Professional Documents
Culture Documents
Fizika Ennyit Kellene Tudnod PDF
Fizika Ennyit Kellene Tudnod PDF
/////////////////////.
-F,
-F 2
Panem-Akkord
Gulyás-Rácz-Tomcsányi-Varga
FIZIKA
Ennyit kell(ene) tudnod
Gulyás János-Rácz Mihály-Tomcsányi Péter-Varga Antal
F IZ IK A
Ennyit kell(ene) tudnod
A K K O R D • PANEM
Harmadik kiadás
Bevezetés................................................................. .......11
1. Mechanika.............................................................. .......13
1.1. A tömegpont kinem atikája .......13
1.1.1. A mozgások leírása .......13
1.1.2. Az egyenes vonalú egyenletes mozgás .......15
1.1.3. Az egyenes vonalú egyenletesen változó mozgás . 18
1.1.4. A szabadesés .......20
1.1.5. N em nulla kezdősebességű, egyenes vonalú
egyenletesen változó m ozgás ....... 22
1.2. A tömegpont dinam ikája....................................... .......24
1.2.1. Erőmérő készítése .......25
1.2.2. Newton I. törvénye .......26
1.2.3. Newton II. törvénye .......27
1.2.4. Newton III. törvénye .......29
1.2.5. Nevezetes eróliatások. .......30
1.2.6. Súrlódási jelenségek .......32
1.2.7. Az impulzus .......33
1.3. Összetett mozgások .......34
1.3.1. Az egyenes vonalú egyenletes mozgások
összetétele .......34
1.4. Munka és az energia .......43
1.4.1. A munka fogalma .......43
1.4.2. Speciális munkavégzések .......46
1.4.3. A teljesítmény .......49
1.4.4. Az energia .......50
1.4.5. A hatásfok .......53
1.5. A pontrendszerek mozgásának leírása .......53
1.5.1. A pontrendszer........................................................ .......53
TARTALOM
2. Hőtan .....147
2.1. A hőmérséklet fogalma és mérése .....147
2.1.1. Hőmérők, hőmérsékleti skálák, hőtágulás .....148
2.2. Gáztörvények...............................................................149
2.2.1. Gay-Lussac első törvénye .....150
2.2.2. Gay-Lussac második törvénye .....151
2.2.3. Boyle-Mariotte törvény .....152
2.3. Általános gáztörvény, ideális gázok
állapotegyenlete.. .... 153
2.4. Ideális gázok állapotváltozásai .... 156
2.5. A kinetikus gázelmélet .... 158
2.6. A hőmérséklet molekuláris értelmezése,
a gázok belső energiája .......................................... .... 161
2.7. A termodinamika első főtétele .... 163
2.8. A hő mértéke, a hőmennyiség, a hőkapacitás .... 165
2.9. Halmazállapot-változások, fázisátalakulás .... 168
2.10. A hőfolyamatok iránya, a termodinamika
második és harmadik főtétele..................................... 169
3. Elefctromágnességtan .....173
3.1. Az elektromos m ező 173
3.1.1. Alapjelenségek 173
3.1.2. Az elektromos tér és a térerősség............................. 178
3.1.3. Kapacitás, kondenzátorok .... 184
3.1.4. Az elektromos áram fogalma, az áramerősség — 190
3.1.5. A vezetők ellenállása, Ohm törvénye 192
3.1.6. Feszültségforrás, rövidzárási áram 196
3.1.7. Az elektromos munka és a teljesítmény 198
3.2. A mágneses m ező.............: ......................................... 200
TARTALOM
4. Atom- és magfizika.....................................................252
4.1. Atomfizika.............................................................. ....252
4.1.1. Az atomos felépítésre utaló megfigyelések...............252
4.1.2. Az elektron felfedezése.......................................... ....254
4.1.3. Az energiakvantum megjelenése.......................... ....260
4.1.4. Az elektromágneses hullám adagossága....................262
4.1.5. Az elektron mint hullám...........................................265
4.1.6. A részecske-hullám kettősség............................... ....265
4.1.7. Atommodellek............................................................267
4.1.8. Kémiai kötések............................................................270
4.2. Magfizika.................................................................. ....272
4.2.1. Az atommag létezése............................................. ....272
4.2.2. Az atommag felépítése................................................273
4.3. Energiaviszonyok a m agban................................... ....277
4.3.1. A tömegdefektus.........................................................277
4.3.2. A héjmodell (1934)................................................ ....279
4.3.3. A cseppmodell (1936)............................................. ....280
4.3.4. A fajlagos kötési energia........................................ ....281
4.4. A radioaktivitás...................................................... ....282
4.4.1. A radioaktív sugárzás............................................. ....282
4.4.2. A radioaktív sugárzások jellemzői......................... ... 283
4.4.3. A természetes radioaktivitás.................................. ... 284
4.4.4. Az indukált radioaktivitás..................................... ... 286
4.5. A magenergia felhasználása................................... ... 287
4.5.1. A hasadásos re a k to r.................................................. 287
4.5.2. A fúziós energia...................................................... ... 288
TARTALOM
5. Részecskefizika...........................................................290
5.1. Az elemi részecskék természete............................ .....290
5.1.1. Hullám és részecske................................................ .....290
5.1.2. Vizsgálati eljárások................................................ .....291
5.2. A nagy energiák...................................................... .....292
5.3. Az első részecskék felfedezése...................................294
5.3.1. Az elektron és a fo to n .................................................294
5.3.2. A p ro to n ................................................................. .....294
5.3.3. A neutron................................................ .............. .....295
5.3.4. A kozmikus sugárzás............... -...................................295
5.3.5. Antirészecskék.............................................................296
5.3.6. M ezonok................................................................. .....297
5.4. Részecskegyorsítók................................................ .....298
5.5. A felfedezések sokasága........................................ .....300
5.6. A rendszerezés lehetősége..................................... .....303
6. Relativitáselmélet................................................... .....305
6.1. A klasszikus relativitás........................................... .....306
6.2. A fénysebesség állandóságának e lv e .................... .....307
6.3. Az egyidejűség relativitásának e lv e ...........................308
6.4. A speciális relativitás elmélete............................... .....311
6.5. A speciális relativitás néhány követelménye.............313
6 .6 . Az energia és a tömeg ekvivalenciája........................314
6.7. Az általános relativitáselmélet alap ja........................315
7. Csillagászat.............................................................. .....319
7.1. A csillagászat rövid története......................................319
7.2. A Naprendszer.............................................................324
7.3. A Nap, a legközelebbi csillag......................................330
7.4. A csillagok keletkezése és fejlődése...........................335
7.5. Galaxisunk és szomszédai............................................338
7.6. A világegyetem kialakulásának elmélete.............. .....340
BEVEZETÉS
1. MECHANIKA
I rán halad.
^ =,áll, 111. s ~
Av ~ A t
m Egyenes vonalú egyenletesen változó mozgásról beszélünk,
ha a mozgás pályája egyenes és a sebességváltozás nagysága
egyenesen arányos a közben eltelt idővel.
[H Az
Av
Aí
hányados a gyorsulás.
1.5. ábra
1.6. ábra
1.1.4. A SZABADESÉS
I Hl A nyugalmi állapotban elengedett testek tömegvonzás
okozta mozgása a szabadesés.
v=ot
y \K
/ /
/
V77777777777.
1.7. ábra 1.8. ábra
22 1. MECHANIKA
1.10. ábra
a 9
s = Voí + - r ; v = Vo + aí
E Az
F = kx vagy F = D \
összefüggés a rugó erőtörvénye, ahol x a rugó megnyúlása az
F erő hatására.
1.13. ábra
Az
^z erő mértékegysége a tömeg és a gyorsulás egységének
rzata, 1 kg • 1 m/s = 1 N (newton)
szorzata
A dinamika alapegyenlete
Az erőmérő készítésénél láttuk, hogy az erő deformáló hatá
sánál az egyes erők egymástól függetlenül hatnak.
1.14. ábra
1. MECHANIKA 29
1.15. ábra
[p] Adjuk meg a talajon nyugvó ládára ható erőket és azok el-
lenerejeit!
Az 1.16. ábrán N jelöli a nehézségi
erőt, míg F a talaj által a ládára kifejtett
nyomóerőt. Az F ellenereje az az erő,
amivel a láda nyomja a talajt. Mi az ellen
ereje a nehézségi erőnek? Az N erő a
Föld vonzásából származik, tehát ellen
ereje a Földre hat, ugyanis a test is vonz
za a Földet. Az erő-ellenerő párokat, te
hát mindig a kölcsönhatás természete
alapján találhatjuk meg.
1.16. ábra
A nehézségi erő
A szabadon eső test gyorsulását a testre ható nehézségi erő
hozza létre, amely a test és a Föld között föllépő gravitációs erő
következménye. Newton II. törvénye szerint a nehézségi erő
F„e/t = mg
A test tömege állandó, g értéke a földrajzi helytől függően
változhat. Budapesten az 1 kg tömegű testre ható nehézségi erő
közelítőleg 9,81 N.
1. MECHANIKA 31
A súly és a súlytalanság
Ha egy testet felfüggesztünk vagy egy vízszintes felületre he
lyezünk, akkor az egy függőlegesen ható erőt fejt ki a felfüg
gesztésre, ill. az alátámasztásra.
A kényszererő
A kényszererők általános definíciója nagyon bonyolult, meg
haladja ennek a könyvnek a kereteit, így csak néhány példát
vizsgálunk.
A felfüggesztett testre a felfüggesztés, az alátámasztott testre
az alátámasztás fejt ki erőt. Ezek az erők mindig olyan nagysá
gúak és irányúak, hogy megakadályozzák a testnek a felfüggesz
32 1. MECHANIKA
1.2.7. AZ IMPULZUS
B Egy test sebességét a reá ható erólí t idő alatt változtassák
vi-ről V2-re. A gyorsulás definíciója és a dinamika alapegyen
lete miatt igazak a következők:
Av V2 - V 1 . ^
a= = — T---- es * = ma
At At
Rendezés után az
FAí = my^—rnyi
egyelethez jutunk. Az egyenlet bal oldalán a testre ható erők
eredőjének és az erőhatás idejének a szorzata áll, ami függet
len a testtől és a pillanatnyi sebességtől, lévén más testektől
származó erőhatás, míg a jobb oldalon az mv szorzat a testhez
tartozó mennyiség, amelyre más testek erővel hatottak.
Az egyenletet átrendezve:
Vi = V - V2
1. MECHANIKA 35
A függőleges hajítás
A függőleges hajítás a nem nulla kezdősebességű egyenes vo
nalú egyenletesen változó mozgások egy speciális esete. így a
mozgást leíró összefüggések ugyanazok, mint az 1.1.5. fejezet
ben bemutatottak. Mutasson vonatkoztatási rendszerünk y ten
gelye a hajítás egyenesében fölfelé, ha a hajítás fölfelé történik.
A mozgást leíró összefüggések;
y = yo + v o t - -9t ^2 ; v = vo-g-t
í • h
Sebesség és gyorsulás
görbe vonalú pályán
Tartózkodjon a test a t pillanatban a pálya A pontjában, majd
At idővel később a B pontban (1.19.a ábra). Az A pontba muta
tó helyvektort jelölje ri, a B pontba mutatót t 2 . A test A pont
beli sebességét úgy kapjuk meg, ha a At idővel tartunk nullához.
Ekkor azonban a Ar vektor és ezáltal a Ar/At sebességvektor
tart az A pontbeli érintőhöz (1.19.b ábra). Azt mondhatjuk,
hogy:
36 1. MECHANIKA
V2
1.20. a ábra 1.20.b ábra
A vízszintes hajítás
A vízszintesen elhajított test mozgását egy vízszintes, állandó
sebességű mozgás és egy szabadesés összegeként íquk le. Ezt
azért tehetjük meg, mert a függőleges nehézségi gyorsulás a
vízszintes kezdősebesség nagyságát nem változtatja meg, a le
eső golyónak pedig nincs kezdősebessége. Állításunk a követ
kező kísérlet elvégzésével bizonyítható.
Gumiszál
Lyuk
i 1.22. ábra
A ferde hajítás
A ferde hajításnál ugyanúgy járunk el, mint a vízszintes
hajítás leírásánál. A mozgást egy vízszintes, állandó sebességű
mozgásra és egy függőleges hajításra bontjuk. Kooidináta-rend-
szerünk kezdőpontja legyen az
elhajítás helye, y tengelye mutasson
fölfelé, X tengelye pedig az elhajítás
irányába. A test kezdősebességét
bontsuk fel vízszintes és függőleges
komponensekre (1.24. ábra).
Lefelé hajításnál ugyanígy járunk
el, csak az összefüggések fölírásánál
Vyo előjele negatív. A test helyét ‘
megadó függvények: ^ 24. ábra
g «
X = V{)COsa ' t ; y = t;oSÍna • t —- t
Zi
A vízszintes és függőleges sebességek:
Vx = Vocosa Vy — uosina —gt^
A helyet megadó függvényekből az időt kiküszöbölve a pálya
egyenletét kapjuk:
1. MECHANIKA 39
A körmozgás
Hl Körmozgást végez egy tömegpont akkor, ha a pályája kör.
Körmozgás esetén a megtett út a körpályán befutott ív.
Az egyenletes körmozgás
Hl Egyenletes körmozgásról beszélünk, ha a pálya kör, és a
mozgó test által befutott ív arányos a befutáshoz szükséges
idővel.
A definícióból következik, hogy a kerületi sebesség, a szögse
besség és a centripetális gyorsulás állandó, a kerületi gyorsulás
pedig nulla. így a mozgást leíró összefüggések a következők:
i — vt a = wt
szám, jele: n.
27T „
w = — = ZTrn
T
Mivel az egyenletes körmozgás során a test gyorsulása meg
egyezik a centripetális gyorsulással, ezért a dinamika alap
egyenlete szerint az egyenletes körmozgást végző testre ható
erők eredője a kör középpontjába mutat, nagysága:
SF = m —
r
Ez az egyenletes körmozgás dinamikai feltétele,
ábra).
Mivel a test függőlegesen nem mozog, ezért az
F = mg
erő irányában nincs elmozdulás, tehát a függőleges F erő nem
végez munkát, ha a test csak vízszintesen mozog. Mégis úgy
érezzük, hogy dolgoztunk, izmaink munkát végeztek. A bioló
giai munkavégzés magyarázata az, hogy miközben a terhet tart
juk, izomkötegeink egymást váltva összehúzódnak és elemyed-
nek. Az erő és az elmozdulás egyirányú, tehát van munka
végzés. Ezért fáradunk el akkor is, ha az általunk kifejtett F
erőnek fizikai értelemben nincs munkavégzése.
Általánosítva kimondhatjuk, hogy az elmozdulásra merőle
ges erő nem végez munkát.
A munka mértékegysége a definíció alapján az erő és elmoz
dulás ességének szorzata, 1 N • 1 m = 1 kg • m/s^ • 1 m =
1 kg • m^s^ = 1 joule (ejtsd; zsul), jele: J.
Ugyanis
Fe = Fi +F2 + . . . + F „
As elmozdulás esetén a munka
W = FeAs = FiAs + FaAs + ... + FnAs
Ha ismerjük az erő-elmozdulás függvényt (természetesen itt
az erőn az elmozdulás irányú erólcomponenst értjük), akkor a
függvénygörbe és az elmozdulástengely által határolt terület a
munka mérőszámát adj a (1.30 ábra).
Ebben az esetben az elmozdulástengelyen csak az elemi el
mozdulások nagysága szerepelhet, algebrai összegük a megtett
utat adja.
46 1. MECHANIKA
Az emelési munka
Számítsuk ki, mennyi munkával lehet
egy m tömegű testet lassan, egyenletesen
h magasságba vinni (1.31. ábra)! Az
egyenletes emelés azt jelenti, hogy a test
gyorsulása nulla. Ebből viszont követke
zik, hogy a testre ható erők eredője is mgl
nulla, azaz: F - mg.
'/ / / / / / / 7 / / / / / / / 7 Z
így az F erő munkája már kiszámítható: 1.31. ábra
Wp = Fh — mgh
Érdemes megvizsgálni a nehézségi erő munkáját is. Az mg
erő iránya ellentétes az elmozdulással, így a = 180°, azaz cosa =
-1 . Tehát:
W^g = - mgh
Ha a testet lefelé engedjük, ez előjelek felcserélésétől elte
kintve ugyanerre az eredményre jutunk:
Wp = —mgh ;
Wmg = mgh
1. MECHANIKA 47
A súrlódási munka
Vízszintes talajon gyakran mozognak a testek állandó erő ha
tására állandó sebességgel. Ilyenkor a húzóerő a súrlódási erő
ellenében végez munkát (1.32. ábra).
TTT^T^.TTTTTTTTTTTTTTTTTTZ^^/T/.
y ////////////////////////
S
mg"
1.32. ábra
A gyorsítási munka
A testek gyorsításához a dinamika alaptörvénye szerint nullá
tól különböző eredő erő szükséges. Állandó F erő hatására a
test egyenletes gyorsulással mozog. Számítsuk ki, mennyi a test
re ható erólc eredőjének munkája, amikor vízszintes talajon,
egyenes úton, álló helyzetből v sebességre gyorsul a test (1.33.
ábra).
A dinamika alaptörvénye szerint: F = ma, további kinetikai
összefüggésekből a gyorsítási munka:
48 1. MECHANIKA
h -í M
/ / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / A f//
/779' ^ 5
133. ábra
W f, = FeS ^ m a ^ t l = = ^m vl
1.4.3. ATEUESfTMÉNY
A munkavégzés szempontjából fontos, hogy az mennyi idő
alatt megy végbe. A munkavégzés gyorsaságát a teljesítmény
méri. Jele: P
A mozgási energia
Az állandó F erő gyorsítsa az m tömegű testet s úton! Az egy
szerűség kedvéért az erő legyen mindig elmozdulás irányú!
Ezalatt a test sebessége vi-ről V2-re változik. Vizsgáljuk az ere
dő erő munkáját s úton. Az F = ma egyenletet és az ismert kine
matikai összefüggéseket fölhasználva
T
W v \-----
iA= rn s = más = m — - v \- = -mv%
1 ^ —-m
l u í2
2s 2 ^ 2 ^
A végeredmény csak a test mozgásállapotától függő mennyi
ségeket tartalmaz, tehát munkavégzésünk a test mozgásállapo
tára jellemző mennyiség megváltozásával egyenlő.
1. MECHANIKA 61
A helyzeti energia
A súrlódási erő munkája függ attól, hogy milyen úton mozog
a test. A nehézségi erő munkája viszont független az útvonaltól,
csak a test függőleges elmozdulásának nagyságától függ.
Er = ^Dx^
amit rugalmas energiának nevezünk.
A konzervatív erőtérben mozgó testnek tehát van potenciális
és mozgási energiája. Ha csak konzervatív erők hatnak rá, ak
kor mozgása során, ha csökken a potenciáhs energiája, növek
szik a mozgási energia, vagyis a potenciális és a mozgási ener
giák megváltozásainak összege nulla:
AEmozg + AEpot = 0
Ez a mechanikai energia megmaradásának tétele.
1.4.5. A HATÁSFOK
A valóságos jelenségeknél a végzett munka ill a teljesítmény
egy része veszteségként jelentkezik, pl. a súrlódás és a közegel
lenállás miatt. Egy ilyen folyamat - pl. egy test fölgyorsítása
adott sebességre - hatékonysága a munkavégzés hatásfokával
jellemezhető.
1.5. A PONTRENDSZEREK
MOZGÁSÁNAK LEÍRÁSA
1.5.1. A PONTRENDSZER
A fizikán belül gyakran találkozunk olyan problémákkal,
ahol egymással valamilyen kölcsönhatásban lévő tömegpontok
mozgását kell leírnunk. Ilyen pl. két ütköző golyó, a Föld és a
körülötte keringő Hold vagy az egész Naprendszer mozgásának
leírása.
F
\ rn2 I------------ *--- 1 "’i I------- *■
’T T^^^^TTTTTTTTPTTZt^T^TTTTTTTTTT/
Fs2 '^Sl
1.37. ábra
K - Fs2= m2a2 ;
ai = tt2 = a
1. MECHANIKA 55
a = ----------------
m i -I- m 2
F = m\2í\
— m2Sí2
1.5.3. A PONTRENDSZER
TÖMEGKÖZÉPPONTJA
lE Két korcsolyázó áll egjmással szemben súrlódásmentes jé
gen, tömegük mi és m 2- Az egyik rövid ideig tartó F erővel
meglöki a másikat. írjuk le a korcsolyázók mozgását (1.39. áb
ra)!
x=0
-^1,0 ^2,0
1.39. ábra
O o o o
^1,0 ^2,0
1.40. ábra
Hruiri
r = —----
Hrrii
összefüggés alapján számítható, ahol F| az i-edik tömegponthoz
a vonatkoztatási rendszer origójából húzott helyvektor. Mivel
egy vektoregyenlet a koordináták szerint skaláregyenletre bont
ható, így azonnal látható, hogy az előző definíció az utóbbi álta
lános tömegközéppont-meghatározásnak speciális esete.
1.5.4. ÜTKÖZÉSEK
Az ütközések során két test között általában nagyon rövid
ideig tartó, nagy deformációval, így nagy eróTiatással járó köl
csönhatás lép fel. Ennek következtében az ütköző testek zárt
rendszerként kezelhetők. Könyvünkben csak olyan esetekkel
foglalkozunk, amelyek során az ütköző testek sebességei az üt
közés előtt és után ugyanabba az egyenesbe esnek, vagyis kizá
rólag egyenes ütközéseket tárgyalunk.
Az egyenletrendszert megoldva, az
2m2V2 + (m i - m2)vi 2miVi + {rri2 - rrii)v2
ui = ---------------------------; U2 = ---------------------------
m i +7712 mi + rri2
eredményt kapjuk az ütközés utáni sebességekre.
Az ütközés lefolyása
A legtöbb mechanikai ütközés sem nem tökéletesen rugal
mas, sem nem tökéletesen rugalmatlan, vagyis részben rugal
mas, illetve rugalmatlan. Ilyenkor a következő módszer alkal
mazható.
Az ütközést két szakaszra bontjuk: az első szakaszban a tes
tek egészen addig hatnak egymásra, míg azonos sebességgel
nem mozognak, majd a második szakaszban a testek szétlökik
egymást. Ez a szakasz általában a testek érintkezésének meg
szűnéséig tart, de pl. ha az ütközést egymást taszító mágnesek
közvetítik, lehetséges, hogy a testek mechanikailag nem is érint
keznek.
Az első szakaszban a két test
A ll r n i { c - Vi); A I 2 = m 2 (c - V2)
lAIil IAI2I
A k szám az ütközési szám.
1.6. A TÖMEGVONZÁS
1.6.1. KEPLER TÖRVÉNYEI
A bolygók Nap körüli mozgásának törvényeit először Kepler
fogalmazta meg. Ezek a törvények, valamint az egyre ponto
sabb mérések tették lehetővé Newton számára az általános tö
megvonzás felismerését és leírását.
E Kepler I. törvénye
A bolygók ellipszispályákon mozognak a Nap körül; az ellip
szisek egyik gyújtópontja (fókusza) közös térbeh pont, ebben
található a Nap (1.41. ábra).
1. MECHANIKA 65
H] Kepler ü l. törvénye
A bolygók keringési időinek négyzetei úgy aránylanak egy
máshoz, mint a bolygópályák fél nagytengelyeinek köbei. Két
bolygóra:
: T | = a? : a:
ahol Ti és T2 a két keringési idő, a\ és ü2 a két fél nagyten
gely.
1.6.2. A BOLYGÓMOZGÁS
DINAMIKAI LEÍRÁSA
A bolygók mozgásának dinamikai leírását elsőként Newton
oldotta meg. Tekintsük át az általa követett gondolatmenetet
egyszerűsített formában!
Newton feltételezte, hogy a Nap és a bolygók között vonzó
erő működik, amely a bolygót és a Napot összekötő egyenesbe
esik. Láttuk, hogy a legtöbb bolygó pályája csak kevéssé tér el a
körtől. Ebből kiindulva a mozgásokat körmozgásoknak tekint
jük. (Ellipszispályára számolva a végeredmény ugyanaz lenne,
csak sokkal bolyolultabb számítás után.)
Körpálya psetén a centripetális gyorsulás
2 4r2n^
acp = ru
0.2 r\
r = m a = -r-
J.2
J.2
— = 3606;
0.2
míg a két távolság négyzetének hányadosa:
1
60i?2 “ 3600’
ami igen jó egyezést mutat az
^2
erőtörvénnyel.
Ezek ismeretében az általános tömegvonzás megfogalmazása
csak egy lépés.
■ 0
Epot - - / —
Az összenergia így:
_ 1 2
E'ÓSSZ — /
2 r
Ha az összenergia negatív, akkor a test kötött pályán
(nevezetesen ellipszis-, esetleg körpályán) mozog, továbbá meg
mutatható, hogy nem kötött rendszereknél, ha az összenergia
pozitív, akkor a pálya hiperbola, ill. határesetben, ha az össz
energia nulla, akkor a pálya parabola.
1.7.2. A FORGATÓNYOMATÉK
Adott egy merev test, amely akadálytalanul elfordulhat egy
rögzített tengely körül (1.45. ábra).
Tapasztalatból tudjuk, hogy amennyiben a testre egy olyan F
erő hat, amelynek hatásvonala nem megy át a tengelyen, a test
gyorsulva forogni kezd. Ahhoz, hogy a test forgását megakadá
lyozzuk, egy olyan F’ erőt kell kifejtenünk, amely ellentétes
irányba forgatná a testet. Igaz az erőre, hogy nagyságát meg
szorozva hatásvonalának a tengelytől mért távolságával, ugyan
azt az eredményt kapjuk, mintha az F erő nagyságát szoroznánk
a hatásvonalának a tengelytől mért távolságával (1.46. ábra).
A merev testre ható erő forgató hatásának mértékéül vezessük
be a következő két mennyiséget.
1. MECHANIKA 73
Ml - Ffci - Fk2 = Fd
Az emelő
Az emelő olyan merev test, amely egy tengely köríil foroghat.
Két fajtája az egykarú és kétkarú emelő (1.53.a,b ábra).
VZ777777777777777777777777777777777.
1.53.a ábra
1.53.b ábra
A hengerkerék
A hengerkerék a kétkarú emelő
speciális esete. Az emelóTckel csak
kis magasságú emelések végezhe-
tőlc, míg a hengerkerék folyamatos
munkavégzést tesz lehetővé.
Alkalmazása esetén az Fi emelőerő
az ri sugarú kerék érintőjének, míg
a teher által kifejtett F2 erő a kerék
kel közös tengelyen lévő T2 sugarú
henger érintőjének irányába mutat
(1.54. ábra).
Az egyenletes emeléshez az szük
séges, hogy az F 2 és az mg nehézsé
gi erő nagysága egyenlő legyen, és
az Fi, F 2 erő forgatónyomatékai
megegyezzenek: 1-54. ábra
F m = F2T2
Hengerkerék a daráló karja, a kerékpár pedálja, a kerekes
kút stb.
Csigák és csigasorok
Az állócsiga (1.55. ábra) arra való, hogy az erő irányát meg
változtassuk.
Az Fi és F2 erő forgatónyomatékának a csiga tengelyére
egyenlőnek kell lennie. Mivel a két erő eróTcaija egyenlő, a két
erő nagysága megegyezik.
A mozgócsiga (1.56. ábra) olyan egykarú emelőnek tekinthe
tő, amelynek forgástengelye a csiga és a kötél O érintkezési
pontja. Egyenletes emelésnél az O pontra a forgatónyomatékok
összege nulla. Ebből
1. MECHANIKA 81
-F ,
. rn^
1.55. ábra 1.56. ábra
Fz
Fi =
F=
2n
82 1. MECHANIKA
Fi = F2tgO! = F 2
2rn
mg
1.61. ábra
mq
1.62. ábra
VTTT^WTTTTZ mg
j/779
1.63. ábra
1.8. A FORGÓMOZGÁS
A merev testek folj^athatnak haladó mozgást, foroghatnak
egy rögzített tengely körül, valamint végezhetnek egyszerre ha
ladó és forgómozgást.
Abban az esetben, amikor a merev test csak haladó mozgást
végez, minden pontjának egyenlő a sebessége. Ekkor tömeg
pontként kezelhetjük és az 1.1. fejezetben leírt összefüggések
segítségével írhatjuk le a mozgását. Ilyen mozgást végez pl. a
domboldalon lecsúszó szánkó. Rögzített tengely körüU forgást
végez a mennyezetre szerelt ventilátor forgó része, míg a jármű
vek kerekei egyszerre végeznek haladó és forgómozgást.
Egyenlettel kifejezve:
Aa = o) Aí
1. MECHANIKA 87
2n
T — — ; üj — = 2IIn
n ’ T
A
1.65. ábra
88 1. MECHANIKA
a = ; üj = (5t ; (3 = állandó
a = üjQt ± ^ ; ui = ü jQ ± (5 t ; ^ = állandó
, 777777777777777Z
1.66. ábra
Egyenlettel:
M = e/3
ahol © a forgó test forgási tehetetlensége, amit tehetetlenségi
nyomatéknak nevezünk; dimenziója: tömeg szorozva a távolság
négyzetével; mértékegysége: kg • m^.
A tehetetlenségi nyomaték skaláris mennjdség, a tehetetlen
ség megfelelője a forgásra, de abban különbözik tőle, hogy érté
ke a tengely helyétől is függ, azaz egy testnek különböző nagy
ságú lehet a tehetetlenségi nyomatéka, a tengely megválasztásá
tól függően.
Tömegpont esetén 0 = vai^, ahol r a tömegpont tengelj^ől
mért távolsága (1.68. ábra). P
Egyéb testek esetén úgy --------- o-
számíthatjuk ki a tehetetlenségi
nyomatékot, hogy a testet olyan m-i í ^
darabokra Ijontjuk, amelyek már ' '
pontszerűnek tekinthetóTc, és az
ezekre számított tehetetlenségi nyo
matékok összegét számítjuk: 1-68. ábra
0 = TiTUirj
Az 1.1. táblázat a leggyakrabban előforduló testek tehetet
lenségi nyomatékát foglalja össze, megadva a tengely helyét.
1.1. táblázat
Test Tehetetlenségi A tengely
nyomaték helye
E ^ E - n iiV i
E — TXmi{riüjf‘ =
alakban írható.
92 1. MECHANIKA
1.8.4. APERDÜLET
A haladó mozgáshoz hasonlóan, a forgómozgásra is bevezet
hetünk egy impulzusnak megfelelő mennyiséget.
At At At At
Látható, hogy abban az esetben, ha M = O, akkor S.N = 0.
Ezt a következő tétel fogalmazza meg:
A nyújtás
Az 1.69. ábrának megfelelően összeállított kísérletben mér
jük a huzal különböző nagyságú erők hatására bekövetkező
megnyúlását! A kísérletet különböző hosszúságú és keresztmet
szetű huzalokkal elvégezve, a következő megállapításra jutunk:
I .................................................................
v:^7777777777777777777777777777777777?,
'i
1.69. ábra
l A
és bevezetve az s = A l/l és a = F /A jelölést, a Hooke-törvény a
következő alakban írható:
= (7
I [d ] Az e = A/Warány a huzal relatív megnyúlása.
A definícióból látható, hogy sí, relatív megnyúlás dimenzió
nélküli mennyiség.
Az összenyomás
Egyik végén rögzített rúd szabad végére merőlegesen F nagy
ságú nyomóerő hat. Ekkor a rúd hossza csökken, átmérője pe
dig megnövekszik. A nyújtásnál leírt törvények a rugalmas ösz-
szenyomásra lényegében változatlan formában érvényesek.
A nyújtásnál definiált o ^ F jA rugalmas feszültség helyett a
F
A hajiítás
Az egyik végén befogott vízszintes rúd a szabad végén ható
függőleges F erő hatására lehajlik. Lehajlása (1.70. ábra) a
1 r.
^~3E I
1. MECHANIKA 97
Iro = -I ^I r 4
V ////////.
rF
1.71. ábra
A nyírás
Rögzítsük egy téglalap egják lapját, amelynek szemközti lap
ján érintő irányú, az oldalakkal párhuzamos F erő, lép fel (1.72.
ábra)!
98 1. MECHANIKA
A csavarás
Ha az egyik végén befogott kör ke
resztmetszetű, l hosszúságú rúd szabad
végén M forgatónyomaték hat, a rúd el
csavarodik szimmetriatengelye körül
(1.73. ábra).
A rugalmasság határán belül az elcsa-
varodás (p szöge arányos a forgatónyoma-
tékkal és a rúd hosszával, és fordítottan
arányos a rúd sugarának negyedik hatvá
nyával. Egyenlettel kifejezve:
if =
ttG
ahol G a torzió modulus. Ha tehát egy rugalmas szál átmérőjét
tizedére csökkentjük, akkor elcsavarodása tízezerszeres lesz. Ez
a magyarázata a torziós szálak nagy érzékenységének.
1. MECHANIKA 99
egyenlethez jutunk.
F2
Á2
■ / // // /// 7 7 7 /
1.75. ábra
\
(S
I [d ] Ez az erő a felhajtóerő.
A fedőlapra
Fi = gghiA
nagyságú, lefelé irányuló erő, az alaplapra pedig
F2 = ggh2A
nagyságú, felfelé iránjoiló erő hat. Mivel /12 > h^, ezért F2 > Fi,
tehát a testre ható felhajtóerő:
F = F2 - Fi = ggA{h2 - hi) = ggV ;
ami megegyezik a test által kiszorított folyadék súlyával. A fel
hajtóerő abból származik, hogy a test aljára ható nyomóerő fel
felé iránjTil, és a nagyobb mélység miatt minden esetben na
gyobb, mint a test tetejére ható, lefelé irányuló nyomóerő.
104 1. MECHANIKA
a) b)
1.80. ábra
1.81. ábra
Mivel
mg - QtVg,
lebeg, ha
Qt = Qf
és emelkedik, ha
Qt < Qf-
1.83. ábra
I 1/2
1.84. ábra
A\\)i — A 2 V2
adódik.
l/l
1.85. ábra
A E = ^ mvl —i muj
1. MECHANIKA 109
Rendezve az egyenletet, a
1 2 1 2
Pl + 2^2 = P 2 + 2 É^2
P+ ^ — állandó
1.10.5. A KÖZEGELLENÁLLÁS
Valamely légnemű vagy folyékony közeg a benne mozgó test
re a relatív sebességgel ellentétes irányú erőt fejt ki. Ez a moz
gást akadályozó erő a közegellenállás.
*’ © Üres félgömb
►0 Körlap
►O Gömb
■■0 Üres félgömb
Áramvonalas test
b)
1.86. ábra
1.87. ábra
1.11. A REZGŐMOZGÁS
[k] Egyik végénél felfüggesztett rugó másik végére erősítsünk
egy testet! A test a rugót megnyújtva egyensúlyi helyzetben
van. Függőleges irányba kitérítve a testet, azt tapasztaljuk, hogy
az egyensúlyi állapothoz képest két szélső helyzet között fel-le
mozog. Ez a mozgás a rezgőmozgás.
^=7
A sebesség-idő függvény
Mivel a két test árnyéka egjóitt mozog, ezért a körmozgást
végző test sebességének függőleges vetülete megegyezik a rez
gőmozgást végző test sebességével (1.90. ábra):
V — R jjc o s { ü jt) .
A gyorsulás-idő függvény
A körpályán mozgó test gyorsulása = Ro?, iránya a kör
középpontja felé mutat. Ennek a függőlegesre eső vetülete lesz
a rezgőmozgás gyorsulása, amely mindig a test egyensúlyi hely
zete felé mutat (1.91. ábra):
üy - —iíw^sin ( ü jt ) = —Acj^sin (ű rt)
^2sin<^
tgb =
Ai + A2C,os(p
Ezzel meghatároztuk az eredő rezgés kezdőfázisának tangen-
sét.
Az eredő rezgés amplitúdójának meghatározásához emeljük
négyzetre a két egyenletet, majd adjuk őket össze. A számítá
sok elvégzése után
= A \ - [ - A ^ + 2 A iA 2 C o s ip
1.94. ábra
1.95. ábra
118 1. MECHANIKA
y = A 2 sin + ¥?)
A\ A2
Ez egy olyan egyenes egyenlete, amely
nek meredeksége AxjA^ (1.96. ábra).
Hasonló a helyzet ip = n esetén is. (1.97.
ábra).
1.96. ábra
1.97. ábra
— +^=1
W A V W (
W ~F>
1.98. ábra
ma — —Dx
ebből
a — —{Dfm)x
Mivel
a = —üj^x
ezért
u? — D /m
adódik.
Tekintettel az (ít-2%IT összefüggésre, a rezgésidő
Az ingamozgás
1] Függesszünk vékony fonálra kisméretű testet! Ha a test
pontszerű és a fonál tömege elhanyagolható, akkor matemati
kai ingáról vagy fonálingáról beszélünk.
F=mg sina
'mg
1.99. ábra
F = mgsina
aé = - x j -
— J szert T =
A fizikai inga
I [H A súlypontján kívül felfüggeszett, lengeni képes merev test
ján kív
&fizikai inga.
I [H Adott fizik
fizikai ingával együttlengő matematikai inga hossza
a fizikai inga redukált hossza.
0 = f
1. MECHANIKA 123
vw w w
1.101. ábra
2
Mivel D = mco^ és Vmax = ezért az anergia a következő
formában is felírható:
^ 1 2
1.11.6. A KÉNYSZERREZGÉS
ÉS A REZONANCIA
Ha egy rezgőképes rendszert egyensúlyi helyzetéből kitérítve
magára hagyunk, akkor ún. szabad rezgést végez, amely a kör
nyezettől függően valamilyen mértékben csillapodik. Ha egy
ilyen rezgőképes rendszerre periodikus erő hat, akkor ez az erő
„gerjeszti” a rendszert. Állandó amplitúdójú harmonikus rezgés
jön létre, amelynek frekvenciája megegyezik a gerjesztő rezgés
vagy erő frekvenciájával, amplitúdója és kezdőfázisa viszont at
tól eltér.
[Hl A probléma vizsgálata kísérletileg igen egyszerű: kézbe ve
szünk egy lehetőleg „laza” rugót és ráakasztunk egy testet.
A rugó kézben tartott végét periodikusan .fel-le mozgatjuk.
Változtassuk a frekvenciát! Megfigyelhetjük, hogy a frekven
cia növelésével a létrejött rezgés amplitúdójú is nő, és égé-
126 1. MECHANIKA
ma — —D x — kv + i^osin(cjí)
Kísérletünk alapján keressük a megoldást
X = Asin(a;í + (p)
alakban. Ekkor a sebesség- és a gyorsulásfüggvény:
V = Au!cos{ijjt + íf); illetve a — —Ao/sin{üjt -1- (p)
Helyettesítsük be ezeket a mozgásegyenletbe! Rendezés után
a következő egyenletet kapjuk:
A{D —mu^)sm{ut + y>) + kAu}cos{u)t + ^) = íosin(a;í)
Az egyenlőségnek minden időpontban teljesülnie kell, így a
í == 0, illetve í = ^ időpontokban is. Behelyettesítve:
A{D —míJ^)sin(p -|- kAucos<p = 0 (í = 0)
A{D —rruJ^)cos(p — kAuisiníp — Fq (t —
V 2uj/
1. MECHANIKA 127
, illetve
{D - mw2)" +
—küj
tg(^
összefüggésekhez jutunk.
Az első egyenlet szerint az amplitúdó ott maximális, ahol a
nevező minimális. Ehhez a következő függvény szélsőértékét
kell meghatározni az aP' változó szerint:
f{J^) = {D —
A szélsőérték:
1.106. ábra
128 1. MECHANIKA
1.12. HULLÁMOK
1.12.1. MECHANIKAI HULLÁMOK
Hl Hosszú (3...4 m), laza rugó egyik végét rögzítsük, a másik
végét pedig hirtelen rántsuk meg hosszirányban! Azt tapasztal
juk, hogy az így létrehozott deformáció végigfut a rugón, majd a
rögzített végről visszaverődik. Ugyanezt tapasztalhatjuk akkor
is, ha keresztirányban ráütünk. Ekkor egy „völgy” fut végig a
rugón. Ha jobban megfeszítjük a rugót, akkor gyorsabban ter
jed a deformáció, ha kevésbé feszítjük meg, akkor lassabban.
1.109. ábra
F =A E ^
Ah
Mivel az AZ megnyúlás cAí-vel egyetilő, ezért
F^AE-
c.
így a két egyenlet jobb oldalát egyenlővé téve, rendezés után a
hatás terjedési sebességére a következő kifejezést kapjuk:
F = A m -;
1. MECHANIKA 131
Mivel kicsi,
sinv? <~p, így
?
1
Fe = F (p = —.
Továbbá
A l = R<p,
így
Fip = gAR(p— .
V =
QÁ
- 7
Aí = -
c
idő kell ahhoz, hogy a rezgésállapot eljusson odáig, így a kisze
melt pont kitérés-idő függvénye:
Y{Xyt) — ylsin^tí;(í —- ) j
1. MECHANIKA 133
A polarizáció
[Hl Indítsimk egy rugalmas kötélen transzverzális hullámokat
úgy, hogy a kezdőpont kitérésének irányát állandóan változtat
juk. Ha a kötelet egy keskeny, függőleges helyzetű résen vezet
jük keresztül, azt tapasztaljuk, hogy a rés után a kötél minden
pontja függőleges irány mentén rezeg. A rés a sokféle rezgési
irány közül egyet választott ki, polarizálta a hullámot.
Ha a kötelet egy másik, keskeny, vízszintes helyzetű résen ve
zetjük keresztül, azt tapasztaljuk, hogy a hullámjelenség meg
szűnik, teljes kioltás következik be. Ha a kísérletet longitudiná
lis hullámokkal végezzük el, változást nem tapasztalunk, hiszen
a terjedési irány megegyezik a rezgés irányával.
A hullámok visszaverődése
H] A beeső és visszavert hullámok teijedési iránya a beesési
I merőlegessel azonos szöget zár be (1.111. ábra).
A hullámok törése
\t\ Ha egy hullám új közegbe ér, akkor a beesési és törési szö
gek szinuszai úgy aránylanak egymáshoz, mint a terjedési se
bességeik.
A beeső síkhullám sebességének iránya zárjon be a szöget az
ún. beesési merőlegessel (1.113. ábra). A hullámfront A pontja
136 1. MECHANIKA
At
sma = Cl
ABi
At
sin/3 = C2
a Fi
1. MECHANIKA 137
Az interferencia
[D A hullámok találkozása az interferencia.
Ha a hullámok azonos fázisban (hegy a heggyel) találkoznak,
akkor erősítik, ha ellentétes fázisban (hegy a völggyel), akkor
gyengítik egymást.
1.114. ábra
[D Huygens-Fresnel-elv
A hullámfront minden pontjából elemi körhullámok (térben
gömbhullámok) indulnak ki. Ezen elemi hullámok interferen
ciája adja az új hullámfrontot.
\
\\
I I !
/
/
1.115. ábra
Y = ^sin —-)^
s in -
A , = 2 A ----^
-1 1 ) = »
azaz
(f/ 2 = 0 + fcTT
Mivel
X 27rdsino! , _ ^
(rt = w - — —— ---- es I C — Á
^ c Te
ezért rendezés után
dsina —kA
adódik a kioltási irányokra.
A maximumirányokat jó közelítéssel ott kaphatjuk, ahol
Sin
azaz
(p 7T
2 ^ 2 + "^
Az elózóvel azonos meggondolás alapján a maximumirá
nyokra a következő összefüggést kapjuk
dsina = (2k + 1) ^
1.12.2. ÁLLÓHULLÁMOK
[U Hosszú gumikötél egyik végét rögzítsük, másik végét pe
dig rezegtessük változó frekvenciával. Megfigyelhetjük, hogy
vannak olyan frekvenciák, amelyeknél a kötél egyes pontjai
njoigalomban vannak {csomópontok), illetve vannak olyan pon
tok, amelyeknek a kitérése maximális (duzzadó helyek). A kö
tél egyes pontjai a haladóhullámokkal ellentétben, helytől füg
gő amplitúdóval rezegnek (1.120. ábra).
1.120. ábra
Yi = A sin ^w(t —
21 —X
( W { t ----------------) + 7T
adódik.
Látható, hogy mind a szomszédos csomópontok, mind a
szomszédos duzzadóhelyek távolsága XI2. Ha egy / hosszúságú,
mindkét végén rögzített húrt rezgetünk, akkor csak olyan hul
lámhosszú állóhullámok alakulhatnak ki, melyeknél a kötél
hossza a félhullámhossz egész számú többszöröse:
= , A= | : / = t
2 k ■ ’ 21
A k = l értékhez tartozó frekvencia az ún. alapfrekvencia. Az
összes többi ennek egész számú többszöröse, amelyeket felhar
monikusoknak nevezünk. Vegyük még észre, hogy két szomszé
dos csomópont között a kötél pontjai azonos fázisban rezegnek,
míg egy csomópont két oldalán a fázis ellentétes, vagyis a fázis-
különbség éppen 71.
144 1. MECHANIKA
1.12.3. A HANG
I 11 Általános értelemben
m ben a rugalmas közegekben
kö5 terjedő lon-
gitudinális hullámokat nevezzük hanghullámoknak.
1.121. ábra
1. MECHANIKA 145
<nninxir[nxiir]>
1.122. ábra
/ = / o -cÍ —
± Ví ,
A F = /3VbAT
ahol Vo a 0 °C-on mért kezdeti térfogat. A T a hőmérséklet vál
tozása a 0 °C-hoz képest. f3 az ún. térfogati hőtágulási együttha
tó, amelynek mértékegysége 1/°C, az anyagi minőségre jellemző
állandó.
2.2. GÁZTÖRVÉNYEK
Különböző gázokkal kísérletezve azt tapasztaljuk, hogy azo
nos körülmények között a hőtágulás mértéke - jó közelítéssel -
nem függ az anyagi minőségtől. Emiatt a gázok hőtágulásán ala
puló hőmérsékleti skála nem függ a gáz anyagától, ezért is ne
vezzük ezt a skálát termodinamikai vagy abszolút hőmérsékleti
skálának.
A tényleges kísérlet a 2.1. ábrán látható összeállításban vé
gezhető el.
2.1. ábra
2.2. ábra
Yl = Yi
Ti T2
l/,
2.3. ábra
~W ~
ü
2.4. ábra
2.2.3. BOYLE-MARIOTTE-TÖRVÉNY
Mindenféle mérés vagy kísérletezés nélkül is világos, hogy
egy adott mennyiségű gáz térfogatát csökkentve nő a nyomása,
ha a hőmérsékletét állandó értéken tartjuk. A pontos függvény
kapcsolat felismeréséhez használhatjuk az előzőekben már
megismert egyszerű eszközt is. Melegítés nélkül, a mozgatható
üvegcső helyzetét lassan változtatva, leolvashatjuk az összetar
tozó nyomás- és térfogatértékeket.
2.3. álta U n o s Gá z t ö r v é n y , id e á l is
GÁZOK ÁLLAPOTEGYENLETE
Amikor egy bizonyos minőségű gázzal dolgozunk, a tömeg, a
térfogat, a nyomás és a hőmérséklet egyértelműen meghatároz
zák a gáz egyensúlyi állapotát. Ezek a fizikai mennyiségek az ál
lapotjelzők vagy állapothatározók. Az állapothatározók közül a
hőtani folyamatok során kiegyenlítődóTc (pl. p, T) az intenzív, az
összeadódó^ (pl. m, V) pedig az extenzív állapotjelzők. Bárme
lyik állapotjelző megváltozása - pl. hűtés esetén - legalább egy,
de inkább több állapotjelző változását vonja maga után.
2.6. ábra
Izobár folyamatok
[d] Izobár folyamat alatt a gáz térfogata és hőmérséklete vál
I tozik, miközben a nyomása állandó marad.
Ti T2
Az energetikai viszonyok vizsgálatánál fontos szerepe lesz a
gáz által végzett munkának, amely A W = FAs. Izobár tágulás
nál, azaz állandó nyomás mellett az állapotjelzőkkel is kifejez
hetjük a végzett munkát:
= F A s = pA A s = pA V
Észrevehetjük, hogy a gáz által végzett munkát megadja -
előjelesen - a p - V grafikon alatti terület. Izobár tágulást szem
léltet a 2.7. ábrán áz AB szakasz.
HŐTAN 157
Izochor folyamatok
[ d ] Izochor állapotváltozás során a gáz térfogata marad állan
Ti T2
co
40
2.8. ábra
Izoterm állapotváltozás
m Az állandó hőmérsékleten végbemenő folyamat az izoterm
állapotváltozás, amelyet a Boyle-Mariotte-törvény ír le (2.9.
ábra);
P lV l = P 2 V l
2 Nm l? 2 N
^“ 3 2F “ 3
A gáznyomásnak ez a kifejezése azért lesz a következőkben
különösen fontos, mert az e = tényező éppen egyetlen mo
lekula átlagos kinetikus energiája, amely kapcsolatot létesít a
makroszkopikus adatok (nyomás, hőmérséklet) és a mikroszko
pikus jellemzők (átlagos kinetikus energia) között.
2.6. A HŐMÉRSÉKLET
MOLEKULÁRIS ÉRTELMEZÉSE,
A GÁZOK BELSŐ ENERGIÁJA
Az ideális gázok nyomására két fontos kifejezést ismerünk.
Az egyik a tapasztalati úton nyert, mérési eredményeket tartal
mazó állapotegyenlet:
N kT
E = Neo^^NkT
m pM
p V = NkT
c=
mo
E = Neo = ^ N k T = ^ n R T
E = Ne^^NkT
Zi
= i? +S =5 S
Látható, hogy az állandó nyomáson vett Cp = | ^ hőkapacitás
értéke nagyobb, mintha állandó térfogaton melegítjük a gázt. A
két, speciális állapotváltozáshoz tartozó hőkapacitás kifejezését
összevetve megkapjuk az ún. Róbert Mayer-egyenleteket;
R Cp 5
Cp-Cv=Yl'^
M lU- ^
Cy
= ö3
/
Tehát pl. kétatomos gázokra a fajhőhányados: k — 7/5.
Szólnunk kell még egy korábban már említett, de nem részle
tezett speciális állapotváltozásról, az adiabatikus folyamatról.
Adiabatikus állapotváltozás alatt eltekinthetünk a hóTcözléstól,
amit vagy jó hőszigeteléssel, vagy a folyamat gyors lefolyásával
érhetünk el.
I m Adiabatikus egy állapotváltozás, ha Q = 0.
p^^nRT
Q = \Wl = J p d V = J n R T ^ d V = n K n n y
2 .9 . HALMAZÁLLAPOT-VÁLTOZÁSOK,
FÁZISÁTALAKULÁS
Hétköznapi tapasztalataink alapján jól ismert tény a homo
gén anyagok halmazállapot-változása, a fagyás, olvadás,, párol
gás, forrás és a lecsapódás, de talán kevésbé ismert a szublimá
ció. Ezek az állapotváltozások az ún. elsőrendű fázisátalaku
lások. Ez azt jelenti, hogy egy - az anyagra jellemző - hőmér
sékleten hirtelen, ugrásszerűen változnak meg az anyag fizikai
tulajdonságai. Ezek az anyagra jellemző hőmérsékletek - olva
dáspont, fagyáspont - nagyban függnek bizonyos külső hatások
tól, elsősorban a nyomástól.
A tapasztalat szerint a halmazállapot-változásokhoz minden
esetben állandó hőmérsékleten történő hőfelvétel - olvadás, pá
rolgás, forrás - vagy hőleadás - fagyás, lecsapódás - szükséges.
A fázisátalakuláshoz szükséges hő mindig az átalakulást szenve
dő anyag tömegével arányos!
Q = Lm
Az anyagra jellemző L állandó, a folyamattól függően olva
dáshő, párolgáshő, illetve forráshő néven ismert, és számértéke
________________________ HŐTAN_________________ 189
2.10.
A HŐFOLYAMATOK IRÁNYA,
ATERMODINAMIKA
MÁSODIK ÉS HARMADIK FŐTÉTELE
A hőfolyamatok, állapotváltozások között számos olyan van,
amely fordított irányban is lejátszódik, különösen, ha mindeh
hez külső segítséget is kap a rendszer. Ahogyan egy adott álla
potban levő víz megfagy, ha hűtjük, a keletkezett jég hővel meg
olvasztható. Gondolhatunk a só oldására vízben, illetve a sós
oldat lepárlására, miközben különválasztjuk a sót és az oldó-
170 ________ HŐTAN
[3
- í r
________________________________ HŐTAN_____________________________ - m
Az adatok behelyettesítésével
US = 1223 J/K
Jegyezzük meg, hogy ez egy megfordítható, reverzibilis folya
mat, amelyben az adott rendszer entrópiája elég jelentősen nö
vekedett. Természetesen a környezetnek, ahonnan a hőt felvet
te, ugyanennyivel csökkent az entrópiája.
A 5 i= I c m i d r = 4200 J
373 373
172 HŐTAN
Í c m id T = 4200 í ^ d T =
273 273
AS - A 5i + A S 2 = 706,4 ^ - 604,5^ =
Vezetők és szigetelők
E Próbáljunk egy kezünkben tartott fémrudat dörzsöléssel
feltölteni, azaz elektromos állapotba hozni! Ez csak akkor sike
rül, ha a fémrudat egy műanyag vagy üvegnyélhez erősítjük, és
így dörzsöljük. Ekkor a fémrúd az egész felületén töltött lesz,
de ezt a töltést azonnal el is veszti, ha valamelyik pontjában
ELEKTROMÁGNESSÉGTAN 175
Coulomb törvénye
Vizsgáljuk meg, hogy a töltött testek közötti erőhatás mitől
és hogyan függ!
L
3.7. ábra
___________ _______ ELEKTROMÁGNESSÉGTAN________________ 179
q
A térerősség mindenütt sugárirányú, előjelét a töltés előjele
határozza meg.
= AirkQ,
A bezárt össztöltés:
Qi = 2Ai R
2A
így a következő egyenlet írható fel:
Ua b = - ö ~
Potenciái
Az elektromos térben egy Q töltésen akkor végzünk munkát,
ha van térerősség irányú elmozdulás. Ha az elmozdulás mindig
merőleges a térerősségre, akkor munkavégzés nincs. így az
ilyen felületen elhelyezkedő pontok közötti feszültség nulla. Ha
a tér homogén, akkor ezek a felületek egymással párhuzamos
síkok, amelyek a térerősségvektorra merőlegesek (3.11. ábra).
Ponttöltés esetén ezek a felületek koncentrikus gömbök, hi
szen az elektromos tér gömbszimmetrikus, a térerősségvektor
sugárirányú (3.12. ábra).
Ezek a felületek úgy is jellemezhetők, hogy egy általunk kivá
lasztott nullaszinthez képest megadjuk azt a munkát, amelyet
184 ELEKTROMÁGNESSÉGTAN
3.13. ábra
186 ELEKTROMÁGNESSÉGTAN
3.14. ábra
így a kapacitás
A
Ankd
A síkkondenzátor kapacitása tehát egyenesen arányos a felü
lettel és fordítottan arányos a lemezek távolságával.
Kondenzátorok kapcsolása
Soros kapcsolás
Kapcsoljunk össze két kondenzátort úgy, hogy fémesen össze
kötjük egy-egy lemezüket (más néven fegyverzetüket)! Az így
kapott közös pont a 3.15. ábrán a B pont. H a+Ö töltést adunk
ELEKTROMÁGNESSÉGTAN 187
3.15. ábra
Párhuzamos kapcsolás
Kapcsoljunk össze most két kondenzátort úgy, hogy fegyver
zeteiket páronként összekötjük. (3.16. ábra) és vigyünk a rend
szerre Q töltést! A helyettesítő kondenzátor C kapacitása a kö
vetkezőképpen határozható meg. A kondenzátorok feszültsége
azonos kell hogy legyen, úgy, hogy a helyettesítő kondenzátor
188 ELEKTROMÁGNESSÉGTAN
C = Cl + C2 .
Ez az összefüggés is általánosítható: a- párhuzamosan kap
csolt kondenzátorok kapacitásai összeadódnak.
A kondenzátor energiája
Gondolatban töltsünk fel egy kondenzátort úgy, hogy az
egyik lemezről fokozatosan elveszünk AQ töltést, és azt visszük
át a már kialakult elektrosztatikus tér ellenében a másik lemez
re. Legyen egy adott pillanatban a lemezek közötti feszültség
U'. Ekkor a AQ töltés átviteléhez szükséges munka:
A W - U'AQ
Ábrázoljuk az U' - Q függvényt! Láthatjuk, hogy az elemi
munka éppen a megjelölt sáv területe (3.17. ábra), így az U fe
szültség eléréséig az összes munka:
W ^-UQ.
2 2 ákán
Fejezzük ki a feszültséget a térerősséggel:
ELEKTROMÁGNESSÉGTAN 189
3.17. ábra
2 í -kU
Egyszerűsítsünk d-vel, és osszuk mindkét oldalt Aá-vel, ami
nem más, mint a kondenzátor térfogata;
W 1
Ad 2 4:irk
Eredményünk úgy értelmezhető, hogy a kondenzátor feltöl
téséhez befektetett munka az elektrosztatikus tér energiájaként
tárolódik. A w = ^ mennyiség az egységnyi térfogatban talál
ható energiát, azaz az elektrosztatikus tér energiasürűségét adja
meg.
A kapott kifejezés általánosan érvényes. Tetszőleges elektro
mos tér energiasűrűsége az E térerősségű helyen:
1
w=-
2 4Tvk
Az ^ = £o azaz a vákuum dielektromos állandója behelyet.
tesítésével w = mértékegysége: J/m •
Kondenzátor szigetelőkkel
[Hl Töltsünk fel egy kondenzátort Q töltéssel, majd tegyünk
lemezei közé egy üveg- vagy plexilapot! Azt tapasztaljuk, hogy
a feszültség csökken. Ha az üveg- vagy plexilapot eltávolítjuk,
akkor a feszültség az eredeti értékre áll vissza, azaz a kondenzá
190 ELEKTROMÁGNESSÉGTAN
AQ
At ’
ahol AQ jelenti a vezető teljes keresztmetszetén A t idő alatt
átáramló töltés mennyiségét.
y = állandó.
Az ellenállás hőmérsékletfüggése
E Csavarszerűen föltekert huzalt kössünk be az áramkörbe!
Válasszuk meg úgy az áramkör adatait, hogy az izzó éppen csak
világítson, majd melegítsük a huzalt izzásig! Az áramerősség a
melegítés közben csökken, végül az izzó már nem is világít. Te
hát a fémes vezetők ellenállása növekszik, ha növeljük a hőmér
sékletet.
/?1 /?2 Rj
3.21. ábra
h
C /?1 I h
R2
R3
3.22. ábra
tehát
J _ _ J_ J_
Re Rl i ?2 ^3
3.1.6. FESZÜLTSÉGFORRÁS,
RÖVIDZÁRÁSI ÁRAM
[Hl Kapcsoljunk a 3.23. ábra szerint változtatható ellenállást
az áramkörbe! Az ideális feszültségmérő belső ellenállása na
gyon nagy. így, ha a műszert ellenállás nélkül, a K kapcsoló nyi
tott helyzetében közvetlenül a telepre kapcsoljuk, akkor na
gyon kicsi áram folyik az áramkörben. Ebben az esetben a telep
ELEKTROMÁGNESSÉGTAN 197
3.24. ábra
W = UABlt = U l B ^ = I^Rt
P =— = U I^fR =^
t R
A z elektromos hálózatokra jellemző adat a munkavégzés
hasznosságára vonatkozó hatásfok:
7/ = — ; ahol
^'Ó
Pr a fogyasztó által felvett teljesítmény:
Pr = I^R =
R ’
Pö a feszültségforrás által leadott összes teljesítmény:
C/2
Pö = I^Re =
Re
5.25. ábra
RrUo
Uk
Rb + R k
A kivehető teljesítmény:
P ul RkUl
Rk {Rb + R kf
Kimutatható, hogy a függvénynek (3.25. ábra) ott van maxi
muma, ahol Rb = Rk. Azt mondhatjuk, hogy akkor vehetünk ki
egy telepből maximális teljesítményt, ha a külső és belső ellen
állás megegyezik, vagyis „illesztve” vannak. Minden más (ki
sebb) teljesítményértékhez két Rk tartozik. Érdekes, hogy bár
mely összetartozó Rk értékpár mértani közepe az Rb ellenállást
adja meg; R\ = RuRb
Alapjelenségek
[Hl Fonálra felfüggesztett mágnesrudat egy másik mágnesrúd
aszerint vojiz vagy taszít, hogy melyik végével közelítünk hoz
zá. Ha ezt a rudat feldaraboljuk, minden darabjának megmarad
a két pólusa, tehát mágneses monopólus nem létezik (3.26. áb
ra).
ELEKTROMÁGNESSÉGTAN 201
Y/ / / / / / Z
D E
E D
3.26. ábra
n'
B = Mjnax
Afnlm.
Eredményünk másképpen is értelmezhető. Kísérleteink ta
nulsága szerint a mágneses tér nem fejt ki erőt a vele párhuza
mos áramjárta vezetőre. Ezek szerint a lapos tekercsben folyó
áramnak csak a lapos tekercs függőleges darabjában folyó ré
szére hat erő, a vízszintes részre nem. Legyen a függőleges rész
hossza l, a vízszintes rész hossza pedig d. Ekkor a forgatónyo
maték:
Mmax = Fá (erőpár)
a méróTceret területe pedig:
Ennek felhasználásával
Idl
az egyszerűsítés és rendezés után
204 ELEKTROMÁGNESSÉGTAN
F = B //
adódik.
Általánosítva ezt a formulát, az erőhatás nagysága csak a B-
re merőleges vezetékdarab hosszának függvénye, iránya pedig
/-re és B-re merőleges, velük jobbrendszert alkot. Ez azt jelenti,
hogy jobb kezünk hüvelykujját I irányába, mutatóujját B irá
nyába tartva a középső ujj irányában hat az erő (3.31. ábra).
F = BIl sin a,
ahol a a vezető és a B indukcióvonalak által bezárt szög.
Kísérletben már láttuk (oszcilloszkóp), hogy a mágneses tér
ben mozgó töltésre erő hat. Vizsgáljuk meg a mozgó töltésre ha
tó erőt az előző eredmény figyelembevételével! Mozogjanak
töltött részecskék a mágneses tér indukciójára merőlegesen v
sebességgel. Legyen egy részecske töltése Q, az általa t idő alatt
megtett út
l — vt
/= o
t
áram folyik. Helyettesítsük ezt be az imént kapott formulába.
Az egyszerűsítések elvégzése után
F = QvB sin a
ELEKTROMÁGNESSÉGTAN 205
Mágneses indukcióvonalak
E Helyezzünk patkómágnesre és mágnesrúdra üveglapot,
majd szóljuk meg vasreszelékkel! A vasreszelék szemcséinek
rendeződéséből következtethetünk a tér szerkezetére (3.32.
ábra).
/ \
/
:e yv\
! I
/
/
3.32. ábra
Ho
2rn
ahol I jelenti a vezetékben folyó áramot, r pedig a vizsgált pont
vezetőtől mért távolsága.
E = vB.
vagyis a rúdban homogén indukált elektromos mező jön létre,
tehát a feszültség az l hosszúságú rúd végei között
U = vBl
Amennyiben v és 5 nem merőleges egymásra, hanem a szö
get zárnak be, akkor a sebességnek csak a B-re merőleges kom
ponensét kell figyelembe venni, tehát a feszültség ekkor az l
hosszúságú rúd végei között
U — vBl sin a
Lenz-törvény
A 3.35. ábrán látható összeállításban a B mágneses indukció
a lap síkjára merőlegesen befelé mutat, az l hosszúságú fémru-
dat jobbra v állandó sebességgel húzzuk. Mekkora erő szüksé
ges ehhez?
X X X
X X X X X
3.35. ábra
F = BIl^ ^
R
E Az indukált feszültség által létrehozott áram iránya olyan,
hogy hatásával gátolja az őt létrehozó mozgást. Ez Lenz tör
vénye.
1 X X X X X
X X X X X
3.36. ábra
Uo sin(a;í) = ^
I — C ujUocos{üüt)
Láthatjuk, hogy a szinuszos feszültséghez koszinuszos áram
tartozik, tehát az áramerősség 90 fokkal „siet” a feszültséghez
képest.
Az áram maximális értéke:
lo = CUoui
A kondenzátor váltakozó áramú ellenállását a feszültség és
az áram maximális értékének a hányadosaként definiáljuk, és
Xc-vel jelöljük.
Nyugalmi indukció
E Közös vasmagra teg 3óink két tekercset, majd az egyik te
kercsre kapcsoljunk telepet, a másikra pedig árammérő műszert
(3.37. ábra)!
3.37. ábra
3.38. ábra
Kölcsönös és önindukció
E Vasmagos tekercsre kapcsoljunk váltakozó feszültséget
(3.39. ábra), és vigyünk a közelébe egy másik tekercset, amely
re feszültségmérő műszert kapcsoltunk! A műszer által muta-
214 ELEKTROMÁGNESSÉGTAN
AM AAA^
~ 3.39. ábra
Önindukció
B Kb. 600 w 1200 menetes tekercsre kössünk ködfénylámpát
és egy laposelemet (3.40. ábra)! Ha a laposelemet ki-be kap
csolgatjuk, akkor a ködfénylámpa felvillan.
3.41. ábra
A W W W V v \A /V
P = UI = L . % I
2/xo
alakot ölti.
Vegyük észre, hogy Al a tekercs térfogata. A kifejezést a tér
fogattal elosztva az egységnyi térfogatra eső energiát, azaz a
mágneses energiasűrűséget kapjuk:
<JÜ— ■
2fio
Eredményünk általánosan is igaz: a mágneses tér energiasű
rűsége egy adott pontban arányos a mágneses indukció négyze
tével.
Uo sin(a;í) = ^
lo
kifejezéssel definiáljuk, akkor
220________________ELEKTROMÁGNESSÉGTAN___________________
Y =—
X/, ^0 = L(jü
r
h
ami igazolja előzetes megfigyeléseinket, tehát a tekercs váltako
zó áramú ellenállása egyenesen arányos az önindukciós együtt
hatóval és a frekvenciával.
Az RLC-kör
Készítsük el a 3.44. ábra szerinti kapcsolást! Kapcsoljunk az
áramkörre 30 V váltakozó feszültséget, majd méijük meg az
áramkör egyes tagjainak feszültségét! Azt tapasztaljuk, hogy az
egyes elemeken mért effektív feszültségek összege nagyobb,
mint a körre kapcsolt feszültség effektív értéke. Ez annak a kö
vetkezménye, hogy az effektív feszültségek nem adnak számot
az egyes kapcsolási elemeken eső pillanatnjd feszültségek egy
máshoz képesti fázisáról. A huroktörvény alkalmazásához
azonban a pillanatnyi feszültségek fázisát is figyelembe kell
vennünk. Hogyan összegezhetjíik a pillanatnjd feszültségeket?
A rezgésekkel foglalkozó fejezetben már láttuk, hogy párhuza
mos, azonos frekvenciájú rezgések amplitúdói úgy összegezhe
tők, mintha vektorok lennének. Itt is pontosban erről van szó.
R L C
I----- V W W V \W A ^— 1|-
3.44. ábra
U^ = Ul + { U L - U c f
A kifejezés négyzetgyökét az áramerősség effektív értékével
osztva
kifejezéshez jutunk.
A vektorábráról leolvashatjuk az áramkör árama és feszültsé
ge közötti fáziskülönbség szögének tangensét is:
Xl - X c
tga =
R
3.2.4. A FESZÜLTSÉGREZONANCIA
Állítsuk össze a 3.46. ábra szerinti kapcsolást! Méijük meg
külön-külön a tekercs és a kondezátor feszültségét és e két fe
szültség összegét is! Változtassuk a tekercs induktivitását a zá
róvas tologatásával! Vannak olyan helyzetek, amikor a tekercs.
222 ELEKTROMÁGNESSÉGTAN
Z = \ R^+{ L(v- -V
CuJ
az induktivitás változtatásával elérhetjük, hogy a tekercs
induktív ellenállása megegyezzen a kondenzátor kapacitív el
lenállásával:
Őiu>
következik, átrendezve és felhasználva, hogy u = 27t/, kapjuk
az ún. Thomson-képletet:
/ -
2-k^ÍLC
Feszültségrezonancia esetén a kör ellenállása tiszta ohmos és
minimális.
3.2.5. AZ ÁRAMREZONANCIA
E Kapcsoljunk párhuzamos tekercset és kondenzátort (3.47.
ábra)!
P 0 -^ W W W V ^
o — Ih
3.47. ábra
' o----------p.
3.48. ábra
;= o I
\w v \o i A W AW W p-
-e---- 1
xo V=0
3.49. ábra
226________________ELEKTROMÁGNESSÉGTAN___________________
AQ = AUC - AU- ^
4t7rkd
Vegyük észre, hogy
azaz
A E A _ A'ií>
A-nk ~ A-nk
vagyis a töltés megváltozása a 'í' elektromos fluxus megváltozá
sával arányos, tehát az / áram:
228 ELEKTROMÁGNESSÉGTAN
AQ 1
1=
At áirk A t
Azt mondhatjuk tehát, hogy a kondenzátor lemezei közötti
térrészben az elektromos erővonalakat körülvevő mágneses
mezőt az elektromos fluxus változása hozza létre, azaz a válto
zó elektromos térnek pontosan ugyanolyan hatása van mágne
ses szempontból, mint a vezetési áramnak. Ebből az követke
zik, hogy a vezetési áramhoz hasonlóan a változó elektromos
teret is az úgynevezett jobbcsavarral veszi körül a mágneses tér.
Ez azt jelenti, hogy ha jobb kezünk hüvelykujját az E elektro
mos térerősségvektor változásának irányába tartjuk, akkor a
begörbített ujjaink irányában „csavarodik” a mágneses tér.
3.51. ábra
___________________ ELEKTROMÁGNESSÉGTAN________________ ^
Hullámhossz Frekvencia
1. hosszúhullámok A >1000 m / <300 kHz
2. középhullámok 200 m - 1000 m 300 k H z- 1,5 MHz
3. átmeneti hullámok 100 m - 200 m 1,5 M H z- 3 MHz
4. rövidhullámok 10 m - 100 m 3 M H z- 30 MHz
5. ultrarövid hullámok l m - 10 m 30 M Hz-300 MHz
6 . mikrohullámok <0,3 m >100 MHz
3.53. ábra
I bezárt szöge.
Visszaverődés gömbfelületről
A tükör görbületi középpontjának jele G, a tükör középpont
jának jele A. Az A G egyenes a tükör optikai tengelye. A tükör
nyílásszöge a G pontot a tükör széleivel összekötő sugarak szö
ge. A továbbiakban csak a kis nyílásszögű tükrökkel foglalko
zunk.
1 ] Optikai pad forgatható korongjára erősítsünk homorú,
majd domború tükröt, és bocsássunk rá párhuzamos sugarakat
(3.56. ábra)!
Az első esetben a tükör összegyűjti a nyalábot, míg a máso
dik esetben úgy szórja szét, hogy a sugarak meghosszabbításai
látszanak egy pontból kiindulni.
1 ] Az a pont, ahova a homorú tükör a ráeső párhuzamos nya
lábot összegyűjti, ül. ahonnan a domború tükör által szétszórt
nyaláb kiindulni látszik, a fókuszpont, jele: F.
[f] Határozzuk meg a homorú tükör fókuszpontjának a tükör
középpontjáról mért távolságát (3.57. ábra)!
Az ábra szerint párhuzamost húztunk az optikai tengellyel.
Ennek a tükörrel való metszéspontja M. Összekötjük a G és M
pontokat, ez a beesési merőleges. A visszaverődés törvényét fel
használva megrajzolhatjuk a visszavert sugarat. Ennek a sugár-
234 ELEKTROMÁGNESSÉGTAN
3.57. ábra
FG , ezért
■
’ 2
Látható, hogy ha nagy a tükör nyílásszöge, akkor a tengelytől
távolabb beeső sugarak jóval közelebb metszik az optikai ten
gelyt, mint a közeliek.
AB = ^ tehát
cosp
.Y -.
cos/3
A z ismert trigónometriai összefüggést használva:
^ d{smacos/3 —cosasin/?)
cosP
Egyszerűsítés és rendezés után
cosa
X - dsina 1 -
\/n 2 —si
sm^a.
+
R2.
A formula szerint a fókusztávolság előjele nemcsak attól
függ, hogy a lencse domború vagy homorú, hanem a környezet
re vonatkozó törésmutatótól is. így például, ha óraüvegből ösz-
szeragasztunk egy domború lencsét, és vízbe tesszük (levegő-
lencse), akkor a ráeső párhuzamos nyalábot szétszórja, míg az
ugyanígy készült homorú lencse a ráeső párhuzamos nyalábot
összetartóvá teszi.
ELEKTROMÁGNESSÉGTAN 239
Optikai leképezés
Általában optikai leképezésről beszélünk, ha egy pontból in
duló sugárnyalábot egy másik pontra illeszkedő sugárnyalábba
viszíink. Tökéletesen mindössze a forgási ellipszoidnál, illetve
paraboloidnál valósul meg az, hogy egy pontra illeszkedő vala-
mennjd sugár képe visszaverődés után szintén egy pontra illesz
kedik. Ellipszoid esetén az egyik fókuszon átmenő valamennyi
sugár visszaverődés után áthalad a másik fókuszon, míg parabo
loidnál az ún. végtelen távoli pontból érkező párhuzamos nya
láb megy át visszaverődés után a fókuszponton (3.63. ábra).
Sík tükör
E Optikai padra helyezzünk a padra merőlegesen tiszta
üveglapot, majd elé és mögé azonos távolságra egy-egy gyer
tyát! Gyújtsuk meg az egyik gyertyát, majd az égő gyertya felől
nézzünk rá az üveglapra! A másik gyertyát is égni látjuk (3.64.
ábra). Ez annyit jelent, hogy a gyertya látszólagos képe tényleg
a túloldalon keletkezik, a tárggyal azonos távolságra.
k=\t\
3.64. ábra
Homorú tükör
E Optikai padra helyezzünk homorú tükröt, egy égő gyer
tyát és egy ernyőt (3.65. ábra)! A gyertya tologatásával keres
sük meg a gyertya lángjának éles képét az ernyőn! Végezzük el
a szerkesztést is!
3.65. ábra
3.67. ábra
t t- f
Ha
f = t,
akkor nem keletkezik kép, a fókuszból induló sugarak a tükör
ről visszaverődve párhuzamosan haladnak (3.68.b ábra).
ELEKTROMÁGNESSÉGTAN 243
Ha
3.69. ábra
= f
t t- f
Vizsgáljuk meg, hogyan függ a nagyítás a tárgy távolságtól!
Negatív a nagyítás értéke, ha
0<í < /
Ekkor a keletkező kép virtuális, egyenes állású, nagyított
(3.70.a ábra).
Ha
/ .= t,
f<\
a) b)
ELEKTROMÁGNESSÉGTAN 245
k - 3 0 cm
246________________ ELEKTROMÁGNESSÉGTAN___________________
3.4.2. HULLÁMOPTIKA
A mechanikai hullámoknál már megismerkedtünk a visszave
rődés, a törés, az elhajlás, az interferencia és a polarizáció jelen
ségével, valamint az ezeket magyarázó Huygens-Fresnel el
mélettel. A fény hullámtermészetét úgy tudjuk igazolni, ha
kísérleti úton előállítjuk ezeket a jelenségeket. A visszaverődés,
törés és polarizáció jelensége viszonylag egyszerűen bemutat
ható.
sma
H21
sin;0
A polarizáció
(Hl Bocsássunk keskeny fénynyalábot egy üveglapokból álló
lemezsoron keresztül! Az átmérő fény egy tengelyezett fekete
tükörre esik (3.75. ábra).
A tükröt a tengely körül forgatva, a visszavert fény két hely
zetében is eltűnik. A lemezsor polarizálta a fényt, a tükörrel
___________________ ELEKTRQMÁGNESSÉGTAN________________ ^
Ernyő
3.76. ábra
Ernyő
Maximum
íí=kh
a
3.78. ábra
4.1. ATOMFIZIKA
4.1.1. AZ ATOMOS FELÉPÍTÉSRE UTALÓ
MEGFIGYELÉSEK
Az atomelmélet kezdeti csírái már az ókori görög gondolko
dók műveiben megtalálhatók. Először négy őselemet (tűz, víz,
föld és levegő) képzeltek el, majd Démokritosz több egyforma
atomról (görögül oszthatatlan) beszélt. Kétezer éven át azon
ban - kísérleti tapasztalat híján - az atomelmélet az anyag szer
kezetének pusztán egy elképzelhető leírásmódja maradt.
Komolyabb eszközzé és így a vizsgálat tárgyává csak a
XVIII. századtól vált az atomelmélet. Folyamatosan kialakult
és hosszú idő után teljes lett a kinetikus elmélet, amelyet a hő
tan tárgyalásánál mi is használtunk. A kinetikus elmélet már
használja az atomos felépítést, de magukról az atomokról nem
mond bővebbet.
Igazán hatásosan először a kémia segítette az atomelmélet ki
alakulását, a XVIII. század végén és a XIX. században tett fel
fedezéseivel.
Lavoisier (1743-1794) már tisztázta az elemek fogalmát, s
ezek súlyarányát a vegyületekben, majd Proust (1754-1826)
felállította az állandó súlyviszonyok törvényét (1801).
[t]A kémiai elemek nem egyesíthetek vegyületekké bármi
lyen arányban, hanem csak egy, a vegyületre jellemző súly
arány szerint.
Röviddel utána Dalton (1766-1844) megfogalmazta a több
szörös súlyviszonyok törvényét (1803).
[t] Ha két elem többféle arányban is képes egymással vegjóil-
ni, akkor az egjdk elem azon mennyiségei, amelyek a másik
elem egy adott mennyiségével vegyülnek, úgy viszonylanak
egymáshoz, mint a kis egész számok.
_____________________ ATOM- ÉS MAGFIZIKA__________________ 2M
Az elektrolízis
Az atomok oszthatatlanságának elve a kezdeti kémiai tapasz
talatok alapján fogalmazódott meg, de érdekes módon éppen a
kémia adta az első érvet ahhoz a meglátáshoz, hogy az atom va
lamilyen összetett dolog, továbbá az atomok kapcsolódása és az
elektromosság között szoros összefüggés van.
4.1. ábra
_____________________ ATOM- ÉS MAGFIZIKA__________________ ^
A Millikan-kísérlet
E Millikan (1868-1953) angol fizikus vízszintesen elhelyezett
kondenzátorlemezek (4.2. ábra) közé olajcseppeket porlasztott,
majd ezeket mikroszkópon keresztül figyelte
meg. Egy olajcseppet kiválasztva addig változ
tatta az elektromos mezőt, míg a porlasztás so
rán töltést kapott olajcsepp lebegni kezdett.
Az egyensúlyt a gravitációs erő és az elektro
sztatikus erő egyenlősége okozta. Az olajcsepp
mérete optikai úton meghatározható, így a kö
vetkező egyenlőség írható fel: 4.2. ábra
mg = Vgg= QE = Q ^
a
ahol m az olajcsepp tömege, V a térfogata, g a sűrűsége, Q a töl
tése, E a kondenzátor lemezei közötti térerősség, U a feszült
ség, d a távolság. Az U feszültség és a lemezek d távolsága mér
hetőek, így megkaphatjuk az olajcsepp töltését.
Millikan azt tapasztalta, hogy minden esetben az eleminek
nevezhető töltés egész számú többszörösét kapta, vagyis az ele
mi töltés a legkisebb töltésegység:
g = n - l , 6 - 10 -i^C
A hidegemisszió
[Hl Vigyünk fémtárgyra töltést, amely - amint az elektrosztati
kából tudjuk - az azonos töltések taszítása következtében a fém
felületén helyezkedik el. Nagyon nagy
töltés esetében akkora lehet a taszítás,
hogy a töltés egy részét kinyomja a felü
letből, különösen a csúcsok közelében.
A környező gázmolekulák zavaró hatá
sát kiküszöbölhetjük, ha a fémtárgyat
légritkított térbe helyezzük (4.3. ábra).
A jelenség neve hidegemisszió és arra
utal, hogy a töltés valamilyen töltéshor
dozóhoz tartozik. 4.3. ábra
ATOM-ÉS MAGFIZIKA 257
A Richardson-hatás
Richardson (1879-1959) angol fizikus figyelte meg azt a jelen
séget, hogy a fémekből minden külső hatás nélkül is kilépnek a
negatív töltések.
Az izzóelektromos hatás
Magas hőmérsékleten erősen megnő a Richardson-hatás, az
izzó fémből már tömegesen távozik a negatív töltés. Ez az iz
zóelektromos jelenség vagy termikus emisszió.
Ez utóbbi két jelenség az alapja a katódsugárcső, így például
a tv-képcső mííködésének. Ezekben a katódot általában külön
áramkör ffíti és hevíti izzásig.
258 ATOM- ÉS MAGFIZIKA
A katódsugárcső
E Helyezzünk erősen légritkított térbe két elektródát, s kap
csoljunk rájuk áramforrást! Nagyon kis gáznyomás esetén a ka-
tód egy láthatatlan sugárzást bocsát ki, amely abból vehető ész
re, hogy a katóddal szemben, ahol a sugárzás az üvegburát éri,
fényjelenség jön létre, amennyiben az üveg belső felületét fluo
reszcens anyaggal vonták be. Ez a sugárzás a katódsugárzás
(4.5. ábra).
\\\
4.5 ábra
innen v = ^ R B -
m
ATOM-ÉS MAGFIZIKA 259
2
így a fajlagos töltésre adódik:
q 2U
m ~
A z elemi töltés ismeretében az elektron tömege:
m — 9,1 ■ kg
A hőmérsékleti sugárzás
Tapasztalati tény, hogy a testek minden hőmérsékleten hőt
sugároznak ki elektromágneses hullámok formájában. Ez a hő-
mérsékleti sugárzás. Az elektromágneses sugárzás intenzitása
természetesen nő a hőmérséklet növekedésével, emellett a su
gárzás hullámhossz-eloszlása is változik a hőmérséklettel.
4.7. ábra
A kristályok fajhője
Dulong és Petit mérései legtöbb kristály molhöjét - ele
gendően magas hőmérséklet felett - 25 J/K értékűnek mutat
ták. A kristályok többségére széles hőmérséklet tartományban
jó közelítés a Dulong-Petit-szabály. Alacsony hőmérsékleten
azonban a molhő értéke erősen csökken, és van olyan kristály
(pl. a gyémánt), melynek molhője már szobahőmérsékleten is
erősen eltér a 25 J/K értéktől.
A magyarázat sokáig váratott magára. Végül Einstein oldotta
meg a kérdést 1906-ban, ismerve és felhasználva Planck ötletét.
h f = W + lm v ^ = W + qU
Zi
ahol
= qU
A Compton-effektus
Compton (1892-1962) amerikai fizikus végezte el azt a
kísérletsorozatot, amelyben nagy energiájú elektromágneses fo
tonok szóródását figyelte meg lényegében szabad elektrono
kon. Ennek során az elektromágneses hullám kvantuma, a fo
ton úgy viselkedett, mint egy részecske, azaz a megszokott
energia- és impulzusmegmaradási tételek igaznak bizonyulnak
(relativisztikus korrekcióval), ha a foton impulzusát a követke-
zólcéppen határozzuk meg.
c A
ahol c az elektromágneses hullám sebessége, A pedig a hullám
hossza. A foton tömege így a következő:
hf
&
_____________________ ATOM- ÉS MAGFIZIKA__________________ ^
A --- ^
I mv
Feltevése helyesnek bizonyult, az elektron hullámhossza az
óta Broglie-hullámhossz néven ismert.
A kísérleti bizonyíték 1927-ben született meg. Davisson
(1881-1958) és Germer (1896-1971) amerikai fizikusok elekt
ronnyaláb kristályon való áthaladásakor interferenciát figyeltek
meg, ami egyértelműen hullámjelenség. Azóta más részecskék
kel (például protonokkal, neutronokkal) is végeztek ilyen diff
rakciós kísérleteket, s a hullámtulajdonság minden esetben ki
mutatható volt.
Broglie feltételezése tehát minden részecskére általánosítha
tó. Gyakorlati alkalmazását látjuk például az elektronmikrosz
kóp működése során.
4.1.7. ATOMMODELLEK
A Thomson-modell
A XX. század elejére világossá vált, hogy az atomban találha
tó elektronok ugyanazok, mint a katódsugárzás részecskéi.
Magyarázatra várt azonban, hogy mi tartja össze az atomot, mi
lyen szerkezetű, és hogyan magyarázható a kívülről tapasztalt
semlegesség.
/. /. Thomson talált először érveket amellett, hogy az atom
ban található elektronok száma nem túl nagy, az atom tömegé
nek nagy részét a pozitív töltésű rész adja. Elképzelése szerint
az atom egész térfogatát kitölti a folytonosan elosztott pozitív
rész, s ebben vannak beágyazva az igen kis méretű elektronok.
Ezek vagy nyugalomban vannak az atom középpontjában, vagy
meghatározott sugarú pályákon körben keringenek. A modell -
bár nem sokáig volt elfogadható -, igen pozitív szerepet játszott
a kutatásokban, mivel teljes egészében figyelembe vette a klasz-
szikus elektrodinamika törvényeit (pl. hogy a gyorsuló töltés su
gároz), és itt vetődött fel először az elektronburok héj szerke
zete.
A modell azért nem maradt sokáig érvényben, mert hamar
kiderült, hogy az atomban viszonylag sok hely van, és így nem
lehet folytonos kitöltésű.
A Rutherford-modell
Rutherford (1871-1937) munkatársaival kísérleteket végzett
az atom szerkezetének vizsgálatára. Nagy energiájú hélium
atommagok vékony férnfólián való áthaladásának vizsgálata so
rán a tapasztalat szerint a pozitív töltésű héUumatommagok
nagy számban áthaladtak a vékony anyagrétegen. Ez mutatja,
hogy az atom igen „szellős” szerkezetű, tömegének nagy része
igen kis helyre koncentrálódik. Másrészt néhány részecske je
lentősen, nagy szögben elkanyarodott, szóródott, ami csak nagy
pozitív töltésű centrumokkal való ütközéssel magyarázható. Ez
volt a híres szórási kísérlet.
A konkrét kísérleti eredmények értelmezésével született
268__________________ ATOM- ÉS MAGFIZIKA_____________________
A Bohr-modell
Niels Bohr (1885-1962) a következőképpen oldotta meg az
előző problémát. Alapkövetelményeket fogalmazott meg in
doklás nélkül az atomban kötött elektronnal szemben. Ezek a
Bohr-féle kvantumfeltételek.
Az atom elektronjai csak meghatározott pályákon keringhet
nek a mag körül. Az ilyen pályán keringő elektron - a klasszi
kus fizika törvényeivel ellentétben - nem sugároz. Az atom
csak akkor sugároz, ha az elektron az egyik pályáról a másikra
ugrik. Ilyenkor a két pálya közötti energiakülönbséget az elekt
ron egyetlen foton formájában kisugározza, amelynek így az
energiája:
h f —En2 -Eni
Energiaelnyelésnél, gerjesztésnél fordított folyamat játszódik
le. A modellt később Sommerfeld (1868-1951) fejlesztette to
vább, kiegészítve a körpályákat ellipszispályákkal.
Az elmélet legfontosabb érdeme, hogy magyarázatot adott a
diszkrét energiaszint létezésére, és a legegyszerűbb esetekben a
színképelemzés tapasztalatait is értelmezni tudta. Szemléletes
képet festett az elektronpályák alakjáról, az atomfizikával kap
csolatos plakátok többsége ma is ezekhez a modellekhez kap
csolódik.
A valószínűségi modell
1927-ben kísérleti igazolást kapott de Broglie elektronra vo
natkozó hullámhipotézise, amely nagy lökést adott a korábban
említett matematikai vizsgálatoknak. Elfogadottá vált a hul
lám-részecske kettó'sség, és a határozatlanság irreláció miatt a
konkrét elektronpálya tarthatatlansága.
Ma azt mondjuk, hogy az atomon belül az elektron lehetsé
ges tartózkodási helyét és az ott-tartózkodás valószínűségét ad
hatjuk meg. A legvalószínűbb helyek például a hidrogénatom
esetében megegyeznek a Bohr-féle pályáknak megfelelő gömb
héjakkal. A kvantumszámokat továbbra is használjuk, azonban
nem annyira a pálya alakja, sokkal inkább az elektron energia
szintjeivel kapcsolatban, ami persz^ szorosan összefügg az elő
fordulási tértartomány mintázatával.
Ha szemléltetni akarjuk az atomon belüh elektront, akkor in
kább az állóhullámokhoz hasonlítjuk. így talán látható, mit is
jelent az, hogy az elektron a lehetséges helyeket egyszerre kitöl
ti. Ha azonban detektálni, befogni akarjuk az elektront, az ré
szecskeként, egy pontban jelenik meg.
A fémes kötés
Fémek esetén a legkülső elektronok nem rendelhetők külön
álló atompárokhoz, hanem a fémrácshoz, mint egészhez tartoz
nak. A fémek rácsszerűeh összekötött atomtörzsekből állnak,
amelyek között a leszakadt vegyértékelektronok elektrongáz
ként szabadon mozognak. A pozitív töltésű atomtörzsek és a
negatív töltésű elektronok közti vonzóerő tartja össze a rácsot.
A Pauli-elv a fémek részben szabad elektronjaira is érvényes.
Mivel a sok elektron egyszerre az egész rácshoz tartozik, ezért
az energiaszintek sokszorosan felhasadnak. Ez azt jelenti, hogy
energiasávok alakulnak ki, amelyeken belül nagyon sok, egy
máshoz igen közeli energiaszint valósul meg. Ezeket a sávokat
töltik be az elektronok.
272__________________ ATOM- ÉS MAGFIZIKA_____________________
4.2. MAGFIZIKA
4.2.1. AZ ATOMMAG LÉTEZÉSE
[Hl A Rutherford-féle szórási kísérlet lényeges elemeit az
atommodellek tárgyalása kapcsán ismertettük. Most emeljük ki
az atommagra vonatkozó fontos következtetést. A bombázó ré
szecskék nagy számban keresztülhaladtak az anyagon, amiből
az következik, hogy az atom nem tömör felépítésű. Kiderült,
hogy az atom igen kisméretű, pozitív töltésű magból és az elekt
ronok alkotta burokból áll. A mag méretére öt nagyságrenddel
kisebb értéket kaptak a mérések során, mint maga az atom mé
rete. így érthetővé válik, hogy a mag pontszerű, pozitív töltés
nek felel meg, tehát a kémiai folyamatokban az atommag nem
is játszik szerepet.
A proton felfedezése
Már Rutherford feltételezte a kísérleti tapasztalatok alapján,
hogy léteznie kell egy olyan részecskének, amelynek az elekt
ron töltésével egyező abszolút értékű, pozitív töltése van.
Tömegét az atommagok osztályozásával lehetett megbecsülni,
ha az elemek atomjainak tömegét a hidrogénatom tömegével
összehasonlították. A becstilt érték az elektron tömegénél kb.
1840-szer nagyobbnak adódott.
[1 Az elem rendszáma (Z) megadja a semleges atom külső
burkában lévő elektronok számát, ill. a mag ezzel egyenlő
pozitív töltéseinek számát.
[U Az elem relatív tömegszáma (A) azt fejezi ki, hányszor na
gyobb tömegű az illető elem egy atomja a hidrogénatom tö
megénél, ill. mai megfogalmazás szerint a szénatom tömegé
nek 12-ed részénél.
A feltételezett részecske gondolata annjdra természetes volt,
s egyéb paramétereit is olyan pontosan meg lehetett határozni,
hogy létezésében senki sem kételkedett, s a kutatások, számítá
sok eszköze lett. A proton elnevezést is Rutherford adta. A
kísérleti bizonyítással azonban 1925-ig várni kellett, így a pro
ton ékes példája a tudományos előfelfedezések fontosságának.
B A kísérleti kimutatás P. Brackett (1897-1974) nevéhez fű
ződik, aki atommagok ütközéseit vizsgálta. Sikerült rögzítenie
azt az eseményt, amikor a nitrogénmag elnyelte az ütköző ré
szecskét, s protonkibocsátás mellett oxigénmaggá alakul át.
Ezzel vált bizonjatottá a proton létezése.
A neutron felfedezése
Rutherford a kísérleti tapasztalatok alapján először úgy kép
zelte (1910), hogy a Z rendszámú magban A darab proton és
A -Z darab elektron található, így válik kívülről semlegessé az
274__________________ ATOM-ÉS MAGFIZIKA________ _____________
A nukleonok
E A proton és a neutron, azaz a mag alkotói, közös neve a
I nukleonok.
m „ = 1 ,6 7 4 95 3 -1 0 -2 ^ A;5
me = 9,1 0 9 53 - 10"^^
Erős kölcsönhatás
Az atommagot összetartó erőhatás természetének teljes meg
értése az elméleti fizikusok számára a mai napig sem lezárt
problémakört képez. A gravitáció nem elég erős. Az elektro
mos vonzás nem jöhet szóba, hiszen a neutron semleges részecs
ke, míg az egymáshoz rendkívül közel elhelyezkedő protonok
óriási erővel taszítják egymást. Egy új típusú kölcsönhatás jele
nik meg tehát a nukleonok között, amelynek általános jellem
zői a következőkben foglalhatók össze:
- a kölcsönhatás elektromos töltéstől független,
- bármely két nukleon között vonzás jellegű,
- erősebb, mint az elektromos, hiszen legyőzi a protonok
taszítását (innen származik az elnevezés),
- igen kis hatótávolságú, csak a közvetlenül szomszédos né
hány nukleon között hat.
Az atommag sűrűsége
Hofstadter (1915-) szórási kísérleteket végzett az atommag
méretének pontosabb vizsgálata céljából. A mérések megerő
sítették Rutherford eredményeit, miszerint az atommag mére
tének nagyságrendje
V = ^P?T^ = ^rl'K-A
4.3.1. A TÖMEGDEFEKTUS
[U Ha a magot alkotó nukleonok saját tömegét összeadjuk,
akkor nagyobb értéket kapunk, mint a mag tömege. Ez a je
lenség a tömegdefektus (tömeghiány). Képlettel:
Z ■mp + {A —Z) ■run > M
4.3.2. AHÉJMODELL(1934)
Az egyik lehetséges magmodell a következő megállapításon
alapszik. A nukleonok csak a közvetlen szomszédjukhoz kap
csolódnak erős kölcsönhatással így más jellemző potenciálgör
bét képzelhetünk el a leírásukhoz, mint az elektron esetében.
Az összes nukleontól származó közepes potenciáltér alakul ki,
amelyben minden egyes nukleon a többitől független, önálló
mozgást végez. A nukleonok állapotaihoz ugyanakkor hasonló
módon rendelhetünk kvatumszámokat, mint az elektron eseté
ben. Itt is érvényes a Pauli-elv, azzal a különbséggel, hogy itt
mindig az azonos spinű helyzetet veszik fel először (Anti-
Hund-szabály). Ezenkívül külön érvényes a Pauli-elv a proto
nokra és a neutronokra. Ezekkel a megállapításokkal dolgozik
a modell (4.10. ábra).
P otenciál-gödör
G n erg ia szin tje i
4.10. ábra
4.3.3. ACSEPPMODELL(1936)
Ehhez a modellhez az a gondolat vezetett, hogy az atommag
sűrűsége minden atommagra közelítőleg egyforma. Ez a tulaj
donság a folyadékcseppre jellemző, innen az elnevezés.
A modell segítségével a tömegdefektus a következő empiri
kus képlettel bontható fel tagokra:
M = Z ' Ui p ^ { A - Z ) - m n -
4.11. ábra
282__________________ ATOM-ÉS MAGFIZIKA_____________________
4.4. A RADIOAKTIVITÁS
4.4.1. A RADIOAKTÍV SUGÁRZÁS
A radioaktivitás jelensége már nagyon korán, az atommaggal
kapcsolatos vizsgálatokat évekkel megelőzve, ismertté vált.
Becquerel (1852-1908) francia fizikus uránsókkal végzett más
jellegű kísérletei során figyelt fel arra, hogy az uránsó kristályá
nak közelében hagyott fényképlemezen előhívás után a kristály
nyoma láthatóvá vált. A felfedezést tudatos vizsgálatok követ
ték. Ő, majd később a Pierre és Marié Curie, ill. Rutherford
_____________________ ATOM-ÉS MAGFIZIKA__________________ ^
n{t) — n(0) • 2~ ?
A radioktív bomlás során létrejövő izotópok gyakran szintén
radioaktívak, azaz tovább bomlanak. így jöhetnek létre hosszú
bomlási sorok. Mivel a tömegszám csak 4-gyel képes változni
(a-átalakulás), ezért egy bomlási sor minden tanának tömeg
számát 4-gyel osztva azonos maradékot kapunk. így tehát 4 csa
lád különböztethető meg (4.12. ábra).
5.3.2. A PROTON
Nem kevésbé érdekes a mikrovilág harmadik „nagy öregje”,
a proton előéletének és későbbi kísérleti felfedezésének törté
nete sem (lásd a Magfizika részt). Rutherford feltételezte elő
ször - a híres szórási kísérletek eredményeit értékelve - egy
olyan részecske létezését, amely az elektron töltésével azonos
abszolút értékű pozitív töltéssel rendelkezik, de tömege az
elektron tömegénél kb. 1840-szer nagyobb. Feltételezése logi
kusan következett az atommagok osztályozásából. Ily módon
az egységnyi pozitív töltésű hidrogén-atommag lett az elemi
építőkő, amelyből a többi atommag összerakható.
Az új részecske közvetlen kísérleti észlelésére csak néhány
év múlva, 1925-ben került sor.
_______________________ RÉSZECSKEFIZIKA____________________^
5.3.3. A NEUTRON
Rutherford 1920-ban már feltételezett egy elektromosan sem
leges nukleáris részecskét, amelynek a neutron nevet is ő adta,
(lásd a Magfizika fejezetrészt). Tényleges kísérleti bizonyítékra
azonban 1932-ig kellett várni. Ekkor írta le /. Chadwick (1891-
1974) a berillium alfa-részecskékkel való bombázása során
keletkező furcsa, rendkívül nagy áthatoló-képességű sugárzás
természetét. Bebizonyította, ha a berillium atommagja befog
egy alfa-részecskét, akkor szén-atommag és egy semleges ré
szecske keletkezik, amelyik valamelyik ütköző atommag része
volt. A semleges részecskéről kiderült, hogy tömege majdnem
megegyezik a proton tömegével, s így a már régen keresett
neutronnal azonos.
A foton és az elektron stabil részecske. A proton is az, mivel
felezési ideje a világegyetem jelenlegi korát messze meghaladja.
Bár a neutron, amikor az atommagban van, örökéletűnek lát
szik, a szabad neutron nem stabil. Körülbelül 12 perces felezési
idővel protonra, elektronra és neutrínóra bomlik, ami azonban
ciz előző fejezet szerint nem jelenti azt, hogy ezekből áll.
A neutron önálló részecske.
5.3.5. ANTIRÉSZECSKÉK
1932-ben C. D. Anderson (1905-) - a kozmikus jövevények
mágneses térben való elhajlásának vizsgálatakor - meg
állapította, hogy a Wilson-kamrában bizonyos nyomok olyan
pozitív töltésű részecskéknek felelnek meg, amelyek tömege az
elektron tömegével megegyezik. Ezzel kísérleti bizonyítást
nyert P. Dirac (1902-1984) 1928-ban megfogalmjizott jóslata. Ő
a relativitáselmélet figyelembevételével vizsgálta az elektronok
kvantummechanikai leírását. Elméleti megfontolások alapján
_______________________ RÉSZECSKEFIZIKA____________________297
5.3.6. MEZONOK
A kozmikus sugarakhoz kötödő másik példa azokkal a folya
matokkal kapcsolatos, amelyekben a hatalmas energiával repü
lő kozmikus részecske az atommaggal ütközve valósággal
felrobbant, amiről rengeteg nyomvonal tanúskodott a fénykép
lemezen. Ezeket a vonalakat olyan új részecskéknek lehetett
tulajdonítani, amelyek tömege az elektronnál nagyobb, a pro
tonnál kisebb. Az új részecskék a mezonok.
A mezonok között különleges, az elektronokhoz hasonló ré
szecskéket találtak. Az új részecskéket mü-mezonoknak, rövi
debben müonoknak nevezték el, valószínűleg azért, hogy meg
lehessen különböztetni őket a náluk aktívabb többi mezontól.
298____________________RÉSZECSKEFIZIKA_______________________
5.4. RÉSZECSKEGYORSÍTÓK
A rendszeres kutatáshoz olyan eszközökre volt szükség, ame
lyekkel a tervezett kísérleteket el lehetett végezni. Ezek az esz
közök a részecskegyorsítók. Az elv egyszerű, az elektromosan
töltött részecskét elektromos térrel gyorsítjuk, pályáját mágne
ses térrel vezéreljük, és a megfelelő pillanatban ütköztetjük a
céltárggyal. Az ütközés során keletkező és szétrepülő részecs
kék viselkedéséből következtetünk az ütközésben lezajlott ese
ményekre.
A gyorsítók megépítésének feladata azonban technikailag
igen nehéznek bizonyult. Tekintsük át röviden a gyorsítók fejlő
dését!
Az első működő modell 1929-ben a Princetoni Egyetemen
kezdte meg működését, de ez csak 80000 V gyorsítófeszültség
gel működött. Az első gyorsítók az egyenes úton felgyorsított
részecskenyalábbal álló céltárgyat bombázták, így másfél millió
eV-ig jutottak el.
1932-ben Berkeley városában E. Lawrence (1901-1958) mun
kacsoportja megépítette az első ciklotront. Ez a berendezés
azon az elven működik, hogy a töltött részecskéket körpályára
kell kényszeríteni, és nagyfrekvenciás elektromos erőtérrel, se
bességüket periodikusan kell nöyelni. Az első ciklotronnal 3,6
MeV energiájú jól használható protonnyalábot tudtak elő
állítani. A milliárd eV-ig (GeV) azonban ezzel a berendezéssel
nem lehet eljutni. Ugyanis a relativisztikus tömegnövekedés
szerint az egyre nagyobb sebességű részecske tömege is megnő,
és ez a tömegnövekedés megzavarja a folyamat ciklikusságát.
_______________________ RÉSZECSKEFIZIKA____________________^
Részecskék
Osztályok
Jel Megnevezés
Foton 7 foton
76 elektron-neutrínó
7m müon-neutrínó
Leptonok
e elektron
müon
7T pi-mezonok
St3.Dll
K K-mezonok
részecskék
V éta-mezon
Mezonok
Q ró-mezonok
ÜJ omega-mezonok
rezonanciák
M pszi-mezonok
O
P proton
Ö n neutron
o stabil A lambda-hiperon
V
h részecskék E szigma-hiperon
H kszi-hiperon
ctí íí omega-hiperon
Barionok
N i 470 N(1470)
A 3230 delta(3230)
5.1. ábra
_______________________ RÉSZECSKEFIZIKA____________________^
6.2. A FÉNYSEBESSÉG
ÁLLANDÓSÁGÁNAK ELVE
A korábbi fizikai eredmények egy csoportja látszólag ellent
mond a relativitás elvének.
A fénynek és minden elektromágneses hullámnak - ellentét
ben például a hanghullámokkal - nincs szükségük anyagi hor
dozóra, a fény pl. vákuumban is terjed. A klasszikus fizika a
fény terjedéséről kétféle elméletet dolgozott ki.
A korpuszkuláris elmélet alapján a fényt a fényforrás egy jel
legzetes sebességgel kilövi, és így az a fényforráshoz képest ál
landó sebességgel mozog (6.1. ábra).
c-v c+v
I v''
6.1. ábra
6.3. AZ EGYIDEJŰSÉG
RELATIVITÁSÁNAK ELVE
A mindennapi életben természetesnek érezzük, hogy két ese
ményről el tudjuk dönteni; egyszerre történtek vagy sem. Ha
azonban mélyebben belegondolunk, mit is jelent az egyidejű
ség, kiderül, hogy nein is olyan könnyű pontosan megfogal
mazni.
Tisztázzuk először, hogyan tudjuk eldönteni két különböző
helyen bekövetkező eseményről, hogy egy időpillanatban zaj
lottak-e le vagy nem? Az egyidejűség definíciójától csak azt az
egyet kell megkövetelnünk, hogy minden esetben adjon módot
annak eldöntésére, hogy az állítás igaz vagy sem.
Az egyik lehetséges megállapodás a következő. Ha az A és B
pontban felvillanó lámpák fénye az A B szakasz felezőpontjá-
_____________________RELATTVITÁSELMÉLET_________________ 309
F' vonat
----------- - h
-V
F
6.6. ábra
[t]a Lorentz-transzformáció:
X — vt X\-{-V t
Xi — — -------------------- X
yi = y y = yi
Z i = Z Z = Zi
XV XiV
V
.2
H] Relativisztikus tömegnövekedés
A kis sebességnél mért tömeg, az úgynevezett njmgalmi tö
meg ( m o ) , mellett a nagy sebesség esetén jelentőssé válik a se-
bességtffl függő tömegnövekedés, amely végső soron mozgási
energiával van kapcsolatban.
mo
m =
6.7. AZ ÁLTALÁNOS
RELATIVITÁSELMÉLET ALAPJA
Ebben a fejezetben betekintést adunk az általános relativitás-
elmélet lényegébe, amelyet Einstein a speciális relativitásel
mélet szükségszerű folytatásaként 1916-ban foglalt össze.
Az elmélet kialakulásában három problémakör játszott fon
tos szerepet.
Már a múlt században foglalkoztatta a tudósokat az a kérdés,
hogy a tér vajon megfelel-e az euklideszi geometriának. Léte
zett már ugyanis az euklideszitől eltérő (görbült felületeken és
nem síkon dolgozó), ellentmondásmentes rendszert alkotó geo
metria. A mérési pontatlanságok miatt azonban akkor még nem
tudták ezt a kérdést eldönteni.
Lehet-e egyáltalán erre a kérdésre válaszolni? Észrevennénk-e,
ha görbült térben élünk? Példaként nézzük a következőket;
316 RELATIVITÁSELMÉLET
7.2. A NAPRENDSZER
A Naprendszer középpontja és legfontosabb energiaforrása a
Nap. Vele a következő fejezetben részletesen foglalkozunk.
A hozzánk legközelebbi égitest a Hold. Átlagos távolsága a
Földtől 384 000 km. A Hold felszínén különböző alakzatok fi
gyelhetők meg: hegységek, kráterek, lapos síkságok. Nincs lég
köre, hiszen a szökési sebesség itt mindössze 2,4 km/s, s ezért a
molekulák termikus mozgása elegendő ahhoz, hogy elhagyják a
Holdat. Hasonló ok miatt nincs víz sem. A levegő és a víz hiá
nya azt is jelenti, h o ^ nincsenek olyan romboló erők, amelyek
a Föld felszínén az egyenetlenségeket eltüntetik. Romboló ha
tásuk az akadálytalanul lehulló meteoroknak van. Ezért a Hold
felszíni alakzatai sokkal élesebben jelentkeznek, mint a Földön
a felszín változásai.
Míg a Föld átmérője 12 740 km, a Hold átmérője 3476 km.
Mérete - anyabolygójához képest - kiugróan nagy, ha a többi
nagybolygó holdjával összehasonlítjuk. Ennek döntő szerepe
volt a földi élet kialakulásában, mivel ez okozza a jelentős ár
apály jelenséget. A jelenség modellszerű magyarázata a követ
kező.
Tegjóik fel az egyszerííség kedvéért, hogy a tenger egyenlete
sen borítja a Föld szilárd felszínét (7.1. ábra). A szilárd gömbre
a Hold vonzóereje úgy hat, mint egy szilárd testre, vagyis a gra-
Hold
7.1. ábra
CSILLAGÁSZAT 325
Hőmérsék
Naptól let a Nap
Közepes
Bolygó való Átmérő Tömeg által meg
sűrűség
távolság világított
oldalon
O O oo
Foglaljuk össze röviden az egyes bolygók jellemző tulajdon
ságait! A Merkúrnak légköre gyakorlatilag nincs, a Naphoz va
ló közelsége és kis tömege miatt. Pályája aránylag eln5nilt eUip-
szis, amelynek tengelye a többi bolygó hatása miatt elmozdul.
Nagyon magas a felületi hőmérséklete. Felszínét csak durván is
_________________________CSILLAGÁSZAT_____________________ 3 ^
Adatok a Napról.
sugara; i? = 6,96 • 10* m = 696 000 km
tömege: M = 2 • 10^° kg
a felületi gravitációs gyorsulás: g = 2,7 ■10^ m/s^
középpontjában a hőmérséklet: T = W K
a felületi hőmérséklet: T' = 5780 K
_________________________CSILLAGÁSZAT_____________________ 331
I 10"22gr/cm^
0 GV
l T -1 0 K /
\
I
/
Gravitációs /
összehúzódás \
T=15-10® K
30-10® év 9 = 100 gr/cm^
p = 2-1011 at
y
R - R nqp
5000-10^ év
^ H ->H e fúzió
10 000-10® év
I Gravitációs
▼ összehúzódás
5-10® év
Vörös óriás
( \ R=100-Rnqp
I I ] \ H e -^ C fúzió
V V / L 100-10® K
100-10® év M>1,4 M nop
X '\'\
1000-10® Gv
Szupernóva
o I
O I^~2-103^ gr
R-2-10® cm
o
> Neutroncsillag
9~2-10’’^gr/cm^^
Fekete lyuk
7.7. ábra
338_____________________ CSILLAGÁSZAT________________________
X X
X X X X
Nap
5 kpc
^ 30 kp c
^ X " X ,
OldalnezGt
\
\
/
Felütnézet
7.8. ábra
7.6. A VILÁGEGYETEM
KIALAKULÁSÁNAK ELMÉLETE
Az általános relativitáselmélet alapegyenleteinek csak egy tá
guló vagy összehúzódó világegyetemet szolgáltató megoldása
van, illetve a kettő közötti aszimptótikus átmenet lehetséges.
A csillagok színképének eltolódása a vörös felé azonban egyér
telműen a tágulást igazolja. A tömeg mintegy létrehozza magá
nak a teret. Ez persze nem jelenti azt, hogy mi vagyunk a közép
pontban. Hasonló a jelenség ahhoz, mintha egy átlátszó,
felfújódó léggömb felszínén lévő pontból néznénk a felszínen
lévő többi pontot - mindegyiket távolodni látjuk. A tágulásból
CSILLAGÁSZAT 341