont a többi örökös tartománytól eltérően csak
egyetlen évre voltak hajlandóak elfogadni a nemesi adőzás
terheit, A királynő meg is neheztelt rájuk, s ezt később is sokszor
érzékeltette.
A reform végül mégis stabilizálta a pénzügyeket. A közvetlen
adő l'754-re l7 millió forintot tett ki, a teljes állami jövedelem-
amely l745-ben alig érte el a 20 millió forintot -, a gazdasági élet
felvirágzása nyomán megduplázódott: 40 millió forintra nótt.
Most már valóban meg lehetett állítani az államadősságok
további növekedését, fizetni lehetett a korábbi kölcsönök ka-
matait. Megszűnt az állampénztár nemzedékek óta hagyo-
mányosan krónikus üressége. A királynő a továbbiakban jó
gazdasszonyként tartotta a kezében a pénzügyeket: engedélye
nélkül mégtiz forintot sem lehetett kiadni. Az udvartartás heti
kiadásait pedig minden szombaton maga ellenórizte, s ha hibát
talált, büntetést fizettetett a vétkesekkel.

97
 Az abszolút uralkodó

Az 1748-ban megkötött szerződést éppen csak annyi békésév

követte, mint amennyit a megelőző háború felemésztett: nyolc. A
béke megszegésére ezúttal maga Mária Terézia készült: sohasem
titkolta, hogy Szilézia visszaszerzésére törekszik. Ténylegesen
ennek szolgálatába állította egész politikáját: fejlesztette hadse-
regét, jobbitotta felszerelését, ellátását. A gyakorlatban tevé-
kenysége mégsem szűkült egyoldalú militarizmussá, Már a
Haugwitz-reform elfogadása is azt a felismerését igazolta, hogy a
hadsereg erősitéséhez a pénzügy s rajta keresztül az egész kőz-
igazgatás átszervezését látja szükségesnek, de nem riad vissza a
megváltoztathatatlannak tekintett társadalmi kiváltságok (mint
például a nemesi adómentesség) megnyirbálásától sem. Ez a
sokoldalúság jellemezte politikáját a későbbiek során is, Jogát,
hogy az állami élet minden kérdésébenmaga döntsön, évszáza-
dának a korlátlan (abszolút) uralkodói hatalomról vallott
elméletébőlmerítette. Szilárdan hitt abban, hogy az isteni
gondviselés helyezte az uralkodói méltóságba, s csakis Istennek
tartozik felelősséggel cselekedeteiért.
,,Minden dologhoz nagy állhatatossággal fogtam, és a legerő-
sebben kitartottam mellette - olvashatjuk a már többször idézett
emlékiratokban -, miközben kedélyem a legnagyobb szükségek
közepette is olyan nyugodt maradt, mintha ezek az ügyek
egyáltalán nem tartoznának rám. Mert - ha az isteni gondviselés
úgy rendelte volna - ugyanolyan belenyugvással és megelége-
déssel mondtam volna le az uralkodásról. akár nvilvánvaló
98
ellenségeimnek engedve azt át, ha bebizonyosodott volna, hogy
ez a kötelességem, vagy országaim javát mozdítom elő vele. E két
szempont volt mindenkor legfőbb alapelvem. Bármennyire
szerettem is családomat és gyermekeimet, annyira, hogy sem
szorgalommal, sem gondoskodással, sem bánattal, sem mun-
kával nem takarékoskodtam irányukban, mégis velük szemben
mindenkor előnyben részesítettem volna országaim érdekét, ha
lelkiismeretem ennek szükségéről győzőtt volna meg, vagy ha
ezen országok jóléte úgy követelte volna meg, mivel ezeknek az
országoknak közös és el9ő anyja vagyok."
Az idézett sorok jól tanúsitják Mária Terézta hitét Istentől
eredeztetett hatalmában. Arra nézve persze még találgatni sem
igen tudunk, hogy milyen igazolást fielet) lett volna hajlandó a
királynő elfogadni, ame|y az isteni bizalom megvonásáról
meggyőzhette volna. Lemondási készségéttehát aligha vehetjük
komolyan. U gy anez a magabiztosság jellemezte kormányzása
részleteiben is, Saját magának tartotta fenn a jogot,. hogy
eldöntse, mikor kivánja meg uralma a szokások tiszteletben
tartását, s mikor szakíthat a hagyományokkal. Az állampolitiká-
ban nemegyszer árulkodó módon átütöttek egyéni törekvései, a
k özérdek álcája leplezetlen ül egyéni óhaj át, ízléséttükrö zte. Ezt
a kettősséget igazolják jellemének, valamint mindennapos mun-
kavégzésénekellentmondásai is.

uralkodói vonások

,,Mária Terézia, amint trónra lépett, megtalálta a módját,

hogy hogyan lehet megnyerni az egész világ szeretetét és
bámulatát. . . Yigyázott minden lépéséreés jellemének csak jó
oldalait mutatta. . . Teljes pompával, látványosan beszélt a
rendek előtt, megható színben tüntette fel helyzetét, panasz-
kodott, milyen balsorsra kárhoztatták ellenségei, vigasztal-
hatatlannak mondta magát (ez volt a kedvenc kifejezése), hogy

99
bajában osztozniok kell hú alattvalóinak is, . . Neme, szépségeés
szerencsétlensóge sokban hozzájáru|t ahhoz, hogy minderrütt
elfogadták azudvai írók által hangoztatott dicséreteket. . . Nem
is lehetett hallani mást a királynő felől, mint dicséretet. Mindenki
égbe emelte. A rendek annyira segítették, amennyire csak birták.
A nép panasz nélkül vetette a|á magát az adőnak. . .''
Gyanakvást és kételkedést olvashatunk ki a fenti sorokból. Aki
lejegyezte őket, úgy véIte, hogy tisztelői ügyes politikai mani-
pulációnak estek áldozatul, amikor királynőjük mellett kiálltak.
A szerző, Otto Christoph Podewils gróf, a bécsi porosz követ -
talán bazája példáját is figyelembe véve - elképzelhetetlennek
tartotta, hogy egy uralkodót valóban kedveljenek alattvalói.
A háborús propaganda azután nemegyszer még kedvezőt-
lenebb képet festett a királynőről. Hála a nyomtatás fejlődé-
sének, a közvéleményt röpiratok özönével próbálták tétlékoz-
tatni a hadi eseményekről. Eközben pedig divattá vált azellenség
kigúnyolása karikatúrákkal, A harcoló felek - pontosabban
uralkodóik - hol sakkjátszmában, hol biliárdasztalon döntenek
országok és népek sorsáról, A becsi röpiratok a francia-porosz
szövetséget gúnyolták ki, az ellenfeleké a királynőt és párthíveit,
az egy ideig semlegesség felé hajló angolok és hollandok mindkét
felet. Az egyik ilyen - nem túl szalonképes - karikatúrán
a szövetségesek orvosi konzíliumot tartanak a beteg Mária
Terézia felett. Az előtérben beöntéshez használatos, de fel-
nagyitott pumpa fekszik, s a királynő szemmel láthatóan a
purgálás következményeit szenvedi. A karikatúrák ismétlődő
motívuma a királynő vetkőztetése yagy e1y olyan vizsgálat, ahol
meztelenül áll orvosnak álcáuott ellenségei kutató tekintete és
tolakodó kézmozdulatai tiizében. Az ellenszenves alakok közül
rendszerint kiválik a különösen szégyentelennek ábrázolt bíbor-
nokkalapos Fleury miniszter,
A tény, amivel a karikatúrakészítők éltek, vagy sokkal inkább
illetlenül visszaéltek: Mária Terézia fiatalsága és ritka szépsége
volt, Ugyanaz a Podewils követ, aki fenti jelentésében szinleléssel
vádolta, hogy alattvalóit megnyerj e, l'7 46-ban fenntartások nélkül
dicsérte szepsegét:,,Járása fesztelen, viselkedése méltóságte§es,

l00
 14. Mária Terézia vetkőztetése. Gúnykép, l740-es évek

tartása királyi, arca kerek, hangia természetes. Szemöldöke

szépen ívelt és - mint a haja - szőke, anélkül, hogy vörösbe
játszana. Szeme nagy,,élénk, de telve szelídséggel, amihez színe -
valami egészen mély kékség-ishozzájárul. Orra átlagos, nem sas-
orr, de nem is pisze. Fogai fehérek, nevetése kellemes. A szája kissé
nagy, de alakjában szép. A nyaka formás, de a karja és kezei
egyenesen csodálatraméltóak. Ugyanigy az arcszine is, annak
ellenére, hogy kevés gondot fordít rá. Arckifejezése nyílt és
kedves, modora derűs és bájos, Aligha lehetne vitatni, hogy
milyen szép asszony."
Amikor a rendszerint hüvös porosz követ a fentieket leírta,
Mária Terézia 29 éves volt. De porosz honfitársa, a nagy-
kancellár még tiz évvel később, nem sokkal a hétévesháború
kitörése előtt is űgy ir róla királyának, hogy ,,Európa egyik

l0l
legszebb uralkodónője". Pedig ez az asszony nem sok gondot
fordít szép külsője megőrzésére, legfeljebb a haját hozatja
rendbe, de ilyenkor is türelmetlen, sajnálja azidőt a fodrásztól.
Nem él a mesterséges szépítőszerekkel: az arcfestést (pirositót)
nemcsak magától vonja meg, de udvarhölgyeinek is tiltja.
Ekszert is alig hord, legfeljebb gyöngyöket. Á gyémántokrói s
általában a drágakövekről úgy nyilatkozik, hogy azok ,,a
császárra tartoznak" (aki ugyanis gyűjtötte őket). Férje halála
után ékszereit szét is osztotta leányai között, s haláláig csak
gyöngyöt viselt.
Amilyen közömbös volt saját külsejével szemben, annyira
igénytelen a környezet iránt. ,,Szobájában alig volt szabad fűteni -
olvashatjuk Karoline Pichler feljegyzéseiben, akinek édesanyja
évekig volt Mária Terézia szobalánya. - A huzattól való félelmet
nem ismerte, nem tudta, mi az a reuma. Az irőasztala melletti
ablak télen is gyakran nyitva volt, s a szél a havat a papírra
hordta, amelyről anyám felolvasott neki." Ugyancsak ó jegyezte
fel, hogy a királynő valamelyik évben az Úrnapi körmenetről nagy
hőségben, jőlklizzadva és kifáradva ért vissza déltájban Schön-
brunnba, ahol azonnal ledobálta felsőruháit, s egy fűzőbe,
szoknyába es fésülködőköpenybe öltözve ült le a hűvös, huzatosra
nyitott teremben, itta a jégbe hűtött limonádét s ette a szintén
jéghideg földiepret. Szobalánya alig tudta az izzadságtő| át-
nedvesedett haját kifésülni. Mindettől azonbanvégül semmi baja
sem lett.
A hidegnél nehezebben viselte a meleget. Nyáron gyakran
panaszkodott a hőségre, ilyenkor szokott aktivitása is mérsék-
lődött. De amikor a hipochonder Kaunitz államkancellár, a kor
legbefolyásosabb politikusa, aki szinte a friss levegőtől is félt,
jelentkezett nála, becsukatta az ablakot, szükség esetén jól
befűttetett, s órákig tűrte a túlfűtött szoba kényelmetlenségétaz
államügyek érdekében.
Teherbíró képességétigazolta szinte hihetetlen munkabírása
is. Kevés alvással beérte, gyakran kelt fel kora hajnalban, nyáron
már rendszerint 4 órakor, s fogott ügyeinek intézéséhez.De még a
reggeli közben is az aktákat tanulmányozta. Ennek bizonyítéka

l02
saját kezű mentegetőzése, amelyet az egylk iratra csöppent
kávéfolthoz fűzött. Kötelességtudata mind önmagával, mind
környezetével szemben türelmetlenné és elégedetlennétette. Ha
fogytán érezte munkáját, minisztereit sürgette, hogy küldjenek
részéreúj iratokat. ,,Nincs mit olvasnom, unatkozom" - írta
egyszer valamelyik főtisztviselőjének. Nem pihent terhességei
alatt sem, pedig a terhesség házassága első húsz évébenszinte
természetes állapota volt (16 gyermeket szült;. nletmódján
ilyenkor sem változtatott, orvosainak is csak annyiban engedett,
hogy várandós állapotában nem férfi-, hanem nói módon ült lóra
(azaz: mindkét lábát azonos oldalra vetve, mintegy féloldalasan
lovagolt). Napi munkájáí azonban ilyenkor is a lehető legrö-
videbb időre függesztette fel. Saját szorgalmát állította például
tisztviselői elé: ,,Mióta ketten vannak a magyar referensek,
éppen semmit nem dolgoznak. En már felkeltem a gyermek-
ágyból, de ők soká tartanak vakációt" - irta l7 45. február l 9-én,
Károly fia születése után.
Örökös türelmetlensége miatt nem akart modellt ülni, hogy
lefessék. Akár a fodrászra, erre is sajnálta az időt. Pedig az
Európa-szerte csodált szép uralkodónő gyakran kényszerült erre
a nem kedvelt feladatra, s az elkészült képek másolataiért óriási
pénzeket adtak az érdeklődők.
Mindenről tudni akart. A hivatalos csatornák mellett ud-
varoncait, de pletykálkodó szobalányait is szívesen meghallgat-
ta, s ezek alapján bizonyos ügyekben néha tájékozottabb
lehetett, mint az azt intéző tisztviselő. Az elintézéstjóváhagyó
,,placet" (elfogadva) szócska mellé gyakran írta oda egyéni
véleményét,ami ugyan ritkán tartalmazott olyan eredeti, szel-
lemes (űgy is mondhatnánk, szarkasztikus) gondolatokat, mint IL
Frigyes hasonló megiegyzései, de mindig alaposságra, áttekint&.
készségreutalt. Máskor a sok ismeret inkább összezavarta,
elleplezte előle a lényeget. Olyan részletkérdésekbenis maga
kivánt dönteni, amelyben beosztott hivatalnokai állásfoglalása is
elég lett volna. Kíváncsisága ugyanakkor környezetét is óvatossá
teííevigyáztak, nehogy olyan kijelentést tegyenek egymás előtt,
amiról nem akarták, hogy a királynő fülébe jusson.

l03
 Ezekkel a tulajdonságokkal persze akár zsarnoki uralkodóvá
is válhatott volna. Igazságérzete, kötelességtudata s nem
utolsósorban életvidám természete azonban a fenti tulajdonsá-
goknak is előnyös oldalait domborította ki. Alattvalói nemcsak
korholására, de védelméreis számíthatíak. Az l740-es évek
elején Szentpétervárott egy részeg udvaronc azza| vád,olta a már
Becsbe hazatértosztrák követet, Otto Anton Botta márkit, hogy
a Sziberiába számílzőtt kiskorú VI. Ivánt és gyámját, Annát
akarta volna újra hatalomra juttatni. Az elődeit puccsal eltávolitó
Erzsébet cárnő azonnal összeesküvést keresett a vádaskodás
mögött, s bosszúhadjáratot kezdett udvarában. Mária Teréziá-
tól a követ kiadatását vagy legalábbis megbüntetését kérte.
A királynő valóban elfogatta a márkit, s elrendelte a üzsgálatot,
de bizonyítékokat kért a cári udvartól. Vádaskodáson kívül
azonban semmit nem kapott, így végül szabadon engedte
foglyát. Pedig a háborús helyzet engedményeket sürgetett volna
részéről, hogy Oroszország jóindulatát megnyerje. Mária Te-
rézia * a 18. században merőben szokatlan módon - mégsem
dobta oda alattvalóját egy uralkodótárs önkényének. Botta
márki ezután került az itá|iai hadsereghez, ahol működését
megint nem kísérteszerencse. A királynő elhatározása mindig
gyors volt, alkalmanként mégis- bagyta magát tanácsosai által
rábeszélni döntései megváltoztatására. Ha a dolog balul ütött ki,
persze panaszkodott, hogy neki volt igaza.
Erős hajlama volt környezete magánügyeibe beavatkozni.
Nagy ambícióval igyekezett ismerőseit aházasé|et nyugalmat és
boldogságot ígérőrévjébebekormányozni, Nemcsak szoba-
lányairól vagy azokgyermekeiről próbált így gondoskodni, de az
udvar arisztokrata tagjairól is. Ha aházasságaz ő kezdeménye-
zésérevagy támogatásával jön létre, még az udvartartás sze-
rényebb tagiai is azudvaikápolnában esküdhettek, s a rokonság
a Hofburg tükörtermében vagy legalább annak előcsarnokában
költhette el a mennyegzői lakomát. A hiaasokat később is
szemmel tartotta, s ha valamelyik fél (elsősorban a férj) hűt-
lenkedési szándékáról hallott, menten értesítette a bíuastársat. Ez
persze többször okozott zavart, mint ahányszor segített. Ha úgy

l04
vélte, hogy egy jegyespár nem egymáshoz való (mint pl. Apponyi
Antal gróf és Fredro grófnő), felbontatta eljegyzésüket. Máskor
viszont mindent megtett, hogy a fiatalok szándéka iránt hajt-
hatatlan szülőket megbékítse, s a házasságot nyélbe üsse.
A házasságon kívüli kapcsolatokat mélyen elítélte.Nyíltan
kimutatta ellenszenvét azokkal az arisztokratákkal szemben,
akik rossz hírű viszonyba keveredtek. Az erkölcsi tisztaság
megőrzése lett volna a feladata a bécsi rendőrségen belül
felállított ún. Keuschheitscommission-nak (szüzességi bizott-
ság), E hírhedt testületnek joga volt ellenőrizni a fővárosi
arisztokraták (később minden becsi lakos) erkölcsi életét:meg-
akadályozhatta a kétes összejöveteleket, meggátolhatta, hogy a
tisztek rossz erkölcsű házakba látogassanak. Túlzásba vitt
vizsgálatai azonban idővel az ártatlanok zaklatásába csaptak.
Rossz hírétpersze főleg a körülötte kialakult titkolódzásnak
köszönhette, alapításának idejét, egyáltalán, hogy kik voltak a
tagjai, ma sem tudjuk. A hagyományok s a 18. század szabados
erkölcsei azonban erősebbnek bizonyultak az uralkodói akarat-
nál. Így végül arra kellett szorítkoznia, hogy csak a legkirívóbb,
udvari mércével is botrányosnak minósülő esetekben lépjen
közbe. Egyik kedvencét, Esterházy Ferenc grófot (akiaz udvari
életben Quinquin néven szerepelt) keményen megrótta Althan
grófnéval folytatott viszonya miatt. Colloredo gróf, aki büszke
volt kalandjaira, soha nem bírta kegyét megnyerni.
- Erre az erkölcsi fellépésre minden alapja megvolt. Maga
ugyanis feddhetetlen tisztasággal emelkedett ki környezetéből.
A kortárs európai udvarokban s az utókor tudatában sok
rosszindulatú pikáns történet járta a szép királynő kalandjairól.
Hol a gáláns atyai tisztelővel, Sylva Tarouca gróffal, hol a ferfias
Trenck Ferenc báró pandúrezredessel hozták hírbe. A korabeli
Bécsben azonban ezeknek nyomát sem találjuk. Nemhogy a
lojális feljegyzések nem emlékeznek meg róluk, de a királynő
iránt közömbös vagy éppen ellenséges, nem a nyilvánosság
számára készült visszaemlékezéseksem, A pletykák oka rész-
ben az lehetett, hogy a kegyencuralomhoz szokott korabeli
Európa értetlenül állt szemben egy tisztességes életű uralkodó-

l05
val, A rosszindulatú történetek elhintésében a porosz propagan-
dának is lehetett szerepe, amely - Podewils jelentése lehet rá a
bizonyság - növekvő féltékenységgelnézte a királynő népszerű-
ségétországaiban.

A családanya

Mária Terézia elsó gyermekeinek születése, majd sorsa (élet-

benmaradásuk, esetleges korai haláluk) közügynek minősült a
Habsburg-monarchiában. Az a lehetőség, hogy a birodalom az
uralkodóház újabb nemzedékében is férfi örökös nélkül marad,
katasztrofális kilátásokat igért a jövőre nézve. A lányok körül
nyilvánvalóan új lendületet kaptak volna a századelő párvá-
lasztási bonyodalmai és birodalomfelosztási tervei, Időközben
azonban a helyzet még kilátástalanabbra fordult. A királynőnek
az örökösödési háború kitöréséig született három leánya közül
kettő meghalt: az elsőszülött Mária Erzsébet még anyja trónra
lépéseelőtt, a kisebbik, Mária Karolina, nemsokkal a háború
kitörése után. Ezért is fogadták az udvarban olyan kitörő
örömmel l74l. március l3-án József születését,
A trónörökös ülágrajöttével a királynő további terhességei, a
kis főhercegek születése yaw az uralkodópárt sújtó esetenkénti
gyász elvesztette politikai jelentőségét. Háttérbe szorultak a
háború eseményei és a diplomácia fordulatai mögött. Pedig a
gyermekáldás még sokáig szeízett visszatérő örömet az uralko-
dócsaládban. Mária Terézia l756-ig további 12 gyermeknek
adott életet. Ugyanakkor a népes családot viszonylag sűrűn érte
a gyász is: a királynő hat gyermekét temette el, s tizen éltéktúl.
Bár az elhunytak közt csecsemőkorú is akadt, az a kétség, hogy
halálát gondviselői hanyagsága okozta volna - amint az t7lG
ban, a kis Lipót főherceg halálakor elhangzott - , most fel sem
merülhetett_ A királynő személyesen felügyelt a kicsinyek gon-
dozására. Eletrajzában visszatérő megállapítás, miszerint nem

106
l5, Mária Terézia, Lotaringiai Ferenc és gyermekeik

107
múlt el nap anélkül, hogy gyermekeit ne látta volna. A valósagban
ennél - az uralkodóknál egyébként nem természetes - érdeklő-
désnélsokkal többről, a gyermekei iránt érzett őszinte ragaszko-
dásról, már-már fanatikus szeretetről tett tanúbizonyságoi.
A csásári családot leggyakrabban Martin van Meytens 1754
vége felé készült festményén szokták bemutatni. A kép bal oldalán
ülő császár s a jobb oldalon helyet foglaló királynő között tizenegy
gyermek áll vagy ül természetesnek szánt helyzetben. Az ábrázolás
hitelét azonban nagymértékben rontja az a feszült figyelem,
ahogyan valamennfen - a legkisebbeket is belértve - előre, a
festőre (vagy a kép elkészültétől annak szemlélőjére) szegezik
tekintetüket. A frontális vagy ahhoz közelitő beállitás az ünne-
pelyesseget szolgálja, akárcsak a túldísátett álarchitekturáüs ele-
mekből összeá|lított háttér. A két legnaryobblány azapa, a három
nagyobb ftű az anya mellett áll, a kisebb gyermekek a háttérben, egy
asztal körül ülne(. (Az l754. június l-én született Ferdinándot
bölcsőben látjuk. A képről hiányzik az t755 novemberében
született Mária Antónia és az 1756 decemberében született
Miksa. Ez igazit el időbeli elhelyezésóben). A meglehetősen
élettelen ábrázolást a művész az előtérben játszadoző két kutya
alakjával kivánta kissé feloldani.
Pedig a császári gyerekek a valóságban korántsem ilyen
koravén komolykodásra voltak nevelve. Igaz, a nyilvánosság
előtt csak rangjukhoz méltó öltözékben, fegyelmezetten jelen-
hettek meg, élénkségüket,kedvességüket mégsem lehetett ki-
iktatni viselkedésükből, Amikor l760 decemberében Albert
szász herceg (III. Ágost választófejedelem fia, anyja révén
I. József unokája, Mária TeÉzia későbbi veje) először járt
Bécsben, szinte meghatódva írta, hogy ,,aligha lehet bájosabb
látvány, mint a család hosszú sora, amikor a gyermekek felséges
szüleiket a templomba követik". S éppen az ő jövendőbe-
lije, Mária Krisztina készitett t762-ben egy olyan képet, amely
szinte polgári egyszerűségben ábrázolja a ,,felséges családot';.
A szülők - kényelmes hálóköntöst és turbánszerű hálósapkát
vise|ő, reggeli csokoládéja mellett üldögélő császár, valamint az
egyszerű háziruhába öltözött királyné - gyermekeiket figyelik,

108
amint azok a Mikulás-napi ajándékcsomagot bontogatják.
A legkisebb fiú, a 6 éves Miksa a földön csúszkálva játszik,
bátyja,a 8 éves Ferdinánd nővére, a képet festő Mária Krisztina
virgácsütését szeretné elkerülni, a háttérben a 7 éves Mária
Antónia babázik. E vizfestmény - s különösen a császár alakja
rajta - a nyárspolgári otthon karikatúrája is lehetne, ha nem egy
20 éves főhercegnő festette volna saját családjáról. MáiaTeréáa
- élénktemperamentuma ellenére - jól érezte magát ebben a
környezetben. Egy levelét úgy kezdi, hogy már negyedszer fog az
íráshoz, de a csásár s a körülötte játsző 6 gyerek zsibongása miatt
minduntalan eltéveszti a mondatokat. s szerette a szűk családot az
apa is, A királynő ferje halála után talált rá annak feljegyzéseire
elsőszülött gyermekük betegségéről és haláláról, amit annyira
meghatónak talált, hogy saját legszemélyesebb holmijai között
őrizte a továbbiakban.
Mária Terézia természetesnek tekintette, hogy maga irja eló
gyermekei nevelésénekmajd tanításának alapelveit. A fejedelmi
családtagok oktatására szánt oly gyakori utasításokat túl álta-
lánosnak találta. Saját tervezetei nem sablonokat, hanem konkrét
előírásokat tartalmaztak. A nap imádsággal kezdődjék, az
étkezéseknek is legyen meg a maguk szertartásossága (ki
szolgálhatja fel az ételeket, ki töltheti ki az italt), a nap nagy
részétazonban a különféle tanórák foglalják el: kisebb korban az
írás, olvasás, a nyelvek (latin, francia, olasz, esetenként spanyol
és magyar - a kis főhercegek közül mind Károly, mind
Ferdinánd jól beszélt magyarul), később a történelem, aföldrajz,
a tánc, a lányok számára a kézimunka, a fiúknak a vívás,
lovaglás, lövészet és a hadtudományi ismeretek órái. Hittanban
hetenkónt háromszor gyakorolhatták magukat, de templomba
naponta kétszer kellett menniök: délelőtt szentmisére, délután
litániára,
A tanitásra vonatkozó előírások nagyjából hasonlóak minden
gyerek esetében. A kis főhercegek gondviselésere mégsem találunk
egységes sémát. Az anya éles szemmel figyelte őket, jó érzékkel
mérte fel jellemvonásaikat, s a nevelőknek adott utasításokat
mindig egyéniségükre alkalmazta. A rossz tulajdonságokat

l09
persze könnyebb volt felismerni, mint a kedvezőeket. A szigorú
nevelésnek így fontos része lett a büntetés. Mikor a nehezen
nevelhető, makacs és emellett elkényeztetett Józsefet pálcázásra
ítélte,meglepett környezete figyelmeztette, hogy osztrák főher-
ceget még soha nem pálcázíak meg. ,,Meg is látszott rajtuk''
válaszolta a királynő, aki végül elállt ettől a büntetéstől.
-
A trónörökös nevelésében mindenesetre külön hangsúlyt kaptak
a káros tulajdonságok leszereléséreirányuló törekvések, a
környezet esetleges rossz hatásának kiküszöbölése, valamint a
rendre, pontosságra való szoktatás. Az érzékenyebb, de ugyan
akkor könnyen alkalmazkodó Lipótban észrevette, hogy célja
eléréséregyakran képes hamisságra, környezete megtévesztésére.
A nevelésnek az ő esetében a nyíltság, az őszinteség kifejlesztésére
kellett törekednie, továbbá, hogy a közönséges beszédre és
viselkedésre hajlamos főherceget távol tartsa ahozzá nem mél-
tó társaságtól. Legfiatalabb gyermekei közül Ferdinándot és
Miksát egyformán a közönytől és az elpuhulástól óvta. A lányok
neveltetésében még nagyobb szerepet játszott az engedelmességre
-
való szoktatás, Mária Terézia szinte önnön példáját meg-
hazudtolva -
a ferjek iránti teljes alávetésre s a szórakozások
mérséklésérekívánta szoktatni leányait. Mária Karolinát kel-
lemetlen modora, Mária Amáliát a hasznos időtöltések iránti
közönye, Mária Antóniát általában felelőtlensége, komoly-
talansága miatt korholta.
A felfedezett hibák Mária Terézia jő emberismeretét tükrözik.
A nevelés azonban nem minden esetben váltotta be a reményeket.
Józsefet nem tudta sem nagyobb türelemre bírni, sem a felvilá-
gosodás károsnak minősített hatásától megóvni. Lipót uralko-
dóként legszebb törekvéseit is ellentmondásos (mondhatnánk
kétszínű) eszközökkel igyekezett elérni, alatta virágzott fel a
bécsi titkosrendőrség, Miksa főhercegből lett a jószívű, de
jellegtelen, rendkivül elhizott kölni választófejedelem. Mária
Antónia XVI. Lajos feleségekéntnem tudta elnyerni a franciák
rokonszenvét. De végül az elméleti ismereteket, a szép visel-
kedést tanító nevelés arról sem gondoskodott, hogy a gyermekek
(különösen a leányok) a házaséletre fel legyenek készítve, Mária

ll0
lll
Karolinának - aki 16 évesen lett IV. Ferdinánd nápolyi király
felesége - nászéjszakája élete legszörnyűbb emlékei közé tar-
tozott. Férje ,,igen durván és gonosz hajlammal" közelitett
hozzá - panaszolta a fiatalasszony. De nem lett votna anyja
leánya, ha nem találta volna fel magát. A ,,durva" közelítést
azzal torolta meg. hogy teljesen papucs alá hajtotta királyi urát.
Ugy látszik, hamarosan megváltozott véleményeferje gonosznak
vélt hajlamáról is: házasságukból l7 gyermek született. A becsi
nevelés fogyatókosságára vezethető vissza az is, hogy Mária
Antóniának 8 évi házasság után sem volt fogalma arról, hogy
nem számit asszonynak, s hiába ír anyjának gyermek utáni
vágyáről, óhaja - férje hosszan tartó betegsége miatt - nem
teljesülhet. Még a szabad erkölcsű Franciaországban sem akadt
senki, aki a naiv királynét felvilágosította volna. Csak bátyja,
József párizsi látogatásakor kapott a fiatalasszony tájékoztatást
a házasélet titkairól.
Házasulandó korba lépve a szeretett császári gyermekek
különben is egyszerre az államérdek áldozatává váltak. Ha
valamelyikük szerencsés házasságot kötött, azt csak a vélet-
lennek köszönhette. A királynó maga is tudatában volt annak,
hogy a dinasztikus házasságokkal gyermekei boldogsága ellen
cselekszik. Amikor Jozefa nevű leányát az erkölcsileg rosszhírü s
életmódja miatt testileg is leromlott, rosszkinézetű IV. Fer-
dinánddal eljegyezték, maga az anya is ,,a politika áldozatá"-nak
nevezt€ gyermekét. Leánya jövőjéről pedig szinte spártai
keménységgelszólt: ,,Ha teljesíti kötelességét Isten és a férje
iránt, üdvözül, s még ha egyébként szerencsétlen lesz is, én meg
leszek elégedve." Jozefa végül még menyasszony korában
meghalt, he|yére húga, Mária Karolina lépett, aki energikus
fellépésévelelejét tudta venni a férj hűtlenkedéseinek.
A dinasztikus érdekek a gyermekek felserdülésénekidősza-
kában a Bourbon-családdal való mind szorosabb szövetség
létrehozását kívánták. Mária Terézia |eányai közül hármat is
Bourbon-uralkodóhoz adtak feleségül. Mária Karolina 1769-
ben ment íérjheztV. Ferdinánd nápolyi királyhoz, Mária
Amália ugyanebben az évben II. Ferdinánd pármai herceghez.

l|2
 r/,:
.f*

I7. Mária Antónia főhercegnő, a későbbi francia kirá|yné

l l3
l770-ben vette feleségül Lajos dauphin (1774-től XVI. Lajos
francia király) Mária Antóniát. De az ágakra szakadt spanyol
Bourbonok leszármazottaival más házassági terveket is ková-
csoltak, Az egykor Madridban Mária Terézia férjéül ajánlott
Don Carlos infáns (előbb nápolyi, majd l759-től spanyol király) s
a legfiatalabb fiú, Don Philipp (l765-ígParma hercege) egyaránt
szivesen vette volna, ha leányát Habsburg-főherceghez adhatja
feleségül. Mikor az ötvenes évek végénJózsef házasulandó korba
lépett, mindkét udvarból elküldték a leányok arcképétBécsbe.
A közvélemény úgy tudta, hogy a Habsburg-monarchia örökö-
se, József, a képeket meglátva, olthatatlan szerelemre lobbant
Don Philipp 17 éves leánya, Izabella iránt, s az udvarban
engedtek érzelmeinek. A valóságban Kaunitz döntött, s talán
nem is annyira a képek alapján, mint az udvari érdek szerint.
Károly király (Don Carlos) leányáról, Mária Lujzáről Bécsben
űgy tudták, hogy ,,csúnya, vörös hajú s rosszul viselkedik", ami
aligha lehetett kívánatos acsászái feleségnél. De hogy a spanyol
udvar jóindulatát se veszítsékel, Bécsben a következő fiú, Károly
jövőjét kívánták hozzákötni, azzal az ígérettel, hogy a másod-
szülött főherceg önálló fejedelemségként (ún. secundogeniturát
alapítva) örökli majd apjától Toszkanát. A harmadik fiút,
Lipótot a szintén önálló modenai hercegség örökösnőjével, az
Estei családből származő Mária Beatrixszel jegyezték el.
E terveken azonban hamarosan változtatni kellett. József
1760. október 6-án ugyan feleségül vette Pármai lzabellrát,
Károly főherceg azonban l76l. január l8-án, l6. születésnapja
előtt két héttel meghalt. Az udvar érdekei igy azt kívánták, hogy
a spanyol infánsnő jegyesévé Lipót lépjen elő, a modenai
örökösnő jövendóbelijévé pedig a következő császári fiú, a
menyasszonyánál4 éwel fiatalabb, akkor még mindössze 7 éves
Ferdinánd. Modenát Mária Terézia nemcsak a tertiogenitura
megalapításának lehetősége, hanem a fejedelemségnek a carrarai
márványbányáktól a Ligur-öbölig húzódó gazdag földjei miatt
kívánta családjának megszerezni. A tárgyalások sikerre vezettek,
Lipót 1765-b€n feleségül vehette a nála 2 évve| idősebb Mária
Lujza infánsnőt, akiben végül Becsben kellemesen csalódtak.

ll4
Külsejében ugyan nem bizonyult szebbnek, mint képmásaigérte,
de jólelkű, türelmes asszony lett belőle, aki 16 gyermekkel
növelte a Habsburg-utódok számáí (közte 12 fiúval, hogy a
dinasztia ne fogyjon ki a férfi örökösből). Lipót örökébe pedig
Estei Mária Beatrix vőlegényeként Ferdinánd lépett. 177l-ben
kötött házasságukból 9 gyermek származott.
Ahogyan a kedvenc fiúnak, a korán elhalt Károlynak vállalnia
kellett a jegyességet az előnytelen külsejű Mária Lujzáva|, űgy a
kedvenc leány, Mária Krisztina sem akarata szerint ment férjhez.
Szíve a württembergi Lajos herceghez hűzta, az udvari érdek
végül mégis Albert szász herceget jelölte ki számára. Végül ez a
házasság is a szerencsés egybekelések számát gyarapította, így
sok modern történeti mű feltételezi, hogy a főhercegnő mégis
maga v álasztotta volna jövendóbelijét.
Az önállóság útjára készülő gyermekek azuíán újabb útra-
valót kaptak: részletes előírásokat arra nézve, hogy hogyan
viselkedjenek, hogyan éljenek új lakóhelyükön, új környe-
zetükben. Mária Antóniának az anya még külön a lelkére
kötötte, hogy ezt az utasítást havonta egyszer feltétlenül olvassa
el. De nem szabadultak meg beavatkozásátő| gyermekei később
sem. Az uralkodóvá vált fiúk, a férjük trónján osztoző leányok
életétBécsbő|, irőasztala mellől próbálta irányítani, s nem
fukarkodott a korholással, ha Firenzében vagy Milánóban,
Párizsban vagy Nápolyban valami kedve ellenére történt.
Felnőtt gyermekei közül a legszigorúbbnak megint csak
Józseffel, a hatalom várományosával szemben bizonyult. Nézet-
eltérésükazonban elsősorban politikai jellegű volt, ami nem a
családi élet ismertetéséhez tartozik. De Lipót már Toszkana
uralkodója, amikor anyja megrója, amiért egy vadászat kedvéért
magára hagyta gyermeket váró felesegéí ,,Gyöngesegünk folytán
mindig mi járunk rosszul, mert a férfiak, különösen a férjek nem
szeretnek a minket megillető módon, Ha azutazás élja valamilyen
szerencsétlenség elháfitása |ett volna, magam követeltem volna
leginkább ezt az áldozatot. De érdemes,e könnyű szíwel meg-
szomorítani egy drága lényt, azért, hogy száz dámvadat
leöljünk.
. ,?"

ll5
 Szigorú dorgálásokat kap Mária Antónia hol fényúző öltöz-
ködésóért, örökös mulatságaiért, toronymagas fejdíszéért,hol
könnyelműségéért, mások kigúnyolásáért vagy éppen mert férfi
módra üli meg a lovat. ,,Mondják, arcukba nevetsz az emberek-
nek. Ez nagyon árthat neked. Nem hisznek többéjóságodban. . ,
Igaz,hogy az udvaroncok veled lesznek, többnyire dologtalan és
becsüésre nem méltó emberek, de a jókat eltávolítod magadtól, és
végül rossz társaságban maradsz, ami mindenfele bűnhöz vezet.''
,,A lovaglás elrontja az arcszint és végül a termetet is. Ha férfi
módra lovagolsz, ezt veszedelmesnek találom, pedig arra vagy
hivatva, hogy gyermeket szülj. Ha úgy lovagolsz, mint én, nő
módra, talán kisebb a baj." A kissé kényelmes Ferdinánd
modenai herceg elé feleségétállítja például: ,,Beatrix szereti és
olvassa a jó könyveket. Végy példát róla, s naponta olvass egy
órát."
Leányait óvta attól, hogy uralkodó férjük mellett a politikába
avatkozzanak. ,,Más anya arra ösztönözne, hogy iparkodj
befolyásra szert tenni, de én sokkal jobban ismerem az állami
ügyek súlyát és kényességét,semhogy abban részesíteni kíván-
nálak. Még ha férjed be is akar avatni az uralkodásba és kikéri
tanácsodat, ne mutass érdeklődést, engedd át neki a világ előtt az
egész hatalmat, és elégedj meg szívévelés bizalmával, az egyedüli
páratlan értékűjóval," ,,Mondd mindenkinek szelíden es nyugod-
tan azí,hogy az ügyekbe egyáltalán nem avatkozol, és nem is
akarsz felólük tudni. Mondd, hogy férjed oly jó, oly igazságos,
oly szorgalmas, hogy csak hozzá kell fordulni, te különben is
idegen vagy, és nem ismersz senkit."
A legbensőségesebb tanácsokat azonban a kedvenc leány,
Mária Krisztina (a családban Mimi) kapta. Bár Albert herceggel
kötött házassága végül szerencsesnek bizonyult, sokszor jelentett
problémát számára, hogy anyjához hasonlóan tehetségben és
aktivitásban felülmúlta férjét.S a királynő, aki uralkodóként oly
természetességgel szorította háttérbe Lotaringiai Ferencet, most a
hagyományok tiszteletben tartására, az illendőségre figyel-
mezteti leányát: ,,Tudod, hogy mi nők alá vagyunk rendelve
férjünknek, hogy neki engedelmességgel tartozunk, hogy egyet-

1l6
l8. Mária Krisztina főhercegnő, a kedvenc leány

l17
len élunk mindenben férjünk kell hogy legyen, hogy őt szolgáljuk,
hasznára váljunk és megnyerjük." Majd: ,,Törekedned kell
férjed bizalmának megnyerésére, de nem szabad dicsekedned
azzal, s ne akarj parancsolni neki. . . A te helyzeted oly kényes,
mint az enyém volt. Soha ne éreztesd vele fölényedet: semmi nem
számít áldozatnak, ha nagyon szeretünk."
Mária Krisztina az egyetlen, aki arra is tanácsot kap, hogyan
őrizheti meg férje vonzalmát: ,,Mivel gyöngéden szereted férjedet,
túlzásba eshetsz és terhére válhatsz. Rendszerint ezen buknak el a
gyöngéd, erényes, szerelemből nősülő hitvesek. Mennél jobban
takarékoskodsz még ártatlan kedveskedéseiddel is, annál jobban
fogia ő azokat keresni." A tanács ezúttal úgy látszik, bevált.
Amikor Mária Krisztina l798-ban meghalt, férje a becsi Augus-
tiner-templomban a klasszicizmus egyik legnevesebb művészével,
Antonio Canovával emeltetett sokat csodált siremléket a ,,legjobb
feleségnek".
A tanácsok, utasítások gyakorisága, ismétlődésea királynő
leveleiben mégis inkább arra utal, hogy a címzettek nem mindig
szívleltékmeg őket. A családias kapcsolatot azonban ez sem
ronthatta. Hiába voltak oly élesek Mária Terézia és József
nézeteltérései,vitájuk nem lépte túl a politika területét. A fiú
szeretete anyja iránt mindig állandó és természetes maradt. Akár
testvéreié: lányoké és fiúkéegyaránt. Az egyetlen kivételt Mária
Amália jelentette, akit a nála 5 éwel fiatalabb Bourbon II.
Ferdinánd pármai herceghez adtak feleségül. Házassága gyer-
mektelen maradt, s ez önmagában is elégnek bizonyult Mária
Terézia gyanakvására, amit leánya extravaganciája csak foko-
zott,Mária Amália pedig visszautasította azanyai tanácsokat, s
ez teljes szakításhoz vezetett kettőjük között. Amikor a hetvenes
évek végéna hercegnő újból közeledett idősödő anyjához, az
megbocsátott neki, de továbbra is megtiltotta számára, hogy őt
Bécsben felkeresse vagy bármelyik testvérével ta|álkozzon.
Pedig a királynő különben szívesen vette, ha felnőtt gyer-
mekeit magához közel tudhatta. A kedvenc Mária Krisztina -
bár férje, Albert herceg már esküvőjüket megelőzően,l765-től
Magyarország kormányzója volt * többet tartózkodott Becsben,

ll8
19. Albert szász-tescheni herceg, Mária Krisztina férje

l19
mint Pozsonyban. Bécsben élt az a két leány is, aki soha nem
ment férjhez: a születésétől fogva beteges Mária Anna - névleg
egy prágai zárda apátnője - és a rettegetten szókimondó Mária
Erzsébet. Csak II. József vállalkozott rá, hogy 1780 után,
egyeduralkodóként, az udyartartás egyszerűsitése érdekében,
eltávolítsa őket a fővárosból. Pártában maradt testvéreit egy-egy
távoli kolostor éléreállította, Mária Krisztina férjétNémetalföld
helytartójává nevezte ki.
A teljes neveléshez * a királynő véleménye szerint - hozzá-
tartozott a gyermekek bátorságának, lelkierejének kifejlesztése
is. ,,Nem szabad félniök sem zivatartól vagy tűztől, sem
szellemektől, boszorkányoktól vagy más ilyen gyerekességektől
- olvashatjuk a kis Johanna és Jozefa hercegnők nevelőnőjének
adott utasításban. Nem szabad óket betegségekkel ijesztgetni,
hanem egész természetességgel kell beszélni mindenről: a himlőről
és a halálról is. Mindig jó azzalidejében megismerkedni." A báto-
dtó szavakra valóban nagy szükseg volt, a népes családban a halál
is sűrűn aratott. A, és hároméves korában elhunyt két kislány
mellett még egy akadt, "gy akit anyjának
a legkisebb gyermekkorban
kellett eltemetnie (Mária Karolina, született és meghalt l748.
szeptember l7-én), Három gyermeke halt meg serdülő korban:
kedvenc fia Károly és Jozefa 16 évesen, Johanna l2 évesen. Alig
néhány hónapnyi boldog házasság jutott osztályrészül húgának,
Mária Annának. A fiatalasszony, miután t744. január 7-én
férjhez ment Lotaringiai Károly Sándor herceghez, október 6-án
halott gyermeket szült, A szülés után azonban többe nem tudott
lábra állni, s hosszú szenvedés után, december l7-én, alig 26
évesen elhunyt. Mária Terézia fájdalma leírhatatlan volt, ,,Ez a
legnagyobb csapás, amit Isten e pillanatban rám mérhetett. , . " -
irta van Swieten doktornak, aki a beteget Brüsszelben kezelte.
Sok kárt okozott családjában a himlő is. A gyerekek egy része
túlélteezt a veszedelmes betegséget (mint pl. Károly vagy Mária
Erzsébet - bár az előbbi később más bajban mégis meghalt, az
utóbbi pedig éppen a himlő által elcsúfitott arca miatt nem
mehetett férjhez, s vált szinte összeférhetetlenül csipős nyelvű
vénlánnyá), mások viszont, mint Johanna, a nápolyi király

l20
feleségéülkiszemelt Jozefa, továbbá József mindkét felesége
(Pármai lzabellra és Mária Jozefa) áldozatáu| estek, Utóbbitól
kapta el a fertőzést Mária Terézia is l767-ben. Fia soha nem
kereste í'el betegágyánál a ráerőltetett második asszonyt, igy a
királynó próbálta kárpótolni menyét: meglátogatta, vigasztalta,
átölelte. Saját betegsége is súlyosnak bizonyult, de nem végze-
tesnek. A család egészségéreegyébként 27 évig Gerard van
Swieten doktor ügyelt, akit a királynő Mária Anna kezelésében
kifejtett áldozatos tevékenységenyomán Bécsbe hívott, s udvari
orvosává tett. Tanácsait minden családtagnak be kellett tartania,
sőt Mária Terézia a himlőoltás kezdetlegesebb (és még elég
kockázatos) formájának bevezetésére tett kísérleteitis támo-
gatta, annak saját kisebb gyermekeit alá is vetette.
A sokszor terhessé váló, kéretlen gondoskodásból a férjnek,
Lotaringiai Ferencnek is kijutott. A mindig kritikus porosz
követ, Podewils gróf ironikus szavakkal jegyezte fel, hogy a
királynő ,,polgári házasságot kiván folytatni a császárra|" a
közös hálószobától a közös szarkofágig a kapucinusok sírbolt-
jában. Mária Terézia harmincéves házasságuk alatt valóban nem
adta fel a közös hálószobát, s igen sokszor megakadályozta,
hogy Lotaringiai Ferenc akárcsak néhány napra is eltávozzon
mellőle. Ugyanakkor ha alkalmilag rá is bízott még valamit,
örökös türelmetlenségóben mindig elégedetlen maradt munka-
végzésével,s csakhamar visszavonta a megbízatást. l745. január
3l-én, közvetlenül második fia, Károly születése előtt, Ferencet
bízta meg az államügyek intézésével.Férje nemcsak aláirbatta a
hivatalos iratokat, hanem összehívhatta a titkos konferenciát,
jelentést kérhetett a miniszterektől, De alig néhány nappal a
szülés után a királynő máris visszavonta e széles körű megbi-
zatást. (Ezekből a hetekből származik a két magyar referenst
elmarasztaló türelmetlen levele is.) A császárnak még Toszkana
kormányzásáról is le kellett mondania fia, Lipót javára, amikor
Mária Terézia a kedvezőbb házassági kilátás miatt secundo-
geniturát ígértfiának.
Nem csoda, ha ezek után a császár egyre kevesebb érdeklő-
déssel szemlélte felesége ügybuzgalmát. Maga körül igyekezett

l2l
az etikett kötöttségeit felszámolni (többek között visszautasi-
totta, hogy nők kezet csókoljanak neki), öltözködését leegy-
szerűsítette. Asztalánál szívesen elbeszélgetett rrdvari embereivel,
de azt sem titkolta, ha a hivatalos ceremóniákon unatkozott.
Egyik alkalommal meg egyenesen úgy nyilatkozott, hogy nem
számítja magát az udvarhoz, az csak a királynőből és gyerme-
keiből áll. Törekvése egyre inkább arra irányult, hogy kelle-
mesen töltse az idejét: vadászott, mindenféle ritkaságot (érmet,
kőzetet) gyűjtött. Bár házasélete sokáig mintaszerű volt, felesége
hamar felkeltette gáláns viselkedése a nők
féltékenységét
irányában. S végül ez bizonyult azon területnek, ahol a császár
kitört felesége szigorú ellenőrzése alól. Előbb a királynő udvar-
hölgyével, Pálffy grófnővel (akit utóbb Canales gróf, szárd követ
vett feleségül), majd az egykor kegyelemben részesitett Neipperg
altábornagy leányával, Mária Wilhelmina grófnővel (Auersperg
herceg feleségével)került olyan kapcsolatba, ami vigaszt nyújt-
hatott számára mellőztetéséért.A 18. század udvari botránybin
nevelkedett közvélemény versailles-i szintű kegyencnőtartásról
pletykált, pedig erről szó sem volt, Az utókor történetíróinak egy
rósze még azt is kétségbevonja, hogy az öreggavallér túllépett-ea
plátói udvarlás szintjén. Hiszen Auersperg hercegné mindössze 19
éves volt, amikor a 48 éves császár belészeretett. Mindenesetre
ezúttal a családjához oly szigorú Mária Teréziának is engednie
kellett. Nemcsak el kellett néznie férje udvarlását, de váIasz-
tottját is fogadnia kellett udvarában. ,,A szép hercegné nem esik
terhemre, hanem kellemesebb és csinosabb, mint valaha" - irta
róla egyik alkalommal aligha őszintén.
A császári család sorsának szálai igy a királynő kezében
futottak össze. Ő döntött az űjra közügynek minősülő - de
sokszor csak dinasztikus érdekeket kifejező - házasságok ügyében
csakúgy, mint a mindennapok apró-cseprő problémáiban. S ő
határozta meg a környezet, a mindig ragyogó becsi udvar életét
is.

122
 Udvari élet

Hiába szóltak a fegyverek nyolc hosszú éven át, hiába

teremtett kritikus helyzeteket az örökösödési háború, hiába
emésztett fel a bevételeket meghaladó összegeket a hadsereg, a
bécsi udvar ragyogását ez sem olthatta ki. Mária Terézia trónra
lépesének körülményeit tárgyalva korábban szóltunk azokról a -
jobbára Lotaringiai Ferenc által kieszközölt - intézkedésekről,
amelyek a takarékosabb udvartartást szolgálták. VI. Károly
halála után az udvar külsőségei valóban szerényebbek lettek,
enyhült az etikett szigorúsága, de a hatalom * és az ifiú királynő
izlése - továbbra is megkívánta a méltónak vélt külső formákat.
Kezdetben úgy látszott, hogy az udvartartás költségeire
kedvező lesz a császári cím elvesztése. Míg az özvegy császárné,
Erzsébet Krisztina a maga és másodszülött leánya (Mária Anna)
számára továbbra is megkövetelte a császári családtagoknak
kijáró szertartásosságot, a fiatal uralkodópár hajlandónak mutat-
kozott bizonyos egyszerűsítésekre. Nem kívánták meg a kör-
nyezettől a spanyol etikett által előírt megalázkodást, az ud-
varoncok levethették a fekete posztóból készült, sárga selyem-
paszománnyal díszítettkomor spanyol ruházatot. E vá|tozta,
tások mellett Bécsben a császári cím visszaszerzése után is
kitartottak, a régi udvari emberek nem kis bánatára. ,,Noha
kezdetben úgy vélték,hogy Őfelségeik a legfelségesebb császári
cím elnyerése után a régi etiketthez fognak igazodni, mégis
mindent hagytak az addtgí formában, amit sokan bírálattal
illettek" - olvashatjuk Johann Joseph Khevenhüller-Metsch
herceg főkamarásnak - az örökösödési háború tábornoka
unokaöccsének - az udvari élet részleteit megörökítő napló-
jában.
Mindemellett tévedés |enne azt hinnünk, hogy Mária Teftzia
helytelenítette és elutasította volna az ünnepélyességet. Az
uralkodói hatalmába vetett hite és meggyőződése egyúttal arra is
kötelezte, hogy kifejezze a rangjához illő tekintélyt. A nyilvános-
ság előtt soha sem mutatkozott másként, mint amit szerinte a

l23
H.abslurs dicsőség megkövetelt: teljes pompában, méltó kiséret-
tel. Gyermekeitől is_mindig megkíuantu rangiukhoz illő
megielenést, s mikor fia, József, ké;őbb inkog" nitóban, Falken-
stein grófként kezdett utazgatni, nyíltan helytelenitett e ezt az
eljárást. S ha a szigorú udvari szertartásók r.o,.;,rreg"inár
engedett is, megkívánta a költséges udvartartást. élvJzte a
látványos ünnepségeket.
Amikor l740. november 22-énAlsó-Ausztria rendjei s a városi
hatóságok Bécsben fényes díszmenettel üdvözölték a trOnra tepO
új uralkodót, a rendezésbe Mária Teréziának még aligha vili
beleszólása. Az ünnepséget - amelynek során a Gróen két
kúüából naphosszat bor folyt - a hagyományok írták elő.
A.korábban megkötött nemzetközi sre.i3dérek-különben is a
trónváltozás zavartalanságát ígérték,az ünnepeltnek a hatalom-
átvétel belső problémáival kellett törődnie. Á nagyobb ű;;
ennek folyamatosságáról győzhette meg ellenfeleit.
Akkor üszont, amikor alig hat hónap múlva, l74l júniusában a
királynő Pozsonyba, a magyaí orsiággyűlésre Úazott, már
egészen más volt a helyzet. A mona.óúiára zúduló támadás
felkészületlenül érte az udvart, az ellenség visszaszoritásához
nem volt elegendő katonája, az új sereg ritáttítására s felsze-
relésere hiányzott apénz. Azosztrákok Mollwitznál nem sokkal
előbb elszenvedték első sulyos vereségüket, Mária Terézia mégis
hihetetlen pompával indult Pozso.rybu. r.nobogózott, d.a;a-
riákkal bevont hajókkal népes udvartartás - számos főhiva-
talnok, öt külföldi követ (orosz, angol, holland, velencei és a
pápai nuncius), tisztviselők és udvarÉölgyek, szolgák és szoba-
lányok hada - utazott a magyar fővárosba. l{ legénység
vadonatúj piros-fehér-zöld szinű iuhát viselt, hogy a ti.áryná
rokonszenve Magyarorszáq még nyilvánvatOÚU tegyen. a
]ránt
magyar főnemesség hasonló fényűzésseivárta uralkoJOlat, u
pozsonyi fogadtatásnál nem kevesebb, mint 240 hatlovas trintot
számoltak, pedig Mária Teréziacsak néhány hetet kívánt Becstől
távol tölteni.
A bajor fenyegetés végül hosszabb ideig kötötte Pozsonyhoz
az udvart, mint arra előtte számítottak. De mihelyt a királyáó és

124
 Bécsbe, visszatért az ünnepségek,
kisérete visszaköltözhetett
bálok divatja is. Az iíjúuralkodónő különösen a farsangi
mulatságokat, s azon belül is az álarcosbálokat kedvelte. Csak
azt nehezméíyezte,hogy jónak is hitte jelmezét -
- bármilyen
rendszerint hamar felismerték. ,,Mindenekelőtt gyors és hatá-
rozottjárása leplezte le" - írja erről naplójában Khevenhüller
herceg. Ha abálozőkat vagy netalántán férjétmégis ideig-óráig
sikerült megtévesztenie, különösen boldog volt. Mindig új
meglepetést keresett, egyik alka|ommal 32 társnőjével öltött fel
azonos jelmezt, s 33 ifiú lovag kötelessége volt e hölgyeket
szórakoztatni - természetesen mindez egy hatalmas udvari bál
keretében történt. S ez alkalommal - nagy megelégedésére*
sikerült megmenekülnie a leleplezéstől: ha valaki fel is ismerte, a
báli forgatagban sikerült visszanyernie ismeretlenségét.
Az l743-as év már bővelkedett a különféle mulatságokban.
Mint korábban említettük, január 2-án Bécsben fényes lovas-
játékkal ünnepelték meg a franciák és bajorok kiszoritását
Csehországból. De az alkalom mintha csak ürügy lenne a
vidámságra, hiszen az előkészűletek hónapokkal korábban
megkezdődtek, amikor még szó sem volt a hadisikerről. A híres
női lovasjátékon (Damenkarussel) a Hofburg téli lovardájában a
királynő, húga s a legelőkelőbb fiatal arisztokrata hölgyek
szerepeltek ugyancsak előkelő nézőközönség: az őzvegy császár-
né, kisérete no meg a főúri féríiakelőtt. A hölgyek két lovas és két
kocsis négyszögben vonultak fel. A négy c§oport különböző színű
ruhát viselt: az első bíborpiros, a második fehér, a harmadik
pipacsvörös, a negyedik kék színűt, természetesen valamennyit
gazdag arany és ezüst díszítéssel.A menetet Heinrich Auersperg
herceg főistállómester nyitotta meg, Mária Terézia az első lovas
négyszöget vezette. A látványos felvonulást harcijátékok egészi-
tették ki: mind a lovas, mind a kocsikban üló hölgyek kardokkal
pőznára tűzött ,,török fejekre" vadászhattak. Az eredeti|eg szűk
közönségnek szánt mulatság hatalmas sikere láttán a királynő a
menetet kivezette az utcára, a Mihály-templom elé, hogy az
udvari látványosságok morzsáira (az érkezők és távozók
megszemlélésére)összegyűlt bámészkodókat is váratlan

l25
élményhez juttassa, majd a hölgyek az utca népénekéljenzése
közepette tértek vissza a lovaidába. Az eseményl nagy bál zárta,
amelyen Mária Terézia reggelig táncolt.
Bár a barokk kor szívesen újította fel a középkori lovagi
tornákat imitáló játékokat, a bécsi női lovasjátekot évekig
emle€ették. Pedig l743-ban nem ez volt az egyetlen országrá
szóló mulatság. A farsan got zárő nagy bálról is feljegyezték,
hogy Mária Terézia estétől reggelig táncolt benne (pontósabban
a táncot már délután elkezdte sógoránál, Lotaringiai Károly
Sándornál, éjszaka pedig egy udvari bál és egy álarcosbál között
ingázott reggel nyolc óráig). Igaz, azt is feljegyezték, hogy egy
órával a bál berekesztése után már a templomban uott, trogy á
hamvazószerdai misét meghallgassa, majd egósz nap a szotott
módon folytatta uralkodói ténykedését.Ugyancsak ezen év
október 3-án a királynő Schönbrunnban ,,török ünnepet''
rendezett férje névnapja tiszteletére. (A Ferenc-nap az évben
péntekre esett, s pénteken a bécsi udvarban sohasem tartottak
mulatságot, ezéríelőzhette meg ez a ,,török ünnep'' a valóságos
névnapot.) Az enyhe őszi estén a kastélyt és a kertet lampionók-
kal díszítették,a bál hangulatát egy operatársulat fillépése
emelte.
Visszatérő alkalmat szolgáltattak az ünneplésre a családtagok
házasságkötései. Hatalmas bál zárta 1744. január l2-én Máira
Anna főhercegnő és Lotaringiai Károly Sándor esküvőjének
többnapos ünnepségsorozatát. A téli lovarda hatalmas termében
rendezett mulatságra ezúttal minden álarcban érkező vendéget
beengedtek. A hétévesháború egyik legkritikusabb időpontjára,
1760 októberére esett Józsefesküvője Pármai lzabellával. Becsben
azonban semmi nem emlékeztetett a súlyos helyzetre, de még a
háborúra sem. A lakosság a magyar testőrgárda színpomlás
felvonulásában gyönyörködhetett, feledve, hogy az o.rtrik r.r.g
a liegnitzi vereség után újra súlyos helyzetbe került. Az esküvői
lakoma vendégei pompás aíanyozott evőeszközt használtak,
amit külön erre az alkalomra szereztek be, míg az államkassza
üresen állt, s a hadsereg számára egyre nehezebbé vált a szükséges
felszerelés előteremtése. Mária Terézia azonban kizárő|ag az

l26
ünnepség megszervezéséveltörődött. Szerette volna, ha a nagy-
szabású esküvő pompája meggyőzi Versailles-t arról, hogy Bécs
Franciaország egyenrangú szövetségese.
Egy évtized múltán a nyílt összehasonlításra is sor kerülhetett.
1770. április l6-án (húsvéthétfőn) kérte meg Dufort márki
francia követ a dauphin számára Mária Antónia kezét. S a bécsi
úri közönség aligha tudta volna megmondani, hogy a királynó
estélye vagy a francia követ másnapi fogadása volt-e ragyogóbb.
Mária Terézia hatezer vendéget hívott meg a Belvedere kas-
télyba, a márki - mivel az általa bérelt Liechtenstein palota
mérete nem vetekedhetett a Belvederéével - mindössze ezret. A
Wiener Diarium című újság híradása szerint a fogadás pompája
mégsem maradt e|azelőző estétől. A palota szerényebb méreteit
ellensúlyozandó, a követ a parkot is feldíszíttette. Az utakat
kivilágíttatta, négy hatalmas piramist emeltetett, amelyek
csúcsáról este pazar tűzijátékot rendeztek, a terület szélénsátrak
rejtették a különféle muzsikátjátszó zenekarokat. A palotát 2400
lámpa világitotta meg, az asztalok roskadoztak a különféle
ínyencségektől. A vendégek alig tudtak betelni a még soha nem
izlelt édességekkel,szokatlan gyümölcsökkel és frissítőkkel. Az
este ó órától reggel 6-ig tartó fogadáson csaknem minden
vendégrejutott egy szolga: ezrüket 800 főnyi személyzet látta el.
A kapu előtt s a kerítések mellett persze most is több száz főnyi
bámészkodó leste az urak mulatságát.
A hétköznapok szórakozását az udvar számára nyáron a
kocsikázás, télen a szánkázásjelentette. Az is eseményszámba
ment, ha az udvar a Hofburgból Schönbrunnba hajtatott. De
télen nem volt ritka, amikor a királynő családjával és udvar-
hölgyeivel a belváros utcáin tett szánkóval egy kört. Ha a hQ
kevés volt, nappalra láncokkal zárták el a kijelölt utcákat a
forgalom elől, nehogy idejekorán túlságosan letapossák vagy
latyakossá tegyék a helyszínt, S este tucatnyi vagy annál is több
(l 748. január 1 5-én este 32) szán vitte ajókedvű társaságot körbe
a városban.
A kor divatos időtöltései közül egyedül a vadászat szorult
háttérbe. Mária Terézia - férje nagy bánatára - nem kedvelte a

I27
szórakozásnak ezt a formáját, amit pedig anyja s leányai közül is
többen szenvedélyesen iiztek. Bár ferje kedvéért késclru szemlé-
lőként egyszer-kétszer csatlakozo tt a v adászíársasághoz, ennek
ellenére sohasem tudta elfogadni a hajtóvadászatoÉ tömegessé
duzzadt állatmészárlását.
Mária Terézia a|att az udvari élet színtere különben a
Hofburgból egyre inkább Schönbrunnba tevődött át. A század
elején épült, de VL Károly által soha nem használt palotát Mária
Terézia már uralkodása kezdetén rendbe hozatta, s Nikolaus
pacassi építésszelrokokó jellegűvé alakíttatta. Az épitészazt a
biztatást kapta, hogy - bár a helyreállításra az örökösödési
háború éveiben került sor - ne sajnálja a pénzt az épület
diszítósére. Az angol kormány szemére is vetette a királyn8nek,
hogy a hadicélokra biztosított segélyt felesleges fenyűzésre költi.
A belső termek újra díszítéséremégis csak a háború befejezése
után kerülhetett sor, a park kiképzéséremég később: a hetvenes
években, Ekkor épült meg a diadalív (Gloriette), s a rómainak
álcázott m űromok. schön brunn építéseM ária T er éziát haláláig
kisérte.
Az udvarban kifejtett pompát várta el azután látogatásai
során vendéglátóitól is. Mária Terézia általában nem sieretett
nagy távolságokra utazni. Sohasem látta birodalma olyan szép
városait, mint Milánó vagy Brüsszel. Ausztria, Csehország,
Magyarország közelebb lakó főurait azonban szívesen felké-
reste, § mindenütt rang|ához méltó fogadtatást várt el. Az 175l-i
magyar országgyűlés idején Grassalkovics Antal gróf rendezett
tiszteletére Gödöllőn fenyes ünnepséget vadállatók viadalával,
l754-ben az ausztriai SchloBhofban Sachsen-Hildburghausen
herceg vendégeként párját ritkítő viziparádét láthatott egy
mesterséges tavon, Nyolc hajó vivott csatát azelőkelő látogatói
tiszteletére, akik később maguk is a tó mesterséges úszósziletén
pihenhették ki a látványosság fáradalmait. Gluck A kíiaiak
című operájának bemutatója szinte csak ráadásnak számított a
fényes nap után. A látványos felvonulásokra, maskarás elő-
adásokra rendszerint a környék parasztjait is beöltöztették.
A pompás és költséges ünnepségek felsorolását még hosszan
l28
folytathatnánk. Annak igazolására azonban, hogy Mária Terézia
erónyei között nem szerepelt a takarékosság az elmondottak is
elegendőnek látszanak. A királynő még a birodalom leg-
kritikusabb óráiban sem volt hajlandó lemondani az ünnep-
ségekről, s az azokkal járó költségekről. Hiába enyhült az etikett
szigorúsága, hiába voltak Lotaringiai Ferenc takarékossági
intézkedései,rz udvari személyzet létszáma, amely Mária Terézia
trónra lépésekor is meghaladta az ezer főt, uralkodása alatt
nemhogy csökkent volna, de fokozatosan még növekedett is,
körülbelül 2400 főre. A királynő legalább olyan jól fizette az
elavult, az udvartartást vagy a szertartásokat irányító tisztség-
viselóket: a főudvarmestert, a főkamarást, a főmarsallt és a
főlovászmestert, mint a tényleges kormányzási feladatokat ellátó
főhivatalnokokat. A főudvarmester fizetése éppen úgy évi 12
ezer forint volt, mint a haditanács elnökéé. Ennél többet csak az
államkancellát (30 ezer fl) és l749-től a Directorium elnöke (24
ezer fl) kapott, Az oly befolyásos, sokáig szinte nélkülözhetet-
lennek számitő Bartenstein fizetése ezzel szemben mindössze
8800 fl, a birodalmi tanács elnökéé 8000 fl volt. A fizetéseket
azonban külön ,,kegydijak" egészítettékki, hogy a főhivatal-
nokok Bécsben rangjukhoz méltó udvart tarthassanak. Corfiz
Ulfeld gróf államkancellár fizetése e|őbb 24 ezer forint, majd 30
ezer forintra emelkedett. Amikor államkancellári tisztét fel
kellett adnia s főudvarmesterré nevezték ki, 12000 forint fizetés
mellett 30 ezer forint kegydíjat is kapott. Ennek ellenére évről
évre beadványokkal ostromolta az udvart, amelyekben fizetés-
emelést vagy pénzbeli támogatást kért, s ez utóbbit rendszerint
meg is kapta.
Magas volt a külföldi udvarokba küldött követek külön
járadéka, hogy méltón képviselhesséka császári udvart. 1747-
ben összes költségeik 2,7 millió forintra rúgtak. A császári
családot kiszolgáló népes személyzet eltartása mellett fizetni
kellett a császári család más tagjainak, mint pl. Erzsébet
krisztina császárnénak külön udvartartását is. Evi 77 ezer
forintot tett ki az udvari zenekar fenntartása. Aki Mária Terézia
udvarhölgyét vette feleségül, évi 2-3 ezer forint kegydíjra

l29
számíthatott. Az udvaroncok lrzetése és a kegydíjak végül súlyos
százezrekte (uralkodása végéna milliót meghaladó összegre)
rúgtak, ami bizony könnyen megingathatta a nehezen helyre-
állított költségvetési egyensúlyt.
Es akkor még nem is szóltunk az egyszeri jutalmakról: a
kitüntetésekről és pénzadományokról. Mária Teréziát a kor-
társak azzal vádolták, hogy az állami jövedelmek növekedéséből
képződött összeget szétosztotta környezete jutalmazására. Egy-
egy ünnepi alkalommal: saját és férje névnapján, a kis főhercegek
születésekor vagy névnapjukon, idegen követek bemutat-
kozásakor szinte hullottak a kitüntetések és kinevezések. Az
előzőek számát a királynő még növelte is a Mária Terézia- és a
katonai és polgári érdemek jutalmazására szolgáló Szent István-
rend alapitásával. A fötisztviselők sokszor azért kaptak több
tizezer forintnyi segélyt, hogy új palotát vehessenek vagy a régit
átépíttethessék. Amikor Bartenstein l753-ban elhagyta állam-
titkári állását, l00 ezer forint külön jutalmat kapott. Ugyanilyen
összeget kapott l755-ben a Becsben élő portugál Sylva Tarouca
gróf, pedig nem is állt állami szolgálatban.
Ez a felfokozott, költséges udvartartás persze bizonyos fokig
politikum is volt. Eszköz arra, hogy MáriaTerézia környezetébe
vonhassa monarchiája arisztokráciáját, mindenek e|őtt az osztrá-
kokat és cseheket. De megnövekedett a Bécsben élő magyarok
száma is. Eddig csak néhány kiemelkedő családnak - az
Esterházyaknak, Pálffyaknak, Batthyányaknak - volt Bécsben
palotája, de ők is csak az év rövidebb részébentartózkodtak a
fővárosban. Most megielennek a Bánffyak, Erdődyek, Feste-
ticsek, Andrássyak, Széchényiek stb. A császárváros vonzásába
kerültek a hivatalra pályázó feltörekvő köznemesifiak (honfi-
társaink közül Ürményi József, Lzdenczy József) és a katonai
pályára készülők. Az .előbbiek számára a Theresianllm, az
utóbbiaknak a tiszti akadémia szolgált iskolául. A magyar
nemesseg számára alapította Mária Terézia l760-ban a magyar
testőrséget, a magyarokat kívánta megnyerni a mát említett
Szent István-rend alapitásával is (1764. május 5-én).
A császári cím visszaszerzésével (1745) a bécsi udvar rangban

l30
újra Európa élérekerült, Ragyogásban azonban Schönbrunn
Mária Terézia minden igyekezete ellenére soha nem tudta
túlszárnyalni Versailles fényeit. De ha ebben nem tudta, az
uralkodói kevélység, a gőg területén nem is akarta. A királynő
megtalálta a módját, hogy megkerülje a hivatalos kihallgatások
ünnepélyességét.Főhivatalnokai államügyekben bármikor fel-
kereshették, esténként szívesen ült le az arisztokrácia tagiaival
egy kis beszélgetésre, de kerti sétáin is hajlandó volt kérvényt
átvenni. S a maga módján igyekezett alattvalóit, Becs lakosságát is
részesíteni az udvari élet vidámságából. A látványos utcai
kocsikázásokat, a télii szánkázásokat, a női lovasünnepség
menetének kivezetését az utcára mind egyfajta ajándéknak
szánta, s ezek hatása nem is maradt el. A város eztűgy értékelte,
hogy részt vállalhatott az udvariak ünnepségeiben. Viszonzás-
ként esetenként az udvariak is megszemlélték a népünnepélye-
ket, hagyták alattvalóikat mulatni. Mária Terézia nyittatta meg
a nyilvánosság előtt a Prater parkját, s még az ő életében, 1775.
április 30-án adta át a szeretett bécsi lakosságnak fia, Jőzseí az
Augartent. Ez utóbbi megnyitásán állítólag 48 ezer ember vett
részt.
Mindebben a látványos jótékonykodásban persze nyoma
sincs a feudális korlátokról való lemondásnak. Az udvar
leereszkedése, a nép megajándékozása mindig a társadalmi
előírások figyelembevételével törtónik. Ha pedig valaki elfeled-
kezne erről, a törvény szavával figyelmeztetik. Az l762-i őltöz-
ködési szabályozás társadalmi osztályonként írja elő, hogy ki
milyen ruhát és ékszert viselhet. A királynő cselédrendelete a
szolgaszemélyzet kordában tartását célozta, az ünnepnapok
számának csökkentése a nép tunyaságának kívánta elejét venni.
,,A nagy jólét csak bűnös gondolatokra vezetheti az embereket"
- vélte Mária Terézia alattvalóiról. Ha valóban mindenki ,*özös
anyjának" tekintette magát, akkor bizony alattvalói között
megkülönböztetett édes és mostoha gyermekeket.

l3l
 Szinbázi páholy és kártyaasztal

A látványos szórakozások, az álarcosbálok és táncos mulat-

ságok jól mutatják Mária Terézia életvidám természetét,a
háborús időkben sem lankadó jó hangulatát. A mesterkélt
allegóriák, a költséges díszletek és jelmezek tetszetős külsőt
teremtettek ennek kiélésére,de igényesnek aligha nevezhetnénk
őket. Az udvari élet eddig bemutatott elemei aligha szolgál-
hatnának bizonyítékularra nézve, hogy Bécsben a művészeteket
is pártolták.
Pedig a királynő uralkodása e tekintetben biztató alapokról
indult. A század elsó harmadában a császárvárosban még
egymást értéka nagy építkezések.Ekkor zárult be a Hofburg
udvarának négyszöge, épült fel a schönbrunni kastély, emeltek a
török ostrom idején elpusztult házak helyére barokk főúri
palotákat. Díszítésükön festők, szobrászok tömege dolgozott,
akik között nóhány kiemelkedő tehetségű művész is akadt (mint
azitáliai Andrea Pozzo vagy az osztrák Georg Raphael Donner).
A komponáló-vezénylő császár tekintélyes zenekart tartott fenn,
az udvar sűrűn látogatta a színielőadásokat.
A megbízatásra, udvari megrendelésre váró művészek sora
Mária Terézia trónra lépésévelsem csökkent. Nő volta egyene-
sen bátorította abizelgőket, a dicséretértjutalomra számítókat.
Sok verset ismerünk, amely az új uralkodót magasztalta, de
valamennyin túltett a bécsi hivatalnok Franz Christoph von
Scheyb közel 5000 versszakból álló költeménye, amellyel 1745-
ben, 28. születésnapján köszöntötte a királynőt (cime stílszerűen:
Theresiade). Az ünnepelt azonban nem vágyott az efféle
dicsőségre, a hízelgők nem kaptak jutalmat tőle, még az sem
biztos, hogy az ilyen dicséretekbe egyáltalán beleolvasott-e.
A dilettáns hízelgésekvisszautasitá§a persze inkább érdem,
mint hátrány. Csak kedvezően befolyásolhatta a királynőt
abban, hogy a valódi művészet pártfogója legyen. A korszak
különösen alkalmasnak látszott erre. A 18. század közepe-
második fele - átmenetével a késő barokkból (rokokóból) a
|32
korai klasszicizmusba - árnyalt, sokoldalú művészetet tárt a
világ elé. Mária Terézia trónra lépésekor még alkot Bach és
Hándel, uralkodása alatt ivel fel Klopstock, Lessing, Goethe, a
zeneszerzők közül Gluck és Haydn pályája, a királynő megis-
merkedhet a fiatal Mozart művészetével.Bécs kezdeményező
szerepet vállalhatna az új stílus, az űj irányzatok pártolásában.
A kezdeményezés azonban még várat magára. Mária Terézia
izlésétalapvetően meghatározták a gyermekkor élményei. Ezek-
ben pedig a tradícióknak volt döntő szerepük. A művészet célja
az ő számára nem az eredetiség, a szokatlan formák feltárása,
hanem az udvar tekintélyének emelése, a fényes szórakozási
lehetőségek szaporítása. A császári udvar, amely Európában
rangban űjra az első helyre emelkedett, nem biztosította azt a
szabadságot, amely a művészetekben is ilyen kiemelkedő helyet
juttatott volna számára.
A század közepére kimerültek a leglátványosabb művészeti
ág, az épitészetlehetőségei. Bécs úijáépítéselényegében befeje-
ződőtt, így e téren a város nem bizonyíthatta fogékonyságát a
klasszicista stílus iránt, Pedig amikor az egyetem számára
l753-55 között új ,,aulát" fielentése: díszterem, itt: a dísztermet
is tartalmazó épület) emelnek, Fergnc császár lotaringiai épí-
tésze, Jean Nicolas Jadot a francia klasszicizmus modorában
tervez és épit (ma: a Tudományos Akadémia épülete, Seipel
P|atz). A korai klasszicizmus (copfstílus) jegyeit viseli a schön-
brunni kastély parkjában emelt büszke Gloriette is, De a
Hofburg nemrég befejezett birodalmi kancelláriai szárnyának
lakosztályait, valamint a schönbrunni kastély szintén készen
kapott falait Pacassi - a királynő óhajára - még pazar rokokó
mintákkal diszíti. A szobrászatban Donnernek (t 174l) nincs
méltó utóda, a templomi freskókat késő barokk stilusban készitő
mesterek közül a legtehetségesebb, Franz Anton Maulbertsch
tevékenysége nem Bécshez kötődik (hanem elsősorban Magyar-
országhoz).
Az udvart persze aligha zavarta a képzőművészetek kezdődő
stagnálása. Méltán érezhettékúgy, hogy a császári tekintélynek a
korábban kiépített környezet is rangos színteret biztosíthat.

133
A mindennapok feladatait, például az uralkodócsalád megörö-
kítését,gyakorlott mesteremberek is el tudták végezni. Rájuk
lqgalább nem kellett annyi időt szánni, mint egy tekintélyes,
tiszteletet igénylő művészre. Amikor a Becsben még alig ismert
svájci festő, Jean Etienne Liotard l743-ban megkérdezte a
királynőt, hogy tanulm ány ozhatja-e az ar cáí, mozdulatai t, hogy
lefesse, Mária Terézia lakonikusan válaszolt: ,,[gen, de csak
amikor kilovagolok, étkezem vagy írok." Liotard azután - a
lehetőséget kihasználva - egész sorozat teljesen azonos beállítású
portrét készített,amelyek mindössze a királynő által viselt
ruhában különböznek egymástól. Mária Terézia udvari festője, a
holland Martin van Meyten§ sem tartozott a kor kiemelkedő
művésztehetségei közé. Igaz, a császári család pompás ruháit
mindig nagyszerű anyagszerűs égge| ábr ázolta, arckifejezéseik,
mozdulataik azonban többnyire merevek, élettelenek. Tekinlélye
azonban akkor is megőrizte számára posziját, amikor kiöre-
gedve, nem tudta többé feladatát ellátni, s idegen udvarokból
kellett egy-egy művészt meghívni, hogy alkalmi feladatként a
becsieket lefesse. Pedig a festészet olyan művészet volt, amelyhez
Mária Terézia maga is vonzódott, néhány fiatalkori - termé-
szetesen műkedvelő szinten készített- rajzát a bécsi Albertina
máig is őrzi.
Más tényezők az irodalom pártolását tanúsíthatnák. Ilyennek
tekinthetjük a királynő szorgalmas szinházlátogatását s érdek-
lődését a bécsi szinházak viszonylag tág repertoárja iránt. A
szinbázak egy része különben közvetlenül az udvartól függött,
s Mária Terézia több látványos átalakítással igyekezett mű-
ködésüket még eredményesebbétenni. A Burgban l700-ban
nyitották meg az ún. nagy udvari szinházat színielőadások és
barokk ünnepségek számára. l747-ben ezt építikátmáigismert
formájára, vigadóteremmé (Redouten-Saal). Ekkor azonban
már működött a Mihály téren, a korábbi bálteremből l74l-ben
kialakított ún. új udvari szinház. A nagy színházterem meg-
szüntetése után, l748-ban pedig ezt még egyszer átformálták,
modernebbé tették, Később még sok újabb változtatáson ment
át, mig l888-ban végül lebontották. De a schönbrunni kastély-

l34
nak is volt előadóterme, amit l'747-ben nyitottak meg, s amely a
főváros legrégebbi ma is meglévő szinházterme. l708-ban Bécs
városa emeltette a kártnerthor-theatert, ahol elsősorban ko-
médiákat, népies zenés darabokat játszottak. Amikoí ez az
épület l76l-ben leégett, színészeiaz űj szinház felépítéséig a
Mihály téren lévő új udvari színhiizban kaptak lehetőséget a
játékra.
Az irodalom pártolása mellett szól a magyar irodalomtudo-
mány által már régóta tiszíázott tény is, nevezetesen, hogy
milyen széles szellemi távlatokat nyitott meg Bécs a magyar
testőrírók - Bessenyei György, Barcsay Ábrahám, Bárőczy
Sándor és társaik - előtt. ,,Bécs a jótevőm.. ., a porból emelt.
engem karjaiba, hogy az alkotás csodáját, saját nagyságát, létem
rendeltetésétmegmutassa - vallotta a fővárosban készült korai
német nyelvű munkájában (Der Amerikaner,l77l) Bessenyei. -
Bécs, a föld öreg koronája, oly gyakran fogadhatja gyermekei
köszönetét, hogy azok, akiknek nincs magasztos és érces hangjuk,
áldozatukkal nem is jutnak el lábaihoz. . . Fenség, fény, pompa
és hírnévékesítikmostanában azt a várost, ame|y az egész világ
tekintetét ma gáravonja,s arany korban csillan fel szemünk előtt:
a művészetek, a tudomány nagy és egészségesjövő előtt állnak
benne, . , " A nem túl nehéz szolgálat mellett a magyar testőrség
tagjai bekapcsolódhattak a társasági életbe, látogathatták a
Bécsben élő magyar arisztokraták hiaait, szinházba járhattak,
olvashattak kedvükre. Írói tevékenységük a magyar nyelvű
világi irodalom megújulásával járt. A császárváros pedig a
mindeddig hiányző hazai modern szellemű kulturális központot
pótolta. Tudjuk, hogy Bessenyei munkássága a királynő
érdeklődésétis felkeltette, aki külön megbízást (fordításokat)
adott neki. Így ajánlhatta a legkiválóbb testőrírónk a magyar
irodalomban korszakhatárnak tekintett drámáját, az Ágis tra-
gédiájat (1772) magának Mária Teréziának: ,,Nem mondom
Felséges Asszonyom, hogy világ kezdetétől fogva minden királyi
szék, minden kiáltást meghallott, melyet szolgáinak hívségeérte
tehetett; sem nem állítom, hogy sok koronás fejek, a haragnak a
hívtelenségnek vérengző |ármáját gyakran lábaiknál ne hal-

l35
lanák; csak azt mondom, hogy a Felséged trónusa oly kegyel-
mességet visel, mely az alatta nyugvó hívségnektegtiióUl
sóhajtásait is hallani s védelmezni kívánja.''
Úgy tűnik azonban, hogy Bécs légköre végül inkább csak a
magyar szellemi viszonyok elmaradottsága miatt ösztönözhette
a testődrókat. A német irodalmi életnek nem tudott központjává
válni. A királynő udvari költője maradt az apjátólörök8lt iúrai
Fietro Metastasio, aki saját állítása szerint nim tudott több szót
németül, mint ahány hete van az évnek. Szindarabjai és szöveg-
könyvei ügyesen követték a korízlést, de nem formáiták azt. Neir
tudott kitörni ebből a körből a királynő sem. Amikor 1747
januárjában Moliére Misanthropejának előadását rendelte meg,
ezt inkább a változatosságért rajongó udvarhölgye, Trautso-n
hercegnő rábeszéléséretette. A múlt századbeli frűia komédia-
iró szeretete különben sem igen igazolhatta volna a modern
művészet pártolását. Ugyancsak a hercegnő ösztönzésére uta-
zott l749-ben Bécsbe Johann Christoph Gottsched, a felvilá-
gosult író filozófus, ,,a német nyelv mestere'', hogy a császári
párt a német akadémia megalapitására rábirja. Táálkozása a
királynővel igen szívélyes légkörben zajlott le. A császári pár -
idősebb gyermekeik körében - magánkihallgatáson fogaáta a
külsőségekre sokat adó Gottschedet és feleségét,Mána1erézia
melegen érdeklődött a tudós író munkássága és tervei iránt,
miközben mentegetőzni kezdett saját csúnya beszéde - azaz bécsi
tájsző|ása - miatt. Az udvarias vendég azonban egyszerre
dicsérni kezdte házigazdájának az alsó-ausztriai tarómányi
gyűlés megnyitóján - néhány nappal korábban - elhangzoit
nagy hatású beszédét, ami ,,a szónoklás istennőjévé'' .rr,"tt..
A meglepett Mária Terézia csak azt tudta válaszólni, hogy jó,
hogy nem tudott vendége ottani jelenlétéről, mert különben a
beszéd helyett inkább elbújt volna.
Az akadémiatervből végül nem lett semmi. Felmerült Lessing
és más német szerzők Bécsbe hivásának lehetősége is, de ez Ű
elmaradt. A császárvárosban nem akadt kitartó páitrogó;uk, sőt
bizonyos udvari körök - többek között az irő kameraiista

l36
Sonnenfels és hívei - féltékenységükkel inkább gátolták a
vetélytársak meghivását, mint szorgalmazták volna.
Mária Terézia kedvenc művészete fiatalkorában a zene volt, és
az is maradt a későbbiekben is. Az udvarban tovább tartott az
olasz zenés játékok diadala (ezsk egy része Metastasio szövegére
készült). Ezt a stilust képviselte a Mária Terézia 3l. születés-
napjának tiszteletére, 1748. május l4-én az udvari szinházban
bemutatott Az újrafelismert Semiramis című opera is. Pedig ez az
esemény könnyen lehetett volna egy új korszak beköszöntője.
A zeneszerző, Christoph Willibald Gluck, Lobkowitz herceg
korábbi zenésze, tízéveseurópai körút után érkezett vissza a
császárvárosba: operáit Itáliában, Londonban s német színhá-
zakban játszották sikerrel. Bécsi bemut atkozásán Metastasio
szövegkönyvére készült darabja főszerepét a kor híres pri-
madonnája, Vittoria Tesi énekelte. Mária Terézia úgy el volt
ragadtatva, hogy ötször is megnézte a művet. A rendkívül
termékeny Gluck az ötvenes években még egy sor francia és olasz
darabot komponált Bécs (az udvari szinház, Schönbrunn, vagy
egy alkalommal * l754-ben - a korábban említett nagyszabású
schloBhofi mulatság) számára a hagyományos stílusban. 176l-
ben a Kártnertor-theaterben mutatják be Don Juan cimő
balettjét. Már 48 éves, amikor l762-ben az Orfeusz és Euridikevel
merőben szokatlan, a hagyományoktól eltérő művet komponál: a
zárt számokat (áriákat, együtteseket) összekötó recitativók
|étrehozzák a melódia szakadatlan áradásából álló zenedrámát.
l752-kn ugyancsak a Kártnertor-theater ad otthont Haydn első
operája bemutatójának (Az új sánta ördög). A császárváros
azonban egyikükben sem fedezte fel azt az eredeti tehetséget, ami
korszakos művésszéemelte őket, s a két zeneszerző egyikét sem
tudta megtartani. Gluck engedett volt tanítványa,Márira Antónia
királynő hivásának s Párizsba költözött, abo| az Orfeusz által
megnyitott út folytatását jelentő Iphigeniája ( Iphigenia Aulisz-
ban 1774) meghozta számára a megérdemelt sikert és megbe-
csülést.
A Bécsben zenetanításból meglehetősen szerényen éldegélő
Haydnt pedig l76l-ben Esterházy Miklós herceg szerződtet-

1,37
te, hogy kismartoni majd eszterházi udvartartásának fényét
emelje.
Mária Terézia művészi ízlésétvégül sokkal inkább a meg-
szokás alakította, mint az esztétikai igény. A művész vagy irő az
ő szemében alárendelt mulattató maradt (kivéve ha nemes vagy
pap volt). A 12 éves csodagyerek Mozartot szívesen meghall-
Batta, a barátságos fogadtatásról az apa, Leopold Mozart levele
tanúskodhat. De amikor három évvel később fia, Ferdinánd,
Lombardia helytartója alkalmazni akarja az Itáliában hang-
versenyező zeneszerzőt, lebeszéli erről: ,,A fiatal salzburgiról
kérdezel, hogy szolgálatodba fogadd-e? Nem tudom, miért. Nem,
hiszem, hogy szükséged lenne zeneszerzőre vagy efféle haszon-
talan emberre. Ha mégis örömet szerez neked, nem akadályoz-
lak. Csak azért irok, hogy ne terheld magad haszontalan
emberekkel, és az ilyeneknek ne osztogass címeket, Csak
megrontja a szolgálatot, ha ilyen emberek futkosnak a világban,
mint koldusok, azonfelül lealacsonyít egy nagy családot.'' S nem
kap alkalmazást Mozart újabb két év múlva, l773-ban sem,
amikor pedig növekvő hírneve s gyarapodó sikerei nyomán bécsi
udvari állás után folyamodik. Má.ira Terézia uralkodása alatt
kénytelen fenntartani nem kedvelt salzburgi állását, majd hang-
versenykörutakat tesz. Egyelőre semmi sem sejtteti, hogy becii
zeneszerzővé válik, s legnagyobb sikereit acsászárvárosban arat-
ja majd,
Még kevésbe becsülte a királynő a színészeket.Ugyancsak
Ferdinándnak írta valamivel később: ,,Ne foglalkozz velük, még
csak a nevüket sem kell kiejtened a színházonkívül, még kevésbe
komolyan venni őket. . . Ha jól játszanak,ajándékozd meg őket,
de nevüket ne ismerd és még kevésbe a róluk szóló történeieket.''
Ahogy a művészettől mulattatást vár, úgy ragadja meg a
szórakozást a mindennapokban is, Noha alattvalóinak szigoúan
tiltotta a szerencsejátékokat, maga rendkívül kedvelte a iártyát,
Néha már délután elkezdett játszani udvarhölgyeivel saját szobá-
jában (ahol mindig ott állt atáraőasztal), máskor este vendégeivel a
szalonban. Fennmaradt esy kep egy ilyen kártyacsatáról, ahol a
királynő mellett Batthyány Károly, Nádasdy Ferenc és lropold

l38
 20. Mária Teréziakártyáző társaságban, l75l

Daun foglalnak helyet (továbbá egy ismeretlen pap). A játék

hevességére a földön heverő, széttépett kártyalap utal. Az
indulatot a több ezer forintos magas tétek indokolták, Mária
Terézia feltünő szerencsével és ügyességgel forgatta a lapokat, de
hogy partnereit el ne riassza, sokszor lemondott a nyereségről,
Máskor annál határozottabb volt: röviddel Mária Antónia
születése előtt fogadást kötött Dietrichstein gróffal, hogy fia
vagy leánya születik-e. A fogadást ő nyerte, s ezúttal a grófnak
fizetnie kellett.
Bécs a !8. században kétségtelenül jelentős kulturális köz-
pont, s a császári család a művészetek fontos mecénása. Mária
Terézia pártfogása nélkül nemcsak az osztrák (vagy a magyar)
művészet lett volna szegényebb, de a német s bizonyos fokig az
európai kultúra is. A valóságban azonban ezt a centrumot
sokban elnyomta a középszer, az átlagnál ugyan magasabb, de
nem igazán kiemelkedó színvonal. Mária Terézía nem tudta a
császárváros által igényelt európai elsőséget biztositani,
l39
 Eszmék kereszteződésében

Akármennyire fontos szerepet foglalt el Mária Teréziaéletében

a család és az udvar, akármilyen sajátos nézeteivoltak gyermekei
neveléséről yagy a művészetpártolásról, uralkodói poíűraiat
",
aligha befolyásolhatta. kormányzását átfogóbb elveknek kellett
meghatározniok. Mária Terézia gondoliodásában a döntő
tényezőt mindig mély vallásossága jelentette.
Egész életétés politikáját meghatározó hitét gyermekkorából
,hozta magával. Tanítói között több jezsuita páiert is találunk,
akik közül elsősorban hitoktatója, Franz xaver vogel gyakoroli
rá erős hatást. De a jezsuiták gondoskodtak róla, iogy u,
uralkodók felnőve se szakadjanak el befolyásuktól. A 18. század
közepén Európának nem volt olyan katolikus fejedelme, akinek
ne a nevezetes rend tagiai közül került volna ki gyóntatója.
Mária Terézia uralkodása kezdetén szinte mindin tigyUen
kikérte lelki gondozőja, a jezsuita Kampmiller tanáait.
cselekedeteit pedig a vallás követelményeihez igazitotta: nem-
csak naponta hallgatott misét, tartotta a böjtöt,
hanem olvasmá-
nyait is ennek elvei szerint választotta meg.
Természetesen szigorúan vallásos szellemben neveltette gyer-
mekeit is. A nevelőknek szóló utasításokban, majd később, a
gyermekei számára összeállított tanácsokban dönt8 helyet kap-
nak az erre vonatkozó előirások. ,,Fiamra nézve az első és
legszükségesebb, hogy a|ázatos sziwel legyen meggyőződve
Isten mindenhatóságáról, hogy szeresse és féljen tőle,á az igazi
keresztény gyakorlatokból és kötelmekből meritse a tö]bbi
erényt" - áll a József nevelőjének adott utasítások élén.,,Ne
szégyelj jó kereszténynek lenni, és mind szóval, mind tettel annak
mutatkozni. . . Ne hanyagold el az ünnepeket, tartsd meg a
nagyböjtöt és a kántorböjtöket, . . Ne mulaszd el naponkint
reggel és este térden imádni az Istent. Az ima legyen rövid, csak
percekig tartó, de mondd lassan és szívből" - kupju útravaíóul a
legkisebb fiú, Miksa, amikor l8 éves korában hoiszabb utazásra
indul.
l40
 Még nagyobb gondot kell fordítani a hit ápolására önálló-
ságra és uralomra jutott gyermekeinek. ,,Bizonyára nem mulasz-
tod el naponta a misét és este az olvasót, reggeli imádhoz vallásos
olvasmányt is csatolsz. Betegség esetén gyóntatód naponta
kétszerjöjjön el, hogy veled imádkozzon" - írja Mária Antóniá-
nak. Más alkalommal a királynét engedelmességre inti a lelki-
atyával szemben: ,,Mindenben, mi lelkiismeretedet illeti, teljes
engedelmességgel kövesd gyóntatóatyád intelmét. Ha nem bízol
benne, inkább változtasd meg, de lelkiismereted igazgatásában
ne engedd a legkisebb bizonytalanságot sem." Megint másutt:
,,...[€ olvass könyvet, akár irodalmit, akár szórakoztatót,
gyóntatóatyád megkérdezése nélkül . . . Ez Franciaországban
annyival szükségesebb, mivel ott sorra jelennek meg igen
kellemes és ígéretestartalmú könyvek, melyek azonban e
tiszteletreméltó köntös alatt sokat rejtenek, mi veszélyes a
vallásra és erkölcsre nézve." A gyóntató panaszára pedig
korholás következik:,,Gyóntatóatyád levele elszomorított, nap
mint nap elmaradsz a miséről. Hol maradnak a vallásos
olvasmányok és más kötelezettségek? Ha alapvető kötelességeid
teljesítésébenelmaradsz, elveszel. Te, akinek másokat kellene
javítanod és ösztönöznöd példád által, már két hónapja nem
gyóntál. Ez a kezdete minden tévelygésnek és bűnnek!"
De nemcsak gyermekei vallásosságával törődik, hanem
alattvalóiéval is. Becsben böjti napokon a vendéglőkben is
eltiltotta a nem böjti ételeket és a nyilvános zenét, a korcsmák és
kávéhrizak vasárnap csak délután 3 órakor nyithattak ki, nehogy
akadályozzák a templomba menetelt. Tisztségviselőinek és ka-
tonáinak a vasárnapi misehallgatást kötelezővé tette, udvará-
nak minden egyes tag|ától elvárta a rendszeres gyónást és
áldozást. Mikor Lipót átvette Toszkana kormányzását, utasítot-
ta, hogy folyamatosan el\enőrizze azok névsorát, akik a
nagyhéten elmulasztják vallásos kötelezettségeiket. Még legma-
gasabb udvari tisztségviselőitől is követelje meg húsvétkora
gyónást. Ezt ő maga is igen szigorúan vette, mint egy sokat
idézett példa igazolja. Amikor Kaunitz 1774 áldozőcsütörtökjén
betegsége miatt nem vehetett részt az udvari kápolna ünnepélyes

l4l
miséjén, a hatalmas államkancellár is jónak látta elküldeni a
minorita Miklós szerzetes által kiállított gyóntatólevelét a
királynőnek, amit az külön megdicsért.
Pedig ez a szigorúság sok konfliktushoz vezetett, hiszen a
monarchiának nem minden alattvalója volt katolikus. A közel
másfél század,os ellenreformációs harc az örökös tartományok-
ban valóban jelentéktelenné zsugorította a protestánsok ará-
nyát, de Magyarországon még a 18. század közepén is tekintélyes
számban élnek nem katolikusok. Mária Teréziaelőször az l74l-i
országgyűlésen találkozik velük. A protestáns rendek _ bizya a
királynő csaknem minden téren mutatkozó engedékenységében
- a korábbi évtizedek erőszakos állami politikáját szeretnék
megváltoztatni, s kompromisszumot szeretnének elérrri az udvar-
ra|. Az ekkor még sánte vakbuzgőMáiraTeréna azonban először
még azt is visszautasítja, hogy követeiket fogadja. Csak a
bajorok és franciák Bécset fenyegető előrenyomulása s a segítő-
kész magyar rendek egységénekfenntartása bírta rá, hogy
fogadja, de rögtön meg is dorgálja őket. A magyarországi
protestánsokat leginkább a hivatalok betöltésekor kötelező
decretális eskü sértette, mert szövegébe Szi;z Máriát és a
szenteket is bele kellett foglalni. A kifogásolt eskü az l73l-i
Carolina Resolutio óta akadályozta hivatalviselésüket, bár az
állam végső célját, hogy teljesen meghiúsítsa a protestánsok
hivatalba jutását, eddig mégsem sikerült elérni. Sok városban-
megyében ugyanis az állások egy része - elegendő számú
alkalmas katolikus jelölt hiányában - betöltetlen maradt volna.
A várt enyhítéshelyett azonban Mária Terézia 1742. december
24-i rendelete a törvény szó szerinti alkalmazását kívánta meg.
Más intézkedései a protestánsok számára is kötelezővé tették a
katolikus ünnepek munkaszünetét, büntetéssel fenyegették a
protestáns hitre áttérő katolikusokat valamint a hivatásukat
falujukon kívül (az ún. filiákban) gyakorló protestáns lel-
készeket, tiltották a protestáns templomok megnagyobbítását
stb. A rendeleteket pedig különféle helyi konfliktusok követték:
iskola- és templomkisajátítások (Mária Terézía uralkodása alatt
hazánkban kb. 200 protestáns iskola vagy templom került

142
katolikus kézre), a vallásgyakorlat akadályozása. Az örökös
tartományokban fennmaradt s hitükben tántoríthatatlannak
bizonyult protestáns szórványokat pedig a sokvallású Erdélybe
igyekeztek áttelepiteni. Az osztrák és cseh tartományok nem
kevés kiváló kézművesmestert veszítettek ezáltal.
Amikor később József a vallási türelem nevében itéli el a
túlkapásokat, anyja őt is megrója: ,,Nagy fájdalommal kell
beisrnernem, hogy a vallás dolgában aligha süllyedhetsz mé-
lyebbre, ha megmaradsz azon általános tolerancia mellett,
melyet megmásíthatatlan alapelvednek vallasz. Mégis remélem, s
nem szünök meg ezért imádkozni, s nálamnál méltóbb embereket
imádkoztatni, hogy Isten megóv ettól a szerencsétlenségtől, a
legnagyobbtól, amelyet a monarchiának valaha is el kellene
viselnie. Azon hitben, hogy megtartod a munkáskezet, tönkre
teszed államodat és oka leszel annyi lélek megromlásának."
Mikor pedig József azzal érvel, hogy a türelem megóvhat a
szintén elharapódzó vallástalanságtól s megkönnyítheti az ura|-
kodást, a királynő még szigorúbb: ,,Nem is mint keresztény,
hanem politikai értelemben mondom, semmi sem olyan szüksé-
ges és oly üdvös, mint a vallás. Megengednéd, hogy azt minden-
ki saját képzelete szerint tervezze'I . . . Uralkodó vallás nélkül?
. ..Mi lesz belőlünk megállapodott hit, egyházi alárendeltség
nélkül? Nem nyugalom és elégedettség fakad majd belőle, hanem
az ököljog és oly szerencsétlen időszak, mire már volt példa."
A királynő kemény fellépésénekazonban csak részben oka a
vallási buzgalom, Hiszen hatalmát, ha kell, a katolikus egyhárzal
szemben is érezteti. Előirja, hogy egyházi rendeletet csak ural-
kodói engedéllyel szabad kinyomatni, megtiltja, hogy a szer-
zetesrendek jövedelmük egy részétrendjük generálisának, Rómá-
ba küldjék, eltörli az egyháa menedékjogát, töröl egy sor vallási
ünnepet (l753-ban 24-et),leállítja a külföldre irányuló búcsú-
járást, megtiltja, hogy a fiatalok 24 éves koruk előtt szerzetesi
fogadalmat tegyenek. Bár ezen intézkedések többségéről idején
értesitette a pápát, s kivárta az egyház fejének jóváhagyását,
némelyiküket (mint például a szerzetesi fogadalom életkorhoz
kötését) bizonyíthatóan a pápa akarata ellenére vezette be.

l43
 Eszmerendszerében hatalma függetlenült bármiféle földi erőtől
- beleértve az egyltázat is. ,,Isten kegyelméből'' eredő jogaiért
egyedül az égnek kivánt elszámolni. Nemegyszer szembekerült
az egyházzal is, amely számára az államhatalom eszközének
szerepét töltötte be, s az abszolút uralkodó politikáját kellett
közvetitenie. Ezért is újította fel 1758-ban tutágyarországon az
,,apostoli királyi" címet, amely kegyúri jogainak megerősíiésétis
jelentette. A túlzott hatalmú rnugyu.o..rigi főpapoí befolyását
egyházmegyéjük csökkentésével kívánta elérni. Így szakítoita ki
a besztercebányai, rozsnyói és szepesi püspökségeiaz esztergomi
érsekség,ill. a szombathelyit és székeJfehervarit a győil es
veszprémi egybázmegye területéből, A kegyeiből kieűt Bar-
kóczy Ferenc esztergomi érsek halála (1765) után a prímási
széket l l évig nem engedte betöltetni. A magyarországi püspöki
kart (amely a nemességhez hasonlóan kimaradt a Háugwitz-
rendszer adóreformjából) külön megadőztalta: a főpapók jo-
vedelmük 10%-át az űj plébániák alapítására s u pup.ag
támogatására szánt ún, vallásalapba voltak kötelesek uenrit"i
Végül amikor l773-banXIV. Kelemen pápa feloszlatja a jezsuita
rendet, nemcsak a végrehajtás mellett áll ki, de abból ai állam
hasznát is igyekszik biztosítani. Nyugdíjat ítéltetmeg az elbo-
csátottaknak (igaz, ennek összege túl alacsonyra sikerül: a
felszentelt szerzetesek 300 forintot, a laikus testvérók l44 forintot
kapnak egy évre), a rend értékbenjocskán túlbecsült vagyonát
azonban az állam javára fogtalja le, hogy egy részéből tanuúányi
alapot hozathasson létre, (A jezsuitaalap vagyona l78t-ben 13
millió forintra rúgott.)
Az államérdek elsőbbségének felismerése a külpolitikában is
megalkuvásra készteti. |746-banaz angolok a katolikus jakobita
lázadás (stuart Jakab híveinek felkelése) miatt kénysierülnek
elhagyni az európai hadszínteret. S a katolikus királynő most
hitsorsosai leveréséhez kíván mielőbbi szerencsét a protestáns
II. György királynak. De a politika és a vallásosság elválasztása
a túlzott hitbuzgalom államra veszélyes kinövéseit is mérsékelni
látszik, ,,Ne avasd gyóntatóatyádat semmiféle köz- vagy magán-
ügybe, mi nem érinti lelkiismeretedet, a vallást vagy aiérköúsöt

l44
- figyelmezteti Mária Antóniát. * Lelki tanácsosodnak egyébről
ne szólj, sőt ne engedd, hogy bizalmas kapcsolatba kerüljön
szolgáiddal. Épp"n ezértne várasd soha sokáig azelőszobádban,
mert az az annyira kerülendő bizalmaskodáshoz vezetne."
A királynő korábban bigotthoz közelítő hitbuzgalma szaba-
dabb, kötetlenebb vallásosságnak adta át a helyét, az egyik
modern méltatója szerint az ,,életvidám délnémet katoliciz-
musnak", A birodalom protestánsainak helyzetén ez sajnos nem
változtatott, akik viszont - az ál|am érdekétszem előtt taítya -
eleget tettek a vallás külsődleges igényeinek, bensfrükben akár
modern eszméket is hordozhattak, s ezek egyes elemeiről a
királynőt is meggyőzhették.
Így juthattak érvényre politikájában a felvilágosodás filo-
zőfrájának egyes részletelvei is. Pedig ennek eszmevilága eredeti
formájában még távolabb állt tőle, mint a protestantizmusé.
Minden alkalmat megragad birá|atára, s különösen kedveli az
olyan lehetöséget, amikor családja s országai ellenségét -
mondjuk II. Frigyest - marasztalhatja el e réven. Kimondatlanul
is ő a célpontja a felvilágosult filozófusokat és államférfiakat
vádoló általános bírálatnak is, amit fiának, Józsefnek írt egyik
levelében olvashatunk: ,,Ha ezeket az úgynevezett tudósokat,
ezeket a filozófusokat szerencsésebbnek látnám vállalkozásaik-
ban, elégedettebbeknek otthonukban, azt kellene hinnem, hogy
a gőg, elfogultság, makacsság gátol meg, hogy velük egyetértsek.
De mindennapi tapasztalatom épp az ellenkezőjéről győz meg.
Nincs senki, aki gyöngébb, kétségbeesettebb, csúszó-mászóbb
lenne, mihelyt a legkisebb csapás éri, mint ezek az erős szellemek.
Rossz apák, fiúk, fórjek, miniszterek, tábornokok és polgárok.
Miért? Mert hiányzik náluk a tartás. Egész filozófiájuk, minden
elvük az önzésből fakad, a legkisebb balsors lesújtja őket. Innen
az öngyilkosok és őrültek nagy száma, vagy azoké, akiket rossz
viselkedésük vagy betegségük alkalmatlanná tesz bármire. Ha
Isten meg is engedi némelyiküknek, hogy jobb útra térjenek,
akkor is haszontalanok az államralézve, mert el kell rejtőzniök
a világ szeme elől. De ez is ritkaság: zaklatott élet után az ilyen
emberek kétségbeesetten, nyomorultul pusztulnak el,",,Jobb

l45
együttérezni, mint közömbös maradni - figyelmeztet egy másik
alkalommal. - Csak az érzelem által vonhatjuk magunkhoz a
tisztességes embereket, nem pedig a divatos filozófia által, mert
ridegségre szoktat mások iránt."
Különösen felerősödik féltése,ha szerettei gyengesége miatt
életművétlátja veszélybe sodródni. Retteg attól, hogy József
felvilágosult politikája majd saját uralkodása minden ered-
ményétmegsemmisiti, ha egyszer lehunyja szemét. A fiával
folytatott éles levélviták során maga is kénytelen rájönni, hogy
milyen keveset tud tenni ez ellen. Mindenesetre amikor a
trónörökös Párizsba utazik, ígéretet csikar ki tőle, hogy nem
találkozik Voltaire-rel. Potsdammal és Szentpétervárral ellen-
tétben a bécsi udvarnak nincsenek kapcsolatai a kor vezető
francia filozófusaival, merészebb könyveik behozatalát tiltják, s
a rájuk vonatkozó hivatkozást a cenzúra megszűri.
Pedig a felvilágosodás eszméi - kimondatlanul ugyan - már
Mária Terézia uralkodása alatt bejutottak a Habsburg-állam
politikájába. Miniszterei, a hozzá legközelebb álló hivatalnokok
közül többen váltak az új társadalmi nézetek és közgazdaságtan
hívévés fogadtatták el véleményüketa királynővel. A filozófia
összebékítéséta királynő elveivel megkönnyítette, hogy a német
felvilágosodás egyfajta kompromisszumot kínált a hagyomá-
nyos abszolutizmus és azij állampolitikai elvek között. Samuel
Puffendorf és Christian Wolffelvetették az újabb angol és francia
filozófiában szinte kizárólagos elvet, hogy a társadalmi szerződés
felbontható lenne. Szerintük a nép az egykori (feltételezett) szer-
zödéssel minden jogát az uralkodóra ruházta, akinek hatalma
így korlátlan és visszavonhatat|an.
Bécsben egyedül a korán távozni kényszerült Johann Heinrich
Justi (1750-1757 kőzött a kameralisztika professzora a Theresia-
numban) álltki az abszolút monarchia alkotmányos korlátozása
és az államtól elválaszthatatlan néphatalom mellett. A francia
p€ldát mindenben bálványoző Kaunitz kancellár diplomatikusan
el tudta rejteni veszélyesnek igérkező nézeteit. Pedig ő a francia
irodalmat és művészetet messze a német elé he|yezte, kedvenc
írójának Voltaire-t tartotta, s párizsi követsége idején egy ideig

l46
Rousseau-t alkalmazta titkáraként. Allamigazgatási elvei a
filozófia racionalista természet- és államjogi tanain nyugodtak,
ezen az alapon szervezte meg a monarchia külpolitikáját, s ezen
az alapon támogatta királynőjét abban, hogy az egyház tevé-
kenységéta tanításra, az istentiszteletre, a szentségek kiszolgál-
tatására és a lelki gondozásra korlátozza.
A bécsi felvilágosodás legiellegzetesebb képviselői Karl Anton
Martini és Joseph Sonnenfels professzorok voltak. Szemlé-
letükben az uralkodói hatalom korlátlanságának létjogosulr
ságát a nép kiskorúságába vetett hit erősitette: ebből természet-
szerűleg következett, hogy az emberiség javát szolgáló reformo-
kat is felülről kell rákényszeríteni. Mindketten elvetették a
hatalomnak való nyílt ellenállást (lázadást), s az alattvalókat
engedelmességre intették. A konvencionálisabb Martini - öt kis
főherceg (közte József és Lipót) házitanitőja, l'754 őta a bécsi
egyetemen a természet- és államjog íanára - a legelviselhetet-
lenebb helyzetben is legfeljebb a passzív ellenállást vagy a
menekülést tartotta elfogadhatónak az alattvalók számára. Még
ha az uralkodó elméjébenbeteg vagy kiegyensúlyozatlan lenne,
akkor is legfeljebb szánni szabad s nem lázadni ellene. A me-
részebb Sonnenfels - l763 óta a kameralisztika professzora - az
abszolutizmus humanizálására törekedett. Rousseau-tól elté-
rően elutasította, hogy a természetes állapotban lévó ember
egyénileg szabad lett volna, s helyette az emberiség természetes
[ős]állapotának a közösséget (társadalmat) vallotta. Elvetette a
társadalmi szerződés elméletétis, számára az állam kétségbevon-
hatatlan képződmény, amelynek azonban minden alattvaló
javárakell törekednie. Bár a két professzor azabszolút hatalom
feltétlen támogatójaként lépett fel, az állammal szemben komoly
elvárásaik voltak. Kötelességévé tették az alattvalók érdekeinek
szolgálatát, s ehhez egy sor változtatás bevezetését. De szívesen
vette igénybe segitségüket a kormányzat is. Martini az igazság-
szolgáltatás és az oktatásügy, Sonnenfels a közigazgatás és a
társadalom reformjaiban kapott kezdeményező szerepet. Rajtuk
kívül az udvar kiemelkedő felvilágosult alakja még Gerhard van
Swieten, az említett udvari orvos (szintén részese az okta-
l47
 nak) és a gazdasági-pénzügyi szakértő Ludwig
f:tigv reformjá
Zinzendorf gróf.
Tevékenységük nyomán Mária Terézia későbbi intézkedé-
seiben sokszor felbukkannak a felvilágosult bécsi filozófia
elemei. Bár ő maga másként magyarázta,áe innen származik az
az igyekezet,amellyel lépten-nyomon bele akart szólni alattvalói
életébe,amellyel a ,,kiskorúnak" minősitett nép életétbölcsőtől a
koporsóig ellenőrizni s irányítani próbálta. Ezek a körök
bátoritották a feudális kiváltságokát mérséklő intézkedések
kibocsátásában, a társadalmi, a gazdasági, a szellemi élet sok
területét érintő reformokban, A felvilágosodás részelvei persze
csak nagyon lassan tudtak behatolni a politikába , igazái majd
József társuralkodói volta nyit előttük nagyobb teret. Rená-
szerré ekkor sem állnak össze, arra mégis mógfelőnek bizonyul-
nak, hogy a királynőt némiképpeltóritsék a hagyományos
irányvonal elavult, divatjamúlt átvételétől.

Az ötvenes évek

Nehezen elképzelhető, hogy Mária Teréziának a vallás kötele-

zettségeire, családjára, szórakozásaira, azélénktársasági életre,
a levelezésre mind a kormányzati munkája mellett jutott ideje.
Pedig a két háború közötti békeidőszakban kétségtelenül az
utóbbi állt tevékenysége középpontjában. A Haugwitz-reform
szinte még ösztönös állásfoglalása után az ötvenes évek elejére
alakul ki önálló szemlélete a politika kérdéseiben.Felismeri a
hiányosságokat, az állami élet mind több területén sürgeti a
változtatásokat. Ekkor fog emlékiratainak megírásához ii ami
még mindig tartó fiatalos lendületében eléggéegyoldalú szemlé-
letet tükröz: keményen bírálja elődje s a tőie oröiölt politikusok
mulasztásait, hogy annál jobban dicsérhesse saját iniézkedéseit.
Pedig mikor először ír róluk, reformjai még nagyon kezdeti
stádiumban vannak. Az Az államekkori
idő mégis igazolta őket.

l48
beavatkozása a legtöbb területen olyan folyamatot indított meg,
amely megfelelt az időszerű, modern követelményeknek.
Az ötvenes évek elején természetesen még aligha gondoltak a
maradandóságra. Az elsődleges cÉlSzllézia visszaszerzése volt.
Aváltoztatások egy része közvetlenül ehhez kapcsolódott, mint a
hadügyi reformok, Emlékirataiban a királynő úgy vélte, trónra
lépésekorhadserege ,,leírhatatlan" állapotban volt. ,,Ki hinné,
hogy seregeimnél nem létezetía legkisebb szabályozás sem,
mindenütt másként meneteltek, gyakorlatoztak, egyik gyorsab-
ban lövetett, a másik lassabban, a vezényszavak és parancsok
egyiknél így, a másiknál amúgy hangzottak. Nem lehet csodál-
kozni, hogy a trónra lépésemelőttitiz évben a császár mindenütt
csak vereséget szenvedett." A császári sereg valójában magán-
ezredekből tevődött össze, ahol az ezredtulajdonos az ötvgnes
évekig maga adhatott ki szolgálati szabályzatot egységének.
A királynő a sereg ügyét már l749-ben az elmúlt háború utolsó
szakaszában sikereket elért Leopold Joseph Daun táborszernagy
kezébe tette le. A 44 éves tábornok VI. Károly háborúiban kezdte
katonai pályafutását, Kilátásain nagyot lendített, hogy Fuchs
grófnőnek (Mária Terézia nevelőnőjének) leányát vette fele-
ségül. Pedig tehetsége alapján is megérdemelte volna a külön-
leges bizalmat. Nemcsak ügyes teoretikus volt, de a világban is
nyitott szemmel járt, s rátermett szervezőnek bizonyult. Katonai
pályáján később majd túlzott óvatossága okozott problémát.
Daun mindenekelőtt a kiképzést egységesítette,Podewils
követ azt jelentette királyának, hogy az új szabályok egész
vaskos kötetet töltenek meg, ,,amelyben minden manővert
magyaránatokkal ellátott metszetekben ábrázolnak. Minden
ezrednek van egy ilyen könyve, s büntetés terhe mellett tilos
megmutatni. , . " Szó volt arról is, hogy porosz kiképzőtiszteket
hívnak meg. A tüzérséget Wenzel Liechtenstein tábornagynak,
az itáliai hadszíntérveteránjának tervei szerint újítottákfel,
nagyrészt a főúr saját költségén. Mivel az elmúlt háborúban
visszatérő problémát okozott a létszámhiány, reformra szorult
az űjoncozás is. A Habsburg-monarchiában eddíg csupán
toboroztak, életfogytig tartő szolgálatra ugyan, de csak belföl-

149
dieket. A háború után merült fel a porosz típusúösszeírás
rendszere, amely eleve számba vette a hadiszolgálatra alkalmas
állampolgárokat, s szükség szerint sorozott közülük. Mivel az
összeírás igen komoly munkát igényelt, rendszeres alkalma-
zására az örökös tartományokban csak az t$abb (a hétéves)
háború után kerülhetett sor. A leszerelés lehetőségével a hadsereg
elveszítette az élethosszig tartó szolgálat fenyegetésétis.
A tiszti utánpótlást sem elégítette ki az l7l7-ben felállított,
több fegyvernemet kiszolgáló ún, mérnök akadémia, így Mária
Terézia l75l-ben Bécsújhelyen az egykori Babenberg várban új
tiszti akadémiát alapított. A hallgatók létszámát kétszázban
szabta meg, száz főt nemesifiakből, százat tisztek gyermekeiből
kellett felvenni. Később az elszegényedett nemesi gyermekek
megfelelő előképzésére7-13 éves fiúk számára százfős alsó fokú
iskolát is létesített. Az akadémia tananyaga a hadi ismereteken
túl a matematikára, nyelvekre, vívásra, lovaglásra és táncra
terjedt ki. Az ellátás ingyenes volt. A máig is fennálló intézet első
vezstője ugyancsak Daun táborszernagy lett. Az űllászervezett
hadsereg legnagyobb dícséretétII. Frigyes mondta ki, amikor az
osztrákokat,,fehér ruhás poroszoknak" nevezte.
Az ütőképes hadsereg működtetéséhez persze megfelelő felsze-
relésre, termelékeny háttériparra volt szükség. De a gazdasági élet
reformját sürgette azipailag fejlett Szilézia pótlása is, Bécsben
tehát hamar napirendre került a tudatos gazdaságpolitika
kidolgozása. Szokás szerint először a gazdaságirányítás átszer-
vezésévelkívánták a várt eredményt elérni. Az 1746-ban alapított
(s korábban említett) általános kereskedelmi igazgatóságot
(Universalkommerzdirektorium) l 753-ban Haugwitz Direkto-
riuma alá rendelték, majd annak megszűnte után l76l-ben
kereskedelmi tanács (Kommerzienrath) néven újra íüggetlení-
tették. (A hivatal l776-ban végleg beleolvadt az összevont
osztrák-cseh udvari kancelláriába.) E szervezet feladata volt,
hogy szabályozza a kereskedelmet (mind a külkereskedelmet,
mind a Habsburg-tartományok egymás közti forgalmát), javas-
latokat dolgozzon ki a manufaktúra- és iparfejlesztés mód-
szereire.

l50
2l. Leopold Daun tábornok

l5l
 Akormányzat a negyvenes évek végétől több kísérletettett a
céhautonómia meglazitására, az ipari tevékenység kiszélesité-
sére. Az első próbálkozások azonban megbultaf a városok
ellenállásán. panaszaikra éppen újabb falusi iparosokat kellett a
városokba parancsolni. l753l54-ben azonbán áttörésre került
sor. A kormány két szektorra osztotta a termelést. A helyi
szükségleteket kielégítő iparágakat, amelyeknél az export - áe
még a távolabbi vidékek ellátása - sem jöhetett sámításba
(hentes, mészáros, pék, kőműves, ács stb.), meghagyta a céhes
keretek között. Itt eltűrte a kötöttségeket is - pl. á minőségi
előírásokat, a legények kötelező vándorlását, esetenként a
mesterek'számának maximálását, - és csak a visszaéléseket
kívánta kiszűrni, mint a mesterek fiainak előnyét a mesterré
válásban, a legények számának korlátozását, a városi kereske-
delmet gátlő tényezőket. Az értékesítés - az árakmegállapítása
és általában a piac - állami ellenőrzós alá került. A tigabb
forgalmat, részben exportot is ellátó iparágakat (textil-, üieg-,
fém- és bőrművesség) viszont mentesite;i akarták u, .Ú,
kötöttségektől. A céhkényszer felszámolására végül ezek ese-
tében sem kerülhetett sor, de a kormányzat minden kibúvót
igyekezett kihasználni. Ösztönözték az idegen mesteremberek
bevándorlását, ezek számos kedvezrnényt káptak, sőt a protes-
tánsok szabad vallásgyakorlatát is engedélyeztét.tZS+-Uen
azokat aziparágakat, amelyek eddig nem szerveződtek céhekbe
minden kötöttség alól mentesitettek. Irányításukkal a városi
hatóságok helyett a kereskedelmi igazgatóság alá rendelt tarto-
mányi kereskedelmi hivatalokat bizták még. Az ipari bázis
kiterjesztését szolgálta a manufaktúraalapítások ösztönzése. Az
állam a hatvanas évek közepetől évi 5G-80 ezer forint segéllyel
támogatta az űj izemek alapítóit.
. A bécsi gazdaságpolitiká a 18. század, közepén még egy-
t
értelműen a merkantilizmus elvei határozták meg. gaiaiá-
liában és Franciaországban a szabadkereskedelem gyakorlaia
már fölébe kerekedett a gazdasági korlátozások nak,áelmara-
(e9 viszonylag elmaradottabb) országok még mindig
{gtlaU!
tilalmakkal és vámokkal védtékgazdaságukát a vásenytőí

l52
Ausztriában másodvirágzását élte a századíorduló híres, elvi
jellegű merkantilista munkája, Philipp Wilhelm Hörnigk Öster-
reich über alles, wann es nur will című könyve, amely l784-ig 16
kiadást ért meg. Hörnigk protekcionista nézetei uralkodtak a
kereskedelempolitikában is. 1754-ben került sor az első átfogó
vámszabályozásra: mindenekelőtt felszámolták a különféle belső
vámokat, s a vámszedést az állam kizárólagos jogává tették.
Ezután ilyen illetéket csak az országhatáron kellett fizetni, mind
a behozatal, mind a kivitel esetében, de nagysága az áru jellegétől
függött, Magas vám sújtotta a nyersanyagok kivitelét és az
otthon is gyártott késztermékek vagy luxuscikkek bevitelét.
A vámrendelet külön két zőnára osztotta a birodalmat: az
egyikbe a Haugwitz-reformot elfogadó örökös tartományok, a
másikba Magyarország tartozott, Külön vámövezetet képeztek
azitáliai tartományok és Belgium is, de a monarchia termékeire
ott is alacsony beviteli vámot vetettek ki, A szigorú merkanti-
lizmus elvein a bécsi kormányzat 1770 után kezdett némiképp
enyhíteni. Ekkor kezdték belátni, hogy az ipar fejlődéséhez
nagyobb szabadságra van szükség, ekkor jutnak érvényre a
továbbra is uralkodó merkantilista szempontok mellett egyes
fiziokrata (főleg szabadkereskedelmi) elvek.
Mária Terézia politikájának nem akadt még egy területe,
amelyet annyi bírálat ért volna, mint a gazdaságpolitikát. Már a
kortársak is sokat elégedetlenkedtek vele. A céhek nebezményez-
ték kiváltságaik csökkentését, az addig kizárólagos városi piac
megosztását vetélytársaikkal. Becsben számos olyan esetet jegyez-
tek fel, amikor a céhek a városi magisztrátusnál tiltakoztak
egy-egy kormányrendelet ellen, s hiába állt melléjük a város
vezetősége, a királynő rendre elutasította panaszaikat, A vá-
rosok szembehelyezkedtek a manufaktúrák, a gyárak telepíté-
sével is. A vagyonos polgárság sokszor inkább igyekezett tőkéjét
kivinni a városból s földbirtokba fektetni. A városok nemegyszer
lemondták részvételüket a tartományi gyűlésen is, mert túl
költségesnek találták. A vámpolitikát az egyes tartományok
támadták: az ipari termelők még igy is alacsonynak tartották
ahhoz, hogy védő szerepét betöltse, a kedvezőbb esélyekkel
153
rendelkező mezőgazdasági termelők (így a magyarországi birto-
kosok) lehetőségeik összeszűkülése miatt bírálták. De sok gondot
okoztak a felemelt vámok és illetékek a fogyasztóknak is: a
luxuscikkek megnövekedett ára a nemesség és az egyház, a
szeszes italoké a nép körében vezetett elégedetlenséghez. Ami-
kor Mária Terézia közvetlenül halála előtt új borilletéket vetett
ki, Bécsben és más osztrák városokban csoportosulásokra került
sor, s a bécsiek közül sokan ezért nem is vettek részt a temetésén,
A korabeli kritikákat azzal a modernnek ható megállapítással
szokták megerősíteni, hogy a Habsburg-monarchia a 18. század
második felében kormányzata minden igyekezete ellenére gaz-
daságilag messze elmaradt Nyugat-Eurőpa vezető országaitól,
mindenekelőtt Angliától, ahol a század utolsó harmadában már
azipari forradalom vette kezdetét, s a modern gyáripari termelés
volt kibontakozóban. Ezzel szemben a Habsburg-monarchiában
l 750-től csak a manufaktúra-kors zak kezdetéről beszélhetünk. Az
összehasonlítás alapjául azonban inkább a korábbi helyi állapo-
tokat kell megtennünk: a tőkeszegény gazdálkodást, a éhuralom
kötöttségeit, amiből Mária Terézia politikája valóban kiemelte
államát - vagy legalábbis örökös tartományait. Gazdaságpoli-
tikáját dicsérik a stabilizálódó állami jövedelmek is. Az ötvenes
években kiteljesedhetett az a lehetőség, amit a Haugwitz-reform
új adórendszere biztosított. Az 1745-ben 20 millió forintot kitevő
állami jövedelmek igy dupláződhattak meg kilenc év alatt, s
foglalhatták el nagyobb részüket (23 milliót) a nem közvetlen
adójellegű bevételek: vám- és bányajövedelmek, ital- és sóilleték,
dohánymonopólium stb. A pénzügy megújítását mutatja az
l76l-ben először l2 millió forint értékben kibocsátott bankjegy
is (tkp. papirpénz, korabeli nevén Bancozettel).
Mária Terézia belpolitikájában még két olyan területet ta-
lálunk, amelyben az ötvenes években többé-kevésbé megindult a
reform: ezek az oktatás- és az igazságügy. Az állam Ausztria
történetében először, és sok más európai országot megelőzve
avatkozott be hatékonyan az iskolák felépítésébe, a tantervekbe
s a tanítóképzésbe.A legfontosabb célnak a műveltség felsza-
badítása számított az egyoldalú egyhiai irányítás alól. Első

l54
helyen a különféle gyakorlati célúképzéstnyújtó szakiskolák
létrehozása állt, Ide sorolhatjuk az l746-ban alapított Collegium
nobilium Theresianumot, amely kifejezetten a hivatalnokképzést
szolgálta. A királynő apja egykori nyári palotáját, a Favoritát
engedte át az iskola céljaira, ahol a kizárőIag nemesifiakból álló
hallgatóság jogi és mérnöki képzésen túl nyelveket, vívást,
lovaglást és táncot is tanulhatott. l754-ben alapították ugyan-
csak a fővárosban az ún. keleti akadémiát, amely a keleti nyelvek -
török, perzsa, arab - oktatásával diplomatákat és tolmácsokat
képezett ki, Az ötvenes-hatvanas években monarchiaszerte
alakultak a
szakiskolák: technikai és mezőgazdasági intéz-
mények, egy-egy bányászati és kereskedelmi akadémia, több
tanítóképző. Az oktatás nemcsak, hogy ingyenes volt, de sokszor
még a szülőknek fizettek, hogy gyermekeiket beírassák. A
népiskolák reformjára csak a hetvenes években (l77Ul7'l4
kö;ött) került sor Johann Joseph Felbiger Ágoston-rendi szerzetes
tervei alapján. A tervezet a tanulóknak az íráson, olvasáson és
számoláson kívül már a legalsó fokon eleve bizonyos gyakorlati
ismereteket irt elő, s ezt a későbbiekben is megkövetelte, (Más
kérdés, hogy a tanítók ritkán tudtak ennek a követelménynek
eleget tenni, s továbbra is csak írni-olvasni-számolni tanították a
legkisebbeket.) A kormány szerette yo|na az általános iskola-
kötelezettséget is bevezetni, ennek megvalósulása azonban még
nem volt reális. Az örökös tartományokbeli iskolareformot
követte l777-ben a magyarországi Ratio Educationis kibo-
csátása.
A - van Swieten kezdeményezésére - l'749,tő|
becsi egyetemen
sorban mind a négy fakultás új rendtartást kapott. Előtérbe
került a természettudományok és a gyakorlathoz közelebb álló
stúdiumok oktatása: az orvoskaron a kémiáé,botanikáé, sebé-
szeté, a bölcsészeten a fizikáé, természetrajzé, etikáé, a jogi
képzésbena természetjogé. A nagyszombati egyetem uralkodása
alatt bővült orvosi fakultással, került állami kezelésbe, s költöz-
hetett halálának évében,l780-ban Budára az újonnan épített
királyi palotába.
Az igazságszol gáltatásban ko rmányzásához az új pol gáritör-
l55
vénykönyv-tervezet és egy kész büntetőtörvénykönyv kidolgo-
zása íí:ződik (Codex Theresianus, elkészült l766-ban, beveze-
tésre nem kerűt; Constitutio criminalis vagy Nemesis Theresiana,
1768). A büntető törvénykönyv még tartalmazta a súlyos
megtorló büntetéseket, a boszorkányság és varázslatok vádját.
De tartalmazott merőben új javító büntetéseket is, mint a munka
(a női fegyházakban a fonás, amire előbb megtanitották az
elítélteket) va1y az imádság. l?76-ban- fia, József és Sonnenfels
közbenjárására - eltörölték a kínvallatást s korlátozták a
halálbüntetések kiszabását.
Felsorolásunkban immár csaknem minden reform helyet
kapott, amely Mária Terézia uralkodása alatt megvalósult. A két
háború közötti időszak többségükben csak az első lépéseket
hozta meg, Azt sem állíthatnánk teljes bizonyossággal, hogy a
változtatások szelleme vgyanaz maradt volna a hetvenes évek-
ben, mint amilyen az elsó évtizedekben volt. A döntő lépésre
mégis az ötvenes években került sor, s az alapvető cél is kialakult
ekkorra: a monarchia erösítése, tekintélyének és ütőkép€ssé-
gének visszaszerzése, egyelőre persze Szilézia visszahódításának
reményében.
A tervezett háború elótt azonban Bécsre még egy fontos
feladat várt. Felül kellett vizsgálnia nemzetközi kapcsolatait:
vajon kellő támogatást kaphat-e külföldről a kritikus helyzetek-
ben. Az udvarban is kénytelenek voltak belátni, hogy milyen
ingatag alapokon nyugodott az örökösödési háború szövetségi
rendszere. Az akkori fejlemények azt látszottak bizonyítani,
hogy mennyire értéktelenek a diplomáciai szerződések, mennyire
megbízhatatlanok a szóvetségesek. Hiszen a régi ellenfelekhez -
Törökországhoz ós Franciaországhoz - az utolsó pillanatban
csatlakoztak olyan hatalmak - Poroszország, Szászország -,
amelyektől Bécsben legalábbis jóindulatú semlegességet vártak
volna el. Anglia háborús részvételemindig saját érdekeitől
függött, ehhez mérte pénzsegélyeit és katonai támogatásáí, Az
örökösödési háborut követcíen a Habsburg-állam egyetlen szövet-
ségesre számithatott: Oroszországra, amellyel 17 46-ban újítot-

l56
ták meg a törökellenes szövetséget. Ertókét azonban Erzsébet
cárnő sokszor szeszélyes magatartása tette kétségessé.
A szernmel látható bizonytalankodás és tanácstalanság ellenére
az udvarban bombaként robbant a harmincas éveinek vége felé
járő, tehát fiatalnak uámitő diplomata, Wenzel Anton Kaunitz
javaslata: Bécs a tengeri hatalmak szövetsége helyett Francia-
országot nyerje meg céljainak. Az elképzelés két és fél évszázados
politikai hagyományt bodtott volna fel, ennyi időre tekinthetett
vissza a Habsburg-francia ellentét. Erthető, ha sokan ellensé-
gesen fogadták. Nem pártolta a császár sem, aki titkon még
mindig ősi tartománya visszaszerzésében reménykedett, egy
szövetséges Franciaországtól pedig többé nem lehetett volna
visszaigényelni Lotaringiát.
Kaunitz grőf (l764-től herceg) 17l1-ben született a morva-
országi tartományi kapitány második fiaként. Családja erede-
tlleg egyházi pályára szánta, de bátyja korai halála után a
diplomáciai életet választotta. Alig 3l évesen Becs torinói
követe. Mária Terézia figyelmét az aacheni béketárgyaláson
(1748) mutatott szerepével kelti fel. 1749-ben az államkonfe-
rencia tagja. Itt nyújtja be a francia szövetségre irányuló tervét.
Támogatást egyelőre nem kap, de l75G,1753 között a monarchia
párizsi követeként a francia állam vezetőivel építhetki hasznos
kapcsolatokat. A diplomata Kaunitz emberként meglehetősen
különös tulajdonságokkal bírt: naponta több órát szentelt
külseje ápolására, igy az értekezletekről rendszerint elkésett.
Nem tudott úgy elvonulni egy tükör előtt, hogy magát meg ne
szemlélte volna benne.Tű|ző divatosságával s erőltetett fiatalos-
ságával a háta mögött sokszor kinevették, Emellett végletesen
hipochonder volt. Nem tűrte a nyitott ablakot, kerülte aházat,
ahol valaki beteg volt, étkezésután még az asztalná| jől
kiöblítette száját, megkefélgette fogát. Fiatalabb korában szíve-
sen lovagolt, mégis igen hamar kocsijába szorult, annyira félt
a megfázástól,
Ez a különc alak mégis a 18. század egyik legnagyobb
diplomatája volt, Erős kézzel ragadta magához a dolgokat,
meggyőzódése mellett kitartott, engedményekre nem hajlott.

I57
 22. '|Nenzel Anton Kaunitz kancellár

l58
Négy császárt szolgált 83 éves korában bekövetkezett haláláig,
személye még életében szinte legendává emelkedett. Első sikere a
francia szövetség létrehozása volt. Párizsi követsége idején
sikerült a maga oldalára állítania Mária Teréziát. A királynő
meggyőzésében döntő súlya volt az Angliától elszenvedett
sérelemnek (Mária Terézia a77al yádo|ta a szigetországot, hogy a
háborúban elárulta, cserbenhagyta), továbbá annak, hogy Fran-
ciaország - a két tengeri hatalommal ellentétben - katolikus volt.
Kaunitzot így l753-ban visszahívták, hogy a külügyek vezetését
teljesen rábizzák: 42 évesen államkancellárrá nevezik ki.
A ,kinevezés egész politikai lavinát indított meg. Mária
Teréziának fel kellett áldoznia azt az idősödő politikusi gárdát,
amely még VI. Károly császár alatt kezdte el tevékenységét,de ő
alatta emelkedett vezető poziciókba, őt szolgálta a legnehezebb
pillanatokban is. Ulfeld grófot, az eddigi államkancellárt fő-
udvarmesteri tisztséggel, évi 45 ezer forintra emelt fizetéssel,
egy palota és tekintélyes pénzösszeg ajándékozásával próbálta
kárpótolni. A főúr sértődöttségét azonban ez sem szerelhette le,
De követelte kaunitz Bartenstein félreállítását is, aki államtit-
kárként a passzív Ulfeld gróf mellett a külügyeket addig
gyakorlatilag vezette. Máira T erézia ragaszkodni próbált koráb-
bi vezető politikusához, de Kaunitz hajthatatlannak bizonyu|t.
Bartenstein Haugwitz mellett a Directorium alkancellárja, to-
vábbá titkos tanácsos lett - és természetesen ó is megsértődött.
A francia szövetség ügye mégis kétséges maradt volna, ha a
diplomáciai élet nem élénkül fel hirtelen. l754_ben konfliktus
robbant ki Anglia és Franciaország között az észak-amerikai
gyarmatok körül. il. György királynak hirtelen fontos lett volna
németországi tartományának (Hannover) védelme, s ehhez
szerette volna Bécs támogatását megnyerni. A császári udvarban
meglehetősen hűvösen fogadták az angol közeledést, s végül
elutasították a kötelezettségvállalást. Anglia erre 1756. január
l6-án Westminsterben IL Frigyessel kötött egyezményt. Párizs
mindeddig szinte közömbösen szemlélte az osztrák prőbálkozá-
sokat. A több évszázados Habsburg-ellenesség itt is bénítólag
hatott. Pedig Kaunitz a befolyásos (és igen tehetséges) Madame

l59
de pompadourt is megnyerte ügye támogatására, s később nasv
jelentőséget tul ajdo nítoit r* *"""",?g'ij".: ffi ;, : ŐÍiÍ
;
Ont.tJ,'u-i eddig a két udvar
1
az ő lelkesedésének és t,irr
9szél9k
között végbement'' - irta
,t756 "y".á;.
il;;aTeréziais gazdag
ajándékkal háláltameg a különb;n le;éir;;em méltatott királyi
szerető buzgalmát.
A francia udvar végső beleegyezését mégis inkább a west-
minsteri egyezmény váltotta ti Édeyeser|artoraru a Habsburg-
ellenes csoporto sulás minden erreirrét írta. 1756.május l-én
előze te.s megegye zést irnak alá, ;;i
ay";" múlva követ a
vers aille s-i szöve tség . katonai ,ógitreg.t ige.t .gy*arl
19'rá
nak, Mária Terézia1Szilézia uirrrurr..rE.. esetén kész volt
lemondani Belgiumról Franciaorszá, :árŐ^
sz.övej9ég megkötésekor azonbá;r;;;g", állt a háború.
^.,a
Alig négy hónappal az előzetes*.g"gv.rer-uá -ÚÚ""iii, ,eg
1756 nyarán Ausztria nyolc évériát tu;;tosan készült rá,
kirobbanásával mégis meglepetés érte.

Az eltakt ikázoít visszavágás

Ma már aligha lenne tisztázható annak a kérdése, hogy

hogyan is képzelte el Mária Teréziau i.rá",, háború megin-
dítását. Nagyon valószínű, r,ogv -irj.n lirrantraga ellenére
szívesen engedte volna át u u"ia"^e"y"rest ellenfeléne k. Ezzel
ugyanis a felelősséget is átháríthatta volna rá, s elkerülhette
volna.avádat, hogy az 1748-i békekötésden aruáott
sz.erződésszegéssel akarja visszaszerezni- irtauu '".'"
dipl;;; }i
-a";i;
hálóit szövögették Kaunitzcal, s;O r<lúiasaik votta"k arra, hogy
egy eljövendő konfl iktusban Franciaorsragon e, o.orro.r)ag3i
kívül Szászország és Svédország i. -.rreiit'arr.
Frigyes a teljes körülzárást ikarta megaiaOarvozni, amikor
magához ragadta a kezdemén yezést, ei ,.gt"p"tést tudott
szolgáltatni Bécsnek. A császári uauu.U* a cser,- és morvaor-

l60
szági seregeket erősítették; de a porosz király 1756. augusztus 29-
én váratlanul, hadüzenet nélkül Szászországra támadt. A mind-
eddig semleges ország megtámadása és durva lerohanása nagy
felháborodást váltott ki Európa-szerte. Németo rszágban 17 57 .

január 29-én birodalmi háborút hirdettek meg a porosz király

ellen, s egy ún. birodalmi sereg felállításához fogtak. Csatla-
kozott a poroszellenes szövetséghez Svédország. Még a Frigyest
rendszerint dícsérő Voltaire is episztolában bélyegezte meg
fenséges barátját. A nagypolitika azonban most sem az erkölcsi
tényezőkön műlt. A kialakult (vagy alakulóban lévő) szövetségi
rendszereken nem változtatott, a porosz király későbbi sikerei
pedig általában feledtették, hogy hogyan is kezdte a háborút
(amely időtartamáról a hétévesháború elnevezést kapta).
Szászország megtámadásának híre Holicson érte a császári
párt. Mária Terézia - utolsó gyermekével terhessége hatodik
hónapjának végénjár - erőltetett tempóban hajtat Bécsbe.
Némileg meglepő, hogy Ferenc császár nem utazik vele, marad,
sőt a vadászatot is folytatja. Úgy tűnik a konfliktust akarja
elkerülni ezáltal. Az udvarban közismert, hogy nem helyesli a
francia szövetséget, de magát a háborút is szívesen elkerülné.
Nem vesz részt a szeptember 5-i államkonferencián sem, amely a
háborús kihívás elfogadása mellett dönt (elvileg még lehetséges
lenne, hogy Szászországot sorsára hagyva megpróbálják Frigyest
megbékíteni).A helyzet kiélezett, Bécs sem Franciaországtól, sem
Oroszországtól nem remélheti, hogy a következő év tavasza előtt
beavatkozzon a háborúba, Félő viszont, hogy Frigyes - megtörve
a szász hadsereg ellenállását - máris Csehországba nyomul.
Browne gróf, Csehország katonai parancsnoka utasítást kap
arra, hogy vigyen segítséget, áttörési kísérleteiazonban kudarc-
ba fulladnak. Október l-jén az Elba mellett Lobositznál szenved
vereséget egy nagyjából azonos létszámú porosz seregtól, egy
második kudarc pedig már egybeesik az elszigetelt, éhségtől és
hidegtől kimerült szász sereg október l5-i kapitulációjával.
A szász katonaságot Frigyes erőszakkal saját seregébe sorozza
be. A kapituláció nyomán Ágost király Lengyelországba mene-
kült, de felesége, Mária Jozefa, I. József idősebbik leánya,

16l
Ft
t*-

O
.c)
o
öo
.q)
N
o
-o
!)
N
c)

N
H
s.do
(!

úi
a-q
Drezdában maradt, ahol néhány hónap múlva meghalt. Mária
Terézia igyekezett bátoritani, segíteni, de soha nem-tudta
ellensúlyozni unokatestvére sértődöttségét, amit a Habsburg-
örökségból való egykori kisemmizése miatt érzetl.
A negyvenedik életévébenjáró királynő fiatalkorára emlékez-
tető energiával fog a védelem megszervezéséhez. A francia
követnek azt nyilatkozza, hogy legszívesebben pisztolypár-
bajban intéznéel vitás ügyét Frigyessel. A kialakult helyzetben
pedig úgy véli, uralkodási tapasztalatai megengedik, hogy ne
csak a politikai kérdésekkel íog|a|kozzék,de a legapróbb
hadszervezeti ügyekbe is beavatkozzon. Előírja, hogy a katonák-
nak télen biztosítsanak meleg ruhaneműt: ,,Mivel a hideg
nemsokára beáll, csináltattam egyfajta köpenyt és bakancsot a
legénység részére. Mások ellenben pokrócot ajánlanak. Meg kell
próbálni, melyik a jobb." Máskor utasítása már-már túlmegy
azon, amit komolyan lehet venni: ,,Tegnap elrendeltem ugyan,
hogy mennyi porciót vehetnek a tisztek a raktárakból, de
elfeledtem hozzátenni, hogy ez csak az ezredesektől lefelé illeti
meg őket, de a tábornokokat nem." Nem csoda, ha ilyen
intézkedésözön mellett a legátfogóbb törekvései is elvesznek az
ügyintézés részleteiben. A Habsburg-gépezet nehezen mozog, s
ezzel eleve óriási hátrányba kerül a poroszokkal szemben.
Különösen érvényesül ez a hadszíntéren.
A porosz király - pedig ő sem lett fiatalabb az eltelt évtizedben
(1756-ban ,l4 éves) - most is seregével van, s a kritikus
helyzetekben azonnal dönt, rendszerint tanácskozás nélkül.
Mária Terézia ezt természetesen nem vállalhatja, de az már
nehezebben érthető, hogy miért nem keresi fel hadseregét
egyetlenegyszer sem a háború hét éve alatt. Nem teszi ezt a
császár sem, a trónörököst pedig - aki szívesen menne a
háborúba - anyja tiltja el, mert túl fiatalnak tartja (a háborű
kezdetén még valóban csak 15 éves, de a háború végén22).
A fővezér kinevezésében ugyanakkor még mindig a dinasztikus
szempont szerint dönt. Nem az egyetlen arra érdemes, gyorsan
dönteni tudó tábornokot, az ír családból származő, de már
Ausztriában született 51 éves Maximilian Ulysses Browne grófot

l63
F*
c-

.C)
s4

öb
\4)
c)
E
()

o
o

+
(.l
nevezi ki, hanem sógorát, Károly Sándor herceget. Talán
férjónek akar kedvezni ezze|, vagy a Lotaringiai-ház régi dicső-
ségétszeretné feleleveníteni? Nem valószinű. Sokkal inkább a
feudális hierarchia embersorsokat kijelölő erejébe vetett meg-
győződése mozgatja. Tény azonban, hogy a herceg bemutatko-
zása nem kedvező. A telet Bécsben tölti, ahelyett, hogy sietne
seregéhez.
A szászok mérsékeltebb ellenállása mindenesetre megaka-
dályozta, hogy Frigyes még a tél beállta előtt Csehországra
támadhasson. Tavasszal azonban négy irányból is elindítja
hadoszlopait, hogy százezer főt meghaladó serege majd Prága
előtt egyesüljön. Browne tábornok sürgeti az időközben megér-
kezett fővezért, hogy egyenként tartóztassák fel a porosz
oszlopokat, azonban hiába. Károly Sándor csak Prága alatt
vállalja az ütközetet. Az utánpótlási vonalak biztosítására
hátrahagyott egységek miatt a porosz sereg 64 ezer főre olvadt le.
Velük szemben 6l ezer osztrák áll, akik legfeljebb megnehezíteni
tudj ák Frigyes gy őzelmét, de megakadályozni nem. Mindenesetre
az ütközet az eddigi legvéresebb a poroszok számára: seregük
közel egynegyede elesik vagy megsebesül (l4 500 fő), s a csata után
legalább háromezren dezertálnak. Az elesettek között van Frigyes
tehetséges hadvezére, Kurt Christoph Schwerin tábornagy is, Az
osztrákok vesztesége 13500 fő. Fővezériik, Károly Sándor herceg
könnyebb, Browne halálos sebet kapott. A vert sereg pedig
Prágába menekül be.
A váratlan kudarc olyan megrázkódtatást okozott Mária
Teréziának, hogy - szokásával ellentétben - lemondta születés-
napjának hagyományosan látványos megünneplését. A császá-
riak helyzete valóban igen nehézre fordult. Egyetlen valamire-
való seregük (ill. ami abból mqgmaradt) prágábazáwa rostokol,
az ellenség akadály nélkül vonulhatna akár Bécsig is. Nincs más
megoldás, mint a leszakadt, menekülő kisebb csapattesteket
összeszedni, hogy Prágát felmenthessék. Ezt a feladatot végre
kipróbált öreg katonára, Daun tábornagyra bizzák. S a katonai
akadémia parancsnoka ismét i gazolj a szerv ezőképességót: j únius
közepén 54 ezer főnyi seregével a végsó szorultságbajutott Prága

l65
alá indul, s 18-án a fővárostól 60 km-re, Kolinnál \egyőzia porosz
királyt. A poroszok feletti első győzelem visszhangja óriási. Bécs
önfeledten ünnepel, a királynő pedig saját nevével új érdemren-
det alapit, hogy nagykeresztjével azonnal kitüntesse Daunt
valamint a kolini csatában huszáraival ugyancsak vitézül
verekedő Nádasdy Ferenc gróf horvát bánt, lovassági tábor-
nokot. Frigyes gyors győzelmi esélyei valóban elenyésztek, de a
császáriak sem használják ki győzelmük lélektani előnyeit: a
fóparancsnokságot újra átvevő Károly Sándor herceg hagyja
békénvisszavonulni a Prága ostromát feladó ellenséget.
A nyár további része igen kritikusan alakul Frigyes számára,
AugusztÜs 30-án Kelet-Poroszországot védelmező serege GroB-
Jágersdorfnál az oroszoktól szenved vereséget. A franciákkal
szemben alul maradt hannoveriek kilépnek a háborúból,
Pomerániába svédek, Thüringiába franciák és a ,,birodalmiak",
szlléziába császáriak vonulnak be. Ha Mária Teréziának lenne
tehetséges hadvezére, az most eldönthetné a háborút. De nincs.
Daun is inkább csak a védekezésben sikeres, mint a kockázta-
tásban, a támadásban. A fővezéri pálca különben is Károly
Sándor kezében van, s ő széles körű támadás helyett Schweidnitz
hosszadalmas ostromába bonyolódik. Amikor pedig mind az
udvar, mind a szövetségesek elégedetlenkedni kezdenek, sajátos
meglepetést készíteló. 3500 fővel Berlin ellen indítja Hadik
András altábornagyot. A csallóközi köznemesi családból szár-
mazőfőtiszt valóban tehetségével emelkedhetett a magas posztra.
Most is különös ügyességgel oldja meg a szokatlan feladatot.
Huszáraival sebesen tör át Brandenburgon, s október l6-án -
kisebb csatározás után, amelyben osztrák oldalon elesik Babo-
csay tábornok - kapitulációra készteti a fővárost. A védelemmel
megbízott egysegek az udvarral együtt Spandauba menekülnek.
Hadik katonáinak szigorúan megtiltja a fosztogatást, s a
parancsot azok meg is tartják, Ugyanakkor a városra 600 ezer
tallér sarcot vet ki, királynője számára pedíg24 pár női kesztyűt
kér ajándékba - a város cimerével kihímezve. (Csak hazatérve
derül ki, hogy a gyors csomagolás vagy talán a fővárosiak
rosszmájúsága miatt csupa bal kézre való kesztyű került a

l66
25, Hadik András tábornok

l67
csomagba.) A császáriak - bár a sarcból még csak 225 ezer tallér
gyűlt össze - másnap este már indulnak ii vissza a közeledá
porosz sereg elől. Mária Terézia 3000 dukátt at iutalmazti
Hadikot - a tekintélyes összeg részben arra szolgáit, hogy a
fosztogatástól visszatartott kaánáit kárpótolhasru=,'touíúua
neki is kijárt a Mária,Terézia-rend nagykeresztje. (Azekkori
"hogy
sűrű kitüntetés nem akadályozta."g, az érdemrend az
Osztrák-Magyar Monarchiában -inauelig u t"g-uturubű
katonai kitüntetés maradjon,) A 47 éves Haj'ik'nak gv"t"iúiir"g
ez volt az első jelentősebb sikere. Utóbb, az l762-ihadjáratbai
mutatott vitézségéértgrófi címet kapott, s még u ii.atyn,i
életében, l774-ben az udvari haditanács eínökévé-emelkedett.
' A berlini sarcolás mégis inkább kivételes epizódnak számított
a háború történetében, mint meghatározó mozzanaínak. Egy
hónappal utóbb, november l4-én ugyan Schweidnitz erődje-Ú
kapitulált, de a császáriak elszalasztűat u kedvező pillanaát a
poroszok megtörésére. Elakadt az orosz offenzíva is: a vezér-
kar Erzsébet cárnő közeli halálára számított, s nem akart a
közismerten poroszbarát Péter trónörökössel ujjat húzni. Az
alig l3-14 ezer fővel támadó svédek feltartőztatására azészak-
brandenburgi helyőrségek csapatai is elegendőnek bizonyultak.
Frigyes igy a legfenyegetőbbnek mutatkJzó ellenfél felé iordul-
hatott, s november
i-.l 1 thüringiai RoBbachnál etsOprő
győzelmet aratott a közel kétszeres túlerőben lévő, de rosszul
vezetett francia és birodalmi, német sereg felett. Né-.to.rrag-
ban pedig máris feledték szászország leiohanását, valamint a
birodalmi hadiizenetet, és a mindig népszerűtlen franciák le-
győzése
_miatt
Frigyest nemzeti hőakéni kezdték tisztelni. Es
ahogy nőtt az ő népszerűsége,úgy csökkent MáriaTeréziáé.
egy hónappal később, december 5-én a porosz kiJly
|ory9:T
már Sziléziában, Leuthennél győz le egy szintén csaknem
kétszeres túlerőben lévő császáriiereget, d}clret-" ."gr.--i-
sitő volt; az osztrákok egyharmada elesetÍ, megsebesilt vagy
fogságba jutott, négy osztrák tábornok maradt holtan u
"ruá
téren, a c§ata a háború egyik legtöbb veszteséggel járó összecs a-

l68
í&".
}€
§,"#,

t--
l-

:a

o.

!
C)
.o
.(d

&

ic;
N

|69
pásának bizonyult. A poroszok immár Szllézia birtokában
vonulhattak téli szállásra.
Mária Teréziának a leutheni vereség ismét sötét órákat
okozott. Nagy lelkifurdalások után vonta le az egyik leg-
fontosabb tanulságot: sógora felelősségét a vereségben. Mivel a
herceg nem kívánt lemondani, a királynő - természetesen nagy
tapintattal - felmentette tisztéből, hogy helyére Daunt neyezze
ki. Végső soron az új főparancsnok sem rendelkezett kiemelkedő
katonai képességekkel, most mégis ő volt a legtehetségesebb és
legnépszerűbb katonai vezető. Első lépéseit - a demoralizá|ődott
osztrák seregek összegyűjtését és Szilézia feladását - a szükség
diktálta. Azt sem tudta megakadályozní, hogy Frigyes 1758
májusában beüssön Morvaországba, s Olmützöt vegye ostrom
a|á. A császáriak lehetőségei az ostromlók zaklatására s utánpót-
lásuk feltartására szorítkoztak.Egy hónappal az ostrom megkez-
dése után, június 28-án azonban Ernst Gideon Laudon tábornok-
nak váratlanul sikerúlt rajtaütnie egy nagyobb szállítmányon (a
császáriak 3000 szekeret zsákmányoltak, s elfogták a védelmet
szolgáltató l500 porosz katonát), s ezáltal az ostrom folytatása
meghiúsult.
Laudon báró szintén az idegenbőljött tisztek sorába íaítozott:
skót család sarja, de már a Balti-tenger parti, Oroszországhoz
tartoző Livóniában született l7l6-ban. Szolgálatát
az orosz hadseregben kezdte, majd Poroszországban próbált
tiszti állást nyerni, de folyamodványát II. Frigyes elutasította.
A porosz hadsereg helyett igy a császáriak tisztje lett. Az ő
kezdeményezésének köszönhető az is, hogy október l4-én a
mindig habozó Daun Hochkirchnél (Bautzen közelében Szász,
országban) legalább két és félszeres túlerő birtokában rá mer
támadni a poroszokra, s másodszor győzi le Frigyest. Most a
porosz király veszítette el serege egyharmadát, beleértve egész
tüzérségéts tábori felszerelésének zömét is. Az osztrákok
azonban most sem próbálták kihasználni előnyüket: a győzelem
másnapján az ellenség üldözése helyett táborukban a királynő
neve napját ünnepelték.

170
 A következő év - l759 - különösen baljós előjelekkel indult
Frigyes számára. Katonái java része odaveszett az előző évek
hadjárataiban, s bár - valóságos embervadászatok árán - szám-
szerűleg sikerült a létszámot feltöltenie, de a frissen toborzot-
takat nem lehetett egyszerre olyan ütőképes sereggé formálni,
mint az elődöket. Egyre jobban éreztette hatását a gazdaság
kimerülése is. Ráadásul az oroszok l758-ban megszállták Kelet-
Poroszországot, s meggátolták, hogy a tartomány adója és
gabonája eljusson a harcoló országrészekhez. l759-re Frigyes
védekező terveket dolgozott ki. Portyrázó egységekkel rontatta le
az ellenség hadiraktárait, zak|atta utánpótlásukat. Amikor
viszont augusztusban az Odera-Frankfurt közelében fekvő
Kunersdorfnál 50 ezres seregével meg akarta akadályozni az
orosz és az osztrák sereg csatlakozását, szinte megsemmisítő
vereséget szenvedett. A kiürített Szászországot azűjra összeko-
vácsolt birodalmi sereg hódoltatta, augusztusban sorra foglalták
el Hallét, Lipcsét, Wittenberget, majd szeptember 4-én a fővárost,
Drezdát. November l4-én, ugyancsak Szászországba Maxen
falunál Finck poros z v ezér őr nagy kényszerül í l 4 ezer emberével
kapitulálni, hogy a súlyos vereséget elkerülje.
Poroszország és a gyarmati háborúkban sikereket arató
Anglia l759 novemberében békétajánlott a szövetségeseknek.
Az ajánlat azonban nem ment tovább a háború előtti viszonyok
helyreállításánál: Frigyes újra szabaddá tette volna Szászor-
szágot, de Szilézia visszaadására nem is gondolt. Mária Terézia
viszont joggal gondolhatta, hogy Poroszország a teljes össze-
omlás előtt áll, igy visszautasította a békeajánlatot. Szövet-
ségesei közül Franciaország a béke, Oroszország a háború
folytatása mellett állt, A nélkülözésekbe belefáradt Európa
ironikusan úgy fogalmazott, hogy a két császárnő (pontosab-
ban a császárné és a cárnő) hiúsága és bosszúszomja nem engedi
befejezni a háborút.
A császári hadvezetés azonban ismét eltaktikázta a győzelmi
esélyeket. Frigyes augusztusban ismét Sziléziában termett, s l5-
én Liegnitznél nemcsak, hogy sikerült kitörnie az őt körülfogó
háromszoros túlerőben lévő osztrák sereg gyűrűjéből (Daun

171
 o\
r-
o
L
O
C)
N

öo
bo
N

o.
.()
H
o
ro
E
()

Ja

o.
Cn

J
\c)

F.]

c-
c.l

l72
kapitulációra akarta kényszeríteni az erósen megcsappant porosz
fősereget), de még súlyos vereséget is mért rájuk, Szeptemberben
osztrákok és oroszok ismét Berlint sarcoltatták, de a hadiiizemek
lerombolása után távozniok kellett. November 3-án pedig azFllba
menti Torgaunál (Szászországban) újra Frigyes diadalmas-
kodik. Igaz, hogy a kimerült porosz sereg ezúttal képtelen a
csata után üldözni a veszteseket s nem tudja őket kiszorítani
Szászországból. De a császáriak az e|őző év sikerei és remény-
kedése után l760-ban ismét távolabbra kerültek szilézia vissza-
foglalásától. A két sereg ismét döntés nélkül kénytelen téli
szállásra vonulni.

173
 Országai közös anyja

Ha a felvilágosult abszolutizmus jelentkezését az uralkodók

filozófiai ismereteihez kötjük, MáriaTeréziát ki kell hagynunk a
18. század felvilágosult monarcháinak tiszteletreméltó sorából.
Hiszen nemcsak, hogy nem ismerte a filozófia tételeit, de -
néhány kiemelt eleméből, mint egyház- vagy némelyeknél
vallásellenességéből kiindulva - egyenesen elfogadhatatlannak
tartotta megismerését családja, környezete, yezető politikusai
számára.
A történetírás azonban már régóta próbálkozik azzal,hogy a
felvilágosult abszolutizmust függetlenitse a fi lozófia tételes isme-
retétől. Ebben az esetben a feudális állam megerősítésere irányuló
reformprogramot sem kellene minden részletében összhangba
erőltetni az ősztőnző polgári nézetekkel. Természetesen voltak
uralkodók - mint Mária Terézia fia és utóda, II. József , akik
valóban a filozófia nézeteit kivánták a gyakorlatba átültetni, de
éppen József tragédiája igazolhaIja, hogy mi|yen ellenállásba
ütközhettek a társadalmi valóságtól elszakadt újításikísérletek.
Mária Terézia uralkodása ezzel szemben annak példája, hogy az
állam helyzetét javítani akaró legidőszerűbb reformok kibocsá-
tásához nem volt szüksége filozófiai ismeretekre.
Amikor a királynő az előző fejezet bevezetőjében idézett
uralkodói hitvallásában ,,országai közös és első anyjá"-nak
nevezte magát, túllépett a hagyományos abszolút uralkodótól
elvárt kötelezettségvállaláson. A felvilágosult monarchák szí-
vesen nevezték magukat államuk ,,első szolgájá"-nak. Az ország-

174
anya Szerep ennek látványos fokozása, amelyet azonban el iS
lehetett határolni néven nevezett párjától. Elfogadásával Mária
Terézia beavatkozhatott az állam és az á|lampolgárok (a korban
inkább: alattvalók) minden ügyébe, anélkül, hogy fejet kellett
volna hajtania a neki nem tetsző elképzelések előtt. Korábban
arról is szóltunk, hogy a német felvilágosodás bécsi, udvari
vá|tozata még külön kedvező ideológiát is nyűjthatott ehhez.
Nem kétséges,hogy azokat az uralkodókat, akik regnálásuk
egész ideje alatt afilozőfia elveit hangoztatták, trónra lépésüktől
fogva felvilágosult monarchának tarthatjuk. Az uralkodása
elveit menet közben kialakító, részben átformáló Mária Terézia
esetében a korszakhatár megvonása is nehezebb. Vannak törté-
nészek, akik a társadalmi kiváltságokba mélyen belenyúló
Haugwitz-reformot (1749) tekintik a felvilágosult korszak kez-
detének, mások az ál|amigazgatás végleges formáit hozó állam-
tanács felállitásához (1761), megint mások József társural-
kodóvá emeléséhez (l765) kapcsolják az új korszak kezdetét.
A hatvanas évektől Bécsben mindenesetre megerósödik az új
szellem, s az ötvenes évekre jellemző, háborűra kószülő katonai
és gazdasági intézkedésekhelyett a társadalmat és a kultúrát
javitani akaró reformok kerülnek a középpontba.

Reform és beletörődes

A hétéves háborúnak a császáriak számára nem egy kritikus

helyzete, nehéz fordulata akadt. |757 nyarán Bécsben egyenesen
attól tartottak, hogy az ellenség, miután Prágába zárta és
tehetetlenségre kárhoztatta a megvert császári sereget, a mo-
narchia fővárosa ellen fordul. Mária Teréziának javasolták,
hogy az udvar - l74l-hez hasonlóan * hagyja el székhelyét,s
költözzék ezittal Grazba. A királynő azonban elutasitotta az
indítványt. Hamarosan elmúlt a veszély, Bécset a háborű során
többé nem is fenyegette az ellenség. A hadműveletek különben -

l75
Frigyes néhány cseh- vagy morvaországi beütésétleszámítva -
nagyrészt a monarchia határain kívül folytak. A legfeljebb l50
ezres hadsereg létszáma a közel 15 milliós összlakossághoz
képest elenyésző volt. Ausztri avéráldozata igy nem volt annyira
súlyos. (E|lentétben Poroszországgal, amelynek 4 millió lakos
után kellett hasonló nagyságrendű hadsereget kiállítania és
eltartania). De nem zavarta meg a háború Ausztria minden-
napjait §em: a gazdaság folyamatosan termelt, legfeljebb az árak
szöktek szokatlan magasságba. Persze kiürült az állampénztár is,
megnőttek az államadősságok, de az udvar szokásain ez §em
módosított. Nyugodtan feltételezhetjük, hogy az érdeklődés
középpontjában nem a háború állt.
Ezt igazolhatja, hogy 1760. október 6-án az ámulő Bécs a
tereziánus kor legfényesebb ünnepségétláthatta: József trón-
örökös és Pármai Izabella esküvőjét. Az udvariak pompás
felvonulásának útvonalán több díszkaput állitottak fel, aházakat
szines drapériákkal, a királynő és az ifiú pár képmásával diszí-
tették. Este az ablakokba égő gyertyákat helyeztek. A menet ékes-
sége a magyar testőrök színpompás együttese volt Mária Terézia
szemmel láthatólag nem volt hajlandó figyelembe venni a súlyos
háborús helyzetet. Úgy vélte, hogy a diszes ünnepségnek néiei,
de egész Európa előtt igazolnia kell a dinasztia nagyságát. Főleg
Versailles előtt kívánta bizonyítani, hogy méltó szövetségese az
akkori világ legfényesebb udvarának.
A Torgaunál elszenvedett csatavesztést követően a király-
nőnek mégis mélyrehatóbban kellett beavatkoznia a politika
ügyeibe, mint az eltelt évtizedben bármikor. Kaunitz államkan-
cellár l760. december 9-én (tehát alig két héttel az ütközet után)
kelt beadványa késztette erre, amely az állram pénzügyi kimerült-
ségévels a pénzügyi csőd fenyegetésével érvelve az államigaz-
gatás új átszervezését javaso|ta.
Kaunitz államkancellári kinevezése l753-ban a politikát két
jól elhatárolható részre osztotta. Az új ember korlátlan be-
folyásra tett szert a monarchia külügyeinek intézésében- ennek
volt köszönhető a francia szövetség létrejötte. Működését meg-
könnyítette, hogy a kegyvesztett Bartenstein teljesen kiszorult a

176
hatalomból. A belpolitika ezzel szemben a Directoriumot létre-
hozó és igazgatő Haugwitz kezén maradt. Mivel ez a - pénzigye-
ket is magába olvasztó - szerv gondoskodott mind a hadsereg,
mind a külpolitika finanszirozásárő|, az elhúzódó háború termé-
szetesen jócskán megnövelte feladatait és felelősségét. Az udvar
más vezetői, s különösen Kaunitz, egyre több kifogást emeltek
ellene. A kezdettől fogva népszerűtlen hivatal és kevesek által
kedvelt vezetője a támadások kereszttüzébe került. Nem sokkal
magas poziciőba kerülése után Podewils követ már úgy nyilat-
kozott, hogy ,,Haugwitz gróf nem fogia tudni tartani magát.
Eltekintve attól, hogy nincsenek elegendő képességeiegy olyan
munka véghezvitelére, mint amit magára vállalt, s az akadályok
elhárítására, amit elébeállitanak, túl nagy ellenségeinek aszáma,
s túl befolyásosak ahhoz, hogy fölébük tudjon kerülni". A po-
rosz követ jóslata egyelőre nem vált be: a Directorium több
mint egy évtizede működött.
Kaunitz két oldalról támadta azigazgatás fennálló rendszerét.
Egyrészt úgy vélte, hogy a Habsburg-államgépezet nem ren-
delkezik megfelelő áttekintőképességgel bíró legfelső irányító
szervvel. A Directorium maga is csak korlátozott területen
(politika, gazdaság) tevékenykedhet. Az egyes kormányszervek
- beleértve a haditanácsot és az államkancelláriát is - saját
részérdekeiknek megfelelóen látják s intézik dolgukat, A több
hivatalt érintő átfedő ügyek rendezéséreugyan közös bizottsá-
gokat állítottak fel, de ez egyrészt lelassította az ügymenetet,
másrészt a végrehajtás ebben az esetben is több hivatalhoz került
vissza. Bírálatának másik része az össze nem egyeztethető
ügyeknek a Directoriumba való összpontosítását érte. Kaunitz
egyik l758-i előterjesztésében már körvonalazódott egy legfelső
tanácsadó szerv felállításának gondolata, amelynek véleményét
a királynőnek kell határozatba öntenie. Ha a Directorium lét-
rehozásában Haugwitzot a porosz példa vezette, az ált'amta-
nács nrintáját Franciaországban kell keresnünk (conseil d'état).
A súlyos pénzügyi helyzet ezűttal' Mária Teréziát gyors
döntésre késztette. Kevesebb mint egy héttel Kaunitz beadványa
után, december l4-én elrendelte az á|lamtartács felállitását, s

l:I7
december 30-án már tagjait is kinevezte. Az új szerv semmiféle
végrehajtó hatalmat nem kapott. Feladata valóban a tanács-
adásra korlátozódott, ugyanakkor véleményezésén minden fon-
tosabb ügynek át kellett mennie. Gyakorlattá vált, hogy az
államtanács tagjai irásban foglaltak állást az egyes ügyekben, s
ezek alapján döntött a következő ülésen az elnöklő királynő.
A tagok - az arisztokrácia soraiból kinevezett három állam-
miniszter és a három nemesi tanácsos - minden más tisztségük
alól felmentést nyertek. Kivételt Kaunitz jelentett, aki megtar-
totta államkancellári tisztét s ezálta| a külügyek irányítását.
Különleges helyzetét a bel- és külügyek összehangolásának
szükségességévelindokolták. Az államkancelláron kívül Haug-
witz gróf és Daun tábornagy letí az államtanács minisztere.
Nekik már le kellett mondaniok korábbi állásukról. Daun
kinevezése tulajdonképpen tisztes visszavonulást kínált a vesztes
hadsereg éléről.Á[amminisztersége mégsem bizonyult tartósnak.
l762-ben felmentették az utolsó főhivatalnokot, aki még VL
Károlytól kapta megbízatását: a haditanács elnökét. A 84 éves
Joseph Harrach grőf 23 éve töltötte be a magas tisztséget,
amelyre pedig már régóta alkalmatlanná vált. Utóda Daun lett,
akinek elnöksége alatt azután sorra menesztették a hivatalból a
mindent agyonadminisztráló bürokrata polgári hivatalnoko-
kat, s helyükre a hadsereg ügyeit jobban ismerő tábornokokat
állítottak,
Az államtanács első ülésére 17ó1. január ló-án került sor. Azt,
hogy az új hivatal súlya mennyire nem körvonalazódott, igazol-
hatja, hogy ezen ülés egyik legfontosabb dolga Esterh ázy Antal
gróf, vezérőrnagy elmarasztalása volt. A tábornok, aki különben
vitézségévelkitüntette magát Berlin előző évi hódoltatásakor, a
főváros megsarcolásakor a porosz király tulajdonából származő
zsákmányhoz jutott, amit magának akart megtartani, A királynő
számára ez az űgy lehetett fontos, de az állam szempontjából
aligha volt annyira lényeges, hogy a legfőbb tanácsadó szerv
foglalkozzék vele. - Mária Terézia biztosította Haugwitzot,
hogy az újítások nem változtatnak az ő művén.
A Directorium mégis alig egy évvel élte tűl az államtanács
l78
felállítását. Kaunitz és Haugwitz vitája ugyanis nem szűnt meg,
legfeljebb további színteret kapott azűj szervezetben. Kaunitz az
államot ért kudarcokat - mind a háborús vereségeket, mind az
eladósodást - egyértelműen a kormányzat hibájának tüntette fel, s
eszébe sem jutott, hogy az anyagi erők elégtelenségébőlis
fakadhatnak. A Directoriumot 176l. december 29-én felosz-
latták, hogy helyére négy önálló kormányszervet állítsanak.
Legfontosabb közülük az egyesített cseh-osztrák udvari kancel-
lária lett (főkancellárja Rudolph Chotek gróf, alkancellárja
Bartenstein), amelyhez a politikai ügyek tartoztak. Helyi szervei
a tartományi ,,képviseletek és kamarák" (Reprásentationen und
Kammern) lettek, amelyeket l763-től kormányszékeknek (gu-
bernium) neveztek. Csaknem teljesen visszakapta l749,ben
elvesztett hatáskörét az udvari kamara, de a pénzügy és a
gazdaságirányítás új szervekkel is bővült: kereskedelmi tanács
néven függetlenült a Directoriumba korábban beolvasztott
a f őpénztár (Generalkasse)
gazdaságir ányító hivatal, önállósult
és a számvevő kamara (Hofrechenkammer). Utóbbi, melynek
létrehozásában Kaunitz bizalmi embere, a kitűnő pénzügyi
szakértő Ludwig Zinzendorf grófjátszotta a fő szerepet, s ő lett
az elsó elnöke is, közvetlenül az uralkodónak alárendelve
ellenőrizte az ál|am valamennyi bevételét és kiadását. Ztnzen-
dorfnak sikerült a költségek ,,előzetes ellenőrzését" (tehát a
költségvetés előzetes jóváhagyását) is bevezettetnie, ami valóban
takarékosságra bírhatta a hivatalokat.
A következő években persze kiderült, hogy az új berendez-
kedés sem tudta maradéktalanul kielégítenia felmerülő - főleg
anyagi - igényeket. Haugwitz minden adott jelre éledni látszott, s
beadványokban javasolta saját rendszere visszaállítását, vagy
valami ahhoz hasonló megteremtését, rendszerint egv monstre
Directoriummal a csúcson. Kaunitz azonban mindig idejében
útját állta. Örökös összecsapásaiknak, néha már-már a szemé-
lyeskedésig alacsonyodó vádaskodásaiknak, Haugwitz 1765.
szeptember l l-én bekövetkezett halála vetett véget. Kudarca
persze nem jelentette azt, hogy az új hivatalok változatlanul
működtek volna. A kereskedelmi tanácsot nemsokára az udvari

l79
kancelláriába olvasztották (1765), a számvevő kamarát az
udvari kamara aIá rendelték (1772), amivel persze megszűnt
független ellenőrző szerepe. Az államtanács lététazonbanÁzek a
változtatások sem vonhatták kétségbe. Az államigazgatás Mária
Terézia további uralma alatt kétségbevonhatailariul kaunitz
elvei szerint működött tovább.
Végül azonban akár helyes volt az űj igazgatás rendje, akár
nem, arra nem lehetett képes, hogy egyszerre feljavítsa a császári
sereg esélyeit a folyó háborúban. A bécsi udvar szerencséjére
l76l-ben a|ig került sor je|entősebb hadi eseményre. Frigyes
lázasan tevékenykedett hadserege létszámának helyreállítáián,
tartományaiban már 14-15 éves gyerekeket is soroztak, a
megszállt területeken erőszakkal hajtották seregébe a fiatalokat.
Minőségileg persze ezek az egységek me§sze elmaradtak a
korábbiak mögött. Júliusban tehetetlenül kellett végignéznie,
hogy az osztrákok és oroszok benyomulnak Szilézúba,még
szerencse, hogy a hadsereghez visszatért államminiszter tábor-
nagy Daun most sem tudta döntő támadásra elszánni magát,
Decemberben Anglia, amely a gyarmatokon elérte, amit akárt,
így a háború folytatására nem volt szüksége, s ahol emiatt
megbukott az idősebb William Pitt háborús kormánya, beszün-
tette a hadisegélyek folyósítását, Frigyes levelei egyre kétség-
beesettebbek, tervei egyre kalandosabbak: újabbán a portát
szeretné rávenni, hogy főerőivel, de legalább a tatár segélycsa-
patokkal üssön be Magyarországra s tehermentesítse a sz|iéziai
frontot. Egyik levelében úgy véli, hogy csak a csoda segithet
rajta.
Pedig császári ellenfele sem áll valami szilárdan a lábán, Bécs
pénzügyi helyzete egyre válságosabb, s a királynő továbbra sem
hajlandó minden eszközt a háború befejezésére fordítani. l762.
január 5-én pedig mintha az a csoda is bekövetkezne, amiben
Frigyes reménykedett: meghal Erzsebet cárnő, s utóda III. Péter, a
porosz király odaadó tisztelője, azonnal bekét, sőt szövetseget köt
poroszországgal. A térségbentartózkodó húszezres létszámú
orosz sereg eztttán nemhogy támogatná, hanem épppen ellen-
felének tekinti az osztrákokat. Hamarosan kilép a^trauortruot

180
Svédország, amely fél, hogy a porosz-orosz szövetség támadá-
sának esik majd áldozatul. A tengerentúlon vereséget szenvedett
franciák is visszavonulnak a hadszíntérról. Még szerencse, hogy
júliusban Pétervárott Katalin államcsínnyel megbuktatja ferjét, s
felbontja a szerződést ,,a világ leggonoszabb emberével". Az űj
cárnő szívesen harcolna a poroszok ellen, mégis fenntartja a férje
által kötött békét.Egyelőre belső helyzetét kell megszilárdítania,
A háború tehát marad a két régi ellenség ügye. Ha Frigyesnek
szerencséje is volt Oroszország kilépésével,most életműve: a
kiváló tiszti gárda, a sebtében is ütőképesre kovácsolt hadsereg s a
két háború között felfejlesztett háttéripar dönl 1762 folyamán
kiszodtja a tehetetlenkedő osztrákokat Sziléziából (az egyetlen
valamirevaló ütközet július 2l-én Burkersdorfnál zajlik le,
kölcsönösen hatalmas veszteségekkel), s a birodalmiakat Szász-
országból. Most már mindkét fél elfogadja a szász választófe-
jedelem közvetítési ajánlkozását, s december 30-án a szászor-
szági Hubertusburg kastélyában megkezdik a tárgyalásokat.
Ugyanott kötik meg a békétis 1763. február l5-én.
A hubertusburgi béke nem hozott területi változást. (Francia-
országnak a néhány nappal korábban, február lO-én Párizsban
megkötött békében jelentős gyarmati területről kellett lemon-
dania Anglia, a hétévesháború ígazi győztesejavára.) Poroszor-
szág megtarthatta Sziléziát. Frigyes király is megpróbált udva-
riasabbnak mutatkozni korábbi háborús megnyilvánulásainál,
amikor az őt fojtogató három asszony (Mária Terézia, Erzsébet
cárnő és Madame de Pompadour) intrikáiról elég elítélően
nyilatkozott. Most barátságáról biztositja Mária Teréziát, s
fiának igéri szavazatát római királlyá választásában.
A területi változások nélkül véget ért háborúról Németország-
ban nem minden ok nélkül vélekednek úgy, hogy minden
pusztítása csak arra szolgált, hogy két makacs uralkodó személyes
bosszúvágyát kielégítse.A német közvélemény mégis Frigyest
értékelte kedvezőbben: a franciák elleni csatái nemzeti hőst
faragtak belőle, aki kiállt a protestánsok mellett, s egyúttal a
felvilágosodás terjesztőjének is lehetett minősíteni. Mária Teré-
ziáből, a húsz éwel korábban jogos örökségéért fegyvert fogó

l8l
szép fiatalasszonyból pedig kemény, kapzsi Habsburg vált,
akinek politikája német földrg hozta az ellenséget, s közvetlenül
vagy közvetve mérhetetlen szenvedést zúdítottSzászország,
Brandenburg és a többi érdekelt német tartomány lakosságára,
A céltalan háborútól maga a királynő is megcsömörlött.
Eletének és uralkodásánakháttalévő - nem csekély - részében
kerülte a fegyveres konfliktusokat, még ha ezáltal gyakorta
szembe is került fiával és kaunitzcal.

A császár ba|ála

A hubertusburgi béke megkötésekor Mária Terézia 46 éves.

Haláláig mégl7 év van hátra, de - e tekintélyes idő ellenére - sem
feledhetjük, hogy túljutott nemcsak élete, de uralkodása na-
gyobbik felén is. Fiatalsága elvesztése nem is annyira arcvonásait
viselte meg, mint inkább egyre gömbölyödő termetét, Sorozatos
szülései következtében alakja elformátlanodott, s negyvenes
éveiben már tekintélyes matrónát mutatott. Határozottsága,
élénkségeegyelőre leplezi az öregedést, de a gyors mozgást, a
fiatalos lendületet a méltóság, a tekintélyesebb tempók váltják
fel. Uralkodásában is vannak elemek, amelyről a hátralévő
időben - jórészt saját elhatározásából - lemond: az l760l6l-i
ál|amigazgatási reformok után e téren nem vállalkozik többé
alapvető átalakitásra. Túl van utolsó igazi háborúján - pedig
lenne még rá alkalma, hogy hadat indítson. Végéhez közeledik
boldog házassága is, s ez a tulajdonképpen váratlan esemény
több szempontból is lezárja addigi életét,
Társa, Ferenc császár egyre visszavonultabban élt. Mária
Terézia lassan beletörődött abba, hogy férjébennincs külö-
nösebb érvényesülésivágy, ugyanakkor mind kevésbékíván
statisztálni felesége mellett. A hétéves háború kirobbanásakor a
háttérben maradt, hogy ne kelljen az elveivel ellentétes döntés-
ben részt vennie. A politikában megadta magát. Az uralkodás-
sal össze nem függő dolgokban egy ideig szeretné véleményét

l82
hallatni, de felesége rendszerint itt is letorkollja. A királynő he-
ves kitörésekkel vezeti le indulatát, s a férj - akit bántanzk az
ilyen érzelmi megnyilvánulások - inkább meghátrál. Mária
ierézia férjétis a levelek özönével árasztja el: döntése elótt
meggyőzni akarja salát igazáról, utóbb mentegetőzik, hogy
megbántotta, mert nem fogadta el véleményét.Ferenctől nin-
csenek ilyen levelek, ennek ellenére valószínű, hogy ő szen-
vedett többet a vitáktól, csak éppen nem viselte nyelvén a szívét.
Az udvar a császárt méltóságteljes, saját kedvteléseinek élő
embernek ismerhette meg. Szívesen vadászott, érmeket és kőze-
teket gyűjtött, érdekelte a mechanika és az alkímia, dirigálta a
kertészek munkáját, s igazi lelkesedéssel tudta dicsérni a schön-
brunni kastély pompás ürágait, melyek egy részétmagahozatta,
ültettette. Gáláns a hölgyekkel, élete utolsó szakaszában külö-
nösen a ,,belle princesse"-szel, a szép Auersperg hercegnével,
Beszélték még, hogy melankóliában szenved, de a nagyuraknál
és úri hölgyeknél a tétlenségből fakadó kedélybetegség rá nem
lehetett jellemző. Sokkal inkább az, hogy a korábban szinte
sohasem betegeskedő császár élete végénszívétfájlalta, többször
fogta el erős szédülés,szárazköhögés gyötörte. Ez utóbbi árulta el
jelénlététaz udvari szinhéa közönsegének, amikor hercegnő
pártfogoltját elkísérte,de annak páholyában diszkréten egy
függöny mögé rejtőzött.
Uegi, voli a császárnak egy olyan foglalatossága, amelyről
kevesóbben tudtak, mint titkolni akart szinházlátogatásairól:
nevezetesen iizleti tevékenysége. Rossz nyelvek szerintjó pénzért
mégazellenségnekis hajlandó volt élelmiszert szállítani. Kétség-
telú viszont, hogy ő a\apozta meg a császári család magán-
vagyonát, amely azután |esármazotÁi között öröklfiött tovább,
Aziflű es szegény herceg, aki hazasságkötésekor nem kapta meg
menyasszonya hozományát, mert maga nem tudta mellé tenni az
ugyanolyan összegű nászajándékot, alig harminc év múlva
póigári
- értelemben is gazdag emberként hunyta le a szemét,
Vt. rárotyig Ausztriában nem volt divat, hogy az uralkodók
az állami (azaz a kincstári) vagyontól elkülönített értékekkel
rendelkezzenek. A császárok udvartartásuk költségeit az ál|a-

183
mi jövedelmekből fedezték, végrendeletükben rendszerint csak
kisebb ingóságokróI, többnyire néhány ékszerről intézkedtek.
Ferenc császárnak azonban eszébe semjutott, hogy a toszkanai
hercegségéből vagy Falkenstein grófságból száÁazőjövedel-
meit átadja a kincstárnak. Az első időben csak vékonyan
csordogáló bevételeit gyakorlatilag házasságkötése óta házakba,
birtokokba fektette. Legielentősebb szerzemÉnye a Nyitra rn"gy.i
Holics és a tőle három órányira lévő Sasvár (Sassin), amit iid-
ban..váltott ki a teljesen eladósodott czobor Józsei gróf hitele-
zőitől (decsak l749-benjutott a tulajdonába). Tucatnlyi kastélya
és birtoka volt Bécs környékén, másokat a kamaráiól bérejt-
Birtokai egy részénmanufaktúrákat rendezett be (Holicson
majolika, Sasváron kartonnyomő), pénzéttőzsdeügynökökre
bízta, akik ügyesen forgatták. Bizonyos esetekberimagának
tartott meg olyan összegeket is, amelyek megtakarításái saját
érdeménekvélte, s így joggal hitte, hogy kiutalhatja önmagánák,
Minden pénzgyűjtése ellenére nem volt fukar: nem sajúlta a
kiadásokat, ha gyűjteményébeakart megszerezni egy-egy -nuil.;uúi
.l
vagy ajándé kot akart venni kedvenceinek.
{alabot,
delmét élete utolsó esztendeiben évi egymillió forintra becsrimet-
jük, vagyonának értékehalálakor t<ozJl ts millió forintot tett ki.
Ferenc személyében európai uralkodó először tett kísérletetarra,
hogy az államkasszától függetlenüljön, Birtokait természetesen
saját nevén vásárolta, vállalkozásaiban-befektetéseiben azonban
gyakran hasznáIt a családtagiaira utaló humoros (de nem-
egyszer nehezen lefordítható szójátékot kifejező) álnevet: Frau
Hebauf (kb. Kuporgass Terézia aiszony), Jacob von
|h9re{a
Hellerfeld (Fillérföldi Jakab - de a ,,voíl" szócska nemesi címre is
utalhat), Maria und Amalia von Büchern (nemes Könyvmoly
Már|a és Amália) vagy Franz Anmuth (Bájos Ferenc). ÚVt"Í,
ügyek körül kialakult homály vezethetett azután az olyan
feltételezésekhez, hogy az ellenséggel is kész üzletelni.
Utolsó nagy, ünnepélyes szereplései fiai életpályájának egyen-
getéséhez kapcsolódnak. 1764 márciusában rorsérrót es lipóttat
Frankfurtba utazik, hogy idősebbik fiát római királlyá koronáz-
tassa. A meglehetősen rejtelmes római királyi cím tulajdon-

l84
képpen semmiféle hatalommal nem járt, értékétaz adta, hogy
viselőjét a császári cím várományosává avatta. A hétévesháború
lezárását követően Mária Terézia éppen azért fogott kiterjedt
diplomáciai tevékenységbe, hogy rendezze az utódlás kérdését,
idejében biztosítsa a császári cím megtartását családja számára.
Kaunitz diplomatái hosszú tárgyalásokat folytattak a választő-
fejedelmekkel, akiknek egy része csak valóságos alkudozás árán
volt hajlandő szavazatát Bécsnek adni. Mária Teftzia minden
hírt különösen türelmetlenül várt. Annál meglepőbb, hogy
ezűtta| nem kísérteel férjétés fiait a városba, amelyhez pedigaz
l745-i császári koronázás szép emlékei fűződtek. Megjelenésével
csak emelhetett volna a legutóbbi háborúban megcsappant
megbecsülésén. Távollétének minden bizonnyal kízárőlag sze-
mélyes okai lehettek: az elhizásából fakadó fáradékonyság, az
utazástól való fokozódó idegenkedése.
Mire a koroniizás ideje eljött, József is elveszítette érdeklődését
iránta. Alig négy hónappal korábban, 1763. november 27-énhalt
meg himlőben rajongásig szeretett felesége, Izabella, s a trón-
örökös nem tudta gyászát elrejteni. Az őt ünneplő tömeg
lelkesedése ugyan szemmel láthatóan jólesett neki, de a szomorú-
ság az április 3-i koronáeáson is megmutatkozott rajá.Talán ez a
kelletlenség is hozzájárult, hogy a jelenlévő (l6 éves) Goethe
külsejét nem tartotta méltónak a megtisztelő címhez: ,,A fiatal
király úgy hurcolta magán Nagy Károly óriási ruhadarabjait és
ékeit, mint egy álruhát. . . A koronát erősen ki kellett bélelni s
úgy állt el homlokától, mint holmi eresz, . .A jogar és az
országalma lenyűgözte a pillantást, de azért az ember tagadha-
tatlanul jobban szerette volna, ha a kedvezőbb hatás'kedvéért
egy tekintélyesebb s az ornátushozjobban illő alakot lát ebben a
díszes öltözékben." Pedig alighogy hazatért, máris anyja új
házassági tervének kellett alávetnie magát. Saját elképzelését,
hogy Izabella egyetlen húgát vegye feleségül, s így volt felesége
szellemétől se kelljen teljesen elszakadnia, Pármában elutasí-
tották. A jelöltet, Mária Lujzát, Károly spanyol infánsnak
(később IV. Károly király) ígértékfeleségül, s Madridban nem
akartak lemondani a menyasszonyról.

185
 Ez a kudarc egyelőre elvette József kedvét az űjraházasodástól.
Türelmetlen anyja viszont egyre újabb jelölteket ajánlott, s végül
az új római király beletörődött a megváltoztathatatlanba. Új
menyasszonya, Mária Jozeía - Károly Albert, a néhai bajor
választófejedelem leánya - sem külsejében, sem természetében
nem volt vonző.,,Huszonhat éves - írja róla két éwel fiatalabb
vőlegénye, József, volt apósának - s sem az a körülmény, hogy
még nem esett át a himlőn (ezen a számomra csak borzadással
felidézhető betegségen), sem kicsiny és vastag alakja, ami nélkü-
löziazifiúság báját, sem azarcán lévő hólyagok és vörös foltok,
vagy visszataszitó fogai nemigen tudtak volna rávenni, hogy a
házaséletbe visszatérjek, sőt éppen az e|lenkezőjéről győztek
meg. Ezt előterjesztettem Őfelségének [Mária Teréziának], s
kértem, hogy nehéz helyzetemben ő döntsön. Ő pedig kelló
kérlelésután azt nyilatkozta, hogy a nép - nem tudom, milyen
okból - vonzódik a bajor hercegnőhöz ...Íey meghoztam neki
ezt az áldozatot." Az áldozat tényétaz alyának is el kellett
ismernie: amikor menyét először meglátta, maga is kétségbe
esett. ,,Sógornőd van, s nekem menyem. Sajnos ez Jozefa
hercegnő - írta bizalmasan kedvenc leányának, Mária Kriszti-
nának, - Meggyőződésem és érzelmeim ellenére nekem kellett
szegény fiamat a végső döntésre rábírnom.,. A legkeserűbb,
hogy ehhez jó képet kell vágni, vidámnak és elégedettnek kell
mutatkozni." Az esküvő különben a császári pár jelenlétében
nagy pompával ment végbe. Ezt követően azonban József
tüntetően elhanyagolta feleségét,valószínűleg soha nem tette
asszonyává, társaságban durva volt vele. Hidegségétszülei -
különösen apja - próbálták a szerencsétlen feleség iránt mutatott
némi kedvességgel ellensúlyozni.
Nyáron a császár új esküvőre indul, ezúttal Innsbruckba. A 18
éves Lipót készül elvenni (egy másik) Mária Lujzát,IIL Károly
spanyol király leányát, akit azzal a feltétellel kapott meg, ha
utána azonnal elfoglalhatja a toszkanai nagyhercegséget. Mad-
ridban azonban nem akarják, hogy a menyasszony meglássa a
csillogó Bécset, mielőtt férjévela provinciális kisvárosnak
számító Firenzébe költözne. A két fél így Tirol tartomány

186
ítáliához is közelebb fekvő székhelyét, Innsbruckot választotta
az esküvő szinhelyéül. Mária Terézia viszont úgy vélte, hogy ha
már Becs nagyszerűségét nem mutathatja meg a spanyol kísérők-
nek, akkor legalább a tartományi székhelyen rendezett ünnep-
ségnek nyújtson kellő fényt, Előzetesen utasítások tömegét küldte
a szervezésre vonatkozó előírásokkal a helyi hatóságoknak,
s ezúttal maga is tltazásra szánta el magát. Ez volt utolsó
nagyobb útja, amikor Bécset elhagyta. A császári családdal
tartottak idósebb gyermekeik, míg a kisebbek József feleségé-
nek felügyel etére bizva Bécsben maradtak.
Az út néhány nap híján egy hónapig tartott. A császári család
eleve nagy kerülővel indult: Ferenc kedvéértGraz környékén egy
nyolcnapos vadászatot is a programba iktattak, később is sorra
megálltak, pihentek. Augusztus 2-án vonultak be Innsbruckba, s
8-án tartották meg az esküvőt. A fényes ünnepséget mégis
beárnyékolta a vőlegény váratlan betegsége, ami csak lassan
akartjavulni. A császári pár továbbra is a kisvárosban maradt,
egymást követték az összejövetelek, fogadások, Augusztus 18-
án, vasárnap reggel Ferenc császár erős szédüléssel ébredt.
Ennek ellenére elutasított bármiféle gyógyszert, s elutasította a
kor legdivatosabb gyógymódját, az érvágást. Később jobban
érezte magát, s mint minden vasárnap, meggyónt, a szentmisén
megáldozott. Családjával ebédelt, amit - mivel az étkezes az udvar
uámára nyilvános volt - elég sokan néztek végig. Este fiával,
Józseffel szinházba ment: az esküvő tiszteletére Innsbruckba
hivott olasz operatársulat előadását tekintették meg. H4zatérve
tiz őra tájban, lakosztályába igyekezett, amikor a lépcsőt
megmászva, az egyik lakáj szobája előtt összeesett. Gyorsan
bevitték a kis helyiségbe s a lakáj ágyára fektették. Józseforvost
hívott, de minden élesztésikísérlet, az érvágás is eredménytelen-
nek bizonyult. A császár valószínűleg már rosszulléte pillana-
tában szívrohamban (esetleg agyvérzésben)meghalt. 57 éves
volt.
Halála éppen olyan csendes, feltűnés nélküli, mint ahogyan
élt. Nem küzdött az elmúlással, nem volt haláltusája, csendben
megadta magát, mint szokta feleségévelszemben. M.ái.a T eréziá-

l87
nak családjában sok halált kellett látnia, ez a mostani úgy
látszott, hogy meghaladja lelkierejét. Hirére szinte megkövü"(
eszméletét nem veszítette el, de cselekvőképességétigen, i,'ig"ruk
eret nem vágtak rajta. Az éjszakát egyedül tOttOtté, leányáit is
csak reggel engedte magához, A részvétnyilvánításokat étná.i-
totta, férje testétől alig lehetett elvonszolni. Egyszerre megadta
mlcát az öregségnek: özvegysége első reggelén lévágatta hÁszú,
alig őszüló haját, s gyászt öltött, amit éÉtetovábbi 15 évében
sohasem vetett le. Ekszereit leányai, ruháit szobalányai között
osztotta el.
A holttestet a következő napokban az innsbrucki Hofburg
óriástermében ravatalozták fel, majd hajón Bécsbe szállitották]
A bécsi Burg lovagtermében még egyszer felravatalozták (ezúttal
zárt koporsóban), s augusztus 31-én este helyezték a kapuci-
nusok sírboltjába. Mária Terézia több levélben is úgy nyilátko-
zott, hogy további életétlegszívesebben őzveggyé válása szin-
helyén Innsbruckban élnéle. Alkalmanként fetiimad benne az
önvád, hogy az útra miért nem vitte magával van Swieten
doktort, továbbá, hogy miért nem beszélte rá a császárt az
indulás előtt az érvágásra. Fájdalmában még a ,,szép hercegné''-
nek is hajlandó megbocsátani, Fogadja réizvétnyiivánítáiát, s
elismeri gyászuk közös voltát.
- Hercegné, mi sokat veszítettünk --mondja a vetélytársnak.
A szép Mária Wilhelmina azonban nem bizonyul méltónak a
rokonszenvre, Hangosan nehezményezi, hogy a királynő eltil-
totta az arcfestést:
- Megengedhető-e, hogy az ember ne legyen ura arcának?
Pedig azt én lstentől s nem az államtól kaptam.
pedig megszegi a tilalmat, s kifestve jelenik meg az
,Később
udvarban, ahol újabb látogatását nemkívánaiosnak nyi'ivá-
nítják.
rerézia még karácsonykor is vigasztalan. Sylva Tarouca
!{r!
tjevi üdvözletére pedig így ir: ,,Nem ismerek -agamra. Úgy
gl9r
élek, mint egy állat: nem érzek, nincs gondolatori, elfelejtJÍ<
mindent. Reggel öt órakor kelek, későn fekszem, s egész nup n.*
csinálok semmit. Még csak nem is gondolkodom.''-Halálá után

l88
rt*rttt*ltttttilllltttltl}ltt}l{tt,lltltitit}t§tltttttill§llti{§í,1*ltlit§{l§i§ttltltlilllfttitl]§lll

28. Mária Terézia özvegyi ruhában

l89
imakönyvében megtalálták azt a cédulát, amelyen házasságuk
időtartamát tüntette fel: ,,29 év, 6 hónap, 6 nap, ami évben 29-et,
hónapban 335-öt, hétben l540-et, napban l078l-et, órában
358744-et teszen ki". Vajon mennyi ideig számolgatta ezt egy
olyan asszony, aki életébennem volt a számolásra rákény-
szerítve. Az emlékezés átformálja férje alakját: nagy uralko-
dónak látja, akivel mindig, mindenben egyetértett.
Időnként a visszavonulás gondolatát is felvetette környezete
előtt, de ezt aligha gondolhatta komolyabban, mint a trónról
való leköszönést uralkodói hitvallásában. Józsefet szeptember
l7-én társuralkodóvá nevezi ki, de a tényleges irányitást hamar
visszaveszi saját kezébe. Minden gyásza ellenére gondja van arra
is, hogy férje magánvagyonát, amelyet pedig az - kisebb,
híveknek, szolgáknak juttatott összegek kivételével- Józsefre
hagyományozott vo|na, még Innsbruckból zároltassa. Ezzel a
lépésselelébe vág fiának, aki az egész összeget az államadósságok
törlesztésére kivánta volna fordítani. A királynő később ezt a
vagyont - melynek nagyságát akkor alig sejtette - részben az
állam pénzügyi egyensúlyának stabil izálására használta (ebben
József is egyetértett vele), részben saját céljaira, illetve családi
alapítvány létesítéséreforditotta.

Társuralom Józseffel

,,A herceg önfejű és makacs, inkább hagyja magát bezáratni és

kop|alásra itélni, semmint hogy bocsánatot kérne. Csak a
katonákat szereti, a tiszteknek és feleségeiknek fogad szőt, a
tanulásra kevés hajlandóságot mutat, igy nehéz akár a legegy-
szerúbb dolgokra is megtanítani. . . Azt még nehéz eldönteni,
hogy milyenek lesznek a képességei, de nagy tehetség aligha lesz
belőle" - vélte a gyermek Józsefről Podewils bécsi porosz követ.
A kis trónörökös nehéz természetéről más forrásaink is hírt
adnak. Tudta ezt anyla, Mária Terézia is, mint a nevelőknek

190
adott utasításaiból kiderül. A reá irányuló folytonos figyelem
ellenére József gyermekkorából mégis kevés említésre méltó
eseményt jegyeztek fel. Az udvar * úgy látszik - vigyázott az
uralkodócsalád tekintélyére, így a bizonyára előforduló zajos
jelenetek nem kerültek napvilágra. A főherceg közismert
makacsságát mérsékelttehetséggel összekapcsoló Podewilsnek
mégsem volt igaza. Ha József tanulmányai körül nem volt
minden rendben, ennek oka az volt, hogy a főleg jezsuitákra
bízott oktatás kielégületlenül hagyta. Oktatói kicsinyes pedanté-
riája, a lexikális ismeretekre koncentráló tananyag messze
elmaradt gyors felfogóképességétől és rendszerező készségétől.
Különösen a történelem tanitásában reá zúditqtt adatok hal-
mazátől csömörlött meg, amelynek feldolgozására nem kapott
kielégítő módszert. Előírt tanulmányait gyakran el is hanyagolta,
ezért tarthatták környezetében lustának.
Természetes érdeklődését így magánerejéből kellett kieló-
gítenie. Rengeteget olvasott, köztük angol gazdasági és francia
filozófiai munkákat, olyanokat is, amelyeket Ausztriában a
cenzúra tiltott. Vonződolt az udvar felvilágosult alakjaihoz, akik
vele beszélgetve aligha tettek lakatot szájukra, Hamar megismer-
kedhetett a kor fő szellemi áramlataival, de műveltsége sok
vonatkozásban autodidaktának tűnt, A filozófia legkiemel-
kedőbb kortárs képviselőivel - egyetlen kivételtől eltekintve -
nem kötött ismeretséget. Mikor l777-ben Franciaországba
látogatott, anyja kűlön megtiltotta számára, hogy találkozzonaz
idős Voltaire-rel. Ezt betartotta, de találkozott Rousseau-val,
továbbá néhány másodrendű filozófussal és sokat beszélgetett a
kiváló fiziokrata szakember Turgot-val.
A rendes tanuláson kívül erősen idegenkedett az udvar divatos
szórakozásaitól is. Nem érezte jőlmagát a fenyes mulatságokon,
sem a nagy vadászatokon. Nem tudta eljátszani az uralkodó-
családban neki szánt prominens trónörökösi, leendő családföi
szerepet sem: testvérei közül szinte egyikkel sem került igazán
bizalmas viszonyba, Négy éwel fiatalabb öccse, Károly, ná-
la sokkal alkalmazkodóképesebb lévén,nem nyerhette el bizal-
mát, a hat évvel fiatalabb Lipót csak jóval később kezdett

l9l
érdeklődni az őt foglalkoztatő elvont kérdések iránt, túl későn
ahhoz, hogy nagy tervei részesévétehesse. Testvéreivel soha nem
alakult ki az a meleg kapcsolata, amit Mária Terézia gyermekei
iránt táplált, s aminek folytatását tőle elvárta. Amúgy jóindu-
latú, a szegénységgel, elesettekkel együttérző természete volt.
A fővárosi tűzeseteknél, áradásoknál mindig ott akart lenni,
hogy részt vehessen a mentésben, irányíthassa a rászorulók
segítését.Az udvarban külön ló állt készenlótben, hogy gyorsan
megközelíthesse a helyszint. Egyszerűségétfejezte ki öltözködése
is. 1768-tól rendszerint uniformisban járt.
Trónörökösként korán lehetőséget kapott arra is, hogy bekap-
csolódjék a politikai munkába. Az udvar itt váratlan realitás-
érzékkel ragaszkodott némi fokozatossághoz. !őzsef e|őször az
alárendelt hatóságok munkájával ismerkedett meg, s csak később
a központi kormányszervekével, A hivatali grádusokon való
lépegetés hamar meggyőzte az osztrák államigazgatás bonyolult
kuszaságáról s a reformok szükségszerűségéról. Még nem volt
húsz éves, amikor 1760-ban első reformtervével előállt. Az
á|lamigazgatási reformok szükségszerűségéta kivál tságok meg-
szüntetésének óhajával összekapcsoló Álmodozá sok ( Réveries )
merész politikust ígért.Megalapítása után néhány hónappal
( l 76 l májusában) bekapcsolódhatott az ál|amtanács munkáj ába.

1761-1763 között részt vett a kormányzati és pénzügyek átszer-

vezésében. Véieményévelmár ekkor is gyakran szembekerült az
állam tekintélyes vezetőivel, de védelmükre siető anyjával is.
Heves fiatalságában nemigen próbált meg diplomatikus lenni, az
államtanácsot,,beporosodott múmiák gyülekezetének'' nevezte,
Erre az időszakra esett első házassága is, életénektalán
egyetlen korszaka, amelyben boldognak hitte magát, Őszintén
szerette feleségét, aki azonban meglehetősen tartózkodó maradt
irányában. Izabel|a valósággal búskomorságba esett Bécsben,
amit a róla szóló munkákban rendszerint vagy a szokatlan
környezettel, vagy anyja nem sokkal korábban bekövetkezett
halálával, esetleg egy korábbi otthoni szerelemmel igyekeznek
magyarázni. A Mária Krisztinának szinte gyermekes bizalom-
mal, teljes kitárulkozással irt levelek azonban ez utóbbit nem

I92
igazolják. Feltételeznek egy olyan, a leánybarátságot megha-
ladó, talán nem is egészen egészséges vonzalmat, amit a leve-
lezőpartner meg sem értett, nemhogy viszonzott volna. A só-
gornő rajongó leveleket kapott tőle: ,,Valóban kételkednél az
én barátságomban azok a bizonyságok után, amelyeket neked -
nyugodtan állíthatom - minden egyes esetben szolgáltattam?
Nem mintha kérkedni akarnék velük, de meg kell győződnöd
róla. Már hevülésem is bizonyítékrá. Csak én vagyok szeren-
csétlen, ha úgy öntöm ki boldogságomat, hogy te nem szeretsz.
Belepusztulnék, ha azt hinnéd, hogy nem szeretlek, vagy nem
vagyok rá képes, hogy kimondhatatlanul szeresselek, vagy
valaha is elfelejtenélek." Férje soha nem kapott tőle ilyen
leveleket, vagy ehhez hasonló odaadást.
A fiatalasszonyt valószinűleg sógornője tartózkodása, külö-
nös vonzódása iránti értetlensége zűzta szét. Hamarosan
melankolikus halálvágy kerítette hatalmába. Kedélyétmég a
gyermekszülés (1762. március 20, Mária Terézia nevű kislány)
sem tudta átalakítani. Korai halálát mégsem a lelkibetegség
okozta. Hatodik hónapos terhes, amikor 1763 november kőze-
pén megkapja a himlőt. Előbb egy kislányt szül, aki szin-
te azonnal meghal, majd 27-én maga is követi gyermekét.
(A nagyobbik leány sem érte meg a felnőttkort, l l éves korában
ő is meghalt.)
József vígasztalhatatlan volt, Kelletlenül ment el a frankfurti
koronázásra, vonakodott a második házasságtól, de mindkét
esetben engedelmeskedett anyja akaratának. Talán apja halála
nem viselte meg igazán, de semmi esetre sem annyira, mint
anyját. Társuralkodóként azonnal takarékossági intézkedéseket
hoz: egyesíti udvartartását anyjáéval, felszámolja testvéreinek -
az udvarnál élő főhercegnőknek - külön konyháját, feloszlatja a
nevezetes svájci gárdát, közel felére csökkenti az udvarban
tartott lovak és öszvérek számát. A svájci gárda feloszlatásánál
sajátos indoklást ad: milyen jogon őrzik a Habsburg-ural-
kodókat olyan népnek a fiai, amely néhány száz évvel korábban
felláizadt ellenük s elűzte őket. Mária Terézia utóbb tiroliakkal
akarta felváItani a svájciakat, de Józsefnem engedte az elavult,

l93
reprezentációs jellegű gárda visszaá|litását. A társuralkodó
korlátozta a vadászati alkalmakat is, kezdetben mégis kiváló
lehetőséget szolgáltatott második feleségének és e szórakozásért
rajongó idősebb leánytestvéreinek. Bécs környékén korábban,
hogy Ferenc császárnak ne kelljen messzire mennie, ha vadászni
támad kedve, hagyták elszaporodni a vaddisznókat. Ezek viszont
súlyos károkat okoztak a város környéki földeken s különösen a
kertekben, szőlőkben. József most elrendelte kiirtásukat, amiben
elsőbbséget biztosított családtagiainak. A harcias amazonok
hatalmas vérfürdőt rendeztek a kártékony vadak között, s
néhány hét alatt állítólag l400-at irtottak ki saját kezűleg.
A következő években a közelben már csak a Duna szigetein
lehetett vaddisznót találni. A becsi lakosság szőrakozását szolgál-
ta 1766 tavaszán a Práter megnyitása a nagyközönség előtt.
Az addig csak nagyúri kocsikázóhelyként használt park nyil-
vánossá tétele nagy népszerűséget szerzett a társuralkodónak.
József feltámadó politikai érdeklődéséttanúsítja, hogy hama-
rosan újabb emlékiratot terjeszt elő, amelyben a belpolitika
koncentrálását javasolja. Ezúttal elismeri az ál|amtanács tag-
jainak emberfeletti munkáját, de hiányolja a véleményük valóra
váltásához szükséges hatáskört. Mária Terézia utóbb az l765-i
emlékirat több javaslatát elfogadta, az új társuralkodót azonban
nem kívánta nagyobb hatalomhoz juttatni, mint férjét.Maga
sem akarta bevallani, hogy puszta cimet adott, s ez egyre több
konfliktust eredményezett. József ugyanis nem vállalta az apja
által játszott passzív szerepet. Az á|lamvezetés hamarosan
három pártra szakadt: az egyik éléna királynő, néhány arisztok-
rata főhivatalnoka s azegyháni vezetők álltak (mint a hazánkban
váci püspökként ismert Christoph Anton Migazá bíboros, bécsi
hercegérsek), a másikon József és Moritz Lacy tábornagy, Daun
halála (1766) után az udvari haditanács elnöke. (Az alig 41 éves, ír
családból wármaző, de Laudonhoz hasonlóan Oroszországból
átjött Lacy gróf kinevezése nary feltünést keltett, mivel idegen volt,
nem tartozott a haryományos nagy családokhoz s a katonai
hierarchiában semjutott az elsők közé. Helyzetét csakis József-
fel való szoros együttműködése szilárdíthatta meg.) A két párt

194
között Kaunitz igyekezett egyensúlyozni, E|vileg a társuralko-
dóval értett egyet, de nyilt szinvallás helyett inkább a békesség
fenntartására törekedett. Még így is többször le akart mondani
(l766, l'7'73), mert kilátástalannak tartotta anya és fia össze-
békítését.
,,Mindenképpen nagy balszerencse, hogy a legiobb szándék-
kal sem értjük meg egymást - írta később, a hetvenes években a
királynő fiának. - Lehet, hogy túlságosan is elfog a keserúség,
hogy nem látom benned azt a bizalmat és nyíltságot irántam,
amit megszolgálni véltem, s ez adja életem fájdalmát. Elmond-
hatom, hogy 36 éve mással sem foglalkozom, mint veled. Ebből
26 évig boldog voltam, amit ma már nem mondhatnék el, mert
sohasem helyeselhettem olyan elveket, amelyek oly kevéssé
kapcsolódnak a valláshoz és az erkölcshöz." Fontos tény, hogy a
politikai véleményeltérésekellenére személyes kapcsolatuk soha
nem romlott meg. Elvi támadásai ellenére József maga is kerülte
az ősszetűzést. ,,Nem tudtam szeretett apám szerepét játszani.
Mit tettem? |Jtaznipróbáltam, hogy kivonjam magam Ófelsége
szűkebb köréből, ami pedig oly értékesszámomra."
A történetirás valóban arra vezeti vissza Józsefnek társural-
kodó korában elkezdett nagy országjárásait, hogy el akarta
kerűlni a nyílt konfliktusokat. l'166 nyarán Csehországban és
Morvaországban tett látogatást. Szívesen kereste volna fel
Poroszországban II. Frigyest is, de anyja ellenezte a találkozást.
Így a tervezett potsdami látogatás helyett Drezdába, a szász
választófejedelmi udvarba tett kitérőt. l768-ban Magyarország
déli részén,a katonai határőrvidéken tett látogatást * eközben
majdnem baleset érte, mivel hajója Belgrádnál tőkére futott -,
hogy a Duna-Tisza közén és Budán át térjen haza. A vidék
elmaradottsága megdöbbentette, amikor azonban arra gondol,
hogy Lipót helyett kísérhettevolna húgát, Mária Karolinát a
nápolyi udvarba, esküvőjére IV, Ferdinánd nápolyi királlyal,
mégis arra a következtetésre jut, hogy igy töltötte hasznosabban
és kellemesebben az idejét. Útja közben ugyanis szabadon
járhatott, oda ment, ahová akart. l769-ben került sor első itáliai
útjára: Róma, Nápoly, Párma, Modena, Torino állomásokkal.

l95
 o\
\o
F-

.(n
N

c)
N
.o
Fi
oi
ót

l96
Az egyszerűséget kedvelő, a hagyományokat gyakran elutasító
fiatalember ezűtta| él egy feledésbe merült kiváltságával, csak
hogy az egyházzal éreztesse felsőbbségét (vagy inkább, hogy
megtréfálja az egytlázi vezetőket). Rómában látogatásakor
éppen pápaválasztás zajlik, s József karddal felövezve lép a
konklávéba (a bibornokok pápaválasztó gyűlésébe). Az első
megrökönyödést azonban hamar követi a felvilágosítás: a
császárnak az egyház védelmezőjeként jogában áll fegyverrel
megjelenni a fópapok között.
Még ez évben megismerkedhet IL Frigyessel is. Ezúttal a
porosz király maga ajánlotta a találkozást, s egy ilyen ajánlat elől
MáriaTerézia sem térhet ki. Az idősödő (57 éves) király 1769.
augusztus 25-28-a között a sziléziai Neissé-ben (ma: Nysa
Lengyelországban) fogadja a ná|a 30 évvel fiatalabb (28 éves)
császárt. ,,Mindenféle dologról kérdeztem - irta anyjának
József. , Lehetetlen lenne mindenről beszámolnom, hiszen
naponta |egalább 16 őra hosszat beszélgettünk, .. A vallás és a
pletykák ügyében igen tartózkodónak mutatkozott. Felségedről
teljes tisztelettel szólt, Kaunitz hercegről nagy figyelemmel. . .
Mindig kitüntetően udvarias volt, telve barátságának biztosi
tásával. . . "
Frigyes igen jó benyomásokat szerzett vendégéről. Voltaire-
nek írott levelében úgy nyilatkozott, hogy ,,tehetsége jelentős
szerepet biztosit neki Európában. Bigott udvarban született, s
szakított a babonákkal; pompában nőtt fel, s egyszerü szoká-
sokat vett fel; tömjénen nevelték és felvilágosult." Dicséri
jó ízlésű.Talán csak a türelmet
jellemét is: nyíltszívű,vidám,
hiányolja belőle. Különös, hogy ez a nagy udvariaskodás
mégsem tudta egyértelműen meggyőzni a császárt: ,,A király
udvariasan és barátsággal fogadott minket, de minden javas-
latából kitűnik, hogy valami ravaszság van mögötte. Azt hiszem,
hogy békétakar, de nem jószívből, hanem mert látja, hogy ha
háborút vezetne is, az nem járna haszonnal."
Az események menetéből különben kiderül, hogy jellemvo-
násuk különcségét nem tudták levetni. József nem fogadta el a
király meghívását, s egy fogadóban szállt meg. A király ebédnél-

I97
ahol, péntek lévén,a császárnak és kíséreténekböjtös ételt
szolgáltak fel - ironikusan megiegyezte, hogy kíváncsiságból ez
egyszer ő is megpróbál böjtölni, hátha a gyomrán keresztül jut el a
lelki üdvösségéhez. Az ebédnélkülönben elsősorban a József
kíséretébenlévő tábornokokkal, Lacyval és Laudonnal be-
szélgetett.
A következő évben a becsi udvar hívta meg üszontlátogatásra a
királyt. A szintén a közös határ közelében fekvő Máhrisch
Neustadt-ban (ma: Uniöov Csehszlovákiában) sorra kerülő
talá|kozőra Józsefet kaunitz is elkísérte. Az államkancellár a
királyt egy Ausztriával kötendő szövetségnek kívánta meg-
nyerni, de eredménytelenül. A szemtanúk szerint az ekkori
tárgyalások, bár udvariasak voltak, kétségtelenülhűvösebbek
maradtak az előző évieknél.
József utazásait teljességükben felsorolni szükségtelen lenne.
A következő években többször is bejárta a monarchia országait.
Cseh- és Morvaországban, Magyarországon (különösen a határ-
őrvidéken) sánte évente megfordult. 1773-ban az újonnan szeízett
Galíciába utazott. Megielenése immáron csak a ritkábban
felkeresett helyeken, vagy valamilyen szokatlan cselekedetével
váltott ki feltűnést, A morvaországi Pohorzitzban, ahol néhány
barázdát szántott, később emlékművet állítanak, az észak-
csehországi Kronstadtban császárdűlőnek nevezik el azt a földet,
ahol learatott egy sor zabot, Debrecen és Erdély protestánsai
dicsérik, mert visszaszorítja a helybeli katolikusok túlzott ünnep-
lését.Egyéniségétpersze most sem tudja megtagadni. Útjai végén
részletes jelentéseket terjeszt az á||amtanács elé, melyekben a
meglátogatott vidékek viszonyainak jobbítását javasolja.
József bekapcsolódása a kormányzásba - a királynő látszó-
lagos hajthatatlansága ellenére - nem maradhatott hatástalan a
politikára. Az udvar határozottabban lép fel, hogy abszolút
hatalmát az egybázza| szemben érvényesítse:l767-ben törlik az
eretnekség bűnét az osztrák büntetőjogból, l768-ban elrendelik
az egyházi vagyon megadőztatását, l769-b€n csökkentik az
egyházi ünnepek számát, l7 7 3-ban kor|átozzák a körmeneteket
és a vallásos egyesületek működését, l77S-ben felszámolják a

l98
30. II. Józsefés Nagy Frigyes találkozása, 1770

l99
szerzetesrendek tartományi pénztárait. Más európai udvarok
példájára József sürgeti a jezsuiták kiűzésétBécsb3l, de Mária
Terézia erre csak a pápai bulla kibocsátása után hajlandő.Igaz,
a társuralkodó ekkor azért elégedetlenkedik, mért lassúnak
találja a végrehajtást.
Más intézkedések a nemesség kiváltságait korlátozzák. 17 67 -
ben Ausztriában megszüntetik a nemesek azon privilégiumát,
amely tanúvallomáskor mentesítette őket azeskütétel arc1. ndg-
si
!91 egyes közigazgatá vezetők megbízatását az eddigi kor-
látlan időre szóló kinevezéstől eltérően három évre korláíozzák,
Ugyancsak l769-re készül el a már említett új büntető törvény-
könyv, s ekkor indulnak meg az oktatásügy reformjánák
előmunkálatai is, amelyek az !774-i iskolarendtartással teljesed-
nek ki. A gazdasági életben a hetvenes években kezdőálk az
átmenet a merkantilizmus szigorú kötöttségeiből a szabadverse-
nyes korszakra. A szabadverseny hívei a királynőt számos
beadvánnyal ostromolják. Ka/r Zinzendorf gróf (a pénzügyi
szakértő Ludwig zinzendorf féltestvére) emlék ir atában ázipaiós
kereskedelem minden kötöttségének felszabadítását javasolja.
Mária Terézia uralkodása idején azonban javaslatai még csak
töredékükben valósulhatnak meg. Ugyancsak a társuialom
éveire esik egy sor mezőgazdasági ág - juh- és méhtenyésztés,
takarmánynövény- és lentermelés - javítására iiányuló
ösztönzés, Az orvosokra, bábákra és patikusokra vonatkozó
előírások az egészségügyi viszonyokon igyekeznek javítani.
Uj jelenség l765 után Mária Terézia politikájában a jobbágy-
védelem. A monarchia országai közül először tvtagya.orsrág
kapott ajobbágyi szolgáltatásokat szabályozó pátensi. De hiábá
esik ez is József társuralkodásának idejére, megielenésére végső
soron nem a császár közbelépése nyomán került sor. Az
államtanács szinte megalakulása óta napirenden tartotta a
jobbágyi szolgáltatások, különösen a sok panaszra okot adó
magyarországi helyzet rendezését, A királynő már korábban
megengedte, hogy a parasztok kérvényeikkel közvetlenül hozzá
forduljanak, sőt az instanciázók általában biztatő ígéretekkel
térhettek haza.1756-ban a korábban kamarai fennhaúság alatt

200
álló, nemrég visszaállított három szlavóniai vármegyében ren-
dezték központilag a jobbágyi szolgáltatásokat. A társuralom
kezdetén a kormányt külön kedvező alkalom ösztönözte a
beavatkozás ra az l7 65 nyarától 17 66 tavaszáig lezajló dunántúli
parasztmoz1alom. József ezen a területen mégis meglehetősen
bizonytalannak mutatkozott. Első megnyilvánulásai szerint
önkéntes megegyezést várt földesurak és parasztok között, csak
ahol ez eredménytelen maradna, ott avatkoznának be a hivata-
lok. Az 1767. január 23-án kibocsátott úrberi rendelet valódi
kezdernényezéseígy megoszlik Mária Terézia és az államtanács
(különösen Egyd Borié tanácsos) között. A bazai rendezést
követték a többi tartományra kibocsátott rendeletek (l77l
ösztrák-Szilézia, t772 Alsó-Ausztria, l775 Csehország, l778
Stájerország).
A politika egyre újabb területein bevezetett változtatások
persze újabb vitákra vezettek. Anya és fia levelezése mindkét
részről telve van keserű panaszokkal, elégedetlenséggel, az
államtanács ülésein állandósulnak a heves viták a tanácsosok-
kal. Nem csoda, ha József lelki egyensúlya is meglehetősen
ingataggá válik. Kétszer is megpróbál lemondani társuralkodói
tisztéről (1773, 1775), hogy ezzel a legfelső irányítás egységét
helyreállítsa. Mária T erézia azonban mindkétszer visszautasítja
az aján|atot, anélkül, hogy a lényegesebb kérdésekben engedé-
kenyebbnek mutatkozna. Néha már-már úgy néz ki, mintha csak
az ellentmondás kedvéérttartana ki álláspontja mellett. Az idős
kor jellemének kedvezőtlen tulajdonságait emeli ki: önmagát
sajnáltatja, meg nem értésre panaszkodik, hogy azután amikor
valamely kevésbélényeges kérdésbenenged, Józsefre háríthassa,
döntéséért a felelősséget. Az államvezetésben mutatott bizton-
sága, politikájának határozottsága csökken ugyan, érdeklődése
azonban nem. Továbbra is saját kezében kívánja tartani országai
irányítását.

20l
 A magyar királynő

A hatvanas évek közepén Magyarország hosszú szünet után

került újra az udvar figyelmének középpontjába. Az t764l65-i
országgyűlés, majd a dunántúli parasztmegmozdulások esemé-
nyei azonban távol álltak attól a látványoJegyetértéstől, amely
az l7 4l -i felajánlkozást jellemezte.
A pozsonyi országgyűlés híres ,,vitam et sanguinem'' jelenete
sokak szemében vált Mária Terézia -ugyui királys.ígának
jelképévé,szívesen emlékeztettek rá a poliiikusok, áűvészek,
történészek, hogy azután a bécsi udvart - ritkább esetben magái
a királynőt - hibáztassák az összhang megbomlá sáért, az egjre
feszítőbb ellentétek kibontakozásáért. pedig az uralkodó éi a
rendek megegyezése l74l-ben is meglehetősen ingatag alapokon
állt, mivel nagyon is ellentétes várakozásokat takart, Az ut tori
országgyűlésen sokkal több szó esett a nemesi kiváltságok
biztositásáról s a rendi sérelmek orvoslásáról, mint a háborúúan
nyújtandó segélyről. A nevezetes felajánlkozást is szívós alku-
dozás követte: az l74l. évi törvényekben Mária Teréziának
Magyarország alkotmányos különállása valamint a magyar
kormányszervek független működése mellett a rendi kivált§á=éok
megerősítését, továbbá a föld adómentességét is szentesítenie
kellett,
Az örökösödési háborúban az ország becsületes részvétellel
hálálta meg a királynő kegyét. Az t74|-benfelajánlott százezer
főnyi katonaságot ugyan nem sikerült kiállítani(hazánk teher-
bíró képességéttekintve ez a szám mindenképpen irreális volt), a
háborúban részt vevő tőbb tizezer magyar katona azonban
vitézül harcolt a legkülönbözőbb hadszíntereken. l744-ben a
rajnai front csapatait Mária Terézia külön megdicsérte Pálffy
János nádornak írott levelében: ,,Abból, amtt iz újságokból á
rljlai átkelé§ről megtudtál, kétségkívülmegismeried, milyen
vitézül és ügyesen viselkedtek a magyar seregek. . . Nem mu-
laszthatom el, hogy efelett érzett örömömet ki ne nyilvánítsam.
Tudod, mily nagy volt mindig hajlandóságom és bizalmam e
202
számomra annyira kedves nemzet iránt. . . Nincs semmi, amit a
magyarok vitézségétőlés hűségétől ne várhatnék el minden
alkalommal, nincs semmi, amit a királyság javára szives és hálás
lélekkel megtenni kész ne volnék. . . "
A sors sajátos iróniája, hogy a közvetlen veszély elhárítása, a
(mégoly átmenetinek bizonyult) hadisikerek nemhogy növelték
volna, de éppen csökkentették Magyarország jelentőségét a
monarchián belül. Az udvar Pozsonyból visszaköltözött Bécsbe,
a bajorok és franciák által megszállt tartományok felszaba-
dultak: Magyarország különleges jelentósége fokozatosan meg-
szűnt.
Az l'74l-i segitseg adósságát a királynőnek először a Haugwitz-
reform bevezetésekor kellett lerónia. Magyarország kimaradt a
nemesi adózásból, területére nem terjedt ki a közigazgatás
átalakítása. A királynő ugyan hangozíatta, hogy mennyire
ellenzi a káros, ,,visszaélésen és rossz szokáson alapuló" kivált-
ságokat, mégis eltekintett attól, hogy az l75l-i országgyűlésen a
..io.* bevezetéséterőltesse. A rendek még így is késhegyig menő
küzdelmet folytattak a tervezett adóemelés mérsékléséért, továb-
bá a szabad királyi városok számának növelése ellen. Mária
Terézia - megunya az országgyűlés terméketlen vitáit - or-
szágárő útra indult. Pestre majd Gödöllőre látogatott Gras-
salkovics Antal kamarai elnökhöz, évszázados hagyományt
törve meg ezze|,tlíszen Habsburg uralkodó már igen régen járt
Pozsonynál beljebb az országban.
Az l751-i országgyülés végül mindkét félben csalódást keltett,
A közigazgatás és az adóügy megreformálásában akadályo-
zott királynő a gazdaságpolitikában igyekezett kárpótolni mo-
narchiáját. Az 1754,i vámszabályozás fenntartotta az országot
körülvevő vámhatárokat, de a magyar ipart a fejlettebb osztrák
és cseh manufaktúrák versenyének szolgáltatta ki. Bár ez a
szabályozás - sok korábbi értékelésselellentétben - nem állított
áttörhetetlen akadályt a hazai manufakturális ipar kibonta-
kozása elé, számos korabeli kritikát váltott ki. Fennmaradt az
udvar és a rendek feszültsége a hétévesháború idején is.
Kirobbanásakor a királynő nem hívott össze országgyűlést, így

203
Magyarországról meg kellett elégednie a főurak, az egybáz, a
megy^é\ egyéni felajánlásaival, Mivel az ország határain belül
nem folyt háború, nem került sor a nemesi fekeús összehívására
se1. A reguláris egységekben szolgáló magyarok vitézkedését
ezúttal ritkán különítették el a csáúáriak egyéb alakulataiétól.
(Kivételt legfeljebb Berlin megsarcolása jelentett.)
Az élezőclő ellentétek az 1764 jűniusábán összeílő országgyű-
Az újabb adóemelést, tova6üá a
lésen nyilt szakitáshoz vezettek.
nemesi felkelés szabiilyozását sürgető királyi előterjesztés ön-
magában is elegendő lett volna ahioz,hogy a rendek elutasitás-
sal fogadják. Felháborodásuknak azonbáÁ volt egy másik, ha
lehet, még nyomósabb oka. Eppen az országgyíie, *"gnyi-
tásának idején jelent meg Bécsbén kollár Áaamiak, u, uárári
könyvtár igazgatőjának De originibus et usu perpetuo potestatis
le g is l a t o r iae c ir c a s ac r a o s t o lic o r um r e g um (} n§ ar iae' (Magy ar -
9p
apostoli királyai törvényhozó tritatmanát eredetéű és
9r9zás
folyamatos gyakorlásáról) című műve, Az udvar támogatásávai
kinyomatott értekezéselsósorban az egyházállami aláietéséhez
szolgáltatott érveket, de a nemesi kiváúságokat is támadta. Az
országgyűlésnek sikerült megakadály orniu u könyv magyar-
országi terjesztését. A diéta érdemi táigyalásait uronbun *óst i,
a rendi sérelmek felhánytorgatása helyittesítette. A türelmetlen
Mária Terézia ezűttal is körutazási t"sr, Vácra és Budára
látogat, y|óbbi helyen megszemléli a királyi vár épitését.Az
országgyűlés végül visszautasítja, hogy a nerrtesi felkeiést pén r:Á
kelljen megváltani, s elutasitja az udvár minden kísérletét,iogya
jobbágyokat földesurukkal szemben védelmébe u"gy.. ni."-
kesztésekor (l765. március l9-én) a királynő alig siéntesíthet
említésre méltó új törvényt.
Az országgyűlés végképpmegrontotta a királynő és
_17,64l65-i
a rendek viszonyát. Mária TeréziamégBalthyány Lajos nádo.ru
és Barkoczy Ferenc esztergomi érsekri is melneirezt.lt, , hurnu-
rosan bekövetkező haláluk után hosszú ideig nem volt hajlandó
állásukat betölteni. (A nádor halála után neúzte ki ,ejét, Atbert
herceget az ország helytartójává.) Nem hívott össze többé
országgyűlést sem: áttért a rendeleti kormányzásr a. Ha az ország

204
társadalmi és politikai berendezkedésén ezután sem tudott
változtatni, mégis ekkor születtek maradandó alkotásai: az
említett úrbérrendezés,a tanügyi rendelet, az egészségügy javí-
tását célzó rendelkezések.
Az úrbérrendezéselőkészítésébena királynő tevékenyebbnek
bizonyult fiánál. A növekvő terhek elleni paraszti panaszok az
ötvenes évek közepétől jutottak el hozzá. Első próbálkozásait
azonban, hogy a panaszok érdemi kivizsgálását elérje, a magyar
kormányszékek (mindenekelőtt a kancellária) vezetői rendre
elutasították. Kudarcba fulladt azon kísérlete is, hogy az
országgyűlésen rábírja a szolgáltatások mérséklésérea birtoko-
sokat. Az államtanács előrelátó politikusai a paraszti elégedet-
lenség nyílt kitörésével is számoltak, s amikor a Nyugat-
Dunántúlon 1765 nyarán valóban paíasztmozgalom bonta-
kozott ki, ennek fenyegetését igyekeztek céljaikban hasznositani,
Az udvarban fogadták a támogatást kérő parasztvezetőket
(néhányuk Mária Teréziával is találkozhatott), halogatták a
katonai beavatkozást. A mozgalom első szakaszát a királyi
biztossá kinevezett Brunswick Antal kancelláriai tanácsosnak
sikerült puszta szóval, rábeszéléssel leszerelnie.
A királynő gyásza egy időre e|odázía a kérdésmegnyugtató
rendezését. Íry a dunántúli birtokosok 1766 tayaszán újra csak a
régi szolgáltatásokat kezdték követelni jobbágyaiktól, a meg-
mozdulások új hullámát inditva e| ezze|. Mária Terézia ezűttal
közvetlenül kezébe vette a lebonyolítást. Május l5-én Pozsony-
ban egy tanácskozáson indulatos szavakkal birálta az ország
vezetőinek közömbössegét, majd - miután a megyék ezúttal sem
mutatkoztak kévségesebbnekaz érdemi munkára - bizottságot
nevezett ki az országos úrbérrendezéselőkészítésére.Kihasz-
nálta a nemesség félelmét is: a parasztokat ezúttal nem lehetett
szép szóval leszerelni. A katonai beavatkozásnak egyedül Bara-
nyában 12 jobbágy esett áldozatul. Az udvar mindenesetre
óvatosan járt el: az országgyűlés mellőzésével alkotott rendelet
bevezetését a felkelés által elkerült nem dunántúli vármegyékben
nem sürgették annyira, A királynő attól is eltekintett, hogy a
rendek vonakodását a megyei önkormányzati rendszerbe való

205
erőszakos beavatkozással torolja meg, s - eredeti terve szerint - a
legmakacsabb alispánok helyére engedékenyebb hivatalnokokat
neyezzen ki. Az úrbérirendelet végül meghatározta a jobbágy-
telekhez tartoző föld nagyságát, megvédte a telkiállom ányÍ-a -járő
földesúri kisajátítástól, s megállapította a földesúrn ak
szolgáltatások maximumát. Mint említettük, utóbb az Orátos
tartományokban is rendezték a paraszti jogok és kötelezett-
ségek körét.
Az oktatásügyben ezze| szemben Magyarország alkalmaz-
kodhatott az örökös tartományok reformjaihoz. A legfőbb elv
hazánkban is az iskolaügy irányitásának állami kézbevétele s a
tananyag világi szempontok szerinti átalakítása lett. Ennek
értelmében állították fel l769-ben a tanulmányi bizottságot, s
bővítették ugyanezen évben orvosi fakultással a nagyszombati
egyetemet. l776-ban minden iskolai ügyet a helytartótanács
tanulmányi bizottsága alá rendeltek. Az oktatás szervezeti
kereteit nyolc tanügyi kerület biztosította, tartalmi oldalát az
l777-i Ratio Educationis körvonalazta. A jezsuita rend vagyo-
nának egy részéta tanulmányi alapba sorolták be. A királ}nő
nem sokkal halála előtt, 1780. március 25-én rendelte el a
nagyszombati egyetem Budára, a királyi palotába való átköl-
töztetését. Személyes beavatkozása egyébként az oktatásügyben
kevésbéérvényesült, mint az úrbérrendezésnél.
Az állami egészségvédelemminden megye és város számára
kötelezően előírta diplomás orvos alkalmazását, járásonként
pedig diplomás bábaasszony foglalk oztatását. A hatóságok
feladatává tették a sokféle kuruzsló elleni fellépést. Árva-,
szegény és dologházak felállításával próbálták eltüntetni az
ország biztos megélhetési forrást nélkülöző szerencsétlen vagy
éppen kétes sorsú lakosait.
Az oktatásügy és az egészségügy is szerezhetett ellenségeket a
bécsi udvarnak. Sértették a hagyományokat, háttérbe siorítot-
ták addig monopolizált foglalkozások képviselőit. Az iskolaügy
átszervezése ugyanakkor az oktatás addig kizárólagos egyhizi
irányításával is ellenkezett, s ezáltal egy általánosabb térdésher,
Mária Terézia valláspolitikájáhozis kapcsolódott. Bár a király-

206
nő az egyház irányítását is az állam érdekeinek kívánta aláren-
delni, vallási kérdésekben- elődeihez hasonlóan - hajthatat-
lannak bizonyult. Ennek különösen a magyarországi protes-
tánsok látták kárát. Pedig a monarchia súlyos helyzetében
bizalommal közeledtek a királynőhöz. Az l74l-i országgyűlés
idején kihallgatást kérő követségükkel azonban Mária Terézia
vonakodott találkozni. Csak amikor a bajorok és franciák
néhány mérföldnyire megközelítették Bécset, s félő volt, hogy a
hazai protestánsok az ellenséghez pártolnak, kaptak kihallga-
tást a királynőtől, aki azonban ekkor sem mulasztotta el, hogy
megdorgá|ja őket az egység megbontásáért.
A hazai protestánsok leginkább a hivatali állásba lépókre
kényszerített ún. dekretális esküt sérelmezték.Akirálynő 1742.
december 24-i rendelete mégis az 1731-í Carolina Resolutio
maradéktalan fenntartásáról intézkedett, beleértve a kifogásolt
eskü elóírását s a protestánsokat sújtó egyéb megkülönbözte-
téseket. Az örökösödési háború alattaz udvar mégis óvakodott
az ellentétek kiélezésetől. A háboru után azonban megkezdődött a
protestánsok templomainak, iskoláinak elvétele, fokozódott az
áttérítésükreirányuló nyomás. Amikor pedig l749-ben ahazai
protestánsok közös emlékiratot akartak a királynőnek átnyúj-
tani, Mária Terézia beadványukat csak mint egyéni sérelmek
összegzését volt hajlandó elfogadni, tagadva annak a lehető-
ségét,hogy ahazai protestánsok a politikában testületi képvi-
selette| rendelkezhetnek. A magyarországi katolikus egyház
esetenként az uralkodón is túltett buzgalmában. Mária Terézia
uralkodása alatt Magyarországon a protestánsoktól nagyszámú
templomot és iskolát vettek el. A téritésezzel szemben nem ér-
te el a várakozást, mivel a kormány erőszakos íellépésesokszor
inkább ellenállásra késztette a hívőket, mint megadásra.
A magyar történetírás és a hazai közvélemény az udvar
politikájának sok részletébenMagyarország hátrányos meg-
különböztetésének bizonyítékát vélte felfedezni, Ez igazolta
volna a rendek elégedetlenségénekjogosságát, fellépésüket a
Habsburg-kormányzattal szemben. A valóságban azonban a
bécsi udvar a monarchia szinte minden tartományával konflik-

207
tusba keveredett (nemegyszer a császárváros magisztrátusával is),
mert politikájában nem a részérdekeket, hanem az állam szem-
pontjait érvényesítette.Mindez p€rsze nem leplezhette, hog| a
Habsburg-politika egy - voltaképpen csak az uralkodó ,r"-liy"
által összefogott - államegyüttes érdekeit fejezte ki, A dinasz-
tikus monarchia anakronisztikus képletét éppen Mária Terézia
uralma igyekezett szilárdabb kapciolatrendszerrel felváltani.
Ebben a ,,birodalomba1''.!9hát leúetett létjogosultsá ga az egyes
országok-tartományok önállóságra, függetlónsége irányuló ááz-
galmainak, Ugyanakkor üszont a *ágy". ..nd.k ilyen irányú
törekvései sem fejeztek ki feltétlenüi modernebb, reálisaób
cé|okat. A rendi kiváltságokhoz valő görcsös ragaszkodásuk
során többnyire feledték az országvalós érdekeil A;it Vugyur-
országon a bécsi politikában hátrányos megkülönböztetáek
v_éltek, az nemegyszeí az abszolút'kormányzás jövőt épitá
törekvése lehetett volna.
Az udvar és a rendek növekvő feszültsége ellenére Mária
Terézia uralkodása alatt nem robbant ki nyílt konfliktus Bécs és
Magyarország között. A királynő látványos kedvezményekkel
igyekezett leszerelni vagy legalább megosrtani ellenzékét, meg-
nyerni vezetőit az udvari politikának. e, atU"rt herceg,
r-
országi helytartóhoz intézett levél megnye.ő soraiiát^ugy^t --,,ló
magyar vagyok, szívem tele van hálával eziránta nemzet iránt'' -
nem feltétlenü kellett hitelt adni. De azmár kétségtelenül kedvező
visszhangra talált, hogy két fia is egészen jól Úzélt magyarul.
(Az országgyűlés követeit Károly iőh"r."g toszántotte
-175l-i
-egészen magya r accentussal", az t764-1765-i diéia résztvevőit
Ferdinánd főherceg, ugyancsak szép kiejtéssel.) Mária Terézia
rokonszenvének tanújelétláthattá[ a magyar birtokosok a
magyar nemesi testőrseg felállításában, a nemesi és tiszti isko-
lákban számukra fenntartott helyekben, a szinte számolatlanul
osztogatott kitüntetésekben, a szent István-rend alapításában,
71.orszás
területi gyarapításában. A királynő nemcsak a Temes-
kliz,polgári igazgatásátállította vissza, de á zsigmond király által
elzálogo_sított 13 szepesi várost is visszacsatoltu u, or"rághor,
amikor Lengyelorvág felosztásak or (1772) megszerezte őket, s a

208
szintén igen régen elvesztett Fiumét is visszaadta az országnak
(1776). A katolikus lakosságra Szent István ereklyéjének (Szent
Jobb) hozahozata|a valamint augusztus 20-ának az államalapitő
király ünnepévé nyilvánítása gyakorolt nagy hatást.
A királynő megnyerő politikája nemcsak a nyílt összeütközést
tudta elhárítani, de környezete jó véleményétis biztosította
számára, Ismerői feledték hibáit, igyekeztek felmenteni őt a
felelősség alól, s minisztereit okolni az elégedetlenség kirob-
banásáért. A reformátusból katolikussá lett Bessenyei György
l804 körül irt Tariménes utazása című munkájában még vallás-
politikáját is menteni próbálta: ,,A protestánsok szenyvedtek
alatta, de nem ő volt az ok.. . sok katolikus embernek és
püspöknek nem az forgott fejében, hogy a kálvinista lelke a
másvilágon hol legyen, hanem hogy ő ezel a világon jól egyen:
hol dagályos kevélységet, pompát, fényt, uraságot, dobzódást
mutatván, magára reáfogta, hogy ezek álta| a mennyországot
keresi, melyekhez üldözést ragasztott, hogy jóságos cselekedetei
ilyen tökéletességre jöhessenek... Az ugyan igaz, hogy a
vallásbeli hentes buzgóságot mutatott emberekhez a királyné
kegyelmes volt: de ezek hányták a lest: ő pedig a maga ösztönéből
soha egy csapást se tett volna. . . Mihent elhitették véle, hogy a
pokolban oly tűz ég, mely csak azokat süti, kik misét nem
hallgatnak,jó igyekezetbül kívánta halandó társait a kárhozattól
menteni."
A derék testőr író naiv sorai természetesen nem felelnek meg a
valóságnak. Mária Terézia maga határozta meg a valláspolitika
irányát - néha éppen felvilágosult környezete ellenére. Igazat kell
azonban adnunk Bessenyeinek, amikor a királynő által biztosított
békességről szól: uralkodása alatt Magyarország területén nem
folyt háború, elmaradtak a korábban oly gyakori török kon-
fliktusok is: ,,Mária Theresia elfelejthetetlen e tekintetben is
részünkről, hogy miólta a magyar nemzet a világnak ezen részét
megülte, nagyobb nyugodalomban, mint alatta, nem volt.
A nemesi kar negyven esztendeig élt egy pihenőbe szeren-
cséjével."Uralma tehát Magyarországon végső soron a száza-
dos pusztulás helyreállításának a jegyében telt el.

209
 Két utolsó erőpróba

A hétévesháborút követően Mária Terézia nem próbálkozott

többé azzal, hogy fegyverrel szeíezze vissza Sziléziát, vagy
hadjárattal próbáljon új tartomány birtokába jutni. Uralkodása
utolsó évtizedébenállama mégis gyarapodott, A területszerzést a
diplomácia érte el, tárgyalásokkal helyettesítve a katonai erő-
szakot. Erre biztosított lehetőséget Bécs számára Lengyelország
első felosztása.
A bonyodalmat az okozta, hogy még a hubertusburgi béke
évében,1763. október 5-én meghalt III. Ágost lengyel király és
szász v álasztófejedelem, néhány hónappal később pedig legidő-
sebb flta, a varsói szászpárt királyjelöltje. Drezdában megpróbál-
koztak azzal, hogy az elhunyt király unokáját vagy testvérét
emeljék a lengyel trónra, s a tervvel Bécsben is egyetértettek: a
perszonálunió vagy szoros szövetség fenntartása ellensúlyoz-
hatta volna Poroszország és Oroszország hatalmi törekvéseit.
A drezdai udvarban még arra is gondoltak, hogy lengyel
területekkel próbálják elnyerni Potsdam és Szentpétervár jóin-
dulatát a szász dinasztia lengyelországi uralmának fenntar-
tásához. Ezt Mária Terézia már nem támogathatta, hiszen
Poroszországot és Oroszországot erősítette, mig az ellensúlyo-
zásra szánt államot gyengítette volna. Potsdami követét felhatal-
mazta, hogy erőteljesen tiltakozzon a terv ellen.
A Irngyelország jövőjére kedvezőtlen fordulat mégsem nyugat-
ró| következett be. 1764. szeptember 7én Varsóban Szaniszló
Ágost néven királlyá választottak a 32 éves Stanislaw Poniatowski
lengyel főurat. Az új király II. Katalin kegyence (korábban
szeretője) volt, megválasztásakor az orosz csapatok a lengyel
főváros közelében állomásoztak.,,Lengyelország Oroszország
karmaiba került" - nyilatkozta a kialakult helyzetről Kaunitz
államkancellár. A cárnő a nemesi szabadságiogok védelme, sőt
erősítése ürügyén meg akarta akadályozni a lengyel királyi
hatalom megerősödését. Ehhez várt segítségetPoniatowskitól,
akinek különben - nehogy dinasztiát alapítson - nem eng€-
210
délyezte, hogy megnősüljön. Az új uralkodó azonban nem volt
hajlandó eljátszani a bábkirály szerepét, s az államot erősítő
politikába fogott. Oroszellenes céllal tömörült 1768-ban a bari
konföderációba a lengyel nemesség egy része is. Az oroszbarát
párt azonban kérte az aműgy is jelenlévő cári csapatok
beavatkozását. A konföderációt leverték, székhelyüket, Krakkót
bevették, megindult a lengyel menekültek áradata Magyaror-
szágra,
A fejlemények az osztrák tervek teljes vereségétjelentették.II.
Katalin arra számitott, hogy Bécs fegyverrel próbál érvényt
szerezni elképzeléseinek. A királynő - aki korábban két háborút
folytatott gyakorlatilag egyetlen tartomány visszaszerzéséért -
ezűtta| nem kezdem ény ezett. Vonakodását lelkiismereti okkal
magy ar ázza:,, Elborzadok, ha ar r a gondolok, hogy mennyi vér
folyt ki uralkodásom alatt * írja a pápai nunciusnak. - Csak a
legvégső szükség szoríthatna rá, hogy segédkezzem akárcsak
egyetlen csepp hullatásában is." Oroszország előretörosét ezűttal
Törökország elégelte meg, a porta 1768 októberében hadat iizent
Katalinnak. A régi ellenség a Habsburg-hatalmat szövetségre
akarta birni: az osztrák seregnek az Oroszországhoz egyre
jobban közelítő Poroszország ellen kellett volna harcolnia.
Mária Terézia így visszaszerezhette volna Sziléziát, s - a török
támogatásával - a lengyel trónra ültethette volna kedvenc
leánya, Mária Krisztina férjét,III. Ágost kisebbik fiát Albertet.
Bécsben ez időben rokonszenveztek aportával, amely a hétéves
háborúban II. Frigyes minden rábeszéléseellenére semleges
maradt, az ajánlatot mégsem fogadták el. A helyzetet kihasz-
nálva azonban 1769 áprilisában a császári csapatok a Felvidéken
megszállták a még Zsigmond király által elzálogositott 13 szepesi
várost.
A kirobbant háború Oroszország győzelmeit hozta. A császári
udvarnak be kellett látnia, hogy távolmaradása a nemzetközi
politikától azzal íeny eget, hogy Oroszország valósággal bekedti:
A Nyugati Beszkidektől az Al-Dunáig cári vazallus államok
veszik majd körül, amelyek mögött egy területileg megnagyob-
bodott birodalom áll. Szentpétervárott ugyanis nemcsak Len-

2ll
gyelország keleti felét akarták bekebelezni, hanem a Fekete-
tenger északi partvidékétis, emellett Moldvát és Havasalföldet a
török fennhatósága alól kiragadva saját vazallusukká akarták
tenni, Kaunitz II. Frigyeshez kívánt közeledni, de az - az t7'70-i
morvaországi találkozón - elutasította a megegyezést, Annál
aggasztóbb volt a porosz király és a cárnő közeledése, amj 17.72-
ben olyan megállapodásra vezetett, hogy Lengyelországot fel-
osztják maguk között. Kaunitz és a császár minden eszközt
megragadtak, nehogy Becs kimaradjon a kínálkozó alkalomból.
A legrragyobb ellenállást azonban nem a szövetségesek, hanem
Mária Terézia részéről kellett lekiizdeniük. A királynő lelki-
ismereti okokból ellenezte a tervet: ahogyan makacsul ragasz-
kodott a maga valóságos vagy vélt igazához, ugyanúgy el tudta
fogadni mások általa elismert igazságát is. ,, . . . most, midőn a
jog nem oldalunkon áll, hanem velünk szemben, nincs nyugtom''
- írja fiának. Űgy érzi, a felosztásban való részvételleleiveszí-
tenék Európa bizalmát.,,Szerencsétlen uralkodásunk kezdete
óta legalább arra törekedtünk, hogy mindenben igazán mér-
tékkel, szavahihetóen járjunk el, és híven teljesítsük, amire
elköteleztük magunkat. Ez szerezte meg nekünk Európa bizal-
mát, merem mondani, bámulatát, tiszteletét, még ellenségeinktől
is." Nem akar bitorlókhoz csatlakozni: ,,Nem látom elegen-
dőnek azt az okot, hogy egyedül maradunk, és nem huzunk
hasznot, mint a másik két hatalom. Sőt még tisztességes ürügyül
sem szolgálhat minden jogi alap nélkül csatlakoznunk két álnok
bitorlóhoz, egy harmadiknak a teljes megrontására. - A fejede-
lemnek sincs több joga, mint a magánembernek." Máskor a két
riválist is szeretné lebeszélni tervéről: ,,.. .nem birok belenyu-
godni sem e két hatalom nagyobbodásába, sem abba, hogy mi is
osztozzunk velük."
Aggályai természetesen nem befolyásolják a riválisokat. Az
osztozkodásból való kimaradás félelme pedig végül meggyőzi
Kaunitz és fra igazáről. Erveiben ezúttal a régi magyar királyok
jogaira hivatkozik. A tárgyalásokra szabad kezet ad Józsefnet és
Kaunitznak. A császár pedig meglehetősen nagy igényeket
terjeszt II. Frigyes elé, A porosz királynak gyakorlaiiiag minaegy

212
 ;T-.i{"t";1li,

]iíii,:,..i'

lí;
1;:rl:i;ii::ii:]'i:].]|i

3l. Lengyelország felosztása, 1772

213
volt, hogy mennyit kap Ausztria, a Krakkó környéki jövedelmező
wieliczkai sóbányák követelésenek hallatára mégis szarkasáikusan
jegyene meg az osztrák követ - az udvar tiszteletreméltó orvosa,
van Swieten fia - előtt: ,,Engedje meg kijelentenem: Önöknek jó
étvágyuk van." A három hatalom képviselői 1772. augusztus2-
án Szentpétervárott írtak alá egyezményt Lengyelország felosz-
tásáról. A királyság elveszitette területének kőzel 30oÁ-át (Zl0
ezer km2), lakosságának egyharmadát (4,5 millió fó). Ausztria az
egykori Halics fejedelemséget (innen az új tartomány neve:
Galícia) továbbá Kis-Lengyelországnak a Visztulától délre
fekvő területét (Krakkó nélkül, de a sóbányákkal) kapta meg 82
ezer km2 kiterjedésben, több mint 2,5 millió lakossal.
Bár a lelkifurdalást Mária Terézia később is hangoztatta, a
megideologizált területfoglalás mégis elégtételleltöltötte e|, Ez a
kettősség jelentkezik a Lacy tábornagynak, József bizalmas
tanácsadójának írt levelében is: ,,A hírnök meghozta Szentpéter-
várról a szerencsétlen félosztás hírét.Ismét önnek köszönöm e
nagy hasznot, ha ugyan valóban az. Bizonyos, hogy Ön készítette
a tervet, Ön mert annyit követelni, és ezáltal megszerezte az
államnak e hasznot, anélkül, hogy belemélyedt volna azon
kérdésbe:igazságos-e aziúgy, vagy nem?"
Lengyelország felosztása a valóságban mindhárom hatalom
részéről hadüzenet nélküli hódítás volt. Mária Terézia űgy
rendelkezett, hogy a megszálló seregben minél több magyar
legyen. Azegész vállalkozást Hadik András lovassági tábornok,
1763 őtagróf, vezette, őlettazúj tartomány első kormányzója is.
A határszéli csapatok Esterházy Imre gróf altábornagy parancs-
noksága alatt álltak. A hódoltatott területen az első időszakban a
magyar címer jelkópezte a császári hatalmat. Bécsben ígérték
Magyarországhoz való csatolását is, de ebból persze semmi sem
lett. l776-ban az egyesített cseh--osztrák kancellária alá rendelték.
Az l774-ben véget ért orosz-török háborúban II. Katalin
Azovot nyerte, s jogot a balkáni népek vallási támogatására.
A kücsük-kajnardzsi békébena Habsburg-diplomácia közve-
tített, s ezéft a két féltől beleegyezést szerzett Alsó-Moldva
(a román vajdaság legészakibb része) megszerzésére. Az l775-

214
ben birtokba vett területet ekkoriban kezdik Bukovinának
nevezni (kiterjedt bükkösei miatt; jelentése: Bükkfaerdő). Első
kormányzója ennek is magyar lesz: Splényi báró tábornok.
Ezúttal a királynő nem hangoztatta lelkifurdalását egy idegen
terület elragadása miatt.
A távoli és nem is annyira jelentős Bukovina megszerzése
azonban csak pillanatnyi epizódnak számit a bécsi külpolitika
nem lankadó ügyködésében. Az udvar Szilézia elvesztése óta
azza| pr óbá|kozik, ho gy Baj orországban találjon kárpótlást. H a
Frigyes nem támadja újra ós újra hátba az osztrák sereget az
örökösödési háborúban, erre akár a negyvenes években is sor
kerülhetett volna. A császárrá koronázott Károly Albert (VII.
Károly) fia, III. Miksa József választófejede|em (1745-1717)
apja kudarcaiból okulva inkább közeledett Bécshez. Nem vett
részt a hétéves háborúban, húgát Józseíhez adta feleségül. Ez a
hazasság voltaképpen utólag, évekkel Iozefa császárné l7ó7-ben
bekövetkezett halála után nyert különös jelentőséget. Miksa
Józsefnek nem volt gyermeke, szintén gyermektelen fivére pedig
l770-ben meghalt, Józsefcsászár tehát a kihalófélben lévő bajor
Wittelsbachok örökösévé léphetett elö. A müncheni udvart
ugyan örökösödési szerződés íílzteaz ugyancsak Wittelsbach
pfalzi fejedelmi családhoz, de Károly Tivadar választófejedelem
(neki sem volt gyermeke) kész volt tárgyalásokba bocsátkozni
Bajorország jövőjéről, s kész volt készpénzyagy Osztrák-
Németalföld egy része ellenében lemondani a számára távoleső
tartomány bizonyos területeiről. (Bajorország ekkor még nem
teljesen egybefüggő terület: kisebb részállamok, egyházi terü-
letek ékelődnek a fejedelemségbe.)
A tárgyalások idején 1777. december 30-án váratlanul elhunyt
Miksa József. Miniszterei haladéktalanul Károly Tivadart nyil-
vánították fejedelemmé, mert nem akarták engedni a tartomány
feldarabolását. József császár azonban - anyja minden tiltako-
zása ellenére - bevonul a tartományba, s a kész helyzet elé állított
píaln vá|asztófejedelem ratifikálja a korábbi félig kész megálla-
podást. Mária Terézia, aki ezúttal nem a területfoglalástól,
hanem a háborútól óvta fiát, megnyugodni látszott.

215
 A bécsi udvar öröme azonban korainak bizonyult. Bajor-
ország megszerzéséta diplomáciai életben az eurőpai egyensúly
felborulásaként értékelik.Nem örülnek neki sem Szentpéte;-
várott, sem a szövetséges Versailles-ban, Frigyes pedig egyenesen
háboruval fenyeget. Mária Terézia teljes pesszimizmusba süty-
lyed: a monarchia széthullásának rémképévepróbálja
l fiát és
Kaunitzot visszatartani, Ervelése megint erkölcsi inditékú:igaz
ügyéértkész volt makacs és hősi harcot folytatni, a jogtaian
lépéstől azonban távol akarja magát tartani. Felbukkan az
önsajnálat is: nevezzék gyengének, kishitűnek, de kitart e|ha-
tározása mellett. S végül segítségül ttivja azegyüttérzést: fiának
szóló levele szerint gyakran gondol azokra a szegény anyákra,
akiknek fiait elragadják, hogy vérüket hullassák a háborúban.
o i§ ultimátumot intéz fiához: ha a háború kitör, ne számítson
rá, visszavonul az uralkodástól, hogy hátralévő életétTirolban,
teljes visszavonultságban élje le.
A két oldalról is fenyegetett császár kétségbeesettkísérleteket
tesz, hogy békésen rendezze azigyet. Frigyes válasza azonban
nemcsak elutasító, de udvariatlanul gúnyolódó is. József ügyesen
szerkesztett s egyúttal könnyedén ironikus sorokkal felel, Mária
Terézia - akinek fia mindkét levél szövegét elküldi - elveszítve
türelmét, öreg rókának, sőt egyenesen gonosz fenevadnak nevezi
a porosz királyt. Közben mindketten utasításokat küldenek a
berlini osztrák követnek, aki végül maga sem tudja, hogy mit is
tegyen. Közel feléves huzavona után pedig ismét Frigyes kezde-
ményez: l778. július 5-én serege élénátlépi Csehország határát.
Józsefnagyjából olyan helyzetbe kerül, mint anyja a hétéves
háború kirobbanásakor. Készült ugyan a háborúra, a támadás
visszaveréséhez mégis kevés az ereje. Segítséget kér Mária
Teréziátől: új sereget, felszerelést, pénzt s a szövetségesek
mozgósítását.Ezen pedig anyja háborodik fel, mivel gyengeséget
olvas ki kéréséből;fia egyetlen lövés nélkül hagyná elveszni
birodalmát. ,,Isten veled monarchia. Nem látok kiutat, hogy
megmentselek. . . Ami engem illet, a magam tudásának végére
értem" - írja Kaunitznak.
Pedig szó sincs arról, hogy beletörődne a fejleményekbe. Fia

216
megkérdezése és tudta nólkü követet indít Frigyeshez, s személyes
levélben bekét kér tőle. Most azzal áltatjamagát, hogy József, akit
szorongatott helyzetben vél, még örülni is fog a gyorsan jött
megegyezésnek. Persze nem így van, Amikor a királynő mégis
értesíti lépéséről,a császár mérhetetlenül elkeseredik. Ezűtta| ő
fenyegetőzik lemondással és visszavonulással - Itáliát választaná
-, de persze a valóságban a hatalomról éppen úgy nem tudna
lemondani, mint anyja. Mindenesetre megszakít minden kap-
csolatot Kaunitz-cal, akiben a békejavaslat szerzőjét látja, s
elhárítja a részvételta béketárgyalásokon. Anyjára háritja a
felelősséget azért a megegyezésért, amelyet ő egész életében a
monarchia szégyenének fog tartani. A következőkben anya és fia
egyre távolabb kerül egymástól. Levelezésükben egymást órik a
vádak, egyikük sem tudja leplezni indulatait. Mikor Mária
Terézia fia egészsége iránt érdeklődik, József elutasítással vá-
laszol: egészségea legkevésbésem érdekli, amikor tisztessége és
hire forog kockán, Úgy véli, hogy saját betegségére hivatkozó
anyja csak azért tolta az előtérbe, hogy lejárassa. Erre persze
Mária Teréziasértődik meg: gondjai és betegsége valódiak, eddig
soha senki nem vádolta azzal,hogy félrevezeti környezetét.
A már-már szakítással fenyegető konfliktus megoldására
végül Frigyes ad lehetőséget, A császári seregek eddigi tartóz-
kodásában, valamint Mária Terézia békeajánlatában a mo-
narchia gyengeségénekjelét látja, s így a tisztes visszavonulás
lehetőségét sem akarja megadni számukra. Nem elégszik meg
Bécs lemondásával Bajorországról, hanem Cseh- vagy Morva-
országban kíván hódítani. A királynő követe megszégyenülten
tér haza, kudarca Mária Teréziát engedékenyebbé teszi fiával
szemben. A döntés a fegyverekre marad. Az l778l79-i bajor
örökösödési háborúnak mégsincs emlitésre méltó hadi esemé-
nye. Mindkét fél kerülte az ütközetet, inkább egymás utánpót-
lásának zavarására törekedtek. Frigyes (a háború kirobbaná-
sakor 66 éves) elvesztette fiatalkori merészségét,idegenkedik a
kockázatos vállalkozásoktól. Nemcsak, hogy óvatos, de határo-
zatlan is. Megfiatalodott tábornoki kara sokat bírálja. József
lelkes, vágyik a hadi dicsőségre, de az osztrák sereg gyengesé-

217
 ij...li+

32. lL Jőzseí és tábornokai a ,,krumpliháború'' idején, l778

gével tisztában van. Ő tudatosan ki akarja manőverezni az

ellenfelet Csehországból. A színhely őt segíti: a porosz sereg
utánpótlását elfogiák, a helyi é|elmiszerkészletekei elszállitják.
A porosz sereg a földből kikapart krumplival és a fákról -
zömében éretlenül - leszedett szilvával él. A háborút ezért is
szokták,,krumpliháborúnak" vagy,,szilvaháborúnak'' nevezni.
Augusztus végéna Felső-Elbánál szembekerü| egymással a két
sereg, de Frigyes nem támad, a üharos hideg szél, az eső elvenné a
roham erejét. Másnap rájön, hogy az osztrákok állásai túl jók,
ismét csak várakozik. Harmad-, negyednap újabb kifogásókat
talál, míg végül t778. szeptember l7-én visszavonul Sziléziába.
Látszőlagsemmi akadálya nem lenne, hogy József kövesse. De
az ő utánpótlása is bizonytalanná vá|t. A két és fél hónapos

2l8
vonulgatás felemésztette Eszak-Csehország és Eszak-Morva-
ország tartalékait. A császár a korábbi vitákban felhalmozott
indulátait Frigyes ellen fordítja. Nem egészen alaptalanul a
poroszok pusziításait okolja Csehország kétségbeesett állapotá-
3rt. Alábbhagyott magabiztossága is, amivel a bajor örökséget
kívánta megszerezni. Megfogadja anyja intelmét, s nem próbá§a
ellenséges területen (Sziléziában) megtorolni a kártételeket,
Ezűttaíanyaésfia egyetértenek a tisztes béke óhajában, s amikor
közvetítőnek sikerül megnyerni Franciaországot és Oroszor-
szágot, |779. március l0-én Teschenben megkezdődhetnek a
tárgyalások. A békekötésig azonban még több mint két hónap
telií-el, mivel egyik fél sem akar lemondani a legalább minimális
nyereségről. A végső megegyezésben * amit május l3-án, Mária
Tlrézia születésnapján írnak alá - Ausztria az ún, Inn negyedet
kapja meg, Braunauval. Ez szerény tóredéke annak, amiért
József fegyvert fogott, megszerzése mégis jelentős: Felső_Ausztria
határait ny,.gut íeiléaz Inn és a salzach íolyocskáig terjesztve,
természetéshatárhoz segitette a monarchiát, A szeruemény
egyébkéntmaradandónak bizonyult: azínn negyed a20, száaadi
változások ellenére ma is Ausztriához tartozik.
,,Dicsőséggel fejeztem be pályámat ezzel a hálaadó misével,
amelyen - áiután országaim nyugalomra jutottak - örömmel
vettem részt.., Ami engem aggasztott, véget ért. A többi nem
rám tartozik" - irta Mária Terézia 1779 pünkösd hétfőjén
Kaunitz államkancellárnak. A hálaadó Te Deumot a bajor
örökösödési háborút lezáró békekötés örömére tartották a
Stephansdomban. Az egyre óvatosabb, sőt aggályosabb kiníly-
nő nem kíván új vállalkozásba fogni. Eletművét lezártnak látja,
A búcsúmégis korainak tűnik: életébőlmég közel másfél éve van
hátra a kormányzás mindennapos és váratlan gondjaival,

2l9
 Búcsúés örökség

,,Egészségem látszatrajónak tűnik. Csak nagyon kövér vagyok,

kövérebb, mint nagyra becsült anyám, s vörös is, különösón a
himlő óta. De a lábam, a légzésem és a szemem oda van. Az első
nagyon feldagadt, szinte csak azt várom, hogy felhasadjon.
A szemem csaknem semmit sem ér, s a legrosszabú ar, nogy nem
tudok semmiféIe szemüveget viselni. A méilkasomban valámiféle
nyomás kezdetét érzem, a lélegzés- akár állok, akár fekszem -
nehezemre esik. Nem panaszkodom, az embernek tűrnie kell.
Ötven évig teljesen egészségesvoltam, úgy illik, rrogy -ort -á;
csak egy valamire számítsak: Isten kön}örületességére'' - irja
egészségérőlMária Terézia l769-ben Ediing grófnőhöz intézőtt
levelében.
Pedig amikor a fenti sorokat papirra veti, még csak 52 éves. l l
éve van hátra, amikor állapota tovább romlik. nletének utolsó
másfel-két évtizedében erősen elhizott. Egyre nehezebben jár, a
lépcsőn, amelyet nem bir többé megmásái, hordszéken viszik.
9yk. í9v tudja meglátogatni férje sírját is a kapucinusok
kriptájában. Amikor halála előtt utoljárá keresi fel a sírboltot,
alig tudják felhozni a szűk helyen. Kapkodva, nehezen veszi a
levegőt. Arcát elcsúfitotta a himlő. Elivigyázatra, óvatosságra
azonban most sem gondol. Továbbra sern tűri, hogy szobája
ablaka zárva legyen, s mindig jéghidegen issza a t-imonáaót.
Orvosai tanácsai ellenére sem szed gyógyszert, s ritkán hagyja,
hogy eret vágjanak rajta.
Egykor szép külsejének elvesztése, kitűnő egészségénekmeg-
romlása azonban önmagában véve nem lenné baj. Ami proÜ-
lémát okoz: szellemi hanyatlása. Látsző|agezen a téren is friss,
tevékeny. Továbbra is elvárja, hogy minden ügyet elébe
terjesszenek, de döntései lelassultak, elbizonytalanodiák. rezdi
,
elveszíteni határozottságát, ítélőképességétmiközben továbbra
is ragaszkodik a hatalom |átszatához,salát irányító szerepéhez.
Minél inkább csökken biztonsága a jelentós ügyekben, annál
lelkesebben avatkozik az udvari emberek magánétetébe.

220
 Nem sokkal halála előtt - l778l79-ben- fia, Lipót készítróla
jellemzést. A toszkanai nagyherceg ritkán jár Bécsben, anyja
változásai jobban szemébe ötlenek, mint a környezetnek. De a
második fiú éles szeméhez kiilönben is hideg szív járul. Véleménye
kíméletlen,már-már kegyetlen. Szerzője mentségéreszolgáljon,
hogy önmaga számárajegyezte le, bonyolult titkosírással, amit
csak a 20. században sikerült megfejteni.
,,Emlékezete gyakran elhagyja, számos dologról, a kiadott
utasitásokról elfeledkezik, gyakran ismételgeti őket, amiből sok
zavar származik. Kezd, nagyothallóvá válni. Á[andó elégedet-
lenkedései kedvét és aktivitását szegik, hagyja a dolgokat menni
a maguk útján, s hagyja, hogy mindenki - akár aházban, akár a
családban, akár az államügyekben - azt csinálja, amit akar,
mivel maga mindig azimával és az ájtatossággal van elfoglalva.
Minden dolog felett aggályoskodik, nem bízik sem magában,
sem másokban. Nem tud örülni semminek, mindig egyedül van,
melankolikus, mivel nincs társasága és mindenen bánkódik. Igen
bántja és kiábrándítja, hogy azok a dolgok, amelyekkel oly sok
éven át fáradozott, nem valósultak meg, hogy a nép a mulasz-
tások terhét őrá rakja, s sokan vádolják, Majdnem mindig
panaszkodik az országra és az emberekre, a szokásokra és a
nevelésre, hogy a jó szándékát nem támogatták, hogy már nincs
senkije, akiben megbízhatna, hogy ő már nem tud semmit, nem
tudja teljesíteni kötelességeit, hogy elveszíti a lelki üdvét, s hogy
egészen visszavonul s a kormányzást teljesen feladja, mivel látja,
hogy tönkrement, és minden rá nehezedik. Különben - úgy
gondolom - mégsem tenné meg soha, hogy a kormányzásról
lemondjon vagy visszavonuljon."
Lipót véleményébena kétségtelenül valós elemek egyoldalúan
kedvezőtlen megfogalmazásban jelennek meg, eltúlozva Mária
Terézia állapotát. Mégis tény, hogy a királynő élete utolsó
évtizedében mind testileg, mind szellemileg erősen hanyatlott.
Csakhogy amíg testi romlásának tudatában volt, addig szellemi
képességeinek mérséklődésétnern volt hajlandó elismerni. Idős
kora, gyengülő egészségeígy nem feltétlenül késztette elnézésre
környezetét, ezért is szaporodhattak a nézeteltérésekfiával.

22l
 1780 tavaszán különben még semmi nem utalt arra, hogy a
királynó utolsó életévébelépett. József április végéncsaknem
három hónapos oroszországi útra indul. Cé|ja az, hogy II.
Katalinnal találkozva megpróbálja a bajor örökösödés kérdé-
sében ellenséges cárnőt szövetségre bírni. A két állam célkitű-
zéseit azonban ekkor nem lehet összeegyeztetni. A tervezett
szövetségnek Katalin török-, József poroszellenes élt akar adni,
így a megállapodás végül nem jön létre. A császár mégsem
érezheti magát mellőzve: Katalin a Dnyeper-parti tárgyaúsok
után Moszkvába és Pétervárra is meghívja. Eredményesebbnek
bizonyul egy másik vállalkozás: Mária Terézia legkisebb fiának,
Miksának augusztusban a kölni érsek koadjutorává (helyette-
sévé)való megválasztása, ami a Habsburg fBherceget az érseki
szék várományosává teszi. Bécs ezáltal fontos poziciót nyer
Németország nyugati felén. Július 4-én viszont távoákegy közeli
családtag: Osztrák-Németalföldön meghal a sógor, Lotaringiai
Károly Sándor herceg. Hadvezérként nem tündökölt, a távoli
tartomány helytartójaként mégis kedvező emlékeket hagyott
maga után.
A királynőt október eleje óta erős köhögéskinozza, de mivel
ilyen máskor is előfordult vele, nem mond le sem a templomba
járásról, sem a társasági összejövetelekről. November 8-án
Mária Krisztina és férje, Albert herceg tiszteletére rendeznek
fácánvadászatot, amin Mária Teréziaa hideg szél és eső ellenére
is részt vesz. Megfinik, ágynak esik, de néhány nap múlva
visszatér mindennapi elfoglaltságaihoz. A Pozsonyba hazatérő
Mária Krisztinának azt irja, hogy nehezen kap levegőt, de nincs
láza, nem beteg. November l8-án erős köhögése miatt mégis
lemondja a miset, a következő napokban a mellkasában erősö,dő
forróságra panaszkodik. Orvosa, Anton Störck tudatja József-
fel, hogy anyja állapota rendkívül komoly, a császár azonban
még napokig nem akarja elfogadni az áltitást, amit részben a
királynő öreges képzelődéseire, részben az orvos fontoskodására
vezet vissza. Szerinte az 1772-ben elhunyt van Swieten utóda
csak azért hangsúlyozza a betegséget, hogy annál nagyobb
jutalmat kapjon a gyógyításért.

222
 Mária Terézia - aki maga kérte orvosát, hogy figyelmeztesse
utolsó napjai efiövetelére *, ezzel szemben komolyan veszi
a jelzést. November 26-átő| már valóban a halá|ra készül.
Meggyón, 28-án hajnalban felveszi az utolsó kenetet. Megir-
ja utolsó leveleit, a legeslegutolsót Lipótnak és feleségének:
,,Őrizzétek meg keresztényi viselkedéseteket és erényeiteket.
Ez fog vigasztalni, csakúgy mint ha boldogulásotokat mindig
magatokban keresitek. lsten tartson meg Benneteket, s adjon
á|dást tiz kedves gyermeketeknek is. " Az enyhülés t hoző cy ő gy -
szert utolsó óráiban is elutasítja: nem kívánja meghosszabbitani
életét.Utotsó perceiben mégis feláll székéről, amelyben az elmúlt
napokat töltötte, hogy ágyára feküdjön, de ott már nem tud
kényelmesen elhelyezkedni. József segítene neki:
- Felséged rosszul fekszik.
- Igen, de elég jól ahhoz, hogy meghaljak - hangzik az elhaló
vá|asz. S alig néhány perc múlva, l780. november 29-én szerdán
este 9 óra tájban örökre lehunyja szemét. Halálos ágyánál a
családból két fia - a legidősebb, József és legfiatalabb, Miksa -
továbbá veje, Albert van jelen, A leányoknak a királynő nem
engedte, hogy szenvedésének tanúi legyenek,
,,Csak egyetlen valóban költséges értékvan, s ez az idő. Mert
visszahozhatatlaR" - vallotta egyszer Mária Terézia.Ezűttal az ő
ideje telt ki. Halálát tüdejének rossz állapotáravezették vissza.
A boncolásnál szinte kőkeménységűdarabokat találtak benne,
jobb féltüdeje teljesen működésképtelen volt. December 3-án
temették, némaságában is fényes szertartással.
Elmúlását a bécsi lakosság a nem sokkal korábban kivetett
italadó miatt nem akarja méltó módon meggyászolni. Tekintélye
majd akkor kezd helyreállni, amikor József egyeduralkodása
újabb, a korábbiaknál élesebb konfliktusokat vált ki uralkodó és
népe között. Ha pedig a kortárs ítéleteennyire ingatag, kérdéses,
hogy formálhat-e elfogulatlan véleményt az utókor. Tény, hogy
amig József neve a lendületes, forradalmi mozgalmak jelszavává
vált, addig Mária Terézia tisztelete inkább a stabilizációs
korszakokra esett. A fiú előtt hódol az osztrák Yormárz (az
l848-i forradalmat megelőző korszak) értelmisége, az ő szob-

223
 33. Mária Terézia haldok|ása, 1780

rának kezébe nyomják a forradalom zászlőját 1848. március l3-

án a császári abszolutizmus ellen harcoló bécsi munkások és
diákok. De a forradalom után Mária Terézia reneszánsza
következik, s nem is csak a hivatalos körökben. Ekkor az ő
kitartása, türelme kapja meg a reálpolitikusnak járó elismerést
hevesvérű fia kapkodásával szemben. Kultusza túléltea mo-
narchiát, életműve kutatása voltaképpen ekkor vált nemzetkö-
zivé: nemcsak a Habsburg-monarchia utódállamaiban foglal-
koznak vele, de távoli országokban is.
Eltérő eredményekre jutott a különböző idószakokban a
magyar történetírás is. Még a 18. század végénkialakult egy
olyan - hazaszeretetében kissé egyoldalúra formálódott - irán}-
zat, ame|y úgy látta, hogy hazánk alárendeltsége uralkodása
224
idején súlyosbodott gazdaságilag is hátrányos helyzottel. Ebből
az objektív körülményt (a gazdasági elmaradottságot) szubjektív
tényezővel (az állampolitika b€avatk ozisáva|) magyaráző nézet-
ből fejlődött ki azután Magyarország gyarmati elnyomásának
koncepciója, amely századunkban különösen népszerű lett. De
még Mária Terézia dicsérői is kötelességüknek érezték,hogy az
egyéniségés a szándék tisztaságát, egyenességét elhatárolják a
megvalósulás vélt visszásságaitól.
De vajon valóban elválasztható-e Mária Terézia egyénisége és
politikája? Nem azok a tulajdonságai emelték-e nagy uralko-
dóvá, amelyek családja számára szinte a rabságot hozták, s nem
attól vált-e gondos családanyává, hogy mindig országaijövőjére
gondolt? Örökségében természetesen a politikusra kell a hang-
súlyt helyeznünk. ,,A császárné hátrahagyott műveit nem lehet
nóhány mégoly tekintélyes kötetbe is belefoglalni. Mária Terézia
hátrahagyott műve - Ausztria" - vélte a múlt század egyik neves
osztrák történésze, Joseph Alexander Helfert. ,,Akármely terüle-
tével is foglalkozunk Ausztria újabb kori történetének: a
kőzigazgatás. a penzügyi vagy gazdaságpolitika, az iskolaügy, a
hadsereg, az igazságszolgáltatás vagy az egészségügy történe-
tével, mindig aría az eredményre kell jutnunk, hogy a döntő
reformok s a legsikeresebb intézmények e nagy uralkodónő
kormányzásának idejére mennek vissza" - véli korunk egyik
legkiválóbb osztrák történésze, Adam Wandruszka.
Eletmúve perve mégsem a mai Ausztria, hanem az a Habsburg-
monarchia, amely kevesebb, mint másfél százéwel élte túl jeles
uralkodóját. Másfél évszáuad pedig történelmi távlatokban
aligha számít jelentős időnek. Mária Terézia bizonyos cél-
kitűzései már a saját korában is lehettek anakronisztikusak,
túlhaladottak. A társadalmi ellentétek elmélyülésénekszáza-
dában, a francia forradalom fenyegetettségében megdöbben-
tőnek találhatjuk ragaszkodását ahhoz az é|etíormához, azok-
hoz a mesterkélt és felettébb költséges szórakozásokhoz, amelyek
nélkül Becsben nem létezhetett udvari élet. Az öröksége, biro-
dalma egysége mellett való kitartása pedig végső soron egyfajta
önzés: a dinasztia, a szűkebb család érdekeinek államérdekké

225
emelése. A tartományok között ekkor még alig volt összetartó
erő, s ha nem is egyszerre, hanem különféle időszakokban,
többjük is kimutatta, hogy szívesen függetlenülne a monarchiá-
tól. Európa uralkodói, s általában nemessége azonban a 18.
század középső harmadában még másutt sem vette s többnyire
nem is vehette észre, hogy a soknemzetiségű dinasztikus mo-
narchiák, a patyomkini falvak és a trianoni pásztorjátékok felett
elrnúlt azidő, hogy a felülágosodrás szelleme nem a régi kereteken
belül kiván támogatott vagy esetleg megtűrt változtatásokat,
hanem a régi kereteket akarja teljesen széttörni. Mária Teréziát
nem hibáztathatjuk, mert a hagyományos rend bűvöletében élt,
Uralkodói helyét isteni kiválasztottságnak tekintette, s annak
igyekezett lelkiismerete szerint tökéletesen eleget tenni. Töretlen
erővel fordult az űjnál újabb reformok felé. Neves múltszázadi
életrajzirőja, az udvari levéltáros Alfred Arneth, aki pedig
általában óvakodott attól, hogy biráló megjegyzést tegyen a
feddhetetlen uralkodónőre, úgy vélte, hogy uralkodására nem
volt jellemzőbb, mint új hivatalok szervezése. Ha valamely ügyet
fontosnak minősítettek, azonnal új hivatalt állitottak fel szá-
mára, s ba azűj szeryezet elnökkel, alelnökkel, tanácsosokkal,
titkárral, ajtónállókkal és kályhafűtőkkel megalakult, azt hitték,
hogy minden problémát rendeztek.
Mária TeÉzia reformjai sokban igazo|ják Arneth ironikus
megjegyzését, a Wandruszka által felsorakoztatott területek
mégis azt tanúsítják, hogy politikájának alapvető iránya s
legfontosabb részletei maradandónak bizonyultak, vagy leg-
alábbis meghatározónak a továbbiakra nézve, s nemcsak a mai
Ausztriában, hanem a monarchiából kivált valamennyi terü-
leten. A kelet-közép-európai térségbennem ritka, hogy egy
országon belül a volt Habsburg-monarchiához tartoző tájegy-
ségek fejlettsége máig meghaladja a korábban önálló vagy más
állam (mondjuk a Török Birodalom) kereteibe tartoző ország-
részek szintjét. Ha ez nem is kizárólag a Mária Terézia korabeli
fejlődésnek köszönhető, neki is kétségtelenrésze van benne.
Ezáltal lép túl életműve a szűkre szabott másfél éyszázadon.
Mindezeken túlmenően Mária Terézia az uralkodást soha

226
nem tekintette gépies, személytelen feladatnak. A politikához
hozzáadta saját egyéniségét,kormá nyzati munkájában egyedi
elveket valósított meg. Ha szó szerint nem is tudott ,,közös
anyja" lenni monarchiája20,S millióra duzzadt lakosságának, a
hozzá fordulóktól nem akart elzárkózni. A Habsburg uralkodók
közül először szakított azzal a rideg szertartásossággal, amely az
uralkodót szinte hozzáférhetetlenné tette alattvalói számára.
Elfogadta a hivatalos utat megkerülő kórvényeket, fogadta
azokat, akik udvarában igyekeztek felkeresni. ,,Hogyan lehet
valaki uralkodó, ha nem szereti az embereket" - vallotta, s
szeretetét - persze a ma1a módján - igyekezett is megosztani
népével.Ha alattvalói között voltak is ellenfelei, akik nem
értettek egyet politikája részleteivel, belső ellenségeiről nem
tudunk. A fényes udvarral maga köré vonzotta az ansztokráciáL,
a hivatali állásokkal maga mellé állította a nemesség szélesebb
rétegeit, a belső békességgel a polgárságot. Egyéniségealkal-
massá tette, hogy a parasztság a feudális korban nem ritka naiv
uralkodótisztelettel nézzen fet' rá,
Magyarország nem tartozott a monarchia kedvezményezett
országai közé, de helyzete nem volt kedvezőtlenebb sem a
tartományok többségénél. A királynő ahazai társadalomnak is
jóval több tagiát tudta megnyerni politikájának, mint Habsburg
elődei közül bárki. A rendekkel az országgyűléseken egyre
feszültebb a kapcsolata, a parasztság is többször fog fegyvert
uralkodása alatt, híveinek sora mégis az arisztokráciától a
jobbágyságig ér. Beletartozik Esterházy Ferenc kancellár és
Batthyány József elöbb kalocsai, majd esztergomi érsek csakúgy,
mint a radafalvi Talkner Mihály és a dobrai Krámer János, az
17 65 l 66-i dunántúli parasztfelkelés agilis vezetői.
Az l765-ben, kb. 18 évesen Bécsbe került fiatal testőr író,
Bessenyei György már csaknem olyan állapotban látta, mint
amilyennek Mária Terézia magát Edling grófnőnek leírta. De,
hogy mégsem hizelgésből ajánlotta neki az Ágis tragédiójtí-t,
igazolhatja, hogy negyedszázaddal halála után is kedvezően,
szinte magasztalólag emlékezik meg a királynőről. A közel
hatvanéves bihari remete a Tariménes utazósá-ért (1804) már

22,|
nem várt elismerést, emlékeit önzetlenül akarta az utókorra
hagyni:
ai
,,,Külső, belső tulajdonság magával ragadó szépség, királyi
tekintet, személyes méltóság, nyájas elme, érzékeny, szémérmés
sziv, minden szerencsétlenen való szánakozás, kegyelem, gazdag
jutalmazás sat. valának. Tudósokat, vitézeket jutalmazoit, ma-
gasztalt; kikhez beszélvén,kegyelmének ajánlásai kőzt hozzájok
csaknem a hízelkedésig leereszkedett. Az emberi erőtelenség áital
megesett hibákra szemét béhunyta: nehezen büntetett, örömmel
kegyelmezett és valakit egyszer oltalma alá vett, azt árulás által
elveszni sohasem engedte, ha különben maga magát kegyelmére
érdemetlennek lenni nem mutatta."
 Irodalom

Arneth, Alfred: Maria Theresia I-X. Wien, 1863-1879.

H. Balázs Éva:A francia-magyar kapcsolatok egy rendhagyó fejezete.
In: Köpeczi Béla-Sziklay László (szerk.): ,,Sorsotok előre nézzétek."
A francia felvilágosodás és a magyar kultúra. Bp., l975.
Bessenyei György: Tariménes utazósa. Bp., 1930.
Drabek, Anna M.-Plaschka, Richard G.-Wandruszka, Adam (szerk.):
(Jngarn und Österreich unter Maria Theresia und Joseph 1I Wien,
l98z.
Gonda Imre-Niederhauser Emil: A Habsburgok. Bp., 1977.
Groehler, Olaí: Die Kriege Friedricús 1I Berlin, l9ó8.
Heckenast Gusz!áv: Iparfejl<ídés a Habsburg-birodalom osztrák és cseh
tartományaiban a XYIII. szánadban, Tör téne lmi Szemle, 197 3.
Hock, Carl Freiherr von-Bidermann, Hermann lgnaz: Der öster-
reichische Staatsrath, Wien, l868.
Kieniewicz, Stefan (szerk.): History of Poland. Warszawa, l9ó8.
Koschatzky, Walter (szerk.): Maria Theresia und ihre Zeit. Zur 2a0.
Wiederkehr des Todestages. Wien, 1980.
Kretschmayr, Heinrich: Maria Theresia. Leipzig, 1938,
Marczali Henik:-Mária Terézia. Bp., l89l., 1987.'
Mikoletzky, Hanns Leo: Österreich. Das grosse ]8. Jahrhundert. Wien,
1967.
Némedi Lajos: György Bessenyei in Wien (1765-1782).In: Gerda Mraz
(szerk.): Maria Theresia als Königin von Ungarn. Eisenstadt, 1984.
Plumb, J. H.: England in the Eighteenth Century. Harmondsworth, 1985.
Reinhold, Peter: Maria Theresia. Frankfurt a. M., l979.
Walter, Friedrich: Die theresianische Staatsreform von 1749. '|Niel,
l958.
Uő.: Mdnner um Maria Theresia. Wien, l95l.
229
 Időrendi áttekintés

1703. szeptember 12 Kölcsönös örökösödési szerzódés Lipót csá-

szár két fia, József és Károly között.
1708. január 23, Károly és Erzsébet Krisztina házasságkötese.
l7ll. április l7. I. József halála. A császári koronát irccse
örökli.
l713. április l9. A leányági örökösödést szabályozó Pragma-
tica sanctio kihirdetése.
l7l7, május 13. Mária Terézia születése.
l736. február 12, Mária Terézia és Lotaringiai Károly házas-
ságkötése.
l738. december-
l739 április Mária Terézia és férje firenzei látogatása.
1740. október 20. VL Károly halála.
október 2l. Mária Terézia a titkos konferencia ülésén
elnökölve átveszi a hatalmat.
november 2l. Mária Terézia társuralkodóvá nevezi ki férjét,
december 16, II. Frigyes támadásával kezdetét veszi az
osztrák örökösödésiháború.
l74l. március 13. József trónörökös születése (Mária Terézia
gyermekeinek adatait lásd a külön táblá-
zaton).
április l0. Csatavesztés Mollwitznál. Elvész Szilézia,
június 25. Mária Teréziát Pozsonyban magyar király-
n6"6 19191ázzák,
szeptember l l. A magyar rendek ,,életüket és vérüket" ajánl-
ják a királynőnek.
szeptembr 15. Károly Albert bajor választófejedelem be-
vonul Linzbe, s hódoltatja Felső-Ausztriát.
november 2ó. A bajorok ós szászok beveszik Prágát.

230
L742. január 24. Károly Albertet német-római csásárrá vá-
lasztják (VII. Károly) - Mária Terezia seregei
üsszafogla§ák Linzet.
május 17. Csatavesztés Chotusitznál,
július 28. Berlini beke (Mária Terézia és II. Frigyes

december 26. §Íia,ljjt}Lr-roguuru.

1743. január 2. Hölgykarusszel Bécsben.
május 12. Mária Teréziát Prágában cseh királynővé
koronázzák.
június Osztrák csapatok hodoltatják Bajorországot.
17,14. július Az osztrák sereg átkelve a Rajnán Francia-
országot veszélyezteti.
augusztus l0. II. Frigyes hadat üzen Ausztriának, s még e
hónapban Csehországra támad, Az osztrák
sereg visszavonul a Rajnától.
november-december A Habsburg sereg útközet nélkül ,,kimanő-
yerezi" a poroszokat Csehországból.
1745. január 20. VIl. Károly csásár halála - Bajororság kilép
a háborúból.
4.
június Csatavesztés Hohenfriedbergnél.
szeptember13, LotaringiaiFerencetcsászárráválasztják,
október 4. Ferenc császári koronázása Frankfurtban.
decernber 25. Drezdai béke II. Frigyessel.
1746. február 2t. Brüsszel kapitulál a francia csapatok elótt.
március-szeptember A császád csapatok itáliai harcai.
1748. október 23. Aacheni béke Franciaországgal.
1749. február 7. A becsi pgyetem orvosi fakultásának új rend-
tartásával kezdetét veszi az egyetemi reform.
május 2. A Directorium in publicis et cameralibus
felállítása (a Haugwitz-reform bevezetése).
l75l, december 14. Tiszti akadémia alapítása Becsújhelyen.
1753. május Kaunitz államkancellári kinevezése
1754. február Átfogó vámszabályozás a monarchia teíü-
letére.
l75ó. május t. Katonai egyezmény Franciaországgal.
augusztus 29. II. Frigyes Szászországra támad, kezdetét
veszi a hétévesháború.
l.
október csatavesztés Lobositznál.
1757. május ó. Csatavesztés Prága alatt.
június 18. Győzelem Kolinnál; osztrák sereg elóször
gyözi le a poroszokat,
októberló, Hadik András megsarcolja Berlint.
december 5, Vereség Leuthennél,

23l
l758. május-június olmütz ostroma, a császáriak felmentik.
október 14. Győzelem Hochkirchnél.
l759. augusztus 12. Az egyesült orosz-osztrák seregek Kuners-
dorfnáI legyőzik IL Frigyest.
l7ó0. augusztus l5. Vereseg Liegnitznél.
szeptember l l A magyar testőrgárda alapítása Becsben.
október 6. József esküvője Pármai lzabellával.
november 3. Csatavesztés Torgaunál.
december 14. Rendelet az államtanács felállításáról - első
ülése l76l. január l6_án,
l76l. december 29. A Directorium felowlatása, az egyesített cseh-
osztrák kancellária íelállítása.
1762. janlár 5. Erzsebet cárnó halála. Oroszország felmondja
Mária Teréáával kötött szövetsegét.
l763, február 15. A hubertusburgi beke, a hétévesháború vége.
november 27. pármai lzabella halála.
l764, április 3. Józsefet Frankfurtban római királlyá koro-
náz-zák.
május 5. A §zent István-rend megalapítása.
l'l65. január 23. József második házassága (Mária Jozefával).
augusztus l8. Lotaringiai Ferenc csásár halála.
szeptember l7, Mária Terézia társuralkodóvá emeli Józsefet.
1766 Elkészül az új polgáritörvénykönyv-tervezet
(nem kerül bevezetésre).
1767. január 23. A magyarországi úrberi rendelet kibocsátása
(a kóvetkező években a többi tartomány is
hasonló rendeletet kap).
május 28. Mária Jozef;a halála.
június Mária T eÉzia himlőbetegsege,
l7ó8. december 3l. Elkészül az új büntetótörvénykönyv; beve-
zetése l769-ben.
l769. április A szepesi 13 város megszállása.
l772. augusztus 2. A szentpétervári egyezmény Lengyelorság
felosztásáról.
l774. július 2l. A kücsük-kajnardzsi béke. Ausztria jogot
szerez Bukovina elfoglalására.
december 6. Uj iskolai rendtartás az örökös tartomá-
nyokban.
1775. április 30. Az Augarten megnyitása a nagyközönség
előtt.
1776. janÉr 2. Eltörlik a kínvallatást.
l777. december 30. Miksa József bajor választófejedelem halála.
Az osztrák seregek bevonulnak Bajororságba.
l778. július 5. Il. Frigyes seregével Csehországra támad;
kezdetét veszi a bajor örökösödési háború.
1779. május 13. A tescheni bekében Ausztria az lnn negyedet
szerzi meg.
1780. november 29. Mária Terézia halála.

233
 Mária T erézia gyermekei

l. Mária Erzsebet (született l'I37 . IL 5, - meghalt l74f'. vI. 7 .).

2.Mária Anna (a családban: Marianne; 1738. X, ó.-1789. XI.19.), anyja
haláláig az udvarban lakik.
3. Mária Karolina (1740. I. 12.-|741.I.25.).
4. Jőzsef(l74|. IIL l3.-l790. l1.20),l't65. IX. l7-től táísuralkodó, l780-1790
között egyeduralkodó.
5. Mária Krisztina (1742.v.l3.-l798. vI.24.\, 1766 óta Albert szász-tescheni
herceg felesége.
6. Mária Erzsébet (l743. VIII. l3.-l808, |X.22.), anyja haláláig az udvarban
lakik.
7. Károly József(l745. II. l.-l7ól. I. l8,).
8. Mária Amália (l746. II. 26.-1804. VL l8.), 1769-1ől II. Ferdinánd pármai
herceg felesége.
9. Péter Lipót (tkp. Lipót:1,147. v. 5._1792. III. l.), l7ó5-tól Mária Lujza
Toszkana nagyhercege, l7g0-1792
spanyol infánsnő férje, 1765-1790 között
között il. Lipót néven császár.
l0. Mária Karolina (született és megha|t 1748. IX, 17.),
ll. Johanna (l750. il. 4.-1762. XII.23.).
12. Jozeía (l75l. III. l9.-l767, X. l5.).
13, Mária Karolina (l'l52. VUl. l3,-l8l4, IX, 8.), 1768_tól IV. Ferdinánd
nápo|yi király felesege.
14, Ferdinánd (1754. vI. l.-1806. xII.24.), |77|-től Mária Beatrix Estei
hercegnö férje, a modenai tertiogenitura megalapozója,
l5, Mária Antónia (Marie Antoinette: l755. XI.2.-l7g3. X. 16.), l770_ben a
francia trónörökös (l774-től XVI. L,ajos néven király) felesege,
ló. Miksa (l756. XII. E.-l80l. VIl..27.), l78l_tól kölni érsek.

234
 A képek jegyzéke

l. Károly magyar kiróly és néme t,római császár. Andreas és Joseph

I I I.
Schmutzer rézmetszete Maximilian Hannl festménye után. Magyar
Történelmi Képcsarnok (továbbiakban MTKCS), 2ó09.
2. Erzsébet Krisztina kiróly- és csószórné. Christoph Weigel
mezzotintoíézmetszete, MTKCS, 7936,
3. A csószóri pór és Mória Terézia stójerorszógi fogadtatasa, 1728.
Johann Heinrich Störcklin rózmetszete Florer festménye után.
MTKCS, Kézikönyvtár, 454. SZ.
4. Mdria Terézia ifiúkori arcképe. Johann Adam Schmutzer
rézmetszete, 1727. MTKCS, 3230.
5. Lotaringiai Ferenc. Ifi. John Faber mezzotinto-rézmetszete id.
Jonathan Richardson festménye után, l73ll45, MTKCS, 855ó.
6. Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc esküvője, /7_1ó. Elias Baeck
rézmetszete. MTKCS, 3233.
7. Az alsó-ausztriai rendek hódolósa a bécsi Grabenen,1740. Ismeretlen
német mester rézmetszete. MTKCS, 47 ll947. Gr.
8. VII. Kóroly Albert német,római cstiszór. Jakob Andreas Friedrich
rézmetszete. MTKCS, 58.33 1 5.
9. II. (Nasy) Frigyes porosz kiróly. Johann Friedrich Bause
rézmetszete G. Hempel festménye után, 1762. MTKCS, Z2ll945.
Gr.
l0. Mória Terézia koronózasa Pozsonyban, l74L Franz Messmer és
Wenzel Pohl olajfestménye, Bécs. Magyar Népköztársaság
nagykövetsége.
ll. Khevenhüller megmutatja Mária Terézia képétkatonóinak, 1742-
Ismeretlen németalföldi mester rézmetszete. MTKCS, 2488.

235
12- Magyar csapatok ótkelése a Rajnón, ]744.Ismeretlen német mester
rézmetszete. MTKCS, 4691. T.
13. Pandurok fosztogatasa egy németalföldi faluban, 1746. Joseph van
Loo rézmetszete és rézkarca Frans(?) Breydel festménye nyomán.
MTKCS, 3286.
14. M ária Terézia _vetkőz te tése. Gűnykép, l 740-es évek. MTKCS, 3286.
15. Mória Terézia, Lotaringiai Ferenc és gyermekeik.Ismeretlen német
mester aquatinta-rézkaíca. MTKCS, l 0639.
16. Az ifiú Lipótfőherceg. Johann Ernst Mansfeld és Johann Christoph
Reinsperger rézmetszete Franz Palko festménye után, na.
MTKCS, 57,19l.
17. Mária Antónia főhercegnő, a későbbi francia királyné,Ismeretlen
francia mester rézmetszete. MTKCS, 9301.
18- Mória Krisztina főhercegnő, a kedvenc leóny. Ismeretlen mester
olajfestménye. MTKCS, 4l5.
19- Albert szász-tescheni herceg, Mória Krisztina férje. Zacharias
Schreitter olajfestménye. MTKCS, 2239.
20. Mária Terézia kórtyózó tórsasógban, l75t. Ismeretlen mester
ceruzarajza és vízfestménye.MTKCS, 60. 1 l.
2l. Iropold Daun tóbornok. Johann Philipp Haid rézmetszete. MTKCS,
l 09l.
22. Wenzel Anton Kaunitz kancellór, Joseph Schmutzer rézmetszete,
Johann Nepomuk Steiner festménye után, l7ó5. MTKCS, 2467 lI.
23. A hat háborúzó nemzet beszélgetése, l 757. Johann Lorenn Rugendas
rézmetszete Johann Philipp Haidrajza után, MTKCS, 356§.T.
24. A lobositzi vereség. Gúnykép,1757. Ismeretlen angol mester
MTKCS, 3293.
rézmetszete.
25- Hadik Ándrós tdbornok. Gabriel Bodenehr aquatinta-rézkarca
Michael Millitz festménye után. MTKCS, 1676.
26. Hadik Andrds berlini portyója, 1757. Johann Martin Will
rézmetszete. Berlin, DDR, Stadtarchiv.
27, Emléklap a kunersdorfi és platzigi győzelemre,l759. Nagy Frigyes
-arckJpei.
lovasképe, valamint Márla Terézia és tábornot<ai
Ismeretlen milánói rézmetszete. MTKCS, l042l.
28- Mária Terézia özvegyi ruhában. Jakob Schmutzer íézmetsz,te
Joseph Ducreux festménye után, 1770. MTKCS, 2104.
29- II- József szónt, 1769. Johann Martin Will rézmetszete. MTKCS,
10747.

236
30. II. József és Nagy Frigyes találkozósa, 1770. Christian Gottlieb
Geyser rézmetszete Daniel Nikolaus Chodowiecki rajza után.
MTKCS,2318.
3l. Lengyelorszóg fe losz t ósa, l77 2. l ohann Esaias Nilson rézmetszete.
MTKCS,329l.
32. II. József és tábornokai a ,,krumpliháború" idején,l778. Chrétien de
Mechel rézmetszete Johann Christian Brand festménye után.
MTKCS, 2320.T.
33. Mória Terézia haldoklósa, l780. Ismeretlen osztrák mester utólag
szinezett rézmetszete. MTKCS, l 0590.
 Tartalom

ptőszó 5
A KoRoNA ÁnNyBrÁneN 7
A szülők 8
Trónörökösre várva 17
Gyermekkor 24
Házasság 32
Itáliai közjáték 45
A HATALOM SÚLYA 5l
A trónon 5l
Mindenkitöl elhagyatva 60
Az örökség megvédése 73
A békességára 83
Az első reformok 90
AZ ABSZOLÚT URALKODÓ 98
uralkodói vonások 99
A családanya l06
udvari élet l23
Színházi páholy és kártyaasztal 132
Eszmék kereszteződésében l40
Az ötvenes évek l48
Az eltaktikázott visszavágás l60
ORSZÁGAI KÖZÖS ANYJA 174
Reform és beletörődés 1,75
A császár halála l82
Társuralom Józseffel l90

238
 A magyar királynő 202
Két utolsó erőpróba 210
Búcsű és örökség 220
IRoDALoM 229
IDŐRENDI ÁrrErnrEs 230
MÁRIA TEREZIA GYERMEKEI 234
A KEPEK JEGYZÉKE 235
 A fedélterv Murányi István munkája

A kiadásért felel a Gondolat Könyvkiadó igazgatőja

Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat (ló9ó9)

Budapest, l988
Felelős vezető: Hazai György

Felelős szerkesztő: Kenessey Béla

Műszaki vezető: Tóbi Attila
Műszaki szerkesztő: keresztes Mária
Megjelent 12,15 (Al5) ív terjedelemben,
az MSZ 5601-59 és 5602-55 szabvány szerint