23.2.

Fekete berkenye
A fekete gyümölcsű berkenye (Aronia melanocarpa Elliot) Észak-Amerika keleti részén
őshonos. Észak-Európában több mint száz éve jelent meg. Rendszertanilag a Rosales sorozathoz
tartozik, mint az egyéb berkenyefajok.

A fekete berkenye gyümölcshéja nagy mennyiségű festékanyagot tartalmaz. Antocianin-tartalma

háromszorosa a fekete ribiszkéének.

Gyümölcse kiváló élelmiszerfesték, a feldolgozott termékeknek szép rubinszínt kölcsönöz. A

berkenyéből kellemes zamatú dzsemet és ivólevet lehet készíteni. A természetes gyümölcslé
kiváló diabetikus ital. Zamatos bor és likőr is készíthető belőle.

Gyümölcsét a gyógyszeripar vérnyomás-szabályozó és idegbetegségek kezelésére alkalmas

gyógyszer-alapanyagként használja.

Az érett gyümölcs vitaminokban és ásványi sókban is gazdag. Beltartalmi összetevőit a 23.2.

táblázat tartalmazza. A természetes vitaminok – kiegészülve a gyümölcsben levő egyéb biotikus
kísérőanyagokkal – hatékonyabbak és tartósabb hatásúak, mint a mesterségesen előállítottak.

23-2. táblázat - A fekete berkenye gyümölcsének beltartalmi összetevői (Dittrich, A., 1990)

Megnevezés Mérték Szélső értékek Átlag

Szárazanyag % 16,0 28,8 22,4
Kipréselhető lé % 75 80 77,5
A lé szárazanyag-tartalma % 12,5 21,4 17,1
Redukáló cukor: összes % 6,4 10,6 8,5

glükóz % 4,8 8,0 6,4

fruktóz % 1,6 2,7 2,1

Szaharóz % 0,9 1,00 0,95
Összes pektin % 0,3 0,5 0,4
Vízben oldható % 0,007 0,35 0,022
Cellulóz % 3,0 3,1 3,05
pH 3,3 3,8 3,6
Savtartalom: almasav % 0,6 1,4 1,0
borkősav g/1 7,0 12,0 9,5
Vitamin: C mg% 15,0 68,0 41,5
P mg% 2222 6000 4111,0

B2 mg% 0,1 0,1 0,1

B, mg% 0,05 0,8 0,075

E mg% 0,5 0,8 0,65

E mg% 0,6 0,8 0,7

PP mg% 0,6 0,7

Karotinoidok mg% 2,1 11,0 6,5
Tannin mg% 1110 1973 1528,0
Antocianin összes mg% 306 631 492,0

Jelenleg Oroszország rendelkezik a legnagyobb feketeberkenyetermő-területtel, mintegy 6000

hektár üzemi ültetvénnyel.

A fekete berkenyét a tőlünk északabbra fekvő államokban termesztik, de termesztése egyre

délebbre terjed. Népszerű gyümölcs a skandináv államokban is. Finnországban több új fajtát
(például Viking) állítottak elő, de termesztik Norvégiában és Svédországban is.
Lengyelországban, Szlovákiában és újabban Magyarországon is. Az Alacsony-Tátrában
terméshozama nagyobb, mint az északi államokban. Honosítási kísérlet alatt áll Bulgáriában,
Jugoszláviában és Ausztriában.

1976-ban kezdték meg a hazai klimatikus tényezők mellett is sikert ígérő fekete berkenye
honosítási kísérleteit (Porpáczy, 1980; Porpáczy és munkatársai, 1987a, b; Porpáczyné és
Porpáczy, 1988; Porpáczy, 1988).

Magyarországon az első referenciaültetvényt (2 hektár) 1987 tavaszán ültették Diósjenőn. 1988

tavaszán a Bécsalmási ÁG 5 hektár, a Hevesi ÁG 17 hektár ültetvényt létesített. Jelenleg a hazai
összes feketeberkenye-ültetvényünk meghaladja a 40 hektárt. Ezek nagyobb része még nem
termő korú.

Virágai sátorvirágzatot alkotnak. A csúcsrügyben lehetséges 20 virág is, az oldalrügyből fejlődő

virágzat átlagosan 14 virágot tartalmaz. A virágok kicsik, kétivarúak. A virágpárta fehér, a
szirom- és a csészelevelek száma öt, a porzók száma 18-20, egybibéjűek. A magház öt
magrekeszből áll, almatermésű (23.4. ábra).

23-4. ábra - A fekete berkenye termése (Fotó: Porpáczy Aladár)

Termése gömbölyű, néha megnyúlt, fényes, fekete alapszíne hamvas viaszbevonattal fedett.
Átmérője fajtától függően 7-15 mm. Átlagos tömege 1-1,6 g. Minden termés általában 5 jól
fejlett magot tartalmaz.

A fekete gyümölcsű berkenye virága illatos, ez megkönnyíti a méhmegporzást. Az almától

eltérően a legtöbb virág megtermékenyül. Természetes szabad megporzás esetén a kötődött
termések aránya 80-90%. Mesterséges önbeporzás esetén a kifejlődött gyümölcsök aránya
csökken, de nem esik 40-60% alá. Ez jó öntermékenyülésre utal. E tulajdonsága különösen
előnyös akkor, amikor a virágzás alatt hideg, szeles idő uralkodik.

A fekete gyümölcsű berkenye más berkenyefajokkal nem kereszteződik. Nálunk a virágzás

április 25. körül kezdődik és 15-20 napig tart. A termés kifejlődéséhez és beéréséhez 88-93 nap
szükséges.

A leningrádi körzetben a magoncokkal telepített táblákon 5,2 t/ha, míg a szelektált anyaggal
klónozva telepített táblákon 7,3 t/ha volt a termés 8 év átlagában. Az Altajszkaja krupnoplodnaja
fajtával 14 t/ha termést értek el.

Fajtái. Dél-Finnországban a leginkább termesztett fajta a Viking. Ehető gyümölcsű, vegyes

hasznosítású díszfajtáik a Hakkija és az Ahonnen. A hazai termesztésre alkalmasnak ígérkezik a
Szlovákiában nemesített Moravska sladkoploda és a Nero fajta. Ez utóbbival az Alacsony-
Tátrában 16 t/ha termést értek el. Ennél még produktívabbnak mutatkozik a By 1. számú állami
fajtakísérletben levő fajtajelöltük (Senk, 1983; Simanek, 1983). Hasonlóan jó tapasztalatokat
szereztünk az Albigowsky lengyel fajtával is.

Az 1976-ban megkezdett honosítómunka igazolta a fekete berkenye eredményes hazai

termeszthetőségét. Nagy termőképességűnek mutatkozott Fertődön is a Viking, a Nero, valamint
az Albigowsky fajta. Azóta több keresztezést végeztek a klimatikus tényezőinkhez jobban
alkalmazkodni képes fajtajelöltek előállítására. Ezek közül figyelemreméltóak a nagy hozamú
Rubina (F–1/7) és az F–1/28 fajtajelöltek, amelyek minden tekintetben vetekszenek az előbbi
fajtákkal. Bokronként 5,2-8,1 kg termést értek el a kísérleti parcellákon. A termesztési
kísérletben szereplő fajták fontosabb jellemzőit a 23.3. táblázat szemlélteti.

23-3. táblázat - A honosító kísérletben szereplő feketeberkenye-fajták fontosabb

paraméterei (Fertőd, 1990-1939)

Érési Terméshozam (kg Átlagos bogyótömeg

Fajta Bokorméret
idő /bokor) (g)
Albigowsky késői 5,18 1,3 nagy
Altajszkaja közép 4,98 1,0 nagy
krupnoplodnaja
Ahonnen közép 3,54 1,1 nagy
Byl. korai 4,98 1,2 középnagy
Fertődi 1/28. közép 3,98 1,4 kicsi
Hakkija közép 3,42 1,1 igen nagy
Moravska sladkoploda késői 4,52 1,3 nagy
Néró késői 4,86 1,3 középnagy
Rubina (F-l/7) késői 5,22 1,4 középnagy
Viking korai 4,98 1,5 nagy

Művelési rendszer. A fekete berkenye évelő, bokrai délen 1,5-1,8 m, északon 2-2,5 m magasra
nőnek (Nyman és Dalman, 1987). Fejlődése során a bokor tömötté, terebélyessé válik. Jellemző
sajátossága a nagyfokú hajtásképzési hajlam. Gyökérsarjakat is fejleszthet, ezért a bokor
elsűrűsödhet. Fényigényes növény. Levele egyszerű, elliptikus vagy fordított tojásdad. A levél
éle kétszeresen csipkézett. A 10-15 mm hosszú levélnyélen két, le nem hulló pálhalevél talál-
ható.

Kiváló alkalmazkodóképességű. Szibériában a –35 °C-os fagyokat is károsodás nélkül átvészeli

(Petrova és Hromova, 1983; Kuznecov, 1984). Kedveli a csapadékos, párás helyeket. Vegetációs
időszaka Magyarországon 190 nap.
A nyugalmi állapotot megszakító hőküszöbérték (effektív minimum) 5 °C, sok tekintetben a
fekete ribiszkéével megegyező.

Enyhén savanyú vagy semleges talajon fejlődik jól, a talaj 7 pH-értéke felett lombozata
megsárgul. Jól termeszthető a málnatalajokon.

A talajt a fekete ribiszkéével megegyező módon kell tápanyaggal feltölteni és elmunkálni

(Kurjanov, 1983).

Telepítéséhez hazai viszonyaink mellett 3,5 m sor-, illetve 1,5-2 m tőtávolság javasolható, így
1428 illetve 2222 bokor ültethető ki egy hektárra. A berkenyét nem szabad mélyebbre ültetni
annál, mint amilyen mélyen a faiskolában volt. A mélyebb ültetés eredményeként túlzott
gyökérsarjképződés indulhat meg. A fiatal növény az ötödik évben tölti ki a tenyészterületet. Az
ültetvény 20-24 év élettartamú.

A bokrok túlzott besűrűsödésének elkerülése érdekében rendszeres ritkítómetszést kell

alkalmazni.

A berkenye sajátossága nagyarányú hajtásképzési hajlam. A kifejlett bokor 20-30, különböző

korú hajtásképletet nevel. Az új hajtások a vesszők tövénél képződnek, de a gyökereken is
kihajthatnak gyökérsarjak. Jó talajon, jó tápanyag- és vízellátottság mellett a fejlődő hajtások és
a gyökérsarjak száma a kívántnál nagyobb lehet. A túl erős metszés is hasonló hatást vált ki. A
bokor elsűrűsödéséhez vezető túlzott hajtásképzés gyengítése érdekében kerülni kell a mély
ültetést, a bokrok tövének feltöltését és a csonkok meghagyását a metszés alkalmával.

A levél hónaljában fejlődnek a rügyek, amelyek a vesszőn elfoglalt helyzetüktől és a vessző

típusától függően különbözőek. A vegetatív rügyek megnyúltak és a vesszőhöz simulóak, a
csúcsrügyek rendszerint vegyesrügyek. Ezek általában gömbölyűek. Az oldalhelyzetű
vegyesrügyek elállóak.

A vegetatív rügyeket három-négy pikkelylevél borítja, bennük levél-, illetve hajtáskezdemény

foglal helyet. A vegyes rügyek virág- és hajtáskezdeményt is tartalmaznak.

Talajművelés, tápanyag-gazdálkodás. Tenyészidőben az ültetvényt gyommentesen kell tartani.

A gyökérzet sekély elhelyezkedése miatt a sorközöket a málna és ribiszke munkagépeivel, a
sorokat kézi kapával. A négy évnél idősebb öntözhető ültetvény váltósorosan gyepesíthető.

A tápanyag-utánpótlást a talaj- illetve lombanalízis alapján kell elvégezni. Amennyiben ez nem

áll rendelkezésünkre, úgy foszforból és káliumból 100-120 kg/ha hatóanyag őszi
bemunkálásával, illetve 100-120 kg ammónium-nitrátnak a tenyészidő elején való
bemunkálásával tarthatjuk jó kondícióban az ültetvényt. A nitrogénműtrágyát osztottan, két
részben is adagolhatjuk. Négyévenként szervestrágyázást is ajánlott.

Öntözés. Az egészséges fejlődés és a nagy termés érdekében öntözni kell. A növény

fejlődésének két vízigényes szakasza van. Az első május végén, a kötődés után, a második július
elején, a termésfejlődés és -érés kezdetén van. Ekkor alkalmanként legalább 30 mm csapadéknak
megfelelő vizet juttassunk ki a területre.

Betakarítás. A berkenye virágzatában a bogyók többé-kevésbé azonos időben érnek, ezért a

termés egy menetben betakarítható. Érési ideje július 10–30. közé esik. Konzerv- és hűtőipari
felhasználásra ernyőstől kell szüretelni. Egy szedő napi szüreti teljesítménye (ernyőstől szedve)
elérheti a 150 kg-ot. Bogyója túléretten sem pereg.

Az alcsonyabb bokrú fajtákat Észak-Európában eredményesen szüretelik ribiszkekombájnokkal.