Tényleg kétszeresen imádkozik-e, aki énekel?

1
(Bis orat, qui cantat)

96. zsoltár - Énekeljetek új éneket az Úrnak, minden föld zengjen dalt az Úrnak!
Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét, naponként hirdessétek üdvösségét!

Szent Ágoston - Vallomások, 10. könyv - az éneklésnek a lélekre gyakorolt hatása

az egész élet egy új ének - Vallomások 11. fejezet - elmélkedés az időről)

cselekedet - puszta lét kettősség

mi az imádság?

"Számomra az imádság a szív dobbanása, egyszerű, ég felé küldött tekintet, a hála és a szeretet kiáltása mind a
megpróbáltatás, mind az öröm idején."2
"Nagy a hit misztériuma." Az Egyház vallja az apostoli hitvallásban (első rész) és a szentségi liturgiában
ünnepli (második rész), hogy a hívők élete a Szentlélekben hasonlóvá váljék Krisztushoz az Atyaisten
dicsőségére (harmadik rész). Ez a misztérium tehát igényli, hogy a hívők higgyék, ünnepeljék és belőle éljenek,
eleven és személyes kapcsolatban az élő és igaz Istennel. Ez a kapcsolat az imádság. 3
"Az imádság a lélek fölemelkedése Istenhez”4

bekapcsolódás egy folyamatba - A hang indítása olyan legyen, mintha csak rálépnénk egy mozgó járdára 5
v.ö.: Szent Ágoston idő-magyarázata: a lélek a szemlélésben kiteljesedik múltban, jelenben és jövőben, és mivel
kiteljesedett bennük, a három fogalom szükségtelenné, lényegét-vesztetté válik. - Az Isten időtlenségének, idő
fölött állásának megtapasztalása

"Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket, énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak" (Ef
5,19)

Az ének és a zene annál jobban teljesítik jel-funkciójukat, "minél szorosabban kapcsolódnak a liturgikus
cselekményekhez"6, három fő kritériumot tartva szem előtt: az imádság kifejező szépségét, a közösség egyöntetű

1
Szent Ágoston: Enarratio in Psalmum 72, 1: CCL 39, 986 (PL 36, 914).
2
Lisieux-i Szent Teréz: Manuscrit C, 25r: Manuscrits autobiographiques. (Párizs, 1992), 389--390.
3
A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2558. cikk
4
A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2559. cikk
5
Kovács Gábor gondolata, Sallay Gergely megfogalmazása
6
II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium konstitúció, 112.
részvételét a megfelelő időben és az ünnepélyességet. Így szolgálja az ének és a zene a liturgikus szavak és
cselekmények célját: Isten dicsőségét és a hívek megszentelését.7

XXXIII. FEJEZET8
Hogyan viselkedik a hallás élvezetei dolgában?

1. A hallás útján szerzett élvezetek terén bonyolódottabb volt a helyzetem, mert ez az élvezet igen megfogott, de
kezed feloldozott és megszabadított engem. Megvallom, hogy most is könnyen ráfelejtkezem az énekre, ha igéd
élteti, s ha az énekes hangja kedves és gyakorlott; - de nem köt le egészen, mert otthagyom, amikor akarom.
Igéd élteti ezen énekeket, s ezért bocsájtom őket magamhoz; igéd révén azonban szívemben valami kis méltó
helyet kérnek s bizony alig-alig szabom ki a nekik megfelelőt! Néha ugyanis úgy látom, mintha jobban
kitüntetném őket, mint illenék. Megfigyeltem, hogy a szent igék ének formájában bensőbben és igazabban
lendítik, tűzdelik lelkemet jámborságra, mint ének nélkül; - továbbá, hogy lelkünk különféle érzéseinek más-
más kifejező módja van hangban és énekben, s ez a mód valami titkos rokonság erejében az érzelmeket elő tudja
idézni. Baj azonban, hogy az érzékek élvezete, amelynek pedig nem üdvös a lelket kiszolgáltatni, mert
elgyengíti, - gyakran rászed engem. Nem akar ugyanis türelmesen egy fokkal hátrább a gondolat után
következni, hanem előre igyekszik és ő akar vezetni, pedig csak a gondolat kedvéért kapott bebocsájtást. Így
aztán hibázok. Nem veszem észre mindjárt, csak azután látom. 2. Máskor meg éppen ettől a kelepcétől való
mértéktelen óvakodásomban a túlságos szigorúság hibájába esem, éspedig annyira, hogy néha még a Dávid-féle
zsoltár megszokott kedves éneklési módjait is egytől egyig száműzni szeretném fülemből - sőt az Egyházból is -,
s biztosabbnak látom azt, amit az alexandriai püspöktől Athanasiusról - emlékszem - gyakran emlegettek
előttem; ő ugyanis a zsoltárokat olyan kevés hangváltozattal énekelte, hogy az ének inkább volt olvasás, mint
ének. Mindazonáltal ha eszembe jut, hogyan omlottak az egyházi énekek hallatára könnyeim hitem
visszanyerésének első idejében, s ha meggondolom, hogy most nem az ének maga, hanem a csengő hangon, s
egészen megfelelő hangváltozattal énekelt igék indítják meg lelkemet, megint csak megismerem, hogy nem kis
haszna vagyon ezen szokásoknak. Ilyen az én ingadozásom az élvezet veszedelme s lelkem haszna között;
lassankint azonban mégis ahhoz a véleményhez közeledem, hogy helyeselni kell a templomban immár szokásos
éneklést, mert a gyengébb lelkek jámbor áhítatra indulnak, mikor kedves éneket hallanak. Nem akarok azonban
véglegesen dönteni ebben a kérdésben. Mikor mégis megesik velem, hogy lelkemet inkább elfoglalja az ének,
mint az, amit énekelnek, azonnal látom, hogy vétkezem, s büntetést érdemlek, s olyankor jobb szeretném az
énekest egyáltalán nem is hallgatni. Íme, ilyen az én lelkem állapota. Sírjatok velem, sirassatok engem, ti, akik
valami jóban töritek fejeteket, de úgy, hogy cselekedet is következik utána. Mert az olyant, akinek nincs része
hasonló vívódásban, úgy sem indítják meg az én gondjaim. Te pedig Uram, Istenem, hallgass meg engem.
Fordítsd rám figyelmedet; könyörülj rajtam, s gyógyítsd meg, mert íme, az a bajom, hogy a te szemedhez mérve
minden dolgom felől aggódom.

7
A Katolikus Egyház Katekizmusa 1157
8
Szent Ágoston: Vallomások