Pósán László

PÓSÁN LÁSZLÓ
!émetot 360
nftö3tpftot6nn
dup
Multiplex Media - Debrecen University Press
Debrecen, 2003
Borítóterv:Petromán László
(Kaméleon Dizájn Kft.)
© 2003 Multiplex Media - DUP

© 2003 Pósán László
Multiplex Media - Debrecen University Press

4025 Debrecen, Erzsébet u. 30.
ISBN 963 210 299 1
Készült a Kapitális Kft. Nyomdájában

Debrecenben, 2003-ban
Tartalom
Előszó ................... ........................ ..... ............................. ....... 9
I. A Karolingoktól a Liudolfingerekig „ „ „ „ . „ „ „ „ „ „ „ . „ „ „ . „ „ „ . „ „ „ „ 13
Nagy Károly öröksége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
A keleti frank királyság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
A keleti frank állam széthullása „ „ „ „ „ „ „ . „ „ „ „ „ „ . „ „ „ . „ . „
„ „ „ 21
Regnum Teutonicum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25
II. A császárság újjászületése Nyugaton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

A királyi hatalom megszilárdulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30
Rex Francorum et Langobardorum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
A császárság újjászületése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34
I. Ottó keleti politikája „ „ „ „. „ „ „ „ „ .. „ „ . „ „ „ „. „. „ „. „ „ „ „ „ „. 36
Renovatio Imperii Romanorum -Az Ottók császársága .. . .. .. . . . . .. . 38
Az első Száli császárok „ „ .......
.... „ . „ „ .. „ .. „ .... „ ..
„ ..... „. „. „ „. 47
Az Ottók birodalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54
A 10-11. századi német társadalom „ „ „ „.„ „ „ „ „ „ „ „ „
„ „. „ „ „ „ 60
A kora középkori német gazdaság . „ „ „ . „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „
„ „ „ 67
Egyházszervezet . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
Szellemi élet, művelődés, kultúra 76
Népesség, demográfiai viszonyok .......................................... . 79
III. Az invesztitúra küzdelmek kora................................................. 81

A régenskormányzat és a pápaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81
A középkori Németország
Az egyházreformok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
Kísérlet a királyi hatalom megerősítésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
Canossa és következményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . . . . . . . 93
A gregoriánus politika újjáéledése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96
A birodalmi egyházszervezet felbomlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
IV. A monarchia átalakulása: a választókirályság .................................. 102

Az 1125. évi királyválasztás .. „ .... „ ........................... „ ........... 102
III. Lothar és a Staufok háborúja ............. „ . . . . . . . . . . . . . „ .•.......•... 104
A Welfek és a Staufok küzdelme „ . . . . . . . . . . . „ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . „ . 107
V. A Staufok kora és a császári világhatalom eszménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113

A kiegyezés politikája .......................................................... 113
A Stauf birodalmi politika .................................................... 115
A királyi hatalom Németországban ................ „ .... „ . . . . . „ . . . . . . . . „ 121
A törzsi hercegségek felszámolása ........................................ „ 125
A normann szövetség és a III. keresztes hadjárat ....................... 127
Németország és a szicíliai örökség ..................................... „... 130
A császári világhatalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132
Az 1198. évi kettős királyválasztás
és a Welf - Stauf belháború kiújulása ....... „ . . . . . . „ . . . . . . . . . . . . . 133
IV. Ottó .......................................................................... 137
Az újabb Welf - Stauf háború .... „ .... „ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . „ .... 138
A Stauf hatalom megszilárdulása Németországban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140
II. Frigyes Itália-politikája és keresztes hadjárata .......... „ . . . . . . . „ „ . 143
Henrik lázadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148
Háború a Lombard Ligával és a pápasággal ... „ . . . . . . . . . . . . . „ „ . . . . . . „ 151
Az utolsó Staufok ......................................................... „ ... 154
A 12-13. századi német gazdaság .. „ . . . . . . . . . . . . . „ . . . . . . . . . . . . . . . . „ .. „ . 159
A német társadalom a Száli és Stauf uralkodók korában . . . . . . . . . . . . . . . 179
A Német Lovagrend államának kialakulása ............................... 197
Kultúra, művelődés és szellemi élet a Staufok korában ................ 200
VI. Az interregnumtól a Luxemburgokig - a választómonarchia

rendszerének megszilárdulása ................................................. 209
Az interregnum ................................................................. 209
I. (Habsburg) Rudolf ......................................................... 213
Tartalom
Nassaui Adolf ................................................................... 217

I. Albert .......................................................................... 220
VII. (Luxemburg) Henrik .................................................... 222
A:z 1314. évi kettős királyválasztás .......................................... 227
A német belháború ( 1314-1322) és a svájci szövetség ................ 228
A pápaság és a birodalom ellentétének kiújulása ........................ 230
Bajor Lajos császárrá koronázása ............................................ 231
Egy kiátkozott király Németország trónján ............................... 233
A rhensi és a koblenzi gyűlés ................................................. 236
Bajor Lajos családi politikája .................................................. 239
Luxemburgi Károly ellenkirálysága .......................................... 239
Szellemi élet, művelődés a 14. század első felében ...................... 241
A válság kora ..................................................................... 242
A gazdaság ellentmondásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243
A rendiség megerősödése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 7
VII. A Luxemburgok kora ............................................................ 250

A trón megszilárdítása .......................................................... 250
A „Fekete Halál" ................................................................ 251
A császárkoronázás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252
A:z 1356. évi aranybulla ........................................................ 254
IV. Károly családi politikája ................................................... 256
IV. Károly keleti politikája ..................................................... 258
A:z európai és a birodalmi politika kérdései ................................ 260
Egyházpolitika és a császári univerzalizmus újjáéledése ................. 263
Vencel trónra lépése és az egyházi schisma ................................ 264
Németország Vencel uralkodása alatt ....................................... 265
Az egyházi schisma a 14. század végén .................................... 270
A Luxemburgok dinasztikus politikája ...................................... 272
Vencel trónfosztása ............................................................. 276
Ruprecht uralkodásának kezdete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 77
A pisai zsinat ..................................................................... 280
A Német Lovagrend államának virágkora ... „ ..... „ „ „ .. „ . „ . . . . . . „ . „ 281
Luxemburgi Zsigmond trónra lépése ....................................... 291
A Velencével szembeni kereskedelmi zárlat ................................ 292
A középkori Németország
Zsigmond és a Német Lovagrend 1410 után ..... „ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293

A konstanzi zsinat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296
Németország Zsigmond uralkodása alatt „ „ „ „ „ „ „ .. „ „ „ .. „ „ „ „ „ 302
A huszita háborúk ............................................................... 304
A török kérdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307
Császárkoronázás és a huszita háborúk vége ... „ „ „ . „ . „ „ „ „ „ „ „ ... 309
A birodalmi reformok kezdete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 311
A baseli zsinat .................................................................... 312
Szellemi élet, kultúra és művelődés a Luxemburgok korában ......... 313
A gazdaság lassú reorganizációja „ „ „ .. „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ . „ „ „ „ 315
A Luxemburg-kori német társadalom ...................................... 329
VIII. A Habsburgok kora ............................................................. 335

II. Albert .. „ .. „ „ „ „ . „ . „ . „ „ . „ „ .. „ .. „ . „ ....
„. „ .. „ . „ ••. „ ••..•. „ •... 335
A baseli zsinat fejleményei „ „ „ „ . „ „ „ „ „ „ „ . „ „ „ . „ „ „ „ „ „ . „ . „ „ „ 338
III. Frigyes trónra lépése és a gyámsági kormányzás időszaka ........ 340
A baseli zsinat vége és a császárkoronázás „ „ „ . „ „ . „ „ „ „ „ „ „ „ „. „ 345
A Habsburg keleti tartományok és III. Frigyes
családi politikája ......................................................... 348
III. Frigyes nyugati politikája „ „ „ . „ .. „ „ . „ „ „ . „ „ „ „ . „ „ „ . „ „ „ „ „ 361
Birodalmi politika és reformok „ „ . „ „ . „ „ . „ „ . „ . „ „ . „ „ „ „ „ „ „ „ „. 368
Az utolsó „lovagkirály": I. Miksa „ „ „ „ „ „ . „ . „ . „ „ . „ „ „ . „ „ „ . „ „ „ 372
Népesség, társadalom ........................................................... 378
Németország gazdasága a Habsburgok korában ......................... 382
Szellemi élet, kultúra, művelődés „ „ „ . „ „ „ .. „ „ „ . „ . „ „ . „ . „ „ „ . „ „ 386
A Német Lovagrend állama Grünwald után .. „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ 390
Irodalom .................................................................................. 399

Előszó
Ha belelapozzuk valamelyik történelmi atlaszba, és szemügyre vesszük a közép-

kori Európát ábrázoló oldalakat, azonnal szembetűnő, hogy területe és népessé-
ge alapján a Német-római Császárság évszázadokon keresztül nagyhatalomnak
számított, s ebből következően - kisebb vagy nagyobb mértékben - a latin
keresztény világ egészére hatást gyakorolt. Önmagában már ez a körülmény is
indokolná, hogy foglalkozzunk a német történelemmel, de Magyarország szem-
pontjából a német szomszédság különösen fontosnak bizonyult. A magyar
államiság létrejöttében és első évszázadában meghatározó szerepe volt a biro-
dalomnak, és a német hatások a magyar történelem későbbi alakulását is befolyá-
solták. A hazánkba érkező német paraszti telepesek révén jelent meg ugyanis a
fejlettebb agrártechnika és művelési rendszer, a nyomásos gazdálkodás s az
ehhez kapcsolódó határhasználati rend, a személyi függőségek helyett a földhöz
kötött s rögzített paraszti járadékforma a census, és ezzel összefüggésben a job-
bágyok szabad költözködési joga. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy
a középkori magyar városok lakói többnyire német ajkúak voltak, s a hazai
városjog kiformálódásában milyen nagy szerepe volt a délnémet városi jogoknak.
A magyar nemesség soraiban ugyancsak szép számmal fordultak elő német ere-
detű családok, illetve a magyar történelem bizonyos időszakaiban egyes német
főúri nemzetségek meghatározó politikai szerepet is játszottak, mint például a
merániai őrgrófi rokonság II. András első felesége, Gertrúd idején, vagy
Zsigmond- és Hunyadi-korban a Cilleiek. Magyarország a középkorban, külö-
nösen a 14-15. században már gazdasági szempontból is sok szállal kapcsolódott
Németországhoz, és a politikatörténet szintjén ugyancsak számos érintkezési
pont volt. Luxemburgi Zsigmond például magyar király, s német-római császár
is volt, míg Hunyadi Mátyás III. Frigyes császárral vívott évtizedeken át tartó
háborút. Kulturális és művelődési szempontból ugyancsak komoly hatások érték
Magyarországot a birodalomból vagy a birodalom közvetítésével.
10 A kö"zépkori Németország
A magyar történelemre gyakorolt széles körű német hatások ellenére azon-

ban a hazai történetírás alig-alig foglalkozott a középkori német történelem
összefoglaló elemzésével illetve bemutatásával. Tagadhatatlan, hogy kézikönyv
terjedelemben megírni Németország középkori történetét, amely az esemény-
történet amúgy is szerteágazó, széles palettáján túl a társadalom, a gazdaság, a
kultúra, művelődés, egyház és népesség történetének kérdéseivel is foglalkozik,
s időben több mint félezer esztendőt ölel fel, nem egyszerű feladat. Úgy is fogal-
mazhatnánk, hogy Németország története - középkori nagyhatalmi státusából és
földrajzi helyzetéből következően - lényegében Európa története. Akármelyik
égtáj irányába tekintünk, a birodalom határain kívüli területek - Magyarország-
hoz hasonlóan - igen sok szállal kötődtek Németországhoz. Délen, mivel a biro-
dalomhoz Itália északi területei is hozzátartoztak, sőt voltak olyan időszakok,
amikor még a középső részei is, a német történelem összefonódott Itália és a
pápaság történetével, sőt a 10-11. században még a félsziget déli részein jelen-
lévő bizánci birodaloméval, majd a 11. század végétől a normann, illetve később
nápolyi királyságéval. Már ez utóbbi apropóján érintkezik mind a francia, mind
pedig a spanyol történelemmel. Nyugaton, ahol a francia királysággal volt
határos, a franciaországi események és politikai változások, s gyakran ezzel össze-
függésben az angliai történések is, szükségszerűen hatással voltak a német
történésekre. A közvetlen nyugati irányú kötődéseket magyarázza az is, hogy
Burgundia hosszú ideig a birodalom részét alkotta, s állandó ütközési pontot
jelentett a franciákkal. De hasonló helyzetű volt Németalföld is, amely a biro-
dalomhoz tartozott ugyan, de sok esetb,en a francia vagy angol politika
érdekkörébe kerülve konfliktusforrássá vált. Eszakon a skandináv országok törté-
nete, különösen a birodalommal közvetlenül határos Dániáé, számtalan szállal
kötődött Németországhoz, hiszen több alkalommal is a német hűbéri fennha-
tóság elismerésére kényszerült. Svédország, Norvégia, de még a távoli Izland is
elsősorban a Hanza révén került kapcsolatba Németországgal. A birodalom
keleti határai mentén az ezredforduló táján létrejött új keresztény államok, mint
például Magyarország vagy Lengyelország hosszú évtizedekig ugyancsak a
német politika közvetlen behatásának voltak kitéve, annál is inkább, mert az
államiság létrejöttében közvetlenül is nagy szerepe volt a császárságnak. De a
„Drang nach Osten" következtében még az olyan távoli területek is, mint
például a porosz földek vagy a Baltikum, szorosan összekapcsolódtak a német
történelemmel. A 12-13. században a keresztes háborúkkal összefüggésben a
német-római császárok figyelme és hatalmi ambíciója még a Közel-Keletre, a
Levante térségére is kite1jedt, mint például VI. Henrik vagy II. Frigyes idején.
A késő középkorban, a 14. század utolsó harmadától a latin kereszténységet
immár egyre jobban fenyegető török veszély ugyancsak a birodalmi politika
látókörébe került, különösen Luxemburgi Zsigmond uralkodásától, akinek
császári hatalmához a magyar királyság jelentette a stabil hátteret. Utódai,
II. Albert, III. Frigyes és I. Miksa számára a török kérdés, ha nem is mindig
közvetlenül, de már állandóan jelenlévő problémává vált, s ebből a szempontból
politikájuk a korabeli Magyarország számára sem volt közömbös.
Előszó 11
De nem csak a hatalmi, politikai fejlemények kapcsolták össze Németország

történetét Európa történetével, hanem a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok
szerteágazó szálai is. A mediterrán világból, Itáliából észak felé vezető kereske-
delmi útvonalak többsége legyezőszerűen szétterülve német földön keresztül
futott a Balti- és az Északi-tenger irányába, ahol viszont az északnémet keres-
kedővárosok szervezete, a Hanza tett szert évszázadokra hegemón gazdasági
szerepre, melynek hajói a 14. század második felétől és a 15. századtól már az
Ibériai-félszigetig rendszeresen közlekedtek. A délnémet kereskedőházak és vál-
lalkozások, különösen a nürnbergick és augsburgiak viszont a késő középkorban
Kelet-Közép-Európában, Lengyelországon és Magyarországon szereztek
komoly gazdasági befolyást. A német kalmárok már a 13. századtól jelen voltak
a Földközi-tenger térségében is: Velencében állandó udvaruk, kcreskedőházuk
volt, az Alpokon keresztül pedig élénk forgalom zajlott Itália és Dél-Német-
ország között. A Rajna szinte természetes vízi útként kötötte össze Németország
déli részeit (s egyúttal a Mediterráneumot) a középkori Európa másik nagy gaz-
dasági központjával, Németalfölddel. A Duna viszont kelet, délkelet felé jelen-
tett hajózható vízi utat.
A német történelem tanulmányozásának bonyolultságát és nehézségét azon-
ban nem csak a szerteágazó európai összefüggések jelentik, hanem Németország
belső fejlődésének sajátossága is. A német királyság számos vonatkozásban
etnikai jellegű törzsi hercegségekből jött létre, azaz a kezdetektől fogva a belső
széttagoltság állapota volt a jellemző. Ez a belső széttagolódás politikai tartalmat
is jelentett, s a középkor folyamán a törzsi hercegségek számos territoriális
egységgé, tartománnyá szakadoztak szét, így a széttagolódás az idő előrehalad
tával egyre nagyobb lett. Ebből következően minden német tartománynak
egyúttal saját, önálló története is volt. Ahhoz, hogy a középkori Németország
történetér61 tudjunk átfogó, s összefoglaló képet adni, s az olvasó ne vesszen el
az egyes német fejedelemségek történetének számtalan részletében, azoknak az
eseményeknek az elemzésére kellett helyezni a hangsúlyt, amelyek a tartomá-
nyok történetében közös elemet jelentettek. Jelen kötetből így nem nyerhetünk
összefüggő, teljes képet a szász, a bajor vagy éppen brandenburgi történelemről,
ehelyett arra törekedtünk, hogy a német történelem egészéről próbáljunk meg
olyan összefoglaló áttekintést nyújtani, mely segít eligazodni a Németország
múltját, középkori évszázadait illetően.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazon hallgatóimnak, akik az
elmúlt években a Debreceni Egyetemen középkori és kora újkori német
történelemről tartott szemináriumaimon és el6adásaimon részt vettek, s a német
történelem korai időszakára vonatkozó gyér hazai szakirodalommal szembesülve
ezen összefoglaló kézikönyv megírására inspiráltak. Egyetemi kollégáimmal foly-
tatott szakmai beszélgetéseink nagy segítséget jelentettek a vitatott, prob-
lematikus kérdések feldolgozásában, így nekik is sok köszönettel tartozom.
Legtöbb köszönet azonban feleségemet illeti, aki megteremtette a kutatás és
alkotó munkához szükséges biztos családi hátteret, s mindig nagy türelemmel
viselte az írással együtt járó összes kellemetlenséget.
12 A középkori Németország
Külön öröm számomra, hogy ezen könyv kézirata abban az esztendőben

készült el, amikor megszületett kislányom, Zsuzsanna. Neki, és édesanyjának,
feleségemnek, Annamáriának ajánlom ezt a kötetet.
Pósán László
I. A l(arolingoktól a Liudolfingerekig
Nagy Károly öröksége
Jámbor Lajos (814-840) apjától, Nagy Károlytól egy soketnik:umú, társadalmi-

lag és gazdaságilag jelentősen különböző területekből álló birodalmat örökölt.
Az új császár műveltebb volt apjánál, alapos egyházi nevelésben részesült, s mély
- szinte szerzetesi tartalmú - vallásossága miatt a kortársak a „Jámbor" mel-
léknévvel ruházták fel. Trónra lépésével a hatalom gyakorlásában fokozatos vál-
tozás kezdődött: a társadalmat mozgósító nagy hódítások már apja uralkodásá-
nak utolsó éveiben megszűntek, így a külpolitikai aktivitás hiánya miatt a császári
politika bizonyos intézkedései nyomán megnőtt a belső konfliktusok lehetősége.
Jámbor Lajos az „egy Isten, egy egyház, egy császár" elvét vallotta, s elődjétől
eltérően már nem használta „a frankok és a langobardok királya" címet, hanem
„az isteni gondviselés által fenséges császár" volt. Az egy, oszthatatlan és
egyetemes császári hatalomfelfogás alapján, s a kereszténység jegyében az eddi-
ginél egységesebb birodalmat akart teremteni. A sokféle népből, etnikumból
egységes keresztény népet kívánt létrehozni, azaz a populus Christianus meg-
valósítását a különböző törzsi-gentilis tradíciók, jogi keretek, szokások felszá-
molásával együtt képzelte el. A gót származású Agobard, lyoni érsek például a
császári politika szolgálatában a különböző népek szokásjogából egy bibliai
alapokra épülő, egységes birodalmi jogot próbált szerkeszteni. Szerinte a biro-
dalomban nincsenek frankok, burgundok, alemannok, bajorok, szászok, lango-
bárdok stb., csak Krisztusban egyet alkotó keresztény alattvalók, tehát a biro-
dalomnak így csak keresztény intézményei lehetnek. Ez a politikai orientáció a
mindennapi életben számos tradícionális elem megszűnésével fenyegetett. Így
például eltűnt volna a származáshoz kapcsolódó jog elvének alkalmazhatósága a
peres eljárásokban, ahogyan a különböző törzsi szokásjogokban eltérő, több-
nyire az adott gazdasági viszonyokat is figyelembe vevő vérdíjak etnikai és
területi alapú differenciáltságát is veszély fenyegette.
Míg Nagy Károly uralkodása alatt az egyház a világi hatalom ellenőrzése

alatt állt, 814 után ennek a fordítottja kezdett kialakulni: a császár mély vallá-
sosságával összefüggésben az egyház befolyása alá került a világi hatalom
irányítása, hogy a laikus társadalmat az „üdvösség útjára" vezesse. A hódítások
lezárulása, valamint ez a fordulat a kormányzásban jelentősen csökkentette a
világi arisztokrácia szemében a császári hatalom tekintélyét. A birodalom egysé-
gét megteremteni kívánó reformok előfeltételeként, s azokkal párhuzamosan
Jámbor Lajos az egyházszervezetet egységesítő reformok bevezetését is szorgal-
mazta. A 816-ban kezdődött egyházi reformok a kolostorokban általánosan a
Benedek-rendi regula bevezetését célozta, ezek megtörténtét pedig tisztség-
viselők ( missi) ellenőrizték. A püspököknek a vizitációk szigorú megtartását ren-
delte el, a kanonokoknak pedig az ún. ágostoni regulákból alkotott szabályzat
bevezetését írta elő. A 817-ben megkötött pactum Ludovici teljes politikai önál-
lóságot biztosított a pápának. Lajos megerősítette a pápát eddigi területei feletti
birtokában, lemondott a pápaválasztásba való beavatkozásról és Róma frletti
iurisdictiójáról. Ugyanebben az évben született meg az ordinatio imperii is, mely
a birodalom egységének jegyében szabályozta a trónutódlást: a Karolingok
korábbi gyakorlatával ellentétben nem kívánta a birodalmat apai örökségként fiai
között egyenrangúan felosztani, hanem elsőszülött fiát, Lothárt nevezte meg
utódául, akit az aacheni birodalmi gyűlésen (817) társcsászárrá koronázott.
A császári föhatalom oszthatatlansága mellett azonban ifjabb fiai - a jobb helyi
kormányzás érdekében is - egyfajta alárendelt, „alkirályi" szerepben egy-egy
nagyobb birodalomrész irányítását kapták meg: Pipin Aquitániát, Lajos
Bajorországot, Bemard pedig Itáliát. A birodalom részei közötti kapcsolatok
erősítését a birodalmi gyűlések gyakoribb összehívásával akarta elérni. Az ordi-
natio imperii rendelkezéseivel elégedetlen Bemard fellázadt apja ellen, de
magára maradva kudarcot vallott. A birodalom egysége ellen lázadó fiút bünte-
tésképpen megvakították, s Itáliát is Lothar kapta meg, akit 823-ban I. Paschalis
pápa (817-824) ugyancsak császárrá koronázott. Ezzel a 817-es aacheni, császár
általi világi koronázás érvényét veszítette, az egyház felfogásában pedig a császári
hatalom kezdett a pápai koronázáshoz kötötté válni.
Jámbor Lajos elsősorban a birodalom belső ügyeire koncentrált, és kevesebb
figyelmet fordított a külpolitikára, amit számos kortárs egyfajta gyengeségként
értelmezett. A bretonok például több alkalommal (818, 824) kinyilvánították
függetlenségüket, ahogyan a Dráva-Száva térség eddig adófizető szláv törzsei is
(818-823). Az északi határok viszont a dán trónharcok miatt biztonságban vol-
tak, sőt az egyik trónkövetelő, a keresztény hitre tért Harald 826-ban hűségesküt
is tett a császár előtt.
A birodalom helyzetében 829-től kezdődtek azok a változások, amelyek
visszafordíthatatlan folyamatot indítottak el. A császárság egységét az uralkodói
családon belüli ellentétek kezdték ki: Jámbor Lajos második felesége, a bajor
Welf Judit 823-ban született fia, (a majdani Kopasz) Károly számára szintén
területi különkormányzatot, az idősebb féltestvérekhez hasonló birodalomrészt
kért, amit a 829. évi wormsi birodalmi gyűlésen meg is kapott. Az Alemannia,
I. A Karolingoktól a Liudolfingerekig 15
Rhetia, Elzász és Burgundia egy részét magába foglaló birodalomrész Lothar

területeiből lett leválasztva, csökkentve ezzel a pápa által is megkoronázott ifjabb
(társ)császár hatalmi bázisát. A 829. évi intézkedés azonban még nem jelentette
a 817-es ordinatio megváltoztatását, a birodalmi egység elvének feladását,
hanem egyszerűen csak annyit, hogy megnövelte a császári föhatalom alá tartozó
részterületek számát. Lothar, aki fenyegetve érezte eddigi pozícióit, és apjától
eltérően az egyház helyett inkább a germán arisztokráciára kívánt támaszkodni,
elutasította az új felosztást és szembefordult Jámbor Lajossal. A császár megfosz-
totta Lothárt társuralkodói jogaitól és Itáliába száműzte, majd azzal próbálta
megbékíteni, hogy másik fia, Pipin aquitániai területeinek egy részét ajánlotta fel
elsőszülöttjének kárpótlásként. Ez a lépés azt eredményezte, hogy a császár első
házasságából származó fiai mind fenyegetve érezték magukat, s együttesen for-
dultak apjuk ellen (832). 833-ban Lügerfeldnél Jámbor Lajos csapatai átpár-
toltak a lázadó fiak oldalára, Lothárnak pedig IV. Gergely pápát (827-844) és a
817. évi ordinatiót veszélyeztetve látó birodalmi püspökök töbségét is sikerült a
maga oldalára állítani. A compiegne-i zsinat - állítólagos vétkei miatt isteni Ítélet-
re hivatkozva - vezeklésre ítélte a császárt, és felfüggesztette uralkodását. Az
„államcsínyt" Lothar az egyházzal való megegyezés értelmében saját hatalmának
kiteljesítésére igyekezett felhasználni, és fennhatóságát ki akarta terjeszteni
testvéreire. Lajos és Pipin azonban nem ismerték el bátyjuk főségét, s 834-ben
ellene fordultak. Az egyházi vezetők a birodalmi egység érdekében 835-ben
ismét Jámbor Lajost ismerték el császárnak, aki mellé ekkor Lajos és Pipin is fel-
sorakozott. Lothar vereséget szenvedett és visszaszorult Itáliába. Mivel Kopasz
Károly egyetlen alkalommal sem fordult apja ellen, az idős császár már csak
egyedül benne bízott, így az ő megerősítését tartotta legfontosabb feladatánalc
837-ben Károly megkapta a Maas és Szajna folyók közötti területeket és Fríz-
földet, 838-ban, Pipin halála után Aquitániát, 839-ben pedig a Maas-Sa6ne-
Rh6ne folyóktól nyugatra eső egész országrészt. A Kopasz Károly erősödését
rossz szemmel néző (Német) Lajos 839-840-ben a fegyverekhez nyúlt, de
kudarcot vallott. 840. június 20-án Ingelheimben meghalt Jámbor Lajos császár.
Utóda elsőszülött fia, I. Lothar (840-855) lett, aki a 817. évi ordinatio
szellemében akarta kiépíteni hatalmát, és a birodalmi egység jegyében kezdte
uralkodását. Német Lajos és féltestvére, Kopasz Károly viszont birodalom-
részükön teljes kormányzati önállóságra törekedett. Lothar fegyverrel akart
érvényt szerezni császári hatalmának, de a 841. évi fontanetumi (Youne folyó
völgyében) csatában súlyos vereséget szenvedett. A mindkét oldalon nagy
vérveszteséggel járó ütközet szinte megtizedelte a frank birodalom katona-
rétegét, ezért Regino prümi apát későbbi krónikájában ezt a csatát tekintette a
birodalom katonai erejének hanyatlását és a birodalom meggyengülését ered-
ményező legfőbb oknak. 842-ben StraGburgban Lajos és Károly esküvel erő
sítette meg katonai szövetségét. Győzelmük és szilárd szövetségük tárgyalásokra
késztette Lothárt, melynek eredményeként 843 augusztusában megszületett a
verduni szerződés. Ez lényegében Lajos és Károly javára osztotta újra a birodal-
mat. Kopasz Károlyé (343-877) lettek a Rajna-Maas-Sa6ne-Rh6ne-Ebro
folyók, valamint a Földközi-tenger által határolt nyugati területek, Német Lajos

(843-876) a Rajnától keletre eső részeket kapta, a két terület közötti széles sáv
pedig Frízföldtől Közép-Itáliáig, Aachennel és a Karoling-család ősi földjével,
Austrasiával együtt Lothar birtoka maradt. Annak ellenére, hogy az utókor a ver-
duni osztozkodást tekinti a leendő francia és német állam szétválási folyamata
kezdetének, a végleges szétválást mégsem ez a szerződés jelentette. 843-ban -
ahogyan számos korábbi birodalom-megosztás esetében - még a birodalom
összetartozásának politikája is érvényesült. Mindhárom birodalomrészben
ugyanaz a család uralkodott, Lothar császári címét testvérei elismerték, s abban
is megegyeztek, hogy az így kialakított örökség tovább már nem osztható.
A három terület egymással egyenrangú, uralkodói együttesen döntenek a biro-
dalom egészét érintő kérdésekben, és egyik sem épített ki országa határán a má-
sikkal szemben katonai védelmi rendszert. A legfontosabb összetartó szervezet
továbbra is az egyház volt, mellyel mindhárom testvér jó kapcsolatokat ápolt.
A bomlás folyamata I. Lothar császár halála után erősödött fel és vált vissza-
fordíthatatlanná, amikor a verduni egyezség ellenére három fia tovább osztotta
apja országrészét. A császári trónt II. Lajos (855-875) örökölte, aki egyben
Itália királya is lett. A középső fiú, II. Lothar a Maas-Mosel-Rajna közötti vidé-
ket kapta, melyet később róla neveztek el Lotharingiának (Lothari regnttm).
A legkisebb fiú, Károly provance-i király lett. I. Lothar birodalomrészének to-
vábbi aprózódásával a frank birodalom örökségének hordozója egyre inkább a
nyugati és keleti birodalomrészek lettek, melyek megjelölésére a 850-870-es
években kezdett terjedni a Francia occidentalis (nyugati frank birodalom) és
Francia orientalis (keleti frank birodalom) megnevezés.
A keleti frank királyság
A verduni szerződéssel Német Lajosnak (840-876) jutott keleti területek- min-

den keresztény-frank hatás ellenére - számos germán törzsi-nemzetségi elemet
őriztek meg, s ez jelentős strukturális különbséget jelentett a nyugati biroda-
lomrészhez viszonyítva. Kopasz Károly és Lothar területei a művelt földterületek
és népességszám szempontjából egyaránt sokkal fejlettebbek és gazdagabbak
voltak, mint a Rajnától keletre fekvő ún. Germania, ahol egykor a Karoling hata-
lom lényegében a törzsi vezető réteg megsemmisítése után többé-kevésbé
szervezetlenné vált törzsek felett alakult ki. Törekedett ugyan a gentilis hagyo-
mányok, etnikai különállások bizonyos felszámolására, de a lojális új felső réteg
biztosítása után p'olitikai okokból a származáson alapuló, személyhez tapadó jog
elvének gyakorlati alkalmazásával és a különböző germán népjogok írásba
foglalásával hozzá is járult azok fennmaradásához. A frank igazgatási rendszer
(grófságok) bevezetésével és a Karolingokhoz hű új felső vezető réteg
megteremtésével ugyan erősödött a monarchikus elv és a territoriális szemlélet,
de mindez alapvetően csak a politikai irányítás szintjén bontotta meg a régi gen-
tilis struktúrákat (az ősi népgyűlések - thing, thiodo - korlátozásával). Valójában
I. A Karolin~qohól a Liudolfingereki,_q 17
a törzs és adott terület egységét erősítette meg, hiszen a grófságok rendszere

többnyire a gentilis szerkezeten belüli szállásterületek határainak keretei között
épült ki. A frank hatalom sok esetben frank vagy egyéb idegen eredetű új vezető
réteget állított a meghódított törzsek élére. A német történelemben később
jelentős szerepet játszó Liudolfinger-család (a birodalomalapító L Ottó nemzet-
sége) például valószínlileg nem is szász eredeti'.í volt, hanem talán thüringiai, más
vélemények szerint angolszász, mely a Karolingok kegyéből a szász háborúk után
kezdett felemelkedni, és a szász törzsi területen kapott birtokokat.
A frank hatalom nemcsak az egyes törzsek felső rétegét formálta át, hanem
a törzsek viszonylagos etnikai egységét is megbontotta. Az alemann területekre
például jelent6s számban telepedtek le frankok, a szászok egy részét pedig a biro-
dalom más részeibe telepítették. Az olyan dél-németországi helynevek, mint
Sachsenhausen vagy Sachsenheim ezen kitelepített szászok emlékét őrzik. A fran-
kok háttérbe szorították, sok esetben meg is szüntették a különböző, korábbi
törzsi intézményeket, elsősorban a népgyűléseket. Ezek fontosságát, politikai
jelentőségét többek között az is jelezte, hogy Nagy Károly uralkodói engedély-
hez kötötte a népgyűlések összehívását.
A frank uralom az egyes törzsek társadalmi viszonyaira is hatással volt.
Nemcsak úgy, hogy jelentősen módosult a felsó rétegek etnikai összetétele,
hanem abban az értelemben is, hogy az új „törzsi" arisztokrácia gyakran vazal-
lusi szálakkal kapcsolódott a frank koronához, így a törzsi territóriumon kívül
ugyancsak lehettek adománybirtokai. A dél-délnyugati területeken, melyek sok-
kal hamarabb kerültek a frankok fennhatósága alá, frank hatásra megindult a
nagybirtokrendszer kialakulása, a birodalmi államigazgatás és egyházszervezet
bevezetésével pedig adó- és tizedfizetési kötelezettség hárult a közszabadokra,
akiknek sok esetben rosszabbodott jogi és gazdasági helyzete. Megerősödött a
királyi tisztségviselők, uralkodói kíséret tagjainak társadalmi presztízse: vérdíjuk
a frankok:hoz hű, új törzsi arisztokrácia vérdíjánál is magasabb lett. A törzsi
területek írásba foglalt, s erős frank-egyházi befolyással létrejött törvénykönyvei-
nek hatáskörét az uralkodói rendeletek, kapitulárék is szűkítették, hiszen azok a
birodalom egészére, vagy egyes régióira, de a törzsi területeknél mindenképpen
szélesebb territoriális érvényű intézkedéseket tartalmaztak.
A Karoling-birodalom idején a Rajnától keletre eső térségben is meginduló
átalakulás, a korai feudális viszonyok megjelenése aláásta, kikezdte a hagyo-
mányos etnoszociális kötelékeket és szervezeteket, de gyökeres változás, alapve-
tő fordulat még hosszú ideig nem történt. Az egyes germán területeken - eltérő
mértékben ugyan - de továbbra is a közszabadok alkották a társadalom nagy
részét, jóllehet helyzetük mindenhol fokozatosan rosszabbodott. A régi gentilis
kötelékek megbomlásának egyik legegyértelműbb jele talán az volt, hogy frank
hatásra, a Lex Salica alapján a Rajnától keletre fekvő germán térségben is foko-
zatosan kezdett elterjedni az a gyakorlat, hogy egyesek lemondtak a rokonságról,
valamint a rokonsággal járó valamennyi jogról és kötelezettségről (részvétel a
vérdíj megfizetésében, vérdíjból való részesedés, öröklés, a rokonság nyújtotta
védelem stb.). Ez elóször inkább a jómódúak, a társadalom felsőbb rétegeinél
jelent meg, majd később, fokozatosan a közszabadok körében is meghono-

sodott. Összességében azonban a Német Lajos uralma alá került területeken a
9. század közepi feudalizáció, és az ezzel járó társadalmi függőségi viszonyok
még kevésbé voltak előrehaladottak, mint nyugaton vagy délen. Emiatt a frank
hatalmi szervezetet nyugaton ekkor már egyre inkább fenyegető vazallusi-
magánhűbéri viszonyok a keleti területeken még nem kezdték ki a Karoling
struktúrát, így Lajosnak nem kellett ilyen belpolitikai tényezőkkel számolnia.
Keleten megkérdőjelezhetetlen maradt a királyság egyházi jellege, az uralkodó
rex et sacerdos pozíciója, s ezzel együtt invesztitúra joga is. Ez a körülmény első
sorban abból a szempontból érdemel figyelmet, hogy az Ottók későbbi biro-
dalmában az uralkodónak alárendelt egyházszervezet megteremtése ily módon
nem ütlcözött különösebb nehézségekbe.
Német Lajos elsősorban a bajor és frank területekre alapozta uralmát, tehát
azokra a térségekre, ahol a régi etnoszociális viszonyok a legkisebb mértékben
maradtak meg, azaz a Karoling hatalomgyakorlás intézményeinek a legkevesebb
gentilis jellegíí akadállyal kellett számolnia. A keleti frank birodalomnak politikai
értelemben vett központi területe alapvetően a Rajna középső vidéke, azaz
Frankföld volt. Nem véletlen, hogy Lajos a legtöbb birodalmi gyűlést is ezen a
részen, döntően Frankfurtban tartotta. Helyzete erősítése érdekében igyekezett
megnyerni az egyes törzsek, territóriumok előkelőit, nemeseit, akik közül szá-
mos családot a birodalom felső vezetésébe, arisztokráciájába emelt fel. A belpoli-
tikai számítás mellett egyfajta szükséghelyzet is erre ösztönözte, hiszen a biro-
dalmi belháborúk következtében a régi birodalmi arisztokrácia sorai is
megritkultak, politikai súlyuk csökkent. A tisztségekbe emelés mellett Lajos csa-
ládi kapcsolatokkal szintén igyekezett magához füzni az egyes törzsi területeket.
Fiait a törzsi vezető családokkal kötött házasságok révén igyekezett az egyes
törzsi területeken elfogadtatni, örökösként elismertetni, hiszen a keleti frank
királyság nemességének jelentős része nem királyi tisztség révén, újonnan vált
nemessé, hanem születése, származása jogán. Az uralkodó és a birodalom szol-
gálatában vállalt tisztségekkel, illetve az uralkodóházzal való rokonsági kapcsola-
tokkal azonban ez a törzsi vezető réteg még jobban megerősíthette eddigi
helyzetét. Szászországban például a Liudolfinger-család felemelkedése szem-
pontjából döntő jelentőségű volt, hogy az itteni egyik vezető törzsi arisztokratá-
nak, a 853-ban hercegi rangot nyert Liudolfnak a lánya, Liudgard Német Lajos
király fiának, (Ifjabb) Lajosnak a felesége lett. Másik oldalról ez a házasság az
uralkodócsalád szászok általi elfogadása szempontjából is nagy fontosságú volt.
Német Lajos két másik fia esetében ugyancsak ilyen házassági politikát folytatott:
Karlmann a Bajorországban befolyásos Ernst herceg lányát, (III.) Károly pedig
Erchanger sváb (alemann) gróf lányát vette feleségül. Szászország, Bajorország
és Svábföld meghatározó családjait így Német Lajos a királyi dinasztiához kap-
csolta, s megszilárdította hatalmát. Soketnikumú királyságának kormányzásában
azonban - ahogyan Karoling elődei - jelentős mértékben támaszkodott az egyet-
len egységes szervezetre, a birodalmi egyházra.
Külpolitikájában Német Lajos elsősorban nyugatra figyelt, különösen azt

követően, hogy 863-ban meghalt Provance-i Károly, majd 869-ben II. Lothar is.
Egyik sem hagyott maga után fiú utódot, s területeikre, különösen Lotharingiára
a nyugati birodalom uralkodója, Kopasz Károly tartott igényt. Német Lajos
ezzel szemben Porovance-i Károly és II. Lothar országainak fenntartásában volt
érdekelt, hogy azok egyfajta ütközőállamok legyenek a keleti és a nyugati frank
királyság között. II. Lothar halálakor Kopasz Károly ·bevonult ugyan Lotharin-
giába (869), de nem akart nagy háborúba keveredni féltestvérével, Német Lajos-
sal. A politikai ellentéteket a két király 870-ben a meerseni egyezményben ren-
dezte, melyben felosztották egymás között Lotharingiát, Elzászt és Burgundiát.
Német Lajos halála után (876 ), akaratának megfelelően fiai felosztották egy-
más között a keleti frank birodalmat. Karlmann kapta a bajor területeket, annak
összes keleti tartozékával (Ostland) együtt, III. (Vastag) Károly Svábföldet, a
lotharingiai, elzászi és burgundiai részeket, III. (Ifjabb) Lajos pedig a frank és
szász-thüringiai térséget. A felosztás lényegében a nagyobb törzsi határok men-
tén történt, s ez jelentősen hozzájárult a törzsi-etnikai tudat újbóli, de immár
territoriális alapú megerősödéséhez. Házassága révén mindegyik országrész ura
számíthatott a helyi vezető családok támogatására, így komoly külpolitikai aktivi-
tást tudtak kifejteni akkor is, amikor Német Lajos halála után Kopasz Károly
nyugati frank király egész Lotharingiát megkísérelte visszaszerezni, de az is el-
képzelhető, hogy az egész keleti frank birodalmat uralma alá akarta hajtani, hogy
a 875-ben megszerzett császári méltóságra alapozva saját fennhatósága alatt
ismét egyesítse a Karoling birodalmat. 876 novemberében azonban az ander-
nachi csatában III. (Ifjabb) Lajos nagy győzelmet aratott II. (Kopasz) Károly
felett, aki a következő évben meg is halt. Utóda, unokája, Lajos (879-882) 880-
ban a ribemont-i szerződésben kénytelen volt Ifjabb Lajosnak átengedni Lotha-
ringia nyugati felét, amely így a keleti frank királysághoz került. A nyugati frank
állam külpolitikai gyengülését kihasználva Ifjabb Lajos testvére, Karlmann
seregével 877-ben átkelt az Alpokon, meghódolásra kényszerítette az itáliai lan-
gobard előkelőket, s Itália királya lett. Kopasz Károly halála után a császári címet
a nyugati frank királyok többé már nem viselték, s négy évig nem is volt császár,
majd 881-ben III. (Vastag) Károly szerezte meg ezt a méltóságot. Testvére, III.
(Ifjabb) Lajos, mint Szászország és Frankföld ura, a nyugati frank fenyegetés
elhárítása után az északról jövő dán (viking) támadások visszaverésére koncen-
trált. 880-ban Hennegau mellett győzelmet aratott a dánok felett. Ebben a
csatában veszítette életét sógora, Liudolf szász herceg utóda, Bruna is. 880-ban
meghalt Karlmann, Bajorország ura, majd 882 elején Ifjabb Lajos is. Országré-
szeik Vastag Károlyra szálltak, aki 882-ben pénzen vásárolt békét a dánoktól, az
északi határok védelmét pedig Heinrich von Babenberg grófra bízta, aki 885-re
sikereket ért el a vikingekkel szemben. Azt követően, hogy Kopasz Károly fia,
II. (Hebegő) Lajos (877-879), és unokája, III. Lajos (879-882) rövid életűnek
bizonyult, III. (Vastag) Károly, a keleti frank állam és Itália királya, a nyugati
frank királyság koronáját is megszerezte (885), és utoljára - Alsó-Burgundia
kivételével (melyet 877-ben az első nem Karoling király a frank birodalom
utódállamai között, Vienne-i Boso szerzett meg) - egyesítette a frank birodal-

mat (885-887). De a Nagy Károly örökségét feltámasztó Vastag Károly ekkor
már súlyos beteg volt, így nem tudott kellő eréllyel fellépni a normann (dán)
támadásokkal szemben, amelyek különösen a birodalom nyugati és északi terü-
leteit sújtották. Károly lényegében csak annyit tett, hogy igyekezett megvásárol-
ni a betörő vikingek távozását. A kormányzásával, s különösen védelmi politiká-
jával elégedetlen birodalmi előkelők így a Triburban tartott birodalmi gyűlésen
(887) lemondásra kényszerítették III. Károlyt, aki a következő év elején meg is
halt. Ez egyúttal a Karolingok birodalmának a végét is jelentette, s Nagy Károly
öröksége négy királyságra bomlott fel: a nyugati és a keleti frank államra, Itáliára
és Burgundiára.
887 végén a keleti frank királyságot alkotó törzsek vezetői a gyermektelenül
elhunyt Vastag Károly utódául még a vérségi, dinasztikus elvet és gyakorlatot
követve Karlmann törvénytelen fiát, a keleti királyságban az utolsó férfiági
Karolingot, Arnulfot választották királlyá (887-899). Arnulf legfőbb politikai
célja az volt, hogy helyreállítsa az egykori Karoling-birodalmat, azaz saját fősége
alatt akarta egyesíteni nagybátyja, Vastag Károly örökségét. A körülmények
azonban már nem kedveztek az ilyen törekvéseknek. Az egykori frank nagybiro-
dalom utódállamaiban ugyanis már korántsem volt annyira magától értetődő,
hogy a trónt Karoling származéknak kell betöltenie. A hatalomért folyó hosszú
harcokban jelentősen megnőtt az előkelők hatalma és befolyása. 864-ben például
Kopasz Károly a nyugati birodalomban úgy rendelkezett, hogy a királyi engedély
nélkül emelt várakat le kell rombolni. Ez a királyi ediktum azt jelezte, hogy a
megerősödött arisztokraták megszegték az erődépítésre vonatkozó uralkodói
felségjogot. Egyes arisztokrata családok királyi rangra is emelkedtek. Felső
Burgundia uralkodója például a Welf családból származó Rudolf lett, aki már
csak nőágon állt rokonságban a Karolingokkal. Alsó-Burgundiában Vienne-i
Boso fia, Lajos szerzett királyi címet. Nyugaton Vastag Károly bukása után a
Karoling-ház itteni ágának nem volt tényleges uralkodásra alkalmas korú tagja, a
neustrasia.i arisztokrácia Odót, Párizs és az Ile-de-France, Orléans, valamint
Blois grófját ültette a trónra (888-898), akinek apja, Erős Róbert 885/86-ban
sikerrel védte meg Párizst a normannok támadásaitól, s most fiától várták, hogy
eredményesen lép fel a vikingekkel szemben. Odo lett a későbbi Capeting-ház
megalapítója. Halála után azonban a nyugati frank államban ismét Karoling ki-
rály került a trónra, IV. (Együgyű) Károly (898-922) személyében. Az arisz-
tokrácia helyzetét mindenhol - ha eltérő arányok és mértékek szerint is - alap-
vetően két tényező erősítette: a gyakori külső támadások, rablóhadjáratok visz-
szaverésében döntően magukra voltak utalva, egyedül kellett fellépniük, s ez a
körülmény magánhatalmuk erősítésére késztette őket (amit esetleges katonai si-
kereik tovább erősítettek), másrészt pedig sokszor rokonságba kerültek a királyi
dinasztiákkal, ami ugyancsak hozzájárult társadalmi tekintélyük növekedéséhez.
Ahogyan Vastag Károly példája is mutatta, a külső inváziók megfékezésének
sikere vagy kudarca a királyi hatalom stabilitása szempontjából is döntő fontos-
ságú lett, így nem véletlen, hogy Arnulf, a keleti frank uralkodó figyelme is
I. A Karolingoktól a Liudolftngerekig 21
alapvetően erre a feladatra irányult. 891-ben Löwen mellett győzelmet aratott a

támadó normannok felett, majd a Kárpát-medence térségében megjelenő ma-
gyarokkal szövetkezve a 890-es évek közepén a hűségesküt megtagadó morva
fejedelmet, Swatopulkot is legyőzte, akinek halála után fiai - immár a magyarok-
tól szorongatva - újra elismerték a keleti frank királyság fennhatóságát. Katonai
sikereire alapozva hatalmát megpróbálta királysága. határain kívülre is kiter-
jeszteni. Amikor Wido, Spoleto fejedelme 891-ben Rómában császárrá koronáz-
tatta magát, majd a következő évben fiát, Lambcrtet is, a morvák felett aratott
győzelmet követően Formosus pápa (891-896) megsegítésének ürügyével -
kihasználva azt, hogy Wido 894-ben meghalt -Arnulf átkelt az Alpokon, s Itália
királya lett. 896-ban bevonult Rómába, ahol a pápa őt koronázta császárrá.
A katonai és politikai sikerek sem feledtették azonban azt, hogy Arnulf, jól-
lehet egyenes ági Karoling leszármazott volt, de mégis csak házasságon kívül
született, így trónra lépésekor a dinasztikus öröklési elv a királyság előkelőinek
választásával egészült ki. A trónbetöltésnek ez az Arnulffal kezdődő gyakorlata
vált általánossá később a létrejövő német királyságban is. Belpolitikájában Arnulf
elődei nyomdokaiba lépve a helyi vezető nemesi családok, törzsi előkelők meg-
nyerésére törekedett. Törvénytelen fiát, Zwentiboldot például Kegyes Ottó
szász herceg lányával, Odával házasította össze, így a Liudolfinger-ház, ahogyan
Ifjabb Lajos idején, most is közvetlen rokonságba került a királyi családdal.
Arnulf igazi hátországát Bajorország jelentette, így uralkodása alatt számos bajor
nemesi család emelkedett fel. Német Lajos korától a különböző törzsek arisz-
tokráciájával való szoros együttműködés a keleti frank birodalomban fokoza-
tosan a frank elem eddigi súlyának lassú visszaszorulását eredményezte. Arnulf
uralkodásának idejére a keleti frank királyság vezető rétegének etnikai összetétele
sokszínűbb lett, mint volt néhány évtizeddel korábban, s a királyság az eddigi
„frank" jellege helyett kezdett egyre inkább „teutonná" válni. ,A,:z ezzel együtt
járó törzsi-etnikai tartalom erősödését Arnulf- a Karolingok gyakorlatát követve
- az egyházszervezetre támaszkodva igyekezett ellensúlyozni. Az uralkodói hata-
lom gyengülését azonban már ez sem tudta megakadályozni.
A keleti frank állam széthullása
899 végén meghalt Arnulf császár. Hívei, különösen az egyházi vezet6k, hat éves
fia, IV. (Gyermek) Lajos (900-911) mögött sorakoztak fel, akit a következő év
elején Forchheimben királlyá is választottak. Kiskorúsága miatt gyakorlatilag
azok az előkelők kormányoztak, akik Arnulf idején is országos méltóságokat
töltöttek be, de bizonyos súlyponteltolódás következett be: jelentősen megnőtt
az egyháziak befolyása. A birodalmat lényegében Hatto mainzi érsek, Salamon
konstanzi püspök, és Thietmar salzburgi érsek irányította. A világi előkelők visz-
szaszorultak törzsi területeikre, ahol viszont tovább erősítették pozícióikat.
A királyság már nem volt abban a helyzetben, hogy hatékonyan védekezni
tudjon a külső inváziókkal szemben, így a külső támadások által leginkább
fenyegetett térségekben, ahol a katonai védekezés hatékonysága a törzsi erők

koncentrálását és egységes vezetését követelte meg, gyorsan megszerveződtek és
megerősödtek a törzsi hercegségek. Ez a folyamat az északi viking és keleti szláv
támadások által fenyegetett Szászországban indult meg a leghamarabb, de a 10.
századtól, a magyarok kárpát-medencei megjelenésével Bajorországban is hason-
ló folyamat játszódott le. A korábban dinasztiahű törzsi előkelők törzsi terüle-
teikre támaszkodva önálló hatalmat alakítottak ki. Szászországban a Liudol-
fingerek vitathatatlanná tették vezető szerepüket, Frankföldön a Konradinerek
szerezték meg a törzsi hatalmat, Bajorországban pedig Liutpold őrgróf tett szert
egyre nagyobb tekintélyre a magyarok felett aratott 900. és 901. évi győzelmei
vel. A keleti frank királyság így egyre inkább önálló hatalommal rendelkező törzsi
hercegségekből álló királysággá vált. A külső fenyegetés a magyarok részéről per-
sze nem azonnal jelentkezett, hiszen az első években a magyarok még inkább
segítették is a birodalmi politikát: Arnulf idején nagy szerepük volt Swantopulk
morva fejedelem legyőzésében, akkor pedig, amikor a Gyermek Lajos trónra
lépése körüli bizonytalanságot kihasználva Berengár, Friaul ura, kezébe kaparin-
totta Itáliát, hatalmi ambícióinak a 899-900. évi magyar támadás vetett gyorsan
véget. Ezt követően azonban a magyarok megtelepedése a Duna völgyében,
ahogyan azt Liutpold bajor őrgróf900. és 901. évi harcai is mutatják, igen vesze-
delmes szomszédságot jelentett. 900 után a magyarok immár rendszeresen
betörtek a keleti frank királyságba. 904-ben a határvidéken Liutpold őrgróf
ugyan újabb győzelmet aratott, de ez már nem jelentett komolyabb következ-
ményekkel járó politikai és katonai sikert. 906-ban a magyarok szétzúzták a
keleti frank állam fennhatósága alá tartozó morva fejedelemséget, majd Bajor-
országra (906) és Szászországra (907) támadtak. A 907. július 4-én Pozsony
mellett vívott csatában a magyarok súlyos vereséget mértek az egyesült bajor-
szász erőkre, s ez biztosította számukra Pannónia stabil birtoklását. A csatában
Liutpold őrgróf mellett Thietmar salzburgi érsek, négy püspök, valamint a bajor
grófok többsége is elesett. A vereséget követően elveszett az Ostmark, s a keleti
frank királyság nyitva állt a magyar rabló hadjáratok előtt: 909-ben Svábföldre
támadtak, egy évvel később pedig Augsburgnál a Gyermek Lajos vezette biro-
dalmi sereget is megverték (910).
Az állandósult magyar fenyegetés miatt a birodalmat alkotó törzseknél
tovább erősödött a vezető nemesi családok helyzete, s még jobban meggyengült
a királyi hatalom. A külső inváziók tehát mélyreható strukturális változásokat
indítottak el: a támadásokkal szembeni katonai védelmet megszervező vezető
nemesi családok a· régi törzsi-etnikai keretekre is építve létrehozták a törzsi
hercegségeket. Bajorországban a 907-ben elesett Liutpold helyére fia, Arnulflé-
pett, aki apja érdemeire építve a törzs egésze feletti vezető szerepet megszerezte
és az uralkodó jóvoltából hercegi méltóságba ( dux) emelkedett. Gyermek Lajos
idején tehát a királyi hatalom lényegében kiszorult a megerősödő törzsi her-
cegségek területéről, azaz Szászországból, Bajorországból és Frankföldről. Sváb-
földön és Lotl1aringiában az egyháziak vezette birodalmi kormányzat még siker-
rel akadályozta meg az új, törzsi alapú hatalmi struktúra kialakulását. A Karoling
királysággal szorosan összefonódott egyház, egyházi méltóságok a feltörekvő

arisztokrata riválisokkal szemben a királyi hatalom pozícióinak megvédelmezé-
sében voltak érdekeltek. A hercegek ugyanis jogokat szereztek az uralkodótól
arra, hogy a hercegség területén lévő koronabirtokokat irányításuk alá vonják,
várakat, erősségeket emeljenek, maguk nevezzék ki a hercegségekben lévő gróf-
ságok vezetőit, azaz lényegében királyi jogokat gyakoroltak. Arnulf herceg pél-
dául a bajor egyháztól a „Gonosz" melléknevet kapta, mivel a külső támadások
megtekezése céljából új, ütőképes lovasságot és várvédő katonaságot akart felál-
lítani, s 907 és 914 között ehhez az anyagi hátteret a bajor egyházak és
kolostorok vagyonának megrövidítésével akarta megteremteni.
911-ben Gyermek Lajos halálával kihalt a Karolingok keleti ága. Ekkora
azonban már a törzsi hercegségekkel új hatalmi-politikai tényező jelent meg, és
a külső támadások veszélye sem szűnt meg. Az uralkodó halálával a birodalmi
egyház maradék pozíciói is megrendültek. Lotharingia nemesi családjai Együgyű
Lajos nyugati frank király uralmát ismerték el, és a tartományt elszakították a
keleti frank királyságtól. 911 novemberében a felső-frankföldi Forchheimben a
frankok és a szászok képviselői Kegyes Ottó szász herceg (880-912) javaslatára
a Karoling-családdal távoli rokonságban álló frank herceget, Konrádot választot-
ták királlyá. A választáshoz hamarosan a bajorok és a svábok is csatlakoztak.
A trónra lépő új király, I. Konrád (911-918) ugyan rokonságban állt az eddigi
uralkodó-dinasztiával, de már nem volt Karoling. Személye egyfajta átmenetet
jelentett: részben a frank tradíciók bizonyos fajta megőrzését, másrészt azonban
maga a választás is valami újat jelenített meg. Azt, hogy a birodalom immár nem
egy család birtoka, atyai öröksége (patrimonium), mint a Karolingoknál, hanem
a törzsek azok, amelyek együttesen ezt a birodalmat jelentik, s az uralkodót e
törzsek saját vezetőik sorából, szabad akaratukból, maguk választják. Az egyes
hercegek fő törekvése az volt, hogy a saját soraikból általuk választott király
primus inter pares (első az egyenlők között) legyen, s ne pedig Karoling típusú
rex et sacerdos (király és főpap). Ennek ellenére azonban Konrád frank herceg
királlyá választása még nem egy új birodalom alapjainak lerakását jelentette, ha-
nem a politikai szándékok szintjén sokkal inkább a régi királyság frank jellegének
hangsúlyozását. (A frank hagyományok, a Karoling örökség elemei a későbbi
német császárságra is jelentős befolyást gyakoroltak, annak fontos alapját jelen-
tették.)
!. Konrád, aki törzsi hercegként került a trónra, királyi hatalmát lényegében
csak saját törzsi területére, azaz Frankfölclre tudta alapozni. Ő azonban Karoling
királyként kívánt uralkodni, így elődeihez hasonlóan az egyházra támaszkodott,
hogy függetlenítse magát a hercegek hatalmától, akik részt kértek a birodalom
kormányzásából. A Karoling mi~tákhoz való igazodás politikája szükségképpen
az őt trónra segítő törzsi hercegekkel való szembefordulást jelentette, ami végső
soron megbénította a kormányzást. Lotharingia nyugati frank fennhatóság alá
kerülését Együgyű Károly arra akarta kihasználni, hogy a szomszédos Elzászt is
megszerezze, de 911/12 telén, még a hercegek támogatásával, az elzászi térség-
ből Konrád kiűzte a nyugati frank királyság csapatait. A következő két évben
három hadjáratot is vezetett Lotharingia visszaszerzésére, de ezek kudarcot val-

lottak, így ezután felhagyott az elveszített területek visszaszerzésének tervével.
Ugyanakkor a külső támadásokkal szemben semmilyen hathatós intézkedést nem
tett, a keleti határok továbbra is nyitva álltak a magyar betörések előtt. 912-ben
például a magyar támadók Thüringián keresztül Konrád törzsi területéig, Frank-
földig hatoltak, 913-ban pedig Bajorországot és Svábföldet dúlták végig. Annak
ellenére, hogy a sváb nemesi családok között vezető szerepet játszó Erchanger és
Berthold, valamint Arnulf bajor herceg erőik egyesítésével 913-ban győzelmet
arattak a betörő magyarok felett, a rabló hadjáratokat nem sikerült megfékezni.
Az ekkor megkötött bajor-magyar szerződés csak átmenetileg (két évre) vetett
véget a magyar támadásoknak. A megállapodásnak a katonai-külpolitikai tar-
talmánál sokkal nagyobb volt a belpolitikai jelent6sége, hiszen ezt a szerződést
már nem az uralkodó, hanem maga a bajor herceg, mint önálló hatalom kötötte
meg. 915-ben a magyarok Svábföldre, Thüringiába és Szászországba törtek be,
917-ben pedig egészen Elzászig és Lotharingiáig hatoltak. A magyarokkal szem-
beni védekezést Konrád is az érintett törzsekre és azok vezetőire hagyta, és a
lotharingiai kudarc után lényegében csak a belpolitikára, az egyházra támasz-
kodó Karoling királyság visszaállítására és megerősítésére, a törzsi hercegi hatal-
mak visszaszorítására koncentrált. Ez csak Svábföldön sikerült, ahol még nem
alakult ki törzsi hercegség, s ahol Salamon konstanzi püspök és kancellár Arnulf
és Gyermek Lajos királyok. korától erős befolyással rendelkezett. Ez egyúttal
Salamon ellenfelének., a magyarok ellen bátran küzdő Erchanger-családnak. a hát-
térbe szorításával járt együtt, amely család viszont rokonságban állt Arnulf bajor
herceggel: Erchanger a herceg anyai ági nagybátyja volt. 914-ben Erchanger
foglyul ejtette az érseket, s ezzel nyílt harcot provokált a királlyal, amelybe a
bajor és szász hercegek is bekapcsolódtak. A küzdelem első szakaszában Konrád
még sikeresnek bizonyult. Legyőzte a sváb nemesi ellenzéket, Bajorországban el-
foglalta Regensburgot, s Arnulf herceg arra kényszerült, hogy családjával együtt
a hercegségét eddig pusztító magyarokhoz meneküljön (914). Bajor- és Svábföl-
dön tehát Konrádnak. sikerült átmenetileg megerősíteni hatalmát, mert itt a
feudalizálódás előrehaladottabb állapota miatt a helyi nemesség, mely a hercegi
hatalom túlzott megerősödését is rossz szemmel nézte, könnyebben megnyer-
hetőnek bizonyult. Szászországban a királysághoz fűződő viszony Ottó herceg
halála (912) után változott meg, amikor Konrád az új herceget, Ottó fiát,
Henriket meg akarta fosztani thüringiai adománybirtokaitól. Henrik szembe-
szegült a királyi akarattal, és fegyveres harcában maga mögött tudhatta az egész
törzsi hercegséget. Legyőzte Konrád ellene küldött csapatait, majd betört Frank.-
földre. I. Konrád az egyház támogatásával igyekezett erősíteni helyzetén, s 916-
ban Frankföld, Svábföld és Bajorország magas egyházi méltóságainak részvételé-
vel Hohenaltheimbe zsinatot hívott össze. Szászország püspökei távol maradtak
a zsinattól, mely azt kívánta demonstrálni, hogy az egyház a király mögött
sorakozott fel, s aki a király ellen támad, az az egyház és a keresztény hit ellen-
sége. A zsinat elítélte a sváb Erchangert a konstanzi püspök fogságba vetéséért,
Konrád pedig egyik hívét, Erchanger legfőbb hazai vetélytársát, Burchardot
I. A Karolin~qoktól a Liudolfingerekig 25
Svábföld hercegévé emelte. A szász Liudolfingerek ellenállása és a magyarok

katonai segítsége azonban lehetővé tette Arnulf számára, hogy 917-ben vissza-
térjen Bajorországba és visszaszerezze hercegségét, amit ugyanakkor el is szakí-
tott a keleti frank királyságtól. Az ily módon önállóvá vált Arnulf a következő
években is számíthatott a magyarok támogatására. Ugyanebben az évben, 917-
ben a Burchardot legyőző Erchanger megszerezte a hatalmat Svábföldön, ahol
létrehozta a törzsi hercegséget, és Bajorországhoz hasonlóan kinyilvánította a
sváb hercegség függetlenségét. Mivel Lotharingia már korábban (911) elszakadt,
917 végére a keleti frank királyság már csak I. Konrád saját törzsi területéből,
azaz Frankföldből, és Szászországból állt, melynek urával, Henrikkel továbbra is
feszült volt a viszony. A királynak be kellett látnia, hogy uralkodása alatt gyakor-
latilag széthullott a keleti frank királyság. Hogy a maradék részeket mentse,
kiegyezett a szász herceggel. Abban nem reménykedhetett, hogy - lévén gyer-
mektelen - testvére, Eberhard örökölheti a trónt, mert saját hercegségében is
komoly nemesi ellenzéke volt, akik inkább a nyugati frank állam uralkodóját,
Együgyíí Károlyt látták volna szívesebben királyként. Ebben a helyzetben a
betegeskedő Konrád a belháborúkban legerősebbnek bizonyult törzs vezetőjét,
Henrik szász herceget javasolta utódául. Ez volt az egyetlen esély arra, hogy a
keleti frank királyság maradéka még egyben tartható, és magának a frank
hercegségnek a széthullása megelőzhető legyen. 918 december 23-án I. Konrád
belehalt az Arnulf bajor herceggel vívott csatában szerzett sérülésébe.
Regnum Teutonicum
Mivel Konrád uralkodása alatt gyakorlatilag széthullott a keleti frank királyság,

halálát követően a törzsek már nem léptek fel együttesen annak érdekében, hogy
megválasszák utódát. Az I. Konrád és Henrik szász herceg közötti megállapodás
alapján 919 májusában Fritzlarban csak a frank és a szász törzsi előkelők gyűltek
össze, s választották meg a maradék királyság új uralkodójává Henriket. A szá-
szok és a frankok kapcsolata azonban nem csak ezen megállapodásból követke-
zett, hanem Szászország egyházi helyzete is viszonylag szoros kapcsolatot jelen-
tett. A frank birodalom ugyanis Szászországban hat püspökséget hozott létre,
melyek ekkor még a kölni és a mainzi, azaz frank érsekségek alá tartoztak.
A helyszín megválasztása jelezte, hogy a királyválasztáskor a törzsek már nem
együttesen léptek fel, hanem az csak két törzs döntése volt.
I. (Madarász) Henrik (919-936) ugyan az egész keleti frank királyság
uralkodójának tekintette magát, valójában királyi hatalmát csak Frankföld és
Szászország ismerte cl. A koronára Arnulf bajor herceg is igényt tartott, akit a
bajor törzsi terület mellett a sváb herceg is támogatott. 919-ben tehát gyakor-
latilag kettős királyválasztás történt: a déli területek Arnulf, míg az északiak
Henrik mögött sorakoztak fel. A szász király célja az egykori keleti frank király-
ság politikai egységének helyreállítása volt, de tanulva elődje, Konrád hibáiból,
tartalmát tekintve már nem Karoling típusú királyi hatalmat akart létrehozni.
A törzsi hercegségek felszámolása helyett a hercegekkel való megegyezésre töre-

kedett, s azt akarta elérni, hogy az egyes törzsek ismerjék el őt uralkodónak. Míg
I. Konrád a törzsekkel szemben a püspökökre támaszkodott, I. Henrik megvá-
lasztása után elutasította az egyházi felkenést és koronázási szertartást. Ezzel
kívánta kifejezni, hogy az ősi népjog alapján trónra emelt uralkodóként a törzsek
érdekeit helyezi előtérbe, s megegyezésre törekszik a hercegekkel, nemesi csalá-
dokkal. Szilárdan támaszkodhatott saját törzsi területére, s ennek fontossága már
a korábbi belháborúban és a fritzlari választásban egyaránt megmutatkozott.
A törzsek között megváltozott új hatalmi erőviszonyt fejezte ki, azt, hogy a
Rajnától keletre a legerősebb etnikum a frankok helyett immár a szász lett.
Arnulf igénye a koronára hasonló álláspontot tükrözött: ő és hívei úgy vél-
ték, hogy a frankok helyébe lépő új vezető erőt nem a szász, hanem a bajor törzs
jelentheti. Abból következően, hogy a meghatározó kortárs szereplők minde-
gyike a Karoling örökséget szimbolizáló frankok helyett más törzset tekintett a
legerősebbnek, a később kialakuló történeti köztudat szimbolikusan a 919.
évhez kötötte a keleti frank királyság helyén a német királyság (Regnum Teuto-
nicum) létrejöttének kezdetét. A Henrik és Arnulfközötti hatalmi vetélkedésben
a szász király bizonyult gyorsabbnak és határozottabbnak: először leverte a
megválasztását kifogásoló frank ellenzéket, majd csapatait felvonultatta a sváb
herceggel szemben, akit arra kényszerített, hogy elismerje őt királynak. Arnulf
viszont távol tartotta magát a svábföldi harcoktól, mert figyelmét elsősorban a
déli, itáliai ügyek kötötték le. Felesége ugyanis a 915-től császári círnet viselő
Berengár lánya volt, így fia, Eberhard számára már a langobard korona, sőt a
császári méltóság megszerzéséről álmodozott. Henrikkel szemben aktív fel-
lépésre azért sem vállalkozott, mert támogatói és szövetségesei, a magyarok,
betörtek Szászországba, és a Weser forrásvidékén, Püchennél legyőzték a szász
sereget, majd hazatértek. A magyar rablótámadás azonban nem ingatta meg
Henrik helyzetét, nem befolyásolta az erőviszonyokat, így Svábföld meghó-
dolása után haddal vonult Bajorország ellen. Most azonban Arnulf nem számít-
hatott sem apósa, sem pedig a magyarok támogatására, mert Berengár az ellene
kitört itáliai lázadással volt elfoglalva, amit csak a magyarok segítségével tudott
leverni. Az egyedül maradt bajor herceg engedményekre kényszerült. A 921-ben
Regensburgban megkötött szerződésben Arnulf lemondott nagyra törő itáliai
terveiről és trónigényéről, megtarthatta hercegségét, de el kellett ismernie
L Henriket királynak, s azt, hogy a bajor hercegség a létrejövő német királyság
része. A herceg ugyanakkor megtarthatta azt a jogát, hogy ő nevezze ki a bajor
püspököket, azaz Bajorországban őt illette az invesztitúra joga. A 921. évi
regensburgi szerződés tulajdonképpen a 914 előtti, azaz Arnulf Bajorországból
történő elmenekülését megelőző status quo-t állította vissza: Arnulf ismét vazal-
lus hercegként gyakorolta hercegségében a királyi jogokat. I. Henrikkel olyan új
hatalmi rendszer kezdett kialakulni, amely azon alapult, hogy az egyes törzsi
hercegek személyes hűség révén kapcsolódtak az uralkodóhoz. A korona és a
törzsi hercegek I. Konrád korát jellemző ellenségeskedése helyett a szász ural-
kodó - katonai erő és politikai nyomás alkalmazásával - lényegében kiegyezett a
hercegekkel. A keleti frank állam helyén egy új felépítésű német királyság kezdett
kiformálódni, mely a szászok vezető szerepének elismerése mellett a törzsi
hercegek szövetségére épült. I. Henrik ugyan a keleti frank állam örökségére
épített, különösen a grófságokra épülő közigazgatási szervezet terén, de sok
szempontból szakított is elődei politikájával. Nem törekedett a törzsi herceg-
ségek felszámolására, vagy arra, hogy az egyes méltóságoknak újra királyi tiszt-
ségviselői tartalmat adjon. A Gyermek Lajos és I. Konrád idején nagy politikai
hatalomra szert tett egyházat viszont igyekezett visszaszorítani, ezért trónra
lépésekor elutasította, hogy a Karoling királyok gyakorlatának megfelelően egy-
házi felkenésben részesüljön. Koronázásának egyházi szentesítése az egyház ha-
talmi helyzetének elismerését jelentette volna, ennek elutasításával viszont a kez-
detektől \'ilágossá tette, hogy a törzsek elismerése adhatja koronája legitimitását.
Azzal, hogy Svábföld és Bajorország hercegei behódoltak, s elismerték ki-
rálynak Henriket, a keleti frank állam területi egysége még mindig nem állt
helyre, hiszen Lotharingiára nem terjedt ki uralkodói fennhatósága. A nyugati
frank királyság belső hatalmi küzdelmeit kihasználva a német király 925-ben visz-
szaszerezte Lotharingiát, amit törzsi hercegséggé szervezett, fejedelmét, Gisel-
bertet pedig házassági szállal is a koronához kötötte: lányát, Gerbergát feleségül
adta hozzá. I. Henrik német királysága így öt törzsi hercegséget foglalt magába:
Szászországot, Bajorországot, Svábföldet, Frankföldet és Lotharingiát. A nyuga-
ton elért külpolitikai siker után Henrik már különösebb akadályok nélkül meg
tudta azt tenni, hogy a sváb herceg halála után a törzsi hercegség élére nem sváb,
hanem egy Hermann nevű, frank származású hű emberét, azaz a svábok számára
egy idegent állított (926).
Míg Lotharingia visszaszerzésével nyugaton a külpolitika terén I. Henrik
jelentős sikert könyvelhetett el, keleten továbbra is komoly veszélyt jelentettek a
magyarok, de már az ő támadásaik sem jártak maradéktalan sikerrel: 924-ben egy
magyar előkelőség - nem kizárt, hogy egy Árpád-házi herceg - esett Henrik
fogságába, 926-ban pedig a magyarok sikertelenül ostromolták Augsburgot.
Ezek a fejlemények minden bizonnyal szerepet játszhattak abban, hogy magyar
részről kedvezően fogadták Henrik kilenc évre szóló fegyverszüneti ajánlatát,
melyért hajlandó volt évi adót fizetni. A külső veszély ilyen fajta elhárítása a
korábbi uralkodók gyakorlatát idézte, de Henrik nem elégedett meg azzal, hogy
közel egy évtizedre biztonságban tudhatta országát kelet felől. A békeidőszakot
a határvédelem és a fegyveres erő újjászervezésére fordította. 926-ban a wormsi
birodalmi gyűlésen rendelkezett a teendőkről. A szászországi és bajorországi
koronabirtokokon föld- és favárakat (ún. mentsvárakat) építtetett a magyarok
ellen, hogy azokban a lakosság támadás esetén oltalmat találjon. A várak fenn-
tartására és védelmére katonáskodó paraszti csoportokat ( milites agrarii)
telepített. Kilenc fegyveres alkotott egy-egy csoportot. Közülük egy mindig a
várban teljesített szolgálatot, a többi nyolc pedig termelőmunkát végzett. A ter-
més egyharmad részének beszolgáltatásával biztosították a várak és a határvé-
delem fenntartásának költségeit. A gyorsan mozgó magyar portyázókkal szem-
ben Henrik a páncélos lovasság arányát is igyekezett növelni. A Karoling kor
határvédelmének gyakorlatát követve fennhatóságának elismerésére kényszerí-

tette a keleti határok mentén élő szláv törzseket (928-929), s ezzel a határok
előtt egyfajta ütközőzónát teremtett. A szláv területek feletti politikai befolyás-
nak biztosítására felépítette MeiBen várát, 929-ben pedig Vencel cseh fejedelmet
kényszerítette meghódolásra. Tulajdonképpen ekkor, a szláv hadjáratban „vizs-
gázott" az újonnan szervezett hadsereg, és az egész, 926-ban elindított katonai
reform. A katonai-határvédelmi rendszer átszervezése és megerősítése után 932-
ben az erfurti birodalmi gyűlésen Henrik megtagadta az eddigi évi adó fizetését
a magyaroknak. Ahogyan az várható volt, a következő év elején a magyarok meg-
torló hadjáratot indítottak, de 933. március 15-én Merseburg közelében a szász
páncélos lovasok rendezett sorai elől táborukat s málhájukat hátrahagyva pánik-
szerűen elmenekültek. I. Henrik tehát szinte kardcsapás nélkül aratott nagy győ
zelmet az eddig rettegett ellenség felett. Ez jelentősen megnövelte tekintélyét,
amit a következő évben (934) a dánok feletti győzelmével tovább erősített.
Frank hagyományokat követve az északi határok védelmére megszervezte a dán
őrgrófságot.
A belpolitikai stabilitás érdekében szakított a Karolingok korának ország-
megosztási gyakorlatával, amit még a keleti frank uralkodók is folytattak, azzal a
hagyománnyal, hogy mindegyik fiú utód jogot formálhat az apai örökségre. Erre
már Jámbor Lajos is törekedett a 817. évi rendelkezéseiben, de a későbbi törté-
nések éppen az ellenkező tendenciát erősítették fel. Uralkodásának 10. évében -
ahogyan valamikor az ordinatio imperii - I. Henrik családján belül szabályozta a
trónutódlás kérdését, és megfogalmazta a királyság feloszthatatlanságának elvét.
Fiát, Ottót nevezte meg örökösének, aki ekkoriban vette feleségül Edgitha
angolszász királylányt. A presztízst jelentő dinasztikus házasság és katonai sike-
reivel elért tekintélye vitathatatlanná tette a királyságon belül Szászország vezető
szerepét, s Henrik fiának trónöröklési jogát. I. Henrik ilyen értelemben is új
alapokra helyezte az egykori keleti frank királyságot: a trónutódlás szabályozásá-
val szakított a patrimoniális államszemlélettel, s előtérbe került az az elv, hogy a
királyi hatalom a vérségi jog szerint designatio alapján (az uralkodó a királyi
család tagjai közül javasolja utódát) az előkelők, a törzsi hercegek egyetértésével
(azaz választásával) válik legitimmé. Ezáltal a hercegek is a monarchia csúcsán
álló, törvényes és elfogadott politikai-hatalmi tényezőkké váltak, akik már kevés-
bé kívánták azt, hogy a birodalom esetleg több Liudolfinger között osztódjék
meg. A birodalom, a királyság immár nem volt azonos a Karoling kori jelen-
tésével, azaz magával az uralkodónak a személyével, hanem az egyházi és világi
fejedelmek, előkelők által is megjelenített entitássá vált, amikor - a burgund szár-
mazású Wipo, udvari káplán megfogalmazása szerint - „a király halála nem jelen-
ti a királyság végét". A törzsi hercegségek széles körű önállósága immár nem fe-
nyegetett a királyság széthullásával, hiszen éppen ezek a hercegségek lettek az új
királyság alkotóelemei.
Uralkodásának utolsó éveiben Henrik figyelme egyre inkább Itália felé for-
dult. Ez elsősorban abból következett, hogy Provance ura, Hugo, meg akarta
szerezni az itáliai koronát, sőt a császári címet is. Ezzel együtt Arnulf bajor
herceg ilyen irányú ambíciói is újjáéledtek. Önálló külpolitikája egyáltalán nem

tetszett Henriknek, azt követően pedig, hogy 934-ben az Alpokon átkelő bajor
csapatok vereséget szenvedtek Hugótól, a déli határok és ezzel együtt Itália ügye
a királyság egészét érintő kérdéssé vált. 935-ben Henrik szövetséget kötött
II. Rudolf burgund királlyal, s így az összes Itáliába vezető fontos alpesi útvona-
lat ellenőrzése alá vonta, azaz előkészületeket tett egy itáliai hadjáratra. Ehhez
kapcsolódott a 936. évi erfurti birodalmi gyűlés is, amelyen a birodalom előke
lőivel ismételten megerősíttette és elfogadtatta fiának, Ottónak a trónutódlását.
Erre feltehetően azért volt szükség, hogy második házasságából származó fia,
Henrik esetleges trónigényét érvénytelenítse. Nem sokkal az erfurti gyűlés után,
936. július 2-án I. Henrik meghalt.
II. A császárság újjászületése Nyugaton
A királyi hatalom megszilárdítása
Öt héttel apja halála után, 936. augusztus 7-én, immár mindegyik törzsi herceg-
ség képviselőjének jelenlétében Aachenben királlyá választották és megkoro-
názták I. Ottót (936-973). Trónra lépéséhez még apja szerezte meg az előkelők
beleegyezését (929, 936). I. Henrikkel ellentétben azonban Ottó következete-
sebben akart a Karoling tradíciókra építeni, de az apja által létrehozott belpoli-
tikai viszonyokat, a törzsi hercegségekkel kialakított együttműködést, azt a poli-
tikai konszenzust, amelyre a királyság épült, nem állt szándékában felszámolni.
Már a koronázási helyszín megválasztása a Karoling hagyományok következetes
felvállalását jelentette, ahogyan az is, hogy a szertartáson, ahol a birodalom
előkelői hűségesküt tettek az új uralkodó előtt, a szász Ottó frank öltözékben
jelent meg. I. Ottó már egyházi szentesítéssel és felkenéssel lett király, az ünnepi
ceremóniát a mainzi és a kölni érsek közösen végezte. A koronázást követő ud-
vari ünnepségen a törzsek hercegei Karoling udvari tisztségviselőként szolgáltak:
a lotharingiai herceg kamarásként, a frank főétekfogóként, a sváb pohárnokként,
a bajor pedig marsallként. Ez egyértelműen jelezte azt, hogy a törzsi hercegek és
az uralkodói hatalom viszonylatában a hangsúly - I. Henrik katonai és politikai
sikerei következtében - Ottó trónra lépésének idejére némileg a korona javára
billent, s valamelyest csökkent a hercegségek eddigi önállósága. Az aacheni cere-
mónia egyúttal egy politikai program szimbolikus kifejezése is volt: annak, hogy
Ottó az öt törzsi hercegségből álló német királyság határain kitekintve a
Karoling-birodalom örököseként akar fellépni.
A királyválasztást kihasználva azonban a keleti határok mentén élő adófizető
szláv törzsek kinyilvánították függetlenségüket, s ezzel az I. Henrik által kialakí-
tott határvédelmi rendszer egyik fontos pillére, a határok előtti ütközőzóna
rendszer került veszélybe. Megkoronázását követően így Ottónak azonnal hadat
kellett vezetnie keletre. Az Elba-vidék szláv törzsei elleni fellépés még 936-ban
II. A császárság újjászületése Nyugaton 31
teljes sikerrel végződött. Ottó azonban nem elégedett meg ennyivel, hanem a
keleti határok védelmére egyúttal két őrgrófságot is szervezett. Az Alsó-Elba tér-
ségében egyik szász híve, Hermann Billung, a Középső-Elba, valamint Saale
vidékén pedig apja első feleségének rokona, Gero lett az őrgróf. Karoling min-
tára őrgrófságok létrehozásával akarta megerősíteni a keleti határokat.
Trónra lépését követően Ottó számára az első belpolitikai nehézségek saját
családja körében jelentkeztek, ugyanis I. Henrik trónutódlást szabályozó családi
törvényét a Liudolfinger-ház több tagja megkérdőjelezte. Koronázása után alig
egy évvel (937) a féltestvére, Thankmar lázadt fel ellene, aki szövetkezett az
ekkoriban elhunyt (937. július 14.) Arnulf bajor herceg fiával és utódával, Eber-
harddal. Eberhard megtagadta, hogy hűségesküt tegyen Ottó előtt, s ezzel
kinyilvánította Bajorország függetlenségét. A lázadókat I. Ottó katonai erővel
verte le. Thankmar elesett a harcokban, Eberhardot pedig elűzte Bajorországból.
Helyére az elhunyt Arnulf herceg testvérét, Eberhard nagybátyját, Bertholdot
ültette (938), akinek viszont jelentősen szűkítette jogkörét: az invesztitúra jogá-
nak megvonásán túl a bajor herceg a jövőben már nem nevezhette meg utódát,
mint eddig. Berthold tehát a király akarata alapján lett herceg, és szó sem volt a
hercegség, a törzs választásáról. 938-tól a bajor hercegség szorosabban kötődött
a koronához, mint korábban. Az ún. Thankmar-Eberhard-felkelésből I. Ottó
győztesen és megerősödve került ki. A következő évben (939) kirobbant újabb
felkelés élén Ottó öccse, Henrik állt, aki már nem a birodalom megosztását akar-
ta elérni, mint Thankmar, hanem maga akart király lenni, magát tartotta jogsze-
rű örökösnek. A bajor hercegséggel történtek miatt a királyi hatalom erősö
désétől tartó frank és lotharingiai hercegek Henrik mögött sorakoztak fel. A 939
tavaszán kirobbant belső hatalmi harc november elejéig tartott, amikor Ottó az
andernachi csatában (939. november 2.) döntő győzelmet aratott a lázadók
felett. Eberhard frank, és Giselbert lotharingiai herceg életét vesztette, Henrik
pedig behódolt bátyja előtt. Győzelmét követően Ottó új módon állt a királyság
és a törzsi hercegségek kérdéséhez. frankföld élére nem nevezett ki új herceget,
hanem azt a korona közvetlen fennhatósága alá rendelte, azaz saját kezébe vette
annak irányítását. Helyzete ezzel nagyon megerősödött, hiszen így két törzsi
hercegség (Szászország, Frankföld) tartozott a király fennhatósága alá. A család-
jából kikerülő esetleges trónkövetelők, vetélytársak esetében arra törekedett,
hogy őket eltávolítsa a monarchikus hatalom központját és szilárd bázisát jelen-
tő Szászországból és Frankföldről, és a birodalom határvidéki hercegségeibe
ültetve határvédelmi feladatokkal foglalja le őket. Ilyen megfontolásból 940-ben
kegyelmet kapott öccsére, Henrikre bízta Lotharingiát. Mivel Svábföld és Bajor-
ország hercegei a felkelésben nem vettek részt, itt a helyzet nem változott. Új
elem volt azonban az, hogy a 930-as évek végétől Ottó belpolitikáját egyre in-
kább az a törekvés határozta meg, hogy rokoni-házassági kapcsolatokkal még
szorosabbra fűzze a korona és a törzsi hercegségek viszonyát. Abban például,
hogy öccse, Henrik kegyelmet kapott, nagy szerepe volt annak, hogy 938-ban
Arnulf egykori bajor herceg lányát, Juditot vette feleségül. Fiát, Liudolfot 940-
ben Hermann sváb herceg lányával, Idával házasította össze, aki így - mivel
Hermannak nem volt fiú örököse - a sváb hercegi cím várományosa lett. Újabb
kudarcba fulladt összeesküvési kísérlete után öccsét, Henriket 941-ben letette
Lotharingia hercegi székéből. Utóda Ottó gróf (941-944), majd a Worms és
Speyer térségében birtokos Vörös Konrád személyében az uralkodóhoz hű helyi
nemesség sorából került ki. Vörös Konrádot ugyancsak házassági szállal igyeke-
zett szorosabban a koronához fűzni: 947-ben feleségül adta hozzá a lányát,
Liutgardot. 948-ban, Berthold bajor herceg halála után a hercegséget az ismét
kegyelmet nyert öccsének, Henriknek adta, aki felesége révén rokonságba került
a bajor hercegi házzal. Hermann sváb herceg halálával a következő évben fia,
Liudolf Svábföld hercege lett. A házassági politika következtében a 940-es évek
végére a törzsi hercegségek élén már a királyi ház tagjai álltak: Szászország és
Frankföld hercege maga I. Ottó volt, Svábföldé fia, Liudolf, Bajorországé öccse,
Henrik, Lotharingiáé pedig veje, Vörös Konrád. A királyi és hercegi családok
közötti rokoni kapcsolatok majd egy évszázadra a német királyság legfontosabb
belső összetartó szálai lettek.
A 940-es években külpolitikájában Ottó elsősorban Burgundiára figyelt.
II. Rudolf burgund király halálát követően (936) Hugo, Provance ura saját fenn-
hatósága alatt akarta egyesíteni Burgundia és Provance koronáját, hogy e terüle-
tekre támaszkodYa megvalósítsa régi álmát, s megszerezze az itáliai királyságot.
Hugo feleségül vette Rudolf özvegyét, Berthát, Itáliában pedig a szolgálatába
szegődött magyar rablócsapatok révén igyekezett megvetni lábát. Ottó határo-
zottan ellenezte Burgundia és Provance egyesítését, s érthcté5 aggodalommal
szemlélte azt is, hogy Hugo éppen legföbb ellenségeivel, a magyarokkal szövet-
kezett Itália megszerzése érdekében. A meghalt II. Rudolf fiát, Konrádot támo-
gatva betört Burgundiába, s az itteni harcok már a nem sokkal későbbi, Itáliáért
vívott háborút előlegezték.
Rex Francorum et Langobardorum
94 7-ben a betegeskedé5 Provance-i Hugo lemondott itáliai királyságáról fia,

Lothar javára, akinek helyzetét azzal igyekezett megszilárdítani, hogy össze-
házasította Burgundi Rudolf tíz éve árvaságra jutott (és saját mostohalányaként
nevelt) lányával, a tizenhat éves Adelheid burgund hercegnővel. Hugo halála
(948) után I. Berengár unokája azonban, Berengár ivreai őrgróf nem ismerte el
Lothar királyságát, és 10 mérő ezüst fizetségért Taksony magyar fejedelem segít-
ségét kérte. 950-ben váratlanul Lothar is meghalt, a paviai királyi trónt pedig
II. Berenger néven (950-961) az ivreai őrgróf foglalta el. Koronája biztosítása
érdekében elfogatta Lothar ekkor tizenkilenc éves özvegyét, és Garda várába
záratta. Adelheid és pártja az ősi langobard szokásjogra hivatkozva (a 6-7. szá-
zadban valóban többször elé5fordult, hogy az özvegy királyné) kezével együtt
lehetett a királyságot elnyerni) innen ajánlotta fel kezét és Itália koronáját a 946-
ban megözvegyült I. Ottó német királynak, aki azonnal vállalkozott a Berengár
elleni háborúra. Döntését alapvetően politikai mérlegelés határozta meg, s nem
a szép és fiatal Adelheiddel kapcsolatos személyes vonzalom (noha vélhetően ez

utóbbinak is lehetett némi szerepe). A fő ok az volt, hogy a keleti német határo-
kat fenyegető magyarokkal szövetséges Berengár délről szintén veszélyt jelent-
hetett a birodalomra. Az önálló Itália-politikával mindig is kacérkodó bajor és
sváb hercegek- függetlenül attól, hogy e méltóságokban ekkor már Ottó család-
tagjai ültek - esetleges önkényes és kiszámíthatatlan lépéseit ugyancsak meghiú-
síthatta ezzel a döntéssel. A legfontosabb azonban 'minden bizonnyal a Karoling
hagyományokra épít6 politikai program volt, Nagy Károly példája: a langobard
(lombard) korona megszerzésével nyílik mód és lehetőség a császári méltóság
elnyerésére. 951-ben I. Ottó nagy hadsereggel ~tkelt az Alpokon, s mivel nem
ütközött komoly ellenállásba, gyorsan elfoglalta Eszak-Itáliát. Berengár elmene-
kült Paviából, az itáliai előkelők behódoltak előtte, s a győztes Ottó felvette
Nagy Károly egykori címét: rex Francorum et Langobardorum. A megszerzett
észak-itáliai területek egy részét, különösen a stratégiai fontosságúakat (veronai
6rgrófaág, friauli őrgrófaág) a bajor hercegséghez csatolta (952 ), aminek követ-
keztében e térségben igen hamar bajor el6ke16k s nemesek vetették meg a
lábukat, s tettek szert új birtokokra. Ottónak ezen lépése, valamint a 953-955
közötti birtokadományozásai a nem sokkal kés6bbi válságos id6szakban is biz-
tosították a bajor nemesség lojalitását a korona iránt. A 950-es évek adományo-
zási gyakorlata a korai Karolingok id6szakát idézte: vazallusai, s így fegyveresei
számának növelése érdekében I. Ottó Bajorországban hozzányúlt az egyházi bir-
tokokhoz (ahogyan egykor Martell Károly vagy Kis Pipin is tette), és a „szeku-
larizált" földeket katonai szolgálathoz kötötten adományozta el.
Itáliai királyi jogcímének megerősítésére feleségül vette Adelheidet. Koroná-
zását követ6en figyelme Róma felé fordult, ahová követét, Frigyes mainzi érseket
a császári korona megszerzése érdekében küldte. A tárgyalások sikertelenül vég-
z6dtek, mert Róma ekkori tényleges ura, Alberich patrícius saját befolyását féltve
nem szívesen látta volna Ottót császárként, II. Agapetus pápa (946-955) pedig
nem volt abban a helyzetben, hogy Alberi.ch akaratával szembeszegüljön.
A Karoling birodalmi eszmény feltámasztásának megvalósítását, azaz a további,
Itália középső részeire irányuló hadjáratot azonban meghiusította egy újabb
németországi lázadás. Els6 házasságából származó fia, Liudolf sváb herceg, attól
tartva, hogy apja új házassága megkérdőjelezheti trónutódlását, szembefordult
Ottóval (952-953). Felkeléséhez a király veje, Vörös Konrád, Lotharingia ura is
csatlakozott. Az újabb német belháborút kihasználva, az apja ellen lázadó
Liudolf szövetségeseként a következő évben keletr61 ismét támadtak a magyarok,
akik még Liudolf tartományát, Svábföldet sem kímélték. A külső fenyegetés így
gyorsan szétbomlasztotta a felkelők szövetségét, és a támadás visszaverésére a
királlyal való megegyezést keresték. Megerősödött helyzetét I. Ottó arra hasz-
nálta fel, hogy a thüringiai Arnstadtban rendezett birodalmi gyűlésen újra ren-
dezte a sváb és a lotharingiai hercegségek ügyét: Liudolf és Vörös Konrád meg-
tarthatták magánbirtokaikat, de elveszítették hercegi méltóságukat. Svábföldet a
926-ban meghalt Burchard herceg fia, az ifjabb (II.) Burchard kapta meg, így
vele egy régi hercegi család került vissza a hercegség élére. De az új herceg is
34 A kiizéplwri NénxetorszáiT
kapcsolódott Ottó családi politikájához: a király öccsének, Henrik bajor herceg-

nek a lányát, Hadwigot vette feleségül. Lotharingia élére (mely igazából sohasem
alkotott etnikai értelemben vett „törzset") 1. Ottó nem nevezett ki új herceget,
hanem a tartományt testvére, Bruno kölni érsek igazgatása alá rendelte. Ezzel
tovább erősítette kapcsolatát az egyházzal, hiszen a mostani felkelés megmutat-
ta, hogy a törzsi hercegek és a királyi család közötti kapcsolatok nem feltétlenül
biztosítják a korona helyzetét. Ottó emiatt még erőteljesebben akart a Karoling-
korból örökölt egyházszervezetre támaszkodni, s ebben látta a törzsi hercegsé-
gek ellensúlyát. Ettől kezdve politikai-igazgatási feladatokkal, hatáskörrel ruházta
fel az egyháznagyokat úgy, hogy ezzel párhuzamosan növelte befr>lyását magára
az egyházra és az egyházi tisztségek betöltésére is.
A fiának és vejének lázadása miatt Németországba visszatérni kényszerülő
1. Ottó 952-ben még elfogadta II. Beren~ár meghódolását, aki ezt követően a
német király hűbéreseként kormányozta Eszak-Itáliát, de a német belviszályt,
valamint a német királyságot érő magyar támadásokat önállósága visszaszerzésére
igyekezett kihasználni. 955-ben Augsburg mellett, Lechfeldnél azonban Ottó
döntő gyé:ízelmet aratott a magyarok felett, és ez óriási mértékben megnövelte
tekintélyét. Az augsburgi csata egyszer s mindenkorra véget vetett a nyugati '
irányú magyar kalandozásoknak. Még ugyanebben az évben északkeleten a szlá-
vokat is legyőzte I. Ottó. A belső és külső ellenségei feletti katonai sikerek
következtében Németországban ismét vitathatatlanná vált a királyi hatalom.
Pozícióját eré:ísítette az a körülmény is, hogy 955-ben meghalt öccse, Henrik
bajor herceg, akinek utóda kiskorú fia Henrik lett (aki később a „Civakodó" vagy
„Viszálykodó" melléknevet kapta), s így Bajorországban az özvegy hercegné,
Judit régensi kormányzása ellenére, nagyon megnőtt az uralkodói befolyás.
A császárság újjászületése
A 950-es évek első felében a német ügyek és a külső támadások nagyon lefog-
lalták Ottót, s ezt kihasználva Itáliában II. Berengár korábbi hatalmának vissza-
szerzésére törekedett. Ottó a korábban még lázadó fiát, Liudolfot bízta meg
Berengár legyőzésével, aki a kiújult itáliai harcokban figyelemre méltó sikereket
is ért el, de 957-ben meghalt. A közvetlen fenyegetéstől megszabadult Berengár
959-ben már magát Rómát fenyegette, ahol Alberich patrícius helyére fia,
Octavian lépett (954), aki II. Agapcus pápa halála (955) után XII. János néven
egyúttal pápa is lett (955-963 ). Berengár fenyegetése miatt a német uralkodó
segítségét kérte (960), s egyúttal ő maga ajánlotta fel Ottónak a császári koronát
és felkenést. I. Ottó előtt reális lehetőséggé vált a birodalmi eszme megvalósí-
tása, a császári méltóság elnyerése, így azonnal hozzálátott az itáliai hadjárat
előkészületeihez. A hadjárat megindítása előtt azonban, tanulva a tíz évvel
korábban történtekb61, 961-ben a wormsi birodalmi gyűlésen királlyá válasz-
tatta, Aachenben pedig megkoronáztatta Adelheidté:íl született fiát, (II.) Ottót,
hogy biztosítsa a trón dinasztikus öröklését és fenntartsa a birodalom
II. A császárság úJfászületése N_vttJfaton 35
foloszthatatlanságát. Csak a németországi belpolitikai viszonyok egyértelmű ren-

dezése után indult el Itáliába, fiát pedig testvére, Bruno érsek gyámsága alatt
Németországban hagyta. Felesége, Adelheid viszont követte é-ít a hadjáratra.
Ottó serege a Brenner-hágón átkelve Pavia irányába nyomult előre. Észak-Itáliá-
ban Berengár most sem tudott komoly ellenállást tanúsítani, így 962 elején
(január 31.) a német sereg már Rómába is bevonuli:., ahol a pápa császárrá koro-
názta 1. Ottót. XII. János és a római nép hűségesküt tett az új császár elé-ítt.
Létrejött az új nyugati, immár német-római császárság, jóllehet ezt Ottó a Nagy
Károly korabeli frank császárság feltámasztásának és folytatásának tekintette.
A latin kereszténység vitathatatlan nagyhatalmává vált új császárság itáliai domi-
nanciájátúl, saját politikai mozgásterének beszűkülését61 tartó XII. János - híí-
ségesküje ellenére - titkos tárgyalásokat kezdett Berengárral és az Itália déli
részét uralma alatt tartó Bizánccal. Itália és Róma feletti fennhatóságának
megeré5sítésére 1. Ottó - aki tudomást szerzett XII. János mesterkedéseiről -
VIII. Leo személyében (963-965) új pápát emelt az egyház élére, 963 végére
pedig sikerült elfognia Berengárt is, akit Németországba, Bambergbe száműzött.
A.z itáliai hadjárat így minden téren elérte célját: megszerezte a császári koronát,
legyőzte Berengárt és új, a császárhoz hű pápát állított Rómába.
A császári korona és az Itália nagy része feletti uralom megszerzése új poli-
tikai kérdéseket vetett fel, hiszen Ottónak immár a mediterrán világ ügyeire is
figyelnie kellett, különösen a kor másik keresztény nagyhatalmára, Bizáncra,
mert Dél-Itáliában ütköztek egymással a két császárság érdekei. A Karoling biro-
dalmi tradíciót követve Ottó a dél-itáliai langobard hercegekre, Spoleto, Capua
és Benevento frjedelmeire is ki akarta terjeszteni uralmát, ami délen a görög
birodalommal való háborúval fenyegetett. A közvetlen itáliai érdekeken túl,
ahogyan egykor Nagy Károly idejében, komoly ellentéteket okozott, hogy anyu-
gaton létrejött új császárságot l}l!ánc most sem akarta elismerni, s állandó
vitatémát jelentett, hogy ki a valódi „római" császár: a bizánci baszileiosz, vagy a
latin imperator. A görög politikai gondolkodásban még a középkorban is nagy
szerepe volt a 4. században élt );'.uszebiosz álláspontjának, aki szerint, ahogyan
csak egy Isten létezik, úgy a földön is csak egyetlen keresztény császár lehet,
akinek főségét minden fejedelem köteles elismerni. 965-ben, VIII. Leo halála
után ismét Ottó pártfogoltja lett a pápa, XIII. János néven (965-972), aki azon-
ban a Bizánc-párti rómaiak felkelése miatt menekülni kényszerült. A Rómában
bekövetkezett politikai fordulat egész Közép-Itáliában megingatta Ottó pozí-
cióját. 966-ban emiatt újra nagy sereggel vonult át az Alpokon. Rómában szigo-
rúan m~gmrolta_ a_ lázadást, s újra megerősítette uralmát Észak- és Közép-
Itáliában. Ezt követően a Karoling császáreszmény jegyében fennhatóságát Dél-
Itáliára is igyekezett kiterjeszteni. 967_-_Q_en Capuáb~n a déht;iliai langobard
tejeddm~k behódoltak Ottó előtt. Nikephorosz Phokasz. bizánci császár (963-
969) katonai fellépéssel fenyegetett, ha Ottó nem hajlandó lemondani Itália déli
részeiré-íl, elvitatta a német uralkodó császári címét, s igényt támasztott Rómára
és Ravennára, azaz az Egyházi Államra. Válaszképpen Ottó benyomult Bizánc
déli tartományaiba, azaz Calabria és Apulia földjére, de az itteni legfontosabb
36 A középkori NémetorszálJ
kikötő és görög hídfőállás, Bari városának elfoglalása azonban már nem sikerült.
A keleti és a nyugati császárság ellenséges viszonya csak Ióannész Tzimiszkész
uralkodása (969-976) idején változott meg, aki a balkáni, valamint szír és palesz-
tinai háborúk miatt nem akart egy újabb, nyugati frontot is nyitni, s ezért hajlott
a megegyezésre. A Bizánccal való viszony politikai rendezése I. Ottó érdekeinek
ugyancsak megfelelt, hiszen nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy Konstanti-
nápoly 96 7 -től kezdődő balkáni aktivitása, és a kalandozó magyarok felett ara -
tott 970. évi arkadiopoliszi győzelme azzal fenyegetett, hogy határait egészen a
Dunáig kiterjeszti, s Dél-Itália mellett a görög hatalom délkeleten is nem kívánt
közelségbe kerül a német-római császárság határaihoz. Mivel mindkét biroda-
lom, ha jellegében s tartalmában eltérően is, de az uralkodói hatalom alá rendelte
az egyházat, a vallási és politikai fő választóvonalak többé-kevésbé egybeestek.
Nyugaton például az I. Ottó által 967 tavaszán l}.avennába összehívott birodal-
~Lzsinat a Karolingok korának az egész birodalomra vonatkozó rex et sacerd9s
jellegű uralkodói hatalmát fejezte ki.
JZ2:.P.en viege~~:z;é.s született I. Ottó és Ióannész Tzimiszkész császár
között. A politikai realitásokat figyelembe véve - ahogyan egykor Nagy Károly
idejében is - Bizánc kénytelen volt feladni az „egy Isten, egy császár" elvét, s elis-
merte a nyl!gati rnisz.ár:ságot. A keleti és a nyugati császár kölcsönös elismerését
és egyenrangúságát a két uralkodóház közötti házassági kapcsolat volt hivatva
megerősíteni. Ióannész feleségül adta @~k~l11igát, Theophanut Ottó fiához.
II. Ottó és Theophanu házasságkötésére - szinte jelképesen - a két birodalom
között elhelyezkedő Rómában került sor 972. április 14-én, azt követően, hogy
a megegyezés értelm~5cí"l -I. QttÓ Yisszaadta Bizáncnak az elfogl~lt Apulia és
Calabria tartományokat, de a dél-itáliai langobard hercegségek a fennhatósága
alatt maradtak. A hercegségek ügyétől eltekintve a béke tulajdonképpen a koráb-
bi status quo alapján jött létre.
Az itáliai ügyek rendezését követően, hat évi távollét után, 972 augusztusá-
ban tért vissza I. Ottó Németországba, ahol hosszú távolléte ellenére rend és
nyugalom honolt. A császár tekintélye és hatalma ekkorra már oly nagy volt,
hogy senki sem mert pártot ütni ellene. Ez a hatalom és tekintély a birodalom
határain túlra is kisugárzódott. A 973 Húsvétján Quedlinburgban tartott udvari
gyűlésen megjelenő bizánci, dán, cseh, magyar, kijevi stb. küldöttségek egyér-
telműen ezt bizonyították. Életének végére I. Ottó kétségbevonhatatlanul anyu-
gati világ vezetőjévé vált.
I. Ottó keleti politikája
Annak ellenére, hogy a 950-es évektől Itália jelentette Ottó külpolitikájának

súlypontját, a keleti ügyekről sem feledkezett meg. Ahogyan apja, úgy ő is ural-
kodása egész ideje alatt törekedett a keleti határok megerősítésére és kiépítésére.
Abban azonban túllépett I. Henriken, hogy emellett a keleti területek krisztiani-
_'.?_~l~sár~, megtérítésére is törekedett. Uralkodása kezdetén a keleti határok.r1ár,!<:é~-
őrgrófságot hozott létre, amelyek a következő évtizedekben a különböző nyu-

gati szláv törzsek (obodriták, szorbok, \vilzek stb.) elleni hadjáratok kiinduló-
pontjai lettek. Ezekre az őrgrófságokra támaszkodva egészen az Oderáig sikerült
a szláv törzseket adófizetésre és a német uralom elismerésére kényszeríteni.
A nagy területű őrgrófságokat I. Ottó 10-12 falut magába foglaló várkörzetekre
(Burgwarde) osztotta, s ezek alkották a közigazgatás és katonai védelem alap-
egységeit. A várkörzetek egyúttal plébániakörzetek is voltak: az adott térség lakos-
sága a várban felépített templomban tudta keresztény hitét gyakorolni. A misszi-
ós tevékenység előmozdítására Magdeburgban Ottó már 937-ben kolostort
alapított, egy évtizeddel később (948) pedig több új püspökséget létesített, hogy
megerősítse, biztosítsa a kereszténységet és ezzel együtt a német befolyást az
északi és keleti határoknál. Ezt a feladatot északon a Hamburg-Brémai érseke alá
rendelt három új püspökség látta el: Schleswig, Ripen és Aarhus. A keletre irá-
nyuló figyelem a Középső-Elba vidékén alapított brandenburgi és havelbergi
püspökségek feladata lett, melyek a _mainzi érsekséghez tartoztak.
950-ben Ottó legyőzte és behódolásra kényszerítette .J.J}oleszláv cseh feje-
delmet, s ennek következtében a német missziós tevékenység délkelet felé is
kiszélesedett. A magyarok felett aratott 955. évi győzelmet követően ehhez kap-
csolódott a merseburgi püspökség megalapítása is. 959-ben a Bizánccal feszült
viszonyban álló Olga, kijevi oagyfejedelemnő azzal a kéréssel fordult I. Ottóhoz,
hogy a német király küldjön a Kijevi Rusz földjére misszionáriusokat, de a térítő
tevékenység a német királyságtól és befolyási övezetétől ennyire távol eleve
kudarcra volt ítélve. Az egyház egysége kelet és nyugat között formálisan ugyan
még létezett, de 962 után, a német-római császárság létrejöttével politikai érte-
lemben a kereszténység mégis két részre szakadt: a keleti keresztény világnak
Bizánc, a nyugatinak pedig a német-római birodalom lett a politikai határokon
túlra is kisugárzó hatású legbefolyásosabb hatalma. A korszakban így a krisztiani-
záció sikere a politikai befolyás kiterjesztését is jelentette, s fordítva is igaz volt:
a birodalom ereje, tekintélye teremtett kedvező feltételeket a sikeres térítéshez.
Nem véletlen tehát, hogy I. Ottó oly nagy figyelmet szentelt a missziós tevé-
kenységnek, utódai pedig következetesen folytatták politikáját. 963-ban Miesz_ko
l~l'l:gyel fejedelem elismerte!. Ottó fennhatóságát az Elba-Odera közötti térség-
s
ben, évi adó fizetésére kötelezte magát. Három évvel később katonai kíséreté-
vel és vezető embereivel együtt megkeresztelkedett (966), s 2.~Ji:~an P()sen köz-
ponttal létrejött az első lengyel püspökség is. A keleti missziók további sikere
érdekében a császár kezdeményezésére a 2.9.?~. évi ra.vennai zsinat érsckséggé'
emelte Magdeburgot, s az eddig Mainzhoz tartozó két Középső-Elba vidéki•
püspökséget (Brandenburg, Havclberg), valamint a keleti határok térségében
már meglévő vagy szervezés alatt álló püspökségeket (Merseburg, Meiíkn,
Zeitz/Naumburg) az új érsekség alá rendelte. A szláv kelet, azaz a lengyel Posen
számára is így döntően Magdeburg lett a metropolita-központ, habár a Csehor-
szágban később, 973-ban létrehozott prágai püspökség nem a magdeburgi,
hanem a mainzi érsek fősége alá tartozott.
A térítő tevékenységnek és politikai befolyás kiterjesztésének, valamint a

keleti határvédelem hatékonyságának erősítése érdekében 9_6_5-_bcn, Gera őrgróf
halála után, Ottó átszervezte a határvidéket. Az eddigi két nagy területű őrgróf
ságot .hat kisebbre osztotta: az északi és keleti szász őrgrófságra (Brandenburg,
Lausitz), Merseburgra, Naumburgra (Zeitz), valamint a Saale torkolat.vidékének
rövid életíí őrgrófságára. (Utódai némileg módosítottak ezen a rendszeren, s vé-
gül a hat 6rgrófságot háromba vonták össze: Brandenburgba vagy Nordmarkba,
Lausitzba és Meiíknbe.
A missziós politika, mely jelentős mértékben a keleti határok biztonságát is
szolgálta, a 970-es évekt61 délkeleti irányban ugyancsak sikeresnek bizonyult. A
cseh püspökség létrejöttén (973) túl ez els6sorban a nemrégen még rettegett
ellenség, a magyarok körében jelentett sikert és fordulatot. Géza magyar nagyfe-
jedelem kérésének eleget téve I. Ottó hittérítőket küldött a magyarokhoz. 972
őszén Sankt __Gall<::ni Bruna társaival együtt megkezdte a magyarok térítését.
A korabclT t~rrások szerint két-három év alatt a „nemesebb" magyarok közül
mintegy ötezren vették fel a római kereszténységet, de Brunónak a pápához írott
levele szerint „az e;_qész magyar nép hajlandó a szent hit felvételére". A passaui
püspök és a salzburgi érsek között egyfajta vetélkedés is kezd6dött a jövőben
létrehozandó „pannóniai" egyháztartomány hovatartozásának kérdéséről.
A 955. évi augsburgi gy6zelem után I. Ottó Bizánc lépéseinek függvényében és
a birodalmi politika érdekeivel összefüggésben tekintett a magyarokra. A német
missziók a Duna-medencében nem véletlenül 972 őszén kezdődtek: ekkora már
létrejött II. Ottó és Theophanu házasságkötése, Ióannész Tzimiszkész császár
pedig hadaival keletre vonult, a f atamidák ellen, így nem kellett görög válasz-
lépéstől tartani. Nem véletlen az sem, hogy 973 áprilisában Quedlinburgban
I. Ottó és fia igen barátságosan fogadta a Bizánccal nem túl jó viszonyban álló
fejedelmek küldötteit: a dél-itáliai langobard hercegek követeit, a nyugati bol-
gárokat, a Balkánon Bizánc rovására terjeszkedni akaró oroszokat (ruszokat), s
természetesen Géza magyar nagyfejedelem követeit. Nem sokkal a quedlinburgi
udvari gyűlés és húsvéti ünnepség után, 973. május 7 -én, hatvanadik életévében
meghalt I. Ottó császár. Kedvelt és szeretett városában, Magdeburgban temet-
ték el.
Renovatio imperii Romanorum -Az Ottók császársága
II. Ottó (973-983) tizennyolc évesen került a trónra, de apja nagy hatalma elle-
nére csak közel hfaéves bels6 harc árán sikerült megszilárdítania uralmát. Alig
lépett trónra, amikor saját családjából unokatestvére, (Civakodó) Henrik bajor
herceg fordult ellene. Burchard sváb herceg halála (973) után ugyanis Henrik
igényt formált arra, hogy Burchard özvegye, [Ia~h'<ig örökölje a hercegséget, aki
az ő testvére volt. Ez azt jelentette volna, hogy Svábföld ügyeit illetően a bajor
herceg jelent6s politikai befolyásra tett volna szert. Bajorország és Svábföld ilyen
II. A császársáJJ újjászületése NyttJfaton 39
formában történ{), kimondatlan „egyesítése" azzal fenyegetett, hogy Civakodó

Henrik ellcn6rzése alá kerülnek az Itáliába vezet{) alpesi utak és hágók, s végsé5
soron az 6 kezébe került volna a császári méltóság elnyerésének kulcsa. II. Ottó
nem engedhette meg, hogy unokatestvére hatalma ennyire megnövekedjen,
ezért apja féltestvérének, Liudolfö.ak a fiát, Qttót nevezte ki sváb hercegnek.
A Svábföld körüli viták mellett az augsburgi püspökség ügye tovább mérgesítette
a helyzetet: 974 elején Udalrich püspök halála után az uralkodói invesztitúra-jog
figyelmen kívül hagyásával, s II. Ottó beleegyezése nélkül, a bajor herceg
önhatalmúan egyik rokonát állította az egyházmegye élére. Az uralkodói jogok
megkérdéíjelezésévcl Henrik nyíltan szembefordult II. Ottóval, és maga akarta
megszerezni a német trónt. Mivel lázadásához bels<'.5 támogatókat nem talált, a
birodalom határain kívül Boleszláv cseh, valamint lvlieszko lengyel fejedelmek
személyében külsé5 szövetségeseket keresett (974). A Bajorországból és a keleti
határoknál jelentkez6 szláv veszély mellett északról Kék.fogú Harald dán király
támadása is fenyegetett. A csehekkel és a bajorokkal szemben, ha katonai érte-
lemben nem is, de II. Ottó számíthatott a magyarok politikai támogatására, ami
némi óvatosságra késztette Boleszláv fejedelmet és Civakodó Henriket. A legsür-
get6bb feladatot ezért a dán támad<ÍS elhárítása jelentette. A dánokkal vívott
háborút Ottó még ugyanebben az évben .(974) gyé5zelemmei' fejezte be. A ki)-
vetkez6 évben Csehország ellen indított hadj<í.rata szintén sikerrel végz6dütt, így
976-ra a bajor herceg felkelési kísérlete kudarcba fulladt. II. Ottó leváltotta a
hercegi méltóságból Henriket, aki 976 júliusában Boleszláv cseh fejedelemhez
menekült. A német király arra használta fel gy6zelmét, hogy a királyság délkeleti
részein átrendezze a politikai viszonyokat. A billpi.:hercegségr61 keleten leválasz-
totta az ún. Ostmarkot, amelyet önálló őrgrófsággá nyilvánított, és a Majna
vidékéről származó, az uralkodóházhoz hű, frank eredetű Babenberg családra
bízta. A bajor törzsi herccgségről délkeleten is választott le területeket, melyek-
b{)l egy új, immár _területi, s nem törzsi alapú hercegséget hozott létre, a.karin-
tiai hercegséget. Az új hercegség magába foglalta az Itáliában fekvő veronai és
aquilejai őrgrófságokat is. II. Ottó ezen intézkedéseivel vette kezdetét a törzsi
hercegségek lassú, közel két évszázadon át tartó feldarabolódásának folyamata.
Ezzel párhuzamosan a passaui, regensburgi és salzburgi egyháznagyok, és nagy
kolostorok szorgalmazására s pártfogásával Németország délkeleti térségeiben
jelent6sebb belső telepes tevékenység vette kezdetét.
A bajor törzsi hercegség területi átszervezése azonban mégsem hozott nyu-
galmat, mert Civakodó Henrik minden követ megmozgatott annak érdekében,
hogy visszaszerezze hercegségét. 977-ben az újonnan létrehozott . karintiai
hercegség urával szövetkezett II. Ottó ellen, aki csak súlyos harcok árán, egy
évvel kés6bb tudta az újabb lázadást leverni. Karintia élére új herceget állított
unokaöccse, Száli Ottó sz_e}!lélyében, aki Vörös Konrád és Liutgard (I. Ottó
lánya) §~.Y-9lt:A három ~iél-németországi hercegség élén így két olyan Ottó is
állt, akik I. Ottó unokái voltak: Svábföldön Liudolf, Karintiában pedig Liutgard
fia. Változás következett be az uralkodó szűkebb környezetében is: Adelheid
anyacsászárné háttérbe szorult, s elveszítette eddigi befolyását, viszont megnőtt
II. Ottó feleségének, a bizánci Jheophanunak a politikai szerepe. Vele együtt

Willigis mainzi érsek és ~ildebrand wormsi püspök lett a király legfőbb tanács-
adója.
A szász uralkodócsaládon belül a Civakodó Henrik által kirobbantott hatal-
mi küzdelemnek a bajor hercegség területi „megcsonkítása" mellett további bel-
és külpolitikai következményei is voltak: a birodalomnak átmenetileg meg-
gyengült a befolyása a határai mentém élő szláv törzsek felett (hiszen a bajor
herceget a cseh és lengyel fejedelmek is támogatták), instabilitást okozott a
királyság délkeleti, sőt még a nyugati részén is. 974-től Lotharingiában egyre
jobban kiéleződött a nemesi csoportok közötti rívalizáció. Döntően két nagyobb
nemesi tábor alakult ki: az egyiket döntően az I. Ottó és Bruni kölni érsek ide-
jén háttérbe szorult régi lotharingiai nemesség alkotta, a másikat pedig a
helyükre lépett, birodalomhoz s uralkodóházhoz hű, újabb nemesi családok.
II. Ottó Alsó-Lotharingia hercegévé nevezte ki a nyugati frank király tesn érét,
1
Károlyt, aki ellenséges viszonyban állt bátyjával. Ezzel eddig példa nélküli esetet
teremtett: egy, a nyugati frank királyi családból származó személy került egy
német hercegség élére. Ennek az lett a következménye, hogy 978 nyarán
III. Lothar, nyugati frank király csapatai betörtek Lotharingiába, sőt egészen
Aachenig nyomultak előre. II. Ottó gyors ellentámadása azonban - melynek
során 978 őszén csapatai Párizs faláig nyomultak előre - helyreállította nyugaton
a korábbi határokat. A politikai helyzetet 980-ban a korábbi status quo alapján
kötött békében rendezték. A nyugaton a;atott győzelem után Ottó keletre, a
szláv törzsek ellen vezetett hadjáratot. Ujra megerősítette az Elba és Odera
között élő szlávok feletti fennhatóságát, és Mieszko lengyel fejedelmet is meghó-
dolásra kényszerítette. 980 végére így keleten is újra megszilárdította a biro-
dalom határait és politikai befolyását.
Apjával ellentétben II. Ottó már nem tudott nagy aktivitást kifejteni a ma-
gyar missziók ügyében. Bel-és külpolitikai nehézségei miatt megelégedett azzal,
hogy a birodalom délkeleti határai mentén béke honolt, és a Duna-medencében
a bizánci befolyás erősödésének veszélye sem fenyegetett, mert a 976. évi ural-
kodóváltás Konstantinápolyban hosszú, egészen 989-ig tartó hatalmi harcokhoz
vezetett. Míg a cseh és lengyel fejedelmek segítséget, támogatást nyújtottak a
lázadó Civakodó Henrik bajor hercegnek, Géza magyar nagyfejedelem gyakor-
latilag nem avatkozott a német ügyekbe.
II. Ottó tehát csak hét évi háború után szilárdította meg annyira helyzetét,
hogy önálló politika kialakítására vállalkozhatott. Apja nyomdokaiba lépve
figyelme azonnal Itália felé fordult, mivel az általa pápává emelt VII. Benedeket
(774-983) a római önállóságot hangsúlyozó, dc Bizánc politikai támogatását
élvező római nemesi nemzetségek a Crcscenti-család vezetésével elűzték a város-
ból és ellenpápát állítottak. 980 elején a német seregek megindultak Itáliába, a
Crescentiek és az általuk támogatott pápa pedig Konstantinápolyba menekült.
II. Ottó így helyreállította hatalmát Észak- és Közép-Itália felett, ám apjánál
nagyra törőbb politikai terveket dédelgetett. Célja és eszménye a Nyugatrómai
Birodalom feltámasztása volt, ezért már nem is a Nagy Károly vagy I. Ottó által
II. A császársálJ újjászületése Nyugaton 41
használt címeket viselte, hanem okleveleiben a Romanorum imperator aulfustus

titulus szerepelt. E címmel egyértelműen azt akarta kifejezni, hogy a római cae-
sarok legitim utóda a német-római császár, s nem a bizánci baszileiosz. II. Ottó
tehát a keresztény világon belül a nyugati császárság egyetemes főhatalmának
elvét fogalmazta meg. A Róma-eszmény a gyakorlatban Dél-Itália birtoklását is
magában foglalta, azaz a birodalom fennhatóságát elismerő déli langobard
hercegségeken túl a bizánci kézen lévő Apulia és Calabria, valamint a 976-tól
arab uralom alá került Szicília feletti uralom megszerzését is jelentette. 982-ben
a trónja ellen támadók megfékezésével elfoglalt II. Baszileiosz görög császár
helyzetét kihasznál\'a Ottó csapatai benyomultak Apulia és Calabria földjére, dc
a Szicíliából átkelő szaracénoktól súlyos vereséget szenvedtek, így a hadjárat
kudarcot nllott. Ez egyúttal azt is jelezte, hogy az Ottók birodalma a Mediter-
ráneumban elérte expanzív lehetőségei határát, s többé nem a növekedésre,
hódításra, hanem az elért eredmények megszilárdítására, stabilizálására kellett
koncentrálni. A renovatio imperii politika jegyében II. Ottó 983-ban Itália föld-
jén, Veronában hívott össze birodalmi gyűlést, ahol elismertette örökösének, s
királlyá választatta fiát, (III.) Ottót. Első alkalommal fordult elő az, hogy nem
Németországban választották a német királyt, illetve az, hogy németországi
ügyeket nem német földön tárgyaltak. A veronai birodalmi gyűlésen ugyanis
napirendre került Svábföld és Bajorország kérdése, mert az előző évben mind-
kettő hercege meghalt. Svábföldet az egykori sváb herceg, Hermann unoka-
öccse, Konrád, Bajorországot pedig Karintia korábban lázadó, majd kegyelmet
kapott ura, Henrik kapta meg. Mindkét új herceg olyan főúri családokhoz tar-
tozott, amelyek most újra visszakerültek a hatalomba. Ottó intézkedéseinek a
célja az volt, hogy a különböző családokkal kötött kompromisszumok révén
továbbra is elszigetelje, s féken tartsa a koronát követelő Civakodó Henriket,
problémamentessé tegye az ekkor még csak három éves fiának királlyá
választását. Az, hogy Itália földjén választották a német királyt, Németország és
Itália szoros kapcsolatát volt hivatva kifejezni, ahogyan maga a koronázás is,
amelyet Willigis mainzi és Johannes ravennai érsek közösen végzett. A birodal-
mi gyűlést követően a császár ismét Dél-Itália ellen vonult, de maláriát kapott, s
983. december 7-én meghalt. Rómában temették el, s ő az egyetlen olyan német
császár, akinek az Örök Városban van a sírja.
Fia, III. Ottó (983-1002) hároméves gyerekként került a trónra. A biro-
dalom kormányzásában anyja, Theophanu játszotta a legfontosabb szerepet, s
mellette azok a tanácsadók és tisztségviselők, akik II. Ottó idején is meghatározó
súllyal rendelkeztek. Ezt a helyzetet, hogy gyermekkirály ült a birodalom trón-
ján, a száműzött Civakodó Henrik arra próbálta kihasználni, hogy visszaszerezze
elveszített hercegségét, sőt 983 húsvétján Quedlinburgban nyíltan bejelentette
trónigényét is. Mivel trónkövetelése az Ottók birodalmának fenntartásában és a
régensi kormányzásban érdekelt egyházi és világi előkelők körében nem talált
támogatókra, Civakodó Henrik a német politikai befolyást és fennhatóságot
lerázni akaró cseh, lengyel és obodrita fejedelmekkel szövetkezett, nyugaton
pedig Lothar nyugati frank uralkodó támogatását kérte, s ennek fejében hajlandó
42 A középk01'i Németoi'sZáJJ
lett volna lemondani Lotharingiáról. Bcls6 támogatók híján tehát újra csak a
birodalom külső ellenségeire támaszkodhatott, s ez még népszerűtlenebbé tette
személyét. Thcophanu anyakirályné rövid harc után legy6zte Civakodó Henri-
ket. Ebben Géza magyar fejedelemnek is lehetett némi szerepe, ugyanis a nyu-
gati gyepűk, köztük az ekkor még magyar kézen lév6, bajorok által támadott
melki határvárat védelmezve, győzelmet aratott a bajor csapatok felett, s ezzel
III. Ottó, azaz a törvényes uralkodó érdekeivel megegyez6en, annak szövetsé-
geseként cselekedett. Civakodó Henrik a fejlemények után, látva törek\-ései meg-
valósíthatatlanságát, irracionalitását, hajlott a megegyezésre. A szláv fi:lkelés leve-
rése a belpolitikai helyzet rendezését igényelte, így a kormányzat sem zárkózott
el a megbékélés el61, s 985-ben Henrik meghódolt a régensi hatalmat gyakorló
özvegy császárné, Theophanu el6tt. Elismerte III. Ottót királynak, cserébe pedig
visszakapta az Ostmark és Karintia nélküli bajor hercegséget. Az eddigi bajor
herceg, Henrik, aki korábban Karintia ura volt, ismét visszakapta a karintiai her-
cegséget (mely 989-ben, gyermektelen halála után ismét visszakerült Bajoror-
szághoz). Száli Ottó, Karintia eddigi hercege, kárpótlásként a Rajna-vidéken
kapott jelentős birtokokat.
Hercegségének visszaszerzését követően Civakodó Henrik többé már nem
próbálkozott nagyobb hatalmi ambíciók elérésével, hanem minden igyekezete
arra irányult, hogy Bajorországban megszilárdítsa helyzetét. Tudomásul vette azt
is, hogy az Ostmark a Babenbergek uralma alatt önálló territoriális egységgé vált,
s kikerült a hercegség keretei közül. Theophanu kormányzata 985-re úrrá lett a
szláv fclkelésen, s a 986. évi quedlinburgi birodalmi gyűlésen Mieszko lengyel és
Boleszláv cseh fejedelem is megjelent, hogy hódoljanak III. Ottó el6tt. A német
uralkodó kiskorúságát kihasználva a nyugati frank uralkodók, Lothar (t986),
majd fia, V. Lajos (t987) Lotharingia megszerzésére törekedtek. V. Lajos gyer-
mektelen halála után azonban a nyugati frank királyságban kirobbanó belső
hatalmi harcok kedvező helyzetet teremtettek arra, hogy Theophanu megtartsa
Lotharingiát. Alsó-Lotharingia ura, Károly ugyanis trónigénnyel lépett fel,
melynek sikere német szempontból e területek elvesztését jelentette volna.
Theophanu ezért Capet Hugo trónigényét támogatta, aki eleve lemondott
Lotharingiáról. 987-ben az el()kelők választásának köszönhet6en Capet Hugo
szerezte meg a koronát, s ezzel nyugaton is megszűnt a Karoling-ház uralkodása.
A Francia occidentalis megnevezés helyett pedig egyre inkább a Franciaországot
kezdték használni.
991. június 15-én, harmincöt éves korában elhunyt a régensi hatalmat gya-
korló özvegy császárné, Theophanu. A kormányzást III. Ottó nagyanyja, a több
mint hetven é\;es Adelheid vette kezébe. Legfontosabb tanácsadói s bizalmasai
klerikusok voltak, így korm~í.nyzása alatt tovább er6södött az egyház politikai
szerepe, de összességében mégis csökkent a királyi hatalom súlya. Rómában s
Közép-Itáliában lényegében megszűnt a birodalom fennhatósága, az eddig
függ{) és adófizct6 szláv törzsek többsége ismét egyre nagyobb önállóságra tett
szert, északról pedig újra dán támadás fenyegetett. III. Ottó kiskorúsága idején
a régensi kormányzás valamivel több, mint egy évtizede alatt a királyi hatalom
II. A császárság újjászületése N_vztlfaton 43
meggyengülésének komoly bcls6 következménye lett: a hercegeknek sikerült

elérnie a:zt, hogy territóriumaikat örökíthető birodalmi 111'.íbérként birtokolják,
azaz hercegségeikben dinasztikussá tették hatalmukat, megszüntetve ezzel az
uralkodónak azt az eddig gyakorolt jogát, hogy belátása s tetszése szerint maga
nevezze ki a hercegeket.
994-ben nagykorúvá nyilvánították III. Ottót, így véget ért a régensi kor-
mányzás. A tizenöt éves király saját kezébe vette .a birodalom irányítását, dc
továbbra is anyja és nagyanyja tanácsadói maradtak a korona legfontosabb tiszt-
ségviselői és a politika meghatározó személyiségei. 995 őszén megtorló hadjára-
tot vezetett az Elba-menti szlávok ellen, s visszaállította felettük a birodalom
fennhatóságát. Amikor 996-ban a Crescentiusok elűzték Rómából XV. János
pápát (985-996 ), aki III. Ottó segítségét kérte, a német király hadat indított
Itáliába. Elődei politikáját folytatva Ottó a római események ürügyén akarta visz-
szaszerezni az Itália feletti hatalmat. Paviában érte a hír, hogy :X'V. János
meghalt, ezért mint leendő császár, szűkebb környezetéb<Sl azonnal új pápát
nevezett ki, s ezzel V. Gergely néven (996-999) az els6 német került a pápai
trónra. III. Ottó így szakított azzal az eddigi gyakorlattal, hogy csak a római
családok közül kerülhetett ki a római egyház vezetője. 996 májusában az új pápa
császárrá koronázta III. Ottót, aki megteremtette a császárságról függő, egyér-
telm{íen annak alárendelt pápaságot. A császár föhatalmi joga ezzel de facto az
Egyházi Államra is kiterjedt. A császárkoronázást követően összelúvott egyházi
zsinaton, mint a nyugati kereszténység leghatalmasabb rex et sacerdotus uralko-
dója, már személyesen Ottó elnökölt. Mindezzel megerősítette a császárság egy-
házi-vallási jellegét, s egyúttal a birodalmi egyház feletti hatalmát. A renovatio
Imperii Romanorum elvének gyakorlati megvalósításaként Rómát akarta székvá-
rosává, a birodalom központjává tenni. Káplánját, Hcribertet Németország és
Itália közös kancellárjává nevezte ki, s ezzel egységesebb, központibb birodalmi
igazgatás kialakítására törekedett. Míg apja, II. Ottó a szimbolikus jelentési'.í
veronai birodalmi gyűléssel igyekezett érzékeltetni Németország és Itália össze-
tartozását, III. Ottó ezt a kapcsolatot a birodalmi igazgatás szempontjából valós
tartalommal akarta megtölteni. Ha Heribert kancellár az államigazgatás terén
volt a császár legfőbb tisztségviselője és segítője, a jog és a bíráskodás terén Leo
vercelli-i püspök töltötte be ugyanezt a szerepet, aki egyúttal a renovatio imperii
politika egyik fő szorgalmazója is volt az udvarban.
A császárkoronázást követően Ottó visszatért Németországba, 996 végén
azonban Crescentius patrícius elűzte Rómából V. Gergelyt, és a következő év
tavaszán egy bizánci származású ellenpápát ültetett a trónra XVI. János (997-
998) néven. A távoli Bizánc támogatását akarta így megszerezni a császárral
szemben, mert Ottó közvetlen hatalmánál kedvez6bbnek ítélte Konstantinápoly
névleges főségét. A római fordulat azzal fenyegetett, hogy Róma és Közép-Itália
bizánci befolyás alá kerül. Ilyen összefüggésben, Bizánc lépéseit figyelve, a
német-római császárság politikájában újra fontossá vált a Kárpát-medence tér-
sége. II. Baszileiosz ugyanis a bolgárok ellen indított elsé:í nagy offenzívája alkal-
mából 992-ben a horvát és a szerb fejedelmek mellett már a Konstantinápoly frlé
orientálódó, görög kereszténységű magyar vezérek között is igyekezett szövet-

ségeseket keresni. Azt, hogy a görög befolyás lehetősége még a nagyfejedelem
udvarában is reális veszéllyé válhat, a 990-es évek első felében vagy közepén
Géza fejedelem által alapított veszprémvölgyi görög apácakolostor jelezte.
Mindemellett Ottó azt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy Géza felesége,
Sarolt, ortodox hitű volt, s az öregedő és betegeskedő férje helyett a 990-es
években már ő gyakorolta a tényleges hatalmat. Rokona, a Konstantinápolyhoz
közeli Erdélyt irányító gyula, szintén a görög kereszténységet követte. A görög
vallási és politikai befolyás megakadályozása érdekében III. Ottó politikájában
ismét központi szerepűvé vált a missziós tevékenység, s ennek révén a császári
befolyás kiterjesztése. A Kárpát-medence esetében azonban a birodalom túl-
lépett ezen az I. Ottó által kialakított politikai gyakorlaton: III. Ottó a legma-
gasabb szintre emelte a német-magyar kapcsolatokat. 996-ig ugyanis még nem
volt példa arra, hogy egy magas rangú német hercegi család rokoni kapcsolatokat
alakítson ki a birodalom keleti határainál élő „barbár" népek- lengyelek, csehek,
magyarok - vezetőivel. Most azonban, minden bizonnyal Adalbert püspök
közreműködésével, Géza fejedelem fia, István (Vajk) feleségül vette a császári .
házzal rokonságban álló bajor herceg, az ekkor már egy éve halott Civakodó
Henrik lányát, Gizellát. A házasságkötés azonban közvetlen előnyökkel is járt a
birodalom számára, mert Géza fejedelem jelentős nyugati területeket engedett
át az Ostmark számára (gyakorlatilag az egész Bécsi-medencét), s a Lajtánál
ekkor megvont új határvonal lényegében az 1920. évi trianoni békeszerződésig
fennmaradt. A házassággal István rokoni kapcsolatba került a német uralkodó-
házzal, ami a kor diplomáciai jelentésében politikai szövetséget is jelentett. Ottó
másodunokahúgával, Gizellával nem csak papok, hanem páncélos lovagok is
érkeztek Magyarországra. A döntően bajor fegyveresek a senioratus elvével
szemben István öröklését támogatva nehézfegyverzetükkel jelentősen meg-
növelték a fejedelmi haderő ütőképességét. Nyugati irányú határozott elkötele-
zettségének bizonyságául István Németország határához viszonylag közel már
996-ban megalapította a pannonhalmi bencés apátságot, ami egyúttal világos
politikai tartalmú üzenet is volt Bizánc felé. Ugyanebben az évben jött létre az
első magyarországi egyházmegye, a veszprémi püspökség is, mely aligha politikai
célzatosság nélkül lett a görög rítusú veszprémvölgyi monostor szomszédságába
telepítve. A veszprémi püspökség létrehozásában személyesen Gizella játszhatott
nagy szerepet, azaz a bizánci diplomácia nyelvére lefordítva közvetve maga a
német uralkodóház.
Azt követően, hogy Magyarországon megerősítette a birodalom politikai
befolyását, 997 végén III. Ottó újabb itáliai hadjáratra indult, hogy Közép-
Itáliában s Rómában újra visszaállítsa hatalmát. A német sereg közeledtének
hírére XVI. János elmenekült a városból, a Bizánc-párti nemesi csoport vezető
je, Crescentius patrícius pedig az Angyalvárba zárkózott, majd miután Ottó
katonái a várat elfoglalták, fogságba esett és kivégezték. Ottó visszahelyezte tiszt-
ségébe V. Gergelyt, s a császári hatalom itáliai támaszainak erősítése érdekében,
élve invesztitúra jogával, több fontos egyházi tisztségbe is saját híveit nevezte ki.
Ravenna érseki székébe például régi barátját, Geribertet ültette, akit V. Gergely
halála után (999) II. Szilveszter néven a pápai trónra is emelt (999-1003). A
császárnak alárendelt egyház és pápaság nagy szerepet kapott Ottó birodalmi
politikájában: a keleti missziós tevékenység során az ezredfordulóra kiépülő
lengyel és magyar egyház már nem a német királyság egyházszervezetéhez,
hanem közvetlenül Rómához kapcsolódott, azaz a birodalom „fővárosához" és
egyházi központjához. A császár beleegyezett abba, hogy a pápa Magyarorszá-
gon Esztergomot, Lengyelországban pedig Gnieznót érseki rangra emelve ezek-
ben az országokban önálló egyháztartományok jöjjenek létre. Azt követően,
hogy Magyarországon István a német lovagok támogatásával legyőzte Kop-
pányt, s biztosította uralmát, III. Ottó hozzájárult ahhoz, hogy az általa pápává
emelt II. Szilveszter koronát küldjön Istvánnak, aki a keresztény rítusú koro-
názás által a nyugati uralkodók sorába lépett. Figyelemre méltó, hogy ugyan-
ekkor Vitéz Boleszláv lengyel fejedelem csak a „birodalom testvére és segítője"
címet kapott, koronát nem. Az ezredfordulóra a birodalom keleti határai men-
tén a Dunától a Balti-tengerig terjedő térség egésze így a nyugati kereszténység
részévé válva a német-római császárság politikai érdekszférájába került. A kor-
szakba a birodalom külpolitikai érdekei alapján III. Ottó számára Magyarország
sokkal fontosabb volt, mint Lengyelország, hiszen Dél-Itálián kívül itt érint-
kezett a római keresztény világ a kor másik nagyhatalmával, Bizánccal. III. Ottó
birodalmi eszménye nem a direkt politikai eszközökkel, hanem a kereszténység
révén megvalósítható egység volt. A servus apostolorum cím felvételével (1001)
igyekezett jogalapot is teremteni a Szentszékhez tartozó új keresztény országok
feletti befolyáshoz. A császári méltóságot úgy értelmezte, hogy az a királyságok
nagy családjának a feje, az „apja", azaz a politikai szempontból fontos térségeket
nem vazallusi vagy hódolati esküvel akarta a birodalomhoz kötni, hanem egyfaj-
ta „szövetségesként". Politikája így jelentős mértékben előmozdította a ma-
gyarok megtérését, a római egyházhoz (s ezzel együtt a birodalom érdekszférá-
jához) való csatlakozását, s ezzel együtt megakadályozta Bizánc vallási és politikai
befolyásának érvényesülését a közép-európai térségben. A német-magyar jó
kapcsolatokat a későbbiekben az is jelezte, hogy István magyar király korán
meghalt idé5sebbik fiát Ottó császárról, kisebbik fiát, Imrét (azaz Henriket) pedig
sógoráról, II. Henrik császárról nevezte el. III. Ottó szempontjából az ezred-
fordulón tett lépésekben minden bizonnyal szerepet játszott az, hogy 999-ben
Bizánc félbeszakította a Balkánon a bolgárok elleni hadműveleteket, s csapatait
átvezényelte az arabokkal szembeni harcra Szíriába. Így nem kellett tartani attól,
hogy a német császárság érdekszférájának, befolyási övezetének ilyen mértékű
növekedése változást idéz elő a német-görög kapcsolatokban, s esetleg hábo-
rúhoz vezet Konstantinápollyal. A már hosszú ideje betegeskedő III. Ottó hu-
szonkét éves korában, 1002. január 24-én halt meg. Halálával véget ért a reno-
vatio imperii politikája, de utódai továbbra is az Ottók nyomdokain haladtak.
III. Ottónak nem volt gyermeke, így a hercegek a királyi ház férfiágon
egyetlen egyenes ági tagját, Civakodó Henrik bajor herceg fiát s utódát,
Henriket választották királlyá. II. Henrik ( 1002-1024 ), az utolsó Liudolfinger,
alapvcté5en el()dei politikáját folytatta, de II. és III. Ottó elképzelései helyett

elsősorban 1. Ottó gyakorlatához tért vissza. A birodalom délkeleti határainál a
magyar uralkodóházzal kötött szövetség és házassági politika eredményeként
tartóssá vált a nyugalmi állapot, s ehhez az is hozzájárult, hogy a trónváltáskor,
azaz 1002-ben III. Boleszláv cseh f~jedelem ugyancsak hűségesküt tett az új
német király elé5tt Regensburgban. Eszakkeleten viszont másképpen alakult a
helyzet. A trónváltás időszakát kihasználva Vitéz Bokszláv (992-1025) lengyel
frjcdelem az Elba vidékén azon szláv törzsek leigázására törekedett, amelyek
immár tradicionálisan a birodalom fennhatósága alá tartoztak, s annak adófizetői
voltak. Mindemellett Vitéz Boleszláv a német uralkodó főségét elismerő cseh
fejedelemté51 is foglalt el területeket. A lengyel fejedelem tehát nyíltan szembe-
fordult a birodalommal, betört Németországba és egészen MeiBenig nyomult
eWre, majd gazdag zsákmánnyal és számos fogollyal tért vissza Lengyelországba.
Emiatt 1004-bcn II. Henrik megtorló hadjáratot vezetett ellene, s a következé5
évben ( 1005) békére és vazallusi függ6ségbe is kényszerítette. Azt kihasználva,
hogy Vitéz Boleszláv jelentős területek megszerzésével járó nagyhatalmi politikát
akart folytatni, ami szükségképpen összeütközést jelentett Magyar-, Cseh- és
Németországgal, s az új német uralkodó figyelmét alapvetően ez kötötte le,
Arduin ivreai <'>rgróf 1002. február 15-én Paviában a birodalomtól függetlened-
ni vágyó lombardiai főurak támogatásával Itália királyává koronáztatta magát.
Az itáliai egyháznagyok többsége (akik közül számosan a német császárok jóvol-
tából kerültek tisztségükbe) viszont a birodalom fenntartásában volt érdekelt, és
II. Henrik segítségét kérte. Az itáliai fejlemények arra késztették Henriket, hogy
a lengyel hadjáratban való személyes részvétel helyett az Alpokon túli esemé-
nyekre figyeljen, s 1004 elején haddal indult az Appennin-fclszigetre. Arduin
nem tanúsított ellenállást, és 1004. május 14-én Paviában Arnulf milánói érsek
Itália királyává koronázta II. Henriket, aki ezt kö\'etően visszatért Németor-
szágba. Annak ellenére azonban, hogy Henrik felhagyott a renovatio imperii
politikájával, Itália továbbra is a birodalmi politika középpontjában maradt, de a
hangsúlyok természetesen némileg megváltoztak. Célja inkább a renovatio regni
Francornm lett, azaz elsősorban Németországban igyekezett erősíteni a királyi
hatalmat, s nem Itália központtal képzelte el a birodalmat.
II. Henrik királyként egyúttal Bajorország törzsi hercege is volt, sőt II. Her-
mann sváb herceg 1003-ban bekövetkezett halála után Svábföldet is saját irányí-
tása alá vonta. Uralkodása alatt mintegy 50 püspököt nevezett ki, akiknek több-
sége a hozzá hű, s korábbi szűkebb környezetéhez tartozó bajor klerikusok
közül került ki .. Igen sok grófságot bízott egyháziak kezére, azaz elé5deihez ké-
pest az államigazgatásban nagyobb mértékben vette igénybe a klérus szolgála-
tait. Ezzel még inkább kiteljesítette az Ottók gyakorlatát, amely a királyi hatalom
szempontjából nagy szerepet szánt a birodalmi egyháznak. Ugyanakkor pártfo-
golta az egyház belső megújulását hirdető egyházi reformmozgalmat, különösen
a Lotharingiából indult, Gorze központú szerzetesi-kolostori reformot.
1005-ben Henrik az északnyugati határoknál a rabló frízek ellen vezetett had-
járatot,majd két évvel később újra Boleszláv lengyel fojedelemmel hadakozott
II. A császársálf ÚJfásziiletése N_vitqaton 47
egészen 1013-ig. Itália ügyeivel így hosszú ideig nem tudott foglalkozni.
Az 1013. évi német-lengyel békekötés tulajdonképpen a status quo alapján
kötött megegyezés volt, hiszen mindkét tel figyelme alapvetően más térségekre
irányult. Vitéz Bolszláv a kijevi nagyfejedelemség elleni háborúra készült,
II. Henrik pedig egyre inkább Itália és a császárkoronázás kérdésére koncentrált.
A békekötést követc'íen a német hadak meg is indultak dél felé, s 1014. február
14-én II. Henriket Römában császárrá koronázták.
Házassága I. Siegfried, luxemburgi gróf lányával, Kunigundával gyermekte-
len maradt. Ez komoly bizonytalanságot okozott a trónöröklésre vonatkozóan,
s hosszú tárnn minden siker ellenére ingataggá tette a királyi hatalmat. Az Ottók
által kiépített birodalom belső hatalmi-politikai logikáján túlmenően ezért is
igyekezett Henrik még eróteljesebben támaszkodni az egyházra. Nem véletlen,
hogy iít már 1146-ban, feleségét pedig 1200-ban az egyház szentté avatta.
1018-tól délről Bizánc fenyegette Rómát, így a pápa 1020 tavaszán szemé-
lyesen utazott Németországba, hogy a császár segítségét kérje. 833 óta ő volt az
első pápa, aki átkelt az Alpokon. 1021-ben Henrik hadjáratot vezetett Itáliába, s
megerősítette itteni uralmát. A férfiágon utolsó Liudolfinger uralkodó 1024.
július 13-án halt meg.
Az első Száli császárok
II. Henrikkel férfiágon kihalt az Ottók-dinasztiája. Halála után a birodalom

előkelői között némi egyenetlenség támadt az új király személyét illetően. Azt
senki sem vitatta, hogy csak a szász császáii házzal nőági rokonságban álló jelölt
jöhet szóba, de amíg Aribo mainzi érsek és a bajorok Vörös Konrád legidősebb
dédu_nokáját, „idősebb" Konrádot akarták a trónon látni, Pilgrim kölni érsek és
a lotharingiai herceg Vörös Konrád Ottó nevű fia harmadik fiának gyermekét,
„ifjabb" Konrádot szerette volna királlyá emelni. Mindkét jelölt tehát nóágon
I. Ottó ükunokája volt. A birodalom előkelőinek többsége végül a Liudolfinger-
ház még élő legközelebbi rokonát, Vörös Konrád hajdani lotharingiai herceg
legidősebb dédunokáját, a frankföldi „idősebb" (Száli) Konrádot választotta
királlyá. Az eredetileg frank királyságból kialakult Németország ezzel a választás-
sal most ismét visszakerült egy frank uralkodó jogara alá. A politikai hatalom
súlypontja a királyságban északkeletről, azaz az Ottók törzsi hercegségéb61,
Szászországból újra a feudalizálódás szempontjából előrehaladottabb Középső
Rajna vidékére, azaz frank.földre helyeződött át.
Az első Száli uralkodó, II. Konrád (1024-1039) igen hamar kiegyezett a
megválasztását ellenzőkkel. Ennek jeleként őt magát a mainzi, feleségét azonban
a kölni érsek koronázta meg. Konrád szakított az eddigi hagyománnyal, s nem
Aachenben, hanem Mainzb~n rendezte meg a koronázási ünnepséget, ahol az
észak-itáliai cgyháznagyok is megjelentek, s hódoltak előtte. Trónra lépését
követően szilárdan kezében akarta tudni az Ottók örökségét, így a német korona
elnyerése után figyelme Itália felé fordult, ahol II. Henrik halála után Pavia
48 A középkori NémetorszáJf
fellázadt a német uralom ellen. A hadjárat megindítása előtt Konrád kül- és

belpolitikai szempontból egyaránt igyekezett biztosítani helyzetét: a birodalom
északi határainak biztonsága érdekében )025-ben Dánia, Anglia és Norvégia
királyával nagy Kanuttal kötött barátsági szerződést, fiát, I:I~n_riket pedig német
királlyá koronáztatta ( 1026 ), hogy biztosítsa számára a trónt. Ezt követően
seregével átkelt az Alpokon. A lázadó Pavia helyett Milánóban koronázták Itália
királyává ( 1026). A császári koronát XIX. János pápa tette a fejére Rómában
1027. március 26-án. Ezt követően délre vonult, Capua, Benevento és Spoleto
ellen, hogy ezek hercegeivel is elismertesse császári fennhatóságát. 1029-ben
Konrád visszatért Németországba, ahol a cseh fejedelem sietett újra elismerni
vazallusi függését. Lengyelországban Vitéz Boleszláv utódának, H:.-Mieszkónak
( 1025-1034) számos belső nehézséggel kellett szembenéznie, amit a császár arra
akart felhasználni, hogy a lengyel fejedelmet is fennhatósága elismerésére kénysz-
erítse. Az 1029-ben indított lengyelországi hadjárat azonban a mocsaras, vizes
területeken érdemi eredmény nélkül ért véget.
Míg előde, II. Henrik idején a délkeleti határoknál béke és nyugalom ho-
nolt, II. Konrád alatt változás következett be a birodalom és Magyarország eddi-
gi szoros kapcsolatában. A két uralkodóházat már nem kötötték össze házassági, .
rokoni szálak, Konrád pedig elődjétől eltérően leplezetlen hatalmi törekvésekkel
fordult a környező országok felé. Magyarország irányában e veszély első komo-
lyabb - igaz még csak közvetett - jelei 1026-ban mutatkoztak, amikor az Itáliába
vonuló Konrád elől Orseolo Ottó velencei dózsénak el kellett menekülnie
városából, ahol ,Barbonalo Péter vette át a hatalmat. A magyar-német viszonyt
mindez azért Úil.1tette negatívan, mert 1009-ben István magyar király húga
Orseolo Ottó dózséhoz ( 1009-1026) ment feleségül, annak a városnak a veze-
tőjéhez, mely az ezredforduló táján kezdett egyre jelentősebb tengeri hatalom-
má fejlődni, és szoros kapcsolatok fűzték ahhoz a Bizánchoz, melynek uralko-
dójától, II. Baszileiosz császártól 992-ben széles körű kiváltságokat kapott.
Orseolo Ottó testvére elnyerte Baszileiosz unokahúgának a kezét, így ilyen
körülmények között a magyar-velencei dinasztikus kapcsolatok kialakítása 1009-
ben a Bizánc felé történő magyar közeledést is jelentette. Feltételezhető, hogy
hatalmának elvesztése után Orseolo Ottó fia, Péter (István unokaöccse) már
ekkor Magyarországra érkezett. Tovább élezte a viszonyt, hogy ugyanebben az
évben megüresedett a bajor hercegi szék, s anyja, Gizella révén István fia, Imre,
magyar trónörökös, Bajorországban is jogos örökösnek számított, így a magyar
királyi pár fiúk nevében bejelentette igényét a hercegségre. Mivel a Németor-
szágból Itáliába vezető utak többsége Bajorországon keresztül vezetett, a ma-
gyar igény teljesítése könnyen elvághatta volna egymástól a birodalmat alkotó
két országot. Ebből következően nem volt meglcpé5, hogy Konrád császár a
magyar trónörökös, Imre helyett saját fiát, Henriket állította a bajor hercegség
élére. Még súlyosabbá vált a helyzet akkor, amikor Magyarországon tudomást
szereztek a császár azon törekvéséről, hogy fiának bizánci hercegnőt nyerjen
feleségül. István magyar király tartott attól, hogy II. Baszileiosz bizánci uralkodó
(t 1025) halálával a nyugati és keleti császárság között olyan szövetség jön létre,
II. A császárság újjászületése N_yugaton 49
mely ellentétes a magyar érdekekkel. Ennek megakadályozása érdekében a ma-

gyar király megtiltotta 1027-ben a lánykérőben Konstantinápolyba induló
Werner strassburgi püspöknek, hogy országán áthaladjon. 1029-ben a német-
magya1: határnál ellenségeskedése~, harcok robbantak ki. A bajor hercegségből
indult betörésre válaszul a magyarok rablótámadást vezettek Bajorországba.
A határvillongásokat követ6en 1030 júliusában II. Konrád támadást indított
Magyarország ellen, ahol azonban már a gyepűkön való átkelés is komoly erő
próbát jelentett a császári had számára, majd a magyarok által alkalmazott fel-
perzselt föld taktikája miatt bekövetkezett ellátási problémák megállásra és
visszafordulásra kényszerítették Konrád seregét. A rendezetlen visszavonulás
azonban teljes vereséggé változott, amikor a magyarok Bécs környékén bekerí-
tették és foglyul ejtették a német sereget. A Magyarországgal szomszédos
Bajorország hercege, a trónörökös Henrik 1031-ben békét kötött István király-
lyal. Ez nem csak Konrád hűbérúri igényeinek a kudarcát jelentette, hanem
bizonyos területi gyarapodással is járt Magyarország számára: a Lajta-Fischa és a
Morva-Duna folyók közötti sávot a béke fejében Henrik kénytelen volt átenged-
ni Istvánnak, aki így megnövelte nyugati határainál a gyepűsávot. A komoly
presztízsveszteség ellenére a fia, Henrik által kötött békét II. Konrád császár is
elismerte. Ebben elsősorban a burgundiai események játszottak szerepet: a nagy-
beteg I!J~~.!l-9<?lf1 .h11rgund király országát a császárra kívánta hagyni, így Konrád
figyelmét a keleti fejleményeknél sokkal jobban lekötötték a nyugaton történtek.
_LQ.32-ben Rudolf haláláYal Burgundia is az Imperium részévé vált, amelyet
immár három királyság alkot.ott: Németország, Itália és Burgundia. Ez utóbbi
ország megszerzése különösen stratégiai szempontból volt fontos a császárnak:
1032 után Konrád tartotta ellenőrzése alatt az összes Itáliába vezető .alpesi hágót
~s_utat. A keleten elszenvedett kudarcot tehát sokkal jelentősebb nyugati siker-
rel ellensúlyozta: területileg gyarapította a birodalmat, s a három királyságra tá-
maszkodva jelentősen megnövelte a császárság tekintélyét és hatalmát. E hata-
lomnövekedésnek kézzelfogható eredményei hamarosan keleten is jelentkeztek.
A Vitéz Boleszláv fiai (Veszprém és Ottó) által Lengyelországból elűzött
II. Mieszko (1025-1034) Burgundiának a birodalomhoz való csatlakozásának
évében (1032), Veszprém halálát követően német segítséggel visszaszerezte
ugyan trónját, de el kellett ismernie Konrádot hűbérurának. Hasonlóan alakult a
helyzet Csehországban is, ahol a császár 1033-ban a korábban ~!űzött Jaromírt
ültette a trónra. Mindkét szláv államban tehát a császár által trónra segített vaza-
llus fejedelmek uralkodtak. Mieszko halála után ( 1034) Lengyelországban
német- és keresztényellenes frlkelés, valamint hatalmi harc robbant ki, melynek
következtében a fejedelmi ház Németországba menekült. A belháború szétzilál-
ta a lengyel államot: elveszett Pomeránia és Luzsice, Sziléziát pedig átmenetileg
elfoglalta a cseh fejedelem (1038). Ahogyan II. Mieszko, úgy I. Kázmér (1040-
1058) is <::g!<.n.émet segítséggel tudta helyreállítani a fejedelmi hatalmat Lengyel-
országban, elismerve egyúttal a császár hűbéruraságát.
A II. Mieszko halála utáni lengyel események mellett ioJS-ben _tszak-
}_t_á!~áb~n is nehézségek jelentkeztek.: a forrásokban_m.ilit~:l"..firpari~ vagy milites
50 A kiizépkori Németorszálf
sernndi néven szereplő alsóbb vazallusok ( valvassores) f~llázadtak: a nagyhlíbéres

püspök uraik ellen, különösen Aribert milánói érsek ellen, akik nem akarták elis-
'merni az alsóbb vazallusok adománybirtokainak örökíthetőségét. A csásúr által
püspöki illetve nagyhűbéresi tisztségbe emelt észak-itáliai előkelők és kisvazallu-
sok egyaránt II. Konrádhoz fordultak döntőbíráskodásért. A kisvazallusok mel-
lett a gazdaságilag egyre jobban erősödő lomb~rd városok lakossága is gyakran
konfliktusba keveredett a császári hatalom helyi képviselőivel, a városúr-püs-
pökökkel. A császári politika figyelme így újra Itália felé fordult, s hogy ebben
semmilyen tényez{) se jelenthessen akadályt, II. Konrád még szorosabbra füzte
az immár egy évtizedes német-dán békét: fia, Henrik számára Nagy Kanut, az
északi angolszász-norvég-dán birodalom királyának lányát kérte feleségül.
Az itáliai politikai nyugtalanság megszüntetése és a belső béke helyreállítása
érdekében 1937-ben II. Konrád ismét Itáliába indult, ahol legelőször az egyházi
nagyhűbéresek és kisvazallusok konfliktusát rendezte. Nem régi segítői és támo-
gatói, azaz a császári hatalom által egyházi tisztségekbe emelt püspökök oldalára
állt, hanem a kishlíbéresek javára döntött. 1037. május 28-án foglalta törvénybe
Észak-1tália hűbérjogá t ( Constitutio de feudis), emly lehetővé tette a !fisvazaUti-
sok szolgálati birtokának örökítését. Ez egyfajta fordulatot jelentett a püspökök-
re támaszkodó eddigi császári politikában, s egyúttal egy olyan hosszú társadal-
mi változás folyamatának kezdetét jelentette, melynek során (elsősorban majd a
Staufok korában) a régi nemességhez jogi értelemben lassan egy újabb réteg
emelkedett fel, és kialakult a nemesi társadalom alsó rétege, a kisnemesség.
II. Konrád 1037. évi rendelkezése azt jelezte, hogy a Száli császárság az
Ottókhoz viszonyítva jelent6sebb mértékben igyekezett támaszkodni az alsó
vazallusokra: Észak-Itáliában a kishűbéresekre, Németországban pedig az ún.
ministerialisokra. Többnyire közülük kerültek ki a koronabirtokokat igazgató
tisztségviselők, ami összességében kedvezően hatott társadalmi statusuk alakulá-
sára is. II. Konráddal és a Száliakkal kezdődött a miniszteriális réteg lassú
felemelkedése, s ez a folyamat majd a Staufok korában teljesedett ki.
Elődeihez, s különösen II. Henrikhez hasonlóan, Konrád is támogatta az
egyházreform ügyét, de csak addig, amíg az nem érintette az uralkodó invesz-
titúra jogát, hiszen ő is jelentős mértékben támaszkodott az általa tisztségekbe
emelt egyházi méltóságokra, a birodalmi egyházra. Emellett azonban az uralko-
dói hatalmat a királyi birtokok kiterjesztésével is igyekezett erősíteni, és arra
törekedett, hogy Il!inél több törzsi hercegség kerüljön a korona közvetlen irányí-
tása alá. A Száli-dinasztia- első uralkodója minden korábbinál szélesebb körű
hatalmat teremtett. Több hercegséget összpontosított kezében, s amikor 1039-
ben meghalt, fia, III. Henrik trónra lépésekor három hercegségre, Bajoror-
szágra, Frankföldre és Svábföldre egyaránt támaszkodhatott. A német királyságot
alkotó öt törzsi hercegségből már csak kett6 nem állt az uralkodó közvetlen
ellen6rzése alatt. Egyetlen német királynak sem volt még ekkora hatalmi bázisa.
III. Henrik (1039-1056) tehát apja halálát követően akadálytalanul lépett
a trónra. Az uralkodóváltást egyedül Bretislaw cseh fejedelem próbálta saját
hatalmának és területeinek növelésére kihasználni, s megtámadta a bels6 harcok
II. A császárság Újj"ásziiletése Nyugaton 51
által szétzilátt_ Lengyelországot. III. Henrik azonban nem nézte jó szemmel a

német hííbéri fennhatóság alatt álló Csehország önálló külpolitikai lépését, így
104:1-ben büntetőhadjáratot indított Prága ellen, és engedelmességre kény-
szerítette Bretislawot. A délkeleti határoknál a magyarországi helyzet alakulása
igényelt fokozottabb figyelmet: az I. Isn'ánt 1038-ban követő Orseolo Péter ki-
rályt a magyar el6kel6k 1041-ben elűzték az országból. Az új király, Aba Sámuel
hatalmát katonai-hadi dicsé5séggel akarta megerősíteni, s a Duna mentén betört
a birodalom területére. A magyar támadásra válaszul 1042-ben Henrik hadai -
ugyancsak a Duna vonalánál - egészen Esztergomig nyomultak előre, de akció-
juk nem járt tartósabb politikai eredménnyel. A következő évi Magyarország
elleni hadjáratával azonban visszaszerezte az 1031. évi békekötéskor elveszített
Lajt-menti területeket.
1\ keleti siker mellett J043-ban III. Henrik nyugaton is megerősítette pozí-
cióit. Első felesége, a dfo Gunhild halála után az egyik leghatalmasabb dél-fran-
ciaországi főúr, V. Vilmos, Aquitánia és Poitou hercegének ~n:Yát, Ágnest vette
f~le§_ég_ül. Ezzel a házassággal (és szövetséggel) biztosította a nyugati határokat,
s ellensúlyozta a Lotharingiában jelentős territoriális hatalmat kiépített Szakállas
Gottfried herceget.
Azt követően, hogy a magyar előkelők jelentős része elpártolt Aba Sámuel
királytól, és támogatta Orseolo Péter visszatérését a trónra, Henrik újabb hadat
indított Magyarország ellen. 1044-ben a ménfői csatában legyőzte Aba Sámuel
seregét, Orseolo Péter pedig III. Henrik hűbéreseként kapta vissza koronáját.
A következő évben ( 1045) Lengyelországban is német fegyverek segítségével
szerezte vissza trónját I. Kázmér, II. Mieszko 1034-ben elűzött, s Németor-
szágba menekült fia, aki ugyancsak hűbéresküt tett a német uralkodó előtt.
Uralkodása első éveiben tehát III. Henrik az összes keleti szomszéddal elis-
mertette hatalmát és hűbérúri fennhatóságát, majd 1046-ban Itáliába vonult,
hogy ott is megerősítse hatalmát. A ~.tJ.tri___zsinaton (1046) három, egymással
vetélkedé5 pápát (III. Szilvesztert, VI. Gergelyt és IX. Benedeket) fosztott meg
méltóságától, háttérbe szorította és korlátozta a római városi-nemesi partikuláris
érdekeket, az előkelő családoknak a pápaságra gyakorolt befolyását, és II. Kele-
men (1046-1047) néven egyik német híve, a bambcrgi püspök személyében új
pápát állított Róma élére, aki a következő évben császárrá koronázta Henriket.
Itt Rómában érte az a hír, hogy Magyarországon ismét felkelés tört ki hűbérese,
Orseolo Péter ellen, akit elűztek a trónról, sőt igen sokan még a kereszténységgel
is szembe fordultak. III. Henrik 1047 májusának közepén tért vissza Itáliából
Németországba, és Magyarország elleni hadjáratra készült. A támadás azonban
Qg_nfried lotharingiai herceg és Balci_uin flandriai gróf fegyveres lázadása miatt,
amely I. Henrik francia király támogatását is élvezte, meghiúsult. Az új magyar
király, I. András (1046-1060), követeket küldött a német udvarba, hogy tár-
gyalások útján rendezze a magyar-német viszonyt. A béke helyreállítására
III. Henrik csak abban az esetben volt hajlandó, ha Magyarország továbbra is
megmarad birodalmi hűbérnek, és évi adót fizet. Ezt a követelést azonban
András nem teljesíthette, hiszen nagyon is jól tudta azt, hogy Péter király
bukásának egyik legfőbb oka éppen a német hűbér volt. A tárgyalások ezért
eredmény nélkül értek véget. A következő három évben a császár figyelmét a
lotharingiai és francia ügyek kötötték le, így nem tudott Magyarország kérdésé-
vel foglalkozni. l_O_~O-ben azonban már fegyveres összecsapásokra került sor a
n~met-magyar határon. III. Henrik ismét elutasította András király békeaján-
s
latát,- 1051 szeptemberében hatalmas birodalmi sereg tört Magyarországra.
A magyar király- ahogyan 1030-ban 1. István - a felperzselt föld taktikáját alkal-
mazta, így az országba mélyen benyomult német had a nélkülözések, súlyos
éhínség és az állandó rajtaütések miatt Székesfehérvárnál megállt, majd vissza-
fordult. A birodalom részéről fenyegető veszély azonban még nem szűnt meg,
ezért I. András 1051 végén ismét békeajánlattal állt elő, de a császár elutasítot-
ta, és a következő évben újabb háborút indított Magyarország ellen. A hadjárat
Pozsony sikertelen ostromával elakadt, és német szempontból eredménytelenül
fejeződött be.
A külpolitikai kudarc után III. Henriknek s.úlyos belpolitikai viszállyal kellett
szembenéznie: 1052 végén fegyveres konfliktussá fajult Qebhard regensburgi
püspök és a Bajorország élére 1049-ben kinevezett Konrád herceg viszálya,
amelyben a császár a püspök oldalára állt, s !Q53 áprilisában a merseburgi biro-
dalmi gyűlésen megfosztotta Konrádot hercegségétől. Bajorország élére kiskorú
fiát, a trónörökös Henriket állította, azaz a hercegséget gyakorlatilag újra a koro-
na közvetlen irányítása alá vonta. A volt herceg, Konrád, Magyarországra mene-
kült, s abból következően, hogy I. András csapatokkal támogatta az elűzött
herceg Ausztria, Karintia és Bajorország elleni támadásait, Magyarország is a
német belviszály szereplőjévé vált.
III. Henrik helyzetét az itáliai ügyek is nehezítették. 1047 -ben a _norman -
no.k elfoglalták Dél-Itáliában a birodalom fennhatóságát elismerő beneventói
hen:egséget, majd uralmukat igen gyorsan Dél-Itália további területeire is kiter-
jesztették, kiszorítva onnan Bizáncot, s innen kiindulva rablótámadásaikkal állan-
dó fenyegetést jelentettek a görög partokra. Emellett azonban Rómára és a
pápaságra, azaz a császárság politikai befolyási területeire is veszélyt jelentettek.
A magyarországi háborúk, majd a németországi belviszály miatt Henrik nem
tudott érdemben foglalkozni a normann-kérdéssel, így az általa pápává emelt
LX~ Leo ( 1049-1054) k~nytelen volt egyedül cselekedni. A normannok ellen
indított hadjárata azonban 105 3-ban kudarccal végződött, s ő maga is fogságba
esett. A katonai akció sikertelensége a pápai politika gyökeres fordulatát ered-
ményezte: szövetséget kötött a római kereszténységet valló normannokkal, akik-
ben a latin egyház dél-itáliai kiterjesztésének eszközét látta. Mivel a normannok
bizánci területek (Calabria, Apulia) mellett a német-római császárság érdek-
szférájába tartozó területeket is elfoglaltak (Bene;ento ), nem akartak egyidejű
leg két nagyhatalommal is háborúba keveredni. Erdekeik azt diktálták, hogy a
közelebbi hatalommal próbálják rendezni viszonyukat, így katonai győzelmük
ellenére a rápa hűbéreseinek, s ezzel közvetve a császár hűbéreseinek nyilvání-
tották magukat, azaz az általuk elfoglalt beneventói hercegség hűbérjogi statu~át
az uralmuk alá került dél-itáliai területek mindegyikére.kiterjesztették. E lépésük
II. A császárság újj'ásziUetése Nyugaton 53
ugyanakkor politikai biztonságot is jelentett Bizánccal szemben, hiszen minden

ellenük irányuló görög támadás így hűbéruruk a pápa, s az őt trónra segítő csá-
szár ellen is irányult. Azzal, hogy III. Henrik jóváhagyta és megerősítette a pápai
politika 1053. évi fordulatát, a keleti és a nyugati császárság közötti, már koráb-
ban is meglévő politikai, hatalmi és egyházi ellentétek véglegessé váltak, s 1054-
ben egyházszakadáshoz vezettek. A normannokkal való megegyezés Róma
számára ugyanis a Dél-Itáliából ily módon kiszorult Bizánccal való egyértelmű s
végleges szembefordulást eredményezte. Az 1054. esztendő a kelet-nyugati egy-
házszakadás (schisma), valamint IX. Leo halála mellett különösen abból a szem-
pontból rnlt III. Henrik számára kiemelkedően fontos, hogy a lázadó Szakálh1s
Gottfried lotharingiai herceg ekkor vette feleségül Bonifác toszkánai herceg özv-
egyét, Beatrixet, és Lotharingia mellett jelentős territoriális hatalomra tett szert
Közép-Itáliában, elzárva ezzel az Észak-Itália és Róma közötti utakat. A nor-
mannokkal történt előző évi megegyezés így Gottfried herceggel szemben is
szolgálta a pápaság biztonságát. III. Henrik számára Szakállas Gottfried itáliai
hatalmának megtörése volt a legfontosabb feladat, ezért a volt bajor herceg
Magyarországról induló 1054. és 1055. évi támadásai, akciói ellenére nem kelet-
re, hanem délre, I~áliába indított hadjáratot 1055 elején. Célja Szakállas Gott-
friednak a toszkán hercegségből történő kiűzése volt. A császári túlerő miatt
Gottfried menekülésre kényszerült, lánya és felesége azonban Henrik fogságába
esett. Az itáliai ügyek rendezését a II. Viktor pápa (1055-1057) jelenlétében
megtartott .fü:.~!l~ei_z:sinat tetőzte be.
III. Henrik uralkodása alatt a birodalom igazgatásában tovább nőtt a mi-
niszteriálisok szerepe, de az uralkodói hatalom legfőbb támasza továbbra is a
Qiro.dalmi_egyház volt. Uralkodása végére már 37 grófság igazgatását látták el
klerikusok. A pápai trónra sorozatban német cgyháznagyokat ültetett, akiket
tulajdonképpen a birodalom egyik, ám igen fontos, nagy tekintélyű, mondhatni
első püspökének tekintett. Emiatt szigorúan ragaszkodott az uralkodói inveszti-
túra joghoz. Következetesen támogatta a császár rex et sacerdos jellegét meg nem
kérdőjelező tartalmú egyházi reformmozgalmat. A Regnimi vagy bnperiznn,
illetve a Sacerdotium egysége jegyében az egyházreform gyakorlatilag a császár
vezetésével folyt, így az egyházpolitika révén a császári politika messze túlnyúlt a
birodalom határain. IX. Leo pápa a lotharingiai szerzetesi reform szellemét hozta
magával Rómába, s maga köré gyűjtötte az egyházi reformmozgalom európai
szellemi vezetőit. Mindez a császár egyetértésével történt, ahogyan a bíborosi
kollégium létrehozása is, amellyel a római nemesség befolyását lehetett ellensú-
lyozni. III. Henrik alatt IX. Leóval és a bíborosi kollégiummal megszűnt a
Római Kúria lokális jellege. A császári egyházpolitikának köszönhetően kitágult
a pápaság mozgástere, ami megalapozta későbbi önállóságát és hatalmi befolyá-
sát. Henrik uralkodása idején azonban a világi és egyházi hatalom még egymás-
sal összefonódva, teljes egyetértésben cselekedett, hiszen mindkettő élén maga a
császár állt. III. Henrik kora az Ottók idején kialakult s megszilárdult uralmi-
hatalmi rendszer betetőzését, és a kora középkori német történelem lezárását
jelentette. Utódai alatt azonban a szász császárok által teremtett hatalmi struktúra
54 A kö"zépkori Németorszá._q
a pápaság, valamint a hercegek hatalmának megerősödésével széthullott, fel-

bomlott. III. Henrik 1056. október S-én halt meg.
Az Ottók birodalma
Az egykori frank birodalom a 9. század folyamán négy önálló királyságra bom-

lott: a keleti és nyugati frank királyságokra, Itáliára és Burgundiára. Ezek közül a
10. század második felében kettőt, a 11. század első harmadában, a Száliak ide-
jén pedig hármat a német uralkodók egyesítettek jogaruk alatt, s mindehhez
megszerezték a császári méltóságot is. Ilyen előzmények utána nem véletlen,
hogy az Ottók és az első Száliak politikájában igen nagy szerepet játszottak a
Karoling hagyományok, s a frank birodalom, majd a római caesarok jogutó-
daiként léptek fel. A német királyság és a német-római császárság azonban sok
szempontból különbözött a Nagy Károly korabeli frank birodalomtól. A szász
uralkodók törzsi hercegségekből álló királyság urai voltak, s ez a körülmény
komoly eltérést jelentett a Karoling uralmi struktúrától. A frank birodalom patri-
moniális jellegű királysága helyett, amikor mindegyik utód jogot formálhatott az
atyai örökség, azaz a birodalom egy-egy részére, s a királyság azonos volt a király
személyével, a német királyságban az uralkodó és a törzsek előkelői együttesen
jelenítették meg a birodalmat, mely I. Henrik szabályozását követően felosztha-
tatlanná vált. Az egyházi és világi előkelők alkották a monarchia „szervezetét",
s így ők voltak a biztosítékai annak fennmaradásáért. E felfogás szerint a király
halála nem jelentette a királyság végét. A 11. századra már teljesen magától érte-
tődő elv volt az, hogy a király és az ország népe, azaz előkelői testesítik meg a
birodalmat. Ez abban is megnyilvánult, hogy a dinasztikus öröklés automatiz-
musa helyett a desi.._qnatio elve alapján (a király az uralkodói nemzetség tagjai
közül megnevezte utódjelöltjét) a törzsek hercegei és az egyház főméltóságai
választották meg az uralkodót. A királyság az örökletesség és választás együtte-
sen alkalmazott sajátos kapcsolatára épült.
A 11. századra többé-kevésbé már kialakult a királyválasztás rendje. Először
az egyházi, majd a világi méltóságok szavaztak. (I. Henrik vagy I. Ottó idején
természetesen ez még nem így volt.) A legelső szavazat joga a mainzi érseket
illette, őt a kölni érsek követte, majd a többi érsek, püspök és apát. A világi
előkelők közül elsőként a frank herceg szavazott (a frank hercegség megsz(ínését
követően pedig az ő helyét átvevő rajnai palotagróf), majd a többi herceg, utá-
nuk az őrgrófok .és grófok. A szavazás sorrendje nem tett különbséget a szavaza-
tok között, mindegyik egyformának számított. A koronázási helyszín általában
Nagy Károly székvárosa, Aachen volt, de I. Konrádot, vagy II. Henriket például
Forcheimben, II. Konrádot pedig Mainzban koronázták meg. A koronázási
szertartást legtöbbször a mainzi érsek végezte, de ez nem volt kizárólagos.
I. Ottót például a kölni érsek, III. Ottót pedig a ravennai érsek koronázta meg,
a mainzi érsek csak segédkezett.
II. A császársálf ú;j"ásziiletése Nyugaton 55
Az Ottók birodalmában még nem volt állandó királyi székhely, igazgatási

központ (de még hosszú ideig később sem), ezért vagy magának az uralkodónak
kellett az országát rendszeresen bejárnia, vagy az előkel()ket kellett arra köte-
lezni, hogy a király által megállapított helyre összehívott birodalmi illetve udvari
gyűléseken megjelenjenek, s ott számot adjanak végzett munkájukról. A szász
császárok - a Karolingokhoz hasonlóan - mindkét megoldást alkalmazták.
Az uralkodók ún. „utazó királyként" udvarhelyről (palatiimi) Pfalz) udvarhelyre
költöztek. A pnlatiumok jelentették a királyi család azon lakóhelyeinek rend-
szerét, melyek a koronabirtokok központjaiként behálózták a birodalmat.
A Pfalzhoz tartozó birtokok voltak hivan'a ellátni az udvar egészét a király
ottléte esetén. A palatimnok saját udvari kápolnával rendelkeztek, de nem voltak
katonai eródítések, azaz nem minősültek várnak (castrum, castellum). Adott
palatiumban való tartózkodása idején az uralkodó innen kormányzott, itt ren-
dezett udvari ünnepségeket vagy ide hívott össze birodalmi gyűlést. A politikai
élet, a hatalom és a birodalom kormányzása szempontjából az Ottók korában a
Pfalzok sokkal fontosabbak voltak, mint a várak. A Nagy Károly-kori palatimnok
(Aachen, Nimwegen, Ingelheim, Franfurt, vVorms, Regensburg, Padcrborn,
Diedenhofen, Herstal bei Lüttich) mellett a keleti frank királyságban újabbakat
is létrehoztak Triburban, Forchheimben, Ulmban vagy a Bodeni-tó partján.
A szász dinasztia alatt Szászországban és Thüringiában a királyi hatalomnak új
magterülete alakult ki, ahol a régi Pfalzok mellett számos újabb udvarhelyet
alakítottak ki. I. Ottó idején különösen jelentős rangra tett szert Magdeburg,
Quedlinburg, Mcmleben, Mcrseburg, Werla, Pöhlde, Grone, Dornburg,
Allstedt, Tilleda, Nordhauscn, Mühlhausen. A Harz-hcgységben ún. vadászud-
varokat hoztak létre, mint például Bodfeld vagy Siptenfcld. Az egyes Pfalzok
igen nagy tekintélyre emelkedhettek akkor, ha egyúttal a vallási élet központjaivá
is váltak, mint például Magdeburg, amelyet 968-ban érsekséggé emeltek, vagy
Merseburg, mely püspöki székhely lett (968). Quedlinburg különös jelent6sé-
gét, s egyfajta központ jellegét az adta, hogy itt volt a szász királyi dinasztia csalá-
di kolostora, amely többnyire temetkezésük helyszínéül is szolgált. Utazásaik
során azonban a német uralkodók nem csak udvarhelyről udvarhelyre mentek,
hanem a Pfalzok mellett gyakran a püspöki székhelyeket, nagy kolostorokat is
meglátogatták, jóllehet sok esetben ezeken a helyeken királyi palatimnok is vol-
tak. Míg a szász császárok a Karolingoktól örökölt palatimnokon túl gyarapítot-
ták is a királyi birtokok és udvarhelyek számát, a Száli uralkodók már csak ritkán
hoztak létre új Pfalzokat. A nagy létszámú királyi udvartartás napi ellátása igen
komoly feladatot jelentett. Pontos adataink a 10-11. századra vonatkozóan saj-
nos nincsenek, de egy 12. századi forrás viszonylag jó képet nyújt ennek mérté-
kér()l. Esze1;nt a királyi udvar (ami magába foglalta a királyi kíséret fegyvereseit
is) napi ellátására közel 1OOO disznó és juh, 10 hordó bor s ugyanennyi sör,
kb. 1000 mázsa gabona, és 8-10 marha kellett. A kor közlekedési és szállítási
feltételei között ekkora mennyiséget egy állandó uralkodói székhelyre nem is
lehetett volna rendszeresen elszállítani a birodalom távolabbi területeiről.
Magának az udvarnak kellett utaznia ahhoz, hogy elérje az egyes birtokokon
56 A középkori Németorszálf
előálütott javakat, majd miután azokat elfogyasztotta, telélte, átköltözzön egy

újabb udvarhelyre. Szárazföldön az utazó udvar naponta átlagosan 20 kilométert
tett meg, vízi úton természetesen ennél jóval többet.
Az első szász: királyoknak hatalmuk megerósítésére elsősorban a külső táma-
dásokat kellett megfékezni, így uralmuk - a Karoling hatalomhoz viszonyítva -
sokkal inkább a germán hadikirályság intézményében gyökerezett, azaz tekinté-
lyük megszilárdításában jóval nagyobb szerepe volt a katonai sikernek. A német
király tulajdonképpen az országot alkotó törzsek katonai vezére volt. A szász
dinasztia vezető szerepét a 933. és 955. évi, magyarok feletti győzelmek tették
egyértelművé. A királyi hatalom és általában az uralmi struktúra lényegében
személyes kötelékekre, rokoni-baráti kapcsolatokra, vazallusi-hűbéri viszonyokra
alapult, intézményi alapjai alig voltak. A regnum a királyi jogok összességét jelen-
tette, így a hatalom, még ha a birodalmat a király és az előkelők együttesen is
testesítették meg, gyakorlatilag az uralkodó személyében, az uralkodói-házban,
udvarban „öltött testet", „intézményesült". Ha I. Henrik még nem is, de utó-
dai az egyházi legitimációt is fontosnak tartották koronájuk stabilitásához, hiszen
ezáltal mintegy az egyház részévé válva a Karolingoktól örökölt egyházszerve-
zetre is jobban támaszkodhattak. A hatalom különösen a császári korona meg-
szerzésével (962) kapott jelentős keresztényi tartalmat, mely szerint a császár az
egyház, a kereszténység védelmezője, felelőssége és hatalma így túlterjeszkedik a
birodalom politikai határain. Widukind krónikájában például arról tudósít, hogy
I. Ottót harcaiban Mihály arkangyal támogatta, tehát a király isteni parancsolatra
és útmutatás alapján vezette seregét, azaz magát Istent szolgálta. Nem véletlen,
hogy az uralkodó egyik fontos hatalmi jelvényén, a birodalmi kardon a követke-
ző felirat szerepelt: „ Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat" ( „Krisz-
tus győz, Krisztus uralkodik, Krisztus parancsol").
Maguknak a törzsi hercegeknek a hatalma, hasonlóan a királyhoz, valójában
nem is annyira egy adott területre, hanem inkább a territóriumon élő szemé-
lyekre terjedt ki, s e kapcsolatokon keresztül gyakorolták uralmukat. A II. Ottó
által 976-ban létrehozott karintiai hercegség például már egyértelműen területi
elv alapján lett kialakítva. A 10. század első évtizedére a törzsi hercegek már
szinte teljes körű szuverenitást élveztek, s formálisan mint királyi vazallusok,
uralkodói jogokat gyakoroltak területeiken. Pénzt vertek, maguk igazgatták a
hercegség területére eső koronabirtokokat, sőt a törzsi terület egyháza feletti
hatalmat, az invesztitúra jogát is gyakorolták. A hercegek széles körű hatalmi
jogosítványait I. Ottó korától kezdték a királyok fokozatosan megnyirbálni, s
legelőször az egyházi méltóságok kinevezését vonták el tőlük. A hercegi hatalom
gyengítése ellenére azonban az uralkodók nem törekedtek a törzsi hercegségek
felszámolására, megszüntetésére, a Karoling kori uralmi rendszer visszaállítására,
hanem csak azok politikai ellenőrzését kívánták elérni. A családtagok hercegi
tisztségbe emelése mellett ezt a célt szolgálta a palotagrófi tisztség ( comes
palatii) létrehozása is. A szász dinasztia idején a palotagrófok a törzsi hercegsé-
gek területén lévő koronabirtokokat felügyelték, tehát ezt a jogkört is megvon-
ták a hercegekről. Fő feladatuk az uralkodó érdekeinek érvényesítése volt a törzsi
II. A császárság ÚJfásziiletése N_wtgaton 57
hercegségekben, s ezzel együtt a hercegek mozgásterének szűkítése. Közülük a

szász palotagróf csak birtokigazgatási funkcióval rendelkezett, hiszen Szászor-
szág hercege maga a király volt. Hosszú távon csak a lotharingiai palotagrófnak
sikerült a Rajna középső vidékén jelentős önálló hatalmi pozíciót kialakítani, a
többi megmaradt királyi tisztségviselőnek.
Az uralkodói hatalom számára fontos bázist jelentettek a koronabirtokok is.
Elődeikt61 az Ottók \'iszonylag kiterjedt királyi birtokállományt örököltek, első
sorban Frankföldön és Szászországban (így nem meglepő, hogy uralmukat jó-
részt ezekre a területekre alapozták), sokkal kevesebbet Lotharingiában és Sváb-
földön, s a legkeYesebbet Bajorországban. A hercegségek területén fekvő királyi
birtokok igazgatását a szász császárok fokozatosan kivették a hercegek kezéből,
és saját tisztség\·iselőikre bízták. Mivel ezen birtokok felügyelete a palotagrófok
hatáskörébe került, a koronabirtokokra gyakorolt minden eddigi hercegi befo-
lyás megszűnt. Az egyes Pfalzokat igazgató advocatttsok vagy Vogtok azonban az
1. Henrik korától kiépülő várak és várkörzetek irányításával gyakran még katonai
feladatokat is kaptak. A szász uralkodók az erőd és várépítés jogát szigorúan kirá-
lyi előjogként kezelték, s erre támaszkodva alakították ki a 10-12 falut magába
foglaló várkörzeteket, melyek a régi, Karoling-kori, s nagy igazgatási egységek, a
grófságok mellé léptek. A 10. századra ugyanis öröklődővé vált a grófi tisztség,
s ezzel együtt a grófság is, amely így kikerült a korona közvetlen fennhatósága
alól. A grófok többnyire már nem közvetlenül a király, hanem egy-egy törzsi her-
ceg hűbéresei és tisztségviselői voltak, a Vogtokat azonban a királyi birtokokon
létrehozott várkörzetekben az uralkodó nevezte ki. Az egy-egy várhoz kapcsoló-
dó advocatuii hatáskör és jog azonban a várkörzetnél szélesebb, gyakran még a
grófságnál is nagyobb területen érvényesült. 940-ben például 1. Ottó úgy állapí-
totta meg egy vár jogkörébe tartozó területet, hogy az három grófság lakosságát
foglalta magába. A várépítés és várfenntartás uralkodói felségjoga jelentősen
hozzájárult a hercegi hatalom csökkenéséhez, hiszen a vár egyúttal olyan bírás-
kodási körzetet ( iurisdictio, que dicitur burchban) is jelentett, ahonnan kiszorult
a herceg ítélkezési hatalma. Azt a jogot is jelentette, hogy az adott terület lakos-
sága számára - függetlenül attól, hogy ki a közvetlen ura - kötelezővé tegyék a
vár védelmét. Az Ottók korában tehát szükségszerűen megnőtt a királyi várak és
várkörzetek jelentősége.
A grófságok mellett Karoling örökségként megmaradtak az őrgrófságok is,
sőt a szász és korai Száli uralkodók idején, ahogyan egykor a frank birodalom-
ban, kiemelt szerepet kaptak a határvédelemben, különösen keleten és északon,
de az Alpok déli lábánál az északra vezető fontos hegyi utak védelmére Észak.-
Itáliában is több őrgrófság alakult ki (Friaul, Verona). A szász uralkodók az
Elbától az Adriáig összefüggő őrgrófságok rendszerét építették ki: a Nordmark
a dánok, Lausitz, MeiBen és Brandenburg a szlávok, Ostmark a magyarok ellen,
a stájer, friauli és veronai őrgrófság pedig az Itália és Németország közötti össze-
köttetést biztosító hegyi utak és hágók biztosítására. A nyugati határszéleken
nem történt ehhez hasonló: az itteni két őrgrófság (a fríz és az antwerpeni) lé-
nyegében csak cím volt, semmi több. A grófságokhoz hasonlóan az Ottók korára
58 A Mzépkori Németország
az 6rgrófság is örökíthető hűbérré vált, s az őrgrófoknak sem minden esetben a

király volt a közvetlen hűbérura. Az őrgrófságokban azonban a határvédelem
azokra a várakra volt alapozva, melyek élén királyi várnagyok álltak, így az őrgró
fi tisztség már korántsem járt akkora hatalommal és jogkörrel, mint a Karoling
id6kben.
Az Ottók birodalma abban is hasonlított a Karoling rendszerre, hogy belső
stabilitásában, összetartásában, a királyi hatalom legitimációjának és gyakorlati
érvényesítésének erősítésében I. Ottó korától jelentős szerepet játszott az egy-
ház. A szász uralkodók rex et sacerdoként a klérusra támaszkodtak a törzsi par-
tikularizmussal szemben, s frank örökségként a világi hatalomnak alárendelt egy-
ház intézményére építették fel birodalmukat. Politikájukat ez szükségszerűen
Itália felé fordította, mert már a Karolingok elismerték az egyházon belül a pápa
primátusságát (cserébe viszont a pápa elismerte a frank uralkodók egyház feletti
főségét és invesztitúra jogát), ezért a pápát a császár fennhatósága alá kellett von-
ni ahhoz, hogy az Imperi1mz szilárd alapokon álljon. Az uralkodók maguk gya-
korolták az egyházi méltóságokba történő kinevezés jogát, habár I. Konrád és
I. Henrik idején, a király nevében ugyan, de a hercegek nevezték ki hercegsé-
geikben az egyháznagyokat. Az egyház javainak eladományozását vagy elcseré-
lését azonban csak az uralkodó beleegyezésével tehették meg. I. Ottó megszün-
tette a hercegek invesztitúra jogát, így a Karoling tradícióknak megfelelően a
birodalom egészében az uralkodót illette ez a jog. Ottó a törzsi hercegségekkel
szemben tervszerűen építette ki az ún. birodalmi egyház szervezetét, mely a
birodalom kormányzásának alapját jelentette. I. Ottó testvérének, Bruna kölni
érseknek az életrajza (Vita Brunonis) egyértelműen megfogalmazta a birodalmi
egyház alapelvét és tartalmát: a püspök vagy érsek egyformán szolgálja az egy-
házat és a birodalmat, mert a császári hatalom egyesíti magában az Imperium és
Sacerdotium tartalmát. A birodalmi egyház fogalma azt jelentette, hogy az egy-
ház nagyobb és jelentősebb intézményei a birodalom minden jogával fel lettek
ruházva, így a birodalom részévé váltak, amely felett az uralkodó gyakorolta a
főhatalmat. Ebben a rendszerben döntő fontosságú volt az invesztitúra kérdése.
A birodalmi egyház központja a királyi udvar és kápolna, feje pedig maga az
uralkodó volt. Míg az egyház uralkodói hatalom alá tartozása az Ottók korában
teljes volt Németországban, ugyanekkor Franciaországban a püspökségeknek
csak kb. harmada (a 77-ből 25) állt a királyi hatalom alatt. Az egyház a korona
fontos gazdasági bázisát is jelentette: birtokai az uralkodói hatalmat erősítették.
A császár, mint az egyház feje, egyenes adókat vetett ki az egyházi javakra,
melyek az Ottók korában a birodalmi terhek közel kétharmad részét tették ki.
A királyt egyúttal·megillette a spolium jog, az, hogy az elhunyt egyházi méltósá-
gok egyházi jövedelmekből származó ingósághagyatéka a koronára szállt.
Az uralkodó döntötte el, hol legyenek új egyházmegyék, ő hívta össze a zsina-
tokat, melyeken általában személyesen maga elnökölt. Az egyházi kiváltságok
arra is alkalmat kínáltak, hogy a törzsi hercegségek határain belül olyan zárt, az
uralkodónak alárendelt, immunitással bíró körzetek voltak, melyekre nem terjedt
ki a hercegek hatalma. Ezek világi igazgatását többnyire királyi tisztségviselők,
II. A császárság ú;fászületése Nyugaton 59
Vogtok látták el, így a hercegségek határain belül a koronabirtokok s várkörzetek

mellett a királyi hatalom közvetlen fennhatósága alatt álló egyházi területek
tovább er6sítették a korona pozícióit. Az egyház jelentős katonai kontingenst
állított ki a birodalom szolgálatában, s6t maguk az egyházi méltóságok is hada-
koztak. III. Ottó hadseregének parancsnoka például Bernardus püspök szemé-
lyében egy klerikus volt. 983 és 1017 között a magdeburgi érsek 13 alkalommal
személyesen vonult hadba a szlávok ellen. A 981-ből fennmaradt indiculus lori-
catorum jegyzéke szerint az egyház majdnem 3000 nehézlovassal állt az uralko-
dó szolgálatára. A bajor püspökök 300, a svábföldiek 180, a lotharingiaiak 332,
a frankföldiek 420, a szászok pedig 600 páncélos lovast állítottak ki. Ehhez jöt-
tek még az apátok által felvonultatott loricatusok: Svábföld kolostorai 150,
Frankföldé 350, Bajorországé 200, Lotharingia és Szászország monostorai pedig
250-250 lovast szereltek fel. A 981. évi forrás szerint a császárnak közvetlenül
1OOO nehézlovasból álló katonai kísérete volt, míg a különböző világi vazallusok
összesen 6000 loricatust vonultattak fel. A német királyság nehézpáncélos had-
ereje a 10. század utolsó harmadában tehát kb. 10 OOO lovasból állt, melynek
közel egyharmadát az egyházi kontingensek alkották. Az Ottók korára a lorica-
tus felszerelése nehezebb és drágább lett, mint a Karoling-korban volt, így a
közel 10000 nehézpáncélos a korban nagyon komoly katonai erőt jelentett.
Mindehhez hozzá kellett még számolni a könnyűfegyverzetű lovasokat és gyalo-
gosokat is. Összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy 711-ben Tarik
arab vezér kb. 12 OOO főnyi sereggel hódította meg az Ibériai-félszigetet.
Az Ottók koránál majd 300 évvel később, az 1268. évi tagliacozzói csatában
Anjou Károly serege 4000 lovast számlált. Természetesen Németország egész
haderejét egyszerre sohasem mozgósították. A 955. évi augsburgi csatában
gy6ztes német sereg összlétszáma például 4000-5000 fő körül lehetett, melynek
nagy részét Szászország és Bajorország állította ki. Az itáliai hadjáratokra vonuló
seregek zömét viszont a határvédelmi feladatokkal nem rendelkező frankföld és
Svábföld szerelte fel. II. Ottó 982. évi itáliai hadjáratakor a birodalmi sereg
háromnegyedét az egyház állította ki, de általában is igaz az, hogy az Ottók és a
Száliak idején a háborúk fő terhét, katonai és anyagi értelemben egyaránt, a biro-
dalmi egyház viselte. A császárok tehát katonailag nagy mértékben támaszkod-
tak az egyháznagyokra, jóllehet a vazallusok hadakozása mellett a német köz-
szabadok katonáskodása továbbra is jelentős maradt. Widukind Nagy Ottó 946.
évi nyugati frank királyság elleni hadjárata alkalmából például arról számolt be,
hogy a német sereget alapvetően a személyes katonáskodási kötelezettségnek
eleget tevő közszabadok alkották.
Az Ottók birodalmában az egyháziak fontos államigazgatási feladatokat is
elláttak. Már 1. Ottó idején Bruno kölni érseket, az uralkodó testvérét, egész
Lotharingia igazgatásával megbízták, és a későbbiekben is a császárok számos
grófság irányítását bízták klerikusokra. Ily módon az örökletes grófi tisztség
veszélyét kikerülve egyre több grófság került újra a korona közvetlen fennhatósá-
ga alá, s vált a birodalmi közigazgatás érdemi egységévé. III. Henrik haláláig,
azaz 1056-ig összesen 37 grófság került egyházi igazgatás alá, tehát a birodalom
grótSágainak közel 50 %-a. A 11. század közepén például Brémai Ádám arról
tudósított, hogy a würzburgi püspök maga irányította az egyházmegyéjébe eső
összes grófságot. A birodalom tisztségviselőinek jelentős része tehát klerikus
volt, így az uralkodó által összehívott birodalmi gyűlések igen könnyen átalakul-
hattak birodalmi zsinattá is. Abból következően azonban, hogy 1. Ottó korától
az uralkodóház tagjai álltak a törzsi hercegségek élén, egy-egy udvari illetve biro-
dalmi gyűlés egyúttal családi összejövetelnek is számított. Mivel az egyház a
birodalom fontos hatalmi intézményének számított, magától értetődött, hogy az
invesztitúra kérdése, az egyházi méltóságokba való beiktatás joga egyet jelentett
a királyi hatalom stabilitásával. 1. Ottó korától a német császárok a birodalom
első püspökének tekintették a pápát, ezért a pápai trón betöltésének kérdését
igyekeztek a püspökségekhez hasonlóan intézni. A közigazgatási feladatok mel-
lett a klerikusok magas udvari és birodalmi tisztségeket is elláttak. A mainzi érsek
például Németország kancellárja is volt. 1031-t<Sl a kölni érsek Itália kancellárjá-
nak feladatát is ellátta. Az egyháziak legfontosabb iskolájának a királyi udvari
kápolna számított, ezért a német uralkodók leginkább udvari kápolnájuk papjai
közül nevezték ki a püspököket. A királyi kápolna létrehozásában, kiépítésében
nagy szerepe volt 1. Ottó öccsének, Bruno kölni érseknek.
Az Ottók birodalma egyesítette a germán hadikirályság elvét a Karoling
tradíciókkal és az egyház feletti hatalommal. Az általuk létrehozott uralmi rend-
szer közel másfel évszázadnyi működés után a 11. század utolsó harmadától, az
invesztitúra-viszállyal, a pápaság és császárság között kibontakozó küzdelmével
indult bomlásnak, s ezzel együtt a kora középkori német királyság belső áta-
lakulása is megkezdődött.
A 10-11. századi német társadalom
A frank birodalom kiterjeszkedése a germán törzsek által lakott területekre ugyan

jelentős társadalmi átalakulást eredményezett, de e változás mértéke nem volt
olyan arányú, mint a nyugati frank királyság térségében. A Rajnától keletre sokkal
több archaikus elem őrződött meg. Így például a német területeken igen jelen-
tős tömegben maradt meg a közszabadok ( libe1) ingenuus) rétege, akiket azon-
ban nem tekinthetünk egységes, homogén társadalmi csoportnak. Mivel területi-
leg nagyon differenciált társadalmi réteg volt, tagjai az eltérő helyi jogszokások
miatt más-más helyzetben, időben eltérő fejlődési fázisban voltak, és vagyoni
értelemben is tagolt csoportokat alkottak. Általánosságban azt mondhatjuk,
hogy a germán· örökség alapján szabadnak minősült az, aki praedium libertatis
birtokkal rendelkezett, azaz családi örökségként kapott, szabad, kötöttségektől
mentes földtulajdona volt, s fegyverbe hívás esetén saját költségén katonai szol-
gálattal tartozott. A szabadok szabadsága nem a társadalmi rendet, a társadalom
struktúrális rétegét jelentette, hanem a katonáskodással összekapcsolt funkciót,
feladatkört, s ezek függvényében bizonyos jogokat, így állandó fenyegetésként
jelentkezett az, hogy e funkciókat elveszítve szabad állapotuk is megszűnhet.
A haditechnika változása, a 10-11. századtól a páncélos lovasság szerepének

növekedése valóban egyre inkább megkérdőjelezte katonai funkciójukat. Míg a
8. században egy lovas harcos felszerelése kb. 40-45 ökör árát tette ki, a 11. szá-
zadra átlagosan megduplázódott ez a költség. A közszabad réteg fokozatos csök-
kenése párhuzamosan alakult a vazallitás terjedésével. Ennek során egyes szaba-
dok akár a nemesi vazallusok sorába is emelkedhettek, többségük azonban
inkább lesüllyedt. Németországban ez a folyamat elsősorban a társadalmi és gaz-
dasági viszonyok átalakulásában előbbre járó bajor, sváb és lotharingiai területe-
ken volt gyorsabb, míg a régi hagyományokat és viszonyokat jobban őrző Szász-
országban a Yáltozás sokkal lassúbb volt. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy
itt a hatán·édelem céljait szem előtt tartva a királyi hatalom maga szorgalmazta
a katonáskodó szabadparaszti réteg erősítését. A nyugati frank, majd francia
királysághoz viszonyítva a katonáskodó szabadok rétege Németországban még
viszonylag sokáig fennmaradt, s egészen a 12. századig bizonyos archaikus jel-
leget kölcsönzött a német társadalomnak. Widuknd már említett leírása szerint
is 946-ban I. Ottó döntően fegyveres szabadokból álló sereggel támadt a nyu-
gati frank királyságra. A Karoling korhoz hasonlóan az Ottók birodalmában is a
társadalmi felemelkedésben nagy szerepe volt az uralkodóhoz való hűségnek
(fidelitas) és szolgálatnak (servitium ). A közszabadság és a nemesség ( nobilitas)
között még nem létezett élesen lezárt határ, s a privilégiumok töbsége sem volt
még örökletes. Mind a közszabad állapotból való kiemelkedésnek, mind pedig a
lesüllyedésnek közös vonása volt, hogy szétválasztotta a földm{ívclést, a terme-
lőmunkát a katonáskodástól: a nemesség soraiba felemelkedő a földműveléssel, a
közszabad állapotból lesüllyedő pedig a katonáskodással hagyott fel.
Viszonylag nagy számuk ellenére azonban a családi örökségként saját tulaj-
donnal rendelkező szabadok rétege lassan, fokozatosan mégis fogyatkozott. Ez
elsősorban a katonáskodással együtt járó terhek miatt következett be. Ezt a biro-
dalom katonai képességei szempontjából negatív folyamatot a királyok kétféle-
képpen igyekeztek ellensúlyozni: egyrészt a vazallusi szolgálaton alapuló páncé-
los lovasság gyarapításával a haderő minőségi erősítésére törekedtek, másrészt
pedig az ún. királyi (vagy hercegi) szabadok számának növelésével igyekeztek
pótolni a közszabadok csökkenését. A királyi vagy hercegi szabadok az uralkodó
vagy a hercegek földjén kaptak telkeket, azt örökíthették, de nem adomá-
nyozhatták tovább, illetve nem idegeníthették el. Ennek a társadalmi csoportnak
az I. Henrik által létrehozott agrarii milites réteg volt a legjellegzetesebb példája.
Az agrarii milites rendszer a Karoling kor katonaállítási gyakorlatára emlékez-
tetett, amikor több, szegényebb szabad volt köteles együttesen, összefogva egy
harcost felszerelni, kiállítani. Az Ottók ezzel tulajdonképpen a kései Karolingok
hagyományát folytatták. A királyi szabadok ún. census annualist fizettek a király-
nak, katonáskodtak és közmunkát teljesítettek (várépítés, utak, hidal<: karban-
tartása, hajók őrzése stb.). Személyükben szabadok voltak, de az uralkodótól
függtek, annak szolgálatában álltak. A király le is mondhatott a felettük való
közvetlen joghatóságról, és átengedhette azt hű embereinek. Leginkább biro-
dalmi egyházi intézményeknek (püspökségeknek, apátságoknak) engedett át
62 A kö'zéplwri NérnetorszálJ
királyi földeket, bevételi forrásokat, s ezzel együtt királyi szabadokat is, hiszen
ezek az adományok a korabeli jogértelmezés szerint a birodalmi egyház kezében
továbbra is a birodalom javait alkották. A kötöttségek nélküli, családi birtokkal
( allodium) rendelkező és katonáskodó közszabadok, valamint a királyi szabadok
között nem volt jól elhatárolható válaszvonal. A külsé5 ellenséggel szembeni
védelem céljából a szász királyok a lakosságnak menedéket nyújtó várak és erő
dök építését szorgalmazták. Ezeknek a váraknak a felépítésében a környék szabad
lakosságának is részt kellett vennie. A várépítés ( aedificatio castrormn) kötele-
zettsége (servitiinn, quod borchwerk dicitur/Burgwerk) azonban az ott élők szá-
mára azzal a joggal kapcsolódott össze, hogy veszély esetén a lakosok az általuk
épített várba menekülhettek. A várkörzetben élő szabadokra a király kiter-
jesztette azt a kötelezettséget, hogy szükség esetén védelmezniük kell a várat.
Az eleve várakhoz telepített királyi szabadok esetében viszont a vár őrzése
folyamatos kötelezettség volt, nem csak vészhelyzetben. A közszabadok várvé-
delmi, várőrzési kötelezettsége Németországban a 10. századtól alakult ki. 940-
ben I. Ottó Corvey kolostor apátjának három grófság lakosságára vonatkozóan
adott jogot arra, hogy igénybe vegye munkájukat. Az „ősi" közszabadok és a
királyi szabadok között jogi értelemben a fő különbség az volt, hogy a királyi
szabadok szabadsága nem az ősi népjogból fakadt, hanem a királytól származott,
azaz ezt a szabadságot a korona, és nem a szokásjog garantálta. Míg a közsza-
badok, akik adót fizettek a királynak, katonáskodtak és részt vettek a mentsvárak
építésében, s bíráskodás tekintetében az ekkorra már örökletes tisztséggé vált
gróf joghatósága alá tartoztak, a többnyire várkörzetekhez kapcsolódó királyi
szabadok felett a királyi Vogt gyakorolta a bírói hatalmat. Azokban a grófságok-
ban, ahol a grófi tisztség betöltetlen maradt, és a császár egyháziak.ra bízta az
igazgatást, a közszabadok feletti világi bíráskodást a püspöki várnagyok ( advoca-
tus/Vogt) látták el. A birodalmi egyház struktúrájából következően az egyházi
Vo.11tokat az uralkodó nevezte ki.
A személyi szabadsággal rendelkezők köre természetesen szélesebb volt,
mint a katonáskodók rétege. Már Nagy Károly 807. évi katonáskodást szabá-
lyozó kapituláréja legalább három, a 808. évi pedig legalább négy telek birtok-
lásához kötötte a gyalogos katonai szolgálat kötelezettségét. Így már a frank kor-
ban a személyes katonáskodás ténye éles válaszvonalat húzott. A régi közsza-
badok és a királyi (hercegi) szabadok mellett a telepes jogállás ugyancsak szemé-
lyi szabadságot biztosított. A 10-11. század folyamán Németországban már
egyre nagyobb számban jelentek meg az irtványföldek és azokon a telepes
parasztok. Az ilyen jellegű szabadság megadásában a közhatalom mellett a ma-
gánbirtokosok is érdekeltek voltak. Elképzelhető, hogy a telepes szabadság a
szintén letelepítéssel összekapcsolt királyi (vagy hercegi) szabadok jogállásából
eredt. Ezt látszik alátámasztani az, hogy a területvédelmi kötelezettség gyakran
a telepeseknél is előfordult. De amíg a királyi (hercegi) szabadok szabadsága
elsősorban a katonai szolgálatból fakadt, addig a telepesek szabadsága a lakatlan
területek termővé tételének fiíradságos, hosszú évekig tartó feladatából szárma-
zott. Ez tette lehetővé, hogy ilyen szabadságot magánbirtokosok is adhattak, de
katonai funkcióhoz kapcsolódó szabadság csak a közhatalomtól eredhetett.

Az országhatárokon belüli erdőirtások és a telepesek által művelés alá vett új
szántók terjedése a bajor területeken például szórványosan már a 7-8. században
megkezdődött, dc nagyobb lendületet a magyar támadások megfékezése (955),
s különösen az ezredforduló után vett. A belső kolonizáció, s ezzel együtt a
telepes szabadság terjedésének mértékét igen szemléletesen mutatják a Mosel-
vidék adatai. 800 táján, Nagy Károly korában itt kb. 100 település volt, egy
évszázaddal később, azaz a Karolingok keleti ágának kihalása idején már 250, a
10. század végén pedig 350.
A 11. századtól kialakuló városok lakói ugyancsak jelentős személyi szabad-
ságot élveztek, de a civemek, városlakóknak nevezettek az Ottók korában még
egy királyi tisztségviselő, a subvicarius fennhatósága alá tartoztak, aki elsősorban
a kereskedelmi és közlekedési ügyeket felügyelte, és a vicarius, azaz a király által
kinevezett ún. városgróf helyettese volt. A szász és korai Száli császárok idején
helyi önkormányzattal rendelkező városi települések még nem voltak Németor-
szágban. Az első német városi szabadságlevél csak a 11. század második feléből,
1066-ból származik: a lüttichi egyházmegyében fekvő Huy részére lett kiállítva,
amelyet Flandria grófja, Lüttich püspökének ellensége, egy magánháború során
elpusztított. A püspök a szabadságlevél kiadásával akarta elérni, hogy Huy elme-
nekült lakossága visszatérjen, s újra felépítse a települést. A kiváltságlevél a szol-
gáltatások egyértelmű rögzítése, a lakosok személyi szabadsága mellett önálló
bíráskodási joggal is felruházta Huy lakóit. A 11. században Németországban a
civitamak nevezett települések szabadsága még messze állt ettől a fokú kivált-
ságtól. A városban űzött iparos mesterségek élére a várost irányító városgróf
nevezett ki elöljárókat. A kora középkori német társadalom ún. „városi rétegét"
a viszonylag kisszámú iparos és kereskedő alkotta. A piac- és vásártartást engedé-
lyező uralkodói kiváltságlevelek egyértelműen e foglalkozások meglétéről tanús-
kodnak. A piac- és vásárhelyek ugyanis királyi privilégium és védelem alapján jöt-
tek létre. A késő Karoling kor belháborúi, s különösen a 9-10. századi külső
támadások megnövelték a jól védhető, erődített települések jelentőségét, s ehhez
kapcsolódóan megnőtt a kereslet a szakképzett iparosok, mesteremberek (első
sorban építőmesterek, kőművesek) iránt. Az Ottók korának egyházszervezése, új
püspökségek, kolostorok alapítása szintén növelte az építőmesterek iránti keres-
letet. A páncélzat szerepének erősödésével nagyobb lett a fémszükséglet, mely-
nek következtében jelentősebb lett a bányászattal, fémfeldolgozással foglalkozó
iparosok társadalmi szerepe. E termékek, valamint egyéb áruk szállításával a
kereskedő réteg jelentősége is növekedésnek indult.
A 10-11. századi Németországban tehát igen széles volt a társadalomban
szabadnak minősülők rétege: a telepesek, királyi (hercegi) szabadok és városi
lakosok mellett a közszabadoktól (szabad parasztoktól) egészen a szabad neme-
sig terjedt. E két utóbbi nagy társadalmi csoport közös jellemzője az volt, hogy
saját tulajdonként rendelkezhettek földjükkel, javaikkal, s tulajdonlás, jogké-
pesség szempontjából azonos jogi statust élveztek. A magántulajdonú családi
birtok ( allodium) mellett azonban mindkét réteghez tartozók előtt nyitva állt a
lehetősége annak, hogy a szabad jogállással együtt járó kötelezettségeken túli

szolgálataikért cserébe szolgálati- vagy hűbérbirtokokat (beneficium, feudinn) is
szerezzenek. Így tehát különféle jogcímeken birtokolhattak földet, és többféle
jogi természetű, illetve kötelezettségű birtokkal rendelkezhettek. Németország-
ban a magántermészetű tulajdon széles körű megmaradása miatt - Franciaor-
szággal ellentétben - a 11. századra még nem alakult ki meghatározó jellegű
hűbéri birtokszerkezet és társadalmi struktúra. Az Ottók birodalmában a hűbéri
vazallusi kötelékeknél még fontosabb szerepe volt a személyes kapcsolatokra és
hűségre alapuló kíséretviszonynak, amelyben szabadok és nem szabadok, előke
lők és kevésbé rangos személyek egyaránt helyet kaphattak. Ez az ún. familia
jelentette a kora középkori német társadalom és hatalmi szervezet alapját.
Afamilia keretein belül viszonylag hamarabb megindulhatott a jogi közeledés a
különböző rétegekből származók között. A família tágabb értelemben azonban
mindazokat magába foglalta, akik egy úr fennhatósága és védelme alatt álltak.
Már az 1035. évi limburgi szolgálójog különbséget tett familia servilis, és a
nagyobb megbecsüléssel járó, nem lealacsonyító familia ministerialis között, s a
11. század második feléből származó bambergi és kölni szolgálójogok tovább
pontosították, árnyalták ezt a fajta különbségtételt. A ministeriales megnevezés
azonban az Ottók korában még nem jelentett jól körülhatárolható, egyértelmű
társadalmi csoportot vagy foglalkozást, hanem a 10. században még egy széle-
sebb, különféle szolgálatot (katonai, hivatali, igazgatási, udvari stb.feladatot) tel-
jesítő réteg megnevezése volt. A ministerialis fogalom a forrásokban már a
9. században megjelent. A késő Karoling korban olyan szolgálatot teljesítő sze-
mélyt jelentett, aki ráruházott jogkörénél fogva politikai, igazgatási hatalmat
gyakorolt, tehát általában mindenkit, aki valamilyen tisztséget, hivatalt töltött
be, a ministerialis szóval jelölték. A hercegeket ( duces) és grófokat ( comites) a
„király szolgáinak" ( ministri regis) tekintették, ahogyan a birodalmi egyház
méltóságait, a püspököket, érsekeket, apátokat is. A 9. századi oklevelekben elő
forduló „comes et ministerialis", „comites et ministeriales", vagy „episcopus et
ministeriales'' megnevezések egyértelműen ezt igazolják. Ugyanakkor azonban a
11. század első feléből származó limburgi szolgálójogban szereplő familia
ministerialis azt bizonyítja, hogy a ministerialis szót tágabb értelemben min-
denféle szolgálattétel megnevezésére használták, hiszen az uralkodó mellett a
kolostoroknak, püspököknek, grófoknak, hercegeknek stb. is voltak saját szol-
gálóembereik, akiket ugyancsak ministerialisnak neveztek. Köztük és az
uralkodó szolgálatában álló ministeriales imperii között társadalmi helyzetüket,
presztízsüket tekintve természetesen jelentős különbségek voltalc, és az Ottók
korának végére maga a szó jelentése kezdett egyre konkrétabbá válni. Egyre
inkább egy jogilag jól körülhatárolható réteg megnevezése lett. A 10. század
végét61 a ministerialis már olyan személyt jelentett, aki nem volt szabad jogál-
lású, de a katonai kísérethez tartozott, s ura bizonyos tisztségeket, hatalmi
jogosítványokat is ráruházott. Szolgálatuk tehát távol állt a kétkezi, fizikai
munkától. Amikor Thietmar merseburgi krónikás ministerialist említett, a hoz-
zájuk tartozó feladatokat alapvetően katonai jellegűnek írta le, tehát a milites,
II. A császársálf Újjászületése N_yulfaton 65
azaz a lovas katona fogalmához, az ordo militaris tagjai közé sorolta őket. Ennek
a szolga állapotú, de a szabad vazallusokhoz hasonló szolgálattal tartozó réteg-
nek a léte a kora középkori német történelem egyik legfőbb sajátossága és jel-
legzetessége volt. A minores milites vagy ministeriales réteg tagjai szolgai jogál-
lásukból következően engedelmesebb és megbízhatóbb fegyveres csoportot
alkottak, mint a vazallusok, ezért a német királyok, egyháznagyok, hercegek és
grófok egyaránt szívesebben vették igénybe az ő szolgálataikat (különösen
II. Konrád korától a Száli, majd a Stauf császárok), s kevésbé szorgalmazták a
hűbéri viszonyok kiterjesztését. Egyes becslések szerint a 11. században kb.
1:50, vagy akár még nagyobb is lehetett a szabad nemesi családok és a minisz-
teriálisok aránya. A miniszteriálisok kaphattak ugyan földet, szolgálati birtokot
uruktól, de azt bármikor vissza is vehették tőlük. Jóllehet a szabad vazallusoknak
adományozott beneficium sem volt örökíthető (ellentétben a feudmnmal), dc a
miniszteriális birtoktól eltérően az legalább a megadományozott élete végéig,
vagy szolgálatteljesítése időtartamáig tartott. Szolgai állapotukból következően
(servus non est persona) közvetlenül uruk bíráskodott felettük, s személyükben
nem voltak jogképesek. Egy szabad emberrel történő viszályban a miniszteriálist
ura képviselte. Csak uruk beleegyezésével köthettek házasságot, de kizárólag
azonos jogállású személlyel, azaz egy másik miniszteriális lányával. Szabad és
nem szabad között ugyanis nem volt törvényes házasság, az ilyen kapcsolatot
ágyasságnak tekintették. A miniszteriálist ura bármikor elajándékozhatta, de fel
is szabadíthatta. A miniszteriálisok fegyverzetét és harci felszerelését alapvetően
uruk biztosította, így katonai szolgálatuk anyagi hátterét elsődlegesen nem szol-
gálati birtokuk jelentette. Mindebből az is következett, hogy a miniszteriálisok
szolgálatát bármikor igénybe lehetett venni.
A többnyire vagyonosabb közszabadok köréből kikerülő vazallusok, akiknek
száma I. Henrik katonai reformja következtében kezdett megnövekedni, általá-
ban még nem örökíthető és továbbadományozható feudumot, hanem - s egé-
szen a 12. század közepéig ez volt jellemző - csak élethossziglan szóló, nem
továbbadományozható beneficimnot kaptak. II. Konrád is csak az észak-itáliai
alsóbb vazallusoknak tette lehetővé 1037-ben adománybirtokaik örökíthet6sé-
gét, Németországban hasonló tartalmú intézkedés nem történt. A beneficiumok,
és a jóval kevesebb számú feudmnok birtokosai egyaránt adománybirtokaik
nagysága és jövedelmezősége arányában voltak kötelesek hadakozni, illetve saját
magukat, esetleg néhány kísérőjüket, fegyveresüket felszerelni. A vazallusok, akik
a szabadok társadalmához tartoztak, a gróf vagy a várnagy bíráskodása alá tar-
toztak.
A nobilemek, azaz nemesnek nevezett társadalmi réteget a 10-11. században
a birodalom világi előkel6i, azaz a különböző közhatalmi jogosítványokat és
tisztségeket egyre inkább öröklőd6 hűbérként, feudtnnként birtokló hercegek,
őrgrófok, grófok s várnagyok jelentették. A 11. század második felében kelet-
kezett Gesta Chuonradi például megemlékezett arról, hogy Ernst sváb herceg
előtt két gróf homagium ligiumot, azaz katonai szolgálattal járó hűbéri esküt
tett. A társadalom csúcsán tehát formálisan jórészt már kiépültek a hűbéres
66 A kiizépkori Németorszá;_q
viszonyok, de nem csak a király és a hercegek viszonylatában, hanem ettől lejjebb

is, hiszen a 10-11. században a herccgségekhez tartozó grófok például már nem
közvetlenül az uralkodó, hanem a törzsi hercegek vazallusai voltak. Az Ottók
birodalmában a hűbéri viszony így a hatalmi rendszer fels6 szintjein a társadal-
mi-politikai berendezkedés lényeges elemévé kezdett válni, de még sem horizon-
tálisan, sem vertikálisan nem hatotta át az egész társadalmat, még nem füződött
fel minden katonáskodó, harcos réteg erre a viszonyrendszerre.
A kora középkori német társadalom túlnyomó többségét a különböző függő
helyzetű paraszti népesség alkotta. A közszabadok arányának fokozatos csökke-
nésével megnövekedett a scrvi (szolga) és litcn (különböző szolgáltatásokkal,
járadékfizetéssel tartozó, függ6 helyzetű jobbágy) réteg aránya. A servittts, azaz
szolgaság állapota a telekkel nem rendelkezó, közvetlenül ura földjét művel6,
vagy udvartartásában tevékenykedők csoportjától a telekre ültetett mansi scrvil-
i.ri.g terjedt, akik az urasági kezelésű földön munkaszolgálatot (robotot) teljesí-
tettek, s emellett a nekik juttatott telek után, valamint a személyi függ6ségb61
adódóan különböz6 szolgáltatásokkal és járadékokkal tartoztak. Németország-
ban elsősorban ez utóbbi, tehát a telekkel is rendelkező szolgaréteg volt a jelen-
t6sebb. A szolgák személyükben is uruk tulajdonát képezték, így házasságkötés-
kor illetéket ( maritagimn) és ágypénzt voltak kötelesek fizetni, fej adóval ( capi-
ta/fitnn) tartoztak. Birtoklási jogot nem nyertek a nekik juttatott, használatra
átengedett telek vagy egyéb javak (például igavonó jószágok, eszközök) felett,
azok sorsáról az úr döntött, illetve az utódra történő átörökítés szándéka esetén
örökösi illetéket kellett fizetni. Ha egy lesüllyedt közszabad egykori szolgatelket
kapott, személyi függ6ségbe ugyan nem került, de robotkötelezettség terhelte,
így id6vel megítélése fokozatosan kezdett összemosódni a szolgákkal.
Az Ottók korában a szabad eredetű, ám lesüllyedt földműves népesség jelen-
tette a paraszti társadalom legnépesebb csoportját. A forrásokban scrvilis et cen-
sualis megnevezés alatt szereplők sok tekintetben még a szolga állapothoz köze-
lebb állóknak számítottak. Földjüket többnyire a földesúrtól kapták (prccaria
data), fejadót, házassági és örökösödési illetéket fizettek, terményjáradékkal
tartoztak, de személyük már nem képezte uruk tulajdonát (tehát nem lehetett
például eladni 6ket), hanem a föld tartozékának számítottak (Lcibeigenschaft, ser-
vage). Ez azt jelentette, hogy nem költözhettek szabadon. A tényleges szolga-
állapotúaknál kevesebb robotszolgáltatás terhelt őket. A 11. század végén a
Felső- Rajna vidékén, Münchweiler kolostor birtokain például a szolgaparasztok
(Leibeigene) telkeik után heti két nap kétkezi, és évi négy alkalommal ekés- vagy
igásrobotot teljesítettek. Azok a lesüllyedt szabadok, akik önkéntes commendatio
révén kerültek függő helyzetbe, és továbbra is saját földjüket (precaria oblata)
művelték, évi rögzített járadékot fizettek ( census annttalis), miként a telepes pa-
rasztok, de mégsern rendelkeztek azokhoz hasonló személyi szabadsággal, s ők
is egyre inkább a föld tartozékainak kezdtek számítani. A szabad eredetű, lesüly-
lyedt, de telekkel rendelkez6 paraszti népesség egyfajta faluközösséget alkotott.
A közösség tagjainak kötelessége és joga volt részt venni a falu gyűlésein, ahol
szabályozták a mindenkit érintő gazdasági kérdéseket, a határhasználat rendjét,
II. A császárság ú;fásziiletése N_vugaton 67
rögzítették a falu szabályait, s megválasztották a közösség elöljáróját, a falubírót.

A településen élő szolgák nem rendelkeztek közösségi joggal, s a nők is csak
abban az esetben számítottak a faluközösség tagjának, ha önállóan (például özv-
egyként) vitték tovább férjük gazdaságát. Az egyedül álló, vagy csoportos tanya-
vidékeken élők nem faluközösséget, hanem ún. Landgemeindét. alkottak, ez fog-
ta össze az egyes tanyákat.
A kora középkori német gazdaság
Az Ottók korának gazdasága jellegét tekintve tulajdonképpen a késő Karoling

kor szerves folytatásának tekinthető. A meghatározó természetesen az agrár-
szféra volt, de a Karoling korhoz viszonyítva érzékelhető fejl6dést mutatott az
áru- és pénzforgalom is. Ahogyan korábban, úgy most sem tudta az urasági vagy
a paraszti gazdaság hiánytalanul előállítani a létfenntartás minden nélkülözhetet-
len termékét, elengedhetetlenül szükség volt azok cseréjére, szállítására. A kü-
lönböző termékek cseréje a királyi védelem alatt álló piac- és vásárhelyeken tör-
tént, s ezek száma viszonylag gyors ütemű növekedést mutatott. A 10. század
folyamán Németországban csak a vásárhelyek száma 40-ről 90-re emelkedett.
Ezzel hasonló mértékben emelkedett a pénzverőhelyek száma is: 919 táján 47,
két évszázaddal később pedig már 170 volt. A 10. században a legtöbb vásár- és
pénzverőhely még Lotharingiában és a Rajna-vidéken volt, ettől keletre pedig
egyre kevesebb. Az egyházi intézmények kelet felé történő terjeszkedésével
azonban a vásárhelyek is terjedtek. A magdeburgi püspökség (936), majd érsek-
ség (968), vagy a bambergi püspökség (1007) alapításával új gazdasági centru-
mok születtek, hiszen az egyházi szükségletek. kielégítése élénkitőleg hatott a
kereskedelemre és az iparos tevékenységekre is. A piacok számának növekedése
azonban nem egyszerűen csak a kereskedelmi forgalom növekedését jelentette,
hanem a királyi hatalom erősödését is. A kereskedelem ugyanis részben a köz-
ponti hatalom azon intézkedése következtében bontakozhatott ki, hogy az ural-
kodók garantálták a békét és a biztonságot. A kereskedelem növekedésének
másik fontos ösztönzője az egyház volt, hiszen az egyházi intézmények - a litur-
gia előírásaival is összefüggésben - állandó és biztos keresletet, piacot jelentettek
a távolsági kereskedelmi áruknak, mint például a templomi szertartásoknál
használatos tömjénnek, a mise és az úrvacsora elengedhetetlen részét jelentő
bornak, vagy a gyertyakészítéshez szükséges viasznak. A püspöki, érseki udvarok
mellett különösen a szerzetesi kolostorok bizonyultak többé-kevésbé állandó
megrendelőnek és eladónak is, ahol a fogyasztást nem a termelés mindenkori
szintje, hanem a szerzetesi regula előírásai és igényei határozták meg. Egy-egy
kolostornak például meghatározott mennyiségű posztóra, vászonra, pergamen-
re, gyertyára stb. volt szüksége, amit a kereskedőktől szerzett be. De abból
következően, hogy a szerzetesi közösségek fogyasztása és szükséglete a regula
által megszabott keretek között maradt, a kolostorok is törekedtek arra, hogy
birtokaik termékfeleslegét - ahol erre a szállítási feltételek lehetőséget adtak -
értékesítsék. A normann (dán) betörések megszunese után a 11. században

északnyugaton újra felvirágzott a fríz és a flamand kereskedelem, mely a Rajna-
mentén délen egészen Kölnig és Mainzig kiterjedt. Legfőbb árucikke a flamand
posztó volt. A 11. század elején a Ruhr melletti Werden kolostora például évente
437 vég flamand posztót vásárolt. A távolsági kereskedelem viszonylag jelen-
tősebb németországi meglétére utal az is, hogy Mainzban az érseki székhelyen
960 körül például a piacon keleti fűszereket (borsot, szegfűszeget, gyömbért
stb.) lehetett vásárolni, sőt a pénzforgalomban még szamarkandi dirhemek is
előfordultak.
A szárazföldi szállítás mostoha feltételei (rossz utak, a fogatolás tökéletlen-
sége, magas szállítási költségek stb.) miatt a távolsági kereskedelem elsősorban a
vízi (folyami, tengeri) szállításra alapozódott. A 9-10. század fordulójától egé-
szen a 10. század közepéig a Duna vízi útja, mint fontos kereskedelmi útvonal,
a magyar támadások miatt gyakorlatilag szünetelt. A külső inváziók megfékezése
után azonban a nyugati császárság újjászületésével a Duna újra Dél-Németország
fontos közlekedési útvonalává lépett elő mind a salzkammerguti sókereskedelem,
mind pedig a keletre igyekvő misszionáriusok szempontjából. III. Ottó korától
- a keresztény magyar királyság megalakulásával összefüggésben - a Duna völ-
gyén keresztül megnyílt a Balkánon át Jeruzsálembe vezető szárazföldi zarán-
dokút is. A külső támadások megfékezése természetesen önmagában is ösztön-
zően hatott a kereskedelemre, ahogyan az is, hogy a szász királvok kiterjesztet-
ték uralmukat a Németországnál jóval gazdagabb Észak- és. Közép-Itáliára.
Katonai és szállítási szempontból így egyaránt megn6tt az alpesi hágók és utak
jelentősége. Az itáliai kereskedelem dönt6en a Brenner-hágón keresztül terjedt
Németország felé. A Rajna, mint hagyományosan fontos útvonal, továbbra is
megőrizte, sőt jelentősen növelte is a közlekedésben, kereskedelemben betöltött
szerepét. Gyakorlatilag délkelet-északnyugat irányban összekötötte egymással a
sváb és bajor területeket a frank és északi szász, valamint flamand és fríz térsé-
gekkel. Összességében az Ottók korában Németországban mégis jóval kevesebb
igazán fontos távolsági kereskedelmi központ volt, mint Franciaországban.
A legjelentősebbek közé tartozott Mainz, Köln, Regensburg és Magdeburg.
A kereskedelem viszonylag állandó jellegére utal az is, hogy egyes korabeli kivált-
ságlevelek vámszedési jogról beszélnek. III. Ottó például 989-ben Halberstadt
számára engedélyezte a vámszedést, majd egy évszázaddal kés6bb, 1074-ben
IV. Henrik császár Worms kereskedőit mentesítette egy sor vámfizetési kötele-
zettség alól. A kereskedelem növekedését jól példázza Hersfeldi Lampert feljegy-
zése, aki 1074-ben Köln városával kapcsolatosan 600 mercatores opulentissiniit
(igen gazdag kereskedőt) említett.
Az Ottók birodalmában lényegében megmaradt a Karoling pénzrendszer.
franciaországgal ellentétben azonban itt a megerősödött királyi hatalom
fokozatosan újra megszerezte és szilárdan kezében is tartotta a pénzverés
előjogát. A pénzt ugyanis éppen az tette pénzzé, hogy a pénzkibocsátó szava-
tolta, illetve meghatározta a nemesfémből kivert pénzérmék törvényes súlyát és
finomságát, névértékét, vásárlóértékét, végső soron tehát a gazdaságban
II. A császárság új;'ászületése Nyu,_qaton 69
betöltött szerepét. A pénzkibocsátás, pénzverés az uralkodók, fejedelmek szu-

verén hatalmát alkotó felségjogok körébe tartozott. Így minden más magán vagy
jogi személy csak a királyi hatalom által tett adomány, hivatali megbízatás, eladás,
elzálogosítás vagy bérbeadás révén gyakorolhatta a pénzkibocsátás jogát.
III. Henrik császár például II. Hermann kölni érseket ( 1039-1056 ), mint a biro-
dalmi egyház és az uralkodó tisztségviselőjét felruházta azzal a joggal, hogy a ko-
rona nevében pénzt verjen. A pénzverés fontosságát azonban politikai tartalma
mellett fiskális jellege is erősítette. A pénzügy ugyanis a középkorban az uralko-
dói magánszférához tartozott, s elsősorban bevételi forrást jelentett. Abból
következően, hogy a korabeli pénzpolitikát elsődlegesen nem a gazdaság igényei
határozták meg, hanem a bevételi oldalt szem d6tt tartó fiskális érdek, a pénz
csak laza szálakkal kötéSdött a gazdasághoz. A pénzkibocsátás több szempontból
is kincstári bevételi forrást jelentett. A német pénzverés követte azt a Karoling
hagyományt, hogy minden egyes font pénzzé vert ezüst után bizonyos százalék
(általában 4-5 %) a kincstárat illette. A pénzverési regálé anyagi szempontú ki-
használása azonban nem merült ki csak a pénzverési bevételi százalékban, hanem
a kivert pénzérmék időszakos megújítása és kényszerbeváltási rendszere is nyere-
séget jelentett. A pénzújítás ( renovatio monete) lényege és célja az volt, hogy
bizonyos időközönként a kincstárnak meghatározott jövedelmet biztosítson.
A pénzváltás ( cambimn) joga alatt a középkorban háromféle műveletet értettek:
a) a veretlen ezüstnek vagy aranynak, b) a régebbi uralkodók pénzeinek,
valamint az uralkodók régebbi kibocsátású pénzeinek, c) a külföldi, idegen pén-
zek új kibocsátású, törvényes hazai pénzre történő beváltását. Mindhárom
műveletből befolyó jövedelem pénzváltásból származó bevételnek minősült.
A pénzváltás során nyerhető jövedelem számos tényezőtől függött: az új veretek
méretétől, nemesfémtartalmától, a pénzváltás gyakoriságától, a pénzváltás során
érvényesített kincstári váltás hányadának mértékétől, a pénzkibocsátó fenn-
hatósága alá tartozó területek és alattvalók számának nagyságától, az adott
terület gazdasági fejlettségétől, a forgalomban lévő pénz mennyiségétől.
Mindezek figyelembevételével azonban megállapítható, hogy az Ottók biro-
dalmában a pénzverésből és pénzváltásból származó bevételek az uralkodói
jövedelmeknek még csak csekély hányadát alkották. Németország alacsony nép-
sűrűsége, alapvetően autarchális jellege, minden növekvő tendencia ellenére a
kereskedelem alacsony szintje még nem tette lehetővé a pénzgazdálkodás na-
gyobb arányú elterjedését. Maga a pénzrendszer is ezt az állapotot tükrözte.
A korszakban ugyan az árakat mindenhol pénzben fejezték ki, de a fizetés nem
mindig történt valóban vert pénzérmékkel. Igen gyakori volt az, hogy külön-
böző termékek, áruk szerepeltek pénz helyett értékmérőként. Frízföldön például
adott hosszúságú (kb. 4,5 rőf) és szélességű posztó, az ún. Wede 12 dénár érté-
kének megfelelve éppúgy fizetőeszköz volt, mint a pénz. Meghatározott meny-
nyiségű sör, gabona, viasz, bors, lenvászon vagy egyéb fémek (ólom, réz stb.)
ugyanúgy helyettesíthették a pénzt vagy a nemesfémeket. Az áruforgalom ala-
csony szintjének szükségszerűen megfelelt a pénzforgalom alacsony szintje.
A korszak egész gazdasági rendszere, uradalmi szervezete működőképes volt
vert pénz nélkül is. Az Ottók-kori Németország pénzrendszere a Karoling pénz-

rendszerre építve ezüst monometallizmus volt. A pondus Karolinak nevezett egy
fontból (409,320 gramm) 240 darab dénárt (denarius, kb. 1,7 gramm) készítet-
tek. mellettük ún. féldénárok (obulus) is forgalomban voltak. Ugyanakkor to-
vábbra is léteztek az ún. számolópénzek: a 12 dénárt érő solidus (Schilling) és a
20 solidusnak megfelelő font (pfund, libra). A font ily módon nemesfémsúlyt
(pondus Karoli) és 240 dénárral egyenértékű számolópénzt jelentett egyidejűleg.
Az egyes pénzérmék súlyát ugyanis nem határozták meg, csupán azt, hogy az
alapsúlyból, azaz egy fontból hány darab dénárt kell készíteni, illetve azt, hogy
milyen tisztaságú, ötvözeti arányú fémből kell az érméket készíteni. Ezt a tech-
nológiát al-marco eljárásnak nevezik, utalva arra, hogy a 11. századtól Európa-
szerte a font helyett egyre inkább a márka kezdett pénzverési alapsúllyá válni.
Németországban a 11. század elején jelent meg az új pénzsúly, a márka, amit fél
Karoling fonttal vettek egyenlőnek. A legelterjedtebb német márkasúly (és szá-
molópénz) a kölni márka lett, amelyet először 1045-ben említenek a források.
A kölni márkából 144 darab dénárt készítettek, ami 12 solidus értékének felelt
meg. A pénzveréshez szükséges ezüst döntően a tiroli, karintiai területekről,
valamint a Harz-hegység bányáiból származott. A goslari ezüstbányákat például
960 táján nyitották meg, s ennek következtében ez a környék gyorsan benépe-
sült. A bányászatot, különösen a királyi felségjognak számító pénzverés alapanya-
gát biztosító nemesfémbányászatot, az uralkodói hatalom is ösztönözte.
A kézműipari termelés a szász és Száli császárok korában jórészt még a nagy-
birtok keretein belül folyt, egy-egy urasági udvarhoz, vagy királyi Pfalzhoz kap-
csolódott. Az ipari termékekkel adózó szolgálónépek vagy jobbágyok látták el az
uradalmat a helyben előállított legfontosabb kézműves termékekkel, s általában
csak azt vásárolták, amit a dominium nem tudott el6állítani. A münchweileri ko-
lostor alattvalóinak szolgáltatásait szabályozó 11. századi összeírásban például az
szerepelt, hogy a parasztok asszonyai kötelesek a szerzetesek számára feldolgoz-
ni és megszóni a lent vagy a gyapjút. A nagyobb szakértelmet igénylő, s emiatt
hiányszakmának számító mesterségek (ötvös, kovács, fegyverkészítő, tímár, kő
műves stb.) esetében természetesen a szolgáltatási kényszerre alapuló rendszer
nem volt megvalósítható, ezért az ilyen mesterek jóval nagyobb szabadságot és
mozgáslehetőséget élveztek. Gyakran a munkalehetőségekhez igazodva helyről
helyre vándoroltak, különösen azok a foglalkozásúak, akikre egy-egy vár vagy
templom, kolostor építésénél volt nagy szükség. Az építőmesterek, kőfaragók,
kőművesek, ácsok, mészégetők stb. munkája a külső támadások megfékezése és
az egyházszervezet területi kiterjedése következtében keresettebbé, a Karoling
korhoz viszonyítva még értékesebbé vált. A forgalmasabb piaci- és vásárközpon-
tokban, vagy a világi és egyházi hatalom centrumaiban, a kialakuló városokban
állandóan megtelepedett iparosok a város élére állított királyi tisztségviselőnek, a
városgrófnak alárendelt subvicarius közvetlen fennhatósága alá tartoztak, aki szak-
mák, mesterségek alapján csoportokba osztotta őket, s ezek élére egy-egy felü-
gyelőt, mestert állított. A különféle mesterségbeli csoportok általában megkap-
ták azt a jogot, hogy a helyi iparűzés gyakorlását tagjaik számára tarthassák fenn.
II. A császársálf újjászületése Nyttlfaton 71
Céhekről természetesen az Ottók korában még nem beszélhetünk, noha az ta-

gadhatatlan, hogy a hatalom ilyen jellegű hozzáállása minden bizonnyal szerepet
játszhatott abban, hogy a 11. század második felétől Németország egyes váro-
saiban megindult a céhek kialakulásának folyamata. 1099-ben például a mainzi
takácsok, 1106-ban a wormsi halárusok, vagy 1128-ban a würzburgi vargák már
hivatalos csoportosulásokat alkottak.
Az ipar és a kereskedelem érezhető fellendülése ellenére a gazdaság egészét
mégis a mez6gazdaság határozta meg, mely az ·ager-saltus-silva (szántó-rét-
erdő) hármasságára épült. Németország egyes területein ezek jelentősége és
szerepe természetesen más és más volt. A nyugati-délnyugati térségekben
(Lotharingia, Rajna-vidék, Svábföld síkvidékei) a szántó dominált, míg a szász
földeken az Ottók korában még dönté.íen az állattartásból élt a népesség, s csak
mintegy ennek kiegészítéseképpen foglalkozott földműveléssel. A birodalom
hegyvidékein (Bajorország vagy Svábföld hegyvidéki részein) és az északnyugati
tengerparti részeken (Frízföldön) ugyancsak az állattartás volt a meghatározó, s
ehhez kapcsolódóan a rét- és erdőhasznosítás. A középkori gazdaságban az erd6
jelentős takarmányforrásnak számított. A bükk- és tölgyfaerd6k sertésmakkol-
tatásra, a tisztások pedig marha- és juhlegeltetésre kínáltak lehetőséget. Ilyen
területeken a településszerkezet kevésbé volt szilárd és állandó, s értelemszerűen
az emberek feletti urasági hatalom sem tudott számottevően kiépülni. A szán-
tóföldi művelés a fejletlenebb keleti területeken sok helyen még talajváltó, vagy
jobb esetben kétnyomásos rendszerű volt, a tcjlettebb nyugati-délnyugati vidé-
keken azonban már szélesebb körben kezdett elterjedni a háromnyomásos gaz-
dálkodás is. A mezőgazdasági technika szintjén ugyancsak hasonló jellegű
különbségek figyelhetők meg: keleten többnyire a felszíni szántásra alkalmas,
szimmetrikus túróekét ( aratrmn) alkalmazták, nyugaton viszont egyre több
helyen kezdték használni a kötöttebb talajok megművelésére is alkalmas, földet
megforgató, aszimmetrikus ekét ( carruca, pflttlJ). Az eltérő eketípusok különbö-
zőképpen alakították a parcellák formáját is. Az aratrmnmal keresztbe és hosszá-
ba egyaránt meg kellett szántani a földet, hogy ne maradjanak felszántatlan
csíkok, a talajt megforgató pfluggal azonban elég volt az egyszeri, hosszanti
szántás. Ebből következően a szimmetrikus ekét használó térségekben általában
a négyzet alaprajzú parcellaforma volt a leginkább elterjedt, hiszen a hosszában
és keresztben történő szántásnak leginkább ez felelt meg, míg az aszimmetrikus
eke szempontjából a minél hosszabb, keskeny, kevés fordulót igénylő téglalap,
sőt inkább ún. „nadrágszíj" parcella volt a leggazdaságosabb.
A földművelés, a gabonatermesztés fokozatosan növekvő szerepével helyhez
kötöttebb, állandóbb jellegű településszerkezet kezdett kialakulni. Az Ottók
korában Németországban leginkább rozsot, árpát, tönkölybúzát, közönséges
búzát és zabot termeltek. A mindennapi táplálkozásban a gabonaféléket bizo-
nyos zöldség- és főzelékfélék egészítették ki (répa, káposzta, bab, borsó, lencse).
A ruházkodás szükségleteinek kielégítésére lent és kendert is termesztettek, a
textilkészítésben azonban a gyapjú játszotta a legfi:mtosabb szerepet. A Rajna és
a Mosd vidékén szőlőt is termesztettek, amit még a rómaiak honosítottak meg
72 A llözépkori Németország
a térségben. Az egyházi intézmények számának gyarapodásával azonban - az

egyre kedvezőbbé váló időjárási, éghajlati viszonyoknak köszönhetően - a litur-
giához kapcsolódó borszükséglet miatt, ahol arra a körülmények lehetőséget
kínáltak, a szőlőtermelés is egyre tágabb területekre kezdett kiterjedni.
A szántóföldi művelés a földesúri saját kezelésű birtok (terra indominicata)
és a paraszti telek (terra mansionata) keretei között folyt. Ezek együttesen jelen-
tették a földesúri dominiumot, a Grundherrschaftot, azaz azt, hogy a gazdaság-
ban az úri hatalom alatt lévő földek és emberek együtteséré:íl volt szó, ezért nem
egyszerűen a földtulajdon vagy a földbirtok kifejezése volt, hanem az úri hatalom
összességéé. A földesúri birtokrészt ún. villikációs rendszerben igazgatták.
A terra indominicata középpontjában az udvarház vagy major (villa, herrenhof,
fronhofJ állt, amit a villicus (intéző, majoros) irányított. A major körzetében
elterülő földeket az udvarházhoz tartozó szolgák és robotoló jobbágyok művel
ték.Egy-egy földesúri saját kezelésű villa-gazdaság esetében nem számított rend-
kívülinek vagy szokatlannak az 500-600 hektáros birtoknagyság. Egy nagyobb
földesuraság, dominium több villa-központú uradalomból állt. A 9. században
például a Rajna melletti Werden kolostor birtokállománya 22 majorból, 200
Hufe járadékfizető paraszti telekből, és 420 egyéb, döntően telekre ültetett szol-
gák parcelláiból állt. A terra indominicata kiterjedését, nagyságát elsősorban a
rendelkezésre álló munkaerő szabta meg, de kisebb mértékben a földesúr szük-
ségletei is befolyásolhatták. Természetesen attól a körülménytől sem lehetett
eltekinteni, hogy egy-egy udvarházi központból mekkora terület volt a korabeli
viszonyok között gazdaságosan művelhető és irányítható. A paraszti telek nagy-
ságát, területi egységét jelentő mérték, a Hufe ( mansus) a forrásokban már a
frank birodalom korában megjelent. Nagy Károly a közszabadok katonáskodását
szabályzó kapitulárékban a Hufék számához kötötten határozta meg, hogy kinek
milyen módon kell eleget tenni a hadakozási kötelezettségnek. A föld minőségé
től, termőképességétől, valamint az adott terület népsűrűségétől függően az
Ottók korában 1 Hufe, mely kizárólag a paraszti gazdaság egységének s birtok-
nagyságának megnevezésére szolgált, 20-40 hold közötti területet jelentett.
Németországban az Ottók korában különbséget tettek a kisebb, ún. flamand, és
a nagyobb frank Hufe között. A paraszti telkek mellett azoknál jóval nagyobb,
ún. „királyi Hufék" (mansus rega!is) is voltak, melyek mérete 120-160 hold
között mozgott.
A földesúri udvarházak gyakran iparosok lakhelyéül is szolgáltak, akik a terra
indominicata ipari szükségleteit elégítették ki (nyergesek, tímárok, molnárok,
kovácsok stb.). A világi és egyházi nagybirtokokhoz kapcsolódtak a jelentősebb
beruházást, anya~ ráfordítást igénylő technikai vívmányok, ipari feldolgozó-
egységek is, mint például a malmok, serfözdék, vagy présházak, melyek haszná-
latáért, igénybevételéért ún. földesúri bana!itásként a parasztoknak fizetniük kel-
lett, és kizárólag csak a földesúr létesítményeit használhatták. Az ún. banalitások
tehát földesúri monopólium jogot jelentettek, ami az adott létesítmények,
berendezések kizárólagos létesítését, fenntartását és a dominiumon élők számára
azok kötelező igénybevételét, használatát jelentette. A földesúri és paraszti
II. A császárság újjászületése N_wtgaton 73
gazdaságok együttélését alapvetően a szokás által kialakított norma- és jogrend-

szer határozta meg, amelyet önkényesen az uraság sem hághatott át. A földesúri
magángazdaság ( domaine) és a paraszti telkek ( tenures) mellett egy-egy urada-
lomhoz közös használatú földek ( conmmus, allmende) is tartoztak. A paraszti
telkekhez füzé>dött az a jog, hogy a rajta élő használhatta a megművelt földek
körüli természetes réteket, legelőket, erdőket, nádasokat. A paraszti telkek és az
urasági földek általában egyaránt beilleszkedtek a két- vagy háromnyomásos
határhasználati rendszerbe, az ún. nyomáskényszerbe.
A terméshozamok a birodalom nyugati területein intenzívebben használt
szántókon az Ottók korában már mutattak ugyan némi emelkedést, de érdemi
elmozdulás a Karoling idé>szakhoz viszonyítva még nem történt. Az alacsony ter-
méseredmények és a hosszú parlagoltatási kívánalom miatt igen nagy kiterjedésű
szántókat kellett megművelni ahhoz, hogy az alapszükségleteket ki lehessen
elégíteni. Emiatt igen nagy területeken viszonylag csak kevés ember élt, ezért a
10-11. században még mindig az volt az általános, hogy nem önmagában a föld,
hanem az emberek feletti hatalom jelentette a tényleges gazdagságot és hatal-
mat. A szász uralkodók korában Németország népsűrűsége átlagosan csak kb.
2-3 fő volt négyzetkilométerenként.
A kora középkori Németország gazdaságában sajátos elemet képviseltek a
kolostori gazdaságok, már csak azért is, mert a technikai haladás és a magasabb
termelési színvonal igen gyakran a kolostori gazdaságokhoz kapcsolódott.
A szügyhám első ábrázolása például 800-ból, a trieri Apolzalipsziroől ismert.
A kolostori gazdálkodás olyan fogyasztásra termelt, amelyet a korszakban a ben-
cés szerzetesi regula fogyasztási előírásai határoztak meg. Ezek a szükségletek
nem voltak magasak, így a kolostorok gazdálkodásában gyakran megjelent az az
ellentmondás, hogy a szükségleteken felül termelt javakat értékesítve a kolostor
elkezdett gazdagodni, ami ellentétes volt a regula szellemével. Ez az ellent-
mondás újra és újra az eredeti benedeki szellemhez való visszatérésre ösztönzött,
ami újabb szerzetesi gazdaságokat eredményezett. A „visszatérés" ugyanis eltá-
volodást jelentett a vadonba, erdőirtást, parlagtörést, gyümölcskultúra megho-
nosítását stb. Nem az volt tehát a szándék, hogy a bencések magasabb termelési
kultúrát honosítsanak meg, csak az, hogy megvalósítsák a regula valódi szelle-
mét. Az eredmény azonban - a szándéktól függetlenül - a művelt földterületek
kiterjedése lett. A kolostor birtokairól a javakat a kulcsár ( cellarius) gyűjtötte be
és osztotta el. A birtokokon termelt javak egyharmada - hasonlóan a világi ura-
sági majorokhoz - a helyi fogyasztás szükségleteinek kielégítésére a birtokon
maradt. Az élelmiszerek egy része azonban frissen került fogyasztásra, így az
egyes birtokok váltórendszer szerint, meghatározott sorrendben élelmezték az
apátságokat. A saját kezelésű kolostori gazdaságot egy hozzáértő szerzetes, a
decanus irányította. Ő szervezte meg a paraszti telkekről a járadék beszedését is.
Munkáját az apátság prio1ja (az apát utáni első ember) ellenőrizte körútja során.
Az apátság központjától távol fekvő birtokok a szerzetesek felszereléséért,
ruházatáért felelős kamarás ( camerarius) hatáskörébe tartoztak. A szállítás
nehézkessége miatt a kolostorok többnyire ezen távolabbi birtokok terményeit
bocsátották áruba. A pénzen vagy élelmiszert vásároltak a monostor közelében,

vagy egyéb javakat szereztek be. A kamarás egyben a kolostor pénzügyeit is
intézte. A pénzhasználat így a nagy kolostoroknál szükségszerűen a gazdálkodás
velejárója lett.
Egyházszervezet
A szász császárok korában Németország egyházszervezete alapvetően a Karoling

hagyományokra építkező birodalmi egyház volt, melyben az egyházi felkenéssel
felszentelt uralkodók a püspökök és apátok felett álltak, s az egyház fejei voltak.
A 11. század elején Thietmar merseburgi püspök például a király (és császár)
egyház feletti hatalmáról a ,következőket írta: „Királyaink és császáraink, fa'/di
zarándokutukon a Legfőbb Ur helytartói, e._qyediil felelősek a piispó'kiik llinevezéséért,
és ez {qy heZves, mert összeegyeztethetetlen lenne, hogy a Krisztus képmásalzént
uralkodó lelkipásztorok bárki fennhatósága alá legyenek rendelve, kivéve azokat,
akik dicsőségesen megáldatva és megkoronáztatva, az emberek felé heZveztettelz."
Ebből következően a korszakban a püspökök csak erős királyok által lehettek
erősek, így a korona hatalmának erősítésében voltak érdekeltek. Az uralkodó,
mint a birodalmi egyház feje, zsinatokat hívott össze, a zsinati határozatokat
pedig uralkodói törvényekkel erősítette meg. A birodalmi zsinatokat többnyire a
birodalmi gyűlésekkel együtt hívták össze. A zsinatokon gyakran maga a császár
is részt vett, s nem egyszer elnökölt is. Ha nem a király, akkor a birodalmi zsi-
natok üléseit a mainzi érsek vezette, de arra is volt példa, hogy maga a pápa, mint
például az 1049. évi mainzi zsinaton, ahol személyesen IX. Leo elnökölt. Biro-
dalmi zsinatokat a szász császárok Németország földjén kívül Itáliában is ren-
deztek, amelyek gyakran pápaválasztással, pontosabban pápakinevezéssel is
összekapcsolódtak, mint például 963-ban Rómában, vagy 1046-ban Sutriban.
A birodalmi zsinatok mellett alkalmanként tartományi zsinatokat is tartottak, de
a 11. századig ezek még nem voltak gyakoriak. Aribo mainzi érsek ( t 1031) szor-
galmazta először a rendszeres tartományi zsinatok megtartását.
968-ig Németország öt egyháztartományra oszlott: a mainzi, a kölni, a trie-
ri, a salzburgi és a hamburg-brémai érsekségre. 968-ban hatodik egyháztar-
tományként létrejött a magdeburgi érsekség. A legnagyobb a mainzi érsekség
volt, amelyhez 968-ig az Elbától keletre fekvő területek is hozzátartoztak. Össze-
sen 18 püspökséger foglalt magába. A 968-as átszervezéskor a brandenburgi és
havelbergi egyházmegyék a magdeburgi érsekséghez kerültek, az oldenburgi
püspökség (Holstein tartomány) pedig a Hamburg-Bréma egyháztartomány
része lett. A németországi püspökségek száma I. Ottótól kezdődően a szász és
az első Száli császárok uralkodása alatt folyamatosan növekedett. A kölni érsek-
ség hat, a trieri négy, a salzburgi öt, a hamburg-brémai három, a magdeburgi
pedig hat püspökségből állt. Ahogyan a világi arisztokrácia körében, úgy az egy-
házon belül is a minél régebbi származás, minél régebbi múlt nagyobb tekin-
télyt, egyfajta rangelsőbbséget jelentett. Ez a kérdés a német érsekségek között
II. A császársálf újjászületése N_rit/faton 75
is komoly vitákat eredményezett, míg végül 981-ben VII. Benedek pápa úgy
foglalt állást, hogy Mainz, Köln és Trier rangban és tekintélyben egymással
egyenlő. Hasonló viták Itáliában is voltak, ahol a kérdés az volt, hogy Róma után
Milánó, Ravenna vagy Aquileia egyházi méltóságát illeti-e meg a második hely.
Az egyház javai, birtokai a birodalom javait jelentették, így az uralkodó az
egyházi vagyonnal is rendelkezhetett. A püspökségek központjait a püspöki dóm
és székhely jelentette, jóllehet a püspök - a korabeli arisztokráciához hasonlóan
- többnyire nem tartózkodott állandó jelleggel az egyházmegye központjában.
A püspökök mellett az Ottók korában általában már volt káptalani testület.
A kanonokok közötti tisztségviselőkről már a 816-ban Aachenben keletkezett
Institutio canonicorum rendelkezett. A dómprépost (praepositus) kezelte a káp-
talani vagyont, s gyakran ő volt az archidiacontts is. A káptalani dékán ( decanus)
felügyelte a szabályzatok betartását és az ünnepekhez tartozó istentiszteletek
megszervezése, lebonyolítása is az ő feladata volt. A kántor ( cantor, praecent01)
primicerius) a liturgikus rendért, a rituálékért felelt, elsősorban a karénekekért, a
kórusért. A scolasticus vezette a káptalani iskolát, ami általában a püspöki székhe-
lyen volt. A custos (sacrista, thesaurarius) felügyelte a templomi kincseket, erek-
lyéket, egyházi eszközöket, kellékeket, amelyeket az istentiszteletek alkalmával
használtak. A camerarius és a cellarius a prépost segítői voltak. A szász császárok
idején azonban a püspöki káptalanok még nem játszottak lényeges szerepet az
egyházszervezetben. A kanonoki testület püspökválasztási jogáról a korban még
szó sem lehetett, a püspököket az uralkodó nevezte ki.
A püspökségek templomkörzetekre, parókiákra oszlottak, amelyek a korban
többnyire egybeestek egy-egy várkörzettel, s maguk a templomok is leginkább e
várak falai között épültek fel. A várkörzetek szintjén tehát a világi és egyházi
igazgatás keretei egybeestek egymással. A nagyobb lélekszámú, sűrűbben lakott
területeken, mint például a Rajna-vidéken, ahol a plébániák már nem várakhoz
kapcsolódva épültek ki, több templomkörzet egy-egy dékánságot (decanatus)
alkotott, melynek élén a dékán (decanus) állt, akit az érintett plébánosok közül
a püspök nevezett ki. A dékánságok kialakulása Németországban már a 9. szá-
zadban elkezdődött, de nagyobb lendületet csak a 12. századtól vett.
A világi egyházszervezet mellett nagy szerepe volt a kolostoroknak is. Aho-
gyan Európa-szerte mindenhol, úgy Németországban is az Ottók kora a bencés
rend és a bencés kolostorok monopóliumát jelentette. A püspökségekhez, érsek-
ségekhez hasonlóan az uralkodói alapítású kolostorok szintén betagolódtak a
birodalmi egyház szervezetébe, így ezek apátjait ugyancsak a király nevezte ki.
A korabeli felfogás szerint a kolostorok voltak azok az intézmények, amelyek a
király és a királyság jólétéért állandóan imádkoztak, s imáikkal igyekeztek távol
tartani a természetfeletti ártó erőket. Mindemellett a szerzetesek a monostorok
jótevőinek lelki üdvösségéért is imákat mondtak, s ez a körülmény nagymérték-
ben előmozdította a hatalmasságok adakozó kedvét. A kora középkor vezeklési
rendszere még igen szigorú volt, így a penitenciák teljesítése lehetetlenné tették
volna a mindennapi élet tevékenységeit. 923-ban például a soissons-i csatában
résztvevőkre a nyugati frank püspökök háromévi vezeklést róttak, ami háromszor
76 A középkori Németorszá,_q
40 napi, kenyéren, són és vízen való böjtölést jelentett minden évben. A vezek-
lés így közel az esztendő harmadát tette volna ki. A megoldást a helyettesítés
rendszere jelentette, hiszen a kor viszonylag személytelen társadalmában az egyik
ember vezeklése éppolyan jó volt, mint a másiké. Nem egyéni erőfeszítés kérdése
volt, hanem egy természetfeletti adósság teljesítése. Senki sem üdvözülhetett,
míg ilyen jellegű adósságát le nem rótta. A penitenciás adósságok kiegyenlítésére
a kolostorok kínálták: a legbiztosabb megoldást, amikor a monostornak tett ado-
mányokért a szerzetesek vállalták: a vezeklés teljesítését. A szinte mindennapos
háborúkkal teli korban a „ne ölj" keresztényi parancsolat megszegéséért a hada-
kozók a kolostorokban látták üdvösségük biztosítékát.
Az egyház hitbéli tekintélyének erősítése a császárok érdeke is volt, hiszen az
az ő hatalmukat is erősítette. Ezért azokat a reformtörekvéseket, melyek az egy-
ház belső életére, szervezeti fegyelmére, morális szigorúságára vonatkoztak, s
nem kérdőjelezték meg az uralkodói hatalom rex et sacerdos jellegét, a szász és
Száli császárok maguk is támogatták. II. és III. Henrik idején az egyházreform
kérdésében maguk az uralkodók játszották a vezető szerepet, a császári hatalom
és a pápaság reformelképzelései ekkor még összefonódtak.
Szellemi élet, művelődés, kultúra
Nagy Károly után a frank birodalom politikai széthullása, az állandósuló belső

harcok és külső támadások jelentősen visszavetették a kulturális és szellemi életet.
Ezen a téren az Ottók kora hozott ismét megújulást, felvirágzást, ami szükség-
szerűen összefonódott a birodalom növekedésével, az új császárságnak a
keresztény világ vezető hatalmává válásával, s az egyházi élet fellendülésével.
Az uralkodói hatalom I. Ottó korától a birodalmi egyház szervezetére építke-
zett, s ez szükségszerűen magával hozta az egyház megerősödését, szellemi
megújulását is. E folyamatban - Karoling tradíciókat követve - fontos szerepe
volt a királyi udvarnak és kápolnának, mely egyfajta „iskola" funkcióját töltötte
be. A kora középkori elképzelésekben a regnmn és a nép egységét, rendjét az
egyház teremti meg, s mindennek középpontjában a királyi udvar áll. Hinkmar
reimsi érsek érvelése szerint például a királyi „ház" a legelső minden többi „ház"
között, ezért ennek belső rendje példa a társadalom számára, így a keresztényi
elveket megvalósító király esetén a „király házát iskolának nevezik" ( domus regis
scola dicitur).
I. Ottó már első itáliai hadjárata alkalmával tanult egyháziakat, gramma-
tikusokat invitált Németországba, valamint képzett mestereket is a magdeburgi
dóm építéséhez. A Karoling kortól eltérően, amikor Nagy Károly elsősorban
udvarába koncentrálta az idegen tudósokat, művészeket, I. Ottó a birodalom
minden nagyobb egyházi központjába igyekezett ilyen személyeket biztosítani.
Ha szellemében nem is, de gyakorlati kivitelezésében tehát eltért a Karoling
szellemi élet szervezeti hagyományától. I Ottó uralkodása idején nem is annyira
maga az uralkodó, hanem sokkal inkább testvére, Bruno kölni érsek volt a fő
II. A császárság ú;Jásziiletése N_YU/faton 77
szorgalmazója a szellemi és kulturális élet megújulásának. 953-ban létrehozta a

kölni káptalani iskolát, a birodalom első számú, vezető egyházi iskoláját.
Ez azonban már egy folyamat része volt, hiszen 950-ben Anno, a Magdeburg
melletti Szent Móric kolostor apátja, a király megbízásából már alapított egy
iskolát Magdeburgban. Az Itáliából érkezett Novarai István ugyanilyen megbí-
zással Würzburgban állítot fel iskolát. 954-ben Hildesheimben, 956-ban Trier-
ben, majd ezt követően Brémában, Mainzban, Wormsban és Paderbornban
alapítottak illetve élesztettek újjá egyházi, káptalani iskolákat. Ezekben az egy-
házi központokban a király által tisztségükbe emelt püspökök voltak az alapítók,
de maga az uralkodói udvar is szorgalmazta a képzési intézmények gyarapítását.
A már említett székesegyházi iskolák mellett Speyerben, Münsterben, Bamberg-
ben, Augsburgban, Freisingben, valamint Utrechtben és Lüttichben is létesültek
oktatási intézmények. A kolostori iskolák is új virágzásnak indultak, ám ez ko-
rántsem volt annyira látványos, mint a püspöki, káptalani iskolák esetében. A ko-
lostori képzésben a fő hangsúlyt - Karoling tradíciókat követve - jórészt teoló-
giai, írásértelmezési kérdésekre fektették. A kolostori iskolák közül a leghíresebb
a hesseni Fulda volt. Lotharingia területén a kolostorok közül Prüm, szász föl-
dön Werden és Corvey, Bajorországban Regensburg, Svábföldön Reichenau és
Sankt Gallen volt jelentősebb iskolai központ.
Az egyházszervezeti, politikai gyakorlathoz hasonlóan a kulturális, szellemi
életben is erős volt a Karoling hagyomány. Alig készültek új iskolai könyvek,
mert a korábbiakat használták, és a teológia is a Karoling tradíciókat folytatta.
A teológián belül különösen a dogmatikának, exegezisnek és apologetikának
szenteltek nagy figyelmet. A 10. században számos liturgiai könyv született,
melyek közül a század közepén készült mainzi Pontificale Romano-Germanicum
volt a legjelentősebb, amely jól reprezentálja az egész Ottók kori birodalmi egy-
házat, és nagy szerepet játszott a liturgia egységesítésében. A laikus társadalom
hitéletének és erkölcseinek szabályozására bűnbánati, penitenciás könyveket állí-
tottak össze. Különösen részletes Burchard wormsi püspök ( tl 025) 11. század
elején írott penitenciás gyűjteménye.
A szász császároknak az új nyugati császárság megteremtéséhez kapcsolódó
öntudatát a korabeli krónikairodalom fogalmazta meg, mely ugyancsak Karoling
hagyományokat követett. Corvey-i Widukind szász krónikája, Regina p1ümi
apát vagy Thietmar merseburgi püspök krónikája, Cremonai Liudprand Historia
Ottonis, Wipo Gesta Chuonradi, és Routger Vita Brunonis című művei jól szem-
léltetik az Ottók korában megélénkült szellemi pezsgést.
A korabeli írott kultúra és tudomány latin nyelvű volt, de egyes német kleri-
kusok görögül is tudtak. Reichenauban például a 10. század első felében néhány
bevándorolt görög szerzetes telepedett meg. A lombardiai Liutprand, aki I. Ottó
követeként majd két évet töltött Konstantinápolyban, valamelyest ugyancsak
megtanult görögül, ahogyan az uralkodó testvére, Bruno kölni érsek is. Cremo-
nai Liudprand személye mindemellett azért is figyelmet érdemlő, mert konstan-
tinápolyi utazását és ottani tapasztalatait is írásban örökítette meg, s a korszak-
ban csak nagyon kevés, ehhez hasonló úti beszámoló született. Litprandon kívül
egyedül Gerze-i Johannes írta le úti élményeit, akit I. Ottó követként Hispániá-
ba, Cordobába küldött.
A 997-ben császári szolgálatba álló Gerbert, III. Ottó természettudósa és
káplánja (aki a következő évben már Ravenna érseke, majd II. Szilveszter néven
pápa lett), Magdeburgban a csillagok vizsgálatára egy asztrolábiumot állított fel.
Olvasta Boethiust, de érdeklődésének középpontjában Cicero írásai álltak. Egy
kortársi évkönyvben a filozófia tudományának megújítójaként (studia philosopho-
rum renovavit) említették.
Ahogyan a korabeli Európában mindenhol, úgy Németországban is a tár-
sadalom óriási többsége kívül rekedt az írásos kultúrán, de nem volt kultúra nél-
küli, mert a szájhagyomány révén nemzedékről nemzedékre nagyon gazdag ver-
bális műveltséggel, népi kultúrával rendelkezett. Az egyházi elitkultúra és a népi
kultúra közötti kapcsolat azonban ekkor még nem volt kétoldalú, a klerikus elit-
kultúrának volt szüksége arra, hogy eljusson a néphez, és nem fordítva. Mindez
azt jelentette, hogy az egyházi tanokat vulgarizálni kellett ahhoz, hogy az írás-
tudatlan tömegek számára befogadhatóak legyenek. A nép körében élő keresz-
tény hit magába olvasztotta a régi hiedelmek és szokások számos elemét. A min-
dennapi élet tradicionális szokásait egy alig változó agrártársadalomban nem
lehetett figyelmen kívül hagyni. Így egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy
az Ottók korabeli Németországban a néphiedelemben a mágia a világ körforgá-
sának integráns részét alkotta, amely megbonthatatlan egésszé egyesítette az
evilágit és a természetfelettit. A kereszténység intézményesítése és kiterjesztése
Németországban a szász császárok korában nem jelentette azt, hogy a keresztény
tanok valóban áthatották volna a mindennapi életet: Az emberek körében az
egyháziak által vulgarizált, s ily módon „folklorizálódott" kereszténység nagyon
jól megfért a mágiával és a pogány kori animisztikus képzetekkel. Az Ottók korá-
nak egyházi kultúrája tehát részben magába fogadta a népi hagyományok és
hiedelmek elemeit. A szentek természetfeletti cselekedetei például a népi tudat-
ban többnyire összefonódtak a pogány mágia tartalmával, ahogyan a papság által
szigorúan tiltott amulettek és szent relikviák közötti különbség sem volt sok
esetben érthető a laikusok számára. Hogy örökre biztosítsák maguknak a szen-
tek „szolgálatait", a kor embere igyekezett megszerezni maradványaikat, relikvi-
áikat, melynek következtében Európa-szerte, így Németországban is, élénk
kereskedelem folyt ezekkel az „árukkal". Maguk az uralkodók is igyekeztek
minél több ereklyére szert tenni, hogy Isten előtt minél több szent közbenjárása
biztosítsa koronájuk és királyságuk javát. Amikor a német császárok például had-
a
ba vonultak, azt „szent lándzsát" vitték magukkal, amely Krisztus keresztjének
egyik darabját is tartalmazta.
A laikusok világképéről, erkölcsi és vallási viszonyairól a 10-11. századi
Németországban leginkább Burchard wormsi püspök Decretmnának XIX. ún.
„bi'.ínbánati" könyvéből alkothatunk képet, hiszen ez, ahogyan a többi peniten-
ciás gyűjtemény is, gyakorlati felhasználásra készült. Amikor például Burchard
püspök gyóntatókönyvében arról érdeklődik, hogy nem áldozott-e valaki forrá-
soknál, köveknél vagy fáknál a régi isteneknek, azt bizonyítja, hogy a 11. század
II. A császárság ú;jaszületése Nyugaton 79
elején Németország számos területén a nép körében még továbbéltek az ősi ha-
gyományok és hiedelmek. A penitenciák például szigorúan tiltották a halottak
nak bemutatott áldozatot és a temetkezési helyen tartott lakomákat, a halotti
tort, tehát ezek az ógermán szokások az Ottók korában még igen sok helyen
éltek. A népi tudat fantasztikus lényekkel és szellemekkel népesítette be a ter-
mészeti környezetet. A boszorkányokba vagy a farkasemberekbe vetett hitet
például wormsi Burchard „népi ostobaságnak" tekintette. Ennek ellenére ez az
erős társadalmi tudat összefüggött a kor emberének megélt tapasztalatával, a
hatalmas, szinte áthatolhatatlan erdősségekkel. Ez még a korabeli szent tartalmú
írások kletikus szerzőinek munkáiban is nyomot hagyott. Figyelemre méltó,
hogy a kora középkori német egyh<lzi szerzőnél például gyakran az olvasható,
hogy Jézus nem a Bibliában szereplő kősivatagba vagy pusztaságba, hanem a
mély erdőbe vonult el akkor, amikor a Sátán megpróbálta megkísérteni.
Ahogyan a régi hagyományok, úgy az ősi hősideálok sem mentek még ve-
szendőbe. A Q;1edlinbm;gi Krónika tanúsága szerint a 10. század végén a német
parasztok Dietrichről (azaz Theoderich gót királyról) szóló hősi énekeket
daloltak. A szájhagyomány útján továbbélő tradíció és műveltség erejét mutatja
az is, hogy a Dietrich-mondakör és a népvándorlás korának harcait megőrző hősi
énekeket Niebel1111lf-énell címmel a lovagkorban írásba foglalták és a lejegyzés
során egységessé szerkesztették. A harci erényeket magasra helyező ógermán
értékrend a klerikusok munkáiba is beépült. A 9. század első felében Szászor-
szágban germán nyelven írott Héliand (Megváltó) című poémában például
Krisztus az apostolok seregét irányító vezér. A jó és az ördögi erők közötti küz-
delem nem két elv konfliktusaként, hanem fegyveres harcként jelenik meg, ahol
Jézus „dicső vezér" , aki nem áldást, hanem bőkezű ajándékokat osztogatott.
A Megváltó nem megment a rossztól (szakrális értelemben), hanem megvédi a
hozzá hűeket a rossz ellenében, amely kívülről fenyegeti őket. A szász császárok
korában tehát a társadalom döntő többsége számára a szellemi életet és művelt
séget alapvetően az a népi vallásosság jelentette, amely igen sok elemet magába
olvasztott a pogány ógermán időkből A kor emberének gondolkodását azonban
az egyház tanításán és az örökölt hagyományok mellett még egy fontos tényező
befolyásolta jelentősen: a keresztény világ millenniuma, az 1000. év eljövetelé-
hez fűződő világvége hangulat. Ennek igen nagy szerepe volt abban, hogy az
ezredfordulóra felerősödött a vallásos érzület, ami gyakran tömeges bűnbánat
ban, zarándokmozgalmakban öltött testet, és jelentősen hozzájárult ahhoz,
hogy a laikus társadalom fogékonyabbá vált a katolicizmus mélyebb befoga-
dására.
Demográfiai viszonyok, életkörülmények
A kora középkorban Európa-szerte az ínségek, járványok, egyéb betegségek, és

a háborúk befolyásolták leginkább a népesség számának alakulását. Az agrárgaz-
daság alacsony termelékenységéből következően egy-egy rosszabb időjárású
esztendő (árvíz, aszály, jéges6 stb.) komoly ellátási problémákat okozhatott, ami
- ha nem is minden esetben eredményezett éhínséget - de az alultápláltság miatt
leromlott az emberi szervezet ellenálló képessége, s nagyobb esélye lett az olyan,
gyakran igen pusztító betegségeknek, mint például a maláriának, tífusznak.
A regionális járványok igen gyakoriak voltak a korszakban, s még elegendő táp-
lálék esetében is gyakran fenyegettek a különböző betegségek. Ez részben a
korabeli higéniai állapotokkal, részben pedig a sokkal nagyobb arányban nyersen
fogyasztott élelmiszerekkel függött össze. Ez utóbbi könnyen okozhatott gyo-
morbántalmakat, fogromlást, különböző fertőzéseket. Az egyes személyek vár-
ható élettartama ugyanakkor nem feltétlenül volt alacsony, jóllehet a magas mor-
talitási arányból következően a népesség egészére vetített várható élettartam
értéke összességében alacsony maradt. Különösen magas volt a gyermekhalandó-
ság értéke. A 10-11. század fordulóján például a zürichi temető halottjainak
46 %-át gyermekek tették ki. Az elhunyt gyermekek fele már hat éves kora előtt
meghalt. Ezt követően azonban a természetes halálozási ráta értéke gyorsan
csökkent. A felnőtt korosztálynál a halálozási életkor átlagosan 50-60 év körül
volt. Száz férfi halottra kb. 71-76 női halálozás esett. Ez elsősorban a háborúk-
kal állt összefüggésben, melyekben, értelemszerűen - már csak a hadakozó köz-
szabad réteg számottevő arányából is következően - a férfi lakosság volt nagyobb
arányban érintett. A szász uralkodóház hat generációja esetében például a
feleségek 34 alkalommal élték túl férjeiket, s csak 13 esetben fordult eléS, hogy a
feleségek hamarabb haltak meg. A 11. század közepén, III. Henrik korában
Németország lakossága kb. 5-6 millió lehetett.
A szász császárok korában a népesség túlnyomó többsége kunyhókban és
faházakban lakott, s csak nagyon kevés ké5épület volt. A templomok, kolostorok
mellett többnyire csak egy-egy uralkodói vagy hercegi udvari központ (Pfalz)
épült kőből, és még a legtöbb vár, illetve erődített település (város) falai is csak
sáncokból, gerendafalakból és fatornyokból álltak. A Rajnától nyugatra, ameddig
egykor a római birodalom kiterjedt, a kőépítmények aránya jelentősebb volt,
mint attól keletre.
III. Az invesztitúra küzdelmek kora
A régenskormányzat és a pápaság
Az Ottók által létrehozott hatalmi rendszer, mely a germán hadikirályság elvét a

Karoling tradíciókkal és a frank birodalomhoz képest sokkal erőteljesebb egyház
feletti fennhatósággal egyesítette, III. Henrik császár (1039-1056) halálát köve-
tően bomlásnak indult. A királyi hatalom meggyengülése IV. Henrik (1056-
1106) kiskorúsága és a régenskormányzat idején kezdődött, amikor a korábbi
állapotokhoz képest jelentősen megnőtt a hercegek s általában a világi arisz-
tokrácia hatalma, s ezzel szemben - erős központi hatalom híján - a birodalmi
egyháznagyok is pozícióik, befolyásul növelésére törekedtek, akár még egymás
rovására is. A birodalom belső meggyengülése egyúttal kedvező helyzetet terem-
tett az egyház szabadságát hirdető reformtörekvések, valamint a birodalom befo-
lyási körének visszaszorulását kihasználni akaró római nemesség számára is.
Amikor III. Henrik 1056. október 5-én meghalt, fia, IV. Henrik hat éves
volt. A gyermek uralkodó mellett 1062-ig, haláláig anyja, Ágnes császárné lett a
régens, de halálos ágyán III. Henrik az általa egy évvel korábban pápává tett
II. Viktort is arra érte, hogy vegye védelmébe fiát. II. Viktor a császárság által is
támogatott lotharingiai reformmozgalom híve volt, ám az aktuális itáliai politikai
helyzetet figyelembe véve a Szakállas Gottfried herceggel történő kiegyezésre
törekedett. A herceg ugyanis kihasználva a császár halálát, 1056 végére a lotha-
ringiai és a toscanai hercegséget is visszaszerezte. Toscana birtoklása azt jelen-
tette, hogy Róma el lett vágva a birodalomtól. A pápaság emiatt a szomszéd-
ságában berendezkedő Gottfried herceg irányába békülékeny gesztust tett: 105 7
júniusában II. Viktor bíborossá nevezte ki a herceg test:vé~ét, Frigyest. A trón-
váltás körüli belpolitikai és államigazgatási teendők miatt Agnes császárné nem
akarta kiélezni a viszonyt Szakállas Gottfrieddel, s ezért támogatta II. Viktor
politikáját. A pápa alig egy hónappal később bekövetkezett haláláYal azonban
Róma kikerült a birodalom politikai ellen6rzése alól. Az új pápa megválasztására
immár a császárság beleegyezése nélkül került sor: IX István néven (1057-1058)

Szakállas Gottfricd lotharingiai s toscanai herceg testvére került a pápai trónra.
Hosszú id6 óta ez volt a császári hatalom befolyása nélküli els6 pápaválasztás.
A libertas ecclesiae programját képviselő, s így a lotharingiai egyházi megújulási
irányzatot is elvető, most er6re kapó új egyházreform ezzel Közép-Itália urának,
Szakállas Gottfriednek a személyében komoly világi támogatóra talált. A császári
hatalom itáliai visszaszorulása a dél-itáliai normannoknak sem volt érdeke ellen
való, így az „egyház szabadságát", birodalomtól való függetlenségét ők is támo-
gatták.
Ha megválasztásához nem is, de megválasztásának tényéről IX. István mégis
tájékoztatta a császári udvart, így végleges szakításról a pápaság és a császárság
között ekkor még nem beszélhetünk. Az azonban tény, hogy a korábbi időkhöz
képest ez a fejlemény már jelent6s távolságtartást jelentett a pápaság és a biro-
dalom között. Szakításról azonban ekkor még szó sem volt, hiszen a még mindig
meglévő közös érdekek erősebbnek bizonyultak a szakítás erőinél. A birodalom
átmeneti visszaszorulását ugyanis a római nemesség alkalmasnak látta arra, hogy
önálló politikai erőként lépjen fel. IX. István halála ( 1058) után X. Benedek
személyében ( 1058-1059) az újra aktivizálódott római arisztokrácia saját jelölt-
jét ültette a pápai trónra. Ez volt a római nemesség utolsó sikere a pápa szemé-
lyét illet6en, s ez is csak úgy sikerülhetett, hogy az egyes családok félretették
bels6 ellentéteiket. A Rómában történtek az egyházi reform különböző irányza-
taihoz tartozók számára egyaránt nem kívánt fejlemény volt, s az adott helyzet-
ben a reform ügyét illetően azt tekintették a legfőbb veszélyek, hogy a római vi-
szonyokhoz kötődve a pápaság elveszíti (alapvetően a császárságnak köszön-
het6cn) eddigi tekintélyét s visszasüllyed az itáliai lokalitás szintjére. Ez a körül-
mény azonos táborban egyesítette az egyházreform híveit, még Szakállas
Gottfried herceget és császárságot is. Az egyház megreformálásáért síkra szálló
klerikusok, ha nem is tudtak szembeszállni a Rómában hatalmat gyakorló neme-
si családokkal, de nem is fogadták el X. Benedeket pápának. Hildebrand, a szi-
gorú szerzetes vezetésével Toscanába húzódtak, Gottfried herceg védelme alá, és
a régensi hatalmat gyakorló Ágnes császárné is támogatta őket. Mindannyian
egyetértettek abban, hogy Benedeket le kell tenni a pápai trónról, s helyére
közös jelöltjüket, II. Miklóst (1059-1061) kell ültetni. Benedek pápa megbuk-
tatására és a római arisztokrácia visszaszorítására most először nem a birodalom,
hanem a toscanai herceg csapatai vonultak fel. X. Benedek bukását követően
nem a császár, hanem az új pápa, II. Miklós, 1059-ben zsinatot hívott össze
(I. lateráni zsinat), amely újra szabályozta a pápaválasztás rendjét. A zsinat hatá-
rozata értelmében a pápát kizárólag a bíborosi kollégium választhatja meg, s a
választáshoz a papságnak és a római népnek utólagos hozzájárulási joga van.
A pápaválasztásnak Rómában kell lennie. A császárt, mint római patríciust a
megerősítés joga illeti meg olyan formában, hogy a függetlenül megválasztott
pápát csak a császár hozzájárulásával szabad felszentelni. Az 1059. évi pápa-
választási törvény értelmében tehát a választás folyamatából kiszorult a császár,
kiszorultak a római nemesi családok és általában minden világi elem. Mivel a
III. Az invesztitúra küzdelmek kora 83
bíborosokat a pápa nevezte ki, az 1059. évi szabályozásnak köszönhetően köz-

vetve az utód megválasztását és az egyházpolitika fő irányát is befolyásolni tudta.
Az I. lateráni zsinat döntései felerősítették a Kúria és a császárság közötti távolo-
dási folyamatot. Ebben nem csak a pápaválasztási törvény játszott szerepet,
hanem a zsinat simonia elleni fellépése és a papságra vonatkozó coe!ibatus köve-
telményének felvetése is. A simonia alatt ugyanis azt értették, hogy egyházi sze-
mélyt világi nem nevezhet ki egyházi tisztségbe, azaz a császár rex et sacerdos jel-
legét és invesztitúra jogát kérdőjelezték meg. III. Henrik idején az egyházreform
hívei még csak az egyházi tisztségek megvásárlását tekintették szimóniának, az
uralkodói kinevezést még nem. A simonia fogalmának ezen új értelmezése
Humbert bíboros nevéhez fűződött, aki a Libri tres adversus simoniacos című
művében (1058) úgy foglalt állást, hogy a szimónia elkövetése esetén az árnak
nem kell feltétlenül a pénz formáját öltenie, hanem az lehet érdem nélküli párt-
fogás, kegynyújtás is az egyházi javadalom adományozójától. A lateráni zsinat
szimónival kapcsolatos döntése lényegében a császári hatalom alapját jelentő
birodalmi egyház szervezetét kérdőjelezte meg, amikor kimondatlanul amellett
foglalt állást, hogy a szimónia elkerülése érdekében Róma kezébe kell adni az
invesztitúra jogát. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a felkenés szertartása nem
helyezi az egyház fölé a császárt, ellenkezőleg, az őt az egyház védelmére köte-
lezi. A zsinat ezzel magáévá tette Humbert bíboros álláspontját, aki elérkezett az
egyházi hatalomnak a világi hatalom fölé helyezésének gondolatához. Mindezek
után nem csoda, hogy az 1061-ben megtartott birodalmi zsinat érvénytelennek
nyilvánította a lateráni határozatokat. A pápaság-császárság harcában kicsúcso-
sodó éles arcvonalak tehát már ekkor, 1061-ben világosan kirajzolódtak, de a
birodalom még nem volt abban a helyzetben, hogy tevőlegesen is fellépjen a
Rómában történtekkel szemben, s hadat indítson Itáliába.
Ágnes császárné betegeskedése, majd halála után a kormányzás a birodalmi
egyház nagyjainak kezébe került, ami erős ellenérzéseket váltott ki a világi feje-
delmek körében, akik politikai szempontból egyre inkább a birodalmi egyházat
s erre épülő királyi hatalmat megkérdőjelező egyházi reformerek irányába kezd-
tek tájékozódni, míg a püspökök, érsekek és apátok, saját érdekükben is, az
uralkodói invesztitúra mellett sorakoztak fel. Mindezeken túl az egyházreform
ügyének alakulását egy új tényező is egyre nagyobb mértékben kezdte befolyá-
solni, nevezetesen a tömegek magatartása. Az ezredfordulóra, majd Krisztus
kereszthalálának millenniumára (a korabeli elképzelések szerint 1033-ra) várt
végítélet miatti felfokozott vallási érzékenység a laikus társadalom széles rétegeit
hozta mozgásba, és egyre erőteljesebben kezdtek megfogalmazódni az egyház-
zal szemben az apostoli szegénységet követelő elvárások. A császári invesztitúra
joggal és a régi egyházi viszonyokkal szemben fellép{) egyházi reformerek a
11. század közepété:íl céljaik érdekében támaszkodtak a túlfűtött vallásos töme-
gekre. II. Miklós és környezete például a milánói laikus vallási mozgalom, a
pataria segítségét vette igénybe az uralkodó egyház feletti hatalmával szembeni
fellépésben. Az egyházszervezet egészét radikálisan megváltoztatni akaró kleri-
kus reformerek azzal, hogy tömegbázisuk megteremtése érdekében támogatták
az ilyen mozgalmakat, nagymértékben hozzájárultak az olyan vallási tartalmú

laikus mozgalmak térnyeréséhez, amelyek a 11. század végétől, a 12. század ele-
jétől már mint eretnekségek, magát az egyházat is fenyegették.
1061-ben meghalt II. Miklós pápa, s ezt követően a Szentszék politikájára
különösen megnőtt a szerzetes Hildebrand befolyása. Az új pápa, II. Sándor
(1061-1073), a pataria mozgalom támogatója volt, amely mozgalom időköz
ben Milánóból számos más lombardiai városra is áterjedt. II. Sándor és Hilde-
brand indították el a korlátlan pápai hatalom megfogalmazását, s ezzel együtt az
egyházreform kérdése egyértelmú'.en a Róma központú centralizáció irányába
fordult. Észak-Itália birodalmi püspökei azonban a lateráni zsinatot érvénytelen-
nek nyilvánító 1061. évi birodalmi zsinatra hivatkozva nem fogadták el pápának
II. Sándort, és saját köreikből II. Honorius néven (1061-1072) Parma püspökét
választották meg pápának. Mindkét pápa hívei helyzetük erősítése érdekében
élénk diplomáciai aktivitásba kezdtek Itálián kívül. Az itáliai kettős pápaválasztás
a bels6 rivalizáció miatt a német egyháznagyok körében is meghasonlást oko-
zott. Anno, kölni érsek, aki Ágnes császárné halála után 1062-től régensként a
birodalmat irányította, 1063-ban távozni kényszerült a kormányzásból, így egyé-
ni sérelmei II. Sándor elismerésére késztették. A régensi tisztségben helyére lépő
Adalbert, hamburg-brémai érsek viszont a birodalmi püspökök által választott
II. Honorius mellé állt, s az ő politikáját helyeselte a nagykorúságához közeledő
ifjú király, IV. Henrik is. Ahogyan a birodalmi egyháznagyok elsősorban politikai
szempontból viszonyultak az egyházi kérdésekhez, úgy a világi fejedelmek ma-
gatartása is érdekeiknek megfelelően alakult. Ordulf szász herceg például, akinek
régi viszálya volt Adalbert érsekkel, Anno kölni érseket támogatta, s ezzel lénye-
gében II. Sándort ismerte el pápának.
Az itáliai fejlemények mellett a régenskormányzat időszakában a birodalom-
nak a keleti határok mentén történő eseményekre is figyelnie kellett. Az 1056
októberében trónra lépett kiskorú IV. Henrik híveit mindenekelőtt az foglalkoz-
tatta, hogy saját hatalmi pozícióik megtartása érdekében minél hathatósabban
biztosítsák a gyermekkirály uralmát, ezért III. Henrik kudarcot vallott Ma-
gyarország elleni hadjáratai ellenére (melyek nagyon súlyos pusztítást okoztak
Magyarország nyugati területein) nem gondoltak újabb ma9)'ar hadjáratra.
A bels6 hatalmi viszálykodással és az itáliai ügyekkel elfoglalt Agnes császárné
hajlott arra, hogy elfogadja a magyar király békeajánlatát. I. András a béke
helyreállítása fejében megígérte, hogy nem avatkozik be a belső német hatalmi
kérdésekbe. A béke tartósságát a felek dinasztikus kapcsolattal akarták garantál-
ni, ezért megállapodás született András fiának, Salamonnak és IV. Henrik n6vé-
rének, Juditnak a házasságkötéséről. 1058 szeptemberében megkötötték a ma-
gyar-német békét, és sor került Salamon és Judit eljegyzésére. Németország
délkeleti határai mentén így lényegében az ezredforduló körüli külpolitikai
állapotok restaurálására került sor. A házassági kapcsolat mellett a béke tartóssá-
gát \'Olt hivatva biztosítani az is, hogy 1058-ban I. András trónörökössé koro-
náztatta fiát, Salamont, felmondva ezzel az 1048 táján öccsével, Bélával kötött
utódlási megállapodást. Béla herceg II. Boleszláv lengyel fejedelem katonai
támogatásával háborút indított bátyja ellen, aki feleségét, fiát és annak jegyesét,
Juditot a koronával és a kincstárral együtt Németországba küldte. Az 1060
őszén a Tisza mentén lezajlott harcokban I. András vereséget szenvedett és bele-
halt a csatában szerzett sérüléseibe. András bukása és Salamon elűzése miatt újra
feszültté vált a helyzet Németország délkeleti határainál. Ágnes császárné taná-
csosai már 1061 őszén azt latolgatták, hogyan szerezzék vissza Salamonnak és
Juditnak Magyarországot. Az I. András után trónra lépő I. Béla, kihasználva a
régens császárné halálát, 1062-ben feldúlta az osztrák határvidéket. A régensi
tisztség körüli belviszályoknak köszönhetően 1063 nyaráig nem került sor
Magyarország elleni német támadásra. Azt követően, hogy 1063 júniusában
Anno kölni érseket Adalbert hamburg-brémai érsek váltotta fel a régensi tiszt-
ségben, a birodalmi kormányzat elérkezettnek látta az időt arra, hogy Salamon
érdekében háborút kezdjen a magyar király ellen. Béla, aki a belpolitikai megosz-
tottság miatt is kilátástalannak ítélte a várható német támadással szembeni
ellenállást, számos békeajánlattal fordult a birodalomhoz, de valamennyi meg-
egyezési ajánlata elutasításra talált. 1063. szeptember elején IV. Henrik csapatai
betörtek Magyarországra, és elfoglalták az ország egyik legfontosabb nyugati
határvárát, Mosont. 1063. szeptember 11-én meghalt a dömösi szerencsétlen-
ségben súlyosan megsérült I. Béla. Legidősebb fia, Géza szintén tárgyalási aján-
lattal fordult a birodalomhoz, de ő is elutasításra talált. Salamon és felesége
német segítséggel visszaszerezte trónját, és 1063 szeptemberének végén Székes-
fehérvárott IV. Henrik jelenlétében megkoronázták. Géza és testvérei Len-
gyelországba menekültek, ahonnan 1063 végén II. (Merész) Boleszláv fegyveres
támogatásával tértek vissza. I. András és apjuk, Béla viszályának kimeneteléből
okulva azonban a lengyel katonai támogatás csak tárgyalási pozícióik erősítését
szolgálta, s nem kívántak újabb belháborút kirobbantani. 1064 januárjában
I. Béla fiai kiegyeztek Salamon királlyal, melynek eredményeképpen megkapták
az ország harmadát jelentő hercegséget. A győri egyezmény következtében a
magyar-német kapcsolatokban ismét helyreállt a béke.
Az egyházreformok
Az egyház reformjának kérdése a 9-10. században került előtérbe, amikor a

történelmi szituáció sok tekintetben az 500 körülire emlékeztetett: ismét „bar-
bár" népek (vikingek, szaracénok, magyarok) inváziója sújtotta az írásos kultúrá-
jában s vallásában univerzalisztikus nyugati világot, és nagy pusztítást okozott a
Karoling korban a hitélet terén jelentősen megújított egyházban és keresztény
királyságokban egyaránt. Abban mindenki egyetértett, hogy az imperimn christia-
nttm megerősítéséhez az előfeltételt a súlyosan károsodott egyházi és hitéleti viszo-
nyok megreformálása jelenti. A 9-10. századi változásokból azonban kétféle -
egymásnak szögesen ellentmondó - következtetés adódott a kortársak számára.
Az egyik, hogy a hűbéri széttagolódásból eredő világi és egyházi természeu'.í
problémák (belháborúk, magánegyház-törekvések, egyházi elvilágiasodás stb.)
megoldására - Karoling mintára - meg kell erősíteni az uralkodók rex et sacerdos

jellegű hatalmát, valamint a klerikusok vallási és morális állapotát. A külső táma-
dásokra való reagálásképpen a szász hercegi család vezetésével létrejött új nyu-
gati, egyetemes igényekkel fellépő császárság, az Ottók birodalma lényegében
ezt az elképzelést valósította meg. Mivel az inváziók, belháborúk leginkább a
védtelen és gazdag kolostorokat sújtotta, nem véletlen, hogy a reform szük-
ségességének igénye is itt jelentkezett a leghamarabb és a leger6teljesebben. Az
egyház, s ezen belül is elsősorban a szerzetesség sokirányú társadalmi funkciója
miatt nélkülözhetetlen volt a mindennapi életben, ezért magától értetődő volt,
hogy a felkent uralkodók, mint az egyház legfőbb vezetői, támogatták a hatal-
mukat meg nem kérdőjelező reformtörekvéseket. Az Ottók, vagy II. és III. Hen-
rik egyházpolitikájának ezen tartalma szorosan kapcsolódott ahhoz a lotharingiai
szerzetesi reformmozgalomhoz, melynek Gorze volt a központja.
A 9-10. századi változásokból adódó másik következtetés azonban teljesen
új irányt vett. Ennek középpontjába az a gondolat került, hogy csak az „alkal-
mas" ( idoneus) király nyerhet szakrális szentesítést, azaz egyház feletti hatalmat,
ám a külső inváziókat, s így az egyház romlását elhárítani nem tudó királyok nem
bizonyultak alkalmasnak a trónra. Ezért szigorúan el kell határolni egymástól az
egyházi és a világi szférát, s az Imperimn helyett a Sacerdotium vezetésével kell
megteremteni a kereszténység ideális politikai egységét, a populus christianus
egyetemes kormányzását. Ennek a gondolatnak már a késő Karoling korban is
voltak előfutárai, mint például Gelasius, Hinkmar vagy I. Miklós pápa (858-
867), aki először viselt pápai koronát és el6ször titulálta magát - az uralkodók-
hoz hasonlóan - Vicarius Christinek, azaz Krisztus helytartójának. A Sacerdo-
tizmi elsőbbségét vallók alapvetően az általuk világinak tartott uralkodóktól,
egyéb laikus erőktől (arisztokratáktól, nemesi családoktól), és a királyi invesz-
titúra alapján tisztségükbe helyezett megyéspüspökökt61 való függetlenség, az
egyház szabadsága ( libertas ecclesiae) programjával léptek fel. A megújuló egyház
kés6bbi felépítését, szervezetét tekintve ugyan jelentős különbségek voltak
közöttük, egy dologban azonban egyetértettek: az egyház és a kereszténység
vezetését a pápa kezébe kell helyezni, a világi uralkodók feladata pedig az egy-
ház védelme ( advocatia ecclesiae). Az uralkodók sacerdos jellegét és egyházi fősé
gét elismerő régi egyházszervezeti gyakorlattal szemben tehát egy új, a pápát
legels6 helyre állító új egyházszervezeti elképzelések kezdtek kialakulni, azaz az
egyházon belül igen komoly ellentétek bontakoztak ki. Ezek az új elképzelések
azonban nem egy irányba mutattak. A lotharingiai melletti másik, de tartal-
mában attól jelentC>sen különböz{) nagy szerzetesi reformmozgalom, a burgun-
diai, melynek Cluny volt a zászlóvivője, az egyház szabadságát az exemptio
intézményének kiterjesztésével és pápai kézbe adásával akarta megvalósítani.
Az exemptio kivette volna a kolostorokat a püspöki (érseki) s így a közvetett,
valamint a közvetlen uralkodói joghatóság alól, dc védelmet nyújtott volna a
feudális széttagolódás világi erőinek magánegyház-törekvései ellen is. A clunyi
reformirányzat egyszerre irányult az episcopalis, uralkodó fősége alatt álló biro-
dalmi egyházszervezet, valamint a helyi egyházi intézményeket megszerezni
III. Az invesztitúra ldizdclmck kora 87
akaró nemesi családok ellen. A reform és a hatékonyabb védekezés érdekében

Cluny dominanciájával nagy bencés kolostorszövetségek, ún. kongregációk jöt-
tek létre. Cluny az egyházban is tapasztalható szabadossággal, világias jelen-
ségekkel szemben az aszkézist és az eredeti bencés regulához való visszatérést
hirdette. A burgundiai szerzetesi reform az egyház megújítását két szakaszban
képzelte el. Az elséS lépést a kolostori belső élet reformja jelentette, ezt pedig -
második lépésként - a világi egyházi testület megtisztítása és megújítása követi.
Ez utóbbi azt jelentette, hogy az egyházi hierarchiában is a szerzetesi életmód a
követendéS minta, azaz a papok számára is kötelezéSvé akarta tenni a cölibátust,
fel kívánt lépni a szimónia és a nepotizmus ellen. Mivel az egyházi reform először
az Istenhez legközelebb álló szerzetesség körében valósul meg, az új, pápai föség
alatt létrehozandó egyházi szervezetben sem a világi papi hierarchiának (püspö-
köknek, érsekeknek), hanem a kolostorok vezetéSinek, az apátoknak kell megha-
tározó szerepet játszani. A Róma központú egyházszervezetnek tehát nem az
eddigi egyházmegyékre, hanem a szerzetesi klastromokra kell épülnie. A clunyi
reform határozottan püspökségellenes volt, s az egyházmegyéket bomlasztotta
akkor, amikor a várurak önállósági törekvései (különösen Franciaországban)
részben szétdarabolták a Karoling struktúra igazgatási egységeit, a grófságokat.
Az uralkodó szentségét elvitató, a királyt alapvetően világi személynek tekintő
burgundiai szerzetesi reform, annak ellenére, hogy az arisztokrata házak magán-
egyházi törekYéseivel szemben is fellépett, sajátos módon Franciaországban ép-
pen a világi széttagolódás eréSiben talált támogatókra, akik az uralkodó ellenében
éppen azáltal igyekeztek lcgitimizálni s megerősíteni helyzetüket, hogy - egyházi
segédlettel - megkérdéSjelezték a király szakralitását. Ahhoz, hogy a király csak
primus inter pares (első az egyenlők között) legyen, meg kellett fosztani sacerdos
jellegétéSl, hogy világi személlyé váljon.
A Sacerdotimn világi föhatalmának és az egyházon belüli pápai központo-
sításnak markáns megfogalmazása a 11. század elséS felében jelentkez(í itáliai
reformelképzelésekhez kapcsolódott. Humbert bíborosnak az egyházi hatalmat
a világitól függetlenítő, s6t a fölé helyező elméletére alapozva II. Sándor pápa és
Hildebrand (a későbbi VII. Gergely pápa) megfogalmazták a korlátlan pápai
igényeket. A VII. Gergelyről gregoriánus irányzatnak nevezett egyházi reform-
elképzelés sok tekintetben a clunyi reformra támaszkodott, de számos vonatko-
zásban különbözött is attól. Clunyhöz hasonlóan a pápát tekintette az egyetemes
egyház vezetéSjének, fellépett a szimónia és a nepotizmus ellen, s magáévá tette
azt az elképzelést, hogy minden egyházira egy szegregatív, korábban csak a ko-
lostorokra érvényes aszketikus morált kell kényszeríteni. Ezzel éles választóvona-
lat akart húzni az egyházi társadalom föméltóságai és a laikus arisztokrácia közé,
amellyel gyakorlatilag két nagy csoportra osztotta a keresztény társadalmat:
clerusra és populusra. Ahogyan a clunyi reform, úgy a gregoriánusok is a házas-
ságban élést tekintették a világi rend fontos ismérvének, s ezen kritérium alapján
az uralkodókat szintén a világiak közé sorolták, megfosztva 6ket sacerdos jel-
legükt(:íl. Lüttich-i Anselm például a Gesta episcoporum Leodiensium című
művében egyértelműen elvetette a királyság szakralitását, a király szentségét,
s megfogalmazta, hogy az uralkodók, így a császár is, csak egyszerű emberek,
laikusok, akiknek saját és népük üdve érdekében el kell fogadnia az egyház irány-
mutatását, vezető szerepét. A gregoriánus reform ezen a ponton túllépett a clu-
nyi célkitűzéseken. Míg ez utóbbi a Szent Ágostontól származó „két kard" teóri-
ájára alapozva a világi hatalommal egyenrangúvá kívánta tenni az egyházat, a gre-
goriánusok a világi hatalom fölé akarták azt állítani. Már II. Sándor idején meg-
született az avranches-i Dictatumak nevezett gy{íjtemény, amely a pápa által
vezetett római egyház világi hatalmát hangsúlyozta. A gyűjtemény 10. fejezete
például azt tartalmazta, hogy minden világi hatalom a pápa alávetettje, és
egyedül a pápát illetik meg az uralmi jelvények ( insigne quod vocatur relJnum).
A Humbert bíborosnak tulajdonított Diversorum Sententiae Patrum című egy-
házi joggyűjtemény ugyancsak ebben a szellemben született, és a pápa előjogait
igazoló régi szövegeket gyűjtötte össze. A gregoriánus egyházpolitikához kap-
csolódóan formálódni kezdett egy olyan elképzelés, hogy a keresztény társada-
lom irányítására, kormányzására az egyetemes és általános kánonjog, valamint
értelemszerűen annak letéteményese, intézményes hordozója, az egyház hiva-
tott. A mindennapok gyakorlatával szemben ez az elképzelés abból indult ki,
hogy a kánonjognak csak kisegítő jogi rendszerét jelenthetik a különböző helyi
szokásokra épülő világi jogok. A 11. század közepétől a gregoriánus elképzelések
egyre határozottabb és egyértelműbb megfogalmazásától egyenes út vezetet a
VII. Gergely pápa idején, 1075-ben elkészült, igen radikális hangvételű Dictatus
Papae-ig, mely szerint egyedül a pápa használhat császári jelvényeket, ő az egyet-
len ember, akinek lábát az összes fejedelmek megcsókolják, sőt a pápa császá-
rokat tehet le trónusukról. Az egyetemes pápai főhatalomra vonatkozó jogigé-
nyek megfogalmazásával a gregoriánusok kétségbe vonták a császári legitimáció
azon elemét, mely a császárt tekintette a keresztény világ vezetésére hivatott
hatalomnak.
Az egyház világi hatalom fölé helyezése mellett a gregoriánus reform egy
másik lényeges kérdésben is eltért a clunyi elképzelésektől. Az egyház szervezeti
kérdéseit illetően nem a kolostorokra, hanem továbbra is az egyházmegyékre
akart építeni, de úgy, hogy a püspököket és érsekeket a pápa nevezze ki méltó-
ságukba. A gregoriánus reform így a fő hangsúlyt - értelemszerűen - az invesz-
titúra kérdésére helyezte, melynek megszerzésével megvalósítható az egyházon
belüli központosítás és a világi hatalom egyházi befolyásának megszüntetése. Az
egyházon belüli pápai hatalom megteremtése szempontjából ez azért volt fon-
tos, mert az invesztitúra jog gyakorlása révén a gregoriánus politikához kötődő
személyeket lehetétt politikai szempontból is fontos egyházi méltóságokba emel-
ni. Ezzel szemben viszont a clunyi elképzelések szerinti, kolostorokra épülő egy-
házszervezet esetén az apátokat Szent Benedek regulája alapján a szerzetesek
konventje választotta volna. A kolostorokra így nem lehetett tényleges pápai
központosítást építeni, hiszen a vezetők személyét tekintve nem lett volna lehe-
tőség Róma érdekeinek egyházon belüli maradéktalan érvényesítésére. A Dicta-
tus Papae megfogalmazása szerint csak a pápa iktathat be és tehet le püspököket,
egyedül az ő hozzájárulásával hívható egyetemes zsinat, szükség szerint
III. Az invesztitúra küzdelmek lwra 89
áthelyezhet püspököket egyik helyről a másikra, ítéletét senki meg nem változ-
tathatja, és őt magát sem ítélheti el senki. Egyetlen írott szöveg vagy könyv sem
nyerhet kánoni értéket a pápa jóváhagyása nélkül, egyedül ő hozhat új törvénye-
ket, minden jelentősebb egyházi ügyet a színe elé kell vinni, és azt, aki az Apos-
toli Székhez fellebbezett, a fellebbezés elbírálásáig senki nem ítélheti el.
Azzal, hogy mind a clunyi, mind pedig a gregoriánus reformmozgalom vilá-
gi személyt, primus inter parest. teremtett a szakrális uralkodókból, két szem-
pontból is új irányba terelte a középkori politikai gondolkodást. Abból köve-
kezően, hogy a királyok immár nem az egyházi felkenéssel szerzett szakralitással
nyertek legitimációt, megnőtt az uralkodásra való alkalmasság szerepe. Azzal,
hogy az uralkodói alkalmasság ( idoneitas) kritériumait az egyház határozta meg,
a gregoriánusok egyedül a pápa megítélésétől függő tartalmúvá kívánták tenni az
idoneitas Karoling kori elvét. A koronára méltó, jó keresztény és hitéhez hű ki-
rály gregoriánus eszménye az egyház védelmezőjeként, valamint az egyház enge-
delmes szolgájaként képzelte cl az uralkodókat, akik a pápa akaratának megfele-
lően forgatják kardjukat. Az ettől eltérő magatartás azonnal megkérdőjelezheti a
trónra való alkalmasságot. E gondolat politikai veszélye abban rejlett, hogy az
öröklési rend mechanizmusába egyértelműen a választás elvére helyezte a hang-
súlyt (hiszen az alkalmasságról valamilyen fórumon mégis állást kell foglalni), és
elvetette a dinasztikus elv kizárólagosságát. A kizárólag az alkalmasság elve alap-
ján történő királyválasztás gyakorlatának állandósulása a trónviszályokhoz, hatal-
mi harcokhoz kapcsolódó belháborúk állandósulásának lehetőségével fenye-
getett. A másik, hatásait tekintve ugyancsak messzire vezető következmény abból
adódott, hogy a gregoriánusok szerint a királyok hűbéreseinek, akik egyben
Krisztus és az egyház szolgálói is, kötelességük ellenőrizni azt, hogy eleget tesz-e
a király keresztényi feladatainak. A gregoriánus reform ezen gondolatmenete az
államélet terén egy olyan kaput nyitott ki, ahonnan az út a későbbiekben a rendi
korporációk és szerveződések felé vitt.
Az egyetemességet hirdető reformpápaság azzal, hogy világi személynek
nyilvánította az uralkodókat, a clunyi mozgalomhoz hasonlóan - paradox mó-
don - a feudális széttagolódás erőiben, a saját hatalmuk megerősítésére törekvő
nagyhűbéresek körében talált katonai támaszra. Erre annál is inkább szüksége
volt, mert maga a pápaság nem sok világi kényszerítő eszközzel rendelkezett.
Leghatékonyabb eszköze az interdictum (szentségek kiszolgáltatásának tilalma)
és az exconimunicatio (egyházból való kiátkozás) volt. Ezek alkalmazása azonban
olyan erőszakhullámokat szabadíthatott el, amelyet már nem lehetett korlátok
között tartani. Amikor például az 1076. évi római zsinat kiátkozta IV. Henriket,
a mérsékeltebb erők mindkét oldalon úgy látták, hogy a pápa ezzel a tettével bel-
háborút szít Németországban, s ezzel a királyság lerombolója (destrnctor regni).
A feudális belharc szélesebb körű következményeitől még az egyházreform hívei
közül is sokan megrettentek. Féltek attól, hogy a pápa, belevágva az uralkodó és
hűbéresei kötelékeibe, elszakítja a társadalmat összekötő szálakat.
Németországban a régi típusú egyházszervezettel szemben új elképzeléseket
megfogalmazó radikálisabb irányzatoknak nem nagyon volt támogatottsága.
90 A középkori Néinetország
A kolostorok körében ugyan a clunyi reform néhány helyen (mint például

Hirschauban) találkozott némi befogadási készséggel, a gregoriánus nézeteket
azonban a Karoling tradíciókra épülő birodalmi egyház elutasította. A német
püspökök szembeszálltak a pápaság centralizációs törekvéseivel, és az őket tiszt-
ségbe emelő császárság mögött sorakoztak fel. Catinói Gergely, Petrus Crassus
ravennai jogász, Osnabrücki Wido püspök vagy Chartres-i Ivo a pápa ellenében
a császár rangelsőbbségét, a hagyományokban gyökerező rex et sacerdos eszmé-
nyét vallotta. A korabeli jog jeles képviselője, Petrus Crassus a gregoriánusok
kánonjogi érvelésével szemben a római jogban talált a császár mellett szóló iga-
zolást. Elfogadta ugyan, hogy a társadalom clerusra és populusra oszlik, de érve-
lése szerint a társadalom életét meghatározó törvények (leges), amelyeket az
uralkodó bocsát ki, a klérusra is vonatkoznak, mert az egyház is a társadalom
részét alkotja, s nem azon kívülálló. Ebből következéSen a király mindenkit meg-
büntethet, aki a törvényeket megsérti.
A gregoriánusok fellépésének sikerét nagymértékben a kedvez() körülmé-
nyek segítették elő. Egyrészt az új császárság, a német-római birodalom Nagy
Károly egykori birodalmától eltérően már nem foglalta magába a nyugati keresz-
ténység majd egészét, s az ezredforduló környékén a korábban „barbár" táma-
dók is megkezdték betagozódásukat az Ecclesia Romanaba. Europa Occidentalis
új államainak (mint például Magyarország vagy Lengyelország) királyai és feje-
delmei - ugyancsak frank (Karoling) hagyományokra építve - országukban szin-
tén rex et sacerdomak tekintették magukat, s nem fogadták el automatikusan a
császári hatalom univerzalisztikus vagy hegemón jellegét. Természetesen a pápai
univerzalizmust is elutasították, dc az tagadhatatlan, hogy a pápaság és császár-
ság összeütközésekor mindkét oldal szemében felértékelődött ezeknek az orszá-
goknak a politikai jelentősége. Másrészt a gregoriánus reformok kibontakozása
IV. Henrik kiskorúságának és a birodalom belső meggyengülésének (egyház-
nagyok rivalizálása, a törzsi hercegek gyakran nyílt partikuláris törekvései stb.)
időszakára esett. A pápaság szembefordulása a császári hatalommal a 11. század
során általánosan megváltozó viszonyokra, s ilyen körülmények között a késő
Karoling hagyományok idejétmúlt jellegére is felhívta a figyelmet. VII. Gergely
pápa és IV. Henrik császár katonai összecsapásig fajuló ellentéte ugyan a pápa
személyes bukásához vezetett, de a birodalomban bármikor kirobbanó bel-
háború lehetősége a gregoriánus irányzat és a pápai főhatalom programjának
továbbélését, a pápaság és a császárság küzdelmének több mint két évszázados
állandósulását eredményezte.
A politikai, hatalmi szempontból meghatározó egyházi reformelképzelések
mellett a kereszténység Millenniuma a társadalom szélesebb körében is életre
hívott vallási mozgalmakat, illetve megnövelte a társadalom vallási érzékeny-
ségét. Míg az észak-itáliai pataria az apostoli szegény egyházhoz történő vissza-
térés programjával lépett fel (ami később az egyházban létrejövő új szerzetes-
rendek többségében, de számos eretnek.mozgalomban is visszaköszönt), Petrus
Damiani azt hirdette, hogy a remeteélet jelentheti a mindenki számára meg-
valósítható egyéni tökéletesedéshez és üdvösséghez vezető utat. Elképzelése
szerint nem az egyháznak kell a világi hatalom felé emelkednie, vagy szembefor-
dulnia azzal, hanem a társadalom minden részét kell felemelni a clerushoz, s ezt
a laikusok számára a világtól való elfordulás, a magányos élet jelentheti. Petrus
Damiani utopisztikus, a társadalom mindennapi életétől idegen s gyakorlatilag
megvalósíthatatlan elképzelése nem talált tömeges követeőkre.
Kísérlet a királyi hatalom megerősítésére
IV. Henriket 1065-ben nyilvánították nagykorúnak, dc csak egy évvel késéSbb,

Adalbert érseknek a régensi tisztségből történő eltávolításával vehette kezébe a
kormányzást. Apja, III. Henrik még úgy kezdhette uralkodását, hogy három
hercegséget tartott a kezében (Bajorországot, Svábföldet és Karintiát), ő azon-
ban már egyet sem. A régenskormányzás időszakában az uralkodóház támo-
gatóinak növelése érdekében azonban nem csak ezeket a hercegi méltóságokat
adományozták el, hanem számos birodalmi és királyi birtokot is. Hatalma meg-
erősítése érdekében IV. Henrik az elidegenített javak visszaszerzése mellett a
koronabirtokok, uralkodói földek kiterjesztésére is törekedett. Fő célja az volt,
hogy Németország szívében, a Rajna és Majna folyóktól az Elbáig többé-kevés-
bé egybefüggő királyi territóriumot alakítson ki. Mivel az Ottók idején a korona
legfőbb támaszát a legerősebb törzsi hercegség, Szászország jelentette, IV. Hen-
rik is leginkább a thüringiai-szász területeken igyekezett megerősíteni helyzetét.
Ezt az Ottók korában már létrehozott kisebb igazgatási egységek, a várkörzetek
(s ezzel együtt várak) tervszerű kiépítésével akarta megvalósítani, melyek élére
nem vazallusokat, hűbéres tisztségviselőket, hanem királyi miniszteriálisokat állí-
tott. Szászországban, ahol Németország törzsi hercegségei közül a legnagyobb
volt a szabadok aránya, az a tény, hogy a király szolga állapotú tisztségviselőket
emelt a közszabadok, sőt a helyi nemesek fölé, komoly elégedetlenséghez
vezetett. A feszültséget fokozta, hogy a szász területekre küldött miniszteriálisok
jórészt a délnémet térségből, főleg Svábföldről származtak, így idegenek voltak
a szászok számára. A korabeli Németország legfontosabb ezüstbányájának, Gos-
larnak a térségében, a Harz-hegységben IV. Henrik új várak építésébe fogott,
amihez az ősi népjog alapján a szász közszabadok munkáját is igénybe vette.
A szabad szász parasztok nem is ezt sérelmezték, hanem attól tartottak, hogy az
újonnan kialakított várkörzetekkel jogállásuk is megváltozik, és közszabadból
egy-egy várhoz kötött királyi szabadokká válnak. A szász nemességet és magát a
szász herceget, Magnus Billungot az ifjú királynak a korona hatalmát erősíteni
akaró politikája aggasztotta. IV. Henrik politikája, ha nem is olyan mértékben,
mint Szászországban, de a többi törzsi hercegségben szintén feszültségeket oko-
zott. Az 1060-as évek végére Magnus szász herceg, és Otto von Northcim, bajor
herceg (aki 1061-ben kapta meg Ágnes császárnétól Bajorországot)
összeesküvést szőtt az uralkodó ellen, de Henrik gyorsabb volt, s mindkettőt
elfogatta. Ottót megfosztotta a bajor hercegségtől (1070), amit az a IV. Welfka-
pott meg, aki családját egészen Német Lajosig és Jámbor Lajosig vezette vissza,
92 A kó"zépkori Németország
s nőágon a Karolingok rokona volt. A Welfek 1030 körül a Száli uralkodóházzal

is rokonságba kerültek, amikor II. Welf Kunigunda császárné, un~kahúgát vette
feleségül. A bajor hercegi méltóság elnyerésével a We~fek egy ~vszaz~dra ~ 1070-:-
1180) megvetették lábukat Bajorországban, azaz sikerült dinasznkussa ,te?~l
hercegi hatalmukat. 1072-ben IV. Henrik szabadon engedte a hercegsegetol
megfosztott Otta von Northeimet, de a szász her~egi méltóságot visel_ő Magnus
Billung továbbra is őrizetben maradt, noha ekkonban halt meg az app. Abban,
hogy a király még a családi haláleset alkalmából sem bocsátotta szabadon a szász
herceget, a szász szabadok ősi szokásaik megsértését láttá~. E~ége~etlenség~ket
a szabadulása után hozzájuk menekült Otto von Northe1m is sz1totta, akine_k
családi birtokai jórészt éppen a Harz vidékén voltak. Vezetésével l 073-ban ki-
robbant a szász felkelés, amelyben a helyi társadalom szinte minden rétege részt
vett. A felkelők ostrom alá vették Harzburg várát, ahol a királyi család több női
tagja is tartózkodott. A vár elfoglalása után a falakat lerombolták és a királyi
család tagjait megbecstelenítették. Ezzel a tettükkel azonban a szászok mag~k
ellen fordították a birodalmi közhangulatot, s még azok is, akik eddig IV. Hennk
ellenzékéhez tartoztak, most a király oldalára álltak. A birodalmi hadsereg
Rudolf von Rheinfeld sváb herceg vezetésével felvonult Szászország ellen, s
l 075-ben Homburgnál nagy győzelmet aratott. Miután IV. Henrik engedé-
kenynek mutatkozott a szász nemesek irányában (Otto von Northeim is például
a bajor hercegség kivételével minden korábbi hűbérbirtokát visszakapta),
Szászország meghódolt a király előtt. 1075 végére Henrik nem csak visszaállí-
totta a háború előtti hatalmi pozícióját, de győzelmével jelentősen erősítette is
azt, és tovább folytatta eddigi politikáját. Magnus Billung szász herceget tovább-
ra is fogságban tartotta, de nem nevezett ki új herceget, hanem a szászok
megosztásával igyekezett a saját kezébe venni a hercegséget. Ennek érdekében a
frissen hűségére tért Otto von Northeimet nevezte ki Szászország kormány-
zójává. Folytatta a királyi várak rendszerének kiépítését, és a hercegek hatalmá-
nak csökkentése érdekében királyi várnagyok ( Vogt) fennhatósága alá akarta ren-
delni a grófokat, kivonva ezzel őket a törzsi hercegek joghatósága alól. Az ebből
adódó politikai feszültséget tovább élezte az a körülmény, hogy a grófok fölé
rendelendő királyi tisztségviselők most is mind miniszteriálisok lettek volna.
A harcmezőn győztesnek bizonyult uralkodóval szemben azonban az elégedet-
len hercegek s grófok nem fordultak szembe fegyveresen, hanem igyekeztek
kihasználni a pápa és a király között egyre inkább elmérgesedő viszonyt, és az
ebből a helyzetből adódó politikai lehetőségeket.
A Rómához fűződő viszony 1073-tól romlott meg erőteljesen, azt köve-
tően, hogy II. Sándor halála után a radikális gregoriánus elképzeléseket a gyakor-
latban megvalósítani akaró Hildebrandot választották pápává VII. Gergely
(1073-1085) néven. Az új pápa - kihasználva az a helyzetet, hogy éppen ekkor
robbant ki a szász felkelés - azonnal a világ tudtára kívánta adni, hogy a Szent-
széket illeti az egyetemes egyházi és világi főhatalom, ezért az 1059-ben elfo-
gadott pápaválasztási törvénnyel ellentétben nem jelentette IV. Henriknek
pápává választását, és nem kérte ehhez a német uralkodó egyetértését. A bíborosi
kollégium döntése alapján teljes jogú pápának tekintette magát. A szász háború
teremtette politikai helyzetben VII. Gergely már 1073-ban további látványos
lépéseket tett az egyházi reform megvalósulása érdekében. Megalkotta a szimo-
niákus eretnekség fogalmát, s erre hivatkozva letett a tisztségéből néhány, még a
császári hatalom által kinevezett főpapot. A szimoniákus eretnekséggel a pápa
jogcímet talált arra, hogy még a gregoriánus elképzelések egyházon belüli elfo-
gadtatása előtt hozzányúljon a főpapi tisztségekhez. A helyzetet a milánói érsek-
ség ügye élezte ki végletesen, s eredményezett szakítást. Az érseki szék betöltése
komoly politikai kérdés volt, hiszen az érsekség területén keresztül futottak azok
a Németország éa Lombardia közötti alpesi hágókon átvezető utak, amelyeken
a birodalmi seregek Itáliába vonulhattak. A stratégiai fontosságú utakat tehát a
milánói érsekség ellenőrizte. A szász felkelés leverése után IV. Henrik - elődei
példáját követve - a saját kezébe kívánta venni az érseki szék betöltésének kérdé-
sét, a pápa pedig olyan helyzetet igyekezett teremteni, hogy megnehezítse a né-
met király esetleges itáliai katonai akcióit. 1075-ben a római zsinaton VII. Ger-
gely sorsdöntő lépésre szánta el magát, s megtiltotta a laikus invesztitúrát, azaz
érvénytelennek nyilvánította Henrik minden egyházat érintő személyi döntését.
A Szentszék értelmezése szerint a világi beiktatás tilalma és a papság tisztasága a
római zsinattól azonossá vált a püspökök Rómától való kizárólagos függőségé
vel. IV. Henrik mindezt úgy értelmezte, hogy a pápa és a zsinat a német királyi
hatalom alapját jelentő birodalmi egyház felszámolására törekszik, és hasonló-
képpen vélekedtek a német egyházi méltóságok is. 1076 januárjában Henrik,
mint a birodalmi egyház feje, zsinatot hívott össze Wormsban, ahol kimondták
VII. Gergely trónról történő letételét, és még klerikusi mivoltát is kétségbe von-
ták. A wormsi zsinat ugyanis hamis szerzetesnek minősítette Hildebrandot.
A bajor és sváb hercegek, valamint a szász hercegi méltóság elnyerésére törekvő
Otto von Northeim azonban, önös érdekeiket szem előtt tartva, a pápa mellett
tettek hitet. A németországi belpolitikai törésvonalakat látva, s komoly támo-
gatókat maga mögött tudva a wormsi zsinat hírére VII. Gergely azzal válaszolt,
hogy az újabb római (nagyböjti) zsinaton kiközösítette IV. Henriket, megtiltot-
ta számára a birodalom kormányzását, alattvalóit pedig feloldozta hűségesküjük
alól. Ez gyakorlatilag Henriknek a trónról való letételét jelentette. 1076-ban
tehát, azt követően, hogy a wormsi zsinat letette a pápát, majd a német feje-
delmek többsége és Róma szövetségének létrejöttével VII. Gergely kiátkozta a
királyt, kezdetét vette az invesztitúra harc.
Canossa és következményei
1076 októberében IV. Henrik bajor, karintiai, sváb és szász ellenzéke Triburban
gyűlt össze, ahol arról tanácskoztak, hogy mit tegyenek a kialakult politikai
helyzetben, s mi legyen a kiközösített és kiátkozott királlyal. A legtöbben úgy
gondolták, hogy IV. Henrik nem fog tudni visszatérni a trónra, s korábbi bir-
tokvisszavételi politikája miatt felelősségre akarták vonni. A triburi gyűlés végül
úgy döntött, hogy Henriknek egy éven belül feloldozást kell nyernie a pápától,
különben végérvényesen elveszíti koronáját. Egyúttal követeket küldtek Rómá-
ba, és arra kérték VII. Gergelyt, hogy személyesen jöjjön Németországba döntő
bíráskodni a király és a hercegek közötti vitás ügyekben. A pápai döntőbírás
kodást 1077 februárjára hirdették meg Augsburgba, tehát egy olyan időpontra,
amikor - reményeik szerint- IV. Henrik még kiközösített állapotban, tehát ked-
vezőtlenebb helyzetben van. Ez egyúttal azt a célt is szolgálta volna, hogy ha a
kiátkozott uralkodó esetlegesen bűnbocsánatot nyer, belpolitikai mozgástere
eleve beszűkített legyen. IV. Henrik serege mindeközben Triburhoz közel, a
Rajna túloldalán, Oppenheimben táborozott, de híveinek napról-napra történő
fogyatkozását látva nem lépett te! katonai eszközökkel. Legfontosabb feladatának
az egyházi kiátkozás alóli feloldozást tekintette. Ezt a fejedelmi ellenzék is na-
gyon jól tudta, így a délnémet hercegek (Rudolf sváb, Welf bajor és Berthold
karintiai fejedelem) lezárták az alpesi hágókat, hogy Henrik ne küldhessen bűn
bocsánatot és feloldozást kérő követeket Itáliába. A hágók lezárására irányuló
hercegi terv sikerét látszott erősíteni az időjárás is: 1076 telén rekordkemény-
ségíí hideg és hó volt, így nem is nagyon számítottak arra, hogy ilyen hidegben
bárki követeket indítana útnak. VII. Gergely azonban, mint az egyházi és világi
főhatalom megtestesítője, komolyan vette döntőbírói szerepét, s a hercegek fel-
kérésének eleget téve Rómából útnak indult észak felé, Németország irányába.
IV. Henrik, aki feleségével, Berthával és két éves fiával, Konráddal, Németor-
szágból Burgundiába húzódott, a pápa elindulásának hírére merész lépésre szán-
ta el magát. f]etbevágó volt ugyanis számára, hogy megakadályozza a német
fejedelmek és VII. Gergely találkozását, ezért január közepén átkelt az Alpokon,
és Piemont földjén sógornője, Turin-i Adelheid birtokán szállt meg. Amikor híre
ment itáliai megérkezésének, itteni hívei nagy számban sereglettek hozzá. Az a
hír kapott szárnyra, hogy az így összegyűlt nagy sereggel Henrik a pápa ellen fog
vonulni. Ezeknek a híreknek VII. Gergely is hitelt adott, s a gregoriánus politi-
ka legfőbb itáliai támogatójának, Toscana úrnőjének, Szakállas Gottfried lányá-
nak, Matildnak a birtokára, Canossa várába húzódott. IV. Henrik azonban nem
ostromló hadvezérként, hanem bűnbánó vezeklőként érkezett, s három napig
állt a vár előtt feloldozásra várva. Hugo clunyi apát közvetítésével és közben-
járására végül a pápa feloldozta az egyházi átok alól, s ezzel Henrik, keresztül-
húzva a fejedelmek számítását, ismét legitim uralkodó lett. Ezzel az elhíresült
Canossa-járással a német király meghiúsította a tervezett augsburgi döntőbírás
kodást, visszanyerte legitimációját és tekintélyét, s immár az ellene fordult her-
cegek minősültek lázadóknak, törvényszegőknek. Az uralkodóval való megegye-
zés helyett azonban két hónappal Canossa után a német fejedelmi ellenzék
Rudolf sváb herceg személyében ellenkirályt választott Forchheimben. Először
fordult elő az, hogy nem trónkövetelő, hanem egy, a fejedelmek egy részének
támogatásával megválasztott király állt szemben a legitim uralkodóval. De a biro-
dalomnak az a politikai gyakorlata és hagyománya, amely a választás és a dinasz-
tikus elvet egyaránt figyelembe vette, az uralkodói alkalmasság szabad választás
általi megítélésének gregoriánus álláspontjával szemben, a forchheimi gyűlésen is
érvényesült. Az ellenkirálynak megválasztott sváb herceg ugyanis felesége révén

(aki IV. Henrik nővére volt) a királyi ház rokonának, tagjának számított. A forch-
heimi gyűlésen azonban már jóval kevesebb előkelő vett részt (mindössze
10-15 ), mint a triburi tanácskozáson, mert Canossa után sokan visszatértek
Henrik oldalára. Az erőviszonyok aránytalanságát látva Sváb Rudolf a pápához
füződő kapcsolatok szorosabbra füzésével igyekezett megerősíteni helyzetét, s
feltétlen engedelmességet fogadott VII. Gergelynek, azaz lényegében vazallusi
esküt tett Rómának. Rudolf támogatása céljából és IV. Henrik gyengítésére a
pápa 1078-ban ismételten megtiltotta a laikus invesztitúrát.
A forchheimi gyűlést követően belháború robbant ki Németországban, s azt
követően, hogy Henrik seregei egyre eróteljesebben szorongatták Rudolf csap-
atait, 1080 Húsvétján VII. Gergely újra kiátkozta a német uralkodót, és Sváb
Rudolfot ismerte el egyedüli legitim német királynak. Az 1080. október 15-i
hohenmölseni győzelemmel a német belháború Henrik győzelmével, és Sváb
Rudolf elestével ért véget. Henrik második kiátkozásakor a német cgyháznagyok
mellett a fejedelmek többsége is a katonai fölényben lévő uralkodó oldalára állt,
így ez a pápai lépés már nem okozott olyan súlyos belpolitikai válságot, mint az
első excommunicatio 1076-ban. A katonai győzelmen túl Henrik helyzetét
erősítette az is, hogy Rudolf halálát a kortársak többnyire Isten büntetéseként
értelmezték, amiért a sváb herceg szembefordult felkent királyával. Rudolf
ellenkirály halála után az egyre apadó fejedelmi ellenzék vezetője Hermann von
Salm gróflett, aki azonban ellenkirályként már szóba sem jöhetett, és igen hamar
arra kényszerült, hogy elhagyja a birodalmat, és Dániába meneküljön. Eseti pró-
bálkozásai rendre kudarcot vallottak, s 1088-ban egy lotharingiai vár ostroma
közben vesztette életét.
Megerősödött helyzetét IV. Henrik arra használta fel, hogy az általa össze-
hívott 1080. évi bressanone-i zsinaton a második pápai kiátkozásra válaszul le-
tette a trónról VII. Gergelyt, és III. Kelemen (1080-1100) személyében ellen-
pápát állított. Mindezeken túl a zsinat felújította az 1076. évi wormsi zsinat
határozatait is. A bressanone-i zsinat döntései azonban politikai szempontból a
háború eszkalálódását jelentették: míg az invesztitúra kérdése kapcsán kirobbant
fegyveres küzdelem eddig csak Németország földjén folyt, az ellenpápa színre
lépésével Itália is hadszíntérré vált. Ahhoz, hogy IV. Henrik legyőzze a grego-
riánusokat és támogatóikat, valamint trónra ültesse III. Kelement, hadat kellett
vezetnie Itáliába, s ellenőrzése alá kellett vonnia Rómát. Sváb Rudolf legyőzése
után Henrik megfosztotta a Wclfeket a bajor hercegségtől, és a karintiai herceget
is leváltotta, majd csapatait azonnal Itáliába küldte. Időzítése katonai szempont-
ból szerencsés volt, mert a pápaság egyik fontos itáliai támaszát jelentő norman-
nok 1080-ban Bizánc ellen viseltek hadat a Balkánon, s VII. Gergely egyedül
csak a toscanai hercegség katonai segítségére számíthatott. Az 1080. esztendő
nagyon sikeresnek bizonyult IV. Henrik számára: a német ellenkirály felett ara-
tott hohenmölseni győzelem és a bressanone-i zsinat után Mantova mellett a
toscan seregeket is legyőzte. A lombard városok sorban hódoltak meg előtte,
VII. Gergely pedig, hogy új erőket tudjon toborozni, a kiürült pápai kincstár
96 A középkori NémetorszáJJ
miatt hozzányúlt a püspökségek és az apátságok kincseihez is. Ez egyre komo-

lyabb feszültségeket okozott a gregoriánus táboron belül. A sikeres itáliai had-
járat mellett 1083-ban egy újabb körülmény szintén Henrik malmára hajtotta a
vizet: Otto von Northeim halálával megszűnt egy esetleges szász felkelés veszélye.
1084 márciusában Róma megnyitotta kapuit a német hadak előtt, VII. Gergely
pedig az Angyalvárba menekült. III. Kelemen császárrá koronázta IV. Henriket,
Gergely pápa viszont a Szentszék hűbéreseit, a dél-itáliai normannok segítségét
kérte, akiknek szintén nem állt érdekében a császári hatalom túlzott itáliai
megerősödése. Az újonnan megkoronázott császár nem akart új frontot nyitni
Dél-Itáliában, s visszavonult északra. A Guiscard Róbert vezette normannok
azonban teldúlták és kirabolták Rómát. VII. Gergely személyes bukását éppen ez
a normann „segítség" okozta: a népharag elől kénytelen volt délre menekülni, s
ott is halt meg, Salerno városában 1085. május 25-én.
A gregoriánus politika újjáéledése
A német fejedelmi ellenzék és a gregoriánus pápaság felett aratott győzelmek

nagyon megerősítették IV. Henrik helyzetét. 1087-ben idősebbik fiát, Konrádot
különösebb nehézségek nélkül német királlyá koronáztatta, s ezzel a fejedelmi
ellenzék által gyakorolt királyválasztási elv helyett a dinasztikus öröklésre helyez-
te a hangsúlyt. VII. Gergely személyes bukása azonban nem jelentette a grego-
riánus mozgalom végét, mert a császárnak a korona hatalmát erősítő politikája,
mely ellentétben állt a fejedelmek önállósági törekvéseivel, azaz általában a
németországi belső helyzet a későbbiekben is megfelelő politikai hátteret és
támaszt jelentett a reformpápaság hívei számára, akik VII. Gergely halála után
III. Viktor ( 1086-1087) személyében saját pápát választottak, III. Viktor rövid
ténykedését követően pedig II. Orbánt (1088-1099) emelték az egyház élére.
Rómába ugyan még nem tudott visszatérni, de igyekezett összefogni a császár
ellenes erőket. Közvetítésével házasság jött létre a bajor hercegségtől megfosz-
tott Welf herceg tizenhét éves fia, és az ekkor negyvenhárom éves toscanai her-
cegnő, Matild között. Ezzel a toscanai hercegség, mely számos várával és h{íbé-
resével Közép-Itália legjelentősebb hatalmának számított, a Welfek kezébe
került. IV. Henrik itália~ uralma szempontjából ez igen kedvezőtlen fejlemény
volt, mert az Egyházi Allamba vezető utak ellenőrzése így az ellenfél kezébe
került, ami lehetővé tette, hogy 1093-ban II. Orbán és a gregoriánusok vissza-
térjenek Rómába. A császár ellenes erők formálódó koalíciójának erősödését
látva II. Orbán az 1095. évi clermont-i zsinaton felújította a világi invesztitúra
tilalmát, és megtiltotta, hogy a papok hűbéresküt tegyenek világi személyeknek,
így akár az uralkodóknak is. A clermont-i zsinat másik - egész Európában nagy
visszhangot kiváltott - döntése a Szentföld felszabadítására irányuló keresztes
hadjárat meghirdetése volt, melynek tervét már 1074-ben VII. Gergely megfo-
galmazta. A keresztes háború meghirdetése egyházpolitikai eszköz is volt a
pápaság-<:sászárság küzdelmében. Az egyházreform hívei úgy látták, hogy az
III. Az invesztitúra küzdelme/e kora 97
egyháznak magának kell gondoskodnia saját maga megvédelmezéséről, s ehhez

mozgósítania kell a keresztény világ minden harcos elemét. A.z egyetemes
kereszténységhez kapcsolódó katonai célpontok kijelölésével a pápaság és az egy-
ház univerzalisztikus jellegét emelték ki, mely Isten akaratát közvetíti a hívők
felé. Orbán pápa keresztes felhívásának újdonságát éppen az adta, hogy a
Szentföld felszabadítására indulók cselekedetükkel voltaképpen Isten akaratát
teljesítik. A keresztesek újból szövetséget kötnek az Úrral, ahogyan az Ó- és
Újtestamentum idején volt. A keresztes háború gondolata így összekapcsolódott
azzal az ótestamentumi harc gondolatával, amely során Isten a kiválasztott népét
Kánaán földjére vezette. A II. Orbán által hirdetett szentföldi hadjárat tulajdon-
képpen ezt ismétli meg. Mivel a keresztes háború „Isten akaratából történik", és
a keresztesek tulajdonképpeni vezére maga az Úr, aki szembeszegül ezzel az
akarattal, nem helyesli a „szent háborút", bűnt követ el. A pápa teljes bűnbocsá
natot ígért a keresztet felvevők számára, így a keresztes háború vezeklő cseleke-
detté, üdvösség elnyerésére szolgáló nemes tetté vált. A korabeli lovagi-katonai
életformát ötvözte a lelki üdvösség elnyerésének lehetőségével, amelyhez koráb-
ban a legbiztosabban csak úgy lehetett hozzájutni, ha valaki elfordult a világi
élettől, és szerzetesnek állt, vagy - ahogyan Damiani Péter javasolta - a remetei
létet választotta. A clermont-i zsinattal azonban a szerzetesség mellett új út nyílt
az üdvösség biztos elnyeréséhez. Egy korabeli megfogalmazás szerint „egy
szerzetesnek nem kell keresztes háborúba mennie ahhoz, hogy elnyerje az üd-
vösséget, egy keresztesnek pedig ehhez nem kell kolostorba lépnie". A keresztes
háborúval a reformpápaság lehetőséget kínált a laikusoknak, hogy az életmód-
jukhoz szorosan kapcsolódó módon érjék cl az üdvösséget, és továbbra is a világi
életben maradjanak. Míg a gregoriánusok egyik oldalon megfosztották a királyi
méltóságot szakrális jellegétől, másik oldalon spirituális értékekkel ruházták frl
az egyház irányítása alatt hadakozókat. Az, hogy a vazallusok nem hűbéruruk,
hanem Isten szolgálatában vonulnak háborúba, kikezdte a hűbéresi kapcsolatok
rendszerét, és tovább gyengítette az uralkodók pozícióját. Nem véletlen, hogy
legitimációja erősítése érdekében maga IV. Henrik is szükségét érezte annak,
hogy részesüljön az egyház által újonnan elismert szentségből. Azt tervezte,
hogy 1102-ben ő maga is felveszi a keresztet, és Jeruzsálembe zarándokol.
Annak ellenére, hogy a clermont-i zsinat a gregoriánus reformpápaság széles
körű erősödését jelentette, 1095-ben a politikai helyzet a birodalomban
IV. Henrik javára változott. Az öregedő toscanai hercegnő, Matild nem akarta
fiatal férjére, s ezzel a Welfekre hagyni hercegségét, hanem a Szentszéket nevezte
meg örökösének. Ezt követően V. Wclf elvált feleségétől, s apjával együtt
kibékült a császárral. A Welfek pálfordulását - ami jelentősen meggyengítette
II. Orbán pápa itáliai pozícióit - Henrik azzal jutalmazta, hogy visszaadta nekik
a bajor hercegséget. A Sváb Rudolf ellenkirállyal vívott harcokban komoly érde-
meket szerzett Stauf Frigyes feleségül vehette a császár lányát, és megkapta a sváb
hercegséget. Az 1090-es évek második felére így újból meger6södött az ural-
kodó helyzete, és ezt az sem árnyékolta be, hogy legidősebb fia, és örököse,
Konrád (tllOl) időközben átpártolt II. Orbán oldalára. 1098-ban IV. Henrik
birodalmi gyíílést hívott össze Mainzba, ahol elsőszülött fi.a hűtlensége miatt a
trónutódlási rendet akarta megváltoztatni: Konrád helyett kisebbik fi.át, Henriket
szánta örököséül, akinek esküt kellett tennie arra, hogy soha nem fordul szembe
az apjával. Orbán pápa utóda, II. Paschalis (1099-1118), aki ugyancsak a grego-
riánus egyházpolitika lúve volt, rossz néven vette a reformpápaság felé tájékozó-
dó Konrád kizárását a trónöröklésből, s elődjéhez hasonlóan ő is sérelmezte az
uralkodói invesztitúrát. Az egyháznagyok kinevezése körüli folyamatos viszály
miatt így ismét kiújultak Németországban a belső hatalmi küzdelmek, ahogyan
ezek a belső viszályok is életben tartották, sőt erősítették az invesztitúra har-
cokat. Konrád halálát követően 1102-ben a Szentszék harmadszor is kiközö-
sítette IV. Henriket, ami egy újabb belháborúval fenyegetett. A birodalom belső
békéjének megóvása érdekében az 1103. évi mainzi birodalmi gyűlésen a császár
négy évre szóló birodalmi békét hirdetett meg. Ennek megszcg6it, függetlenül
azok társadalmi helyzetét61, halálbüntetéssel fenyegette meg, s hogy ennek a
gyakorlatban is érvényt tudjon szerezni, pallosjoggal ruházta fel a királyi várak
(várkörzetek) élén álló császári tisztségviselőket, akik - ahogyan már korábban is
- jórészt szolga állapotú rniniszteriálisok voltak. Első ízben fordult elő, hogy a
birodalmi szintű békepolitika a császártól indult ki. A korábbi uralkodók több-
nyire rendelkeztek a béke érvényesítéséhez szükséges hatalmi eszközökkel,
Henrik ilyen tartalmú felhívása azonban, a határozott hangvétel ellenére, a csá-
szári hatalom bizonytalanabb helyzetét jelezte. Az, hogy IV. Henrik pallosjoggal
ruházta te!, és élet-halál urává tette várnagyait, széles körű felháborodást váltott
ki, s 1104-ben újabb fegyveres harc robbant ki. Az elégedetlenség Regensburg-
ban tört ki, melynek lakói sérelmezték a királyi várnagy ítéleteit. A trónörökös
Henrik attól tartva, hogy a császár elleni lázadás az ő trón utódlását is megkérdő
jelezheti, elhagyta az udvart, s 1098-ban tett esküjét megszegve szembe fordult
apjával. A Bajorországot csak nemrégen visszaszerző vVelfek azonban nem csatla-
koztak a felkeléshez, hanem megmaradtak a császár h{íségén. IV. Henrik helyze-
tét nehezítette, hogy egyik legfőbb híve, a veje, Stauf Frigyes sváb herceg ekko-
riban halt meg, így kérdéses volt Svábföld további magatartása. A fejedelmek
támogatásának megszerzése érdekében a trónörökös (V.) Henrik 1105-ben biro-
dalmi gyűlést hirdetett Mainzba, amelyre apját is meghívta. Szabad elvonulást és
bántatlanságot ígért neki, s az öreg császár, hogy elkerülje a belháború további
eszkalálódását, meg is jelent a birodalmi gyűlésen, dc ígérete ellenére fi.a fogság-
ba vetette, és a császári hatalmi jelvények átadására kényszerítette. Az uralkodói
hatalmi szimbólumok átadásának aktusát a fiatal (V.) Henrik úgy értelmezte,
hogy apja ezzel .lemondott a trónról, s még itt, a mainzi gyűlésen egyedüli és jog-
szerű uralkodónak ismertette el magát. IV. Henriknek azonban sikerült megsza-
badulnia fi.a fogságából, és a rajnai városokban talált menedékre. Megerősítette
Köln falait, visszaverte fi.a támadását, majd amikor V. Henrik udvarával Felső
Elzászban tartózkodott, a kölniek által kiállított csapattal rajtaütött, és visszasze-
rezte az uralkodói jelvényeket. A mainzi események hírére rengeteg miniszteriá-
lis sereglett az öregedő császár táborába, aki erre a nagy hadseregre támaszkod-
va széles körű diplomáciai és katonai előkészületeket tett hatalma és trónja
visszaszerzése érdekében. A saját fia ellen indított háborús előkészületek köze-

pette 1106. augusztus 7-én, ötvenhat éves korában érte a halál.
A birodalmi egyházszervezet felbomlása
A trónra lépő V. Henrik (1106-1125) uralkodóként apja egyházpolitikáját kö-

vette, és ő is gyakorolta az invesztitúra jogát, jóllehet a trónváltás körüli helyzet-
re időzítve az 1106. évi guastalla-i pápai zsinat újra megtiltotta a világi in-
vesztitúrát. A zsinaton a király küldötteként Bruna trieri érsek az uralkodó
invesztitúra jogát hangsúlyozta. Az egyházi ügyeken kívül abban is apja poli-
tikáját folytatta, hogy ő maga szintén miniszteriáliasaira és a városokra igyekezett
támaszkodni, így elődjéhez hasonlóan ugyancsak szembe kellett néznie az újra
szerveződő fejedelmi ellenzékkel. A belső háborúk miatti zavaros németországi
állapotokat kihasználva Csehország megpróbált függetlenné válni a birodalom-
tól, de 1110-ben egy gyors hadjárattal Henrik helyreállította fennhatóságát. Ezt
követően, apjához hasonlóan, a fejedelmi ellenzék külső bázisát jelentő gre-
goriánus pápaságot akarta térdre kényszeríteni, s még ugyanebben az évben
Itáliába vonult. A gyors katonai fellépést az a 10 OOO márka ezüst tette lehetővé,
amely feleségének, I. Henrik angol király lányának, Matildnak a hozománya volt.
A Lombardiában aratott sikerei nyomán a pápa hajlandó volt tárgyalóasztalhoz
ülni, s 1111 februárjában megkötötték a sutri szerződést. V. Henrik vállalta,
hogy a császárkoronázáskor egyszer s mindenkorra lemond az invesztitúra jogá-
ról, a pápa pedig kiátkozás terhe mellett minden egyházinak megparancsolja,
hogy a Nagy Károly óta adományozott javakat adják vissza a birodalomnak. Az
egyháziak többsége azonban ez utóbbi passzus miatt tiltakozott a sutri szerződés
ellen, így Henrik is visszalépett, s újból deklarálta az uralkodó invesztitúra jogát.
II. Paschalis válaszképpen megtagadta, hogy császárrá koronázza. A német király
elfogatta a pápát és a bíborosokat, akik néhány napi fogság után sokkal enge-
dékenyebbnek bizonyultak, s 1111. április 11-én Tivoli mellett új tárgyalások
kezdődtek. A pápa elismerte a német uralkodó azon jogát, hogy az egész biro-
dalomban gyakorolja az invesztitúrát, ígéretet tett arra, hogy emiatt nem sújtja
egyházi átokkal, és császárrá koronázza. Cserébe Henrik megígérte, hogy
szabadon engedi II. Paschalist és a bíborosokat. 1111. április 13-án V. Henriket
császárrá koronázták. A szabadságát visszanyerő pápa azonban az 1112. évi late-
ráni zsinaton kinyilvánította, hogy egyházpolitikájában nem fog letérni a
VII. Gergely és II. Orbán által kijelölt útról, azaz gyakorlatilag érvénytelenítette
a császárral kötött megállapodást. A pápai politika ilyen irányú fordulata ismét
lendületet adott a németországi császár ellenes szervezkedésnek ( 1112 ), amit a
szászok újabb felkelése súlyosbított. Ez utóbbi a hercegi méltóság betöltésének
kérdése miatt robbant ki. 1106-ban Magnus Billung halálával férfiágon kihalt a
szász hercegi család, s Szászországot Henrik hűséges hívének, Lothar von Supp-
linburgnak akarta adni, a szászok azonban tiltakoztak ez ellen. A Németországba
visszatérő V. Henrik brutálisan elfojtotta szász felkelést, felszámolta a fejedelmi
ellenzéket, s a hercegi székbe ültette Lothar von Supplinburgot. Ezzel ismét a

királyi hatalom fontos támaszává tette Szászországot. A fejedelmi ellenállás és a
szász felkelés központi alakja, lelke I. Adalbert mainzi érsek volt, aki a gregoriá-
nus egyházpolitika hívének számított, és a királyi hatalom gyengítésére töreke-
dett. 1112-ben a császár fogságba vetett az érseket. A győztesen megvívott belső
harcokat követően V. Henrik - angol mintára - állandó birodalmi adó beveze-
tését tervezte, ami azt eredményezte, hogy 1114-ben új ellenállás bontakozott
ki, és Szászország is újra fellázadt a király és hercege ellen egyaránt. Egy év lefor-
gása alatt azonban V. Henrik ismét diadalmaskodott.
1115 júliusában meghalt Matild, toscanai hercegnő, aki végrendeletében az
egyházra hagyta birtokait. A stratégiai szempontból különösen fontos, s min-
demellett gazdag Toscanát V. Henrik is meg akarta szerezni, így 1116-ban újabb
itáliai hadjáratot indított. Pozícióinak erősítésére jelentős kiváltságokat adomá-
nyozott az itáliai városoknak, s kapcsolatba lépett a pápa római ellenzékével.
Mindezekre építve 1118-ban, II. Paschalis halála után VIII. Gergely (1118-
1121) néven saját jelöltjét tette meg pápának, de Rómát nem sikerült uralma alá
vonnia. Az elhunyt pápa környezete, a gregoriánusok ugyancsak saját pápát
választottak, II. Gelasiust ( 1118-1119 ), aki azonban már a következő évben
meghalt. A gregoriánusok Clunyben II. Calixtus (1119-1124) személyében
azonnal megválasztották utódát, aki az 1119. évi pápai zsinaton újra megtiltot-
ta a világi invesztitúrát. Apja példája, és saját tapasztalatai ( 1110-1111. és 1116.
évi itáliai hadjáratok) egyértelművé tették V. Henrik számára, hogy - már csak a
földrajzi távolságból is adódóan - Itália esetében és a gregoriánusokkal kapcso-
latban illuzórikus gyors, fegyveres megoldásban reménykedni, ezért ,az évtized
végétől a reformpápasággal való politikai megegyezésre törekedett. Uj politikai
tényezőként megjelent a fejedelmek azon csoportja is, mely ugyancsak a meg-
békélést szorgalmazta. Az álláspontokat azonban csak az 1122-ben a kölcsönös
engedmények alapján megkötött wormsi konkordátummal sikerült közelíteni
egymáshoz.
V. Henrik és II. Calixtus 1122. szeptember 23-i megállapodása értelmében
különválasztották az egyházi és a világi tisztségekbe történő beiktatás kérdését.
Az egyházi méltóságokba történő beiktatás a pápa joga lett, a világi, birodalmi
hűbérekbe és tisztségekbe (például grófságok kormányzásába) való beiktatás
pedig a császáré. A birodalmat alkotó országok esetében azonban a konkordátum
nem azonos szabályozást írt elő. Németországban a püspököket a klerikusok, a
káptalani kanonokok választották, a pápa csak szentesítette, illetve a szentesítés
megtagadásával megvétózhatta azt. Végső soron tehát csak a kánoni választás
közbeiktatásával g)'akorolhatta az invesztitúra jogát. A püspökválasztás kizárólag
az uralkodó vagy megbízottai jelenlétében történhetett, s a felszenteléshez, azaz
a püspökök pápa általi beiktatáshoz a császár egyetértésére is szükség volt.
A birodalmi tisztségekbe illetve hűbérekbe még a püspökké szentelés előtt beik-
tatták az érintetteket, akik így - de iure - még nem püspöki, azaz egyháznagyi
minőségben tettek hűbéresküt. Ezzel a császár, ha már nem is volt közvetlen ura
a német püspökségeknek, birodalmi kolostoroknak, mint a szász vagy a Száli
uralkodók, továbbra is jelentős befolyást gyakorolt a német egyház felett.

Olyannyira, hogy a német területek közel száz évvel később keletkezett első írott
joggyűjteményében, a Szásztükörben ( Sachsenspiege!) például még az olvasható,
hogy az uralkodó nevezi ki a királyság püspökeit. Burgundiában és Itáliának a
birodalomhoz tartozó területén viszont a császár megbízottai nem lehettek jelen
a püspökválasztáson, s az egyházi méltóságba történő beiktatás me~előzte a vilá-
gi tisztségekbe vagy hűbérbe történ6 beiktatást. Az Egyházi Allamra egyik
megoldás sem vonatkozott, itt érvényesült a pápai invesztitúra. A \vonnsi kon-
kordátumban rögzített megállapodás, különösen annak Németországra vonat-
kozó előírásai, nem voltak példa nélküliek a korszakban. Az angol korona és a
Szentszék nem sokkal korábban, az 1107. évi ún. londoni konkordátummal már
kötött hasonló tartalmú szerződést, mely mintául szolgált a pápa és a császár
közötti kompromisszumhoz. A wormsi konkordátum következtében Németor-
szágban lazábbá vált a császár egyház feletti fősége, s ezzel bomlásnak indult az
Ottók és korai Száli uralkodók korának birodalmi egyházszervezete. A birodal-
mi hűbéreket is kézben tartó püspökök illetve érsekek az uralkodó eddigi „tiszt-
ségviselőiből" a birodalom nagy hűbéresei, ún. birodalmi egyházi fejedelmek let-
tek, és komoly befolyást gyakoroltak Németország későbbi történetére.
A wormsi konkordátum V. Henrik utolsó nagy politikai tette volt. Azzal,
hogy kölcsönös engedményekkel a pápaság és császárság egyaránt lezárta az
invesztitúra körüli több évtizedes ellentétet, a pusztító bclháborúknak is véget
vetettek. A konkordátum azonban számos kérdést nyitva hagyott, közülük azt a
legfontosabbat is, hogy a pápát vagy a császárt illeti-e a keresztény világon belüli
főhatalom. Ebből következően az Imperium és a Sacerdotium közötti harc kiúju-
lásának lehetősége továbbra is fennállt. A német fejedelmek hatalmuk, önálló-
ságuk erősítésére irányuló törekvései bármikor fenyegethettek bclháborúkkal, s a
politikai kiszámíthatóságot tovább nehezítette, hogy a fejedelmek táborát immár
az egyházi fejedelmek is gyarapították. A bizonytalansági tényezők számát növel-
te az a körülmény is, hogy a gregoriánus klérus egy része ugyancsak elégedetlen
volt az 1122. évi megállapodással. A wormsi konkordátum így csak átmeneti
nyugvópontot, s nem a pápaság-császárság közötti küzdelem lezárását jelentette.
Németország belső viszonyait tekintve azonban V. Henrik és II. Calixtus kiegye-
zése mélyreható változásokat okozott: megszűnt az az uralmi berendezkedés,
amely a birodalmi egyház rendszerére épült. Az Ottók korához viszonyítva
„szekularizáltabbá" vált az államhatalom, azaz a középkori viszonyok közötti
értelemben „világosan" elvált egymástól az egyházi és a világi hatalom.
V. Henrik 1125. május 23-án, harminckilenc éves korában gyermektelenül
hunyt el Utrechtben. Halálával férfiágon kihalt a Száli dinasztia.
IV. A monarchia átalakulása:
a választókirályság
Az 1125. évi királyválasztás
A birodalom 1125 és 1152 közötti története átmeneti időszakot jelentett a

Száli-dinasztia és a Staut:ház uralmának megszilárdulása között. Németország
mindeddig, azaz közel két évszázadon át alapvetően örökletes monarchia volt,
ahol a választás aktusa inkább formálisnak, mintsem valós tartalommal ren-
delkezőnek bizonyult. A királyi ház tagjai vagy tágabb rokonai köréből kerül-
hettek csak ki a trón valóban esélyes várományosai. Még Sváb Rudolf 1077. évi
megválasztásakor is érvényesült ez a tradíció, hiszen rokonságban állt a Száliak-
kal. V. Henrik halála után azonban már valós tartalommal került el6térbe a
fejedelmek királyválasztó joga, ami már jelentős belső változások kezdetét mutat-
ta. Ez egyúttal a gregoriánusok részéről is komoly támogatásra talált.
Mivel V. Henriknek nem volt fiúgyermeke, még halála előtt, a hagyomá-
nvoknak s az eddigi politikai tradíciónak megfelelően a designatio elve alapján
egyetlen testvérének, Ágnesnek a legidősebb fiát, az ekkor 35 éves (II.) Frigyes
sváb herceget tette meg a Száli családi birtokok örökösévé, s jelölte meg utódául,
aki ennek megfelcléSen a régi vérségi-rokonsági jog szerint formált igényt a koro-
nára. Frigyes sváb herceg családja, a Staufok Svábföld palotagrófjaként a 11. szá-
zad közepén tűntek fel a délnémet arisztokrácia sorában. 1080-ban az ellen-
királlyá választott Rudolf, sváb herceg halálát követően IV. Henrik Svábföld
hcrcegévé emelte hívét, Stauf (I.) Frigyest, és egyetlen lányát, Ágnest feleségül
adta hozzá. Ez a házasság rokonságba hozta a családot a királyi házzal. A koráb-
bi törzsi hercegekkel .ellentétben, akik a törzsükhöz tartozás vagy a nemzetség
„6sének" neve alapján nevezték magukat, a Staufok egyik várukról (s birtokuk-
ról), a Göppingcnnél lévő Stoph, illetve Staufról (Hohenstauf) kapták a nevüket.
Ez már ahhoz az új, 11. századi tendenciához kapcsolódott, melynek során az
egyes hercegségek nemesi családjai kezdtek eltávolodni a herceghez fűződő
perszonális kötelékekből, s egyre inkább önállóságukat, saját érdekeiket
IV A monarchia átalakulása: a választókirá~vsáB 103
hangsúlyozták. Ennek fontos jele volt az, hogy birtokaik, székhelyük vagy az
általuk alapított családi kolostorról vették fel „családi" neveiket. A Száliak szol-
gálatában felemelkedő Staufok Svábföld mellett 1118-ra a Rajna-frank térségben
szintén jelentős birtokokat szereztek. Azzal, hogy 1125-ben a Száli családi bir-
tokokat is megkapták, a birodalom leghatalmasabb fejedelmi családjává váltak.
Míg a szász császárokat követő Száliak esetében a n6ági rokonság megfelelő
legitimációt jelentett, addig V. Henrik halála után az invesztitúra harcok korában
jelentősen megváltozott belső viszonyok miatt az ugyanilyen rokonsági fok (sőt
II. Konrádhoz képest még szorosabb rokonság) már nem volt magától értető
dően elegendő a dinasztikus elv érvényesüléséhez. A világi előkelők és az egyházi
fejedelmek nem szívesen láttak volna egy ilyen nagy hatalommal, kiterjedt csalá-
di birtokállománnyal rendelkező uralkodót. A Staufok vérségi-rokonsági jogra
támaszkodó trónigényével szemben a fejedelmek királyválasztó jogának fö
szószólója az az I. Adalbert mainzi érsek volt, aki korábban ( 1112) már V. Hen·-
rikkcl is összetűzésbe került. Adalbertnek nagy szerepe volt a királyválasztó jog
pontos megfogalmazásában, és a mainzi érseknek, azaz Németország kancellár-
jának a jogkörében rögzítette a királyválasztó gyűlés összehívásának jogát. Ennek
helyszínéül egyházi fejedelemsége központját, Mainzot jelölte meg, és - mivel
korábban is már a gregoriánusok. irányába tájékozódott - sikerült elérnie, hogy
Suger, a franciaországi Saint Denis kolostor apátja személyében egy legátussal a
pápaság is képviseltesse magát az uralkodóválasztáson. Az 1125 augusztusában
megrendezett mainzi királyválasztó gyűlés előtt a fejedelmek többségének egyet-
értésével először szabályozták a választás rendjét. Tíz-tíz előkelő választó képvi-
selte a négy nagy törzsi-etnikai területet (Svábföldet, Bajorországot, Szász-
országot, valamint a választási beosztás során egyben kezelt Frankföld-
Lotharingiát), s mindegyik nagy terület állíthatott uralkodójelöltet. A korábbi
királyválasztásokkal ellentétben tehát az 1125. évi mainzi választógyűlés már
nem csak egy formális választás, megerősítés volt a birodalom előkelői részéről,
hanem valódi tartalmat adott a választás elvének. Komoly esélye három jelöltnek
volt: (II.) Frigyes sváb hercegnek, aki az öröklött Száli birtokok után Frankföld
támogatására is számíthatott, az V. Henrik által szász herceggé emelt Lothar von
Supplinburgnak, és a Babenberg-házból való III. Lipót osztrák 6rgrófnak, aki
~ 106-ban (I.) Frigyes sváb herceg halála után feleségül vette annak özvegyét,
Agnest, s így (II.) Frigyes sváb herceg mostohaapja lett. Felesége révén ő is
rokonságba került V. Henrikkel. A Babenberg trónjclöltet Welf Henrik bajor
herceg is támogatta. A választás előtt a mainzi érsek megkérdezte a jelöltektől,
hogy elfogadják-e majd a megválasztott személyt törvényes uralkodónak. Frigyes
sváb herceg gondolkodási időt kért, de anélkül, hogy válaszát megvárták volna,
a pápai legátus és Adalbert érsek ösztönzésére csak két jelölt között tartották
meg a választást. A dinasztikus hagyományokkal szemben a reformpápaság poli-
tikájában hangsúlyos idoneitas eszme fogalmazódott meg az 1125. évi német
királyválasztás során, de az itt figyelembe vett „alkalmassági" kritériumok nagyon
is a pillanatnyi érdek diktálta politikai szempontok alapján fogalmazódtak meg.
Mindezeket figyelembe véve a szász herceget, Lothar von Supplinburgot
104 A kiizépkori Németország
választották meg királynak, akit az egyház is támogatott, mert a Száliakhoz közel

álló, azok örököseként fellép() Staufokban a pápaság ellenfelet, politikai veszélyt
látott. Lothar „alkalmassága" mellett az szólt leginkább, hogy már ötven éves
volt, azaz a korban öregnek számított, és nem volt fiúörököse, így nem kellett
tartani a dinasztikus trónutódlás veszélyétől. Semmilyen rokonságban nem állt
sem a Száliakkal, sem pedig a Staufokkal. Az egyház erőteljes támogatása, vala-
mint életkori „alkalmassága" mellett megválasztásában nagy szerepet játszott a
bajor herceg hozzáállása is. Welf (Fekete) Henrik, Bajorország ura ugyanis előre
haladott tárgyalásokat folytatott Lothárral arról, hogy fia feleségül veszi a szász
herceg egyetlen gyermekét és örökösét, Gertrúdot. A Welfek számára ez a ter-
vezett házasság lehetőséget teremtett Lothar halála után a szász hercegség
megszerzésére. A mainzi királyválasztás eredményeképpen majd száz év után
ismét szász kézbe került a német korona. 1125. szeptember 13-án Frigyes kölni
érsek az ősi koronázó városban, Aachenben királlyá koronázta III. Lothárt
(1125-1137).
III. Lothar és a Staufok háborúja
Frigyes sváb herceg, és öccse, Konrád nem fogadta el a mainzi királyválasztás

eredményét, és megtagadta az új uralkodó elé5tti hódolatot. 1125 novembe-
rében, a regensburgi udvari gyűlésen Lothar az V. Henrik által rájuk bízott biro-
dalmi koronabirtokok visszaadására szólította fel a Staufokat, akik ezt megta-
gadták. Ebben nem csak az a politikai álláspontjuk játszott szerepet, hogy a ki-
rályválasztás és annak eredménye nem járhat együtt a választást megelőző hatal-
mi viszonyok megváltoztatásával, hanem az a korántsem csak technikai jellegű
probléma is, hogy a Száli dinasztia közel száz éves uralkodása alatt nagyon össze-
mosódtak a családi és a birodalmi birtokok. Így ezek elválasztása, elkülönítése
egymástól (hiszen a Száli családi javaknak a Staufok jogos örökösei voltak) csak
hosszú, elhúzódó eljárással lett volna megvalósítható. Ez utóbbira azonban
Frigyes semmilyen hajlandóságot sem mutatott, és továbbra sem volt hajlandó
elismerni Lothart királynak. A regensburgi gyűlést követően III. Lothar, maga
mögött tudva az egyház, a bajor Welfek és Szászország támogatását, a fegyveres
harc mellett döntött. Svábföld, Frankföld és Lotharigia egy része viszont a
Staufok oldalán állt. Mivel mindkét tábor közel azonos erőket tudott felvonul-
tatni, az 1126-ban kirobbant belháború elhúzódónak, tartósnak ígérkezett. Lo-
thar megkísérelte bekeríteni a Staufokat, és nyugati birtokait (azaz a felső
burgundiai grófSágot) a Felső-Rajna (Baden-Baden) térségében jelentősebb
hatalommal rendelkező Zahringereknek, a déli, Ravensburg környéki területeket
pedig a Welfeknek ígérte. A sváb herceg ellen indított hadjárata azonban 1127-
ben Nürnberg elhúzódó ostroma miatt elakadt. Lothar támadása, valamint be-
kerítési kísérlete a végső szakításra késztette a Staufokat, s 1127. december 18-
án az őket támogatók széles köre, azaz Svábföld, Frankföld és Alsó-Lotharingia
előkelé5i s nemesei III. Konrád néven ellenkirállyá választották Frigyes herceg
IV A monarchia átalakulása: a választókiráZvság 105
öccsét, aki ekkoriban tért vissza szentföldi zarándoklatáról. Ebből adódóan ő

rendelkezett mindazon egyházi érdemekkel, amelyeket a reformpápaság a ke-
resztet felvevőknek biztosított. Ez volt az a spirituális „ többlet", amely a Stauf-
tábor számára Konrádot alkalmasabbá tette a trónra, mint testvérét. Abban, hogy
nem Frigyes lett a Stauf-párt királya, vélhetően az is szerepet játszott, hogy a
sváb herceg ekkor már félszemű volt, és ez a kisebb testi fogyatékossága csökken-
tette uralkodói alkalmasságát. (Azt sajnos nem tudjuk, hogy mikor veszítette el
egyik szemét, dc abból következően, hogy 1125-ben még ő volt az egyik ural-
kodójelölt, arra következtethetünk, hogy csak ezt követően, feltehetően a kirob-
bant fegyveres harcok során.)
Azzal, hogy a Staufok ellenkirályt állítottak, minden tárgyalásos rendezés
lehetőségét elvágták, így egyértelműen a fegyvereké lett a döntő szó. Észak-
Itáliában 1126-ban Milánó szembefordult a pápaság centralizációs törekvéseivel,
így Milánóban a Staufok fontos lombardiai szövetségesre tettek szert. Az 1127.
évi nürnbergi győzelem után 1128-ban a katonai kezdeményezés Lothar ellen-
felei kezébe került: Frigyes elfoglalta Speyert, s cl{1zte annak püspökét, Konrád
pedig itáliai vállalkozásba kezdett, hogy a Száliak örökösének jogcímén megsze-
rezze Toscanát. Monza városában Milánó érseke Itália királyává koronázta, de a
Matild-örökséget nem sikerült fennhatósága alá vonnia, így 1130 elején seregé-
vel visszatért Németországba. A német belháborút és politikai helyzetet tovább
bonyolította, hogy Rómában az egymással közel egy évszázada rivalizáló Fran-
gipani és Pierloni családok között kiújult küzdelem 1130-ban kettős pápavá-
lasztáshoz vezetett. A Frangipanik jelöltje, II. Ince (1130-1143), a Pierloniak
által támogatott pedig II. Anaklét (1130-1138) néven lett pápa. II. Ince a
12. századi új egyházi reformhullám híve volt, aki mögött nem csak a grego-
riánusok sorakoztak fel, hanem az új reformot leginkább megtestesítő, újonnan
szerveződött szerzetesrend, a ciszterciták is. A francia és az angol király ugyan-
csak Incét ismerte el pápának. II. Anaklét viszont inkább Cluny szellemét és a
bencés hagyományokat követte. Fő világi támogatója II. Roger normann király
volt. Az egyház főhatalmának gregoriánus programját tovább vivő II. Ince ellen-
félként tekintett a Száli örökségért harcoló Staufokra, ezért III. Lothar királlyal
keresett kapcsolatot, akinek éppen 1130-ban sikerült fordítani a háború
menetén. Speyer és Nürnberg térségének megszerzését követően Lüttich-ben
találkozott II. Incével és Clairvaux-i Bernáttal. Lothar ígéretet tett arra, hogy a
wormsi konkordátumban a német királynak biztosított minden jogról lemond a
pápa javára, cserébe Ince egyházi átokkal sújtotta a Staufokat. Császárrá
koronázása érdekében Lothar vállalta, hogy hadjáratot vezet Itáliába, s ott
megerősíti II. Ince politikai helyzetét. A Staufok - értelemszerűen - II. Anaklét
pápával keresték a kapcsolatot, aki viszont III. Lothar királyt helyezte egyházi
kiközösítés alá. 1131-ben Lothar további katonai sikereket ért cl: kezébe kerül-
tek a Rajna felső és középső szakaszánál fekvő birodalmi birtokok, várak és váro-
sok. A fegyverrel kivívott eredmények és trónja politikai helyzetének megerő
sítésére három új territoriális egységet, ún. tartománygrófságot hozott létre,
amelyeket egy-egy törzsi területről választott le. Egyet Thüringiában (a szász
hercegség földjén), melynek élére az Eisenach, Gotha és Sabgerhausen térsé-

gében birtokos Ludow:inger-ház került, a másodikat Felső-Elzászban, amelyet a
Lothárt támogató Zahringerekkel rokon Habsburgok kaptak meg, a harmadikat
pedig Alsó-Elzászban. Ez utóbbi élére a Habsburgokkal rokonságban álló
Huneburgok kerültek. A Huneburg-ház egyúttal III. Lothar féltestvérének,
Felső-Lotharingia hercegének is rokona volt. Az újonnan kialakított új tarto-
mányúri hatalmak tehát mindenholt Lothar híveinek a kezében voltak.
Németországi pozícióinak megerősítése után 1132 őszén Lothar Itáliába
indult, s megnyitotta Róma kapuit II. Ince előtt. 1133. június 4-én a Lateránban
császárrá koronázták. Lothar ismételten lemondott a wormsi konkordátumban
foglalt uralkodói jogokról, s elismerte, hogy a Matild-örökség, azaz Toscana a
római egyházat illeti. Tekintettel azonban ennek stratégiai fontosságára mind
Róma megvédelmezése, mind pedig a Staufok ellen esetlegesen délről kiinduló
támadás szempontjából, olyan megállapodás született, hogy évi 1OOO font ezüst
ellenében ez a terület a császár igazgatása alá kerül. Ezt követően Lothar király
átengedte Toscanát vejének, Büszke Henrik bajor hercegnek, aki h(íségesküt tett
a pápának.
Azt követően, hogy Lothar csapatai elhagyták Rómát, II. Roger normann
király elűzte a városból II. lncét, és visszaültette a pápai székbe Anaklét pápát.
II. lnce és Clairvaux-i Bernát azonnal a pápaság megvédelmezésének kötelezett-
ségére emlékeztette a császárt, és újabb itáliai hadjáratra szólítottak fel. Ehhez
azonban előbb Németországban ismét vissza kellett szorítani katonailag a
Staufokat, akik az uralkodó el6z6 itáliai hadjárata ideje alatt újból rendezték
soraikat. 1134 6szén többirányú támadás indult a sváb, frank és alsó-lotharingiai
területek ellen. A Welfek keletről (Bajorország) és délr61 (Toscana), Lothar ki-
rály északról, a Zahringerek, Huneburgok pedig nyugatról támadtak. Ennek a
nagy offenzívának a Staufok már nem tudtak ellenállni, s amikor Ulm elesett,
1135 elején Frigyes herceg, majd 1135 6szén testvére, Konrád is meghódolt a
császár előtt. Konrádnak le kellett mondania királyi címér61, a Staufoknak a
kezükön lév6 koronabirtokokról, dc meghódolásuk és azon ígéretük fejében,
hogy részt vesznek Lothar újabb itáliai hadjáratában (azaz II. Anaklét eltávolí-
tásában és a gregoriánusok megsegítésében), megtarthatták a sváb hercegséget.
A középkori gyakorlatnak megfelelően a békekötést házassággal erősítették meg.
Konrád feleségül vette Sulzbach grófjának a lányát, Gertrúdot, aki Henrik, Welf
herceg apjának, Fekete Henriknek volt sógornője. A Staufok felett aratott győze
lem megerősítette Lothar németországi helyzetét, s ez a körülmény nagy szere-
pet játszott abban, hogy ugyanebben az évben a dán király is elismerte a császárt
hűbérurának. A következ6 évben Lothar ismét itáliai hadjáratra indult, s nagy
seregének köszönhetően (egyedül a bajor herceg 1500 lovagot állított ki!) hamar
helyreállította a birodalom fennhatóságát, Rómát pedig átadta II. Ince pápának.
A „régi császárok" gyakorlatát felelevenítve birodalmi gyűlést tartott Roncaglia
városkában, ahol a valvassorokra (alsóbb vazallusokra) vonatkozó törvényt ho-
zott. Eszerint az itáliai vazallusok uruk engedélye nélkül nem adományozhattak
tovább birtokot, hogy ne csökkenjen lovagi katonáskodásuk anyagi bázisa.
IV A monarchia átalakulása: a választókiráZvsáB 107
1137-ben III. Lothar a dél-itáliai normann királyság megtámadását tervezte,

de a II. Incével támadt vitája miatt ez meghiúsult. A viszály azért robbant ki,
mert a császár Alife grófját, Rainulfot akarta a meghódítandó Apulia hercegévé
tenni, s az tisztázatlan maradt volna, hogy az új herceg kinek is lenne a hűbérese:
az éSt herceggé tevéS császárnak, vagy a pápának, aki de ittre a dél-itáliai normann
királyság egésze felett hűbérúri jogokkal rendelkezik. Mivel ebben a kérdésben
nem sikerült közös nevezéSre jutni, Lothar nem akarta a helyzetet tovább mérge-
síteni, s inkább elállt a dél-itáliai hadjárat tervétől. Visszatért Németországba,
ahol az év végén, 1137. december 4-én meg is halt.
A Welfek és a Staufok küzdelme
Lothar halála után veje, Büszke Henrik, Welf herceg biztosra vette, hogy éS lesz
az új uralkodó, hiszen a birodalom leghatalmasabb fejedelme lett: a bajor her-
cegség mellett, felesége révén, örökségként rá szállt Szászország, Itáliában pedig
övé volt Toscana. A kortárs krónikák szerint „hatalma Dániától Rómáig ter-
jedt". Erre a hatalmi bázisra alapozva a Welf-ház jó reményekkel nézett az új
királyválasztás elé. A fejedelmek azonban - ahogyan korábban, 1125-ben a
Staufok esetében - most sem akartak ilyen óriási családi hatalommal rendelkező
uralkodót, és a schismától időközben megszabadult pápaság is hasonló állás-
pontot képviselt. Nem sokkal III. Lothar után, 1138. január 25-én meghalt
II. Anaklét, s ezzel véget ért a latin egyházban 1130-tól tartó szakadás. II. Ince,
aki korábban Lothárt és a Welteket támogatta a Staufok ellenében, a Szentszék
érdekeit mérlegelve most egyáltalán nem látott volna szívesen egy Welf herceget
a birodalom trónján. Ez a körülmény a korábban már (ellen)királlyá választott
Stauf Konrád legitim elfogadásának irányába billentette a mérleg nyelvét. 1138.
március 7-én Koblenzben megválasztották és királlyá koronázták III. Konrádot
( 1138-1152 ). Trónra lépését az a körülmény is elősegítette (hasonlóan Lothár-
hoz), hogy már ő sem volt fiatal, negyvenöt évesen lépett a trónra. EléSdje meg-
választásához hasonlóan az éS királlyá választásakor is ott volt egy pápai legátus.
Azzal, hogy a Staufok kezébe került a korona, ismét kiújult a német bel-
háború, és a Stauf-Welf ellentét évtizedekre a birodalom legfontosabb belpoli-
tikai kérdésévé vált. A fegyveres konfliktus hasonló okok miatt tört ki, mint
1126-ban. Akkor III. Lothar akarta megváltoztatni a belséS hatalmi viszonyokat
azzal, hogy birodalmi birtokokat és várakat követelt a sváb hercegt61, most
III. Konrád tette gyakorlatilag ugyanezt. A birodalom ősi hagyományaira hivat-
kozva azt az álláspontot képviselte, hogy egyetlen fejedelem sem birtokolhat
egyszerre két törzsi hercegséget. Ezért felszólította Büszke Henriket, vagy
Szászországról, vagy Bajorországról mondjon le. Mivel a Welf herceg egyikről
sem volt hajlandó lemondani, Konrád birodalmi átokkal sújtotta és mindkét hcr-
cegségtől megfosztotta Büszke Henriket. Szászországot az Askanicr-család feje,
Medve Albert kapta meg, aki azt követéSen, hogy 1123-ban lausitzi 6rgróf lett,
eredményes harcokat folytatott az Elbától keletre élő szlávok ellen. 1128-ban
108 A ko'zépkori Németország
III. Lothar ráruházta a megüresedett Nordmarkot. Bajorországot az a Baben-

berg (IV.) Lipót kapta meg, aki III. Konrád féltestvére volt.
1139-ben ugyan meghalt a Welf-család feje, Büszke Henrik, de a Welfek el
lenállása tovább folytatódott. Szászországban Büszke Henrik tíz éves fia, Orosz-
lán Henrik, és nagyanyja, III. Lothar özvegye Richenza mögött sorakoztak fel a
Stauf-ellenes erők. Bajorországban az elhunyt herceg testvére, VI. Welf vezette
a harcot. 1142-re egyfajta katonai-hatalmi egyensúly alakult ki a Welfek és a
Staufok között, ami átmeneti megegyezéshez vezetett. III. Konrád a még gyer-
mek Oroszlán Henriknek engedte át Szászországot, akit kevésbé tartott veszé-
lyesnek, mint annak nagybátyját. Emiatt Medve Albert kénytelen volt lemondani
a szász hercegségről, s visszaszorult Lausitz és Nordmark földjére. Szászor-
szágért cserébe viszont a Welfek kénytelenek voltak lemondani Bajorországról a
Babenbergek javára. Ezt azonban a Welfek is némileg könnyebb szívvel tehették,
mert a Babenberg családban történtek továbbra is jogcímet teremtettek szá-
mukra a bajor hercegségre. Az 1141-ben meghalt IV. Lipótot ugyanis testvére,
Jasomirgott Henrik követte, aki Büszke Henrik özvegyét, Oroszlán Henrik szász
herceg anyját, Gertrúdot vette feleségül, hogy nagyobb legitimitást szerezzen ~
hercegi székre. A Staufokkal rokonságban álló Babenbergekkel kötött házasság
révén Gertrúd lett az összekötő kapocs a Staufok és a Welfek között.
Az 1142. évi megbékélés azonban csak átmenetinek bizonyult. Gertrúd her-
cegné 1143-ban bekövetkezett halálával fia, Oroszlán Henrik anyai örökség
címén igényt támasztott Bajorországra, s ezzel a rövid békeidőszak is véget ért.
A kiújuló Welf-Stauf háborúban mindkét fejedelmi ház külpolitikai szövetsége-
seket is igyekezett keresni. III. Konrád Bizánccal erősítette kapcsolatait: I. Ma-
nuel görög császár a német uralkodó egyik sógornőjét, Bertha von Sulzbachot
vette feleségül, akit Konstantinápolyban Irene, azaz „Béke" névvel ruháztak fel.
Az, hogy egy bizánci császár nem uralkodói múlttal rendelkező idegen családból
vegyen feleséget, különösen az 1054. évi kelet-nyugati egyházszakadás után,
szinte „forradalminak" számított a korabeli Bizáncban. Mivel a görögök számára
a „latin Európa" felől, azaz nyugatról a Peloponnészosz irányába expanzí\·
szándékkal fellépő dél-itáliai normannok jelentették a fő ellenséget, a Stauf..
bizánci szövetségnek normann-ellenes tartalma is volt. Ezek után nem meglepő,
hogy II. Roger szicíliai király komoly összegekkel támogatta a Welfek háborúját.
Az 1143-ban Rómában kialakult helyzet ugyancsak III. Konrádnak kedvezett.
A köznép és a középrétegek kommuna-mozgalma Róma városának a pápaságtól
való függetlenedésére irányult. Ezzel a politikai célú törekvéssel egyidejűleg
Brescia-i Arnold vezetésével egy radikális vallási mozgalom is kibontakozott a
városban, mely az egyházi hierarchia gazdagságát ostorozva szegény, ún. „apos-
toli" egyházat hirdetett. Az általános római nyugtalanság mértékét mutatta az is,
hogy II. Lucius pápa (1144-1145) például utcai zavargásokban vesztette életét.
Az 1145-ben pápává választott III. Jenő (1145-1153), aki Clairvaux-i Bernát
tanítványa volt, elődjéhez hasonlóan szintén nem mutatott hajlandóságot a
római kommuna elismerésére, s még kevésbé a szegény egyházra vonatkozó
követelések elfogadására. Emiatt székhelyét kénytelen volt Róma város falain
IV A monarchia átalakulása: a választókirályság 109
kívül berendezni. Ahogyan szorult helyzetükben elődei is általában a német ural-

kodókhoz fordultak segítségért, III. Jenő pápa is III. Konrád király támogatását
kérte. Míg Lothar idején a Szentszék a császárt és a Welfeket támogatta a Staufok
ellenében, most fordult a helyzet: politikai szempontból a Kúiia a Stauf uralkodó
oldalán állt a Welfekkel szemben.
III. Konrád részben a Száli elődök politikáját is folytatta. V. Henrik császár
volt az, aki 1122-ben, a wormsi konkordátum részbeni ellensúlyozására, a csá-
szári hatalomnak a világi igazgatásban betöltött súlyát igyekezett növelni, s az
addigi külön német, burgund és itáliai kancelláriákat egyetlen birodalmi kancel-
láriává vonta össze. 1138-ban III. Konrád ugyanilyen intézkedést tett: a Lothar
idején visszaállított három külön kancelláriát újra egy birodalmi kancelláriává
tette. 992-től a német királyok egyik legfőbb politikai törekvése az volt, hogy a
császári koronát is elnyerjék. III. Konrád azonban sohasem szerezte meg ezt a
címet, és különösebben nem is törekedett rá. Ő volt az első olyan német uralko-
dó, aki királlyá választásával egyúttal császárnak, azaz a birodalom egészének
legitim urának tekintette magát, amelyhez nem feltétlenül szükséges a pápa általi
koronázással elnyerhető császári cím. Okleveleiben uyanis 1139-től rendszeresen
Romanormn rex Augustusnak, illetve semper Augustusnak titulálták, a korszak-
ban pedig az Augustus címet egyértelműen a császár megnevezésére használták.
Ha Konrád nem is fogadta el Brescia-i Arnoldnak és követőinek azt az álláspont-
ját, hogy a császári máltóság és hatalom „jogforrása" nem a pápa, a pápai koro-
názás, hanem a római nép, a császári cím pápai koronázás nélküli használatával
közvetve mégis megkérdőjelezte a Szentszék ezen jogát. Ennek ellenére
III. Jenő és a Kúria hozzá fűződő viszonya nem változott, mert a római kom-
muna-mozgalommal és az arnoldistákkal szembeni lehetséges segítségnyújtás
mellett a szentföldi események tovább növelték a német uralkodó politikai fon-
tosságát. 1144-ben ugyanis Zengi, moszuli atabég elfoglalta a négy keresztes
állam egyikét, az edesszai grófságot. Edessza visszaszerzése érdekében az egyház
új keresztes hadjáratot akart szervezni, amelyre már - a gregoriánus pápaság
politikájából is következően - az európai uralkodókat igyekezett megnyerni,
köztük III. Konrádot is. A keresztes hadjárat előkészületeivel - tekintettel
II. Lucius pápa korai halálára - már csak III. Jenő tudott érdemben foglalkozni,
amit az is indokolt, hogy a moszlim offenzíva Zengi meggyilkolása (1145) után
fia, Nur ed-Din vezetésével tovább folytatódott. A pápai univerzalizmus és az
egyetemes egyház szellemében a Szentszék egyik legfőbb politikai feladata a
szentföldi keresztény érdekek megvédelmezése lett. Egy sikeres keresztes had-
járat előkészítése az európai uralkodók, fejedelmek mozgósítása mellett Bizánc
jóindulatú hozzáállását is szükségessé tette, így ez a körülmény még inkább az
I. Manuellel jó viszonyt ápoló Stauf uralkodóhoz közelítette a pápaságot.
1146 Karácsonyán III. Konrád VII. Lajos francia királlyal és számos német
el6kelővel együtt keresztes fogadalmat tett. Belpolitikai szempontból ez Német-
országban azt jelentette, hogy a keresztes hadjáratra vállalkozó uralkodó elleni
bármiféle támadás egyházi kiközösítést von maga után. III. Jenő pápa 1146. évi
oklevele szerint a keresztesek „feleségeiket s gyermekeiket, valamint javaikat és
birtokaikat a szentegyház, a mi, az érsekek, a püspökiik és Isten egyházánall más

prelátusai oltalmában lévőkneli nyilvánítjuk. Apostoli hataünunknál fogva azt is
megtiltjuk, hogy addig (ti. amíg keresztes háborúban vannak) semmiféle kereset se
indíttassék azolzat illetőleg, amiket békében birtolwltak". A politikai helyzet tehát
a Welfek számára a belháború folytatására nagyon kedvezőtlenül alakult. A szent-
földi hadjárat előkészületei során pozíciói erősítése érdekében Konrád 1147
márciusában birodalmi békét hirdetett, tíz éves fiát, Henriket pedig német ki-
rállyá koronáztatta. Ezzel a jogbiztosító aktussal a trónbetöltés kérdésében újra
a dinasztikus elv érvényre jutását kívánta előmozdítani a választással szemben.
III. Konrád sereg~ az első keresztes hadjárat útvonalát követve Kis-Ázsián
keresztül vonult a Szentföld felé, dc Dorülaionnál, majd Laodikeiánál vereséget
szenvedett a szeldzsukoktól. Serege egy része ezt követően a tengerpart mentén
vonult tovább, többsége azonban visszatért Konstantinápolyba, és hajókon érte
cl Jeruzsálemet (1148), ahol találkozott VII. Lajos francia csapataival. Miután a
Damaszkusz és Askalon ellen indított vállalkozásaik egyaránt sikertelenül vég-
ződtek, s így a nyugati kereszténység számára végleg elveszett Edessza, 1149 ele-
jén Konrád visszatért Németországba. Nem sokkal később a francia király is el-
hagyta a Szentföldet. Azzal, hogy palesztinai hadjáratra vállalkozott, III. Konrád
részesült a keresztesek számára biztosított egyházi szentségből. A Wclfek, poli-
tikai és gyakorlati szempontokat figyelembe véve, ennek ellensúlyozására ugyan-
csak ilyen vallási rang, tekintély megszerzésére törekedtek. Erre lehetőséget
kínált az az új egyházi álláspont, hogy Isten szolgálatára nem csak a Szentföldön,
hanem máshol is lehetőség nyílik. III. Jenő pápa és Clairvaux-i Bernát a keresz-
tények pogányok ellen vívott mindennemű harcát keresztes háborúnak
minősítette. Az üdvösséghez vezető „mennyei Jeruzsálemet" tehát nem csak
konkrétan Jeruzsálemben illetve a Szentföldön lehetett elnyerni. Ennek alapján
Németországban az Elbától keletre fekv6 pogány szláv területekre úgy tekintet-
tek, mint „Hierusalem nostra". A különböz6 szláv törzsek elleni háborúknak
igen régi hagyománya volt a német királyságban, de amíg korábban többnyire
megelégedtek a királyi fennhatóság elismertetésével és évi adófizetéssel, s legfel-
jebb a békés térítést szorgalmazták, addig a 12. század közepére a „szómissziót"
a „kardmisszió", s ezzel együtt a területi hódítás szándéka váltotta fel. Azzal,
hogy a pápaság az északi német fejedelmeknek sz Elbán túlra indított 1147. évi
támadását keresztes háborúnak ismerte el, az ebben résztvevő Welfek is részesül-
tek a keresztesek bűnbocsánatában és vallási megbecsülésében. A kereszténység
érdekében indított hadjárattal az abban résztvevő fejedelmek - kihasználva
III. Konrád távollétét, szentföldi hadjáratát - gyakorlatilag pápai jóváhagyással
önálló külpolitikát folytattak, és uralkodói beleegyezés nélkül növelték meg bir-
tokaikat. Északon az Oroszlán (Welf) Henrik és Konrad von Zahringen vezette
német lovagok Niklot obodrita fejedelemmel harcoltak, délebbre pedig Medve
Albert nordmarki (brandenburgi) és Konrád meiíkni őrgrófok Ratibor fejede-
lem földjét támadták. A német katonai-haditechnikai fölény mindkét szláv feje-
delmet a kereszténység felvételére kényszerítette, földjeik egy része pedig az
északi és keleti német előkelők birtokába került. Az 1147. évi szlávok elleni
TV. A monarchia átalakulása: a választólúráZvság 111
keresztes hadjárat így megnövelte ezeknek a főuraknak a hatalmát, köztük a

Welfekét is, a sikertelenül végződött szentfr>ldi vállalkozás viszont nem emelte
III. Konrád tekintélyét.
Az Edessza visszafoglalására indított második keresztes hadjárat alkalmával
már egyértelműen érvényre jutottak az egyes országok közvetlen érdekei, ami
kikezdte az Imperizmi Christianum univerzalisztikus eszményét, s megkérdő
jelezte bármitele egyetemes igényű főhatalom idcáj~t. II. Roger normann király
ugyanis, amikor azt tapasztalta, hogy a szentföldi keresztes hadjárat sikerének, s
ezzel együtt a kis-ázsiai szeldzsukok visszaszorításának elősegítése érdekében
Manuel bizánci császár nyugatról keletre csoportosította át csapatait, támadást
indított Bizánc európai birtokai ellen. Elfoglalta az Adriai-tenger bejáratát jelen-
tő Korfu szigetét, majd átkelt a Peloponnészoszra is. A normannok akciója jelen-
tősen megosztotta az európai hatalmakat. Manuel császár ígéretet tett III. Kon-
rádnak, hogy a német királyt pénzzel és csapatokkal is támogatni fogja, ha az
itáliai hadjáratot indít. Cserébe azt kérte, hogy a normannoktól majdan elfoglalt
dél-itáliai területeket Konrád engedje át Konstantinápoly fennhatósága alá.
Ebben a helyzetben a Welfek - értelemszerűen - a Staufok ellenében II. Roger
oldalára álltak. Oroszlán Henrik nagybátyja, VI. Welf ígéretet tett a normann
királynak, hogy hadba lép III. Konrád ellen. VII. Lajos francia király ugyancsak
II. Roger pártját fogta. 1149-ben, azt követően, hogy III. Konrád visszatért
Németországba, Manuel császár hozzálátott a normannok által elfoglalt görög
területek visszaszerzéséhez. Visszafoglalta Korfu szigetét, sőt Itália földjén is
megvetette a lábát: Anconában bizánci hídföállást hozott létre. Ugyanekkor a
városi autonómiát képviselő s megjelenítő római szenátus arra kérte a német
uralkodót, hogy jöjjön Itáliába, és a római nép kezéből vegye át a császári koro-
nát. Politikai szempontból a pápaság igen nehéz helyzetbe került: egyrészt a nor-
mannok de iure a Szentszék hűbéresei voltak, így II. Rogerrcl is jó kapcsolatokat
kellett fenntartani, másrészről azonban Brescia-i Arnold mozgalmának és a
római kommunának a leveréséhez - VII. Gergely sorsának rossz emlékétől
kísértve - a német királyon kívül más világi hatalom aligha jöhetett számításba.
A Kúria tehát igyekezett lavírozni a szemben álló felek között. III. Konrád
visszautasította a római szenátus ajánlatát, mert az így kapott császári korona
nélkülözte volna az egyházi koronázásból fakadó legitimációt, politikai szem-
pontból pedig egyértelműen szakítást jelentett volna a pápasággal. A Welfek
aktivizálódásával szemben a Staufoknak szükségük volt a pápaság politikai támo-
gatására, ahogyan a Kúriának is Konrád támogatására, hiszen a német uralkodó
itáliai hadjáratát maga a Szentszék szorgalmazta. III. Konrádot az itáliai hadjárat
előkészületei között Bambergben érte a halál 1152. február 15-én.
Mivel utódjának szánt fia, az 1147-ben királlyá koronázott Henrik már
hamarabb, 1150-ben meghalt, Unokaöccsét (Barbarossa) Frigyes sváb herceget
jelölte meg örökösének. III. Konrád még ahhoz a generációhoz tartozott, ame-
lyik megélte a wormsi konkordátumot, a pápaság és császárság kibékülését, és
politikai álláspontját, egyházhoz való viszonyát alapvetően ez a szemlélet
határozta meg. Halála ebből a szempontból fordulópontot jelentett. Utóda,
112 A középk01·i Németország
I. (Barbarossa) Frigyes uralkodása alatt átalakult Németország politikai és hatal- -

mi rendszere, és megváltozott az egyházhoz való viszony: I. Frigyes ismét gyako-
rolta az invesztitúra jogát és újjáélesztette a császári főhatalmi elképzeléseket.
De a 12. század közepe nem csak Németországban, hanem Európa-szerte is
egyfajta határvonalat jelentett. Ekkoriban halt meg Clairvaux-i Bernát (1153) és
III. Jenő pápa (1153), aki hosszú időre az utolsó szerzetes volt Szent Péter szé-
kén. Franciaországban 1151-ben halt meg Suger apát, VII. Lajos fő tanácsadója
és a keresztes hadjárat idején az ország kormányzója, a később gótikának elne-
vezett új építészet nagy pártfogója. Egy évvel később, éppen Konrád halálának
esztendejében, VII. Lajos elvált feleségétől, Eleonórától, az aquitániai hercegség
örökösnőjétől. Eleonóra új férje Plantagenet Henrik, Anjou, Maine, Touraine és
Normandia ura így hatalmát Aquitániára is kiterjesztve Franciaország leghatal-
masabb ura lett, majd 1154-től Anglia királya is, s így a francia korona számára
nagyon komoly politikai fenyegetést jelentett. 1154-ben II. Roger szicíliai király
is meghalt. Fia, I. Vilmos a normann uralom elleni dél-itáliai lázadókkal, vala-
mint az itt jelentkező bizánci területszerző szándékokkal szemben igyekezett
javítani a kapcsolatokat az eddig ellenséges európai hatalmakkal. Ezt tapasztalva,
illetve a katonai akciók sikertelenségét látva végül 1158-ban I. Manuel feladta a
Dél-Itália visszaszerzésére vonatkozó terveit, s békét kötött a normannokkal.
V. A Staufok kora és a császári
világhatalom eszménye
A kiegyezés politikája
III. Konrád egy kiskorú, nyolc éves gyermeket hagyott hátra, Frigyest, de annak
érdekében, hogy a kiskorúságból fakadó politikai fenyegetések és bizonytalansá-
gi tényezők ne veszélyeztessék a Stauf-ház trónutódlását, unokaöccsét, Barba-
rossa (III.) Frigyes sváb herceget jelölte utódául, és gyermeke gyámjául, akit vi-
szont a - reményei szerint - trónra lépő (III.) Frigyes helyett kinevezett Svábföld
hercegének. A trónra jelölt Barbarossa személye mindkét szemben álló tábor
számára elfogadható volt, mivel apai ágon a Staufokhoz, anyai ágon pedig a
Welfekhez kötődött. III. Konrád és ellenfele, VI. Welf egyaránt nagybátyja volt,
így alkalmasnak t(ínt a két nagy fejedelmi család és párthíveik közötti béke meg-
teremtésére. Mivel mindkét tábor elfogadta személyét, két héttel Konrád halála
után, 1152. március 4-én Frankfurtban a fejedelmek királlyá választották, már-
cius 9-én pedig Aachenben meg is koronázták. Míg III. Lothar illetve III. Kon-
rád megválasztásában hangsúlyos szerepe volt az egyháznak, sőt a pápaságnak,
addig I. Frigyest ( 1152-1189) a fejedelmek, a királyság előkelői emelték a trón-
ra. Már koronázása évében birodalmi és udvari gyűlést hívott össze, hogy ren-
dezze a konfliktusokkal terhes német belpolitikai kérdéseket. Megoldást kellett
találni a súlyos Welf-Stauf ellentétre, de ehhez kapcsolódóan számos más feje-
delmi ház közötti viszályt is fel kellett oldani. Szászországban például Oroszlán
Henrik Welf herceg és Medve Albert őrgróf között a Plötzkau és Winzenburg
grófságok öröksége miatt volt ellentét. I. Frigyes, mint a birodalom legföbb bírá-
ja, anélkül, hogy vizsgálta volna a vitatott grófságokra vonatkozó jogcímeket,
politikai szempontú salamoni ítéletet hozott: Plötzkau Medve Albertté, Win-
zenburg pedig Oroszlán Henriké lett. Sokkal nehezebb kérdést jelentett azon-
ban Bajorország ügye, amely egyúttal a Stauf-Wdf megbékélés kulcsát is jelen-
tette. A bajor hercegi címet a Staufokkal rokon, Babenberg-házi Jasomirgott
Henrik viselte, de a megbékélés érdek.ében I. Frigyes a Wclfek javára döntött.
114 A középlwri Németország
III. Konráddal ellentétben nem vitatta azt, hogy egy herceg kezében lehet-e
egyszerre több hercegség is, így Oroszlán Henrik Szászország mellett Bajoror-
szág ura is lett. A Welfek irányába mutatott megegyezés további jeleként Frigyes
arra is telhatalmazta Oroszlán Henriket, hogy mindkét hercegségében invesz-
titúra jogot gyakoroljon. Ez azt jelentette, hogy trónra lépését követ6en az új
német király figyelmen kívül hagyta a wormsi konkordátumot, és saját jogkörébe
tartozónak tekintette az invesztitúrát, olyan uralkodói jognak, amelyet akár
tovább is adományozhat. Ezzel a lépésével Barbarossa Frigyes úgy élesztette fel
ismét az egyházra is kiterjed() császári főhatalom eszményét, hogy az invesztitúra
hűbéri tartalmú továbbadományozásával egyúttal leszerelte azt a leghatalmasabb
német fejedelmet, aki a pápaság potenciális bels6 szövetségese lehetett volna.
Azzal, hogy a Welfek elfogadták ezt a királyi kiváltságot, gyakorlatilag elismerték
azt, hogy az invesztitúra nem a páp<í.t, hanem az uralkodót illeti, így végső soron
Frigyes politikáját er6sítették. Szászországon és Bajorországon kívül tehát
I. Frigyes 1152-t61 gyakorolta az invesztitúra jogát, s ennek alapján Mainz,
Minden, Hildesheim, Eichstatt és Magdeburg egyházi tisztségeibe saját íveit
ültette. A királyi kiváltság alapján Hamburgban a herceg, Oroszlán Henrik jelöl-
te ki az új érseket.
A Welfrkkel történ6 megbékélés érdekében tett további engedmény volt az
is, hogy frigyes idős nagybátyja, VI. Welfltáliában megkapta a toscanai és a spo-
letói hercegségeket. Az új német király tehát széles körű engedmények révén
békét, szilárd politikai helyzetet, biztos hátországot teremtett Németországban
a császári föhatalom politikájának feltámasztásához. A külső körülmények szin-
tén Frigyes malmára hajtották a vizet. A pápaság nem volt abban a helyzetben,
hogy eltökélten síkra szálljon Róma elsőbbségéért, sőt a római kommuna és
Brescia-i Arnold miatt továbbra is rá volt szorulva a birodalom katonai támoga-
tására. 1152-1153 telén tárgyalások kezdődtek a Kúria és Barbarossa között,
melynek eredményeként 1153. március 23-án a tárgyaló felek megkötötték a
konstanzi szerződést. Frigyes ígéretet tett arra, hogy hadjáratot indít Itáliába,
leveri a római kommunát és a radikális vallási mozgalmat, az arnoldistákat, s a
pápa beleegyezése nélkül nem köt semmilyen különbékét Róma városával. Vál-
lalta, hogy megvédelmezi a Szentszék birtokait, és nem engedi, hogy Itália föld-
jén Bizánc bárhol is megvesse a lábát. Ez utóbbi azért volt fontos, mert ilyen
irányú törekvéseivel I. Manuel csak 1158-ban hagyott fel. Cserébe IV. Anastasius
( 115 3-1154) ígéretet tett, hogy császárrá koronázza Barbarossát. A konstauzi
szerz6déssel tehát a Szentszék hallgatólagosan tudomásul vette azt a tényt, hogy
a birodalomban a német uralkodó újra maga (vagy hűbérese révén) gyakorolja
az invesztitúra jogát. A megállapodás részeként a Kúria hozzájárult ahhoz, hogy
Frigyes elváljon eddigi feleségétől, Adelától. A német uralkodó azonban nem
önmagában a császárkoronázás miatt volt kész hadat indítani Itáliába. A Wcl-
feknek tett óriási németországi engedmények ellensúlyozására az Alpoktól délre,
a gazdag Itáliában akart biztos uralmi bázist kiépíteni. Nem véletlen, hogy hosz-
szú, harmincnyolc éves uralkodásából tizenhat évet Itáliában töltött.
V A Staufok kora és a császári viláJfhatalom eszménye 115
Első i!fili_<!Lha_c:ij~ra!a 1154 októberében Augsbu~ból indult. A hadsereg

összetétele jól tükrözte a n[metorszigi politika-sikerét~ az uralkodó mellett a leg-
nagyobb katonai kontingenst - mintegy 1800 páncélos lovast- Oroszlán Henrik
herceg állította ki (núg a bajor hercegségét elveszítő Jasomirgott Henrik nem
vett részt a hadjáratban). Időközben ugyan változás történt a pápai trónon, s
IV. Anastasius helyett IV. Hadrián ( 1154-1149) került szent Péter székébe, de
a konstanzi megállapodáshoz ő is tartotta magát. Ebben nagy szerepe volt
annak, hogy a pápaság megítélése szerint Rómában még súlyosabb lett a helyzet,
mint eddig volt. Brescia-i .&p.()ld és híveinek jelentős befolyására a kommuna-
mozgalom már nem elégedett meg a város önkormányzati önállóságának, a
Szentszéktől való függetlenségének biztosításával, hanem Róma egykori politikai
önállóságát és ókori nagyságát akarta visszaállítani. A városi vezetés, ahogyan
egykor III. Konrádhoz, most I. Frigyeshez is azzal az ajánlattal fordult, hogy a
német uralkodó császári koronát ne a pápától, hanem a római néptől vegye át.
E gesztus messze ható politikai jelentésén túl azonban a római városvezetés a
császári koronáért még 5000 font aranyat is kért. 1155 tavaszának végén
Sutriban a pápa és Frigyes megerősítette szövetségét Róma ellen, majd a biro-
dalmi csapatok bevonultak a városba. 115 5. június 18-án IV. Hadrián pápa csá-
szárrá koronázta Barbarossát. A koronázás miatt kirobbant utcai zavargásokat
Oroszlán Henrik csapatai verték le. De maguk a rómaiak is több pártra szakad-
tak, és kiszolgáltatták a császárnak Brescia-i Arnoldot, akit kivégeztek, holttestét
elégették, hamvait pedig a Tiberisbe szórták. Az általa hirdetett apostoli sze-
génység eszme azonban a 12. század második felében jelentkező újabb vallási
mozgalmakban (eretnekségekben) továbbra is nagy hangsúlyt kapott.
A JI. Roger halála{ll54) után a dél-itáliai normann királyságban kibonta-
kozÓ--belső nyugtalanságot kihasználva Frigyes tovább akart nyomulni dél felé,
de a német fejedelmek többsége 1155 nyarának végén a hadjárat befejezésére és
a hazatérésre ösztönözték. A Németországba visszatérő császár az itáliai hadjárat
előtti politikát folytatva újabb engedményeket tett. 1156 szeptemberében her-
cegséggé emelte az osztrák őrgrófságot, azzal a különleges kiváltsággal, hogy az
osztrák hercegség nőágon is örökíthető, örökös hiányában pedig a herceg jelöl-
heti ki utódát. Barbarossa így akarta kárpótolni a bajor hercegséget elveszítő, és
a királyi házzal rokonságban álló Babenbergeket. Ausztriához hasonló kiváltsá-
gokban részesült a rajnai palotagróf is. Ugyanebben az évben Frigyes feleségül
vette ~urguggj_fil Beatrix~t, s így szorosabban a koronához kötötte Burgundiát.
A Stauf birodalmi politika
A pápaság és a szicíliai normann királyság viszonyát számos kérdés terhelte,

melyek korábbról, még II. Roger idejéből származtak, így Barbarossa elmaradt
dél-itáliai hadjárata nehéz helyzetbe hozta a Szentszéket. A fő problémát az
jelentette, hogy országában a normann uralkodó is gyakorolta az invesztitúrát,
valamint az, hogy a szicíliai egyház gazdaságilag a koronától függött: a kincstár
az uralkodói rcgálé jövedelmek tizedét folyósította évente a mintegy 145 kis

területű egyházmegye püspökének. Az angol John of Salisbury 1150-ből szár-
mazó feljegyzése szerint Szicília királya úgy parancsolt klerikusainak, mint udvari
hivatalnokainak. A Rómához füződő viszony a szicíliai szaracénok irányába tanú-
sított tolerancia miatt sem volt problémamentes (a helyi moszlimok még kor-
mányzati tisztségeket is betölthettek). A császári had visszavonulása miatt a pápa-
ság arra kényszerült, hogy rendezze viszonyát a normannokkal. Az új királyt,
I. Vilmost lefoglalták a normann bárók lázongásai, így ő is hajlott a mege-
gyezésre. Az U.55. évi benevcntói s_zerződésben a _gápa_és_a_f!Ormann király ren-
dezte kapcsqlatait. Az invesztitúra kérdését illetően JV._Hadriá~-kisebb eli:éresék-
kel, de lényegében azt tette, amit Németországban I. Frigyes: a politikai realitást
figyelembe véve ~y_i _adó ellenében ;i_ten~edte hűbéresének, I. Vilmosnak a nor-
mann királyságban az egyház feletti jogokat, így többek között az invesztitúra
jogát is. A beneventói megállapodással a pápaság azt kívánta deklarálta, hogy az
invesztitúra, s ezzel az egyház egésze feletti legfőbb fennhatóság a Kúriát illeti.
A szerződés így az 1153. évi konstanzi egvezmény tartalma ellen is irányult.
Mindezért cserébe L Vilmos vállalta az Égyházi Állam fegyvere~ véde!_l!l_ét.
A pápa-császár kapcsolatát megterhelte az is, hogy 1156-ban Frigyes fogságba
Yetette a birodalommal szemben alapvetően ellenséges magatartást tanúsító
]sJsil)gndi {PJDhl ér~~-<:~ ( 1138-1181 ), aki Burgundián - azaz a birodalmon
- keresztül éppen hazafelé tartott Rómából. Pápai legátusként ő volt az északi
térség egyházi hatalmassága, s ilyen minőségében bele akart szólni az észak-
német egyházi ügyekbe, ami a császár mellett a szász herceg, Oroszlán Henrik
érdekeit is sértette. A Szentszék több alkalommal követelte Eskil szabadon bo-
csátását, de I. Frigyes nem is reagált ezekre a felszólításokra. Az ellentétek az
115 7. évi bcsan~on-i birodalmi gyűlésen éleződtek ki, ahol az Eskil ügyében
éi·kező szentszéki küldÖtts'ég ~~.ea hűbéres~nek minősítette a császárt, és emlé-
keztette hűbéresi kötelezettségeire:-Válaszképpcn Fdgyes a birodalom azonnali
elhagyására szólította fel a pápai küldötteket. A Kúriával való nyílt szembefor-
dulást Barbarossa annak tudatában vállalta, hogy eddigi politikája ered-
ményeként - a Száliakkal ellentétben - Németország biztos és szilárd hátorszá-
got jelentett számára. Az engedmények révén a fejedelmek és a német egyház-
nagyok egyaránt a császár mögött sorakoztak fel. 1157 végén például a német
püspökök azt írták Rómába, hogy a birodalom hatalma közvetlenül Istentől
származik. Ezt az Istentől származó hatalmat a fejedelmek által választott ural-
kodó gyakorolja, akit a kölni érseknek kötelessége német királlyá, a pápának
pedig császárrá koronázni. Frigyes és hívei önbizalmát jelentősen megnövelték
az 1157. évi külpolitikai sikerek: a lengyel fejedelmek, valamint a dán trónhar-
cokból német segítséggel győztesen kikerült I. Waldemar ( 115 7-1182) király
egyaránt elismerték a császárt hűbéruruknak.
ll5.8 júniusában I. Frigyes n~gy hads_ereggel ismét Itáliáb_a_vom~lt. Fő célja
a korábbi császárok alatt elidegenített birodalmi birtokok, jövedelmi források,
kiváltságok, hatalmi jogkörök, azaz az ún .•r.<::g~liák visszaszerzése volt, hogy
ezekre támaszkodva itt komoly hatalmi bázist teremtsen a· korona-számára. Első
V. A Staufok kora és a császári világhatalom eszménye 117
állomása a stratégiai fontosságú Milánó volt, mely Lombardia (és Itália) kapuját
jelentette. Milánó minden 14 és 70 év közötti lakosának hífa~g~_sküt kellett ten-
nie. a -~sászár előtt, s tudomásul kellett venniük, hogy a jövőben a polgárok által
~rá)asztott tJ.lliml~~lők csak a cs~~~Ljóy~hagyásával léphettek .hi:V;l.talukba.
Mindez azt jelentette, hogy a császári hatalom itáliai megerősítése érdekében
Barbarossa megkurtította a városi önkormányzatot. ll58 novemberében Ron-
caglia mezején Frigyes birodalmi gyűlést tartott, amelyen a regáliák visszaszer-
zésére felállított egy 32 fős testületet. Közülük 28 föt az itáliai birodalmi városok
képviselői tettek ki, négyen pedig tanult bolognai jogászok voltak. l\fonkájuk -
a bolognai jogászoknak köszönhetően - már a római jog gyakorlati recepciójá-
nak jegyében zajlott. Barbarossa Frigyes volt az első császár, aki a késő antikvitás
kori római jogot gyakorlati céljaira, sőt legitimációs célokra is felhasználta.
A dominatus kori Róma ugyanis a császári hatalmat közvetlenül Istentől ere-
deztette, s ebből következően ezt a hatalmat tekintette jogosultnak arra, hogy az
egyházat is kormányozza. Míg a Stauf császárság az elődökhöz képest a római
jogban is igyekezett hatékony támaszt találni, addig az egyház intézményes
tradíciójának kánonjogi rendezésével próbálkozott a maga javára billenteni a
mérleg nyelvét. A pápaság és a császárság kiújuló konfliktusában ugyanis mind-
két fél folyamatosan igyekezett jogi és teológiai érvekkel is alátámasztani
törekvését, sokkal jobban, mint az invesztitúra küzdelmek idején. Az érveket
azonban a célszerűség és a gyakorlati szempontok szerint igen változatosan
használták. Az egyház is érvelt római-antik elemekkel, mint például a hamisított
constantinusi adománylevéllel, vagy amikor az uralkodói hatalom korlátozott
voltának kimutatására a dominatus kori jog helyett a principatus vagy a köztár-
saság koráig visszanyúlva az antik „népszuverenitás" elvére hivatkozott. Ez utób-
bi a világi társadalomban kétség kívül a rendiség fejlődésének irányába vezetett,
de a pápaságra nézve is tartalmazott olyan elemeket, melyek nemhogy erősítet
ték, hanem határozottan gyengítették a pápai főhatalmi elképzeléseket: az egy-
házon belül a zsinat felsőbbségének korlátozó erejével fenyegetett. Egyidejűleg
természetesen a császári hatalom is talált elsőbbségének igazolására teológiai
érveket, amelyek kifejtésére az egyházszervezeten belüli konk.urenciaviszonyok,
vagy éppen az uralkodói invesztitúra következtében könnyen akadt klerikus szak-
értő. A teológiai érvek közül elsősorban a Szent Ágostontól származó „két kard"
elméletét elevenítették fel, mely szerint az egyház a lelkek feletti spirituális hata-
lom, míg a világi hatalom feladata társadalom, s így az egyház békéjét, bol-
dogságát biztosítani, tehát e két hatalom közül az uralkodót illeti a főhatalom,
annál is inkább, mert az közvetlenül Istentől származik. A teológiai érvelésben
így hangsúlyos szerepet kaptak azok a bibliai példázatok, amelyek minden hatal-
mat Istenre vezettek. vissza. Az érvek pro és kontra keresgélésében, a fellendülő
„publicisztika" és teológia mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapó jogi, s logikai
érvelések nyomán szükségszerűen előtérbe kerültek olyan problémák, hogy mi
az „állam" és az „alattvaló", mi a hatalom és a jog forrása stb. A problémakör
nem maradt a kánonisták és a római jogászok, a glosszátorok és lcgisták ügye,
hanem áthatotta a klérus és a lovagság műveltebb rétegét, s az államjogi
traktátusokon túlmenően beleivódott a szorosabban vett irodalom tematikájába

is. Mindez tehát a politikai gondolkodás gyors ütemű laicizálódását eredményez-
te. A Staufokkal vette kezdetét a reneszánszot megelőzően a középkori kultúra
intellektualizálódásának ideje.
Elképzeléseinek s terveinek megfelelően I. F1igyes számos regáliát vett vissza
a korona fennhatósága alá. Ezeket a birtokokat, különböző bevételi forrásokat,
jövedelmeket vagy kiváltságokat jórészt az észak-itáliai városoktól kellett elven-
nie, amelyek ezeket a javakat jórészt még a Száli császároktól kaptak annak
érdekében, hogy a lázongó Németország helyett Lombardiára támaszkodhas-
sanak a pápasággal szemben. A visszavett birodalmi javakat Frigyes nem adta
híveinek hííbérbe, hanem királyi tisztségviselőket bízott meg azok igazgatásával.
Becslések szerint csak a visszavett regáliákból évente kb. 30 OOO font ezüst jöve-
delme származott a kincstárnak, míg a birodalom itáliai területeiről származó
összes uralkodói bevétel közel 90-100 OOO font ezüstöt tett ki. Az itáliai császári
jövedelmek mintegy harmadát tehát a regáliák jelentették. Ha mindezek mellett
még figyelembe vesszük a Németországból és Burgundiából származó császári
jövedelmeket, vitathatatlan, hogy Barbarossa Frigyes a korabeli Európa leggaz-
dagabb uralkodója volt. VII. Lajos francia király éves bevételei kb. 60 OOO font
ezüstöt jelentettek, míg az angol királyé kb. 90 OOO fontra rúgtak.
Azzal, hogy Frigyes számos itáliai várost fosztott meg birodalmi jövedel-
mektől s javaktól, komoly elégedetlenséget váltott ki Lombardiában. A császár
példastatuálás és elrettentés céljából az ellenszegülő Crcma városát több hónapi
ostrom után 1160 januárjában a földdel tette egyenlővé. Észak-Itáliában a csá-
szár ellenes városok, akik az ún. Veronai Szövetségbe tömörültek, az autonó-
miájában leginkább megnyirbált Milánó körül csoportosultak, de arról azért szó
sem volt, hogy Lombardia összes városa szembe fordult volna az uralkodóval.
Számos város, mint például Pavia, Piacenza vagy Cremona a császár pártján áll-
tak. Ez a császár ellenes és császár-párti megosztottság Itáliában a pápaságra néz-
ve is éreztette hatását: IV. Hadrián halála ( 1159. szeptember 1.) után Rómában
egyházszakadáshoz vezetett. A bíborosi szavazatok kisebbik részét megszerző
IV. Viktor (1159-1164) a császár-párti erők pápája volt, míg ellenfelei III. Sán-
dort (1159-1181) választották pápává. A régi császárokhoz hasonlóan 1160
januárjában I. Frigyes zsinatot hívott össze Paviába, melynek célja IV. Viktor
helyzetének megerősítése volt. A zsinat kiközösítette III. Sándort, aki válaszul
IV. Viktort és a császárt sújtotta egyházi átokkal. A kölcsönös kiátkozásokkal 18
évig tartó schisma kezdődött.
1162-ben a császár ellen fordult Milánó kapitulált az ostromló birodalmi
sereg előtt. Ahogyan Crema esetében, úgy a megtorlás most is súlyos volt.
Frigyes leromboltatta a városfalakat, megszüntette a városi tanácsot és önkor-
mányzatot, csapatai kirabolták és feldúlták a települést, amelynek lakóit polgár-
ból paraszttá minősítette. Az egykor városi települést négy falura osztotta fel.
Keménykezű politikájának köszönhetően 1162 közepére egész Lombardia
meghódolt előtte. III. Sándor Itália elhagyására kényszerült, és Franciaországba
menekült. Európa legtöbb országa azonban a bíborosok többsége által választott
V A Staufok kora és a császári vilá/fhatalom eszménye 119
III. Sándort ismerte el pápának, ezért Frigyes megpróbálta a maga oldalára állí-
tani VI. Lajos francia királyt, de kísérlete kudarcot vallott. 1164. április 20-án
meghalt IV. Viktor. A császár-párti egyháznagyok az uralkodó egyetértésével
III. Paschalist (1164-1168) választották utódául. A pápaság és Itália ügyeinek
ilyen jellegű elrendezését követően 1. Frigyes visszatért Németországba.
A római schisma és a pápaság meggyengülése nem csak a császár helyzetét
er6sítette meg, de II. Henrik angol királynak. is lehet6séget teremtett arra, hogy
a korona hatalmát megpróbálja az angol egyházra kiterjeszteni. Az 1164. éYi
clarendoni rendelkezései miatt, melyek szerint a \'ilági blínt elkövető klerikusok
esetében az egyházi törvényszék csak a bűnösséget állapíthatja meg, a büntetést
azonban a világi bíróság szabja ki, illetve korlátozták a Rómához való fellebbe-
zési jogot, II. Henrik szembekerült az egyházi föhatalom programját képvisel6,
Itáliából Franciaországba menekült III. Sándorral. Ez a körülmény kölcsönös
közeledésre késztette III. Sándor ellenfeleit, az angol királyt és a német-római
császárt. Rainald von Dassel kölni érsek közvetítésével (aki a császári föhatalom
egyik legradikálisabb tartalmú szószólója volt) 1165 elején Rouen-ben szerz6-
dést kötött a két uralkodó. Henrik ígéretet tett arra, hogy az angol egyház a
császár által trónra segített III. Paschalist fogja elismerni pápának. A politikai
szövetséget házassággal pecsételték meg: 1. Frigyes leghatalmasabb hűbérese, a
legnagyobb német fejedelem, Oroszlán Henrik szász-bajor herceg feleségül
vette Henrik király id6sebbik lányát, Mathildot, kisebbik lányát, az ekkor három
éves Eleonórát pedig eljegyezték Barbarossa ekkoriban született fiával, Frigyes-
sel. A birodalom és Anglia szövetségkötését követően az 1165 májusában Würz-
burgba összehívott birodalmi gyűlésen a fejedelmek esküt tettek arra, hogy soha-
sem ismerik el pápának III. Sándort, hanem a császár által Szent Péter székébe
segített III. Paschalist fogadják el. Franciaország fenyegetőnek tekintette a meg-
erősödő német-angol kapcsolatokat, s mivel nem akart háborúba keveredni,
politikai szempontból egyre terhesebbé vált III. Sándor franciaországi tartóz-
kodása. Helyzetének ingatag voltát érzékelve Sándor pápa elhagyta a francia
királyságot, és normann hűbéresei védelmét kérve Dél-Itáliába ment.
1166-ban meghalt I. Vilmos normann király, utóda tizenkét éves fia, II. Vil-
mos lett, aki helyett anyja, Navarrai Margit kormányzott régensként. II. Vilmost
Manuel bizánci császár lányával jegyezték el, s a normann-görög kapcsolatok
normalizálásával a baszileiosz nagyra törő javaslattal ált elő: a pápa föségc alatt
egyesítsék a keleti és a nyugati egyházakat (amit VII. Gergelytől kezdve a Szent-
szék folyamatosan szorgalmazott), Manuel pedig az egyesített kereszténység
egyedüli császára lesz. Barbarossa Frigyes számára ez komoly veszélyeket hordo-
zott magában: a normann-bizánci szövetség és III. Sándor szicíliai jelenléte itáli-
ai birtokait fenyegette. Az ellene irányuló erők megelőzése érdekében 1166
őszén újabb itáliai hadjáratot indított. A déli területek elfoglalására induló mint-
egy 10000 főnyi birodalmi sereget azonban 1167-ben malária támadta meg, és
a haderő közel egyötöde életét vesztette. A dél-itáliai normannok elleni háború
így 1168-ban kudarcba fulladt. A történésekben III. Sándor Isten ítéletét látta.
120 A kbzépkori Németorszálf
Az 1166-1168. évi kudarcba fulladt hadjáratot követően Frigyes visszatért

Németországba, és évekig az itteni ügyekre koncentrált. Az itáliai sikertelenség
feledtetésére, melynek során számos német nemes halt meg maláriában, ismét az
adományozás eszközéhez nyúlt, s 1168-ban hercegséggé emelte Würzburgot.
A németországi fejleményekre azért is kellett nagyobb figyelmet szentelnie, mert
Oroszlán Henrik már nem egyszen'.íen „csak" két hercegség ura volt, hanem
szinte királyként uralkodott az Alpoktól a Balti-tengerig terjedő bajor és szász
területeken. Kegyúri jogot gyakorolt az itteni egyházak felett, energikusan szor-
galmazta a kolonizációt, s ennek során két olyan várost is alapított, amelyeknek
igen nagy szerepe lett a későbbiekben: északon Lübecket (1158), délen pedig
Münchent (1158).
A balsikerű itáliai hadjárat ellenére azonban Frigyesnek az Alpoktól délre is
sikerült erősíteni helyzetét. Mivel a seregét 1167-ben sújtó maláriában VI. Wdf
egyetlen fia is életét vesztette, az öreg herceg hajlott arra, hogy jelentős készpénz
ellenében Toscanát és Spoletót átadja a császárnak. A Barbarossa politikájával
amúgy is elégedetlen észak-itáliai városok ebben komoly fenyegetést láttak
magukra nézve, s védekezésül megalakították a Lombard Ligát. Ezt a városszö-
vetséget azonban már I. Frigyes érezte komoly politikai veszélynek, így 1174-
ben mintegy 8000 ff)nyi hadsereggel újabb itáliai hadjáratot indított. Alessandria
elhúzódó, hosszú, ám sikertelen ostroma, valamint a háborúval együtt járó
pusztítások és bizonytalan közállapotok súlyos veszteségeket okoztak a lombard
városok kereskedelmében, iparában, ezért készek voltak a harcok beszüntetésére.
Mivel a hűbéri jogok és kötelezettségek 1158. évi szabályozása értelmében a
hűbéresek csak hat hétig voltak kötelesek saját költségükön hadakozni, a császár
is hajlott a tárgyalásos rendezésre. 1175-ben a szemben álló felek Montebelló-
ban fegyverszünetet kötöttek, ami egy hamarosan megkötendő békét előlege
zett. Ebben bízva a császár elbocsátotta katonái jelentős részét. A fegyverszünet
értelmében a Lombard Liga és a császár viszályában Cremona város konzuljainak
kellett dönté5bíráskodniuk, de ennek a császár-párti város tisztségviselőinek
ítéletét azonban a lombard városok mégsem voltak hajlandóak elfogadni, s
III. Sándor pápához fordultak, aki a harc folytatására ösztönözte a Ligát. Frigyes
- komolyabb hadsereg híján - igen nehéz helyzetbe került, és a leghatalmasabb
német fejedelemhez, Oroszlán Henrikhez fordult segítségért. 117 6 februárjában
a Comói-tótól északra, Chiavennában találkozott a császár és a Welf herceg.
Mivel Oroszlán Henrik sem hűbérjogon, sem pedig tartományúri jogon az adott
helyzetben nem volt köteles katonákat kiállítani, a segítség fejében Goslar biro-
dalmi város és a környékén lévő gazdag ezüstbányák átengedését kérte. Erre
azonban Barbarossa nem volt hajlandó, hiszen az ezüstbányák elvesztésével
jelentős kincstári bevételektől esett volna el. Azzal Frigyes is tisztában volt, hogy
jogi értelemben a Welf herceg nem köteles hadat kiállítani, de úgy vélte, hogy az
uralkodó kérésének eleget tenni a birodalom leghatalmasabb hercegének erkölcsi
kötelessége lett volna. Az eredménytelen chiavennai találkozó eredményeképpen
megváltozott a császár Welfekkel kapcsolatos eddigi politikája, Észak-Itáliában
pedig kénytelen volt egy kis hadsereggel felvenni a harcot. 1176 májusában
Legnanonál (Milánótól északnyugatra) vereséget szenvedett a lombard városok-

tól. Ez azonban korántsem volt katasztrofülis vereség: katonai győzelmével a
Liga tárgyalási pozícióit kívánta erősíteni. Azt, hogy Frigyes veresége nem volt
súlyos, az 1177. július 27-én megkötött velencei megállapodás mutatja, amely
lényegében kompromisszum volt, sőt bizonyos vonatkozásaiban a császárnak
kedvezett. A Lombard Liga hat, a normannok pedig tizenöt évre szóló békét
kötöttek Barbarossával, aki viszont tizenöt évre megtarthatta a Közép-Itália
kapujának számító Toscanai hercegséget is. A császár által püspökké, érsekké tett
német egyháznagyok III. Sándor elismerése fejében tisztségükben maradhattak,
dc az Oroszlán Henrik által kinevezett püspökök elveszítették méltóságukat.
A szerződés ez utóbbi rendelkezése, mely tudomásul vette a korábbi uralkodói
invesztitúra által előállt helyzetet, de nem ismerte el ugyanezt Oroszlán Henrik
esetében, már a Welfekkel szembeni első politikai lépés volt, amelyhez III. Sán-
dor is partnernek bizonyult. Másfelől azonban a velencei békében Frigyesnek el
kellett ismernie az itáliai városok önkormányzatát, autonómiáját és kiváltságait.
Az itáliai helyzet rendezését követően 1178-ban I. Frigyes visszatért Német-
országba.
A császárral való megbékélés a schisma felszámolása szempontjából III. Sán-
dor számára is fontos volt. 1179-ben zsinatot hívott össze (III. lateráni zsinat),
amely a kánonjogi kérdéseken túl a későbbi kettős pápaválasztások elkerülése
érdekében újra szabályozta a pápaválasztás módját. Eddig ugyanis nem volt elő
írva, hogy a bíborosi kollégiumnak milyen szavazati aránnyal kell megválasztania
a pápát. Most a zsinat úgy rendelkezett, hogy a jövőben a pápa megválasztásához
a bíborosi kollégium kétharmadának egyetértése szükséges.
A királyi hatalom Németországban
Annak ellenére, hogy I. Frigyes jelentős adományokat és engedményeket tett a

fejedelmeknek Németországban, s ezzel viszonylag tartós belső konszolidációt
teremtett, a fejedelmi érdekeket nem sértve mégis a királyi hatalom erősítésére
törekedett. Az invesztitúra jogának újbóli gyakorlása mellett az ő kezében volt a
spolium (az egyháznagyok ingósági hagyatéka), valamint az a jog is, hogy egy
prelátus halála után az új püspök kinevezéséig a püspöki birtokok haszna a
koronát illette. A kialakuló tartományúri fejedelemségek ellensúlyozására a koro-
nabirtokokból és családi birtokaiból egységes, összefüggő uralmi területet akart
kialakítani, hasonlóan ahhoz, amit a francia királyok tettek az I!e de France föld-
jén. Barbarossa Frigyes különösen az 1160-1170-es években foglalkozott né-
metországi hatalmi bázisának ilyen jellegű erősítésével, illetve birtokállományá-
nak gyarapításával. A korona- és családi birtokokat együtt igazgatta, nem tett
közöttük különbséget. Elsősorban birtokcserékkel igyekezett létrehozni na-
gyobb, összefüggő uralkodói birtoktesteket. 1158-ban például Oroszlán Henrik
első feleségének, a Zahringer-házi Clementia dél-svábföldi birtokaiért Frigyes a
Harz déli részén adott cserebirtokot. Ez a birtokcsere mindkettőjük érdekeinek
122 A kiizéplwri Németország
megfelelt: Barbarossa a Staufok dél-németországi területeit igyekezett egységes

territóriummá formálni, Oroszlán Henrik pedig Szászországban akarta ugyanezt
megtenni. A királyi hatalom növelésének másik módja a háramlási jog követke-
zetes érvényesítése volt: az egyenes ágon kihalt nemesi családok birtokai a
koronára szálltak. Korábban a megürült hűbérbirtokok kellő nyilvántartás hiá-
nyában többnyire nem kerültek vissza az uralkodóhoz, hanem a távolabbi rokon-
ság kezében elhallgatás folytán allodiális jellegű szabad tulajdonná váltak. Most
azonban I. Frigyes nagyobb figyelmet szentelt a birtokok nyilvántartásának, s
ennek révén növelni tudta birtokait. Az 1166-1168. évi itáliai hadjáratot köve-
t<'.Sen, amikor számos német nemes halt meg maláriában úgy, hogy nem volt örö-
köse, az így megürült birtokok mind a koronára szálltak. III. Konrád fia, Frigyes
sváb herceg is például ekkor lelte halálát, s mivel neki sem volt utóda, a sváb her-
cegséget a császár saját fiának, az ekkor még csak gyermek Frigyesnek adta.
Németország déli és középső részein, az elzászi, sváb, frank és thüringiai terüle-
teken Barbarossa számottev<'.S, többé-kevésbé összefüggő uralmi területet hozott
létre. Ennek politikai jelent<'.Sségét növelte az, hogy a Stauf családi birtokok
lényegében határosak voltak a birodalom itáliai területeivel, ahol I. Frigyes,
ugyancsak egy erős császári hatalmi bázis kiépítésére törekedett. A németországi
és itáliai császári birtokok közé csak két jelent<'.Ssebb territórium ékelődött be: a
Welfek kezén lévő Bajorország, és a Babenbergek hercegsége, Ausztria. Északon,
északkeleten Oroszlán Henrik hasonló politikát folytatott, s némileg leegysze-
rűsít\'e azt mondhatjuk, hogy az 1170-es évekre Németország déli, délnyugati
részein a Staufok, északi, északkeleti területein pedig a vVelfek hoztak létre
meghatározó súlyú, nagy birtok-konglomerációt.
A Stauf hatalom legfontosabb hordozói és támaszai a miniszteriálisok voltak,
akiknek társadalmi helyzete jelent<'.Ssen javult az Ottók és a Száli császárok korá-
hoz képest. Ebben nagy szerepe volt Frigyes azon politikájának, amely a hlíbéri
viszonyok kiterjesztésével akart a királyi hatalomnak szélesebb nemesi bázist
teremteni, s az ún. „hivatásos" hadakozó rétegeket - függetlenül azok jogi hely-
zetétől - egyértelműen elválasztotta a termelőmunkát végzőktől, a paraszti sor-
ban élőktől, így a katonáskodó közszabadoktól is. Már 1156-ban úgy rendel-
kezett, hogy a parasztok, köztük a szabad parasztok is, nem hordhatnak lovagi
feg)'\'erzetet. A szolgálati kötelezettség alapján katonáskodó elemeket az ún.
hadipajzsrendszerre ( Heerschildsordnung) igyekezett felfűzni, melynek élén
legföbb hűbérúrként az uralkodó állt. Őt az egyházi és világi fejedel~1ek követ-
ték, majd a grófok és bárók, az ún. „szabad urak"(freie Herren), illetve a közön-
séges nemesek, a „középszabadok" (Mittelfreien) következtek ..Mindazokra, akik
ebbe az egytől ötig terjedő hadipajzs valamelyikébe tartoztak, a hűbérjog (Lelm-
recht), a rendszer hatodik és hetedik elemét alkotókra pedig az uruknak nagyobb
jogosultságot biztosító szolgálati jog ( Dienstrecht) vonatkozott. E két utolsó
csoportba tulajdonképpen a miniszteriálisok tartoztak, akik ezzel maguk is a
vazallusi rendszer részeseivé váltak, s még inkább elkülönültek a dolgozó réte-
gektől. Ez a folyamat egyúttal a miniszteriálisok nagyobb arányú differen-
ciálódását is magával hozta, mert ezután csak a hadipajzs hatodik szintjén állókat
V A Staufok kora és a császári l'ilághatalom eszménye 123
nevezték ministerialemak, akiknek ugyancsak lehettek vazallusaik. A rendszer

végén, a hetedik hadipajzs „birtokosai", az ún. egypajzsosok alatt már senki sem
állt. A hadipajzsrendszerben mindenki csak a nála magasabb fokon állótól fogad-
hatott el adományt, hűbért, így a hűbériség e sajátos formájának I. Frigyes
uralkodása alatti kiterjedése még inkább megerősítette azt, hogy a társadalmi
helyzetet nem önmagában az adott személy perszonális jogi satusa, „szolga"
avagy „szabad" mivolta határozta meg. 1157-től minden birodalmi jogosultság
eladományozásának a hűbérjog szerint kellett történnie, így abban az esetben, ha
a császár egy-egy terület igazgatását miniszteriálisára bízta, az adott térségben
élő szabad állapotú kisebb vazallusok a föléjük állított miniszteriálishoz hi'.íbéri
alapon kapcsolódtak. Annak következtében, hogy Barbarossa Frigyes a családi és
koronabirtokokon, a királyi várakban s különösen Itáliában igen sok tisztségbe
miniszteriálisokat ültetett, akik egyre gyakrabban jelentős birtokokat is kaptak,
társadalmi presztízsük gyorsan növekedett. Ez kedvezően hatott a tartományi és
magánföldesúri miniszteriálisok helyzetére is, továbbá kezdett elmosódni a határ
a szabadok, kisebb nemesek és a miniszteriálisok között. A császári politika kö-
vetkeztében számos miniszteriális igen magas tisztségbe került, akár olyanba is,
melynek gyakorlása révén szinte a fejedelmekkel és a grófokkal azonos helyze-
tűvé váltak. A miniszteriálisok közé tartozó Werner von Bolanden fennhatósága
alá például 17 vár és több mint 1OOO lovas tartozott. Az ugyancsak miniszteriális
Heinrich von Kalden-Pappenheim család pedig a birodalom lcgföbb katonai
parancsnoki tisztségébe emelkedett.
A hadipajzsrendszer ugyan tiltotta az azonos hierarchikus fokon állók közöt-
ti hűbéri viszonyt, ahogyan az alacsonyabb fokon állótól sem kaphatott egy ma-
gasabb rangú hűbéri adományt, de nem zárta ki azt, hogy a hierarchia lejjebb
lévő rangfokozatához tartozók ne lehessenek közvetlenül a császár vazallusai.
A német hi'.íbéri rendszer ilyen értelemben nem írt elő kötelező hi'.íbéri egymás-
utániságra épülő szigorú rendszert. A közvetlenül a császárhoz kapcsolódó koro-
navazallusnak számító ún. „birodalmi grófok'', vagy az ún. „birodalmi lovagok"
száma például már a 12. század végén igen jelentős volt. Ez a kör sokkal széle-
sebb volt a birodalmi fejedelmek csoportjánál. I. Frigyes egyértelmi'.íen arra töre
kedett, hogy növelje a koronavazallus grófok illetve alsóbb nemesek és lovagok
(köztük miniszteriálisok) számát, s ezzel erősítse a korona politikai befolyását a
hercegségek, tartományi fejedelemségek belső egységének lazítására. Frigyes
Itáliában is arra törekedett, hogy minél több nemesi birtokot füzzön fel a hűbéri
szálakra. 1177-ben például Toscana földjén az eddig allodiális Poggibonsi birto-
kot Guido Guerras per frndum jogcímmel kapta. A Stauf hatalom legfontosabb
támaszává katonai és igazgatási szempontból egyaránt a miniszteriálisok váltak.
Mivel politikai és társadalmi értelemben is megnőtt a miniszteriálisok szerepe, s
a hadipajzsrendszer révén lényegében a lovagság ( ordo militaris) részének tekin-
tették őket, kezdett elmosódni a határ a szabadok és a miniszteriálisok között.
Ezt a tendenciát erősítette az is, hogy Barbarossa Frigyes uralkodása alatt a mi-
niszteriálisok jogot szereztek arra, hogy egy külső úrtól hűbérbirtokot kapjanak.
A korban ez persze többnyire még nem feudum, hanem csak beneficium volt.
Saját urához fűződő szolgálati kötelezettségének elsődlegességét azonban az

ilyen adományok nem kérdőjelezhették meg. A szabad harcos réteg és a nem
szabad miniszteriálisok közötti közeledést különösen az mozdította elő, hogy az
itáliai hadjáratokban való részvétel miatt számos szabad nemes szegényedett el,
akik számára kezdett vonzóvá válni a társadalmi presztízsében és egzisztenciális
helyzetében egyaránt jelentős emelkedést mutató miniszteriális status. Azáltal,
hogy született szabadok is kezdtek belépni a miniszteriálisok közé (akik felett
már nem uruk bíráskodott, hiszen szabad mivoltukból következően jogképesnek
számítottak, s házasságkötésükhöz sem kellett uruk engedélye), még inkább
elmosódtak a korábbi határok, s az alsó nemesi és miniszteriális réteg fokozatos
összeolvadásából később (a 13. század második felében) kialakult az az alsó ne-
mesi réteg, amit Németországban lovagságnak (Ritterschaft) neveztek.
Németországban a Staufok korában váltak a királyi hatalom fontos intézmé-
nyeivé a várak. A várak jelentőségét ugyan a korábbi császárok is felismerték,
hiszen már az Ottók igyekeztek minél több várkörzetet kialakítani, és IV. Henrik
szintén a várakra akarta alapozni uralmát, de a királyi (vagy birodalmi) várak
rendszerét a Staufok építették ki. Ezek élére, melyek egyúttal a birodalmi birto-
kok igazgatási központjai is voltak, többnyire miniszteriálisaikat állították, így a
királyi várak széles körének kialakulásával szorosan összefüggött a miniszteriá-
lisok felemelkedése is. A Staufok idején, különösen I. Frigyes uralkodása alatt,
számos korábbi Pfalzból várakat alakítottak ki, illetve az újonnan létrehozott
királyi majorok többsége már egyúttal megerősített várak is voltak. Míg a szász
császárok idején épített várak elsődlegesen a külső ellenséggel szembeni védel-
met szolgálták, a Barbarossa kori uralkodói várak a királyi hatalom birodalmon
belüli bázisát jelentették. Az invesztitúra viszály idején kirobbant, s évtizedekre
állandósult belháborúk maguk is hozzájárultak a várak, erősségek számának
gyors emelkedéséhez. Mindez összefüggött azzal, hogy a királyi hatalomnak
IV. Henriktől III. Konrádig terjedő időszakban bekövetkezett gyengülésével és
a fejedelmek hatalmának növekedésével a várépítés már nem volt kizárólagos
uralkodói jog, a nagyobb territóriumok urai, sőt a vagyonosabb nemesi családok
is kezdték megszerezni ezt a kiváltságot. 1145-ben például Gottfried von
Arnsberg gróf olyan kiváltságlevelet kapott III. Konrád királytól, hogy családi
birtokán ( allodium) és hűbéri birtokán egyaránt építhet várat ( castrum aedificare
in partimenio suo aut in beneficio suo). Nem véletlen, hogy a 12. század második
felében az egyes nemesi családok már váraik után kezdték magukat nevezni.
A nemesi társadalom szerkezetének átalakulását, a szabad és szolga állapotú
harcos rétegek ·közötti válaszvonalak elmosódását, és a korona széles nemesi
bázisának megteremtését I. Frigyes nem csak a hadipajzsrendszerrel, hanem lát-
ványos külsőségekkel is igyekezett előmozdítani. Az 1184. és 1188. évi mainzi
udvari gyűlésekre meghívottakat társadalmi rangtól függetlenül egyaránt mi/es-
nek nevezték, sőt a források a császár fiait is nova milite%..ént említették, akiket
ekkor ütöttek lovaggá. Azzal, hogy e gyűléseken mindenkit az ordo militaris
tagjának nevbeztek, a császártól és fejedelmektől a miniszteriálisokig, azt jelen-
tette, hogy a miniszteriálisokat is a nobilis réteghez tartozónak tekintették.
Egyúttal egy közös kategóriába integrálták a birodalom fegyvereseit, amit nagy-

szabású lovagi tornán juttattak kifejezésre. A császár részvételével megrendezett
mainzi lovagi tornák a Stauf-ház és a hozzá hűbéri szálakkal füződő orda mili-
taris kapcsolatát voltak hivatva nyomatékosítani. Figyelemre méltó, hogy ebből
a szempontból I. Frigyes egy régi családi hagyományra is támaszkodhatott, hi-
szen a Németországból ismert első lovagi tornát a Staufok rendezték 1127-ben,
Würzburgban.
A 12. századtól, s különösen a Staufok korától figyelemre méltó városfej-
lődés vette kezdetét Németországban. Ez részben az invesztitúra harcokhoz is
kapcsolódott, amikor a korona és a fejedelmek közötti viszályban a császári hata-
lom belső bázisának növelése érdekében kiváltságok adományozásával támogat-
ta a városokat. A Welf-Satuf háborúk korában, hasonló megfontolások alapján,
III. Lothar és III. Konrád egyaránt igyekezett a városok támogatására is építeni.
Itáliai politikájától eltérően, ahol éppen a városi kiváltságok megnyirbálására tö-
rekedett, Németországban Barbarossa Frigyes is számos városi privilégiumot
adományozott, hogy a városok uralmának jelentős - elsősorban pénzügyi -
támaszai legyenek. Ugyanilyen érdekek által vezéreltetve a fejedelmek szintén
ösztönözték és támogatták a városfejlődést, különösen a Welfek, s közülük is
leginkább Oroszlán Henrik.
A törzsi hercegségek felszámolása
Oroszlán Henriknek az 1176-ban Chiavennában folytatott tárgyalások során

tanúsított magatartása, a királyi segítségkérés megtagadása Frigyes számára vilá-
gossá tette, hogy többről volt szó, mint bizonyos számú fegyveres kiálütása vagy
sem. A Welf herceg az uralkodói tekintélyt, autoritást kérdőjelezte meg, azaz
Barbarossa legfőbb politikai elvét, a császári főhatalom programját és ideológiáját
vonta kétségbe. Mivel mindezt egy olyan fejedelem cselekedte, aki Németország
jelentős területein szinte királyként uralkodott, s felesége révén számíthatott
Anglia külpolitikai szövetségére, politikai szempontból a császár igen veszé-
lyesnek értékelte a helyzetet. Vélekedését az a körülmény is erősítette, hogy saját
fia, Frigyes, és a kisebbik angol királylány, Eleonóra házassága viszont meghiú-
sult: Eleonóra VIII. Alfonz kasztíliai király felesége lett, egy másik testvére pedig
II. Vilmos szicíliai királyhoz ment nőül. Az angol-Welf szövetség így Kasztíliát
és a dél-itáliai normannokat is magába foglalta. Ez utóbbiakkal a velencei
békében ugyan a császár tizenöt évre békét kötött, de tartott attól, hogy egy
ilyen lehetséges széles koalícióval a háta mögött akár a pápa, akár a lombard
városok vagy a normannok újra háborút robbantanak ki. A kedvezőtlen külpoli-
tikai helyzetet I. Frigyes azzal próbált meg ellensúlyozni, hogy a francia koroná-
val igyekezett szorosabbra füzni kapcsolatait.
Barbarossa uralkodása idején Németország legnagyobb belpolitikai hatalmi
próbája az Oroszlán Henrikkel kapcsolatos viszály volt. Itáliából való vissza-
térését követően 1178 novemberében a speyeri birodalmi gyűlésen Philipp von
Heinsberg kölni érsek a Wclfek óriásira nőtt hatalmát, kettős hercegségét rossz
szemmel néző fejedelmek nevében Oroszlán Henrikkel szembeni panaszokat
terjesztett a császár elé. Frigyes helyt adott a panaszoknak, és peres eljárást kez-
deményezett a vVelf herceg ellen, amelyben azonban nem az uralkodó, hanem a
birodalom fejedelmei alkották a bírói testületet. Ennek kettős politikai üzenete
volt: egyrészt deklarálta, hogy a birodalom előkelői Oroszlán Henrikkel szem-
ben a Stauf-ház oldalán állnak, másrészt a tartományi hatalommal rendelkező
fejedelmek együttes fellépésének súlyát jelezte, hiszen az uralkodó és a nagy
törzsi herceg között 6k voltak a döntőbírák. A történeti irodalom az Oroszlán
Henrik elleni pert általában hűbéri pernek (sttb feodali iure) tekinti, amely így a
hűbéri viszonyok megerősödését, általánosabbá válását jelezte. Más vélemények
szerint azonban ebben a perben a fejedelmek már egyfajta „rendi bíráskodást"
gyakoroltak. A Welf herceggel szembeni per egyúttal arra is alkalmas volt, hogy
szabályozza az uralkodó és a fejedelmek közötti hííbéri viszonyt, s meghatároz-
za, definiálja a hűbéri jog lényeges tartalmát, elemeit. A bíróság 1179 januárjára
Wormsba idézte Oroszlán Henriket, hogy a herceg feleljen az ellene felhozott
panaszokra, vádakra, de ahogyan az várható volt, a Welf herceg nem tett eleget
ennek a felszólításnak. 1179 júniusában a hííbérjog megsértéséért, s így a béke
veszélyeztetéséért Oroszlán Henriket birodalmi átokkal sújtották, ami egyet
jelentett birodalmi hűbéreinek elvesztésével. A Welf herceg egyedül csak örök-
lött családi birtokait, Braunschvv'eiget és Lüneburgot tarthatta meg. A döntésnek
a császári és fejedelmi csapatok felvonulása szerzett érvényt, ami elől Oroszlán
Henrik Angliába menekült ( 1180).
A Wclf herceg felett aratott politikai győzelemmel 1. Frigyes hatalma csú-
csára érkezett, s egyúttal egy régi folyamat, az etnikai alapú, nagy törzsi herceg-
ségek feldarabolódásának végére is pontot tett. 1180-ban Bajorországról levá-
lasztotta, s önálló hercegséggé emelte Stájcrországot. Azzal, hogy Ausztriát és
Karintiát követően immár a stájer területek is kikerültek a bajor fennhatóság alól,
lényegében befejeződött a bajor törzsi hercegség szétdarabolása. Az etnikai ha-
tárokhoz már egyáltalán nem igazodó, területileg sokkal kisebb bajor herceg-
séget Barbarossa az eddigi palotagrófra, Wittelsbach Ottóra ruházta. Szászorszá-
got két részre osztotta: a nyugati részeket, Westfaliát a kölni érsek igazgatására
bízta, a maradék délkeleti területeket pedig szász hercegség néven Medve Albert
fia kapta meg. A Staufok németországi hatalmi pozíciójában jelentős szerepet
játszó Svábföld kivételével így 1180 után megszűntek a törzsi hercegségek .
.Mindennek eredményeként számszer{íen több, dc kisebb területi hatalommal
rendelkező, s már nem etnikai határokhoz igazodó territoriális fejedelemség jött
létre, melyek hűbéri szálakkal kötődtek az uralkodóhoz. A régi, alapvetően tiszt-
ségi jogcím alapján létező birodalmi előkelők helyére egy hűbéri szálakkal átszőtt
újabb birodalmi fejedelmi réteg lépett. Al1ogyan a birodalmi egyházi fejedelmek
lényegében a wormsi konkordátumot ( 1122) követően alakultak ki, a világi biro-
dalmi fejedelmek 1180 után, a törzsi hercegségek felszámolásával formálódtak
ki. A 12. század végére gyakorlatilag egy új és szélesebb birodalmi fejedelmi ré-
teg emelkedett frl, s ennek következtében a német királyság a következő önálló
V. A Staufok kora és a császári viláBIJatalom eszménye 127
tartományi fejedelcmségekből állt: 9 hercegségből (sváb, bajor, szász, lotharin-

giai, würzburgi, karintiai, cseh, osztrák, stájer), 2 palotagrófságból (rajnai és
szász), 3 őrgrófságból (brandenburgi, lausitzi, mei6eni), 1 tartománygrófságból
(Thüringia), 1 grófságból (Anhalt). A 16 világi birodalmi fejedelem mellett 90
egyházi fejedelem létezett, azaz a világi koronavazallusok csak a birodalmi feje-
delmek egyhatodát tették ki. Az egyházi méltóságok politikai súlya tehát még a
Stauf korban is igen nagy volt, s ez a helyzet érd.emben később sem változott,
legfeljebb az arány javult egyhatodról egyharmadra. A hatalma visszaszerzésére
törekvő Oroszlán Henrik angol csapatokra támaszkodva 1180-1181-ben biro-
dalmi háborút robbantott ki, de gyorsan vereséget is szenvedett, s 1181 novem-
berében, az erfurti birodalmi gyűlésen meghódolt. A béke megbontásának bííne
miatt három évre száműzték, így a bukott herceg ismét apósához ment,
Angliába.
Megerősödött helyzetét I. Frigyes az itáliai ügyek hosszabb távú rendezésére
is igyekezett felhasználni, amire az a körülmény is ösztönözte, hogy a Lombard
Ligával kötött hat éves béke lassan a végéhez közeledett, s világosan látni kellett,
hogy Itáliában béke lesz vagy háború. 1183-ban Konstanzban megújította a
békét a lombard városokkal. A városfalakon belül számos regálét átengedett a
városoknak, akik ezért cserébe évi adófizetést vállaltak, hűséget esküdtek, és abba
is beleegyeztek, hogy a városokban megválasztott tisztségviselőket formálisan a
császár iktatja be tisztségükbe. A megállapodás pénzügyi természetű passzusai
szerint a császári engedményekért a lombard városok egyszeri 15 OOO márka
ezüstöt, majd a regáliák haszonvétcle után évi 2000 márka ezüstöt fizetnek.
Pontosan meghatározták, hogy Észak-Itáliában mely területek tartoznak a biro-
dalom közvetlen joghatósága és irányítása alá, amit Barbarossa hű emberére, az
őrgróffá emelt Markward von Annweilcr kormányzására bízott. Közép-Itália, a
toscanai hercegség továbbra is a császár kezén maradt, amit fiának, Fülöpnek az
irányítására bízott. A spoletói hercegséget egy sváb nemes, Konrad von Irslingen
kapta meg. Az 1184. évi mainzi birodalmi gyűlés, amelyen több ezer lovag s
nemes jelent meg, Barbarossa Frigyes politikai sikereinek „megkoronázását" je-
lentette, amely a császár és hűbéreseinek széles körű egységét volt hivatva de-
monstrálni.
A normann szövetség és a III. keresztes hadjárat
Az 1183. évi konstanzi szerződést, mely biztosította Frigyes észak- és közép-

itáliai hatalmát, III. Sándor pápa utóda és politikájának folytatója, III. Lucius
( 1181- 1185) kedvezőtlennek ítélte a pápaság szempontjából, és határozottan
szembehelyezkedett azzal. Attól tartott, hogy uralmának németországi ( 1180)
és itáliai ( 1183) konszolidálása után a császárság ismét megkísérli uralmát kiter-
jeszteni az Egyházi Államra és Rómára. A Szentszék oldaláról nézve súlyosbítot-
ta a helyzetet, hogy 1184 folyamán jelentősen átrendeződött a külpolitikai hely-
zet. A császári udvarban és a normann királyságban egyaránt komoly fordulat
következett be: 1184. október 29-én Frigyes fia, VI. Henrik német király elje-
gyezte Konstancát, II. Roger király lányát, az 1166-ban meghalt I. Vilmos test-
vérét, az uralkodó II. Vilmos nagynénjét. (Maga II. Vilmos II. Henrik angol
király lányát, Johannát vette feleségül.) Ezzel megbomlott az eddigi Welf-angol-
kasztíliai-normann szövetség. A normann-német közeledést Rómában úgy érté-
kelték, hogy ezzel harapófogóba kerül a pápaság, hiszen II. Vilmosnak nem volt
örököse, így koronájára majd a Staufok is teljes joggal igényt formálhatnak.
Tagadhatatlan, hogy a császárság szempontjából ez a külpolitikai fordulat jelen-
t6s el6nyökkel kecsegtetett. A normann álláspont a korábbihoz képest a helyzet
alapos mérlegelése eredményeként változott meg. A hatalmának csúcsára érke-
zett Barbarossa Frigyessel II. Vilmos békés viszonyok kialakítására törekedett,
amelyre annál is inkább szüksége volt, mert uralkodása idején a normann külpo-
litika elsősorban Bizánc balkáni birtokainak megszerzésére irányult, s meg akar-
ta előzni a keleti és a nyugati császárság esetleges szövetkezését, amelyre
I. Manucl és III. Konrád idején már volt példa. Azt követően, hogy a császárság-
gal való megegyezéssel biztosította a hátát, 1185 nyarán megindította hadait
Bizánc ellen, és gyors sikereket aratott: 1185. június 24-én bevette Dürrha-
khiont, augusztus 24-én pedig Thesszalonikét. A császárság szempontjából ked-
vező itáliai politikai helyzetet Barbarossa arra akarta felhasználni, hogy a pápával
elismertesse az 1183. évi konstanzi szerződést, a normann szövetséget, a német
belpolitikai fejleményeket, s végső soron a császári főhatalmat. Ennek érdekében
újabb itáliai hadjáratot tervezett, s ennek politikai el6készületei között az 1184.
évi mainzi pünkösdi udvari gyűlésen és lovagi tornával egybekötött nagy ünnep-
ségen idősebbik fiát, Henriket német királlyá választatta, kisebbik fiát, Frigyest
pedig sváb herceggé tette.
Az 1184-86 közötti itáliai hadjárat Frigyes közvetlen hatalmi céljain túl a
dinasztikus elvű trónutódlás biztosítását is szolgálta: Milánóban Itália királyává
koronáztatta fiát és örökösét, Henriket, hogy ezzel a jogbiztosító aktussal nem
csak a királyi, hanem a császári trón öröklését is elősegítse. Az itáliai felvonulás
egyúttal Henrik és Konstanca házasságkötésének realizálását is célozta, amelyre
1186-ban került sor. Ekkorra már a kortársak számára nyilvánvalóvá vált, hogy
II. Vilmos Johanna angol királylánnyal kötött házassága gyermektelen marad,
így a szicíliai trón várományosa Konstanca és férje, Henrik német s itáliai király
lesz. A pápaság gyakorlatilag egyedül, szövetségesek nélkül maradt Itáliában.
Az 1185-ben trónra lépő új pápa, III. Orbán (1185-1187) legfőbb igyekezete
arra irányult, hogy a Kúria számára valamilyen kiutat találjon ebből a politikai
szorításból, és kapcsolatot épített ki az egyik legjelentősebb német fejedelemmel,
Philipp von Heinsberg kölni érsekkel, illetve rajta ~eresztül a Welf-párti neme-
sekkel. Ezt a közeledést Barbarossa a II. Fülöp Agost francia királlyal kötött
szövetséggel ellensúlyozta, amely egyúttal Köln és a Wclfek fö támogatója,
Anglia ellen is irányult. Az erőviszonyokat reálisan felmérve a kölni érsek meghó-
dolt a császár előtt, és a pápaság ugyancsak erre kényszerült. Az új pápa,
III. Kelemen (1187-1191) elfogadta az 1183. évi konstanzi szerződést,
V. A Staufole kora és a császári világhatalom eszménye 129
tudomásul vette, hogy Toscana a birodalom fennhatósága alatt áll, hogy a császár
invesztitúra- és spolium jogot gyakorol, sőt még a normann-Stauf szövetséget is.
A Kúria álláspontjának gyors megváltozását a szentföldi események indokol-
ták. Az Egyiptomot és Szíriát saját uralma alatt egyesítő Szaladin szultán ( 1169-
1193) a jeruzsálemi királyság zavaros belső helyzetét kihasználva 1187-ben
nagyszabású támadást indított. Hattin mellett döntő vereséget mért a keresztes
seregekre, majd sorra elfoglalta Akkont, Jaffát, Szidónt, Askalont, sőt magát
Jeruzsálemet is. A Szent Város és a Szentföld jele!Í.tős részének eleste nagy vissz-
hangot váltott ki a keresztény világban. A pápaság legfontosabb feladatának azt
tekintette, hogy új keresztes hadjáratot szervezzen a Szentföld felszabadítására,
s ennek sikerét abban látta, ha a nagy európai uralkodók erre közösen vállalkoz-
nak. A Stauf-Capeting szövetség tehát ebből a szempontból megkerülhetetlen
volt. A császári főhatalom eszményét képviselő Barbarossa ugyancsak fontos
politikai kérdésként kezelte a kereszténység védelmének, azaz egy új keresztes
hadjáratnak a tervét. Az 1188 márciusában Mainzba összehívott birodalmi
gyűlés már ennek szellemében zajlott: a császár és számos német lovag felvette a
keresztet. II. Henrik angol király halálát követően (1189. július 6.) II. Fülöp
Ágost francia király és I. ( Ororszlánszívű) Richárd ( 1189-1199), az új angol
uralkodó békét kötött egymással, és bejelentették részvételüket a keresztes had-
járatban. Barbarossa Frigyes ekkorra már útra kelt: serege május elején indult el
Regensburgból. Másodszülött fia, Frigyes sváb herceg is vele tartott, távolléte
idejére pedig a birodalom kormányzását idősebbik fiára, a 24 éves Henrikre bíz-
ta. Oroszlán Henriket választás elé állította: vagy maga is felveszi a keresztet és
részt vesz a hadjáratban, vagy három évre elhagyja Németországot, s szám(íze-
tésbe vonul. Az egykor nagy hatalmú Welf herceg ez utóbit választotta, és
Angliába ment.
A Németországból Szentföldre induló sereg a valaha létező legnagyobb ke-
resztes sereg volt. A korabeli krónikások 100 OOO főről beszéltek, de ez a létszám
messze állt a valóságtól. I. Frigyes vezetésével mintegy 12-15 OOO főnyi haderő
vonult a Szentföldre, melyből kb. 3000 volt lovag. Középkori viszonylatban
azonban ez a létszám hatalmas seregnek számított. A német keresztes had
Magyarországon, a Balkánon és a bizánci birodalmon keresztül vonult Palesztina
felé. Angélosz Izsák, görög császár (1185-1195) gyanakodva fogadta a hatalmas
nyugati sereget, Szaladin szultánnal keresett kapcsolatot, és fogságba vetette
Frigyes követeit. Barbarossa azonnal parancsot adott fiának, Sváb Frigyesnek
Adrianopel elfoglalására és elpusztítására. Ugyanakkor üzenetet küldött Henrik
fiának, hogy szereljen fel egy flottát Konstantinápoly ellen, továbbá szerezze
meg a Szentszék áldását egy görögök elleni keresztes vállalkozáshoz. A közvetlen
veszélytől megrémült Angélosz Izsák túszokat, hajókat adott Frigyesnek, s
megígérte, hogy Kis-Ázsia földjén ellátja élelemmel az átvonuló német sereget.
Mivel a keresztes had a Szentföld visszaszerzése céljából kelt útra, Barbarossa
leküzdötte haragját, és elfogadta Angélosz Izsák aj~nlatát. 1190 márciusában a
bizánci hajók segítségével a Dardanelláknál átkelt Azsiába, s nagyjából azon az
úton haladt, amelyet 1500 évvel korábban Nagy Sándor követett. Június 10-én
130 A llözépkori Németorszálf
serege leereszkedett a szeleukeiai síkra, ahol a Saleph (vagy Kalükadnosz) folyór.

történő átkeléskor a császár vízbe fulladt. Hogy mi történt, nem lehet pontosan
tudni. Lehet, hogy Frigyes leugrott a lováról, hogy felfrissítse magát a folyó hűs
vízében, és a sodrás erősebb volt, mint gondolta. Az is lehet, hogy az idős ember
felhevült teste nem tudott megbirkózni a hirtelen hőmérséklet-változással, dc
azt sem lehet kizárni, hogy megcsúszott a lova, s a vízbe vetette, a páncél súlya
pedig lehúzta a mélybe. Halála súlyos csapás volt az egész keresztes hadjárat
számára. A sereg vezetését fia, Sváb Frigyes vette át, de akkora tekintélye nem
volt, hogy a fejvesztetté vált hadat összetartsa. Egyes fejedelmek ugyan csapa-
taikkal visszafordultak, s haza indultak, de a sereg nagy része mégis tovább
vonult Palesztinába, ahol találkozott a francia és angol keresztesekkel. Az egyik
legfontosabb szentföldi kikötő, Akkon ostroma közben betegség tört ki a
keresztesek táborában, melynek Sváb Fülöp is áldozata lett (1191. január 20.).
A német sereg így vezér nélkül maradt, bár unokatestvére, Lipót osztrák herceg
megkísérelte zászlaja alá gyűjteni a német kereszteseket. Több hónapi ostrom
után a keresztények végül elfoglalták Akkont, ám ezt követően komoly viszály
tört ki. Ausztria hercege, aki a német sereg fejének tekintette magát, ugyanolyan
bánásmódra és tiszteletre tartott igényt, mint a francia és az angol király, és zás-'
zlaját Oroszlánszívű Richárdé mellé tűzte ki. Az angolok azonban leszedték a
zászlót, és a várárokba hajították. Ezt a sértést Lipót sohasem bocsátotta meg, s
néhány nappal később elhagyta a Szentföldet. Hamarosan Fülöp Ágost francia
király is követte őt, akinek egészségét ugyancsak megviselte a palesztinai éghaj-
lat. Az ittmaradó Oroszlánszívű Richárdnak nem sikerült visszafoglalnia Jeru-
zsálemet, így 1192-ben a fennálló status quo alapján három évre fegyverszünetet
kötött Szaladin szultánnal. Ennek értelmében a keresztény zarándokok fclke-
reshették a jeruzsálemi szent helyeket.
Németország és a szicíliai örökség
Barbarossa Frigyes halálhírére oroszlán Henrik hadsereggel tért vissza Német-

országba. A még apja életében német királlyá választott VI. Henriknek ( 1190-
1197) azonban a Welf herceg támadása mellett a szicíliai kérdéssel is szembe kel-
lett néznie. II. Vilmos normann király halálát követően ugyanis felesége jogán ő
lett a szicíliai korona örököse, de a normann királyságban a Stauf-ellenes bárók
csoportja kerekedett felül, és a pápa támogatásával II. Vilmos féltestvérét, Leccci
Tankrédot választotta királlyá. A szicíliai örökség megszerzéséhez Henriknek
hadjáratot kellett indítania Itáliába, ehhez azonban előtte biztosítani kellett a
németországi hátteret. Tárgyalásokat kezdeményezett Oroszlán Henrikkel, aki-
nek a béke fejében kész volt átengedni a birodalmi jövedelmek egy részét. Arról
azonban, hogy valamelyik tartományi fejedelemséget visszakapja, szó sem lehe-
tett. Mivel a Welf herceg legfőbb külső támogatója, az angol király a Szentföldön
tartózkodott, ezért érdemi segítséget Angliából nem is remélhetett, Oroszlán
Henrik elfogadta az uralkodó békeajánlatát, s a megállapodás biztosítékául két
fiát adta túszul VI. Henriknek. A várható német támadás elhárítása érdekében
Tankréd, szicíliai király politikai szövetségeseket keresett: a normann tradíciókat
követve elismerte hűbérurának a pápát, de ugyanakkor Oroszlánszívű Richárd
angol király előtt is hűbéri hódolatot tett. 1191 elején VI. Henrik seregével
megindult Itáliába, s hatalma teljes legitimitásának megteremtését szem előtt
tartva els6 céljának a császári korona megszerzését tekintette. Annak érdekében,
hogy a császárkoronázás ügyének megnyerje a III. Kelemen örökébe lépő
III. Celesztin pápát (1191-1198), átengedte a Szentszéknek Tusculum városát.
Mindezek után - nem elfeledkezve az Itáliában állomásozó német seregről -
1191. április 14-én Rómában császárrá koronázták VI. Henriket. A koronázást
követően dél felé továbbvonuló császári hadat azonban Nápoly ostromakor
malária támadta meg, és maga VI. Henrik is megbetegedett. Emiatt az ostrom
félbeszakadt és a sereg visszaindult Németországba. A Stauf hatalom meghátrá-
lását látva a pápaság, mely nem szívesen látta volna egyazon uralkodó jogara alatt
:f:szak-, Közép- és Dél-Itáliát, valamint Németországot s Burgundiát, Tankrédot
ismerte el a normann királyság legitim uralkodójának, sőt tevékeny szerepet vál-
lalt egy Henrik-ellenes szövetség létrehozásában. 1192-ben a Kúria, Leccei
Tankréd, Oroszlánszívű Richárd angol király, annak sógora, Oroszlán Henrik
herceg, az alsó-rajnai német előkelők, valamint a mainzi, kölni és trieri érsekek
részvételével jelentős Stauf-ellenes koalíció szerveződött. Ezt a VI. Henrikre
nézve veszélyes politikai helyzetet a szerencsés véletlen fordította meg. 1192
decemberében Bécsben felismerték a zarándoki ruhában hazautazó angol királyt,
és (V.) Lipót, osztrák herceg, aki nem felejtette el akkoni megaláztatását, foglyul
ejtette Oroszlánszívű Richárdot, majd erről értesítette a rokonát, a császárt, és
100 OOO márka ezüstért átadta az értékes foglyot. Szabadon bocsátásáért
VI. Henrik 150 OOO márka ezüst váltságdíj mellett azt követelte, hogy az angol
király ismerje el a császárt hííbérurának. János herceg, az angol király testvére,
aki Richárd király szentföldi távolléte alatt Angliát kormányozta, ilyen hatalmas
összeget nem tudott egyik napról a másikra előteremteni, s az is igaz, hogy nem
is nagyon igyekezett bátyja mielőbbi kiszabadulását előmozdítani. Az angol ki-
rály fogva tartása a politikai előnyök mellett jó „üzletnek" is bizonyult: II. Fülöp
Agost, francia király azért fizetett minden hónapban 1000 márkát, hogy Henrik
minél tovább tartsa fogságba ellenségét, Richárdot. Oroszlánszívű Richárd végül
1194 februárjában szabadult, de szabadságáért súlyos árat kellett fizetnie:
150 OOO márka ezüstöt (kb. 35 OOO kilogramm), s nem csak hűbérurának kellett
elismernie a császárt, hanem azt is, hogy Anglia a birodalom hűbéres tartomá-
nya, amelynek ezen jogállás elismeréseképpen évente 5000 fontnyi ezüst cenzust
köteles fizetni. Ezzel felbomlott a VI. Henriket fenyeget6 koalíció, a császárnak
pedig a váltságdíj révén lett pénze az újabb itáliai hadjárathoz. Szicília kérdésé-
ben a szerencse megint Henrikhez szegődött, mert 1194 elején meghalt Leccei
Tankréd. A császár igyekezett gyorsan kihasználni a kedvező helyzetet, s csapa-
tait a Stauf-párti Pisa és Genova hajói szállították Szicíliába. A normann királyok
székvárosa, Palermo hamar megadta magát, s az itteni dómban 1194 karácso-
nyán a szicíliai és dél-itáliai irályság uralkodójává koronázták VI. Henriket,
132 A lúizépkori Németország
akinek ekkor ( 1194. december 26.) született meg a fia, Frigyes. A koronázást
követően elkobozta a Leccei Tankrédot támogató normann bárók birtokait, s
azokat német miniszteriálisainak adta. A Satufok németországi gyakorlatát kö-
vetve a normann királyság igazgatására is számos birodalmi miniszteriálist neve-
zett ki különböz6 tisztségekbe. Helyzete az Alpoktól északra, Németországban
is erősödött, mert 1195-ben, 66 éves korában meghalt a Staufok nagy ellenfele,
Oroszlán Henrik.
A császári világhatalom
1195 márciusában VT. Henrik birodalmi gyűlést hívott össze Bari városába, ahol
a birodalom politikai irányításával kapcsolatos kérdéseket rendezte. Felesége,
Konstance császárné a normann királyság régense lett, hiszen azzal, hogy meg-
született a fia, Frigyes, a szicíliai korona jogszerűen őt illette. Konstance mellé
azonban Henrik egy birodalmi helytartót is rendelt, egy miniszteriális, Konrad
von Urslingen személyében. Öccsét, az ekkor 17 éves Fülöpöt, Toscana herce-
gévé nevezte ki, másik testvérét, Konrádot pedig a legidősebb öccse, Sváb Fri-
gyes szentföldi halálával megürült sváb hercegség urává tette. Magas birodalmi
méltóságokba miniszteriálisait ültette, így például ekkor lett birodalmi marsall
Heinrich von Kalden-Pappenheim. Heinrich von Lautent Romagna hercegévé
nevezte ki. Romagna esetében különösen fontos volt, hogy annak élén a császár
megbízható, h(í embere álljon, hiszen ezt a területet a pápaság az Egyház Állam
részének tekintette. Markward von Annweiler, aki már apjának is hű embere volt,
örökíthet6 hűbérként az anconai őrgrófságot kapta. Ezzel Itália északi, középső
és déli részein egyaránt erős Stauf igazgatást hozott létre, és gyűrűbe fogta a
pápaságot. Németországban apja nyomdokaiba lépve folytatta a családi és királyi
uradalmak gyarapítását.
Elődeitől eltérően VT. Henrik a császári főhatalmat elsősorban nem úgy
akarta megvalósítani, hogy annak elismerésére kényszeríti a Szentszéket, hanem
arra törekedett, hogy - a kor politikai gyakorlatának megfelelően - minél több
világi uralkodó ismerje el közvetlen hűbérurának a császárt. Apjától megörökölte
a Dánia és Lengyelország feletti hűbéri jogot, 1194-ben Anglia királya ismerte el
a birodalom hűbéri főségét, de a Levante térségében is gyorsan növekedett a
Stauf-ház hatalma: II. Leo, Kis-Örményország királya, Amalrich, Ciprus királya,
továbbá Antiochia és Tripolis fejedelmei, sőt még az Almohádok által fenye-
getett Tunisz is elismerte VT. Henrik fennhatóságát, és évi adót fizetett. A Stauf
uralkodó hatalmának emelkedése azonban még ezt követően is folytatódott,
hiszen II. Angelosz Izsák bizánci császár lánya öccsének, Fülöpnek a felesége
lett. Ezzel megcsillant a remény II. Angelosz Izsák halála után a keleti és anyu-
gati császárság Stauf kézben történő egyesítésére.
A rövid idő alatt óriásira növekedett császári hatalomra alapozva - az angol,
a francia vagy a normann királyságok mintájára - VT. Henrik örökletessé akarta
tenni a német koronát, és a Staufok által mindig is pártfogolt dinasztikus elvet
V A Staufok kom és a császári világhatalom eszménye 133
elfogadott, törvényes gyakorlattá kívánta tenni. Az örökletes monarchia elvének

elfogadásáért, a korona örökletességéért cserébe Henrik kész volt messzemenő
engedményeket tenni a fejedelmeknek. E nagy horderejű politikai kérdés rende-
zésére 1196-ban udvari gyűlést hívott össze Mainzban. A világi fejedelmeknek
azt ajánlotta, hogy az eddig hűbéri jogon birtokolt területek örökös, szabad
tulajdonná (allodium) válnak, amit fedi- és _női ágon egyaránt örökíthetnek, s
nem csak egyenes, hanem rokoni oldalágon is. Az egyházi fejedelmek esetében
a spolium jog megszüntetését helyezte kilátásba. Az 1196. évi mainzi gyűlés
újdonsága nem elsősorban a császár által ajánlott engedmények voltak (noha az
sem számított szokványosnak), hanem az a tény, hogy VI. Henrik a fejedelmek-
kel, mint közös testülettel tárgyalt. Az örökletes monarchia terve azonban az
engedmények ellenére sem talált támogatásra a fejedelmek körében, különösen
nem a számarányuk révén sokkal nagyobb politikai súllyal rendelkező egyházi
méltóságoknál, akik az elvi politikai elutasításon kívül még kevésnek is találták a
számukra ígért spoliumról való lemondást. A dinasztikus elv érvényre jutásának
legfőbb ellenzője a kölni érsek volt, aki a többi egyháznagyhoz hasonlóan a német
királyválasztásban játszott eddigi szerepét, s ebből fakadó politikai súlyát féltette.
Ha a monarchia örökletességét nem is támogatták a fejedelmek, a császár fi.át, az
ekkor két éves (II.) Frigyest 1196 decemberében a választás régi elvét követve mégis
német királlyá választották. Koronázásra azonban ekkor még nem került sor.
A kereszténység védelmezésének a császári főhatalomhoz kapcsolódó poli-
tikai kötelezettségén túlmenően dinasztikus tervei elfogadtatására Vl. Henrik
sikeres keresztes hadjárattal akarta növelni tekintélyét, így 1196-ban, a mainzi
gyűlés évében már hozzá is látott a hadjárat el6készítéséhez. Csapatai egy részét
már útnak indította, amikor 1197. szeptember 28-án, 32 éves korában Messi-
nában váratlanul meghalt. Halálával Németországban lekerült a napirendről az
örökletes monarchia terve, a Stauf-ház helyzete meggyengült, és a pápaság főha
talmi, valamint a Welfek németországi hatalmi törekvései egyaránt felerősödtek.
Az 1198. évi kettős királyválasztás és a Welf-Stauf belháború kiújulása
Amikor Vl. Henrik meghalt, testvére, Fülöp éppen úton volt, hogy az Assisi mel-
letti Folignoból a már német királlyá választott három éves Frigyest magával
vigye Aachenbe, az ünnepélyes koronázásra. Szándékát azonban már nem tudta
megvalósítani, mert a császár halálhírére Közép-Itáliában birodalom ellenes
felkelés robbant ki. A gyermek Frigyes így nem mehetett Németországba, hanem
anyjánál maradt Szicíliában, ahol 1198 Pünkösdjén, a palermói székesegyházban
a normann királyság urává koronázták. A tényleges kormányzás anyja, a régens
Konstance kezében volt. A Szentszék elismerte VI. Henrik fiának öröklési jogát
Dél-Itáliában és Szicíliában, s amikor 1198. november 28-án, egy évvel özvegy-
gyé válása után meghalt Konstance császárné, III. Ince pápa, mint a királyság de
ittre hűbérura lett a gyermek Frigyes gyámja és a normann monarchia régense.
Így nem csak kiszabadította az Egyházi Államot a köré fonódott Stauf gyűrűből,
hanem egész Dél-Itáliára kiterjesztette a közvetlen pápai kormányzást, amely
egyúttal biztosította is a gyermekkirály számára a normann örökséget. Ezzel
egyidejűleg Fülöp herceg Németországban igyekezett megé5rizni unokaöccse
számára a német koronát, hiszen a Staufok támogatottsága a nemesség körében
továbbra is számottevő volt. A sokkal kisebb számú Stauf ellenes tábor VI. Hen-
rik dinasztikus trónöröklési tervének leghatározottabb ellenzője, Adolf kölni
érsek köré csoportosult. Adolf érsek - immár hagyományosan - Oroszlánszívű
Richárd angol király szövetségét kereste, aki a császár halála után azonnal
érvénytelenítette a birodalomtól való hííbéri függőségét, és minden oka megvolt
arra, hogy támogassa a Staufokkal szemben álló belső német erőket. Az angol
király álláspontját mindezen túlmenően az is befolyásolta, hogy a 1187-től a
Staufok a francia Capetingek szövetségesei voltak. A Stauf-ház hatalmát rossz
szemmel néző német előkelőségek számára a legnagyobb gondot az okozta,
hogy találnak-e saját jelöltjükként alkalmas, megfelelő személyt a trónra. A kölni
érsek először Szászország idé5s hercegét, Berhardot igyekezett megnyerni ural-
kodójelöltnek, majd az ajánlat visszautasítása után (V.) Berthold von Zahringen
felkérése is kudarccal végzé5dött. Viszonylag kicsi volt a lehetséges „ választék" is,
mert igen sok fejedelem, tartományúr ekkor még a VI. Henrik által indított
keresztes hadjárat miatt a Szentföldön tartózkodott (noha ezek alapvetően Stauf
pártiak voltak). Adolf kölni érsek hosszas keresgélés után találta meg az ellentá-
bor uralkodójelöltjét, a Weltekkel rokonságban álló Heinrich von Braunschweig
rajnai palotagróf öccse, Ottó személyében, aki az angol udvarban nőtt fel, s
nagybátyja, Oroszlánszívű Richárd Poitou grófjává tette. Ottót a Welf pártiak
számára döntően két körülmény tette „alkalmassá" a német trónra: az erős angol
kapcsolat, valamint az a körülmény, hogy Németországban nagyon csekély csalá-
di hatalommal rendelkezett, csak a braunschweigi örökség harmada volt az övé,
azaz nem tartozott a birodalmi fejedelmek sorába.
1198. június 9-én Adolf kölni érsek, valamint az alsó-rajnai és westfaliai hívei
királlyá választották (Welf) Ottót, s július 12-én Aachenben meg is koronázták.
A rajna-vidéki és angol szövetséget látva Stauf Fülöp számára világossá vált, hogy
kiskorú unokaöccse, Frigyes részére aligha tudja biztosítani, megőrizni a német
koronát. A küszöbön álló belháború miatt a dél-németországi Stauf párti nemes-
ség sem szívesen látott volna egy gyermekkirályt a trónon, s arra ösztönözte
Fülöpöt, hogy ő maga legyen a király. Sváb Fülöp mögött különösen erős bázist
jelentett az a birodalmi miniszteriális réteg, amely Barbarossa és VI. Henrik
uralkodása alatt eré5södött meg s emelkedett fel. Németország keleti részeinek
fejedelmei ugyancsak Fülöpöt támogatták. Összességében a német fejedelmek és
egyháznagyok többsége továbbra is a Staufok mellett sorakozott fel, így 1198-
ban Sváb Fülöp személyében saját királyt választottak, akit Mainzban koronáz-
tak meg. Azzal, hogy mindkét tábor saját uralkodót választott, a 12. századot
végigkísérő Welf-Stauf ellentétet szinte szimbolikusan is kifejez() ketté5s kirá-
lyválasztás történt, ami új belháborút előlegezett. Ez azonban nem csak birodal-
mi belügy volt, hanem európai politikai kérdés is, hiszen IV. (Welf) Ottó és hívei
V A Stau.fok kora és a császári világhatalom eszménye 135
Anglia, a Stauf-ház pedig Franciaország szövetségére számíthatott, amellyel

1198. június 29-én újította meg együttműködését. A koronabirtokok és a
tetemes Stauf birtokok mellett Fülöp előnyét növelte, hogy kezében tartotta a
birodalmi kincstárat is. Ottó viszont Anglia pénzügyi támogatására számíthatott.
A politikai ellentétek nagyon hamar belháborúba torkolltak. A Welf erők Goslar
ezüstbányáinak elfoglalására, illetve a Staufok hátországát jelentő Délnyugat-
Németország elleni támadása ugyan kudarcot vallott, de Fülöp Köln és Braun-
schwcig elleni hadjárata sem járt sikerrel. A külső szövetségesek révén a német
trónviszály összekapcsolódott az angol-francia háborúval, s annak fordulatai,
eseményei nagy mértékben befolyásolták a Welf-Stauf küzdelem pillanatnyi
alakulását. Uralkodása utolsó évében, 1199-ben Oroszlánszívű Richárd még
hadban állt Franciaországgal, ám halála után öccse, I. János ( 1199-1216) 1200-
ban már békét kötött. Ez jelentősen gyengítette IV. Ottó helyzetét is.
Itáliában a pápaság igyekezett kihasználni, hogy VI. Henrik halálával össze-
omlott a Stauf hatalom. A normann királyság feletti régensi jog megszerzésén
kívül (ami Dél-Itália pápai kormányzását jelentette), a Szentszék a spoletoi her-
cegség, anconai őrgrófság, toscanai hercegség, veronai grófság, és a romagnai
hercegség hűbérura is lett. A III. Celesztin után pápává választott III. Ince
(1198-1216) tehát a közép- és észak-itáliai birodalmi területek megszerzésével,
ún. rekuperációjával jelentősen megnövelte az Egyházi Állam területét, s Itália
jelentős része gyakorlatilag Róma fennhatósága alá került. A pápaság világi
hatalmának ilyen nagy mértékű megerősödését a birodalmon belüli Welf-Stauf
háború tette lehetővé. A pápai autoritást növelte az is, hogy mindkét német ki-
rály a Kúriához fordult elismerésért, legitimációja megerősítéséért, illetve a
jövőbeni császárkoronázás érdekében. III. Ince a recuperatio tudomásul vételét
szabta feltételül, amire az erős Stauf tábor nem volt hajlandó, hiszen 1. Frigyes
és VI. Henrik alatt számos német nemes és miniszteriális szerzett Itáliában birto-
kokat, tisztségeket. 1199 májusában Speyerben a Stauf párti nemesek és kleri-
kusok - köztük 28 birodalmi püspök - Róma politikája ellen tiltakoztak, és
IV. Ottó visszaszorulását kihasználva itáliai hadjáratra ösztönözték Fülöpöt.
A Welf tábor azonban, melyet sokkal kevesebb érdekszál fűzött már ekkor
Itáliához, s az 1200-ban kötött angol-francia béke miatt romlottak németorszá-
gi pozíciói, kész volt elfogadni a Szentszék feltételeit. 1201 elején a pápai támo-
gatás elnyerése érdekében a nassaui szerződésben Ottó a pápa javára lemondott
a már rekuperált birodalmi területekről. Ezt követően a német trónviszály
kérdésében III. Ince 1201. március l-jén IV. Ottó javára ítélt, amit a nyár elején
pápai legátus hirdetett ki Kölnben. A pápai döntés ellenére azonban a világi és
egyházi fejedelmek többsége továbbra is a Staufok oldalán állt, és Fülöpöt te-
kintette Németország királyának. 1202 elején Halle-ban mintegy 30 fejedelem
helyezkedett szembe a pápai döntéssel. Ottó engedékenysége mellett a szicíliai
események is arra ösztönözték III. Incét, hogy a Welfek oldalára álljon. A pápai
régenskormányzattal szemben ugyanis a VI. Henrik idején Dél-Itáliában és
Szicíliában birtokokat szerzett Stauf párti lovagok és miniszteriálisok egy része a
Kúria rekuperációs politikája miatt birtokát vesztett Markward von Annwciler
136 A kiizépkori NémetorszálJ
vezetésével 1200-ban felkelést robbantott ki. A Szentszék kétévi háború után

tudta leverni a lázadókat, s megszilárdítani a pápai régensséget. Ugyanakkor a
pápa nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy Németországban
IV. Ottónak nem volt különösebben erős bázisa, így a Welf uralkodó elismeré-
sével csak további harcra ösztönözte a Staufokat. Ebben a helyzetben pedig,
amikor a Welfeket támogató angol hatalom lényegében kiszorult a szárazföldről,
nem volt kétséges, hogy el6bb vagy utóbb, de Fülöp fog felülkerekedni, hiszen
az angol pozíciók gyengülésével IV. Ottó tábora is fogyatkozni kezdett. 1204
elején például Ottó testvére, Henrik a Staufok oldalára állt. Példáját a brabanti
herceg, az alsó-rajnai és westfaliai grófok többsége, sőt még Adolf kölni érsek is
követte. Ince pápa emiatt titkos tárgyalásokat kezdeményezett a Staufokkal arról,
hogy milyen - kevésbé szigorú - feltételek mellett tudná elismerni Fülöpöt ki-
rálynak. A Stauf tábor hangulata és egyre erősebb helyzete miatt azonban Fülöp
még elzárkózott a pápasággal folytatandó tárgyalásoktól, s 1204-ben Liupold
wormsi püspök vezetésével hadsereget küldött Itáliába a rekuperált területek
visszaszerzésére. A német csapatok majd egy éven át küzdöttek a pápai erőkkel
szemben, de mégsem értek el komolyabb sikereket, így Fülöp visszahívta sere-
gét. Ha Itáliában nem is, de Németországban gyakorlatilag eldőlt a trónharc, és
a Staufok kezébe került a tényleges hatalom. 1205. január 6-án Aachenben, a
hagyományos koronázó városban a kölni érsek megkoronázta Fülöp királyt, aki
ezzel már a legitimitás minden formai elemének megfelelt. 1206. július 27-én
Kölntől nyugatra a Staufok legyőzték IV. Ottó maradék erőit. A németországi
belháború kimenetelének ismeretében a Kúria már nyíltan tárgyalásokat szorgal-
mazott, s ebb61 a célból 1207 májusában két bíboros érkezett Németországba.
IV. Ottót megpróbálták rávenni arra, hogy mondjon le a trónról, s ezzel szabad-
dá vált volna az út III. Ince számára Fülöp király elismeréséhez. 1207 szeptem-
berében Fülöp és Ottó egy évre szóló fegyverszünetet kötött, s mindketten
elküldték követeiket Rómába, hogy a politikai rendezésről tárgyaljanak. Ezek a
megbeszélések azonban titkosak voltak, ezért csak nagyon keveset tudhatunk
róluk. Burchard von Ursperg sváb krónikás szerint szóba került az a lehetőség,
hogy Fülöp egyik lányát a pápa unokaöccse feleségül veszi, s ez az unokaöcs, a
német király vejeként birodalmi hlíbéri jog alapján megkapja a rekuperált
Spoletót, Anconát és Toscanát. Ugyanakkor Welf Ottó is feleségül veszi Fülöp
négy lányának egyikét, s a koronáról történő lemondásért cserébe megkapja a
Staufok hátországát, biztos támaszát jelentő sváb hercegséget. A pápasággal való
megbékélés érdekében Fülöp kész volt lemondani az elődei által gyakorolt
invesztitúra és spolimn jogáról. A pápa, Ottó és Fülöp közötti római tárgyalások
tehát eredménnyel zárultak, s úgy ront, hogy sikerült békét teremteni. Fülöp
király meggyilkolása azonban egy csapásra új helyzetet teremtett. A királyt Ottó
von Wittelsbach bajor palotagróf ölte meg 1208. június 21-én Bambergben.
A gyilkosságot nem politikai okok motiválták, hanem személyes bosszú volt:
Fülöp korábban a bajor palotagrófnak ígérte azt a lányát, akit most a római
megállapodásnak megfelelően a pápa unokaöccsének szánt. Wittelsbach Ottó
gróf becsületében sértve érezte magát, és így vett elégtételt.
IV. Ottó
Fülöp halála után Németországban IV. Ottót ismerték el királynak, de ezt nem
saját erejének vagy külső támogatóknak köszönhette, hanem a Stauf pártiak
támogatásának. A megbékélés, valamint annak érdekében, hogy a Staufok elfo-
gadják őt Fülöp utódának, feleségül vette a meggyilkolt király lányát, lúveit és
tanácsadóit pedig szolgálatába fogadta. A birodalom főbb tisztségeibe így olyan
személyek kerültek, akik a Stauf politika folytatását képviselték, s Ottót is ebbe
az irányba befolyásolták. Ennek következtében IV. Ottó szembehelyezkedett a
Szentszék elvárásaival, s nem fogadta el a szabad püspökválasztást. Nem volt haj-
landó lemondani az uralkodói invesztitúra és a spolium jogáról, s a német egy-
ház fejeként nem ismerte el a Kúria egyházi jogi fellebbviteli jogát. A pápaság
által megszállt itáliai területek visszaszerzése és császárrá koronázása érdekében
1209 augusztusában nagy hadsereggel átkelt a Brenner-hágón. IV. Ottó csak
császárrá koronázását követően akart a pápával területi kérdésekről tárgyalni, míg
a Szentszék ezt tekintette a koronázás előfeltételének. A német hadsereg itáliai
jelenléte azonban ezt a kérdést Ottó javára döntötte el, és 1209. október 4-én
Rómában császárrá koronázták. Az új császár ugyan esküt tett az egyház jogai-
nak, kiváltságainak, javainak s birtokainak megvédésére illetve sérthetetlenségére,
de azt nem tisztázták, hogy ezek alatt pontosan mit is értett. A koronázás után
IV. Ottó visszaindult Németországba. A közép- és észak-itáliai birodalmi javak
visszaszerzése, valamint a pápasággal való nyílt konfliktus helyett Szicília megszer-
zésének a terve foglalkoztatta, ahol egyetlen lehetséges riválisa, az utolsó Stauf,
a még gyermek II. Frigyes volt a legitim király. Frigyesnek a szigetről és Dél-
Itáliából történő kiűzése egyúttal azt a lehetőséget is magában foglalta, hogy
német földön ugyancsak sikerül megszereznie a Staufok kiterjedt birtokait és a
sváb hercegséget, amelyek örököse most ugyancsak a gyermek Frigyes volt.
IV. Ottó - Welf származása ellenére - gyakorlatilag Barbarossa és v1. Henrik
hatalmi politikáját akarta felújítani, s a normann korona elnyerésével gyűrűbe
fogta volna az Egyházi Államot. A pápai régens kormányzat elleni szicíliai Stauf
pártiak felkelésének leverése, valamint Markward von Annweiler halála ( 1202)
után a Kúriával szemben álló dél-itáliai és szicíliai németek számára a Szentszék
által pártfogolt s gyámolított kiskorú koronás király, II. Frigyes helyett a Welf
császár jelentette a reményt, és a segítségét kérték. A pápa kiátkozással fenyegette
meg IV. Ottót, ha megkísérli uralma alá vonni a normann királyságot, de a
császár ennek ellenére 1210 őszén megindította a hadait Dél-Itália felé. Aversa
térségében szétverte a pápaság által szervezett ellenállást, majd Nápoly, Salerno,
Bari és Tarent behódolása után egy évvel elérte Calabria déli csúcsát. Itt várta a
pisai flotta, amely Szicília szigetére szállította volna a császári sereget. II. Frigyes,
a koronás király Palermo kikötőjében egy hajón tartózkodott, készen arra, hogy
szükség esetén azonnal Afrikába meneküljön.
1210. november 18-án III. Ince kihirdette IV. Ottó egyházi kiátkozását.
A normann királyság trónjának megszerzése, és a pápai exc01mnunicatio vissza-
vonása érdekében a császár hajlandó lett volna lemondani az ún. rekuperált
területekről, de ajánlata süket fülekre talált Rómában. A Szentszék úgy vélte,

hogy Dél-Itália és Szicília uraként Ottó komoly veszélyt jelenthetne az Egyházi
Államra, és a normann királyságnak a birodalomtól való különállása, azaz
II. (Stauf) Frigyes melle~t foglalt állást. A Stauf-Capeting szövetség hagyomá-
nyait követve II. Fülöp Agost francia király ugyancsak egyértelm{ívé tette, hogy
II. Frigyest ismeri el Dél-Itália és Szicília királyának, sőt őt tekinti Németország
uralkodójának is. Franciaország számára ugyanis nem volt kívánatos az Angliával
szövetséges Welf császár hatalmának megerősödése. A francia király és a Kúria
világos politikai állásfoglalásának hatására Németországban újra szervezkedni
kezdtek a Stauf párti előkelők. 1211 szeptemberében Nürnbergben I. Ottokár
cseh király, Hermann thüringiai tartománygróf, Siegfried mainzi érsek, és
Dietrich kölni érsek kinyilvánította, hogy II. Frigyest tekintik Németország
uralkodójának. A nürnbergi események hírére IV. Ottó felhagyott a Szicília elleni
támadás tervével, és hazatért Németországba.
1212-ben meghalt a császár Stauf-házi felesége, így a Stauf párti lovagság és
miniszteriálisok szemében eddigi legitimitása, elfogadottsága is megszűnt. Egyre
szélesebb lett azok köre, akik szembefordultak IV. Ottóval. Ebben nagy szerepe
volt annak, hogy Anglia mintájára a császár általános, mindenki, még az egy-
háziak által is fizetendő fejadót, állami egyenes adót akart bevezetni a biro-
dalomban. Ilyen körülmények között érkezett meg Németországba 1212 őszén
II. Frigyes.
Az újabb Welf-Stauf háború
II. (Stauf) Frigyest a pápa akarata alapján tizennégy éves korában (1208) nyilvá-
nították nagykorúvá, s ezzel véget ért Szicíliában a pápai régensi kormányzás.
A Kúria szándékának megfeleWen feleségül vette I. Péter aragóniai király lányát,
Konstancát. Ez a házasság az egyház politikai helyzetének er6sítését szolgálta,
ugyanis Aragónia királya de iure éppúgy pápai hűbéres volt, ahogyan a normann
királyság ura. A IV. Ottóval 1211 őszén Nürnbergben szembeforduló el6kelők
Németországba hívták Frigyest, hogy foglalja el a német trónt. Felesége, a nála
tíz évvel id6sebb Konstance ekkoriban szült egy fiút, így Szicíliában maradt.
Németországi útja előtt 1212 márciusában Frigyes Szicília és Dél-Itália királyává
koronázta egyéves fiát, Henriket, a királyság kormányzását pedig távolléte ide-
jére feleségére bízta. Ezt követően indult el északra. Rómában a pápa előtt a nor-
mann királyság urallcodójaként ismételten hűbéri esküt tett, biztosítva ezzel a
Szentszék támogatását. A Staufokkal szemben ellenséges közép-itáliai és lombard
városok kikerülése érdekében Rómából hajóval ment Genovába, s innen kelt át
az Alpokon. 1212 szeptemberében érkezett meg Dél-Németországba, ahol
Svábföld és a Felső-Rajna térség Stauf párti nemesei azonnal az oldalára álltak.
Franciaország közvetlenül pénzzel segítette II. Frigyes vállalkozását: 1212.
november 19-én a német-francia határ közelében, Vancouleurs-ban Lajos, fran-
cia trónörökös, és Frigyes megújította az Anglia és IV. Ottó ellen irányuló
V A Staufok kora és a császári világhatalom eszménye 139
Stauf-Capeting szövetséget, Franciaország pedig 20 OOO márka ezüstöt adott

azonnal Frigyesnek „hívei számának gyarapítása" érdekében. 1212 végén Frank-
furtban hívei ismét királlyá választották Frigyest, és Mainzban megkoronázták.
Azt követően, hogy Dél-Németország a Staufok mellé állt, IV. Ottó Szászor-
szágban akarta megvetni a lábát, de itt a Frigyest támogató magdeburgi érsekkel
és a thüringiai tartománygróffal kellett szembenéznie. Utolsó reménye az Anglia
által indÍtandó Franciaország (és ezzel együtt a Staufok) elleni háború volt. Ett61
remélte koronája megtartását és azt, hogy nagybátyjától, I. Jánostól pénzt kap.
Az angol királyt 1209-től a Szentszék egyházi kiátkozással fenyegette, mert
I. János nem akarta beengedni országába a pápa által canterbury-i érsekké szen-
telt Steephan Langtont, és egyház feletti jogairól sem akart lemondani. 1213 ele-
jén a pápa levélben hatalmazta fel a Capeting uralkodót Anglia elfoglalására.
A francia támadás veszélye azért is tűnt reálisnak, mert az angol bárók és
püspökök nem sorakoztak fel kiátkozással fenyegetett királyuk mellett. 1213
májusában I. János hűbéri esküt tett a pápának, így megszabadult a kiátkozás
veszélyétől, elhárította a fenyegető francia támadást, sőt elveszített franciaorszá-
gi, szárazföldi területeinek visszaszerzését tervezte. A Rajna torkolatvidékénél
IV. Ottóval folytatott tárgyalásokon nem csak az angol-Welf szövetséget erősí
tették meg, hanem arról is megállapodtak, hogy két oldalról indítanak támadást
Franciaország ellen. I. János Poitou-ból a Capetingek koronatartománya, az Ile-
de-France irányába tört előre, de a Loire folyónál vereséget szenvedett a francia
trónörököstől. IV. Ottó Brabant, Limburg hercegeinek, Flandria-Hennegau,
Boulogne, Holland grófjainak, valamint angol csapatok támogatásával Valen-
ciennes-nél lépte át a birodalmi határt. Serege 1214. július 27-én Bouvines-nél
(Lille-től keletre) találkozott a francia királlyal, ahol súlyos vereséget szenvedett.
Ottó kénytelen volt Kölnbe menekülni, Flandria és Boulogne grófjai pedig éve-
kig tartó fogságba kerültek. János angol király örülhetett, hogy a pápa közvetí-
tésével egyáltalán fegyverszünetet köthetett, s maradék franciaországi birtokait
( Gascogne, Guyenne) megőrizhette.
Bouvines-nél az angol-francia háború a német korona kérdését is eldöntötte,
hiszen a háborúban vesztes, meggyengült Anglia már nem volt számottevő
támasza és szövetségese IV. Ottónak. Az eddig Welfeket támogató alsó-rajnai
nemesség többsége szintén a Staufok oldalára állt. IV. Ottó kezén csak észak-
keleti, szászországi részek maradtak. II. Frigyes ezért 1214 végén II. Waldemar
dán királlyal szövetkezett, s a Metzben összegyűlt német fejedelmek egyetér-
tésével lemondott a IV. Ottó által korábban már Dániának átengedett, az Elba
és Elde közötti északnémet területekről. Ezekről a területekről Ottó még az év
elején, az angol-francia háború előtt mondott le Waldemar javára, hogy észak
felől biztosítsa a hátát. Dánia ugyanis az 1210-es évek elején - Szentszék által is
támogatva - nagy aktivitást mutatott a Balti-tenger térségében: Pommerellen
fejedelme, Mestwin elismerte II. Waldemar fennhatóságát (1210), dán keresztes
hadjárat indult a samlandi pogány poroszok ellen, III. Ince pedig védelmébe
vette Dániát. A pápa által támogatott II. Frigyes mellett IV. Ottó nem akart egy
újabb, ugyancsak a Szentszék támogatását élvező ellenséget északon, ezért
inkább jelentős
földek átengedésével békét vásárolt. A német trónharcokból
győztesen kikerülő Frigyes IV. Ottó politikai elszigetelése érdekében kész volt
tudomásul venni ezt a helyzetet, s ennek eredményeként Ottó lényegében be-
szorult braunschweigi birtokaira. 1218. május 19-én halt meg Harzburgban.
A Stauf hatalom megszilárdulása Németországban
A pápaság politikai támogatásának megerősítése érdekében II. Frigyes, még az

1214. évi angol-francia háborút megelőzően, 1213. július 12-én Egerben látvá-
nyos gesztust tett a Kúria felé, s gyakorlatilag ugyanazt tette, amit 1209-ben
Speyerben IV. Ottó: lemondott az Egyházi Állam által rekuperált közép-itáliai
területekről, a spolium és invesztitúra jogról, megígérte, hogy nem korlátozza a
Kúriához történő fellebbezési jogot és segíti az eretnekek elleni küzdelmet.
Szicília királyaként a pápának tett hűbéresküt, de az 1213. évi nyilatkozat, majd
az 1214-ben elért katonai győzelmet és az aacheni koronázást (1215. július 23.)
követően nem csak a Kúria, hanem a IV. lateráni egyetemes zsinat is elismerte,
megerősítette Frigyes német királlyá választását ( 1215 november). Császárrá
koronázása érdekében 1216. július l-jén Frigyes ígéretet tett arra, hogy császár-
rá koronázását követően a dél-itáliai monarchiát a már királlyá koronázott fiának,
Henriknek engedi át, azaz nem egyesíti egy kézben Németország és Szicília
~oronáját. Ezzel kívánta a pápaságot megnyugtatni arról, hogy az Egyházi
Allamot nem fenyegeti a gyűrűbe zárás veszélye, mint VI. Henrik idején, vagy
ahogyan az IV. Ottó elképzeléseiben szerepelt. Alig két héttel ezen ígéret és
eskütétel után Viterbóban meghalt III. Ince pápa.
Fogadkozásai ellenére azonban II. Frigyes - apjához és nagyapjához hason-
lóan - uralmát elsősorban a gazdag Itáliára akarta alapozni, amelyhez Német-
országra nyugodt és biztos hátországként volt szüksége. Ennek érdekében -
szükségszerűen - vissza kellett térnie elődei politikájához, azaz az Alpoktól
északra széles körű engedményekkel akarta a Staufok bázisát jelentő széles nemesi
rétegeket hűségükben megtartani. III. Ince halála után - figyelmen kívül hagy-
va korábban tett ígéretét - ötéves fiát, Henriket Németországba vitte, kinevezte
sváb herceggé, majd 1220 áprilisában Frankfurtban német királlyá választatta.
Apa és fia így egyaránt mindkét királyság koronáját is viselte, s ez tág politikai
manőverezési lehetőséget biztosított Frigyes számára. Már 1215-ben, aacheni
koronázásakor ígéretet tett arra, hogy keresztes hadat vezet Palesztinába, Jeru-
zsálem visszafoglalására. A megígért keresztes hadjárat mielőbbi megvalósítása
érdekében az új pápa, III. Honorius (1216-1227) Frigyes szószegése ellenére
császárrá koronázta a Stauf uralkodót (1220. november 22.). Csak azt kötötte
ki, hogy a szicíliai királyságot Frigyes soha nem kapcsolhatja a birodalomhoz.
A császár ismét ígéretet tett az eretnekekkel szemben az egyházzal való együtt-
működésre, arra, hogy mentesíti a klérust és az egyházi birtokokat a világi bírás-
kodás és adózás alól, az egyházi törvények betartatását pedig birodalmi törvé-
nyekkel fogja garantálni.
Amikor II. Frigyes 1220-ban a császárkoronázás miatt elhagyta Német-

országot, kiskorú fia mellé gyámnak, és birodalmi helytartónak Engelbert kölni
érseket nevezte ki. Fia királlyá koronázása, de még inkább Németország belső
nyugalma és stabilitása szempontjából 1220 áprilisában a birodalmi fejedelmek
sorában létszámarányukat tekintve sokkal nagyobb súllyal rendelkező egyházi
méltóságokat testületileg széles körű uralkodói felségjogokkal ruházta fel.
Az egyházi immunitások területét lényegében elismerte államjogi önállósággal
rendelkező territoriumoknak, s ezzel együtt lemondott a spolium jog gyakor-
lásáról. A császár az egyházi fejedelmekre ruházta az adószedés, pénzverés,
bíráskodás, várépítés, vámszedés jogát. Az egyházi fejedelmeknek adott 1220.
évi privilégium különös jelentőségét az adta, hogy jogi keretül szolgált a későb
bi időszakokban a territoriális keretű német államfejlődésnek. Azzal, hogy 1220-
ban Frigyes visszatért Itáliába, s Németországot fiára, Henrikre bízta, az egyházi
fejedelmeket pedig testületileg széles körű kiváltságokkal ruházta fel, lényegében
fejedelmi kormányzást szentesített a német királyságban, és szabad kezet adott
az előkelőknek. Barbarossa Frigyes politikáját folytatva tehát jelentős enged-
ményeket tett Németországban, hogy szabad keze legyen Itáliában.
1220 után északon Dániával kezdett egyre több feszültség kialakulni. Ez
részben a Baltikum felé megnyilvánuló dán és északnémet törekvésekből, rész-
ben pedig az 1214 óta dán hűbéri fennhatóság alatt álló északnémet területek
jogállásának kérdéséből adódott, de mindkét probléma sok szállal kötődött egy-
máshoz. Dánia már I. (Nagy) Waldemar (1157-1182) és VI. Knut (1182-1202)
uralkodása alatt igyekezett növelni befolyási övezetét a Balti-tenger déli
partvidékén, sőt a Baltikumban is. Eskil, Lund érseke például 1170-ben észt
missziós püspököt nevezett ki, s 1172-1177 között - III. Sándor pápa 1171.
szeptember 11-én közzé tett felhívását követően - dán katonai és missziós vál-
lalkozás, tulajdonképpen keresztes hadjárat indult az észtek ellen. A kudarcot
követően 1184-ben egy újabb dán flotta dúlta végig az észt partvidéket. A dánok
mellett azonban észak.németek, döntően szászok is feltűntek a keleti balti-térség-
ben, s 1201-ben a Dvina-folyó torkolatvidékén megalapították Riga városát,
majd egy évvel később a templomosok mintájára a Kardtestvérek Rendjét. (Ez
volt az első olyan lovagrend, amelyet nem a Mediterráneumban alapítottak.)
Amikor 1206-ban Vlagyimir polocki orosz fejedelem támadást indított Riga
ellen, az ostromlott várost a keleti balti vizeken megjelenő Andreas Sounesson
!undi érsek és Nicolaus schleswigi püspök vezette dán flotta szabadította fel.
A néhány éve trónra lépett II. Waldemar ezzel az expedíciós sereg kiküldésével
jelezte, hogy folytatja elődei politikáját, és Dánia érdekszférájának tekinti a balti
térséget. Lund érseke egyúttal megkérdőjelezte a brémai érsek Riga feletti egy-
házi fennhatóságát. A jórészt Szászországból származó balti németek politikai
értelemben kényes helyzetbe kerültek: a dán hatalmi törekvések baltikumi érde-
keiket fenyegették, ugyanakkor azonban a birodalomból a tengeren keresztül
érkező utánpótlások szempontjából fontos volt számukra a Balti-tengert ellen-
őrző dánokkal való jó kapcsolatok fenntartása. Ez a szempont még egyér-
telműbb lett 1214-től, amikor az északi szász területek Waldemar hűbérúri
142 A középkori N émetorszálJ
fennhatósága alá kerültek. Az 1215-ben kirobbant újabb észt háborúban a

németek dél felől (a Dvina irányából) törtek előre északra, dc a livóniai partoknál
megjelent Orlamünde grófjának vezetésével II. Waldemar flottája is, majd 1219-
ben a dán király vezetésével expedíciós sereg szállt partra Észak-Észtországban.
Egy elfoglalt észt erődítmény helyén felépítette Reval várát, majd a lundi érsek
parancsnoksága alatt helyőrséget hagyott hátra, káplánját kinevezte Észtország
püspökévé, s hazatért. A livóniai németek vezetője, Albert rigai püspök
ugyanakkor jelentősebb segítséget kapott a szász hercegtől és más északnémet
előkelőtől, így az észtekkel szembeni katonai sikereket látva a rigai püspök szem-
befordult a dánokkal, és testvérét, Hermannt nevezte ki Észtország püspökévé.
Albert lépése felháborította Waldemart, aki Lübeckben elfogatta a rigai püspök
Livóniába induló testvérét. Hermann észt püspökké történő kinevezését
III. Honorius pápa sem volt hajlandó megerősíteni. Albert püspök így arra kény-
szerült, hogy 1221 telén Schleswigben felkeresse a dán királyt és elismerje Livó-
nia hűbérurának. A hűbéri függőség ellen azonban egész Livónia tiltakozott, s
mivel az Észtországban maradt dán expedíciós hadsereg parancsnoka, Andreas
lundi érsek csak nagy nehézségek közepette tudta tartani az észtekkel szemben
Reval várát, úgy ítélte meg, hogy a Livónia feletti dán fennhatóság erőltetése csak
újabb ellenségeket szül. Azt tanácsolta 1>irályának, hogy álljon el szándékától.
1222-ben újabb dán flotta jelent meg Esztország partjainál. Elfoglalta ugyan
Ösel szigetét, de ereje ahoz kevés volt, hogy Livóniát hűbéres tartománnyá
tegye. A helyzetet reálisan felmérve Andreas érsek és a rigai püspök elhatárolta
egymástól a Baltikumban a dán és a német érdekszférákat. Eszerint Livónia szu-
verén állam lett Albert püspök irányítása alatt, Észtország pedig Dánia birtoká-
ba került. Az észt területeket is meghódító Kardtestvérek Rendje az általa birto-
kolt észt földek után Waldemar király hűbérese lett, Livóniában pedig továbbra
is püspöki vazallus maradt. Hermann, Albert püspök testvére viszont nem lett
Észtország püspöke. A megegyezés tartalma azonban nyilvánvalóvá tette a dán
király hatalmi ambícióinak korlátait, s ez a politikai presztízsveszteség a dán hű
bér elismerésére kényszerülő északnémet fejedelmek körében nagy visszhangra
talált. 1223. május 7-én Henrik schwerini gróf foglyul ejtette hűbérurát,
III. Waldemar királyt. Ez a fejlemény a császárt is aktívabb szerepre ösztönözte,
s a dán király csak a Német Lovagrend nagymestere, Hermann von Salza,
II. Frigyes bizalmasa és belső tanácsadója közvetítésével nyerte vissza szabad-
ságát 1224-ben. Szabadon bocsátása fejében 40 OOO márka ezüstöt fizetett, s le
kellett mondania az 1214-ben dán hűbéri fennhatóság alá került északnémet
területekről. Ez a megoldás azonban magában rejtette a birodalom és Dánia
jövőbeni konfliktusának a lehetőségét. A császárságnak a Balti-tenger térségére
irányuló figyelme - mely egyúttal politikai gesztus is volt a livóniai terjeszkedés-
ben érdekelt északi német (szász) kereskedőknek és nemeseknek - még nyilván-
valóbbá vált II. Frigyes 1224. március 12-i manifesztumával, melyben a biro-
dalom védelmébe vette Livónia, Észtország, Semgallia, Samland és Poroszország
népeit. Ez világos és egyértelmű jelzés volt Dánia számára. A birodalom
Baltikum iránti érdeklődésének újabb jeleként Frigyes fia, (VII.) Henrik király
V. A Staufok lwra és a császári világhatalom eszménye 143
birodalmi fejedelemnek ismerte el Albert rigai püspökön kívül Dorpat püspökét

is. De ebbe a sorba illeszkedett II. Frigyes 1226 márciusában kiadott rimini bul-
lája is, amelyben politikai támogatást ígért a Német Lovagrendnek a porosz
teriUetek meghódításához, magát a Rendet pedig a birodalmi egyházi fejedel-
meknek adott 1220. évi kiváltságokkal ruházta fel. Mind a baltikumi, mind pedig
a poroszországi német hódítások utánpótlási kikötőjének biztosítására 1226 má-
jusában a császár birodalmi városi rangra emelte Lübecket. Az 1220-as években
tehát II. Frigyes a birodalom politikai kereteinek illetve befolyási övezetének
kelet-északkeleti kiterjesztésével, a szász császárokhoz hasonlóan pogány
területek krisztianizálásával igyekezett növelni tekintélyét és hatalmát, ami
összhangban állt az északnémet fejedelmek és kikötővárosok érdekeivel is. Ez a
politika szükségszerűen háborúhoz vezetett Dániával, de az 1227. július 22-i
bornhövendi csatában II. Waldemar döntő vereséget szenvedett Schwerin,
Schauenburg-Holstein grófjainak, a brémai érseknek és Albert szász hercegnek a
csapataitól. A csata hírére Volquin, a livóniai Kardtestvérek Rendjének mestere
megtámadta a dánokat Észtországban, s elfoglalta Harrien és vVierland tartomá-
nyokat, majd mindezt megerősíttette a császár fiával, Henrik királlyal. A dán
hatalom visszaszorításával teremtődtek meg a Balti-tengeren azok a kedvező
hajózási és kereskedelmi lehetőségek, amelyeknek a Hanza a létrejöttét köszön-
hette, s amelynek eredményeként Európa északi térsége is gyorsan a korabeli
gazdasági világ egyik centrumává válhatott.
II. Frigyes Itália-politikája és keresztes hadjárata
Míg Németországban II. Frigyes a fejedelmeknek tett engedmények politikáját

folytatta, Itáliába visszatérve az ún. capuai assizákban (1220) úgy rendelkezett,
hogy a normann királyok kihalásáról, azaz 1188-tól adományozott minden
kiváltság, adomány érvényét veszíti, ha birtokosa azt nem újítja meg az uralkodó
előtt, s ennek során nem bizonyítja hitelt érdemlően, hogy a szóban forgó
javakat s privilégiumokat jogszerűen birtokolja. Egyúttal elrendelte, hogy a
bárók vagy városok által bitorolt koronabirtokokat, illetve a kincstárt illető
jövedelmeket vissza kell szolgáltatni. Itáliai politikájában tehát Frigyes hatalma
megerősítése érdekében az adományok felülvizsgálatához látott hozzá, ami ter-
mészetesen nem kevés érdeksérelmet is hozott magával. A királyi birtokok és
bevételi források igazgatását uralkodói tisztségviselőkre bízta, akiknek szakmai
képzésére bolognai mintára 1224-ben egyetemet alapított Nápolyban, s megtil-
totta, hogy országának alattvalói Nápolyon kívül más egyetemen is tanuljanak.
Az önkényesen emelt nemesi várakat leromboltatta. Szicíliába visszatérve
energikusan arra törekedett, hogy a monarchiát kiemelje abból az anarchiából,
amelybe 1198 után süllyedt. Sikeresen háttérbe szorította a helyi nemesség par-
tikuláris törekvéseit, s a vazallusokat állami-jogi eszközökkel uralkodói kontroll
alá helyezte. Ennek következtében a hűbéres nemesség kapcsolatában a köl-
csönös személyes jogviszony helyett az általános állami szabályozás vált
fontosabbá, s ezáltal a szicíliai királyságban a személyek függőségére és szol-

gálattételére épül{) hűbéri viszonyok háttérbe szorultak. Ezt jól mutatja az, hogy
Frigyes a vazallusok hűbéri alapon, azaz saját költségen teljesített katonai szol-
gálatát az általános évi 40 nap helyett a mindenkori szükségletekhez igyekezett
igazítani, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a 40 nap felett is igényt tartott
katonai szolgálatukra. A források szerint 3--4 hónapra emelte a hadakozási köte-
lezettséget, s ez jelent6s anyagi terhet rótt a hűbéresekre. A hűbéres csapatok
nem egy-egy koronavazallus, hanem rendszerint császári tisztségviselő parancs-
noksága alatt álltak. Míg a királyság igazgatásában II. Frigyes szinte teljesen
visszaszorította a hűbéres magánhatalmakra ruházott közhatalmi jogosítványok
rendszerét, addig katonai téren - alapvetően fiskális szempontokat szem előtt
tartva - éppen a hűbéri kötelezettségekre hivatkozva követelt magasabb szolgá-
lattételt úgy, hogy a magánjogi hűbéri kapcsolatok helyére a vazallusok koroná-
hoz fűződő viszonyát emelte. A királysághoz tartozó apuliai és capuai herceg-
ségekben mintegy 1400 hűbérbirtokkal rendelkező nemes élt, akiknek háború
esetén 8000 lovagot ( milites) és kb. 11 OOO csatlóst ( servientes) kellett kiállítani.
Szicília szigetén a hűbérbirtokkal rendelkező dominusok száma 2800-3400
körül lehetett. középkori viszonyok között tehát a rex Siciliae igen jelentős
haderőt tudott felvonultatni. (Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy
II. Henrik királynak Angliában is kb. ugyanennyi, azaz mintegy 5000 hűbérese
volt.)
Az állami kereskedelem és bevételek növelése érdekében a normann királyok
nyomdokaiba lépve II. Frigyes jelentős királyi flottát épített ki, s ezzel kiszorí-
totta országából az eddig privilegizált pisai és genovai kereskedőket. Jelentősen
megnövelte az adókat és vámokat, anyai nagyapja, II. Roger politikáját folytatva
pedig központosított hivatali államot épített ki.
Frigyes már 1215-bcn ígéretet tett arra, hogy keresztes hadjáratot vezet a
Szentföldre, amit 1220-ban, császárrá koronázásakor is megismételt, de tovább-
ra sem sietett azt teljesíteni. A pápai sürgetésekre 1222 áprilisában, majd 1223
márciusában újra megígérte, végül az egyházi kiközösítés fenyegetésének
hatására 1225 júliusában San Germanóban ünnepélyes esküt tett, hogy legké-
sőbb 1227 augusztusában elindul Palesztinába. A keresztes vállalkozáshoz a
császár új házasságának ügye adott közvetlen lökést. 1222 júniusában ugyanis
Catania városában meghalt Konstance császárné. Mivel a császár szentföldi had-
járata nagymértékben erősíthette volna a Stauf-házhoz kezdettől sok szállal
kötődő Német Lovagrend mediterráneumi pozícióit, Hermnann von Salza
nagymester azonnal munkálkodni kezdett II. Frigyes és a tizennégy éves
jeruzsálemi örökösnő, Isabella de Brienne házasságának előkészítésén, akinek
révén a császár is igényt formálhatott a jeruzsálemi koronára. A házassági
szerződések aláírására 1223 tavaszán, Ferentinóban került sor, s 1225 novem-
berében az esküvőt is megtartották. A san germanói ünnepélyes esküt tehát
Frigyes már a házasságkötés időpontjának ismeretében tette.
A keresztes hadjárat megindítása és a jeruzsálemi korona megszerzése előtt
azonban a császár a közel három évtizede bizonytalan Észak- és Közép-Itália
feletti birodalmi fennhatóságot akarta visszaállítani, és a III. Ince idején a pápa-

ság által rekuperált területeket igyekezett visszaszerezni. Németország és Itália
összetartozásának kifejezésére - a régi császárok példáját követve - 1226 húsvét-
ján Cremona városába hívta össze Lombardia nemeseinek és városainak képvise-
lőit, továbbá a német fejedelmeket, hogy velük a keresztes hadjárat előkészíté
séről, valamint a birodalom „javáról és reformjáról" (pro honore et reformatione)
tárgyaljon. A cremonai helyszín választása kihívást jelentett Milánó számára,
melynek Cremona régi riválisa volt. A lombard városokat ugyanakkor aggoda-
lommal töltötte el a császári politika újbóli aktivizálódása, és a szicíliai királyság-
ban kialakított központosított kormányzás bevezetésétől tartottak :f~szak
Itáliában. Genovát és Pisát mindemellett komoly anyagi veszteségek is érték ami-
att, hogy kiszorultak a dél-itáliai kereskedelemből. 1226-ban Milánó vezetésév-
el a lombard városok 25 évre szóló szövetséget kötöttek, azaz gyakorlatilag
újjáalakították a Lombard Ligát, s fő céljuk a cremonai birodalmi gyűlés meghiú-
sítása volt. Verona elzárta az utat a Frigyes fiával, Henrik német királlyal Itáliába
érkező birodalmi fejedelmek előtt, akik így nem tudtak elmenni Cremonába.
Róma a keresztes hadjárat akadályozó.inak minősítette a Liga tagjait, s III. Ho-
norius pápa egyházi átokkal sújtotta őket. Most tehát nem került sor a lombard
városok és a pápaság olyan jellegű összefogás~ra, mint I. (Barbarossa) Frigyes
idején. Az idős Honorius pápának az Egyházi Allam tényleges helyzeténél, itáliai
pozícióinál fontosabb volt a keresztes hadjárat, a Szent Város, Jeruzsálem vissza-
foglalása. A pápa hozzáállása visszakozásra késztette a lombard városokat, be-
hódoltak a császár előtt és 400 páncélos lovagot állítottak ki a keresztes had-
járatra.
1227. március 18-án meghalt III. Honorius. Már nem érhette meg az álta-
la annyira szorgalmazott keresztes had elindulását. Utóda, IX. Gergely ( 1227-
1241) lett, aki a szimbolikus tartalmú pápai politizálás helyett III. Incének a
pápai főhatalom gyakorlati megteremtésére irányuló politikáját akarta folytatni.
1227 augusztusában Frigyes keresztes serege Brindisiben gyülekezett. A kikötő
ben járvány ütötte fel a fejét, amely oly súlyosnak bizonyult, hogy két nappal az
elindulás után a császár flottája kénytelen volt visszatérni. Ekkor halt meg a
Staufok egyik jelentős németországi híve, Lajos thüringiai tartománygróf~ és
maga az uralkodó is súlyosan megbetegedett. IX. Gergely nem hitte el, hogy
Frigyes serege betegség miatt tért vissza a kikötőbe. Arra gyanakodott, hogy a
császár, mint már annyiszor, most is megszegi ígéretét, esküjét, s hadait a
Szentföld helyett Közép- és Észak-Itáliába vezeti. Tény, hogy a járvány miatt
II. Frigyes egy évvel elhalasztotta a jeruzsálemi akciót, de ezt az időt a szentföl-
di hadjárat alaposabb előkészítésére, s nem itáliai pozíciószerzésre használta fel.
Apja, VI. Henrik jogcímén igényt tartott a stratégiai és utánpótlási szempontból
fontos Ciprus feletti hatalomra, amelynek kiskorú királya, I. Henrik ( 1218-
1253) mellett Philip de Ibelin volt a régense. Halála után (1227) testvére, Jean
de Ibelin, Beirut ura, a latin Kelet egyik legjelentősebb személye vette át a sziget
kormányzását. A számottevő szentföldi hátországgal rendelkező Jean dc Ibelin
kormányzásával elégedetlen ciprusi bárók Gawein de Chenechy vezetésével
II. Frigyest, a sziget jogszerű hűbérurát kérték fel a régensi teendők átvételére.
Németország és Dél-Itália egy kézben történő egyesítése, a Közép- és Észak-
Itália feletti birodalmi fennhatóság visszaszerzésére való törekvés mellett az,
hogy Frigyes a Levante térségében is növelte hatalmát (Ciprus hűbérura, Jeru -
zsálem leendő királya), IX. Gergely számára a VI. Henrik kori császári világhatal-
mi elképzelések felújulásának veszélyével fenyegetett. Ennek megakadályozása
érdekében a Szentszék akár Jeruzsálem elvesztését is kész lett volna tudomásul
venni, hogy keresztes serege élén a császár ne erősíthesse meg hatalmát Keleten.
Arra hivatkozva, hogy a császár a betegség kifogásával tudatosan késleltette a
keresztes hadjárat megindítását, 1228-ban a pápa kiátkozta II. Frigyest. A csá-
szári föhatalom feléledésétől való félelem mellett a pápát a szicíliai egyház és az
invesztitúra kérdése is ennek a lépésnek a megtételére késztette. A Kúria azt
várta, hogy az excommunicatióval sújtott császár már nem fog tudni eleget tenni
esküjének, de Frigyes, mindenki számára váratlanul, egészen mást tett. 1228.
április 25-én fia született, Konrád, aki Jeruzsálem jogszerű örököse lett. Politikai
szempontból ez azért is volt nagy fontosságú, mert nem sokkal a születés után
meghalt Isabella császárné, akinek révén eddig Frigyes jogcímet formált a
jeruzsálemi koronára. Most fia gyámjaként a Szentföld régense, s tényleges ura
akart lenni. A pápai kiközösítés ellenére elindult Keletre, s 1228. június 28-án
megérkezett Ciprusra. Jean de Ibelint megfosztotta régensi tisztségétől, és meg-
tagadta, hogy eddigi teendőinek ellátása jogcímén a kincstárból pénzt vegyen fel
(ami pedig ekkorra már szokássá vált Cipruson). Az Ibelinek és híveik szentföl-
di birtokaikra menekültek. A császár öt ciprusi báróból álló régenstanácsra bízta
a sziget kormányzását, és támogatásukra német helyőrséget is hagyott hátra.
A Palesztinába megérkező Frigyes nem bocsátkozott nagy ütközetekbe a
moszlimokkal, a fő szerep a diplomáciának jutott. Katonai erődemonstrációk csak
a tárgyalások érdekében történtek. 1229 elején Jaffában a császár megegyezett
Al-Kamil egyiptomi szultánnal. Ennek értelmében Jeruzsálem és a szent helyek
(Nazareth, Bethlehem stb.) ostrom és harc nélkül tíz évre visszakerültek keresz-
tény fennhatóság alá (1229. március 17.), de szabad vallásgyakorlat és bejárás
illette meg a moszlimokat. Az egyezmény tartalma miatt a keresztény és az isz-
lám világ egyaránt elszörnyedt, mert ilyen mérvű, két nagy vallás és kultúra
legfőbb vallási, szimbolikus kegyhelyeihez kapcsolódó toleranciát a kor még nem
tudott elfogadni. A pápa is ebbe a körülménybe kapaszkodott bele annak ellen-
súlyozására, hogy a kereszténység legfontosabb vallási központját, szent helyét,
Jeruzsálemet egy egyházból kiátkozott, kitagadott szerezte vissza a keresztény
világ számára. IX, Gergely trónfosztottnak nyilvánította II. Frigyest, és a lom-
bard városokat a császárnak tett hűségeskü megtagadására, a német fejedelmeket
pedig új uralkodó választására szólította fel. Azt tervezte, hogy a pápai csapa-
tokat irányít a szicíliai királyság területére. Az Itáliából érkező hírekre válaszkép-
pen Frigyes felhatalmazta otthon maradt híveit, hogy Spoletót és Anconát, ame-
lyeket IIÍ. Ince az Egyházi Államhoz csatolt, akár fegyveresen is vegyék vissza.
1229 tavaszán tehát már mindkét fél katonai előkészületeket tett, de a császár
még ekkor sem szakította félbe keresztes hadjáratát. A jeruzsálemi bevonulást
követő napon (1229. március 18.) a Szent Sír templomában II. Frigyes meghalt
hitvese, Isabella öröksége jogán fia, Konrád nevében a maga fejére helyezte a
jeruzsálemi koronát. Mivel egyházi kiátkozás alatt állt, a koronázáskor nem volt
egyházi szertartás, s nem voltak jelen a szentföldi klerikusok sem. A koronázási
beszédet a császár bizalmas tanácsadója, a Német Lovagrend nagymestere,
Hermann von Salza tartotta.
Mivel II. Frigyes a pápa által kiközösítve ment el a Szentföldre, a keresz-
tesekre vonatkozó egyházi oltalom sem vonatkozott rá, így távollétét kihasznál-
va Itáliában a pápai csapatok betörtek Campaniába. A pápai támadás hírére
Frigyes keménykezű uralmával szemben széles körű felkelés is kirobbant Dél-
Itáliában, amelynek fő szítói a ferencesek voltak. Az itáliai hírek hallatára a
császár 1229. május l-jén Hermann von Salza kíséretében Akkonban hajóra
szállt. Rövid időre még megállt Ciprus szigetén, ahol az öt báróból álló régens-
tanácsot megeskette, hogy nem engedik meg az Ibelinek és párthíveik vissza-
térését. 1229. június 10-én érkezett meg Brindisi kikötőjébe. Visszatérése után
a császár gyorsan s kíméletlenül leverte a felkelést, és kiűzte az országból a pápai
csapatokat. Előrenyomuló seregét azonban megállította az Egyházi Állam hatá-
ránál. Frigyes nem háborúzni akart a pápával, hanem csak engedményekre kény-
szeríteni, hogy feloldozza őt az egyházi átok alól. A pápa és a császár közötti tár-
gyalások 8 hónapig tartottak, amelyben Hermann von Salza nagymester volt a
legfontosabb közvetítő. 1230 júliusában Cepranóban a felek békét kötöttek.
A kiátkozás feloldozása érdekében a császár hajlandó volt engedményeket tenni.
Ígéretet tett arra, hogy a szicíliai királyságban lemond az uralkodói inveszti-
túráról és engedélyezi a szabad püspökválasztást, tiszteletben tartja az egyház
adómentességét és bíráskodási jogát. Hogy katonai ereje birtokában a császár ne
sérthesse meg a békét, Frigyes vállalta, hogy néhány határvárat elzálogosít a béke
létrejöttében közreműködő itáliai fejedelmeknek. Az engedményekért cserébe
azonban a pápa egyedül Frigyes keresztes hadjáratát és Jeruzsálem visszaszerzé-
sét ismerte el. A lombard városok viszont nem csatlakoztak a békeszerződéshez.
A cerpanói szerződés megkötését követően azonban a szicíliai királyságban
Frigyes szinte azonnal kiadta az ún. melfi konstitúciókat (1231), a keresztény
Európa első központosított hatalmi rendszerét rögzítő állami törvénykönyvét,
amely gyakorlatilag érvénytelení,tette a béke Szicíliára és Dél-Itáliára vonatkozó
előírásait. 1231 novemberében Eszak-Itália ügyeinek politikai rendezése érdeké-
ben birodalmi gyűlést hívott össze Ravennába, ahol kimondatta a lombard
szövetség feloszlatását, és a pápát is igyekezett a lombard városok ellen fordítani.
Fő érvelése - ami részben meg is felelt a valóságnak - az volt, hogy ezek a
városok, s különösen Milánó, az eretnekség fő fészkei. A ravennai birodalmi
gyűlésen - a IV. lateráni zsinat határozatainak megfelelően - törvényben erősí
tette meg, hogy az eretnekek az állam ellenségei, akikkel szemben a világi hata-
lom minden eszközével fel kell lépni. A császár ezzel azt kívánta deklarálni, hogy
a lombard városokkal szembeni cselekedetei az egyház és a kereszténység érde-
keit szolgálják, hiszen maga IX. Gergely pápa is az eretnekség ellenében szer-
vezte meg az inkvizíció intézményét. Az erős városi kommunák és autonómiák
sem voltak feltétlenül szimpatikusak a Kúria számára, hiszen Róma városában is

volt már arra példa, hogy a kommuna szerveződés a városúr pápa elűzéséhez
vezetett. Az észak-itáliai városok és a császár közötti megbékélést a Szentszék is
igyekezett előmozdítani, de a császár azon követeléseit, hogy oszlassák fel a
Ligát, adják vissza a bitorolt felségjogokat és jövedelmeket, s ismerjék el II. Fri-
gyes főségét, a városok nem fogadták el. A pápasággal való viszony javítása érdeké-
ben viszont 1233. június 5-én vállalták azt, hogy 500 páncélos lovast szerelnek
fel a Szentföld védelmére. 1234 Pünkösdjén Rietiben IX. Gergely döntőbírói
szerepben lépett fel, s felszólította a lombard városokat, hogy a jövőben ne
akadályozzák az eretnekekkel szemben a német fejedelmek és csapatok Itáliába
jövetelét. A Liga azonban elutasította ezt a pápai követelést, és az apja ellen fel-
lázadt Henrik német királlyal szövetkezett.
Henrik lázadása
Németországban 1229-ben véget ért a régenskormányzat, és a tizennyolc éves

(VII.) Henrik a saját kezébe vette az irányítást. A fejedelmek széles körű hatal-
mával szemben a városokra, a lovagságra és a miniszteriálisokra igyekezett
támaszkodni. A királyi hatalom erősítésére irányuló önálló politikája miatt a feje-
delmek, akik Henrik kiskorúsága idején gyakorlatilag kezükben tartották Német-
ország kormányzását, ellene fordultak. Henrik politikája így szembekerült apja,
II. Frigyes német politikájával, aki a fejedelmeknek tett engedményekkel akart
biztos politikai hátteret itáliai és nagyhatalmi törekvéseihez. A császárnak tehát
szüksége volt a fejedelmek támogatására, s mivel a Staufok alatt a tartományurak
rétege már annyira megerősödött, hogy súlyos harcok nélkül nem lehetett volna
őket háttérbe szorítani, az itáliai ügyek miatt Frigyes nem akart egy nyugtalan,
belháborúktól zaklatott Németországot látni. Ugyanakkor arról sem feledkezhe-
tett meg, hogy a német fejedelmeknek nagy szerepe volt a pápa és a császár kö-
zötti 1230. évi békekötésben, s ezt a körülményt fia, Henrik sem hagyhatta
figyelmen kívül. 1231. január 23-án a wormsi udvari gyűlésen kénytelen volt úgy
rendelkezni, hogy a városok és azok polgárai csak a közvetlen városúr hozzá-
járulásával köthettek bármiféle szövetséget. 1231. május l-én ugyancsak Worms-
ban (VII.) Henrik kiadta a statutum in favorem principum kezdetű kiváltság-
levelet, amelyben a világi fejedelmeket az 1220. évi kiváltságlevélhez hasonló
privilégiumokkal ruházta fel. Emellett azonban a politikai támaszát jelentő váro-
sokat is igyekezett erősíteni, s felruházta őket azzal a joggal, hogy út- és vásár-
kényszert alkalmazzanak, a városi polgárok közösségébe pedig szolgákat, jobbá-
gyokat, egyházi embereket vagy nemeseket egyaránt felvehetnek, saját belátásuk
szerint. Az 1231 végén Ravennába összehívott birodalmi gyűlésre számos német
fejedelem ment el, Henrik király azonban távol maradt. A birodalmi gyűlésen
Németországra vonatkozóan a császár - a fejedelmek egyetértésével - megtiltot-
ta, hogy a városok polgármestert, bírót, városi tanácsost válasszanak, vagy hogy
önhatalmúan testvériségeket, céheket hozzanak létre. Gyakorlatilag II. Frigyes a
német városok önkormányzatának, autonómiájának megszüntetését rendelte el.

1232 májusában, a városokra vonatkozó szigorúbb előírásokat követően a csá-
szár megerősítette az 1231. évi statutmn in favorem princípiumot. Ez mérföldkő
volt a német történelemben, de nem abban az értelemben, hogy megváltoztatta
volna a hatalmi viszonyokat, hanem gyakorlatilag legalizálta az idők folyamán
kialakult helyzetet, éppúgy, ahogyan az 1220. évi kiváltságlevél is tette. Frigyes
elismerte Németországban a világi fejedelmeket önálló tartományuraknak.
Itáliai politikája, a melfi törvényekben rögzített szigorú központosítás azon-
ban élesen szemben állt a németországi gyakorlattal. A fejedelmek önállóságának
erősítésére irányuló császári politikával Frigyes fia, Henrik német király sem
értett egyet, akinek azonban 1232-ben ígéretet kellett tennie arra, hogy a
jövőben Németország kormányzásában a ,,fefedelmek bölcsességére fog hallgatni és
semmit sem cselekszik ellenükre". Ezen túlmenően pedig apjának is engedelmes-
séget fogadott. II. Frigyes fő célja az volt, hogy a Lombard Liga legyőzése érde-
kében nyugalmat teremtsen az Alpoktól északra. Alig egy évvel később azonban
apa és fia ellentéte ismét felszínre került. Királyi tekintélye erősítése érdekében
ugyanis Henrik beavatkozott a délnémet fejedelmi családok örökösödési ügyei-
be. Az Észak-Itáliával határos, ezért stratégiai fontosságú délnémet területek
politikai helyzete így Frigyes számára sem lehetett közömbös. Az ellentétek ki-
éleződésének másik oka a németországi eretneküldözés kérdése volt. Az eretnek-
ségekkel szembeni fellépés elsősorban a pápai politikában került központi helyre,
mintegy szimbolizálva a Kúria egyetemességét, hiszen a IV. lateráni zsinat a vilá-
gi uralkodók kötelességévé tette az eretnekek üldözését. A Szentszék megny-
erése érdekében ezt II. Frigyes is felvállalta birodalmában. A 13. század első
felében Németországban a szórványosan - elsősorban a Rajna-vidéken - feltűnő
kathar és valdens eretnekségek mellett az ún. stedingek ügye kapott nagy figyel-
met. Az Alsó-Weser vidékének döntően telepes népessége nem annyira vallási,
„eretnek" nézetei miatt okozott problémát, hanem az egykori telepítési kivált-
ságleveleikben biztosított paraszti szabadságukat akarták megőrizni a brémai
érsekkel szemben, aki viszont eretneknek nyilvánította őket. A stedingek ellen az
érsek még keresztes sereget is szervezett, de 1234. május 27-én Altenesch mel-
lett vereséget szenvedett. Amikor Marburgi Konrád, a németországi eretnek-
üldözés vezéralakja Henrik király környezetében is eretnekeket vélt felfedezni, az
1234 februárjában tartott frankfurti udvari gyűlésen Henrik törvénytelennek
nyilvánította Németországban az eretnekek üldözését. Ezzel az intézkedésével
szembekerült a Szentszékkel, és apjával is, aki a lombard városok elleni fellépését
a pápaságnál éppen az eretnekek elleni küzdelemként igyekezett legitimizálni.
Ilyen körülmények között Henrik újra a lombard városokkal szövetkezett, a pápa
pedig egyházi átokkal sújtotta. Németországban Henriket elsősorban a birodalmi
lovagok, a miniszteriálisok és a városok támogatták, míg a fejedelmek a császár
mögött sorakoztak fel. 1235 tavaszán Frigyes Németországba érkezett, elfojtotta
fia felkelési kísérletét, aki felett 1235 júliusában a fejedelmekkel együtt Wormsban
bíróságot tartott. Frigyes letette a trónról Henriket, s fogolyként később magával
vitte Dél-Itáliába, ahol évekig tartó raboskodás után 1242-ben halt meg.
A wormsi bíráskodást követően II. Frigyes, aki Isabella de Brienne halála

miatt 1228-tól ismét özvegy volt, feleségül vette III. Henrik angol király testvé-
rét, de ez nem jelentette azt, hogy felmondta volna a hagyományos Stauf-Cape-
ting szövetséget. Ezzel a házassággal a császár azt kívánta megelőzni, hogy a
jövőben bármilyen ellene irányuló koalícióba bevonják a Stauf-ház korábbi nagy
ellenfelét, a Welfeket mindeddig támogató Angliát. A wormsi bíráskodás és
házasságkötés után Frigyes rendezni akarta a német viszonyokat, s még ugyan-
ebben az évben, augusztus 15-én udvari gyűlést hívott össze Mainzba, ahol
általános birodalmi békét hirdetett meg. (Korábban fia, Henrik is tett hasonló
lépéseket: 1224-ben Würzburgban, majd 1234-ben Frankfurtban.) A szicíliai
királyság udvari justiciáriusa ( iustitiarius curiae regiae) mintájára Németor-
szágban birodalmi udvari bírót választottak. Megbízatása meghatározott időre,
egy évre szólt. A király állandó képviselőjeként bírói feladatokat látott el. Lénye-
gében az uralkodó helyett bíráskodott, kivéve az olyan nagy horderejű ügyeket,
mint a birodalmi kiközösítés, vagy a fejedelmek feletti ítélkezés. Ezek kizárólag
a császár jogkörébe tartoztak. A birodalmi udvari bíró naponta köteles volt ellát-
ni feladatát, hogy az állandó igazságszolgáltatás lehetőségével csökkenjen az
egyéni igazságkeresés, önbíráskodás és feudális magánharc mértéke, s így jobban
érvényt lehessen szerezni a birodalmi békének. Birodalmi udvari bíróvá csak
szabad embert lehetett választani, tehát ez a funkció nemesi tisztséget jelentett.
Munkáját egy világi jegyző segítette, aki írásba foglalta s összegyűjtötte a meg-
született ítéleteket, hogy azok a későbbiekben a jogképződés alapjává váljanak.
A mainzi udvari gyűlésen II. Frigyes a lombard városok ellen indítandó biro-
dalmi hadjáratról határozott. Az Észak-Itáliában állomásozó csapatai Veronából
kiindulva megszállták a Pó-síkság keleti részét, s már magát Velencét fenyeget-
ték. A császárnak azonban fia lázadását követően is akadt Németországon belül
ellensége, Babenberg (Harcias) Frigyes osztrák herceg személyében, aki fiának,
Henriknek volt a sógora. Komoly politikai veszélyt azonban nem jelentett, mert
Babenberg Frigyes minden szomszédjával, azaz Bajorországgal, Csehországgal
és Magyarországgal is viszályban állt. Azt követően, hogy az osztrák herceg
háromszori hívásra sem jelent meg a császár előtt, 1236 júniusában II. Frigyes
mint birodalmi hűbért, kötelességmulasztás jogcímén elvette tőle hercegségét.
Ausztriát közvetlen irányítása alá akarta helyezni, de az Észak-Itáliában folyó
háború miatt erre már nem került sor. Ehelyett a Babenbergek ausztriai hatalmának
gyengítésére 1237-ben birodalmi várossá emelte Bécset. Ugyanebben az évben
a második házasságából származó fiát, az ekkor kilenc éves Konrádot Németor-
szág királyává választatta, aki mellé a mainzi érseket nevezte ki procuratomak.
Ezzel az intézkedésé\;el a német területeken lényegében visszaállította a fejedelmi
kormányzást. A Babenberg Frigyessel fennálló konfliktus azonban császári erőket
kötött le Dél-Németországban, s emiatt II. Frigyes csak viszonylag kis erőket
tudott az Alpok irányából a lombard városok ellen irányítani. Ezt felmérve 1239-
ben újra elismerte osztrák hercegnek Harcias Frigyest, s az így felszabadult erőit
átcsoportosíthatta Itáliába.
Háború a Lombard Ligával és a pápasággal
1237 nyarán, Piacenzától nem messze, Firenzuolában került sor az utolsó pápai
közvetítői kísérletre II. Frigyes és a Lombard Liga között. Az eredménytelenül
végződött tárgyalások után teljes hevességgel lángoltak fel a harcok. 1237. no-
vember 27-én Cortenuova mellett a császár nagy győzelmet aratott a Liga serege
felett, s ennek következtében hat város (Milánó, Alessandria, Brescia, Piacenza,
Bologna, Faenza) kivételével a városszövetség többi tagja kész volt nagy enged-
ményeket is tenni a béke érdekében. A császár azonban nem volt hajlandó a
legyőzött „lázadókkal" tárgyalni. 1238 nyarán csapatai ostrom alá vették Brescia
városát, de háromhónapnyi ostrom után sem tudták bevenni. Az itt elszenvedett
kudarc, és a másik öt város ellenállása újra aktivizálta a császár ellenes erőket, így
a Frigyes hatalmának túlzott megerősödésétől tartó pápaságot is. IX. Gergely a
két nagy kereskedelmi rivális, Velence és Genova között egy megegyezést hozott
tető alá, melynek értelmében a két tengeri hatalom tlottáival támogatja a pápai
csapatok Dél-Itália ellenes akcióját. A császár így Itáliában kétfrontos háborúra
kényszerült: északon a lombard városok, délen pedig a pápasággal szemben.
(IX. Gergely 1238 márciusában ugyan a Babenbergekkel is szövetkezett, és egy
ellenkirály választását tervezte, de ehhez ekkor sem német, sem pedig külső
szóba jöhető jelölt nem volt, és az osztrák hercegen kívül más fejedelmet ennek
a tervnek nem sikerült megnyernie.) Politikai és katonai helyzetének erősítése
érdekében törvénytelen fiát, Enziót (Henriket) Szardínia szigetének örökös-
nőjével házasította össze, s így Szardínia királyává tette. Mivel Szardínia - Szicí-
liához hasonlóan - de iure pápai hűbér volt, ez a lépése nagy felháborodást vál-
tott ki Rómában, hiszen a pápa, mint hűbérúr, nem adta hozzájárulását ehhez a
házassághoz. 1239. március 20-án IX. Gergely újból egyházi átokkal sújtotta
II. Frigyest, s ezzel gyakorlatilag elvetette a békés rendezés lehetőségét. Ennek
esélyét még tovább csökkentette az, hogy a pápa és a császár közötti diplomáciai
közvetítés nagy személyisége, Hermann von Salza, a Német Lovagrend nagy-
mestere is ugyanekkor halt meg. Katonai-stratégiai okokból viszont Frigyes nem
mondhatott le Szardíniáról, hiszen a Szicília ellen esetlegesen felvonuló genovai
tlottát erről a szigetről kiindulva már félúton sikeresen fel lehetett tartóztatni.
Az ellentétek és a konfliktusok eszkalálódása világossá tették, hogy mind-
ezek csak egyik vagy másik fél vereségével rendeződhetnek. A pápai propaganda
egyenesen az Antikrisztus előfutárának, követének, földi szálláscsinálójának
nevezte a császárt. Frigyes ezzel szemben hívő keresztény voltát hangsúlyozta,
illetve a császárság, az bnperium azon vallási kötelességét, hogy az egyház védel-
mezője legyen. Azt állította, hogy nem az egyház ellen visel hadat, hanem csak
IX. Gergely pápa személye ellen, aki méltatlan tisztségére, mert a keresztényi
szeretet parancsolatát semmibe véve elzárkózik az általa szorgalmazott tárgyalás
és békekötés elől. Mindeközben a császári csapatok benyomultak a III. Ince ko-
rában rekuperált területekre, s Toscanától Lombardiáig terjedően egy nagy,
összefüggő, egységes császári igazgatás alá tartozó terület jött létre Közép-Itá-
liában, amelynek kormányzását Frigyes fiára, Enzióra, Szardínia királyára bízta.
Dc az Egyházi Állam maradékai is veszélyben forogtak: a császári csapatok pél-

dául a pápai rezidenciául szolgáló Viterbót ugyancsak elfoglalták. Ilyen körülmé-
nyek között érte a keresztény világ keleti országait, Magyarországot és Lengyel-
országot a mongol invázió, ám a fenyegetett országok sem a pápától, sem pedig
a császártól nem kaptak érdemi segítséget.
1241 húsvétjára IX. Gergely zsinatot hívott össze Rómában, hogy az egyete-
mes zsinat mondja ki II. Frigyesnek a trónról való letételét. A francia, spanyol és
lombard egyházi méltóságokat - köztük két bíborost - Rómába szállító genovai
hajót azonban Monte Cristo szigeténél foglyul ejtette a császári flotta, így a zsi-
nat meghiúsult. 1241. augusztus 22-én meghalt IX. Gergely pápa, de halálával a
küzdelem nem ért véget. Igaz, Frigyes sem használta ki a számára kedvező kato-
nai-lélektani helyzetet, hanem várakozó álláspontra helyezkedett, hiszen propa-
gandájában mindig azt hangsúlyozta, hogy csak Gergely pápa, és nem az egyház
ellen harcol. Abban bízott, hogy az új pápával majd képes lesz békét kötni, s
feloldozást nyer a kiátkozás alól. Békülékenysége és jóindulata jeléül szabadon
bocsátotta az elfogott két bíborost, hogy részt vehessenek az új pápa megválasz-
tásában. A bíborosi kollégium azonban megosztott volt, s 1241. október 25-én
az öreg és beteg IV. Celesztint választotta pápává, aki két héttel később meg is
halt. Hosszas huzavona után, csak 1243. július 25-én lett az egyháznak ismét feje
IV. Ince személyében. A Lombard Liga nélkül azonban - IX. Gergelyhez hason-
lóan - ő sem volt hajlandó különbékét kötni, s mivel a császári csapatok egyre
jobban fenyegették Rómát, 1244 júniusában tengeri úton Genovába menekült.
Innen Lyon városába ment, amely ekkor a birodalomhoz tartozó Burgundiában
volt, ahonnan azonban szükség esetén bármikor könnyen és gyorsan Francia-
országba lehetett menekülni. Itt, Lyonban a következő év nyarán zsinatot hívott
össze, amelyen azonban Németország és a latin kereszténység keleti országainak
egyházi méltóságai nem jelentek meg. A zsinaton a császár követe, a szicíliai
udvari fő_!:>író, Frigyes nevében ígéretet tett a császári csapatok kivonására az
Egyházi Allam területéről, a károk jóvátételére, a tatárok elleni harcra, illetve az
1244-ben ismét muzulmán kézre került Jeruzsálem megszabadítására indítandó
keresztes hadjáratban történő részvételre. A pápa azonban nem hitt II. Frigyes-
nek. Azzal vádolta, hogy esküszegő, az egyház üldözője, eretnek és zsarnok.
1245. július 17-én a lyoni zsinat megerősítette Frigyes kiátkozását, kimondta a
trónról való letételét, és új uralkodó megválasztására szólította fel a német
fejedelmeket. Egyházi szempontból ezt a Stauf-császárság megszűnéseként
értelmezték.
A zsinati döntésekre Frigyes úgy reagált, hogy közölte: eddigi türelmének és
jóindulatának vége, s· ezután pörölyként fog viselkedni. A császári propaganda
ezután már nem csak a pápa személyét támadta, hanem az egyház egész szer-
vezete és intézménye ellen irányult. Az egyház megreformálását szorgalmazta és
a korszak legfőbb eretnek követeléseihez hasonlóan apostoli szegénységet, aláza-
tot követelt a klérustól. Európa uralkodóit az egyházzal szembeni fellépésre
szólította fel. Mivel II. Frigyest katonai erővel nem lehetett legyőzni, a pápai
propaganda a császár halálhírét kezdte terjeszteni Németországban, s Ragyás
V. A Staiifok kora és a császári világhatalom eszménye 153
Henrik (Heinrich Raspe ), thüringiai tartománygróf, az egyház által 1234-ben

szentté avatott Arpád-házi Szent Erzsébet rokonának személyében sikerült egy
ellenkirályt is találnia. Ezzel egyidejűleg a Kúria felkelést szított Dél-Itáliában,
Rainer bíboros vezetésével pedig a pápai csapatok felvonultak a dél-itáliai király-
ság határára. Frigyes azonban gyorsan legyőzte a felvonuló pápai sereget és vérbe
fojtotta a felkelést. Németországban az ellenkirály szerepében fellépő thüringiai
tartománygróf amúgy is szűk politikai mozgásterét tovább nehezítette az a
körülmény, hogy a magyar királlyal vívott harcokban elesett Babenberg Frigyes
halálával (1246. június 15.) kihalt a Babenberg-ház, s az osztrák és stájer herceg-
ségeket a császár saját tisztségviselői kormányzására bízta. A császár közvetlen
fennhatósága alatt álló német területek határát ezzel kitolta Thüringia közelébe.
Ragyás Henriket csak három egyházi fejedelem, a kölni, trieri és mainzi érsek
választotta meg királlyá a Würzburg melletti Veitshöchheimben ( 1246. május
22. ), a többi fejedelmet azonban nem sikerült szembe fordítani a császárral, sőt
még tiltakoztak is a lyoni zsinat döntései ellen. A birodalmi városok és a széle-
sebb nemesi rétegek ugyancsak hűek maradtak a koronához. Németországban az
ellenkirály csapataival a tényleges harcot II. Frigyes fia, (IV.) Konrád király ve-
zette, de elhúzódó, nagy háborúra nem került sor, mert 1247. február 16-án
Ragyás Henrik meghalt. Ugyanebben az évben Frigyes legyőzése érdekében a
Szentszék merénylettel is próbálkozott: bíztatására a császár udvari orvosa meg-
próbálta megmérgezni az uralkodót, de kudarcot vallott.
A császárral szembe forduló rajnai fejedelmek számára nem volt könnyű új
ellenkirályt találni. A szóba jöhető jelöltek között az angol király testvére, Corn-
wall-i Richárd, sőt IV. Bakon norvég király neve is szóba került. A világi biro-
dalmi fejedelmek közül egyedül csak II. Henrik brabanti herceg kapcsolódott be
ebbe a politikai játszmába, és sikerült 19 éves unokaöccsét, Vilmost, Hollandia
grófját királyjelöltnek elfogadtatni a Frigyes-ellenes „pártban". 1247. október 3-
án a Köln melletti Worringenben az alsó-rajnai és westfáliai egyháznagyok, vala-
mint a brabanti herceg jelenlétében királlyá koronázták Hollandi Vilmost. Az új
ellenkirály - elődjéhez hasonlóan - nem rendelkezett jelentősebb saját (családi)
hatalommal, sem komolyabb támogatói táborral, így Németország nagy része
IV. Konrád uralma alatt állt. Ha az 1247. évben nem is következett be érdemi
változás, egy súlyos veszteség mégis érte a császárt: kedvence, a törvénytelen
születésű fia, Enzio, Szardínia és Közép- Itália ura a bolognaiak fogságába esett,
és hosszú raboskodás után ott is halt meg (1272). A háború elhúzódását, és az
egyértelmű katonai döntések hiányát az okozta, hogy Itáliában, a fő hadszín-
téren nem voltak világos frontvonalak. Az itáliai városok többségében ugyanis a
császár hívei, a ghibellinek és a pápa pártján álló guelfek között állandó küzdelem
folyt a városok irányításának megszerzéséért, ami folyamatosan újra és újra átraj-
zolta a politikai erőviszonyok térképét. A döntés kicsikarása érdekében a császár-
nak le kellett győznie a pápaságot, ezért 1247-ben Frigyes előkészületeket tett
egy Lyon ellen indítandó hadjáratra. A felvonulási útvonalat a savoyai gróf birto-
kain keresztül tervezte, aki rokoni kapcsolatban állt az uralkodóval, s aki jelentős
birtokokat is köszönhetett Frigyesnek, megalapozva ezzel a Savoya-ház későbbi
154 A lliizépkori Németország
felemelkedését. Amikor a császár seregével már Turinnál járt Pármában felkelés

robbant ki, ami visszafordulásra késztette Frigyest. Párma városába ugyanis
visszatértek az elűzött guelek, akiknek élén Orlando Rossi, a pápa sógora állt, s
hatalmukba vették a várost. Frigyes Parma ellen vonult és parancsot adott a \'áros
elpusztítására. Hosszú ostrom kezdődött, s amikor 1248. február 18-án a császár
egy vadászat miatt elhagyta táborát, a kitörő pármaiak elrabolták az ostromló
sereg hadipénztárát. Frigyes ezzel átmenetileg igen nehéz helyzetbe került, mert
pénz hiányában nem tudta fizetni a hadi kiadásokat: félbe kellett szakítani Parma
ostromát, a támadó pápai csapatok pedig Romagna földjének jelentős részét
visszafoglalták. A császár azonban új adók kivetésével gyorsan feltöltötte kincs-
tárát, s újabb Lyon elleni hadjáratra tett előkészületeket. A katonai helyzet tehát
továbbra is eldöntetlen volt, amikor 1250. december 13-án az akkor ötvenhat
éves II. Frigyes az apuliai Fiorentino kastélyában lázas lett, ágynak esett és
meghalt. A palermói dómban temették el.
Az utolsó Staufok
II. Frigyes halálával a helyzet Németországban csak annyiban változott, hogy

törvényes fia és örököse, IV. Konrád király (1250-1254), aki eddig Ragyás Hen-
rik és Hollandi Vilmos ellenkirályokat tartotta sakkban, most az itáliai örökség
megszerzése érdekében kiszélesítette katonai tevékenységét, és az Alpoktól délre
is frontot nyitott. Itáliában IV. Konrád és a Stauf-ház nevében helytartóként
II. Frigyes törvénytelen fia, Konrád féltestvére, Manfréd gyakorolta a hatalmat.
Azzal, hogy apja halála után Konrád figyelme Itália felé fordult, Németország
északi részén nagyobb mozgástér nyílt Hollandi Vilmos számára, aki 1251
húsvétján személyesen járt Lyonban a pápánál. A nagy hatalmú császár elhalálo-
zásával a Szentszék javára megváltozó erőviszonyokkal számoló északnémet fe-
jedelmek és városok elismerték Vilmost királynak. Hollandi Vilmos (Welf) Ottó,
braunschweigi herceg lányát vette telcségül, s ezzel a házassággal rokonságba
került a szászországi és brandenburgi Askanier-házzal is. Azzal, hogy Észak-
Németország fejedelmei, nemesei és városai elismerték királynak, tovább nőtt
Vilmos politikai mozgástere.
Saját hatalma erősítése szempontjából IV. Konrád számára a világi és egyházi
fejedelmek nagy territóriumaiból álló Németországnál fontosabb volt Dél-Itália
és Szicília, ahol apja erős központosított hatalmat épített ki. 1251-ben seregei
élén Lombardiába érkezett, Németországban pedig apósát, Ottó bajor herceget
bízta meg a kormányzással. Ugyanezen esztendő tavaszán Manfréd leverte a
Staufokkal szemben kitört campaniai lázadást. Konrád személyes jelenlétét Itáliá-
ban az is indokolta, hogy II. Frigyes halálhírére 1251 áprilisában a pápa is vissza-
tért a félszigetre, s Perugiában rendezkedett be, mert Róma városában - észak-
itáliai és a város korábbi történetéből már ismert minták alapján - ismét kommu-
na alakult, a város élére pedig Brancaleone degli Andalo személyében egy olyan
bolognai jogtudóst választottak, aki a Staufok oldalán állt. 1252 januárjában
V. A Staufok kora és a császári világhatalom esz1nénye 15 5
Konrád és serege az Adrián hajóra szállt, s így ment Dél-Itáliába. Apulia északi
részén, Foggia közelében, Sipontónál szállt partra, ahol apja hű szaracén csapatai
állomásoztak. A szicíliai királyság törvényes örököseként saját kezébe vette a kor-
mányzást, és a következő évben behódoltatta a hlítlcnné vált Nápolyt és Capuát.
A helyzet Észak-Itáliában is Konrád számára alakult kedvezően: a lombard váro-
sok többségében a ghibellinek diadalmaskodtak a guelfek felett. Egyedül Közép-
Itáliában, Toscanában voltak továbbra is erősebbek a pápa oldalán álló erők.
A pápaságnak tehát Itáliában Frigyes halála ellenére sem sikerült a Staufok felé
kerekedni, sőt Konrád sikerei következtében ismét szorult helyzetbe került.
IV. Ince a Szentszék korábbi politikáját követve 1254 februárjában kiközösítette
IV. Konrádot, és keresztes hadjáratot hirdetett a Staufok ellen, ám ez utóbbi ér-
demi visszhang nélkül maradt. Konrád jelentős hadsereggel rendelkezett, s itáliai
helyzetének erősödésével azt tervezte, hogy az Alpoktól északra, Németor-
szágban is megszilárdítja hatalmát, ahol apósa, a kormányzó Ottó bajor herceg
1253-ban bekövetkezett halála miatt gyengültek a Stauf pozíciók. Az északi had-
járatból azonban semmi sem lett, mert 1254 áprilisában Apulia határán, a lavd-
lói táborban lázzal ágynak esett IV. Konrád, s huszonhat éves korában, május 21-
én meghalt. Kétéves fia (V.) Konrád - akit mindenki csak Konradinnak, vagy
Corradinónak nevezett - anyjával, Bajor Erzsébettel Délnyugat-Németország-
ban élt. Itáliában az ő nevében régensként nagybátyja, Manfréd vette kezébe a
kormányzást, s Foggia mellett legyőzte a Konrád halála után ismét a Staufok el-
len támadókat.
1254. december 7-én meghalt IV. Ince pápa, de érdemi politikai fordulat
ezzel az eseménnyel sem következett be: az új pápa, IV. Sándor (1254-1261)
elődje politikáját folytatta. Csapatai azonban sorozatos vereségeket szenvedtek
Manfrédtól, aki 125 7 -re már teljesen a kezében tartotta a szicíliai királyságot. Sa-
ját uralma alatt egységes itáliai monarchiát akart létrehozni, s azt követően, hogy
délen elterjedt a híre a gyermek Konradin halálának is, 1258. augusztus 10-én
Palermóban Szicília királyává koronáztatta magát. Ha a harcmezőn IV. Sándor
kudarcot is szenvedett, egy jelentős politikai sikert mégis elkönyvelhetett: 1255
novemberében a rómaiak elkergették Brancaleone degli Anadlüt, és beengedték
a városba a pápát. A Staufok számos itáliai hívét viszont elidegenítette Manfréd-
tól az, hogy Konradin halálhíre valótlannak bizonyult, s így őt tekintették a
szicíliai korona jogos örökösének. 1257 tavaszán egy újabb római felkelés vissza-
hozta a város élére Brancaleonét, aki nyíltan szövetségre lépett Manfréddal.
1258-ban azonban gyilkosság áldozata lett, s Róma ismét a pápa kezébe került.
1260 szeptemberében Montapertinél Manfréd súlyos vereséget mért a guelf
oldalon álló Firenzére, s ezzel biztosította befolyását Közép-Itáliában, ahol hely-
tartók révén kormányzott. Északon, a Veronát fennhatósága alatt tartó Oberto
Pallavicini, Manfréd helytartójaként egész Lombardiában békét teremtett, s
Észak-Itália elismerte Manfrédot uralkodójának. Manfréd a bolognai fogságban
levő féltestvére, Enzio királyságára, Szardíniára is kiterjesztette fennhatóságát.
1261-re lényegében egész Itália Manfréd hatalmába került, a pápaság pedig el-
szigetelődött.
A normann királyság politikai tradícióját folytatva az Adria túlsó partján,

görög földön is igyekezett megvetni a lábát. Szeme előtt egy Stauf uralom alatti
mediterrán birodalom megteremtésének terve lebegett. Mivel 1257-ben megöz-
vegyült (első felesége Savoyai Beatrice volt), 1259-ben feleségül vette Mihály
épeiroszi fejedelem lányát, Helenát, akivel - hozományképpen - megkapta az
Adriai-tenger kapuját jelentő Korfu szigetét, továbbá három kikötőt a görög
szárazföldön. Épeirosz ura ezzel a házassággal - s területi engedményekkel -
akart a bizánci birodalom helyreállítására törő nikaiai császársággal szemben szö-
vetségesre találni. 1261-ben Konstantinápoly visszafoglalásával elbukott a Latin
Császárság, ami komoly zavart okozott a pápai udvarban, hiszen az épeiroszi
fejedelemmel kötött szövetség révén éppen manfréd volt az, aki a bizánci restau-
rációt végrehajtó nikaiai császárság következetes ellenfeleként a Latin császárság
(és a keresztes eszme) ügyének védelmezőjeként jelent meg. Manfréd nagy had-
járatot tervezett Bizánc ellen, hogy a latin kereszténység védelmezőjeként vég-
leg megszilárdítsa helyzetét a pápasággal szemben, másrészt pedig kiterjessze
hatalmát a görög területek egy részére is.
Egy hónappal Konstantinápoly eleste előtt, 1261. május 25-én Viterbóban
meghalt IV. Sándor pápa. Hosszas egyeztetés után a bíborosok az éppen Itáliá-
ban tartózkodó, francia származású jeruzsálemi pátriarchát választották utódául
(1261. augusztus 29.), aki IV. Orbán néven (1261-1264) foglalta el a pápai
trónt. Manfréd ekkor állt hatalma csúcsán. Egész Itáliát uralta, a Helenévcl kö-
tött házassága révén megvetette a lábát a Balkánon, s 1262-ben első feleségétől
származó lányát, Konstancát feleségül adta Jakab aragóniai király fiához és örö-
köséhez, Péterhez. A Földközi-tenger nyugati medencéjében így az aragóniai és
szicíliai flotta jelentette a legnagyobb tengeri haderőt. Az új pápa mindenekelőtt
14 új bíborost nevezett ki, akiknek a fele francia származású volt, s ezzel az ekkor
22 fős bíborosi testület egyharmada francia lett. IV. Orbán az új kardinálisok
kinevezésével akarta biztosítani magának a bíborosi kollégium támogatását. Dip-
lomáciai manőverekkel Észak- és Közép-Itáliában is sikerült ugyan gyengítenie
Manfréd hatalmát, de érdemi fordulatot ő sem tudott elérni. Ehhez meg kellett
volna fosztania a Stauf uralkodót hatalma fő bázisától, Dél-Itáliától és Szicíliától.
A pápai udvar ennek érdekében olyan jelöltet próbált keresni a szicíliai trónra, aki
rendelkezik olyan saját erővel, hogy a déli területeket elhódítsa a Staufoktól.
Hasonló terveket már IV. Sándor is szövögetett: ő III. Henrik angol király kiseb-
bik fiát, Edmundot szerette volna Szicília királyának, de az angol bárók és a ki-
rály közötti háború (1259-1265) miatt meghiúsult a Manfréd elleni angol táma-
dás. IV. Orbán az angol belpolitikai nehézségeket látva elvetette ezt a tervet, és
Franciaország felé fordult. IX. Lajos francia király ugyan nem fogadta el a pápa
által felajánlott szicíliai koronát sem a maga, sem a fiai számára, de nem tiltako-
zott, amikor a Kúria öccsét, Károlyt, Anjou és Maine grófját javasolta a trónra.
A pápaság természetesen feltételeket is szabott Szicília leendő s remélt új kirá-
lyának: Anjou Károlynak előre le kellett mondania a normann királyok azon régi
kiváltságáról, hogy országukban a pápa nevében maguk gyakorolhatták az
invesztitúrát, illetve ennek alapján beleszólásuk volt az egyházi bíráskodásba.
V. A Staufok kora és a császári világhatalom eszménye 15 7
Nem szedhetett adót az egyháziaktól, és nem élvezhette a betöltetlen püspök-

ségek jövedelmét sem. Esküt kellett tennie arra, hogy nem tör a császári méltó-
ságra, s 10 OOO uncia évi járadékot fog fizetni a Szentszéknek. (Ez az összeg har-
mincszorosa volt a normann királyok által a pápai hűbér elismeréseképpen
fizetett évi cenzusnak.) Mindezért cserébe a pápaság apostoli pártfogásáról biz-
tosította Anjou Károlyt, s hozzájárult ahhoz, hogy .3 éven át a Manfréd elleni
katonai kiadások fedezésére megkapja Franciaország, Provance és Arles egyházi
jövedelmeinek tizedét. IV. Orbán emellett ígéretet tett arra, hogy sohasem fogja
megengedni Konradin vagy más olyan személy császárrá választását, aki igényt
formálhat a szicíliai trónra. Ezt az egyezséget 1263 júniusában kötötték meg.
Amikor Manfréd tudomást szerzett a pápa és Károly közötti megállapodásról,
elfoglalta Toscana utolsó Puelf városát, Luccát (1264 elején), és egyre szorosabb
gyűrűt vont az Egyházi Allam körül. Orbán pápa szorult helyzetét kihasználva
Anjou Károly elérte az 1263-ban kötött szerződés módosítását. Eszerint az évi
10 OOO uncia arany helyett csak 8000-et kellett fizetnie. A Kúria hozzájárult
ahhoz, hogy a szicíliai koronát Károly utódai nőágon is örökölhessék, s abba is
beleegyezett, hogy Károly és utódai földet vagy méltóságot szerezzenek Észak-
és Közép-Itáliában. Alig született meg azonban az új megállapodás, 1264.
október 2-án Perugiában meghalt IV. Orbán. Ennek ellenére Károly megkezdte
az előkészületeket az itáliai hadjáratra. Manfréd viszont, békülési szándékát
jelezve, leállította a Róma elleni katonai offenzíváját. Abban bízott, hogy az új
pápával majd képes lesz egyezségre jutni. A Szentszék azonban nem akart
Manfréddal egyezkedni. Az 1265. február 5-én pápává választott IV. Kelemen
(1265-1268) kezdettől fogva világossá tette, hogy elődje politikáját kívánja foly-
tatni. A pápai trónváltást Anjou Károly arra használta fel, hogy szövetségeseket
keressen Észak-Itáliában. A montferratói őrgróf mellett baráti kapcsolatot épített
ki a Milánót, Bergamót, Comót és Lodit birtokló Torriani családdal. Ferrara
urai, az Esték szabad átvonulást ajánlottak területükön, ha viszonzásul Károly se-
gítséget nyújt Emília földjén a gulefeknek. A szárazföldi hadjáratra utaló előké
születek ellenére 1265 májusában Marsielle kikötőjéből kifutott Anjou Károly
mintegy 40 hajóból álló flottája, mely rövid idő alatt Rómába is érkezett. Károly
hirtelen megjelenése megingatta Manfréd helyzetét Toscanában, és visszaállítot-
ta az egyház befolyását Közép-Itáliában. Ezt követően pápai, valamint firenzei és
sienai kölcsönökből Károly további csapatokat toborzott és szerelt fel Franciaor-
szágban. Ez a sereg már valóban szárazföldi úton, az Alpokon keresztül érkezett
Itáliába. Az így megerősödött Anjou-sereg számos Stauf párti várat foglalt el, és
határozottan tört előre dél felé. Benevento mellett 1266. február 26-án Károly
nagy győzelmet aratott, s a csatában maga Manfréd is elesett.
A beneventói csata után immár senki sem állt Anjou Károly útjában: Dél-
Itália városai és lakói sorra hódoltak meg előtte. Károly fogságba vetette Manfréd
feleségét és kiskorú gyermekeit. Lánya például csak 1284-ben szabadulhatott, de
az özvegy Heléna, és két fia a börtönben halt meg. Károly átvette a Stauf állam-
gépezetet és nagylelkű győzőnek bizonyult: Benevento városán kívül megtiltot-
ta seregének, hogy más városokat kiraboljon és felprédáljon. Csak egyértelmű és
158 A kó'zépkori Németország
nyilvánvaló ellenséges fellépés esetén kobzott el birtokokat. A Stauf-kori magas

adók azonban megmaradtak, hiszen háborús kiadásai miatt az új uralkodónak is
szüksége volt a pénzre .. Ha jelentősebb birtokelkobzásokra nem is került sor, az
állami tisztségekbe jórészt francia és provance-i híveit ültette. Nyolc törvénytudó
legistából például hat francia vagy provance-i volt. Manfréd bukás a lombardiai
ghibellin hatalom összeomlását is jelentette. Észak-Itália szinte teljesen Károly és
szövetségesei, a milánói Torrianik és a ferrarai Esték uralma alá került, s ezzel az
Anjou-hatalom éppúgy harapófogóba szorította a pápaságot, mint korábban a
Stauf királyok. Az itáliai ghibellinek Bajorországba, IV. Konrád fiához, Konra-
dinhoz menekültek és örökségének, a szicíliai trónnak a megszerzésére ösztö-
nözték. A pápaság számára azonban a Barbarossa Frigyes koráig visszanyúló
rossz tapasztalatok és emlékek miatt továbbra is fenyegetőbbnek tűnt a Stauf
hatalom visszatérési kísérlete, mint Anjou Károly nagyra nőtt itáliai hatalma,
ezért 1266. szeptember 18-án IV. Kelemen egyházi átokkal sújtotta mindazokat,
akik támogatták Konradin itáliai terveit. Németországi és itáliai híveinek támo-
gatásával azonban a következő év nyarának végén a Stauf-hz utolsó sarja
megindította csapatait a Brenner-hágó felé. Corrado Capece, Manfréd korábbi
szicíliai helytartója, Konradin megbízásából visszatért Szicíliába, és felkelést
szervezett az Anjouk ellen. 1267 októberében Róma városa is szembefordult a
pápával, és a Stauf erők mellett sorakozott fel. Ősz végére Szicília a felkelők
kezére került, sőt a franciák elleni lázadás átterjedt Calabria földjére is. Konradin
északról jövő serege 1267. október 21-én érkezett a ghibellinek legnagyobb
észak-itáliai központjába, Veronába, majd 1268 januárjában elérte a második
legnagyobb ghibellin várost, Páviát. Innen hajóval az Anjou Károllyal szembe-
szegülő Pisába ment (1268. április 7.), ahol csatlakoztak hozzá a toscanai és
közép-itáliai Stauf pártiak. Konradin tehát Itáliában gyors és jelentős sikereket
aratott, s 1268. július 24-én Rómába is bevonult, ahol a nép nagy lelkesedéssel
fogadta. Úgy tűnt, hogy Itáliában sikerül visszaállítani a Staufok hatalmát. Meg-
növekedett seregével Konradin dél felé indult, hogy birtokába vegye a szicíliai
királyságot. Anjou Károly, aki eddig a dél-itáliai Stauf párti lázadások leverésére
koncentrált, gyorsan felvonultatta csapatait, s 1268. augusztus 23-án nagy ütkö-
zetben súlyos vereséget mért a Stauf erőkre. A pontini mocsarakon keresztül a
tengerpart felé menekülő Konradin egy helyi földesúr, Giovanni Frangipane
fogságába esett, aki kiszolgáltatta őt Anjou Károlynak. 1268. október 29-én
Nápoly föterén Károly Szicília törvényes királya elleni támadás és pártütés vádjá-
val lefejeztette a Stauf-ház utolsó férfiági leszármazottját, Konradint. Így annak
a lehetősége, h,ogy a Staufok itáliai hatalmát visszaállítsák, végleg elenyészett.
A győzelemért azonban a pápaság is nagy árat fizetett: egyre jobban a nápolyi
Anjouk, majd közvetlenül Franciaország befolyása alá került, s 1309-től a
székhelye is elkerült Rómából, és a Szentszék hét évtizedre Avignonban ren-
dezkedett be.
V. A Staiifok kora és a császári világhatalom eszménye 159
A 12-13. századi német gazdaság
Európa más tájaihoz hasonlóan a Száli- és a Stauf-dinasztiák idején, azaz a

12. század második harmadától a 13. század második feléig, jelentős változások
mentek végbe a gazdaságban. A 11. század közepétől a különböző évkönyvek,
krónikák feljegyzései szerint megszűntek a korábbi pusztító ínségek, s javult a
népesség élelmiszerellátottsága, táplálkozása. Regionális jellegű, eseti ínséges
időszakok, adott tájegységeken belüli rossz termésű évek ugyan előfordultak a
továbbiakban is, de ezek már nem jelentettek akkora veszélyt, mint korábban. Ez
elsősorban a mezőgazdasági termelés növekedésével függött össze, ami mögött
számos tényező állt.
Az agrárgazdaság
A mezőgazdasági termelés növekedését elősegítő tényezők közül az első, s talán

a legfontosabb az éghajlati, időjárási viszonyok kedvezőbbé válása volt. A 10.
századtól a 13. század közepéig Európát meleg nyarak, s többnyire enyhe telek
jellemezték (kivételt jelentő évek, mint például 1077 tele, természetesen előfor
dultak), így hosszabb lett a tenyészidő, ami kedvezően hatott a mezőgazdasági
termelésre és a gabonahozamokra. Az éghajlati, időjárási viszonyok az agrárgaz-
daság dominanciájára épülő társadalomban meghatározó módon befolyásolták
az életkörülményeket. A hosszabb tenyészidő lehetővé tette azt, hogy a koráb-
ban szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas északibb, illetve magasabb tenger-
szint feletti területeken is javuljanak az életfeltételek.
A kedvezőbbre fordult éghajlati viszonyok mellett jelentősen megváltozott
s fejlődött az agrártechnika is. Egyre szélesebb körben kezdték alkalmazni a talaj
mélyebb szántására és forgatására alkalmas aszimmetrikus ekét (latin carruca,
német Pflug). A termőföld jobb s alaposabb előkészítettségén túlmenően ezzel
az eketípussal a kötöttebb, az eddig meghatározó szimmetrikus ekével (arat-
rum, Haken) nem, vagy csak nehezen művelhető talajok is alkalmassá váltak a
szántóföldi művelésre. Az új eketípus nagy igavonó szükséglete miatt a 11-12.
században elsősorban még az urasági és kolostori gazdaságokban jelent meg, de
a 12-13. század folyamán egyre több paraszti gazdaság is kezdte átvenni. A nagy
igaerő szükségletet több paraszti háztartás, gazdaság összefogásával biztosítot-
ták, ami a településszerkezet szilárdabbá válása mellett a paraszti közösségek
belső összetartozását, egyfajta önigazgatását is erősítette. A régi, korai középkori
tanya-jellegű településformák átalakultak nagyobb lélekszámú, sokkal több por-
tából álló falvakká, amelyek többnyire bíráskodási, határhasználati, s egyre in-
kább egyházi közösségeket is jelentettek. Az új technika jelent6ségét nem annyi-
ra a terméshozamok emelkedése adta, hanem inkább az, hogy lehetővé tette a
nehezen művelhető, de termékeny földek birtokbavételét. Az aszimmetrikus
„nehézeke" ily módon a technikai előfeltételét jelentette a szántók kiterjesztésé-
nek, a 12-13. századi nagyarányú telepes mozgalom sikerének. A 13. század
végén Németországban kb. 170 OOO lakott település volt. Ennek túlnyomó
többségét kisebb-nagyobb falvak alkották. A 12. század folyamán nagyságrendi-

leg mintegy 100 OOO embert érintett a kelet felé irányuló német kolonizáció, ami
azt jelentette, hogy 100 lakosból átlagosan 4 telepesként elvándorolt.
A termőterületek kiterjedése mellett azonban a termékeny földek feltörésé-
vel a szántók eltartó képessége is javult. Míg a korai középkorban a hűvösebb
időjárási viszonyok, rosszabb agrártechnika és gyengébb, rosszabb minőségű (de
kevésbé kötött) talajokon az elvetett mag többnyire csak kétszeres terméshoza-
mot hozott, addig a 11. század közepétől ez az érték 1 :3, ritkábban 1 :4 lett.
Ugyanakkora szántóterület tehát majd kétszer akkora létszámú népesség eltartá-
sát tette lehetővé. Ezt még inkább erősítette az, hogy a korábbi kétnyomásos
rendszerek helyett egyre több helyen kezdték alkalmazni a háromnyomásos mű
velési formát. Míg a kétnyomásos rendszerben a rendelkezésre álló szántó kb.
50%-a volt mindig ugar, addig a háromnyomásos rendszerben ez az arány
30-35%-ra csökkent, s ezzel tovább nőtt a művelt földterület nagysága. Német-
országban a háromnyomásos művelési rendszer terjedését alapvetően két
tényező befolyásolta. Egyrészt a népességszám, másrészt pedig a talaj típusa.
Ott, ahol a mezőgazdasági termelés növekedése következtében egyre nagyobb
lett a népsűrűség (mint például a Rajna-vidéken), egyre több földet vetettek be,
hogy meg tudják termelni a lakosság ellátásához szükséges kenyérgabonát.
Tekintettel azonban arra, hogy az ugaroltatás a talaj regenerálódását volt hivat-
va biztosítani, a háromnyomásos gazdálkodást elsősorban csak olyan talajtípu-
soknál lehetett hosszú távon sikerrel alkalmazni, melyek jó termőképességűek, jó
minőségűek voltak, s egy-egy parcellarész pihentetésére elegendőnek bizonyult
a nyomásfordulóból következő kétévenkénti időszak.
A gabonatermelés növekvő súlya erősítette a települések helyhez kötöttsé-
gét, lecsökkentette az állattartás szerepét, és ezzel együtt a mindennapi táplálko-
zásban visszaszorultak a húsfélék és nagyobb jelentőségűvé váltak a növényi
eredetű élelmiszerek. Ez a tendencia már a 12. század elejéről származó forrá-
sokban tetten érhető. 1118-ban például egy szabad ember özvegye eltartási szer-
ződést kötött Abdinghofer kolostor apátjával. Ennek értelmében földjeit áten-
gedte a kolostornak művelésre, hasznosításra, cserébe pedig két fő részére he-
tente a következő élelmiszereket kapta: minden napra 2-2 rozskenyeret, 1-1
búzakenyeret, 2-2 korsó sört, vasárnap, kedden és csütörtökön 2-2 szelet húst
és zöldségeket, hétfőn, szerdán és szombaton 1-1 sajtot, pénteken pedig, mivel
az böjtös nap volt, halat. Németalföldön a legfontosabb kenyérgabona a rozs
volt, de a zab - a takarmányozás mellett - zabkása formájában ugyancsak jelen-
tős szerepet töÍtött be a lakosság élelmezésében. Az időjárási változásokra kevés-
bé érzékeny árpa leginkább a serfőzés alapanyagául szolgált, de a mindennapi
táplálkozásban is használták. Búzát jóval kevesebb helyen termeltek. A szán-
tóföldi növények mellett szélesebb körben kezdtek terjedni a konyhakerti kultú-
rák is, különösen a magasabb tápértékű bab, lencse és borsó. A szőlő- és gyü-
mölcsöskertek is sokkal nagyobb területre terjeszkedtek ki, mint korábban.
A szász császárok korához viszonyítva jelentősebbé vált az ipari növények, azaz
a serfőzéshez létfontosságú komló, valamint a textilipar számára szükséges len és

kender termesztése.
A kenyérgabona szükséglet fejenként átlagosan évente 150-200 kilogramm
volt. Egy-egy hektáron kb. átlag 750 kilogramm gabona termett, így a korabeli
Németország népessége számára mintegy 3,5--4 millió hektár kenyérgabonát
termő szántóra volt szüksége. Ez a rendelkezésre álló területnek közel egyhar-
mad részét jelentette, tehát a 13. században már igen magas lett a szántóföld ará-
nya. Ha az elvetett mag háromszorosát jelentő termésátlagokk.al számolunk, a
termés mintegy harmadát kellett félretenni a jövő évi vetőmagnak, így a saját
szükségleten felül némi értékesíthet6 fölösleg is maradt. Egy-egy rossz termésű
év azonban, ahol a szántóföldi művelés túlsúlya érvényesült, továbbra is nehéz
helyzet elé állíthatta a lakosságot. Azokon a vidékeken viszont, ahol továbbra is
számottevő maradt az állattartás, könnyebben elkerülhették az esetleges ínséges
időszakokat, hiszen egy esős nyár például, mely tönkretehette a gabonatermést,
kedvező volt a legelők és a jószágok számára. Figyelemre méltó, hogy Németor-
szágban 1095-ben és 1145-1147-ben is ínségesebb esztendők el6zték meg a je-
lentős tömegeket megmozgató keresztes hadjáratokat.
A 11. századtól megindult gazdasági növekedés, elsősorban a mezőgazdasá
gi művelés kiszélesedése következtében a szegényebb néprétegek körében is a
kenyér vált a mindennapi táplálkozás főszereplőjévé, s minden egyéb étel másod-
lagos, járulékos, a kenyér körítése lett. A kenyér, illetve gabona hiánya egyet je-
lentett az éhínséggel, még ha a szó szoros értelmében nem is jelentett tényleges
éhezést, hiszen más élelmiszerekkel azért át lehetett vészelni az ilyen idősza -
kokat. Különösen jó példa erre Frízföld, ahol az 1272-ben jelentkező gabonahi-
ányt az északi német területekről szállított rozzsal pótolták, amiért a frízek
jórészt babbal fizettek, amelyből viszont ebben az évben igen jó termésük volt.
A paraszti társadalom mindennapi étkezésében nem elhanyagolható szerepet ját-
szottak a gyűjtögetésből beszerezhető táplálékok (gombák, bogyók, vadgyümöl-
csök stb.) is. A szántóterületek kiterjeszkedésével összezsugorodtak a legelők,
így a korábbi időszakhoz viszonyítva kevesebb állati terméket fogyasztottak.
U gyanakk.or Németországban a nagy tölgy- és bükkerdők kedvező feltételeket
biztosítottak a makk.altató sertéstartásra, így az Alpoktól északra a disznóhús
továbbra is fontos táplálékot jelentett. A korabeli étkezést az egyházi előírások is
befolyásolták, hiszen a különböző vallási ünnepekhez kapcsolódó böjtös napok
eleve meghatározták, hogy ezekben az időszakokban milyen étel fogyasztható.
Az év mintegy 140-160 napján tilos volt húst enni, egyedül csak a halak
fogyasztása volt megengedve. A középkori nagyarányú halfogyasztást tehát nem
csak a vágóállatok csekélyebb száma, hanem az egyházi előírások is indokolták.
1200 körül Németországban a források szerint mintegy 50 kifejezetten halászat-
ból élő település volt.
Mezőgazdasági szempontból természetesen Németország különböző tájai
nagyon eltérő természetföldrajzi feltételekkel rendelkeztek. A szántóföldi műve
lésre alkalmas síkságok és dombságok mellett, ahol a gabonatermesztés domi-
nált, kiterjedt erdőségek és hegyvidékek is voltak, ahol továbbra is az állattartás
és az erdőgazdálkodás maradt a meghatározó. A mezőgazdasági termelés pros-

peritása, az élelmiszertermelés gyors növekedése kedvezően hatott a demográfiai
viszonyokra, a népesség gyarapodására. Az az erőteljes telepes mozgalom, mely
a 12-13. században jelentkezett Németországban, nagymértékű népességnöve-
kedést bizonyít. A 11. század közepén, III. Henrik korában Németország lakos-
sága kb. 5-6 millió lehetett, 1. Frigyes halála idején azonban 7-8 millióra, a
Stauf-kor végére pedig már 10-12 millióra nőtt. A népesedési ráta 0,38-ról 0,42
értékre emelkedett.
Míg egyik oldalon a szántóföldek kiterjes;r,tése, a háromnyomásos rendszer
és a fordító eke egyre szélesebb körű alkalmazása a termésho;r,amok növekedé-
sével előmozdította az agrárgazdaság eltartó képességének javulását és a népes-
ség gyarapodását, addig másik oldalon hamarosan maga a demográfiai növekedés
teremtett egyfajta nyomást mindezek még szélesebb alkalmazására. A mezőgaz
daság egyidejű extenzív és intenzív növekedése következtében nőtt a saját szük-
ségleteken és a paraszti járadékmennyiségen fölül termett fölösleg aránya, mely-
nek a kereskedelmi forgalomba történő fokozatos megjelenése szintén szerepet
játszott abban, hogy a regionális méretű esetleges ínséges időszakok negatív
hatásai kivédhetőek legyenek. 1217-1218-ban például a nyugati német területe-
ket fenyegető élelmiszerhiányt a keleti területekről szállított gabonával sikerült
elhárítani. A megnövekedett gabonatermelésből a 13. században már exportra is
jutott, amit tengeri úton szállítottak a Balti-tenger partvidékéről Európa nyugati
és északi részeire, elsősorban Németalföldre és Norvégiába. Brandenburgból
például 1250 táján kezdődtek a rendszeres gabonaszállítások. A keresleti oldal
gyors ütemű növekedése következtében a gabonaárak és a telekárak is emelked-
ni kezdtek. Ostfalia térségében a 12. század második felében átlagosan 9,5 kölni
márkába került egy mansus vagy Hufe, 1200-1250 között ez az ár 16,1, majd
a 13. század második felében 28,6 márkára emelkedett. Dél-Németországban a
13. század folyamán 1 hold szántó ára 100 %-kal lett drágább. Ugyanakkor a
Mosel-vidéken, ahol inkább a szőlőművelés volt a jelentősebb, s nem a szántó, a
földár gyakorlatilag stagnált: 1 hektárért 1200 és 1250 között átlagosan 734
gramm, 1250-1300 között pedig 737 gramm ezüstöt kellett adni. Az egyes föl-
dek ára természetesen függött a talaj minőségétől, a földterület nagyságától (te-
hát attól, hogy flamand vagy éppen frank Huféról volt-e szó), a közlekedési,
szállítási lehetőségektől, s nem utolsósorban attól, hogy az adott térségben mek-
kora volt a föld iránti kereslet mértéke. A telekárak gyors emelkedését alapvetően
az okozta, hogy a demográfiai növekedés következtében a nagyobb számú örö-
kös közötti osztozkodás révén felgyorsult a paraszti birtokaprózódás folyamata,
s általánosságban csökkent a paraszti telkek mérete. Ez azon túlmenően, hogy a
rendelkezésre álló parcella művelés alá fogott hányadának növelésére, azaz a
háromnyomásos gazdálkodás alkalmazására ösztönzött, jelentősen megnövelte a
föld iránti keresletet. Másik oldalon viszont a rendelkezésre álló nagyszámú
munkaerő miatt alacsonyan tartotta a béreket, különösen az agrárszektorban.
Ilyen összefüggésben tehát nem a paraszti életszínvonal látványos javulásáról
beszélhetünk, hanem a kedvezőbb éghajlati viszonyokból adódóan a minden-

napi életfeltételek, a megélhetési kilátások kedvezőbbé válásáról.
Az ipar
A mezőgazdaság által megtermelt nagyobb mennyiségű fölösleg lehetővé tette,

hogy a különböző egyéb tevékenységekkel foglalkozók száma jelentősebb ará-
nyúvá váljon, nagyobb mértékben szakadjanak el a közvetlen élelmiszertermelés-
től. A mezőgazdaság prosperitása, eltartó képességének növekedése alapozta
meg azt a városfejlődést, amely IV. Henriktől kezdődően vette kezdetét, és külö-
nösen jelentőssé vált a Staufok uralkodása alatt. Az invesztitúra viszályt kihasz-
nálva maguk a városok is törekedtek kiváltságaik gyarapítására, de az uralkodók,
sőt a fejedelmek ugyancsak felismerték hatalmuk szempontjából a városok jelen-
tőségét. A 12-13. századi német városok többsége azonban nem volt nagy,
lélekszámuk 500 és 10 OOO között mozgott. Itália, Németalföld, vagy a mór His-
pánia 10 OOO főt messze meghaladó nagyságú városaival össze sem lehetett őket
hasonlítani. A 13. század végén a regnum Theutonicmn területén mintegy 3000
település rendelkezett városi jogokkal.
A városi önkormányzat birtokában átalakult a kézműipar szervezete, s a 11.
század végétől, a 12. század elejétől megjelentek az iparosok, illetve egyéb mes-
terséget űzők önigazgatására épülő céhek. 1099-ben például a mainzi takácsok,
1106-ban a wormsi halászok, vagy 1128-ban a würzburgi vargák már hivatalos
csoportosulásokat alkottak. Az a gazdasági konjunktúra, amely a 12-13. század-
ban egész Európát jellemezte, ösztönzően hatott Németország iparára is. A nö-
vekvő népesség napi szükségleteinek kielégítéséhez kapcsolódva gyors fejlődés
nek indult a textilipar, amelyen belül nagy szakértelmet igénylő, külön ipará-
gakká váltak az egyes munkafolyamatok: a kallózás, a fonás és szövés, vagy a kel-
mefestés. A koraközépkori előzményekre is építve Németalföld vált a posztó-
gyártás egyik legjelentősebb európai központjává. A gyapjú alapanyagra építő
posztógyártás mellett azonban a délnémet területeken egyre jelentősebbé kez-
dett válni a vászonszövés. A németalföldi posztóhoz hasonlóan a délnémet vász-
naknak is széles exportpiaca volt. A normann királyok által Palermóba telepített
görög takácsok már a 12. század közepén meghonosították Szicíliában a selyem-
gyártást, ahonnan a 13. század közepére, második felére Dél-Németországban is
elterjedt. A 13. század végén például Augsburgban és Ulmban már készítettek
selymet. A ruházkodáshoz szükséges textilipar mellett gyors virágzásnak indult a
bőripar is. A tartósabb fogyasztási cikknek számító lábbelik, kesztyűk mellett a
lovagi harcászat térhódításával, valamint a szügyhámra alapuló új fogatolási
módszer terjedésével megnőtt a kereslet a lószerszámokra, nyergekre, bőrruhák
ra. A tímármesterség elsősorban Németország azon városaiban terjedt el, melyek
közelében megtalálható volt a bőr kikészítéséhez szükséges csersav alapanyaga, a
cserfakérget biztosító csertölgy.
A 12-13. század folyamán jelentősen megnőtt a vas és acél iránti kereslet,
hiszen a mindennapi használati eszközök (balta, fürész, kés, sarló, ekevas, szögek
stb.) mellett a lovagi felszerelések és fegyverek is egyre több vasat igényeltek.

A leglúresebb német fémműves városok (és céhek) Dél-Németországban (Nürn-
berg, Augsburg) és a Rajna-vidéken voltak. A német területeken jelentős iparág-
nak számított a sörfőzés és a fazekasság is. A városokban mindenhol voltak olyan
céhek, amelyek a lakosság napi ellátásához kapcsolódtak, mint például mészáro-
sok, pékek stb.
A kézműipar ugyan a városokban többnyire céhes keretekbe szerveződött,
de az ipari tevékenység nem mindig, és nem minden ága működött céhszerűen.
Számos iparág, különösen azok, melyek több szakmát, mesterséget is magukba
foglaltak, jellegükből adódóan sem működhettek céhes keretek között. A bányá-
szat, kohászat, hajógyártás, vagy az építőipar sem földrajzi elhelyezkedéséből,
sem pedig szervezeti kereteiből következően nem működhetett céhes formában.
Különösen az építőipar volt az, amelyik a gazdasági élet különböző ágazatainak
intenzív együttműködését igényelte: kőfejtőkét, kőfaragókét, kőművesekét,
mészégetőkét, ácsokét, Németország kőben szegény északi térségeiben pedig
téglakészítőkét, továbbá hatalmas szállítói kapacitást és segédmunkaerőt. Egy-
egy nagyobb építkezés gyakran régiókon, sőt akár országhatárokon túlnyúló
kapcsolatokat is igényelt. A különböző mesteremberek - ahogyan a szász császá-
rok korában - építkezésekről építkezésekre vándoroltak, nem volt szilárd, hely-
hez kötött működésük, mint a városi kézműipari céheknek. A 12-13. század
külön az építőipar szempontjából is prosperáló időszak volt: a városokban ekkor
kezdtek megjelenni a gazdag polgárok kő- vagy téglaházai, a fából és földből ké-
szült erősségek helyett egyre több helyen kezdtek kőfalú, kőtornyú lovagvárakat
építeni, a 12. századi szerzetesi reformmozgalom következtében számos új rend
jött létre, amelyek azután Németországban is megtelepedtek, s új kolostorokat,
templomokat építettek. A városokban és a klastromokhoz kapcsolódóan egyre
hatalmasabb katedrálisok építéséhez fogtak hozzá, és a falvakban szintén sok
helyen épültek templomok.
Míg a céhekbe tartozó mesterek műhelyeik, termelőeszközeik tulajdonosai
voltak, a bányászattal foglalkozók lényegében alkalmazottnak, bérmunkásnak
számítottak, ahogyan általában az építőiparban, hajógyártásban vagy éppen a ko-
hászatban dolgozók is. A vas iránti hazai keresletet a Keleti-Alpok, és a Nyugat-
Németország Siegen körzetének bányái igyekeztek kielégíteni, de a 13. század-
ban már egyre több, jó minőségű import svéd vasat is feldolgoztak a német fém-
művesek. A gazdaság 12-13. századi növekedése ösztönzően hatott a pénz alap-
anyagául szolgáló nemesfém kitermelésre. Ennek következtében Németország-
ban új ezüstbányákat nyitottak meg Heidelbergnél, a Harz térségében és Mei-
Benben. A szászországi Freibergben 1170 táján feltárt gazdag ezüsterek például
egyfajta korszakhatárt is jelentettek Németország bányatörténetében: ezt köve-
tően ugrásszerűen megnőtt a kitermelt ezüst mennyisége. A 13. század második
felében a Németországban kibányászott ezüst évi mennyisége elérte a 8000 kilo-
grammot. (Ugyanakkor viszont a birodalomhoz tartozó Csehországban ennek a
mennyiségnek közel a dupláját, 15 OOO kilogrammot termeltek ki egy évben.)
A kibányászott nemesfém jelentős hányadából pénzt vertek, így a forgalomba
kerülő nagyobb mennyiségű pénznek nem elhanyagolható árfelhajtó hatása volt.

A korszakban az árszínvonal általános emelkedése mögött a kereslet élénkülésén
kívül tehát ez a tényező is ott állt. Az általános árnövekedés mértéke természe-
tesen nem volt azonos a gabonaárak mozgásával, de a trendek és az irányok meg-
egyeztek. A vason és a nemesfémeken kívül az ólom iránt is nagy volt a kereslet.
Elsősorban az építőiparban, és az üvegiparban használták. Németországban
döntően a Harz-hegységben, Rammelsbergben bányászták. A fémbányászat
mellett továbbra is nagy szerepet játszott a sóbányászat is, sőt a demográfiai
növekedés következtében az élelmiszerek tartósításához szükséges só iránt jelen-
tősen megnőtt a kereslet.
A korai középkorhoz viszonyítva sokkal nagyobb pénzmennyiség előállítá
sára alkalmas pénzverdék ugyan a városokhoz kötődtek, de az összetett és sok-
rétű munkafolyamatokból adódóan (amíg a pénzérmék elkészültek, legalább 10-
12 ember kezén mentek keresztül), ílletve összefüggve azzal, hogy az itt előállí
tott termékek nem hasonlítottak a korabeli ipar közvetlenül piacra kerülő árui-
hoz, a pénzverdék sem működhettek céhes keretek között. Viszonylag sok em -
bert foglalkoztattak, nagyon is specializálódott munkafolyamatokra (öntőket,
rúdkészítőket, lapkametszőket, szedőket, vésnököket, vizsgálókat, könyvelőket,
írnokokat stb.), így a középkor viszonyai között jelentős ipari vállalkozásnak
számítottak:. A pénzverésnek a középkorban alapvetően két fő szervezeti-műkö
dési formája volt. Az egyik az, amikor a pénzverőmester saját tulajdonaként bir-
tokolta a pénzverdét, a műhelyt, saját eszközeivel és alkalmazottaival dolgozott
meghatározott fizetségért a pénzkibocsátó hatalom előírásai alapján. A másik
forma az volt, amikor a pénzverdét bérbe adták (vagy elzálogosították). Ez eset-
ben az előre rögzített feltételek teljesítése után minden, a pénzverésből származó
további haszon a pénzverőt, mint „vállalkozót" illette. Az európai országok
többségéhez hasonlóan Németországban is ez utóbbi volt inkább jellemző, de
Dél-Németországban és a Rajna-vidéken, elsősorban a püspöki városokban az
sem volt ritka, hogy a pénzverdét hűbérbe kapta meg egy-egy pénzverő. A kora-
beli pénzverés méretét jelzi az, hogy a 12. század végén például a kölni pénz-
verde évente kb. 2 millió dénárt bocsátott ki. (Ez kb. 3000 kilogramm ezüstöt
tett ki.) Abban, hogy a pénzverés nem válhatott céhes szervezetűvé, a munkafo-
lyamatok összetettségén túl nagy szerepe lehetett annak is, hogy a gazdaság ezen
ágazatában és a pénzügyi igazgatásban a korban jelentős volt a zsidók szerepe.
A 12. században például a trieri és würzburgi egyházmegyékben zsidó pénzverők
működtek. A koblenzi érsekség pénzügyeit szintén zsidó pénzügyi tisztségviselő
irányította, s még az elszámoláskönyveket is héberül vezették.
A városokon kívül azonban nem csak a középkori értelemben „nagyiparnak"
számító ipari ágazatok (építőipar, bányászat, hajógyártás, pénzverés stb.) voltak
azok, amelyek nem céhes keretek között működtek. A falvak többségében ugya-
nis általában szintén éltek helyi iparosok (kovácsok, ácsok, fazekasok stb.), és a
városok közelebbi vagy távolabbi térségeiben szinte mindenhol kialakultak azok
az ipari tevékenységek, amelyeket hely, nyersanyag vagy éppen energiaforrás hiá-
nyában nem tudtak a városok falain belül elhelyezkedni. Ilyenek voltak általában
a malmok, fűrésztelepek, szén- és mészégető telepek stb. De a földesúri, lovagi

várakban - azok katonai funkciójából is következően - ugyancsak voltak mester-
emberek, elsősorban fegyverkészítők, kovácsok, kőművesek, vagy ácsok. Számos
szerzetesrend, köztük a korszakban, azaz a 12. században alakult egyházi lovag-
rendek, saját szerzetesi kereteiken belül igyekeztek az ipari termékek iránti szük-
ségleteik egy részét kielégíteni: a kovács, az ács, a kőműves, nyeregkészítő,
kerékgyártó, pék stb. általában a rend szolgálótestvérei közé tartozott.
A Balti-tenger partvidékén sajátos, többnyire családi keretekben űzött fog-
lalkozásnak számított a sófőzés: a parton összegyűjtött s átmosott sós homokból
üstökben többször felfőzve nyerték ki a sót. A 12-13. század folyamán a német
&azdaságban egyre nagyobb szerepe lett a tengeri halászatnak, s a Balti- illetve
Eszaki-tengeren kifogott, szárítással vagy sózással tartósított hering az ország
számos piacán kezdett megjelenni.
A kereskedelem
Az Ottók korával összehasonlítva a 12-13. században ugrásszerű fejlődés követ-

kezett be Németország kereskedelmében, amely szoros összefüggésben volt a
korabeli nyugati világ egyre dinamikusabb katonai, népességi és gazdasági ex-
panziójával. A közé{'kori Európa kereskedelme a 13. század közepéig lényegé-
ben két olyan nagy Észak-Dél irányú tengely mentén zajlott, melyek az északi és
a mediterrán térségek kelet-nyugati forgalmait összekötötték egymással. E két
nagy tengely lényegében egy-egy nagy civilizációs, vallási térség fö közlekedési
útvonalait jelentette. Az Észak-Itália és Északnyugat-Európa (döntően Flandria)
közötti kereskedelmi utak, melyek többsége a 13. század közepéig, végéig jó-
részt Franciaországon keresztül futott (erre épültek rá a champagne-i vásárok is),
gyakorlatilag a római katolikus Európa régióit kötötték össze egymással, illetve a
Földközi-tenger térségében a muzulmán Kelettel, északkeleten pedig a pogány
balti, és ortodox orosz területekkel. A Baltikumtól a Dnyepper-Dnyeszter-Don
folyók mentén a Fekete-tengerig és Konstantinápolyig húzódó kereskedelmi ten-
gely útjai viszont az ortodox világ fő közlekedési folyosói voltak, melyek vég-
pontjai (Baltikum, Konstantinápoly) egyúttal kapcsolódási pontokat is jelentet-
tek a külvilág irányába.
A latin kereszténység azonban a 13. század elejére közvetlen ellenőrzése alá
vonta a keleten húzódó észak-déli kereskedelmi tengely végpontjait: a Baltikum-
ban ezt Riga 1201. évi alapítása, délen pedig Konstantinápoly elfoglalása (1204)
és a Latin Császárság létrehozása jelezte. Az első döntően német kereskedők és
lovagok, a második pedig francia, lombard nemesek és itáliai kereskedővárosok
műve volt. Az orosz területeken keresztül folyó kereskedelemben ugyan a
11-12. századi kun előrenyomulás okozott némi zavart, de a végső csapást a 13.
század közepén a mongol invázió jelentette, amely brutálisan szétzúzta, meg-
semmisítette az itteni közlekedést, hosszú időre elszigetelve ezzel az orosz
területeket a korabeli világtól. Ezt követően a 13. század végére az európai
kereskedelem nagy útvonalainak térképe olyan patkóra emlékeztetett, mely a
Baltikumtól a Balti-tengeren, Északnyugat-Európán, Francia- és Dél-Németor-

szágon, Észak-Itálián (vagy az atlanti partvidéken és a Földközi-tenger nyugati
medencéjén) keresztül a Fekete-tenger és a Levante térségéig húzódott, s nagy
vonalaiban megegyezett a katolicizmus korabeli kiterjedésével. Közlekedési
szempontból a keresztény világ északi és déli részeit összekötő utak dél felé álta-
lában közeledtek egymáshoz, s nagyrészt Észak-Itáliában sűrűsödtek össze, míg
északon, jórészt Németország területén, legyezőszerűen szétterültek. A 11. szá-
zadtól egyre erőteljesebb élénkülést mutató kereskedelem azért is figyelemre
méltó, mert a korabeli szárazföldi utak állapota igen siralmas képet mutatott, s
akkor még nem is beszéltünk a különböző vámok sokaságáról, melyek jelentősen
befolyásolták az egyes termékek fogyasztói árát. (Az országutak karbantartására
csak Dél-Itáliában fordított némi figyelmet az államhatalom, mely maga is aktív
szereplője volt a kereskedelemnek a normann és Stauf királyok idején.) A száraz-
földi utak gyakori járhatatlansága, és az itt jelentkező magas szállítási költségek
miatt a vízi közlekedés, azaz a folyami és tengeri fuvarozás vált a kereskedelem
igazi útvonalává. A korai középkor volumenében jelentősen lecsökkent
kereskedelmi forgalmát követően a kereskedelem újjáéledése először a sokkal
népesebb és nagyobb kereskedelmi hagyományokkal rendelkezéS Mediterráne-
umban jelentkezett a 11. században, melynek a keresztes hadjáratok újabb len-
dületet adtak. Európa ritkábban lakott északi térségében, döntően Németor-
szágban ez a kereskedelmi növekedés valamivel később, a 12. században vette
kezdetét. Az északi és déli térség közötti gazdasági és demográfiai különbségek
a középkor folyamán mindvégig fennmaradtak: a 12. század végétől egyre in-
kább a német kalmárok által uralt északi kereskedelemben soha nem volt akkora
a tőke és az áru volumene, mint a Mediterráneumban.
Ha a középkori kereskedelem egészét tekintjük, s ebbe a korabeli Németor-
szág is beletartozott, fclttfoik, hogy az ipari termékek forgalma messze elmaradt
a mezőgazdasági termékek (fűszerek, borok, gabonafélék, hal, bdr, gyapjú stb.)
mögött. Az ipari célú nyersanyagok (vas, színes- és nemesfémek, fa, mész, kát-
rány stb.) mellett csupán a posztóipar volt az, amely nagyobb exportlehetőséget
kínált. Azonban ez egyáltalán nem meglepő: a korszak kereskedelmét alapvetően
import, és nem export igények motiválták. Nem az egyes térségek termékeinek
kellett piacokat szerezni, hanem egy-egy régiónak vagy vidéknek volt szüksége
különböző javakra, döntően fogyasztási termékekre.
Ahogyan a mediterrán területeken, úgy északon is gyakorlatilag vízi út kap-
csolta össze a skandináv, északnémet, balti és orosz területeket: az Északi- és a
Balti-tenger. A hajózás azonban itt nagyobb kockázatokkal járt, mint délen.
Korabeli feljegyzések szerint a mediterrán térségben előforduló minden hajótö-
résre 20 jutott a „teutonok országában". A gyakori köd miatt (iránytű híján) a
nyílt tengeri hajózásra még annyi lehetőség sem nagyon nyílt, mint a Földközi-
tengeren. A partok mellett kellett haladni, ahol a gyakori homokpadok és a köd
együttesen jelentettek komoly veszélyt. A 12-13. század fordulójáig e térség
kereskedelme és hajózása még sokszínű képet mutatott. A balti-tengeri távolsá-
gi kereskedelemben a 11-12. században döntően skandináv (gotlandi, dán) és
orosz kalmárok vettek részt. Ebben az időszakban a gotlandiak játszották a fő

szerepet, hiszen szigetük a kelet-nyugat közötti hajózás fontos állomáshelyéül
szolgált. A 11. századtól már saját kereskedőudvaruk és templomuk volt Novgo-
rodban. A 12. század folyamán azonban egyre több német kereskedő is kezdett
bekapcsolódni a balti-tengeri távolsági kereskedelembe, s ők alapították Got!and
szigetén Visby városát. A század végétől már az északi németek, elsősorban a
lübeckiek jelentették a skandináv és orosz kereskedelem legnagyobb konkuren-
ciáját. A német befolyás az északkeleti térség kereskedelmére Riga megalapításá-
val (1201) tovább erősödött, mert Novgorod, Pleskau vagy Polock irányába ezt
követően már a Dvina-folyón keresztül is el lehetett jutni. A 13. század első felé-
ben a Balti-tenger déli és keleti partjain német kereskedőtelepek és városok sora
jött létre (Rostock, Wismar, Stralsund, Greifswald, Elbing, Königsberg stb.), és
a század elején a német kalmárok már Novgorodban is saját kereskedőudvart
( Peterhof) állítottak fel. A 13. század végére a német kereskedők gyakorlatilag
ellenőrzésük alá vonták a balti-tengeri kereskedelmet.
Azzal a leegyszerűsítő szemlélettel szemben, hogy a mediterrán (vagy Le-
vante) kereskedelem alapvetően a luxuscikkek, míg az északi döntően a tömeg-
áruk szállítására rendezkedett be, a valóság sokkal árnyaltabb képet mutatott.
Ahogyan délen is jelentős mennyiségű tömegáruval, fogyasztási termékkel keres-
kedtek, úgy északon is számos luxuscikk szerepelt a szállított áruk listáján. A drá-
ga prémek és a méhviasz mellett elsősorban a Balti-tenger délkeleti partjainál elő
forduló borostyán tartozott ebbe a kategóriába, de a távoli Északról származó
rozmáragyar vagy bálnazsír ugyancsak luxusterméknek számított. Ezeknek az
áruknak az értékesítése, mivel jóval kisebb mennyiségben és általában esetlege-
sen álltak rendelkezésre, kisebb nyereséget biztosított, mint amilyenek a medi-
terrán világban a fűszerek eladásából származó bevételek voltak. Ebben termé-
szetesen a nagyobb hajózási, szállítási kockázatból származó magasabb költségek
is szerepet játszottak. Ugyanez érvényesült a tömegáruk esetében is. Az északi
kereskedelem volumene, a felhasznált tőke és a realizált nyereség - a jóval gyé-
rebb népességszámból, alacsonyabb keresletből fakadóan is - sokkal kisebb volt.
A Balti- vagy az Északi-tenger kikötővárosaiban nem éltek olyan dúsgazdag ke-
reskedők, mint Itáliában, akik szinte egész Európa pénzügyi viszonyaira hatással
voltak. Az a körülmény, hogy itt a kereskedelemből származó nyereség jóval
kisebb volt, a lehetséges kockázatok mérséklése és a szerényebb profit megszer-
zésének érdeke szinte a kezdetektől inkább a kereskedők összefogására ösztön-
zött. (A sokkal magasabb nyereséggel működő földközi-tengeri kereskedelemben
viszont a megszerezhető nyereség elosztásának kérdése, azaz szükségszerűen az
egyes szereplők. rivalizálása, gyakran fegyveres küzdelme került előtérbe.)
A Balti- és Északi-tengeren folyó középkori kereskedelem alapvetően a keleti (az
északnyugati orosz, valamint balti régiókat) és nyugati területeket (az észak-
német, skandináv és németalföldi tartományokat) kötötte össze. E nagy földraj-
zi térségen belül azonban az észak-déli irányú forgalom is jelentős volt, ti.
Skandinávia (elsősorban Norvégia és Svédország), valamint Északnyugat-Európa
és a balti-tenger déli partvidéke között, ahonnan a szárazföldi (és folyami) utak
vezettek a kontinens belső részei (azaz Németország), és a Földközi-tenger felé.

A Norvégia számára szükséges déli termékeket (gabonát, sört, bort stb.) a 13.
században már német hajók szállították, s ők is vitték ki az itteni árukat, különö-
sen a heringet. A 13. század végén például Norvégia kb. 225 OOO kilogramm
heringet exportált évente. A német-norvég kereskedelem így a korszakban első
sorban a gabona-hal cseréjére alapozódott. A balti- és az északi-tengeri kereske-
delem elsősorban a tágabb térség különböző termékeit forgalmazta: a német-
alföldi posztót, a Rajna-vidék borát, különböző iparcikkeket, sört, gabonát, he-
ringet, fát, kátrányt, bőrt, prémeket, viaszt, mézet, borostyánt, angol és skót
gyapjút, svéd vasat, a Dél-Lengyelországból származó sót (amit a Visztula vízi
útján szállítottak a balti kikötőkhöz), az építőkővel nem rendelkező északnémet,
lengyel és balti területekre gotlandi meszet, építőköveket. A 14-16. századi
gabonakereskedelmi adatok alapján a balti-tengeri forgalomról általában az a kép
alakult ki, hogy korábban is a keleti területekről szállították a gabonát nyugatra.
A 12-13. században azonban a gabona még más útvonalakon mozgott: egyrészt
a német területekről szállítottak nagyobb mennyiségben Norvégiába (azaz
északra), másrészt pedig keletre, azaz az északi orosz területekre, ahol a termé-
szeti körülmények nem kedveztek a kenyérgabona termesztésének, s közép-
orosz területek esetleges rossz termése miatt elmaradó belső szállítások komoly
ínséget okozhattak (mint például 1230-1231-ben Novgorodban). A tömegáruk
szállítására a korai középkori kis merülésű skandináv vagy fríz hajói már nem
feleltek meg. A 12-13. század folyamán az észak-európai tengereken a német
kereskedők által használt, 100-200 tonna űrtartalmú kogge lett az uralkodó
hajótípus. A mediterrán térséggel ellentétben az északi tengereken a hajózás
télen sem szünetelt. Az időjárási viszonyok itt nyáron sem mutattak olyan jellegű
viszonylagos állandóságot, mint a Földközi-tengeren, és a tél sem hozott jelen-
tősebb változást, hiszen a Bottcni- és Finn-öböl kivételével a tengerek többnyire
nem fagytak be, így nem alakult ki egyértelműen meghatározható hajózási évad.
Az évszakok annyiban azért mégis hatással voltak a kereskedelemre, hogy kele-
ten, az orosz területeken a tengerbe ömlő folyók hajózhatósága vagy éppen be-
fagyása meghatározta a szállítás mikéntjét és a beszerezhető áruk körét. A Nov-
goroddal kereskedő ún. „nyári utazók" tavasztól őszig látogatták az orosz
térséget, amikor a Néva vagy egyéb folyók vizén keresztül érték el úti céljukat, s
elsősorban fát, kátrányt, viaszt vásároltak. A „téli utazók" már szánokon közelí-
tették meg Novgorodot (vagy a többi orosz várost), s döntően prémekért jöt-
tek. Ahogyan a Mediterráneumban, úgy északon is a szállított áruk köre igazo-
dott az előállítási időszakok ciklusához: az aratás és cséplés meghatározta a gabo-
nafélékkel történő kereskedés idejét, a heringhalászati idény a hal-, a téli prém-
vadászat a szőrme-, a juhok tavaszi nyírása pedig a gyapjúkereskedelmet.
A dél és észak közötti legfontosabb szárazföldi útvonalak a ll-13. század-
ban Franciaországon keresztül húzódtak, de a korszakban fokozatosan egyre
nagyobb szerepe kezdett lenni az Alpokon átvezető, majd a Rajna mentén futó
utaknak, ahogyan a Rajna és a Duna lehetőségeit egyre jobban kihasználó Dél-
Németországnak is. A Németalföldről Itáliába irányuló szállításban a Szent
Gotthárd-hágó volt a legfontosabb, ahonnan Genova (s így a Földközi-tenger

nyugati medencéje) éppolyan könnyen elérhető volt, mint Velence (és ezzel
együtt a Levante térsége). Keletebbre a Brenner-hágó Dél-Németországot kö-
tötte össze Velencével. Az ezen keresztül folyó kereskedelem intenzitását jelzi,
hogy a 13. századra Velencében a német kalmároknak már saját kereskedelmi ud-
varuk volt, az ún. Fondaco dci Tedeschi. Az Alpokon átvezető, egymáshoz vi-
szonylag közel fekvő utak egymás versenytársai is voltak, és ha a politikai vagy
kereskedelmi változások úgy hozták, helyettesíthették is egymást. Az Alpoktól
északra Németországban a hajózható folyók jelentették a természetes közle-
kedési útvonalakat: a Rajna, az Elba, majd a 13. századtól az Odera, délkeleten
pedig a Duna. A Rajna- és Mosd-vidék bora és gabonája, vagy a német fém-
bányák termékei (vas, ezüst stb.) döntően Köln városán keresztül vízi úton ke-
rültek el a németalföldi kikötőkbe. Salzkammergut sóját a Dunán szállították
Bajorország belsejébe. A belső német területeken termett gabona jórészt az
Elbán jutott el a tengerhez. A Németország szárazföldi területein folyó keres-
kedelem előtt más típusú nehézségek tornyosultak, mint a tengeren. Vámszedő
helyek sokaságával, rablók, földesúri hatalmaskodások, vagy egyes városok
különleges jogállásából (például árumegállító jog) fakadó nehézségekkel kellett
szembenézni. A korabeli közlekedési feltételek mellett a szállítható áru volumene
sem lehetett túl nagy, ami jelentősen megnövelte az önköltséget. Súlyosabb,
nagyobb tömegű árut (például bányatermékeket, gabonát stb.) csak kisebb
távolságra szállítottak szekéren, ahol lehetett, igyekeztek folyami bárkákat
igénybe venni. Szekereken vagy öszvérháton nagyobb távolságra leginkább csak
nagy önértéket képviselő, kisebb mennyiségű - többnyire import - luxuscikkeket
(selyem, füszerek, nemesfém stb.) szállítottak. Az egyes városok vagy vidékek
közötti forgalomban a piacokhoz és vásárokhoz kapcsolódóan természetesen a
napi fogyasztási cikkek, vagy ipari termékek rendszeresen jelen voltak.
A középkori kereskedelem, különösen a távolsági kereskedelem vízi és szá-
razföldi szállításoknál egyaránt nagy kockázattal járt (háborúk, rablók, hajótörés,
tengelytörés stb.), ezért az esetleges veszteségek mérséklésére, valamint a na-
gyobb biztonság, esetleges kiváltságok megtartása érdekében a kor kereskedői
gyakran különböző üzleti társaságokat hoztak létre. A kereskedelmi együttmű
ködés egyik korai formája a commenda volt, amelyben az utazás, a szállítás koc-
kázatát nem vállaló fél, az üzlettárs tőkével szállt be a vállalkozásba. Ilyen eset-
ben a kereskedő a saját és az üzlettárs (vagy üzlettársak) tőkéjét is kockáztatta.
Ha az út kudarcot vallott, minden befektető elveszítette pénzét, ha sikeres volt,
a nyereségből a. befektetés arányában részesültek, valamint visszakapták a befek-
tetett tőkehányadot is. Előfordult, hogy a helyben maradó üzlettárs megszabta a
vitt és a hozott áruk fajtáját, mely utóbbiakat azután esetleg odahaza ő maga
értékesített tovább, de nem számított ritkaságnak az sem (különösen, ha özvegy,
alapítvány, egyházi intézmény, kisgyermekek gyámja stb. volt a tőkeadó ), hogy a
felek minden fontos döntést az aktív, azaz a vállalkozó partnerre bíztak. A com-
menda-forma leggyakrabban a földközi-tengeri kereskedelemben fordult elő, de
alkalmazták a szárazföldi szállításoknál is, így Németország számos részén ismert
volt. A commenda társaságok rendszerint egy-egy vállalkozásra szóltak, de sikeres

üzlet esetén gyakran ugyanazok a partnerek újabb közös szerződést kötöttek.
Északon a hanse szóval jelölték az együtt utazó kereskedők közösségét, amely a
commendához hasonlóan adott vállalkozásra szólt, de fő jellemzőjét nem is
annyira a befektetői és tényleges vállalkozói kör jelentette, hanem inkább az a
külföldön közösen szerzett kiváltság, amely a tagok önálló kereskedelmének biz-
tonságát garantálta. Az északnémet kereskedők társulásai, „hanzái" emiatt tartó-
sabbaknak bizonyultak, mint a commendák. Működésük alapját nem elsősorban
a direkt pénzügyi érdek, hanem a tagok mindegyikének működését lchct6vé tevő
jogok megtartása, erősítése jelentette. Ily módon a kereskedők „hanzái" inkább
egyfajta „testvériséget" (fraternitas) alkottak, melynek tagjait hűségeskü kötötte
egymáshoz, közösen alakították ki működésük szabályait, s közösen tartották
fenn a novgorodi, londoni, brügge-i vagy bergeni kereskedőudvarokat, külkeres-
kedelmi képviseleteket, az ún. kontorokat, melyek élén egy-egy választott elöl-
járó, az Oldermann állt. Az egyes hanzák tagjai tehát általában nem egy város-
ból vagy szűkebb régióból kerültek ki, mint többnyire a commendák tagjai, ha-
nem városi határokon és jogokon messze túlnyúló kapcsolatrendszert alkottak.
Az angliai kereskedelemben aktív kölni kalmárok például 1130-ban nyertek
állandó tartózkodási jogot Londonban, de 100 évvel később a kölni keresked6k
angliai „hanzája" egy Gotlandi Társaság nevű kereskedőcsoporttal bővült,
amelyben Lübeck játszott meghatározó szerepet. Az a nagy kereskedelmi város-
szövetség, melyet a történeti irodalom Hanzának nevez, csak a 14. század máso-
dik felében, 1367-ben alakult meg, addig csak a kereskedők hanzáiról beszél-
hetünk. Ugyanakkor tény, hogy egy olyan irányú változás, amikor a kereskedők
szövetségének, az egyes személyeket magába foglaló társaságoknak a szerepét a
kereskedelemből élő városok veszik át, már a 13. század végén megkezdődött.
1299-ben például a Gotlandi Társaság megtiltotta, hogy tagjai a szerződésekre
saját pecsétjüket tegyék. Ehelyett azon városok pecséteit kellett használni, al1on-
nan az adott kereskedő származott.
A távolsági tengeri kereskedelemben északon és délen egyaránt a kereskedők
vagy a különböz6 társaságok nagyobb mennyiségű árut soha nem egyetlen hajón
szállítottak, hanem ún. hajórészt bérelve vagy tulajdonolva több hajón szétoszt-
va. Ha saját hajóról volt szó, akkor is a raktér jelent6s részét bérbe adták mások-
nak. Ily módon igyekeztek mérsékelni a szállítás különböző kockázatait, és az
esetleges veszteségeket, hiszen egy-egy hajótörés vagy kalóztámadás során nem
vesztették el a befektetett tőke egészét. Ugyanilyen megfontolásból a középkori
távolsági kereskedők többnyire több társaságban is érdekeltek voltak, s nem egy
vállalkozásba fektették minden pénzüket. Áruik védelme és saját biztonságuk ér-
dekében a középkori kereskedők felfegyverkezve utaztak. Ezt Barbarossa Frigyes
1152. évi rendelete is törvényesítette, amelyben a király engedélyezte, hogy a ke-
reskedők utazásaik alkalmával fegyvert viseljenek.
A távolsági nagykereskedelmi formák mellett igen nagy szerepe volt a helyi
elosztásban, értékesítésben résztvevő kiskereskedői szervezeteknek is. Az állandó
üzlethelyiséggel rendelkező kiskereskedők többnyire a városon belüli céhes
keretek előírásainak megfelelően tevékenykedtek, ami pontosan rögzítette, hogy

milyen árukkal kereskedhettek, s mivel nem. A piacokon többnyire élelmisze-
reket áruló kiskereskedők viszont nem feltétlenül a piacot jelentő városban lak-
tak. Ők értékesítették a nagykereskedők által nagy tételben szállított élelmisz-
ereket, elsősorban a sózott heringet, lisztet, sót. A kiskereskedők szegényebb,
alsóbb rétegét az áruival faluról-falura járó házaló kereskedők alkották.
Pénzrendszer
A 11. századtól gyors ütemben fellendülő kereskedelem és gazdasági növekedés

szükségszerűen maga után vonta a pénz szerepének növekedését, ami egyfajta
„kommercializációs forradalmat" jelentett. Ez nem csak abban nyilvánult meg,
hogy megnőtt a kibányászott nemesfém mennyisége, melynek jelentős hánya-
dából pénzt vertek, s a forgalomba bekerült nagyobb mennyiségű pénz az árszín-
vonal általános emelkedését hozta magával, hanem abban is, hogy a kereskedel-
mi fellendülés által érintett térségekben - így Németország számos területén - a
pénzügypolitika, ha lassan is, de kezdett a kereskedelem elvárásaihoz igazodni.
Németországban a késő Száli- és Stauf királyok korára már általánossá vált,
hogy a font helyett a márka lett a pénzverési súlyegység, amit kezdetben még a
font kétharmad részének tekintettek (azaz 160 dénárt vertek belőle= 13113 soli-
dus), de a 12. század folyamán a márkasúly megállapítása elszakadt ettől a vi-
szonyrendszertől, s többnyire 112 fonttal vették egyenértékűnek. A pápaság-
császárság küzdelme során fokozatosan megerősödő tartományúri, fejedelmi
hatalom következtében gyakorlatilag megszűnt a pénzverés és a pénzrendszer
feletti uralkodói felségjog, ami még az Ottók korát jellemezte. De iure ugyan
még most is csak királyi privilégium birtokában lehetett pénzt verni, de a valós
helyzet gyakran mást mutatott: a császárral nem egyszer nyíltan is szembe for-
duló fejedelmek önállóságuk kifejezéseképpen s bevételeik növelése érdekében
önhatalmúan pénzt vertek. De híveik táborának gyarapítása érdekében maguk az
uralkodók is adományoztak pénzverési jogokat. 1061-ben például IV. Henrik az
augsburgi püspököt ruházta fel ezzel a kiváltsággal. A birodalmi egyháznagyokat
a Staufok is gyakran részesítették pénzügyi privilégiumokban, vagy erősítették
meg, azaz törvényesítették az eddigi gyakorlatot. III. Konrád például 1144-ben
a konstanzi, 1149-ben pedig a baseli püspöknek adományozott pénzverési ki-
váltságot. Ezt a tendenciát II. Frigyes tetőzte be, aki az 1220. évi kiváltságleve-
lével szentesítette az egyháziak pénzverési jogát. Az érsekek és püspökök mellett
a birodalmi kolstorok, és a püspöki káptalanok ugyancsak rendelkezhettek pénz-
verési joggal. A világi fejedelmek önhatalmú pénzkibocsátása a Staufok idején
kezdett fokozatosan „legálissá" válni: a korona III. Konrád korától egyre több
világi méltóság pénzverését ismerte el, s az egyháziakhoz hasonlóan szintén
II. Frigyes 1232. évi kiváltságlevele jelentette ennek teljes körű szentesítését.
Míg a késői Száli uralkodók (IV. és V. Henrik) alatt a világi fejedelmek közül
általában csak a hercegek vertek pénzt, a Stauf királyok idején ez a kör számos
gróffal és várúrral is kibővült.
Mindebből következően sokféle regionális márkasúly alakult ki: a kölni

(229-235 gramm), a nürnbergi (237-241 gramm), a regensburgi (245-247
gramm), a bécsi (276-280 gramm), vagy például a prágai (251-258 gramm), és
tartományi szintűvé vált a pénzverés. 1197-re Németországban mintegy 215
pénzverőhely létezett, ebből 106 egyházi, 81 pedig világi előkelők kezén volt, az
uralkodó fennhatósága alatt összesen csak 28 maradt. A pénzverést a fejedelmek
- a királyhoz hasonlóan - elsősorban bevételi forrásnak tekintették. A 12. század
végén a kölni érseket például a kivert pénz 7 %-a illette meg, ez évente kb. 200
kilogramm ezüstöt jelentett. A pénzverési bevétel növelésére azonban egy továb-
bi mód is kínálkozott: a fejedelmek adott súlyegységből nem a Karoling pénz-
rendszerből következő váltási illetve számítási aránynak megfelelő törvényes
számú dénárt, hanem annál valamivel több pénzdarabot verettek. Az alattvalók
azonban az előírt számú pénzérmét voltak kötelesek elfogadni adott pénzverési
alapsúly értékének, azaz 1 márkának. A tényleg vert és az előírt pénzérmék kö-
zötti különbözet jelentette a kincstári nyereséget. A tartományurak bevételi for-
rása mellett azonban ez az eljárás arra is alkalmas volt, hogy gyors ütemben meg-
növelje a forgalomba kerülő pénzmennyiséget, s ezzel megpróbálja kielégíteni a
gazdaság növekvő pénzszükségletét. A vert pénzérmék mennyiségének emelke-
dése egyúttal csökkentette a mérlegelt, veretlen nemesfémben történő fizetések
arányát. Magas összeg esetén azonban a korszakban még mindig veretlen, súly-
ban meghatározott nemesfémmel fizettek. Wolfger passaui püspök 1204-ből
származó úti beszámolójában például az olvasható, hogy az utazáshoz nem
készpénzt, hanem rúdezüstöt vagy aranyat vitt magával, s abból váltott be szük-
ség szerint a helyi pénzre. Egy 1201-ből származó pápai oklevél szerint a bajor
herceg és több nemese 4000 márka súlyú ezüsttel tartozott II. Eberhard salzbur-
gi érseknek. A veretlen nemesfémmel történő fizetés még a 13. században végig
jellemezte Németországot. Aquinói Tamás tanúsága szerint e téren 1260 táján
hasonló állapotok uralkodtak, mint a 12. században vagy a 13. század elején. Ezt
elsősorban az a körülmény magyarázta, hogy a fiskális érdekeket szem előtt tartó
fejedelmi pénzkibocsátás következtében ugyan egyre nagyobb mennyiségű pénz
került forgalomba, de a dénárok súlya, finomsága, azaz tényleges értéke romlott.
A pénzérték csökkenésével az ezüstlap is mind vékonyabbá vált, és sok helyen
már nem bírta el a kétoldali veretet. A 12. század második felében így Németor-
szágban megjelentek az egyoldali verettel ellátott lemezpénzek, az ún. bractea-
ták. Az elvékonyított lemez következtében a bélyegkép a pénz túloldalára is át-
ütött. A bracteata a Stauf korszak sajátossága, meghatározó jelleggel német je-
lenség volt a középkori Európa pénztörténetében. Kétségtelen, hogy jelentősen
megkönnyítette és olcsóbbá is tette a pénzverést, tovább növelve ezzel a pénz-
verésből származó bevételt, de a forgalomba kerülő pénzmennyiséget is. Fő
elterjedési területe Szászország, Brandenburg, MeiBen, Thüringia, Hessen,
Mecklenburg és Holstein volt. Az egyoldali veretű lemezpénzt a korban éppúgy
dénárnak nevezték, ahogyan a kétoldali bélyegképpel ellátott pénzérméket is.
A romló értékű dénárok mellett azonban a 12-13. században a dénárnál kisebb
értékű vert pénzek is voltak. A szász császárok korában készített féldénárok
174 A kózéplwri Németország
(obulus) helyett megjelentek az ennél is kisebb értékű érmék. A 12. század má-
sodik felében Kölnben még a dénár negyedét érő, 0,32-0,35 gramm súlyú kis
pénzt, ún. Vierlinget is vertek. A 13. század elején a sváb térségből terjedt el a
dénárnál szintén kevesebbet érő, kb. 0,5 gramm súlyú Heller. 1238-ban például
Speyerben 2 Heller ért 1 dénárt, míg 1265-ben Konstanzban 4 Heller 3 dénár-
nak felelt meg.
A vert pénzérmék értékét azonban nem csak az csökkentette, hogy kisebb
lett súlyuk és finomságuk, hanem az a körülmény is, hogy fiskális szempontból
általában évente, de gyakran még frente többször is sor kerülhetett a régi pénzek
bevonására s új pénz kibocsátására, ún. pénzújításra ( renovatio moneta). (A mag-
deburgi érsekségben például a 12. század második felében évente kétszer bocsá-
tottak ki új pénzt.) A pénzváltásból származó bevétel Németországban általában
25 %volt, azaz 16 régi érméért 12 újat, vagy 12 régiért 9 újat adtak. Az évenkén-
ti, vagy annál gyakoribb pénzújítás így folyamatos zavart okozott a pénzrend-
szerben, hiszen az új pénz csak kibocsátása pillanatában bírt teljes névértékkel,
ezt követően folyamatosan veszített értékéből (inflálódott), egészen addig, amíg
el nem érte beváltási árfolyamát. A korabeli kereskedelem és gazdaság szempont-
jából különösen ez, a pénzváltásból törvényszerűen következő infláció jelentette
a legnagyobb problémát, hiszen a különböző tartományok sokféle pénze eseté-
ben a pénzváltás eltérő időpontja vagy gyakorisága miatt nagyon nehéz volt nyo-
mon követni a mindenkori aktuális árfolyamokat. A megélénkülő német kereske-
delem, mely a fejedelmek számára is komoly jövedelmet kezdett termelni, egyre
inkább igényelte a stabilabb árfolyamú, értékállóbb pénz megteremtését.
A 12-13. században Németországban a kölni dénár volt a legelterjedtebb
fizetőeszköz. Ezt az magyarázta, hogy a kölni érsek viszonylag korán, már a 12.
század második felében felhagyott az évenkénti pénzújítás rendszerével, és állan-
dó értéken tartotta a pénzlábat, azaz nem csökkentette a dénárok súlyát és ne-
mesfémtartalmát. hasonló okok miatt Németország délkeleti részein a 938 %0
finomságú friesachi dénár vált közkedvelt pénzzé. Az értékállóbb pénz megte-
remtésére irányuló első fontos lépés tehát az volt, amikor csak több év után
került sor pénzújításra. Augsburgban és Freiburgban például 4 évente bocsátot-
tak ki új érméket. Stájerországban 1237-től csak a tartományi miniszteriálisok
egyetértésével lehetett új pénzt verni, de akkor is csak legfeljebb 5 évente. Kons-
tanzban 1295-től szűnt meg a pénzújítás évenkénti rendszere. Ott, ahol a pénz-
kibocsátók továbbra is évente megújították a pénzt, a pénzváltás korlátozása he-
lyett „adminisztratív" szabályozással akarták kezelni a dénárok értékvesztésének
kérdését. 1255-ben például a merseburgi püspök úgy rendelkezett, hogy 6 sza-
kaszra kell osztani az esztendőt, s mindegyik időszakra meghatározta, hogy hány
dénár ér 1 márkát. A pénzév Mária születése napjától (szeptember 8.) kezdődött.
A szeptember 8. és november 11. (Szent Márton napja) közötti időszakban
1 márka ezüst 276 dénárt ért, jóllehet a pénzverőnek 1 márkából 300 darab ér-
mét (25 solidust) kellett készíteni. November 11-től Karácsonyig 1 márkából
már 312 dénárt (26 solidust) vertek, hivatalos árfolyamaként pedig 288 dénár
lett megállapítva. Karácsony és február 2. között 1 márkából 324 dénárt
V. A Staufok kora és a császári vilálJhatalom eszménye 175
(27 solidus) készítettek, árfolyamát pedig 300 dénárban szabták meg. A negye-
dik szakaszban, mely a Húsvét előtti 4. hétig tartott, 1 márkából már 336 dénárt
(28 solidust) vertek, de továbbra is 300 dénár volt 1 márka hivatalos értéke. Az
ötödik szakaszban (Húsvétig) 348 dénárt (29 solidus), a hatodikban pedig 360
dénárt ( 30 solidus) készítettek 1 márkából, ám a márka váltási értékét továbbra
is 300 dénárban rögzítették. A pénzváltás azonban nem csak a kb. 25 %-os váltási
árfolyam miatt jelentett bevételt, hanem a pénzváltót bizonyos kezelési költség
is megillette. A 12. század végén például Metz-ben ez az érték 2 % volt. A ke-
reskedelem növekedésével egyre nagyobb lett a különböző pénznemek átváltásá-
nak szükséglete, melynek következtében Németországban is megjelentek a „hi-
vatásos" pénzváltók (akik egyúttal többnyire kereskedők is voltak). A 13. század
végén például a balti-tengeri kereskedelemben vezető szerepet betöltő Lübeck-
ben a források 6 pénzváltóról tettek említést.
A megélénkülő gazdaság, s különösen a kereskedelem igényeit azonban sem
a pénz értékállóságának biztosítására irányuló „adminisztratív" szabályozások,
sem az évenkénti pénzújítás és pénzváltás megszüntetése, sem pedig a mérlegelt,
veretlen nemesfémmel történő fizetések nem elégítették ki. Európa déli terüle-
tein, így a birodalomhoz tartozó itáliai területeken már a 12. század utolsó har-
madától megjelentek a dénár többszörösét érő pénzérmék (denarius grossus)
grosso, solidus), mint például 1172-ben a 4 dénárt érő genovai grosso ( 1,46
gramm), vagy a 13. század elejétől a velencei Matapan (2,178 gramm). A 13.
század folyamán az itáliai pénzügyi változások hatására a nyugati területeken is
vertek a dénárnál nagyobb értékű pénzérméket (Champagne grófságban 1224-
től, IX. Lajos francia király 1266-tól), a németországi pénzrendszer azonban a
12-13. században még nem lépett túl az ún. dénár-korszakon. A saját veretű
garaspénzek csak a 14. század elejétől jelentek meg az Alpoktól északra. Ebből
az következett, hogy Németországban a korszakban, s különösen a 12. század-
ban a nagyobb értékű, készpénzzel történő fizetéseknél nagy számban használ-
tak idegen veretű, döntően itáliai eredetű pénzeket.
Az európai pénzrendszer másik nagy 13. századi változása, a monometalliz-
mus megszűnése, az ezüst érmék mellett az aranypénzek forgalomba kerülése,
még szintén nem gyakorolt különösebb hatást Németországra, annak ellenére
sem, hogy a normann királyok nyomdokaiba lépve, illetve antik tradíciókra is
alapozva II. Frigyes császár 1231-től a szicíliai királyságban veretett aranypénzt.
Feltehetően ez az 5,24 gramm súlyú ún. augustalisvolt az előképe, mintája a 13.
század második felében megjelenő firenzei vagy genovai aranypénzverésnek. Alig
két évvel II. Frigyes halálát követően ( 1252) Firenze már önálló aranypénzt
készített (Fiorino d)Oro), amely azonban könnyebb (3,53 gramm) volt, mint a
császár pénze. Szinte ezzel egyidejűleg jelent meg a genovai aranypénz is, majd
firenzei mintára 1265-től Luccában szintén készítettek aranypénzt. Franciaor-
szágban IX. Lajos bocsátotta ki az első, 4,19 gramm súlyú aranypénzt (écu)
1266 és 1270 között. Ahogyan a dénárnál nagyobb értékű garaspénzek, úgy az
aranypénzek esetében is a 13. század folyamán Németországban csak idegen
veretű érmék kerültek forgalomba. Michaelbeuern kolostora például egy 1232.

évi oklevél tanúsága szerint évente 1 augustalist. fizetett a Szentszéknek.
A kereskedelem, pénzgazdálkodás és pénzforgalom növekedése jelentősen
megnövelte a pénz iránti igényt, s ezzel együtt a különböző pénzügyletek ~on
tosságát. A középkori egyház pénzügyletekkel, s különösen a kamatszedessel
kapcsolatos elítélő és tiltó álláspontja ellenére a gyakorlati élet valósága mást
mutatott: a gazdaság növekedése szükségszerűen konfliktusokat eredményezett
az egyházi tilalmak és a kereskedői gyakorlat, a fejedelmi, politikai, sőt még a
pápai Kúria, vagy a főpapok napi érdeke között is. Az uralkodók, nemesek, vá-
rosok és egyháziak, akár hitelezőként, akár kölcsönért folyamodóként, gyakran
éltek a pénzüzletek lehetőségével. Míg a zsinati határozatok a pénzüzletek, s
különösen a kamatszedés kérdésében a szigorítást, a normák és elvárások egyér-
telmű behatárolását célozták, a kánonjogászok a 13. századtól kazuisztikusan
viszonyultak a problémához. Világos volt ugyanis, hogy pénzgazdálkodás, pénz-
forgalom nyereség, tőkehozadék nélkül elképzelhetetlen, ezért a pénzüzletek, a
kamatszedés fogalmának, meghatározásának újragondolására, árnyaltabb
értelmezésére törekedtek, annál is inkább, mert az ilyen ügyletekben az egyház
is egyre inkább érintetté s érdekeltté vált. A kolostorok, egyházi intézmények
gyakran egyfajta „bankként" működtek, a lovagrendek, s különösen a Templo-
mos Rend létrejöttével pedig a klérus pénzügyletei, bankári tevékenysége euró-
pai méreteket öltött. Északon a kereskedelem és pénzgazdálkodás jóval később
bontakozott ki, mint a Mediterráneumban, így nem meglepő, hogy a pénzügy-
letekkel kapcsolatos tiltások, illetve dilemmák még a 13. században sem váltak
fajsúlyos kérdéssé. Németországban az egyházi uzsoratilalmaknak leginkább az
Itáliához közelebb fekvő déli területeken volt némi visszhangja. Az 1227. évi
trieri tartományi zsinaton például megerősítették a III. lateráni zsinat kamat-
szedésre és uzsorára vonatkozó határozatait, s megkísérelték meghatározni,
hogy ki minősül uzsorásnak. A határozat szerint az, aki valamit áron felül,
drágábban ad el, vagy olcsón felvásárolva a különböző termékeket árnövekedésre
spekulál, egyértelműen uzsorás. Az 1238. évi trieri, majd az 1267. évi bécsi tar-
tományi zsinatok megismételték ezeket a tiltásokat és határozatokat, ami azt
jelzi, hogy a gyakorlati életben hatástalannak, betarthatatlannak bizonyultak.
A birodalomban ugyanis még az egyháznagyok is, akik egyúttal önálló tartomá-
nyi fejedelmek voltak, sokkal inkább hatalmi, politikai érdekeik alapján viszo-
nyultak a pénzügyletek és az uzsora kérdéséhez, így nem meglepő, hogy az
ezekkel szembeni határozott fellépés nem a legfontosabb teendőik között szere-
pelt. A német klérus többségének magatartása minden bizonnyal szerepet ját-
szott abban, hogy a német tartományi szokásjogot legrégebben írásba foglaló
Sachsenspiegelben semmilyen uzsorára, vagy pénzügyletre vonatkozó megál-
lapítás, tiltás nem szerepelt. Mivel Észak-Németország túlnyomó részén, tehát a
formálódó „hanzák" kereskedelmi érdekszférájában ez a joggyűjtemény lett a
legfőbb követendő jogi minta, az uzsorával kapcsolatos tiltások a 13. századi
északnémet városok helyi joggyííjteményeiből is kimaradtak. (Ezt a 14. század
közepén egyébként maga a Szentszék is szóvá tette.) Mindebben természetesen
A középkori Németország 177
az is szerepet játszhatott, hogy a mediterrán világhoz képest sokkal alacsonyabb

volumenű forgalom során a kereskedők üzletviteli gyakorlata a kánoni elvárások
szempontjából még kevésbé volt feltűnő, szemet szúró nagyságrendű. Ennek
ellenére - a Földközi-tenger térségéhez hasonlóan - Németországban is több-
nyire igyekeztek „álcázni" a pénzügyleteket. A hiteltevékenység egyik legelter-
jedtebb gyakorlata az volt, amikor a kölcsönt más valutában kellett visszafizetni,
így a hitel után járó kamat lényegében pénzváltásnak ( cambimn per litteras) mi-
nősült, ahol az egyes pénzek közötti árfolyamértékek különbségével lehetett
elkerülni az egyházi tiltásokat. Ezekkel a pénzügyi műveletekkel összefüggésben
jöttek létre a váltók, melyek egyfajta hitelpapírok szerepét is kezdték betölteni.
Itáliában vagy Flandriában már a 13. században komoly szerepe lett a váltóknak,
Németországban azonban ez a gyakorlat még kevésbé terjedt el. Az árfolyamér-
tékkel való spekuláció különböző valuták mellett ugyanazon pénznem esetében
is működött, hiszen a korszakban számos helyen kellett kalkulálni a többé-kevés-
bé rendszeres pénzújítással, s ebből következően a pénzek törvényszerűen bekö-
vetkező értékvesztésével. Kölcsönök folyósításakor, vagy azok visszafizetésekor
egyáltalán nem volt mellékes, hogy ezekre mikor került sor. A Sachsenspiegel
előírása szerint például a régi pénzérmékkel azok hivatalos bevonása után még
14 napig ki lehetett egyenlíteni az adósságokat. egyházi hitelügyletek esetén a
kamatot leggyakrabban a „tized" fogalmába burkolva legalizálták.
A korabeli Németország pénzüzletei között első helyen a zálogkölcsönök
szerepeltek, melyeknek - látszatra - nem volt hitel- és kamatvonzata, hiszen itt
a meghatározott időre zálogként átengedett birtok jövedelmeiről való id6szakos
lemondás történt meg. A zálogüzletek így nem minősültek közvetlen hitelczés-
nek, jóllehet valódi tartalmuk ez volt: a kölcsönzött pénz utáni kamatot a zálog-
birtok jövedelme jelentette. Ennek természetesen megvolt az a kockázati oldala,
hogy rossz termésű években a hitelező nem tudott olyan bevételre szert tenni,
mint amire esetleg korábban számított, s mivel a hitelt a zálogbirtokra, és nem
az adós személyére terhelték, ilyen esetekben vállalnia kellett ezt a rizikót.
A meghatározott időre szóló zálog tehát kiszámíthatatlanná tette a kamatot.
A zálogüzlet, a zálogba vétel az azzal járó összes földesúri jog id6leges átenge-
dését is jelentette, így az ilyen ügyletek többet jelentettek egyszerű hitelezési,
pénzügyi tranzalcciónál. A záloghoz kapcsolódó hitelezés els6sorban nem ha-
szonszerzési, pénzügyi okokból történt, hanem sokkal inkább a földesúri vagy
tartományúri hatalom kiterjesztésének szándékával. A városi polgárok, kereske-
dők körében persze a hitelnyújtáshoz kapcsolódó zálog nem ilyen funkciót
töltött be, hanem egyszerűen a kölcsön visszafizetését garantáló biztosítékot
jelentette. 1260-ban például Heinrich Calvesorge rostocki polgár egy lübecki
kereskedőtől vett fel hitelt, melynek biztosítékául egy városi ingatlanát (egy
telket) zálogosította el.
A 12-13. században a zálog nélküli, rögzített kamatú kölcsönök Németor-
szágban még viszonylag ritkán fordultak elő, s többnyire a cambium per litteras
formában. A záloggal egybekötött vagy rögzített kamatú kölcsönök mellett a kö-
zépkor egyik leggyakoribb, már a 12. századtól ismert, ugyancsak széles körben
alkalmazott hitelügylete a járadékvásárlás volt, mely szintén a kamat elleplezésére

szolgált. A járadékvásárlás ugyanis sem az egyházi, sem a világi jog szerint nem
volt tilalmas. A járadékvásárlás esetében a kölcsönt felvevő időszakosan sem
kényszerült lemondani egyes birtokairól, mint a záloghitelnél, hanem csak a hitel
mértékéhez igazodva, általában a befektetett tőke 10 %-ának megfelelő járadék-
bevétel átengedésére kényszerült mindaddig, amíg minden adósságát nem tör-
lesztette. Az így átengedett bevételek fedezték a kölcsön kamatait. Az ügylet
hitel vonatkozását így formálisan adásvételi szerződéssel leplezték. A járadékvá-
sárlás formájában történő hitelezés lényegében köztes helyzetet foglalt el a
zálogüzlet és a rögzített kamatozású pénzkölcsön között. Az a tény, hogy az
adós a kamat megfizetése helyett birtokaiból járadékjövedelmeket engedett át, a
záloggal rokonította. Az viszont, hogy ez a járadék a befektetett tőkéhez pon-
tosan viszonyított lett, a rögzített kamatozású pénzhitelekhez hasonlította.
A 12-13. században fellendülő kereskedelemben - sokszor éppen a szük-
séges mennyiségű készpénz hiánya miatt - gyakran alkalmazták az áruhitelezés
módszerét is, amikor a felek általában csak évente egyszer számoltak el egymás-
sal, illetve egyenlítették ki pénzzel esetleges tartozásaikat. A Balti-tenger térségé-
ben a hitelezésnek ez a módja széles körben elterjedt volt.
Németországban az invesztitúra küzdelmek, valamint a Staufok korában a
hitelügyletekben a zsidóknak is komoly szerep jutott. A királyi-fejedelmi hatalom
hozzájuk való viszonya a mindenkori érdekek függvényében alakult, s többnyire
a pénzügyi, kincstári helyzet határozta meg. Ha például egy király elődjétől te-
temes adósságot örökölt, általában fogékonyabb volt az egyház uzsora ellenes
érveire és tiltásaira, mint abban az esetben, ha politikai vagy katonai céljai érde-
kében ő maga akart kölcsönhöz jutni. De a pénzügyigazgatásban, pénzverésben
is igen sok zsidó állt az uralkodó vagy a fejedelmek szolgálatában. Már Barbaros-
sa Frigyes császár például abban a kiváltságban részesítette az osztrák herceget,
hogy a birtokain élő zsidó pénzembereket senki sem háborgathatta. A zsidók
helyzetét elsősorban az tette különlegessé, hogy vallásuk miatt rájuk nem vonat-
koztak az egyház kamatszedési tilalmai, így a keresztényeknél nagyobb, de
egyúttal kockázatosabb mozgástér nyílt előttük a korabeli pénzügyletekben.
II. Frigyes császár törvényi szinten is védelmébe vette a zsidókat, akiket a „kama-
ra szolgáivá" (servitus camerae imperialis) nyilvánított. Az 1241. évi kamarai
adótörvényben a kamarai szolgálatban álló zsidók olyan zárt csoportként jelen-
tek meg, melynek tagjai a birodalom más alattvalóitól eltérő módon adóztak.
1244-ben Babenberg Frigyes, osztrák herceg kiváltságlevéllel vette védelmébe a
pénzügyekkel foglalatoskodó zsidókat.
V. A Staufok kora és a császári vilál1hatalom eszménye 179
A német társadalom a Száli és Stauf uralkodók korában
Fejedelmek, nemesek, miniszteriálisok
A nagyarányú gazdasági változásokkal egyidejűleg a társadalom is jelentős mér-

tékben változott, s ebben a folyamatban gyakran a· politika is komoly szerepet
játszott. Ez utóbbi különösen a nemesi társadalom, valamint a városfejlődés és a
kolonizáció révén személyükben szabaddá váló paraszti népesség esetében
érhető tetten. Az invesztitúra viszály, a pápaság-császárság között kibontakozó
küzdelem során megváltozott a királyi hatalom jellege. A két utolsó Száli császár,
majd III. Lothar és III. Konrád alatt megrendült az Ottók legfontosabb hatalmi
bázisa, a birodalmi egyház. I. (Barbarossa) Frigyestől eltekintve, aki újra maga
gyakorolta az invesztitúra jogát, a német egyház már nem töltötte be azt a sze-
repet, mint a szász uralkodók idején, sőt az egyháznagyok egyre inkább önálló
tartományurakká váltak. Ezt a folyamatot II. Frigyes 1220. évi kiváltságlevele te-
tőzte be, amely szentesítette s elismerte a kialakult helyzetet. Mivel az egyházra
olyan mértékben, mint az Ottók korában már nem lehetett támaszkodni, a Stauf
császárok szélesebb nemesi bázist próbáltak felsorakoztatni a korona mögé.
E politika jegyében Barbarossa Frigyes feldarabolta a nagy törzsi hercegségeket
(melyek létét az egyházi fejedelmek sem nézték jó szemmel), s ennek következ-
tében számszerűen ugyan több, de kisebb területi hatalommal rendelkező, már
nem etnikai határokhoz igazodó territoriális világi fejedelemség jött létre. Ezek
a fejedelemségek már nem csak személyes hűség révén, hanem hűbérjogi szálak-
kal is kapcsolódtak az uralkodóhoz. A Staufok a feudális-hűbéri viszonyok széle-
sebb körű kiterjesztésére törekedtek, és a „lovag" megnevezés alatt egyazon tár-
sadalmi réteghez tartozónak határozták meg a császárt, a fejedelmeket, a neme-
seket, sőt a miniszteriálisokat is, világosan elkülönítve őket a társadalom egyéb
csoportjaitól. A 13. századra a királyság alapja egyértelműen a hűbérjog lett, de
a hűbéri kapcsolatok rendszere korántsem hálózta be teljes mértékben a társadal-
mat, a birtokok számottevő hányada továbbra sem minősültfeudumnak. A 12-
13. században még jelentős volt a beneficiumok aránya is, az öröklött magántu-
lajdonú, családi birtokot, az allodiumot pedig nem terhelték hűbéri jellegű köte-
lezettségek. Ennek megfelelően egy német nemest különböző kötelezettségek
terhelhették: feuduma és beneficiuma után hűbéri, vazallusi kötelezettségekkel
tartozott urának, az allodium alapján az uralkodó felé a szabadok kötelezett-
ségeit kellett teljesítenie. Míg allodiumát és feudumát örökül hagyhatta utódaira,
beneficiuma esetén ez már nem volt magától értetődő. Az allodium nőágon is
örökíthető volt, a hűbérbirtok azonban csak férfiágon, de nem kizárólag az első
szülött fiú, sőt egyenes ági férfi leszármazott hiányában számos területen az
oldalági férfi rokonok is. Egyedi, külön elbírálás alapján ugyan volt lehetőség
arra, hogy esetenként nőágon is öröklődjön a hűbérbirtok, de ezt az uralkodók
nem különösebben pártolták. Leginkább Németország nyugati területein, a
francia és burgund térségekhez közel volt nagyobb arányú a hűbérek nőági
örökítése, illetve I. Frigyes kiváltságlevelének köszönhetően majd az osztrák her-

cegségben.
A nemesi társadalom 12-13. századi változása többirányú volt. Nem csak a
törzsi hercegségek szűntek meg, s emelkedtek fel helyükre a tartományúri hata-
lommal rendelkező fejedelmek, hanem az invesztitúra viszályhoz kapcsolódó,
majd a koronáért vívott belháborúk során számos régi nemesi család is kihalt.
Másik oldalon viszont - összefüggésben a hűbéri viszonyok terjedésével - új csa-
ládok emelkedtek fel, sokan közülük egészen a birodalom előkelőinek a sorába,
mint például Délnyugat-Németországban a Staufok. Az átalakuló, többnyire
már hűbéres nemesek társadalmi súlyát nagymértékben emelte, hogy birtokaikat
már várakkal erősíthették meg, s gyakran ezek a várak lettek e családok „név-
adói". Jelentősen átalakította a nemesi réteg szerkezetét az a folyamat is, mely-
nek révén a miniszteriálisok szerepe egyre fontosabbá vált, s ez a fegyveres tár-
sadalmi csoport fokozatosan a vazallusok sorába emelkedett, és a hűbéri lánc
része lett.
A törzsi hercegségek felszámolásával párhuzamosan a Staufok korporatív jel-
leggel elismerték a birodalmi fejedelmek különleges előjogait, akik az uralkodó
mellett a „birodalom hatalmának hordozói". Mivel a hűbéres világi fejedelmek
közvetlenül a császárhoz kapcsolódtak, a birodalmi fejedelmek sorába emelke-
dett őrgrófok, palotagrófok vagy tartományi grófok jogállása immár azonos lett
a hercegek jogállásával (a szász császárok korában ez nem így volt). A három
grófságot magába foglaló Namur őrgrófság esetében például 1190-ben egyértel-
műen rögzítették, hogy az őrgróf jogai azonosak egy hercegével. A birodalmi
fejedelmek (principes imperii) legfontosabb közös előjoga a legmagasabb közha-
talom gyakorlásában való részvétel volt a consilimn és consensusrévén, azaz a leg-
fontosabb döntésekbe való beleszólás által, de nagy szerepük volt a hűbéri bírás-
kodásban illetve jogalkotásban is.
A birodalmi fejedelmek csoportjának kialakulásával együtt formálódott ki
Németországban a hűbéri rangsort szabályozó ún. hadipajzs intézménye, mely
szerint az azonos hierarchikus fokon („pajzson") állók között nem alakulhatott
ki hűbéri viszony, ahogyan az alacsonyabb fokon állótól sem kaphatott egy ma-
gasabb rangú hűbéri adományt. A rendszer ugyanakkor nem zárta ki azt, hogy a
hierarchia lejjebb lévő rangfokozatába tartozók ne lehetnének közvetlenül a
császár vazallusai, azaz nem írt elő kötelező hűbéri egymásutániságra épülő szi-
gort. A közvetlenül a császárhoz kapcsolódó koronavazallusnak számító ún.
„birodalmi grófok", vagy az ún. „birodalmi, lovagok" száma például már a 12.
század végén igen jelentős volt. A koronavazallusok köre tehát sokkal szélesebb
volt a birodalmi fejedelmek csoportjánál. A Staufok egyértelműen törekedtek is
arra, hogy növeljék a birodalmi grófok és lovagok számát, s ezzel erősítsék a
korona politikai befolyását a birodalmi fejedelemségek territoriális egységének la-
zítására. A 13. században a „birodalmi lovagság" már a felemelkedő miniszteriá-
lis és az alsóbb nemesi réteg összeolvadásából létrejött, közvetlenül a koronához
kapcsolódó széles társadalmi csoportot jelentette. Ez a birodalmi lovagság lett a
13. század második felétől az alsóbb nemesség csoportérdekeinek legfőbb
hordozója, mert a kialakulásában döntő szerepet játszó miniszteriálisoknak ko-

rábbi sajátos jogállásából következően erős csoporttudata volt. Ez a körülmény
a rendiség kialakulása szempontjából igen fontosnak bizonyult. Bajorországban
például az 1255-ben két évre meghirdetett tartományi béke betartására a herceg,
a három bajor püspök, a grófok, szabad nemesek (bárók) mellett új elemként a
miniszteriálisok is, mint külön társadalmi réteget alkotók, esküt tettek. A biro-
dalmi lovagság legnagyobb arányban a Staufok családi- és koronabirtokain
(Svábföldön, Frankföldön, a Rajna-vidéken, Elzászban) élt, ott, ahol a császárok
korábban is nagymértékben támaszkodtak a birodalmi miniszteriálisokra. Ez a
körülmény egyúttal azt is jelentette, hogy a császár a közvetlen vazallusi kapcso-
latokon keresztül is a legnagyobb hűbérúr volt, mert e területeken nem voltak
szélesebb hűbéri háttérrel rendelkező, nagyobb hatalmú arisztokrata családok.
A fejedelmi miniszteriálisok és a helyi nemesség összeolvadásából alakult ki
a tartományi nemesség rétege. Az alsó nemesség körében viszonylag gyakori volt
az, hogy a család különböző ágai közösen birtokolták az ősi várat, s az örökség,
általában az allodium megosztása során azt a várat, melyről gyakran a család neve
is származott, közös tulajdonként őrizték meg. Ez sok esetben építészeti oldalon
is megnyilvánult: a Mosel-vidéken például Eltz várának négy lakótornyában a
birtokos nemzetség egy-egy ága lakott. Az öröklés jogán közösen birtokolt várak
(ún. Ganerbenbur;gok) leginkább Frankföldön, Hessenben, Baden-Württem-
bergben, Elzászban, a Rajna-vidéken, valamint Westfalia és Ostfalia térségeiben
voltak elterjedtek. Bajorországban, Thüringiában és Szászországban már ritkáb-
ban fordultak elő, Németország keleti, északkeleti területein viszont ez a fajta
nemesi birtoklási forma ismeretlen volt.
A birodalomban már az Ottók korától élt az a szemlélet, hogy a törzsi her-
cegségekből álló monarchia „szervezetét" a király, valamint a törzsek hercegei és
a birodalmi egyház nagyjai együttesen alkotják, azaz a király és az előkelők
testesítik meg a birodalmat. Ez az uralkodó választásának gyakorlata mellett ab-
ban is megnyilvánult, hogy a birodalmi curián, ahol az előkelők saját joguk alap-
ján, s nem képviseleti funkcióval vettek részt, a consensus-nyilvánítás eszközével
képviseleti intézmények nélkül is képesek voltak a birodalom kormányzásának
befolyásolására és az uralkodó hatalmának korlátozására. A consensus az uralkodó
által tett intézkedés jogszerűségének az „alattvalók" általi elismerése volt, de
nem jelentette az adott jogszabály vagy rendelet érvényességének előfeltételét.
Lényegében csak az illető törvény hatékonyságának biztosítékául szolgált, hiszen
megadásával az ezt adók kötelezték magukat az előírás végrehajtására. Mivel az
nem volt meghatározva, hogy mely kérdésekben kell a királynak a birodalom
nagyjainak hozzájárulását kérnie, a consensus gyakorlati érvényesülése, valamint
az, hogy milyen súlyú kérdésekben kérte ki a király az előkelők véleményét, az
uralkodó és az arisztokrácia közti erőviszonyoktól függött. A királyi okleveleket
a nagyobb biztonság kedvéért a 10. század második fele óta kezdték a császárok
aláíratni a birodalmi kúrián megjelent fejedelmekkel. Ebből fejlődött ki a 12. szá-
zad óta a fejedelmi Willebriefek típusa, amelyekben a fejedelmek hozzájárulá-
sukat adták bizonyos uralkodói intézkedésekhez. A legelső ilyen okleveleket a
Barbarossa Frigyessel 1177-ben kötött béke megerősítésére adták ki a pápa szá-

mára szolgáló biztosítékul a birodalom egyházi és világi fejedelmei. A királyi
oklevélbe foglalt intézkedés megerősítésének másik módja a gyámpecsétek (Mit-
besiegelung) alkalmazása volt, melyek a 13. század közepétől, azaz a Stauf kor
végétől kezdtek megjelenni. A Staufok korában a törzsi hercegségek felbomlásá-
val kiszélesedett azoknak a fejedelmeknek a köre, akiknek a consilimn és consen-
sus révén beleszólása lehetett a birodalom irányításába. Az utolsó nagy törzsi
herceg, Oroszlán Henrik elleni 1180. évi per, mely a császár elnöklete alatt a
birodalmi arisztokrácia bíráskodását jelentette, már a territoriális fejedelmek egy-
fajta rendi bíráskodásának előzményeként is felfogható. Ez a per ugyanis, mely
felszámolta a Wclfek törzsi hercegségét, lényegében a birodalmi fejedelmek hely-
zetét eré)sítette, akik döntőbíróként álltak az uralkodó és a herceg között. A ha-
talmukat szélesebb nemesi bázisra alapozó Stauf királyok idején már bizonyos
uralkodói intézkedések jogszerűségéhez szükség lett a fejedelmek beleegyezésére.
Így például hozzájárulásuk nélkül az uralkodó nem idegeníthetett el birodalmi
javakat, illetve nem mellőzhette őket hűbérjogi ügyekben, hűbéri bíráskodásban.
1196-ban a mainzi udvari gyűlésen VI. Henrik már egyfajta közös testületként
tárgyalt az örökletes monarchiával kapcsolatos terveiről a fejedelmekkel. Aho-
gyan a középkori Európa nagy részén az egyház volt az, mely leghamarabb rend-
dé szerveződött, s politikai jogait másokkal elismertette, úgy Németországban is
leghamarabb az egyházi fejedelmek nyertek birodalmi szintű, közös, testületi
kiváltságokat 1220-ban, majd ennek mintájára alig egy évtizeddel később a vilá-
gi fejedelmek is (1232). Két évvel később II. Frigyes császár fia, Henrik német
király az összes olyan adót eltörölte, amelyet Barbarossa Frigyes óta „a fejedelmek
beleegyezése és hozzájárulása nélkül'' vezettek be. 1281-ben törvénybe foglalták,
hogy a birodalmi javak elidegenítése érvénytelen, „ha nem a király választásán
szavazattal rendelkező fejedelmek többségének egyetértésével jóváhagyottan"
történt.
A hatalom felső szintjén a hűbéri viszonyok általánosabbá válásával szinte
egyidejűleg formálódó, rendi tartalmú fejedelmi szerveződések mellett a 13. szá-
zadban már a birodalom más rétegeinél is megjelentek a közös érdekek együttes
politikai védelmére szolgáló, de többnyire még alkalmi jellegű szerveződések.
Leginkább a városok bizonyultak ebből a szempontból aktívnak, így nem vélet-
len, hogy 1231-ben II. Frigyes megtiltotta a városoknak, hogy uruk engedélye
nélkül szövetségeket kössenek egymással. A szövetkező városok birodalmi szin-
ten is jelentős politikai súlya legelőször a németországi Stauf hatalom végén, az
1254-ben alakult rajnai városszövetséggel mutatkozott meg. A tartományi rendi
fejlődés a törzsi hercegségek megszűnését követően kialakult tartományi fejede-
lemségek keretei között indult meg. A territoriális államiság jogi alapjait
II. Frigyes 1220. és 1232. évi kiváltságlevelei teremtették meg, melyek egyúttal
megszabták azt is, hogy a fejedelmek tartományuk „kisebb vagy nagyobb
alattvalóinak" egyetértése nélkül nem hozhattak új törvényeket. A 13. század
folyamán kialakuló helyi rendi szervezetek számára tehát ezek a privilégiumleve-
lek kész, törvénybe foglalt jogokat biztosítottak, ami jelentősen megkönnyítette
helyzetüket. A tartományi fejedelmi hatalom kialakulásával összefüggően kezd-

tek megjelenni az adott területeken a helyi szokásjogok írásba foglalt változatai,
a tartományi joggyűjtemények, mint például a Sachsenspiegel a 13. század első
felében, vagy a Schwabenspie'"qel (1275 körül), melyek még pontosabban szabá-
lyozták a fejedelmek és alattvalóik viszonyát, az öröklési jogot, az ingatlannal
kapcsolatos kérdéseket, a családjogot, a helyi hűbéri jogot stb. Az egyes fejede-
lemségekben a városok és a helyi nemesség már a 13. században igyekezett bizo-
nyos korlátok elé állítani a tartományúri hatalmat; különösen Svábföldön és
Frankföldön, ahol számos város és szabad nemes maradt független a fejedelmi
hatalomtól, s tartozott közvetlenül a császár fennhatósága alá, illetve ahol a leg-
kevésbé alakult ki erős territoriális arisztokrácia. Ezeken a területeken nagy szá-
mú birodalmi miniszteriális is élt, akik ugyancsak komoly tényezőt jelentettek a
tartományúri hatalommal szemben.
A fejedelmi hatalom fő támaszai általában a közvetlen fennhatóságuk alatt
álló tartományi miniszteriálisok voltak, akik urukat szolgálva egyúttal arra töre-
kedtek, hogy elnyerjék a helyi születésű nemesség legfontosabb kiváltságait.
E jogokat megszerezve viszont ez a réteg, mivel igen erős összetartozás-tudata
volt, hiszen tagjai többnyire ugyanannak a fejedelemnek a kíséretéhez tartoztak,
nagyon hamar önálló politikai szereplővé vált. Bajorországban például 1255-ben
a tartományi béke megtartására nem csak a herceg, az egyháznagyok, a grófok
és nemesek tettek esküt, hanem új, politikai szempontból is számottevő társadal-
mi csoportként a miniszteriálisok is. Ez már a tartományi rendi gyűlés, a Land-
ta._q előfutárának volt tekinthető, hiszen világossá tette, hogy mely társadalmi
rétegek szavatolják a tartományban a békét és a jogot, s kik „alkotják" a fejede-
lem mellett a tartományt, a Landot. Míg a 12. század utolsó harmadáig a tarto-
mányi gylíléseket a fejedelmek még a király képviseletében, a birodalom tisztség-
viselőiként tartották, s a meghívott tekintélyes nagyhűbéresek kötelességszerűen
vettek rajta részt, a 13. században a tartományúr már a maga teljhatalmából hívta
össze a gyűlést, a résztvevők pedig rendek tagjaiként, azonos kiváltságok által
összefogott testületekként jöttek el. A világi tartományurak általában belátásuk
szerint hívtak meg tanácsukba lovagi vagy egyéb rendű tanácsosokat.
Az egyház
A 12-13. század folyamán az egyházi társadalomban is jelentős változások

következtek be. A wormsi konkordátum után kialakuló egyházi fejedelemségek
II. Frigyes 1220. évi privilégiuma nyomán szinte teljes körű állami szuverenitás
birtokába jutottak. A császár szentesítette az egyháznagyok által 1122 óta egyre
szélesebb körben gyakorolt tartományi szintű törvényhozási, bíráskodási,
adókivetési, pénzverési stb. jogot. A szász császárok korához viszonyítva sokkal
nagyobb lett az egyházmegyei káptalanok szerepe: immár ők is egyházi tarto-
mányúrként jelentek meg. Az egyház politikai súlyának növekedése mellett a 12.
századtól kezdődő új szerzetesi reformmozgalom következtében a klerikusok
száma is jelentősen megnőtt a korszakban. Ennek során Európa-szerte új szer-

zetesrendek jöttek létre, megtörve ezzel a bencések eddigi „monopóliumát".
A 12. században megjelent legnagyobb hatású új szerzetesi közösség a cisz-
terci rend volt, mely a bencés kolostorokhoz képest szigorúbban értelmezte
Szent Benedek reguláját. Alapítója, Szent Róbert a franciaországi Citeaux va-
donjában hozta létre új közösségét, melynek mintájára a későbbi ciszterci kolos-
torok is a világtól távol, sűrű erdőségekben épültek fel. Így nem véletlen, hogy a
cisztercieknek Németországban is komoly szerepe lett az erdőirtásokban, a
művelhető földterületek kiterjesztésében, azaz jelentősen hozzájárultak a kora-
beli gazdaság extenzív növekedéséhez. Németországban különösen az Elbától
keletre fekvő, újonnan meghódított földeken, valamint az északkeleti balti tér-
ségben játszottak jelentős szerepet. Ennek során ugyan missziós tevékenységet is
végeztek, de abból következően, hogy a rend fizikai értelemben szinte kivonult
a társadalomból, a létfenntartáshoz szükséges termelőmunkát nem a kolostori
földeken élő jobbágyok végezték, mint a bencés birtokokon, hanem az ún. con-
verstts testvérek, a fizikai munkákat ellátó, döntően paraszti származású rend-
tagok.
A cisztercitákhoz hasonlóan ugyancsak a bencés regula szigorú értelmezése
alapján szerveződött a karthauziak rendje is: a világtól való clvonulásukat nem
csak életterük megválasztásával fejezték ki, hanem azzal is, hogy állandó hall-
gatást, valamint a húsételtől való teljes önmegtartóztatást fogadtak. A ciszterci-
ektől eltérően tehát a karthauziak nem folytattak prédikációs, missziós tevé-
kenységet, szerepük így a középkori Németországban nem volt különösebben
jelentős.
A 12. század elején alakult, s az alapul vett regula szerint bencés hajtású ren-
dek mellett, ezektől eltérő, a hitéletnek különösen a prédikációs és lelkipásztori
részét előtérbe helyezve jött létre 1121-ben a premontrei rend. E tevékenységé-
hez szorosan kapcsolódott egy újdonság: a világiakat is magába fogadó ún. „har-
madrend" intézményének a létrehozása, s ezáltal a hitélet elmélyítése a laikus tár-
sadalom szélesebb köreiben. Fő feladatukból, a prédikációból következően a pre-
montreiek is részt vettek az Elbától keletre fekvő földeken végzett missziós
munkában. A cisztercitákhoz hasonlóan ugyancsak komoly szerepük volt a mű
velt földterületek kiterjesztésében, az erdőirtásokban és mocsárlecsapolásokban.
Míg a ciszterciták és a karthauziak a bencés regulának megreformálására he-
lyezték a hangsúlyt, a premontreiek Szent Ágostonhoz nyúltak vissza, s ún.
Agoston-rendi regula alapján élték életüket.
A 12. századtól az egyház és a keresztény hit fegyveres védelmére szervez6-
dött szerzetes lovagrendek is megjelentek Németországban. Közülük különösen
a Német Lovagrend vált népszerűvé, amely létrejöttét is döntően a Stauf párti
birodalmi fejedelmek támogatásának köszönhette 1198-ban. A Német Lovag-
rend rendházainak gyors elterjedése Németországban a kés6bbiekben ugyancsak
a Staufok és párthíveik támogatásával állt összefüggésben. Mivel a rendet
lényegében a császári politika hozta létre, a Német Lovagrend jó ideig a Staufok
„házi" lovagrendje volt, s6t II. Frigyes uralkodása idején a rend nagymestere,
V A Staufok kora és a császári világhatalom eszménye 18 5
Hermann von Salza a császári diplomácia és politika legbefolyásosabb személyi-

ségének számított. A Német Lovagrend korai története igen sok szállal kapcso-
lódott Thüringiához: hallei rendházát feltehetően még 1200 előtt alapították, s
első rendtartománya (Ballei) is itt alakult meg. 1221-ben II. Frigyes a birodalom
egész területén vámmentességet biztosított a lovagrendnek, s néhány év le-
forgása alatt hasonló kiváltságokban részesítették a Rajna-vidék fejedelmei is.
1224-re a Német Lovagrend olyan privilégiumokat kapott, melyek széles körű
kereskedelmi tevékenységhez kínáltak kedvező lehetőségeket, és a rend élt is
ezekkel a lehetőségekkel. A lovagrend tagjai - ahogyan az elnevezés is mutatta -
elsősorban a német területekről származtak, jóllehet a rendi szabályzat alapján
más nemzetiségűek szintén kérhették felvételüket. A Német Lovagrend tagjainak
közel 50%-a Frankföldről, Hcssenből és Thüringiából, mintegy 15%-a pedig
Szászországból, Westfáliából és a Rajna-vidékről származott. Széles körű elter-
jedése és németországi népszerűsége ellenére - ám minderre támaszkodva - a
Német Lovagrend fő tevékenységi területe mégsem Németország volt. Figyelme
elsősorban Európa pogány területei felé fordult: II. András magyar király
hívására előbb a latin kereszténységgel délkeleti irányból határos kunok ellen ha-
dakozott (1211-1225 ), majd 1230-tól északkeleten, a Visztulától keletre fekvő
porosz területek fokozatos meghódításával a 13. század végére egy önálló szer-
zetesi államot hozott a Balti-tenger partján, Poroszországot.
A johannitáknak és a templomosoknak szintén voltak rendházaik s birtokaik
Németországban, de jelentőségük messze elmaradt a Német Lovagrendtől.
A Baltikumban 1202-ben alapított Kardtestvérek Rendje sem Németországban
tevékenyk~dett, de mégis minden szál a birodalomhoz kötötte. Tagjai túlnyo-
mórészt Eszak-Németországból származtak, ezért amikor a rend 1236-ban
beolvadt a Német Lovagrendbe, az unió nem okozott semmilyen komolyabb
belső problémát. A premontreiek által kitalált „harmadrendet" a lovagrendek is
létrehozták. Ez azt jelentette, hogy a világi lovagoknak nem kellett feltétlenül
szerzetesi fogadalmat tenni ahhoz, hogy a rendhez tartozzanak, hanem ún. „fél-
testvérként" ( confratres) familiares) lehetőségük volt arra, hogy csak meghatáro-
zott időre (néhány hónapra vagy évre) csatlakozzanak a szerzetes lovagokhoz.
A féltestvéri intézmény a 13. században elsősorban az európai rendtartomá-
nyokban terjedt el, így Németországban is. A Német Lovagrend statútumaiban
a 32. pont rendelkezett a féltestvéri intézményről: „Miiiel a rend sok ember
javára van) megengedjük) hogy világi személyek, legyenek akár házasok avagy
nőtlenek) mint féltestvérek felvétessenek a rendbe. A felvettek kötelesek ... a jö'vőben)
miként az illik) erényes és tisztességes magatartást tanúsítani) ellleriilni a megboc-
sáthatatlan halálos bt'iniiket, s ne folytassanak tilalmas üzleteket és foglalkozásokat."
A rend javára rendszeresen adományokat tevők, így akár nők is lehettek fél-
testvérek, nem csak a fegyveres harcot vállalók. A féltestvérek tehát oly módon
váltak egy-egy szerzetesrend tagjává, s részesültek ezzel a magasabb egyházi ke-
gyelemben, hogy alapvetően nem kellett szakítaniuk eddigi világi életvitelükkel.
A confrater-intézmény ugyanakkor az egyes rendek utánpótlása szempontjából is
fontos volt. A Német Lovagrend szabályzata például úgy rendelkezett, hogy a
féltestvérek, ha megházasodnak, házastársuk halála után javaik felét kötelesek

voltak átadni a rendnek. Ha másodszor is házasságot kötöttek, második házas-
társuk halála után már mindenüket a rendnek kellett adni. Ilyen helyzetben
általában a féltestvérek teljes jogú tagként maguk is beléptek a szerzetesi lovagok
közösségébe.
A 12. század folyamán a világi társadalomban és a klerikusok egy része kö-
rében is egyre nagyobb teret nyertek az egyház apostoli szegénységére vonatko-
zó elképzelések, amelyek az egyházzal szemben álló mozgalmak mellett a 13.
század elején életre hívták a koldulórendeket. Elnevezésük is jelzi, hogy ezek a
rendek alapvetően a hívők adományaira alapozták létüket, így leginkább ők kap-
csolódtak a világi társadalom napi életéhez, s hogy az ő esetükben a szegénység
- ellentétben a többi szerzetesrenddel - nem csak a saját akaratról való lemon-
dást jelentette, hanem a mindennapokban megélt valóságot. Fennmaradásukhoz
azonban viszonylag nagyobb népességű településekre volt szükség, így nem
véletlen, hogy a kolduló szerzetesek döntően a városokhoz kapcsolódtak, s leg-
inkább Itáliában voltak elterjedtek. Németországban döntően az urbanizáltabb
Rajna-vidéken, valamint a Balti-tenger mellékén fekvő gazdagabb kereskedőváro
sokban tűntek fel. A német kereskedelmi és katonai expanzió nyomán azonban
a ferencesek és domonkosok a porosz és balti területek német városaiban (Dan-
zig, Elbing, Kulm, Thorn, Königsberg, Riga, Dorpat, Reval) is megjelentek.
A 12-13. században megszaporodott szerzetesrendekbe nagyon sokféle ok
miatt léptek be az emberek. Első helyen mindenképpen a vallási elhivatottság,
vallási motiváció említhető, noha emellett számos más tényező is szerepet játsz-
hatott. A középkori felfogás szerint a kolostori élet volt az, ami legközelebb állt
Istenhez, s az üdvösséghez. Ez a körülmény kétség kívül sok embernek jelentett
nagy vonzerőt. A lovagrendek ráadásul úgy kínáltak lehetőséget a szerzetesi éle-
tre, hogy az ide belépő nemeseknek vagy miniszteriálisoknak nem kellett szakí-
taniuk eddigi életformájuk egyik legfontosabb elemével, a katonáskodással.
Voltak, akik világi vétségeik elől menekültek a különböző rendekbe. N. Sándor
pápa például 1258-ban úgy rendelkezett, hogy a Német Lovagrend azon tagjai,
akik korábban, még világi személyként gyújtogattak, raboltak vagy gyilkoltak, s
a világi törvények büntetése elől a szerzetesi lovagok sorába léptek, vezeklésül a
Szentföldön, Poroszországban vagy Livóniában kötelesek harcolni a pogányok
ellen. Előfordult az is, hogy a felvett kölcsönök visszafizetése elől menekültek
egyesek a kolostorok falai mögé. 1232-ben II. Frigyes császár például úgy ren-
delkezett, hogy az, aki belép a Német Lovagrendbe, mentesül adósságai meg-
fizetése alól, s ezt az adósságot a rendnek sem kell kifizetnie. Abban például,
hogy 1268-ban egy bizonyos Dietrich von Vennigen dél-pfalzi kisnemes belépett
a Német Lovagrendbe, komoly szerepe volt az adósságaitól való szabadulás
szándékának, ahogyan 1279-ben Siegfried von Staffel elzászi lovag esetében is.
Másokat egyéni, személyes okok késztettek arra, hogy hátat fordítsanak a világi
életnek. Valaki házastársa vagy gyermekei halála után lett szerzetes, de olyan is
volt, aki éppen a szülők által rákényszerített házasság elől menekülve vált szerze-
tessé. Gottfried von Hohenlohe például így lett a Német Lovagrend tagja. Sokak
számára társadalmi felemelkedést vagy biztos megélhetést jelentett egy-egy szer-

zetesrendbe való belépés, különösen az örökségből kizárt másod- vagy harmad-
szülötteknek, vagy az örökség aprózódása folytán egyre súlyosabb egzisztenciális
körülmények közé kerülteknek. A cisztercita kolostorokban előírták, hogy a
rendbe belépők, akik korábban odahaza fekete kenyeret (panis niger) ettek, a
kolostorban fehér kenyeret (panis albus) kapjanak. A birtoktalan nemeseknek
gyakran a klerikusi pálya jelentett rangjukhoz méltó életkörülményeket. A mi-
niszteriális rétegből származók legkönnyebben és leggyorsabban szerzetesnek
vagy klerikusnak állva függetlenedhettek uruktól, s tehettek szert megbecsültebb
társadalmi státusra.
A parasztság
A 12-13. század társadalmi változásai legnagyobb mértékben a népesség túlnyo-

mó többségét kitevő parasztságot érintették. A késő Száli és korai Stauf korban
a „paraszt" ( rusticus) szó egyre inkább azt a társadalmi réteget kezdte jelenteni,
amelyik csak földműveléssel, termelőmunkával foglalkozott, s elvált a foglalko-
zásszerűen hadakozóktól, a „hivatásos" harcosok rétegétől. Barbarossa Frigyes
rendelkezései, amelyek megtiltották a parasztok fegyverviselését, ezt a folyama-
tot erősítették. Ez a változás egyrészt azzal függött össze, hogy a katonai köte-
lezettségű paraszti közszabad réteg a hosszú itáliai hadjáratok miatt már a szász
császárok korában gazdasági értelemben kezdett tönkremenni, lesüllyedni.
A költségesebbé vált katonai felszerelés, a lovagi fegyverzet térhódításával azon-
ban még azok is elveszítették eddigi katonai szerepüket, akiknek a gazdaságát,
anyagi helyzetét esetleg nem viselték meg a hadjáratok, sőt az ott szerzett zsák-
mány talán még gyarapította is őket. A páncélos, lovagi hadviselés általánossá
válásával az ezzel járó költségeket már a tehetős szabadparasztok sem tudták
megfizetni, hiszen a korabeli terméshozamokat s jövedelmezőséget figyelembe
véve kb. 120-150 hektárnyi birtok kellett ahhoz, hogy valaki lovagi felszerelést
tudjon kiállítani. A várak funkcióinak átalakulásával a védvárakl1oz kapcsolódó
egykori várvédő feladataik is fokozatosan elenyésztek. Annak következtében,
hogy a várak egy-egy tartomány vagy domínium biztosításának legfőbb eszkö-
zeivé váltak, a várurak, s a királyi várakban maga az uralkodó is, általában minisz-
teriálisaira bízták a várak védelmét, akik állandó jelleggel, hivatásos katonaként a
várakban tartózkodtak. De a 12-13. században már az sem volt szokatlan, hogy
a szegényebb, alsóbb nemesek ún. „várhűbérben" (feudum castrense) részesültek
várszolgálataikért. Ez vagy rendszeres anyagi juttatást, vagy pedig kisebb bir-
tokadományt jelentett a vár mellett. Mindehhez általában lakóhely is társult a
várban, vagy annak közelében. Egy-egy korabeli várhoz általában 10-30 ún.
Burgmann tartozott. Friedberg várában például a 13. században 30 várhűbért
teljesítő katona élt.
Azzal, hogy tevékenysége alapján a 12. század folyamán kialakult a paraszt-
ság többé-kevésbé azonos szemlélete, függetlenül annak belső differenciált-
ságától, Németországban is általánossá vált a francia eredetű, az egymást
funkcionálisan kiegészítő „három rend" teóriája szerinti társadalomfelfogás.

A paraszti rétegen belüli másik nagy változást az jelzi, hogy a 11. század végétől
a forrásokban egyre inkább háttérbe szorult a liberi és servi közötti különbség-
tétel, azaz az Ottók korához képest a Stauf időkre számarányát és funkcióját te-
kintve egyaránt lecsökkent a szolgák szerepe, s megnőtt a különböző szolgálta-
tásokkal tartozó jobbágyok jelentősége. A mezőgazdaság termelékenységének
javulásával összefüggésben bekövetkezett demográfiai növekedés azzal a követ-
kezménnyel járt, hogy a 10-11. századdal ellentétben, amikor elsősorban a ter-
melőmunkát végző személyek feletti hatalom volt a legfontosabb, a 12-13. szá-
zadban a munkaerő relatív bőségéből következően immár az is lényeges lett,
hogy egy-egy földesúr mekkora területeket birtokol. A megnövekedett termés-
hozamoknak köszönhetően a paraszti gazdaságok a létfenntartáshoz szükséges
javak mellett nagyobb arányú fölösleget tudtak előállítani, ami a földesurak
számára lehetővé tette azt, hogy udvartartásuk és fegyvereseik ellátását egyre in-
kább a paraszti terményjáradékokra alapozzák, s csökkentsék a földesúri magán-
kezelésű birtok arányát. Ez a közvetlen földesúri gazdaság visszahúzódását, a
majorok fenntartási, igazgatási költségeinek mérséklődését, és a birtokigazgatás-
ra fordított idő lecsökkenését jelentette. Ezzel párhuzamosan nem csak a terra
dominicát művelő szolgák száma csökkent le, hanem a kisebbé vált majorsági
földeken teljesítendő paraszti robot is jelentősen mérséklődött, visszaszorult.
A földesúri birtokigazgatás egyre inkább átalakult a paraszti telkek után fizetett
járadékok begyűjtési feladatainak ellátására. Ez a változás egyrészt a szolgaság
fokozatos eltűnését, a szolgák telkes jobbággyá válását, másrészt pedig a földes-
úr-paraszt viszony eddigi személyi oldalának lazulását, a kapcsolat növekvő tár-
gyiasulását jelentette. A parasztok egyre inkább már csak a különböző járadékok
befizetésekor találkoztak a földesúr tisztségviselőivel. A paraszti szolgáltatások
elveszítették eddigi személyhez kötöttségüket, s mértéküket a paraszti telek
(mansus, Hufe) alapján határozták meg, ami így független maradt a telek min-
denkori birtokosának személyétől. Ez a folyamat a parasztság személyi szabad-
ságát, a telkek elidegenítésének lehetőségét erősítette, hiszen annak új birtokosa
a korábbi járadékokat volt köteles teljesíteni. A paraszti gazdaság, és ezzel együtt
a paraszti jogok és kötelezettségek alapjává a Hufe vált. A rögzített nagyságú tel-
kek és rögzített jogviszonyok egységesebbé tették a paraszti társadalom többsé-
gét, a régi, személy szerinti függés személytelenebb formát öltött, és egyfajta
kiszámíthatóságot, jogbiztonságot teremtett. Az azonos telek után azonos jára-
dékot kellett beszolgáltatni, ami független volt birtokosa személyétől, így ez a
folyamat szükségszerűen a szabad költözés általánossá válásához vezetett. Apa-
raszti telkekhez kötött járadékok a 13. század folyamán Németország számos
térségében kezdtek évi rögzített értékű cenzussá válni, ami még inkább lazábbá
tette a földesúr-paraszt viszonyt. A korabeli gazdasági növekedésből és a gabona-
árak folyamatos emelkedéséből következően a Hufék után fizetendő cenzus a
parasztnak előnyösebbnek bizonyult, mint a terményjáradék, hiszen a piaci ke-
reslet magas árai alapján értékesített terményekből befolyó pénzből kellett kifi-
zetni a rögzített cenzust, így magasabb bevétel maradt a paraszti gazdaságoknál.
A mindenkori évi termés meghatározott hányadát kitevő terményjáradék eseté-

ben azonban a piaci konjunktúra által kínált jövedelemmel csak kisebb mérték-
ben élhetett egy-egy parasztgazdaság. A pénzcenzus fokozatos terjedésével to-
vább csökkent a földesúri birtokigazgatás szervezete: míg terményjáradék esetén
szükség volt nagyobb tárolói kapacitásokra (magtárak.ra, raktárakra, pincék.re,
csűrök.re stb.), a pénzjáradék.ra épülő földesúri birtokon nagyon lecsökkent az
igazgatáshoz, járadékbegyűjtéshez kapcsolódó önköltségi hányad. Tulajdonkép-
pen számos földesúr ezzel kompenzálta azt, hogy terményjáradék, illetve a saját
gazdaságból származó termények híján elesett az árakat folyamatosan felhajtó
konjuktúrától.
A virágzó középkor demográfiai és gazdasági növekedése a településhálózat
sűrűbbé válása, a nagybirtok szervezete és gazdálkodási rendjének megváltozása,
vagy az agrártársadalom függőségi viszonyainak minőségi átalakulása mellett a
12-13. századi Németországban nagyarányú telepes mozgalmat, ún. kolonizá-
ciót is indukált. A „rode'', „rade", „holz", „ wald", „schlag'', „hagen" végződésű
településnevek egyértelműen azt jelzik, hogy alapításuk a lakatlan, műveletlen,
erdős, mocsaras területek benépesülését, művelhetővé tételét eredményező tele-
pes mozgalommal kapcsolódott össze.
Földrajzi kiterjedését tekintve a középkori német kolonizációnak alapvetően
két típusa volt: a királyság határain belüli ún. belső, és az ország határain kívülre
irányuló külső telepes mozgalom. Az országhatárokon belüli erdőirtások Né-
metországban ugyan már az Ottók korában is megkezdődtek, de nagyobb len-
dületet csak az ezredforduló után, s különösen a 12. századtól vettek. A belső
német kolonizáció mértékét igen szemléletesen mutatják a Mosd-vidék adatai:
itt a 11. század végén mintegy 590 település volt, egy évszázaddal később azon-
ban már 990, tehát 100 év alatt közel a duplájára emelkedett a települések
száma. A Weser-folyó térségében a 12. század folyamán ugyancsak jelentős volt
a kolonizáció mértéke.
A Németország határain kívülre irányuló telepes mozgalmakban több típus
is elkülöníthető.
a) Az első típust az a kolonizáció jelentette, melynek során a telepesek lé-
tező államok politikai keretei között, abba beilleszkedve hozták létre új települé-
seiket. Amennyiben számszerűen nagyobb tömbben telepedtek le egy-egy
területen, századokon át megőrizték etnikai különállásukat, különösen akkor, ha
ezt privilégiumok is elősegítették. Szórványban történő megtelepedés esetén vi-
szont fokozatosan asszimilálódtak a befogadó népességhez. A középkori német
nyelvterület határán messze túlmenő telepesi hullám egészen a Délkeleti-Kárpá-
tokig elért. A telepesek (hospes) Erdély addig lakatlan területein II. Géza (1141-
1161) magyar király uralkodása idején jelentek meg. Elsősorban az ekkorra már
jelentős demográfiai növekedést mutató Mosd-vidékről, valamint Metz, Lu-
xemburg és Aachen térségéből érkeztek. Becslések szerint számuk nem volt túl
nagy, mintegy 520 családról (kb. 2200 fő) lehetett szó. Az erdélyi kolonizáció
1211 után újabb lendületet vett, amikor II. András (1205-1235) a Német
Lovagrendnek adományozta a Barcaságot, többek között olyan feltételekkel,
hogy ezt a szinte lakatlan térséget a lovagok benépesítik, földművesekkel betele-

pítik. A Német Lovagrendet önállósodási törekvései miatt ugyan 1225-ben a
király kiűzte Magyarországról, de ezt megelőzően a telepeseket széles körű tes-
tületi kiváltságokban részesítette (1224, Andreanum), mely évszázadokra
megvetette az erdélyi szászok etnikai önállóságának és autonómiájának alapjait.
A telepesek behívása Magyarországra a 13. század második felében, a tatárok
pusztítása után még nagyobb lendületet vett, melynek során a Szepességben is
kialakult a területileg egy tömbben élő, kiváltságokkal felruházott német telepe-
sek közössége. Létszámuk 1270 körül 25 OOO fő lehetett.
A német területek népességfeleslegét azonban nem annyira Magyarország,
hanem Közép-Kelet-Európa északibb fele szívta maga felé. Az ún. Drang nach
Osten fő hulláma a Kárpátoktól északra zajlott. A cseh, morva és lengyel terüle-
tekre a 12-13. század folyamán érkeztek nagy számban telepesek. Különösen
jelentős volt sziléziai megtelepedésük, ahol 150 év alatt mintegy 120 várost, és
közel 1200 falut alapítottak. A nagyobb arányú sziléziai kolonizáció Hosszú
Boleszláv herceg ( 1163-1201) uralkodása alatt kezdődött, s a 13. században tel-
jesedett ki. Lengyelország belső területein ez a folyamat még a 14. századra is
áthúzódott. Nagy- és Kis-Lengyelország, Mazóvia, valamint Kelet-Pomeránia
földjén a középkor folyamán 215 német jogú új település jött létre. Ennek közel
fele 1210 és 1333 között Nagy-Lengyelországban, a mezőgazdasági szempont-
ból legkedvezőbb adottságokkal rendelkező Visztula-völgyben keletkezett.
A kolonizáció Cseh- és Morvaországban is már a 12. században kezdetét vette,
de kiteljesedését a 13. században érte el, különösen II. Ottokár uralkodása alatt.
Az újonnan alapított német települések elsősorban a német nyelvterületekkcl
határos térségek mentén jöttek létre: az Érchegységnél, valamint a déli cseh és
morva területeken.
b) A külső kolonizáció második típusába azok a térségek tartoznak, ahol a
kolonizációt katonai hódítás előzte meg: az államisággal nem rendelkező, po-
gány szláv és balti törzsek területeinek meghódítását követően került sor nagy-
arányú betelepítésre, melynek következtében a szóban forgó területek elveszí-
tették a hódítás előtti etnikai jellegüket. Különösen MeiEen, Brandenburg,
Mccklenburg és a Német Lovagrend állama, Poroszország lehet erre a típusra jó
példa. A Drang nach Osten fő hulláma elsősorban ezeket a térségeket érintette.
A nagyarányú német telepes bevándorlás és megtelepedés következtében a
meghódított szláv és balti népesség a középkor folyamán fokozatosan elveszítet-
te nyelvét, asszimilálódott, s az évszázadok alatt germanizálódott. Az asszimilá-
ciós folyamat intenzitását, és mélységét jelzi, hogy az Elbától keletre eső szláv
területek 1147-től kezdődő katonai meghódítása után egy évszázaddal Branden-
burg tartomány már a német birodalom egyik legjelentősebb fejedelemségének
számított. Brandenburg, mint az egyik legkorábban kolonizált Elbától keletre
eső terület, egyfajta mintát és modellt is jelentett a további keleti telepítéseknek.
A Németországgal szomszédos nyugati szláv területek viszonylag gyorsan, a 12.
század közepét követően közvetlenül a birodalom fennhatósága alá kerültek, s
annak részévé váltak, így itt a kolonizáció fő hulláma a 12. század utolsó, és a
V A Staufok kora és a császári vilálfhatalom eszménye 191
13. század első két harmadára esett. A távolabbi, német fennhatóságú területek-
kel közvetlenül nem érintkező Poroszországban annak 13. századi meghódítása
után a Német Lovagrend önálló államot hozott létre, ahol a 13. század utolsó
évtizedétől nagyarányú telepítést hajtott végre. Ez azonban nem csak kívülről
érkező telepeseket, hanem az ország déli és keleti erdős részeire irányuló belső
kolonizációt is jelentett.
e) A távolabbi északkeleti területeken, a lett és· észt térségekben a német ka-
tonai-lovagi hódítást már nem követte nagyarányú paraszti betelepülés. A Balti-
kumba érkez6 telepesek döntően kereskedők és iparosok, azaz városlakók voltak,
paraszti telepesek jelent6sebb számban ilyen messzire már nem jutottak el.
A Baltikumban alapított német városok kezdettől az adott térség feletti politikai
hatalom bázisai is voltak. Ennek következtében a lett és észt területek túlnyomó
többségét magába foglaló középkori Livóniában etnikailag duális társadalom
alakult ki, ahol a földbirtokos és városi népesség zöme németekb61, a paraszti
társadalom pedig alapvet6en a helyi lett és észt lakosságból állt. A Balti-tenger
déli partvidékén élő poroszokkal ellentétben így a lettek és az észtek körében
nem került sor nagyobb arányú asszimilációra, s megőrizték etnikai önálló-
ságukat.
Lefolyásuk, szervezettségük alapján a középkori német telepes mozgalmakat
két nagyobb csoportba sorolhatjuk.
a) Az első csoportba az ún. spontán kolonizáció sorolható, amikor a művel
hető földterület határainak elérése, és az esetleges telekaprózódás következtében
a túlnépesedés tüneteit mutató régiókból paraszti csoportok keltek útra, hogy
máshol találjanak maguknak megélhetési lehetőséget. Ez a folyamat a birtokos
nemesség és az egyház számára is kedvező volt, hiszen a birtok csak akkor jelen-
tett jövedelmet, ha volt földművelő s járadékfizető népessége. Földjeik benépe-
sítése, adófizető alattvalóik számának gyarapítása tehát alapvető érdekük volt.
A birtokaikra érkező telepes csoportokat jelentős engedményekkel, kiváltságok-
kal igyekeztek maradásra bírni, helyben tartani, megtelepíteni. A spontán jellegű
telepes mozgalmak elsősorban a belső kolonizációhoz kapcsolódtak, s földrajzi
értelemben nem érintettek nagyobb távolságokat. Különösen Németalföld mo-
csaras területeinek művelhetővé tételéhez kötődött ez a típusú kolonizáció, s
mivel az egyik olyan területnek számított, ahol a telepes mozgalom igen korán
kezdetét vette, a középkor folyamán erre támaszkodva a legnagyobb szabású
tájrendezést itt hajtották végre. Kezdetben a telepeseknek adott kiváltságokat
még csak ritkán foglalták írásba, általában elegendő volt a szóbeli, esküvel meg-
erősített biztosítás. Változott a helyzet, amikor Németalföldön már egyfajta „túl-
kínálat" keletkezett a telepesekből, akik távolabbi vidékeken voltak kénytelenek
jobb megélhetést és kedvezőbb feltételeket keresni. A 12. század elejétől egyre
nagyobb számban jelentek meg az Alsó-Weser és az Alsó-Elba mocsaras-lápos
vidékein, majd pedig a század második felétől az Elbától keletre fekv6 területe-
ken is. Mindazokat a jogokat, amelyeket a korábbi kolonizáció során hazájukban
- mondhatni szokásosan - megkaptak, e távolabbi földeken már írásba foglalták,
hogy mindenki számára világos és egyértelmű legyen. A telepesek és a földesurak
között a letelepedésről folytatott tárgyalások eredményét rögzítő szabályszerű

szerződések születtek. Az első ilyen legkorábbi oklevél 1106-ból származik,
amelyben Frigyes hamburgi érsek rögzítette az Alsó-Weser mellett letelepedni
szándékozó, s az ottani mocsaras, vizenyős területet termőfölddé változtatására
vállalkozó holland telepesek számára biztosított feltételeket és kiváltságokat. Az
oklevél tanúsága szerint ezek, valamint általában a távolabbi területekre érkező
telepesek már szervezett közösségként léptek fel, olyan közösségként, amely ké-
pes volt közösségi jogai, mindenekelőtt bizonyos önkormányzati jogának elis-
mertetésére. Vezet6jük, akit maguk választottak, egy pap, bizonyos Heynricus
sacerdos volt. A Németalföldről keletre vándorló telepesek tehát nem csak tech-
nikai ismereteiket, a letelepedésük feltételeire vonatkozó igényeiket hozták ma-
gukkal, hanem vallási és egyházi viszonyaikat megszervezni, gazdasági és jogi
érdekeiket a tárgyalások során képviselni tudó személyt is: a papot.
A kolonizáció során a telepesek általában a szokásos paraszti teleknél (Hufe)
kétszer nagyobb földet kaptak. Ehhez, s nem személyhez kapcsolódtak a köte-
lességek és jogok, így személyileg nem függtek a földesúrtól, és nem fizették a
személyi függésből fakadó járadékokat ( capitagium, maritagium, manus mortua
stb.), ahogyan ezek a szolgáltatási formák korábbi lakóhelyeiken, Németország
egyéb területein is ekkoriban egyre jobban visszaszorultak. Mivel személyükben
szabadok voltak, telkeik után tartoztak évi rögzített mennyiségű terményben
vagy pénzben, esetleg mindkettőben teljesítendő járadékot, ún. cenzust fizetni.
De ezt sem azonnal, hanem csak évek múltával, azt követően, hogy művelésre
alkalmassá tették azt a területet, ahol megtelepedtek. Ez volt az ún. „szabad
évek" rendszere, mely többnyire 10 évet jelentett, de ennél kevesebb (3-5 év),
vagy egyes helyeken akár több, 15-20 év is lehetett. Az adómentes id6szak attól
függött, hogy mekkora erőfeszítést és időt igényelt egy-egy terület termővé
tétele. A paraszti telkenként megállapított cenzus viszonylag alacsonyan lett
meghatározva, hiszen a földbirtokosok fő célja az új munkaerő megtartása volt.
A cenzushoz hasonlóan alakult az egyházi tized mértéke is: a telepesek többnyire
évi rögzített mennyiségű terméket vagy adott összegű pénzt fizettek tized
gyanánt. Mivel a paraszti szolgáltatások- Németország lakott térségeihez hason-
lóan - a telkek után lettek meghatározva, az egyes Hufék birtokosai megváltoz-
hattak anélkül, hogy az a járadék mértékét érintette volna. Ennélfogva a föl-
desúrnak nem volt érdeke a telkek szabad forgalmának megakadályozása, így a
személyi szabadságból következően örökös hiányában a telepesek szabadon vég-
rendelkezhettek, házasodhattak, vérdíj és szabad költözködési jog illette meg
őket. Öröklés terén mindkét nembeli gyermekeik egyaránt jogosultak voltak az
örökségre. Egyes területeken a telepesek korlátozott vadászati és halászati jogo-
kat is kaptak, továbbá mentesültek a magánföldesúri servitium (munkaszolgálat,
robot) alól. Annak ellenére, hogy a 12-13. század folyamán Németországban
jelentősen átalakult a paraszti társadalom, és a személyi függés elemei visszaszo-
rultak, az elnyerhető kedvezmények révén a hospes állapot a korban a szélesebb
rétegek által elérhető paraszti szabadság modelljévé vált. Ez, valamint az eredeti
V. A Staufoll kora és a császári viláBhatalom eszménye 193
lakóhelyen jelentkező egzisztenciális kényszer együttesen jelentette az ösztön-

zést az eredeti lakóhelytől távol fekvő területek benépesítéséhez.
A 12-13. század fordulójára körvonalazódó általános telepes kiváltságok
köre flamand jogként terjedt el a középkori kolonizációban. Amikor 1106-ban a
már említett Henrik nevű pap vezette telepes közösség szervezetten tárgyalt a
megtelepedés feltételeiről, s azokat szerződésszerűen írásba is foglalták, az el-
nyert kiváltságok között szerepelt az is, hogy az újonnan létrehozott település la-
kói maguk dönthettek a plébános személyéről, azaz az érsek lemondott a pap-
állítás jogáról, sőt átengedte a telepes közösség templomának fenntartására a falu
által fizetendő egyházi tized tizedrészét. A templom és a plébános számára mind-
ezeken túlmenően a telepesek egy telket voltak kötelesek átengedni. A papállí-
tással és a templom fenntartásának kötelezettségével a telepes falu közössége a
kegyúri jogok egy részének birtokába jutott. A templomhoz tartozó telek révén
a település papja tagja lett a falu közösségének, mint gazdálkodási közösségnek,
s a határhasználatra vonatkozó helyi szabályok éppúgy érvényesek voltak rá, mint
a közösség többi tagjára. Mint a faluközösség tagja, alkalmassá vált arra, hogy a
közösségen belül vezető és érdekvédelmi funkciókat lásson el. A saját templom
és plébános így erős integráló hatást fejtett ki. A telepesek alsó fokú bíráskodási
jogot is kaptak, csak a súlyosabb esetek tartoztak a földesúri ítélőszék elé, s akkor
is olyan megszorítással, hogy a földesúr (vagy megbízottja) volt köteles a telepe-
sek közé jönni, és a falu bíróságával együttműködve meghozni az ítéletet. Az ily
módon mintává váló paraszti telepítés során tehát a telepes falvak önálló telepü-
lési, gazdálkodási, és bíráskodási egységet képeztek, amelynek igazgatását a tele-
pesek alkotta közösség önkormányzata látta el. A Weser és az Elba mellett létre-
jövő kolonizációs falvaknál tehát a közösség vezetőjét (bíráját) és plébánosát a
falu közössége választotta.
b) Az Elbától keletre fekvő távoli területek benépesítéséhez a nyugati régiók
demográfiai nyomása következtében alulról szerveződő „spontán" kolonizációs
csoportok már nem bizonyultak elegendőnek. Ehhez új telepítési módszert kel-
lett kialakítani, azt, mely a 12. század végén Wichmann magdeburgi érsek nevé-
hez fűződött. Míg korábban a telepítés kezdetét a telepesek megjelenése jelen-
tette, s a közösségszervezés alulról, a telepesek oldaláról indult ki, addig Wich-
mann érsek betelepítési tervet dolgozott ki, s ennek megvalósítását telepítési vál-
lalkozókra, ún. locatorokra bízta. A telepítés finanszírozásához megfelelő t6kévcl
rendelkező vállalkozókkal (városi polgárokkal, esetleg nemesekkel) szerződést
kötött, akik vállalták a telepesek toborzását, utaztatását, az új települések tech-
nikai megszervezését, a lakóházak s egyéb épületek felépítéséi költségét. A tele-
pítésre vonatkozóan egyértelműen meghatározták, hogy a locatomak mekkora
területet kell benépesítenie. Egy 1237. évi sziléziai oklevél tanúsága szerint a
telepítési vállalkozónak 200 Hufe földre kellett telepeseket toboroznia. A közös-
ség létrejöttét, megalakulását így felülről kezdeményezték, mely ténylegesen csak
a megtelepedést követően alakult ki, ellentétben a korábbi kolonizációs gyakor-
lattal, amikor a telepesek közössége legtöbbször már a letelepedés el6tt létrejött.
A telepesek kiváltságainak tárgyalásakor a földesúrral szemben, mint szerződő
fél, nem a telepesek közössége állt, hanem a telepítési vállalkozó. A telepítés le-
bonyolítása, valamint a befektetett tőke ellenszolgáltatásaként a locatorok az álta-
luk létrehozott településen bizonyos számú cenzusmentes telket kaptak, melyhez
azonban katonai szolgálat kötődött. Ezen túl a falu földesúri szolgáltatásainak is
bizonyos hányada, többnyire hatoda, őket illette. A telepítési vállalkozók lettek
a település közösségének vezetői: a földesúr örökletes jogon átengedte nekik az
alsó fokú bíráskodás jogát, s a bíráskodásból származó bevételek bizonyos száza-
lékát (általában harmadát), de a bíráskodás közösségi jellegét a mellettük mű
ködő esküdtek voltak hivatva biztosítani. A szervezett telepítési gyakorlatban a
hospesek számára biztosított kiváltságok közül így eltűnt a faluközösség elöljáró-
jának választására vonatkozó jog. Az örökletes bírói, elöljárói tisztség birtokában
a telepítési vállalkozók feleltek a földesúri jövedelmek, a cenzus begyűjtéséért,
funkciójuk ennyiben földesúri tisztségviselői jellegű volt. A locatorok által szer-
vezett településeken a plébános állításának joga, azaz a kegyúri jog a földesúrtól
már nem a közösség, hanem általában a telepítési vállalkozók kezébe került.
Kivételt ez alól csak a szervezett magyarországi telepítések jelentettek, ahol
többnyire megmaradt a szabad plébános választás joga. A telepítési vállalkozók
általában földesúri haszonvételi jogokat (malomtartás, kocsmatartás) is kaptak.
Összességében a locatorok részleges földesúri jogok birtokába kerültek, s mivel
adómentes birtokkal rendelkeztek és katonáskodtak is, gyakorlatilag az alsó
nemességhez váltak hasonlatossá. A telepítési vállalkozó és utódai így- amennyi-
ben közrendűek (például polgárok) voltak - felemelkedhettek a nemesség sorai-
ba. Ez a folyamat tovább „színesítette" a korabeli nemesi társadalom belső vál-
tozásait.
A földesurak sok esetben nem csak kedvezményekkel, kiváltságokkal igye-
keztek elősegíteni a locator-rendszerű telepítést, hanem konkrét anyagi segítség-
gel is: egyfajta „induló tőkeként" pénzt és vetőmagot biztosítottak a telepítési
vállalkozónak. 1237-ben például Breslau püspöke 12 márka ezüstöt és 300 véka
gabonát adott locatorának.
A telepítési vállalkozók által szervezett s lebonyolított telepítések nagy len-
dületet adtak a 12. század végétől a kolonizációnak, hiszen a telepeseket elsősor
ban az általános hospes jogok biztosítása érdekelte, s nem annyira a bíró vagy pap-
választás kérdése. Ez a módszer a telepesek és a földbirtokosok számára egyaránt
előnyökkel járt, így az ún. „németek jogán" (itts Theutonicorum) történő telepí-
tés széles körben elterjedt Közép-Kelet-Európában. A kezdetben valóban német
származású telepesekhez kötődő kiváltságok a lengyel, cseh vagy magyar belső
kolonizáció során egyre több hazai telepes által is elérhetővé váltak, így fokoza-
tosan elveszítették etnikai tartalmukat, ami a terminológia megváltozásában is
megnyilvánult. A ius Thetttonicorinnból ius teutonicum lett, ami a nagybirtok
keretein belül a kedvezőbb paraszti jogállás megnevezése lett, míg a hazai jog
(például a ius Polonicormn) a személyi függést is magába foglaló paraszti állapo-
tot jelölte. A locator-rendszerű telepítéssel terjedő ún. „német jog" széles kör-
ben elősegítette az agrártársadalom függési viszonyainak eltárgyiasulását, a nagy-
birtok szerkezetének átalakulását, a településszerkezet megváltozását. A „német
V A Staufok kora és a császári vilá~qhatalom eszniénye 195
jog" jelentése természetesen igen tág volt: általában magába foglalta a flamand,
szász, sváb vagy frank jogok szerinti telepítést, ami elsősorban a teleknagyság,
valamint a nőági öröklés kérdésében jelentett eltérést. A frank Hufe (kb. 24 hek-
tár) például nagyobb volt, mint a flamand Hufe (16,8 hektár), a szász (magde-
burgi) jog pedig korlátozta a nők örökösödési jogát, a flamand azonban nem.
Sok esetben azonban a telepítés során keveredtek a különböző tartományi, szo-
kásjogi elemek. ·
A kolonizáció első nagy hulláma az egyes területeken többnyire paraszti né-
pességet érintett, míg a telepesek későbbi, újabb hulláma már városi elemeket is
tartalmazott. A tervszerű betelepítések során azonban gyakran eléSfordult, hogy
új falvak alapításával egyidejűleg városok alapítására is sor került, mint például
Brandenburg vagy Mecklenburg földjén, sőt egyes területeken, mint például
Poroszországban vagy a Baltikumban, a városok alapítása megelőzte a paraszti
telepítést. Thorn, Kulm vagy Riga hamarabb léteztek, mint a környező német
falvak. A kolonizáció során kialakuló városprivilégiumok sok tekintetben (telek-
rendszer, adózás, végrendelkezési jog stb.) hasonlítottak a telepes falvak kivált-
ságaihoz, de több területen meghaladták azokat. A városok többnyire vámmen-
tességet, vásártartási jogot, esetenként árumegállító jogot, plébános választását is
magába foglaló kegyúri jogot, bizonyos földesúri haszonvételi jogokat (kocsma,
malom, serfőzde stb.) kaptak, továbbá a szabad bíróválasztás jogát, melyhez
minden kisebb vagy nagyobb polgári illetve büntetőperben való ítélkezés joga is
társult, míg a telepes falvak esetében általában csak a kisebb ügyek elbírálására
lett felhatalmazva a közösség elöljárója. A városok kiváltságai közé tartozott a
királyi vagy fejedelmi tisztségviselők beszállásolása ( descensus) alóli mentesség is.
A kolonizáció során létrejövő városok belső életük kialakítására általában egy
létező város jogrendjét vették át, adoptálták az új viszonyok közé. A mintát
jelentő város joga alapján a német kolonizációs városoknak három nagyobb sávja
rajzolható meg a térképen, amelyet mozaikszerűen színeztek attól eltérő, egyedi
jellegű városi jogok. Északon, a Balti-tenger partján, egészen a Finn-öbölig, az
itt alapított városok többsége a lübecki jogot vette alapul. A középső sávban,
Brandenburgtól Lublinig, Lembergig a magdeburgi jog alapján létesültek a
német városok. A déli sávban, Csehországban, Magyarországon, egészen a Kár-
pátok keleti vonaláig a nürnbergi városi jog volt a telepítés alapja. A városi tele-
püléssel párhuzamosan terjedtek el a kolonizációs területeken a kézműipar céhes
szervezetei, a kereskedelem különböző formái és szervezetei, a vásári és piaci
jogok. Összességében elmondható, hogy a 12-13. századi német kolonizáció
jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Közép-Európa és a Baltikum gazdasága, tár-
sadalma, mindennapi élete nyugatias vonásokat nyerjen, még akkor is, ha a
telepítések ellenére alacsony népsűrűség a keleti területeken nem ösztönözte a
háromnyomásos szántóföldi művelés elterjedését.
A kolonizáció során a nagyobb tömegű paraszti, iparos és kereskedő elem
mellett - különösen ott, ahol katonai hódítás előzte meg a telepítést - a nemesi
társadalom földrajzi mobilitása is bekövetkezett. Számos lovag keleten igyekezett
nagyobb birtokot szerezni magának. A német telepesek „kirajzása" az
egyházszervezet kiterjedésével szintén együtt járt, hiszen a telepít() földesurak,

fejedelmek (ha világiak voltak) maguk is ösztönözték a különböző szerzetesren-
dek megtelepedését, az újonnan benépesített területek egyházi viszonyainak ren-
dezését.
Becslések szerint a 12. században mintegy 200 OOO telepes hagyta el Német-
országot, s legalább ugyanekkora lehetett a belső kolonizációban érintettek szá-
ma is. A népesség mobilitásának számszerű meghatározását a források hiánya
mellett az is nehezíti, hogy sok esetben a telepesek már korábban kolonizált
területekről vándoroltak tovább új települési helyekre, azaz másod- és harmad-
generációs hospesek is szép számmal voltak. Magyarországra például a 13. szá-
zadban a kolonizáció által már érintett Sziléziából érkezett sok német telepes,
ahogyan Poroszországba és Lengyelország különböző területeire is sok sziléziai,
brandenburgi, vagy meiíkni német család leszármazottja települt át. A keleti
porosz, lengyel vagy magyar területeken azonban a belső kolonizációban sok
esetben már nem idegen elemek, vagy azok leszármazottai, hanem a helyi lakos-
ság vett részt, s ezáltal a hospes kiváltságokat megszerezve kedvezőbb társadalmi
helyzetbe emelkedett. Azokon a területeken, ahol jelentősebb számú német tele-
pes talált magának új otthont s megélhetést, mint például Brandenburgban,
Mecklenburgban, Sziléziában vagy Poroszországban, a hospes-jog azonossága a
paraszti társadalom szélesebb körében mozdította elé) az összeolvadást, ami
többnyire egyirányú volt: a kedvezőbb helyzetbe került hazai lakosok a „német
jog" keretein belül az idegenekhez, azaz a német telepcsekhez asszimilálódtak.
A telepes városok esetében ez a folyamat a kezdetektől nyilvánvaló volt, így a
középkorban az Elbától keletre a városi polgárság döntően mindenhol „né-
met" volt.
A 12-13. századi változások következtében a korai középkorhoz viszonyít-
va - részben a nagyobb mértékű városiasodással összefüggésben - a társadalom
egyetlen „foglalkozási" vagy funkcionális értelemben vett csoportjaihoz sem
sorolható, ún. marginális társadalmi rétegek aránya is megnövekedett. A
kereskedelem és pénzforgalom növekedésével szaporodott az útonállók, rablók,
tengeri kalózok száma. A városok, melyek önmagukban is érdekes színfoltot
alkottak a középkor alapvetően agrárius világában, az Ottók korához viszonyít-
va sokkal kedvezőbb feltételeket kínáltak a társadalom szélén elhelyezkedők
számára. A viszonylag jelentősebb lélekszámú városi településekre koncentrálód-
tak a koldusok, prostituáltak, a vásárokon s piacokon megjelenő cirkuszosok,
mutatványosok, vándorzenészek is. Ez utóbbiak csoportjai a nemesi udvarokban
is gyakran megfordultak, és a Stauf-korban látványosan gyarapodó lovagi
várakkal nagyobb lett a színészek, bohócok, bolondok és mindenféle szórakoz-
tatók iránti kereslet.
A Német Lovagrend államának kialakulása
A Stauf politika ösztönzésére 1198-ban Akkonban létrejött Német Lovagrend a

keleti kolonizációhoz kapcsolódóan a 13. század folyamán önálló államot hozott
létre, mely két, egymással nem érintkező területet foglalt magába: a Visztula és
Nyeman-folyók közötti porosz térséget, az ún. Poroszországot (melyhez 1309-
től Danzig és Kelet-Pomeránia is hozzátartozott), valamint a lett és észt terüle-
tekből álló Livóniát a hozzá kapcsolódó Kurlanddal. Az a körülmény, hogy a
Balti-tenger partján fekvő két országrész földrajzi értelemben nem érintkezett
egymással, közéjük ékelődött a litvánok által lakott Samaiten tartomány, az egész
középkor folyamán meghatározta a lovagrend baltikumi külpolitikájának fő irá-
nyát: a két országrész egyesítését.
A német katonai hódítás Livónia földjén megelőzte a Német Lovagrend
megjelenését. Meinhard Agoston-rendi kanonok sikertelen térítő tevékenysége
( 1180-1188) után Berthold, ciszterci apát vezetésével már katonai vállalkozás
indult a térségbe (1198), de ekkor ez még kudarcot vallott. A német fejedelmek,
sőt uralkodók politikai és katonai támogatását megszerezve a lett területeken
Albert püspök érte el az első komolyabb sikereket: 1200-ban 23 hajóból álló
flottával indult Livóniába, s a következő évben a Dvina-folyónál már megalapí-
totta Riga városát. A ciszterciták közreműködésével 1202-ben a megszerzett
területek védelmére a templomosok mintájára lovagrendet alapított, amelyet
saját fennhatósága alá rendelt. A Fratres miliciae Christi de Livonia, vagy aho-
gyan később ismertté vált, a Kardtestvérek Rendje volt az első lovagrend, melyet
nem a Mediterráneumban, azaz a Szentföldön vagy az Ibériai-félszigeten alapí-
tottak. Az új lovagrend és Riga városa lett a katonai háttere a további hódítá-
soknak, melynek során a németek kihasználták a különböző balti törzsek egymás
közötti ősi gyűlölködését. Emellett számolniuk kellett a térséghez közeli orosz
fejedelemségek hatalmi törekvéseivel is. A baltikumi hódítás a keresztes háború
ideológiájával volt áthatva: Albert püspök szinte évről-évre újabb és újabb ke-
reszteseket toborzott Németországban. 1207-ben a püspök, mint az új területek
ura, a szűkebb értelemben vett Livónia (azaz a lett területek) már meghódított,
s a jövőben meghódítandó földjeinek egyharmad részét minden joggal, teljes
tulajdonként a Kardtestvérek Rendjének adományozta azzal a feltétellel, hogy a
püspök iránti engedelmesség elismeréseképpen a lovagrendnek adott földeken is
a tized negyede a püspököt illeti. Albert így próbálta megőrizni politikai fennha-
tóságát a Livóniában szinte egyedüli tényleges és állandó katonai erővel rendel-
kező lovagrend felett. Mivel a 2:1 arányú birtokmegosztás csak Livóniára vonat-
kozott, a Kardtestvérek rendje Észtországban akart olyan új birtokokat szerezni,
melyekre nem vonatkozott a püspöki fennhatóság, s 1211-ben támadást indított
az észt törzsek szállásterületei ellen. A német katonai sikerek hatására 1216-ban
Misztiszlav novgorodi fejedelem az észtek oldalán beavatkozott a háborúba, ami
jelentősen megváltoztatta az erőviszonyokat. Szorongatott helyzetükből a né-
meteket II. Waldemar dán király mentette meg, aki politikai befolyását ugyan-
csak ki akarta terjeszteni a Baltikum északi részére. 1219-ben a dánok partra
szálltak Észak-Észtországban, ahol egy lerombolt észt erődítmény helyén felépí-

tették Reval várát. A dán segítség fejében Albert püspök arra kényszerült, hogy
1221-ben elismerje Waldemar királyt hűbérurának, dc ez ellen a livóniai néme-
tek, világiak és klerikusok egyaránt tiltakoztak. 1223-ban Schwerin grófja foglyul
ejtette a dán királyt, s a Baltikumban ez a fejlemény lehetőséget teremtett a néme-
teknek arra, hogy visszaszorítsák a dánokat. Ugyanebben az évben a Kalka-folyó
melletti csatában az orosz fejedelmek által is támogatott kunok (polovecek) nagy
vereséget szenvedtek a mongoloktól, ami a livóniai és észtországi eseményekben
is éreztette hatását: a balti területekkel szomszédos orosz fejedelmek felhagytak a
háborúskodással és békét kötöttek Albert püspökkel. A következő évben II. Frigyes
császár megbízásából Hermann von Salza, a Német Lovagrend nagymesterének
közvetítésével Schwerin grófja szabadon bocsátotta Waldemar dán királyt, aki
ennek fejében - váltságdíj mellett - visszaadta az 1214-ben dán fennhatóság alá
került északnémet területeket. Ezzel egyidejűleg a császár a birodalom védelmébe
vette a Baltikumot, s ezzel kinyilvánította, hogy a térséget német politikai érdek-
szférának tekinti, ahol nem nézi jó szemmel Dánia hatalmi törekvéseit. 1227-ben
II. Waldemar a bornhövendi csatában súlyos vereséget szenvedett az északnémet
fejedelmektől. Dánia hatalmának további gyengülését a Kardtest:vérek Rendje
újabb területszerzésre használta ki, s elfoglalta a dánoktól az észak-észtországi
Harrien és Wierland tartományokat. Az északi irányú hódítás után 1236-ban a
Rend délre, a litvánok ellen indított támadást, de a Saulen melletti csatában
súlyos vereséget szenvedett, ami egész Livónia katonai védelmét nehéz helyzet
elé állította. A vereség következményeit mérlegelve a Kardtestvérek Rendje és a
rigai püspök egyaránt a kiutat abban látta, ha a lovagrend maradéka unióra lép a
Poroszországban időközben sikeresen hódító Német Lovagrenddel (1237).
A harmadik keresztes hadjárat idején ( 1198) Stauf párti fejedelmek támo-
gatásával Akkonban alapított Német Lovagrend a két régebbi nagy lovagrend, a
templomosok és a johanniták nyomasztó konkurenciája miatt a Szentföld mel-
lett igen hamar a keresztény Európa keleti határvidékein keresett magának moz-
gásteret. Előbb II. András magyar király hívására (1211) Erdély délkeleti részén,
a Barcaság földjén megtelepedve a pogány kunokkal szembeni védelmet vállalta,
de az itt aratott gyors katonai sikere nyomán az 1220-as évek elejétől egyre
határozottabb önállósodási törekvésekkel lépett fel, melynek következtében a
magyar király kiűzte a Rendet országából (1225). Ezt követően Szakállas Henrik
sziléziai herceg javaslatára Konrád, Mazóvia fejedelme akarta a Német Lovagren-
det országába hívni, hogy annak határait a pogány poroszokkal szemben védel-
mezze. A barcasági tapasztalatokból okulva a Rend most nagyon óvatosan járt el.
Széles körű jogi garanciákat, sőt császári politikai támogatást igyekezett szerezni
az újabb vállalkozás előtt, így Konrád herceg 1226. évi hívását követően csak
négy évvel később, 1230-ban jelent meg a Visztulánál, s kezdett hozzá a porosz
területek meghódításához. A folyón átkelve a jobb oldalon a hódítás katonai
kiinduló bázisaként - Riga mintájára - megalapította Thorn (1231) és Kulm
(1232) városát. 1233-ban a lovagok már a Visztula mentén észak felé törtek elő
re, a hátország biztosítása, valamint az újabb német telepesek és katonai elemek
(lovagok, miniszteriálisok) Poroszországba csábítása érdekében pedig kiadták a

Kulmer Handfeste néven ismertté vált kiváltságlevelet, mely a későbbi porosz
telepítések alapját jelentő jogokat rögzítette. A poroszok elleni küzdelem, a Bal-
tikumhoz hasonlóan, keresztes háború formáját öltötte. Livóniától eltérően,
ahol a helyi német erők lényegében csak az északnémet fejedelmek támogatására
számíthattak, a Német Lovagrendet a birodalom arisztokráciája mellett a lengyel
fejedelmek is segítették. A nagyobb katonai erő birtokában 1235-re befejeződött
Pomesania tartomány meghódítása. A Visztula m'entén történő előrenyomulás
eredményeként 1237-ben Pogesania és Warmia (Ermland) határvidékén, az
Elbing-folyó partján Hermann Balk, a Német Lovagrend poroszországi tarto-
mányi mestere (Landmeister) lerakta Elbing városának alapjait. Ezzel a lovagok
elérték a tengerpartot, de még nem a nyílt tengert, hanem csak a Visztula
(Frisch)-öblöt. A nyílt vízhez vezető öbölbejáró feletti ellenőrzés megszerzése
érdekében a katonai hódítás az öböl partvonala mentén keleti irányban folytató-
dott, hogy tengeri összeköttetést lehessen teremteni Németországgal, valamint
a Kardtestvérek Rendjével kötött unió ( 1237) után Livóniával.
1240-ben a Német Lovagrend livóniai ágának lovagjai támadást indítottak a
szomszédos orosz fejedelemség, Novgorod ellen, de 1242 tavaszán a Csúd-tó
jegén vívott ütközetben súlyos vereséget szenvedtek Alekszander fejedelemtől.
Az ezt követően megkötött béke értelmében hosszú időre a Csúd-tó vonalánál
rögzült az orosz-livóniai határ. Az északon elszenvedett katonai kudarc lúrére
1242 őszén nagy felkelés robbant ki Poroszországban: a már meghódolt s meg-
keresztelkedett poroszok fellázadtak a Rend uralma ellen. A helyzetet súlyosbí-
totta, hogy ezzel egyidejűleg Swantopolk danzigi herceg is hadba lépett a lovag-
rend ellen, aki rossz szemmel nézte, hogy a németek a maguk ellenőrzése alá
veszik a Visztula vízi útját. A hét évig tartó porosz felkelést és a danzigi herceggel
vívott háborút a Német Lovagrend külső segítséggel tudta leverni és megnyerni:
Kujávia és Nagy-Lengyelország fejedelmei csapatokkal támogatták, a pápa pedig
keresztes hadjáratot hirdetett megsegítésére (1243). A Swantopolkkal folytatott
háború 1248-ban, a porosz felkelés pedig - a külső szövetséges és támogató hiá-
nyában - 1249-ben ért véget. Ez utóbbi jelentős politikai engedményekkel
zárult: a felkelő tartományok porosz lakosságával kötött ún. christburgi béke
(1249) személyes szabadságot adott a Rend uralma alá tartozó poroszoknak,
biztosította a tulajdonhoz való, örökösödési és végrendelkezési jogokat, továb-
bá a keresztény szertartás alapján kötött házasságból származó porosz előkelőket
a nyugati lovagokkal egyenrangúnak ismerte el. A külső segítségnek köszönhe-
tően tehát a Német Lovagrendnek sikerült stabilizálnia poroszországi hatalmát,
s folytathatta a további porosz területek meghódítását. 1255-ben II. Ottokár
cseh király és Habsburg Rudolf gróf vállalkozott a poroszok elleni keresztes had-
járatra, melynek eredményeként a lovagrend kiterjesztette uralmát Samland tar-
tományra, s megalapította Königsberg városát. Samland megszerzését követően
a Rend livóniai ága által időközben meghódított Kurland ( 1242-1245) földjétől
már csak a litvánok által lakott Samaiten tartomány választotta el a lovagokat.
A Samaiten feletti uralom kérdése összeütközéshez vezetett a litvánokkal,
s 1260-ban Durbennél a Német Lovagrend súlyos vereséget szenvedett. Ezt kö-

vetően általános felkelés tört ki Livóniában és Poroszországban egyaránt a lovag-
rend uralmával szemben. Az évtizednél is tovább tartó felkelés (Poroszországban
1260-1274, Livóniában 1260-1290) leverésére a Rend a már korábban bevált
módszert alkalmazta: egyrészt külső segítséget kért és kapott a német fejedel-
mektől, másrészt pedig széles körű kiváltságok és adományok révén igyekezett
megnyerni a helyi lakosság vezető rétegét. A porosz felkelés leverését (1274)
követően a lovagok meghódították a még pogány keleti porosz területeket, a
korábban megszerzett földeken pedig nagyarányú, locator-rendszer(í telepítésbe
kezdtek.
Míg a kialakuló lovagrendi állam poroszországi részein a konszolidáció jelei
mutatkoztak, addig a 13. század végén Livóniában újabb konfliktus, belháború
fenyegetett a Rend, valamint a rigai érsek és Riga városa között a Livónia feletti
főhatalom kérdése miatt. A Poroszországban állami szuverenitással rendelkező
Német Lovagrend a Kardtestvérekkel való egyesülés utáni jogfolytonosság alap-
ján Livóniában a rigai püspök (majd érsek) hűbérese volt, noha tényleges kato-
nai erővel valójában ő rendelkezett. Észtország déli tartományaiban és Kurland
földjén azonban a lovagrend olyan helyzetben volt, mint Poroszországban: itt a
földek kétharmadát, míg Livóniában csak egyharmadát birtokolta. A felkelések
leverése után tehát a Rend Livóniában is olyan viszonyokat akart teremteni, mint
Poroszországban, továbbá meg akart szabadulni a vazallusi kötelezettségektől.
A politikai viszály 1297-ben fegyveres konfliktushoz vezetett, melyben az érsek
és Riga városa a pogány litvánokat is segítségül hívta. Az elhúzódó livóniai bel-
háború 1330-ban ért véget a Német Lovagrend győzelmével, de ez nem
bizonyult tartósnak: a viszály végigkísérte Livónia egész középkori történetét.
Kultúra, művelődés és szellemi élet a Staufok korában
Az invesztitúra viszállyal a Sacerdotium és Imperium közötti küzdelem, mely

végigkísérte a késői Száli, és a Stauf uralkodók korát, jelentős változásokat oko-
zott a szellemi élet és a kultúra terén is. A kánonisták és a legisták teológiai
érvelése, politikai jellegű vitája a laikus társadalom műveltebb s fogékonyabb
rétegét is áthatotta, s beleivódott a szorosabban vett irodalom tematikájába.
A l 2·-13. században ennek következtében gyors ütemben intellektualizálódott a
középkori kultúra. Ezt· az a körülmény is elősegítette, hogy a 11. század végére
lényegében befejeződött a laikus társadalom krisztianizálása, s elkezdődött a ke-
resztény kultúra laicizálódása, azaz merőben világi tendenciák nyertek - megfe-
lelően spiritualizálva - egyházi elfogadást.
A szellemi élet központi témáját természetesen a pápaság-császárság közöt-
ti konfliktus adta. A Barbarossa Frigyes korától a királyi udvarban feltűnő, a
Staufok főhatalmának igazolására antik legitimációs érveket is felsorakoztató új
birodalmi eszme képviselői továbbra is klerikusok voltak, mint például Wibald,
Corvey apátja (tll58), II. Eberhard bambergi püspök (1146-1170), vagy a
császári univerzalizmus programjának radikális híve, Rainald von Dassel kancel-

lár, aki 1159-ben kölni érsek lett (tl 167). A Stauf császárság világuralmi eszmé-
nye Gottföed von Viterbo esetében még az irodalomban is nyomot hagyott.
„Liber universalis" című művében központi helyet foglaltak el I. Frigyes cse-
lekedetei. A 12. század közepének legrangosabb írója, Ottó, freisingi püspök
(tll58) 1143 és 1146 között írott történeti és teológiai tárgvú világkrónikájá-
ban ( Chronica sive Historia de duabus civitatibús) nem Szen't Ágostont idéző
teológiai, hanem korának politikai aktualitása szempontjából értekezett a „két
birodalomról", azaz az Imperimnról és a Sacerdotiumról. A „ Gesta Friderici"
több könyvben örökítette meg Németország történetét IV. Henrikt<51 egészen
I. Frigyesig (1156-ig). Freisingi Ottó halála (1158) után jegyzője, Rahewin
(t 1177) folytatta 1160-ig terjedéSen a püspök munkáját, a Gesta Fridericit, amit
a 13. század elején a fekete-erdei Saint Blasion kolostor apátja, Ottó fejezett be,
aki 1209-ig vezette a német történelem menetét. Freisingi Ottó krónikája egyér-
telműen a Stauf törekvések jogossága mellett foglalt állást, melyen azért sem
csodálkozhatunk, mert a püspök III. Konrád király féltestvére, s I. Frigyes nagy-
bátyja volt. Szintén a 12. században keletkezett a „Carmen degestis Frederict""
című költemény, mely Barbarossa Frigyesnek a lombard városok elleni háború-
járól szól. Hasonló témájú a Ligurinus-eposz is, melynek szerzője, egy bizonyos
Gunther, hexameterekben örökítette meg I. Frigyes Milánóval vívott harcait.
A korabeli latin nyelvű történeti irodalom azonban már nem kizárólag a császá-
rok vagy egyházi méltóságok cselekedeteivel foglalkozott. Brémai Ádám „ Gesta
Hammaburgensis ecclesiae pontificum" című művében például a Balti-tenger tér-
ségének 11. század végi viszonyait örökítette meg, Lett Henrik „ Chronicon Livo-
niae" című 13. századi műve pedig a németek livóniai hódításairól számol be.
Mindez természetesen nem jelentette az egyházi személyek vagy szentek
életrajzi leírásainak visszaszorulását, hiszen az ún. vita-műfaj a 12-13. században
is virágzott. Herbord, bambergi szerzetes például 1153 és 1159 között a pome-
rániai misszióban jelentős szerepet játszott Ottó püspök életrajzát írta meg, míg
a kölni ciszterci apátságban élő Heisterbachi Caesarius árpád-házi Szent Erzsébet
életét örökítette meg 1219-1223 táján. A korabeli egyházi-szellemi élet legna-
gyobb hatású képviselője a svábföldi származású domonkos rendi kölni szerze-
tes, Albertus Magnus volt (tl280), akinél Aquinói Tamás is tanult. Egy korabeli
névtelen krónikás szerint Albertus Magnus „ volt a le.._qtudósabb magiszter, akihez
nem hasonlítható senki a bölcs Salamon óta". A skolasztikus teológiai művek mel-
lett, melynek egész Európában legkiemelkedőbb képviselője Albertus Magnus
volt, számos, a kevésbé képzett klerikusok és a laikusok számára készített leegy-
szerűsítő, tanító célzatú munka is napvilágot látott. A 12. században Regens-
burgban élt Honorius Augustoduensis „De imagine mundi libri tres" című
enciklopédikus felépítés{í műve például egyfajta tankönyv volt az egyháziak ré-
szére, ahogyan hasonló célzattal íródott Heisterbachi Caesarius „Dialogus
miraculoruma" is, mely kb. 750 erkölcstanító jellegű novellát, elmélkedést
tartalmazott. A domonkos rendi Schlettstadti Rudolf könyve ();Emlékezetes tó"rté-
net))) műfajában ugyancsak Heisterbachi Caesariust követte. A keresztény hitélet
mindennapi gyakorlatában a feltehetően Honorius Augustoduensis által írott

„Elucidariwm" (Mécses) című mű volt a legismertebb, mely közérthető for-
mában, vulgarizáltan fejtette ki a teológiai dogmák alapjait. Jó néhány századon
keresztül, egészen a 15. századig rendszeresen másolták és sokszorosítorták, a
katolikus Európa csaknem valamennyi nyelvére lefordították, átdolgozták és
kiegészítették. A 13. század első felében a koldulórendek németországi megje-
lenésével összefüggésben a hívők körében komoly visszhangra találtak a ferences
rendi Augsburgi Dávid (tl272) misztikus tartalmú fejtegetései is. A keresztény
hit előírásait és az egyház normarendszerét közérthető formában leginkább a
misztérium-drámák tudták közvetíteni a világi társadalom felé. Ezeknek a drá-
máknak nem csak széles nézőközönsége volt, de a laikusok közül is sokan igen
gyakran résztvevői, szereplői voltak ezeknek a drámáknak. A németországi ere-
detű, 1160 körül keletkezett „Lttdus de Antichristo" című latin nyelvű misztéri-
um-dráma ugyanakkor aktuális célokat is szolgált, hiszen kortörténeti és politikai
vonatkozásokat fűztek hozzá.
A 12-13. századi Németország kultúrájában, szellemi életében az egyik leg-
jelentősebb változás a laikus társadalom körében az ún. lovagi kultúra megje-
lenésével s kiteljesedésével következett be. Ebben nagy szerepe volt a Stauf ural-
kodóknak, akik - politikai érdekeiket is szem előtt tartva - igen korán a lovagi
életforma és kultúra fő támogatói s ösztönzői voltak. Nem véletlen, hogy Né-
metországban az első ismert lovagi tornát 1127-ben Würzburgban a Staufok
rendezték. Az 1184. évi mainzi udvari ünnepségről, s az ott rendezett lovagi tor-
náról már a lovagköltők is megemlékeztek verseikben, mint például Heinrich
von Veldeke. A német nyelvű udvari-lovagi költészet virágkorát Németországban
a 12-13. század fordulójának évtizedei jelentették, amikor a Stauf királyok mel-
lett a birodalmi fejedelmek is komoly érdeklődést kezdtek tanúsítani a lovagi iro-
dalom és életforma iránt, s a lovagi kultúra mecénásaiként léptek fel. A korabeli
német Minnesangerek többnyire az alsóbb nemesi és miniszteriális réteghez tar-
toztak. Egy-egy fejedelmi udvarban éltek, ahol szállást és ellátást kaptak, s ahol
urukat, úrnőjüket költcményeikben dicséSítve, illetve verseikkel szórakoztatva
legtöbbjük abban reménykedett, hogy nem csak katonai, hanem ezen udvari
szolgálataikkal is kiérdemelhetik uruk kegyét, aki birtokkal jutalmazza őket.
A kor egyik leghíresebb Minnesangere, Walther von der Vogelweide (tl230)
például Ausztriában, Thüringiában is élt, majd II. Frigyes udvarába került, akitől
végül hűbérbirtokot is kapott. De Tonnhauser, Neidhart von Reuenthal, vagy
Ulrich von Lichtenstein szintén a korabeli német lovagi irodalom jeles személyi-
ségének számított. Neidhart von Reuenthal (kb. 1180-1250) népi ízű, falusias
stílusú költeményei egyúttal azt is példázták, hogy a nemesi társadalom minden-
napi kultúrája még igen sok szállal kötődött a laikus társadalom egészének kul-
túrájához. A 12-13. század folyamán írásba foglalt ún. német „népeposzok" is
(mint például a Niebelung-ének vagy a Kudrun-ének) a lovagi eposz modorában
adták elő a szájhagyományban továbbélő ősi germán mondakincset. A világi tár-
sadalom széles körében élő é:ísi hősmondák a lovagi irodalom fontos témájává
váltak. Az európai lovagi kultúra nemzetközi témái szintén megjelentek a német
V A Staufok kora és a császári vilálfhatalom eszménye 203
lovagi epikában. Gottfried von Strassburg például 1200 körül a Tristan-mondát

dolgozta fel németül, Wolfram von Eschenbach (1170-1220) német nyelvű
Parzivalja a francia Chrétien de Troyes művére épült, Albrecht von Scharfen-
berg pedig a 13. század közepe táján Parcival és a Grál nemzetközi témájához
kapcsolódva költeményt írt a tiszta lovagról, Titurelről, aki a Grál számára épített
templomot. Ifjúkorában VI. Henrik császár is írt középfelnémet nyelvű, gyen-
gédséggel és mély érzésekkel átfütött szerelmi költeményeket, a francia truba-
dúrköltészet mintáit követve. II. Frigyes elsőszülött fia, Henrik német király
szintén írt verseket, s környezetében ugyancsak számos Minnesanger tartózko-
dott. A nemesi társadalom hétköznapjaiban, szórakozásai között nagy szerepe
volt a vadászatnak, ezért nem meglepő, hogy ez a téma a lovagi irodalomban is
megjelent. Konrad von Lützelhardnak a szarvasvadászatról írott könyve például
széles körben ismert volt a német nemesség körében. Jóllehet a lovagi kultúra el-
sősorban anyanyelvű volt, a latinul kiválóan tudó II. Frigyes császár környezeté-
ben arra is volt példa, hogy a német lovagköltők közül néhányan, mint Heinrich
von Avranches, latin nyelvű versekben dicsőítette az uralkodót.
A képzőművészet és építészet szempontjából a 12-13. század Németország-
ban a romanika és a gótika sajátos együttélését jelentette. A nagy román temp-
lomok (Mainz, Worms, Bamberg, Speyer stb.) elkészültével párhuzamosan
fokozatosan terjedni kezdett a gótika is (Heiligenkreuz, Lilienfeld, Maulbroun,
Regensburg stb.). Elterjesztésében nagy szerepet játszottak a ciszterciek. A gó-
tikus szobrászat valószerű, élő alakokat teremtett német földön, amint ezt a
strassburgi székesegyház 13. század elején készült domborműve, vagy a naum-
bergi székesegyház szentélyének női és férfi szobra ( 1260 körül) is mutatja.
A Stauf kor szellemi-kulturális életében, jóllehet nem kapcsolódott a kora-
beli Németországhoz, igen nagy hatású volt II. Frigyes császár szicíliai udvara.
Csodálói és hívei stupor mttndi et immutator mirabilisnek, azaz „a világ csodája
és bámulatos kormányzójának" nevezték az uralkodót, ellenfelei viszont eretnek-
nek, keresztényietlen epikureusnak, zsarnoknak, a világ pörölyének tartották, és
Nero római császárhoz, vagy Attila hun királyhoz hasonlóan az Antikrisztus
előhírnökét látták benne. Mindez azt jelentette, hogy Frigyes személyisége,
valamint udvarának szellemi és kulturális légköre iránt a 13. század első felében
senki sem maradhatott közömbös a kortársak közül. Az újabb korban egyesek
szerint II. Frigyes volt „az első modern ember a trónon" (J. Burckhardt), mások
„a reneszánsz úttörőjének" (Fr. Kampers) illetve racionális és felvilágosult gon-
dolkodónak tartották (H. Reuter), sőt olyan is akadt, aki egyházellenes ateistá-
nak, szabadszelleműnek állította be (Fr. Nietzsche). Egy 13. századi uralkodó
törekvéseiben, politikai elképzeléseiben azonban anakronizmus egy reneszánsz
fejedelem vagy egy abszolutista uralkodó koncepcióit felfedezni vélni, illetve
azok előzményeit látni, s még inkább az hitetlennek, ateistának kikiáltani. Frigyes
ugyanis egyáltalán nem volt hitetlen, saját magát az egyház fiának tartotta, s
törvényeiben szigorú büntetést szabott ki az eretnekekre. Mindig hangsúlyozta,
hogy a pápasággal békére, egyetértésre törekszik, s nemegyszer tanújelét is adta
annak, hogy a Kúriát nem megsemmisíteni akarja, hanem szeretne megegyezni
vele. Nagyapjával, Barbarossa Frigyessel ellentétben sohasem állított ellenpápát,

még akkor sem, amikor IV. Ince letettnek nyilvánította őt a trónról és ellenki-
rályt léptetett fel vele szemben, hanem egy jövőbeni egyetemes zsinattól várta a
kérdés rendezését. Nem volt izolált saját kora szellemi-kulturális és vallási kör-
nyezetétől. Politikai fogalomtára, uralkodóképe tipikusan a korábbi századok
királytükreinek fogalomkészletéből merített. Fia, Konrád számára a Karoling-
kori királytükrök (speculum regis) mintájára a pius (kegyes), iustus (igazságos) és
pacificus (békeszerető) szavakkal összegezte az uralkodói alkalmasság követel-
ményeit. De törvényeiben sem szakadt el a középkori viszonyoktól, gondolko-
dásmódtól. Az 1231. évi melfi konstitúciókban például az olvasható, hogy a
fejedelem feladata a béke biztosítása, a jogrend fenntartása, és az egyház védel-
me, azaz a késő antikvitásig visszanyúló, tradicionális meghatározások köszöntek
vissza. Maga a törvénykönyv sem tekinthető koncepcionálisan végiggondolt,
megszerkesztett munkának, hanem csak langobard, normann, római és kánon-
jogi elemek gyűjteményének. A tipikusan középkori, vádelvi eljárás rendjéhez
igazodóan például II. Frigyes a melfi konstitúciókban rögzítette, hogy a külön-
böző társadalmi rétegekhez tartozó vádlottakkal szemben hány tanút kell a
bizonyításhoz felsorakoztatni. Egy gróffal szemben például két gróf, négy báró
(Freiherr), nyolc lovag vagy tizenhat polgár vallomása számított hitelt érdem-
lőnek. Egy báró ellenében két báró, négy lovag vagy nyolc polgári származású
tanút kellett megidézni.
Az azonban kétségtelenül igaz, hogy II. Frigyesnél számos nyugtalanító
elem jelent meg, ami a 13. században még nagyon szokatlannak s gyakran
meghökkentőnek számított. Ahogyan élt, kormányzott, gondolkodott, saját
korában sok szempontból nagyon merésznek tűnt. A császárt, aki Szicíliában a
latin-görög-arab kultúra keveredési helyén nőtt fel, és sok nyelven beszélt
(köztük latinul, görögül és arabul is), minden új dolog érdekelte, olyannyira,
hogy moszlim és zsidó tudósokkal is kapcsolatot tartott, hogy megismerje az ő
vallásukat s kultúrájukat. Kevés olyan középkori uralkodó volt, akinek udvarában
olyan pezsgő szellemi és kulturális élet lett volna, mint II. Frigyesnél. 1224-ben
Nápolyban egyetemet alapított, hogy az államigazgatás számára képzett, világi
hivatalnokai legyenek. Pártolta az irodalmat, természettudományokat, filozófiát,
s ő maga is igen széles körű műveltséggel rendelkezett. Georges Duby szerint
Frigyes személyében a római birodalom tért vissza a Földközi-tenger térségébe.
Ténylegesen a cézárok követője akart lenni, ez a politikai cél pedig az esztétika
jelentős fordulatát eredményezte: a korabeli kultúra szempontjából határozott
visszatérést jelentett a római forrásokhoz, majd egy évszázaddal a reneszánsz
előtt.
Annak ellenére, hogy II. Frigyes udvara elsősorban latin jellegű volt, a
császár környezetében kibontakozott kulturális élet mégis sokszínű lett. Otrantói
János például jambikus görög nyelvű költeményt írt Parma ostromáról, míg
Gallipoli-i Gergely - ugyancsak görög nyelven - dicsőítő verset írt Frigyes
császárról. Az egyik legjelentősebb újítás azonban az volt, hogy a Frigyes
környezetében kibontakozó udvari költészet a köznép nyelvén, apuliai-szicíliai
dialektusban szólalt meg. Ezt ugyan Dante még nem tekintette kellően kifino-
mult költői nyelvnek, értékét mégis felismerte, s II. Frigyest az itáliai költészet
atyjának nevezte. Nem véletlenül, ugyanis Itáliában a latin nyelvű költészet
sokkal hosszabb ideig maradt fenn, mint a középkori Európa legtöbb országá-
ban. Míg a francia (elsősorban provanszál) vagy német területek udvari költésze-
te már a 12. század folyamán népnyelven érte el csúcspontját, az itáliai költők
még mindig latinul írtak. Frigyes és udvarának költői azonban Itáliában első
ízben írtak „vulgáris" nyelven, a régi szicíliai nyelvjárásban. Ez a fajta új költészet
innen délről kezdett terjedni, s még Dante idejében is a nem latin költeményeket
köznapi nyelven „szicíliainak" hívták. A császár körül az 1230-as évek elején
kialakult, immár köznyelven verselő költői kört Dante scuola poetica siciliana,
azaz „szicíliai költői iskolának" nevezte el. Jóllehet a szicíliai lírikusok tartalmi és
formai elemek szempontjából a provanszál trubadúrok stílusában szólaltak meg,
mégis jelentős különbségek voltak a „szicíliai" és a dél-francia költészet között.
II. Frigyes környezetének költői fontos állami tisztségeket töltöttek be, azaz nem
„hivatásszerűen", a megélhetésért, vagy az esetleges adományokért verseltek,
mint a trubadúrok vagy a német Minnesangerek, akik legtöbbször csak költő
ként szolgálták urukat. :Mivel Frigyes udvarának költői állami hivatalnokok
voltak, a köztük folyó költői versengés valóban művészi tartalmú volt, s nem pe-
dig „kenyérharc". Nem egzisztenciális szükségből írták verseiket. Ez a költészet
a költői kör magához az államhoz kapcsolódott, s nem kisebb-nagyobb, önálló
nemesi udvarokhoz. Frigyes és költői egyfajta udvari játékként, szórakozásként
verseltek. Témájukat tekintve jórészt megmaradtak a lovagi-udvari élet körében,
döntően a szerelmi költészetnél. Egy viszonylag magas színvonalú epigon jellegű
irodalmat műveltek, amelyben a költői inspirációt, intellektuális késztetést a
császár szelleme és személye motiválta, nem pedig a valóban jelenlévő úrnő.
Frigyes feleségei ugyanis saját udvartartásukban, férjükt61 többnyire távol éltek,
szeretői pedig (jóllehet számosan voltak) semmilyen szerepet nem játszottak a
császár környezetében. A szicíliai költészetből általában hiányzott az olyan poli-
tikai-publicisztikai hangvétel is, ami Németországban például Walther von der
Vogelweide költészetében, vagy Frigyes apjának, VI. Henriknek és udvarának
verseiben is szerepet kapott. A Frigyes körüli költők versei inkább csak művészi
gyakorlatok voltak.
Salimbe de Adam, ferences szerzetes, aki krónikájában igen negatív képet
festett II. Frigyesről, csodálkozva jegyezte meg, hogy a császár „énekeket és
verseket szerzett", közülük azonban sajnos csak négy maradt fenn. Fiai, Henrik,
Manfréd, Antiochiai Frigyes és Enzio, ugyancsak írtak verseket, ám ezek több-
sége szintén elveszett. Henrik és Manfréd költeményeir61 csak egyéb források
említései alapján tudunk, Antiochiai Frigyestől pedig összesen egy vers maradt
fenn. Az 1249-ben bolognai fogságba esett Enzio költeményei viszont, melyek-
ben elsősorban a honvágy, a bezártság, a rabság keserűsége fogalmazódott meg,
fennmaradtak. A legtöbb nemesi származású „szicíliai" költőnek is sajnos csak a
nevét ismerjük: Roger de Amicis, Fulco Ruffo, Jacob Mostacci, Rainald di Mon-
tenero, Parcival Doria, Guido delle Colonne, Odo delle Colonne, Rosso Rosso,
Mazzeo di Ricco, Jacopo da Benevento. Az Aquinói grófi családhoz tartozó Ra-

inald de Aquino igen tehetséges költőnek bizonyult, amiről egyik versében
Dante is említést tett. Két másik testvére, Jacob és Monaldo költeményei már
kevésbé voltak ismertek. A szicíliai költői körhöz jogászok és hivatalnokok is tar-
toztak, s irodalmi szempontból az ő műveik érdemelnek nagyobb figyelmet.
Frigyes környezetében Giacomo dc Lentini cataniai jegyzőt például Dante a
dolce stil nuovo úttörőjeként tisztelte. Valószínüleg ő találta ki azt a klasszikus
normákhoz is közelítő 14 soros új versformát, ami később szonettként vált
ismertté. Mintegy 35 szicíliai szonett maradt tenn, s ebből kb. 25 olyan, melynek
Giacomo de Lantini volt a szerzője. Az új versforma nagyon elterjedt lett a szi-
cíliai lírikusok körében, és évszázadokig az európai líra egyik legrangosabb vers-
formájává vált. A szicíliai költői kör tulajdonképpeni vezetője, irodalmi értelem-
ben vett központja Petrus de Vinea (Pier della Vigna) császári kancellár volt. Írt
szonetteket, hosszú szatirikus költeményeket az egyháziak kapzsiságáról, a
vágáns költészetre emlékeztető profán latin nyelvű verseket, s Ovidius stílusában
népnyelven műveket. Nemcsak kiváló költő volt, de a középkor legnagyobb latin
nyelvű stilisztája is: a latin nyelv teljes formagazdagságát felvonultató művészi
nyelvet teremtett. Írásai, levelei, előterjesztései új impulzusokat adtak a latin
retorikának, s még évszázadok múltán is megcsodálták ékesszólásukat. Petrus de
Vinea stílusa a késő antik művészi prózára nyúlt vissza. Retorikai tehetségét
gyakran Ciceróhoz hasonlították.
Giacomino Pugliese vagy Torrisio di Atina ugyancsak jelentős költőnek
számítottak. A korabeli népköltészet jellegzetes műfajainak művészi szintre
emelése Cielo d'Aleamo nevéhez füződött.
Ha II. Frigyes versei nem is érték el poétikai értékek, művészi színvonal
tekintetében Petrus de Viena, Giacomino Pugliese vagy a szerencsétlen sorsú
Enzio költeményeinek színvonalát, a solymászatról írott könyve egyáltalán nem
volt konvencionális jellegű, jóllehet maga a téma viszonylag régi irodalmi hagyo-
mányokkal rendelkezett. A normannok és az arabok már ezt megelőzően is írtak
könyveket a vadászatról, s ezen belül a solymászatról. Frigyes latin nyelven írott
munkája, a De arte venandi cum avibus (A madarakkal történő vadászat művé
szetéről) azonban nem csak a solymászatról szól, hanem szinte ornitológiai érte-
kezés is. Könyvét hosszas, mintegy 30 évi megfigyelés és tapasztalat alapján írta,
de a moszlim Moamym hasonló témájú könyvének latin fordítására (De scientia
venandi per aves), és Arisztotelész De animalibus munkájára is támaszkodott.
II. Frigyes legjelentősebb életrajzírójának, E. Kantorowicznak a véleménye sze-
rint a császár solymászatról szóló könyve fordulópont volt a nyugati gondolko-
dásban: ezzel kezdődött a szélesebb értelemben vett nyugati tapasztalati tudo-
mány, amelyet a korban egyházi oldalon Albertus Magnus neve fémjelzett. Fri-
gyest foglalkoztatta a madarak röpte, a repülés technikája, s két és fél évszázad-
dal Leonardo da Vinci előtt megállapította, hogy a madarak nem egyszerűen le-
fel történő szárnymozgást végeznek, hanem egyfajta körmozgásra emlékeztető
szárnycsapást tesznek. A madarakkal történő vadászatot a legnemesebbnek,
legméltóbbnak, a „királyok sportjának" tekintette, ami már nem annyira
V. A Staufoll kora és a császái'i viláJ1hatalom eszménye 207
szórakozás, időtöltés, hanem sokkal inkább művészet. A solymászat igazi lénye-

gét abban látta, hogy az a sólyom befogása, idomítása során elsősorban bizonyos
emberi képességek kibontakoztatása, s ennek eredményében való gyönyörködés,
nem pedig a fizikai erő és ügyesség próbatétele vagy komolyabb vadászzsákmány
szerzése. Külön érdekessége a könyvnek, hogy a császár saját kezűleg látta el
illusztrációkkal, képekkel. Az állatok ismeretének igénye mutatkozott meg abban
is, hogy udvarában a lovak gondozásáról és ápolásáról is készült egy könyv. Ez a
mű, mint „az első nyugati állatorvosi könyv" évszázadokig használatos maradt,
és számos későbbi hasonló témájú könyv mintájául szolgált. SzerzéSje Giordano
Ruffo fölovászmester volt.
Frigyes nagy érdekléSdést tanúsított a különböző tudományok iránt, így ud-
vara ebbéSl a szempontból is fontos szellemi centrummá vált. Abból, hogy a
solymászatról írott könyvében Hippokratészt idézte, arra következtethetünk,
hogy a császár rendelkezett bizonyos orvosi ismeretekkel. A kor leghíresebb or-
vosi iskolájában, Salernóban bevezette az anatómiai oktatást, ami akkoriban
nemcsak szenzációnak számított, hanem igen komoly megütközést is keltett,
hiszen az emberi test boncolása még a reneszánsz idején sem számított magától
értetődéSnek az orvostudományban. 1220-ban, a császkoronázás évében keltette
fel Dominicus Hispanus udvari asztrológus ajánlására II. Frigyes figyelmét a pisai
Leonardo Fibonacci könyve a Liber abaci, amelyben a szerző a helyi érték
bevezetésének és az arab számok használatának eléSnyeit fejtegette. 1226-ban a
császár személyesen is találkozott Leonardóval. FeltehetéSen rajta keresztül is-
merte meg, s vette udvarába a skót származású Michaelt, aki nagyon sok min-
denhez értett: számos nyelvet ismert, s a filozófia, asztrológia, matematika,
orvostudomány mellett még alkímiával, számmisztikával is foglakozott. Liber
perditionis animae et corporis című könyvében kora titkos, ezoterikus ismereteit
foglalta össze, s leírta azt is, hol laknak a démonok, s milyen erővel rendelkeznek.
Nem véletlen, hogy Dante „varázslónak és boszorkánymesternek" nevezte, s az
Isteni Színjátékban a Pokol negyedik bugyrába helyezte. A császár udvarába
sereglő tudósok az akkori világ szinte minden kultúrkörét képviselték. Michael
Scotus - skót származása ellenére - az erős arab hatásokat hordozó spanyol-
toledói szellemiséget jelentette, ahogyan Dominicius Hispanus is. Az antiochiai
(szentföldi) származású Theodor magiszter viszont az arab és keresztény Keletet
képviselte, aki Bagdadban és Moszulban tanult. Frigyes számára ő fordította a
vadászattal kapcsolatos arab írásokat, és Michael Scotushoz hasonlóan horoszkó-
pokat is készített a császárnak. Theodor mester külön értekezést írt a higéniáról,
amit Frigyes nagyon komolyan vett, s a nyugati kortársak számára némileg szo-
katlan módon igen nagy gondot fordított a testápolásra és egészségmegőrzésre.
Számos klerikus például azért rótta meg, mert „egyházi ünnepek alkalmával sem
átallott fürdeni". A testi higéniára és egészségre nagy gondot fordító császár
számára Pietro d'Eboli egy költeményben részletezte a pozzuoli hévizek gyógy-
hatását. Michael Scotus nagy érdeme az volt, hogy a Nyugat először az ő
fordítása révén ismerhette meg az ókori görög filozófusok írásait, melyeket kom-
mentárokkal látott el. Frigyes udvarában zsidó tudósok is voltak, mint például
Jacob Anatoli, Moses ben Salomon, Ibn Tibbon, vagy Juda ben Salomon
Cohen. Jacob Anatoli fordította latinra Averroes vagy Ptolemaios műveit, Moses
ben Salomon pedig a héber filozófia nagy alakjának, Maimonidesnek a munkáit
ültette latinra. Szentföldi hadjárata során II. Frigyes arab tudósokkal, sőt magá-
val Al-Kamil szultánnal is értekezett filozófiai, vallási és tudományos kérdésekről.
A tudós Fahr-ed-Din-nel filozófiai, vallási, a szultánnal pedig geometriai és al-
gebrai problémákat vitatott meg. Al-Kamil még egy matematikus-csillagászt is
küldött Szicíliába, Al-Hanifit, hogy csillagászati és matematikai kérdésekben a
császár rendelkezésére álljon. (Emellett természetesen politikai-diplomáciai fela-
datai is voltak.) Tudományos kérdésekben II. Frigyes levélben a marokkói Almo-
hád kalifákkal is kapcsolatokat keresett, amelyekre egy Ceuta városába való tu-
dós, Ibn Sabin válaszolt. Frigyes olyan kérdésekre :zeretett volna választ kapni,
amelyek megdöbbentették a kortársak többségét. Igy például tudni akarta, ho-
gyan egyeztethető össze Mária szeplőtelen fogantatása a természet rendjével, hol
helyezkedik el a Pokol és a Paradicsom, mi a különbség lélek és szellem között,
milyen a Föld formája, miért sós a tenger vize, és a tengertől távolabb lévő vizek,
a folyók és a tavak miért édesek, milyen mély a tenger, miért más a vizek színe,
egyes tárgyak miért úsznak, mások miért merülnek el, miért látszik megtörtnek
a vízbe merített evező, hallhatatlan-e a lélek stb. Az a jelző tehát, amit nevéhez
fűztek, a stupor mundi egyfajta megdöbbenéssel és értetlenséggel elegy csodála-
tot tükrözött még hívei részéről is.
II. Frigyes nevéhez jelentós építkezések is fűződtek: Dél-Itáliában az ókori
Róma építészeti stílusának számos elemét igyekezett feléleszteni, hogy ezzel még
impozánsabban fejezze ki a császári hatalmat. Ebből következően elsősorban
világi funkciójú épületeket emeltetett, elsősorban várakat, melyek tipikus képvi-
selóje a nyolcszögletű apuliai Castel del Monte volt. A nyolc oldal - a számok
misztikája értelmében - az örökkévalóságot, a császári hatalom megrendít-
hetetlenségét jelképezte, s egyúttal az aacheni Karoling kápolna nyolcszögletű
alaprajzára is emlékeztetett. Az altamurai katedrálison és a Lentini melletti cisz-
tercita kolostoron kívül más egyházi épületet Frigyes nem építtetett, amit egy-
házi ellenfelei szintén a szemére vetettek. A régi cézárok korának művészetéhez
kapcsolódva Capuában lerakta a politikai pompa és reprezentáció m{ívészetének
alapjait. Akkor, amikor például Franciaország királya, IX. Lajos Krisztus dicső
ségére gótikus templomot építtetett, II. Frigyes az antik Róma szellemét követve
Capuában felállíttatta saját szobrát, sőt egy diadalívet is készítetett, melynek
homlokzatán a császár szobra mellett Petrus de Vinea kancellár szobra ugyancsak
helyet kapott. Az, hogy Frigyes saját magáról életében szobrot készíttetett,
legfeljebb a latin Nyugaton volt szokatlan, Szicíliában azonban nem, hiszen már
a normann királyokról (például II. Rogerről) is készítettek szobrokat. Cennino
Cennini 14. századi firenzei festő szerint „a festés művészetét görögről latinra"
Giotto változtatta, a szobrászatban azonban ez a változás már a 13. század első
felében végbement. Azokhoz a szobrászokhoz kötődött, akik II. Frigyes számára
Campaniában feltámasztották a cézárok korának díszítőművészetét.
VI. Az interregnumtól a Luxemburgokig:
a választómonarchia rendszerének
megszilárdulása
Az interregnum
Az utolsó Stauf császár, azaz II. Frigyes, és az első Habsburg uralkodó, I. Rudolf
trónra lépése közötti időszakra, az 1250 és 1273 közötti több mint két évtized-
re először Schiller használta az interregnum megnevezést, ám ez több szempont-
ból sem helytálló. A „császár nélküli" korszak ugyanis II. Frigyes halálától egé-
szen 1312-ig, v1l. Henrikig tartott, s ha eltekintünk ettől, illetve Bajor Lajosnak
az egyház által soha el nem ismert császárrá koronázásától (1335), akkor egészen
1355-ig, azaz mintegy száz évig is tartott. Maga a német királyság pedig soha
nem volt uralkodójelölt nélkül. 1246-tól - az 1254-1256 közötti rövid idősza
kot leszámítva - 1273-ig Németországban kettős királyválasztások történtek, s
egyidejűleg két uralkodó is magának vindikálta a koronát, ahogyan 1198-1218
között is történt, s 1314-1330 között ez megint megismétlé5dött. 1257-ben
Hollandi Vilmos halálát követően két „külföldit" választottak német királlyá:
IV. (Welf) Ottó rokonát (unokatestvérét), az angol király öccsét, Cornwall-i
Richárdot, valamint X. Alfonz kasztíliai királyt, aki Sváb (Stauf) Fülöp unokája és
II. Frigyes sógora volt. Mindkét trónaspiráns a birodalmon kívülről származott,
és egyikük sem jött huzamosabb időre soha Németországba. Ez önmagában
persze még nem számított rendkívülinek, hiszen az, hogy az uralkodó tartósan
nem volt jelen a német területeken, már az utolsó Staufok idején sem volt
szokatlan. Kétségtelen, hogy ez a körülmény tovább erősítette a birodalmi feje-
delmek tartományúri hatalmát.
Nem sokkal II. Frigyes halála után, még 1250-bcn IV. Ince pápa hűbérként
felajánlotta Cornwall grófjának, Richárdnak Szicíliát, hogy ennek fejében legyen
segítségére a Staufok elleni küzdelemben. 1252-ben, amikor IV. Konrád megér-
kezett Itáliába, a pápa megismételte ajánlatát. Anjou Károly ekkor még nem volt
a Kúria politikai látókörében. III. Henrik angol király öccse, Richárd helyett fiát,
az ekkor kilenc éves Edmundot ajánlotta Szicília királyának, s pénzt, továbbá
csapatokat ígért a pápának a Staufok ellen. Országában azonban erős ellenállás

bontakozott ki a költséges szicíliai vállalkozással szemben, így ez a terv kudarc-
ba fulladt. (Kilenc évvel később a Manfréd által egyre jobban szorongatott pápa-
ság Anglia helyett Franciaország felé fordult, s ténylegesen ekkor került előtérbe
Anjou Károly személye.) 1257-ben viszont Cornwall-i Richárdot német királlyá
választották. A másik megválasztott német uralkodó, Kasztíliai Alfonz a Staufok
örököseként a Stauf császárságot akarta feltámasztani, de a politikájával szemben
kirobbant kasztíliai felkelés meghiúsította németországi terveit.
Németországban a II. Frigyes halálát követő években II. (Premysl) Ottokár,
cseh király tett szert igen nagy territoriális hatalomra. Anyja Sváb Fülöp egyik
unokája volt, így nőágon ő is rokonságban állt a Staufokkal. 1251 végén csapatai
megszállták Ausztriát és Stájerországot, s hogy az így szerzett tartományok felet-
ti uralmát legalizálja, feleségül vette a nála jóval idősebb Babenberg Margarétát,
II. Frigyes fiának, (VII.) Henriknek az özvegyét. Területi hatalmának kiterjesz-
tését, mely a Staufok németországi pozícióit gyengítette, Hollandi Vilmos király
és a pápa egyaránt elismerte és támogatta. Ottokár már 1254/55-ben - Vilmos-
sal szemben - szerette volna megszerezni a német koronát, de ilyen irányú ter-
veit a Kúria meghiúsította. A cseh király ezt követően új irányban igyekezett nö-
velni hatalmát és politikai befolyását. 1255-ben a Német Lovagrend megsegíté-
sére keresztes hadat vezetett Poroszországba, és északkeleten, Litvániában szere-
tett volna területeket szerezi, ahol Bruno olmützi püspököt akarta megtenni
érseknek. A porosz hadjárat azonban nem érte el célját, így Ottokár figyelme
északkelet helyett délkeletre irányult, s 1269-ben a Sponheimer-ház kihaltával
Karintiát és Krajnát megszerezve területeit kiterjesztette az Adriáig. Mivel Otto-
kár hatalma Ausztria és Stájerország megszerzésével már az 1250-es évek elején
nagyra nőtt, Hollandi Vilmos király halála (1256) után Konrád kölni érsek Prá-
gába utazott, hogy a német korona kérdéséről tárgyaljon. A kettős király-
választások és ellenkirályok tovább erősítették a tartományi fejedelmek hatalmát,
és gyakorlatilag felszámolták az uralkodói hatalmat. A tényleges hatalom nélküli
uralkodóktól különböző rendi szerveződési formák vették át a királyi felada-
tokat, elsősorban egy-egy területen a béke és a törvényesség megtartását. 1254
nyarán például Mainz és Worms vezetésével a rajnai városok alakítottak szövet-
séget a Rajna mentén vezető kereskedelmi utak biztonsága, a közlekedési érde-
kek zavartalansága érdekében. Két évvel később már több, mint 70 város tarto-
zott a Szövetséghez, ami azt jelezte, hogy milyen nagy volt a korban a jogbizton-
ság, közrend és béke utáni vágy. A Rajnai Szövetség ebből a szempontból tehát
több volt, mint a kereskedelmi érdekek védelme illetve biztosítása érdekében
már korábban alakult olyan kisebb városszövetségek, mint például a Lübeck és
Hamburg (1241) vagy Münster és Osnabrück (1246) közötti szövetségek.
A Rajnai Szövetség komoly politikai célokat is felvállalt, s így jelentős hatalmi
tényezővé vált a 13. század közepén. De nem csak a városok, hanem politikai cél-
jaik érdekében a fejedelmek is gyakran szövetségbe tömörültek. Ennek következ-
tében az interregnum idején a birodalom lényegében különböző formálódó
rendi közösségek konglomerátumává vált.
VI. Az interregnumtól a Luxemburgokig 211
Hollandi Vilmos halála után az északnémet fejedelmek III. Ottó branden-

burgi őrgrófot látták volna szívesen a trónon, s ehhez igyekeztek megszerezni a
Rajnai Szövetség támogatását is, mert a király kérdésében a birodalom fejedelmei
eltérő álláspontot képviseltek, s más-más külpolitikai kapcsolataik voltak. Arnold
trieri érseknek - francia támogatással - sikerült átmenetileg a Rajnai Szövetséget
Kasztíliai Alfonz oldalára állítani. Az angol király testvérének, Richárdnak meg-
választása érdekében leginkább Konrád kölni érsek buzgólkodott, mivel a kölni
kereskedőket ekkor már komoly gazdasági érdekek is kötötték Angliához. Lajos
rajnai palotagróf ugyancsak Cornwall-i Richárd mellett sorakozott fel. 1257.
január 13-án a kölni érsek, a rajnai palotagróf, valamint III. Ottokár cseh király
német uralkodóvá választotta Cornwall-i Richárdot. Néhány hónappal később,
125 7. április l-jén a trieri érsek, a szász herceg, és a brandenburgi őrgróf -aki
belátta, hogy egy királyi származású trónjelölttel szemben ugyancsak egy uralko-
dói jelölt lehet esélyes - X. Alfonz kasztíliai királyt választotta Németország kirá-
lyává. Cornwall-i Richárdot Aachenben a kölni érsek koronázta meg. Az Angliá-
val való kereskedelmi érdekeket szem előtt tartva a Rajnai Szövetség, sőt az
észak.német Hanza városok többsége is Richárdot ismerte el királynak. Uralko-
dása alatt összesen négy évet töltött Németországban, ahol semmilyen territori-
ális hatalmi bázisa, családi birtoka nem volt, a Rajnától keletre eső területeken
pedig sohasem fordult meg. Richárdot mindig visszaszólította Angliába bátyjá-
nak a bárókkal való konfliktusa. II. Ottokár - igaz fejedelmi tanúk nélkül - meg-
erősíttette Richárddal az Ausztria és Stájerország feletti hatalmát (1260). Azt
követően, hogy királyi megerősítéssel lcgitimizálta itteni uralmát, elhagyta a nála
jóval idősebb feleségét, Babcnberg Margitot, s IV. Béla magyar király unokáját,
Kunigundát vette feleségül (1261. október 25.). A pozsonyi esküvővel egy évti-
zedes cseh-magyar ellenségeskedés ért véget, és közel egy évtizednyi szilárd
szövetségi viszony jött létre, ami ugyancsak Ottokár birodalmon belüli pozícióját
erősítette. 1266-ban Cornwall-i Richárd a Rajnától keletre fekvő területek élére
birodalmi helytartónak ( vicarius) nevezte ki II. Ottokárt, aki ezzel Németország
jelentős részein királyhoz hasonló hatalmi helyzetre tett szert. Richárd azonban,
mivel gyakorlatilag nem tartózkodott Németországban, a nyugati területek tény-
leges kormányzását is hasonlóképpen oldotta meg: Elzász élére ugyancsak vica-
riust. nevezett ki. Ottokár tehát az egyik legfőbb haszonélvezője lett Cornwall-i
Richárd királyságának, így koronájának hű védelmezőjeként nagy szerepe volt
abban, hogy 1262-ben és 1266-ban egyaránt meghiúsult a mainzi érsek és több
délnémet fejedelem azon terve, hogy II. Frigyes császár unokáját, Konradint
ültessék Németország trónjára.
A németországi kettős királyválasztással kapcsolatosan a pápaság nem tanúsí-
tott különösebb érdeklődést, és egyik trónigénylő mellett sem foglalt állást. Ked-
vezően fogadta Richárd megválasztását, mert angol segítséget remélt Itáliában
Manfréddal szemben, de jó viszonyt ápolt a keresztes hadjáratot tervező Kasztí-
liai Alfonzzal is. IV. Sándor és utódai (IV. Orbán, IV. Kelemen) elsősorban a
Staufok elleni itáliai harcokra figyeltek, s nem Németországra.
Cornwall-i Richárd 1269-ben tartózkodott utoljára német királyságában

(ebben az évben szerezte meg II. Ottokár Karintiát és Krajnát), s 1272. április
2-án meghalt. Kasztíliai Alfonznak nem sikerült személyét általánosan elfogad-
tatnia, ezért a német koronára támasztott igényét úgy próbálta fenntartani, hogy
a német királyválasztás megtiltását igyekezett kijárni a pápánál. Anjou Károly,
1268-tól Szicília és Dél-Itália új ura, unokaöccsét, III. Fülöp francia királyt
jelölte Richárd halála után Németország trónjára, s II. Ottokár ugyancsak ural-
kodói ambíciókkal lépett fel. Királlyá választásához a Kúria támogatását igyeke-
zett megszerezni. A IV. Kelemen halála után három évi huzavonát követően
végül pápává választott X. Gergely ( 1271) életcélja a fenyegetett Szentföld meg-
segítése volt, így a tervezett keresztes hadjárat megvalósításának szempontjain
keresztül viszonyult minden kérdéshez. Al1hoz, hogy az új nagy európai keresz-
tes hadjáratban Németországra is számítani lehessen, a pápa legitim, a fejedel-
mek döntő többsége által támogatott uralkodót szeretett volna a trónon látni.
De a Kúriának az Anjouk itáliai és mcditerráneumi erősödésének ellensúlyozása
érdekében is szüksége lett volna egy erősebb német uralkodóra. Azt azonban a
pápa jól látta, hogy óriásira növelt magánhatalma miatt a német fejedelmek nem
fogják támogatni Ottokár trónjelöltségét, ezért ő is elzárkózott a cseh király tá-
mogatásától. Werner von Eppenstein, mainzi érsek (1259-1284) - a Szentszék
egyetértését is maga mögött tudva - 1273 őszére királyválasztó gyűlést hívott
össze Frankfurtba.
Az interregnum alatt jelentősen megváltozott a választójog Németország-
ban: a fejedelmek általános választójoga helyére egy szűkebb fejedelmi kör által
gyakorolt választójog lépett, azon fejedelmeké, akiket már a 13. század első har-
madának végén íródott Sachsenspiegel is választófejedelemként nevezett. Kifor-
málódóban volt tehát egy szűk választófejedelmi kollégium, amely egyúttal
magát a birodalmat is „megjelenítette" az interregnum idején. A mainzi, trieri,
kölni érsekből, valamint a rajnai palotagrófból, szász hercegből, brandenburgi
őrgrófból és cseh királyból álló testület kizárólagos királyválasztó jogát ugyan
még semmilyen törvény sem tartalmazta, de a tényleges erőviszonyok ezt a hely-
zetet állandósították. A 13. század közepétől, második felétől a királyválasztás
jogát gyakorló hét fejedelem ilyen jellegű jogcíme részben arra is alapult, hogy
méltóságukhoz - régi hagyományokra visszanyúlóan - magas udvari-birodalmi
tisztségek, pontosabban főhivatali címek kapcsolódtak. A mindenkori mainzi
érsek volt Németország kancellárja, a kölni Itália, a trieri pedig Burgundia kan-
cellárja, a rajnai palotagróf a főétekfogó, a szász herceg a birodalmi marsall, a
brandenburgi őrgróf a főkamarás, a cseh király pedig a főpohárnok címet viselte.
Az 1273. évi frankfurti királyválasztó gyűlésen a fejedelmek csak viszonylag
kisebb territoriális magánhatalommal rendelkező jelölteket állítottak. A keleti
választófejedelmek - az önjelölt II. Ottokár kivételével - Siegfried von Anhalt
grófot támogatták, a mainzi érsek és Lajos rajnai palotagróf pedig Habsburg
Rudolf grófot jelölte, akinek érdekében különösen Friedrich von Zollern nürn-
bergi várgróf fejtett ki aktív közvetítő tevékenységet a fejedelmek között. Ennek
eredményeként Anhalt grófja visszalépett a jelöléstől, s október l-jén a pfalzi
VI. Az interregnmntól a Luxemburgokig 213
választó a gyűlés elé terjesztette Habsburg Rudolf jelölését. A királyválasztásról

csak Ottokár cseh király maradt távol, de a bambergi püspökön keresztül egyér-
telműen tiltakozott Rudolf jelölése illetve megválasztása ellen. A sikeres uralko-
dóválasztást követően 1273. október 24-én Aachenben királlyá koronázták
Habsburg Rudolfot. Három évtized után a birodalomnak végre ismét legitim
királya lett, olyan, akit az előkelők, a fejedelmek túlnyomó többsége elismert.
1. (Habsburg) Rudolf (1273-1291)
A történeti köztudatban az a nézet vert gyökeret, hogy 1273-ban Rudolf szemé-

lyében egy „szegény" grófot választottak uralkodóvá, de ez nem felelt meg a
valóságnak. Ellenfelei, leginkább II. Ottokár propagandája igyekezett őt így
beállítani. Bruno, olmützi püspök például a pápa előtt arról számolt be, hogy a
választófejedelmek egy hatalom nélküli uralkodót akartak, s ezért választottak
egy szegény grófot Németország királyává. Ezzel szemben a kortársak nagy
többsége elégedett volt a frankfurti királyválasztó gyűlés döntésével, azzal, hogy
a választófejedelmek Ottokár helyett Habsburg Rudolfot emelték a trónra. Az
természetesen mindenki számára tudott volt, hogy Rudolf nemhogy a választó-
fejedelmek, de a birodalmi fejedelmek (principes imperii) csoportjába sem tarto-
zott, akik mint a birodalom tagjai ( membra imperii), részesei voltak a birodalmi
hatalomgyakorlásnak. Az azonban, hogy 1273-ban nem egy birodalmi fejedel-
met (herceget, palotagrófot, őrgrófot, tartománygrófot) választottak uralkodó-
vá, egyáltalán nem volt példa nélkül Németország eddigi történetében, és sem-
milyen jogi akadályba sem ütközött. 1247-ben II. Frigyessel szemben Holland
grófja, Vilmos például szintén úgy lett német király, hogy nem tartozott a biro-
dalmi fejedelmek közé, a 13. századi írásba foglalt joggyűjtemények (Sachsen-
spiegel, Schwabenspiegel) szerint pedig minden szabad születésű választható
volt uralkodónak.
Maga Habsburg Rudolf egészen a 10. századig tudta visszavezetni őseit, az
oklevelekben, írott forrásokban azonban 1108-ban tűnik fel először a
„Habsburg grófja" ( comes de Hanichbrnch) megnevezés. A Habsburg-család ma-
gánhatalma három birtokközpont körül formálódott ki. Saját tulajdonú, ősi
(allodiális) birtokaik a Reuss és az Aare között Svájcban terültek el, ahol Wildegg
és Brunegg várakra támaszkodtak. Másik nagy birtokrészük a Rajna bal partján,
Basel és StraBburg között, továbbá Felső-Elzászban volt. Saját földjeik mellett
számos fontos hatalmi (és ezzel együtt jövedelmi) jogkörrel is rendelkeztek:
több kolostori birtokon ők gyakorolták a várnagyi ( Vogt) tisztet, Klettgau,
Aargau, Zug, Schwyz és "Cnterwalden svájci területek felett pedig ők töltötték be
a grófi tisztséget. A Habsburg-család tehát sikeres és tehetős tartományuraság
volt Délnyugat-Németországban. 1135-től a Habsburgok Felső-Elzász tar-
tománygrófjai lettek (ahol jelentős magánbirtokokkal is rendelkeztek), 1170-től
pedig megkapták Zürichgau grófi tisztségét is. A Habsburg birtokok földrajzi
fekvésükből következően kereskedelmi és katonai (stratégiai) szempontból
egyaránt jelentősek voltak: a legfontosabb alpesi átjárókat, hágókat, köztük a

Szent Gotthárd-hágót, a Habsburgok ellenőrizték. A Habsburgok a Staufok
hívei voltak, még akkor is, amikor II. Frigyes az egyház kiátkozta. Támogatták
IV. Konrád királyt, s Rudolf maga is személyesen kísérte el Itáliába Konradint,
egészen Veronáig. A család a 13. század közepén a Fekete-erdő déli térségében
is megvetette a lábát, s itteni birtokait vásárlás, illetve különböző jogcímű örök-
lések révén tovább növelte. A Habsburg-ház tehát egyáltalán nem volt szegény
vagy jelentéktelen, ahogyan azt ellenfelei, s különösen II. Ottokár állította, de az
tagadhatatlan, hogy birtokai a regnimi Ottocarianmnhoz viszonyítva valóban
eltörpültek.
Habsburg Rudolf királlyá választása mellett több érv is szólt. A fejedelmek
valóban nem akartak olyan nagy családi hatalommal rendelkező uralkodót, ami-
lyen Ottokár volt. Az a tény, hogy a Habsburgok mindvégig a Staufok oldalán
álltak, II. Frigyes németországi politikájának folytatását valószínűsítette úgy,
hogy az új király nem rendelkezett a fejedelmekhez mérhető családi birtokállo-
mánnyal. Életkora ugyancsak Rudolf mellett szólt: megválasztásakor 55 éves
volt, azaz középkori viszonylatban inkább már öregnek számított.
Királlyá választásakor Rudolf ígéretet tett arra, hogy a választófejedelmek
egyetértése nélkül nem idegenít el birodalmi javakat. Ez - a fejedelmek szándé-
kaival megegyezően - nem csak az uralkodói hatalom korlátozott voltának
deklarációját jelentette, hanem elsősorban II. Ottokár ellen irányult, aki a feje-
delmek egyetértése nélkül kapott adományokat Cornwall-i Richárdtól. Rudolf-
nak hat lánya volt, s ezt kihasználva ügyes házassági politikával igyekezett király-
ként a helyzetét erősíteni. Lajos rajnai palotagróf, Albert szász herceg, III. Ottó
brandenburgi 6rgróf, és Ottó, Alsó-Bajorország hercege egyaránt Habsburg
Rudolf veje lett. Az új király már az első udvari gyűlésen kinyilvánította, hogy
vissza akarja szerezni az 1245 után legitimitás szempontjából megkérdőjelezhető
uralkodók által elidegenített vagy elzálogosított javakat, a hatalmaskodás és
önkény révén elbirtokolt földeket és királyi felségjogokat. Rudolf revindicatiós
politikája különösen II. Ottokárt fenyegette, aki kezdettől megtagadta a hódola-
tot és a hűségesküt az új király előtt, azaz megtagadta elismerését, és propa-
gandája megpróbálta lejáratni Rudolfot. A Habsburg uralkodót azonban a lyoni
zsinat - s ezzel együtt a pápaság - is elismerte királynak. 1274 novemberében
Rudolf birodalmi gyűlést lúvott össze Nürnbergbe, amelyen - a korábbi gyűlé
sekről eltérően - minden társadalmi réteg képviseltette magát. A nürnbergi
Reichstag így a német rendiség fejlődésének fontos állomása lett. A birodalmi
gyűlés döntése értelmében egy év és egy napon belül minden olyan birtok után,
amelyet 1245-öt követően idegenítettek el, illetve szereztek meg, hűségesküt
kellett tenni a király előtt. Ennek elmulasztása esetén a birtokra vonatkozó min-
den eddigi jogcím érvénytelenné válik. Az 1274. évi Reichstag tehát komoly
politikai támogatást jelentett Rudolf számára, s ez annál is inkább fontos volt,
mert az egy év eltelte után érdemi elmozdulás e téren egyáltalán nem történt.
A salzburgi, passaui, regensburgi egyháznagyok, de mindenek előtt a cseh király
vonakodott eleget tenni a nürnbergi birodalmi gyűlés határozatának. Rudolfnak
VI. Az interregnumtól a Luxemburgoki;,_q 215
nem maradt más választása, mint háborút indítani legfőbb ellenlábasa, Ottokár
ellen. 1276. június 24-én hadat üzent, és seregével Ausztria ellen indult, ahol a
cseh király uralma ellen lázongó nemesek Rudolf oldalára álltak, s példájukat a
stájerföldi nemesek is követték. Mivel II. Ottokárral szemben Csehországban
ugyancsak szerveződni kezdett egyfajta belső ellenzék, s ugyanakkor Magyaror-
szággal is hadban állt, a birodalmi seregek jelentős létszámfölényét látva a cseh
király 1276. november 21-én Bécsben békét kötött I. Rudolffal. Ottokár lemon-
dott Ausztria, Stájerország, Karintia, Krajna és a vend őrgrófság birtokáról,
Cseh- és Morvaország után pedig hűbéri hódolatot tett a német uralkodó előtt.
A békekötést - a kor szokása szerint - eljegyzéssel erősítették meg: Rudolf egyik
fia Ottokár lányát, Ottokár fia, Vencel pedig a német király Guta nevű lányát
jegyezte el. A szó katonai értelmében azonban a cseh király nem volt legyőzött,
így nem is nagyon akarta betartani a Bécsben kötött megállapodást. Ausztriában,
melyről kénytelen volt lemondani, szervezkedni kezdett Rudolffal szemben.
A sziléziai Piast-hercegeknél, Alsó-Bajorországban és Brandenburgban (tehát
Rudolfvejeinél) egyaránt igyekezett támogatókat szerezni. A fejedelmek túlnyo-
mó többsége azonban kitartott a Habsburg uralkodó hűségén, mivel a Habs-
burg-ház családi hatalmának esetleges erősödése a birodalom délkeleti részein
nem ütközött érdekeikkel.
Mivel a Stauf uralkodókat követően a királyi várak és koronabirtokok jelen-
tős része a fejedelmek kezébe került, elegendő erő hiányában Rudolf sem tehe-
tett mást, mint a birodalom nagyjainak politikai támogatása, azaz királyként
történő elismerése, és az ehhez kapcsolódó hűségeskü letétele fejében tudomá-
sul vette, s legalizálta az elmúlt évtizedekben végbement belpolitikai, hatalmi
átrendeződést. A fennálló viszonyokból kiindulva új alapokra kellett helyeznie az
uralkodói hatalmat: a királyi várak, udvarházak (Pfalzok) rendszerének összeom-
lása után a fejedelmi házak példáját követve csak magánbirtokainak növelése kí-
nált lehetőséget a korona súlyának erősítésére. Az interregnumot követően tehát
ebből a szempontból új szakasz kezdődött a német királyság történetében: a
családi hatalomra épülő királyság kora. Habsburg Rudolftól kezdődően a német
uralkodók mindenekelőtt családi birtokállományukat igyekeztek gyarapítani,
hogy minél nagyobb territoriális fejedelmi bázisra támaszkodva léphessenek fel
királyként. E politika sikere azonban alapvetően attól függött, hogy adott esetek-
ben sértette-e a birodalmi fejedelmek hasonló érdekeit, vagy nem.
Az Ottokárral szemben újra fegyverkező Rudolf ügyes politikusnak bizo-
nyult, mert a fejedelmek mellette álltak, sőt IV. László magyar királlyal is szövet-
kezett (1277. november 11.). 1278. augusztus 26-án Dürnkrut mellett, a Mor-
vamezőn a Habsburg-magyar sereg nagy győzelmet aratott a cseh erők felett, s
maga II. Ottokár is holtan maradt a csatamezőn. A morvamezei vereség szerte-
foszlatta a cseh királyság közép-európai hegemóniára törő terveit, s egyben meg-
alapozta - magyar segédlettel - a Habsburg-ház jövőbeni hatalmát. Ottokár
kiskorú fia, Vencel, birodalmi hűbérként megtarthatta Csehországot, amelyet a
mellé gyámnak rendelt brandenburgi őrgróf, azaz Rudolf vejének a kormány-
zására bíztak. A háború költségeinek megtérítése jogcímén Morvaországot öt
évre Rudolf saját igazgatása alá vonta úgy, hogy a Premysl-ház örökösödési jogát
senki sem vonhatja kétségbe. Az osztrák és stájer tartományokat szintén saját
kezébe vette, de ezek jogi helyzete még tisztázatlan maradt. Az Ottokár felett
aratott győzelmet követő években Rudolf elsősorban Bécsben tartózkodott, s
amikor 1281 júniusában elhagyta Ausztriát, legidősebb fiát, Albertet hagyta ott
helytartóként. 1282 decemberében az augsburgi birodalmi gyűlésen a fejedel-
mek hozzájárultak, beleegyeztek abba, hogy Ausztria, Stájerország, Karintia és
Krajna a Habsburgok családi birtokává váljon, s ezzel a Habsburg-család a jövőt
tekintve a birodalmi fejedelmek sorába emelkedjen.
A Habsburg tartományi hatalom tehát a birodalom délkeleti szélén, és a
fejedelmek politikai egyetértésével alakult ki. Rudolf családi politikája nem oko-
zott törést a korona és a birodalom nagyjai között. Újonnan szerzett tartomá-
nyai belső konszolidációja érdekében azonban figyelnie kellett a tartományi ren-
dek álláspontjára is. Ennek megfelelően Ausztria, Stájerország és Krajna kor-
mányzását idősebbik fiára, Albertre bízta, míg Karintia igazgatásával a Habsbur-
gok régi hívét, II. Meinhard tiroli grófot bízta meg.
I. Rudolf már királlyá választásától folyamatosan tárgyalt a pápasággal csá-
szárrá koronázásának kérdéséről, de elődeitől eltérően a császári koronát és mél-
tóságot nem kapcsolta össze az Itália feletti uralom jogának visszaszerzésével.
Szakított a Staufok nagyra törő itáliai terveivel, s a gyakorlatban csupán császári
címet viselő német uralkodó kívánt lenni. A császári méltóságot elsősorban né-
metországi helyzetének erősítése érdekében akarta megszerezni, ezért jelentős
külpolitikai engedményekre is hajlandó volt. Kinyilvánította, hogy a császári ko-
ronáért hajlandó részt venni egy keresztes hadjáratban, a Kúria azonban inkább
egy itáliai hadjáratot szorgalmazott volna a dél-itáliai Anjou hatalom visszaszorí-
tására. Az Ottokár cseh királlyal küszöbön álló konfliktus miatt 1276-ban azon-
ban Rudolf csak egy kisebb katonai kontingenst tudott udvari kancellárja veze-
tésével Észak-Itáliába küldeni, ahol a kancellár a német király nevében fogadta
Romagna és Lombardia városainak hódolatát. Az időközben elhunyt X. Gergely
(tl276. január 10.) utóda, V. Ince (1276. január 21-1276. június 22.) elsősor
ban Romagna ügyében akart egyezségre jutni Rudolffal, aki ebben az itáliai tar-
tományban már királyi tisztségviselőket is kinevezett. Ince azt szorgalmazta,
hogy a birodalom mondjon le a Romagna feletti fennhatóságról, s ezzel lénye-
gében III. Ince egykori rekuperációs politikáját élesztette újjá. Az egyházi állam
területi növelésére irányuló pápai politikát az V. Ince halála (1276. június 22.)
után 1277. november 25-én megválasztott III. Miklós (1277-1280) is folytat-
ta, aki elérte azt, hogy Rudolf gyakorlatilag lemondott Toscanáról, mint biro-
dalmi érdekszféráról úgy, hogy ezt a lépést megelőzően még a pápa unokaöccsét
nevezte itt ki vicariumak. A cseh királlyal kiújuló háborúskodás, majd a Habs-
burg-ház tartományúri hatalmának megteremtése miatt a császári koronázás
ismét lekerült a napirendről, 1280. augusztus 22-én pedig meghalt III. Miklós
pápa. 1281. február 22-én Anjou Károly erőteljes nyomására IX. Lajos francia
király korábbi kancellárját választották pápává IV. Márton néven (1281-1285),
aki egyértelműen az Anjou és Capeting politika mellett kötelezte el magát. Ettől
VI. Az interregnumtól a Luxembwrgokig 217
a pápától Rudolf nem várhatta, hogy császári koronát nyerhet, 1285-től pedig
IV. (Szép) Fülöp trónra lépésétől a birodalom nyugati határainál növekvő fran-
cia nyomással kellett számolnia.
Belpolitikájában Rudolf egyezségre törekvő, kompromisszumot kereső ki-
rály volt. Uralkodása alatt gyakrabban voltak birodalmi gyűlések, mint korábban,
ami egyúttal azt is jelezte, hogy az elődökhöz képest a korona sokkal kisebb
hatalommal rendelkezett, s a kormányzás érdekében gyakrabban kellett politikai
egyeztetéseket tartani. A 13. század folyamán, s különösen az interregnum alatt
formálódó különböző rendekkel elsősorban az egyes tartományok békéjéről
igyekezett megállapodni. Alig két nappal koronázása után például Rudolf meg-
újította az 1235. évi mainzi országos békét. 1276-ban Ausztriában, 1278-ban
Thüringiában, 1281-ben Frankföldön, Bajorországban, Svábföldön és a Rajna-
vidéken kötött tartományi békére vonatkozó megállapodásokat a helyi nemes-
séggel és városokkal. Ezekre a tartományi békékre építve az 1287. évi würzbur-
gi birodalmi gy(ílés általános birodalmi békét hirdetett meg. A több évtizedes
belső hatalmi harcok és belháborúk után tehát Rudolf a széles körű béke meg-
teremtője lett Németországban, s ennek révén jelentős politikai tekintélyre tett
szert. Alihoz azonban ez már nem bizonyult elegendőnek, hogy az 1290. évi
erfurti birodalmi gyűlésen a fejedelmek megválasszák királynak s utódának fiát,
Albertet. Habsburg Rudolfl291. július 15-én, 73 éves korában halt meg.
Nassaui Adolf (1292-1298)
I. Rudolf halála után 10 hónapig tartott, amíg a fejedelmek megválasztották az

új királyt. Rudolf fiának, Albertnek a megválasztásától elzárkóztak, mert a trón-
nal kapcsolatban semmilyen örökletes, dinasztikus elemet nem láttak szívesen.
Érdekeiknek legjobban a választómonarchia elvének következetes képviselete
felelt meg, s az, hogy most is olyan személy kerüljön a trónra, mint 1273-ban,
akinek magánhatalma, családi birtokállománya nem mérhető egyetlen fejedelmi
ház tartományúri hatalmához sem. Habsburg Albert ennek a kritériumnak már
nem felelt meg, hiszen apja a birodalmi fejedelmek sorába emelte családját. Al-
bert választási esélyeit az a körülmény is rontotta, hogy igen szigorú tarto-
mányúr volt, így az osztrák és stájer rendek nyílt felkelést robbantottak ki ellene.
A stájer felkelést Ottó, Alsó-Bajorország hercege is támogatta, Ausztriába pedig
betörtek a magyarok. Nyugaton Savoya grófja igyekezett saját javára kihasználni
a helyzetet, és Alberttel szemben szövetkezett a konstanzi püspökkel, Sankt Gal-
lcn apátjával, valamint Zürich, Bern és Basel kantonokkal. A Habsburgokkal
szemben megnyilvánuló erős nyomás legnagyobb nyertese II. Vencel cseh király
volt: kiegyezett Albert herceggel, és az egykori eljegyzéshez híven feleségül vette
annak testvérét, Gutát. Ez egyúttal a Habsburg hatalom visszaszorítását, és
Csehország politikai szerepének újbóli erősödését jelentette.
Mindeközben Siegfried von Westerburg kölni érsek azon fáradozott, hogy a
kölni érsekség politikai érdekeinek megfelelő király megválasztását előkészítse.
A kölni választófejedelem territoriális politikája ugyanis komoly kudarcot szen-

vedett akkor, amikor IV. Waldemar limburgi herceg halála ( 1280) után a lim-
burgi örökségért kirobbant viszály Geldern és Brabant között Flandriától
Westfáliáig, Németország egész északnyugati részére kiterjedt. Siegfried érsek
Geldcrn és Flandria mellé állt, míg maga Köln városa Brabant és Berg grófjainak
oldalán sorakozott fel. Az 1288. június 5-én megvívott worringeni csatában a
kölni érsek és Rainald von Geldern, az utolsó limburgi herceg veje, súlyos vere-
séget szenvedett, sőt mindketten fogságba is estek. Csak egy év után, jelentős
politikai engedmények és magas váltságdíj ellenében engedték őket szabadon.
Ezt a súlyos politikai kudarcot a kölni érsek azzal akarta helyrehozni, hogy már
I. Rudolf életében elkezdett készülődni a következő királyválasztásra, és keresni
kezdte a neki tetsző királyjelöltet. 1291-ben sógorát, Nassaui Adolf grófot java-
solta Rudolf utódjául a trónra, aki még annál is csekélyebb családi hatalommal
rendelkezett, mint amennyi 1273-ban Rudolfnak volt. Adolf csak az 1255-ben
megosztott nassaui grófság felének volt az ura. Jelölése, és az érsek támogatása
fejében ígéretet kellett tennie arra, hogy királyként támogatni fogja a nehéz hely-
zetbe került kölni érsekséget. Vállalta, hogy az uralkodói jövedelmekből 25 OOO
márka ezüstöt ad az érsekség zálogban lévő birtokainak kiváltására, Dortmund
és Duisburg birodalmi városokat, továbbá több királyi várat, udvarházat (ma-
jort), és az esseni várnagyságokat átadja az érseknek. Siegfried érsek tervének
megvalósításához, igyekezett megnyerni a cseh királyt, valamint a szász és a bran-
denburgi fejedelmet. Mivel II. Gerhard mainzi érsek Nassaui Adolf feleségének
rokona volt, a mainzi választó szavazatára ugyancsak számíthatott, sőt a rajnai
palotagróffal és a trieri érsekkel is megegyezett. 1292. május 5-én Frankfurtban
a fejedelmek királlyá választották Nassaui Adolfot, akit július l-jén koronáztak
meg Aachenben. 1292 végén az új uralkodó Hagenauban fogadta a birodalmi
hűbéresek hódolatát.
Lajos rajnai palotagróf halála (1294) után fia, Rudolf, az új király lányát vet-
te feleségül, így Nassaui Adolf rokonsági kapcsolatba került a Rajna vidék egyik
legnagyobb főurával s fejedelmével. Ahogyan az várható volt, a bel- és külpoli-
tikában egyaránt Siegfried kölni érsek befolyása érvényesült, aki határozottan
angol külpolitikai orientációt képviselt, és a Flandria birtoklása miatt Szép Fülöp
francia királlyal háborúba keveredett I. Edward királlyal kötendő szövetséget
szorgalmazta. Az angol szövetség az Alsó-Rajna vidékének fejedelmei körében is
pozitív fogadtatásra talált, hiszen gazdasági érdekeik Angliához és Flandriához
fűzték őket. Mintegy 20 OOO fontot gyűjtöttek össze abból a célból, hogy Adolf
király hadat indíthasson franciaország ellen. Ugyanakkor a francia határokhoz
közel számos fejedelem, mint például Valenciennes ura, vagy Luxemburgi Hen-
rik gróf (a későbbi uralkodó) birtokai védelmében inkább Szép Fülöp hűbéri
főségét ismerte el (1294). 1294. augusztus 31-én Nassaui Adolf hadat üzent
Franciaországnak a birodalom nyugati területeit érő francia rablótámadások és
dúlások megtorlására. A hadüzenetet azonban nem követte fegyveres felvonulás,
mert I. Edward angol király otthoni problémái miatt (walesi felkelés, skót hábo-
rú) nem tudott hadba lépni. Amikor három évvel később, 1297 augusztusában
VI. Az interregnitmtól a Luxembur;gokig 219
az angol csapatok partra szálltak Frlandriában, Nassaui Adolf már nem állt
háborúra készen, hanem fegyverszünetet kért és közvetíteni próbált Szép Fülöp
és I. Edward között. A német király álláspontját nagymértékben befolyásolta az,
hogy a kétfrontos háború elkerülése érdekében Franciaország hajlandó volt fi-
zetni. Ugyanakkor figyelnie kellett arra, hogy Albert osztrák herceg, aki követni
akarta apját a trónon, a Capetingek irányába tájékozódott. Adolf tehát eltávolo-
dott eddigi szövetségesétől, I. Edwardtól, de közvetítésével 1298. június 30-án
a két háborúzó fél mégis békét kötött.
Ahogyan elődje, I. Rudolf, úgy Nassaui Adolf is keleten próbálkozott saját
családi hatalmának megteremtésével. Erre a thüringiai örökség megosztása
körüli viszály kínált alkalmat. Az a tény, hogy Adolf a hesseni fejedelem oldalán
a Wettin-házi meiBeni őrgróffal szemben beavatkozott a thüringiai ügyekbe, azt
jelezte, hogy a király ebben a térségben szeretett volna komolyabb magánhatal-
mat, tartományi bázist kiépíteni. A Habsburgok érthető aggodalommal szem-
lélték ezeket a törekvéseket határaik közelében, és a fejedelmek többsége is ellen-
érzésekkel fogadta. Adolf király Thüringiából és MeiBenből egyaránt kiűzte a
Wettineket, és saját fennhatósága alá vonta mindkét tartományt (1296). I. Ru-
dolffal ellentétben, aki a fejedelmek és a birodalmi rendek jóváhagyásával alapoz-
ta meg a Habsburg-ház territoriális hatalmát, Nassaui Adolf ezt elmulasztotta, s
önhatalmúan cselekedett. Erfurt környékén a mainzi érseknek jelentősebb bir-
tokai voltak, így leginkább ő sérelmezte, hogy a király önkényesen birtokába
vette Thüringiát. A Szentszéknél tett panaszt, VIII. Bonifác ( 1294-1303) pedig,
az egyetemes pápai főhatalom utolsó nagy képviselője, érvénytelenítette a feje-
delmek és a birodalmi hűbéresek által a királynak tett hűségesküt. Ezt követően
II. Vencel, cseh király igényt támasztott MeiBenre, s 1297 tavaszán Prágában
Albert osztrák herceggel már Nassaui Adolfnak a trónfosztásáról tárgyalt.
A trónra aspiráló Albert herceg ugyanakkor a brandenburgi és szász választókat
igyekezett meggyőzni arról, hogy Nassaui Adolf letétele után őt válasszák meg
királynak. Gerhard, mainzi érsek, mint Németország kancellárja, élve azon jogá-
val, hogy szükséghelyzetben tanácskozásra hívhatja össze a birodalom fejedel-
meit, 1298 nyarának elejére gyűlést hívott össze, amelyre a választófejedelmek
mellett az osztrák herceget is meghívta. Nassaui Adolf letételéhez azonban
katonai erőt is fel kellett vonultatni, így Albert már 1298 márciusában csapataival
Ausztriából megindult Németország nyugati részei felé. Seregét dél-német-
országi előkelők kontingensei tovább növelték. Adolf király, az oldalán álló feje-
delmek, és néhány Közép- és Felső-Rajna menti királyhű város támogatásával
megkísérelte megakadályozni az osztrák herceg átkelését a Rajnán. 1298. június
2-án Göllheim mellett (Pfalz területe) Albert legyőzte az uralkodó seregét. Ezt
követően Gerhard érsek a mainzi dómban a szász és a brandenburgi választó
jelenlétében, illetve a cseh király és a kölni érsek nevében pert kezdeményezett a
király ellen. Esküszegéssel, jogsértéssel, egyházi javak megsértésével, és háború-
ság kirobbantásával vádolták, s 1298. június 23-án Nassaui Adolfot letették a
trónról. A német történelemben eddig még nem volt példa arra, hogy egy
választott királyt, saját választói egyházi kiátkozás hiányában tettek volna le a
trónról. A fejedelmek rossz szemmel nézték azt, hogy az általuk királlyá emelt,
korábban politikai értelemben valóban jelentéktelen gróf uralkodóként önálló
politikát akart folytatni, s míg korábban elvetették a Habsburgok trónöröklését,
most támogatták az Adolfot legyőző osztrák herceget a korona elnyerésében.
Nassaui Adolf nem sokkal katonai veresége és politikai bukása után meghalt.
I.Albert(1298-1308)
1298. június 27-én Frankfurtban a fejedelmek királlyá választották Albert oszt-

rák herceget, akit négy héttel később Aachenben a mainzi érsek meg is koroná-
zott. A koronának természetesen „ára" is volt: a cseh király vicarius jogot kapott
Mei:Benben, zálogba vehette az Eger térséget, s az új német uralkodó elismerte
Vencel lengyelországi trónigényét. I. Albert tehát az újra erősödő cseh hatalmi
törekvéseket igyekezett a birodalom határain kívülre, északkelet felé fordítani, s
ehhez még politikai támogatást is nyújtott.
1298 novemberében, a nürnbergi birodalmi gyűlésen Albert megújította a
II. Frigyes és I. Rudolf kori tartományi és birodalmi békerendeleteket. Míg kül-
politikai téren Nassaui Adolf Angliával szövetkezett, Habsburg Albert Fran-
ciaország irányába tájékozódott, ami nem volt előzmény nélküli. A Habsburgok
már 1295-ben házassági kapcsolatokról tárgyaltak a Capetingekkel, s Albert ki-
rállyá választását követően ismét felelevenítették ilyen irányú terveiket. Alig más-
fél évvel a koronázás után Quatrevaux-ban (a Maas-folyónál) találkozott egymás-
sal a német és a francia király, s megállapodtak arról, hogy IV. Fülöp testvére,
Blanca, Albert legidősebb fiának, Rudolfnak lesz a felesége. Cserébe Albert sza-
bad kezet biztosított a francia királynak a burgundi szabad grófságban, amely
ebből következően már csak formálisan maradt a birodalom fennhatósága alatt.
Albert egyúttal arra is hajlandó lett volna, hogy a Rajna bal partján fekvő terüle-
teket és Észak-Itáliát átengedje Franciaországnak annak fejében, hogy francia
támogatással örökletes monarchiává alakítsa Németországot, ahogyan ezt egy
évszázaddal korábban VI. (Stauf) Henrik is szerette volna. 1300 Pünkösdjén Pá-
rizsban Albert fia, Rudolf feleségül vette a Capeting-házi Blancát. A német trón
örökletessé tételének terve az esküvő alkalmával ismét szóba került. A Habsburg
tervekről kiszivárgó hírek azonban komoly nyugtalanságot keltettek a rajnai
választófejedelmek körében, hiszen a Rajnától nyugatra eső birodalmi területek-
ről való lemondás közvetlenül őket érintette volna. Az pedig, ahogyan I. Albert
a Holland grófság ügyeibe beavatkozott, végleg szembe fordította vele a fejedel-
meket. 1299-ben ugyanis Hollandi Vilmos férfiági unokájának halálával kihalt a
Holland, Seeland és Friesland tartományok grófi családja. Nőági unokája, II. Jo-
hann von Avesnes, Hennegau grófja még I. Rudolf királytól ígéretet kapott arra,
hogy ő örökölheti a holland grófsághoz tartozó tartományokat. I. Albert azon-
ban felülbírálta ezt az öröklési jogcímet és apja ígéretét, mert a grófságot saját
fiának akarta adni, s ezzel a birodalom északnyugati részein is igyekezett megvet-
ni a Habsburg-ház családi hatalmát. A királlyal szemben Hennegau grófja
VI. Az interregnumtól a Luxembur;_!Jokig 221
Geldern és Brabant fejedelmeivel szövetkezett, míg Albert Flandria és Lüttich

támogatására számíthatott a térségben. Flandria ura ekkor Szép Fülöp francia
király testvére, Valois Károly volt. Az 1302. évi brügge-i felkelés, majd a court-
rai-i csata azonban kiűzte a franciákat Flandriából. Albert tervei, a francia szövet-
ség, majd Holland ügye a fejedelmek többségét szembe fordította a királlyal, s
közülük néhányan már Albert letételét fontolgatták. A rajnai palotagróf elnök-
letével törvényt akartak ülni felette, ám ez nem bizonyult olyan egyszerűnek,
mint Nassaui Adolf esetében. Albert ugyanis azt követelte a mainzi érsektől és a
Rajna-vidék fejedelmeitől, hogy minden olyan vámot szüntessenek meg, amit
II. Frigyes halála után vezettek be, mert a sok vám akadályozza a kereskedelmet.
A rajnai szállításokban, áruforgalmazásban érdekelt kereskedővárosok és alsó-raj-
nai nemesek így a fejedelmekkel szemben a Habsburg uralkodót támogatták.
A Rajna-vidéken emiatt I. Albertnek gyakorlatilag minden választófejedelemsé-
gen belül széles társadalmi bázisa volt. 1301 júniusában Heidelberg megostrom-
lásával engedelmességre kényszerítette a rajnai palotagrófot, majd 1302 tavaszán
Bingens elfoglalásával a mainzi érseket kötelezte hódolatra.
A választófejedelmek.kel vívott harc mellett I. Albert VIII. Bonifác pápával is
konfliktusba keveredett, mert a pápa nem ismerte el királlyá választását. A Kúria
álláspontját alapvetően az határozta meg, hogy Bonifác pápa 1296-tól viszályban
állt IV. (Szép) Fülöppel, akinek a Habsburg uralkodó a szövetségese volt. A pápa
Alberttel szembeni álláspontjának másik oka az volt, hogy a Szentszék azt kérte
a birodalomtól, hogy Toscanát adja vissza az Egyházi Államnak, de erre a német
király semmilyen hajlandóságot sem mutatott. 1301. április 13-án VIII. Bonifác
trónbitorlónak, az egyház üldözőjének és a pápai tekintély megsemmisítőjénck
minősítette Habsburg Albertet, s felszólította, hogy hat hónapon belül mondjon
le a trónról. Az 1302. november 18-án kiadott „ Unam sanctam" kezdetű bul-
lában a Szentszék a pápa egyetemes főhatalmának politikai eszményét fogalmaz-
ta meg, s ezzel a végletekig kiéleződött az ellentéte a francia királlyal, aki orszá-
gában meg akarta adóztatni az egyházat. Ez a küzdelem VIII. Bonifác bukásával
és halálával (1303. október 12.) ért véget, s ezt követően a pápaság erőteljes
francia befolyás alá került. Ezek a fejlemények Németországban Albert helyzetét
erősítették, köztük az is, hogy a francia király által trónra emelt új pápa elismerte
é5t német királynak.
A választófejedelmi ellenzék felett aratott győzelem, majd a Szentszék általi
elismerés megszerzése után a magyar- és a cseh kérdés állította Albertet komoly
feladat elé. III. András magyar király Albert lányát vette feleségül, és támogatta
apósát Nassaui Adolffal szemben. II. Vencel cseh király fia, (III.) Vencel, Albert
unokáját, III. András lányát vette feleségül. A 13-14. század fordulójára tehát
létrejött egy osztrák-magyar-cseh hármas szövetség, de ez nem sokáig maradt
fenn, mert 1301. január 14-én III. András váratlanul meghalt. Hazai ellenzéke
a nápolyi Anjou-ház tagját, Károly Róbertet hívta meg a trónra, míg hívei az
utolsó Arpád-házi király fiatal vejét, (III.) Vencelt koronázták királlyá Székesfe-
hérváron. Ez a fordulat némi aggodalommal töltötte el Albertet, mert Cseh-
ország, illetve a Premysl-ház hatalma oly gyorsan növekedett, hogy már a
Habsburgokat is túlszárnyalta. Ez annál is inkább igaz volt, mert egy évvel ko-
rábban, 1300-ban II. Vencelt Nagy-Lengyelország királyává koronázták. 1301-
től tehát a Premysl-ház Csehország mellett Lengyelország és Magyarország ko-
ronáját is megszerezte. A magyar trón körüli Premysl-Anjou konfliktust Albert
király németországi pozícióinak erősítésére igyekezett kihasználni, és a cseh ki-
rálytól Meiíkn, illetve Eger tartományok átengedését kérte, s miután ezt Vencel
megtagadta, megpróbálta katonai erővel elfoglalni a csehországi Kuttenberg
gazdag ezüstbányáit. 1305. június 21-én harminchárom évesen meghalt II. Ven-
cel király. Utóda, tizenhat éves fia, III. Vencel, hogy cseh- és lengyel koronáját
stabilizálja, lemondott a magyar királyi címről, és igyekezett rendezni viszonyát
Alberttel. Az 1305. augusztus 18-án megkötött nürnbergi béke értelmében
Vencel lemondott Mei6enről és Egerről. A német uralkodó viszont elismerte
III. Vencelt Lengyelország legitim királyának, és megerősítette Csehország min-
den eddigi kiváltságát. Vencel számára különösen fontos volt az, hogy Albert
elismerte lengyel koronáját, mert l.okietek Ulászló személyében trónkövetelő
tűnt fel a színen. Az Ulászló ellen hadjáratra készülődő Vencelt 1306. augusztus
4-én Olmützben meggyilkolták.
Albert Csehországot, mint birodalmi hűbért s választófejedelemséget, azon-
nal legidősebb fiának, Rudolfnak akarta megszerezni, az osztrák hercegséget pe-
dig kisebbik fiára akarta hagyni. A cseh rendek azonban maguk akartak királyt
választani, és Henriket, Karintia hercegét látták volna szívesen a trónon, aki nem
sokkal korábban III. Vencel legidősebb lányát vette feleségül, így ő volt a cseh
korona legközelebbi várományosa. Albert serege azonban Nürnberg felől, fia,
Rudolf csapatai pedig Ausztriából bevonultak Csehországba, ahol Rudolf (aki-
nek francia felesége egy évvel korábban meghalt) feleségül vette II. Vencel özve-
gyét, s ezzel jogcímet szerzett a cseh koronára. Ezt követően immár a rendek
egyetértésével Habsburg Rudolf Csehország ura lett. Ezzel párhuzamosan Al-
bert felújította elődje, Nassaui Adolf Thüringiára és Meiíknre támasztott igé-
nyét, de 1307 májusában csapatai vereséget szenvedtek a Wettinektől. A követ-
kező hónapban (június 3.) váratlanul meghalt a fia, Rudolf, így Csehországban
ismét megkérdőjeleződött a Habsburg hatalom. A cseh rendek nem Albert má-
sik fiát, hanem Henrik karintiai herceget hívták meg a trónra, akit 1307. július
15-én királlyá választottak. 1307 őszén Albert támadást indított Csehország
ellen, de Kuttenbergnél ismét kudarcot vallott. Csapatai feltöltésére és megerő
sítésére dél-németországi családi birtokaira húzódott vissza, ahol azonban uno-
kaöccse, Johann, 1308. május l-jén, 53 éves korában meggyilkolta, mert sérel-
mezte, hogy nagybátyja nem akarta megosztani a Habsburg családi birtokokat.
VII. (Luxemburgi) Henrik (1308-1313)
I. Albert halála után IV. (Szép) Fülöp, francia király megkísérelte megszerezni a
német koronát a Capeting-ház számára, de nem magát jelölte, ahogyan egykor
apja tette, hanem testvérét, Valois Károlyt. Mindehhez egyházi támogatást is
remélt, hiszen VIII. Bonifác halálát követően a Szentszék egyértelműen Francia-

ország befolyása alá került, különösen V. Kelemen (1305-1314) korától, aki
olyannyira francia elkötelezettségű volt, hogy pápává is Lyonban koronázták,
majd 1309-től székhelyét véglegesen Avignonba helyezte. A német korona
kérdésében V. Kelemen már Albert király életében igyekezett jó kapcsolatokat
kiépíteni a birodalom három egyházi választófejedelmével, hogy támogatókat
szerezzen egy Capeting uralkodójelölt megválasitásához. A pápai trónra lépését
követően Heinrich von Virneburg Rajna-vidéki gróf egyik fiát ültette a kölni
érseki székbe. A trieri érsekséget 1307 végén a francia udvarral és a Kúriával
egyaránt jó kapcsolatokat ápoló Henrik, luxemburgi gróf öccse, Balduin kapta
meg, aki ugyancsak sok szállal kötődött Franciaországhoz, mert tíz évig Párizs-
ban tanult. I. Albert halála után tehát Szép Fülöp a kölni és a trieri érsekre egy-
aránt úgy tekintett, mint a Capeting jelölt támogatóira. 1308 júniusában a fran-
cia király a német uralkodóválaszrást igyekezett pénzzel is jól előkészíteni, s
ennek eredményeként a rajnai palotagróf és a cseh király kezdett hajlani a fran-
cia tervek támogatására. Korábban ugyan Rudolf: a rajnai (pfalzi) választó magát
szerette volna a trónon látni, ám ennek esélytelenségét felmérve a francia anyagi
juttatás azonnali, s kézzel fogható eredménynek tűnt. Persze sem Rudolf, sem
pedig Henrik, cseh király és karintiai herceg nem volt szilárd és megbízható
Capeting támogató, álláspontjuk állandóan ingadozott. A kölni érsek, valamint
a szász és a brandenburgi választófejedelmek viszont az Askani-házból származó
anhalti grófot látták volna szívesen Németország trónján. Hamarosan az egyik
legbiztosabbnak tűnő Capeting párti fejedelem véleménye is megváltozott:
Balduin, trieri érsek inkább testvére, Luxemburgi Henrik királlyá választását
kezdte szorgalmazni. Szép Fülöp erős befolyásának és politikai nyomásának némi
ellensúlyozására a luxemburgi gróf német királlyá választása a pápának sem volt
ellenére. Luxemburgi Henriket a francia királlyal való komolyabb konfrontáció
nélkül lehetett támogatni, hiszen Szép Fülöp hűbérese volt. A Capetingek
irányába valamelyest elkötelezett fejedelmek kaptak a kínálkozó alkalmon: úgy
lehetett a francia politikai törekvéseket látszólag támogatni, hogy az mégsem
fenyegetett közvetlenül egy Capeting-házi uralkodóval. 1308. november 27-én
Frankfurtban hat választófejedelem (a cseh király, Karintiai Henrik nem volt je-
len) Németország királyává választotta Luxemburgi Henriket, akit a következő
esztendő elején (1309. január 6.) Aachenben meg is koronáztak.
Habsburg Rudolf és Nassaui Adolf után VII. Henrik személyében most is-
mét egy gróf emelkedett a trónra, aki a fejedelmekhez viszonyítva nem rendel-
kezett jelentősebb családi birtokállománnyal és magánhatalommal. A szerencse
azonban nagyon gyorsan mellé szegődött: szinte a kisujját sem kellett mozdíta-
nia, és mégis komoly politikai befolyásra, sőt családi hatalomra tett szert a biro-
dalom keleti részein. Csehország magas rangú egyházi vezetői és a nemesség
képviselőinek egy része ugyanis azt szorgalmazta, hogy a néhai II. Vencel király
kisebbik lánya menjen feleségül VII. Henrik király egyetlen fiához, Jánoshoz.
Ezzel a tervbe vett házassággal legitim módon lehetett volna biztosítani a cseh
koronát a Luxemburg-ház számára, a cseh választófejedelemség megszerzésével
224 A kózépkori Németország
pedig családja a birodalmi fejedelmek legmagasabb sorába emelkedhetett volna.

Mindehhez komoly politikai támogatásra volt szüksége, így lemondott az előd
je, azaz I. (Habsburg) Albert által Thüringiára és Mei:Benre formált uralkodói
igényekről, s ezeket a tartományokat sógorának, a Wettin-házi Frigyesnek adta
hűbérként. 1309 őszén Speyerben a cseh hatalmi igényeket ugyancsak dédelgető
Habsburgokkal is megegyezésre jutott: a cseh korona Luxemburg kézbe kerülé-
sének elismeréséért cserébe VII. Henrik hajlandó volt Morvaországot 5 évre
elzálogosítani a Habsburgoknak. A Csehországgal szomszédos Habsburgokkal
és Wettinekkel való megegyezéssel teremtette meg a politikai feltételeket ahhoz,
hogy családja számára megszerezhesse a cseh koronát és magát Csehországot,
amelyre uralkodói hatalmát igyekezett alapozni, s amely itáliai terveinek, későb
bi császári politikájának hátterét jelentette. 1309. július 26-án V. Kelemen pápa
is elismerte Henriket Németország királyának, és ígéretet tett arra, hogy 1312-
ben Rómában császárrá koronázza. 1310 júliusában a frankfurti birodalmi gyűlé
sen megjelent cseh méltóságok lemondatták a cseh trónról Karintiai Henriket, s
egy hónappal később VII. Henrik király 14 éves fiát, Jánost ismerték el Csehor-
szág uralkodójának. Ezt követően került sor Luxemburgi János, és a nála 4 évvel
idősebb Premysl Erzsébet házasságkötésére. 1311. február 7-én - amikor
VII. Henrik már Itáliában tartózkodott - a mainzi érsek Prágában cseh királlyá
koronázta az ekkor 15 éves Jánost. Azzal, hogy ügyes házassági politikának kö-
szönhetően a Luxemburgok megszerezték a cseh koronát, megörökölték a
Pfemysl-ház lengyelországi trónigényét is.
Míg VII. Henrik elődei gyakorlatilag csak Németországra koncentráltak, s
családi birtokaik növelésével igyekeztek megerősíteni a királyi hatalmat, a
Luxemburg uralkodó már kezdettől Itália felé fordult, hogy a régi német királyok
példáját követve ott helyreállítsa a császári hatalmat. Az itáliai tervek megvalósí-
tásához kedvező politikai feltételeket kínált a félsziget feszültségekkel, viszályok-
kal terhes belső helyzete, továbbá az, hogy e terveket a pápaság is támogatta.
V. Kelemen az Itáliába vonuló német seregektől azt várta, hogy megteremtőd
nek a feltételei a Kúria Rómába történő visszatérésének. Az 1309-ben tett csá-
szárkoronázási ígéret tulajdonképpen egy itáliai hadjárat megindítására irányuló
ösztönzés volt, ami el is érte célját, mert VII. Henrik már az 1309 augusztusá-
ban tartott speyeri birodalmi gyűlésen meghirdette az itáliai hadjáratot. A Szent-
szék viszont arra szólította fel Lombardia és Toscana városait, hogy a német ki-
rály Itáliába érkezése esetén tanúsítsanak békét és barátságot. A pápa ígéretet
kért Henriktől arra, hogy garantálja a pápai birtokokat, megvédi az „egyház
híveit" (azaz az avignoni pápaság itáliai párthíveit), és fellép minden egyház ellen
lázadóval szemben. Egyúttal szorgalmazta, hogy a francia (Capeting), nápolyi
(Anjou) és német (Luxemburg) uralkodók kössenek szövetséget egymással. Szép
Fülöp ezt ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a burgund grófság felett immár nem
csak de facto, hanem de iitre is teljes fennhatóságot nyer, Henrik azonban ezt
nem volt hajlandó elfogadni. A burgund szabadgrófságot egyértelműen a biro-
dalom részének tekintette, így a hármas szövetség terve meghiúsult.
VI. Az interregnumtól a Luxeniburgoki,_q 225
1310 októberében VII. Henrik viszonylag kis létszámú seregével Itáliába ér-
kezett. A választófejedelmek közül csak testvére, Balduin trieri érsek tartott vele.
Rudolf rajnai palotagróf csak később jött utána, míg rokona, Lajos bajor herceg
(a későbbi császár) megállt Brcsciánál. Lipót osztrák herceg sem vett részt sokáig
a hadjáratban, mert megbetegedett, majd hazatért. A sereg zömét tehát a király
rokonai és barátai, hívei adták, akik döntően a német-francia határtérségből, a
Flandriától és Hennegautól Lotharingián keresztül Savoyáig és Vienne-ig eső
nyugati területekről származtak. A német király Itália irányába megnyilvánuló
hatalmi ambícióit tehát jórészt olyanok támogatták, akik a Franciaországhoz való
közelségük miatt közvetlenül is érzékelték IV. (Szép) Fülöp hatalmát. Itália nagy
része lelkesedéssel fogadta VII. Henriket, akitől nyugalmat, békét és igazságot
remélt, hiszen közel két emberöltő óta, de különösen azt követően, hogy a Kúria
elhagyta a félszigetet, ádáz harcok, csatározások dúltak. Nem csak a különbüzéS
városok hadakoztak egymással, dc a városokon belül is heves pártviszályok osz-
tották meg az embereket. A 14. század elejére két nagyobb politikai álláspont állt
szemben egymással: a guelfek Franciaország és az avignoni pápaság irányába tá-
jékozódtak, a ghibellinek viszont egy újjáéledő császárságtól várták a béke meg-
teremtését. Mivel V. Kelemen legátusai az Egyházi Államhoz legközelebb es6, és
hagyományosan a Szentszék oldalán álló Toscana földjén sem tudtak véget vetni
a harcoknak, egyre többen a császári hatalomtól remélték a békét, ahogyan pél-
dául az ún. „fekete guelfek" által Firenzéből elűzött Dante is. A paduai guelf
költő, történetíró s jegyző, Albertino Mussato korabeli beszámolója szerint ek-
kor, 1310-ben minden „párt" a császárságot támogatta Itáliában, mert tőle
remélték - elsősorban az egyes városokból száműzöttek -, hogy segítséget és
igazságot kapnak. VII. Henrik mindezt jól látta s érzékelte, mert nem akart csak
és kizárólag az itáliai császárpártiak (ghibellinek) vezére lenni, hanem a guclfeket
is meg akarta nyerni magának, akik ugyancsak bíztak benne. 1311. január 6-án
Milánóban Henriket Itália királyává koronázták, de a kezdeti lelkesedés és illúz-
ió után ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy a különböző pártok, érdekcsoportok
közötti régi ellentétek s gyűlölködések áthidalhatatlanok. A Milánót irányító
Guido della Torre guelf „népkapitány" kénytelen volt tudomásul venni, hogy
VII. Henrikkel visszatért a városba az általa elűzött nemesi vezér, Matteo
Visconti is. Serege zsoldjának fizetéséhez a német királynak sok pénzre volt szük-
sége, így Guido della Torre guelf vezérnek nem volt nehéz elégedetlenséget és
fegyveres felkelést szítania a lakosság körében. Henrik és a milánói ghibellinek
véresen leverték a felkelést, Guido della Torrét száműzték, Matteo Viscontit pe-
dig a német király kinevezte birodalmi vicariumak. A milánói események tehát -
szándékai ellenére - egyértelm(ien a ghibellinek oldalára állította Luxemburgi
Henriket: büntetéShadjáratot vezetett Crcmona ellen, mert az ide menekült
Guido ebben a városban is ellenállást szervezett. A guelfck mellett kiálló Brescia
városának 4 hónapi ostromot kellett kiállnia. VII. Henrik „béketeremtő, jóindu-
latú" nimbusza így hamar szertefoszlott Itáliában. Amíg a német király a lom-
bardiai eseményekkel volt elfoglalva, az alapvetően gulef toscanai városok közül
Firenze, Lucca, Siena és Bologna szövetségre lépett egymással, s csapataikat
megindították Róma felé, hogy megakadályozzák VII. Henrik császárrá koroná-

zását. A Brescia ostromában meggyengült erőivel a Luxemburg uralkodó nem
kockáztathatott egy ütközetet a toscanai városok seregével, s csak az a lehetősége
maradt, ha megelőzi a Róma felé vonuló guelf erőket. Ezért Genovában hajóra
szállt, és tengeri úton ment Pisába, mely a guelf Firenzével már régóta ellenséges
viszonyban állt. Pisában számos közép-itáliai ghibellin csatlakozott VII. Henrik-
hez, aki így megerősödve 1312 elején elindult Rómába. 1312. május 7-én érke-
zett meg az Örök Városba, ahol a Colonna-családon, valamint Amadeuson, a
savoyai herceg (aki egyébként VII. Henrik sógora és az itáliai hadjárat előkészí
tésének egyik fő szervezője volt) unokaöccsén kívül - aki 1310-től Róma egyik
szenátora volt - nagyobb támogatottságra nem talált. A római nemesi családok
többségének óvatossága az események kiszámíthatatlanságából következett. Dél-
Itália Anjou királya ugyanis egyáltalán nem örült a német birodalom újbóli itáliai
aktivizálódásának, hiszen Anjou Károly korától immár hagyományosan az itáliai
guelfek a nápolyi uralkodót tekintették vezetőjüknek. Amikor Lombardiában
VII. Henrik végül a ghibellinek erősödését segítette elő, Róbert nápolyi király
Romagnában éppen fordítva, a ghibellinek felkelését verte le, majd csapatokat
irányított Róma felé. A két király - kölcsönösen tartva egymástól - először tár-
gyalásos úton igyekezett rendezni politikai viszonyukat, s legfőképpen meg-
egyezni befolyási övezetük, érdekszférájuk kiterjedéséről. A bizalom és jóakarat
kifejezéseként még gyermekeik összeházasításáról is szó esett, de Róbert király
mindezt előfeltételekhez kötötte. Azt akarta, hogy a császárkoronázást követően
Henrik négy napnál tovább ne maradjon Rómában (azaz a császárság befolyási
övezete ne terjedjen ki Közép-Itáliára), kössön szövetséget Franciaországgal
(ami egyet jelentett volna az itáliai ghibellinektől való elfordulással), és Róbert
fiát nevezze ki birodalmi vicariusnak Toscana élére (ez a nápolyi királyság befo-
lyási szférájának és a guelf pozíciók dél-itáliai megerősítését célozta). A nápolyi
király által támasztott feltételeket Henrik visszautasította, a harcot választotta, és
elűzte Rómából a nápolyi csapatokat. Az a két bíboros, aki már Lombardiába
érkezésétől kíséretében tartózkodott, 1312. június 29-én a Lateránban a pápa
nevében császárrá koronázta. A római események nyílt szakításhoz vezettek
Henrik és Róbert között, de mivel háború esetére V. Kelemen mindkettőjüket
egyházi átokkal fenyegette meg, egy évre fegyverszünetet kötöttek.
VII. Henrik V. Kelemen politikai jóindulata ellenére sem volt hajlandó olyan
tartalmú hűbéri esküt tenni a pápa előtt, amilyet a dél-itáliai Anjouk tettek. Ez a
körülmény megrontotta a kapcsolatát Avignonnal. Két hónappal császárrá koro-
názása után elhagyta Rómát, majd Arezzo városában 1312 szeptemberében - a
Stauf kor császárait idézve - újból deklarálta a császári főhatalmat. A nápolyi
királlyal szemben III. (Aragóniai) Frigyessel, Szicília királyával (az Anjouk elleni
1282. évi szicíliai felkelést követően trónra került Péter, aragón király kisebbik
fiával) szövetkezett, mert Szicília trónja miatt az Aragón-ház már 1282-től folya-
matosan harcban állt Nápollyal. III. Frigyes legidősebb fiát a császár lányával,
Beatrix hercegnővel jegyezték el, s az így megerősített, katonai tartalmú szövet-
ség révén harapófogóba szorították a nápolyi királyt, akinek politikai helyzetét
tovább nehezítette, hogy Róberttel szemben a császár elismerte a magyarországi

Anjouk nápolyi trónigényét. Rómából eltávozva VII. Henrik Firenze ellen
vonult, hogy legyőzze a toscanai guelfeket. Firenze falai azonban hosszas ost-
romra kényszerítették a császárt, de a seregben kitörő járvány, majd az egyre
komolyabb ellátási, utánpótlási nehézségek miatt felhagyott az ostrommal.
Pisába vonult vissza, ahol hozzálátott egy Nápoly elleni hadjárat megszervezésé-
hez, de a sereg felvonulásának megindulását követően két héttel Siena közelé-
ben, Buonconventóban váratlanul meghalt (1313. augusztus 24.). Még nem
volt 40 éves. A kortársak közül sokan úgy vélték, hogy az itáliai guelfek, a
nápolyi Anjouk, a francia udvar vagy éppen a pápa megbízásából domonkos
rendi gyóntatója mérgezte meg. Henrik azonban nagy valószínűséggel maláriát
kapott, s ebben halt meg. A pisai dómban temették el.
Az 1314. évi kettős királyválasztás
VII. Henrik halála után a választófejedelmek lényegében hasonló helyzetbe

kerültek, mint öt évvel korábban. Szép Fülöp francia király ismét kísérletet tett a
fejedelmek megnyerésére, s egy Capeting jelölt elfogadtatására. Kisebbik fiát,
Fülöpöt ajánlotta a német trónra (aki később V. Fülöp néven francia király is
lett). Fülöp királyfi a burgund grófság örökösnőjét vette feleségül, s ezzel nagy
birtokállományra, valamint kiterjedt rokonságra tett szert a birodalmon belül.
Maga a pápa is írt Fülöp érdekében a német fejedelmeknek, akik azonban most
sem mutattak nagy hajlandóságot arra, hogy Németország trónjára egy nagy
hatalmú Capetinget ültessenek. Az 1308. évi királyválasztás szervezői, Balduin
trieri, és Peter mainzi érsek VII. Henrik fiát, az ekkor 18 éves János cseh királyt
ajánlották német uralkodónak. De ahogyan I. Rudolf halálakor, úgy a dinaszti-
kus tartalmú trónörökléssel szemben a fejedelmek továbbra is az olyan választás
elvét tartották követendőnek, amelyben a közvetlen kapcsolatok semmilyen sze-
repet sem játszanak. Luxemburgi János megválasztásával szemben aktuális poli-
tikai megfontolásokból most a Habsburgok képviselték a legerőteljesebben azt,
hogy egy új nemesi házból kell uralkodót választani. VII. Henrik halála azt a
reményt ébresztette bennük, hogy újból megszerezhetik a koronát, hasonlóan
ahhoz, ahogyan Nassaui Adolf letétele után történt. 1313 őszén a Habsburgok
és Felső-Bajorország hercege, Lajos között (akinek anyja Habsburg volt) fegyve-
res viszály tört ki a kiskorú, alsó-bajorországi Wittelsbach fejedelem feletti gyám-
ság kérdésében, a gammelsdorfi csata azonban (1313. november 9.) a Habsbur-
gok vereségét eredményezte, s ez a körülmény rontotta a Habsburg esélyeit a
koronára. Ennek ellenére azonban, köszönhetően annak, hogy a fejedelmek
többsége nem akart ismét Luxemburg uralkodót, a kölni érsek, Rudolf rajnai
palotagróf, valamint Rudolf, Szászország-Wittenberg hercege, és Henrik, Karin-
tia hercege 1314. júliusában Bécsben királlyá választotta Habsburg Frigyes her-
ceget. Mivel a wittenbergi és a lauenburgi szász hercegek között vita volt arról,
hogy melyiküket illeti a szász választófejedelmi jog, a lauenburgi hercegi ág
értelemszerűen a Habsburgokkal szemben foglalt állást, s a trieri és a mainzi ér-

sekkel, valamint a brandenburgi őrgróffal szövetkezett. VII. Henrik fia, János
cseh király, azaz a közvetlen dinasztikus elv érvényesülése helyett egyfajta komp-
romisszumos javaslatként náluk merült fel a gammelsdorfi győzelem révén is-
mertté vált Felső-Bajorország hercegének, a Wittelsbach-házi Lajosnak a neve,
aki ugyanakkor a Luxemburgokkal is rokonságban állt. 1314. november 20-án
Peter mainzi érsek, Balduin trieri érsek, János cseh király, Woldemar branden-
burgi őrgróf és János lauenburgi szász herceg Bajor (Wittelsbach) Lajost emelték
a trónra. Kétségtelen, hogy Lajos bajor hercegnek nagyobb támogatói köre volt,
de a többségi szavazás elve a királyválasztás menetében ekkor még nem volt rög-
zítve, így kettős királyválasztásra került sor. Ugyanolyan kettős és egyúttal legi-
tim királyválasztás történt, mint amilyen például 1198-ban is volt Németor-
szágban ..Mivel V. Kelemen halála miatt a pápai trón is üres volt, a kérdés eldön-
tésének, azaz hogy melyikük a tényleges uralkodó, csak egyetlen eszköze maradt:
a fegyveres harc.
A német belháború (1314-1322) és a svájci szövetség
A kettős királyválasztás által megosztott fejedelmek 1314-ben azonban még nem

nyúltak azonnal a fegyverekhez: a viszonylag kiegyenlített erőviszonyok óvatos-
ságra intettek. Bajor Lajos elsősorban Rudolf rajnai palotagrófra figyelt, a Habs-
burgok pedig a svájci kantonokkal fennálló feszültségekkel voltak elfoglalva. Még
közvetlenül Habsburg Rudolf halála után, 1291 augusztusában Uri, Schwyz és
Untenvalden kantonok egymás megsegítésére, a jogtalanság és önkényeskedés
elleni védelmül „örök szövetséget" kötöttek. Lépésük törvényes voltának alátá-
masztására egy korábbi, régebbi, hasonló jellegű szövetségre hivatkoztak, de azt,
hogy ez Rudolf uralkodása alatt, az interregnum idején, vagy még II. Frigyes
korában létezett-e, nem tudjuk. Kétségtelen, hogy a 13. század első évtizedétől
a Szent Gotthárd-hágón keresztül a Felső-Rajna vidékéről egy rövidebb út nyílt
meg Itália felé, így ennek a térségnek stratégiai-politikai szerepe felértékelődött
mind a birodalom, mind pedig a Habsburgok territoriális politikája szempont-
jából. Az itteni kantonok jogállása azonban nagyon eltérő volt. Az 1291-ben
szövetkező három kanton közül Urit még 1231-ben Frigyes császár fia, Henrik
német király pénzen kiváltotta a Habsburgok családi birtokai közül, s közvetle-
nül birodalmi fennhatóság alá került. Rudolf király 1274-ben kiváltságlevélben
erősítette meg Uri elidegeníthetetlen birodalmi szabadságát. Schwyz és Unter-
walden viszont a Habsburgok tartományúri hatalma alá tartozott. I. Rudolf
királlyá választásával ezek a különbségek szinte eltűntek, hiszen a trónon is egy
Habsburg ült. Az 1254-ben alakult Rajnai Szövetség példája mutatja, hogy a
különböző közösségek közötti szövetségek egyáltalán nem voltak szokatlanok a
korban. A három svájci kanton 1291-ben létrehozott szövetsége esetén az volt a
különleges, hogy nem városi közösségek szövetségéről volt szó, hanem szabad
paraszti közösségek közös fellépéséről. Céljuk tulajdonképpen a helyi közösségi
VI. Az interregnumtól a Luxemburgollig 229
önkormányzat megőrzése volt, s megkérdőjelezték az ide küldött, felülről kine-

vezett bírák, tisztségviselők hatáskörét, különösen akkor, ha ezek nem voltak
„szabadok", azaz ha a miniszteriálisok közé tartoztak. Schwyz lakói például már
Rudolf királytól olyan kiváltságot kaptak, hogy a kanton lakói felett miniszteriális
jogállású tisztségviselő nem ítélkezhet. I. Rudolf halála után Schwyz és Unter-
walden nem a Habsburgok tartományúri fennhatóságát kérdőjelezte meg,
hanem a tartományúr által ide küldött idegen bírákkal és tisztségviselőkkel szem-
ben kötöttek szövetséget. A stratégiai szempontból ugyancsak fontos Uri kan-
tont azonban - a királyi hatalom gyengeségéből adódóan - a Habsburgok terri-
toriális törekvései is fenyegették. Fegyveres konfliktusra azonban még Albert
király idején sem került sor, nyílt harc csak az 1314. évi kettős királyválasztás
után robbant ki. A Habsburgok által autonómiájukban fenyegetett kantonok
Bajor Lajost ismerték el uralkodónak. Céljuk-Schwyz és Unterwalden esetében
- a Habsburg földesúri-tartományúri hatalom alóli szabadulás volt, hogy közvet-
lenül a birodalom, a korona fennhatósága alá tartozzanak. 1315. november 15-
én Morgartennél, Lipót, Habsburg Frigyes testvére súlyos vereséget szenvedett
a kantonoktól, ezt követően pedig Bajor Lajos uralkodói minőségében megerő
sítette a svájci szabadparaszti közösségek birodalmi szabadságát.
Morgarten után néhány évnyi katonai felkészülést és erőgyűjtést követően
1319-ben a Habsburgok két oldalról indítottak támadást a Lajos hatalmi bázisát
jelentő Bajorország ellen, de az előrenyomulás Regensburgnál kudarcot vallott.
1322-ben a Habsburgok megismételték támadásukat: Frigyes király serege
Ausztriából, testvére, Lipót pedig Svábföld felől, a nyugati Habsburg birtokok-
ról tört Bajorországra. Mielőtt azonban csapataik egyesülhettek volna, 1322.
szeptember 28-án az Inn-folyó melletti Mühldorfnál bajor Lajos nagy győzelmet
aratott az osztrák ági idősebb testvér felett, sőt még maga Frigyes is fogságba
esett. A trónviszály tehát katonai téren Bajor Lajos javára dőlt el, még akkor is,
ha Lipót herceg nem adta fel az ellenállást.
A mühldorfi győzelem kedvező helyzetet teremtett Lajos magánhatalmának
erősítésére. Woldemar brandenburgi őrgróf 1319. évi, majd kiskorú örökösének,
Henriknek egy évvel későbbi halála után Bajor Lajos az Askani-ház oldalágait
Szászország és Anhalt területén jelentős birtokadományokkal rávette arra, hogy
az ő javára lemondjanak a brandenburgi örökségről. Braunschweig hercegének,
Ottónak, aki feleségül vette Woldemar özvegyét, s ennek jogán ugyancsak igényt
formált Brandenburgra, az örökségről való lemondását ugyancsak birtokadomá-
nyokkal vásárolta meg. Azt, hogy egy választófejedelemség ura lett, Bajor Lajos-
nak a szomszédos fejedelmekkel is el kellett ismertetnie. Ennek érdekében Alsó-
Lausitzot elzálogosította a Wettineknek, Bautzen és Kamenz földjeit hűbérként
átengedte a cseh királynak, Brandenburg északi szomszédja, Mecklenburg
hercege javára pedig lemondott Pignitz birtoklásáról. Ezen engedmények és
politikai egyeztetések után elérte azt, hogy az 1323 elején tartott nürnbergi
birodalmi gyűlés hozzájárult ahhoz, hogy legidősebb fia, az ekkor nyolc éves
Lajos kapja meg a megüresedett brandenburgi választófejedelemséget. Családi
hatalmának gyarapítása során tehát Bajor Lajos Habsburg Rudolf példáját
követve a fejedelmek beleegyezésére, s támogatására törekedett. Tekintettel fia

kiskorúságára, a brandenburgi tartomány igazgatását hűséges hívére, Berthold
von Hennebergre bízta. Az időközben megözvegyült király 1324-ben Holland-
Hennegau grófjának lányát vette feleségül, s erre alapozva a Wittelsbachok ké-
sőbb igényt támasztottak a Rajna torkolatvidékén elterülő földekre.
A pápaság és a birodalom ellentétének kiújulása
Amíg 1314-ben Németországban trónviszály vette kezdetét, a bíborosi kollégi-

um V. Kelemen halála után két évig nem tudott egyezségre jutni az új pápa
személyéről. Csak a francia király erőteljes nyomására sikerült 1316. augusztus
7-én Lyonban X.XII. János személyében új egyházfőt választani. A politikai téren
igen tapasztalt, jogi és teológiai szempontból képzett XXII. János mellett a
legfőbb „konszenzuális" érv az volt, hogy az új pápa megválasztásakor már be-
töltötte 70. életévét. Az ő pápasága alatt robbant ki az utolsó politikai küzdelem
a pápaság és a birodalom között.
Az 1316-ban megválasztott egyházfő jó darabig csak néma szemlélője volt
a német trónviszálynak, és egyik királyt sem ismerte el legitim uralkodónak. Be-
töltetlennek, üresnek tekintetre a birodalom trónját, s ebben a helyzetben a
pápai hatalomnak vindikálta a birodalom, s még inkább az Itália feletti helytartói
( vicariusi) jogokat. A Kúria ilyen tartalmú álláspontját egyik német király sem
tudta elfogadni. Bajor Lajos már nem sokkal királlyá választása után kinevezett
Itáliába egy birodalmi vicariust, s ugyanakkor a Habsburgok is törekedtek arra,
hogy az Alpoktól délre, itáliai földön megvessék a lábukat (ezért is volt annyira
fontos a svájci területek feletti fennhatóság kérdése). Habsburg Frigyes II. Jakab
aragóniai király lányát, azaz III. Frigyes szicíliai király unokahúgát vette felesé-
gül, s ezzel egyértelműen a nápolyi Anjouk ellenfeleivel szövetkezett. Ilyen irá-
nyú itáliai politikai elkötelezettségét még inkább megerősítette akkor, amikor
lányát a szicíliai király fiához adta feleségül, új vejét pedig kinevezte Toscana és
Romagna birodalmi vicariusának. A Habsburg területekhez legközelebb fekvő
Venetia és Padua élére saját helytartót állított. XXII. János pápa azonban önálló
Itália-politikát folytatott, s Róbert nápolyi királyt tekintette a félsziget birodalmi
területeinek helytartójának mindaddig, amíg a Kúria értékelése szerint nincs
legitim német király. A Szentszék álláspontjának nyomatékosítása érdekében
legátusa vezetésével pápai csapatokat küldött Itáliába, s a VII. Henrik császár ál-
tal még korábban kinevezett tisztségviselőket leváltotta posztjukról. Eretneknek
bélyegezte és egyházi átokkal sújtotta ezeket a császári tisztségviselőket, ha azok
vonakodtak a pápának engedelmeskedni. Politikai célja az itáliai ghibellinek meg-
semmisítése volt. Milánó és annak ura, Matteo Visconti (majd 1322-től fia,
Galeazzo ), Verona és a városállamot kormányzó Cangrande-család, vagy a fer-
rarai Este-család így lettek mind az egyház ellenségeinek s eretneknek nyilvánít-
va. A nápolyi király és az itáliai guelf városok mindezen felbuzdulva még keresz-
tes hadjáratot is terveztek Milánó és Lombardia ellen.
VI. Az interregnumtól a Luxembm~qokig 231
A mühldorfi győzelmet követően Németországban lényegében eldőlt a

trónharc, ami lehetőséget adott Bajor Lajosnak arra, hogy beavatkozzon az itá-
liai ügyekbe. 1323 elején Berthold von Marstetten grófot az Alpoktól délre elte-
rüléS birodalmi területek helytartójává nevezte ki, s vezetésével csapatokat kül-
dött az itáliai ghibellinek megsegítésére. A német király itáliai beavatkozása meg-
erősítette a ghibellinek táborát, s meghiúsította a pápai-nápolyi-guelf erők
Milánó elleni tervezett hadjáratát. Bajor Lajost emiatt a pápa eretnekbarátnak és az
egyház ellenségének nyilvánította. 1323. október 8-án Avignonban XXII. János
egyházi átok alá helyezte a német királyt, deklarálta trónfosztását, és pert kezde-
ményezett ellene. Bajor Lajos követeket küldött a Szentszékl1ez az ellene felho-
zott egyházi vádak cáfolatára, majd ennek kudarca után 1323. december 18-án
Nürnbergben nyilvánosan a pápával szemben foglalt állást. A11ogyan valamikor
II. Frigyes, úgy ő is azt javasolta, hogy ügyét ne a pápa, hanem a közeljövőben
összehívandó egyetemes zsinat ítélje meg. Azt hangsúlyozta, hogy ő a birodalmi
jog alapján a fejedelmek többsége által megválasztott legitim uralkodó, tehát
jogszerűen gyakorolja a hatalmat és jogszerűen intézkedett a birodalomhoz tar-
tozó itáliai területeken is. Az eretnekség vádját határozottan visszautasította.
1324. március 23-án XXII. János ismételten egyházi átokkal sújtotta Bajor La-
jost, s mindezt azzal tetézte, hogy az átok alól mindaddig nem lehet feloldozni,
amíg le nem mond a koronáról. Az egykori Canossa-járáshoz hasonló megoldás
lehetőségét tehát a Kúria egyértelműen kizárta, s világossá tette, hogy nem fo-
gadja el Lajost Németország trónján. Válaszképpen a német uralkodó 1324.
május 22-én a Német Lovagrend sachsenhauseni rendházában megismételte til-
takozását, és újra az egyetemes zsinat összehívását szorgalmazta a vitatott kérdé-
sek eldöntésére. Ismételten kinyilvánította, hogy a fejedelmek választása önma-
gában jogerős érvényű, a pápának nincs joga azt felülbírálni, ahogyan arra sincs
joga, hogy beavatkozzon a birodalom ügyeibe. Természetesen az eretnekség
vádját is egyértelműen újra visszautasította.
Bajor Lajos császárrá koronázása
A Habsburgokkal kötött megállapodás révén ( 1325) ugyan Lajos stabilizálta

helyzetét, de Németországban továbbra is pápai kiátkozás alatt állt, ami - tekin-
tettel a vele szemben még mindig meglévő fejedelmi ellenzékre - politikai ve-
szélyt jelentett. Ezen a helyzeten sikeres itáliai politikával akart változtatni, amire
a lombardiai ghibellinek is ösztönözték. A Habsburgokkal való megegyezést
követően immár semmi akadálya sem volt annak, hogy III. Frigyes szicíliai ki-
rállyal is szövetséget kössön (1326), diplomáciai eszközökkel előkészítve ezzel az
itáliai hadjáratot. 1327 januárjában Lajos részt vett a vezető ghibellinek trieszti
tanácskozásán, majd március közepén Milánóba ment, ahol kinyilvánította azt,
hogy császárrá koronázása érdekében kész hadat vezetni Rómába. Egyúttal
azonban - ellentétben a régi császárokkal - azt is deklarálta, hogy a császárko-
ronázáshoz nincs szükség a pápára. Ezt az álláspontot képviselték az itáliai
ghibellinek is, és az a két párizsi klerikus emigráns is, aki 1326-ban menekült
Lajos udvarába. Paduai Marsilius és ta1útványa, Janduni János Marsilius „Defens-
or pacis" című művéért lett eretneknek nyilvánítva. Könyvében a párizsi magisz-
ter olyan világi államról értekezett, amelynek jogrendje alá tartozott az egyház
is. Véleménye szerint az egyháznak kizárólag vallási feladatokat szabad ellátnia,
így világi ügyekben alá kell rendelődnie a világi hatalomnak. Az antik Róma
államjogi nézeteit felelevenítve azt vallotta, hogy az uralkodói hatalom, így a csá-
szári hatalom is, a népakaratból származik, következésképpen a római népnek
kell megválasztania a császárt. Érthető, hogy Paduai Marsiliust örömmel fogad-
ták Lajos udvarában.
A tervezett itáliai hadjárat miatt 1327 áprilisában X.XII. János ismételten az
avignoni eretnekellcnes egyházi bíróság elé idézte Bajor Lajost, és nem ismerte
el királynak. Mindez azonban nem hátráltatta az itáliai hadjáratot, sőt még na-
gyobb elszántságra sarkallta a királyt. A guelfek csak gyenge és rosszul szervezett
ellenállást tanúsítottak, így szinte egész Lombardia harc nélkül került a kezébe.
1327 pünkösdjén a ghibellin-párti itáliai püspökök - akik viszont feloldozták
Lajost az egyházi átok alól - Milánóban Itália királyává koronázták a lombard
vaskoronával. Verona, Ferrara, Mantua ghibellin urai megnyitották előtte kapui-
kat, s 1328. január 7-én a nép ünneplése közepette Bajor Lajos bevonult Rómá-
ba. l\.z ünneplés f() oka az volt, hogy a rómaiak ellenszenvvel viseltettek az
Anjoukkal szemben, mert Róbert nápolyi király egyúttal római szenátor is volt,
akit még a német király Itáliába érkezése előtt leváltottak tisztségéből. Róma
lakossága azt szorgalmazta, hogy a Szentszék térjen vissza Avignonból Rómába.
Mivel a pápa erre nem volt hajlandó, Rómában köztársasági kormányzást hoztak
létre, melynek élére a nép által választott kapitányként Sciarra Colonna került.
A római nép képviselőjeként ő koronázta császárrá 1328. január 17 -én Bajor
Lajost. XXII. János azonban Lajos koronázását s minden itáliai intézkedését ér-
vénytelennek, jogtalannak nyilvánította, és keresztes hadjáratra szólított fel elle-
ne. Válaszképpen a császár 1328. április 18-án a Szent Péter templom előtt - a
korábbi császárok példáját követve - nyilvánosan letette a trónról a pápát. Dön-
tését azzal indokolta, hogy X.'XII. János nem hajlandó visszatérni Rómába, hábo-
rút szít a birodalom ellen, sőt tévtanokat is terjeszt. Öt nappal ezután császári
dekrétum tiltotta meg, hogy a jövőben a pápa elhagyja Rómát. A régi császárok
nyomdokaiba lépve Bajor Lajos nem csak letette a trónról XXII. Jánost, de egy
ferences szerzetes személyében, V. Miklós (1328-1330) néven ellenpápát is állí-
tott (akit viszont a bíborosok többsége nem fogadott el). V. Miklós megkísérelte
újjászervezni az Egyházi Államot, s az ehhez szükséges pénzt Róma városától
akarta megszerezni. Csapatai ellátására a császárnak is pénzre volt szüksége, emi-
att 1328 nyarán egyre nagyobb nyugtalanság és elégedetlenség kezdett kialakul-
ni a \'árosban, s az Egyházi Államban. 1328 augusztusában Bajor Lajos és
V. Miklós Róma elhagyására kényszerült, s ennek következtében a császárnak le
kellett mondania a tervezett Nápoly elleni hadjáratról. XXII. János kiátkozási
fenyegetésének hatására Róma visszatért az avignoni pápa iránti engedelmesség-
re. Alig hagyta el a császár Itáliát, az egyházi támogatottság és hatalom nélküli
VI. Az interregnttmtól a Lttxemburgokig 233
V. Miklós elismerte XXII. Jánost pápának. Az itáliai ghibellinek is jelentősen

meggyengültek, azt követően, hogy vezetőik egy része (Cangrande della Scala,
Castruccio Castracani, Mantuai Passarino) meghalt, más vezető családjaik pedig
(mint a Viscontiak vagy az Esték) - látva Bajor Lajos távozását - békére töreked-
tek Avignonnal. Lajos nagyon várt és ünnepelt itáliai hadjárata így végül három
évvel később teljes kudarccal zárult. 1330-ban tért vissza Németországba.
Egy kiátkozott király Németország trónján
Itáliai hadjárata idején, de még V. Miklós ellenpápává emelése előtt XXII. János
kísérletet tett Németországban egy ellenkirály megválasztására, és ismét a francia
király, az első Valois-házi uralkodó, VI. Fülöp volt a jelöltje (IV. Károly 1328.
február l-jén bekövetkezett halálával ugyanis kihalt a Capeting-dinasztia). Pápai
hűbérként XXII. János még a lombard koronát is felajánlotta VI. Fülöpnek,
hogy az elvállalja a német királyi jelölést, de a francia király, akinek az angol trón-
követeléssel is szembe kellett néznie, külpolitikai megfontolásokból vonakodott
ezt elfogadni. A német választófejedelmeket a pápa azzal fenyegette meg, hogy
amennyiben nem választanak új királyt, akkor a Szentszék önhatalmúan fog
Németország tr6njára új uralkodót kinevezni. 1328 májusának végén valóban
össze is ült a választófejedelmek gyűlése, de az új király meg\'álasztása szempont-
jából eredménytelenül végződött. Balduin, trieri érsek, nem volt hajlandó támo-
gatni egy francia királyi jelöltet a német trónra, s egyedül unokaöccse, János cseh
király megválasztását pártfogolta. A fejedelmek ugyanakkor a pápa ultimátumát
választófejedelmi jogaik semmibe vételeként értelmezték, így az Avignon által
szorgalmazott német királyjelöltnek a maradék esélyei is szertefoszlottak. A Kú-
ria harcos fellépése azonban egy szempontból mégis eredményesnek bizonyult:
egyfajta közös érdeket megtestesítő testületté, kollégiummá kovácsolta össze a
választófejedelmeket. A helyzetet bonyolította, hogy 1328. szeptember 10-én
meghalt Matthias von Bucheck, mainzi érsek, s a mainzi érseki káptalan Balduin
trieri érseket választotta utódjául, aki így egyidejűleg két érseki tisztséget is be-
töltött. Ezzel szemben viszont a Kúria a pápához hű kölni érsek unokaöccsét
nevezte ki a mainzi érsekség élére. Balduin birtokába vette a mainzi érsekséget
(egyedül Mainz városa tanúsított ellenállást), s mivel a pápa ellenében makacsul
kitartott saját királyjelöltje, azaz János cseh király mellett, szükségszerűen Bajor
Lajos táborát erősítette. Az egyházi kiátkozás, trónról való letétel, eretnekké
nyilvánítás, itáliai kudarc ellenére tehát Németországban a császár politikai hely-
zete egyáltalán nem volt kétségbe ejtő. A pápa nem tudta szembe fordítani vele
a fejedelmeket, sem pedig a városokat. Azok a püspökök vagy érsekek, akiket a
Szentszék a káptalani választások figyelmen kívül hagyásával ültetett méltóságuk-
ba, többnyire kénytelenek voltak elhagyni egyházmegyéjüket, így nem tudtak a
császárral szemben jelentős ellenzéket alkotni. A káptalanok által választott egy-
háznagyok pedig szükségszerűen Bajor Lajos mögé sorakoztak fel. Mainzhoz ha-
sonlóan Wormsban, Speyerben, Halberstadtban, Hildesheimben, vVürzburgban,
234 A kiizéplwri Németország
Freisingben, Augsburgban és Baselben is a káptalanok által választott püspökök

illetve érsekek álltak szemben a pápa által kinevezettekkel. A birodalmi városok,
a városi polgárság szinte egységesen Bajor Lajos oldalán állt, aki gyakran és szí-
vesen látogatott el egy-egy városba, s emiatt személyesen is nagyon népszerű
volt. A birodalmi városok által fizetett évi adó jelentős forrást biztosított szá-
mára, s a különböző városi illetve tartományi rendi szövetségek pedig biztosí-
tották a belső birodalmi békét. A 22 várost magába foglaló Sváb Városszövetség
például az augsburgi püspökkel és a Wittelsbach-házzal együtt egész dél-Német-
országban garantálta a békét és a nyugalmat (ahogyan valamikor 1254 után a
Rajnai Szövetség is tette). Bajor Lajos egyházi kiátkozása tehát gyakorlatilag
hatástalan maradt, és még a német klérus többsége is inkább szembehelyezke-
dett az avignoni pápasággal.
Nem sokkal Németországba történő visszatérését követően Bajor Lajos már
újabb itáliai hadjáratot tervezett, ezúttal a cseh királlyal közösen, hogy leszerel-
je a Luxemburg fejedelem esetleges trónaspirációit. Ennek érdekében az itáliai
birodalmi területeket kész volt zálogként átengedni a cseh királynak, aki azon-
ban kettős játékba kezdett, hogy családja számára megszerezze a szóban forgó
itáliai területeket. 1332-ben Fontainebleau-ban a pápát és a francia királyt arról
biztosította, hogy mindenkivel szemben kész őket támogatni, aki Franciaország-
ra vagy Avignonra támadna. Cserébe a támogatásukat kérte, hogy ő vagy a fia
megszerezhesse a német koronát. Az itáliai területek kérdését illetően (ami
különösen a pápaság számára volt fontos) vállalta, hogy azok a toscanai részek,
amelyek de iure a birodalomhoz tartoztak, de XXII. János az Egyházi Állam
részéről igényt formált rájuk (ti. Parma, Modena, Reggio térsége), csak pápai
hűbérként lehetnek majd János fennhatósága alatt. A cseh király lemondott Luc-
cáról, ígéretet tett, hogy nem támadja meg sem Firenzét, sem pedig Nápolyt, s
hogy megtagadja Bajor Lajost. Luxemburgi János tehát igyekezett minden ol-
dalról biztosítani s megalapozni családja várható, itáliai hatalmi pozícióit. Ez az
elképzelése azonban kudarcot vallott: az Itáliába bevonult Luxemburg-csapa-
tokat, Avignon támogatása ellenére, a nagy guelfváros, Firenze, valamint Róbert
nápolyi király, továbbá a ghibellin Scaligierek, Esték, Viscontiak és Gonzagák
részvételével alakult liga 1333 tavaszára az egész félszigetről kiűzte. A guelf-ghi-
bellin átmeneti összefogással létrejött szövetség egyúttal határozottan tiltakozott
a Kúria azon terve ellen, mely új uralkodót akart állítani Németország élére.
János cseh király ugyanis ezután már csak egy trónváltástól remélhette, hogy
családja számára megszerezheti Lombardiát, s mindehhez pedig Franciaország
támogatását. Az itáliai politikai viszonyok s határok átrajzolása azonban helyben
senkinek sem állt érdekében, még Róbert nápolyi királynak sem. Ehhez jó szö-
vetségesre talált az öreg Napoleon Orsini bíborosban, aki régóta szemben állt
XXII. János politikájával. Orsini bíboros szorgalmazta a pápaság visszatérését
Rómába és ezzel együtt az egyház reformját, továbbá hajlandó volt elismerni a
ferencesek spirituális irányzatát. Egyházpolitikai elképzelései megvalósítása érde-
kében általános zsinat összehívását akarta, amit Bajor Lajos is támogatott, hiszen
a pápával fennálló viszálya óta ügyének rendezését egyetemes zsinat elé kívánta
VI. Az interregnumtól a Luxembwwokig 235
terjeszteni (amelyen a káptalani választással méltóságukba került, s alapvetően őt

támogató német egyháznagyok is részt vesznek). A zsinat összehívására azonban
XXII. János halála miatt (1334. december 4.) mégsem került sor. Az új pápa sze-
mélyéről a bíborosok gyorsan közös nevez<'5re jutottak, s 1334. december 20-án
megválasztották XII. Benedeket (1334-1342), aki főbb vonalaiban eWdje poli-
tikáját kívánta folytatni, de ugyanakkor szorgalmazta, hogy megegyezés jöjjön
létre a nápolyi király és Franciaország között.
Az 1330-as évek közepén egyre nyilvánvalóbbá vált a francia trón miatti
angol-francia konfliktus közelgő kirobbanása, amely több mint 100 évig tartó
háborúhoz vezetett a két ország között. III. Edward angol király egyenesági,
igaz nőági leszármazottként anyja révén, Szép Fülöp unokájaként igényt támasz-
tott a francia koronára, s apai nagyapjához, I. Edwardhoz hasonlóan a háború si-
kere érdekében szövetségeseket keresett az Anglia számára gazdasági és straté-
giai szempontból egyaránt fontos Németalföldön. Jó Vilmos, Holland-Henne-
gau grófja III. Edwardnak és Bajor Lajosnak is apósa volt, így az angol király rá
számíthatott. Részben a rokonság, de még inkább az avignoni pápasággal fenn-
álló politikai konfliktus miatt a készülőd() háborúban Bajor Lajos császár Anglia
oldalára állt. Jó Vilmos harmadik veje, Vilmos jülichi gróf volt, akit Bajor Lajos
majd 1336-ban fügróffá, s ezzel birodalmi fejedelemmé emelt. Az Alsó-Rajna
vidék fejedelmei, továbbá a Brügge és Köln közötti térség városai (akiket szoros
gazdasági kapcsolatok fűztek Angliához), szintén III. Edwardot támogatták,
ahogyan III. János, Brabant hercege és Geldern grófja is, aki az angol király
egyik lányát vette feleségül. 1337 elején Valenciennes-ben a németalföldi fejedel-
mek többsége ígéretet tett arra, hogy még az év őszén hadba lépnek Franciaor-
szág ellen. 1337 nyarán az angol és német uralkodó is szövetséget kötött
egymással (1337. július 23.). Megállapodásuk értelmében III. Edward 300 OOO
aranyguldent adott Bajor Lajosnak, hogy ezen a pénzen a birodalomban 2000
páncélt vásároljon az angol sereg számára. Maga a császár közvetlenül nem akart
háborúba keveredni Franciaországgal, figyelme elsősorban arra irányult, hogy
megegyezésre, békekötésre kényszerítse a pápát. Az angol király emiatt a német
szövetséget még nem látta elég határozottnak ahhoz, hogy 1337 őszén háborút
kezdjen Franciaországgal. Ezek a fejlemények azonban a birodalomban Bajor
Lajos helyzetét erősítették, mert francia nyomásra a pápaság nyílt állásfoglalásra
késztette a birodalmi rendeket. Ehhez igazodott a császár politikája is: erőtelje
sebben próbált a fejedelmekre, mint rendi testületre támaszkodni. Ebben felte-
hetően nagy szerepe volt Anglia példájának is, ahol III. Edward a parlament tá-
mogatását maga mögött tudva határozta el a francia háborút. 1338 márciusa és
augusztusa között Bajor Lajos több gyűlésre is meghívta a világi és egyházi feje-
delmeket, hogy egy széles Avignon-ellenes szövetséget hozzon létre. Ebben
nagy szerepe volt annak, hogy fordulópont következett be a mainzi érsekség
körül folyó, évek óta tartó viszályban. Balduin trieri érsek lemondott az általa im-
már 8 éve igazgatott mainzi érsekségről, a káptalan pedig felhagyott a pápa által
egykor érsekké kinevezett Heinrich von Virneburggal szembeni ellenállással.
Elismeréséért cserébe Henrik érseknek nem csak a káptalan előjogait kellett
megerősítenie, de el kellett ismernie a császárt is. Henrik mainzi érsek tulajdon-

képpen különbékét kötött a káptalannal és Bajor Lajossal, amiért XII. Benedek
Avignonba idézte a káptalannal együtt, hogy feleljenek tetteikért. Virneburg ér-
sek azonban nem akarta elveszíteni nehezen megszerzett érsekségét, s egyháztar-
tományában, Speyerben zsinatot hívott össze, amelyen a császár is megjelent. Az
1338 márciusában megrendezett speyeri zsinaton résztvevő 10 német püspök
levelet írt a pápának, amelyben azt közölték, hogy Bajor Lajos kész megegyezni
a Szentszékkel, s hajlandó alávetni magát a német egyházi fejedelmek ítéletének,
amelyet a birodalom joga, a tisztesség és az egyház normái alapján kell meghoz-
ni. Kérték a pápát, fogadja el a kérdés rendezésének ezen módját. A speyeri zsi-
nat küldöttséget menesztett Avignonba, ahol azonban XII. Benedek mereven el-
zárkózott a felvetett javaslatok elől. A pápa semmilyen körülmények között nem
volt hajlandó elismerni Bajor Lajost, és nem egyezett bele abba, hogy a császár
és a Kúria közötti vitában a német egyházi fejedelmek ítéljenek. Heinrich von
Virneburg mainzi érseket az egyház ellen lázadónak minősítette és kiközösítette.
A speyeri zsinatot követően Bajor Lajos a nemesek, városok és káptalanok kép-
viselőit a Német Lovagrend frankfurti rendházába hívta össze, s arra kérte őket,
hogy ők is írjanak a pápának. 36 birodalmi város küldött levelet Avignonba,
amelyben Lajos uralkodói jogainak elismerésére kérték a pápát, és a jogszerűen
megválasztott német király elleni egyházi eljárás megszüntetését követelték.
Ahogyan a német püspökök levele, úgy a városoké sem talált kedvező fogadta-
tásra a Szentszéknél. Ferences rendi híveinek tanácsára Bajor Lajos már a frank-
furti gyűlésen kinyilvánította, hogy koronáját legitim választás által nyerte el, s
azt hangsúlyozta, hogy a birodalom közvetlenül Isten fennhatósága alatt áll, így
a birodalom uralkodója is. Amikor XII. Benedek elutasította a püspökök közve-
títését és döntőbíráskodását, azt hangsúlyozta, hogy a Kúria nem kíván bea-
vatkozni a birodalom jogaiba, hanem éppen ellenkezőleg, a bitorló Bajor Lajos-
sal szemben szeretné azokat megerősíteni és megvédelmezni. A pápa a választó-
fejedelmeket szerette volna kijátszani a császárral szemben, de ez nem járt si-
kerrel.
A rhensi és a koblenzi gyűlés
1338. július közepén a választófejedelmek - János cseh király kivételével - a Raj-

na bal partján fekvő Baumgarten von Rhensben mindenkivel szemben, aki a
birodalmi jogokat és a választófejedelmek kiváltságait fenyegetné, egy szövetsé-
get hoztak létre. A választófejedelmek először szövetkeztek arra, hogy közösen
tárgyaljanak a birodalom ügyeiről, és hamarosan városok, püspökök, és apátok is
csatlakoztak ehhez a szövetséghez. Egyértelműen állást foglaltak mellett, hogy
emberemlékezet óta a fejedelmek választása révén kerül a trónra a német király,
akinek uralkodói jogainak legitimitásához nem kell a pápa jóváhagyása vagy
megerősítése. Ennek megfelelően Bajor Lajos aacheni királlyá koronázása, majd
római császárkoronázása legitim volt, így az ellene folyó pápai eljárás, egyházi
VI. Az interregnumtól a Luxembur;gokig 237
per és kiátkozás jogtalan. A fejedelmek rhensei gyűlése tehát egyértelműen kiállt

az általuk választott uralkodó mellett. Egyúttal amellett is állást foglaltak, hogy
a többségi elv alapján döntenek, s mivel Bajor Lajos is így lett megválasztva,
uralkodói mivolta kétségbevonhatatlan. Annak ellenére, hogy a rhensei gyűlés a
császárt erősítette, mégsem elégítette ki maradéktalanul az uralkodót, hiszen a
cseh király azon nem jelent meg, Walram kölni érsek pedig, aki nem akart össze-
ütközésbe kerülni a Kúriával, hamar eltávolodott a választófejedelmek szövet-
ségétől. A rajnai palotagróf, a brandenburgi őrgróf, mint közeli rokonok, szilár-
dan Bajor Lajos oldalán álltak, ahogyan Heinrich von Virneburg mainzi érsek is.
Ebben a helyzetben a rhensei határozatok gyakorlati megvalósítása szempont-
jából kulcsfontosságú volt Balduin trieri érsek magatartása. 1338. szeptember 6-
án a trieri érsek szövetséget kötött Angliával, míg unokaöccse, János cseh király
Franciaország pártján állt. Ugyanakkor a Kúriával szemben a fejedelmek önálló,
autonóm királyválasztó jogát védelmezte. A mainzi érsek ezen túlmenően már a
rhensei gyűlésen úgy vélte, hogy a fejedelmek választásukkor nem csak német ki-
rályt, hanem egyúttal császárt is választanak. Maga Bajor Lajos ezt az utóbbi
elvet igyekezett megerősíteni: 1338. augusztus 4-én a frankfurti birodalmi gyű
lésen elfogadtatta a „Licet juris" néven ismertté vált törvényét. Ez kimondta,
hogy a német királyválasztás, de a császári méltóság is független, mentes a pápa
jóváhagyásától. Akkor, amikor a császárságot egyedül Istennek alárendeltnek tek-
intette, gyakorlatilag az Ottók, a Száliak és a Staufok korának egyetemes császári
hatalmának igényét fogalmazta meg. Kimondta, hogy a földön senki nem áll a
császár felett, sőt minden nép a császár alattvalója. A törvény egyértelműen le-
szögezte, hogy a választófejedelmek többsége által választott német király egyút-
tal császár is, és aki ezt nem ismeri el, felségsértést követ el és vét a birodalom
törvényei ellen. A „Licet jurist" követően kiadott „Fidem catholicam" kezdetű
császári manifesztum az egész birodalomban megtiltotta a pápai bíráskodást, sőt
a pápai kiátkozást is.
Az 1338. év németországi politikai mozgalma 1338 szeptemberében a kob-
lenzi birodalmi gyűlésen érte el csúcspontját, amelyen még az angol király is
megjelent. A fejedelmek egyetértésével Bajor Lajos elismerte III. Edwardot a
francia korona jogos igénylőjének, s egyúttal kinevezte a Rajna bal parti terüle-
teinek birodalmi vicariu.ci.nak, akinek az ott élők ugyanolyan engedelmességgel
tartoznak, mint magának a császárnak. A császár és az angol király 7 évre szóló
kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött, s abban állapodtak meg, hogy a
következő év elején támadást indítanak Franciaország ellen. Ünnepélyesen ki-
nyílvánították, hogy Bajor Lajos legitim uralkodó, megerősítették a rhensei hatá-
rozatokat, érvénytelennek nyilvánították a pápai vádakat, s a birodalom minden
alattvalója számára kötelezővé tették a birodalom jogainak, javainak és méltósá-
gának védelmét. Aki ezt nem teszi, felségsértőnek minősül, aki felett azonban
nem az uralkodónak, hanem a fejedelmeknek kell törvényt ülnie.
A koblenzi birodalmi gyűlést övetően Németországban általános háborús
készülődés lett úrrá, melynek hatására Balduin trieri érsek álláspontja is megvál-
tozott, s elismerte Bajor Lajos császárságát. XII. Benedek igyekezett elodázni az
angol-francia háború kirobbanását, és követet küldött a császárhoz, de szigorúan

azzal a felhatalmazással, hogy nem engedhet a Kúria korábbi követeléseiből, azaz
el kellett utasítania „az egyház szabadságát veszélyeztető rhensei és koblenzi ha-
tározatokat". A Kúria ilyen kemény álláspontja azonban alkalmatlan volt a hábo-
rú elodázására, és 1339 márciusában a frankfurti birodalmi gyűlésen még határo-
zottabb állásfoglalásra késztette a fejedelmeket. Kimondták, hogy ha a pápa
megtagadja a választófejedelmek által királlyá és császárrá választott személy elő
feltételek nélküli megkoronázását, akkor azt bármelyik püspök vagy érsek megte-
heti, akár Rómán kívül is. 1339-ben a választófejedelmek egységesebben álltak
Lajos mellett, mint egy évvel korábban. Az 1339. évi frankfurti birodalmi gyűlés
ről csak Walram kölni érsek hiányzott, a többiek mind Bajor Lajos mögött sora-
koztak fel, még János cseh király is. A Luxemburg fejedelem ugyan fenntartotta
a Franciaországhoz fűződő szövetségét, de elismerte Bajor Lajost császárnak. Ez
utóbbival azonban fia Károly (Vencel) nem értett egyet. Az 1338/39. év poli-
tikai fejleményei azonban mégsem jelentették egyértelműen azt, hogy a biroda-
lom egységesen szembefordult volna Franciaországgal és a Kúriával. Amikor
1339 őszén III. Edward betört Észak-Franciaországba, a császár fia, Lajos bran-
denburgi őrgróf, és veje, Frigyes meiBeni őrgróf néhány alsó-rajnai fejedelem-
mel az angol táborban volt, míg János cseh király a franciák oldalára állt. Azt
követően, hogy 1340. június 24-én a Schelde torkolatánál a franciák megsem-
misítették a német flottát, a győztes VI. Fülöp király békeajánlattal kereste fel a
császárt. A tárgyalások eredményeképpen Bajor Lajos jelentős külpolitikai for-
dulatot hajtott végre: 1341 elején szakított III. Edwárddal és baráti szerződést
kötött VI. Fülöppel. A trieri és a mainzi érsekek ugyan követték a császárt, de
összességében ez a lépés aláásta Lajos tekintélyét, megingatta eddigi támogatóit.
Bajor Lajost az a francia ígéret késztette ekkora külpolitikai fordulatra, hogy a
pápa feloldozza az egyházi átok alól és elismeri uralkodónak. A Kúria azonban
erre a francia udvar ösztönzésére sem mutatott hajlandóságot, sőt még XII. Be-
nedek halála (1342. április 25.) sem hozott változást. Az új pápa, VI. Kelemen
( 1342-1352) eltökélten elődei politikáját követte, így az angol szövetséggel való
szakítás semmilyen politikai eredménnyel sem járt Bajor Lajos számára. A pápai
diplomáciának viszont 1343-ban sikerült elérnie, hogy Franciaország és Anglia
között fegyverszünet jöjjön létre. Németországban a Kúria a Luxemburgokkal
igyekezett szorosra fonni kapcsolatait, annál is inkább, mert a cseh király fia,
Károly (Vencel) évekig a francia udvarban nevelkedett. A pápai politika ilyen irá-
nyú törekvését jelezte az is, hogy a Szentszék 1344-ben érsekséggé emelte Prá-
gát, s ezzel Csehországot leválasztotta a mainzi egyháztartomány szervezetéről,
ahová századokon kere'sztül tartozott. A Luxemburg-ház ezzel egyértelműen az
avignoni pápaság oldalára állt, és szembe fordult Bajor Lajossal.
VI. Az interregnttmtól a Lttxembm~qoki.lf 239
Bajor Lajos családi politikája
Elődeihez hasonlóan hatalma erősítése érdekében Bajor Lajos is igyekezett gya-

rapítani birtokait. Karintiai Henrik herceg halálakor - akinek nem volt fia - meg-
csillant a reménye annak, hogy megszerezheti a karintiai hercegséghez tartozó
tiroli grófságot, amely földrajzi fekvése miatt stratégia jelentőségű volt a Lom-
bardia és Bajorország közötti közlekedésben. A karintiai örökségre azonban a
Luxemburgok is pályáztak, s János cseh király már 1324-től arra törekedett,
hogy kisebbik fiát, Jánost összeházasítsa a karintiai herceg lányával és örökösével,
Margarete Maultasch-szal. A házasságkötésre 1330-ban került sor. Bajor Lajos,
miután kiegyezett a Habsburgokkal, nekik ígérte Karintiát, míg Tirolt saját csa-
ládja számára akarta biztosítani. Henrik karintiai herceg halála (1335. április 2.)
után azonban a császár mindkét tartományt a Habsburgoknak adta hűbérként,
akiknek azonban rövid harc után ezeket a tartományokat át kellett engedniük a
házasság jogán igényt támasztó Luxemburgoknak. 1339-ben, a cseh király poli-
tikai támogatásáért cserébe Bajor Lajos megerősítette a Luxemburg-házat Ka-
rintia és Tirol birtoklásában. Az Alpok térségében tehát kudarcot vallott az ural-
kodó családi hatalmának növelésére irányuló törekvése.
Több szerencséje volt a császárnak 1340 végén, amikor a Wittelsbach-ház
oldalága, Alsó-Bajorország hercegi családja kihalt, s egész Bajorországot saját
kezébe vehette. Hamarosan azonban ismét felszínre került a tiroli kérdés, mivel
a Luxemburgok igen hamar népszerűtlenné váltak a tartományban. 1341 no-
vemberében a tartományi rendek elűzték János, cseh királyfit és feleségét, a gróf-
ságot pedig a császár fiának, Brandenburgi Lajosnak ajánlották fel, akit apja -
kapva az alkalmon - azonnal Tirol hűbéres urává tett. A császár ezzel a lépéssel
önkényesen beavatkozott az öröklés kialakult rendjébe, ami a fejedelmek köré-
ben - a külpolitikai irányváltással is összefüggésben - komoly felháborodást oko-
zott. Ennek következtében 1342 folyamán már megfogalmazódtak olyan elkép-
zelések, hogy Bajor Lajos helyére unokaöccsét, Rudolf rajnai palotagrófot kel-
lene megválasztani. A Holland-Hennegau örökség kérdése tovább erősítette a
császárral szembeni elégedetlenséget. IV. Vilmos, az Avesnes-ház utolsó tagja
1345 szeptemberében elesett a frízekkel vívott harcban. Fia nem volt, három
lánya pedig a császár, az angol király és a jülichi őrgróf felesége lett. Így mind-
hárman jogot formáltak a tartományokra, de Bajor Lajos azonnal kezébe kapa-
rintotta az örökség egészét. Az Alsó-Rajna térségében folytatott erőszakos csalá-
di politika egyre több ellenfelet szerzett a Wittelsbach-ház számára. Az 1338/
39. évi császárpárti fejedelmi szövetség az 1340-es évek közepére gyakorlatilag
szembefordult bajor Lajossal.
Luxemburgi Károly ellenkirálysága
A cseh trónörökös, Károly (Vencel) 7 éves kora után 15 éves koráig a francia
udvarban nevelkedett, majd apja megbízásából Itáliában próbálta érvényesíteni a
Luxemburg érdekeket, de ez kudarcot vallott. 1333-ban tért vissza Csehország-

ba, ahol apja Morvaország őrgrófjává tette. Amikor öccse házassága révén család-
jának sikerült megszereznie Tirolt, a tartomány tényleges kormányzása Károly
kezébe került, s ez a tiroli nemesség ellenállását váltotta ki. 1341-ben emiatt a
Luxemburgok elveszítették Tirolt. Károly nem értett egyet apjának azzal a politi-
kájával, hogy igyekezett kibékülni Bajor Lajossal. Ő szilárdan Franciaország és az
avignoni pápaság oldalán állt. 1344 elején már esetleges német királlyá válasz-
tásáról tárgyalt Avignonban, s a pápa a német egyháznagyokat is új uralkodó
megválasztására ösztönözte. Az 1340-es évek közepén egyre több fejedelem for-
dult szembe a császárral, és állt a Luxemburgok oldalára, köztük még az ural-
kodó Wittelsbach rokonai is, mint például veje, Frigyes, MeiBen-Thüringia ura,
vagy unokaöccse, a rajnai palotagróf. I. Rudolf szász herceg ugyancsak a Luxem-
burgok irányába kezdett tájékozódni. Mindezek alapján Károly királlyá választása
már 1344 6szén biztosnak látszott, de Bajor Lajos ügyes politikai taktikázással
ezt meghiúsította. Szövetséget kötött Lengyelországgal és Magyarországgal, így
sakkban tartotta Csehországot, Tirolért pedig Lausitz átengedésével és igen ko-
moly pénzösszeg átengedésével sikerült megbékítenie János cseh királyt. Luxem-
burgi Károly azonban továbbra is szilárdan a pápa oldalán állt, és német királlyá
választását tartotta szem előtt. 1346 tavaszán ismét Avignonban járt, majd az
itteni megbeszélések eredményeként 1346 májusában Balduin trieri érsek (a
Luxemburgok rokona) letettnek, trónfosztottnak nyilvánította Bajor Lajost, az
új mainzi érsek pedig királyválasztó fejedelmi gyűlést hívott össze Rhensbe.
1346. július 11-én a három egyházi választófejedelem, a cseh király és a
szász herceg Németország királyává választotta a cseh király fiát, aki N. Károly
néven lépett a trónra. A brandenburgi és pfalzi választók (mindketten Wittelsba-
chok voltak) távol maradtak a királyválasztástól. A rhensi gyűlésen megjelent
fejedelmek arra kérték a pápát, hogy ismerje el legitim uralkodónak IV. Károlyt.
Mivel Aachen, a koronázóváros Bajor Lajos kezén volt, Károlyt - ahogyan vala-
mikor Lajos riválisát, Frigyes osztrák herceget - Bonnban koronázták meg 1346.
november 26-án. A francia-barát Luxemburg-házi ellenkirály fellépését a császár
az angol szövetség felújításával igyekezett ellensúlyozni. Bajor Lajossal ellentét-
ben, aki katonai értelemben komolyan soha nem akart bekapcsolódni a százéves
háborúba, IV. Károly megválasztása után apjával együtt sógora, VI. Fülöp segít-
ségére sietett. Az 1346. augusztus 26-i Crécy-i csatában például - ahol az
angolok jelentős gy6zelmet arattak - a francia lovagsereget János cseh király
vezette. Az itt elszenvedett francia vereség politikai szempontból N. Károly né-
met királyságát is fenyegette, így a bonni koronázás után visszatért a családi bir-
tokokra, Prágába, ahol hozzálátott egy Bajorország elleni hadjárat előkészíté
séhez. 1347. október 11-én azonban Bajor Lajos egy medvevadászat során életét
vesztette (alig múlt 60 éves), így a tervezett katonai akció feleslegessé vált. Bajor
Lajos, aki uralkodása során mindvégig pápai kiátkozás alatt állt, úgy halt meg,
hogy sem politikai, sem pedig katonai értelemben nem győzték le.
VI. Az interregnumtól a Luxembur;golli._lf 241
Szellemi élet, művelődés a 14. század első felében
Az interregnumtól a Luxemburgok trónra kerüléséig terjedő időszakban a pápa-

ság és Bajor Lajos császár közötti hosszú konfliktus volt a legnagyobb hatással a
szellemi életre. Ahogyan korábban, elsősorban a Staufok idején, a pápaság-csá-
szárság küzdelme az irodalom és a korabeli „publicisztika" szintjén is zajlott. Az
interregnum korában Jordanes von Osnabrück magiszter úgy vélte, hogy az
bnperium Romanum Isten akaratából létezik, így annak élén - ugyancsak isteni
akarat alapján - egy Augustusnak, egy uralkodónak kell állnia, a birodalom nem
maradhat fej nélkül. VII. (Luxemburg) Henrik idején Engelbert von Admont
apát „De ortu et fine Romani imperii" című művében azt fejtegette, hogy a csá-
szári világmonarchia léte isteni szükségszerűség. Dante a világ feletti főhatalmat
gyakorló császárságot tekintette a béke és az igazságosság egyetlen garanciájá-
nak. Ez az Imperitnn egyedül csak Istentől függ, és nem a pápától. VII. Henrik
és tanácsadói politikai gondolkodásában a császári hatalom isteni felhatalmazás
és jog alapján felette állt minden más monarchiának. Wilhelm Ockham és Paduai
Marsilius hatására mindenekelőtt az államelmélet volt az, ami komoly hangsúlyra
tett szert a szellemi életben. „De juribus regni et imperü" című m(ívében Lupold
von Bebenburg történeti és jogi érvekkel igazolta a választófejedelmek rhensi
határozatait, és azoknak megfelelően a pápai igényekkel szemben foglalt állást a
királyi és császári jogokat illetően. Konrad von Megenberg regensburgi kanonok
Oeconomica" címmel írt állam- és társadalomelméleti értekezést (1353), „Planc-
tus ecclesiae in Germaniam" című költeményében ( 1337/38) pedig egyfajta né-
met öntudatot fogalmazott meg a pápával szemben.
A Bajor Lajos által politikai okokból támogatott spirituális ferencesekkel Né-
metországban megjelent a radikális szegénységeszme, illetve ezzel szinte párhu-
zamosan, elsősorban a domonkosok körében, az extatikus Isten-élményt hirde-
tő misztika irányzata. A német misztika fö alakja Eck.art von Hochheim ( t 1327),
Johannes Tauler (1300-1361) és Heinrich Seuse (1295-1366) volt. A misztikával
együtt kezdett terjedni a „devotio moderna" („új ájtatosság") mozgalma is, mely-
nek hatására a laikus társadalomban begina és begárd mozgalmak jelentek meg.
Duns Scotus ferences szerzetes, az „elmés doktor" ( doctor subtilis) nem csak
Oxfordban, Cambridge-ben, vagy Párizsban élt és ta1útott, hanem Németor-
szágban, Kölnben is. Igyekezett következetesen szétválasztani a hitet és a tudást.
Úgy vélte, hogy Isten minden létező ősoka, de a hit igazságai emberi tudással és
logikával bebizonyíthatatlanok. Az avignoni pápasággal szembekerült, s Bajor
Lajos udvarához csatlakozott Wilham Ockham (1290-1348) - ugyancsak fran-
ciskánus volt- az ismeretszerzésben a tapasztalatok fontosságát hirdette, követve
ezzel az előző évszázad olyan kiemelkedő személyiségeinek nyomdokait, mint
Albertus Magnus, vagy Roger Bacon.
A válság kora
Az interregnum, majd azt követően az uralkodóválasztások körüli gyakori poli-

tikai bizonytalanság mellett a kor emberének hétköznapi valóságát egyre több
egyéb természetű csapás is sújtotta. A 14. századtól egyre több jele volt annak,
hogy súlyosbodó válságidőszak vette kezdetét. A változás a 13. század második
felétől, végétől kezdődött: gyakoribbá váltak a rossz termésű évek, amikor a
megtermelt javak csak sz{íkösen voltak elegendőek. 1309-1311-ben Délnyugat-
Németországban súlyos ínség jelentkezett, 1314-1317-ben viszont az éhínség
már az egész országra, sőt Európára kiterjedt, minden eddiginél nagyobb pusz-
tulást okozva. Az éhínséget ragályos dizentéria járvány kísérte, ami tovább fo-
kozta a pusztulást. Az Alsó-Rajna vidékén fekvő Camp ciszterci kolostor króni-
kása az 1317. évről tudósítva arról írt, hogy az éhező emberek elhullott állatok
húsát ették, melytől sokan megbetegedtek és meghaltak, így egész falvak népte-
lenedtek el. A Spangenbergi Krónika leírása szerint Thüringiában sok szántó éve-
ken át megműveletlen maradt, mert a lakosság elpusztult. A Gerstenbergi Króni-
kában az olvasható, hogy Hessenből az ínség elől sok ember más területre
menekült. Az 1310-1330-as évek igen rossz termései Németország számára -
Európa más országaihoz hasonlóan - katasztrofális periódust hoztak. Az 1315/
17 -eshez hasonló nagy méretű éhínség ugyan nem volt több, de a gyenge és
rossz termésű évek átlagban 3 évente visszatértek. Ezek különösen a kor viszo-
nyaihoz mérten relatíve magas népsűrűségű vidékeken okoztak problémát, mivel
a paraszti társadalom jó része elegendő termőföld híján nem tudta megtermelni
szükségleteit, a vásárláshoz pedig nem rendelkezett elegendő pénzzel. A terme-
lés visszaesése, a kínálat beszűkülése még jobban felhajtotta az amúgy is magas
gabonaárakat, s ez a szegényebb városi rétegek számára egyre inkább megfizet-
hetetlenné tette a mindennapi kenyeret. 1316-ban például a flandriai Ypern város
közel 20 OOO fős népességének mintegy 10 %-a halt éhen.
Az élelmezési kríziseket elsősorban természeti változások okozták. A közép-
kori mezőgazdasági termelés volumenét az éghajlati ingadozások, időjárási vál-
tozások nagyon érzékenyen befolyásolták, s a rossz terméseket a korabeli gaz-
daság - alacsony fejlettségi szintje miatt - nem tudta tompítani. A 13-14. század
fordulójától Európa éghajlata a korábbi századokhoz képest hűvösebbé, csapa-
dékosabbá vált. Gyakoribbak lettek a hűvös, esős nyarak és a zord, hideg telek.
1315-17 között egymást követték az ilyen esztendők. Az ősszel elvetett gabona
télen gyakran kifagyott, vagy miután tavasszal kihajtott, hamarosan tönkrement,
elrohadt a sok csapadék miatt. Az északi jégtakaró terjeszkedésével együtt az Al-
pok gleccserei is megnőttek s lejjebb húzódtak a völgyek felé. A hegyi hágókat
télen vastagabban lepte be a hó, ami tavasszal is sokkal később olvadt el, meg-
nehezítve ezzel a közlekedést és a kereskedelmi forgalmat. A feljegyzések szerint
1303-ban és 1306-ban a Balti-tenger befagyott, jelentős károkat okozva ezzel az
északnémet kereskedőknek és hajósoknak. Hosszabb távon Európában kb. 1C0 -
kal csökkent az évi középhőmérséklet, ami azt jelentette, hogy a kultúrnövények
termeszthetőségének határai délebbre, illetve a hegyvidékeken alacsonyabb
VI. Az interregnurntól a Luxernburgokig 243
tengerszint feletti térségekbe szorultak. Összességében tehát lecsökkent a gabo-

natermelésre alkalmas terület nagysága, ami az időjárás szeszélyes ingadozása
nélkül is problémákat okozott az előző évszázadok demográfiai fejleményei mi-
att megnövekedett népesség ellátásában. A művelésre alkalmas földek szűkülése
Németország több területén tovább növelte a földárakat. A Mosd-vidéken pél-
dául 1 hektár szántó ezüstben kifejezett ára az 1300. évi 737 grammról a 14.
század közepére 928 grammra emelkedett.
A gazdaság ellentmondásai
A mezőgazdaságra nézve súlyos következményekkel járó természeti változások a

gazdaság egészét tekintve már korántsem voltak minden ágazatban hasonló
hatásúak. Az egyes területek élelmiszerellátási problémái a korábbinál nagyobb
lendületet adtak a mezőgazdasági termékekkel történő kereskedelemnek (első
sorban a Baltikumból és Kelet-Európából). A szántóföldi termelésben jelentkező
problémákkal is összefüggésben megnőtt az egyéb élelmiszerforrások jelentősé
ge, különösen a heringé. A 14. században így rendkívüli fejlődésnek indult az
északi- és balti-tengeri heringhalászat, s ennek szükségszerű velejárójaként meg-
nőtt a tartósításához szükséges só iránti kereslet, ami megsokszorozta Németor-
szágban a lüneburgi és salzburgi sóbányák kitermelését. A heringhalászat és he-
ringkereskedelem gyors ütemű fellendülése miatt azonban a lüneburgi és salz-
burgi só is kevésnek bizonyult, így az északnémet hajók már a 14. század első
felében szállítottak sót Franciaországból, Portugáliából és Spanyolországból,
hiszen 3 tonna hal sózásához például 1 hordó sóra volt szükség. Az így tartósí-
tott hering nagy távolságra is szállítható volt, egészen Németország belsejéig, sőt
tovább, Itáliáig is. A sót azonban más élelmiszerek tartósításához is használták:
vaj- és hús tartósításakor 1:10, sajt esetében pedig 1 :20 arányban sóztak. Az áru-
forgalom növekedésével egyre több kereskedelmi társaság jött létre Németorszá-
gban. 1311 és 1361 között például Lübeck város tanácsának könyvébe 278 tár-
sasági szerződést jegyeztek be. Az iparcikkek illetve nyersanyagok iránti kereslet
is számottevő emelkedést mutatott a korszakban: a katonai szükségletek szinte
folyamatosan magasan tartották a fémtermékek vagy textiláruk iránti keresletet,
az építkezések növekvő üteme az építőanyagok szükségletét (s egyúttal ösztön-
zően hatottak azok előállítására), a tengeri szállítás szerepének növekedése pedig
a hajóépítéshez szükséges faáruk, kötelek, szigetelő anyagok, vitorlavásznak stb.
piacát biztosította. A váltók és az áruhitelezés terjedésével az esetleges pénzhiá-
nyos időszakok sem vetették vissza a kereskedelmet, s a pénzveréshez szükséges
nemesfémek iránti állandó kereslet a legsúlyosabb időszakokban is életben tar-
totta a nemesfém piacokat, illetve az ehhez kapcsolódó szállításokat. A magyar-
országi bányákból származó arany és ezüst dunai kereskedelme például 1308-
1342 között a rcgensburgi kereskedők kezén volt, majd ezt követően a nürn-
bergi kereskedőházak is bekapcsolódtak a Magyarországról származó nemesfém-
importba. A gabonaellátás zavarai miatt a dél-németországi élelmiszerpiacon
a 14. századtól egyre nagyobb mértékben kezdett megjelenni a magyarországi

szarvasmarha. A nürnbergi Holzschuher kereskedőház üzleti könyveinek 1304
és 1307 közötti bejegyzéseinek tanúsága szerint a nürnbergi kalmárok már ekkor
szállítottak Magyarországról szarvasmarhát a birodalom területére, cserébe pe-
dig németalföldi és Rajna-vidéki posztót, délnémet fémipari termékeket hoztak.
Az északnémet kereskedelemben realizálható nyereség a szállított áruk ma-
gas volumene ellenére jóval kisebb volt, mint a Mediterráneumban, így ez a
körülmény a lehetséges kockázatok mérséklése, és a szerényebb profit minél biz-
tosabb megszerzése érdekében szinte a kezdetektől a kereskedők összefogására
ösztönzött. A 14. század első felében már nem csak az egyes kalmárok, hanem
a kereskedővárosok közötti szorosabb együttműködés is egyre nagyobb mérete-
ket öltött, ami a század közepére a több mint 200 várost magába foglaló Hanza-
szövetség létrejöttét eredményezte. A formálódó Hanza, mint az északi kereske-
delemben érdekelt városok szervezete, jogi keretet, privilégiumokat és védelmet
jelentett az egyes kereskedők illetve vállalkozások, társaságok számára. A keres-
kedelmi kiváltságok gyarapítása minden Hanza kereskedő közös érdeke volt.
A százéves háború idején például a gyapjúkereskedelemmel foglalkozó német
Hanza kereskedők az angol koronának nyújtott kölcsönök fejében szereztek
újabb előjogokat Angliában, elsősorban a gyapjúvámot illetően. 1344-ben
III. Edward már kb. 20 OOO fontnyi összeggel tartozott a Hanza hitelezőknek.
Az előnyök mellett azonban a kialakulófélben lévő Hanza korlátozta is a hozzá
tartozó városok kereskedőinek tevékenységét: a közösen megszerzett jogok elő
nyeit kívülálló nem élvezhette. A brügge-i Hanza-képviselet alapszabálya 1360
táján például ezzel kapcsolatosan a következőket tartalmazta: „senkinek, aki né-
met jog alá tartozik, nem szabad fiamandokkal sem társaságba lépnie, sem ingat-
lant közösen birtokolnia, egy márka arany büntetés terhe alatt!'. A szervezeten
belüli versenyt is bizonyos korlátok közé szorították. Az 1346. évi novgorodi
Hanza-határozatok szigorúan megtiltották, hogy a Hanzához tartozó kereske-
dők vagy társaságok Novgorodban évente 1000 márkánál nagyobb összegű üzle-
tet kössenek. A szervezeten belüli kereskedelem megkönnyítése, elősegítése
érdekében ugyanakkor a Hanza városok már a 14. század első felében igyekeztek
összehangolni, egységesíteni a kereskedelemben használatos súlyokat és mérté-
keket. A só mérésére így Észak-Németországban általánosan a lüneburgi tonnát
használták. A livóniai német városok 1338-ban szabályozták közösen a viasz és
a só súlymértékét. A porosz városok viszont már 3 évvel korábban egységesítet-
ték a távolsági kereskedelemben használt mértékeiket. A gabona és a bor méré-
sére például a thorni mértékek voltak érvényesek. A hordókban szállított hering
mértékegységének egységesítése leginkább Lübeck érdeke volt, s kezdeményezé-
sére Wismar, Rostock, Stralsund, Greifswald és Lübeck 1337-ben már kötött
ilyen tartalmú megállapodást, amelyhez 1358 újabb városok is csatlakoztak.
Az 1270-es évektől megtorpanó gazdasági növekedés, majd a 14. századtól
az agrárszférában jelentkező válság pénztörténeti szempontból folyamatos pénz-
romlásban mutatkozott meg: egyre csökkent a vert pénzek értéke. Ezek a válto-
zások a korábbi időszak egyik legstabilabb pénzét, a kölni dénárokat sem hagyták
VI. Az interregnumtól a Luxemburgolúg 245
érintetlenül. Az 1280-as éveket követő több mint fél évszázad alatt évente átla-
gosan 2,8 %-kal veszített értékéből. A pénz értékének csökkenése azonban nem
feltétlenül jelentette ezüsttartalmának romlását, az infláció a korabeli ármozgá-
sokkal, elsősorban a termelés visszaesésből következő további gabonaár emelke-
déssel is összefüggött. Ezzel párhuzamosan az ezüstpénzek vásárlóértékét az is
csökkentette, hogy a 14. század első felére jelentős mértékben megnőtt a forga-
lomban lévő nemesfém, döntően az ezüst mennyisége, s így ugrásszerűen emel-
kedett az aranynak az ezüsthöz viszonyított értéke. Míg a 13. században átlago-
san 1: 10-re tehetjük az arany-ezüst értékarányát, az 1330-as években ez 1: 15
arányúvá vált. Mivel a napi használatban, piaci forgalomban elsősorban az ezüst-
pénzek domináltak, az áruk aranyban kifejezett értéke felhajtotta a piacon ezüst-
ben számított árakat. A kettős nemesfémrendszerre épülő pénzrendszerben
komoly belső arányeltolódás ment végbe, amit az átszámítási rendszer megvál-
toztatása nélkül csak az ezüstpénzek tisztaságértékének csökkentésével tudtak ki-
egyenlíteni. A 13. században még 15 latos finomságú kölni dénárok a 14. század
közepére, második harmadára már csak 13,5 lat tisztaságúak lettek. A lübecki
dénárok ezüsttartalma is 1300 és 1400 között 0,4 grammról 0,1 grammra csök-
kent. A cseh garasok pénzlába szintén romlott a korszakban: 1300 elején még
ezüsttartalmuk 3,6 gramm volt, 1325 táján már csak 3,4, 1350 körül pedig 3,0
gramm.
A piaci ármozgások, a nemesfémek árfolyamváltozásai mellett az egyes feje-
delmek pénzügypolitikája is hozzájárult a pénzek értékvesztéséhez, inflálódásá-
hoz. A pénzverés ugyanis önmagában bevételi forrást jelentett: a kivert pénz bi-
zonyos százaléka a pénzkibocsátó hatalmat, a kincstárt illette. Minél több érmét
készített egy pénzverde, annál magasabb volt a kincstárt illető hányad. Emiatt az
uralkodók a nagyarányú arany-ezüst értékel tolódás idején - a napi pénzforgalom
igényeit is szem előtt tartva - elsősorban az ezüstpénzek verését szorgalmazták.
Mivel ebből sokkal több kellett, hogy egységnyi aranypénz értékének megfelel-
jenek, a közvetlen pénzverésből származó bevétel magasabb lett.
A 14. század első felében a nemesfémek egymáshoz viszonyított relációjában
bekövetkezett változást a kínálati viszonyok módosulása idézte elő. A 13. század
végétől a Szentföld visszaszerzésének tervét dédelgető pápaság számos pápai és
zsinati határozattal igyekezett megtiltani a moszlimokkal folytatott kereskedel-
met. A johanniták és a ciprusi királyság hajói minden olyan keresztény hajót fel-
tartóztattak, amelyik Egyiptom vagy Szíria felé tartott, vagy onnan jött. Az itáliai
városok, s rajtuk keresztül Európa jelentős része is, aranyszükségletének tetemes
részét az iszlám világból szerezte be: az afrikai kitermelőhelyekről származó ara-
nyat döntően az egyiptomi kikötők piacain vásárolták meg. A tervezett keresztes
hadjárat jegyében meghirdetett kereskedelmi embargók a nyers arany egyik fő
forrását zárták el Európától, s ez érthetően érzékenyen érintette a keresztény
világ pénzpiacait: az arany árának folyamatos emelkedését idézte elő. A 14. szá-
zad első harmadában ezt a folyamatot a magyarországi nemesérc-monopólium
életbe léptetése tovább fokozta, hiszen Európán belül csak Magyarország rendel-
kezett jelentősebb aranykészletekkel. Az afrikai és magyar aranyexport politikai
okokból történő akadályoztatása az aranykínált csökkenését, s az arany árának

ugrásszerű növekedését idézte elő. Ezt Károly Róbert magyar király árfolyam-
politikája tovább erősítette: a piaci árfolyam mellett bevezette az annál jóval ma-
gasabb kincstári árfolyamot, azaz a piaci kurzushoz képest is jelentősen, mintegy
27 %-kal felértékelte az aranyat. Ezzel azt kívánta ösztönözni, hogy aki teheti
(például a városok), ne ezüstben, hanem aranyban fizesse az adót. A magyar
aranyfelértékelő politika, melynek révén a kincstár nagy mennyiségű aranyat hal-
mozott fel, számottevően befolyásolta az európai pénzpiacok állapotát. Az
arany-ezüst árfolyamában fordulat 1344-ben keletkezett, amikor I. Lajos, ma-
gyar király, dinasztikus politikája érdekében piacra dobta a kincstár aranykészle-
teinek jelentős részét. A magyar „aranydömping" hatására, mely közvetlenül
Itáliára gyakorolt hatást, de közvetve Európa egyéb tájaira is, ismét felértékelő
dött az ezüst, s csökkent az arany ára: 1345-ben Firenzében l:ll,04 lett a piaci
váltási arány. Itália egyszeriben óriási mennyiségű arany birtokába jutott: Ma-
gyarország hatévi, s az akkori világ kétesztendei termelését megközelítő, mint-
egy 5250 kilogrammhoz. A dömpingár „lefutása" után ugyan az európai pia-
cokon lassan ismét emelkedni kezdett az aranyár, de az 1330-as évek szintjét csak
az 1370-es években érte el ismét.
Az ezüstdénárok folyamatos értékvesztését, itáliai és francia mintákat követ-
ve, Németországban is a dénárnál nagyobb ún. garaspénzek kibocsátásával pró-
bálták meg ellensúlyozni, s egyúttal a kereskedelem szempontjából fontos érték-
őrzőbb pénzt megteremteni. A gazdag kuttenbergi (Kutná Hora) ezüstbányákra
támaszkodva 1300-ban II. Vencel cseh király bocsátott ki a birodalomban elő
ször garaspénzt. A 12 dénárt érő, s 3,6 gramm ezüstöt tartalmazó prágai, vagy
cseh garas (grossi pragenses) széles körben elterjedt fizetőeszközzé vált. A cseh
példát II. Frigyes meiíkni őrgróf (1323-1349), Walram kölni érsek (1332-
1349), és a többi fejedelem is követte. Az arany-ezüst árfolyam változásának
hatására - ugyancsak itáliai mintákat követve - a garaspénzek értékállósága is
megkérdőjeleződött, így Németország fejedelmei kezdtek aranypénzeket is ki-
bocsátani. A birodalomban először Luxemburgi János cseh király készíttetett
firenzei mintájú aranypénzt 1325-ben. (Ezzel egyidejűleg került sor Magyaror-
szágon is aranypénz verésére.) 1338-ban Bajor Lajos császár veretett aranypénzt,
majd 1340-ben Lübeck és Frankfurt birodalmi városok kaptak jogot ilyen pénz
készítésére, 1346-ban Trier, 1347-bcn Köln, 1350-ben pedig Mainz, azaz az
egyházi választófejedelmek. Az 1356. évi német aranybulla már a világi választó-
fejedelmeknek is engedélyezte, hogy tartományaikban aranypénzt verjenek.
A 13. század utolsó harmadától a 14. század közepéig terjedő időszak a feje-
delmi pénzverés mellett az önálló városi pénzverés kialakulásának kora is volt,
amikor számos város vásárolta meg urától ezt a jogot. Mindez nem volt példa
nélküli, hiszen 1226-ban Lübeck már ilyen módon nyert jogot saját pénzverésre.
Basel 1273-ban, Erfurt 1291-ben, Hamburg, Lüneburg 1293-ban, StraBburg
1296-ban szerezte meg a pénzverés jogát, Rostock, Braunschweig, Nürnberg
vagy Ulm pedig a 14. század első felében.
VI. Az interregninntól a Luxemburgokig 247
A 14. századtól kezdett feler6södni az a tendencia, hogy az uralkodó zsi-

dókra vonatkozó általános védelmezési joga a tartományurakra, sőt a városokra
is átháramlott, így a védelmezés jogcímén a zsidóktól beszedett adó megoszlott
a királyi kincstár és a tényleges védelmet nyújtó hatalom között. 1342-ben Bajor
Lajos 1 aranyguldenben szabályozta fejenként a zsidók által fizetendő „védelmi"
adót. Ezt minden olyan 12 évesnél id6sebb zsidónak fizetnie kellett, akinek leg-
kevesebb 20 gulden vagyona volt.
A rendiség megerősödése
Az interregnum, majd a korábbi császárokhoz képest szerényebb hatalmú ural-

kodók alatt Németországban megerősödtek a rendi szerveződések. A fejedelmek
szintjén ez a folyamat a II. Frigyes által adott privilégiumokra alapozva Habs-
burg Rudolf idején még inkább kiszélesedett, s a rhensi és koblcnzi gyűlésen
teljesedett ki. A birodalmi városok szintén létrehoztak országos súlyú szövet-
ségeket, mint például 1254-ben a Rajnai Szövetséget. 1. Rudolf már megválasz-
tása évében (1273) kötelezte magát, hogy csak a fejedelmek egyetértésével ide-
genít el birodalmi javakat. 1281-ben törvény mondta ki, hogy a birodalom javai-
nak elidegenítése érvénytelen, „ha nem a király választásán szavazattal rendelkező
fejedelmek tó'bbségének egyetértésével jóváhagyottan" történt. A rhensi választófeje-
delmi szövetkezés (1338) határozottan rendi szemléletet és elvet tükrözött: a vá-
lasztók megállapodtak abban, hogy az egymás közötti viszályaikban a választófe-
jedelmekbéSl álló testület döntsön, azaz csak a velük egyenrangúakból álló bírói
testület ítélkezhessen felettük. Akoblenzi birodalmi gyűlésre (1339) Bajor Lajos
császár már nem csak a választó- és birodalmi fejedelmeket hívta meg, hanem a
birodalmi városokat is.
A birodalmi szintű rendi mozgalmak és szerveződések mellett egyre na-
gyobb jelentőségűvé váltak a tartományi szintű rendi szerveződések is. Ez össze-
függött azzal, hogy az egyes tartományuraknak a különböző belharcok s hatal-
mi törekvések miatt egyre több pénzre és támogatásra volt szüksége, ami aktivi-
zálta az egyes tartományok nemességét. Ausztriában és Stájerországban például
a II. Ottokár és Habsburg Rudolf közötti harc kedvező helyzetet teremtett a
helyi nemesség jogainak, kiváltságainak bővülésére. Az osztrák és stájer minisz-
teriálisok és lovagok elégedetlenek voltak Ottokár vasmarkú kormányzásával, így
támogatásukat, jóindulatukat Rudolf széles körű engedményekkel szerezhette
meg. Az 1277. évi stájer Handfeste érvénytelenítette a tartományban 1230 után
megemelt belső vámokat, s kimondta, hogy a pénzújítással kapcsolatos regálét a
tartomány ura csak a miniszteriálisok beleegyezésével gyakorolhatja. Az 1277.
évi kiváltságlevélben foglalt előjogok ellenében a stájer miniszteriálisok lemond-
tak a II. Frigyes császártól 1237-ben nyert birodalmi miniszteriális rangról és stá-
tusról, s megmaradtak hercegi minisztcriálisnak. A Handfeste kiváltságai között
egy különösen fontos privilégium is szerepelt: a stájer nemesek illetve miniszteri-
álisok fejedelemváltáskor mindaddig nem voltak kötelesek az új tartományúrnak
248 A lzózépkori Németország
hűséget esküdni, ameddig az meg nem erősítette esküjével minden korábban

nyert kiváltságukat. Amikor Rudolf fia, Albert e kiváltság formális megerősítése
nélkül próbált kormányozni, a stájer urak 1292. évi felkelése után kénytelen volt
esküjével jóváhagyni az 1277. évi stájer Handfestét. Felső-Bajorországban a ne-
messég, a felsőpapság és a polgárság 1307-ben lépett fel először együtt az
adómegajánlással kapcsolatosan, amikor egy egyszeri különadó megszavazását
követően kinyilvánították, hogy közösen, együttesen szembehelyezkednek a
további hercegi adóztatással. Alsó-Bajorországban Ottó herceg, aki korábban
sikertelen kísérletet tett a magyar trón megszerzésére, súlyos pénzzavarba került,
így a kincstár helyzetének rendezése érdekében engedményeket kellett tennie a
rendeknek. Az 1311-ben kiadott ún. Ottonischcn Handfcstc a tartományi rendek
kezébe bíráskodási jogot helyezett. 1347-ben Alsó- és Felső-Bajorország egé-
szén megerósítették a rendi kiváltságokat. 1314-ben Frigyes osztrák herceg a tar-
tományi Landrcchtben a nagybirtokosoknak minden jószágukra kiterjedő, olyan
széles körű immunitást engedélyezett, amely az alsó-bajorországi rendek 1311.
évi kiváltságaira emlékeztetett.
Az egyes tartományok rendi fejlődése mind a rendi gyűlések felépítésében,
mind pedig a tartományi politikai jogokkal rendelkező rendek számát tekintve
különbözött ugyan egymástól, de egy szempontból mégis volt közös vonásuk:
tanácskozásaik - a Reichstag mintájára - kuriális rendszerben folyt. Ott, ahol
önállóan szerveződtek (mint például Stájerországban, Ausztriában vagy a kölni
választófejedelemségben), külön üléseztek a grófok és a szabad urak (bárók) az
alsóbb nemesség, a lovagság képviselőitől. Bajorországban viszont e rétegek
együttesen alkották a tartományi nemesség rendjét. A tartományi egyház ugyan-
csak önálló kúriát alkotott, ahogyan a városok is. Egyes német területeken (Svájc,
Tirol, Voralberg, Baden, Kelet-Frízföld, Mecklenburg) a szabad parasztság szin-
tén önálló tartományi rendként jelent meg. Az egyes rendek súlya és szerepe tar-
tományonként eltérő volt. Württembergben vagy a Rajna-vidéken például a
városfejlődés dinamikájának köszönhetően jelentős rendi szerephez jutott a pol-
gárság. Összességében Németországban a valódi rendi képviselet nem birodalmi,
hanem tartományi szinten valósult meg, de ez a rendiség sehol nem fejlődött a
tartományúrral egyenrangú és a tartományi „államot" hordozó tényezővé, a ren-
dek sehol sem váltak a fejedelmi kormányzás tartós és intézményes befolyásolá-
sára alkalmas tényezővé. Ezt jelzi az is, hogy a 14-15. század folyamán a fejedel-
mi központosítással szemben általában nem egy-egy tartomány rendjei léptek fel
együttesen, hanem többnyire egy-egy rendi csoport (például városok vagy lova-
gok) más tartományok ugyanezen csoportjával kötöttek alkalmi jellegű szövet-
ségeket, mint például a Rajnai Szövetség esetében is. A központosítással szem-
beni rendi érdekeket nem a tartományi rendiség intézményi keretei között
igyekeztek érvényesíteni, hanem a fejedelemségek határain átnyúló eseti együtt-
működésekben, melyek akár a kialakuló tartományi államiságra nézve is veszélyes
méreteket ölthettek (mint például a nagy városszövetségek). Ezek azonban nem
a rendiség egészének közös érdekeit szolgálták, hanem csak bizonyos csoport-
jainak önálló érdekérvényesítésére szolgáltak. Ez a körülmény azt eredményezte,
VI. Az interregnumtól a Luxembur;gokig 249
hogy a tartományi rendek többnyire képtelenek voltak a sok helyütt kivívott po-
zíciókat megszilárdítani, megőrizni. Saját intézményeket legfeljebb csak az adó
behajtásának és felhasználásának ellenőrzésére teremtettek, de soha nem töre-
kedtek a fejedelmi kormányzás tartós és intézményes befolyásolására.
VII. A Luxemburgok kora
A trón megszilárdítása
Bajor Lajos halálával IV. Károly még nem tekintette magát végérvényesen győz
tesnek. Az elhunyt császár legidősebb fia, Lajos, brandenburgi őrgróf ugyanis
nem ismerte el Károlyt törvényes uralkodónak, s híveivel - Lauenburg szász her-
cegével, a rajnai palotagróffal és a mainzi érseki méltóságból az avignoni pápaság
által leváltott Henrik érsekkel - a francia-barát Luxemburgokkal szemben a né-
met koronát III. Edward angol királynak ajánlotta fel. A francia háború miatt
azonban Edward inkább a megegyezést kereste a fejedelmek többsége által
támogatott német uralkodóval, s visszautasította a koronát. A Wittelsbachok ezt
követően, kiegyezve a Wettin-házzal, Bajor Lajos császár egyik régi hívének,
Günther von Schwarzburg thüringiai grófnak a megválasztását szorgalmazták,
aki semmilyen komolyabb családi birtokállománnyal vagy magánhatalommal sem
rendelkezett. 1349. január 30-án a Wittelsbachok támogatásával királlyá válasz-
tották Günther grófot, így IV. Károlynak ismét egy ellenkirállyal kellett szembe-
néznie. A Luxemburg uralkodó igyekezett megerősíteni politikai támogatóinak
körét. Lányát, Katalint II. Albert osztrák herceg fiával, (IV.) Rudolffal jegyezte
cl. Nyugat-Pommeránia (Stettin) esetében érvénytelenítette a Brandenburghoz
kötődő hűbéri függőség jogcímét, s ezzel közvetlenül a korona fennhatósága alá
tartozó birodalmi fejedelemmé emelte Stettin urát, Barnim fejedelmet, akinek
egyúttal elismerte a Rügen szigetre támasztott igényét is.
1348-ban a magdeburgi érsekségben feltűnt egy idős, hosszú zarándokútról
visszatért férfi, aki azt állította magáról, hogy ő Woldemar, Brandenburg koráb-
bi őrgrófja, akiről úgy tudták, hogy 1319-ben meghalt (Bajor Lajos ezt követéSen
szerezte meg családja számára a brandenburgi választófejedelemséget). Az Aska-
ni-ház wittenbergi és anhalti oldalágai megerősítették a férfi személyazonos-
ságát. A Wittelsbach Lajos kormányzásával elégedetlen brandenburgi nemesek
nem ismerték el Günther von Schwarzburgot királynak, és IV. Károly mellett
VII. A Luxemburgok lwra 251
sorakoztak fel. 1349 februárjában, azt követően, hogy a Wittelsbachok királlyá

választották Günther grófot, Károly és az őt támogató fejedelmek katonai szö-
vetséget kötöttek az cllenkirállyal szemben, amelyhez számos birodalmi város is
csatlakozott. Fegyveres összecsapásokra azonban nem került sor, mert Károly
politikai lépései megosztották a Wittelsbachok táborát. Az időközben megözve-
gyült király ugyanis feleségül vette Rudolfrajnai palotagróflányát, Annát, s ezzel
rokonságba került a Wittelsbach-házzal. Ezzel a házassággal az ellenkirálynak
tulajdonképpen csak egy komoly támogatója maradt: Lajos brandenburgi őrgrót:
aki látva azonban a helyzetet, azaz a tartományi nemesség elégedetlenségét, és a
magát Woldemárnak mondó személy megjelenésével előállt fejedelmi legitimá-
ciós problémákat, meghódolt, és elismerte IV. Károlyt királynak. A koronáról
történt lemondás fejében Károly jelentős összegű pénzt ajánlott fel Günther von
Schwarzburgnak, aki cl is fogadta ezt az ajánlatot, dc igen hamar, 1349. január
14-én meg is halt. A politikai kiegyezés fejében IV. Károly minden birtokában
megerősítette a Wittelsbach családot, így a brandenburgi választófejedelemség-
ben is. A király ezzel szabad kezet adott Lajos őrgróföak az ún. „hamis" Wolde-
mar elleni fellépéshez. Nliután minden politikai ellenfelét leszerelte, 1349. július
25-én IV. Károlyt Aachenben ismételten megkoronázták. Harmincöt év óta
először volt Németországnak egy mindenki által elismert, legitim királya, akiből
hamarosan császár is lett, s még három évtizedig kormányozta a birodalmat.
Elődeitől eltérően a katonai megoldások helyett a diplomáciára helyezte a
hangsúlyt.
A „Fekete Halál"
Luxemburgi Károly trónra lépését hamarosan baljós fejlemény árnyékolta be: a

nagy pestisjárvány. 1347-ben a Krímből visszatérő genovaiak hurcolták be a jár-
ványt az itáliai kikötőkbe, ahonnan Marseille-be, majd 1348-ban a Rhone völ-
gyén át és a szárazföldi utakon egész Nyugat-Európában elterjedt. 1349-ben a
pestis elérte Közép-Európát, azaz Németországot, 1350-ben Skandináviát,
1351-ben pedig a Baltikumot és az északkeleti orosz területeket. A 14. század
közepén megjelenő pestis valósággal sokkolta a korabeli társadalmat, hiszen a
megelőző évszázadok embere, a ll-13. századi Európa nem ismerte az ilyen
tömeges pusztulással járó betegséget. A korai középkori, 541 és 767 közötti jár-
ványok után ugyanis a pestis visszaszorult, és hosszú századokon át nem fenye-
gette a keresztény világot. Az 1347-ben jelentkező járvány valójában két pestis-
változat együttes terjedését jelentette. A bubópestis, mely a vérkeringést támad-
ta meg, daganatokkal, kelésekkel, erős fájdalmakkal járt együtt. Az első tünetek
után 4-5 nap múlva a fertőzöttek 60-80 %-ka a belső vérzésben meghalt. Kór-
okozóit a patkányok bolhái hurcolták szét, és ezután már emberről emberre is
terjedt. Az alultápláltság, a rossz fizikai állapot rontotta a túlélés esélyét, s mivel
a 14. század első felében Európa számos régiójában jelentettek visszatérő prob-
lémát az ínségek, a többségében rosszul táplált népesség körében igen nagy
pusztítást okozott. A bubópestis terjedésének tehát az alultápláltság kedvezett,

de az egészséges, jól táplált embert is megfertőzhette, legfeljebb az esélye volt
nagyobb annak, hogy egy ilyen ember a betegséget nem kapja el. Aki viszont
túlélte s felgyógyult, a bubópestis többé nem fertőzte meg. A melegebb éghaj-
latú régiókban, azaz a Mediterráneumban, valamint a nyári időszakokban jobban
terjedt, mint hűvösebb éghajlaton és télen. A járvány virulensebb változata a
tüdőpestis volt, amely belélegzéssel terjedt. A betegség vérzéses tüdőgyulladás
ban nyilvánult meg, és magas láz, véres köpet, köhögés, verejtékezés kísérte.
A fertőzéstől számítva 1-2 napon belül a beteg meghalt. A fertőzöttek 100 %-át
elvitte, függetlenül attól, hogy milyen fizikai állapotban voltak. A hűvösebb
éghajlaton és évszakokban terjedt a leginkább.
Az 1347-1352 között dühöngő járvány Európa kb. 75-80 milliós népessé-
gének 20-30 %-át döntötte sírba. A pestis elsősorban a sűrűn lakott régiókban
okozott nagy pusztítást, az alacsonyabb népsűrűségű területeken viszont ter-
jedési sebessége és demográfiai következményei kisebbek voltak. Németország
területének túlnyomó többsége inkább kisebb népsűrűségű volt, de az urban-
izáltabb, illetve nagyobb népességszámú agrárvidékeken itt is jelentős volt a
pestis pusztítása. Hamburg és Bréma népességének például közel kétharmada
halt meg. A németalföldi Ypern 30 OOO főnyi lakossága 18 OOO-re csökkent, ami
40%-os pusztulást jelentett. Németország középső területein számos helyen
40-50%-ot is elérte a népességfogyás. A „Fekete Halált" megelőzően kb. 14 mil-
lió volt Németország népessége, 1351/52-re azonban ez a szám 9,5-10 millióra
esett vissza. Súlyosbította helyzetet, hogy a pestis a későbbiekben - lokálisan
ugyan - de gyakran visszatért. Ezekhez olykor egyéb járványok is társultak (nát-
ha, himlő, dizentéria, malária stb.). A német birodalomban 1326-1400 között
csak 32 olyan esztendő volt, amikor nem pusztított valamilyen járvány. A pestis
újabb hullámainak, illetve az egyéb járványoknak szintén súlyos demográfiai kö-
vetkezményei voltak: derékba törték az előző járványt követő népességregenerá-
lódást, s így negatívan hatottak az újabb nemzedékek létszámalakulására.
Németország népessége, ahogyan Európa népessége is - kisebb növekedési pe-
riódusokat leszámítva - a 15. század közepéig összességében csökkent.
A császárkoronázás
Az aacheni koronázást követően tekintélye erősítése érdekében IV. Károly már a

császárkoronázásra, s az ezzel összefüggő római (itáliai) útra gondolt. Az ural-
kodói ambíciókon s politikai érdekeken túl azonban az itáliai közállapotok is
beavatkozást igényeltek. Bajor Lajos kudarcot vallott itáliai vállalkozását követő
en ugyanis a félsziget belesüllyedt a szinte végeláthatatlan belső háborúk, párt-
harcok, viszályok sorába. A Visconti-család által kormányzott Milánó például je-
lentősen megnövelte területeit (egészen Genováig és Bolognáig). Ezzel szemben
ellenfelei, Velence és Firenze vezetésével egymással szövetkeztek, s már 1350-
ben itáliai hadjáratra ösztönözték IV. Károlyt. A pápaság immár több évtizedes
VII. A Luxemburgok kora 253
avignoni távolléte elszegényítette Rómát, hiszen a pápa bűnbocsánatát és áldását

kereső zarándokok tömegei régóta elkerülték a várost. Róbert nápolyi király
halála (1343) után a nápolyi trón körüli harcok (melyekbe I. Lajos magyar király
is beavatkozott) tovább súlyosbították az itáliai helyzetet. A dél-itáliai Anjou-
monarchia meggyengülésével Róma kiszolgáltatott lett a helyi nemesség és a
köznép viszályának. 1347 pünkösdjén Cola di Rienzo jegyző vezetésével Rómá-
ban felkelés tört ki a pápa által tisztségükben· megerősített nemesi szenátorok
ellen, s a város irányítását az antik néptribunusi tisztség mintájára Cola di Rienzo
vette kezébe. A kétség kívül komoly antik műveltséggel rendelkező Rienzo
Róma egykori nagyságát és dicsőségét szerette volna feltámasztani, és egész Itá-
liát egységesíteni akarta. Azt hirdette, hogy fellépésével a Szentlélek új korszaka
érkezett el. Ahogyan erre már korábban is volt példa, a római nép nevében fel-
kínálta a császári koronát Németország királyának. A pápa lázadónak és eretnek-
nek nyilvánította, de az ellentábornak csak 7 hónapi véres harc árán sikerült le-
győznie. Cola di Rienzo elmenekült Rómából, s Prágába utazott IV. Károlyhoz,
hogy személyesen ösztönözze egy itáliai beavatkozásra. A Luxemburg uralkodó
azonban nem akart szembekerülni a Szentszékkel, amelyik eretneknek bélyegez-
te a római „néptribunust", s nem kötelezte cl magát Rienzo kérése mellett.
Ugyanakkor arra sem volt hajlandó, hogy teljesítse a Rienzo kiadatására vonat-
kozó avignoni kérést, s 2 évig oltalmat nyújtott az Itáliában igen nagy népszerű
ségnek örvendő Cola di Rienzónak. VI. Kelemen halála (1352. december 6.)
után azonban VI. Incével (1352-1362) megváltozott a Kúria politikája: a fő cél
a pápaság Avignonból történő római visszatérésének politikai előkészítése lett, s
ennek érdekében az Egyházi .Államban a pápai hatalom visszaállításának és meg-
erősítésének kérdésére helyeződött a hangsúly. VI. Ince ilyen irányú politikájá-
nak fő támogatója és gyakorlati megvalósítója a kasztíliai származású Egidio Al-
bornoz bíboros volt, aki generalvicarius tisztségben 1353-ban érkezett Itáliába,
és a pápai csapatok élén néhány éven belül kezébe vette a pápai államot. A római-
ak megnyerése érdekében viszont a Kúriának szüksége volt a korábban eretnek-
nek bélyegzett, ám igen népszerű „néptribunra". Cola di Rienzo így szenátor-
ként ismét hatalmat kapott Rómában, de 2 hónappal később egy nemesi felkelés
megbuktatta (1354. október 8.)
A pápaváltás nyitotta meg Károly előtt is az utat Rómába, mivel VI. Kele-
men, aki IV. Károly trónra kerülését még támogatta, a német király növekvő
önállóságát már nem nézte jó szemmel. Elégedetlen volt például azzal, hogy
Károly kibékült a Wittelsbachokkal, és ellenezte az itáliai hadjárat tervét. A Lu-
xemburg uralkodó ígéretet tett az új pápának arra, hogy semmilyen jogcímet,
hatalmi igényt nem fog támasztani az egyházi területekre. 1354 szeptemberében
300 lovag kíséretében (azaz szinte jelentéktelen katonai erővel) IV. Károly Itáli-
ába érkezett, ahol a szerencse is mellé szegődött. A milánói Viscontiak azt java-
solták, hogy a német király velük szövetkezzen, s ne a Velence, Firenze, Mantua,
Padua, Ferrara alkotta szövetséggel. A gyakorlatilag ütőképes hadsereg nélkül ér-
kezett Károly elfogadta ezt az ajánlatot, így ellenállás és harc nélkül bevonulha-
tott a meghódolt Milánóba, ahol 1355. január 6-án Itália királyává koronázták.
Ahogyan Németországban, úgy IV. Károly Itáliában is diplomáciai úton igyeke-

zett eredményt elérni, s a fennálló hatalmi tényezőket elismerte saját területeiken
vagy városaikban birodalmi helytartóknak. Ennek köszönhetően 1355 húsvétján
bevonult Rómába, ahol a pápa legátusa, Egidio Albornoz bíboros császárrá ko-
ronázta. Egy évvel azt követően, hogy Itália földjére lépett, Károly már ismét
Prágában volt, mert nagyapjával, VII. Henrikkel ellentétben nem akart beavat-
kozni az itáliai belső pártharcokba. A pápa egyetértésével elnyerte a császári cí-
met, s ezzel megnövelte tekintélyét, politikai presztízsét és rangját. Politikájának
Itáliára irányuló gyakorlati vetületei nem voltak.
Nem sokkal hazaérkezését követően hozzálátott a birodalom állami rendjé-
nek szabályozásához, megszilárdításához. Emellett rendezni akarta a birodalom
pénzrendszerét, a folyami- (rajnai, dunai, elbai stb.) és útvámokat, valamint a tar-
tományi és birodalmi béke kérdését. E feladatok megoldása érdekében 1355
novemberének végén birodalmi gyűlést hívott össze Nürnbergbe. A pénzügyek
és a vámok kérdése komoly fejedelmi érdekeket érintett, így a birodalom állami-
politikai rendjének szabályozása érdekében Károly lemondott gazdaságpolitikai
terveiről. 1356. január 10-én a Reichstagban aranybullával megpecsételt biro-
dalmi törvény született az uralkodóválasztásról és a választófejedelmek jogairól.
Az 1356. évi aranybulla
Az 1356. évi német aranybulla első ízben adott általános érvényű „alaptör-
vényt", mondhatni egyfajta középkori értelemben vett „alkotmányt" a biroda-
lomnak. Végérvényesen rögzítette, szentesítette az interregnum korától kialakult
belpolitikai helyzetet, a hét választófejedelemség létét. Tartósan szabályozta az
uralkodóváltás rendjét, hiszen a német trónviszályok gyakran abból adódtak,
hogy a választókollégium tagjainak választójoga nem volt egyértelműen megha-
tározva. A fejedelmek egyetértésével az aranybulla nem csak azt szentesítette,
hogy a kölni, trieri, mainzi érsekek, valamint a cseh király, a rajnai palotagróf,
szász herceg és brandenburgi őrgróf jogosult megválasztani az új uralkodót,
hanem törvénybe iktatta a többségi szavazás elvét. Míg korábban egységes feje-
delmi vélemény kellett ahhoz, hogy a megválasztott királyt mindenki legitimnek
fogadja el, s ennek hiányában gyakran ellenkirályokat is választottak, most a
választófejedelmek egyszerű többségének választásával az új uralkodó már törvé-
nyes lett, ennek jogszerűsége s érvényessége a leszavazottak oldaláról sem volt
megkérdőjelezhető. Ha 4 fejedelem azonos jelölt mellett tette le voksát, az
illetőt már királynak kellett tekinteni. Az aranybulla tehát a birodalom belpoli-
tikájából kiiktatta az ellenkirályok állításának, s az ezzel összefüggő trónharcok-
nak a lehetőségét, hiszen politikai kiszámíthatóságot és stabilitást teremtett.
A többségi szavazás elve az egyhangúval szemben természetesen nem volt új,
hiszen a 14. század első felében ezt már Bajor Lajos is igyekezett képviselni a
pápasággal szemben, s publicisztikai írásaikban párthívei szintén ezt a római jog-
ból eredő többségi szavazást népszerűsítették.
Az aranybulla részletesen szabályozta az uralkodóválasztás menetét, lebo-

nyolítását, a szavazás sorrendjét. A király illetve császár halálát követően a mainzi
érseknek kellett összehívnia 3 hónapon belül a választófejedelmi kollégiumot.
Ha a király halálát követően a mainzi érsek mégsem tenne eleget annak a köteles-
ségének, hogy összehívja a választógyűlést, a választófejedelmek ennek hiányá-
ban is kötelesek összegyűlni és uralkodót választani. Az a választófejedelem, aki
nem jelenik meg ezen a gyi'.ílésen, az adott választásra vonatkozóan már nem
gyakorolhatta választójogát, azaz távolléte nem befolyásolta a királyválasztás
törvényességét. A választókollégium ülésén a mainzi érsek elnökölt. Az első sza-
vazó a trieri érsek volt, őt pedig a kölni érsek követte. Utánuk a világi választófe-
jedelmek szavaztak: harmadikként a cseh király, majd a rajnai palotagróf: a szász
herceg (pontosabban vVittenberg ura, a lauenburgi ág nem rendelkezett válasz-
tófejedelmi joggal), végül pedig a brandenburgi őrgróf. Legutoljára a mainzi
érsek szavazott, ami különös nyomatékot és fontosságot adott személyének:
esetleges szavazategyenlőség esetén ő döntött, végső soron rajta múlt, hogy ki
lesz a birodalom új uralkodója. Az aranybulla egy szóval sem említi az uralkodó-
választással összefüggésben a pápa jóváhagyási, beleegyezési jogát. Gyakorlatilag
a fejedelmek rhensi és koblenzi állásfoglalását iktatta törvénybe, mely szerint a
választókollégium döntése alapján megválasztott király minden tekintetben tör-
vényes és legitim.
Az aranybulla feloszthatatlannak nyilvánította a választófejedelemségeket, és
a választófejedelmi jogokat, hogy a világi fejedelmi házakon belüli örökségme-
gosztás miatt a 7 fös választói kollégium száma ne növekedjék. A választófe-
jedelmi méltóság kizárólag a férfi egyenesági öröklés alapján öröklődhet. Ha egy
választófejedelmi ház ennek alapján kihalna, az uralkodó a többi választó egyet-
értésével köteles a választófejedelemséget egy év és egy napon belül újra elado-
mányozni, s egy új családot a választók sorába emelni, hogy számuk mindig 7
legyen. Ezen szabály alól azonban Csehország kivételt jelentett: itt a fejedelmi
(királyi) dinasztia egyenes ági kihalása esetén nem a választófejedelmek egyetér-
tésével s a német uralkodó által lett e méltósággal az új választófejedelem felru-
házva, hanem a cseh rendek gyakorolhatták a királyválasztási jogot. Kiskorú vá-
lasztófejedelem esetén a gyámság a 18. életév betöltéséig tartott. Az aranybulla
szentesítette mindazon jogokat, privilégiumokat, melyeket a választófejedelmek
eddig gyakoroltak. Megerősítette bíráskodási jogaikat, így tartományaikban őket
illette a legfelsőbb bíráskodás joga, de minden uralkodói felségjog alapján sze-
dett jövedelem, sőt még a zsidók által fizetett adó is, ami eddig kincstári bevétel-
nek számított. Az aranybulla engedélyezte, hogy a császáron kívül a választófeje-
delmek is verethessenek aranypénzt. Egyúttal előírta azt is, hogy a választófe-
jedelmeknek részt kell venniük a birodalom kormányzásában, a döntések felelős
ségében. Minden évben, 4 héttel húsvét után össze kellett gyűlniük egy, az ural-
kodó által megjelölt városban, hogy ott a birodalom ügyeiről tárgyaljanak a
királlyal. Az aranybullával IV. Károly lényegében kiegyezett a birodalom legha-
talmasabb fejedelmeivel, a választófejedelmek rendjével.
IV. Károly családi politikája
IV. Károly törvényhozói tevékenysége nem korlátozódott csak az aranybullára:

saját országaiban, választófejedelemségében, azaz Cseh- és Morvaországban
szintén kiadott egy törvénykönyvet, a Majestas Carolinát, sőt időben ez meg is
előzte az aranybullát. Az 1355-ben elkészített törvénykönyv meg akarta erősí
teni Csehországban a korona bírói hatalmát, pénzügyi előjogait, s korlátozni kí-
vánta a nemesek közötti magánharcot. Az 1355 szeptemberében Prágában tar-
tott cseh országgyűlésen azonban a rendek visszautasították a királyi hatalom
erősítését célzó törvénykönyv bevezetését, amely a királyi hatalom igazolásában
II. Frigyes 1231. évi szicíliai törvényeire ( Constitutiones regni Siciliae) ment
vissza. Annak ellenére, hogy a Majestas Carolinából nem lett jogi értelemben
vett törvény, a cseh szokásjog gyűjteményeként mégis gyakran alkalmazták.
A Luxemburgok tartományainak kormányzására IV. Károly Prágában létreho-
zott egy kancelláriát, amelyet a birodalom kormányzásában is igyekezett fel-
használni. A kancellária tisztségviselőinek többsége német volt, élén, több mint
20 évig, egy bizonyos Johann von Neumark állt. Károly kancelláriájának stílusa
a 14. század második felében olyan „iskolateremtőnek" bizonyult, mint a 13.
század első felében II. Frigyes kancelláriájáé. Johann von Neumark írásaira külö-
nösen Petrarca és Cola di Rienzo stílusa gyakorolt nagy hatást.
Ahogyan az interregnum korától minden német uralkodó családi hatalmát
és birtokállományát igyekezett gyarapítani, IV. Károly családi politikája sem kö-
vetett más irányt. A Luxemburgok Mosel és Maas közötti törzsterületét már
1354-ben hercegséggé emelte, amelyet mostohatestvérére, Vencelre (tl383)
bízott, aki III. János brabanti herceg (tl355) lányát és örökösét vette feleségül.
A brabanti fejedelmi házzal való politikai kapcsolat értékét növelte az a körül-
mény, hogy 1288-tól Brabant és a limburgi hercegség szoros családi kapcsolaton
nyugvó szövetségben állt egymással. 1357. február 20-án IV. Károly örökösödési
szerződést kötött mostohatestvérével, Vencellel, hogy abban az esetben, ha Ven-
cel és felesége, Johanna (tl406) házassága gyermektelen maradna, Luxemburg,
Brabant és Limburg hercegségek a Luxemburg-házra szállnak. A birodalom nyu-
gati területein fekvő tartományok mellett Károly a Csehországgal szomszédos
térségekben is igyekezett növelni családja hatalmát. Ennek érdekében kiegyezett
a Habsburgokkal: lemondott a Tirolra támasztott eddigi Luxemburg igényekről
(1363), majd 1364. február 10-én kölcsönös örökösödési szerződést kötött
Brünnben IV. Rudolf osztrák herceggel. Nem sokkal a szerződés megkötését
követően már úgy tűnt, hogy annak realizálhatóságát illetően a Luxemburgok
esélyei a jobbak: 1365-ben IV. Rudolf herceg nagykorú utód nélkül halt meg,
lánya, Margit, Tirol örökösnője pedig a császár testvéréhez, Johann morva őr
grófhoz ment feleségül. Fiai, III. Albert és III. Lipót még kiskorúak voltak.
A Habsburgokkal kötött örökösödési szerződés és politikai kiegyezés után
IV. Károly a brandenburgi örökséget igyekezett megszerezni. Idősebb (Wittels-
bach) Lajos brandenburgi őrgróf 1351-ben a választófejedelemséget testvére-
ire, „Római" Lajosra és Ottóra hagyta, hogy cserébe egyedül kormányozhassa
VII. A Luxemburgol~ kora 257
Felső-Bajorországot. Amikor ő és fia is meghalt, a Brandenburgot irányító testvé-

rei, valamint István, Alsó-Bajorország - Landshut hercege között viszály támadt
Felső-Bajorország öröklésének kérdése miatt. Annak érdekében, hogy a bajor
örökség ügyében a császárt megnyerjék maguknak, „Római" Lajos és Ottó elis-
merte IV. Károly ekkor 2 éves fiának, Vencelnek az öröklési jogát Brandenburg
és Lausitz tartományokra abban az esetben, ha mindketten utód nélkül halnának
meg. E jogcím alapján a Wittelsbachok által még korábban a Wettin-háznak elzá-
logosított Alsó-Lausitzot 1366/67 folyamán a császár kiváltotta a zálogból, s
1370-ben egyesítette a cseh koronával. 1365-ben „Római" Lajos halála után
testvére, „Henye" Ottó lett Brandenburg egyedüli ura, aki tetemes summa elle-
nében 6 évre átengedte IV. Károlynak a választófejedelemség kormányzását, a
választófejedelmi címet és méltóságot azonban továbbra is ő birtokolta. A bran-
denburgi nemesség sérelmesnek találta ezt a szerződést, amely a megkérdezésük
nélkül született meg, és a Wittelsbach-család többi tagja is ellenezte. Branden-
burg megtartása érdekében Lajos magyar királlyal igyekeztek szövetkezni a
Luxemburgokkal szemben. Az Ottóval kötött szerződésnek Károly katonai erő
vel igyekezett érvényt szerezni, s 1371 nyarán hadjáratot indított Brandenburg-
ba. Tartott azonban attól, hogy a Wittelsbachokkal szövetséges magyarok ki-
használják ezt a helyzetet, s esetleg támadást indítanak Cseh- és Morvaország
ellen, ezért gyorsan fegyverszünetet kötött, és igyekezett kiegyezni a magyar ki-
rállyal, aki 1370-től egyúttal Lengyelország uralkodója is volt. 1372-ben másod-
szülött fiát, az ekkor 4 éves Zsigmondot eljegyezte I. Lajos király ugyancsak
másodszülött lányával, Máriával. Ezt követően újabb hadjáratot indított a Wit-
telsbachok ellen, melynek eredményeként az 1373. augusztus 18-án megkötött
fürstenwaldi szerződésben „Henye" Ottó a Luxemburgok javára lemondott
Brandenburgról, de élete végéig megtarthatta a választófejedelmi címet. Ennek
fejében komoly anyagi kárpótlást kapott, továbbá Felső-Pfalz területén néhány
kastélyt és uradalmat. A brandenburgi választófejedelemséget IV. Károly prágai
kancelláriáján keresztül irányította, s az Elba melletti Tangermündeben a prágai
mintájára egy másik rezidenciát építtetett. Brandenburg megszerzésével a Lu-
xemburg-ház két választófejedelemség ura lett, s ezzel jelentősen megnövelte
hatalmi-politikai súlyát a birodalomban.
Egyéb területeken IV. Károly vásárlás, birtokcsere, zálogba vétel stb. eszkö-
zökkel igyekezett növelni családi birtokait, illetve erősíteni helyzetét. A nürn-
bergi Hohenzollern várgrófokat például számos kiváltságban részesítette, sőt
harmadik fiát (V.) Frigyes (1357-1398) várgróf lányával jegyezte el. Ezt az a
politikai cél motiválta, hogy a Wettinekkel sógorságban álló Hohenzollern családot
szorosabban kösse a koronához, mert a Csehországból MeiBenen át Branden-
burgba vezető elbai vízi út mentén MeiBen térségében a Wettineknek jelentős
birtokai voltak. Károly ezt az útvonalat akarta biztosítani.
Annak köszönhetően, hogy jó politikai kapcsolatai voltak a pápasággal, a
császár egyházi vonalon is igyekezett erősíteni pozícióit, és számos egyházmegye
élére hű embereit sikerült helyeznie. A magdeburgi érseki székbe például három
alkalommal is csehországi klerikus hívét tudta ültetni. Azzal is megpróbálkozott,
hogy a meiíkni, regensburgi és breslaui püspökségeket a prágai egyháztarto-

mány alá rendelje, de ez már nem járt sikerrel.
IV. Károly territoriális politikája egy szélesebb, a Dunától a Balti-tengerig,
illetve a Felső Majnától Sziléziáig terjedő térségben létrehozandó kompakt csalá-
di hatalmi bázis megteremtésére irányult, s erre alapozva akarta a királyi hatalmat
megerősíteni. Családi politikájában a birtokszerzés mellett erős gazdasági és ke-
reskedelmi motivációk is megjelentek, amit a Velencének tett 1356. évi javaslatai
egyértelműen mutattak. Károly arra ösztönözte a velencei kalmárokat, hogy a
jövé)ben ne a Brenner-hágón és a Rajna-vidéken keresztül utazzanak Flandriába,
hanem Prágán át, ahol saját kereskedőházat tarthatnának fenn, s innen az Elbán
lehajózva Hamburgon keresztül menjenek Flandriába. Ez a javaslat azt célozta,
hogy a Luxemburg birtokokra terelje az Itália és Németalföld közötti kereske-
delmi forgalom tetemes hányadát. Velence ugyan nem mutatott fogékonyságot,
érdeklődést erre az ajánlatra, IV. Károly azonban ennek ellenére igyekezett csalá-
di birtokain fejleszteni a kereskedelmet. Az Elbán történő szállítások előmozdí
tása érdekében például több folyami hajót építtetett. Székhelyén, Prágában a
Moldva-folyón átívelő nagy kőhidat építtetett, hogy szállítási, forgalmi központ-
tá emelje fővárosát. Az ún. Károly-hídnak azt a szerepet szánta, hogy az ércek-
ben gazdag cseh, magyar illetve Habsburg területekről az Elbán és Oderán ke-
resztül az északi- és Balti-tenger felé irányuló közlekedés egyfajta gyűjtőpontja
legyen. Egyúttal a nyugatról (Frankfurt, Nürnberg, Regensburg térségéből)
Sziléziába, Lengyelországba, a Német Lovagrend államába, vagy esetleg az orosz
földekre tartó kereskedők számára is megfelelő közlekedési feltételeket akart
teremteni a Luxemburg birtokokon át. A nürnbergi (azaz délnémet), valamint a
lübecki és hamburgi (tehát Hanza) kereskedők saját kereskedőházat nyithattak
Prágában, de a breslaui (sziléziai) kalmárokat is privilégiumokban részesítette,
saját kereskedőinek pedig vám- és egyéb kiváltságokat adott. Csehországban a
kézműipar és bányászat fejlődését is igyekezett ösztönözni. I. (Barbarossa)
Frigyes császár után ő volt az első olyan német uralkodó, aki 1375 őszén szemé-
lyesen tett látogatást a Hanza vezető városában, Lübeckben, mely ekkor állt gaz-
dasági és politikai hatalma csúcsán. IV. Károly tehát nem csak ösztönözni igye-
kezett a kereskedelmet, hanem kifejezetten kereste is a politikai kapcsolatot az
északi területek nagy kereskedelmi szervezetével, a Hanzával.
IV. Károly keleti politikája
A Luxemburgok előtt már a Premysl-házi cseh királyok jogcímet formáltak a ma-

gyar vagy a cseh koronára, s ezt a politikai örökséget az új uralkodói dinasztia is
folytatta 1335-ig, amikor IV. Károly apja, János, a visegrádi királytalálkozót
követően Sziléziáért cserébe lemondott a lengyel koronára formált jogcíméről.
A Lengyelország és a Német Lovagrend közötti kaliszi békekötés (1343) alkal-
mával - melynek létrejöttében nem elhanyagolható szerepe volt a Luxemburgok
közvetítői tevékenységének - Kázmér lengyel király újra megerősítette, hogy a
Luxemburgok javára lemondott a Szilézia feletti fennhatóságról. Abból követ-

kezően, hogy a Luxemburgok 1337-ben, és 1345-ben is részt vettek a Német
Lovagrend oldalán a pogány litvánok elleni harcokban, viszonylag népszerűek
voltak a litván rablótámadások veszélyének kitett Lengyelországban is. Amikor
IV. Károly már német királyként a Wittelsbachok által támogatott ellenkirállyal
volt elfoglalva, 1348. november 22-én Nemslau-ban barátsági szerződést kötött
III. Kázmér lengyel királlyal. A német trónharcokban tanúsított lengyel semle-
gességért cserébe Károly segítséget ígért Kázmérnak abban az esetben, ha a
brandenburgi Wittelsbachok, vagy a Német Lovagrend Lengyelország határait
fenyegetné, illetve olyan ígéretet is tett, hogy a jövőben támogatni fogja Len-
gyelországot régi határainak visszaállításában. Ez gyakorlatilag azt jelentette
volna, hogy segédkezet nyújt a Luxemburg közvetítéssel megkötött kaliszi béke
felrúgásához, amely éppen azt rögzítette, hogy Kelet-Pomeránia (Pommerellen)
a lovagrend fennhatósága alá került. Nyolc évvel később, amikor már császár
volt, IV. Károly már nem volt hajlandó megújítani III. Kázmérral az 1348. évi
nemslau-i szerződést. Egyrészt tekintettel kellett lennie arra, hogy a birodalom
nemességének körében a Német Lovagrend még mindig komoly tekintéllyel
rendelkezett, s nagy népszerűségnek örvendett, másrészt pedig ekkor már a lo-
vagrendet potenciális szöv_etségesnek tekintette ahhoz, hogy a lengyel koronát
megszerezze családja számára. Katonai szempontból ez azt jelentette, hogy egy
Lengyelország elleni háború esetén északról (a lovagrend poroszországi államá-
ból), valamint délről, a Luxemburgok kezén lévő Sziléziából egyaránt támadást
lehetett volna indítani Lengyelország ellen. A körülmények szerencsés alakulása
folytán azonban úgy tűnt, hogy a Luxemburg-háznak harc nélkül is sikerül kiter-
jesztenie hatalmát a birodalom határaitól keletre fekvő területekre. III. Kázmér
lengyel királynak nem volt fia, s az örökébe lépő I. Lajos magyar királynak sem
voltak fiú utódai, csak lányai, akik Magyarország és Lengyelország koronáját
örökölhették. Ez lehetőséget teremtett IV. Károlynak arra, hogy ügyes házassági
politikával növelje családja hatalmát. Először elsőszülött fiát, Vencelt akarta
összeházasítani valamelyik magyar hercegnővel, de brandenburgi tervei miatt
erről letett, s Vencelnek a Wittelsbach-házi Hollandi Albert lányát kérte felesé-
gül. 1372-ben másodszülött fiát, az ekkor 4 éves Zsigmondot eljegyezte Lajos
magyar-lengyel király lányával, Máriával, aki szintén másodszülött volt, s a tervek
szerint ő örökölte volna Lengyelországot. Mária nővére, a magyar király elsőszü
lötte, V. Károly francia király fiával lett eljegyezve, s ő volt a magyar korona váro-
mányosa. 1378-ban azonban, amikor a császár meghalt, Lajos magyar király
legidősebb lánya is elhunyt, így az a lehetőség, hogy a Valois-ház megszerezze a
magyar koronát, kudarcot vallott. I. Lajos halála ( 1382) után Magyarországon
Máriát koronázták királynővé, s nem vőlegényét, Zsigmondot, ami keresztül-
húzta a Luxemburgok politikai várakozását. Ugyanakkor a lengyel nemesség
nem akarta az eddigi perszonálunió fenntartását, a Magyarország melletti egyfaj-
ta „másodhegedűs" szerepet. Mivel Máriát, Zsigmond jegyesét magyar király-
nővé koronázták, a Luxemburgok lengyelországi trón.igényének jogcíme is sem-
missé vált. Mária (és Zsigmond) helyett a lengyel rendek a magyar királynő
húgát, Hedviget emelték a trónra, akinek - a rendek akaratának megfelelően -

fel kellett bontania korábbi eljegyzését a Habsburgokkal, s feleségül kellett men-
nie a keresztény hitre térő Jagello litván nagyfejedelemhez (1385).
Az európai és a birodalmi politika kérdései
IV. Károly már német királlyá választása előtt elismerte a pápát döntőbírónak a
német-francia viszony vitatott kérdéseit illetően, jóllehet igen jó kapcsolatokat
ápolt a francia királyi udvarral, sőt Franciaország oldalán részt vett a crécy-i csa-
tában, János francia trónörökössel pedig barátsági szerződést kötött (1347.
május 7.). Annak érdekében, hogy az angol királyt le lehessen választani a Wit-
telsbachok táboráról, 1348. június 24-én Károly semlegességet deklarált a száz-
éves háborúban mindaddig, amíg a birodalom érdekei és jogai nem csorbulnak.
Ugyanakkor közvetíteni próbált Anglia és Franciaország között, de kész volt
megújítani a szövetséget a Valois-házzal is, ha a francia udvar elismeri a biroda-
lom fennhatóságát Vienne, Verdun és Cambrai térségére, a burgund szabadgróf-
ságra (Franche-Comté), valamint a Delphinat (a vienne-i grófság Savoya és Pro-
vance között) felett. 1356 végén a Poitiers mellett elszenvedett francia vereség
után (1356. szeptember 19.) a metzi birodalmi gyűlésen Franche-Comté (bur-
gund szabadgrófaág) és a Dauphiné hűbéri hódolatot tett a császár előtt. Ko-
rábbi ígéretével ellentétben azonban IV. Károly nem újította meg a szövetségi
szerződést Franciaországgal, hanem továbbra is semlegességet tanúsított a száz-
éves háborúban. Komolyabb politikai következményekkel nem kellett számolnia,
hiszen azt követően, hogy az 1356. szeptember 19-i csatavesztéskor II. (Jó)
János francia király angol fogságba esett, belső nyugtalanság és fejetlenség ural-
kodott el Franciaországon. Az 1360-ban megkötött brétigny-i béke jelentősen
meggyengítette Franciaországot, amely ezután már nem jelentett fenyegetést a
birodalom nyugati határaira. Ezt a helyzetet kihasználva IV. Károly visszasze-
rezte a Cambrai és Franche-Comté, feletti fennhatóságot. Barbarossa Frigyes óta
ő volt az első császár, akit Arles-ben burgund királlyá koronáztak (1365. júni-
us 4.). A burgund grófság élére VI. Amadeus savoyai grófot nevezte ki birodal-
mi helytartónak. 1377 végén még ellátogatott Párizsba, ahol családja számára
igyekezett elismertetni a lengyel trónigényt, s ennek érdekében a francia trón-
örökösre ruházta a Burgundia feletti helytartói jogokat (1378. január 7.), s en-
nek eredményeként Burgundia végérvényesen Franciaországhoz került.
Itália ügyeire Károlynak császárrá koronázása után is fegyelmet kellett fordí-
tania. Johanna nápolyi királynő, aki egyúttal Provance grófüője is volt, eladta a
pápaságnak Provance tartományt (mely egészen 1790-ig pápai birtok maradt).
Provance megszerzése a pápaság római visszatérése szempontjából volt fontos,
melynek egyik legfontosabb előfeltételét, az Egyházi Állam túlnyomó része felet-
ti szentszéki fennhatóság visszaállítását VI. Ince legátusa, Alboronz bíboros már
elvégezte. A heves itáliai háborúk miatt azonban a Kúria római visszatérése még
nagyon kockázatosnak tűnt. Különösen Bologna vívott ádáz harcokat a milánói
VII. A Luxeinburgok kora 261
Viscontiakkal, amit tovább súlyosbított az, hogy az 1360. évi francia-angol bé-
két követően igen sok zsoldos áramlott Itáliába, itt keresve magának megélhe-
tést. A Róma feletti pápai fennhatóság megerősítése érdekében VI. Ince utóda,
V. Orbán (1362-1370) IV. Károly segítségét kérte, s arra ösztönözte, hogy ve-
zessen hadat a félszigetre. Ahogyan korábban, úgy IV. Károly most sem kívánt
beavatkozni az itáliai pártharcokba, hanem békét akart teremteni, és meg akarta
szilárdítani a birodalom fennhatóságát. A tervbe vett itáliai akcióra azonban még
évekig nem került sor, mert a császár figyelme elsősorban családi hatalmának
erősítésére irányult. 1370-ben, hosszú-hosszú idő után végre V. Orbán megje-
lent Rómában, de még az ősz folyamán vissza is tért Avignonba, ahol hamarosan
meg is halt. Utóda, XI. Gergely (1370-1378) VI. Kelemen unokaöccse volt.
IV. Károly csak 1377-ben vállalkozott itáliai hadjáratra, de most sem akart bele-
bony~lódni a helyi háborúkba, hanem inkább a politikai megegyezésre töreke-
dett. Igy a pápaság azon reménye, hogy a császár szétzúzza a Visconti-család
veszélyesnek ítélt milánói hatalmát, megalapozatlannak bizonyult. IV. Károly
Bernabo Viscontit nevezte ki birodalmi vicariusnak Lombardiába, Toscana föld-
jére pedig a Viscontiakkal rokon Guido de Boulogne bíborost tette meg hely-
tartónak. Összességében az itáliai vállalkozás most sem járt sikerrel, a pápa azon-
ban 16 bíborossal 1377 szeptemberében visszaköltözött Rómába. Halála (1378.
március 26.) után ezek a bíborosok, 75 év óta először, pápaválasztó konklávét
hívtak össze az Örök Városba, ahol a felfegyverzett római tömegek nyomására
(akik itáliai pápát követeltek) 1378. április 9-én bari érsekét, az ekkor 60 éves
Bartolomeo Prignanót választották pápává VI. Orbán néven (1378-1389).
A bíborosok mások csoportja, akik ellenezték VI. Orbán egyházi reformel-
képzeléseit, 1378. szeptember 20-án Anagni-ban VII. Kelemen (1378-1394)
néven választottak új pápát Róbert genfi érsek személyében, aki 1379 júniusában
elhagyta Itáliát, és visszatért Avignonba. Az így előállt helyzet, azaz a római vagy
az avignoni pápa hitelességének, legitimitásának kérdése mintegy 40 évre meg-
osztotta az egyházat és az európai hatalmakat is. Az 1378. évi kettős pápaválasz-
tással évtizedekig tartó egyházszakadás, schisma köszöntött a nyugati keresz-
ténységre.
Németországban IV. Károly azt szorgalmazta, hogy Frankföld, Bajorország,
Svábföld, Elzász, a Rajna-vidék, Wetterau, Brandenburg és Thüringia rendjei,
azaz városai és nemesei hozzanak létre tartományi szintű szövetségeket a belső
béke biztosítása érdekében. Ezzel komoly ösztönzést és támogatást adott a
német rendiség további fejlődésének, erősödésének. Uralkodása alatt az egyes
rendek közötti ellentétek átmenetileg ugyan némileg háttérbe szorultak, de nem
szűntek meg. Az aranybulla megtiltotta a birodalmi városoknak, hogy városszö-
vetségeket hozzanak létre, tehát a fejedelmi érdekeket szem előtt tartva
igyekezett visszaszorítani a városok politikai súlyát, ugyanakkor azonban a tarto-
mányúri gazdasági érdekekkel szemben elismerte a városok kereskedelmi és gaz-
dasági érdekeit, s megerősítette ilyen irányú kiváltságaikat. IV. Károly elődeinél
ritkábban avatkozott be az egyes rendek, rendi szövetségek közötti ellentétek
megoldásába. Különösen Svábföldön volt komoly feszültség a városok és a
tartományi nemesség között, ahol a Stauf időknek köszönhetően nagyszámú

birodalmi lovag, és számos, ám nem túl nagy birodalmi város létezett. A sváb
nemesség szövetsége Eberhard württembergi gróf vezetésével 1372-ben Ulm
városától északra győzelmet aratott a sváb városok felett, akik nem találtak politi-
kai támogatásra a császárnál, mert Vencel német királlyá választásához IV. Ká-
rolynak szüksége volt a jelentékeny hatalommal rendelkező württembergi gróf
támogatására. Ahhoz, hogy a Luxemburgok meg tudják vásárolni a brandenbur-
gi választófejedelemséget, súlyosan megadóztatták a városokat, sőt néhány biro-
dalmi várost még el is zálogosítottak a fejedelmeknek. Ez az uralkodói gyakorlat
komoly ellenállást váltott ki a városok körében, s 1376. július 4-én Ulm vezeté-
sével 14 sváb birodalmi város katonai-védelmi szövetséget hozott létre.
A birodalom nyugati részeinek kormányzását Károly többnyire a fejedelmek
sorából származó vicariusokra bízta, hogy több ideje maradjon saját tartomá-
nyainak hatékony igazgatására, családi hatalmának erősítésére és dinasztikus poli-
tikájának elfogadtatására. Utolsó éveiben a Luxemburg hatalom keleti kiterjesz-
tésének terve mellett elsősorban legidősebb fia, Vencel öröklésének, trónutódlá-
sának kérdésével foglalkozott. Belpolitikai tevékenységének betetőződését éppen
az jelentette, hogy a Staufok óta ő volt az első császár, aki elérte, hogy fiát vá-
lasszák meg utódául a trónra. Mindehhez az 1356. évi aranybulla törvényes kere-
tet is biztosított, hiszen nem tiltotta meg, hogy még az uralkodó életében sor
kerüljön az utód megválasztására (igaz nem is írta elő). Azt követően, hogy a
Luxemburgok a cseh választófejedelemség mellé megszerezték Brandenburgot,
és a szász választó támogatása is biztosnak tűnt, 1374-ben IV. Károly előállt
utódlási tervével. Mivel a királyválasztás szempontjából a mainzi érsek volt a leg-
fontosabb, 1374 őszén a császár Mainzban tárgyalásokat kezdett az egyházi vá-
lasztófejedelmekkel a királyválasztás és a trónutódlás kérdéséről. Hosszas egyez-
tetések után 1376. június 10-én Frankfurtban a választófejedelmek egyhangúan
német királlyá választották Vencelt, IV. Károly fiát, majd 1376. július 6-án
Aachenben ünnepélyesen megkoronázták. Vencel, mint megválasztott s megko-
ronázott német király megerősítette a választófejedelmek privilégiumait. A Sváb
Szövetség, mely ugyanebben az évben alakult, viszont attól tette függővé Vencel
királyként történő elismerését, hogy az majdan trónra lépve orvosolja-e sérelme-
it, s megerősíti-e kiváltságait. Azt követően, hogy 1377. május 14-én Rentlin-
gennél az Eberhard württembergi gróf vezette lovagi sereg súlyos vereséget
szenvedett a sváb városoktól, IV. Károly és fia, Vencel arra kényszerült, hogy
kiegyezzen a Sváb Szövets.éggel, s ígéretet tettek arra, hogy a jövőben nem zálo-
gosítják el a birodalmi városokat. Ezen ígéretüket még Frankföld, Bajorország,
Elzász és a Rajna középső vidékének további 89 városára is kiterjesztették. Az
aranybullában foglaltaknak megfelelően Vencel pápai elismerés, megerősítés
nélkül, kizárólag a választófejedelmek döntése alapján lett legitim német ural-
kodó. Ennek ellenére Károly fontosnak tartotta, hogy fia királyi mivoltát a Kúria
is elismerje. Az 1378 áprilisában megválasztott VI. Orbán - látva a bíborosok
egy részének személyével szembeni állásfoglalását - már július 26-án elismerte
Vencelt Németország királyának. Ennek eredményeképpen IV. Károly az 1378
VII. A Luxembur;gok kora 263
őszével kezdődő nyugati egyházszakadás kérdésében a római pápát ismerte el az

egyház fejének, s erre ösztönözte az itáliai fejedelmeket is, különösen a nápolyi
királynőt, továbbá Franciaország királyát.
A városok, valamint az egyházi schisma kérdése mellett utolsó éveiben IV.
Károlynak saját családján belüli problémákkal is szembe kellett néznie. Fél évvel
Vencel királlyá választása után szabályozta a Luxemburg-birtokok családon belüli
öröklését. Elsőszülött fia, Vencel, a cseh királyságot kapta, Zsigmond Branden-
burgot (akivel kapcsolatban ugyanakkor Károly a lengyel korona megszerzését is
remélte), a legfiatalabbik, János pedig cseh hűbérként a kicsiny görlitzi herceg-
séget. Unokaöccseinek, Jobstnak és Prokopnak a morva őrgrófságot adta. Acsa-
ládon belüli zavart az okozta, amikor 1377-ben a császárnak újabb fia született
(aki azonban hamarosan meg is halt), s ez - rövid időre - kérdésessé tette a
korábbi birtokmegosztást. Károly úgy rendelkezett, hogy fiai és unokaöccsei a
Luxemburg birtokokból semmit el ne idegenítsenek, egymást minden körülmé-
nyek között kölcsönösen támogassák, s mindig közösen cselekedjenek. A jövő
azonban Károly 1378. november 29-én bekövetkezett halála után nem ezt, ha-
nem a Luxemburgok közötti komoly ellentéteket tartogatta.
Egyházpolitika és császári univerzalizmus újjáéledése
IV. Károly egyházpolitikai programjának középpontjában az állt, hogy a pápasá-

got meg kell szabadítani a francia befolyástól, és vissza kell helyezni Rómába.
Ezzel együtt azonban belső egyházi reformokat is sürgetett. Már 1359-ben fel-
szólította a rajnai egyházi fejedelmeket, hogy reformálják meg egyházmegyéik
egyházi életét és állapotát, s hagyjanak fel fényűző életmódjukkal. Konstanz püs-
pökét a kánoni előírások betartására figyelmeztette. Abból a helyzetből, hogy az
uralkodói hatalom voltaképpen csak a családi-tartományi hatalomra támaszkod-
hatott, szinte magától értetődően következett az a kívánalom, hogy a korona ha-
talmának erősítése érdekében vissza kellene állítani az Ottók, vagy legalább a
Staufok korának birodalmi egyházi struktúráját, a király egyháznagyok feletti
fennhatóságát. A birodalmi egyház visszaállításának terve már a 14. század első
felében Bajor Lajosnál is felmerült, s ezt az elképzelést IV. Károly is támogatta.
Az uralkodótól függő egyházi fejedelmekkel ugyanis jelentős királypárti tábor
jöhetett volna létre Németországban, ami döntő fontosságú lehetett volna a ki-
rályválasztások alkalmával. A három egyházi választófejedelmi, továbbá a cseh, és
a brandenburgi választófejedelmi voksokkal gyakorlatilag a választás aktusának
fenntartásával örökletessé vált volna a Luxemburgok számára a német trón. E cél
érdekében IV. Károly konkrét lépéseket is igyekezett tenni, s V. Orbán ( 1362-
1370), valamint XI. Gergely (1370-1378) pápákkal olyan megállapodásokat kö-
tött, amelyekben a pápák ígéretet tettek arra, hogy a cseh korona országaiban és
Németországban a püspökségeket csak a császár egyetértésével töltik be, azaz
csak Károly beleegyezésével válhat valaki egyháznaggyá. IV. Károly uralkodása
idején a császári politika visszatért a „két kard" teóriájához, mely szerint a pápát
a keresztény hívők feletti spirituális főség, a császárt pedig a világi főhatalom illeti
meg. Ennek jegyében a császár elvárta, hogy a Kúria és a német egyház támo-
gassa politikáját. A császári univerzalizmus programjának óvatos feleleve1útésével
IV. Károly mindenekelőtt az uralkodói tekintélyt akarta megerősíteni, hiszen az
interregnum korától a mindenkori királyok hatalma elsősorban csak családi bir-
tokaik, magánhatalmuk nagyságától függött, arra támaszkodott. A korona súlyá-
nak növelése érdekében tehát Károly az elődei által is gyakorolt magánhatalom
erősítésére irányuló törekvések mellett a régi császárok politikai gyakorlatát
felújítva egyházpolitikai eszközöket is igyekezett igénybe venni.
Vencel trónra lépése és az egyházi schisma
Annak ellenére, hogy apja, IV. Károly megosztotta fiai és unokaöccsei között a
Luxemburg birtokokat, a Vencel kezén maradt birtokállomány így is elég tekin-
télyes volt ahhoz, hogy az új uralkodó számára biztosítsa a birodalom kor-
mányzásához szükséges magánhatalmi bázist. Trónra lépésekor azonban igen
komoly politikai kérdésekkel kellett szembe néznie: egyrészt a nyugati keresz-
ténységet megosztó egyházi schismával, másrészt pedig a német rendek azon tö-
rekvésével, hogy az uralkodóváltást kihasználva a hatalmi-politikai struktúrában
nagyobb súlyra tegyenek szert, mint IV. Károly korában.
1379 januárjának közepén Vencel birodalmi gyűlést hívott össze Nürnberg-
be, ahol a választófejcdclmeknck ígéretet tett ugyan az aranybulla megtartására,
de a nürnbergi Reichstag mégsem a rendi törekvésekkel foglalkozott, hanem az
egyházi schisma kérdése került a középpontba. A rajnai választófejedelmek és
Vencel határozottan VI. Orbán pápa mellett foglalt állást, s megalakították az ún.
Orbán-szövetséget. A rajnai fejedelmek, elsősorban I. Ruprecht pfalzi választó,
az Orbán-szövetséggel elsősorban belpolitikai célokat akartak elérni. Attól, hogy
maguk mellé tudták állítani Vencelt, birodalmon belüli politikai súlyuk erősödé
sét remélték, mert úgy érezték, hogy IV. Károly utolsó éveiben a rajnai válasz-
tófejedelmek belpolitikai szerepe némileg háttérbe szorult. Az Orbán-szövetsé-
gen keresztül a birodalom nyugati választófejedelmei igyekeztek növelni politikai
befolyásukat a fiatal királyra. 1380. január 11-én az oberweseli gyűlésen az
Orbán-szövetség - amelyhez időközben további birodalmi rendek is csatlakoz-
tak - egyértelműen úgy foglalt állást, hogy akár fegyveres erővel is fel fog lépni
VI. Orbán pápa minden németországi ellenfelével szemben. Az eddigi politikai
jellegű szerveződés így offenzív, katonai tartalmúvá vált, amely elsősorban az avi-
gnoni pápa híveinek számító dél-németországi fejedelmek, különösen a Habs-
burgok ellen irányult. Lipót osztrák herceg ugyanis már 1378 végén, nem sokkal
IV. Károly halála után, szövetséget kötött VII. Kelemen pápával. Az oberweseli
fejleményeket követően, ugyancsak 1380-ban a Habsburgok és Avignon együtt-
működése védelmi-katonai jelleget öltött, ami erős pozíciókat biztosított Dél-
Németországban az avignoni pápaságnak. A schisma tehát felerősítette a ko-
rábbi ellentéteket, viszályokat, politikai megosztottságot eredményezett
Németországban. 1380 végén Vencel találkozott I. Lajos magyar-lengyel király-

lyal, s mindketten a római pápa, azaz VI. Orbán mellett álltak ki. Ez egyértel-
műen az osztrák hercegnek szóló politikai üzenet volt: Orbán pápa hívei nem
csak északról (Vencel cseh birtokairól) és nyugatról (a rajnai választófejedelem-
ségekből), hanem immár keletről (Magyarországról) is fenyegethetik Ausztriát.
Az a francia kísérlet, hogy Vencelt, ahogyan valamikor IV. Károlyt is, megnyer-
jék az avignoni pápa hívének, eredménytelennek bizonyult. A külpolitikában ez
azzal járt, hogy apja óvatos egyensúlyozó és semlegességre törekvő magatartásá-
val ellentétben az európai politika fő kérdését jelentő százéves háborúban Vencel
egyértelműen Anglia oldalára állt. A II. Richárd angol királlyal kötött politikai
szövetséget dinasztikus házassággal erősítették meg: 1382. január 20-án
II. Richárd feleségül vette Vencel testvérét, Annát. A német király Anglia mel-
letti kiállása azonban csak politikai, diplomáciai jellegű volt, azt már nem kockáz-
tatta, hogy tevőlegesen is belebonyolódjon a harcokba, így katonai segítséget
nem nyújtott sógorának. Ennek ellenére kapcsolatai továbbra is jók maradtak
Angliával, sőt II. Richárd még jelentősebb összegű kölcsönt is ígért Vencelnek,
hogy császárrá koronázása érdekében a szükséges létszámú haderő birtokában
Rómába mehessen.
Az 1380-as évek közepén az avignoni pápaság tovább erősítette befolyását
Dél-Németországban: 1385-ben II. Pilgrim, salzburgi érsek - döntően Lipót
osztrák herceg ösztönzésére - VII. Kelemen oldalára állt, majd a strassburgi és
baseli püspök is követte példáját. Mindez azt is jelentette, hogy az Orbán-szövet-
séggel szemben álló dél-németországi világi és egyházi fejedelmek elzárták az
Itáliába vezető utakat, s ellenőrzésük alá vonták az Alpok térségét. Ezzel együtt
számottevően megnőtt a Habsburgok politikai súlya, s újra érvényesíteni akarták
territoriális törekvéseiket a svájci térségben. Ahogyan azonban egykor Morgar-
tennél (1315), úgy most, 1386. július 9-én Sempachnál ismét súlyos vereséget
szenvedtek a svájci kantonoktól. A sempachi csatában maga Lipót herceg is életét
vesztette. Két évvel később testvére, (III.) Albert szintén csatát veszített Nafels
mellett (1388. április 9.), ami a Habsburgok Svájc elleni expanzív territoriális
politikájának kudarcát jelentette. A svájciaktól elszenvedett kudarcok következ-
tében Dél-Németországban jelentősen megváltozott a politikai helyzet: a Habs-
burgok gyengülésével az avignoni pápaság pozíciói is megrendültek.
Németország Vencel uralkodása alatt
A 14. század utolsó évtizedeit, végét Németországban állandó társadalmi és poli-

tikai nyugtalanság jellemezte, melyek szorosan összefüggtek a kor általános fej-
lődési illetve változási tendenciáival. A korszak egyik fő jellemzője a tarto-
mányúri hatalom kiépítésének, központosításának folyamata volt, ami számos
területen eredményezett konfliktust a fejedelmek és a városok között. A városok,
hogy elkerüljék a közvetlen tartományúri fennhatóságot, kizárólag az uralkodó
alá tartozó ún. birodalmi városi jogállás megszerzésére, illetve ezen jogállás
megőrzésére törekedtek. Emellett azonban saját gazdasági és politikai érdekeiket

szem előtt tartva joghatóságukat a városfalakon kívüli tágabb térségre is ki
akarták terjeszteni, és az itáliai városokhoz hasonlóan nagy és önálló városi ter-
ritóriumokat szerettek volna kialakítani. Ilyen irányú törekvéseik szükségképpen
összeütközésbe kerültek a fejedelmek központosító politikájával, hiszen egyik
fejedelem sem látta volna szívesen, ha tartományában zárt territoriális egységek
jönnek létre. Azzal, hogy a városok fennhatóságukat ki akarták terjeszteni tágabb
körzetükre, a tartományurak és helyi birtokosok gazdasági érdekeit is sértették.
Ez ugyanis a városi ún. Bannmeilenrecht (városhatárjog) kiterjesztését jelentette
volna, ami az adott körzeten belül kizárólag a város polgárainak biztosított ke-
reskedelmi és iparűzési monopóliumot, sok területen megnehezítve így a föl-
desúri birtokokról származó termények közvetlen értékesítését. Másrészről a
városi szabadság nagy vonzerőt gyakorolt a vidéki-paraszti népességre, így abból
következően, hogy az oda beköltöző parasztok kikerültek a földesúri fennható-
ság alól, a városok adózókat vontak el a fejedelmi-földesúri birtokokról. A 14.
század közepén pusztító nagy pestisjárvány után, amikor általános munkaerő
hiány jellemezte a birodalmat (és egész Európát), ez a jelenség különösen érzé-
kenyen érintette a nemességet.
A városok feletti fennhatóságukat megerősíteni, vagy éppen megvalósítani
törekvő fejedelmekkel, tartományurakkal szemben a városok a tartományi hatá-
rokon túlnyúló, széles területekre kiterjedő szövetségekbe tömörülve igyekeztek
védelmezni érdekeiket és önállóságukat. A sváb városok szövetségéhez például
1379 augusztusában az elzászi városok is csatlakoztak.
A városok gazdasági és politikai súlyának növekedésével, de egyúttal a
mindinkább központosítottá váló tartományúri-fejedelmi hatalommal szemben
is az alsóbb nemesség, a lovagság különböző rendi jellegű társaságokat, szövet-
ségeket hozott létre. A városi szövetségekhez hasonlóan a lovagi szövetségek is
túlnyúltak a tartományi határokon. A Wetterau-ban alakult ún. Oroszlános-tár-
saság például igen gyorsan kiszélesedett a Rajna-vidéken, s egészen Németalföld,
valamint Bajorország és Thüringia határáig te1jedt. De a dél-németországi Szent
György- vagy Szent Vilmos társaságok is jelentős nemesi szerveződések voltak,
ahogyan a „Hörner" vagy „vom Horne" szövetség is Hessenben. A nemesi-lova-
gi társulások fő politikai célja e társasági réteg kiváltságainak, szabadságának biz-
tosítása, védelme, az ún. „birodalmi lovag" jogállás megerősítése volt az előre
törő tartományúri hatalommal szemben. Brtékrendjük, társadalomképük
szempontjából azonban az alsóbb nemesség közelebb állt a fejedelmekhez, s az
agrárgazdaság 14. századi válsága miatt csökkenő birtokjövedelmei, fokozódó
elszegényedése következtében a lovagságot egyre jobban irritálta a kereskedelem
és kézműipar révén egyre jobban gazdagodó polgárság. Nem véletlen, hogy a
14. században megszaporodtak a kereskedőkkel szembeni rablólovag támadá-
sok. A városok számára a kereskedelem és ipar, a mindennapi gazdaság érdeké-
ben szükséges közbiztonság veszélyeztetése miatt a lovagi szövetségek gyakran
közvetlenebb fenyegetést jelentettek, mint a fejedelmek territoriális törekvései.
VII. A Luxembui-;gok kora 267
A fejedelmek, nemesi szövetségek és városok viszonya azonban különböző

képpen alakult Németországban, kapcsolatukat nem mindig a konfrontáció és
viszály jellemezte. Birtokaik jövedelmének csökkenése miatt például a kisebb
nemesek gyakran a gazdag városok zsoldjába szegődtek, illetve egyes nemesi
családok a városi patríciusok sorába is léptek. Az egyes városok fejedelmekhez,
illetve nemességhez való viszonyulása sem volt egységes .. A sváb birodalmi váro-
sok Ulm vezetésével például a fejedelmek és a lovagok fenyegetésével szemben
fegyveresen védelmezték kiváltságaikat. Augsburg, Nürnberg, vagy a Rajna-vidé-
ki nagy kereskedővárosok viszont gazdasági, üzleti érdekeik miatt inkább a béke,
a nyugalom és a közrend fenntartásában voltak érdekeltek. A fontos és nagy for-
galmú rajnai vízi út térségében fiskális szempontból a fejedelmek érdeke is volt a
kereskedelem zavartalanságának fenntartása, így itt a fejedelmek tartományúri
törekvése korántsem volt annyira erős, mint például Svábföldön. A fejedelmi ha-
talom kiterjesztésének súlypontja elsősorban Németország délnyugati területei
voltak, ahol a bajor hercegek, württembergi grófok, és mindenekelőtt a Habs-
burgok igyekeztek családi birtokaik szisztematikus egységesítésére, továbbá
növelésére. Ennek a folyamatnak az egyik legtipikusabb fejedelmi személyisége
(III.) Lipót Habsburg herceg volt, aki az 1379. szeptember 25-i családi birtok-
megosztást követően a nyugati, azaz az alpesi, svábföldi s elzászi birtokokat
kapta, testvére, (III.) Albert pedig az osztrák és stájer területeket. Lipót figyelme
mindenekelőtt a sváb területekre irányult, ahol a Staufok óta egyetlen fejedelmi
háznak sem sikerült a terület egészére kiterjeszteni, illetve megszilárdítani hatal-
mát. Nem véletlen, hogy Svábföld a szomszédos tartományurak expanziós poli-
tikájának legfontosabb céltáblája lett. (III.) Lipót felelevenítette a család hajdani,
L Rudolf ko1i tervét, hogy itt, a sváb térségben egy új Habsburg hercegséget
hozzon létre. Emiatt szükségképpen összeütközésbe került a bajor hercegekkel,
akik ugyancsak hasonló elképzelésekkel léptek fel, de nyílt háborúra, fegyveres
összecsapásra azonban nem került sor. Ahogyan ez a példa is jól szemlélteti, a
fejedelmek sem alkottak valamiféle egységes „tábort" a városokkal vagy éppen a
lovagsággal szemben.
A 14. század utolsó harmadában különösen a városok és a lovagok ellentéte
vált hangsúlyossá. Azt követően, hogy a polgársággal szemben különösen ellen-
séges Oroszlános-társaság 1380-ban ellenségnek nyilvánította Frankfurt városát,
1381. március 20-án Mainz, Worms, Speyer, Strassburg, Pfeddersheim, valamint
az elzászi birodalmi városok egy része megalakította a Rajnai Szövetséget, így a
már korábban létrejött Sváb Szövetség mellett egy másik nagy, dél-németorszá-
gi városszövetség alakult. 1381 június 17-én Speyerben a két városszövetség ka-
tonai együttműködési szerződést kötött a lovagi szervezetek ellen. Ezt követően
kitört a városok és a lovagok közötti háború, melyben nagyon hamar nyilván-
valóvá vált a városok fölénye. A fejedelmek politikai érdekeit egyik fél gyors
győzelme sem szolgálta volna, ezért Lipót, Habsburg herceg és Eberhard würt-
tembergi gróf 1382 elején közvetíteni próbált a városszövetségek és a velük
szemben álló lovagi erők között a béke helyreállítása céljából. A fejedelmek a
katonai-politikai realitást figyelembe véve inkább a városok mellett foglaltak
268 A kö'zépkori Németország
állást a nemesség rendi szerveződéseivel szemben. Ennek az lett a következmé-

nye, hogy a lovagi társaságok többsége feloszlott, egyedül csak a Szent György
Társaság maradt fenn, a városok helyzete viszont megerősödött. A Sváb Szövet-
séghez még 1381-ben csatlakozott a bajor hercegek által fenyegetett Regens-
burg városa, majd példáját hamarosan számos frankföldi város is követte, sőt
1384-ben még Nürnberg is. 1382 augusztusában az észak-németországi városok
Westfalia békéjének és biztonságának garantálására megalakították a Szász
Szövetséget. A 14. század utolsó évtizedeiben tehát a birodalomban egyre jelen-
tősebb politikai tényezővé váltak a városok.
A súlyos belpolitikai kérdéseken, zavargásokon, belháborúkon Vencel - apjá-
hoz hasonlóan - tartományi- és birodalmi béke meghirdetésével akart úrrá lenni,
s ennek érdekében megpróbált közvetíteni, és kompromisszumokat kötni.
Mindehhez elsősorban a fejedelmek körében igyekezett támaszt keresni, ami
szükségképpen azt is jelentette, hogy megpróbálta visszaszorítani a nagy város-
szövetségeket, illetve azok feloszlatását szorgalmazta. Politikája így szembefordí-
totta a városokkal. Ugyanakkor a fejedelmek csak addig voltak készek támogat-
ni az uralkodót, amíg az nem ütközött saját érdekeikkel. A tartós birodalmi béke
létrejötte ugyanis a királyi hatalom súlyának és tekintélyének erősödését ered-
ményezte volna. De Vencel a fejedelmek territoriális törekvéseit is vissza akarta
szorítani, s ennek érdekében megpróbálta kijátszani egymás ellen a tartományu-
rakat, ami viszont eleve reménytelenné tette a tartós birodalmi békét. 1379.
február 25-én például Vencel több svábföldi koronabirtokot is elzálogosított
Habsburg Lipót hercegnek, amelyeket viszont még apja, IV. Károly Wittelsbach
Frigyes bajor hercegnek adott zálogba. Ennek következtében mindkét hercegi
család szembefordult az uralkodóval. Vencel azért zálogosított el sváb korona-
birtokokat Lipót hercegnek, hogy megegyezésre jusson a Habsburg-házzal, de
ez a reménye éppúgy meghiúsult, ahogyan a rendi szerveződések visszaszorítá-
sának a terve is.
1383. március ll-én a mainzi, kölni és a szász választófejedelmek a jelen-
tősebb dél-németországi tartományurak egyetértésével egyezséget kötöttek a
béke megteremtéséről. Ekkor vetődött fel először az a gondolat, ami a 16. szá-
zad elején megvalósított birodalmi közigazgatási reform lényegét jelentette,
hogy a birodalmat igazgatási és katonaállítási szempontból nagyobb ke1iiletekre
osszák be. A városok azonban megtagadták a béke létrehozásáról szóló megálla-
podás egyenkénti aláírását, mert az a városi szövetségek megszüntetését jelen-
tette volna. Mivel a városok továbbra is fenntartották szövetségeiket, a király
vezetésével egyfajta fejedelmi „párt", ún. „Herrenbund" jött létre a városszövet-
ségekkel szemben. A fejedelmek és a városok közötti tárgyalások eredményekép-
pen 1384. július 26-án Heidelbergben 4 évre szóló fegyverszüneti megállapodás
született, amelyben a városok lényegében elismertették szövetségeik törvényes
voltát, és a másik oldalon is fennmaradt a Herrenbund. A heidelbergi szerződést
követően 1384/85 folyamán megváltozott Vencel politikája, s közeledni próbált
a városokhoz. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy pénzre volt szüksége, amit
csak a gazdag városoktól remélhetett. A közeledés konkrét jele az volt, hogy a
király egyetértett a Sváb Szövetségnek a zsidók elleni fellépést szorgalmazó

törekvésével, azaz a koronának a zsidók feletti fennhatósági jogát, amit a 14.
század folyamán az uralkodók a fejedelmekre is átruháztak, most a sváb városok
is megkapták. Vencel politikájának ilyen irányú módosulása azonban nem jelen-
tette azt, hogy hátat fordított volna a fejedelmeknek. Arra törekedett, hogy ne
egyik vagy másik fél mellett foglaljon állást, hanem a két tábor között, mintegy
azok felett. Ezzel a birodalom általános békéjének megteremtését szerette volna
előmozdítani. A semlegessé váló királyi magatartásnak egyéb oka is volt: neveze-
tesen a Luxemburg-ház dinasztikus törekvése Magyarországon. A viszonylagos
nyugalom azonban nem tartott sokáig, mert a birodalom déli részein Habsburg
Lipót tartományúri politikája ismét nyugtalanságot okozott. 1385. február 21-
én a Felső-Rajna vidékének városai, a sváb városok, valamint Konstanz, Zürich,
Zug, Luzern, Solothurn és Bern svájci városok katonai szövetséget kötöttek a
Habsburgok territoriális törekvéseivel szemben, s 1386 Sempachnál, 1388-ban
pedig Nafelsnél súlyos vereséget mértek Lipótra, majd testvérére, (III.) Albertre.
A sempachi csata nagy visszhangot váltott ki Németországban, melynek követ-
keztében Vencel a birodalmi béke fenntartása érdekében még inkább igyekezett
közelíteni a városokhoz. Az 1387. március 10-én meghirdetett wetsfaliai tarto-
mányi béke már ezt a célt szolgálta, 10 nappal később pedig a király a sváb váro-
sokkal kötött szövetséget a béke megőrzése érdekében. Egyúttal a fejedelmek és
városok közötti tárgyalások folytatását, a heidelbergi fegyverszünet meghosszab-
bítását szorgalmazta. 1387. november 5-én Mergentheimben a felek ennek
megfelelő megállapodást kötöttek, de az ellentétek nem mindenhol csitultak:
Svábföldön például folytatódott a városok és II. Eberhard württembergi gróf
közötti viszály. A fejedelmi hatalom politikai célkitűzéseinek főbb vezetői ezek-
ben az időkben a bajor hercegek lettek. A bajor fejedelmi ház, valamint Nürn-
berg és Augsburg ellentéte a kereskedelem körüli kérdések miatt éleződött ki, s
a konfliktus akkor mélyült el, amikor Frigyes bajor herceg fogságba vetette a
Sváb Szövetséget támogató Pilgrim salzburgi érseket. 1388 januárjában fegyve-
res, nyílt ellenségeskedés robbant ki, amely Vencel közvetítési kísérletei ellenére
egyre jobban elmélyült. A rajnai palotagróf a vele rokonságban álló bajor herce-
gek oldalára állt. Az 1388. augusztus 24-i döffingeni csatában Eberhard würt-
tembergi gróf súlyos vereséget szenvedett a városok szövetségétől. Néhány
hónappal később, 1388. november 6-án a rajnai városokkal vívott harcban
hasonló sorsra jutott Worms mellett (II.) Ruprecht pfalzi választófejedelem is.
Katonai téren tehát a fejedelmek sorra vereséget szenvedtek, de a béke ko-
rántsem állt helyre. A nagy harcokat kisebb csatározások, rablóakciók, dúlások,
pusztítások követték. Ezek terhét elsősorban a vidéki lakosság szenvedte el, s így
egyúttal a nemesség birtokait sújtották, de a városoknak is komoly károkat okoz-
tak. A széles körű pusztítás mindkét oldalon a béke megteremtésének szándékát
erősítette fel, azaz nem a király közvetítésének köszönhetően, hanem a fejedel-
mek és a városok kiegyczésével született meg 1389. május 5-én Egerben a 6 évre
szóló békeszerződés. Az 1388/89. évi háború belpolitikai szempontból igen
komoly következményekkel járt: katonai győzelmüknek köszönhetően a városok
270 A kijzépkori Németország
még jelentősebb hatalmi, politikai tényezővé váltak a birodalomban. Az Egerben

megkötött birodalmi békében Vencel ígéretet tett a városoknak, hogy a zsidók
feletti bíráskodás és hatalomgyakorlás jogát, amelyet már korábban átengedett a
számukra, a jövőt illetően is meghosszabbítja. Az uralkodó ezzel a gesztussal
igyekezett erősíteni pozícióját a birodalmi városok körében, s egyúttal igyekezett
kihasználni a békekötés politikai előnyeit a korona tekintélyének gyarapítására.
A béke megtartása érdekében egy 6 főből álló, teljhatalommal felruházott kol-
légiumot, testületet akart felállítani, amelyet egyúttal széles körű kormányzati
jogkörrel is szeretett volna ellátni. Azt követé5en, hogy ez az elképzelés a rendek
ellenállásán megbukott, Vencel visszahúzódott családi birtokaira, és dinasztikus
politikájára koncentrált. Közel 10 évig nem is lépett német földre, s csak a távol-
ból próbált kormányozni, de nem sok sikerrel, ahogyan a kor egyik legfontosabb
politikai kérdését, az egyházi schismát sem tudta érdemben kezelni.
Az egyházi schisma a 14. század végén
VI. Orbán (tl389. október 15.), illetve VII. Kelemen (tl394. szeptember 16.)
halála után az egymással szemben álló egyházi táborok egyaránt új pápát válasz-
tottak: Rómában IX. Bonifácot (1389-1404), Avignonban pedig XIII. Bene-
deket ( 1394-1417). Ezzel párhuzamosan felerősödött a konciliarizmus, a zsinati
mozgalom, amely már kb. fél évszázados múltra tekintette vissza. A régebbi
szemlélet szerint az egyetemes zsinatot az egyház feje, a pápa hívhatta össze
(illetve az Ottók vagy a Staufok korában a császári univerzalizmus programjához
és ideológiájához kapcsolódóan a császár), ám a 14. században megjelent a pápa
nélküli egyetemes zsinat gondolata is, amelyhez - értelemszerűen - nem kell a
pápa közreműködése. A konciliarista elvek rendszerbe foglalásában nagy szerepe
volt két német teológusnak, akik a párizsi egyetemen tanítottak: Konrad von
Gelnhausennek és Heinrich von Langensteinnek. 1379 táján jelent meg „Epis-
tola brevis", majd egy évvel később az „Epistola concordiae" címíí közös művük.
Heinrich von Langenstein ezeken kívül további műveket is írt, mint például az
„Epistola pacist" (1379) vagy az „Epistola concilii pacist." (1381). Ezek nem
egyedi, eredeti gondolatokat fogalmaztak meg, hanem tulajdonképpen korábbi
elméletekre támaszkodtak. Így például a Paduai Marsilius vagy Wilhelm Ockham
által a 14. század első felében képviselt népszuverenitás-tanra, továbbá a politikai
gyakorlatban jelenlévő rendi törekvésekre. Konrad von Gelnhausen azt az
álláspontot képviselte, hogy rendkívüli szükséghelyzetben korlátozni kell az írott
szabályok, az írott jog hatályát, és az isteni-természeti törvényeket kell követni.
A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ha a bíborosok nem tudnak egyezségre
jutni és közösen egyetlen pápa személyében megállapodni, akkor figyelmen kívül
kell hagyni a pápaválasztásra vonatkozó szabályokat, és a bíborosi kollégium
helyére az egyetemes zsinatot kell emelni. Mivel nincs kellő tekintéllyel ren-
delkező pápa, ezt a zsinatot egy megfelelő autoritással bíró világi fejedelemnek
kell összehívnia, elsé5sorban a császárnak vagy a francia királynak. Konrad von
VII. A Luxembu'l'lfok kora 271
Gelnhausen elképzelése szerint ez az egyszeri rendkívüli intézkedés lett volna az,

amely visszaállítja az egyházon belüli korábbi, törvényes állapotot. Az egyház-
szervezet alapvető megváltoztatásának gondolata azonban még távol állt a né-
met teológustól. Heinrich von Langenstein viszont továbblépett ezen, s az egye-
temes zsinatot már nem csak a schisma megszüntetése ügyében szorgalmazta,
hanem az egyház reformjának kérdésében is. Az általa képviselt reformelképzelés
központi gondolata az volt, hogy a pápai hatalmat az egyetemes zsinat által kell
korlátozni, hasonlóan a világi politikai élethez, ahol a rendek korlátozzák az ural-
kodók hatalmát. Ennek az elképzelésnek azonban bizonyos történeti előzményei
is voltak, hiszen már II. Frigyes császár a zsinatra kívánta bízni a döntőbíráskodást
a pápa és a császár közötti viszályban. Szép Fülöp francia király ugyancsak zsina-
tot akart összehívni VIII. Bonifác pápa ellenében, s Bajor Lajos is egy jövőbeni
„ concilium generale" elé szerette volna tárni az avignoni pápasággal fennálló
vitás kérdéseket. A francia királyi udvar viszont az egyetemes zsinat helyett arra
az álláspontra helyezkedett, hogy a római és az avignoni pápák egyaránt mond-
janak le, s így teremtsenek olyan helyzetet, hogy fel lehessen számolni az egyház-
szakadást. Az 1395 februárjában tartott franciaországi zsinat egyértelműen ezt a
gondolatot fogalmazta meg, és mindkét pápa visszalépését követelte. Németor-
szágban ez a francia terv nem talált kedvező visszhangra, mert itt a német egy-
háznagyok energikusan az egyházon belüli pápai hatalom visszaszorítására töre-
kedtek, s egyaránt sérelmezték az avignoni és a római kúriák pénzügyi követelé-
seit. Emiatt Németországban számos kritika fogalmazódott meg a pápákkal és
udvarukkal szemben.
1386-tól Vencel király a Luxemburgok családi érdekeit szem előtt tartva
titkos tárgyalásokat folytatott VII. kelemen pápával, egészen annak haláláig.
A római helyett az avignoni pápa elismerését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a
rajnai érsekeket (azaz a három egyházi választófejedelmet is), továbbá Németor-
szág és Csehország püspökeit csak az uralkodó hozzájárulását követően lehessen
tisztségükbe beiktatni. Ezzel a feltétellel Vencel tulajdonképpen apjának a régi
birodalmi egyház feltámasztására irányuló politikáját próbálta folytatni. (Figye-
lemre méltó, hogy a pápasággal szemben ez a feltétel a Luxemburg-házban
IV. Károlytól Vencelen keresztül egészen Zsigmondig, azaz közel fél évszázadig
érvényben volt.) Mivel ezeket a feltételeket Kelemen pápa visszautasította, nem
jött létre megegyezés. 1398-ban Vencel Reims városában találkozott VI. Károly
francia királlyal, ahol mindketten egyetértettek abban, hogy a schisma csak az
avignoni és a római pápa együttes lemondásával szüntethető meg. Úgy tűnt,
hogy az egyházat érintő kérdésben 1398-ra Vencel elfogadta a francia politika
álláspontját. A két uralkodó abban állapodott meg, hogy kölcsönösen nyomást
gyakorolnak az általuk eddig támogatott pápákra visszalépésük, lemondásuk ér-
dekében. A VI. Károly által kezdeményezett francia országos zsinat 1398. július
28-án fel is szólította lemondásra XIII. Benedeket, Vencel azonban ezt - a reim-
si megállapodás ellenére - nem tette meg IX. Bonifáccal. Ahhoz, hogy Vencel
elérje a római pápa lemondását, hadat kellett volna vezetnie Itáliába, de erre nem
vállalkozott, hiszen Németország számos fejedelme - aktuális érdekeinek

megfelelően - teljesen kiszámíthatatlanul, hol egyik, hol másik pápát ismerte el.
A Luxemburgok dinasztikus politikája
Elődei nyomdokaiba lépve az 1380-as évektől Vencel is dinasztiájának, családi

hatalmának erősítésére törekedett. Uralkodásának s kormányzásának alapját, hát-
terét, Csehországot igyekezett szilárdan kézben tartani, jóllehet a schisma társa-
dalmat megosztó hatásával itt is számolni kellett. Azt követően, hogy nagybátyja,
Vencel, Luxemburg hercege meghalt (1383. december 7.), a család ősi törzste-
rülete a birodalom nyugati részén az ifjú király kezébe került. 1384-ben meghalt
Flandria utolsó grófja, s a grófságot, valamint a hozzá tartozó Brabantot és
Artois-t lánya, Margit révén annak férje, Fülöp burgund herceg örökölte, aki
1363-tól birtokolta Burgundiát, a legjelentősebb francia hűbéri tartományt. Az
1383-ban elhunyt luxemburgi herceg özvegye, Johanna azonban a flandriai
örökségből igényt tartott Brabantra, így háború tört ki Fülöp burgund herceg-
gel. Luxemburg földjére, azaz birodalmi területre, francia-burgundi csapatok
törtek be. Vencel nem rendelkezett megfelelő katonai erővel ahhoz, hogy ő
maga megvédelmezze a család ősi birtokait, de azt sem akarta, hogy ezek a terü-
letek idegen kézre kerüljenek. 1388-ban unokatestvérének, Jobst morva őrgróf
nak adta zálogba Luxemburgot, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a Johanna
által igényelt Brabantért Vencel nem kíván komolyabb háborúba keveredni Bur-
gundiával. A családi hatalmat inkább keleten igyekezett erősíteni, s arra töreke-
dett, hogy az apja, IV. Károly által megalapozott jogcímeket a lengyel és a ma-
gyar örökségre realizálja.
I. Lajos magyar-lengyel király halála (1382. szeptember 11.) után azonban
a Luxemburgok szándékát az özvegy királyné, Erzsébet keresztülhúzta: Vencel
öccsének, Zsigmondnak a jegyesét, Máriát Magyarország uralkodónőjévé koro-
náztatta ( 1382. szeptember 17.) Még az is kétségessé vált, hogy Zsigmond
egyáltalán feleségül veheti-e Máriát, mert Erzsébet anyakirályné és a mögötte
álló főurak inkább Lajossal, Orleans hercegével szerették volna összeházasítani
Máriát. A magyar nemesség egy másik része viszont Magyarország koronáját
III. Károly nápolyi királynak kívánta felajánlani. 1385 augusztusában Zsigmond
- unokatestvérei, Jobst és Prokop támogatásával - betört Magyarországra, s bir-
tokába vette a fővárost, Budát. Ezzel biztosította házasságkötését Máriával
(1385. október), s ezzel együtt a majdani jogát a magyar koronára. Mint „Ma-
gyarország gyámja" ( regni Hungariae tutor) azt ígérte, hogy Csehországban
hadsereget állít fel a trónkövetel6 III. Károly visszaverésére. A házasságkötést
követő zavaros id6kben, amikor a szemben álló felek III. (Durazzói) Károlyt
(1386. február) és Erzsébet anyakirálynét (1387. január) is meggyilkolták, Mária
királynőt pedig foglyul ejtették, Zsigmond csak bátyja, Vencel támogatásával
tudta tartani helyzetét, és arra a pénzre alapozhatott, amelyet Brandenburg elzálo-
gosításáért unokatestvéreitől kapott. Ezzel a lépésével Zsigmond tulajdonképpen
VII. A Luxembur,_qok kora 273
mindent egy lapra tett fel, hiszen a brandenburgi választófejedelemség elzálogo-

sításával minden anyagi-hatalmi bázisát elveszítette Németországban. Mária ki-
rálynő fogságára, és az ebből következő válságos helyzetre való tekintettel egy
magyar bárói liga trónra emelte Zsigmondot, s 1387. március 31-én Székesfe-
hérváron Magyarország királyává koronázták. Felesége, Mária csak 1387. júni-
us 4-én szabadult a fogságból, s haláláig (1395. május 17.) társuralkodó maradt
férje mellett. A Luxemburgok tehát megszerezték a magyar koronát.
Ugyanilyen irányú törekvésük azonban Lengyelországban kudarccal végző
dött. I. Lajos magyar-lengyel király halála után 1382-ben Zsigmond rokoni kap-
csolatokra hivatkozva ( ő maga ekkor Lajos idősebbik lányának és örökösének
jegyese volt, míg apja negyedik felesége, Pomerániai Erzsébet III. Kázmér len-
gyel király unokája volt) lengyel trónigénnyel lépett fel, s még egy kisebb kato-
nai kontingenst is küldött Nagy-Lengyelország földjére jogcímének érvényesíté-
sére. Okleveleiben már 1382-ben dominus regni Poloniaenak titulálta magát.
Vállalkozása azonban sikertelenül végződött, ahogyan az 1383. évi újabb expe-
díció is. A trónöröklés körüli súlyos lengyelországi belső problémák végül 1384.
október 15-én I. Lajos kisebbik lányának, Hedvignek királynővé koronázásával
lezárultak. Azzal, hogy Hedvig 1386 februárjában feleségül ment Jagelló litván
nagyfejedelemhez, a Luxemburgok számára végképp elveszett a lengyel korona.
A keleti dinasztikus politika tehát csak a magyar trón megszerzése szem-
pontjából bizonyult sikeresnek, ám ezt követ6en felerősödtek a Luxemburg-
házon belüli ellentétek, amit elsősorban Jobst igen gyors hatalmi erősödése vál-
tott ki: 1388-ban Vencel a luxemburgi hercegséget adta neki zálogbirtokul,
Zsigmond pedig a brandenburgi választófejedelemséget. A zálog időtartamára
így Jobst német választófejedelemmé vált.
Uralkodásának második évtizedében Vencel helyzete kezdett rosszabbra for-
dulni öröklött birtokán, Csehországban. Az 1380-as évek végétől megerősödött
nemesi ellenzék nagyobb politikai befolyást akart szerezni az ország irányításá-
ban, mert a fontos kormányzati tisztségekbe Vencel a főnemesek helyett az al-
sóbb rendekből származókat ültetett. A cseh klérushoz fűződő viszonya is meg-
romlott, mert feszültség támadt az egyháziak feletti bíráskodás kérdése, valamint
amiatt, hogy egyik kegyeltjét püspökké kívánta emelni. Ez utóbbi érdekében
Nyugat-Csehországban egy új püspökséget akart alapítani, megkurtítva ezzel a
meglévő egyházmegyék területét és jövedelmét. A Vencellel szemben kibon-
takozó főúri-főpapi mozgalom élére unokatesn·ére, a komoly hatalmi ambíciókat
dédelgető Jobst állt. A mozgalom célja a fönemesi-egyháznagyi befolyás vissza-
állítása volt. 1394 májusában Jobst foglyul ejtette a királyt, majd néhány hónap
után szabadon engedte. A morva éSrgróf azt akarta kikényszeríteni, hogy az ural-
kodó végérvényesen ismerje őt el Brandenburg urának s birodalmi választófe-
jedelemnek, ám ez a szándéka a birodalmi rendek tiltakozása miatt meghiúsult.
II. Ruprecht rajnai palotagróf a választófejedelmek nevében a király szabadon
bocsátását követelte, és Vencel tem•érei, János görlitzi őrgróf, valamint Zsig··
mond magyar király is szembefordult Jobsttal, jóllehet érdemi segítséget nem
tudtak nyújtani.
Zsigmondot királlyá koronázásától lekötötték a Nápoly-párti nemesekkel

vívott délvidéki harcok, s az ebből adódó politikai lehetőségeket még I. (Jagello)
Ulászló lengyel-litván király is igyekezett a maga javára kihasználni. Már 1387-
ben fegyveres erővel arra kényszerítette a magyar uralkodót, hogy lemondjon a
Halics és Galícia feletti magyar hűbéri fennhatóságról. Két évvel később I. Péter
(1378-1392) Moldva fejedelme, és Öreg Mircea, Havasalföld ura (1386-1418),
akik eddig Magyarország vazallusai voltak, most Jagello Ulászló előtt tettek hó-
dolatot és hűbéri esküt. A magyar királyság ezáltal elveszítette az Al-Duna
térsége feletti politikai befolyását. Zsigmondnak tehát jelentősen megromlott a
külpolitikai helyzete. Családi hagyományaihoz híven ügyes diplomáciával igye-
kezett javítani pozícióin, és szövetségeseket keresett a lengyel királlyal szemben.
A lengyel-litván állam létrejöttével a Poroszország és Livónia közötti szárazföldi
összeköttetést jelentő Samogitia földjének elvesztésétől tartó Német Lovagrend
mellett Zsigmond Ulászló király unokatestvérére, Witold litván fejedelemre épít-
hetett, aki saját uralma alatt önálló Livániát akart létrehozni. 1392 augusz-
tusában azonban Jagello kiegyezett Witolddal, s elismerte őt litván nagyfe-
jedelemnek, úgy, hogy a fejedelem ugyanakkor elismeri a lengyel-litván uralkodó
főségét. Ez a családon belüli kibékülés egyfajta válasz volt Zsigmond diplomáciai
aktivitására, illetve a Német Lovagrenddel kötött szövetségére. Az 1390-es évek
elején a Lengyelország körüli külpolitikai ügyek, s különösen a Német Lovag-
rend kérdése némi egyenetlenséget okozott Zsigmond és bátyja, Vencel között.
A Német Lovagrend, ahogyan korábban, a 14. század utolsó évtizedében ismét
megkísérelte hatalma alá vonni a livóniai püspökségeket. Erőszakos fellépése kö-
vetkeztében 1391 elején a rigai érsek és a káptalan egy része Lübeckbe menekült,
a káptalan másik része pedig a lovagrend fogságába esett. Az emigrált livóniai
klerikusok jelentős propagandát fejtettek ki az északnémet fejedelmek körében a
Német Lovagrend ellen, s belpolitikai megfontolásokból Vencel is a rigai érsek
oldalára állt. Egyúttal deklarálta azt, hogy a rigai érsekség, sőt a lovagrend álla-
ma is a birodalomhoz tartozik. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a Német
Lovagrenddel szövetkező Zsigmond, és a lovagrend lépéseit elítélő Vencel kö-
zött komoly törés következet volna be: a család dinasztikus hatalmának növelé-
sére irányuló közös tervek továbbra is összekötötték őket. A Német Lovagrend
feljegyzései szerint ugyanis az 1390-es évek elején a Luxemburg testvérek, vala-
mint unokatestvérük, Prokop morva őrgróf, továbbá I. Vilmos meiíkni őrgróf és
III. Albert osztrák herceg (aki korábban az Ulászló lengyel királyhoz feleségül
ment Hedvig jegyese volt) Lengyelország felosztásának tervéről állapodott meg.
Eszerint Kalisz térsége és Mazóvia a Német Lovagrend birtokába, a Krakkó,
Sandomir, Laczyca és· vörös-oroszországi területek Magyarország királyának
fennhatósága, a Warthe-tól nyugatra eső részek pedig a birodalomhoz kerültek
volna. Mindez azonban inkább csak elképzelés, nagyra törő álom volt, mintsem
egy valódi Lengyelország ellenes koalíció, hiszen ebből a szempontból katonai
értelemben egyedül a Német Lovagrend és Zsigmond jöhetett volna komolyan
szóba egy Lengyelország elleni támadás esetén, hiszen Vencel - az északnémet
fejedelmek elvárásainak megfelelően - politikai értelemben éppen a lovagrenddel
szemben foglalt állást, Mei:Ben és Ausztria esetében pedig semmilyen olyan

konkrét érdek nem volt, ami fegyveres fellépésre ösztönözte volna őket. Zsig-
mond viszont e terv megszületésekor még nem rendelkezett érdemi hatalommal
Magyarországon, s politikája nagymértékben függött az őt trónra segítő bárói
liga céljaitól, ezért Lengyelország felosztásának irreális voltát látva a Német
Lovagrend elutasította ezt a felvetést, ami a gyakorlatban csak egy lovagrendi-
lengyel háborút eredményezett volna.
Az 1390-es évek közepére Zsigmond figyelmét egyre inkább a királyságát
fenyegető török veszély növekedése kötötte le, hiszen a délszláv erők felett ara-
tott 1389. évi rigómezei török győzelem megnyitotta az oszmánok előtt a
Magyarország felé vezető balkéni utakat, s 1391/92-től egyre jobban megsza-
porodtak a török portyák a déli határoknál. A török fenyegetés árnyékában
Havasalföld fejedelme ismét a magyar királlyal kereste a kapcsolatot, melynek
eredményeként Zsigmond csapatokkal is támogatta Mircea török ellenes harcát
(1392, 1394), sőt 1395-ben személyesen vezetett hadat a Balkánra, s elfoglalta
Kis-Nikápoly várát. Nehezítette a helyzetét, hogy Mária királynő szerencsétlen
halála ( 139 5. május) után belső ellenzéke megkérdőjelezte uralkodásának jog-
szerűségét, és a lengyel-litván uralkodópárnál keresett politikai támogatást Zsig-
mond ellenében. Ezt az is jelezte, hogy Hedvig királynő címei közé felvette a
„magyar királyság örököse" címet, férje, Jagello Ulászló csapatai pedig betörtek
Észak-Magyarországra. A lengyel támadást az esztergomi érsek katonái verték
vissza. Zsigmond kül-és belpolitikai helyzetét egy sikeres, széles körű keresztény
összefogásra épülő török elleni hadjárattal akarta megszilárdítani. A százéves
háború második szakaszában győztes francia nemesség hajlott a tradicionális ke-
leti politika felelevenítésére, és Merész Fülöp burgund herceg ugyancsak késznek
mutatkozott egy keresztes hadjáratra, s azt követően, hogy IX. Bonifác pápa
török elleni keresztes háborúra szólított fel, megteremtődtek a vállalkozás felté-
telei. Zsigmond politikai és diplomáciai aktivitásának köszönhetően 1396-ban
kb. 30-35 OOO főnyi keresztes had indult el a Balkánra, de Nikápoly mellett
(1396. szeptember 25-28.) súlyos vereséget szenvedett. A keresztes hadjárat
kudarca tovább destabilizálta Zsigmond helyzetét, aki belátta, hogy megegyezés-
re kell jutnia Lengyelországgal. 1397 júliusában Késmárkon találkozott a lengyel
uralkodópárral, és 16 évre szóló békét kötöttek. A megállapodás értelmében
Hedvig lemondott a magyar koronáról, Zsigmond pedig Vörös-Oroszországról.
A magyar-lengyel megbékélés tiszteletére Krakkóban nagyszabású lovagi tornát
rendeztek, amelyen Zsigmond személyesen is részt vett. A késmárki békét mind
a Német Lovagrend, mind pedig Witold litván fejedelem elutasította. Vencel vi-
szont üdvözölte az események ilyen irányú alakulását, s a birodalom uralkodó-
jaként ismételten kinyilvánította azt, hogy a Német Lovagrend által uralt tarto-
mányok a birodalomhoz tartoznak, a lovagok pedig kötelesek engedelmeskedni
a német uralkodónak. Vencellel szemben a Német Lovagrend az 1397. évi frank-
furti fejedelmi gyűlésen a választófejedelmeket igyekezett megnyerni ügyének.
Zsigmondra ugyanis, aki a lengyel udvarral történő kiegyezéstől belpolitikai
helyzetének konszolidációját remélte, a közeljövőt tekintve már nem
számíthatott, hiszen maga Zsigmond is bátyját ekkoriban egyértelműen „uralko-

dójaként" nevezte meg. Ugyanakkor a magyar király a nikápolyi kudarc után or-
szága déli határainak védelmében szerette volna igénybe venni a Német Lovag-
rend fegyveres erőit, s felajánlotta, hogy a lovagok Magyarországra költözése
esetén nekik adományozza a Barcaságot (ahonnan II. András 1225-ben elűzte
őket). A Német Lovagrendnek azonban nem állt szándékában Magyarországra
költöznie, s lemondani a közel másfélszáz év alatt kiépített virágzó államáról,
Poroszországról.
Hedvig királynő halálával ( 1399. július 17.) a Luxemburgok rokonságra
építő lengyel trónigényének jogossága is megkérdőjeleződött. Ezzel lezárult a
családi hatalom keleti irányú növelésének dinasztikus lehetősége, de érdekes mó-
don mégis hozzájárult a családi hatalom erősödéséhez, mert jelentősen gyengí-
tette Zsigmond magyarországi ellenzékének politikai pozícióját, s lehetőséget
teremtett arra, hogy az elkövetkező években belső helyzetének erősítésére kon-
centráljon. Ez azonban egyáltalán nem volt egyszerű feladat, hiszen ellenfelei
140 l-ben - ahogyan valamikor a cseh előkelők is tették Vencellel - fél évre még
fogságba is vetették, 1403 nyarán pedig III. Károly fiát, Lászlót ellenkirállyá
választották. A magyar korona biztosítása tehát a Luxemburg-ház számára egyál-
talán nem bizonyult egyszerű feladatnak,
Vencel trónfosztása
A százéves háború menetében bekövetkezett szerencsés fordulatnak köszönhe-

tően az 1390-es években a francia politika expanzív igényekkel lépett fel a biro-
dalom névleges fennhatósága alá tartozó Észak-Itáliában. A hatalmi érdekellen-
tétek középpontjába Milánó került, ahol Giovanni Galeazzo Visconti ( 1385-
1402) gyakorolta a hatalmat. Számos szomszédját legyőzve s meghódítva jelen-
tős városállammá tette Milánót, és szembe került a francia támogatást is élvező,
Firenze által vezetett toscanai városszövetséggel. Vencel politikai értelemben
ugyan Milánót támogatta, de katonai téren nem kívánt beavatkozni az itáliai har-
cokba. 1395 májusában viszont herceggé emelte Giovanni Galeazzio Viscontit,
aki ennek fejében köteles volt évi adót fizetni a német koronának. Válaszképpen
Franciaország nyíltan szövetséget kötött Firenzével ( 1396. szeptember 29. ), és
még ugyanebben az évben Genovával is megerősítette kapcsolatát. A Közép-
Itáliában erősödő francia befolyás az Egyházi Államot és a római pápát is fenye-
gette, aki emiatt itáliai hadjáratra ösztönözte a német királyt. Németországban
azonban, különösen a nyugati területeken, az Itália feletti uralom eszménye
olyan értelemben már nem talált különösebb visszhangra, hogy az itteni fejedel-
mek tevőlegesen vállalkoztak volna egy itáliai hadjáratra. Ugyanakkor a francia
törekvéseket a birodalom „régi, szent jogainak" megsértéseként értelmezték,
amit a kortársak Vencel tehetetlenségének s bűnének róttak fel. A német ural-
kodóval szemben kialakuló választófejedelmi elégedetlenség gyökerei azonban
mélyebbre nyúltak vissza, és számos sérelmet „olvastak" a király fejére. Itáliai
politikája mellett kritizálták egyházpolitikáját, sérelmezték a Luxemburg-ház nö-

vekvő hatalmát a birodalom keleti határain kívül, s elégedetlenek voltak azzal,
hogy az aranybulla rendelkezésével ellentétben Vencel a fejedelmek egyetértését
nélkülözve egyedül akarta a birodalmat kormányozni. Amikor 1397 decem-
berében a frankfurti gyűlésen a választófejedelmek el6terjesztették panaszaikat,
ezek között még a Német Lovagrend sérelmei is szerepeltek.
A frankfurti gyűlésre olyan körülmények között került sor, amikor az ural-
kodóváltás gondolata már viszonylag régóta visszatérő téma volt a fejedelmek
körében, és ebben még a Luxemburg-ház egyes tagjai is szerepet játszottak.
A pfalzi és a kölni választó már 1394-től tárgyalásokat folytatott II. Richárd
angol király esetleges trónjelöltségéről, s ennek gyakorlati megvalósítására a két
választófejedelem 1396. október 24-én Oppenheimben szövetséget is kötött
egymással. Politikai cselekedeteik elsősorban abból a fenyegetettségi érzésből fa-
kadtak, amelyet a Wittelsbachok és a Nassau-ház a trónon lévő Luxemburgoknak
tulajdonított. Együttműködésük eredményeként II. Ruprecht rajnai palotagróf
segítségével, Vencel akarata ellenére, a Nassau-ház megszerezte a mainzi érseki
széket. 1399. április ll-én a mainzi, kölni és pfalzi választó kinyilvánította, hogy
együttesen fognak fellépni a választófejedelmek aranybullában foglalt jogainak
érvényesítése érdekében. Kezdeményezésükhöz a trieri érsek és Rudolf szász
herceg is csatlakozott, azaz a két, Luxemburgok által birtokolt választófejede-
lemségen (Csehországon és Brandenburgon) kívül az összes választófejedelem
szembefordult Vencellel. A négy rajnai választó a fejedelmek királyválasztó jogára
hivatkozva választási gyűlést hívott össze 1399. augusztus 10-re Oberlahnstein-
be, amelyre Vencelt is meghívták. Vencel és unokatestvére, Jobst természetesen
elutasította a részvételt, ahogyan a Luxemburgokkal szomszédos szász herceg is
távol maradt. A gyűlésen megjelenő négy rajnai választó azonban a választófe-
jedelmek többségét tette ki, így az aranybullában foglaltaknak megfelelően tör-
vényes döntésre voltak jogosultak. 1399. augusztus 20-án kimondták Vencel
trónfosztását, s néhány nappal később Rhensben Németország új uralkodójává
Ruprecht rajnai palotagrófot választották meg.
Ruprecht uralkodásának kezdete
A 48 évesen trónra kerülő új uralkodó koronája nagyon bizonytalan lábakon állt:

a Luxemburgok nem ismerték el legitim királynak, s ez komoly belpolitikai fe-
nyegetést jelentett. Dc a birodalom egész területén számos helyen volt tapasztal-
ható ellenállás Ruprechttel szemben. Aachcn városa például a franciákkal szövet-
kezett gelderni herceg támogatásával bezárta kapuit a király előtt, s megtagadta
a hódolatot. Ruprecht megkoronázására így Aachenben nem kerülhetett sor, a
koronázást 1401. január 6-án Kölnben tartották meg. Frankfurt városa csak 6
heti ostrom után ismerte el az új uralkodót. Mivel Vencel nem nyugodott bele
koronája elvesztésébe, fegyveres harc tört ki Németországban. Ruprecht fia,
Lajos, a hozzá csatlakozó, lázadó cseh főurak, valamint a rokonuk ellen forduló
Jobst és Prokop seregei egészen Prága falai elé nyomultak, de valódi katonai si-
kert nem tudtak elérni. Mivel a Luxemburg-ház katonai eszközökkel történő
térdre kényszerítése nem járt sikerrel, Ruprecht a császári korona elnyerésével
akarta megszilárdítani tekintélyét és helyzetét. IX. Bonifác, a római pápa ugyan
nem akart teljesen szakítani az erős Luxemburg-házzal, de azt a politikai lehető
séget, hogy a német választófejedelmek hozzá fordultak a trónfosztás megerősí
tése, illetve az új király elismerése és császárrá koronázása érdekében, igyekezett
kihasználni a római pápaság számára. Azt követően, hogy a helyzet mérlegelése
után IX. Bonifác mégis Ruprecht mellett foglalt állást, az új német király az itá-
liai expedíció azonnali megindítása mellett döntött, amelyhez csatlakoztak a
Vencel oldalán álló milánói Viscontiak itáliai ellenfelei is, elsősorban Firenze.
A Milánó elleni támadás így egyúttal Vencel gyengítését is szolgálta. Az 1401.
június 26-án tartott mainzi birodalmi gyűlés egyetértett az itáliai hadjárat ter-
vével, amelyhez sikerült megnyerni a Habsburgok támogatását is. A hadjárat
sikere szempontjából ez kulcskérdés volt, ugyanis az Itáliába vezető főbb útvona-
lak a Habsburg birtokokon futottak keresztül. A leglényegesebb feltételt azon-
ban a pénzügyi háttér biztosítása jelentette. A hadjárat megindítása érdekében
Firenze 200 OOO aranyforintot ígért Ruprechtnek, s még ugyanekkora összeg(í
kölcsönt helyezett kilátásba. A felajánlott 200 OOO arany önmagában kevésnek
bizonyult a kiadások finanszírozására, Ruprecht saját anyagi forrásai pedig önma-
gukban nem voltak elegendőek a hadjárat költségeinek fedezetére. Ráadásul a
megígért firenzei pénz folyósítása körül nehézségek adódtak, s emiatt Ruprecht
még az itáliai vállalkozás megindítása előtt arra kényszerült, hogy Augsburgban,
ahol seregei gyülekeztek, katonáinak mintegy harmadát elbocsássa. A terve-
zetthez képest tehát sokkal kisebb haderővel indította el az itáliai hadjáratot
1401 őszén. Ahhoz, hogy Észak-Itália síkvidékére a katonai betörés sikeres le-
gyen, utat kellett nyitni a milánói hatalmi területen. Ruprecht a jól megerősített
Verona helyett a gyors siker reményében Brescia ellen fordult, hogy minél hama-
rabb maga mellé állítsa a Visconti-ellenes helyi erőket, de 1401. november 24-
én Brescia falai előtt vereséget szenvedett. A kudarcot követően Frigyes kölni
érsek és Lipót osztrák herceg csapataikkal együtt hazatértek Németországba.
Seregének további fogyatkozása és a bresciai kudarc hatására Ruprecht félbesza-
kította itáliai vállalkozását. Maradék erőivel Padua városában töltötte a telet, s
ezalatt hosszas tárgyalásokat folytatott Firenzével a hadjárat további finan-
szírozásának kérdéséről, amelyet a toscanai város nem akart magára vállalni.
Eredménytelen maradt a király azon törekvése is, hogy a Milánó-ellenes koalí-
cióba bevonja Velencét. A pénz és komolyabb hadsereg nélkül maradt uralkodó
nem tehetett mást, mint 1402 tavaszán visszatért Németországba. Kudarca nyil-
vánvalóvá tette, hogy az Itália feletti fennhatóság megteremtésére irányuló régi
birodalmi politika már nem folytatható. Így nem csoda, hogy a következő évek-
ben, amikor Ruprecht újra felvetette az itáliai hadjárat tervét, Németországban
ehhez már nem talált támogatásra.
Ruprecht itáliai kudarcát Vencel ugyan megpróbálta kihasználni, de a Lu -
xemburgok között ismét kitörő belviszály ezt meghiúsította. Hatalmi ambíciói
VII. A Luxembur,_qok kora 279
érdekében ugyanis Zsigmond szembefordult bátyjával, és a család régi riválisával,

a Habsburgokkal keresett politikai kapcsolatot: olyan szerződést kötött
III. Albert herceggel, hogy ha fiúörökös nélkül halna meg, örökébe a magyar
trónra a Habsburgok lépnek. 1402. szeptember 14-én a pozsonyi országgyűlé
sen III. Albert egyetlen fiát, IV. Albertet már ilyen minőségében mutatta be.
A római pápa, aki támogatta Ruprecht itáliai hadjáratát, 1403. november l-én
nyilvános konzisztóriumot tartott, amely a királlyá választott rajnai palotagróf
uralkodóként történő elismerését szolgálta. Elismerte a· fejedelmek azon jogát,
hogy megválasszák vagy letegyék a trónról a német királyt. Az itáliai kudarc után
Ruprecht igyekezett stabilizálni belpolitikai helyzetét, s ehhez kapcsolódóan
1402-ben, majd 1403-ban megerősítette a Német Lovagrendet privilégiumai-
ban. Mindez azt a célt szolgálta, hogy a birodalomban széles körű népszerűség
nek örvendő lovagrend politikai támogatásával erősítse társadalmi elfogadott-
ságát. Vencel öccse, Zsigmond ugyancsak a Német Lovagrendet erősítő lépést
tett: pénzügyi gondjainak megoldása érdekében 1402. szeptemberében 63 200
magyar aranyforintért elzálogosította a lovagrendnek a birodalomban még meg-
maradt utolsó birtokát, az Odera jobb partján fekvő Neumarkot, amely közvet-
len összeköttetést teremtett Poroszország és Németország között. Emiatt azon-
ban ismét megromlott a kapcsolata Ulászló lengyel királlyal, aki a Luxemburgok
közötti viszályban Vencelt támogatta, sőt a Durazzói László ellenkirállyá válasz-
tása következtében kirobbant magyarországi belháborút kihasználva csapatai a
Tátra vidékén be-betörtek az országba.
Ha Vencel nem is tudott érdemben fellépni Ruprechttel szemben, a király
állandó pénzhiánya, valamint családi hatalmának erősítésére irányuló politikája
miatt egyre szélesebb körű elégedetlenség kezdett kialakulni Németországban.
1405. szeptember 14-én Johann mainzi érsek vezetésével (aki korábban Rup-
recht egyik fő támogatója volt) megalakult az ún. Marbachi Szövetség, melyhez
számos fejedelem, valamint a király adópolitikájával elégedetlen város is csatla-
kozott. Johann érsek azt az elvet képviselte, hogy a választófejedelmek nem csak
a birodalom részét képezik, hanem tulajdonképpen annak letéteményesei, így
őket is megilletik az uralkodói jogok, s ha a király nem tesz eleget uralkodói
kötelezettségeinek, akkor a választófejedelmek rendjét megilleti az ellenállás
joga. Ruprechtnek azonban sikerült felbomlasztania a pfalzi tartományát szinte
minden oldalról fenyegető fejedelmi koalíciót: külön-külön egyezséget kötött a
Marbachi Szövetség minden tagjával, így a Szövetség eredeti s fő célja, a király
letétele, trónfosztása meghiúsult. A fejedelmek ki is léptek a Szövetségből, a
városok azonban megfogalmazták a korlátozások nélküli szövetkezés jogát. Rup-
rcchtnek belső helyzetét soha nem sikerült annyira megerősítenie, hogy az euró-
pai hatalmak közötti nagypolitikában a birodalom újra komoly szerepet játsz-
hasson. Németország belső széttagoltsága állandó beavatkozási, befolyási lehető
séget kínált a francia királynak és a felemelkedő Burgundiának. Brabant például,
amelynek visszaszerzésére Ruprecht megválasztásakor ígéretet tett, végérvénye-
sen Burgundiához került. Ezt a politikai kudarcot még az a diplomáciai siker sem
tudta ellensúlyozni, hogy a német uralkodónak sikerült megállapodnia Geldern
hercegével, s Aachen megnyitotta előtte kapuit, ahol 1407. november 14-én is-
mételten megkoronázták.
A pisai zsinat
A schisma kérdésében Ruprecht azt az elvet képviselte, amit Franciaország, ne-

vezetesen, hogy a rivális pápák egyaránt mondjanak le méltóságukról. Az 1394-
ben hivatalba lépett új avignoni pápa, XIII. Benedek, valamint IX. Bonifác római
pápa, és utóda, VII. Ince (1404-1406) egyaránt ígéretet tett megválasztásakor
arra, hogy minden erejével az egyház egységének helyreállításának ügyét fogja
szolgálni. Ezekre az ígéretekre hivatkozva képviselte a francia és a német uralko-
dó is a kölcsönös lemondás elvét, a gyakorlatban azonban erre egyik pápa sem
volt hajlandó. Amikor 1406-ban XII. Gergely lépett a római pápai trónra, úgy
tűnt, hogy megvalósulhat ez az elképzelés. 1407. évi személyes találkozójuk al-
kalmával ugyanis XIII. Benedek és XII. Gergely egyaránt úgy nyilatkozott, hogy
egyidejűleg mindketten lemondanak méltóságukról. Erre a hírre a római bíbo-
rosok többsége elfordult XII. Gergelytől, és az avignoni kardinálisokkal lépett
kapcsolatba, akik viszont már régóta szemben álltak XIII. Benedekkel. Úgy tűnt
a bíborosok immár egyik pápát sem támogatják, s közösen vetették fel a schisma
rendezésére egy egyetemes zsinat összehívásának tervét. Elfogadták azt a koncili-
arista elvet, hogy az egyház legfelső szerve nem a pápa, hanem a zsinat. Ennek
igazolására Cypriannust idézték, aki a bíborosokat az apostolok utódainak tekin-
tette. Felfogása szerint az apostolok azonos „jogállásúak" voltak Szent Péterrel,
így a bíborosok is egyenrangúak Szent Péter földi helytartójával s utódával, a
pápával. Figyelemre méltó, hogy az egyházon belül ez a fajta felsőbb testületi,
„oligarchikus" tendencia párhuzamosan jelentkezett a német választófejedelmek
hasonló elképzeléseivel, ti. azzal, hogy a választók és a mindenkori uralkodók
egymással egyenrangúak. Nem véletlen, hogy a konciliarista gondolatoknak a né-
met egyházi fejedelmek körében komoly visszhangja és támogatottsága volt.
1409. március 25-én a francia hatalmi érdekszférához tartozó firenzei befo-
lyási övezeten belül, Pisa városában megnyílt a bíborosi kollégium által kezdemé-
nyezett egyetemes zsinat, ahol mindkét pápának meg kellett volna jelennie, hogy
lemondjanak méltóságukról s szabaddá tegyék az utat egy új pápa megválasztása
előtt. XIII. Benedek és XII. Gergely magatartását azonban elsődlegesen az
határozta meg, hogy a különböző európai hatalmak hogyan foglalnak állást a
kérdésben, hiszen az egyes uralkodók politikája az adott országok egyháznagy-
jainak magatartását is befolyásolta. Franciaország egyértelműen támogatta a
francia klerikusok részvételét a pisai zsinaton, s IV. Henrik angol király is késznek
mutatkozott arra, hogy az angol egyháziak elmenjenek Pisába. A német trónról
letett Vencel úgy vélte, hogy a zsinat és az ahhoz kapcsolódó politikai légkör jó
alkalmat kínál koronájának visszaszerzéséhez, ezért támogatta a zsinatot. 1409.
június 8-án megállapodást kötött a bíborosi kollégiummal, azzal az egyházi
testülettel, amely most - mint a zsinat kezdeményezője is - az egyházon belül a
VII. A Luxembur..,tTok kora 281
legfontosabb szervet jelentette. A megállapodás szerint a bíborosok Vencelt is-

merik el a birodalom uralkodójának, Vencel pedig majd a zsinat által megválasz-
tott pápát fogja az egyház egyedüli legitim vezetőjének s fejének tekinteni. Ilyen
körülmények között viszont Ruprecht a jelenlegi római pápa mellett állt ki, s
udvarában megfogalmazták azokat az ideális szempontokat, amelyeket az egyház
ügyeinek rendezése, megreformálása során lényegesnek tartott. A Konrad von
Soest által írt Postillen című mű a pápai tekintélyt fenyegető, egyházon belüli
„oligarchikus" szemlélet veszélyeire hívta fel a figyelmet, azaz elutasította a bíbo-
rosi kollégium egyházon belüli hatalmi pozícióját. Ugyanakkor e mű szerzője is
az egyetemes zsinatban látta az egyedüli lehetőségét annak, hogy az egyház
egységét helyre lehessen állítani. Emellett megfogalmazta a zsinat másik fontos
feladatát, az egyház belső reformjának megvalósítását. A zsinat összehívására
azonban szerinte a bíborosi kollégium nem jogosult, legitim pápa hiányában arra
egyedül a római (német) király, s jövőbeni császár jogosult. Konrad von Soest
fejtegetéseire alapozva így Ruprecht kifogásolta azt, hogy a pisai zsinatot a
bíborosi testület hívta össze, s kétségbe vonta a zsinat jogszerűségét. A német
király fenntartásai ellenére azonban a pisai zsinatot mégis megrendezték. 1409.
június 5-én a zsinat deklarálta XIII. Benedeknek és XII. Gergelynek a pápai trón-
ról történő letételét, majd ezt követően V. Sándor személyében új pápát válasz-
tott. Célját, az egyházszakadás felszámolását azonban a zsinat mégsem érte el,
sőt tovább bonyolította a helyzetet. Mivel a két korábbi pápa, Ruprechthez ha-
sonlóan nem ismerte el a pisai zsinat jogszen'.íségét és illetékességét, a keresztény
világnak immár nem két, hanem három pápája lett.
Németországban, ahol eddig többnyire a római pápát ismerték el, a pisai zsi-
nat után jelentős belső megosztottság alakult ki. A fejedelmek egy része, Rup-
recht példáját követve, továbbra is XII. Gergelyt tekintette pápának, míg mások,
mint például a mainzi és kölni érsekek, vagy a Luxemburgok, a Pisában megvá-
lasztott új pápát, V. Sándort ismerték el. A különböző pápák elismerésében meg-
nyilvánuló megosztottság mögött a már korábbról meglévő politikai törésvona-
lak álltak, azaz Ruprecht, valamint a mainzi érsek és Vencel ellentéte. A pisai
zsinatot követően a német uralkodó még hadjáratot is indított a franciák támo-
gatását ugyancsak élvező mainzi érsek ellen, ám a hadjárat során 1410. május 18-
án életét vesztette.
A Német Lovagrend államának virágkora
A 13. század során a Balti-tenger délkeleti partvidékét meghódító, s ott önálló

államot teremtő Német Lovagrend 14. század első évtizedében a Visztula mel-
lett tovább gyarapította területeit. A danzigi fejedelmi család kihalását követően
a lengyel fejedelmek öröklési viszályába Brandenburg és a lovagrend is beavatko-
zott, s 1309-ben a lovagok kiterjesztették uralmukat a Visztula bal partjára,
Kelet-Pomeránia (Pommerellen) földjére. Brandenburg 10 OOO márka ezüst elle-
nében lemondott területi igényeiről, a lengyel egység megteremtésén fáradozó
?okietek Ulászló herceg azonban nem. A danzigi, illetve kelet-pomerániai kérdés

miatt törés következett be a lengyelekhez fűződő viszonyban: míg a 13. század-
ban a lengyel fejedelmek általában támogatták a Német Lovagrend poroszok
elleni harcait, a 14. századtól feszültté vált kapcsolatuk. A Rend katonai erejétől
tartó Ulászló nem kezdett ugyan háborút Pommerellenért, de a terület vitatott
hovatartozásának ügye több mint három évtizedig tartó pereskedéshez vezetett.
A lovagok és Lengyelország közötti megbékélés alapját csak az 1335. évi viseg-
rádi királytalálkozó arbiteri (döntőbírói) döntése vetette meg, noha a tényleges
békét csak nyolc évvel később, 1343-ban kötötték meg Kaliszban. A békeszerző
dés kompromisszumos megállapodást tartalmazott: III. Kázmér lengyel király
lemondott Kelet-Pomerániáról (s ezzel együtt országa tengeri kijáratáról), de az
egykori fejedelemség egyházszervezeti vonatkozásban továbbra is Lengyelor-
szághoz, a leslaui püspökséghez tartozott. A kaliszi szerződés ilyen tartalmú
megkötésére több ok késztette a Német Lovagrendet. Egyrészt a Litvániát saját
uralma alatt egyesítő és komoly hatalommá emelő Gediminas nagyfejedelem
( 1316-1341) halála után zavarossá vált litván belső helyzetet a lovagok expanzív
céljaik elérésére akarták kihasználni, mindenekelőtt a Poroszország és Livónia
közé ékelődő litván tartomány, Samogitia földjének meghódítására. Annak érde-
kében, hogy csapataikat a Visztula mellől keletre lehessen vezényelni, rendezniük
kellett a Lengyelországgal fennálló vitás kérdéseket. A másik ok belpolitikai ter-
mészetű volt. Észtországban és Livóniában nagyarányú paraszti felkelés tört ki
( 1343-1345 ), amely még a dán uralom alatti Észak-Észtországot is érintette.
A felkelés leveréséhez a Német Lovagrendnek ugyancsak csapatokra volt szük-
sége, amelyeket Poroszországból csoportosított át Livóniába, de így is csak két-
évi harc árán sikerült a felkelést vérbe fojtania. Mivel a dán fenn hatóságú Észak-
Észtországban is a lovagrend csapatai teremtettek rendet, ez azt jelezte, hogy a
14. század első harmadának végére Dánia már nem rendelkezett elegendő erő
vel ahhoz, hogy ezt a távoli, tengeren túli területet meg tudja tartani. 1346-ban
IV. Waldemar király 19 OOO márka ezüstért eladta a Német Lovagrendnek
Észak-Észtországot.
A lovagrend számára a 14. században a legnagyobb problémát a litván táma-
dások okozták, amelyek a 13. század '60-as és '70-es éveitől szinte állandóan
napirenden voltak. Ezek a litván támadások nem egyszerűen csak rablóakciók
voltak, hanem a Német Lovagrend expanzív törekvéseire adott válaszreakciók is,
így a délkeleti és keleti határoknál gyakorlatilag állandósult a háború. A pogány
litvánokkal szemben a Rend a keresztes háború jelszavával igyekezett minél
nagyobb támogatást szerezni a nyugati lovagság köréből, s nem is sikertelenül.
A Szentföld elvesztése után a 14. században a keresztes eszme gyakorlatilag az
ún. „litván utazásokban" őrződött meg, illetve élt tovább, s egyfajta kedvelt lo-
vagi „sporttá" vált az európai nemesség körében. Még magas rangú főurak,
fejedelmek is vállalkoztak egy-egy ilyen, pogány litvánok elleni expedícióra, mint
például 1377-ben III. Albert osztrák herceg, vagy 1390-1392 között Derby
grófja, a későbbi IV. Henrik angol király. Az ún. „litván utazások" korabeli
VII. A Luxembwr:gok kora 283
népszerűségét, közkedveltségét mutatja, hogy ezekről még a kortárs irodalom is

megemlékezett (Canterbury-i mesék).
A litvánok annak ellenére veszélyt jelentettek a Német Lovagrend államára,
sőt még a lengyel területekre is, hogy Gediminas halála után két fia, Algirdas és
Kestutis felosztotta egymás között az országot. Algirdas elsősorban a keleti,
orosz területekre irányuló hódításokra koncentrált, a, nyugati keresztény terüle-
tek elleni támadások Kestutis országrészéből indultak ki. Algirdas halála után fia,
Jagello az egységes nagyfejedelmi hatalom megteremtése érdekében harcot kez-
dett nagybátyjával, Kestutis-szal, majd annak halála után fiával, Witolddal
(Vytautas). A litván belháború által kínált kedvező politikai helyzetet kihasznál-
va a Német Lovagrend 1382-ben megszerezte Samogitia földjét, s ezzel közvet-
len szárazföldi összeköttetést teremtett Poroszország és Livónia között. Míg
Nagy-Lengyelország nemessége és a litván előkelők egy része a két állam, Len-
gyelország és Litvánia perszonáluniójának megteremtésével kívánta ellensúlyozni
a Rend megnövekedett hatalmát, addig Kis-Lengyelország nemessége számára
egy ilyen kiegyezés, megbékélés egyúttal expanzív lehetőségeket is jelentett
volna a keleti orosz és ukrán területekre. Dél-Lengyelország birtokosainak tehát
a lengyel-litván perszonálunió nem a Német Lovagrend elleni háború, hanem a
keleti területeken szerezhető új földek miatt tűnt kívánatosnak. 1385. október
14-én a felek oklevélbe foglalták megállapodásukat, mely szerint Jagello litván
fejedelem a lengyel korona elnyeréséért és a Hedvig királynővel kötendő házas-
ságért cserébe egész népével megkeresztelkedik, Litvániát perszonálunió formá-
jában a lengyel koronához kapcsolja, s vállalja az elveszített területek (Samogitia,
Pommerellen) visszaszerzését. Mivel Hedviget még korábban Vilmos Habsburg
herceggel jegyezték el, Jagello kötelezettséget vállalt arra, hogy a magyarországi
Anjouk és a Habsburgok közötti eljegyzési szerződés felbontásáért „fájdalom-
díjként'', kárpótlásként 200 OOO aranyforintot fizet. 1386. február 18-án került
sor a lengyel királynő és az immár keresztény litván fejedelem házasságkötésére,
majd március 4-én a keresztségben Ulászló nevet nyert Jagello megkoronázá-
sára, aki II. Ulászló néven foglalta cl a lengyel trónt. Ezekre az ünnepségekre az
uralkodópár meghívta a Német Lovagrend nagymesterét is, de az visszautasítot-
ta a meghívást, sőt amíg Krakkóban az ünnepi események (keresztelés, esküvő,
koronázás) zajlottak, Livónia felől a Német Lovagrend csapatai betörtek Litvá-
niába. A támadásnak több célja is volt: egyrészt bebizonyítani a keresztény világ-
nak azt, hogy Jagello és a litvánok csak színleg tértek meg, tehát a helyzet
egyáltalán nem változott meg, továbbra is pogánynak kell őket tekinteni. Ehhez
elsősorban azért füződött érdeke, hogy a keresztes eszme mozgósító erejével
fenntarthassa a nyugati nemesség katonai-pénzügyi támogatását. A katonai fel-
lépés másik célja az volt, hogy tovább élezze a belső litván viszályt, hiszen Jagello
unokatestvére, Witold saját irányítása alatt önálló Litvániát képzelt el. Ebbe a
belháborúba avatkozott be Witold oldalán a Német Lovagrend, hogy felbom-
lassza a határai mentén létrejött, s potenciális fenyegetést jelentő lengyel-litván
uniót. 1387 végén viszont VI. Orbán pápa elismerte királynak Jagello Ulászlót,
azaz Róma törvényesnek mondta ki a létrejött perszonáluniót. A litván fejedelmi
családon belüli unokatestvérek közötti háborúból végül a Lengyelországot is

háta mögött tudható Jagello került ki győztesen, mivel 1399-ben Witold súlyos
vereséget szenvedett a Vorszka-folyónál a tatároktól, s meggyengült helyzetében
kénytelen volt meghódolni II. Ulászló előtt.
A 14. század végén a Német Lovagrend szempontjából a Balti-tenger nyu-
gati részén sem alakultak kedvezően a politikai viszonyok: 1397-ben a skandináv
államok a dán vezetésű kalmári unióban egyesültek, teljes mértékben ellenőrzé
sük alá vonva ezzel a Sund-szorost, mely hajózási szempontból a porosz és livó-
niai városok, sőt a Német Lovagrend magánkereskedelme szempontjából is igen
jelent6s volt.
Az erőviszonvok kedvezőtlen iránvú változását a Rend birtokai növelésével
igyekezett ellensú.lyozni, s 1402-ben 63 200 magyar aranyforintért Luxemburgi
Zsigmondtól zálogba vette Neumarkot, melynek révén közös határt teremtett
Németországgal. 1404-ben elfoglalta a balti-tengeri hajózásban fontos szerepet
játszó Gotland szigetét. Krakkóban rossz néven vették Neumark elzálogosítását,
s 1403-ban Jagello csapatokat küldött Magyarországra. A Tátra vidékéig nyo-
mult előre, de az ekkori kusza és bizonytalan magyar belpolitikai helyzet miatt
további lépésekre nem vállalkozott. Az újabb orosz hadjáratra készülő Witold
litván fejedelem viszont hátországának biztosítása érdekében 1404-ben ismét
szorosra fűzte kapcsolatát a Német Lovagrenddel, mely csapatokat küldött a
Moszkva elleni akcióra. Ulrich von Jungingen, az 1407-ben megválasztott új
nagymester addig szerette volna megerősíteni a Rend hatalmát, amíg a lengyel-
litván unió viszonya belső feszültségekkel volt terhelt. 1408-ban Witold sikerrel
fejezte be moszkvai hadjáratát, s ezt követően, hogy a litvánok körében teljes
körű támogatottságra tegyen szert, Samogitia visszaszerzésének kérdése került
figyelme középpontjába. Támogatásával 1409 nyarán felkelés tört ki Samogitia
földjén a lovagrend uralma ellen. Witold politikájának ilyen irányú fordulata
megbékélést jelentett unokatestvérével, Jagello Ulászló királlyal, ami egyúttal a
Német Lovagrend és a lengyel-litván állam közötti nagy háborúval fenyegetett.
Az összecsapásra azonban 1409-ben a Rend még nem volt felkészülve, ahogyan
a másik félnek is szüksége volt még némi időre a hadi előkészületekhez, ezért
1409. június 24-én egy évre szóló fegyverszünetet kötöttek. Jagello ígéretet tett
arra, hogy a fegyverszünet ideje alatt nem támogatja a samogitiai felkelőket, sem
pedig más pogányokat. Diplomáciai szempontból ez a Német Lovagrend sikerét
jelentette: az 1407-ben indított samogitiai litván propagandával ellentétben a
fegyverszünetben most lényegében azt rögzítették, hogy a tartomány földjén a
Rend nem hódítóként jelent meg,, hanem - korábbi érvelésének megfelelően - a
kereszténység védelmezőjeként. Uj elemet jelentett viszont a lovagok európai
propagandájában s érvelésében az, hogy Jagello és Witold valójában nem a római
katolikus, hanem az ortodox egyházat támogatják. A Német Lovagrend érvelése
szerint „ha a litvánok közül egy római katolikus, akkor 100 másik ortodox" volt.
A status quo alapján megkötött fegyverszünet ideje alatt Vencel cseh királynak
kellett volna a felek között döntőbíráskodni. Vencel nem tudott belenyugodni a
német korona elveszítésébe, így a békeközvetítés és döntőbíráskodás vállalásával
igyekezett „uralkodói" minőségben fellépni. A Ruprechttel szemben megnyilvá-

nuló fejedelmi magatartást érzékelve azonban a német királyi címre öccse, Zsig-
mond is pályázott, aki e cél érdekében nem döntőbíróként, hanem a Német Lo-
vagrend védelmezőjeként kívánt fellépni. Mindezt politikai célú propagandának
szánta a német fejedelmek irányába. A birodalomban ugyanis a Rend nagy nép-
szerűségnek örvendett a nemesség körében, mert a másod- és harmadszülött
nemesi ifjak annak szolgálatában találtak maguknak karrierlehetőséget, rangjuk-
hoz, származásukhoz méltó életkörülményeket. A politikai ambíciók mellett
Zsigmond állásfoglalásában a lovagrend pénze is komoly érvként jelent meg,
amire igen nagy szüksége volt német királlyá választása érdekében. A magyar
uralkodó jóindulatának és támogatásának biztosítására 1409-ben a Német Lo-
vagrend vállalta, hogy Neumark után 40 OOO aranyforinttal magasabb zálog-
összeget fog fizetni. Hosszú tárgyalások után 1409. december 20-án Budán
Zsigmond katonai tartalmú, Lengyelország ellenes szövetséget kötött a Német
Lovagrenddel: ígéretet tett arra, hogy háború esetén fegyveres erővel is támo-
gatja a lovagokat, amennyiben J agello király pogányokat vagy szakadárokat
(schismatikusokat, ortodoxokat) is felvonultat seregében. Mivel a lengyel-litván
állam a meghódított ukrán s orosz földeken számos ortodox, sőt - a tatároktól
elfoglalt területeken - még pogány alattvalóval is rendelkezett, a szerződés két-
ségtelenül az unió ellen irányult. A lovagrend melletti elkötelezettségét Zsig-
mond azzal is demonstrálta, hogy második feleségétől, Cillei Borbálától született
lányának a Rend Budára küldött követe lett a keresztapja. A lovagok pénze és
németországi népszerűsége a döntőbírói szerepre felkért Vencel állásfoglalását is
befolyásolta. 1410. február 15-én egyértelműen a lovagrend mellett foglalt ál-
lást, amikor felszólította a lengyel királyt, hogy ne szövetkezzen pogányokkal és
ortodoxokkal. Egy későbbi forrás szerint mindezért a Rend 60 OOO aranyforin-
tot ígért Vencelnek.
A közvetítő tárgyalások alatt azonban konkrét katonai előkészületek történ-
tek: 1410 áprilisában Zsigmond 1500 lovat küldött Poroszországba, a lovagrend
megbízottai pedig Sziléziában, Prágában és Bécsben fegyvereket, s egyéb kato-
nai felszereléseket vásároltak. Mivel 1410 tavaszának végére nyilvánvalóvá vált,
hogy mindkét fél elkötelezte magát a háború mellett, Zsigmond hazarendelte a
Lengyelországban tartózkodó alattvalóit, s minden lengyelt kitiltott országából.
A közelgő háborúról azonban a magyar király figyelmét fontosabb események
vonták el: 1410. május 8-án meghalt Ruprecht király, így minden erejével német
királlyá választásának ügyére koncentrált. 1410. július 7-én a lengyel-litván hadak
átlépték Poroszország határait. A csapatmozgások megindulását követően 1410.
július 12-én Zsigmond hadat üzent Jagello királynak, és Stibor vajda vezetésével
egy kisebb magyar haderő betört Dél-Lengyelországba, de igen hamar kudarcot
is vallott. 1410. július 15-én Tannenbergnél (Grünwald) a Német Lovagrend
súlyos vereséget szenvedett a lengyel-litván erőktől. A kudarcról még nem érte-
sült, de ekkor már német uralkodóvá választott Zsigmond viszont 1410. augusz-
tus 2-án a háborús kiadások finanszírozására, s hogy jobb fizetőeszköz birto-
kában könnyebben tudjon zsoldosokat toborozni, engedélyezte a Német
Lovagrendnek, hogy magyar mintájú aranypénzt verjen. Németországban az

aranypénzverés jogát az 1356. évi aranybulla biztosította a választófejedel-
meknek, másoknak azonban nem. Mivel a háború idején a Német Lovagrend -
korábbi álláspontjától eltérően - a birodalomhoz való tartozását hangsúlyozta,
szüksége volt az új német uralkodó ilyen tartalmú engedélyére. A tannenbergi
csatában Ulrich von Jungingen nagymester és számos lovagrendi tisztségviselő
vesztette életét. A győzelmet követően a lengyel-litván csapatok ostrom alá vet-
ték a Német Lovagrend székhelyét, Marienburgot, de a két hónapig tartó ost-
rom alatt Heinrich von Plauen, a vár parancsnoka sikeresen védelmezte a falakat.
Sikerének nagy szerepe volt abban, hogy a lovagrendi állam elkerülte a teljes
összeomlást. A háborúnak azonban nem Marienburg megvédelmezése vetett
véget, hanem az, hogy a lengyel-litván seregben járvány tört ki, ami azt eredmé-
nyezte, hogy 1411. február l-jén a szemben álló felek Thorn (Toruó) városában
békét kötöttek. Az egyértelmű katonai vereség körülményei ellenére a béke-
feltételek korántsem voltak végzetesek a lovagrendre nézve. A régóta vitatott
Visztula melletti dobrini terület a lengyel koronához került, Samogitia pedig -
mely a Poroszország és Livónia közötti szárazföldi összeköttetést biztosította -
visszakerült Litvániához, de ezen kívül egyéb komoly területi veszteség nem érte
a lovagokat. A foglyokért és a lengyelek által megszállt várak kiürítéséért azon-
ban a Rend tetemes hadisarc megfizetésére kényszerült.
A 13. század utolsó harmadától a Német Lovagrend egy szerzetesi, centrali-
zált államot hozott létre Poroszországban. Az államhatalom intézményi szerve-
zete alapvetően a Rend szervezeti felépítéséhez igazodott, s a lovagrendi tiszt-
ségviselőkre épült, nem pedig hűbéresekre átruházott s örökíthető közhatalmi
funkciók magánhatalmak általi gyakorlására. A szerzetesi fogadalomból követ-
kező rendi fegyelem s a hűbéri elem hiánya megakadályozta az államhatalom
szétforgácsolódását. Az államhatalom megjelenítői, a rendi tisztségviselők, akik
maguk is szerzetes lovagok voltak, nem rendelkeztek saját birtokkal, egyéni vagy
családi érdekekkel. A lovagrendi államban tehát nem volt örökletes vezető, felső
réteg. Mivel a lovagrend - jellegéből adódóan - maga is egy katonai célú szerze-
tesi közösség volt, tagjai révén állandó hadsereggel rendelkezett (s a 13-14.
században számíthatott az európai nemesség soraiból származó keresztesek
segítségére), hosszú ideig nem volt szüksége világi nagyhűbéresek katonai szol-
gálataira, illetve támogatására, így a 14. században Poroszországban még nem
volt világi arisztokrácia, csak katonai szolgálattal tartozó kis- és középbirtokos
réteg.
A lovagrend és az állam élén az élethossziglan választott nagymester (ma-
gister genemlis, Hochnieister) állt. Az eredetileg Szentföldön lévő nagymesteri
központ, Akkon eleste (1291) után előbb Velencébe, majd Kelet-Pomeránia
megszerzését követően, 1309-től a poroszországi Marienburgba került. Innen-
től kezdve egyre erőteljesebb centralizáció jellemezte a lovagrendi államot, s
egyes rendi birtokok, mint ún. kamarai rendi birtokok, a nagymester személyes,
valamint udvari kiadásainak finanszírozására közvetlenül a Hochmeister fennha-
tósága alá kerültek. A Renden belül a legfőbb hatalom letéteményese elvben az
VII. A Luxembui;gok kora 287
évente legalább egyszer összeülő nagykáptalan ( concilium generale) volt, ame-

lyen minden rendtartomány küldöttei megjelentek. Itt születtek az egész szerve-
zetre érvényes új szabályok és rendelkezések, itt döntöttek birtok- és pénzü-
gyekről, politikai kérdésekről, s itt választották a nagymestert is. A 14. századtól
a nagykáptalan helyett egyre inkább a lovagrend főbb tisztségviselőiből álló
nagymesteri tanács hozta meg a döntéseket. A nagymester helyettese a nagykom-
túr ( magnus praeceptor/commendator, Groflkomtur) voit. A főkincstárnok ( the-
saurarius, Trefller) felelt a Rend és az állam pénzügyeiért. A lovagrend és
Poroszország katonai parancsnoki tisztét a nagymarsall ( marschalcus, Oberste
Marschall) töltötte be, de funkciója - az eddigi fő tisztségviselőktől eltérően -
helyi igazgatási feladatokkal is összekapcsolódott: ő irányította a königsbergi
komtúrságot, valamint az ország keleti régiójában a litván határok védelmét.
A nagymester mellett egyedül ő rendelkezett saját hatáskörben önálló pénztár-
ral. A főispotályos (summus hospitalarius, Oberste Spittler) felügyelte a Rend is-
potályainak regula szerinti m(íködését, s a marsallhoz hasonlóan saját helyi igaz-
gatási körzettel rendelkezett: ő állt az elbingi komtúrság élén. A traperarius
( Oberste Trapier) a 13. században még a központi rendház ellátásáért felelős
tisztségviselő volt, a 14. századtól azonban ezen feladata megszűnt, s valójában
a christburgi komtúrságot irányította. Tisztsége tiszteletbelivé vált, de viselője
tagja maradt a nagymesteri tanácsnak, azaz Poroszország politikai döntéshozó
testületének. 1309-ig, amíg a nagymesteri székhely át nem került Poroszország-
ba, a terület egészét a tartományi mester (provincia/is magister, Landmeister)
irányította. 1309 után ez a tisztség megszűnt, s az eddigi Landmeistert nagy-
komtúri tisztségbe emelték. A lovagrendi állam megszilárdulásával a 14. század
folyamán Marienburgban és Königsbergben létrejött a Grofüchaffer tisztség.
Viselőik irányították a Német Lovagrend magánkereskedelmét és annak szerte-
ágazó szervezetét. Németországtól eltérően az országban egyedül csak a lovag-
rend verhetett pénzt. A pénzverést felügyelő tisztségviselő a Münzmeister volt.
A Pfundmeister a kikötői vámokért, a Bernsteinmeister pedig a Rend borostyán-
monopóliumának betartatásáért és a borostyán-exportért felelt.
A helyi igazgatás döntően a komtúrságokra épült, melyek élén a helyi kon-
venttel együtt a komtúr gyakorolta a territoriális hatalmat. A nagy területű
komtúrságok kisebb, ún. kamarai körzetekre tagolódtak, amelyeket a komtúrnak
alárendelt kamarások irányítottak. A komtúrok mellett a helyi igazgatás irányí-
tásában ún. Vogtok ( advocatus) is voltak, akik abban különböztek a komtúrtól,
hogy helyi tevékenységüket nem korlátozta, illetve nem ellenőrizte helyi kon-
vent, közvetlenül a nagymester utasításai szerint cselekedtek. A lovagrendi állam
14. századtól kezdődő centralizációja során a nagymesterek igyekeztek csökken-
teni a komtúrságokat, s helyettük a Vogt irányítása alatt álló igazgatási egysé-
geket növelték. Az 1402-ben zálogba vett Neumark, vagy az 1404-ben elfoglalt
Gotland élére például nem komtúrt, hanem Vogtot állítottak.
Poroszország földjének kétharmad része a lovagrend közvetlen vagy
közvetett fennhatósága alá tartozott, a maradék egyharmadon pedig 4 püspök-
ség (az ermlandi/warmiai, a samlandi, a kulmerlandi és a pomesaniai) osztozott.
A lovagrendi állam sajátosságához tartozott, hogy a 4 püspökségből háromban

a püspökök és a püspöki káptalanok tagjai, azaz a kanonokok a lovagrend pap-
tagjai közül kerültek ki, így a rendi fegyelemből következően továbbra is a
nagymester volt az elöljárójuk. Egyedül csak az ermlandi püspökség nem tarto-
zott bele a Rend szervezetébe. Mindebből következően Poroszországban az
egyház nem jelentett önálló politikai tényezőt.
A porosz területeken a katonai hódítást követően a Rend nagyarányú tele-
pítést hajtott végre. A kívülről jött német telepesek mellett a 14. század második
harmadától a délkeleti erdősségek benépesítésében nagy szerepe lett a döntően
helyi (porosz) lakosságot érintő belső kolonizációnak is. Az 1249. évi christbur-
gi békeszerződés, mely személyi szabadságot, s a nyugati lovagokkal sok szem-
pontból megegyező jogállást biztosított a porosz vezető-katonai rétegnek,
megteremtette az alapját a porosz etnikum lassú asszimilációjának, melynek
következtében a 16. század végére a balti nyelvcsaládba tartozó óporosz etnikum
eltűnt Európa térképéről. Míg a paraszti vagy városi telepítések során a lovag-
rend egy-egy telepes közösségnek testületi jellegű kiváltságokat biztosított, a
katonai szolgálathoz kötött adományok személyre szóló kiváltságlevél alapján
történtek. Az így megadományozottak azonban nem hűbéresek voltak, hanem a
birtok nagysága és a hozzá kapcsolódó kiváltságok alapján „nagyobb" és „ki-
sebb" szabadoknak (liber) nevezték őket. A 14. század végén Poroszországban
mintegy 4000 ilyen szolgálati birtok volt, melyek birtokosai többségében néme-
tek és poroszok, kisebb számban lengyelek és pomerániaiak voltak. A „kisebb"
szabadok birtoka alig haladta meg egy-egy cenzusfizető telepes német paraszti
gazdaság méretét, de tulajdonosaik nem fizettek paraszti cenzust. Könnyűfegy
verzetű lovas katonai szolgálattal tartoztak, a Német Lovagrend fennhatóságá-
nak elismeréseképpen pedig évi 1 font viaszt és 5 dénár ún. elismerési járadékot
fizettek. A katonai szolgálat a birtokhoz kötődött, így ha például testvérek
közösen birtokoltak egy földet, melynél csak egy személyre vonatkozott a kato-
náskodás kötelezettsége, akkor csak egyiküknek kellett hadba vonulnia. Ha a bir-
tokot megosztották egymás között, minden birtokrész után katonai szolgálatot
kellett teljesíteni, függetlenül azok nagyságától. Etnikai hovatartozásuk alapján a
„kisebb" szabadok döntően poroszok voltak, így földjeiket általában ún. porosz
jogon birtokolták, ami csak férfiági öröklést tett lehetővé, de nem jelentett pri-
mogenitúrát. Birtokaikon többnyire csak alsóbb fokú bíráskodási jogot kaptak,
ám ha valaki kulmi (azaz német) jogon birtokolta földjét, a Rend engedélye
alapján felsőfokú bíráskodást is gyakorolhatott. A kulmi jogú birtok után is kel-
lett elismerési járadékot fizetni, de ilyen esetben a birtokot nőágon is lehetett
örökíteni. A „kisebb" szabadok alkották a lovagrend hadseregének könnyűlovas
ságát. A „nagyobb" szabadok már egységesebb társadalmi csoportot jelentettek.
A lovagrendi haderő világi nehézpáncélos részeként tulajdonképpen ők alkották
a középkori Poroszország „nemességét", de a szó nyugat-európai, vagy akár
németországi értelmében ők sem voltak h(íbéresek. A katonai kötelezettség
(auxilium) mellett ugyanis a lovagrenddel nem volt kölcsönös, személyes hűsé
gen nyugvó hűbéri kapcsolat, s ők is évente elismerési járadékot fizettek, ami a
hűbéri Európában ilyen rendszerességgel nem volt gyakorlat. A „nagyobb" sza-

badok többsége általában 15-50 Hufe nagyságú birtokkal rendelkezett, vérdíjuk
30 márka volt. Ennél nagyobb birtokkal már csak kevés család rendelkezett,
többnyire olyanok, akik még a 13. században, a hódítás és folyamatos háborúk
időszakában kapták földjeiket, amikor a Német Lovagrend igyekezett minél több
fegyverest csábítani országába. A Stange-családnak például 1200, a Heselichtek-
nek pedig 1440 Hufe nagyságú birtoka volt. Ennek a szűk, viszonylag nagyobb
birtokkal rendelkező rétegnek a vérdíja a „nagyobb" szabadok többsége vérdíjá-
nak kétszeresét tette ki, de világi arisztokráciának ez a csoport sem tekinthető.
Ilyen nagyságú adományokat a 14. században a Német Lovagrend már nem tett.
A szolgálati birtok utáni katonai kötelezettség nem korlátozódott csak az ország
védelmére, hanem külső, támadó hadjáratokban is részt kellett venni, ahogyan a
Szentföldön, Cipruson vagy Szicíliában. A lovagrend birtokadományozásában a
13-14. században még nem volt irányadó a nemesi származás.
A 14. század végére a Német Lovagrend állama a korabeli Európa városiaso-
dott térségének számított: 71 város a lovagrend, 23 pedig a porosz püspökségek
területén jött létre. Közülük hat, a 10 OOO lakos feletti Kulm, Thorn, Elbing,
Königsberg, Danzig és Braunsberg egyúttal a Hanza-szövetség tagja is volt.
A poroszországi városok többsége a magdeburgi jog helyi változataként megje-
lenő ún. kulmi jog alapján élte mindennapi életét, de néhány tengerparti kikötő,
mint például Elbing vagy Braunsberg, lübecki joggal rendelkezett. A városi
autonómia és önkormányzat ellenére a Német Lovagrend viszonylag erős kont-
rollt gyakorolt országa városi települései felett, hiszen a megválasztott városi
tisztségviselők (bírák, polgármesterek) csak a lovagok egyetértésével foglalhatták
el hivatalukat. Mivel a poroszországi városok a hódítás során a katonai bázisok
szerepét is betöltötték, a falakon belül mindenhol volt a lovagrendnek egy-egy
megerősített rendháza, vára, s azokban helyőrsége. Súlyosabb ítéleteket a váro-
sok csak a Rend hozzájárulásával hozhattak, s jogi fellebbviteli fórumuk is maga
a lovagrend volt. Kereskedelmi ügyekben a kiterjedt magánkereskedelmet foly-
tató Német Lovagrend és a porosz városok a 14. században a kölcsönös előnyök
alapján együttműködtek, s maga a Rend is részt vett a Hanza-kereskcdelemben.
Poroszország mellett 1237 után Livónia is a Német Lovagrend uralma alá
került, amelyet a nagymesternek alárendelten a livóniai tartományi mester
(Landmeister) irányított, s minden olyan tisztség, ami az állam egészében léte-
zett, livóniai területi hatáskörrel a helyi tartományi elöljáró fennhatósága alatt itt
is megvolt. Livónia földjén a Német Lovagrend hatalmi helyzete kedvezőtlenebb
volt, mint Poroszországban. A Kardtestvérek Rendjének egykori helyzetéből,
jogfolytonosságából következően a 13. században még csak a földek egyharmad
része volt a lovagok kezén, kétharmad része pedig az itteni egyháznagyok ural-
ma alá tartozott. Ez az arány f:szak-Észtország megvásárlásával ( 1346) is csak
kb. 50-50 %-ra módosult. Livóniában és Észtországban a Német Lovagrend
mellett a rigai érsekség, a dorpati, öseli, kurlandi és revali püspökségek ren-
delkeztek nagy territóriumokkal. Maga a lovagrend jogállása is sokféle volt:
Livóniában a rigai érsek hűbéri fennhatósága alatt állt, Észtország és Kurland
földjén azonban már ő maga volt a legfőbb hűbérúr. Legfontosabb belpolitikai

törekvése ebből következően az volt, hogy Livóniában is a poroszországihoz
hasonló erőviszonyokat és jogi helyzetet teremtsen. Ez szükségszerűen konflik-
tusokat eredményezett a livóniai egyházzal, különösen a rigai érsekkel, ami
végigkísérte a lovagrendi állam egész középkori történetét. A 14. század első
harmadának végére (1330) a Német Lovagrendnek ugyan sikerült fennhatóságát
átmenetileg a rigai érsekre is kiterjeszteni, de a század második felében ismét
kiéleződtek az ellentétek. Katonai erejére támaszkodva 1393/94 folyamán a
Rend ismét közvetlen irányítása alá vonta az érsekséget, s porosz mintára a káp-
talanba saját rendpapjait ültette. A viszályban az 1397 júliusában Danzig városá-
ban tető alá hozott megállapodás eredményezett átmenetileg megnyugvást: a
rigai érsekségnek a lovagrendbe történt porosz mintájú integrálása mellett a
többi livóniai egyházi tartomány megtarthatta korábbi jogállását, önállóságát,
sőt a Német Lovagrend, mint az ország legfőbb hatalma, lemondott az egyházi
vazallusok katonai szolgálatairól, s egyedül a püspökök szólíthatták fegyverbe
hűbéreseiket.
Mivel a livóniai egyháznagyoknak a kezdetektől szüksége volt saját katonai
erőre, itt sokkal nagyobb szerepe lett a katonai szolgálathoz kötött hűbéri ado-
mányozásnak, mint Poroszországban. A világi birtokos nemesség az 1346-ig dán
fennhatóság alá tartozó Észak-Észtországban rendelkezett a legszélesebb kivált-
ságokkal: itt már 1282-ben működött ún. tartományi tanács, melynek tagjait a
dán király nevezte ki, s a tartomány legfelső kormányzati szervét, valamint leg-
magasabb bírósági fórumát jelentette. A 13. század végére kialakult az észt-
országi nemesség tartományi rendi gyűlése, továbbá megjelent a nemesség által
választott rendi tisztség, a „kapitány" is. Livóniában a Német Lovagrend és a
püspökök közötti ellentétek, viszályok mozdították elő a világi lovagság politikai
súlyának növekedését. A püspöki hűbéresek többsége német származású volt, de
Észtországban dán nemesek is megtelepedtek. A lovagrend a fennhatósága alá
tartozó területeken a poroszországi gyakorlatot követve általában kisebb szol-
gálati birtokokat adományozott, különösen a litván határokhoz közeli térségben.
Ahogyan Poroszországban, úgy hosszú ideig Livóniában sem volt világi arisz-
tokrácia, csak egyházi felső réteg létezett. Itt a városoknak, különösen Rigának,
sokkal nagyobb politikai súlya és szerepe volt, mint Poroszországban. Ez egy-
részt abból adódott, hogy a Baltikumban nem volt nagyarányú paraszti kolo-
nizáció, a vidéki népességet a helyi lakosság alkotta, s a városok a német uralom
fontos katonai bázisát jelentették. Másrészt a Rend és az egyháznagyok viszálya
kedvezett a városok mozgásterének gyarapításához. A porosz nagyvárosokhoz
hasonlóan a jelentősebb livóniai és észtországi városok is, mint például Riga,
Reval, vagy Dorpat, a Hanza tagjai voltak, s részt vettek a Dánia elleni 1367-
1370 közötti háborúban, mely a stralsundi békével ért véget. A baltikumi váro-
sok etnikai képe tarkább volt, mint a poroszországi városoké. A döntően német
etnikum mellett dán, svéd, orosz és helyi (észt, lett, kúr) lakosság is élt a városok-
ban. Dorpatban például az orosz betelepülőknek saját városrészük és ortodox
templomuk is volt.
A németektől etnikailag jól elkülöníthető paraszti társadalom jogállása a

szabad parasztoktól a szolgákig igen széles skálát ölelt fel. A 14. században a
Baltikumban még általános volt a szolgaság intézménye. A szabad parasztok cen-
zusfizetéssel és gyalogos katonai szolgálattal tartoztak. A parasztság legnépesebb
csoportját a jobbágytelekkel rendelkező, járadékfizető ún. ekés parasztok alkot-
ták.
Luxemburgi Zsigmond trónra lépése
Ruprecht király 1410. május 8-diki halála, úgy tűnt, lehetőséget kínál Vencel
számára koronája visszaszerzésére, hiszen a pisai zsinaton részt vett bíborosok és
az itt megválasztott pápa, V. Sándor egyaránt ígéretet tettek arra, hogy elismerik
őt római (német) királynak. Vencel újbóli királlyá választása mellett szállt síkra
Rudolf szász herceg, valamint a magát a brandenburgi választói cím birtokosá-
nak tekintő Jobst morva őrgróf is. A rajnai választók azonban fenntartották a
Vencel letételére vonatkozó tíz évvel korábbi döntésüket, más kérdésekben
azonban, különösen a schisma ügyében, komoly nézetkülönbségek osztották
meg őket. Pfalz és Trier XII. Gergely pártján állt, Mainz és Köln viszont a pisai
pápát, V. Sándort ismerte cl. A kölni választófejedelem a rajnai választók évtized-
del korábbi egységének megteremtésére tett kísérletet azzal, hogy IV. Henrik
angol királyt javasolta Németország trónjára. Ez azonban kettős királyválasztást
eredményezett, mert a szóba jöhető jelöltekre leadott szavazatok egyik esetben
sem érték el az aranybulla által megkívánt többséget. 1410. szeptember 20-án
Vencel öccsét, Zsigmondot, Magyarország királyát a rajnai palotagróf, a trieri
érsek, valamint VI. Frigyes nürnbergi várgróf, akire Zsigmond a brandenburgi
választófejedelmi jogot átruházta (míg unokatestvérének, Jobstnak csak Bran-
denburg tartományt adta zálogba), német királlyá választották. Köln és Mainz
választófejedelmei viszont arra hivatkoztak, hogy 1397-ben Vencel, még ural-
kodóként, a brandenburgi választófejedelmi címet Jobstra ruházta, ezért VI. Fri-
gyes várgróf nem szavazhat brandenburgi őrgrófként. A mainzi és kölni érsekek
az angol király megválasztását szorgalmazták ( 1410. október 1. ). Zsigmond né-
met királlyá választását azonban utólag a szász herceg is elismerte, így Zsigmond
hívei, akik jogosnak tekintették a nürnbergi várgróf Brandenburg nevében tett
voksát, azzal érveltek, hogy a 7 választófejedelem közül 4 Luxemburgi Zsigmon-
dot támogatja, ezért törvényes uralkodónak tekinthető. 1411. január 18-án
Jobst morva őrgróf örökös nélkül halt meg, így a brandenburgi zálog s választó-
fejedelmi cím visszaszállt Zsigmondra, így általános elismerése elől minden jogi
kifogás és akadály elhárult. Trónja stabilitása érdekében azonban hosszas tárgya-
lások után Zsigmond bátyjával is megállapodásra jutott. Eszerint Vencel meg-
kapja a birodalmi bevételek felét, cserébe pedig elismeri öccsét német királynak,
és támogatja a császári cím megszerzésében. 1411. július 21-én a mainzi és a
kölni érsekek is elismerték Zsigmondot uralkodónak, aki ettől kezdve az összes
választófejedelem politikai támogatását maga mögött tudhatta. Megválasztását

V. Sándor utóda, az új pisai pápa, XXIII. János (1410-1415) is elismerte.
Zsigmondot 1410-ben úgy választották meg német királynak, hogy a biro-
dalmon belül, mivel brandenburgi örökségét és Neumarkot még korábban elzál-
ogosította, nem rendelkezett családi birtokállománnyal, és csak a magyar király-
ságra támaszkodhatott hatalmi bázisként. Trónra lépésével gyakorlatilag perszo-
nálunió jött létre a birodalom és Magyarország között. Míg a magyar államigaz-
gatás lényegében mentes maradt a német befolyástól, addig a magyar előkelők,
egyháznagyok és tanult tanácsosok viszont különböző birodalmi tisztségekbe is
kerültek. 1411-ben például Zsigmond elvonta a mainzi érsektől a birodalmi kan-
cellári tisztséget, amely hagyományosan mindeddig őt illette, s egyik magyar hí-
vére, Kanizsai János esztergomi érsekre ruházta. (Kanizsai János 1418. május
30-án bekövetkezett halála után Georg von Hohenlohe, passaui püspök lett a
birodalmi kancellár, aki egyúttal az esztergomi érsekséget is megkapta.) Zsig-
mond uralkodása alatt a birodalmi politika, a Luxemburgok dinasztikus politiká-
ja, és a magyar politika gyakran összemosódott. Magyarország helyzete ugyanis,
amely Zsigmond hatalmi bázisát és hátországát jelentette, jelentősen meghatá-
rozta az 1410-ben trónra lépő új német uralkodó politikáját. Az őt támogató
délnémet kereskedők és Magyarország gazdasági érdekei miatt délen kiéleződött
a viszonya Velencével, ami egyúttal politikai tartalmú is volt, hiszen Velence
támogatta a magyar koronára pályázó Durazzói Lászlót, aki az 1403-ban bir-
tokába került Dalmáciát 1409-ben eladta Velencének. (Durazzói Lászlót hívei
1403. augusztus 5-én Zára városában koronázták magyar királlyá.) Annak követ-
keztében, hogy Velence megszerezte Dalmáciát, gazdasági érdekek sérelme nél-
kül is kiéleződött a magyar-velencei viszony, amelyet Zsigmondnak a Velencével
szemben elrendelt átfogó kereskedelmi zárlata csak tovább súlyosbított. Északon
a Német Lovagrend tannenbergi (grünwaldi) veresége utáni helyzet kezelése
ugyancsak komoly politikai odafigyelést igényelt, ahogyan az európai nagypoli-
tikát megosztó s beárnyékoló schisma kérdése is.
A Velencével szembeni kereskedelmi zárlat
Zsigmond Velencével szembeni gazdasági háborúja a középkor első átfogó s

koncepciózus gazdaságpolitikai terve volt, amely valamilyen formában csaknem
egész Közép-Európát érintette, s azt célozta, hogy a tágabb értelemben vett
térség kereskedelmi, szállítási és közlekedési rendszerét a birodalom és a magyar
királyság érdekeinek megfelelően formálja át. Ez kétség kívül komoly zavarokat
okozott a velencei kereskedelem főbb útvonalain. A gazdasági természetű ellen-
tétek azonban jóval a Zsigmond német királlyá választása előtti időkre nyúltak
vissza. Magyarországon l. Lajos uralkodása alatt egy firenzei-velencei közös vál-
lalkozás monopolizálta a színes- és nemesfémbányászatot, amit 1395 táján Zsig-
mond, mint magyar király, a délnémet kereskedőházak támogatásával tudott
megtörni. Azok, akik kézben tartották a Kárpátok színes- és nemesfém
VII. A Luxembu1:!Jok kora 293
kitermelését, valamint kereskedelmét, kulcspozícióba kerültek a korabeli európai

gazdaságban. A magyar trónon bekövetkezett személyi és politikai változás tehát
egyértelműen az itáliai, köztük a velencei pozíciók magyarországi romlását jelen-
tette. Német királyként bővültek Zsigmond Velencével szembeni fellépésének
eszközei, elsősorban azzal, hogy lezárhatta az Észak-Itáliát Flandriával összekötő
alpesi utakat. A kortárs velencei források, mindenekelőtt az igen jól informált
Dolfin Krónika tele voltak aggodalommal Zsigmond tervei miatt: „Ha Magyar-
ország és Németország kirázva a hágókat és az utakat elZárná, súlyos veszteségeket
okozna számzmkra, mert az áruk nem Jutnának el Velencébe". Az Alpok térségé-
ben Zsigmond számos birtokost jogosított fel arra, hogy lefoglalják, elkobozzák
a velenceiek által, vagy éppen az alpesi utakon mások által Velencébe szállított
tilalmazott árukat. Ha a zárlat nem is volt tökéletes, arra alkalmasnak bizonyult,
hogy komoly zavarokat okozzon a velencei kereskedelemben. A megnövekedett
szállítási kockázat miatt magasabbak lettek a szállítási költségek, ami az elkobzá-
sokból, lefoglalásokból eredő veszteségek mellett tovább rontották a velencei
kalmárok és üzletfeleik versenyképességét.
A velencei kereskedelmet sújtó intézkedések, továbbá a különböző kiváltsá-
gok viszont javították azoknak a délnémet kereskedőházak.nak a helyzetét, akik
vagy Genován keresztül, vagy pedig a Fekete-tenger irányából Magyarországon
át vezető útvonalakon kezdték áruikat szállítani. Nürnberg, Ravensburg, Kons-
tanz vagy Augsburg nagy kereskedőházainak kihelyezett faktorai elhagyták Ve-
lencét, és áruik sem jutottak el oda. Zsigmondnak tehát sikerült jelentős mérték-
ben megzavarnia Velence brabanti-flandriai szárazföldi kereskedelmét. Mivel a
Kárpátokban kitermelt színes- és nemesérceket legolcsóbban a Visztulán lehetett
eljuttatni a tengeri kikötőkbe, ahonnan azokat tovább szállították az európai pia-
cokra, Velence az egyéb politikai nézetkülönbségeket is kihasználva, Lengyelor-
szággal kereste a kapcsolatot. Zsigmond Velencével kapcsolatos politikai lépései
ilyen vonatkozásban tehát összefüggtek a Lengyelországhoz fi'.íződő viszonnyal
is, jóllehet ez utóbbit alapvetően nem ez, hanem a Német Lovagrend kérdése
befolyásolta.
Zsigmond és a Német Lovagrend 1410 után
Mivel az 1410. március 31-i ma.rienburgi megállapodás ellenére, amelyet még a

nagy háború előtt kötött Zsigmond és Ulrich von Jungingen nagymester, mely
szerint a lovagrend Zsigmond tudta és beleegyezése nélkül nem köt különbékét
Lengyelországgal, 1411-ben Thorn városában a Rend mégis békét kötött Jagel-
lo királlyal, átmenetileg hűvösebbé vált a viszony a német király és a lovagok kö-
zött. Zsigmond, elődeihez, Vencelhez és Ruprechthez hasonlóan, a birodalom
részének tekintette a Német Lovagrend területeit, s nem nézte jó szemmel a
Rendnek az uralkodói politikától eltérő, önálló lépéseit. A revansvágy miatt
azonban a lovagok nem akarták elveszíteni a német uralkodó jóindulatát és tá-
mogatását, ezért az 1411. szeptember 7-én megkötött szerződésben hajlandóak
voltak az eddigieknél még többet fizetni Neumark után. lvlindezt Velencében úgy
értelmezték, hogy Zsigmond Velence elleni háborúját a Német Lovagrend finan-
szírozza. A thorni békét követően a helyzet józan mérlegelése után Zsigmond,
mint római király, a Rend és Lengyelország közötti tartós béke megteremtésére,
s ezzel együtt a magyar-lengyel viszony rendezésére törekedett. A Lengyelor-
szággal történő megbékélés Zsigmond számára három nagy politikai cél elérésé-
nek volt az előfeltétele: a törökkel szembeni hatékonyabb fellépéshez, az egy-
házszakadás megszüntetéséhez, és az univerzális császári hatalom eszményéből
következően a római és az ortodox egyház közötti unió létrehozásához, hiszen
a lengyel-litván államban nagy számú ortodox népesség élt. Az 1412. január
4-8. közötti tárgyalásokon a Lengyelország ellen új háborúra készülődő Német
Lovagrend nagymestere, az 1410. évi háború idején Marienburgot sikeresen vé-
delmező Heinrich von Plauen 300 OOO rajnai guldent kínált fel Zsigmondnak,
hogy azon zsoldosokat fogadjon fel egy Lengyelország elleni újabb háborúhoz.
A német uralkodó azonban 375 OOO aranyban szabta meg a lovagoknak nyúj-
tandó katonai segítség árát úgy, hogy ebből az összegből a Rend 25 000-ret
azonnal ki is fizet. A thorni békéből következően azonban a Lengyelországnak
fizetendő hatalmas hadisarc miatt a lovagok képtelenek voltak 25 OOO arany-
forintnyi összeget azonnal előteremteni. Az a tény, hogy Zsigmond túl nagy ösz-
szegben szabta meg az esetleges hadba lépésének árát, már a krakkói udvarral
való megbékélés előkészítését szolgálta, s azt jelezte, hogy Zsigmond nem haj-
landó katonailag is részt venni Heinrich von Plauen nagymester tervezett táma-
dó háborújában, azaz nem nyit Lengyelországgal szemben egy déli frontot.
A másik oldalon Jagello király is jelzés értékű politikai lépést tett: felbontotta a
Velencével korábban kötött szövetségét. A közeledést szolgáló kölcsönös poli-
tikai lépések után 1412 márciusában a két uralkodó Lublinban találkozott, ahol
március 15-én békeszerződést írtak alá, melyhez egy hónappal később a litván
fejedelem is csatlakozott. Moldva, Podólia és Volhinia államjogi kérdésében
Zsigmond engedményeket tett: a szóban forgó területek a szerződő felek élete
végéig a lengyel-litván állam fennhatósága alá kerülnek, azt követően pedig majd
döntéSbírói ítéletnek kell rendeznie végleges hovatartozásuk kérdését. A Moldva
feletti lengyel hűbéri fennhatóságot Zsigmond azzal a kikötéssel ismerte el, hogy
annak fejedelme köteles a magyar királyt fegyveresen segíteni a török elleni har-
cokban.
A lengyel-lovagrendi viszonyt a német uralkodó döntőbíróként kívánta ren-
dezni úgy, hogy a thorni békében foglalt pénzügyi követeléseket a lovagoknak
lehetőleg ne kelljen teljesítenie. Zsigmond már a lublini találkozón javasolta,
hogy a Német Lovagrend és Krakkó vitáját bízzák az ő döntésére, s egyúttal
nyomatékosan figyelmeztette a nagymestert, ne indítson háborút Lengyelország
ellen. Az új háborúra készülő Heinrich von Plauen időnyerés céljából hajlandó-
nak mutatkozott részt venni a német király döntőbíráskodásában, s elküldte kö-
veteit Budára. Az 1412. augusztus 24-én megszületett döntőbírói ítélet azonban
- összhangban Zsigmondnak Lengyelországgal szemben tanúsított új politikájá-
val -lényegében megerősítette az 1411. évi thorni békét. A Budán megszületett
VII. A LuxembU1'gOk kora 295
állásfoglalás szerint a hadifoglyokat fél éven belül ki kell cserélni, Samogitia pedig
Jagello és Witold halála után visszaszáll a lovagrendre. Poroszországban a többi
püspökséghez képest addig is nagy önállósággal rendelkező ermlandi püspökség
jogállása - a lovagok törekvéseivel ellentétben - változatlan maradt. Mivel a
Német Lovagrend Lengyelországnak csak a hadisarc felét fizette ki, a hiányzó
rész kifizetését hitel formájában Zsigmond magára vállalta. A Rend viszont köte-
lezettséget vállat arra, hogy az így megelőlegzett pénzt négy részletben, 24 %-os
kamattal 1414. októbert végéig visszafizeti. Mivel Zsigm.ond a Velencével 1411
óta folyó háború miatt nem rendelkezett a szükséges mennyiség{í készpénzzel,
az adósság nagyobb részének teljesítésére (37 OOO Schock cseh garas értékben)
13 szepesi települést és annak területeit elzálogosította Jagello királynak. A Né-
met Lovagrend és Lengyelország közötti vitatott határkérdések rendezésére
1412 őszén Zsigmond a kor ismert magyar jogtudósa, Makrai Benedek vezetésé-
vel küldöttséget menesztett Észak-Lengyelországba s Poroszországba, melyet
felhatalmazott a helyi kérdésekben való döntőbíráskodás jogával.
A budai döntőbíráskodás egyik felet sem elégítette ki: Jagello király Kulmer-
land és Pommerellen földjére is szerette volna kiterjesztenie hatalmát, a Német
Lovagrend pedig vissza akarta szerezni a dobrini területeket és Samogitiát.
A döntés alapvetően Zsigmond politikai érdekeit tükrözte. Német uralkodóként
nem viszonyulhatott egyértelműen elutasítóan a birodalomban népszerű lova-
grendhez, ugyanakkor viszont Lengyelországgal sem szerette volna a viszony
megromlását, Velence és a török fenyegetése mellett egy esetleges újabb háború
kockázatát. Az egyházszakadás megszüntetésére irányuló erőfeszítései szintén a
helyzet konszolidálását tették szükségessé: a kérdés rendezéséhez szükséges
egyetemes zsinat összehívása minden keresztény állam klerikusainak jelenlétét
feltételezte. Zsigmond kompromisszumra törekvő döntőbíráskodása nem csak
az érintetteket nem elégítette ki, hanem a Német Lovagrenden belül is komoly
ellentétekhez vezetett. Heinrich von Plauen nagymester ragaszkodott a maximá-
lis célok eléréséhez, akár háború árán is, Michael Küchmeistre nagymarsall vi-
szont, a realitásokat figyelembe véve, szóvá tette egy újabb háború költségeit,
annak finanszírozhatóságát és politikai következményeit. A nagymarsall úgy
látta, hogy a Német Lovagrend gyakorlatilag elszigetelt, érdemi támogatást a
birodalomban élvezett népszerűsége ellenére sem remélhet sehonnan. A nagy-
mester azonban ezzel szemben megbízottakat küldött Németországba zsoldo-
sok toborzására, s 1413 őszén már csapatokat vonultatott fel a lengyel határra,
dc a lovagrend vezetőinek többsége mellett a zsoldosvezérek és a poroszországi
rendek is ellenezték az új háború tervét és időzítését. Michael Küchmeister
marsall saját hatáskörében leállíttatta a csapatmozgásokat, a lovagrend nagykáp-
talana pedig leváltotta a nagymestert. Az újból kiéleződő helyzet megoldására
Zsigmond 1414. január 15-én ismét döntőbíráskodásra szólította a feleket Budá-
ra. Az új nagymester, Michael Küchmeister - érzékelve a lengyel fél komoly terü-
leti követeléseit és Zsigmond nagyszabású politikai terveit - nem kívánt mindent
egy lapra feltenni, s kizárólag a német uralkodó döntésére hagyatkozni, ezért a
küszöbön álló egyetemes zsinat elé is be kívánta terjeszteni a vitatott kérdéseket.
Jagello király azonban még a zsinat munkájának megkezdése előtt kész helyzetet
akart teremteni, s 1414 júliusában a lengyel-litván hadak átlépték Poroszország
határait. Az új háború a Zsigmond által szorgalmazott egyetemes zsinat össze-
hívásának sikerességét is fenyegette, ezért a német király igyekezett mindkét félre
nyomást gyakorolni a harcok beszüntetése érdekében, vitás ügyeiket pedig a zsi-
nat döntőbíráskodás elé idézte. 1414 októberében Lengyelország és a Német
Lovagrend két évre szóló fegyverszünetet kötött, s megállapodott arról, hogy
ügyüket a zsinat döntőbíráskodására bízzák. Ezzel elhárult az a veszély, hogy
akár a lovagrend, akár a lengyel-litván állam klerikusai és követei távol maradnak
a zsinatról.
A konstanzi zsinat
A nyugati egyházszakadás bekövetkeztétől (1378) a konstanzi zsinat kezdetéig

( 1414) eltelt évtizedek alatt nem jutottak nyugvópontra az egyház bűneiről,
szentségéré:íl stb. folytatott elméleti s teológiai viták. Az előtérben a konciliariz-
mus központi gondolata, az egyetemes zsinat állt, tekintet nélkül arra, hogy ez
a gondolat Pisa városában többé-kevésbé már realizálódott is, ilyen értelemben
tehát sikeres volt. Az egyetemes zsinattal kapcsolatosan azért még számos kérdés
maradt megválaszolatlan. Ilyen nyitott kérdés volt például a zsinat összehívásá-
nak a joga, az, hogy kit is illet meg ez a jog. Csak a császárt illetve római (német)
királyt, vagy más uralkodókat is? Kezdeményezheti-e a zsinat összehívását maga
a klérus, illetve az egyháziak valamilyen szervezete? Ez utóbbi elfogadása a nép-
szuverenitás elvének egyházon belüli megjelenését jelentette volna. A konciliar-
izmus képviselői Wilhel Ockham számos nézetét átvették, melye~ nem a kleriku-
sokkal, hanem a hívők közösségével azonosították az egyházat. U gy vélték, hogy
csak így tarthatók meg a keresztény hit szilárd alapjai, hiszen a schisma által
megosztott egyházi szervezet miatt egyszerre több pápája is lett a nyugati világ-
nak, s ezzel megkérdőjeleződtek addig egyértelmű hitbeli kérdések, nevezetesen,
kit illet az oldás és kötés, azaz a b{ínbocsánat joga. Mindez a hit relativizálódá-
sának veszélyével fenyegetett. Kétségtelen, hogy ezt a problémát a különböző
egyházi irányzatok azonos módon ítélték meg, de nézeteik a schisma felszámo-
lására vonatkozóan nagyon távol álltak egymástól. A pisai zsinat után leginkább
annak a megoldásnak voltak hívei, hogy mindhárom pápa mondjon le, s így
teremtődjön tiszta helyzet az egyház kérdésének rendezéséhez. További komoly
kérdésként vetődött fel, hogy a jövőben milyen legyen az egyetemes zsinat vi-
szonya az általánosan, s mindenki által elismert új pápához, azaz milyen legyen
a normális medrébe visszaterelt egyházi élet, s hová helyeződjenek annak súly-
pontjai. A fő kérdés tehát az volt, hogy a zsinat egyszeri nagy egyházi törvény-
kezéssel állítsa-e helyre az egyház rendjét, vagy az egyházkormányzat tartós,
állandó intézménye marad? A konciliarizmus képviselői ez utóbbi álláspontot
képviselték. De még itt is további kérdések merültek te!: ha a zsinat az egy-
házkormányzat fontos intézménye marad, akkor milyen rendszerességgel kell azt
összehívni? Ennek az új funkciójú zsinatnak lesz-e fennhatósága a pápa felett -

ahogyan az Wilhelm Ockham nézeteiből következne -, vagy sem? Mindezek a
kérdések világosan jelezték, hogy a hosszú schisma milyen komoly törést és kárt
okozott az egyházigazgatás, kánonjog, egyházi- és hitélet terén.
Mivel sem a pisai zsinat, sem pedig XXIII. János semmilyen érdemi javulást,
változást nem tudott elérni, a 15. század első évtizedének végén újra felerősö
dött az igény az „egyház fejében és testében" történé:í megreformálására. Dietrich
von Nieheim westfaliai klerikus (kb. 1340-1418) De modis 1miendi ac refor-
mandi ecclesiam in concilio universali című műve ( 1410) volt az első, amelyben
az egyetemes zsinat egyházon belüli intézményes főhatalmának elve egyértel-
műen s világosan megfogalmazódott, illetve a schisma felszámolásának és az egy-
ház reformjának gondolata összekapcsolódva megjelent. Az 1414-ben írt Avisa-
menta edita in concilio Constanciensi című írásában megfogalmazott gondolatok
lettek a konstanzi zsinat fő programelvei.
Az egyházi egység helyreállításának, megújításának és szervezeti reformjának
kérdései mellett a kortársaknak a csehországi huszita eretnekség problémájával is
foglalkozniuk kellett, amelyre igen nagy hatást gyakoroltak az angol John Wyclif
(1320/30?-1384) tanai. Wyclif írásai az Oxfordban tanuló cseh diákok révén
jutottak el Csehországba, ahol igen gyorsan termékeny talajra találtak. A wyclifi
tanok csehországi képviselői szerint a meglévő egyházi hierarchia és szervezet
helyébe a valódi egyházat megjelenítő kiválasztottak közösségének kell lépnie,
akik az apostoli szegénységet képviselik, a Szentírást tanulmányozzák, és azt köz-
érthető prédikációk formájában megismertetik a néppel. Az egyház reformjának
ilyen tartalmú radikális programja a cseh klerikusok körében viszonylag nagy vis-
szhangra talált, a prágai egyetem döntően német magiszterei viszont határozot-
tan elutasították, s Wyclif Csehországban terjedő írásai közül 45-öt 1403-ban
nyilvánosan elítéltek. Az egyház tisztaságának megteremtését a radikális cseh
klerikusok a mérsékeltebb nézeteket valló személyek fizikai eltávolításával össze-
kapcsolva képzelték el. Az egyházi tartalmú, de eltérő álláspontok ugyanakkor
egyfajta etnikai tartalmat is nyertek, különösen a prágai egyetemen, ahol a dön-
tően németekből álló natio és a cseheket is magába foglaló natio között egyre
feszültebbé vált a viszony. Ez még inkább felerősödött akkor, amikor Vencel cseh
király a pisai zsinat által megválasztott pápát ismerte el, míg az egyetem német
„nemzete" XII. Gergely mellett állt ki. Az egyetem ügyébe Vencel hatalmi szó-
val avatkozott be, s 1409. január 18-án úgy döntött, hogy a jövőben az egyete-
mi ügyekben a cseh „nemzetet" nem egy, hanem három szavazat illeti meg, míg
a németet továbbra is csak egy. Ennek gyakorlati következménye az lett, hogy a
nem német származású oktatókat és hallgatókat elűzték a prágai egyetemről.
A korábban itt tanuló német diákok a meiíkni őrgrófok által alapított lipcsei
egyetemre mentek át. A prágai történésekben nagy szerepet játszott Jan Hus,
vagy magyarosabban Husz János (1370-1415), aki 1398-tól az itteni egyetemen
zanított, s 1402-től annak rektora volt. Az 1403-ban megjelent De ecclesia című
írásában azt fejtegette, hogy az egyházi hierarchia autoritását csak abban az eset-
ben szabad elfogadni, ha a klérus a Szentírás szellemében, annak tanításai alapján
cselekszik. Radikális nézetei miatt személye a XXIII. János mellett állást foglaló
Vencel számára is kényelmetlenné vált, így azt követően, hogy a XXIII. János
által Rómába összehívott reformzsinat ( 1412-1413) - mely szinte teljesen ered-
ménytelenül végződött - elítélte Wyclif tanait, Husz már 1412 végén kénytelen
volt elhagyni Prágát, de vidéken egyre több fanatikus híve támadt.
Zsigmond német-római király számára a huszitizmus az egyház számos
problémáinak egyikeként jelent meg, így megoldását is a többivel együtt képzel-
te el. Legfontosabb politikai feladatának az egyházi egység helyreállítását tekin-
tette, s ez a kérdés szinte trónra lépésétől figyelme középpontjában állt. A schis-
ma felszámolását és az egyház reformját ő is egyetemes zsinat által képzelte el
úgy, hogy a pápa egyházon belüli primátussága helyett - a német egyháznagyok
álláspontjával egyezően - a zsinat elsőbbségét képviselő konciliarista irányzatot
támogatta. A zsinati-elv hívei így személyében jelentős világi támogatóra tettek
szert. Az egyház egységének helyreállításától Zsigmond nem csak uralkodói te-
kintélyének megerősítését várta, hanem azt is, hogy a konciliarista erők támoga-
tásával végrehajtandó egyházi reform sikere az egyetemes egyházon belül a né-
met uralkodó erős politikai befolyását, az univerzalisztikus császárság politikai
eszményének gyakorlati megvalósulását fogja eredményezni. Így tartalmában
ugyan megújítva, de újjáélesztette a Staufok korának császáreszményét. A konci-
liarista törekvések felkarolásával, valamint kitartó és ügyes diplomáciával királlyá
választásától kezébe vette a schisma kérdésének rendezését, és sikerült elérnie
azt, hogy kezdeményezésére a birodalom területén, Konstanz városába egyete-
mes zsinatot lehessen összehívni. Azt a politikai szempontból tehát korántsem
lényegtelen kérdést, hogy ki jogosult a zsinat összehívására, Zsigmond, mint
római király, s a császári cím várományosa, egyértelműen magának vindikálta.
Diplomáciai sikere éppen abban volt, hogy ezt az egyetemes főhatalmi igényt is
magában rejtő gesztust el tudta fogadtatni a korabeli keresztény világ többi ural-
kodójával, fejedelmével és egyházi méltóságával. A zsinatra szóló meghívólevele-
ket azonban nem csak a római katolikus világi és egyházi előkelőknek küldte ki,
hanem a görög (bizánci) császárnak is, abban a reményben, hogy a nyugati schis-
ma felszámolásával párhuzamosan a keleti és nyugati egyház közötti unió kérdé-
seiről is tárgyalni lehessen. Zsigmond különösen nagy diplomáciai sikere azon-
ban nem is annyira ez, hanem inkább az volt, hogy az egymással háborúban álló
hatalmakat (Anglia, Franciaország, Lengyelország, Német Lovagrend stb.) és a
rivális pápákat egyaránt rá tudta venni arra, hogy részt vegyenek a tervezett kons-
tanzi zsinaton.
Az 1414. november 5-én megnyíló zsinat előtt három nagy feladat meg-
oldása állt: az egyházi schisma felszámolása, az egyház egységének helyreállítása,
azaz a keleti (ortodox) egyházzal való unió ( causa unionis), az egyház belső re-
formja ( causa reformationis), és a hit kérdése, Husz nézeteinek megvitatása
( causa fidei). Abban, hogy ezek a nehéz és igen súlyos kérdések napirendre ke-
rülhettek, kétségtelenül nagy szerepe volt már a zsinat megszervezése miatt
óriási tekintélyre szert tevő német uralkodónak. Zsigmondnak sikerült elérnie
azt, hogy Konstanzban a nyugati kereszténység egészét reprezentáló zsinat
VII. A Litxemburgok kora 299
kezdhette meg munkáját, amelyen az egyes pápák képviselői mellett 29 bíboros,

mintegy 300 prelátus (érsek, püspök, apát), és számos egyetemi teológus, kle-
rikus jelent meg. A zsinaton résztvevő egyháziak száma kb. 600-700 fő volt, és
kb. ugyanennyi világi fejedelem vagy azok követe is megjelent. A zsinat ülésrend-
jére, szervezetére vonatkozóan csak 1415 januárjában született meg az a döntés,
amely 4 zsinati natiora osztotta a jelenlévőket: németre, mely a németeken kívül
magába foglalta a skótokat, dánokat, norvégokat, svédeket; cseheket, lengyeleket
és magyarokat, itáliaira, angolra és franciára. 1416 végén ehhez ötödik natioként
a spanyol társult. Az egyes zsinati tárgyalási, szervezeti egységek, „nemzetek"
saját gyűléseiken fejenként szavaztak, a zsinat plenáris ülésén azonban, éppúgy,
ahogyan Pisában, a zsinat tagjai nem személy szerint szavaztak, hanem az egyes
natio'k voksoltak. A „nemzetek" mellett külön szavazati testületet alkotott a
bíborosi kollégium is. Olyan döntések, amelyben maguk az egyes natio'k, vagy
amelyben mindegyik natio egyetértett volna, ilyen körülmények között csak igen
nehezen születhettek meg. Abban, hogy a konstanzi zsinat mégis lényeges ered-
ményeket tudott elérni, igen nagy szerepe volt Luxemburgi Zsigmondnak, aki
gyakran személyesen elnökölt az üléseken, s így komoly befolyást gyakorolt a tár-
gyalások menetére.
A Pisában pápává választott XXIII. János azzal a reménnyel érkezett Kons-
tanzba, hogy az új egyetemes zsinat megerősíti őt pápai méltóságában, de ebben
a reményében hamar csalatkoznia kellett, így 1415. március 20-án elhagyta a
várost. A Zsigmonddal ellenséges viszonyban álló Frigyes, tiroli herceghez me-
nekült, azaz a Habsburgok birtokaira, ahol azon kezdett munkálkodni, hogy a
zsinat a német uralkodó befolyási területéről, tehát Konstanzból tegye át
helyszínét Franciaországba, ahol kedvezőbb körülményeket remélt céljai eléré-
séhez. Zsigmond azonban határozott ellenlépéseket tett: birodalmi átokkal
fenyegette meg a tiroli herceget, szomszédait pedig Tirol elleni fegyveres harcra
szólította fel, s az általuk elfoglalt területeket kész volt elismerni jogos új tulajdo-
nukként. Mindez arra késztette a Habsburgokat, hogy felhagyjanak XXIII. János
politikai támogatásával. Mivel ez a konfliktus a zsinat összelúvásának jogalapját
is megkérdőjelezhette, a zsinat vagy pápa elsőbbségének kérdésében a hangsú-
lyok a zsinat irányába tolódtak el. 1415. március 30. és április 4. között megszü-
letett a „Haec sancta" kezdetű zsinati dekrétum, mely kimondta, hogy a Szent-
lélek felsőbbsége és tekintélye alapján összeüléJ egyetemes zsinat magasabb
rangú, mint a pápa. Erre hivatkozva XXIII. Jánossal szemben egyházi pert kez-
deményeztek, melynek végén, 1415. május 29-én a zsinat János pápa letétele
mellett döntött. XXIII. Jánost Freiburgban fogságba vetették, s egészen 1419
júniusáig őrizetben volt, míg V. Márton pápa meg nem kegyelmezett neki, s újra
bíborossá nem tette. XXIII. János letétele után 1415. július 4-én XII. Gergely a
zsinat előtt bejelentette lemondását, XIII. Benedek azonban erre nem volt haj-
landó. Az ő letételéről ugyancsak a zsinat döntött 1417. július 26-án. Abban,
hogy sor kerülhetett XIII. Benedek letételére, igen nagy szerepe volt Lu-
xemburgi Zsigmondnak, aki erről dél-franciaországi útja során állapodott meg
Narbonne-ban (1415. december 13.) Aragónia, Navarra és Kasztília királyaival,
akik mindeddig az avignoni pápát támogatták. Ezzel megnyílt a politikai lehető

ség az egyház egységének helyreállítására.
1414 novemberében Zsigmond meghívására s menlevelével Konstanzba ér-
kezett Husz János, hogy a zsinat előtt adjon magyarázatot a De ecclesia című
írásában kifejtett nézeteiről. A zsinati vizsgálódás fő célja Busznak Wyclif tanai-
hoz fűződő viszonyának feltárása volt, hiszen Wyclif nézeteit az egyház nem
sokkal korábban már egyértelm(íen elítélte. Komoly problémát okozott, hogy
Csehországban ekkoriban kezdett terjedni a kétszín alatti áldozást hirdető ún.
kelyhesek (utraquisták) mozgalma, akik a legnagyobb szentségbe, a szent áldo-
zásba a laikusokat a klerikusokkal egyenrangúként akarták bevonni. Wyclif és
Husz tanait továbbfejlesztve ezzel a követelésükkel gyakorlatilag megkérdő
jelezték az egyház létének szükségességét, s jogtalannak ítélték a különböző egy-
házi kiváltságokat. Teológiai szempontból ugyan Husz megmaradt a katolikus
hit talaján, de nem volt hajlandó megtagadni, visszavonni írásait, így 1415. július
6-án a konstanzi zsinat eretneknek nyilvánította. (Egy évvel később radikális
követője, Prágai Jeromos is hasonló sorsra jutott.)
Annak ellenére, hogy a konstanzi zsinat foglalkozott a wyclifi-huszi eszmék-
kel, a tanácskozás elsősorban mégis az egyház reformjának, illetve belső szerve-
zeti, intézményi kérdéseire irányult, s ebből a szempontból a vélemények, állás-
pontok nagyon eltértek egymástól. A bíborosi kollégium, továbbá az itáliai és
spanyol natio nem támogatta a pápaság gyengítését és a zsinat erősítését szor-
galmazó konciliarista törekvéseket. Franciaországban viszont, ahol 1407-1408-
ban proklamálták a gallikán egyház megalakulását, s ezzel jelentősen korlátozták
a pápai befolyást, kevésbé tűnt kívánatosnak az egységes egyház élén az erős
pápai hatalom. Hasonló egyházi álláspontot képviselt Anglia is, ám a két ország
között folyó százéves háború egyházpolitikai szempontból szükségképpen
megosztotta a francia és angol klerikusokat. Fokozta a zsinaton is megnyilvánuló
angol-francia ellentéteket, hogy V. Henrik angol király éppen ekkoriban, 1415.
október 25-én aratott nagy győzelmet a franciák felett Azincourt-nál, s felvette
Franciaország királya címét. Ez azzal a veszéllyel járt, hogy a zsinati tárgyalás
folyamata megreked, ha a francia klerikusok elhagyják Konstanzot. Ebből a meg-
fontolásból Zsigmond megpróbált közvetíteni a két fél között, de nagyobb sza-
bású tervei az általános európai béke megteremtését célozták. Úgy vélte, hogy
csak ez jelentheti a jövőbeni nagy, török ellenes keresztény hadjárat megindításá-
nak előfeltételét. Zsigmond személyesen tárgyalt a francia és az angol királlyal,
de közvetítése sikertelen maradt, így végül arra kényszerült, hogy állást foglaljon
valamelyik fél oldalán. 1416. augusztus 15-én Canterbury-ben szövetséget kö-
tött V. Henrikkel, akit a következő évben - Vencel cseh király kivételével - a né-
met választófejedelmek is megerősítettek. 1417. március 22-én Zsigmond ígére-
tet tett arra, hogy fegyverrel is támogatja az angol királyt, ténylegesen azonban
erre nem került sor. Ennek ellenére azonban az angol szövetség fennmaradt.
A német uralkodó 1417 január végén tért vissza Konstanzba, ahol a franciák
és itáliaiak új pápa megválasztását szorgalmazták, míg Zsigmond és a német
natio előbb az egyházreform keresztülvitelét akarta elérni, s csak ezután kívánt
VII. A Luxeniburgok kora 301
pápát választani. Attól tartottak, hogy egy új, immár mindenki által elismert
pápától már kevésbé lehet remélni a zsinat szerepének erősítésére irányuló egy-
házreform támogatását. Végül angol közvetítésre egyfajta kompromisszum szü-
letett: sor kerülhetett a pápaválasztásra, de úgy, hogy a megválasztott pápa majd
csak a zsinattal együtt hozhat döntéseket, és ígéretet kell tennie arra, hogy az
egyházkormányzatra vonatkozó zsinati határozatokat végrehajtja. A konstanzi
zsinat állásfoglalása szerint a jövőben nem a pápa összehívásáról függően kell
egyetemes zsinatot tartani, hanem az egyház legfőbb testületének meghatáro-
zott időközönként, rendszeresen össze kell ülnie. A Konstanz utáni újabb zsinat-
ra 5, az ezt követőre 7, majd az ez utánira 10 évvel később kell sorra kerülnie.
Konstanzban a pápaválasztás kérdésével is foglalkoztak: ez alkalommal tehát a
zsinaton egyszeri jelleggel a bíborosok mellett az öt natio 6-6 küldöttel egyet-
értési (azaz vétó) joggal vett részt a pápaválasztáson. 1417. november 11-én
Colonna Ottó bíboros megválasztásával, aki V. Márton (1417-1420) néven lett
pápa, végérvényesen véget ért a nyugati schisma. Egyházjogi és egyházkormány-
zati szempontból azonban a zsinat jövőbeni helyzete számos vonatkozásban
még tisztázatlan maradt. Azzal, hogy a jövőbeni zsinatok idejét előre rögzítet-
ték, a zsinat összehívásának joga kikerült a pápa kezéből, s úgy tűnt, hogy a zsi-
nat immár nem alárendelt a pápaságnak. Ugyanakkor V. Márton 1418. május
10-én egyértelműen megtiltotta a konstanzi zsinat azon határozatát, amely lehe-
tővé tette, hogy a pápa esetleges döntése ellen a zsinathoz fellebbezni lehessen,
ami viszont a pápa primátusságát jelentette az egyházon belül minden lényegi
kérdésben.
A konstanzi zsinat azonban több volt, mint kizárólag egyházi fórum:
Zsigmond a korabeli Európa nagy politikai kérdéseit is szerette volna itt megol-
dani, azaz az angol-francia konfliktust, és a zsinat a döntőbíróság szerepét töltöt-
te be a Német Lovagrend és Lengyelország viszályában is. Mivel a zsinat össze-
hívása jórészt Zsigmond érdeme volt, nem meglepő, hogy az általa fontosnak
tartott lovagrendi-lengyel ügyet a zsinat már 1414. május 11-én napirendre
tűzte. Carabella bíborosból, továbbá a Rend és Jagello király küldöttségének tag-
jai közül egy-egy emberből bizottságot állított fel, hogy kidolgozzák a meg-
egyezés alapjait. 1416-ban a lengyel fél azzal a javaslattal állt elő Konstanzban,
hogy a Német Lovagrend, mely eredeti hivatását, a pogányok elleni fegyveres
harcot a litvánok keresztény hitre térésével immár nem tudja gyakorolni, tele-
pedjen át Ciprus szigetére, és harcoljon ott a török ellen. A zsinati döntőbírás
kodásra való tekintettel 1417. május 14-én Lengyelország és a Német Lovag-
rend meghosszabbította a korábban kötött fegyverszünetet. A konstanzi zsinat,
ahol számos birodalmi fejedelem és birodalmi város is képviseltette magát, az
egyházi zsinat és a birodalmi gyűlés sajátos elegyét, keverékét jelentette, ahol
Zsigmond egyházi és birodalmi kérdésekről, reformokról egyaránt tárgyalni
akart. Ennek jegyében például 1414. augusztus 5-én a Hanza-városok képvi-
selőit is meghívta. Az észak-európai kereskedelmet uraló Hanzától Velence elleni
nagyszabású terveihez akart támogatást szerezni. Végső célként pedig minden
probléma megoldásaként, az egyházi kérdések rendezése és az európai béke
302 A kó"zépko1'i Németország
megteremtése után a zsinat révén egy nagy európai keresztes háborút is tervezett
a török ellen. Ha Konstanzban Zsigmond minden nagyszabású terve nem is va-
lósulhatott meg, az mégis tagadhatatlanul az ő diplomáciai erőfeszítéseinek az
érdeme volt, hogy a nyugati világot 1378-tól megosztó schismát sikerült felszá-
molni. V. Márton pápa 1417. november ll-i megválasztásával a latin keresz-
ténységnek végre ismét egy pápája lett, s ezzel sikerült megoldani az egyházsza-
kadás kérédését. 1418. április 22-én a konstanzi zsinat záróülése úgy ért véget,
hogy az egyház bclsé5 reformjának ügyében érdemi előrelépést viszont nem sike-
rült elérni.
Németország Zsigmond uralkodása alatt
A több éves konstanzi tartózkodás az egyházi kérdésekkel való foglalkozás mel-

lett Zsigmond számára leheté5séget kínált arra, hogy kísérletet tegyen Német-
ország belső viszonyainak újjászervezésére, amit koronája tekintélyének, belpoli-
tikai helyzetének erősítése szempontjából ugyanolyan fontosnak tartott, mint a
schisma és a konciliarizmus alapján végrehajtandó egyházreform kérdésének
megoldását. Két korábbi elődjéhez képest sokkal jobb volt a viszonya a választó-
fejedelmekkel, akiknek körét 1415. április 30-án egyik hűséges hívével, Friedrich
von Hohenzollern nürnbergi várgróf személyével gyarapította, akit Brandenburg
é5rgrófjává tett. Természetesen az előző évtizedekben a fejedelmek részéről meg-
nyilvánuló oligarchikus tendenciák felerősödését zsigmond sem hagyhatta figyel-
men kívül. Tervezett reformját, reorganizációs elképzeléseit a birodalmi városok-
ra és nemesekre akarta alapozni. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a városok
körében az 1410-es években újjáéledtek a korábbi szövetségalakítási törekvések.
1410-1417 között például Dél-Németországban újjáéledt a Sváb Szövetség.
Bátyjával, Vencellel ellentétben Zsigmond nem lépett fel ezen törekvésekkel
szemben, sőt igyekezett baráti kapcsolatokat ápolni a városokkal, és megkísérelte
megvédelmezni őket a fejedelmek önkényével szemben. Már 1415 elején olyan
tervet fogalmazott meg, amely a császár vezetése alatt álló birodalmi szintű nagy
városszövetség megteremtését célozta. Ezzel együtt az általános birodalmi béke
tervét is felvetette, s felújította Vencel azon régi, 1383-ból származó tervét, hogy
a birodalmat 4 nagy közigazgatási körzetre osszák fel. Zsigmond a fejedelmeket,
nemeseket és városokat egyaránt a béke megtartására szólította fel. A belpolitikai
viszonyok stabilizálásával és újjászervezésével a német uralkodó azt igyekezett
ellensúlyozni, hogy a birodalomban nem rendelkezett családi birtokállománnyal
és hatalommal. Zsigmond személyében először ült Németország trónján olyan
király, akinek a királyság határain belül nem volt tartományúri magánhatalmi
bázisa, politikai súlyát és hátországát a magyar királyság jelentette, amely a király
személye által perszonálunióba került a birodalommal.
1419. augusztus 16-án meghalt Vencel, cseh király. Bátyja halála után a cseh
választófejedelemséget jelentő családi örökség megszerzése Zsigmond politikájá-
nak egyik súlyponti elemévé vált, hiszen a cseh korona biztosíthatta volna
VII. A Luxembur:gok kora 303
számára a birodalmon belüli magánhatalmat, s az a körülmény, hogy egy válasz-

tófejedelemség urává válik, jelentősen erősíthette volna belpolitikai helyzetét.
A cseh kérdés ellenére azonban a német ügyekre továbbra is figyelmet fordított.
Erre többek között az ösztönözte, hogy III. Lajos pfalzi választófcjedelemmel a
konstanzi zsinat végétől ( 1418) fokozatosan megromlott a kapcsolata, és koráb-
bi hívével, Hohenzollern Frigyes brandenburgi őrgróffal is hűvösebbé vált viszo-
nya. 1421-bcn ugyanis Frigyes családi és tartományúri érdekeit szem előtt tart-
va jó kapcsolatokat alakított ki a szomszédos Lengyelországgal, ami némi törést
okozott a király és az őrgróf között. Viszonyuk megromlását valójában azonban
nem ez, hanem a szász örökség kérdése okozta. Az Askani-ház kihalását követó-
en a brandenburgi őrgróf szerette volna megszerezni a szász hercegséget, Zsig-
mond, mint uralkodó, viszont a Wcttin-családot emelte a szász választói méltó-
ságba. Kelet-Németországban ezzel a Hohenzollernekkel konkurens új tarto-
mányúri hatalom lépett színre.
1422-ben Zsigmond birodalmi gyűlést hívott össze Nürnbergbe, ahol a
fejedelmek körében némileg meggyengült támogatottságát az alsóbb nemesség
széles tömegére támaszkodva akarta ellensúlyozni. 1422. szeptember 13-án
azzal a tervvel állt elő, hogy Németország minden tartományában a lovagságot
egyetlen közös, birodalmi szintű kiváltságban kellene részesíteni. Ez gyakorlati-
lag azt jelentette volna, hogy a nürnbergi Reichstagon Zsigmond jogosnak ismer-
te el a lovagság korporatív jellegű szerveződéseit, a létrehozott lovagi-nemesi
szövetségeket pedig önálló birodalmi rendnek fogadta el. Ez az 1422. szeptem-
ber 13-i oklevél jelentős támogatást nyújtott az alsóbb nemesség rendi szervezó-
déseihez, egyúttal pedig egyértelmű lépés volt abba az irányba, ami a király
legföbb belpolitikai célja volt: Németország egészére kiterjedő széles nemesi-
rendi szövetségekre támaszkodva megerősíteni a korona súlyát és tekintélyét.
Zsigmondnak erre annál is inkább szüksége volt, mert az általa felemelt Wettinek
sem bizonyultak tartós, hű szövetségesnek, mert csatlakoztak az 1424. január
17-én Bing-ben alakult választófejedelmi szövetséghez, melynek egyedül a cseh
király nem volt tagja, mert a cseh trón a huszita háborúk miatt még mindig nem
volt betöltve. A választófejedelmek bing-i szövetsége elsősorban ugyan a huszi-
ta támadásokkal szemben jött létre, de némi uralkodó elleni éle is volt, hiszen a
korona mellett egyfajta párhuzamos fejedelmi kormányzás létrehozását tervezte.
A választófejedelmi szövetkezés alapítólevelében az 1399. évi boppardi szerzó-
dés számos cikkelye, bekezdése, mondata ismétlődött, ami már csak azért sem
lehetett közömbös Zsigmond számára, mert a boppardi szerződésre hivatkozva
került sor 1400-ban Vencel detronizálására. Reálisan persze ez a veszély most
nem állt fenn, Zsigmond pedig ügyes és gyors diplomáciával hamar felbomlasz-
totta a választófejedelmek szövetségét. Mivel politikájában nagy hangsúlyt helye-
zett a birodalmi nemesség helyzetének erősítésére, a fejedelmekkel szemben tár-
gyalásai során ezt az ütókártyát is kihasználta. A szélesebb nemesi társadalmi
bázis megteremtésére irányuló királyi politika megkoronázásaként 1431. március
25-én a nürnbergi birodalmi gyűlésen törvény született a birodalmi nemesség
védelméről, ami többek között lehetővé tette a nemeseknek, hogy a városokban
tulajdonnal rendelkezzenek, s ily módon „de facto" városi polgárjoggal bírjanak.

Természetesen a törvénynek ezen rendelkezése alapvetően sértette a városok
érdekeit. Az 1431. évi nürnbergi Reichstag általános birodalmi békét kimondó
törvényt is elfogadott, mely előírta, hogy fél éven belül minden magánháborús-
kodást be kell szüntetni.
A huszita háborúk
Azokban az években, amikor Zsigmond a belnémet viszonyokat igyekezett

újrarendezni, s a fejedelmek ellensúlyozására a rendi-nemesi erőket próbálta ma-
ga mellé állítani, politikai törekvéseinek fontossága ellenére csak alkalomszerűen
tartózkodott a német területeken. Figyelme - a korábbi uralkodók gyakorlatá-
hoz hasonlóan - elsősorban családi hatalmának erősítésére, azaz Vencel halála
után a cseh örökség kérdésére irányult.
Csehországban már Vencel életében fegyveres mozgalom bontakozott ki,
azt követően, hogy a konstanzi zsinat eretneknek nyilvánította, s kivégeztette
Husz Jánost (1415). Husz halála után a cseh nemesség egy része ún. „huszita
szövetségbe" tömörült, amelyhez Prága városa is csatlakozott, sőt szélesebb népi
zavargások kezdődtek. Ezt az igen heterogén összetételú mozgalmat gyakorlati-
lag a „laikus kehely" követelésének közös eszméje tartotta egyben, azaz a kétszín
alatti áldozás kívánalma, ami a mindennapokban a katolikus egyház kiváltsá-
gainak, s végső soron magának az egyház létének a kétségbe vonását jelentette.
Abban az esetben ugyanis, ha a laikusok az oltári szentségb61 ugyanolyan teljes-
séggel részesülnek, mint a klerikusok, eltűnik a különbség e két csoport között,
tehát semmi sem indokolja az egyháziak külön privilégiumait. Mivel ebből az
alapelvből következően a huszita mozgalom szemben állt minden katolikussal, a
Husz Jánost és követőit mindeddig támogató Vencelt is ellenségnek tekintette.
1419. július 30-án a prágai újvárosban véres felkelés tört ki, s ezt követé>en táma-
dás indult az egyház ellen. A templomokat kirabolták, sőt egy részüket fel is
gyújtották. A husziták keményen léptek fel a katolikus németekkel szemben, s
többségüket elűzték a városból. Az egyre radikálisabbá váló huszita mozgalom-
mal eszkalálódott az erőszak, s Prágán kívül vidéken is templomokat,
kolostorokat raboltak ki, perzseltek fel, és számos klerikust öltek meg. Pusztító,
rabló hadjáratokat a husziták nem csak az országon belül, hanem azon kívül is
vezettek, német és magyar területekre. A huszita kérdés így túlndtt a Luxem-
burgok családi birtokának belügyén: egyházpolitikai és birodalmi kérdéssé vált,
amellyel Zsigmondnak, mint német-római királynak személyes érdekeltség
nélkül is foglalkoznia kellett. A husziták pusztításaira a katolikusok hasonló ke-
ménységgel válaszoltak, így egész Csehország véres hadszíntérré vált. A politikai
helyzetet bonyolította, hogy 1419. augusztus 16-án meghalt Vencel király.
Annak ellenére, hogy Zsigmond nagyon jól látta, milyen nehézségekkel jár a
cseh örökség megszerzése, a katolikus rend, a béke és nyugalom visszaállítása,
mégsem mondhatott le Csehországról, a cseh választófejedelmi címről, hiszen a
birodalomban ez jelenthette számára a mindeddig hiányzó családi, magánhatal-

mi hátteret, amelyre uralkodóként elengedhetetlenül szüksége volt. Császárrá
koronázása érdekében viszont - amelyre ugyancsak uralkodói helyzetének erősí
tése céljából volt szüksége - nem tehetett engedményeket a huszita „eretnekek-
nek" a cseh helyzet politikai rendezése érdekében, hiszen a német uralkodók a
császári méltóságot századok óta a kereszténység és az egyház legföbb védelme-
zőjének szerepével azonosították, így egyedül a fegyveres fellépés lehetősége
maradt. Ezt a Szentszék, sőt a német fejedelmek többsége is támogatta, hiszen
a huszita rabló hadjáratok az ő földjeiket is pusztították.
1420. március l-én V. Márton pápa keresztes háborút hirdetett a husziták
ellen, amelyhez Zsigmond csehországi katolikus hívei mellett a birodalmi feje-
delmek és rendek nagyobbik része is csatlakozott. Az 1420 nyarán vezetett
keresztes hadjárat egyetlen sikere csupán annyi volt, hogy a husziták által elűzött
prágai érsek a cseh királyi székhelyen, a Hradzsinban Csehország királyává koro-
názta Zsigmondot, magát Prága városát viszont a kereszteseknek már nem sike-
rült elfoglalnia. Emiatt a koronázást követően gyorsan vissza is vonultak, s 1420.
július 14-én Vitkovnál, 1420. november 2-án Vysehrad mellett, majd 1421 ja-
nuárjában Kuttenberg (Kutna Hora) közelében és Deutschbrod-nál súlyos vere-
ségeket szenvedtek. Csehország ezzel gyakorlatilag elveszett Zsigmond számára.
Győzelmük ellenére a husziták jól tudták, hogy önmagukban a birodalommal
szemben hosszú ideig nem állhatnak helyt, külső szövetségesre van szükségük,
így a cseh koronát Jagello Ulászló lengyel királynak ajánlották fel. Zsigmond a
cseh-lengyel szövetség létrejöttének megakadályozása érdekében 1421 nyarán
azzal a javaslattal fordult az 1420. július 5-én megözvegyült Ulászlóhoz, hogy
vegye feleségül az elhunyt Vencel özvegyét, a Wittelsbach-házi Sophie-t. Hozo-
mányként kész volt felajánlani Sziléziát. A német és a lengyel uralkodó közötti
megállapodást azonban jelentősen megnehezítette a Német Lovagrend kérdése.
1420 januárjában ugyanis Zsigmond, a breslaui birodalmi gyűlésen egyértelmli-
en a Német Lovagrend mellett foglalt állást, és háborúval fenyegette meg Len-
gyelországot, ha az megtámadná Poroszországot. Jogszerlinek ismerte el az
1411. évi thorni békét, és törvénytelennek nyilvánította Ulászló király további
területi követeléseit. Zsigmond olyan megfontolásból állt ki ennyire nyíltan a
Német Lovagrend mellett, hogy a cseh korona megszerzéséhez megszerezze a
német fejedelmek és rendek támogatását. 1421 novemberében a német és a len-
gyel uralkodó személyesen is találkozott Breslauban, de tárgyalásaik eredmény-
telenül végződtek. Néhány hónappal később, 1422 februárjában az immár 70-es
éveiben járó Jagello Ulászló egy lengyel főúr lányát, Sofia Hofanskaját vette fele-
ségül, aki még 2 fiúgyermekkel ajándékozta meg: Ulászlóval ( 1424) és Kázmér-
ral (1427). A husziták, látván azt, hogy Ulászló politikai megfontolásokból még
habozik nyíltan kiállni az „eretnekek" mellett, a lengyel király unokaöccsének,
Witold litván fejedelemnek ajánlották fel a cseh koronát, ha hajlandó katonai
segítséget nyújtani Zsigmonddal szemben. 1422 februárjában, Ulászló király há-
zasságkötésével egy időben Zygmunt Korybutowicz vezetésével kisebb lcngyel-
litván sereg vonult be Morvaországba, ami ismét kiélezte a helyzetet. A lengyel
haderő megosztása érdekében Zsigmond a birodalom támogatásáról biztosítot-

ta a Német Lovagrendet, így 1422 júliusában kirobbant a háború a Rend és
Ulászló király között. A porosz hadszíntér azonban csak rövid időre vonta el a
lengyel uralkodó figyelmét, mert 1422. szeptember 27-én Melnosee mellett a
Német Lovagrend súlyos vereséget szenvedett, és békekötésre kényszerült.
A békekötésre maga Ulászló is hajlott, mert abból következően, hogy a husziták
a litván fejedelemnek ugyancsak felajánlották a cseh koronát, viszály támadt
közte és Witold között. A pápaság erőteljes huszita-ellenes propagandája és
agitációja, valamint a lengyel-litván unión belül támadt feszültségek miatt 1422
végén Ulászló kivonta Morvaországból csapatait. Ezzel ismét megteremtette a
politikai feltételeket ahhoz, hogy Zsigmonddal tárgyalásokat folytasson. 1423
márciusának végén a két király Késmárkon találkozott, ahol Jagello ígéretet tett,
hogy nem támogatja a huszitákat, sőt a következő esztendőben 30 OOO főnyi
haderőt vonultat fel az eretnekek elleni keresztes háborúhoz. Witold nem vett
részt a késmárki tárgyalásokon, így a cseh „kelyhesek" továbbra is reményked-
hettek támogatásában. Annak ellenére, hogy a lengyel király által ígért huszi-
tákkal szembeni katonai segítség elmaradt, Zsigmond igyekezett fenntartani a jó
politikai kapcsolatot Lengyelországgal, ezért 1424 márciusában Krakkóban
személyesen is részt vett Sofia királyné ünnepélyes koronázásán. Witold azonban
demonstratív jelleggel távol maradt a krakkói ünnepségről, ahol J agello késznek
mutatkozott arra, hogy közvetítsen a cseh husziták felé.
Időközben viszont komoly ellentétek, feszültségek támadtak a huszita moz-
galmon belül. E feszültségekben vallási, politikai, társadalmi és szociális okok
egyaránt szerepet játszottak. A husziták alapköveteléseiket még 1420 nyarán az
ún. 4 prágai cikkelyben foglalták össze, s tulajdonképpen ez lett a programja a
nemesség és tehetősebb városi polgárság soraiból verbuválódott kelyheseknek,
vagy utraquistáknak. A 4 cikkely az egyházi jóváhagyás nélküli, szabad igehirde-
tés, a kétszín alatti áldozás, az egyházi vagyonról és kiváltságokról történő le-
mondás követelményét fogalmazta meg. A kelyhesekkel szemben azonban az al-
sóbb néprétegek és az alsópapság tagjai közül kikerülő ún. taboriták egyre in-
kább saját, önálló programmal léptek fel. Nevüket a Tabor hegyen lévő megerő
sített táborvárosukról kapták. Az utraquisták követeléseitől eltérően a taboriták
nem csak a klérus szegénységét, kiváltságainak felszámolását követelték, hanem
sok szempontból a régi, 13-14. századi valdens tanokat elevenítették fel. Fel-
léptek az egyházi rend és hierarchia, a bűnbocsánat tana, továbbá a szentek és
ereklyék kultusza ellen. Misztikus, eszkatologikus eszméik összekapcsolódtak
radikális társadalmi el~épzeléseikkel: Krisztus közeli eljövetelét, az ún. ezeréves
birodalom megalapítását várták, s azt hirdették, hogy ezt minden eszközzel, akár
erőszak árán is elő kell segíteni, és meg kell semmisíteni mindent és mindenkit,
ami vagy aki ezzel szembehelyezkedik. Katonai és társadalmi szempontból a
huszitizmus új dinamizmust nyert a taboritákkal, akik Jan Zizka vezetésével új
harcmodort, katonai taktikát fejlesztettek ki. Az ekkoriban elterjedő tűzfegyve
reket szekerekre helyezve mobilizálták tűzerejüket, a védekezésben pedig sikere-
sen kombinálták a szekérvárak felállításával. A taboriták így nem csak a
Csehországra törő keresztesek felett arattak sikereket, hanem 1426-tól offen-

zívába lendültek, s Csehország határain kívüli támadásokat is indítottak, amelyek
vallási eszméik sajátos „missziója" mellett egyúttal rabló hadjáratok voltak.
A szomszédos területek (Ausztria, Bajorország, Szászország, Szilézia, Branden-
burg, Észak-Magyarország) támadásaik állandó céltáblájává váltak, sőt 1433-ban
Kelet-Pomerániáig, azaz egészen a Balti-tengerig törtek előre.
Már az 1420/21. évi keresztes hadjáratban megmutatkozott, hogy a huszi-
tákkal szemben felvonult német haderő, amelyet számos fejedelem irányított,
nem alkalmas a katonai győzelem kivívására. A birodalom katonai fellépésének
összehangolására az első, még csak jelképes törekvés az volt, amikor 1422-ben,
azt követően, hogy a keresztesek bevették a IV. Károly által építtetett Karlstein
várát, a német fejedelmek közösen vállalták a vár helyőrségének fenntartását,
finanszírozását. Egyúttal megfogalmazták azt, hogy a huszitákkal szembeni
„mindennapos háború" terheit az egész birodalomnak kell vállalnia, s meghatá-
rozták az egyes birodalmi rendekre eső katonai terhek mértékét. Ezeket a törek-
véseket természetesen maga Zsigmond is támogatta. 1426-ban egy jelentősebb
zsoldossereg felállításának pénzügyi hátteréré51, annak megteremtésének szük-
ségességéréSl született döntés, 1427-ben pedig konkrétan a birodalmi hadiadó
bevezetésének terve fogalmazódott meg, amit kizárólag csak a huszita háborúkra
lehetett volna fordítani. A keresztes seregek kudarca, s az a tény, hogy a huszi-
tizmus különböző irányzatai a cseh társadalom szinte minden rétegét áthatották,
nyilvánvalóvá tette, hogy külső fegyveres erővel ezt a kérdést lehetetlen rendezni.
Emiatt Zsigmond kezdett hajlani arra a megoldásra, amit Frigyes brandenburgi
őrgróf vetett fel először, nevezetesen arra, hogy meg kell osztani a huszitákat, és
tárgyalásokat kell kezdeni a mérsékeltebb irányzatot képviselő kelyhesekkel.
A Szentszék számára azonban az utraquisták éppúgy eretneknek minősültek,
mint a taboriták, így V. Márton pápa határozottan ellenezte ezt az elképzelést.
Azt követően azonban, hogy 1431. augusztus 14-én az a keresztes had is súlyos
vereséget szenvedett a huszitáktól, amelyet a pápa által kiküldött bíboros irányí-
tott, az újonnan összeülő egyetemes zsinat Baselben foglalkozni kezdett a kely-
hesekkel történő megegyezés kérdésével.
A török kérdés
Az 1420-as évek közepétől Zsigmond már csak kisebb aktivitással tudott fog-
lalkozni a cseh ügyekkel. Nem csak azért, mert a birodalmi rendek szándékaik
ellenére sem tudták megadni a szükséges anyagi és katonai támogatást, hanem
azért is, mert a birodalmi politikájának hátországát s bázisát jelentő Magyar-
ország déli határainál újra komoly fenyegetést jelentett a török, s a Velencével
folyó háborúskodás sem ért még véget. 1426/27-ben Zsigmond kizárólag a
török elleni védelem megszervezésével volt elfoglalva. Újra felvetette azt a ko-
rábbi, 1397. évi tervét, hogy a déli határok védelmét, egészen a Vaskapuig, a
Német Lovagrendre bízza. 1426-ban arra kérte Paul von Rusdorf nagymestert,
hogy ajánlatának megtárgyalására küldjön követeket Magyarországra. 1427 tava-

szán már olyan kéréssel fordult a nagymesterhez, hogy lovagokra, katonákra,
továbbá hajóácsokra, s közel 1000 folyami hajósra lenne szüksége, akik a Dunán
és a Fekete-tengeren harcolnának a törökök ellen. Emellett gazdasági szempon-
tok is felvetődtek, mert kereskedelemben, iparban és halászatban jártas danzigi
és thorni polgárok áttclepedését szorgalmazta. Azt követően, hogy 1428 júniu-
sában Galambócnál súlyos vereséget szenvedett a töröktől, még inkább szerette
volna a déli határok védelmét a Német Lovagrendre bízni. A Galambócnál ara-
tott győzelemmel ugyanis az oszmánok megvetették lábukat a Duna mentén,
Boszniában, Szerbiában és Havasalföldön katonai támaszpontokat állíthattak fel,
és akadálytalanul támadhatták a magyar határokat. 1428 októberében már több
várat ajánlott fel a lovagoknak a déli határvidéken. A Német Lovagrend kedvező
válaszát követően 1429 nyarán Zsigmond a lovagoknak adta a Szörénységet, a
Temestől egészen Szörényvárig, s a magyar déli határok védelmének vállalására
irányuló készséget látva 1429. szeptember 7-én az addig csak zálogként bir-
tokolt Neumarkot teljes tulajdonul a Rendnek adományozta, a birodalom ural-
kodójaként pedig megerősítette a lovagokat poroszországi kiváltságaikban és bir-
tokaikban. Az uralkodói kegy viszonzásaként a lovagok Zsigmondot, sőt még
feleségét is, a Német Lovagrend tiszteletbeli tagjává fogadták.
A magyar déli határok védelmére vállalkozó lovagrend poroszországi hely-
zetének stabilizálása érdekében Zsigmond igyekezett javítani kapcsolatait Witold
litván fejedelemmel, akinek továbbra is voltak határvitái a Német Lovagrenddel.
1429-ben személyesen találkozott a litván fejedelemmel és a lengyel királlyal, s
közös török elleni fellépést szorgalmazott. Azzal az ötletével is előállt, hogy le-
endő császárként Litvániát királysággá emeli, Witoldnak pedig koronát ad. Ez a
javaslat egyúttal a Zsigmond által szorgalmazott univerzális császáreszményből
fakadt, mely szerint egyedül a császár jogosult tartományokat királyság rangjára
emelni. Aktuálpolitikai célja viszont ennek a tervnek a lovagrendi államot poten-
ciálisan továbbra is fenyegető lengyel-litván unió felbomlasztása volt. Felvetése
politikai szempontból jól volt időzítve, hiszen a lengyel nemesség mindaddig
még nem adta beleegyezését ahhoz, hogy Jagcllo király fia, III. Ulászló örököl-
je a trónt, s azt a lehetőséget sem vetette el, hogy a koronát esetleg Witoldnak
ajánlja fel. A dinasztikus öröklés biztosítása érdekében Jagello akár a lengycl-
litván unió megszűnésébe is beleegyezett volna, de tanácsosainak állásfoglalása
után végül elvetette ezt a lehetőséget, s határozottan leszögezte, hogy hozzájá-
rulása nélkül unokatestvére nem lehet litván király. Zsigmond Witold sértődött
ségére, megbántottságára igyekezett építeni, hiszen a litván fejedelem a királyi
cím elnyerésével szerette volna szilárdabb egységbe fogni a Balti-tengertől a
Fekete-tengerig terjedő hatalmas birodalmát, s kifejezésre juttatni, hogy ő és or-
szága nem Lengyelország „hűbérese". A Litvániához fűződő jó viszony erősíté
sére Zsigmond felvette Witoldot a politikája támogatására létrehozott világi lo-
vagrendbe, a Sárkányos Rendbe. A lengyel-litván viszony hűvösebbé válása két-
ségtelenül erősítette Poroszország biztonságát, s feltehetően ez is szerepet
játszott abban, hogy a Német Lovagrend vállalkozott a magyar déli határok

katonai védelmezésére.
Ennek költségeit a Rend évi 314 822 aranyforintra becsülte, amely 1370
főnyi állandó várőrség, 550 lovas, 328 tüzér, 1400 dunai matróz zsoldját, vala-
mint a határvárak megerősítésének és fenntartásának a költségét jelentette.
A védelemmel kapcsolatos kiadások fedezésére Zsigmond négy déli sókamara évi
100 OOO forintnyi jövedelmét engedte át a lovagoknak, továbbá Brassó és Nagy-
szeben pénzverdéinek jövedelmét, az erdélyi ökör- és juhötvenedet, a kalocsai
érsekség bortizedeit, a dunai halászat bevételeit, valamint a jász-kun területek, a
szegedi és szolnoki gabona szállítási és értékesítési jogát. A déli várak megerősí
téséhez és a Német Lovagrend megtelepedéséhez nyugodt körülményekre volt
szükség, ezért a galambóci vereséget követően 1429 februárjában Zsigmond 3
évre szóló fegyverszünetet kötött a törökkel. Az 1432-ben újra induló oszmán
támadások azonban gyorsan lerombolták a szörénységi várak alig megkezdett
erődítési munkálatait. Nicolaus von Redewitz már 1432 márciusában a helyzet
tarthatatlanságáról tájékoztatta a nagymestert, és a következő év végén a Német
Lovagrend feladta a kilátástalannak ítélt magyarországi déli határvédelmet.
Császárkoronázás és a huszita háborúk vége
A csehországi és a magyarországi problémák ellenére Zsigmond Itália ügyeit sem

tévesztette szem elől: az Itália feletti birodalmi fennhatóság helyreállításának régi
eszményét zászlajára tűzve az univerzális császári hatalom politikai programját
igyekezett megvalósítani. A törökkel kötött l 429. évi fegyverszünet kínálta hely-
zetet kihasználva császárrá koronázása érdekében Zsigmond itáliai útra vállalko-
zott, amelyhez elsősorban Milánó, és annak ura, Filippo Maria Visconti támoga-
tását igyekezett megszerezni. Emiatt hajlandó volt megerősíteni a Viscontiak
hercegi címét, amit még bátyja, Vencel adományozott a családnak. 1431. no-
vember 25-én Milánóban a lombard koronával Itália királyává koronázták Zsig-
mondot. Politikai mozgásterét jelentősen megnövelte az, hogy az általa támoga-
tott konciliarista egyházi irányzat hívei az 1431-ben kezdődő baseli zsinaton a
pápai hatalom jelentős korlátozását akarták elérni, így komoly feszültség alakult
ki az V. Márton halála után megválasztott új pápa, a velencei származású
IV. Jenő (1431-1447) és a zsinat között. Császárrá koronázása érdekében ugyan
Zsigmond a pápával is igyekezett jó viszonyt ápolni, de a zsinati ütőkártyát szük-
ség esetén bármikor kész volt kijátszani. 1433. május 31-én Rómában a pápa csá-
szárrá koronázta Luxemburgi Zsigmondot, sőt a Szentszék közvetítésével két
évvel később Velence és a császár is rendezte viszonyát. A megállapodás értelmé-
ben az itáliai birodalmi birtokokért Velence évi cenzus fizetését vállalta, cserébe
pedig megtarthatta Dalmáciát.
Császárrá koronázását követően uralkodói tekintélyének megnövekedésének
köszönhetően Zsigmondnak a cseh kérdést is sikerült megoldania. 1432 elejétől
a baseli zsinat a császár ösztönzésére már tárgyalt az utraquistákkal, ám ezek a
tárgyalások csak lassan haladtak előre. Gyorsabb sikerüket a római koronázás

után Zsigmond személyes jelenlétével kívánta előmozdítani. Hosszas egyezte-
tések után 1433. november 30-án megkötötték az ún. prágai kompaktát, amely-
nek alapját az 1420. évi 4 prágai cikkely adta, de némileg módosították s felül-
vizsgálták azokat. A zsinat nagy engedménye azonban a laikus kehely, azaz a két-
szín alatti áldozás engedélyezése volt. A megállapodás értelmében az utraquisták
elvei lettek kötelezőek az egész cseh királyságban, így a taboritákra nézve is, ki-
véve azokon a helyeken, mint például Sziléziában, Morvaországban vagy Alsó-
és Felső-Lausitzban, ahol a katolikus vallásgyakorlat mindvégig megmaradt.
A cseh ügyek ilyen irányú alakulásában a szomszédos Lengyelország eseményei
is játszottak némi szerepet. 1431 októberében egy baleset következtében (tCl-
bukott lovával) váratlanul meghalt Witold litván fejedelem. Örökébe Jagello ki-
rály egyik unokaöccse, Svitrigailas lépett, aki határozottan Litvánia önállóságának
megteremtésére törekedett, s akinek Zsigmond szintén királyi koronát ajánlott.
Witold öccse, Zygmunt Kiejstutowicz viszont Svitrigailas-szal szemben lengyel
segítséggel akart litván fejedelem lenni, ezért a lengyel-litván unió fenntartását
támogatta. 1431 végére Litvániában belháborúval fenyegető helyzet alakult ki,
ami óhatatlanul hatással volt a lengyel politikára. Jagello király utolsó éveiben
(tl434) a trónörökléssel és a lengyel-litván állam perszonáluniós egységének
fenntartásával volt elfoglalva, ezért nem tudott határozottan fellépni sem a cseh
husziták oldalán, sem pedig a Német Lovagrend ellen, amely viszont egyértel-
műen Svitrigailas oldalán állt. A litván helyzetet Zsigmond is igyekezett a maga
javára fordítani: már 1431 augusztusában azt közölte Paul von Rusdorf nagy-
mesterrel, hogy eltökélt szándéka a magyar koronához tartozó Lodoméria visz-
szaszerzése Lengyelországtól, ami határozottan háborús fenyegetést jelentett
Krakkó számára. A szerveződő Zsigmond - Svitrigailas - Német Lovagrend
koalíció miatt 1432 júliusában Jagello még a huszitákkal akart szövetkezni, de a
kelyheseknek a baseli zsinattal folytatott tárgyalásai miatt ez gyakorlatilag csak a
radikális taboritákat jelenthette. Azt követően, hogy 1432. szeptember l-én
Zygmunt Kiejstutowicz Litvániában nagy győzelmet aratott Svitrigailas felett, a
lengyel király ösztönzésére 1433 elején a taboriták betörtsk Neumark területére,
majd onnan Poroszországba, egy másik seregük pedig Eszak-Magyarországra.
A taboritákkal való együttműködés azonban nagyon rossz fényt vetett Jagello
királyra akkor, amikor a baseli zsinaton már kezdtek közeledni egymáshoz a kely-
hesek és a katolikusok álláspontjai. Az 1433 őszén megkötött prágai kompaktá-
val ugyanis a konciliarista irányzatú baseli zsinat Zsigmonddal egyetértésben
lényegében kiegyezett a kelyhesekkel, akiket így szembefordított a taboritákkal.
1434. május 30-án Lipany mellett az utraquista nemesi hadak döntő győzelmet
arattak a taboriták felett. A radikális huszitizmus leverését követően az 1436.
július 5-ki iglaui kompaktában a császár, a bascli zsinat küldöttei, valamint a kely-
hesek követei békét kötöttek, s néhány héttel később Prágában elismerték
Zsigmondot cseh királynak.
VII. A Luxembu.rlfOk kora 311
A birodalmi reformok kezdete
Utolsó éveiben - eltekintve a huszita kérdéstől - Zsigmond jobbára visszahúzó-

dott az egyházi ügyektől, és jóllehet továbbra is a zsinati mozgalom legfőbb vilá-
gi támogatója volt, figyelme inkább a birodalom reformjának terve felé fordult.
Mivel az egyes partikuláris hatalmak sokszor erősebbnek bizonyultak a közpon-
ti, császári hatalomnál, a birodalmon belül és kívül egyaránt többnyire az volt az
általános vélekedés, hogy a birodalom gyenge. A kormányzás átvételekor például
Zsigmondnak a birodalmi bevételekből összesen csak évi 16 OOO aranyforintnyi
jövedelme származott. Apjának, IV. Károlynak az az elképzelése, amit az 1356.
évi aranybullában fogalmazott meg, hogy a választófejedelmek rendszeresen
részt vesznek a birodalom kormányzásában, azaz az aranybullában leírt évi rend-
szerességű választófejedelmi gyűlés a valóságban sohasem realizálódott. Az egyes
fejedelmek eltéréS érdekei ezt gyakorlatilag meghiúsították. Ahogyan korábban,
úgy most is komoly problémát jelentett a birodalmon belüli belső békétlenség,
az állandósult magánháborúk sorozata. Az uralkodói méltóság lényegében csak
a korona mindenkori viselőjének személyes tekintélyén, autoritásán alapult. Két-
ségtelen, hogy a schisma felszámolásának sikere és politikusi képességei miatt
Zsigmond óriási személyes tekintéllyel rendelkezett, de politikájának anyagi bá-
zisa a birodalmon kívül volt. Magyarország jelentette azt a hátteret, amelyre
birodalmi politikáját építhette. A birodalom reformjának terve így nem vélet-
lenül, lényegében az uralkodói hatalom németországi helyzetének erősítését
célozta.
A birodalom reformjának gyakorlati megvalósítása érdekében Zsigmond 12
bírósági körzetet szeretett volna kialakítani, melyek élén 3-3, a rendek által vá-
lasztott birodalmi bíró állt volna: egy nemes, egy klerikus és egy polgár. A biro-
dalmi bírák, akik közvetlenül a császár fennhatósága alá tartoznak, a belső béke
fenntartásáért, a feudális magánharcok tilalmának betartatásáért lettek volna
felelősek, s részt vehettek volna a Reichstag ülésein. Zsigmond egy állandó biro-
dalmi hadsereg felállítását is tervezte, amelynek fenntartására birodalmi adót
akart bevezetni, amit a fejedelmek és a tartományurak fizettek volna bevételeik-
ből. Gyakorlatilag ez azt jelentette volna, hogy a fejedelmek lemondanak jöve-
delmeik egy részéről egy állandó hadsereg finanszírozása érdekében, amely vi-
szont a császár fennhatósága alatt állt volna. Zsigmond 16 cikkelyb61 álló re-
formprogramját 1434 szeptemberében a frankfurti birodalmi gyűlésen ismer-
tette. A 12 bírósági körzet és az állandó hadsereg mellett reformelképzelései gaz-
dasági kérdésekre is kiterjedtek: változtatni, lényegében egységesíteni szerette
volna a pénz-, súly- és mértékegységeket, kedvezőbb feltételeket teremtve ezzel
a kereskedelem számára. A frankfurti Reichstagon a rendek alapvetően egyetér-
tettek a reformelképzelésekkel, és javaslatokat is tettek ezek megvalósítására.
Zsigmond ezt igen komoly politikai sikerként könyvelhette el, hiszen a biro-
dalom egészére kiterjedő császári adminisztráció, központi intézményrendszer
hiányában a reform bevezetése és gyakorlati megvalósítása a rendek támo-
gatásától függött. Az 1437 júliusában Eger városában tartott birodalmi gyűlés
ismét a császári reformprogram legfontosabb pontjaival foglalkozott, de itt már

érezhet{) feszültség mutatkozott a fejedelmek és az alsóbb rendek között. Zsig-
mondnak ekkor már nem volt elegendő ereje ahhoz, hogy határozottan fellép-
jen a birodalmi reformok érdekében: közelgő halálára gondolt, és elsősorban
arra koncentrált, hogy veje, Habsburg Albert számára Magyarországon, Csehor-
szágban és a birodalomban egyaránt biztosítsa trónöröklést. Emiatt a királyvá-
lasztási jogukhoz ragaszkodó cseh rendek körében új ellenállás kezdett kibonta-
kozni, és Albert helyett a fiatal lengyel királynak, III. Ulászlónak ajánlották fel a
cseh koronát. A császár második felesége, a stájer származású Cillei Borbála is
intrikált, mert férje halála után maga szeretett volna régens lenni. A kortársak és
az utókor által egyaránt többnyire Zsigmondnak tulajdonított írás, a Reformatio
SiJlismundi a császár halála ( 1437. december 9.) után két évvel látott napvilágot.
Szerz6je ugyan nem az uralkodó volt, de minden jel szerint Zsigmond környe-
zetéből származott.
A baseli zsinat
Az 1431-ben kezdődött baseli zsinaton a huszita kérdés mellett (amelyben

1433-ban, döntően aktuálpolitikai ösztönzésre, sikerült kompromisszumos
megoldást találni) az egyházi reform továbbfejlesztésének, tovább vitelének kér-
dése állt a középpontban. A fő kérdés az egyházon belüli hatalommegosztás volt,
mert erre vonatkozóan Konstanzban nem született végleges és egyértelmű dön-
tés, sőt a schismát követően V. Márton pápa energikusan hozzálátott az egyhá-
zon belüli pápai hatalom megerősítéséhez. Az 1423. évi paviai és sienai zsina-
tokon megkísérelte felújítani a pápai főhatalomra vonatkozó korábbi dekré-
tumokat. A zsinati mozgalom, mely továbbra is élvezte Zsigmond politikai
támogatását, a baseli zsinaton Nicolaus Cusanus De concordantia catholica című
írásában fogalmazta meg programját és érvrendszerét, amelyre jelentős hatással
volt Arisztotelész, illetve az antik természetjogi szemlélet. Nicolaus Cusanus
álláspontja szerint az egyházban az egyetemes zsinat hatalma az, mely közvetle-
nül Krisztustól származik, és nem a pápáé. A zsinat tehát felette áll a pápának,
aki a zsinat által hozott egyházi törvények és szabályok szerint köteles cseleked-
ni. V. Mártont IV. Jenő pápa követte (1431-1447), aki elődje politikáját igyeke-
zett folytatni, és nem is nagyon vett részt a baseli zsinat ülésein. Az a körülmény,
hogy Zsigmond császárrá koronázása érdekében igyekezett jó kapcsolatokat
ápolni a pápával is, nagyobb mozgásteret biztosított IV. Jenő számára. A baseli
zsinaton a görög (ortodox) egyházzal létrehozandó unió kérdése is napirendre
került, mert a törökök nyomása miatt Bizánc és az ortodox egyház a Nyugat irá-
nyába tájékozódott. 1436-tól a Szentszék és a zsinat küldöttei egyaránt tárgya-
lásokat folytattak Konstantinápolyban arról, hogy a jövőbeni egyházi egyesülés-
ré)l határozó egységes kelet-nyugati zsinatot hol tartsák meg. A helyszín kérdé-
sében maga a zsinat, azaz a konciliarista irányzat sem volt egységes: a birodalom
egyházi képviselői a már ülésező zsinat helyszínét, azaz a birodalom földjén
fekvő Basel városát javasolták, a franciák Avignont, míg IV. Jenő pápa inkább egy
itáliai várost látott volna szívesebben. Amikor Baselben egy kisebbség az itáliai
helyszínre \'Onatkozó javaslatot terjesztett elő, ám a többség ezt nem fogadta el,
a pápa viszont zsinati döntésként ismerte el a javaslatot, a baseli zsinat többsége
1437. július 31-én a zsinat bírósága elé idézte a pápát. Válaszképpen ugyan
IV. Jenő kihirdette a zsinat feloszlatását, de ennek semmi foganatja sem volt:
1437 októberében a pápa távollétében kezdetét vette a IV. Jenő elleni egyházi
bírósági eljárás. Ezek a fejlemények természetesen azonnal véget vetettek az egy-
házi unióról szóló tárgyalásoknak is. Az üreg császár, aki ekkor már elsősorban
veje trónutódlásának kérdésére koncentrált, igyekezett ugyan elsimítani az ellen-
téteket, de diplomáciája most nem járt sikerrel.
Szellemi élet, kultúra és művelődés a Luxemburgok korában
Alig lépett trónra IV. Károly, a birodalom szellemi élete s kultúrája szempont-
jából igen nagy fontosságú lépést tett: 1348. április 7-én kiadta a prágai egyetem
alapító oklevelét. Mivel a középkori egyetemeket vagy a pápa vagy a császár alapí-
totta illetve hagyta jóvá, Károlynak az a lépése, hogy ekkor még csak német király-
ként az Alpoktól északra megalapította az első egyetemet, politikai tartalommal
is bírt: az új uralkodó ambícióit jelezte, azt, hogy a német király s leendő császár
a pápával egyenrangú a szellemi élet, teológiai s hitéleti képzés terén is. A prágai
egyetem alapításakor IV. Károly számára II. Frigyes nápolyi egyetemalapítása
jelentette a mintát, de a kettő között természetesen komoly különbség volt. A
Stauf uralkodó nápolyi egyeteme elsősorban a jogászképzésre helyezte a hangsú-
lyt, hogy a központi hatalom képzett hivatalnokokra támaszkodhasson. IV.
Károly prágai egyetemén viszont a teológia került az előtérbe, hogy nagyobb
tekintélyt adjon az uralkodónak, aki a Staufokkal ellentétben elsősorban csak
családi birtokaira, azaz Csehországra támaszkodhatott. 1366-ban az egyetemhez
kapcsolódva kollégiumot is alapított, s az ezt követő egyetemalapításoknál már
ez a szisztéma volt az irányadó. Az uralkodóval magukat egyenrangúnak tekintő
fejedelmek a prágai egyetem megalapítását egyfajta kihívásként is értelmezve
egymással és IV. Károllyal is rivalizálva a 14. század utolsó harmadában maguk is
egyetemeket alapítottak Bécsben (1365), Erfurtban (1379/80), Heidelbergben
(1386), Kölnben (1388), Würzburgban (1402) és Lipcsében (1409). Mivel az
avignoni pápaság, majd a schisma miatt nem volt szilárd, egységes egyház-
szervezet, erős pápai hatalom, ezen új egyetemek létrehozása kevesebb egyházi
engedélyezéssel illetve jóváhagyással járt, mint korábban. Az egyetemalapítások
ugyanakkor nem csak a fejedelmeknek a császárral való egyenrangúságát, hanem
a pápai hatalom nagyarányú csökkenését is kifejezték. Egyúttal azt is jelezték,
hogy a német területeken sem az egyházi, sem a világi fejedelmek nem akarták
azt, hogy klerikusaik a párizsi egyetemen, azaz az avignoni pápa egyházi fennha-
tósága alatt tanuljanak. Németországban tehát jelentős igény is mutatkozott
arra, különösen a schisma kialakulása után, hogy a rivális avignoni pápával és
francia teológusokkal szemben a birodalomban is komoly szellemi-egyházi

központokat hozzanak létre. Nem véletlen, hogy az 1380-as években a legtöbb
német egyetem alapítását a római Orbán pápa erősítette meg, aki mellett Vencel
király és a fejedelmek többsége is egyértelműen felsorakozott. A prágai egyetem
azonban nem csak Németországban jelentett követendő mintát: 1364-ben
III. Kázmér lengyel király Krakkóban alapított egyetemet.
A prágai egyetem létrehozása mellett IV. Károly udvarának kulturális életé-
vel is igyekezett a császári székhelyet a birodalom szellemi központjává tenni,
ahogyan egykor a Stauf urakodók is törekedtek hasonlóra. A Luxemburg udvar
számos költőt, művészt és tudóst vonzott Csehországba. Károly udvari költőjét,
egy bizonyos Heinrich von Mügelnt az utókor a lovagi-udvari költészet és esz-
mény utóvirágzását jelentő ún. mesterdalnokok első jeles képviselőjeként ismeri.
Ahogyan egykor II. Frigyes kancellárja, Petrus de Vienna konkrét hivatali teen-
dőin túlmenően a császári udvar szellemi életének meghatározó alakja volt, úgy
IV. Károly kancellárja, Johann von Neumark is hasonló szerepet töltött be. Aszi-
léziai származású Johann von N eumark 134 7 -ben lépett az uralkodó szolgálatá-
ba, s 1354-től mintegy 20 éven keresztül töltötte be a kancellári tisztséget.
Itáliában tanult, és kiterjedt latin nyelvű levelezést folytatott Dantéval és Petrar-
cával. A korai humanistákkal kialakított kapcsolatának is köszönhetően, ahogyan
egykor II. Frigyes kancellárja, úgy ő is új stílust teremtett a császári írásbeli ügy-
intézésben, okleveles gyakorlatban. Az általa fogalmazott s írt levelek, szövegek
gyűjteménye a kancellária hivatalnokai számára egyfajta „tankönyvként" szolgált.
Johann von Neumark az uralkodói udvar vallási életében is fontos szerepet
töltött be. A császár kívánságára német nyelvre fordította azt a 13. századi latin
nyelvű dialógust, amely a lélek Istennel folytatott párbeszédéről szólt, amit a
kortársak akkoriban Szent Ágostonnak tulajdonítottak. Szolgálatait IV. Károly
1353-ban Leitomischl püspökséggel, majd 11 évvel később az olmützi püspöki
székkel jutalmazta.
A Luxemburgok számára II. Frigyes és szicíliai udvara sok szempontból
követendő mintát jelentett, ami többek között abban is megnyilvánult, hogy a
prágai udvarban nem csak ismerték Albrant mesternek a 13. század első felében
Nápolyban a lovakról írott könyvét, de német nyelvre is lefordították. A Luxem-
burg-ház hatalmi bázisát jelentő Csehországban IV. Károly a cseh nyelvű irodal-
mat ugyancsak támogatta. A kancellárián is születtek cseh nyelvű oklevelek, sőt
az 1356. évi német aranybulla utolsó paragrafusa előírta, hogy a választófejedel-
mek anyanyelvükön kívül kötelesek utódaikat latin, olasz vagy cseh nyelvre tanít-
tatni, mert ezek a nyelvek a birodalomban széles körben használatosak, ezért a
fejedelmek számára szükségesek. (Feltehetően ebből a gyakorlati szükségből kö-
vetkezett az, hogy mintegy 100 évvel később egy bizonyos Johannus, bajor
kanonok 4 nyelvű, német-latin-cseh-olasz szótárt készített.) A legrégebbi
olasz-német tankönyv Luxemburgi Zsigmond korából, 1424-ből származik,
amelyet Georg von Nürnberg mester írt. A cseh nyelv fontosságát a Luxem-
burgok számára az is jelezte, hogy már IV. Károly korában Bartholomaus Klaret
von Chlumec és tanítványi köre összeállított egy cseh-latin szótárt.
VII. A Luxembui:gok kora 315
IV. Károlynak a kultúrához, szellemi élethez való viszonya alapvetően vallási

szempontú volt. A szélesebb néprétegek ilyen irányú nevelését a prédikációs
tevékenység ösztönzésével kívánta előmozdítani. Prédikátorokat hívott Prágába,
akik közül kiemelkedett a Felső-Ausztriából érkezett Ágoston-rendi Konrad
Waldhauser, aki nem csak a templomé prédikációival tűnt ki, hanem egyfajta pré-
dikátori iskolát teremtett, sőt a kancellárián is foglalkoztatták. Konrad Wald-
hauser német nyelven prédikált, így elsősorban a jelentős számú német lakosság-
gal rendelkező Prágában tevékenykedett. Szigorúságával, és az egyháziak hibái-
nak ostorozásával megvetette az alapjait a századforduló táján kibontakozó
humanizmusnak.
Maguk a Luxemburg-házi királyok is széles körű mííveltséggel rendelkeztek
és számos nyelven beszéltek. IV. Károly még bizonyos írói készséget is tanúsí-
tott, hiszen a Szent Vencel-legendát újabb szövegváltozatba írta át. Családja és
tartománya politikai tekintélyének erősítése érdekében IV. Károly minden előd
jénél tudatosabban vette igénybe a krónikaírók szolgálatait, akik a császár és
Csehország nagyságát, dicsőségét örökítették meg. Ezek a történetírók elsősor
ban csehek voltak, mint például Weitmühli BeneS', Pulkawa, Prágai Ferenc kano-
nok, aki 1352-ig vetette papírra IV. Károly életrajzát, vagy Neplach von Opato-
witz apát, aki a király életét 1365-ig írta meg.
A Luxemburgok korának szellemi életében nagy szerepe volt a schismához
kapcsolódóan az egyházszakadás megszüntetésének, illetve az egyház reformjá-
nak kérdéseivel foglalkozó teológiai és politikai értekezéseknek. Németország-
ban Konrad von Gelnhausen és Heinrich von Langenstein mellett - akik a
14. század utolsó évtizedeiben rendszerbe foglalták a konciliarista elveket - a 15.
század első évtizedeiben leginkább Dietrich von Nieheim és Nicolaus Cusanus
fejtette ki a zsinat elsőbbsége melletti érveket, Konrad von Soest viszont ezekkel
szemben a pápai tekintélyt igyekezett megvédeni. A Luxemburgok idején a ter-
mészettudományi műveltség is szélesebb körű volt, mint korábban. A korabeli
Németországban elsősorban Konrad von Megenberg (1309-1374) Liber de
natura rerttm cím{í munkája érdemel említést. A kiváló itáliai egyházjogász, Pier
Paulo Vergerio 1417-től Zsigmond császár udvarában élt, és számos jogi tárgyú
fordítás készített az uralkodó számára. IV. Károly prágai udvarának tekintélyét,
fényét művészeti ábrázolásokkal is igyekezett emelni, és több udvari festőt alkal-
mazott, mint például Nikolaus Wurmsert, vagy egy bizonyos Theodorich mes-
tert. A korszakból azonban az udvari művészeken kívül számos mást is név sze-
rint ismerünk. A Roriczer családban például apáról fiúra szállt az építőmesterség.
A milánói dóm építése során a gmundi Heinrich mester (1391), majd a neves
ulmi építész, Ulrich von Ensingen (1394-1395) is megfordult Lombardiában.
A gazdaság lassú reorganizációja
A 14. század közepére - a Luxemburgok trónra lépésével szinte egyidejűleg -

átmenetileg helyreállt ugyan az arany-ezüst 1: 10 arányú árfolyamértéke, de a
magas kereslet és a szűkös kínálat miatt ez a század utolsó harmadától ismét

megváltozott, s az ezüst értéke esni kezdett az aranyhoz képest. Ez súlyosan
érintette a mindennapok pénzforgalmát, ahol a túl nagy értékű aranypénzek he-
lyett továbbra is az ezüstpénzek voltak a meghatározóak. Az ezüst értékének
csökkenésével a napi forgalomban lévő pénzek értékvesztésének mérséklése, a
kereskedelmi és piaci szempontok korábbinál is erőteljesebb érvényesítése érde-
kében a 14. század utolsó harmadától Németországban egyre több helyen került
sor arra, hogy az addig önállóan pénzt verő hatalmasságok vagy városok össze-
hangolják pénzpolitikájukat. Ún. „pénzszövetségeket" hoztak létre, melyben a
tagok azonos pénzlábat fogadtak el maguk számára kötelezőnek, így azonos
súllyal, nemesfémtartalommal, ugyanolyan értékű pénzt bocsátottak ki. Gyakor-
latilag közös pénzt hoztak létre, így megnövelték egy-egy pénzfajta érvényessé-
gi körét, s ezzel megkönnyítették a kereskedelmet. A nagyobb területen azonos
pénz azon túlmenően, hogy valamelyest képes volt tompítani a nemesfémpiac
árfolyamváltozásait, egyúttal csökkentette a korábbi, különböző veretű pénzek
átváltásából szükségszerűen következő költségeket. Az egyik legjelentősebb ilyen
német „pénzszövetség" a vend pénzszövetség volt, mely szorosan kapcsolódott
a Hanza-kereskedelemhez. Az 1373. évi megállapodás Lübeck, Hamburg, Ros-
tock, Stralsund, Wismar, Greifswald, Stettin és Denmin között egységesítette
ezen városokban a pénzverésnél használatos pénzlábat, az 1379. évi megállapo-
dás azonban már egy új, közös pénz, a 4 dénárt érő Witten (l,33 gramm súlyú,
1,12 gramm ezüsttartalmú) kibocsátását rögzítette. Tulajdonképpen ettől a dá-
tumtól számíthatjuk a vend pénzszövetség létrejöttét, amely két évvel később
újabb közös pénzek kibocsátásáról döntött: a 3 dénárt érő Dreilingenről ( 1,017
gramm) és a 6 dénáros Sechslingenről (2,04 gramm). A pénzveréshez 13,5 lat
tisztaságú kölni márkát vettek alapul. (A 13. században a kölni márka tisztasága
még 15 lat volt.) Egy márkából 176 darab Wittent, 230 Dreilingent és 144
Sechslingent kellett készíteni. Az északi, Hanza térséghez kapcsolódó vend pénz-
szövetségnél nagyobb jelentőségű volt a nem sokkal utána, 1386-ban megalakult
rajnai pénzszövetség, mely az ezüstpénzek mellett a rajnai fejedelemségekben
vert arany guldenek pénzlábát, sőt külső megjelenését, bélyegképét is egységesí-
tette. Ennek következtében a Rajna-vidéken vert aranypénzek már nem kölni,
vagy mainzi megnevezésben szerepeltek a kortársak számára, hanem összefogla-
lóan rajnai guldenként. Egy gulden (vagy rajnai aranyforint) 20 ún. Weij?pfenni-
get (albus) ért, egy Weiflpfennig 24 Pfenniget (dénárt) vagy 12 Hellert. 1399-
ben a pénzveréshez használt arany tisztaságát 22,5 karátban állapították meg.
(Eredetileg a Rajna-vidéken firenzei mintára vert aranypénzek 24 karátosak
voltak.) A közös rajnai ezüstpénzt a Weij?pfennige jelentette. Ugyancsak a 14.
század utolsó harmadában, 1382-ben jött létre az alsószász pénzszövetség is. Az
ebben résztvevő városok ugyan 80 %-os pénzverési fémtisztaságot rögzítettek
közös pénzlábként (12,75 lat), de a nemesfémek árfolyamváltozását figyelembe
véve ezen már két év múlva változtattak, s 12 latra csökkentették a pénzveréshez
felhasználható tisztaságértéket. 1400-ban ez az érték 11 latra, 1426-ban pedig
alig több mint 9 latra csökkent. Délnyugat-Németországban 1403-ban jött létre
VII. A Luxembtn:gok kora 317
az ún. „Rappen-szövetség" Basel, Freiburg, Colmar, és Breisach között, mely az

itt vert Rappen nevű pénzérméről kapta a nevét (1 Rappen = 2 Pfennige/dénár).
Egy Rappen 0,25 gramm ezüstöt tartalmazott. 1425-ben a szövetségbe tömö-
rült városok bevezették a Plapper nevű közös garaspénzt, melynek értéke 6 Rap-
pen, azaz 12 dénár volt, ezüsttartalma pedig 1,52 gramm. Svábföldön 1404-ben
alakult meg az ún. sváb pénzszövetség a \Vürttembergi grófság, Ulm, Konstanz,
Ravensburg, Überlingen, Memmingen, Sankt Gallen, Kempten, vVangen, lsny,
Leutkirch, és Buchhorn részvételével. A Schillingek teljes súlyát 2,1, tiszta súlyát
pedig 1,4 grammban határozták meg, s 1 Schillinget 6 dénárral vettek egyenér-
tékűnek. 1423-ban olyan döntést hoztak, hogy a sváb pénzszövetség tagjai
számára kizárólag Stuttgartban, Konstanzban és Ulmban vernek pénzt, s egyút-
tal a pénzlábat is csökkentették: 1 Schilling 1,69 gramm lett (ezüsttartalma
1,125 gramm), a dénárok ezüsttartalma pedig a korábbi 0,23 grammról 0,176
grammra mérséklődött.
Ahogyan korábban, úgy a 14. század második felétől is a pénzromlásban a
mindenkori pénzügypolitika is szerepet játszott: a pénzszövetségek megalakítá-
sával ugyan igyekeztek mérsékelni a negatív pénzügyi folyamatokat, másik oldal-
ról azonban a napi pénzszükséglet, a finanszírozási igény, különösen a meg-
növekedett katonai kiadások esetében, a bevételek növelésére ösztönözte a pénz-
kibocsátókat. Az ezüstpénzek veréséből továbbra is nagyobb bevételek származ-
tak, mint az aranypénzek esetében, hiszen sokkal nagyobb mennyiségben állították
azokat elő. A pénzverési költségek alakulása - mely magába foglalta a pénzverési
illeték összegét is - jól tükrözte ezt az állapotot. A rajnai aranyguldenek esetében
a kivert pénz 2 %-át tette ki az el6állítási és illetéki hányad, az ezüstpénzek
esetében viszont ez az arány 5-15 % között mozgott. Az 1386. évi pénzügyi
szerződésben például a Weijlpfennige előállításánál 8 % költséggel számoltak, ami
az 1409. évi újbóli szerződésben már 10 %-ra emelkedett. A sváb pénzszövetség
1423-ban a Schillingeknél 7 %, a Hallemél pedig 15 % költséghányadot állapí-
tott meg. A nagyobb pénzverési bevételt eredményező ezüstérmék kibocsátása
mellett, melyek aranyhoz viszonyított piaci árfolyama folyamatosan romlott, a
régebbi korokból jól ismert pénzrontás gyakorlata is sok esetben el6fordult.
A Német Lovagrend államában, a középkori Poroszországban például a grün-
waldi csatát követően a 15. század els6 harmadában a katonai-politikai szükség-
helyzet miatt következett be a pénzláb leszállítása, az érmék ezüsttartalmának
csökkentése. A Lengyelországgal vívott háború (1410-1411), majd az azt köve-
tő nagy hadisarc teljesítése után, 1416-ban a lovagrendi solidusok már csak 0,39
gramm ezüstöt tartalmaztak, míg a század elején még 1,24 grammot. Ugyan-
ebben az évben a Német Lovagrend igen sajátos pénzügypolitikai lépést tett:
egyidejűleg kétféle, egy magasabb (0,92 gramm) és egy alacsonyabb (0,68
gramm) ezüsttartalmú Schillinget vezetett be, melyek hivatalos névértékükön
1 :2 arányban viszonyultak egymáshoz. Az új, magasabb ezüsttartalmú Schillin-
gek elsősorban a külkereskedelemben voltak használatosak, a belföldi forgalom-
ban a csekélyebb értékű, rosszabb pénzek domináltak. Az adókat, járadékokat
viszont az új Schillingekre átszámítva kellett fizetni, de a régi érmékkel. Ez a
kincstár számára 47,82 %-kal magasabb bevételt jelentett, hiszen ha 1 „új" Schil-
ling helyett 2 régivel fizettek, akkor 0,92 gramm ezüst helyett ténylegesen 1,36
grammal kellett számolni. Emiatt a Német Lovagrend korlátozta is a magasabb
ezüsttartalmú solidusok kibocsátását. De a korábban értékét stabilan őrző cseh
(prágai) garasok minősége is fokozatosan romlott a Luxemburgok korában, s
elveszítették értékállóságukat. Míg 1370-ben 1 aranyforintért 15 garast adtak, egy
évtizeddel később már 18-at, azaz 10 év alatt a cseh garasok 20 %-kal veszítet-
tek értékükbé5l. Hasonló folyamatok jellemezték Ausztriát is: 1372-ben 100 bé-
csi dénár ért 1 aranyforintot, 1380-ban viszont már 120.
A korábbi századokkal ellentétben a késő középkori pénzrendszerben,
összefüggésben a nemesfémek iránti tartósan magas kereslettel, Európa számos
országában, így Németország különböző tartományi fejedelmeinél is, gyakorlat-
tá vált a nemesfém-export átmeneti, vagy akár tartós tilalma, s igyekeztek a kincs-
tári arany- illetve ezüstkészlcteket növelni, hogy a gazdaság számára szükséges
mennyiségű pénzérméket elő tudják állítani. A forgalomban lévő pénzek ala-
csony ezüsttartalma azzal is összefüggött, hogy az 1430-as évektől ugyan
drágulni kezdett az ezüst, s ezzel javult az aranyhoz viszonyított árfolyama, de
ez egyúttal a pénzveréshez szükséges alapanyag árát is felhajtotta, s a szükséges
érmemennyiség előállításához nem állt rendelkezésre elegendő ezüst. Az előálló
pénzhiány szinte egész Európát érintette, s mindenhol lefelé mozdította a pénz-
lábak alakulását. Az ezüstárak általános emelkedése a 15. század első harmadában
a termelés visszaeséséből következett, mert a huszita háborúk miatt szinte telje-
sen megszűnt a csehországi ezüstbányák termelése, és a magyar ércbányászat is
visszaesett a korban. (Az ezüsttermelés jelentősebb növekedése csak a 15. század
második felétől következett be a szászországi és tiroli bányák kitermelésének
növelésével.)
A késő középkor minden válságjelensége ellenére pénztörténeti szempont-
ból a gazdaság monetarizáltságának erőteljesebbé válásának id6szakát jelentette.
Ezt többek között az is jelezte, hogy a napi pénzügyleteket, pénzátszámítást,
pénzváltást megkönnyítő tárgyú kereskedelmi kézikönyvek, mint például Fran-
cesco Balducci Pegolotti „Pratica delta mercatura" című műve ekkor, a 14.
század közepén látott napvilágot. Az ilyen típusú könyvek azonban, igazodva a
pénzpiac aktuális változásaihoz, gyakorlatilag végigkísérték a Luxemburg kort.
Jelképesen e korszak végén, Giovanni da Uzzano 1442-ben megjelent „Prattica
delta mercatura" című könyvét említhetjük. A monetarizálódás folyamata a
pénzügyletek minden terén éreztette hatását, különösen a hitelezési gyakorlat-
ban. Amíg a 14. század el6tt a kamatok átlagosan 10-15 %körül alakultak Euró-
pában és Németországban, addig a 14-15. században a pénz iránti megnöveke-
dett kereslet kiszélesítette a pénzkihelyezési lehetőség körét, s ez lejjebb nyomta
a kamatok mértékét, átlagosan 5-8 %-ra. Jelentősen bővült a pénzügyletekben
részt vev6k köre is: magánszemélyek, kereskedőházak illetve cégek, társaságok,
vagy el6kelők, fejedelmek, egyháznagyok mellett egyre több város is aktív sze-
replőjévé vált a pénzpiacoknak. Számos város esetében vált fontos bevételi for-
rássá a hitelezés, tőkekihelyezés. Az 1361 utáni 100 évben például Basel városa
esetében csak 3 olyan év volt, amikor semmilyen hitenyújtás nem történt. A 14.
század végén Köln bevételeinek 50 %-ka már hitelezésből származott. A tőkeki
helyezésen kívül azonban a városok jelentős kölcsönfelvevők is voltak. Ilyen ese-
tekben a városi ingó és ingatlan vagyonok jelentették a fedezetet. A 14. század
végén például Frankfurt városa 10 OOO rajnai gulden kölcsönt vett fel tűzfegy
verek vásárlása céljából Simon Selgenstadt zsidó bankártól. A porosz városok is
gyakran vettek fel kölcsönöket a Német Lovagrendtől. '
A pénz megnövekedett szerepét mutatja az is, hogy a késő középkorban a
záloghitelek révén akár egész tartományok is hosszabb-rövidebb időre gazdát
cserélhettek, amikor az uralkodók, fejedelmek azonnali pénzszükségleteik meg-
oldása érdekében leginkább bizonyos területek elzálogosításának eszközéhez
folyamodtak. A Német Lovagrend például 1352-ben 40 OOO aranyért vette zá-
logba III. Kázmér lengyel királytól a dobrini földeket, majd 1402-ben Zsigmond
magyar királynak. 63 200 magyar aranyforintot fizetett Neumarkért zálogpénzül.
A záloghitelezési gyakorlatban - összefüggésben a készpénz iránti fokozódó
kereslettel - a késő középkor folyamán egyre gyakoribbá váltak az alzálogba adá-
sok is, különösen a 15. század folyamán. A hitelüzletck során, amikor városok,
vagy városi polgárok hiteleztek, számos alkalommal nemesi birtokok, birtokré-
szek kerültek nem nemesek kezébe. A korszakban, különösen Északon, Norvégiá-
ban a Hanza kereskedői gyakran még az áruk előállítása előtt azonnali fizetéssel
előre felvásárolták a későbbi termékeket (elsősorban a majdani halászzsákmányt),
azaz meghitelczték az előállítást, illetve árubeszerzést, s így az innen származó
termékek felvásárlását kivonták a piaci értékesítés árviszonyai alól, az eladás során
pedig komoly nyereségre tudtak szert tenni. A 15. század első harmadának vé-
gére ez a fajta előhitelezési gyakorlat egészen nagy méretűvé vált: 1446-ban
például Lübeck Norvégia éves gabonaszükségletének előszállítása fejében előre
lekötötte magának. az északi ország egész évi heringhalászati zsákmányát, így
saját kezében összpontosíthatta a norvégiai halkereskedelmet. A készpénzes
hiteltevékenység mellett a 14-15. században a korábbi időszakhoz viszonyítva
volumenében sokkal jelentősebbé vált az áruhitelezés, valamint a pénzügyletek
sorában ekkoriban terjedtek el a különböző hajóbiztosítási, illetve tengerbiztosí-
tási vállalkozások. Az azonnali készpénz nélküli fizetések, elszámolások, valamint
a váltók alkalmazásának szélesebb körű lehetőségével az esetleges pénzhiányos
időszakokban sem álltak elő zavarok, fennakadások a kereskedelemben.
Ahogyan a 14. század előtt, úgy a késő középkorban is keveredett a banki és
a kereskedelmi tevékenység, ám a pénzügyletekkel is foglalkozó kereskedőházak
a 14-15. században már egyre gyakrabban fektették be pénzüket ipari vállalko-
zásokba, sőt földbirtokokba, illetve egyéb ingatlanokba. Az augsburgi Fuggerek
például iparosként ( takácsként) kezdték, és tevékenységüket fokozatosan bőví
tették a kereskedelem és a pénzügyletek irányába. A családi vállalkozást megala-
pozó Hans Fugger halálakor (1409) mintegy 3000 gulden készpénzvagyont ha-
gyott fiaira, akik az örökség jelentős részét ingatlanokba (városi házakba, mi'.íhe-
lyekbe, szántókba, majorokba) fektették. Ezt követően a 15. század folyamán a
Fuggerek jelentős bányaérdekeltségeket szereztek Tirolban, s egyre nagyobb

volumenű réz- és ezüstüzletekkel foglalkoztak.
A Luxemburg uralkodók által fémjelzett közel egy évszázadnyi időszak
Németországban alapvetően kedvezett a kereskedelmi, pénzügyi vállalkozások-
nak. Az egyház 14. századi tekintélyének hanyatlásával, ami az 1378-tól kezd{)dő
schismával érte el csúcspontját, a kamatszedésre, illetve általában a kalmárkodás-
ra vonatkozó elítélő vagy tiltó egyházi állásfoglalások gyakorlatilag elveszítették
korábbi súlyukat, s annak ellenére, hogy magát a kereskedelmi életet és gazdag-
ságot nem ezek határozták meg, a tiltások tartalmának kiüresedése mégis jótéko-
nyan hatott Németország kereskedelmére. A 14. század közepétől a 15. század
közepéig terjedő évszázad, azaz némi túlzással a Luxemburgok kora a német
kereskedelem virágkorát jelentette északon és délen egyaránt. Ezek korszak
pénzügyletei és kereskedelme során már sokkal jelentősebb tőkék forogtak, mint
korábban. Egyre több, immár az itáliai kereskedőkhöz is hasonlítható német
nagykereskedő nínt fel a színen, mint például a dortmundi Tideman Lemberg
( 1310-1386 ), aki elsősorban réz- és cink kereskedelmével foglalkozott, de
monopolizálta az angol királyi udvar részére történő hermelinprém szállításokat
is. IV. Károly korában a lübecki Warendorp és Clingenberg, a rostocki Tölner,
vagy a hamburgi Geldersen családok számítottak f:szak-Németország jelentő
sebb nagykereskedéSinek. Ruprecht és Zsigmond uralkodása alatt azonban a leg-
nagyobb német Hanza kereskedő a lübecki Hildebrand Veckinchusen volt. A 14.
század második felétől az Alpoktól északra a kereskedelemben bekövetkezett vál-
tozás egyik legfontosabb elemét, „újdonságát" a külföldön fióküzletekkel, „fak-
torokkal" rendelkező itáliai társaságok szervezeti modelljének elterjedése jelen-
tette. A már említett Hildebrand Veckinchusen cégének üzleti tevékenysége
Brugge-től Velencéig és a Baltikumig terjedt. A korabeli Németországban azon-
ban nem is annyira a Veckinchusen-cég, hanem az 1380-ban alapított (s egészen
1530-ig létező) Nagy Ravensburgi Kereskedelmi Társaság ( Grojle Ravensburger
Handelsgesellschaft) jelentette a valóban itáliai típusú óriási kereskedőcéget, üz-
leti vállalkozást. A Mediciekhez hasonlóan a Ravensburgi Társaság tevékenysége
is gyakorlatilag egész Európára kiterjedt. Egy dologban azonban továbbra is
lényegesen különbözött az itáliai társaságoktól: a Ravensburgi Társaság még a
tagok által befektetett tőkével (valamint ennek hozadékaival) gazdálkodhatott,
míg a késő középkori itáliai bankházak esetében egyre komolyabb szerepet
kezdtek játszani a társaságok kezelésére bízott betétek, tőkebefektetések, s ezzel
párhuzamosan általában csökkent a tulajdoni hányaddal is rendelkező tagok
száma, s nőtt az alkalmazottak: köre. A Ravensburgi Társaságnak még a 16.
század elején is kizárólag a tagok befektetései alkották a tőkéjét, ezért tagjainak
száma mindig is igen magas volt, 80-100 között váltakozott. Ez azt is jelentette,
hogy a tagok döntően tőkebefektetéseik arányában részesedtek a társaság nyere-
ségéb61, míg a nagy itáliai keresked6- és bankházak esetében egyre jobban ter-
jedt az a gyakorlat, hogy kívülállók meghatározott időre és kamatra bankbetét-
ként fektettek be pénzt. Németországban az olyan vállalkozások, amelyek nem
csak földrajzi kiterjedésük és üzleteik nagyságrendje alapján állíthatók az itáliaiak
VII. A Luxembui-;gok kora 321
mellé, hanem szervezeti formájuk, tőkeforrásaik szerint is, a 15. század elejété:íl
kezdtek kialakulni Dél-Németországban, elsősorban a Fuggerek és a Welserek
vállalkozásaihoz kapcsolódóan. Eltekintve azonban az egyes német cégek felépí-
tésétől, tény, hogy a 14. századot megelőzően komolyabb tőkével pénzügylete-
ket és kereskedelmi üzleteket lebonyolító kereskedő- és bankházak lényegében
csak Itáliában voltak, a Luxemburgok korában azonban a délnémet keresked6-
házak és társaságok is egyre jelentősebb szerepre tettek szert.
IV. Károly korától, összefüggésben a császár és I. Lajos magyar király szövet-
ségkötésével (gyermekeik eljegyzésével), a nürnbergi keresked6házak számára
lehetőség nyílt a kárpát-medencei színes- és nemesfém kereskedelembe történő
bekapcsolódásra. A délnémet kereskedők gazdasági lehetőségei Magyarországon
még kedvezőbbé váltak azt követően, hogy Luxemburgi Zsigmond lépett a ma-
gyar trónra. Ez az itáliai kereskedőházak magyarországi pozícióinak meggyengü-
lését eredményezte, s helyükre délnémet vállalkozók léptek. Hozzájuk füződött
Zsigmondnak az a nagyszabású terve is, amely Velence, s az Adrián történő szál-
lításokkal szemben a Fekete-tengeren és a Dunán át a délnémet kereskedők
számára akarta biztosítani a Levante-kereskedelem hasznának tetemes hányadát.
A délnémet kereskedők, különösen a nürnbergiek, Magyarországon kívül
III. Kázmér lengyel királytól is széles körű kiváltságokat kaptak ( 1365 ), s így
komoly gazdasági pozíciókat építettek ki Lengyelországban, ami különösen
fontos volt a Lembergbe irányuló kereskedelmi kapcsolataik szempontjából.
A kiterjedt, önálló képviseleti rendszerrel, fióküzleti hálózattal rendelkez6,
jelentős tőkével gazdálkodó délnémet társaságoknak eredményes működésükhöz
széles körű ismeretekkel, gyakorlati tapasztalatokkal felvértezett emberekre volt
szükségük. A Ravensburgi Társaság például egyes fióküzletei számára tudatosan
foglalkozott az utánpótlás nevelésével, hogy az egyes faktorokban tevékenyked6
idősebb tagokat még felelősségteljesebb feladatok ellátására fokozatosan vissza-
hívhassák a központba. Az idegenben töltött évek célja els6sorban a helyi nyelv
és kereskedelmi szokások, feltételek megismerése volt. A társaságok minden
embere végigjárta általában ezt az utat, függetlenül attól, hogy valóban tagja
(azaz résztulajdonosa), vagy csak alkalmazottja volt-e az adott cégnek. A dél-
német kereskedőtársaságokban többnyire azok számítottak teljes jogú tagnak,
akik jelentősebb összeggel járultak hozzá a társaság tőkéjéhez, és egyben aktív
kereskedők is voltak. A társaságok tagjainak jogairól és kötelességeiről, mind
tőkéjüket, mind személyüket illetően a társasági szerz6dés rendelkezett, ami
többnyire kimondta, hogy az alaptőkének legalább a következő szerződés meg-
kötéséig, azaz kb. 4-6 évig, azonosnak kell maradnia. Ez azt jelentette, hogy a
társasági szerződések megújításáig senki sem léphetett ki vagy be, illet\'e szabá-
lyozták, hogy egy-egy tag mennyi pénzt vehet ki befektetett tőkéje függvényé-
ben adott évben a cég vagyonából. A Kohler Társaság szabályzata például úgy
rendelkezett, hogy egy évben 100 rajnai gulden után csak 7 aranyat lehet
nyereségként kivenni, de azt is csak 4 részletben. Ez a szabályozás arra irányult,
hogy az időközben képződ6 nyereség ellentételezni tudja az esetlegesen kivett
tőkét. A Weishaupt Társaság 10 %-ot engedett kivenni azzal a feltétellel, hogy a
pénzt kivevő személy ezen összeg minden hasznát, amelyet az utolsó elszámolás
óta hozott volna, elveszíti. A társasági szerződések általában minden nyereség
kifizetését is tiltották a következő esedékes elszámolásig. A társaságok tagjainak
személyi kötelezettségei közül a legfontosabb az ún. konkurencia tilalom és
titoktartási kötelezettség volt. A konkurencia tilalom legszigorúbb formáját az
jelentette, hogy a tagok csak a társaság részére dolgozhattak, és csak oda fektet-
hették be pénzüket. Más társaságnál nem lehetett pénzük, még banki betét for-
májában sem, s idegen cégek részére vagy kizárólag saját hasznukra nem köthet-
tek üzleteket. Minden társasági szerződés előírta a cég üzleteinek titokban
tartását. Erre azért volt szükség, mert minden tag és a legtöbb alkalmazott tisz-
tában volt a társaság ügyeivel, és akár egymaga is könnyen keresztül húzhatta
volna a cég számításait. A tagok felelősek voltak a társaság esetleges adósságaiért,
s nem csak befektetett tőkéjükkel, hanem minden más vagyonukkal. A tagok a
cégből történt kilépésük után is feleltek a tagságuk idején kötött üzletekért.
Mindezek a kötöttségek egyformán vonatkoztak a társaság minden tagjára, füg-
getlenül attól, hogy ténylegesen milyen munkát végeztek. Azt ugyanis, hogy
valakire milyen munkakör volt bízva, elsősorban ismeretei, tapasztalatai, és élet-
kora határozta meg. A befektetett tőke nagysága okán például senki sem kerül-
hetett vezet6 tisztségbe. Mivel egy-egy délnémet társaság viszonylag sok tagból
állt, a cég napi üzleti ügyeiről nem a tagok döntöttek, hanem a társasági szerző
dés időtartamára választott néhány fős vezetői testület. A Ravensburgi Társasá-
got például 3 fős vezetőség és egy 9 tagú tanács irányította. Hogy kinek illetve
kiknek a kezében volt egy cég tényleges vezetése, független volt attól, hogy ki-
nek a nevét viselte a társaság, és attól is, hogy ki bírt a legnagyobb tőkerészese
déssel. A választott vezetők munkájukért külön tiszteletdíjban részesültek. Az
egyes tagok jövedelme elsősorban a befektetésük után járó részesedésükből állt,
mely független volt attól, hogy milyen munkát végeztek. A cég sikeressége
érdekében végzett munkát azonban a társaságok igyekeztek külön honorálni: a
választott vezetők meghatározott fizetést kaptak, míg az egyes tagok számára,
eredményes munkájukért a vezetés vagy a társaság közgyűlése külön jutalmat
(„prémiumot") szavazhatott meg, illetve előfordulhatott az is, hogy az illető
befektetett tőkéjéhez hozzáírtak egy „névleges" összeget, amely után szintén ré-
szesedett a nyereségből. A ténylegesen befektetett tőkéhez képest ily módon
papíron megnövelt tőkehányadi részt, s magát ezt a módszert Fürlegungnak
hívták. Ha a társaságból kilépett az a tag, aki ilyen névleges tőkeemelésben ré-
szesült, a rá eső nyereséghányadon kívül csak a valóban befektetett tőkéjét vehet-
te ki, a névleg neki ítélt tőkerészt nem. Máskor tényleges tőkét írtak a megjutal-
mazott befektetéséhez, de az illető ennek csak a hozadékát élvezhette, a tőke
tulajdonosa továbbra is a társaság maradt. Az sem volt szokatlan, hogy a cég
vezetői is fizetés helyett Fürlegungot kaptak. A Fürlegung csak egy-egy elszá-
molási időszakra szólt. A Ravensburgi Társaságnál például Hans Hinderofen,
akinek nem sok vagyona volt, de ténylegesen vezette az üzletet, többször is 1000
rajnai arany Fürlegungban részesült. Az alkalmazottakat ugyancsak szerződés kö-
tötte a társasághoz, amely általában hosszú időre, 10-15 évre szólt. A szerződés
az alkalmazottakat hűségre és engedelmességre kötelezte, és a tagokhoz hason -

lóan szigorú konkurencia tilalmat tartalmazott. A társaságok ugyanakkor jó fize-
téssel és részesedéssel igyekeztek biztosítani az alkalmazottak hűségét. Burkhard
Zink, a Menting Társaság egyik külföldi filiáléjának vezetője például 1441-ben
évi 60 arany fizetést és 200 gulden Fürlegungot kapott.
Északon a Hanza-kereskedelemben résztvevő cégek, vállalkozások megőriz
ték a korábbi időszakokban kialakult szervezeti formákat, amelyek elsősorban
nem arra épültek, hogy a társaságok kiterjedt faktoriák.kal, képviseletekkel ren-
delkeztek, hanem arra, hogy egy-egy societas tagjai többnyire más-más városban,
egymástól távol éltek, s így tudták kereskedelmi érdekeiket nagy távolságok ese-
tén is érvényesíteni. A Hanza keretein belül működő vállalkozások a délnémet
gyakorlattal ellentétben nem tiltották, hogy egy tag más társaságban vagy társa-
ságokban is érdekeltséggel rendelkezzen. Míg a délnémet kereskedelmi cégek
ipari és bányavállalkozások.kal, ingatlanszerzéssel és hasznosítással is foglalkoztak,
a Hanza kalmárai megmaradtak a közvetítő kereskedelmi tevékenységnél.
A Luxemburgok korában igen jelentős változás következett be a Hanza
szervezetében. Az 1347. évi brügge-i rendtartás a kereskedőket származásuk
szerint ún. harmadokba sorolta be. Az első harmadba Lübeck vezetésével a vend
és alsószász, a második harmadba a westfaliai és porosz, a harmadik harmadba
pedig a gotlandi, tivóniai és svéd Hanza-városokból származó kereskedők tartoz-
tak. Ezzel nem csak a Hanza, hanem egyáltalán a kereskedelem történetében is
új elem, a területi elv jelent meg. Számos kérdésben az egyes harmadok rész-
gyűlései váltak meghatározóvá. A novgorodi kereskedelemben például a 15. szá-
zad elejétől egyre inkább a livóniai városok részgyűlésén hozott döntések voltak
a mérvadóak. Ennek fontosságát és súlyát az is jelezte, hogy a források szerint
1425-ben például mintegy 150 német kereskedő tartózkodott egyidejűleg Nov-
gorodban. A 14. század második felétől a Hanza a kereskedőgildék, társaságok,
egyes városok szövetségén túlmutató gazdasági-politikai szervezetté vált, amely-
nek létét és legitimitását az 1362. november 16-i fegyverszüneti szerződésben
Waldemar Atterdag dán király is kénytelen volt elismerni. Az egyre szorosabb
szervezetté váló Hanza fő célja az együtt szerzett külföldi privilégiumok, a távol-
sági kereskedelem, a közlekedés és iparűzés biztonságának idegen hatalmakkal és
kereskedők.kel szembeni védelme, belpolitikai tekintetben pedig a városi autonó-
mia biztosítása és a kereskedőkből álló patríciusok hatalmának fenntartása volt.
Az 1367-ben immár formálisan is városszövetséggé alakult Hanza politikai jelen-
tőségét az adta, hogy gazdasági súlyára támaszkodva érdekei védelmére önállóan
tárgyalt külföldi hatalmakkal, önállóan kötött szerződéseket, szövetségeket, ren-
delt el gazdasági büntetőintézkedéseket, blokádokat, vagy indított háborút.
Ugyanakkor nagyon is eltérő jogú és politikai státusú városok alkották magát a
Hanzát. A 30 nagy és több mint másfélszáz kisebb város közül csak a néhány
birodalmi város élvezett nagy önállóságot, a többi királyságok, hercegségek,
grófságok, egyházi területek stb. részeként korlátozott autonómiával és cselek-
vőképességgel rendelkezett. Az a tény azonban, hogy a Hanza tagjai közé tarto-
zott, a ténylegesnél nagyobb súlyt biztosított számára. A Hanzához tartozó
városok ugyan nagyon eltérő jogok alapján (lübecki, magdeburgi, hamburgi

stb.) éltek, a kereskedelem területén kívül eső intézményekkel alig rendelkeztek
(még a szövetség egészére kiterjedő közös pénze sem volt), és kereskedelmi ér-
dekeik gyakran keresztezték is egymást, mégis a 14. század második felétől jelen-
tős politikai tényezővé váltak Európa északi térségében. A Hanza-városok első
sorban kereskedelmi zárlatok, háborúk és a hajózás biztonsága érdekében hozott
intézkedések végrehajtása idején kapcsolódtak össze ténylegesen a politikai szö-
vetség szálaival. Ez azonban sohasem lehetett teljes, mert a kereskedelmi kap-
csolatok sokfélesége ugyanakkor gyengítette az egyes városok közötti összetartó
erőt. Köln például a porosz vagy a vend Hanza-városokkal szemben földrajzi fek-
vése miatt kevésbé volt érdekelt a Sund szabad hajózhatóságában. A fejedelmi
fennhatóság alá tartozó városoknak uruk politikai érdekeire is nemegyszer tekin-
tettel kellett lenniük, mint például 1426-1435 között, amikor a porosz, livóniai
és mecklenburgi Hanza-városok semlegesek maradtak Lübeck és a vend városok
Dánia elleni háborújában.
A Hanza legfőbb fóruma, a fiktív érdekközösség megtestesítője az 1356 óta
rendszeresen ülésező Hanza-gyűlés volt. Egyedül ez a fórum volt illetékes a
városok közösségét érintő minden alapvető gazdasági és politikai kérdésben, ide-
gen hatalmakkal kereskedelmi szerződések kötésében, privilégiumok megerősí
tésében, külföldi hatalmakkal folyó tárgyalásokban, békekötésekben, kereskedel-
mi blokádok elrendelésében, háborúk indításában, új városok felvételében vagy
régiek kizárásában. Az érdekközösség fiktív jellegét azért is szükséges hangsú-
lyozni, mivel a közel 200 város ügyeit tárgyaló Hanza-gyűlés a valóságban alig
volt több, mint 15-20 nagyváros politikai fóruma. A városok döntő többsége
nem vett részt a Hanza politikájának alakításában, a szövetséghez való tartozá-
suk lényegében a kereskedelmi jogok s előnyök gyakorlásában fejeződött ki.
1356 és 1400 között 27, 1401-1440 között pedig 21 Hanza gyűlést tartottak.
A Hanza gazdasági rendszere a külföldön felállított kereskedelmi lerakato-
kon, az ún. kontorokon nyugo?ott. Ezek voltak azok a kereskedelmi kapuk, ame-
lyek összekötötték a Balti- és Eszaki-tenger vidékét a kontinens más területeinek
gazdaságával. A négy legfontosabb kontort Brügge, London, Bergen és Novgo-
rod jelentette, s mellettük még számos kisebb lerakat működött, amelyek szerve-
zetileg rendszerint a 4 kantor valamelyikének volt alárendelve. Ilyen kisebb lera-
kat működött Plockban, Kownoban, Osloban, T0nsbergben, Koppenhágában,
Malmőben, Amszterdamban, Staverenben, Sluisban, Lynnben, Bostonban,
Buliban, Ipswichben és Yarmouthban. A fenti városok mellett a Hanza-kereske-
dűk még sajátos jogi kiváltsággal rendelkeztek a heringhalászatról híres dániai
Schonen-félszigeten. A kantor az egykori gildhalléból vált a Hanza-kereske-
delem széles önkormányzattal és belső autonómiával rendelkező szervezetévé.
A kontort irányító elöljárók ( oldermann) immár nem az oda látogató kereskedők
közösségének elöljárói voltak, hanem a városok közösségét jelenítették meg.
A kontorokat a Hanza-városok harmadonként választott 2-2 oldermannja, azaz
6 fős testülete irányította. Ez volt hivatva biztosítani az egyes városcsoportok
egyenjogúságát, s a kantor fenntartásának egyenlő tehervisclését. Az olderman-

nokat évente, a pünkösdöt követő 6. napon választották.
A Hanza-városok az egyes régiókat átfogó pénzszövetségek létrehozása mel-
lett a különböző súlyok és mértékek egységesítésével is igyekeztek el6mozdítani
a kereskedelmet. A só mérésére például az 1385., 1405. és 1411. évi döntések
alapján a lüneburgi mértéket használták, a gabonára vonatkozóan pedig alapve-
t6en a thorni és danzigi mértékek voltak érvényesek (1420). A heringkereskede-
lemben használatos súlyokról a vend harmad 1358-ban úgy foglalt állást, hogy
az ún. rostocki tonnát kell alkalmazni. 1420-ban Stettin városát meg is büntet-
ték, mert az elfogadott 12 Last helyett 13 Lastot tekintett 1 „heringtonnának".
Az áruszállítás biztonsága érdekében született Hanza előírás szerint a 100
Last teherbefogadású hajóknál a kereskedők minimum 20 fegyverest voltak köte-
lesek felszerelni, a nagyobb hajók esetében pedig egyértelműen többet. Mindez
összefüggött azzal, hogy a 14. század utolsó harmadától, de még inkább a 15.
századtól jelentősen megnőtt a szállított áruk mennyisége, különösen az élelmi-
szerek, illetve azok tartósítására használatos cikkek esetén. A 14. századi népes-
ség- , s ezzel részben összefüggő termelés visszaesés ugyanis számos olyan helyen
támasztott keresletet, ahol korábban erre nem, vagy csak kevésbé volt szükség.
Flandria például 1416-ban 684 tonna gabonát importált a Hanzán keresztül,
elsősorban Pomerániából, Poroszországból és Lengyelországból. Az Alsó- és
Középső-Elba térség gabonájának Hamburg volt a fő kikötője. A hering, s álta-
lában a tengeri hal iránti növekvő kereslet miatt megnőtt a tartósításhoz szük-
séges só iránti igény is. 1368/69 folyamán például egyedül csak Lübeck 90 OOO
tonna heringet szállított a piacokra, s 1400-ban egyedül csak ebből a városból
900 kereskedő utazott a Schonen-félszigetre a halászzsákmány felvásárlására.
A 15. század első harmadának végén, 1436/37-ben a livóniai városok közül
Reval mintegy 31 OOO Last (kb. 4 300 OOO kg) sót vásárolt. a 14. századtól a
Hanza egyre nagyobb mennyiségű sót importált a portugál és spanyol kikötők
ből, melyért a 15. század elejétől már évente rendszeresen konvojokat, hajókara-
vánokat („Baienfahrf') indított. 1418-ban például a Liszabonba sóért menő
Hanza konvoj 40 hajóból állt. A súlyos, nagy tömegű áruk (gabona, só, hal, fa
stb.) szállítására, valamint a kalóztámadások elleni védekezésre a 12-14. sz;ázad
uralkodó északi hajótípusa, a kogge már nem bizonyult a legalkalmasabbnak.
1400 körül jelent meg a kogge űrtartalmában és vitorlázatában is nagyobb, to-
vábbfejlesztett változata, a Hulk, amely a 15. századi Hanza-kereskedelem fő
hajótípusává vált. A nagy hajók elterjedésével jelentősen megnőtt az egy-egy hajó
által szállított áruk értéke is, így nagyobb hangsúlyt kaptak az ezek védelmére
irányuló Hanza döntések. A hajókat és szállítmányokat védelmező fegyveresek
számának előírásán túlmenően az 1376. évi stralsundi Hanza-gyűlés úgy dön-
tött, hogy a kalózok elleni katonai kiadások, azaz a hadihajók felszerelésének,
fenntartásának finanszírozására bevezetik a szállított áruk értéke után fizetendő
vámot, az ún. Pfundgeldet. Mivel az értékvámolást általában olyan árufajtákra
lehetett alkalmazni, melyeknek megélénkülő forgalma, növekvő kínálata és
kereslete volt, a Pfundgeld önmagában jelzi a Hanza korabeli kereskedelmének

jelentős növekedését.
A 14. század közepétől bekövetkezett változások a kereskedelmi útvonalakat
sem hagyták érintetlenül. A Hanza esetében ez azt jelentette, hogy hulkjai a
Balti-és Eszaki-tengereken kívül immár rendszeresen hajóztak az Atlanti partok
mellett, sőt a 15. század első harmadának végétől északra, Izland irányába is elvi-
torláztak. A források szerint az első Hanza-kereskedők 1432-ben jelentek meg
Izlandon, sőt a norvég királlyal kötött megállapodást követően hamarosan be-
kapcsolódtak a sziget pénzügyigazgatásába, adóügyeibe is. A 14. század előtt a
Balti-tenger keleti partvidéke, a Német Lovagrend ekkor formálódó állama még
alig volt részese a Hanza-kereskedelemnek (annak keleti útjai - döntően Rigán
keresztül - Novgorodba vezettek). A 14. századtól, s különösen annak második
felétől azonban a porosz, livóniai és észt területek is egyre nagyobb fontosságot
nyertek, különösen az egyre nagyobb méreteket öltő gabonaexport révén.
A porosz és lengyel belső területeken megtermelt gabona folyami úton, a Visz-
tulán keresztül jutott el a danzigi vagy elbingi kikötőkbe, s onnan Németalföldre
vagy Angliába. A Kárpátokban, azaz Magyarországon bányászott színes- és ne-
mesfémek szintén ezen az úton kerültek el a piacokra. Mindez azt jelentette,
hogy a ll-13. századhoz viszonyítva a késő középkorban, döntően a német
kereskedőknek köszönhetően, a kelet-közép-európai országok nagyobb arány-
ban kapcsolódtak be az európai gazdaság áramába. A folyókon - elsősorban a
Rajnán, Dunán és Elbán - történő szállítás Németországon belül is jelentős
mértékben növekedett, s ehhez kapcsolódóan megszaporodtak a vámszedőhe
lyek. Annak ellenére azonban, hogy az egyes tartományurakat a vámszedőhelyek
számának növelésekor egyértelműen bevételeik gyarapításának szándéka vezette,
a mohóságot immanens ésszerűségi szempontok korlátozták. Az irreálisan magas
vagy gyakori vámok ugyanis a forgalom megcsappanásához, végeredményben
tehát a jövedelem csökkenéséhez vezethetett volna. Összességében azonban a
vámszedőhelyek számának növekedése a Rajnán vagy az Elbán a belső kereske-
delmi forgalom élénküléséhez kapcsolódott. A 14. század első felének súlyos vál-
ságidőszaka után, amikor számos helyen voltak termelési vagy éppen ellátási
problémák, szinte törvényszerű is volt, hogy Németország egyes régiói között,
a gondok enyhítésére, jelentősebbé váltak a gazdasági kapcsolatok. Az élelmi-
szerkereskedelcm terén ezek a folyamatok túlnyúltak a birodalom határain, s a
14. század utolsó harmadától, végétől egyre komolyabb volumenű külkereske-
delem vette kezdetét. Míg északon a Hanza az északnémet, porosz és lengyel
síkságon termelt gabonát 'exportálta, Dél-Németországba az itteni kereskedő
házak egyre nagyobb tömegben importáltak Magyarországról vágóállatot, szar-
vasmarhát. A százéves háború gazdasági következményei a 14. század második
felében már egyértelműen érzékelhetőek voltak Németországban is: a Mediter-
ráneum és Németalföld közötti szárazföldi szállítás Franciaországból a Felső
Duna és a Rajna térségébe terelődött át, melynek következtében látványos
fejlődésnek indultak a délnémet városok, és az itteni kereskedelmi- pénzügyi vál-
lalkozások (Ravensburgi Társaság, Kohler Társaság, Welserek, Fuggerek stb.).
Az iparcikkek és nyersanyagok iránti kereslet az 1300-as évek első felének

átmeneti megtorpanásától eltekintve ugyancsak számottevő emelkedést mutatott
a Luxemburgok korában. A katonai szükségletek szinte állandóan magasan tar-
tották a fémtermékek vagy textíliák iránt keresletet, az építkezések növekvő
üteme az építőanyagok szükségletét, a tengeri szállítás szerepének növekedése
pedig a hajóépítéshez szükséges faáruk, kötelek, szigetelőanyagok, vitorlavász-
nak piacát biztosította. A pénzveréshez szükséges nemesfémek iránti állandó
kereslet pedig mindig is életben tartotta a nemesfém piacokat, illetve az ehhez
kapcsolódó szállításokat.
A késő középkori német kereskedelmi forgalom növekedését jelentős nagy-
ságrendű beruházások is elősegítették. Így például 1398-ban készült el az a
csatorna, mely Lübeck városát az Elbával, Közép-Európa egyik legfontosabb vízi
közlekedési útvonalával kötötte össze, melynek a kereskedelemben betöltött
szerepét IV. Károly gazdaságpolitikája tovább erősítette. De a Visztula alsó fo-
lyásánál is a hajózhatóság biztosítása komoly hidrológiai munkálatokat igényelt,
melyekre a Német Lovagrend tetemes összegeket fordított.
A 14. század második harmadának végétől a korabeli gazdaság egészét do-
mináns módon meghatározó agrárszféra is a talpraállás, megújulás jeleit mutat-
ta. Az kétségtelen, hogy a század első felének válságos évtizedei, majd a pestis-
járványok komoly pusztításokat okoztak: a mortalitás jelentős emelkedése nagy-
arányú munkaerőhiányt eredményezett a mezőgazdaságban, így annak ellenére,
hogy a járványok és ínségek megtizedelték a népességet, a fogyasztókat, azaz
mennyiségileg csökkentették a keresletet, ugyanakkor a termelői oldalt is sújtot-
ták, azaz ezzel párhuzamosan a termelés, az éldmiszerkínálat is csökkent.
A munkaerőhiány miatt sok helyen évekig, évtizedekig műveletlenül maradtak a
szántók és a kertek. Brandenburg térségében például a Fekete Halál következté-
ben még az 1370-es években is igen sok falu részben vagy teljesen néptelen volt.
A fogyasztás valamint a termelés egyidcj(í visszaesése miatt tehát arányaiban a
tényleges kereslet nem esett vissza nagyságrendekkel. Ez a körülmény az 1350-
es és 1360-as években továbbra is magasan tartotta a gabonaárakat, és a mező
gazdasági munkabéreket. A Bécsi Krónika feljegyzése szerint például ebben az
időben a szolgálók és szolgálónők olyan drágák lettek, hogy csak nagyon nehe-
zen lehetett szert tenni rájuk. Mctz városában a polgárok még az üresen maradt
ingyenes adományföldeket is visszautasították, mert a művelésükhöz szükséges
bérek a korban olyan magasak voltak, hogy nem érte volna meg. Ez még úgy is
igaz volt, hogy az ismételten művelés alá vett telkek, földek - a hospes telkekhez
hasonlóan - több évre adómentességet kaptak. Mindez azzal a következménnyel
járt, hogy a magas bérek és gabonaárak mellett a földárak nagyon nyomottak
voltak. Ezt az ellentmondásos állapotot erősítette az a fejlemény is, hogy a magas
bérek miatt, amelyek az iparban éppúgy jelentkeztek, a pestist követően sem
mérséklődött a vidékről a városokba irányuló migráció, mely tovább apasztotta a
mezőgazdasági népesség arányát. A nagyszámú, üresen maradt földterülethez, a
munkaerőfeltételekhez sok helyen viszonylag gyorsan igazodott a mezőgazdasá
gi termelés: a gabonatermelést egyre több esetben váltotta fel a jóval kevesebb
munkaerőt igénylő állattartás, illetve a sokkal kisebb földterületre koncentráló

szé516- , gyümölcs- és zöldségtermelés. A 14. század utolsó évtizedeiben például
még északon, a Balti-tenger partvidékén, az Odera, sőt a Visztula alsó folyása
vidékén is volt bortermelés. A Német Lovagrend nagymestere, Winrich von
Kniprode (tl 382) Dél-Németországból és Itáliából hívott vincelléreket, hogy
Poroszországban meghonosítsák a szőlőkultúrát. A 14. század h(ívösebbé s csa-
padékosabbá vált időjárása miatt ugyanakkor a szántókon termelt növényi kultú-
rák is átalakultak: a búzát egyre több helyen rozzsal, a rozsot és az árpát pedig
zabbal keverték. A hűvösebb időjáráshoz alkalmazkodva szélesebb körben vetet-
tek tönkölybúzát, ami ugyan alacsony termőképességű talajokon is megélt, de
terméshozama csekély volt. Az Alpoktól északra fekvő területeken sok helyen
hajdinát termeltek, amit kásának főzve fogyasztottak. A hajdina kb. 800 méter
tengerszint fi:letti magasságig bőséges termést hozott, így a hegyvidékeken is
termesztették, sőt a kiszárított mocsarak tőzegtalajain ugyancsak jól megtermett.
A kisebb terméshozamú s tápértékű, elsősorban kása formában fogyasztható
gabonafélék elterjedésével, illetve a kenyérgabona termelésének visszaszorulásá-
val és az állattartás szerepének növekedésével a 14. század második felétől
Európa-szerte, így Németországban is, megnőtt a hús iránti kereslet, még az
alsóbb társadalmi rétegek körében is. (Nem véletlen, hogy a délnémet kereske-
d6k ekkoriban kezdtek el vágómarhát importálni .Magyarországról.) Egyes becs-
lések szerint a 15. században az Alpoktól északra az emberek fejenként átlagosan
évi 100 kg húst fogyasztottak.
A 14. század utolsó harmadában, közel két évtizedig, átmenetileg javult a
helyzet: 1375 egész Európában száraz, forró nyarat hozott, melynek következ-
tében igen jó lett a gabonatermés. A Limburgi Krónika szerint 40 éve nem lát-
tak az emberek ilyen jó gabonatermést, amit több, hasonlóan kedvező esztendő
is követett. Ennek következtében esni kezdett a gabona ára, de ez a kedvező
trend a század végén véget is ért. A 15. század első harmadában újra rossz ter-
mésű, ínséges esztcnd6k következtek (1401/1402, 1408/1409, 1416/1417,
1426/1427, 1437/1438). 1401/02-ben a .Mansfeldi Krónika már a szegények
nélkülözéseir6l és éhezéséről számolt be. A Luxemburgok kora - véletlen egybe-
esésként - éppen a 15. század legrosszabb termésű évével, 1437-tel ért véget.
Adami Ursini thüringiai krónikás szerint 1437-1438-ban „olyan nagy drágaság
támadt 171üringiában és más tartományokban, hogy az emberek éhen haltak, s
temetetlenül fekiidteli a falvakban, mezőkö'n, utakon". A 14. század utolsó har-
madának jó termésű évei, s az azzal járó ármérséklő hatások után tehát 1400
után ismét emelkedni kezdtek a gabonaárak, s továbbra is magasan maradtak a
munkabérek, illetve a kereskedelmi és ipari termékek árai. Részben ezzel is össze-
függésben azokon a területeken, ahol a kereskedelem már fejlettebb volt, első
sorban a textilipar terén, kezdett kialakulni a falusi bedolgozóipar, ami fokozato-
san átalakította a céhes ipar addigi kereteit. Különösen a dél-németországi
posztó- és lenvászon iparágban nőtt meg a falusi bedolgozói munkaerő aránya.
A 14-15. században a korábbi időszakhoz viszonyítva nagyobb arányokat öltött
az ipari növények termesztése, mert az időjárási viszonyok sok esetben ezeknek
kedveztek, az ipar és a kereskedelem prosperitása pedig biztos piacot jelentett.

Különösen a len termesztése vált fontossá, elsősorban a Felső- Rajna, valamint a
Balti-tenger térségében. A birodalom egyes területein a mezőgazdaság nehéz
helyzetét természeti csapások is súlyosbították. Németalföldön például
Zeernws-Vlanderen környékén 1355/56 telén jeges ár sodorta el a gátakat.
A század végén, 1394-ben ugyanitt szintén átszakadtak a gátak. A 15. században
is Hollandia nyugati partvidékén több ízben tanyák; falvak omlottak össze az
áradások nyomán.
A Luxemburgok korában némileg az ipar szerkezete is megváltozott Német-
országban. Ez nem csak a falusi bedolgozói munkaerő megjelenését, és a céhes
keretek fellazulását jelentette, hanem az ipar egészén belül bizonyos hangsúlyel-
tolódásokat, illetve új ágazatok megjelenését is. A 12-13. századhoz viszonyítva
megnőtt az építőipar, s az északi területeken ehhez kapcsolódóan a téglakészítés,
továbbá a hajógyártás jelentősége, nőtt a bányászat és fémfeldolgozás szerepe, a
15. században elterjedő tűzfegyvereknek köszönhetően pedig új iparágak is
kialakultak. A tűzfegyvereknek köszönhetően, a fellendülő lőporgyártással össze-
függésben a kénbányászattal tovább bővült Európában a bányászati paletta. Mi-
vel Németországban ez utóbbinak nem sok realitása volt, a gyártáshoz szükséges
ként a kereskedelem révén szerezték be. A tűzfegyverek katonai alkalmazása a
malomipar terén is bővítette a tevékenységi kört: a gabonát őrlő, fűrész- vagy
kallómalmok mellett megjelentek a salétromot őrlő ún. lőpormalmok is. Az írás-
beliség növekedéséhez kapcsolódóan a késő középkori Németországban már
jelentős szerepe lett a papírgyártásnak is.
A Luxemburg-kori német társadalom
A Fekete Halál a demográfiai kép drasztikus megváltozása mellett a társadalom-

ra nézve is következményekkel járt. N. pestis ugyanis társadalmi státusra és
helyzetre való tekintet nélkül pusztított, így egy-egy település vagy régió tár-
sadalmának egésze változhatott meg, alakulhatott át szinte egyik pillanatról a
másikra. Hamburgban például a 14. század közepén 40 mészárosból 18, 34 pék-
mesterből 12, a városi tanács 21 tagjából pedig 16 halt meg. Lüneburgban
1349-1351 között a tanácsosok 36 %-át, Wismarban pedig 42 %-át vitte el a
pestis. Brema lakosságának kb. 60-70 %-a lett a Fekete Halál áldozata. A pestis
következtében sok újgazdag emelkedett fel, akiknek - éppen a járvány miatt -
váratlanul az ölébe hullott egy-egy gazdag örökség, vagy potom pénzért szerez-
hették meg a járvány elől menekülők vagy elhunytak javait. A nagyarányú halandó-
ság ugyanakkor rövid időn belül igen sok örökösödési pert, jogügyletet is ered-
ményezett, ami a bíráskodók számára figyelemre méltó jövedelmeket jelentett.
Abból következően, hogy az ipari termékek ára a 14. század második
felében, sőt a 15. században is magas maradt, a városi patríciusi réteg belső
aránya is megváltozott: míg korábban szinte kizárólag a gazdag távolsági
kereskedők alkották ezt a társadalmi csoportot, a Luxemburg-korban egyre több
ipari vállalkozó - elsősorban délnémet bánya- és fémipari vállalkozó (mint példá-

ul a Fuggerek is) emelkedett fel ebbe a körbe. A kereskedelmi, ipari és pénzügyi
üzletek sokkal inkább egy-egy vezető család kezében koncentrálódtak, mint a
korábbi századokban. Így például a 14-15. század folyamán Augsburgban a
Fugger, Wclser és Mentings, Nürnbergben a Tucher és Inhoffs, Bernben a Dies-
bach, Sankt Gallenben pedig a Watt családok váltak igen jelentőssé. 1376-ban
Hamburg polgárainak (s nem lakóinak) foglalkozási összetétele a következőkép
pen alakult: az 1175 polgárjoggal rendelkező 15 %-a távolsági kereskedő, 2,7 %-
a helyi kereskedő, 38,8 %-a sörfőző és sörkereskedő, 43,5 %-a pedig egyéb
kézműves volt.
A 15. században Németországban mintegy 3000 városi település létezett.
Ebből azonban csak 12-15 volt 10 OOO lakos feletti „nagyváros", mint például
Köln, ahol a 15. század első felében közel 40 OOO, vagy Lübeck, ahol pedig
25 OOO ember élt. Ugyanekkor azonban Genovának például 85 OOO, Velencének
200 OOO, Párizsnak pedig 300 OOO lakosa volt. A Luxemburg-kori német váro-
sok lélekszáma tehát messze elmaradt Európa más nagyvárosainak mérete mö-
gött. A kb. 12-20 darab „középváros", mint például Hannover (5000 lakos),
Berlin ( 6000 lakos) vagy Frankfurt (8700 lakos) átlagosan 2000 és 10 OOO fő
közötti lélekszámmal rendelkezett. Mintegy 150 városnak volt 1000-2000 főnyi
népessége, a maradék közel 2800 városi jogállású településen azonban csak 100
és 1OOO fő közötti lakos élt. A városok társadalmának alsóbb rétegeit alkotók
többnyire szolgálók, napszámosok, rakodók, fuvarosok, vízhordók stb. voltak.
A legszegényebb, legalsó réteget a koldusok jelentették, akiknek száma - gyakran
a vidéki területek pusztásodásával is összefüggésben - a 14-15. században jelen-
tősen megnőtt. A 14. század második felétől azokban a városokban, ahol az
uralkodók vagy a fejedelmek egyetemeket alapítottak, a helyi társadalomban szá-
mottevő aránya lett az egyházi-egyetemi értelmiségi rétegnek. Az egyes egyete-
mekre távoli területekről érkező hallgatók számos szolgáltatást vettek igénybe
(étkezés, szállás, ruházkodás, szórakozás stb.), s így nem ki szerepük volt ezen
ágazatok, illetve az ebből élők helyzetének megerősítésében.
A Fekete Halált követő korszak sem volt mentes a városi társadalom konf-
liktusairól, annál is inkább, mert a városi népesség hamarabb kezdett ismét
növekedni, mint a vidéki. 1400 táján Németország népességének 8-10 %-a élt a
városokban. A Luxemburg-kor városi konfliktusai elsősorban abból adódtak,
hogy a döntően céheket magába foglaló középrétegek nagyobb beleszólást akar-
tak szerezni a városirányításban. Nürnbergben például már 1348-ban, Mainzban
és Speyerben 1383-ban, Kölnben pedig 1396-ban törtek ki felkelések a helyi
hatalom átrendezése érdekében. A patríciusok és céhes középrétegek közötti,
alapvetően helyi politikai természetű ellentétek mellett a városi társadalmakat
egyéb konfliktusok is terhelték. A mesterré válás feltételeinek enyhítése, a bérek
biztosítása és az önsegélyezés érdekében a céheknél dolgozó segédek (legények)
társulásokat, kompániákat hoztak létre. Ezekkel szemben a céhmesterek város-
közi szövetségeket kötöttek, amelynek keretében megegyeztek, hogy egymás
legényeit nem fogadják be. Ilyen szövetséget hoztak létre például 1383-ban a
VII. A LuxembU':!JOk kora 331
Rajna-menti városok kovácsmesterei. A céhen belüli viszonyt tehát alapvetően a

mesterek és segédek közötti feszültségek határozták meg. A belső ellentétek által
megosztott céheket alkotó városi középrétegnek, valamint a viszonylag szűk
patríciusi rétegnek egyaránt figyelnie kellett arra, hogy a 15. századra jelentősen
megnőtt a városi plebejus rétegek aránya, amely sok helyen a városi népesség
60-70 %-át is elérhette. Számuk elsősorban a vidékről nagy számban beköltözők
révén növekedett meg, akik segédmunka, napszám vállalásával, illetve szolgáló-
nak, cselédnek történő elszegődéssel igyekeztek megélni. A városok ugyanakkor
marginális rétegek (csavargók, koldusok, rablók, tolvajok, prostituáltak stb.)
lakhelyévé is váltak. A plebejusok a társadalmi feszültségek hordozói is voltak,
hiszen rossz termésű években a magas kenyérárak miatt gyakoriak voltak a spon-
tán éhséglázadások. Bonyolította a helyzetet, hogy a plebejus rétegek gyakran
fogékonyak voltak az eretnek tanokra, az idegenek és más hitűek (például
zsidók) iránti gyűlöletre. A Fekete halál idején például az antiszemitizmus lán-
golt fel körükben. Strassburgban az 1349. évi pogrom az 1800 fős zsidó közös-
ségből 900 áldozatot követelt (az itteni zsidó diaszpóra 50 %-át).
A társadalmi változások a vidéket sem hagyták érintetlenül. A népességfo-
gyatkozás, termelés visszaesés, a szántók elnéptelenedésének folyamata jelen-
tősen visszavetette a paraszti járadékok mértékét, s ezzel együtt a nemesi bir-
tokok jövedelmét. Sőt a földbirtokosok annak érdekében, hogy maradék paraszt-
jaikat meg tudják tartani földjeiken, gyakran még mérsékelték is az addig fizetett
járadékokat, aliogyan azt az altmerki kolostor is tette 1386-ban. A földbirtok
jövedelmezőségének csökkenésével az alsóbb nemesség tekintélyes része egyre
súlyosabb anyagi helyzetbe került, s kialakult egy elszegényedett alsó nemesi ré-
teg. Soraiból egyre többen erőszakkal igyekeztek fenntartani korábbi életnívóju-
kat, azaz közülük kerültek ki a késő középkorban egyre nagyobb számban feltű
nő ún. rablólovagok. Többségük azonb.m a törvényes keretek között maradva
fegyverforgatásból próbált megélni, és zsoldosnak szegődve annak a fejedelem-
nek vagy uralkodónak a szolgálatába állt, aki megfizette. Az egyes tartományu-
rak erősödő territoriális törekvései miatt egyre gyakoribbá váló belháborúk miatt
szinte állandóan szükség volt a birodalomban zsoldosokra, s egyre inkább a
gazdag kereskedővárosok is zsoldosokat fogadtak fel biztonságuk védelmezésé-
re. Számos elszegényedett nemes így egzisztenciája biztosítása érdekében városi
szolgálatba állt. Ugyanakkor ez a jelenség egy még mélyebb társadalmi folyamat
végét is jelentette: azt, hogy az interregnumtól, de még inkább a 14. századtól
a különböző válságelemek következtében a hűbéri kapcsolatok gyakorlatilag tel-
jesen üressé és tartalom nélkülivé váltak. A birtokainak jövedelméből megélni
nem tudó nemességnek jogi értelemben két nagyobb csoportja alakult ki a késő
középkorban: közvetlenül a császár joghatósága alá tartozó ún. birodalmi neme-
sek, valamint a tartományi nemesek köre. A birodalmi nemesség körébe válasz-
tófejedelem, egyéb tartományúr (herceg, őrgróf, tartománygróf~ birodalmi jogú
gróf), egyszerű középbirtokos vagy lovag (kisnemes) egyaránt tartozhatott.
A birodalmi nemesek nemesi jogait a birodalom minden tartományában elis-
merték és respektálták. A tartományi nemesek viszont csak ~gy-egy fejedelemség
határain belül számítottak nemesnek. Vagyoni értelemben ez a csoport is igen

változatos volt: a szegény bajor kisnemes éppúgy tartozhatott ide, mint egy
gazdag cseh gróf, vagy a középbirtokos porosz junker.
A Fekete Halált követően a paraszti társadalomban is figyelemre méltó vál-
tozások történtek. Mivel a nagyarányú népességpusztulás következtében óriási
kereslet mutatkozott a munkaerő iránt, s jelentős területek maradtak megműve
letlenül, gyakorlatilag felszámolódott a töredéktelkes vagy földnélküli nincstelen
paraszti réteg. A földesuraknak elemi érdekük volt megtartani birtokaikon a jóval
kisebb számú agrárnépességet, így a pestisjárvány után általános gyakorlattá vált,
hogy a hospes jogból ismert szabad évek rendszerét széles körben alkalmazták, sőt
sok helyen még a járadékokat is csökkentették. A szántó visszaszorulása átren-
dezte a falvak határát. A szántó, a rét, a legelő és az erd6 közötti arányok ked-
vez{)bbckké váltak, helyreállhatott a háromnyomásos gazdálkodás számára szük-
séges egyensúly a növénytermelés és az állattenyésztés között. A kisebb számú
népesség visszahúzódhatott a jobban term6, jobb talajminőségű területekre.
A családi kisgazdaságok, amelyek jó része a 13. század végére elaprózódott, a 14.
század második felétől kikerekíthette területét. A pestis utáni paraszti földbir-
tokszerkezet megváltozása, átalakulása gyakran nem a jobbágytelkek ismételt ki-
alakításával, s az ehhez kapcsolódó járadékfizetési kedvezményekkel járt együtt,
hanem a pusztán maradt paraszti birtokok jelentős hányada felett az uraság meg-
tartotta használati jogát is, és bérbe adással húzott belőle jövedelmet. A paraszti
birtokhoz képest a bérleti viszony mindkét fél számára előnyösebbnek bizonyult,
mert ilyen esetben a bérleti díj megszabását nem korlátozták a szokások, a ha-
gyományokban rögzített normák. A parasztok számára ez még a legkedvez6bb
járadékfizetési feltételeknél is jobb helyzetet biztosíthatott, viszonylag nagyobb
népesség esetén viszont a földesúrnak jelenthetett a jobbágytelek után fizetett
járadékoknál több jövedelmet. A bérleti viszony terjedésével egyre inkább „pia-
cosodott" a földesúr-paraszt viszony.
Ez a megváltozott helyzet azonban új veszélyeket is hordozott magában.
Abból következően, hogy a gabonatermelés visszaszorulásával egyre inkább teret
nyert az állattartás, megnőtt a hús iránti kereslet, és tért hódított a bérleti vi-
szony, megkérdőjeleződött a határhasználat hagyományos rendje is. A népesség-
fogyatkozás miatt lecsökkent járadékjövedelmek pótlására a földesurak is igye-
keztek magángazdaságukat b6víteni, s elsősorban a viszonylag kis munkaerőt
igénylő állattartásra rendezkedtek be. Ez a körülmény, mivel maguk a parasztok
is több jószágot tartottak, mint 50 vagy 100 évvel korábban, egyre komolyabb
feszültséget okozott a legeltetési szempontból hagyományosan közös használatú
legelők, rétek s erdők esetében. A földesurak többnyire arra hivatkoztak, hogy a
jobbágyi telki állomány aránya lecsökkent, ezért a közös használatú határrészek-
ből nagyobb hányad illeti meg őket. A 14. század utolsó harmadától s végétől
Németország számos régiójában éppen a közös használatú határrészek kérdése
okozott feszültséget a földesúr-paraszt viszonyban. Míg az állattartó magángaz-
daságok szükségletei miatt az uraságok egyre inkább saját tulajdonukként tekin-
tettek a legelőkre, rétekre, és saját jószágaik legeltetésének biztosítása miatt
igyekeztek korlátozni parasztjaik lcgeltcthetését, a paraszti társadalom a közös

használatú határrészekre vonatkozó régi jogok megtartását, meg<Srzését követel-
te. Másképpen fogalmazva: a bérleti viszonnyal piacosodó földesúr-paraszti kap-
csolatot az uraságok a tulajdonjogok, s ahhoz kapcsolódó használati jogok
egyértelművé tételével igyekeztek teljessé tenni, ami egyre inkább a közös hasz-
nálatú földek földesúri kisajátításának folyamatát erősítette. Az egyre gyorsabb
ütemben növekvő hajógyártás, építőipar, fémipar, bányászat stb. tetemes faszük-
séglete a korábbi évszázadokhoz viszonyítva jelentősen megnövelte az erdők
értékét, így a legelőkhöz s rétekhez hasonlóan a tulajdonosok itt is igyekeztek
korlátozni az erdőhasználat régi jogát és szokását. A közös használatú földek
körüli feszültségek voltak a fö okai a Luxemburgok korában Németországban
kirobbanó kisebb-nagyobb parasztfclkeléseknek, melyek száma arányosan
növekedett a közös használatú földekre vonatkozó földesúri korlátozások szapo-
rodásával, illetve terjedésével. 1350 és 1425 között, azaz 75 év alatt Németor-
szágban három jelentősebb parasztmegmozdulásról tudósítanak a források, míg
az ezt követő 25 év során ennek duplája, azaz hat komolyabb felkelés történt.
A közös használatú földek miatti paraszti elégedetlenségek elsősorban Dél-
Németországban és a Felső-Rajna térségében éleződtek ki, s vezettek megmoz-
dulásokhoz. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a kereskedelmi útvonalak
átrendeződésével a fellendülő délnémet gazdaság a korábbinál nagyobb piacot
jelentett a vágóállatok terén (nem véletlen, hogy még Magyarországról is jelen-
tős mennyiségű marhát importáltak), s ennek hasznából a földesúri és paraszti
gazdaságok egyaránt a lehető legnagyobb mértékben szerettek volna részesedni.
A parasztháborúk szervezői általában a módosabb gazdák soraiból kerültek ki, a
szegényparasztság pedig résztvevőként a tömegbázist alkotta. Felkelésre több-
nyire akkor került sor, amikor egy viszonylag javuló társadalmi állapot megtöré-
sével járó intézkedések, törekvések fenyegettek. A délnémet térségben fellendülő
bánya- és fémipar növekvő faszükséglete hasonlóképpen felértékelte az erdőket,
és az erdőkből származó jövedelmeket, emiatt itt sem volt mindegy, hogy kik és
milyen mértékben használták az erdőket.
Természetesen ezzel ellentétes irányú társadalmi változások is történtek, kü-
lönösen egyes nagy kolostori birtokokon: a munkaerő megtartása érdekében
igyekeztek személyi függés alá vonni és röghöz kötötté tenni a paraszti népessé-
get. A felső-svábföldi Schussenried kolostora esetében például 1386-tól van nyo-
ma a forrásokban annak, hogy a virágzó középkor századainak paraszti szabad-
sága után a klastrom birtokain újra megjelentek a személyükben is függő,
többnyire röghöz kötött jobbágyok, s mintegy fél évszázad alatt, azaz a Lu-
xemburg-kor végére, több mint 100 ilyen személyt említenek a korabeli doku-
mentumok.
A paraszti társadalom foglalkozás szempontjából is differenciáltabbá vált,
mint korábban. A falusi bedolgozómunka révén, elsősorban a posztó- és vás-
zonkészítés terén, egyre több parasztgazdaság kapcsolódott az iparhoz, s
helyezte ezzel megélhetését több lábra, biztosabb alapokra, hiszen az iparcikkek
árai a korszakban többnyire magasabbak voltak, mint a mezőgazdasági ter-

mékeké.
Egyes térségek helyi paraszti társadalmai a korabeli piacon igen sajátos, ám
keresett „áruval" jelentek meg: a szűkös megélhetést nyújtó svájci hegyek
népességének férfi tagjai a 15. századtól egyre keresettebb zsoldosok lettek
Európa-szerte, így az itt élők számára a hadakozás fontos megélhetési forrássá
vált.
VIII. A Habsburgok kora
II. Albert (1437-1439)
Amíg a 14. század második harmadától Bajor Lajos, illetve a Luxemburgok távol
tartották a Habsburgokat a birodalom trónjától, a Habsburg-ház céltudatos
családi birtokpolitikával erősítette helyzetét. A neubergeri családi osztozkodást
követően III. Albert herceg az osztrák területek kiépítésére koncentrált, III. Li-
pót pedig nyugat és dél felé folytatott sikeres örökösödési politikát, s megszerez-
te a Felső-Rajna vidékét, valamint Voralberg tartományt. 1382-ben felszabadí-
totta a Velence által fenyegetett Trieszt városát, s ezzel kijáratot szerzett az
Adriára. A Sempach, majd Nafels mellett elszenvedett vereségek azonban azt
jelentették, hogy Svájcra a Habsburgoknak már nem sikerült kiterjeszteni fenn-
hatóságukat, de az ellenségeskedés a svájci kantonokkal ezt követően is fennma-
radt. A 14. század végén a Lipót-ágon belül komoly birtokmegosztási vita tá-
madt Ernst (1424) és IV. Frigyes (1382-1439) hercegek között. 1411-ben
végül Ernst, az idősebbik testvér kapta Stájerországot, Karintiát és Krajnát,
öccse, Frigyes pedig Tirolt és Voralberget, ahol állandó viszályban állt a svájciak-
kal. Tirolt azonban Luxemburgi Zsigmond is szerette volna közvetlenül a fenn-
hatósága alá vonni, hogy az Itáliába vezető útvonalak királyi ellenőrzés alá kerül-
jenek, ami a Habsburgok Lipót-ága és az uralkodó között okozott egyenetlen-
séget. Az Albert-ággal azonban Zsigmond nagyon jó kapcsolatokat ápolt, s
III. Albert herceg unokája, V. Albert 1421-ben feleségül vette a német-római
király második feleségétől, Cillei Borbálától 1409-ben született egyetlen lányát,
Erzsébetet. A Habsburg-házon belül így az Albert-ág Zsigmond híve volt, míg
a Lipót-ág nem. Mint Zsigmond veje és jövőbeni örököse, Albert tartományai
(Alsó- és Felső Ausztria) a huszita támadások céltáblái lettek. Ugyanakkor ebből
az is következett, hogy Albert herceg aktívan részt vett a husziták elleni keresztes
hadjáratokban.
1425-től Zsigmond egyértelművé tette, hogy vejét és lányát tekinti utódá-

nak s örökösének országaiban. Amikor a császár 1437-ben meghalt, Albert lát-
szólag különösebb probléma nélkül foglalhatta el örökségének egyik részét, a
magyar trónt: 1437. december 18-án a magyar rendek királlyá választották,
1438. január l-én pedig Székesfehérváron királlyá koronázták. Mindennek
azonban ára volt: Albertnek meg kellett ígérnie, hogy a magyar királyságban
eltöröl minden, előde alatt bevezetett „újítást és !záros szokást", azaz felszámolja
Zsigmond reformpolitikáját, különösen pedig véget vet az idegenek befolyásá-
nak és az egyháziak adóztatásának. Vállalnia kellett azt is, hogy gyakorlatilag
minden politikai döntésben, a királyi jövedelmek felhasználásától kezdve a tiszt-
ségek betöltéséig, csakis a főpapok és bárók hozzájárulásával fog eljárni, ami
annyit jelentett, hogy a hatalom Magyarországon teljes egészében a királyi tanács
ellenőrzése alá került. Ha a széles körű politikai engedmények fejében sikerült is
gyorsan megszereznie a magyar koronát, a cseh trónt illet6en már nehezebb volt
Albert helyzete. Csehországban csak a baseli zsinat döntését követően elfogadott
iglaui kompakta alapján tudta Zsigmond is elfogadtatni magát királynak, illetve
ezzel együtt vejének öröklését. Albert csehországi trónigényét az 1364. évi
Luxemburg-Habsburg örökösödési szerződés is alátámasztotta, amit 1421-ben,
lánya házassága alkalmából Zsigmond újból megerősített, így 1437 december
27-én a cseh rendek is királlyá választották a Habsburg herceget. A huszita ellen-
zék azonban nem akart egy erősen katolikus Habsburg uralkodót a trónon, s a
lengyel király testvérét, Kázmért jelölte ellenkirálynak. A német trón kérdésében
Zsigmond még életében igyekezett jól előkészíteni politikai szempontból a tere-
pet veje számára, s ennek eredményeképpen a választófejedelmek többsége
Albert mögött sorakozott fel. A kölni érsek ugyan jelölni akarta Fülöp burgund
herceget, de az visszautasította a jelölést is. A birodalmon belül csak egyetlen
ellenjelölt volt, Frigyes brandenburgi őrgróf, de az idős fejedelem nem rendel-
kezett komoly támogatókkal. 1438. március 18-án a választófejedelmek Frank-
furtban a birodalom uralkodójává választották Albertet. Közel egy évszázad után
ismét egy Habsburg került Németország trónjára. Az I. és II. Albert királyok kö-
zött eltelt több mint 100 év alatt azonban jelentősen megváltozott a birodalom
képe. Míg I. Albert idején kb. évente 100 OOO rajnai aranyforint értékű jövede-
lem származott a koronabirtokokról, addig a birtokadományozások, zálogosítá-
sok stb. következtében Zsigmond korára, s II. Albert trónra lépésére ez az ösz-
szeg már csak kb. 13 OOO gulden volt.
A frankfurti birodalmi gyűlésen az uralkodóválasztás kérdése mellett ismét
előkerült a birodalmi reformok ügye is, olyan tartalommal, hogy a monarchikus
hatalmat a választófejedelmekkcl történő közös kormányzás révén kell korlá-
tozni. Egyidejűleg azonban újra felszínre kerültek a fejedelmek és a városok
közötti ellentétek, annak kapcsán, hogy II. Albert menesztette a városokkal
szimpatizáló, még apósától örökölt kancellárt, Kaspar Schlicket, s helyére egy
német prelátust nevezett ki. Az új német király ígéretet tett arra, hogy a koráb-
bi királyok által a birodalom nevében adományozott privilégiumokat nem maga,
egy személyben, hanem a választófejedclmekkel egyetértésben, azokkal közösen
VIII. A Habsburgok ~ora 337
fogja megerősíteni, ezzel is kifejezésre juttatva azt, hogy a birodalmat az uralko-

dó és a választófejedelmek együttesen testesítik meg. A fejedelmek el6terjeszté-
sében ismét napirendre került a birodalmi béke kérdése. Azzal a régi elképzelés-
sel álltak el6, hogy a birodalmat 4 körzetre kellene osztani (a Habsburg családi
tartományok nem tartoztak volna bele ezekbe a körzetekbe), melyek élén egy-
egy fejedelmi sorból származó kapitány állna, akik az adott körzetben a béke
betartatásáért felelnek. A választófejedelmek azonban arról, hogy pontosan ki is
legyen ez a 4 kapitány, nem tudtak dűlőre jutni. Ennek a javaslatnak az elfo-
gadása ugyanis azt eredményezte volna, hogy a kapitányi tisztséget betöltő
fejedelem hatalma tényleges választófejedelemsége határainál jóval nagyobb te-
rületre terjedt volna ki. Mivel ezt a javaslatot a birodalom leghatalmasabb tarto-
mányurai vetették fel, Albert számára egyedül az a lehetőség maradt, hogy a
fejedelmek közötti egyenetlenséget kihasználva olyan ja~'aslatokat terjesszen elő,
amely korlátozná az egyes kapitányok hatalmát. Albert azt javasolta, hogy az
egyes körzetek élére kerülő fejedelmi kapitányok mellett a rendek által választott
10-10 fős testület is álljon. A fejedelmi hatalom kontrollja mellett ezzel Albert
komoly politikai gesztust tett a birodalom alsóbb rendjei számára, biztosítva
ezzel maga számára ezen rétegek támogatását. A körzetek irányításában szerepet
kapó 10 tagú rendi testületek felállításával viszont a választófejedelmek már nem
értettek egyet, a birodalmi városok pedig az egész kerületi igazgatás tervét
elvetették, így ez a felvetés gyakorlati eredmény nélkül zárult. A birodalmi re-
formok sorsa a különböző rendi érdekek szembenállása miatt hosszú időre leke-
rült a napirendről. Annak ellenére, hogy a reformokról folytatott tárgyalások
sikertelenül végz6dtek, a frankfurti birodalmi gyűlés egy szempontból mégis for-
dulópontot jelentett: a reformokkal kapcsolatos politikai kezdeményezés a kirá-
lyi hatalomtól a választófejedelmek kezébe került át.
Németországban Albert megelégedett azzal, hogy ügyes politikai húzással
megakadályozta a választófrjedelmek túlzott megerősödését, figyelme elsósor-
ban az uralkodói bázisát jelentő Magyar- és Csehországra irányult, hiszen a csalá-
di oldalról hozott birtokállománya csak a Habsburg birtokterületek egy részét
(Ausztriát) foglalta magába. A birodalmon belül, apósához, Zsigmondhoz ha-
sonlóan, így II. Albert sem rendelkezett számottevő magánhatalommal, annak
ellenére sem, hogy a cseh rendek többsége, a Podiebrad György vezette kelyhe-
sek őt választották Csehország királyává. Itt ugyanis erős huszita ellenzéke volt,
akik 1438. május 29-én a lengyel király öccsét, Kázmért hívták meg a trónra.
Albertnek fegyverrel kellett megvédelmeznie itteni királyi jogait: a német biro-
dalmi rendek támogatásával hosszú állóháború után sikerült kifüstölnie a Tabor-
hegyen magát elsáncoló lengyel sereget, s kiszorítania a trónkövetelő Kázmér
herceget. Azt követően, hogy katonailag biztosította maga számára a cseh koro-
nát, Albert betört Sziléziába, ahol 1438. november 25-én elfoglalta Breslau
városát.
1439 tavaszán Albertnek Magyarországon is széles körű nemesi mozgalom-
mal kellett szembe néznie, mivel a koronázása után megpróbált úgy kormá-
nyozni, mintha a királyválasztáskor semmilyen ígéretet sem tett \'Olna. A nemesi
338 A kbzépkori Németország
elégedetlenség lecsillapítására Albert valósággal ontotta a bőkezű adományokat,

elsősorban a mozgalom vezéreinek, s ezzel végső csapást mért a magyar királyi
birtokállományra. A királyi hatalom gyengülésének szinte azonnal külső követ-
kezményei is lettek. Magyarország már Zsigmond korában is szenvedett a török
rablóportyáktól, dc területi épségében még nem volt veszélyeztetve, sőt balkáni
szomszédai felett is sikerült bizonyos fokú befolyást megőriznie. Albert trónra
lépésétől kezdve az országnak merőben új jelenséggel kellett szembenéznie: az
oszmán birodalom nyílt hódító politikájával. II. Murád szultán már 1438-ban
betört Erdélybe, és akadálytalanul pusztította végig. 1439 tavaszán lerohanta
Szerbiát, amely évtizedek óta magyar vazallus volt, és augusztusban kéthavi
ostrom után bevette Brankovics szerb despota székhelyét, Szendrőt. A magyar
belpolitikai helyzet és a török aktivizálódása a déli határok mentén együttesen
kényszerítette Albertet arra, hogy félbeszakítsa a lengyel háborút, és személyesen
is Magyarországra utazzon. Török elleni hadjáratra készülődött, s hadba szólí-
totta a magyar nemességet. Gyülekezőhelynek a Szeged környékén felállított
tábort jelölte meg. Előőrsei ugyan betörtek a törökök által uralt Szerbiába, de a
magyar seregben kitörő járvány (egyesek szerint malária, mások szerint vérhas)
miatt a tervezett hadjárat már az elején meghiúsult. A betegséget maga a király
is megkapta, s Bécsbe történő hazatérése közben, 1439. október 27-én a Duna
melletti Langendorfban meghalt. Az igen rövid ideig uralkodó II. Albert két
kiskorú lánygyermeket hagyott maga után, felesége, Erzsébet pedig éppen egy
újabb gyermekkel volt várandós.
A baseli zsinat fejleményei
Zsigmond halála után még élesebbé vált a IV. Jenő és a baseli zsinat amúgy is
feszült viszonya. Mivel a megegyezés lehetősége sem látszott, a konciliarizmus
legfőbb támogatói, a német fejedelmek még az uralkodóválasztás előtt egy nap-
pal, 1438. március 17-én kinyilvánították, hogy nem kívánnak állást foglalni a
pápa és a zsinat közötti vitában. Ez azt jelentette, hogy ennek a problémának a
megoldását az új királytól, Alberttől várták. A trónra lépő Habsburg uralkodó
erőit azonban a magyar és a cseh örökség körüli kérdések kötötték le, így komo-
lyabb figyelmet ő sem szentelt az egyházi ügyeknek.
A baseli zsinat tárgyalási-ülésezési rendje a konstanzitól eltérően nem natio'k
szerint alakult, hanem 4 deputatio mentén szerveződött. Ez azt jelentette, hogy
a zsinati résztvevők, nemzeti hovatartozástól függetlenül, egy-egy nagyobb
kérdéskör tárgyalására szerveződött „szekcióban" vettek részt. A deputatio dog-
matica a hit kérdéseivel, a deputatio reformatoria az egyház reformjával, a depu-
tatio pacis a világi hatalmak közötti béke politikai kérdéseivel, a deputatio pro
communibus pedig az ún. általános ügyekkel foglalkozott. Ezekben a deputá-
ciókban (bizottságokban) a döntések egyszerű többségi szavazással születtek, s
ez a számszerűen is jelentős német és francia egyháziak helyzetét és álláspontját
erősítette. A 4 deputációból legalább 3 egyetértése kellett ahhoz, hogy érvényes
VIII. A Habsburgok kora 339
zsinati döntés születhessen. A baseli zsinat döntéshozatali mechanizmusa tehát

lényegesen tovább tartott, mint a konstanzi zsinaté. A 4 deputáció rendszere
azonban nem zárta ki az ún. „nemzetek" (natio) szerinti szerveződést sem: Ba-
selben a 4 deputáció mellett 4 natio is működött: a német, a francia, az itáliai és
a spanyol. A konstanzi zsinatot jellemző nemzetek szerinti tagolódást Baselben
leginkább az angolok szorgalmazták, akik egy 5. önálló natio formájában szeret-
tek volna szerepelni, de ezen szándékuk, elsősorban a franciák heves tiltakozása
miatt, kudarcot vallott.
1433. június 13. és 1438. január 24. között a baseli zsinat 16 reformdekré-
tumot fogadott cl, de az átfogó egyházi reform ügyében való döntés az egyes
országok klerikusainak eltérő álláspontja miatt (mely az adott országokban lévő
egyház más és más helyzetéből adódott) nem született meg. Angliában például
a baseli zsinat idejére már az egyház erős állami, uralkodói ellen6rzés alá került,
de a nagyobb itáliai városállamokban, Firenzében, Velencében vagy Milánóban
is az államhatalom jelentős befolyással rendelkezett a helyi egyház felett. Ezek-
ben az államokban, a maguk szempontjából érthető módon, nem túl sok hajlan -
dóság mutatkozott olyan egyházreform támogatására, amely a zsinat egyházon
belüli hatalmát megerősítve megkérdőjelezhette volna az aktuálisan fennálló
helyzetet. Aragónai királya az egyházreform kérdésében politikai eszközt látott
annak érdekében, hogy a pápaságra nyomást gyakorolva a Szentszék elismerje az
aragón korona Nápoly feletti fennhatóságát. Franciaország viszont ekkor érde-
kelt volt egy konciliarista tartalmú egyházi reformban, amely a pápa hatalmát
csökkentette, mert az 1408-ban, majd 1418-ban proklamált „gallikán szabad-
ság" elismerését és elérését ettől remélte. V. Márton pápa nyomására ugyanis
1426-ban, a genazzano-i konkordátummal a francia egyháznak ezeket a prokla-
mációkat vissza kellett vonnia. Németországban az egyházi prelátusoknak, akik
egyúttal birodalmi fejedelmek is voltak, eltérő érdekei lehetetlenné tették a nem-
zeti zsinat összehívását, és egyházi kérdésekben egységes álláspont kialakítását,
jóllehet a német egyháziak többsége általában támogatta az egyházreform
kérdését.
A baseli zsinaton az uralkodó tendencia az országos egyházak emancipációs
törekvése volt: korlátozni akarták a pápaság befolyását az egyházi bíráskodásban,
az egyházi adók kivetésében, rendszeres egyházmegyei és egyháztartományi zsi-
natokat követeltek, és elvárásokat fogalmaztak meg a klerikusok magasabb kép-
zettségével kapcsolatosan. A zsinati felsőbbség elvének deklarálása mellett a zsi-
nat rendszeres ülésezésének szükségességét is hangsúlyozták. Abból következő
en, hogy IV. Jenő szembehelyezkedett ezekkel az elképzelésekkel, 1437/38 for-
dulójára a pápa és a zsinat viszonya elmérgesedett. A konciliaristák elsősorban
Franciaország és Németország klerikusait tudhatták maguk mögött, míg a pápa
inkább Anglia és Itália egyházi képviselőire támaszkodhatott. Franciaországban
a bourges-i nemzeti zsinat elfogadta a baseli egyetemes zsinat határozatait, s
azokat a francia egyházban egy lényeges különbséggel be is vezették: a baseli zsi-
natnak az egyházi méltóságok szabad kánoni választására vonatkozó állás-
foglalása helyett e téren a király erős befolyása lett meghatározó. A francia
nemzeti zsinat határozatait uralkodói törvény is megerősítette (1438. július 7.),

s Franciaország ezzel elérte a „gallikán szabadság" régi célját. II. Albert és a
német fejedelmek többsége elismerte a baseli zsinat határozatainak többségét
(1439. március 26.), de Franciaországgal ellentétben ez az elismerés sohasem
vált birodalmi törvénnyé.
1437/38 fordulójára Baselben a radikálisabb nézeteket képviselők kezébe
került az irányítás, s ennek eredményeként 1439. május 16-án dogmává emel-
kedett a zsinati felsé5bbség elve. Mivel ezt a pápa nem volt hajlandó elismerni,
június 25-én a zsinat nyakas és megátalkodott eretneknek nyilvánította IV. Jenőt,
s 1439. november S-én V. Félix néven (1439-1449) új pápát, pontosabban
ellenpápát választott. Az európai politikai helyzet azonban nem kedvezett egy
újabb schismával fenyegető egyházi fordulatnak: Franciaország, Anglia, Itália és
Kasztília szilárdan Jenő pápa mellett állt ki, s csak néhány német fejedelem
ismerte el Félixet.
III. Frigyes trónra lépése és a gyámsági kormányzás időszaka
II. Albert végrendeletében úgy rendelkezett, hogy az Albert-ági családi birto-

kain, azaz Ausztriában, a születendő gyermeke gyámja a tartomány rendi régens-
tanácsa mellett a Habsburg-ház legidősebb férfitagja legyen. 1439-ben Albert
mellett (IV.) Frigyes tiroli herceg is meghalt. Az „Ausztriai Ház" seniora, rang-
idős feje, a Lipót-ági „Vaserejű" Ernst stájer herceg legidősebb fia, az ekkor 24
éves (V.) Frigyes lett, aki az Albert-ági területeken kívül unokaöccse, IV. Frigyes
kiskorú gyermeke, Zsigmond tiroli herceg felett is gyámsági hatalmat gyakorolt.
Annak ellenére, hogy (V.) Frigyes fő politikai célja már hercegként az volt, hogy
ismét egy kézbe összpontosítsa a Habsburg családi birtokok irányítását,
ténylegesen mégis csak a stájerországi és karintiai Habsburg birtokok felett ren-
delkezett, a többi terület ideiglenesen állt kormányzása alatt. Ez a körülmény,
továbbá az, hogy II. Albert öröksége, a cseh- és a magyar korona nem rá szállt,
a fejedelmek szemében „alkalmassá" tette őt a koronára.
1440. február 2-án a választófejedelmek III. Frigyes néven uralkodóvá vá-
lasztották a stájer herceget, akit a korábbi császárokhoz hasonlóan a kezdetektől
elsősorban a családi birtokpolitika és magánhatalom erősítésének kérdése foglal-
a
koztatott. Erre alapvetően körülmények kényszerítették, hiszen még a köz-
vetlen fennhatósága alatt álló Stájerországban sem volt vitathatatlan a hatalma:
1436-ban Luxemburgi Zsigmond az apósa, Cillei Hermann stájer gróf unokáját,
Ulrichot birodalmi fejedelemmé, azaz hűbérurával, az osztrák-stájer (Habsburg)
herceggel egyenrangúvá emelte. Azt követően, hogy II. Albert halála után az
Albert-ági tartományok felett III. Frigyes lett a gyám és a régens, öccse
(VI.) Albert (1418-1463) a Habsburg birtokok és hatalmi jogosítványok meg-
osztását szorgalmazta. Alsó- és Felső-Ausztria rendjei ehhez a kérdéshez II.
Albert végrendeletének megfelelően viszonyultak. Eszerint, ha az özvegy Erzsé-
bet királyné ismét lánygyermeket szül, Frigyes és Albert hercegek együttesen
VIII. A Habsbttrgolz kora 341
gyakorolják a gyámi és régensi jogokat. Ha azonban fiú születne, a Habsburg-

ház legidősebb férfi.tagjaként Frigyes egyedüli gyám lesz. 1440. február 22-én
Erzsébet királvnénak fia született, akit a kortársak „Utószülött" (Postumus)
Lászlónak neveztek. Anyja kezdettől arra törekedett, hogy fia ne csak apja ausz-
triai birtokait örökölje, hanem a magyar és a cseh koronát is. 1440. május 15-én
Erzsébet V. László néven magyar királlyá koronáztatta fiát. A koronázás, eltek-
intve attól, hogy a magyar rendek nem járultak hozzá, szabályszerűen ment
végbe: Székesfehérvárott, a szokott helyen az esztergomi érsek hajtotta végre a
magyar Szent Koronával, amelyet Erzsébet előzőleg (udvarhölgye, Kottaner
Ilona segítségével) ellopatott őrzőhelyéről, a visegrádi várból. Az özvegy királyné
azt remélte, hogy a koronázással kész helyzet elé állítja magyarországi ellenfeleit,
de ebben a reményében csalatkoznia kellett. A csecsemő László trónigénye sem
Magyarországon, sem pedig Csehországban nem tűnt biztosítottnak, öröklési
jogát egyedül Ausztriában ismerték el a rendek, akik a gyámsági időszakot
akarták kihasználni arra, hogy nagyobb befolyást szerezzenek a tartományi kor-
mányzásban.
Magyarországon a rendek V. László (azaz ténylegesen Erzsébet) kormány-
zása helyett az ekkor 16 éves lengyel királyt, III. Ulászlót (Jagelló II. Ulászló
negyedik házasságából született fiát) hívták meg a trónra, aki el is fogadta a ren-
dek feltételeit, s 1440 májusában megérkezett Budára. 1440. június 29-én a
magyar rendek ünnepélyesen érvénytelenítették a csecsemő László megkoroná-
zását, s kimondták azt az új alapelvet, hogy „a királyok koronázása mindenkor az
országlakosok akaratától függ, a korona hatékonysága és ereje pedig az ő hoz-
zájárttlásaikban rejlik". Ezen az alapon „közös akarattal" Ulászlóra (a magyar
trónon 1. Ulászlóra) ruházták a királyi hatalmat, aki a gyermekkirállyal szemben
„az ország szükségében" alkalmas annak megvédelmezésére. A magyar nemesek
közül igen sokan a magyar-lengyel-litván perszonáluniótól várták a török nyílt
hódító törekvéseivel szembeni hathatós fellépést. 1440. július 17-én Jagello
Ulászlót Székesfehérvárott Magyarország királyává koronázták. Mivel a Szent
Korona Erzsébet hatalmában volt, helyette a Szent István fejereklyetartójáról
levett koronát használták.
A magyarországi események - érdekes módon - III. Frigyes kezére játszot-
tak, ugyanis az özvegy királyné még 1440. április 6-án a fia frletti gyámságot,
férje végakaratával ellentétben, Frigyes helyett annak öccsére, Albertre ruházta.
Ez kiélezte a testvérek közötti ellentéteket, amit Albert még azzal is tetézett,
hogy a Habsburg-házzal szemben felemelkedett Cillei grófokkal szövetkezett
bátyja ellenében. Azt követően azonban, hogy Ulászlót magyar királlyá válasz-
tották, Erzsébet - látva a fiát képvisel() gyám, azaz Albert politikai kudarcát és
tehetetlenségét - a gyámság jogát visszavette, és ismét Frigyesre ruházta ( 1440.
augusztus 22. ). Egyúttal az őrizetére bízta a magyar koronát is, és zálogba adta
neki Sopron városát. Fia örökségének biztosítása érdekében Erzsébet királyné
igyekezett közvetíteni Frigyes és a Cillei grófok, valamint Frigyes és az öccse
között, aki továbbra is elégedetlen volt a másodrendűnek vélt helyzetével.
Bátyjával csak hosszas tárgyalások után sikerült átmenetileg rendeznie viszonyát:
a gyámsági jogokért cserébe Albert 2 évre megkapta a belső-ausztriai területek

jövedelmét (1443. március 30.). A Habsburg-házon belüli megbékélésben nagy
szerepe volt annak, hogy az aacheni koronázás (1442. június 17.), majd az 1442
augusztusában tartott frankfurti birodalmi gyűlés politikai értelemben
megerősítette III. Frigyes helyzetét. Erősödő pozícióját felhasználva 1443-ban a
német uralkodó arra kényszerítette a Cilleieket, hogy a Habsburgok hűbéri
fennhatóságának elismerésén túl elfogadják azt a szerződést, amelyben a család
kihalta esetén a Habsburgokat nevezik meg stájerországi birtokaik örökösének.
Politikai tekintetben a kettős koronázás Magyarországon az01mali polgárhá-
borúhoz vezetett, amely két táborra szakította az országot, távolabbi kihatásai-
ban pedig végül is két évtizeden át tartó megosztottságot eredményezett.
A „cseh László" (V. László, 1440-1457) és a „lengyel László" (I. Ulászló,
1440-1444) párthíveinek harca rövid megszakítással 1440 nyarától 1445-ig tar-
tott. V. László pártja a cseh zsoldosvezér, Jan Giskra vezetésével szilárdan uralta
a Felvidéket, míg az ország többi táján Ulászló hívei kerültek fölénybe. (Ekkori-
ban, a polgárháborúban emelkedett fel Hunyadi János a korszak politikai érte-
lemben vett vezéregyéniségei sorába.) Ulászló hívei 1441 január elején Bátaszék
mellett arattak nagy győzelmet az Erzsébet-párt felett, de egy évvel később Nyit-
ránál megfordult a hadiszerencse, s ott Ulászló serege szenvedett súlyos veresé-
get. A kiegyenlített erőviszonyok miatt 1442-ben béketárgyalások kezdődtek,
amelyeket Erzsébet királyné váratlan halála ( 1442. december 16.) szakított meg.
V. László pártjának irányítását anyja helyett gyámja, III. Frigyes vette át. 1444.
november 10-én a törökök megsemmisítő győzelmet arattak Várnánál I. Ulászló
magyar király serege felett, s maga a király is életét vesztette. A király halálával
széles körű anarchia lett úrrá Magyarországon: az immár évek óta tartó belhá-
ború során mindkét fél a maga királya által magának adományoztatta az ellenpárt
tagjainak birtokait, maguk a birtokok pedig annak a kezébe kerültek, aki
erősebbnek bizonyult. A várnai vereség után III. Frigyes sorra foglalta el a ma-
gyar nyugati határszél várait, köztük Kőszeget és Kismartont, Szlavóniában a
Cilleiek mértek döntő csapást az Ulászló-párti Tallóciakra, Giskra pedig a Felvi-
déken terjesztette ki fennhatóságát. Mindezen túl az országnak számolnia kellett
a szultán bosszúhadjáratának lehetőségével is. A helyzetből a pártok kompro-
misszuma volt az egyetlen kiút. Az 1445. áprilisi országgyűlésen megtörtént
köztük a kiegyezés és régenstanácsot állítottak fel, amelyben mindkét párt ve-
zetői helyet kaptak. Ulászló hívei elismerték V. Lászlót királyul, feltéve, hogy
III. Frigyes a Szent Koronával együtt szabadon bocsátja (1445. május 7.).
A közrend helyreállítására 7 főkapitányt választottak, akiket rendkívüli hatáskör-
rel ruháztak fel. Mivel III. Frigyes úgy értékelte a fejleményeket, hogy a gyermek
László nem a rendék választása, hanem az öröklés jogán lett Magyarország kirá-
lya, akinek országát, neki, mint gyámnak kell kormányoznia, ezért nem volt haj-
landó Lászlót kiadni a kezéből. A magyar rendek azonban V. László kiskorúsága
idejére 1446. június 6-án „kormányzó" (gubernator) címmel a széles nemesi
támogatottsággal rendelkező Hunyadi János személyében régenst választottak,
aki még ugyanezen év őszén katonai erővel betört Ausztriába, de Bécs és
VIII. A Habsbut;gok kora 343
Bécsújhely környékének elpusztításán kívül komolyabb eredményt nem ért el,

azaz nem sikerült III. Frigyestől visszaszereznie az elfoglalt nyugati várakat. Az
1447. június l-jén kötött fegyverszünet értelmében Sopron, Kőszeg és Kismar-
ton több más határszéli várral és uradalommal Frigyes kezén maradt, s továbbra
is az ő hatalmában maradt a gyermek király és a magyar korona. Hunyadinak
egyedül csak Győrt sikerült visszaszereznie, amelyet a polgárháború kezdete óta
Habsburg zsoldosok tartottak megszállva. A fegyverszünetet ugyan nem követte
tartós béke, de az osztrák-magyar háború 1459-ig nem újult ki. Hunyadi
Jánosnak a Cilleiek elleni hadjárata ugyancsak sikertelenül végződött 1448
júniusában. A legsúlyosabb kudarcok Hunyadit és a rendi kormányt Giskrával
szemben érték: már 1447-ben háborúra került sor, amely rövid megszakításokkal
1452-ig tartott. Hunyadi ezalatt összesen 4 hadjáratot vezetett a Felvidékre,
anélkül hogy komoly eredményt ért volna el. 1448 őszén Hunyadi - a pápa szor-
galmazására is - támadó hadjáratot indított a török ellen, de Rigómezőnél
háromnapos ütközetben (1448. október 17-19.) súlyos vereséget szenvedett
II. Murád szultántól. Hatalma azonban Magyarországon a kudarcok sorozata elle-
nére sem rendült meg, sőt 1450-ben Garai nádorral közösen a saját hasznukra
különbékét kötöttek III. Frigyessel. Az 1450. október 22-én aláírt pozsonyi
szerződés szerint Garai nádor visszakapta a német királytól a polgárháborúban
osztrák kézre került Dévényt, V. László pedig 18 éves koráig, azaz 1458-ig Fri-
gyes gyámsága alatt Ausztriában marad, s mindaddig Magyarországot Hunyadi
kormányozza. Hunyadi ezzel kormányzóságának időtartamát hosszabbította
meg, Frigyes pedig gyámi hatalmát László osztrák tartományai felett.
A magyar koronához hasonlóan a cseh korona öröklése sem bizonyult köny-
nyűnek a Habsburgok számára. Albert király halála után a katolikus Sziléziában,
Alsó- és Felső- Lausitzban, valamint Morvaország jelentős részén elismerték
Postumus Lászlót királynak, a szűkebben vett huszita Csehországban azonban,
ahol Podiebrad György lett a kelyhesek vezetője, nem. A huszita többségű cseh
rendi gyűlés Albert bajor herceget választotta Csehország királyává, aki azonban
- nem utolsósorban III. Frigyes nyomására - erről lemondott. A huszita tábor
ezután magának III. Frigyesnek ajánlotta fel a koronát, s Lászlót, valamint ezzel
együtt a trónöröklés elvét továbbra sem fogadta el. A magyar rendekl1ez hason-
lóan a cseh rendek is a szabad királyválasztás elvét képviselték. Ugyanakkor ez
utóbbi javaslat, azaz III. Frigyes meghívása a cseh trónra, arra is irányult, hogy
egyenetlenséget szítson a Habsburg-házon belül. Nem véletlen, hogy mindezt
látva Frigyes válasza az volt, hogy László személyében már van törvényes cseh
király, ezért felesleges erre a tisztségre új személyeket keresni. Ezután a kelyhe-
sek már készek voltak elismerni Lászlót, de azt akarták, hogy a gyermek király és
gyámja költözzön Prágába, s onnan kormányozza birtokait, tartományait. Habs-
burg részről elutasították ezt, és azt az álláspontot képviselték, hogy Magyaror-
szághoz hasonlóan Csehországban is a rendek válasszanak régenskormányzatot.
A Habsburg-párti és kelyhes táborok közötti ellentétek éveken át anarchikus
állapotokat teremtettek Csehországban. Ez a helyzet csak 1448-ban változott
meg, amikor Podiebrad György, a kelyhesek vezetője katonai erővel elfoglalta
Prágát, s megszerezte az ország nagyobbik része feletti hatalmat. Egyes katolikus

cseh és morva főurak azonban komoly ellenállást tanúsítottak Pod.iebráddal
szemben, aki kezdett hajlani arra, hogy a magyarországi minta, azaz az 1450. évi
pozsonyi szerződéshez hasonlóan rendezzék a cseh ügyeket is. Az ilyen irányú
tárgyalások végül sikerre vezettek, s 1452 elején a prágai országgyűlésen Podieb-
rad Györgyöt 2 évre Csehország kormányzójává választották, aki a következő
évben a taboriták maradékát is legyőzte, és ténylegesen egész Csehország ura
lett. Podiebrádnak egy 11 tagú, a rendek által választott régenstanáccsal együtt
kellett kormányoznia az országot.
A II. Albert fia, László feletti gyámság kérdése nem csak Magyarországon és
Csehországban okozott gondokat, hanem Ausztriában is. Tervezett török elleni
hadjárata miatt ugyanis II. Albert jelentős adósságot hagyott hátra, ami komoly
viszályt okozott az osztrák rendekkel. Az 1439-ben felfogadott, s kifizetetlen
zsoldosvezérek raboltak és fosztogattak a tartományban. A rendek azt sérelmez-
ték, hogy III. Frigyes, mint Albert örökösének gyámja, semmit sem tett e prob-
léma megoldása érdekében. Frigyes kormányzási stílusa és módszere ugyancsak
feszültségeket okozott a tartományi rendekkel: III. Frigyes elsősorban stájer bir-
tokain, Graz városában tartózkodott, vagy az alsó-ausztriai Bécsújhelyen, s innen
irányította tartományait. A kormányzás napi ügyeire nagy befolyást gyakoroltak
az uralkodó stájer tanácsosai és tisztségviselői (Johann Ungnad kamarás, Johann
von Neidberg udvarmester, Walter Zebinger marsall), s a tartományi hatalom
~yakorlásából kiszorultak az ausztriai rendek képviselői. 1441 júniusában a bécsi
Agoston-rendi kolostorban tartott osztrák tartományi gyűlésen határozottan
megfogalmazódtak a III. Frigyessel szembeni ellenérzések. A rendi elégedetlen-
ség élén Frigyes öccse, Albert állt. Az 1441. évi bécsi tartományi gyűlésen egy-
fajta kompromisszumos megoldásként felállítottak a rendek képvisel6iből egy 12
fr')s régensi tanácsot, hogy III. Frigyes, mint gyám, ezzel a testülettel együtt kor-
mányozza a tartományt. A tanács megválasztott tagjai azonban a súlyos adóssá-
got, pénzügyi problémát látva gyorsan le is mondtak megbízatásukról, így a
régensi tanácsból a gyakorlatban semmi sem lett. Az 1444 márciusában tartott
ausztriai tartományi gy{ilésen a rendek azzal vádolták meg Frigyest, hogy gyám-
fia örökségére tör. Három évvel később, 1447. januárjában a kornenburgi Land-
tag felszólította az uralkodót, hogy II. Albert fiát, Lászlót iktassa be örökségébe.
Ez Frigyes gyámsági kormányzásának végét jelentette volna Ausztriában, s azt,
hogy a tartomány a rendek irányítása alá kerül. Válaszképpen Frigyes azzal érvelt,
hogy László nevében a rendek ugyanezt kérjék a magyar és a cseh rendektől is,
tehát ne csak Ausztriában, hanem Magyar- és Csehországban is ismerjék el Lász-
lót nagykorúnak, s ezzel együtt szüntessék meg a kormányzói tisztségeket.
Aeneas Silvius Piccolomini (a későbbi II. Pius pápa) közvetítésével III. Fri-
gyes a portugál király lányát, Eleonórát jegyezte el, aki a mennyegzőre hajóval
indult Itáliába. Fogadására, s egyúttal császárrá koronázása érdekében 1451-ben
Frigyes római útra készült. Annak hírére, hogy a király viszonylag sokáig távol
lesz Ausztriától, az alsó-ausztriai Mailberg bei Laa-ban Ulrich Eytzinger
vezetésével nemesi szervezkedés kezdődött annak érdekében, hogy a fiatal
László legyen Ausztria hercege, és véget érjen a gyámsági kormányzás. Az 1451.

október 14-én megalakult ún. Mailbergi Szövetség az év végére tartományi
gyűlést hívott össze Bécsbe, ahol Eytzinger vezetésével egy állandó rendi kor-
mányt állítottak fel. A Mailbergi Szövetség kapcsolatokat keresett a Lászlót tá-
mogató magyar és cseh nemesekkel is, 1452 márciusában pedig Cillei Ulrich stá-
jer gróffal is szövetségre lépett, aki III. Frigyes szűkebb családi birtokán, Stájer-
országban jelentett komoly politikai támaszt. V. Miklós pápa viszont, aki 1452.
március 19-én Rómában császárrá koronázta Frigyest, egyértelműen az osztrák
rendi ellenzékkel szemben foglalt állást, ami Eytzingerék számára esetlegesen
egyházi kiátkozással is fenyegetett.
1452. júniusában a császár már ismét stájer földön volt, ahonnan mintegy
800 lovagból és számos gyalogosból álló seregével igen gyorsan Ausztriába,
Bécsújhely városába vonult. Augusztus végén a Mailbergi Szövetség - élvezve a
magyar rendek és a Cillciek támogatását - ostrom alá vette Bécsújhelyet. Katonai
túlerejüket látva Frigyes kénytelen volt fegyverszünetet kérni, gyámfiát, Lászlót
pedig átadni nagybátyjának, Cillei Ulrichnak (1452. szeptember 4.). László ki-
szabadulása a gyámság alól új politikai helyzetet teremtett Ausztriában, Cseh-
országban és Magyarországon egyaránt. Ausztriában a további kormányzati
kérdésekről a fegyverszüneti megállapodás értelmében az 1452 novemberére
Bécs városába összehívandó tartományi gyűlésnek kellett döntenie. A bécsi
Landtagon a magyar és a cseh rendek küldöttein kívül több birodalmi fejedelem
is részt vett. A fő kérdés az volt, hogy ha Magyarország esetében már nem is, de
a birodalmon belül, azaz Csehországban és Ausztriában fenntartható-e még
III. Frigyes László feletti gyámsága. Brandenburg-Ansbach őrgrófja, „Achilles"
Albert közvetítésével 1453. március 26-án Bécsújhelyen a szemben álló felek kö-
zött létrejött a megegyezés. Ennek értelmében megszűntek Frigyes gyámi jogai,
de zálogként továbbra is megtarthatta az elfoglalt nyugat-magyarországi része-
ket, az osztrák rendek pedig az okozott háborús károkért jogcímen 30 OOO
aranyforint kártérítést fizetnek a császárnak. A megegyezés azonban mégsem
realizálódott, mert Cillei Ulrich befolyására László nem fogadta azt el. Ezzel
ismét kiéleződött az ausztriai politikai helyzet, amit tovább bonyolított az, hogy
a Frigyessel szemben álló táboron belül Eytzinger és Cillei Ulrich között komoly
hatalmi rivalizálás támadt, hogy melyikük gyakoroljon közvetlen befolyást az
ekkor 13 éves, a gyámság alól ,,felszabadult" Lászlóra. Csehországban és Ma -
gyarországon viszont a helyzet érdemben nem változott: a tényleges kormány-
zati hatalom továbbra is Podiebrad György és Hunyadi János kezében volt.
A baseli zsinat vége és a császárkoronázás
Azt követően, hogy a baseli zsinat egyházi dogmává emelte az egyetemes zsinat
szupremációjára vonatkozó tant (1439. május 16.), majd az ezt elutasító
IV. Jenő pápát eretneknek nyilvánította ( 1439. június 15.) és V. Félix szemé-
lyében ellenpápát választott ( 1439. november 5. ), IV. Jenő megszakította a
tárgyalásokat a zsinattal, visszatért Rómába, és a Szentszék helyzetének megerő

sítésére koncentrált. Az egyházi ügyekben III. Frigyes kezdetben igyekezett
semleges álláspontot képviselni, de amilyen mértékben Jenő pápa 1442/43-tól
kezdte megszilárdítani helyzetét, olyan mértékben közeledett Frigyes is a római
Kúriához. A Szentszék és a német uralkodó között a baseli zsinat korábbi írnoka,
az itáliai származású humanista, Aeneas Silvius Piccolomini volt az egyik fő köz-
vetítő, aki a konciliarista eszméktől eltávolodva a pápa pártjára, s ezzel egyidejű
leg 1442-ben III. Frigyes szolgálatába állt. A másik fontos közvetítő személy
Kaspar Schlick kancellár volt. Mindkettő fontos szerepet játszott abban, hogy a
német uralkodó 1444/45-től egyértelműen IV. Jenő pápa oldalán sorakozott
fel, s 1445 szeptemberétől egyre konkrétabb formát öltött kettejük megegyezé-
se. Frigyes kinyilvánította, hogy IV. Jenőt ismeri el pápának, aki ennek fejében
hozzájárult ahhoz, hogy 6 püspökségben (Trient, Brixen, Chur, Gurk, Trieszt,
Piben/Pedena) a Habsburgokat illeti a püspökkinevezés joga. Száz egyházi bene-
ficium feletti rendelkezés jogát is átengedte Frigyesnek, akinek nem csak ígére-
tet tett arra, hogy császárrá koronázza, hanem a koronázás költségeire a Német-
országból származó egyházi tizedjövedelmekből 100 OOO aranyforintot helye-
zett kilátásba. Az egyházi birtokok igazgatására, illetve a püspökkinevezésekre
vonatkozó tárgyalások során IV. Jenő nem német királyként, hanem tartomány-
úrként, a birodalmi fejedelmek egyikeként tárgyalt Frigyessel. A Habsburg-ház
fejének a pápával kötött külön megegyezése komoly feszültséget váltott ki a
fejedelmek körében, sőt a kölni és trieri érsekek még harcot is hirdettek a király
„papalista" politikájával szemben. A fejedelmek ellenkezését IV. Jenő azzal akar-
ta leszerelni, hogy 1446. január 24-én leváltotta a két érseket, a trierit és a köl-
nit tisztségéből. A következmény azonban pontosan az ellenkezője lett: csak azt
érte cl, hogy a választófejedelmek határozottan felsorakoztak Dietrich kölni, és
Jakab trieri érsekek mellett, akik egyúttal a baseli zsinat vezéralakjai is voltak.
A fejedelmek az 1447. február 5-7. között született ún. fejedelmi konkordá-
tumban követeléseket fogalmaztak meg a pápa felé, többek között azt, hogy
IV. Jenő ismerje el a konstanzi és a baseli zsinatok határozatait, az egyetemes zsi-
natok rendszeresen, a pápa összehívásától függetlenül ülésezzenek, és a zsinatot
illesse az egyházon belüli főhatalom. Amikor a római pápa 1447 februárjában
késznek mutatkozott ezen követelések elfogadására, s a leváltott kölni és trieri
érsekek méltóságukba történő visszahelyezésére, a fejedelmek többsége elismerte
IV. Jenőt pápának. Egyházi kérdésekben a végleges rendezésre azonban csak
Jenő utóda, a március 6-án megválasztott V. Miklós (1447-1455) idején került
sor. A megegyezést a német natio és a birodalom fejeként 1448. február 17-én
III. Frigyes és a pápa kötötte Bécsben. A bécsi konkordátum a konstanzi és baseli
zsinat néhány határozatát a pápa javára módosította, ugyanakkor pedig eltörölte
a káptalani választásoknál eddig meglévő pápai javaslattételi, jelölési jogot. Ez
egyúttal azt is jelentette, hogy innentől kezdve a pápának megszűnt a joga felül-
bírálni, megkérdőjelezni a káptalani választások eredményét. A bécsi konkordá-
tummal a német fejedelmek a Habsburg tartományokban adott pápai jogok
( 1445 / 46) mintájára szereztek tartományi-egyházi jogokat, cserébe pedig
lemondtak a konciliarista követelésekről. Míg a Luxemburg uralkodók saját

hatalmuk erősítése érdekében is a konciliarizmust támogatták, addig III. Frigyes-
nek döntő szerepe \'Olt abban, hogy az egyházon belül a zsinati elvvel szemben
a papalizmus erősödött meg. Politikai szempontból a bécsi konkordátum a tarto-
mányúri magánhatalom további erősödését segítette elő, s egyúttal megterem-
tette a császárkoronázás feltételét is.
A pápaság melletti határozott kiállás gyakorlati következményeként a német
fejedelmek támogatását is maga mögött tudva Frigyes elűzte a zsinatot Basel
városából. A zsinat maradék résztvevői 1448. július 7-én Lausanne-ba helyezték
át ülésüket, ahol azonban VII. Károly francia király nyomására megegyeztek a
Kúriával. 1449. április 7-én V. Félix lemondott pápai tisztségéről, s alig két hét-
tel kés6bb a résztvevők is elismerték V. Miklóst legitim egyházfőnek ( 1449.
április 19.). 1449. április 25-én az egykori baseli zsinat kimondta feloszlását, s
ezzel az egyháztörténetben konciliarizmusnak nevezett korszak is véget ért.
A zsinati elv végérvényű bukását II. Pius pápa ( 1458-1464) Execrabilis bullája
(1460. január 18.) jelentette, amely kimondta, hogy a jövőben a pápai döntések
ellen tilos az egyetemes zsinathoz fellebbezni, és e tilalom megszegőire a legsú-
lyosabb egyházi büntetés jár. A pápaságnak ez a sikere azonban valójában csak
„fél siker" volt, mert nem saját erejéből érte el. Nagyon sokat köszönhetett a
világi hatalmaknak, akiknek támogatását mindkét egyházi oldal, a pápaság és a
zsinat egyaránt kérte és kereste. A világi hatalmak kezdetben, ahogyan Német-
országban például a Luxemburgok, inkább a konciliarizmust támogatták, később
azonban (a Habsburgok idején) már a pápaság mellett sorakoztak fel. Álláspont-
juk változása mögött világos politikai okok álltak. A zsinattal az ottani kleriku-
sok nagy száma és eltérő érdeke miatt a fejedelmeknek igen nehéz és hosszadal-
mas volt megegyezésre jutni, míg a pápa esetében egyértelmű volt, kivel kell tár-
gyalni annak érdekében hogy például az egyházi tized vagy egyéb egyházi jöve-
delmek bizonyos hányadát megtarthassák. Mindehhez ugyanakkor kellő legiti-
mációra is szükség volt, amit - a világi hatalom szempontjából a konciliarizmus
évtizedeinek tapasztalatai alapján - a pápa, a Szentszék tekintélyének, egyházon
belüli helyzetének megszilárdítása, megerősítése biztosíthatott. A választásra,
zsinati szavazásra alapuló konciliarista egyházkormányzat ebb61 a szempontból
jóval kisebb mozgásteret kínált. Abból következően, hogy az egyházon belüli
konciliarista-papalista küzdelemben az uralkodók, fejedelmek végül az utóbbit
támogatták, országaikban, tartományaikban jelent6s egyház feletti jogköröket
szereztek. Ez többnyire az adott territórium püspökségeinek birtokai feletti
igazgatási jogot, egyházi jövedelmekb61 való részesedést, valamint az egyházi
bíráskodás hatáskörének szűkítését jelentette. A baseli zsinatot követően megte-
remtődtek a tartományúri egyházkormányzat alapjai. (Ez a folyamat majd alig
egy évszázaddal később a reformációval teljesedett ki.) Mindezek a változások
azt is jelentették, hogy a közösségi önrendelkezés, önkormányzat, alapvetően
rendi jellegű gondolat, politikai eszme, amely a konciliarizmust is éltette, jelen-
tősen veszített súlyából, s helyette a 15. század második felétől kezdett
megerősödni a fejedelmi-monarchikus szellemiség, az egyházon belül és a világi
politikai-hatalmi életben egyaránt ..Míg a domonkos rendi Juan Torquemada a

papalizmus egyházon belüli doktrínáját fogalmazta meg, Aeneas Silvius Piccolo-
mini III. Frigyes szolgálatába állva már 1446-ban a császár korlátlan, teljes körű,
mindenkire kiterjedő hatalmáról értekezett.
Az 1450-es évek elejétől Frigyes tekintélyének, politikai helyzetének erősí
tése érdekében szorgalmazta császárrá koronázását, melynek pápai oldalról sem-
milyen akadálya sem volt: a bécsi konkordátum ehhez megteremtette a politikai
feltételeket. A római utat azonban az ausztriai események mellett a Sforzák milá-
nói uralmával kapcsolatos jogi problémák is nehezítették. A milánói hercegség-
ben ugyanis a Visconti-ház kihalása (1447) után Francesco Sforza zsoldosvezér
szerezte meg a hatalmat (1450), de a katonai erőn kívül nem rendelkezett meg-
felelő legitimációval, amelyre viszont hatalmának megszilárdítása érdekében
nagy szüksége volt. III. Frigyes szemében Francesco Sforza, aki katonai erővel
szerezte meg Milánót, bitorlónak minősült, s nem ismerte el hercegnek. (Milánó
urát, Gian Galeazzo Viscontit még 1395-ben Luxemburgi Vencel király emelte
herceggé.) A német uralkodó álláspontja szerint a Visconti-ház kihaltával a
milánói hercegségnek, mint a birodalom részének, vissza kell szállnia a koronára.
Elismerésének kérdéséről Francesco Sforza követei már 1451 elején tárgyaltak
III. Frigyessel, s ennek érdekében komoly összeget is felajánlottak. A pénzszű
kében lévő német király számára ez az ajánlat római útja előtt igen kecsegtetőnek
tűnt, s azt a politikai szempontot sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a császári
koronához vezető út első állomását a lombard vaskoronával történő koronázás
jelentette, amelyben központi szerepe volt Milánónak. Mindemellett egy baráti
milánói hercegség garantálhatta a német uralkodó itáliai utazásának biztonságát
Lombardia földjén. A helyzetet mérlegelve végül III. Frigyes Milánó legitim urá-
nak ismerte el Francesco Sforzát, majd 1452. február 24-én Siena városában ta-
lálkozott menyasszonyával, Portugáliai Eleonórával. Innen már közösen utaztak
tovább Rómába, ahol V. Miklós pápa 1452. március 19-én császárrá koronázta.
nyár elején Frigyes már stájer földön volt, hogy szembenézzen a tartományi
rendi ellenzék felkelésével.
A Habsburg keleti tartományok és III. Frigyes családi politikája
Azt követően, hogy az osztrák rendek az 1453. március 26-diki bécsújhelyi szer-
ződéssel a László feletti gyámság megszüntetésére kényszerítették III. Frigyest,
hosszas tárgyalások után, melyek eredményeképpen 6 évvel meghosszabbították
Podiebrad Györgyöt kormányzói tisztségében, a cseh rendek nem az öröklés,
hanem a szabad királyválasztás jogán, 1453. október 28-án Prágában megko-
ronázták Habsburg Lászlót. A tényleges kormányzás azonban továbbra is a kely-
hesek, azaz Podiebrad kezén maradt.
Magyarországon ettől némileg eltérően alakult a helyzet: László kiszabadu-
lása Frigyes gyámsága alól megteremtette a jogalapot a belpolitikai helyzet kon-
szolidációjához. 1439 óta első ízben volt az országnak ismét olyan koronás feje,
akit mindenki törvényesnek ismert el. A változás ugyanakkor még nem érintette
a tényleges hatalmi viszonyokat, noha de iure jelentős változások történtek. Hu-
nyadinak ugyan 1452 végén le kellett mondania a kormányzói méltóságról, ezért
azonban bőségesen kárpótolták. Megkapta „az ország fökapitánya" címet, meg-
tartotta a kezén lévő királyi várakat és jövedelmeket, amelyekből csupán 24 OOO
aranyat kellett évente a királynak átadnia. Rangban az ország főúri családjai kö-
zött kivételezett helye lett: V. László neki ajándékozta az erdélyi szászok beszter-
cei kerületét, és utódaival együtt a „Beszterce örökös grófja" (perpetuus comes
Bistriciensis) címmel ruházta fel. Az örökletes főúri címek Magyarországon ad-
dig ismeretlenek voltak. A következő években azonban Hunyadi lassanként elszi-
getelődött, mert hatalmi törekvései miatt egyre többen távolodtak el tőle. 1453.
szeptemberében Cillei, Garai nádor és Pálóci László országbíró vezetésével főúri
liga alakult a királyi udvar magyarországi befolyásának helyreállítása céljából,
azaz szinte leplezetlenül a Hunyadi-ház ellen irányult. Hunyadi és V. László
érdekei elsősorban a királyi jövedelmek és várak kérdésében ütköztek. A király
már 1454. januárjában arra próbálta rávenni az országgyűlést, hogy legalább a
jövedelmek kezelését vegye ki a főkapitány kezéből, de sikertelenül, mert mind-
addig, anúg az udvar Bécsben vagy Prágában tartózkodott, Hunyadi befolyása
Magyarországon korlátlanul érvényesült. Némi változás 1456. februárjában
történt, amikor V. László végre Budára érkezett. Hunyadi ekkor kénytelen volt
engedményeket tenni, és bár főkapitányi hatáskörét nagyrészt megtartotta, le-
mondott a jövedelmek egy részéről, és átadott néhány várat, köztük Budát,
Nagyszombatot és Diósgyőrt.
Abban, hogy Hunyadi éveken keresztül tudta tartani kivívott pozícióját,
nagy szerepe volt a török veszélynek. 1453-ban II. Mehmed (1451-1481) elfog-
lalta Konstantinápolyt, és Drinápolyból ide helyezte át székhelyét. 1455-ben
Szerbia ellen vonult, és Szendrő kivételével csaknem az egész országot meghódí-
totta. Következő, 1456. évi hadjáratának célpontja már Magyarország déli kul-
csa, Nándorfehérvár volt. Ilyen körülmények között ismét felértékelődött Hu-
nyadinak a török elleni harcokban szerzett katonai tekintélye. 1456. július 4-én
a szultán ostrom alá vette Nándorfehérvárat. Hunyadi a keresztes háborúra buz-
dító ferences Kapisztrán Jánostól (Giovanni da Capestrano) segítve, eredménye-
sen szervezte meg a vár védelmét, és jelentős, mintegy 25-30 OOO főnyi sereget
vont össze a közelben. Július 21-én a törökök általános rohama összeomlott, és
másnap nyílt csatában is súlyos vereséget szenvedtek. A Nándorfehérvárnál el-
szenvedett kudarc után az oszmán birodalom több mint fél évszázadon át nem
próbálkozott hasonló erejű támadással. A győzelemnek nagy híre lett a nyugati
világban. A pápa az Úr színeváltozása napját (augusztus 6.), amelyen a jó hírről
értesült, az egész kereszténység kötelező ünnepének nyilvánította. Már előbb
elrendelte, hogy a harcosok buzdítására minden délben szóljon a harang, de bul-
láját csak a diadal napjaiban tették közzé, ezért a köztudatban napjainkig annak
emléke él.
A török felett aratott nándorfehérvári diadal után azonban pestis tört ki a
magyar seregben, amely augusztus 11-én magát Hunyadit is elragadta. V. László
és a mögötte felsorakozott, Cillei Ulrich és Garai nádor vezette főúri liga így
megszabadult a jelentős hatalommal és tekintéllyel rendelkező politikai ellen-
felétől. Apja örökébe, a Hunyadi-ház élére idősebbik fia, az ekkor 23 éves László
lépett. Napokon belül szembe is került a Habsburg uralkodót támogató ligával,
aki a Hunyadi kézen lévő királyi várak és jövedelmek átadását követelték. Cillei
magát neveztette ki az ország főkapitányává, és a török elleni háború folytatásá-
nak ürügyén nagy sereg élén a királlyal együtt délre vonult, hogy Nándorfehér-
várat és a többi végvárat a Hunyadi családtól átvegye, vagy szükség esetén meg-
ostromolja. Útközben V. László valódi céljainak elleplezése céljából Futakon
országgyűlést tartott, hogy a tervezett török elleni hadjárathoz pénzt és katoná-
kat szavaztasson meg a magyar rendekkel. A futaki országgyűlés azonban nem a
török hadjárat kérdésével foglalkozott, hanem a belpolitikai-hatalmi kérdésekkel,
ahol a királyi tábor bizonyult erősebbnek. V. László megerősítette Cillei Ulrichot
az országos főkapitányi tisztségben, Hunyadi László pedig színleg belenyugo-
dott ebbe a helyzetbe, s meghódolt a király előtt. A király nagybátyja, Cillei leg-
hamarabb a stratégiai fontosságú Nándorfehérvár várában akarta a saját katonái-
val lecserélni a Hunyadi őrséget. Hunyadi László ugyan a Dunán hajóval érkező
V. Lászlót és Cillei Ulrichot ünnepélyesen fogadta Nándorfehérváron, de kísére-
tüket, katonáikat nem engedte be a várba, ahol megölette a király nagybátyját
( 1456. november 9. ), a királyt pedig hatalmába kerítette. V. Lászlót magával
vitte Temesvárra, magára ruháztatta a főkapitányi tisztet, és mielőtt szabadon
engedte, esküt csikart ki tőle, hogy Cillei megöletése miatt nem fogja bántódás
érni. A példátlan gyilkosság szinte mindenkit elidegenített a Hunyadi-háztól, a
Habsburg-párti főúri liga pedig - melynek élére Cillei halálával Garai László
nádor került - álnokságra álnoksággal válaszolt, s a kiválóan színlelő király segít-
ségével elhitették a Hunyadi fiakkal, hogy biztonságban vannak. 1457. március
14-én, amikor László 14 éves öccsével, Mátyással együtt Budán tartózkodott,
lecsaptak, és előbb őket, majd híveiket is őrizetbe vették. A királyi tanács rögtön-
ítélő bírósággá alakult, amely a Hunyadiakat árulással, felségsértéssel és hűtlen
séggel vádolta meg. A halálos ítéletet azonban egyedül csak Hunyadi Lászlón
hajtották végre (1457. március 16.). V. László minden bizonnyal megijedt a
politikai ellenfelek nagyobb arányú kivégzésének következményeitől, és a kiseb-
bik Hunyadi fiút, Mátyást túszként akarta felhasználni a Hunyadi-párt féken tar-
tására. Túsza és személye biztonságának erősítése érdekében elhagyta Magyaror-
szágot, s előbb családi birtokaira, Ausztriába (Bécsbe), majd Csehországba
(Prága) ment. A kivégzésre a Hunyadi-párt, a még ép és óriási családi vagyon
birtokában, nyílt felkeléssel válaszolt. Élére Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet állt
testvérével, Mihállyal, aki seregével megszállta Erdélyt, és rátette kezét annak
minden koronajövedelmére. A Budáról eltávozott V. László hadait Újlaki Miklós
és Jan Giskra vezette. A harcok hónapokon keresztül folytak, de fegyvernyugvás
csak akkor következett, amikor híre jött annak, hogy V. László 1457. november
23-án Prágában váratlanul meghalt.
A magyarországi események, azaz Cillei Ulrich meggyilkolása nem csak a
Habsburgok Albert-ágát, azaz V. Lászlót érintették, hanem magát III. Frigyest
is. A császár az 1443. évi örökösödési szerződés értelmében, mint a Habsburg-

ház feje, s mint uralkodó, igényt támasztott a Cilleiek örökségére, azaz stájer-
országi grófságukra. Habsburg (Postumus) László, mint a meggyilkolt Cillei
Ulrich legközelebbi rokona, ugyancsak örökösödési igénnyel lépett fel Stájeror-
szágban, de rajtuk kívül még III. Frigyes testvére, Albert herceg, továbbá Habs-
burg Zsigmond tiroli herceg, valamint Cillei Ulrich özvegye, Katalin szintén
jogot formált az örökségre. Hosszú tárgyalások és némi nyomásgyakorlás után,
amelyben nagy szerepe volt annak, hogy az a Jan Witowec nevű zsoldosvezér, aki
eddig V. Lászlót és a Cilleieket szolgálta, most a császár oldalára állt, 1457 már-
ciusában III. Frigyesnek sikerült megszereznie a Cillei birtokokat.
V. László halálával férfiágon kihalt a Habsburg-ház Albert-ága. Ez újabb
örökösödési viszályt és feszültséget okozott, mert a Habsburg-ház Lipót-ágának
tagjai mind részt követeltek az Albert-ági örökségből, azaz Alsó- és Felső-Auszt
riából. 1458. május 10-én III. Frigyes öccse, Albert, és unokaöccse, Zsigmond
megegyezésre jutott egymással: néhány Tirolhoz közeli birtok, valamint 32 OOO
fontnyi ezüst fejében Zsigmond herceg Albert javára lemondott az Ausztriára
támasztott igényéről. Mindeközben azonban III. Frigyes birtokába vette Bécs
városát és Alsó-Ausztriát, míg öccsének, Albertnek Felső-Ausztria maradt. 145 8
nyarán a két testvér között évekig tartó harc robbant ki az Albert-ági örökségért,
Ausztria egészének birtoklásáért.
V. László örökségének többi része, Csehország és Magyarország ugyancsak
komoly gondokat okozott. Csehországban, ahol a többször is megújított 1364.
évi Luxemburg-Habsburg örökösödési szerződés alapján a Habsburgok örököl-
ték a cseh trónt, az 1356. évi aranybulla értelmében a korona nőágon is öröklő
dött. Míg III. Frigyes a Habsburg-ház seniorjaként az 1364. évi szerződésre,
császárként pedig arra hivatkozva, hogy Csehország a birodalom része magának
követelte a cseh koronát, az elhunyt V. László két lánytestvére, Anna és Erzsébet,
s ezek férjei, Vilmos szász (weimari) herceg, valamint Kázmér lengyel király, a
nőági öröklés jogcímén ugyancsak trónigénnyel léptek fel. Ugyanakkor azonban
a cseh rendek nem ismerték el a nőági örökösödést, ezért már II. Alberttel és
utódával, Lászlóval is megerősíttették királyválasztó jogukat. László halálát köve-
tően éltek is ezzel a jogukkal, és a különböző jogcímen fellépő trónigénylőkkel
szemben 1458. március 2-án a prágai országgyűlésen királlyá választották az
addigi kormányzót, Podiebrad Györgyöt. A Przemysl-ház kihalása után hosszú
idővel újra cseh származású uralkodó került Csehország trónjára. Podiebrad mö-
gött elsősorban a kelyhesek ( utraquisták) álltak, de a cseh nemesség szélesebb
tömegei is támogatták. A cseh korona egyéb tartományainak (Morvaország,
Szilézia, Lausitz) rendjei azonban nem vettek részt a királyválasztáson, s mint
hívő katolikusok nem ismerték el a megválasztott huszita királyt. Ahhoz, hogy a
katolikus ellenzék vitorlájából kifogja a szelet, s katolikus alattvalóit is megpró-
bálja megnyerni, Podiebrad esküt tett arra, hogy a jövőben hű lesz az egyházhoz
és a pápához, azaz áttér a katolikus hitre. Ígéretet tett az ország szokásainak és
jogainak megtartására, sőt a koronázás egy katolikus püspök részvételével szigo-
rúan római rítus szerint zajlott le. III. Frigyes, akinek figyelmét lekötötte az
öcsével, Alberttel folytatott küzdelem, a Podiebrad megválasztását követő hóna-

pokban kénytelen volt tudomásul venni, hogy nem rendelkezik clegend6 erővel
és támogatókkal a cseh korona megszerzéséhez, így hosszas tárgyalások után
1458. október 2-án Bécsben békét kötött az új cseh királlyal, s ezzel legitim feje-
delemnek ismerte el Podiebradot. Döntésében egyúttal az is szerepet játszott,
hogy Podiebrad „az ellenségem ellensége a barátom" elvet követve ne váljon
Albert herceg szövetségesévé. Az Albert-ági örökségből így a cseh korona és
választófejedelmi méltóság elveszett a Habsburg-ház számára.
A Habsburgok szemszögéből nézve az események Magyarországon sem
alakultak kedvez6en. Vilmos szász herceg itt ugyan nem formált igényt az örök-
ségre, Kázmér lengyel király azonban felesége jogán itt is trónigénnyel lépett fel,
de mind itt, mind pedig Csehországban tényleges fellépését megakadályozta a
Német Lovagrenddel folyó háború (1453-1466). Férfiágon V. László legköze-
lebbi rokona III. Frigyes császár volt, aki unokaöccse halála után Ausztriát
nyomban birtokba is vette, de Magyarországhoz azonkívül, hogy nála volt a ma-
gyar Szent Korona, nem volt elfogadható jogcíme. A trón sorsáról - Csehország-
hoz hasonlóan - a rendek döntöttek. Gyakorlatilag egyetlen jelölt jöhetett
szóba, az V. László túszaként Prágába került Hunyadi Mátyás, mert bárki más
felléptetése a belháború folytatását jelentette volna. Az 1458. januári pesti or-
szággyűlésen Mátyás nagybátyja 15 OOO pártlúve és fegyverese élén vonult fel,
amivel nyomást gyakorolt a budai várban tanácskozó bárókra. Miután biztosí-
totta őket, hogy a leendő király nem áll bosszút bátyja kivégzéséért, és meg-
tarthatják eddigi tisztségeiket, sikerült is megállapodnia velük, és 1458. január
24-én a befagyott Duna jegén az országgyűlésre összesereglett nemesekkel ki-
rállyá kiáltatta ki Mátyást. A Hunyadi-ház és a Garai nádor vezette főúri liga
kiegyezése ugyanakkor azt is tartalmazta, hogy a megállapodás biztosítékául
Mátyás feleségül veszi Garai lányát, Annát, a felek közötti megbékélést létrehozó
Szilágyi Mihály pedig 5 évre Magyarország kormányzója lesz. Az ekkor még cseh
kormányzó, Podiebrad György gyorsan elismerte Mátyást magyar királynak,
mert a magyarországi fejlemények közvetve saját királlyá választását is elősegítet
ték. Azonnal és készségesen hazaengedte Mátyást, sőt szövetséget is kötött vele,
s eljegyezte vele a lányát, Katalint. Egyúttal lánya hozományaként eltekintett
annak a 60 OOO aranynak a megfizetésétől, amelyet váltságdíjként állapított meg.
Az új magyar király már 1458. február 14-én bevonult Budára, ahol a Nagybol-
dogasszony-templomban ünnepélyesen trónra ültették. Koronázásról korona
híján egyelőre nem lehetett szó. Az adott pillanatban Mátyást és a cseh kor-
mányzót a Habsburgok részéről jelentkező trónigény miatti politikai fenyegetés
fűzte politikai szövetségbe. Azzal, hogy Mátyás eljegyezte Podiebrad lányát, már
Prágában nyilvánvalóvá tette, hogy nem kívánja betartani a királlyá választását
lehetővé tevő Szilágyi-Garai megállapodásban szereplő házassági tervet, s ezzel
a megállapodás egészét is megkérdőjelezte. Az új magyar király kezébe vette a
politikai kezdeményezést, és első intézkedéseivel a megállapodás további pont-
jait is semmissé tette. Már 1458. július végén leváltotta Garait a nádori méltóság-
ról, egyúttal pedig megszüntette a kormányzói tisztséget. Mivel Szilágyi Mihályt
nem tudta kárpótolni a besztercei grófsággal, 1458. október 8-án elfogatta, és

majdnem egy évig őrizetben tartotta. De nem csak a Hunyadi-ház fejével, azaz
nagybátyjával szembeni fellépése vallott nagy politikai bátorságról és eltökéltség-
ről, hanem a nádori tisztséggel kapcsolatos eljárása is, hiszen az országgyűlés
megkérdezése nélkül, csupán néhány nagyúr és tanácsadó egyetértésével hozta
meg döntését, és az új nádort, Ország Mihályt, apja régi barátját is a rendek
egyetértése nélkül iktatta méltóságába.
A Mátyás politikájával elégedetlen s mellőzött főurak, köztük a fogságból ki-
szabadult Szilágyi Mihály is, V. László nagybátyjának, III. Frigyesnek ajánlották
fel Magyarország trónját, s 1459. február 17-én a Németújváron hűséget is fo-
gadtak neki. Mátyásnak azonban sikerült gyorsan felbomlasztania az ellene szer-
vezkedő főúri szövetséget, s ezt követően 1459 áprilisában gyors győzelmet
aratott. Időközben a török veszély is szemlátomást nőtt a déli határoknál.
Magyarország megtámadására a nándorfehérvári kudarc után II. Mehmed nem
vállalkozott, de a magyar királyság balkáni vazallusait módszeresen felszámolta, s
megsemmisítette az ütközőállamok azon rendszerét, amelyet egykor Luxembur-
gi Zsigmond alakított ki. 1459-ben Szerbia maradéka is török uralom alá került,
1462-ben Havasalföldet özönlötték cl az oszmán hadak, 1463 nyarán Bosznia
került sorra, utolsóként pedig 1466-ban Hercegovina került török uralom alá.
Az 1460-as évektől az egész déli határ mentén magyar és török hely6rségek
néztek egymással farkasszemet. A trónra lépését követő első években Mátyásnak
a Felvidéket kézben tartó Jan Griskával is szembe kellett néznie, akit még 1439-
ben Habsburg Albert özvegye fogadott fel, hogy katonáival V. Lászlót támogas-
sa. A magyar király helyzetét toyább nehezítette apósának a magatartása. Podieb-
rad, annak ellenére, hogy 1459 áprilisában Mátyás gy6zelmet aratott az ellene
szervezkedő Frigyes-párti bárók felett, kilátástalannak ítélve leendő veje politikai
mozgásterét és lehetőségeit, saját érdekeit tartva szem előtt, 1459 júniusában a
császárral szövetkezett. Cserébe azért, hogy segít III. Frigyesnek a magyar koro-
na megszerzésében, a magyar koronajövedelmek 50 %-ának 5 évre szóló átenge-
dését kérte. Podiebradot azonban nem valamiféle szűk látókörű anyagi érdek
fordította szembe Mátyással, hanem a politikai mérlegelés: úgy vélte, hogy az
előbb-utóbb elbukó magyar király helyett hosszabb távon hasznosabbnak ígér-
kezik a katolikus Habsburg császár barátsága. A Szentszék azonban, mely sérel-
mezte, hogy Podiebrad nem tartotta meg a katolikus egyház számára a koroná-
zásakor tett ígéreteit, egyértelműen Mátyás mellett állt ki, s nem támogatta
III. Frigyes magyarországi trónigényét. Az ellenségeskedés helyett a pápa inkább
a császár és a magyar király közötti megbékélést szorgalmazta, hogy hatékonyab-
ban lehessen fellépni a kereszténységet fenyegető török veszéllyel, valamint az
eretnekséggel szemben. Róma politikai támogatása tagadhatatlanul jól jött Má-
tyásnak, ám koronáját alapvetően mégis saját erőfeszítéseinek köszönhetően
tudta megőrizni. Különböző juttatásokkal és adományokkal sikerült felbomlasz-
tania az ellene szerveződött főúri ligát, így Magyarország túlnyomó többségét
katonailag és politikailag egyaránt ő ellenőrizte. III. Frigyes magyarországi trón-
ra lépési kísérletének kudarcában a császár magyar híveinek széthullása mellett
szerepet játszott az is, hogy ígéretével ellentétben, a pillanatnyi helyzetet mérle-

gelve, Podiebrad mégsem sietett a Habsburg-ház támogatására. Ebben elsősor
ban a Szentszék álláspontja volt a meghatározó. Az 1458 nyarán II. Pius
( 1458-1464) néven a pápai trónra került Aeneas Silvius Piccolomini, III. Frigyes
korábbi kancellárja, egyházfőként Róma tekintélyének és hatalmának erősítését
tartotta legfőbb feladatának. Ennek érdekében a pápaság politikai eszköztárából
ismét felelevenítette a pogányok, azaz törökök elleni keresztes háború tervét.
A kereszténység, a katolikus hit megvédelmezése azonban a török terjeszkedés
megállításán kívül az eretnekség megsemmisítését is magába foglalta. A török
elleni keresztes háborúban Róma főszerepet szánt a magyar királynak. Podiebrad
számára ez azt jelentette, hogy a katolikus egyházzal oly kívánatos megbékélés
összes lehetőségét felrúgná, ha III. Frigyes oldalán fegyverrel fordulna Mátyás
ellen. 1460-tól Podiebrad diplomáciai aktivitása egy török elleni liga megszerve-
zésére irányult, hogy ezzel terelje el a pápai politika figyelmét a csehországi
huszita kérdésről, s ebben - II. Pius elképzeléseivel összhangban - Hunyadi
Mátyás is szerepet kapott. A magyar koronát és koronázási ékszereket kezében
tartó, s trónigénnyel fellépő III. Frigyessel szemben a magyar királynak minden
lehetséges támogatóra szüksége volt, így a magyar és cseh uralkodók közötti
megbékélést a régen tervezett házasság pecsételte meg. 1461-ben Budára érke-
zett az ekkor 12 éves Podiebrad Katalin, de házasságuk gyermektelen maradt,
Katalin pedig 15 évesen szülésben halt meg.
Mivel III. Frigyest 1458-tól lefoglalta az öccsével, Alberttel vívott ausztriai
háború, ezért a cseh és magyar szövetségeseinek, támogatóinak elvesztését
követően az 1463. július 19-én megkötött bécsújhelyi békében kénytelen volt
elismerni Mátyást Magyarország királyának. A szerződés értelmében Mátyás
visszakapta ugyan a Szent Koronát, hogy évekkel megválasztása után végre sor
kerülhessen megkoronázására, de mindezért súlyos árat volt kénytelen fizetni.
A koronázási ékszerekért és a magyar trón stabilitásáért cserébe Mátyásnak
80 OOO aranyat kellett fizetnie, s bele kellett egyeznie abba, hogy legitim fiú utód
hiányában a magyar korona a Habsburg-házra száll. Mindezeken túl III. Frigyes
Sopron kivételével megtarthatta a kezén lévő magyar területeket is. A bécsújhe-
lyi béke így nem volt alkalmas arra, hogy végleg megszüntesse a császár és a ma-
gyar király ellentétét, de néhány évre mégis normalizálta viszonyukat, és békét
teremtett a határoknál. Frigyes számára a bécsújhelyi béke a politikai szempon-
tok mellett anyagi vonatkozásaiban is igen fontos volt, mert az öccsével, Albert-
tel vívott háború nagyon költségesnek bizonyult, illetve a pusztítások, foszto-
gatások és a háborúval járó pénzromlás komoly gazdasági romlást hozott
Ausztriára.
Az 1463. évi béke megkötésében nagy szerepe volt annak, hogy 1462 nya-
rától a katonai helyzet Albert javára billent. Bécsben az egykori marhakereskedő,
Wolfgang Holzer vezetésével a császárral elégedetlen Albert-párti polgárok vet-
ték át a hatalmat, és 1462. október 17-én ostrom alá fogták a bécsi Hofburgban
tartózkodó III. Frigyest. A helyzet még súlyosabb lett akkor, amikor seregével
Albert herceg is bekapcsolódott az ostromba, ám az ostromlók 4 hét után sem
értek el eredményt. A császár Podiebrad cseh királyhoz fordult segítségért, aki

viszont politikai támogatást remélt a huszita vallásgyakorlat miatt Rómával egyre
jobban éleződő viszonyában. II. Pius pápa ugyanis 1462. március 31-én érvény-
telenítette a kelyheseket egykor elismerő prágai kompaktákat, s felszólította a
cseh királyt, hogy országában állítsa vissza a római katolikus egyházi rítust, és ez-
zel együtt a római egyházat. Egy ilyen lépés azonban Csehországban Podiebrad
politikai bukását jelentette volna, ezért válaszképpen 1462. augusztus 12-én
megerősítette a kelyheseket elismerő kompaktát. Azt követően, hogy Frigyes
politikai támogatást ígért a cseh királynak, Podiebrad hadai megjelentek Bécs
falainál. A Habsburgok közötti testvérharcba beavatkozó cseh király közvetítésé-
vel 1462. december 2-án Frigyes és Albert között békekötésre került sor. Évi
4000 arany ellenében a császár kész volt arra, hogy Alsó-Ausztriát 8 évre áten-
gedje öccsének. Ez a megállapodás azonban, mely egy katonai és politikai patt-
helyzetben született, amikor a bécsiek és Albert csapatai a Hofburgot, Bécset
pedig a cseh hadak ostromolták, egyik felet sem elégítette ki, így a béke csak
rövid ideig állt fenn. Jóllehet a testvérek között katonai szempontból a helyzet
továbbra sem dőlt még el, Bécset mégis sikerült visszaszereznie F1igyesnek.
1463. április 15-én kivégeztette Wolfgang Holzcrt és lúveit, vagyonukat pedig
elkobozta. Az öccsével ismét küszöbön álló háború fenyegetése kétség kívül nagy
szerepet játszott az 1463. július 19-i bécsújhelyi béke megkötésében. A Habs-
burg-házon belüli konfliktus végül a szerencse jóvoltából Frigyes javára oldódott
meg: 1463. december 2-án örökös nélkül meghalt Albert herceg.
Még a testvérháború kirobbanása előtt azonban Albert unokatestvérét,
Zsigmondot, Tirol urát nevezte meg utód nélküli halála esetén örökösének.
Habsburg Zsigmond viszont saját belpolitikai nehézségei miatt valójában nem
jelentett veszélyt Frigyesre. 1457-től a tartományúri jogok értelmezése miatt vi-
szályban állt Nikolaus von Kues (Nicolaus Cusanus) bíborossal, Brixen püspöké-
vel, akit 1460-ban még fogságba is vetett, emiatt magára vonta II. Pius pápa
haragját. A Szentszék kiátkozással fenyegette meg a tiroli herceget, a császárt és
a birodalmi rendeket pedig az egyház ellenségeként viselkedő Zsigmonddal
szemben háborúra szólította fel. Ebben a helyzetben a tiroli herceg csak unoka-
testvére, III. Frigyes közbenjárásában reménykedhetett, s ennek érdekében kész
volt lemondani a Felső-Ausztriára támasztott igényéről. 1464 augusztusában
meghalt Nikolaus von Kues bíboros, és ez az esemény kedvezőbb politikai hely-
zetet teremtett a feszültségek rendezésére, valamint a súlyosabb egyházi szank-
ciók elhárítására. Mindezek eredményeként Frigyes vitathatatlanul birtokába vet-
te egész Ausztriát.
Addig, amíg érdekei úgy kívánták, még igyekezett közbenjárni Rómában
Podiebrad ügyében, de a Hunyadi Mátyással kötött béke, majd öccse, Albert
halála, azaz helyzetének megerősödése után azonban felhagyott az egyház ne-
heztelését magára vonó cseh király támogatásával. 1464. június 16-án II. Pius
pápa eretneknek nyilvánította Podiebradot, ám a pápa nem sokkal később bekö-
vetkezett halála (1464. augusztus 15.) miatt a cseh király ismét némi időt nyert,
de nem sokat, mert az egyház új feje, II. Pál (1464-1471) Csehország
kérdésében konzekvensen elődje politikáját folytatta. 1466. december 23-án a

Szentszék ismét úgy foglalt állást, hogy Podiebrad eretnek, s ennek alapján meg
kell fosztani koronájától. II. Pál egyúttal egy Csehország elleni keresztes had-
járatra szólította fel a keresztényeket. A császár nem zárkózhatott el egy ilyen fel-
hívás elől, de a birodalmi politikai szempontok mellett családi hatalmának növe-
lésére irányuló tervei is erre ösztönözték. Podiebrad kiátkozásával III. Frigyes
elérkezettnek látta az időt arra, hogy a Habsburg-ház számára visszaszerezze
II. Albert és V. László örökségét, a cseh választófejedelemséget. Ennek érdeké-
ben kapcsolatokat teremtett a Podiebrad ellenes katolikus cseh, morva, sziléziai
és lausitzi főurakkal, nemesekkel. A fenyegető veszélyt látva Podiebrad fia, Vik-
torin 1468 elején betört a Habsburgok családi birtokaira. Ausztriában azonban
azzal, hogy Albert herceg meghalt, Frigyes helyzete még nem szilárdult meg: a
nemesek közötti magánháborúk miatt a tartományi békét nem sikerült visszaál-
lítania, továbbra is komoly pénzügyi gondokkal küszködött, sőt 1468-ban a
kifizetetlen Andreas Baumkircher zsoldoskapitány Stájerországban az ellenzéki
stájer nemesekkel együtt szembe fordult a császárral. Ilyen körülmények között
III. Frigyes Magyarország királyához fordult a támadó csehekkel szemben segít-
ségül. A déli határ megszilárdítása és az erdélyi rendek mozgolódásának elfojtása
után Mátyás ambíciói is egyre inkább északnyugat és nyugat felé irányultak.
A cseh háború gondolata évek óta érlelődött a magyar királyban, talán már attól
fogva, hogy megszűnt a rokoni kötelék, amely Podiebrad Györgyhöz fűzte. Az
ifjú királyné, Podiebrad Katalin ugyanis nem sokkal a koronázás ( 1464) előtt
gyermekágyban meghalt. III. Frigyesen kívül a cseh-morva katolikus főurak is
Mátyás segítségét kérték uralkodójuk centralizációs törekvéseivel szemben.
1468. március 31-én Mátyás hadat üzent Podiebrad Viktorinnak, és kezdetét
vette a hosszas háború a cseh koronáért.
Az „eretnek" Csehország elleni hadjáratot Róma is támogatta. Lorenzo
Roverella pápai legátus még a háború kezdete előtt azt közölte Budán, hogy a
török háborúra összegyűjtött pápai aranyak az eretnekek elleni küzdelemben is
felhasználhatóak. Ahogyan Frigyes, úgy Mátyás is a cseh koronát, s ezzel együtt
a cseh választófejedelmi méltóságot akarta megszerezni, azaz Zsigmond példáját
követve a Luxemburg hatalmat szerette volna feltámasztani. A hadműveleteket 3
éven át Mátyás maga vezette, és mindjárt az elején gyors sikereket ért el. Kiszo-
rította Ausztriából Viktorin csapatait, és betört Morvaországba. Frigyes számára
ezzel a cseh háború véget is ért, mert az ausztriai győzelmet követően katonáit
a lázongó Stájerországba. vezényelte. 1468 folyamán a magyar király nemcsak
Morvaországot, hanem Sziléziát is nagyrészt meghódította. Júniusban bevonult
Brünnbe, és hosszú ostrom után a város feletti Spielberg erődjét is kiéheztette.
1469. februárjában azonban Podiebradnak sikerült katonailag szorult helyzetbe
hoznia ellenfelét, és tárgyalásokra kényszerítette. Mialatt ezek folytak, Mátyás
hívei előkészítették cseh királlyá választását. A Szentszék 1466. évi döntése alap-
ján betöltetlennek tekintették a cseh trónt, s 1469. május 3-án az olmützi dóm-
ban cseh királlyá koronázták Hunyadi Mátyást. A háború kiújult, de ekkor már
ismét a magyar uralkodó kerekedett felül, és júliusban foglyul ejtette Viktorin
herceget. Az 1470. évi tavaszi hadjáratában végleg stabilizálta uralmát Morva-

ország felett.
Mátyás cseh királlyá koronázását azonban a korabeli hatalmak nem ismerték
el. Nem csak III. Frigyes tiltakozott ellene, de II. Pius pápa, sőt a lengyel király
is. A cseh koronára leányági örökösödés jogán ugyancsak igényt tartó Albert
szász herceg sem ismerte el Mátyást Csehország uralkodójának, de hasonlókép-
pen foglaltak állást a birodalom választófejedelmei is ..A magyar király sikerei
ugyanis összes szomszédjában aggodalmakat keltettek, azzal pedig, hogy Cseh-
országra támadt, magát a német-római birodalmat támadta meg, ami joggal vívta
ki a választófejedelmek neheztelését. Mivel Mátyás és Frigyes katonai szövetsége
érdekeik és céljaik ütközése miatt a kezdetektől csak a pillanatnyi érdek által dik-
tált rövid távú együttműködés volt, 1470 folyamán egy Mátyás ellenes osztrák-
cseh-lengyel koalíció körvonalai kezdtek kibontakozni. A császár és a magyar
király viszonya már 1469-től megromlott, amikor első ízben törtek török csapa-
tok a Habsburg-tartományokba. III. Frigyes azzal vádolta Mátyást, hogy bán-
tatlanul átengedte Magyarországon a törököket, és titokban segíti a lázongó stá-
jerországi rendeket. Ezzel szemben Mátyás a cseh háborúhoz ígért Habsburg
anyagi támogatás elmaradását sérelmezte. A két uralkodó 1470. februárban
Bécsben találkozott, hogy tisztázza a nézeteltéréseket, de ellentétük a tárgyalá-
sok végére még nyilvánvalóbb lett.
Annak érdekében, hogy a stájer lázongás miatt elfoglalt Frigyes helyett ko-
moly külső támogatóra találjon, Podiebrad - korábbi huszita politikai tradíciót
követve - IV. Kázmér lengyel király fiát, Ulászlót nevezte meg örökösének.
1471. március 22-én váratlanul meghalt a cseh király, s akaratának megfelelően
a cseh rendek a kuttenbergi (Kutná Hora) országgyűlésen a 15 éves Jagello
Ulászlót emelték a trónra. Morvaország, Szilézia és Lausitz rendjei viszont a
magyar királyt ismerték el a cseh korona jogos birtokosának, így ez a helyzet egy
magyar-lengyel háborút előlegezett, hiszen Ulászló megválasztásával Lengyelor-
szág közvetlenül is érdekeltté vált a cseh trónért folyó háborúban. A harctér
azonban hamarosan Magyarországra tevődött át, ahol - kihasználva a szorító
külpolitikai helyzetet - újabb főúri ellenzéki mozgalom szerveződött Mátyás
megbuktatására, mely kapcsolatba lépett IV. Kázmérral, és fiai egyikének, Káz-
mér hercegnek ajánlották fel a magyar trónt. 1471. októberében lengyel csapa-
tok törtek be Magyarországra, de ekkorra már Mátyásnak sikerült úrrá lennie a
belpolitikai válságon. A Jagello-ház azon kudarcba fulladt törekvését, hogy
megszerezze a magyar koronát, fegyverszünetek és béketárgyalások sora követte,
s ezekben Mátyás mindvégig élvezte a Szentszék erőteljes támogatását.
A magyar-lengyel konfliktus kedvező helyzetet teremtett III. Frigyes számá-
ra ahhoz, hogy figyelmét a stájer felkelés elfojtására szentelje. Szabad elvonulás
ígéretével Grazba hívta tárgyalni a felkelők vezérét, .Andreas Baumkirchert, és
néhány további vezető személyét. Ígéretét megszegve azonban 1471. április 23-
án elfogatta, és még aznap lefejeztette őket. Ezt követően a stájer rendi felkelés
hamar összeomlott, a kivégzett felkelők birtokai pedig Habsburg kézbe kerültek.
358 A középlwri Németország
A cseh trón legitimitása szempontjából döntő elemnek számított az, hogy a

császár és a birodalmi rendek kit ismernek el cseh választófejedelemnek. Az
1471. júniusában megrendezett regensburgi birodalmi gyűlés Jagello Ulászlót
nyilvánította cseh választófejedelemmé. Mátyás ezt ellene irányuló lépésként ér-
telmezett, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy még feszültebbé vált a viszonya a csá-
szárral. A magyar-lengyel tárgyalások 1474-ben kecsegtettek először eredmény-
nyel. Februárban megszületett IV. Kázmérral a véglegesnek tűnő béke, amelyet
áprilisban a magyar rendek is ratifikáltak. Időközben azonban Kázmér fiának,
Ulászlónak, és a cseh rendeknek sikerült Nürnbergben szövetségre bírnia Frigyes
császárt, így újból kilátás nyílt a magyar hatalom megtörésére. A cseh-osztrák
szövetséghez a lengyel király is csatlakozott, és 1474. októberében hatalmas
sereggel nyomult be a magyar kézen lévő Sziléziába, hogy ott egyesítse erőit fia
csapataival. Mátyás Breslau (Boroszló) falai mögött várta be a támadást, ám
előzőleg az egész vidéket elpusztíttatta, így a támadó cseh és lengyel hadak ha-
marosan éhezni kezdtek, és számbeli fölényük ellenére arra kényszerültek, hogy
fegyverszünetet kérjenek. Az 1474. december 8-án kötött egyezménnyel, amely
1477. május 25-éig szólt, a cseh királyságért folyó küzdelem véget ért. 1478.
márciusában Brünnben megszületett az első megállapodás Mátyás és Ulászló
követei között a cseh korona országainak felosztásáról, majd 1479. július 21-én
Olmützbcn sor került a békeszerződés ünnepélyes aláírására. A fennálló status
quo alapján megkötött szerződés értelmében Ulászlónak csak Csehország jutott,
míg a cseh korona országainak nagyobbik része, azaz Morvaország, Szilézia és
Lausitz Mátyás birtokában maradt. Halála után Ulászlónak jogában állt ezeket
400 OOO aranyért kiváltani, a cseh királyi címet pedig mindketten használhatták.
Az olmützi békét megelőzően, 1479. április 2-án megszületett a magyar-lengyel
békeszerződés is, így ettől fogva a három ország közötti béke többé nem forgott
veszélyben Mátyás haláláig.
Míg 1474-től a magyar-cseh-lengyel kapcsolatokban kezdtek kirajzolódni a
megbékélés lehetőségei, a magyar-osztrák viszony egyre feszültebbé vált, külö-
nösen azután, hogy Mátyás legbizalmasabb tanácsadója, Beckensloer János esz-
tergomi érsek 1476-ban Ausztriába szökött, és a császár szolgálatába állt. Amíg
volt esély a Jagellókkal való összefogásra, Frigyes hozzájuk húzott, és 1477.
júniusában mint császár, Ulászlót nyilvánította Csehország jogszerű királyának és
a birodalom választófejedelmének. Emiatt Mátyás megtámadta Ausztriát, ost-
rom alá fogta Bécset, és decemberben békére kényszerítette Frigyest. Az 1477.
decemberében megkötött gmundeni békében a császár arra kényszerült, hogy
Mátyást is elismerje cseh királynak, és 100 OOO aranyforint hadikárpótlás fizeté-
sére kötelezte magát, ami korabeli mértékkel mérve óriási összegnek számított.
Ez előrevetítette azt, hogy III. Frigyes képtelen lesz kifizetni a hadisarcot, ami a
háború kiújulásával fenyegetett. A császárnak a magyar királytól elszenvedett
veresége minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy az osztrák szövetségest
elveszítő Jagellók, illetve Mátyás között 1478 tavaszán felgyorsultak a megegye-
zéshez, azaz az olmützi békéhez vezető tárgyalások. A magyar király magatartá-
sát viszont az befolyásolta, hogy a török veszély növekedése miatt egyre nagyobb
figyelmet kellett szentelnie országának déli határaira. 1476. februárjában ugyan

elfoglalta a Száva déli partján fekvő török favárat, Szabácsot, de 1479-ben egy-
idejűleg érte török támadás Erdélyt és a Dél-Dunántúlt, ahol addig még nem jár-
tak portyázók. Az Erdélyt pusztító sereget Bátori István vajda és Kinizsi Pál
temesi ispán 1479. október 13-án a Kenyérmezőn, Szászváros közelében meg-
semmisítette. 1480-ban a törökök Horvátországot rabolták végig. Válaszképpen
Mátyás Szerbiába küldte Kinizsit, 6 maga pedig novemberben benyomult Bosz-
niába, és Szarajevóig hatolt előre. A török komolyabb ellencsapását megakadá-
lyozta a szultán 1481-ben bekövetkezett halála. Utóda, II. Bajezid, az újabb
sikertelen török támadási kísérlet (1482) után 1483. októberében 5 évre szóló
békét kötött a magyar királlyal. Ezt követően Mátyás nagyobb figyelmet szentel-
hetett a III. Frigyessel fennálló vitás kérdésekre.
Hunyadi Mátyás, Magyarország királya 1476-ban vette feleségül a nápolyi
király lányát, Beatrixot, házassága azonban a királyné meddősége miatt gyer-
mektelen maradt. Emiatt Mátyás legfontosabb törekvése és célja az lett, hogy az
1473-ban házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost legitim utódának
ismertesse el. Ennek érdekében érvényteleníteni akarta az 1463. évi bécsújhelyi
békének a Habsburgok trónöröklésére vonatkozó cikkelyét, de III. Frigyes erre
nem volt hajlandó, és a gmundeni békében ígért 100 OOO aranyforintnyi hadi-
sarc megfizetését sem teljesítette. Mindezeken túl a császár azon füradozott,
hogy a Mátyást eláruló Beckensloer Jánosnak megszerezze a salzburgi érsek-
séget. A magyar király mindent elkövetett, hogy ezt megakadályozza, és 1480-
ban megszállta az érsekség stájerországi várait. Azt követően, hogy mégis
Beckensloer lett Salzburg érseke, meglett a cassus belli is az elkerülhetetlen hábo-
rúhoz. A török felett aratott győzelmeket, illetve a szultán halálával előállt ked-
vező helyzetet kihasználva 1482. januárban Mátyás megkezdte a legfontosabb
osztrák határvár, Hainburg ostromát, és áprilisban formálisan is megüzente a
hadat Frigyesnek. A magyar király ugyan arra hivatkozott, hogy Frigyes nem tel-
jesítette az 1477. évi békeszerződés feltételeit, és pártfogásába vette a magyar
árulókat, valójában az 1463. évi bécsújhelyi szerződés visszavonására akarta
kényszeríteni a császárt. Noha Mátyás hangsúlyozta, hogy ellenfelét nem csá-
szári, hanem osztrák főhercegi minőségében támadja meg, a háború ténylegesen
Magyarország és a birodalom háborúja lett. A harcokban azonban, jóllehet Fri-
gyes oldalán birodalmi csapatok is felvonultak, mindvégig Mátyás katonai fölé-
nye érvényesült, mert a birodalmi rendek tényleges segítség helyett inkább csak
jelzés értékű kisebb kontingenst állítottak ki a császár támogatására. Emiatt nyílt
ütközetre egyszer sem került sor, hanem a magyar király sorra foglalta el a fon-
tosabb várakat, városokat. 1482. szeptemberben Hainburg került magyar kézre,
decemberben Kőszeg, 1484-ben a Lajta melletti Bruck és Korneuburg. Három
év leforgása alatt Alsó-Ausztria, Stájerország, Karintia és Krajna jelent6s részei
Mátyás fennhatósága alá kerültek. 1485. június l-én a magyar csapatok a császári
székhelyet, Bécset is elfoglalták, Mátyás pedig, azon túl, hogy felvette az „Auszt-
ria föhercege" címet, székhelyét is áthelyezte Budáról Bécsbe. Keleten így
jelentősen meggyengült a Habsburgok családi hatalma, Frigyes azonban ilyen
360 A középkori NémetorszáJJ
körülmények között sem hajlott a bécsújhelyi béke felülvizsgálatára. A magyar

királytól elszenvedett veszteségeket ugyanis a Habsburg-háznak nyugaton sike-
rült ellensúlyozni: a császár fia, Miksa győzelmet aratott a házassága révén csalá-
di birtokként megszerzett, de fellázadt németalföldi tartományok felett (1486).
Emellett III. Frigyes a birodalmi politikában is jelentős eredményt könyvelhetett
el: 1486. február 16-án Frankfurtban a választófejedelmek (a csehet kivéve,
mivel Ulászló és Mátyás személyében ezt a címet ketten is maguknak vindikál-
ták) német-római királlyá választották Miksát, biztosítva ezzel a Habsburg-ház
számára a birodalom trónjának öröklését. III. Frigyes azt remélte, hogy a Habs-
burgok iránt a fia megválasztásában megnyilvánuló birodalmi politikai támogatás
egyértelmúbb katonai segítség formáját is ölti majd a Habsburg keleti tartomá-
nyokba benyomult magyar királlyal szemben. A háború ezért Bécs elveszítése
után is folytatódott, de továbbra is magyar katonai sikereket hozott: 1487.
augusztus 17-én a császár másik fontos székl1elye, Bécsújhely is elesett. Frigyes
azonban továbbra sem engedett, mert a Habsburg tartományok elleni magyar
támadás egyúttal a birodalom elleni támadás is volt, így joggal bízhatott a német
rendek lassan formálódó, de mégis csak világossá váló segítségében, amelynek
1487 őszén már kézzel fogható eredménye is lett. Felső-Ausztriában Mátyás ku-
darcot vallott: a birodalmi főkapitánnyá választott Albert szász herceg kemény
ellenállást tanúsított. A szemben álló felek emiatt hamarosan tárgyalóasztalhoz
ültek, s 1487. december 16-án Sankt Pöltenben fegyverszünetet kötöttek.
A megállapodás értelmében (néhány vár kivételével) Alsó-Ausztria és Stájeror-
szág a magyar király kezén maradt.
A fegyverszüneti szerződést követően Frigyes sem próbálkozott újabb
támadással, mert figyelmét a Habsburg nyugati tartományok kötötték le: az
1488 februárjában fellázadt brügge-i polgárok foglyul ejtették a császár fiát,
Miksa német-római királyt, aki éppen a városban tartózkodott. 1488. április
végén az öreg császár maga állt a Rajna-vidéken megszervezett birodalmi had-
sereg élére, hogy fiát kiszabadítsa a fogságból, és személyesen torolja meg a „fel-
ségsértést". Dc még mielőtt a császári had Flandriába érkezett volna, a felkelők
szabadon bocsátották Miksát (1488. május 12.).
III. Frigyes számára a körülmények a németalföldi események mellett kele-
ten is szerencsésen alakultak. Nagy ellenfelének, Hunyadi Mátyásnak, aki tör-
vénytelen fiának legitim örökösként történő elismertetési törekvései miatt poli-
tikailag már évekkel korábban elszigetelődött, 1489 őszétől gyors ütemben rom-
lott az egészségi állapota, majd 1490. április 6-án Bécsben meghalt. Ez nem csak
azt a lehetőséget jelentette a császárnak, hogy a magyarok által elfoglalt családi
birtokrészeket visszaszerezze, hanem azt is, hogy az 1463. évi szerződésnek
megfelelően biztosítsa Magyarországon a Habsburgok trónöröklését. Fia, Miksa,
már 1490. április 19-én arra szólította fel a magyar rendeket, hogy ismerjék őt el
Magyarország uralkodójának, de hamarosan azt kellett tapasztalnia, hogy a ma-
gyar nemesség nem hajlandó lemondani királyválasztó jogáról, s kizárólag az
1463. évi bécsújhelyi szcrz6dés alapján nem fogadja el Frigyes fiát királynak.
Miksa mellett 3 másik trónkövetelő is jelentkezett: Mátyás törvénytelen fia,
Corvin János herceg, továbbá két Jagelló. A cseh király, Ulászló és öccse, János
Albert, a lengyel trón örököse egymástól függetlenül, sőt egymással versengve
pályázott, mindketten anyjuk jogán, aki V. László nővére volt. Amikor 1490.
május 17-én összeült a magyar országgyűlés, kiderült, hogy a legtekintélyesebb
bárók és főpapok többsége sem Corvin János, sem pedig Miksa trónigényét nem
támogatta, hanem Ulászló mellett állt. Corvin János a fejlemények láttán fegy-
verhez nyúlt, de július 4--én Bátori István és Kinizsi Pál szét\'erte seregét. 1490.
július 15-én a magyar rendek Jagelló Ulászló cseh királyt emelték a magyar trón-
ra (magyar királyként II. Ulászló). Magyarország és Csehország között ezzel
perszonálunió jött létre. Az események ilyen irányú alakulását azonban a Habs-
burgok nem akarták szó nélkül tudomásul venni, s részben a magyar korona
miatt, részben pedig a magyar kézen lévő családi birtok visszaszerzése érdekében
1490 augusztusában Miksa csapatai benyomultak a Mátyás által megszállt oszt-
rák területekre, ahonnan gyorsan kiszorította a magyar erőket. Augusztus végén
már fogadta Bécs hódolatát, s táborába szegődött Corvin János több híve is.
Egyikük, Székely Jakab radkersburgi kapitány Miksa kezére adta a stájerországi
várakat. 1490. októberében Miksa serege betört Magyarországra, és november-
ben egészen Budáig nyomult. Miksának azonban elfogyott a pénze, nem tudta
kifizetni katonái zsoldját, így hadjárata 1490 telén eredménytelenül ért véget.
Abban, hogy feladja magyar trónigényét a katonai kudarc nem sok szerepet ját-
szott. A fő ok az volt, hogy nyugaton Bretagne megszerzésének váratlan lehető
sége miatt kiéleződött az ellentéte VIII. Károly francia királlyal. Mivel Ulászló is
azon volt, hogy mielőbb vége legyen a konfliktusnak, 1491. november 7-én
megszületett a pozsonyi béke, amelyben Ulászló lemondott Mátyás összes auszt-
riai hódításáról, beleértve az 1445 óta Habsburg kézen lévő magyar területeket
is, kiürítette a még őrzött osztrák várakat, sőt 100 OOO arany hadikárpótlás fize-
tését is vállalta. A pozsonyi béke ugyanakkor tartalmában az 1463. évi szerződést
újította meg: a Habsburgok elismerték Ulászlót és férfiági törvényes utódait Ma-
gyarország királyának, legitim férfiági örökös hiányában azonban a magyar és a
cseh korona egyaránt Miksára vagy utódaira száll. Több évtizednyi, konfliktu-
sokkal terhes időszak után az 1491. évi pozsonyi békével néhány évre konszoli-
dáltabb, nyugodtabb lett a Habsburgok helyzete keleti tartományaikban.
III. Frigyes nyugati politikája
Azóta, hogy a német királyság politikai központja a Luxemburgokkal, majd a

Habsburgokkal keletre került, a nyugati területek némileg háttérbe szorultak a
birodalmi politikában, s már nem számítottak olyan centrális térségeknek, mint
például a Staufok korában. Azt követően, hogy 1453-ban Franciaország győzel
mével véget ért a 100 éves háború, a francia hatalmi törekvések egyre komolyabb
fenyegetést kezdtek jelenteni a birodalom nyugati részeire. Az újonnan jelent-
kező francia expanziós politika fő képviselője a Valois-ház oldalága által 1363-tól
kormányzott burgund hercegség lett.
Burgundia, a burgund hatalom igen gyorsan emelkedett fel. Megalapítója,

Merész Fülöp ( 1363-1404) azzal, hogy Flandria örökösnőjét vette feleségül,
egy olyan gazdag tartományt szerzett, amellyel családi kapcsolatokon keresztül
Artois, és a birodalomhoz tartozó burgund szabadgrófság is szövetségben állt.
Burgundia felemelkedése azonban elsősorban a 15. század első felében, Jó Fülöp
( 1404-1465) idején vett nagy lendületet. A Wittelsbachok utolsó németalföldi
képviselőjével, Jakobaa bajor hercegnővel vívott harcokban 1426-1428 folya-
mán megszerezte Hennegau, Holland és Seeland tartományokat, majd 1429-
ben megvásárolta Namur grófságot. 1439-1457 között védelmébe, azaz poli-
tikai befolyása alá vette Lüttich, Utrecht és Cambrai püspökségeket, 1451-ben
pedig újabb tartománnyal, Luxemburggal gyarapította birtokait. Kelet-Frízföld
és Geldern kivételével így egész Németalföld a burgund hercegség fennhatósága
alá került. Nagysága és gazdagsága révén Európa nyugati felén így Burgundia
komoly politikai és hatalmi tényezővé vált. Tekintélyének erősítése érdekében,
azt követően, hogy a törökök elfoglalták Konstantinápolyt (1453), Jó Fülöp her-
ceg saját vezetése alatt keresztes hadjáratot tervezett az oszmánok ellen. A szá-
mos németalföldi tartomány jogán 1454-ben már a regensburgi birodalmi
gylílésen is megjelent. Fő célja az volt, hogy a burgund herccgségből önálló
királyságot hozzon létre Németország és Franciaország között, s fia, Merész
Károly (1465-1477) is ezt a politikát folytatta. Jó Fülöpnek jó volt a viszonya a
birodalomhoz, mert nem vonta azt kétségbe, hogy az általa megszerzett német-
alföldi tartományok többsége jogállását tekintve birodalmi hűbér, azaz végső
soron a birodalom részét képezi. Ilyen ügyből kifolyólag III. Frigyes már 1442-
ben Besanc;:on -ban személyesen találkozott a burgund herceggel.
A Habsburg-ház Burgundiához fűződő viszonya azonban összetettebb és
sokrétűbb volt csalc annál, hogy III. Frigyes a birodalom trónján ült. A Nikolaus
von Kues püspökkel és Rómával folytatott viszály során Zsigmond, tiroli herceg
a svájciakkal kiújult háborúban 1461-ben elveszítette Thurgaut. Thurgaunak a
svájci kantonszövetséghez kerülését a konstanzi békében ( 1461) maga a tiroli
herceg is kénytelen volt elismerni. 1468-ban a svájci csapatok már az elzászi
Mühlhausen birodalmi várost, illetve a Fekete-erdő térségében fekvő Habsburg
birtokokat fenyegették. Szorongatott katonai helyzetében, valamint a svájciakkal
vívott hosszú háború finanszírozása érdekében 1469. május 9-én Saint Omer-
ben Zsigmond herceg 50 OOO aranyguldenért elzálogosította Merész Károly
burgund hercegnek a felső-rajnai és felső-elzászi Habsburg birtokokat. A zálog-
összeg viszonylag alacsonyabb voltát az indokolta, hogy Merész Károly egyúttal
katonai segítséget is ígért a tiroli hercegnek a svájciak ellen. Mivel a Habsburgok
tervei között már 1462-től napirenden szerepelt a császár fiának, Miksának, és
Merész Károly lányának, egyetlen örökösének, Máriának a házassága, a Habs-
burg-ház fejeként III. Frigyes is beleegyezett a nyugati családi birtokok egy ré-
szének elzálogosításába. A tervezett házasság azonban hosszú ideig bizonytalan
maradt, mert a burgund örökségért cserébe merész Károly azt kérte Frigyestől,
hogy ne fiát, hanem őt támogassa német királlyá jelölésében. A dinasztikus ter-
veket szövögető császár számára ez a feltétel természetesen elfogadhatatlan volt.
VIII. A Habsburgoli kora 363
A felső-rajnai és elzászi Habsburg birtokok zálogként történő megszerzése vi-

szont nagyon fontos volt Merész Károlynak, hogy közvetlen összeköttetést te-
remtsen Burgundia és Németalföld között.
Burgundia expanziós politikája elsősorban a birodalom kárára valósult meg.
1472 végén ismét napirendre került a Habsburgokkal létrehozandó házassági
kapcsolat, de most már a burgund fél volt kedvezőtlenebb politikai helyzetben.
Zsigmond, tiroli herceg ugyanis megelégelte, hogy Merész Károly korábbi ígé-
rete ellenére sem nyújtott katonai segítséget a svájciak ellen, s az elzászi városok
ösztönzésére felmondta az 1469. évi zálogszerződést. Ezzel egyidejűleg óvatos
tárgyalásokat kezdett a svájciakkal. Ugyanekkor a burgund herceget XI. Lajos
francia király is fenyegette. A burgund királyság megteremtésén fáradozó Merész
Károly azonban még ilyen körülmények között is birtokai, territóriumai gyara-
pítását tartotta szem előtt. A Zutphen grófságban és Geldern hercegségben ki-
robbant családi háborúskodást Károly szerette volna a maga javára kiaknázni, és
kész volt arra, hogy a szóban forgó tartományokat akár erőszakkal is meg-
szerezze. Mivel ez esetben is birodalmi földekr61 volt szó, szüksége volt a császár
politikai támogatására, vagy legalább semlegességére, ezért ismét megcsillantot-
ta a Habsburg-ház el6tt a dinasztikus házasság, és az ezáltal megszerezhető bur-
gund örökség reményét. 1473. szeptember végén Trier városában személyesen
találkozott III. Frigyes és Merész Károly. A Habsburg- és Burgund-ház közötti
házasság érdekében november 6-án Frigyes, mint a birodalom uralkodója, a
császár előtt letett hűbéri esküt követ6en beiktatta Merész Károlyt a gclderni
hercegség birtokába. III. Frigyes egyúttal késznek mutatkozott arra, hogy elis-
merje a két Burgundiából (a Franciaországhoz tartozó burgund hercegségből, és
a birodalom részét jelentő burgund szabadgrófságból), valamint Németalföldből
álló önálló burgund királyságot. Ezek a tárgyalások jórészt szűk körben, titokban
zajlottak, ezért nem tudjuk miért, de 1473. november 25-én III. Frigyes várat-
lanul elhagyta Trier városát, így a tárgyalások megszakadtak. Ennek feltehet6en
az volt az oka, hogy a kölcsönös bizalmatlanságból fakadóan a házasságkötés
id6pontját illetően nem tudtak megegyezésre jutni. Burgundia álláspontja
szerint csak Merész Károly burgund királlyá koronázása után kerülhetett volna
sor Miksa és Mária esküvőjére, a császár azonban nem bízott a hercegben, s
előbb a házasság megkötését szorgalmazta. Ráadásul a megállapodás érvényesí-
téséhez Frigyes a választófejedelmek beleegyezését is meg akarta szerezni. Ez
eleve bizonytalan volt, és sok időt igényelt, így ennek elfogadása bizonytalan
időre tolta volna ki a burgund királyság elismerésének ügyét úgy, hogy közben
már megkötötték a házasságot. Merész Károly elutasította ezt a megoldást.
A trieri találkozó sikertelensége miatt némi elhidegülés mutatkozott a Habs-
burg-burgundi viszonyban. Tekintettel a megváltozott politikai helyzetre, Zsig-
mond, tiroli herceg 1474. március 31-én Konstanzban békét kötött a svájci-
akkal. Thurgau mellett Aargau birtokáról is lemondott a javukra, cserébe pedig
Burgundia ellenes szövetséget kötött a kantonokkal és az elzászi birodalmi váro-
sokkal, mert Merész Károly nem akarta tudomásul venni a zálogszerződés fel-
bontását. A Habsburg-ház világos és egyértelmű szembefordulása Burgundiával
volt a jel egy általános felkelésre a zálogba adott területeken a burgund herceg
helyi tisztségviselőjével, Peter von Hagenbach kormányzóval szemben. Merész
Károly ugyanis ezeket a zálogként megszerzett területeket erőszakkal akarta
beolvasztani hercegségébe. A burgund kormányzás alatti elzászi területeken
sérelmezték, hogy burgund törvényeket és bíróságokat, általános fegyverviselési
tilalmat, és új adókat vezettek be. A konstanzi béke után 1474. áprilisban Merész
Károly Felső-Rajna vidéki és elzászi ellenfelei, a svájci kantonok és a tiroli herceg
megalakította a Burgundia ellenes ún. konstanzi szövetséget, amelyhez október-
ben az önálló burgund királyság tervét ellenző francia uralkodó is csatlakozott.
Az 1474 áprilisában létrejött konstanzi szövetség jelentette a politikai ösztönzést
az általános elzászi felkelés kirobbanásához. A felkelők foglyul ejtették Peter von
Hagenbach kormányzót, s 1474. május 9-én halálra ítélték. Zsigmond herceg
újra birtokba vehette elzászi territóriumait, anélkül, hogy bármit is visszafizetett
volna az 50 OOO aranygulden összegű 'zálogpénzből.
A sikertelenül végződött trieri találkozó után III. Frigyes is Burgundia elle-
nes politikát képviselt, amely mögé az 1474 elején összeült augsburgi Reichsta-
gon a birodalmi fejedelmek többsége szintén felsorakozott. Ez egyúttal Merész
Károly németországi szövetségese, Frigyes pfalzi választófejedelem ellen is irá-
nyult. Az elzászi felkelés első sikerét, azaz Peter von Hagenbach lefejezését
követően 1474. május 27-én a császár felségsértőnek és a birodalmi béke meg-
szegőjének nyilvánította a rajnai palotagrófot, és birodalmi átok alá helyezte.
Maga a burgund herceg nem az elzászi felkelés leverésére koncentrált, hanem
Frigyes pfalzi választófejedelem testvérével, Ruprecht kölni érsekkel (s választó-
val) szövetkezve megszerezte az érsekkel szembeforduló kölni káptalan birtokai
feletti ellenőrzést. Az, hogy Merész Károly immár közvetlenül egy választófe-
jedelemségben igyekezett politikai befolyást és hatalmat szerezni, Németország-
ban a rendi közhangulatot teljesen Burgundia ellen fordította. Azt követően,
hogy Merész Károly erős hadsereggel bevonult a kölni érsekség területére, s ott
1474. július végén ostrom alá vette a stratégiai szempontból fontos káptalani
várost, NeuBt, a császár Burgundia elleni birodalmi háborúra szólított fel. Egy
hónappal később, augusztus végén az ekkor 63 éves III. Frigyes vezetésével erős
birodalmi sereg állt fel, amelyik 1475. május 22-én jelent meg NeuB falainál, s
felmentette a burgundok által ostromolt várost. A birodalmi haderő megje-
lenésével Merész Károly tárgyalóasztalhoz és jelentős engedményekre kénysze-
rült: le kellett mondania a kölni káptalan birtokairól, csapatait ki kellett vonnia
az érsekség földjéről, s kénytelen volt tudomásul venni azt, hogy eddigi szövet-
ségese, Ruprecht kölni érsek lemondani kényszerült eddigi egyházi méltóságáról.
Utóda a hesseni tartománygrófi családból származó Hermann érsek lett. A kölni
érsekség kapcsán persze Merész Károly még szerencsésnek is mondhatta magát:
a német rendek a birodalomhoz tartozó összes területről ki akarták szorítani a
burgundokat (így Németalföldről is), a császár azonban - családi érdekeit szem
előtt tartva - vonakodott ettől. III. Frigyes ugyanis továbbra sem mondott le
arról a tervéről, hogy fiát a burgund örökösnővel házasítja össze, ezért
dinasztikus elképzelései miatt nem akarta a burgund állam feldarabolását, amely

majdan a Habsburgok hatalmát gyarapíthatja.
Emiatt tehát elmaradt a birodalom további katonai támadása, így Merész
Károly lényegében szabad kezet kapott Lotharingiában, amellyel az elveszített
elzászi és felső-rajnai területeket akarta pótolni, illetve fenntartani állama északi
és déli tartományai közötti összeköttetést. II. René lotharingiai herceg kényte-
len volt meghajolni a burgund túlerő előtt, s 1475. november 30-án Merész
Károly elfoglalta Nancy városát, a lotharingiai hercegség székhelyét. Mivel a bur-
gund herceg ismét ígéretet tett arra, hogy lányát, Máriát a császár fiához adja
feleségül, III. Frigyes a Lotharingia elleni támadás ellenére sem lépett fel Bur-
gundiával szemben. A Habsburgokkal fennálló viszony különösen akkor vált
fontossá merész Károly számára, amikor 1476 tavaszán és nyarán Grandson,
valamint Murten mellett (1476. március 2. és június 22.) vereséget szenvedett a
Lotharingiával szövetséges svájciaktól. A katonailag kedvező helyzetet kihasznál-
va II. René visszaszerezte hercegségét. Ilyen körülmények között a burgund
herceg már írásban erősítette meg a császárnak a Habsburg-házzal kötendő
dinasztikus házassági ígéretét. Ezt a lotharingiai fejlemények mellett az is
motiválta, hogy megossza a Habsburgokat, és a konfliktustól távol tartsa III. Fri-
gyest, hiszen Zsigmond tiroli herceg katonailag is bekapcsolódott a Burgundia
elleni háborúba. A svájciaktól elszenvedett vereségek után 1476 őszén Merész
Károly csapatai ismét betörtek Lotharingiába, és október végén újra ostrom alá
vették Nancy városát. A svájciakból, a lotharingiai herceg csapataiból, az elzászi
felkelőkből és a tiroli herceg kontingenseiből álló szövetséges sereg 1477. január
5-én az ostromlott Nancy falainál megsemmisítő vereséget mért a burgund
hercegre, aki maga is elesett a csatában.
A váratlan fordulat miatt a burgund örökség megszerzésének lehetősége
nagyon közel került a Habsburgokhoz, ezért ennek biztosítása érdekében -
hivatkozva Merész Károly nem olyan régen még írásban is megerősített ígéretére
- III. Frigyes siettette a házasságkötést. 1477. április 21-én Habsburg Miksa és
Burgundi Mária megbízottaikon keresztül, majd augusztus 19-én Brügge váro-
sában már személyes jelenlétükben házasságot kötöttek. Ezzel a sikeres házasság-
gal a Schelde torkolatától majd a Földközi-tengerig terjedő, országnyi nagyságú
burgund örökség a Habsburgok kezébe került. Erre az örökségre, illetve annak
bizonyos részeire, elsősorban a francia koronához tartozó burgund hercegségre,
valamint a birodalom részét alkotó burgund szabadgrófságra (Franche-Comte)
azonban a rokonság jogán XL Lajos francia király is igényt tartott. Emellett dip-
lomáciai, politikai nyomással azt szerette volna elérni, hogy a Burgundiához tar-
tozó németalföldi tartományok ismerjék el a francia korona fennhatóságát.
Követelései nyomatékosítására XI. Lajos csapatokat vonultatott fel, s mivel a
Habsburgok ereje a Hunyadi Mátyás magyar királlyal vívott háborúban keleten
is igénybe volt véve, Miksa hajlott az engedményekre. Az 14 77. szeptemberében
megkötött lens-i béke alapján a burgund hercegség Franciaországhoz került, a
Franche-Comté viszont Habsburg kézen maradt. Ez az osztozkodás azonban
nem elégítette ki a francia uralkodót, így 1478 elején kirobbant a burgund
366 A kiizépkori Nérnetorszáif
örökségért vívott francia-Habsburg háború. 1478. június 23-án Miksa és Mária

házasságából fiú született, Fülöp, s így a burgund örökségre formált Habsburg
igény újabb jogcímmel erősödött meg. 1479. augusztus 7-én Thérouanne mel-
lett ugyan Miksa győzelmet aratott a francia erők felett, de a háború folytatásá-
hoz egyre nagyobb szüksége lett volna birodalmi segítségre, mert apja erejét
jelentősen lekötötte a Mátyás magyar királlyal fennálló viszály.
Mivel Németalföldön a Habsburgok megtartották a burgundok által kiépí-
tett központosított kormányzást, és a háborúk miatt az adóterheket sem mérsé-
kelték, Miksával szemben a németalföldi tartományokban egyre erősebb rendi
ellenzék kezdett kialakulni. Fia születése ellenére a rendi ellenállás miatt Miksa
legitimációja is bizonytalanabbá vált akkor, amikor felesége, Mária viszonylag
korán, 1482. március 27-én meghalt. Ugyanezen év nyarától Hunyadi Mátyás
Ausztria elleni támadása következtében a Habsburgok keleten is szorongatott
helyzetbe kerültek, és 3 év leforgása alatt itteni tartományaik számottevő részét
elveszítették. A Habsburgoknak azonban ilyen körülmények is sikerült egy igen
jelentős politikai, diplomáciai sikert elkönyvelniük: annak fejében, hogy
III. Frigyes ígéretet tett a fejedelmek által szorgalmazott birodalmi reformok
bevezetésére, 1486. február 16-án Frankfurtban a választófejedelmek (a csehet
kivéve) német-római királlyá választották Miksát. A német korona így továbbra
is a Habsburg-háznál maradhatott. A frankfurti választást követően politikailag
megerősödött Miksának sikerült legyőznie a francia segítséggel fellázadt német-
alföldi tartományokat, és stabilizálta a burgund örökséget. Ez azonban nem bi-
zonyult tartósnak, mert 1488 elején a flandriai városok közül Gent és Brügge új-
ból fellázadt, sőt 1488. februárban a brügge-i polgárok a városban tartózkodó
Miksát is foglyul ejtették. A Habsburgok ismét szorult helyzetbe kerültek:
keleten Hunyadi Mátyás már Bécsújhelyet is elfoglalta (1487), nyugaton pedig
összeomlás fenyegette itteni hatalmukat. A francia háború és a flandriai lázadás
mellett ebben IV. Albert bajor hercegnek is nagy szerepe volt, akinek expanziós
tartományúri politikája a birodalom délnyugati területén fekvő Habsburg bir-
tokokat veszélyeztette. A müncheni herceg ugyanis az addig szabad, birodalmi
jogállású várost, Regensburgot már 1486 júliusában katonai erővel saját uralma
alá hajtotta. Zsigmond tiroli herceg is több várat és várost zálogba adott
IV. Albertnek, s mivel szinte állandóan pénzre volt szüksége, 1487-ben 1 millió
aranyért még a hercegségét is a bajoroknak ígérte. Szorongatott politikai és
katonai helyzetében a Habsburg-ház feje, III. Frigyes is kénytelen volt bele-
egyezni ebbe a szerződésbe. Egy feltételt azonban mégis szabott: a Habsburg-
háznak fenntartotta a zálogba adott Tirol jövőbeni kiváltásának jogát és lehető
ségét. Ugyanebben az évben Innsbruckban Frigyes akarata ellenére a bajor her-
ceg feleségül vette a császár lányát, Kunigundát, s ezzel a bajor Wittelsbachok a
jövőt illetően nőági oldalról jogcímet szereztek a Habsburg birtokokra.
A számtalan fenyegetésre és veszélyre az idős császár hatalmas tettrekészsé-
get tanúsított. Azt követően, hogy fegyverszünetet kötött a magyar királlyal,
1488. április végén maga vezette a birodalmi sereget Flandriába, hogy kisza-
badítsa fiát a brügge-i polgárok fogságából. A császári had megérkezése előtt,
VIII. A Habsbwrgok kora 367
1488. május 12-én azonban a lázadók kiegyeztek Miksával, s azt követően, hogy
ígéretet kaptak büntetlenségükre, ők maguk pedig hűséget esküdtek, szabadon
bocsátották a trónörököst. Németországba történő visszatérésük után a császár
a nyugati Habsburg birtokok, elsősorban Tirol és a bajor Wittelsbachok kérdé-
sére koncentrált. A bajor expanziós politika ellensúlyozására már 1487 -ben egyik
tanácsosát, Haug von Werdenberget Svábföldre küldte, hogy ott a császár szor-
galmazására élessze újjá a Sváb Szövetséget. Miksa kiszabadulása után III. Fri-
gyes a tiroli rendekhez fordult, hogy azok erősítsék meg az „osztrák ház" iránti
hűségüket, s ezzel nyilvánítsák érvénytelennek a Zsigmond és IV. Albert közöt-
ti megállapodást. Az 1488. augusztusban és novemberben tartott tiroli tartomá-
nyi gyűléseken (Hall, Meran) a rendek úgy foglaltak állást, hogy Habsburg
Zsigmond herceg köteles elbocsátani „rossz tanácsosait", a tartományi kormány-
zást pedig át kell adnia a rendek által felállítandó régensi kormánynak. Maga a
császár is Innsbruckba érkezett, s arra szorította Zsigmondot, hogy szerezze
vissza a bajor hercegnek elzálogosított Habsburg birtokokat. A határozott Habs-
burg fellépés politikai támaszát a Sváb Szövetség jelentette, amely háborúval
fenyegette IV. Albertet. 1490 elején Miksa német-római király is megjelent Ti-
rolban, ahol hosszas tárgyalások után 1490. március 16-án megállapodásra jutott
Zsigmond herceggel. Annak fejében, hogy élete végéig gyakorolhatja Tirolban a
vadászati s halászati jogokat, valamint rendszeres évjáradékért cserébe Zsigmond
minden tartományi és földesúri jogáról lemondott. Szorongatott politikai és
katonai helyzetében Albert bajor herceg is kénytelen volt visszakozni. 1491
novemberében, amikor a pozsonyi békével a Habsburgok stabilizálták keleten a
politikai, katonai helyzetet, kénytelen volt lemondani Regensburgról, majd az
1492. május 25-én megkötött szerződésnek megfelelően minden zálogba vett
területről, valamint a császár lányával kötött házassága miatt Ausztriára támasz-
tott örökösödési igényéről is lemondott.
Egy évszázaddal a Habsburg családi birtokok megosztása után III. Frigyes
és fia, Miksa nem csak megőrizte és gyarapította ezen birtokokat, de az „osztrák-
ház" egységét is helyre tudta állítani. A keleten és nyugaton elért Habsburg csa-
ládi birtokpolitikai sikerek után az öreg császár legfőbb törekvése halála előtt az
volt, hogy Franciaországgal is elismertesse dinasztiája számára a burgund örök-
séget. Azt követően, hogy Miksa sikeres hadjáratot vezetett a burgund szabad-
grófságba, és 1493. január 19-én Salins mellett győzelmet aratott a francia erők
felett, a francia király is hajlott a megegyezésre. Az 1493. május 23-án megkötött
senlis-i béke megosztotta a Valois-ház és a Habsburgok között a burgund örök-
séget. Egész Németalföld, Flandria, Artois és Charolles grófságok, valamint
Franche-Comté, azaz a burgund örökség nagyobbik része a Habsburgoké lett,
míg Burgundiának a Franciaországhoz tartozó része, azaz a hercegség (Bour-
gogne) és Pikardia pedig a francia korona fennhatósága alá került.
Élete végére III. Frigyes sikeres dinasztikus házassági politika révén a bur-
gund örökség megszerzésével jelentős mértékben megnövelte a Habsburg-ház
családi hatalmát, s kétségbe vonhatatlan tekintélyi elsőbbséget vívott ki dinasztiá-
ja számára a birodalmon belül és kívül egyaránt. Utolsó hónapjait Linzben
töltötte. Egészségi állapota 1493 februárjától gyorsan romlott, s 1493. augusz-

tus 19-én meg is halt.
Birodalmi politika és reformok
III. Frigyes figyelmét és energiáját elsősorban családi politikája és a Habsburg

birtokok körüli problémák, politikai viszályok kötötték le, s ezek jelentős mér-
tékben korlátozták abban, hogy aktív birodalmi politikát folytathasson. Trónra
lépését követően még megpróbálkozott azzal, hogy bizonyos reformtörvények
elfogadtatásával erősítse meg a korona helyzetét, de a rendek sem a frankfurti
( 1442 ), sem pedig a nürnbergi ( 1444) birodalmi gyűlésen nem támogatták a
magánharc (Fehde) korlátozásának, illetve az egységes birodalmi (uralkodói) bí-
ráskodásnak a tervét. Ezzel nem csak a reformtervek szorultak hosszabb időre
háttérbe, de a birodalmi politikában III. Frigyes mozgástere is beszűkült, abban
az uralkodó nem játszhatott kezdeményező szerepet. A következő évtizedekben
emiatt a főbb vonalaiban mégis valamilyen módon egységes német történelem-
ről sem beszélhetünk. Számos egyedi, tartományi, rendi, városi stb. tagolódású
történés határozta meg a korabeli birodalom arculatát. Északnyugat-Németor-
szágban például az Adolf cleve-i herceg és a kölni érsek közötti 5 évig tartó ún.
„soesteri magánháború" ( 1444-1449) jelentette az 1440-es évek legfontosabb
fejleményét, amelynek végén nem a német király, hanem pápai legátus dön-
tőbíráskodott. 1450-145 7 között a kölni érsek Hoya grófjával hadakozott, s itt
is Róma befolyása vetett véget a viszálynak, nem pedig az uralkodói tekintély és
hatalom.
Dél-Németországban a fejedelmek és a városok közötti régi konfliktus éle-
ződött ki ismét, melynek következtében a városok 1446-ban újra szövetségbe
tömörültek. A 31 várost magába foglaló szövetség élén Ulm, Nürnberg, Augs-
burg és Esslingen állt. A városokkal szemben létrejött fejedelmi tábort II. Frigyes
brandenburgi őrgróf öccse, „Achilles" Albert vezette, aki a Hohenzollern-család
szétszórt frankföldi birtokaiból egységes, zárt tartományúri hatalmi területet
szeretett volna létrehozni. Ezt úgy akarta elérni, hogy különböző területeket -
köztük az eichstatti, würzburgi és bambergi püspökségeket - befolyása alá vonja,
és egy új frank hercegséget teremt. Tartományúri ambícióinak, melyek a biro-
dalmi városok kiváltságait fenyegették, Nürnberg birodalmi város volt a legfőbb
ellenzője. Az „Achilles" Albert vezette fejedelmi tábor és a délnémet városszö-
vetség közötti háború S évig tartott (1448-1453), s Hohenzollern Albert törek-
véseinek kudarcával végződött. A városi szövetség mellett ebben a szomszédos
fejedelmi háznak, a Wittelsbach családnak is nagy szerepe volt, amely a korban
igen sikeres territoriális politikát folytatott. Gazdag Lajos bajor herceg, és 1. Fri-
gyes pfalzi választó (mindketten Wittelsbachok voltak) egyaránt saját érdekeibe
ütközőnek tekintette „Achilles" Albertnek a Hohenzollern uralom alatt álló
frank hercegség megteremtésére irányuló elképzelését, így a délnémet városokat
támogatták. Katonai sikertelensége ellenére ( 145 3) azonban Hohenzollern
VIII. A Habsbur;_qok lwra 369
Albert nem adta fel terveit, s törekvéseihez az uralkodó, III. Frigyes támogatását
igyekezett megszerezni. A birodalom egyes fejedelmei közötti ellentét ezzel a bi-
rodalmi politika szintjére került, s ún. „császárhű" és „császárellenes" táborok
alakultak ki. III. Frigyesnek a Wittelsbachok közül különösen I. Frigyes rajnai
palotagróffal támadt konfliktusa. Ennek az volt az oka, hogy a császár nem is-
merte el legitim választófejedelemnek I. Frigyest. IV. Lajos rajnai palotagróf,
I. Frigyes bátyjának halálakor (1449) ugyanis fia és örököse, Fülöp még csak 1
éves volt, akinek nagybátyja, Frigyes lett a gyámja. 1451-1452 folyamán azon-
ban unokaöccse anyjának (sógornőjének), illetve a pfalzi tartomány előkelőinek
egyetértésével a római jog arrogatio formulája alapján adoptálta gyámfiát, s ezzel
élete végéig őt illette meg a rajnai választófejedelmi méltóság. Halála után vi-
szont ez a cím visszaszáll „fiára", Fülöpre. Annak ellenére, hogy I. Frigyes válasz-
tófejedelmi mivoltát a választók többsége, sőt a pápa is elismerte, a császár ezt
kétségbe vonta. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a német uralkodó rossz szem-
mel nézte Pfalz expanzív territoriális politikáját, amely elsősorban a szomszédos
badeni őrgrófságot fenyegette, amelynek ura III. Frigyes sógora volt. A „császár-
ellenes" pfalzi-bajor csoportosulással szemben az „Achilles" Albert vezette „csá-
szárpárti" táborba a Hohenzollernek mellett a szász herceg, és az agresszív pfalzi
territoriális törekvésektől tartó badeni őrgróf, a württembergi gróf, a mainzi
érsek és a metzi püspök tartozott. A Wittelsbachokkal szembeni katonai frllé-
pésre 1458-ban nyílt alkalom, amikor a bajor herceg megkísérelte fennhatósága
alá vonni Donauwörth szabad birodalmi várost. „Achilles" Albert a császár felhí-
vására fegyveres erővel lépett fel a birodalmi átokkal sújtott ( 1459. június 4.)
bajor herceggel szemben. 1460 júliusában azonban Pfeddersheimnél a Wittels-
bachok vereséget mértek a „császárpártiak" seregére. Ennek hatására a mainzi
érsek kivált a császári koalícióból, és a Wittelsbachok oldalára állt. Két évvel ké-
sőbb, 1462. június 30-án Seckenheim mellett Frigyes pfalzi választó ismét nagy
vereséget mért ellenfeleire: Károly badeni őrgróf, Ulrich württembergi gróf, és
Georg metzi püspök a rajnai palotagróf fogságába esett. Július 19-én Gicngen
mellett Lajos bajor herceg is győzött az „Achilles" Albert által vezetett sereg
felett. III. Frigyes, akit lefoglaltak az ausztriai családi háborúk és a gyámfia,
V. László örökségéért vívott harcok, érdemben nem tudott beavatkozni a biro-
dalmi fejedelmek közöti küzdelmekbe, csak politikai téren igyekezett híveit erő
síteni. Sikerült elérnie azt, hogy a Wittelsbachokhoz pártoló Diethcr, mainzi
érseket II. Pius leváltotta egyházi tisztségéből (1461. április 21.), és helyére a
császárpárti II. Nassaui Adolfot nevezte ki érsekké (s ezzel együtt választófejede-
lemmé). A szemben álló fejedelmi csoportok végül - Podiebrad György cseh ki-
rály közvetítésével - 1463. augusztus 22-én Prágában az 1458. évi status quo
alapján kötöttek békét. Ez egyrészt azt jelentette, hogy Lajos bajor herceg le-
mondott a Donauwörth feletti fcnnhatóságról, Hohenzollern Albert pedig fel-
hagyott közép-németországi széttagolt birtokai egységesítésével. A fejedelmek
közötti 1463. évi prágai béke ezt követően III. Frigyes uralkodása alatt mind-
végig fennmaradt.
A fejedelmi táborok közötti patthelyzet, valamint az ausztriai események

miatt a birodalmi ügyekben alapvetően passzív császár helyett Németországban
a cseh király szeretett volna fontos szerepbe kerülni, s azt szorgalmazta, hogy
III. Frigyest tehetetlensége miatt tegyék le a trónról, és az uralkodói méltóságot
a fejedelmek ruházzák a cseh választóra, illetve állítsanak fel mellé egy birodalmi
kormányt. Természetesen ennek a javaslatnak semmi realitása sem volt.
Annak ellenére, hogy a körülmények miatt III. Frigyes kevésbé mutatkozott
kezdeményezőnek s aktívnak a birodalmi politikában, a Stauf uralkodókhoz ha-
sonlóan a római jog erős hatása alatt azt az elvet vallotta, hogy „a császár min-
den jog forrása". Ennek alapján 1467. augusztus 20-án Bécsújhelyen 5 évre szó-
lóan olyan törvényt bocsátott ki, amely a tartományi vagy birodalmi béke meg-
szegőit a felségsértőkkel azonos büntetéssel fenyegette. Ez egyúttal azt a nagyon
régi politikai nézetet is tükrözte, hogy a keresztény uralkodók egyik legfonto-
sabb kötelessége a béke és a jogbiztonság garantálása. A fejedelmek azonban ezt
nem tartották magukra nézve kötelezőnek, s territoriális hatalmuk növelésében
ez a császári rendelkezés egyáltalán nem korlátozta őket. Az agresszív expanzív
politikát folytató rajnai palotagróf már 1469 elején megszegte a békét: katonai
erővel megszállta WeiBenburg birodalmi kolostor földjeit. A kolostor apátja és
szerzetesei kénytelenek voltak a birodalmi jogállású WeiBenburg városába mene-
külni. Frigyes pfalzi választófejedelem 1469 novemberében ostrom alá vette a
várost. WeiBenburg, valamint a kolostor apátja egyaránt a császárhoz fordult se-
gítségért, aki birodalmi háborúra szólított fel a rajnai palotagróffal szemben.
Lajos, veldenzi grófot nevezte ki birodalmi kapitánnyá, s a fennhatósága alá ren-
delte azokat az elzászi birodalmi várnagyi körzeteket ( Vogtei), amelyek eddig
Pfalznál voltak elzálogosítva.
Azt követően, hogy 1470 végén III. Frigyes a Baumkircher-féle stájer felke-
lés leverésével megerősítette helyzetét családi birtokain, s hátországának stabili-
zálásával egyúttal a birodalomban is, politikai mozgásterének erősödését a ren-
dekkel folytatandó tárgyalásokra akarta felhasználni. 1471. június 16-ra birodal-
mi gyűlést hívott össze Regensburgba. Erre a császárnak igen konkrét oka is volt:
a Balkánon előrenyomuló török rablóportyái immár a birodalom krajnai határait
fenyegették, melyek védelmére Frigyes szerette volna megszerezni a birodalmi
rendek támogatását. A Reichstagtól ugyanakkor Frigyes pfalzi választófejedelem-
mel szemben is támogatást remélt. A rendek azonban sem a török, sem pedig a
pfalzi kérdéssel nem akartak alaposabban foglalkozni. Ezek helyett inkább a
rendi, elsősorban fejedelmi érdekeket szem előtt tartó birodalmi reform ügyét
akarták előtérbe helyezni. Az 1467. évi bécsújhelyi császári törvényt sérelmezve
a tartományi és birodalmi ·békét felügyelő császári bíróságot olyan bírósággá
szerették volna átalakítani, amely rendi-fejedelmi irányítás alatt áll. A bíráskodás
kérdésében egyik fél sem tudott sikert elérni. A rendek követelésére ugyan nem
újították meg a békeszegőkre vonatkozó szigorú, 1467. évi büntetőtörvényt, de
a császárnak is sikerült megakadályoznia azt, hogy a tartományi- vagy országos
béke megsértői felett az uralkodótól független rendi bíróság ítélkezzen.
VIII. A Habsbwr;gok k01·a 371
Az 1470-es években a Habsburg keleti tartományokat fenyegető magyar és

török veszély, továbbá 1477-től a burgund örökségért vívott harcok egyaránt
arra késztették a császárt, hogy a birodalmi rendekhez forduljon katonai és pénz-
ügyi támogatásért. Az 1470-es évek végétől III. Frigyes dinasztikus érdekei és
tervei megvalósításához igyekezett minél nagyobb mértékben igénybe venni a
birodalom erejét. Ennek fejében a rendi-fejedelmi oldalon Berthold von Henne-
berg mainzi érsek (1484-1504) vezetésével kialakult ún: „reformpárt" egy olyan
Németország kialakítására igyekezett rávenni a császárt, amely egyértelműen a
tartományi önállóságra és rendi vezetésre épül. Míg korábban, a Luxemburgok
idején a birodalom megreformálására irányuló elképzelések az uralkodótól indul-
tak ki, az 1480-as években kibontakozó birodalmi reformmozgalom a fejedel-
mek kezdeményezése volt. Henneberg jól ismerte te! azt, hogy a Habsburgok
dinasztikus érdekeikért hajlandóak tárgyalni a rendi reformelképzelésekről.
A III. Frigyes fiát, Miksát német-római királlyá választó 1486. évi frankfurti
Reichstagon így magától értetődően kerültek napirendre azok az ügyek, amelyek
reformokra szorultak: a tartományi és országos békének, a birodalmi kormány-
zásban való erőteljesebb rendi részvételnek, a császári (udvari) bíróság helyett a
rendi kézen lévő ún. kamarai bíróság felállításának, vagy az egységes birodalmi
pénznek és adóknak a kérdései. 1486. február 16-án a választófejedelmek király-
lyá választották Miksát (s ezzel IV. Károly óta először sikerült Németországban
a fiúi öröklést biztosítani), egy nappal később pedig a császárral egyetértésben 10
évre szóló általános birodalmi békét hirdettek meg. E rendelkezés betartatása és
szankcionálása érdekében az 1487. évi nürnbergi Reichstagon a rendek az udvari
bíróság helyébe lépő kamarai bíróság felállítását szorgalmazták. A rendi elképze-
lések szerint a kamarai bíróság az állandó, legfelsőbb szintű bíráskodás megte-
remtését jelentette volna, amelynek élére a fejedelmek közül került volna meg-
választásra a bíróságot vezető ún. kamarai bíró. A rendi tervek szerint a bíróság
7, a rendek által választott birtokos nemesből, és 7 tanult jogászból állt volna.
A reformtervek között a Reichstag szervezetével és működésével kapcsolatos
elképzelések is szerepeltek: hogyan ülésezzenek az egyes kollégiumok, együtte-
sen vagy külön-külön, a birodalmi gyűlés összehívása ne a császár tetszésétől
függjön, azon minden birodalmi rend teljes joggal részt vehessen, s a Reichstag
az azon meg nem jelent rendekre vonatkozóan is érvényes határozatokat, álta-
lános érvényű törvényeket hozhasson. Az, hogy minden birodalmi rend alanyi
jogon legyen részese a Reichstagnak, elsődlegesen a birodalmi városok érdeke
volt, mert ezek a városok ugyan általában jelen voltak a birodalmi gyííléseken, de
nem rendelkeztek szavazati joggal. 1489-től a fő kérdés az lett, hogyan folyjék a
birodalmi gyűlések ülése. Az eddigi gyakorlat ugyanis az volt, hogy a 3 kúria
vagy kollégium ülésein a császár vagy annak megbízottja is jelen volt. Az új, rendi
javaslat arról szólt, hogy az egyes kúriák titkos, zárt üléseket tartsanak, ahol nem
lehetnek jelen a császári tisztségviselők, s ezzel a birodalmi rendek az uralkodói
befolyás minden lehetőségét kizárják. Ennek értelmében a Reichstag a birodal-
mi rendek olyan korporaiv, zárt testületévé vált volna, ahonnan hiányzik az
uralkodó, s ha a császárt még a birodalmi gyűlés összehívásának jogától is
megfosztják, jogilag is független, önálló hatalmi tényező lett volna az uralkodó-

val szemben.
A fejedelmek köréből kiinduló reformmozgalom nem az uralkodói hatalmat
akarta erősíteni Németországban, hanem a tartományi szintű fejedelmi közpon-
tosításhoz kívánt országosan kedvező politikai feltételeket teremteni. A császár
számára ezek a javaslatok természetesen elfogadhatatlanok voltak, így a reformo-
kat illetően az 1487. és 1489. évi birodalmi gyűlések is eredménytelenül végződ
tek. A fejedelmi reformpárt törekvéseinek személyi előfeltételei részben már az
1486. évi frankfurti Reichstagon létrejöttek, hiszen az a körülmény, hogy Miksát
még apja életében a német trónra emelték, egyik oldalról ugyan biztosította a
Habsburg-ház öröklését, másik oldalról azonban „kétfejűvé" is tette a birodal-
mat: az apa makacssága esetén a fiúval lehetett tárgyalni. A másik fontos előfel
tételt az jelentette, hogy Henneberg érsek a birodalmi kancellária vezetője lett.
A fejedelmi reformpárt másik vezetője Henneberg mellett Bölcs Frigyes, szász
herceg volt.
Az utolsó „lovagkirály": I. Miksa (1493-1519)
Az 1486. évi királyválasztás alapján III. Frigyes halála (1493. augusztus 19.)
után fia, Miksa lett a birodalom uralkodója. Apjával ellentétben, aki leginkább a
Habsburg keleti tartományokban tartózkodott, és Bécset tekintette székvárosá-
nak, Miksa általában Tirolt részesítette előnyben, és rezidenciája többnyire Inns-
bruckban volt. Választását politikai okok motiválták: földrajzi szempontból Tirol
összekötő szerepet töltött be a keleti Habsburg birtokok (Ausztria, Stájerország,
Krajna, Karintia), valamint a nyugati birtokok és a hosszú háborúban elnyert
burgund örökség között.
A burgund örökségért vívott hosszú háború (1477-1493) után egy évvel,
1494-ben VIII. Károly, francia király megindította a Habsburgok és Francia-
ország között több mint fél évszázadig tartó itáliai háborúkat. A két uralkodóház
érdekei azonban nem csak Itália vagy Burgundia kapcsán ütköztek, hanem ma-
gán Franciaországon belül is. Felesége, Burgundi Mária halálát (1482) követően
ugyanis Miksa házasság révén próbálta megszerezni Bretagne-t: a félsziget utol-
só hercegének, Ferencnek a lányát és örökösét, Annát meghatalmazotton keresz-
tül (per procuratorem) akarta feleségül venni. A franciák azonban elfoglalták
Bretagne-t, Annát pedig arra kényszerítették, hogy VIII. Károlyhoz menjen
feleségül. Miksa ezt menyasszonyrablásként értelmezte. A burgund háború után
ismét kiéleződő Valois-Habsburg ellentétet tovább fokozta, hogy a francia udvar
felbontotta a dauphin és Miksa lányának eljegyzését.
A bretagne-i örökösnővel tervezett házasság kudarcát követően a német
uralkodó Itáliában keresett magának új feleséget, s 1494 márciusában Milánó
urának lányát, Bianca Maria Sforzát vezette oltárhoz. Észak-Itália ügyeit illetően
így nem csak a német-római császárság politikai hagyományai alapján, hanem
családi érdekeltség révén is érintett lett, s amikor VIII. Károly az Anjou örökség
VIII. A Habsbwr;gok kora 373
jogán bejelentette igényét a nápolyi trónra, a francia hadak felvonulása szük-

ségképpen Milánót, egyúttal tehát Miksát is érintette. A Valois-ház expanzív
itáliai külpolitikájával szemben Milánó, Miksa, a pápa és Spanyolország Francia-
ország-ellenes szövetséget kötött. A spanyol és német uralkodó 1495 májusában
dinasztikus házassági szerződéssel erősítette meg szövetségét: gyermekeik össze-
házasításában állapodtak meg. A következő évben Miksa fia, Fülöp, aki a bur-
gund és németalföldi tartományokat kormányozta, feleségül vette Johanna spa-
nyol királylányt, míg a spanyol korona várományosa, Juan, Margitot, Fülöp hú-
gát vette feleségül. Az itáliai háborúban a franciákkal szemben álló erőket így -
a pápát kivéve - családi, rokoni szálak is összekötötték. Itáliában a franciák kez-
detben sikeresek voltak: elfoglalták Firenzét, Rómát, sőt Nápolyt is, de végül a
hadjárat nem érte el célját, a nápolyi trón megszerzését, sőt a támadókat az a
veszély fenyegette, hogy az ellenséges koalíció hátba támadja őket. Azt követő
en, hogy nyilvánvalóvá vált VIII. Károly politikai kudarca, a francia erőknek azért
kellett harcolnia, hogy észak felé visszavonulhassanak. A francia-ellenes koalíció
serege Gian Francesco Gonzaga mantuai őrgróf vezetésével Tornovo mellett
nagy győzelmet aratott VIII. Károly csapatai felett (1495), s ezt követően
II. Ferdinánd visszatérhetett a nápolyi trónra. A félsziget északnyugati részén
azonban a franciák még így is képesek voltak fontos pozíciókat megtartani.
Miksa 1496. évi hadjárata például a francia kézen lévő Asti és Livorno ellen a
pénzhiány miatt hiúsult meg.
1498-ban a német uralkodó sikertelen kísérletet tett arra, hogy a francia
uralkodóváltást, XII. Lajos ( 1498-1515) trónra lépését kihasználva megszerezze
Bourgogne-t, azaz a burgund örökség egészét, de kudarcot vallott. A francia
diplomácia hathatós közreműködésének is köszönhetően 1499-ben Miksa súlyos
veszteségekhez vezető összeütközésbe került svájciakkal és a velük csak laza szö-
vetségben lévő Graubünden-vidékkel (a későbbi kantonnal). Az évszázados
Habsburg-svájci ellentétekkel szemben a konfliktus oka most nem a Habsbur-
gok tartományúri törekvése volt, hanem az, hogy a császár Svájc térségére is
szerette volna kiterjeszteni a birodalmi reformokat, amelyek azonban elsősorban
a fejedelmek érdekeit tükrözték. Franciaország azonnal kihasználta a svájci hábo-
rú kínálta lehetőséget: elfoglalta a milánói hercegséget, és foglyul ejtette Lodo-
vico il Mora herceget. A súlyos belpolitikai körülmények (svájci háború, a Wit-
tclsbachok landshuti ágának öröksége körüli harcok) miatt Miksa kénytelen volt
belátni, hogy jobb, ha Milánót hűbérként a francia királynak adományozza
(1504), mert így legalább az észak-itáliai hercegség de iure a birodalomhoz tar-
tozó maradt.
Az Itáliában elszenvedett kudarcot Miksa Németországon belüli politikai
sikerekkel igyekezett ellensúlyozni. Azt követően, hogy az Albert-ág utolsó sarja,
Leonhard von Görz meghalt (1500), Velence diplomáciai erőkitejtésével szem-
ben sikerült megszereznie a görzi grófságot a Habsburg-ház számára. Ezzel
megszilárdította a dinasztia családi hatalmát Triesztben és Isztria belsejében, s
biztosította az adriai-tengeri kijáratot. A görzi diplomáciai sikert egy hadisiker
követte a pfalzi háborúban, amely a pfalzi és a müncheni Wittelsbachok között
tört ki a kihalt landshuti ág területei miatt. Az örökség körüli viszályban Miksa,

azt követően, hogy a bajor rendek hozzá fordultak a vita eldöntése érdekében,
Pfalzzal szemben sógorát, Albert bajor herceget támogatta. Ennek természete-
sen ára volt: Albert herceg átengedte a Habsburgoknak a tiroli Inn-völgy bajor
részét. A rajnai választófejedelemmel szemben Miksa a Sváb Szövetség támoga-
tását is élvezte. 1504-ben, abban az évben, amikor arra kényszerült, hogy a
milánói hercegséget átengedje Franciaországnak, a pfalzi háborúban viszont
átütő sikert ért el, s elfoglalta a pfalzi választó kezére került bajorországi Kufstein
várát. A győzelem után Albert, bajor herceg átengedte .i'vliksának Kufsteint,
Kitzbühelt és Rattenberget (ezeket a várakat és várbirtokokat Tirolhoz csatol-
ták), Pfalz pedig kénytelen volt lemondani Albert javára Hagenauról és Ortena-
uról. Kárpótlásul megkapta a Regensburgtól északra elterülő, később Felső
Pfalznak nevezett területet. Az örökösödési vita rendezése Miksa jelentős belpo-
litikai sikere volt, amely egyúttal a Habsburg-ház magánhatalmának további
gyarapítására is lehetőséget kínált. A götzi örökség, majd a pfalzi konfliktus után
1506-ban ismét jelentősen megnövekedett a Habsburg-ház családi hatalma.
Azt követően, hogy a spanyol trón örököse, Don Juan 1497-ben meghalt,
a kasztíliai és aragón korona várományosa Johanna, s férje Habsburg (Szép)
Fülöp, Miksa fia lett. Kasztíliai Izabella halála ( 1506) után a kasztíliai örökség így
Fülöpre szállt, de még ugyanebben az évben ő is elhunyt. Kiskorú fiai, Károly és
Ferdinánd helyett anyai nagyapjuk, Kasztíliai Izabella férje, Aragóniai Ferdinánd
( 1479-1516) kormányzott.
III. Frigyeshez hasonlóan Miksa is azzal akarta dinasztiája számára biztosí-
tani az uralmat és a korona örökletességét a birodalomban, hogy idősebbik uno-
káját, Károlyt még saját életében királlyá koronáztatja. Ezt azonban csak úgy
lehetett megvalósítani, ha ő maga viszont császár lesz, hiszen a német trónon
egyszerre nem ülhetett két király. Császárrá koronázása érdekében ezért Miksa
római hadjáratot akart indítani, a vállalkozást azonban Velence meghiúsította:
nem engedte át területein a német csapatokat. Ekkor Miksa 1508. február 4-én
felvette a „választott római császár" címet, s ezáltal immár végérvényesen elvá-
lasztotta a császári méltóságot Rómától, illetve a pápától. (Ettől kezdve hívták
magukat a német-római királyok megválasztásuk pillanatától kezdve római csá-
szárnak.) Velencével szemben Miksa a pápa, Franciaország és Spanyolország
részvételével létrehozta a cambrai-i ligát (1508). Az Agnadellónál elszenvedett
vereség következtében a gazdag kereskedőváros elveszítette szárazföldi territóri-
umát, a Terra Fermát. Az agnadellói győzelmet francia fegyverek vívták ki, így
fennállt annak a veszélye, .hogy a korábbi kudarc után XII. Lajos király túlzott
befolyáshoz jut Itáliában. Azt követően, hogy Velence katonai vereségét kihasz-
nálva II. Gyula pápa elfoglalta Romagnát, a pápaság és a Dél-Itáliát fennhatósá-
ga alatt tartó Spanyolország kivált a ligából, és Velencével, valamint a Svájci Szö-
vetséggel 1511-ben létrehozta a Szent Ligát „Itália felszabadítására", amelyhez
Miksa és VIII. Henrik angol király is csatlakozott. Az angol uralkodó felesége
révén rokonságban állt a spanyol udvarral. Franciaország így harapófogóba
került. XII. Lajos ugyan képes volt rávenni Skóciát egy Anglia elleni támadásra,
VIII. A HabsbttrlJok kora 375
dc a floddeni csatában ( 1513) a skót sereg súlyos vereséget szenvedett. Ugyan-

ebben az évben Thérouanne-nál és Novaránál a franciák is súlyos vereségeket
szenvedtek, s arra kényszerültek, hogy kiürítsék Milánót, amelyet még 1500-ban
szálltak meg. Az új francia király, I. Ferenc (1515-1547) azonban a svájciak
elleni marignanói győzelemmel ( 1515) egy évtizedre ismét visszaszerezte a
milánói hercegséget. Az 1494-té>l folyó, sokéves itáliai háborúban a következő
esztendőben, 1516-ban átmeneti fegyvernyugvás következett be: a háborúzó fe-
lek többsége Brüsszelben békét kötött egymással, amelyhez 2 évvel később Ve-
lence is csatlakozott. 1519-től azonban a német koronáért folytatott versengés
miatt a Habsburg-francia ellentét újra kiéleződött, s ezzel együtt hamarosan az
itáliai küzdelmek is folytatódtak.
Uralkodásának utolsó éveiben, összefüggésben azzal, ahogyan az itáliai
helyzet lassan kezdett konszolidálódni, Miksa politikájában ismét nagyobb sze-
rephez jutottak a kelet-közép-európai kérdések. A Jagelló-dinasztia uralma alatt
Csehországban és Magyarországon az 1491. évi pozsonyi békével elismert, majd
1506-ban (a Habsburg trónutódlást megkérdőjelező 1505. évi magyarországi
rendi gyűlés után) némi katonai erődemonstrációval megerősített örökösödési
jogok megtartására kellett nagyobb figyelmet szentelnie. Ennek érdekében
1513/14-ben Miksa egy Jagelló-ellenes koalíciót hozott létre a Habsburgok, a
brandenburgi választófejedelem és a Német Lovagrend részvételével. (A Német
Lovagrend 1511-ben megválasztott új nagymestere a Hohenzollern-ház tagja
volt, így Brandenburg érdekeltsége elsősorban rokoni jellegű volt.) A német
uralkodó azonban hamar belátta azt, hogy a konfrontatív politika nem sok si-
kerrel kecsegtet, ezért ismét diplomáciai úton igyekezett eredményt elérni. Azt
követően, hogy felhagyott a Lengyelországgal szemben álló, s háborút szorgal-
mazó Német Lovagrend támogatásával, 1515-ben Pozsonyban létrejött az újabb
Habsburg-Jagelló megállapodás a trónöröklés kérdésében, amit a felek dinasz-
tikus kettős házassággal erősítettek meg. A Jagelló-dinasztia magyar- és cseh tró-
non ülő uralkodójának, II. Ulászlónak a fia, Lajos feleségül vette Miksa unokáját,
Máriát, Lajos királyfi 12 éves nővérét, Annát pedig a császár fiúunokái közül a
fiatalabbik, Ferdinánd vette nőül (1516). Ezekkel a házasságokkal Miksa még
erősebbé tette a Habsburgoknak a magyar és a cseh koronára támasztott jövő
beni öröklési igényét.
Ahogyan III. Frigyesnek, úgy Miksának is a hosszú háborúkhoz szüksége
volt a birodalmi rendek támogatására, így ez a körülmény kedvező helyzetet te-
remtett a Henneberg mainzi érsek vezette fejedelmi reformtörekvések megvaló-
sításához. A rendi érdekeket tükröző birodalmi reformelképzelések első jelen-
tősebb sikerét az 1495. évi wormsi Reichstag jelentette, ahol Henneberg érsek-
kihasználva az uralkodó külpolitikai lekötöttségét és pénzügyi nehézségeit -
több fontos fejedelmi-rendi reformkövetelést vitt keresztül. Az egyik legfonto-
sabb rendi reformként felállították a birodalmi kamarai bíróságot. Élén egy, a
császár által kinevezett kamarabíró állt, aki viszont csak a fejedelmek vagy a biro-
dalmi nemesek sorából kerülhetett ki. A kamarabíró mellett 16 ülnök alkotta a
bíróságot, akik mindannyian birtokos nemesek voltak. Az ülnökök közül 6 a
376 A középkori Németo1'szág
választótejedelemségekből (a Jagelló kézen lévő Csehország nélkül), 2 a Habs-

burgok birtokairól (Ausztriából és Burgundia-Németalföldr61), 8 pedig a többi
birodalmi rend soraiból került ki. A kamarai bíróság munkáját segítő tanácsadó-
kat is a rendek bízták meg úgy, hogy a tanácsosok 50%-a nemes, 50%-a pedig
tanult jogász volt. A kamarai bíróság, mint a birodalom legfelső fellebbviteli
intézménye, a különböz6 tartományok eltér6 helyi jogai helyett egységes gya-
korlatként a római jog alapján ítélkezett. A kamarai bíróság tulajdonképpen a
császár udvari bíróságát váltotta fel. Politikai szempontból ez azt jelentette, hogy
a legfels6bb bíráskodásban jelentősen meggyengült az uralkodó szerepe, és meg-
nőtt a rendek, els6sorban a fejedelmek befolyása. A birodalmi kamarai bíróság-
nak (Reichskammergericht), mint állandó bíróságnak, állandó székhelye is lett, s
ez nem volt azonos a császári székhellyel: 1527-ig Frankfurtban, majd ezt köve-
tően Speyerben működött. Az 1495. évi wormsi birodalmi gyűlés jogtörténeti
szempontból a „teljes" recepció korának kezdetét is jelentette, hiszen az itt felál-
lított kamarai bíróság az egyes tartományok különböz6 jogszokása fölé a római
jogot helyezte. A Reichskammergericht így a teljes recepció kiinduló intézménye
lett. Finanszírozására a wormsi birodalmi gyűlésen döntés született az ún.
Gemeine Pfennige elnevezési'.í általános birodalmi adó bevezetéséről. A német-
római császárság történetében ez volt az első állandó s általános birodalmi adó.
Ahogyan a bevezetése a rendekhez kapcsolódott, úgy az adó behajtásának fela-
datát is a rendek vállalták magukra. Az 1495. évi Reichstag országos békét hirde-
tett meg, s úgy foglalt állást, hogy a birodalmi gyűlést évente össze kell hívni.
A Reichstag működése így függetlenedett az uralkodói hozzáállástól, hiszen
korábban a császár tetszése szerint hívta össze az üléseket.
A fejedelmi-rendi érdekek szerinti reformtörekvések wormsi sikerét köve-
t6cn Miksa a császári adminisztráció erősítésével igyekezett némileg ellensúlyt
teremteni: 1498-ban legfőbb kormányzati szervként felállította az udvari taná-
csot, és az udvari kancelláriát is megújította. A Habsburg családi birtokok ügyeit
intéző „magánkancellária" birodalmi ügyekben is illetékességet kapott, gyöngít-
ve ezzel a mainzi választófejedelemnek (azaz a fejedelmi reform tábor vezető
jének, Berthold von Hennebergnek) a politikai befolyását és súlyát, aki hagyo-
mányosan a birodalmi kancellári tisztséget viselte.
A birodalmi rendek - részben Miksa ellenlépései által is ösztönözve - nem
elégedtek meg a wormsi birodalmi gyűlés eredményeivel, hanem a reformok
továbbvitelét szorgalmazták. Öt évvel a wormsi Reichstag után az augsburgi
birodalmi gyűlés (1500) jelentette a birodalmi reformok újabb jelentős állomá-
sát, ahol létrehozták a birodalmi hadsereg rendek általi kiállításának új, szabályo-
zott keretét: Németországot 6 körzetre osztották fel: Frankföldre, Bajoror-
szágra, Svábföldre, a Felső- Rajna vidékére, az Alsó-Rajna vidékére és Westfalia
(Alsó-Szászország) térségére. A körzeti felosztás azonban nem érintette a válasz-
tófejedelmek, továbbá a Habsburg-ház területeit. Az így létrehozott 6 körzet
nem csak hadszervezeti (katonaállítási, illetve azt finanszírozó) egységet jelen-
tett1 hanem az országos béke betartatásának bírói, törvényi intézményi egységét
is. Elükön egy világi és egy egyházi, a körzet rendjei által választott kapitány állt.
1507-től a körzeteknek joguk lett képviselőket javasolni a birodalmi kamarai

bíróságba. Az 1500-ban tartott augsburgi Reichstag másik fontos eredménye a
Miksa által legfőbb kormányzati szervként létrehozott udvari tanáccsal szemben
a birodalmi kormány létrehozása volt. A 20 tagú birodalmi kormány székhelyéül
Nürnberget jelölték ki. Tagjait a rendek és az újonnan felállított birodalmi kör-
zetek választották. A kormányzat a császár, vagy annak távollétében egy, a tagok
sorából választott elnök irányításával ülésezett. A most létrehozott birodalmi
kormány elnöke a fejedelmi reformtábor másik jelentős vezéralakja, Bölcs Frigyes
szász választófejedelem lett. A gyakorlati cgyüttkormányzásra azonban a későb
biekben Miksa nem mutatott túl nagy hajlandóságot, másrészt pedig a külön-
böző, egymást is keresztez() rendi érdekek miatt a birodalmi kormány hamarosan
működésképtelennek bizonyult, s 1502-ben fel is oszlott. A Henneberg-féle
fejedelmi reformnak ez az eleme az alsóbb rendek ellenállásán megbukott.
Ahogyan 1495 után, úgy az 1500. évi Rcichstagot követően is Miksa meg-
próbálta ellensúlyozni a fejedelmi hatalom erősödését, és a birodalmi körzetek
élére maga szerette volna kinevezni az elöljárókat (kapitányokat), akik fölé még
egy császári birodalmi kapitányt is akart állítani. Az uralkodói hatalom további
gyengülését megakadályozni kívánó császári kezdeményezésű reformok azonban
meghiúsultak a fejedelmek ellenállásán. Bizonyos más reformok azonban a
császárnak, a fejedelmeknek és a birodalom egyéb rendjeinek a teljes egyetérté-
sével valósultak meg. A német egyházban és a rendi társadalomban a zsinati
mozgalom elhaltát követően is erős maradt a konciliarizmus eszménye. Szinte
állandósult egyfajta Róma-ellenes közhangulat, ami ked\'eZŐ belpolitikai hátteret
jelentett ahhoz, hogy Miksa a pápai befolyás csökkentése érdekében elválassza
egymástól a kiátkozás és a száműzetés tartalmát. Megtiltotta a pápához történő
fellebbezést, ami azt jelentette, hogy a birodalmi békét megszeg6 egyházi feje-
delmek sem mentesülhettek klerikusi mivoltuk miatt a birodalmi jogszolgáltatás,
a wormsi Reichstagon felállított legfőbb birodalmi bíróság, a kamarai bíróság
illetékessége alól. Ezzel érvénytelenítette és hatályon kívül helyezte Németor-
szágban az egyháziak különleges kiváltságainak egyikét, azt, hogy egyházi
személy felett kizárólag csak egyházi bíróság ítélkezhet. A pápához való
fellebbezés tilalma a német katolikus egyházon belül a pápai primátusság gyen-
gülését, s ezzel együtt a világi fejedelmi hatalom erősödését jelentette.
A birodalmi reformok 1512-ben tovább folytatódtak, s a választófejedelem-
ségeket, valamint a Habsburg tartományokat is besorolták a birodalmi körzetek-
be, melyek száma így 6-ról 10-re emelkedett. Egy-egy különálló birodalmi kör-
zetet jelentett Ausztria és Burgundia, míg a rajnai választófejedelmek territóriu-
mai együtt alkottak egy körzetet, ahogyan a szász és a brandenburgi választók
birtokai is egy körzetbe lettek besorolva. A választófejedelemségek közül egye-
dül a Jagellók által uralt cseh korona országai nem lettek beosztva a birodalmi
körzetek közé. Az 1512-ben létrehozott 4 új körzet szervezetileg különbözött
az 1500-ban felállított 6 régebbitől. Az új körzetek élén már nem két-két (egy
világi és egy egyházi), hanem csak egy-egy kapitány állt, akik Ausztriában és
Burgundiában a császár tisztségviselői voltak, a rajnai, valamint szász-branden-

burgi választófejedelmi körzetekben pedig a fejedelmek nevezték ki.
A fejedelmi-rendi érdekek újabb jelentős megerősítésére Miksa halála után,
unokája, V. Károly 1519. évi uralkodóvá választásakor került sor: a Károly által
ekkor kiadott választási és koronázási hitlevél a német rendek, s különösen a feje-
delmek számára legalább olyan fontossággal bírt, s olyan jelentőségű volt, mint
az 1356. évi aranybulla.
Apja, III. Frigyes példáját követve utolsó éveiben Miksa azon fáradozott,
hogy Károly unokáját, aki 1516-tól már Spanyolország királya is volt, római
királlyá válasszák, s ezzel saját trónra lépéséhez hasonlatosan, biztosítsa a Habs-
burg-ház számára a német korona öröklését. III. Frigyessel ellentétben azonban
Miksának ezt életében nem sikerült elérnie. 1519. január 12-én halt meg.
Népesség, társadalom
A Fekete Halált követő évszázad demográfiai stagnálása, számos helyen csökke-

nése után a 15. század közepétől ismét növekedésnek indult Európa népessége,
de a század végére becsülhető lélekszám még mindig nem érte el a 14. század
eleji népességszámot. A népesség gyarapodása az életviszonyok, életkörülmények
bizonyos fokú javulásával állt összefüggésben: a pestisjárványok ugyan nem tűn
tek el, de némileg visszaszorultak, javultak az időjárási viszonyok, s ezzel össze-
függésben ismét nőtt a mezőgazdaság eltartó képessége. A 100-150 évvel ko-
rábbi állapotokhoz képest az élelmiszerellátásban nagyobb lett a kereskedelem, s
ezen belül is a keleti import jelentősége, ami a korszakban az ellátás figyelemre
méltó bővülését jelentette. Ezen a téren Németországban különösen a magyar-
országi vágómarha-behozatal játszott nagy szerepet, elsősorban a déli tartomá-
nyokban.
A demográfiai viszonyok kedvezőbbé válása azonban még nem befolyásolta
a társadalomszerkezetet, az előző évtizedekhez viszonyítva alapvető változások
vagy átalakulások nem történtek. Új jelenségek, fejlemények, változások viszont
természetszerűleg voltak a korszak német társadalmában. A 15. század második
felében immár nem csak a 14-15. századi válság nyomán elszegényedő kisneme-
sek álltak zsoldosnak, hanem Németország szegényebb, hegyvidéki területeinek
(mint például Svájc) lakói számára is a katonáskodás az egyik legfontosabb meg-
élhetési forrássá vált.
A 14. századi nagy népességfogyatkozás miatt beszűkült pia~ra a céhek
többnyire a mesterré válás feltételeinek szigorításával reagáltak Németországban.
A 15. század második harmadától, közepétől kezdődő lassú javulás azonban
fokozatosan ismét növelte a vásárlóképes keresletet, bővítette a piacot, így a
céhekből kiszorult iparosok közül számosan külföldön, elsősorban Itáliában
kerestek maguknak munkát és megélhetést. A Habsburg uralkodók korában tehát
figyelemre méltó mobilitás volt jellemző. Egy ulmi domonkos szerzetes, Felix
Fabri 1483-ból származó leírása szerint például az Alpoktól Velencéig tartó úton
VIII. A Habsbin;_qok kora 379
a német utazók számos helyen tudtak anyanyelvükön beszélni. Több fogadónak

német tulajdonosa volt, de gyakran még a személyzet tagjainak többsége is az
Alpokon túlról származott. Számos észak- és közép-itáliai városban (Trient, Tre-
viso, Velence, Como, Milánó, Genova, Firenze, Róma) volt német diaszpóra. Az.
itt dők többnyire kézművesek voltak (takácsok, suszterek, pékek stb.), s általá-
ban német nyelvű céheket alkotva generációkon keresztül megőrizték nyelvüket,
kulturális identitásukat. Az a körülmény, hogy az itáliai városokban ugyanazt a
mesterséget (ízők etnikai alapon akár több céhbe is szerveződhettek, a céhes
keretek itteni viszonylagos gyengeségét jelezték. A céhes ipar persze Németor-
szágban sem maradt rendíthetetlen: a 15. század folyamán a posztó- és vászon-
készítésben megnőtt a falusi, paraszti bedolgozók aránya, különösen Dél-
Németországban.
A gyorsan növekvő nemesfém- és egyéb ércszükséglct miatt a 15. század
második felében nemcsak mélyebbre ásták az aknákat (a tiroli Schwazban 240
méterig is lejutottak), illetve technikai újításokat igyekeztek alkalmazni, hanem a
bányászok számának emelésével igyekeztek növelni a kitermelt fémmennyiséget.
A már említett schwazi bányában például a 15. század végén már mintegy 10 OOO
ember dolgozott. Az. öröklés révén gyakran bekövetkező paraszti birtokaprózó-
dás miatt kizárólag a földből megélni nem tudó paraszti népesség számára a 14.
századi válságidőszaktól eltérően a 15. században már kiegészítő foglalkozást,
vagy akár teljes megélhetést is kínált az ipar. Ebből a szempontból akár tipikus
példa is lehetne Martin Luther családjának története: apja, Hans már nem tudott
a földből megélni, ezért a mansfeldi grófságba költözött, ahol bányászként ke-
reste kenyerét. A bányászat jelentőségét mutatja, hogy - egyes becslések szerint
- 1460 és 1530 között, tehát alig több mint fél évszázad alatt csak az ezüst-
bányászat megötszöröződött Közép-Európában. Társadalomtörténeti szem-
pontból ez azt jelentette, hogy a korábbi időszakokl1oz viszonyítva nagyobb lett
a bányászattal foglalkozók számszerű aránya.
A fejedelmi központosítási törekvésekkel összefüggésben a késő középkor
utolsó fél századában az egyes német tartományokban már jelentősebb számban
fordultak elő a fejedelmi-állami hivatalnokok, tanult, képzett tisztségviselők.
A 14. századi egyetemalapítási hullámot követően a 15. században nagyobb lett
az egyetemi értelmiségi alkalmazottak aránya is.
A Habsburg császárok korára a délnémet kereskedő- és bankházak közül a
Fugger és Weiser cégek már akkora tőkével rendelkeztek, hogy a politikai törté-
nések alakulására is befolyással voltak. ezt az is bizonyítja, hogy akkor, amikor
Miksa a pápai korona megszerzésének gondolatával kacérkodott, a fejedelmek
politikai támogatását a Fuggerek pénzével akarta biztosítani a maga számára.
A társadalom túlnyomó többségét kitevő paraszti népesség életkilátásai,
megélhetési körülményei összességében javultak a 15. század második harma-
dától: ismét kezdtek kiterjeszkedni a szántók, nőtt a gabonatermelés, csökkentek
az élelmiszerárak, összességében tehát olcsóbb lett a létfenntartás. Németország-
ban például az árak alakulása szempontjából 1450 után az 1465. év volt a legol-
csóbb esztendő. Annak köszönhetően, hogy a 15. század második felében
jelentősen lezuhantak a gabonaárak, s javultak a létfenntartási körülmények, is-

mét növekedésnek indult a népesség. A demográfiai gyarapodás azonban fokoza-
tosan ismét növelte a keresletet, ami a 15-16. század fordulójától már ismét az
árak emelkedését, és egy tartós gazdasági konjunktúrát eredményezett. Termé-
szetesen a különböző helyi események jelentősen befolyásolhatták s módosíthat-
ták ezt az általános képet. Ott, ahol a háborús kiadások finanszírozása érdeké-
ben, mint például Ausztriában III. Frigyes idején, a pénzügypolitika a pénzron-
tás eszközével élve inflációt gerjesztett, a társadalom túlnyomó többségének
életkörülményei nem javultak, hanem rosszabbodtak. A paraszti népesség min-
dennapjait leginkább érintő változások nem a járadékok növelésével vagy önké-
nyes emelésével próbálkozó földesúri kísérletek voltak, hanem sokkal inkább az
uraságnak azon igénye, hogy - összefüggésben a kezdődő új konjunktúrával -
világosan elhatárolják a földesúri saját kezelésű magángazdaságot a paraszti gaz-
daságoktól. Ennek legfontosabb velejárója a századok óta immár hagyomá-
nyosan közös használatú rétek, legelők s erdők hasznosításának egyértelmű
szabályozása és nevesítése volt. Mindezt nagymértékben elősegítette az is, hogy
a 15. század második felében a rendek, illetve a fejedelmek által szorgalmazott
birodalmi reformok sorában nagy hangsúlyt kapott a helyi szokásjogok helyett a
birodalom egységes legfelső jogelveként megjelenő római jog, amely a tulajdon-
lás kérdésében a tulajdonosok egyértelmű nevesítésének elvét jelentette. A gya-
korlatban ezek a fejlemények általában azt jelentették, hogy a parasztok az egy-
kor közös legelőknek, réteknek csak meghatározott hányadán legeltethették jós-
zágaikat, és korlátozottabbá váltak erdőhasználati jogaik is. A 15. század máso-
dik felében a német paraszti társadalom legtöbb sérelme, panasza éppen abból
adódott, hogy a virágzó középkor határhasználati rendje, földesúr-paraszt vi-
szonya helyett a késő középkor utolsó évtizedeiben e rendszer bomlása, a tulaj-
donviszonyok jogi feltételeinek a polgári tulajdonlás irányába történő fokozatos
elmozdulása következett be. Ezt nem a paraszti közösségek, hanem többnyire
éppen a földesurak szorgalmaztak, hogy a közös használatú határrészek minél
nagyobb hányadát kisajátíthassák. A Miksa császár halála után nem sokkal kirob-
banó ún. nagy német parasztháború fő követelései között például szinte min-
denhol megtalálhatóak voltak az olyan tartalmú követelések, hogy vissza kell állí-
tani a „régi jó szokásokat". Abban, hogy a 15. század második felétől fokozot-
tabb érdeklődés mutatkozott a határhasználat rendjének új szabályozására, nem
csak a földesurak magángazdasági érdekei játszottak szerepet. Az uralkodók,
fejedelmek, arisztokraták likviditási nehézségeik áthidalására gyakran birtokokat,
akár egész tartományokat zálogosítottak el, amelyeket nem egyszer a tőkeerős
városi bankházak szereztek meg. A kereskedői-polgári mentalitású zálogbirtoko-
sok számára magától értetődő kívánalom volt a tulajdonviszonyok, haszonvételi
jogok stb. egyértelmű és világos elhatárolása. A század végére a gazdag délnémet
kereskedőházak egyúttal már jelentős földbirtokállománnyal is rendelkeztek.
A nemesi társadalomban folytatódott az alsóbb nemesség elszegényedése.
Egzisztenciális helyzetüket nehezítette, hogy egykori lovagi típusú katonáskodá-
sukra a korban már egyre kisebb igény mutatkozott. Zsoldosként ugyan még
VIII. A Habsbin;gok kora 381
számításba jöhettek, de nemesi mivoltuk itt már semmilyen szerepet sem ját-
szott, hiszen a zsoldosok között egyre nagyobb számban jelentek meg a szegé-
nyebb, hegyvidéki területek lakói. Ráadásul a zsoldosság csak háborúk idején
biztosított az alsóbb nemesség számára megélhetést, békeidőben anyagi
lehetőségeik kilátástalanok voltak. A nagy kereskedőházak fejedelmekkel veteke-
dő gazdagsága így ezt az elszegényedő nemesi réteget egyre jobban irritálta, s
közülük igen sokan útonállással, ún. rablólovagként igyekeztek javítani anyagi
helyzetükön. A rablólovagok elszaporodása viszont a tartományi központosítás-
ra törekvő fejedelmek érdekeit is sértette: a helyi közrend és közbiztonság veszé-
lyeztetésével, a béke sorozatos megszegésével ellehetetlenítették a kereskedel-
met, s az így kieső vámbevételekkel megrövidítették a kincstárat. Nem véletlen,
hogy a 15. század második felében a fejedelmek által szorgalmazott birodalmi
reformok között hangsúlyosan szerepelt a tartományi és országos béke, illetve az
ezek megszegésére vonatkozó szankciók kérdése. A rendi-fejedelmi érdekeket
tükröző birodalmi reformtörekvésekkel egyidejűleg az alsóbb nemesség politikai
törekvései is kezdtek megfogalmazódni: a birodalmi lovagok országos (birodal-
mi) képviseleti jogot akartak szerezni a Reichstagban, ám ez ellentétben állt a
fejedelmek érdekeivel. Ugyanakkor a császárral szemben a fejedelmek igyekeztek
támaszkodni is a nemesség szélesebb rétegeire, s így sikerrel hiúsították meg
1495-ben Miksának azt a szándékát, hogy a birodalomban általános vagyonadót
vezessen be.
Jogilag a nemességnek két nagy csoportja volt Németországban: a birodal-
mi és a tartományi nemesek. A birodalmi nemesek közé fejedelmek, bárók vagy
egyszerű lovagok egyaránt tartozhattak, s egyedül a császár, illetve az 1495. évi
wormsi Reichstagot követően a kamarai bíróság joghatósága alá tartoztak. A tar-
tományi nemesek csoportjában éppúgy lehettek gazdag grófok és bárók, mint
szegény kisnemesek, de az ő nemesi jogaik teljes egészében csak abban a tar-
tományban voltak érvényesek, ahol éltek, s a tartományi fejedelem joghatósága
alá tartoztak. A tartományi nemesség egyik legfontosabb törekvése éppen az
volt, hogy a birodalmi nemesség soraiba emelkedve kikerüljön a fejedelmi
fennhatóság alól.
Ez annál is inkább fontos volt, mert a birodalmi nemeseken és birodalmi
városokon kívül még volt egy társadalmi csoport, amely közvetlenül a császár
fennhatósága alá tartozott: a zsidók. A keresztényekkel ellentétben azonban nem
a királyi udvari bíróság (majd később a kamarai bíróság), hanem közvetlenül az
uralkodó személyes bíráskodási joga alá tartoztak, amit 1470-bcn III. Frigyes
kiváltságlevélben erősített meg. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a zsidók
ügyeit a királyi udvar egyik tisztségviselője, az ún. Judemneister intézte, s ő
szedte be a zsidók által fizetett adókat is. A zsidók feletti császári védelem azon-
ban a korszakban már csak elvben létezett, s az egyes tartományi fejedelmek kü-
lönbözőképpen viszonyultak zsidó alattvalóikhoz. A Fekete Halál után egy év-
századdal, a 15. század második felében Németországban a zsidóüldözés új hul-
láma kezdődött. Kiinduló helye Bajorország volt, München (1442), Landshut és
Ingolstadt ( 1450) környéke, majd két évtizeddel később átterjedt a mainzi,
bambergi, passaui egyházmegyékre, 1490-től pedig Stájerország, Karintia,

Krajna, Salzburg, Brandenburg, Magdeburg és Mecklenburg térségébe.
Németország gazdasága a Habsburgok korában
A 15. század második felében ismét növekedni kezdett a szántóföldi művelés

aránya, s a kínálat bővülésével csökkent a gabona ára, a bérek azonban továbbra
is magasak maradtak. Elzászban például 1351-1375 átlagához képest a gabo-
naárak az 1476-1500 közötti időszakra 53 %-ra süllyedtek. Königsbergben a
rozsárak 1399-hez képest 1508-ig 36,5 %-ra zuhantak vissza. A szántók növe-
kedése és a legelők csökkenése azonban a 12-13. századdal ellentétben nem
eredményezte a húsfogyasztás drasztikus visszaesését, mert a magyar Alföldről és
Lengyelországból származó élőállat-import, valamint a hazai szántóföldi gaz-
dálkodásra alkalmatlan területeken - a textilipari kereslettel párhuzamosan - fel-
futó juhtartás továbbra is biztosította a 14. századtól jelentősebbé vált húsfo-
gyasztást. A 14-15. század fordulójától ismét visszatérő száraz és meleg nyarak
újra észak felé tolták el a szőlőtermesztés földrajzi határait. Németországban
még a Balti-tenger partján, Mecklenburgban is voltak szőlőültetvények. A szán-
tóföldi termelés bővülése azonban a 12-13. századi telepes mozgalomtól
eltérően nem csak az étkezésre szolgáló gabonafélék termesztésének növekedé-
sét jelentette. A 15. században egyre nagyobb igény mutatkozott az ipari növé-
nyek termesztésére is. Németországban különösen a len-, kender-, továbbá a sör-
gyártáshoz szükséges komlótermesztés fejlődött.
A 15. század folyamán a délnémet városokban (Speyer, Mainz, Frankfurt,
Ulm, Nürnberg, Augsburg) jelentős fonó- és szövőipar alakult ki, amely nem
annyira posztó, hanem vászon- és barhentszövet készítést jelentett. A délnémet
textilipar jelentőségét többek között az is mutatja, hogy a század végére már
óriási vagyonnal rendelkező Fuggerek a 15. század elején még maguk is takács-
mesterséggel foglalkoztak, s az itt szerzett tőkéjükkel kezdtek egyéb vállalkozá-
sokba. A német textilgyártás gyors felfutása együtt járt a termelés rendszerének
megváltozásával: a céhek mellett egyes vállalkozók, vagy akár maguk a céhek,
egyre gyakrabban foglalkoztattak falusi bedolgozókat. Ulm városában például
néhány tőkeerős városi vállalkozó volt a munkáltató, akiket kiterjedt posztó-
kereskedésük miatt ivollherreknek is neveztek. A késő középkorban a textilipari
termelés növekedése nem csak a céhes kötöttségeket kikerülő új termelési rend-
szer elterjedésével állt összefüggésben, hanem azzal a körülménnyel is, hogy az
a technikai, műszaki „forradalom", amely az agrárátalakulással párhuzamosan a
ll-13. században a kézműiparban is lejátszódott, a 14-15. században is foly-
tatódott. A textilipar találmányai közé a vízszintes állású lábítós szövőszék mellé
a fonást meggyorsító rokka is felsorakozott. A 15. század végén már mindenütt
használták azt a formáját, amely pedállal volt ellátva.
A Habsburg császárok uralkodása alatt Németországban született az az új
iparág, amely egész Európa művelődését alapvetően átformálta: a könyvnyomtatás,
VIII. A Habsbur:.._qok kora 383
a nyomdaipar (1455). A könyvnyomtatáshoz szükséges alapanyagot a 14. szá-

zadtól elterjedő rongypapír jelentette. A nyomdaipar megjelenésével a papír-
gyártás jelentősége is sokkal nagyobb lett.
A korszakban a vas- és fémfeldolgozás fontossága szintén növekedett.
A hadviselés, a nagy építkezések, hajóépítések stb. megnövelte a vas- és egyéb te-
mek iránti keresletet. A nagyobb mennyiségű öntöttvas előállítását a 15. század
új találmánya, a magaskohó tett lehetővé, amelyet Németországban leghama-
rabb a Rajna-vidéken használtak. A magaskohó a korábbi eljárással olvasztott vas
10-12-szeresét volt képes előállítani. Míg a Rajna-vidék a középkor korábbi
századaiban is jelentős fémipari, vasfeldolgozó központ volt, a 15. században új
vasipari körzetek jöttek létre Felső-Pfalz, Karintia és Stájerország térségében.
A vas mellett a réz, ón, ólom iránti kereslet is növekedett. A gazdaság moneta-
rizáltságának, azaz a pénz szerepének növekedése miatt a 15. században a
nemesfémbányák ugyancsak figyelemre méltó fejlődésen mentek keresztül.
A középkor korábbi századaiban a legfontosabb német nemesércbányák a Harz-
hegységben voltak. A késő középkorra a német ezüstbányászatnak Csehország-
ban, Karintiában és Tirolban új központjai alakultak ki. Ezek közül a cseh ki-
termelés a huszita-kérdés, valamint a cseh trón körüli bonyodalmak miatt a 15.
század folyamán jelentősen visszaesett, így az új ezüstbányák többsége gyakorla-
tilag a Habsburgok birtokain nyílt meg, az ő magánhatalmukat erősítette. Ezek-
ben a bányavállalkozásokban különösen a Fuggerek voltak érdekeltek, akik a 15.
század végén, 1491-ben a magyarországi ezüst- és rézbányászattal foglalkozó
Thurzó-céggel társultak a Kárpátok színes- és nemesfémkészleteinek kitermelé-
sére. A 16. században már az Észak-Magyarországon (Felvidéken) működő
Fugger bányavállalat termelte Európa évi rézkészletének kb. egynegyed részét.
Ekkorra azonban a Thurzók részesedése a közös cégben tetemesen összezsugo-
rodott, annak következtében, hogy 1501-ben a Fugger-ház jelentős kölcsönt
folyósított II. Ulászló magyar-cseh királynak, s ennek fejében zálogként több
évre szólóan 7 észak-magyarországi bánya kitermelési jogát kapta meg. 1513-
ban a Fuggerek az erdélyi aranybányászatban is érdekeltségeket szereztek. Az az
554 OOO aranygulden például, amellyel Miksa halála után Jakob Fugger V. Ká-
roly császárrá választását támogatta, jórészt cége magyarországi bevételeiből
származott. 1519 és 1526 között a Fugger-cég magyarországi érdekeltségeiből
690 OOO aranyforint volt a bevétel, s ennek kb. 50 %-a lehetett a tiszta nyereség.
A bányászat és a fémfeldolgozás, ércolvasztás nagy mennyiségű faszenet
igényelt, így a 15. században a korábbinál jóval nagyobb lett a fa iránti kereslet,
és nagyobb értéket jelentett egy-egy erdőbirtok. Akkor, amikor a földesurak
igyekeztek korlátozni vagy éppen megszüntetni a parasztok közös erdőhasználati
jogát, saját maguk számára akarták biztosítani a fakitermelésből származó jöve-
delmeket.
Mivel a késő középkorban számottevően megnőtt a lakosság húsfogyasztása,
a húsok, illetve bizonyos tejtermékek (vaj, sajt) tartósításához nagyobb lett a só
iránti igény, így a korábbinál nagyobb lendületet vett a sóbányászat. A 15. század
közepén például Münchenben évente 6-10 OOO Salzkammergutból érkező sót
szállító kocsi haladt át, mindegyik átlag kb. 1-1 tonna sóval. A Hanza hajói által
szállított Földközi-tengeri só mennyisége is jelentősen megnőtt. 1449-ben pél-
dául az angolok 50 sót szállító Hanza hajót tartóztattak te! a La Manche-csa-
tornán. 1464-ben 44 Liszabonból hazatérő porosz hajót jegyeztek fel a sundi
vámkönyvek. 1468-1476 között Danzig városa évente átlagosan 3300 Last (kb.
4,5 millió kilogramm) sót vásárolt. Németország északi területein a só mérésére
már a 15. elejétől (1405-től) egységesen a lüneburgi mértékek voltak használa-
tosak (egészen a 18. század végéig).
A késő középkor utolsó fél évszázadában folytatódott az a kereskedelmi gya-
korlat, hogy a nagyobb földrajzi térségek az árucsere, áruforgalom elősegítése
érdekében igyekeztek egységesíteni súly- és mértékrendszerüket. Az 1469. évi
Hanza-gyűlésen például újra szabályozták a hering szállítására az 1434. évi wol-
mari gyűléstől szélesebb körben használatos rostocki hordók űrtartalmát.
A 15. században a Balti-tengeren már hatalmas méreteket öltött a gabona-
kereskedelem: a keleti német, porosz és baltikumi területekről a Hanza hajói
egyre nagyobb mennyiségű gabonát szállítottak a növekvő kereslet kielégítésére
a nyugati piacokra. Míg Flandria egésze például 1416-ban 684 tonna gabonát
importált a Hanzán keresztül, 1482-ben már egyedül Brügge raktárait 7 hónap,
azaz alig több, mint fél év alatt 2370 tonna gabonával töltötték fel. Ez a számok
magáért beszélő különbségén túl azért is figyelemre méltó, mert a 15. század
második felében Brügge gazdasági szerepe már sokkal kisebb volt, mint koráb-
ban. Ezt többek között az is jelzi, hogy már az 1440-es években a Hanza áthe-
lyezte kereskedelmi képviseletét, kontorát Brügge-ből Antwerpenbe. A század
végén már sikeres kísérletek történtek a balti-tengeri gabonakereskedelem
hasznának jelent6sebb koncentrálására is: 1490-1492 folyamán például Danzig
városa elérte azt, hogy más poroszországi kikötőb61 nem futhatott ki gabonát
szállító hajó.
A 15. század második felében, 1446-tól a Hanza a norvég halászoknak nyúj-
tott előhitelezési formával a saját kezében összpontosította, gyakorlatilag mono-
polizálta a norvég halkereskcdelmet: Norvégia évi gabonaszükségleténck el6-
szállítása fejében el6re lekötötte magának az ország évenkénti heringhalászati
zsákmányát.
A délnémet kereskedelem az Itáliába irányuló szállítások mellett a 14. száza-
di előzményekre építve a 15. században már igen nagyarányú forgalmat bonyo-
lított le a keleti határoknál fekvő országokkal, különösen Magyarországgal.
A Magyarországra irányuló délnémet kereskedelemben a Duna jelentette a
leginkább használt útvonalat, amelyet azonban némileg megnehezített Bécs áru-
megállító joga. Azt követ6en, hogy 1515-ben Miksa megszüntette Bécs árumeg-
állító jogát, a délnémet-magyar kereskedelem még intenzívebbé vált. Ebben
minden bizonnyal szerepet játszott az, hogy a legnagyobb délnémet kereskedő
ház, az augsburgi Fugger-cég 1490 táján Budán már saját kereskedelmi képvise-
lettel rendelkezett, s ettől kezdve gyors ütemben növelte magyarországi érde-
keltségeit. Bécs árumegállító privilégiumának visszavonása az 1515. évi Habs-
burg-Jagelló szerződéssel is összefüggésben állt, melynek létrejöttében aktív és
tevőleges szerepet játszottak a Fuggcrek. A Fugger-cég mellett azonban más dél-

német vállalkozások is érdekeltek voltak Magyarországon. A nürnbergi Stromer-
család például Besztercebánya és Lőcse környékén rézbányászattal foglalkozott.
A pénzrendszer egészét tekintve a 15. század második felében, a középkor
utolsó évtizedeiben Németországban a folyamatos pénzromlás volt az általános
tendencia: mindenhol csökkent a vert érmék ncmesfémtartalma. A 14. század
egyik legjobb pénzének, a cseh/prágai garasoknak ezüsttartalma például 1470 és
1485 között, másfél évtized al~tt 0,5 grammal, azaz mintegy 30%-kal csökkent
(1,7 grammról 1,2 grammra). Eves szinten ez a pénz nemesfémtartalmának 2 %-
os csökkenését jelentette. A tiroli Krettzer nev(í pénz ezüsttartalma 1361-ben
még 1,0 gramm volt, a 15. század végére azonban már csak 0,5 gramm lett.
A Hanza térségében 1365-től vert, s 4 dénárt érő Witten 1,3 grammnyi ezüst-
tartalma 1502-ben már csak 0,35 gramm volt. Ugyanez következett be a Dél-
nyugat-Németországban vert Rappen esetében is: az 1425-ben 0,25 gramm
ezüstöt tartalmazó érmék 1478-ban már csak 0,21, 1498-ban pedig 0,17 gram-
mot tartalmaztak. Az eredetileg (1386) 24 karátos, 3,5 gramm súlyú rajnai
aranyguldenek a 15. század végére 22,5 karátosak és 2,5 gramm súlyúak lettek.
Ez a kisebb súlyú és aranytartalmú rajnai gulden vált a 15. század folyamán de
facto egyfajta birodalmi aranypénzzé, amelynek mintájára a Habsburg császárok
uralkodói kibocsátású egységes, birodalmi guldent szerettek volna bevezetni.
A pénzromlásnak több oka is volt. Egyrészt a 14. század utolsó harmadától
és a 15. századtól az ezüst aranyhoz viszonyított értéke az arany iránti magas
kereslet és a szűkös kínálat miatt esni kezdett. Ez súlyosan érintette a minden-
napok pénzforgalmát, ahol a túl nagy értékű aranypénzek helyett továbbra is az
ezüstpénzek voltak a meghatározóak. A nemesfém piacokon bekövetkezett vál-
tozások, arányeltolódások tehát a pénzek nemesfém tartalmának tényleges meg-
változása nélkül értékelték le az ezüst, és értékelték fel az aranypénzeket. A vert
érmék ezüsttartalmának csökkenése azonban pénzügypolitikai döntések ered-
ménye volt. A napi pénzszükséglet, a tetemes kiadások (különösen a megnöve-
kedett katonai kiadások) finanszírozásának igénye a bevételek növelésére ösztö-
nözte a pénzkibocsátókat. Ennek egyik forrását a pénzverési illeték jelentette. Az
ezüstpénzek esetén a kivert érmék 5-15 %-a vc?lt a pénzverési illeték, míg a raj-
nai aranypénzek esetén ez csalc 2 %-ot tett ki. Erthető, hogy ebből a szempont-
ból a fejedelmek miért inkább az ezüstpénzek verését szorgalmazták. Az ezüst-
pénzek mennyiségének növelése mellett a bevételek gyarapításának másik for-
rását a régebbi korokban is jól ismert pénzrontás jelentette, amikor változatlan
névértéken, de alacsonyabb ezüsttartalommal bocsátották ki az új pénzeket.
A 15. század második felében különösen nagy arányú pénzromlás következett be
Ausztriában, a III. Frigyes, és testvére, Albert közötti háború idején, ami mind-
két félnek igen sok pénzébe került. Míg 1452 táján 1 magyar aranyforint
Bécsben 225 dénárt ért, addig 1455-ben már 240, 1458-ban 300, 1459-ben
960, 1460-ban pedig már 3686 dénárt. A bécsi dénárok ezüsttartalmának ilyen
drasztikus csökkenése azt jelentette, hogy 1460-ban 1 dénár már csak 0,01
gramm ezüstöt tartalmazott, azaz teljes súlyának mindössze 3 %-a volt ezüst,
97%-a pedig réz. A 15. század második felében igen gyorsan, alig egy évtized
leforgása alatt a bécsi dénárból gyakorlatilag rézpénz lett.
A 15. század második felének pénzromlását az sem tudta megakadályozni,
hogy a korszakban a szászországi, az új tiroli és karintiai, valamint délnémet
érdekeltségű magyarországi bányák jelentősen növelték kitermelésüket. Ez a
folyamat a 16. századra is átcsapva több mint egy évszázados inflációt eredmé-
nyezett, amit a történetírás gyakran „árforradalomnak" nevez. A 15. század
végétől, a 16. század elejétől kezdődő általános áremelkedés a pénzforgalom
növekvő sebessége és a forgalomban lévő pénz mennyiségének növekedése, vala-
mint a mezőgazdasági termékek relatíve csökkenő kínálata és az ezekre irányuló
kereslet intenzív növekedése kombinációjának volt az eredménye.
Szellemi élet, kultúra, művelődés
A 15. század második fele, az egymást követő Habsburg császárok időszaka a

szellemi élet és a kultúra szempontjából egyfajta átmeneti korszakot jelentett a
középkor és a reneszánsz között, amikor a művelődést egyidejűleg jellemezte a
skolasztikus és humanista gondolkodás. Az irodalmi, szellemi alkotómunka, a
művelődés legfőbb színhelye a Luxemburgokat követően is az uralkodói udvar
maradt. II. Albert király Zsigmond császár vejeként s örököseként átvette a Lu-
xemburg hagyományokkal szorosan összekapcsolódó mecénási szerepet, és fi-
gyelemre méltó könyvtárat is örökölt. Annak ellenére, hogy a Luxemburg udvar
már IV. Károly korától kapcsolatba került a humanista szellemiséggel, a rene-
szánsz gondolkodásmód nem különösebben gyakorolt hatást sem a Luxembur-
gok, sem pedig II. Albert vagy III. Frigyes korára. A humanizmus hatásától
például teljesen érintetlenek maradtak II. Albert özvegye, Erzsébet királynő ud-
varhölgyének, Helene Kottannernek korának eseményeiről német nyelven írott
visszaemlékezései. Többek között ő örökítette meg azt, ahogyan a gyermek
V. (Utószülött) László király részére ellopták a magyar koronát. A középkori
skolasztikus gondolkodásmód egyik utolsó nagy képviselője, a haselbachi Tho-
mas Ebendorfer, a bécsi egyetem jeles professzora, dékánja és rektora volt. Első
sorban teológiai jellegű tudományos munkásságot folytatott: egy Ézsaiás-kom-
mentárt, egyéb Biblia-magyarázatokat, és számos prédikációt írt. Később a tör-
ténetírással is megpróbálkozott, és e tárgykörben ugyancsak termékeny szerző
nek bizonyult. Fő történelmi műve, a német nyelvű Östereichische Chronik mel-
lett írt egy pápakönyvet, egy császárkrónikát III. Frigyesről, elkészítette a passaui
püspökök krónikáját, írt egy traktátust az egyházszakadásról, és egy naplót a
baseli zsinaton kifejtett tevékenységéről, ahol a bécsi egyetem képviselőjeként
volt jelen. A késő középkori történetírás stílusában írt német nyelvű Ausztria-
krónikát egy karintiai pap, Jakob Unrest.
A korábbi századok szelleme az irodalomban különösen a misztérium-
játékokban élt tovább. Ekkor, a 15. században keletkeztek Németországban az
olyan nagy, ciklikus misztériumok, mint például a Theophilus-legenda. Wilhelm
Rollinger bécsi fafaragó például a Stephansdom szentélyszékének háttámláján

még meg is örökítette egy bécsi passiójáték jeleneteit (1476). De a középkor
korábbi századaiból ismert gúnyversek is még mindig nagy népszen'íségnek
örvendtek. A bécsi Philipp Frankfurter például egy kötetnyi gúnyverset jelen-
tetett meg az ún. kahlenbergi csuhásról.
A 15. századi Németország művészete még teljesen a gótika jegyeit hor-
dozta magán. A késő gótikus festészet Mathias Grünewalddal teljesedett ki.
Habsburg Zsigmond tiroli herceg, és Miksa császár támogatásának köszönhető
en a 15. század végén élte virágkorát a páncélkészítés, a fegyverkovács-művészet,
amelyet olyan kiváló mesterek műveltek, mint például Konrad Seusenhofer.
A bécsi udvari zenekart Miksa hozta létre a középkor végén. A tipikusan
német sajátosságnak számító mesterdal műfaj (melynek előírásait szabályköny-
vek, táblázatok foglalták össze, míívelői egyesületekbe, céhekbe szerveződtek, s
nagy szerepet játszottak a zenetanítás pedagógiai rendszerének kidolgozásában)
a 15. századba élte virágkorát, sőt e műfaj legnagyobb tehetsége, a nürnbergi
Hans Sachs (1494-1576) már a 16. században tevékenykedett.
A 15. század második felében Németország szellemi életében az egyik leg-
jelentősebb személyiség a toscanai származású humanista, Aeneas Silvius Picco-
lomini volt, aki igen hamar nagy elismertségre tett szert. III. Frigyes költői ba-
bérkoszorúval ajándékozta meg, s állást kínált neki a királyi kancellárián. Penta-
logus című művében, vagy az ún. ,,fejedelemtükreiben" Aeneas Silvius Piccolo-
mini a sokoldalú, humanista nevelés elveiről értekezett. A legnépszerűbb az
Euryalus és Lucretia szerelméről szóló novellája volt, amelyet később, egyházi
pályafutásakor megtagadott. A korabeli Ausztria történetéről latin nyelvű törté-
neti művet írt Historia Austriae seu Friderici tertii címmel. Maga III. Frigyes
ugyan még nem volt különösebben fogékony a humanista szellemiségre, de fiát,
Miksát már így nevelték. Ebben az udvari zenésznek és könyvtárosnak, a későb
bi trentói püspöknek, Johann Hinderbachnak volt meghatározó szerepe. Zsig-
mond herceg tiroli udvara ugyancsak a németországi művelődés és humanizmus
egyik központjának számított. A herceg művelt felesége, a skót Ellinor maga is
írogatott. Aeneas Silvius Piccolomini mellett a korszak másik nagy műveltségű,
tudós személyisége, Nikolaus von Kues (Nicolaus Cusanus), brixeni püspök,
Habsburg Zsigmond politikai ellenfele, szintén Tirolban élt.
III. Frigyes háborúi a rendi ellenzékkel, majd testvérével, Alberttel, és
Hunyadi Mátyás magyar királlyal, komoly károkat okoztak a 15. század második
felében Ausztria szellemi-művelődési életében. A bécsi egyetem például számos
hallgatóját elveszítette. A helyzet csak azt követően változott, hogy Miksa
megszilárdította hatalmát, és neves humanista tudósokat hívott Németországba.
Az 1497-ben Bécsbe érkezett Konrad Celtes alapította a Dunai Tudós Társasá-
got (Sodalitas Literaria Danubiana), mely Miksa, de még unokája, V. Károly
uralkodásának kezdeti szakaszában is meghatározta a szellemi élet jellegét. En-
nek legfontosabb eleme az volt, hogy az egyetemi teológiai karokat leszámítva
általában tért veszített a skolasztika, amelyben igen nagy szerepe volt annak,
hogy maga az uralkodó a humanistákat támogatta. A Dunai Tudós Társaság
megalapítása előtt a Rajna-vidéken Konrad Celtes már létrehozott egy hasonló

irodalmi-tudósi kört (Literaria Rhenana). A német humanizmus „vezéralakja"
Johannes Reuchlin (1455-1522) volt, aki az Epistolae Obscurorum Virorum
című művében a skolasztikus hittudományt és az egyháziak által használt, több-
nyire vulgarizált s egyszerűsítő latin nyelvet parodizálta. Róla nevezték el a
humanisták és az egyháziak közötti ún. reuchlini viszályt, amely azt követően
robbant ki, hogy Miksa a humanistáknak nyújtott minden támogatás ellenére
1509-ben rendelettel engedélyezte az Újszövetséggel ellenkező tartalmú héber
nyelvű írások megsemmisítését. Ebben a vitában a humanisták elsősorban a
műveltséget és tudást szigorú korlátok közé szorító skolasztikát támadták.
Ennek a szellemi feszültségnek ugyancsak lehetett némi szerepe a németországi
reformáció kialakulásában. Jakob Wimpheling (1450-1547) már a humanista
történetírás szellemében akarta megírni Németország történetét a kezdetektől
egészen saját koráig. 1514-ben Jakab Faber megjelentette Nikolaus von Kues
írásainak összkiadását, s humanista szellemben Szent Pál leveleihez írt kommen-
tárokat. Az Alpoktól északra a németalföldi Rotterdami Erasmus (1467-1536)
volt a humanizmus legnagyobb alakja.
Az új világkép, a reneszánsz szellemiség a 15. század második felében a
német képzőművészetben is egyre nagyobb teret nyert. Ennek egyik jele az volt,
hogy a festészetben a korábbi századokhoz viszonyítva nagyobb szerepe lett a
természeti környezetnek, a tájnak. A svájci Konrad Witz ( l 400?-1466?) például
a genfi oltárképen addig szokatlan módon a Genfi-tavat és Genf városát festette
meg a bibliai történet hátterének (1444). A regensburgi Albrecht Altdorfer
(1480?-1538) ugyancsak a táj, a környezet hangsúlyozásával vált ismertté. Az
előbb Dél-Németországban, majd Ausztriában, végül Szászországban tevékeny-
kedő Lucas Cranach (1472-1553) udvari festőként szintén központi témává
emelte a természetet. A késő középkori Habsburg császárok korának két legna-
gyobb német festője a nürnbergi Albrecht Dürer (1471-1528) és a németalföl-
di Hieronymus Bosch (t 1516) volt. A festészet mellett a korszakban Német-
országban széles körben elterjedtek a színek helyett a rajz elsőbbségére épülő
rézmetszetek is. A 15. század legnagyobb rézmetszőinek egyike, Martin Schon-
gauer (1453?-1491) a Rajna menti elzászi településen, Colmarban élt.
A reneszánsz természettudományos érdeklődése a 15. század második felé-
ben ugyancsak gyökeret vert német földön. Ebből a szempontból elsősorban a
matematikus Georg Peurbach (1423-1461) és az asztronómus Johan Müller,
vagy közismertebb nevén Regiomontanus (1436-1476) említhető, aki latinra
fordította Ptolemaiosz Almagesztcímen ismert fő művét. A 15-16. század for-
dulójának egyik leghíresebb európai tudósa, a csillagász Nikolaus Kopernikusz
(1473-1543) a Német Lovagrend államában, Poroszországban élt, a frauenber-
gi káptalan kanonokja volt.
A 15. század második felének nagy technikai találmánya, a könyvnyomtatás
ugyancsak Németországhoz kapcsolódott: a mainzi Johann Gutenberg (1397-
1468) a század közepén nyomtatta ki a Vulgátát. A nyomtatás hamarosan a vi-
lági irodalom különböző műfajait is meghódította, s a 15. század utolsó
VIII. A Habsbur;gok kora 389
évtizedeiben már egyre több városban működött nyomda. A városok közül, ahol
a 15. század végétől könyvnyomtató műhelyek virágoztak, például a regények
(ezek többnyire még a középkori lovagregények) megjelenése szempontjából
Németországban különösen Augsburg emelkedett ki. Mindez szorosan össze-
kapcsolódott azzal a széles ívű, egész Európát érintő kulturális folyamattal, me-
lyet a lovagságnak a 15. század első felében kezdődő, s még a 16. században is
folytatódó reneszánsza jelentett. Ennek során Elisabeth von Nassau-Saarbrücken
grófnő például francia gesztaénekekből készített prózafordításokat ( 1437).
Habsburg Zsigmond tiroli herceg felesége ugyancsak franciából lefordította a
Pontus és Sidoine című regényt (1456). Johann von Soest több francia geszta-
ének hosszú, \'erses kompilációját készítette el Mararete von Limburg ( 1480)
címmel. A lovagi ideák és eszmények - a humanizmus mellett - Miksa császár
udvarában is komoly visszhangra találtak. Miksa például, mint rex litteratus maga
vázolta fel két önéletrajzi mű tervét: az egyik a Theuerdank 1517-ben megjelent
verses regény, a másik a Weisskun~, prózaregény. Ezekben a művekben a császár
kóbor lovagként mutatja be önmagát, aki megkéri a neki ígért hercegnő kezét
(aki a burgund herceg, Merész Károly lánya), később pedig szüntelenül a be-
csület és dicsőség nyomában járó lovag szerepében tűnik fel. Ugyanakkor azon-
ban Miksa nem a régmúlt időket visszaálmodó ábrándozó volt, hanem figyelem-
re méltó stratéga és politikus. A lovagi világ megszépített ideájától, els6sorban
Arthur királytól és a Kerek Asztal lovagjaitól az uralom és a rend külső képét köl-
csönzi. A dicső lovagi múlt képeinek felelevenítése azt a szerepet tölti be, hogy
szilárd fogalmi alapot nyújtson a Habsburg birodalmi ambíciókhoz és a kor-
mányzáshoz egy olyan időszakban, amikor a birodalmi reformok kérdésében
egyre inkább a fejedelmi-rendi érdekek kerültek előtérbe.
A késő középkori Németországból indult ki a reformáció vallási mozgalma
is, amely gyökeresen átformálta az európai szellemi életet és kultúrát. A koncil-
iarizmussal immár hosszú múltra visszatekintő német Róma-ellenesség Martin
Luther 1517. október 31-i wittembergi fellépésével radikális formát öltött.
A pápasággal szembeni általános hangulat irodalmi, művészeti megformálása
azonban nem Luther, hanem sokkal inkább Ulrich von Hutten (1488-1523)
lovag nevéhez fűződött. Arminius című dialógusában (1520) például a római
hódítókkal szembeszálló germán vezér, Arminius a Rómával szembeni ellenállás
szimbólumaként jelent meg.
Ahogyan a középkor századai folyamán számtalanszor felszínre kerültek a
közeli világvégét váró apokaliptikus elképzelések, úgy a 15. század második fele
sem maradt ettől mentes. Németországban a Würzburg környéki Hans Böhm
például azt hirdette, hogy 1476-ban bekövetkezik Krisztus második eljövetele és
az utolsó ítélet, majd ezt követően megvalósul az ezeréves birodalom. Az egy-
ház- és hitélet 14-15. századi zavarai (schisma, konciliarista-papalista küzdel-
mek, az egyházat elutasító új eretnekségek, a pápaság belebonyolódása a kusza
itáliai politikába, a humanizmussal jelentkező nagyobb arányú individualizálódás
és elvilágiasodás stb.) a társadalom többsége számára jelentős szellemi elbizonyta-
lanodást, a világ erkölcsi és morális rendjének megrendülését és relativizálódását
eredményezte. A társadalmi közérzet ilyen irányú változásának szinte természe-

tes következménye lett a fizikai mivoltukban megnevezhető „felelősök" illetve
bűnbakok keresése. A 15. század második felében ismét megszaporodtak a zsi-
dók elleni pogromok, s egyre több helyen került sor boszorkányüldözésekre.
Németországban Johann Nider még Luxemburgi Zsigmond uralkodásának
utolsó éveiben, 1435-1437 között könyvet írt a boszorkányokról, az Alpok
térségében, a svájci területeken pedig már „szabályos" boszorkánypereket ren-
deztek (1454. Luzern, 1500 Kriens, 1502 Willisau stb.). A babonás félelmek
meger6södése mellett a korszak közérzületének s hangulatának másik fontos
jellemz6je - mintegy a hit és az egyházi élet intézményi zavarainak spontán
ellenhatásaként - a vallásos misztika 14. századtól tartó további erősödése volt.
Emellett igazából ekkor, a 15. században vált a közgondolkodás mindennapi
részévé az elmúlás szörnyűsége. A kereszténység transzcendens jellegénél fogva
a halállal való foglalkozás soha nem hiányzott a tanítások sorából. A halál azon-
ban nem els6sorban a földi lét végét, hanem az új (földöntúli) élet kezdetét je-
lentette. A halál csak azoknak volt szörnyű, akik az elmúlással nem az örök üd-
vösségre, hanem az örök kárhozatra kerültek. A 15. században sorra születtek
olyan, széles körben elterjedt írások, amelyek a meghalás művészetére (ars mori-
endi) készítették fel az olvasót. A kiadványokban imák, gyónási formulák, a hal-
doklókat figyelmeztető intések mellett igen gyakran fametszetek is szerepeltek,
amelyek szintén a halálra figyelmeztettek, bemutatták a mennyország és a pokol
küzdelmét a földi világból távozó lélekért. Hasonló témát dolgoztak fel az ún.
erkölcsi játékok is, amelyekben a bűnök és erények megszemélyesítve szerepel-
tek. Az egyik leghíresebb ilyen erkölcsi játék a németalföldi eredetű, 15. század
végi Jedermann vagy Everyman (Akárki) volt. A 15. században er6södő új szem-
lélet a halál víziójával a mulandóságra akarta figyelmeztetni az élőket ( memento
mori- emlékezz a halálra). Mind az irodalom, mind a képzőművészetek vagy az
oszlásnak indult hulla naturalisztikus ábrázolásával és az undor keltésével akart a
halálra figyelmeztetni, vagy pedig az ún. haláltánc (danse macabre) motívumával.
A Német Lovagrend állama Grünwald után
A 15. század a Német Lovagrend államának történetében is jelentős változásokat

eredményezett. Az általános európai fejlemények, változások, valamint a lovag-
rendi állam belső eseményei, társadalmi, gazdasági viszonyai egyaránt közreját-
szottak abban, hogy a késő középkor utolsó százada egyúttal a Németország
politikai határain kívül fekvő másik német állam, a lovagrendi Poroszország lassú
megszűnésének időszaka is volt.
Abból következően, hogy a korszakban számos közép- és kisbirtokos nemes
egzisztenciális helyzete vált nehezebbé Németországban, akiknek fiai gyakran a
kulturálisan és nyelvileg ugyanolyan környezetet jelentő Német Lovagrendbe
lépve próbáltak megélni, a lovagrend összetételének ilyen irányú „felhígulása" a
Rend egészének szellemiségére is hatással volt. A vallásos elhivatottság helyett
előtérbe kerültek az anyagias igények. Az egyház 14-15. századi nagy megráz-

kódtatásai, s ezzel együtt a vallásosság hanyatlása a Német Lovagrendre, mint
egyházi-szerzetesi intézményre ugyancsak hatással voltak. A konventekbcn egyre
lazábban kezelték a rendi regulát, az országban pedig - összefüggésben az egy-
házi tekintély általános csökkenésével - a tartományúri hatalom birtokosának, a
Német Lovagrendnek a presztízse az előző évszázadhoz viszonyítva jelentősen
megkopott. Ez a körülmény megkönnyítette a Renddel szembeni politikai fellé-
pést. A litvánok megkeresztelkedésével és a lengyel-litván unió létrejöttével
(1385) a Rend elveszítette eddigi ideológiai legitimációját, hatalmának missziós
küldetését. Ennek következtében, különösen a grünwaldi vereség fényében
(1410), lecsökkent a nyugati lovagság érdeklődése Poroszország, illetve a litvá-
nok elleni keresztes vállalkozások iránt, így a Német Lovagrend jelentős számú
külső támogatót veszített el. Ugyanakkor ez a folyamat, amikor Németország-
ban a Habsburgok uralkodtak, egy másik kedvezőtlen fejleménnyel párosult:
III. Frigyes a birodalom és a császár főségét - Luxemburgi Zsigmondhoz hason-
lóan - Poroszországra is ki akarta terjeszteni. A lovagrend igyekezett ugyan el-
lenállni az ilyen irányú törekvéseknek, de a birodalom támogatására most sokkal
inkább szüksége volt, mint korábban, így több esetben engedményekre kénysz-
erült. 1452-ben például elismerte a császár világi ügyekben illetékes legtC!ső
bíráskodási jogát, azaz de facto Poroszországnak a birodalomhoz tartozását.
Poroszország belső helyzete, az itteni belpolitikai feszültségek, társadalmi
konfliktusok döntő szerepet játszottak a lovagrendi állam összeomlásában. Azt
követően, hogy az 1411-ben kötött thorni béke felrúgását és új háborút kirob-
bantani akaró Heinrich von Plauen nagymestert a Német Lovagrend főbb tiszt-
ségviselőinek testülete és a nagykáptalan megbuktatta, s az eddigi marsallt,
Michael Küchmeistert választotta nagymesterré, a szorító pénzügyi és politikai
körülmények között a Rend új vezetése arra kényszerült, hogy szélesebb tár-
sadalmi támogatottságot szerezzen. Ennek érdekében kénytelen volt nagyobb
befolyást engedni a Poroszországban ekkor formálódó s aktivizálódó rendeknek
az államügyekben, és különösen a pénzügyekben, hiszen a pénzrendszer újjá-
szervezése jelentette a háborús pusztítások és a Lengyelországnak fizetendő
óriási hadisarc után az ország gazdasági talpra állításának egyik legfontosabb
előfeltételét. 1415-ben Michael Küchmeister már egy leendő pénzreform
kérdéséről tárgyalt a porosz városok és nemesek küldötteivel, akiknek egy évvel
korábban már mentelmi jogot biztosított, elismerve ezzel a városokat és világi
birtokosokat országos rendeknek, illetve képviselőik fórumát legitim intézmény-
nek, egyfajta rendi gyűlésnek. A 15. század első felében a Német Lovagrend álla-
mában, eltérően az európai országok többségétől, csak két rend alakult ki: a
városok és a nemesség. Az egyház nem alkotott önálló országos rendet, mert
Poroszországban maga a Német Lovagrend is az egyház részét jelentette, az
egyházi hierarchiában tevékenykedő klerikusok pedig többnyire a Rend fennha-
tósága alá tartoztak, vagy maguk is a lovagrend tagjai voltak.
A pénzkibocsátás és a Lengyelországnak fizetendő hadisarc teljesítése érde-
kében a Német Lovagrend már 1413-ban bevezette a minden márka érték utáni
1,1 %-os általános vagyonadót, s adminisztratív eszközökkel igyekezett biztosí-

tani a pénzveréshez szükséges nemesfémeket. Ez utóbbi azt jelentette, hogy kor-
látozta a nemesfémmel kereskedők körét, s akik e körön belül maradtak hatósági-
lag megszabott áron voltak kötelesek a lovagoknak eladni az ezüstöt illetve
aranyat. A rendekkel egyetértésben 1416-ban Michael Küchmeister egyidejűleg
két különböz{) pénzlábú Schillinget vezetett be: egy magasabb és egy alacso-
nyabb ezüsttartalmút, amelyek értéke 1 :2 arányban állt egymással. A pénzforga-
lomban a pénzreform után is a csekélyebb értékű, „rossz" Schillingek voltak a
meghatározóak, az adókat, járadékokat azonban az új pénzben (vagy annak
megfelel{) mértékű régiben) kellett fizetni, ami ezüstben számolva kb. 48 %-kal
magasabb többletbevételt jelentett. Így nem csoda, hogy a Német Lovagrend a
késéSbbiekben sem szorgalmazta az új Schillingek nagyobb arányú kibocsátását.
Az 1416. évi pénzreformmal egyidejűleg a nagymester megtiltotta az országból
az arany kivitelét.
A lovagrend és a rendek egyetértésével született pénzreform után 1417-ben
a Német Lovagrend - elséSsorban a világi nemesek támogatásával - megtiltotta,
hogy a porosz eredetű paraszti népesség német jogú falvakba, vagy városokba
költözzön. Egyúttal megtiltotta azt is, hogy a német telepes parasztok úgy
költözzenek el telkeikréSl, hogy azok üresen, a földet megművelni képes gazda
nélkül maradjanak. A nagymester és a rendek együttes, 1420. évi országos ren-
delkezése továbbra is fenntartotta a különbözéS értékű régi és új Schillingek
egyidejű forgalmát, és 2: 1-es váltási arányát. Ugyanakkor a pénzverés hasznából
a városok is szerettek volna részesedni, s 1425-ben már azt szorgalmazták, hogy
feles bérlet formájában maguk működtessék a pénzverdéket. A Német Lovag-
rend Michael Küchmeister lemondását követéSen 1422-ben hivatalba lépett új
nagymestere, Paul von RuBdorf - minden bizonnyal belpolitikai okokból - elfo-
gadta ezt a javaslatot, s a pénzverés jogát 10 évre átengedte a városoknak azzal
a kikötéssel, hogy a pénzérméket az országban egységesen, a Rend által megha-
tározott pénzláb szerint kell előállítani, a pénzverésből származó bevétel pedig
50-50 %-ban oszlik meg a lovagrend és a városok között. A 10 éves bérleti idő
lejárta előtt azonban a nagymester újra saját kezébe vette a pénzverést, ami ko-
moly felháborodást váltott ki a porosz városokban. A lovagrend vezetőjének
lépését elsősorban az indokolta, hogy az 1430-as évek közepétéSl Európa-szerte
jelentősen drágult az ezüst, ami azt eredményezte, hogy 1437 után Poroszor-
szágban gyakorlatilag leállt a pénzverés. Az előálló pénzhiány komoly problémá-
kat, sőt éves szinten mint~gy 1 % értékű veszteséget okozott a kereskedelemben.
A kereskedéSk emiatt visszatértek mérlegelt, veretlen nemesfémben történéS fize-
tésekhez, ami még jobban felhajtotta az ezüst és aranyárakat, a fizetési eljárások
pedig jórészt készpénz nélkülivé váltak. Ezek a fejlemények szembefordították a
porosz kereskedővárosokat a Német Lovagrenddel. De a világi nemesség is
fokozatosan szembekerült a lovagokkal. Többségük számára már az 1413. évi
vagyonadó is sérelmesnek számított, fö törekvésük azonban az volt, hogy befo-
lyást szerezzenek a helyi és országos közigazgatásban és bíráskodásban.
Kétségtelen, hogy a poroszországi nemesség értékrendjére és magatartására nagy
VIII. A Habsbitrgok kora 393
hatással volt a szomszédos lengyel nemesek példája, akikhez nemegyszer családi

szálak is fűzték. A grünwaldi vereség után, a 15. század első felében, amikor a
Német Lovagrend katonai ereje s hatalma jelentősen meggyengült, a porosz-
országi birtokosok már európai országok mintájára rendi állammá akarták átala-
kítani Poroszországot. Politikai és gazdasági erejük azonban ehhez önmagában
kevés volt, ezért politikai szövetséges szerzése érdekében kénytelenek voltak a
tetemes kereskedőtőkével és kiterjedt Hanza-kapcsolatokkal rendelkező városok
irányába tájékozódni, noha számos kérdésben komoly érdekellentéteik is voltak.
Az 1417-ben korlátozott paraszti költözködési jog például, amely a Német
Lovagrend és a világi birtokosok érdekeit szolgálta, a munkaerő-szükséglet
szempontjából a migráció lehetőségének minél szélesebb biztosításában érdekelt
porosz városok számára egyáltalán nem volt kedvező. Ugyancsak komoly ellen-
tétet jelentett a városok és a nemesek között az, hogy a kereskedőknek jobban
megérte alacsonyabb ezüsttartalmú pénzekkel kifizetni a nemeseknek vagy apa-
rasztoknak az exportra szánt gabonát, illetve egyéb hazai termékeket, míg a ter-
melők szerettek volna terményeikért több ezüstöt kapni. A két rend közötti
érdekellentétek az angol és holland kereskedők poroszországi jogállásával kap-
csolatban is világosan a felszínre kerültek: míg a birtokos nemesek a termékeiket
felvásárló külföldi kalmárok minél szabadabb, minél kevesebb korlátozását sze-
rették volna látni, a porosz városok kizárólagos közvetítői jogot akartak szerezni
a lovagrendi állam árucikkei és a külföldi kereskedők közötti kapcsolatokban.
(A külkereskedelem szempontjából a Német Lovagrend álláspontja közelebb állt
a városokhoz, azzal a különbséggel, hogy az export-import ellenőrzésének
monopóliumát a Rend nem a városoknak, hanem magának akarta.) A pénzrend-
szer összeomlása azonban az 1430-as évek második felében az árutermelő po-
rosz nemességet éppolyan rosszul érintette, mint a városokat, így köreikben is
egyre határozottabb ellenállás kezdett kibontakozni a Német Lovagrenddel
szemben. 1440-ben a városok és a nemesség képviselői már közösen léptek fel a
lovagrenddel szemben, és létrehozták a Porosz Szövezséget, amelyhez az 1438.
évi Macko Borkowicz, valamint az 1439. évi Spytek z Melsztyn-féle lengyel kon-
föderációk jelentették a közvetlen példát. A Porosz Szövetség - melynek alapító
oklevelét 1440. március 14-én foglalták írásba - a porosz kereskedővárosok mel-
lett a gazdaságilag leginkább fejlett (s Lengyelországhoz legközelebb eső)
Visztula környéki nemesek szövetségét jelentette, és korántsem reprezentálta a
lovagrendi állam birtokos rétegének egészét. Ennek ellenére a Szövetség az or-
szág rendjeinek nevében, a tota communitas képviselőjeként lépett fel. A lovag-
rend szerzetesi, egyházi jellegű hatalma helyett a rendek szekularizált, világi ha-
talomgyakorlásra épülő államot akartak megvalósítani Poroszországban, ami
egyúttal lehetőséget teremtett volna a nemességnek arra, hogy ne csak a lovag-
rend tagjai, hanem ők is betölthessenek állami tisztségeket. A Porosz Szövetség
politikai programja tehát a lovagrendi állam megszüntetése volt, így nem csoda,
hogy a nagymester nem volt hajlandó elismerni e szerveződés létét és törvényes-
ségét. A porosz rendek III. Frigyes császár állásfoglalását kérték ügyükben, de az
1453. december 5-én született császári ítélet kedvezőtlen volt a Szövetség
számára. Ezt követően a nagymester elrendelte a Porosz Szövetség feloszlatását.

Mivel a szövetkezett városok és Visztula környéki nemesek erre nem voltak haj-
landóak, a lovagrend politikai fenyegetésére radikális lépést tettek: fegyveres fel-
kelést robbantottak ki, és segítségül hívták IV. Kázmér lengyel királyt, akit egyút-
tal elismertek uralkodójuknak. A porosz rendek ezzel kimondták elszakadásukat
a Német Lovagrendtől. Jagelló Kázmér kihasználva ezt a kedvező alkalmat,
1454. március 6-án kiadta az ún. inkorporációs bulláját, amely a Német Lovag-
rend államának területét a lengyel korona részévé nyilvánította. Ez már nem csak
a rendekkel, hanem immár a lengyel-litván állammal is nyílt háborút jelentett a
lovagrend számára. A 13 évig tartó háború (1453-1466) végül a Német Lovag-
rend vereségével végződött.
A pápai legátus közvetítésével megkötött ún. II. thorni béke ( 1466. október
19.) gyakorlatilag szétszakította Poroszországot. Kulmerland, a Visztula-vidék a
nagymesteri székhellyel, Marienburggal, továbbá Kelet-Pomeránia (Pommerel-
len), azaz többé-kevésbé a lovagrendi állam nyugati része, az ún. Nyugat-Porosz-
ország kikerült a Német Lovagrend fennhatósága alól, s Királyi Poroszország
néven a lengyel korona fősége alá került, kiterjedt, széles rendi önállósággal.
Kelet-Poroszország továbbra is a lovagrend kezén maradt, a nagymester új
székhelye pedig átkerült Samland földjére, s Königsberg lett. A nagymesternek
hűségesküt kellett tennie a lengyel király előtt, s ily módon kellett elismernie azt,
hogy a Német Lovagrend a lengyel korona egyik nagyhűbéres tartományura.
Ilyen minőségében a nagymester tagja lett a lengyel királyi tanácsnak, s ennek
alapján joga lett részt vennie a lengyel királyválasztáson is. Kelet-Poroszország-
ban a belügyeket illetően a lovagrend megtarthatta teljes önállóságát, a külpoli-
tikában azonban korlátozva volt önállósága: csak IV. Kázmér beleegyezésével
köthetett például szövetséget más hatalmakkal, illetve a lengyel korona hűbére
seként részt kellett vennie Lengyelország háborúiban. Ha maga a lengyel ural-
kodó is hadba szállt, akkor a nagymesternek is személyesen kellett vezetnie a
lovagrendi csapatokat. A gyakorlatban ez délen, Podóliában, Lengyelországnak
a török elleni háborúiban realizálódott 1485 és 1497 között. Az a körülmény
azonban, hogy Kelet-Poroszországban a Német Lovagrend nagy önállóságot tu-
dott megőrizni, arra ösztönözte a Rend vezetőit, hogy megpróbálják érvényte-
leníteni a II. thorni békét. Martin TruchseB von Wetzhausen nagymester
(1477-1489) például 1478/79-ben Hunyadi Mátyás magyar királlyal próbált
szövetséget kötni egy Lengyelország elleni háború céljából. Erre ugyan nem
került sor, de a cseh korona körüli magyar-lengyel ellentétet kihasználva azon-
ban két évvel később sikerült elérnie azt, hogy a lengyel király előtti hűségesküt
ne egyedül csak a nagymesternek kelljen letennie, hanem a lovagrend helyi
közigazgatási vezetőivel, a komtúrokkal együtt. Ezzel a lépéssel a nagymester a
Német Lovagrend egyházi, szerzetesi közösségi jellegét igyekezett hangsúlyozni
az 1466. évi thorni békének a nagymester személyét előtérbe helyező paragrafu-
saival szemben. A magyar- és a cseh trón körüli Habsburg-Jagelló viszály miatt
1491-ben Miksa, római király azt hangsúlyozta, hogy a II. thorni béke, mivel azt
a pápa nem erősítette meg, érvénytelen. Abban a reményben, hogy segítséget
VIII. A Habsbu'lfok kora 395
kaphat a birodalomtól, a 15. század végétől a Német Lovagrend német válasz-

tófejedelmi családokból választott nagymestereket: 1498-ban a szász Wettin-
dinasztiából Friedrich von Sachsent, 1511-ben pedig a brandenburgi Hohen-
zollern-házból Albrecht von Hohenzollern-Ansbachot.
A 13 éves háborút követően nagy átalakulás ment végbe Kelet-Poroszország
társadalmában: megjelent, kialakult egy nagybirtokos világi arisztokrácia, amely
eddig hiányzott a lovagrendi államból. A háborúban felfogadott zsoldosvezé-
reknek ugyanis az elmaradt, kifizetetlen zsold fejében a Német Lovagrend
kénytelen volt jelentős birtokokat adományozni, így alapvetően ebből a zsol-
dosvezéri körből alakult ki a porosz arisztokrácia.
Friedrich von Sachsen nagymesterré választását ( 1498-1511) követően,
kihasználva azt, hogy az előző évben Lengyelország vereséget szenvedett délen
a töröktől, nem tette le a hűségesküt a lengyel király előtt, és semmisnek nyilvá-
nította az 1466. évi thorni békét. A Csehország és Magyarország körüli Habs-
burg-Jagelló ellentétet kihasználva I. Miksa és a birodalom támogatásával akar-
ta visszaszerezni Nyugat-Poroszországot, és visszaállítani a lovagrendi állam
korábbi egységét. A Német Lovagrend és Lengyelország viszonya így részesévé
vált a Közép-Európát meghatározó két nagy uralkodóház közötti viszálynak.
Annak ellenére, hogy Friedrich von Sachscn a lovagrendi állam egykori nagy-
ságának visszaállítására törekedett, kormányzása alatt mégis felgyorsult a Rend
elvilágiasodása, és megkezdődött a nagymesteri hatalom személyi, fejedelmi ha-
talommá történő átalakulása. A nagymester de iure ugyan még mindig a Rend
egyik tagja, testvére volt, de egyfajta fejedelmi udvar kialakulásának folyamata is
kezdetét vette. Friedrich von Sachsen politikai célja ezzel az volt, hogy a porosz-
országi világi nemességet, különösen az újonnan színre lépett arisztokráciát a
königsbergi nagymesteri udvarba vonzza. Tanácsosait nem a Rend tagjaiból
válogatta ki, hanem Szászországból származó világi tanácsadóival és híveivel
vette körül magát. Mindeddig a legfelső fellebbviteli fórum a Rend nagykápta-
lana volt, 1506-ban azonban - a világi fejedelmek mintájára - a nagymester
udvari bíróságot állított fel Königsbergben. Az elvilágiasodás folyamata Albrecht
von Hohenzollern-Ansbach nagymester alatt (1511-1525) még inkább felgyor-
sult. A nagymesteri udvartartás több száz főre duzzadt. A Rend azon tiszt-
ségviselőit, akik fenntartások nélkül támogatták a nagymester politikáját,
Albrecht von Hohenzollern-Ansbach szintén megadományozta birtokokkal,
úgy, mint világi híveit. Ezzel érvénytelenné vált az a régi elv, amelyre a lovag-
rendi állam kormányzása a kezdetektől épült, nevezetesen, hogy a Rend tagjai-
nak, mint szerzeteseknek, nem lehet személyes vagyona, tulajdona. De érvényte-
lenné vált az a rendi szabályzat is, hogy a nagymester csak a nagykáptalan
belegyezésével idegeníthet el lovagrendi birtokokat. Ennek politikai következ-
ménye az lett, hogy egyfajta közeledés indult el a világi nemesség és a Rend azon
tagjai között, akik adományaik révén maguk is inkább a hatalom szekularizálása,
a személyi hercegség mögött sorakoztak fel. A 16. század első évtizedeire tehát
a lovagrendi államban a társadalom felső rétegeiben már széles bázisa lett a
szekularizációnak.
Albrecht von Hohenzollern-Ansbach nagymester azonban nem a belpoli-

tikára, nem a lovagrendi állam világi hercegséggé történő átalakítására koncen-
trált, hanem a külpolitikára, a Lengyelországhoz füződő viszonyra. Az 1515. évi
Habsburg-Jagelló megbékélés egyúttal azt is jelentette, hogy a II. thorni béke
érvénytelenítéséhez, gyakorlati felszámolásához a nagymester nem szánúthatott
a birodalom és a császár támogatására. Ezért új szövetségesek után nézett, s
1517-ben Moszkvával kötött lengyel és litván ellenes szövetséget, és komoly
katonai előkészületeket tett az elkövetkezendő háborúhoz. A lovagrend háborús
készülődése már 1518-ban ahhoz vezetett, hogy Lengyelország és Kelet-Porosz-
ország között megszakadtak a gazdasági kapcsolatok. 1519-ben kitört a Német
Lovagrend és Lengyelország közötti utolsó háború, amely váltakozó szerencsé-
vel folyt, de a lengyel királyság katonai fölénye igen hamar nyilvánvalóvá vált, így
1521 tavaszán a nagymester kénytelen volt fegyverszünetet kérni. Ebben szere-
pet játszott az is, hogy Kelet-Poroszország rendjei nem akartak komoly anyagi
áldozatokkal járó, elhúzódó háborút. Mivel 1517 után a porosz területeken is
egyre nagyobb teret nyert a reformáció, ilyen körülmények között Albrecht von
Hohenzollern-Ansbach nagymester számára már csak egy megoldás maradt: a
lovagrendi állam lengyel fennhatóság alatti szekularizálása. Maga Luther már
1523 őszén a katolikus Német Lovagrend feloszlatására és Kelet-Poroszország
világi hercegséggé történő átalakítására bíztatta a nagymestert. A szekularizáció-
nak, a porosz kérdés ilyen jellegű megoldásának a lengyel vezetésben is komoly
hívei voltak, különösen azután, hogy 1525 februárjában I. Ferenc francia király
nagy vereséget szenvedett V. Károly császártól Páviánál. Lengyelország tartott a
nagyra nőtt Habsburg hatalomtól, ezért a porosz szekularizáció (s egyúttal a
reformáció) elfogadásával a birodalmon belül a Hohenzollern-ház (azaz Bran-
denburg) politikai támogatását igyekezett megszerezni. Az 1525. április 8-i
krakkói szerződéssel a Német Lovagrend maradék állama nemcsak a lengyel
korona fennhatóságát elismerő világi hercegséggé vált, hanem ez lett az első pro-
testáns (lutheránus) német fejedelemség is.
Némileg másképpen alakult a lovagrendi állam másik részének, Livóniának a
15. századi története. A Német Lovagrend livóniai ága Witold nagyfejedelem
halála (1430) után Jagellóval szemben a litván önállósági törekvéseket képviselő
Switrigaillal szövetkezett, hogy erősítse saját helyzetét. 1435. szeptember l-jén
azonban Switrigail és a Rend csapatai vereséget szenvedtek a Jagellót támogató
erőktől, s arra kényszerültek, hogy 1435. december 31-én elfogadják a breszti
békét, mely külpolitikai téren viszonylag tartós nyugalmi helyzetet teremtett.
Ezt követően azonban a lovagrendi állam baltikumi (livóniai) részének belső vi-
szonyai éleződtek ki: a század közepén újra ellentétek támadtak a Rend és a rigai
érsek között. Az 1452. évi kirchholmi szerződés fele-fele arányban szabályozta a
két fél között a Riga feletti hatalom megoszlását, amely eddig 100 %-ban a
Német Lovagrend kezén volt. Két évvel később Silvester Stodewescher érsek
megpróbálta ugyan a saját javára billenteni a hatalmi arányokat, de ez nem járt
sikerrel. A 15. század második felében Livóniának már egyre nagyobb figyelmet
kellett szentelnie a szomszédos orosz fejedelemségekre, amelyeket Moszkva
növekvő hatalma fenyegetett. A hatékony külpolitika előfeltételeként azonban

véget kellett vetni annak a belpolitikai feszültségnek, amely a lovagrend és az
érsek között állt fenn. Bernd von der Borch tartományi mester (Landmeister,
1471-1483) nyomására 1474-ben Silvester Stodewescher arra kényszerült, hogy
60 évre lemondjon az érsekség minden Riga feletti jogáról. Az érsek azonban ezt
követően mindent megtett annak érdekében, hogy Livóniában visszaszerezze
elveszített politikai hatalmát: a lovagrendet egyházi átokkal sújtotta, és szövet-
séget kötött Svédországgal, amely ekkor már csak formálisan volt része a kalmári
uniónak. Az esetleges svéd támadás veszélye miatt a livóniai városok a Német
Lovagrend mellé álltak. 1479-ben a Rend katonai erővel megszállta a rigai érsek-
ség területét, Stodewescher érseket pedig foglyul ejtette.
Amíg Livónia ezzel a belső viszállyal volt elfoglalva, 1478-ra Moszkva le-
igázta a nyugati orosz fejedelemségeket, Novgorodot és Plcskaut, csapatai pedig
1481-ben betörtek Livóniába is. Bernd von der Borch tartományi mesternek
ugyan sikerült 10 évre szóló békét kötnie III. Ivánnal (1462-1505), de az
elszenvedett katonai kudarc miatt a livóniai tartományi káptalan lemondásra
kényszerítette. Utóda, Johann Freytag von Loringhofen (1483-1494) annak
érdekében, hogy leszámolhasson az 1484-ben fegyveres felkelést kirobbantó
Riga városával, az oroszokkal kötött béke fenntartására kényszerült. Az újabb
évekig húzódó livóniai belháború csak 1491 tavaszán ért véget a Német Lovag-
rend győzelmével. A belpolitikai nyugalom megteremtése érdekében, valamint
az orosz expanzió veszélyére való tekintettel Johann Freytag von Loringhofen
Landmeister 1492. januárban visszaállította a kirchholmi szerződést, azaz ismét
50-50%-ban szabályozta a lovagrend és a rigai érsek között a Riga feletti jogo-
kat. 1494-ben moszkvai intézkedésre Novgorodban bezárták a Hanza kereske-
delmi képviseletet, ami igen súlyosan érintette a Ha11Za keleti kereskedelmi érde-
keit, köztük a livóniai városokét is. Livónia kereskedelemből élő városai, Rigával
az élen, emiatt felsorakoztak a Német Lovagrend mögött, és háborút szorgal-
maztak Moszkva ellen. Az 1494-ben hivatalba lépett új tartományi mester,
Walter von Plettenberg 1501 nyarán Alexander (Sándor) litván fejedelemmel
szövetkezett Moszkva ellen, de a tényleges litván segítség elmaradt. Ennek az
volt az oka, hogy ugyanebben az évben meghalt János Albert, a lengyel-litván
unió uralkodója, s testvére, Alexander litván fejedelem maga pályázott a per-
szonálunióban álló két ország trónjára. Figyelme így Moszkva helyett Len-
gyelországra irányult. Walter von Plettenberg magára maradva is megkockáztat-
ta a háborút, s 1502. szeptember 13-án a Smolina-tónál döntő győzelmet ara-
tott az orosz erők felett, ezzel békét teremtett az elkövetkező évtizedekre.
A Német Lovagrend poroszországi ágának felszámolása és a protestáns
Porosz Hercegség létrehozása 1525-ben nem talált kedvező fogadtatásra Livó-
niában. Plettenberg Landmeister fenntartotta a lovagrendi állam struktúráját, de
a rigai érsek pozíciójának gyengítése érdekében hallgatólagosan lehetőséget
teremtett a protestáns vallásgyakorlatra. Ezt 1554-ben a wolmari rendi gyűlés -
egy évvel az 15 5 5. évi augsburgi, németországi vallásbéke előtt - törvényben
erősítette meg.
A 15. század első felében a livóniai társadalomban is jelentős változásokra

került sor: bomlásnak indult a szolgaság intézménye, amely a latin kereszténysé-
gű Európában itt maradt fenn a legtovább. A rendek 1424-ben döntöttek úgy,
hogy 10 évnél tovább senkit sem szabad szolgaságban tartani. A források utoljára
1455-ben említenek szolgákat a lovagrend fennhatósága alatt álló Baltikumban.
A szolgaság megszűnésével egyidejűleg azonban a szabad parasztok helyzete
gyorsan romlott: 1507-ben elveszítették eddigi fegyverviselési jogukat, ami az
első fontos lépést jelentette a jobbággyá válás útján.
Irodalom
ABEL, W., Agrarkrisen und Agrarkonjunktur. Eine Geschichte der Land- und Ernahrungs-
wirtschaft Mitteleuropas seit dem hohen Mittelalter. Hamburg-Berlin, 1978.
ABEL, W., Landwirtschaft 900-1350. in: Handbuch der deutschen Wirtschafts- und Sozial-
geschichte. Hrsg. von H. Aubin-W. Zorn, Bd. I. Stuttgart, 1971.
ABEL, W., Die drei Epochen der deutschen Agrargeschichte. Hannover, 1964.
ABEL, W., Massenarmut und Hungerkrisen im vorindustriellen Europa. Hamburg-Berlin,
1972.
ABULAFIA, D., Friedrich II. von Hohenstaufen. Herrscher zwischen den Kulturen. Berlin,
1992.
ACHILLES, W., Überlegungen zum Einkommen der Bauern im sparen Mittelelter. in: Zeit-
schrift für Agrargeschichte und Agrarsoziologie, Jahrgang 1, Heft 1 (1983)
ADRIÁNYI G., Az egyháztörténet kézikönyve. München, 1975.
AGATS, A., Der hansische Baienhandel. Heidelberg, 1908.
AHRENS, H., Die Wettiner und Kaiser Karl IV. Leipzig, 1895.
ALTHOFF, G. - KELLER, H., Heinrich 1. und Otto der Grofle. Neubeginn auf karolingi-
schem Erbe I-II. Göttingen - Zürich, 1985.
AMMANN, H., Die wirtschaftliche Stellung der Reichstadt Nürnberg im Spatmittelalter.
Nürnberg, 1969.
ANGERMEIER, H„ Begriff und Inhalt der Reichsreform. in: Zeitschrift der Savigny-Stiftung
für Rechtsgeschichte. Germanische Abteilung 75. (1958)
ANGERMEIER, H., Das Reich und der Konziliarismus. in: Historische Zeitschrift 192.
(1961)
Al"\IGERMEIER, H„ Königtum und Landfriede im deutschen Spatmittelalter. München,
1966.
ANGERMEIER, H., Die Reichsreform 1410-1555. Die Staatsproblematik in Deutschland
zwischen Mittelalter und Gegenwart. München, 1984.
A."l\JGI J. - BÁRÁ..W A. - OROSZI. - PAPPI. - PÓSÁN L., Európa a korai középkorban
( 3-11. század) Debrecen, 1997.
A."l\JGI J. - BARTA J. - BÁRÁNY A. - OROSZI. - PAPPI. - PÓSÁN L., Európa az érett és
a kései középkorban (11-15. század) Debrecen, 2001.
ARNOLD, U., (Hrsg) Von Akkon bis Wien. Studien zur Deutschordensgeschichte vom 13.
bis zum 20. Jahrhundert. Festschrift zum 90. Geburtstag von Althochmeister Marian
Tumler. Marburg, 1978.
ARVIDS ZIEDONIS, JR. - WINTER, W. L. - VALGEMAE, M., Baltic History. Columbus,

1974.
ASCHBACH, J., Geschichte Kaiser Sigmunds. 4 Bde. Aalcn, 1964.
BAETHGEN, F., Europa im Spatmittelalter. Berlin, 1951.
BAETHGEN, F., Schisma und Konzilszeit, Reichsrcform und Habsburgs Aufstieg. München,
1978.
BARBER, M., The Two Cities. Medieval Europe 1050-1320. London-New York, 1992.
BARRY, W., The papa! monarchy from St. Gregory the Great to Boniface VIII. (590-1303)
London, 1902.
BARTOS, F. M., The Hussite Revolution 1424-1437. Boulder, 1986.
BATTENBERG, H., Gerichtsschreiberamt und K.anzlei am Rcichshofgericht 1235 bis 1451.
Köln-Wien, 1974.
BATTENBERG, J. F., Bcitrage zur höchsten Gerichtsbarkeit im Reich im 15. Jahrhundert.
Köln-Wien, 1981.
BATTENBERG, J. F., Des Kaisers Kammerknechtc. Gedanken zur rechtlichsozialen Situation
der Juden in Spatmittelalter und früher Neuzeit. in: Historische Zeitschrift Bd. 245,
H. 3. (1987)
BAUER, K., Untcrnehmungen und Unternehmungsformen im Spatmittelalter und in der be-
ginnenden Neuzeit. Jena, 1936.
BAUM, W., Kaiser Sigismund. Hus, K.onstanz und Türkenkriege. Graz, 1993.
BATHGEN, F., Die Regentschaft Papst Innocent Ili im Königreich Sizilien. Heidelberg,
1914.
BAUMER, R. (Hrsg.), Das Konstanzer Konzi!. Darmstadt, 1977.
BECHTEL, H., Wirtschaftsgcschichte Deutschlands. Von der Vorzeit bis zum Ende des Mit-
telalters. München, 1951.
BENEVOLO, L., A város Európa történetében. Budapest, 1994.
BERNHART, J., Der Vatikan als Weltmacht. Geschichtc und Gestalt des Papsttums. Leipzig,
1930.
BERSCHIN, W,. Gricchisch-lateinisches Mittelalter. Von Hieronymus zu Nikolaus von Kues.
Bern-München, 1980.
BEU1'v1ANN, H., Kreuzzugsgedanke und Ostpolitik im hohen l\1ittelalter. in: Historisches
Jahrbuch Bd. 72. (1953)
BEUMANN, H., Das Kaisertum Ottos der GroBe. Einc Rückblick nach Tausend Jahren. in:
Historische Zeitschrift Bd. 195, H. 3. ( 1962)
BEUMANN, H., Die Ottonen. Stuttgart-Berlin-Köln, 1991.
BEYER, W., Die italienische Kaiserpolitik des deutschcn Mittclalters. Bieletcld, 1940.
BISKUP, M., Der Zusammenbruch des Ordensstaates in Preussen im Lichte der neuesten
polnischen Forschungen. in: Acta Poloniae Historica IX. ( 1963)
BISKUP, M., Der Preufüsche Bund 1440-1454. Genesis, Struktur, Tatigkeit und Bedeutung
in der Geschichte PreuBens und Polens. in: Hansische Studien III. Bürgertum -
Handelskapital - Stadtebünde. Hgg. K. Fritze, E. Müller-Mertens, J. Schildhauer,
Weimar, 1975.
BLACK, A., Council and Commune. The Conciliar Movcment and the Fifteenth-Century
Heritage. London, 1979.
BLICKLE, P., Studien zur geschichtlichen Bedeutung des deutschen Bauernstandcs.
Stuttgart-New York, 1989.
BLUMENTHAL, U.-R., Der Investiturstreit. Stuttgart - Berlin - Köln -Mainz, 1982.
BÓNA 1., A magyarok és Európa a 9-10. században. Budapest, 2000.
BOOCKMANN, II., Johannes Falkenberg, der Deutsche Orden und die polnische Politik.
Untcrsuchungen zur politischen Theorie des spateren Mittelalters. Göttingen, 1975.
Irodalom 401
BOOCKMANN, H., Der Dcutsche Orden. Zwölf Kapitel aus seiner Geschichte. München,
1981.
BOOCKMANN, H., Stauferzeit und spates Mittelalter. Deutschland 1125-1517. Berlin,
1987.
BOOCKMANN, H., Die Stadt im spaten ~fütelalter. München, 1987.
BOOCKMANN, H., Einführung ín die Geschichte des Mittelalters. München, 1992.
BORN, M., Die Entwicklung der deutschen Agrarlandschaft. Darmstadt, 1974.
BOSHOF, E., Die Salier. Stuttgart - Berlin - Köln - Mainz, 1987.
BOSL, K., Staat, Gesellschaft, Wirtschaft im Deutschen Mittelalter. München, 1978.
BOSL, K., Die wirtschaftliche und gesellschaftliche Entwicklung des Augsburger Bürgertums
vom 10. bis 14. Jahrhundert. München, 1969.
BOSL, K., Das Hochmittelalter in der deutschen und europaischen Geschichte. in: Histo-
rische Zeitschrift Bd. 194, H. 3. (1962)
BOSL, K., Die Gesellschaft in der Geschichte des Mittelalters. Göttingen, 1966.
BOWS1.'"Y, W. M., Henry VII ín ltaly. The Conflict ofEmpire and City-State, 1310-1313.
Lincoln, 1960.
BRANDMÜLLER, W., Papast und Konzi! im Groíkn Schisma (1378-1431). Studien und
Quellen. Paderborn, 1990.
BRAUNSTEIN, P., Remarques sur la population allemande de Venise ala fin du Moyen Age.
ín: Venezia, centro di mediazione tra oriente e occidente (secoli X'V-XVI). Firenze,
1977.
BRÉHIER, L., Bizánc tündöklése és hanyatlása 1-II. Budapest, 1997.
BRUNNER, 0., Land und Herrschaft. Wien-Wiesbaden, 1959.
BRUNNER, 0., Sozialgeschichte Europas im Mittelalter. Göttingen, 1978.
BRÜHL, C., Die Anfange der deutschen Geschichte. Wiesbaden, 1972.
BUMKE, J„ Die romanisch-deutschen Literaturbeziehungen im Mittelalter. Heidelberg,
1967.
BUSSON, A„ Die Doppelwahl des Jahres 1257 und der römische König Alfons X von
Castilien. Münster, 1866.
BÜHL, W., Krisentheorien. Politik, Wirtschaft und Gesellschaft im Übergang. Darmstadt,
1984.
CANNING, J„ A középkori politikai gondolkodás története 300-1450. Budapest, 2002.
CASPAR, E., Hermann von Salza und die Gründung des Deutschordensstaats im Preussen.
Tübingen, 1924.
CIPOLLA, C. M„ Before the Industrial Revolution. European Society and Economy, 1000-
1700. New York, 1976.
CIPOLLA, C. M. - BORCHARDT, K. (Hrsg), Bevölkerungsgeschichte Europas. Mittelalter
bis Neuzeit. München, 1971.
COHN, W., Das Zeitalter der Hohenstaufen in Sizilien. Breslau, 1925.
van CLEVE, T. C„ Markward of Anweiler and the Sicilian Regency. Princeton, 1937.
van CLEVE, T. C„ The Emperor Frederick II ofHohenstaufen. Oxford, 1972.
CONRAD, H., Deutsche Rechtsgeschichte Bd. l .: Frühzeit und Mittelalter. Karlsruhe, 1962.
CREMER, M., Staatstheoretische Grundlagen der Verfassungsreformen ím 14. und 15. Jahr-
hundert. Kiel, 1939.
CROWDER, C. M. D., Unity, Heresy and Reform, 1378-1460. The Conciliar Response to
the Great Schism. London, 1977.
de CORTÁZAR, G. - VESGA, G., Spanyolország története. Budapest, 2001.
COWDREY, H. E. J„ The Cluniaes and the Gregorian Reform. Oxford, 1970.
CURSCHMANN, F„ Hungersnöte ím Mittelalter. Ein Beitrag zur deutschen Wirtschaftsge-
schichte des 8. bis 13. Jahrhunderts. Lcipzig, 1900.
DAENELL, E„ Die Blütezeit der deutschen Hanse. Hansische Geschichte von der zweiten
Halfte des XIV. bis zum letzten Vicrtel des XV. Jahrhunderts. 2 Bde., Berlin-New
York, 1973.
DEÉR J., Papsttum und Normannen. Köln-Wien, 1972.
DELUMEAU, J., Reneszánsz. Budapest, 1997.
DEMPF, A., Sacrum Imperium. München, 1929.
DIRLMEIER, U., Untersuchungen zu Einkommensverha!tnissen und Lebenshaltungskosten
in oberdeutschen Stadten des Spatmittelalters. Heidelberg, 1978.
DOBEL, F., Bergbau und Handel der Fugger. Augsburg, 1882.
DOLLINGER, PH., Die Hanse. Stuttgart, 1976.
DOREN, A., Deutsche Handwerker und Handwerkerbruderschaften im mittelalterlichen Ita-
lien. Berlin, 1903.
DRASKÓCZY l., Olaszok a 15. századi Erdélyben. in: Scripta manent. Ünnepi tanulmányok
a 60. életévét betöltött Gerics József professzor tiszteletére. Szerk. Draskóczy István,
Budapest, 1994.
DUBY, G., Emberek és struktúrák a középkorban. Budapest, 1978.
DUBY, G., A katedrálisok kora. Mi'ívészet és társadalom 980-1420. Budapest, 1984.
DUGGAi~, A., The Story ofthe Crusades 1097-1291. New York, 1964.
DUPRÉ-THESEIDER, E., L' idea imperiale di Rome nella tradizionc del Medioevo.
Mailand, 1942.
DUPRÉ-THESEIDER, E., Roma del communc di popolo alla signoria pontifica (1252-
1377). Rom, 1952.
EHRENBERG, R., Das Zeitalter der Fugger. Geldkapital und Crcditverkehr ím 16. Jahr-
hundert. 2 Bde. Jena, 1922.
EICHMANN, E., Die Kaiserkrönung im Abendland. I-II. Würzburg, 1942.
ENGEL P., Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. Budapest, 2001.
ENGEL P. - KRISTÓ GY. - KUBIN11 A., Magyarország története 1301-1526. Budapest,
1998.
ENGEL, E. - HOLTZ, E. {Hrsg.), Deutsche Könige und Kaiser des Mittelalters. Leipzig,
1988.
ENGELS, 0., Die Staufer. Stuttgart-Berlin-Köln, 1993.
ENGLER, A., Canossa. Die groBe Tauschung. Ulm, 1988.
ERBSTROSSER, M., The Crusases. New York, 1979.
FAHLBUSCH, FR. B. - JOHAi~EK, P. (Hgg.), Studia Lucemburgensia. Warendorf, 1989.
FAUSSNER, H. C., Zum Regnum Bavariae. Herzog Arnulfs (907-938) Wien, 1984.
FEINE, H. E., Kirchliche Rechtsgeschichte. Die katholische Kirche. Köln-Graz, 1964.
FERDINANDY, M., Ill. Ottó, a szent császár. Budapest, 2000.
FICHTENAU, H., Lebensordnungen des 10. Jahrhunderts. München, 1992.
FINK, K. A., Zur Beurteilung des groBen abendlandischcn Schismas. in: Zeitschrift für Kir-
chengeschichte 73. (1962)
FISCHER-FABIAN, S., A német cézárok. A középkor császárainak tündöklése és bukása.
Budapest, 1985 ..
FLECKENSTEIN, J. - BLUST-THIELE, M. L., Begründung und Aufstieg des deutschen
Reiches. München, 1978.
FLECKENSTEIN, J. - FUHRMANN, H. - LEUSCHNER, J., Deutsche Geschichte Bd. 1.:
Mittclalter. Göttingen, 1985.
FOURQUIN, G., Histoire économique del' Occident médieval. Paris, 1979.
FONT M., A német lovagrend alkonya. Pécs, 1997.
FRANZ, G. (Hrsg.), Deutsches Bauerntum im Mittelalter. (Wege der Forschung Bd. 416.)
Darmstadt, 1976.
Irodalom 403
FR.A."'l"Z, G., Geschichte des deutschen Bauernstandes vom frühen Mittelalter bis zum 19.
Jahrhundert. (Deutsche Agrargeschichte IV.) Stuttgart, 1976.
FRANZEN, A. - MÜLLER, W. (Hrsg.), Das Konzi! von Konstanz. Beitr:\ge zu seiner Ge-
schichte und Theologie. freiburg, 1964.
FRJED, J., Die Formierung Europas, 840-1046. München, 1993.
FRJEDENSBURG, F., Münzkunde und Geldgeschichte der Einzelstaaten des Mittelalters
und in der neueren Zeit. München-Berlin, 1926.
FRJEDENTHAL, R., Luther élete és kora. Budapest, 1977.
FRJEDLAND, K., Die Hanse. Stuttgart-Berlin-Köln, 1991.
FRJTZE, K., Am Wendepunkt der Hanse. Umersuchungen zur Wirtschafts- und Sozial-
geschichtc wendischer Hansestadte ín der ersten Halfte des 15. Jahrhunderts. Berlin,
1967.
FRJTZE, K., Bürger und Bauern zur Hansezeit. Studien zu den Stadt-Land Beziehungen an
der südwestlichen Ostseeküste vom 13. bis zum 16. Jahrhundert. Weimar, 1976.
FUH&.'v1fü"\IN, H., Deutsche Gcschichte im hohen Mittelalter. (Deutsche Geschichte 2.)
Göttingen, 1983.
FUHRMANN, H., Germany in the High Middle Ages, e. 1050-1200. Cambridge, 1986.
FÜGEDI E., A befogadó a középkori magyar királyság. in: Fügedi Erik: Kolduló barátok, pol-
gárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, 1981.
GADE, J. A., Luxemburg in the Middle Ages. Leyden, 1951.
GALMlB GY., Eretnekség, világi hatalom, szakralitás a 11-13. századi Nyugat-Európában.
in: Aetas, 1997/2-3.
GANDILLAC, M. de Nicolaus von Cues., Studien zu seiner Philosophie und phílosophisch-
er Weltanschauung. Düsseldort: 1953.
GANSHOF, F., vVas íst das Lehenswesen? Darmstadt, 1961.
GASSER, A., Entstehung und Ausbildung der Landeshoheít ím Gebiet der Schweizerischen
Eídgenossenschaft. Aarau-Leipzig, 1930.
GAXOTTE, P., Geschichte Deutschlands und der Deutschen I. Von der Völkerwanderung bis
zur Kleínstaaterei um 1700. Freiburg, 1965.
GERGELY J., A pápaság története. Budapest, 1982.
GERJCS ]., A korai rendiség Európában és Magyarországon. Budapest, 1987.
GERLICH, A., Habsburg-Luxemburg-Wittelsbach im Kampfum die deutsche Könígskrone.
Studi.en zur Vorgeschíchte des Könígtums Ruprechts von der Pfalz. Wiesbaden,
1960.
GIESE, W., Der Stamm der Sachsen und das Reich in ottonischer und salíscher Zeít. Studíen
zum Eint1utl des Sachsenstammes auf die politi.sche Geschichte des Deutschen
Reiches im 10. und 11. Jahrhundert und zu ihrer Stellung im Reichsgefüge mit
einem Ausblick auf das 12. und 13. Jahrhundert. Wiesbaden, 1979.
GIEYSZTOR, A., History of Poland. Warschau, 1979.
GILL, J., Konstanz und Basel-Florenz. Mainz, 1967.
GILOMEN, H.-J., Wucher und Wírtschaft ím Mittelalter. ín: Historische Zcitschrift, Bd.
250., H. 2. (1990)
GLOCKER, W., Díe Verwandten der Ottonen und ihre Bedeutung in der Politi.k. Studien zur
Familienpoliti.k und zur Genealogie des sachsischen Kaiserhauses. Köln-Wien, 1989.
GOETZ, H.-W., Leben im Mittelalter vom 7. bis zum 13. Jahrhundert. München, 1986.
GOEZ, W., Translatio lmperii. Tübingen, 1958.
GOEZ, W., Grundzüge der Geschichte ltaliens in Mittelalter und Renaissance. Darmstadt,
1975.
GOMBRJCH, E. H., A művészet története. Budapest, 1983.
GONDA I. - NIEDERHAUSER E., A Habsburgok. Budapest, 1987.
GYÖRFFY GY., István király és műve. Budapest, 1977.
GRAUS, F., Vom „Schwarzcn Tod" zur Reformation. Der krisenhafte Charakter des euro-
paischcn Spatmittelaltcrs. in: Historischc Zeitschrift, Beiheft 4. ( 1975)
GRUNDMANN, H., Religiöse Bewegungcn im Mittelaltcr. Berlin, 1935.
GRUNDMAN~, H., Kctzergeschichte des Mittelalters. Göttingen, 1963.
GRUNDMANN, H., Wahlkönigtum, Territorialpolitik und Ostbewegung im 13. und 14.
Jahrhundert. (Gebhardt Handbuch der deutschen Geschichte Bd. 5.) München,
1979.
GUICCIARDINI, F., Itália története (1494-1534). Budapest, 1990.
GUNST P. (szerk.), Európa története. Debrecen, 1993.
GUREVICS, A. J., A középkori ember világképe. Budapest, 1974.
GUREVICS, A. J., A középkori népi kultúra. Budapest, 1987.
HALLINGER., K., Gorze-Cluny. Studien zu den monastischen Lebensformen und
Gegensatzen im Hochmittelalter I-II. Rom, 1950-1951.
HAMPE, K., Geschichte Konradins von Hohenstaufen. Innsbruck, 1894.
HARVEY, J., The Gothic World 1100-1600. London, 1959.
HASKINS, C. H., Studies in the History ofMedieval Culture. Oxford, 1929.
HASSINGER., E., Das Werden des neuzeitlichcn Europa (1300-1600) Braunschwcig, 1959.
HAUSER, S., Staufische Lehnspolitik am Ende dcs 12. Jahrhunderts 1180-1197. Frankfurt
am Main, 1998.
HAY, D., Europe in the Fourtcenth and Fifteenth Centuries. London, 1966.
HAPKE, R., Brügges Entwicklung zum mittelalterlichen Weltmarkt. Aalen, 1975.
HAUCK, A., Kirchengeschichte Deutschlands. Leipzig, 1896.
HEER., F., Aufgang Europas. Wien - Zürich, 1949.
HEER, F., Europaische Geistesgeschichte. Stuttgart, 1963.
HEIMANN, H.-D., Z.wischen Böhmen und Burgund. Zum Ost-Westvcrha!tnis innerhalb
des Territorialsystems des deutschen Reiches im 15. Jahrhundert. Köln-Wien, 1982.
HEIMPEL, H., Vier Kapitel aus der deutschen Geschichte. Göttingen, 1960.
HEINIG, P. J., Reichsstadte, Freie Stadte und Königtum 1389-1450. Ein beitrag zur deut-
schen Verfassungsgeschichte. Wiesbaden, 1983.
HEINZ, T., Deutsche Geschichtc im Spatmittelalter 1250-1500. Stuttgart, 1983.
HEJNOSZ, W., Der Friedenvertrag von Thorn (Torun) 1466 und seine Staatsrechtliche
Bedeutung. in: Acta Poloniae Historica XVII. ( 1968)
HELLEINER, K., Europas Bevölkerung und Wirtschaft im spaten Mittelalter. in: MIÖG 62
(1954)
HELLMANN, M., Die Ostpolitik Kaiser Ottos II. in: Syntagma Friburgcnse. Historische
Studien H. Aubin dargebracht zum 70.Geburtstag am 23. 12. 1955. Linden-Kons-
tanz, 1965.
HERGEMÖLLER, B.-U., Fürsten, Herren und Stadte zu Nürnberg 1355/56. Die Entste-
hung der „Goldenen Bullc" Karls IV. Wien, 1983.
HEYJ\i.AJ."\IN, F. G., Jan Zizka and the Hussite Revolution. Princeton, 1955.
HEYMANN, F. G., George ofBohemia King ofHeretics. Princeton, 1965.
HIBBERT, C., A Medici-ház tündöklése és bukása. Budapest, 1993.
HIESTAND, R., Byzanz und das Regnum Italicum im 10. Jahrhundert. Zürich, 1964.
HIGOUNET, C., Die deutsche Ostsiedlung im l\1ittelalter. Berlin, 1986.
HINTZE, 0., Wesen und Verbreitung des Feudalismus. in: G. Oestreich (Hrsg.): Fcudalis-
mus - Kapitalismus. Göttingen, 1970.
HLAvVITSCHKA, E., Vom Frankenreich zur Formierung dcr curopii.ischcn Völkcrgcmein-
schaft 840-1046. Ein Studienbuch zur Zeit dcr spaten Karolinger, der Ottonen und
der frühen Salier in der Geschichte Mittelcuropas. Darmstadt, 1986.
HOENSCH, J. K., Kaiser Sigismund. Herrscher an der Schwelle zur Neuzeit 1368-1437.
München, 1996.
Irodalom 405
HOENSCH, J. K., König/Kaiser Sigismund, der Deutsche Orden und Polen-Litauen. Statio-
nen einer problembeladenen Beziehung. in: Zeitschrift für Ostforschung 46. ( 1997)
HOFFMANN, H., Die beiden Schwerter im hohen Mittelalter. in: Deutsches Archiv für die
Erforschung des Mittelalters :XX:. ( 1964)
HOFMEISTER, A., Das Wormster Konkordat. Jena, 1915.
HOLTZMANN, R.., Der Weltherrschaftsgedanke des mittelalterlichen Kaiserrums und die
Souveranitat der europaischen Staaten. in: Historische Zeitschrift Bd. 159. (1939)
HOLTZMA."\IN, R„ Geschichte der sachsischen Kaiserzeit. München, 1979.
HOMANN, H.-D., Kurkolleg und Königtum im Thronstreit von 1314-1330. München,
1974.
HORST, E., Friedrich II. der Staufer. Kaiser - Feldherr - Dichter. München, 1990.
HOUBEN, H., Roger II. von Sizilien. Herrscher zwischen Orient und Okzident. Darmstadt,
1997.
HÖDL, G., Albrecht II., 1438-1439. Wien, 1975.
HÖFLER, C., Die avignonischen Papste. Wien, 1871.
HUBER, A., Ausztria története. Budapest, 1901.
HUIZINGA, J., A középkor alkonya. Budapest, 1979.
HYMA, A., The Christian Renaissance. A History of the „Devotio Moderna". New York,
1924.
ISRAEL, 0., Das Verhaltnis des Hochmeisters des Deutschen Ordcns zum Reich im 15. Jahr-
hundert. Marburg, 1952.
ISRAEL, U ., Mit fremder Zunge sprechen. Deutsche im spatmittelalterlichen Italien. in: Zeit-
schrift für Geschichtswissenschaft, Jahrgang 48. Heft 8. (2000)
JENSEN, F„ The Poets of the Scuola Siciliana. New York, 1986.
JESSE, W., Der Wendische Münzverein. (Quellen und Darstellungen zur hansischen Ge-
schichte NF., 5.) Lübeck, 1928.
JOHNSON, E. N., The Secular Activities of the German Episcopate, 919-1024. Lincoln,
1932.
JOHRENDT, J., „Milites" und „Militia" im 11. Jahrhundert in Deutschland. in: A. Borst
(Hrsg.): Das Rittertum im Mittelalter. Darmstadt, 1976.
SZ. JÓNÁS I., Európa születése. (A középkori latin civilizáció rövid története) Budapest,
1991.
SZ. JÓNÁSI., A középkor nagy császárai. Budapest, 1993.
SZ. JÓNÁS I., Európa a honfoglalás korában. A frank birodalom utódállamai. in: Rubicon
1996/7.
JORDAN, K., Investiturstreit und frühe Staufi:rzeit. München, 1978.
JOSWIG, H., Das Geld. Leipzig- Jena - Berlin, 1968.
du JOURDIN, M. M., Európa és a tenger. Budapest, 1996.
KAISER, G., Der Ritter in der deutschen Literatur des hohen Mittelalters. in: Das Riterbild
in Mittelalter und Renaissance. (Forschungsinstirut für Mittelalter und Renaissance.
Studia Humaniora Bd. 1.) Düsseldorf, 1985.
KALIVODA, R.., Revolution und Ideologie. Der Hussitismus. Köln-Wien, 1976.
KAMINSKY, H., A History of the Hussite Revolution. Berkeley, 1967.
KANTOROWICZ, E., Kaiser Friedrich der Zweite. Berlin, 1931.
KARPF, E., Herrscherlegitimation und Reichsbegriff in der ottonischen Geschichtsschrei-
bung des 10. Jahrhunderts. Stuttgart, 1985.
KARST, A„ Geschichte Manfreds vom Tode Friedrichs II. bis zu seiner Krönung. Berlin,
1897.
KASISKE, K., Die Siedlungstatigkeit des Deutschen Ordens in östlichen Preuílen bis zum
Jahre 1410. Königsberg, 1934.
KATUS L., A középkor története. Budapest, 2000.
KATTINGER, D., Deutsche Kaufmannshansen im Üst- und Nordseeraum im 12. und 13.
Jahrhundert und die Entstehung der Hansischen Kontore. in: Zeitschrift für
Geschichtswissenschaft, Jahrgang 42., Heft 10. (1994)
KEEN, M., History of Medieval Europe. Penguin Books, 1968.
KELLENBENZ, H., Die Juden in der Wirtschaftsgeschichte des rhcinischen Raums. in: K
Schilling (Hrsg.): Monumenta Judeica. 2000 Jahre Geschichte und Kultur der Juden
am Rhein. Köln, 1963.
KELLNER, M. G., Die Ungarneinfalle im Bild der Quellen bis 1150. Von der „Gens des-
tenda" zur „Gens ad fidem conversa". (Studia Hungarica 46., Schriften des Ungari-
schen lnstituts München) München, 1997.
KEMPF, J., Geschichte des Deutschen Reiches wahrend des grossen lnterrcgnums, 1245-
1273. Würzburg, 1893.
KERN, F., Gottcsgnadentum und Widerstandsrecht im frühen Mittclalter. Lcipzig, 1914.
KEYSER, E., Bevölkerungsgeschichtc Deutschlands. Leipzig, 1938.
KIENAST, W., Deutschland und Frankreich in der Kaiserzeit (900-1270). Weltkaiser und
Einzelkönige. 1-111., Stuttgart, 1974.
KISCH, G., Forschungen zur Rechts- und Sozialgeschichte der Juden in Deutschland
wahrend des Mittelalters. Sigmaringcn, 1979.
KI,INGE, M., Die Ostseewelt. Helsinki, 1994.
KOTTJE, R. - lv1AURER, H. (Hrsg.), Monastischc Reformcn im 9. und 10. Jahrhundcrt.
Sigmaringen, 1989.
E. KOVÁCS P., A Hunyadiak háborúi. in: Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1OOO év a
hadak útján. Szerk. Rácz Árpád, Budapest, 2000.
KÖHLER, E., Trobadorlyrik und höfischer Roman. Berlin, 1962.
KÖTZSCHKE, P. R., Das Unternehmcntum in der ostdeutschen Kolonisation des Mittel-
alters. Bautzen, 1894.
KR..<\MER, H., Die Geschichte ltaliens. Stuttgart, 1968.
KRAUS, A., Geschichte Bayerns. Von den Anfangen bis zur Gegcnwart. München, 1983.
KRIEGER, K.-F., König, Reich und Reichsreform im Spatmittclalter. München, 1992.
KRIEGER, K.-F., Die Habsburger im Mittelalter. Von Rudolf!. bis Friedrich III. Stuttgart -
Berlin - Köln, 1994.
KRISTÓ GY., Géza fejedelem és István királv. in: Aetas 2000/3.
KRISTÓ GY., A magyar nomádállamtól Sze~t István államáig. in: Aetas 2000/3.
KROLLMANN, CH., Politische Geschichte des Deutschen Ordens in PreuBen. Königsbcrg,
1932.
KULISCHER, J., Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters und der Neuzeit Band 1.:
Das Mittelalter. (Handbuch der mittelalterlichen und neueren Geschichte) Mün-
chen-Berlin, 1928.
KURZE, D., Pfarrerwahlen im Mittelalter. Ein Beitrag zur Geschichte der Gemeinde und des
Niederkirchenwesens. (Forschungen zur kirchlichen Rechtsgeschichte und zum
Kirchenrecht Band 6.) Köln-Graz, 1966.
KÜHNEL, H., Alltag im Mittelalter. Graz, 1986.
KÜTTLER, W., Charakter und Entwicklungstcndenzen des Deutschordensstaates m
PreuBen. in: Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1971/12.
LAMB, H. H., Climate, History and the Modern World. London, 1982.
IAMPRECHT, K., Deutsche Geschichte. Leipzig, 1892.
LANDWEHR, G., Die Verpfandung der deutschen Reichsstadte im Mittelalter. Köln-Wien,
1967.
LAUFS, A., Reichstadte und Reichsreform. in: Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsge-
schichte, Germanistische Abteilung 84. (1967)
Irodalom 407
LAWRENZ, E., Die Reichspolitik des Erzbischofs Balduin von Trier aus dem Hause Luxem-
burg (1308-1354). Hely nélkül, 1974.
LEDERER E., Egyetemes művelődéstörténet. Budapest, 1935.
LE GOFF, J., Marchands et banquíers au Moyen Age. Paris, 1956.
LE GOFF, J„ Das Hochmittelalter. Frankfurt am Main, 1965.
LE GOFF, J., Az értelmiség a középkorban. Budapest, 1979.
LE GOFF, J., Kultur des europaischen Mittelalters. München, 1970.
LEHMANN, J., Die Staufer. Glanz und Elend eines deutschen Kaisergeschlechts. München,
1991.
LEUSCHNER, J., Deutschland ím spaten Mittelalter. (Deutsche Geschichte 3.) Göttingen,
1975.
LINDNER, TH„ Deutsche Geschichte unter den Habsburgern und Luxemburgern (1273-
1437). Stuttgart, 1890-1893.
LOPEZ, R. S., The Commercial Revolution of the Middle Ages. Cambridge, 1976.
LOSHER, G„ Königtum und Kirche zur Zeit Karls IV. Ein Beitrag zur Kirchenpolitik im
Spatmittelalter. München, 1984.
LÖWE, H„ Kaisertum und Abendland in Ottonischer und Frühsalischer Zeit. in: Historische
Zeitschrift CXCVI. (1963)
LÖWE, H„ Deutschland im frankischen Reich. München, 1973.
LUCAS, H. S„ The Great european famine ofl315, 1316 and 1317. ín: Speculum V. (1930)
LUSCHIN von EBENGREUTH, A., Österreichische Reichsgeschichte des Mittelalters.
Bamberg, 1914.
LÜCKERATH, C. A„ Paul von Rusdorf. Hochmeister des Deutschen Ordens 1422-1441.
Bad Godesberg, 1969.
LÜTGE, F., Strukturwandlungen im ostdeutschen und osteuropaischen Fernhandel des 14.
bis 16. Jahrhunderts. München, 1964.
LÜTGE, F„ Geschichte der dcutschen Agrarverfassung vom frühen Mittelalter bis zum 19.
Jahrhundert. Stuttgart, 1967.
MAAS, C. W., The German Community ín Renaissance Rome: 1378-1523. Univcrsity of
Wisconsin, 1971.
MALEK, J. - l'vIAROSI E. - SEIBT, F. (Hgg. ), Sigismund von Luxemburg. Kaiser und König
in Mitteleuropa 1387-1437. Beitrage zur Herrschaft Kaiser Sigismunds und der
europaischen Geschichte um 1400. Warendorf, 1994.
MARC-BONNET, H„ Les papes de la Renaissance 1447-1527. Paris, 1963.
MALOWIST, M., Über die Frage des Handelspolitik des Adels in der Ostseelandern im 15.
und 16. Jahrhundert. in: Hansische Geschichtsblatter Bd. 75. ( 1957)
MARJAI I. - PATAKY D„ A hajó története. Budapest, 1973.
~OSI ERNŐ (Szerk.), A középkori művészet történetének olvasókönyve. Budapest, 1997.
MALYUSZ E., Zsigmond király uralma Magyarországon. Budapest, 1984.
l'v1ÁLYUSZ E„ Az első Habsburg a magyar trónon. in: Aetas 1994/1.
MASCHKE, E„ Der Kampf zwischen Kaisertum und Papsttum. Konstanz, 1955.
MAURER, H., Das Land zwischen Schwarzwald und Randen im frühen und hohen Mittel-
alter. Königtum, Adel und Klöster als politisch wirksame Krafte. Freiburg, 1965.
MAYER, E„ Deutsche und französische Verfassungsgcschichte vom 9. bis zum 14. Jahrhun-
dert. Leipzig, 1899.
MAGDEFRAU, W„ Burg und Stadt im Mittelalter. in: Burg und Stadt in Geschichte und
Gegenwart. Wissenschaftliche Zeitschrift, Jahrgang 28„ H. 3. (Friedrich-Schiller-
Universitat, Jena) (1979)
MEISTER, A„ Deutsche Verfassungsgeschichte von den Anfangen bis ins 14. Jahrhundert.
Leipzig - Berlin, 1913.
408 A középkori N éinetország
.l\1ETZ, W„ Das Servitium regis. Zur Erforschung der wirtschaftlichen Grundlagen dcs hoch-
mittelaltcrlichen dcutschcn Königtums. Darmstadt, 1978.
M.EUTH.EN, E„ Das 15. Jahrhundcrt. München, 1980.
MEYER, W. - ENGEL, E., Dcutsche Ritter, deutsche Burgen. München, 1976.
MEZEY B., Képviselet és alkotmány a középkori .Európában. (Európai parlamentarizmus- és
alkotmánytörténet) Budapest, 1998.
MISKIMIN, H. A., The Economy of.Early Renaissance Europe, 1300-1460. London, 1969.
MIITEIS, H., Lchnrecht und Staatsgewalt. Weimar, 1933.
MIIT.EIS, H., Die deutsche Königswahl und ihre Rechtsgrundlagen bis zur Goldenen Bulle.
Brünn-München-Wicn, 1944.
MIITEIS, H., Der Staat des hohen Mittelalters. Weimar, 1962.
MOHR, W., König Heinrich I. Saarlouis, 1950.
MOLL\T, G., Les papes d' AYignon (1305-1378) Paris, 1949.
M0!\1MSEN, K., Eidgenossen, Kaiser und Reich. Studien zur Stellung der Eidgenossenschaft
innerhalb des heiligen römischen Rciches. Basel-Stuttgart, 1958.
MONNET, P., A középkori Patria Németország vonatkozásában, birodalomszervezés és
regionális tudatformák. között. in: Aetas 1999/3.
MONTA..'IARI, M., Ehség és bőség. A táplálkozás európai kultúrtörténete. Budapest, 1996.
MORAW, P,. Deutsches Königtum und bürgerliche Geldwirtschaft um 1400. in: Vierteljahr-
esschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte 55. (1969)
MOROW, P. - PRESS, V., Probleme der Sozial- und Verfassungsgeschichte des Heiligcn
Römischen Reiches im spaten Mittelalter und in der frühen Neuzeit (13-18. Jahr-
hundert). in: Zeitschrift für Historische Forschung 2. (1975)
MORRAW, P., Wahlreich und Territorien. Dcutschland 1273-1500. München, 1985.
MORRIS, C., The Papai Monarchy. The Western Church from 1050 to 1250. Oxford, 1991.
MUSSOT-GONL'\RD, R., La France carolingienne 843-987. Paris, 1988.
MÜLLER-MERTENS, E., Regnum Teutonicum. Aufkommen und Verbreitung der deut·
schen Reichs- und Königsauffassung im früheren Mittelalter. (Forschungcn zur mit-
tclalterlichen Geschichte, Bd. 15.) Berlin, 1970.
MÜLLER-MERTENS, E., Die Reichsstruktur im Spiegel der Herrrschaftspraxis Ottos des
Groflen. Berlin, 1980.
NEHRING, K., Matthias Corvinus, Kaiser Friedrich III. und das Reich. Zum hunyadisch-
habsburgischen Gegensatz im Donauraurn. München, 1975.
N.EITMANN, K., Die Staatsvertrage des Deutschen Ordens in Preu6en, 1230-1449. Köln-
Wien, 1986.
NEUMEISTER, P., Bcobachumgen und Überlegungen zur Ministerialitat des 9 „ 10. und 11.
Jahrhunderts. in: Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, Jahrgang 43., H. 5. (1996)
NITSCHK.E, A., Friedrich II. Ein Ritter des hohen Mittelalters. in: Historische Zeitschrift
Bd. 194, H. 1. (1962)
NORDMANN, C., Nürnbergcr Gro6handler im spatrnittelaltcrlichen Li.ibeck. Nürnberg,
1933.
NORTH, M. (Hrsg), Geldurnlauf, Wahrungsstruktur und Zahlungsvcrkehr in Nordwest-
Europa 1300 bis 1800. (Quellcn und Darstellungcn zur hansischen Geschichte. NF.,
35.) Köln-Wien, 1989.
NORTH, M., Pénztörténeti lexikon az aranytól a záloglevélig. Budapest, 1998.
NOWAK, Z. H„ Polityka pólnoczna Zygrnunda Luksernburskiego do roku 1411. Torun,
1964.
NOWAK, Z. H., Die irnperialen Vorstellungen Sigrnunds von Luxemburg und dcr Deutsche
Orden. in: Z. H. Nowak (Hrsg): Die Ritterordcn zwischen weltlichcr und gcistlich-
er Macht irn Mittelalter. Torun, 1990.
Irodalom 409
NÖBEL, W, Michael Küchmeister. Hochmeister des Deutschen Ordens 1414-1422. Bad

Godesberg, 1969.
OGGER., G., Kauf dir einen Kaiser. Die Geschichte der Fugger. München, 1978.
OLECHNOWITZ, K.-F., Der Schiffbau der hansischen Spatzeit. Eine Untersuchung zur
Sozial- und Wirtschaftsgeschichte der Hanse. Weimar, 1960.
PACAUT, M. ,Frederick Barbarossa. New York, 1970.
PAGEL, K., Die Hanse. Oldenburg, 1952.
PALACKY, F., Urkundliche Beitrage zur Geschichte des Hussitenkrieges m den Jahren
1419-1436. 2 Bde. Osnabrück, 1966.
PALACKY, F., A huszitizmus története. Budapest, 1984.
PARAVICINI, W., Merész Károly. Budapest, 1989.
PARTNER., P., The Papai State under Martin V. The Administration and Government ofthe
Temporal Power in the Early Fifteenth Century. London, 1958.
PATZE, H. (Hrsg), Dcr deutschc Territorialstaat im 14. Jahrhundert I-II. Sigmaringen,
1970-1971.
PAULER, R., Das Regnum ltaliae in ottonischer Zeit. Markgrafen, Grafen und Bischöfe als
politische Krafte. Tübingen, 1982.
PAULINYI 0., A vállalkozás kezdeti formái a feudáliskori nemesércbányászatban. Budapest,
1966.
PAYNE, R., Die Kreuzzüge. Zweihundert Jahre Kampf um das heilige Grab 1096-1270.
Köln, 1988.
PFITZNER., J., Kaiser Karl IV. Potsdam, 1938.
PICCOLOMINI, A. S„ Pápa vagy zsinat? (Válogatott levelek) Budapest, 1980.
PICKL, 0., Die wirtschaftlichcn Beziehungen süddeutscher Reichsstadte zu Südosteuropa.
in: Südostdeutsches Archív Bd. XXXVI/XXXVII. (1993/1994)
PIRCH.A.~, G., ltalien und Kaiser Karl IV. in der Zeit seiner zweiten Romfahrt. 2 Bde.
Reichenberg, 1930.
PIRENNE, H., A History of Europe 1-II. New York, 1956.
PIRENNE, H., A középkori gazdaság és társadalom története. Budapest, 1983.
PITZ, E., Die Wirtschaftskrise im Spatmittelalter. in: Vierteljahresschrift für Sozial- und Wirt-
schaftsgeschichte 52. ( 1965)
PITZ, E., Wirtschafts- und Sozialgeschichte Deutschlands im Mittelalter. Wiesbaden, 1979.
PLANITZ, H„ Die deutsche Stadt im Mittelaltcr. Graz - Köln, 1979.
PÓSÁN L., A pénzrendszer és az árak változása Poroszországban a 15. század első felében.
in: Angi János - Barta János (Szerk.): Emlékkönyv L. Nagy Zsuzsa 70. születésnap-
jára. Debrecen, 2000.
PÓSÁN L., Zsigmond és a Német Lovagrend. in: Hadtörténeti Közlemények 1998/3.
PÓSÁN L., A Német Lovagrend története a 13. században. Debrecen, 1996.
PÓSÁ.,""J L., Beitrage zur deutschen Siedlungsbe>vegung im Mittelalter. in: Mecklenburg und
seine ostelbischen nachbarn. Historisch-geographische und soziale Strukturen im
regionalen Vergleich. Hgg. 1. Bichsteiner - R. Mühle - E. Münch - Gy. Pápay - R.
Schattkowsky, Schwerin, 1997.
PÓSÁ..."\I L., Az univerzalizmus eszménye a középkori Európában. in: Nemzetállam - szuvere-
nitás - integráció. Tanulmányok az integráció témaköréből. Szerk. Hülvely I. - Pallai
L., Debrecen, 2001.
POUNDS, N. J. G., Európa történeti földrajza. Budapest, 1997.
PRINZ, F., Grundlagen und Anfange Deutschland bis 1056. München, 1985.
RÁZSÓ GY. - V. MOLNÁR L. (Szerk.), Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálá-
nak 500. évfordulójára. Budapest, 1990.
REDLICH, 0., Rudolf von Habsburg. Innsbruck, 1903.
REICHERT, F., Der sizilische Staat Friedrichs II. ln Wahrnehmung und Urteil der Zeitge-
nossen. in: Historische Zeitschrift Bd. 253., H. l. (1991)
REINDEL, K., Herzog Arnulf und das Regnum Bavariae. München, 1966.
REINCKE, H., Machtpolitik und Weltwirtschaftspfanc Kaiser Kar!s IV. in: Hansische Ge-
schichtsblatter Bd. 29., Jahrgang 49. (1924)
RElNCKE, H„ Kaiser Karl lV. und die deutsche Hanse. in: Pfingstblatter des Hansischen Ge-
schichtsvereins, Bd. 22. (1931)
REITEMEIER, A., Die Wirtschaftsbeziehungen zwischen PreuBen und Schottland zu
Beginn des 15. Jahrhundert. in: Zeitschrift für Ostforschung Bd. 43., H. 3. (1994)
REUTER, T., The „Imperia! Church System" ofthe Ottonian and Salian Ru!ers. A Reconsi-
deration. in: Journal ofEcclesiastica! History 33 (1982)
RICHÉ, P., II. Szilveszter, az ezredik év pápája. Budapest, 1999.
RODENBERG, K., Über wiedcrholte deutsche Königswah!en im 13. Jahrhundert. Breslau,
1889.
RO!v1ANO, R. -TENENTI, A., Die Grundlegung der modernen Welt. Spatmittelalter, Re-
naissance, Reformation. Frankfurt am Main, 1967.
ROTHSCHILD, L., Die Juden-Gemeinden zu Mainz, Speyer und Worms von 1349-1438.
Ein Beitrag zur Geschichte des Mittelalters. Marburg, 1904.
ROWAN, S., Imperial Taxes and German Politics in the Fifteenth Century: An outline. in:
Central European History 13. (1980)
RÖRIG, F„ Wirrschaftskrafte im Mittelalter. Abhandlungen zur Stadt- und Hansegeschichte.
Weimar, 1959.
RÖSCH, G., Venedig und das Reich. Handels- und verkehrspolitische Beziehungen in der
dcutschen Kaiserzeit. Tübingen, 1983.
RÖSENER, W., Bauern im Mittelalter. München, 1987.
RÖSCH, G., Wucher in Deutschland 1200-1350. Überlegungen zur Normdidaxe und
Normrezeption. in: Historische Zeitschrift, Bd. 259„ H. 3. (1994)
RÖSSLER, H. (Hrsg), Deutscher Add 1430-1555. Darmstadt, 1965.
RUNCIMAN, S., A szicíliai vecsernye. Budapest, 1999.
RUNCIMAN, S., A keresztes hadjáratok története. Budapest, 1999.
RUPPRICH, H„ Die Frühzeit des Humanismus und der Renaissance in Deutschland.
Leipzig, 1938.
SALVATORELLE, L. ,Geschichte Ita!iens. Milano, 1922.
SANTIFALLER, L., Zur Geschichte des ottonisch-salischen Reichskirchcnsystems. Wien,
1964.
SCHAEDER, H., Geschichte der Plane zur Teilung des alten polnischen Staates seit 1386.
Der Teilungsplan von 1392. Leipzig, 1937.
SCHELLE, K., Das Konstanzer Konzi! 1414--1418. Eine Reichstadt im Brennpunkt curopai-
sche Politik. Konstanz, 1996.
SCHENK, H., Nürnberg und Prag. Ein Bcitrag zur Geschichte dcr Handelsbeziehungen im
14. und 15. Jahrhundert. Wiesbaden, 1969.
SCHIRRMACHER, F. W., Die letzten Hohenstaufen. Göttingen, 1871.
SCHLENKER, G„ Formen des bauerlichen Wiederstandes im mittleren Elbe- und Saa!e-
gebict vom 12. bis 15. Jahrhundert. Die Befriedungspolitik der Landesherren. in:
Zcitschrift für Geschichtswissenschaft, Jahrgang 42, H. 10. (1994)
SCHLESINGER, W., Die Anfange der deutschen Königswahlen. Beitrage zur deutschen
Verfassungsgeschichte des Mittelalters. Göttingen, 1963.
SCHMEIDLER, B., Das spatere Mittelalter. Wien, 1937.
SCHMEIDLER, B„ Das Königtum und Kaisertum der Luxemburger und seine Bedeutung
für Dcutschland. in: Zeitschrift für deutsche Geisteswissenschaft 2. (1939)
SCHMIDT, R., Deutsche Reichsstadte. München, 1957.
Irodalom 411
SCHMIDT, K. D., GrundriB der Kirchengeschichte. Göttingen, 1960.

SCHNEIDER, F., Kaiser Heinrich VII. Leipzig, 1940.
SCHNÜRER, G., Kirche und Kultur im .Mittelalter. 3 Ede. Paderborn, 1929-1936.
SCHRAMM, P. E., Kaiser, Rom und Renovatio. Studien zur Geschichte des römischcn
Erneuerungsgedankens vom Ende des karolingischen Reiches bis zum
Investiturstreit I-II. Leipzig-Berlin, 1929.
SCHRÖDER, R., Lehrbuch der deutschen Rechtsgeschichte. Berlin-Leipzig, 1922.
SCHUBERT, E., Kurfürsten und Wahlkönigtum. Die Wahlen von 1308, 1314 und 1346 und
der Kurverein von Rhens. in: F.-J. Heyen - J. Mötsch (Hrsg): Balduin von Luxem-
burg, Erzbischof von Trier und Kurfürst des Reiches ( 1285-1354 ). Trier, 1985.
SCHUBERT, E., König und Reich. Studien zur mittelalterlichen deutschen Verfassungs-
geschichte. Göttingen, 1979.
SCHULTE, A„ Geschichte der GroBen Ravensburger Handelsgesellschaft 1380 bis 1530. 3
Ede. Stuttgart-Berlin, 1923.
SCHULTZE, J., Die Mark Brandenburg II: Dic Mark unter der Herrschaft der Wittelsbacher
und Luxemburger ( 1319-1415). Berlin, 1961.
SCHULZE, H. K., Grundstrukturen der Verfassung im Mittelalter. Stuttgart-Berlin-Köln,
1992.
SCHWINEKÖPER, B., Königtum und Stadte bis zum Ende des Investiturstreits. Sigmarin-
gcn, 1977.
SCHWINEKÖPER, B. (Hrsg), Zünfte und Gilden im Mittelalter. Sigmaringen, 1985.
SEIBT, F., Hussitica. Zur Struktur einer Revolution. Köln-Graz, 1965.
SEIBT, F., Laud und Herrschaft in Böhmen. in: Historische Zeitschrift Bd. 200. (1965)
SEIBT, F., Deutschland und die Tschechen. München, 1974.
SEIBT, F. (Hrsg), Kaiser Karl IV. Staatsmann und Mazen. München, 1978.
SEIBT, F. - EBERHARD, W. (Hrsg.), Europa 1400. Die Krise des Spatmittelalters. Stutt-
gart, 1984.
SEIBT, F., Karl IV. Ein Kaiserin Europa 1346 bis 1378. München, 1994.
SEIDEL, V., Der Beginn der deutschen Besiedlung Schlesiens. Breslau, 1912.
SEIDLMAYER, M., Die Anfünge des groBen abendlandischen Schismas. Münster, 1940.
SEIDLMAYER, M., Das .Mittelalter. Göttingen, 1967.
SIEBER-LEHMANN, C., Spatmittelalterlicher Nationalismus. Die Burgundcrkriege am
Oberrhein und in der Eidgenossenschaft. Göttingen, 1995.
SIEBEN, H. J., Das Konzilsidee des lateinischen Mittelalters, 847-1378. Paderborn, 1984.
SLASKI, K., Ethnic Changes i.n Western Pomerania. in: Acta Poloniae Historica VII. (1962)
SLICHER van BATH, B. H„ The Agrarian History ofWestern Europe. London, 1963.
SOUTHERN, R. W,. A nyugati társadalom és egyház a középkorban. Budapest, 1987.
SPRA..."1DEL, R., Das Eisengewerbe im Mittelalter. Stuttgart, 1968.
SPRANDEL, R., Verfassung und Gesellschaft im Mittelalter. Paderborn, 1991.
SPUFFORD, P., Money and its Use in Medieval Europe. Cambridge, 1988.
STANESCO, M. - ZINK, M., A középkori regény története az európai irodalomban. Buda-
pest, 2000.
STARK, W., Lübeck und Danzig in der zweiten Halfte des 15. Jahrhunderts. Untersuchungen
zum Verhaltnis der wendischen und der preufüschen Hansestadte in der Zcit des
Niedergangs der Hanse. (Abhandlungen zur Handels- und Sozialgeschichte, Bd.
XI.) Weimar, 1973.
STERN, L. - GERICKE, H., Dcutschland in der Feudalepoche von der Mitte des 11. Jahr-
hundert bis zur Mitte des 13. Jahrhundert. Berlin, 1964.
STERN, L. - VOIGT, E. -SCHILDHAUER, J., Deutschland von der Mittc des 13. bis zum
ausgehenden 15. Jahrhundert. Berlin, 1984.
SPUFFORD, P., Handbook of Medieval Exchange. London, 1986.
STARK, W„ Der Utrechter Frieden von 1474 zwischen der Hanse und England. in: Zeit-
schrift für Geschichtswissenschaft XIX, H. 7. ( 1971)
STEINBACH, F., Die Anfü.ngc der Landgemeinde und ihre Wesen. I-II. Stuttgart, 1964.
STENGEL, E. E., Avignon und Rhens. Forschungen zur Geschichte des Kampfes um das
Recht am Reich ín der ersten Halfte des 14. Jahrhunderts. Weimar, 1930.
STIEDA, W., Hansisch - Venetianische Handelsbeziehungen im 15. Jahrhundert. Rostock,
1894.
STINGL, H., Di.e Entstehung der deutschen Stammesherzogtümer. Aalen, 1974.
STRIEDER, J„ Smdien zur Geschichte kapitalistischer Organisationsformen. Monopole, Kar-
telle und Ak.tiengesellschaften im Mittelalter und zu Beginn der Neuzeit. München-
Leipzig, 1925.
STROMER, W„ Die Nürnberger Handelsgesellschaft Gruber-Podner-Stromcr im 15. Jahr-
hundert. Nürnberg, 1963.
von STROMER, W., Oberdeutsche Hochfinanz, 1350-1450. I-III. Wiesbaden, 1968.
STUMP, P. H„ Thc Reforms ofthe Council ofConstance (1414-1418). Leidcn, 1994.
SUHLE, A„ Deutsche Münz- und Geldgeschichte von den Anfangen bis zum 15. Jahrhun-
dert. Berlin, 1955.
SZABÓ-BECHSTEIN, B., Libertas ecclesiae. Ein Schlüssclbegriff des Investiturstreits und
seine Vorgeschichtc, 4-11. Jh. Rom, 1985.
SZABICS I., A trubadúrok költészete. Budapest, 1995.
SZÁi"'!TÓ K., A katolikus egyház története I. Budapest, 1985.
SZCZUR, S., Az 1335. évi visegrádi találkozó. ín: Aetas 1993/1.
SZENTKIRÁLYI Z., Az építészet világtörténete. Budapest, 1980.
SZÉKELY GY„ VII. Gergely. Budapest, 1984.
THOMAS, H., Deutsche Geschichte im Spatmittelalter, 1250-1500. Stuttgart, 1983.
THORAU, P., Der Krieg und das Geld. Ritter und Söldner inden Beeren Kaiser Fricdrichs
II. in: Historische Zeitschrift Bd. 268., H. 3. ( 1999)
TOPOLSKI, J., Lengyelország története. Budapest, 1989.
TÖPFER, B. (Hrsg.), Stadt und Stadtebürgerrum in der deutschen Geschichte dcs 13.
Jahrhunderts. Berlin, 1976.
TÖPFER, B. - ENGEL, E„ Vom staufischen Inwcrium zum Hausmachtkönigtum. Deutsche
Geschichte vom Wormser Konkordat 1122 bis zur Doppelwahl von 1314. Weimar,
1976.
TÖPFER, B., Zu Problemen der deutschen Geschichte des Spatmittelalters. in: Zei.tschrift für
Geschich tswissenschaft Jahrgang 41., H. 12. ( 199 3)
TRAUTZ, F., Die Könige von England und das Reich 1272-1377. Mit einem Rückblick auf
ihr Verhaltnis zu den Staufern. Heidelberg, 1961.
TREITSCHKE, H. von, Das Deutsche Ordensland Preussen. Göttingen, 1958.
TREVELY.AJ."l", G. M., A Shortened History ofEngland. Harmondsworth, 1987.
ULMANN, W., Die Machtstellung des Papstrum im Mittclalter. Graz-Wien-Köln, 1960.
DL.MANN, W„ A Short History of the Papacy in the Middle Ages. London, 1972.
VAUGHAN, R„ Philip the Bold: The Formation ofthe Burgundian State. London, 1962.
VAUGHAN, R., John the Fearless: The Growth ofBurgundian Power. London, 1966.
VAUGHAN, R., Philip the Good: The Apogee ofBurgundy. London, 1970.
VAUGHAN, R., Charles, the Bold: The Last Valois Duke of Burgundv. London, 1973.
VÁCZY P„ A magyar történelem korai századaiból. Budapest, 1994. .
VEIT, L„ A. Volksfrommes Brauchrum und die Kirche im deutschen Mittelalter. Ein Druck-
blick. Freiburg im Breisgau, 1936.
VESZPRÉMY L„ Kalandozások Európában. ín: Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000
év a hadak útján. Szerk. Rácz Árpád, Budapest, 2000.
Irodalom 413
VESZPRÉMY L., Korai hadtörténetünk. in: Nagy képes millenniumi hadtörténet. 1000 év a
hadak útján. Szerk. Rácz Árpád, Budapest, 2000.
VOES, L., Europaische Geschichte im Spatmittelalter. Stuttgart, 1997.
WAITZ, G., Deutsche Verfassungsgeschichte. Kiel, 1878.
WAI,LERSTEIN, I., A modern világgazdasági rendszer kialakulása, Budapest, 1983.
WAI,THER, H. G., Imperiales Königtum, Konziliarismus und Volkssouvcranitat. Studien zu
den Grenzen des mittelalterlichen Souveranitatsgedankens. München, 1976.
WEFERS, S., Das politische System Kaiser Sigmunds. Stuttgart, 1989.
WEIZSACKER, J., Der Rheinische Bund von 1254. Tübingen, 1879.
WERNER, K. F., Das hochmittelalterliche Imperium im politischen Bewusstsein Frankreichs
(10-12. Jahrhundcrt) in: Historische Zeitschrift Bd. 200. (1965)
WERMINGHOFF, A., Verfassungsgeschichte der deutschen Kirche im .Mittelalter. Lcipzig-
Berlin, 1913.
WESCHER, P., Groílkautleute der Renaissance. Frankfurt am Main, 1940.
WIESFLECKER, H., Kaiser Maximilian I. 1-II. München, 1971-1975.
WILD, ·W., Steuern und Reichsherrschaft. Studien zu den finanziellen Ressourcen der
Königsherrschaft im spatmittelalterlichen dcutschen Reich. Brernen, 1984.
WINTER, H., Das Hanseschiff. Rostock, 1961.
WITTRM1, R., Baltische Geschichte. München, 1954.
WRIGLEY, E. A., Népesedés és történelem. Budapest, 1973.
WYROZUMSKI, J., Historia Polski do roku 1505. Warszawa, 1978.
ZIEGLER, P., The Black Death. London, 1969.
ZIENTARA, B., Über ius theuronicum in Schlesien. in: Acta Poloniae Historica XLII. (1980)
ZIMMERUNG, D., Der Deutsche Ritterorden. Düsseldorf, 1988.
ZIMMERJ.\1ANN, H., Das dunkle Jahrhundert. Graz, 1971.
ZIMMERMANN, H., Otto der GroBe. Darrnstadt, 1976.
ZÖLLNER, E., Ausztria története. Budapest, 1998.

Pósán László - Németország A Középkorban 2003

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Pósán László - Németország A Középkorban 2003

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Pósán László - Németország A Középkorban 2003

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

© 2003 Multiplex Media - DUP

Multiplex Media - Debrecen University Press

ISBN 963 210 299 1

Készült a Kapitális Kft. Nyomdájában

Előszó ................... ........................ ..... ............................. ....... 9

II. A császárság újjászületése Nyugaton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

III. Az invesztitúra küzdelmek kora................................................. 81

IV. A monarchia átalakulása: a választókirályság .................................. 102

V. A Staufok kora és a császári világhatalom eszménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113

VI. Az interregnumtól a Luxemburgokig - a választómonarchia

Nassaui Adolf ................................................................... 217

VII. A Luxemburgok kora ............................................................ 250

Zsigmond és a Német Lovagrend 1410 után ..... „ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293

VIII. A Habsburgok kora ............................................................. 335

Irodalom .................................................................................. 399

Ha belelapozzuk valamelyik történelmi atlaszba, és szemügyre vesszük a közép-

A magyar történelemre gyakorolt széles körű német hatások ellenére azon-

De nem csak a hatalmi, politikai fejlemények kapcsolták össze Németország

Külön öröm számomra, hogy ezen könyv kézirata abban az esztendőben

Nagy Károly öröksége

Jámbor Lajos (814-840) apjától, Nagy Károlytól egy soketnik:umú, társadalmi-

Míg Nagy Károly uralkodása alatt az egyház a világi hatalom ellenőrzése

Rhetia, Elzász és Burgundia egy részét magába foglaló birodalomrész Lothar

folyók, valamint a Földközi-tenger által határolt nyugati területek, Német Lajos

A keleti frank királyság

A verduni szerződéssel Német Lajosnak (840-876) jutott keleti területek- min-

a törzs és adott terület egységét erősítette meg, hiszen a grófságok rendszere

jelent meg, majd később, fokozatosan a közszabadok körében is meghono-

Külpolitikájában Német Lajos elsősorban nyugatra figyelt, különösen azt

utódállamai között, Vienne-i Boso szerzett meg) - egyesítette a frank birodal-

alapvetően erre a feladatra irányult. 891-ben Löwen mellett győzelmet aratott a

A keleti frank állam széthullása

fenyegetett térségekben, ahol a katonai védekezés hatékonysága a törzsi erők

királysággal szorosan összefonódott egyház, egyházi méltóságok a feltörekvő

három hadjáratot is vezetett Lotharingia visszaszerzésére, de ezek kudarcot val-

Svábföld hercegévé emelte. A szász Liudolfingerek ellenállása és a magyarok

Mivel Konrád uralkodása alatt gyakorlatilag széthullott a keleti frank királyság,

A törzsi hercegségek felszámolása helyett a hercegekkel való megegyezésre töre-

határvédelmének gyakorlatát követve fennhatóságának elismerésére kényszerí-

herceg ilyen irányú ambíciói is újjáéledtek. Önálló külpolitikája egyáltalán nem

A királyi hatalom megszilárdítása

Rex Francorum et Langobardorum

94 7-ben a betegeskedé5 Provance-i Hugo lemondott itáliai királyságáról fia,

a szép és fiatal Adelheiddel kapcsolatos személyes vonzalom (noha vélhetően ez

kapcsolódott Ottó családi politikájához: a király öccsének, Henrik bajor herceg-

foloszthatatlanságát. Csak a németországi belpolitikai viszonyok egyértelmű ren-

I. Ottó keleti politikája

Annak ellenére, hogy a 950-es évektől Itália jelentette Ottó külpolitikájának

őrgrófságot hozott létre, amelyek a következő évtizedekben a különböző nyu-

A térítő tevékenységnek és politikai befolyás kiterjesztésének, valamint a

Renovatio imperii Romanorum -Az Ottók császársága

formában történ{), kimondatlan „egyesítése" azzal fenyegetett, hogy Civakodó

II. Ottó feleségének, a bizánci Jheophanunak a politikai szerepe. Vele együtt

használt címeket viselte, hanem okleveleiben a Romanorum imperator aulfustus

meggyengülésének komoly bcls6 következménye lett: a hercegeknek sikerült

orientálódó, görög kereszténységű magyar vezérek között is igyekezett szövet-

alapvcté5en el()dei politikáját folytatta, de II. és III. Ottó elképzelései helyett