Berg Judit: Zoknimese

Rajzolunk egy kisfiút. Gergő lesz a neve. Ez pedig itt az anyukája. Gergő nagyon
aranyos gyerek. Sokat segít anyunak.
Egyszer Gergő segített anyunak teregetni az erkélyen. Anyu felterítette a vizes
ruhákat a szárítókötélre. Gergő mindegyik ruhára tett egy csipeszt, nehogy elfújja
a szél.
Apu nadrágjára piros csipeszt rakott, anyu szoknyájára zöldet, saját pólójára pedig
sárgát. Aztán anyu kiteregette Gergő zokniját. Gergő lila csipeszt tett az egyikre,
de a másikról elfeledkezett. Arra a zoknira nem rakott csipeszt.
Aztán bementek a szobába, és anyu becsukta az erkélyajtót. Délután nagy szél
kerekedett, csak úgy lobogtak a ruhák az erkélyen. Elrepülni nem tudtak, mert a
csipeszek erősen tartották őket. De a szél elfújta Gergő zokniját, amelyiken nem
volt csipesz. Nem vitte messzire, lepottyantotta a földre a ház előtt. Jött egy
cica és megszagolta:
- Miáúú! Mi ez? Játék?
Szájába vette, forgatta, aztán ledobta a földre és a mancsával pofozgatta. Végül
ráunt és otthagyta.
Aztán jött egy bácsi. Sáros volt a cipője és nem vette észre a zoknit. Rálépett és
ment tovább. Szegény zokni csupa sár és piszok volt már.
Akkor arra jött Marika néni a kutyájával. A kiskutya meglátta a zoknit és felkapta.
Ő is játszani akart vele. De Marika néni kivette a szájából és megnézte:
- Nahát, ez biztos a Gergő zoknija. Neki van ilyen szép csíkos. Azt mondta a
kutyájának:
- Gyere, Buksikám felvisszük ezt a zoknit Gergőnek! Marika néni és Buksi kutya
felmászott a második emeletre és becsöngettek Gergőékhez.
- Nem a tiéd ez a zokni? - kérdezte Marika néni Gergőt. - A földön találtuk.
- Biztosan lefújta az erkélyről a szél - mondta Gergő anyukája. - Köszönjük szépen.
- Milyen piszkos! - szomorodott el Gergő.
- Kiöblítjük és újra tiszta lesz - vigasztalta anyukája.

Gergő meleg vízzel, szappannal ügyesen kimosta a csíkos zoknit. Aztán kicsavarták
és kivitték az erkélyre száradni. Gergő a legnagyobb kék csipeszt rakta rá, nehogy
megint elvigye a szél.