Az Eötvös József Könyvkiadó

olasz vonatkozású kiadványai

Madarász Imre: Olasz váteszek (Alfieri , Manzoni, Mazzini)
Madarász Imre: Kalandozások az olasz Parnasszuson (ltalianisztikai tanulmányok)
Simon Gyula
Madarász Imre: „Ti tus íve alatt". Az antik Róma öröksége az olasz felvilágosodás és
romantika irodalmában
Madarász Imre: „Az emberélet útjának felén". Italianisztika jelen id őben
Madarász Imre: Az olasz irodalom története

Carducci költészete
F. (ijhegyi Mária-Ogonovsky Edit (szerk.): Al cor gentil. Válogatás az olasz költészet- ,
bői (Olasz nyelvű kiadvány)
Dr. Balogi I. Kornélia (szerk.): Mondo italiano (Olasz ifjúsági. irodalom) (Szöveggyűj -
temény) (Olasz nyelvű kiadvány) ·
Tus nády László: Arany és Tasso. Ösi gyökerek a Toldíban és A megszabadított Jeru-
zsálemben
imon Gyula: Ariosto és eposza. Tanulmányok és dokumentumok
imon Gyula: Carducci költészete
B emáiné Vámosi Judit- Kuthy Erika: Salve! I Olasz nyelv a lapfokon
B emáiné Vámosi Judit-Kuthy Erika: Salve! I Munkafüzet
emáiné Vámosi Judit: Salve! II Gyakorlati olasz a lapfokon
máiné Vámosi Judit: Salve! II Olasz nyelv a lapfokon Munkafüzet
Koizián Tamás- Timár Judit: Salve! III Ola sz nyelvkönyv a lap- és középkezdő fokon
F. (ijhegyi Mária- Timár Judit: Salve! IV Olasz nyelvkönyv haladóknak
:fegedüs Anna- Ogonovsky Edit: Salve! V Olasz nyelvkönyv haladók és ér ettségire
készü lők számára
Be mátné Vámosi Judit ( szerk.): Salve! - S a lvagente! 50 szöveg olasz nyelvből érett-
ségizőknek
H egedüs Anna: Lettere. így írják az olaszok
ollmann Teréz: Olasz-magyar fordítástechnikai példatár és feladatgyűjtemény

Az Eötvös Klasszikusok sorozatban

Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem (Ford .: Tusnády László)
LLidovico Ariosto: Szatírák (Ford. : Simon Gyula) (Kétnyelvű kiadvány)
iosue Cardltcci: Barbár ódák (Ford.: Simon Gyula) (Kétnyelvű kiadvány)
mte Alighieri: Az új élet (Ford.: Baranyi Ferenc) (Kétnye lvű kiadvány)
'go Foscolo: Jacopo Ortis utolsó levelei. Versek. A síremlékek
Eugenio Montale: Naplók-versek. (Ford .: Baranyi Ferenc) (Kétnyelvű kiadvány)
iovanni Pascali: Messzi ünnep. Válogatott versek. (Válogatta: Baranyi Ferenc)
(Ké tnyelvű kiadvány)
Giacomo Leopardi: Rövid erkölcsi írások (Ford .: Ördögh Éva)
Madarász Imre (szerk.) : Dario Fo , a Nobel-díjas komédiás. Tőle , róla
esa re Beccaria: A bűnökről és a büntetésekről (Ford.: Madarász Imre)
Annando Llicifero: Petőfi Sándor Szibériában (Ford.: Hárs Ernő) (Kétnye lvű kiadv. )
iovanni Verga: A lagúnákon (Ford.: Pollmann Teréz) - Camíllo Bo ito : Érzele m
Word.: Somogyi. Judii)
iacomo Leopardi: Co ndo la lok (Ford.: Ördögh Éva) (Ké tn ye l vű kia dvá n y) Eötvös József Könyvkiadó
111elro l\relino : 13csz<" ll.!c l b;c k, a vagy a Ha l n a p (F'ordílo lla: S imon Gyula)
Budapest, 2002
 A könyv megjelenését a Lukács György Alapítvány támogatta. Tartalom

Lektorálta:
Madarász Imre
Elősorok ......................................... ........ ............ ..... ...... ... ......... .. ....... 7
Carducci élete .... ....... ... ....... ....................... .. ...................... ...... ... ........ 9
Carducci pályakezdése (1850-1860) ................................. .................. 15
I. Accademia dei Filomusi.. ..... .. ...................................... .... .... .... .... 16
II. Amici pedanti ...... ... ............................ ... .................................... 1 7
III. Rímes versek ..... .. ............ .... ....................... ... ..... ........ .. ........... . 18
N. A Juvenilia első öt könyve ................................. ........... ... ........... 20
V. A Juvenilia hatodik könyve ......... ... ........ .................... ... .. ........ .... 24
A fedél első oldalán Vl. Összegezés ................ .. ............................................ .. .. ...... .... ... 26
Carducci egy 1880-beli fényképe látható Az útkeresés évei Carducci költészetében (1867-1872) .............. .... ..... 29
I. A Jambusok és epodoszok létrejöttének körülményei ... ...... ... ..... ... 29
II. A Jambusok és epodoszok ihletői ...... .. .............. ............ .......... .... 30
III. A Carducci-kritika kifogásai ...... .. .......... .. ...... ... ....... ... ............... 33
Oktatási segédanyag N. A Jambusok és epodoszok értékei ........... .... ............................... 36
V. A Jambusok és epodoszok árnyékában írt művek ... ..................... 39
Carducci költészetének kibontakozása, fejlődésvonala és
© Simon Gyula, 2002 főbb mozzanatai a Másféle rímes versek alapján (1861-1886) ....... ... 43
l. Carducci ars poeticaja ... ..... ......... ..... ........................................ ... 44
II. Carducci a költő és tudós ... ....... ......... .. ............... ... ......... ..... ...... 45
A mű más kiadványban való részleges vagy teljes felhasználása, illetve III. Carducci, a gyász költője ....... .... ...... .............................. .. ...... .... 48
utánközlése a kiadó írásos engedélye nélkül tilos! N . Az emlékek világa .... ................ ............ .. .... ...... ........ .. ......... ...... 51
V. Carducci szerelmi költészete .............. ....................... .. .......... ...... 55
Vl . A történelmi versek .. ........ .. ........ ... ..... ................ .... .. .... ...... ....... 57
Carducci szonettjei. ...... ..... ................ ...... ... ......... ........ ... .. .. . ..... ....... .. 63
Carducci Barbár Ódái (1873-1889) ........... ......... .... .......... ...... .... ........ 75
I. A Barbár ódák létrejötte .. ........... ................. .... ............. ..... .. ........ 75
II. „A múlttól a jövőig ... " ........ .. .......... ......... ....... .......... .. ...... ..... .. ... . 78
III. „Sürget a halál. .. " ..... ................ ...... .... .......... .... ... ....... .. .. .......... 84
IV. A Barbár ódák néhány formai sajátossága .... ..... ..... .. ..... .. ...... .. .. 89
V. Carducci alkonya ..... .. .. .............................. ...... .......................... 97
ISBN 963 9316 35 0 „A zöld csend"
(Koreszmék és stílusirányzatok Carducci költészetében) .... .......... 103
1. Carducci romantikaellenessége ...................... .. ................. ....... . 104
A kiadásért felel: 2. A késői romantika egy romantikus szemével: Carlo Tenca
az Eötvös József Könyv- és Lapkiadó Bt. vezetője Pratiról ........... ..... .......... ............... .. ........ .... ........ ........ .... ......... 106
Készült: 11,5 (A/5) ív terjedelemben 3. Carducci költésze.tének romantikus elemei. ............. ...... ..... .. ..... 108
Megjelent: 2002. februárban 4. Cardu cci a romantikán innen és a romantikán túl .. ...... .. ....... ... 112
· Naszály-Print Kft. 5. „A zö ld csend" ........................... ..................... ....... ... ....... ......... 119
~ rdu cc i utókora ...... ........ ... ........ ... .... ........ ...... ... .. .. ..... ...... .... ... ..... 121
Carducci Magyarországon .. .......... ....... .. .......... ... ...... .... ..... ........ .... ... 125 Szüleimnek, Annának és Gyulának
Jegyzetek„ ... „ .... „.„„ ... . „.„.„ ........... : ......... „ ....... „„ ..................... .. . 127 az emlékére
A felhasznált Carducci-irodalomjegyzéke„„„.„.„„.„„.„„„„„.„„„„ .. 131

Elősorok

E kötet anyagának nagy része eredetileg doktori disszertációnak készült,

egyes fejezetei kisebb-nagyobb módosításokkal folyóiratokban megjelentek.
A disszertáció anyaga a fordításaimat is magában foglalta: a Barbár ódák
teljes anyagát, amelyet 1996-ban külön kötetben publikált az Eötvös József
Könyvkiadó, magában foglalt továbbá jelentős vá logatást a Barbár ódákat
megelőző és a Barbár ódákat követő kötetekből.

Az egyes fejezetek első megjelenése:

Carducci Barbár ódái (1872- 1889). a Filológia i Közlöny 1971/ 1- 2. szá-

1na,
Giosue Carducci pályakezdése (1850-1860). az Italianistica Debrece-
niensis III . száma,
Az útkeresés évei G::arducci költészetében (1867-1872). az lt a lianistica
Debreceniensis II. száma.
Carducci költészetének kibontakozása, fejlődésvonala és főbb moz-
zanatai a Másféle rímes versek a lapj án, az Italianistica Debreceniensis IV.
száma. e
Köszönetemet fejezem ki Madarász Imre professzor úrnak, amiért e
munkám folytatására ösztönzött, és a többit is figyelemre méltatta. Figyel-
mével (és p éldájával) kuta tói és fordítói munkám folytatására biztatott.
 Carducci élete

Születésének adatait egyik levelében maga Carducci fogalmazza meg jegy-

zőhöz méltó precizitással: „Abban a rövid időszakban, amikor apám egy
francia társaság mellett, amely ólom- és ezüsttartalmú ércbányászattal
foglalkozott, orvosi állást töltött be a versiliai Valdicastellóban (abban az
időben Villa Buona), Pietrasanta közelében , születtem 1835-ben, a kolera-
járvány évében, július 27-én, keddi napon, éjjel 11 órakor, a pietrasantai
Michele Carducci és a firenzei Ildegonda Celli elsőszülöttj eként, s másnap
Valdicastello templomában Giosue Alessandro Giuseppe néven megkeresz-
teltek." (1) Famíliája eredetileg firenzei , egyik legkorábbi számon tartott őse
a Firenzei Köztársaság utolsó előtti gonfalonieréje volt, s a Medici-uralkodó
a Bargello lépcsőjén mint lázadót lefejeztette. Említi leveleiben nagyapját,
Francesco Carduccit, korántsem hízelgő szavakkal vagy büszkeséggel, mint
tékozlót, aki a családi vagyont elherdálta, azonfelül hogy gonoszul bánt
feleségével, Lucia nagymamával, akire verseiben a költő többször is nagy
szeretettel emlékezik, többek között, egyik legnagyobb versében, a San
Guido előtt (Davanti a San Guido) címűben:

S feltűnt előttem ott egy pillanatra

Lucia nagymama sötétbe öltözött
felém közeledő szikár alakja:
a temető Jelöl, a ciprusok között,

... és hallani veltem, hogy zeng föl drága qjkán

a gyönyörű toszkán beszéd ...

Édesapja, Michele Carducci (1804-1858) az olasz egységért folytatott

h a rcok korában élt, melynek, tegyük hozzá, odaadó híve volt, ami az életét
s közvetve a családj áét is meghatározta. Pisai diákként orvosnak készült ,
c satlakozott a karbonári mozgalomhoz, s emiatt egy évre száműzték
Volterrába, ami azt jelentette, hogy őrizet alatt élt. Itt ismerkedett meg s
kötött házasságot Ildegonda Cellivel, aki ugyan firenzei volt, de apját, az
ötvösmestert munkája néhány évre ide kötötte. A büntetés letöltése után
Mich ele folytatta Pisában félbehagyott tanulmányait, 1833-ban orvosi dip-
lomá t kapott, amellyel elhelyezkedett a költő levelében említett francia bá-
n yásztársaságnál. A társaság azonban 1837-ben csődbe ment, megszűnt,
és ezzel kezd etét veszi a költözések sorozata, amely a család életét Michele
doktor h a lá lá ig jellemzi. A költözésekben, az á llások, a munkahelyek meg-
z űnés é b en közvetve vagy közvetlenül mindenkor belejátszott a doktor po-
li t ikai m eggyő ződése, kiállása az olasz egység eszméje mellett, melynek

megvalósulását nem érhette meg. Michele doktor á lláshelyei s lakóhelyei
Valdicastellót követően: Seravezza (1837), Forne tto (1838), Bolgheri, ahol
közel tíz évig élt a család, ahol gyerekkorának szinte teljes idejét töltötte a
költő, s a szülőhelyének tekinti, ahogy számos verse tanúskodik róla, hogy
a legnagyobbakat említsük:
A San Guido és Bolgheri közötti
úton, mint ifjú óriás csapat,
a két sudár ciprusfasor köszönni
vagy csak rám nézni tán, elém szaladt.
De megismertek és fölém hqjolva - „Ó,
dejó, hogy visszqjössz!" - susogtak egyre ...
Ezek a már idézett San Guido előtt című nagy költeményének első sorai.
A több mint tíz évvel későbbi híres és gyönyörű szonettje, A toszkán
tengerparon átutazóban (Traversando la maremma toscana) című hasonló
érzéseket fogalmaz meg:
Ó drága tqj. ahonnan büszkeséget
és harcos éneket hoztam csatákra
kész szívvel, melyben olthatatlan égett
szerelem és düh, végre, valahára
viszontláthatlak .. .
1848 elején Bolgheriből a szó szoros értelmében elüldözték a családot:
éjszakánként a lakásukba lődöztek. Castagneto következett (1848- 1849),
majd Firenze, a nagyváros, ahol Michele doktor úgy vélte, könnyebb elrej -
tőzködnie (1849-1849). Firenze után még Celle, Piancastagnaio és Santa
Maria al Monte következett, ahol Michele Carducci 1858-ban, ötvenéves
korában meghalt. Firenzében, a városba költözésük első napjait távoli ro-
konuknál, a Menicucci családnál töltötték: Menicucci felesége Lucia nagy-
mama nővére volt. Itt és ekkor ismerte meg a költő Elvira Menicuccit, akit
tanulmányai befejezése után feleségül vett.
A gyerek Carducci első tanítói a szülei voltak, s ez az oktatás felülmúlt
minden iskolát. Korán megtanult írni, olvasni, apja jelölte ki első olvasmá-
nyait, latinból, nyelvtanból is, irodalomból is, teljes és alapos felkészítést
kapott, az olasz irodalmat pedig Manzoni és a romantikusok jelentették. A
la tint megszerette, de Manzonit és a romantikusokat később sem . A szen-
vedélyesen manzoniánus apa fiában élete végéig maradt Manzoni-ellenes -
ség, ami verseiben is megjelenik, s huszadik századi kritikusai a köl-
tő ie tlenség p éld á iként idézik ezeket a sorokat. A romantikus iroda lma t
zen vedélyesc n sze rető a p a fiá n a k a klasszicizmus m a ra dt az eszm én ykép e,
(:s é'v li zccl c k 1111'1IVi l IH n l<lél ll'l ku ló n a gy és er ede U k öll é'szcl (' bc a lclasszJciz-
mus hagyományából jóval többet épített be, mint amennyit a romantikából.
Mindazonáltal Michele doktornak sikerült fiával egy életre megszerettetnie
a könyveket s a könyvek mellett a szabadságot, az egységes Itália eszmé-
nyét, továbbá az olasz irodalmat. Michele doktor és felesége s Lucia nagy-
mama pedagógusként is nagyon hatékony és eredményes munkát végzett.
Firenzében azonban, tizenöt éves korában, az iskolai tanulmányokat is
elkezdte, s a középiskolát 1852-beP be is fejezte. Három évvel korábban a
beírást végző piarista atya bejegyezte: „molto bene istruito dal padre", azaz
„atyjától alapos oktatást kapott'', s végbizonyítványa alapján mind maga-
tartása, mind előmenetele tekintetében az iskola nyolc legjobb diákja közé
sorolták. 1853-1856 között ingyenes ösztöndíjasként pályázat és isko1ai
ajánlás alapján elvégezte a Scuola Normale di Pisa főiskolai tanulmányait,
s tanári diplomát kapott. San Miniato al Tedesco volt e lső az álláshelye . Az
itt töltött év élményeit írta meg egyik legszebb prózai írásában a történtek
után közel harminc évvel, a Le risorse di San Miniato al Tedescóban. Ez a
munka nem felelt meg Carducci egyéniségének, s egy év után ott is hagyta.
A leginkább kedvére valónak és éppen ezért a legmaradandóbbnak is a
Barbera Kiadó melletti tevékenysége bizonyult, ahol már a pisai évek a latt
is dolgozott. A Barbera egyre több megbízással látta el, kutatómunkát
igénylő megbízásokkal. Carducci élete végéig hűségesen kitartott kiadója
mellett, s kiadói munkája tudományos tevékenységének programját és a
keretét alkotta, s egyben megélhetésének a bázisát is. 1857-1860 között
több helyen keresett állást, Firenzében, Arezzóban és Pistoiában. 1860-ban
választhatott, Pistoia helyett Bologna mellett döntött: 1860. szeptember 26-
án kapta meg a kinevezést annak a tanárnak a helyére, aki az akkor meg-
alakult Olasz Királyságra nem volt hajlandó esküt tenni. Bolognai állása
úgyszintén élete végéig tartott.
Baráti köre, annak magva, iskolai évei alatt alakult ki, s ha a későbbiek
során gyarapodott is, ez a szűknek mondható kör megmaradt, és meghatá-
rozó is maradt. A leghűségesebb Giuseppe Chiarini volt, s Carducci életé-
b en is ő játszotta a legnagyobb szerepet. Michele Saponaro, Carducci élet-
rajzírója szerint „hűséges barátai közül a leghűségesebb, odaadó és meg-
gy őződéses elvbarát, aki érzelmileg is közel állt hozzá, s a legszigorúbb ta-
nácsadója" volt a költőnek. Személyének ismerete nélkül Carducci életrajza
hiá nyos lenne. Számos versét neki dedikálta vagy éppenséggel hozzá is írta.
Ő versei első olvasója, s kritikusa is, nem egy művének legvégső formájá-
ba n benne van Chiarini keze nyoma. Első kötetének, a San Miniato al
r ed escóban összeállított és megjelentetett Rímes verseknek (Rime) meg-
nyitój a is hozzá szól:
kedvező
Beppóm, ha lesz majd a végzet,
s beteljesül a vágy, mely ég szívemben,
s ha ez a halk szavú merész ígéret
később se csal meg érett éveimben,
11

egykor talán erővel telve fennen
a tág egekfelé száll ez az ének,
mely ím most útra kél, tünékenyebben,
mint a visszhang, a csendes völgybe tévedt,
de így szeretem én, kiben az élet undort,
és a szent Múzsa hő szerelmet éleszt,
és mint sírkőre ráírom e pár sort:
csak egy valaki lássa meg s elég lesz:
- „Nép közt, mely méltatlan nevére, hű volt
Vergilius és Dante szelleméhez."
Chiarini írt is Carducciról: a verseiről vagy a köteteiről (Carducci és
Enotrio Romano, 1869; Az olasz kritikusok és az első barbár ódák, 1878), de
190 l-ben megírta életrajzzal felérő emlékezéseit is. Ebből az időből való
Giuseppe Torquato Targani és Enrico Nencioni barátsága is, mindketten
tagjai az „amici pedanti" költői körnek. Életük végéig tartott a barátságuk,
bár Targani nagyon korán meghalt, 1862-ben; s jellemző, hogy Carducci
utolsó óráiban is mellette volt. Jelentős szerepet töltött be életében Pietro
Thouar, a nála idősebb atyai barát, aki a tizenéves ifjúban elsők közt vette
észre a tehetséget, s minden tőle telhetőt megtett, hogy segítse. Ahogy
Saponaro írta: „szívesen támogatta volna anyagilag is, de pénze neki sem
volt; magánórákat adott. és egy családi lapot szerkesztett. Ehhez kérte
Carducci közreműködését, közölte latin fordításait, kommentárjait, ame -
lye kből antológiát is adott ki" . (2)
1860-tól élete nyugodttá vagy inkább megállapodottá vált. A nyugalma t
-s a megállapodottságot a tanári és a tudományos munka jelentette , amire
a rducci ideje és élete nagyobb részét fordította. Az 1860-as évek politika i
nyugtalanságai tették életét zaklatottá, s az eseményeknek Carducci ko-
rántsem volt közömbös szemlélője. Verseivel, ha Enotrio Romano néven is,
d e tevékenységével is, részt vett a politikai életben. Föltétel nélküli híve volt
a z olasz egységnek, Garibaldinak, és szenvedélyes republikánu s volt. Az
ola sz egység befejezetlensége, Róma kérdése okozta a legnagyobb izgalrna t
a közvéleménynek is, Carduccinak is. Ezekre az évekre tehetők k apcsola tai
a szabadkőművességgel, amelynek 1862-től beiratkozott tagja volt, a h ogy
ebben az időszakban maga Garibaldi is. Neve még 1866. m ájus 11 -én is
szer ep el, ekkor mint az egyik bolognai, a „Felsinea" nevű p á holynak a tit-
k á r a , későbbi, Carduccira vonatkozó adat nincs. De ekkoriban ér t véget
,a riba ldi tagsága is, ami nyilván azzal van összefüggésben , h ogy sze rvez ni
k ezdte a háborút Róma meghódítása érdekében. Az 1866- 18 70 közötti évek
esem ényei, ha életrajzi vonatkozásúak is, inká bb a J a ml:JLis olc és ep od o-
zolchoz (Gia mbi ecl ep ocli) ka pc solódna k, és ott k e rüln ek m ajd s zób a . Ili
ke ll azo n b a n 111c14c n1lít en i egy n agyo n is k özvetlen vo na lkozá s á l. CMcl L1 cc l
1Jolo14n c1i á l18 s <l lc Ni'1l! íl f!,Y n nis veszélybe . J 867 . n ov c m IJ er kii%c p(:11 „ rn err-
· kapta a közoktatási miniszter levelét, amely áthelyezését tartalmazta a ná-
polyi egyetem latin tanszékére". S bár megfogalmazása szerint előléptetés
volt, ahogy Saponaro megjegyzi, „büntetés, mellyel leckét akartak adni a
féktelen köztársaságinak". Carducci nem hátrált meg, a Barbera segítségét
is kérte és elfogadta. Ügye sokáig függőben volt, s hogy azt ellenséges in-
dulat sugallta, bizonyítja, hogy a minisztérium elutasította, a kérését, hogy
a Magliabecca könyvtár egy ritka kiadású Petrarca-kötetét használhassa a
Barberának készülő kommentárjaihoz. Carducci ezt a döntést is megfelleb-
bezte. így írt a levelében: „Kérem Méltóságodat, hogy kommentárom meg-
felelő részleteiben hivatkozhassam arra, hogy nem volt engedélyem a kötet
használatára." (3) Megkapta a kötetet, s két és fél hónapi felfüggesztés után
a bolognai egyetemre is visszatérhetett.
Életének ritmusát az egyetemi tanév határozza meg, ideje nagy részét
tudományos kutatásokra fordítja: igen sok időt tölt szünidőben is a firenzei
könyvtárakban, ahol a munkájához szükséges szövegeket, legtöbbször a
r égi kéziratokat kereste. Szaporodnak kötelezettségei, tagja különböző ok-
tatási és tudományos bizottságoknak. Ennek keretében végez ellenőrző
feltáró látogatásokat Olaszország iskoláiban, ugyancsak évente vállal vizs-
~abizottsági tagságot (ma érettségi elnökségnek mondanánk) . Nem véletlen,
hogy 1891 decemberében első szenátori felszólalásában az alap- és a kö-
zépfokú oktatás helyzetével foglalkozott : nagyon alaposan és közelről is-
m erte az oktatás és az oktatók helyzetét. A „giro d'ispezione", a látogató
körutak eredménye olykor egy-egy költemény, például 1877-ből, amikor
Pcr ugiában járt, A szerelem éneke (11 canto dell'amore). Ugyanitt a falra írt
n evek között a San Pietro-templomban, a főoltár mögött, bekeretezve őrzik
a r ducciét. 1876-tól tagja a bolognai városi tanácsnak, 1886-ban parla-
men ti képviselőnek jelölik, 1890-től pedig a szenátus tagja. 1874-ben, Pet-
ra rca h a lálának 500„ Ariosto születésének 400. évfordulója: Carducci az
rszágos szervezőbizottság tagja. A Barbár ódák első részének közzététele
tt lá n Carduccit tekinti az olasz és a nemzetközi közvélemény az új Olaszor-
;zág hivatalos költőjének: szaporodnak az elismerések is. 1878-ban a bo-
logn a i hivatalos királyi látogatáson személyesen találkozik a királyi család
t a gjaiva l, s megtudhatta, hogy Margherita királynő figyelemmel kísérte
klfüői m unkásságát. 1887-ben a moszkvai, 1896-ban az edinburghi egye-
tem dís zdoktorátust adományoz neki. 1887-ben Pietrasanta városi tanácsa
~ ni l é ktábláv al jelöli meg szülőházát, 1890-ben San Marino köztársasága
l!szpolgár á n a k vá lasztja. 1893-ban az olasz állam legmagasabb kitünteté-
kapj a m eg mint tanár és mint költő. A Carduccit követő irodalmi nem-
·~ccl é k két legelismertebb költője , D'Annunzio és Pascoli mesterének tekinti,
~ s ve rssel k öszön t i.
Ezek et a z éveket a lig-alig árnyékolják be olyan események, amilyen
18 9 1. m á rciu s 11 -én a diákok tüntetése. A monarchista diákok egy cso-
porl.J a cli á kkörré a la kult , zászlót ava tott, amelynek védnökéül az akkor Bo-
log11 (1ba lá t ogató Fran cesco Cris pit k érték fel, és Carduccit, minthogy köz-
1n11 c r t vo lt kettejük ba r á tsága. Emia tt tüntettek ellene, először a lakásán,
11 w,Jcl ii z Cf;{ye tem e n. Is m er tes se Mi eh ele S a pona ro a történteket: „Az iroda-
13
lom szakosok kicsiny tantermét elárasztották a jövevények, sokan közülük
nem is egyetemisták. Carducci állt a helyén, az ablak mellett ... Sem a hi-
vatalsegéd, sem kollégái nem tudtak az eseményről. Diákjai, kiknek több-
sége lány volt, állandó hallgatói, eleven pajzsot alkottak körülötte. Carducci
nem mozdult, ökle a katedrán , és várt ... Van, aki úgy emlékszik, hogy ciga-
rettára gyújtott, amit soha nem tett az iskolában. Mintha provokálni akarta
volna a tüntetőket . A tumultus és az üvöltözés mind nagyobb lett. Carducci
megszólalt: »Hiába üvöltitek azt, hogy le vele! Engem a tehetségem emelt
magasra. Mondjátok azt inkább: h a lál az árulóra!« Az eset után ország-
szerte kiálltak Carducci mellett a fiatalok is, az idősek is, a parlamentben
maga a miniszter szólalt fel mellette. A tüntetők ellen eljárás indult,
Carduccinak köszönhetően azonban nem lett semmilyen következménye .
Az egyik hallgatónak, aki m ellette á llt, bizalmasan azt mondta: - »Fiatalok,
de jók és lelkesek, s én így szeretem őket. S ha meg vannak győződve az
igazukról, igazuk is van.« Az esemény minden mozzanata jellemző Car-
duccira."
Magá nélete rendezett. 1859-ben nősült: felesége diákkori szerelme, Elvi-
ra Menicucci. Három lánya: Beatrice, Laura és Titti (Libertá). Fia, Dante
1867-ben született, de alig háromévesen, 1870-ben elvesztette. Emlékét, a
korán meghalt öccse emlékével - ugyancsak Dante volt - legszebb költemé-
nyei őrzik. Munkabírása, kimeríthetetlen energiája közismert volt: méretei-
ben, terjedelmében is hatalmas életműve a bizonyítéka ennek. A megfeszí-
tett munkatempó azonban idő előtt kikezdte szervezetét: 1885-b en jelent-
kezett az első komoly figyelmeztetés . S bár ekkortól kezdve több időt szánt
a pihenésre, egészsége hanyatlásnak indult. A század utolsó évtizede foko -
zatos búcsúvétel a tudományos munkától és a költészettől is, bár csupán
1904-ben hagyott fel végleg az oktatással. Amikor 1906. december 10-én
la kásán átveszi a Nobel-díjat, megszólalni is alig tud. 1907. február 8-án
influenzával esett ágynak, amit február 16-án tüdőgyulladás követett. Álla-
pota óráról órára válságossá vált, de utolsó percéig öntudatáná l volt. Halála
pillanatában lánya, Beatrice volt mellette, s a költő talán még értette lánya
szavait, aki az utolsó percek szenvedését azzal próbálta enyhíteni, hogy
a pja hozzá írt sorait suttogta:
Vagy mindvégig küszködni ajobb, amíg
a szent, a végső óra elérkezik?
S mivel BeaiTicém, se másom
nincs, aki rám az egekben várna,
akkor mqjd énnekem a Homérosz és
a Dante járta úton a te szemed
cirógatása és a hangod
drága varázsa legyen kísérőm.
Carducci pályakezdése (1850-1860)
Carducci pályakezdését, ahogy versei elrendezésével közvetetten maga a
költő meghatározta, az 1850-1860 közötti évek jelentik. A Juvenilia százkét
verset tartalmaz, de írt, sőt publikált is ebben az időszakban több olyan
költeményt, amelyet művei elrendezése idején kihagyásra ítélt, de amelyek
közül sokat az Edizione Nazionale I. „Első versek" cím alatt közzétett.
A Carducci család s így a költő számára is nehéz, sőt tragikus mozza-
natokkal terhes volt ez az időszak: 1849-ben a kényszerű átköltözés Firen-
iébe, s innen a további állomások: Celle, Pian Castagnaio, Santa Maria a
Monte (ahol 1857. november 4-én öccse, Dante öngyilkosságot követett el,
nyolc hónap múlva pedig édesapja halt meg). Maga a költő iskoláit végezte:
1849-1853 között Firenzében, 1853-1856 között Pisában, az 1857-1858-as
tanévet oktatóként San Miniato al Tedescóban töltötte. Álláskeresés, alkal-
mi munkák után 1860. augusztus 18-á n elfoglalta a bolognai egyetemen
tanári állását, amelyet élete végéig nem hagyott el.
Nehéz, olykor tragikus családi körülményei nagyon szoros és közve tlen
„sszefüggésben voltak Itália és szűkebb pátriája, a Toszkán Nagyhercegség
történetével. A forradalom, melynek az apja (s a költő is már gyerekként)
meggyőződéses, tevékeny é s áldozatos híve volt, Bolgheriben érte a famíliát.
Miután 1847-1848-ban II. Leopold nagyherceg engedményeket adott alatt-
va lóinak, 1849 januárban távozásra kényszerült, de már 1849 májusában
visszatért, és visszaállította a korábbi állapotokat. Bolgheriből Carducci
loktoi-t a nagyherceg hívei bírták távozásra: éjszakánként a lakásba lövöl-
döztek, ami ellen a hatóságoktól védelmet nem kaptak. A nagyhercegség
· ukása, Garibaldi győztes hadjárata, majd az Olasz Királyság megszületése
már Toscanán kívül érte a költőt és családját. Az egyetemen olyan tanár-
nak a helyét foglalta el, aki nem volt hajlandó letenni az esküt az Olasz
Kirá lyság mellett.
A pályakezdő Carducci neveltetése és egyéni fejlődése alapján is a ri-
orgimento híve: az olasz egyesítésé, a függetlenségé és a szabadságé. Le-
l ső verseivel már (koraérett) gyerekként tudatosan kapcsolódott bele a
kortá rs olasz irodalomba, s annak azt az ágát, irányzatát kereste, amely
)sszhangban á llt örökölt és kibontakozó politikai gondolkodásáva l. Már
tizenkét éves gyerekként, mielőtt iskolai intézménybe tette volna a lábát, a
Ls orgirnento, a forradalom szelleme ihlette: „ 184 7-ben, a risorgimento ta-
vaszán a k első fényei láttán kezdtem verseket írni ... Bolgheri kasté lyának
' lfogla lása (melyet Nápolyi László hajtott végre): első része próza, majd
lel ává k . végezetül terzinák. .. Ének Itáliához terninákban ... s egy másikat
/Jolg heri népe ne vé be n , a m ely Leopold nagyherceget magasztalta, amiért
vc rL a dott a polgá rok kezéb e a N emzetőrség létrehozásával, hogy vé-
lclrnczzé k a h aza fü Mc l l c n R(:~é l. " ( I) lclézc tek sorát le h etn e hozni m ég:
l 11
gondolkodásának orientációját jelzik, ez a későbbiekben sem változik, csak
gazdagodik és érlelődik. A pályakezdő Carducci költészete szerves része lett
a risorgimento irodalmának, s ez adja a jelentőségét. De persze alapja, ma-
gyarázata későbbi költészetének is, nem szólva arról, hogy a százkét költe-
mény között van jó néhány eredeti és tökéletes, önmagáért beszé lő alkotás
is.
1. Accademia dei Filomusi
Az irodalmat Carducci a kezdő Carducci is, a: közösségi, a nemzeti élet r é-
szének tekintette, s maga is kezdettől kisebb-nagyobb közösség tagjaként,
mintegy annak nevében művelte . Tizenhat éves múlt, amikor iskolatársai-
val 1851-ben létrehozta az Accademia dei Filomusit, „irodalmi t ársaságot,
amilyenek országszerte működtek. Pratóban Filogatti néven, Firenzében
másik kettő, Filocritici és Filodidaci, Sienában a Callofili". (2) Carducci volt
első elnöke, s a társaság feladatául azt tűzte ki, „hogy terjessze a kultúrát,
hogy tagjai egymást kölcsönösen a nagy eszmék iránti odaadásra nevel-
jék„. és mindenekfölött arra, hogy segítsék életben tartani Itá lia nagy,
szent n evét, amelyet annyian káromolnak és megtagadnak". (3) „Az olasz
irodalom jelenlegi állapotáról és az Accademia dei Filomusi céyairól" tartott
elnöki beszédében 1852-ben olyan gondolatokat tud megfogalmazni , ame-
lyekhez - mutatis mutandis - a késői Carducci is hű maradhatott. „A Mú-
zsák, azaz a költészet, a haladás és a civilizáció képviselői minden nép
számára és minden időben. " (4) A szóhasználat is, a gondolat is klasszicista
gondolkodásban gyökerezik. Elítélte a korabeli romlott erkölcsöket, s ez az
ítélet, ha módosítva is, szintén végigvonul költészetén annak egyik alap-
motívumaként. S elítéli mindenekfölött „a haladó és csak a népszerűséget
hajhászó romantika erőltetett könnyedségét, szellemi kisszerűségé t és főleg
a franciákat utánzó elvtelenségét" . (5) De a romantika, amit Carducci eb -
ben az időben elutasított, az idegenek utánzását jelentette, s aminek nevé-
ben tette , a klasszicizmus: számára igazában a nemzeti eszmét tartalmaz-
ta. Carducci klasszicizmusa Leopardi, Alfieri, Dante, Petrarca követését s a
latin költészetet jelentette; romantikaellenessége pedig mindannak az el-
vetését, ami külföldi; egyik nagyon korai megnyilatkozásában p éldául még
Shakespeare-t is. Az irodalmi irányzatoknak ezzel a sajátos, Carduccira oly
jellemző értelmezésével összhangban áll az a tény, hogy ebben az időben írt
verseiben majdnem egyenlő arányban találhatók meg a klasszicizmus é s a
romantika formai és főleg tartalmi elemei. Az 1851-ben írt Magánosan su-
han hqjóm (Passa la nave mia) életérzése iskolapélda lehetne a rom antiká -
hoz:
De éggel is, tengerrel is keményen
néz szembe szellemem, s harsogva zengi
árboc és szél zúgása ellenében:
„ Gyerünk ajeledés ködülte, messzi
kikötőjébe, a halál fehéren
fénylő szikláira! Gyerünk, evezni!" (6)
A launda spirituale pedig a romantika k edvelt verstipusa, a Carducci ko-
rabeli roma ntikáé is. Korai szonettjeiben, amelyekben legtöbb a spontane-
itás , Leopardi hatása semmivel se kisebb, mint Alfierié vagy éppen Petrar-
cáé. Például a Mélységes , végtelen, magányos éjjel... (Profonda, solitaria,
immensa notte) kezdetű. Ami vitathatatlanul klasszicista elem költészeté-
ben, az a mitológia. Idézett „akadémiai" előadásában elvileg is védelmébe
veszi a mitológiát, illetve annak felhasználását a költészetben és éppen a
romantika ellenében, s korai verseiben a klasszicisták módján él is vele; de
tele van mitológi a i elemekkel a Barbár ódák költészete is. Részben az
Accademia dei Filomusiban végzett munkájának köszönheti felvételét a
Scuola Normale di Pisába is. 1853-ban, az utolsó firenzei tanév végén a
Tasso emlékére rendezett ünnepi ülésre írta meg s olvasta fel Tassóról írt
tankölteményét. A klasszicizmusnak ezt a jellegzetes műfaját a fiatal Car-
ducci kedvvel művelte már korábban is, s később a pisai években is , a
megírtaknak töredéke csak, ami belekerült közülük a Juveníliáb a. Az emlí-
tett „akadémiai" ülés meghívottai közt volt a Scuola Normale akkori r ekto-
ra , aki a felolva sás hallatán javasolta a fiatal költőnek, hogy pályázza meg
a pisai ösztöndíjat. így került az 1853- 1854-es tanévben Pisá ba. De a
„Filomusi"-t továbbra is a m agáénak érezte, s tevékenységében Pisá ból is
részt vett, bár részvétele magától értődően egyre ritkább, a kapcsola ta egy-
re lazább. Az itt képviselt és vallott szellemiség az Amici peda nti harcaiban
immár pontosabban megfogalmazott, kiérlelt elvekkel s az alkotásokba is
á tültetett gyakorlattal újraéled .
II. Amici pedanti
Ugyancsak társaság, s ugyancsak Carducci alapította, habár jóva l szűkebb
körű. Megalakulása a pisai évekre esik.
Maga a Scuola Normale tananyagával, tanáraival, oktatási módszer eivel
n em nyerte el Carducci tetszését. Amikor barátja, Chiarini (maga is egyike
a z „a mic i pedanti"-nak), pályázni aka r Pisába, igyekszik mindená ron lebe-
zélni: „„ .a latinta nár fecsegő „. ami a görögöt illeti, van két oktató, aki tud
örögü l. de a n élkül h ogy megtanítanák a nyelvtant, azt szeretnék, ha fel-
is mernéd az aorisz to szok a t és ei?véb i e-eidőket, de az is teni görög irodalom
filozófiájáról, Athén dicső koráról, az okokról, amelyek ihlették ezeket az
isteni műalkotásokat, e költészet rendszeréről és formáiról, a latinnal és az
olasszal való kapcsolatáról semmit se hallani, csak az igéket kell ragoz-
nod .. . a tananyag száraz, az oktatás üres és unalmas , elavult módszerek,
nincs kutatómunka. Egyetlen előnye, hogy tanári diplomához juttat negy-
ven líra ellenében." (7)
Carducci azonban a három pisai évet nem tékozolta el: írt verseket, vég-
zett irodalmi kutatásokat. Már megjelent néhány írása, némi keresethez is
jutott, amire a nagyon szűkös családi körülmények között szüksége is volt.
1854 elején ismerte meg Pietro Thouart, aki a Családi Lapok (Lettere di
Famiglia) munkatársául fogadta . Megbízta egy olasz és egy latin antológia
elkészítésével. Pietro Thouar egyre szorosabban kötötte magához Car-
duccit, s vele együtt barátait is, akik magukat egymás között „amici pe-
danti"-nak nevezték. A „pedanti" jelző mindnyájuk klasszicista vagy ponto-
sabban romantikaellenes beá llítottságára utal, s irodalmi csoportosulássá,
irodalomtörténeti mozgalommá az 1856 nyarán kirobbant irodalmi viták
sora tette. Május végén jelent meg Braccio Bracci nevű livornói költő Virá-
gok és tövisek (Fiori e spine) című, romantikus szellemű verskötete, s elő­
szóként Guerrazzinak, a híres regényírónak egy korábban írt levelét hozta.
A kötetet először Gargani majd Chiarini bírálta egy-egy cikkben, a nyár
folyamán pedig (Carducci vizsgái után) az amici pedanti „Diceria" (Pletyka)
címmel kiadott füzete a Virágok és tövisek bírálatának ürügyén m eghirdette
a maga irodalmi programját. A Diceriát válasz követte (Sudiceria: kétértel-
mű, jelentheti azt, hogy piszokságok, de érthető úgy is, hogy Su Diceria,
azaz a Pletykáról), ezt az Amici pedanti részéről egy Giunta alla derrata
(Ráadás vagy Repeta címmel lehetne visszaadni), s további támadások és
ellentámadások versben és prózában. Amikor az Amici pedanti társasága a
romantikát támadja, valójában annak itália i és második generációját érinti
alatta, s amelyet semmiképpen sem lehet azonosítani a század első felében
kibontakozó romantikával. Carducci elveti a romantikát, „amennyiben az
morálisnak tartja mindazt, ami igaz az emberi tettekben és viszonylatok-
ban, még akkor is, ha az rossz és rút a természet rendje alapján; és
amennyiben az szubjektívvé tette a moralitást, elutasítva az erkölcsi törvé-
nyek objektivitását." (8)
III. Rímes versek
Az Amici pedanti iroda lmi csatározásai végső aktusának tekinthető Ca r -
ducci első önálló verskötete, a Rímes versek, amely 1857. július 23-á n j e-
lent m eg S a n Miniatóban, száznégy oldalon, tartalma huszonöt s zone tt és
tize nh á ro m ca nli. A kötetet, a melyet Leopardihoz és Gio rd a nihoz szó ló
vá nl á ss;Jl ny llo ll meg, a kl a sszic izmus szell em isége h a q a á t. Az irod a lrn á -
18
rok részéről nagyon változatos fogadtatásban részesült. Niccoló Tommaseo
a leh ető legkedvezőbb véleményt írta róla, Pietro Fanfani pedig szolgai
utánzást és homályosságot vetett a költő szemére.
Carducci első kötetének irodalomtörténeti jelentőségét szinte minden
kutató elismeri, s ez a korabeli irodalommal való tudatos szembeszegülés.
Ezekben az években az olasz romantika elvesztette vitalitását, átitatta a
katolicizmus és a provincializmus, és a helyi uralkodó körök szolgálatára
rendezkedett be. „A mai irodalom néhány sqjátosságáról" (Di alcune condi-
zioni d ella presente letteratura, 1859) című tanulmányában erről a költő a
következőket írja: „Ennek az iskolának alapelve: a hit; így filozófiájában
visszatér a Szentatyákhoz, a költészetben pedig a középkorhoz; eretileg
a rra törekedett, hogy a valóságot ragadja meg, de csakhamar elkalandozott
tőle a miszticizmusba és a szentimentalizmusba, az értelem és az érzelem
zsákutcájába." (9) Még Thovez, a költő legelszántabb ellenfele is elismeri
egy irodalmi forradalom szükségességét: „Carducci fiatalkori költészete a
romantikusok , az idegenmajmolók elleni lázadásként született." ( 10)
A Rímes versek megjelenésekor a megtámadott irányzat képviselői azon-
na l és nagyon hevesen reagáltak, s az Amici pedanti, Carducci baráti köre
· s a romantikusok közötti csatározások hosszú ideig eltartottak. Carducci
t á madása tehát indokolt volt és szükségszerű, más kérdés azonban, hogy
mit nyújt, értékesebb-e, követhetőbb-e, csírája lehet-e, lehetett-e egy iro-
d a lmi megújhodásnak. A romantikusok klasszicizmusellenességével , ame-
lye t ő gyökértelennek tartott, a hazai klasszicista, reneszánsz és római ha-
ományokat, a katolicizmussal pedig az antik pogányság eszméjét és
k ultúráját; a szűk látókörű provincializmussal a múlt végtelen horizontját,
z idegenutánzással a nacionalizmust állította szembe, s ezekből az ele-
m e kbő l a lkotta meg a maga programját, irodalmi teóriáját, amelyhez eleinte
tönösen, de csakhamar tudatosan is ragaszkodott, s amelyhez jó tíz
n át tartotta magát. A fiatal Carducci az irodalmat a nemzeti hagyomá-
n yok összességének tekinti: az egyes generációk feladata az, hogy ebbő l
merítsenek, ezt felhasználják, s éppen ennek mértékétől függ egy-egy kor
irodalmának mélysége, tartalmassága, gazdagsága, hűsége. A Rímes versek
n e tt prológusa - a kis kötetről szólva - így fogalmazza meg ezt a prog-
rnm ot:
„ .. . de így szeretem én, kiben az élet undort,
és a szent Múzsa hő szerelmet ébreszt:
és mint sírkőre ráírom e pár sort,
- csak egy valaki lássa meg s elég lesz -
„Nép közt, mely méltatlan nevére, hű volt
Vergilius és Dante szelleméhez." (11)
g ra rn lényegében az utánzás programja. Egyik levelében egy szo-
köv etkező komm entá rt fü zi: „Úgy vélem, hogy ennek a szonettnek
... tök éle tesen ola sz: megta lá lod b enn e a c inquecentóra j e ll e m ző
1!)
vonalvezetést és nyelvezetet és igen sok Petrarcára emlékeztető fordulatot."
Lehetne még idézni a kijelentések egész sorát: Carducci arra törekedett,
hogy a régi költők stílusát minél hűségesebben utánozza; minél többet tu-
dott kedvenc költőitől átvenni, annál tökéletesebbnek tartotta művét. Ez a
program egy idő után azonban gátja lehet a költő fejlődésének, és megne-
hezítheti egyénisége kibontakozását; másrészt viszont rá kell mutatni arra,
hogy a régebbi irodalom e programszerű tudatos és elmélyült tanulmányo-
zása a legjobb iskola egy eredeti tehetség számára: Luigi Russo szavaival
„aspro tirocinio", nehéz inaskodás a költők mellett.
IV. A Juvenilia első öt könyve
A pályakezdő Carducci költészetét a maga egészében a Juvenilia tartalmaz-
za, amelyet maga a költő állított össze 1880-ban, amikor összes műveinek
sajtó alá rendezését elkezdte. Az 1857-es kötet versei vannak benne, és
más 1860-ig írt és közzétett darabok, összesen százkét költemény, beleért-
ve az 1866-ban írt verses Prológot és a négysoros Búcsút (Licenza) . A Ju-
venilia közzétételéről akkori tanulmányában is vall: „Ha ma kellene dönte -
nem. hogy a Juvenília verseit ma, ha korábban nem jelentek volna meg,
közzétenném-e vagy nem, némi töprengés után úgy döntenék, hogy egyet
sem publikálnék: nemcsak azért, mert alacsonyabb szintűnek tartom őket,
hanem mert nagyrészt annyira ellentétesek a költészetről vallott felfogá-
sommal; a költői művészet az évek folyamán egyre fennköltebbé, emelke-
dettebbé vált szememben, s ehhez mérten szégyellem, s magamhoz mél-
tatlannak érzem az efféle rímfaragást." (12) („Rimeria") De a verseket meg
nem jelentté már nem tehette, másrészt illusztrálni akarta a saját fejlődé ­
sének az útját, s nem utolsósorban mert a romantikának azt a típusát,
amellyel szemben ezek a versek születtek, s amely 1880-ban is élt, a költő
változatlanul elutasította.
A Juvenília hat könyvből áll, a versek hat nagyon különböző típusát
tartalmazza, kiemelve ekként a fiatal Carducci költészetének legfontosabb
témáit, formáit és műfajait. Mellesleg a felosztásban is a költő klasszicista
mentalitása tükröződik. A második könyv tizenkét verse jellegzetesen klasz-
szicista alkotás: ünnepélyes, formailag tökéletesen kidolgozott ódák a mű ­
faj klasszicista szabályai szerint. Hasonló módon klasszicista ihletésű a
negyedik könyv ugyancsak tizenkét darabja: tanköltemények a költészetrő l ,
a nnak különböző korszakairól és alakjairól, s a maguk korában, a m egírá -
suk idején nagy megbecsülést, elismerést szereztek a költőnek: Homérosz.
Dan.te, Beatrice, hogy párat téma és cím szerint is említsünk. S h a n e m a
költésze tről szólnak, a klasszicizmus követendő eszméit fogalm azzák m eg .
Az ötödik könyv tizenként „sonetto codató"-ja ugyancsak szorosa n k a p cso-
lódik az ih le Ló körülményekhez, Ca rducci h a r caihoz: szatír a mindahá n y , s
a ro111a1 d l l ui ~m lrn l. iJl c tve egy-egy roman tiku st t á m nd b enn e a k ölLő . Neve t -
ségessé teszi: de ez a műfaj sem itt, sem a későbbiekben nem volt erőssége
a költőnek.
Az első és a harmadik könyv szonettjeit (huszonegy-huszonegy darab
mindkét könyvben) nem közvetlenül irodalmi harcok, irodalmi programok
ihlették, s tán éppen emiatt legélőbb részei a Juveniliának. Az első könyv
darabjai nagyrészt személyes ihletésűek: szerelmet, szomorúságot, kiáb-
rándulást fejeznek ki. A Juveniliának ez a része a későbbiekben is folytató-
dik, állandó eleme marad Carducci költészetének. Erre utal az is például,
hogy egyik-másik szonettet a későbbiekben is feldolgozta, illetve átdolgozta.
.Az első könyv első darabja, az „Ó csicseregve szálló ... " (Peregrino del ciel. .. )
végleges és ezen a helyen közölt formáját 1866-ban nyerte el. De ezt a szo-
nettet megírta 1850-ben is Te, szomorú vándor... (Tu mesta peregrina ... )
kezdő sorral, s ez a korai változat a második darab ebben a könyvben. A
quartínák szövege nagyon hasonló: a vándor fecske, amelynek két hazája
van, s mindkettőben boldognak érzi, érezheti magát. Az eredeti, 1850 - ből
va ló változat terzinája ellentét: a költőnek egy hazája van, és semmi remé-
nye a rra, hogy ebben az egyben is boldog lehessen: ez a Juvenilia Car-
luccija. Az 1866-os változat zárása teljesen eltérő: a vándorlás motívumá-
hoz így kapcsolódik:
„ ... ha
oda szállsz, hol tengerparthoz ér le
az Appennin: márvány s olajfaerdő
színezte drága dombjaimfölébe,
álj meg, mert házikót rejt ott a lejtő,
s ha nincs az új gazdának ellenére,
köszöntsd nevemben is, örök csicsergő . (13)
Az elhagyott és visszavágyott szülőföld motívuma, amely a ké sői Car-
ll.tccira annyira jellemző .
Fő l eg az első könyv darabjaiban egyértelműen kimutatható a költő ked-
venceine k a hatása: Dante, Petrarca, Alfieri, Foscolo és Leopardi. Nyilván-
vnló a dantei hatás az Akkor szép kedvesem .. . (Bella é la donna mia .. .) kez-
lctü szonettben: de a verset lezáró terzinák érzékisége már szinte a Lina-
Je m hangulatát idézik:
S tündökletes, mikor lehqjtva rózsás
nyakát csókra nyújtja a tétovázva
nyiladozó ambróziás mosolygást.
Keblén és kwjai között halálba
mennék, és nem gyötörne gond, szorongás!
Ne m vonzana, ó ég, a menny varázsa.(14)
() 1

Petrarcai ihleté sű az Izzó delek, sugárzó naplementék ... (Candidi soli e
riso di tramonti), de Petrarca melódiája mellett Carducci természetérzése ,
a m ely késői költészetének lesz jellemző vonása s egyik legnagyobb s egyben
legeredetibb ért éke, átütően eredeti ebben a korai versben is: mindkét
quartina harma dik és n egyedik sorára érdemes felfigy elni:
Izzó delek, sugárzó naplementék,
széljárta, barna erdők mormolása,
miközben e rre, arra dudorászva
hegyi patakjálja zöld szélű m edrét,
és H eszperusz, ki az égboltrafellép,
s a k ékre rózsaszínt hint szét sugára;
s holdfény: utakfehérlő némasága,
s a tavakon ingó-bingó tükörkép„. (15)
De eredeti a szonett lezárása is: a barátság és a szerelem, főleg a barát-
ság motívumával. Az Öröm gondolni rád, ó drága tajék ... (0 cara a l pensier
mio terra gentile) kezdetűben mindenféle külső hatás elhalványul. Igaz, ezt
a versét fiatals ága egyik vagy inkább a legfájóbb élménye , Dante (öccse) és
éd esapja halá la ihlette:
Öröm gondolni rád, ó drága tajék,
amint a tiszta, kék magasba törve
rendíthetetlen állsz, derűs királyként
tekinlve az Amó melléki völgyre,
mosolyod száll az égre, és a tág ég
derűje rád : eláraszt fénye, hője;
a tavasz és szellője víg ajándék
gyanánt ad zöldet dombra és mezőre.
Hozzád e csúf télből szomoru lelkem
szárnyalva szállana: már rég tiéid
szüleim is, tieid mind a ketten,
s öcsé m is, a rögök ölelve védik,
kitől míg haldokolt, én nem vehettem
búcsút sem. Ó egyedül élek én itt! (16)
A verset lezáró szomorúság egészen más, mint a romantikaellen es elé-
5ed etlen ség a romlott, erkölcstelen Itá lia miatt, ami a fiatal Cardu cci egyik
legfőbb m o l ívu ma különben. Ez már az a fajta szomorúság, a m ely u gyan -
csa k Cnrd1 1<T I f'(' d11cori és ö regkori költészet e egészé:n ú lvon uL E nn e k ;.1
költeménynek az érett párja lesz majd a méltán híres Ó drága taj, ahonnan
büszkeséget„. (Traversando la maremma toscana). Hogy a hasonlóság ér -
zéke lhető is legyen, idézzük teljes egészében ezt a verset is:
Ó drága taj, ahonnan büszkeséget
és harcos éneket hoztam csatákra
k ész szívvel, melyben olthatatlan égett
szerelem és düh, végre valahára
viszontláthatlak! Emlékezve nézlek
mosolygás, könnyezés közt tétovázva:
száguldó álmaim nyomába lép ek ,
s m egejt az ifjúság tündér varázsa.
Hiába volt álmodnom és szerelnem,
mindig futolt am célba mégse értem ,
s maholnap már elér a vég. De lelkem
mindig békét talált a messzeségben
ködöt pipáló dombok s gyöngyszemekbe n
csillámló rónaság üzenetében.
Lehetne folytatni m ég: minden d arabban felcsilla n Carducci érett, n agy
költés zetén ek egy-egy vonása, mozza n ata. Ezekben a versekb en a klasszi-
ista versszerkesztéshez való iskolás ragaszkodás sem zavarja az olvasót,
m ely ragaszkodás n éha a nnyira észr evehetetlen , hogy kutatni kell utána.
Nemegyszer fölcsillan b ennük a romantika: akár a képalkotásb an, akár a
versekben kifejezett életérzésben, Leopardi közvetítésével va gy anélkül.
ld éztük m á r a Magánosan suhan hajóm„. kezdetűt: Petrarca hasonlóan
1nduló verse variánsának látszik, de a terzinák alapján romantikus költői
a ntológiába is be lehetne venni.
A h a rma dik könyv darabjai talán irodalmibbak: hiszen m ajdnem va la-
m ennyi költői arckép. Szubjektivitásukat az adja, hogy a költő kedvenc,
igazán szeretett költőiről szólnak: az irodalmi élmény Carducci számára
· ppolyan e rőte ljes , személye s élmény volt, mint bármilyen más érzelem.
~ nn e k a folytatása is megvan a késő bbiekben : élete minden korszakában
irt költőkrő l , írókról szóló verseket .
Annak bizonyítékául, hogy a Juveniliának, a Juvenilia egy részén ek
m ennyire szerves folyta t á sa Carducci késő i költé szete, akár a Másféle rímes
rselc (Ríme nuove) is , legyen szabad egy példát hozni. A kötet hetedik
la ra bj a az É_üel. „ (Di notte) című s zon ett. Első m egfogalm azása s első sza-
lrnsza i 185 l -bő l va lók. Foscolo- , illetve Leiopardi-utánérzésnek indul, s
i)c tl lc n c ::i JLwenilia e l ső k ön yvébe , d e a z 1874 - ből való befej ezés, annak
111 cr('sz <':s b o nyo lult ll 8so n·1n tn ered etivé t esz i a b ev eze tő soroka t is:
f j l
•
 Csak óriás lepled sötétje fed be re . sarkköve, b á rhogy nevezzük is , a legfontosabb eleme. A két szonett-
minden rút s vad viszályt, s a szenvedésem ·orozat a két forradalmat úgy mutatja be, ahogyan a költő látta. A sorozat
l s ő két darabja , A Santa Crocéban (ln Santa Croce). Ismét a Santa
benned csitul csak, éj, s ha rejtekedbe
hívsz, mind, ami szívem mélyén van, érzem.
rocéb a n (Anche in Santa Croce). Foscolo D ei Sepolcri (A sírokról) allúziójá-
vn.1 indul: az olasz egységért folyta tott minden korábbi harc végső eredm é -
11 veként mutatva b e az 1859-1860-as, végre győzelmes h á borút. Erőteljes
Mily megnyugvás vár rám? A hevületre,
kben (s ezek ugyancsak fölidézik a <;a ira stílusát) mutatja b e a hábo-
mely bennem ég, hogy lesz itt enyhülésem?
1 (1l elin dító osztrákok k egyetlenségeit (Az oszirákok Piemontban, Gli aus-
Nyomasztó gondjaim hogy emeled te
i 1 lnci in Piemonte). A következő kiemeli az olasz egységért foly tatott harc
szárnyalni örökben és semmiségben? ••1•.y tk legnagyobb a lakját, úgy hogy fölidézi harcai közül az általa legdi -
r 11()bbn ek tartottat, Róma védelmét: Giuseppe Garibaldihoz. Monumentális
Ó éj, én nem tudom, miféle érzet l 1\ pokkel festi le az első győzelmes csatát (Monte be llo). A bqjnokba n (Pa-
ez az öröm, hogyjóslat-e vagy ábránd, l11u l 1•0 ) Viktor Emánuel a la kját rajzolja meg: mint ki személyesen is fősze­
melyben dühöt s kínt elfelejt a lélek: . · volt az egyik jelen tős ütközetnek, s mint aki Gariba ldi m ellett a z
ség m á sik nagy a lakja. Külön szone tt jeleníti meg a háború döntő
vágylak, mint csecsemő, aki sirását j (tl . az 1859. június 4-i magentai csatát: Magenta, amelyben kiem el-
nem tudja abbahagyni s csak a vénhedt rep jutott a francia támogatás szerv ezőjének , III. Napóleonnak, akit
1 ; 0 1Ll l iCC I „cesa r e cinereó"-na k nevez, olyannak, aki önzetlenül s önként ad
nagyanyja kebelén leli meg álmát.
'.'j il11(•gd a h elyes és igaz ügynek. Külön szonettet kap Bologna és Modena,
1

1 1 í 1 vi1ros, mint amelyek korábban is, d e 1859-ben is magukénak vallot-

i fil l 111. o lnsz egység ügyét: „di martiri e d'eroi famoso nido" , „ahol mártírok
V. A Juvenilia hatodik könyve h ősö k élnek" . Ugyancsak külön szonettben magasztalja, a San
IH\11, a h á ború egyik utolsó , győztes csatáját: „su quel colle a le
ll ll irn c vien e" - „végsőkig küzdeni azon a lankán". Hatalmas erőve l,
Indokolt. hogy kiemelten fogla lkozzunk a Juvenilia hatodik könyvéve l, ,,,, 1il t'lit•llr•I b61yegzi meg az olasz egység Ausztria m ellett m ásik nagy ellen-
amely tizennégy szonett mellett a Viktor Emánuelhez írt canzonét tarta l- ~J'. 1 111 •!\, 11 prí paságnak a szerepét h á rom szonettben is: Perugia m egtorlása
mazza, két ódát Alla Croce di Savoia címmel, s végezetül a Pohárköszöntő 1 ; ;; ·,.~„ i-11 1 (P<•1· le; s lragi di Perugia) ; A kiközösítés (La scomunica) ; A papok
(Brindisi) és A népgyűlés (Il plebiscito) című settenariókban (hetesekben) !H'!' del prcl.i) , m ajd a pápaság hata lmi érdekek diktá lta politikájá-
megírt dalokat , összesen t eh át húsz költeményt. Figyelmünket azonb a n i 11ll H'ó ll !1Ju a va ll á st. mint a m elynek alapelvei az egységesítés eszmé-
elsősorban a tizennégy szonettre fordítjuk, a másik hat kevésbé különbözik „ 1 W ' l l l JH'cllg <t pá p a i é rd ekekkel á lln a k összhangban: Isten szava (Voce
a második és a negyedik könyv klasszicista stílusú műveitől. rnzn lo l lezáró vers címe u gyanaz, mint az elsőé. A Santa Crocé-
Külső okok is indokolják, hogy kiemelten, a többitől elválasztottan k e - 11 11 lu'\rn n lJ séggel , h ogy ez u tóbbinak alcíme is van, az olasz egység
zeljük: az első tíz szonette t 1859 . május-júniusban írta, a további négye t 11 111 k 11 cl(llu m a : 18 6 0. június 4. A zöld- fehér-piros szimbolika sze-
1860. február-június között: időben szorosan együvé kapcsolódnak. D c 1111 l 111 l 1111os Hlka lmazás á va l uta l az olasz egység m ég megolda tla n
összekapcsolja őket a közös tém a is: közvetlenül az olasz egység e seménye i 1 1 i ii l'f'l"ll 1í V1•l!' i1 C'<' és Ró ma kül ö ná llá sára . Idézzük:
ihlették ezeket a műveket, az egységesítés anyagát vagy inkább élménye it
dolgozza fel a költő. Ebben a tizennégy szonettben több világosan kimuta t
ható valóságelem va n , mint a Juvenilia összes többi költeményéb en egy ü l
tesen.
A korábbia kban h a ngsúlyozottan kerestük a kapcsolatokat a korai ve r
sek és a késői a lkotások között: ezt tesszük itt is. Carducci kötetének ez t 11
ciklu sát úgy tekintjük, mint közvetlen előzményét, korai párját a huszo 11
h á rom évvel később, 1883-b a n írt müvének, a <;a irána k. Ez a szon c l l
orozal az o lasz forra d a lom <;a irája, amint a későbbi a fr a n ciáé . A fra n ci11
1 rl
f'orracl a lo 1n Is, n:t.: ola s z egyséll is Carducci eszme rc ncl s'l.td nd c az ri. la ppll 1 •
 Akár az Alpok szűz hava, fehérlett
és szállt, szállt, mártírok galambja fenne n Nem jelentett ez sem elvi és még kevésbé gyakorlati elzárkózást - különö-
a harmadik, s Szicíliafelé kelt. sen így lesz 1860 után - a romantika egészétől. Klasszicizmusa (a fiatal
Carducci másik fontos vonása) ugyancsak sajátos: Carduccinak nem az
S így szólt:: ha lcürtömön ujjongva zengem, arisztotelészi poétika volt a mintaképe, hanem a teljes görög-latin-olasz
hogy oít a zsarnokság már semmivé lett: irodalom, amelynek egyébként professzora, 1860 körül már elismert tudósa
volt. S ez a XVIII. századi klasszicizmusnál sokkalta tágabb , sokkalta szé-
indulj! Te Róma, s te Velence ellen.
lesebb. A Juvenilia időszakában megfogalmazott, kikristályosodott elveknek
és a m egvalósított gyakorlatnak az elért eredmények m ellett még n agyon
Érdemes megjegyezni, hogy megírásuk idején e költeményeket külön la-
sok eladdig rejlő lehetősége maradt: ezek megtalálása, kimunkálása és per-
pokon, mintegy röplapként jelentette meg a költő, s igen nagy népszerüség-
sze Carducci költői tehetségének az ereje lesz az alapja további egyre ter-
nek örvendettek.
mékenyebb útkeresésének, s a 1870-es években nagy költészete kibontako-
Igaz, hogy a szonettsorozatban a polémia olykor nyersen jelenik meg, s zásának.
ilyenkor inkább a Jambusok és epodoszolc kevésbé élő darabjait idézik; igaz
továbbá, hogy a korábbi hazafias költészet elcsépeltnek tekinthető kelléktá-
rából többet is felhasznál (megj egyezzük azonban, hogy ez utóbbi állítás
inkább az általunk mellőzött hat költeményre vonatkozik nagyobb mérték-
ben). de újra hangsúlyozni kell a valóság beleépülését költészetébe . S en-
nek a ténynek Carducci késői költészete kialakulásában is döntő a fontos-
sága. A szonettsorozat tehát fontos állomás is egyben Carducci költői fejlő ­
d ésében. Stílusa a Juvenilia valamennyi darabjánál oldottabb: ha jelen
vannak is a klasszicista elemek, alkalmazásukat mondandójának aláren -
deli. Képalkotá sát, fantáziájának szárnyalását akár romantikusnak is le-
h etne mondani.

VI. Összegezés

a rducci 1850-1860 között is (tizenöt éves korától huszonöt éves koráig) a

korszak irodalmi életének egyik legjelentősebb alakja. Az általa szervezett
mozgalmak vitái és a viták során kibontakozó programja alapján szemben-
á llása is, elvi és gyakorlati alternatívája is tisztánlátásról, igen magas szín-
vonalú művészi és erkölcsi magatartásról tanúskodik. Különösképpen igaz
.;z, h a a Toszkán Nagyhercegségre gondolunk, ahol Carducci élt, tanult és
dolgozott; de erre kell gondolnunk, hiszen ebben az időszakban Itália még
megosztott volt. 1860-ban ez az időszak lezárul, 1860-tól Itália sorsa is,
rclucci egyéni élete is t eljességgel új körülmények közé kerül. S zinte azt
mondhatjuk, hogy 1860-ban kezdődik Carducci második pályakezdése.
A Juve nilia időszaka ugyanakkor szerves része Carducci telj es költésze-
1én ek . Megújítása indokolttá vált ugyan 1860-ban, de ez a megújhodás
íolytatása is volt addigi költészetének. Ki kell emelni, hogy romantikaelle-
n es beállítottsága (Carducci legszembetűnőbb és leghangsúlyozottabb vo-
nása) csa k a romantika egy bizonyos fázisát, egy bizonyos formáj át é rinti ,
azt 8m ely a Toszká n Nagyh ercegség hivatalosnak t ekinth e tő stílusa volt.
 Az útkeresés évei Carducci költészetében
(1867-1872)

Carducci költői pályafutásának egyes szakaszait a kutatás általában azo-

nosította az egyes kötetekkel, ahogy azokat a költő végleg elrendezte: a
Juvenilia, a Levia Gravia, a Jambusok és epodoszok (Giambi ed epodi) kora.
Még az életrajzok is követték ezt a korszakolást, így Piero Bargellini, ( 1) de
Saponaro (2) könyvében is észrevehető. Van persze alapja ennek az eljá-
rásnak, de mivel versei elrendezésében a költőt el sősorban műfaji és tema-
tikai szempontok vezették, nem pedig a kronológia, pontatlanságokat is
redményezhetett. Mario Biagini (3) „biografia criticá" -ja, „alkotói életraj za" ,
m ely a Mursia „Strumenti per una nuova cultura" sorozatában jelent meg,
p é ldaszerű alapossággal, évről évre haladva dokumentálja Carducci életét
;s munkásságát, s amelyben egymás mellett állnak ugyanazon időszak
la szországi történései, a költő életének szinte naplószerű pontossággal és
részletességgel rögzített eseményei, valamennyi vers és tudományos mun-
l<a. összes tanári és politikai m egnyilatkozása, beleértve a levelezését is,
l e h e tőséget ad a Carducci-pályakép pontosítására és finomítására.

I. A Jambusok és epodoszok létrejöttének körülményei

mbusok és epodoszok két könyvének tizennégy-tizennégy verse, a hoz-

rtozó Prológ s a két könyv közötti Előre! Előre! („Avanti! Avanti!") való-
l>nn szo rosan együvé tartozó alkotások: kivétel n élkül az olasz egység egyes
n1 ozzanataihoz közvetlenül vagy közvetve. kapcsolódó költői reagálások. S
hobár Carducci alapvetően s egész életében közéleti egyéniség, igaza van
IJn rge llininek abban, hogy a bologna i környezet, ahova 1860. szeptember
26-i kin evezésével került, erősí tette egyéniségének ezt a jellemvonását. „Míg
1r1rc nzéb e n csak fél szavakka l szoktak beszélni s egymás fülébe suttogva,
iő L időnké nt csak oda-odakacsintva, s a nagyhercegnek pláne csak elhall-
1 vagy ké tér t e lműséggel adtak tanácsokat, addig Bolognában nyíl-
zé llck pá pákkal és legátusokkal. s mindenki nagy hangon mondta
ílt uc tá n a véleményét, s folyt éjj el-nappal a vita dialektust beszélő
k közölt s a n ép között, a kik a piacról h azatérőben naponta ta lá l-
!. Ca rclu ccin a k rögtön m egtetszett a bologna ia knak ez
él rclu cci is pollt"izá lt. részt vett a v itá kb a n. írt új -
c'l 1n on clln nvll vf\ nosa n. vagy kinyo rnta lva kifü g-
ilc bol om1A i csoportj án a I

"!l
 (Fe lsinea). úgyannyira, hogy 1867 novemberében Emilio Brogli közokta-
tási miniszter Nápolyba áthelyezte, aminek realizálását Carducci csak úgy
tudta elkerülni, hogy ígéretet tett: „visszavonul a politikai élettől, és csak a
tanulmányaival foglalkozik".
Az ismert előzmények után 1861. március 17-én a Torinóban összeült
parlament kikiáltotta az Olasz Királyságot. Carducci költeménnyel üdvö-
zölte Az Olasz Királyság kikiáltására (Per la proclamazione del Regno
d'ltalia). „A vers a Monti képzeletvilágát jellemző motívumokat halmozza: a
szabadság ügyéért elesettek lelkei (pa pokéi és katoná k éi, tudósoké és mű­
vészekéi) gyülekeznek, hogy megmutassák vértanúságuk jeleit, s dalt zeng-
j en ek a hite által újjászületett Itáliához. A politikai és területi egység betel-
jesülésének csak két hiánya van: Róma és Velence." (5) A következő évek
történéseit azonban, főképpen a Velencéért és Rómáért folytatott harc ese-
ményeit Carducci fokozódó elégedetlenséggel és kiábrándultsággal szem-
lélte . 1876-ban visszatekintve erre az időszakra, maga Carducci így fogal-
mazott: „ 1860 a demokratikus monarchia híveként hagyott el, 1867 pedig
köztársaságivá tett". (6) Sokat idézett mondata ez Carduccinak, s a Jambu-
sok és epodoszok úgy is tekinthető, mint ennek a változásnak költői alko-
tásokban megfogalmazott története. Az elégedetlenséget és a kiábrándult-
ságot kiváltó események között első helyen áll a mentanai csata és annak
következményei. 1866 decemberében a két évvel korábbi egyezménynek
rn. egfelelően a francia csapatokat kivonták Rómából. Ugyanezen egyez-
mény egyik záradéka azonban megtiitott bármilyen külső beavatkozást.
Egy belső felkelés azonban lehetővé tette volna Róma csatlakozását az
egyesült Itáliához. A belső felkelésnek, a forradalmi megmozdulásnak erre
a lehetőségére alapozta elképzelését Garibaldi, ki tárgyalásai alapján joggal
vélhette , hogy III. Napóleonnak s a firenzei kormánynak sem lenne ellenére
ez a megoldás. 1867 nyara a készülődés jegyében telt el.
11. A Jambusok és epodoszok ihletői
arducci 1867 a u gusztusát Pieve Santo Stefanóban töltötte a Corazzini
salád vendégeként. A kötet első költeménye, A Tiberis-völgyi barátokhoz
(Agli am ici d ella Va lle Tiberina). A Corazzini fiúk garibaldisták voltak, s
k észültek a h a rcr a . De szeptember 24-én a firenzei kormány letartóztatja
Gariba ldit, majd Caprerára száműzi: ahonnan őrzőit kijátszva megszökik, s
az e lőké szített akciót elindítj a . Róma azonban nem reagált, a belső felkelés
!mara dt, s Garib a ldi. illetve parancsnokainak kezdeményezései elszigetel-
t ek m a radtak. A Scrrl s tori la kta nyát felrobbantó Giuseppe Monti és Gae-
La no Tog netti íorra cl a lmá r papokat elfogják, s egy év múlva, 1868. novem -
b e r 24-(' n kivégz ik: c lckor írta a Per Giuseppe Monl'i e Gae la no Togn.eUi című
a iro ll fi v6i·ck vezette he tvenfős önkéntes csfl pn i Vi lln Glori a ma-
.1l lrnpo ll se bei okoztá k h ri l:-11il l Clo v1111nt C'1 11rnl1nalc éf
J :11
Eduardo Corazzininek. Két vers: Per Eduardo Corazzini és Giovanni Cairoli
halálára (ln morte di Giovanni Cairoli). A Meminisse horret 1867 novembe-
rének első napjaiból azonnali reagálás a mentanai ütközetre, amely 3-án a
franci a csapatok közbelépésével s a garibaldisták vereségével ért véget , s
mintegy félezer garibaldista halálát okozta. A vereség oka a túlerő mellett
az új francia fegyver: „a chassepots (ismétlő) fegyver csodát művelt". (7)
Mentana még továbbra is ihlette Carduccit. A második évfordulón a „Nostri
santi e nostri morti" (A mi szentjeink és a mi halottaink) című verset írta, s
címével mindenszentek és halottak napja ünnepére utal. A Per Vincenzo
Caldesi, a vers címzettje maga is mentanai garibaldista, szintén ide kap-
csolható. A mód , ahogy 1870. szeptember 20-án Róma Olaszország főváro­
sa lett, forradalmi harc helyett megalkuvással, Carducci szerint s értette
Mentana hőseit. Három versben is írt róla: A Capitoliumra lépő Olaszország
éneke (Canto d ell'Italia che va al Campidoglio), Én, a győztes (Io triumphe!),
Ünnep és gyász (Feste ed oblii). A sort, legalábbis a Jambusok és epodo-
s zokban, az 1872. november 4 -én írt A mentanai csata ötödik évfordulójára
(Per il quinto anniversario della battaglia di Mentana) zárja le.
III. Napóleonnak jelentős szerepe volt a mentanai kudarcba n: közvetve
erről szól a négy francia témájú vers. Az n cesarismo a Cézárok élete című
könyv III. Napóleon által írt elöszavához kapcsolódik. A Francia Köztársa-
ág hetvennyolcadik (Per il LXXVIII. anniversario della proclamazione d ella
R.epubblica franceseJ és hetvenkilencedik évfordulóját (Versaglia) ünneplő
versek alapgondolata, hogy a „régi zsarnokok eltűntek ugyan , helyükre
azonban felfegyverkezve új despoták kerültek''. (8) 1873. október 27-én
~ rkezett a hír Franciaországból, hogy „monarchikus restaurációra t ett kí-
sé r.le tet Enrico Carlo Ferdinando D'Artois, akit hívei V. Henriknek nevez-
1clc". Erre reagált az V. Henrik koronázása (La sacra di Enrico Quinto).
A Jambusok és epodoszok további darabjai ugyancsak különböző politi-
i eseményekre való közvetlen reagálásként születtek. 1869-ben Bologná-
IJa n utcát neveztek el Ugo Bassiról, a 49-es bologna i szabadságharcos p ap-
ró l. A szon ett utolsó sorai az 1868. december 8 -ra összehívott vatikáni zsi-
11 a tra vonatkoznak:
Bologna ezzel az utcával emlék-
napján, ma felidézi s áldva áldja
kiátkozott papjának tiszta lelkét:
s habár a nagy zsinat nem invitálta,
maradjon, Róma, foglalatlan egy szék.
Balcói lcözt lesz Ugo Bassi árnya.
f\ Néunc1p i uers (On o mas l ico) az
s i ulca (Vi a Ugo Bassi) va riá nsa.
1HGn olcló lJC'l"é'lx n H kirá ly i re nd e l lé t rc hozot l Co mmi ss ione Ara ldica
lnrlo ll l\ l(•s l n 1w1n c s l cí 111 C' k ('s
tú rgy{1ba n. Ve rs<>. 8 La cons ulla
araldica kifejezi a költő nemességellenes érzelmeit. 1869 júliusában Velen-
cében felújították a tengerrel való eljegyzés (Nozze del mare) ősi hagyomá-
nyát. Versében Carducci szembeállítja a régi dicsőséget Custoza, Lissa szé-
gyenével. 1872. februárban Mazzini látogatása adott alkalmat a Mazzini
című szonett, márciusban bekövetkezett halála pedig a Mazzini halálára
(Alla morte di Giuseppe Mazzini) című vers megírására. A hatvanas évek
hírhedt korrupciós botránya a Micsoda gyalázat! (Heu, pudor!) és A messer
Cante Gabrielli di Gubbio ihletője. Dante-tanulmányai árnyékában idézi fel
az Isteni Színjátékból a templomrabló Vanni Fucci alakját, ahogy az előző a
Dantét hamisítással és sikkasztá&sal vádoló 1301-es firenzei podestá alak-
ját. 1861-ben a Don Chisciotte című helyi lap egyik cikke Carduccit tá-
madta, s a „barikádok és a bujtogatás gráciáinak költőjeként" aposztrofál-
ta: erre reflektál Némely ítéletmondóhoz (A certi censori) című verse. A gú-
nyos epodosz első fele a követendő példaképet idézi fel, a másodikban saját
magáról vall a költő:
"Van bőven érdemem, hithű szerelmem,
s lapom, mely gyakran együtt
említ Dantéval, minthogy mind a ketten
az eszmét énekeljük.
Csodálatos zengő szférákba szállok,
s a Múzsa jár előttem.
Lázongás gráciája, barikádok
rimája, tűnj előlem"'
Ekként széphölgyek, bölcsek és poéták
egyhangú véleménye
szerint nem illet engem a babérág.
No és? Ugyan ki kérte?
Én századok bércére szállok . ..
Az Egy olaszországi Heine-epigonhoz (Ad un heiniano d'Italia) Bernar-
dino Zendrini verseinek megjelenésekor készült. A Heinét fordító és Heinét
utánzó költővel korábban is vitái voltak az igazi Heine arcképét illetően . A
Jambusok és epodoszok legkésőbbi darabját, A Fadda-ügy kapcsán (A
proposito del processo Fadda) című verset a hírhedtté vált Fadda-ügy vál -
totta ki: Fadda kapitányt a felesége és annak szeretője meggyilkolta.
Érdekes, hogy a Jambusok és epodoszok mindkét könyvét olyan költe-
m ény zárj a le, a m ely n em támadó, hanem megbékélést hirdető; nem gu-
nyoros - iro niku s, h a ne m em elkede tt; n em kiábrándulást. h a n em optimiz-
mu s l s ugá ro;r,; Ceso re Pa renz o menyegzőjére (Per le nozzc di Ccsar e Pa-
rcn zo) ~i z vJ!yl k H /\ s;-:e relem énelce a m á sik. A m ár c inl íl (' l I Jlro l6g és az
Előre! Előre! eltér egy kissé a többi huszonnyolc darabtól: mindkettőben a
Jambusok és epodoszok ars poeticája nyer általánosabb érvényű megfo-
galmazást.
III. A Carducci-kritika kifogásai
Mint lá tható, s ezt szolgálta a részletező felsorolás, a Jambusok és epo-
doszok minden darabja azonnali és közvetlen reagálás , s mindegyike azon -
nal publikálásra is került. Említettük, mi módon: elmondta nyilvánosan
vagy kinyomtatva kifüggesztette. Ekképpen része lett Olaszország törté-
netének. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó Luigi Russo észrevétele:
„...Carducci lassanként azonosult a születő Olaszország történetével, de az
ő egyéniségének hibái és Olaszország történetének hibái úgy jelennek meg
számunkra, mint egyetlen és azonos jelenség ... Harc nélkül, mindazzal a
nyomorúsággal, hercehurcával, ami mindenféle harc kísérője, soha senki -
ből nem lesz se történész, se költő ... "
Velőmet őrlő szú gyanánt a gondok
rágják, nyomorúságból, szenvedésből
jakad, amit leírok és kimondok.
Az ész csömöre láz gyanánt emészt föl,
rontása csontomig hatolt, hiába-
való minden menekülés: öl. (9)
A rögtöni és közvetlen reagálás egyik következménye, ahogy ugyancsak
Ru s so a Meminisse horret kapcsán megjegyezte: „ ... a keserűség rohamának
n in cs féke ebben a költeményben, kitör belőle a képzelet és az indulat
nyerseségével. Publicisztika ez versben ... ". (10) Íme néhány példa az említett
nyerseségre. A Per Giuseppe Monti e Gaetano Tognetti című versből: a két
'"'Zabadsághős kivégzésének napján a pápa:
De a főpap jó hangulatban ébredt,
s a vatikánifestett
üvegeken a nyirkos égre révedt,
s kezét dörzsölte bezzeg!

:3 ~l
 A Per Eduardo Corazzini című vers záróstrófája a maga h a rsány r etori-
kájával:
.. . téged közülünk, kik búban s örömben
együtt érzünk, akiknek
a szerelem törvénye éltető, szent,
főpap, kiközösítlek,
téged gyűlölség s háború dühöngő
főpapja, én a fennkölt
s igaz valóság látnoka, a költő,
szolgálva ajövendőt.
Vagy a Giovanni Cairoli halálára írt vers befejező része :
Accoglietemi, udite, o degli eroi
esercito gentile:
Triste novella io recheró jra voi:
La nostra patria e vae.
Több példát is lehetne hozni. És még többet abból, amit Russo „versben
írt publicisztikának" nevez.
A Tiberis-völgyi barátokhoz című vers szakaszokon át idézi fel a Tiberis
m elléki tájakat történelmükkel együtt. A múlt emlékei és a sajátos termé-
szeti szépségek ábrázolása minden részletében szép, de mint Parodi meg-
j egyzi, a vers egészét tekintve hosszadalmas, a szabályos, azonos felépítésű
mondatok sora monotonná. retorikussá teszi. Hasonlót találunk a Gaetano
Mon t i és Giuseppe Tognetti kivégzésére írt versekben is. Három részre ta-
golódik: eleve nem szerencsés megoldás, hiszen indulatot fejez ki , amely-
n ek va lamilyen egy lélegzetre kimondható megoldás jobban megfelelne. Az
lső rész a pápa alakját jeleníti meg egy sötét, novemberi tájkép hátteré-
ben. Itt a tájleírás idegennek, ide nem illőnek tetszik. A harmadik rész a
legretorikusabb: körmondattal hívja a világot a költő tanúnak arra, hogy
szörnyűség a pápa tette, minden versszak „tu" vagy „voi" megszólítással
idéz m eg egy-egy országot vagy világrészt, a strófát értelmezők vagy díszítő
j elzők töltik ki , s a bennük foglaltakat fölöslegesnek, amolyan tölteléknek
ér zi. érezh eti az olvasó; fölöslegesnek a vers egésze szempontjából. Ugyanez
k örm onda t os fáras ztó megoldás érvényesül A szerelem énekében: a költő
a szer ele m, a szere tet és a m egértés ujjongó énekét hallja mindenünnen és
mind en felé szá llni. A honna n és a m erre felsorolása tizenöt egyhangú , igaz
ugyan , h ogy e m elked et t stílusú , gondosan kimunkált, de hoss za dalmas
ver ssza k on á t ta rt, míg végül m aga az é n ek is h a llha t óvá, ill e tve olvash a tó-
v ~1 válik: és q~y etl en s t rófát vesz igény be. Amikor a ve rse l írl a , l)c r u giá ban
voll vizsga (é rc lt ségi) -e ln ök: t á n é ppe n a vizsga h osszuc ln l11 m s (lJ'~ll a la tt
fogalmazta volna? A polémia és a retorika a Jambusok és epodoszoknak
még a Carducci-hívek által is elfogadott kritikája, de ez a két jellemző vo-
nás főleg nem fért bele a Croce által megfogalmazott tiszta költészet kate-
góriájába. Márpedig a Carducci-kritika alapjai akkor készültek el , amikor
Croce hatása Olaszország szellemi életére meghatározó volt. A részleteket
illetően azonban a Carducci-kritika nem mindig egyezik meg. Piero Bar-
gellini enyhén Carducci-ellenes könyvének íme egyik részlete: „Carducci
1867 augusztusában Corazziniék vendége volt ... Corazziniék Garibaldi kö-
vetői voltak s bekapcsolódtak a készülő új vállalkozás előkészületeibe .. . Itt
írta meg A Tiberis-völgyi barátokhoz című versét, ezen éveknek egyik leg-
szebb alkotását. (11) Ugyanerről a költeményről Russo így ír: „. „strófái
túlságosan nehézkesek a történelmi emlékek terhétől, melyek költőileg szé-
pek lennének, ha a költemény nem lenne olyan szimmetrikus felépítésű,
mi mindenkor a mesterkélt ékesszólás jellemzője, és nem igazán lírai ...
mikor engedi, hogy az emíliai köztársaságiaskodó tűz elborítsa, s önkont-
rollját teljességgel elveszíti." (12)
Hasonlóképpen eltérők a vélemények Heine, Victor Hugo és a kortárs
romantikusok hatását illetően . Tény, hogy Carducci az 1850-es években
hangsúlyozottan elzárkózott mindentől, ami nem itáliai, de főleg a kortárs
rom antikus irodalomtól. Megítélésében ez az elzárkózás mindig érezhető,
pedig a 1860-as évek elejétől fokozódó közeledés is észlelhető : németül és
i·an ciául tanul, eredetiben olvas külföldieket, fordít Heinét és Victor Hugót,
löbb ekkel felveszi a kapcsolatot, 1871-ben pedig „bemutatta Heinét a bo-
lognai közösségnek egy előadás-sorozat keretében, amelynek egyes részle-
teit közölték újságok, folyóiratok, s amelyet később Beszélgetések, eszme-
"1,lltatások Heinéről címmel külön könyvben jelentetett meg". (13) A Car-
h.i cci-kritika egy része úgy ítéli meg, hogy a Jambusok és epodoszokban
· le n tkező retorika és polémia épp ennek a hatásnak a következménye, s
mint ilyen ártott Carducci költészetének. Piero Bargellini szerint: „„ .az ösz-
hasonlítás, amit újra és újra elvégeznek, Carduccira nézve nem előny ­
lclen , d e van , ami ennél súlyosabb. Carduccinál eltúlzottan jelentkezik az
1z H u gónál észlelhető tendencia, hogy magát a haza váteszének tartja, és
pa pi m éltóságba öltözik". (14) Russo ugyanerről: „Mindkét költő hatást
a korolt Ca rducci költészetére: Heine (akit már régóta ismert) és a ro-
rna ntiku s ok felfedezése termékeny és erős ösztönző volt Carducci költésze-
l.6n ek fejlőd é sé re , amely ezekből a találkozásokból megerősödve, gazda-
/~flbban k erül t ki éppen a két lírikus témáinak és egyéniségének rokon vo-
il (t sai következm ények éppen." (15)
 IV. A Jambusok és epodoszok értékei
A Jambusok és epodoszok aktuális jellege, eseményekhez való közvetlen
kapcsolódása nem csupán a polémiát és a retorikát hozta magával. másféle
hatásai is voltak, így következménye volt a tiszta, a világos, a körülmények
és a realitás által adott lírai szituáció, amelyből kiindulva a költő kibont-
hatta gondolatait, s amely többnyire sugallta a vers szerkezeti és egyéb
formai megoldását. Példának hozhatjuk fel ismét A Tiberis-völgyi barátok-
hoz címűt: mint említettük, a Róma elleni harcra készülő fivérekkel járta a
tájékot, e tájak bemutatásával indul a vers, nyomon követi a Tiberis útját,
mint nyilván sokszor ő maga a valóságban is (többek közt vadászattal töl-
tötték az időt). Így jut el képzeletben Rómához, a pusztulásra ítélt pápai
zsarnokság fellegvárához. A lírai szituáció sugalmazza a bolognai felkelés
évfordulójára írt verset is: az emlékező költő tűnődésével kezdődik , aki di-
csőbb huszadik évfordulót remélt és tartott is volna méltóbbnak ahhoz, ami
1848. augusztus 8-án történt ebben a városban. S már vissza is került a
felkelés eseményeihez, egymás után idézi fel a mozzanatait, s végül lezárja
a megszemélyesített Szabadság képével, mint amely ihletője, sugalmazój a,
sőt főszereplője volt a húsz évvel korábbi nagy napoknak. Az eljegyzés a
tengerrel megoldása is aktualitásában gyökerezik: Akkor és most a vers
a lcíme, így az első fele a hajdani nagy ünnepet idézi fel, a második fele p e-
dig megmutatja azt, hogy erő és függetlenség, azaz tartalom híján nevetsé-
gessé válik a hagyományos szertartás. Említettük az Ugo Bassi utcát. Volt
szó az V . Henrik koronázásáról: a költő h a llotta hírét, hogy az ősszel koro-
názzák Franciaországban az új Bourbont, és elképzeli a királyt, aki senki-
nek sem kell, akit senki sem támogat, legfeljebb a halott Bourbon-hívek. A
vers adva van: „a költőnek csak m eg kellett látnia". (16) Sorolhatnánk to-
vább a példákat, de az eddigiek is eléggé bizonyítják, hogy a reális lírai
szituáció a versszerkesztés tisztaságához segítette a költőt.
Ugyanez, valamint a költő egyértelmű és valóságos célja ösztönzött tö-
mör , olykor epigrammatikus megfogalmazásokra: az Én, a győztes! minden
strófáj a szinte egy-egy epigramma. A római történelem nagyjai elmenekül-
n ek Itáliából, s mindegyik a maga módján indokolja. A vers végső kicsengé-
se az, hogy a virtus h ajdani hősei s velük a virtus is hazátlanná lett Itáliá-
ban. Pedig a tiszta, célra törő és tömör versszerkesztés nem tartozik a korai
Cardu cci e rősségei közé , esetleg a szonettjeiben. Nagyobb terjedelmű a lko-
tásai többnyire szétfolyóak, hosszadalmasak még a Levia Graviában is oly-
kor.
Az V. H enrik koronázása kapcsán idéztük Russo egy mondatát: „csa k
meg ke ll e tt látni a a verset" . A látás és a láttatás is a Jambusok és epodo-
,_.o/c vívm á nyai közé tartozik. Az egész költem ény egyetlen látomás : sok-
so k rész le l le l, ap rólékosan kid olgozva, színesen és mozga lm asa n. f\. M e-
minlsse horrel is lá tomás. És vízió A menlana i csata öiöcl flc {• t!(orclul6jára.
l la s o n ló 111 6 cl on c levc níl 1 fe l a bo logna i felke lés t is . l ~:t:J'.t ' I l f'IW\ /\1-1s:1.c\ '10
költészetében feltűnnek a nagyobb szabású és nagyobb hatású képek,
amilyen pl. a Szabadság megszemélyesítése vagy a Giovanni Cairoli halálára
címűben a hősök házának kihalt képe, ahol az édesanya vár elpusztult
fiaira . A Fadda-ügy kapcsán első fele is drámai képet fest: az antik cirku-
szét, ahol a gladiátor küzd , s várja a nézőktől a kegyelem jelét, de az elő­
kelő római hölgyek csak azért késlekednek megadni a jelet a kegyelemdö-
fésre , hogy minél tovább élvezh essék a haldoklást, a halá ltusát. A láttatás
szerepének, a látomás költői eszközének ez az előtérbe kerülése szintén
újdonság a költőnél. Újdonság, amely jellemzője marad a későbbi versek-
nek is, a Másféle rímes versek (Rime nuove) és a Barbár ódák nagy költé-
zetének. Alig lehetne idézni olyant nagy versei közül, amelyiknek nem ez a
költői eszköz lenne egyik vagy éppen egyetlen éltetője. Használatával persze
itt, a Jambusok és epodoszokban olykor-olykor bizonytalanságot tapasztal-
hatunk. A retorika, a szimmetrikusan sorakozó mondatok, a Russo szavai-
val „mesterkélt ékesszólás" olykor a látomásoknak is jellemzője.
A Jambusok és epodoszok még egy szembetűnő tulajdonságát kell meg-
mlíteni. A Juvenilia versei többnyire hangsúlyozottan objektív j ellegűek:
zek a versek viszont, mindegyik, csupa tűz: szenvedély, indulat, megható-
lás, gúny, gyűlölet . Amilyennek később jellemzi önmagát:
ó drága ttjj, ahonnan büszkeséget
és harcos ének et hoztam csatákra
kész szívvel, melyben olthatatlan égett
szerelem és düh.
Ahol az indulat és a megfelelő kifejezőeszköz összetalálkozik, e bben a
köte tben is remekmű születik: a Némely ítéletmondóhoz, a Micsoda gyalá-
,.;ll!, az Egy olaszországi Heine-epigonhoz, a Cesare Parenzo menyegzőjére.
Vngy az eddig még nem említett, m ert különálló , d e szellemében és formá-
/t'1ban is idetartozó tízrészes Intermezzo. Idézzük a kilencedik r észt, a mely
'GY heinei, de egyben Carducci-szellemű gunyoros, ironikus tájleírás után
küvetkezik.
Nem téged illetett ez a goromba
szakasz. ó drágaföld, te,
amelynek napját én gyerekkoromban
csak álmodozva, könnybe
lábadt szemmel láthattam! Üdv neked, zord
hegységek oldalának
támaszkodó Versiliám, hol egykor
longobárdok tanyáztak.
37

Elég, hogy asszonyaidé beszédem
toszkán ereje , baja:
márványodat síromhoz úgyse k érem
ó Serravezza téya!
Síremlékemhez, mely áll mqjdfölöttem
én más márványt kerestem
már messzi földeken , míg itt gyötörtem
magam sok ócska versen.
Nem oszlop kell nekem. ó istenektől
megáldott hely, te kéklő
tengerben hófehér sziget, Görögföld
gyémántja, drága ékkő,
ki melleit Naxosz áll, hol híven éltek
Ariadné s a hérosz,
s Fhoebus, Hellász istenének s enyémnek
szülőhazája, Délosz,
ki láitad Arkhilokhoszt énekének
szárnyán magasba szállni,
s amint sirálysírás közt szálltak égnek
Alkman elégiái,
fáradt itáliai Arkhilokhosz
s modem Alkman gyanánt most
kérlek: te adj szívemfölé síromhoz
márványt, ó drága Fárosz!
.Jobba ka t ". Barbera lett a saját vers ei kiadója is. 1866-ban a Dante-kiadás
E szívre, mely csak az eszmék iránt kért,
ha kért szerelmet olykor,
s melyet az önmagával vítt csatán ért
el a halálhozó kór,
e szívre készül iit a sírhalom mqjd,
s örömmel nekiállok:
hozzá, Göröghon, Fárosz, nálatok dalt
s márványkövet találok.
~38
V. A Jambusok és epodoszok árnyékában írt művek
A Jambusok és epodoszok harminc darabja közül huszonhat született
1867- 1872 között, kettő 1874-ben, egy 1877-ben és az utolsó 1879-ben:
azaz fogyatkozó és végleg eltűnő tendenciája ez Carducci költészetének. De
1867 és 1872 között is egyike munkássága többféle rétegén ek, és terjedel-
mét tekintve is, értékeit tekintve is nem a legnagyobb és a legjelentősebb. A
külső körülmények miatt került kiemelt hely re ez a kötet , s maradtak ár-
nyékban Carduccinak ugyanebben az időben írt egyéb munká i.
Mindenekelőtt terjedelmében is hatalmas arányú Carducci irodalomtör-
téneti munkássága. Jóval korábban , 1857 november elején kötötte első
szerződését Gaspare Barbera kiadóval, „amikor javasolta neki Poliziano
összes olasz nyelvű művének kiadását egyetlen kötetben". Kritikai kiadá-
sát, persze, magyarázattal, szövegek egybevetésével, bevezető tanulmány-
nyal s mindennel, ami hozzátartozik. Nyitánya volt a Polizia no egy olya n
tevékenységn ek, amely Carducci egész életét végigkísérte. A „Biblioteca
Diamante" sorozat munkálatai Carduccinak az oktatás m ellett s nemegy-
szer azzal egybefonódva á llandó fogla lkozása (ker esete) lett, id ej e nagy ré-
zét elfoglalta, s tudósi hírnevét m egalapozta. A Jambusok és epodoszok
idején Carducci maga is sokkal inkább tudósna k, kutatónak t a rtotta ma-
á t , mint költőnek. Poliziano után Giusti, Lorenzo de' Medici, Alfieri,
Tassoni (La secchia rapita), Salvator Rosa következett. 1860-ban kezdte
trarca Daloskönyve (Canzoniere) kiadásának a munkálata it, m ely egyike
nagyobb szabású vállalkozásainak. 1899-ben, n egyven év munkája utá n
rült k ia d ás ra végleges formájában. „Azt akartuk, hogy ez a mi munká nk
rtársaink számára a Daloskönyv végleges és teljes szövegének é s inter -
pretációjának a kiadása legyen. " (17) A munka során, amit a Jambus ok és
podoszok idején is telj es erővel végze tt, „több mint hatvan kö tetet átta-
n ulmá nyozott; felkutatta s megírta a Petrarca-szövegek történetét, megh a-
lá rozta kronológiáját, összegyűjtötte a korábbi kommentárok közül a leg-
kapcsán írta m eg egyik legalaposabbnak tartott tanulmány át, a Danl:e utó-
lcoránalc történetét (D ella varia fortuna di Dante). Nem véletl en, hogy a h at-
V8 nas években írta a Petrarcáról és Da ntéról szóló szonettj eit is, és m ás
kö ltők portréit, a mi egyik j ele annak, hogy mennyire szívvel-lélekkel végezt e
(' %1 a t evékenységet. Része tudományos munkásságának, természetesen,
temi tanári munkája is. Meghirdetett, megtartott s később könyv ala k -
ll n11 is publiká lt e lőadásai kezdettől híresek pontosságukról, szabatossá-
t1król. l 868-ban. felfü ggesztése idej én egy szigorúan bizalmas j elentésben ,
1n cly c t Bologn a prefektusa . írt róla a közoktatási minisztériumnak, olvas-
li utó: „e pi gramm á ka t ír ugya n, d e magatartása az egyetemen kifogásolha-
ln l ln n ". (1 8 ) Irod a lomtö rtén ete, Dello svolgimento d ella leiteratura nazionale
(/\ n em zeL i irodalom fejlődése ) a szerző szándékai szerint De Sanctis iroda-
lo 111 t örlénctél1ek azonos érték(\ párja. Növekvő költő{ hírneve, költészetén ek
 nagysága vethetett árnyékot a későbbiekben tudományos munkásságára. ben készül el; közöttük a legszebbek egyike, a Maremmai idill (Idillio ma-
De a Jambusok és epodoszok verseit 1867 és 1872 között nem csupán tu- remmano) például, amelynek első változata 1867-ből való, végleges formá-
dósi tevékenység kísérte: versek is, amelyek a Levia Gravia, illetve a Más- ját 1872-ben nyerte el.
féle rímes versek darabjai közé kerültek. S ezekben alapvetően másféle
költői attitűd, másféle ars poetica nyilatkozik meg. Számos levele, vallomá-
ó Máriácska, a szobámat tündökölve
sa bizonyítja, hogy a Jambusok és epodoszokat maga is kitérőnek, átmene- elöntőáprilis tünde nappal
tinek tartotta. ,,Immár tényleg szeretnék véget vetni az effajta költészetnek, szívembe mosolyod emléke tör be ...
s ha nem jönnek közbe külső indokok, szeretnék visszatérni a tiszta művé ­
szethez, melynek morálja és értéke önmagában rejlik." (19) 1881 -ben visz- ··· ·····················································
Szépségedet ó hogy, de hogy csodáltam!
szatekintve erre az időszakra így jellemezte önmagát: ,,Íme egy ember, aki
nem hisz a költészetben, sem önmagában s mégis próbálkozik; keresi, ami Nyúlánk leányka, csokorral kezedben
új, de nincs bátorsága szakítani a régi beidegződésekkel; más, mint a több- jártál hullámzó s hosszú, hosszú sávban
ség, és mégis azt követi: kiált s megrémül a saját hangjától, mely elvész a
pusztaságban." (20) Az útját kereső költő arcképe ez. De ha az 1867 és húzódó földeken, fékezhetetlen
l 872 között írt s az említett kötetekbe sorolt verseit egymás mellé állítjuk, örömök lángja lobogtak, égtek
m e ggyőződhetünk, hogy, mint Russo írja „ .. .mélyebben, mint a s zenvedé- kerekre nyílt nevető kék szemedben.
lye k és a gyűlöletek azon forrongása, melyből a Jambusok és epodoszok
s zületett, a nagyobb költő már érlelődik." (21) Különösképpen meggyőző, Mint a búzavirágokat az érett
p ersze , a későbbiek ismeretében. Harmincnégy költemény található a két kalászok sárguló aranya, f olytálc
mlített kötetben, szigorúan csak az 1867 és 1872 között írottakat számít- körül a szőke fürtök ezt a kéket,
va . Terjedelmében sem kisebb a Jambusok és epodoszoknál. Legelsőnek
j e lennek meg a tudományos munkásságával kapcsolatban álló szonettek s s körötted nyár volt: izzó, lángoló; Ják
a történelmi ihletésű versek: a korábbival szinte ellentétes ars poetica en- zöldellő lombjain áttört a napfény,
nek a költészetnek az alapja. „A költészet mégis csak és mindenkor a »me- s gyümölcseik szikrázva szerteszórtálc.
nekülés kikötője« (il porto del rifugio) az emberi aljasságok és hitványságok
közül". (22) Efféle megjegyzések kíséretében küldte el barátainak ezeket a ············· ·········· ··· ········· ·····················
Akkortól kezdve életem homályba
verseit, s ez a felfogás öltött testet e műveiben.
borulva zordan és vigasztalan folyt:
Jövök, F'rancesco mester, s nyugtató lesz melletted jobb lett volna, Máriácska!
az Ön és kedves hölgye társasága, ··············· ·············· ················ ···· ·········
sötét dühvel a Sorge csermelyéhez: S ma is: gyerekeink közölt a régi
időket, életünk próbáit, érdek-
tán elcsitít tündöklő mormolása.
! e szítő tetteink sorát mesélni,
Pe lrarca-lcommentár című verséből (Commentando Petrarca) idéztünk, s
cím e gy é rtelműen utal arra, hogy a tudósi munka közben, annak ihleté- vagy nézni az elejtett kan sebének
· re írta. De idézhetjük az 1867-ben írt F. Pelrarcacímüt is: nyomát, nagyobb dicsőség lenne s jobb, mint
kergetni s hqjtani a költemények
Ha zajló gondok közepette boldog
rév várna: táj berekkel és a berken csahos rímeivel Olaszjöld árulóit.
lassacskán átjutó patakkal engem
az édes illatú toszkáni dombok rducci költészetének másik nagy vonulata a történelmi ihletésű költé-
köré be n ... A Dante utókorának története lehet a háttere A fehér párt költői (I
d ella parte bianca) című költeménynek, ahogy a Dantéról szóló szo-
Nem Jső l'1, r 1(' 1 !ckn e k is , de a Jambusok és epodoszokba került. Ahogy az ugyancsak
•i>I lnn! cl a llúziókat tartalmazó Micsoda gyalázat! című és a messer Cante

41
Gabriellfuez címzett és már említett darabnak is. E két utóbbiban nyilván
Carducci költészetének kibontakozása, fejlődésvo­
nagyobb helyet foglal el a Mentana utáni évek válsága. De ugyancsak nala és főbb mozzanatai a Másféle rímes versek
1872-ben elkészül egyik legnagyobb történelmi tablója, A marengói mezőn alapján (1861-1886)
(Sui campi di Marengo), amely nem előfutára, hanem méltó pálja A kom-
muna bossz4ja (Faida di comune), A parasztközösség (Il comune rustico)
című verseknek vagy a (:a ira szonettsorozatának. 1874-ben, amikor
Ariosto tanulmányai után a költő születésének négyszázadik évfordulóját
előkészítő bizottság tagja, s ez okból Ferrarába látogat, ahol kézbe vehette
Az eszeveszett Orlando 1532-es kiadásának egyik példányát a címlapján Carducci a Rime nuove kötetet, melynek magyar címe talán Másféle rímes
Tiziano metszetével. megírta szonettjét, Az Ariosto képe alá címűt (Dietro versek lehetne, 1887-ben állította össze. Nuove, másfajta, azaz eltérő az
un ritratto dell'Ariosto). Amit Ariostóról írt, az teljes egészében Carduccira 1857-es Rímes versekhez, az 1868-ban Enotrio Romano álnév alatt közzé-
is vonatkozik. Carducci új ars poeticája ez, a tiszta költészeté, melynek tett Levia Graviához, de még inkább az 1882-ben kötetbe gyűjtött Jambu-
morálja és értéke önmagában van, amelyet nem a külső körülmények tesz- sok és epodoszokhoz képest. Rímes versek, hiszen 1887-ben a Barbár
nek értékessé: ódáknak szinte a teljes kötete készen állt, mely ismertté, népszerűvé tette a
költőt, s melynek nagy része korábban már megjelent kötetben is, nem
Kedves hölgy, nézze meg, itt áll előtte, supán lapokban (1872, 1882). A Másféle rímes versek első darabja Homé-
a nagy lombardiai képe mását: rosz II. (Omero II.) 1861-ből való, az utolsókat 1886-ban írta: a kötet tehát
ragyog nagy homloka, s szemei látják huszonhat év termését fogja egybe. Oly versek vannak ebben a kötetben,
még azt a látomást, mely elbűvölte. melynek egy részét a Levia Gravia idején írta (1861 és 1866 között hat ver-
et), sokkalta többet, harmincat a Jambusok és epodoszok éveiben, a többit
Ó boldog ő, mivel könyvébe költve gyenletesen a Barbár ódákkal egy időben. A kötet egyik másik darabja
önnön tündéri, hős, derűs világát újságokban megjelent, de a költő - bár megvoltak a versek - kihagyta em-
szemét már nem nyitotta ki: sivár tqj, lí.tett köteteiből. Nyilvánvaló tehát, hogy Carducci ars poeticájában, de
szegényes ég látványa nem gyötörte. költői gyakorlatában is olyan tendenciát jelentenek, mely szinte kezdettől,
de legalábbis 1860-tól jelen volt több más költői törekvés mellett, s hogy
S még boldogabb, mivel elismerést nem c l.einte ez az irányzat halkan s mellékesen jelentkezett, de a hetvenes
\vektől, a Barbár ódák mellett kizárólagossá válik. Ma immár közhely a
király vagy utcanépe állhatatlan
vagy az erény hűvös, hideg kegyében a rducci-irodalomban, hogy a Barbár ódák mellett ez a kötet jelenti Car-
d ucci nagy költészetét, melyhez képest a korábbi kötetei az előkészület s az
útkeresés szerepét töltik be. Miben egységes ez a kötet? Elég belelapozni, s
talált, hanem szerelmes.szép qjakban:
mbetűnik a Másféle rímes versek és az összes többi közötti alapvető
s csókjától csillapult olykor szívében
különbség. Az, hogy nincs olyan vers ebben a kötetben, amelyet alkalom,
a láng, mely égett benne olthatatlan.
kCtlsö és főleg politikai esemény ihletett. A korábbiak, de mindenekelőtt a
mbusok és epodoszok darabjai reagálások politikai történésekre. A Más -
,, :::Le 1imes versek darabjai közé a hatvanas évek verseiből is azok kerültek,
m elyekben a reagálás, ha ugyan van, csak közvetett módon jelentkezik.
l ~ L től újfajta ez a verskötet, s az új nézőpont újfajta versek ihletője: ezt vizs-
,:tljuk m eg részletesen a következőkben .

4
 1. Carducci ars poeticája
A költészet szerepével, de a saját költői hitvallásával is sokat foglalkozik
Carducci ebben az időben a verseiben is, de még többször a leveleiben. A
Másféle rímes versek nyitó és záró verse is ilyen. (Alla rima, A rímhez,
Congedo, Búcsú): uralkodó motívum mindkettőben a „poeta artiere", a
„költő - mester", aki művészete szabályai szerint alkot, és alkotása a közös-
ség szolgálata, bár ebben a szolgálatban a költő örömét leli. A költő alkot:
„un fiore per l'amore", „virágot a szerelemnek", „per l'odio una saetta'',
„nyilat a gyűlöletnek". (1) Érezhető emellett mindkét versben a romantikus
„költő apostol", „költő vátesz koncepciója is .
A korszak elején, a hatvanas évek első felében, de főleg a Juvenilia ide-
j é n a klasszicista felfogást vallotta a magáénak. „Kimondani jól új dolgokat
antik formákkal." „A klasszikusokat követni úgy, hogy a költő eredeti is
maradjon." „Új színnel festeni antik formákat." „A klasszikus formát oly-
képp újítani, hogy élővé tegye a modern gondolat, és olyan érzelem, mely
általános emberi." 1860-ban írta le e formulákat, s más-más megfogalma-
zásban elő-előkerülnek újra s újra. A felfogás nemcsak Carduccié, a hajda-
ni „Amici pedanti" irodalmi körének minden tagja ezt vallja. Chiarini
Carducci Camevale című versének recenziójában így írt: „Mi be akartuk
bizonyítani, hogy a modern eszme és a klasszikus gondolat nem összefér-
hetetlen: sőt igazi nagy, azaz hasznos költő csak az lehet, aki e kettőt ol-
vasztja eggyé. Ennek Carducci verse a legékesebb bizonyítéka." (2) Car-
ducci a költészetet oly szellemi tevékenységnek tartja, melyben a tudás és a
tehetség a mérce . „Költői ösztönben én nem hiszek: nincs más ösztön, csak
a tehetség, s az igazi ihlet a tudás." A mondat romantika ellenes kicsengés e
félreérthetetlen. Elveihez: költői, politikai, tudósi elveihez egyaránt és egész
életén át hű maradt, imént idézett klasszicista elveihez is: de az itt megfo-
galmazott koncepcióban klasszikusnak, azaz követendöknek tartott költök
köre korántsem volt azonos a kezdet kezdetén sem az eredeti klasszicista
mintákkal.
A költői hivatás problémája, mint mondtam, sokat foglalkoztatta Car-
duccit. Leveleiben tanúi lehetünk töprengéseinek is, mondhatjuk, emésztő
gyötrödéseinek is. Carducci ugyanis tudósa is az irodalomnak, s tudósi
pontossággal tudta értékelni a saját munkáit is. S ezen értékelésekben az
léged etlenség az uralkodó hang. Ha valaki megkísérelné összegyűjteni a
saj á t magáról és egyes műveiről leírt észrevételeit, bírálatait, a maga elma-
rasztalásából olyan akár egész könyvnyi anyagot állíthatna össze, amely
a rdu cci-ell e n esebb bármelyik Carducci-ellenes könyvnél, pedig a XX. szá-
zad elej é n n em egy j elent meg. Kifejezést jobbára elégedetlenségeinek adott,
a ká r költésze te egészével, akár egy-egy művével kapcsolatban. Érzékenyen,
mind enkin él érzéken yebben fi gyelte önmagát. Érzékeny sége s e bből fakadó
b e l s ő vívód á sai tesz ik egyrészt modernné Ca rduccit 8 n yo lcszá zas évek
m ús oclllc f"c lé' l)(' ll m ;.\ r j ócsk á n ódonn a k számító kl t-1SHZ l<'I S(H 11(•z« l d ell en é re
is; másrészt nézetei is mind árnyaltabbá válnak: a forma klasszikusai közé,
a követendő vagy követhető minták közé újabb költök kerülnek (Victor
Hugo, Heine stb.), és főleg változik a gondolat és az érzelem, ami kifejezésre
vár.
Főként a hatvanas évek elejére jellemzők efféle vívódásai. „Elmúlt a ko-
rai ifjúságom büszke káprázata, és újra abban a fészekben érzem magam,
melybe a természet helyezett, s melyből ki-kiröppentem eszeveszett veréb
módjára." (Levél Pelosininek, 1861. május 2.) Grace Bartilinihez (1861.
július 26.): „... én, asszonyom, úgy érzem, hogy nagy dolgokra születtem,
de azt is érzem, hogy nem fogok csinálni semmit. A mostani magam miatt
nemhogy nem elégedettség, de megvetés van bennem magam iránt .. . "
hiarinihez (1861. november 24.): „Napról napra érzem fogyni tehetsége-
met s ambíciómat méltó büntetéseként annak, hogy eladtam magam."
Ugyancsak Pelosinihez (1862. február 27.): „A szokott módon zajlik életem:
kimerítő kutatómunkát végzek, és hasztalan erőlködöm, hogy olyasmit
lkossak, ami enyém, s amiben önmagamat adhatom. De kevés hozzá a
tehetségem, ami nem is költői tehetség .. . a cselekvő életre születtem." Le-
hetne a sort folytatni oly idézetekkel is, melyekben a költő egy-egy verséhez
m ellékeli nemegyszer nagyon lesújtó észrevételeit. Az elégedetlenség önma-
c:>~val, de persze környezetével is, a világgal is (irodalom, politika, társada-
lom) Carduccinak élete végéig ismertetőjele és egyben művészete hajtóereje
. Walter Binni jegyzi meg ezzel kapcsolatban: Carduccinak a verseiben és
nyilatkozat jellegű prózájában megfogalmazott klasszicista ars poeticáját
leveleinek töprengései teszik teljessé, amelyek bizonyítják, hogy a költő a
lelke mélyén amennyire erős és férfias, olyannyira ideges, nyugtalan, gyöt-
rődő s érzékeny mindenekfölött ... hiperérzékenysége meteorológiai pontos-
•1Ctgú .. . életre, szerelemre, fényre sóvárgó, s ezek hiján depresszióba zuhan,
'· lctundor kínozza .. . egyenesen a halálvágy" . (3)
II . Carducci a költő és tudós
f\ Rime nuove időben elsőnek megírt versei mintegy melléktermékei tudósi
r r r unkásságának. Első egyetemi előadásai az irodalom kezdeteiről szóltak:
l lcrn1 érosz, Vergilius voltak részletes témái. De érdemes hozzáolvasni né-
l! (111y levélrészletet: töprengései, vívódásai tanulságát. „Nincs értelme a
111 l'.i lthoz fordulni, de még ennél is értelmetlenebb a jövőbe nézni. Legjobb
rr1 cgá llni, tétlenül szemlélni a szépséget, elrendezni: a művek kiadását ter-
l'Zl1i, a régi értékek példáit nézegetni s várni a politikai földrengést, mely
i'Olnba dönti a vén Európát s elavult társadalmát." „Szemlélni a szépséget",
t•ll rlv olodni ezáltal a köznapok értelmetlen harcaitól: a három Homérosz-
m~onell s velük a Vergiliusról szóló pontosan illik ebbe a szituációba. A kör-
11.)'t'ZClü kben a Levia Gravia alkalmi politikai tartamú költeményeit ve ti
1mpírra, m á r fe lme rül a Roma o morte, Róma vagy halál gondolata és m ás
4,
alkalmi versek A mexikói hadjáratról (Per la spedizione del Messico) . Az ars
poetica. melynek jegyében ezek a versek megszülettek, ugyanaz; s ha van is
bennük retorika, szuggesztív mindegyik, s a személyes érzelem az uralko-
dó: a tudományos elemei is a személyes érzelem elemei. Carducci verseiben
a későbbiekben is találkozunk a tudományossággal, de a tudományosság
Carducci egyéniségének a része, és nem tekinthető oda nem tartozó, idegen
elemnek. A Homérosz-sorozatban az előbb idézetteket öntötte költői formá -
ba:
A vad Urálból völgyeinket egyszer
tán új nép barbár haddal elözönli,
s lovakkal, harckocsikkal, fegyverekkel,
s hulláma Théba szép várát elönti,
s elesik Róma...
Mesélj! A Nap lányának mágiáit,
Kalüpszót és barlanglakát, az édes
Nauszikaát s ama gyönyörűséges
mosást a tengerparton, és tovább, mind!
Mesélj! Vagy mégse! Ó ne! A világ ma
kúméi bíráké. S az istenek se
vonzók, s galád aföld minden királya.
Ha az utad netán hozzánk vezetne,
nem lenne Glaukosz, ki rád találna,
s neked pénzt senki, egy vasat se vetne.
k edve támadt használni, kipróbálni, s annak formájában adni hangot gon-
dolatainak és érzéseinek. A hatvanas évek első felében Poliziano versei
mellett, amely egyébként a Carducci rendezte kötetek közül a legsikereseb-
bek egyike volt, úgyannyira, hogy napjainkban is változatlanul hasz-
n álatos; Polizianóval egy időben rendezte sajtó alá a canti carnascialeschit
is. Nem lehet véletlen, hogy ebben az időszakban e költészet formái és mű ­
fajai feltűnnek költészetében: a brindisik, a Levia Graviában a Carnevale és
nászdalok sora. Természetes, hogy a formát korszerű tartalommal tölti
meg. De ebből az időből való a híres, de a viták miatt hírhedtté is vált bor-
rlala, a Sátán himnusz (A Satana). A sort tovább folytatva: 1865-ben, a
I) ante-centenárium évében Dante verseivel foglalkozik. Megírta és kiadta a
I Jcmte és évszázada című kötetét, s utána, mint írta egy levelében, „Dante
verseinek kiadásával foglalkozom. Itáliában senki előttem annyit n em tu -
Llott a lírájáról mondani, amennyit én. Ebben biztos vagyok" . Tudósi rnun -
ld0át versek sora kísérte: a Levia Gravia háromrészes DantEzja (Dant e !- I ll. ,
l Másféle rímes versekben található Dante, mely méltán sorakozik a Hont
lOSZ l-II. és a Vergilius mellé:
Mi vonz, hogy képmásodhoz hódolattal,
ó Dante, beszédet s írást helyezzek,
s mi sovánnyá tett tégedet, a versed
fölött találjon éj után a hqjnal?
Császárság s egyház romhalmaz, d e _fönn e n
száll éneked

A személyességen kívül erőteljes ezekben a versekben a valóság elől való

menekülés motívuma: mindkét mozzanat Carducci nagy költészetének ré-
sze lesz, s az utóbbi a század világirodalmának új irányzataival is találko-
zik.
A költő és tudós egysége a későbbiek során is felfedezhető: bizony sága
annak, hogy Carducciban a tudóst és a költőt nem lehet szétválasztani, de
a közéleti politikust sem. Politikai, közéleti szereplésének dokumen tuma a
Ó boldog ő, mivel könyvébe kö ltve
Levia Gravia nagy része és teljes egészében a Jambusok és epodoszok: s
önnön tündéri, derűs - hős világát,
mindkettő művészi, emberi tapasztalataival nagymértékben hozzájárult a
szemét már nem nyitotta ki: sivár téy,
Barbár ódák költészetének létrejöttéhez.
szegényes ég látványa nem gyötörte.
A Másféle rímes versek - formáit tekintve - változatosságával tűnik ki
mindenekelőtt. Ugyan Carducci ars poeticája, idézett klasszicista elvei a
r égi form á k felújítására, követésére ösztönözték, d e mikor tud ós i tevék eny- lathatnók a sort: de ahogy az utóbbi példa oly eklatánsan bizonyít-
sége közb e n a r égi költők kiad á sát rendezte, s ez rendszeres, Állrmdó mun- duceinak azok a versei - s ezek a Másféle rímes versek nem kis ré-
k ája volt , fü gge tl enül az elveitől is úgy megragadta egy-cr;.y r«ni vers, hogy :.1•t le;szik ki -, amelyeket tudományos munkája ihletett, nem száraz

47
adatok halmaza (ahogy Thovez terjedelmes könyve során végig bizonygatja).
nem a személyes mondandó hiányát helyettesítik. Ellenkezőleg: bennük
Carducci a maga énjét fejezte ki, legigazabb énjét: igenis személyes vallo-
mások, s ekként részei a hetvenes években induló nagy költészetének.
III. Carducci, a gyász költője
Luigi Russo a Carduccí retorika nélkül című, a költőről írt munkáit össze-
gyűjtő kötetének címadó tanulmányában nevezi Carduccit „poeta funebré"-
nek, (4) azaz a gyász költőjének: mint akinek költészetében a halál az egyik
legfőbb ihlető, s amely kezdettől és nemcsak késői éveiben uralkodó motí-
vuma a költészetének. Walter Binni a Carducci költészetének fejlődésvonala
és főbb mozzanatai című tanulmányának bevezető soraiban hasonló állás-
pontot fejt ki: „ ... úgy vélem, hogy a témák és hangnemek változatossága
alatt ... van Carducci költészetében egy alapvető és központi téma„. a léte-
zés érzése„ . az életé, és vele egyenértékű módon a halálé, mint az élettől
való megfosztásé ... , ahogy az ihlet és az élmény (a tapasztalat) különböző
szituációiban érzékeli a költő".
Élettapasztalata szituációkról bőven gondoskodott: szerettei közül a leg-
kedvesebbek fiatalon haltak meg Carducci mellett: 1858. augusztus 15-én
nála két évvel flatalabb testvére, aki nagyon-nagyon közel állt hozzá, ön-
gyilkosságot követett el. Rá nyolc hónappal édesapja halt meg. Barátja, az
„amici pedanti" közül való Gargani 1862-ben. Többen, mint Eduardo Co-
razzini, Vincenzo Caldesi, Giorgio lmbriani, a kedves Cairoli fivérek, a füg-
getlenségi harcok során estek el. S 1870. november 9-én érte tán a legna-
gyobb csapás: a hároméves kisfia, Dante halála. Nem véletlen tehát, ha
Carducci a gyász költője lett. A versei közül kötetnyi szinte a halállal fog-
lalkozó. A korábbi években is. A Juvenilia legszebb szonettjei: Ahogy mo-
solygó éveidhez értél.„(E tu. venuto„ .) Ilt hol fiatal éveidben„. (Qui dove
irato„ .) mindkettő testvére, Dante emlékére. S ugyancsak a Juveniliában az
Öröm gondolni rád, ó drága téy„. (0 cara al pensier.„) befejező terzinái:
Hozzád e csúf télből szomoru lelkem
szárnyalva szállana: már rég tiéid
a szüleim, tieid mind a ketten,
s öcsém is: a rögök ölelve védik,
kitől míg haldokolt, én nem vehettem
búcsút sem. Ó egyedül élek én itt.
A Levia Gravia egyik gyönyörű szonettje, Az Arnó-völg y ön éti ... (Per va l
d'Arno) ugya n csak testvé re e mlék é t idézi, l 8 66-bó l v8 1(>. n 11!1 kM egyr e
gya kra bba n t é r vissza a gyer ekkor e ml é keih ez:
................................................. De édes
volt együtt lelkesedni a jövőért!
Ó ifjúkor, nincs aki íljra éleszt!
Dibdáb munkákra tékozolva tör szét
az életem méltatlanul, s őt mint húszévest
befedte afeketeföld s a zöld rét.
A Jambusok és epodoszok és a Levia Gravia tartalmazza azokat a verse-
it, amelyekben a risorgimento harcai során meghalt barátai emlékét idézi:
In morte di G. B. Noccolini (1861), In morte di Pietro Thouar (1867). In morte
di G. Cairoli (1870). Alla morte di G. Mazzini (1872). De legérettebb versei a
Másféle rímes versekben találhatók: Funere mersit acerbo (1870). Téli éj
(Note d'inverno. 1870). Ösi sirató (Pianto antico, 1871), Diákkori emlék
(Rimembranze di scuola, 1871) Beszélgetés afákkal (Colloqui con gli alberi,
1873), Pohárköszöntő a halottakra (Brindisi funebre, 1881). Féydalmas bal-
lada (Ballata dolorosa, 1886). Maga Carducci a Diákkori emlékben, ebben
az ötvenegy rímtelen hendekaszillabuszból álló énekben úgy állítja be ön-
magát, mint akinek lelkében, gondolataiban a halál állandóan jelen volt,
.Jelen van. A verset egy évvel a kisfia halála után írta, s nyilván akkori érzé-
8einek visszavetítése. Csak pár hónappal korábbi nála az Ösi sirató, s a két
vers között nagyon sok a kapcsolat. Mindkettő ellentéten alapszik: egyfelől
t1 sokszínű, sokhangú és viruló élet képei, a tavaszi természet képei, más-
c lől a halál, a megsemmisülés, s jellemzői a hideg és a fekete . Carducci
l1 a lálverseinek ez az egyik típusa, s ilyen az utolsók közül való is, és talán a
l<:gtökéletesebb, a Féydalmas ballada. Ebben a versben Lina emléke sejlik
Í\: I öt évvel a halála után: 1881. február 24-én halt meg. Kezdő sorainak
. il a.kj a „Sápadt arc gyászszínű fátyol mögött" valószínű, hogy ő. A b a ll a t a
l(()zépkori műfaj, s Carducci ebben az időben foglalkozott a ballata író régi
fl lC\Sz költőkkel. Életélmény és irodalmi élmény együttesen hozták lét r e e
1 '1 • rn ekművet is. Carducci halálverseinek másik típusa a Té li éj leh etn e. /\lig
P/J.Y hón a ppal kisfia halála után , 1870. december 24-én este vet e tt e pa pí1-ré1
i szon ettet: a havas, téli táj leírása ez a költemény, s a d erm esz tő Láj a
1~ l\ IL6 vi gasztalanságának a kivetítése:
Gyerünk! Előttem a sötétbe vont part,
melyen sima hó csillámlik fehére n,
csikorog lépteim alatt s behorpad,
s lélegzetem páréya száll a légbe n.
Csend van köröttem. A felhők nyugodtak,
csak a hold nyargalászik a nagy égen,
árnyékot rajzol egy fenyőfa csonknak,
mely ágait aláhorgaszga mélyen,
49
 mint gondok, amelyek halálra vágynak.
Járj át, ó tél, és dermeszd meg szívemben
gyötrelmeimet, melyek háborognak:
s a gondolat, e zqjló kín- s dühámak
hqjótöröttjeként kiáltsa fennen:
Mi vár, ó éj, azokra, kik halottak?
A módszert: a belső érzések kivetítését a tájra, sok más versében alkal-
mazza majd. Ez az expresszionizmusra emlékeztető költői eszköz számos
tájversében megtalálható, de ez teszi naggyá és főleg modernné az Öszi
reggel az állomáson (Alla stazione in una mattina d'autonno) című barbár
ódát s a Nyári álom (Sogno d'estate) soraiban is megtalálható.
A halálról szóló versei közt vannak olyanok, melyekben a költő a halált
az élet elkerülhetetlen tényeként rajzolja meg, belenyugvással, mely véget
vet minden gyötrelemnek. Csak példaként említjük meg a Beszélgetés a
fákkal című szonettet, s idézzük a Luther Márton befejező szakaszát:
„ ... szólíts el, ó Uram, fáradt vagyok már."
Végezetül itt kell foglalkozni, ha csak utalásszerűen is, azokkal a ver-
sekkel, melyekben a halál motívumát a költő eszközként használja fel. A
legjobb példa erre a (:a ira nyolcadik szonettje. A francia forradalom képeit
idéző szonettek között ez (tán éppen a legszebb, a leghatásosabb) Lamballe
asszony erőszakos halálát idézi.
Dúdol a szél. a csermelyek csobognak,
viszik az őszt az alpesi határra.
Ott harc dörög s dühödt szavak lobognak:
„Halál! Halál! Lamballe úrasszonyára!"
S elnyúlt. Hqjszálai testére folynak,
mert meztelen vetették út sarába...
Királynödhöz megyünk: legyél nekik ma
a „Jó reggelt!" te! Mért hagynád várakozni?
Ehhez hasonló a funkciója A marengói mezőn című történelmi tablóban
is. A b ek erít ett császáriak mindegyike úgy tudja, hogy élete utolsó napját,
ó rá it éli: a biztos halál tudata és rettenete diktálja mondataikat, végrende-
le lüket:
. ..... „ ............................ . Kardjára döl s kesergi
magában az agg Hohenzollem: Elesni
valamiféle boltos kezétől, aki mára
a lovagok acé/ját köti héyas hasára.
És Spira püspöke, kit vár száz domb és hegyoldal
csodálatos bora és száz kanonokja: Ó,jqj!
Kié leszel gyönyörű dómom? S te drága oltár?
Melyen karácsony éjjel misét már más celebrál?
S Tirol ura: FY.acskám, holnap már tégedetfog
köszönteni, tiéd lesz kutyám s az Alpok.
S én pórok által ejtett szarvas módjára várom
halálomat a szürke lombardiai téyon.
IV. A:z emlékek világa
!\ Másféle rímes versek újfajta költészetében kifejezésre jutó költői maga-
'- rtás lényege: az elégedetlenség közvetett módon történő kifejezése. A
twenilia és a Levia Gravia nagy része, a Jambusok és epodoszok pedig
teljes egészében és teljes tudatossággal a közéleti harcokba való bekapcso-
dás költészete, aktuális költészet, vagy ahogyan elítélő tónussal a Barbár
ák bevezetőjében nevezi: „poesia usata". Amit a XIX. század elvárt költő­
·1, s amelynek megvolt a maga eszköztára, melyben a retorika különlege-
.Jcn fontos helyet foglalt el. S ha mint ilyent nézzük az említett kötetek
költészetét: Carducci ennek a költészetnek a XIX. században, a maga korá-
ban, alighanem a legnagyobb mestere. De a XX. század, s főként Olaszor-
"zágban, ezt a fajta költészetet nem látta szívesen, s a retorika nélküli
;::irduccit kereste. Carduccinak - harcos politikai versei között - a régi
költőket idéző költeményei: a megnyugvás keresése, ha csak egy-egy pilla-
11ntra is; találkozásai a halállal: befelé fordulás, „Esce la poesia, quando
111Ltlinconia batte del cor la porta". Kosztolányi szerint: „A szép, bús ária, ó
ftl csi Má ria , szívünkben akkor életed, ha sír a pária." Tótfalusi István sze-
1ln l: „Vers úgy támad csupán , ó kicsi Máriám, ha szíved ajtaján a bú kopog
i 1(~ nyersen." A Jambusok és epodoszok végén küzdelmeinek, verses küz-
1lc•l111einek értelmetlensége sejlik föl s válik egyre tudatosabbá előtte: Russo
l t lntői válságnak nevezi. (5) Nem arról van szó tehát, hogy Carducci politi-
lm l n ézet ei megváltoztak volna, ahogy kortársai s az utókor is sokáig fel-
di l la n eki mint vádat, a megalkuvást. Carducci élete végéig a maga eszme-
•11dszc rél, a mely a francia forradalom eszméin alapszik, állítja szembe a
1·1ivnl. Kora ellen küzdött verseivel, kora ellen , melynek hibáit, visszássá-
ll l és bün eit, ellentmondásait világosan láthatta, látta épp azért, mert
51
megvolt a saját, következetesen átgondolt értékrendszere, mércéje. A köz-
vetlen csatározás helyett úgy szállt szembe ezzel a korral, hogy a maga
belső világát, annak derűjét és harmóniáját állította vele szembe, a szerel-
met és múltat és mindezt együtt a jövővel a Barbár ódákban. A Másféle
rímes versek újfajta „befelé forduló", „menekülő", „megnyugvó" verseiben
eleinte nagyon is kimondva, később kimondatlanul jelen van kora nyomo-
rúsága is. A szembenállás kifejezésének a formája és a módja más, s
Carducci a hatvanas évek végétől kezdve tudatosan keresi ezeket a formá-
kat s mellőzi a harcos politikai verseket: ez a keresés vezeti el végső soron a
Barbár ódákhoz is.
Időben elsőként gyerekkori emlékeihez fordul, s építi fel belőlük eszmé-
nyi világát. A Maremmai idillt 1867-ben kezdte el írni, s 1872-ben fejezte
be. Ebben az (újfajta költészetét tekintve) kezdeti versben a gyerekkor bol-
dog és eszményien szép világának képei, amely mellesleg az ember és a
természet harmóniáján alapszik, s az első szerelem képei valamint a jelen
nyomorúságának a képei váltakoznak.
Ó, Máriácska, a szobámat iündökölve
elöntő áprilisi tünde nappal
szívembe mosolyod emléke tör be:
Ó hol lehetsz? Soká aligha kellett
pártát viselned, azt hiszem, az élet
faludban boldog asszony sorsra rendelt. ..
Melletted jobb lett volna Máriácska!
Velőmet őrlő szú gyanánt a gondok
rágják ...
Russo hangsúlyozza azt, hogy az első szerelem emléke közvetlenül a
Lina-szerelem előtt merül fel a költőben, mintha a lelkében más meglett
volna azon érzelem, mely aztán megtalálta a maga tárgyát Lina alakjában.
Mind en bizonnyal, mert hiszen a Lina-szerelem költészete is ennek az új-
fajta kifej ezésmód keresésének egyik (s nagyon gazdagnak bizonyuló) fázisa
lett. De nem tudom elfogadni azokat az észrevételeit, melyek szerint a je-
lenre utaló soréti nem illenek a versbe, attól idegenek. (6)
S ma is: gyerekeink között a régi
időket, életünk próbáit, érdek-
! eszítő tetteink sorát mesélni,
1 rom a ntikus költő önmagát és céljait magasztaló szónoklata után :
le
h/J , rn iílf
'>r!.
csahos rímeivel Olaszföld árulóit.
A másik joggal ünnepelt vers a San Guido előtt. Ugyanazok az érzelmek
ihletik, mint az előbbit. Egyrészt „a nyomorúság, a szenvedés" költője írta
ezt is, kinek „lelkében a harcok bősz lángjai sosem csitultak el", aki „reg-
geltől estig évről évre" keresi nyugalmát és boldogságát; másrészt az a köl -
tő, aki mindeközben másféle nyugalmat, derűt nem talált, csak amire a
gyerekkor éveiből emlékezik. Mesterien egyszerű a vers minden megoldása:
a lírai szituáció, vonaton ül, amely San Guido állomása előtt megáll (ahogy
ma is), éppen a kétoldalt ciprusokkal szegélyezett és Bolgheribe vezető út
előtt, ahol gyerekkorát töltötte. Ismerősként folytat velük dialógust a költő,
hiszen neki a természet a barátja, gyerekkorában azzá vált; ezzel válik for-
mailag is oly drámaivá az, ami a költő lelkében oly drámain forrong: a belső
vívódás, a kételyek. S amikor a ciprusok már elmaradtak, helyükbe láto-
más gyanánt a nagymama alakja jelenik meg, aki ugyanazt mondja, mint
lőbb a ciprusok. Minderre a költő reflexiója:
Amit reggeltől estig évről évre
keresek, az tán itt van, éppen itt,
e kedves ciprusok alatt, ahol már
valószínű, én nem nyugodhatok soha,
talán amott, a másik ciprusoknál,
a dombtetőn sírodnál, nagymama.
S az egész vers befejezéseképpen egy egészen különös, furcsa kép:
S a mozdony (yra vágtatott lihegve,
míg én szívemben sorsomat sirattam.
A réten egy csikóhad a zörejre
rohanni kezdett tébolyult iramban,
viszont a szürke csacsi a katángok
közöit a legelésbe úgy belemerült,
hogy föl se pislantott a zqjra: rágott
és nyelt nyugodtan, rezzenetlenül.
Érde mes egy pillanatra megállni ennél a befejezésnél. Annál is inkább,
r t n em egyedülálló jelenségről van szó. Több Carducci-versnél találunk
n a pró groteszket, annyira, hogy már-már tipikus formai megoldásnak,
r ducci-márkának is tekinthető. Az Intermezzóban is a szamár szólal meg
 gyönyörű fordításában már szinte magyar versnek is tekinthető. Russo
S eközben bús fülét hegyezve csüggedt állítja szembe vele, mint párját és egyben ellentétét is, a Szamár a kertsö-
szamár megy el mögötte: vénynél (A un asino) című szonettet. Az elégedett ökör mellett Carducci
oda-odaszagol. s gondoya, süllyedj szamara fájdaldamasan ordít, talán ugyanaz a szamár, amelyet láttunk a
bele egy szennygödörbe. San Guido előtt című vers végén vagy az Intermezzóban is:

Ugyancsak az Intermezzóban a társadalmi bajokat szívén viselő poéta
szavait a béka kommentálja:
Eközben az útszélen két tevékeny
szorgalmas béka dongót.
legyet, szúnyogot irtva észrevétlen
követte, míg bolyongott.
S megszólalt egyikük: mióta hátunk
fö lött év év után szállt,
mondd, édes egy komám, valaha láttunk
mi ily büdös virágszált?
Hasonlóképpen zárja le, mintha a fáradt lemondás pecsétj e lenne, a
Monte Splugai elégiát (Elegia del Monte Spluga), utolsó előtti befejezett ver-
sét:
Álltam szál magam ott, ahol egy sziklákba vesző tér
zord síksága terült amfiteátrumként:
századok és elemek dúlt harctere. Csendes a tqjék
most: csenevész posvány önt csenevész patakot,
pár rossz ló kóvályog az állott víz körül és a
parton a gyatra sisak- s gyűszűvirág diszeleg.
A Carducci-kutatók közül Russo figyelt föl erre a megoldásra, s így
kommentálta: „Carduccinak mindig tetszettek ezek az állatok, amelyeket
megvetett a dekadens és romlott társadalom . Az a társadalom, amelytől
viszont annyira idegen é s eltérő volt a számára oly kedves homéroszi mon-
dakör primitív társadalma."
Carduccinak a gyerekkori emlékeit felidéző verseihez nemcsak ez a k ét
dara b tartozik, emlékeket tartalmazó részletek pedig nagyon sok versében
találhatók. Ezektől a versektől egyenes út vezet az életörömet kifejező ver-
sekh ez, amelyek többnyire tájakhoz kapcsolódnak (Szent Márton napja. S an
Ma rtina). Carduccit olvasóinak jó része éppen a vitalitás kifejezőjeként is-
mert e: fogadta el vagy uta sította el. Carducci azonban már-már dek a d ens
életuntságn a k is kifejezést és h a ngot tud adni, s hamis , egyold a lú a k ép ,
h a a ká r egyikről , akár a másikról elfeledkezünk. J elképe leh etne ennek a
ketlő sség n c k a Szent. Má.rlon. napja és a Téli undor rr<'ctlo i11V<'nin lc) pár-
hu za ma , va!!v 8 k(~ l híres szo n eUjc, /\ z ö /cör (11 i)(lv<') , 1111w ly l\miz l o lá ny i
Mit bámulsz folyton napkeletjelé, te,
kinek gyulladt szemed valódi könny-ér,
miközben álldogálsz, türelem példaképe,
az illatos, virágos kertsövénynél?
Mit bömbölsz oly keservesen az égre?
Tán csak nem a szerelem öröméért?
Ugyan miféle emlék ostoroz? Miféle
tűnő, futó remény sarkall, hogy éljél?
Arábiá, ahol mint bősz növendék
nőttél s Jób sátora villant eléd most?
A csődörök közt futtató reménység?
Vagy tán Hellász földjére vágysz: Homéroszt
követni kérve őt, hogy mérje ismét
csökönyösségedetaharcoséhoz?
V. Carducci szerelmi költészete
a rolina Piva, vagy ahogy verseiben és leveleiben a költ ő n evez te, Lir. ~,
arducci költészetének meghatározó élménye. Hatásá n a k mé rték e és é rlé-
l<:e jelentősebb és nagyobb, mint a hozzá írt (pedig csodá la to s) költeményei.
okrétű ez a hatás. Walter Binni idézett tanulmányának b e veze tőj éb e n írja:
„A mai olvasónak a carduccii költészethez való közeled ését gátolja, korlá-
tozza annak a retorikának, az olyan lírai gyakorlatoknak a látványosan
l:lősége s jelenléte, melyekben kevés az igazi líraiság." (7) Russo is a retorika
nélküli Carduccit keresi és találja meg. Az igazán lírai és elmélyült egy-
r•észt, másrészt a retorikus és irodalmi gyakorlatokból álló verstermés ará-
11ya a Lina-élmény után változik meg Carducci költészetében: megfordul az
tré.ny , és a hetvenes évektől a retorika elvétve jelenik meg, s az ilyenkor
11 dok olt is. Hogy a Lina-élmény határvonal-e csak vagy hatás is, vita tár-
/'.YB volt és marad is a Carducci-irodalomban. Mindenképp indokolt azon-
llo.n összegyűjteni az idevonatkozó adatokat. (8) 1871 tavaszán két hölgy,
Mnrla Antonia Torriani és Anna Maria Mozzoni, a feminista mozgalom két
r1kén.tes h a rcosa előadóutakra járt oly városokba, ahol rokoni vagy baráti

r:::
kapcsolataik voltak: Genovába, Firenzébe, Bolognába, s ennek kapcsán
Carduccival is találkozott. Sikerült találkoznia: Carducci ebben az időben
zárkózottabb volt, mint előtte vagy utána. Egyik találkozó során került szó-
ba a barátnőjük neve, Carolináé, mint aki rajongó olvasója Carducci ver-
seinek. A távoli, de egyelőre ismeretlen rajongót szerette meg Carducci,
akitől 1871. július 27-én, merő véletlenségből éppen harminchatodik szü-
letésnapján, levelet kapott. Levelezés kezdődött közöttük, 1872 . április 8-
án Lina Bolognába utazott. Panzacchival, a regényíróval és Wagner rajon-
gójával akart találkozni: az ö Wagnerről szóló előadására ment el. De a re-
gényíró lekéste vagy pontosabban elfeledte a találkozót. Helyette Carducci
találkozott vele: ez volt a kezdete Giosue és Lina szerelmének, amely Lina
halálá ig, 1881. február 24-ig tartott. Habár alakja igazában Carducci költé-
szetéből sohase tűnt el. Carolina Cristofori Piva Rovigóban született, Man-
t ovában töltötte a gyerekkorát, Milánóban az ifjúkorát, huszonhat éves volt
ebben az időben. Korán ment férjhez, férje, Domenico Piva ezredes Gari-
baldi vezérkarához tartozott. Három gyereket szült, irodalmi és zenei mű­
veltsége magasan az átlag fölötti volt. Maga is írt, több nyelven írt és be-
szélt, n émetül és franciául többek között. Ami ez utóbbit illeti: Vittorio
Cherbuliez n eves francia kortárs költő illette elismeréssel francia stílusát.
Mivel a férje katona volt, városról városra járt vele, és csak a hetvenes évek
végén telepedett le vele végleg Milánóban, és itt élénken b ekapcsolódott a
társasági és az irodalmi életbe. Az érzelmi hatáson túl Lina a műveltségével
és modern irodalmi nézeteivel is hatott Carduccira: Heinével ismertette
meg, akitől ekkortájt Carducci több verset is fordított; Victor Hugóval to-
vábbá, és egyáltalán azzal a romantikával, amelynek klasszikusai Carducci
mintái közé kerültek. Linának azonban nehéz öröksége volt: tüdőbaja . Tu-
datában volt annak, hogy élete rövid lesz, gyorsított életritmusa n em volt
véletlen. Harminchat évesen halt meg, nem egészen tíz évvel a m egismer-
kedésük után. A szerelem története nyomon követhető Carducci költésze-
tében: első hozzá írt versei a Hellén tavaszok (Primavere elleniche) három
darabja. Hogy ez a szerelmi költészet m ennyire szervesen kapcsolódott
Carducci formálódó és újfajta művészetébe, hogy e szerelmi verseknek
megvolt szinte a helyük a Másféle rímes ve rsek kötetben: a kitöltésre váró
üres helyük, azt éppen a Hellén tavaszok mutatja. Az első, amely az „eolia"
alcímet vieli, 1871 novemberének első napjaiban született. A Lina-élmény
mellett a bolognai Wagner-előadás iihlette . Maga a költemény egy Alkaiosz-
töredék folytatása: eszerint Apolló hattyúk vontatta kocsin t ért vissza a
távoli északi partokról Delphibe. A költői képzelet szerint nyomában egy
hajó indult két eóli költővel, Alkaiosszal és Szapphóval: erre szállt fel a
költő , az eóli költök legkésőbbi utóda, s magával viszi Linát: „Fuggiamo le
occidue macchiate rive, dimentichiamo." „Menjünk, hogy ne fertőzzön nyu-
gat únt vidék e, s végre feledjünk." (Lothár László fordítása ). Tegyük hozzá,
hogy a „fuggia mo" erőteljesebb, mint magyar változata, a „menjün k". Fele-
dés, eltávolodás, nyuga t b emocskolt p a rtjai: ezek a k ölte m é ny vezérszava i.
A m ásod ik. a „dorica", Goethe, Foseolo és Hein e s oraihoz lm pnw lócló a ll úzi-
ókkal ugy::i n esak a l<épzelet vtl á~ába vi sz, az ;:in tik Szl<'i l!1d lll , 111c lvn ck mi-
tológiáját életre kelti, alakjait megszólaltatja, hogy végül elmondhassa
(olaszra fordítva Heine híres szavait): „0 dolce Signora, io v 'amo." „Höl-
gyem, ó hogy imádom!" (Lothár László fordítása). A harmadik ódában a
jelentől való elfordulás tán még különlegesebb, és így még hangsúlyosabb:
a költő és Lina Milánó egyik temetőjébe látogatott el. A rég meghaltak képei
s emlékei között hangzik el harmadszor is a szerelmi vallomás.
A mindennapoktól való eltávolodásnak ez a motívuma így vagy úgy va-
lamennyi Lina (vagy Lídia)-versben jelen van, a Másféle rímes versek da-
rabjaiban is (Sole e amore , azaz Napfény és sze relem; Qui regna amore ,
azaz Ez Ámor birodalma, Látomás: Visione), de a Barbár ódálcban is. Sze -
relmi költészetében tehát kiindulását s lényegét tekintve ugyanaz a költői
törekvés jut kifejezésre, azaz a befelé fordulás , az eltávolodás. A minden-
napokka l, a jelennel való elégedetlenség: ahogy a gyerekkori e mlékeket
idéző versekben is , s ahogy, mint látni fogjuk, a történelmi versekben is.
Ezért tűnik úgy, hogy (Russo szavait idézve) „Carducci lelke felkészült a
szerelem fogadására". (9)
Ironikusan szólva mondhatnánk, hogy Carducci Lina nélkül is m egírta
volna ezeket a szerelmi verseket? Igazában Linának a cardueeii költészet
többet köszönhet a hozzá írt, általa ihletett remekműveknél. Russót idéz-
zük: „Pivával való kapcsolata során szabadult meg költészete akadémikus
nehézségeitől, általa került kapcsolatba idegen irodalmakkal." Az első b e-
kezdés kérdésére visszatérve úgy tűnik, a Lina-élmény nem csupán h a tár-
vonal. Nem! Hatás volt, előrevivő erő volt. Ismét Russót idézzük: „Azokon a
verseken kívül, amelyeket közvetlen módon Lina ihletett ... sok-sok későbbi
versében , nyíltan vagy rejtőzve, ott van Lina (Lídia): Es ti. é ne k (Se re na la ),
T-Tqjnali dal (Mattinata) vagy a már említett és mind között a Jegszeob: Fqj
almas ballata. (10)
VI. A történelmi versek
rducci leveleinek hetedik kötetéről, a Lídiá hoz írottakról b eszélv e Momi-
glia no kiragad egy igen találó mondatot, amely élesen m egvilágítja törté-
11 elmi verseinek eredetét, és alátámasztj a mindazt, a mit költészetének ala-
lculá sáról eddig elmondottunk. A vallomás szerint a költő vágya: „nyugodt
derűs költészet, amely menedék lenne értelmetlen életem ellentmondá-
'HÜ közepette". (11) Az élet értelmetlensége, ellentmondásai a XX. század
odik felében a költészet legfontosabb felismerései közé tartoznak, a
111odern költészet alapját képezik: ezekre reagált Carducci a Jambusok és
·podoszo/cba n , s ennek az élménynek a kifejezésére való törekvés az ihle-
1 őjc költészetének ezekben az években, s ennek egyik rendkívül fontos ki-
li :Jrzési fo rmája a történelmi versek sorozata. Ennek a kiindulási pontnak a
ll nn gsúlyozása rendkívül fontos, mivel ezekben a művekben expressis
V!'rbl s ez l az élmé nya nyagot nem vagy legalábbis többnyire nem lehet ki-
7

mutatni. Az elmondottak egy közvetettebb bizonyítéka az a tény, hogy ép-
pen az említett levelekben lehet megtalálni mintegy első megfogalmazás-
ban, vázlatban azokat a képeket, amelyek kidolgozva, végleges formában
ezeknek a verseknek az éltető elemei lesznek: vagyis a költő szinte egy idő­
ben gondolta el, fogalmazta meg művészi elképzeléseit, s csírájában ezt az
elképzelést realizáló verseit, amelyeknek ilyenformán csupán végső formá-
ba öntése maradt a későbbiekre. Többek között A parasztközösség bevezető
képét Giannessi megtalálta az említett levelekben: (12)
Kiknek bükkök s fenyők közt hajnalonta
dús lombotok tömött árnyékba voaja
a réteket, melyek gyöngyökben állnak,
s akiknek alkonyatkor átsötétül
a templomon s a sok köré gyűlt
tanyán és házikón a koronátok,
üdvözletem, camiai diófák ...
A parasztközösség egyébként azok közé a versek közé tartozik, amelyet
maradéktalanul elismer minden Carducci-kutató, s még Thovez is az olasz
irodalom remekei közé sorolja. Egyetlen kép, „egy villanás, egy epizód".
ahogy Parodi nevezi, (13) amelyből derű, szabadság és erő sugárzik. Az
itáliai reneszánsz, „a kikelet ama rövidke évada" egyik kis közössége életé-
nek a képe, olyan közösségé, amelyet nem fertőzött meg a középkornak az
a szelleme, amelyet Carducci egyébként a kereszténység lényegének tart,
és , persze, elutasít:
Tihozzátok repülnek el e strófák
borongni egy letűnt kor árnyain.
De nem haláljélelmeken s toportyán
ördög fiak s boszorkányok csoportján.. .
Ezek a sorok közvetlenül is tanúskodnak arr~l. hogy ezt a verset és p él-
d á ul a Jambusok és epodoszok sok darabját és mondjuk a Sátán himnuszt
ihlető szellem rokon, sőt azonos. De csak a szellem! De egyedül a szellem! A
művészi megformálás tisztasága az érett Carducciról tanúskodik. Önként
kíná lkozik, hogy összehasonlítsuk a verset Carducci korábbi történelmi
j ellegű verseivel, például A fehér párt költőivel, amely a Levia Graviában
talá lha tó , s a melyet e történelmi versek elődjének szokás tekinteni. Ott is
gy történ elmi képről van szó: Francesco Malaspina várúr a firenzei szám -
úzött k öltök körében kastélyának egyik termében. Ennek a versnek az ih-
letőj e azonban az iroda lom volt: a költő a művészi h a tást irod a lmi táj éko-
ttságáva l, tud ásáva l éri el. S va lób a n eléri: mindegy ik köl tő elzene:i a m a -
én cl<.él , 8 h o nv{1gy da lá t , s Cardu cci r em ekel a !)lm n , ni 10µ;:
l uclj A A kón lh1cs kö lt ök s tílu sá t, "' P ?'. l'l nn vir a si l<<'d\ I iH•l<i , h nrrv
nuccio és társai szájába adott költeményeket el lehetne fogadni (korában
Carducci tán el is tudta volna fogadtatni) hiteles alkotásoknak. Nem kétsé-
ges, hogy ennek a kornak az irodalma ragadta meg a költő fantáziáját (és
persze témájuk is a honvágy), s ennek az irodalmi élménynek ad itt hangot.
A parasztközösség élménye viszont „az élet értelmetlensége, zűrzavara",
amely elöl úgy menekül, hogy gyönyörű látomást ír le: a harmonikus, az
értelmes élet látomását. Érezhetően örömmel és kedvteléssel merül bele a
költő ebbe a látomásba, mely tartalmazza mindazt, amit értéknek tartott.
„Tág fényű ég alatt" játszódik a történet, a „fűre eresztés évadában"; a kon-
zul a nép igazságos és felelős vezetője, maga a nép pedig egészséges, lelkes,
hazaszerető és áldozatkész.
A büszkeségtől hangosan dobogtak
a szíveik, az ifjú választottak
fejét a nap sugárba, fénybe vonta.
De az anyák titkon könnyezve hívták
erős oltalmukul az ég szűz anyját. ..
A parasztközösséget 1885-ben írta, tíz évvel korábbi A közöss '
~ ztya (Faida di comune). 1875 elején Ariosto szatíráit és latin nye lvC1 versei !
rendezte sajtó alá, egy évvel előtte résztvevője és egyik l egfőbb renck ;dlj<•
volt a centenáriumi ünnepségeknek Ferrarában, az egyete me n k ilz(· plrn 1
lovagi eposzok kialakulásáról tartotta az előadásait. Csod a -e, h CT l< <'ci VC' I
ka pott ahhoz, hogy egy cantastorie, azaz énekmondó bőrébe b t'.1jjo 11 ·~ /1 /i
zösség bossztyában ezt tette ugyanis. Eredeti címterveze tc i: L11<'<'n (•1..; J
hibellin krónikatöredék, Ghibellin ének. (14) A két közösség köz i 1 l 1111 e• Jl.Y
kere az, hogy Lucca guelfváros. Pisa pedig ghibellin . Ca rdu C'cl n V (' I ~1 l w 11 11 1.
nekes alalrját teremtette meg, s hogy műreme kké vá ll m in t 11111 1y l1t;i:o1
költészete során-, köszönhető a tudósnak is, aki. jól i smer t e• ni': <- 1H•l<<'H t' I<
~ lílusát , észjárását, fordulatait. A luceai köve tek be mut n l(tsn pC· lcl n11l :
Az élen Bonturo Dati,
a csalók közt legkiválóbb,
vele Cino és Pechhio
útonjáró útonállók.
Továbbá Freccia és Truglia,
egyik harcsa, másik csuka,
de a legjobb mind közt Nello,
minden piac zsibárus a.
f\z én e kes láthatóan Pisa-párti, legalábbis ebben az énekben: közömbös,
t•rnlcges n em is lehetne. Mesteri, ahogyan a története hangnemét válto-
1,nljn : idilli, m esés és heroikus. Maga pedig: csodáló, ironizáló, moralizáló
A :::; c n - n csa k vá ltakozva.
5
 Volt már szó korábban A marengói mezőn című versről. Itt még a <;a ira,
És íme szép hazám, akinek szabad
valamint az V. Károly altatódala (Ninna nanna di Carlo V) című versekről
népét eggyé te tetted, Itália
lesz szó. Mindkét darab a nyolcvanas évekből való, a Barbár ódák idejében
tehozzád tér most ígra vissza,
írta őket: nem sokkal a Miramar és az Eugenio Napoleone halálára (Per la
s kérdve tekint a te sasszemedbe:
morte di Eugenio Napoleone) után. Az idézett művek egy közös vonására
akarom fölhívni a figyelmet: jelen van bennük a történelmi végzet koncep-
ciója, illetve annak egyik, a XIX. században elterjedt és népszerű eszméje , s te márványkwjaiddal a végzetes
mely szerint a történelem igazságot szolgáltat: az elkövetett bűnöket meg- dombon s a Fórum néma terénfelnyúlsz,
bosszulja (Carducci költészetében, főleg a Barbár ódákban erőteljesebb és válaszul az oszlopokra
hangsúlyt kap az a gondolat, hogy a múlt nagy és nemes erőfeszítéseit és az ívekre mutatsz, amelyek íg
megjutalmazza.) A <;a ira a forradalom vérengzését az uralkodó osztály el-
len a történelem igazságszolgáltatásaként mutatja be: több versszakban is diadalünnepek menetét válják ...
utal a francia királyok, a francia arisztokrácia bűneire:

Ó hugenották, albigensek áldott

kínszenvedése, izzó szenvedélye!
Kiontott véretek ereje szállott
szent mámorával milliók szívére.

Itt egykor a középkor táborára

sígtott le Szép Fülöp világi kwja:
a legutolsó templomosok átka
száll itt ma az utolsó Capet-smjra.

De az arisztokrácia és a király vétett a nép ellen is: Lamballe asszony

kegyetlen halála ennek a büntetése:

A harsogó menet a vár elé ért:

a dárdahegyre szúrtfej imbolyogva
nekiütődik az ablaknak is. Benn

lehqjtottfejjel a király az isten

bocsánatát esdekli szívszorongva
Szent Bertalan borzalmas éjjeléért.

A <;a ira sorozatot egészében Madarász Imre elemezte Az Alpokon innen

és túl. .. című könyvében. Éppen így jelen van a történelmi végzet az V. Ká-
roly altatódalában is: a leendő császár bölcsője körül a végzet három go-
nosz tünd ér e: a fúria, a tévelygés és az őrület harsogja énekét a múltról és
fen yeget a jövővel. Ez a koncepció az alapja a két említett ódána k is: a ku -
ta tók s ze rint e ve rs ek lírai szárnyalását tán fék ezi ez az e lm é le t, m á srészt
vlszo nt a j ele n lé te bizo nyí tja közve tle nül is, hogy a lörlé nc lrni verse k ugya -
n a bból a sze ll e mb ől ía ka dna k, amelyb ő l a J ambuso/c (•.-; qmrlos zo lc is, a
Métsf c'le r í11 ies 1Jerselc is és a Ba rbá r ódák is.
 Carducci szonettjei

1865 decemberében írta Carducci A szonetthez (Al sonetto), 1870-ben A

szonett (Il sonetto) címűt. Közös a két versben a szonett formában rejlő
művészi lehetőségek hangsúlyozása. Carducci ezekben az években Dante,
Petrarca költészetével, nem sokkal korábban a toszkán költészettel foglal -
kozott, a két szonett alapgondolatát tekinthetjük az irodalomtudós m eglá-
tásának is. Ilyesmire utal A szonetthez fűzött jegyzete: „Amikor Enotrio írta
ezt a szonettet a szonettröl, nem ismerte még Wordsworth szonettjeit."
Mindkettőben a műfaj, illetve versforma nagy alkotóit idézi meg, és éppen
azt emeli ki, mennyire más és más gondolatok vagy inkább indulatok, ér-
zelmek hordozói, tolmácsolói. Ahogy közös vonásaik ellenére eltérőek Car-
ducci idézett szonettjei is: az 1865-ös darabban a Jambusok és e podoszolc
gatott és harcias költőjét látjuk, és nem csupán a befejező sorokban:

Az angolok Vergiliusa kedvelt,

de Bavius, kiből terjengve árad
a vers, gyűlöl; s én még inkább szeretlek.

Bavius vagy Bavio a romantikus költök jelképes alakja, akikkel h adalco

m tt. küzdött a Jambusok és epodoszok sok versében: a Ném ely íléletrn on
'lóhoz, az Egy olaszországi Heine-epigonhoz és főleg az Intermezzo sz;1lw
'Zaiban:

Öblös hang és nehéz sebek a dalnok

legfontosabb erénye ...

Ugyanezekre az évekre jellemző Carducci fokozódó érdeklőd ése a v ilf\g-

dalom költői iránt, s nem véletlen, hogy az olasz szonettkö ltök m elle ll
nte, Petrarca, Michelangelo, Tasso) a világirodalom h árom n agy költöj
b elekerült versébe: Shakespeare, Milton és Camöes. De a m cgidézeil
költök is harcosok. Mozgalmas, indulatos jellegét e rő sítik a szone tt enjam -
iJCfnentjei, ami ugyancsak a Jambusok és epodoszok sajátossága. Az öt
í' vvel későbbi párja, A szonett a Másféle rímes vers ek és a Barbár ódák elö-
irnngjának tekinthető . A négy nagy olasz költő két-két soros arckép e, illetve
lödiknek Foscolo arcképe az első terzinában nem harcos-, h anem mű ­
rck épek, amilyen Carducci is: ebben a versben is, mint hatodik, s
1111.llycnn ek látj uk a Maremmai idillben, a San Guido elöttben és a Barbár
l(uc d a rabj a iba n:

3
 Hatodszor ám nem végül bús napokban
művészet, ujjongó öröm, düh, vágy, jaj
költöje én, a holtaknak daloltam.
Ekként pályafutása közepén maga Carducci hívja föl figyelmünket a
szonettre, amelynek igen nagy a szerepe költészetében. Terjedelmét tekint-
ve is: százharminckét szonettet írt, ami egymagában is akár költői életmű
lehetne. Végigkiséri pályafutását: 1850- 1851 -ben írt versei közül a szonet-
teket vette fel legelső kötetébe is (Rímes versek, 1857), és hagyta is benne
költői életműve végleges, saját maga által összeállított gyűjteményében. A
Szent Abbondius (Sant'Abbondio) és A Lys partján (ln riva al Lys) 1898
utolsó hónapjaiból valók, s a költő utolsó versei közé tartoznak, csak a
Monte Splugai elégia és A Valkürökhöz (Alle Valchirie) későbbi pár nappal,
és néhány verstöredék. Közben alig volt olyan év, amikor nem írt volna
szonettet. „Kevés szavú, nagy röptű ének"-nek nevezi: szonettjeiben min-
denkor uralkodó a személyes jelleg, s amikor az 1860-as évek verseit a po-
litikai indulat, a politikai szándék irányítja, „usata poesia", s a retorika
hatja át, a szonettekben mindennek alig maradt h elye. És bár megkérdője­
lezzük a retorikát alkalmazó Carducci elmarasztalását, azt elmondhatjuk,
hogy a szonettek szinte mindig a XX. században is elismert „Carducci
senza r etorica" alkotásai.
Pályafutásának, pályafutása minden szakaszának pontos tükörképei: ha
supán a szonettjeit vizsgálnánk, költői karrierje ugyanúgy kibontakozna
lőttünk. A Juvenilia száz verse közül ötvenhat a szonett, nem számítva a
..s onetto codato" tizenkét darabból álló csoportját, amelyek igazában sem
ta rta lmuk, sem formájuk, sem hangnemük alapján nem is tartoznak ebbe
a csoportba. A Juvenilia szonettjei három nagy tömböt alkotnak, s mindhá-
rom tömbnek megvan a maga jelentősége. Az első könyv huszonegy darabja
a rducci pályakezdésének a tükre: személyes élményeit, szerelmeit fejezi ki
úgy, ahogyan a klasszikusoktól tanulta. Szinte mindegyikben kimutatható
. forrás, Leopardi, Foscolo vagy Petrarca, de mindegyikben b enne van
a rducci is: utánzás és önállóság fonódik bennük össze elválaszthatatla-
nul, s a meghökkentő könnyedség és magabiztosság, ahogy ezt a nehéz
formát k ezeli. Az olasz szonettköltészet kedvenc témáit énekli újra: de ez
irodalmi programjának, ars poeticájának a többször megfogalmazott része.
Ezeknél a verseknél a legszembetűnőbb Carducci pályakezdésének egy fu r-
csasága, úgy is lehetne mondani egy paradoxonnal, az eredetisége: legtöbb
kö l tő azzal a szándékkal indul, hogy eredetit, önállót alkosson, s az erede-
ti ség igé nye különöse n hangsúlyozott volt a XlX. század költészetében, de a
legtöbb költő a karata ellen ére is hosszabb vagy rövidebb ideig, kisebb vagy
nagyobb m értékben követője egy vagy esetleg egy-két író, költő elődnek.
ard ucci azzal a kifejezett szá ndékkal indul, hogy az e lőző gen erációk köl-
l ('szc l (~ I Ctjra költsc . Nem egyszer h a ngs úlyozza a fo rrást: egyik legkorábbi
szo ncl 1.J t' <1 Mogémos an s uhan. h q.jóm kezd etü (kivét clcsr n n hRrmadik
kö ny vbe n 1Rlf1 1h ató ), a m ely Pe lrarca közisrn erl szo 1w l 1j(•1w l< l<c·zcl
indul, s a hagyományos hajó motívumot bontja ki. Klasszikusan nyugodt,
szabályos szerkezetű vers a szokott jelzőkkel, fokozással, megszemélyesí-
téssel. allegóriákkal. Nincsenek benne önálló fordulatok, mégis a vers tisz-
tasága, fölépítése igazi költői s eredeti költői tehetségre utal.
Magánosan suhan hqjóm: körötte
viharvert tengeren sirálysikongás;
és ostromolja és csapkodja folyvást
villám cikázva, áradat dörögve.
A könnyező tekintetet a ködbe
vesszö partok felé fordítja a borongás,
a gyűrt, kiábrándult arcon szorongás
és csüggedés: tört evezök előtte.
A vers második fele szakít a petrarcai szonettel: a mestertől eltérően
nem szerelmi bánatot fejez ki, hanem valami dacos reménytelenséget,
mely szintén a költő sajátja, s különösen hitelessé válik, ha egész életmű­
vének a fényében vizsgáljuk. S ezt a dacos reménytelenséget a hagyomá-
nyos költői kép eszközeivel fejezi ki:
De éggel is, tengerrel is keményen
néz szembe szellemem, s harsogva zengi
árboc és szél zúgása ellenében:
Gyerünk afeledés ködülte, messzi
kikötőjébe,a halál fehéren
fénylő szikláira. Gyerünk! Evezni!
És ez az érzelem nem egyedül Carduccié volt, hanem egész n emzedék éé,
z emeli a kis szonett értékét, és egyben magyarázatul szolgál arra a nép-
uzerűségre, amelyben a későbbiek során része volt. A Juvenilia első köny-
v6nek szonettjei közül Russo kiemeli, hangsúlyozotta n kiemeli a szerelmi
rseket. Talán mondani sem kell, hogy a költő a dolce stíl nuovo, illetve
Petrarca nyomdokain jár, nem nehéz nyelvi, stilisztikai fordulatainak a
'orrását megtalálni. Az ismerős fordulatok , a hagyományos szituációk alatt
nban egyre észrevehetőbben föltűnnek olyan elemek, amelyeknek újsze-
1•C1sége akkor igazán szembetűnő, ha a késői nagy szerelmi versekkel szem-
besítjük őket. Russo szerint: „ ... nőalakja sem nem petrarcai, sem nem
lói, hanem valami újszerű érzékiséggel megrajzolt nőalak" . (1) Már
li smerhetően hasonlít például a Maremmai idill Máriájára.
~mlíte ttük ars poeticájának azt a vonását, hogy az előző generációk
ll észetét a karja újrakölteni. Az újnak antik formákkal való kifej ezése, a
11 öi m e sterség elsajátítása Carducci szonettköltészetében különösképpen
mbe tünp. S hogy ez mennyire tudatos, pregnánsan mutatj a Carducci
r.::
 A Levia Gravia tizenhárom szonettjében ugyanaz a kettősség tükröződik,
egyik utolsó szonettje, A Lys partján című, amelyet teljes egészében idé- ami magát a kötetet jellemzi. A költő mintegy második pályakezdése ez a
zünk: kötet: 1861, az olasz egység megvalósulása után teljes egészében új való-
sággal kell szembenéznie. Hogy a Levia Gravia ezzel az új valósággal való
A hegynél, melyen rózsaként kigyúlt hó szembenézés, erre az új valóságra való költői reagálás, azt nagyon jól mu-
ragyog a tűzpiros hajnalsugárra, tatja az a cikk, amelyet a költő írt 1881-ben, amikor újra kiadta és mai
tűndöklö, csillogó s vígan iramló végleges formájába rendezte a kötetet. A kilenc fejezetből álló kis tanul-
patak, a Liliom. jár mormolászva. mány Carducci prózájának egyik legszebb darabja. ennek az 1861-1867
közötti olasz valóságnak a jellemzése. Értékét összetettsége adja: emlékező
Én itt ülök, Ferrarim, most az Amo- is, tárgyilagos is, ironikus is, értő és egyben megértő; s alapgondolata, hogy
partra gondolva és ajó tanácsra, a Levia Gravia ennek a valóságnak a terméke és egyben a tükre. A szo-
amely buzdít elvetni minden apró- nettekből kibontakozó kép azonban tisztább, világosabb, mint a kötet egé-
cseprö gondot, s buzdít a szárnyalásra. széé. Kétféle utat jeleznek a szonettek, kétféle költői magatartást fogalmaz-
nak meg. A szonettek egyik csoportjában a politikai küzdőtérre lépő költő
De közbeszól a Lys: „ Üres ködökbe alaltja bontakozik ki. Két szonettben is reagál Franciaország, Anglia és
száll énekem s nem bánkódik miatta, Spanyolország közös vállalkozására, a mexikói expedícióra, amelyet a sza-
bár sokkal zengőbb áradat szülötte." badság durva megsértéseként elítél. A vállalkozás nagy nyomot hagyott a
XIX. századi értelmiségiek gondolkodásában, maga Carducci később is
S én hallatára gőg nélkül, magamba visszatér rá, ha más hangsúllyal is a Barbár ódák két versében is: Miramar
merülve nézek a hegyre s a völgyre, (1878) és Eugenio Napoleone halálára (1879). Ami összeköti az egymástól
s rákezdek a Petrarcád írta dalra. mindenképpen távol álló költeményeket: a zsarnokság minden formájának
lvetése. Hasonló jellegű s akár a Jambusok és epodoszok darabjai közé is
A Juvenilia első könyvének majdnem minden szonettje tartalmaz tájleíró kerülhetett volna a Curtatone e Montanara vagy a Roma című szonett,
m ek et. De bár Carducci költészetének klasszicista jellegét szokás hang- m indkettő 1867-ből, vagy a Dante születésének hatodik centenáriumára (Nel
s úlyozni , s ennek megvan az alapja, szonettjeinek tájleírása sohasem azo- sesto centenario di Dante) három darabból álló sorozata. Ugyanakkor Az
nos a klasszicizmusra jellemző piktúrával. Sosem szolgál a mondandó il - A ma-völgyön át vagy a Francesco Petrarca akár a Másféle rímes versek kö-
lusztrációjának vagy keretének. Ahogy késői szerelmi költészetének elemei t be is beillene, az utóbbi főleg, idézzük teljes egészében:
itt érlelődnek, úgy itt van kialakulóban sajátos, impresszionista jellegű
leíró művészete is. De erről a pályakezdését bemutató fejezetben bőven
Dímbes-dombos Toszkána drága téga,
s ett szó . szülőhazája egykor énekemnek,
A Juvenilia másik szonett-tömbje a harmadik könyvben található , s
hol tűz a nap, s babérfák könnyű árnya
ugy a ncsak huszonegy darabból áll. Arcképsorozat, azoké a költőké, akiket
követ ett, azoké továbbá, akiket klasszicista költői programja alapján eme] alatt mormolva csermelyek sietnek,
ki (Parini, M etastasio, Goldoni, Aljieri, Monti stb), vannak kortárs arcképek
.Is és önar ck épek is. Ami közös bennük: valamennyien egy-egy olyan er ény láttodra elborít a könnyek áija!
m esterei, amely a jelenből hiányzik. Bennük Russo szerint folytatja a rene- Emlékeim mind-mind elcsendesedtek,
szánsz korban annyira divatos múfajt, a panegirikuszt, s kifejezésre jut mióta ott testvéremet bezárta
bennük e bben az időben még nagyon is szúk korlátok közé zárt nacion a - a sír, ó dombok egyre ékesebbek!
lizmusa. Amitől azonb an Carducci portréi eltérnek a reneszánsz dicsőítő
verseitől, az szonettjeinek szem élyes jellege. Carducci ezeket a költőket ra- Csak a remény tartotta őt! De édes
j o n gva szer e ti , ezek et a személyiségek e t nagyra tartj a , és azt fogalm azze:1 volt együtt lelkesedni a jövőért!
m eg. a mil szeret és a mit n agyra tart b ennük: éppen ezér t kisebb- n agyobb Ó ifjúkor, nincs aki lljra éleszt!
m é rté kbe n ö n a r ck é p is rnindegyHc
:lik szonett- tömbj éről, a h at
"r61 szóló fej ezetben volt mM Hí.
n, a
cs m cflis m ólc lnl.
 Dibdáb munkákra tékozolva tör szét
az életem méltatlanul, s őt mint húszévest
befedte afeketeföld s a zöld rét.
Felépítésében, motívumaiban mintha előzetese lenne a késői, nagyon hí-
res és még annál is szebb szonettnek, A toszkán tengerparton átutazóban
címűnek. De Carducci költészetében s a szonettjeiben főleg, szembetűnő a
verstípusok ismétlődése és folytonos tökéletesítése. Ennek a versnek meg
lehetne találni a párját a Juvenilia darabjai között is, s efféle párhuzamokat
sok más verse között is: a sok közül utalunk a Levia Gravia idejében írt, és
nagyon híressé, már-már hírhedtté vált Sátán himnuszra, amelynek nagyon
sok elemében folytatása A Clitumno forrásainál (Alle fonti del Clitunno) cí-
mű barbár óda.
A Jambusok és epodoszok kilenc szonettjében (fl cesarismo I-II, Micsoda
gyalázat! I-m. Ugo Bassi utca és párja, a Névnapi vers, a Giuseppe Mazzini,
valamint A messer Cante Gabrielli da Gubbióhoz), a kilenc szonett minde-
gyikéb en mindaz, amit a kritika a Jambusok és epodoszokban kifogásol,
teljességgel hiányzik. A Jambusok és epodoszok, ahogy ennek a könyvnek a
róla szóló fejezetében elmondtuk, usata poesia, aktuális költészet, minden
darabját politikai szándék ihlette, politikai agitáció volt, a „Carducci con
retorica" alkotása. Ebben a kilenc szonettben azonban a verset létrehozó
a ktualitás a költőt nem ragadtatja nyers, „költőietlen" kifakadásokra, vagy
azért, mert nem csupán politikai, hanem személyes érzéshez kapcsolódó
mberi tartalma is van, Mazzini halálára például; vagy a két Ugo Bassi-
versnél a szabadságharcos pap kivégzése s a személyéh ez fűződő rokon-
"env; vagy azért, mert irodalmi téma közvetíti a költő politikai reagálását:
a Micsoda gyalázat! címűben vagy a Messes Cante Gabrielli da Gubbióhoz-
ban Dante. illetve az Isteni Színjáték; az n cesarismo pedig igazában egy
könyvvel kapcsolatos reflexióinak sorozata, amelyet akkor írt, ahogy az
lcirne is j elzi, „amikor elolvasta III. Napóleonnak a Caesar életrajzához írt
vezetőj é t". A politikai aktualitásnak ez a nyilvánvaló áttételessége külön-
bözt e ti meg a Jambusok és epodoszok szonettjeit a kötet többi darabjaitól.
1lason ló áttételesség jellemzi például a Cesare Parenzo menyegzőjére című
versét is, amelynek értékeit, líraiságát Russo is kiemeli. (2) Példának idéz-
zük a Micsoda gyalázat! második darabját:
Nem. Vanni Fucci szemtől szembe lopta
meg Iste nt káromkodva és röhögve,
s megvetését megkötve, fuldokolva
kígyói közül is az égre köpte.
Ti a hazát meglopni törtök arra,
amifiainalc tengernyi könnybe,
tengernyi vérbe és tengernyijqjba
került: s erényt harsogtak mennydörögve.
Ellenfelei házát Fucci délbe n
kereste és büszkén, kérkedve rontott
réyuk karddal és fáklyával kezében.
Alattomosan öltök és raboltak
ii., ó arany szemüveges, sötétben
lopalcodó, korcs bandita-utódok.
A Ríme nuove szonettjei, ahogy az egész kötet, a pályakezdés és az útke-
resés évei után Carducci nagy költészetének a része. De negyvenhat szo-
nettjéhez a Rímek és ritmusok (Rime e ritmi) tizenhárom darabja is szerve-
sen hozzátartozik: együtt jelentik a csúcspontját Carducci költészetének.
Carducci költészetének következetessége, motívumainak, eszmei-formai
lemeinek összefüggése sokkal világosabban látható a szonettek összessé-
gében, mint a köteteiben , s éppen szonettjeinek összefüggései hívják fel a
kutató figyelmét az alkotói egységre, Giuseppina Fumagallinak Ariostóra
alkalmazott kifejezésével élve, az „unitá fantasticá"-ra. A verskötetek, ahogy
rnaga Carducci összeállította, a különbségeket, fejlődésének elkülöníthető
zakaszait hangsúlyozzá k, amelyek léteznek is, és talán nagyobbak és vég-
le tesebbek, mint más költőknél, ami nem csoda, hiszen Carducci pályafu -
tá sa több mint fél évszázadot ível át, az olasz történelemnek talán legmoz-
[jetlmasabb, gyökeres változásokban leginkább bővelkedő időszakát.
Nem lehet csupán a panegyricus műfaj folytatásának tekinteni Carducci
portréalkotó szenvedélyét, hiszen végigkíséri pályafutását: a Goldoni és a
Nicola Pisano darabjait utolsó éveiben írta. Valóságos írói, költői a r ck ép -
:::iarnokot, verses irodalomtörténetet alkotnak a klasszikusokat id éző ver -
1ci, többnyire szonettjei. Az eddig idézettekhez ebben az időb en újabbak
l<a.pcsolódnak, s szonettjeinek jelentős hányadát teszik ki. Ami egyfe lől
te rmészetes, Carducci életének nagy részét teszik ki irodalmi és történeti
ltutatásai, Carducci belső, legbelsőbb világának része az irodalom; más-
n';szt hazaszeretetének legmegindítóbb , legőszintébb kifejezése ezek a ver-
11ok. Számára a haza elsősorban a haza irodalma és kultúrája. Arcképei
költői arcképek, egyre több reális elemmel, adattal: a lírai realizmus költői
:jl6dé sének egyik éppen a szonettekben nagyon szembetűnő vonása; költői
1rck épek, de ugyanakkor egyre inkább önarcképek is. S ha kezdetben
lt l o.sszic istaízű, iskolás megoldásokat észlelhetünk is, a Másféle rímes ver-
c•k költöportréi már a XX. század szellemét idézik:
69
 Mi vonz, hogy képmásodhoz hódolattal
ó Dante, beszédet s írást helyezzek,
s mi sovánnyá tett tégedet, a versed
fölött mért ér nap s éj után a hajnal?
Vagy a méltán híres Vergilius-szonett, amelyet Kosztolányi fordított ma-
gyarra, megalkotva ezzel egyik leghangulatosabb impresszionista szonett-
j ét. Vagy a három darabból álló Homérosz-sorozat, bármelyiket nézzük is:
Ahogy napfény s tavasz tér vissza váltig,
szent agg, akként én hozzád és zenédhez,
hozzád, akinek csillagokkal ékes
a homloka s ki ifjú és sugárzik.
Meséy ...
Russo egyébként remek kötete, a Carducci senza retorica, amely szerző ­
j én ek nemcsak kutatói eredményeit, hanem Carducci iránti vonzalmát,
va gy annál többet is bizonyít, címével azt sugallja, hogy Carducci a költé-
té ben mindenekelőtt, de legalábbis sokszor szónok, aki közönség előtt
<i ll. s magatartását, megnyilatkozásait a hallgatói ízlése és kedve szerint
formálja, eléggé félrevezető. Carduccira ugyanis sokkalta inkább jellemző a
be fe lé fordulás. Nem szeretett fellépni, vagy kilépni: amikor kilépett vagy
Hép ett, nem annyira belső ösztönzését követte, mint inkább a körülmé-
nyeknek engedett, és engedett kora ars poeticájának. A befelé fordulásnak
czl az igényét jelzik önarcképei.
a hogy költőportréiból össze lehetne állítani az olasz irodalom történe -
1(;t , t·ájleíró költészete alapján Olaszország földrajzát: ez a szál is végigvonul
.,zon c ltköltészetén, de egész költészetén is: a Barbár ódák első könyvének
ik szerkezeti elve is: Rómával indul, amely Itália központja, és Cour-
urrel végződik, ami Itália határa. 1851 elején fogalmazta meg az Ó
regve szálló... első változatát, a befejező sorait idézem:
Ó csicseregve szálló égi vándor...
ha oda szállsz, hol tengerparthoz ér le
az Appennin: márvány s olajfaerdő
színezte, drága dombjaimfölébe,
állj meg, mert házikót rejt ott a lejtő,
s ha rlincs az új gazdának ellené re ,
kö szöntsd neve mben is, örök csicser, „ kör egy ik h a n gsúlyos jelzője az „elégedett"), hanem olyan szamáré, amely
1883-ból való az Egy lánykához (A una bambina) című szonett:
Ahogy elnéztelek vidám vadócként
hancúrozó leányka, eltűnődtem ...
... s úgy tünt...mintha elbűvölten
árnyékos alpesifák közt merengnék:
hol szél csacsog afákkal. Ottan éltek
elődeink is és ott kezdtem én el
álmodni egykor lelkes gyermekember:
s fehérlő márvány szikla-meredélyek
alatt szemed csillámló kék színével
néz ott a napra a ligúri tenger.
Kevéssel előbb idéztük egyik legkorábbi versét, a Magánosan suhan ha-
jóm kezdetű szonettet. Ott a hagyományőrzés vagy inkább a hagyományhoz
való csatlakozás motívumát emeltük ki. Utaltunk azonban arra is, hogy
Carducci életfelfogást, életérzést fejezett ki benne, a magáét és nemzedéké-
ét is: ez a költői igény is végigvonul költészetén, s nyomon követhetjük
változásait, tartalmi változásait, de még inkább kifejezésmódjának változá-
sait. Ez a gondolat a Másféle rímes versek (s egyben Carducci szonett-
költészetének) három legszebb darabjában találja meg a legtökéletesebb
kifejezését. A három közül a leghíresebb a Kosztolányi fordításában magya-
rul is szinte közismertté vált szonett, Az ökör. „Szeretlek, ó szelíd ökör. .. "
Többször idézett könyvében Russo külön fejezetet szentel a három szonett
lemzésének. „Az ökör... az emberi munka szeretete s a természeté, amely
segíti termékeny földjeivel, a derűs éggel s fegyelmezett, dolgos állataival s
jóléttel, amely ebből az együttműködésből fakad, s amely az életerő, a
b éke, a bizalom, az öröm forrása ... " A vers népszerűségét jelzi, hogy volt
i dő, amikor Olaszországban csempéket gyártottak a vers szövegével, s tej-
boltokban illusztrációval vagy anélkül olvasható volt a szonett. Ez a nép-
rűs ég lehet az oka annak is, hogy a benne kifejezett életérzés, annak
e rűj e és optimizmusa azonosult Carducci nevével és költészetével; pedig
~ Carducci nagyon összetett világképének egyik eleme csupán. Egyoldalú
ki e melés e a versnek is , az optimista életfelfogásnak is, sokat ártott Car-
d uccJ utóéletének. Tanulmányában Russo szembeállítja vele a Szamár a
rls övé nyné l címűt, és nemcsak szembeállítja, hanem minden tekintetben
löbbrc érték eli. „Az ökör című szonettel, amely a korabeli polgárnak oly
kon cep ciót falusi életképpel fogalmazott meg ... a Szamár a kertsö-
·1nynél címút á llítom szembe, amely nem az elégedett szamár képe (az
f(ijd alni asan sír, mintha a költő a saját érzéseit kölcsönözné neki ... olyan
·~ n m (i r. ri rn c lv n osz ta lgiá t é rez a múlt irá nt." (3) Korá bba n a s zonettet tel-
jes terjedelmében idéztük. Meghökkentően újszerű kifejezésmódja ez az üzenetét". Ahogy a vele majdnem egy időben írt Luther-szonettben Car-
életérzésnek, és azt is hangsúlyozni kell, hogy ez a két annyira ellentétes ducci „miközben felidézi költői képzeletével a múlt eseményeit, szinte belé-
életérzés két egyenrangú eleme Carducci költészetének, ahogyan bele- jük helyezkedik, bennük él". (5) A (:a irát, amely Carducci egyik legszemé-
tartozik, velük szerves egységben, az is, amelyet ugyancsak szokatlan mó- lyesebb alkotása, s egész költészetét a kezdettől fogva átható szellemiség-
don a harmadik szonett fejez ki, a Luther Márton. Formailag, a címe után nek a kifejezése, ugyanaz a lírai realizmus jellemzi, amelyre a Luther című
sorolhatnánk portréi közé is, de létösszegező vers is, és nem csupán Luthe- vers kapcsán utaltunk. Madarász Imre egész bekezdéseket idéz Carducci
ré, de Carduccié is, sőt elsősorban Carduccié. Késői szonettjeire is, de késői történelmi forrásaiból, s idézetei éppúgy bizonyítják Carducci versének a
költészetére is jellemző a lírai realizmusa: hihetetlen, hogy a tizennégy sor- történelmi hitelességét, de azt is, hogy a költő teremtő fantáziája ezeket az
ba mennyi hiteles életrajzi adatot tud a költő bevenni: a harminc év küz- adatokat hogy alakítja át költészetté, olyan költészetté - és itt legyen sza-
delem, Luther 1517-től haláláig állt harcban a tételeivel; harcban a méla bad Madarász Imre mellett Russóra is hivatkoznunk -, amely „a Croce
ördöggel, a „diavolo triste" kifejezés ugyancsak életrajzából való. Russo megfogalmazta tiszta költészet mércéjének is megfelel". Befejezésül idézzük
idézi is: „Csak akkor halunk meg, amikor magunk mögött hagyjuk legyőzve a negyediket:
Lucifert". (4) A vidám pápa, a dorbézoló X. Leó. Folytathatnánk tovább is az
életrajzi adatok kiszűrését. A befejező terzina azonban általános érvényű: Követ után követ, csapás csapásra
Lutherre is , Carduccira is érvényes. akár az áradat. Longway eleste.
Ahogy kimutathatók az összefüggések Carducci korábbi és későbbi szo- Egy gyászvitéz csapat tüstént utána
nettjei között, ugyanúgy természetesen a Másféle rímes versek és a Barbár a nagy Törvényhozó Gyűlést kereste.
ódák versei között is: témában, stílusban és tartalomban is. Az emlékek és
a gyász motívuma együttesen jelenik meg a Funere mersit acerbo című szo- - „Falak körül szétszórt maroknyi gárda:
nettben: egy-egy tüzér alig jut két lövegre,
rosszfegyverek, Lavergne átpártolása...
Te ki a virágos toszkániföldben, flyenkor tenni még vqj mit lehetne?"
hol nyugszik apa is, aluszod álmod,
nem hallottad, hogy gyenge hang, erőtlen, - „Meghalni!" - zúg a parlamenti válasz.
a sírodon nőtt fű felül kiáltott? S orcáikon szokatlanul görög le
a könny, majd főt lehajtva elvonulnak.
Fiacskámé, ki árva temetődben
helyet keres s ki éltedet az áldott És fönn a rettenet szelei fújnak,
névben folytatta, de idő előtt ment, verik a vészharangokat s azok dörögve
ahogy te, kit üzőtt szomorúságod. kérve kiáltanak afranciákhoz.

ó nem! Nem! Virágok köztfutkározott

fényes, színes tündéri tarkaságban,
s rátört az ámy, s ő vitte el hazátok

térségeire. Te fogadd a vak világban

és légy mellette: mikor napsugártjog
keresni s hívja az anyját anyátlan.

A történelmet pedig, a Másféle rímes versek és a Barbár ódák éltető ele-

mét, szellemét, a szonettköltészetének csúcspontját jelentő (:a ira jelenti
mind enekfölött. Az Alpokon innen és túl.. . című könyvében Ma darász Imre
telj es terjedelmében idézi és elemzi a szonettciklust, mint a m ely ,Jclidézi a
íra n cta forra da lmat, s egyben közvetíti ann a k forra d a lmi (• s ro m anliku s

:l
 Carducci Barbár ódái (1873-1889)

1. A Barbár ódák létrejötte

Genezisük nagyon szorosan összefügg a Carolina Piva-szerelem élményével.

Lídia vagy Lina, ahogy verseiben a költő nevezi, Russo szerint „fölforgatta,
újjáalakította" a költő lelkivilágát, ízlését. (1) A Maremmai idill elemzése
során hangzik el ez a megjegyzés, amely így folytatódik: „azt lehetne mon-
dani. hogy fantáziájában már jelen vannak ezek a szerelmi érzések", mi-
előtt tudniillik megismerte volna Lídiát. Valóban, ha a hetvenes évek költé -
szetét áttekintjük, szembetűnő, hogy a költő milyen fogékonyan reagál
olyan impulzusokra, amelyek eltávolítják „az értelmetlen és ellentmondá-
sokkal teli élettől". (2) Ezért fordult a történelmi versekhez, ezért fordult
gyerekkori emlékeihez. Igen jellemzőek azok a mondatok, amelyekkel maga
a költő jellemezte a szerelmét Lídiának: „... én bár minden egyébben demok-
ratikus, a szerelemben arisztokratikus vagyok. A magas, karcsú, hajlé-
kony, a pálmafához hasonló szépség az ideálom; gyengéd és érzékeny, kí -
vánatos és szellemes, derűs és gőgös egyszerre; a külső szépségnek, a lelki
emelkedettségnek és a gráciának olyan harmóniája. amilyen a te a r cképe-
den látható". (3) Ezt persze a költő már vallomásnak szánta, de éppen ezért
őt magát jellemzi, az ő lelkiállapotát, s a később írt versek ismerete nélkül
is kiolvasható belőle a köznapoktól, a köznapitól való eltávolodás vágya.
Carducci költészete szempontjából tehát elsősorban nem annyira Lídia
egyéniségének, alakjának volt a Russo által említett hatása, hanem annak
a szenvedélynek, amely Carolina Piva alakjában megtalálta a maga t árgyát.
Másrészt Lídia alakja, egyénisége is hatott a költőre. Lídia gondolko-
lá smódjának eredetisége, önállósága sokféle módon megnyilvánult. Barát-
nőinek körével együtt élénk és igen magas színvonalú, igényes szellemi
' letet éltek: előadásokat, konferenciákat tartottak ... a szabadkőművesség­
ről, a női emancipációról. .. kulturális kérdésekről, főképpen zenéről. Egy
ilyen előadás alkalmával került kapcsolatba a költővel is, akinek versei már
korábban felkeltették figyelmét. Ez alkalommal barátnőjével 1872-ben Bo-
lognába készültek hasonló előadásra, s ismerősük, Dell' Ongaro torinói
költő egy Carduccihoz és Panzacchihoz szóló ajánlólevelet adott nekik. A
m egismerkedést levelezés, majd hamarosan a szerelem kibontakozása kö-
vette . Minden jel arra mutat: Linának szerepe van abban, hogy a költő fi-
elme a kortárs francia és német irodalom felé fordult. Tudjuk. hogy
Liná n a k Victor Hugo és Heine kedvenc költői voltak, s valószínű, hogy
tön zésér e k ezdett velük elmélyültebben foglalkozni Carducci is.
A Lina -szerelem e lső n agy megnyilatkozása a H ellén tavaszok, amelyet
á prili sáb a n gond o lt el a költő , s u gyanazon év szeptember éb en öntött
ve11k:11cs fo rm áb a. A l lc llh 1 tavaszolcba n n agyon vil ágosan jut kifej ezés r e
Carducci szerelmi költészetének legjellemzőbb vonása: az eltávolodás.
Ahogy a történelem is lehetőséget adott a „derű és a nyugalom" képeinek a
megrajzolására, a szerelem is ezt a lehetőséget adta meg. A Hellén tavaszok
az első kísérlet egy külön költői világ megteremtésére: valamennyi kutató a
Barbár ódák előhangjának tekinti. Még ebben az évben sor kerül az első
igazi „barbár ódára" is: előbb az Addán (Su L'Adda), majd a következő év-
ben az Eszménykép (Ideale) készül el, 1875-ben pedig napvilágot lát a Kép -
zelet (Fantasia). az Őszi reggel az állomáson (Alla stazione in una mattina
d'autunno). a Halál (Mars). a Ruit hora és gyors ütemben a többi. Érdemes
tüzetesebben szemügyre venni ezeket a kezdeti barbár órákat.
Az első pillantásra is szembetűnő a hasonlóság az Adda-vers és a Hellén
tavaszok között. A vers alapmotívuma itt is egy képzeletbeli hajóút; az úti
cél: a múlt. Nemcsak az antik római- görög világ! A múlt képeit maga mö-
gött hagyva a képzelet ragyogó világába érkezik a hajó:
És a bárka tovább ring: afolyó dúsan
termő földeken át száll lefelé: itt-ott
óriásira nőtt fák
integetnek a part mellöl,
s fenn a fák tetején, lenn a mezők, rétek
rózsaszínű s arany virágai
közt minden csupa zengő
madáriTilla, dal és füttyszó.
A vers itt is szerelmi vallomással zárul:
„ ...... .. ..... ..... .. ... ..... ..... távol az emberi
zajtól Lídia bús szemeibe, a vágy
és a rejtelem édes
folyamába merülni jó."
Nem vitás, hogy a Hellén tavaszolmál jóval több rejlik ebben a versben.
A „minden emberi zajtól" menekülő költő a szerelmese előtt már szélesebb
horizontokat tá r fel : a múlt sokrétűbb képeit és a képzelet képeit, bár a
költem ény mindezeket az Adda völgyébe helyezi. A Képzelet címűben még
továbbmegy : a nagy különbség az, hogy eltűnt Lídia alakja. Ez már nem
szerelmi vers, hanem merőben új költői magatartást kifejező alkotás. A vers
e nnek az újfajta magatartásnak mintegy a deklarálása. Ez az új magatar-
tás sok vonásáb a n - de azoktól függetlenül - emlékeztet a parnasszie-
ne ké re . A ve rsben mind az utazás , mind az elért világ h a n gs úlyozottabban
ké pze letbeli :
Szólsz és nyomban e hang simogató szelíd
szellöjét követi szellemem és elring
hullámzó, csobogó szavaid áramán
furcsa, távoli part felé.
Domenico Petrini Dal barocco al decadentismo című könyvében nagyon
határozottan mutat rá arra, hogy a Barbár ódákban új hang, új magatartás
és egyben újfajta stílus, nyelvezet kezd kibontakozni, amely már szakítás a
risorgimento hagyományaival. (4) Megállapítását stilisztikai érvekkel do-
kumentálja, s így vitathatatlan. Abban azonban, hogy ezt az újat egyértel-
műen és maradéktalanul parnassziennek nevezi, már vitába szállhatunk
vele. Csak indult pamassziennek a Barbár ódák költészete, és jó néhány
parnasszien vonás valóban végig is húzódik a köteten. De hogy a követ-
keztetése elsietett, elhamarkodott, a további ódák tartalmi vizsgálata bebi-
zonyítja. A következő barbár óda, az Eszménykép az eddig megfigyelt motí-
vumokat újakkal gazdagítja. Itt is eltávolodásról van szó, s itt is hangsúlyo-
zottan a kor, a jelen sivársága indokolja, teszi kényszerűvé:
Alig érint meg engem a kelyhedböl
kiáradó ambrózia illata,
ó istennő, mosolyos arccal
átsuhanó, tovaszálló Hébe,
és máris eltűnt minden emésztő gond
s korunk sötét árnyéka afejemfelül,
s érzem ereimben a hellén
életöröm derűs áradását.
S eltávolodva, illetve itt felemelkedve szokatlanul, újszerű módon látja a
világot. Az eszménykép a maga fényével újszerű megvilágításba helyezi a
múltat, a jelent, a jövőt. S ezzel lényegében kialakult a Barbár ódák alap-
vető koncepciója: a már kialakult eszménykép szellemében néz, annak su-
a rával világítja meg n emcsak a jelen aprólékos eseményeit, alakjait, ha-
nem mindazt, ami a magasságban elétárul. A költő kiemelkedik a jelen
zűrzavaraiból, kiemelkedik, de magával viszi azokat a gondokat, amelyektől
viszo nt elszakadni sohasem tudna: a haza és az emberiség problémáit. így
jutott formában is, tartalomban is újat jelentő költői koncepcióhoz. Tarta-
lomban: az e lőző években (a Jambusok és epodoszok idején) kialakított em-
b e ri, politikai eszm ék á lta lá nosabb megfogalmazásáról van szó; formailag
p edi g éppen az e korsza kban felfedezett költői eszközök, művé szi megoldá -
s o k töké lc lesílésé t, gazdagílá s á t feltételezik az új alkotások.
 II. „A múlttól a jövőig ... "
A Barbár ódákban Carducci az egységes Olaszországban kialakult társa-
dalmi rendszerhez, a XIX. század második fele vagy inkább utolsó harmada
polgári társadalmához való viszonyát fejezi ki. Ez a szándék sokban hason-
lít, sőt mondhatni, megegyezik a századvég legmodernebbnek tartott iro-
dalmi irányzatainak a szándékával. Lényegét tekintve megegyezik, különb -
ségei az olasz valóság különbségeiből adódnak. Az olasz egységnek, amely a
társadalomnak szinte minden rétegét megmozgatta, s amely a polgá ri álla-
mot létrehozta, nincs évtizedes vagy évszázados múltja, s eredményei m el-
lett alig-alig lá thatók azok az ellentmondások, amelyek viszont a XIX. szá-
zad második felének, de főleg a század utolsó harmadának európai irodal-
mát, a modern európai irodalmi irá nyzatokat meghatározták. Ezzel magya -
rázható az, hogy Carduccinak hosszabb és nehezebb utat k ellett megtennie
a ddig, míg eljutott a megoldásig; s erre a megoldásra is rányomta a bélye-
gét.
A Barbár ódák kiindulópontj a : hogy a kort, a jelent elutasítja. Erre már
rámutattunk, mint olyan tényezőre, amely körülbelül a hatvanas évektől
kezdődően irányt szabott a költő fej lődésének. Ennek az elutasításnak a
megfogalmazása - a Jambusok és epodoszok nagyon konkrét és nagyon
a ktuális támadásai után - egyre á ltalánosabb lesz, ugyanakkor azonban
semmit sem veszt szenvedélyességéből. A Hajnal istennőjéhez (All'Aurora)
írt disztichonokban sötét kétségbeeséssel állapítja m eg a modern élet kilá-
tástalanságát, értelmetlenségét:
Érzel-e, istennő, ma szerelmet? Az emberiség már
fáradt. Városaink szomoru képe fogad.
Gázlámpák pislognak: a gyűrt arcú hazatérők
csapata rád se tekint, s azt hiszi boldogan élt.
Otthon a munkás kedvetlen csapkodja az ajtót:
szitjja a bqjt s robotot visszahozó napokat.
Leplezetlen megvetéssel utasítja el az anyagias, csupán pénzt imádó
polgársággal való közösséget: ez a megvetés az ihletője a Caracalla termá i
lőtt (Davanti alle terme di Caracalla) című, egyik legszebb, ha ugyan nem
a legszebb barbár ódájának:
Beburkolózva köpenyébe polgár
jön erre víganfüiyörészve s elmegy
s nem néz föl. Ó, Láz, e halom s e völgy
istene, hívlak!
Ó Láz, hallgass meg! A mai emberek
rongy hadát csip-csup ügyeikkel együtt
kergesd el innen! Ne zavwják a szent
Róma nyugalmát!
Ugyanezzel a megvetéssel illeti az új Itália politikájának irányítóit és
magát ezt a politikát is a Róma című, egyébként csupa áradó zene, csupa
lobogó kép, s éppen ezért szerkezetében, képalkotásában egyik legmoder-
nebb verse:
Nem dibdábságokra kíváncsiskodva kereslek:
Lepkét kergessek Titus íve alatt?
Mit bánom, ha a Montecitorium elnöke sarki
csaplárként elegyít élcet, ügyes szavakat?
Vagy ha Biella ravasz cselt szőve, akár a hiába
váró pók önnön hálójába veszik?
Az elmondottakkal függ össze az a két vers is, amely hangulatában elüt
• Barbár ódák általában derűt, nyugalmat, harmóniát sugárzó verseitől. A
-únius végi alkony (Una sera di San Pietro) és a Marlowe olvasásakor (Pe 'l
hiarone di Civitavecchia) című darabokról van szó. Bennük a költő egy-
fajta nagyon pesszimista lelkiállapotnak ad hangot, úgy lehetne mondani,
.. rossz közérzetnek" , amely föltétlenül a kora iránti megvetésével, elégedet-
lenségével van kapcsolatban. A költő a maga pesszimizmusát, belső kese-
úségét kivetíti a tájra, s mindennek a visszáját látja, s mindenben a tor-
zultat veszi észre:
Tölgyei közt Castiglioncello néz, s mosolyának
képe gunyos kacagás a pirosló ablaküvegben.„
A második vers néhány sora különben expressis verbis utal a vers ér-
zc.1mi rugóira:
Nem vagyok álomgyilkos, az én szívemre azonban
rátörtek: nem trónt, csakfeledést keresek.
Hogy feledést? Bosszuállást! Gondolatok hada tálja
íme, nyitott sebeit, orvul ütött sebeit!
Föl, valamennyi, kiket keblem mélyére temettem. ..
Gyilkos örömtől ittasan Lfijong ím ez a vers is ...
Mind ezek a la pján vitába szállhatunk Tomaso Parodinak a Róma verset
kel ő megjegyzésével. (5) Azt tartja ugyanis, hogy az egész vers lángoló
a1ságát elrontják az általunk idézett sorok, s ugyanilyen alapon a Láz
. o tcnnőj é bez szóló invokációt a Caracalla termái előtt című versben tartja

kivetnivalónak. Ha kiemelnék, leglényegesebb elemük hiányozna. Ugyanígy
n em lehet egyetérteni Russo ítéletével a Marlowe olvasásakor szép sorait
illetően. Szépségét dicsérve jegyzi meg, hogy az a „dühnek, életuntságnak a
kifejezése, amely Carduccinál hipochonder természetéből fakadóan igen
gyakori volt". (6) Az érzelem eredetére Carducci rámutatott. nincs ok két -
ségbe vonni. Annál inkább, mivel az ekkor írt szonettek, rímes költem ények
közül nem egy fogalmazza meg ugyanezt az érzést:
A nagy álmok lehulltak szétoszolva!
Itália! Szabadság! Ó seregnyi
költö megénekelt illúziója!
A szenny fölött, mely árad, mit tehetni?
Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy éppen ebben az időben válik leg-
élesebbé antiklerikalizmusa. A Juvenilia idején a katolicizmust mint a gyű­
lölt romantika egyik alkotóelemét veti el. Az egyesítésért folyó harcok idején
látta az egyház szerepét, magatartását, s ez antiklerikalizmusát elmélyítet-
te. A Barbár ódák időszakára kiérlelődik a már a Sátán himnuszban jelen
lévő gondolat, koncepció; eszerint a történelem folyamán végigvonul a harc ,
amelynek egyik oldalán a tovább élő latin eszme, másik oldalán a vele
szemben álló keresztény eszme áll. Nem nehéz fölismerni ebben a képlet -
b en a reakció, illetve a haladás örök harcának a gondolatát. A koncepció
szerint a kereszténység volt a hordozója mindannak, ami gyűlöletes, és
egyben ellensége mindannak, ami emberi, társadalmi érték. A Clitunno óda
szerint, amely ennek a gondolatnak a legnagyobb szabású és átgondolt
megfogalmazása, a harmonikus antik világ elpusztítója éppen a keresz-
ténység:
Nem visznek immár f olyamodban szentelt
büszke bikákat bemutatni Róma
ős templomában: diadalmenetre
senki se készül.
Senki, mióta a vörös szakállú
galileai Capitoliumunk
ormára mászott...
Az Egy gótikus templomban (ln una chiesa gotica) című, Lídiához írt ódá-
j ában a szerelmet, az emberi érzelmeket, az egészséges életfelfogá st, egy-
szóval a humanizmust védi a katolicizmus felfogásával szemben:
El töled, szemiták istene! Gyűlölöm
halált rejtegetö titkos igéidet!
Ó te szellemeid messze lakó ura,
napfény nem hatol el hozzád.
Kínzott vértanú, te, embereket kínzol,
lelkek mérge a te életölő tanod .. .
Az eddigi idézetek többnyire olyan versekből valók, amelyeket az első
időkben, a hetvenes évek végéig írt meg a költő. Erre az időre a közvetlen
utalások, a polémikus támadások elmaradnak; kialakul viszont egy sajátos
koncepció, amely talán kevésbé élesen, de sokkal szervesebben, a versekbe
beleolvadva fejezi ki ugyanezt a magatartást: a jelen elutasítását. A törté-
nelmi végzeteszméjéről van szó, amire a történelmi versek kapcsán már
utaltunk a korábbiakban is. Maga a gondolat nem Carduccitól származik,
hanem a XIX. századi történelemfelfogás egyik jellegzetes megnyilvánulása,
amely eléggé elterjedtté vált. Eszerint: a történelem mindig igazságot szol-
gáltat, személyek és nemzetek bűnei vagy nagy tettei az idők során elnyerik
büntetésüket vagy jutalmukat. Carducci ezt a felfogást átveszi, de a saját
költészete számára alkalmassá teszi. A Barbár ódákban nem annyira az
igazságot szolgáltató erőn van a hangsúly, mint inkább azon, hogy a múlt-
ban van a jövő magva, csírája: ezzel szemben - és éppen ez a fontos Car-
ducci szempontjából - a jelen a maga kicsinyességeivel, aprólékos dolgaival
nem érdemel figyelmet. Elvi megfogalmazása ez a költőben élő elégedetlen-
ségnek, s alapelve egyúttal a carduccii múltba nézésnek. A Shelley-ódában
így fogalmazza meg ezt az elvet:
Ó a mulandó óra csalárd, lecsap és el is illan,
múltban a szép, s a halál mellett, ami igaz.
Könnyű lábbal a századok ormán állva dalolja
énekeit Klió, és büszkén tova száll.
És mialatt a magasban szárnyal, alatta hatalmas
kripta gyanánt a világ, szeme előtt a jövő
napja ragyog .. .
A Barbár ódákban a költő a múltból a jövőt próbálja kiolvasni, ezért me-
rül el annak ragyogó képeiben. A múlt mintegy tükörképe a jövőnek: idé-
zetek sorával lehet kimutatni, milyen jövő lehetőségeit, reményeit olvassa
ki a költő a múlt víziójából. Láttuk a Róma alapításának évfordulójára írt
versét: „Itália .. . kérdve tekint a te sasszemedbe." A bresciai Gyözelem-szo-
bor, amelynek szájába adja a szavait, ugyancsak a jövőről szól:
Fölöttem Romulus keselyűiként
korok repültek át, de ma íyra itt
vagyok s zengem Itáliának:
„Isteneid s a haloítak óvnak!"
·1
 Az anya (La madre) című verse a képzelete világában elmerült művészt,
Adriano Cecionit idézi, akiben nyilván magára Carduccira kell ismernünk.
(A versnek alcíme is van ugyanis: Adriano Cecioni szoborcsoportja.) Látomá-
sai a jövőt faggatják:
S te ebből kőbe vésed a századok
magas reményeit, szigorú művész:
Mikor lesz mqjd vidám a munka?
Mikor a szerelem álma biztos?
Mikor mondhatja el szabad és erős
nép mqjd a napba nézve: Ragyogj, ragyogj!
Nem zsarnok háborúkra immár,
hanem a béke igazságára!
A Róma című vers befejező sorai ugyanezt sugallják:
Este a Flámeni úton a hosszú alkonyatokban
tündöklő ragyogás s mély nyugalom közepett
illessen meg a csendes szárnyú esteli óra
engem s járva e hely csendjében egyedül
lássam az enyhet adó árnyékokat és az atyákat
halljam szólani az ősi folyó peremén.
A Clitunno óda több ezer év történelmének képeit idézi fel csak azért,
hogy a jövőre vonatkozóan biztatást keressen: a múltat a keresztény eszme
és a latin szellem harca jellemezte, s úgy látja, hogy a kereszténység hosz-
szú uralma után diadalra jut az emberi szellem:
............................... .A sötét kor elmúlt.
Kelj fel. uralkodj!
S tenéked, anyja a rögöt művelni
és ugart tömi hivatott űszőknek,
és a csatákban nyihogó csikóknak
anWa. Itália,
anyja szőlőnek, gabonának, rendnek,
létédesítö gyönyörű művészet
anwa. tenéked ma a régi ódát
zengem el ismét!
Umbria minden hegye, erdősége
ujjong e dalnak: ide átellenben
egyenes útján Úhegön, füstölve
zúg el a gőzgép.
Ilyen értelemben lett a múlt a Barbár ódák költői világának a legfonto-
sabb eleme, s ebbe a költői vilá§ba szervesen illeszkedik bele a risorgi-
mento öröksége, a Róma-kultusz. Korábbi költészetében is jelen volt, itt
azonban, mint látható, új értelmet nyert. Carducci költészetének ezt az
elemét az elmúlt évtizedek folyamán, főképpen a fasizmus éveiben, eltorzí-
tották, s erről itt föltétlenül kell szólni. Carducci költészetében a latin esz-
me gondolatának semmiféle faji kategóriához nincsen köze. A Római Biro-
dalom múltja, annak dicsősége nem Itália világuralmi intencióit sugallja a
költőnek, ilyennek még csírája sincsen költészetében. Itáliát Carducci a
haladás élén szeretné látni, amelynek célja nem más népeknek a leigázása,
hanem a szabadság győzelemre juttatása, a tudatlanság, a barbarizmus
eltüntetése, a „nemzeteket összefűző" igazságnak a felvilágosodás, a francia
forradalom eszméiben gyökerező gondolata.
A történelmi végzet koncepciójának ismeretében érthetjük meg igazán a
Barbár ódáknak azokat a darabjait, amelyek a saját korához kapcsolódnak:
a két Garibaldi-verset, a Marimar és az Eugenio Napoleone halálára írt ódá-
kat. Milyen alapon kerültek a Barbár ódák kötetébe? Eugenio Napoleone,
III. Napóleon fia Afrikában halt meg: halála adott alkalmat a vers megírásá-
ra. Sorsában Carducci a két Napóleon bűneinek a büntetését látja. Atyja,
III. Napóleon bűneiben, aki császársága megalapítása idején követte el az
emberiség elleni vétkeit:
De a december vériszamos sara,
a brűmér bűzhödt s hazug levegője nem
rüggyel dús sarjak nevelője,
vagy ha igen, keserű termést hoz...
I. Napóleon pedig akkor követte el tévedését, amikor a forradalmi szere-
pe elvégzése után a visszavonulás helyett a saját hatalmát teremtette m eg:
„trónok, királyok elleni harc után egyenlőséget adva á népeknek. .. " A vers
lapgondolata szerint ezen bűnök büntetése a Bonaparte-sarjak pusztulá-
a:
.. .fia a sas röptű, a végzetes,
és hajnal szépségű leányai,
az unokák növő reménye:
távoli sirba került valamennyi ...
U: l
egészen más megvilágításban es másféle perspektívában kerül elő. Habs-
burg Miksa halála ihlette a verset, akit mint Mexikó császárát 1867-ben
ellenfelei elfogtak és kivégeztek. Magát Miksát Carducci nem vádolta. s
talán nem is vádolható: családja és a „fehér erőszak" századokon át folya-
matosan elkövetett vétkeit bosszulta vagy büntette benne a történelmi iga z-
ság:
Mióta várlak: a fehér erőszak
által lerombolt birodalmamért és
szentélyeimért kiszemelt áldozat,
bűntelen ifjú ...
Garibaldit a Barbár ódákban két vers ünnepli: a halálakor írt Giuseppe
Garibaldihoz (A Giuseppe Garibaldi) és a kilenc évvel későbbi Quarto szik-
laparlja (Scoglio di Quarto). Lehetne mindkettő, ahogy Russo értékeli, ma-
gasztaló vers: Carducci rajongója volt Garibaldinak. Ugyanő jegyzi meg
némi iróniával, hogy Carducci életének minden jelentős mozzanata valami-
képpen kapcsolódik Garibaldihoz. Teszi ezt a megjegyzést akkor, amikor
Carolina Piváról, Carducci szerelméről beszél. Liria férje ugyanis, Piva ezre-
des. Garibaldi tisztikarához tartozott. Carducci azonban ezekben a versek-
ben szimbólummá emeli Garibaldit: benne a történelmi igazság, a törté-
nelem juta lma testesül meg: „Kemény ligúri jelleme az olasz történ elem
nagy műve ... "; másrészt Garibald.i és társai nagy tetteinek a jutalmát a
jövendő hozza meg: ahogyan Aeneas és társa; Pallantes nagy tettei százac
dok múlva elérték céljukat, akként Garibaldi és társa, Pisacane vállalkoza-
sa is a jövő reménységének a záloga:
S te csak ontottad Venusz Itália
csillaga, Cézár csillaga fényedet:
de az olasz lelkeknek olyan
szent tavaszára, amilyen nem volt
mióta a Tiberisen Aeneas
bizakodó hqjójafölért, s meghalt .
Pallantes a halom tövén, mely .
látta a megszülető nagy Rómát.
III. „Sürget a halál..."
A Barbár ódák két könyvének elrendezése nem véletlen . Az e l ső könyv ver -
sei szinte kivétel n élkül Olaszország tájaihoz. városa ihoz . ese tleg szem é-
lyeihez kapcso lódna k: Róma, Brescia, Clitunno. Mllá n ó . /\dd n, S irmi one .
Desc nza no , Bologno s tb . Az utols ó ve rs : Courmavr 111·. fü1 111 n: lt á lia l~/i 7 -
tM
pontja; Courmayeur: Itália határa. Táj és történelem, múlt és jövő, haza és
emberiség alkot összefogó egységet a Barbár ódák első könyvében.
A második könyv: az élet és a halál harmóniájának a könyve. Az első
vers a tavasz és a szerelem szépségét hirdeti, az utolsó a tél és a halál mo-
tívumával zárja a kötetet. De a szétosztás csak tematikai jellegű: ebben a
könyvben a „vate comiziante", a közösségi ember szól az élet és a halál k ér-
déseiről, mint ahogyan az első könyv minden verse a vallomások hangján
szól a polÍtikai eszmékről. Egyik prózai gyűjteményének a címe összes ver-
seinek a círrie is lehetne: Küzdelmek és vallomások. Carducci legnagyobb
verse( közé tartozik a Márius-dombon (Su Monte Mario) című óda. Az első
szakasz mintha a horatiusi „arany középszer" szellemét fogalmazná újra: a
halál elleni menedék az élet szépségeinek a megragadása:
Siewe öntsük teli kelyheinket
s csillogtassuk benn a halom tündöklő
fényét s a hölgyek mosolyát, barátom:
sürget a halál.
De a továbbiak során a vers nem merül el a bor vagy a szerelem örömei-
n ek a rajzában, hanem a halál gondolatával néz szembe, mégpedig minden
önáltatás n élküli bátorsággal:
Sürget a halál: s ahogy édeseink
tegnap, mi holnap: kegyelettel s minden
emlékkel együtt lebegő árnyakként
semmibe foszlunk.
Itt nincs retorika, nincs antikvitás, dísztelen a stílus. A halál tényét k e-
véssé enyhíti az élet folyamatosságának a ténye: s az ezután születők nem-
zedékét éppúgy eléri majd, mint ahogy elérte a korábbi nemzedékeket, mint
ahogyan végül eléri az egész emberiséget. Látomásként villan föl ebben a
versben az emberiség pusztulásának, a föld vagy a· nap kihűlésének a le-
hetősége : a századvég költészetének egyik nem ritka motívuma:
Ó röp~e versem s elenyésző lelkem
édes szülője, bucsut ·intek néked,
vén földünk. Mennyi diadal és ménnyi
kín özönével
s hányszor fordulsz még te, amíg ajogyó
naphő nyomában az egyenlítőig
s zorultfajtá.nknak legutolsó
:fia s n
 üveges szemmel hegyek omladéka,
kipusztult erdők, iszonyú sivárság
fölött lát egyszer, gyönyörű nap, téged
majd lenyugodni!
Carducci életfelfogásának egyik alappillére a halál ténye. A másik ebből
következik: az élet szeretete. A halál az élet értékeinek megbecsülésére, az
élet okos felhasználására sürget. Ennek a két gondolatnak harmóniájában
rejlik a carduccii humanizmus mélysége és gazdagsága. A halál ellen me-
nedék csak az életben található: az élet szépségeiben, a munkában, a sze-
relemben, a barátságban, a családban, a természétben. Mindezek együtt
adják az élet értelmét. Carducci a dekadencia korában hű tudott és mert
maradni az élet minden értékéhez: költői magatartása ebben különbözik
minden stilisztikai, formai hasonlóság ellenére a parnasszista költészetre
jellemző költői attitűdtől. Több versének ihletője a barátság. A Barbár ódák
utóhangja a szerelem mellett a barátságot említi, mint költészetének leg-
főbb hatóerejét:
De én a múlttól ajövöig szálló
lelke dalokért a barátság pezsgő
kelyhét s a hölgyek mosolyát szeretném
nyerni jutalmul.
Egyik legszebb ezek közül a Desenzánbóból írt levél (Da Desenzano).
Kedvteléssel ecseteli a barátság örömeit, így többek között - költőkről, tu-
dósokról lévén szó - a történelmi emlékekkel teli tájban való gyönyörkö-
dést. Ennél a versnél különösen nyilvánvaló. hogy Carduccinál a múlt ké-
pei, az antikvitás elemei nem külsődleges, tudományos díszletek: hanem
éppenséggel az őszinteséget, a bensőséget kifejező momentumok. Jellemző,
hogy ennek a versnek is a halál motívuma a végső kicsengése:
S mqjd egyszer eljutunk mi is azok közé,
kiket nem öltöztet bíborba már a nap,
s fejük fölött se járnak a hü csillagok,
sem a bor nem lobbantja lángra szívüket.
S ott csillagfényü költök, harcQSok elénk
ámulvajönnek, és - „Miféle szomorú
korban, mily szömyü századokban nőttetek?
Mily elkorcsosultfqj vagytok?" - kérdezik.
.Analcreon-lugas alatt vagy a platán-
f álc plátoni zöld árnyékában a pohár
mellett, amelyet a bor vérvörösre fest,
mqjd e lgondolkodunk a méltó válaszon .
A családdal foglalkozó versei közül elsőnek a Lányom menyegzőjére (Per
le nozze di mia figlia) címűt említjük, mint amelyben felidézi egész életét:
lánya növekedését és mellette költészetének a fejlődését: Carduccira oly-
annyira jellemző asszociáció. Éppoly kedvteléssel követi az egyiket, mint a
másikat, s az emlékek szálainak fölfejtése után itt is eljut „a szent, a végső
óra" motívumához: az életrajzi fejezet végén idéztük. Halott édesanyja és
még korábban meghalt öccse emlékét idézi fel egyedülállóan gyönyörű ver-
sében, a Nyári álomban (Sogno d'estate). Ez a vers még a thovezi költészet
fogalmába is belefér. (7) Ebben a versben nincs semmiféle irodalmi dísz:
legfeljebb a bevezető három sor csöndesen ironikus kiindulása, amely oly
őszinte és oly megindítóan emberi önarckép:
Drága Homérosz, az énekeidben örökkön örökké
dörgő harc közepett a meleg letepert, elaludtam,
s Scamandro-partról a szívem Tirrénbe repült el.
Álmodtam csodaszépeket ekkor. a gyermeki éveket. ..
S az álom: olyan eleven, olyan éles színekkel, aprólékosan és mégis
nagyvonalúan: hallhatóan, láthatóan, érezhetően, ahogyan csak álomban
lehetséges. Álom és valóság képeinek ilyen merész összekapcsolására, az
emlékek ilyen meghökkentően természetes kibontására csak a legmoder-
nebb költőknél találhatunk példát.
Ér bukdácsolt mormolgatva, fecsegve a lejtőn,
s lassan csermellyé dagadozva, a parton anyácskám
sétált ifjan még, és kézenfogva követte
kisfia: vál.l án göndör fürtjeifényben aranylók.
A megszakítás nélküli lendület, a képeknek ez a szabad egymáshoz kap-
csolódása önkéntelenül a szürrealisták automatikus írását hozza az olvasó
fülébe:
...életadó dala ujjongóan szállt a tavasznak,
s egy csupafehér s tarka virágzás voltak a kertek,
s kék és sárga virágok kuncogtak ki a fűből,
s bíbor lóhere díszben álltak a lágy ivü rétek,
s lenge rekettye aranyban ékeskedtek a dombok,
s borzolgatva a színeket, illatokat, buja szellő
szállt fel a tengerről, amelyen négy szőke vitorlás
ringott, ringott lassan előre a fényteli napban,
mely tengert, eget és földet ragyogásba borított.
s
d
H
írja le a búcsú minden pillanatát: minden tárgynak, minden mozzanatnak,
minden jelenségnek a megszokottól eltérően nagy jelentőséget ad a költő
kínzó fájdalma: mintha érzéseit venné magára a környezet:
Járnak, kelnek ajekete köpenyes
őrök a fekete vagonok körül,
mint az árnyékok, vaksi lámpás
s vas kalapács a kezükben s jelzúg
a próbált fékek hangja siralmasan
elnyújtott kondulással: a gyűlölet
visszhangzik rá a lélek mélyén,
és csak a látszatajqjdalom már.
És a vagonqjtók becsapódása
sértésnek, s gúnynak hangzik az utolsó
jelzés, a néhány kurta sípszó,
öregen esik az ablakokra.
A belső lelkiállapotnak ez a kíméletlen kivetítése a környezetre szokatlan
módszer Carducci korában, viszont egyáltalán nem egyedülálló a Barbár
ódák költészetében: a Június végi alkony és a Marlowe olvasásakor című
verseket már említettük. Carducci szerelmi költészetének jellegzetessége,
hogy egy-egy megragadó mozzanatot vagy mozzanatok sorát örökíti meg:
szépségével, vidámságával vagy szomorúságával, örömével vagy gyötrelmé-
vel: ilyen volt az ' Öszi reggel, s ilyen még az Egle, a Tavaszvárás (Vere novo),
Öszi köszöntés (Saluti d'autunno). a Tavaszelő (Primo vere) és sorolhat-
nánk még tovább is. Egy egészen különleges kífejezési móddal találkozha-
tunk a Sirmione című versében: a gyönyörű óda Catullust, a félsziget gaz-
dáját mutatja be, amint a tóparton üldögélve emlékképeket idéz fel ked-
veséről:
Lesbia szép szemeit fürkészte egész nap
a villódzó hullámokon,
látta csalárd mosolyát és látta mohó, baja lángját. ..
Áttételesen persze, de saját magáról vall a költő, mint a többi szerelmi-
történeti versben is: Jaujre Rudel, Ünnep volt (Era un giorno di festa) az
Ariosto képe alá soraiban.
Carducci életszemléletének még egy igen fontos eleméről kell beszélni: ez
a munka. Igen sok verse tanúskodik arrról, hogy szemlélete szerint az élet
értelme a munka. A legteljesebben ezt a gondolatot a Márciusi ének (Canto
di marzo) fejezi ki, amelyet egyébként nem egy kutató élete fő művének
ta rt. (9) A hasonlatok és képek sora azt sugallja, hogy a munka a tenn.é-
sze t egye temes és örök jellemzője, és így az emberé is . Ezzel t ulajdonkép -
pen vissza is érkezünk a Barbár ódák első könyvének gondolatköréhez. Az
itt vázolt életfelfogás és egyáltalán a második könyvben kifejezett életszem-
lélet azonos azzal, amit a költő a jövő fogalmán értett: újra idézzük az
Adriano Cecioni szobrához írt kommentárt, Az anya befejező sorait:
Mikor lesz mqjd vidám a munka?
Mikor a szerelem álma biztos?
Így kerekedik egésszé a két könyv: az első, amely a múlt képeiben keresi
az emberiség jobb, igazabb jövőjének a reményeit, s a második, amely arra
ad választ, hogy a látomásai között élő, hogy a hazug jelenből eltávolodott
költő milyennek képzeli el az emberhez méltó életet.
IV. A Barbár ódák néhány formai sajátossága
A Barbár ódák átfogó, részletes tartalmi-formai elemzése, ha nem is elma-
radt, de nem történt meg olyan behatóan, ahogyan jelentősége alapján vár-
ni lehetne. A vizsgálatok vagy nagyon általános jellegűek, vagy csak egy-egy
vers elemzését jelentik, mint például Parodi és Russo tanulmányaiban. ( 10)
E tekintetben kivétel Domenico Petrini, nála viszont a tartalomtól elvá-
lasztva jelentkezik, és kizárólag a nyelvet és a stílust foglalja magában az-
zal az előzetes szándékkal, hogy fény derüljön a Barbár ódák és a különféle
századvégi irodalmi irányzatok közötti összefüggésekre: éppen ezért ő csak
azokra a jelenségekre figyel, amelyek ezt a tézist alátámasztják. A Barbár
ódák parnasszista vonásait viszont valóban kimerítően tárgyalja Petrini .
Főleg azokban a darabokban mutathatók ki ezek a vonások, amelyekben a
kortól, a saját korától való eltávolodás gondolata a lényeges mondanivaló;
mivel azonban ez a gondolat alapvető eleme az egész kötet koncepciójának,
kisebb-nagyobb mértékben minden versben megmutatkozik ennek formai
vetülete is. Hangsúlyozni kell azonban, hogy itt nem kívülről jött hatásról
van szó, hanem egyszerűen arról, hogy a parnasszista költőkhöz sokban
hasonló körülmények között sokban hasonló gondolatok kifejezésének az
igényével hasonló formai megoldásokhozjutott el. „Titokzatos magánosság-
ba ragadja a művészet, a maga teremtette világba." Ezt a világot a vers
újszerű muzsikával fejezi ki, többek között ez is egyike azon indítékoknak,
amelyek Carduccit a verstani reformhoz vezették. A képekre a szokottól, a
mindennapitól való eltérés a jellemző, a költő a különlegeset keresi: külön-
leges színeket, különleges ízeket vagy éppen különleges szavakat, amelyek
ppen különlegességükkel ragadják meg az olvasót, így lesz a Barbár ódák-
ra j ellemző a fragm entarizmus és a szenzua lizmus. Példák egész sorával
leh e t bizonyíta ni különö sen az első darabokba n ezekn ek a törekvéseknek a
len lé lé t. A K ép zelet cím ü ver s h a n e:sú lvozo tta n „furcsa" tájra visz, ahol
m
„hófehér madarak" szállnak és „zöld szigetek" kísérnek. A jelzőknek éppen
az elmondottaknál fogva jut fontos szerep ebben a nyelvezetben: vagy a képalkotás újszerű versszerkesztést is eredményez. Legjobb példa erre a
jelzett szó vagy a jelző szokatlan. Az Qj kikelet követében (Cerilo) a vers a Victoria, amelyben - Petrini szavaival szólva - „a vers lírai magva szétszóró-
tengert „kéklő pusztaságnak" nevezi, abból emelkedik ki a zöld sziget, tete- dik a motívumok, a dekorációk sorozatában". (11)
jén „fehér" oltárral: innen hangzik az alkmani kardal. A Sinnione félszigete
„harsány zöld" „csupa napfény" tóban, maga a tó pedig „óriás ezüst edény", Sisakja hajtott dárdavetők élén
lengetted egykor védnöki szárnyadat,
melynek szélein álmodozó olaj- és örökéltü ó istennő, amint lándzsát szegezve
babérfák díszsora vonul. s pajzsot a kardra helyezve vártak?

Sirmione környékét is úgy írja le, hogy minden hegy, minden táj valami Vagy tán a sasok árja előtt szálltál
különleges vonást nyer: a Gú bátor orom „büszke titán"; a Saló ,,lány, ki a nyomodban a vértesekkel a pártusok-
táncnak a forgatagára rábízza fátylát s fürtjeit". A bolognai Certosából kijö- nak a szokatlan csillogástól
vet (Fuori alla Certosa di Bologna) című versben hasonlóképpen egy-egy vísszariadt paripái ellen?
különleges motívum segítségével idézi föl a halott népek sorát. Az ilyen
törekvéseknek valóságos mesterműve az Alexandria nyitó képe:
S itt most, miközben szárnyaidat össze-
csukva, behajtott lábbal a legyőzött
Luxor hatalmas terü csarnokában
sísalgán állsz, ugyan miféle
Ramses vöröslő sisakos fejéről
büszke vezérnevet írsz pajzsodra?
rejtelmes kígyó szíszegeit s vfjjogva
saskeselyű szállt ...
Talán a zsarnok ellen a szabadok
jogát megvédő hősies archonét?
A jelzőkkel együtt megnövekszik és egyben meg is változik a hasonlatok
Vagy konzulét, aki hadával
szerepe és jelentősége is: nem a szemléltetés az alapvető rendeltetésük,
nem az elvont gondolat konkrétabbá tételére valók, hanem hogy sajátos Róma nevét s erejét növelte?
hangulatot ébresszenek, sőt dekoráció nemegyszer; ezért a hasonlatot is,
mint a többi verselemet, aprólékosan, cizelláltan kidolgozza, amely így las- Bár láthatnálak téged az Alpokon
sanként maga is a hasonlítottól különálló és önálló életet nyer. Az Alexand- zivatarok közt zengeni: „Nemzetek,
riában Nagy Sándor tekintetét az Égei-tengerhez hasonlítja: Itália most kész a harcra
hajdani jogaiért s nevéért."
nézése, mint a ragyogó nyugalmú
Égei-tenger, de időnként szálló A vers egymást követő képek sorozata: a képek beszélnek, s mindegyik
fehér felhőkként a dicsőség álmát egy-egy gondolattal járul hozzá ahhoz, ami a vers mondanivalója. Ugyanez
tükrözi kékje. a szerkezeti megoldás érvényesül az Itália királynőjéhez (Alla regina d'ltalia)
és Az anya című ódában is. Ez utóbbinál a képek szuggerálta eszmét a
Itt nyilvánvalóan a hős dicsöségvágyáról van szó, és mégis a felhőknek a költő összefoglalja, az előbbieknél még ezt sem tartja szükségesnek. Lehet-
tengerben való tükrözödéséröl beszél. Ilyen önálló életet élő hasonlatot ta- ne folytatni még: a különlegesség, a jelzők, a hasonlatok, a képek önállósá-
lá lunk többek között A bresciai Victoria szoborhoz (Alla Vittoria). az Elő ­ ga, a formai elemek növekvő szerepe valóban újszerű tendenciaként végig-
hang, az Eszménykép című versekben. A hasonló és a hasonlított kapcso- húzódik a Barbár ódák stílusán; olyan törekvés, amellyel a Jambusok és
la tának lazasága nemegyszer nyelvileg is kifejezésre jut, mint például a leg- ~podoszok idején még nem találkoztunk Carducci költészetében. Mindezek
utóbb említett versben, ahol a több versszak hosszúságú hasonlat, a na- a lapján Pe trini azt a következtetést vonja le, hogy a Barbár ódák szakítást
gyon részletesen kidolgozott szókép egyetlen szócskával kapcsolódik a kö- j elent a risorgimento költészetével, s mint ilyen, mint új, egyben hanyatlás
ve tkező szakasz új mondatához. Az elmondottakkéi.l függ össze, hogy a csu - is, szegényedés a Jambuso/c és epodoszok időszak gazdag realizmusához
pa mozgá s, csupa elevenség képek helyett inkább á llókép ek et . szobor - vagy kép es t. Meg ke ll azonba n j egyezni, hogy ez az új tend en c ia n em j elenti a
:l o mb orrnűsze rú plasztikus képeket talá lunk gyakra bbn n . A 111 c1...rvállozol I koráb biak cltün ésé t: mi nt a h ogya n a r.isorgime nto eszm é it fölfedezh etjük
lvekben . amc ly c>k lu' I n m(11t nt m egjeleníti , s a melyekkel a j övőt
0
"
elképzeli, s amelyek alapján a jelent elutasítja; úgy találkozunk az előző földjének lakói, míg végül a gondolat kikerekedik annak leírásával, ahogy a
korszak életképes, realista művészi hagyományaival. Nem szakadék mélyül mai ember fogadja s ahogy a költő szerint fogadnia kellene. Itt a múlt képei
a Barbár ódák és az előző korszak között, inkább előrelépésről vagy emel- már jóval szervesebben olvadnak bele a vers alapgondolatába. Szerveseb-
kedésről beszélhetünk. A példák egész sorával lehetne bemutatni a Barbár ben, de még itt is könnyebben szétválasztható egyik elem a másiktól. Ezt a
ódákban a realista Carduccit: a Márciusi ének csupa mozgás k épei, az Ószi kapcsolatot ott fejezi ki a legeredetibben, ahol a különféle elemek összeol-
reggel az állomáson nyers, aprólékos tájrajza, a Nyári álom színei. S még vadnak: a képek merész, eddig nem tapasztalt módon való társítása fejezi
nem volt szó az egyes versekben elszórtan található képekről, hasonlatok- ki a gondolatot. Ennek egy szokatlan szépségű példája található a Cara-
ról, amilyen például a Garibaldi ódában található, ahol a költő leírja a calla te1mái előtt című ódában:
mentanai csata után visszavonuló vezért és seregét:
Beburkolózva köpenyébe polgár
Egyes-egyedül, gondolataiba jön erre víganfügyörészve s elmegy,
merülve vágtat gyászba borult hada s nem néz föl . Ó Láz, e halom és e völgy
élén a hadvezér: körötte istene, hívlak!
szürke, ködülte, nyomasztó ég s föld.
Ó Láz, ha meghaltfiaikfejénél
Egy hang se: csak lovának a léptei könnyes szemekkel s könyörögve esdve
a sárban, a mögöitejövök kemény feléd tárt karral az anyák kedvesek
menetelése és a hősök voltak előtted,
keserü sóhqja száll az éjben.
és ha kedves volt a Palatiumban
álló oltárod (amikor az ősi
Vagy a másik Garibaldi-versben a quartói kikötőben gyülekező, a szicíli-
ai hadjáratra készülő ezrek bemutatása: Tebro nyaldosta az Evander alját,
és a vitorlás
.... .... .. ........... ......... .... ... ...... Állt
quiris, ha este haza tért nézve a
figyelve, indulásra készen,
Capitolium és az Aventinus közt
római karddal a vállán, nyaka
lentről az ódon falu fényes várost
kérte Saturnust},
köré csapott köpennyel. Ötös, tízes
rajok érkeztek s tűntek is el nyomban ó Láz, hallgass meg ...
az éjszakában: láthatatlan
sereg, az ezrek„. Van bizonyos intimitás abban, ahogy a költő a múlttal bánik: az egyes
képek sorát is csupán a költő érzelmei határozzák meg. A Róma alapításá-
S vannak még másféle törekvések is. Láttuk, hogy a Barbár ódálc alap- nak évfordulójára írt versnek akár minden szakaszát is idézhetnénk: ebben
koncepciója a táj és a történelem, a múlt és a jövő közötti kontaktusok ke- szinte lehetetlen különválasztani a különféle elemeket: múlt és jelen össze-
re sésén alapszik. Ez a gondolat is sajátos költői megoldások forrása . Persze szövődnek szétválaszthatatlanul, s benne kifejezett érzelmek: nosztalgia,
nem mindig: előfordul, hogy ezt a kapcsolatot a költő szokványos módon lelkesedés, büszkeség, diadalérzet: s az egymás után újra meg újra előke­
fej ezi ki. Pé ldául A bolognai Certosából kyövet című versben Délia h a llj a a r,ülő, jövőt és múltat, tájat és történelmet egyesítő képek új meg új színe-
holtak szava it, s a következőkben a költő „elsorolja" azokat a népeket , a kik zete t, á rnyalatot kapnak.
ezen a tájon éltek. Hasonló a Clitumno óda múltba merülése is: a c iprusok
árnyékában a z ősi Cliiumno, „a három birodalom tanúja" tesz tanús ágot a z ó Róma, üdvözöllek. A Fórumon
itt történ te krő l, a melyeket azután a költő felidéz: persze vita thata tla nul f ölqj?.ot:t szívve l. s lcönnybe borult sze mme l
h a ta lmas kö ltő i erőve l. Izgatóbb ennél A hqjnalhoz m egold ása: a kö ltő a rra j árolc s.zent omladélcaid köz t,
mo tívumra ép íti a verset, hogy a hajnal istenn őj ét k öszö r"l fi a. t e rmészet ui uánlc. teremtőnk.
mint a boµyn n cr.iy l\ o r a távoli múltba n köszö ntői !é k n :1. Á1·1n n lyá.k , Jm cf'l o

l:I

S te mároány kwjaiddal a végzetes
dombon s a Fórum néma terénfelnyúlsz,
és válaszul az oszlopokra , költői ihlet a gondolat és a forma ilyen tökéletes összhangját nem tudta
és az ívekre mutatsz, amelyek 4i
diadalünnepek menetét várják:
többé azonban már nem uralkodók
fehér kocsijait a láncra
vert rabok elvonuló sorával,
azt várják, népem, hogy diadalt arass
a barbarizmus és a tudatlanság korán .. .
Térben és időben egymástól távol álló képek társítása, összekapcsolása,
a szabad asszociációk a XX. századi költészet legjellegzetesebb formai vív-
mánya. Carducci egészen más úton , de ehhez hasonló megoldáshoz jutott
el. És éppen ezek a versek a Barbár ódák legszebb darabjai. Ez a művészi
megoldás nemcsak elvétve található meg. A Róma című disztichonokban is
ezzel találkozunk, és ebben a versben ez a módszer egyesül azzal a mód -
szerrel. amelyre a Nyári álom ismertetése során utaltunk: az automatikus
írásmódot idéző, a logika korlátját áttörő, szabad lendülettel áradó mon-
datokba ágyazódnak azok a képek, amelyekben egyszerre jelenik meg a
múlt, a jövő és a jelen.
Róma, övezz derűvel, tündöklő fénnyel itass át,
istenien tud a nap izzani tág egeden.
Szólja tüzét a sötét Vatikánra, a szép Quirinálra,
s vén Capitoliumunk áldott rorajaira.
S hét halmú, te kitárod karjaidat befogadni
e szerelem ragyogó s hangtalan áradatát.
ó te csodálatos ágy, csendes Campagna magánya!
Ó te Soracte csucsa, Róma örök tanuja!
Ó ti mosolygó Alba hegyek! Zengjétek a nászdalt!
Tusculum erdeje, zengd! Bővizű Tivoli, zengd!
Állok a Gianicolo tetején és nézem a várost:
4i cézári hqjó 4i cézárok elé!
Szál/,j, te hqjó, kifölérsz a határtalan ég magasába,
szálY s vidd szellememet rejtelmes vizeken!
Amikor a Barbár ódákról szólván a múltba fordulásról beszélünk, ezt
kell érteni: ennek alapján azonban majdnem ugyanilyen joggal b eszélhe t-
nénk jövőbe fordulásról is. Ezért nem lehet elfogadni azoka t az á llásponto-
kat. am elyek a Barbár ódáknak és általában Cardu ccin a k „irodalm ár''.
„professzori" köl tészetéről b eszélnek. Ennek a mülli d(~zés n c l< az ihletőj
,,,1)
éppen hogy nem az irodalom, hanem az élet. Carducci korának valósága,
ahogyan a költő, a forradalmi eszméihez hű költő, ezeknek az eszméknek a
fényénél a valóságot látta. Professzorinak, tudósnak tűnhetett ott, ahol a
megtalálni, megteremteni. De ezek a versek jelentették az átmenetet, az
utat a tökéletes eszmei-formai összhang felé. Ilyen összhang uralkodik a
San Petronio sorai közt is: Bolognát mutatja be a költő a téli alkony fényé-
ben, sajátos ragyogásában: bár néhány sor után nehéz lenne megállapíta-
ni, mitől is ered ez a sajátos fény: az esti naptól-e vagy a múlt csillogásától,
vagy a költő látja ilyennek:
És ha a késlekedő nap utolszor még a tetőkre
vet violás színü és bágyadtfényü mosolyt,
szerte a rozsdavörös téglákban, a szürke kövekben
mintha a régi korok szelleme tűnne elő,
s ebben a zord télben sóvárgó vágyakat ébreszt
színpompás tavaszok, illatos estek után:
még amikor nemes úrnők jártak táncot a téren
s rab fejedelmekkel tért meg a konzuli had.
Egymás mellé helyezett képek: csupán hangulatilag kapcsolódó képsor,
amely fokozatosan távolodik, de nem időrendi, mechanikus fokozatosság-
gal: a költői érzelem, a költői mondandó az a szál, mely összefogja. A képek
rendjét szubjektív tényező határozza meg, külsődleges, éppenséggel tudo-
mányos vagy irodalmi tényezőknek nincsen szerepük. Azaz: a belső tudat-
tartalom kapcsol össze egymástól logikailag távol eső elemeket.
Az eddigiek során többször esett szó a „barbár" metrumokról, amelyek
az ódák alapvető művészi eszközei közé tartoznak, s amelyek nevet is ad-
nak a kötetnek. Följegyzik, hogy a barbár versmérték kialakításához kül-
földi írók, így Klopstock és Goethe antikos versei adták az indítékot. Ta-
nulmányozva ilyen típusú verseiket jegyezte meg a költő: „Nem tudom, mi-
ért ne lehetne megtenni a hajlékony olasszal azt, amit ő (Goethe) megtett a
keményebb némettel." (12) Mindamellett a költő művészi fejlődése is eléggé
indokolja a verstani újítást. Az olasz irodalom története során előzőleg is
történtek kísérletek az antik metrumok bevezetésére, de kudarcba fullad-
tak, hiszen az olaszban hosszú, rövid szótagok hiánya miatt az időmérték
alkalmazása lehetetlen. A Carducci-féle reform azonban más utakon indult
el: a nyelvnek olyan l e he tősége it kereste, amelyek a Barbár ódák újszerű
monda nd ój á n a k megícleln ek. Carducci reformjának a lényege : szakítás az
évszázad os h ~gyo m {lnyoklca l . az évszázados prozódiai -verstani h agyom á-
nyokka l, Ca rcll1< TI n llrn tm;zl, Rzapp h ói s trófái vagy h exame te re i n em egy
régebbi l1 <1µyo 111 i'm y lwz vn l() vtHMr.ntC: rC:s l Jelente n ek , hi sz ilyen h agyo m á ny
ne m Is vo lt. Ci1 1'Cli! <'< 'I 1q v1· 111i1•11 (• t 1drnr l l crc mt c: nl: e hh ez cavr('sz ! (:s 1nin -
denekelőtt elhagyta a rímet, másrészt az olasz verstani egységeket újszerű
társításban, újszerű csoportosításban alkalmazta: széttörte a régit, s da-
rabjaiból újat rakott össze. Ha ebben a megvilágításban nézzük verstani
reformját, világosan látjuk, hogy megtette az első lépést és a másodikat is
(a rím elhagyását és a verstani egységek hagyományos kapcsolását: a leg-
gyakoribb a hetes és a tizenegyes váltakozása). s nyomdokain haladva te-
szik meg a XX. század költői a hagyományos versformákkal való még telje-
sebb szakítást. Reformjával teljesen új típusú sorokat, strófaszerkezeteket
hozott létre, amelyekkel igen sokféle zenét tudott alkotni. Olyan versekben,
mint a Róma alapításának évfordulójára: antikos hatást, a múlt zenéjét; de
ugyanezekkel a sorokkal az Öszi reggel az állomáson című versben a mo-
dern ember nagyon is modern gyötrelmét, fájdalmát fejezik ki a sorok; a
Nyári álom emlékei, hangulata vagy a San Petronio téren között sem keve-
sebb a különbség, pedig a versforma majdnem azonos. Érdekes, hogy
Carducci szenvedélyes támadója, Thovez, aki oly hosszan áll meg, ha ráta-
lál Carducci gyöngéire, és oly szívesen szalad el afölött, amit értéknek talál
benne: verstani reformját nagy jelentőségűnek tartja. Ö is a Barbár ódákat
tartja Carducci fő művének, „mivel bennük arra kényszerült, hogy el-
hagyja az olasz költészet iskolás eleganciáit: és sokkal realistább és moder-
nebb lett ezekben a klasszikus ódákban". Igazában csak az elnevezése
klasszikus, reformja nyitás a szabad vers, a modernizmus felé. Ugyancsak
Thovez írja még a barbár metrumokról: „a Barbár ódákban megmutatta,
mit tudott volna végrehajtani, ha tisztábban látta volna meg a jövőt, ha
ihlete inkább az életben és kevésbé az irodalomban gyökerezett volna".
Thovez Carduccitól egymagától várja azt, amit a többi európai irodalomban
is két vagy három nemzedék költői végeztek el.
Carducci verstani reformja is a XX. századi törekvéseket előzte meg. A
hagyományos ritmuselemeket nem a hagyományos szabályokat követve
használta, hanem követte az inspirációt, a maga belső sugallatát, a meg-
születő vers belső zenéjét. Ezt a belső zenét akkor is tudta szolgálni, ami-
kor a múltat idézte fel, amikor a jelen iránti megvetésének adott hangot, s
amikor a saját legbelső érzelmeit, a modern ember érzelmeit fejezte ki. Nem
azok követték Carduccit, akik strófaszerkezeteit másolták, a szótagokat
számolták a soraiban, hanem azok, akik a nyelv adta ritmuslehetőségeket
kihasználva hoztak létre újfajta muzsikát: a XX. század nagy költői. Car-
ducci számára is a gondolat és az érzés volt az irányadó, nem pedig a sza-
bály, mint ahogyan egyik versében írta, vallotta:
A rágalom szerint, ó drága verseim,
ujjammal kopogok, hogy rendbe szec!jem szerteszórt
ütemeiteket, ahogy a zümmögő
méhrajaz összeütött ércek hangj ára összegyül:
p edig ti a szívemből szálltok el. ..
V. Carducci alkonya
Mikor történt és miben áll Carducci eszmei és művészi fejlődésében az a
fordulat, amely után egyrészt a hivatalos Olaszország hivatalos költője lett,
másrészt költészete elvesztette korábbi erejét? S egyáltalán volt-e ilyen for-
dulat? S a kétféle jelenség között van-e valamilyen kapcsolat? A kutatók a
legváltozatosabb válaszokat és magyarázatokat adják e kérdésekre. Legbe-
hatóbban Paolo Alatri foglalkozott a problémával: az ő eredményeit ismer-
tetjük. Alatri (14) az olasz jakobinizmus kifejezőjének tartja Carduccit: a
Jambusok és epodoszok idején. Az olasz jakobinizmus a Franciaországba n
vagy Európa többi országában kialakult változatoktól sokban eltérő vonást
mutat. Mindenekelőtt azt, hogy jó félszázaddal később jelentkezett, s a töb-
bi eltérő vonása is ezzel magyarázható. A XIX. század második felében az
olasz egység megvalósításának segítője volt. Lévén ez a legfőbb funkciój a,
az egység megvalósulása után elveszti létalapját. Ezzel magyarázha tó ,
„hogy a Jambusok és epodoszok jakobinusa lassanként megbékélt é~ m ér -
sékelt girondistává szelídült" . „Ez a belső folyamat, amely a carduccii szel-
lem és művészet paraboláját rajzolja meg, amelynek ellentmondásait n em
tudja elrejteni valamiféle általános hazafiság árnyéka, megfelel a z olasz
vezető osztályokban végbement átalakulásnak, amely a risorgimento libe-
rális forradalmából a századvég konzervativizmusába való átmenetben tük-
röződik." S egy másik helyen: „Politikai fejlődésében Carducci előbbr e j á rt ,
illetve együtt haladt azzal a fejlődéssel, amelyen az olasz vezető osztá ly ke-
resztülment, de olyan éles radikalizmussal, amelyhez ennek a z oszt ályn ak
csak a leghaladóbb rétegei jutottak el." Ez a fajta jakobinizmus azonba n
csak a Giambi ed epodira jellemző, utolsó megnyilvánulása a (:a irában
található - mondja Alatri.
Megállapításait azonban ettől a ponttól kezdve nem lehet összhangba
hozni Carducci életművének tényeivel, mindenekelőtt a Barbár ódá/dca l. Az
előbb jelzett folyamatot 1879-ben lezártnak, befejezettnek mondj a. „18
körül az anarchista szocialistákhoz érzi közel magát, 1879-b en végleg gi-
rondista költővé változott, 1882 elején pedig beadja lemondását azokban
demokra tikus egyesületekben, amelyeknek addig tagja volt." - Egy év múl -
va pedig, 1883-ban újra feltámadnak jakobinius elvei a Ca imba n. Azt l s
tisztázatlanul hagyja, mit jelent a „girondista" költő s egyáltalá n mit kell
érteni a „girondizmus" fogalmán Itáliában a XIX. század utolsó évtized e i-
ben. Ugyancsak zavarja a képet az, hogy maga Ala tri sorolj a fel Carclu cci
olya n m egnyilatkozása ina k egész sorát, amelyek 1880 utá nia k , s n agyon
gyértelmüen b ennük va n a költő ja kobinus szelleme, s a bban az ér tele m-
ben j a kobinus, a hogy koráb ba n ugyan csak m aga Al a tri fogalmazta m eg.
A k or ábbia k sorá n a Barbár ódálc ele m zésével a rra az er edmé nyre j u -
tottunk, h ogy Carducci igc n ifl e l ő b bre lép ett a Jamb usok és epodoszolc lcn -
rához képe st mind eszme i, 1ni 1HI i1íl'lv6az i si kon . Ennek lé n
rdi..1cci v~1lloza U anul l1 lsz 11 ,111d
s nevezték is a kutatók másképpen) eszméiben, amely azonban nála soha-
sem jelentette egyedül és kizárólagosan az egyesítés gondolatát, még akkor
is, ha főleg 1870 előtt az egység állt politikai gondolkodásának a közép-
pontjában. Az egység megvalósulása után politikai gondolkodásának társa-
dalmi-emberi-etikai következtetéseit is levonja és megfogalmazza, hisz
ezekben az eszmékben, de egyre világosabban, fokozódó elégedetlenséggel
látja, hogy a saját nemzedéke, a korabeli Olaszország, amelynek vezető
osztályaiban tényleg végbement az a változás, amelyről Alatri beszélt, s
akinél nem ment végbe, s van erre is példa: az a generáció, amelyet a Jam-
busok és epodoszokban oly élesen bírált, s amellyel a Barbár ódákban is
szembefordul: ez a generáció, ez az Olaszország ezt a Carducci számára oly
jelentős küzdelmet nem vívja meg. Ez a felismerés a Barbár ódák alapja, s
ihletője egyben újszerű, a legtávolabbi jövőt célba vevő látomásainak és
egyre modernebb költészetének.
De éppen ebből a koncepcióból következik, hogy a költő előtt közömbös-
sé, egyformán jelentéktelenné válnak korának pártjai, intézményei: repub-
likánus, demokratikus és konzervatív egyaránt:
Mit bánom, ha a Monteciórium elnöke sarki
csaplárként elegyít élcet, ügyes szavakat:
Vagy az Intermezzo egyik hasonlatában:
se elejét, se végét nem találod,
farkatlan és fejetlen
mindegyik, mint az ellenzéki pártok
az olasz parlamentben.
Saját korával szemben apolitikus magartás ez: s mint egyetemi tanár
nem tulajdonított jelentőséget se az ide-, se az odatartozásnak, s minden
különösebb elvi meggondolás nélkül tett meg olyan lépéseket, amelyeket ő
lényegtelen formaságnak látott, s amelyeket a hivatalos Olaszország ki-
használt. Olaszország egysége, az olaszok nemzedékei harcának ez a nagy
eredménye azonban mindenkor szent maradt előtte. Olyan állásfoglalások
esetében, amelyek politikai elveinek a részei voltak, mindvégig következetes
maradt, évtizedekkel az Alatri-féle 1882-es időpont után is. Számos idézet,
á llásfoglalás alapján dokumentálható módon: például 1886-ban mondta:
„Itália számára hátravan még a pápaság legyőzése. Döntő fontosságú kér-
dés ez, amely előtt nem szabad engedni a gyengeségnek, s b eleveszni apró
formai bonyodalmakba. Szomorú az a nap, amikor megbékélésről vagy
egyetértésről lesz szó! Hogy egy középkori borzalom alattvalóivá teh esse a
polgárokat, hogy egy esztelen politika erősítse a monarchikus elve t orlean si
szellemű újrarendezésekkel!" 1887-ben, amikor az afrikai h á borúba n el-
esettek emlékére kiadandó emlékkönyvbe egy s ze rzem ény m egírásá ra k ér -
ték föl, így vála szolt: „Én nem h elyeslem azt a felh ajtás t és azt a gyász ün -
nepséget, amit ezzel a szerencsétlenséggel kapcsolatban csinálnak... Az
igazi olasz nép, az az olasz nép, amely dolgozik és gondolkodik, ha tisztán
és őszintén megkérdezik, azt mondta volna: nincs benne ebben az ügyben.
Nincs és nem is akar benne lenni, mert nem igazságos háború; az abesszi-
neknek pedig igazuk van, ha kiszorítanak bennünket, mint ahogy mi is
kiszorítottuk és kiszorítanánk újra is az osztrákokat." Végeredményben
maga Alatri is, miután megvizsgálta Carduccinak ezeket a megnyilatkozá-
sait, némiképpen korrigálja a korábban kifejtett álláspontját: „Igazában
Carduccinak a mérsékeltekhez való teljes és abszolút csatlakozása soha
nem történt meg, mivelhogy túlzottan sok jakobinus vonás maradt meg
nemcsak magatartásában, hanem elveiben is." Talán a közeledésnek kom-
mentált lépések forrása, indítéka az apolitikus magatartás volt, a közöny
mindenféle politikai intézménnyel szemben; elvi közeledésről aligha volt
szó, arról pedig főleg nem, hogy ilyen elvek felszínes megnyilatkozásokon
túl a költészetébe is behatoltak volna.
Carducci költői pályafutásának, művészete parabolájának lefelé szálló
ágát nem a megalkuvás jellemzi, hanem alkotóerejének hanyatlása. Ezt a
hanyatlást minden kutató a Rímek és ritmusok nagy ünnepi ódáiban látja:
Cadore, Piemonte, San Giacomo erődje (Bicocca di San Giacomo). Ferrara
városához (Alla citta di Ferrara). A polentai templom (La chiesa di Polenta).
Általános vélemény, Thoveztől Russóig, hogy ezekben a versekben a költé-
szet helyét a költői rutin veszi át. Crocét idézzük: "Carduccinak gazdag
költői ismeretei vannak, és ura a művészetének, s ezzel olykor visszaél. ..
olyankor is verset ír, amikor nincs az ihletnek igazán ritka pillanatában,
visszaél, azt a látszatot keltve, hogy a gondolatok és emlékek, amelyek el-
méjében kavarognak, költemények sugallatai, holott szónoki beszédek,
órák megtartására való anyag." A „költészet" és „nem költészet" crocei teó-
riája ez: de elválasztható-e igazán? Az említett ódák nem egy részlete a ké-
sőbbi olasz antológiák szerint is Carducci nagy költészetének szerves ré-
szei. A Rímek és ritmusok többi darabjai pedig talán még a Barbár ódákhoz
képest is emelkedést jelentenek. Zárjuk le az elemzést azzal a verssel,
amely formája szerint kései barbár óda, amelyben Carducci az életrajzi
dokumentumok szerint elbúcsúzik az Amerikába utazó Annie Vivanti köl-
tőnőtől, akihez a Rímek és ritmusok legszebb darabjai szólnak, s amely iga-
zában inkább Carducci búcsúja a költészettől: legutolsó versei egyike.: a
Monte Spluga-i elégia. Gsodálatosan szép látomással indul a vers, amelyben
a táj mondavilága kel.életre a Barbár ódák legragyogóbb művészete segítsé-
gével:
Nem festett levf!gőből voltak, sem hem a szélben
hajladozó levelek: igazi nirrifák mind.
Volt, ki előlibegett, mint hajdan az Égei-tenger
haqjaíból Thelisz égszinüfályla alatt,
uolt. lci afálc p uha lcérge a lól p attant ki s azonnal
szelnek eresz.lel/e szállni, lobogni haját,
ll, lel af ásptsj(Jgdcu·c1/;Jofc lelelén oldolt el
Hl
 csillámló patakot, fényes ezüst szalagot.
Déli verőben csillámló nagy kvarc halom ormán
ültélfönt egyedül, vándor Loreley,
s fürgeidetfésülted arany fésüddel, a hosszú
hqj kibomolt s ragyogott rqjt az arany szinüfé ny.
Fenyvek templomi árnyékában a szömyü koboldok,
gyöngyház arcukban láng és szikra a szem:
tölgy koszorúsak, szén hqjuak, gyász szinüpalástban
büszke jogart tartva néztek szembe velem.
vostra tomba é un'ara„." Rába György fordításában: „Előbb zuhan le sis-
tergőn az égi csillag s a tengerben szemét lehunyja, mint hogy a por befödje
emléketek szerelmét„ ." Leopardi, tán említeni is fölösleges , Olaszország
hősi halottairól beszél. Carducci Búcsíga pedig:
Zászlónk virága,
a csillagok a tengermély be hulltak,
s kihunyt szívemben a dalok világa.

A továbbiakba.n a költő és a koboldok párbeszéde következik, akik szá-

mon kérik tőle húgukat. Ki ő? Annie Vivanti? Carducci versét szokás ösz-
szehasonlítani azzal a levéllel, amelyet búcsúképpen a távozni készülő
Vivantihoz írt: a levél képei, kifejezései közül nagyon sok, sőt a levél egész
alapötlete átkerült a költeménybe. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy rá gondolt a
költő . Alakját azonban a versben úgy fogalmazza meg, hogy a költészet, a
Múzsa szimbólumává válik, akitől a közeledő halál szakítja el véglegesen:

Nem zord lelkü manók, deli nimfák, esküszöm, én nem!

Ö maga szállott el, messzi, ki tudja, hová.
Ám emléke az él, és áldott élete termő
véremben dobog, úr szívemen és agyamon.
Képe dicső másával szüntelenül szemeimben,
vágyva utána, szívem mélyén hangjával:
langy tavasz április ébresztő dala, mint megigézett
bolygok a földön, amely sokfele őrzi nyomát.
Sőt, ti koboldok, nimfák, titeket is neki nézlek,
képzeletem rólaformált meg titeket.
Ám hogy merre van ő ...

A költészet eltűnt, s eltűntével szürkévé válik a ragyogó világ. A Rímek

és ritmusok olyan versek gyűjteménye, amelyekben megnyilvánul költői
erejének kimerülése, s éppen ezekből a versekből olvassák ki sokan a poli-
tikai megalkuvását is. Másrészt a Rímek és ritmusok olyan versek gyűjte­
ménye is, amelyekben a régi erővel fejezi ki megrendítő élményét: búcsúját
az élettől és a számára mindennél többet jelentő költészettől. Ezekben a
versekben ugyanaz a költőarc néz ránk, amilyennek a Jambusok és
epe>doszok és a Barbár ódák mutatja. ·Utolsó kötete utolsó versét, Búcsú
{Congedo) címmel maga is végrendeletnek szánta. Háromsoros: az első sor
„Fior tricolore", az egységes Olaszország jelképe; a második sor allúzió
Leopardi nagy versére, amelyet talán , tekinthetünk olyasminek , a mi ne-
künk, magyaroknak a Szózat. Leopardi Itáliához (All'Italia) című ver sén ek a
sorairól van szó: „Prima, divelte, in mar precipita nd o . s p c nl c n ell'imo
s trid era n le s telle . che la memoria e il vostro amor 1r <i s r orr11 o l l< 'C'!lli. L

100
 „A zöld csend ... "

(Koreszmék és stílusirányzatok Carducci költészetében)

1963. október 9-én, a D'Annunzio-centenárium alkalmával rendezett kon-

ferencián „A naturalizmus és dekadencia D'Annunziónál" című előadásban
hangzott el egy Carduccira, illetve Carducci egy híres sorára vonatkozó
megállapítás. (1) Az előadó, Ettore Paratore, aki az ünnepeltet, mint az
olasz költői nyelv megújítóját mutatta be, mint aki első volt többek között a
szinesztézia alkalmazásában, úgy vélekedett, hogy Carducci Il bove c. szo-
nettjének utolsó sora - il divin del pian silenzio verde - nem szinesztézia,
hanem klasszicista ízlést tükröző inverzió, Vergilius egyik sorának fordítá-
sa: divinum campi aequoris sileniium viridis. (2) A Carduccira vonatkozó
kitérőt nyilván a szonett ismertsége indokolta, s való igaz, a klasszicista
költőkre mind az inverzió, mind a Vergilius - (és más klasszikus ) - allúzió
jellemző . Inverzió vagy szinesztézia? Carducci valóban nagyon gyakran
alkalmazta mind a két stíluseszközt, (3) főleg a Barbár ódákban, de min-
denkor nyomon követhető művészi tudatossággal és meghatározott művé­
szi cél érdekében. Itt is van - a szinesztézia mellett is - inverzió , de a két-
szeres inverziónak - del piano verde il silenzio divino - semmi értelme, arról
nem is beszélve, hogy a silenzio verde nyelvtanilag a lehető legszabályosabb
minőségjelzős szerkezet, amely kiemelt helyen, a sor, sőt a vers végén áll,
amit véletlennek tekinteni nem lehet: Carducci, a grand'artiere, efféle vé-
letlenséget tizenévesként sem követett volna el, nem 1872-ben, alkotóereje
teljében. Hasonló szinesztéziák, s erről lesz még szó a következőkben, en-
nek a versnek a közvetlen szomszédságában is találhatók, és még több a
későbbiekben. Paratore állítása annak idején visszhangot keltett, s többen,
nyelvészek is , irodalmárok is, kifejtették róla véleményüket. Az eset kap-
csán az olvasóban óhatatlanul felvetődik a kérdés: valóban ennyire elzár-
kózottan klasszicista szellemű lenne Carducci s ennyire körülhatárolható a
költészete? Csak és kizárólag klasszicista lenne? Költészete nem kapcsoló-
dik egyéb stílusirányzatokhoz? A romantikához például, amelynek második
és m ég mindig virágzó szakasza egybeesik élete nagyobb felével? Vagy a
századvég európai és olasz tendenciáihoz? Igazában egyetlen igazi nagy
kö l tő sem ille szthető bele egyetlen irodalmi irányzatba, vagy ha igen, oly
módon, hogy a költő túllépett rajta, kitágította a kereteit, ledöntötte a kor-
lá tjait. A köve tke zőkben tartalmi és nyelvi elemzések, valamint irodalom-
történ eti a datok a la pján m egkí sér eljük körvonalazni Carducci klasszicistá-
nak tartott kö lt észetét.

:l
 1. Carducci romantikaellenessége
Vítáinak, nyilatkozatainak következményeképpen Carducci alakja úgy ke-
rült a köztudatba, mint a romantikusok heves, úgy is mondhatnánk, ádáz
llenfele, s mivel ugyanezen vitáiban és nyilatkozataiban a klasszikusok
példáira s az olasz irodalmi hagyományokra hivatkozott, saját maga sze-
rezte meg magának a klasszicista besorolást. Egyéniségéből fakadó szenve-
délyessége, amely fiatal éveire, éppen a szóban forgó viták éveire volt jel-
le mző, nagyban elősegítette a megítélés elterjedését. Több évtizeddel halála
után az olasz irodalomtörténet pontosította ezt a lényegében alaptalan
megítélést. (4)
Mindenekelőtt, és ezt korábbi tanulmányaimban is hangsúlyoztam, (5)
Carducci romantikaellenessége sohasem terjedt ki a romantika, az olasz
romantika, s főleg az európai romantika egészére: maga a költő s barátai,
a kik e vitákban a harcostársai voltak, az olasz romantikának „az eredetitől
eltérő, elforduló és elsatnyult" (degenere e iraviato dalle sue posizioni ori-
ginarie) változatát támadták, s az európai romantikából azt. amire ez a
változat hivatkozott (ha hivatkozott). és ezt megkülönböztették , ahogy a
Giunta alla derrata fogalmazza, „a negyvenes évekig virágzó nagy romanti-
kától". (6) A romantikának a negyvenes években kezdődő és utána kivirult
szakaszát a mai olasz irodalomtörténet a romantika második generációja-
ként tartja számon, (7) s a nemzedék főalakjai Giusti, Prati, Aleardi. Körü-
löttük és példájukon, és főleg költeszetük egy-egy „degenere" j ellegzetessé-
gének, elemének az utánzásával 1840-1850 között, s utána is a költők és
költőcskék tömege tűnt fel (gondoljunk ezzel párhuzamban az 1850 utáni
magyar petőfieskedőkre). Verseikben e romantikának a legkönnyebben kö-
vethető, a legharsányabb s egyben a legkevésbé értékes elemei maradtak
meg, s az olasz irodalom ekkori hanyatlásának a látomása (többek között
Carducci részéről), egyáltalán nem volt rémálom. Ez a nemzedék, ponto-
sabban ennek a nemzedéknek az utánzói kapták Carduccitól és baráti kö-
rétől epiteton ornansnak a „poeti odiernissimi" elnevezést, ami a szóban
forgó vitáknak, nyilatkozatoknak egyik kulcsszava. De ennél jobban is
pontosítható a vita, tovább is szűkíthető Carducci romantikaellenességének
területe.
Carducci és körének kifogásai egyrészt formai, másrészt erkölcsi termé-
sze tűek. Többször szóba kerül mint vád, hogy ez az irodalom „védelmébe
veszi az erkölcstelenséget és a paráznaságot", (8) s ami ennek következmé-
n ye, hogy az ilyen költészeten nevelkedő fiatal nemzedék romlottá válik,
mi Carduccinál persze nem vallási értelemben értendő, hanem azt jelenti ,
hogy képtelen teljesíteni a nemzet, a születendő és megszületett nemzet
lvárásait. „Effajta irodalomtól mi várható el'? Milyen generációt nevel fel az
ffajta költészet'? ... Olyat, amely nem törődik semmi mással, csak önmagá-
val, életunt lesz, amelyet a virtus nem érdekel." (9) Nem árt újfent is h a n g-
sú lyozni, hogy a virtus az egységes és független Olaszország m egte remt'-·-
104
sének a képességét jelenti. Joggal föltételezhető, hogy ennek az erkölcsi
aggálynak Prati 1841-ben publikált és lármás sikerrel fogadott műve a ki-
indulópontja, az Edmenegarda, amelynek prostituált főszereplője hősnővé
válik. A pudico adulterio szentté avatása ellen 1845-ben már Giusti is tilta-
kozott egyik versében, de Prati művének mégiscsak ez lett, ez maradt a
leginkább utánzott, leghangsúlyosabb motívuma. Csak az a furcsasága
ennek a vitának, hogy az irodalom története során inkább az idősebbek
szoktak az erkölcsi igényesség hangoztatásával fellépni a Carduccival és
barátaival egyidős fiatalok ellen. Itt éppen fordítva történt: a fiatalok kérték
számon az idősebbektől a morált.
A vita másik pontja stilisztikai természetű. Való igaz, hogy a romantika
a klasszicizmus alapelvét, a mintákon és szabályokon alapuló poétikát fel-
oldotta, s a szabályok helyébe a géniusz önállóságát s a fantázia teremtő
erejét állította a spontaneitás, a természetesség, a közvetlenség, az őszinte­
ség és nem utolsósorban a közérthetőség érdekében. Ennek az értékrend-
nek azonban - géniusz és fantázia híján - igénytelenség lehet a következ-
ménye: a gondolatok megfogalmazását érzelmi ömlengés váltja fel; a kifeje-
zés pontatlanná és kidolgozatlanná válhat és nyilván vált is. Ennek a kifo-
gásnak is meglelhető a . konkrét kiindulópontja, Giusti egyik verse, a
Giovinetto, „a természetes".:. Íme egyik jellemző szakasza:
Beccando un po' di tutto
Ossia nulla di nulla,
Col capolino asciutto
Si sventola e sí culla
In un presuntuoso
Ozio, senza riposo.
A verset, úgy tűnik, Carducci afféle költői arcképként értelmezte, a
„poeti odiernissimi" arcképének. A viták során a vers kitételei elő-elő­
kerülnek: a „capolino" pedig éppenséggel a viták másik kulcsszava lett: „... a
legmaibb költők nagyobbrészt olyan ifjoncok, akik azért nem követik a
klasszikusok mintáit, mert azok tanulmányozásához másféle koponya kell,
mint amilyen az ö kobakjuk." (10) Számos efféle idézetet találhatnánk az
Amici pedanti vitáiban, a Giunta alla derratának van egy érdekes kitétele:
„Valaki közülünk, akik részt veszünk ebben a vitában, ismert egy ifjoncot,
akit ez a romlott, utat vesztett irodalom tett tönkre, és meghalt tizennyolc
éves korában." („Alcun di noi che scriviamo, conobbe un giovinetto traviato-
dalla cattiva letteratura e morto disperato a diciotto anni"). (11) A Car-
ducci-művek kritikai kiadásának szerkesztője próbálta azonosítani a
giva nottót, de jegyzete szerint az alak nem azonosítható. Umberto Bosco
úgy véli, hogy Carducci képzelete szülte, s modellje éppen ez a költemény
volt.
rducci romantikaellen ességét ekként igazában két műre lehet szűkí ­
teni, s azok körér e, a kik e két mű utá nzóiként egy-egy ver set itt-ott publi-
káltak: ma már munkájuk is, nevük is kideríthetetlen. A vita következmé-
nyeképpen azonban a romantikaellenesség jelzője, máig jellemzője maradt
Carducci egyéniségének, s jobbik eset, ha mint indokolt fellépést, a javára
írták, s nem úgy vették, mint valami öntelt fiatalember (fiatalemberek) hő-
börgéseit. (12)
2. A késői romantika egy romantikus szemével:
Carlo Tenca Pratiról
A romantika második generációja, a század második felének itáliai irodal-
ma, annak tévútra kerülése nemcsak Carducciban és barátaiban keltett
aggodalmat. Tőlük függetlenül néhány évvel korábban az olasz romantika
egyik, a korában legismertebb és legelismertebb kritikusa fejtette ki több
recenzióban, cikkben és tanulmányban a véleményét, amely kifogásai jelle-
gében is, hangnemében is közel áll Carducciéhoz, sőt helyenként nála is
erőteljesebb. Fontos hangsúlyozni, hogy Carducci ezeket az írásokat hírből
sem ismerte a vita idején, s megismerni legföljebb a 1860-as évek után lett
volna módja. De valószínű, hogy sosem kerültek a kezébe.
Carlo Tenca 1816-ban született Milánóban nagyon szegény családban,
de párját ritkító igyekezettel nem csak elvégezte iskoláit, de különlegesen
széles körű és alapos műveltségre tett szert. Bár verseket is írt, igazi terü-
lete az újságírás volt: a romantikusokhoz és az olasz egység harcosaihoz
csatlakozott. Előbb a milánói Nők, Lapja, 1844 - től a nagy tekintélyű Rivista
Europea munkatársa, majd csakhamar irodalmi rovatának vezetője. A
Cinque Giornate idején a Ventidue Marzót, a forradalmi kormány hivatalos
lapját szerkesztette. 1850- 1860 között menekülnie kellett: elvei mellett
a zonban következetesen kitartott. 1860-1880 között az egységes Olaszor-
szág parlamenti képviselője, 1883-ban halt meg. Összegyűjtött írásai, ver-
sei és cikkei halála után, 1888-banjelentek meg. (13)
Ebből a kötetből ismertetjük egyik jellemző recenzióját, amelyet 1847-
ben írt Prati Passeggiate solitarie című verseskötetéről.
„A megszokott panaszok, a megszokott keservek. Prátit is gyakorta elra-
gadja a fájdalom büszke szédülete; a lelke szüntelen mélységes gyötrel-
mekben sínylődik, sebzett szívéből jajszavak és átkok törnek ki. Elseny -
vesztette ajöld, ez a büszke és nyomorúságos virágoskert, ajéydalom termő ­
földje, a farkasok bűnös tanyéya, a harag e vadorya, ahol az embereknek az
a sorsuk, hogy bűnözzenek és bűnhődjenek, mert gyengék és gonoszak; a
költő emiatt énekli szíve szomorúságát, értelme siralmát, s kiáltja mindun -
talan, hogy a sírás a sorsunk, hogy a költő szíve nem más, mint élő kopor-
só, eleven sírhalom, amelyben található minden , ami a halál LLralma alá
tartozik. A te mető gondolata virágzik a lelkében, s ő egy re hívj a a halált,
amely juta lm a s egyben enyhülete is szenvedése in ek ; A kö lt ő hf!Jás a h a lá l-
nak, mert anyja és szerelmese a halál fiainak, lévén hogy az ég küldötte
hozzánk.
Ha valaki megkérdezné, mi az oka a költő méltatlankodásainak és ke-
serveinek. a válasz nagyon zavaros lenne, nagyon megfoghatatlan, például
D'alti incompresi sdegni
Si battono le tempre
Dei desolati ingegni.
»... Számára a harmat könny, amit a természet ont, melyet gyötör az ember
végzete .. . a madárkák a lombok közt szerelmüket dalolják, ő azonban csak a
farkasok üvöltését hallja s a szél nyögéseit, amely a fák között süvölti panaszát.
Az emberek rámosolyognak és kitárják karjukat feléje, de ő visszauta-
sítja, s azt kiáltja:
Che nel monda con gli ululi d'infemo
Di Caino iljantasma insanguinato
Gira in eterno ...
. .. Nem mintha azt akarnánk, hogy a költő sose legyen szomorú, de azt
igenis, hogy néha másokért is, ne mindig önmagáért; hogy ne gubbasszon
szüntelen, és sóhajtozza véget nem érő módon képzeletbeli fájdalmait , s
megrészegüljön a saját versbe szedett sirámaitól, kimondhatatlan bánatai-
tól. A szenvedés komoly dolog, komolyabb mintsem hogy költői ábránd
vagy megrímelt deklamálás legyen belőle. Hiába keressük verseiben ... azt
az értelmes bánatot, amely a dolgok jobb elrendezésére vágyik, a szeretet
mondhatatlan szorongását, amiért tehetetlen meggyógyítani a sebeket,
amelyek a társadalmat ( 14) gyötrik:
Un patimento e questo
Di poche alme che sentono,
e
E vana plebe il resto.
Kigondolt, át nem érzett fájdalmak az övéi. Költeményei hasonlók a hó-
ból rakott építményekhez, amelyek messzire tündökölnek, sugarakat lö-
vellnek messziről, de ha közelről nézzük, fagyot és hideget árasztanak.
» ... aki a kor szavát kérdezné a költőtől, a jelen megértését s a jövő türel-
metlen óhaját, kiábrándul, s érdeklődését elvesztve leteszi könyvét.«
»„ .A költő Prati szemében többé már nem a népek jósló erejű géniusza,
az a hatalmas szegény, akinek gondja s fáradalma a társadalom.« (14)
»„ .Mit akartok, milyen választ adhat az olyan költő, aki egy illatozó rózsa
öléb en. szerelmi dal képében jelenik meg, vagy dühkiáltás formájában,
m ely befészk elte m agát a zivatarba; olyan költő, aki vigasztalan porszem
~va m éh é ből vagy égő íény Is ten homlokából? Va lój ában, aki a költő fogal-
rn ál a Posseaaiat e sol/l orlc versei alapj án a karn á m egfo,e:almaznl . zava ros
ideák véget nem érő labirintusában végezné, zavaros és ellentmondásos
ideák között, amelyek nem állnak össze eggyé, s csak értelmetlenül fá-
r a sztják az elmét...«
Mert mi még a költő Prati szerint? Fenséges kisfiú, kit a rímek szár-
nyukra vesznek. S ez a fiúcska aztán lelkét a dalba leheli, és himnuszát a
világ négy folyamának harsogja és a szeleknek, hol angyali csobogássá vá-
lik, s beleolvad a mindenség harmóniájába:
Cantai le mestefantasie che intomo
S' aggiravano all' alma peregrina,
Le nubi, ifior, le rondini, la brezza„.
A recenzió utolsó bekezdése (körülbelül egy oldalnyi a tizenkilencből) a
szigorúság vádja ellen védekezik: „„.Szívünkben a költészet eszméje a leg-
fenségesebbek között foglal helyet, ezért fájlaljuk, hogy efféle tétlen stilisz-
tikai gyakorlattá váljék. .. Azt szeretnénk, hogy az ő példája alapján, aki oly
vonzó, ne tévesszenek utat az ifjú elmék, akik a formák és az érzelmek szi-
gorúbb iskoláiban kapták neveltetésüket. Szeretnénk miden olvasót meg-
óvni, hogy ne hagyja elkápráztatni magát színei láttán, vonzóan összeil-
lesztett szavai muzsikájának hallatán, amivel meg tudna rontani az olaszok
világos, tiszta értelmét."
Talán a kelleténél hosszabban ,időztünk Tenca e jellemző recenziójánál,
de legalább ennyi kell, hogy néhány fontos következtetést levonhassunk.
Mindkettejük bírálata gúnyos és elutasító , Carduccié indulatos is. Mind-
kettejük bírálatában a formaigényesség hiánya s az erkölcsi hatás miatti
aggodalom kap hangsúlyt, s az erkölcs alatt mindketten az olasz egység
(Tenca a társadalom) (14) iránti odaadást értik. Amikor Carducci megfo-
galmazta véleményét és aggodalmait, az iskola padjaiban ült, innen a hu-
szadik évén; Tenca mögött húsz év újságírói, szerkesztői és politikai munka
á llt. S ami írásunknak szorosabban vett témáját illeti: Tenca, a romantika
híve, elkötelezettje mondja ugyanazt, mint Carducci. Tarthatjuk-e tehát,
k ell-e ugyanezen nézetek alapján romantikaellenesnek tartanunk Car-
duccit?
3. Carducci költészetének romantikus elemei
Kiindulásként azt kell előrebocsátani, hogy a romantika rendkívül összetett
s tílusirányzat, amelynek vannak ugyan állandó elemei, olyanok, amelyek
m in den országban és a romantika korának minden szakaszában j elen va n -
nak és azonosak, de sokkal több benne a változó elem: az olasz roma n tiká -
nak a kezdetén is vannak az európai, a francia és az ango l romantiká tól
l térő vonásai; arról pedig, hogy az ola sz romantika e l ső generációj a , a ti-
,.,enkilencedik század e lső feléé, gyökeresen kü lönbözik n AZf\Zfl d második
}VC
felében kibontakozó romantikától, az előbbiekben volt szó . Effajta különb-
ségeket nemcsak kor és országok szerint észlelhetünk: a romantika eseté-
ben szerzők és alkotások között is sokkal mélyebbek az eltérések, mint
bármelyik stílusirányzat esetében. Ennek az elemzésnek az alapvető kérdé-
se tehát az lesz: mit tekinthetünk egyértelműen és vitathatatlanul roman-
tikus elemnek.
Ugyancsak hasznos, és főleg Carducci esetében, előrebocsátani a poéti-
ka és a költői gyakorlat problémáját. A romantikának megvan a maga sa-
játos poétikai rendszere, amelynek elvei, tézisei többnyire a klasszicizmus
elleni vitákban kristályosodtak ki. És bár a romantikus poétika elveti a
klasszicizmus elveit, azok a költői gyakorlatból, a romantikus költői gya-
korlatból sem tűntek el végleg és teljes mértékben. Carduccinál a poétika
és a költői gyakorlat közötti diszharmónia majdnem állandó, Domenico
Petrini jegyzi meg: „Költői gyakorlat és ars poetica szinte soha nincs össz-
hangban Carduccinál. Poétikája és költői gyakorlata sokszor kettéválik."
(15) Szerencsére, hozzátehetjük, és nemcsak Carduccira vonatkozólag. Hi-
szen a Carducci által romantikus sarlatánságnak (16) nevezett ihlet nélkül
aligha alkotta volna meg legnagyobb műveit; másrészt például a klasszi-
cista elszántsággal hangoztatott elve: a klasszikus olasz irodalmi hagyo-
mány: Parini, Monti, Alfieri művészetének folytatása, az irodalmi folyama-
tosság az olasz romantika kezdeteinek egyik, ha nem éppen a legfonto-
sabbnak tekintett alapelve. „Arról volt szó, hogy az új (a roma ntika) elveit
összhangba kell hozni a hagyományos, klasszikus forma igényeivel." ( 17)
Ez a törekvés, ez az alapelv rejlik az induló olasz romantika folyóiratának a
címében: Conciliatore.
Ezek előrebocsátása után kezdhetjük vizsgálódásainkat. Carducci költé-
szetének, költői gyakorlatának romantikus gyökereire Cesare De Lollis
hívta fel elsőként a figyelmet. Tanulmányának a címe: „Appunti sulla lingua
poetica del Carduccf' (18) is jelzi, hogy formai, sőt kifejezetten nyelvi, a
költői technika oldaláról közelíti meg a problémát. Szerinte Carducci már a
kezdet kezdetén „ráérzett arra, hogy a valóságelem követelménye (elemento
di concretezza}, amely az induló olasz romantika követelménye és egyben
legfőbb újdonsága is, „alkotóeleme, sőt legfőbb alkotóeleme kell hogy legyen
annak a költészetnek, amelyet megvalósítani akart." (19) Cesare De Lollis a
valóságelem éltető erejét Carducci első köteteiben, a Juvenilia, a Levia
Gravia, a Giambi ed epodi verseiben találja meg, szatíráiban és polemikus
költészetében. Érvei cáfolhatatlanok: a klasszicista költészet gyakorlatával
szemben, amelyre a mitológiai nevek túlsága volt a jellemző , Carduccinak
m á r a legkorábbi költészetében is hemzsegnek a kortárs történelem alak-
j a ina k n evei, az olaszok mellett idegen nevek, földrajzi nevek. A klasszicis-
tákra j e llemző emelkedett kifejezések mellett, főleg a szatírákban és a po-
lémikus ver sekben , igen gyakoriak a mindennapi, a nyers, nemegyszer
közöns éges kifejezések. A va lóságigény, a kora i olasz roma ntiká n a k ez az
la p elve vezette Carduccit. a m ikor a Gia mbi ed epod i em elkedetten m egfo -
lrn azott körmondata ibfl a sok kritikus á ltal költőietlennek, sőt ízlés telen -
 n ek mondott kitételeit szőtte. Korábbi tanulmányomban idéztem Luigi
Russo észrevételét: „amikor engedi, hogy az emíliai köztársaságiaskodó tűz
!borítsa, az önkontrollját teljességgel elveszíti." (20) Valójában tehát nem
s upán a szenvedélyesség jelei ezek a kirohanások, hanem ezekben is ér-
vényesül a rá annyira jellemző művészi tudatosság: jelen esetben a való-
ságelem érvényre juttatása, megvalósítása. Hasonló célt szolgálnak Carc
ducci korai költészetében a klasszicista művészetben szokatlan gyakorisá-
gú enjambementek is. Cesare De Lollis Carduccinak a Giambi ed epodi,
a zaz az 1870 utáni költészetében ennek a tendenciának a folytatását nem
lá tja. Kutatásait tanítványa Domenico Petrini folytatja: szerinte a pályakez-
dő Carducci a realizmusigénnyel, mely költészetének éltető eleme volt és
maradt, szervesen illeszkedik bele a tizenkilencedik századi olasz költészet
Foscolo-Leopardi-Manzoni jelezte vonalába; a Conciliatore programját pe-
dig, amely az induló olasz romantika programja, „a romantikus realizmus
összeegyeztetése a klasszikus olasz hagyománnyal", (21) Carducci valósí-
t otta meg. Ezt az egyeztetést Carducci a történelmi verseiben és vallomá-
a iban valósítja meg. „Carducci kezében a romantikus tendenciák megta-
lá lják az összhangot (conciliazione) ihletettségben, a kifejezésmódjában és a
s zínezésében a klasszikus hagyománnyal." (22) Domenico Petrini, ismétel-
j ü k, nem kevesebbet állít, mint hogy az olasz romantika alapvető törekvé-
sét Carducci valósította meg. Tanulmányában ezt a véleményét, elemzései-
nek összegezései után többször is megismétli. „A romantikus forradalmat,
a nnak legélőbb törekvéseit Carducci juttatta révbe." (23) De csak, Dome-
n ico Petrini szerint, a Barbár ódákig tartó költészetével, amelyekben valami
más. és az előzőkhöz képest egyben hanyatlás is vette kezdetét.
A Barbár ódákat Cesare De Lollis másik tanítványa, Domenico Petrini
barátja Umberto Bosco (24) illesztette ugyanebbe a fejlődési vonalba.
„Realismo Carducciano" című tanulmánya De Lollis és Petrini Carducci-
k é pét tovább finomítja , elmélyíti, legnagyobb értéke azonban a Barbár ódák
m inden korábbinál részletesebb és értőbb elemzése, amelyben a realiz-
m usigény, ha megváltozott módon is, megváltozott formákban, de ugyan-
lyan erőteljesen érvényesül. Erről a következőkben még részletesen lesz
ó.
A valóságigény (elemento di concretezza) az a fentiek szerint, ami Car-
d ucci költészetét a romantikához kapcsólja, a valóságigény, amely az olasz
romantika elindítóinak a programjában elsőként szerepel. Tartalmi elem is
z , bár az említett kutatók elsősorban azzal foglalkoznak, hogy Carducci
m ilyen nyelvi eszközökkel, milyen megoldásokkal juttatja kifejezésre ezt az
igényt; lényegében tehát formai oldala a problémának. Menotti Ciardo kö-
t ete Carducci költészetének romantikus eredete (25) viszont tartalmi elem-
zé s t végez. A romantika értelmezésében, amelyre rögtön a könyv első olda-
la in sor kerül, figyelmen kívül hagyja a romantika helyhez és időhö z kap-
olódó elemeit, és csak a legáltalánosabb, a minden orszá g és minden
időszak roma ntikájára érvényes jegyeit ve szi figyelembe. „/\ ro n1n11tilc
zámunkra az embe ri szellem nagyszab ású k or szaka . a m e ly „. n lí•lvJl(W" -
11
sodás szülötte, s egyben a francia forradalom szülötte ... ", (26) amely örö-
költe és mindenkor sajátjának vallotta szülői szellemét és eszméit. Lehet,
hogy meghatározása vitatható, hogy azonban ez a motívum Carducci költé-
szetében is , az olasz romantikában is mindenkor jelen van, s annak min-
denkor egyik legfontosabb eleme, vitathatatlan. Madarász Imre tanulmá-
nya, „Az Alpokon innen és túl..." (27) a francia forradalom eszméinek jelen-
létét végigvezeti az olasz romantika történetén, Carduccinál pedig mint „ja-
kobinus szenvedély" (passione giacobina) még klasszicista elvi megnyilat-
kozásainak, romantikaellenességének is állandó eleme. Elemzéseit, Car-
ducci költői fejlődésének történetét azonban Menotti Ciardo két egymással
összefüggő, egymást kiegészítő problémához kapcsolja: az ember és a min-
denség létezésének a titka, ennek a létezésnek a kilátástalansága egyfelől, s
az ennek feloldására tett kísérletek másfelől. Olyan költői problematika,
amely valóban minden erőltetettség nélkül végigvezethető Carducci költé-
szetén. A létezés kilátástalansága s a kiútkeresés ebből a kilátástalanság-
ból, mint egy belső küzdelem, végig nyomon követhető Carducci költészeté-
ben, és Menotti Ciardo könyve erről szól. Carducci költészetében két alap-
vető verstípust talál: a pesszimista verstípust, amely ennek a kilátástalan-
ságnak, reménytelenségnek ad hangot, s a másikat, amelyben ezt a két-
ségbeesést fel tudja oldani: a múlt egy-egy tündöklő mozzanatával, az em-
beri élet természetes örömével, az alkotással, a szerelemmel vagy a táj
szépségeivel. Ami Menotti Ciardót ehhez a megoldáshoz vezette, szemmel
láthatóan az a törekvése, hogy Carducci költészetét tartalmilag is kapcsolja
az olasz irodalom Foscolo-Leopardi-Manzoni (és Pascali) jelezte vonulatá-
hoz. Párhuzamok sorával mutatja ki ennek a problematikának a jelenlétét
az ő költészetükben is, s az ő szemléletében Carduccí költészete szervesen
illeszkedik ebbe a vonulatba, szervesen és művészi értékét tekintve is
egyenlő módon . Költészetének csúcspontját olyan művekben látja, mint a
San Guido előtt (Davanti a San Guido), a Márius dombon (Su Monte Mario).
az Őszi állomáson (Alla stazione in una mattina d'auiunno), mint amelyek a
kilátástalanság kifejezői; vagy mint A parasztközösség (Il comune rustico), a
Roma, A közösség bosszíga (Faida di comune), amelyekben szomorúságát a
történelem vagy a természet szépségeinek szemléletével feloldja. Lehet vi-
tatni nézőpontjának egyoldalúságát, tény azonban, hogy megközelítése
Carducci költészetének nagy részét új megvilágításba állítja, s következte-
tései egybecsengnek Petrini és Umberto Bosco megállapításaival, amelyek-
hez tőle eltérő módon jutottak el. „Per compattezza di efficacia rappresen-
tativa , la poesia del Carducci raggiunge altezze eccezionali ed é pari a
quella del Foscolo, del Manzoni e del Leopardi" . (28)
1l 1
 4. Carducci a romantikán innen és a romantikán túl
A szűkebb értelemben vett klasszicizmus a Juvenilia második és negyedik
könyvére jellemző: az előbbi az ünnepélyes, formailag a klasszicizmus sza-
bályai szerint tökéletesen kidolgozott, a műfajnak minden tekintetben
megfelelő ódákkal, az utóbbi hasonló módon alkotott tankölteményekkel.
Létrejöttük nyilván a költő türelmetlenül klasszicista nyilatkozatait és nem
vitatható szakértelmét illusztrálta. A továbbiakban azonban Carducci
klasszicizmusa az „arte laboriosát jelenti: a „tirocinio dei dassicf', azaz a
ldasszikusok melletti kemény inaskodás, és a klasszikusok, akiket mintá-
nak tekint: az olasz irodalom klasszikusai a romantika első generációját is
beleértve, s hozzátéve a római és a görög költészet; s mint a következőkben
kimutatjuk, igen nagy érzékenység arra, hogy a kortárs európai irodalmi,
szellemi tendenciákra is figyeljen; arra is, amit a kortárs olasz romantiku-
sok figyelmen kívül hagytak, de az európai, francia vagy angol romantiku-
sok kezdeményeztek. Az „arte laboriosa", a munkálkodó művészet, amely a
költészetet elsősorban mesterségnek tekinti, melynek gyakorlásához min-
denekelőtt tudás és szorgalom szükségeltetik. A költő mesterember, a dolga
,Jacere versus", verseket alkotni: ez a felfogás egész pályafutását jellemzi, s
nyilván ezzel függ össze költői életművének terjedelme is: nem egy verséről
kimutatható, hogy egy-egy költői fogás kipróbálása csupán. Közismert Car-
ducci már általunk is idézett nyilatkozata, amely az ihletet sarlatánságnak
nevezi. Ebben a kérdésben Carducci felfogása különbözik az olasz romanti-
káétól is, az európai (főleg francia) romantikáétól is abban, hogy a költői
szubjektivitást másodrendűnek tekinti. A költészet és egyben a költő szere-
péről vallott felfogása viszont azonos a romantikáéval, s egész életművére
j ellemző: közösségi funkció, az olasz egység szolgálata, illetve a megvalósult
olasz állam szolgálata.
Mint mondtuk, az induló olasz romantika törekvését. a conciliatore sze-
r epét végezte el: formákat, kifejezési eszközöket vett át s használt fel a régi
olasz irodalom minden korszakából. Korábbi tanulmányaimban többször
foglalkoztam a költő Carducci és az irodalomtudós Carducci összefonódá-
ával: a klasszikus hagyományokat tudósként feldolgozta, majd verseiben
felhasználta; műfajokat, versformákat keltett életre költői pályafutása min-
en korszakában, s nagy verseiben ezek szintézisét alkotta meg. A koráb-
ban elmondottakat itt megismételni fölösleges.
A következőkben arról szólnék, hogyan olvasztotta költészetébe a legkü-
lönfélébb hatásokat. Carducci a „conciliatore", nemcsak az olasz romanti-
lca és az olasz irodalmi hagyomány tekintetében, „conciliatore " korának
legkülönbözőbb tendenciáit illetően is. Cesare De Lollis jegyzi meg tanul-
mánya első soraiban, amikor a kezdő Carducciról ír: „studioso di dassici
latini e italiani" (az olasz és latin klasszikusok tanulmányozója) ugyan, d e
b enne volt fülében az új költői iskolák hangja _(negli orecchi d elta mwva
uola) . Egész pályafutására áll, függetlenül poétikai elve itől költői gyakor-
11 2
latában mindenkor érzékelte korának sugallatait. Azokat a sugallatokat,
amelyek összeegyeztethetők voltak eszméi rendszerével, beleilleszthetők
voltak ebbe a rendszerbe. Eljutnak hozzá Proudhon gondolatai, melyekből
kiszűri a tőle sohasem idegen szociális érzékenységet, ahogy többek között
a Camevale című verse tanúsítja. Michelet és Thierry középkori, az egyház
szerepével is foglalkozó történelmi kutatásai, amelyek ihletői a Sátán him-
nusznak (Inna a Satana), melynek eszméi a Clitunno ódában (AHe fonti del
Clitunno) jutnak kifejezésre; de Michelet hatása kimutatható történelmi
verseiben is, a Ca irá-ban is. Megjelenésével majdnem egyidőben felfigyel
Baudelaire költészetére, s ami művészetéből a sajátjába beépíthető, átve-
szi. Mario Praz és Pietro Paolo Trompeo sorra veszi azokat a Carducci- és
Baudelaire-verseket, amelyek között a kapcsolat kimutatható, tizennyolc
ilyen költeményt jelöl meg. (29) Carducci „átvételei" azonban mindenkor a
sugallatnak a saját költészetébe való beleillesztését jelentik. Ennek műkö­
désére igen jó példa A marengói mezőn (Sui campi di Marengo) létrejötte.
Forrásaként maga Carducci jelöli meg Quinet „Les rivolutions d 'Italie" című
könyvének egy részletét, s jegyzeteiben a kérdéses részt idézi is. A francia
szerző az epizódban bizonyítottnak látja a Lombard Szövetség gyengeségét,
mely fél kihasználni a lehetőséget a császári had megsemmisítésére.
Carducci másik, a formai megoldást sugalló forrása Uhland egyik költemé-
nye, (30) amely olyképpen mesél el egy Nagy Károly-korabeli történelmi
eseményt, hogy a résztvevő tiz-egynéhány lovagot szólaltatja meg. A.
Jenroy, a neves francia Carducci-kutató figyelt fel a két költemény kap-
csolatára, amit hihetővé tesz az, hogy az 1812-ben írt verset tartalmazó
kötet francia fordítása megvolt Carducci könyvtárában is. Az esemény
drámaiságát Quinettől átvette Carducci: nagyszombat éjszakáján Federico
és serege okkal úgy véli, hogy ez lesz utolsó éjszakája. A hadsereg öt alakját
szólaltatja meg: valamennyien Carducci fantáziájának a teremtményei,
Quinet egyiket sem említi, egyáltalán nem említ .n eveket. Ebben a drámai
helyzetben Carducci felhangosítja, hallhatóvá teszi azokat a gondolatokat,
érzéseket, illetve azok egy-egy töredékét, amelyek szereplői lelkében for-
rongnak. Szinte szűkszavúságnak minősíthető a tömörség az elbeszélésben
is, a leírásban is, a megszólaltatásban is. Uhland verséből csak a módszer
került át: a megszólaltatásé; Uhland lovagjai, mindegyik ugyanarról b eszél ,
a csata elkezdését, elkerülhetetlenségét fejti ki, sok alak, s mindegyik elég-
gé terjengős. Carducci öt alakjának mindegyike saját magáról szól. De
nemcsak az egyénítés, a drámaiság, a tömörség teszi naggyá a verset: min-
denekelőtt az eszmeisége. Ebben pedig éppenséggel az ellentéte a Quinet-
szöveg szellemének. A császári zászló, bárki tartja is kezében, a Lombard
Szövetség számára is, Carducci számára is az itáliai egység jelképe: ezen a
nagyszombati éjszakán ez az egység, ez az eszme aratott diadalt:
l 1'
 „ WitteLsbach úgy emeld, hogy a lombard légió hadd
láthassa tündökölni császári lobogómat!
És te, hírnök, előttem, hirdesd harsogva: Róma
vezére megy ma: Caesar és Traianús utóda!"
S a Pó s a Tanaro közt ujjongva harsonázott
a teutonok hada ellenállhatatlanul,
hogy az itáliai lelkek s velük a zászlók
a sasok előtt meghajoltak s Caesar elvonult.
Jellemző ez a példa: két mindenképpen középszerű alkotás felhasználá-
sával jött létre Carduccinak s az olasz irodalomnak is ez a remekműve. Mi
hozta létre? Az „arte laboriosa"? Kimutatható nagyon is benne. Vagy a
Carducci által sarlatánságnak nevezett költői ihlet? Jelenléte tagadhatat-
lan.
Carducci költészetének csúcspontja a Barbár ódák. Ennek ellenére egy-
ben legvitatottabb kötete is. Vitatott, hogy a kötet egy korszak végét jelen-
ti-e csupán, vagy nyitánya is az új korszaknak. S ha lezárás: a klassziciz-
must zárja-e le vagy netán a romantikát? úgy gondolom, hogy a fölvetések
nem zárják ki egymást. Cesare De Lollis is, Domenico Petrini is lezárásnak
tekinti, s azt vizsgálja, hogy a romantika értékei, mindenekelőtt a romanti -
ka valóságigénye miképpen alakul benne át vagy inkább miképpen tűnik el
belőle . „Carducci a romantika forradalmát, annak legelevenebb igényeit a
révbe vitte. S utána jött a Barbár ódák kötete." (31) Szerintük a Barbár
ódák ábrázolás helyett mindenkor csak díszletet, dekorációt képesek nyúj -
tani még akkor is, amikor a vers témája látszólag arra ösztönzi a költőt ,
hogy romantikus szenvedélyességének az útjára 'lépjen. „Carducci embe ri
és erkölcsi világa aláveti magát új szenvedélyének, a művészi szenvedély-
nek. A harcokba belefáradva .a szépségben keresi a megnyugvást: a Barbár
ódák útja a romantikus költő útja, aki parnasszista lett." (32) Ennek egyik
megnyilvánulását látja abban, hogy versei .önálló életet élő képek sora lesz,
mintegy darabokra töredezve. Ezzel szemben Umberto Bosco is, G. Papa-
relli is kimutatja, hogy a carduccii költészet értékei, eszmei és művészi
értékei is jelen vannak a Barbár ódákban, jelen vannak, de átalakulva és
megújulva.
Az átalakulás és a megújulás csírái azonban megvoltak, jelen volta k
szinte a kezdet kezdetétől fogva' Carducci költészetében: az átalakulás és a
megújulás azt jelenti, hogy ezek a motívumok hangsúlyt kapnak , mintegy
főszerepet játszanak a Barbár ódákban; a hahgs~lyt felerősíti a rímek elha -
gyása. Felerősíti az is, hogy az aktuális elemek, a szatirikus és polémiku ~
elemek eltűnnek ·v agy legalábbis erőteljesen csökkennek. Az Intem1ezzo, o
Barbár ódák és a Másféle Times versek kötete között a nna k a tuda tos m eg-
fo galmazása, hogy a költő szakít a külső körülmén yek , a külső esem é nyek
ihl e llc k öll r s zc llcl s azzal a s zánd ékka l is , h ogy ve rs eivel közve tl e nül h a lni
karjo n 11 i<C! IHÓ vil áe:ra. Mind ezze l ell\lütt a Bar/J (1r fi r/ ( 1/\ 1-1 líl11 Hf\, f"o rm a m l'.1
l' 111.
vészete és képalkotása hasonlít a parnasszista, illetve az impresszionista
stílushoz anélkül azonban, hogy az impresszionizmus alapját képező kiáb-
rándultság vagy a parnasszisták tudatos közömbössége megérintette volna
a költőt. Abban, hogy Carducci költészete ekképpen megújult és átalakult,
benne van vagy benne lehet - hisz ez a fejezet éppen .erről szól - az európai
impresszionista és parnasszista stílus hatása, annak beépítése „con arte
laboriosa" a saját költészetébe. És valójában nemcsak a Barbár ódákról van
szó: a velük egy időben írt rímes versekben ugyanezek a jellemzők megta-
lálhatók.
Melyek - összefoglalva - azok a jellemzők, jellegzetességek, amelyek a
kései, 1880 utáni Carducci stílusában megtalálhatók, s amelyekben a szá-
zadvég sőt a huszadik századi költészet jegyeit láthatjuk? S föltételezésünk
szerint hogyan alakulhattak ki költészetében úgy, hogy ő maga megmaradt
valójában annak, aki mindig is volt. „poeta giacobinó"-nak, s hogy érintet-
len maradhatott költészetének erkölcsi és eszmei világa?
a) Parnasszista stíluselemek. Forrása egyike lehet Carducci azon törek-
véseinek, amely szinte kezdettől jellemezte Carduccit, s amelyről többek
között a Primavere elleniche darabjairól szólva így vallott: „Objektív líra,
olyképpen kidolgozva és megformálva, mint valamiféle szép váza .. . " Egy
másik levelében ugyanerről: „.. .időről időre szükségét érzem annak, hogy
átengedjem magam az isteni görög világ esztétikai formái, tiszta szépségei
csodálatának. .. szükségét érzem annak, hogy megnyugodjak, s efféle cizel-
láló munkákat végezzek, amelyek elvonnak a valóságtól, mivel az undor és
a düh, amit iránta érzek, megfojtana .. ." Ebből a törekvésből fakadtak a
Jambusok és epodoszok darabjai mellett készült alkotásai, a tudományos
munkát kísérő és a régi költőket megidéző versei is. Ezt a törekvését nyil-
ván fölerősítette az a tény, hogy a Barbár ódák és egyáltalán a nyolcvanas
évek utáni költészetének alapállása: a jelen elutasítása. Való igaz, hogy
önálló életet élő cizellált képek gyakorta tűnnek fel a Barbár ódákban,
szinte minden darabban, de hogy eszközként vannak ott, félreérthetetlen. A
Clitunno ódában például:
Az Appenninek tetején gomolygó
felhőks a körben leereszkedő nagy
hegyekről büszkén a hatalmas és zöld
Umbria néz rám.
Hasonló a Caracalla termái előtt zárlata: Rómáról szólva írja:
Feje a büszke Palatinus- halmon
a Coelius és az Aventinus közt
k ét karja, s válla a hatalmas széles
Appius úton.
A S lrm lo n "LI 1 pclda, a h arm a dik sortól:
i l fj
 Nézi a nap, simogatja, becézi: a tó, a Benaco,
mint óriás ezüst edény,
melynek szélein álmodozó olaj- és örökéltü
babéifák díszsora vonul. ..
A parnasszista költészet szívesen választ témául egy-egy műalkotást: ilyen
A z anya című vers, melynek első szakaszai Adriano Cecioni szoborcsoportját
mutatják be; a műalkotás bemutatása alkalom a költőnek arra, hogy kifejtse
gondolatait, azokat az eszméket, amelyeket a Jambusok és. epodoszokban is meg-
fogalmazott:
S te ebből kőbe vésted a századok
merész reményeit, szigorú művész.
Mikor lesz mqjd vidám a munka?
Mikor a szerelem álma biZtos?
Mikor mondhatja el szabad és erős
nép mqjd a napba nézve: „Ragyogj, ragyogj,
nem zsarnok háborúkra immár,
hanem a béke igazságára!"
Hasonló a Győzelem istennőjéhez (Alla Vittoria), de sorolhatnánk tovább
is . A versei közt akad néhány olyan is, amelyben a számára régtől esz-
ményképnek számító objektív líra követelményét, a személytelenséget, s
vele a színezést, a cizellálást az egész versen végigviszi: az olasz kritika a
San Petronio téren című költeményt az olasz parnasszista költészet példája-
ként említi. Domenico Petrini kifogásként említi, hogy a Barbár ódák képei
plasztikusak, (33) szemben a korábbi csupa mozgás, csupa lendület ké-
pekkel. Inkább azt mondhatnánk, az arány változott meg, mert korábbi
költészetében is lehet találni plasztikus és éppen plaszticitásában erőteljes
képeket: ez utóbbit egyébként szintén a parnasszista stílusjegyek közé
szokták sorolni.
b) Expresszionista jellegű tájköltészet. Carducci költészetének a táj kez-
dettől főszereplője, akár mint eszköz, akár mint önalló téma. Jelentősége,
bizonnyal a rá nagy hatást gyakorolt természetfilozófia hatására is , mind
nagyobb költészetében. Alig van olyan barbár óda, amelyben szerkezeti
elemként meg nem találnánk: a Caracalla termái előtt indítása , a Hqjnal
indítása, a Napóleon-ódának a közepén találjuk:
Üresen áll a ház ma Ajaccióban:
hatalmas tölgy tart rieki árnyékot
a zsendülő dombok körében,
s zeng, zug e lőtte a zajló tenger .
11
A tájleíró elemeknek, mint a fenti idézet is jelzi, nagyon fontos érzelmi-
indulati funkciójuk van. Igazán modernek azonban azok a tájleíró versek,
amelyekben a költő belső világa tükrö~ődik. Ilyen a barbár ódák között a
Június végi alkony: „Emlékszem ... ", indítja a költő a verset, s a hatodik
sorban az életrajzi utalás: „... a maremmai láztól olomsúly nehezült megkín-
zott idegeimre ... ", s mindkét motívum arra utal, hogy nem objektív leírásról
van szó. Látomás, amelyben az érzelmek, az indulatok a táj képeiben je-
lennek meg, melyeknek formái, színei nagyon szokatlanok, a valóságostól
nagyon eltérőek. Ennek a párja a Marlowe olvasása közben (Pe 'l Chiarone
da Civitavecchia, leggendo Marlowe). Mindkét vers a költő zaklatottságát
fejezi ki a tájkép elemeivel. Módszerét tekintve ugyanilyen a Roma című
vers is, bár annak érzelmi tartalma. ennek az ellentéte: ujjongás, büszke-
ség, bizalom a jövőben:
Állok a Gianicolo tetején és nézem a várost
új cézári hqjÓ új cézárok elé: ...
Ezeknek a verseknek a modernségét fokozza a bennük többnyire meg-
található merész és szabad képzettársítások sorozata. Efféle, a költő belső
világát tükröző „tájleíró" verseket rímes versei között is találhatunk: az
1870-ben írt Téli éj, az Éjjel vagy a Nappali és éjszakai dal című szonettek.
c) Impresszionísta képalkotás. Ahogy az előzőkben mondtuk, Carducci
költészetében az „arte laboriosa" klasszicista törekvése és az „elemento di
concretezza", a valóságelem romantikus igénye egy időben jelent meg, s
maradt mindkettő Carducci költészetének alapvető eleme. Költészetének
évtizedei alatt mindkét motívum bővült, módosult, megújult. Ami a való-
ságelem igényét illeti, első verseiben, mint láttuk, főleg a tulajdonnevek
jelenlétében nyilvánult meg. A továbbiakban aktuális utalásokban, a
Juvenilia hatodik könyvében az aktuális témák sorozatában: melyben az
olasz egység legfontosabb mozzanatait örökítette meg. A Jambusok és
epodoszok verseinek a témája is aktuális, polémiája ugyancsak, stílusának
jellemző és igen gyakran bírált vonása a nyers valóságot megjelenítő min-
dennapi, sőt olykor közönséges kitételek. Az „elemento di concretezza", a
valóságigény romantikus elve legmagasabb művészi fokon vitathatatlanul
történelmi és vallomás verseiben valósult meg. Ugyanennek a valóság-
igénynek a megnyilatkozása a többnyire záróakkordként megjelenő nyers,
realisztikus képek. Egyik legemlékezetesebb a San Guido előtt című vers
végén található:
S a mozdony íyra vágtatott lihegve,
míg én szívemben sorsomat sirattam.
A réten egy csilcóhad a zörejre
roha nni lcezd el.t tébolyult iramban,
11

viszont a szürke csacsi a katángok ·
között a legelésbe úgy belemerült,
hogy föl se pislantott a zqjra: rágott
és nyelt nyugodtan, rezzenetlenül.
Ilyen képpel zárul A Monte Spluga-i elégia is. Az Intermezzo negyedik da-
rabjában, melyben a „poeta odiernissimót" jeleníti meg, amint monológ
formáj ában elmondja elveit:
„ ... fűnek,fának, madárnak
meséli mondjafolyton:
Az én szívem a legnagyobb, királynak
11
illő, hitemre mondom ... «
A monológ folytatódik vagy hat versszakon át, s itt is lezárásként:
Eközben az útszélen két tevékeny
szorgalmas béka dongót,
legyet, szúnyogot irtva észrevétlen
követte, míg bolyongott.
S megszólalt egyikük: Mióta hátunk
fölött év év után szállt,
mondd, édes egy komám, valaha láttunk
mi ily büdös virágszált?"
Luigi Russo szerint „Carduccinak mindig tetszettek ezek az állatok,
nnclyeket megvetett a dekadens és romlott társadalom. Az a társadalom,
.\melytől viszont annyira idegen volt a számára oly kedves homéroszi mon-
lnkör primitív társadalma." Ez a magyarázat is illik Carduccihoz, de túl-
i;.ottan irodalminak tűnik: valójában az „elemento di concrtezza" kifino-
111L1ltabb és nagyon eredeti változata.
Pejlődé sének végső s művészileg talán a leghatásosabb, legértékesebb
t a Barbár ódákban és a Ríme e ritmíben érte el ez az eredetileg ro-
m a ntikus költői eszköz. A Barbár ódák minden darabja csupa szín, csupa
hun11 és csupa illat: a kötet legfeltűnőbb vonása az érzékletesség.
Alig érint meg engem a kelyhedből
kiáradó ambrózia illata... (Eszménykép)
A Hqjnalhoz (All'Aurora):
... ha llani ha rmatos ágakfészke iben a z s ibonf:lás l,
z ürlce s irály s ilcolyát te nge r azú rja {ele lt .„
11
Két sor: kétféle hang, kétféle szín. S ha tovább nézzük a verset: a foly-
tatás ugyanilyen. Vagy a Róma alapításának évfordulójára (Nell'annuale
della fondazione di Roma) című versből: „Bíborvirágos április évada ... ",
„... oly lárma nincs, melynél a te Fórumod dicsőbb, zengőbb ... ne lenne ...".
Caracalla termái előtt (Dinanzi alle terme di Caracalla): „Fekete hollók csa-
patostul sűrű gomolyban szállnak zajos áradatként ... ". Szín-, hang- és il-
lathatások a Barbár ódák legjellemzőbb vonása, és a Barbár ódákkal egy
időben írt rímes verseké is. Impresszionizmus, az impresszionista kiábrán-
dultság nélkül, mert az érzékletesség a romantikus valóságigény változata.
így jut el Carducci a szinesztéziához: gioia canora, lugubre silenzio, verde
solitudine, silenzio freddo, és
„ ... il divino del pian silenzio verde. „"
5. „A zöld csend„."
És ezzel visszaérkeztünk kiindulópontunkhoz: a szinesztéziához és az n
bove című vershez. Mit fejez ki ez a szonett? Luigi Russo fenntartásai ért-
hetetlenek. „... Számomra túlzottnak tűnik a kritika magasztalása. az első
„
szakaszt konvencionálisnak érzem, a jelzői feleslegesek. .. a jámbor ökör is,
a termékeny mező is ... A két utóbbi jelzőben a polgári tulajdonos csodálatát
érzem." Cesare De Lollis is a ,jelzők elburjánzását" említi kifogásként.
Carduccit aligha lehet a polgári tulajdonossal azonosítani: se neki, se ősei­
nek nem volt földbirtoka, se bőtermő, se terméketlen; s a polgári tulajdonos
számára a szabad ebben az összefüggésben mi mást jelenthetne, mint hogy
zálogtól, adósságtól mentes?
Carducci verse - úgy gondolom - valójában festmény, tájkép az előtér­
ben ökörrel. Impresszionista festmény, amelynek a jelzők a színei, s vala-
mennyi színe (jelzője) a derű, az öröm és a nosztalgia hangulatát árasztja.
A magyar költészetben talán Arany János „Vásárban' című verséhez lehet-
ne hasonlítani: a városi, a városba vetődött ember visszavágyódását a ter-
mészetbe, a gyerekkor világába. Hogy az ökör miért „pio"? Nem csak mert
megszokott, közhelyszerű jelzője ez az ökörnek, a latintanár Carducci gon-
dolhat arra is, hogy hagyományosan áldozati állat volt.
Prózai interpretálás helyett fordítással értelmezem a verset:
Szeretlek, jámbor ökör, ó, eláraszt,
ha nézlek, az erő s a béke, érzem;
f e nnkölte n állsz, mint egy szobor, a tágas,
baján viruló földe k hát.t erébe n;
J l!
vagy igábanjársz, s nem bánod, hafáraszt
gazdád nehéz munkéyával kezében,
s ha bökdös, az ösztönzésére választ
szemeddel adsz nyugodtan s tettre készen.
Nedves, fekete orrodból gőzölve leng, leng
lélegzeted, s bőgésed zendülő víg
himnuszként áradoz a levegőben.
S komoly derűjében derűs szemednek
a végtelen természet tükröződik,
az isteni nyugodt mező, a zöld csend.
Carducci utókora
Carducci utókorának első évtizedeire a végletesség jellemző. Carduccit 11
közvélemény egy része egyértelműen és maradéktalanul az új Olaszorszf\g
hivatalos és reprezentatív költőjének tekinti. Ennek a hivatalos álláspo nt
nak a tételei évtizedeken át változatlanul ismétlődnek: 1935-ben, szüle l(·
sének századik évfordulóján a Bolognában tartott ünnepi beszédben Ugo
Ojetti mondta el többek között: „... felfedezni nem másik Carduccit, han c n1
Carducci lényegét, lehámozva róla mindazt, ami esetleges, időleges : Car-
ducci halhatatlan részét, amely beleivódott vérébe és agyába annak az Itá -
liának, amely megnyerte a háborút, s amely győzelmét kihasználva m eg-
szerezte a jogot nemcsak ahhoz, hogy éljen, hanem ahhoz is, hogy növe-
kedjék és felemelkedjék". Ami Olaszországnak a háború árán való növeke-
dését illeti, arról Carducci több alkalommal, így élete utolsó éveiben is ,
kifejtette álláspontját; amikor az afrikai háborúban elesettek emlékére ki-
adandó emlékkönyvbe egy szerzemény megírására k érték föl, így válaszolt:
„Én nem helyeslem azt a zajt, azt a gyászünnepséget, amit ezzel a szeren-
csétlenséggel kapcsolatban csinálnak. .. Az igazi olasz nép, az olasz n é pnek
az a része, amely dolgozik és gondolkodik, ha tisztán és őszintén megkér-
dezik, azt mondta volna, hogy nincs benne ebben az ügyben. Nincs és n e m
is akar benne lenni, mert nem igazságos háború: az abesszineknek p edig
igazuk van, h a kiszorítanak bennünket, mint ahogy mi is kiszorítottuk és
ki is szorítanánk újra is az osztrákokat." Ugo Ojetti mondata szinte r ecep -
tet ad: csupán Itália jelzőjét kell megváltoztatni a politika mindenkori á ll á -
sa szerint; de ennek a képnek a valótlansága nyilvánvaló, sokkal nyiJv á n -
valóbb, mint volt 1891-ben. Pedig akkor is épp ilyen kevés volt b enn e m
igazság. Ennek a hivatalos véleménynek a mondatai vagy inkább frázisai a
második világháború utáni Olaszországban inkább csak a szé l sőséges,
többnyire jobboldali politikai csoportosulások vélemények ént j elennek m eg
némi módosításokkal, többnyire Carducci Róma- és a ntikvitáskultuszána k
az eltorzításával.
Közvetlenül Carducci halála után kezdődik el viszont egy nagyon hatá-
rozott Carducci-ellenesség, ami ha indulataival nem is , de érveivel, igaz,
egyre h a lványabban, de még a mai Carducci-kritikában is érző d ik. Tá-
madták Carduccit mindenekelőtt vallásellenessége miatt, bár Carducci
igazában nem vallásellenes volt, hanem annak az egyházi világi hatalom-
nak az ellensége, amely útjában áll Olaszország egyesítésének, de minde-
n e kelőtt Garibaldi Róma elfoglalását célzó törekvéseinek. Sok ilyen szelle-
mű írás lá tott napvilágot, legtöbb ma már csak a nagyon aprólékos bibliog-
rá fiá kb a n t a lá lható meg. Piero Bargellini Giosue Carducci című könyve
lentős n épsze rűségre tett szert, számos kiadást ért meg, s ma is
s. Szerzőj e u gyanis n em vonj a k é tségbe a költő tehetségét , nem
12 1
 vonja kétségbe, sőt nagyon alapos elemzésekkel kiemeli nagy költészetének
értékeit; mindössze életrajzi mozzanatokat, politikai megnyilatkozásokat
n a gyít föl; tulajdonít nekik a valóságosnál nagyobb jelentőséget; kiemeli
n éhány olyan ellentmondásosnak látszó álláspontját, amelyeknek az adott
· s konkrét körülményekben, azok esetleges megváltozásában rejlik a ma -
gyarázata.
De támadók kerültek ki az újabb nemzedék tagjai sorából is. Közöttük a
legélesebben Enrico Thovez és már a címével is sokatmondó könyve száll
szembe Carduccival és költészetével: A pásztor, a nyéy és a tilinkó. (Il
pa store, il gregge e la zampogna). A terjedelmében is nagy munka beveze-
tőjében Thovez elmondja, hogy egy küldeményét, amelyek újszerű verseit
tartalmazták, Carducci válasz nélkül hagyta: számára ez annak a bizonyí-
téka volt, hogy Carducci az új, a modern költészetet nem értette meg. A
könyv a továbbiakban elvi alapon támadja Carducci költészetét. Kritikája
szerint Carducci költészete „professzorköltészet", amely az irodalomból,
nem pedig az életből meríti az ihletet. Thovez az életen az egyéni életet érti,
s az ebből leszűrhető általános emberit tartja a költészet „örök és halha-
t a tlan" anyagának. Igazi költészetnek a „tiszta" költészetet tartja, amely a
tartalmáva l hat, s amelynek a forma csak esetleges és nem lényeges tarto-
zéka. Az ilyen vers, és ezt példákkal bizonyítja, szó szerinti fordításban, a
formát vissza nem adó fordításban is hat; ezzel szembeállítja azt a költé-
szetet, amely vagy csak a megformálása által hat, vagy amelynek hatása
n a gyrészt formai értékeiből adódik. Ez utóbbi, s ilyen Carduccié is, tudós
költészet, professzori költészet. Oldalakon át elemzi vagy inkább parodi-
zálja Carducci utolsó ódáit (Cadore, Piemonte stb.) az olyan verseknél, mint
a Nyári álom, az Öszi reggel az állomáson, a San Guido előtt és még vagy
körülbelül ötven Carducci-versnél tárgyilagosan konstatálja, hogy megfe-
lelnek a „tiszta költészet" ismérveinek, esetleg annyit mond , hogy akár
Leopardi is írhatta volna; ugyanis Thovez Leopardi költészetét maradékta-
.la nul tiszta költészetnek tartja. Thovez elvei és ítéletei - ha némi módosí-
tá ssal, erősen tompítva is - a későbbi kutatásokban sokszor újjáélednek, s
a lapjául szolgáltak annak a szemléletmódnak, amely Carducci költészeté-
ne k egy részét elveti, mint amely nem több, mint kortörténeti adalék, eset-
leg Carducci költői fejlődésének bemutatására alkalmas dokumentum.
Thovez könyvére reagálva írta első tanulmányát Carducciról Benedetto
roce, amelyet azután több írása is követett. Carducci költészetének els ő
eszté tikai vizsgálata ez. Croce azt a központi magvat keresi, amely Carducci
munkásságá ban a „költészet" forrása volt. Így jut el Carducci egyéniségé-
n ek össze tevőihez, amelyek közül - szerinte - egyesek elősegítik, mások
há trá lta tj á k vagy akadályozzák a költészet kibontakozását. Ennek a la pj á n
fogadja el Carducci költészetéből a személyes ihletésű verseket, a történ e l-
mi költészet e t , valamint a haza és az emberiség problémáival fogla lkozó
3arb á r ód.á lca t. Ugyanakkor elveti az ifjúkori műveket , a politikai költésze-
lé t, vala mint az élete végén írt „tudós" ódákat. Ca rducci é le tműv é n ek ,
pont osabba n költ észe té n e k ez a feltérképezés e és é rté ke lése nagyo n so ká ig
h n to ll a Carcl1 1<'c l-irocl alo mra . s b á r a vá logat ás e lve- 1nli tg (' I , a vá loga tó k
Carducci új és új arcát fedezték fel. Paolo Alatri A jakobinus Carduccga
(Carducci giacobino) politikai költészetének, Giuseppe Sozzi könyve ifjúkori
költészetének értékeit elemzi.
Croce kortársa és tanítványa, Tomaso Parodi árnyalta némiképpen a
Carducci-arcképet. Ö is a személyes ihletésű verseket és a Barbár ódákat
emelte ki műveiből: s bennük egy nosztalgikus, a jelenből elvágyódó költőt
fedez fel, s éppen ezáltal Carducci alakját közel hozta a XX. század költői
irányzataihoz, amelyek közül nem egyben érvényesült a befelé fordulás és
az elzárkózás törekvése. A modem költészet szempontjából azonban el-
avultnak tartja azokat a formákat vagy azok egy részét, amelyekben ennek
a befelé fordulásnak ad hangot. Croce és Parodi ilyenformán a Carducci-
kutatásnak két fő irányát teremtette meg: egyrészt a kora kérdéseire rea-
gáló, korába beilleszkedő, másrészt az elzárkózó, belső, egyéni sugallataira
hallgató költő alakjában. Velük egy időben vagy csak valamivel későbben
került sor a nyelvi, stilisztikai jellegű kutatásokra: Cesare De Lollis és
Renato Serra vizsgálataira. Ezekkel a formai elemzésekkel Carducci hova-
tartozását nyomozták mindenekelőtt, s így jut el De Lollis ahhoz a koncep-
cióhoz, mely szerint Carducci költészetére a romantikus vonások fokozatos
és állandó behatolása és lassanként uralkodóvá válása a jellemző. Ezzel
ismét elindult egy irányzat, amely a Carducci-kutatások új szempontja lett:
számos kisebb-nagyobb tanulmány létrehozója, melyeknek alapkérdése az
volt, hogy romantikus-e vagy klasszicista Carducci.
Kb. a 30-as évek elejéig ezek a szempontok határozták meg a Carducci-
kutatások irányát. Az ekkortájt megjelenő művek elmélyítették, újabb
részletekkel egészítették ki az eddigi megállapításokat. Meozzi és Palmieri
újraértékelték az egész Carducci-életművet, Papini lélektani alapon ele-
mezte Carducci emberi és költői fejlődését, Galletti az ottocento ideológiai
és kulturális irányzataiba beleágyazva tanulmányozta, Valsecchi könyve a
klasszicista folyamatba helyezi el: összekötő kapocsnak Monti és D'An-
nunzio között.
De ekkor már új motívumok is jelentkeznek, amelyek új lendületet ad-
nak és új irányt is a Carducci-kutatásnak. Sposato az európai irányzatok-
kal való kapcsolatát tanulmányozva az európai romantikához és a század-
végi dekadencia irányzataihoz kapcsolja. Hasonló eredményekre jutott
Domenico Petrini, aki Cesare De Lollishoz hasonló módon nyelvi, stiliszti-
kai elemzéseket végzett, s ennek alapján az eddigi álláspontoktól meglehe-
tősen eltérő eredményekre jutott. Azt tapasztalta, hogy a Jambusok és
epodoszoktól kezdően érvényre jutnak Carducci költészetében azok a tö-
rekvés ek, amelyek Berchet nyomán az olasz romantika legsajátosabb, leg-
lényeges ebb törekvései: s ezeket valósítja meg Carducci a Jambusok és
epodos zo/cban, a személyes ihletésű és a történelmi versekben. Szerinte
mind az irod a lmi hagyomány, mind pedig Carducci életműve szempontjá-
ból új a t j e le nte n ek a Barbár ódálc, a m elyekben a korábbiakkal ellentétes
vo náso k , a pa rn asszis t a líra von ása i muta tha t ók ki.
J\ lcg1'.1j a bb kut a láso k ki egészítik, e lrn é lyílik. módos ítj á k ezek e t az er ed -
mé nv ck c t. Nvo111{1bn n C'.rr(' !ol'/ <.i rw ta nul1n1í 11v l{1t o tt n a ovil áao t: vagy a te lj es
1 ~: {
 arducci-problémával vagy annak egy-egy részletével foglalkoznak. Momi-
lia no tanulmányainak egész sorában a Carducci-problémát esztétikai
la pra helyezve, Busetto viszont a költő egyéniségét a művészi és a morális
empontok egységében és fejlődésében vizsgálva fogalmazta meg állás-
pontját. De Robertis tanulmánya a művészi forma elsődlegességét hangsú-
lyozva költészetének forrását a maremmai emlékekben jelölte m eg. G. de
Lisa Carducci szerelmi és tájleíró költészetére fordította a figyelmét. Ferdi-
nando Giannessi az egész Carducci-anyagot teszi vizsgálat t á rgyá vá, s bár
új vonásokkal nem gazdagítja az eddig kialakított arcképet, a műve k kelet-
kezé si körülmén yeinek vizsgálatáva l s főleg a levelezés felhasználásával
több művet tudott újszerű megvilágításba helyezni. Az ötvenes évek legje-
lentősebb Carducci-kutatója kétségkívül Luigi Russo: szintén a teljes élet-
mű vizsgálatát tűzte ki céljául , sok szempontból összegezöje az addigi
a rducci-ku tatásn ak. Eredményeire többször is hivatkoztunk.
Term észetesen a felsoroltak töredékes részét teszik ki a Carducci-iro-
dalomna k: a kutatás néhány jellegzetes á llomását, n éhány sajátos vonalát
jelölik meg. Annyi mindenesetre az eddigiekből s ennyiből is lá tható, hogy a
arducci-életmű minden részlete vagy majdnem minden részlete revideá-
lásra, illetve rehabilitálásra került, s Croce óta a Carducci-örökség eleven-
nek elismert része meggyarapodott. Nem volt szó azokról a kisebb írások-
ról, a m elyek részletkérdésekkel, egy-egy mű elemzésével foglalkoznak. Nem
volt szó Carducci-életrajzokról sem. A leírtaknak t áj ékozódás volt a célja, a
kiindulópont és az irány keresése, ahonnan és amerre az igazi Carduccit
ke resni és megtalálni lehet. Persze ehhez a Carducci-iroda lomná l eredmé-
nyesebben költészetének és életművének tanulmányozása vezethet el.
124
Carducci Magyarországon
Carducci k öltészetére hazán kban már a költő életében felfigyeltek. Radó
Antal volt első ismertetője és fordítója is . Ezzel a Barbár ódák elő szavában
írt állításomat kell kiigazítanom . Radó Antalnak az olasz költök verseibő l
kiadott gyűj teménye ugyanis első ízben 1886-ban j elent meg, majd bővítve
1891 -ben , a legutolsó évszám nélküli tizennyolc darabot tartalmaz. De már
az 1886-os kiadásban is megjelent az Alla stazione (A pályaudvaron) és az
Idilio maremm ano (Idill), s a 91-es kiadás tovább bővít. Folyóiratokban,
új ságokban Zempléni Árpád, Telekes Béla, Oszkár György és Zoltán Vilmos
tesz közzé egy-egy Carducci-fordítást már 1907 elő tt is. Kosztolányi Il bove ,
A z ökör fordítása 1907-ben jelent meg először.
Az el ső i smertetőt is Radó Antal írta, a Koszorú egyik 1884-es számában
jelent meg Carducci az osztrákok ellensége címmel. A Pesti Naplóban Ador-
ján Andrea 1906-ban két írást is publiká l, az egyiknek az a címe : Carduccit
elkobozták A usztriában. Carducci haláláról A B udapes ti H írlap szerkesztő ­
ségi cikkben emlékezett m eg, Az (ijságb an E lek Artúr, A Hétben Kosztolányi
Dez ső írt róla cikket . Babits Mihály 1911-ben a Nyugatban írt róla glosszát
(Carducci magyarul), Kosztolányi több „irodalmi miniatűrt" írt róla. Az első ,
csak Carducci-verseket tartalmazó füzet Zoltán Vilmos és Czigány Árpád
közös vállalkozása 19 10-böl.
Az 1961 -ben megjelent válogatás Nemeskürty István szerkesztéséb en öt-
vennégy verset tartalmaz. Hasonló terjedelmü az 1965-ben Kardos Tibor
szerkesztésében A világirodalom gyöngyszemei sorozatban m egj elent köt e t
is. Mindkét kötetben megközelítően egyforma arányban szerep elnek Car -
ducci különböző kötetei; mindkét kötet közli a klasszikusnak tekinthető
Babits-, Kosztolá nyi- és Sárközi György-fordításokat is .
Irodalomtörtén eti, kritikai értékelése a fordításokhoz k apcsolódott. Ba-
bits Mihály A világirodalom történetében Carducci és a világirod a lom ki -
emelkedő alkotásaként említi a Barbár ódákat. Az 1961 -es válogatás u tó-
szavaként Nemeskürty István rajzolta m eg az ad digi legteljesebb arck épet a
költőről.
A magyarországi Carducci-irodalomban Madarász Imre kutatásai jelen-
tenek fordulatot. Három könyvében foglalkozik Carducci költészetével. Az
olasz irodalom története című munkája Carduccinak szentelt fejezete a leg-
frissebb olasz kutatások eredményeit is felhasználva hatá rozza m eg Car-
ducci h elyét az olasz irodalomban, s értékeli életművének különböző r észe-
it. „Ahogy művészetének legismertebb , l egje ll e mzőbb vonása klasszicizmu-
sa, úgy ez leglátványosabban és legtök életesebben a Barbár ódákban mu-
ta tkozik meg." Külön fej eze te t kap CarducciAz Alpokon innen és túl.. . c ímű ,
(1 fra ncia ro rracl a lo mn a k az olasz iroda lom ra gyak orolt h a tását vizsgá ló
12[5
munkájában. Vitathatatlan, hogy Carducci költészete a francia forradalom
zméiben gyökerezik, ez az eszmeiség a Ca ira tartalma, s erről szól Mada-
Jegyzetek
ra.sz Imre idézett könyvének a fejezete, de ez az eszmeiség végigvonul
a rducci egész költészetén s benne van minden sorában. A címében is
rduccit idéző „Titus íve alatt" Carducci Róma-verseit elemzi: ami ugyan-
k „vezérmotívuma" Carducci költészetének. S ami ennek az arcképnek
rnég nagyon fontos eleme: „Klasszikus tisztasága mellett is kora egyik leg- Carducci élete
sszetettebb költője, s az egyik legnagyobbja nemcsak századának."
1. Mario Biagini, Giosue Carducci, Mursia , Milano , 1976 , 13. old.
2. Michele Saponaro, Carducci, Garzanti, Milano , 1942, 3 7. old.
3. Michele Saponaro, 143. old.

Carducci pályakezdése (1850-1860)

1. Mario Biagini, Giosue Carducci, 1976, 18. old.

2. Piero Bargellini, Giosue Carducci, Brescia, Morcelliana , 1945, 37. old.
3-5 . Mario Bianini, Carducci, 28. old.
6. Giosue Carducci, Poesie, Zanichelli, Bologna, 1943, 83. old.
7. Giosue Carducci, Lettere, Zanichelli, Bologna, 1953, 144. old.
8. Piero Bargellini, Carducci, 56 . old.
9. Giosue Carducci, Prose, Zanichelli, Bologna, 1922. 5 . old.
10. Enrico Thovez, fl pastore, il gregge e la zampogna, Napoli, 1910, 30. old.
11. Giosue Carducci, Poesie, 11. old.
12. Mario Biagini, Carducci, 424. old.
13. Giosue Carducci, Poesi.e , 13. old.
14. Giosue Carducci , Poesie, 20. old.
15. Giosue Carducci, Poesie, 19. old.
16. Giosue Carducci, Poesie, 603 . old .

Az útkeresés évei Carducci költészetében (1867-1872)

1. P. Bargellini, Carducci.
2 . M. Saponaro, Carducci.
3 . M . Biagini , Carducci, 915. old.
4 . P. Ba rgellini , Carducci, 126. old.
5 . M. Bi agini , Carducci, 122. old.
6 . M. Biagini , Carducci, 175. old.
7 . M. B iagini , Carducci, 174. old.
8. M . Bi<lgini , Carducci, 2 15- 2 16. old.
9. Luig i l~u ss o .
10 . Lulg i l h 1ss o .
1 J . 1>. l3argcllini ,
l 2. Lu lg l l { t1 sso , Cnrc/ 11 ccl sc n?.a re/orlccL 186 és 19 1. old.
1:1. M . Hl n gl11I, Cw r/11 crí, 228 . olcl.
l IJ , I'. l ln rif(' li l1 11. ('< 111/11 cd, l l! Ci. ol<i .

}' ' ''

I'

J 5. M. Biagini, Carducci, 228. old.
16. Benedetto Croce, Carducci, 155. old.
17 . M. Biagini , Carducci, 86. old.
J 8 . M. Biagini, Carducci, 204. old.
19. M. Biagini, Carducci, 233 . old.
0 . M. Biagini, Carducci, 187. old.
1. L. Russo, Carducci senza retorica, 169. old .
. M. Biagini, Carducci, 177. old.
Carducci költészetének kibontakozása, fejlödésvonala és főbb mozzanatai
a Másféle rímes verse k alapján.
1. Carducci, A lla rima, Poesie, 567 . old.
. M. Biagini, Carducci, 135. old .
3. Walter Binni, Carducci e altri saggi, Einaudi, Torino, 1972.
4. L. Russo, Carducci s enza retorica, 259-286. old .
5. L. Russo, Carducci s enza retorica, 242-2 58. old .
6. L. Russo , Carducci senza retorica, 364-3 70. old.
7 . W. Binni, Cardu cci e altri saggi.
8 . M. Saponaro, Carducci, 167-205. old .
. L. Russo , Carducci senza retorica, 242-258. old .
10. L. Russo , Carducci senza retorica, 242- 258. old .
11. Attilio Momigliano, Ultimi studi. Firenze , 1945, 51. old .
12. Ferdinand o Giannessi, fl grande Carducci.
13 . Paolo Alatri, Carducci giacobino, Palermo, 6 4-73. old.
14 . M. Biagi, Carducci, 299. old .
Carducci szonettjei
1. L. Russo , Carducci senza retorica, 145. old.
. L. Russo , Carducci senza retorica, 242. old.
. L. Russo , Carducci s enza retorica, 325- 333. old .
4 . L . Russo , Carducci senza retorica, 325-3 33. old .
. Madarász Imre, Az Alpokon innen és túl . .. Budapest, 1995. 121- 135 . old.
Carducci Barbár ódái (1873-1889)
1. L . Russo, Carducci s enza retorica, 359. old.
. F. Giannessi, n grande Carducci.
. G. Carducci, Lettere, Zanichelli, Bologna, 1953.
4 . Domenico Petrini, Dal barocco al decadenLismo , Roma, 1927 ,
carducciana és a Carducci barbaro című fejezet.
.:::. Tomaso Pa rodi , Lapoes iadiG. Carducci, Roma, 19 ll .
. L. Ru sso. Carducci se nza retorica. 36 1. old.
7. E. Thovez, n pastore, il gregge e la zampogna.
8. Uo.
9 . L. Russo , Carducci senza retorica .
10. T. Parodi, La poesia di G. Carducci.
11 . D . Petrini, Carducci barbaro e. fej ezet.
12. D. Petrini, Carducci barbaro e. fejezet.
13 . P. Bargellini, Carducci, 172. old.
14. Alatri , Carducci giacobino .
„A zöld csend ... "
1. Az előadás írásban a ,Quaderni dannunzianz'', fascicolo XXVII-XXIX. szá-
mában jelent meg 1964-ben.
2. Eurialo De Michelis rés zletes tanulmányt írt a kérdésről, s bizonyíto tta,
hogy Carducci szinesztéziája átgondolt, tudatos alkotás. Tanulmánya a
Nuova Anto/ogia 1965. áprilisi számában jelent meg, pp. 463-482.
3. Leggyakoribb, mint itt is, a birtokos jelzős kifejez és inverziója. Carducci
egyik leghíresebb allúziója a Fior trico/ore második sora: „. „tramontano le
stelle in mezzo al mare ... " Leopardi A//'Ita/ia 121- 122. sor.
4. A kérdéssel kapcsolatos legfontosabb művek: Cesare D e LoUis, Appunti
sulla lingua poetica del Carducci in „Saggi sulla forma p oetica italiana
dell'Ottocento, Bari, Laterza, 1929, pp . 99- 138. Domenico P etrini, P oesia
e poetica carducciana in „Dal barocco al decadentismo", Firenze, Felice Le
Monnier, 1957, pp. 79-177. U mberto Bosco, Realismo carducciano in
„Realismo romantico", Salvatore Sciascia Editore, Rom a, 1959, pp. 147-
208 .
5. ln „Ita/ianistica Debreceniensis" II- III- IV- VI. Kiadása előkész ületb en van az
Eötvös Kiadónál.
6. Carducci, Opere V. 141.
7. G iuseppe Toffanin, Le seconda generazion e rom antica, N apoli, 1950 .
8. Carducci, Opere, V. p. 130 .
9. Carducci, Opere, V. p . 134.
10. Carducci, Opere, V. 109-139.
11. Carducci, Opere V. 134-136.
12. Giuseppe Toffanin, Carducci p oeta de//'Ottocento, Napoli, 1950, pp. 10-1 5.
13. Carlo T enca, edizione postuma per c ura di Tullo Massarani,Ulrico H oepli
Milano, 1888 .
14. T enca írásaiban - a cen zúra miatt - a societá mindig Itáliát jelenti . A
Poetica e poes ia
sz erkesz tő , Tull o Massarani megjegyzése.
"l 5. D o mc ni co Pctrin i, i. 111 . p. 124 .
16. I dézi l ,uig i Russo, Crml11ffi sm zr1 r!'lon"m, 1.h ri, l ,:uc rza, 'J 957. p. 9- 10 .
1'
7. Domenico Petrini, i. m. p. 112 .
A felhasznált Carducci-irodalom jegyzéke
. Cesare De Lollis, l. 4. jegyzet
l). Cesare De Lollis, i. m. p. 99 .
. L. Russo, i. m. p. 191.
1. Domenico Petrini, i. m. p. 111 .
I. Carducci verseinek (összes művein e k) kiadásai:
. D omeniuco Petrini, i. m . p. 112 Edizione Zanichelli, Bologna, 1889- 1905 , 20 voll .
.„ D omenico Petrini, i. m. p. 171. Edizione Nazionale , Bologna, 1935-40, 30 voll.
4. Umberto Bosco, l. 4. jegyzet. Poesie di Giosue Carducci, Bologna, 1943.
5. Menotti Ciardo, Genesi romantica del/a poesia del Carducci, Felice Le Monnier, Prose di Giosue Carducci, Bologna, 1904.
Firenze, 1953.
II. Életrajzi, kritikai művek:
Menotti Ciardo, i. m . p . 8. Chiarini, Giuseppe, M emorie della vita di G. C. Firenze, 1903.
7. Madarász Imre, Az A lpokon innen és túl..., Nemzeti Tankönyvkiadó, Buda- Nencioni , Enrico, Saggi critici di Letteratura italiana, 1908.
pest, 1995. Enrico Thovez, ll pastore, il gregge e la zampogna, Napoli , 1909 , 1910 , 1948 .
.8. Men otti Ciardo, i. m. p. 117. Bened etto Croce, Giosue Carducci, Bari, 1953.
Mario Praz, Gusto neoclassico, Firenze, Sansoni, 1940, pp. 275-295 és Pietro Tomaso Parodi , LapoesiadiG. C „ Roma, 191 1.
Paolo Trompeo, Carducci e Baudelaire in „Saggi e postille". Néhány példa a Renato Serra, Pe r un catalogo carducciano e Croce, Firenze , 1910. Scrilti di
R enato Serra, Firenze, 1938.
párbuzamba állitott versek közül: Vendetta del/a L una - Bienjaits de la Lune Cesare De Lollis , Saggi sulla forma poetica d ell'800 , Bari, 1929.
I due Titani - L itanies, A bel et Cain Antero Meozzi, Carducci, Firenze, 1921.
!!'Aurora - L a crepuscule du matin, Tableaux parisiens Enzo Palmieri, Giosue Carducci, Firenze , 1926.
Sole e amore - L 'aule spirituelle Alfredo Galletti, L'opera di Giosue Carducci, Bologna, 1929.
10. A forrásokat Lorenzo Bianchi h asonlítja össze Carducci tra Quinet e Giovanni Papini , L'uomo Carducci, Bologna, 1918. Grandezza di Giosue
Carducci, Firenze, 1935.
Uhland című tanulmányában. Bologna, Z anichelli, 1951. p. 43 e sg. Domenico Petrini , Dal barocco al d ecade ntismo, Roma, 1927.
1l. Domenico Petrini, i. m. p. 171. Franco Valsecchi, Giosue Carducci, Bologna, 1929.
12. Domenico Petrini, i. m. p. 144 és 153. Giuseppe Petronio, Carducci L'uomo e il poeta, Messina, 1930.
13. Domenico Petrini, i. m. p. 148- 156. Francesco Flora, Dal romanlicismo alfuturismo, Milano, 1925.
Benede tto Sposato, L 'evoluzione poetica di Giosue Carducci, Firen ze , 1927.
\ti. Luigi Russo, i. m. p. 269. Piero Ba rgellini, Carducci, Brescia , 1934, 1945.
Michele Saponaro, Carducci, Milano, 1942.
Attilio Momigliano, Le tendenze d ella lirica italiana dal Carducci ad oggi, Firen-
ze , 1934.
Na tal e Busetto, Giosue Carducci nel suo te mpo e nella sua poesia, Roma,
193 5.
Giuseppe d e Robertis , Nascita d ella poesia carducciana in Saggi, Firen ze .
1939.
Antonio Ba ldini , Fine Ottocento. Firenze , 1947.
Paolo Al a tri, Carducci giacobino, Palermo , 1953 .
Luigi Russo , Carducci senza retorica, Bari, 1957.
Giu sepp e Sozzi, Vita e poesia giovanile di Giosue Carducci, Messina - Firenze,
196 1.
a rd ucci e a ltri s aggi, Torino , 1972.
fl'ra nco Rob ccchl , Card uccipoetabarb a ro, Mila n o, 198 1.
Rc na to cl c ll él To rrc. frw ll o a ll a lell ura di G iostte Ca rducc i, Murs ia . 1985 .
f. Mu rs la , Mll a no , 1976.

1:11 "'
t:
lll. Magyarul megjelent Carducci-kötetek:
Ludovico Ariosto: Szatírák
Giosue Carducci , Költemények, Budapest, 1910.
Carducci válogatott versei, Budapest, 1961. A közelmúltban jelent meg először teljes magyar fordításban Ludovico Ariosto
Carducci válogatott versei , Budapest, 1965. (1474-1533) eposza, Az eszeveszett Orlando. Fordítója, Simon Gyula , az olasz rene-
Giosue Carducci. Barbár ódák, Budapest, 1996 . szánsz nagy költőjének Szatíráit is méltó módon , költő i szépséggel és filológiai hi -
telességgel ültette át nyelvünkre . Az olasz irodalomban Ariosto volt a szatíraműfaj
megteremtője és egyik legjelesebb képviselője . Hét fiktív levél formában írott ver-
!V. Magyarul megjelent Carducci-írodalom:
séből nemcsak életének, kö ltői és közéleti pályafutásának fontos eseményeiről ka-
Radó Antal, Carducci, in „Koszorú", 1884.
punk hiteles élményszerű képet - arról például, miért nem követte urát, Ippolito
Elek Artúr, Carducci, in „Az Újság'', 1907 . N. 4.
d'Este bíborost Magyarországra, Egerbe vagy miként lett a fellázadt Garfagnana
Kosztolányi Dezső , Carducci, in „A Hét", 1907. N. 7. tartomány kormányzója -, hanem az udvari ember és udvari költő gyakran
Radó Antal, Carducci emléke, in „Kisfaludy Társaság Évlapjai", 1908. 42. 61 -
keserves, ellentmondásos helyzetéről is. (Kétnyelvű kiadvány)
65. old .
Bab its Mihály, Carducci magyarul, in „Nyugat", 1991. 983-985. old.
Király Erzsébet, Giosue Carducci, in „Carducci válogatott versei" , Bp. 1965 ,
Giosue Carducci: Barbár ódák
149-151. old.
Ko sztolányi Dezső, Carducci in „Irodalmi miniatűrök" , Budapest, 1921 , 23-33.
Giosue Carducci (1835-1907) - az olasz irodalom utolsó, a szó minden értelmében
old .
Widmar Antal. Carducci könyvtára, in „Magyar Bibliofil Szemle" , 1925. 240- „klasszikus" költője - legklasszikusabb verseskötetének, a Barbár ódálmak (Odi
barbare) első teljes magyar fordítása ez a könyv. Harminc évvel az utolsó magyar
241. old .
nyelvű Carducci-antológia megjelenése után most az Ariosto grandiózus eposzának
Nemeskürty Islván, Giosue Carducci, in „Carducci válogatott versei", Buda-
lefordításával hirnevet szerzett Simon Gyula költői tolmácsolásában olvashatjuk a
pest, 1961. 125-1 30 . old.
Nobel-díjas lírikus legjelentősebb alkotását.
Madarász Imre, Carducci, in „Az olasz irodalom tö rténete" , Budapest, 1995 ,
Az értékek és formák válságának korában - s ellenében - alkotta meg Carducci re-
292-302 . old . mekmívű verseit, melye kben örök értékeket fejez ki abszolút formatökéllyel, hidat
Madarász Imre, Költői mementó, Carducci „<;a ira" szonettciklusa. in „Az Alpo - emelve az antik és a modern költészet távolinak tűnő pontjai közé . Antikos ritmu -
kon innen és túl. „" Budapest, 1995 , 121 -133. old. saiban a risorgimento nemzeti szabadság-harcának pátosza lüktet, de bennük vib-
S imon Gyula, Giosue Carducci élete és kora, in „Barbár ódák", Budapest, rál a modern kor emberének nyugtalansága is.
1996, 5-20. old .
Ma darász Imre. „Hol az ős istennő, Róma, leszunnyadt", Carducci Róm a-ve rsei,
in „Titus íve a latt'', Budapest, 1998 , 53- 59 . old. Pollmann Teréz
Olasz-magyar fo r dítástechnikai példatár és feladatgyűjtemény

Örömmel ajánlom az olvasó figyelmébe Pollmann Teréz Olasz-magyar fordítástech-

nikai példatár és feladatgyűjtemény című művét.. A fordításkutatás egyik legfonto-
sabb feladatának tartom, hogy a látszólag szubjektív fordítói döntések mögött ob -
jektív törvényszerűségeket tárjon fel, m inél több műveletre próbá ljon magyarázatot
találni, minél több műveletet tudjon rendszerbe illeszteni. Nagy örömömre szolgál,
hogy az átváltási műveleteknek abba a rendszerébe, amelyet az angol, francia, né-
met és orosz nyelvű művek magyar fordí tásainak elemzés e a lapján dolgoztam ki,
m ilyen szépen illeszkednek bele a Pollm ann Teréz á ltal feltárt és leírt olasz-magyar
fordítási műveletek , bizonyítva ezzel egy indoeurópai-magyar átváltási tipológia lét-
jogosu 1tságát.
Sok s ikert kívánok a tankönyv használóinak az olasz-magyar fordítás „szabad
szemm el nem látható" jellegzetességeinek felfedezésé h ez, és ahh oz, hogy a korábbi
ford ílón em zedékek tapasztalatainak á ltalánosítása révén tudatosabban, még na-
gyobb m agabiztossággal végezzék saját fordítói munkájukat a jövőben .
Klaudy Kinga

l.