Professional Documents
Culture Documents
A Pénzügyi Intézményrendszer Magyarországon
A Pénzügyi Intézményrendszer Magyarországon
INTÉZMÉNYRENDSZER
MAGYARORSZÁGON
2011
Lektorálta: Bánfi Tamás
Szerkesztıbizottság:
Tatay Tibor
Vágyi Ferenc Róbert
Varga József
A kötet szerzıi:
ISBN 978-963-89173-1-7
2
TARTALOMJEGYZÉK
Elıszó 9
1. A pénzügyek szerepe a pénzügyi
intézményrendszerben 10
1.1 Monetáris politika 11
1.1.1 A monetáris politika keretei 12
1.1.2 Kötelezı jegybanki tartalék 15
1.1.3 Árfolyamok 15
1.1.4 Kamatok 16
2. A hazai bankrendszer mőködése 22
2.1 A hazai kétszintő bankrendszer kialakítása 23
2.1.1 A kereskedelmi bankok tevékenységét támogató belsı
tényezık kialakítása 24
2.1.2 A kereskedelmi bankok funkcióinak a megszervezése és
tevékenységük kibontakoztatása 25
2.1.3 A fizetıképesség (likviditás) 27
2.1.4 A biztonság (szekuritás) 29
2.1.5 A fizetıképesség (bonitás) 29
2.1.6 A jövedelmezıség (rentabilitás) 30
2.1.7 Az ügyfélorientált bankszolgáltatások 32
2.2 A belföldi fizetési forgalom 34
2.2.1 A belföldi fizetési forgalom alapkérdései 35
2.2.2 A pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél kapcsolata 37
2.2.3 Pénzforgalmi szolgáltatások 43
2.2.4 A kártyarendszer bevezetésének kérdései, a rendszer
szereplıi 54
2.2.5 A kártyák típusai és díjai 55
2.2.6 A kártyarendszerek technikai kérdései 57
2.3 Egyéb banki mőveletek 60
2.3.2 Lízing típusai 62
2.3.3 A lízing szereplıi 66
2.3.4 További lízingtípusok 68
2.3.5 A magyar lízingpiac 69
2.3.6 Követelés - megvásárlás 70
2.3.7 A faktorálás 73
2.3.8 A faktordíj kialakítása 76
2.3.9 A faktoring típusai 78
2.3.10 A magyar faktorpiac 79
2.3.11 A forfetírozás 80
3
2.4 Jelzáloghitel-intézetek 82
2.4.1 A jelzáloghitel és a jelzáloglevél fogalma 83
2.4.2 A jelzáloghitelezés történelmi kialakulása 86
2.4.3 A nemzetközi modellek 88
2.4.4 Törvényi szabályozás Magyarországon 94
2.4.5 Földhitel- és Jelzálogbank Nyrt. 100
2.4.7 Az OTP Jelzálogbank Zrt. 105
2.4.8 A magyar jelzálogpiac jellemzıi 107
2.5 A lakástakarékpénztárak és kialakulásuk 112
2.5.1 A magyarországi lakáspiac 113
2.5.2 Német modell 116
2.5.3 Angolszász modell 117
2.5.4 Francia modell 118
2.5.5 A lakástakarékpénztárak mőködésének általános jellemzıi
119
2.5.6 Lakáslízing 124
2.6 A bankszektor számviteli sajátosságai 126
2.6.1 Hitelintézet, mint sajátos tevékenységet folytató
vállalkozás 127
2.6.2 Pénzforgalmi intézmény 127
2.6.3 Közvetítı 128
2.6.4 Hitelintézetek alapítása, mőködése, megszőnésére
vonatkozó szabályok 129
2.6.5 A hitelintézet a prudens mőködésre vonatkozó
követelmények 132
2.6.6 A hitelintézetek éves beszámoló készítési
kötelezettségének sajátosságai 143
2.6.7 A hitelintézetek számvitele, és könyvvezetése 149
2.6.8 Hitelintézetek sajátos könyvviteli elszámolásai 151
3. A tıkepiac mőködése 172
3.1 A tıkepiac mőködése, a tızsde 173
3.1.1 A tıkepiacokról röviden 174
3.1.2 A tızsdérıl általánosan 175
3.1.3 A tızsde szereplıi 177
3.1.4 A tızsdei kereskedésbe való bekerülés (IPO) 179
3.1.5 A részvények típusai, fajtái 181
3.1.6 Kereskedési technikák 183
3.1.7 Tızsdei ügyletek, megbízások 184
3.1.8 Értékelési módszerek 185
3.1.9 A tızsdék és a tıkepiaci szereplık felügyelete 188
4
3.1.10 A világ legjelentısebb tızsdeindexei 190
3.1.11 A Budapesti Értéktızsde, a BÉT 191
3.2 Befektetési alapok 200
3.2.1 A befektetési alapok fogalma 201
3.2.2 A befektetési alapok csoportosítása 203
3.2.3 A befektetési alapok nyújtotta elınyök 206
3.2.4 Az alapok kockázata és hozama 207
4. Biztosítási szektor 210
4.1 Életbiztosítás 212
4.1.1 Életbiztosítás 212
4.1.2 Mi a különbség a személybiztosítás és az életbiztosítás
között? 213
4.1.3 Az életbiztosítások gazdasági szerepe 213
4.1.4 Az életbiztosítások súlya a gazdaságban 214
4.1.5 Életbiztosítások története 215
4.1.6 Mi jellemzi a magyar biztosítási piacot? 216
4.1.7 Az életbiztosítás szerepe a magánszemélyek pénzügyi
jövıjének alakításában 219
4.1.8 A kiegészítı biztosítások szolgáltatásai 223
4.1.9 Kockázatok kezelése 224
4.1.10 Az életbiztosítások díja 225
4.1.11 A biztosítási piac intézményrendszere 226
4.1.12 Az életbiztosítás értékesítése 226
4.1.13 Hogyan tud eligazodni a megtakarítást keresı? 229
4.1.14 Konkurens termékek a pénzügyi piacon 232
4.1.15 Tartós befektetési szerzıdés (TBSZ) 233
4.2 Vagyonbiztosítás 234
4.2.1 Vagyonbiztosítás múltja 235
4.2.2 A vagyonbiztosítás lényege, tárgya, létrejötte, alanyai 236
4.2.3 Vagyonbiztosítások csoportosítása 241
4.2.4 Vagyonbiztosítások formái 242
4.2.5 Biztosítótársaságok nem életbiztosítási ágának eredményei,
jellemzıi 248
4.3 Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak 252
4.3.1 Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak 253
4.3.2 Az önkéntes nyugdíjpénztárak 269
4.3.3 Az önkéntes önsegélyezı pénztárak 272
4.4 Az önkéntes pénztári rendszer 274
4.4.1 Bevezetés 275
4.4.2 Pénztárak szabályozási rendszere 275
5
4.4.3 Belsı szabályozás 279
4.4.4 Pénztárak szervezeti felépítése 280
4.4.5 Egyes pénztártípusokra vonatkozó szolgáltatási szabályok
282
4.4.6 Pénztárak befektetési tevékenysége 290
4.4.7 Egyes számviteli kérdések 291
4.4.8 Összefoglalás 297
4.5 A magánnyugdíjpénztárak 298
4.5.1 A magánnyugdíjpénztárak 299
4.5.2 A nyugdíjreform okai 299
4.5.3 Az I. pillér: A TB nyugdíj 302
4.5.4 A II. pillér: A magánnyugdíjpénztárak 303
4.5.5 A magánnyugdíjpénztári szolgáltatások 304
4.5.6 Választható portfoliós rendszer 305
4.5.7 Az alapítás és mőködtetés szabályai 309
4.5.8 Az átlépési díj 312
5. A pénzügyi intézményrendszer szabályozása 314
5.1 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 315
5.1.1 PSZÁF létrejötte, kialakulása 316
5.1.2 A PSZÁF mőködését érintı jogszabályok 317
5.1.3 A felügyeleti mőködés alapkérdései 318
5.1.4 Felügyeleti függetlenség 321
5.1.5 Kockázati alapú felügyelés 324
5.1.6 Transzparens felügyeleti mőködés 326
5.1.7 Nemzetközi együttmőködés 327
5.1.8 A PSZÁF fı tevékenységei 334
5.2 Jegybanki szabályozás 342
5.2.1 Szabályozási politika 346
5.3 Az OBA, a BEVA és az OTIVA mőködésének jellemzıi 350
5.3.1 Az OBA mőködésének jellemzıi 351
5.3.2 A BEVA mőködésének jellemzıi 356
5.3.3 AZ OTIVA mőködésének jellemzıi 358
5.3.4 Egyéb garancia alapok 359
5.4 A pénzmosás 360
5.4.1 A pénzmosás fogalma, közgazdasági jelentısége 361
5.4.2 A pénzmosás „technológiája” 362
5.4.3 Új jelenségek és veszélyek a nemzetközi pénzügyi életben
367
5.4.4 A pénzmosás megelızését célzó nemzetközi fellépés 368
5.4.5 Magyarországi szabályozás a pénzmosás ellen 372
6
FÜGGELÉK 1. 376
A hitelintézeti rendszer története 1990-2008 376
A politikai rendszerváltás körüli évek 376
Szabályozási változások 1991-ben 379
Válság és konszolidáció 382
Bankprivatizáció 384
Az 1996-os hitelintézeti törvény és a folyamatos jogharmonizáció
387
Az ezredforduló utáni bankszektor 389
FÜGGELÉK 2. 392
A lakástakarékpénztárak magyarországi kialakulása 392
A lakástakarékpénztárak tevékenysége 393
A lakástakarékpénztárak mőködése 398
IRODALOMJEGYZÉK 400
SZERZİK BEMUTATKOZÁSA 404
Dombi Zsuzsa 405
Éliás János 405
Gál Veronika Alexandra 406
Kovács Róbert 407
Kovács Tamás 407
Kövér Ágnes 408
Parádi-Dolgos Anett 409
Pataki László 410
Seregdi László 411
Soós Renáta 411
Szóka Károly 412
Varga József 414
Vágyi Ferenc Róbert 414
7
8
Elıszó
9
1.
10
1.1 Monetáris politika
Tartalomjegyzék
11
1.1.1 A monetáris politika keretei
Gazdaságpolitikának az állam azon gazdasági intézkedéseit nevezzük,
amelyeknek célja a gazdasági problémák megoldása és a jólét növelése. E
célok érdekében a gazdaságpolitika hagyományos megközelítés szerint
alapvetıen két eszközt alkalmaz, másként fogalmazva a
gazdaságpolitikának két ága van, a költségvetési és a monetáris politika.
Mielıtt továbblépünk, érdemes röviden meghatároznunk a
gazdaságpolitikát. (Mint minden fogalom meghatározásunk a
továbbiakban, ez is csak egyfajta megközelítés.) A gazdaságpolitika az
állam nézeteit, elhatározásait, rendszeres döntéseit, cselekedeteit jelenti,
amelyeket az állam társadalmi-politikai céljainak megvalósítása
érdekében a gazdaság befolyásolására alkalmaz. Az adott ország egészére
vonatkozó gazdasági jellegő célok és eszközök összességét tartalmazza. A
legfontosabbnak tartott makrogazdasági célok közé tartozik általában a
teljes vagy csaknem teljes foglalkoztatottság, az infláció szigorú keretek
között tartása, a gazdasági növekedés maximalizálása és az ország fizetési
mérlegének kiegyensúlyozottsága. E célok érdekében tehát általában két
eszközt a fiskális (vagy költségvetési) és a monetáris politikát alkalmazza.
A fiskális politika a makrogazdasági politikának azon része, amely a
gazdaság szereplıinek magatartására, tevékenységére a kormányzati
kiadások és az adózás meghatározásán keresztül kíván befolyást
gyakorolni.
A monetáris politika a makrogazdasági politikának azon része, amely a
gazdaság szereplıinek magatartására, tevékenységére a pénzkínálat
és/vagy a belföldi kamatláb meghatározásán keresztül kíván befolyást
gyakorolni.
A monetáris politika legfıbb ismérvei a következık: 1. különleges
intézményi kerettel rendelkezik. E politika irányítója az ország központi
bankja, az un. jegybank. Magyarország esetében ez a Magyar Nemzeti
Bank. 2. Különleges feladatot lát el, biztosítja az általa kibocsátott pénz
értékállóságát.
Mivel a monetáris politika, mint az a Tisztelt Olvasó számára kiderült az
elızı bekezdésekbıl, elsısorban a nemzetgazdaság szintjén értelmezhetı,
így jelentıs hasonlóságot tapasztalhatunk az egyes országok monetáris
politikái között. (Tartsuk azonban szem elıtt, hogy nemzetgazdaság
szintjétıl nagyobb keretek között, valuta övezetek, monetáris zónák,
országcsoportok keretében is mőködött, mőködik a gazdaságtörténetben
monetáris politika. Az egyik legnagyobb, legspeciálisabb éppen a
12
Magyarország számára is nagy jelentıséggel bíró Európai Monetáris
Unió, amelyre így külön ki fogunk térni.) A továbbiakban elsısorban a
magyar monetáris politika kérdéseivel foglalkozunk, megadva
természetesen egy általános keretet.
13
Bank monetáris politikai eszköztárára is.
14
Ezen feladatok ellátása érdekében az MNB az alábbi eszközöket
alkalmazza:
1.1.3 Árfolyamok
Az MNB külföldi pénznemek forintra és forintnak külföldi pénznemekre
való átszámítására vonatkozó hivatalos árfolyamokat jegyez és hoz
nyilvánosságra. Az árfolyamrendszerrıl és annak valamennyi
jellemzıjérıl, különösképpen a sávszélességrıl, a középárfolyamról és a
valutakosár összetételérıl a Kormány az MNB-vel egyetértésben dönt. Az
árfolyamrendszert érintı változtatások nem veszélyeztethetik az MNB
árstabilitás elérésével és fenntartásával kapcsolatos elsıdleges célját. Az
MNB az elızıekben elıírt módon kialakított árfolyamrendszer keretei
között szükség és lehetıség szerint védi és befolyásolja az árfolyamokat a
belföldi és a külföldi devizapiacokon. Az árfolyam-politikát a Kormány
és az MNB az Európai Unió tagállamai közös érdekő ügyeként kezeli.
15
1.1.4 Kamatok
Az MNB irányadó kamatként jegybanki alapkamatot állapít meg. Az
MNB a jegybanki alapkamat mértékét a Magyar Közlönyben közzéteszi.
A pénzügyi intézmények és befektetési vállalkozások által elhelyezett
kötelezı tartalékok után az MNB kamatot téríthet. A kamatok a
tartalékráta különbözı típusú forrásai szerint eltérı mértékőek lehetnek.
16
bejelentett mérték alapján vagy bizonyos makrogazdasági
mutatószámokhoz igazítva történik. Hazánk esetében ez az elıbbi módon
történt.
17
A széles árfolyamsáv
18
monetáris politika megszüntetését jelenti. Nos, mit is jelentenek pontosan
ezek a fogalmak?
A kritériumok a következık:
1. Az infláció rátája nem lehet 1,5%-nál több a három legnagyobb
árstabilitással rendelkezı tagállam inflációs rátájának átlagánál,
és ezt az alacsony inflációt fenntartható módon kell produkálni.
2. Az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át;
a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60 %-át (illetve
60% fölötti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és
jelentıs csökkenést kell felmutatni).
3. A tagállam nemzeti valutájának árfolyama a Gazdasági és
Monetáris Unió harmadik szakaszába lépést megelızı két évben
nem lépheti át a második szakaszban megállapított
árfolyamsávot. Ez a gyakorlatban +/- 15%-ot jelentett egy
közösen megállapított valutakosárhoz képest. A gyakorlatban ez
azzal is jár(t), hogy az adott országnak be kell lépnie az Európai
Árfolyam Mechanizmusba. (Ennek jelenlegi utóda az ERM-2.)
4. A hosszú távú hitelek kamatlába legfeljebb 2%-kal lehet több
mint a három legnagyobb árstabilitással rendelkezı tagállam
államkölcsöneinek átlagos kamatlába.
19
ERM-2
20
21
2.
22
2.1 A hazai kétszintő bankrendszer kialakítása
Tartalomjegyzék
2.1 A hazai kétszintő bankrendszer kialakítása 23
2.1.1 A kereskedelmi bankok tevékenységét támogató
belsı tényezık kialakítása 24
2.1.2 A kereskedelmi bankok funkcióinak a megszervezése
és tevékenységük kibontakoztatása 25
2.1.3 A fizetıképesség (likviditás) 27
2.1.4 A biztonság (szekuritás) 29
2.1.5 A fizetıképesség (bonitás) 29
2.1.6 A jövedelmezıség (rentabilitás) 30
2.1.7 Az ügyfélorientált bankszolgáltatások 32
23
2.1.1 A kereskedelmi bankok tevékenységét támogató belsı
tényezık kialakítása
Ahhoz, hogy a létrehozott kereskedelmi bankok funkcióiknak eleget
tudjanak tenni, ki kellett alakítaniuk a passzív és az aktív hitelmőveleteik
lebonyolításának, a hitel- és ezen keresztül a pénzteremtés, valamint az
ügyfelek megfelelı kiszolgálásának belsı szervezetét, valamint rendjét.
24
2.1.2 A kereskedelmi bankok funkcióinak a megszervezése
és tevékenységük kibontakoztatása
A kereskedelmi bankok meghatározó funkciói fokozatosan alakultak ki.
Elsıként a közvetítı tevékenységet, azaz a betétek összegyőjtését és
hitelként történı kihelyezését kellett elınyben részesíteni, hogy a
pénzmegtakarítások meghatározott gazdasági célokra konvertálhatók
legyenek. Ezt követıen a pénzintézetekben rejlı szervezıerıt kellett
erıtérbe helyezni, majd fokozatosan pénzteremtı képességük is kezdett
érvényesülni.
25
következett az egyszintő bankrendszer gyakorlatából. Bár ez csak annak
ismeretében igaz, hogy a jegybanki és a kereskedelmi banki funkciókat
egyaránt gyakorló Magyar Nemzeti Bankon belül egy sor ellentmondás
volt megfigyelhetı a jegybanki „oldal” és a kereskedelmi banki „oldal”
között. A pénzt a kereskedelmi banki oldal teremtette, s ezt ismerte el
utólag a jegybanki oldal, gyakran sok aggályt felvetve. A kereskedelmi
banki oldal ugyanis túlnyomó fölényre tett szert, maga alá győrte a
jegybanki oldalt, mivel az utóbbinak jóformán semmilyen lehetısége sem
volt, hogy megálljt kiáltson a túlzott hitelkiterjesztésnek, mert ehhez nem
voltak meg a megfelelı eszközei. Ez is hozzájárult a kétszintő
bankrendszer létrehozásához, hiszen a kereskedelmi bankoknak
elsısorban forrásaikból kell hitelezniük, a pénzteremtés jegybanki
szabályozása rendszerint hatékonyabb.
A jegybanki szabályozás azonban nehezen viselte el a változásoknak azt a
következményét, hogy a pénzteremtés jelentıs hányada kikerült közvetlen
hatókörébıl, s nem lehetett direkt utasításokkal befolyásolni, csakis
közvetett módon érvényesülı szabályozás segítségével. Ezért a jegybanki
szabályozáson belül kezdetben még az indokoltnál is több volt a direkt és
kevesebb az indirekt elem.
26
2.1.3 A fizetıképesség (likviditás)
Ami a fizetıképességet illeti, a kereskedelmi bankoknak három dologi
formában, azaz
- készpénzben,
- bankszámlapénzben és
- azonnal értékesíthetı, forgalomképes értékpapírokkal kellett
biztosítaniuk fizetıképességüket.
A fizetıképesség az aktív és a passzív bankmőveletek közötti szükséges
összhang biztosítására pénzintézeteink mőködésük elsı éveiben a
szükségesnél kevesebb figyelmet fordítottak. Ebbıl 1987 végén és 1988
elején komoly problémák jelentkeztek. Kereskedelmi bankjaink
mentségére szolgál azonban az a vitathatatlan tény, hogy gyakorlatilag
kidolgozatlan és statisztikailag verifikálatlan volt a betétek és a hitelek
struktúrája összhangja biztosításának módszertana. Annyit ugyan
ismertek, hogy a passzív bankmőveletek méretei, a betétek lekötésének
feltételei és szerkezete határozzák meg a hitelkihelyezések terjedelmét és
lejárati struktúráját, de azt, hogy ennek azonosságnak kell-e lennie, vagy
milyen mértékben térhet el az egyik a másiktól, erre nem kaptak választ.
A szakkönyvekbıl annyi kiderült, hogy a közép- és a hosszú lejáratú
hitelkihelyezések összege és aránya rendszerint meghaladja a közép- és a
hosszú lejáratú betétek mértékét és súlyát, de hogy a rövid lejáratú
források milyen hányada helyezhetı ki rövid, esetleg közép- és hosszú
lejáratra, azt csak a gyakorlat igazolhatta vissza.
A likviditás különbözı dologi formáit illetıen a megfelelı
készpénzkészlet biztosítása nélkülözhetetlen volt. A kereskedelmi
bankoknak – több szempontból is – elemi érdekük volt készpénzkészletük
optimalizálása:
- azt, hogy fizetési kötelezettségeit milyen arányban teljesíti
bankszámlapénzzel, készpénzzel vagy készpénzkímélı és -helyettesítı
módozatokkal, nem a bank, hanem az ügyfél dönti el. Ennek
befolyásolására azonban a 90-es évtized elején a kereskedelmi bankoknak
kevés lehetıségük volt;
- a készpénzkészlet a kereskedelmi bankoknál nem forrás, hanem
eszköz. Ennek megfelelıen, ha túl magas készpénzkészlettel
rendelkeznek, akkor ennek arányában kevesebb hitelkihelyezésre van
módjuk. Ha viszont túl alacsony készpénzkészletet tartanak, kifizetési
nehézségei keletkezhetnek, ezért közvetlen jegybankpénzért kell
fordulniuk a jegybankhoz, ami ugyancsak a hitelkihelyezési lehetıségeket
27
korlátozza. Az indokoltnál kisebb készpénzkészlet miatt a kereskedelmi
bank központja és hálózata között, illetve hálózatán belül elkerülhetı és
költséges pénzszállítások merülhetnek fel;
- a készpénzkészlet mértékének meghatározásánál nem lehet
eltekinteni az ügyfelek üzleti tevékenységének természetétıl, a jegybanki
pénzhez való jutás rendszerétıl, a helyi adottságoktól, a kereskedelmi
bankok hálózatának területi elrendezıdésétıl, stb. sem.
28
Vélelmezhetı az is, hogy valamilyen okból bármikor meginoghat egy
bankba vetett bizalom és ekkor a betétesek és a hitelfelvevık viselkedése
kiszámíthatatlanná válik. A bank nem mindig képes bankközi hitellel
áthidalni a likviditási rést, vagy nem számíthat a jegybank segítségére.
Ezért vált szükségessé a likviditási elıírások kötelezıvé tétele és szigorú
betartatása.
29
bankrendszerben a jegybank technikailag korlátlan, gazdaságilag kevésbé
kötött hitelnyújtási képessége ezt nem tette szükségessé. „Az állam
/költségvetés/ és a jegybank nem mehet tönkre, nem lehet fizetésképtelen”
nézetet a gyakorlati cselekvések igazolták.
30
való alkalmazkodást, az exportérdekeltséget, stb. helyezi a hitelnyújtási
politika centrumába.
31
A „púpok” eltőnése új helyzetet teremtett a bankok közötti versenyben,
megváltoztak a „nagy tortából való részesedés” arányai. Ezen túlmenıen
az újabb kereskedelmi bankok, amelyeket nem terheltek a „púpok”-ból
adódó kötelezettségek, gyorsabb fejlıdéssel növelhették részesedésüket a
hitelpiacon.
A pénz- és tıkepiac formálódásával és kialakulásával a kereskedelmi
bankok közötti verseny – amely több mint fél évtizeden át lappangott –
erısen kiélezıdött azáltal, hogy nem a jegybankban koncentrálódott,
hanem decentralizálódott a hitelforrások kezelése.
Az ügyfélorientált bankszolgáltatások kiépítésében élenjáró bankok
elınyt élveztek a legjobb ügyfelek megszerzésében és megtartásában,
ezáltal jövedelmezıségük biztosításában.
Végül, de nem utolsó sorban az infláció sem érintette azonos módon és
mértékben az egyes kereskedelmi bankokat. Az infláció a bankok között
is újra elosztotta a jövedelmeket, felerısítve vagy tompítva az
elızıekben tárgyalt hatásokat is. Különösen a deviza- és a lakossági
üzletág esetében kellett a kereskedelmi bankoknak megfelelı
gondossággal eljárniuk, miközben tevékenységüket ezekre is fokozatosan
kiterjesztették.
32
Ezek a tevékenységek azonban az egyéb bankári mőveletekbıl kiszakítva
megoldhatatlanok. Az ügyfélorientált bankszolgáltatások komplex
megvalósítása természetesen meglehetısen tıkeigényes, a hazai
bankrendszer még sem térhetett ki túl hosszú ideig a kereskedelmi banki
tevékenységet alapvetıen érintı technológiai kihívás és a bankári
szolgáltatás iránti igény mind erıteljesebb nemzetközi és hazai
térhódítása elıl.
A bank, amely pénzben kifejezett értékekkel, azaz betétekkel, hitelekkel
és szolgáltatásokkal foglalkozik, különösen érzékeny az egységnyi pénz
vásárlóerejében bekövetkezı bármiféle változásra. A magas inflációs ráta
miatt csak azok a kereskedelmi bankok tudtak megbirkózni a
feladataikkal, amelyek elméletileg is felkészültek voltak és
megteremtették a mőködéshez szükséges szervezeti, személyi és dologi
feltételeket.
33
2.2 A belföldi fizetési forgalom
Tartalomjegyzék
2.2 A belföldi fizetési forgalom 34
2.2.1 A belföldi fizetési forgalom alapkérdései 35
2.2.1.1 Belföldön használható különbözı fizetési formák 35
2.2.2 A pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél kapcsolata 37
2.2.3 Pénzforgalmi szolgáltatások 43
2.2.4 A kártyarendszer bevezetésének kérdései,
a rendszer szereplıi 54
2.2.5 A kártyák típusai és díjai 55
2.2.6 A kártyarendszerek technikai kérdései 57
34
2.2.1 A belföldi fizetési forgalom alapkérdései
35
Hazánkban a könyv elkészítésekor érvényes elıírások 2009. november 1-
tıl több ponton lényegesen megváltoztatták a fizetési forgalom rendjét.
Az Európai Unión belüli pénzforgalom egységesítésének szándéka már
korábban elindult a SEPA (Single Euro Payment Area) keretében. A
SEPA célja az Európai Unión belüli pénzforgalom egységesítése, a
pénzforgalom fejlıdését a nem egységes nemzeti szabályozás keretében
akadályozó korlátok lebontása.
A) készpénzfizetés
B) pénzforgalmi szolgáltatás
a) fizetési számlák közötti fizetés
b) fizetési számlához kötıdı készpénzfizetés
c) fizetési számla nélküli fizetés.
36
c) fizetési számla nélküli fizetési mód különösen:
ca) a készpénzátutalás.
37
Az új szabályozás a pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél viszonyában
lényeges hangsúlyeltolódást hozott, amennyiben az ügyfél tájékoztatáshoz
főzıdı jogai erısödtek, különösen az ügyfelek elızetes tájékoztatására
vonatkozóan. A pénzforgalmi szolgáltatók számára új kötelezettségek
léptek be: a fizetési mővelet jóváhagyásának biztosítása, a fizetési
mővelet helyesbítése és a visszatérítés kötelezettsége.
38
A fizetési számla a pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél írásbeli
megállapodása alapján megkötött, a fizetési mőveletek teljesítésére
szolgáló számla, melynek egyik legfontosabb típusa a bankszámla.
1
A devizaszámla az ügyfél birtokába jutott konvertibilis deviza, ill. valuta elhelyezésére
szolgál. Speciális jellege miatt a szakirodalom a nemzetközi fizetetéseknél tárgyalja,
ezért ezzel a típussal mi nem foglalkozunk.
39
A folyószámla a fizetési forgalom lebonyolítására, a számlatulajdonos
hitelfelvételére szolgál. A folyószámla lényeges tulajdonsága a Ptk.
szerint, hogy a felek között kölcsönös tartozás vagy követelést
tartalmazhat, vagyis a számla egyenlege negatív is lehet. Ekkor a
számlatulajdonos egy összeghatár alatt automatikusan, külön eseti
hitelkérelem benyújtása nélkül hitelben részesülhet.
2
Az ellenırzı számok az elıttük álló számjegyek ellenırzésére szolgálnak,
melyeket a következı algoritmus szerint kell képezni: külön az 1-7., valamint külön a 9-
15. vagy 9-23. számjegyeket helyi értékük csökkenı sorrendjében meg kell szorozni a
"9, 7, 3, 1 …9, 7, 3,1" számokkal, a szorzatokat össze kell adni, és az eredmény egyes
helyi értékén lévı számot ki kell vonni 10-bıl. A különbség az ellenırzı szám. (Ha a
különbség "10", az ellenırzı szám értéke "0".)
40
vagy forma 9-24. pozíció (9-23. pozíció a számlaszám, 24. pozíció
ellenırzı szám, ekkor a 24 karakter hosszúságú pénzforgalmi jelzıszám
16. számjegye értelemszerően szabadon kialakítható;).
41
- a szabad rendelkezés lehetısége. A modern fizetési módokkal sok
helyen lehet fizetni (sok formával még külföldön is). Lehetséges
hirtelen ötletbıl vásárolni,
- a számlapénzes fizetés a számlatulajdonos részére kényelmes.
Fizetési megbízást ad és a bank magára vállalja a többi mőveletet.
Egyes fizetéseket automatikusan bonyolíthatunk és a bank a
fizetéseket a napi kivonaton írásban igazolja vissza.
42
ellenırzi. A pénzszámlálásról mindig jegyzıkönyv készül, melyet a
fıpénztáros aláírásával hitelesít.
aa) átutalás
43
A pénzforgalmi szabályozás csak a különös eseteket, eszerint az átutalás
különösen:
a) csoportos átutalás
b) rendszeres átutalás
c) hatósági átutalás és átutalási végzés.
A szabályozás nem nevesíti, de továbbra is alapesetnek tekinti az
egyszerő átutalást. Szintén nem került szabályozásra a korábban külön
részletezett bankkártyával kezdeményezett átutalás.
Csoportos átutalás
Rendszeres átutalás
44
- a hatósági átutalási megbízásban megjelölt
kedvezményezett számlatulajdonos és a pénzforgalmi jelzıszám
összetartozását
- a rendelkezésre jogosultnak a pénzforgalmi szolgáltatónál
bejelentett aláírását.
3. Ezután a kedvezményezett fizetési számláját vezetı pénzforgalmi
szolgáltató továbbítja az adatokat a fizetı fél fizetési számláját
vezetı pénzforgalmi szolgáltatóhoz.
Fontos eleme e fizetési altípusnak, hogy a fizetı fél fizetési számláját
vezetı pénzforgalmi szolgáltató a hatósági átutalási megbízásról és az
átutalási végzésrıl annak teljesítése, részteljesítése, vagy törvényben
meghatározottak szerinti sorbaállítása elıtt nem értesítheti a fizetı felet.
Ezután viszont értesítési kötelezettsége keletkezik, vagyis a
pénzforgalmi szolgáltató a hatósági átutalási megbízás és az átutalási
végzés (rész)teljesítésérıl, illetve sorbaállításáról a teljesítéssel, illetve a
sorbaállítással egyidejőleg a hatósági átutalási megbízás és az átutalási
végzés adattartalmának közlésével haladéktalanul, írásban értesíti a fizetı
fél számlatulajdonost.
ab) beszedési megbízás
Az átutalási mellett e fizetési mód másik lényeges altípusa a beszedési
megbízás. A beszedési megbízással a kedvezményezett megbízza a
fizetési számláját vezetı pénzforgalmi szolgáltatót, hogy fizetési számlája
javára, a fizetı fél fizetési számlája terhére meghatározott összeget
szedjen be. A kedvezményezett a beszedési megbízást a fizetési számláját
vezetı pénzforgalmi szolgáltatóhoz nyújtja be. A beszedés definíciója a
pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásáról 2009. évi LXXXV. törvény
szerint: „a kedvezményezett rendelkezése alapján végzett olyan
pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során a fizetı fél fizetési
számlájának a kedvezményezett javára történı megterhelése a fizetı fél
által a kedvezményezettnek, a kedvezményezett pénzforgalmi
szolgáltatójának vagy a fizetı fél saját pénzforgalmi szolgáltatójának
adott hozzájárulás alapján történik”.
A pénzforgalom jogi szabályozása szerint beszedés különösen:
a) a felhatalmazó levélen alapuló beszedés,
b) a váltóbeszedés,
c) a csekkbeszedés,
d) a csoportos beszedés,
e) a határidıs beszedés,
f) a okmányos beszedés.
45
Felhatalmazó levélen alapuló beszedés
Csekkbeszedés
Csoportos beszedés
46
különbözı fizetı felek fizetési számlái terhére szóló, terhelési nappal
ellátott beszedési megbízásokat kötegelve, csoportos formában nyújtja be.
47
Határidıs beszedés
Okmányos beszedés
48
lebonyolított fizetés esetén a terhelés összegének – mely lehet fizetési
számlára terhelt vagy hitelkeret terhére elszámolt összeg – meg kell
egyeznie a bizonylaton szereplı összeggel, vagyis az semmilyen kezelési
stb. költséggel nem csökkenthetı.
3
„Az akkreditív az angol documentary credit, illetve a francia crédit documentaire
kifejezések félrevezetı magyar fordításában: okmányos meghitelezés. Lényegéhez
azonban – a magyar elnevezés ellenére - nem tartozik hitelviszony. A vevınek
gondoskodnia kell a vételár kifizetéséhez szükséges összegrıl.” (Pénzügytan. Saldo,
Budapest 1997. I. kötet 165. oldal)
49
pénzforgalmi szolgáltató és az eladó között jön létre, amikor a
kedvezményezett kézhez kapja az akkreditívet. Ez az eladó számára nem
kötelezettség, hanem annak lehetısége, hogy a feltételek teljesítése után
biztosan hozzájusson az akkreditív összegéhez. Az eladónak általában
nincs kapcsolata a nyitó pénzforgalmi szolgáltatóval (mert nemzetközi
akkreditív esetén az más országban mőködik), ezért az akkreditíves
ügyletbe bekapcsolódik egy (vagy több) az eladóval kapcsolatban álló
másik pénzforgalmi szolgáltató is. A közbeiktatott pénzforgalmi
szolgáltató (k)nak mindig a nyitó pénzforgalmi szolgáltató ad megbízást
vagy felhatalmazást.
50
ba) a készpénzfizetésre szóló csekk kibocsátása és beváltása
A csekk szólhat:
- megnevezett személyre szóló csekk esetén csekk beváltójának
jogosultságát (legitimáció) a pénzforgalmi szolgáltató köteles ellenırizni.
51
- készpénzkifizetési célra szolgáló nyomtatvánnyal (pl. kifizetési lappal,
kivételi bizonylattal)
- a pénztárbizonylat aláírásával,
- csekk felhasználásával
- készpénzfelvételi utalvánnyal
- kifizetési utalvánnyal postai úton (postai kézbesítéssel)..
Készpénzfelvételi utalvány
52
Kifizetési utalvány
Fizetés bankkártyával
53
2.2.4 A kártyarendszer bevezetésének kérdései, a rendszer
szereplıi
A kártyarendszerek bevezetésének legfıbb nehézsége hazánkban – és
egyúttal Kelet-Európában – az a szemlélet, amely a készpénzt tekinti
valódi pénznek. Emellett az elıbbiekben már említettük azokat az okokat,
melyek a készpénzforgalom csökkenését akadályozzák.
54
limithatárt gyakran átlépı ügyfeleitıl, vagy hitelt vissza nem fizetı
ügyfeleitıl megtagadja a kártyakiváltást.
55
hitelcélt megindokolni, nincsenek a hitelelıterjesztésnek költségei stb. A
költségek tervezését segíti, hogy a tulajdonos határozhatja meg a havi
törlesztırészletek nagyságát. Mindezek az elınyök megsokszorozódnak
azáltal, hogy a kártyákat nemcsak belföldön, hanem nemzetközileg széles
körben is elfogadják.
Bankkártyák jutalékai
56
2.2.6 A kártyarendszerek technikai kérdései
A kártyatípus kiválasztása során a nemcsak finanszírozási, hanem egy sor
technikai kérdést is meg kell válaszolni. A legfontosabb kérdés, hogy
specializált (egy feladat elvégzésére képes) vagy univerzális
(többfunkciójú) kártyát vezessünk-e be.
57
az ügyfelet, magát a kártyát és a kártya felhasználását azonosítják.
Minimálisan ezek az adatok szükségesek bármely mővelet elvégzéséhez.
58
centiméterre közelíteni, mely kiküszöböli a kártyák véletlen leolvasását és
egy csipogás, valamint a terminál felirata bizonyítja a tranzakció
elfogadását. Az érintésnélküli fizetés során az erre felkészített terminálok
(ezek száma Magyarországon induláskor 350 volt) a hagyományos
bankkártya elfogadás mellett rádiófrekvenciás azonosítással történı
fizetésre (NFC) is alkalmasak a kártyában elhelyezett láthatatlan antenna
segítségével, tehát a hagyományos és az érintésnélküli fizetésre alkalmas
bankkártya fizikailag egyetlen bankkártyában testesül meg.
Ez a fizetési mód Magyarországon 3.000 forint alatti összeg alatt
használható.
59
2.3 Egyéb banki mőveletek
Tartalomjegyzék
2.3 Egyéb banki mőveletek 60
2.3.1 Lízingügyletek 61
2.3.1.1 Lízing története, fogalma 61
2.3.2 Lízing típusai 62
2.3.2.1 Pénzügyi lízing 62
2.3.2.2 Nyílt végő pénzügyi lízing 63
2.3.2.3 Zárt végő pénzügyi lízing 63
2.3.2.4 Operatív lízing 63
2.3.3 A lízing szereplıi 66
2.3.4 További lízingtípusok 68
2.3.4.1 Allízing 68
2.3.4.2 Visszlízing 68
2.3.5 A magyar lízingpiac 69
2.3.6 Követelés - megvásárlás 70
2.3.7 A faktorálás 73
2.3.7.1 Faktorálás fogalma 73
2.3.7.2 A faktorálás szereplıi, menete 74
2.3.8 A faktordíj kialakítása 76
2.3.9 A faktoring típusai 78
2.3.10 A magyar faktorpiac 79
2.3.11 A forfetírozás 80
60
Lízingügyletek
61
2.3.2 Lízing típusai
Alapvetıen kétféle lízing létezik: a pénzügyi és az operatív lízing. A
pénzügyi lízing a hitelezéshez, az operatív lízing inkább a bérbeadáshoz
áll közelebb. Mindkét esetben a lízingbeadó megvásárolja a lízingbevevı
számára szükséges eszközt és elıre megállapított összeg fejében átadja
használatra.
62
2.3.2.2 Nyílt végő pénzügyi lízing
A lízingbe adott eszköz a lízingbeadó tulajdonában marad, de a
lízingbevevı könyveibe aktiválják, így amortizációt is ı számolhat el. A
lízing lejáratakor a lízingbevevı a következı döntéseket hozhat:
• Nem kíván tulajdonjogot szerezni a lízingelt eszköz felett,
• Maradványértéken megvásárolja a lízingeszközt,
• A szerzıdés meghosszabbítását kezdeményezi maradványértékrıl.
63
lízingbeadó vállalja magára. Természetesen emiatt ez a forma drágább,
mint a csak finanszírozást nyújtó lízing.
64
1. sz. táblázat: Lízing típusok összehasonlítása
Nyílt végő Zárt végő Operatív lízing
pénzügyi pénzügyi
lízing lízing
Lízingbe adó
Lízingbe adó Lízingbe adó Lízingbe vevı
Szerzıdı felek Lízingbe vevı Lízingbe vevı Szállító (sokszor
szállító szállító megegyezik a
lízingbe adóval)
Közép ill. Közép ill.
hosszútáv, hosszútáv,
Futamidı
határozott határozott
idıtartam idıtartam
Lízingbe Lízingbe
Tulajdonjog Lízingbe adónál
adónál adónál
Tulajdonjog Nincs (ritkán
Opció Automatikus
átszállása elıvásárlási jog)
Lízingtárgy
Lízingbe Lízingbe
könyvszerinti Lízingbe adónál
vevınél vevınél
nyilvántartása
Értékcsökkenés Lízingbe Lízingbe
Lízingbe adónál
elszámolása vevınél vevınél
Értékcsökkenési Szokásos Szokásos
Gyorsított
kulcs mértékő mértékő
Értékcsökkenés Teljes Teljes
Részamortizáció
mértéke amortizáció amortizáció
Szokásos A piaci ár 10-
5-20 % 0
maradványérték 20%-a
Kamatrész,
Kamatrész,
Tıkerész,
Törlesztés Tıkerész
Tıkerész
ÁFA-ja
Kamatrész, Teljes lízingdíj
Lízingdíj
Tıkerész Kamatrész és az ÁFA is
költségelszámolása
ÁFA-ja elszámolható
Tıke: adózott Tıke: adózott
Törlesztés
eredménybıl, eredménybıl, Teljes törlesztés
elszámolása
Kamat: Kamat: a költségbıl
lízingbe vevınél
költségbıl költségbıl
65
Szállítónak Szállítónak
Lízingbe adó
fizet, fizet,
által fizetett ÁFA
visszaigényli visszaigényli
Futamidı alatt
Lízingbe vevı Futamidı elején
a tıkerészek
által fizetett ÁFA egy összegben
arányában
Finanszírozás és
Lízingbe adó
Finanszírozás Finanszírozás kiegészítı
szolgáltatása
szolgáltatás
Szokásos Szokásos
Biztosítékok hitelfedezet és hitelfedezet és a Lízingtárgy
a lízingtárgy lízingtárgy
Szokásos saját
10-30% 10-30% 10-30%
erı
66
A lízingbevevı hátrányai:
A lízingbeadó hátránya:
67
A szállító szerepe lízingelés esetén:
2.3.4.2 Visszlízing
A lízing egy továbbfejlesztett változata a visszlízing. Ekkor a
lízingbevevı vállalat már megvette az eszközét, tehát az ı tulajdona az.
Olyan partnert keres, aki megvásárolná tıle az eszközt, és visszaadná neki
lízingbe, vagyis csak a lízing kedvéért venné meg azt. Ezt a típusú
lízinget elsısorban a kis és középvállalatok szeretik felhasználni, mivel
nehezen tudna forráshoz jutni. Így a saját eszközüket, legfıképp
ingatlanjukat eladják és másnap visszalízingelik. Mivel tulajdonváltás
történik, a lízingszerzıdéshez kötıdıen ismét visszterhes vagyonszerzési
68
illetéket kellet fizetnie. 2010-tıl ezt a fajta illetéket eltörölték
Magyarországon, így hasonló finanszírozásúvá vált, mit a jelzálog alapú
hitelezés. Mivel a lízingnél a lízingtárgy a lízingbe adó tulajdonába kerül,
kedvezıbb elbírálás alá kerül, mint a jelzáloghitel. Ezáltal olyan
vállalkozások is forrásokhoz tudnak jutni, akiket eddig a bankok nem
finanszíroztak.
4
Magyar Lízing és Finanszírozó Társaságok Szövetsége: 1991-ben alakult, jelenleg a
tagjai száma meghaladja a 40-et, pártoló tagjaié pedig a 30-at. A magyar lízingpiac több
mint 90%-át fedi le.
69
Jellemzı a hosszú futamidı (6-10év), alacsony önerı, a finanszírozás
98%-ban devizaalapú (elsısorban CHF).
Szerkezeti struktúra5: személygépkocsi 56%, tehergépkocsi 14 %,
ingatlan 14,5%, gépek 14%, mőszaki, IT 1,5 %.
A legjelentısebb kihelyezések az autólízing területén voltak. Az
autólízing mértéke 2006-ban megtorpant, majd folyamatosan csökkeni
kezdet. 2007-ben ez még a teljes lízingpiacot különösebben nem érintette,
mert a lakáslízing területe nagyon dinamikus fejlıdést mutatott.
A 2008-ban jelentıs változás következett be. Az elsı félévi 1-2%-os
növekedés után, a válság hatására az év végére 1,5%-os csökkenés
következett be.
A válság hatása 2009-ben jelent meg: az elsı félévben a piac 70%-os
csökkenést mutatott az elızı év, hasonló idıszakához képest.
A piaci megtorpanás nem csak a magyar, hanem szinte a világ összes
lízingpiacára jellemezı. A válság elmúltával várható, hogy a piacok
megint növekedési pályára fognak állni.
5
2007. évi adatok (Magyar Lízingszövetség)
70
eladásnak nevezzük, ha az árut a fizetés elıtt is megkaphatja, akkor nyílt
eladás történt.
71
Ha az adásvétel nyílt formában zajlott le, akkor is van lehetıség a bank
bevonására, de ezúttal csak utólag, és a már meglévı követelések
megvásárlására, vagy megelılegezésére. Így mindkét eladási
mechanizmusba be lehet vonni a bankot, de a kétféle eladási
mechanizmusban más és más a bank szerepe.
A zárt eladásnál a bankot elızetesen vonják be, a pénz már elızetesen a
banknál van, és csak a szállítás után fizeti ki. Vagyis a pénz elıbb érkezik
be a bankba, és majd utána fizeti ki azt. A bank szerepe tehát semleges
harmadik személyként csak a közvetítés eladó és vevı között.
72
A követelés megelılegezésénél a bank a követelés várható beérkezési
idejéig kölcsönt ad az eladónak, de a nem-fizetés kockázatát nem vállalja
át. Ha a vevı mégsem fizetne, az eladónak a kölcsönt akkor is vissza kell
fizetnie, hiszen a kockázatot továbbra is ı viseli. Éppen ezért a követelés
megelılegezése viszonylag olcsó forma: a banknak csak a szokásos
hitelek kamatlábait kell figyelembe vennie, belekalkulálva azt is, hogy az
eladó is rossz pénzügyi helyzete is jelenthet fizetési kockázatot számára.
2.3.7 A faktorálás
73
esetben a fizetési határidı 30-120 nap is lehetséges. Ha közben újabb
megrendelést kapnak, finanszírozási problémájuk keletkezhet, vagyis
likviditási hiánnyal találkozhatnak. Ha a szállító cég nem szeretne
hitelfelvételbe bonyolódni, akkor inkább faktorházhoz fordul, aki
követeléseit megvásárolhatja. A kintlevıségek engedményezésérıl az
adósokat írásban kell értesíteni.
74
cégek besszállítói. Nehezen talál faktorcéget viszont akik szereléssel,
építéssel, illetve más szavatosságvállalással kapcsolatos tevékenységet
végeznek.
A faktor
Az adós
A faktorálás menete:
75
4. A vevı igazolja az eladó teljesítését ha az szerzıdéssel összhangban
van. Az eladó az igazolást és az ügylettel kapcsolatos egyéb
okmányokat megküldi a faktorbanknak.
76
neki. Másképpen a 90%-nyi esélyben fizetett kamatok elegendıek
kellenek hogy legyenek azért, hogy a 10%-ban bekövetkezı veszteségért,
az egész összeg elvesztéséért kárpótoljanak. Ez másképpen azt jelenti,
hogy a banknak egy ilyen esetben legalább 11% kamatot kell kérnie, hogy
az esetek 90%-ában 11% kamatot, az esetek 10%-ában 100% veszteséget
elkönyvelve várhatóan semleges pozícióba kerüljön.
77
2.3.9 A faktoring típusai
Ügynöki faktorálás: A mai faktorálás ebbıl a tevékenységbıl nıtte ki
magát, ma már nem számít igazi faktorálásnak. Ebben az esetben a bank
az eladót rendszeresen értesíti a vevı bonitásáról, figyeli a fizetéseket stb.
Az ügynöki tevékenységhez a késıbbiekben kapcsolódott az
adminisztratív szolgáltatások, majd az újkori faktorálás legfontosabb
része a pénzügyi szolgáltatás és a finanszírozás.
Csendes vagy nyílt faktorálás: a vevı az egész ügylet ideje alatt sem
szerez tudomást a faktorálásról, mert az eladó a bizalmatlanságát nem
szeretné nyilvánossá tenni. Nemzetközi faktoring esetén az UNIDROIT
Egyezményt6 alkalmazó országokban erre nincs lehetıség, mert az
kötelezıen elıírja az adós írásbeli értesítését. Adós értesítése esetén nyílt
faktorálásnak nevezzük az ügyletet.
6
Az UNIDROIT Egyezmény a nemzetközi követelésvételrıl 1988. május 28-án
Ottawában fogadták el, és a faktor szerzıdések szabályozását is tartalmazza. A magyar
jogban az 1997. évi LXXXV. Tv. A nemzetközi követelés-vételrıl törvénnyel került be.
78
megállapodni. A lejárati faktorálás leginkább visszkereseti jog nélkül
történik.
7
2008. évi adat (Magyar Faktoring Szövetség)
79
Ágazatok szerint8:
kereskedelem 42 %, Ipar 25%, szolgáltatások 12%, építıipar 10 %,
mezıgazdaság 4%, egyéb 7%.
2.3.11 A forfetírozás
A forfetírozás szó a francia „a forfait” szóból származik, amely bizonyos
dolgokról való lemondást jelent. A forfetírozás (eredeti, még ma is
gyakran használatos angol írásmódjával: forfaitírozás) sok tekintetben
hasonlít a faktoráláshoz, de bizonyos tekintetben szigorúbbak a
megkötései annál. A forfetírozást általában egyébként a külkereskedelmi
áruszállítás, beruházási javak export-import fedezésére szokták
felhasználni. Ilyen esetekben nemzetközi banki kapcsolatok is
szükségesek a fizetések behajtásához, hiszen várhatóan eladó és vevı
különbözı országban tart bankszámlát.
80
vállalat számára, a forfetírozás árában jóval nagyobb a kockázati rész
aránya.
Faktorálás Forfetírozás
1. rövid lejáratú követelések Közép-, hosszú lejáratú követelések
megvásárlása (max. 1 év) megvásárlása (1-7 év)
2. számlakövetelések Számlakövetelések és váltók
megvásárlása megvásárlása
3. kis összegő követelésekre is
Jelentıs összegekrıl van szó
kiterjed
4. visszkereseti jog kikötése
Visszkereseti jog kikötése kizárt
lehetséges
5. költségek az egyéb
A visszkereseti jog nem lehetséges,
szolgáltatások igénybevételének
ezért a biztosítási díj igen magas
függvénye
6. Általában keret megállapodások Egyedi megállapodások
7. A kockázatviselést és a
A két funkció egymástól
finanszírozás egymástól elkülönül
elválaszthatatlan
(részben vagy egészben)
8. Vevı a faktor ügyletrıl Vevı a forfait ügyletrıl nem szerez
tudomást szerez tudomást
Áruügyletbıl származó követelések.
9. Csak áruügylettıl elvált
Zárolás a követelés bizonyos %-ban
követelések, zárolt összeg nélkül
lehetséges
10. Szolgáltató-ügyintézıi funkció Szolgáltató-ügyintézıi funkció nem
idınként jelentıs jelentıs
81
2.4 Jelzáloghitel-intézetek
Tartalomjegyzék
2.4 Jelzáloghitel-intézetek 82
2.4.1 A jelzáloghitel és a jelzáloglevél fogalma 83
2.4.2 A jelzáloghitelezés történelmi kialakulása 86
2.4.3 A nemzetközi modellek 88
2.4.4 Törvényi szabályozás Magyarországon 94
2.4.5 Földhitel- és Jelzálogbank Nyrt. 100
2.4.7 Az OTP Jelzálogbank Zrt. 105
2.4.8 A magyar jelzálogpiac jellemzıi 107
82
2.4.1 A jelzáloghitel és a jelzáloglevél fogalma
A jelzáloghitel hosszú lejáratra, ingatlanra bejegyzett jelzálogjog fedezete
mellett nyújtott kölcsön, melyeket általában középtávú vagy hosszú
megtérüléső fejlesztések finanszírozására vesznek igénybe.
A hitelek futamidejét általában a fejlesztési cél határozza meg. Ebbıl a
szempontból középtávúnak tekintjük a 3-15 év futamidejő kölcsönöket,
hosszútávúnak a 20-25 éves futamidejő kölcsönöket, amelyek nemzetközi
gyakorlatban gyakran elıfordulnak.
A jelzáloghiteleket csoportosíthatjuk a hitelfelvevık célja szerint is.
Ebbıl a szempontból megkülönböztetünk lakóház-, illetve lakásvásárlás
célú kölcsönt, amelyek a piacon a leggyakoribbak, valamint egyéb, pl.
kereskedelmi épületek, illetve földvásárlás, hajó, repülıgép beszerzés
finanszírozására irányuló kölcsönt.
A csoportosítás módjától függetlenül valamennyi esetben a kölcsönt
nyújtó olyan hitelt ad a kölcsönt felvevınek, amelyet ingatlan jelzálog
biztosít, ráadásul alacsonyabb áron annál, mintha a hitelhez nem
kapcsolódna ilyen garancia. Annak az oka, hogy a kamatok a piaci szint
alsó sávjában találhatók elsısorban a megfelelı, piacképes, értékelt
biztosítékok miatti alacsonyabb kockázat, másodsorban a jelzálog–
hitelintézetekre általában jellemzı mérsékeltebb mőködési költségszint.
A jelzálogkölcsönök kamatfeltételeinek megállapításakor a pénzintézetek
a gazdasági környezettıl függıen többféle gyakorlatot követnek.
Elképzelhetı fix, változó, illetve ezek kombinációjaként kialakított
kamatfizetés, ahol a változó kamatláb különbözı nyilvános, értékelhetı
indexhez köthetı (ez lehet jegybanki alapkamat, állampapír hozam,
inflációs index stb.)
A kamat- és tıkefizetés figyelembe vételével a hitelterhek törlesztésének
rendkívül széles skálája alakítható ki. A törlesztırészlet lehet pl.:
• a futamidı során lehet konstans érték, ami várhatóan csökkenı
terhet jelent az adós részére,
• lehet akár folyamatosan növekvı érték,
• elképzelhetı folyamatos kamatfizetés különbözı idıpontokhoz
kötıdı tıketörlesztés mellett,
• illetve a hitelekhez esetenként 1-2 éves tıketörlesztési moratórium
is tartozhat.
83
A jelzáloghitel-piac alapvetı szereplıi egyrészt a jelzáloghitel-felvevı,
akinek jelzáloggal terhelhetı ingatlan tulajdona van, valamint a
jelzáloghitelt nyújtó pénzintézet. Ez utóbbi a jelzáloghitelt felvevı
tulajdonára bejegyzett jelzálogjog fedezetére nyújt hitelt, s a hitel
fedezeteként lekötött ingatlanokra alapozva, azok finanszírozására
jelzáloglevelet bocsát ki.
84
Az elsı jelzálogbankok a mezıgazdaság, a házépítés és késıbb a
városfejlesztés, a közösségi infrastruktúra, valamint a hajóvásárlás céljait
szolgáló hiteleket nyújtottak. Ezen értékpapírok nemzeti elnevezései is
tükrözik az eszköz- és forrásoldal szoros kapcsolatát a kötvényekben:
Németország Hypothekenpfandbrief
Franciaország lettre de gage / obligation foncier
USA mortgage bond
2. Biztonság
A jelzáloglevél biztonságát nemcsak a mögötte álló fedezet, hanem a
kibocsátás szigorú feltételrendszere és a hitelintézet mőködésének,
ellenırzésének szabályai is biztosítják, de talán leginkább az, hogy a
jelzáloghitel mögött lévı jelzálogjog gyors, egyszerő módon
érvényesíthetı. Biztonsága alapján az állampapírok után következik a
rangsorban.
85
3. Alacsony kockázat – mérsékelt hozam
A mögötte álló fedezetnek köszönhetıen a kockázata igen alacsony. A
jelzáloglevél biztonságot ad mind a hitelfelvevı, mind a kibocsátó
részére. Ez a többletbiztonság jelentısen csökkenti a kötvénytulajdonos
kockázatát, aki emiatt lemond a magasabb hozamról, amelyet egy
hasonló, de jelzáloghitellel nem fedezett értékpapíron realizálhatna.
86
A nagy áttörést 1840. évi XXI. törvénycikk hozta, mely lehetıséget
teremtett az adóssági követelések elsıbbség végetti betáblázására.
Az 1844. évi IV. törvénycikk kimondta, hogy nemesi javakat nem csak
nemesek birtokolhatnak. Ezzel jelentısen lazult az ısiség törvénye és
döntı lépések történtek a szabad tulajdonlás megteremtése érdekében.
Az ısiség 1848. évi eltörlését követıen, fıúri kezdeményezésre kezdıdött
a jelzáloghitelezés rendszerének kialakítása, hiszen így már lehetıvé vált,
hogy a földbirtokosok hitelt vegyenek fel a birtokaikra.
1855-ben került sor az ingatlanok felmérésére és december 15-én kiadott
rendelet elıírta a telekkönyv rendszerének bevezetését.
Az egyre szaporodó jelzálog- és földhitelintézetek a birtokok
nagyságának megfelelıen szakosodtak. 1862-ben a nagybirtokok
hitelszükségletének kielégítésére alakult a Magyar Földhitelintézet. 1860
elejére készült el a Magyar Földhitel Intézet alapszabálya, de
megalakítására csak 1862. szeptember 20-án adták ki az engedélyt,
ténylegesen azonban 1863. áprilisában kezdett el mőködni az intézet.
A kis- és középbirtokokat – többek között – a Kisbirtokosok Országos
Földhitelintézete finanszírozta. 1879-ben létrehozták (uralkodóház,
magyar állam, az egyházak, városok, vármegyék és pénzintézetek) a
Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetét, melynek mőködését az 1879.
évi XXXIX. törvénycikk szabályozta.
1911. évi XV. törvény rendelkezik a Magyar Földhitelintézetek Országos
szövetsége létrehozásáról, mely azt a feladatot kapta, hogy a
Földmívelésügyi Minisztérium irányítása mellett bonyolítsa le az
ingatlanok kisebb részekre történı parcellázását, a kis és középbirtokok
számának növelése érdekében.
1936-ban az állam arra az elhatározásra jutott, hogy saját felügyelete alá
kell vonnia a különbözı földhitelintézeteket, ezért létrehozta 1936-ban az
Országos Földhitelintézetet, melynek tevékenysége érdemben a II.
világháborúig terjedt.
A városiasodás és a lakásépítés igénye a telkeket és az építményeket is
bevonta a jelzáloghitelezésbe. Iparvállalatok számára az Országos Magyar
Ipari Jelzáloghitelintézet nyújtott jelzálogkölcsönöket. A Magyar
Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankjának tevékenysége az
elıbbiektıl különbözött, nem volt közvetlen kapcsolata a kölcsönt
felvevıkkel: hitelintézetektıl győjtött jelzálog-követeléseket, amelyekre
jelzálogleveleket bocsátott ki.
87
A második világháborút követı tervutasításos rendszer, a tızsde
megszőnése (1948), a bankok államosítása nem csak a zálogpiac
fejlıdését fagyasztotta be, de a versenyképes gazdaság fejlıdésének is
gátat szabott.
a) Jelzáloghitelezés Németországban
Jelzáloghitelezésre specializált pénzintézetek Németországban 1862 óta
mőködnek.
A német jelzáloghitelpiac egy rendkívül szabályozott jelzálogpiac, a
pénzügyi intézmény szintjén nem válik külön a jelzáloghitelezés a
jelzáloglevél kibocsátójától, a jelzáloghitel-intézmény bocsátja ki a
jelzáloglevele, aki egyben teljes vagyonával felel a kibocsátott
jelzáloglevelekért.
A jelzáloghitel piac legfontosabb résztvevıi a következık:
• Hitelfelvevık
• Jelzáloghitelezık
88
- a hitelezési tevékenységük korlátozott, csak jelzáloghiteleket
nyújthatnak, melynek egy speciális formája az
önkormányzatoknak nyújtott hitel.
89
Az irányelvek lehetıvé teszik, hogy a befektetési alapok az általános
elıírásoknál nagyobb mértékben vásároljanak jelzálogkötvényeket.
b) Az amerikai jelzáloghitel-rendszer
90
A jelzáloghitel piac legfontosabb résztvevıi a következık:
• Hitelfelvevık
• Jelzáloghitelezık
• Jelzálogkölcsön vásárlók
• Jelzálogkölcsön kezelık, jelzálogbrókerek
• Jelzálogkölcsön biztosítók
A jelzáloghitelezı:
A jelzálogkölcsön eredeti folyósítója a jelzáloghitelezı. Ilyen
tevékenységet az USA-ban kereskedelmi bankok, takarékpénztárak
(takarékszövetkezetek), jelzáloghitel – bankok, biztosítópénztárak és
nyugdíjalapok egyaránt végezhetnek. A felsoroltak közül az elsı három
intézménytípus nyújtja a jelzálogkölcsönök túlnyomó többségét.
A jelzáloghitelezı a kölcsön folyósítása után választhat, hogy
• a hitelt saját portfoliójában tartja,
• értékesíti azt egy másik befektetési intézmény részére, amely azt
egyéb hitelekkel együtt egy alapba (pool) helyezi, és ezzel fedezi
értékpapír kibocsátását (mortgage backed securities),
• saját maga bocsát ki a hitelekkel fedezett értékpapírokat.
A jelzálogkölcsön vásárlók:
91
teljesít és nyilvántartást vezetnek a tartozások állásáról. A jelzálogkölcsön
kezelık általában kereskedelmi bankokhoz, takarékszövetkezetekhez
kapcsolódó intézmények, de elıfordulhat, hogy maguk a jelzáloghitel-
bankok is végeznek ilyen tevékenységet.
A jelzálogkölcsön biztosítók
92
2.4.3-1. táblázat: Összehasonlítva az amerikait az európai rendszerrel a
legfontosabb különbségek a következık
A kötvénytulajdonosok
a kibocsátó csıdje
esetén elınyt élveznek.
93
2.4.4 Törvényi szabályozás Magyarországon
Az 1992-ben létrehozott Földhitelintézet Alapítvány (alapítók: Országos
Takarékszövetkezeti Szövetség, Agrobank, Mezıbank, K&H Bank)
feladata az volt, hogy a magyar mezıgazdaságban a földjelzálog hitelezés
létrehozását (jogi és intézményi hátterét) tudományos és szakmai
kutatómunkákkal elısegítse.
Tevékenységi korlátok:
• nem végezhet olyan általános banki tevékenységet, mint például a
betétgyőjtés, számlavezetés, készpénz-helyettesítı fizetési eszköz
kibocsátása, lízing, vagyonkezelés,
• csak jelzálogjoggal vagy állami készfizetı kezesség vállalásával
biztosított fedezet mellett nyújthat hitelt,
• jelzáloglevél visszavásárlására nem vállalhat kötelezettséget,
valamit a hitel elıtörlesztését és a lejárat elıtti végtörlesztését is
megtagadhatja,
94
• bankári kötelezettséget (kezesség, garancia) csak ingatlanfedezet
mellett vállalhat és csak azok részére, akiknek hitelt nyújt.
A jelzálog-hitelintézet a Jht. szerint olyan speciális tevékenységet folytató
hitelintézet, amely elsısorban pénzkölcsönt nyújt Magyarország területén
lévı ingatlanon alapított jelzálogjog fedezete mellett, s ehhez forrásait
jelzáloglevél kibocsátásával győjti.
- a jelzáloglevél elnevezés,
- a jelzáloglevél névértéke,
- a jelzáloglevél lejárata,
95
A jelzáloglevél biztonsága érdekében a törvény igen körültekintı módon
határozza meg a kibocsátás feltételeit. Egy sorozatban csak azonos
jogokat megtestesítı, azonos névértékő jelzáloglevelek bocsáthatók ki. A
jelzáloglevelek nyomdai úton, vagy pedig dematerializált értékpapír
formájában is kibocsáthatóak.
96
összege a fedezetül lekötött ingatlan hitelbiztosítéki értékének hatvan
százalékát meghaladja, rendes fedezetként legfeljebb 60% mértékéig
vehetı figyelembe a jelzáloglevél mögött.
A hitelbiztosítéki érték valamely ingatlannak az óvatos becslés elvén
meghatározott értéke, amely döntı jelentıséggel bír a jelzálog alapú
hitelezési tevékenység biztosítéki rendszerében, hiszen egyrészt ez az
érték határolja be a bank lehetséges kötelezettségvállalásának mértékét,
másrészt ez nyújt biztosítékot valamely követelésre és annak járulékaira.
A hitelbiztosítéki érték megállapításának alapja a forgalmi érték, amely
háromféle módszerrel határozható meg:
97
erejéig. Pótfedezet lehet, pl. az állampapír vagy más biztonságos
értékpapír.
98
- továbbá a nem bírósági végrehajtás, amely lehetıvé teszi a hitelezı
számára, hogy az ingatlan értékesítését kezdeményezze anélkül, hogy a
bírósági eljárás folyamatát végig kellene járni. (Az USA-ban és
hazánkban is megengedett, ha a szerzıdés tartalmaz erre vonatkozó
megállapítást.)
Magyarországon, amennyiben a hitelszerzıdést közjegyzı által kötötték,
a végrehajtási eljárás a bíróság ítélete nélkül is megkezdıdhet.
Egyértelmő hátrányai e megoldásnak, hogy a közjegyzıi díjak magasak,
és a folyamat idıigényes. A gyakorlatban ezt a módszert alkalmazzák a
bankok, sok esetben a közjegyzıi díjat átvállalják az ügyféltıl.
Egyéb biztosítékok:
99
Kiegészítı biztosítékot nyújthatnak az állami garanciarendszerek (pl.
Hitelgarancia Rt.), mert az általuk nyújtott, részben állami
kötelezettségvállalást jelentı garancia jól illeszkedik a hitelintézet által
kibocsátott jelzáloglevelek pótfedezetének körébe.
100
Az alapítástól eltelt idıszakot figyelembe véve az FHB továbbra is
túlnyomó többségben a Magyar Állam tulajdonában van, amely
részesedése közvetlenül 56,1%, közvetve 100%. Résztulajdonos a
Magyar Fejlesztési Bank Rt. 35,4%-kal, valamint az FHB, aki 8,5 % saját
részvényt vásárolt vissza.
101
Az FHB 2000-ben alapvetıen megváltoztatta értékesítési politikáját, s
fokozatosan építette ki partnerhálózatát. A 142 munkatársból álló banki
létszám mellett az értékesítési politika három fontos összetevıje:
102
Az Európai Jelzálogszövetség 2001. november 29-én megtartott
közgyőlésének döntése nyomán az FHB a szervezet társult tagja lett.
103
2.4.6 Az UniCredit Jelzálogbank Zrt. (régebben: HVB
Jelzálogbank Rt.)
A HVB Jelzálogbank Rt. Németország második és Európa harmadik
legnagyobb bankjának, a HVB Group-hoz tartozó Hypo Vereinsbank AG.
München-nek a 100%-os magyarországi leányvállalata.
A 2000. üzleti év végén (az Éves Jelentés adatai szerint) a HVB szavatoló
tıkéje 3,514 millió Ft-ot tett ki, tıkemegfelelési mutatója 95,15% volt, s
ez által magasan a törvényi 8%-os érték fölött áll. A Bank 22 munkatársat
foglalkoztat.
104
A HVB jelzáloglevél-kibocsátásának elıkészítése 2000-ben kezdıdött
meg. Elsı kibocsátásuk 2001. második negyedévében valósult meg. A
HVB Jelzálogbank 2001 augusztusában zárt körben intézményi
befektetıknek 1-1,5 Mrd Ft névértékő, ötéves futamidejő, változó
kamatozású jelzáloglevelet bocsátott ki. A hozam a kibocsátást megelızı
három diszkont-kincstárjegy aukció súlyozott átlaga plusz 80 bázispont
felár.
105
az OTP Bank hálózatán keresztül, konzorciális formában hitelez 2002
áprilisától.
106
A társaság piaci részaránya, a három magyarországi jelzálog-hitelintézet
között, mind a kibocsátott jelzáloglevelek állománya (70%), mind, a
jelzáloghitel-állomány vonatkozásában (67%) nıtt az év végére.
107
eladósodottság, a kedvezı lakáshitel feltételek keresletgeneráló hatása
valamint, az állami forrás oldali támogatásának eredményeként a bankok
figyelmüket a lakossági és ezen belül is az ingatlan célú termékekre
fordították. A támogatási rendelet hatására a jelzálogbankok kiemelkedı
szerephez jutottak a jelzáloghitelezésben, mivel Magyarországon az a
speciális megoldás született, hogy a kormányzat a támogatások egy részét
a jelzáloglevél alapú finanszírozáshoz kötötte (forrásoldali támogatású
hitelek). A támogatások részben jelzáloglevelekhez kapcsolása
következtében a kereskedelmi bankok csak jelzálogbanki refinanszírozás
útján tudtak a forrásoldali kamattámogatásokhoz hozzájutni, ami jelentıs
hatást gyakorol a verseny mértékére is. A saját hitelt is nyújtó
jelzálogbankok, és azok a kereskedelmi bankok, amelyek saját
jelzálogbankkal rendelkeztek, az olcsóbb finanszírozás révén elınybe
kerültek a többi bankkal szemben.
108
jelzálogfedezet mellett nyújtott hitelt teljes egészében átveszi a
kereskedelmi banktól, a másik megoldás pedig az önálló
zálogjogvásárlás, amikor csak a jelzáloghitel mögött álló zálogjog került
át a jelzálogbankhoz, valójában nem a hitelt, hanem az önálló
jelzálogjogot refinanszírozta a jelzálogbank, mert így a hitel a
kereskedelmi bankok mérlegében maradt.
109
emelkedik. Hat év távlatában a legdinamikusabb növekedés 2002 és 2003
között történt, akkor egy esztendı alatt az állomány megduplázódott. A
bankok által 2004-ben bevezetett devizahitelek száma és összege szintén
jelentısen nıtt: 2004-ben az összes hitelállomány összegének egytizedét
sem érte el, 2008-ra meghaladta a 60%-ot. A 2007. végi állapothoz képest
2008. december végére a teljes hitelállomány összege közel 25%-kal, a
devizaalapú állományé 62%-kal emelkedett. 2005 elején 35 milliárddal,
addig 2008 közepén már 100 milliárd forinttal emelkedett havonta a teljes
jelzáloghitel. Fontos kiemelni azonban, hogy a jelzáloghitelezés
állománya nagyon alacsony szintrıl kezdett gyorsan növekedni, és még
mindig elmarad a fejlett országok hasonló értékétıl. Míg 2003-ban 2%,
addig 2006-ban 13% és 2007-ben 17% volt a jelzáloghitelek GDP-hez
viszonyított aránya Magyarországon. Összehasonlításképpen: a
jelzáloghitelek GDP-hez viszonyított aránya az eurozónában 50%, míg az
Egyesült Államokban 80% körüli volt
110
111
2.5 A lakástakarékpénztárak és kialakulásuk
Tartalomjegyzék
2.5 A lakástakarékpénztárak és kialakulásuk 112
2.5.1 A magyarországi lakáspiac 113
2.5.2 Német modell 116
2.5.3 Angolszász modell 117
2.5.4 Francia modell 118
2.5.5 A lakástakarékpénztárak mőködésének
általános jellemzıi 119
2.5.6 Lakáslízing 124
112
A modern állam elengedhetetlen kötelezettsége bizonyos jóléti funkciók
ellátása, így már nagyon régi idıktıl fogva foglalkoznak a kormányok
többek között az adott ország lakásállományával. Ennek okai részben
közgazdaságiak, részben szociálisak. Egyrészt egy ország lakásállománya
a nemzet vagyonának része, ennek bıvítése gazdasági értelemben
multiplikátor-hatású, másrészt e vagyonelem biztosítja a lakhatási
feltételek biztosítását, a társadalmi egyenlıség szolgálatát. Mindenkinek
közös érdeke e vagyonelemek bıvítése és a lakástulajdonhoz,
lakásbérlethez való hozzájutás redisztribúciós eszközökkel történı
támogatása. A modern polgári államok jelentıs összegeket költenek rá, az
Európai Uniós átlag jelenleg kb. a GDP 1,5-2%-a.
113
A rendszerváltás után teljesen más kép alakult ki a lakáspiacon: az állam
kivonult a lakásépítésekbıl, a kamatok piaci alapokra helyezıdtek (magas
kamatszint alakult ki), a támogatási rendszer három pilléren nyugodott: a
vissza nem térítendı támogatásokon, a törlesztési támogatáson és a
kamatmentes hiteleken. A vissza nem térítendı támogatások körébe
tartozott a szociálpolitikai segély, a fiatalok otthonteremtési támogatása,
illetve az önkormányzati- és vállalati hitelek. Az állami kivonulás
világosan látszik abból, hogy az állami lakásépítés részaránya 1991-ben
4,7%, míg 1995-ben már csak 0,7% az össz-lakásberuházásból, a többi
magánberuházás. 1999-ben már csak 19.287 új lakás készült.
114
romlott, megmaradtak és súlyosbodtak a felújítás problémái. A
válságjelenségek között a legfeltőnıbb a hitelek szerepének a csökkenése
volt. A lakáshitelek szerepe a finanszírozásban az 1990-es években nem
egyszerően alacsony volt, hanem gyakorlatilag a nullára esett vissza. A
lakáshitelezés a kilencvenes években komoly válságba került, ami abból
látszik, hogy a hitel/beruházás arány 22%-ról 3%-ra esett vissza.
115
Ezzel párhuzamosan azonban új termékként megjelent a piacon a
devizaalapú lakáshitel. A magas forintkamatok miatt egyre több háztartás
választotta az alacsonyabb nominális devizakamatot, a meglévı
árfolyamkockázat ellenére is. A lakástakarékpénztárak, is megjelentek a
devizahitelekkel kombinált elıtakarékossági formákkal.
Magyarországon jelenleg kb. 4 millió lakás található, a lakások
átlagéletkora 100 év, így a 100 év alatti megújuláshoz évente 40 ezer új
otthonnak kellene felépülnie és ezzel még csak a jelenlegi szint tartható
fent.
A lakástakarékpénztárak kialakulása.
116
A német lakástakarék-rendszer igyekszik elválasztani a lakáshitel-piacot a
pénzügyi piacok többi részétıl. A rendszer gyakorlatilag zárt, a
kölcsönkért kiutalható összeget a felhalmozott elızetes megtakarítás
függvényében határozzák meg, csak az állami támogatás folyik be a
rendszerbe a megtakarításokon, illetve korábbi hitelek törlesztı részletein
kívül. A zárt rendszer elınye, hogy lehetıvé teszi az infláció, illetve a
pénz- és tıkepiac alakulásától független fix kamatlábak alkalmazását
mind a betéteknél, mind a hiteleknél. A betét- és hitelösszegeket a zárt
rendszer esetében csak lakáscélra lehet felhasználni. Mivel a betéti és
hitelkamat szintje rögzített, egy ilyen rendszer csak stabil gazdasági-
pénzügyi viszonyok között mőködıképes, hiszen bizonytalan, változó
környezetben, ahol a kamatszint folyamatosan változik, csak állandó
magas állami támogatással érhetı el a likviditás alapját képezı betétek
folyamatos elhelyezése. A kialakult lakástakarékpénztári rendszer német
nyelvterületen ma is igen elterjedt, és nagy népszerőségnek örvend, a
hitelek kb. 10%-át nyújtják. Ma már Németországban a
lakástakarékpénztárak szerepe olyannyira megerısödött, hogy
elképzelhetetlen lenne az ingatlanpiac nélkülük.
117
fontos eszközállománnyal, és 185 milliárd fontos jelzáloghitel
kihelyezéssel rendelkezik, a lakossági betétállomány kb. 20%-át
birtokolják. Körülbelül 15 millió felnıtt rendelkezik számlával és jelenleg
is két és fél millió család épít, vagy vásárol ilyen megtakarítási formában
győjtött pénzbıl lakást.
118
várakozási idı tíz évrıl öt és fél évre csökken. Kérdés persze, miként
állíthatók sorba a megtakarítók, amikor el kell dönteni, kik is legyenek
azok, akik az elınyöket korábban élvezni fogják. Régebbi idıkben,
Németországban volt olyan pénztár, ahol egyszerő sorsolással
választották ki az elınyt élvezı személyeket. A mai
lakástakarékpénztárak ennél sokkal kifinomultabb módszereket
alkalmaznak. A sorrend meghatározásának általános alapelve, hogy az
elıtakarékoskodók a megtakarítás ideje alatt mennyiben járultak hozzá a
kollektív megtakarításhoz. A betétek kifizetésének, a kölcsönök
nyújtásának rendje a pénztárak biztonságos mőködését is jelentısen
befolyásolják. Az állami támogatás igénybevétele szintén igényli, hogy
bizonyos kötöttségek érvényesüljenek a kifizetések ütemezésénél.
119
Szigorú mőködési szabályok
A kollektív elıtakarékosság és a zárt rendszerő mőködés miatt
felmerülhetı várakozási és finanszírozási problémák miatt szigorú
mőködési szabályok érvényesülnek. A szabad – hitelezésre idılegesen fel
nem használt – pénzeszközök jelentıs hányadát állampapírban kell
tartani. A szabad pénzeszközök befektetésébıl származó hozamnak a
lakáskölcsönök kamatát meghaladó részét kiegyenlítési céltartalékba kell
helyezni legalább a betétállomány 10%-ának eléréséig. A
lakástakarékpénztár ugyanakkor teljes mértékben mentesül a kötelezı
jegybanki tartalék képzése alól.
Állami támogatás
A lakástakarékpénztári konstrukcióhoz állami támogatási rendszer
tartozik. A betéthez közvetlen – nem SZJA rendszerő – állami támogatás
kapcsolódik, amely ellensúlyozza a betétek alacsony kamat miatti
reálértékvesztését. Ez a fajta támogatás a lakáshozjutáshoz, felújításhoz,
stb. szükséges saját forrás elıteremtésére ösztönöz, tehát azt támogatja,
aki saját lakásproblémája megoldása érdekében képes és hajlandó
erıfeszítéseket tenni.
Biztonságos mőködés
A lakástakarékpénztárak esetén, más pénzügyi szervezetekhez hasonlóan,
kiemelt jelentıségő a biztonságos mőködés. Ezt a célt számos
szabályozási elem szolgálja. A szabályozás a pénztárak vagyonai
értékének megırzését, fizetıképességük fenntartását célozzák.
A lakástakarékpénztár a törvényben meghatározott szerzıdés szerinti
betétgyőjtésen és hitelnyújtáson, valamint áthidaló kölcsön nyújtásán
kívül kizárólag a következı tevékenységeket végezheti:
120
- a lakástakarékpénztár szavatoló tıkéjének összesen 10%-át meg nem
haladó mértékig tulajdoni részesedést szerezhet a Hpt. szerinti
járulékos vállalkozásokban,
- a lakástakarékpénztár a PSZÁF (Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete) engedélyével, zárt rendszerő betétgyőjtés és
hitelnyújtás esetén (és csak a betétet elhelyezık részére nyújt
hitelt), a szavatoló tıkéjének összesen 20%-át meg nem haladó
mértékig tulajdoni részesedést szerezhet a Magyar Köztársaság
területén székhellyel rendelkezı lakástakarékpénztárban, vagy
olyan devizakülföldinek minısülı hitelintézetben, amelynek fı
tevékenysége lakás-elıtakarékossági szerzıdés alapján történı
betétgyőjtés és hitelnyújtás,
- lakáscélú finanszírozáshoz közvetlenül kapcsolódóan más pénzügyi
intézmény, illetve biztosítóintézet részére pénzügyi szolgáltatás
közvetítését (ügynöki tevékenységet) végezhet,
- lakáshitelnyújtáshoz kapcsolódóan ingatlanértékelési tevékenységet
végezhet.
121
A pénztárnak az ügyfelek védelmében egyfajta beépített „fékként” a már
említett kiegyenlítési céltartalékot kell képezni, amennyiben a szabad
eszközök hozama meghaladja a lakáskölcsönök átlagos kamatát. A
tartalék abban a késıbbi kedvezıtlen esetben kerülhet felhasználásra, ha a
pénztár a lakáskölcsönök folyósítására piaci hitelt vesz fel, és ennek
kamata meghaladja az ügyfelek által befizetett lakáskölcsön utáni
kamatot.
A hosszú távú biztonságos mőködés érdekében a
lakástakarékpénztáraknak egyéni és kollektív teljesítménymutatót kell
megállapítani, amelyek elıírt mértékeit a pénztáraknak teljesítenie kell. A
kollektív teljesítménymutató azt fejezi ki, hogy az adott évben az
állományból kikerülı összes szerzıdésre vonatkozóan mekkora az
ügyfelek befizetéseinek és a kölcsönöknek az aránya figyelembe véve a
megtakarítási és a törlesztési idıszakok hosszát is.
A mutató számítása:
ahol
K = a kollektív teljesítménymutató
ai = az állományból kikerülı i. szerzıdésre kifizetett összes betéti kamat,
ami tartalmazza az állami támogatás után jóváírt betéti kamatot is
ri = az i. szerzıdés betéti kamatlába
n = az állományból adott évben kikerülı szerzıdések száma
bj = a j. kiutalt szerzıdés lakáskölcsöne után fizetendı összes kamat és a
lakáskölcsönhöz kapcsolódó kezelési költség
pj = a j. kiutalt szerzıdés lakáskölcsönére számított teljes hiteldíj mutató
m = azoknak a szerzıdéseknek a száma, amelyekre a szerzıdéses összeget
az adott évben kiutalták.
122
ahol
E = egyéni teljesítménymutató
a = az adott szerzıdésre kifizetendı összes betéti kamat, ami tartalmazza
az állami támogatás után jóváírt betéti kamatot is
r = az adott szerzıdés betéti kamatlába
b = az adott szerzıdés lakáskölcsönére kifizetendı összes hitelkamat és a
lakáskölcsönhöz kapcsolódó kezelési költség
p = az adott szerzıdés lakáskölcsönére számított teljes hiteldíj mutató
123
2.5.6 Lakáslízing
Új elemként jelent meg a piacon 2005 novemberében a lakáslízing. Az
autólízinghez hasonlóan akár önerı nélkül is lehet ilyen módon lakáshoz
jutni. A vásárló csak a futamidı végén válik a lakás tulajdonosává. Akár
használt, akár új lakás esetén is igénybe vehetı. A hitelekhez képest
egyszerőbb az elıtörlesztés, lejárat elıtt bármikor kifizethetı a „hátralék”,
és így a lakás tulajdonjoga megszerezhetı. A lízinget általában
gyorsabban bírálják el, mint a hitelt.
Hátránya a konstrukciónak, hogy elég magas összegő részleteket kell
fizetni, így csak azok számára érhetı el, akik hosszú távon magas
jövedelemmel rendelkeznek, egyelıre állami támogatás nem kapcsolódik
hozzá. Azoknak lehet elınyös, akik befektetési céllal vesznek ingatlant,
vagy hamar szeretnének nagyobb lakásba költözni. Az önerı nélküli
lízingelés lehetısége egyelıre még csak Budapesten, megyeszékhelyeken,
és néhány nagyvárosban adott, a többi helyen általában 30-50%-os
önrészt követelnek meg.
Az is hátrányos a konstrukcióban, hogy a lakás tulajdonjoga csak az
utolsó részlet kifizetése után száll a lízingbe vevıre, így ha idıközben
nem tud fizetni az „adós”, akkor felbontják a lízingszerzıdést, és elveszti
a lehetıséget a tulajdonjog megszerzésére. Hazánkban a lakáspiacon a
tulajdonlásnak alakult ki hagyománya, a lakástámogatási rendszer már
több mint ötven éve ennek az irányába hat, így kétséges egy olyan
finanszírozási forma tömeges elterjedése, ahol a tulajdonjog csak a
„lejárat” végén száll át a lízingbe vevıre.
Az ingatlan lízing útján történı megszerzése elsısorban a
vállalkozásoknak, illetve a pénzügyi befektetı magánszemélyeknek
kedvez, akik számára nem a lakhatás, hanem a jövedelemszerzés az
elsıdleges érdek. Az önrészt ezek a vállalkozások, illetve személyek
inkább befektetik más magas hozammal bíró befektetésekbe. Az állomány
a jelzáloghitelek csupán töredékére, néhány 10 milliárd forintra rúg.
124
125
2.6 A bankszektor számviteli sajátosságai
Tartalomjegyzék
2.6 A bankszektor számviteli sajátosságai 126
2.6.1 Hitelintézet, mint sajátos tevékenységet folytató
vállalkozás 127
2.6.2 Pénzforgalmi intézmény 127
2.6.3 Közvetítı 128
2.6.4 Hitelintézetek alapítása, mőködése, megszőnésére
vonatkozó szabályok 129
2.6.5 A hitelintézet a prudens mőködésre vonatkozó
követelmények 132
2.6.5.1 Saját tıke 132
2.6.5.2 Általános tartalékképzés 132
2.6.5.3 Szavatoló tıke 133
2.6.5.4 Kölcsöntıke fogalma, fajtái 135
2.6.5.5 Tıke megfelelés 137
2.6.5.6 Kockázati céltartalék képzés 139
2.6.5.7 Céltartalék képzés alapjául szolgáló
minısítési elvek 139
2.6.5.8 Értékvesztés és kockázati céltartalék 141
2.6.5.9 Országos Betétbiztosítási Alap 141
2.6.6 A hitelintézetek éves beszámoló készítési
kötelezettségének sajátosságai 143
2.6.6.1 Éves beszámoló 143
2.6.6.2 Konszolidált éves beszámoló 146
2.6.6.3 Könyvvizsgálat 147
2.6.6.4 Beszámoló közzétételi kötelezettsége 148
2.6.6.5 Évközi adatszolgáltatási, jelentési kötelezettség 148
2.6.7 A hitelintézetek számvitele, és könyvvezetése 149
2.6.8 Hitelintézetek sajátos könyvviteli elszámolásai 151
2.6.8.1 Hitelnyújtással kapcsolatos elszámolások 152
2.6.8.2 Betétügyletekkel kapcsolatos elszámolások 153
2.6.8.3 Bankszámlák fıbb típusai rendelkezésük szerint 153
2.6.8.4 Értékpapírokkal kapcsolatos elszámolások 155
2.6.8.5 Pénzügyi lízinggel kapcsolatos elszámolások 156
2.6.8.6 Hitelintézet által nyújtott biztosítékok 157
2.6.8.7 Faktoring elszámolása 159
2.6.8.8 Egyéb, sajátos ügyletek 160
126
A fejezet célja, hogy összefoglalja a hitelintézetek és pénzügyi
vállalkozások, ezen belül a Bankok pénzügyi számvitelének elméleti
hátterét. Az elsı részben bevezetésként érintılegesen áttekintjük a
pénzügyi intézmények tevékenységét, típusait, illetve a mőködésük során
felmerülı fıbb kockázatokat, amelyek együttesen alakítják ki a
hitelintézeti számvitel sajátosságait.
127
fizetési mővelet teljesítéséhez nyújthat hitelt és pénzkölcsönt, legfeljebb
tizenkét hónapra.
Megfelelı feltételek mellett nyújthat a mőködtetésével összefüggı és
egyéb, kapcsolódó kiegészítı szolgáltatásokat, ideértve a fizetési
mőveletek teljesítésének biztosítását, a fizetési mővelet tárgyát képezı
pénz átváltását, valamint az adatok tárolását és feldolgozását is.
2.6.3 Közvetítı9
Gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók – megbízási szerzıdés keretein
belül – a Hitelintézeti törvény szabályozásával végezhetnek pénzügyi
szolgáltatások közvetítését.
9
Több törvénymódosítással együtt a 2009. évi CL. Tv. iktatta be. Hatályos 2010.01.01
128
2.6.4 Hitelintézetek alapítása, mőködése, megszőnésére
vonatkozó szabályok
Szervezeti forma
1. Bank és szakosított hitelintézet: részvénytársaság vagy fióktelep,
2. Szövetkezeti hitelintézet: szövetkezet,
3. Pénzügyi vállalkozás: részvénytársaság, szövetkezet, alapítvány vagy
fióktelep,
4. Pénzforgalmi intézmény: részvénytársaság, korlátolt felelısségő
társaság, szövetkezet vagy az Európai Unió másik tagállamában
székhellyel rendelkezı pénzforgalmi intézmény fióktelep formájában
mőködhet.
Bank: 2 milliárd Ft
Szakosított hitelintézet: rá vonatkozó külön törvényben
szabályozzák (pl. Lakástakarékpénztár 2
milliárd Ft)10
Szövetkezeti hitelintézet: 250 millió Ft
Pénzügyi vállalkozás: 50 millió Ft (kivéve a pénzügyi holding
társaság és a pénzforgalmi elszámoló ház)
Pénzügyi holding társaság: 2 milliárd Ft
Pénzforgalmi intézmény11: 6-37,5 millió Ft (tevékenységétıl függıen)
Többes kiemelt közvetítı: 50 millió Ft
Harmadik országbeli
hitelintézet fióktelepe: 2 milliárd Ft forint dotációs tıke
10
1996. évi CXIII. törvény a lakástakarék-pénztárakról, módosította a 2009. évi LXXXV
tv. 94. §-a, hatályos 2009.11.01-tıl.
11
Új fogalom, új jogszabály, a módisított Hpt.-ben 2009.11.01-tıl lépett életbe.
129
Személyi és tárgyi feltételek:
- Jogszabálynak megfelelı számviteli és nyilvántartási rend kialakítása,
- A prudens mőködésnek megfelelı belsı szabályzat,
- Specifikus belsı szabályzat kialakítása,
- Mőködési kockázatokat csökkentı informatikai és információs
rendszer,
- Rendkívüli helyzetek kezelésére vonatkozó terv,
- Áttekinthetı szervezeti felépítés,
- Ellenırzési rendszer kialakítása,
- Vagyonbiztosítás,
- Tevékenység végzésére alkalmas technikai és mőszaki felszerelés,
- Megfelelıen képzett, feddhetetlen munkaerı.
130
Pénzügyi intézmények
Bankok
Hitelintézeti törvényben meghatározott tevékenységek (pénzügyi
szolgáltatás) teljes körét végezhetik, ügyfélkorlátozás nélkül.
Szakosított hitelintézetek
Csak a törvényben meghatározott körét végezhetik, tevékenységü-
ket külön törvény és rendelet szabályozza
- Lakástakarék-pénztár
- jelzáloghitel intézetek
- fejlesztési hitelintézetek
Szövetkezeti hitelintézetek
Csak a törvényben meghatározott körét végezhetik, tevékenysé-
güket külön törvény és rendelet szabályozza: betétgyőjtés, finan-
szírozás, természetes személyek körében végzett tevékenység.
- takarékszövetkezetek
- hitelszövetkezetek
131
2.6.5 A hitelintézet a prudens12 mőködésre vonatkozó
követelmények
A hitelintézeti tevékenység fokozott kockázatot jelent a rábízott idegen és
saját forrásokkal való gazdálkodásban, mivel köteles folyamatosan
fenntartani az azonnali fizetıképességét (likviditását) és mindenkori
fizetıképességét (szolvenciáját).
12
Biztonságos, óvatos, megbízható
13
Speciális tıkeelem, a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó, mérlegben nem szerepel.
14
Olyan tulajdonos, aki a prudens mőködé veszélyeztetésétıl mentes, jó üzleti hírnévvel
rendelkezik, képes biztosítani az intézmény gondos tulajdonosi irányítást, ellenırzést,
felügyeletet.
132
A hitelintézet a rendelkezésre álló eredménytartalékot az általános
tartalékba részben vagy egészben átcsoportosíthatja.
A képzés alól mentesség kérhetı a PSZÁF-tól, ha
- a hitelintézet fizetésképességi mutatója meghaladja a 12 %-ot,
- nincs negatív eredménytartalék,
- a szavatoló tıkéje eléri a törvényben meghatározott
tıkekövetelményének a másfélszeresét.
1. Jegyzett tıke
2. Tıke tartalék
3. Lekötött tartalékból a fel nem osztható szövetkezeti vagyon
4. Általános tartalék
5. Általános kockázati céltartalék, ami a súlyozott kitettség 1,25%-a
6. Eredmény tartalék, ha pozitív
7. Alapvetı kölcsöntıke
8. Mérleg szerinti eredmény, ha pozitív (könyvvizsgálóval hitelesített)
9. Alapvetı tıkeelemek pozitív összetevıi (1+2+3+4+5+6+7+8)
133
10. Jegyzett, de még be nem fizetett tıke
11. Immateriális javak értéke
12. Osztalék elsıbbségi részvények névértéke
13. Eredménytartalék, ha negatív
14. Mérleg szerinti eredmény, ha negatív (könyvvizsgálóval hitelesített)
15. Alapvetı kölcsöntıke figyelembe nem vehetı része (15% feletti rész)
16. Jelentıs veszteséget eredményezı értékelési korrekciók
17. Visszavásárolt saját részvények könyvszerinti értéke
18. Kockázati céltartalék és az értékvesztés hiányának az összege
19. Alapvetı tıkeelemek negatív összetevıi (9+10+11+12+13+14) (-)
134
vehetı alapvetı kölcsöntıke összege nem haladhatja meg az alapvetı
tıkeelemek összegének 15%-át.
8. Mérleg szerinti eredmény csak a könyvvizsgáló által jóváhagyott
hitelesített összeg.
12. Osztalék elsıbbségi részvények névértéke: osztalékot biztosít, de
szavazati jogot nem. Az osztalék kifizetés az elsı körben történik.
15. Alapvetı kölcsön tıke: a 7. pontban számolt érték 15% feletti része.
22. Értékelési tartalék: Mérlegben kimutatott összeget lehet figyelembe
venni. Számviteli törvény határozza meg.
26. Kiegészítı alárendelt kölcsöntıke: alárendelt kölcsöntıke
jellemzıivel, de minimum 2 év a futamidıvel.
27. Alárendelt kölcsöntıke: a szavatoló tıkébe beszámításkor a
visszafizetési idıpontot megelızı 5 évben, − évente fokozatosan −
egyenlı részben csökkenteni kell (figyelembe nem vehetı rész)
28. Járulékos tıkeelemek: a Hpt. 5. számú melléklete elszámolásnak
nagyságára korlátozásakt ír elı, pl. a figyelembe vehetı járulékos
tıke összege nem haladhatja meg az alapvetı tıke összegének 100%-
át.
29. Szavatoló tıke: a Hpt. külön elıírást alkalmaz, hogy a szavatoló tıke
egyes elemeinek milyen arányban kell lennie egymással. Alapvetı
tıkeelemeknek mindig nagyobbnak kell lenni a járulékos
tıkeelemnél.
135
A hitelintézet a kamatfizetést elhalaszthatja, és ha egy adott évben
kamatfizetés nem teljesíthetı, akkor a kölcsönnyújtó az elmaradt összegre
a következı években nem tarthat igényt.
Amennyiben a hitelintézet s kölcsönnel kapcsolatos valamely
kötelezettségének nem tesz eleget, a kölcsönnyújtó felszámolást ellene
nem kezdeményezhet, beszámítási jogot nem érvényesíthet.
Az szavatoló tıke számításában figyelembe vehetı alapvetı kölcsöntıke
összege: nem haladhatja meg az alapvetı tıkeelemek összegének 15%-át.
Járulékos kölcsöntıke
Alárendelt kölcsöntıke
136
2.6.5.5 Tıke megfelelés
1. A különbözı kockázati elemek mutatóiból (partner-, deviza-,
mőködési-, nagykockázat) számított tıkekövetelmények összege nem
lehet kevesebb, mint az elıírt legkisebb jegyzett tıke összeg.
2. Mőködés során az alapvetı tıkeelemeknek mindig meg kell haladnia
a járulékos tıkeelemek összegét.
3. Szavatoló tıke nem lehet kevesebb a jegyzett tıkénél.
15
BIS (Bank of International Settlements)
137
- mőködési kockázat kezelése, 3 lehetséges módszer
2. Pillér: Felügyeleti ellenırzés
- nagyobb banki rugalmasságból következı szigorúbb
felügyeleti felülvizsgálat
- felügyeleti alapelv: banki saját tıkemérés, ennek felügyeleti
értékelése, minimumnál magasabb tıkeszint megkövetelése,
ha szükséges, gyors korrekciós intézkedések
3. Pillér: Piaci fegyelem
- piaci fegyelmezı erı kikényszeríti a prudens mőködést
- nyilvánosságra hozatali követelmények szigorítása
- nem csak adatok, hanem mőködési leírások is
- negyedéves, féléves, éves adatközlések
- bizalmas információk kivétele
- közzéteendı információk köre
Korrigált mérlegfıösszeg
138
2.6.5.6 Kockázati céltartalék képzés
A hitelintézet az eszközök körében felmerülı hitelezési, befektetési és
nagykockázatokat az eszközök után elszámolt értékvesztéssel és annak
visszaírásával veszi figyelembe az eredményben.
16
Kitettség: (adósság) eszköz vagy olyan mérlegen kívüli kötelezettség, amelybıl
eszköz keletkezik.
139
A hitelintézeteknek minısíteni kell többek között:
- Peresített követeléseket,
- Peresített eljárások perszerinti értékét,
- Biztos jövıbeni kötelezettségeket (határidıs adásvételi-, swap
ügyletek miatti kötelezettségek),
- Mérlegen kívüli követeléseket (határidıs opciós-,swap ügyletek
miatti követelés),
- Mérlegen kívüli kötelezettségeket.
140
2.6.5.8 Értékvesztés és kockázati céltartalék
A hitelintézetek tevékenységükkel együtt járó kockázatok fedezetére az
adózás elıtti eredmény terhére értékvesztést kell elszámolniuk
ráfordításként, ezzel együtt kockázati céltartalékot kell képezniük.
141
Feladata
- a vele tagsági jogviszonyban álló hitelintézetnél elhelyezett betét
befagyása esetén a betétes részére kártalanítási összeg kifizetése,
- az állam által egyes betétre vállalt17 kezesség vagy adott biztosítás
teljesítésével kapcsolatos feladatok ellátása az állammal kötött külön
megállapodásban.
Befizetési kötelezettség
- egyszeri csatlakozási díj: a jegyzett tıke 0,5%-a,
- éves befizetési kötelezettség maximum az elızı év alapján az
OBA által biztosított betétek-, ezek elhatárolt kamatállományának
0,02%-a.
Az OBA által nyújtott biztosítás csak a névre szóló betétre terjed ki.
17
Az állammal kötött külön megállapodásban foglalt megbízás alapján
142
Az OBA által fizetett kártalanítás
143
Hitelintézeti mérleg sajátossága
Hitelintézeti eredménykimutatás
144
- tartalmazza a PSZÁF és MNB felé kiadandó információkat,
- valós összképet mutasson a hitelintézetrıl.
18
Határidıs (ügylet, piac)
19
Hiteltúllépés, túl lehívás
145
Mérlegen kívül vállalt kötelezettségek:
- Függı kötelezettségek
- Opciós ügyletek, garancia-, kezesség vállalás
- Hitelígérvények,
- Biztos (jövıbeni) kötelezettségek
- Határidıs adás-vételi ügyletek, swap ügyletek határidıs ügyletrésze
miatt
Kiegészítı mellékletek
20
International Financial Reporting Standards (IFRS)
146
- az általa kibocsátott értékpapírok az EU valamely tagállamának
tızsdéin jegyzettek. Nincs döntési lehetıség, a beszámolót IFRS
alapján kell elkészíteni.
2.6.6.3 Könyvvizsgálat
A hitelintézeteknek a Sztv. elıírásai szerint mind az éves, mind a
konszolidált éves beszámolójukat auditáltatni (hitelesíttetni) kell.
147
2.6.6.4 Beszámoló közzétételi kötelezettsége
A számviteli törvény elıírásainak megfelelıen, a hitelintézetek is
kötelesek a közgyőlés által jóváhagyott, független könyvvizsgálói
záradékot tartalmazó beszámolót (mérleg, eredménykimutatás, kiegészítı
melléklet) – legkésıbb a mérleg fordulónapját követı 150 napon belül – a
Cégbíróságnál letétbe helyezni, és az IM Cégnyilvántartási és
Céginformációs Szolgálathoz megküldeni.
A közzétételre szánt beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és
jövedelmi helyzetérıl és azok változásáról megbízható, valós képet kell
mutatnia.
148
2.6.7 A hitelintézetek számvitele, és könyvvezetése
A hitelintézet számviteli információs rendszerének kialakulását
nagymértékben befolyásolja, hogy speciális vállalkozásnak tekinthetı,
ugyanakkor a mások pénzének kockáztatása miatt „veszélyes üzemnek”
minısül.
Alapelveiben nem tér el a vállalkozások számviteli rendszerétıl, csak a
pénzmozgások nyomon követésére, és ezzel kapcsolatos kockázatra
helyezıdik a hangsúly.
A bankszámvitel fı feladata
149
Speciális szabályzatok
Könyvvezetés
150
2.6.8 Hitelintézetek sajátos könyvviteli elszámolásai
Bankügyletek
8. Általános igazgatási
5. Költségnemek
költségek
151
2.6.8.1 Hitelnyújtással kapcsolatos elszámolások
- Hitel folyósítása ügyfélnek (T: 34 – K: 31)
- Hitelfolyósítási jutalék (T: 31 – K: 92)
- Hiteltörlesztés (T: 31 – K: 34)
- Hitel után kapott kamat (T: 31 – K: 91)
- Hitelnyújtás egyéb költsége, ügyfélre hárítva (T: 31 – K: 92)
- Rendelkezésre tartási jutalék (ügyfél elszámolási szla) (T: 41 – K: 91)
- Kamat visszatérítés (ha felmerül) (T: 91 – K: 31)
- Esedékességig be nem folyt kamat évközben, ha nem
indokolt függı tételként kezelni (T: 34 – K: 91)
- Ha 30 napon belül nem folyik be a kamat, visszavezet.(T: 91 – K: 34)
és függı kamatkövetelésként nyilvántartásba (T:031 – K:039)
- Tárgyidıszakra járó, d még be nem folyt kamat (AIE) (T: 39 – K: 91)
- Függı kamat visszavezetés, ha a kamat befolyt (T:039 – K:031)
- Tıkésített, bene nm folyt kamatra céltartalék képzés (T: 86 – K: 43)
- Értékvesztés elszámolása minısített kintlévıségre (T: 86 – K: 34)
- és értékvesztés visszaírása, ha rendezıdik (T: 34 – K: 96)
- Behajthatatlan követelés hitelezési vesztesége (T: 86 – K: 34)
Kötelezettségvállalási hitel
152
= Mérlegérték
153
Betétek elszámolása
41. Ügyfelekkel szembeni 31. Pénzeszközök, GIRO átv. 81. Kamat, és kamatjellegő
46. Kamatadó
kötelezettség (betétszámla) (vagy 41. Ügyfél folyószámla) ráfordítások
Ügyfélnek fizetett kamat utáni adó Ügyfelek, hitelint.ek betételhelyezése Kamatkifizetés ügyfeleknek, hiteint.nek
Ügyfeleknek, hitelint.nek betét visszafiz.
91. Kamat, kamatjell. Bevételek v. 31. Pénzeszközök, GIROátv. 41. Ügyfelekkel szembeni 81. Kamat, és kamatjellegő
92. Egyéb p.ügyi szolg. bevét (vagy 41. Ügyfél folyószámla) kötelezettség (betétszámla) ráfordítások
Megfizetett jutalék, költség Ügyfél, hitelint.betételhelyezések Tıkésítésre kerülı kamatjóváírás
Ügyfél-, hitelintézeti betétek visszafiz.
Kamatkifizetés ügyfeleknek, hiteint.nek
154
2.6.8.4 Értékpapírokkal kapcsolatos elszámolások
Az értékpapír olyan forgalomképes okirat, melyben valamilyen
vagyonnal kapcsolatos jogot testesít meg.
155
Évvégén, értékelési eljárás keretében a részesedéseket minısíteni kell, és
amennyiben piaci értéke tartósan a nyilvántartási ár alá csökken,
értékvesztést kell számolni, illetve visszaírni, ha az állapot már nem áll
fenn.
156
hosszú lejáratú követelésként kell kimutatni, a
lízing tárgy értékével megegyezı összegben.
„A” módszer:
− szállító a lízingbe adó banknak leszámlázza a lízing tárgyát,
− készletek között nyilvántartásba veszi nettó áron, az ÁFA
visszaigényelhetı,
− továbbszámlázza a lízingbe vevınek, nettó + Áfa értéken,
− kivezeti a könyvekbıl nyilvántartási értéken,
− lízingdíj tıketörlesztı részlete csökkenti a követelést,
− lízingdíj kamatrésze: kamatjellegő bevételként kerül elszámolásra.
„B” módszer:
− szállító a lízingbe vevınek állítja ki a számlát, az ı mérlegébe kerül
az eszköz, nem a bankéba,
− bank csak az áfa nélküli vételárat fizeti, ezt kimutatja
követelésként,
− ezt a követelést a lízingbe vevı törleszti.
157
− Kezesség (szerzıdés alapján járulékos kötelezettségvállalást jelent,
a bank egyoldalú nyilatkozatával)
− Akkreditív: fizetési módot jelöl, a garancia pedig biztosítéknak
számít.
Garanciavállalás
019 F üggı kötele zett ség el lensz la 011 Függı kötel ezett sé g
Függı k ötelezetts ég nyilv ántar tásb a vét
Beváltás miatt függ ı kötel. felo ld ás
158
A kezességet, bankgaranciát vállal díjazás mellett, melyre egyszeri
jutalékot számol szerzıdéskötéskor, garancia díjat kell fizetni a futamidı
alatt, és a garancia igénybevétele után hitelkamat számol fel.
Faktoring elınyei:
− Csökken a kintlévıség, nı az eszközök forgási sebessége,
− Könnyebbé válik a pénzügyi tervezés,
− Egyszerő és gyors ügyintézés (pár nap alatt pénzhez lehet jutni),
− A társaság forgalmának növeléséhez, új piacok megszerzéséhez
biztosíthatóak a pénzeszközök,
− Bankhitelnél gyorsabb ügyintézés, kezdı vállalkozások, rosszabb
mérleggel rendelkezık is forráshoz juthatnak,
− Nincs szükség biztosítékra, mint a bankhitelnél.
159
− megkötik a faktoring keret-megállapodást, tájékoztatják errıl a vevıt,
− megtörténik a szállítás, a vevı visszaigazolja a szerzıdés szerinti
teljesítést a faktoring cég felé, aki a megfelelı nyilvántartást vezeti.
−
Faktorálás elszámolása
41. Ügyfelekkel szembeni faktor 41. Ügyfelekkel szembeni 34. Ügyfelekkel szembeni
kötelezettség kötelezettség (betétszámla) követelés
Faktorált követelés behajtása Faktorált összeg nyilvántartásba vétel
160
A repoba adónál: a mérlegben az értékpapírok között külön kell kimutatni
értékpapírok értékét.
Jellemzıi:
- eszközök „átszármaztatása” (többnyire értékpapír),
- kvázi hitelfelvétel,
- a fizetendı kamat kvázi jövıbeni kötelezettség,
- határidıs visszavásárlási (visszaszármaztatási) kötelezettség,
- kvázi hitel visszafizetés,
- a kamat idıarányos megosztása kötelezı,
- az eszköz a könyvekben marad.
161
2.6-1 táblázat: Mérleg elıírt tagolása (Eszközök)
ESZKÖZÖK (aktívák)
S.sz Megnevezés
01 I Pénzeszközök
02 II. Állampapírok
03 a) forgatási célú
04 b) befektetési célú
05 II/A. Állampapírok értékelési különbözete
06 III. Hitelintézetekkel szembeni követelések
07 a) Látra szóló
08 b) egyéb követelés pénzügyi szolgáltatásból
09 ba) éven belüli lejáratú
10 bb) éven túli lejáratú
11 c) befektetési szolgáltatásból
12 III/A. Hitelintézetekkel szembeni követelések értékelési különbözete
13 IV. Ügyfelekkel szembeni követelések
14 a) pénzügyi szolgáltatásból
15 aa) éven belüli lejáratú
16 ab) éven túli lejáratú
17 b) befektetési szolgáltatásból
18 ba) tızsdei befektetési szolgáltatási tevékenységbıl adódó követelés
19 bb) tızsdén kívüli befektetési szolgáltatási tevékeny. adódó követelés
befektetési szolgáltatási tevékenységbıl eredı, ügyfelekkel szembe
20 bc)
ni követelés
21 bd) elszámoló házi tevékenységet végzı szervezettel szembeni követelés
22 be) egyéb befektetési szolgáltatásból adódó követelés
23 IV/A. Ügyfelekkel szembeni követelések értékelési különbözete
Hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok, beleértve a rögzített
24 V.
kamatozásúakat is
helyi önkormányzatok és egyéb államháztartási szervek által kibocsá-
25 a)
tott értékpapírok (ide nem értve az állampapírokat)
26 aa) forgatási célú
27 ab) befektetési célú
28 b) más kibocsátó által kibocsátott értékpapírok
29 ba) forgatási célú
30 bb) befektetési célú
31 V/A. Hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok értékelési különbözete
32 VI. Részvények és más változó hozamú értékpapírok
33 a) részvények, részesedések forgatási célra
34 b) változó hozamú értékpapírok
35 ba) forgatási célú
36 bb) befektetési célú
162
Részvények és más változó hozamú értékpapírok értékelési
37 VI/A.
különbözete
38 VII. Részvények, részesedések befektetési célra
39 a) részvények, részesedések befektetési célra
40 b) befektetési célú részvények, részesedések értékhelyesbítése
41 VII/A. Befektetési célú részvények, részesedések értékelési különbözete
42 VIII. Részvények, részesedések kapcsolt vállalkozásban
43 a) részvények, részesedések befektetési célra
44 b) befektetési célú részvények, részesedések értékhelyesbítése
45 IX. Immateriális javak
46 a) immateriális javak
47 b) immateriális javak értékhelyesbítése
48 X. Tárgyi eszközök
49 a) pénzügyi és befektetési szolgáltatási célú tárgyi eszközök
50 aa) ingatlanok
51 ab) mőszaki berendezések, gépek, felszerelések, jármővek
52 ac) beruházások
53 ad) beruházásra adott elılegek
nem közvetlenül pénzügyi és befektetési szolgáltatási célú tárgyi esz
54 b)
közök
55 ba) ingatlanok
56 bb) mőszaki berendezések, gépek, felszerelések, jármővek
57 bc) beruházások
58 bd) beruházásra adott elılegek
59 c) tárgyi eszközök értékhelyesbítése
60 XI. Saját részvények
61 XII. Egyéb eszközök
62 a) készletek
63 b) egyéb követelések
64 XII/A. Egyéb követelések értékelési különbözete
65 XII/B. Származékos ügyletek pozitív értékelési különbözete
66 XIII. Aktív idıbeli elhatárolások
67 a) bevételek aktív idıbeli elhatárolása
68 b) költségek, ráfordítások aktív idıbeli elhatárolása
69 c) halasztott ráfordítások
Eszközök összesen
70
(01+02+05+06+12+13+23+24+31+32+37+38+41+42+45+48+60+61+64+65+66)
Ebbıl: - FORGÓESZKÖZÖK [I+II.a) +III.a) +III.ba) +III.c) +IV.aa) +IV.b)
71 +V.aa) + V.ba) +VI.a) +VI.ba) + XI + XII+ a II/A, III/A, IV/A, V/A,
VI/A, XII/A és XII/B tételek elıbbi altételekhez kapcsolódó értékei]
- BEFEKTETETT ESZKÖZÖK [2.b) +3.bb) +4.ab) +5.ab) +5.bb) +6.bb)
72 +7+8+ 9+10+ a 2/A, 3/A, 4/A, 5/A, 6/A, 7/A, 12/A és a 12/B tételek
elıbbi altételekhez, illetve tételhez kapcsolódó értékei]
163
2.6-2 táblázat: Mérleg elıírt tagolása (Források)
FORRÁSOK (passzívák)
S.sz Megnevezés
73 I. Hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek
74 a) látraszóló
meghatározott idıre lekötött, pénzügyi szolgáltatásból adódó kötele-
75 b)
zettség
76 ba) éven belüli lejáratú
77 bb) éven túli lejáratú
78 c) befektetési szolgáltatásból
Hitelintézetekkel szembeni kötelezettségek értékelési külön
79 I/A.
bözete
80 II. Ügyfelekkel szembeni kötelezettségek
81 a) takarékbetétek
82 aa) Látra szóló
83 ab) éven belüli lejáratú
84 ac) éven túli lejáratú
85 b) egyéb kötelezettségek pénzügyi szolgáltatásból
86 ba) Látra szóló
87 bb) éven belüli lejáratú
88 bc) éven túli lejáratú
89 c) befektetési szolgáltatásból
90 ca) tızsdei befektetési szolgáltatási tevékenységbıl adódó kötelezettség
tızsdén kívüli befektetési szolgáltatási tevékenységbıl adódó kötele-
91 cb)
zettség
befektetési szolgáltatási tevékenységbıl adódó, ügyfelekkel szembe
92 cc)
ni kötelezettség
elszámolóházi tevékenységet végzı szervezettel szembeni kötelezett
93 cd)
ség
94 ce) egyéb befektetési szolgáltatásból adódó kötelezettség
95 II/A. Ügyfelekkel szembeni kötelezettségek értékelési különbözete
96 III. Kibocsátott értékpapírok miatt fennálló kötelezettség
97 a) kibocsátott kötvények
98 aa) éven belüli lejáratú
99 ab) éven túli lejáratú
100 b) kibocsátott egyéb hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok
101 ba) éven belüli lejáratú
102 bb) éven túli lejáratú
számviteli szempontból értékpapírként kezelt, de a Tpt. szerint
103 c)
értékpapírnak nem minısülı hitelviszonyt megtestesítı okiratok
104 ca) éven belüli lejáratú
105 cb) éven túli lejáratú
106 IV. Egyéb kötelezettségek
107 a) éven belüli lejáratú
108 b) éven túli lejáratú
164
109 IV/A. Származékos ügyletek negatív értékelési különbözete
110 V. Passzív idıbeli elhatárolások
111 a) bevételek passzív idıbeli elhatárolása
112 b) költségek, ráfordítások passzív idıbeli elhatárolása
113 c) halasztott bevételek
114 VI. Céltartalékok
115 a) céltartalék nyugdíjra és végkielégítésre
116 b) kockázati céltartalék függı és biztos (jövıbeni) kötelezettségekre
117 c) általános kockázati céltartalék
118 d) egyéb céltartalék
119 VII. Hátrasorolt kötelezettségek
120 a) alárendelt kölcsöntıke
szövetkezeti formában mőködı hitelintézetnél a tagok más vagyoni
121 b)
hozzájárulása
122 c) egyéb hátrasorolt kötelezettség
123 VIII. Jegyzett tıke
124 IX. Jegyzett, de még be nem fizetett tıke (-)
125 X. Tıketartalék
a részvény, részesedés névértéke és kibocsátási értéke közötti
126 a)
különbözet (ázsió)
127 b) egyéb
128 XI. Általános tartalék
129 XII. Eredménytartalék (±)
130 XIII. Lekötött tartalék
131 XIV. Értékelési tartalék
132 a) értékhelyesbítés értékelési tartaléka
133 b) valós értékelés értékelési tartaléka
134 XV. Mérleg szerinti eredmény (±)
Források összesen (73+79+80+95+96+106+109+110+114+119+123-
135 124+125+128±129+130±134
Ebbıl: - RÖVID LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK [I.a) + I.ba) + I.c) + I/A+
136 II.aa) +II.ab) +II.ba) + II.bb) +II.c) +II/A+III.aa) +III.ba) +III.ca) +IV.a)
+IV/A]
- HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK [I.bb) +II.ac) +II.bc)
137
+III.ab) +III.bb) +III.cb) +IV.b) +VII]
138 - SAJÁT TİKE [VIII-IX+X+XI ± XII+XIII+XIV ± XV]
165
2.6-3 táblázat: Eredménykimutatás elıírt tagolása
EREDMÉNYKIMUTATÁS I.
(függıleges tagolás)
1. Kapott kamatok és kamatjellegő bevételek
rögzített kamatozású hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok után kapott (járó)
a)
kamatbevételek
b) egyéb kapott kamatok és kamatjellegő bevételek
2. Fizetett kamatok és kamatjellegő ráfordítások
KAMATKÜLÖNBÖZET (1-2)
3. Bevételek értékpapírokból
a) bevételek forgatási célú részvényekbıl, részesedésekbıl (osztalék, részesedés)
b) bevételek kapcsolt vállalkozásban lévı részesedésekbıl (osztalék, részesedés)
c) bevételek egyéb részesedésekbıl (osztalék; részesedés)
4. Kapott (járó) jutalék- és díjbevételek
a) egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeibıl
befektetési szolgáltatások bevételeibıl (kivéve a kereskedési tevékenység
b)
bevételét)
5. Fizetett (fizetendı) jutalék- és díjráfordítások
a) egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaiból
befektetési szolgáltatások ráfordításaiból (kivéve a kereskedési tevékenység
b)
ráfordításait)
6. Pénzügyi mőveletek nettó eredménye [6. a)- 6. b) + 6. c)-6. d)]
a) egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeibıl
b) egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaiból
c) befektetési szolgáltatás bevételeibıl (kereskedési tevékenység bevétele)
166
Értékvesztés visszaírása követelések után és kockázati céltartalék
12.
felhasználása a függı és biztos (jövıbeni) kötelezettségekre
a) értékvesztés visszaírása követelések után
kockázati céltartalék felhasználása a függı és biztos (jövıbeni)
b)
kötelezettségekre
12/A. Általános kockázati céltartalék képzés és felhasználás különbözete
Értékvesztés a befektetési célú, hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok,
13. kapcsolt- és egyéb részesedési viszonyban lévı vállalkozásban való
részvények, részesedések után
Értékvesztés visszaírása a befektetési célú, hitelviszonyt megtestesítı
14. értékpapírok, kapcsolt- és egyéb részesedési, viszonyban lévı
vállalkozásban való részvények, részesedések után
Szokásos (üzleti) tevékenység eredménye (1-2+3+4-5±6+7-8-9-10-11+12-
15.
13+14)
Ebbıl: - PÉNZÜGYI ÉS BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÁS EREDMÉ-
NYE [1-2 + 3 + 4-5 ± 6 + 7. b)--8-9-10. b) -11 + 12-13 + 14]
- NEM PÉNZÜGYI ÉS BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÁS
EREDMÉNYE [7. a)-10. a)].
16. Rendkívüli bevételek
17. Rendkívüli ráfordítások
18. Rendkívüli eredmény (16-17)
19. Adózás elıtti eredmény (± 15 ± 18)
20. Adófizetési kötelezettség
21. Adózott eredmény (± 19-20)
22. Általános tartalékképzés, felhasználás (±)
23. Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre
24. Jóváhagyott osztalék és részesedés
25. Mérleg szerinti eredmény (± 21-/ + 22 + 23-24)
167
2.6-4 táblázat: Cash flow kimutatás tagolás „A” változata
01 Kamatbevételek
02 Egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételei (értékpapír-értékvesztés visszaírása és
+ követelés pozitív értékelési különbözete kivételével)
Egyéb bevételek (céltartalék-felhasználás és céltartalék többlet
03 visszavezetésének és készlet értékvesztés, terven felüli leírás visszaírásának
+ kivételével)
Befektetési szolgáltatás bevételei (értékpapír értékvesztés visszaírás, illetve
04
+ pozitív értékelési különbözet kivételével)
05 + Nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás bevételei
06 + Osztalék bevétel
07 + Rendkívüli bevétel -
08 Kamatráfordítások
Egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításai (értékpapír értékvesztése és követelés
09
+ negatív értékelési különbözete kivételével)
Egyéb ráfordítások (céltartalék képzés és készlet értékvesztés, terven felüli
10 leírás kivételével) - Befektetési szolgáltatások ráfordítása (értékpapír
- értékvesztés kivételével)
11 Befektetési szolgáltatás ráfordításai (értékpapír értékvesztése, illetve negatív
+ értékelési különbözet kivételével)
12 - Nem pénzügyi és befektetési szolgáltatás ráford. - Általános igazgatási kts.ek
Rendkívüli ráfordítások (ide nem értve a tárgyévi társasági adó fizetési
13
- kötelezettség összegét)
14 - Tárgyévi társasági adó fizetési kötelezettség
15 - Kifizetett osztalék
16 Mőködési pénzáramlás
17 ± Kötelezettség állományváltozása (ha növekedés + , ha csökkenés -)
18 ± Követelés állományváltozása (ha növekedés -, ha csökkenés + )
19 ± Készlet állományváltozása (ha növekedés -, ha csökkenés + )
Forgóeszközök között kimutatott értékpapírok állományváltozása (ha
20
± növekedés -, ha csökkenés + )
Befektetett eszközök között kimutatott értékpapírok állományváltozása (ha
21
± növekedés -, ha csökkenés + )
Beruházások (beleértve az elıleget is) állományának változása (ha növekedés
22
± -, ha csökkenés + )
23 ± Immateriális javak állományának változása (ha növekedés -, ha csökkenés + )
Tárgyi eszközök (a beruházások és a beruházási elılegek kivételével)
24
± állományváltozása (ha növekedés -, ha csökkenés + )
25 ± Aktív idıbeli elhatárolások állományvált. (ha növekedés -, ha csökkenés + )
26 ± Passzív idıbeli elhatárolások állományvált. (ha növekedés + , ha csökkenés.-)
27 ± Részvénykibocsátás az eladási árfolyamon
28 + Jogszabály alapján véglegesen kapott pénzeszközök
29 - Jogszabály alapján véglegesen átadott pénzeszközök
30 - Bevont saját részvény, vagyonjegy névértébe
31 Nettó pénzáramlás
168
2.6-5 táblázat Hitelintézeti számlakeret
0. számlaosztály: NYILVÁNTARTÁSI SZÁMLÁK
01. Mérlegem kívüli tételek nyilvántartási számla
02. Megbízásos tevékenységek nyilvántartási számla
03. Hitelígérvények nyilvántartási számla
04. Kibocsátott értékpapírok nyilvántartási számla
05. Követelések nyilvántartási számla
06. Konzorciális hitelek nyilvántartási számla
07. Követelések minısítés szerinti nyilvántartási számla
08. Letéti ırzés nyilvántartási számla
09. Valuta-deviza eszközök és források nyilvántartási számla
2. számlaosztály: KÉSZLETEK
4. számlaosztály: FORRÁSOK
41. Kötelezettségek hitelintézeti tevékenységbıl
42. Kibocsátott kötvények, és más forgalomképes értékpapírok
43. Céltartalékok
44. Egyéb passzív elszámolások
45. Passzív idıbeli elhatárolások
169
46.-47.Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek (adók, járulékok, stb.)
48. Saját tıke
49. Évi mérlegszámlák
5. számlaosztály: KÖLTSÉGNEMEK
51. Anyagjellegő ráfordítások
52. Személyi jellegő ráfordítások
55. Értékcsökkenési leírás
58. Aktivált saját teljesítmények értéke
59. Költségnem átvezetési számla
170
171
3.
A tıkepiac mőködése
172
3.1 A tıkepiac mőködése, a tızsde
Tartalomjegyzék
173
3.1.1 A tıkepiacokról röviden
174
adásvételnél valamilyen jövıbeni idıpontban teljesítendı szállításban
állapodnak meg a befektetık.
175
hatásköre, míg a kereskedéssel kapcsolatos kérdésekben a kereskedési
jogokat birtokló tızsdetagok döntenek.
3.1.2.1 Információáramlás
A tızsdei árfolyamok egyik legfıbb mozgatórugója a hírek és
információk folyamatos áramlása. A piac akkor hatékony, akkor jön
nagyszámban létre üzlet, ha az eladók és a vevık jövıbeni várakozásai
eltérnek a tızsdén szereplı termék árára vonatkozóan. A piaci szereplık
várakozásait elsısorban a termék értékét, a termék piacát befolyásoló
információk alakítják. De egyes esetekben egy jól teljesítı szektor is
eladói nyomás alá kerülhet, például, ha a világgazdasági folyamatok
összességében kedvezıtlenek.
A tızsdén szereplı vállalatok egyik legjelentısebb elınye a
transzparencia, azaz az átláthatóság. Ehhez szükség van az adott
vállalattal kapcsolatos minél szélesebb körő folyamatos
információáramlásra. Ezt a világban a médián kívül több specializált
információs rendszer is segíti, Magyarországon a legelterjedtebb a
Bloomberg és a Reuters. Ezek mellett a kommunikációs rendszerek
mellett fontos információval szolgálhatnak, illetve a prudens mőködést
biztosítják az egyes országok felügyeleti szervei is.
A tızsde tehát egyféle kommunikációs központként is funkcionál. Az
elıbb említett információs csatornákon felül a részvények adás-vételét
lebonyolító brókerek és az elemzık is folyamatosan követik a
fejleményeket és azokat írásban, illetve szóban is értékelik egymás között
és a médiában is.
176
megkapni, a kapitalizáció (a forgalomba helyezett részvények száma)
megszorozva az aktuális piaci árral.
A piacok akkor hatékonyak, ha a tızsdei társaságok árfolyamai azonnal
reagálnak az információkra, azok szinte mindig minden aktuális
információt magukban hordoznak és így a befektetık is reális képet
kaphatnak a vállalatról. Az árfolyamok véletlenszerően változnak.
A tızsdék elırejelzı funkciója is igen jelentıs szereppel bír. A
reálgazdasági folyamatokat általában 6 hónappal elızik meg a tızsdei
árfolyamok, miután az árakban bekövetkezı változások a piacnak a
jövıre vonatkozó várakozásait tükrözik. A jegyzések változása szoros
összefüggést mutat a vállalat fundamentumaiban bekövetkezı
változásokkal is, de makro- és mikrogazdasági folyamatokra is lehet
következtetni az árfolyamváltozásokból.
A tızsdétıl az átlagbefektetı azt várja, hogy átlag feletti hozamot
realizáljon az adott befektetésén. Az árfolyamok véletlenszerő változása
azonban sok esetben keresztülhúzza ezt a várakozást. Miután közvetlenül
a tızsdére betett pénz nem tıkegarantált, ezért mindenki a befektetett
teljes vagyonával vállalja a kockázatot az extra profit reményében.
B, Az árutızsdék jellemzıi
177
viselt kockázat mértékérıl. A tızsdei befektetések általában nem
tıkegarantáltak, így a kellı információ, illetve a befektetési körülmények
részletes megismerése kulcsfontosságú a kívánt siker elérése érdekében.
A magánbefektetık jellemzıen saját tıkéjüket fektetik be, míg az
intézményi befektetık olyan specializált pénzügyi intézmények, amelyek
kollektív módon kezelik a megtakarításokat a magánbefektetık nevében.
Az intézményi befektetık tıkeerejére jellemzı, hogy általában a piaci
forgalom 80-90%-át adják. Az intézményi befektetık általában magasan
képzett szakembereket alkalmaznak, akiknek különféle vizsgákon kell
bizonyítaniuk alkalmasságukat. A kezelt portfolió méretébıl adódóan
nagyobb mértékő diverzifikációt tudnak véghezvinni, így érdemben
tudják csökkenteni a portfolió kockázatát. Elınyük a magánbefektetıkkel
szemben, hogy miután szorosan követik a piaci folyamatokat,
információkat ezért sokkal gyorsabban reagálnak az eseményekre. Ezen
felül méretgazdaságossági elınyük is van, hiszen alacsonyabb tranzakciós
költségek mellett tudnak mőködni.
A pénzügyi közvetítık (bankok, brókercégek, befektetési társaságok
stb.) azok, akik a hidat képezik a kisbefektetık és a tızsdén szereplı
társaságok között. A kisbefektetık nemcsak kicsiny méretük, hanem
általában hiányos szaktudásuk miatt is rászorulnak a közvetítık
segítségére. A kisbefektetık egyenként ugyan igen kicsi tıkével
rendelkeznek a pénzügyi rendszer egészét tekintve, de forrásaik
összegyőjtésével és azok befektetésével – melyet a pénzügyi közvetítık
végeznek - jelentıs piaci szereplıknek számítnak. Ezt jól szimbolizálják a
befektetési alapok, melyek sok kisbefektetı pénzét győjtik össze és
azokat az alapkezelı segítségével különféle befektetésekbe helyezik. Így
sokkal gazdaságosabban tudnak részvényeket és kötvényeket nagy
csomagokban vásárolni, alacsonyabb díjak mellett változatosabb
portfoliót tudnak kialakítani, ami lényegesen csökkenti a befektetés
kockázatát, igaz annak hozamát is mérsékli. A befektetési társaságok
nagybefektetıknek is kialakítanak portfoliókat.
A sikeres tranzakciók után jutalék illeti meg a céget, ennek mértéke az
ügylet értékének jellemzıen 0,25-1%-a.
Az üzletkötést a megfelelı szakvizsgákkal rendelkezı brókerek végzik,
szakmai támogatásukat a technikai és a fundamentális elemzık látják el.
178
3.1.4 A tızsdei kereskedésbe való bekerülés (IPO)
A tızsdére való bekerülésnek különféle szabályai vannak, melyek a
befektetık bizalmának megteremtését és a biztonságos tızsdei
kereskedést szolgálják.
A piaci szabályozás nem egységes, habár fıbb pontjai között erıs
hasonlóság van. A világ tızsdéinek többségében három fı elıírásnak kell
megfelelni a tızsdére kívánkozó cégnek:
A bevezetés elınyei:
179
6. Napra pontosan folyamatosan nyomon követhetı a vállalat piaci
értéke.
A bevezetés hátrányai:
1. Egy esetleges ellenséges felvásárlás miatt könnyebben kicsúszhat az
irányítás a legnagyobb tulajdonosok kezébıl.
2. Az egyszeri bevezetésen felül folyamatos forgalomban tartási díjat
kell fizetni.
3. A szektortársak átlagánál rosszabb tızsdei szereplés ronthat a papír
megítélésén.
3.1-1 táblázat
Részvények „A” Részvények „B”
kategória kategória
Árfolyamértéken
Bevezetendı részvény legalább 2,5 milliárd Nincs követelmény
sorozat mérete forint
- a bevezetésre kerülı
sorozat legalább 25
százaléka közkézen
van;
vagy
Bevezetendı részvény - legalább kétmilliárd Csak tájékoztatást kell
sorozat forint árfolyamértékő adni a Tızsdének
közkézhányada részvény közkézen
van; vagy
- az értékpapír-sorozat
bevezetéskor legalább
500 tulajdonos
tulajdonában van.
Csak tájékoztatást kell
Tulajdonosok száma Legalább 100 adni a Tızsdének
tulajdonos
Mőködés elvárt Három teljes, Nincs követelmény
historikája befejezett, auditált év
Forrás: www.bet.hu
180
3.1.5 A részvények típusai, fajtái
A részvény egy részvénytársaság által kibocsátott, tagsági jogokat
megtestesítı értékpapír. Két részvénytípus létezik, névre- és bemutatóra
szóló részvény.
A bemutatóra szóló részvény a tulajdonos megjelölése nélkül szabadon
átruházható, míg a névre szóló is szabadon átruházható, de ezt egy
zártkörő részvénytársaság alapszabálya korlátozhatja.
Az egyes részvénytípusokon belül megkülönböztetünk törzsrészvényt,
elsıbbségi részvényt, kamatozó és dolgozói részvényt.
Részvénysorozatnak nevezik az azonos típusú, tartalmú és egyenlı
tagsági jogokat megtestesítı részvényeket.
Az elsıbbségi részvény tulajdonosának meghatározott elınyt biztosít
más részvényfajtát birtoklóval szemben. A kibocsátott elsıbbségi
részvények névértéke nem haladhatja meg az alaptıke 50%-át. Az
elsıbbségi jogok az alapszabály meghatározása szerint osztalékra,
szavazatra és likvidációs hányadra vonatkoznak.
Az osztalékelsıbbségi részvény tulajdonosa a más részvényfajtába,
illetve osztályba tartozó részvények birtokosánál kedvezıbb feltételek
mellett jogosult az adózott eredménybıl osztalékra.
A szavazatelsıbbségi részvény az alapszabályban rögzített mértékben
többszörös szavazati jogot biztosít tulajdonosának, a szavazati jog
azonban nem haladhatja meg a részvény névértékéhez kapcsolódó
szavazat tízszeresét.
A kamatozó részvény birtokosát a részvényen feltüntetett módon az
adózott eredménybıl számított kamat illeti meg. Ezt a részvényfajtát az
alaptıke 10%-ig lehet kibocsátani.
A dolgozói részvény a részvénytársaságnál teljes- és részmunkaidıben
foglalkoztatott munkavállalók számára adható ingyenesen vagy
kedvezményes áron. Ezek általában csak korlátozottan forgalomképesek,
miután csak a cégen belül értékesíthetık.
181
tulajdonló részvényesek kérhetik a rendkívüli közgyőlés összehívását az
ok és a cél pontos meghatározásával.
A vagyoni jog alapján jogosult a részvényes a közgyőlés által
meghatározott osztalékra. A cég azonban nem fizethet osztalékot abban az
esetben, ha a saját tıkéje nem éri el a jegyzett tıke szintjét.
182
3.1.6 Kereskedési technikák
A tızsdék önszabályozó szervezetek, ezért maguk alakítják ki azokat a
rendszereket és szabályokat, melyek a vételi és eladási megbízásokat
párosítják.
A kereskedési technológia alatt azt határozzuk meg, hogy az ügyletek
milyen formában köttetnek meg. A tızsdei kereskedési rendszerek
elsıdleges feladata biztosítani a tızsdén szereplı termékek keresletének
és kínálatának idıben történı koncentrálását.
Az informatika robbanásszerő fejlıdése elıtt az úgynevezett nyílt
kikiáltásos kereskedés volt a meghatározó a tızsdéken. Ekkor a
brókerek egy nagy közös térben (tızsde parkett) bekiabálják ajánlataikat,
és ha azt egy másik bróker elfogadja, akkor lényegében az üzlet
megköttetett. Ezt a fajta kereskedést már csak kevés helyen alkalmazzák,
a tendencia az elektronikus kereskedelem irányába mutat. Napjainkban
már ez a leggyakoribb kereskedési technika.
Ebben az esetben számítógép párosítja az ajánlatokat és a rendszerek
összekötésével már a fejlett és feltörekvı piaci országok tızsdéi
könnyőszerrel elérhetıek. A kereskedés brókercégek, befektetési bankok
irodáin keresztül folyik, de lehetıség van már „otthoni” tızsdézésre is.
A tızsdéket további két szempont alapján is meg lehet különböztetni. A
kereskedési módszerek abban is különböznek, hogy az adott tızsdei
termék árát az ügyletben érdekelt befektetık ajánlatai alakítják ki, vagy
olyan piaci szereplı is jelen van, aki közismert feltételekkel elısegíti a
termék piacának forgalmát. Az elıbbit ajánlatvezérelt, az utóbbit pedig
árvezérelt kereskedésnek nevezik.
Ajánlatvezérelt (order-driven) kereskedés lényege tehát, hogy a
megbízások piaci alku folyamán teljesülnek, mégpedig akkor, ha a vételi
és az eladási oldal meg tud egyezni az árban. Ha nem alakul ki egyezség,
akkor nincs üzlet.
Az árvezérelt kereskedés esetében egy vagy több árjegyzı arra vállal
kötelezettséget a tızsde felé, hogy ha a kereskedés alatt nem alakul ki
olyan kereslet és kínálat, amely a két oldalt egy bizonyos ársávon belül
tartja, akkor a piacvezetı saját ajánlásaival segíti a kereskedést.
A tızsdei termékek ajánlatainak koncentráltsága alapján
megkülönböztetünk folyamatos, szakaszos és egyáras kereskedést.
Folyamatos kereskedés alatt bármikor lehet a kereskedési idın belül
ajánlatot tenni, míg a szakaszos kereskedésnél meghatározott ideig csak
egy termék kereskedése folyhat. Az egyáras kereskedés lényege, hogy a
beérkezett ajánlatok összegzése után meghatározzák azt az egyensúlyi
árat, amely a legnagyobb forgalmat eredményezi.
183
A kereskedési idı alatt elıfordul, hogy az egyes termékek,
termékcsoportok esetében, vagy szélsıséges esetben akár az egész piacon
is, szünetel a kereskedés. Idıtartama néhány perctıl akár napokig is
eltarthat. A felfüggesztés lehet piaci és technikai indíttatású. A technikai
kereskedés alatt elsısorban a kereskedési rendszerek meghibásodását
értjük. Érdekesebb a piaci felfüggesztés, erre akkor kerül sor, ha a tızsde
megítélése szerint a piac szereplıi adott pillanatban eltérı információkkal
rendelkeznek – ami az árat befolyásolhatja – egy termékkel kapcsolatban.
Ilyen típusú felfüggesztést szoktak alkalmazni például a fúziók,
felvásárlások részleteinek nyilvános bejelentése elıtt. Az információs
asszimetria miatti elınyöket és hátrányokat próbálják ezzel mérsékelni.
Forward ügylet:
Tipikus példája a bankközi devizapiac. A kereskedı forward ügyletet köt
a bankjával az esetleges árfolyamváltozások hatása ellen. Bármilyen idıre
köthetı, de általában a bankok bankközi pozíciójuk lefedése miatt 1, 3, 6,
12 hónapos távokra szokták kötni.
Futures:
Jogilag kötelezı tızsdei adásvételi szerzıdés. Mivel tızsdei határidıs
ügylet, ezért standardizált: nem mindenre és nem bármilyen idıpontra
köthetı. Meghatározott kötésegységekre, és azok egész számú
többszöröseire köthetık. Ezek a piaci likviditást hivatottak szolgálni.
184
Opciós ügyletek:
Az opció esetében pedig a termék vételi és eladási jogának megvételére
vagy eladására teszünk ajánlatot. Az opciós piacon a kereskedés lényege,
hogy opciós díj fizetése ellenében az opció vevıje jogot szerez az opció
lehívási áron történı jövıbeni vételére és eladására. Az eladó az opciós
díj ellenében pedig kötelezettséget vállal az adott termék lehívási áron
történı eladására vagy vételére. Az opció típusa ennek megfelelıen lehet
call (vételi) és put (eladási).
185
3.1.8.2 A fundamentális elemzés
Ezzel a módszerrel egy vállalat eddigi és várható gazdálkodási adatai, az
iparági és általános gazdasági körülmények alapján próbálják
meghatározni a vállalat értékét, és ezen keresztül az egy részvényre jutó
értékét. Feltételezik, hogy hosszabb távon a részvény értéke megegyezik
ezzel az értékkel, vagy legalább közelít hozzá. Az értékelés igyekszik
figyelembe venni minden, a gazdálkodásra és nyereségtermelésre ható
számszerősíthetı tényezıt, mindenekelıtt az eredménykimutatásra,
mérlegre, cash-flow kimutatásra támaszkodva. A fundamentális elemzés
inkább hosszabb távú döntések megalapozásához alkalmas, a piac rövid
távú, hangulati változásait kevésbé képes figyelembe venni, erre a
technikai elemzés használatos.
A fundamentális elemzınek bíznia kell abban, hogy valósághő
információk állnak rendelkezésükre. Bíznak abban, hogy a vállalat
folyamatosan mőködik, hiszen csak ez esetben lehet releváns információt
leszőrni a múltbeli adatokból a jövıbeni folyamatokra vonatkozóan.
186
A Buda-Cash Brókerház elemzése az OTP Bankról
OTP ÁRFOLYAM: 5 640 Ft
Bankszektor RT FELHALMOZÁS - HT VÉTEL P/E: 8,4
pont Ft
KERESKEDÉS 1 HÓNAP 12 HÓNAP 24 000 8 000 ALAPADATOK
Árfolyam 5 640 22 000 Részvényszám 280 000 010
7 000
Minimum 5 222 1 232 20 000 Közkézhányad 72,0 %
Maximum 5 648 5 839 18 000 6 000
Névérték 100 Ft
Átlag BUX Kapitalizáció 1 579 Mrd Ft
5 416 3 784
16 000
Hozam -0,4% 88,3% 5 000
Osztalék (2009) 0 Ft
14 000
Relatív h. -5,5% -6,9% 4 000 TULAJDONOSOK 2009.09.30.
12 000
Napi átlagforg. 8,6 Mrd 14,1 Mrd OTP Külföldi intézményi 70,2%
10 000 3 000
Volatilitás 30,1% 63,0% Belföldi intézményi 15,3%
BUX-korrel. 0,88 0,82 8 000 2 000 Saját rv. 1,5%
Béta 1,42 6 000 Egyéb befektetık 13,0%
P/E ‘10 P/BV ‘08 4 000 1 000
PÜ. ADATOK ‘08/I-IX ‘09/I-IX
'09 .01.
'0 9.02.
'0 9.03.
'09.05 .
'09.06 .
'09.0 7.
'09.0 8.
'09. 09.
'09 .10.
'0 9.11.
'0 9.12.
OTP 8,4 1,5 Mrd Ft '09.04. Összes bev. 744,6 620,1
40
FHB 12,3 2,2 30
Üzleti eredm. 385,5 315,3
Erste 11,6 1,1 20 Nettó eredm. 301,3 130,0
Raiffeisen 24,6 1,0 10 Mérlegfıössz. 9363 9698
0
PKO 17,0 2,7 Saját tıke 1133 1171
Eredmény- Nem kamatj. Nettó Kiadás/bev.
EPS P/E P/BV ROE ROA
növekedés bev. aránya kamatrés arány
2 007 744 11,3% 11,8 2,7 24,7% 2,7% 41,6% 5,8% 59,6%
2 008 859 15,5% 3,3 0,8 24,7% 2,7% 45,9% 4,9% 59,9%
2009E 565 -34,2% 10,0 1,3 14,0% 1,6% 35,5% 6,2% 51,7%
2010E 669 18,4% 8,4 1,1 14,4% 1,8% 34,0% 6,2% 53,6%
ÖSSZES BEVÉTEL (Mrd Ft) A társaság: Az OTP Magyarország legnagyobb bankja, összpiaci részesedése 20-25%. Univerzális
1200 bank, tevékenysége átfogja a kereskedelmi és a befektetési banki tevékenységek teljes körét. „Retail”
27% 16% jellege továbbra is meghatározó, betétei és hitelei nagyrészt a lakossági ügyfelekhez köthetık. A bank az
1000
27% -14% országban egyedülálló mérető fiókhálózattal rendelkezik, ami kompetitív elınyt jelent - ennek
800 köszönhetıen a bank az egyre élezıdı verseny közepette is viszonylag jól meg tudta ırizni meghatározó
600 piaci pozícióját idehaza. Az elmúlt évek akvizíciói révén az OTP regionális szinten is jelentıs szereplıvé
400 vált, immár az orosz, ukrán, bolgár, román, szlovák, szerb, horvát és montenegrói piacon is aktív.
200 Hírek: Az OTP csoport 45,9 Mrd Ft adózott nyereséggel zárta a harmadik negyedévet, amely 9%-kal
0 nagyobb az elızı negyedévinél, a piaci várakozást pedig 33%-kal múlta felül. Ez azonban jórészt egyszeri
adóhatásnak volt köszönhetı, amely 11,7 Mrd Ft megtakarítást jelentett, ennek kiszőrésével az eredmény
2006 2007 2008 2009E 2010E megfelelt a vártnak. A bevételek negyedéves szinten stabilan alakultak, a nettó kamatbevétel 2%-kal, a
nem kamatjellegő bevétel 1%-kal csökkent. A hitelállomány és a kamatmarzs is mérsékelten zsugorodott.
Negatívum, hogy jelentısen emelkedett a rossz hitelek aránya és az ezzel összefüggı vártnál magasabb
500 céltartalékképzés. E tekintetben az ukrán leánycégnél a vártnál is nagyobb problémák jelentkeztek, így
26% 4% 4%
400 19,2 milliárdos veszteséggel zárta a negyedévet. Ugyanakkor pozitívum az anyavállalat jó teljesítménye,
24% valamint a csoportszinten is szigorú költséggazdálkodás.
300
Lehetıségek, veszélyek: Az elsı három negyedév 131 milliárdos profitja alapján elvileg tartható az
200 OTP által kitőzött 150 milliárdos 2009-es eredménycél, ám a gyorsjelentés után a menedzsment jelezte,
100 hogy az óvatos céltartalékolás miatt nem kizárt a kismértékő negatív eltérés. A legfıbb kockázat továbbra
is a hitelkockázati költségek alakulása - a legkritikusabb helyzet Ukrajnában van. Ugyanakkor az is látszik,
0 hogy a jó üzemi eredmény bıséges fedezetet nyújt a hitelezési veszteségekre, a tıkehelyzet kiemelkedı.
2006 2007 2008 2009E 2010E Hosszabb távon komoly probléma a lanyha hitelezési aktivitás, amely alacsonyabb eredményszintet jelent.
Amennyiben a makrokörnyezet tovább javul, az idei évben lassú pozitív változás indulhat el a fentiek
tekintetében. Frissített modellünkben enyhén csökkenı értékvesztést és a hitelezés valamelyes
300 élénkülését feltételezve 187 Mrd Ft nettó profitot tartunk elérhetınek 2010-ben. Rövid távon továbbra is
15% jelentıs bizonytalanság övezi a nemzetközi gazdasági kilátásokat, az esetleges újabb válsághullám mellett
250 a remélt élénkülés esetén várható globális kamatemelések is veszélyt jelentenek. Idehaza a választások
11% 18%
200 hordoznak többletkockázatot az árfolyamkilátásokat illetıen.
-34%
150 Értékelés: Az OTP árazása történelmi és regionális viszonylatban is egyértelmően kedvezı: az idei
100 várható eredménnyel számított P/E 8,4, amely jócskán elmarad a korábbi 12-13-mas értékelési csúcsoktól,
50 a 15-16 körüli regionális szektorátlaghoz képest pedig még inkább alacsony. A globális gazdasági
kilátások fokozatosan javulnak és az OTP fundamentális teljesítménye is relatíve jónak mondható. A
0
válságból kiérve kedvezı helyzetbıl indulhat a bankcsoport, hosszabb távon pedig a régiós felzárkózásból
2006 2007 2008 2009E 2010E adódóan kiemelkedı növekedési potenciállal rendelkezik. Mindezek alapján ajánlásaink változatlanok,
elsısorban a hosszú távú befektetıknek javasoljuk a részvény vásárlását.
187
A fundamentális elemzés során leggyakrabban használt mutatók:
188
Hazánkban, a 90-es években három Felügyelet mőködött. Ezek voltak az
Állami Pénz- és Tıkepiaci Felügyelet, az Állami Biztosításfelügyelet és
az Állami Pénztárfelügyelet.
3.1-2 ábra
Bankok
Önsegélyezı
pénztárak Állami
Prudenciális és fiduciáris követelmények
Pénztárfelügyelet
Egészségpénztárak
Magánnyugdíjpénztárak
Biztosítók, biztosításközvetítık Prudenciális (szolvencia) felügyelet Állami
és biztosítási szaktanácsadók Biztosításfelügyelet
Forrás: www.pszaf.hu
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének létrejöttérıl az
Országgyőlés 1999. évi CXXIV. törvényében rendelkezett. A rendelkezés
értelmében a PSZÁF 2000. április 1-tıl az elıbbiekben említett három
Felügyelet összevonásával kezdte meg mőködését.
Az összevont szervezettel az volt a jogalkotók célja, hogy nıjön a
felügyeleti munka hatékonysága, magyarul a hatóság szeme elıl ne
lehessen elrejteni bizonyos tevékenységeket, kockázatokat azzal, hogy
azokat az egyik mőködési területrıl a másikra teszik át a piaci szereplık.
Összességében hatékonyabbá kívánták tenni a pénzügyi csoportok
felügyeletét.
189
A Felügyelet kidolgozta mőködési alapelveit, s ezekre építette stratégiai
céljait és tevékenységi politikáját. A megelızı jellegő felügyeleti
gondolkodásmód jegyében a PSZÁF racionalizálta a felügyelt
intézmények adatszolgáltatási rendszerét, kialakította a preventív
felügyelést támogató eljárásrendet. Valamennyi felügyelt szektorban
kidolgozta a vizsgálati kézikönyveket. Korszerő kockázatkezelési és
monitoring-rendszer épült ki, amelyek segítségével lehetıvé vált a
nagyobb kockázatok felismerése.
190
3.1.11 A Budapesti Értéktızsde, a BÉT
Magyarországon több mint 150 éves múlttal rendelkezik a tızsde, az elsı
kereskedés 1853-ban indult. Akkoriban a mezıgazdaság jelentıs
térnyerésének köszönhetıen Gabonacsarnok néven árutızsde jött létre,
1864-ben pedig megalakult a Pesti Áru- és Értéktızsde, ahol már
részvényekkel és devizákkal is lehetett kereskedni. Az elsı évben 21
részvényt lehetett megvásárolni. A lassú, de biztos fejlıdést az 1873-as
tızsdekrach némileg visszavetette, de a századfordulóra Európa negyedik
legnagyobb tızsdéjévé vált. A virágkornak rövid idıre az 1919-es
Tanácsköztársaság vetett véget, majd 1948-at követıen a kommunista
rezsim évtizedekre beszüntette a hazai tızsdei kereskedést.
A rezsim gyengülése és a külföld felé történı óvatos nyitás ismét
felélesztette a tızsde iránti igényt. A 80-as évek elejétıl a kötvénypiac
újraélesztése jelentette az elsı lépést. Az évtized végére pedig a
jogszabályi háttér (1988. évi VI. törvény, a Társasági Törvény valamint a
külföldiek magyarországi befektetéseit szabályozó 1988. évi XXIV.
törvény) is biztosítottá vált. A tızsde konkrét szabályozásáról pedig az
1990. évi VI. törvény szólt, melynek elfogadása után nem sokkal 1990.
június 19-én 41 bank, pénzintézet és értékpapír-forgalmazó, valamint a
Magyar Nemzeti Bank megalapította a Budapesti Értéktızsdét. Az
egyetlen bevezetett részvény az IBUSZ volt. A tızsde az eltelt 20 év alatt
rengeteg fejlıdésen, változáson esett át. Nyílt kikiáltásos kereskedés
1995-ig folyt a BÉT-en, ezt követıen 1998-ig a távkereskedési
rendszerrel kibıvítve teljesültek az azonnali piaci megbízások. 1998-tól
pedig teljes mértékben bevezetésre került az azonnali piacon a Multi
Market Trading System-et (MMTS), 1999-tıl a határidıs piac is teljes
egészében áttért az elektronikus kereskedési rendszerre.
Az ezredforduló után 2002-ben a Tızsdetanács döntése értelmében
megszőnt a BÉT önálló jogi státusza és a versenyképesség fokozása
érdekében gazdasági társasággá alakult át. Ezt 2004-ben tulajdonosváltás
követte, osztrák bankok mellett a Wiener Börse és az Österreichische
Kontrollbank AG lett a magyar tızsde többségi tulajdonosa.
A Budapesti Értéktızsde és a Budapesti Árutızsde tevékenységének
integrációja révén, 2005. november 2. óta árupiaci kereskedelem is folyik
a BÉT-en. A Tızsde árupiacán azonnali, határidıs és opciós ügyletek
köthetık gabona termékekre. A tızsdei árutermékek szabványosítottak,
azaz a BÉT meghatározza a termékek minıségi jellemzıit, valamint az
árupiaci ügyletek paramétereit is.
191
Az egykori Budapesti Árutızsde, a BÁT története
192
Piaci információk nyújtása: A bevezetett értékpapírok kereskedési
adatairól, fundamentumaiban bekövetkezett változásairól azonnali
információkat nyújt. A piaci adatok mindenki számára hozzáférhetıek.
Befektetési termékek innovációja: A BÉT kereskedési lehetıséget
biztosít a pénzügyi innovációk számára, valamint széles és folyamatosan
bıvülı termékpalettát kínál a határidıs és opciós piacok befektetıinek.
193
Mind a három Bizottság esetében a tagokat az Igazgatóság nevezi ki az
érintett szekciótagok, szervezetek, szakemberek, kereskedıcégek ajánlása
alapján.
Részvény szekció
Ebben a szekcióban tulajdonviszonyt megtestesítı értékpapírokkal
(részvények, befektetési jegyek), strukturált termékekkel (certificate,
ETF) és kárpótlási jegyekkel lehet kereskedni.
Hitelpapír szekció
Ide tartoznak a hitelviszonyt megtestesítı értékpapírok, az
államkötvények, a jelzáloglevelek és a vállalati kötvények.
Származékos szekció
A származékos szekcióban részvény és index hátterő, deviza és kamat
alapú határidıs, valamint opciós termékekkel lehet kereskedni. A
legjelentısebb forgalmat a határidıs részvényindex (BUX) kontraktusban
bonyolítják.
Áruszekció
A BÉT és BÁT 2005-ös összeolvadása óta lehet áru, jellemzıen gabona
alapú termékekkel kereskedni. Különbség a többi szekcióhoz képest,
hogy itt azonnali és származékos ügyleteket is lehet kötni.
Szabadpiac
Az MMTS kereskedési rendszer bevezetése óta lehet OTC, azaz
úgynevezett tızsdén kívüli ügyleteket kötni. Itt folyik a más
értékpapírpiacokra bevezetett értékpapírok kereskedelme.
194
kétszer történik az index kézikönyvében meghatározott módon és
rendszerességgel. A kosárba maximum 25 papír kerülhet, a Tızsdetanács
dönt az egyes sorozatok indexbe történı felvételérıl, illetve kivezetésérıl.
A BUX-on kívül még három index van jelen a magyar piacon.
A BUMIX kis és közepes kapitalizációjú papírokat tartalmaz. Kosarába
csak olyan részvénysorozat kerülhet, amelynek közkézhányaddal korrigált
piaci kapitalizációja nem haladja meg a 100 milliárd forintot. Az index-el
kapcsolatos egyéb eljárások megegyeznek a BUX-nál alkalmazottal.
A CETOP20 nevő index a 20 legnagyobb tıkeértékő és tızsdei forgalmat
bonyolító, azaz leglikvidebb közép-európai vállalatot tartalmazza, amely
jól tükrözi a régióban jellemzı mozgásokat.
A RAX indexet a Befektetési Alapkezelık Magyarországi Szövetsége
(BAMOSZ) hívta életre 1999-ben, ezt a befektetési alapok
teljesítménymérése céljából hozták létre. A rögzített súlyozású index egy
elméleti portfolió, mely az alapokra jellemzı értékpapír-struktúrát
feltételez. Alapvetı célja, hogy az elméleti befektetési alapnak a bázis
idıponthoz viszonyított változását mutassa, ami a részvény befektetési
alapok számára az egyetlen hazai benchmark.
195
Ajánlatot enne megfelelıen csak záróáron lehet tenni, ha nincs záróár,
akkor ebben a szakaszban nem lehet sikeres ügyletet kötni.
196
mennyiség több részletben is teljesíthetı. A mind ajánlat csak a teljes
mennyiségre vonatkozóan teljesülhet.
Elszámolási módozatok
Azonnali ügyletekkel kapcsolatos elszámolások hossza a
részvényszekcióban három nap (T+3), míg a hitelpapír szekcióban (T+2).
A származékos ügyletek esetében napi elszámolással valósul meg. Az
egyedi részvény, az államkötvény alapú termékek és az áruszekció
termékei esetében az elszámolás fizikai szállítással történik. A többi
tızsdén kötött üzletek esetében az elszámolás készpénzben történik.
197
információhoz jussanak az egyes részvényekkel kapcsolatosan. Az
elıírásokat a tızsde és tıkepiaci törvény szabályozza részletesen
Az információknak minden befektetı számára elérhetınek kell lenniük,
ennek érdekében kötelességük a BÉT-nek elküldeni, valamint két
országos napilapban közzétenni azokat. Az adatoknak mindenben meg
kell felelniük a valóságnak, mindenkor a vállalat teljes átláthatóságára
kell törekedni.
A tızsdei cégeknek negyedévente publikálni kell gyorsjelentésüket,
amelyben a társaság gazdálkodási környezetérıl, pénzügyi helyzetérıl
kaphatnak a befektetık pontos képet. A menedzsment ezzel együtt
sokszor szokott éves eredményvárakozást közölni, amit a folyó év közben
felfelé és lefelé is módosíthatnak. A jelentésnek tartalmaznia kell a
nemzetközi számviteli standardoknak megfelelı konszolidált mérleget,
eredmény- és cash flow kimutatást.
A gyorsjelentést minden naptári negyedévet követıen 60 napon belül kell
nyilvánosságra hozni.
Éves beszámolót április 30.-ig kell nyilvánosságra hoznia a vállalatnak,
míg a konszolidált beszámolót szeptember 30-ig. Ez lényegesen több
információt tartalmaz, mint a negyedéves jelentés, ezek közül a
leglényegesebbek:
- általános cégadatok
- könyvvizsgálói jelentés
- tulajdonosi struktúra
- foglalkoztatási adatok
- gazdálkodás részletesebb elemzése
- kockázati tényezık kiemelése.
A fundamentumokat részletesen bemutató jelentéseken felül rendkívüli
tájékoztatási kötelezettsége is van a tızsdei társaságoknak. Ez a nem
mindennapi, a szokásos üzletmenettıl eltérı események
bekövetkezésekor kötelezı, abban az esetben, ha ezek közvetve vagy
közvetlenül befolyásolhatják a részvények megítélését (pl. csıd- vagy
felszámolási eljárás, változások a tulajdonosi körben vagy a
menedzsmentben). Ezeket az információkat a piac nyitva tartása alatt 30
percen belül írásban kell tudatni a Tızsdével, a kereskedés vége után
bekövetkezett változásokat pedig másnap reggel 8 óra 30 percig.
198
199
3.2 Befektetési alapok
Tartalomjegyzék
3.2 Befektetési alapok 200
3.2.1 A befektetési alapok fogalma 201
3.2.2 A befektetési alapok csoportosítása 203
3.2.3 A befektetési alapok nyújtotta elınyök 206
3.2.4 Az alapok kockázata és hozama 207
200
3.2.1 A befektetési alapok fogalma
A befektetési alapok olyan intézmények, amelyek sok személytıl
győjtenek össze tıkét egy közös vagyonba. A kisebb-nagyobb
megtakarításokat egy pénzalapba koncentrálva, a tıkét hatékonyan
fektetheti be a létrejövı befektetési alap. A kisbefektetık számára az
alapokon keresztül olyan befektetések is elérhetıvé válnak, amelyeket
maguk gazdaságosan nem érnének el. Emellett befektetéseiket több
eszköz között oszthatják meg, ami egyénileg szintén nem volna számukra
hatékonyan megvalósítható.
A befektetési alapok létrehozói speciális szaktudással rendelkezı cégek, a
befektetési alapkezelık. A befektetési alapok kialakításakor a tıke
győjtése befektetési jegyek kibocsátásával valósul meg. Az alapkezelı a
befektetési jegyek tulajdonosainak általános megbízásából jár el. A
befektetési alap kollektív befektetés. A befektetési alapok tıkéjét a
következıkbe fektetik: befektetési eszköz, bankbetét, deviza, ingatlan.
A befektetési alapok kínálta befektetési jegyek közkedvelt megtakarítási
formái a kisbefektetıknek a fejlett pénzügyi piacokkal rendelkezı
országokban. Az 1990-es évek végére a magyar befektetık körében is
ismertté és népszerővé vált ez a megtakarítási forma. Nem kis
volumenben azonban intézményi befektetık, mint a nyugdíjpénztárak,
vagy a biztosítók tartalékai kerülnek befektetésre befektetési alapokban.
A fejlett gazdaságú országokban számos kisbefektetı az alapokon
keresztül kapcsolódik a tıkepiacokhoz. A háztartások megtakarításai a
részvény-, kötvény-, jelzáloglevél-kibocsátóknak közvetett úton, a
befektetési alapok transzformációjával válnak elérhetıvé. Az alapok
napjainkra óriási tıkét összefogó és mozgató pénzügyi közvetítıkké
váltak, így jelentıs szerepet játszanak a világ tıkemozgásaiban.
Hazánkban az 1990-es évek elején jelentek meg a befektetési alapok.
Mőködésüket 1992 januárjától törvény szabályozza. Hamarosan kedvelt
befektetési célpontokká váltak a magyar lakosság körében, amit ekkor a
befektetési jegyekhez kapcsolódó jelentıs adókedvezmények is
elısegítettek. Bár napjainkra az adókedvezmények visszaszorultak, az
alapok népszerőek maradtak. Az alapok értéke 2009. szeptember végén
2682 milliárd forint volt a magyar alapokat lényegében lefedı BAMOSZ
tagok által kezelt vagyont tekintve.
A befektetési alapok létrehívói tehát az alapkezelık. Az alapok rajtuk
kívül a befektetıkhöz, befektetéseiken keresztül értékpapír
kibocsátókhoz, ingatlanokhoz, letétkezelıkhöz kapcsolódnak szorosabban
201
mőködésük során. Tevékenységüket független könyvvizsgáló ellenırzi,
állami oldalról a törvényességet a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete (Felügyelet) vizsgálja.
Az alapkezelı az alapok kezelésére szakosodott szervezet. Az
alapkezelési tevékenységet folytató cégeknek törvényben meghatározott
személyi és tárgyi feltételekkel kell rendelkezniük, a mőködéshez a
Felügyelet engedélye szükséges. Az alapkezelı alakítja ki az alap
befektetési politikáját, határozza meg, mely körben kerülnek a befektetési
jegyek kibocsátásra. Az alap kezelését a befektetési jegyek tulajdonosai
részére úgy látják el, hogy azok elért hozama a lehetıség szerinti
maximális legyen. Az alapkezelı a befektetıket folyamatosan tájékoztatja
az alap mőködésével kapcsolatos fontosabb – és törvényben elıírt –
gazdasági adatokról.
A befektetık azok a személyek, akik az alap befektetési jegyeit
megvásárolják. A befektetési jegyek birtoklása nem jelenti azt, hogy az
alap mőködésébe a befektetık beleszólhatnak. Nélkülük azonban az
alapok mőködésképtelenek volnának, hiszen a befektetéshez szükséges
tıke a jegyek eladásával győjthetı csak össze.
A letétkezelı az alapkezelıtıl elkülönült szervezet, amely az alapkezelı
megbízásából ellátja a letétkezelıi teendıket. Tevékenysége során intézi a
befektetési jegyek eladását és visszavásárlását, kifizeti a hozamokat.
Ellátja az alap befektetéseihez kapcsolódó adásvételekhez kötıdı
technikai teendıket. Ellátja az alap birtokában levı értékpapírok letéti
ırzését, gondoskodik a befektetések hozamainak beszedésérıl. A
letétkezelı állapítja meg az alap nettó eszközértékét. Elısegíti, hogy az
alapkezelı az elıírásoknak megfelelıen végezze feladatát. A független
letétkezelı egyben védi a befektetık érdekeit, hiszen csak olyan
megbízásokat hajt végre, amelyek megfelelnek a jogszabályi
elıírásoknak, az alap meghirdetett elveinek. Ha bármilyen
rendellenességet tapasztal, azt azonnal köteles a Felügyelettel közölni.
Az alapkezelı az alap éves beszámolóját köteles könyvvizsgálóval
auditáltatni. A könyvvizsgálat során a könyvvizsgáló ellenırzi, hogy az
alapkezelı eleget tett-e a jogszabályi elıírásoknak, illetve az alapkezelési
szabályzatban foglaltaknak. Megállapításait könyvvizsgálói jelentésben
rögzíti. Súlyos szabálytalanságok esetén köteles a Felügyeletet
tájékoztatni, de lehetısége van minden ügyben a Felügyelettel
konzultálni. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete állami oldalról
látja el a befektetık érdekében a befektetési alapok felügyeletét. A
tevékenység kiterjed az alapok létesítésének, kezelésének, mőködésének
felügyeletére. Lényegét tekintve a Felügyelet munkája az alapok életének
minden szakaszát érinti.
202
A befektetési alapok értékpapír vásárlásaikkal vállalkozások
résztulajdonosaivá, hitelezıivé válnak. Tulajdonosként közvetlenül
szólhatnak bele egy-egy társaság életébe. Kölcsönzıkként nagy hatást
gyakorolnak a kötvény, záloglevél piacokra. Ingatlanok felvásárlásával,
azok jövedelmezı mőködtetésével, szintén a gazdaság reálszférájának
vérkeringésébe kapcsolódnak be.
203
jegyeibıl, illetve a késıbbiekben a jegyek csak ezen a körön belül
forgalomképesek.
204
Az indexkövetı befektetési alapok úgy alakítják ki portfoliójukat, hogy
azok valamely index változását tükrözzék árfolyamváltozásukban. Az
indexek olyan indexek lehetnek, amelyeket legalább egy évig nyilvánosan
meghirdetnek. Ezek közé sorolhatjuk a tızsdeindexeket.
Az alapok csoportosíthatók befektetési politikájuk szerint. A nemzetközi
gyakorlat alapján a Befektetési Alapok Magyarországi Szövetsége
(BAMOSZ) kidolgozta irányelveit. Eszerint létrehozhatók:
Likviditási alapok: azok az alapok tartoznak ide, amelyeknél a
portfolióban lévı kötvényjellegő eszközök átlagos hátralévı futamideje
nem haladhatja meg a 3 hónapot.
Pénzpiaci alapok: azok az alapok, ahol a portfolióban lévı kötvényjellegő
eszközök átlagos hátralévı futamideje nem haladhatja meg az 1 évet.
Rövid kötvényalapok: azon alapok tartoznak ide, amelyeknél a
portfolióban lévı kötvényjellegő eszközök átlagos hátralévı futamideje 1-
3 év.
Hosszú kötvény alapok: azok az alapok, amelyeknél a portfolióban lévı
kötvényjellegő eszközök átlagos hátralévı futamideje meghaladja a 3
évet.
Kötvénytúlsúlyos vegyes alapok: a portfolióban lévı részvény-típusú
eszközök aránya nem haladja meg a 30%-ot.
Kiegyensúlyozott vegyes alapok: a portfolióban lévı részvény-típusú
eszközök aránya 30-70% közötti.
Részvénytúlsúlyos alapok: a portfolióban lévı részvény-típusú eszközök
aránya 70-90% közötti.
Tiszta részvény alap: a portfolióban lévı részvény-típusú eszközök aránya
meghaladja a 90%-ot.
Garantált alapok: hozamot, illetve tıkemegóvást ígérı, illetve garantáló
alapok.
Származtatott alapok: olyan származtatott ügyletekbe fektetı alapok,
amelyek nem tartoznak a garantált alapok közé.
Az ingatlanalapok is két kategóriába sorolódnak:
Ingatlanforgalmazó alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés
alatt álló ingatlanok maximális aránya 30%.
Ingatlanfejlesztı alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt
álló ingatlanok maximális aránya 60%.
A befektetési alapokba fektetı alapokat a mögöttes termék kategóriájának
megfelelıen kell kategóriába sorolni.
Az alapok változatosságát mutatja, hogy még a fenti kategorizálás sem
képes teljesen lefedni minden alapot.
205
3.2.3 A befektetési alapok nyújtotta elınyök
A befektetési jegyek a magyar háztartások körében is kedvelt
megtakarítási eszközzé váltak. Feltehetı a kérdés, miért is olyan
népszerőek az alapok.
A befektetési alap olyan konstrukció, amely a pénzügyekben kevéssé
járatos személyek számára is hatékony befektetési lehetıséget kínál.
Lehetıvé válik olyan eszközök közvetett elérése, amelyek egyébként
kockázatos és költséges instrumentumok volnának egy kisbefektetı
számára. Természetesen a befektetési jegyek vásárlásának is megvan a
kockázata, érdemes tehát a lehetséges elınyöket és a vállalt kockázatokat
számba venni.
A befektetési alapokat szakemberek kezelik. İk a piacot folyamatosan
figyelik. Folytonos az alapok piaci jelenléte, ezért a változásokra gyorsan
képesek reagálni. Olyan mennyiségő információval rendelkeznek,
amelyeket a kisbefektetık a befektetésükhöz képest magas költséggel
szerezhetnék meg. Piaci súlyuk elınyös ügyletek kötését segíti elı.
A háztartások gyakran csak pár tízezer forintos megtakarításukat kívánják
befektetni. Részvények vásárlásakor a keletkezı hozamot az adásvétel
tranzakciós költségei semlegesítenék. Többféle értékpapír vételére
semmiképpen nem nyílna lehetıség. Természetesen sokan nem
gondolhatnak nagy értékő ingatlanok megszerzésére sem megtakarításaik
befektetésekor. A befektetési alapok ezeknek a személyeknek is
megoldást kínálnak, hiszen az értékpapíralapok befektetési jegyeinek
tulajdonosai áttéttelesen többféle értékpapír tulajdonosává, az
ingatlanalapok befektetıi pedig ingatlanok tulajdonosaivá is válnak. A
megtakarítók kis összegő megtakarításaikat a nekik tetszı formában
helyezhetik el. A befektetési jegyek birtoklásával áttételesen értékpapír
illetve ingatlan portfoliók birtokosai lesznek. Túlmenıen azon, hogy
beállítódásuknak megfelelı befektetési formákhoz jutnak, egyben a
befektetıi kockázatuk is csökken. A befektetési alapokat ugyanis szigorú
szabályok kötik abban, hogy miként fektethetik be az összegyőjtött tıkét.
Befektetéseiket meg kell osztani több értékpapír, illetve ingatlan között.
Ezzel a módszerrel csökkenthetı a befektetett vagyon egészének
kockázata. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a befektetési jegyek
árfolyama, hozama ne változna a piaci hullámzásokkal, de a hozamok
alakulása kiegyensúlyozottabbá válik.
206
A befektetési jegyek biztosítják, hogy tulajdonosuk eladva ezeket
bármikor pénzhez juthasson. Emellett viszont a lekötött betétekhez
hasonló magasabb hozamokat lehet elérni. Mindamellett nem kell elıre
meghatározni a befektetés – lekötés – idıtartamát. Akár több részletben is
vásárolhat az alap jegyeibıl a befektetı, nem szóródik szét idıben a
tıkelekötés lejárata.
A letétkezelı, a könyvvizsgáló, a Felügyelet biztonsági garanciát
jelentenek az alapok törvényes mőködésére vonatkozóan.
207
A múltbeli hozamok soha nem jelentenek garanciát a jövıbeli
teljesítményekre. Viszont bizonyos tendenciákra következtetni lehet a
rendelkezésre álló adatsorokból. Az egyes alapok befektetési politikáját és
árfolyam alakulását vizsgálva felfedezhetı, hogy a különbözı portfoliókat
tartó alapok jegyeinek árfolyam ingadozása eltérı. Tapasztalat szerint a
eszközeik között nagyobb hányadban részvényeket tartó alapoknál az
ingadozás mértéke nagyobb, mint azoké, amelyek a
kötvénybefektetéseket részesítik elınyben. A bizonytalanul ingadozó
hozamok jelentik a befektetık számára a kockázatot. A különbözı alapok
tehát eltérı kockázatot hordoznak. A több évtizedes megfigyelés alapján
azonban az is elmondható, hogy a magasabb kockázat hosszabb idıszak
átlagában magasabb hozamot biztosít. A befektetınek ezeket az
összefüggéseket kell értékelni, mérlegelni.
Természetesen egy-egy alap hozama attól is függ, hogy az alapkezelı
milyen hatékonysággal végzi tevékenységét. Az alapok teljesítményének
megítéléséhez rendelkezésre állnak olyan elméleti portfoliók árfolyam
illetve hozam alakulását bemutató indexek, amelyekben állandó
befektetési elvek passzív alkalmazásával alakítanak ki elméleti értékpapír
befektetéseket.
A indexek közül az állampapír befektetések referencia hozamát tükrözik a
MAX, RMAX és a MAX Composite indexek.
A MAX az egy évnél hosszabb hátralevı futamidejő, fix kamatozású,
magyar állampapírok. teljes hozam indexe. Az index az index kosárban
levı értékpapírok értékváltozását követi. A kamatok a kosárnak
megfelelıen újrabefektetésre kerülnek. Azok a papírok, amelyeknek
hátralevı futamideje egy év alá esik, kikerülnek a kosárból. A kikerülı
papírok árfolyamértéke szintén befektetésre kerül.
Az RMAX az egy évnél rövidebb hátralevı futamidejő fix hozamú
állampapírokból álló portfolió teljesítményét mutatja be. A MAX
Composite minden a piacon levı fix hozamú magyar állampapírt
magában foglaló kosár árfolyam alakulását reprezentálja.
A részvényalapok teljesítményének mérésére a BAMOSZ Részvény
Befektetési Alap Portfolió Index, a RAX index áll rendelkezésre. Az
elméleti portfolió összeállításnál a jogszabály által megengedett 85%-os
részvényarányt feltételezik, a maradék 15%-ot pedig könnyen
értékesíthetı (likvid) papírokkal töltik fel. A részvények súlyaránya is
megfelel a befektetési alapok számára elıírtaknak. Az index értékének
számításakor az alapoknál is alkalmazott nettó eszközérték
megállapításának módszerét használják
208
A részvény alapok elsısorban a hosszabb távú befektetésekben
gondolkodó, az átmeneti árfolyamesések miatt nem aggódó befektetıknek
ajánlottak. Az ajánlott befektetési idı ezeknél az alapoknál több év. A
legstabilabb árfolyam alakulást a pénzpiaci alapok mutatják. Itt az ajánlott
legrövidebb befektetési idı csak néhány hónap. A kötvény és vegyes
alapok ajánlott befektetési ideje természetesen e két érték között van.
Annak sincsen akadálya természetesen, hogy egy befektetı akár több alap
jegyeit is megvásárolja, így megtakarításait eltérı kockázattal és várható
hozammal, különbözı szándékolt futamidıre fektesse be.
209
4.
Biztosítási szektor
210
Tartalomjegyzék
211
4.1 Életbiztosítás
4.1.1 Életbiztosítás
A biztosítók intézménye a pénzügyi szektor21 meghatározó szereplıje.
2008-ban a magyarországi biztosító társaságok biztosítástechnikai
tartaléka 1755 Mrd Ft volt. A biztosítás azonban nem a modernkor
sajátsága, gyökerei már az ókorban megjelentek. Kezdetben csak a
vagyontárgyakat érintı károk enyhítésére, illetve a társadalom tagjainak
kisebb hozzájárulása által a kárt szenvedık kárának segítségére, és a
kockázatok elkerülésére hoztak létre különbözı társaságokat, a
késıbbiekben azonban egyre fontosabb szerepet kaptak az életrıl szóló
biztosítások. A tengeri hajózás elterjedésével megjelentek az utazási
életbiztosítók elsı formái is a XIV. században. Ezek valójában fogadások
voltak. Ha a tengerész visszatért, akkor elveszítette a befizetett pénzt, ha
viszont nem, a befizetett pénz többszörösét kapta vissza a családja. Így
fejlıdtek ki a kockázati, haláleseti biztosítások.
Az életbiztosítás lényege szőkebb értelemben a biztosított személy
halálának a biztosítás tartama alatti bekövetkezése illetve be nem
következése, valamint kockázatok kezelése és az ahhoz társított pénzügyi
szolgáltatás nyújtása. A modern gyakorlatban azonban az életbiztosítások
nem csupán az életbenléti kockázatok kezelésérıl szólnak, hanem az
ügyfeleket hosszú távú megtakarításra is ösztönzik, illetve egyéb
egészségi kockázatokat fedhetnek le. Napjainkban Magyarországon az
életbiztosítással kombinált megtakarítási programok az ügyfeleket
jellemzıen a hosszú távú megtakarításra ösztönzik. A lakosság idısödése
miatt nagyobb terhet jelent a nyugdíjak fedezése, valamint az egészségrıl
való gondoskodás lehetıségeinek teremtése, ezért az öngondoskodásnak
fontos szerepet kell játszania, ennek lehet hatékony eszköze az
életbiztosítás.
21
Pénzintézet: azon hitelintézetek, befektetési szolgáltatók, alapkezelık és egyéb
pénzügyi vállalkozások, amelyek elsıdleges (fı-) tevékenységük pénzügyi, és biztosítási
kockázatokat - jellemzıen - nem kezelnek. Biztosító: biztosítási kockázatokat is kezelı
intézmények, így a biztosítók jogi formájuktól függetlenül és a (nyugdíj)pénztárak.
Pénzügyi szolgáltatók (financial providers): a továbbiakban a pénzintézetek és a
biztosítók. Bankbiztosítónak (bankassurer): pénzintézettel bármilyen bankbiztosítási
együttmőködésben álló biztosító.
212
4.1.2 Mi a különbség a személybiztosítás és az életbiztosítás
között?
A személybiztosítások közé soroljuk az életbiztosításokat, a baleset– és
egészségbiztosításokat. Amennyiben önálló kockázati élet-, egészség-
vagy balesetbiztosításokról beszélünk, akkor ezek tisztán kockázati
biztosítások, nincs mellettük megtakarítási program. Az életbiztosításban
a biztosító a biztosított életével kapcsolatos valamely kockázat vagy
esemény (például haláleset, betegség, nyugdíjba menetel, stb.)
bekövetkezésére vállal szolgáltatást, és emellett hosszú távú megtakarítási
forma lehet. Az életbiztosítások bıvíthetıek baleseti- és
egészségbiztosítási kiegészítı elemekkel.
213
4.1.4 Az életbiztosítások súlya a gazdaságban
Az európai országokban 2008-ban az életbiztosítás GDP-arányos
penetrációja 4,9%-ra (2007-ben 5,94%) esett vissza a 2007-ben elindult
másodlagos jelzálogpiaci válság miatt, míg a nem-élet biztosítás stabil
maradt 3% körül értéken. Az 2. ábrából is jól látható, hogy szoros, pozitív
összefüggés van a biztosítási piac és a makrogazdasági adatok között. A
magyarországi adatok az európai uniós átlagtól eltérıek, hazánkban az
életbiztosítások penetrációja csupán 1,4%.
10
8 3,72 3,23
3,65
6 3,08
4
5,1 5,51 5,94
2 4,41
0
World OECD G7 EU15
Life Non-life
4.1-1. ábra: Teljes díjbevétel aránya a GDP-hez 2007 (%)
(Forrás: CEA)
1000 25%
22%
19% 20%
800 15% 15%
12% 11%
600 9% 8% 9% 10%
7% 7% 5%
400 0%
-1%
-4% -5%
200
-10%
-11%
0 -15%
1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008
CEA nominális növekedés
4.1-2. ábra: Életbiztosítási termékek díjbevétele és növekedése
1996-2008
(Forrás: CEA)
214
Az életbiztosítások díjbevételét és növekedését a 2008-ra reálgazdasági
válsággá terjedt hitelválság döntıen a befektetési egységekhez kötött
életbiztosítások részvénypiacok esését követı zsugorodása fékezte meg.
Az angolszász országok a biztosítási szektor hagyományos motorjai, az
iparág mennyiségi és minıségi vezetıi. A biztosítási innováció legfıbb
éllovasai is egyben. Fejlett pénzügyi kultúrájuknak köszönhetıen, az
életbiztosítás és megtakarítási program már az egyetemrıl kikerülık
életében fontos szerepet játszik. Az USA és Nagy-Britannia díjbevétele
adja a nemzetközi életbiztosítási díjbevétel 41%-át. A közép-kelet-európai
régióban a biztosítási penetráció még alacsony, ezért a
biztosítótársaságoknak komoly piaci potenciált jelent ez a térség. Ebben a
régióban a penetráció értéke a GDP 0-3%-a között mozgott 2008-ban,
míg az Európai Unióban (kizárólag az EU 15-öt tekintve) a teljes
díjbevétel a GDP 8%-a. A penetráció nagyon alacsony értéke miatt a
közép-kelet-európai régióban a biztosítási piac jellemzıen a válság
ellenére is tudott növekedni. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a
diszponzibilis jövedelem arányában a biztosítások aránya a GDP-
arányosnál magasabb értéket mutat.
215
1919-ben megalapult a Biztosító Intézetek Országos Szövetsége (BIOSZ).
Akkor 63 bejegyzett társaság volt. A húszas években a biztosítási kedv
fellendült, de a harmincas évek gazdasági világválsága visszavetette a
piac fejlıdését. Az Állami Biztosító 1952-ben szerzett teljes
monopóliumot. 1962-ben megjelentek a csoportos élet- és
balesetbiztosítások, közismertebb nevén a CSÉB változatai. 1986-ban
megszőnt monopolhelyzete, és megjelentek a versenytársak.
22
Forrás: www.mabisz.hu (2010. január)
216
1 000 113% 107% 115% 120% 107% 104% 150%
800 100%
100%
600
400
50%
200
0 0%
2002 2004 2006 2008
Nem élet biztosítási termékek díjbevétele
Élet biztosítási termékek díjbevétele
Növekedési ütem 2002=100%
4.1-3. ábra: Biztosítási díjbevételek alakulása 2002-2008/mrd Ft
Aegon
Többi piaci szereplı
14%
27%
Allianz
8%
AVIVA
6%
Generali
13%
ING
25% Groupama Garancia
7%
217
A társaságok nagyrészt külföldi vállalatok érdekeltségei.
Az életbiztosítási piacon továbbra is az ING Biztosító Zrt. a piacvezetı
2009-ben 21,21%-os piaci részesedéssel (25,11% korrigált piaci
részesedés23), második helyen az AEGON Magyarország Általános
Biztosító Zrt. szerepel 11,29%-kal (14,5% korrigált piaci részesedés), a
Generali-Providencia Zrt. a harmadik helyen áll 10,97%-kal (12,73%
korrigált piaci részesedés). Az elsı öt társaság összesen 59,4 %-os piaci
részesedést tudhat magáénak.
23
Korrigált piaci részesedés számítása esetén az egyszeri és eseti vagy rendkívüli díjakat
10%-os értéken veszik figyelembe.
218
4.1.7 Az életbiztosítás szerepe a magánszemélyek pénzügyi
jövıjének alakításában
Az életbiztosítás az egyének számára hosszú távú megtakarítást,
kockázatkezelést tesz lehetıvé.
Az életbiztosítás révén az egyének a kockázatokkal szemben csoportosan
lépnek fel, tehát az életbiztosítás a kockázat elkerülésének intézményes
formája. Az életbiztosítás segítségével az anyagi nehézségek
küszöbölhetık ki egy nem várt esemény következtében. Például, ha egy
családfenntartó halála esetén 15 millió forint szükséges a hátramaradottak
anyagi nehézségeinek áthidalására, ahelyett, hogy ekkora összeget
tartalékolnának, egy kockázati életbiztosítás évi néhány ezer forintért a
szükséges anyagi biztonságot tudja nyújtani.
A közös védekezésben részt vevık alkotják a veszélyközösséget. A
veszélyközösséget a biztosítók szervezik meg, azok tartoznak egy
csoportba, akik ugyanazon kockázatok által fenyegetettek. A
veszélyközösség egy homogén, nagy létszámú csoport, hogy a
kockázatok kiegyenlítıdjenek.
Az életbiztosítás – amennyiben megtakarítási elemet tartalmaz – hosszú
távú megtakarítás, így felmerül vele szemben az értékállóság
követelménye. Az értékállóság az infláció elleni védelmet jelenti, ezért
az ügyfeleknek lehetıségük van kérni biztosításaik értékkövetését évente.
Az életbiztosítás mint befektetési alternatíva jelenik meg a pénzügyi
piacon, tehát versenyeznie kell minden olyan szolgáltatással, amelynek
fizetıképes keresletét a fogyasztók megtakarításai jelentik (banki
megtakarítási termékek, befektetési alapok, államkötvények,
lakáspénztárak, magánnyugdíj- pénztárak). A befektetési döntések
kapcsán a hozam és a kockázat szoros összefüggésben vannak egymással.
A hagyományos életbiztosítások az alacsony kockázatú megtakarítások
közé tartoznak, aminek ára, hogy e termékeknek alacsonyabb az elérhetı
hozama. A hagyományos életbiztosítások azon ügyféligényeket nem
tudják kielégíteni, amely a megtakarítási díjrészre vonatkozóan
(költséglevonás után befektetésre kerülı díjrész) a kockázatosabb
befektetések révén, magas hozamok elérésére irányulnak. Ennek a
hiánynak a megszőntetésére jöttek létre a hazánkban a ’90-es évek közepe
óta népszerőségnek örvendı befektetési egységekhez kötött
életbiztosítások.
219
Az életbiztosítási szerzıdés szereplıi:
• a biztosító,
• a szerzıdı,
• a biztosított,
• a kedvezményezett.
A biztosító a díjfizetési kötelezettség ellenében vállalja, hogy a biztosítási
esemény bekövetkeztekor biztosítási szolgáltatást nyújt.
Szerzıdı az a természetes vagy jogi személy, akinek díjfizetési
kötelezettsége van.
A biztosított az a természetes személy, akinek életével kapcsolatban az
életbiztosítási szerzıdés létrejött, a biztosítás az ı életével kapcsolatos
események bekövetkezése esetén szolgáltat.
A kedvezményezett az, aki a biztosítási szolgáltatásra jogosult.
220
Az életbiztosításokat a következı csoportokban lehet sorolni:
• hagyományos életbiztosítások:
- határozott tartamú és teljes életre szóló haláleseti
biztosítás,
- elérési biztosítás,
- halálesetre és elérésre szóló vegyes biztosítás,
- meghatározott tartamra szóló (term fix) biztosítás,
- halasztott, még meg nem indult járadékbiztosítás,
- azonnal induló, illetve már megindult
járadékbiztosítás,
- baleseti és betegségi kiegészítı biztosítások,
• házassági biztosítás, születési biztosítás, ahol a házasság vagy a
születés a biztosítási esemény,
• befektetési egységekhez kötött életbiztosítás,
• egyéni és csoportos nyugdíjbiztosítás,
• társadalombiztosítási nyugdíjat kiegészítı járadékbiztosítás.
Haláleseti biztosítás: A szerzıdı díjfizetése ellenében a biztosító
vállalja, hogy a biztosított halála esetén a biztosítási összeget kifizeti. Ha
a tartam lejártakor él a biztosított, akkor a szerzıdés kifizetés nélkül
szőnik meg.
Elérési biztosítás: A biztosító vállalja, ha a biztosított egy adott idıszak
végén életben van, úgy a biztosítási összeget kifizeti.
Járadékbiztosítás esetén a szerzıdı díjfizetése ellenében a biztosító
rendszeres idıközönként pénzt folyósít a megjelölt kedvezményezettnek.
A legelterjedtebb klasszikus biztosítás a vegyes biztosítás, amely az
elérési és haláleseti biztosítás ötvözete. Itt a biztosítási esemény:
• a biztosított életben léte a biztosítás lejártakor, vagy
• halála a biztosítási idıtartam alatt.
A biztosítás alapszolgáltatása ennél a formánál így a következı:
• ha a biztosított az elıre rögzített tartam lejártakor életben van,
úgy a biztosító kifizeti az akkor érvényes biztosítási összeget,
• ha a biztosított a biztosítási idıtartam alatt meghal, úgy a
biztosító kifizeti a halál idıpontjában érvényes biztosítási
összeget.
A term fix életbiztosítás fix lejárattal rendelkezı életbiztosítás, ami
lejáratkor mindenképpen kifizetéssel jár. A biztosított halála esetén a halál
idıpontjától nincs díjfizetési kötelezettség. Elsısorban a gyermek
számára történı elıtakarékosság motiválja term fix életbiztosítás kötését.
Ilyenkor a biztosított (szülı) halála esetén is garantált összeget kap a
kedvezményezett (gyermek vagy gondviselıje).
221
A unit-linked életbiztosítás fix tartamú, vagy teljes életre szóló
megtakarítás vagy befektetés célú életbiztosítás. Halál esetén vagy
lejáratkor szolgáltat. Ez a legmodernebb megtakarítási jellegő biztosítás,
az ügyfél a megtakarításait a saját maga által választott eszközalapokban
győjtheti, felvállalva azoknak a befektetési kockázatát és élvezve azoknak
minden hasznát és elınyét (elérhetı hozamát) is. A szolgáltatások
bıvülésével a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások
versenyképesek a banki termékekkel, természetesen biztosítási
jellegükbıl adódó szolgáltatásaikat (mint az élettel összefüggı kockázati
kifizetések és ezek költségei) is mérlegelve kiválasztásukkor. A
választható eszközalapok köre folyamatosan bıvül, ezek különbözı
kockázati szinteket fednek le és ennek megfelelıen eltérı várható hozam
elérését teszik lehetıvé. Hazánkban a ’90-es években a tisztán kötvény és
pénzpiaci, illetve hazai részvény alapok voltak elérhetıek. Mára már a
világ különbözı iparágaiból, területeirıl is elérhetıek egzotikus
befektetési eszközök. Olyan területek részvényei is elérhetıvé váltak az
intézményi befektetés által, ami magánszemélyként a magas költség miatt
szinte elérhetetlen, illetve megjelentek a garantált és menedzselt alapok is.
A magasabb hozam reményében az ügyfeleknek magasabb kockázatot is
kell vállalniuk.
222
4.1-6.ábra: Életbiztosítás típusai (Forrás: Mabisz)
223
Baleseti rokkantságra vonatkozó kiegészítı biztosítás, mely a
biztosítottnak a szerzıdés lejáratát megelızı balesetével összefüggésben
lévı, maradandó egészségkárosodása esetén nyújt szolgáltatást.
Baleseti kórházi napi térítést nyújtó kiegészítı biztosítás, mely a
biztosítottnak a szerzıdés lejáratát megelızı balesetével összefüggı
kórházi ápolás esetén nyújt szolgáltatást. A kórházi napi térítés
kiegészítı biztosítás esetén nem csupán baleseti, hanem betegségi okú
kórházi ápolás esetén szolgáltatást nyújt a biztosító.
Díjátvállalás munka- és keresıképtelenség esetén kiegészítı
biztosítás, mely a biztosítottnak a szerzıdés lejáratát megelızı
folyamatos keresıképtelenségének 61. napjától annak 365. napjáig, illetve
egészségkárosodása esetén a teljes hátralévı tartam alatt mentesíti a
szerzıdıt a díjfizetési kötelezettsége alól.
Mőtéti térítés kiegészítı biztosítás a biztosított orvosi szempontból
szükséges mőtétjére nyújt fedezetet a mőtét súlyosságának besorolásától
függıen a biztosítási összeg meghatározott százalékáig a kiegészítı
biztosítás szabályzata szerint.
Kritikus betegségekre szóló kiegészítı biztosítás. Ez a fajta kiegészítı
biztosítás a gyakori súlyos betegségekben történt megbetegedések esetén
nyújt szolgáltatást, például:
• rosszindulatú daganatos megbetegedés diagnosztizálása,
• szívinfarktus,
• agyi érkatasztrófa,
• szívkoszorúér-mőtét,
• szervátültetés,
• krónikus veseelégtelenség.
224
A biztosítással fedezni szándékozott kockázatok miatti kifizetések
valószínő idıpontja, nagysága statisztikai megfigyelések alapján mérhetı
fel. Az átlagos haláleseti kockázatot pl. a Központi Statisztikai Hivatal is
felméri országos szinten, és országos halandósági táblázatokba foglalja
korévenként és nemenként, ezrelékekben kifejezve. A biztosítási árképzés
azonban egyéb nyilvánosan elérhetı, de akár a biztosító tapasztalataira
támaszkodó statisztikákon is alapulhat.
Az életbiztosítások mindig tartalmaznak biometrikus kockázatokat.
Biometrikus kockázatok:
• életkor,
• nem,
• egészségi állapot,
• elızmény-betegségek,
• életviteli szokások közül pl. dohányzás, táplálkozás.
Egyéb kockázatok:
• foglalkozás,
• sporttevékenység,
• pénzügyi (fizetıképesség, megalapozottság),
• hobbi, illetve utazási, egyéb életviteli szokások.
225
4.1.11 A biztosítási piac intézményrendszere
Egyesületek
Biztosítók Felügyelet, hatóságok
(szövetkezetek)
(viszontbiztosítók) (PSZÁF)
(MABISZ)
Ügynökök
Brókerek, dealerek Bankok, hitelintézetek
(egyes-többes)
4.1-7. ábra: Intézményrendszer
226
Pénzügyi tanácsadók az ügynökök, akik lehetnek:
• egyes és többes ügynökök,
• függı illetve független biztosításközvetítık.
Brókereknek nevezzük azokat a pénzügyi tanácsadókat, akik független
biztosításközvetítık, nem állnak kapcsolatban biztosítótársasággal, az
ügyfeleket képviselik, az ügyfél igényeinek leginkább megfelelı ajánlatot
igyekeznek megtalálni, és ennek alapján segítenek döntést hozni.
Az életbiztosítások értékesítésében is egyre fontosabb szerepet kapnak a
bankok és hitelintézetek. A piacvezetı társaságok között találunk olyat,
amelyik rendelkezik saját bankkal. Így a bankfiókokban is elérhetıek már
az életbiztosítási szolgáltatások.
227
ügynökök tartoznak. A harmadik nagy csoportot pedig a biztosítási
alkuszok alkotják.
Az alkuszok is több (lehetıleg a teljes piaci kínálatot) biztosító
termékpalettáját értékesíthetik, azonban a legfontosabb eltérés egy függı
és független ügynök valamint az alkusz között, hogy ez utóbbi az ügyfél
megbízottja nem pedig a pénzintézet képviselıje. Ez azt jelenti, hogy az
alkusz az ügyfél megbízásából, az ı nevében jár el. Ajánlatot kér be a
piaci szereplıktıl, ezeket elemzi, értékeli, javaslatot tesz a termék
kiválasztására és közremőködik a megfelelı fedezetek kialakításában.
Azonban az alkusz munkája nem merül ki az értékesítésben, folyamatosan
nyomon követi és menedzseli az ügyfelei kockázatait, valamint aktívan
közremőködik a kárrendezésben is.
228
4.1-9. ábra: Franciaországban és Spanyolországban kiemelkedıen magas
a banki életbiztosítási termék értékesítés, a kelet-európai régióban az
ügynöki értékesítés aránya a legmagasabb
229
ismereteik hiányában segítségre van szükségük a megfelelı termék
kiválasztásában, ebben segít a pénzügyi tanácsadó.
Az ügyfelek bizonytalansága miatt a tájékoztatóknak hitelesnek kell
lenniük, hogy a döntéseket meg tudják könnyíteni. (2009 óta a biztosítási
tanácsadónak felsıfokú végzettséggel kell rendelkeznie, vagy az elıírt
hatósági vizsgán kell bizonyítania szakmai felkészültségét.) Elindult egy
folyamat, ami nem csupán külsı szabályozás, hanem a biztosítók
önszabályozó tevékenysége is. Ezek a szabályozások az ügyfelek minél
magasabb szintő tájékoztatásáról szólnak, fontosabb elemei:
• a Gender direktíva,
• MiFID szabályzatok,
• a Solvency II,
• IMD,
• TKM.
A Gender direktíva alapján nem lehet hátrányos megkülönböztetést
alkalmazni nemek szerint.
A MiFID szabályzatok a befektetési kockázatfelmérésrıl és az ennek
megfelelı eszközalapok kiválasztásáról, részletesebb befektetési
politikájának bemutatásáról szólnak.
Az IMD (Európai biztosításközvetítési irányelv) a közvetítıkkel
szembeni elvárásokat tartalmazza.
A Solvency (fizetıképesség) II.-nek nevezett jogszabály célja a biztosító
és viszontbiztosító cégek pénzügyi stabilitásának fokozása a
fizetıképességi követelményeknek a kockázatokhoz való hozzáigazítása,
finomítása által.
A Solvency II. három alappillérre épül:
• pénzügyi,
• kockázati és
• közzétételi.
A pénzügyi pillér a minimális tıkekövetelményre és szavatoló
tıkekövetelményre vonatkozó alapvetéseket tartalmazza. A biztosítóknak
a mőködési, piaci és hitelkockázatokkal is számolniuk kell a jövıben. A
második a kockázati pillér, ami szerint a követelések a kockázatkezelésre,
aktuáriusi munkára, compliance és belsı ellenırzési munkára is
vonatkoznak. Minden esetben a felügyeletnek kell meghatároznia, például
hogy az adott biztosító elegendı tıkével rendelkezik-e. A közzétételi
pillér arról szól, hogy a jelenleginél több információt kell közzétenni az
átláthatóság, idıszerőség és megbízhatóság biztosítására.
A pénzügyi piacokon a tömegtermékek a lakossági szolgáltatások. Ezek a
termékek az átlagügyfél igényeinek megfelelıen lettek kialakítva, és
230
ennek megfelelıen célozzák a piacot. Az ügyfeleknek az értékesítési
folyamat alatt és után egyértelmő és teljes körő információt kell kapniuk a
választott szolgáltatásról. A szerzıdés megkötése elıtt az igényfelmérı
nyomtatvány kitöltésével érhetı el, hogy a tanácsadó az ügyfél valós
szükségleteit, jövedelmi helyzetét, megtakarítási szokásait, befektetési
kockázattőrı képességét (MiFID) felmérve ajánljon megfelelı terméket.
Az ajánlat aláírásakor kötelezıen át kell adni azokat a dokumentumokat,
melyekben minden szükséges információ megtalálható a biztosításról,
annak szabályairól (szabályzat), a szerzıdés tartama alatt felmerülı
költségekrıl, módosítási lehetıségekrıl, szolgáltatásokról, a biztosító és
az ügyfél kötelezettségeirıl, stb. A szerzıdés létrejöttekor a biztosító az
ügyfél részére megküldi a kötvényt, a termékismertetı nyomtatványt,
mely utóbbi megküldése és tartalma szintén törvényi kötelezettség. Így
elérhetı, hogy az ügyfél minden lényeges információval rendelkezzen az
adott termékrıl. Ezek a kritériumok a TCF, azaz a treat customer fairly
alapvetı (de nem teljes körő) kritériumai.
231
szolgáltatások/elemek kockázati díjai, ezen felül a választható
eszközalapokat terhelı befektetés-kezelési költségek. A költségek
eltérései miatt a TKM mutatók széles skálát mutatnak. A TKM standard
adatokkal (piaci átlagdíj, 35 éves férfi, kötelezı minimális biztosítási
elem) számolt érték.
232
4.1.15 Tartós befektetési szerzıdés (TBSZ)
2010-tıl új lehetıség adódott a közép illetve hosszú távon megtakarítani,
befektetni kívánók számára ez pedig a TBSZ.
233
4.2 Vagyonbiztosítás
Tartalomjegyzék
4.2 Vagyonbiztosítás 234
4.2.1 Vagyonbiztosítás múltja 235
4.2.2 A vagyonbiztosítás lényege, tárgya, létrejötte,
alanyai 236
4.2.3 Vagyonbiztosítások csoportosítása 241
4.2.4 Vagyonbiztosítások formái 242
4.2.5 Biztosítótársaságok nem életbiztosítási ágának
eredményei, jellemzıi 248
234
4.2.1 Vagyonbiztosítás múltja
A modern, közgazdasági és pénzügyi alapokra helyezett biztosítás
történelme csak 200 éves múltra tekint vissza, de a vagyonbiztosítás
alapjait már az ókorban lefektették. A magántulajdon védelmét már ekkor
intézményes formába helyezték, mely segítette a pénz- és reálfolyamatok
fejlıdését. A magántulajdon részét képezı rabszolgák - akik áruként
funkcionáltak a piacon - tulajdonosai pénzt győjtöttek arra az esetre, hogy
a rabszolgák szökésébıl származó veszteségeiket egymás között
felosszák, ezt nevezzük kárfelosztásnak. A görög kereskedelmi hajósok is
gyakran kötöttek „szövetségeket”, így a veszteségek, károk
megosztásával kisebb teher jutott az egyes tulajdonosokra. A X-XII.
században például Angliában, Dániában, Németországban olyan vallási,
gazdasági közösségek alakultak, amelyek tagjaiknak közös teherviselés
alapján természetbeni pótlást, vagy kártérítést nyújtott, tőzvészre,
hajótörésre, szállítmányok elvesztésére. A XIV. századtól Olaszországban
már szállítmánybiztosító vállalkozások mőködtek. Ezek után jelentek meg
az életbiztosítások, melyek ugyanúgy a hajózáshoz kapcsolhatók. A
biztosítás iránti igény növekedésével egyre több biztosítási forma jött
létre, kiszolgálva és alkalmazkodva a gazdaság rohamos fejlıdéséhez. A
hagyományos tőz-, jégverés-, mezıgazdasági állatbiztosítások,
szállítmány-, és életbiztosítás mellett kialakultak már az igényeknek
megfelelı, modern biztosítások, például a baleset-, betegség-,
felelısségbiztosítás különbözı formái, a vagyonbiztosítások szélesebb
körét felölelı biztosítási formák, a betöréses lopás-, géptörés-,
üzemszünet-, értékpapír-, hitel- stb. biztosítások. Hazánk biztosítási
történelmében is az elsı társaságok a vagyonkárok enyhítésére alakultak.
1807-ben létrehozták a Rév - Komárom, Császári Királyi Kiváltságos
Hajózást Bátorságosító Társaságot, mely a gabonakereskedelemhez
biztosította a hajókat. 1931-ben megalakult a Trieszti Általános Biztosító
Társulat, ami a külföldi társaságok képviseletét látta el hazánkban,
valamint 1843-ban jött létre a Jégverés Elleni Kölcsönös Biztosító
Magyar Egyesület. Láthatjuk, hogy a magántulajdon védelme és a
gazdaság fejlıdése jogos igényt támasztott a vagyonbiztosítás
kialakulásához, valamint hogy a biztosítási üzletág fejlıdésének egyik és
talán a legnagyobb alapkövét a vagyon biztosítása jelentette.
235
4.2.2 A vagyonbiztosítás lényege, tárgya, létrejötte, alanyai
A vagyonbiztosítási szerzıdésekben a biztosító arra vállal kötelezettséget,
hogy az elıre meghatározott jövıbeli esemény bekövetkeztétıl függıen
az eseménybıl eredı kár esetén a biztosított részére szolgáltatást, azaz
kártérítést nyújt, míg a biztosítási szerzıdést megkötı személy díj
fizetésére kötelezi magát.
236
Hogyan jöhet létre a vagyonbiztosítás, a biztosítási szerzıdés?
Túlbiztosítás, Alulbiztosítás
Vagyonbiztosítások esetén a biztosítási összegnek - fıszabály szerint -
meg kell egyeznie a vagyontárgy valóságos értékével. Amennyiben a
biztosítási összeg ezt az értéket meghaladja, akkor túlbiztosításról
beszélünk. Ekkor a valóságos értéket meghaladó részében a biztosítási
összegre vonatkozó megállapodás semmis, a díjat pedig megfelelıen le
kell szállítani. Túlbiztosítás az is, ha ugyanarra a vagyontárgyra több
biztosítást kötöttek és a biztosítási összegek együttesen meghaladják a
vagyontárgy értékét. Ilyenkor a szabály ugyanaz (vagyis a valóságos
237
értéket meghaladó megállapodások semmisek), azzal, hogy a korábban
kötött szerzıdéseknek a bírói gyakorlat szerint elsıbbségük van.
A túlbiztosítási tilalom alól vannak kivételek, így köthetı biztosítás:
1. a vagyontárgy várható értékére
2. helyreállításának, vagy új állapotban történı beszerzésének
költségeire (un. új érték biztosítás) (1959. évi IV. tv. 549§).
A gyakorlatban a biztosítási összeg általában alacsonyabb, mint a
vagyontárgy valóságos értéke (alulbiztosítás). Ilyenkor fıszabály szerint a
biztosító a keletkezett kárt csak olyan arányban köteles megtéríteni, ahogy
a biztosítási összeg aránylik a vagyontárgy értékéhez (1959. évi IV. tv.
553§).
A Ptk megengedi a feleknek, hogy megállapodásukban az alulbiztosítás
ismertetett szabályaitól eltérjenek. Ennek leggyakoribb formája (fıként a
betöréses lopás és rablás biztosításoknál) az un. elsı kockázati biztosítási
összeg meghatározása. Ennek lényege, hogy a felek a biztosítási összeget
vagy a vagyontárgy valóságos értékének bizonyos hányadában, vagy a
valóságos értéktıl teljesen függetlenül, annál alacsonyabb összegben
határozzák meg. Az utóbbi esetben a biztosító nem vizsgálja az
alulbiztosítás tényét, hanem a biztosítási összeg erejéig a teljes kárt
megtéríti.
238
fizetése miatt megszőnik, a biztosító a szabályzat szerint követelheti a
tartamengedmény megfizetését ((1959. évi IV. tv. 552. §).
Kárenyhítési kötelezettség
A biztosítási szerzıdéssel a biztosító a kockázat nagy részét átvállalta, de
a biztosított nem viszonyulhat teljesen közömbösen az esetleges
károkhoz. Köteles a bekövetkezett kárt enyhíteni. Errıl a szerzıdésben
külön megállapodhatnak a felek. Emellett azonban a biztosító köteles a
kárenyhítés költségeit akkor is viselni, ha az intézkedések nem vezettek
eredményre. Ha a biztosítási összeg a vagyontárgy valóságos értékénél
alacsonyabb, akkor e költségekre is alkalmazni kell az alulbiztosítás
korábban ismertetett szabályait. Amennyiben a biztosított a kárenyhítési
vagy kármegelızési kötelezettségét szándékosan vagy súlyosan
gondatlanul megszegi, akkor a biztosító olyan arányban mentesül fizetési
kötelezettsége alól, amilyen arányban a kötelezettségszegés a kár
bekövetkezéséhez, illetıleg súlyosbodásához hozzájárult (1959. évi IV.
tv. 555§).
A változtatási tilalom
A felek együttmőködése körébe tartozó speciális szabály, hogy a
biztosítási esemény bekövetkezése után a károsodott vagyontárgy
állapotában a biztosított a szerzıdésben meghatározott ideig csak
annyiban változtathat, amennyiben az a kárenyhítéshez szükséges. A
kárrendezés során fontos a károsodott vagyontárgy - esetenként szakértı
által végzett - megvizsgálása. Ennek során lehet megfelelı
következtetéseket levonni a káreset körülményeire és nem utolsó sorban a
vizsgálat alapján lehet megállapítani a bekövetkezett kár mértékét is.
Éppen ezért a változtatási tilalom megszegésének rendkívül súlyos a
szankciója, nevezetesen ha a megengedettnél nagyobb mérvő indokolatlan
változtatás következtében a biztosító fizetési kötelezettségének elbírálása
szempontjából lényeges körülmények kideríthetetlenek maradnak, akkor a
biztosító fizetési kötelezettsége nem áll fenn (1959. évi IV. tv. 557§).
A biztosító mentesülése
A biztosító mentesülésérıl részben már volt szó (kárenyhítési,
kármegelızési kötelezettség, illetve a változtatási tilalom megszegése), a
Ptk azonban még egy fontos esetet említ.
Eszerint mentesül a biztosító, ha a kárt bizonyos személyek vagy szervek:
1. jogellenesen;
2. szándékosan;
3. vagy súlyosan gondatlanul okozzák.
239
A rendelkezés elvi indoka természetesen az, hogy kiküszöbölje a csalárd
magatartások (pl. önlopások, saját vagyontárgy felgyújtása stb.), valamint
a túlzott felelıtlenség káros hatásait. Ugyanakkor a biztosító mentesülési
jogát sem lehet túlzottan szélesre tárni, hiszen azzal éppen a biztosítás
intézményének legfıbb értéke veszne el.
Ennek érdekében mentesülésre csak az alábbi személyek magatartása
esetén van mód:
1. a biztosított, illetve a szerzıdı fél
2. az elıbbiekkel közös háztartásban élı hozzátartozó
3. a biztosítottnak a szerzıdésben meghatározott munkakört betöltı
alkalmazottai, megbízottai illetıleg jogi személy esetén tagjai
vagy szervei (1959. évi IV. tv. 556§) – a biztosító mentesülését
csak vezetı, valamint a biztosított vagyontárgyak kezelésével
együtt járó feladatkört betöltı személyek és szervek
magatartásához lehet főzni.
Kártérítési igény
Elıfordulhat olyan eset, amikor a biztosítási esemény kapcsán keletkezett
kárért valaki kártérítési felelısséggel tartozik. Ilyenkor a kár megtérítését
követıen a biztosított kártérítési igénye és az azzal kapcsolatos minden
joga a törvény erejénél fogva, minden külön jognyilatkozat nélkül a
biztosítóra száll át, kivéve, ha a károkozó a biztosítottal közös
háztartásban élı hozzátartozó. Ha kártérítésre irányuló jog csak részben
száll át a biztosítóra (mert pl. a szerzıdés alapján csak a kár egy részét
volt köteles megtéríteni), és az a károkozó ellen keresetet indít vagy
igényét más módon érvényesíti, akkor a biztosított kérésére köteles
egyben az ı igénye iránt is fellépni. Ugyanakkor a biztosító kérheti, hogy
a biztosított az igényérvényesítés költségeit elılegezze meg.
Ha a biztosított és a biztosító egy eljárásban érvényesíti igényét (beleértve
azt az esetet, amikor a biztosító jár el a biztosított képviseletében is), és a
befolyó kártérítés nem elegendı mindkettejük követelésének fedezésére,
akkor a biztosított elsıbbséget élvez (1959. évi IV. tv. 558§). Részben
idetartozó szabály, hogy amennyiben a biztosított vagyontárgy a biztosító
teljesítését követıen megkerül, akkor a biztosított választása szerint
visszafizetheti a felvett kártalanítást és a megkerült vagyontárgyat
visszakapja, vagy megtartja az összeget és a vagyontárgy a biztosító
tulajdonába kerül.
240
4.2.3 Vagyonbiztosítások csoportosítása
1. A szerzıdés tárgya szerint megkülönböztetünk:
• Vagyontárgyra, vagyontárgy csoportra kötött biztosítást – minden
olyan vagyontárgy biztosítható, amelynek pontosan kifejezhetı
pénzbeli értéke van. A szerzıdés szólhat egy bizonyos konkrétan
megnevezett vagyontárgyról, vagy azonos tulajdonsággal
rendelkezı vagyontárgyak összességérıl – vagyontárgy-
csoportról.
• Vagyoni jellegő követelések – nem feltétlenül járnak
vagyontárgyak károsodásával, mégis vagyoni hátrányt jelentenek,
pl. ügyvédi eljárás költségei.
• Többletkiadások, -ráfordítások – közvetetten függnek össze a
vagyontárgyak károsodásával pl. tőz oltási költségeinek
megtérítése vagy ideiglenes lakás bérleti díja.
• Várható nyereség – kiegészítıként köthetı üzemszünet biztosítás.
2. A kockázatvállalás jellege szerint:
• Veszélynemenkénti biztosítások /named perils/ - tételesen felsorolt
kockázatokra,
• All Risk – a biztosított vagyontárgyak bármilyen okból
bekövetkezett károsodását vagy megsemmisülését megtéríti.
241
6. A biztosító szolgáltatása biztosítási formák alapján:
• Korlátlan érdekbiztosítás – a kárkifizetés felsı határát
szerzıdésben megjelölt biztosítási összeg nem korlátozza. Ilyen
pl. a casco biztosítás.
• Teljes érték biztosítás – a kárkifizetés alapja: a biztosítási összeg
és a biztosítási érték aránya.
• Alulbiztosítás: ha a biztosítási összeg kisebb a biztosított tárgy
értékénél. Ekkor a kárösszegnek az alulbiztosítás arányának
megfelelı részét téríti meg a biztosító (lásd korábban).
• Elsı kockázatra szóló biztosítás – a teljes vagyonérték bizonyos
részét biztosítják. A szerzıdésben ez lesz a biztosítási összeg.
Abban az esetben alkalmazzák, ha a teljes kár bekövetkezése
valószínőtlen (pl. betöréses lopás biztosítás), ebben az esetben
aránylagos kártérítés nincs.
• Részkár vagy hányadrészre szóló biztosítás – az elızı két
kockázatviselési mód kombinációja.
Ezek figyelembevételével a szerzıdésben mindkét összeg
szerepel. Egyrészt a vagyontárgyak teljes értéke, másrészt a
biztosítási kártérítést behatároló, tényleges biztosítási összeg.
242
valamint a földcsuszamlásra, illetve föld (kı) omlás esetére kötött
szerzıdést. Ezeket az elemi károkat ki lehet egészíteni külön nevesített
kockázati tényezıkkel, melyek a betöréses lopás-rablás, az üvegtörés, a
tőz- üzemszünet és a vezetékes károk.
A szállítmánybiztosítást kétféleképpen is értelmezhetjük. Valódi
gazdasági/kereskedelmi tevékenységként értelmezett szállítás,
szállítmányozás, de ezek közül is az úgynevezett tengeri biztosítások
büszkélkedhetnek a legnagyobb múlttal. A vízi szállítmányozás területén
a szerzıdés tárgyának választható:
a) a szállítóeszköz (casco-hull)
b) az áruszállítmány (cargo)
c) a szállító felelısségbiztosítása
d) az elmaradt jövedelem.
Szélesebb értelmezésben bármilyen áru vagy személy mozgással,
mozgatással kapcsolatos tevékenységet idesorolhatunk. Itt kapnak helyet
az:
a) utas – utazás – poggyász
b) vásárok
c) kiállítások
d) értékbiztosítások
e) szakmai eszközök szállítása.
A gépjármő-biztosítások két nagy eleme a kötelezı gépjármő-
felelısségbiztosítás és a casco. E kettı minden jármőtulajdonosnak és
gépjármővezetınek ismerıs kifejezés, de nézzük melyek a két biztosítási
forma közötti különbségek?
A casco a saját gépjármővünket védı vagyonbiztosítás, amely a
szerzıdésben meghatározott káresemények bekövetkezése esetén nyújt
fedezetet. Sajnos azonban gyakran mások gépjármővében is okozhatunk
kárt, ami jelentıs anyagi következményekkel járna számunkra, ha ennek
fedezetére nem alakult volna ki a kötelezı gépjármő-felelısségbiztosítási
rendszer (KGFB). A biztosítási érdek tehát a casconál a biztosított
vagyonban – a gépjármőben – bekövetkezett értékcsökkenés pótlása, a
KGFB-nél pedig károkozás miatt károkozó vagyoni helyzetében a várható
csökkenés megakadályozása és a károsult jogos kárigényének biztos
fedezete.
A biztosítási szerzıdést a felek jellemzı módon szabad akaratukból kötik,
a cascónál, ezzel ellentétben a kötelezı gépjármő-felelısségbiztosítást
üzembentartója – illetve ha az üzembentartó és a tulajdonos különbözı
személy, akár ez utóbbi – köteles megkötni majd hatályban tartani. Ahogy
az üzembentartónak, illetve a tulajdonosnak kötelessége KGFB-t kötni,
úgy a biztosítónak kötelezı a szerzıdési ajánlatot befogadni és a
243
szolgáltatást teljesíteni. Cascot akkor és annyiban lehet kötni, amennyiben
ez saját érdekünk kívánja, ugyanakkor a biztosító is elzárkózhat a
szerzıdéskötéstıl, ha úgy ítéli meg, hogy az autó túl öreg, rossz mőszaki
állapotú, ezért annak biztosítása túlságosan kockázatos lenne.
A biztosított személyét tekintve a casconál a biztosított személy a
károsult, kára fedezetére szerzıdik a biztosítóval. A KGFB-nél a kár
okozója a biztosított személy, így jön létre egy hárompólusú jogviszony a
biztosított, a károsult és biztosító között. Tényleges szerzıdéses viszony
pedig, csak a KGFB-t kötı biztosított és a biztosító között van, és ez
utóbbi fog helyt állni a jogviszonyba késıbb belépı vétlen károsult
irányában a biztosított helyett, amennyiben az balesetet okoz.
A biztosítási esemény vonatkozásában a casconál a biztosított akaratától
független külsı tényezı – pl. lopás, betörés, tőzkár –, esetleg maga a
biztosított legfeljebb enyhén gondatlan magatartása, a KGFB-nél pedig, a
biztosított vétkes magatartása az az esemény, amelyért a biztosító
megtéríti a kárigényt. Ebbıl illetve a felelısségbiztosítás közös
kockázatfedezeti jellegébıl következik az, hogy a KGFB esetén a
biztosító nem mentesül a károsulttal szemben a megtérítési kötelezettség
alól, arra hivatkozással, hogy a kárt a biztosított szándékos vagy súlyosan
gondatlan magatartása okozta. A casco jogi jellegébıl adódóan a
biztosított – aki saját autóját védi általa – jogellenes magatartásával,
illetve szándékos rongálásával keletkezett károkat a biztosító nem téríti
meg.
244
4.2-1. táblázat: A KGFB és a Casco jellegzetességei
Kötelezı felelısségbiztosítás Casco
Ki a biztosított
személy: károkozó károsult
a casco konstrukciójától
függıen külsı tényezık
ismert, vétkes károkozó által a által – lopáskár, töréskár,
Milyen jellegő károkra vétlen károsult gépjármővében elemi kár, üvegkár –
vonatkozik: / személyében okozott károkra, okozott, illetve biztosított
tekintet nélkül károkozó enyhén gondatlan
jogellenes vagy szándékos magatartásával okozott
magatartásra károkra
önkéntes, a gépjármő
tulajdonosa, illetve akinek a
kötelezı a jogszabály – gépjármő megóvása
190/2004, kormányrendelet – érdekében áll, saját belátása
Biztosítás jellege: alapján, KGFB hiánya végsı szerint köt biztosítást
soron a gépjármő forgalomból Hitelre vásárolt
történı kivonásához is vezethet gépjármőveknél a hitelezı
általában kötelezi a vevıt
casco kötésére
határozott vagy
határozott vagy határozatlan
határozatlan idıre köthetı,
idıre, de felmondani csak
felmondani csak írásban a
írásban a biztosítási év végére
biztosítási év végére lehet,
lehet, 30 napos felmondási
Szerzıdéskötés: 30 napos felmondási idıvel.
idıvel, év közben csak
Gépjármőlopás,
tulajdonos váltás illetve
totálkárossá minısítés
forgalomból való kivonás,
esetén a biztosítási díjat év
esetén szüntethetı meg
végéig kell fizetni.
érvényes biztosítás és a
károkozásért felelıs
Sikeres kárigénylés szerzıdésben
gépjármővezetı
alapja: meghatározott kizáró és
felelısségének elismerése
mentesítı okok hiánya
245
azonos idıpontban, okból
azonos idıpontban és okból
és cselekménybıl
Káresemény: bekövetkezı több kár is egy
bekövetkezı kár egy
esemény
esemény
biztosítási összeget fizet a
cascoval fedezett károkra a
biztosított által éves
biztosító helytállásának
szinten igénybevett
jogszabályban kikötött
összeggel csökkentett
maximuma: vagyoni kár 500
mértékben, avulást és
millió Ft személyi kár 1250
Kártérítés mértéke: önrészt a biztosított fizeti.
millió Ft kártérítés teljes, de a
A fedezeti maximum
gépjármő, ill. sérült alkatrész
mértéke az egyedi
káridıponti érték (avulás)
szerzıdésekben határozzák
alapján
meg, a vagyon értékétıl és
a szerzıdı fél akaratától
függıen
biztosító és üzemben tartó (a
konkrét baleseti szituációban a biztosító és tulajdonos,
károkozó), Amennyiben az illetve akinek érdeke
Szerzıdı fél: üzemben tartó nem esik egybe megóvni az autót, konkrét
a tulajdonos személyével, baleseti szituációnál ı a
szerzıdı fél lehet a tulajdonos károsult fél
is
rendszeres kötelezı
rendszeres casco díj,.
felelısségbiztosítási díj, amely
megállapításánál
számításba veszi: az
figyelembe veszik a autó
üzembentartó/tulajdonos
típusát, átlagárát, mőszaki
nemét, lakóhelyét, életkorát, a
Díjfizetés: állapotát, önrész mértékét,
motor méretét, autó típusát,
biztosított lakhelyét, stb.
bonus-malus besorolását.
Határozott idejő szerzıdés
Határozott idejő szerzıdés
esetén díj elıre, egy
esetén díj elıre, egy összegben
összegben fizetendı
fizetendı
bonus–malus jellegő
bonus–malus osztályba sorolás besorolás, díjkedvezmény
alapján díjkedvezmény vagy illetve díjvisszatérítés a
Besorolás:
pótdíjfizetés – besorolás szerzıdés igénybevétele
továbbvihetı alapján – a besorolás
továbbvihetı
Forrás: www.pszaf.hu
246
felelısségbiztosításnál (mivel ott kötelezı az ajánlatbefogadás) a biztosító
ugyan nem zárkózhat el az extra kivitelezéső, sportos autók biztosítása
elıl, de a kötelezı felelısségbiztosítási díjba bekalkulálja a magasabb
kockázat mértékét.
247
is, melyek például az export támogatások változása, eltörlése esetén
kártalanítják a szerzıdı felet.
A jogvédelem-biztosítás a jog érdekek érvényesítését és védelmét
szolgálja, akár a biztosított által, vagy ellene indított eljárásokban.
Segítségnyújtási (assistance) biztosítás elsısorban a külföldön tartózkodó
biztosított kártalanítását, kárenyhítését szolgálja például gépjármő,
óvadék, vagy egyéb igénybevett szolgáltatás teljesítése esetén (Farkas,
2007).
10000000
szerzıdések száma (db)
8000000
6000000
4000000
2000000
0
1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008
248
Az adatokat általános csoportosítás szerint rendszerezve az életbiztosítási
és a nem életbiztosítási ágra tagolják. Ettıl nem eltérve a
vagyonbiztosításokon túl a baleset és betegségbiztosítások is szerepelnek
az adatsorokban. A 3. táblázatban látható, hogy a jármő felelısség
biztosításokból származik a legmagasabb bevétele a
biztosítótársaságoknak, mely a kötelezı törvényi elıírással magyarázható,
a casco biztosítások díjbevételének szintén jelentıs hányada a közúti
káresemények magas kockázatnak és a magas jármőjavítási költségeknek
köszönhetı, mely magával vonja az igen magas összegő díjtételeket is. Ez
magyarázza az 5. táblázatban a casco kárfizetések magas arányát is.
249
4.2.4. táblázat: Biztosítótársaságok szerzıdésállományának aránya a nem
életbiztosítási ágban
2009 III.
2004 2005 2006 2007 2008
név
Baleset 16,59% 10,37% 10,83% 10,08% 9,69% 9,36%
Betegség 0,70% 0,96% 1,44% 2,37% 1,12% 0,99%
Casco összesen 7,65% 9,57% 9,44% 9,49% 9,82% 9,44%
Szállítmány 0,31% 0,18% 0,17% 0,16% 0,16% 0,14%
Tőz- és elemi
kockázatok 17,46% 17,95% 18,02% 18,44% 18,31% 17,96%
Egyéb vagyoni
kockázatok 16,53% 17,07% 16,82% 16,88% 16,86% 17,09%
Jármő felelısség
összesen 33,73% 41,37% 40,75% 40,85% 42,35% 43,30%
Általános felelısség 6,49% 1,71% 1,69% 0,98% 0,96% 0,98%
Hitel 0,03% 0,06% 0,07% 0,07% 0,07% 0,07%
Kezesség 0,10% 0,21% 0,13% 0,13% 0,13% 0,13%
Különbözı
pénzügyi
veszteségek 0,06% 0,13% 0,18% 0,02% 0,00% 0,00%
Jogvédelem 0,20% 0,26% 0,29% 0,33% 0,37% 0,39%
Segítségnyújtás 0,03% 0,03% 0,04% 0,05% 0,04% 0,04%
Temetkezési
biztosítás 0,12% 0,14% 0,13% 0,13% 0,12% 0,12%
Összesen 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00% 100,00%
Forrás: PSZÁF adatai alapján saját szerkesztés
250
4.2-5. táblázat: Biztosítótársaságok kár-és szolgáltatásfizetési aránya
2009. III.
Megnevezés 2004 2005 2006 2007 2008
negyedév
Baleset 1,12% 0,96% 1,38% 1,36% 1,33% 1,76%
Betegség 0,81% 0,85% 1,02% 0,99% 1,24% 1,14%
Casco összesen 30,25% 30,05% 31,00% 29,28% 28,76% 28,33%
Szállítmány 0,68% 0,68% 0,50% 0,44% 0,38% 0,50%
Tőz- és elemi
kockázatok 11,90% 11,42% 11,27% 13,99% 14,79% 14,20%
Egyéb vagyoni
kockázatok 9,86% 10,63% 10,58% 11,61% 12,74% 12,56%
Jármő felelısség
összesen 41,70% 41,79% 39,21% 36,73% 35,91% 35,78%
Általános felelısség 2,26% 2,11% 1,90% 1,83% 1,93% 2,12%
Hitel 0,70% 0,83% 0,97% 2,10% 1,39% 2,10%
Kezesség 0,08% 0,02% 0,02% 0,04% 0,24% 0,01%
Különbözı
pénzügyi
veszteségek 0,55% 0,51% 2,00% 1,47% 1,08% 1,29%
Jogvédelem 0,02% 0,06% 0,04% 0,04% 0,06% 0,08%
Segítségnyújtás 0,02% 0,04% 0,05% 0,06% 0,07% 0,07%
Temetkezési
biztosítás 0,04% 0,06% 0,07% 0,06% 0,06% 0,06%
Összesen 100,00% 100,00% 100,00% 99,99% 100,00% 100,00%
Forrás: PSZÁF adatai alapján saját szerkesztés
251
4.3 Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak
Tartalomjegyzék
4.3 Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak 252
4.3.1 Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak 253
4.3.1.1 Önkéntes pénztárak fejlıdése Magyarországon 254
4.3.1.2 Mőködési alapelvek 255
4.3.1.3 Az önkéntes pénztárak alapítása 256
4.3.1.4 A tagsági viszony 257
4.3.1.5 Alapszabály 259
4.3.1.6 Az önkéntes pénztárak szervezetére vonatkozó
szabályok 260
4.3.1.7 A pénztárak gazdálkodása 265
4.3.1.8 Az önkéntes pénztárak átalakulása, megszőnése 267
4.3.2 Az önkéntes nyugdíjpénztárak 269
4.3.3 Az önkéntes önsegélyezı pénztárak 272
252
4.3.1 Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak
A foglalkoztatási szerkezet folyamatos változásával mindinkább elıtérbe
kerülnek az öngondoskodás különbözı formái. Az állami nyugdíjrendszer
évrıl évre egyre nagyobb hiányt termel, hiszen egyre kevesebb járulék
befizetésébıl kell egyre több embernek ellátást biztosítania. Napjainkban
4,5 munkaképes korúra jut egy 65 év feletti, ez 2050-re az eddigi
tendenciák alapján két munkaképesre fog csökkenni. A jelenlegi
középkorú és fiatal generáció számára az állami nyugdíjrendszer nem
tudja majd biztosítani a megfelelı nyugdíjat, így a saját erıbıl adódó
megtakarításokra is egyre nagyobb szükség lesz a nyugdíjas éveik
biztonságának megteremtéséhez.
253
4.3.1.1 Önkéntes pénztárak fejlıdése Magyarországon
Az önkéntes nyugdíjpénztárak az elsı idıkben egymás után alakultak.
Késıbb ez a tendencia lelassult, majd megfordult, s az utóbbi években,
illetve napjainkban a folyamatot már döntıen a felszámolások, az
egybeolvadás és a koncentráció jellemzi. Ettıl eltérı irányú mozgás
érzékelhetı az önkéntes egészség-, illetve önsegélyezı pénztárak körében.
Számuk egyenletesen, bár viszonylag lassú ütemben nıtt. A gyors felfutás
után az utóbbi idıben a taglétszámot az erıteljes csökkenés jellemzi. 1994
végére már 72 önkéntes biztosító pénztár jött létre több mint 10 ezer fıs
taglétszámmal. 1995-ben összesen közel 200 pénztár mőködött, 2003-ban
már csak 159, míg 2009-re a számuk 101-re redukálódott.
Pénztárak
Pénztárak típusai száma Taglétszám Vagyon
db % e fı % Mrd Ft %
Nyugdíjpénztárak 63 62,4% 1 337,8 61,6% 783,4 94,0%
Egészségpénztárak 27 26,7% 805,6 37,1% 48,9 5,9%
Önsegélyezı
pénztárak 11 10,9% 29,7 1,4% 1,4 0,2%
Összesen 101 100,0% 2 173,1 100,0% 833,8 100,0%
254
A 4.3.-1. táblázat 2009. III. negyedévére vonatkozó statisztikák alapján
összesítve mutatja be az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak
legfontosabb jellemzıit. Mindhárom szemléltetett ismérv alapján
elmondható, hogy a szegmens legnagyobb szereplıi az önkéntes
magánnyugdíj pénztárak. Ez a kiemelkedı szerep alapvetıen
tevékenységük jellegébıl adódik, de mind munkavállalói, mind
munkaadói oldalról fontos szerepe van az adórendszer ösztönzı
hatásainak is. Míg a taglétszám tekintetében az önkéntes
nyugdíjpénztárak részaránya alig haladja meg a 60%-ot, addig a vagyon
tekintetében 94%-os részarányról beszélhetünk.
255
– Kölcsönösség: a tagok közösen teremtik elı a szolgáltatások
fedezetét; azonos jogok illetik meg ıket; a pénztártag egyben a
pénztár tulajdonosa is.
– Önkéntesség: a tagok szabad akaratból hozhatnak létre
pénztárakat, az alapszabály szerint csatlakozhatnak, illetve
léphetnek ki azokból.
– Függetlenség: a pénztárak a jogszabályi keretek között szabadon
dönthetnek szolgáltatásaikról, üzletpolitikájukról.
– Szolidaritás: a tagdíj független a tagok egyéni kockázatától, a
tagsági feltételeknek eleget tevı személy felvételi kérelme nem
utasítható el.
– Társulási elv: nem alkalmazható vallási, faji, etnikai, politikai
meggyızıdés, kor és nem szerinti megkülönböztetés.
– Non-profit mőködés: az pénztár gazdálkodásának eredményét sem
osztalék, sem részesedés formájában nem fizetheti ki, csak az
alaptevékenység érdekében használhatja fel.
256
nevében vállalat kötelezettségekért. Ez a felelısség megszőnik, ha a
közgyőlés a kötelezettségvállalásokat utólag jóváhagyja.
257
záradékolja, majd annak egy példányát tagsági okiratként az
alapszabállyal együtt a tagnak átadja. Az alapszabály rendelkezhet úgy is,
hogy a pénztártagsági jogviszony az elsı havi tagdíj befizetésével jön
létre. Ekkor az elsı havi tagdíj elmulasztása esetén a belépni kívánót
értesíteni kell a mulasztás jogkövetkezményeirıl. A befizetés pótlására
elıírt határidı eredménytelen elteltét követıen a személy adatait a
nyilvántartásból kivezetik.
258
Az alapszabályban rendelkezni kell arról, hogy azon idıszakban, amíg
tagdíjfizetés nem történik, a pénztártag milyen szolgáltatásokra jogosult.
A tagdíjfizetés elmulasztásától a pénztár jogosult a tag egyéni
számlájának befektetésébıl származó hozamát - a mindenkori pénztári
egységes tagdíjnak a mőködési és likviditási alapra jutó hányadnak
megfelelı összeggel, de legfeljebb a hozam összegével - csökkenteni, és
azt a mőködési, illetve likviditási alap javára jóváírni.
259
– a pénztár által nyújtott szolgáltatások köre és az igénybevétel
feltételei, az egyes szolgáltatásokra elıírt várakozási idı;
– a tagsági kör meghatározása és a taggá válás feltételei, a tag jogai
a pénztár szerveiben;
– a pénztártagok, a szolgáltatásra jogosult közeli hozzátartozóik, a
kedvezményezettek, illetve örökösök jogai és kötelezettségei;
– a tagsági viszony megszőnésének feltételei, jogkövetkezményei és
a követendı eljárás;
– a pénztári bevételek (tartalékok) közötti megosztás arányai és
elvei, az egységes tagdíj mértéke és a díjfizetésre vonatkozó
szabályok;
– a tagdíjfizetés elmulasztásának joghatásai és az eljárás rendje;
– a pénztárvagyon kezelésének és befektetésének szabályai;
– a pénztári gazdálkodás eredménye felhasználásának alapelvei;
– a pénztár megszőnése esetén a vagyon felosztásának elvei;
– a pénztár szervezete és szerveinek mőködése;
– a pénztár képviseletének módja, a hatáskörök átruházásának
módja;
– a közgyőlés összehívásának módja, a közgyőlés mőködése;
– a minısített többséggel eldöntendı kérdések köre;
– a közgyőlési határozatok közzétételének módja;
– mindaz, amit a törvény vagy a jogszabály a pénztár
alapszabályába utal, vagy amit a közgyőlés szükségesnek tart.
260
Az igazgatótanács és az ellenırzı bizottság létszáma minden esetben
páratlan számú. Általában 3-7 fıbıl állnak, de a taglétszámra tekintettel
az alapszabály ennél nagyobb létszámot is meghatározhat. Tagjaikat a
közgyőlés titkos szavazással választja meg legfeljebb 5 évre. A megbízás
az érintett személy által való elfogadással jön létre. Az igazgatótanács és
az ellenırzı bizottság elnöke a megválasztott igazgatótanácsi, illetve
ellenırzı bizottsági tagok közül titkos szavazás útján kerül
megválasztásra. Az igazgatótanács és az ellenırzı bizottság elnökének
csak olyan személy választható meg, aki felsıfokú végzettséggel
rendelkezik.
261
közvetlenül vagy közvetett úton választott testület, a küldöttközgyőlés
mőködését. Az alapszabály a hatásköri és eljárási szabályok rögzítése
mellett részközgyőlések tartásáról is rendelkezhet. A közgyőlést évente
legalább kétszer össze kell hívni, az éves beszámoló, illetve a pénzügyi
terv elfogadására. A közgyőlés összehívásának módjáról az
alapszabályban kell rendelkezni. A hirdetmény közzétételének vagy a
meghívó elküldésének a közgyőlés idıpontja elıtt legalább 15 nappal
meg kell történnie. A közgyőlés összehívásáról szóló értesítésben meg
kell jelölni a közgyőlés helyét, idejét, napirendjét, valamint a napirendhez
tartozó iratok hozzáférhetıségét. A közgyőlésre a PSZÁF képviselıjét is
meg kell hívni. A Felügyelet képviselıje a közgyőlésen tanácskozási
joggal vesz részt.
262
bizottság tagjai elleni kártérítési igény érvényesítése, továbbá
intézkedés a pénztár képviseletére jogosultak ellen indított
perekben a pénztár képviseletérıl;
– döntés érdekképviseleti szervhez történı csatlakozásról, illetve az
abból történı kiválásról;
– döntés a pénztár megszőnésérıl, szétválásáról vagy más pénztárral
történı egyesülésérıl;
– a könyvvizsgáló társaság és a könyvvizsgáló természetes személy
megválasztása és felmentése;
– döntés mindazon ügyekben, amelyeket az Öpt. törvény vagy
jogszabály hatáskörébe utal.
263
A pénztárat képviselheti:
– az igazgatótanács elnöke önállóan;
– az igazgatótanács elnökön kívüli két tagja együttesen;
– a pénztár két képviseleti joggal felruházott alkalmazottja
együttesen;
– amennyiben a pénztár alkalmaz ügyvezetıt, az igazgatótanács által
kijelölt egy igazgatótanácsi tag az ügyvezetıvel együttesen.
264
D, Az ügyvezetı feladata és hatásköre
265
kártyát bocsáthatnak ki, és szolgáltatásaik elszámolását kártyás elszámoló
rendszeren keresztül bonyolíthatják.
266
A kiadások a következık szerint teljesíthetık:
– a szolgáltatási kiadásokat a fedezeti alapból;
– a mőködési kiadásokat, ideértve a tárgyi eszközök beszerzését,
létesítését, felújítását a mőködési alapból;
– a tagoknak visszatérített összeget a fedezeti alapból kell fedezni;
– a befektetések vagyonarányos költségeit annak az alapnak a
terhére kell elszámolni, amellyel kapcsolatban felmerült. A
befektetések további költségeit a mőködési alap terhére kell
elszámolni.
267
Az átalakulás esetei:
– Egyesülés: a közgyőlések döntése alapján azonos típusú pénztárak
egyesülhetnek. Ez két módon történhet:
a) Beolvadás: a beolvadó pénztár jogai és kötelezettségei a másik
pénztárra (átvevı pénztárra), mint általános jogutódra szállnak
át.
b) Összeolvadás: az egyesülı pénztárak megszőnnek, jogaik és
kötelezettségeik a létrejövı új pénztárra, mint jogutódra
szállnak át, az új pénztár alapszabályának elfogadásával.
– Szétválás: a közgyőlés döntése alapján a pénztár több pénztárrá
válhat és a szétválás során új pénztárak jönnek létre saját
alapszabállyal. Ez két módon történhet:
a) Különválás: ekkor a különváló pénztár megszőnik és legalább
két új pénztár jön létre.
b) Kiválás: ekkor az a pénztár, amelybıl a kiválás történik,
fennmarad és legalább egy új pénztár jön létre.
– Ágazatok vegyes nyugdíjpénztárrá alakulása: önkéntes nyugdíj-
pénztár, valamint magánnyugdíjpénztár, magánnyugdíjpénztárat
mőködtetı önkéntes nyugdíjpénztárrá alakulhat át.
– Ágazatok szétválása: vegyes nyugdíjpénztár ágazatai
szétválhatnak, és az egyes ágazatok külön-külön önálló jogi
személyként mőködhetnek tovább.
A pénztár végelszámolás vagy felszámolás következtében jogutód nélkül
szőnhet meg. A pénztár végelszámolásáról a közgyőlésnek kell
határoznia. A pénztár megszüntetésére irányuló szándékot a PSZÁF-nek
jelenteni kell, ekkor a Felügyelet végelszámolót nevezhet ki. Jogutód
nélküli megszőnés esetén a pénztártag a rá jutó vagyonrészt:
– átlépés esetén a másik pénztárba átviheti, ez esetben a
pénzösszeget a tag e másik pénztárban meglévı egyéni számláján
kell jóváírni, vagy
– egy összegben veheti fel. Felhalmozási idıszakban lévı
pénztártag esetében ez a kifizetés nem minısül pénztári
szolgáltatásnak.
268
szolgáltatási kötelezettségeinek az esedékességtıl számított 90
napon belül nem tesz eleget;
– a szükséghelyzetben hozott intézkedések hatástalanok voltak, és
ez a megtakarítások vagy a szolgáltatások biztonságát fenyegeti;
– a pénztár mőködésének súlyos szabálytalansága másképp nem
orvosolható;
– a Felügyelet a pénztár tevékenységi engedélyét visszavonta vagy a
tevékenységi engedély iránti kérelmét elutasította;
– a Felügyelet által kitőzött határidıig a pénztár a végelszámolási
eljárást nem fejezi be;
– a pénztár a bíróságon bejelentett székhelyén nem lelhetı fel.
A tagsági viszony a várakozási idı letelte elıtt csak más pénztárba való
átlépés, vagy a pénztár megszőnése esetén szüntethetı meg. A kötelezı
269
várakozási idı letelte után, de még a felhalmozási idıszakban a tag az
egyéni számláján lévı összeghez való hozzáférés tekintetében választhat,
hogy:
– a pénztárban változatlan feltételek mellett tag marad,
– a pénztártagságát folytatja, és – legfeljebb háromévente egy
alkalommal – az egyéni számláján nyilvántartott összeg egészét
vagy egy részét a nyugdíjkorhatár elérése elıtt felveszi,
– a pénztárból kilép,
– tagdíj fizetése nélkül az egyéni számláján lévı összeget a
pénztárban hagyja.
270
negyedéves jelentés szerint még nem haladták meg az egymilliárd
forintot. Az eszközértékelés célja, hogy valós képet adjon a pénztár
portfóliójában található eszközökrıl, illetve az azon alapuló jogokról.
Pénztárak
Taglétszám száma Taglétszám Vagyon
fı db % e fı % Mrd Ft %
500 fıig 19 30,2% 3,9 0,3% 8,1 1,0%
501-5.000 fı 23 36,5% 51,5 3,9% 54,5 7,0%
5.001-50.000 fı 15 23,8% 346,0 25,9% 259,6 33,1%
50.001 fıtıl 6 9,5% 936,3 70,0% 461,3 58,9%
Összesen 63 100,0% 1 337,8 100,0% 783,4 100,0%
271
nyugdíjpénztárak piacán erıteljes létszám és vagyonkoncentráció
figyelhetı meg, és ez a tendencia várhatóan a jövıben is folytatódik.
272
4.3.-4. táblázat: Önsegélyezı pénztárak összehasonlítása
(2005.,2009. III. negyedév)
Taglétszám Vagyon
Pénztár neve (e fı) (e Ft)
2005. 2009. 2005. 2009.
Vasas Önsegélyezı
Pénztár 19 041 14 178 19 746 23 612
Vasutas Önsegélyezı
Pénztár 17 636 4 824 984 311 445 655
Prémium Önkéntes
Kölcsönös Kiegészítı
Önsegélyezı Pénztár 12 934 1 714 238 613 130 321
Életút Önsegélyezı
Pénztár 3 163 2 446 121 771 234 776
Mobilitás Plusz
Önsegélyezı Pénztár 2 512 1 677 396 604 241 502
Jószív Temetkezési
Segélyt Biztosító
Önsegélyezı Pénztár 2 074 2 794 123 674 244 786
273
4.4 Az önkéntes pénztári rendszer
Tartalomjegyzék
4.4 Az önkéntes pénztári rendszer 274
4.4.1 Bevezetés 275
4.4.2 Pénztárak szabályozási rendszere 275
4.4.2.1 Jogi szabályozás 275
4.4.3 Belsı szabályozás 279
4.4.3.1 Alapszabály 279
4.4.3.2 Szolgáltatási szabályzat 279
4.4.3.3 Panaszkezelési szabályzat 279
4.4.3.4 Számviteli szabályzatok 280
4.4.3.5 Egyéb szabályzatok 280
4.4.4 Pénztárak szervezeti felépítése 280
4.4.4.1 Közgyőlés 281
4.4.4.2 Igazgatótanács 281
4.4.4.3 Ellenırzı bizottság 282
4.4.5 Egyes pénztártípusokra vonatkozó
szolgáltatási szabályok 282
4.4.5.1 Nyugdíjpénztárak részletes szabályai 282
4.4.5.2 Kiegészítı önsegélyezı pénztárak 284
4.4.5.3 Kiegészítı egészségpénztárak 286
4.4.5.4 Egészségpénztári befizetések 287
4.4.5.5 Szolgáltatások finanszírozása 287
4.4.5.6 Az egészségpénztári szolgáltatások
igénybevétele: 288
4.4.6 Pénztárak befektetési tevékenysége 290
4.4.6.1 Vagyonkezelési tevékenység 290
4.4.6.2 Letétkezelési tevékenység 291
4.4.7 Egyes számviteli kérdések 291
4.4.7.1 A számviteli rendszer sajátosságai 291
4.4.7.2 Beszámolási/adatszolgáltatási kötelezettség 296
4.4.8 Összefoglalás 297
274
4.4.1 Bevezetés
Az önkéntes pénztári rendszer kiépítésének legfontosabb célja az
öngondoskodás intézményrendszerének kialakítása volt. Meghatározott, a
jogalkotók által is támogatott célokra, olyan szervezeti formák kialakítása
vált lehetıvé, amelyekkel a tagok saját, késıbbi kiadásaikra nyílt
lehetıség forrást teremteni.
A tagokat bizonyos kedvezményekkel ösztönzik a
megtakarításokra. A pénztárak a tagok pénzét befektetik, így gyarapítják,
továbbá, olyan szolgáltatásokat szerveznek, amelyeket a tagok egyénileg
nem tudnának elérni.
275
Ezen túlmenıen külön jogszabály tartalmazza a pénztártípusok
specifikus, részletes szabályait, és befektetési tevékenységére vonatkozó
elıírásokat.
- önkéntes kölcsönös önsegélyezı és egészségpénztárakra:
268/1997. (XII. 22.) Kormányrendelet
- önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárakra: 281/2001. (XII. 26.)
Kormányrendelet
276
A pénztár által szervezett és finanszírozott szolgáltatásokat
kizárólag a pénztártagok, és közeli hozzátartozóik vehetik igénybe.24
A pénztár gazdálkodását az alapszabály rendelkezései alapján
szervezi. Az alapszabály felhatalmazást adhat arra, hogy – kizárólag a
pénztárvagyon erejéig – a jogszabályok keretein belül a pénztár
kötelezettséget vállaljon más jogi- vagy természetes személyekkel
szemben.
A pénztár a tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagsági viszony
megszőnése, illetve a pénztár felszámolása esetén a pénztártag az egyéni
számláján levı összeget az alapszabály szerint követelheti a pénztártól.
A pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekbıl és egyéb
bevételekbıl, a pénztártípusok sajátosságainak figyelembevételével, a
közgyőlés által elfogadott pénzügyi terv alapján szervezi, finanszírozza
és teljesíti.
3. Kölcsönösség elve
4. Önkéntesség elve
24
A közeli hozzátartozó fogalmát a Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény)
definiálja: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a
mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelıszülı, valamint a
testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett
élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére,
valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa; Az Önkéntes Pénztári törvény az
élettársat (nem bejegyzett) is elfogadja közeli hozzátartozóként.
277
5. Függetlenség elve
6. Szolidaritás elve
7. Társulási elv
278
4.4.3 Belsı szabályozás
A külsı, jogi szabályozási rendszer mellett, a pénztárnak ki kell alakítania
az elıbbiekkel harmonizált, belsı szabályozási rendszerét. Ezen belsı
szabályzatok a hatálybalépésüket követıen éppen olyan kötelezı erıvel
bírnak, mint a külsı szabályozás. A pénztárnak két kitüntetett szabályzata
van: az alapszabály és a szolgáltatási szabályzat. Ezeket kizárólag a
közgyőlés / küldöttközgyőlés jogosult elfogadni és módosítani. Ezen
túlmenıen a többi szabályzat az igazgatótanács hatáskörébe tartozik.
4.4.3.1 Alapszabály
Az alapszabály tartalmazza a Pénztár létéhez kapcsolódó legfontosabb
adatokat, szabályokat. Az alapszabályban kell rendelkezni többek között a
pénztár elnevezésérıl, székhelyérıl, tagsági viszonnyal kapcsolatos
szabályokról, stb.
Az alapszabály elfogadása és módosítása – mint korábban említettük – a
tulajdonosi érdeket megtestesítı, közgyőlés / küldöttközgyőlés
kizárólagos hatásköre.
279
4.4.3.4 Számviteli szabályzatok
A fentieken túlmenıen – mivel a pénztárakra is vonatkozik a számviteli
törvény –, az ebben a jogszabályban elıírt szabályzatokat is el kell
készíteni.
Ezek:
- pénzkezelési szabályzat
- eszközök-források értékelési szabályzata
- eszközök-források leltározási szabályzata
280
4.4.4.1 Közgyőlés
A pénztárak szervezeti felépítésében az általános elv érvényesül: a
legfelsıbb döntéshozó szerv maga a közgyőlés (a tagok, mint
tulajdonosok győlése), melyben minden tag azonos szavazattal
rendelkezik. Természetesen nagyobb pénztárak esetén minden tag
meghívása nem lehetséges, így az alapszabály lehetıséget adhat arra,
hogy közgyőlés helyett az egyes tagok választása alapján mandátumot
szerzı küldöttekbıl álló, un. küldöttközgyőlés képviselje a tagsági
érdekeket.
Ekkor a küldöttek megválasztásához az alapszabály alapján ki kell
alakítani a választási körzeteket. Az adott körzetek tagjainak azonos
mandátumuk van a küldött megválasztása során. Minden küldött annyi
mandátummal rendelkezik a küldöttközgyőlésben, ahányan az illetı
választókörzetben vannak, hiszen ennyi pénztártag képviseletét látja el a
döntések során.
4.4.4.2 Igazgatótanács
Az igazgatótanács a pénztár ügyvezetı szerve, ez a szerv felelıs a pénztár
folyamatos mőködtetéséért, és ezért a küldöttközgyőlésnek beszámolni
köteles. A küldöttközgyőlésnek van alárendelve.
Az igazgatótanács legalább 90 naponta ülésezik, felelıssége kiterjed a
küldöttközgyőlési döntések végrehajtására, a jogszabályok betartására, és
a pénztár zavartalan mőködtetésére.
281
4.4.4.3 Ellenırzı bizottság
A pénztárnál ellenırzı bizottságnak is mőködnie kell, feladata az
igazgatótanács és az ügyvezetés ellenırzése, a pénztár mőködésének
nyomon követése. Ellenırzi a pénztár gazdálkodását, számvitelét, az
évente készítendı pénzügyi terv megvalósulását, bevételek és kiadások
összhangját.
Megvizsgál minden, a közgyőlés/küldöttközgyőlés elé kerülı
dokumentumot.
25
Meg kell tehát különböztetni várakozási idıt, amely a pénztárba való belépéstıl
számított, alapszabályban meghatározott (de minimum tíz) év, és felhalmozási idıt, mely
a nyugdíjkorhatár betöltéséig tart.
282
b.) Tagja marad a pénztárnak, és felveszi részben vagy egészben
az egyéni számláján lévı összeget;
c.) Kilép a pénztárból;
d.) További tagdíj fizetése nélkül az egyéni számláján hagyja az
összeget.
Önkéntes nyugdíjpénztárak
Vagyon (mrd Ft) vagyona és taglétszáma Taglétszám (ezer fı)
900 1600
800 1400
700 1200
600
1000
500
800
400
600
300
200 400
100 200
0 0
1995.12.31
1996.12.31
1997.12.31
1998.12.31
1999.12.31
2000.12.31
2001.12.31
2002.12.31
2003.12.31
2004.12.31
2005.12.31
2006.12.31
2007.12.31
2008.12.31
Vagyon Taglétszám
283
A 4.4-1-es ábrán látható az önkéntes nyugdíjpénztári szféra
fejlıdése a pénztári struktúra kialakulásától napjainkig.
A nyugdíjpénztárak hosszú távú befektetésben érdekeltek, így
nagyobb arányt képviselnek a portfóliójukban a rövid távon volatilisebb
pénzügyi eszközök. Emiatt sokkal érzékenyebben reagáltak a 2008-2009-
es év gazdasági válságára. Ez leolvasható a grafikonról: 2008-ra a vagyon
visszaesett, a taglétszám-növekedés megtorpant.
Ez a veszteség az újabb konjunktúrával természetesen
visszatérülhet, ez azonban azon pénztártagokat nem vigasztalhatja, akik
ebben az idıben érték el a nyugdíjkorhatárt, így esetlegesen kénytelenek
voltak realizálni a veszteséget.
Az állam kedvezményes adózással támogatja a nyugdíjpénztári
megtakarításokat: havonta a minimálbér 50%-áig a munkáltató
kedvezményes adózás mellett átvállalhatja a dolgozója nyugdíjpénztári
tagdíját.
284
Az önsegélyezı pénztárak felfutásának oka az adó- és
járulékmentes jövedelemtranszfer volt, ám mára a szolgáltatási kör
beszőkülése miatt az önkéntes pénztárak csaknem teljesen eltőntek a
magyar önkéntes pénztári piacról. (Ld. 4.4-2. ábra)
Az ábráról leolvasható az is, hogy a taglétszámhoz kapcsolódóan
az egyéni számlakövetelések alacsonyak voltak a pénztáraknál. Ennek
oka az volt, hogy az önsegélyezı pénztári tagoknak nem volt céljuk a
hosszú távú tartalékolás: a kötelezı várakozási idıt követıen kérték a
szolgáltatás kiutalását.
Önkéntes önsegélyezıpénztárak
Vagyon (mrd Ft) vagyona és taglétszáma Taglétszám (ezer fı)
4,5 140
4,0 120
3,5
3,0 100
2,5 80
2,0 60
1,5 40
1,0
0,5 20
0,0 0
1995.12.31
1996.12.31
1997.12.31
1998.12.31
1999.12.31
2000.12.31
2001.12.31
2002.12.31
2003.12.31
2004.12.31
2005.12.31
2006.12.31
2007.12.31
2008.12.31
Vagyon Taglétszám
285
4.4.5.3 Kiegészítı egészségpénztárak
A kiegészítı egészségpénztárak feladata, hogy a tagok befizetéseibıl azok
egészségügyi kiadásait finanszírozzák. Ezen túlmenıen a nagyobb
pénztárak a tagsági kör részére ingyenes, vagy kedvezményes
egészségügyi szolgáltatásokat szerveznek a szolgáltatói körön keresztül.
Az egészségpénztárak megjelenésében fontos szerepe volt az
egyéni egészségcélú megtakarítások iránti egyre fokozottabb keresletnek.
Ez át tudja ugyanakkor hidalni az állami finanszírozási réseket.
Az egészségpénztáron keresztüli finanszírozás ugyanakkor
hozzájárul az egészségügyi szektor kifehérítéséhez is, hiszen az
egészségpénztárak csak számla alapján képesek finanszírozni a
szolgáltatásokat.
Önkéntes egészségpénztárak
Vagyon (mrd Ft) vagyona és taglétszáma Taglétszám (ezer fı)
60 900
800
50
700
40 600
500
30
400
20 300
200
10
100
0 0
1995.12.31
1999.12.31
2000.12.31
2003.12.31
2004.12.31
2005.12.31
2007.12.31
2008.12.31
1996.12.31
1997.12.31
1998.12.31
2001.12.31
2002.12.31
2006.12.31
Vagyon Taglétszám
286
4.4.5.4 Egészségpénztári befizetések
Az egészségpénztárak bevétele alapvetıen három forrásból származhat:
- egyéni befizetésként
- munkáltatói tagdíjátvállalásként
- támogatás/adomány formájában.
287
- Gyógyüdülés és egészségügyi üdülés finanszírozására a pénztártag
után 160 ezer forintot, a pénztártag és bejelentett hozzátartozója
után 240 ezer forintot lehet elszámolni évente.
- Pénzbeli szolgáltatásként igénybe vehetı a kiesı jövedelem
pótlása, azaz, ha a pénztártag betegsége, terhessége, stb. esetén
nem képes munkáját ellátni, az emiatt kiesı jövedelmét az
egészségpénztári keretébıl finanszírozhatja.
- Életvitelt segítı szolgáltatásként a látássérült vagy mozgássérült
személyek életének támogatása, lakókörnyezetük kialakítása
finanszírozható.
- Fürdıszolgáltatás finanszírozása,
- Sportszolgáltatások igénybevétele, ennek keretében pálya-,
uszoda-, terembérlet, sporteszközök használati díja
finanszírozható. A sportszolgáltatás legfeljebb személyenként
(pénztártag és bejelentett közeli hozzátartozói) a minimálbér
erejéig vehetı igénybe évente.
- Hátramaradottak segélyezése a pénztártag halála esetén,
- Otthoni gondozás is finanszírozható, megfelelı szolgáltató
igénybevételével.
Készpénzes fizetés
Ekkor un. elıfinanszírozás történik: a pénztártag készpénzben kiegyenlíti
a szolgáltatást, majd a számlát beküldi az egészségpénztárba. A pénztár a
szabályzatában foglaltak szerint, 3-15 napon belül kiutalja a pénztártag
részére a szolgáltatás összegét.
Fontos szabály, hogy ilyenkor a pénztár csak olyan szolgáltatást
fizethet ki a tagjának, amely a finanszírozható szolgáltatási körbe tartozik.
288
Így, ha a fenti, adómentes (kiegészítı egészségpénztári) körbe tartozik a
szolgáltatás, a pénztár a teljes összeget átutalja a pénztártag részére,
adóköteles szolgáltatás igénybevétele esetén viszont a pénztár a
jogszabály szerint „kifizetınek” minısül, így csak az adóval csökkentett
összeget fizeti ki a tagjának, az SZJA összegét az állami költségvetés felé
kell befizetni. A fenti szolgáltatási körbe nem tartozó szolgáltatást tagnak
nem szabad kifizetni.
Egészségkártya használata
Az egészségkártya segítségével a pénztártag úgy fizethet az egyéni
számlája terhére, akár a bankkártyájával, így a szolgáltatásokat
közvetlenül a kártyával is ki lehet fizetni. Az ellenértéket ezek után – a
szolgáltató számlája alapján – a pénztár egyenlíti ki, ezzel párhuzamosan
terhelve a pénztártag egyéni számláját.
Ehhez azonban szükséges, hogy a pénztár és a szolgáltató között
szerzıdés jöjjön létre, így a szolgáltató a pénztár pénzügyi rendezéséig
„hitelezi” a pénztártag részére a szolgáltatás értékét.
Szükséges az igénybevételhez ezen túlmenıen, hogy a
szolgáltatónál un. POS terminál mőködjön, amely a kártyás fizetés
elıfeltétele. Kártyás fizetés esetén viszont elıfordulhat, hogy olyan
szolgáltatást veszünk igénybe, amely nem fér bele a fenti szolgáltatási
palettába. (Nem finanszírozható szolgáltatás.) Ilyenkor a pénztár a
szolgáltatónak általában ki kell hogy fizesse a szolgáltatás ellenértékét, de
a pénztártag ezt köteles a pénztárnak visszafizetni, ellenkezı esetben
személyi jövedelemadó, és egészségügyi hozzájárulás fizetési
kötelezettsége keletkezik.
Telefonos engedélyeztetés
289
4.4.6 Pénztárak befektetési tevékenysége
Mint arról a fejezet elején volt szó, a pénztárak az egyéni, meghatározott
szolgáltatásokra felhasználható megtakarítások hosszabb-rövidebb idıre
történı összegyőjtésére szolgálnak. Ennek megfelelıen gondoskodniuk
kell a rájuk bízott vagyon értékállóságáról. Így fontos szempont, hogy a
pénztáraknak megfelelı befektetéseket kell eszközölniük, és a hozamokat
a pénztártagok egyéni számláján jóvá kell írniuk.
A pénztáraknak a befektetési tevékenységük során külön
jogszabályban meghatározott elıírásoknak kell eleget tenniük, így a
jogalkotó korlátozta, hogy a pénztárak a vagyonukat milyen befektetési
formákban tarthatják.
A befektetési szabályok egymás ellen feszülı két alapelve, hogy a
befektetési politikának egyaránt kell biztosítania a hozamot és a
likviditást.
Ennek megfelelıen a jogszabály a „sávozás” szabályainak
megfelelıen, a rövid távú és a hosszú távú fizetési kötelezettségekhez
igazított befektetési portfóliót írja elı. Ezen túlmenıen elıírás a
diverzifikálás, vagyis, az egyes befektetési elemek hozama minél kevésbé
függjön egymástól.
290
4.4.6.2 Letétkezelési tevékenység
A pénztár amennyiben készpénzt, bankbetétet és lekötött betétet
meghaladó befektetésekkel rendelkezik, köteles letétkezelıt megbízni.
291
A mérleg struktúrája az alábbi sémát követi:
Saját tıke
Befektetett eszközök
Tartalékok
Forgóeszközök Kötelezettségek
ESZKÖZÖK FORRÁSOK
4.4-4. táblázat: Mérlegfıcsoportok az egészségpénztáraknál
292
Látható, hogy a számviteli törvény kategóriáin túlmenıen a
forgóeszközök között további tételként jelennek meg az un. egyéb aktív
pénzügyi elszámolások, valamint, a forrás oldalon, a kötelezettségek
között találjuk az egyéb passzív idıbeli elszámolásokat. Ezek
funkciójához meg kell értenünk az alaphoz rendeltség jelentıségét.
26
A fedezeti alap tartaléka forintra meg kell hogy egyezzen a pénztártagok egyéni
számláinak összegével. Ennek kimutatására szolgál az un. fedezeti tartalék leltára.
293
Látható, hogy a pénzforgalmi elemek és a pénzforgalom nélküli elemek
alapvetıen csak egymással szemben változnak. Kivételt csak az ábrán
szaggatott nyíllal jelölt eseményt jelent: amikor portfólióba nem tartozó
vagyonelemet vásárolunk (pl. mőszaki gépek, berendezések vásárlása.). A
fenti egyensúly úgy teremtıdik meg, hogy az eszközök rendezését
követıen a forrásoldalt is korrigálni kell: átvezetjük a „felhasznált”
tartalék értékét a tıkeváltozásokba. (Ilyen csak a mőködési alap esetén
fordulhat elı.)
Portfólióba tartozó
vagyonelemek:
- ingatlanok
- értékpapírok Tartalékok
(pl. részvény, kötvény,
bef.jegy)
- bankszámla
- készpénz
ESZKÖZÖK FORRÁSOK
4.4-5. ábra: Eszköz- és forráselemek pénzmozgáshoz
kötöttség szerinti bontásban
294
A pénztáraknál az alábbi számlaosztályokat találjuk:
1. Befektetett eszközök
2. Készletek
3. Követelések és pénzügyi elszámolások
4. Források
5. Folyó kiadások
6. Általános kiadások
7. Tevékenységek kiadásai
8. – nem használt –
9. Bevételek
Néhány jellemzı pénztárüzemi elszámolás könyvviteli kezelése:
Tagdíjbevétel kezelése:
Szolgáltatási kiadások:
295
1. Az egyenleg terhelése a pénztártag egyéni számláján:
Függı kiadás nı (aktív függı) Bankszámla csökken
T 38 Aktív függı – K 3 Bank
2. A kiadás elszámolása
Pénztári kiadás nı Függı kiadás csökken
T 51 Pénztári szolgáltatási kiadások – K 38 Aktív függı
4. 2.
T 5. Pénzkiadások K T 9. Pénzbevételek K
Felosztás a Kiadások Felosztás a Pénz-
pénztártagok zárása pénztártagok bevétel
egyéni egyéni jóváírása
számláján számláján
6. T 4. Tartalékok K 5.
Kiadások Bevételek
átvezetése átvezetése
záráskor záráskor
296
A zárlat részeként meg kell állapítani a befektetések negyedéves
(pénzügyileg realizált) hozamát, és fel kell osztani az egyéni számlák
között.
A pénztár negyedéves teljesítményérıl adatszolgáltatást kell
teljesíteni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete felé. Ebben az
adatszolgáltatásban szerepelnek a pénztár bevételei és kiadásai
alaponként, a pénztári taglétszám alakulása, a pénztári portfólió
összetétele, stb.
A negyedéves beszámolón túlmenıen éves beszámolót is kell
készíteni, melyet a közgyőlés/küldöttközgyőlés fogad el, és ezt követıen
gondoskodni kell a közzétételérıl: a Felügyelet részére meg kell küldeni,
és a pénztár honlapján – amennyiben rendelkezik ilyennel – mindenki
számára elérhetıvé kell tenni.
Az éves beszámoló részét képezi a Felügyelet által rendelkezésre
bocsátott „beszámoló garnitúra”, és a kiegészítı melléklet. A pénztár ezen
túlmenıen köteles üzleti jelentést is készíteni.
A beszámoló garnitúra részét képezi a mérleg, az egyes alapok
pénzforgalmi eredményének levezetése, az alapok záróértékének
részletezı táblái, az igénybevett szolgáltatásokra vonatkozó statisztikai
adatok táblája, stb. Külön ki kell mutatni, és le kell vezetni a pénztárnál a
kiegészítı vállalkozási tevékenység eredményét. (Ennek szélsıséges
esetben társasági adó vonzata is lehet, amennyiben a kiegészítı
vállalkozás bevétele meghaladja az összes bevétel húsz százalékát.)
A pénztárnál – mint korábban említettük – kötelezı a
könyvvizsgálat, a könyvvizsgáló megvizsgálja a pénztár pénzügyi tervét,
és az éves beszámolóját, ez elıfeltétele a közgyőlési/küldöttközgyőlési
döntésnek.
4.4.8 Összefoglalás
A pénztári rendszer több mint 15 éves múltja igazolja a struktúra
életképességét, és egyfajta hidat képezhet a nagy ellátórendszerek
reformja során. Ami rés a nyugdíjrendszerben van, korrigálható az
önkéntes nyugdíjpénztári rendszer kiszélesítésével.
A másik nagy ellátórendszer – az „egészség-kassza” – hibáját az
önkéntes egészségpénztárak erısítésével lehet ellensúlyozni.
A cafeteria-rendszerek 2010-es adószabályainak szigorítása a
rendszer fejlıdése ellen hat. Tekintettel arra, hogy az egyedüli alternatívát
jelentı állami ellátórendszer több sebbıl vérzik, csak bízhatunk benne,
hogy a kormányzat felismeri a pénztárak kereslet-orientáló szerepét.
297
4.5 A magánnyugdíjpénztárak
Tartalomjegyzék
4.5 A magánnyugdíjpénztárak 298
4.5.1 A magánnyugdíjpénztárak 299
4.5.2 A nyugdíjreform okai 299
4.5.3 Az I. pillér: A TB nyugdíj 302
4.5.4 A II. pillér: A magánnyugdíjpénztárak 303
4.5.5 A magánnyugdíjpénztári szolgáltatások 304
4.5.6 Választható portfoliós rendszer 305
4.5.7 Az alapítás és mőködtetés szabályai 309
4.5.8 Az átlépési díj 312
298
4.5.1 A magánnyugdíjpénztárak
A 20. század második felében végbemenı demográfiai változások
sok országban a nyugdíjrendszerek megváltozását kényszerítették ki,
illetve kényszerítik ki. Magyarországon a foglalkoztatási struktúra is
számottevıen átalakult az 1990-es évek elején, ami jelentıs hatást
gyakorolt a nyugdíjrendszerre és szükségessé tette az átalakítást. Az
Országgyőlés 1997-ben fogadott el új, a nyugdíjrendszert szabályozó
törvényeket. Az akkor elindított nyugdíjreform lényegesen befolyásolta a
magyar társadalom és gazdaság helyzetét. Az egyéneket elkerülhetetlen
választás elé állította: mindenkinek el kellett döntenie, hogy kihasználja–e
a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer kínálta elınyöket, vagy
kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjellátás szolgáltatásait veszi
igénybe.
Ahhoz azonban, hogy megértsük a magánpénztárak mőködését,
szerepüket a hosszú távú egyéni-, és nemzetgazdasági nyugdíjtervezés
szempontjából, célszerő, ha egy rövid kis kitérıt teszünk, melynek során
áttekintjük azokat az okokat, melyek szükségessé tették, nemcsak
Magyarországon, hanem a világ számos pontján Dél – Amerikától Nyugat
– Európáig az úgynevezett tıkefedezeti rendszer elindítását. Miután
nyugdíjrendszerünk négy pillérre támaszkodik, mindegyik rendszer
elemeit át kell tekinteni a kép teljessé tétele érdekében, hogy miként,
milyen összetevıkbıl alakul ki a nyugdíjkorhatár elérésekor járó járulék,
illetve azok finanszírozásának forrásai.
299
hazaival és feltételezzük, hogy a nyugdíjreformhoz hasonlóan elıbb vagy
utóbb az egészségügy reformjára is sor kerül, akkor bizonyosan a magyar
átlagéletkor is jelentısen emelkedik majd.
A fiatalabb generáció körében folyamatosan növekszik a tanulással
eltöltött idı, tehát kevesebb ideig dolgoznak, vagyis egyre rövidebb a
munkával töltött aktív idıszak, azaz a munkaerıpiac átalakul.
A befizetett járulékok és a kapott szolgáltatás között nincsen
közvetlen összefüggés, ami feszültségeket idézhet elı a
nyugdíjrendszerben.
A társadalombiztosítási rendszer finanszírozása meglehetısen
problematikus. A fenti érvek végiggondolása után egyértelmően látszik,
hogy az államnak egyre növekvı mértékben kell az adott évben befolyt
járulékokat kiegészítenie, ha tartani kívánja a nyugdíjak vásárlóértékét. Ez
nyilvánvalóan növeli a költségvetés hiányát.
Azt is érdemes szem elıtt tartani, hogy a most nyugdíjba vonulók a
megállapított nettó átlagkeresetüknél kisebb összeget kapnak meg a
Nyugdíjfolyósító Intézettıl. Ez nyilván nem elegendı az aktív korban
megszokott életszínvonal fenntartására.
A – már korábban említett – négypilléres nyugdíjrendszer alapvetı
vonása, hogy elıtérbe helyezi az öngondoskodás elvét és ezzel a
társadalombiztosítási– és a magánnyugdíj-rendszert. A vegyes
finanszírozású nyugdíjrendszerben (TB rendszer és a
magánnyugdíjpénztárak párhuzamos mőködése) erıteljesebben
érvényesül a biztosítási elv, az elérhetı nyugdíj jobban függ az
életpályától, a megszerzett szolgálati idıtıl és a befizetett járuléktól,
illetve tagdíjtól. Ezzel szemben mérséklıdik – bár azért megmarad - a
szolidaritási elv, vagyis a rendszer kevesebb pénzt fog átcsoportosítani a
magasabb jövedelmőektıl a rosszabbul keresıkhöz.
A kötelezı (társadalombiztosítási) nyugdíjellátás felosztó-kirovó
rendszerő. Ez azt jelenti, hogy egy-egy adott idıszakban az aktív
dolgozók mindenkori járulékbefizetéseibıl fizetik ki az éppen nyugdíjban
lévık aktuális nyugdíját. A magánnyugdíjpénztári-rendszer ezzel
szemben tıkefedezeti elven mőködik. A tagok befizetéseit és a pénztár
befektetéseibıl származó hozamot a pénztár a tag egyéni számláján írja
jóvá. A nyugdíjkorhatárt elért tag pénztári járadékát az egyéni számlán
akkor nyilvántartott összeg alapján kell megállapítani, tehát az addig
felhalmozott összeg, mint tıke lesz a járadékfedezet. Másképpen
300
fogalmazva: a felhalmozott összeg határozza meg, hogy mekkora lesz a
folyósítható járadék.
Nyugdíj-elıtakarékossági számla
Önkéntes
nyugdíjpénztár
Magánnyugdíjpénztár
Társadalombiztosítás
301
A magánnyugdíjrendszerbe a pénztárak indulásakor léphettek be a
tagok. Jelenleg a pályakezdıknek munkába állástól számított 15 napon
belül be kell lépniük egy magánnyugdíjpénztárba. Önkéntes döntéssel
csatlakozhat, aki:
302
ellátást biztosít, mint pl: özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülıi nyugdíj,
baleseti hozzátartozói nyugellátások.
27
A kötelezı magánnyugdíjpénztári rendszer 2011-tıl jelentısen átalakul
303
háttérrel rendelkezı pénztár uralja a piacot, mind a taglétszám, mind a
vagyon tekintetében.
304
Az egyösszegő kifizetés speciális esete, ha a pénztártag nem éri el a
nyugdíjkorhatárt, hanem már a felhalmozási idıszakban elhalálozik.
Ilyenkor örököseit (kedvezményezetteit) egy összegben illeti meg a
felgyülemlett pénz, hozamaival együtt. A kedvezményezett azonban
ebben az esetben is dönthet úgy, hogy örökölt járandóságát saját egyéni
számlájára visz át. A pénztártag halála esetére kedvezményezettet
jelölhet. Ha a tag nem jelöl meg kedvezményezettet, törvényes örökösét
kell kedvezményezettnek tekinteni (amennyiben az örökös természetes
személy). Örökös hiányában az egyéni számlán lévı összeg a Pénztárra
száll át.
A kedvezményezett
- megváltoztatható,
- bárki lehet,
- bármikor megjelölhetı.
Ha a tag felhalmozási idıszakban hal meg, akkor a
kedvezményezett választhat, hogy a ráesı részt
- egyösszegben veszi fel,
- a hozzátartozói nyugellátás megállapítás esetén átutaltatja a
Nyugdíj-biztosítási Alap részére
- az örökölt összeget átviszi a saját egyéni számlájára.
Ha a pénztártag a szolgáltatási idıszakban hal meg, akkor a
kedvezményezett jogai attól függnek, hogy milyen szolgáltatást választott
a tag. Természetesen a pénztártag járadékának összege is függ attól, hogy
milyen szolgáltatást választott.
305
kedvezı vagyonkezelés egy egységes pénztári portfolió által nem
valósítható meg tökéletesen.
Klasszikus portfolió
Kiegyensúlyozott portfolió
Növekedési portfolió
306
A magánnyugdíjpénztár esetében törvény írja elı, hogy a portfoliót nem
választó tagokat a nyugdíjkorhatárig hátralévı éveik száma alapján kell
besorolni a három portfolió valamelyikébe.
307
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének honlapján
(www.pszaf.hu) az egyes magánnyugdíjpénztárak elszámolóegység
árfolyamairól összehasonlító adatok találhatók.
308
A pénztári letétkezelı az alábbi feladatokat látja el:
- vagyonkezelınként és portfoliónként befektetési számlákat vezet a
pénztár javára,
- vagyonkezelınként és portfoliónként értékpapírszámlákat és
értékpapír letéti számlákat vezet a pénztár javára,
- ırzi a pénztár eszközeit,
- ellátja a pénztár tulajdonában lévı, nyomdai úton elıállított
értékpapírok letétkezelését,
- beszedi a pénztár értékpapírszámláján, értékpapír letéti számláján
nyilvántartott értékpapírok után járó hozadékot és egyéb járandóságokat,
- elvégzi a befektetett pénztári eszközök piaci értékének
meghatározását,
- ellenırzi a pénztári befektetésekre vonatkozó jogszabályi elıírások
betartását,
- elszámolja és nyilvántartja az értékpapír ügyleteket, amelynek révén
összeveti a befektetési számlán történt pénzforgalmi mozgásokat az
értékpapír-állomány változásával,
- a pénztár által adott felhatalmazás alapján ellátja a pénztár tulajdonosi
képviseletét a birtokában lévı értékpapírok vonatkozásában,
- a pénztár pénzforgalmi számláját vezetı hitelintézet naponta értesítıt
küld a letétkezelınek a pénztár pénzforgalmi számlájának és alszámláinak
záró egyenlegérıl.
309
A mőködési szabályok közül a legfontosabb, hogy minden
pénztártag egyben tulajdonosa is az adott pénztárnak, vagyis közvetlenül,
vagy a közgyőléseken az ıt képviselı küldöttek útján beleszólási
lehetısége van az adott pénztár mőködésébe.
A pénztárak jelenleg önkormányzati elven mőködnek, azaz a
legfontosabb döntéseket a tagok által választott küldöttek közgyőlése
hozza meg, ez a testület választja meg a pénztár vezetı tisztségviselıit és
ez fogadja el a pénztár legfontosabb szabályzatait is. A közgyőléseket az
Igazgatótanácsnak évente legalább két alkalommal össze kell hívni.
Általában tavasszal történik meg az elızı évrıl készült éves beszámoló
elfogadása, míg november-decemberben pedig a küldöttek a következı
évre vonatkozó tervet tárgyalják meg az Igazgatótanács és az Ellenırzı
Bizottság elıterjesztésében. Ám, ha szükséges, illetve rendkívüli
események történnek, pénztárfúzióról vagy pénztári szövetséghez való
csatlakozásról van szó, esetleg a PSZÁF kötelezte a pénztárat, akkor
lehetıség van gyakrabban összehívni a közgyőlést.
A pénztárak helyes mőködése elképzelhetetlen megfelelı
szakemberekbıl álló Igazgatótanács és Ellenırzı Bizottság nélkül.
A törvény szigorú elıírásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a
pénztár milyen adatokat hozhat nyilvánosságra, és melyeket kell
nyilvánosságra hoznia. Az elıírásoknak köszönhetıen folyamatosan
nyomon követhetı valamennyi nyugdíjpénztár mőködése és egyes
esetekben bizonyos paramétereik össze is hasonlíthatók.
A magánnyugdíjpénztárak felügyeletét a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete látja el. A felügyeleti tevékenység keretében a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete az engedélyezési, ellenırzési és
intézkedési jogkörök gyakorlása mellett mőködteti a pénztárak központi
nyilvántartását. A felügyelet a tartósan rosszul mőködı pénztár élére a
mőködıképesség helyreállítása céljából felügyeleti biztost nevezhet ki.
A pénztárak mőködésük során negyedévente jelentést készítenek a
Felügyelet számára, emellett tevékenységükrıl külön is számot adnak.
Bizonyos esetekben – például összeolvadás, szétválás – a
Pénztárfelügyelet eseti beszámolási kötelezettséget rendelhet el. A
Pénztárfelügyelet a jelentéseket és beszámolókat minden esetben
megvizsgálja, s ha problémát észlel, ellenırzést tart a pénztárnál.
A felügyelet jogosulta pénztárak ellenırzésére. Ennek során vizsgálja a
biztonságos mőködést, valamint azt, hogy a pénztár tevékenysége
310
megfelel-e a jogszabályoknak, a pénztár szabályzatainak és a felügyeleti
határozatoknak.
A nyugdíjrendszernek a törvényben szabályozott új eleme a
Garanciaalap, amely nem kapcsolódik az állami költségvetéshez,
bevételeit és kiadásait maga finanszírozza. A kötelezı pénztárak
szabályszerő mőködését szigorú elıírások és megfelelı garanciák
rendszere biztosítja, annak érdekében, hogy a tagok megkaphassák
összegyőjtött tıkéjüket.
Az egyes kötelezı pénztárak természetesen egymástól eltérı piaci
mőveleteket végezhetnek a hozzájuk befizetett pénzzel, ezért különbség
lesz közöttük aszerint, hogy befektetéseik révén mekkora hozammal
gyarapítják a pénztártagok számláit. Annak érdekében, hogy senki se
járjon rosszabbul, a törvény lehetıvé teszi az egyik pénztárból a másikba
történı átlépést.
A szabad pénztárválasztás elve alapján a tag átléphet másik
pénztárba, legkorábban a tagsági viszony kezdı idıpontjától számított fél
év múlva. A törvény lehetıséget ad 6 havonta pénztárváltásra.
311
4.5.8 Az átlépési díj
• összege az átlépés indokolt költségeinek egyéni számlakövetelés
egy ezrelékét meghaladó része, de
• legfeljebb 5 ezer forint,
• összegét az átlépı tagnak be kell fizetnie az átadó pénztár részére,
• az átlépı tag részére nem téríthetı meg és az egyéni
számlakövetelésbıl nem vonható le.
312
313
5.
A pénzügyi intézményrendszer
szabályozása
314
5.1 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
Tartalomjegyzék
315
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete autonóm államigazgatási
szerv, tevékenységének célja a PSZÁF törvény szerint:
a) a pénzügyi közvetítırendszer stabil, zavartalan, átlátható és hatékony
mőködésének biztosítása,
b) a pénzügyi közvetítırendszer részét képezı személyek és szervezetek
prudens mőködésének elısegítése, a tulajdonosok gondos
joggyakorlásának folyamatos felügyelete,
c) az egyes pénzügyi szervezeteket, illetve a pénzügyi szervezetek egyes
szektorait fenyegetı, nemkívánatos üzleti, és gazdasági kockázatok
feltárása, a már kialakult egyedi vagy szektorális kockázatok csökkentése
vagy megszüntetése, illetve az egyes pénzügyi szervezetek prudens
mőködésének biztosítása érdekében megelızı intézkedések alkalmazása,
d) együttmőködés a Magyar Nemzeti Bankkal a rendszerszintő
kockázatok kialakulásának megelızésében, a már kialakult rendszerszintő
kockázatok csökkentésében vagy megszüntetésében,
e) a pénzügyi szervezetek által nyújtott szolgáltatások igénybe vevıi
érdekeinek védelme, a pénzügyi közvetítırendszerrel szembeni bizalom
erısítése.
316
5.1.2 A PSZÁF mőködését érintı jogszabályok
A PSZÁF mőködését számos különbözı jogszabály érinti, amelyek közül
kiemelkedik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletérıl szóló 2007.
évi CXXXV. törvény. Ez az a jogszabály, amely alapjaiban szabályozza a
Felügyelet mőködésének céljait, a Felügyelet jogállását, vezetési
rendszerét, fıbb tevékenységeit stb.
A Felügyelet egyes részpiacokkal kapcsolatos konkrét feladatait és
eszközeit azonban nem a PSZÁF törvény, hanem az úgynevezett ágazati
törvények határozzák meg. Ezek közül az ágazati törvények közül a
legfontosabbak a következık:
• 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekrıl és a pénzügyi
vállalkozásokról
• 2001. évi CXX. törvény a tıkepiacról
• 2007. évi CXXXVIII. törvény a befektetési vállalkozásokról és az
árutızsdei szolgáltatásokról, valamint az általuk végezhetı
tevékenységek szabályairól
• 2003. évi LX. törvény a biztosítókról és a biztosítási
tevékenységrıl
• 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a
magánnyugdíjpénztárakról
• 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító
Pénztárakról
• 2007. évi CXVII. törvény a foglalkoztatói nyugdíjról és
intézményeirıl
• 1997. évi XXX. törvény a jelzálog hitelintézetrıl és a
jelzáloglevélrıl
• 1996. évi CXIII. törvény a lakástakarékpénztárakról
317
5.1.3 A felügyeleti mőködés alapkérdései
318
Európai Unióban, és amelynek keretében például a pénz- és tıkepiacokon
mőködı intézmények tıkekövetelményét meghatározó CRD direktíva
tapasztalatait felhasználva az EU elfogadta a biztosítók és a
nyugdíjszolgáltatók tıkekövetelményét szabályozó Szolvencia II.
direktívát. Mindkét direktíva az adott szektor tıkekövetelményének
szabályozását célozza, ugyanakkor közös alapokra épül, így a pénz- és
tıkepiac szabályozása a korábbiakhoz képest jóval egységesebbé válik.
Az integrált felügyeleti hatóság létrehozása azonban nem csak a
szabályozási háttérben vált ki egységesítést, hanem az egyes szektorokban
alkalmazott felügyelési módszerek és elvek is hasonlóbbakká válnak.
- Mára az EU tagállamaiban dominánssá vált az integrált felügyeleti
forma. Érdekes azonban, hogy több olyan ország is akad, amely esetében
az integrált felügyeleti hatóságot nem önálló szervként, hanem a jegybank
keretein belül hozták létre. Ez elsı ránézésre meglepınek tőnhet, hiszen a
jegybankoknak hagyományos feladataik között nem szerepel a biztosítók
vagy a nyugdíjszolgáltatók felügyelete, az államadósság kezelési
feladataik között pedig akár maguk is fellépnek tıkepiaci szereplıként,
így furcsán hat, ha ebben a szektorban egyben felügyelı hatóságként is
megjelennek. Ezekben az esetekben a jegybankon belüli mőködtetés fı
indoka az, hogy ezáltal a felügyeleti hatóság élvezni tudja a jegybanki
függetlenségbıl származó elınyöket.
Létezik továbbá egy olyan szervezeti forma, amely egyre nagyobb teret
nyer az Európai Unió országaiban is, bár elsı ízben Új-Zéland alkalmazta.
Ezt a modellt a szakirodalomban twin peaksnek nevezik azért, mert abban
a felügyeleti tevékenység két fı eleme csúcsosodik ki: a prudenciális
felügyelés valamint a piacfelügyelés.
A felügyeleti tevékenység kialakulásának elsı idıszakaiban elıször
klasszikusan inkább csak számviteli jellegő volt, amelybıl fokozatosan
alakult ki a prudenciális, az intézmény biztonságos, megbízható
mőködésére, valamint elsısorban annak kockázataira irányuló felügyeleti
tevékenység. Prudenciális felügyelés esetében tehát a hatóság azt
vizsgálja, hogy egy adott intézmény vagy egy csoport betartja-e a
vonatkozó jogszabályokat, megfelelı nyilvántartási és kockázatkezelési
rendszereket alakított-e ki, elegendı tıkével rendelkezik-e stb.
A piacfelügyelési tevékenység annyiban más, hogy ott a felügyelet nem
elsısorban az adott intézmény vagy csoport mőködésének
megbízhatóságát vizsgálja, hanem azt, hogy maga a pénzügyi piac
megfelelıen mőködik-e. A piacfelügyelet legfontosabb elemei a
fogyasztóvédelem, a tisztességtelen piaci magatartás feltárása, pénzmosás
elleni küzdelem.
319
Nem ritka, hogy a prudenciális felügyelet és a piacfelügyelet érdekei
ütköznek egymással. Ilyen lehet például, ha egy intézményt a
piacfelügyeleti hatóság költséges fogyasztóvédelmi intézkedések
meghozatalára kötelez (pl. a korábbihoz képest hosszabb nyitvatartási idı
biztosítása, vagy ügyfelek számára való kártérítés szükségességének
megítélése). Ezeknek az elvárásoknak a teljesítése költségekkel jár, amely
csökkenti az eredményt illetve ennek következtében a belsı tıkeképzést,
amely hosszabb távon negatívan befolyásolhatja a prudens mőködést.
Mivel a prudenciális felügyeleti és a piacfelügyeleti szándék gyakran
kerül érdekkonfliktusba, ezért ezekre akár elkülönített felügyeleti
szervezetek is létrehozhatóak. Magyarországon ez úgy valósul meg, hogy
az integrált felügyeleti hatóság szervezeti felépítésében a szervezeti
egységek alapvetıen két fı egységbe tagozódnak, a prudenciális illetve
piacfelügyeletibe.
320
5.1.4 Felügyeleti függetlenség
A felügyeleti mőködés egyik legfontosabb alappillére a függetlenség. Egy
ország felügyeleti szervének a minıségét a szakmai munka minısége
mellett egyik legjobban a függetlenség mértéke jellemez. A felügyeleti
függetlenség kérdésköre hasonló a jegybankok függetlenségéhez, és
egyszerre több aspektusból nézve is érvényesíteni kell.
321
- a közszolgálati jogviszony létesítéséhez szükséges, a köztisztviselık
jogállásáról szóló törvényben meghatározott feltételeknek nem felel meg,
vagy
- vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének teljesítését megtagadja, a
teljesítést elmulasztja, vagy vagyonnyilatkozatában lényeges adatot, tényt
valótlanul közöl, illetve
A Felügyelet elnökét a köztársasági elnök a miniszterelnök
elıterjesztésére, illetve a Felügyelet alelnökét a Felügyelet elnöke
felmentheti (ebben az esetben tehát a döntéshozónak mérlegelnie kell a
felmerült tényeket), ha
- vele szemben - ide nem értve a magánvádas vagy pótmagánvádló
vádindítványa alapján indult eljárást - büntetıeljárás van folyamatban,
vagy
- olyan magatartást tanúsított, amely a Felügyelet rendeltetésszerő
mőködését akadályozta.
A Felügyelet elnöke összeférhetetlenségének kimondására vagy a
felmentésre vonatkozó elıterjesztést a köztársasági elnöknek való
továbbítást megelızıen meg kell küldeni a Felügyelet elnöke részére, aki
a köztisztviselık jogállásáról szóló törvénynek a közszolgálati jogvitára
vonatkozó rendelkezései szerint öt munkanapon belül munkaügyi
bírósághoz fordulhat. A bíróság által érkeztetett keresetlevelet a
Felügyelet elnöke a miniszterelnöknek haladéktalanul megküldi.
A Felügyelet elnöke összeférhetetlenségnek kimondására vagy a
felmentésére vonatkozó kezdeményezés a bírósághoz fordulási határidı
lejártát vagy - bírósághoz fordulás esetén - a bíróság döntésének jogerıre
emelkedését követıen küldhetı meg a köztársasági elnöknek. A
köztársasági elnök határozatával szemben jogorvoslatnak vagy
közszolgálati jogvita kezdeményezésének nincs helye. A foglalkoztatást
kizáró okok vizsgálatával kapcsolatos, az igazolásra való felhívással
összefüggı jogkör gyakorlója a Felügyelet elnöke tekintetében a
miniszterelnök.
b) Döntéshozói függetlenség
A PSZÁF törvény egyik legfontosabb, a PSZÁF függetlenségét biztosító
szabálya kimondja, hogy felügyeleti jogkörben a Felügyelet döntését
megváltoztatni vagy megsemmisíteni, illetve a Felügyeletet eljárás
lefolytatására kötelezni nem lehet. Ennek következtében sem az
Országgyőlés, sem a Kormány nem változtathatja meg a Felügyelet által
hozott döntéseket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Felügyelet
által hozott döntések ellen nem lenne megfelelı jogorvoslati lehetıség, de
ez nem az államigazgatási eljárásokon keresztül, hanem a bírósági
322
eljárásokban valósul meg. A PSZÁF döntéseit ugyanis az érintettek
bíróságon megtámadhatják és a bíróság kötelezheti a Felügyeletet a
döntése megváltoztatására. Az Országgyőlésnek vagy a Kormánynak
azonban ilyen joga nincs, így biztosítható, hogy a Felügyelet döntései
politikai vagy gazdasági érdekek befolyásától függetlenül születhessenek
meg.
A döntéshozói függetlenség egy speciális kérdése a felügyeleti
szabályozó eszközök biztosítása. Külföldi szakértık (elsısorban az IMF
és a Világbank) már több éve a felügyeleti függetlenség csorbulásaként
jelzik azt, hogy a PSZÁF-nak nincs rendelet alkotási jogosítványa. Ennek
következtében a Felügyelet valamennyi érdemi döntését az Országgyőlés,
a Kormány vagy a Pénzügyminisztérium által elfogadott jogszabályokra
alapozva hozza meg, de saját maga jogalkotói szereppel nem rendelkezik.
Többször történt már kísérlet arra, hogy a Felügyelet ilyen szerepet is
kapjon, de mivel ez kétharmados döntést igényel, ezért ezt az
Országgyőlésben még nem sikerült elfogadtatni.
c) Finanszírozási függetlenség
Szintén nem lebecsülendı eleme a függetlenségnek a felügyeleti
intézmény finanszírozási módja. Amennyiben ugyanis a Kormány vagy
annak valamelyik szerve hozza meg a döntéseket a felügyeleti hatóság
finanszírozásáról, akkor az adott intézmény befolyásolhatóvá válik. Több
országban ezért a pénzügyi felügyeleti hatóságok saját bevétellel
rendelkeznek vagy a jegybank finanszírozza ıket.
Magyarországon a PSZÁF költségvetése része ugyan a központi
költségvetésnek, de a Felügyelet saját bevételekkel rendelkezik és maga
dönt azok felhasználásáról. A Felügyelet fejezeti jogosítványokkal
felhatalmazott, önállóan mőködı és gazdálkodó közhatalmi költségvetési
szerv, amelynek költségvetése az Országgyőlés költségvetési fejezetén
belül önálló címet képez. A Felügyelet költségvetésének kiadási és
bevételi fıösszegei kizárólag az Országgyőlés által csökkenthetıek.
A PSZÁF bevételeinek döntı forrása a felügyelt intézmények által fizetett
felügyeleti díjak, amelyeket az intézmények a tıkekövetelményük, az
általuk kezelt vagyon vagy a mérlegfıösszegük arányában fizetnek. Ilyen
értelemben tehát közvetett módon nem az adófizetık, hanem a pénzügyi
szervezetek ügyfelei fizetik meg a felügyeleti munka költségeit.
323
d) Felügyelt szektortól való függetlenség
Az elızıekben elsısorban a Kormánytól, a politika és gazdasági
érdekektıl való függetlenségrıl volt szó, de nem lebecsülendı probléma
az a tény, hogy a Felügyelet vezetıi és munkatársai általában korábban
pénzügyi szervezeteknél dolgoztak, illetve felügyeleti munkaviszonyukat
követıen újra pénzügyi szervezeteknél fognak dolgozni. 2010-tıl annak
érdekében, hogy ez a függetlenségi követelmény is minél jobban
érvényesüljön, új szabályként lépett életbe, hogy a Felügyelettel
közszolgálati jogviszonyban álló személy e megbízatásának megszőnése
után vezetıi megbízással vagy kinevezéssel rendelkezı személy esetében
egy éven át, egyéb személy esetében hat hónapon át
- nem létesíthet munka-, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt
olyan vállalkozással,
- nem létesíthet rendszeres gazdasági kapcsolatot vállalkozás vezetı
tisztségviselıjeként vagy tulajdonosaként olyan vállalkozással,
- nem létesíthet számára vagyoni elınyt biztosító jogviszonyt olyan
vállalkozással, illetve
- nyilvánosan mőködı részvénytársaság kivételével nem szerezhet
részesedést olyan vállalkozásban,
amelynek jogát vagy jogos érdekét a Felügyelet döntése a megbízatás
megszőnését megelızı három évben érintette.
A Felügyelet vezetıire és alkalmazottaira nézve a PSZÁF törvény további
szigorú titoktartási és összeférhetetlenségi szabályokat is tartalmaz.
324
intézménnyel szemben felügyeleti intézkedésre van szükség, de az esetek
többségében ez már csak a problémák végsı stádiumát mutatja. Ahhoz,
hogy a pénzügyi felügyeleti hatóságok ne csak feltárni tudják, hanem
képesek legyenek meg is elızni a pénzügyi problémák kialakulását egy
felügyelt intézménynél, egy ennél átfogóbb, szélesebb körő
megközelítésre van szükség. A compliance alapú felügyelés mellett ezért
fokozatosan elıtérbe került a kockázati alapú felügyelés, amelynek a
következı fıbb jellemzıi vannak:
- A felügyeleti hatóság rendszeres és nagyon részletes
adatszolgáltatásokat követel meg a felügyelt intézményektıl, azok alapján
vizsgálja, elemzi az intézmény kockázati pozíciót, azok alakulását,
fedezettségét, makrogazdasági kockázatokhoz, trendekhez, a többi
pénzügyi szervezet pozícióihoz való viszonyát.
- Helyszíni ellenırzései során a felügyelet megvizsgálja az adott
intézmény kockázatkezelési módszereit, azok belsı szabályozottságát,
kockázati kontrolljait, különös tekintettel a felelıs vállalatirányítás és a
megfelelı belsı ellenırzési rendszer kérdéseire.
- A felügyelet vizsgálja az intézmény vezetıinek szakmai és erkölcsi
alkalmasságát, probléma esetén közbeavatkozik és kezdeményezi a nem
kompetens vezetık leváltását.
- A felügyelet olyan iránymutatásokat tesz közzé, amelyekben leírja a
kockázatkezelési és belsı ellenırzési rendszerekkel szembeni elvárásait
és vizsgálja, hogy az intézmények megfelelnek-e ezeknek az
elvárásoknak. A felügyelet kezdeményezi továbbá a jogszabályok olyan
irányú módosításait, amelyek magasabb színvonalú kockázatkezelési,
irányítási és ellenırzési rendszerek kialakítására késztetik a pénzügyi
szervezeteket.
- A felügyeleti hatóság helyszíni ellenırzései és elemzései során maga is
kockázati alapú megközelítést alkalmaz és munkája során több energiát
fordít azoknak a pénzügyi szervezeteknek a felügyelésére, amelyek az
ügyfelekre és a pénzügyi piacok stabilitására nézve nagyobb veszélyeket
jelentenek, akár méretük, akár kockázati pozícióik alapján.
325
elsıdlegesen mindig az adott intézmény vezetése és tulajdonosai felelısek
elsıdlegesen, hiszen ık azok, akik mind az alapvetı stratégia mind a napi
operatív döntéseket hozzák.
A kockázati alapú felügyelés egyben magával hozott egy szabályozási
szemléletbeli változást is. Míg korábban egyértelmő volt, hogy minden
egyes pénzügyi szervezetre teljesen azonos követelményrendszer
vonatkozik, addig a kockázati alapú felügyelésbıl az következik, hogy a
nagyobb, komplexebb tevékenységet folytató intézmények belsı
rendszereinek fejlettebbeknek kell lenniük az egyszerőbb intézményekhez
képest. Mivel nem lehetett már teljesen ugyanazokat a szabályokat
alkalmazni minden felügyelt szervezetre nézve, ezért a tételes, részletes
szabályozás mellett egyre nagyobb szerepet kapott az elvi szintő
szabályozás. Ennek keretében elsısorban annak a rögzítése fontos, hogy
milyen fı elvnek való megfelelés szükséges, de az adott intézmény már
nagyobb szabadságot kap abban, hogy a rögzített célt pontosan milyen
eszközökkel fogja elérni.
Mivel az elvi szintő szabályozás gyakran ad lehetıséget mérlegelésre és
magas szintő szakmai tapasztalatokat igényel, ezért az elvi szintő
szabályozásban a pénzügyi felügyeleti szervek kontroll funkciója még
nagyobb szerepet kap. Ha megnézzük az Európai Unió pénzügyi szektorra
vonatkozó direktíváit, akkor az látható, hogy a direktíva sok esetben csak
egy fı elvet rögzít, és annak gyakorlati alkalmazását rábízza a
tagállamokra vagy magukra a pénzügyi szervezetekre.
Az elvi szabályozás esetében kulcsfontosságúvá válik az arányosság
elvének megfelelı alkalmazása. Ha például az az elvi szintő szabály, hogy
egy intézmény kockázatkezelési rendszerének összhangban kell lennie az
általa vállalt kockázatok mértékével és bonyolultságával, akkor ennek
megítélése szubjektív véleményen alapuló szakértıi megfontolást igényel.
A felügyeleti hatóságok ezért kiemelt szerepet kapnak abban, hogy egy
általánosságban rögzített szabály esetében hogyan lehet az arányosság
elvét megfelelıen alkalmazni.
326
határozatok túlnyomó része is nyilvános, a Felügyelet honlapján
megtekinthetı.
A PSZÁF a határozatokon túl számos egyéb információt is megjelentet a
honlapján, többek között a következıket:
- az általa kiadott tevékenységi engedéllyel rendelkezı, illetve
nyilvántartásba vett szervezetek és személyek jegyzékét, ideértve az
engedély típusát,
- azon külföldi pénzügyi felügyeleti hatóságok jegyzékét, amelyekkel
kölcsönös elismerésen alapuló együttmőködési megállapodást kötött,
- a döntése ellen indított jogorvoslati eljárás tényét,
- a döntése elleni jogorvoslati eljárás során hozott jogerıs ítéletet,
- a pénzügyi intézmények és befektetési vállalkozások által alkalmazandó
hatályos jogszabályok szövegét,
- a felügyeleti felülvizsgálat és értékelés során alkalmazott feltételeket és
módszereket,
- a hitelintézetek és befektetési vállalkozások mőködése, a tıkemegfelelés
és a prudenciális elıírások tekintetében a külön jogszabályokban foglaltak
alkalmazására vonatkozó összesített statisztikai adatokat és kapcsolódó
elemzést,
- a Felügyelet jogalkalmazási gyakorlatának alapját ismertetı ajánlásait,
- az Országgyőlés által jóváhagyott beszámolóját,
- a pénzügyi intézmények ügyfeleinek tájékoztatását az egyes hitel- és
lízingtermékek összehasonlításáról,
- a negyedéves kockázati jelentését.
327
hátterük és a megfelelı tıkeellátottságuk következtében úgy tőnik,
képesek átvészelni a hazai pénzügyi piac nehézségeit (pl. rossz minıségő
adósok arányának jelentıs növekedése, megtakarítások visszaesése stb.).
A tényleges kockázat tehát úgy tőnik nem az, hogy mennyiben képesek
ezek az intézmények kezelni a hazai piacon fennálló válságot, hanem
sokkal inkább az, hogy a saját tulajdonosaik mennyire képesek kezelni a
globális pénzügyi válság hatásait. Mivel a magyar pénzügyi piacon egy
lényeges piaci szereplıt leszámítva valamennyi jelentıs szereplı
meghatározó külföldi tulajdonossal rendelkezik, ezért az igazi kockázat
abban rejlik, hogy stabil tud-e maradni az az adott globális pénzügyi
csoport, válság esetén az adott ország kormánya megsegíti-e a csoportot,
képes-e a csoport egészét felügyelı hatóság megfelelıen betölteni
szerepét stb. Jól látható, hogy ezekre a problémákra a magyar
kormánynak vagy pénzügyi felügyeletnek meglehetısen kevés ráhatása
van.
Mivel a globalizáció következtében a pénzügyi felügyeleti hatóságok
egyre inkább rászorultak arra, hogy támaszkodjanak egymásra, ezért a
felügyeleti együttmőködésnek számos formája alakult ki. Ezek közül a
legfontosabbak a következık:
328
b) Együttmőködési megállapodások
A pénzügyi felügyeleti hatóságok közötti nemzetközi kapcsolatok
alapjául sokáig szinte kizárólag a két vagy többoldalú együttmőködési
megállapodások (Memorandum of Understanding) szolgáltak. A kezdeti
idıszakban ezek elsısorban kétoldalú megállapodások voltak és többnyire
csak általános együttmőködési elveket, információcserére, rendszeres
találkozók megtartására irányultak. A globalizáció erısödésével
egyértelmővé vált, hogy az együttmőködési megállapodásoknak
részletesebbekké és konkrétabbakká kell válniuk.
Az együttmőködési megállapodások két fı szempontból fejlıdtek tovább.
Egyrészt az újabb megállapodások már nem annyira általános
együttmőködésrıl, hanem egy vagy több konkrét pénzügyi csoport
felügyelésében való együttmőködésrıl szólnak. A megállapodás így
kitérhet már kapcsolattartó személyek megnevezésére, közös vizsgálatok
megtartására, konkrétan rögzített információk cseréjére is. Másrészt a
csoport felügyelés jellegébıl következıen elıtérbe kerültek a többoldalú
megállapodások, amelyek már konkrét pénzügyi csoportok felügyelésérıl
szólnak, és amelyhez valamennyi olyan pénzügyi felügyeleti hatóság
csatlakozhat, amely országában az adott csoport releváns szerepet játszik.
c) Konglomerátum felügyelet
Az Európai Unió felismerve a pénzügyi csoportok felügyeletének
fontosságát, külön direktívát adott ki a pénzügyi konglomerátumok
felügyeletérıl. Pénzügyi konglomerátumnak azok a pénzügyi csoportok
minısülnek, amelyek tevékenységében mind a hitelintézeti/tıkepiaci
mind a biztosítási szektor jelentıs szerepet játszik. Magyarországon
sokáig az OTP minısült a direktíva értelmezésében pénzügyi
konglomerátumnak, azonban a biztosítási üzletágának eladása miatt ma
már nem pénzügyi konglomerátum.
A pénzügyi konglomerátummá való minısítés azért fontos lépés, mert a
direktíva részletesen leírja, hogy hogyan kell az ilyen csoportok
tıkekövetelményét számítani. További fontos elıírás a direktívában, hogy
a pénzügyi konglomerátum egyes tagjait felügyelı hatóságoknak együtt
kell mőködniük egymással. A direktíva megkülönbözteti az érintett és a
releváns felügyeleti hatóságokat. Érintett hatóságnak minısül minden
olyan pénzügyi felügyelet, amely valamely konglomerátum tag
mőködését engedélyezte és felügyeli. Releváns hatóságnak azok
minısülnek ezek közül, amelyek országában az adott konglomerátum tag
jelentıs tevékenységet végez.
A releváns pénzügyi felügyeleti hatóságok maguk közül koordinátort
választanak, amely általában az a hatóság, amely a konglomerátum
329
irányítását végzı anyaintézmény felügyeletéért felelıs. A koordinátor
gondoskodik a rendszeres találkozók megtartásáért és az információ
elosztás megszervezéséért. Fontos újítás volt, hogy a direktíva
egyértelmővé tette, hogy az információáramlásnak kétirányúnak kell
lennie, vagyis nem csak arról van szó, hogy az érintett felügyeleti
hatóságok ellátják a koordinátort a konszolidált felügyeléshez szükséges
információkkal, hanem a koordinátor is átadja a saját vizsgálatai alapján
feltárt, az adott ország felügyelete által hasznosítható információkat.
A konglomerátum felügyelés egy hasznos lépés volt az EU felügyeleti
hatóságok közötti együttmőködés javításában, ugyanakkor ez sem volt
képes átlépni bizonyos korlátokat és csak pénzügyi csoportok egy
viszonylag szők körére vonatkozott.
330
kellett volna hozzáigazítani. Az EU vezetıi ezért létrehoztak egy Bölcsek
Tanácsa elnevezéső bizottságot Alexander Lámfalussy vezetésével,
amelynek az volt a célja, hogy javaslatokat tegyen a direktívák
megalkotási folyamatának felgyorsítására.
A javaslatokat elıször a tıkepiaci szektorra nézve tették meg, de aztán a
tapasztalatokat gyorsan felhasználták a banki és a biztosítási szektorban
is. A javaslatok lényege az volt, hogy a direktívák megalkotásának a
folyamatát három szintre kell osztani. A legalsó (harmadik) szint a
felügyeleti hatóságok vezetıibıl áll, amelyek egyrészt javaslatokat
tesznek a direktívák szövegére, másrészt közös felügyeleti
módszertanokat dolgoznak ki. A középsı (második) szinten a
Pénzügyminisztériumok képviselıibıl álló bizottság áll, amely
lényegében politikai-gazdasági szempontból is megvizsgálja, és
jóváhagyásra elıterjeszti ezeket a javaslatokat. A legfelsı szinten pedig az
EU Tanács és a Parlament áll, amelyek egy úgynevezett együttdöntési
folyamat keretében jóváhagyják az adott témakört szabályozó
direktívákat.
A javaslatokat felhasználva a következı harmadik szintő bizottságok
kerültek felállításra:
- CESR - Committee of European Securities Regulators
- CEBS - Committee of European Banking Supervisors
- CEIOPS - Committee os European Insurance and Occupational Pension
Supervisors.
A harmadik szintő bizottságok létrehozása az azóta eltelt tapasztalatok
alapján nem is annyira a folyamat felgyorsításában volt jelentıs, mivel
egy direktíva megalkotása és módosítása manapság is éveket vehet
igénybe. A fı elırelépés abban nyilvánult meg, hogy a direktívák szakmai
elıkészítése feljavult és a részletek kidolgozását alapos szakmai
tapasztalatokkal rendelkezı szakemberek végzik.
A harmadik szintő bizottságok a közös szabályozási háttér kialakítása
mellett érdemi elırelépést jelentettek a közös felügyeleti módszertan
kialakítása felé. Számos olyan sztenderdet dolgoztak ki, amelyek
részletesen leírják az egyes felügyeleti tevékenységek (pl. nemzetközi
együttmőködés, kockázatkezelési rendszerekkel szembeni elvárások,
belsı modellek tıkekövetelmény számításra való felhasználhatósága)
tekintetében a közösen alkalmazandó gyakorlatot. A harmadik szintő
bizottságok sztenderdjei elviekben nem kötelezı érvényőek, de a tagok a
comply or explain elvet követve csak akkor térhetnek el egy sztenderd
alkalmazásától, ha az eltérést írásban, konkrét érvekkel megindokolják.
A harmadik szintő bizottságok mőködése abban is jelentıs, hogy
létrehozásra került egy olyan koordináló szerv is, amely a három
331
harmadik szintő bizottság (CESR, CEBS, CEIOPS) tevékenységének
összehangolását végzi. Számos szabályozási és módszertani kérdésben
így sikerült valamennyi pénzügyi szektorban egységes kezelést elérni.
e) Felügyeleti kollégiumok
Ahogyan az már korábban is említésre került, az együttmőködési
megállapodások, a pénzügyi konglomerátum felügyelését összehangoló
koordinátor kinevezése jelentıs lépések voltak a pénzügyi csoport
felügyelésének nemzetközi szintő kialakítása terén. Több olyan jelentıs
pénzügyi csoport is létezik azonban az EU-ban, amelyek nem minısülnek
konglomerátumnak, ugyanakkor rendszerszintő kockázatot jelentenek az
egyes tagállamokban. Ezeknek a felügyelésére alakultak ki az
úgynevezett felügyeleti kollégiumok.
A felügyeleti kollégiumok lényegében hasonló elvek alapján mőködnek
mint a pénzügyi konglomerátum esetében a felügyeleti hatóságok
csoportja. Bár a felügyeleti kollégiumok lényegében nem döntéshozó
szervezetek, hiszen a konkrét döntéseket mindig maguk az érintett
felügyeleti hatóságok hozzák, de jelentıs szerepet játszanak az
információk megosztásában és a felügyeleti lépések összehangolásában.
A felügyeleti kollégiumok esetében is érvényesül a két vagy többirányú
információ áramlás elve, vagyis a csoport tagjait felügyelı hatóságok is
érdemi információhoz juthatnak a csoport egészének a mőködésérıl. A
PSZÁF munkatársai számos felügyeleti kollégiumban tagok, illetve a
PSZÁF maga mőködteti az OTP csoport felügyeletére szolgáló
kollégiumot.
332
az egyedi intézményekkel vagy csoportokkal foglalkoznak és kevesebb
figyelmet szenteltek a makrogazdasági jellegő kockázatokra (pl.
Magyarországon a devizahitelek túl gyors elterjedésének). Az EU ezért az
Európai Központi Bank keretein belül létrehozta az EFRS-t, amely a
jegybankok és a felügyeleti hatóságok képviselıibıl áll és amelynek
feladata, hogy feltárja a makro szintő, a pénzügyi stabilitást veszélyeztetı
kockázatokat és tegyen javaslatot a szükséges lépésekre.
A legtöbb EU tagállamban már történtek lépések arra nézve, hogy
javuljon a pénzügyi felügyeleti hatóság és a jegybank kapcsolata.
Magyarországon 2010-tıl került felállításra a Pénzügyi Stabilitási Tanács,
amelynek fı feladata, hogy a pénzügyi stabilitási célok érdekében:
- folyamatosan értékelje a pénz-, tıke-, biztosítási és pénztári piac
stabilitását,
- megtárgyalja a PSZÁF által a pénzügyi piacok és a pénzügyi
közvetítırendszer mőködésérıl negyedévente készített kockázati jelentést,
ahhoz szükség esetén észrevételeket főzhet, közleményt tehet közzé,
- szükség esetén javaslatot tegyen a Kormánynak jogszabály
megalkotására vagy törvényalkotás kezdeményezésére, illetve a Kormány
tagjának jogszabály megalkotására,
- szükség esetén javaslatot tesz a Felügyelet elnökének ajánlás kiadására,
közigazgatási hatósági eljárás megindítására vagy más intézkedés
megtételére,
- az Országgyőlés elé terjesztés elıtt megtárgyalja a Felügyelet éves
beszámolóját,
- elızetesen megtárgyalja a Felügyelet által a tevékenységek végzését, e
tevékenységek körébe tartozó szolgáltatások nyújtását, ügyletek kötését,
termékek forgalmazását legfeljebb kilencven napra megtiltó, korlátozó,
vagy feltételekhez kötı határozatának tervezetét.
- folyamatosan figyelemmel kíséri a Felügyelet jogalkalmazó
tevékenységét.
A Pénzügyi Stabilitási Tanács tagjai a PSZÁF elnöke, a pénzügyminiszter
valamint a jegybankelnök.
333
5.1.8 A PSZÁF fı tevékenységei
5.1.8.1 Engedélyezés
A PSZÁF egyik legjelentısebb eszköze, hogy a pénzügyi szervezetek
által végezhetı tevékenységek csak engedéllyel végezhetıek, így az
engedély megadásával vagy elutasításával a Felügyeletnek ráhatása van
arra, hogy milyen szereplık léphetnek be szolgáltatóként a pénzügyi
piacokra. A törvények a felügyeleti engedély megadását általában szigorú
feltételekhez kötik, amelyek teljesítését a Felügyelet a bekért
dokumentumok alapján vagy helyszínen ellenırzi. A Felügyelet
engedélyezési tevékenysége általában a következı területekre terjed ki:
- Alapítás engedélyezése: mielıtt egy új szolgáltató megjelenne a piacon,
már az alapítás elıtt a Felügyelet engedélyét kell kérnie. A jelentısebb
pénzügyi szolgáltatók esetében az engedélyezés kétlépcsıs, elválik
egymástól az alapítás és a tevékenység megkezdésének engedélyezése.
Az alapítási engedély megszerzése egyszerőbb, ebben az esetben még
nem kell igazolni a szükséges teljes tıke meglétét és a becsatolandó
dokumentumok listája is szőkebb. Alapítási engedély birtokában azonban
még nem lehet a tevékenységet megkezdeni, ahhoz egy tevékenységi
engedélyre is szükség van, amely részletesen tartalmazza, hogy az adott
pénzügyi szervezet milyen szolgáltatásokat végezhet. Tevékenységi
engedély megadása elıtt a Felügyelet ellenırzi, hogy a teljes induló tıke
elhelyezésre került-e, rendelkezik-e az adott szervezet a szükséges belsı
szabályzatokkal és eljárásrendekkel, megfelel-e a jogszabályokban foglalt
személyi és tárgyi feltételeknek, különös tekintettel a kötelezı
végzettséggel és szakmai tapasztalatokkal rendelkezı vezetı állású
személyekre.
334
egyes tulajdonosi részarányok túllépéséhez (20, 33, 50%), illetve a
tulajdonrész elidegenítéséhez is szükséges.
335
5.1.8.2 Felügyeleti ellenırzés
A felügyeleti ellenırzésnek alapvetıen két fı eleme van, az elsıdlegesen
a beérkezett adatok elemzésére, feldolgozására irányuló (nem helyszíni)
valamint a helyszíni ellenırzés.
A PSZÁF felé szolgáltatandó adatok körét és rendszerességét PM
rendeletek szabályozzák. Az adatok többsége a negyedéves illetve a havi
adatszolgáltatás keretében érkezik be a Felügyeletre, de létezik napi
adatszolgáltatási kötelezettség is. A Felügyelet az adatokat elektronikus
formában kapja és azokból automatizált számítógépes elemzések
készülnek, külön jelezve a felügyelık számára amennyiben valamilyen
jogszabályi kötelezettség megsértése állapítható meg az adatokból vagy
jelentıs elmozdulás következett be az elızı adatszolgáltatáshoz képest.
Mivel az adatszolgáltatás során az adatok valódisága nem ellenırizhetı,
ezért a helyszíni ellenırzések során mindig sor kerül a korábbi
idıszakban jelentett adatok helyességének ellenırzésére.
A helyszíni ellenırzéseknek több fajtája létezik, az átfogó, a
témavizsgálat valamint a célvizsgálat. Átfogó ellenırzés esetében az adott
intézményt vagy pénzügyi csoportot részleteiben is átvilágítanak,
megvizsgálják a fıbb kockázati típusoknak való kitettségét, a
nyilvántartások pontosságát, a kockázatkezelési, vállalatirányítási és belsı
ellenırzési rendszerek megfelelı mőködését. Az átfogó ellenırzés minden
esetben részletes vizsgálati jelentéssel zárul, amelyhez az érintett
intézmény is észrevételt tehet. Az átfogó vizsgálatot határozat zárja le,
amelyben a Felügyelet rögzíti a feltárt hiányosságokat és az azok miatt
meghozott felügyeleti szankciókat.
A PSZÁF törvény rendelkezik az átfogó ellenırzések gyakoriságáról is. A
Felügyelet legalább háromévenként átfogó ellenırzési eljárást folytat le
banknál, szakosított hitelintézetnél, biztosítónál és viszontbiztosítónál. A
Felügyelet legalább ötévenként átfogó ellenırzési eljárást folytat le
szövetkezeti hitelintézetnél, pénzügyi vállalkozásnál, pénzforgalmi
intézménynél, befektetési vállalkozásnál, árutızsdei szolgáltatónál,
kockázati tıkealap-kezelınél, befektetési alapkezelınél, magánnyugdíj-
pénztárnál, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál és a foglalkoztatói
nyugdíjszolgáltató intézménynél.
Témavizsgálat esetében a Felügyelet egyszerre több intézmény esetében
vizsgálja egy adott üzletágra vagy termékre vonatkozó körülményeket (pl.
ügynökök alkalmazásának kockázatai, ügyfelek tájékoztatásának
megfelelısége stb.). Ezekben az esetekben a Felügyelet a vizsgálat
alapján általában az egyedi intézményre vonatkozó következtetéseken túl
336
egyéb konzekvenciákat is levon, szükség esetén ajánlást tesz közzé vagy
javaslatot tesz jogszabály módosításra.
Célvizsgálatra általában akkor kerül sor, ha a Felügyelet egy konkrét
eseményt kíván megvizsgálni egy adott intézménynél. Ebben az esetben
nem az intézmény egészét, hanem csak az adott eseményt, például egy
termék forgalmazásával kapcsolatos panaszt vizsgálnak meg.
5.1.8.3 Jogérvényesítés
A Felügyelet a helyszíni ellenırzései, a rendszeres adatszolgáltatások
illetve az egyéb, a Felügyelet számára rendelkezésre álló információkat
mérlegelve dönt az esetleges szankciók meghozatalának szükségességérıl
és mértékérıl. A PSZÁF által alkalmazható szankciók köre az ágazati
törvényekben kerül felsorolásra, ezért szektoronként különbözik, de a
leggyakrabban alkalmazott szankciók a következık:
- az intézménynek vagy annak vezetıinek írásbeli figyelmeztetése,
- az intézmény kötelezése belsı szabályzatainak, eljárásrendjeinek
megváltoztatására,
- felügyeleti bírság kiszabása az intézményre (ez 2010-tıl már akár 2
milliárd forint is lehet) vagy az intézmény vezetı állású személyére,
- többlet tartalék vagy többlet tıkekövetelmény megképzésének elıírása,
- vezetı állású személy alkalmazására kiadott engedély visszavonása,
- helyszíni ellenır vagy felügyeleti biztos kirendelése,
- tevékenységre vonatkozó felügyeleti engedély felfüggesztése vagy
visszavonása,
- felszámolási eljárás megindításának kezdeményezése.
337
bizonyos kérdésekben (pl. a pénzügyi szervezet egészének vagy
leányvállalatainak eladásáról, a saját tıke leszállításáról és újra
felemelésérıl stb.). A globális pénzügyi válság azonban felszínre hozta
azokat a jogi problémákat, amelyek rendezése egy válságba került bank
helyzetének rendezése érdekében hozandó gyors kormányzati lépések
érdekében feltétlenül szükséges. Elképzelhetı ezért, hogy hamarosan
Magyarországon is meghozhatóak lesznek ilyen intézkedések,
amennyiben sikerül az ezzel kapcsolatos alkotmányossági aggályokat
megoldani.
5.1.8.4 Fogyasztóvédelem
A PSZÁF 2000-ben történı létrehozásakor a fogyasztóvédelem még
viszonylag kis részt képviselt a Felügyelet munkájában, de az azóta eltelt
idıszakban ennek a tevékenységnek a jelentısége fokozatosan
növekedett. A PSZÁF törvény 2010-tıl kifejezetten rendelkezik arról,
hogy a Felügyelet egyik alelnökét a miniszterelnök a Felügyelet
elnökének javaslatára megbízza a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos
feladatok ellátásával.
A PSZÁF fogyasztóvédelmi tevékenységének keretében az ágazati
törvényekben meghatározott fogyasztóvédelmi elıírások valamint az
alábbi törvények alapján jár el:
- a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat
tilalmáról szóló törvény,
- a gazdasági reklámtevékenység alapvetı feltételeirıl és egyes korlátairól
szóló törvény, továbbá
- az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs
társadalommal összefüggı szolgáltatások egyes kérdéseirıl szóló törvény.
338
- határidı tőzésével a feltárt hibák, hiányosságok megszüntetésére
kötelezheti a jogsértı szolgáltatót azzal, hogy az a hibák, hiányosságok
megszüntetése érdekében tett intézkedésérıl köteles értesíteni a
Felügyeletet,
- a jogszerő állapot helyreállításáig feltételhez kötheti vagy megtilthatja a
jogsértéssel érintett tevékenység végzését, illetve szolgáltatás nyújtását, és
- fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki.
339
Bennfentes kereskedelem vagy piacbefolyásolás észlelése érdekében a
Felügyelet rendszeresen figyelemmel kíséri a tızsdei kereskedést, az
árfolyamok alakulását, nyomon követi a vállalatokra illetve a bennfentes
személyekre vonatkozó nyilvánosságra hozatali kötelezettségek
teljesítését illetve az ilyen személyek által folytatott kereskedéseket.
5.1.8.6 Elemzés
A Felügyelet a számára beküldött adatokat feldolgozza és azokat
összesített formában a piac rendelkezésére bocsátja. A PSZÁF
negyedévente tesz közzé a honlapján a piac részletes folyamatait
bemutató elemzéseket.
340
Szervezeti ábra:
341
5.2 Jegybanki szabályozás
Tartalomjegyzék
342
A monetáris politika elsısorban a bankokon keresztül érvényesül, ezért a
jegybanknak – hasonlóan a modern külföldi társintézményekhez –
ırködnie kell a pénzügyi közvetítı rendszer stabilitása, szabályos és
zökkenımentes mőködése felett, szükség esetén pedig a végsı hitelezıi
szerepkört is be kell töltenie. E feladatát az MNB a pénzügyi közvetítı
rendszert szabályozó, illetve felügyelı hatóságokkal együttmőködve
végzi. A jegybank és a felügyelet között kialakult és mára letisztult
munkamegosztásban az MNB a pénzügyi közvetítı rendszer egészének
kiegyensúlyozott mőködését figyeli, míg a felügyelet az egyes bankok
(pénzügyi közvetítık) prudenciális szabálykövetését, kockázatát ellenırzi.
A jegybank – az egyes hitelintézetek tevékenységének továbbra is
szükséges szintő ellenırzése, figyelemmel követése és elemzése mellett –
mindinkább a pénzügyi közvetítı rendszer egészét vizsgálja, elemzi,
különös tekintettel a rendszerkockázatot rejtı, a pénzügyi stabilitást
veszélyeztetı tényezıkre.28
28
Az MNB tevékenységének átalakulása 1995–2000, MNB, 2001
343
A pénzügyi rendszer stabilitásával kapcsolatos jegybanki felelısség és
feladatkör hagyományosan 3 fontos pilléren nyugszik:
29
Monetáris politika Magyarországon, MNB, 2006.
344
3. a fizetési és elszámolási rendszerek, valamint a pénzforgalom
mőködése, intézményei, hatékonysága és biztonsága miatti felelısség. A
biztonságos és szilárd fizetési és elszámolási rendszer kialakítása,
megfelelı szabályozása és prudenciális felügyelete garantálhatja a gyors
és akadálymentes pénzforgalmat, egyben csökkentheti az egyedi
intézmények nem fizetése esetén fellépı „fertızés“ veszélyét.
Az e rendszereket mőködtetı hitelintézeti és tıkepiaci elszámolóházak,
értéktárak alapításának és tevékenységének engedélyezési feltételeit,
mőködésük prudenciális szabályait a hitelintézetekrıl és a pénzügyi
vállalkozásokról szóló törvény, valamint a tıkepiacról szóló törvény
határozza meg. Az e jogszabályokban foglaltak kiegészítéséül azonban az
MNB is jogosult arra, hogy elnöki rendelettel a rendszereket mőködtetı
elszámolóházakkal szemben további, elsısorban a rendszerkockázatok
kivédését célzó követelményeket támasszon, pl. pénzforgalmi
szolgáltatási tevékenység engedélyezési eljárásában - a mőködési terv
vonatkozásában és a pénzforgalmi szolgáltatás lebonyolításával
kapcsolatos kérdésekben - az MNB szakhatóságként vesz részt. Továbbá
a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII.
törvény (Hpt.) 3. § (2) c) pontjában kiegészítı pénzügyi szolgáltatásként
megnevezett pénzfeldolgozási tevékenység üzletszerő végzéséhez a
Magyar Nemzeti Bank engedélye szükséges. Az e tevékenység végzésére
kiadott engedély visszavonásának jogát is a Magyar Nemzeti Bank
gyakorolja. Az engedélyezési eljárás során az MNB megvizsgálja, hogy a
rendelkezésére álló okiratok és információk alapján az engedély kiadása
nem ütközik-e jogszabályba, valamint ellenırzi a tevékenység ellátásához
szükséges feltételek meglétét.
345
A Magyar Nemzeti Banknak alapvetı érdeke és – más állami
intézményekkel közös – felelıssége a hazai pénzügyi rendszer
stabilitásának fenntartása és erısítése. Az MNB szerepét a pénzügyi
stabilitás fenntartásában egyrészt a Jegybanktörvény, másrészt a Pénzügyi
Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), a Pénzügyminisztérium és a
Magyar Nemzeti Bank között született háromoldalú együttmőködési
megállapodás rögzíti.
346
morális kockázat emelhetık ki. E bank-specifikus okok a hagyományos
kockázati tipológia szerint a bankmőködésben az alábbi kockázati
kitettségeket okozhatják:
− hitelkockázat, partnerkockázat (ide értve az országkockázatot is),
− piaci kockázatok, melyek között megkülönböztetünk
devizaárfolyam kockázatot, részvényárfolyam kockázatot,
kamatláb kockázatot, és árukockázat, továbbá
− a mőködési kockázat.
Hitelintézet alapításához és tevékenységének megkezdéséhez a Felügyelet
engedélye szükséges. A határozat meghozatala elıtt a Felügyelet - bank,
illetve szakosított hitelintézet alapítása esetén - elızetesen kikéri az MNB
véleményét.
347
A nem-banki pénzügyi közvetítık a tıkepiacokra is hatással vannak.
Normális piaci körülmények között az intézményi befektetık
hozzájárulnak a piac mélyüléséhez, hatékonyságának növekedéséhez és
stabilizálásához. Ugyanakkor bizonyos helyzetekben, így éppen a piaci
stresszhelyzetek esetében az intézmények ráerısíthetnek például az
árfolyamok ingadozására, ami stabilitási szempontból kedvezıtlen
jelenség.30
30
www.mnb.hu
348
349
5.3 Az OBA, a BEVA és az OTIVA mőködésének
jellemzıi
Tartalomjegyzék
5.3 Az OBA, a BEVA és az OTIVA mőködésének
jellemzıi 350
5.3.1 Az OBA mőködésének jellemzıi 351
5.3.2 A BEVA mőködésének jellemzıi 356
5.3.3 AZ OTIVA mőködésének jellemzıi 358
5.3.4 Egyéb garancia alapok 359
350
5.3.1 Az OBA mőködésének jellemzıi
Az Országos Betétbiztosítási Alapot (OBA) 1993-ban hozták létre,
jórészt az Ybl Bank csıdjének tanulságai alapján.
Létrehozásának alapvetı célja az volt, hogy a pénzügyi intézmények
esetlegesen felmerülı megoldhatatlan likviditási problémái esetén a
betétesek pénze – legalábbis bizonyos összeghatárig – biztosított legyen, s
ezen keresztül a pénzügyi rendszer stabilitása biztosíthatóvá váljon.
351
Az Országos Betétbiztosítási Alapot egy független igazgatótanács
irányítja. Gazdálkodásának ellenırzését az Állami Számvevıszék végzi,
amely megállapításairól a Parlamentnek számol be.
352
a következıt jelentette: 1 millió Ft-os összeghatárig a befagyott betét
összegének 100 százalékát, afölött viszont csak 90 százalékát fizette volna
ki az OBA, de maximum betétesenként és hitelintézetenként 6 millió
forintot.
2008 októberében – a pénzügyi-gazdasági válság hatására - a
kártalanítási összeghatárt 13 millió Ft-ra emelték, s ezzel
párhuzamosan megszüntették a betétesi önrészt is. 2009-ben a
kártalanítási összeghatárt – mint korábban említettük – 50 000
eurónak megfelelı forint összegre módosították.
353
E tekintetben segítséget jelent a Betétregiszter felhasználása. A
Betétregiszter tartalmazza az OBA tagintézetek által forgalmazott (vagy
korábban forgalmazott, de még visszaváltható), az Alap általi biztosítási
védelemben részesülı valamennyi betéti konstrukciót.
A Betétregisztert a betétgyőjtés helyén jól látható módon ki kell
függeszteni, illetve szóróanyagként is lehet terjeszteni.
354
tartalmazó borítékot, valamint egy elszámolást a kártalanítás összegérıl.
A kártya átvételét és aktiválását követıen kártyájukkal felvehetik a
számukra jóváírt összeget az elızıekben említett helyeken.
355
Olyan ügyekben sem illetékes, amelyekben peres eljárás van
folyamatban, illetve már végrehajtás alatt álnak.
356
A kártalanítás megállapítására a befektetı kérelme alapján kerülhet sor,
amelyet formanyomtatványon kell benyújtani, s mellékelni kell hozzá a
követelés alapjául szolgáló szerzıdést. A kérelmet a befektetı az
igényérvényesítés elsı napjától számított egy éven belül terjesztheti elı.
A BEVA legkésıbb a kérelem benyújtásától számított 90 napion belül
köteles elbírálni a kártalanítási kérelmet, s a döntés eredményérıl a
befektetıt tájékoztatja. Ezt követıen a BEVA köteles gondoskodni a
jogosultnak járó összeg haladéktalan, de legfeljebb az elbírálástól
számított 90 napin belüli kifizetésérıl. A kifizetési határidı – különösen
indokolt esetben – egy alkalommal, legfeljebb 90 nappal
meghosszabbítható.
357
Az Alap forrásai a következı elemekbıl tevıdnek össze:
A csatlakozási díj
Az éves díj
Az esetlegesen elıírásra kerülı rendkívüli befizetés
Az Alap vagyonának a hozama
Az Alap által felvett kölcsön,
A Felügyelet által kiszabott bírság meghatározott része, valamint
Egyéb bevételek.
A BEVA gazdálkodását is az Állami Számvevıszék ellenırzi.
358
AZ OTIVA által kezelt Biztonsági Tartalék Alap az OBA garanciáján
túl tovább növeli a tagintézmények ügyfeleinek biztonságát. Az OTIVA
tagjainak piaci és gazdálkodási helyzetét folyamatosan figyelemmel
kíséri, helyszíni és helyszínen kívüli ellenırzéseket tart náluk általános és
célvizsgálatok formájában.
.
Az OTIVA jelenlegi feladatait az alábbiakban lehet összefoglalni:
A rendelkezésre álló pénzalappal és ellenırzéssel növeli a
takarékszövetkezetek mőködésének biztonságát
Ellenırzi, hogy a takarékszövetkezetek megfelelnek-e a
biztonságos és jövedelmezı gazdálkodás követelményeinek, a
törvényes elıírásoknak és az integráció belsı szabályainak
Válságelhárítás céljából ellátja a veszélyeztetett
takarékszövetkezet reorganizációját, kölcsön, kezesség vagy
juttatás formájában pénzügyi segítséget nyújt
Ellátja a takarékszövetkezetek belsı ellenırzésének az irányítását.
Részt vesz az egységes szabályzatok és ügyrendek kialakításában
Javaslatot alakít ki az integráció stratégiájára és üzletpolitikájára
Szolgáltatást nyújt az integrációs célok megvalósítása és az
eredményes mőködés érdekében.
359
5.4 A pénzmosás
Tartalomjegyzék
5.4 A pénzmosás 360
5.4.1 A pénzmosás fogalma, közgazdasági jelentısége 361
5.4.2 A pénzmosás ’technológiája’ 362
5.4.3 Új jelenségek és veszélyek a nemzetközi
pénzügyi életben 367
5.4.4 A pénzmosás megelızését célzó nemzetközi
fellépés 368
5.4.4.1 A pénzmosás ellen fellépı fıbb nemzetközi
szervezetek 370
5.4.5 Magyarországi szabályozás a pénzmosás ellen 372
360
5.4.1 A pénzmosás fogalma, közgazdasági jelentısége
A pénzmosás az egyik legveszélyesebb gazdasági bőncselekmény, hiszen
ezer szállal kötıdik a szervezett bőnözéshez. USA-beli kialakulása az
1920-1933 között bevezetett alkoholtilalom idejére esett. A gengszterek
gyakran mosodákban rejtették el az alkoholt, és itt is „forgatták” meg az
érte kapott illegális pénzt. Ebbıl a történelmi hagyományból származhat a
pénzmosás kifejezés, amely írott formában elıször a Watergate ügyben
merült fel, ahol is ez volt a vezérfonal: „Kövesd a pénzt!”
361
Egyes becslések szerint évente 3000-5000 Mrd dollárt „mosnak tisztára”
világszerte: ez a világ GDP 2-5 százalékának felel meg.
362
el a bőnözık megbízottjai a bankrendszerbe. A készpénz kicsempészése,
csekkre váltása, továbbá hamis dokumentumok készítése is a módszerek
közé tartozik. Az 1940-es évektıl a közelmúltig a kaszinók is alkalmasak
voltak a pénzek elhelyezésére, ma már a szabályozás ezt megnehezíti.
363
résztvevı személyekre, azoknak a bőnözık által irányított szervezetére
egyaránt használják a „törpe” kifejezést.
364
megtart abból a pénzbıl, amelyet a boltoktól kap. A boltok
tulajdonosainak így nem kell a banki bürokráciával foglalkozniuk, mivel
papíron szinte egyáltalán nincs nyoma eladásaiknak, és így jelentısen
csökken adókötelezettségük is.
365
A piszkos pénzeket hamis nyersanyag-kereskedelmi ügyletekkel
tisztította meg, amelyeken látszólag veszített, miközben így juttatta vissza
a pénzt ügyfeleinek.
Az USA idén több mint 4,3 millió dollárnyi összeget foglalt le összesen
16 hozzá köthetı bankszámlán, továbbá világszerte további másfél millió
dollárt fagyasztottak be Naresh különbözı cégeinél.
366
5.4.3 Új jelenségek és veszélyek a nemzetközi pénzügyi
életben
Hálózaton hozzáférhetı banki szolgáltatások (On-line Banking): a bankok
számára - annak ellenére, hogy az ügyfelek tevékenységét egy bizonyos, a
nevükre létrehozott számlához kötik-, nincsen arra mód, hogy
ellenırizzék az interneten tranzakciót végzı személy kilétét, ha a számlát
már megnyitották. Amennyiben a pénzintézet olyan országban található,
ahol köztudomásúlag erıs a banktitok, a pénzmosó elvileg számítógépe
termináljáról kedvére mozgathatja pénzeit. A technológia gyorsan fejlıdik
és így fokozott éberség szükséges a felügyeletek és a pénzintézetek
részérıl.
367
Mivel ezeknek a termékeknek rugalmas a természetük, a derivatívák piaca
különösen vonzó az olyan gazdasági szereplık számára, akik hajlandóak a
nagy veszteséget is megkockáztatni. A likviditás magas fokának
biztosításához elengedhetetlen a nagy mértékő piaci tevékenység. A
derivatívákkal folytatott kereskedelem módja és a piacon jelenlévı
gazdasági szereplık nagy száma azt jelenti, hogy fennáll az egyes
résztvevık és az eredeti kereskedelmi tevékenység közötti kapcsolat
elfedésének lehetısége. A tranzakciók sorozatában nincsen egyetlen olyan
láncszem sem, amelyik tudná, ki áll a mögött a tranzakció mögött,
amelyikben közvetlenül részt vesz.
368
Fıbb nemzetközi egyezmények a pénzmosás ellen
369
A Direktíva legfontosabb specifikus szabályai:
• nem nyithatók anonim számlák és letétek,
• nem válthatók jeligés betétkönyvek,
• az alkalmi ügyfelek, akiknek egy-egy tranzakciója a 15.000 ECU-t
meghaladja, csak önmaguk igazolása után léphetnek a pénzintézettel
üzleti kapcsolatba,
• a számlatulajdonos azonosítását túl kötelezı a kedvezményezettek
megnevezése, amennyiben az ügyfél nem saját nevében, hanem más
javára jár el.
370
A nemzetközi pénzmosás elleni standardeket visszautasító államokat
megfigyelés alá kell vonni és szankciókat alkalmazni ellenük. Ezen
álláspontot az Európai Unió is elfogadta.
Honlapján egy 1996. évi becsült összeget közöl, amely évi 590 milliárd és
1,5 billió USD nagyságrendet valószínősít, az alsó határ egy
Spanyolország mérető gazdaság éves termeléséhez hasonlítható.
371
Az ajánlások kiemelik továbbá a multilaterális együttmőködés
fontosságát, a nemzeti jogrendszerek megerısítésének szükségességét, a
pénzintézetek és pénzügyi felügyeletek teendıit, valamint a nemzetközi
információcsere fontosságát.
372
Az elsı magyar törvény a pénzmosás megelızésérıl és
megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény (Pmt.) volt, amely az
ügyfelek azonosítását írta elı a két millió forintot elérı vagy meghaladó
összegő, forintban vagy külföldi pénznemben történı
készpénzbefizetéssel vagy kifizetéssel járó ügyletek lebonyolítása esetén.
373
Magyarországon 2007 év végéig, szerepét 2008-tól a Vám- és
Pénzügyırség Központi Bőnüldözési Parancsnokság Pénzügyi
Információs Osztálya vette át.
374
A szolgáltatókat szokatlan tranzakciók esetén bejelentési kötelezettség
terheli, amely nem azonos a feljelentéssel. A bejelentıt akkor sem terheli
felelısség, ha megalapozatlan volt a bejelentés. Sem a bejelentést tevı
szolgáltató, sem a nyomozó hatóság a bejelentésrıl, a bejelentı
személyérıl, az ügyleti megbízás felfüggesztésérıl az érintett ügyfélnek
tájékoztatást nem adhat.
A szolgáltató a kötelezıen elıírt ügyfél-átvilágítási intézkedések
terjedelmét kockázatérzékenységi alapon jogosult meghatározni az
ügyfél, a tényleges tulajdonos, az üzleti kapcsolat, a termék vagy az
ügylet típusától függıen.
Az új törvény szerint kockázatérzékenységi alapon kétféle ügyfél-
átvilágítás lehetséges:
- egyszerősített ügyfél-átvilágítás elégséges, ha az ügyfél más pénzügyi
szolgáltató, tızsdén jegyzett társaság, közigazgatási szerv, EU-intézmény,
vagy például életbiztosítást kötnek.
- fokozott ügyfél-átvilágítás szükséges, ha az ügyfél nem jelenik meg
személyes azonosítás céljából, kiemelt közszereplı, levelezı bank,
valamint 500 ezer Ft-ot elérı pénzváltás esetén.
A fenti szabályok betartását több hatóság is ellenırzi:
A PSZÁF felügyeli és mintaszabályzattal látja el a bankokat,
takarékszövetkezeteket, nyugdíj- és egészségpénztárakat, biztosítókat,
pénzváltókat, zálogházakat, befektetési- és valamennyi egyéb pénzügyi
szolgáltatót.
A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal ellenırzi a kereskedıket,
ékszerészeket. A Vám- és Pénzügyırség Központi Bőnüldözési
Parancsnoksága felügyeli a könyvelıket, adószakértıket és az ingatlan-
forgalmazókat. Az APEH ellenırzi a kaszinókat. A Magyar Nemzeti
Bank felelıs a pénzforgalom szabályozásáért. A Könyvvizsgáló Kamara
pénzmosási mintaszabályzatot készít tagjai számára.
Diákként, magánemberként a fent leírt szigorú szabályozás annyiban
érinthet minket, hogy a bankok, biztosítók, a posta és a többi szolgáltató a
korábbinál több adatot rögzít rólunk a pénzügyi mőveletek jobb
átláthatósága és követhetısége érdekében.
375
FÜGGELÉK 1.
376
Bár a bankreform célja az volt, hogy a kereskedelmi bankok
létrehozásával verseny alakuljon ki, és ezáltal sikerüljön a pénzügyi
erıforrások hatékonyabb elosztása, ez csak fokozatosan valósult meg.
Eleinte nem volt jellemzı a verseny, hiszen a nagybankok
megalakulásukkor ágazati hovatartozástól függıen kapták meg az MNB
ügyfélállományát. A versenyt nem ösztönözte az sem, hogy kezdetben
külön volt választva a vállalati és a lakossági banktevékenység, valamint
bankválasztási és számlavezetési korlátozások voltak érvényben.
A kötöttségeket folyamatosan szüntették meg. 1987 közepétıl a vállalatok
szabadon választhattak bankot, 1989-tıl pedig több hitelintézetnél is
rendelkezhettek folyószámlával. Ennek ellenére a három utódbank ágazati
specializálódása csak lassan szőnt meg, ami hozzájárult a 90-es évek eleji
nehéz helyzetükhöz. A kisebb és újonnan alakult bankok ügyfeleivé
jellemzıen a kisebb, illetve új társaságok váltak, valamint a nagy
kereskedelmi bankok mellett a nagyvállalatok második, harmadik
számlavezetı, hitelezı bankjai lettek.
1988-89-ben megszőntették a lakossági és a vállalati tevékenységek
elválasztását, ami többek között lehetıvé tette a késıbbiekben a lakossági
betéti és hitelkamatoknak a piaci viszonyoknak megfelelı alakulását. Az
OTP 1989-ben kereskedelmi banki jogosítványokat szerzett. 1988-ban a
lakosságra fókuszálva megalakult az állam, a Magyar Posta, a Hungária
Biztosító és kisebb magáncégek részvételével a Postabank és
Takarékpénztár Rt., 1989-ben pedig a takarékszövetkezetek a mőködésük
hatékonyabbá tétele érdekében – jogi önállóságukat megtartva –
létrehozták a Magyar Takarékszövetkezeti Bankot. Ennek ellenére a
lakossági banktevékenységek terén továbbra is egyeduralkodó maradt az
OTP. A lakossági piacon a verseny még lassabban alakult ki, mint a
vállalatin, amelynek okai többek között a következık:
A lakossági bankszektor decentralizálása, az OTP-nek a jegybankhoz
hasonló részleges szétbontása nem történt meg a 80-as évek végén.
A takarékszövetkezetek bár széles fiókhálózattal rendelkeztek,
mőködésük, technikai színvonaluk versenyképességüket nem segítette.
Az állam saját bankjainál sem serkentette a lakossági üzletágak
kifejlesztését.
A piacra való belépés költségesebb, lassabban térülnek meg a
befektetések, így a külföldi befektetık sem tolongtak a lakossági piacon.
A bankok egy része a lakossági források fontosságát csak késıbb ismerte
fel.
377
A megváltozott külkereskedelmi és banki kapcsolatok szükségessé tették
a devizamőveletek területén történı decentralizációt is. 1988-tól
kezdıdıen a bankok fokozatosan kaptak engedélyt devizamőveletekre.
Végül 1990-ben valósult meg – majdnem teljes körően – a
devizadecentralizáció, amikor is az arra jogot kapó kereskedelmi bankok
átvették a jegybanktól a külkereskedelmi ügyletek operatív lebonyolítását.
378
Megnevezés 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995
Kereskedelmi
bankok 15 16 16 23 32 32 37 37 36
31
- ebbıl külföldi 3 3 5 12 14 17 19 22 21
Szakosított
pénzintézet 6 8 8 8 5 4 4 6 6
Befektetési bank 0 0 0 0 0 0 1 1 1
Bankok összesen 21 24 24 31 37 36 42 44 43
-külföldiek összesen 3 3 8 9 15 16 20 24 23
Takarék- és
hitelszövetkezetek 260 260 260 260 259 257 255 258 249
31
Többségi és kisebbségi külföldi tulajdonban lévık együtt.
379
A korábbi csıdszabályozás a gyakorlatban minimális számú, s fıleg nem
állami vállalatot érintı csıd- és felszámolási eljárást eredményezett.
32
Korábban a bankok tevékenységének legfıbb jogszabálya rendeleti szintő volt.
380
értékét 1994-re kellett elérniük a hitelintézeteknek. Kötelezıvé vált a
céltartalékképzés bizonyos kintlévıségek iránt.
Fontos szabályok fogalmazódtak meg a tulajdonosi struktúrára is. A nem
pénzintézeti tulajdonosok által birtokolható maximális tulajdoni hányadot
25%-ban határozták meg. Késıbb a privatizáció megakadása és a
konszolidáció miatt e rendelkezés alól az állam mentességet kapott.
Univerzális bankok nem mőködhettek, de leányvállalatokon keresztül a
bankok kezelhettek befektetési alapokat és foglalkozhattak biztosítási
tevékenységgel.
33
A kötelezı öncsıd egy 1993-as törvénymódosítással szőnt meg.
381
Válság és konszolidáció
1992-re a bankrendszer komoly válsággal találta magát szembe.34 Az
okok között számos egymásból kiinduló, illetve egymást erısítı tényezıt,
gazdasági folyamatot találunk.
34
Valójában már 1991-ben 3 pénzintézet (az Ingatlanbank és két takarékszövetkezet)
került válsághelyzetbe. Az évek során több csıd, csıd közeli helyzet, illetve csendes
kivonulás volt a piacon. Néhány eset a teljesség igénye nélkül: Az Iparbankház elıször
1992 végén rogyott meg, a gyors konszolidációt követıen sem vált sikeressé, végül
1996-ban vezették ki a piacról. 1992 nyarán az Ybl Bank esete keltett nagy visszhangot,
az Állami Bankfelügyelet kezdeményezte a felszámolást, a bankvezetık ellen pedig
büntetıeljárás indult. Hasonlóan nagy vihart kavart az Agrobank ügye. Az Agrobank
végül 1996-ban beolvadt a Mezıbankba, majd a privatizációjára kiírt pályázatot az Erste
Bank AG nyerte meg 1997-ben.
382
felszámolási eljárást, hiszen ezzel sokszor saját maguk kerültek volna
csıdhelyzetbe.
Végül meg kell jegyezni, hogy néhány hitelintézet esetében a
bankvezetık kapzsisága és hozzá nem értése vezetett válsághelyzethez.
A fenti okok hatására a bankrendszer kulcsfontosságú bankjai közel
kerültek a fizetésképtelenséghez. A bankrendszer összeomlásának és
annak a gazdaságra gyakorolt visszahatásából fakadó felmérhetetlen
következményeinek megakadályozása céljából a kormány közbelépett.
Intézkedései során csökkentette a súlyos helyzetben lévı vállalatok és
bankok pénzügyi terheit, azokat az államadósság növelésén keresztül
szétosztva a gazdaság összes szereplıjére.
A bankok megerısítése, konszolidációja több lépésben történt meg. Az
elsı – a késıbbi szerepvállalásoktól még eltérı célú és jellegő – lépés
csak az MNB három utódbankját érintette, melynek során a kormány az
1987 elıtt nyújtott hitelekre 50% erejéig garanciát vállalt. Ez akkor
valamivel több, mint 10 milliárd forint értékő garanciavállalást jelentett.
Az 1992-ben megszervezett hitelkonszolidáció során a kereskedelmi
bankok és takarékszövetkezetek elıre meghatározott köre a belföldi,
rossznak minısített követeléseinek egy részét eladhatta az államnak 20
éves futamidejő konszolidációs kötvényekért cserébe. Összesen 98,5
milliárd forint névértékő kötvény kibocsátására került sor ekkor,
amelynek kamatterhei 1994-ben terhelték elıször a költségvetést.35
Az 1993 végén végrehajtott adóskonszolidáció célja a nagyvállalatok
pénzügyi helyzetének könnyítése volt. Emellett az állami privatizációs
szervezetek az állami részesedések könnyebb, gyorsabb értékesítését
várták az intézkedéscsomagtól. A folyamat során elsı lépésben a
kiválasztott vállalatok állammal szembeni kötelezettségeik egy részét
engedték el, majd pedig az állam konszolidációs kötvényekért36 cserébe a
vállalatok banki adósságainak is egy részét megvette, amit késıbb –
különbözı úton-módon – elengedett.
Az 1993 végén, illetve 1994-ben végrehajtott bankkonszolidáció lényege
a bankok újratıkésítése volt. A módszert 1993 tavaszán már a Világbank
javasolta. Lényege a következı volt: a hitelintézeteknek a nemzetközi
normáknak megfelelı módon újra kellett minısíteniük a
hitelállományukat, majd pedig a minısítés eredményének megfelelı
céltartalékot képezniük. A tıkehiány pótlására az állam tıkét emelt, hogy
a bankok elérjék a tıkemegfelelési mutató 8%-os határértékét. Ez három
szakaszban történt meg. Az elsı „akció” 1993 decemberében zajlott,
35
A nettó kamatteher 1994-ben a GDP 1,4%-át, 1995-ben a GDP 1,7%-át tette ki.
36
A konszolidációs kötvények névértéke 56,9 milliárd forint volt.
383
amikor a negatív tıkéjő bankokban a 0% fölötti mutató eléréséhez
szükséges mértékben emelt tıkét az állam. A következıre 1994
májusában került sor, a terveknek megfelelıen a 4%-os értéket érték el a
tıkeinjekcióval. Végül a harmadik lépcsıben alárendelt kölcsöntıke
nyújtásával37 – már csak a nagybankok esetében – a 8%-os határértékre
emelték a tıkemegfelelési mutatót. Az újratıkésítések feltétele a
következı volt: a bankoknak részt kellett vállalniuk az adóskonszolidáció
második hullámában.
A bankrendszer megerısítése során ideiglenesen ismét nıtt az állami
tulajdon aránya az érintett hitelintézetekben. Azonban a konszolidáció
végül is sikeres volt38, s ez megteremtette a lehetıségét a privatizációs
folyamatoknak.
Bankprivatizáció
A konszolidáció hatása egyre érzékelhetıbbé vált: az újra jelentıs állami
befolyás alá került bankok elérték a tıkemegfelelési mutató határértékét
(néhány kivétellel), fokozódott a verseny, és javult a jövedelmezıség.
Ennek köszönhetıen külföldi szakmai befektetık, neves bankok mutattak
érdeklıdést a hazai bankrendszer iránt. Megérett a helyzet egy tudatos
stratégia mentén végigvitt privatizációra. Igaz, a Magyar Hitelbank és az
Országos Kereskedelmi és Hitelbank részvényei iránt már 1989-ben
érdeklıdtek, el is kezdıdtek a tárgyalások, de a rendszerváltás
félbeszakította a folyamatot. Azonban a ’80-as évek végén néhány kisebb
bank (részleges) privatizációja mégis lezajlott:
37
Ennek értéke kb. 30 milliárd forint volt és nem jelentett tényleges kamatterhet az
állam számára.
38
Természetesen szakemberek és politikusok a mai napig felvetik a kérdést, hogy
lehetett-e volna alacsonyabb költséggel végrehajtani a konszolidációt. Ennek elemzése
és a témában való állásfoglalás viszont nem célja könyvünknek.
384
1987 elıtt az MNB részvételével három vegyes bank alakult meg: a
Közép-európai Nemzetközi Bank (CIB), a Citibank és a Unicbank. A
zöldmezıs bankalapítások voltak túlsúlyban – többek között a törvényi
szabályozásnak köszönhetıen – a 90-es évek elején is.
39
Takarékszövetkezetek, hitelszövetkezetek és lakástakarék-pénztárak nélkül.
40
A másik privatizációs modell szerint szórt tulajdonba kerül a bank (tızsdei
bevezetéssel).
385
szert az MKB-ban. Sikerült részben értékesíteni a Budapest Bankot, az
amerikai General Electric Capital és az EBRD a Budapest Bank
részvényeinek 32,5, illetve 27,5%-át 12 milliárd forintért vásárolta meg.
A Dunabank lakossági ügyfelei és kártyaügyletei az ING-hez kerültek.
Az OTP volt az egyetlen, amely a bankszektorban egyedülálló és sikeres
tızsdei bevezetéssel egybekötött privatizációt valósított meg41 (és azóta is
a tızsde egyik legeredményesebb részvényét mondhatja magáénak).
Az igazi elırelépés 1996-ban történt, amikor is Magyarország
csatlakozott az OECD országaihoz, illetve az elızı évek válságkezelési
eredményei már jelentıs mértékben megmutatkoztak. A külföldi
befektetık számára egyre inkább vonzó területté vált hazánk. A
privatizáció fıbb állomásai a teljesség igénye nélkül:
41
Az OTP privatizációja 1994-tıl kezdıdıen 1999-ig több lépésben, fokozatosan
valósult meg. A részvényeket 1995-ben vezették be a Budapesti Részvénytızsdére, de
jelen van a bank a luxemburgi és a londoni tızsdén is. Továbbá fontos megjegyezni,
hogy nem az OTP volt az elsı bank a pesti börzén, az Inter-Európa Bank részvényeinek
bevezetése már 1994-ben megtörtént.
386
Corvinbank, amelyek késıbb összeolvadtak.42 A privatizáció segítségével
sikerült az államnak „megszabadulnia” a bankoktól, elérték a
bankrendszer stabilizálódását és biztosították a tartós mőködıképességet.
42
A magyar banktörténetben még egy nagy privatizációs esemény volt. A korábban
sikeresnek mondható Postabank 1996-ra elvesztette tıkéjét. 1997 elején bankpánik tört
ki és emberek tízezrei rohanták meg a bankot, hogy kivegyék a betéteiket. Az állam
végül konszolidálta és megmentette a hitelintézetet. Tulajdonrészének eladására 2003-
ban került sor, az osztrák Erste Bank a kitisztított bankot 101 milliárd forintért vette
meg.
43
A jogharmonizáció természetesen már önmagában is kívánatos folyamat volt, hiszen
az tulajdonképpen a nyugati modern bankszabályozás hazai átvételét, meghonosítását
jelentette.
387
A hitelintézeti törvény az 1991-es törvényhez képest részben átalakítja,
illetve újradefiniálja a pénzügyi intézménytípusok44 és pénzügyi
szolgáltatások fogalmát. Változtak az induló tıke legkisebb összegére
vonatkozó paragrafusok is. Hitelintézet kétmilliárd forint induló tıkével
alapítható. A szövetkezeti hitelintézetek tıkekövetelményét elıször 100
millió Ft-ban határozták meg, jelenleg a minimum érték 250 millió Ft. Az
induló tıke megemelése mellett szigorodtak az engedélyezési eljárások,
bıvültek a Felügyelet jogosítványai és eszközei. A Felügyelet engedélye
szükséges alapításhoz, egyesüléshez, szétváláshoz, alapszabály
módosításhoz, a részvények befolyásoló részesedést biztosító hányadának
megszerzéséhez, vezetı állású személyek megválasztásához,
kinevezéshez, tevékenységi kör megkezdéséhez, módosításához,
megszőntetéséhez.
A folyamatosan módosított Hpt. meghatározza a fióktelepek létesítésének
és a határon átnyúló szolgáltatások végzésének szabályait is.
A biztonságos mőködést és ellenırzést segítik a tulajdonjog
gyakorlásának szabályai, valamint a tulajdonosokra, a vezetı testületek
tagjaira és a vezetı állású személyekre vonatkozó elıírások.
Az új jogszabály a szélesebb körő értékpapír-befektetések végzésére
vonatkozó jogosítványok megadásával lehetıvé tette a bankok univerzális
bankként való tevékenységét. Az univerzális bankrendszer viszont
megköveteli a pénz- és tıkepiacok együttes felügyeletét, így 1997. január
1-jén az Állami Bankfelügyelet és az Állami Értékpapír- és
Tızsdefelügyelet összevonásával létrejött az Állami Pénz- és Tıkepiaci
Felügyelet. 2001-tıl ezt a feladatot a biztosítási szektor felügyeletével
kiegészítve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el.
A törvény nagy hangsúlyt helyez az ügyfelek tájékoztatására és az
üzletszabályzat készítésére.
A betétesek védelme érdekében bıvült az Országos Betétvédelmi Alap
hatásköre és eszközrendszere. Az intézményrıl, illetve tevékenységérıl
szóló korábbi törvény hatályon kívül került, szabályozása a hitelintézeti
törvénybe került bele. Az Országos Betétvédelmi Alapra nem
vonatkoznak tulajdonosi korlátozások, baj esetén tulajdonjogot szerezhet
a hitelintézetekben és azok irányítását is átveheti.
Az uniós bankszabályozás folyamatos fejlıdését jól nyomon lehet követni
az elfogadott irányelvek megismerésével. Fontos kiemelni a Bázel II.
néven emlegetett, 2004-ben elfogadott nemzetközi tıkeegyezményt,
amelyet a kapcsolódó direktívák módosításával az Európai Unió is
44
Pénzügyi intézmény a pénzügyi vállalkozás és a hitelintézet. Utóbbi bank, szakosított
hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet lehet.
388
átültetett a jogszabályaiba. A Bázel II. tıkeegyezmény a hitelintézeteket
és befektetési vállalatokat a fejlettebb kockázatkezelésre, a kockázati
tudatosság erısítésére ösztönzi. Az irányelvek módosítása a tıkefogalom
és piaci kockázat szabályai kivételével a Bázel I-es szabályozást váltotta
fel.
45
Hazai példa is van az aktív felvásárló szerepére: a magyar érdekeltségő OTP térségbeli
expanziója 2002-ben indult egy szlovákiai bankvásárlással, amelyet közép- és kelet-
európai bankakvizíciók sora követett: Bulgáriában 2003-ban, Romániában 2004-ben,
Horvátországban 2005-ben, Szerbiában, Ukrajnában, Oroszországban és Montenegróban
2006-ban jelent meg.
46
Angolul mergers and acquisitions (M&A).
389
2000-ben a Citibank megvásárolja az ING Bank Rt. magyarországi
lakossági üzletágát és fiókhálózatát, melynek révén jelentısen nıtt
ügyfélbázisuk, és kialakult országos fiókhálózatuk.
Az MKB Bank 2003-ban a bankprivatizációs folyamat egyik utolsó
lehetıségeként megvásárolta az államtól az elsısorban kis- és
középvállalati, valamint lakossági ügyfelekkel rendelkezı
Konzumbankot, ami a következı évben teljes mértékben beolvadt az
MKB-ba, növelve ezzel az ügyfeleinek a számát, piaci súlyát és a
fiókhálózatát.
2003-ban került sor a Postabank és Takarékpénztár Rt. eladására. A
gyıztes Erste Bank Hungary Rt.-be 2004 elején olvadt be a hitelintézet.
390
% %
70 94
60 92
50 90
88
40
86
30
84
20 82
10 80
0 78
2000.júl.
2001.júl.
2002.júl.
2003.júl.
2004.júl.
2005.júl.
2006.júl.
2007.júl.
2008.júl.
2000.jan.
2001.jan.
2002.jan.
2003.jan.
2004.jan.
2005.jan.
2006.jan.
2007.jan.
2008.jan.
2009.jan.
Devizahitelek részaránya (teljes állományon belül)
Lakossági hitelállomány a GDP arányában
Lakossági hitelállomány a rendelkezésre álló jövedelem arányában
Fogyasztási ráta (jobb skála)
391
FÜGGELÉK 2.
A lakástakarékpénztárak magyarországi
kialakulása
Törvényi háttér:
1996. évi CXII. tv. a Hitelintézetekrıl és a Pénzügyi
vállalkozásokról
1996. évi CXIII. tv. a Lakástakarékpénztárakról
215/1996 (XII. 23.) kormányrendelet a lakás-elıtakarékosság állami
támogatásáról
47/1997 (III. 12.) kormányrendelet a lakástakarékpénztár általános
szerzıdési feltételeirıl
392
biztosított, az alap önfenntartóvá válik. A szerzıdés aláírásakor rögzítik,
hogy az ügyfelek a jövıbeni felvehetı kölcsönösszegük hány százalékát
kötelesek elıtakarékossággal kifizetni. A forma elınye, hogy lehetıvé
teszi, hogy mind a betétek, mind pedig a kölcsönök fix kamatúak
legyenek, azaz a szerzıdık számára a betéti és hitelkamatlábak is
rögzítettek, azaz a tıkepiac változásainak nincsenek kitéve.
A magyar rendszer a német mintát követve alakult ki, zárt rendszert, tehát
a lakáskölcsönök folyósítását a betétesek megtakarításból, illetve a már
hitelt kapott ügyfelek törlesztéseibıl valósítják meg. Így egy sajátos
finanszírozási körforgás jön létre.
A lakástakarékpénztárak tevékenysége
A lakástakarékpénztárak alaptevékenysége tehát a lakás-elıtakarékossági
szerzıdés alapján végzett betétgyőjtés és hitelnyújtás. A megtakarítók a
pénztárakon keresztül állami támogatáshoz jutnak. A megtakarítási
393
idıszakban részösszeget kivenni nem lehet, felmondáskor az állami
támogatás nem jár. Természetesen a szerzıdık számára a betéti és
hitelkamatlábak is rögzítettek, így a tıkepiac változásainak nincsenek
kitéve.
A lakástakarékpénztár lakás-elıtakarékossági szerzıdést köt ügyfelével.
Szerzıdéskötéssel lakás-elıtakarékoskodóvá válhat magánszemély
(természetes személy), lakásszövetkezet, társasházi közösség. A
szerzıdés egyrészt betéti szerzıdés, másrészt hitelígérvényt tartalmaz,
egy meghatározott összegre, a szerzıdéses összegre szól. A szerzıdéses
összeg a betétbefizetésbıl, a betéti kamatokból, az állami támogatásból,
valamint a lakáskölcsönbıl tevıdik össze. A betéti és hitelkamatokat a
szerzıdéskötéskor rögzítik, megállapítják a kölcsönhöz kapcsolódó
hiteldíj mutatót is.
Az állami támogatás mértékét jogszabály határozza meg. A támogatás
mértékének esetleges késıbbi változtatása a már megkötött szerzıdéssel
rendelkezık támogatását nem érinti. A támogatás mértéke a rendszer
indulásának évében a befizetések 40%-a volt, 1998-tól a befizetések 30%-
a. Természetesen csak az állami támogatás összege korlátozott nagyságú,
a szerzıdéses összeg nem. Az állami támogatás csak akkor illeti meg az
elıtakarékoskodót, ha a megtakarítását lakáscélra használja fel, azaz
lakás-, ház-, tanya-vásárlásra, felújításra, bıvítésre, közüzem
kialakítására, szerelésére stb. (bıvebb felsorolást lásd a törvényben).
394
A lakástakarékpénztár üzletszabályzatában köteles a szerzıdés szerinti
betétgyőjtési és hitelnyújtási tevékenység és az áthidaló kölcsön
nyújtásának általános szerzıdési feltételeit meghatározni úgy, hogy az
legalább a következıket tartalmazza: a lakás-elıtakarékoskodó és a
lakástakarékpénztár által teljesítendı szolgáltatások mértéke és
gyakorisága, a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei, a szerzıdés
alapján teljesítendı betételhelyezés után járó kamat mértéke, a
lakáskölcsön igénybevételének feltételei, a minimális megtakarítási
hányad, a minimális értékszám, a hitelképesség vizsgálata során
figyelembe vett szempontok, a lakáskölcsön megtagadásának esetei, a
lakáskölcsön kamatozása, illetve a teljes hiteldíj mértéke, a lakáskölcsönt
igénylık között felállított sorrend meghatározásának módja, a kiutalásra
kerülı szerzıdések meghatározása, a lakáskölcsön esedékessége és
folyósításának lebonyolítása, a szerzıdés módosításának, különösen a
szerzıdéses összeg felemelésének vagy csökkentésének, illetve a
rendkívüli betételhelyezés feltételei és jogkövetkezményei, a szerzıdés
felmondásának esetei és jogkövetkezményei, a betételhelyezés
szüneteltetésének feltételei és maximális idıtartama, valamint a betét
átruházásának feltételei, az áthidaló kölcsön igénybevételének
lehetıségei, illetve a lakáscélú felhasználás bizonyításának okiratai.
395
egy havi 80.000 Ft-os lekötést, akkor ugyanis négyszer 72.000 Ft kerül
pluszban a család számlájára. Ebben az esetben persze a lakáscélú
betétekhez hasonló adókedvezmény már nem jár, ahogyan a
lakástakarékpénztártól felvett hitelek után sem.
396
vizsgálat a banki hitelezésnél szokványos szempontokra terjed ki, mint a
jövedelem, fedezet, kezesek, stb.)
Azok között a kölcsönigénylık között, akik az alapfeltételeknek
megfelelnek, sorrendet állapítanak meg. A sorrend megállapításának
alapja az egyes ügyfelekhez rendelt „értékszám”. Az alkalmazott
értékszám számítási módját az egyes lakástakarékpénztárak maguk
határozzák meg. A pénztárak azonban nem részesítik elınyben azokat,
akik nagyobb összeget takarítanak meg. Az értékszám számításánál
alapvetıen az jelent elınyt, hogy a szerzıdı a szerzıdéses összeg minél
magasabb hányadát takarítsa meg, illetve a szerzıdéskötést követıen,
minél elıbb fizesse be a vállalt megtakarítást. A pénztár meghatározza a
különbözı konstrukcióinál érvényesítendı minimális értékszámot. Ennek
az adott konstrukcióhoz kell illeszkednie, úgy, hogy biztosítsa a várható
befizetések és kifizetések egyensúlyát.
Amennyiben a kiutalási összeg nagysága elegendı, minden az
alapkövetelményeket kielégítı hiteligénylı számára folyósítják a
kölcsönt. Elıfordulhat azonban az a helyzet, amikor a kiutalási összeg
nem teszi lehetıvé minden igény kifizetését. Ekkor játszik szerepet az
értékszám által meghatározott sorrend. A pénztár megállapítja azt az
értékszámot, amely teljesülése esetén (vagy az ezt meghaladó érték
felett), kielégíti az ügyfelek hiteligényét. Ez az értékszám a célértékszám.
(A lakástakarékpénztárnak felróható késedelem miatt a jegybanki
alapkamatnak megfelelı kamatot kell jóváírni.)
A lakástakarékpénztárak nyújthatnak áthidaló hitelt is ügyfeleiknek. Az
áthidaló hitel nyújtására akkor kerül sor, amikor az ügyfél még nem érte
el a megtakarítási idıt, de számára szükséges a hitelfelvétel. (Például
kedvezı lehetısége nyílik lakásvásárlásra.) Az áthidaló kölcsön akkor
nyújtható, ha a megtakarítási idıszakból legalább két év eltelt, a szerzıdı
a szerzıdéses összeg 25%-át megtakarította, az eddigiekben a szerzıdéses
kötelezettségeinek eleget tett, és hitelképes. Az áthidaló kölcsön piaci
kamatozású. A kölcsönt a pénztár folyósíthatja szabad eszközei terhére,
vagy a tıkepiacról felvett forrásból. Az ügyfél a hitelfelvételt követıen
tovább folytatja a megtakarítást, törleszti a hitelt és fizeti annak kamatait.
A késıbbiekben, amikor jogosulttá válik a kedvezményes lakáskölcsön
felvételére, ezzel kiválthatja piaci kamatozású hitelét.
397
A lakástakarékpénztárak mőködése
Létrehozásuk elsıdleges célja az volt, hogy megteremtsék a lakás-
elıtakarékosság zárt, biztonságos rendszerben, állami támogatással
történı lebonyolításának feltételeit. A lakástakarékpénztárak a hatályos
szabályozás szerint legalább kétmilliárd forint induló jegyzett tıkével
alapíthatók kizárólag részvénytársasági formában, alaptevékenységként
pedig betétgyőjtést és hitelnyújtást végezhetnek.
A lakástakarékpénztárak specializálódott pénzintézetek, csak lakás-
elıtakarékossági üzleti tevékenységgel foglalkozhatnak, ugyanakkor a
lakástakarékpénztárakon kívül más pénzintézet nem végezhet ilyen
tevékenységet. A lakáscélú betétgyőjtés és hitelezés zárt körben történı
szervezése ugyanis nagy biztonságot és speciális üzletpolitikát kíván, amit
specializálódott pénzintézetek tudnak igazán biztosítani.
398
399
IRODALOMJEGYZÉK
400
• Lentner Csaba – Tóth Gergely – Polyák Imre (2005): Bankfúziók
hatásai Közép-Európa gazdasági felzárkózására. Átalakulási
folyamatok Közép-Európában, Széchenyi István Egyetem, Jog-és
Gazdaságtudományi Kar, Gyır, 43-52. o.
• Lilley, P. 2001. Piszkos ügyletek, Perfekt Kiadó.
• Lırincné Istvánffy Hajna (1999): Nemzetközi pénzügyek. Aula
Kiadó.
• May R. (szerk.) (2003) Vagyon-, Alap-, és Portfóliókezelés
(BAMOSZ - Nemzetközi Bankárképzı Központ, Budapest.
• Robinson, J. 1996. Pénzmosoda, Park Könyvkiadó.
• Szabó L. (2004): Befektetés (SALDO, Budapest)
• Szalkai István (1995): A monetáris irányítás Nemzetközi
Bankárképzı Központ, Budapest.
• Szegediné dr. Sebestyén K. (szerk.) (1997): Értékpapírok
kézikönyve (Agrocent Kiadó, Budapest)
• Ursprung János [1996]: A kétszintő bankrendszer fejlıdése
Magyarországon 1987-1995. Kézirat.
• Vagyon-, alap- és portfóliókezelés, Aula Kiadó 2003.
• Dr. Vágyi Ferenc Róbert: Adósminısítés – hitelminısítés – banki
kockázat (2001)Pénzügyi szilánkok Szerk.: Dr. Lentner Csaba.
• Várhegyi Éva (2001): Külföldi tulajdon a magyar
bankrendszerben. Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001.
július–augusztus, 581–598. o.
• Veress József (szerk.) 1999. Gazdaságpolitika. Aula Kiadó.
• Wachtel, Paul (1997): A külföldi bankok szerepe a közép-európai
átmeneti gazdaságokban II. Közgazdasági Szemle, XLIV. évf.,
1997. február, 124-141. o.
401
• A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény.
• A tıkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény.
• A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény
• A hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi
CXII. törvény, valamint egyes szakosított hitelintézetekrıl szóló
törvények módosításáról szóló 2007. évi LI. törvény.
• A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletérıl szóló 2007. évi
CXXXV. törvény.
• A befektetési vállalkozásokról és az árutızsdei szolgáltatókról,
valamint az általuk végezhetı tevékenységek szabályairól szóló
2007. évi CXXXVIII. törvény.
• A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV.
törvény.
• A biztosítók éves beszámoló készítési és könyvvezetési
kötelezettségének sajátosságairól 192/2000. (XI. 24.)
Kormányrendelet.
• A befektetési alapok éves beszámoló készítési és könyvvezetési
kötelezettségének sajátosságairól szóló 215/2000. (XII. 11.)
Kormányrendelet.
• A kockázati tıketársaságok és a kockázati tıkealapok éves
beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének
sajátosságairól szóló 216/2000. (XII. 11.) Kormányrendelet.
• A Magyar Nemzeti Bank éves beszámoló készítési és
könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 221/2000.
(XII. 19.) Kormányrendelet.
• A magánnyugdíjpénztárak beszámoló készítési és könyvvezetési
kötelezettségének sajátosságairól szóló 222/2000. (XII. 19.)
Kormányrendelet.
• Az önkéntes nyugdíjpénztárak beszámoló készítési és
könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 223/2000.
(XII. 19.) Kormányrendelet.
• A hitelintézetek nyilvánosságra hozatali követelményének
teljesítésérıl szóló 234/2007. (IX. 4.) Kormányrendelet.
• A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló
készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, szóló
250/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet.
• A befektetési vállalkozások éves beszámoló készítési és
könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 251/2000.
(XII. 24.) Kormányrendelet.
402
• Az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyezı pénztárak
beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének
sajátosságairól szóló 252/2000. (XII. 24.) Kormányrendelet.
• A hitelezési kockázat kezelésérıl és tıkekövetelményérıl szóló
196/2007. (VII. 30.) Kormányrendelet.
• A mőködési kockázat kezelésérıl és tıkekövetelményérıl szóló
200/2007. (VII. 30.) Kormányrendelet.
• A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények éves beszámoló
készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló
399/2007. (XII. 27.) Kormányrendelet.
• 1991. évi LXIX. törvény a pénzintézetekrıl és a pénzintézeti
tevékenységrıl.
• 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekrıl és a pénzügyi
vállalkozásokról.
• A hitelintézetek befektetési szabályzatáról szóló 21/2007. (IX.
15.) PM rendelet.
• Összevont alapú szavatoló tıke és összevont alapon számított
tıkekövetelmény számításáról szóló 27/2007. (XII. 20.) PM
rendelet.
• A kötelezı jegybanki tartalék kiszámításáról, illetve képzésének
és elhelyezésének módjáról szóló – többször módosított - 10/2005.
(VI.11.) MNB rendelettel (tartalékrendelet.
• A kötelezı tartalékráta mértékérıl szóló 15/2008. (XI.24.) MNB
rendelet.
• A pénzforgalom lebonyolításáról szóló 18/2009. (VIII. 6.) MNB
rendelet.
• 2001. évi CXX. törvény a tıkepiacról.
• 1959. évi IV. törvény.
Honlapok:
www.fogyasztovedelem.com
www.pszaf.hu
www.mnb.hu
www.bet.hu
www.pba.hu
www.magyarorszag.hu
www.bamosz.hu
403
SZERZİK BEMUTATKOZÁSA
404
Dombi Zsuzsa
A Magyar Nemzeti Bankban, kereskedelmi
bankokban, a Pénzügyminisztériumban, valamint
a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél
dolgoztam. A két utóbbi szervezetnél a pénzügyi
visszaélésekkel, ezen belül a pénzmosással
foglalkoztam, ennek kapcsán nemzetközi
tárgyalásokon és hazai egyeztetéseken vettem
részt.
1993 óta tanítok pénzügyeket, bankszakmai
ismereteket és üzleti kommunikációt.
Éliás János
Egyetemi tanulmányaimat a Marx Károly
Közgazdaságtudományi Egyetemen végezetem, itt
kaptam meg az elsı diplomámat, mint okleveles
közgazdász-tanár. A második diplomámat is ezen
az egyetemen szereztem meg, elvégeztem a
szociológiai szakot is.
Pár év egyetemi oktatás után a „bankvilágban”
kezdtem el dolgozni, kezdetben piaci
elemzésekkel, termékfejlesztéssel, hitelezési
kockázatokkal és hitelfolyamatokkal foglalkoztam, majd 1997-tıl a
jelzálog hitelezés lett a fı profilom. Részt vettem a Földhitel- és
Jelzálogbank Rt. elıkészítésében, létrehozásában és a mőködésének elsı
pár évében. A további munkáim is a jelzálog hitelezés kialakítása és
mőködtetése körül forogtak-forognak jelenleg is.
A munkáim mellett részt vettem 1997-2000. között a Budapesti
Közgazdaságtudományi Egyetem Ph.D. programjában, 2000-ben védtem
meg és kaptam meg a Ph.D. doktori címemet, amelynek témája a jelzálog
hitelezés volt.
A doktori fokozat megszerzésétıl kezdve, a munkám mellett,
folyamatosan tanítok a Budapesti Corvinus Egyetem Pénzügy Tanszékén
jelzálog hitelezést.
405
2006-tól Címzetes egyetemi docens vagyok a Budapesti Corvinus
Egyetem Pénzügy Tanszékén.
A hazai szakmai sajtóban megjelent publikációim fıleg a jelzálog
hitelezéssel, a hitelezési kockázatokkal foglalkoznak.
406
Kovács Róbert
Egyetemi alapoklevelét 2003. júliusában
szerezte az NYME-KTK Gazdálkodási
Szakán, Pénzügyi fıszakirányon, Európai
Uniós pénzügyek mellékszakirányon.
Tanulmányait másoddiplomás képzésen
folytatta biztosítási posztgraduális
képzésben, szakirányú másoddiplomával
2006 februárja óta rendelkezik. 2005 ıszétıl
esti tagozatos PhD hallgató. Fıként a
pénzügyi (monetáris és fiskális) folyamatok tanulmányozásával és
oktatásával foglalkozik, többek közt a nemzetközi pénzügyi, biztosítási és
banki vonatkozásban.
Kovács Tamás
Körmenden született 1981-ben. A város Kölcsey
Ferenc Gimnáziumában megszerzett érettségi
bizonyítványa után felsıfokú tanulmányait 2000-ben
kezdte meg a Nyugat-magyarországi Egyetem
Közgazdaságtudományi Karán gazdálkodási szakon.
2002-tıl az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat tagja,
2004-ben Köztársasági ösztöndíjas.
Egyetemi diplomáját 2005-ben szerezte meg Alma
Mater kitüntetéssel pénzügy fıszakirányon. 2006-
ban nemzetközi kontroller, 2008-ban adótanácsadó
képesítést szerzett.
A diploma megszerzése után kutatási tevékenységét a
Közgazdaságtudományi Kar Széchenyi István Doktori Iskola pénzügyi
alprogramjában kezdte el, a kockázati- és magántıke-befektetések
gazdaságra gyakorolt hatásait vizsgálja. Kutatási területéhez szorosan
kapcsolódva 2007 februárjában „A kockázati tıkebefektetés szerepe és
lehetıségei a regionális gazdaságfejlesztésben” címmel Gyırben
szervezett konferenciát, nyáron pedig az INNOSTART Nemzeti Üzleti és
407
Innovációs Központnál bıvítette szakmai ismereteit, s segítette az
intézmény munkáját.
2006 óta oktat az egyetemen. Fı tárgyai: vállalati pénzügyek, ellenırzés,
pénzügyi számítások és pénzügyi piacok, pénztörténet, EU-s ismeretek.
Magánemberként uniós pályázatok és üzleti projektek pénzügyi
tervezésével, valamint belsı ellenırzéssel foglalkozik.
Kövér Ágnes
Két, rövid idejő munkahely után 1974-tıl 10 évet
dolgoztam a Csepel Mővek ipari víztisztító és
vízellátó üzemében. Ez idı alatt kaptam
szakképesítést 1977-ben: víztermelı,
szennyvíztisztító és méregtelenítı, 1978-ban:
gépszerelı géplakatos szakmában. 1980-ban
felvettek a Mőszaki egyetem gépészmérnöki
karára1982-ben megszületett a kislányom. A
körülmények úgy hozták, hogy nem tudtam
befejezni az egyetemet.
Gimnáziumi idıszak alatt kezdtem el a vitorlázó repülést, melyet 1972-tıl
az 1985-ben bekövetkezett balesetemig intenzíven, versenyszerően
végeztem. Ezen a területen szereztem 1983-ban korlátozott rádió-
távbeszélı kezelıi, 1985-ben közforgalmon kívüli repülésirányítói
képesítéseket.
Baleset után 1990-ig (MHSZ megszőnéséig) a Hármas-határhegyi
repülıtéren voltam gazdasági vezetı, innen a Garancia Biztosítóhoz
kerültem a díjkönyvelésre.
Számvitel területén 1992-tıl –pénzügyi ügyintézı, képesített könyvelı
szakérettségi megszerzése után– kezdtem dolgozni.
Államháztartási számviteli gyakorlatomat 1992 és 1995 között az OTSH
által fenntartott Budai Edzıtáborban, valamint a magyar Öttusa
Szövetségnél, és annak Alapítványánál szereztem.
PSZF képzésben 1996-ban szereztem meg a mérlegképes könyvelıi
képesítést, s ezt használom a mai napig is a sikeresen mőködı
könyvelıirodámban.
Okleveles közgazdász diplomámat a Nyugat-Magyarországi Egyetem
Közgazdaságtudományi Ka Gazdálkodási szak pénzügy szakágazatán
szereztem 2001-ben.
408
Sajátos számviteli ismereteket a MÁV Biztosító egyesületnél tanultam ,
ahol fıkönyvelıként dolgoztam. Jelenleg a Kondor Béla Közösségi Ház
gazdasági vezetıje vagyok.
Az A+Euro-Pay SzKI (késıbb SZIGMA + Gimnázium és Szakképzı
Iskola), valamint az IQSTAR Oktatási Centrum által szervezett
mérlegképes-, egyéb OKJ-s tanfolyamokon 2001-tıl oktatok, legfıképpen
számvitelt.
Két félévet tanítottam számvitelt a Nyugat-Magyarországi Egyetem
posztgraduális képzésén, Budapesten. .
2008. szeptemberétıl a Kaposvári Egyetemen PhD képzésében veszek
részt.
Parádi-Dolgos Anett
Kaposváron születtem 1979. július 2-án. A
somogyi megyeszékhelyen végeztem
szakközépiskolai tanulmányaimat, a Noszlopy
Gáspár Közgazdasági Szakközépiskolában,
majd a Pannon Agrártudományi Egyetem
Állattudományi Karára nyertem felvétel és
2003-ban a Kaposvári Egyetem Állattudományi
Karán végeztem okleveles gazdasági
agrármérnökként vidékfejlesztési szakirányon.
A Kaposvári Egyetem Gazdálkodás és
Szervezéstudományok Doktori Iskolájának
2003-2006 között nappali tagozatos
doktorandusz hallgatója voltam. Ebben az idıszakban az egyetem
Számvitel és Statisztika Tanszékén oktatattam számvitel, gépi könyvelés
tantárgyakat, valamint részmunkaidıs könyvelıként dolgoztam egy
könyvelı és tanácsadó irodánál. 2003-ban mérlegképes könyvelı
oklevelet szereztem. 2006 szeptemberétıl a Pénzügy és Közgazdaságtan
Tanszéken dolgozom jelenleg egyetemi adjunktusként. Oktatott
tantárgyaim makro-, mikroökonómia, adózási ismeretek, vállalati
pénzügyek, költségvetési pénzügyek stb. 2007-ben doktori (Ph.D) címet
szereztem, amely dolgozatának címe „A gazdasági versenyképesség és az
adózás összefüggései az Európai Unióban”.
409
Pataki László
Sopronban született. Nıs, két fiúgyermek
édesapja. Általános és középiskoláit
Sopronban végezte.
Elsı oklevelét a Gödöllıi Agrártudományi
Egyetemen szerezte üzemszervezı szakon
1987-ben. Ugyanebben az évben
mérlegképes könyvelıi szakképesítést
szerzett mezıgazdasági szakon. 1990-ben
vállalatgazdasági - gazdaságelemzı
szakmérnöki oklevél birtokosa lett. 1992-
ben mérlegképes könyvelı lett pénzintézeti szakon is. Egyetemi doktori
értekezését 1993-ban védte meg. PhD fokozatot 2003-ban szerzett a Szent
István Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori
Iskolájában.
1987 és 1998 között a Gödöllıi Agrártudományi Egyetem Gazdaság- és
Társadalomtudományi Karának Számviteli és Pénzügyi Tanszékén
dolgozott tanársegédként, majd adjunktusként. 1998 és 2007 között a
Károly Róbert Fıiskola Számviteli és Pénzügyi Tanszékén oktatott
fıiskolai docensként. 2008-óta dolgozik a Nyugat-magyarországi
Egyetem Közgazdaságtudományi Karának Pénzügyi és Számviteli
Intézetében. Számos posztgraduális és tanfolyami jellegő képzésben
tartott konzultációkat. Jelenleg is oktat a Szent István Egyetem MBA
programjában. Rendszeresen oktat mérlegképes könyvelık
továbbképzésein. Szakterületei: a vállalati pénzügyek,
vállalkozásfinanszírozás, általános pénzügyek, nemzetközi pénzügyek.
Oktatói tevékenysége mellett könyveléssel és pénzügyi tanácsadással is
foglalkozott(ik). 5 éven keresztül volt ügyvezetıje a gödöllıi székhelyő
Kontír Plusz Kft-nek. Emellett több cégnél végzett szakértıi
tevékenységet (Agroconsult Kft, Földmíves Kft, stb.). Bejegyzett bírálója
a TEMPUS Közalapítványnak. 2005 óta szakmai szerkesztıje a RAABE
Kiadó Agrártámogatások-, hitelek, pályázatok címő cserélhetı lapos
kézikönyvének. 5 évig volt elnöke egy KHT Felügyelı Bizottságának. 12
évig volt Gödöllı Város Önkormányzata Pénzügyi Bizottságának külsı
tagja.
Publikációinak száma eléri a százat, amelyek között tankönyvrészletek,
egyetemi és fıiskolai jegyzetek, szakcikkek, konferencia kiadványok
egyaránt találhatók.
410
Seregdi László
Seregdi László a Pénzügyi és Számviteli Fıiskola
elvégzését követıen 1991-ben kezdett az Állami
Bankfelügyeleten dolgozni. Az azóta eltelt
idıszakban elsısorban a pénzügyi szektor
szabályozási kérdéseivel foglalkozott, de részt vett
felügyeleti módszertanok kidolgozásában,
felügyeleti ajánlások és módszertani útmutatók
elıkészítésében is. A szabályozási kérdések közül
kiemelten foglakozott a szavatoló tıkéhez,
tıkemegfeleléshez, kereskedési könyvhöz,
követelések minısítéséhez kapcsolódó jogszabályok kialakításával.
Tagja a CEBS egyik fontos munkacsoportjának az EGPR-nek (Expert
Group on Prudential Requirements). Jelenleg a PSZÁF Szabályozási
Osztályát vezeti fıosztályvezetı helyettesi beosztásban.
Soós Renáta
A közgazdasági ismereteket a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem
KE pénzügy fıszakirányán szerezte 1995-ben, Köztársasági
ösztöndíjasként. Ezt követıen nagyobb vállalatoknál dolgozott pénzügyi
elemzıként, kontrollerként kontrolling vezetıként (Középület Építı Rt.,
MAHART Rt.) Mindeközben PhD kutatásokkal is foglalkozott „A
számviteli információs rendszer korszerősítésének kérdései a folyami
áruszállítás vezetıi információs rendszerében - „eljutni a fuvarszintő
fedezetig” – „ témakörben. 2004-tıl a bank szektorban helyezkedett el,
elıbb a hitelkockázati fıosztály osztályvezetıjeként (KH Bank Rt), majd
kontrolling vezetıként az IC Bankban. 2009-tıl a BCE egyetemi
adjunktusa.
Az egyetemi Modern vállalati pénzügyek, valamint Pénzügytan oktatása
mellett a bankárképzı és a brókerképzı központokban is vezetett
kurzusokat a Banki tanácsadó képzés keretében valamint a Befektetések
és az Értékpapír számtan témakörökben. Publikációi jellemzıen pénzügyi
számítások és a vállalati pénzügyi számítások témakörébe esnek.
411
Szóka Károly
Sopronban született, ott folytatta tanulmányait.
Egyetemi tanulmányait a soproni - akkori nevén –
Erdészeti és Faipari Egyetemen kezdte, majd
2001-ben Pro Patria és Alma Mater kitüntetéssel
végzett – az új nevén – Nyugat-magyarországi
Egyetem Közgazdaságtudományi Karán, Pénzügyi
és Számviteli fıszakirányon.
Egyetemi tanulmányai alatt öt alkalommal vett
részt Tudományos Diákköri versenyen, legjobb
eredménye, regionális TDK versenyen elsı
helyezés.
2002-ben Okleveles adótanácsadói végzettséget szerzett.
2003 óta szervezi a Közgazdaságtudományi Karon folyó Pénzügyi
felsıfokú Szakképzést, részt vett a NYME-KTK-n 2009-ben beinduló
Pénzügyi BSC képzés kidolgozásában.
2006-ban Nemzetközi controller végzettséget szerzett, rákövetkezı
évektıl a képzés Pénzügy és számvitel blokkját oktatja.
Doktori képzését a Nyugat-magyarországi Egyetem
Közgazdaságtudományi Karának Széchenyi István Gazdasági folyamatok
elmélete és gyakorlat Doktori Iskolájában kezdte 2002 szeptemberében.
Témája: „A pénzügyi-számviteli tervezés és a controlling összefüggései
és gyakorlata”. A doktori disszertációját 2007. novemberében védte volt.
Fıbb oktatott tárgyai: Gazdasági elemzés, Pénzügyi Piacok, Pénzügyi
elemzés, Vállalkozásfinanszírozás, Vállalkozások pénzügyi kontrollingja.
Magánemberként egyéni vállalkozóként is dolgozik, pénzügyi és
számviteli témában tart elıadásokat, tanfolyamokat, üzleti-pénzügyi
tervezéssel és kontrollinggal foglalkozik, mely szervesen illeszkedik
kutatási területéhez.
Számos pénzügyi témájú konferencián tartott már és tart rendszeresen
elıadásokat, jó néhány publikációja jelent már meg hazai és nemzetközi
konferenciákon, magyar és angol nyelven.
412
Zatykó Péter
413
Varga József
Tanulmányait a Marx Károly
Közgazdaságtudományi Egyetem Pénzügy
Szakán végezte 1983 és 1987 között. 1992-ig
ugyanitt tudományos aspiráns, azóta is e
tanszéken dolgozik. 1992-ben egyetemi doktori
fokozatot, 2003-ban Ph.-D.- fokozatot szerzett.
Különbözı hazai, szlovákiai és erdélyi
felsıoktatási intézményben tanított pénzügytan,
banküzemtan, számvitel és pénzügypolitika
tárgyakat, ezenkívül oktatott a Nemzetközi
Bankárképzı és az ELTE Jogi Továbbképzı
Intézet tanfolyamain, számtalan okleveles könyvvizsgáló és mérlegképes
könyvelı képzésen.
Jelenleg a Budapeti Corvinus Egyetemen fıállású, a Kaposvári
Egyetemen félállású egyetemi docens. Néhány pénzügyi, banki és
számviteli szakkönyv szerzıje, illetve társszerzıje.
414
adórendszer változásával, az egyes adóreformok közgazdasági és
társadalmi hatásaival, nemzetközi adózási kérdésekkel, a nemzetközi
eredmények és fejlıdési irányok feltárásával, a nemzetközi és a hazai
adótervezési technikák és módszerek alkalmazásával, valamint az
összehasonlító adótan kidolgozásával. Szakmai kompetenciájáról számos
más szakmai és civil szervezetben való tagsága tanúskodik.
Tanácsadói- és felsıoktatási kulcsterületei: nemzetközi adótervezés
(vállalkozásalapítás, holdingtervezés), belföldi adótervezés, számviteli
tanácsadás, kontrollingrendszerek tervezése és kidolgozása, az üzletviteli
tanácsadás több területe, így: üzleti tervek, pályázatok, adóinformatika,
innovációmenedzsment.
Számos pénzügyi témájú konferencián tartott már és tart rendszeresen
elıadásokat. Számos publikáció és szakkönyv szerzıje, illetve
társszerzıje.
415
416
A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM
KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR
által meghirdetett mesterszakok
Szakirányok és specializációk
A hallgatók a 3. félévtıl az alábbi specializációk közül választhatnak a jelentkezési létszám
függvényében:
− Közintézményi menedzsment
− Egészségügyi ágazati szakértı
− Hivatalos statisztika (Officiel Statistics)
Szakirányok és specializációk
A hallgatók az 1. félévtıl az alábbi specializációk közül választhatnak a jelentkezési létszám
függvényében:
− Európai integráció és globalizáció
− Nemzetközi pénzügyi, számviteli és controlling
− Nemzetközi menedzsment (német nyelven)
4. VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉS MESTERSZAK
Szakirányok és specializációk
A hallgatók a 3. félévtıl az alábbi specializációk közül választhatnak a jelentkezési létszám
függvényében:
− Emberi erıforrás menedzsment és szervezetfejlesztés
− Információ-menedzsment
6. KÖZGAZDÁSZTANÁR MESTERSZAK
( A NymE Benedek Elek Pedagógiai Kar által meghirdetett képzések között)
Szakirányok és specializációk:
A hallgatók a kereskedelem és marketing szakirányra kerülnek felvételre.
417
SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSEINK
1. Egészségügyi képzések:
- Orvos-közgazdász szak
- Gyógyszerész-közgazdász
- Egészségügyi menedzsment szak
- Egészségturisztikai szakközgazdász és szakidegenvezetı szak
- Egészségügyi minıségbiztosítási tanácsadó/szakközgazdász szak
- Egészségügyi controller tanácsadó/szakközgazdász szak
- Egészségügyi közigazgatási tanácsadó/szakközgazdász szak
- Egészségügyi szóvivı és kommunikációs tanácsadó/szakközgazdász szak
2. Hivatalos statisztika
3. Mérnök közgazdász
4. Jogász közgazdász
5. Executive MBA
6. Vállalatgazdasági tanácsadó
SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSEINK
(akkreditálás alatt)
7. Nemzetközi adózás
8. Pénzügyi és informatikai folyamatszervezı
9. Pénzügyi, adó, illeték vám szaktanácsadó
418