Robert N Charette-Jogos Kárpotlás PDF

STEPHEN KENSON
BEHOLDER KIADÓ
BUDAPEST, 2004
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Róbert N. Charrette:
JUST COMPENSATION
Copyright © 1996, WK GAMES
Ali rights reserved.
Fordította: Nóvák Gábor

Hungárián translation © 2004, Beholder Kft
Borítófestmény: Jim Thitsen
ISSN 1218-7585
ISBN 963 9399 89 2
Kiadja a Beholder Kft. Levélcím: 1680 Budapest, Pf. 134

Felelős kiadó: Mázán Zsolt, Tihor Miklós
Felelős szerkesztő: Dani Zoltán
Korrektor: Szakái Marianna, Kovács János
Tördelés: Dikó István
Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt.
Felelős vezető: György Géza vezérigazgató
Készült 2004-ben
Az általam eddig látott egyik legkülönlegesebb utazó show, a Fre-
donian Air and Space stábjának és legénységének. Soká tartson
szárnyalásotok!
> > > > >NEWSNET LETÖLTÉS
- [04:04:31/8-13-55]
A KOMPENZÁCIÓS HADSEREG
A mai nappal a harmadik hónapjába lépett a Columbia szövetségi
kerület úgynevezett Kompenzációs Expedíciós Erő, vagy más néven
Kompenzációs Hadsereg általi megszállása. Ezek a hajléktalanok és
„az igazság seregének katonái" azért érkeztek a szövetségi kerület-
be, hogy hangot adjanak hosszú ideje figyelmen kívül hagyott köve-
teléseiknek. A Hadsereg tagjai nem harcolni jöttek, hanem hogy
szónokoljanak, demonstráljanak, és rávegyék a kormányt a tartozá-
sa kiegyenlítésére - mégpedig azonnal.
Ezeknek a katonáknak a legnagyobb része nem harcos; egyszerű
emberek ők, akik úgy gondolják, aljas módon kihasználták őket. El-
sőként azok érkeztek Columbia FD-be, akiket átköltöztettek a ma
már Bennszülött Amerikai Nemzeteknek nevezett országok terüle-
téről. Ezeket a szerencsétleneket csaknem negyven évvel ezelőtt űz-
ték ki otthonukból és földjükről, amikor a régi Egyesült Államok
nyugati államainak többségét átengedte a feltörekvő, mágikusan
aktív Bennszülött Amerikai Nemzeteknek. A 2018-as Denveri Szer-
ződést követően a szövetségi kormányzat kártérítést ígért a mene-
külteknek. 2035-ben, az Amerikai Egyesült Államok megszűnésekor
az új Kanado-Amerikai Egyesült Államok kormánya kizárta ezekből
az ígéretekből azokat az embereket, akik a régi államban a 38. szé-
lességi foktól északra laktak, és csak a többivel volt hajlandó foglal-
kozni. Mindkét Egyesült Államok utódkormány megtagadta a kárté-
rítést a mostani Kalifornia Szabadállam területéről kiköltöztetett
emberektől.
8 Róbert N. Charrette
A Kompenzációs Hadsereg mára azonban már nem csupán né-

hány öreg férfiból és nőből áll. Mindennap új „katonák" érkeznek a
körzetbe - barátok, rokonok, hozzátartozók és szimpatizánsok. A
szétszórtan álló sátrak és bódék a CFD-t penészként beborító, kü-
lön kis agglomerációvá duzzadtak. Ezekben a hevenyészett közös-
ségekben a körülmények borzasztóak, és egyre csak romlanak. A
szövetségi kormányzat egyfolytában ígéreteket tesz, azt mondja,
megvizsgálja az ügyet. Am a megoldáshoz még nem jutottak köze-
lebb, és a Kompenzációs Hadseregen belül egyre elkeseredettebbé
és komorabbá válik a hangulat. < < < < <
1
Andy árnyvadász volt.

Ezt minden barátja tudta róla. Imádta, amikor elmesélte nekik ka-
landjait, ők pedig lenyűgözve, tiszteletteljes csendben hallgatták. Ki-
véve Biddy Blackwell. Ot semmi nem tudta lenyűgözni.
Ez a vadászat jól fog sikerülni, ezt már a találkozóból meg tudta ál-
lapítani. Mr. Johnson - természetesen nem ez volt az igazi neve -
annyit bizonytalankodott a megbeszélés során, hogy Andy rögtön
tudta, szó sincs átverésről. A részletek megtárgyalása már simán
ment. Andy a Johnsontól kapott összes információt letöltötte feji
memóriájába.
A Johnson azt mondta, egy üzletemberekből álló kisebb konzorci-
umot képvisel, akik az Anacostia Pusztulatban, a DC agglomeráció
legrosszabb hírű környékén kezdtek üzleti vállalkozásba. Bátor fic-
kók - ha egyáltalán léteznek. A probléma csak az volt, hogy a Pusztu-
lat mostanában még az átlagosnál is forróbb helynek számított. A
körzetet uraló motoros banda, a Felesek tombolni kezdtek. Mindent
feldúltak és szétromboltak, ami csak az útjukba került, a szervkeres-
kedők boltjaitól kezdve a kórházakig. A rendőrök elfordították a fe-
jüket - megszokott dolog -, a helyiek pedig rémülten lapultak -
szintén megszokott dolog. A szóbeszéd szerint valaki felbosszantotta
a Feleseket, és Mr. Johnson védelmet kért az árnyvadászoktól. Azt is
tudni akarta, miért vadultak meg a motorosok, és ki áll a háttérben.
A Johnsonok soha nem azok voltak, akiknek mondták magukat,
de Andy ennek ellenére elvállalta a munkát. Már megszokta a mun-
kaadók kétarcúságát. Visszaült az Appaloosába és beállította a robot-

pilótát, hogy útközben ne kelljen a vezetéssel foglalkoznia.
A seftes, akitől a Ferrari Appaloosát vette, azt mondta, hogy a jár-
gány „létszám feletti", ami egy ilyen autó esetében azt jelentette,
hogy nagyon forró. Valóban az volt, és nem csak azért, mert valami
katonai nagyfejűtől nyúlták le, hanem mert Sheena volt a leggyor-
sabb páncélozott jármű az utcákon. Az utcán az a szóbeszéd járta,
hogy Willie Williams, a menő rigó a legveszélyesebb vadászatoknál
az Appaloosákra esküszik, és Andy most már azt is megértette, mi-
ért. Az Appaloosára, amelyik kívülről úgy nézett ki, mint egy szokvá-
nyos áruszállító kisteherautó, és nem is emlékeztetett arra a fajtiszta
ragadozóra, ami valójában volt, minden pénze ráment, amit az utol-
só három vadászatán szedett össze. De akkor is megérte. Andy a jár-
műbe csatlakozva megvívhatott egy kisebb háborút, vagy faképnél
hagyhatott szinte bármilyen céges vagy rendőrségi autót. Sheena
magmaforró volt.
De most szerencsére nem volt szüksége az Appaloosa harci képes-
ségeire. A Mátrixban a világ minden tűzereje is nagyjából egy kalap
szart ér; a kibertérnek megvannak a saját szabályai. Ám Andy ott is
menőnek számított. A megszokott eljárással kezdte a kutatást; feltöl-
tött egy hordányi keresőprogramot, és ráuszította őket a nyilvános
és média-adatbázisokra. Miközben azok vadásztak, Andy becsatlako-
zott, és végzett egy kis közvetlen kutatást a szövetségi rendőrség
rendszerében. Olyan könnyedséggel és eleganciával suhant át a kül-
ső védelmi gyűrű JG-i között, hogy azt még Villámjack is megirigyel-
te volna. Nem, mintha a továbbiakban nehéz dolga lett volna; a
rendőrség számítógépein túlságosan sok adatot tároltak ahhoz,
hogy mindent erős JG-k mögé dugjanak, a bejövő jelentéseket és pa-
naszokat védő jelenlétgátlók pedig kifejezetten gyengék voltak, szin-
te csak egy pillanatra tudtak lelassítani egy Villámjack vagy Andy ké-
pességeivel rendelkező dekást. Andy másolatot készített a Felesek
tevékenységével foglalkozó fájlokról, elraktározta őket, majd vissza-
tért Sheena fedélzetére, ahol biztonságban volt a kíváncsi tekintetek-
től és a véletlen felfedezéstől. Andy nem szerette a véletlen találko-
zásokat a Mátrixban; túl sok kockázattal jártak, és ritkán hoztak
értékelhető eredményt.
Az Appaloosa biztonságos sötétjében egy szelektálóba töltötte az
adatokat; amikor a keresőrutinok visszatértek, az ő információikat is
hozzáadta a zsákmányához. Folyamatosan állítgatta a keresési para-
JOGOS KÁRPÓTLÁS 9
métereket, ahogy a valószínű szálak kezdtek felismerhetővé válni. A

Johnsonról semmit nem talált - micsoda meglepetés -, ezért inkább
a Felesek célpontjai közötti kapcsolatra állt rá. Mr. Johnson érdekelt-
ségeire valahol ott fog rábukkanni. Andynek mindössze annyi dolga
volt, hogy felismerje őket.
A célpontok listáján szervkereskedők üzletei is szerepeltek, és ez
nem illett a képbe. A szóbeszéd szerint a Felesek tartották a kezük-
ben a Pusztulat legtöbb ilyen boltját. Miért csapnának le saját bevé-
teli forrásukra? Talán csak a figyelemelterelés miatt. Nem kétséges, a
Felesek mindenfelé randalíroztak, de néhány célpontot a többinél
keményebb kezelésben részesítettek. Mekkora károk keletkeztek a
szervboltokban? Nem túl nagyok. Az álca teória kezdett egyre jobban
tetszeni neki.
Tehát, ki kapta a legnagyobb pofont? A károk mértéke szerinti ke-
resés után megkapta a listát, melyen kizárólag független klinikák és
utcai dokik szerepeltek. A helyi egészségügyi létesítmények terrori-
zálása igen mocskos dolog volt, és egyáltalán nem vallott a terüle-
tükre kényesen ügyelő Felesekre. Egy alaposabb vizsgálat kiderítet-
te, hogy a banda célpontválasztása egyáltalán nem volt véletlen-
szerű; például egyetlen DocWagon-kirendeltséget sem támadtak
meg. Andy értékesnek tűnő nyomra bukkant, és újra becsatlakozott
a Mátrixba, hogy utánajárjon néhány dolognak. Amikor végzett, ke-
zében volt a keresett kapocs: minden megtámadott klinikát a Bi-
otechnics nevű cég - egy gyógyszergyártással és genetikai kutatások-
kal foglalkozó multinacionális társaság - futtatta vagy szponzorálta.
Egy gyors keresés a média-adatbázisokban, és máris kiderült, hogy
más városokban nem történtek hasonló támadások a Biotechnics lé-
tesítményi ellen.
Mitől olyan különlegesek Anacostia klinikái? Andy le merte volna
fogadni, hogy Mr. Johnson vagy a főnökei tudják a választ. Egy Bi-
otechnics elleni közvetlen Mátrix-vadászat most még nem lett volna
tanácsos, ezért inkább véletlenszerűen kiválasztott egy megtámadott
kórházat, és elkezdte átvizsgálni az anyagait, hátha rábukkan valami
szokatlanra. Három tesztprogram jelentései keltették fel a figyelmét.
Egy másik klinika feljegyzései csak egyetlen egyezést tartalmaztak:
egyAzadone nevű, gyógyszeres kezelésből álló pilótaprogramot - a
nevet még nem védték le. Ugyan nem volt rá semmi bizonyíték, de
Andy egészen biztosan érezte, hogy a Johnson érdeklődésének kö-
zéppontjában az Azadone áll. Majd később ennek is utánanéz.
Most azonban Sheena jelzett, hogy már az úti céljuk közelében

járnak. Andy elégedett volt. Becsatlakozott, és átvette a jármű irányí-
tását a robotpilótától. Tudta, ezt a feladatot nem lehet egy kis deká-
zással megoldani - mint ahogy általában egyiket sem. De neki ez is
megfelelt; szerette az éles bevetéseket és a változatos akciókat. Ideje
volt átgondolni a következő lépést. Miután átvágott a Maple Avenue-
n, beállt az első szabad parkolóhelyre.
- Vigyázz magadra, Sheena! - mondta az Appaloosának kiszállás-
kor, és ezzel aktiválta a lopásgátló rendszert. Fairfax nem volt éppen
a DC agglomeráció legrosszabb hírű környéke, viszont ő sem Fairfax
legjobb negyedében parkolt le. Ha valaki Andytől eltérően nem is
szerzett itt kellemetlen tapasztalatokat, akkor is megállapíthatta a tö-
rött utcalámpákból, a telefirkált falakból és a bedeszkázott kirakatú
üzletekből.
Az Appaloosát körbeölelő sötétség nem rejtegetett titkokat előtte,
mivel egy Zeiss licensz alapján gyártott Telestrian Cyberdyne 48-as
kiberszemet ültettek a koponyájába. Nem volt ugyan a legújabb mo-
dell, de a kiberszem-technológia az elmúlt tíz évben nem sokat fejlő-
dött. A 48-as nem rendelkezett minden funkcióval: hiányzott belőle
a hőlátó kiegészítés, mindössze egy fényerősítő rendszert tartalma-
zott. Azonban ez is bőven elegendő volt ahhoz, hogy átlásson az Old
Courthouse Road félhomályán, és észrevegye a sikátorokban és ka-
pualjakban lapuló hajléktalanokat és utcai patkányokat. A helyiek
már ismerték őt; féltek a hírétől, és biztosan nem fognak az útjába
állni.
Csapata az Eszkimó Nellben, megszokott törzshelyükön várt rá.
Ma csak ketten voltak itt, Kosfej és Toll; a többiekre nem is lesz szük-
sége. Kosfej tipikus bicskás volt, egyszerű, de nem olcsó. Az ork a
legkiválóbb izomfiúk közé tartozott, de minden eszét és személyisé-
gét a kibervereiben és a fegyvereiben hordozta. Toll, a tünde mágus
stílus és ruházat alapján sokkal jobban illett volna a Vadászbigék so-
rozatba, mint egy valódi árnyvadászathoz, de amit viselt - vagy in-
kább amit nem -, az szerencsére semmiféle összefüggésben nem állt
a nő teljesítményével. Akkor meg kit érdekel? Emellett Andy szíve-
sen legeltette rajta a szemét.
- Hoi, főnök. Mizújs? - Ez volt Kosfej szabványos nyitómondata.
Andy leült hozzájuk, és beszámolt nekik a legfrissebb feladatról,
valamint arról az elméletéről, mely szerint a klinikák állhatnak az
erőszak fókuszában.
- Reaktív biztonsági erőként lettünk szerződtetve, de ugyanakkor

azt is ki kell derítenünk, ki áll az akció mögött.
- Mibő' gondója a Johnson, hogy ez az egész motorozós vandá'ko-
dás nem csak néhány srác megszokott szórakozása? - kérdezte az
ork.
- A klinikák betegei és személyzete biztosan nem szórakoznak
olyan jól - jegyezte meg Toll.
- Cselekednünk kell - jelentette ki Andy. Nem volt kedve tétlenül
üldögélni és a lehetőségeken töprengeni. Neki és az embereinek
meg kellett találniuk a kapcsolatot, és ehhez a legrövidebb út a Fele-
seken keresztül vezetett. Ki tudná a motorosoknál jobban megmon-
dani, miért dúlják végig az egész Pusztulatot? - Szerintem elcseveg-
hetnénk néhány Felessel.
- Ismerem az egyik helyüket - mondta Andy legnagyobb meglepe-
tésére Toll. Tudta ugyan, hogy a nő rengeteg kapcsolattal rendelke-
zik, de azt feltételezni sem merte volna, hogy a motoros bandákat is
ismeri. Ezúttal örömmel vette tudomásul saját tévedését.
-Akkor indulás.
Toll útmutatását követve Andy átvágott az Appaloosával a folyón,
és behajtott az Anacostia Pusztulat peremére. Lassan vezetett, nem
csak az utak állapota miatt, hanem mert el szerette volna kerülni a
kellemetlen meglepetéseket. Alaposan szemügyre vették a betonhá-
zat, ahová Toll irányította őket, és arra a következtetésre jutottak,
hogy a motorosok némelyike biztosan otthon tartózkodik; túlságo-
san korán volt még az éjszakai műsor kezdetéhez. Szilárd épületnek
tűnt, a banda valószínűleg pontosan ezért költözött be ide. Akármi-
lyen célt is szolgált régen, az egyik oldalán volt egy nagy, kétszárnyú
kapu a járművek számára. A személybejáró is ugyanezen az oldalon
nyílt. Andy a közvetlen megközelítés mellett döntött, és Sheena or-
rával beparkolt a garázsajtó bal oldalába. Az épület fala így legalább
védelmet nyújt nekik balról.
Amint áttörték a kaput, Kosfej hangos kurjantással vágódott ki az
Appaloosából. Toll valamivel csendesebb volt, de nem kevésbé lel-
kes. A felhalmozódott mágikus energiától szikrák pattogtak a hajszá-
lai között; félelmetes látványt nyújtott. Andy szinte már megsajnálta
a meglepett Feleseket - az egyiket a szó szoros értelmében letolt ga-
tyával kapták el.
Miután Andy az autóval behatolt a Felesek rejtekhelyére, Kosfejre
es Tollra bízta a bandatagok elintézését. A harc nem az ő műfaja volt.
Nem villanyozta fel úgy, mint sok más embert. Természetesen ha

nem lehetett elkerülni, ő is kivette belőle a részét, de most úgy ítélte
meg, nem szükséges beavatkoznia. Kiváló csapatot tudhatott maga
mellett, és a vadászatnak ebben a korai szakaszában nem volt nagy
valószínűsége, hogy leküzdhetetlen ellenállással találják szemben
magukat.
- Szükségünk lesz egy fogolyra - figyelmeztette a többieket rádión
keresztül. Társai nem nyugtázták a kérést, de amikor a lövöldözés
befejeződött, egy élő bandataggal tértek vissza.
- Átadhatnánk a hatóságoknak - javasolta Toll. A mágus időnként
hajlamos volt törvényes megoldást keresni. Ha egyáltalán szóba jö-
hetett ilyesmi. - A szövetségi rendőrség biztosan boldogan tenné rá
a kezét a fickóra. Persze ha elmondja, amit tudni szeretnénk...
- Nem mondok semmit! - vicsorgott a Feles. Arca felső részének
fekete pigmentációja majdnem teljesen elrejtette homlokának eltö-
kélt ráncait.
- Majd én szóra bírom - mondta Kosfej. Az ork előpattintotta,
majd visszahúzta alkarpengéit, mintegy demonstrálva, milyen mód-
szert óhajt alkalmazni a kihallgatáshoz. Nem a legkönyörületesebb
eljárás, de rendszerint gyors eredménnyel jár. Az árnyakban nem
könnyű az élet.
- Kezdd! - bólintott Andy. - De ne csapjatok túl nagy zajt!
A Feles akkor is tudta, mennyire veszélyes életet él, amikor pénzt
fogadott el ártatlanok megöléséért.
Kosfej vigyorogva vezette el a bandatagot. Pontosan húsz perc kel-
lett neki, hogy egy címmel térjen vissza, nagy valószínűséggel egy
kapcsolattartó címével.
Andyék meglátogatták a fickót, és ez a lépésük meglepően gyü-
mölcsözőnek bizonyult. Egy kisebb összegért cserébe - amit Andy
kiadásként le fog számlázni Mr. Johnsonnak - az összekötő megerő-
sítette, hogy a Feleseket egyszerűen felbérelték az ámokfútásra. A
seftes nem tudta biztosan megmondani, ki a munkaadó, hiába dup-
lázta volna meg Andy az összeget, ami arra utalt, hogy a férfi igazat
beszél. Azonban némi plusz pénzért szolgált még egy rejtélyes infor-
mációval:
- Tudni akarjátok, ki veti az árnyékot? Menjetek el Wisconsinba, és
horgonyozzatok le a katedrálistól hat utcányira délre!
Követték az útmutatást.
Andy úgy emlékezett, hogy az épületben a Seader-Krupp egyik le-

ányvállalatának, a Microneticsnek az irodái vannak, de a lüktető ne-
onfelirat szerint a tulajdonos a Vilanni Corporation volt. Amikor
ilyesmibe botlott, mindig eszébe jutott, milyen gyorsan változnak a
viszonyok a cégvilágban. A mai menő cég holnapra már könnyen ki-
égett vesztes lehetett.
A Vilanni név nem volt új számára. Már máskor is volt dolga velük,
és tudta, hogy a cég nem éppen a tiszta ügyleteiről ismert. Egy pilla-
natig sem gondolta, hogy ne lennének képesek lerombolni néhány
klinikát, csak hogy rontsák a versenytársak piaci helyzetét. A mód-
szer a Vinton-féle vadászatra emlékeztette. Ami a Pusztulatban zaj-
lott, az Vinton stílusa volt.
Ám Andy gyanúja és a seftes tippje, hogy a Vilanni állhat az egész
ügy mögött, nem lesz elegendő a megbízójának. Az árnyvadásznak
ennél sokkal meggyőzőbb bizonyítékot kellett találnia. Meg aztán
ott volt még az az apró kérdés, hogy miért áll ez érdekében a Vilan-
ninak. A Johnsonok szeretik tudni, miért kerültek a célkereszt köze-
pébe.
A Felesek elleni támadásuk híre nemsokára elkezd felfelé szivárog-
ni a táplálékláncon. Ennél jobb alkalom nem lesz egy gyors vadá-
szatra a Vilanni rendszerében. Andy néhány saroknyival odébb be-
parkolt az Appaloosával egy csendes, szűk mellékutcába, és rácsat-
lakozott a Mátrixra.
A Vilanni rendszere a Mátrixban egy nagy, fekete monolitnak lát-
szott. Kemény dió volt, de Andynek esze ágában sem volt fejjel men-
ni a falnak. Valami újjal próbálkozott, elindított egy speciális segéd-
programot. Erőfeszítés nélküli precizitással a monolit egy pontjára
koncentrált, egy helyre fókuszálta érzékeit, amíg a fekete felület re-
dői előbb lyukakká, majd árkokká, végül alagutakká nem növeked-
tek. Már máskor is használta az egyik ilyen alagutat, ami valójában a
Vilanni egyik egykori programozója által létrehozott hátsó ajtó volt.
Mivel a Vinton-féle vadászatnál már igénybe vette a bejáratot, a ben-
ti programozók lezárták és megerősítették, de elégedetten tapasztal-
ta, hogy meglehetősen felületes munkát végeztek. Az ajtót még min-
dig lehetett használni. Miután bejutott, megkereste Vinton irodáját,
és elkezdte átnézni a Vilanni igazgatósági adatállományait. Nem kel-
lett sok idő hozzá, hogy rátaláljon az értékes adatokra: egy listára a
Biotechnics klinikáiról.
Az egyik név mellett egy dátum ikon villogott. Ez egy figyelmezte-

tés volt egy alprogram indítására. Andy szemügyre vette a progra-
mot. Valahol a Vilanni központban hívást kezdeményeztek. Andy
gyorsan egy nyomkövetőt akasztott rá, mielőtt a kapcsolat megsza-
kadt volna. Amíg a nyomkövető visszatérésére várt, folytatta a kere-
sést, de nem talált semmi zaftosat. A program viszont végigkövetett
néhány kapcsolatot, lenyomozta a hívás célpontját - Anacostia Pusz-
tulat -, és az üzenetvisszacsatolás rutinja még a klinika nevét és a dá-
tumot is tartalmazta - ugyanazt a dátumot, amelyik a listán szere-
pelt. Andy megkapta a következő támadás helyszínét és időpontját.
Elérkezett a döntés ideje. Fejezze be a Vilanni elleni Mátrix-vadá-
szatot, és a csapatával akadályozza meg a nemsokára bekövetkező tá-
madást, vagy maradjon a rendszerben, használja ki a lehetőséget, és
próbáljon olyan bizonyítékot szerezni, amely véget vethet a további
rajtaütéseknek? Ha most kilép, legközelebb már sokkal nehezebb
lesz feltörnie a rendszert; ha viszont nem, emberek sérülhetnek és
halhatnak meg. Azonban az áldozatok száma még nagyobb lesz, ha
nem szerzi meg a rendszerből a szükséges információkat, és talán
soha többé nem adódik előtte ilyen lehetőség.
Az adattár fala felizzott, és egy kristálypók mászott elő belőle - a
Vilanni JG rátalált. Csak szépen sorjában. Aktiválta Karom táma-
dóprogramját. A JG elleni harc rövid volt és heves, de a kimenetele
nem is lehetett kérdéses. Talán csak Villámjack tudta volna gyorsab-
ban elintézni a pókot. Talán.
De a pók csak a Vilanni védelmének első lépcsőfoka volt. Nemso-
kára következik a többi meglepetés.
ZZZIP!
Andy körül a kibertér hirtelen inverzre váltott.
Hamarabb, mint várta.
ZZZIP!
A francba! Ne most! Nem figyelt az idő múlására. Abba kellett
hagynia. Ha nem száll ki azonnal, megfingatják.
Megnyomta a Mentés gombot. Majd később folytatja a kalandot.
Toll és Kosfej türelmesen megvárják, mint mindig. Akárcsak a Vilan-
ni. Nem úgy, mint a való életben.
Az igazi világnak is megvoltak a maga sürgető kötelességei, és ez is
egy volt közülük. Elég a játékból, ideje munkába menni.
> > > > >NEWSNET LETOLTES
- [05:10:31/8-14-55]
ÁLLAMI VITA ÉSZAK-VIRGINIÁBAN

Észak-Virginia állami parlamentje elfogadta az új törvényterveze-
tet, melynek értelmében felosztják az egykori Észak-Virginia Fairfax,
Alexandria és Arlington megyei választókörzeteit. Ez a törvény nyílt
kihívás a 2024-es szövetségi fővárosi kerületi határozat ellen, mely
szerint a UCAS kormányzata annektálta ezeket a megyéket, kivonva
őket Észak-Virginia törvénykezési hatálya alól.
Wendell North (Arch-PW) a következőt nyilatkozta:
„A törvénytervezet többi támogatójához hasonlóan engem is elé-
gedettséggel tölt el a szenátus határozottsága és gyorsasága, mellyel
szabad utat biztosított a javaslatunknak. Minden okunk megvan bíz-
ni abban, hogy a képviselőház előtt is ugyanilyen nagy többséggel
fog átmenni a tervezet. A UCAS nagy hibát követett el harminc évvel
ezelőtt. Az embereknek volt idejük átgondolni az érdekeiket, és
higgyék el nekem, készen állnak cselekedni. Remek polgárok élnek
itt, Észak-Virginiában; olyan emberek, akiket a szívük és az eszük
irányít, és akik tudják, kinek tartoznak hűséggel. Ezt nemsokára
önök is meglátják."
KOMPENZÁCIÓS HADSEREG, FRISS HÍREK

Gorcsakov (Dem-MN) és Drinkwater (Lib-ME) szenátorok a mai
napon új törvényjavaslatot nyújtottak be, melyben az elhúzódó ki-
költöztetési kárpótlások azonnali kifizetését javasolják. Az össze-
gyűlt Kompenzációs Hadsereg éljenzése közepette Drinkwater a
rögtönzött emelvényről mondta: „Nem kérdés, becsületbeli köte-

lességünk kiegyenlíteni ezt a tartozást".
A Dombon vegyes reakciókkal fogadták a javaslatot. Betty Jo
Pritchard szóvivő (Rep-ONT), az ellenzék vezetője ma a következő
nyilatkozatot tette:
„Mint már az első alkalommal is mondtam, amikor ezek a „tünte-
tők" megjelentek a kongresszus székházának lépcsőjénél, képtelen
vagyok megérteni, felelős képviselők hogyan állhatnak egy olyan ja-
vaslat mellé, amely csak a lakosság egy apró szegmensének nyújta-
na előnyöket, miközben az állam éves deficitje meghaladja az öt-
venmilliárd dollárt. Ez egész egyszerűen képtelenség."< < < < <
2
Tom Rocquette őrnagy kidugta a fejét a Ranger parancsnoki jár-

mű tetőnyílásán, hogy saját, mesterséges módosítások és beülteté-
sek nélküli szemével nézzen szét a terepen. Látását elhomályosítot-
ta a fáradtság, és fontolóra vette egy újabb ébrenléttabletta
bevételét. Megengedheti magának reflexei további lassulását? De
ami még fontosabb kérdés, megengedhet magának néhány percnyi
szunyókálást, kockáztatva azt, hogy elmulaszt valami fontos ese-
ményt? Nem akart szégyenben maradni, ezért bekapott még egy
tablettát. Ébernek kell maradnia. Az egységét egyszer már meglep-
ték, mert kizárólag a sisakokba épített látásjavító rendszerekre ha-
gyatkoztak; elhatározta, hogy ez még egyszer nem történhet meg.
Kelet felől fegyverropogást hallott. Ez Santiago harccsoportja
lesz. Szerette volna tudni, mi történik odaát, de a zászlóalj felderí-
tő robotjai már több, mint tizenkét órája nem szolgáltattak adatokat
taktikai számítógépének. Olivetti, az egységhez rendelt robotfelde-
rítő szakasz tisztje csak mentegetőzéssel tudott szolgálni, amikor
Tom adatokat vagy támogatást kért tőle. Az őrnagy ezúttal nem is fá-
rasztotta magát vele.
De legalább egyvalami még működött Olivetti egységénél. Fél
háztömbbel odébb egy tengeri csillag alakú Steel Lynx lánctalpas
robot döcögött az utcán, majd egy időre megtorpant, amíg az Egyes
szakasz előrenyomult. Ez a robot és az irányítója, az Arany Ősz hívó-
jelű katona Tom harccsoportjának leghatékonyabb - és egyetlen
működő - távirányítású felderítő egységét képezte. A robot tornya
oldalra fordult, hogy tökéletesen fedezni tudja a katonákat. Vagy va-

lami másról volt szó?
Tom kapcsolatba lépett a zászlóalj rigó parancsnoki járművével.
- Arany Ősz, itt Arany Gróf. Célpontot talált? Vétel.
- Negatív, Arany Gróf. A terület tisztának tűnik. Vétel.
- Rendben, maradjon éber! Arany Gróf kiszáll, vége.
- Őrnagy - Vahn százados volt az, a helyettese. - Segítünk Santi-
ago csapatának?
- Nem kértek meg rá - felelte Tom.
Vahn nem tűnt elégedettnek a válasszal. Tom sem volt az. Nem
könnyű az embernek a munkájára koncentrálnia, miközben a baj-
társai egy forró zónában küzdenek az életükért, de egy kutató-meg-
semmisítő küldetés kellős közepén jártak, és ha saját feladatukat
feladva felmentő seregként Santiago segítségére sietnek, magukat
és másokat is felkínálják egy esetleges ellenséges támadásnak. A pa-
rancsnokság nyomon követi a történéseket, és tudni fogja, ha Santi-
agónak segítségre van szüksége. Meg kellett bíznia bennük, hiszen
erről szólt a csapatmunka.
És most az ő csapata követelte a figyelmét.
Az Egyes szakasz előrenyomult, elhaladt egy épület mellett, ame-
lyiknek minden nyílásából dőlt a füst. A lassan gomolygó, fekete fel-
hők eltakarták az előttük emelkedő ház felső részét. Veszélyes. Az
emberi szem nem képes áthatolni a füstködön, de az őrnagy re-
ménykedett benne, hogy a katonák látásmódosító rendszerei észle-
lik a veszélyt arról a területről. Ő inkább az alsó szintre koncentrált.
És jól is tette. Egy pillanatra mozgást vett észre a romos épület-
ben, amelyik mellett az Egyes szakasz jobb szárnya nyomult előre.
Ez az egység haladt az élen, és ha minden igaz, majdnem belefutot-
tak valamibe.
- Egyes, állj!
Az emberek azonnal fedezékbe vetették magukat, és néhány rö-
vid másodperc múltán már el is foglalták új pozícióikat. Bár a takti-
kai számítógépen figyelemmel követhette minden katonája helyze-
tét, Tom szabad szemmel csak egyetlen emberét tudta kivenni. Még
a Steel Lynx is félrehúzódott, és fedezéket keresett egy romos falda-
rab mögött. Kitűnő katonák. Tom szerette volna, ha ez az ő érdeme
lenne, de ahhoz még nem voltak elég hosszú ideje az ő parancs-
noksága alatt; már annak is örült, hogy velük dolgozhat. Majd ké-
sőbb küld egy köszönő üzenetet a régi parancsnokuknak.
Sajnos jóval több katona tartózkodott a gyanús mozgás közelé-

ken mint szerette volna, de egyelőre semmi nem támadta meg
őket.
- Mi történt, őrnagy? - kérdezte Omenski őrmester.
Tom nem látott semmit, ami egyértelműen fenyegetésre utalt vol-
na mégis kényelmetlen érzése támadt. Elvégre tényleg mozgást
észlelt, nem? Nagyon remélte, hogy nem csak a hosszas ébrenlét
szülte paranoia játszik vele. De akkor is inkább a túlzott óvatosság,
mint az ostobaság.
_ Nem láttak semmi gyanúsat a pozíciójuktól jobbra?
Omenski megkérdezte az embereit, és rövidesen ismét a vonal-
ban volt.
- Semmit n e m láttunk.
Tévedett volna? Az alkonyat és a sűrű füst miatt semmiben nem
lehetett biztos. Most figyelt csak fel rá, hogy Santiagóék irányából
megszűnt a lövöldözés. Minden elcsendesedett. Ezt nem szerette.
Ugyanilyen csend volt a legutóbbi meglepetésszerű támadás előtt
is.
- Tartsák nyitva a szemüket, őrmester! Különösen figyeljenek az
egy és három óra közötti irányra!
- Értettem. - Omenski hangsúlyából egyértelműen érezhető volt,
hogy az őrmester nem ért egyet parancsnoka utasításával. Látszólag
minden ok nélkül szakították félbe az előrenyomulást.
Látszólag.
Tom visszabújt a parancsnoki járműbe, figyelmen kívül hagyva
kommunikációs tisztjének kérdő tekintetét. A páncélozott fallal
szemben, becsukott szemmel ülő férfivel akart beszélni. Óvatosan
megütögette a karját, mire az kinyitotta a szemét.
- Talált valamit, Huhogó? - kérdezte az őrnagy.
Huhogó volt a beceneve Carolstan hadnagynak, az alakulat má-
gusának. Az apró termetű férfi vastag lencséjű szemüvege miatt
kapta ezt a gúnynevet, amely még jobban felnagyította amúgy is
szokatlanul nagy, sötét karikák közé ágyazódott szemét. A kép vala-
kit egy bagolyra emlékeztetett, és Carolstan merev, rezzenéstelen
tekintete sem javított a helyzeten. Carolstant erről a szemüvegről
lehetett elsősorban felismerni, nem a hajtókájára tűzött, ragyogó
kardot ábrázoló jelvényről. A mágus rövidlátását egy apró, jelenték-
telen beültetéssel véglegesen és nyom nélkül korrigálni lehetett
volna, de ő nem engedte elvégezni a műtétet. A legtöbb varázsló-
hoz hasonlóan ő is mereven elutasított minden implantot és be-

avatkozást, ami veszélyeztetné testének fizikai egységét. A hadse-
regben viszont nem engedélyezték a kontaktlencse viselését, így
hát maradt a szemüveg és a „Huhogó" becenév.
Carolstan a legtöbb varázslóhoz hasonlóan nem nagyon hallga-
tott a becenévre, amit a katonák akasztottak rá.
- Carolstannek hívnak, őrnagy.
Tom nem törődött vele. A katonák nem szerették a mágiát és a va-
rázslókat. Ez a félelemmel vegyes idegenkedés volt az oka annak,
hogy megalázó gúnyneveket találtak ki nekik. Tomot a hadsereg Ta-
umaturgiai Hadtestével szoros együttműködésben eltöltött évek
megtanították rá, hogy vannak varázslók, akik kiérdemelték bajtár-
saik ellenszenvét és félelmét; az őrnagy még nem dolgozott elég
ideje együtt Huhogóval, hogy megállapítsa, vajon ő is ezek közé a
varázslók közé tartozik-e. Egy dolog azonban bizonyos volt: a kato-
nák különösen nem szerették azokat a tiszteket - legyenek mágiku-
san aktívak vagy sem -, akik cserbenhagyták őket.
- Ha nem végzi jól a dolgát, ezután Kutyaeledel lesz.
Huhogó felfújta majd beszívta az arcát, és ezzel még jobban haso-
nult gúnynevéhez.
- Az asztrálban semmi említésre méltó.
- Akkor nézze meg újból! Ajánlom figyelmébe az Egyes szakasz
jobb szárnya melletti épületet.
Tom nem húzódott vissza a parancsnoki állásba, inkább felmá-
szott a páncélos tornyába. Alaposabban is körül akart nézni, amíg
Huhogó asztrális felderítést végez. Akármit is látott az előbb, még
egyszer nem sikerült megpillantania. De azért nem adta fel a kere-
sést.
Taktikai számítógépéről átirányította ide az adatokat, így a torony
kijelzőiről mindent le tudott olvasni. Nem akart lépéshátrányba ke-
rülni. Az egyik monitor az emberei helyzetét mutatta, kék ikonok-
kal jelezve minden egyes katona pozícióját; vöröset sehol sem lá-
tott. Az M-6 Ranger szenzorjai és a katonák sisakjába szerelt
érzékelők sem mutattak ellenséges jelenlétre utaló nyomokat. Tom
valamiért mégis vonakodott kiadni a továbbhaladási parancsot.
Egy másik monitor a parancsnoki jármű belsejét mutatta, ahol a
varázsló mozdulatlanul elnyúlva hevert a székében, miközben aszt-
rális felderítést végzett. Huhogó a szokásosnál tovább volt odakint,
de semmi problémára utaló, aggasztó jel nem látszott rajta. Talán
csak túlságosan belemerült a munkájába. Tom szerette volna, ha

bban ismeri a mágust, mert akkor sokkal nagyobb eséllyel tudta
volna megtippelni, mi tarthat ilyen sokáig. Huhogó végül megmoc-
cant, mintegy jelezve, hogy magához tért a transzállapotból.
Tom már ott is volt mellette.
_ Nos? Mit látott?
A mágus tekintete az őrnagy arcára fókuszált.
-Az égvilágon semmit.
- Tehát minden tiszta?
- Hallotta a jelentésem - felelte durván Huhogó. A mágusok na-
gyon érzékenyek voltak rá, ha valaki megkérdőjelezte képessége-
iket. Tom nyilván vérig sértette a hadnagyot.
Tómnak azonban fontosabb dolga is akadt Huhogó sértett önér-
zetének ápolgatásánál. A harccsoportnak még teljesítenie kellett a
feladatát. Ismét az utca felé fordította a figyelmét, éppen időben ah-
hoz, hogy lássa a romok közül előbukkanó fél tucatnyi zömök, zöl-
des alakot. Az ellenség voltaképpen csak néhány nehezen meghatá-
rozható körvonalú árnyalak volt; trollokra hasonlítottak, de
valamivel alacsonyabbak és zömökebbek voltak azoknál. A behe-
mót lények gyorsan - nagyon gyorsan - közelítettek az Egyes sza-
kasz állásai felé. Kézifegyverek ropogása hangzott fel, amikor a sza-
kasz katonái felismerték a veszélyt. Az egyik zöld lény felbukott, de
a többi tovább közelített.
-Aktív mágia - jelentette Huhogó, és kihúzta magát az ülésben.
- Akkor aktiválja magát, és próbáljon leszedni közülük néhányat!
- adta ki az utasítást Tom.
- Sokat ne várjon! - vágott vissza a mágus, de azért mormolni
kezdett egy varázslatot.
Tómnak nem volt ideje azon gondolkodni, mivel próbálkozhat
Huhogó. Egy sokkal nagyobb, ezúttal narancsszínű, de ugyanolyan
meghatározhatatlan körvonalú, humanoidra emlékeztető alak
emelkedett föl a romok közül. A támadó elsuhant az Egyes szakasz
állásai mellett, és a Kettes szakaszt vette célba. A Kettesből még sen-
ki nem nyitott tüzet.
Miért nem lőnek az ellenségre?
A kérdések ráérnek, most segítségre van szükségük.
- Arany Gróf Arany Ősznek, nyújtson támogatást a Kettesnek!
A robot rigója nem felelt, de a Steel Lynx kigördült fedezékéből,
es a torony elfordításával becélozta a hatalmas alakot. A távirányítá-
sú jármű pontosan elállta a közeledő lény útját. A Lynx folyamato-

san hátrálva tüzet nyitott. A sorozatok a célpontba csapódtak, de
minden látható eredmény nélkül.
Valamilyen kivetített illúzió lehet?
Tom célra fordította a torony géppuskáját, és hüvelykujjával ráta-
padt a kioldógombra. A fegyver remegve köpte magából a nyomjel-
ző lövedékeket, a sorozat a szörnyeteg oldala mellett húzott el. Rö-
vid célzáskorrekció, és egy újabb sorozat követte az előzőt. Semmi
hatás. A pokolba! Tom gondos célzás után alaposan megszórta a
lényt. A narancsszínű óriás megingott, de egy pillanatra sem tor-
pant meg.
A kisebb, zöld ellenfelek lerohanták az Egyes szakasz állását. Tom
taktikai kijelzőjén a kék pontok villogni kezdtek, ahogy az ellenség
elérte a katonákat. A kék fények egymás után hunytak ki. Az Egyes
szakaszt szisztematikusan mészárolták le.
Tom segítséget hívott:
- Arany Gróf Bádog Vezérnek!
- Itt Bádog Vezér. - Olivetti hangja nyugodt, szinte érzelemmen-
tes volt. - Akadt itt egy kis dolgunk.
- Olivetti! - üvöltötte a mikrofonba az őrnagy. - Megtámadtak
minket! Azonnal küldje ide az összes rohadt gépmadarát!
- Vettem - felelte a rigók parancsnoka.
Tom csak reménykedhetett benne, hogy Olivetti ezúttal komo-
lyan is gondolta. Nem ez lett volna az első alkalom, hogy támoga-
tást ígér, de nem érkezik tőle semmi.
Igazából néhány Yellowjacket könnyű támadóhelikopterre vagy
egy Destrier közeiharci támogató gépre lett volna szüksége, de Tom
Speciális Erőforrások zászlóaljához még nem rendeltek hozzá sem-
miféle nehéz légijárművet. A harccsoport mindössze a zászlóalj sa-
ját rigószázadával, illetve a hozzájuk tartozó néhány MCT-Nissan
Shadowhawk rotoros robottal rendelkezett. A küldetés előtti eliga-
zítás szerint az egység támogatására rendelt könnyű Shadowhaw-
kok kizárólag élőerő elpusztítására alkalmas fegyverzettel rendel-
keztek.
Az ellenfél vajon élőerőnek minősül? A zöld és narancssárga ala-
kok humanoidnak tűntek, de nem annyira élőlényként, mint in-
kább gyilkos gépezetekként cselekedtek. Az biztos, hogy nem lehe-
tett olyan könnyen leszedni őket, mint egy embert.
Természetellenesen hangos rovarzúgás jelezte Olivetti robotja-

inak érkezését. Kettő pontosan a parancsnoki jármű felett repült el,
túl gyorsan ahhoz, hogy Tom megpillanthassa őket, de a taktikai
számítógép jelezte a helyzetüket. Mindkét Shadowhawk ugyan-
olyan forgócsöves gépágyúval volt felszerelve, mint a páncélos,
melynek egyetlen rövid sorozatával ketté lehetett fűrészelni egy
embert.
A narancsszínű szörnyeteg megtorpanás nélkül haladt tovább a
robotok golyózáporában. A körvonala enyhén vibrált, de ez valószí-
nűleg a rajta összpontosuló tűzvihar hatása volt. A támadó végül fe-
dezékbe vonult, de nem állt meg; a robotok tűzereje csak annyit ért
el, hogy hosszabb utat keresett magának a Kettes szakasz állásáig.
Ez bizony nem sok.
Valami baj történt. Ennyi találatot élőlény nem képes épségben
átvészelni.
A narancssárga valami kihúzódott Tom tűzvonalából, ahogy foly-
tatta útját a Kettes szakasz irányába. A lény már csaknem odaért a
katonákhoz, de még mindig nem nyitottak rá tüzet. A taktikai szá-
mítógép szerint mindannyian sértetlenek voltak. De akkor miért
nem lőnek? Tom tudta, hogy ennél sokkalta képzettebbek. A sza-
kasz reakciójának hiánya aggodalommal töltötte el. Senki nem vála-
szolt a szakasz frekvenciáján. A francba!
- Felborult a forgatókönyv! Huhogó, mi az ördög történik itt?
A mágus felvonta a szemöldökét.
- Ismeri a szabályokat, őrnagy. Ragaszkodjon a forgatókönyvhöz!
Ha összefüggésekről és szimulációs paraméterekről akar beszélni,
várjon vele az értékelésig!
Tom a tőle telhető legjobb „beosztott tiszt megsemmisítő" pillan-
tásával jutalmazta meg a varázslót, de Huhogó nem rettent meg.
Biztosan tudott valamit, amit nem mondott el Tómnak. A többi má-
gushoz hasonlóan valószínűleg csak a saját seggével törődött, és
esze ágában sem volt a bajtársai miatt aggódni. Képtelen megérteni,
hogy a csapat az első? Ha a csapat nem győz, akkor senki sem győz.
De ez a kis szarházi csak titkolózik, és kapaszkodik a szabályokba.
- Jól van, akkor játsszunk a szabályok szerint! Kérek egy helyzet-
értékelést, Carolstan hadnagy. Mi ez a mágikus fenyegetés?
- A részletekkel nem vagyok tisztában, de mint mondtam, aktív
mágiáról van szó. Nem érzi?
- Nem vagyok varázsló.
- Nézze az ellenséget!
Huhogó az utcára mutatott, ahol a Shadowhawkok keringtek cél-
pontjukat keresve. A narancssárga támadó folytatta útját a romok
között. Csak rövid időszakokra bukkant elő a fedezékből, és a robo-
tok nem tudták folyamatosan tűz alatt tartani. Egyre közelebb ért a
Kettes szakasz állásaihoz.
A terep nem kedvezett a Steel Lynxnek, ezért Tom utasította a ke-
zelőjét, hogy nyújtson vele támogatást az Egyes szakasz maradéká-
nak, majd saját sofőrjének is megparancsolta, hogy húzódjon köze-
lebb a harchoz. Tisztább tűzvonalra volt szüksége, ha segíteni
akarta a Ketteseket. Az M-6 Ranger parancsnoki gépjármű nem
harckocsi volt, de még így is a harccsoport legstrapabíróbb egységé-
nek számított. A páncélos kerekei alatt megcsikordult az aszfalt,
amikor a jármű előrelódult.
Amikor megközelítették a romok között bújócskát játszó ellensé-
get, az őrnagy megérzett valamit. A szörnyetegből sugárzott valami,
ami megérintette az undor legmélyebb kútját Tom lelkében, és fel-
ébresztette benne a kis állati szellemet. Ez a szellem rémült si-
kollyal próbálta meggyőzni, hogy meneküljön a közeledő rém elől,
keressen fedezéket, és bújjon el, vagy csináljon bármit, csak ne kell-
jen szembeszállnia vele. Most már értette, mi történt a Kettes sza-
kasszal. A mágia keltette félelem maga alá gyűrte a katonákat. Eddig
sem szerette a szörnyeteget, de most már kifejezetten gyűlölte ami-
att, amit az embereivel művelt - és amivel nála is megpróbálkozott.
- Szüntesse meg ezt a varázslatot! - utasította Huhogot.
A mágus félbeszakította a támadóvarázslatot, melynek létrehozá-
sán eddig dolgozott.
- Azt hittem, meg kell támadnom az ellenséget.
- Megkérdőjelezi a parancsomat, hadnagy? Harc közben? Ugye
tudja, hogy erről mit mondanak a szabályok?
- Nem szóltam - dünnyögte mogorván Huhogó. - Uram.
- Akkor szolgálja meg a kibaszott specialista jutalékát, és védje
meg a Kettes szakaszt!
Huhogó visszaroskadt az ülésbe, és máris belekezdett egy új va-
rázslatba.
Akármi is történt körülöttük, az ellenség felől áradó érzések na-
gyon valóságosnak tűntek Tom számára. Ráadásul egyre erősödtek,
és kezdték lebontani a falat, melyet saját dühéből épített maga kö-
ré. Tartott tőle, hogy bármelyik pillanatban maga alá gyűrhetik a
jOGOS KÁRPÓTLÁS 27
lényből sugárzó rettegéshullámok. A Kettes szakaszt már sikerült

ártalmatlanná tennie. Ha ő is megadja magát, a harccsoportnak vé-
ge. Utasította a sofőrt, hogy álljon meg.
A gondolat, hogy ez a narancssága, csaló szarházi legyőzheti az
egységét, olaj volt haragjának tüzére. Tom a Ranger géppuskájával
becélozta azt a helyet, ahol az ellenség előbukkanására számított.
Nem lehet, hogy ez a fattyú kinyírja őt! Már éppen ki akarta adni a
parancsot a sofőrnek, hogy hajtson még közelebb, amikor a támadó
megjelent az egyik mellékutca bejáratánál. Tom hüvelykujja meg-
rándult, és a fegyver feldübörgött.
Tom a fegyverrel együtt üvöltött. Valahol a lelke legmélyén tudta,
hogy nem nyerhet, de ezzel most nem törődött. Napok óta küszkö-
dött a városi dzsungelben, a kimerültség és a rengeteg ébrenléttab-
letta elfogyasztása megfosztotta őt minden finomkodástól, és halá-
losan könyörtelenné tette. Ott volt az ellenség a látóterében. Az ő
ellensége. És nem fogja hagyni, hogy legyőzze!
A narancsszínű szörny villogni kezdett. Tom nem tudta miért, de
nem is érdekelte. Folyamatosan tüzelt. A fegyver felforrósodott csö-
vének hője átcsapott rajta.
Ekkor valaki a Másodikból tüzet nyitott. Aztán egy gránát repült a
lény felé. A szórványos, de egyre folyamatosabbá váló tüzelés kibil-
lentette egyensúlyából a támadót. A szakasz ebből szemlátomást
erőt merített, mert egyre többen emelték fel a fegyverüket. Tom bá-
torító csatakiáltással sorozta tovább a célpontot.
Az ellenfél mintha összement volna. Tom harsány diadalüvöltést
hallatott, amely még a géppuska szaggatott köhögését is elnyomta.
A humanoid alak mozdulatlanná dermedt, majd elhalványult, és
láthatóvá vált az alatta lévő robot: egy Steel Lynx variáns. A távirá-
nyítású jármű összecsukta szenzorantennáját, és leült a lábaira, fel-
vette a rá jellemző, csillag alakú készenléti pozíciót. A feladata ezen
a hadgyakorlaton véget ért.
Tom számítógépének kijelzőjén felvillant a zászlóaljparancsnok-
ság üzenete:
„Minden egységnek:
A gyakorlat félbeszakítva.
A döntőbíró megérkezéséig tartsák a pozíciójukat.
Minden tevékenységet abbahagyni.
Minden tisztnek:
Értékelés 1830."
Ugyanez az üzenet jelent meg az egység összes katonájának takti-

kai számítógépén, adattábláján és sisakkijelzőjén. Tom az ülésébe
süppedve bámulta a képernyőt. A szimulált csata véget ért. A há-
romnapos gyakorlat nagyon is valódi kimerültsége azonban most
egyszerre kijött rajta, elnyeléssel fenyegette az őrnagy mestersége-
sen fenntartott éberségét. Minden csontja és izma sajgott a fáradt-
ságtól. Ám az emberei sem voltak jobb állapotban; mielőtt elindult,
még ellenőriznie kellett őket. Részben örült, hogy vége a gyakorlat-
nak, de ugyanakkor bosszankodott is. Ez így nem volt tisztességes.
Még mindig kapaszkodott a dühébe, az segített neki talpon marad-
ni.
Mégis, mi a keresztény pokolra, a hét buddhista pokolra és más
egyéb kellemetlen helyekre gondolhattak ennek a gyakorlatnak a
kiagyalói - kivel fognak harcolni ezek a katonák?
> > > > > W F D C RIPORT
- [18:22:11/8-14-55]
RIPORTER: DERRY DALE [DALE-365]
HELYSZÍN: FREDERICKSBURG, ÉSZAK-VIRGINIA
Dale: Jeíferson kormányzó! Mit szól hozzá, hogy North szenátor

hatályon kívül akarja helyeztetni a 2024-es szövetségi fővárosi kerü-
leti határozatot, amely félreállította az útból az állami szenátust?
Jefferson: A tiszteletre méltó szenátornak megvannak a saját né-
zetei. Mint ahogy nekem is, és biztos vagyok benne, hogy a kong-
resszusnak és a Legfelsőbb Bíróságnak is. Én nem tudom megaka-
dályozni a szenátort ebben az elhatározásában; joga van hozzá,
mint bármelyik tisztességes állampolgárnak. De én vagyok Észak-
Virginia választott kormányzója, és míg az állam a UCAS részét ké-
pezi, addig itt maradok Fredericksburgben, és folytatom a munká-
mat.
Dale: Tulajdonít valami jelentőséget a szavazás arányának?
Jefferson: Mint azt mindannyian tudjuk, a politikában nem csak a
szavazatkülönbség számít. Azt hiszem, mindannyian rá fognak jön-
ni, hogy a támogatás korántsem olyan erős, mint azt a kiváló szená-
tor hiszi.
Dale: A nyolcvan százalék nekem elég erős támogatottságnak tű-
nik.
Jefferson: Derry, mindketten tisztában vagyunk vele, hogy nem
mindegyik szenátor szavaz a lelkiismerete szerint minden alkalom-
mal, amikor egy törvényjavaslat átmegy. A történetnek égészen ad-
dig nincs vége, amíg mi le nem zárjuk.
[Vágás a bíróság épületének lépcsőjére; Dale egyedül áll. Bevá-
gás: Teresa Lee (Rep), Fairfax kerület területi megbízottja, FDC]
Dale: A Potomactól északra és délre is sokan megkérdőjelezik a
kormányzó helyzetértékelését. Egyesek szerint elégedetlenség és
nyugtalanság van a levegőben. Teresa Lee képviselő a következőket
nyilatkozta: „Jefferson kormányzó nem érzi az itteni emberek szívét
és gondolatait. A Potomac és a Rappahannock folyók között elterü-
lő vidék mindig is összetartozó, koherens terület volt. A térképen
meghúzott közigazgatási vonalak ezen nem fognak változtatni. Mi,
akik itt élünk, nagyon jól tudjuk, mit jelent számunkra Észak-Virgi-
nia, és hogy hová tartozik valójában az állam. < < < < <
3
Russ Sanchez a Pálya bejáratánál várta Andyt. Russ volt Andy fő-
nöke, de ez valójában korántsem volt olyan vészes, mint ahogy el-
sőre hangzott. Russ a rendes fickók közé tartozott. A Pálya volt az a
virtuális aréna, ahol a Telestrian Cyberdyne tesztelte a legújabb mo-
delljeit, vagyis inkább azok virtuális megfelelőit.
- Hosszú volt a reggel, Mr. Walker? - érdeklődött gunyorosan
Russ.
Mindenki más inkább az éjszaka hosszát említette volna, de a kü-
lönös szintaxis nem volt véletlen. Russnál semmiképpen. Andy már
régóta gyanította, hogy Russ tudja, mi áll a fiatalember késései mö-
gött, de még soha nem beszéltek róla, ezért Andy így válaszolt:
- Volt egy kis dolgom. Ha problémát jelent, akkor bent maradok
késő estig.
Az Andy vadászataihoz felhasznált számítógépes erőforrás valójá-
ban nem is teljesen az övé volt. Ha egyszer szóba került volna Andy
virtuális időtöltése, akkor Russ kénytelen lett volna rákérdezni az
elérés és a felhasználás részleteire, Andy pedig kénytelen lett volna
megadni őket neki. Ami viszont újabb kötelezettséggel járt volna
Russ részéről - nevezetesen, hogy feljelentse Andyt a Telestrian szá-
mítógépes erőforrásainak jogtalan kihasználásáért, vagy egyszerűb-
ben fogalmazva lopásért. Ezt azonban egyikük sem akarta, ezért so-
ha nem is hozták szóba Andy kalandjait.
Russ hallgatólagos beleegyezése Andy illegális tevékenységébe
csak az egyik dolog volt, amiért a fiatalember kedvelte mentorát.
Bár Russ hivatalosan Andy főnöke volt, sokkal inkább barátként ke-
zelték egymást. Russ korántsem volt olyan felfuvalkodott tökfilkó,
mint a Telestrian többi középvezetője. Teljesen korrekt tag volt, hí-
ján a megszokott céges viselkedésnek és hozzáállásnak. Sok tekin-
tetben Russ volt az az apa, aki hiányzott Andy életéből.
Andy biológiai apját Matthew „Csontroppantó" Walkernek hívták.
Csontroppantó a Telestrian Eastnek, a Cyberdyne testvérvállalatá-
nak dolgozott biztonsági őrként, de ő nem csak egy egyszerű, a bá-
mészkodókat elzavaró járőr volt. A Telestrian nem osztotta Csont-
roppantó előző munkaadójának, a UCAS álszent és képmutató
kormányának előítéleteit a metahumánokkal szemben. A tény, hogy
Matthew Walker ork volt, nem jelentett problémát a Telestrian fő-
nökei számára, akik tudták, hogy csak a teljesítmény számít, és tel-
jesen mindegy volt nekik, hogy azt milyen metatípustól kapják
meg. Csontroppantó egészen a telephelyfőnöki posztig vitte, és
karrierje során számos kitüntetésben és dicséretben részesült. Pá-
lyája meredeken ívelt felfelé a Telestrian biztonsági erőinél. A halál
is szolgálat közben vitte el az idősebb Walkert.
Andy sajnos alig emlékezett az apjára. A tragikus kimenetelű
összecsapás idején még alig töltötte be a harmadik életévét. Tudta,
hogy nézett ki Csontroppantó, és emlékezett apja kérges kezének
erős szorítására és vad ölelésére. De más emlékképek is bevillantak;
ezek sokkal halványabbak voltak és kevésbé kellemesek, ezért nem
is nagyon erőlködött, hogy felidézze őket. Amikor azonban arra ke-
rült volna a sor, nem tudott fogást találni apja személyiségén, és az
anyja által féltve őrzött képek és videofelvételek, valamint történe-
tek sem mondtak neki eleget arról, milyen ember is volt valójában
Csontroppantó.
Csontroppantó halála után a családból társasági eltartott lett. A
lakás költségeit a Telestrian East állta, illetve nem csekély összegű
kártérítésben részesítette őket. A nagy T gondoskodott róla, hogy
Andy és a testvérei rendes iskolába járjanak. A cég még munkahe-
lyet is biztosított számukra. Andy anyja, Shayla jelenleg főportás-
ként dolgozott a belső marketingosztály szállóján, két nővére admi-
nisztratív munkát végzett, a harmadik, Asa pedig - aki mindenki
szerint a legokosabb volt közülük - a Telestrian központi irodájá-
ban, Tir Tairngire-ben közvetlenül az egyik fejes alá volt beosztva,
és egy oktatói programot fejlesztett.
Még Andy is kivette a részét a munkából. Bár hetente kétszer is-
kolába kellett járnia, hogy megszerezze középfokú képesítését, köz-
ben tesztpilótaként tevékenykedett a Telestrian Cyberdyne-nél.

Amikor fiatalabb volt, a szórakoztató szimulációkat tervező csapat-
nál dolgozott. A mostani munka sem volt idegen számára, hiszen
már kölyökkora óta tesztelte a cég játékait; jóval azelőtt kezdte,
hogy a Telestrian beültette volna első adatjackjét. Ez már valódi fej-
lesztői állás volt, amit nagyon izgalmasnak talált. Jó érzés volt egy
cégcsalád tevékeny tagjának lenni.
De még egy atyai, gondoskodó társaság sem helyettesíthetett egy
igazi apát. Russ sem volt az, de talán még ő állt a legközelebb hoz-
zá. Valószínűleg ezért jelentett neki olyan sokat Russ jóváhagyása.
És ez volt az a jóváhagyás, melyet minden bizonnyal el fog veszí-
teni, ha nem hagy fel az ábrándozással.
Russ mint általában, most is egy lépéssel előtte járt.
- Isten hozott a való világban. Elismételjem még egyszer az eliga-
zítást, vagy sikerült rögzítened?
Szerencsére Andy puszta megszokásból valóban rögzített min-
dent. Szerette összehasonlítani a feladat előtti eligazítást a feladat
utánival, ami természetesen nem mindig egyezett, különösen akkor
nem, ha nem Russ-szal dolgozott együtt. Russ tájékoztatóját a feji
memóriájában tárolta.
- Megvan minden - mondta.
- Remek. Nem örültem volna neki, ha teljesen hiábavalóan járta-
tom a szám. - Russ kurta kézmozdulatára a bejárat semmivé fosz-
lott, és mindketten egy nyílt térségen találták magukat. Az egész
környék ragyogó napsütésben fürdött. - Készen állsz a munkára?
Andy már a díszlettel ismerkedett. A Pálya ma egy terméketlen
pusztára volt konfigurálva, rengeteg fennsíkkal és meredek sziklá-
val, utak nélkül. A kép viszonylag alacsony felbontású volt, a terep
egyszínű, minden részletet nélkülöző textúrával rendelkezett. Az
égen egyetlen felhő sem látszott. Minden arra utalt, hogy a Pálya
erőforrásai a jármű paramétereire és a teljes visszacsatolásos megfi-
gyelésre vannak összpontosítva. Andy tisztában volt vele, ez azt je-
lenti, hogy az egyik legújabb modellt fogja megkapni. Végre valami
igazi munka.
- Montjoy? - kérdezte. A Montjoy Program a Telestrian
Cyberdyne legújabb fejlesztése volt a kibernetikus járműirányító
rendszerek terén. Tűzforró és nagyon titkos anyag. Andy már tesz-
telte a jármű korábbi verzióit. Persze csak bizonyos részegységeket,
de akkor is nagy dicsőségnek számított.
- Nem, mintha megérdemelnéd - dünnyögte Russ -, de igen, ar-
ról van szó.
Két sötét árny jelent meg mellettük. A Montjoyok keskenyek vol-
tak és áramvonalasak, leginkább egy hátúszó nélküli cápára hason-
lítottak. Az irányítható fúvókák apró kidudorodásai a jármű törzsé-
nek stratégiailag fontos pontjain helyezkedtek el. A pilótafülke fölé
boruló üvegtető ezúttal teljesen átlátszatlan volt. A Montjoyok ma
kizárólag az érzékelőikre hagyatkozva fognak száguldani. Az egyik
jármű felett Andy neve világított a levegőben, a sötét betűk hívoga-
tóan vonzották magukhoz a fiatalembert. Lassan körbejárta a Mont-
joyt, megcsodálta sima vonalait.
- Legalább egy tucatnyi tesztpilótát ismerek, akik ölni tudnának
azért, hogy a helyedben legyenek - mondta Russ.
- De ők nem rendelkeznek ilyen magas tesztpontszámokkal, iga-
zam van? - Russ egyszer véletlenül kibökte, hogy a teszteredmé-
nyek szerint Andynek különös érzéke van a kibernetikus irányító-
rendszerekhez, ami a saját korosztályában a mindenki másnál
nagyobb pontszámokban mutatkozott meg. Andy szeretett úgy
gondolni erre, mint az ő különleges adottságára. Felidézte magá-
ban a cég jelmondatát: „A Telestriannál a legjobbakkal dolgozunk."
Russ a fejét rázta.
- Inkább mondjuk úgy, nem ilyen könnyen elérhetőek.
Andy válasz nélkül hagyta Russ önbizalom-csökkentőnek szánt
válaszát. Valójában egyáltalán nem érdekelték az okok. Csak az szá-
mított, hogy itt volt, és a Montjoyt fogja vezetni. De két jármű állt
egymás mellett, és csak az egyik felett látott nevet. Russra nézett.
- Ma te is vezetsz?
- Bemérőst játszunk, nem emlékszel? - Russ színpadiasan sóhaj-
tott. - Akkor gondolom azt is elfelejtetted, hogy ha ötszáz méternél
magasabbra emelkedsz, automatikusan vesztettél. Légvédelmi tü-
zérség, vagy ami tetszik. A lényeg, hogy buktád a kört, és néhány
mérnök igencsak morcos lesz. Vetted?
Andy valóban nem emlékezett, de tudta, hogy az eligazítás tartal-
maz mindent. Ezek a részletek nagyon fontosak lehettek, ha Russ
külön megemlítette őket.
- Vettem - válaszolta.
- Oké, akkor kezdjük!
Andy nézőpontja megváltozott. Már nem a Pálya nyílt területén
állt, hanem a Montjoy tesztkabinban ült - vagy inkább félig feküdt.
A Montjoy jármű nem volt valódi, ő pedig nem egy igazi pilótafülké-
ben foglalt helyet, de a különbséget átkozottul nehéz lett volna
megállapítani.
russ elmesélte neki, hogy az előző században a gyártók fizikai
prototípusokat építettek a járművek tesztelésére. Andy nehezen
tudta elképzelni, hogyan lehet legyártani valamit még azelőtt, hogy
egyáltalán bebizonyosodna a működőképessége. A valódi gyártás
sokkal többe került, mint a számítógépidő, ami egy ilyen lépést va-
lódi befektetési szerencsejátékká tett. Még ha a termék sikeresnek
is bizonyult, a legkisebb, előre nem látott hiba is drága átállításokat,
módosításokat eredményezhetett még a tényleges gyártás megkez-
dése előtt. Manapság a gyártók már sokkal okosabbak voltak; meg-
tanulták, hogy felesleges pénzkidobás létrehozni valamit csak azért,
hogy meglássák, működik-e egyáltalán.
És mégis, volt valami csábító abban az eljárásban. Félelmetesen
izgalmas lehetett beszíjazni magad a járműbe, miközben fogalmad
sem volt róla, hogyan fog működni, és tudtad, hogy az életedet te-
szed kockára ennek kiderítése érdekében. Az orvostudomány ab-
ban az időben meglehetősen kezdetlegesnek volt mondható. Nem
számíthattál arra, hogy a dokik újjáépítenek, ha valami balul sül el,
és felkenődsz a falra.
Andynek nem kellett amiatt aggódnia, hogy a Pályán leli halálát.
Ha itt baleset éri, semmiféle bántódása nem esik, legalábbis fizika-
ilag nem. A hibáknak persze meg kellett fizetni az árát, mégpedig
számítógépidőben annak megállapítására, hogy a konstrukciós hi-
ba vagy az operátor baklövése okozta-e a balesetet, de a techniku-
sok mindkét esetben csak újraindították a programot, és a tesztelés
folytatódhatott tovább. Neki azonban a hírneve és az önbecsülése
forgott kockán, ami azt jelentette, hogy ha túl sokat hibázik, csök-
kent volna az esélye arra, hogy a vizsgák után minden idejét ennek
a munkának szentelje.
Végigfuttatta kezét a Montjoy vezérlőpultjának felszínén. A felü-
letből szükség esetén kiemelkednek a pozitív érintés interfész irá-
nyításhoz szükséges gombok vagy kapcsolók. Annyira sima. Ujjai
megcirógatták az adatport krómozott gyűrűjét. Annyira tökéletes. A
Montjoy volt a legkifinomultabb jármű, amit eddig megkapott tesz-
telésre. Sokkal nehezebb volt irányítani, mint az árnyvadász szimu-
lációk során rigózott páncélosokat vagy viharmadarakat. De a
Montjoy klasszisokkal jobb is volt mindegyiknél.
- Elaludtál? - jött Russ hangja a pilótafülke hangszóróiból.
- Csak tájékozódom.
- Igazán? Nos, akkor kezdődhet a móka.
Ideje munkához látni. Andy megfeszítette a csuklóját, és kiemel-
kedett belőle az adatcsatlakozó tüske.
Az orvosok még nem álltak rá készen, hogy a valódi kezébe is be-
ültessenek egyet. Azt mondták, meg kell várni, hogy a csont növe-
kedésének üteme lelassuljon. De nemsokára annak is eljön az ide-
je. A múlt héten már megkezdték az előzetes kezeléseket. A keze
szinte azonnal viszketni kezdett, és ez az érzés azóta sem mérséklő-
dött. Amikor riadtan értesítette az orvosokat, azt mondták, nem
kell aggódnia, ezek pszichoszomatikus tünetek. Gyakori jelenség.
Kizárt dolog, hogy valójában is érezze a bőre alatt dolgozó nanoré-
szecskéket.
A Mátrixban azonban mindez nem számított. Andy perszona
ikonja - a számítógép generálta kép, amely őt jelképezte a kibertér-
ben - olyan volt, amilyennek ő akarta, és ő most azt akarta, hogy
úgy nézzen ki, ahogy egy napon valójában is fog. Ehhez rendelkezé-
sére állt a legmodernebb, legforróbb interfész. Bedugta a tüskét az
aljzatba, és a Montjoy életre kelt alatta. A jármű szenzorai lettek a
szemei, a motorja a szíve. Ember és gép. Csodálatos! Hihetetlen erő
felett rendelkezett. Dugjátok fel magatoknak az organikus üzema-
nyagpumpátokat, utcai szamurájok!
Körülnézett. A másik Montjoy eltűnt. Nem látott hőlenyomatot,
tehát valami trükk volt a dologban. Russ járművét minden bi-
zonnyal a számítógép teleportálta a Pálya egy másik pontjára. Nem
csak célmegjelölőst, hanem bújócskát is kell játszaniuk.
- Előbb kezdesz, előbb végzel - szokta gyakran mondani Russ.
Andy egyetértett vele. Optimális tolóerőre állította a turbinákat, és
felemelkedett a talajról.
Magabiztossága jócskán eltúlzottnak bizonyult. A reggeli teszte-
ken mind a négy menetet elveszítette. Nem az ő szakértelmével és
elszántságával volt gond; a Montjoy irányítása valóban trükkös fel-
adatnak bizonyult.
Ebéd után Russ kielemezte vele az eddigi teljesítményét, és rávi-
lágított a gyenge pontokra. Andy délután már sokkal jobban teljesí-
tett, de csak a negyedik menetnél sikerült befognia Russt. A siker
meghozta a fiatalember lelkesedését, és újabb futamot követelt.
Russ vonakodott - meglehetősen későre járt már -, de végül enge-
dett Andy könyörgésének. Andy biztos volt benne, hogy ezúttal

könnyedén elkapja Russt, és miközben a szabad jelzésre várt, izga-
tottan figyelte, amint Russ Montjoya eltűnik a dombok mögött.
Bosszúságára az irányítók jó sok előnyt adtak mesterének. Mire ő is
elindulhatott, a hőlenyomat már túlságosan kihűlt ahhoz, hogy kö-
vetni tudja.
Andy egy olyan pont felé indult, amit már az előző menet alkal-
mával kinézett magának. Tökéletes helyszín volt a rajtaütésre, és
biztos volt benne, hogy Russ is felfigyelt rá. A mestere talán nem
lesz ott, de legalább lesz honnan elkezdenie a keresést. Viszont ha
ott várakozik, akkor Andy úgy gondolta, képes lesz lángnyelveket
okádó fegyvercsövekkel beszáguldva meglepni őt. Pontosan ezt is
tette - sajnos eredménytelenül. Russ nem volt ott.
De nemrég még ott kellett lennie. A levegőben hajtóműgáz ter-
jengett. Andy ellenőrizte a nyomokat. Mostanában távozhatott.
Azon gondolkodott, hogy Russ talán egyszerű repülési gyakorlattá
változtatta a vadászatot, amikor megpillantotta a másik Montjoyt.
Abból a kanyonból tolatott ki, ahol Russ a második menetnél elkap-
ta őt. Andy köszönésképpen beleeresztett egy lövést Russ gépének
hátuljába.
Russ villámgyorsan átállította a hajtóművek dőlésszögét, és a
Montjoy rakétaként az égbe röppenve elkerülte a második soroza-
tot. Az öreg mester ismert még néhány trükköt. Russ Montjoya a
sziklát súrolva eltűnt a gerinc mögött. Andy teljes sebességgel ira-
modott utána.
Rázós futam volt. Sokkal nagyobb sebességgel suhantak a szikla-
kiszögellések és az egyenetlen felszín felett, mint ahogy azt Andy
meg merte volna tenni egy valódi géppel. A valódi világban már rég
terepkövető módba kapcsolt volna. Itt azonban mindent kihoztak a
gépekből és magukból, olyan sebességgel cikáztak a szurdokokban,
hogy még a Montjoy erős hajtóművei is alig voltak képesek megóv-
ni őket a sziklára kenődéstől. Andy nem számított rá, hogy Russ
ilyen őrült hajszára kényszeríti, de eszébe sem jutott tiltakozni. En-
nél csak az lehetett volna nagyszerűbb, ha valójában is rigózhatna
egy ilyen masinát. Egyszer talán arra is sor kerül.
Russ olyan manőverbe kezdett, amilyet Andy eddig még sohasem
látott, és amelynek a végén ügyesen bevágott mögé a széles folyó-
völgyben. Gépágyúlövedékek szaggatták a levegőt Andy gépe előtt.
A robbanások megrázták a Montjoyt, amitől egy tizedmásodpercre
kicsúszott az irányítás a kezéből. Valószínűleg ez a rövid kihagyás
mentette meg; a gép éppen csak annyival tért le a pályájáról, hogy
elkerülje Russ sorozatát. Egyetlen lövedék sem talált célba.
Andy értett a figyelmeztetésből. Egyre gyorsabban manőverezett,
folyamatosan néhány centivel Russ gépágyúlövedékei előtt járva.
De nem tudta lerázni követőjét, és a szoros is egyre jobban szűkült
össze. Már csak felfelé volt szabad az út. Andy a hátsó hajtóműhöz
irányított minden energiát, felkapta a gép orrát, és széles hurokba
kezdett, melynek végén némi szerencsével üldözője hátába kerül-
het. A sebessége még mindig nagy volt, mivel azóta nem lassított,
hogy megpróbált rajtaütni Russon. Csak akkora nyomásnak tette ki
a vázat, hogy le tudja küzdeni a tehetetlenségi erőt. A következő né-
hány másodpercben a gép olyan lesz, mint egy irányíthatatlan raké-
ta.
A Montjoy orral a nap felé egyre magasabbra emelkedett. Andy
még jobban hátrahúzta az orrát, egészen addig, ameddig csak mer-
te. A hurok széles lesz, talán túlságosan széles is. Figyelte a magas-
ságmérőn pörgő számokat. Nagyon közel lesz a felső határhoz. Még
szűkebb fordulóba rántotta a Montjoyt, ahogy közeledett pályája
legfelső pontjához. Figyelmeztető szirénák szólaltak meg a kritikus
magasság közélében. Még tovább szűkítette a fordulóját. Újabb fi-
gyelmeztető hang búgott fel, miközben kezdett elszürkülni a látása.
Talán túlságosan is szűk volt? Küzdött a szimulált G erő ellen, alig
tudta megőrizni az eszméletét. A szirénák hangja a csontjaiban vib-
rált. A Montjoy lassan, nagyon lassan vízszintesbe került, és hasával
a nap felé száguldott tovább. Sikerült! Mindössze néhány centimé-
teren múlt, ha a magasságjelzőnek hinni lehet. Ha hassal lefelé re-
pült volna, a gép farka kilóg a meghatározott magasság fölé, és elve-
szíti a párbajt.
Látta, hogy a másik jármű is követi őt a magasba. Russ Montjoyá-
nak nem volt akkora sebessége, ami azt jelentette, hogy sokkal szű-
kebben tudta venni a fordulót. Andy gyors kitérő manőverbe kez-
dett, mert arra számított, hogy Russ egy keresztirányú hajtómű-
döntéssel korrigálni fogja a manőverét, és nem akarta, hogy az ok-
tató ismét puskavégre kapja. Azonban Russ nem fordult el, hanem
úgy folytatta a hurkot, mintha merevszárnyú repülőgépet vezetne.
Pedig az oktatónak tudnia kellett, hogy így neki fog ütközni a kép-
zeletbeli korlátnak. De akkor miért kísérletezik ilyen manőverrel?
Russ azonban nem kísérletezett semmivel.
Hirtelen megértette, miről van szó. A másik Montjoyt már nem

Russ irányította, hanem valaki más. Mielőtt Andy kitalálhatta volna
a miérteket és a hogyanokat, a Montjoy elérte az ötszáz méteres ma-
gasságot, és eltűnt a virtuális térből.
- Bassza meg, elkéstünk! - kiabálta valaki Andy pilótafülkéje mel-
lett. A hang a valódi világból érkezett. Baj történt. Igazi baj.
Andy látása elhomályosult a kilökődési sokk következtében. Vala-
ki elindította a kapszula manuális felülbírálását. Elvágták a kommu-
nikációs vonaltól, nem tudta figyelmeztetni az épület biztonsági
erőit a behatolásról. A hidraulika sziszegése figyelmeztette, hogy va-
laki felnyitotta a szimulátorfülke tetejét. Éppen idejében hunyta be
a szemét, hogy elkerülje a helyiség lámpáinak éles fénysugarait.
Amikor fájó szeméből kipislogta a szürke foltokat, négy embert
látott a szobában; egy trolit, aki szinte egyedül elfoglalta az összes
helyet, egy krómosan villogó szemű orkot, egy ápolatlannak tűnő
humánt, és egy fehér hajú, ázsiai vonásokkal rendelkező nőt - a
csapat egyetlen női tagját. Zsebekkel és hevederekkel bőven ellá-
tott, fehér kezeslábast viseltek, kivéve a nőt, akin szinte semmi nem
volt. A nem túl kedvező szög ellenére Andy ki tudta venni a vállukra
varrt emblémát: Telestrian Cyberdyne Karbantartás. Hazugság.
Ezek nem karbantartók voltak. Lehetetlen. Ha azok lennének, min-
degyikük overallt viselne. Ha viszont nem karbantartók, akkor csak
egyvalamik lehettek. Árnyvadászok.
- Csináljuk ki ezt a kis szarházit! - vakkantotta az ork.
> > > > >WFDC ELŐADÁS
- [22:04:06/8-14-55]
RIPORTER: TAYLOR WEINGARTNER [WEIN-324]
HELYSZÍN: ALEXANDRIA ÖVEZET, FDC
Weingartner: Újabb forró augusztusi éjszaka a nemzet fővárosá-

ban. A Kompenzációs Hadsereg folyamatosan növekvő sátortáborá-
nak széléről beszélek. Utoljára múlt hónapban jelentkeztem innen,
amikor a borzalmas higiéniai körülményekről számoltam be. Nos, a
hőség állandósulásával a helyzet csak rosszabbodott. Szörnyű bűz
lengi be az egész területet, de a mocsok közepette valami más is
megmozdult.
Láthatják őket itt-ott, amint kisebb csoportokban járják a tábort.
Élelmiszert és gyógyszereket osztogatnak. Máshol egy gyengélkedő
tüntetőnek segítenek, vagy elrendeznek egy vitás kérdést. Hogy kik
ők? Azt még a kormány sem tudja.
Nézzék, ahogy jótékony küldetésüket teljesítik. Könnyen észreve-
hetik őket. Mindannyian neonkék barettet, ugyanolyan színű kar-
szalagot, valamint egyenruhát viselnek. Tisztán látható, hogy szer-
vezett csoportról van szó. Meg akarják tudni, kik ők? Mert én igen.
Menjünk, kérdezzük meg!
[Nézőpontváltás: Weingartner válla felett. Kék barettet viselő
alacsony, testes nő lép be a képbe. Oda sem figyel a kamerára, mi-
közben Weingartner beszél.]
Weingartner: Hé, hölgyem! Igen-igen, maga! Megállna egy pilla-
natra? Tudna nekem mondani valamit erről a kék sapkáról? Mit jel-
képez?
Törpe nő: Dolgom van.
Weingartner: Csak egy pillanatra, hölgyem. Az egész ország fi-

gyel, az emberek tudni szeretnének önökről. Meg tudná mondani,
kik maguk?
Törpe nő [a kamerába]: A nevem nem fontos. Azt akarják tudni,
ki vagyok? Valaki, aki tudja, hogyan kell törődni másokkal. Mi va-
gyunk az Ország Lelkiismerete, mi gondoskodunk a rászorulókról.
Anyák vagyunk és apák, nővérek és fivérek, szülők és gyermekek.
Tündék és orkok, trollok és törpék, és más metatípusok, amit csak
el tudnak képzelni. És mindannyian hiszünk az igazságban. Most
pedig megyek, sok dolgom van még. < < < < <
4
Amikor az utolsó egyéni jelentést tevő tiszt, Olivetti százados is

visszatért a Taktikai Műveleti Központ bejárata előtt gyülekező cso-
porthoz, a szó a katonai pályafutásra terelődött. Tom Rocquette a
zászlóalj tisztjeinek legtöbbjével együtt szolgált vagy járt iskolába
annak idején, de még nem jutott túl sok ideje a régi ismeretségek
felelevenítésére. Mindössze tíz órát töltött a Fort Schwartzkopfban
- ebből hatot alvással -, mielőtt el kellett volna kezdenie a felkészü-
lést a gyakorlatra. Ez volt három nappal ezelőtt. Az előléptetését is
csak négy napja kapta meg - az új kinevezéssel és az azonnali utazá-
si paranccsal együtt.
Tom a gallérja alá dugta a hüvelykujját, hogy megnézze a rátű-
zött, feketére festett leveleket.
- Azt hittem, egy kis szabadság is jár hozzá. Ehelyett idevezényel-
tek Denverből, és rögtön ki is küldtek erre a cserkészkirándulásra.
Sajnálom, fiúk, hogy így kaptatok a nyakatokba.
- Semmi gond, őrnagy - mondta Vahn. Ez volt a megfelelő válasz
a helyettesétől, de úgy hangzott, mintha Vahn komolyan is gondol-
ta volna.
- Szolgálaton kívül csak Tom és tegezés, oké? Ez mindenkire vo-
natkozik. Legalábbis én ehhez tartom magam. - Mindig is egy har-
coló egység parancsnoki posztjára vágyott, egy igen ritka és irigyelt
beosztásra a UCAS hadseregében, de... - Alig várom már a szabad-
ságot.
- Robot Rocquette pihenésre vágyik? - kérdezte hitetlenkedve
Olivetti. A „Robot" becenevet Tom a Pointon eltöltött utolsó évében
érdemelte ki magának, valószínűleg gépies pontossága és eltökélt-

sége miatt. Nem volt jó ajánlás azt az időszakot emlegetni, de Oli-
vetti ezt nem tudhatta. - Rosszabb vagy, mint a valóságtól legjobban
elrugaszkodott rigóm. Mit kezdenél a szabadsággal?
- Egy hétig aludnék - vallotta be Tom.
_ Azt tudom, hogy én elindulok az ágyam felé - jelentette ki San-
tiago. - De hogy tudok-e majd aludni, abban nem vagyok biztos.
_ Nem, Santi? Pedig máshoz nem nagyon értesz - jegyezte meg
Vahn.
Santiago válaszát félbeszakította a tiszteket az általános eligazítás-
ra hívó csengő hangja. A rongyos, kimerült csoport betámolygott a
parancsnoki járművek közé kifeszített terepszínű álcaháló alá, és
helyet foglaltak a munkaállomások és kommunikációs berendezé-
sek között. A tábornok és a stábja - mindannyian ugyanolyan vére-
res szemmel, mint a katonáik - már várta őket.
Tom várakozásával ellentétben az általános eligazítás nem nyúj-
tott fórumot a gyakorlat közben tapasztalt anomáliák miatti tiltako-
zásnak. A tábornokot és a stábot nem érdekelték Tom kifogásai a bí-
rák pontozásával, valamint a zöld és narancsszín ellenfelek irreális
erősségével kapcsolatban. A fejeseket igazából egyik tiszt kifogásai
sem érdekelték. Mindössze arra voltak kíváncsiak, miért hozták
meg a tisztek a döntéseiket, és hogyan lettek végrehajtva a paran-
csok. A lehetetlen feladattal kapcsolatos minden kifogást már csírá-
jában fojtottak el. A tábornok reakciója nem volt eppen a szabvány
műveleti eljárásnak megfelelő. Igaz, egy tábornok megengedhette
magának, hogy ne válaszoljon, de ez akkor sem volt tisztességes tő-
le. Voltaképpen egyetlen kérdésükre sem felelt. A válaszok és infor-
mációk teljes hiánya nem gyakorolt kedvező hatást a kimerült, csa-
lódott katonákra, akik három napig gyötrődtek kint a terepen. A
hangulat egyre forróbbá vált, de az arany váll-lapos csak ült nyugod-
tan a maga kis kőfala mögött, és figyelte a reakciókat. A küldetés
utáni eligazítás általában az információk adásáról és kapásáról
szólt, de ez... nem, ezt nem lehetett standard műveleti eljárásnak
nevezni. Az egyoldalú eligazítás egyedüli pozitív pontja az volt,
hogy viszonylag hamar elbocsátották őket, és mindenki indulhatott
vissza a barakkjába.
Véletlenül vagy tudatosan, de Tom zászlóaljának minden tisztje
pont ugyanazon két jármű között hagyta el a TMK-t. Olivetti, a rigók
parancsnoka is ezt az utat választotta. Tom felismerte, mi készül;
mielőtt ez emberek szétszélednének, még tartanak egy nem hivata-
los megbeszélést. Csatlakozott hozzájuk, és nem is kellett sokáig
várnia.
- Mi a lószar volt ez? - Santiago elég hangosan tette fel a kérdést
ahhoz, hogy a TMK belsejében a tábornok és a stáb is tisztán hall-
hassa, de a százados arca elárulta, hogy ezzel ő most nem hajlandó
törődni. Ha Santiago méregbe gurult, arról általában mindenki tu-
dott a környéken. - Egy betűvel sem tudunk többet, mint mielőtt
bementünk. Semmi meg semmi az továbbra is semmi! Vagy még a
semminél is kevesebb, ha hozzátesszük azt, amit a döntőbírák oda-
kint műveltek!
- Hé, hé, Santi! Higgadj le egy kicsit, oké? A gyakorlatnak vége. -
Vahn árkarolta barátja vállát, és gyorsan elvezette a TMK közeléből.
Belesuttogott tiszttársa fülébe: - Tartsd magadban a szállásig, rend-
ben?
Vahn és Santiago ugyanabban az évben végeztek a Pointon. Tom
emlékezett rá, hogy állandóan egymást ugratták, és azt sem felejtet-
te el, hogy mindig Vahnnak kellett elsimítania a dolgokat veszeke-
dős cimborája után. A jelek szerint Vahn azóta is gondját viselte tár-
sának, és megpróbálta őt megóvni hirtelen haragjának káros
következményeitől. Egy gyakorlaton elkövetett hiba rendszerint
nem vetett annyira rossz fényt egy tisztre, de a gyakorlat után vétett,
arra vonatkozó hiba már más lapra tartozott. Miután az arany váll-
lapos egyértelművé tette, hogy nem akar kifogásokat hallani, bizto-
san nem vette volna jó néven a hallótávolságon belül méltatlanko-
dó Santiago hőbörgését. Vahn szokás szerint sokkal inkább
törődött a jövővel, mint barátja.
Ám Santiago ügyet sem vetett rá.
- Mi a franc történt a híres Tájékoztatott Hadsereggel? Ezt mondd
meg nekem! Hogy a lószarba hozzak információkon alapuló dön-
tést információk nélkül? Vagy kimaradtam valamiből? Mióta szolgá-
lunk mi a régi komcsi hadseregben?
- Biztosíthatom, hogy nem ott szolgálunk - mondta egy hang,
amitől Tom hirtelen sajnálatot érzett Santiago iránt.
- Ví-gyázz! - harsogta az őrnagy némileg elkésve.
A meglepett csoport vigyázzba vágta magát. A többiek ugyanolyan
döbbentnek és idegesnek tűntek, mint Vahn. Nyilvánvalóan nem ő
volt az egyetlen, aki nem vette észre Malinovsky ezredes közeledé-
sét. Santiagónak legalább volt annyi esze, hogy megpróbáljon bűn-

tudatosnak látszani.
Malinovsky volt az ezredparancsnokuk. Az ezredes régi katona-
családból származott, melynek szolgálati múltja csaknem egy évszá-
zadra nyúlt vissza. Ősei még a Szovjetunió, illetve az utódállamok
hadseregeiben szolgáltak. A századvégi káosz más menekültjeihez
hasonlóan a Malinovsky család is a harmincas évek elején lezajlott
Euroháborúk során szakadtak el az anyaföldtől. Végül otthont talál-
tak a Nyugaton, ahol új életet kezdtek, és hűségesen szolgálták új
hazájukat. És néhányan közülük - például az ezredes - különösen
érzékenyek voltak múltjukra.
De Malinovsky ezredest nem érdekelte Santiago. Egyenesen Tóm-
nak címezte a szavait.
- Pihenj, Rocquette őrnagy! - A szigorú, kimért ezredes jelenlété-
ben ez csak a legminimálisabb lazítást jelentette. - Az utolsó gya-
korlat során az egységének több, mint a felét elveszítette, Rocquet-
te.
Tom is tisztában volt vele, milyen gyengén teljesítették a felada-
tot.
- Akar valamit mondani erről?
- Semmit nem tennék hozzá a jelentésemhez, ezredes.
Malinovsky hideg, szürke tekintetét Tom szemébe fúrta. Az őr-
nagy semmit nem tudott kiolvasni ebből a sima acélfalból. Az ezre-
des lassan bólintott.
- Le vagyok nyűgözve - mondta váratlanul. - Átkozottul jó mun-
kát végeztek, Rocquette. Ha a többi egység is ilyen jó teljesítményt
nyújt, esélyünk van a győzelemre.
Jó munka? Igaz, Tom alakulata a többiekhez képest viszonylag jól
átvészelte a gyakorlatot, de a viszonylag jó nem egyenlő az elég jó-
val. Ez a teljesítmény messze állt a jótól.
De bármit is gondolt Tom a gyakorlat végeredményéről, az ezre-
des láthatóan egészen más véleményen volt. Malinovsky otthagyta a
fejeseket és kijött hozzájuk, hogy ezt elmondja nekik. Ha ezt meg-
tette, talán mást is hajlandó lesz elárulni.
- Tudja, ezredes, mindannyian sokkal jobban éreznénk magun-
kat, ha tudnánk, miről szólt ez a gyakorlat. Mi folyik itt egyáltalán?
- Tudja jól, hogy nem tehetné fel ezt a kérdést - felelte Mali-
novsky.
- Van, amikor meg kell kérdezni bizonyos dolgokat.
Az ezredes bólintott.
- Annyit elmondhatok, hogy szigorú titoktartás mellett dolgo-
zunk. Az indokokat egyelőre nem kell tudniuk.
- Nem jelentették be - jegyezte meg Olivetti.
- Mert csak most fogják.
- Nincs valami köze a washingtoni eseményekhez? - kérdezte
Tom.
- Ha lenne, akkor sem árulhatnám el.
Ez már önmagában is válasz volt a kérdésre, és ezzel mindannyi-
an tisztában voltak. Ha nem a Washingtont megszálló tömegek fe-
nyegetéséről van szó, akkor miről? És hol? A UCAS jelenleg minden
szomszédjával békés viszonyt ápolt.
- Tehát a gyakorlat nem csak egy pszichológiai teszt volt? - tuda-
kolta Hayne százados.
Hayne azt a harccsoportot vezette, amelyik az első összecsapás-
nál semmisült meg, és azóta folyamatosan panaszkodott a gyakorlat
tisztességtelensége miatt. Tómnak eszébe sem jutott, hogy ez az
egész csak egy teszt, és hogy a főtisztek kőfalszerű reagálása csak ar-
ra szolgál, hogy megnézzék, hogyan reagálják le a helyzetet. Ha vi-
szont mégis így van, az sok mindent megmagyarázna.
- Nem csak - felelte az ezredes. - A fenyegetés valódi, uraim.
Mindössze ennyit mondhatok. Egyelőre azonban feledkezzenek el
róla, és pihenjenek egy kicsit! Rászolgáltak.
Az ezredes visszament a TMK-ba, Tom és a többi tiszt pedig elin-
dultak az autók felé.
- Azt mondja, „nem csak". - Hayne még mindig füstölgött magá-
ban. - De biztos, hogy ez is benne van. Sőt, az egész az! Az egész,
még az ezredes haverkodása is a pszichológia része. Ezek hülyére
vesznek minket, fiúk. Tudhattam volna előre. Már akkor tudnom
kellett volna, amikor észlelés nélkül lerohantak minket. Ezek szívat-
nak minket. Ezt a patkányságot!
Hayne a sok ébrenléttől mintha kezdett volna paranoiás tünete-
ket mutatni. Valahogy le kellett nyugtatni.
- Mindenkit pozitív észlelés nélkül támadtak meg - mutatott rá
Tom. - A döntőbírók azt mondták, az ellenség mindegyik támadása
érvényes volt.
- Csalás volt az egész! - makacskodott Hayne. - Az asztrális felde-
rítés elől semmi nem tud így elrejtőzni.
Tom összefutott már néhány egzotikus lénnyel, de egyik sem il-

lett a mostani ellenség profiljába.
_ Szerintem igazából nem is rejtőzködtek - tűnődött hangosan. -
Azt gondolom, Huhogó látta őket.
_ A jelentésed szerint az asztrál tiszta volt - nézett rá szinte vád-
lón Vahn.
- Legalábbis Huhogó ezt mondta. Én pedig hittem neki.
- De ha Huhogó látta ezeket a valamiket a támadás előtt, miért
nem szólt? - kérdezte Olivetti. - Most is erről a „nem beszélhetek"
szarságról van szó?
- Az agyunkkal szórakoznak - morogta Hayne.
- A pokolba is, Huhogó egy mágus - mondta Santiago. - Talán
csak azt akarta, hogy nekünk, átlagos fickóknak a kezünkbe adják a
fejünket, aztán egy szép kis végjátékkal megvillantotta volna magát.
- Huhogó egy felfuvalkodott anyaszomorító, de ha a többi hozzá
hasonlóval kell összemérnie magát, akkor képes a csapatjátékra -
csóválta a fejét Vahn. - Valószínűleg Furlann diktálta Huhogónak,
hogy mit kell jelentenie.
- Furlann?
- Rita Furlann? - kapta fel a fejét Tom.
- Bizony, a mi drága Jégszívünk. Ő volt az itteni ellenséges csapat
mágusainak vezetője.
Tom Denverben már dolgozott együtt Furlann-nal. A nő kiváló
harctéri mágus volt, de emellett a szakterületei közé tartoztak az eg-
zotikus mágiák, valamint a hermetikus mágia pszichológiai alkalma-
zásai és hatásai is. Tom már kezdte érteni.
A UCAS hadserege kiváló virtuális gyakorlólétesítményekkel ren-
delkezett, és itt, a Középnyugaton a Fort Schwartzkopf volt a leg-
jobb - ami egyben azt is jelentette, hogy az egész világon a legjobb.
A hadsereg több okból is igen aktívan használta ezeket a bázisokat;
egyebek közt jóval olcsóbbak voltak, mint ha egy valódi hadgyakor-
latot rendeztek volna meg, sokkal könnyebb volt garantálni a biz-
tonságot, valamint kímélte a terepet és a felszerelést. Zászlóaljszin-
tű gyakorlatot a terepen már évtizedek óta nem rendeztek, de a
fejesek most mégis engedélyezték ezeket a költséges háborús játé-
kokat. Miért?
- A mágikus tényező - vonta le a következtetést Tom. - Csakis er-
ről lehet szó.
- Hogy mondod? - nézett rá Olivetti.
- Te tévedésből viseled ezeket az őrnagyi leveleket? - kérdezte
Tom. - Mindenki tudja, hogy a mágikus hatásokra való fizikai reagá-
lás nem modellezhető jól a kibertérben. Most gondolj az ellenséges
erőre, amivel szembekerültünk! A gyakorlat során fellépő legfőbb
taktikai problémát ezeknek a mágikus akármiknek a legyőzése je-
lentette. Ezek nem természetes ellenfelek voltak.
- Tehát azt akarod mondani, bármilyen fenyegetés ellen is készí-
tettek fel minket, egyaránt el tud rejtőzni a mágikus és az elektroni-
kus felderítés elől? - kérdezte Olivetti. - Nem tetszik nekem ez az
egész.
- Pedig ez is része volt a gyakorlatnak. - Tómnak sem tetszett az
elképzelés.
- Ugye nem gondolod, hogy az ingyánok újabb Szellemtáncra ké-
szülnek? - kérdezte Hayne.
A százados nem véletlenül tartott ettől a lehetőségtől. Az Egyesült
Államok hadseregének teljes tehetetlensége az ébredő Bennszülött
Amerikai Nemzetek mágiájával szemben még mindig fájó pontja
volt a hadvezetésnek. Bizonyos körökben a hatalmas területveszte-
ség és a régi Amerikai Egyesült Államok felbontása ennyi idő után is
sajgó seb maradt. Ezek a hegek még Vietnámnál is mélyebbek vol-
tak a UCAS és az állam hadserege számára. Ezt a presztízsvesztesé-
get csak egy újabb Sivatagi Viharral lehetett volna helyrehozni.
- Nem lenne rossz visszavágni az ingyánoknak - jegyezte meg
Santiago.
Nem ez volt a megfelelő válasz.
- A BAN-ban jelenleg nincs szoros egység, szerintem legalább
még egy évtizedig nem is gondolhatnak rá, hogy valami hasonlóval
próbálkozzanak. De ha az ellenség őket is szimulálta, miért városi
terepet választottak? A Délnyugat kivételével nem igazán vannak na-
gyobb városok a BAN államokban, és a környező államok nincse-
nek felkészülve egy invázióra. Én nemrég jöttem Denverből. Az ár-
nyakban folyik az üzletelés, de nagyobb mennyiségű katonai cucc
mostanában nem cserélt gazdát. Higgyetek nekem, az indián álla-
mok pillanatnyilag nem jelentenek fenyegetést.
- Hé, Tom, te Denverben együtt dolgoztál Furlann-nal, igaz? -
kérdezte Vahn.
- Egy vagy két alkalommal.
- Neki tudnia kell, mi ez az egész. Talán hajlandó lenne elárulni ne-
ked ezt-azt. - A mondatot összeesküvő szemöldökfelvonás követte.
_ Nem vagyok vele közelebbi kapcsolatban - felelte Tom.

_ De le merném fogadni, hogy szeretnél - vigyorgott Santiago, és
jelentőségteljes mozdulatokat tett a melle előtt. - Le merem fogad-
ni, hogy az öreg Jégszívnek van néhány igazi trükk a tarsolyában.
Az ilyen nőknek mindig van.
- Bizony - bólintott Vahn. - De a te cerkádat egy pillantással el-
sorvasztaná, méghozzá mágia nélkül. Reménytelen vagy, Santi. -
Visszafordult Tom felé. - Komolyan gondoltam. Ti ketten ugyan-
azon a kemény helyen szolgáltatok. Nem tudnád ezt kihasználni?
- Igen-igen - bólogatott Santiago is. - Fegyvertársak, közös veszé-
lyek, régi szép idők, meg hasonló szarságok.
- Összesen egy közös szolgálatunk volt a gyors reagálásúaknái.
Én az időm nagy részében aktákat tologattam. - Tom még akkor
sem említhette volna nekik az Arzenál incidenst, ha akarja; erről az
ügy által előidézett kényszer gondoskodott.
- Akkor használd ki a rangodat! Elvégre most már őrnagy vagy.
Furlannt azonban soha nem érdekelték a rangok, és Tom valami-
ért kételkedett benne, hogy ezen a Fort Schwartzkopfba való áthe-
lyezés bármit is változtatott volna. Ám abban igazuk volt a többiek-
nek, hogy ha valaki tudja, miféle fenyegetést próbáltak modellezni
a gyakorlat során felbukkanó ellenséges erőkkel, akkor az az ellen-
fél mágikus egységét irányító parancsnok. Talán most, hogy már vé-
ge a gyakorlatnak, hajlandó lesz elmondani neki. Tom úgy gondol-
ta, egy próbálkozást mindenesetre megér.
Abban mindannyian egyetértettek, hogy jobb esélyekkel indul,
ha nem egy szakasznyi tiszttel a háta mögött érdeklődik, ezért Tom
egyedül indult a különleges létesítmény felé, amely az itt állomáso-
zó varázslók barakkal összevont laboratóriumaként szolgált. A bázi-
son ez a hely rendelkezett a legjobb mágikus és fizikai védelemmel.
Sajnos a biztonsági intézkedések nem csak arra irányultak, hogy
megvédjék a mágusokat a külső veszélyektől; valakik a hadseregnél
nem kedvelhették a varázslókat. Ennek eredményeképpen a varázs-
lók teljes izolációban éltek. Tom nem ezt tartotta a leghelyesebb el-
járásnak, de el kellett ismernie, hogy az elővigyázatosság megalapo-
zott a hadsereg részéről - legalábbis, amíg a lakosság nagy részéből
ki nem sikerül gyomlálni az előítéleteket.
Már majdnem elérte a főkaput, amikor egy gépkocsioszlop hú-
zott el mellette, és állt meg a bejáratnál. A járművekből kiszálló em-
berek súlyban, méretben és testfelépítésben széles skálán mozog-
»
tak, de néhány kivételtől eltekintve mindannyian humánok voltak.
Tom mindössze három tündét és egy törpét látott közöttük; a trol-
lok, orkok, illetve az egzotikusabb metatípusok hiányoztak. A társa-
ság fele az átlagos katonák számára előírt méret- és súlyhatáron kí-
vül mozgott. Nem volt nehéz rájönnie, hogy a bázis varázslóiba
botlott. Tómnak nem jelentett problémát felismernie köztük Fur-
lannt. A nő hosszú, gesztenyebarna haja lobogott a szélben - a má-
gusoknál a hajviseletet nem szabályozták, mint ahogy sok mást
sem. Közelebb érve látta, hogy a nőn még a harci egyenruha is
szemtelenül jól mutat. Tom nem tudott vitába bocsátkozni Santi-
agóval Furlann kinézetével kapcsolatban, legfeljebb a százados kife-
jezésmódja hagyott maga után kívánnivalót. A nő elindult a kapu fe-
lé.
- Furlann százados! - szólt utána Tom.
Furlann megfordult, és amikor észrevette Tomot, megállt. Arcki-
fejezése sem meglepődést, sem örömöt nem tükrözött. Természet-
felettien hűvös viselkedése miatt ragadt rá a Jégszív becenév. Nagy,
zöld szemében összeszedettség és nyugalom látszott, bár a kime-
rültség sötét foltjai miatt most nem csillogott olyan ragyogóan,
mint máskor. De még így is észbontóan jól nézett ki.
- Őrnagy - szólalt meg, amikor a férfi odaért hozzá. - Hallottam,
hogy önt is ide helyezték.
- Éppen időben, hogy részt vehessek a buliban.
A százados visszafogott várakozással nézett rá.
- Hallottam, hogy ön is itt van - kezdte félszegen Tom. - Denver
már meglehetősen rég volt, gondoltam beugorhatnánk a tiszti kan-
tinba harapni valamit, esetleg egy kicsit beszélgetni. Tudja, a gya-
korlat utáni lazításként.
A nő felvonta a szemöldökét, és majdnem elmosolyodott.
- Nem hiszem, hogy annyi energia maradt magában, őrnagy. Attól
tartok, most nem alkalmas, talán majd néhány nap múlva. Nagy
szükségem volna némi alvásra, és ahogy elnézem, magának is.
Természetesen igaza volt, de a kimerültség Tomot is egyenes be-
szédre késztette.
- Szóval valóban maga volt az ellenséges mágikus egység vezető-
je?
- így van. - Az enyhülés minden nyoma eltűnt Jégszívből.
- Nos, az a helyzet, hogy van néhány apróság ezzel a gyakorlattal
kapcsolatban, ami nem hagy nyugodni.
_ Sajnálattal hallom.
- Gondoltam, esetleg meg tudna magyarázni nekem néhány apró
részletet.
_ Rosszul gondolta.
- Nézze, nem titkokra vagyok kíváncsi. Mindössze azt szeretném
tudni, hogy az ellenség valódi fenyegetést szimulált-e. Potenciális
ellenféllel küzdöttünk, vagy az egész csak egy pszichológiai teszt
volt?
- Erről nem tudok mit mondani.
_ Nem tud, vagy nem akar?
- A makacsság hasznos tulajdonság - felelte a nő hűvös félmo-
sollyal -, de ön is tudja, hogy erről nem szabadna kérdezősködnie.
Ezt a játékot így játsszák.
- Itt nem csak egy játékról van szó. - Tomot felbosszantotta Jég-
szív fölényes válasza. - Ez a gyakorlat veszélyes volt. Néhány embe-
rünk valóban megsérült odakint. Ennek biztosan volt valami oka.
-Volt is. Maga csak végezze jól a munkáját! Nagy szüksége lesz rá.
Furlann faképnél hagyta az őrnagyot, és csatlakozott utolsó kollé-
gáihoz, akik a kapun keresztül ekkor léptek be a biztonságos komp-
lexum területére.
> > > > >WFDC HELYI ADÁS
- [20:18:06/8-14-55]
WFDC MŰSORVEZETŐ: SHIMMER GRACE [GRAC-A303]
HELYSZÍN: BETHESDA STÚDIÓ, FDG
Grace: Köszönöm, Taylor. Mit szólnak ehhez, barátaim? Az Or-

szág Lelkiismerete? Különleges kegyben részesülhettek odafentről.
Az egész ország lelkiismerete? Nem vagyok benne biztos, hogy sze-
retném, ha az én lelkiismeretem is ők lennének. [Kamera ráköze-
lít.] És önök?
[Hallgatóság reakciója: 57% negatív]
Grace: Nos, ez egy kissé félelmetes, nem igaz? De fogadjunk,
hogy ismerek valakit, aki nem félti tőlük a lelkiismeretét. A vonal-
ban élőben Cynthia Locke, a Szövetségi Fővárosi Kerület rendőrfő-
nöke. [Belső kép: Locke.] Locke rendőrfőnök, mit tudnak az Ország
Lelkiismeretéről?
Locke: Átfogalmazná a kérdését, Shimmer?
Grace: Örömmel. Szűkítsük le a kérdést! Mi, a körzet becsületes
polgárai azt látjuk, hogy egy hontalanokból és potenciális bajkeve-
rőkből álló hadsereg tanyázik a küszöbünk előtt. Egy biztos, én ag-
gódom. Gondolja, hogy Steele elnök képes lesz hatékonyan fellép-
ni ebben a válsághelyzetben?
Locke: A Fehér Ház nem az én asztalom. Én csak egy egyszerű zsa-
ru vagyok.
Grace: Egy egyszerű zsaru? Az FDC viszont az ön asztala. Egy zsa-
ru hogyan fog elbánni a Kompenzációs Hadsereggel?
Locke: Csakis a törvény keretein belül. A Kompenzációs tüntetők-
nek meg kell érteniük, hogy az erőszakos cselekedeteket nem, is-
métlem, nem toleráljuk. Az erőszak néha felpezsdítő és sajnos túl-

ságosan csábító módszer, de a problémákat sajnos a legritkább
esetben sem oldja meg. [Belső kép eltűnik.]
Grace: Ahogy Locke rendőrfőnök is mondta, az erőszak borzasz-
tó dolog, de mint tudják, az embernek néha ki kell állnia a jogai
mellett. Ha például önöket megfenyegetik az utcán, vagy valaki be-
tör az otthonukba, mindent meg kell tenniük, hogy megszüntessék
a fenyegetést. [Kamera ráközelít.] Nem így gondolják?
[Hallgatóság reakciója: 78%pozitív]< <<<<
5
- Nincs sok időnk - mondta az ázsiai nő. A konzolfülkét körbeve-
vő palló korlátján ült, és saját kijelentése ellenére teljesen gondta-
lannak tűnt, bár a szavaitól a többiek - főleg az ork - sokkal idege-
sebbé váltak.
- Ezért kell gyorsan kicsinálnunk - morogta.
Andy nem tudta megállapítani, hogy az ork szeme előtt lévő, kró-
mosan csillogó pajzs beültetés, vagy csak egyszerű felhelyezhető ki-
egészítő, de a ruhaujja alól előcsúszó, jéghidegen csillogó pengék
egyértelműen valódi kiberverek voltak; nem látta a felcsatolható
egység árulkodó kidudorodásait. A metahumán igazi utcai szamuráj
volt. A tűhegyes acélpengék húsz centiméterrel nyúltak túl az ork
csuklóján, és pont olyan helyzetben voltak Andy szeme előtt, hogy
egy pillanat alatt meglékelhessék a koponyáját.
A humán férfi a halálos hegyek elé tartotta a tenyerét.
- Nem azért jöttünk, hogy zajt csapjunk.
- Zajt? Ez az elektródafejű úgyis csak bégetni tud. - Andyre né-
zett. - Igazam van, birka?
- Ne bántsanak! - könyörgött a fiatalember.
Andy kapcsolata az árnyvadászokkal mindössze annyi volt, hogy
szabadidejében fellógott egy árnyhálózatra, és beleélte magát a sze-
repükbe. Rengeteget hallott a valódi árnyvadászokról, de még soha
nem találkozott eggyel sem. Most, hogy ez is megtörtént, rájött,
mennyire nincs köze hozzájuk. Képzelgései arról, hogy ő is közéjük
tartozik, most valahogy nagyon távolinak és ostobának tűntek.
- Nem kell majrézni, kölyök! - intette le a humán.
_ így igaz - bólogatott az ork, azzal behúzta, majd ismét kipattin-

totta az alkarpengéket, de olyan gyorsan, hogy Andy nem is tudta
követni a szemével. - Nem fogsz érezni semmit.
_ Várjá' egy kicsit! - A troli oldalra döntötte a fejét, mintha feszül-
ten figyelne valamire. Néhány másodperc múlva újra megszólalt: -
Yates rendben van, de kizárták a kutatási adatbankból. Nem tudja
hazavinni a zsákmányt.
- Bassza meg, ráfaragtunk. - Az ork nem látszott annyira megle-
pettnek. - És mindez csak emiatt a kis céges szardarab miatt.
- Felejtsd el! - mondta a humán. - Amikor Yates megtalálta a hát-
só ajtót, tudtuk, hogy kockázatot vállalunk. Vissza kell térnünk az
eredeti tervhez.
-Jönnek! - figyelmeztette a többieket a nő.
- Akkor mi megyünk.
A nő egy hátraszaltóval levetette magát a korlátról, és eltűnt Andy
szeme elől. A humán férfi és a troli egymásra néztek, és egyszerre
vonták meg a vállukat.
- Már csak egy kis apróság maradt - morogta az ork, és hátrahúz-
ta a kezét.
Andy tekintete az ork szamuráj dupla alkarpengéjének hegyére
tapadt. Látta, hogy a szeme világa, és az egész élete ezeken a hegye-
ken egyensúlyozik. Mozdulatlanul várt, a hátán verejtékpatak csor-
dogált, és csak abban reménykedett, hogy félelmében nem vizeli
össze magát. Sosem hitte volna, hogy így ér véget az élete. A pokol-
ba, még azon sem gondolkodott el, hogy egyszer egyáltalán meg-
hal. Ilyesmi eddig eszébe sem jutott.
Am a pengék nem jöttek közelebb.
, Miután rájött, hogy még mindig lélegzik, erőt véve magán kitágí-
totta a látószögét, és észrevette, hogy a humán az ork csuklóját fog-
ja. A két férfi farkasszemet nézett egymással. A troli nem mozdult,
láthatóan úgy döntött, hagyja, hogy árnyvadász cimborái lerendez-
zék egymás között a nézeteltérést. Akikre az előbbi „jönnek" vonat-
kozott, azok pillanatnyilag el lettek felejtve.
- Kiabálni fog - mondta az ork.
- Ez még nem ok rá, hogy megöld - vágott vissza a humán.
- Nekem elég jó ok.
- De nekem nem. Gondolj bele, ha hátrahagyjuk a hulláját, meg
fogják tudni, hogy itt jártunk! Magunkkal visszük, és akkor csak egy
üres szobát fognak látni. így egy kis előnyhöz juthatunk.
- Mesterlövésznek igaza van - szólt közbe a troll.
- Téged senki nem kérdezett, Rongyos! - vetette oda neki az ork,
de a tekintetét egy pillanatra sem szakította el a humánétól. A Mes-
terlövész nevű férfi nyugodtan nézett vissza rá. Andy soha nem
mert volna így nézni a szamurájra, de ennek a Mesterlövésznek volt
vér a pucájában. Az ork azonban nehezen adta meg magát.
- Ha élve hagyod, köpni fog. Nyakunkra hozza a cégzsarukat.
Nem szeretném napi huszonnégy órában azt nézni, hogy ki van a
seggemben.
- Nem! - Andy hevesen rázta a fejét. - Nem beszélek senkinek,
ígérem!
Az ork a szemét forgatta.
- Természetesen a chiptiszta igazságot hallottuk.
- Siessetek már! - hallatszott valahonnan lentről a nő hangja.
- Erre most nincs időnk - mondta Mesterlövész. - Rongyos, hozd
a kölyköt!
Rongyos szó nélkül engedelmeskedett, a korlát rése felé rángatta
Andyt, a fülkekonzol orránál. Innen egy fémlétra vezetett le a fül-
kék bejárata alatti szint félhomályába. Andy még soha nem járt oda-
lent. A tesztpilóták nem szerették a helyet, ez a technikusok biro-
dalma volt.
Hallotta, hogy Mesterlövész a háta mögött ezt mondja:
- A kölyökről majd később gondoskodunk.
- Később - mordult egyetértően az ork.
Rongyos Andy vállára helyezte tekintélyes méretű mancsát, és a
létra felé lódította a fiatalembert. Andy alig tudta megragadni a fo-
kokat, kis híján a leggyorsabb úton távozott a fülkék szintjéről. A
troli azonnal elindult utána, így gyorsan kellett szednie a lábát,
hogy Rongyos ereszkedő tömege előtt maradjon, és ne tiporják le a
kezét.
A pallók szintje alatt a levegő sokkal melegebb volt a motorokból,
csövekből és szellőzőnyílásokból áradó hő következtében. A hely
nem volt ugyan túlzottan szűk, de a klausztrofóbiás érzést fokozták
a tartópillérek, valamint a hidraulikus és kardáncsuklós felfüggesz-
tések, és a szimulátorok más segédberendezései.
Virtuálisan sok mindent meg lehetett tenni, különösen a műérzet
pályák segítségével, de bizonyos hatásokat még mindig a használó
fizikai környezetének manipulálásával lehetett a legjobban szimu-
lálni. A Telestrian rengeteg szimulátoros tesztelést végzett, és ehhez
nagyon sokféle környezeti hatást kellett előállítani. Az egész alsó

szint ezt a célt szolgálta. A konzolkamrák feladata volt, hogy lehető-
vé tegyék az ilyen tesztelést, és minél realisztikusabbá varázsolják a
szimulációt. Az itteni gépek egy része volt felelős azért, hogy Andy
érezze a ránehezedő G erőt a Montjoy vezetése közben. Mocskos
volt, bűzös és zajos, a maga módján mégis lenyűgöző.
De most nem volt idő a rácsodálkozásra. A troli folyamatosan sür-
gette Andyt, és szavait időnként egy erős taszítással nyomatékosítot-
ta. Rongyos nem tűnt haragosnak, de ezek a lökdösések kifejezet-
ten fájdalmasak voltak. Andynek az a szörnyű érzése támadt, hogy a
troli tulajdonképpen finoman bánik vele. Ezek a metahumánok
emberfeletti erővel rendelkeztek, és Rongyos még a metatípusa át-
lagánál is nagyobbra nőtt. Lehet, hogy nincs is tisztában saját erejé-
vel? Andyt a meleg levegő ellenére kirázta a hideg. Vajon elég erős
lehet a troli ahhoz, hogy kitépje egy ember végtagjait? Lehet, hogy
első kézből szerezhet tapasztalatokat nemsokára?
Rongyosnak köszönhetően Andy nem tudta teljesen kontrollálni
a mozgását, és időről időre nekiütközött az útba eső berendezések-
nek. Egyszer felkiáltott a fájdalomtól, de aztán megtapasztalta, mi
az igazi fájdalom, amikor a troli kezét érezte a nyakán.
- Kuss legyen! - szólt rá az árnyvadász fenyegetően.
Andy próbált szót fogadni, de Rongyos lökdösései után rendsze-
resen valamilyen kemény, és nem ritkán elviselhetetlenül forró be-
rendezésnél kötött ki. Mindent megtett, hogy csendben maradjon,
de néha képtelen volt visszafojtani egy-egy nyögést vagy kiáltást.
Még Rongyos segítsége nélkül is beverte a fejét vagy a sípcsontját
valamilyen kiálló alkatrészbe, miközben átküzdötték magukat a gé-
pek labirintusán. Ez nem volt tisztességes. A trolinak feleannyi
problémát sem jelentett a kanyargós folyosón való közlekedés.
Rongyos egy utolsó taszítással átlökte Andyt a terem falán nyíló
ajtók egyikén. Hogy melyik volt az, Andy képtelen volt megállapíta-
ni; a botorkálás ideje alatt teljesen elveszítette az irányérzékét. A
troli követte őt, és nekiszorította egy karbantartó folyosónak látszó
járat hideg fémfalának. Mesterlövész és az ork szorosan utánuk lép-
tek be. Amint beértek, a humán megfordult, és egy mágneskártyát
csúsztatott a zár leolvasójába. Az ajtó halk szisszenéssel záródott be.
A karbantartójáratban egy másik ork várt rájuk. Ő is ugyanolyan
Telestrian kezeslábast viselt, mint a többiek. Bár nem látszottak raj-
ta beültetések, mint a másik orkon, egyértelmű volt, hogy ő sem a
cég alkalmazottai közé tartozik; valami vadállatias kisugárzás áradt
belőle, amivel Andy még egyetlen orknál sem találkozott. Ennek a
vadásznak semmi köze nem volt a céges világhoz.
- Mi a lószar ez? - Az ork láthatóan nem örült Andynek.
- Holtteher - morogta a másik ork, és meglökte foglyukat. - És a
mi feladatunk gondoskodni róla, hogy ne keverjen minket bajba,
Beatty cimbora.
Beatty Mesterlövészre nézett, aki bólintott.
- Remélem, nem vagy éhes - mondta az ork szamuráj.
- Azt akarod mondani, nem kéne itt helyben megennem? - Be-
atty csalódottan simított végig az ujjával kiálló agyarán. - Shamgar,
mindig megfosztasz az élvezettől.
- Előbb a munka, aztán a szórakozás.
Andy mintha látta volna egy pillanatra elővillanni Shamgar alkar-
pengéjét. Az alagútban nem volt jó a világítás. Lehet, hogy csak kép-
zelődött?
- Egyelőre visszatérünk az eredeti tervhez - jelentette be Mester-
lövész.
- Azt hittem, Yatesnek sikerült lerövidítenie az utat - mondta Be-
atty.
- Ez a seggfej itt megváltoztatta a térképet - felelte Shamgar.
Beatty ingerültnek tűnt. És éhesnek.
- Sa-sajnálom - hebegte Andy. - Nem akartam önöknek gondot
okozni. Úgy értem, azt sem tudtam, hogy...
- Kuss legyen! - vakkantotta Shamgar.
Andy kussolt.
- Nem olyan rossz a helyzet - folytatta Mesterlövész. Andy nem
tudta, hogy az árnyvadász hozzá beszél, vagy a többiekhez, de az ezt
követő mondatból kiderült, hogy inkább az utóbbi. - Elindulunk az
eredeti célpont felé, és megteremtjük Yatesnek az összeköttetést.
Ha sietünk, bőven marad időnk.
- Mindent látni fog, amit teszünk. A képünket is ismeri - mutatott
Beatty Andyre.
- Kit majd gondoskodik róla - felelte Mesterlövész.
- O, hát persze. - Beatty elszégyellte magát, mintha hirtelen eszé-
be jutott volna valami, amit nem szabadott volna elfelejtenie.
Kit? Ki az a Kit? És mit fog vele tenni ez a Kit?
- Nem ő a megoldás mindenre - morogta Shamgar.
_ Ne legyél ebben olyan biztos! - vigyorgott az orkra Mesterlö-

vész.
Biztosan Kit az ázsiai nő. Andy még mindig azon töprengett, va-
jon mit fog vele tenni. Remélte, jobb sorsra jut, minthogy darabok-
ra tépje egy troli, vagy felfalja a vadállatias ork.
A karbantartó folyosó nem gyötörte meg annyira Andy testét,
mint a kabinterem alatti helyiségben való bukdácsolás, de az idegei
ezt az akadályt sem vették könnyen. Ezek a vadászok elszánt embe-
reknek tűntek. Nem akarták, hogy velük maradjon. Némelyikük
még azt sem akarta, hogy egyáltalán életben maradjon. Mi van, ha a
Telestrian biztonságijai már felfedezték őket? Andy túszként nem
sokat ért. Lehet, hogy nemsokára egy tűzharc közepén találja ma-
gát. Az elképzelés korántsem volt olyan csábító a valóságban, mint a
virtuális vadászatain.
Félelmei ellenére anélkül érték el az árnyvadászok célpontját,
hogy egyetlen emberrel is találkoztak volna. Az ajtón a „Ipari Robo-
tikai Tervezőközpont" felirat állt. Mesterlövész a zárhoz lépett és
előkészítette mágneskártyáját.
- Én azt nem tenném - szólalt meg Andy.
Mesterlövész kérdőn nézett rá.
- Miért nem?
- A Tervezőközpont fő számítógéprendszerét ma éjjelre karban-
tartás miatt leállították. - Kora reggel, körlevélben kapták meg a
hírt. A tervezők biztosan nincsenek itt, de a társaság valódi karban-
tartói minden valószínűség szerint keményen dolgoznak az ajtó túl-
oldalán. Ha a vadászok belefutnak a Telestrian dolgozóiba, újabb
túszokra tesznek szert. És ez még a jobbik eset. Ha bármelyik olda-
lon valaki bepánikol és kitör a lövöldözés, Shamgar végre megkap-
hatja a hulláit - akik között talán Andy is ott lesz. - Egy belső kap-
csolatot akarnak a Telestrian hálózatához, jól értem? Tudok egy
másik helyet, ahonnan becsatlakozhatnak. Ilyenkor nincs ott senki.
- Valóban? - vonta fel a szemöldökét Mesterlövész.
Andy komolyan bólintott. Igazat mondott. Legalább elvezetheti
őket egy olyan helyre, ahol senki nem sérülhet meg.
Sajnos a vadászok nem hittek neki. Mesterlövész áthúzta a kártyát
a leolvasón. Az ajtó halk szisszenéssel kinyílt, és feltárult a sötét, tel-
jesen üres helyiség.
A Tervezőközpontban senki nem volt.
- Mi vagyunk a bejelentett karbantartók - mondta Mesterlövész.
A vadászok gyorsan beléptek. Shamgar a másik ajtóhoz sietett őr-
ködni. Beatty kint maradt a karbantartó folyosón, akárcsak az előző
alkalommal. Rongyos kiválasztotta magának az egyik kiberdekk
munkaállomást, és a hátizsákjából előhúzott egy fekete dobozt. Ki-
nyitott egy oldalpanelt, és előszedte a munkaállomás telefonos ké-
zi vezérlőjét. Összekapcsolta a kiberdekket a dobozzal, majd a szer-
kezet fölé hajolt, és suttogva megszólalt:
- Yates?
- J ó kapcsolat - jött a válasz a dobozból.
- Igyekezz, Yates! - mondta Mesterlövész.
- Mint a villám. Már itt sem vagyok.
Majdnem egy teljes perc telt el, amikor káromkodás hallatszott a
dobozból.
- Baj van? - kérdezte Mesterlövész feszülten.
- Ez a hely tele van jéggel. - A jégnek is nevezett jelenlétgátlói
vagy röviden JG egy különleges védekező program volt. A csúnyább
példányok képesek voltak kiégetni egy dekás agysejtjeit. - A büdös
francba, körbezártak! Én...
A dekásuk minden jel szerint súlyos gondba került. A vadászok
egymás után Andyre néztek. Látta az arcukon - különösen Shamga-
rén -, hogy társuk csapdába eséséért őt hibáztatják.
> > > > >ÉLÖ ADÁS
- [22:54:55/8-14-55]
RIPORTER: TAYLOR WEIKGARTNER [WEIN-324]
HELYSZÍN: RAIINGTON KÖRZET, FDC
Weingartner: Mint azt mögöttem láthatják, a Kompenzációs

Hadsereg sátrai között nem olyan békés a hangulat. Pillanatokkal
ezelőtt dulakodás kezdődött a rendőrség és a demonstrálók kö-
zött. Nem tudni pontosan, mi váltotta ki az erőszakot, de a vereke-
dés súlyosnak tűnt. A kék barettes nőt, akivel az este folyamán be-
széltem, egy rögtönzött hordágyon szállították el. Korábban azt
állította, egyfajta jótékonysági szolgálatot lát el, azonban úgy tű-
nik, a jótékonyságot errefelé igen különös mércével mérik. Egy pil-
lanat... most érkezett a helyszínre Christian Randolph, a Kompen-
zációs Hadsereg önjelölt tábornoka. Mr. Randolph... Mr.
Randolph!
Randolph: Igen?
Weingartner: Taylor Weingartner vagyok, az WFDC-től. Szabadna
egy szóra? Egy nő, aki nem olyan régen az Ország Lelkiismerete ne-
vű szervezet tagjaként azonosította magát, megsérült a dulakodás
sűrűjében. Nem gondolja, hogy a harcnak valami köze lehetett az
ön kéksapkás katonáihoz?
Randolph: Az én kéksapkásaim? Miről beszél?
Weingartner: Talán tagadja, hogy az Ország Lelkiismeretének kö-
ze lenne a Kompenzációs Hadsereghez?
Randolph: Mivel fogalmam sincs, miről beszél, mindössze annyit
mondhatok, hogy az igazság keresése miatt jöttem DC-be. Bárkit,
aki szimpatizál az ügyünkkel, tárt karokkal fogadunk. Ha az embe-
rek, akikről beszél szintén ezért vannak itt, ha a kárpótlás miatt jöt
tek, akkor lényegénél fogva a Hadsereg részét képezik.
Weingartner: Tehát elnézi nekik, hogy másokat verekedésre buz
dítsanak.
Randolph: Ön is tudja, hogy a Hadseregnek nem ez a célja. Sen
most, sem a jövőben nem fogunk erőszakhoz folyamodni jogos kői
vetelésünk behajtása érdekében. < < < < <
6
- Yates bajba került. Ráakaszkodott egy jég - jelentette Rongyos

aggódva.
- Mondd meg neki, hogy ha szükséges, szakadjon el és menekül-
jön! - mondta Mesterlövész.
- Én figyelmeztettelek titeket, hogy a szarházi megszívatott min-
ket - mordult fel Shamgar. - Nekünk is le kéne lépnünk minél
előbb.
- Yatest még nem ütötték ki - ellenkezett Mesterlövész.
- A jég fekete. - Rongyos arckifejezése egyre komorabbá vált.
Andy az árnyhálózatokon szörfözve hallott olyan pletykákat, mi-
szerint a Telestrian fekete jegeket használ, amelyek könnyedén ké-
pesek végezni egy jogosulatlan behatolóval, de ő nem hitte el a szó-
beszédet. A hálózaton terjengő hírek jelentős százaléka közönséges
kacsa volt. Viszont a troli biztosnak látszott a dolgában. És ha igazat
mondott, akkor...
Andy szívesen eljátszadozott a fekete jegekkel az árnyvadászos
kalandok során, de a valódi gyilkos jelenlétgátlók nemcsak félelem-
mel töltötték el, hanem fel is dühítették. Sosem volt képes megérte-
ni, hogyan szentesítheti egy cég - vagy bárki más - ilyen halálos erő
alkalmazását csak azért, mert valaki más az ő virtuális pályájára lép.
Ha Yates egy fekete jégbe botlott, könnyen megsülhet az agya. De
akkor miért állnak itt a vadászok, miért nem tesznek valamit? A de-
kásuk bajba került a Mátrixban. Nem tudják, milyen gyorsan zajlik
minden a kibertérben? Lehet, hogy Yates már nem is él!
- Nem segítenek neki?
- Semmit sem tehetünk, kölyök - felelte Mesterlövész. - Egyi-
künk sem dekás.
- Én már dekáztam. - Ezt tényleg ő mondta volna?
- Azt akarod mondani, hogy segítesz? - Mesterlövész hangja egy-
szerre volt meglepett és gyanakvó.
- Becsatlakozik és értesíti a biztonságiakat - jelentette ki Sham-
gar. - A segge még meg sem melegszik a székben, máris hemzsegni
fognak itt a cégzsaruk.
- Nem, ígérem! - tiltakozott Andy. Legalábbis addig nem, amíg
meg nem bizonyosodik róla, hogy Yates megmenekült a fekete jég-
től. És mivel bent lesz a Telestrian hálózatban, a vadászok semmivel
nem akadályozhatják meg, hogy riadóztassa a biztonságiakat.
- Yatesnek segítségre van szüksége - mondta Rongyos.
- Tudom, tudom - morogta ingerülten Mesterlövész.
- Nem hagyhatják meghalni! - ütötte a vasat Andy. - Nincs nagy
tapasztalatom, de talán tudnék tenni valamit. Legalább megpróbál-
hatnám.
-Mindannyiunkat kinyír - jelentette ki Shamgar.
- És mi lesz Yatesszel? - nézett az orkra Rongyos.
- Tisztában volt a veszélyekkel.
- Ez nem hangzik valami bajtársiasan - szólt közbe Andy.
- Mit tudsz te a bajtársiasságról, chipfejű? - csattant fel a szamu-
ráj.
Andy egy pillanatig azt hitte, hogy az ork mindjárt ráugrik, de
Rongyos előrelépett, és hatalmas testével közéjük állt. A troli Andy
háta mögött nézett valamit.
- Bízhatunk benne?
- Bízhatunk benne felelte egy női hang. Andy nem látta vissza-
térni Kitet, de amikor elfordította a fejét, a nő már törökülésben ül-
dögélt az egyik munkaállomás konzolján. Rámosolygott Andyre, de
a tekintete a távolba révedt.
- Biztos vagy b.nne, Kit? - kérdezte Mesterlövész.
- A cég bélyegét viseli, a szíve azonban nem céges. - Kit megvon-
ta a vállát. - De az életben semmi sem biztos. Éppen ez a szép ben-
ne, nem igaz?
- Rendben, kölyök. Adunk neked egy lehetőséget - mondta Mes-
terlövész. Shamgar mormogott valamit tiltakozásképen, de a férfi
oda sem figyelt rá. - Ha átversz minket, Shamgar kezébe adlak. Ha
ránk hívod a céges biztonságiakat, nem érnek ide elég gyorsan,
hogy megmentsenek tőle. Nem úgy nézel ki, mint aki hajlandó az
életét áldozni a Telestrian Cyberdyne-ért. Túl hosszú út áll még
előtted. Igazam van, kölyök?
Andy bólintott, de csak mert egyszerűbb volt egyetérteni. Kezdte
unni, hogy Mesterlövész állandóan „kölyök"-nek szólítja, de nem ez
volt a megfelelő időpont a tiltakozásra.
_ Azt hiszed, tudsz segíteni Yatesnek. Hát itt az alkalom, hogy
megtedd - folytatta Mesterlövész. - De ne feledd el, szemmel tar-
tunk! Ha bármi történik, Rongyos tudni fog róla. Megértetted?
Andy ugyan egy szavát sem hitte, de azért bólintott.
- Megértettem.
Miközben Rongyos a fekete doboza segítségével létrehozott egy
kapcsolatot, Andy leült az egyik munkaállomáshoz, és kényelmesen
elhelyezkedett a székben. Felhajtotta a billentyűzetet és a csatlako-
zókat védő borítást. A fény színtelen hidegséggel csillant meg az
adatkábelen, ahogy kihúzta a csatlakozót a házból.
Ez valódi árnyvadászat volt, nem valami virtuális utánzat. Arra ké-
szült, hogy harcba szálljon egy fekete jéggel. De hát nem arról ál-
modozott mindig, hogy árnyvadászként éljen?
Hát nem. Nem mindig. Visszaemlékezett arra a pillanatra, amikor
először jutott eszébe az ötlet. Első alkalommal vette magának a fá-
radságot, hogy bedekázzon az árnyhálózatra. Itt hallott olyan „hí-
rességekről", mint Sam Verner, a seattle-i árnyvadász, aki a pletykák
szerint Vonyító Prérifarkas után először idézte meg és irányította a
Nagy Szellemtánc energiáit. A vadászok szabadsága és hatalma ré-
szegítő erővel hatott Andyre.
Amikor Andy megtudta, hogy Verner is céges programozóként
kezdte pályafutását, nagyon belelkesedett. Biztos volt benne, hogy
ha Verner képes volt kitörni a cégvilágból, és új karriert kezdhetett
árnyvadászként, akkor neki is sikerülni fog. Egy hónappal később
már tollakat viselt, ugyanolyan rojtozott ruhákban járt, amilyeneket
a nyugati parti divatműsorokban látott, és mélyen beleásta magát a
sámánizmusba. Transzchipek, fétisek, meditációs chipek, álom-
csapdák, indián legenda chipek. Még egy Narcoject pisztolyt is szer-
zett magának, ugyanolyat, amilyet állítólag Verner is hordott. Persze
nem valódi Narcoject volt - nem rendelkezett engedéllyel, ám cé-
ges kötődése miatt nem tiltották meg egy hatástalanított fegyver vi-
selését -, de az eredeti Naugahyde tokból kikandikáló, lógóval ellá-
tott markolat igazán tökös megjelenést kölcsönzött neki.
Amikor éppen nem a Landover bevásárlóközpontban vagy a Te-
lestrian Plaza Dome-ban mutogatta magát és a felszerelését, akkor
órákat töltött egyedül a szobájában, egymás után futtatta le a chipe-
ket, tágra nyitotta elméjét a világmindenség felé, és várta a szellem-
látomásokat. De azok sosem érkeztek meg. Amit kapott, az mind-
össze némi sajnálat volt a nővérei részéről. Végül csalódottságában
felhagyott ezzel az egész szelleműt dologgal, és visszatért tanulmá-
nyaihoz. Ám valamivel több, mint egy hónap múltán elkezdte a vir-
tuális árnyvadászatot.
És most, a kiberdekk munkaállomás előtt ülve rádöbbent, hogy a
játéknak vége.
Varázslatos pillanat volt, bár nem azt a fajta mágiát sugározta ma-
gából, amit egy Vernerhez hasonló sámán esetében. Andy mágiája a
technológia metaforikus mágiája volt. Ezt már a korai teszteredmé-
nyei is előrevetítették. Ha lett volna totemszelleme, akkor az csakis
a Gép Szelleme lehetett volna. A csatlakozás mágiája, amikor az em-
ber eggyé válik a gépével... ez volt Andy útja a felvilágosodás és a
dekázás csodája felé, ahol bármelyik gondolatodat valóságossá te-
heted. Legalábbis virtuálisan valóságossá.
Csaknem olyan valóságossá, mint amilyen a nyakába lihegő ork
volt. Andy bedugta a csatlakozót az adajackjébe, és ujjait a beviteli
felületre fektette. Az igazság pillanata. Lenyomta a „Bekapcsolás"
gombot, gyorsan átvergődött az azonosítási protokollon, megke-
reste saját Mátrix operációs fájljait, elindította a perszona program-
ját és...
Az elektronégbolt alatt egy emberszabású, fénylő vázú robot állt -
a megszólalásig hasonlított a Pusztító T-2050 szereplőjére. A gépi
rettenet mindössze egy sötét bőrdzsekit viselt, melynek hátán egy
nagy, vörös neon „C", és egy kisebb, kék fénnyel izzó 3-as szám vilá-
gított. Átsuhanó adatimpulzusok világították meg a robot krómko-
ponyáját, ahogy vörösen fénylő szemével végigpásztázta a kibertér
horizontját.
Andy lekapcsolta a Pusztító minden mozdulatát követő zenét. Az
ikon megjelenése ellenére Andy nem volt gyilkos dekás, és ez most
nem egy szimulált betörés volt a Mátrixba; itt és most a hangulatfes-
tő zene ostobaságnak tűnt. Emellett értékes processzoridőt foglalt,
amire pedig nemsokára nagy szüksége lehet.
Gyenge rántást érzékelt, és rájött, hogy ez lehet a Rongyos fekete
dobozából származó irányjeladás. Andy hagyta magát sodortatni az
áramlattal, páncélozott szuperhősként, lángcsóvát húzva maga után

suhant át a Mátrix egén. A terep alatta megváltozott, a megszokott,
fekete ürességet felváltották az éles fénnyel világító, szétszórtan el-
helyezkedő rendszerikonok, melyeket sötétlila, pulzáló adatcsator-
nák kötöttek össze egymással. A fények megtartották jellegzetes for-
májukat, de az ikonok körvonala elmosódottá vált, mintha egy
áttetsző védőburok vette volna körül őket. Andy előtt betűk jelen-
tek meg a levegőben, és lassan szavakká álltak össze: „Az engedélye
nem érvényes. Ha továbbhalad, megsérti a Telestrian Cyberdyne
biztonságos Mátrix zónáját. Távozzon, különben halálos erővel to-
roljuk meg a behatolást. A figyelmeztetést megkapta."
Andy elindította legjobb surranó programját, és reménykedett a
sikerben. Mivel a Telestrian rendszer legitim felhasználója volt, sa-
ját kódjai olyan előnyöket biztosítottak számára, amiket egy külső
dekás nem használhatott volna ki. De vajon elegendő lesz ez?
Úgy tűnt. Semmi nem támadta meg.
Andy elindult előre, minden figyelmével az adattárra összponto-
sított. Az volt a célpontja. Amint besurrant a kapun, egy tomboló
csata kellős közepén találta magát. Egy Telestrian igazgatósági ikon
küzdött egy aranyszínű páncélt viselő alakkal, akinek a mellvértjébe
a cég lógóját vésték. Rongyos útmutatásának köszönhetően Andy
tudta, hogy a VIP perszona nem valódi, csak Yates álcájaként szol-
gál. Andy eddig még soha nem látott ilyen lovag ikont, amely mint-
ha az Excalibur Legendájából lépett volna elő, de azonnal tudta,
hogy a Telestrian egyik jelenlétgátlója az. Elég volt ugyanazon a
Mátrix helyszínen tartózkodnia, hogy érezze a program erejét - egy
egész rendszer állt a háta mögött, ami rengeteg számítógépkapaci-
tást jelentett.
A lovag rostély nélküli sisakot viselt; arcát mintha a legsötétebb
ónixból faragták volna ki - fekete volt, akár az éjszaka, fekete, mint
a legfeketébb jég. Yates és a lovag közelharcot vívtak egymással, és
nagyon úgy tűnt, hogy a jég kezd felülkerekedni a dekáson. Remél-
ve, hogy nem tesz semmi butaságot, Andy megjelenítette a kezében
többfázisú impulzusfegyverét, és egy adag plazmát eresztett a lo-
vagba.
Andy támadó programjától a jég meg sem rezzent, viszont sötét
arcát új ellenfele felé fordította. A lovag vészjósló tekintete a pusztí-
tás ígéretét hordozta. Andy hirtelen nagyon ostobának érezte ma-
gát.
Am Yatesnek mintha csak erre a kis figyelemelterelésre lett volna
szüksége. A dekás a jégre vetett magát, kibillentette a lovagot az
egyensúlyából, majd képzett harcművész módjára ütések és rúgá-
sok sorozatát zúdította ellenfelére; olyan gyorsan mozgott, hogy
ikonjából csak egy elmosódott foltot lehetett észlelni. Andy nem
látta pontosan, mi történt, de az egyik pillanatban a lovag még fe-
nyegetést jelentett, a másikban pedig már behorpadt, darabokra
hulló páncélban vonaglott a földön. A leváló darabok - és mindaz,
ami alattuk volt - a levegőbe kerülve hamuvá omlottak, elporlad-
tak. Utoljára maradt a lovag feje, amely mintha még megpróbált
volna mondani valamit, miközben egyre összébb zsugorodott.
- Szívós fattyú. - Yates Andy felé fordult, és végignézett a fiatal-
ember ikonján. - Kösz, cimbora.
- Sima ügy - hazudta Andy. A fekete jég elleni küzdelemnek már
a gondolata is megizzasztotta. Nem mintha itt, a Mátrixban bármit
is érzékelt volna belőle.
- Hé, te Telestrian azonosítóval futsz. Ki az ördög vagy, és miért
segítettél nekem a jég ellen?
Andy nem tudta elszakítani a tekintetét a lovag gyorsan oszló da-
rabjairól.
- A lovag... ez egy valódi fekete jég volt, ugye?
- Feketébb, mint egy céges könyvelő szíve. Nem válaszoltál a kér-
désemre.
- Elnézést. A nevem C-köb.
A hátán lévő C3 jel is erre utalt, de Andy nem szándékozott el-
mondani ennek a dekásnak - vagy bárki másnak -, hogy valójában
mit jelent. Senki nem tudta, hogy a logó a Cruncher's Cybernetic
Club rövidítése - a nővére, Asa lepte meg őt egy ilyen feliratú fug-
gőcímkével, amikor Andy a legelső kalandozására készült a Mátrix-
ban. A kibertermináljához rögzítette, és mire Andy elegendő isme-
retet szerzett ahhoz, hogy feltörje a zárat, már hozzászokott a
címkéhez. Nem rendelkezett ugyan jelentősebb hírnévvel a Mátrix-
ban, de most már nem akart mindent újra elkezdeni egy másik név-
vel.
- Ez is válasz, de még mindig nem tudom az indokot.
- A barátaid küldtek. Rongyos segített megtalálni téged.
- Valóban? Remek. Még egyszer kösz, Cé.
Yates kezet nyújtott neki, és Andy automatikusan megragadta.
Mintha gyenge áramütés cikázott volna át rajta egy pillanatra, és a
Mátrix egy töredék másodpercnyi időre elhomályosult. Andy még

sohasem élt át a Mátrixban közvetlen kontaktust; a zúgás, amit a fi-
zikai érintkezés a fejében keltett, némileg meglepte. Yates elmoso-
lyodott, és megrázta a Pusztító ujjakkal ellátott manipulátorát; a de-
kás szorítása erős és határozott volt.
- Még nem szereztem meg, amiért jöttem. Mivel Rongyos és a
többiek küldtek, gondolom hajlandó vagy segíteni nekem körbeszi-
matolni.
Andy habozott. Megmenteni valakit egy fekete jégtől, az egy do-
log, de segíteni neki az adadopásban már egy teljesen másik.
- Nem tudom, mit keresel.
- Nos, igen. Pontosan én sem, de ha meglátom, felismerem. Gon-
doltam, a segítségeddel lerövidíthetném a keresést. A kódod szerint
tesztpilóta vagy. Igaz ez?
-Aha.
- Meg tudod mutatni, honnan szoktál indulni?
- Azt hiszem. - És Andy megmutatta neki. Tudta, hogy nem sza-
badna, de abban a pillanatban az tűnt a legjobb döntésnek. Yates
elég jó arcnak tűnt, és Andy mindig szeretett kérkedni. Kinyitotta a
tesztpilóták eligazító szobáját, bár egy kicsit szégyenkezett az iko-
nográfiái megjelenítés régimódisága miatt. A hely úgy nézett ki,
mint a huszadik század közepén harcoló vadászpilóták pihenője -
legalábbis Russ ezt állította. Az irattartó szekrények megjelenítése is
túlságosan szegényes volt ahhoz, hogy meghasson vele egy Yates
kaliberű csúcsdekást. A vadászt azonban láthatóan mégis lenyűgöz-
ték a Montjoy fájlok. Yates kihúzott és áttanulmányozott néhány
anyagot, és amelyik megtetszett neki, azt bedobta az oldalán megje-
lenő, és a levegőben lebegő táskába. Amikor Andy fájljához ért, fel-
nézett.
- Szóval te vezetted a másik prototípust, igaz?
Andy csak most jött rá, hogy Yates lehetett az az idegen, aki a
tesztfutamon a nyomába eredt.
- Igen.
- Nem volt rossz repülés, Cé.
Andyt büszkeség töltötte el a dicséret hallatán. És miért is ne? Ya-
tes egy valódi árnyvadász dekás volt, méghozzá a jobbak közül való,
és Andynek mégis sikerült meglepnie. Ez nem kis teljesítmény. Vala-
hogy kipréselt magából egy „kösz"-t.
Yates alaposan átvizsgálta a virtuális szobát, benézett minden
egyes adattárba. Elég sokáig tartott, pedig nem vesztegette az időt.
Időnként további papírokat dobált be a táskába. Andy tudta, hogy
tiltakoznia kellene a lopás miatt. Igazából hozzá is fogott néhány-
szor, de a perszona programja minden alkalommal akadozni kez-
dett; mire újból átvette az irányítást az ikonja felett, a cselekvés
iránti késztetés is elmúlt.
- Ideje mennünk - mondta végül Yates. - Ne aggódj, Cé! Kitöröl-
tem a belépési kódod által hagyott nyomokat.
Ez volt az a pillanat, amikor Andy rádöbbent a történtek teljes sú-
lyára. Az ő kódjával jutottak be, az ő kódját fogják összekapcsolni az
adatlopással. A Telestrian őt fogja tolvajnak nézni.
És ez volt az a pillanat, amikor az arany páncélos, fekete arcú lo-
vag materializálódott előttük.
Ennek a lovagnak sokkal bonyolultabb és díszesebb páncélzata
volt, mint az előzőnek. A jég kinyújtotta vaskesztyűs kezét Andy felé
- értelmetlen mozdulatnak tűnt, hiszen a két ikon jóval kartávolsá-
gon kívül állt egymástól. Ám a páncélkesztyűben a mozdulat köz-
ben egy lángoló kard jelent meg, és lecsapott a Pusztító koponyájá-
nak és felsőtestének találkozási pontjára. Andy túlságosan lassú
volt, nem tudott kitérni a támadás elől.
Yates azonban létrehozott előtte egy pajzsot, amely szikrákat
szórva megakasztotta a pengét. Andy hátratántorodott, a lovag pe-
dig harcba szállt Yatesszel. A dekás védelme hatékony volt, a kard
lángnyelveket lövellve csapódott a pajzsnak. De Andy látta, hogy
nem fog sokáig kitartani. A lovag támadásai után pókhálószerű re-
pedések maradtak a Yates védelmét jelképező pajzs ikonon.
Andynek fogalma sem volt róla, mit tehetne. Támadó programja
meg sem karcolta a másik jeget, mire mehetne vele ez ellen?
Yates hárította a lovag következő csapását, de a mozdulat közben
odadobta Andynek a táskáját. A fiatalember ösztönösen elkapta.
- T ű n j innen, Cé!
- És te?
Yates nem tudott válaszolni, mert a lovag olyan erővel sújtott le
lángoló kardjával a pajzsra, ami egyértelművé tette, hogy a dekás-
nak nem lehet esélye egy ilyen erősségű jelenlétgátló ellen.
- Menj már! Én feltartom! - üvöltötte Yates két csapás között.
- De mi lesz veled?
- Egy pillanattal sem maradok itt tovább játszadozni, mint amed-

dig feltétlenül szükséges. Indulj! - A lovag újabb támadása alatt Ya-
tes felnyögött. A dekás pajzsáról égő darabok hasadtak le.
-Afrancba, ne tetvészkedj!
Yates egy gyors mozdulattal visszaszerezte a táskáját, és fejbe vág-
ta vele Andyt. A fiatalember szinte fizikai fájdalmat érzett. A kibertér
kavarogni kezdett körülötte, fokozatosan vesztette el az irányérzé-
két. Küszködve próbálta meg stabilizálni Mátrix-kapcsolatát, de
semmit nem tehetett. Képtelen volt mátrixbeli jelenlétére koncent-
rálni.
Tehetetlenül figyelte, ahogy a lovag lecsap, és millió tűzszilánkra
zúzza Yates pajzsát. A penge akadálytalanul haladt tovább, és min-
den nehézség nélkül leszelte a hamis Telestrian igazgatósági ikon
karját. A végtag elvált a testtől, és a következő pillanatban megszűnt
létezni. Yates felüvöltött, amikor a seb körül fekete lángok csaptak
fel, és pillanatok alatt elborították az ikonját.
A lovag Andyre nézett, és felemelt karddal tett felé egy lépést.
Andy semmit nem tudott tenni. Mozdulatlanná dermedve várako-
zott, miközben a virtuális tér villogott körülötte. Aztán eltűnt, de
mégsem tűnt el, pörögve távolodott a fekete jég lovagtól, miközben
zihálva dobálta magát a konzol előtti székben. Egyszerre volt kint és
bent. Messzire került a virtuális eligazító szobától, és mégis ott állt
az elektronikus ég alatt; egyre táguló spirálban suhant át az adatfo-
lyamok és a csillagként világító ikonok között, de közben valódi
szemével egy troli és egy humán férfi arcát látta maga előtt. Kizu-
hant a Mátrixból és visszakerült verejték áztatta, ernyedt testébe, de
közben mégis ott állt mozdulatlanul, és figyelte a lángoló kardját
emelő lovagot. A kettősség rászabadult az elméjére, szinte elmosta
a tudatát.
A következő dolog, amit érzékelt, a troli hangja volt:
- Yates eltűnt.
Andy lassan, fokozatosan tért magához, és tisztában volt vele,
hogy életében először élt át kilökődési sokkot. Yates valahogy átvet-
te az irányítást Andy Mátrix-jelenléte felett. Nem tudta, hogy erre
másik dekás is képes lehet, de Yates egyszerűen kilökte őt a Mátrix-
ból, és összeomlasztotta a perszona programját. Andy nem értett
semmit, de nagyon örült, hogy nem kellett egyedül szembeszállnia
a fekete jéggel.
- Megszerezte a cuccot? - kérdezte Shamgar.
- Ideadta nekem - hallotta Andy saját hangját.
Ez ostobaság volt tőle - még ha igazat is mondott. De a kilökődé-
si sokk valószínűleg ezt teszi az emberrel: ostoba lesz tőle és lassú.
De idővel majd elmúlik. Andy legalábbis nagyon remélte. Átkozot-
tul szarul érezte magát.
- A dekken nincs semmi - jelentette Rongyos.
Shamgar hosszan és kacskaringósan káromkodott.
- Új barátunknak van feji memóriája - szólalt meg Kit.
- Lehet, hogy Yates oda töltötte le az anyagot? - kérdezte Mester-
lövész.
- Lehetséges - bólintott Rongyos. - De nem hoztam magammal
olyan eszközt, amivel megnézhetném.
- És az időből is kifutottunk - tette hozzá Kit.
- Akkor magunkkal kell vinnünk - döntött Mesterlövész. - Ahogy
nézem, túl gyenge ahhoz, hogy járni tudjon. Rongyos, te fogod hoz-
ni.
Andy megpróbált tiltakozni, amikor a troli kiemelte őt a munkaál-
lomás székéből, és átvetette a vállán. A troli csontos, kemény válla
belefúródott a gyomrába, és kipréselte belőle az összes levegőt.
Nem is érezte, mikor húzták ki a csatlakozót az adatjackjéből.
> > > > >NEWSNET LETÖLTÉS
- [6:22:14/8-15-55]
KOMPENZÁCIÓS HADSEREG:
REAKCIÓK A DOMBRÓL ÉS A FEHÉR HÁZBÓL
Miközben a szövetségi kerület rendőrsége és a Kompenzációs
tüntetők újabb, komolyabb erőszak nélküli összecsapásukat vívták
odakint, Steele elnök a Fehér Házban sajtótájékoztatót tartott. „Biz-
tosíthatom önöket, mindent meg fogunk tenni annak érdekében,
hogy az úgynevezett Kompenzációs Hadsereg minden egyes tagja
megkapja a neki járó, jogos kárpótlást" - közölte. - „És biztos va-
gyok benne, hogy ebben az ügyben az egész nemzet támogatására
számíthatok."
A kongresszus vezetői egyetértenek, a Ház ellenzékének szóvivő-
je, Betty Jo Pritchard (Rep-ONT) azonban előre bejelentett torontói
látogatásán kemény szavakkal nyilatkozott: „A törvénytelenség és a
zavargás nem segíti az igazságszolgáltatás munkáját" - nyilatkozta. -
„Senki nem tagadja a kárpótlási követelések jogosságát, de Ran-
dolph és az ő Kompenzációs gengsztereinek hozzáállása egyszerű-
en nem fér a törvényes keretek közé. A UCAS kormányzata soha
nem támogatott, nem támogat, és nem is fog támogatni bűnöző-
ket."
Időközben tovább tárgyalják a Gorchakow-Drinkwater azonnali
kompenzációs törvényjavaslatot, de Christian Randolph, a Kom-
penzációs Expedíciós Erő szóvivője nem elégedett. „Nem tesznek
semmit, csak az időt húzzák" - nyilatkozta. „Arra várnak, hogy szét-
széledjünk. Nos, innen üzenem nekik, hogy én veterán katona va-
gyok, és ez a veterán katona nem fog hazamenni. A veteránok na-
gyon jól tudják, hogyan kell harcolni. Mi itt mindannyian amerika-
iak vagyunk, és mindenki tudja, hogy az amerikaiak nem szeretnek
harcot kezdeményezni. A befejezéstől viszont nem riadunk vissza.
Csak szorítsanak sarokba minket, és meglátják, miről beszélek."
Amikor a szövetségi fővárosi rendőrfőnököt megkérdeztük, hogy
Randolph nyilatkozata a korábbi, erőszakellenes álláspontja ellené-
re egyfajta burkolt fenyegetés-e, melyben a tüntetők és a szövetségi
rendfenntartó erők közötti összecsapásokat vetíti előre, Cynthia
Locke csak ennyit válaszolt: „Nincs hozzáfűznivalóm."< < < < <
7
Tíz óra nem volt elegendő idő rá, hogy a terepgyakorlat fáradtsá-
ga teljesen elmúljon, de a természetnek nem lehet parancsolni,
ezért Tómnak fel kellett kelnie. Utána azonban már nem tudott
visszaaludni; gondolatai a múlt hét eseményei körül forogtak - a
hirtelen áthelyezésen, a hadgyakorlaton és a lehangoló eligazítá-
son. Ez a túlzott titokzatoskodás nem hagyta nyugodni, és az apró
szoba levegője is fullasztóan fülledt volt, de nem csak a nappal
együtt emelkedő hőmérséklettől. Bezárva érezte magát.
A tiszti kantin konyháján tombolt a reggeli és az ebéd közötti
pangás, így az egyedüli táplálékforrás a Nuke 'Em önkiszolgáló
részleg maradt. Tom azonnal tudta, hová kell mennie. Lassítás nél-
kül vonult el a siralmas Protein Pick-ups, Breakfast Burritos, Easy
Eggs és Scrambled Starters gépek mellett az italrészleghez, ahol fe-
kete szójakávéval töltötte meg a legnagyobb poharat, amit csak ta-
lált. A pohár sajnos nem forró italok tárolására szolgált, ezért pilla-
natok alatt megolvadt, és az őrnagy kis híján leforrázta magát.
Egykedvűen vette tudomásul, hogy félig még mindig alszik. Kere-
sett egy másik poharat - ezúttal hőállót -, és megtöltötte. A koffein
nem kimondottan arra szolgált, hogy a túl hosszú ébrenlét káros
mellékhatásait csillapítsa, de valamennyire segített megszüntetni
reggeli kábaságát.
A kantinban kevesen voltak, azok sem ismerősök. Nagyon helyes;
az ismerősökre oda kellene figyelnie. Úgy döntött, nem most akar
új barátokra szert tenni, ezért egy távoli asztalt keresett. Talált is
egyet az üres büfépult mellett, és menet közben kinézte magának
azt a széket, ahonnan a legjobb rálátása lesz a kantin hatalmas kép-
ernyőjére. Úgy hallotta, éppen valami hírműsor megy... most
ugyan az időjárás-jelentésnél tartottak, de biztosan meg fogják is-
mételni a főbb híreket, legalább címszavakban. Néhány nappal le-
maradt a világ történéseiről, és szeretett volna tájékozódni.
Elhelyezkedett, és fátyolos szemmel próbált a képernyőre fóku-
szálni. A grafikus térképet nagyrészt eltakarta a kép előterében álló
fickó, aki az időjósok szokásos, sok karlengetésből és mutogatásból
álló táncát járta, heves magyarázás közepette. Értelmetlen komédia,
gondolta Tom. Az egész országban tombolt a kánikula. Nincs szük-
ség meteorológusra, hogy az ember megállapítsa, még nagyobb hő-
ség lesz, bosszantóan magas páratartalommal.
Tómnak nem kis idejébe került, amíg rájött, hogy a képernyőn
hadonászó fickó nem meteorológus, a háta mögött lévő ábra pedig
nem időjárási térkép. A férfi Johnny Lessee volt, a híres talkshow
sztár, a térkép pedig a szövetségi kerületet ábrázolta. Lessee szoká-
sa szerint a Kompenzációs Hadsereg előrejelzését végezte. Tomot
untatta. A hosszú, vontatott tréfa a szélirányról már július közepén
szakállasnak számított, amikor az első tüntetők - akkor még nem
lehetett hadseregről beszélni - megérkeztek Washingtonba. De Les-
see valamiért ragaszkodott a poénhoz, és egész július végéig, majd
augusztusban is újra meg újra végighajszolta magát dögunalom
mondókáján. Tómnak eszébe jutott, hogy talán Lessee szövegírói is
elmentek tüntetni, és a tévésztár kifogyott a friss anyagokból.
Lessee-nek - vagy inkább az embereinek - legalább annyi eszük
lehetett volna, hogy a térképet frissítsék. Vagy megtették? A térkép
határozottan különbözött attól, amire Tom emlékezett, de létezik,
hogy a Tidal Basin parknál kezdődő sátortábor ennyi idő alatt ilyen
hatalmasra növekedjen? Lessee térképe szerint a tábor már átnyúlt
a folyón Arlingtonba, fel a Sétányon, és szökőárként lepte el kor-
mányzati központ kulcsfontosságú pontjait.
Lehet, hogy múlt éjjel rosszul értelmezte Malinovsky ezredes
megjegyzését?
Tom az asztalba épített konzol segítségével továbbította kérését,
hogy kapcsoljanak át egy valódi hírcsatornára. Semmi nem válto-
zott; a számítógép szerint az étkező jelenlegi közönsége Lessee
mellett tette le a voksát. Az őrnagy megtanulta, hogy mindig azzal
kell beérnie, ami kéznél van, ezért belekortyolt a forró kávéba, és
bekapcsolta az asztal hangszóróit. Lessee érdes, jól hallható hangját

hallotta:
- Tehát nagyjából ez a helyzet, emberek. Összefoglalva, a Domb
tetején ülő, meleg levegőtömegnek még mindig nincs befolyása az
általános helyzetre. Egy kisebb, de nem kevésbé viharos légtömeg a
Pennsylvania és az Executive sugárutak közé ékelődve kavarogni
kezdett a körülötte lévő nagyobb légáramlatok hatására. Bár azt hi-
szem, ez nem jelenthet újdonságot az önökhöz hasonló veterán
meteorológusok számára. Ahogy a szél...
Tom lelőtte a hangot. Lessee unalmas hangja már ilyen dózisban
is megfeküdte a gyomrát, az ostoba szabadszájúságára pedig egyál-
talán nem volt kíváncsi.
- Azon sem lepődnék meg, ha Steele felállna és csatlakozna a
tüntetőkhöz. Az a tag egy balfácán.
Olivetti állt Tom mellett. A rigó fogai kivillantak széles vigyora
mögül. Szabad kezével - a valódival - intett.
- Nem bánod, ha csatlakozom?
Tom bánta; Olivetti nem az a fajta fickó volt, akivel szívesen ha-
verkodott. De voltak pillanatok, amikor megérte udvariasnak lenni.
- Ez egy szabad ország.
- Nem teljesen - felelte Olivetti.
- A Nyugat nélkül már nem vagyunk Nyugat. - Tom a tradicioná-
lis válasszal egy időben felemelte a poharát, és hozzáérintette a ri-
góéhoz. A koccintástól Tom szójakávéja Olivetti kezére fröccsent; a
sötét folyadék keskeny patakokban csordogált a fényes krómfelüle-
ten.
- Bocs - mondta automatikusan Tom.
- Nem számít, cimbora. - Olivetti helyet foglalt. - Kivéve, ha
megint fáradt akkumulátorsavat töltöttek a kávégépbe. - Letette a
poharát, és egy csuklórázással megszabadult a maradék néhány
csepptől. - A tapintó érzékelők egy bizonyos kényelmetlenségi
szint felett kikapcsolnak, és csak a digitális jeleket küldik el, ami in-
formatív, de cseppet sem fájdalmas. Nem lehet kellemes, ha elha-
gyod valahol a karod, és nem is tudsz róla, mi?
Tom meglátása szerint még mindig jobb volt elveszíteni egy kart,
mint egy ilyen mechanikus pótlással helyettesíteni. Bizonyos kö-
rökben azonban nem ez a vélemény volt a menő - és Olivetti nyil-
ván ezekhez a körökhöz tartozott. Nem bölcs dolog, ha a támogató
robotokat irányító egység parancsnoka azt hiszi rólad, hogy egy
perverz idiótának tartod - még akkor sem, ha tényleg így van. Tom
persze nem lehetett biztos benne, hogy Olivetti perverzióból cse-
réltette le a karját - elvégre lehettek orvosi okai is -, de akkor sem
viselte jól az ilyen emberek közelségét. Gyanította, hogy Olivetti
esetében a pótlás orvosi szempontból nem volt szükséges, de azért
megszavazott neki némi bizalmat - vagy inkább kételyt.
- Te sem tudsz aludni? - kérdezte abban a reményben, hogy sike-
rül valami kényelmesebb témára terelni a szót.
- Az alvás csak a húsnak kell. - Olivetti nem segített sokat a vála-
szával.
- Aha... te tudod, mire van szükséged. - Tom a képernyő felé bö-
kött az állával. - Nincs kedved műsort váltani?
Olivetti a képernyőre pillantott, összevonta a szemöldökét, majd
tekintetével végigsöpört a termen. A valódi szemét helyettesítő
mesterséges beültetéssel végül Tómra nézett.
- Nem hiszem, hogy sokan támogatnának. Mit akarsz nézni?
- NewsNet.
- J ó választás.
Olivetti behajtotta a csuklóját, és a kézfejéből előugrott egy adat-
tüske. Bedugta a csatlakozót az asztal termináljába, és a kép azon-
nal megváltozott; a rigó trükkje különös módon módon átbillentet-
te a szavazatok számát a kritikus értéken. A hírekben éppen Steele
elnökről volt szó, aki a tudomány fejlődéséről tartott beszédet az
Üzletemberek Tanácsának.
- Steele - csóválta a fejét undorral Olivetti. - Nagy mázlija, hogy
Adams feldobta a talpát. Máskülönben a mi drága főparancsnokunk
nem ücsöröghetne az ovális irodában, és szophatná a nagy társasá-
gi emlőt. Kizárt dolog, hogy bármilyen gondolkodó lény erre a
seggfejre szavazzon.
- Érdekes, pedig én azt hittem, te technokratapárti vagy.
A hideg krómszempár hosszú pillanatokig méregette Tomot, mi-
előtt a rigó válaszolt volna:
- Hogy technokratapárti? Túl sokáig lógtál a csiribiri srácokkal.
Már a kezdetektől, '32-től a Techno Köztársaság poliklub bejegyzett
tagja vagyok. - Olivetti az ujja hegyével megérintette a szemgolyó-
ját; fém koccant fémen. - A króm a jövő. Ma már lemez a mez, cim-
bora.
Tom a technofilozófiáról sem szeretett volna cseverészni.
- Az utolsó közvélemény-kutatás szerint, amit olvastam, Steele

elismertségi mutatója igen magas.
- A közvélemény-kutatások pontosan annyit érnek, mint a papír,
amelyikre írják őket, márpedig ezt mostanában elektronikusan in-
tézik. Meg aztán Steele egy elcseszett technokrata, így az elektroni-
kus közvélemény-kutatásoktól ne is várj mást, mint hogy neki ked-
vezzenek. Én tartom magam annyira előrelátónak, mint bárki más,
de ezek a technokrata birkák? Jobban szét fogják cseszni ezt az or-
szágot, mint bárki más - ebben olyan biztos vagyok, mint a Gépben
Lakozó Szellemben. Már jóval azelőtt 'kraták voltak, hogy technók
lettek volna, és mint a 'kraták általában, térkép és idegenvezető nél-
kül a saját valagukat sem képesek megtalálni. A szaros bizottságaik
nélkül még egy döntést sem tudnak meghozni. És hadd mondjam
el neked, nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja.
Tómnak nem volt szüksége rá, hogy Olivetti elmondja neki; a Po-
inton telebeszélték a fejét antitechnokrata szövegekkel, Denverben
pedig még rá is tettek egy lapáttal. Először csak a szokásos helyek-
ről hallotta: régimódi hazafiaktól, munkanélküliektől, Humanis
szimpatizánsoktól, varázslóktól, métáktól és általában mindenkitől,
akinek a testében nem voltak krómok. Amikor azonban az Olivetti-
hez hasonló, kiberforradalom által megtérített emberek is ezt
mondták, akkor el kellett gondolkodnia rajta, hogy talán mégis so-
kan osztják ezt a véleményt. Tom nem vallotta magáénak a technok-
rata elveket, de azért kíváncsi lett volna rá, hogy az egykor a demok-
rata párt legracionálisabb csoportját képező társaságnál nem sike-
rült-e félre valami, miután önállósították magukat.
Ennek ellenére Steele lehetett technokrata, és lehetett akkora
seggfej, amekkorának Olivetti beállította, de akkor is ő volt az el-
nök, és Tom ezt nem hagyhatta figyelmen kívül. Olivetti dühöngése
eszébe juttatott néhány pletykát, amit még Denverben hallott bizo-
nyos csoportokról, amelyek alkalmatlannak tartják az elnököt, és
amelyek hajlandóak is lennének cselekedni. Lehet, hogy mégsem
csak légből kapott szóbeszéd volt?
- Még mindig Steele a főparancsnok - mondta, csak hogy meglás-
sa, hogyan reagál Olivetti.
- Valóban? Majd '56-ban választunk magunknak újat. Talán előbb
is, ha Steele-t megbuktatják a küszöbe előtt tomboló hajléktalanok.
Nem egy titkos összeesküvés?
- A Kompenzációs Hadseregre gondolsz?
Olivetti bólintott.
- Egy hordányi veszélyes tüntető. Ki kéne hajtani őket a városból,
akár a kártevőket. Ha rajtam múlna, és nem mennének békével, ak-
kor lábbal előre távoznának. Sokkal jobb lenne a világ koldusok
nélkül.
Tómnak ez majdnem úgy hangzott, mint a Végső Megoldás, vagy
a Humanis Poliklub kampánya egy Jobb, Erősebb Amerikáért.
- Durva megoldás lenne.
- Durva világban élünk - vágott vissza Olivetti. - Egy igazi férfi
dolgozik a megélhetéséért, és nem megy el koldulni. - Acélöklével
az asztalra csapott. - Nem így gondolod?
- Csak a jogos jussukat kérik.
- Igazán? Ők legalábbis ezt mondják. De tudod mit? Szerintem az
igazságnak van egy másik oldala is. Az az oldala, amit ők nem sze-
retnének hallani. Pedig nagyon könnyű észrevenni, de ha valaki a
kezét nyújtva csak annyit tud makogni, hogy „Adjál! Adjál!", akkor
nem fog látni semmit, csak azt, amivel úgymond „tartoznak neki".
Kártevők! Még mindig a miénk lenne a Nyugat, ha ezek a puhage-
rincű szarháziak nem hátrálnak meg. Akkor meg miért siránkoznak,
mi? Szépen, békésen kisétáltak a saját földjükről. Ha olyan jó gyere-
kek, miért nem paskolod meg a kobakjukat, és küldöd őket haza?
Menjenek, szerezzék vissza, ami az övék volt!
Olivetti halálosan komoly hangja ellenére Tom úgy döntött, hogy
a rigó biztosan csak tréfál. Mert ha nem, még a végén kénytelen len-
ne leköpni. Emellett...
- Nem hiszem, hogy mostanában arra járnék. A reggeli postával
értesítettek, hogy nem engedélyezték a szabadságomat.
- Ne viccelj! Az öreg Szikla tábornok unokája nem melegítheti itt
a széket - gúnyolódott. - Ez nem történhet meg. Mi lesz az előjo-
gokkal meg a hasonló szarságokkal?
Tom legszívesebben ráripakodott volna Olivettire, hogy fogja be
a száját, de inkább csak annyit mondott:
- Azok a nagyapám előjogai, nem az enyémek.
- Ne legyél már ilyen mamlasz, ember! Csak emlékeztesd őket ar-
ra, hogy ki vagy te! Mindössze ennyit kell tenned. Pöttyintsd el a ne-
vet, és már sínen is vagy! Meglátod, a következő repülővel már el is
húzhatsz ebből a tetűfészekből.
Tómnál ezen a ponton telt be a pohár.
- Nincs szükségem rá, hogy egy összetákolt féreg mondja meg

nekem, hogyan egyengessem a pályafutásomat. Mindenért, amim
van, megdolgoztam ebben a rohadt hadseregben!
- Oké, ember semmi gond! - Olivetti hangja legalább egy oktáv-
val megemelkedett. - Nincs semmi gond. Senki nem mondta, hogy
nem vagy tökös legény. Nyugalom, haver.
Tom nem emlékezett rá, mikor rúgta ki maga alól a széket és mi-
kor pattant fel, de valamikor nyilvánvalóan megtette. Elengedte a
rigó egyenruháját, és hátralépett az asztaltól, majd szinte szégyen-
lősen felállította a székét, és visszatelepedett a helyére. A szójakávé-
ja után nyúlt, de a pohár nem volt a helyén. Olivetti pohara viszont
ott volt az asztalon, lassan pörgött egy terebélyes kávéfoltban.
- A kimerültségtől van - motyogta Tom.
- Ahogy mondod, haver. A kimerültségtől. Attól, bizony. - A rigó
békülékenyen elmosolyodott. - Most már inkább csak nézzük a hí-
reket.
-Oké...
- Rendben, haver. Semmi gond.
De Tom a szeme sarkából látta, hogy Olivetti a hírek alatt több-
ször is ideges pillantásokat vet rá.
> > > > > NEWSNET LETÖLTÉS
- [06:36:43/8-15-55]
VÁLTOZÓ ÁLLÁSPONTOK WASHINGTONBAN

A fővárosi állapotok miatti többhetes aggodalom után, a mai nap-
pal konkrét lépések történtek a szövetségi kerületben érdekeltség-
gel rendelkező multinacionális cégek együttműködésének ügyé-
ben, és bejelentették a „lezárt határok" politikáját. A ma déltől
érvénybe lépő álláspont értelmében csak a szövetséges társaságok-
kal kapcsolatban álló személyek léphetnek be a cégek birtokában
lévő területekre. Ez az intézkedés gyakorlatilag lezárja a közönség
elől az olyan nagy látogatottságú intézményeket, mint amilyen a Te-
lestrian Plaza Sétány, a Seader-Krupp Légügyi és Űrkutatási Múze-
um, vagy a Renraku Üvegház és Arborétum.
Stephen Osborne, a Telestrian Industrial East és az újonnan meg-
alakult Felelősségteljes Társasági Polgárok Szövetségének elnöke
elutasította azokat a vádakat, melyek szerint az új rendszer beveze-
tésével olybá tűnik, mintha szimpatizálnának a tüntetőkkel.
Sajtótájékoztatóján a következőket mondta: „Bár mostani lépé-
sünkkel voltaképpen érvényesítettük területenkívüli jogainkat, ez
nem azt jelenti, hogy elmarasztalnánk a washingtoni rendfenntartó
erőket. Mi, az FTPSZ tagjai elismeréssel adózunk azoknak a férfiak-
nak és nőknek, akik napról napra kockára teszik az életüket Was-
hington rendes, becsületes polgárainak védelme érdekében. Ezek
az emberek olyan törvényi korlátok között tevékenykednek, ame-
lyek kivételesen nehézzé teszik a munkájukat, különösen a mosta-
ni, feszült helyzetben. De az FTPSZ nem ülhet ölbe tett kézzel, mi-
közben társasági családunk tagjai veszélyben vannak.
Amikor egy kormányzat nem képes szavatolni állampolgárai bé-

kéjét és jólétét, akkor lépni kell. A jelenlegi washingtoni állapotok
olyanok, hogy minden józan embernek fokozott óvatossággal kell
eljárnia. Mi mindent megteszünk, hogy biztosítsuk társasági csalá-
dunk tagjainak biztonságát. Hisszük, hogy a jelenlegi válsághelyzet
is hamarosan elmúlik, és együtt tekinthetünk előre arra a napra,
amikor az állampolgárok jólétben élhetnek, egy sokkal békésebb
légkörben, amely természetesen az üzletnek is jót tesz. Ez a nap ta-
lán nemsokára elkövetkezik."< < < < <
8
A beton Andy alatt hideg volt, de a háta mögötti felület már kez-
dett átmelegedni a reggeli napsütésben. A hőmérséklet-eloszlás a
testén az épület rávetülő árnyékát követte. Nem régóta ült itt, a be-
tonfalnak támaszkodva. Erre azért emlékezett, ha arra már nem is,
hogy miként került ide - bárhol is volt az az itt. A feje zúgott, az ide-
gei őrült táncot jártak. A nap bántotta a szemét a tájékozódás első
rövid, bizonytalan pillanataiban, ráadásul nem sikerült semmi ér-
demlegeset megpillantania, mielőtt újra be kellett csuknia. Nem
érezte úgy, hogy készen állna egy második próbálkozásra. A szagok-
ból rájött, hogy nem valami jó környéken van, és a halk kaparászás
és motoszkálás, az apró lábak neszezése arról is meggyőzte, hogy
nem ez az a hely, ahol hosszabb időt szeretne eltölteni. Össze kell
szednie széthullott, zavaros gondolatait, és ki kell találnia valamit.
Kutakodó ujjak leheletfinom érintése tudatta vele, hogy túl sokáig
várt.
Pánikszerűen csapkodó végtagokkal próbált egyszerre megszaba-
dulni attól a valakitől, akinek felkeltette az érdeklődését, és talpra
állni. „Támadója", egy ápolatlan utcai patkány ijedten ugrott hátra;
nyilvánvalóan ugyanúgy megrémült, mint Andy.
- Ellenőrizni kellett volna! - sipította a fickó magas fejhangon. -
Ellenőrizni! Mondtam neked, hogy ellenőrizzük!
Andy gyorsan megpördült, attól félt, hogy a csövesnek társai is
vannak. De az utcai patkány egyedül volt - viszont pont Andy és a si-
kátor kijárata között állt. A férfi alacsony volt és nyeszlett, ruházata
pedig szakadt rongyok kollekciójából állt, melyek olyan mocskosak
voltak, hogy Andy képtelen volt megállapítani, hány rétegben fedik a

sovány testet; arról nem is beszélve, hogy fel sem ismerte, egykor
milyen ruhadarabok lehettek. A hajléktalan úgy nézett ki, mint egy
karácsonyfa a rengeteg ráaggatott, szíjakon és madzagokon lógó
csonttól, fekete és szürke tollcsomótól és csillogó, ám értéktelen
csecsebecsétől. Még zsíros, raszta hajfonatain is ilyenek himbálóz-
tak. Fétisek, jött rá Andy. A kis ember játékszerei hangos csörgéssel
kísérték gazdájuk heves karlengetését; a fickó így próbálta megnyug-
tatni Andyt.
- Nem bánt, nem bánt! - krákogta.
Andy is valahogy így gondolta. Megpróbálta legyűrni saját rémüle-
tét, de nem szólt semmit. Ha a találkozás nem jár erőszakkal, az neki
tökéletesen megfelel - nem tartott magánál fegyvert, és egyébként
sem volt valami jó állapotban. Fájt a feje, de az állandó zúgás valószí-
nűleg a beültetendő kiberszem előkészítő munkáját végző visszacsa-
toló áramkör hibájából eredt. A feji kibervere működött, de egy
harcban ennek a legkisebb hasznát sem vehette volna. Még ha lett
volna valamilyen harci kibervere, Andy nem tudta volna, hogyan kell
használnia. Nézte az őt figyelő utcai patkányt, és azon gondolkodott,
mit tenne, ha a torzonborz kis ember úgy döntene, hogy mégis rátá-
mad. Ezt a lehetőséget sem szabad elvetni. A csöves vizenyős szeme
Andyre tapadt, arckifejezése mohó sóvárgást tükrözött a hajléktalan
élettel járó vastag mocsok alatt.
- Furcsa szerzet - mondta óvatosan az utcai patkány.
A furcsa szó inkább erre a nyomorultra illett.
- Egy árnyék vetül rád - folytatta a fickó. - Igen, egy árnyék! Köd-
be borítja az elmédet, úgy ám! Egy különös varázslat, amit nem is-
merek. De erős! Harmonikus. Talán egy sámán, de hogy milyen, azt
nem tudom.
Varázslat? Sámán? Lehet, hogy az utcai patkány talizmánjai valódi-
ak? Ha ez a fura szerzet valóban varázsló, akkor ő nyakig lehet a szar-
ban. Eh, hülyeség. Akármi is a tag, egészen biztosan nyakig van a
szarban.
- Ki lehetett? - tette fel a kérdést a talán-varázsló. - Ki? Ki? Ki tette
ezt veled?
Andy rájött, hogy nem tudja. Amikor megpróbált visszaemlékezni,
sem név, sem arc nem ugrott be. Halványan, de csak nagyon halvá-
nyan mintha úgy rémlett volna, hogy a varázsló egy nő volt. Hangjá-
nak édes tónusa volt a legtisztább emlék, ami eszébe jutott, de hogy
mit mondott, arra már nem emlékezett. Abban azonban biztos volt,
hogy otthonában, a Telestrian East komplexumban történt a dolog,
és hogy a nő nem odavalósi volt. Sem ő, sem a barátai nem oda tar-
toztak.
A barátai? Igen, voltak vele mások is, de az ő arcukra vagy nevükre
sem emlékezett. Árnyvadászok. Nem tudta pontosan, hányan lehet-
tek. Az emlékezetkiesése rémülettel töltötte el. Mi más törlődött
még ki a fejéből? Biztosan tudta, hogy valamit elvettek tőle. Beugrott
egy gép és egy troli képe. Vagy inkább egy ork lehetett? Valaki bedu-
gott valamit az adatjackjébe.
- Elkóborolt testben úgy, mint lélekben. Messze vetődött a hazai
pályától. - Miközben Andy gondolkodott, az utcai patkány közelebb
merészkedett. Piszkos ujjak motoszkáltak a gallérjánál, megbökdös-
ték a céges hovatartozását jelző kitűzőt. - Elvesztél, igaz?
Andy is valahogy így érezte, de valamiért nem tűnt biztonságosnak
elismerni az utcai élet e jeles képviselője előtt - legyen akár varázsló,
vagy valami más. Fizikailag könnyen azonosíthatja a helyet, ahol az
árnyvadászok kitették; mindössze egy telekomot kell találnia. De
mentálisan? Az attól függ, mit művelt vele az a varázslónő. Hogy is
hívták? Nem sikerült rájönnie; az árnyvadászokkal kapcsolatos rész-
letek homályban maradtak. Ennyire rossz állapotban lenne?
- Most elvesztél, de nem örökre - vihorászott tovább az utcai pat-
kány. - Másokkal vadászol. Vér és mágia köt. Erős varázsló az oldala-
don. Talán már találkoztál is azzal, akivel kellett. Talán mégis jó ez a
reggel... ha ételben egy kicsit szűkös is.
Zagyva beszéd. Mennyit tudhat ez a koszlott csavargó? Lehet, hogy
látta, amikor az árnyvadászok kitették Andyt? Esetleg ismeri is őket?
.Vérkötés"? „Mágia"? „Találkozni, akivel kell"? Semmi értelmet nem
látott az öreg karattyolásában.
- Miről beszélsz?
- Karma - bólogatott rendesen a csöves. - Érzem, igen. Van kar-
mád.
Igen, ez igaz. Andy karmája az lehetett, hogy Russ és az anyja élve
meg fogják nyúzni. Mit tudhat ez a patkányszerű kis csökevény a kar-
máról?
- Te valami jövendőmondó vagy?
-Jövendőmondás? Átverés, szemét és félrevezetés, amit csak a bo-
londok esznek meg. Hogy én? Én sámán vagyok. A totemem erős
ezen a helyen.
Egy sámán? A tag inkább egy hajléktalan szipusra hasonlított.

- Ha sámán vagy, mi a totemed?
- Anyád nem tanított jó modorra? - kérdezett vissza méltatlankod-
va az önjelölt sámán.
- Elnézést. Nem tudtam, hogy ennyire személyes a dolog.
- Személyes, igen. Nagyon személyes. Végtelenül személyes. Mi
más lenne? - horkantott a sámán. Göcsörtös kezével az orrához
nyúlt, gondosan ellenőrizte az eredményt, majd a ruhájába törölte
az ujját. - De már meg is bocsátottam. Okosabb vagyok annál, mint
hogy a karma útjába álljak. Hosszú idővel ezelőtt megtanultam a lec-
két, bizony. Én csak azt mondom, haladj az árral. Ne állj ellen, hagyd
magad sodortatni! A karmát nem lehet megtagadni. Azt mondom,
így tegyél. Találj egy kapaszkodót, és lógj rajta! A végén meglesz az
eredménye.
-Azt hiszem, indulnom kellene.
- Oké. - Az utcai patkány kilépett a sikátorból a kihalt járdára. -
Hová?
Andy kihasználta a lehetőséget, és gyorsan elhagyta a mellékutcát.
- Hazamegyek. Nem is tudom a neved.
- Hívj csak VarázsLónak. Egy szó, nagy L.
- Nos, örülök hogy találkoztunk, VarázsLó. Jó volt beszélgetni ve-
led. - Andy beszéd közben folyamatosan hátrált. - Biztos vagyok
benne, hogy rengeteg sámáni teendőd van, szóval menj csak nyu-
godtan a dolgodra, és én is elhúzom a csíkot.
Andy megfordult, készen arra, hogy azonnal úgy is tegyen, ahogy
mondta, de a sámán szavai megállították:
- Hé, szükséged lesz némi nujenre a metróhoz, Andrew Walker.
Andy megdermedt, amikor a sámán kimondta a nevét. Visszané-
zett a válla felett. VarázsLó egy hitelkártyát tartott az ujjai közt.
Andyé? A tok színe a Telestrianra utalt, a rajta lévő logó pedig a
Cyberdyne-é volt. A sámán kacsázó léptekkel előrébb jött, és Andy
legnagyobb meglepetésére átadta neki a hitelkártyát. Valóban az övé
volt.
- Szép kis friss betét - mosolyodott el VarázsLó, kivillantva hegyes,
elszíneződött fogait. - Nagyon szép. Nagyon friss. Lehet belőle ételt
venni egy barátnak.
Andy rányomta az ujját a hitelkártya érzékelőjére, és előhívta az
egyenlegét. A számláján jóval több pénz volt, mint amennyinek len-
ni kellett volna. Az árnyvadászok nem csak hogy nem rabolták ki, de
még át is utaltak neki egy szép kis summát. Talán mégsem voltak
olyan rossz emberek, mint amilyennek első látásra tűntek.
- Honnan tudsz az utalásról?
A sámán kacsintott.
- A túlélő ösztönök.
Leolvasó és hozzáférési kód nélkül a hitelkártya Andyn kívül sen-
kire nem reagált.
- A fétiseid között egy leolvasót is dugdosol, mi?
- Nem azt mondtad, hogy sietsz? - VarázsLó átkarolta Andyt, és
gyengén megtaszítva indulásra ösztönözte a fiatalembert. - Akkor
gyerünk. Egyébként hová is megyünk?
Andy kiszabadította a karját, de azért elindult. A városnak ez a ré-
sze teljesen elhagyatottnak tűnt, és az egyik utcatábla alapján sike-
rült megállapítania, hogy valahol Délnyugaton vannak, a C és a Har-
madik utca sarkán. Az nincs is olyan messze a Sétánytól. Az a nagy
kereszteződés ott elöl biztosan az Independence lesz. Legalábbis eb-
ben reménykedett, mivel az Independence egyenesen a Sétányhoz
vezet. Minél távolabb akart kerülni ezektől a látszólag kihalt gyáré-
pületektől, és a bennük üzemelő lármás gépezetektől. Azok nem
fogják megszabadítani őt ettől a habókos utcai patkánytól, de az em-
berek igen. A múzeumok és emlékművek közelében biztosan sokan
lesznek; a tömeg, vagy akár egyetlen segítőkész rendőr is lekoptatja
róla az ápolatlan sámánt.
Az utca valóban az Independence volt. Egyetlen járművet sem lát-
tak, így akadálytalanul kelhettek át a túloldalra. Sajnos a gyalogos
forgalom is ritkás volt, és az emberek is inkább hasonlítottak Varázs-
Lóra, mint Andyre. Fel sem tűnt neki, milyen kevesen vannak vasár-
nap reggel a belvárosban. Úgy látszik, mégsem lesz olyan könnyű
megszabadulnia kísérőjétől, mint gondolta. Andy tekintete a Seader-
Krupp Légügyi és Űrkutatási Múzeumra tévedt. Még túl korán volt
ahhoz, hogy a múzeum kinyisson, de a látvány eszébe juttatott vala-
mi mást. Elmosolyodott, és maga elé képzelte a metró bejáratát,
mintegy fél kilométerrel távolabb. A sámán a hitelkártya visszaadásá-
val lehetővé tette számára a tömegközlekedési rendszer használatát.
Andy kételkedett benne, hogy VarázsLó rendelkezne rendszer azo-
nosító számmal, márpedig a RASZ-talanokat nem látták szívesen az
állomásokon. Andy számára a metró jelentette áz egyetlen kivezető
utat a belvárosból, és egyben VarázsLó közelségéből. Lelkesen sza-
porázta meg a lépteit.
Egy fél háztömbnyit sem tehettek meg, amikor VarázsLó megrán-

gatta a ruhája ujját, és felzárkózott mellé.
-Várj! Nem gondolod, hogy tisztelegned kéne a múltad alakításá-
ban jelentős szerepet játszó emlékmű előtt?
Andy zavarba jött.
- Miféle kérdés ez?
- Kíváncsi.
- Azt rögtön gondoltam.
A két emelet magas, egyenes vonalakkal határolt, füstszürke,
Tömbnek nevezett építmény mellett álltak, amely a Légügyi és Űrku-
tatási Múzeum utáni háztömb nagy részét elfoglalta. A Tömb köze-
pén egy romos, düledező épület állt, de szinte nem is lehetett látni -
a Tömb anyaga csak alig volt áttetsző. Az emlékmű összes díszítése
egy világosabb színű felirat volt a sima felületen, úgy három méteres
magasságban. A szavak latin nyelvűek voltak, amit Andy nem értett,
de úgy hallotta valamikor, hogy az emlékekről és az igazság ígéreté-
ről szólnak. Igen, a Tömb valóban emlékmű volt, de nagyon furcsa
emlékmű. Andy sohasem szentelt neki komolyabb figyelmet. Miből
gondolja ez a szutykos kis ember, hogy valamilyen kapcsolat fűzi
hozzá?
- Mi közöm nekem ehhez?
- Hát nem látod?
Andy felnézett a Tömbre. Természetesen már máskor is látta.
Hogy tudná bárki is meglátogatni a Sétányt anélkül, hogy bele ne
botlana? De soha nem jelentett semmit számára. A Tömb ugyanúgy
nézett ki, mint máskor, azzal a különbséggel, hogy a tövében a leg-
különfélébb holmikat halmozták fel. Andy ruhákat látott, háztartási
eszközöket és személyes tárgyakat, bútorokat és járműveket, rejté-
lyes tartalmú dobozokat és zsákokat, első ránézésre porral és ho-
mokkal megtöltött üvegeket, valamint kövekkel és betondarabokkal
rögzített papírlapokat és borítékokat. A tárgyak ütött-kopott, rozs-
dás, viharvert kinézete alapján a legtöbb csak értéktelen kacat volt,
de kitűnő állapotú holmikat is látott. Csoda, hogy még senki sem
hordta szét őket. A VarázsLóhoz hasonló hajléktalan csavargók bizto-
san hasznát vehetnék legalább a ruháknak, ha másnak nem is.
- Csodálom, hogy még nem szereztél innen magadnak valami új
ruhát - jegyezte meg Andy.
- Nem vagyok olyan ostoba, hogy az emlékek ajándékait hábor-
gassam - hangzott a sámán felelete.
- Ajándékok? Kiktől?
- Azoktól, akik emlékeznek. Ugyanezt tették a Falnál is.
A Fal a vietnámi veteránok emlékművének részét képezte. Andy
régebben valóban olvasott valamit arról, hogy az emberek odahord-
ták az elveszett szeretteikhez kötődő tárgyakat, és letették a fal tövé-
be. De arról sohasem hallott, hogy itt is hasonlót műveltek volna.
Mikor kezdődött egyáltalán, és miért?
- Ez is egy múzeum volt, nem?
- Az, de annál valamivel több. Azoknak az embereknek a tiszteleté-
re emelték, akik már jóval az európaiak megérkezése előtt itt voltak.
Az Ötödik Világban építették, és úgy látszik, nem a Hatodik Világnak
szánták. Mit gondolsz, véletlen hiba volt?
-Lehet...
VarázsLó megragadta Andy karját, és meglepő erővel a falhoz húz-
ta a fiatalembert.
- Érintsd meg!
A sámán olyan parancsoló hangsúllyal beszélt, hogy Andynek nem
maradt más választása, minthogy engedelmeskedjen. Félig-meddig
valamiféle bizsergésre vagy kisülésre számított, amikor megérintette
a falat, de nem érzett mást, csak a Tömb felületének hideg kemény-
ségét. Valamilyen szuperkemény műanyag lehetett, sima és csúszós.
- Ezen a helyen szellemeket idéztek meg - mormolta a sámán. -
Rettenetes lényeket. Egyesek azt mondják, még mindig itt vannak.
Várakoznak. Sosem láttam őket, de lehet, hogy így van. Könnyen le-
het. Az evilágiak bölcsek, félnek attól, ami egykor itt történt. A reak-
ciójuk nyers és durva, de hatékony. - Öklével megveregette a Tömb
oldalát. - Ez a nagy tömegű halott anyag síremlékké alakítja az anya-
méhet.
- Itt embereket temettek el?
VarázsLó bólintott.
- Éjszaka hallom sírni a szellemeket. Tegnap éjjel is sírtak, gyászol-
ták a veszteségüket, a mi veszteségünket, de dühvel és gyűlölettel
vannak körülbástyázva, ezért nem tehetnek semmit. - A sámán be-
nyúlt a rongyai alá, és előhúzott egy darab krétát. Végighúzta a fa-
lon, de a jel szinte ugyanolyan gyorsan elhalványodott, mint ahogy
megjelent. - Mágia, ami nem mágia. A készítők öröksége, hogy senki
ne szentségteleníthesse meg gyűlöletük tisztaságát. Ez az ő szégye-
nük, és a mi szégyenünk.
A sámán letérdelt, és áhítattal felemelte az egyik otthagyott tár-

gyat. Kibontotta a ruhát és előbukkant egy díszes, első pillantásra
ezüstnek tűnő csat.
- Mégis megszentségtelenítik, méghozzá oly módon, amit nem
képesek megérteni. Mert a gyűlölet szívében gyakran ott lakozik a
szeretet. A szeretet is összeköt, és minket, szemellenzősöket elvezet
az ösvényen a jövőbe. Sétálunk, beszélünk, játszunk, de a jövő eljön
értünk, nem tudjuk megtagadni. Néha harcolunk ellene, de ezzel
csak azt bizonyítjuk, mennyire bolondok vagyunk. Néha boldog bo-
londok, ám mindig közömbös bolondok. - Visszacsomagolta a csa-
tot, és óvatosan letette a fal tövébe. - A holt tömeg, amely lezárja ezt
a helyet, csak ígéri a küzdelem végét, de semmit nem tesz ennek ér-
dekében.
Andy a furcsa előadás előtt is egy kicsit hibbantnak hitte a fickót,
de most már biztos volt benne, hogy a sámánnál elmentek otthon-
ról. Az utca vége felé fordult, ahol már látta a metró lejáratát jelző
táblát.
- Nézd, nekem most mennem kell.
- N e m az a te utad.
- Ühüm, biztosan. Az a helyzet, hogy már többen is biztosan ag-
gódnak a hollétem miatt. - Andy elindult a metró felé. A belépő-
rendszer majd levakarja róla ezt a tökmagot.
A sámán sóhajtva követte. Amint kiléptek az utcára, azonnal jobb
lett a kedve, és könnyed, gondtalan, egyoldalú csevejbe kezdett.
- A város nem része a természetes világnak - mondta. - Az én vi-
lágképembe szinte egyáltalán nem is fér bele. A sámánok ritkák erre-
felé, és nagy részük az emberek által megfertőzött lényekhez kötőd-
nek. De én nem. Tudod, nem te választasz magadnak totemet,
hanem ő választ ki téged, mert te már egy vagy vele. Kétszer is érde-
mes megnézni azokat, akik fertőzött totemekhez kötődnek, nem
igaz? Láthatod, mit tett az Ember. De én azért vagyok itt, hogy el-
mondjam neked, az Embernek nincs hatalma az én totemem felett.
Gond nélkül, vagyis inkább minden törekvése ellenére elboldogu-
lunk. Sőt, fejlődünk. És fejlődni is fogunk. Te is fejlődhetsz. Igazán
nem nehéz. Megismered az igazi cimboráidat, megismered a hízel-
kedést és a mohóságot, és azt is, hogyan húzzál hasznot belőlük. Ta-
láld meg a réseket, és rejtőzz el bennük!
Andy számára jelen pillanatban az elrejtőzés csábító megoldásnak
tűnt. Ugyanolyan meghökkentőnek találta VarázsLó jó tanácsát, mint
a rejtélyes jóslatokat. A szutykos kis sámán valahogy sokkal idegesí-
tőbb volt, mint az életét fenyegető árnyvadászok. Andy magában el
is csodálkozott rajta, hogy akarhatott ő valaha sámán lenni. De hát a
sámánok nem mind olyanok, mint VarázsLó, vagy igen? Sam Verner
sem olyan volt. Vagy mégis? Verner egyben árnyvadász is volt, és az
árnyvadászok, akikkel Andy találkozott, egyáltalán nem olyanok vol-
tak, mint amilyennek előzőleg elképzelte őket; erre egészen bizto-
san emlékezett.
A metrómegálló és a szabadulás az összevissza beszélő sámántól
mindössze egy háztömbnyire volt tőle, valamivel túl a Smithsonian
Kastély képtárán és arborétumán. Andy felgyorsította a lépteit, de
amikor kiért a Szabadtéri Galéria sarkára, döbbenten pillantotta
meg annak a morajnak a forrását, amit már az ébredése óta folyama-
tosan hallott. Eddig azt hitte, valamilyen mechanikus zajszennyezés
lehet, talán a túlterhelt szellőztetők zúgása. Most azonban, a falak és
a Tizenkettedik utca közötti résen keresztül pontosan látta, honnan
ered a zaj.
Emberek. Több ezer ember tömörült össze a Sétány nyugati felé-
ben. Mindenhol nyüzsgést látott. De ez nem csak egy közönséges tö-
meg volt - a Sétányon sátrak és sebtében felhúzott kalyibák, pavilo-
nok sorakoztak, és ezek az emberek egyértelműen ezekben laktak.
Mi folyik itt?
Elképedten tett előre néhány lépést. A Sétány nyugati felében sát-
rak, kartonból, farostból és műanyagból összetákolt bódék, fémhul-
ladékból barkácsolt ideiglenes lakhelyek álltak szorosan egymás
mellett. A lankás lejtőre piszkos, egykor fehér vásznakat terítettek ki;
távolról úgy nézett ki, mintha a Washington Emlékmű tövében
összetorlódott volna az olvadó, sáros hó. És ki tudja, mekkora terü-
letre terjedt ki a rögtönzött nyomornegyed? Mintha a Pusztulat leg-
lerobbantabb körzetét költöztették volna Washington közepére. Hi-
hetetlen volt az egész - pedig a zaj és a szagok arról árulkodtak,
hogy nagyon is valóságos.
A Tizenkettedik utca volt a határ. A rendőrség itt kordont vont a
keleti oldalon, és a rögtönzött kerítés mellett könnyű testpáncélt és
sisakot viselő rendőrök őrködtek. A fű közepén szigorú őrállatként
tornyosult egy Citymaster járőrautó hatalmas tömege. Andy nemrég
még abban reménykedett, hogy talál valahol egy rendőrt, de nem
egészen így gondolta.
- Mi van itt? Kik ezek az emberek? - kérdezte hangosan.
- Túlságosan beburkolóztál a társasági gubódba, azt sem tudtad,

hogy itt vannak - mondta VarázsLó. - Adakozók, csavargók, koldu-
sok, álmodozók, tolvajok, idealisták, demagógok, becsületes embe-
rek, hajléktalanok és reményvesztettek. A zömük a többi emberhez
hasonlóan több kategóriába is tartozik. A legtöbben akarják az igaz-
ságot, néhányan félnek tőle, és vannak, akik csak alamizsnáért jöt-
tek. Talán annyi indok gyűlt itt össze, ahány ember táborozik a füvön
és a betonon. Nem lenne meglepő.
Andy úgy érezte magát, mintha egy ablakon keresztül egy idegen
világot bámulna. Azt tervezte, hogy szokása szerint a Sétányon lévő
metrólejárót használja, de az már a sátorvároson belülre került.
Több ápolatlan férfi zsúfolódott össze a bejárat környékén, és mind
őt nézték, ezért nem mert közelebb menni.
Az Independence túloldalán azonban volt egy másik lejáró is.
Ugyan nem a jól megszokott peronhoz fog jutni, de jelen pillanat-
ban ez volt a legkisebb problémája. Anélkül, hogy megnézte volna,
nem jön-e arra egy autó, átkelt az úton, és szinte futva érte el az állo-
más bejáratát. A mozgólépcső nem működött, de ez megszokott do-
log volt. Már megtett vagy fél tucat lépcsőfokot, mire rájött, hogy az
aluljáró egyáltalán nem üres.
Itt is voltak emberek, méghozzá ugyanúgy összezsúfolódva a szűk
lejáróban, mint társaik odakint a sátrak és bódék között. A tömeg fel-
bolydult, amikor Andy berontott közéjük. Véreres szemek villantak
rá a koszos pokrócok alól, elnyűtt arcok fordultak felé. Már jó ideje
itt lehettek, mert az aluljáró úgy bűzlött, akár egy csatorna.
De a metró, és Andy menekülőútja a belvárosból ott volt mögöt-
tük. Bocsánatkérő mormolással elindult lefelé a bedöglött mozgó-
lépcsőn. Nem nézett senkinek a szemébe, egyetlen célja volt, hogy
megpróbáljon épségben átjutni a tömegen.
Félúton vette észre, hogy VarázsLó időközben felszívódott. Bár
Andy meg akart szabadulni a sámántól, hirtelen szörnyen egyedül
érezte magát. A fickó ugyan egy kicsit bogaras volt, de legalább ba-
rátságosan viselkedett vele. Az Andyre szegeződő tekintetek nagy ré-
sze teljesen közömbös volt, ám némelyikben - sőt, elég sokban - el-
lenségességet látott. Úgy érezte magát, mintha vadállatok közé
merészkedett volna.
Valaki megérintette a hátát, és egy durva kéz megrángatta a ruhá-
ját.
- Dögös zakó.
Andy a következő három lépcsőfokot egyetlen ugrással hidalta át.
- Hé, öltönyke! - szállt utána egy elnyújtott, durva hangú női kiál-
tás. - Nem félsz egyedül idekint?
Andy csak arra koncentrált, hogy elérje a mozgólépcső alját.
Már majdnem leért, amikor az egyik sarokban felhalmozott kaca-
tok közül egy ősz szakállú férfi bontakozott ki. A csavargó az ameri-
kai hadsereg régi típusú, elnyűtt egyenruháját viselte, de a haja
egyáltalán nem katonás stílusban volt összefogva a tarkóján. Előrelé-
pett, és ezzel elzárta Andy útját. Andy megkönnyebbült, mert nem
látott nála semmiféle fegyvert, de az öreg katona masszív termete
már önmagában is elég veszélyt jelentett. A fiatal tesztpilóta megi-
jedt, és tartott tőle, hogy ez látszik is rajta.
- Hová mész, öltönyke? - kérdezte a katona érces hangon.
- Haza. - Andy hallotta, hogy remeg a hangja.
- Biztos vagy benne? Tán a kormány már le is léceit, oszt eladta az
otthonod, mialatt te éjjel buliztá'. Ebben ugyanis nagyon jók. Bele-
gondoltál már ebbe, öltönyke? Azt hiszed, biztonságba' vagy? Hadd
mondjam meg neked, öltönyke: itt senki sincsen biztonságba'.
Andy nem is érezte magát biztonságban.
- Nem szeretnék balhét.
A katona gúnyosan felnevetett. A nevetés egy idő után köhögésbe,
mély és száraz köhögésbe váltott. A férfi összegörnyedt. Andy más
körülmények között talán sajnálkozott volna az öreg katona nyilván-
való fájdalmán, de most inkább a kínálkozó lehetőségre figyelt fel.
Mély lélegzetet vett, és elsuhant a katona mellett, útközben félrelök-
ve a megállításával próbálkozó kezet.
- Fuss csak, kicsi öltönyke! - kiáltott valaki utána. - Fuss haza a
biztonságos céges otthonodba!
És Andy futott, egészen a forgóajtókig. Az aluljáróban és a mozgó-
lépcsőnél összegyűlt tömeg gúnyos kiáltásaitól kísérve bedugta a hi-
telkártyáját a leolvasó nyílásába. A folyamat csigalassúnak tűnt, és
Andy néma imádkozással próbálta nagyobb sebességre ösztökélni a
készüléket. Amíg át nem jutott a túloldalra, lélegzetet sem vett. A fül-
kéjében ülő állomásfelügyelő közömbös, érdektelen tekintettel
mérte végig, ahogy lihegve nekidőlt a falnak.
Amikor legutoljára erre járt, a Sétány nem így nézett ki. Azóta
megváltozott. Nagyon megváltozott.
> > > > >NEWSNET ADATALLOMANYOK
WFDC LETÖLTÉSI LEHETŐSÉGEK
KONFÖDERÁCIÓS KARDCSÖRGETÉS?
KOMMENTÁR
Tájékoztató: Az Amerikai Konföderációs Államok szenátusa támo-
gatást ígér minden észak-amerikai és karibi politikai szervezetnek,
melyek céljai egybeesnek a CAS-éval. Sandra Coulson politikai
elemző következtetéseket von le a Konföderációs Államok szenátu-
sa üzenetének első ránézésre ártalmatlannak tűnő szövegezéséből.
Utolsó frissítés: [14:07:38/8-14-55]
KOMPENZÁCIÓS HADSEREG ISMERTETŐ

HÁTTÉRANYAG
Tájékoztató: A Kompenzációs Hadsereggel kapcsolatos legfris-
sebb fejlemények.
RENDŐRI FELLÉPÉS A TÜNTETŐKKEL SZEMBEN

BESZÁMOLÓ
Tájékoztató: A rendőrség szétoszlatta a Tömbnél gyülekező de-
monstrálókat. Minimális erőszak.
VÁLTOZÓ POLITIKA WASHINGTONBAN

BESZÁMOLÓ
Tájékoztató: A Felelősségteljes Társasági Polgárok Szövetsége a
fővárosban hetek óta tartó, egyre feszültebbé váló helyzetre hivat-
kozva bejelentette a „határok lezárását". Nyilatkozat a Telestrian
Eastnél dolgozó Stephen Osborne-tól, az FTPSZ vezetőjétől.
A KOMPENZÁCIÓS HADSEREG LÉTSZÁMA EGYRE NŐ

SZÉLJEGYZET
Tájékoztató: Utcai interjúk helyi lakosokkal, tüntetőkkel és RASZ-
talanokkal a Kompenzációs Hadsereg legújabb csoportosulásáról,
az Ország Lelkiismeretéről [Kereszthivatkozás„Lelkisek"]. Pozitív
visszajelzések.
[folytatás a következő oldalon] < < < < <
9
Andy egész úton hazafelé azon gondolkodott, amit VarázsLó
mondott neki. Bár a sámán tagadta, hogy jövendőmondó lenne,
mégis úgy viselkedett, és azt állította, Andynek van karmája. A gon-
dolat, hogy rendelkezik előre megüt sorssal - hogy kiemelkedik a
többi ember közül -, jó érzéssel töltötte el. Hinni akarta, hogy van
karmája.
De a karma sajnos ugyanúgy lehet rossz is, mint jó.
Mi van, ha az ő karmája rossz? Mi van, ha a múlt éjszakai félresike-
rült kalandja az árnyvadászokkal a lejtő kezdetét jelenti? Mi van, ha
a Telestrian Cyberdyne-nél elfoglalt helyének búcsút mondhat? Mi
van, ha nem hagyják többé tesztpilótaként dolgozni? És még renge-
teg „mi van, ha" sorakozott előtte. Például az is, hogy mi van, ha Va-
rázsLó nem is sámán, csak egy közönséges, buggyant utcai patkány?
Andy úgy érezte, beszélnie kellene valakivel a történtekről. Az
osztálytársai kiestek, akárcsak az online haverok; nem merte meg-
kockáztatni, hogy bármelyiküknek is beszéljen a Telestriannál lezaj-
lott adatlopásról. Az anyja? Neki mondja el, min ment keresztül? És
a nővérei? Miért is ne? Elvégre ezért van a család, vagy nem? Ha ők
nem tudnak segíteni neki kikeveredni ebből a kalamajkából, akkor
ki más? Talán felhívhatná Genifert; a féltestvére semmiféle kapcso-
latban nem állt a nagy T-vel, és biztosan más szemszögből látná a
dolgokat. Persze akkor fel kéne hívnia a Tábornok házát, amihez a
legkevésbé sem volt kedve.
Esetleg megpróbálkozhatna Russ-szal. Russ mindig odafigyelt
Andy problémáira. De vajon megpróbálkozhat Russ-szal? Russ el-
tűnt a tesztvezetésen, amikor Yates átvette az irányítást a Montjoy
prototípus felett, és Andy nem tudta, mi történt vele. Russnak való-
színűleg egy kiadós kilökődési sokknál nagyobb baja nem történt,
de Andy nem lehetett benne száz százalékig biztos. Aggódott a ba-
rátja miatt. És persze amiatt is, hogyan reagálna Russ, ha megtudná,
hogy együttműködött az árnyvadászokkal... már ha valóban ezt tet-
te. A tesztvezetés félbeszakításától kezdve mindenre csak ködösen,
homályosan emlékezett. De akár segített a vadászoknak, akár nem,
biztosan azt fogják hinni, mivel velük együtt távozott. O nem számí-
tott szokványos öltönyösnek, Russ viszont hűséges volt a céghez,
így valószínűleg kötelességének érezné, hogy jelentést tegyen
Andyről. Nem, a Russ-szal való beszélgetés még várhat, amíg alapo-
san át nem gondolja a helyzetet. Először a családját avatja be.
Miközben a Telestrian komplexum felé közeledett, Andy egész
végig a lehetőségeken rágódott. Még akkor is ez járt a fejében, ami-
kor belépett az épület előterébe, elhaladt a biztonsági ellenőrző-
pont mellett, és felment a lifttel a lakószintekre.
A lakás névtáblája szerint az anyja otthon tartózkodott. Andy tud-
ta, hogy Shayla több műszakban dolgozik. Ma egész nap itthon lesz,
így nyugodtan tud vele beszélni. A nőt a nappaliban lévő telekom
előtt találta legújabb „barátjával", egy Tuskó Gonsalvo nevű orkkal.
Andy nem tudta Tuskó valódi nevét; általában nem fárasztotta ma-
gát a nevek megtanulásával, csak ha az aktuális fickó több, mint egy
hónapig bírta. A kanapé melletti asztalon sörösüvegek sorakoztak;
ez, valamint a korai időpont és az ork gyűrött ruházata arra enge-
dett következtetni, hogy Tuskó itt töltötte az éjszakát.
- Üdv - köszönt Andy, amikor belépett a szobába. Ideges volt,
mert nem tudta, hogyan kezdjen bele, és még magát sem sikerült
teljesen lebeszélnie arról, hogy inkább ne szóljon egy szót sem az
egész ügyről. Ráadásul az anyja sem könnyítette meg a helyzetet.
- Hol voltál? - Shayla hangja már be is állt a dorgáló üzemmódba.
Mivel a ruhája ugyanolyan gyűrött volt, mint Tuskóé, Andy sejtet-
te, hogy egész éjjel ébren volt és arra várt, hogy hazajöjjön. A vir-
rasztás nem tett jót a kedélyállapotának, és ha érzett is valami meg-
könnyebbülést amiatt, hogy fia épségben hazaérkezett, jól elrejtette
éles nyelvű haragja mögé. Andy reménykedett benne, hogy ha meg-
tudja, mi történt, sokkal belátóbbá válik. De hogyan is kellene kez-
denie?
-Az a helyzet...
- Hé, hagyd már a kölyköt, Shayla. A fiúk nem szeretnek ilyesmi-

ről az anyjuk előtt beszélni. - Tuskó Andyre kacsintott. Már az első
itt töltött éjszakája óta próbált bevágódni Andynél. - Ha így alakult,
hát így alakult, nem igaz, Andy? Gyere, szolgáld ki magad! Nem, ne
mondj semmit! Én sem vagyok mai gyerek, tudom, hogy ilyenkor
szükséged van rá. Shayla majd beteget jelent helyetted, ha akarod.
- Nem fogok - közölte Shayla határozottan.
- Nem kell aggódni - nyugtatta meg Andy. - Bemegyek dolgozni.
- Nem tehette meg, hogy pont ma nem megy be a Pályára. Ha lóg-
na, rögtön gyanússá válna, márpedig ő nem akarta, hogy gyanakod-
janak rá; ezt az egyet egészen határozottan sikerült eldöntenie a ha-
zafelé tartó úton. - Anya, el akarom mondani neked, mi történt
múlt éjjel. Találkoztam néhány árnyvadásszal, és...
- Árnyvadászok! - Shayla a szemét forgatta. - Ha mész dolgozni,
akkor nincs időd elmesélni az újabb bugyuta játéktörténetedet.
Nézd meg magad! Úgy nézel ki, mint aki a ruháiban aludt. Fürödj
meg és öltözz át, mielőtt elhagyod ezt a lakást! Nem akarom, hogy
az emberek egy züllött csavargónak higgyék a fiamat.
- De ez nem...
- Semmi de! Öltözz át, különben elkésel!
-De...
- Mit mondtam?
- Hallgass anyádra, Andy - tanácsolta Tuskó.
Andy letörten nézett rájuk. Ennyit arról, hogy Tuskó az ő oldalán
áll. Márpedig Shaylának nem volt igaza, és ezen semmilyen mérté-
kű anyai szigor nem változtathat. Gondolhatta volna, hogy itt nem
fog együttérzésre találni. Úgy döntött, inkább a nővéreivel próbál-
kozik.
Cyndie és Lola éppen munkába indultak, és a szokásos sietős elő-
készületeikkel voltak elfoglalva - ők aztán biztosan nem akarták,
hogy Shayla Walker lányait valaki züllött csavargónak nézze. Viszont
arra sem volt idejük, hogy Andyre figyeljenek. Shaylához hasonlóan
ők is azt hitték, hogy öccsük egy újabb virtuális kalandját próbálja
elmesélni nekik, és esélyt sem adtak neki a magyarázatra.
Kár, hogy Asa olyan távol volt. Ő biztosan megértené. Ő figyelne
rá. Felhívhatná, de annak nyoma maradna, és nem volt benne biz-
tos, hogy azt szerette volna. Mi van, ha a hívás alapján kapcsolatba
hozzák őt az árnyvadászok adatlopásával?
Valahol, az elméje egy hátsó szegletében ott lapult a bizonyosság,
hogy a betörés miatt nem fog felmerülni a neve.
De ha téved? Ha valaki összekapcsolja Andy nevét a lopással? Hi-
szen a Telestrian alkalmazottja, az Isten szerelmére! Hogyne nyo-
mozná le a nagy T, ha felmerül a gyanú, hogy átvágta a céget, és se-
gített a vadászoknak? Ha Asának telefonon elmesélne mindent,
azzal a lányt is kapcsolatba hozná az üggyel, és a Telestrianhoz ha-
sonló társaságok mindig is hittek a csoportos felelősségben. Mit te-
hetne egy adattolvaj családjával az a cég, amelyik gyilkos fekete jég-
gel védi a rendszerét?
A Telestrian fekete jeget használ? Honnan jött ez a gondolat? So-
sem látott erre utaló jeleket... vagy mégis?
Az emlékei túlságosan zavarosak voltak; ebben az egyben biztos
volt. Tudta, hogy az árnyvadászok kitöröltek a fejéből minden emlé-
ket, ami rájuk vagy a tevékenységükre utalt. Ezenkívül mit felejthe-
tett még el?
Magasra csapott benne a harag lángja, ahogy eszébe jutott, mit
műveltek vele. Mi jogon turkáltak bele a fejébe, mi jogon kutakod-
tak az agyában, és választották ki, hogy mit tarthat meg és mit nem?
Ő egy élő ember, saját személyiséggel, az Isten verje meg! Felhasz-
nálták és eldobták, akár egy darab nem újrafelhasználható szeme-
tet.
De miért is ne tehették volna? Mit tett ő, a hűséges Telestrian al-
kalmazott azért, hogy megállítsa őket? Mit tehetett volna egyáltalán?
Értéktelen dolgozó volt csupán a társaság számára, és az árnyvadá-
szok nem tettek mást, csak demonstrálták az értéktelenségét.
Ezek után talán nem is érdemes elmondania senkinek a történte-
ket.
Lezuhanyozott és átöltözött, miközben végig azon gondolkodott,
van-e értelme egyáltalán bemennie dolgozni. Van még egyáltalán
munkája? Számít egyáltalán? Tudta, hogyan kaphatja meg a választ
az első kérdésre - mindössze annyit kell tennie, hogy bejelentkezik
a munkahelyén. A lakásból kilépve különös módon nehéz feladat-
nak találta végigmenni a komplexum Cyberdyne részlegének folyo-
sóin, de kényszerítette magát, hogy elinduljon.
A Pálya csendes volt, amikor odaért, és a bejáratnál nem várt rá
Russ. Senki nem várt rá. Andy benézett az eligazító helyiségbe. Russ
nem volt ott, és a helyettese sem. Kissé szokatlan, de nem ez az első
eset. Andy a nagy táblán látta, hogy ma is a Montjoy van progra-
mon, de pilótát nem osztottak be rá. Előhívta a beosztást és kide-

rült, hogy ma irodai munkát kell végeznie.
ATelestrian fejesei mindent tudnak? De ha igen, akkor miért nem
jönnek érte a biztonságiak, hogy elvigyék kikérdezni? Az a tény,
hogy még nem keresték meg, arra utal, hogy nem hozták őt össze-
függésbe az árnyvadászattal. Lehet, hogy még fel sem fedezték a be-
törést. Ennyire jók lettek volna a vadászok? Tudatának egy része ab-
ban reménykedett, hogy igen. Ha senki nem tudja, hogy betörtek,
akkor az ő hitványságáról sem szereznek tudomást.
O viszont tudott róla, és ez nem sokat segített önmaga elbírálásá-
ban.
Az irodai munka jelentéktelen hivatali gürimelót jelentett. Az el-
múlt év folyamán nem sokszor kellett hasonlót végeznie. Ez egyér-
telműen a lefokozás jele volt; annak kellett lennie. Voltaképpen il-
lett is hozzá, hiszen rászolgált. Andy becsatlakozott, és a délelőtt
nagy részét azzal töltötte, hogy rendszertelenül és kedvetlenül tur-
kált a rábízott adatokban, miközben a történteken gondolkodott.
Tegnap még egy boldog cégrabszolga volt - annyira boldog, hogy
még ezt a jelzőt sem találta volna bántónak. Fényes jövő állt előtte,
amely azonban mára semmivé foszlott. Az árnyvadászok művelték
ezt vele. Elrabolták tőle a jövőjét. És miért?
Arra nem tudott visszaemlékezni.
És erről is ők tehetnek.
A veszteségek miatti dühe néhány pillanatra a háttérbe szorította
zavarát, szégyenérzetét és önsajnálatát. Mit műveltek a vadászok a
fejével? Biztos volt benne, hogy nem csupán az emlékeket törölték
ki belőle, de hogy azon kívül még mit tettek, azt el sem tudta kép-
zelni. De tudni akarta. Tudnia kellett. Saját agyát nem ellenőrizhet-
te, de a fejébe ültetett kibervert igen. És most pontosan ezt is fogja
tenni.
Izgulnia és aggódnia kellett volna, de nem volt teljesen ostoba. A
munkafájlokra ráengedett egy különleges szubrutint; a rendszer
mostantól azt fogja látni, hogy elmélyülten dolgozik, ezért nem fog
újabb anyagot a nyakába ömleszteni.
A fantommunka maszkja alatt elindította legjobb diagnosztikai
programjait, és ráeresztette őket a feji kiberverére. Amikor minden
rendszer rendesen bejelentkezett, elkezdett a szokásostól eltérő je-
lenségek után kutatni - olyasvalamit keresett, amit nem ő tett oda.
Semmi. Valami mégis gyanús volt. Átnézte újra és újra, szinte már
megszállott módon, rejtett elemeket keresve, amíg végül talált vala-

mit: az egyik fájl - egy végrehajtható adatállomány - valamivel na-
gyobb volt, mint amekkorának lennie kellett volna. Ráadásul nem is
csak egy akármilyen fájl volt, hanem a feji kibervere fő forrásfájlja,
belső rendszerének szíve és lelke.
A kiberterminál rendelkezett a megfelelő erőforrásokkal, és Andy
könyörtelenül ki is használta ezeket, hogy megnyissa a fertőzött
fájlt, és alaposabb ellenőrzésnek vegye alá a tartalmát. A jól ismert
rendszerműveletek mellett talált egy ravasz kis programot is, amit
úgy raktak össze, hogy egy másikkal együtt, illetve azon belül mű-
ködjön. Tüzetesebb vizsgálat után egy asszociációs erősítőnek vagy
hangulatmódosítónak tűnt. Akármi is volt, hasonlóképpen műkö-
dött, mint egy gyengébb műérzetprogram. Elindított egy kódolva-
sót, és kiderült, hogy valóban egy asszociációs erősítővel van dolga,
amelynek mindössze annyi a féladata, hogy kellemes melegséggel
töltse el őt, amikor a Telestrian Cyberdyne neve említésre kerül,
vagy felbukkan valamelyik belső adatállományban.
Nem hitte, hogy ezt a vadászok ültették a fejébe. Sokkolta a felis-
merés, hogy nem az árnyvadász adattolvajok voltak az elsők, akik
beleturkáltak az agyába. A programot olyan mélyre rejtették, hogy
csak a feji kiberver alap operációs rendszerével együtt installálhat-
ták, ami egyértelmű következtetéshez vezetett: a Telestrian engedé-
lyezte.
Cafatokra szedte a programot, apró darabokra cincálta a kódját,
és vad elégtétellel semmisítette meg őket. Miután végzett a pusztí-
tással, kimerültnek, és egy kicsit megszégyenültnek érezte magát.
Higgadtabban átgondolva a program nem is volt olyan káros rá néz-
ve. Nem hasonlított az úgynevezett kényszerítő szoftverre, ez csak
afféle rábeszélő program volt. Nem sokban különbözik a hirdeté-
sektől és a reklámoktól.
És ő mindez idő alatt végig azt hitte, azért szeret a Telestrian csa-
ládhoz tartozni, mert valóban szeret oda tartozni. Nos, valójában
szeretett is. A feji kibervert csak tizenöt éves korában kapta meg, te-
hát azelőtt nem élt a módosítóval. De miért nyúlt bele a Telestrian a
kiberver programozásába? Nem bíztak benne, hogy anélkül is ra-
gaszkodni fog a céghez?
A bizalom hirtelen nagyon fontos tényezővé lépett elő. A vadá-
szok nem bíztak benne. Ezek szerint a nagy T sem. Akkor ő ki az ör-
dögben bízhatna?
A kulimunka, amit rábíztak, könnyen lehet ennek a bizalom do-

lognak a manifesztációja. Mi van, ha a Telestrian fejesei gyanítják,
hogy ő is részt vett az adatlopásban, de nem tudják biztosan? Mi
van, ha a nyomozás időtartama alatt távol akarják tartani minden
fontosabb programtól? Még az is lehet - nem vicc -, hogy a szőnyeg
alá akarják söpörni az ügyet. Egy nyilvánosságra kerülő adatlopás
nujenmilliókba kerülhet egy cégnek a részvénypiacon.
Túl sok spekuláció. Túl sok ismeretlen. Tudnia kell, mi a helyzet.
Esetleg kezdhetné saját céges személyi anyagával. A rendszer azo-
nosító számán keresztül mindenki közvetlenül hozzáférhetett saját
anyagához, de Andy sejtette, hogy a közvetlen eléréssel nem sokra
menne. Ha megfigyelés alatt áll, nem találna semmit a fájlokban,
amitől gyanút foghatna - legalábbis semmi olyat, amihez egyszerű-
en hozzáférhet. Ha azonban másik Telestrian elérési kódon keresz-
tül lép be, akkor lehetőséget kapna rá, hogy megnézze, vajon a tár-
saság többi dolgozóját értesítették-e a megfigyeléséről. Szerencsére
nem csak saját TEK-jét tudta, hanem Russét, amit az eligazító szoba
egyik véletlenül bekapcsolva hagyott termináljából szerzett meg.
Andy akkor azt gondolta, a kód segítségével majd meglesheti, mit
mond róla a főnöke a feletteseinek, de eddig nem merte felhasznál-
ni. Úgy tűnt, elérkezett a napja, hogy végre kipróbálja.
A TEK segítségével belépett, és senki nem ugrott rá. Andy ezen
felbátorodva rögtön előhívta saját személyi anyagát. Nem talált ben-
ne semmiféle külön megjegyzést vagy bármilyen más figyelmeztető
jelzést - egészen addig, amíg Russ kódjának előnyeit kihasználva
meg nem vizsgálta a fájl háttérstruktúráját, és fel nem fedezte az őr-
kutya riasztót, valamint a fájl elérési kapujához csatolt, továbbító
rutinnal ellátott nyomkövetőt. Az őrkutya azonnal értesíti az elhe-
lyezőjét, ha valaki megtekinti az adatállományt, a nyomkövető pe-
dig rátapad a behatolóra, mindenhová követi a Mátrixban, és a to-
vábbító rutinon keresztül folyamatosan közvetíti az üzeneteket a
célpont tevékenységéről. Ez volt a klasszikus követő-megfigyelő
ember mátrixbeli megfelelője - olyankor alkalmazták a biztonsági
erők, ha figyelemmel akarták kísérni valakinek a cselekedeteit a
Mátrixban. Andy megvizsgálta a programok elhelyezését, és arra a
következtetésre jutott, hogy nem a Telestrian mátrixbiztonsági
szakemberei helyezték el őket; a céges őrkutyákat nem hozzákap-
csolnák az adatállományhoz, hanem inkább beleépítenék abba.
De ha nem a Telestrian biztonságijai telepítették ezt a csapdát, ak-

kor ki? A vadászok? Ennek semmi értelme nem volt; miért foglal-
koznának vele ezután? Esetleg a vadászok ellenfelei, akik Andyn ke-
resztül akarnak hozzájuk férni? Ennek sem volt sokkal több
értelme. Akárki is helyezte el az őrkutyát, azt gondolta, hogy Andy
tud valamit. A memóriájában tátongó lyukakat figyelembe véve ezt
akár még mulatságosnak is tekinthette volna.
De ez sem valószínű. Nem volt birtokában olyan információnak,
ami elég fontos lett volna ahhoz, hogy megérjen egy ilyen árnyék-
műveletet. .. de az is lehet, hogy tudott valamit, aminek még ő ma-
ga sem jött rá a fontosságára. Tudta, hogyan zajlanak ezek a dolgok.
Soha senki nem hinné el neki, hogy nem tud semmit. Ha valaki ko-
molyan a nyakába akaszkodott - és minden oka megvolt azt hinni,
hogy nem tréfáról van szó -, akkor akár arra is képes lehet, hogy a
családját felhasználva kényszerítse őt együttműködésre. Sajnos
azonban fogalma sem volt róla, miben kellene együttműködnie. De
vajon hinnének neki? Nem valószínű. És ha el is mond nekik min-
dent, amit tud... mit is tud valójában? Semmit. Annyit legalábbis
biztosan nem, amennyivel kielégíthetné az utána szaglászók kíván-
csiságát. Előbb vagy utóbb célba fogják venni a családját. Ezt viszont
nem engedheti. Nem hagyhatja, hogy anyjának vagy a nővéreinek
baja essen.
Mit tudna tenni?
Tovább .tanulmányozta az őrkutyát és a nyomkövetőt. Az anyagá-
hoz csatolt kifinomult program alapján valószínűnek tartotta, hogy
nyomába sem érhet annak a dekásnak, aki ezt létrehozta. Bár Andy
elég jó dekás volt, igazából a rigózás volt az, amiben kiváló teljesít-
ményt tudott nyújtani. Ha több ideje és jobb hardvere lett volna a
jelenleginél, még akkor sem szállhatott volna szembe ezzel a dekás-
sal. A megfigyelői azonosítása és lenyomozása tehát szóba sem jö-
hetett, de az az ötlet sem igazán tetszett neki, hogy csak üljön és
várjon, amíg jelentkeznek.
Minden sarokban valami új dolgot talált, ami miatt aggódnia kel-
lett. Kezdett pánikba esni.
Esetleg felkereshetné a Telestrian biztonsági szolgálatát. Biztosan
boldogan tennék rá a kezüket valakire, aki engedély nélkül beha-
tolt a nagy T Mátrixába. De mivel a vadászok felhasználták, sajnos ő
maga is ebbe a kategóriába esett. Nem, ez nem lesz jó.
Kár, hogy nem fordulhat Kosfejhez és Tollhoz segítségért, de ez

most nem egy virtuális kaland volt. A kalandok általában vidámak,
nem félelmetesek. Ez viszont a valóság.
És nagyon félelmetes.
Andy, az árnyvadász egy másodperc alatt briliáns tervet rögtönöz-
ne, és a következményekre fittyet sem hányva nekilátna a megvaló-
sításának. Am a valódi világban élő Andy ezt nem tehette meg. Hatá-
rozatlan volt, nem tudta, merre kellene indulnia. Végül rájött, hogy
nem érdemes biztonságos utat keresnie, mivel ilyen nem létezik.
Legszívesebben megkérdezte volna Andy, az árnyvadász vélemé-
nyét, de a kitalált válaszok nem fognak megoldani valódi problémá-
kat.
De talán a virtuális árnyvadászat mégis szolgál neki valamilyen vá-
lasszal. Elég játékot játszott végig ahhoz, hogy megértse az árnyüz-
let néhány alapszabályát, és bár tudta, hogy a virtuális tükör nem a
valóságot mutatja, azzal is tisztában volt, hogy a stratégia alapelvei a
Mátrixban és azon kívül is ugyanazok. Mintha csak megálmodta vol-
na, végül talált egy lehetséges kiutat.
Miután gyenge pontokat keresve alaposan körüljárta az elképze-
lést, úgy döntött, van esély a sikerre. Egy kicsit drasztikus lépés
volt, de legalább biztos lehet benne, hogy nem rántja magával a csa-
ládját ebbe a kulimászba, amiben félig már sikerült elmerülnie.
Rengeteg munka kell hozzá, és el kell mennie képességei határáig,
de ha idegileg bírni fogja, akkor sikerülhet végigvinnie a tervét.
Russ kódját használva Andy egész nap folytatta a dekázást. Mire
végzett, hajnali három is elmúlt. Nem sok ideje maradt. A Russ TEK-
je segítségével létrehozott RASZ a reggeli rendszerfrissítéskor, azaz
két óra múlva törlődni fog.
Elindult hazafelé. A lakásban csend volt, halk lépteivel ő sem tör-
te meg a némaságot. Anyja ezúttal nem virrasztott; valószínűleg fel-
hívta a helymeghatározó központot, ahol közölték vele, hogy Andy
biztonságban van a Telestrian East komplexumban, és meghosszab-
bított műszakban dolgozik. Pedig valójában nem volt biztonságban.
Egyikük sem volt, csak ha beválik a terve.
A szobájában összegyűjtött mindent, amiről úgy gondolta, hasz-
nára lehet. Nem volt sok minden, ami tökéletesen megfelelt számá-
ra, hiszen nem cipelhet túl sok holmit, ha nem akar gyanút kelteni.
Kényelmes ruhákat választott, melyekben könnyen beleolvadhat a
tömegbe. A legfontosabb tárgy a Sony CTY-370 kiberdekk volt, vala-
mint a szerszámkészlete. Ezek el is foglalták a táskája nagy részét,

így nem is tudott volna sok mindent magával vinni. Végül magához
vette a Narcoject másolatot, valamint néhány szerencsehozó taliz-
mánt, még a Verner-időszakából. A fegyver nem volt igazi, de leg-
alább úgy nézett ki, a talizmánok pedig... ki tudhatja?
A nővéreinek ugyan azt mondta, de valójában nem semmisítette
meg a talizmánokat. Talán csak szeszélyből tartotta meg őket, de le-
het, hogy ez a hóbort most kifizetődik. Állítólag a varázslatoktól és a
rosszindulatú szellemektől védték viselőjét. Amikor megvásárolta
őket, biztosították róla, hogy valódiak, ő azonban nem volt varázs-
ló, így nem tudott megbizonyosodni róla. Könnyen lehet, hogy
tényleg valódiak, és akkor a segítségére lehetnek. Isten a meg-
mondhatója, most igazán szüksége volt minden elérhető segítség-
re.
Elvégre ha minden a tervei szerint alakul, egy óra múlva már nem
lesz az élők sorában.
> > > > >NEWSNET HÁTTÉRFÁJL
GOBLINIZÁCIÓ
2021 áprilisának harmincadik napja példátlan időpont volt az

írott történelemben. Ezt a napot világszerte csak úgy emlegetik,
mint a goblinizáció napja. Annak ellenére, hogy bizonyos kisebbsé-
gek egyre határozottabban követelik az időpont ünnepnappá nyil-
vánítását, erre a dátumra nem szívesen fognak visszaemlékezni
azok, akiknek fenekestül felfordította az életét. Mert azon a napon
több milliónyi teljesen átlagos ember megváltozott, és valami más-
sá alakult át. Azóta a homo sapiens már nem ugyanazt jelenti, mint
régen.
Bár a becslések eltérnek egymástól, általánosságban elfogadott
tény, hogy az emberi lakosság legalább tíz százaléka egyetlen nap
alatt különös metamorfózison esett át, és ebből húsz százalék to-
vábbi, hosszan tartó testi elváltozások áldozatává vált. Ezeknek a
megváltozott variánsoknak a metatípus nevet adtuk. A legtöbb meg-
változott úgynevezett „orkká" alakult (Homo sapiens robustus),
míg a második leggyakoribb metatípus a „troli" lett (Homo sapiens
ingentis). De a változások meghökkentően széles skálán mozogtak;
voltak, akiket szinte meg sem lehetett különböztetni a normális hu-
mánoktól, és voltak, akiket alig lehetett humánnak nevezni. A za-
varba ejtő fizikai különbözőségek ellenére azonban a kutatások ki-
mutatták, hogy a különféle metatípusok nem csak saját alfajukon
belül képesek a szaporodásra, hanem a Homo sapiens sapiens-sze\
is, így tudományos szempontból továbbra is rendelkeztek az embe-
ri faj minden jellemzőjével.
2021-ben az új mágikus korszak még csak egy évtizedes volt, és

sok minden, amit ma már természetesnek veszünk, újnak és isme-
retlennek számított. A Változás félelmet keltett az emberekben, és
világméretű pánik kirobbanásához vezetett. Rémület telepedett az
otthonokba, a munkahelyekre, az iskolákba és az utcákra. Családok
szakadtak szét - néha a szó szoros értelmében - a pusztító tömeg-
nek vagy a Változás megőrült áldozatainak köszönhetően. Szenve-
dés és félelem jellemezte azt az időszakot. Mostanra azonban, egy
generációval később minden megváltozott...>>>>>FAJL MEG-
SZAKÍTVA: „Az elnyomottak azt mondják: lószart!" - Behemótok az
Emberek Felett! < < < < <
1 0
Tom szabadságolási engedélye augusztus 19-én érkezett meg,

csaknem három héttel a szokásos idő után. Tom boldogan vette kéz-
be az üzenetet, de ekkor meglátta rajta a feliratot: „családtag halála
miatt engedélyezve". Egészen biztos volt benne, hogy idős nagyapjá-
ról van szó, amíg el nem olvasta nővére, Genifer mellékelt e-mailjét.
A vén csataló még élt és virult, sőt, az ő befolyásának - és Genifer
közbenjárásának - volt köszönhető, hogy Tomot elengedték szabad-
ságra. Tom nem így akart elszabadulni, de ha már meghozták a dön-
tést, nem lett volna sok értelme panaszkodnia.
A szerencsétlenül járt családtag Andy Walker volt, Tom négy fél-
testvére közül a legfiatalabb. Tom legkevésbé sem várta a gyászszer-
tartással együtt járó, elkerülhetetlen társasági kötelmeket; a család-
nak azzal a részével sosem tartotta a kapcsolatot. Az ilyen
összejövetelek a másik „oldallal" mindig Genifer mesterkedéseinek
voltak köszönhetők.
Gyakran keveredett vitába a nővérével, mert az elszántan próbált
egységes családot kovácsolni Matthew Walker gyermekeiből; Geni-
fer mindig felrótta neki a megértés és a szeretet hiányát, amiért cse-
rébe ő a józan ész és a családi büszkeség teljes mellőzését dörgölte
az orra alá. A vitákkal természetesen soha nem sikerült semmit meg-
oldaniuk. Genifer próbálkozott, ő hárított. Nővére képtelen volt el-
fogadni, hogy Tomot egyáltalán nem érdeklik apjuk másik családjá-
nak ügyei, és semmilyen formában nem akar közösséget vállalni
velük.
A Genifer által beszerzett és elküldött jegyet felhasználva egy Can-

American utasszállítóval a Balt-Wash repülőtérre utazott. A szabad-
sághoz hasonlóan az előre kifizetett jegy is kész tények elé állította
Tomot. Ez Genifer stílusa. Pontosan tudta, hogy szívesebben utazna
egy katonai szállítógéppel az Andrewsra, mint ahogy azzal is tisztá-
ban volt, hogy Tom nem fog a hadsereg járatával érkezni, és zsebre
vágni a visszaváltott jegy árát. Túlságosan jól ismerték egymást -
Tom ezért is volt benne biztos, hogy a nővére várni fogja őt a repté-
ren.
Nem kellett csalódnia.
Azonnal kiszúrta őt a biztonsági kordonon kívül várakozó tömeg-
ben. Ezt a hajat ezer közül is fel lehetett ismerni. Ugyanolyan holló-
fekete volt, mint legutóbb, csak valamivel hosszabb, de a fehér tin-
cset, amit anyjuk halála után, egy lázadó időszakában festett be,
azóta is megtartotta. A látvány előhozta Tómban az emlékeket.
Miután anyjuk '39-ben, a Harag Éjszakáján életét vesztette, Geni-
fer a következő évben valóságos sorscsapássá vált. Nagyszüleikkel él-
tek már azóta, hogy apjuk elhagyta a családot, de anya elvesztésével
minden megváltozott. Nagymama teljesen kétségbeesett Genifer
azon elhatározásán, hogy kilép az iskolából és az utcán próbál meg-
élni, és folyamatosan csak azt hajtogatta, hogy egyszer a lány okozza
majd a halálát. Nagyapa csendes bólogatással vészelte át a viharos
időket, bár egy négyszemközti beszélgetés alkalmával elmondta
Tómnak, hogy szerinte Genifernek túlságosan megártott az anyja ha-
lála. Ezzel együtt nem sokat törődött a család nőtagjainak hisztéri-
ájával.
- Geniferben az apja vére csörgedezik - mondta az öregember. -
És a vér egyszer megszólal. - De a Tábornok ezúttal tévedett. Persze
nem a származással, hanem a következménnyel kapcsolatban. Sem
Geniferen, sem Tomon nem ütközött ki az apjuk vére; nem alakul-
tak át, normális emberek maradtak.
A Változás olyasvalami volt, amitől Tom hosszú éveken keresztül
rettegett. Apja orkká goblinizálódott, és ezzel kis híján megölte az
anyját. Amit viszont valóban elpusztított a Változás, az a szülei há-
zassága volt. Szerencsére Tom nagyszülei befogadták őket, és a gye-
rekek jó családban nőttek fel - persze ebben semmiféle szerepet
nem játszott Matthew Walker. A részeges ork megjelent Tom tizen-
egyedik születésnapján, összezúzva ezzel a fiú azon elképzelését,
hogy az apja már rég meghalt. Tom számára ezen a napon kezdődött
a tizenegy évig tartó rémálom, amikor rettegve várta a goblinizációt.

Csak akkor nyugodott meg, hogy őt elkerüli ez a sors, amikor egy
évvel idősebbé vált, mint amennyi Matthew Walker volt az átváltozá-
sakor. Az azóta eltelt csaknem másfél évtized minden egyes napjáért
hálát adott Istennek. Még mindig nem kedvelte az orkokat - mint
ahogy az apját sem.
De a régi rémálmok nem illettek ehhez a szép, forró nyári naphoz.
Genifer arca felderült, amikor észrevette őt. Tom visszamosolygott.
- Helló, Tommy.
Tom hagyta, hogy Genifer gyerekkori becenevén szólítsa. A nővére
gyűlölte saját nevének minden becézett formáját, ezért Tom csak ak-
kor használta valamelyiket, ha fel akarta bosszantani Genifert. Most
viszont nem ez volt a célja.
- Rég láttalak, Genifer.
- Túl rég, Tom.
Nővére mintha egy kicsit bizonytalan lett volna; Tom úgy döntött,
szükség lesz valami jégtörőre.
- J ó l nézel ki... mármint egy idős nővérhez képest.
- Mit tudsz te erről, katona? - vágott vissza tréfás kötekedéssel a
lány. - Azt hallottam, a ti fajtátok szerint minden jól néz ki, ami ren-
delkezik a megfelelő kellékekkel.
- Nem a megfelelő emberekkel beszéltél. Egyébként is, ez diszkri-
mináció. Nem látod az egyenruhámat?
- De igen.
- Valóban? Akkor hogyan keverhetsz össze egy haditengerésszel?
Genifer tettetett haraggal vonta össze a szemöldökét, és megpró-
bált öccse vállába bokszolni. Tom azonban elkerülte az ütést, és erős
medveölelésbe kapta a lányt. Néhány másodpercig így maradtak. A
tréfa ellenére Genifer valóban jól nézett ki, és Tom nagyon örült ne-
ki, hogy kijött elé a reptérre. Talán tényleg túl sokáig volt távol.
- Hol van a Tábornok? - kérdezte, miközben átsétáltak a terminá-
lon. Remélte, hogy a nagyapja is itt lesz.
- Ismered őt - felelte Genifer színpadias szemforgatással. - Be
nem jönne a terminálba. Odakint vár az autóval.
- Köröz a terminál körül?
A nővére bólintott.
- Nem hajlandó kifizetni a horribilis parkolási díjat ezeknek az
uzsorásoknak. Minden katona ilyen félelmetesen zsugori, vagy ez
csak a Rocquette-ekre jellemző?
- Valószínűleg mindegyik ilyen. Tudod, minden évben kurtítják a

költségvetésünket. A garasoskodás egy idő után az ember természe-
tévé válik. - Vállat vont. - Nem kellett volna megvenned a jegyet.
- Valóban nem? Máskülönben eljöttél volna, Takarékos Őrnagy
Úr?
- Egyetlen katona sem mulasztana el szabadságra menni, legyen
akár takarékos, akár nem.
- De nem szeretik a temetéseket sem. Biztos akartam lenni benne,
hogy itt leszel ahelyett, hogy valami lepattant karibi klubba mennél
tünde virágszálakat kergetni.
- Tudhatod, hogy ilyesmi eszembe sem jutna - méltatlankodott,
miközben egy másik irányba haladó, fiatal tünde nő után fordította a
fejét. Genifer belebokszolt a vállába. Valójában sem a tünde, sem
másmilyen nők nem nagyon érdekelték Winona halála óta. Tizenegy
év telt el, de még mindig nem érezte felkészültnek magát, ami nem
lepte meg, és nem is zavarta őt igazán. De tudta, hogyan kell tettet-
nie magát, és ezt tette most is, hogy távol tartsa Genifert a témától.
Egy nap majd készen fog állni egy új kapcsolatra; de most még nem.
- Siessünk, nagyapa vár minket, és már biztosan csodálkozik, hol
vagyunk ennyi ideig - mondta Tom, hogy elterelje nővére gondola-
tait.
Ha nagyapa nem is csodálkozott, de legalább várt. Az ősrégi Mitsu-
bishi Gallant - a Rocquette család szeszélyes szállítójárműve az utób-
bi tizenöt évben - az utasfelvevő terület végénél várakozott. Egy ki-
csit öregebb lett, egy kicsit viharvertebb és kopottabb, de még
működött - akárcsak a tulajdonosa. Az öreg a volán mögött ült, hó-
fehér haja mintha megritkult volna valamelyest a legutóbbi alkalom
óta, amikor Tom látta. Nagyapja figyelhette a visszapillantót, mert
azonnal kiszállt a kocsiból, és integetni kezdett, amikor Tom és Ge-
nifer feltűntek a járdán. Amint közelebb értek, kihúzta magát és fe-
szesen tisztelgett. Ha nem tette volna, az egyszerű utcai ruha akkor
sem lett volna képes elrejteni a Tábornok katonás tartását. Tom
megállt, és viszonozta a tisztelgést.
- Isten hozta itthon, Rocquette őrnagy - szólalt meg mosolyogva a
Tábornok.
- Rég nem láttam, tábornok. - Tom minden kételye elenyészett.
Valóban jó volt újra látni a Tábornokot, és jó volt itthon lenni.
- J ó , hogy itt vagy, Tom - mondta a Tábornok, miközben kezet ráz-
tak. -Az elmúlt néhány évben alig láttalak.
- Ön is tudja, milyen élet az enyém. - Tom a tisztelet jeleként a

köztük lévő rokoni kapcsolat ellenére is a rangján szólította és ma-
gázta nagyapját.
- Igen, tudom.
A tekintetük egy pillanatra összekapcsolódott. Mindketten tisztá-
ban voltak vele, Tom kifogása igencsak gyenge lábakon áll; de a Tá-
bornok túlságosan jó ember volt ahhoz, hogy megjegyzést tegyen,
Tom pedig nem érezte úgy, hogy beszélnie kéne róla. Inkább témát
váltott.
-Hogy van a nagyi?
- Szeszélyes, mint mindig - kacsintott az öreg. - De nem jobban,
hála legyen az Úrnak. Alig várja már, hogy láthassa egyetlen fiúuno-
káját.
- Akkor ne várakoztassuk meg! - Tom a tábornok és a sofőrülés aj-
taja közé lépett. - Én vezetek.
Az öreg beletörődően rázta meg a fejét.
- Az utolsó dolog, amit engedtél az volt, hogy bejuttassalak a Po-
intra.
- És ha tudtam volna róla, azt sem engedem - vágott vissza Tom,
már nem az első alkalommal.
- Ülj előre, nagyapa! - Genifer kinyitotta a hátsó ajtót.
Jó időt autóztak Columbiáig és a Rocquette házig. Nagyapa egész
úton a legutóbbi asztalosmunkájáról mesélt Tómnak. Tomot maga a
téma nem nagyon érdekelte, de az öreg kedvéért hajlandó volt fi-
gyelmesen hallgatni. Genifer előre szólt a telefonján, így a nagyi már
teával és süteménnyel várta őket. Tom azt tervezte, hogy pihenéssel
tölti az estét, de a tea még ki sem hűlt, Genifer máris a temetésre te-
relte a beszélgetést, és felvetette, hogy Tom tartson vele a megtekin-
tés utolsó estéjére. Tom azzal próbált érvelni, hogy elfogadja, hogy a
rokoni kapcsolat miatt a temetésen való részvétel kötelező, de Geni-
fer ezt igazán nem várhatja el tőle.
- Andy az öcsénk volt - makacskodott a lány.
Tom támogatást keresve nézett a nagyszüleire, de ők az óvatos
semlegességet választották.
- Tőled függ, Tom - mondta a nagyapja, ami azt jelentette, hogy
ebben az ügyben nem óhajt Genifer útjába állni. Tom végül úgy dön-
tött, hogy ő sem, de kikötötte, hogy az egyenruhája helyett nem haj-
landó öltönyt felvenni. Nem kell titkolnia, hogy hol szolgál.
Genifer a belvárosi zavargásoktól félve azt javasolta, hogy metró

helyett autóval menjenek. Pedig a metró pont a Telestrian enklávé-
nál tette volna le őket, és a Shayla által elküldött belépőkkel ugyan-
olyan könnyedén bejuthattak volna az állomásról is, mint a nyilvá-
nos parkolóból. De Genifer nem hallgatott Tom érveire, amikor az
öccse azt próbálta megmagyarázni neki, hogy egy klasszikus Gallant
sokkal egyértelműbb célpont azok számára, akik az „öltönyösökre"
vadásznak. Meg volt győződve arról, hogy ha a zavargások szétter-
jednek a városban, az csakis a tömegközlekedési eszközökkel tör-
ténhet, ezért sokkal biztonságosabb autóval menni. Tom ismét meg-
adta magát. Nem volt ez olyan nagy engedmény, mivel valójában
egyáltalán nem számított problémára, akármivel is utaznak; egysze-
rűen csak nem akart megint autóval menni a városba.
Útközben jött csak rá, hogy nem is tud semmit Andy halálának kö-
rülményeiről. Úgy gondolta, nem árt, ha legalább a legalapvetőbb
dolgokkal tisztában van, nehogy kínos helyzetbe kerüljön.
- A leveledben nem említetted, mi történt Andyvel.
- Baleset. Késő éjszakáig dolgozott valamilyen kísérleti szimuláto-
ron. A technikusok már mind elmentek haza, és ekkor valami elrom-
lott. Mivel Andy a Mátrixban tartózkodott a virtuális szimulátorban,
nem tudta, mi történik a való világban, és egy apró hiba folytán a fi-
gyelmeztető áramkör is tönkrement. Robbanás történt és tűz ütött
ki a létesítményben. Esélye sem volt. Lola azt mondta, ha a számító-
gépes naplófájlokból nem tudták volna, hogy Andy volt a szimulá-
torban, akkor azonosítani sem lehetett volna. A test gyakorlatilag
szénné égett.
- Akkor gondolom zárt koporsóban lesz. Ez marék hamun nem
nagyon van mit nézni. Nem mintha felismerném.
- Ne légy ilyen érzéketlen!
Tom ezt inkább gyakorlatiasnak hívta.
Valóban nem emlékezett rá, hogy nézett ki Andy. Utoljára jó né-
hány éve látta, és az öccse akkor még gyerek volt. Azóta rengeteget
változhatott, talán goblinizálódott is... bár Genifer ezt biztosan nem
felejtette volna el megemlíteni.
- Úgy értem, Andy olyan... mennyi is? Tíz-tizenegy éves lehetett,
amikor utoljára láttam. Még nem is kamaszodott.
Genifernél természetesen volt egy nemrég készült kép. Amikor al-
koholista apjuk ismét betolakodott az életükbe, Genifer nagy öröm-
mel fogadta, és kapcsolatba lépett a féltestvéreikkel is. Ezt a kapcso-
latot aztán az öreg Walker halála után is fenntartotta, pedig Tom leg-
szívesebben elfeledkezett volna róluk. Mivel az országúton az autó
robotpilótája navigált, Tom kénytelen volt megnézni a képet, amit a
nővére az orra alá dugott. Olyan hangot adott ki magából, ami remé-
nyei szerint legalább távolról emlékeztetett valami féltestvéri elisme-
rő hümmögésre. Genifer megnyugtatására mindenesetre jó volt. A
lány sajnos valódinak hitte a tettetett érdeklődést, és az út hátralévő
részében a kölyök dögunalmas céges és iskolai karrierjével traktálta
az őrnagyot. A kiselőadást még akkor is folytatta, amikor kiszálltak az
autóból, és a Telestrian East enklávé bejáratához sétáltak. A megte-
kintésre a nyilvános szabadidőközpontban került sor.
Az enklávé bejáratánál szigorú biztonsági előírások uralkodtak;
Genifernek igazolnia kellett az elhunyttal való rokonságukat belé-
pés előtt. A kapuban álló őrök golyóálló mellényt viseltek, és mint-
ha medvére táraztak volna. Tómban felötlött, hogy a nővére aggo-
dalma talán mégsem volt minden alap nélküli. Hallotta a hírekben
az összetűzéseket a rendőrök és a Kompenzációs Hadsereg kére-
gető koldusai között, de a kialakult félelmet csak a média nagyzo-
lásának tudta be. Most azonban már nem volt benne annyira biz-
tos, hogy csupán erről van szó. A cégek nem szoktak olyan
könnyen bedőlni a rémhíreknek, mint egy átlagos tridnéző. Eszé-
be jutott az autó, de úgy döntött, hogy megfelelően biztonságos
helyen hagyták - az utcákon nem tapasztalt semmi rendkívülit. Ez-
zel együtt amilyen gyorsan csak lehet, lelépnek innen. Nem jó kí-
sérteni a sorsot.
Kíséretet is kaptak a nyilvános szabadidőközpontig, nem is akár-
milyet. Genifer szemmel láthatóan ezt csak udvariassági gesztusként
értékelte, de Tom már látott néhányszor hasonlót, és pontosan tud-
ta, miről van szó: a biztonságiak nem akarták, hogy a nem itt dolgo-
zók szabadon kószáljanak a létesítmény területén. Valami határozot-
tan felkavarhatta az állóvizet a Telestriannál.
A megtekintésre leválasztott helyiség kicsi volt és zsúfolt. Tom első
pillantásra senkit nem látott, aki ne viselte volna a Telestrian dolgo-
zóknak járó megkülönböztető jelvényt. Felismerte Shayla Walkert,
és könnyen kikövetkeztette, hogy a nő mellett álló két, egymásra na-
gyon hasonlító lány Andy két nővére - a háromból. Soha nem tudta
egymástól megkülönböztetni őket. Vajon hol lehet a harmadik? Ha a
lánynak nem kötelező itt lennie, akkor neki miért?
1 16 Róbert N. Charrette
Genifer már vonszolta is őt a csoport felé. Tom habozva torpant

meg, amikor meglátta a nagydarab orkot, aki birtokló mozdulattal
karolta át Shayla derekát.
- Ki az ott?
Genifernek nem kellett megkérdeznie, kire gondol Tom.
- Shayla barátja. A neve Ricky Gonsalvo, de mindenki csak Tuskó-
nak hívja.
- De ez egy ork!
- Nézd, Tom...
- Nem mintha bármi bajom lenne velük - hadarta Tom automati-
kusan.
- Tudom, kivéve, amikor a családhoz tartoznak. Lehet róla szó,
hogy ma este udvariasan viselkedj?
Tom inkább nem válaszolt semmit. Ha megtette volna, máris egy
nagyon régi harc újabb fordulójában találja magát. Bármit is gondolt
Shayla barátválasztási szokásairól, nem ez volt a legmegfelelőbb hely
rá, hogy jelenetet rendezzen.
Halk „helló"-val köszönt, kifejezte részvétét, átesett a bemutatko-
záson, aztán amilyen gyorsan csak tudta, otthagyta a társalgást. Az
egyik sarokban talált egy frissítőkkel bőven felszerelt bárt. Mivel
semmi ütősebbet nem lehetett kapni, Tom megelégedett egy üveg
ásványvízzel. Anélkül, hogy akarta volna, még egy beszélgetőtársat is
sikerült találnia.
- Üdv! Josh Barnaby vagyok - mutatkozott be egy kelleténél két
számmal nagyobb ruhát viselő, cingár íróasztalhuszár. A Telestrian
kitűző igazolta, hogy valóban ez a neve, és azt is le lehetett olvasni
róla, hogy Barnaby a Cyberdyne Szoftverrevízió nevű részlegénél
dolgozik. - Andyvel dolgoztam együtt. Maga biztosan a testvére.
- A féltestvére.
- Oké, oké, értem. Tudom. A katona, igaz?
Tom remélte, hogy a szoftverek nem szorulnak túl nagy revízióra.
Az egyenruháját viselte.
Barnaby észre sem vette Tom szívélyesnek éppen nem nevezhető
reagálását a beszélgetési kísérletére, valami mást viszont észrevett.
- Elnézést, de véletlenül felfigyeltem a reakciójára, amikor belé-
pett a terembe. Netán ismeri Mr. Gonsalvót?
- Sosem találkoztam vele.
- Akkor nem szereti az orkokat, jól gondolom?
jOGOS KÁRPÓTLÁS
- Ugyanolyan emberek, mint bárki más. - Tom a jól betanult vá-

lasszal felelt.
- Talán megbocsát nekem, ha azt mondom, nem látok túl nagy
meggyőződést az általánosan elfogadott és elvárt mondat mögött.
Tom gyanakodva nézett Barnabyre.
- Mr. Barnaby, tulajdonképpen mit gondol, miféle beszélgetést
folytatunk mi ketten?
- Abban reménykedem, hogy barátit. Elvégre a humanitást a hu-
mánok között lehet megtalálni, nem gondolja?
Tehát erről volt szó. Tom ismerte a jelmondatot a Humanisszal töl-
tött időkből, mielőtt még rájött a szervezet valódi céljára és az Ala-
mos 2000 terrorista csoporttal való kapcsolatára. Az állásponttal
még ma is szimpatizált, de képtelen volt azonosulni a kifejezés esz-
közeivel.
- Az nagyon régen volt. Most a hadsereg tisztje vagyok.
- A hadsereg nem korlátozza a poliklubtagságot.
Ez igaz; elvégre ez Amerika.
- De kifejezetten ellenzi az egyenruha nyílt kapcsolatát bármilyen
politikai szervezettel. Azt mondják, a katona a hazáját szolgálja, nem
a hazája politikusait.
- És nagyon is igazat mondanak, uram - bólintott komolyan Bar-
naby. - Minden hazafi tudja, hogy a haza az első. A helyzet változni
fog, nem lesz mindig olyan, mint most.
- Nem hiszem, hogy folytatnunk kellene ezt a beszélgetést, Mr.
Barnaby.
- De én azt gondoltam...
- Gondolja át még egyszer!
Genifer lépett Tom mellé, miközben Barnaby beleolvadt a tömeg-
be.
- Ki volt ez, Tom?
- Valaki, aki nem tanult meg alkalmazkodni a változó időkhöz. És
ha már az időről van szó, nem gondolod, hogy ideje lenne indul-
nunk?
A nővére fürkésző tekintettel nézett rá. Bármit is olvasott le az ar-
cáról, láthatóan egyetértésre sarkallta.
- Rendben, menjünk.
És mentek.
> > > > >NEWSNET INFORMÁCIÓS FÁJL
TELESTRIAN CYBERDYNE [ANYACÉG - TEL INDUS.]
FORRÁSFÁJL: ÉSZAK-VIRGINIA [RÖGZ: 8-21-55]
TELESTRIAN CYBERDYNE: A JÖVŐ NAGY KALANDJA

Gyakran vezeti saját maga az autóját a városban? Órákat tölt el
házi költségvetésének kiszámolásával? Otthonának valamelyik ré-
szében nem az optimális hőmérséklet uralkodik? Természetesen
nem. Legalábbis akkor nem, ha a Telestrian Cyberclyne kiberneti-
kus irányítórendszerét vagy számítógépes támogatását használja.
Ön ismer minket, megbízik bennünk, és mi ennek nagyon örü-
lünk. Szolgáltatásaink sokkal szélesebb körűek, mint gondolná,
és az élet több területén is segítséget nyújtunk önnek. Csak mert
nem állunk önnel közvetlen kapcsolatban, az még nem jelenti,
hogy nem vagyunk jelen az életében, hogy nem támogatjuk önt.
Például a berendezések jó részét, melyeket ön elégedetten és
boldogan használ, a Telestrian Cyberdyne rendszereivel vezérelt
gyártósorokon hozzák létre. Számtalan módon tesszük könnyeb-
bé életét, és ez még csak a kezdet.
De mi nem ragadunk le az eddig elért eredményeknél. Stephen
Osborne irányításával elszakadunk a számtalan, egymástól meg-
különböztethetetlen számítástechnikai- és automatarendszer-
szolgáltatóktól, és belépünk az újszerű megoldásokkal kísérlete-
ző cégek birodalmába. Előbújunk a háttérből, hogy helyet
követeljünk magunknak a világban, minden téren: interfészeket
gyártunk a hétköznapi készülékekhez, személyi időbeosztás-ter-
vezőt kísérletezünk ki Saul Jefferson kormányzó számára, és fon-
tos elektronikus rendszereket fejlesztünk a CAS legmodernebb
JOGOS KÁRPÓTLÁS
Stonewall harcjárművébe. Lehet, hogy más cégek csak egyetlen

lépésre vannak a jövőtől, de a Telestrian Cyberdyne már a prog-
ramozásánál tart. < < < < <
11
Andynek nem kellett amiatt aggódnia, hogy nem érezte a halál

szelét - elég hamar megtalálta. Ott volt körülötte, mindenhol. Tud-
ta, hogy a társasági enklávén kívüli élet durvább, mocskosabb, zajo-
sabb és kaotikusabb, mint amihez hozzászokott, de sosem kellett
átérezni, mekkora valójában a különbség. Ám most ő maga is ár-
nyékká vált, és ez lett az új élete. És ha nem egyezett pontosan az
ilyen életről alkotott eddigi elképzeléseivel, hát most hozzá kellett
szoknia.
Vajon jó döntés volt megrendezni a saját halálát? Kétségtelen,
hogy a „halála" járt bizonyos előnyökkel. Elvégre ki próbálna meg-
találni egy halott embert?
Am ő egy célokkal és tervekkel rendelkező halott volt. Új ottho-
nának falait bámulta, és megpróbálta eldönteni, készen áll-e rá,
hogy véghezvigye, amit eltervezett. A málló, felhólyagosodott vako-
latú, ismeretlen eredetű foltokkal tarkított fal lehangoló látványt
nyújtott. Csakúgy, mint minden más a „halála" óta.
Kivette ezt a szobát a Zöldfa-domb Apartmanban, egy lepukkant,
mocskos motelben, ahol egy hónapra előre lehetett fizetni. A hirde-
tésben minden sokkal jobban hangzott, mint amilyennek a valóság
bizonyult, de még mindig jobb volt, mint a többi hely, amit megné-
zett. Néhol még a zár is hiányzott az ajtóról. Végül kénytelen volt
ide beköltözni, mert valahol meg kellett húznia magát, és takaré-
koskodni akart a pénzével, különösen azután, hogy olyan sokat köl-
tött a Sony fejlesztésére.
Bár Andy minden költséget kifizetett a Zöldfa-domb szegényes

biztonsági szolgáltatásiért, mégsem érezte biztonságban magát. Ho-
gyan is érezhette volna, amikor nem bízott meg ezekben az extrák-
ban? Biztos volt benne, hogy a fele nem más, mint felirat és meleg
levegő a tulajdonos részéről, a másik fele pedig létező, ám nem mű-
ködő szolgáltatás. Az ajtó- és ablakzár legalább működött; ezt már
az első éjszaka megtudta, amikor valaki megpróbált betörni hozzá.
Eredménytelenül nyomkodta a PanicButton gombját, amiből sike-
rült kiderítenie, hogy az viszont nem működik. A betörő szerencsé-
re nem tudott átjutni az ajtózáron, és inkább továbbállt, hogy
könnyebb zsákmányt keressen magának. Az incidens után viszont
Andy fokozottan sebezhetőnek érezte magát. Mi lett volna, ha a be-
törő egy troli, aki úgy dönt, hogy mindenáron be akar jönni? Egy
ilyen erővel rendelkező bűnözőt egy egyszerű zár nem állított volna
meg.
Ha Andy életben akart maradni az árnyakban, kapcsolatokra volt
szüksége; a vadászoknak mindig vannak kapcsolataik. De attól tar-
tott, ha kimegy az utcára, nem fog kapcsolatokat szerezni.
Sem barátokat.
Andy életében először magára volt utalva - csak és kizárólag ma-
gára. Nem fordulhatott senkihez segítségért; nem voltak barátai,
nem volt családja, nem voltak munkatársai, de még főnöke vagy ta-
nára sem. Eddig rá sem döbbent, milyen gyorsan magányossá vál-
hat egy ember. Szeretett volna beszélgetni valakivel - csak beszélni
néhány szót, semmi mást - anélkül, hogy valaki célpontnak nézné
őt egy rablótámadáshoz vagy szexuális zaklatáshoz; ez a feltétel
alapból kizárta a Zöldfa-domb apartman többi lakóját, akikkel ed-
dig találkozott. Talán ha jobban ismerné őket, nem gondolná róluk,
hogy könnyű prédának, új husinak tekintik őt. De egyiküket sem is-
merte. Az utcáról sem ismert senkit. Eddig csak a cég létezett szá-
mára. Ha beszélni próbálna valakivel azok közül, akiket ismer,
azonnal lebuktatná magát, és minden eddigi munkája kárba veszne.
Ami így is könnyen megtörténhet, ha nem tesz szert hasznos kap-
csolatokra.
Elég a gondolkodásból. Itt az ideje becsatlakozni és tenni egy
próbát. Andy mindig is kényelmesebben érezte magát, ha a Mátrix-
ban kellett emberekkel találkoznia. Jó ötletnek tűnt ott kezdeni a
keresést.
A választása elsőként Nell Alagsorára esett - ezt a címet akkor

szedte össze, amikor az árnyhálózaton szörfözött. A hely valószínű-
leg kapcsolatban állt az Eszkimó Nell-lel, a vadászok állítólagos
törzshelyével, amely virtuális kalandjai bázisául is szolgált. Arra szá-
mított, hogy a virtuális bár teli lesz hozzá hasonló kezdőkkel, de re-
ménykedett benne, hogy talál egy-két figyelőt is, akik fiatal tehetsé-
gek után kutatnak. Nem várta, hogy sikerül közvetlen kapcsolatba
kerülnie árnyvadászokkal; azoknak a helyeknek a címéhez, ahol a
valódi vadászok lógtak, nem lehetett ilyen könnyen hozzáférni. Ha
valahol közzétették, akkor az csak a Shadowland lehetett, az igazi
vadászok hálózata, de Andy nem ismerte az odavezető utat. Egyelő-
re megpróbálkozik azzal, amire a maga eszközeivel képes. Ha sze-
rencséje van, a Nellben valaki talán beviszi őt a Shadowlandre.
Bekapcsolta a Sonyt és lefuttatta a kiegészítők diagnosztikai teszt-
jét. A konzol most már egy valódi kiberdekk volt - nem valami erős,
de sokkal jobb annál az ócska, bolti szerkezetnél, ami eddig volt. A
valódi dekások természetesen nem használtak boltban kapható
cuccokat, mert nem voltak elég forrók, márpedig az árnyakban ez
tartotta életben az embert.
Remélve, hogy távolléte alatt senki nem fogja megzavarni fizikai
testét, becsatlakozott.
Nell Alagsorának elérése nem jelentett problémát. A jég egyszerű
volt és hófehér, bár az átveréséhez szükség volt némi szakértelem-
re. Andy szinte megállás nélkül suhant el mellette.
A virtuális bár teli volt perszona ikonokkal - némelyik a pultnál
ült, mások az asztaloknál. Az ikonok nagy többsége krómszínű, em-
beri alak volt különféle ruhákban és ékszerekkel teleaggatva, vagy
éppen neonszínű fénnyel körbevéve, hogy könnyebben meg lehes-
sen őket különböztetni. Andy néhány rajzfilmfigurát és régi, klasszi-
kus számítógép ikont is látott. A vendégek egy része valamilyen
tárgynak „álcázta" magát, például sétáló kenyérpirítónak vagy más,
még furcsább szerkezetnek. A sokaságban nem csak dekások voltak,
akadtak egyszerű utasok is. Andy meg tudta állapítani a különbsé-
get, ha elég alaposan megvizsgálta őket. Az utasok felbontása ala-
csonyabb volt, és néha még a halvány elektronikus fonalat is látta,
ami összekötötte őket a dekásukkal.
Nell Alagsorában a szürke volt az uralkodó szín, illetve annak ár-
nyalatai. Még a rendszertelenül elhelyezett mennyezeti lámpák
alatt elhaladó ikonok is színtelenek maradtak a halvány fényben. Ez
a virtuális architektúra egyik trükkje lehet, gondolta Andy. Körülné-

zett, hátha talál egy asztalt nyílt párbeszéd ablakkal, de nem járt si-
kerrel. Valamivel hátrébb, a homályban szintén asztalok álltak, de
olyan messzire már nem látott el. Előrébb kellett mennie.
Három virtuális métert sem tehetett meg, amikor egy kinyújtott
láb állta el az útját. Legalábbis úgy gondolta, hogy egy láb lehet az.
Izületeket vagy hajlatokat ugyan nem látott az első ránézésre folya-
dékszerű végtagon, viszont egy olyan ikon csípőjéhez csatlakozott,
amely leginkább egy csapkodó rajzfilmvillámokból álló férfira ha-
sonlított. Az ikon arca egyszerű emberi arc volt, világító szempárral,
amely mereven Andyre szegeződött - akárcsak az asztalnál ülő töb-
bi ikon szeme.
- Hé, cimborák, ide nézzetek! - szólalt meg a villámember. - Itt
egy eltévedt bárányka, aki valahogy lekeveredett a térképről. Túl
sok memóriát költesz az ikonodra, taknyos. Kérkedni akarsz, vagy
csak egyszerűen ilyen ostoba vagy?
Provokatív kérdés volt. Egy igazi vadász higgadt választ adna.
- Egyik sem - félelte Andy.
- Ó. Valóban? - A világító szempár keskeny hasítékká szűkült
össze. - Az én nevem Villámláb! Talán már hallottál rólam.
- Nem - felelte Andy az igazságnak megfelelően.
- Tehát valóban ostoba vagy.
- Hagyd már békén, Villámláb - mondta egy farkas-ork hibrid, aki
annyira hasonlított az eredeti Lowengrim Kastély játék ikonjához,
hogy a feje felett még a kis körbe foglalt „R" betű is ott lebegett.
- Neked mikor osztottam lapot, Farkas? - förmedt rá a társára Vil-
lámláb.
Mivel a dekás figyelmét elterelték, Andy elérkezettnek látta az
időt, hogy kikerülje az útakadályt.
- Én nem keresem a bajt, Villámláb - mondta, és elindult.
A következő pillanatban arccal előre a padlóra zuhant. Dekkje
műérzet áramköre jóvoltából úgy érezte, mintha valóban elesett
volna. Andy nem Villámláb lábában botlott el; a dekás egészen egy-
szerűen fellökte. Dühös horkantást hallott a háta mögül.
- Neked Mr. Villámláb, taknyos. Nagy kár, hogy nem keresed a
bajt, mer'hogy mégis sikerült megtalálnod.
Andy megpróbált felállni, de a Pusztító mozgásszervi funkciói le-
bénultak. Villámláb nevetve szemlélte Andy küszködését.
- Ezt nézzétek! - vigyorgott cimboráira.
Valóságosnak tűnő villámok csaptak Andy ikonjába, a Pusztító el-

színeződött és füstölni kezdett ott, ahol Villámláb támadó program-
ja belerágta magát Andy grafikus interfészébe. Andy műérzetkap-
csolata fájdalmas elektromos csípésekké fordította le a támadást.
Hús-vér ujjai kapkodva nyomogatták a dekk billentyűit, ahogy meg-
próbált valami kiutat találni szorult helyzetéből. Villámláb bénítá-
sán azonban nem tudott úrrá lenni, és a Pusztító fényes felülete
egyre viharvertebbé és tompábbá vált.
Andy szenvedése váratlanul véget ért, de továbbra is gyengének
érezte magát, és forgott körülötte a világ. Egy pillanatig azt gondol-
ta, újabb kilökődési sokkot szenvedett el, de aztán rájött, hogy
azért lát mindent szürkének, mert még mindig a Nell Alagsorában
van. Tudta, hogy nem csinált semmi olyasmit, amivel megtörhette
volna kínzója programjának könyörtelen szorítását. Hálás volt a
szabadulásért, de másra egyelőre nem volt képes, mint kábán bá-
mulni maga elé, miközben Villámláb valaki másnak a támadása alatt
vonaglott. A villámember hirtelen mozdulatlanná dermedt - most
valóban a megszólalásig hasonlított egy képregényfigurára -, majd
váratlanul megszűnt létezni a virtuális térben. Egy apró, ébenfeke-
te, ezüstösen csillogó köpenyt viselő kisfiú lépett a legközelebbi
lámpa derengő fényébe.
- Bizony mondom, ennél megfelelőbb prédát is talál magának
ma éjjel a Mátrixban.
Egyetértő mormogás hallatszott, miközben a közeli ikonok elfor-
dultak, vagy gyorsan távoztak. Néhányan egy nevet is mondtak,
amikor bocsánatkérést mormoltak, vagy köszöntek a jövevénynek.
Andy már hallotta ezt a nevet suttogni az árnyhálózaton, de először
nem hitte el, hogy jól hallotta. Svindler. Azonban az, hogy az előtte
álló ikon az általános szürkeségben is éjfeketén csillogott, azt de-
monstrálta, hogy a dekás képes volt felülírni a Nell általános megje-
lenítését. De akkor sem lehet Svindler... vagy mégis? Nem lehet
Verner dekása, itt biztosan nem! Először is, egy ilyen legendás de-
kás be sem tenné a lábát egy Nell Alagsorához hasonló helyre. Má-
sodszor, egy csúcsvadásznak semmi oka nem lenne Andy sorsával
törődni. Harmadszor... nos, harmadszor pedig ez egyszerűen nem
lehet ő. Hogyan választhat egy Svindler kaliberű dekás ilyen sem-
mitmondó ikont magának?
- Valóban te vagy Svindler?
- Erre a névre hallgatok - felelte az ében kisfiú, miközben helyet

foglalt a hirtelen üressé vált asztal mellett, Villámláb székében. -
Foglaljon helyet, uram, s árulja el, milyen néven szólíthatom!
- C-3. - Andy örült, hogy eszébe jutott az eredeti C-köb egyik va-
riációja. Leült egy székre Svindlerrel szemben. Nem akarta elárulni
a valódi Mátrix-nevét.
Az ébenfekete fiú ajka különös félmosolyra görbült.
- A második neve merő véletlenségből nem PO?
- Nem - felelte Andy. Hibát követett volna el? Esetleg létezik má-
sik C-3 is? - Miért?
- Ne is törődjön vele! Csak egy tréfás utalás akart lenni, de bizto-
síthatom, nincs semmi jelentősége. - Svindler alaposan végigmérte
beszélgetőtársát, mielőtt újból megszólalt volna. - Különösnek talá-
lom, hogy pusztán egy betű és egy szám jelenti a nevét. Ezek a kó-
dok nem nevek, különösen nem az olyan szabad embereknek, mint
ön vagy én; így ha nem probléma önnek, hanyagoljuk a számokat,
jó uram. Azt mondta, C? Mint cilinder, más néven henger? Nem, ne
is fárassza magát a válasszal, elvégre semmi közöm hozzá. Azonban
biztosíthatom, egy élmény volt ismeretséget kötni önnel, Cilinder
úr. - A csillogó köpeny ezüstös örvénnyé változott, ahogy az ében-
fekete kisfiú ültében meghajolt. - Meg merem kockáztatni, ön még
új látogató ezen a digitális vidéken. Mint tapasztalhatta, az a Villám-
láb nevű útonálló pont az ilyen prédára vadászik.
Andy tagadta, hogy zöldfülű lenne, de Svindlert nem tudta meg-
téveszteni.
- Bátor lélek, de mindketten tudjuk, hogy ez csak álca. Az igazság
nem rejthető el ily könnyen, és bár Bugris Villámláb egy nagyszájú
fráter, igazat mondott. Ahhoz képest, hogy milyen gyenge dekkel
rendelkezik, túlságosan sok energiát fektetett az ikonjába. A kezdők
tipikus hibája. Azt javasolnám, végezzen el bizonyos módosításokat
a következő hasonló kirándulása előtt.
Andy elhatározta, hogy így fog tenni.
- Van más jó tanácsod is számomra?
- Nekem? Én sosem adok jó tanácsokat. - A kisfiú elmosolyodott,
kivillantva csillogó, fekete fogait. - Legalábbis ingyen nem. Azért
nagyon meg kell dolgozni... és persze meg kell becsülni.
- Hajlandó lennék fizetni olyasvalakinek a tanácsaiért, aki ismeri
az itteni viszonyokat - mondta Andy, de kételkedett benne, hogy
meg tudná fizetni egy ilyen híres dekás drága idejét.
-Valóban?
- Igen. Áldoznék rá valamennyit.
- Azt tartják, egy igaz lovag az erkölcsi tisztaság és a nélkülöző rá-
szorulók kedvéért mindig segít az elnyomottakon. Mily szomorú,
hogy nem tekint engem igaz lovagnak. Rám nézve még szomorúbb
azonban, hogy tökéletesen igaza van. - Rövid szünet után az ében-
fekete fiú arca komoly kifejezést öltött. - Azt mondta, rendelkezik
bizonyos anyagi eszközökkel.
Andy elővarázsolt egy virtuális hitelkártyát, amire előzőleg feltöl-
tötte a rendelkezésére álló pénz felét. Reménykedett benne, ennyi
elég lesz Svindler meggyőzéséhez, és a dekás segíteni fog neki.
Eszébe jutott, hogy esetleg többet is adhatna - Svindler segítsége
felbecsülhetetlen értékű lehetett -, de már csak azután, hogy letette
a kártyát az asztalra. Már túl késő volt, hogy visszavegye; az zöldfü-
lűségre vallana.
A fekete ujjak végigsimítottak Andy hitelkártyáján, majd gyorsan
vissza is húzódtak. Svindler olyan sokáig ült némaságba burkolóz-
va, hogy Andy már azt gondolta, nevetséges ajánlatával megsértette
a dekást.
- Mily különös - szólalt meg halkan az ébenfekete kisfiú. - Ön a
Telestrian alkalmazottja.
- Honnan tudod? - bukott ki Andyből a kérdés.
- Technomágia - felelte hanyag legyintéssel a dekás. - Akkor hát
igaz?
- Csak voltam. - Amikor Svindler nem reagált, hozzátette: - Ez a
chiptiszta igazság. Nem dolgozom senkinek. De szeretnék... ha ér-
ted, mire gondolok.
- Senkinek nem fogsz dolgozni, amíg kapcsolatban állsz a Telest-
riannal.
- Most mondtam, a cég számára én már nem létezem. Szabad-
úszó vagyok.
- Boldog lennék, ha hihetnék önnek.
- Nem tudom, hogyan bizonyíthatnám.
- Nem tudja?
Andy valóban nem tudta.
-Nem.
- Esetleg felajánlana nekem egy bejáratot a cég titkaihoz? Csak
mostanában távozott a társaságtól, a kódjai és protokolljai még biz-
tosan nem törlődtek. Egy ilyen ajánlat jóval többet érne ennél. - Az
ébenfekete fiú visszapöckölte Andynek a hitelkártyát.
Andynek ez eddig eszébe sem jutott. Pedig nem ártott volna. Bár
a legitim kódját és a jelszavait a „halála" nyilvántartásba vételének
pillanatában törölték, hagyott magának néhány hátsó ajtót. A rend-
szerbe még mindig be tud jutni.
- Ha ez az ára a segítségednek, talán megegyezhetünk. De nem
fogok segíteni bármit is lenyúlni onnan.
Svindler ikonja oldalra billentette a fejét.
- Értem. Kinyitja az ajtót, aztán félreáll, amíg én egyedül beme-
gyek és kirámolom a helyet.
- Valami ilyesmi.
- Ezzel az eljárással mintha valamikor már találkoztam volna. És
cserébe csupán tanácsot kér? Ez nagyon jelentéktelen ár. És mond-
ja csak, miféle tanácsra van szüksége?
Ez már úgy hangzott, mintha Svindler hajlandó lenne segíteni ne-
ki. Ez a kis kiruccanás Nell Alagsorába sokkal jobban alakult, mint
azt Andy előzőleg remélni merte volna.
- Találkozni szeretnék néhány emberrel - mondta. - Olyan embe-
reket akarok megismerni, akiknek a segítségével életben tudok ma-
radni az utcán, és akik bevezetnek az üzletbe. Olyanokat, akikkel te
is szívesen dolgoznál együtt.
- Netán pont azokat, akikkel együtt is szoktam dolgozni?
- Az remek lenne! Persze, csak ha nincs ellenvetésed. Úgy értem,
nem szeretném elhappolni előled a munkát, de Svindler ajánlása
nem elhanyagolható tényező. Ki hitte volna?
- Valóban, ki? Még valami?
Andy el sem hitte, hogy Svindler ennyire segítőkész.
- Nos... - Eszébe jutott még valami. Nem volt benne biztos, hogy
tökéletesen sikerült eltüntetnie a nyomait. Ha valaki rájön, hogy
csak megrendezte a saját halálát...
- Segíthetnél megbizonyosodni róla, hogy valóban csak egy ár-
nyék vagyok.
Az ében fiú kurta mosolyt villantott rá.
- Ennek többféle elintézési módja is van.
Andy nem volt vicces kedvében.
- Úgy értem, tudomásom szerint minden nyomot eltüntettem, de
mielőtt leléptem volna a cégtől, valaki egy nyomkövetőt tett rám.
Nem tudom, ki volt az, de szeretném megtudni. Biztos akarok lenni
benne, hogy nem bukkannak a nyomomra, és azt is jó lenne tudni,

ki volt az, és mit sikerült kiderítenie rólam.
- Dicséretes célok. - A fekete ikon egy ezüstszínű menyétet hú-
zott elő a köpenye alól. - Ez egy vadász program. Nagyon jó a kap-
csolatok felderítésében, ha egy kicsit rövid életű is, ráadásul elősze-
retettel harap bele annak a kezébe, aki matatni próbál vele.
Bizonyára megérti, az embernek meg kell őrizni a titkait. Megmon-
dom e pompás állatnak, hogy keressen meg minden, önnel kapcso-
latos adatállományt, beleértve a követői által hagyott nyomokat is,
ha ön ellát engem a pontos kódokkal. Megfelelő ez így?
- J ó l hangzik. - Andy átnyúlt az asztalon, hogy elvegye a menyé-
tet, de az ében fiú nem adta oda neki.
- Kellenek hozzá a kódok.
- Rendben. - Andy átadott neki egy virtuális nyomtatványt, rajta a
régi céges azonosító kódjával.
A papírlap Svindler kezében valami macskatápszerű masszává vál-
tozott. Megetette vele a menyétet, majd az asztalra helyezte és meg-
simogatta az állatot, amely azonnal átugrott Andy oldalára.
- A menyét a hajnal első fényéig az öné.
- Kajak! - Andy felemelte az állatot, és a Pusztító mellrészén fel-
pattintott egy panelt, hogy biztonságba helyezze a programot. - És
mi lesz a kapcsolatokkal?
- Először mutassa meg nekem azt a mágikus kaput!
Tisztességes ajánlatnak tűnt. Svindler már segített neki, most
Andyn volt a sor, hogy előrukkoljon valamivel. Elhagyták a Nell
Alagsorát, és a Mátrixon keresztül a Telestrian rendszeréhez suhan-
tak. A Cyberdyne részleget egy aranyszínű tölgyfa jelképezte, mely-
nek gyökere és ágai szerteágaztak az elektronikus térben. Andy ve-
zetésével behatoltak a gyökerek közé, és átkanyarogtak a kusza
útvesztőn. Amikor megtalálta a megfelelő pontot - a második leg-
biztonságosabb utat visszafelé Andy megmutatta Svindlernek a
hátsó ajtót. Az ébenfekete fiú megállt, és alaposan szemügyre vette
a bejáratot.
- Szép munka.
Svindler dicsérete meglepetésként érte Andyt. A Mátrix egyik leg-
nagyobb legendájának elismerő szavai már jelentenek valamit! Ta-
lán Andynek mégis lehet jövője árnyvadászként.
De még rengeteget kellett tanulnia. Svindler hosszú időt töl-
tött az ajtó vizsgálatával. Andy arra számított, hogy azonnal be-
megy, és elintézi a dolgát - bármi legyen is az - a Telestrian rend-

szerében.
- Most mit csinálsz? - kérdezte türelmetlenül Andy.
- Elővigyázatossági intézkedések - felelte kedélyesen Svindler. -
Egy bölcs ember ezt sosem mulasztja el, Cilinder úr.
- Ez most olyan volt, mint egy ingyen jótanács.
- Valóban? Hogyan is lehetne az én tanácsom jó, ha ingyen van? -
Az ében kisfiú befejezte a vizsgálódást, de szemmel láthatóan eszé-
be sem volt belépni a Telestrian rendszerébe.
- Nem mész be? - kérdezte Andy.
- Nem, azt hiszem nem. Talán majd máskor. - Svindler ikonja el-
lépett a bejárat mellől. - Még egy dolog, Cilinder úr. A hely, ahon-
nan belépett közös hallucinációnkba... biztonságos?
-A legjobb, amit találtam. Külön fizettem a biztonsági szolgáltatá-
sokért.
- Fizetett? Nem kétséges, jófajta céges hitelkerettel.
Andy azért ennyire nem volt ostoba.
- Nem. Más pénzzel. - Azzal a pénzzel, amit a vadászok hagytak
neki.
- Ami szintén a hitelkártyáján volt?
-Aha.
-Ah, szegény, naiv Cilinder úr. Mily pompás megjelenés, s hozzá
micsoda elmaradott gondolkodás. Az elektronikus pénz az elektro-
nikus pénz, de az elektronok meglehetősen tiszta nyomokat hagy-
nak maguk után azok számára, kiknek van hozzá szeme. - Az ében
kisfiú kezében megjelent egy fehér kártya, és belehelyezte a Pusztí-
tó ujjakkal ellátott manipulátorába. - Fogadja el tőlem ennek a vi-
szonylag becsületes pénzváltónak a címét. Mondja meg neki, hogy
kezdőnek való munkát keres, és említse meg Svindler nevét.
Azzal az ében kisfiú meglebbentette köpenyét, és pörgő, ezüstös
oszloppá változott. Az oszlop aztán ragyogó csillagokká vált szét,
melyek fokozatosan elhalványultak, feloldódtak a kibertér feketesé-
gében. A dekás testetlen hangja még ellátta Andyt egy utolsó, in-
gyen jó tanáccsal.
- És könyörgöm, találjon magának egy jobb búvóhelyet!
Svindler eltűnése után Andy tanácstalanul állt, nem tudta, mihez
kezdjen. Eljött a Telestrian rendszeréhez, és kinyitotta a hátsó ajtót
abban a reményben, hogy látja Svindlert bemenni; ehelyett a dekás
egyszerűen felszívódott. Tehát most itt állt a nyitott hátsó ajtónál, és
Svindler azt monda, a menyét program élettartama korlátozott. Kell

ennél jobb alkalom? Nem volt sürgős találkozója. Andy besurrant a
Telestrian rendszerébe, és elengedte a menyétet.
A kis állat elvezette őt néhány adatállományhoz, melyeken az ő
neve szerepelt. Mivel tartott tőle, hogy a rendszerben nem engedé-
lyezett látogatónak minősül, Andy nem olvasta el a fájlokat, csak le-
másolta őket. A másolás sokkal kisebb felfordulással járt, mint az
adatok átnézése, amivel jól látható nyomokat hagyna maga után.
Márpedig észrevétlennek kellett maradnia. Minden simán ment,
amíg a menyét elő nem kerített egy biztonsági résről szóló fájlt.
Andy egy pillanatra megtorpant, amikor rájött, hogy a Telestrian
kapcsolatba hozta őt egy biztonsági réssel. Egy gyors vizsgálat kide-
rítette, hogy az adatállományt nem lesz könnyű megnyitni, ezért azt
is gyorsan lemásolta, és folytatta a kutatást. Az új nyomon megindu-
ló menyét ezúttal egy fekete arcú, arany lovag lábába ütközött.
Andy egy másodpercet sem habozott; azonnal menekülőre fogta a
dolgot, hagyta, hogy a menyétet érje a fekete jég első támadása.
Apró szobájában ülve, zihálva bámulta a kezében tartott vezeté-
ket. Fájt a feje és mindenből kettőt látott, szeme előtt színes foltok
táncoltak. De legalább megúszta.
Természetesen a sietős távozás miatt nyitva felejtette a hátsó aj-
tót. Nem baj, azt az utat úgysem akarta használni többé. Saját magá-
ról sem sikerült összegyűjtenie minden adatot; a menyétet vadászat
közben elkapták, de jelen pillanatban ez sem számított. Csak az volt
a fontos, hogy sikerült lelépnie a fekete jég elől, és élve maradt,
hogy egy nap majd újra próbálkozhasson.
Ha lesz hozzá mersze.
Andy túlságosan fel volt húzva az alváshoz, és az ablakon beszű-
rődő fény már a reggel közeledtét jelezte. Megpróbálkozott a
Svindler által ajánlott kapcsolat számával, de csak másnapra tudott
megbeszélni egy találkozót. Az egész eseménytelen napot a meg-
szerzett adatok átvizsgálásával töltötte. Megpróbált valami nyomot
találni - bármit, ami segíthetne megérteni, mi történt vele. Amikor
felfedezte, hogy a személyi anyagára állított figyelő egy katonai
adatközvetítővel van összeköttetésben, rájött, hogy rengeteg min-
denről halvány fogalma sincsen. Még több adatra lett volna szüksé-
ge, de nem érezte elég felkészültnek magát a vadászatra, amíg nem
gondoskodik a biztonságáról. Aznap éjjel aludt valamennyit, de
nem túl sokat.
Reggel felkészült a találkozóra, és örült, hogy végre csinálhat va-

lamit. A seftessel való üzletelés végül nem bizonyult valami nagy fel-
adatnak, különösen azután, hogy megemlítette Svindler nevét. A
tranzakció még így is többe került volna, mint amennyi pénze
Andynek volt, ha Svindler leszedte volna a neki felajánlott részt a
kártyájáról, de Andy meglepetésére a dekás hozzá sem nyúlt a nu-
jenhez. Tehát a híres dekás mégiscsak ingyen adta a segítséget;
akármit is mondott, igazi lovag volt.
Andy a találkozó után igen jónak értékelte a kilátásait. A seftes el-
vette Andy hitelkártyáját és adott helyette néhány másikat - a leg-
több hitelesített volt, kivéve egyet, amelyik az új RASZ-át, hamis sze-
mélyazonosságát tartalmazta. Végre újra utazhatott a metrón, ami
sokkal kényelmesebb módja volt a hazajutásnak, mint a tömött,
bűzlő, légkondicionálás nélküli busz, amely elhozta DC ezen kerü-
letébe. És ami a legjobb, a fickó azt mondta, esetleg valami munkát
is fel tud neki hajtani. Andynek egy-két nap múlva kellett érdeklőd-
nie.
A találkozás miatti feszültség elmúltával Andy rájött, hogy rette-
netesen éhes. Cél nélkül őgyelgett, megpróbált találni egy helyet,
ahol magához vehetne némi harapnivalót. Nem ismerte valami jól a
környéket, és az első néhány utcában nem túl sok üzletet talált, csu-
pán lakásokat és átalakított irodaépületeket. A következő utcába
benézve azonban meglátott egy ígéretesnek tűnő épületet, amely
mint kiderült, főként irodáknak adott otthont, de a földszinten egy-
más mellett sorakoztak a különféle üzletek kirakatai. A hely elég
nagynak tűnt ahhoz, hogy legyen benne valami élelmiszerbolt, vagy
legalább egy Stuffer Shack. A gyomrától vezérelve indult el az épü-
let felé, és egyenesen belerohant egy öltönyösbe, aki éppen akkor
lépett ki elé a keskeny utcára.
- A fenébe, kölyök! - förmedt rá a férfi. - Miért nem nézel a lábad
elé?
Andy automatikusan mentegetőzni kezdett volna, de már az első
szótag a torkán akadt. Kölyök? A fejében egymást kergették a gon-
dolatok. Hiszen ő ismeri ezt a tagot! Vagy mégsem? A férfi arca nem
volt ismerős, és az öltönyben sem volt semmi különleges - egysze-
rű, bárhol kapható, olcsó holmi. Semmi egyedi ékszert nem viselt,
és még a hajviselete is jellegtelen volt, az arcán lévő egyenetlen be-
mélyedést azonban nehéz lett volna elfelejteni. Andy mégis elfelej-
tette.
Elfelejtette?
Az utcán végigvisszhangzó nevetés kizökkentette Andyt a gondo-
latai közül. Néhány saroknyival odább egy csapatnyi ork közeledett
nevetgélve, lökdösődve - szemlátomást jól érezték magukat. De ők
most nem voltak lényegesek. Andy újra az előtte álló rejtélyre össz-
pontosított, de a férfi már ellépett tőle, és az épület bejáratánál járt.
- Hé, várjon egy percet! - kiáltott utána.
A férfi már ki akarta nyitni az ajtót, de a kiáltásra megtorpant.
- Ismerlek valahonnan, kölyök?
Kölyök. Igen. Andy már hallotta valahol ezt a közömbös hangot.
És hirtelen egy név ugrott be a fejébe: Mesterlövész.
- Igen! Igen, ismer. Telestrian Cyberdyne. Múlt héten. Egy na-
gyon kis szobában találkoztunk. Nem emlékszik, Mesterlövész?
A férfi változatlan arckifejezéssel bámult rá. Andy nem tudta meg-
állapítani, hogy sikerült-e meglepnie.
- A nevem Markowitz, nem Mesterlövész, és fogalmam sincs, mi-
ről beszélsz, kölyök. És most kopj le! A helyedben gyorsan eltűnnék
az utcáról, mielőtt egészségtelenné válik számodra a levegő idekint.
A férfi megfordult, és belépett az épületbe. Andy bután bámult
utána, és azon gondolkodott, hogy vajon igaza van-e, vagy csak a sa-
ját képzelőerejének csapdájába esett. Észre sem vette, mekkora ve-
szélyben van, amíg az egyik ork el nem kapta a karját. Csak akkor
kezdett küzdeni a szabadulásért, amikor bevonszolták egy sikátor-
ba.
> > > > >WNVA HELYSZÍNI RIPORT
-[12:10:18/8-22-55]
RIPORTER: KATHERINE KRISTIN KAYE [KAYE-328]
Kciye: Itt vagyunk Fredericksburgben, az Örökség Fesztiválon, és

meg kell hogy mondjam, csodálatos a hangulat. Ám az itt ünneplő
emberek között sokan vannak, akiknek nem teljesen felhőtlen a
szórakozása. Mint bizonyára tudják, Wendell North állami szenátor
a tegnapi nap folyamán indítványt nyújtott be egy népszavazásról,
melynek tétje Észak-Virginia különválása lenne a UCAS-tól. A javas-
lat gond nélkül átment a szenátuson, és holnap kerül a képviselő-
ház elé. A politikusok véleménye egyértelműnek látszik, de mi az
utca emberének véleményére is kíváncsiak vagyunk, ezért megkér-
dezünk néhány embert az ünneplők közül.
Jól öltözött családapa két gyerekkel: Azt gondolom, tisztességte-
len és megalázó az a mód, ahogy Washington Észak-Virginiát kezeli.
Ennél Atlanta sem lehet rosszabb. Igen, azt hiszem, ez egy jó elkép-
zelés.
Ork boltos: Elszakadás? Jaja, benne vagyok. Úgy értem, miért ne?
Mit tett értünk Washington mostanában?
Richmondi turista: Amit Észak és az állami szenátus művel, az
természetesen a UCAS alkotmánya szerint teljes mértékben illegá-
lis, bár a CAS-ban ez a törvény már nem él. Nyilvánvalóan úgy gon-
dolják, hogy ők már a CAS törvénykezése alá tartoznak. Azt hiszem,
hamarosan rádöbbennek a tévedésükre.
Törpe nő: Én társasági alkalmazott vagyok, engem ez az egész ügy
nem érint.
Két tinédzser kiberkróm öltözékben: Nem is hallottunk róla. Biz-

tosan nem átverés? De, szerintem ez csak az lehet, süket duma. Na-
gyon úgy tűnik, frankón.
Férfi „Ember vagyok!" feliratú pólóban: Az elszakadás nem volt
jó ötlet már 1861-ben és 2034-ben sem. Most sem az. De ha Észak
nem akar az országunk része lenni, húzzon el a francba!
Nő szürke képiben: Én csak azt mondom: na végre, már éppen
ideje! Hallottam, hogy a Konföderációs Államok két teljes páncélos
hadosztálya várakozik a virginiai határ mentén. Gyertek csak, fiúk!
Már így is késésben vagytok. A dél újra feltámad! < < < < <
12
A temetés csaknem olyan fájdalommentesen zajlott le, ahogy Tom

remélte. Szép kis társaság jött össze, beleértve két karót nyelt öltö-
nyöst, akik elmondták az ilyenkor szokásos céges gyászbeszédet - bár
ahogy a háttérből figyelték a többieket, az inkább biztonsági őrökre,
mint hivatalnokokra emlékeztette Tomot. Barnaby is feltűnt, de meg
sem próbált beszélni Tómmal, ami az őrnagynak tökéletesen megfe-
lelt. Még Asa, a harmadik nővér is megérkezett valamikor az éjszaka
folyamán. Odaállt a testvérei mellé és átbőgte az egész szertartást -
úgy néztek ki, mint három feketébe öltözött, szipogó varjú. Csak a
ruhájuk apró eltéréseiből lehetett megkülönböztetni őket, de Tom
még így sem tudta összepárosítani a lányokat a nevekkel, pedig el-
szántan próbálkozott vele, miközben a tömeg lassan féloszlott. A te-
metési szertartás után sor került még egy kisebb összejövetelre is, de
Tom Genifer biztonsági mániájára apellálva rábeszélte a nővérét,
hogy induljanak haza. A kötelességüket megtették.
-Andy rendes kölyök volt - mondta nekik Shayla búcsúzásképpen.
Tom igazat adott neki. Nem nagyon emlékezett Andyre. Egyetértett
a magasztaló gyászbeszédet elmondó tiszteletessel, aki okos és tehet-
séges, ám kissé zárkózott fiúnak írta le az öccsét. Valóban nem volt
vészes. O maga sokkal idegesítőbb kölyök volt régen. Ráadásul Andyt
még az apjuk bűnei miatt sem lehetett hibáztatni. Tom legalábbis
nem hibáztatta; soha nem engedte meg magának, hogy egy apa vét-
keiért a fiút tegye felelőssé. Matthew Walkerből igazából sokkal keve-
sebb volt Andyben, mint Tómban.
Hazafelé Genifer nem sokat beszélt, de legalább nem volt megsér-

tődve amiatt, hogy Tom ki akarta hagyni a fogadást. Egyszerűen csak
csendesen elmélkedett. Tom sem szólalt meg, és ez így tűnt helyes-
nek. Amikor megérkeztek a nagyszüleik házához, a lány kijelentette,
hogy még millió dolga van, és gyorsan távozott a telekom irányába,
elintézni őket.
A reggeli kötelezettségek letudása után Tom a nap többi részét ki-
használta egy kiadós ejtőzésre. Órákon keresztül heverészett, vagy
éppen a trideót bámulta. Nagyi vacsorája felért egy gyomorrontással.
Mivel gyermekkori kedvenceinek nagy részét elkészítette, az egyes
ételekre mindössze néhány másodperce maradt. Vacsora után segí-
tett megtisztítani és beolajozni nagyapja fegyverkollekcióját. Ezek a
csodálatos fegyverek voltak azok, amelyeket Tom elsőként megérint-
hetett, és a tisztításuk egyfajta közös rituálévá vált a Tábornokkal.
Csendben ültek és dolgoztak, a jól megolajozott acél és a régi puska-
por alig érezhető, fanyar illata betöltötte orrukat, és a régi, sokkal
egyszerűbb korok emlékét idézte vissza. Tomot átitatta a szertartás
nyugalma.
Amikor az utolsó fegyverrel is elkészültek, az olajos dobozokat le-
zárták, a rongyokat kidobták, és a szekrény ajtaját becsukták, a tábor-
nok megszólalt:
- Tudod, Genifer rábeszélésére lebonyolítottam néhány hívást.
- Nem hibáztatom érte, uram. Ismerem a nővéremet.
- Én most nem erre gondoltam, Tom. - A tábornok gondterhelten
ráncolta a homlokát. - Beszéltem néhány öreg harcostárssal, és ag-
gasztó dolgokat meséltek. Mintha terjedne az elégedetlenség a tiszti
karon belül. Még annál is rosszabb a helyzet, mint amilyen a visszavo-
nulásom előtt volt. Te ott vagy a tűz közelében. Nem tapasztaltál
ilyesmit?
- Én még csak fiatal hadnagyocska voltam, amikor ön elment nyug-
díjba, Tábornok, ezért nem tudhatom a különbséget, de azt kell
mondanom, igaza van - egyre több az elégedetlen egyenruhás. Ná-
lunk is sokan vannak, akik nem tisztelik eléggé az elnököt.
- Nem ez lenne az első eset.
- Biztosan nem, de hallottam, amint néhányan arról beszélnek,
hogy nem is fogják követni a parancsait. Ez már sokkal súlyosabb.
- De elég súlyos ahhoz, hogy meg is valósítsák?
- Nem tudom. Talán van, aki képes lenne rá.
- Téged nem környékeztek meg?
- Közvetlenül nem, bár néhány célzást eleresztettek felém is.

-És?
- És remélem, hogy a reakciómat, vagy inkább annak hiányát nein
értelmezték félre. A politika nem a katonákra tartozik, még akkor
sem, ha szolgálat közben időnként igen nehéz kikerülni. Erre ön ta-
nított meg engem.
- Nem túl sok tanítványom volt az aktív szolgálatom ideje alatt.
- Azt észrevettem.
A Tábornok fáradt sóhajjal hátradőlt a székében.
- Úgy tűnik számomra, mintha a fegyveres erőink kezdenének
összeomlani. Te még nem vagy olyan vén csataló, mint én, hogy ész-
revedd a jeleket. Semmi nem olyan, mint régen, mióta a légierő el-
vesztette a stratégiai eszközei nagy részét, a haditengerészet tenge-
részgyalogságát elvitték a Konföderációs Államok, és csak egyetlen
óceán, meg a Tavak maradtak meg nekünk. Még a mieink jártak a leg-
jobban, de nem sokkal. Félelmetesen messze vagyunk attól, hogy
ugyanolyan szuperhatalom legyünk, mint amilyen a múlt század vé-
gén voltunk. Lehet, hogy az állam egy kicsit túlságosan is bezárkó-
zott, nem hajlandó saját határain kívülre tekinteni. Még mindig na-
gyobbak és erősebbek vagyunk, mint Anglia abban az időben, amikor
a nap sosem nyugodott le a birodalma felett.
- Birodalom, uram? A cégbirodalmak kivételével az a világ már na-
gyon régen megszűnt.
- Vannak, akik azt mondják, hogy újra eljönnek a régi idők.
Vajon Tom most ezek közül beszélt eggyel? A Tábornok nem szo-
kott ilyesmiről beszélni.
- Tom, úgy nézel rám, mintha még egy fejet növesztettem volna.
De azt hiszem, ezzel meg is kaptam a keresett választ. Bocsánat, ha
megsértettelek, de régebben rossz társaságba keveredtél.
-Az nagyon régen volt, uram. Még keményfejű ifjú koromban.
- A keményfejűséged nem olyan régi história. Kérdezd csak meg
Genifert!
- Lehet, de akárhogy is volt régen, most hűséges vagyok a hazám-
hoz, uram.
- Örömmel hallom, Tom. Nagy örömmel. És annak is örülök, hogy
így gondolkodsz. Tudod, ez nagyon fontos. - A Tábornok rövid szü-
netet tartott, ezzel jelezte, hogy témát kíván váltani. - Most Osmolska
tábornok Különleges Kisegítő Parancsnokságában szolgálsz. Mit gon-
dolsz a kiberizációs stratégiáról?
- Mint ön is mondta, uram, Osmolska tábornok alatt szolgálok. Bi-

zonyára tudja, hogy saját magam kértem az áthelyezésemet.
- Tehát támogatod ezt az egészet?
- Osmolska tábornok minden olyan eszmecserét, ami nem az álta-
la hangoztatott elvek mellett szól, politikainak tekint, és éppen az
imént mondtam, mi a véleményem a politikai állásfoglalásokról,
uram. - A Tábornok erre felkapta a fejét, ezért Tom gyorsan hozzátet-
te: - Minden tiszteletem mellett, uram.
- Ugye nem lett belőled a vén orosz bábja?
- Nem, uram. De egy jó tiszt mindig hűséges a feljebbvalójához.
- Nos, ha jól tudom, annyira azért nem vagy hűséges, hogy jelent-
kezz erre a Fejlesztett Katona Programra. Még egy adatjacket sem lá-
tok rajtad.
- így van, uram. Az ön előtt ülő katona beültetések nélkül is tökéle-
tesen el tudja végezni a munkáját. - Tom ezzel a mondattal nagyon
közel járt ahhoz, hogy nyíltan elhibázottnak tekintse Osmolska Fej-
lesztett Katona Programját. Egy katona visszailleszkedése a civil élet-
be mindig is pszichológiai problémákat rejtett magában; ha ehhez
hozzájön még egy fizikai komponens, az csak tovább nehezíti a hely-
zetet. A legkisebb problémát az jelentette, hogy leszereléskor hogyan
hatástalanítsanak egy beültetett fegyverekkel rendelkező katonát.
- Egy harci rigókból álló szakaszt vezettél Denverben, igaz?
- Hivatalosan harcoló egység voltunk, de csak a határon járőröz-
tünk, és a csempészeket kergettük. Semmi olyasmi nem volt, amit va-
lódi harcnak nevezhetnék.
- És minden emberednek volt adatjackje. A tiszteknek is?
- Az adatjack elég gyakori beültetés, uram. - A legtöbb ember szá-
mára egy adatjack beszerzése körülbelül egy látáskorrekciós műtéttel
ért fel. Tomot rengeteget ugratták a tiszthelyettesei, amiért nem tu-
dott ugyanúgy becsatlakozni, ahogy ők.
- A jack a legelső lépés - jelentette ki a tábornok. - Tudom, ez na-
gyon maradian hangzik, de az ember az, amivé teszi magát. Hidod, a
távirányítási forradalom már az én időmben elkezdődött, beszivár-
gott szinte minden támogató egységbe, ami csak létezik. És hadd
mondjam el neked, nem ez a megoldás a problémákra. Ez a rigó do-
log még az interkontinentális ballisztikus rakétáknál is rosszabb. Kiöli
az emberből az emberiességet. Miféle háború az, amelyben nem ját-
szik szerepet az emberi tényező? És ez a kiberveres fejlesztés még
rosszabb, személyessé teszi a személytelenséget. Nem tudom, miért

erőltetik annyira.
- Steele elnök támogatja.
- Steele, a technokrata. - A tábornok szomorúan csóválta a fejét. -
Kisebb, hatékonyabb haderőt szeretne, és a magas technikai fejlettsé-
gű, alacsony létszámú seregben látja a megoldást. Ismét csak megfe-
ledkezik az emberekről. Tipikus technokrata. Adams elnök - bár de-
mokrata volt - legalább belátta, hogy szükség van férfiakra és nőkre a
szolgálatban. Hála Istennek, Steele túlságosan határozadan ahhoz,
hogy eltörölje Adams sorozási határozatát, és csökkentse a testületi
keretet. Biztosan úgy gondolja, ha nyitva hagyja a helyeket, azzal bi-
zonyítja saját emberségességét.
Tom már hallott róla, hogy közeledik az állománycsökkentés, de
mivel a tábornok már így is éppen eléggé feszült volt, úgy döntött,
nem ez a megfelelő időpont az említésére.
- Tábornok, önnek nálam jóval több tapasztalata van abban, ho-
gyan működik egy autokratikus hadsereg egy demokratikus állam-
ban. Gondolja, az emberek sokkal pozitívabban állnának hozzá a dol-
gokhoz, ha Steele-t közvetlenül választották volna meg?
Steele elnök akkor került hatalomra, amikor Adams elnök agyvér-
zés következtében, a második beiktatása napján elhunyt. Mint az vár-
ható volt, megindult a sugdolózás holmi összeesküvésről, de semmi
bizonyíték nem bukkant fel.
A tábornok csak egy pillanatig gondolkodott.
- Lehetséges, de én kétlem. Egy technokrata az technokrata. És
sokkal jobban is cselekedhetett volna, mint hogy megválasztja Booth-
t az alelnökének. Az Isten szerelmére, Booth is egy technokrata! Ste-
ele alelnöksége annak idején a koalíciónak volt köszönhető. Adams
nagyon jól tudta mit tesz, amikor szövetséget kötött a demokraták és
a technokraták között. Az ember azt gondolná, Steele tanult ebből,
hiszen egy teljes időszakot lehúzott mellette. Azt hittem, elég esze
van hozzá, hogy felismerje, neki is szüksége van erre a koalícióra, de
most már úgy vélem, ő is rendelkezik egy tipikus technokrata vakfolt-
tal az emberek igényeit illetően. Ezért hagyja, hogy ez az egész Kom-
penzációs Hadsereg dolog ott rothadjon az ajtaja előtt.
Beszélgetésük a valódi hadseregről az úgynevezett Kompenzációs
Hadseregre terelődött. A Szövetségi Kerületet ellepő koldusok ron-
gyos hordája nem a hadsereg hatáskörébe tartozott, így Tom szaba-
don kifejthette róluk a véleményét. Meg is tette, akárcsak a nagyapja.
Tom meglepődött, hogy ő sokkal keményebb álláspontot képvisel,

mint a tábornok, aki megbecsüléssel szólt a tüntetésben résztvevő
egykori katonákról. Az öreg azért érzett irántuk szimpátiát, mert
együtt szolgált velük a Feloszlatási Hadműveletekben - a tábornok
így nevezte a régi Egyesült Államok felbomlását övező katonai és fél-
katonai műveleteket. Tom úgy gondolta, ezeknek a veteránoknak a
kitűnő szolgálata még nem ok arra, hogy az ember elnézze nekik a
polgári engedetlenséget. Az időnként vitába is átcsapó beszélgetés
egész éjszaka folyt, és még a reggelbe is alaposan belelógott. Olyan
régóta nem találkoztak, hogy egyik férfi sem akart egy percet sem el-
fecsérelni a rendelkezésükre álló időből. Tom csak akkor döbbent rá,
hogy már jó ideje hallja a madarak csiripelését, amikor a telekom
hangja is csatlakozott a reggeli kórushoz.
A tábornok összevonta a szemöldökét.
- Ez nem a megszokott jelzés. Ki az ördög dekázna be a vonalunk-
ba ilyen hajnali órán?
- Senki. - Tom felállt, hogy fogadja a hívást. - Ez az én jelzésem. -
Bejelentkezett a jelszavával, és megnyitotta az online utasítást. Mi-
után dekódolta és elolvasta, heves káromkodásban tört ki. Ennyit a
szabadságáról.
- Mi a baj? - kérdezte a tábornok Tom válla felett átpislogva.
A parancsokat elméletileg csak Tom olvashatta volna, de a tábor-
nok olyan biztonsági besorolással rendelkezett, amilyet ő még leg-
alább egy évtizedig nem is fog látni. Az őrnagy mégis kikapcsolta a
képernyőt, mielőtt megfordult volna.
- Részleteket nem közöltek. Általános behívás. Minden szabadsá-
gon tartózkodó tisztnek azonnal szolgálatra kell jelentkeznie. A ne-
kem szóló személyes üzenetben csak annyi volt, hogy Fort Meade-be
kell mennem, és az első alkalmas szállítóeszközzel tovább kell utaz-
nom az egységemhez.
- Ez sürgősnek tűnik. Az asszonyoknak nem fog tetszeni.
- Miért, kinek fog? Ha gyorsan összecsomagolok, már itt sem le-
szek, mire felébrednek.
- Ha valóban komoly a helyzet, az mégannyira sem fog tetszeni ne-
kik, hogy köszönés nélkül távozol. Az értesítés szerint délig kell oda-
érned - mutatott rá a tábornok.
Tehát mégis meglátta a képernyőt.
- Nem szeretnék elkésni.
- Nem, valójában azt nem szeretnéd, hogy odaállj nagyanyád és

Genifer elé, és elmondd nekik, hogy veszélyes feladat vár rád.
A vád annál is fájóbb volt, mert tartalmazta a teljes igazságot.
- Rendben, igaza van, nem akarok szembenézni vele.
- Emiatt ne érezd rosszul magad, Tom! - A tábornok hangja teli lett
együttérzéssel most, hogy Tom bevallotta az igazságot. - Én sem sze-
retnék a helyedben lenni. De ha valaha még haza akarsz jönni, mégis
azt tanácsolnám, hogy próbáld meg. Én is ott leszek melletted, és
sokkal jobb, ha látnak elmenni.
Tom tudta, hogy a tábornoknak igaza van, de előbb mégis inkább
csomagolni indult. Rövid idő alatt végezhetett volna, de szándékosan
sokáig piszmogott vele, hogy a család nőtagjai biztosan felébredje-
nek. Bár úgy tervezte, hogy rendes búcsút vesz tőlük, de különös mó-
don vonakodott belekezdeni, amikor leült az asztalhoz reggelizni a
nagyanyjával és Geniferrel.
Az étkezés csendesen telt el, és a nagyi kínálgatásából Tom rájött,
hogy a tábornok már biztosan mindent elmondott neki. De a nő is
katona volt annak idején; nem hozta volna szóba a témát, amíg Tom
meg nem említi. Az őrnagy végül mindenkit leültetett, és elmondta
nekik ugyanazt az új utasításairól, amit előzőleg a tábornoknak. Ge-
nifer reagált elsőként.
- Tehát fogalmad sincs, miről van szó?
Tómnak volt néhány elképzelése, de itt nem akart előhozakodni
velük. A hadgyakorlat szigorúan titkos volt, csak az érintettek tudhat-
tak róla. És amennyire tudomása volt róla, a családtagok nem tartoz-
tak az érintettek közé. Ráadásul semmit nem tudott biztosan, és ha
azt mondja nekik, hogy milyen veszélyes feladat áll előtte, csak még
jobban aggódnának. Pedig már így is eléggé aggódtak.
- Van még időd eljönni velünk templomba? - kérdezte a nagyi.
- A reggeli istentiszteletre igen - felelte Tom. Tudta, így közvetlenül
a templomból kell majd elindulnia.
Genifer tekintete Tom válla felett az ablakra tévedt, és a lány moz-
dulatlanná dermedt ültében.
- Egy katonai jármű közeledik az úton - mondta.
Mindenki kinézett az ablakon, pont akkor, amikor a GMC többcélú
katonai szállítójármű megállt a ház előtt. A volán mögött Rita Furlann
ült. Amikor kiszállt, Tom észrevette, hogy fekete, páncélozott Tauma-
turgiai Parancsnokság hosszúkabátja alatt közönséges civil ruha van
rajta. A kabát hosszú szárnyai jórészt eltakarták a pisztolytokot, mely-
nek hordásával megsértette a békeidőben használatos egyenruhára

vonatkozó szabályzatot. A tábornok kiment, és köszöntötte a látoga-
tót.
- Rocquette őrnagyért jöttem - mondta Furlann, és az öreg válla fe-
lett az ajtóban álló Tómra mosolygott. - Jó reggelt, őrnagy.
- Mit keres maga itt, Furlann? - érdeklődött Tom.
- Felszedem magát.
Ennyit ő is gyanított.
- Úgy értem, nem számítottam magára, amíg vissza nem térek a
Schwartzkopfra.
- Meglepetés. Még Jégszívnek is vannak barátai és családtagjai, aki-
ket a szabadsága alatt meglátogat. - Egy fejrándítással hátralibbentet-
te vállára hulló haját. - Amikor fellőtték a jelzőrakétát, megtudtam,
hogy maga is a környéken tartózkodik, és utasítottak, hogy vigyem
magammal. Készen áll a felszállásra?
- Csak a csomagomat kell hoznom.
Sor került a végső búcsúra. Nagyi megígérte, hogy imádkozik érte,
Genifer e-mailt követelt, amint megérkezik az állomáshelyére, a tá-
bornok pedig minden szó nélkül kezet rázott vele. Furlann a szoká-
sos közömbösségével figyelte a jelenetet. Visszaült a volán mögé, mi-
közben Tom bedobta hátulra a csomagját, és az autó már gurult is,
mielőtt az őrnagy becsukta volna maga után az ajtót.
- Maga tudja, mi folyik itt? - kérdezte Tom, amikor kiértek az utcára.
- Itt vagy Chicagóban?
- Chicagóban?
- Nem is nézte a híreket?
- Nem - ismerte el Tom.
- Pedig még a szabadság alatt is érdemes lépést tartani az esemé-
nyekkel. Nem baj, majd az eligazításon mindent elmondanak. Egye-
lőre csak annyit kell tudnia, hogy mindketten ugyanoda tartunk. A
belvárosban kicsit zűrös a helyzet, ezért egy Osprey III-as jelen pilla-
natban is felénk közelít. Találkozunk a madárral, amilyen gyorsan
csak lehet, aztán a levegőben folytatjuk az utat. Sokkal gyorsabb,
mint az úton vánszorogni.
- Az én besorolásom nem követel meg ilyen szállítást.
- De az enyém igen. Maga csak kihasználja a szerencsés helyzetet,
hogy pont a megfelelő helyen tartózkodik, és véletlenül éppen a lan-
dolási zóna felé tart.
> > > > >ÉLÖ KÖZVETÍTÉS
- [05:34:51/8-23-55]
RIPORTER: SUZIE CHIANG [CHIA-704]
HELYSZÍN: ELGIN, IL
Chiang: Itt Suzie Chiang, WCHI, de most a WLGN jóvoltából je-

lentkezem, mert nem tudok eljutni a stúdióba. Igazság szerint még
csak kapcsolatba sem tudok lépni vele. Erős zavaró jeleket sugá-
roznak valahonnan az O'Hare repülőtér környékéről, mellyel sike-
resen blokkolják a szokványos frekvenciákat, és a városba vezető
standard műholdas kapcsolatok sem működnek. Folyamatosan ke-
ressük az alternatív adattovábbító csatornákat.
Egyelőre csak annyiban lehetünk biztosak, hogy Chicagóban vala-
mi borzalmas dolog történt. A szövetségieket és a nemzeti gárda
egységeit mozgósították, és kordont vontak a város köré, leállítva
minden ki- és bemenő forgalmat. Akik megpróbálják elhagyni a vá-
rost, azokat feltartóztatják és visszafordítják. Mindenhol az Ares
Macrotechnology leányvállalata, a Knight Errant Security magán
biztonsági egységei nyüzsögnek, és a jelek szerint szorosan együtt-
működnek a hadsereggel.
A hatóságok hallgatnak, a kormányzósági hivatal még nem adott
ki semmilyen közleményt. Mi történik itt? A katonák sem beszélnek.
A pletykák a VITÁS újabb kitöréséről szólnak. Egy szökevény arról
számolt be, hogy Chicago szívében újra felütötte a fejét a goblinizá-
ció. Bármi is történt a Szeles Városban, szemlátomást nem szeret-
nék, hogy bárki is tudjon róla. A települést fokozatosan zárják le és
szigetelik el.
Pedig a nyilvánosság joga van tudni a történtekről. Ez az az ok,

amiért a stábommal be fogunk menni. Úgy gondoljuk, rendelkezé-
sünkre áll a módszer, amivel át tudjuk törni az illegális kommuniká-
ciós csendet, ezért áthatolunk a páncélozott járművek és katonák
vonalán, hogy közvetítsük önöknek a történteket. A következő be-
jelentkezésünkkor egyenes adást láthatnak Chicagóból, és mi el-
mondjuk önöknek az igazságot. < < < < <
13
Andy válla csapódott először a falnak, de nem csak ott ütötte meg
magát. Vérezni kezdett az arca, amikor a durva betonfelülettel talál-
kozott, és kis híján agyrázkódást szenvedett.
Valami végigsimított a csípőjén. Szédelegve fordult meg, és látta,
hogy az egyik ork az ő Narcoject másolatát tartja a kezében. Három
másik metahumán tornyosult az első mögött, ketten pedig a sikátor
bejáratánál álltak őrt. Mindannyian tinédzser korúak lehettek, de
még a nem teljesen kifejlett orkok is jóval nagyobbak és erősebbek
voltak egy felnőtt humánnál. Néhányan közülük festett, vagy teto-
vált geometrikus ábrákat viseltek az arcukon - talán valamilyen
bandajelzés lehetett? Andy attól tartott, igen. DC néhány területén
a bandák voltak az urak, de nem jött rá, hogy Arlingtonnak ebben a
részében is ez a helyzet. Hiba volt. Nagyon nagy hiba.
- Ó-ó. Meglátott minket. Most micsináljunk? - Az ork Andyre sze-
gezte a pisztolyt, és elmosolyodott. Nem volt valami barátságos mo-
soly, és a metahumán sárga agyarát a rózsaszín fogínytől elválasztó
rothadás fekete vonala csak még vészjóslóbbá tette.
- A Johnson aszonta, ne legyünk feltűnőek - mondta egy másik,
akinek aránytalanul nagy bal szeme volt. Az ork szeme fölé egy ha-
talmas, vörös csillagot festett, talán hogy még jobban hangsúlyozza
az aszimmetriát.
- De már azok vagyunk. Mit tegyünk? - kérdezte Rossz Fog eltúl-
zott ijedtséggel.
-A Johnson azt is monta, takaríccsuk fel magunk után a mocskot
- felelte Csillagszem.
- Én imádok mocskot csiná'ni - mondta a banda egyetlen nőtag-

ja. A haja ugyanolyan rövidre volt vágva, mint a többieknek, és az
arca sem volt kevésbé durva és darabos, egyedül csak a melléről le-
hetett megállapítani a nemét. Fel-le mozgatta Andy arca előtt ököl-
be szorított kezeit, hogy a fiatalember jól láthassa a rájuk tetovált
„Kócoló" feliratot. - Csókold meg őket, és szerezz nekik egy jó na-
pot! - Megpróbált belemarkolni áldozata nemi szervébe, de Andy
ügyetlenül félrelökte a kezét. Ezzel csak azt érte el, hogy kapott egy
hatalmas, visszakezes pofont, amitől elterült a sikátort beborító,
bűzlő szemétben. Dekkje kicsúszott a kezéből és odébb szánkázott
a betonon. Aztán egy rúgás érte a gyomrát, és öklendezni kezdett -
részben a találatnak, részben az arcába nyomódó hulladéknak kö-
szönhetően.
- Nem szép dolog visszautasítani egy hölgyet - mondta Kócoló.
Az orkok nevettek.
-AJohnson azt is monta, ne jáccunk-dorgálta meg a nőt Csillag-
szem.
- Ez nem játék - felelte Kócoló. - Én egy igazi, hűséges, szerető
ork lány vagyok. Csak azér' élek, hogy minden figyelmemet az én
sápadt, sima bőrű, cukipofa öltönyös tenyészcsődörömnek szentel-
jem. Én sose nem nézek másik férfira. Nem vagyok az a hálátlan,
tolvaj ribanc, aki sose tuggya, mi a jó neki. Az én nevem Hűséges
kisasszony, nem jáccok én senkivel. De ez a kis buta nem tuggya, mi
az a hűség.
Minden mondatát egy-egy jól célzott rúgással hangsúlyozta. Andy
megpróbált összegömbölyödni és védeni a létfontosságú szerveit,
de az ork nő minden alkalommal talált valamilyen kényes pontot.
Amikor befejezte, Andy zokogva, sajgó tagokkal hevert a földön,
könnyei árkokat szántottak az arcát beborító porba. Halkan nyüszít-
ve tűrte, hogy kínzója átkutassa zsebeit, és mindent elszedjen tőle.
Érezte, hogy kitépik a kezéből a kiberdekk tokjának szíját, és hallot-
ta, ahogy a dekk hangos reccsenéssel landol a betonon. Semmit
nem tehetett ellene.
Azok az orkok, akikkel Andy eddig találkozott, egytől egyig embe-
rek voltak. De ezek... ezek állatok. Nem is csak állatok, ragadozók.
És ő volt a prédájuk.
Az egyik ork valahol a közelben zavartan horkantott. Andy erőt
vett magán, és kinyitotta a szemét. Rossz Fog értetlenül nézte a ke-
zében tartott Narcojectet. Az ork a fegyver súlyát méregette, és köz-
ben a fejét rázta. Végül a hüvelykujjával megnyomta a tárkivető

gombot. Amikor meglátta, hogy a tár csak egy tömör műanyag-
tömb, ismét horkantott.
- Ez nem is olyan tökös legény. Johnson átvert minket, ez egy va-
lódi ő'tönyös, céges ficsúr - mondta megvetően Rossz Fog. Oda-
dobta társainak a hamis tárat.
A műanyagdarab körbejárt a bandatagok között, mindegyik meg-
nézte, és morgott, vagy vakkantott valamit megjegyzésképpen. Mire
az utolsóhoz ért, már mindannyian jókedvűen kacarásztak. Rossz
Fog letérdelt, és agyaras arcát Andyéhez nyomta. Az ork szájszaga
még teste kipárolgásánál is penetránsabb volt, és Andy kis híján új-
ból kidobta a taccsot. Megpróbálta elfordítani az arcát, de Rossz
Fog zsíros mancsával megragadta az állát, és kényszerítette, hogy a
szemébe nézzen.
- Micsinász te itt a való világba', ficsúr?
- J o h n s o n aszonta, ne beszéljünk a husival - figyelmeztette Csil-
lagszem.
- Ez nekem nem gömbölyű - morogta Rossz Fog. - Talán jobb
lenne tudnunk miér' ne.
- Talán jobb lenne engedelmeskednünk, oszt eltűnnünk.
- Ha jól tudom, nem te vagy a főnök. - Rossz Fog Csillagszemhez
beszélt, de az ujjával Andyre bökött, és a következő szavait már felé
fordulva mondta. - Figyejjé! Beszélünk ezzel az ő'tönyössel, oszt ha
mond nekünk valami haszná'hatót, talán nem csinálunk belőle is
szemetet.
- Johnsonnak nem fog tecceni - aggodalmaskodott Csillagszem.
- J o h n s o n sok mindent nem árul el nekünk. Ezt most mink nem
fogjuk elmondani neki. Csak szórakázunk egy kicsit, veszed?
- Nem is t'om. Nem jó üzlet keresztbe tenni a Johnsonnak. - Kó-
coló Andyt méregette. - Meg nem is mókás.
Egy ideig vitatkoztak. Andy tudta, hogy a menekülésen kellene
törnie a fejét, de kizárólag a sérüléseire tudott gondolni. Ha befeje-
zik a vitát, minden bizonnyal újra bántani fogják, talán meg is ölik.
Nem akart egy szemétkupacon fekve meghalni.
A vitának a sikátor bejárata felől felhangzó füttyszó vetett véget.
Rossz Fog odament megnézni, hogy mit jeleznek az őrszemek. Az
egymással suttogó orkokon túl, a járdán az utca emberei próbáltak
eliszkolni valami elől. Az orkok senkit sem engedtek be a sikátorba,
durván odébb lökdösték a próbálkozókat. A banda többi tagja is
csatlakozott Rossz Foghoz és a két őszemhez. Újabb vita bontako-

zott ki köztük, de Andy ezúttal semmit nem hallott belőle.
Andy számára elérkezett a megfelelő pillanat a menekülésre, de
túlságosan fájt mindene ahhoz, hogy meg tudjon mozdulni.
Az orkok úgy rohantak vissza a sikátor bejáratától, mint az orosz-
lán elől menekülő sakálok. Elviharzottak Andy mellett, de az egyi-
kük - Kócoló - megállt mellette. A nő kezében kés villant.
- Nincs több időnk jáccani, öltönyke - mondta fenyegetően.
Andy arra számított, hogy rögtön megérzi a kés pengéjét, de he-
lyette betontörmelék záporozott az arcára, és mély hangú dörej
visszhangzott végig a sikátoron. Egy lőfegyver. Kócoló káromkodva
oldott kereket. Valaki állt a sikátor kijáratában - egy hatalmas, zö-
mök alak, feltűnően nagy fejjel. Andy nem látott tisztán. Egy troli?
Nem ahhoz túl kicsi. A látása egy pillanatra kitisztult. Nem troli, ha-
nem egy nehézpáncélos katona. A férfi még egy sorozatot bele-
eresztett a falba, hogy elijessze az orkokat.
- Hé, őrm'ster! - kiáltott vissza a katona az utcára. - Úgy látom, az
agyarasok találtak maguknak egy kis szórakozást.
Hangos csörömpöléssel és csikorgással egy nagy, masszív jármű
állt meg a sikátor torkolatánál. Valaki állt a tetőnyílásban. Ugyan-
olyan sisakot és páncélt viselt, mint a társa.
- Helyi? - kérdezte a járműben álló.
- Nemtőm, őrm'ster.
- Hát akkor nézze meg!
A katona óvatosan elindult előre a sikátorban, de Andy fölött fo-
lyamatosan a mellékutca másik felét nézte - talán az orkok visszaté-
résére számított. Andy megpróbált köszönetet mondani neki, ami-
ért megmentették az életét, de csak egy halk nyögés szakadt ki
belőle. A hang meglepte a katonát, aki azonnal rászegezte a fegyve-
re csövét. Andy úgy döntött, nem szólal meg többet, és nem is moz-
dul. A fegyvert viselő, ideges emberek mindig veszélyesek. Haladé-
kot kapott a haláltól, és nem akarta azonnal eljátszani.
A katona leengedte a fegyverét - nyilvánvalóan megnyugodott,
hogy Andy nem akarja megtámadni őt. Letérdelt a fiatalember mel-
lé, és egy kézzel gyorsan, szakszerűen átkutatta a ruháját. Halkan
szitkozódott, amikor vérbe és hányadékba nyúlt, és beletörölte a
kezét Andy nadrágjába. Miután végzett, felegyenesedett.
- Nos? - kérdezte az őrmester. - Helyi?
- Lehet. Van adatjackje, de úgy néz ki, mint bármelyik utcai tetű-
láda. Azonosítót nem találok nála, az agyarasok valószínűleg kizse-
belték.
- Adja meg a jack sorozatszámát.
A katona letérdelt, és a fegyvere tusával félrehajtotta Andy fejét.
Még így is közel kellett hajolnia, és csak hunyorogva tudta leolvasni
a kódot az adatjack krómpereméről. Az őrmester eltűnt a jármű
belsejében, de alig egy perc múlva ismét előbukkant.
- A jack egy halott öltönyös nevén van regisztrálva - mondta. -
Halottnak látja ezt a tagot?
- Még nem.
- A technikusi adatbázis szerint olyan adatjack van benne, ami
nem is az övé, ami azt jelenti, hogy a fickó illegális. A francba, ezek
a fekete dokik aztán gyorsan melóznak. Az öltönyös még csak né-
hány napja hulla, de a hardvere máris az utcán van.
- Ennek a fickónak dokira volna szüksége, őrm'ster.
- Menjen el ahhoz, aki a fejébe tette azt a forró adatjacket! Jöjjön
vissza, Espinoza, van nekünk jobb dolgunk is.
- És mi legyen a taggal?
- Mi nem vagyunk zsaruk. Hagyja ott!
A motor felzúgott, és a páncélozott jármű lassan gurulni kezdett.
Espinoza csak egy pillanatig habozott, aztán megfordult, és futólé-
pésben távozott.
Újabb járművek gördültek végig az utcán, tucatnyi gyalogos kato-
na kíséretében. Egyiknek sem jutott ideje a sikátorra és egy össze-
vert kölyökre. Kár, hogy nem számított helyi lakosnak. Egy ideig az
volt, de önként döntött úgy, hogy új életet kezd.
Tennie kellett valamit. Komolyan gondolta, hogy nem akar a mo-
csokban fekve elpatkolni. De annyira fájt mindene. Még a levegővé-
tel is fájdalmas volt.
Kis idővel a katonák távozása után szédelegve, a fájdalomtól nyö-
szörögve talpra küzdötte magát. Miközben megpróbálta összeszed-
ni a dekkjét, újból elesett, majd még háromszor, amíg sikerült elér-
ni a sikátor bejáratáig.
Az utca nem volt teljesen elhagyatott, de akár az is lehetett volna.
A járókelők közül senki nem próbált segíteni neki; a legtöbben még
csak rá sem néztek. Megpróbált segítséget kérni, de csak reszelős
hörgés jött ki a torkán. Kócoló egyik rúgása pont a nyakát találta el.
Tudta, hogy így nem fog messzire jutni. Az épületben voltak iro-
dák, talán egy orvost is talál valahol. Elvonszolta magát a kapuig, és
a szemét erőltetve próbált a névtáblákra fókuszálni. Egyetlen dok-
tort sem látott. Semmi remény. Vagy mégis? Az egyik második eme-
leti táblán a „Harry Markowitz, Cégvizsgáló" feliratot fedezte fel.
Markowitz. Mesterlövész. Andy egyszer szívességet tett neki, nem
igaz? Biztosan segíteni fog. Segítenie kell!
Egyszer csak ott találta magát a lépcsőház második emeleti pihe-
nőjében, és fogalma sem volt róla, hogy jutott el odáig. A mászás
mindenesetre elszívta az összes erejét, és csak a falnak támaszkodva
tudott végigmenni a folyosón. Halálosan kimerülve érte el Marko-
witz ajtaját. Biztos volt benne, hogy valamilyen belső sérülése van a
mellkasában. Ha nem kap segítséget, meghal. Ez volt az utolsó esé-
lye.
Képtelen volt rászorítani az ujjait az ajtógombra. Mindössze arra
volt ereje, hogy tenyérrel nagyot csapjon a préselt műanyagajtóra.
Kopogásnak mindenesetre elég szánalmas próbálkozás volt. Véres
nyomot hagyott a „Cégvizsgáló" feliraton,
A fülében doboló vér zaján keresztül Andy nem sok mindent hal-
lott, de mintha valaki szólt volna. Lehet, hogy egy „Nyitva!" volt, de
ha igen, akkor sem tudott volna bemenni. Újra rácsapott az ajtóra,
erre még képes volt, de aztán elhagyta az ereje, és leroskadt az ajtó
elé. A kemény műanyag hűvösen simult felhasadt arcához.
Aztán hirtelen megfordult körülötte a világ, ahogy valaki kinyitot-
ta az ajtót. Andy keresztülzuhant a küszöbön, és úgy feküdt el a
padlón, akár egy Goo-Child baba.
Valaki átlépett a teste felett. Markowitz. A férfi az ajtófélfához la-
pult, és a hónaljtokjából előhúzott egy rövid csövű automata fegy-
vert. Óvatosan kikémlelt a folyosóra - először a lépcső felé, amerről
Andy érkezett, majd a másik irányba.
Andy arcát mintha szőrszálak simították volna végig. Valaki meg-
ragadta az inge gallérját, és bevonszolta az irodába. A húzás szöge
túlságosan alacsony volt ahhoz, hogy humán lehessen - kivéve, ha
az őt vonszoló személy térdelt vagy guggolt, de akkor nem tudta
volna őt ilyen egyenletesen húzni. És mi van a szőrrel? Talán egy ku-
tya? Nem lényeges. Most csak a fájdalomra tudott gondolni. Szoro-
san összezárta a szemét, és azért fohászkodott, hogy csillapodjon a
fájdalom.
- Csak a kölyök - mondta Markowitz. Andy hallotta, ahogy becsu-

kódik az ajtó. Karmok kopogtak a padlón, ahogy az állat odébb sé-
tált. Markowitz léptei közeledtek, és a férfi hangja egyenesen felül-
ről érkezett:
- A francba, kölyök, összevérezed a padlómat.
Sajnálom. Nem szándékos. Véletlenül éppen itt fogok meghalni.
- Kurvajó, még beszélni sem tud - bosszankodott Markowitz. -
Miért jöttél ide, kölyök?
- Csst, Harry! - mondta egy lágy női hang. Meztelen talpak
csosszantak halkan a padlón, a léptek egyre közelebb értek. Andy
orrát finom virágillat csapta meg. Annyira nem ide illő volt, hogy ki
kellett nyitnia a szemét; egy gyönyörű ázsiai nő aggódó arcát pillan-
totta meg. A nő klasszikus, kortalan bája éles ellentétet alkotott fe-
hér hajával. A kontraszt előhívott egy emléket, amihez Andy azon-
nal hozzátársította a hangot és áz arcot: ez volt Kit. Andy a sötét
szempárra koncentrált. Ismerte ezt a szemet, de nem tudta, hon-
nan. Kit finoman, egyenként felhúzta Andy szemhéját, és elkomoro-
dott az arca.
- Megsebesült.
- Azt látom. De még mindig szeretném tudni, miért jött ide.
- Azt mondtad, felismert.
- Te viszont azt mondtad, nem fog.
A nő megvonta a vállát.
- Te még soha nem tévedtél? Tennünk kell valamit, segítségre van
szüksége.
- Kinek nem? Nincs elég problémánk? Útközben kitehetjük az
egyik kórháznál.
- Lehet, hogy addig nem bírja ki - mondta Kit komoran. - Mi
megérintettük az életét, ő pedig most megérintette a miénket. Pilla-
natnyi karma, neh?
- Tudsz valamit tenni vele?
- Megpróbálok.
- Nem kell túlzásba vinni, csak hogy talpra tudjon állni és saját lá-
bán távozni. Ne vesztegesd feleslegesen az erődet egy ilyen ostoba
fajankóra! Komplikációt jelent, amire jelen pillanatban nincs szük-
ségünk. Igazság szerint sokkal jobb lenne, ha elpatkolna.
- Harry, ezt te sem mondod komolyan.
- Ne legyél benne olyan biztos! Nézd, én most felhívom Cogot és
megérdeklődöm, sikerült-e felhajtania nekünk valakit. Ha végzek,
és még mindig nem mutat semmi javulást, megszabadulunk tőle,

oké?
A vita tovább folytatódott, de Andy már nem hallgatta, mert elá-
jult. Egyébként sem tűnt olyan fontosnak. Meg aztán amikor min-
den sötét volt, a fájdalmat sem érezte annyira. Almában újra kisfiú
volt, és egy olyan zöld réten szaladt, amilyet életében még sosem
látott. Egy bolyhos farkú, fehér kutya volt vele. Egy szuka. Imádta
őt, és állandóan képen nyalta, ha egy fél pillanatra nem figyelt oda.
Az állat nem akart mást, csak játszani, ugatásával hívta őt magához,
megpróbálta kiragadni a sötétségből.
Kiragadni az álomból.
Az agya hirtelen kitisztult. Most már emlékezett Mesterlövészre és
Kitre, valamint Yatesre, Rongyosra és Shamgarra, az ork szamurájra
is. Volt ott még két másik vadász is, egy másik ork és egy humán nő
rigó, de hozzájuk nem tudott neveket kapcsolni. Az árnyvadászok
rátörtek. Eszébe jutott Yates megmentése, és a rákövetkező össze-
csapás a fekete jéggel. A menekülés a Telestrian komplexum kar-
bantartó folyosóin keresztül. A szerkezet, amivel Rongyos kiszedte
Andy feji memóriájából az adatokat, amiket Yates tömött be oda. A
belvárosi autóút, ami azzal végződött, hogy Andy mélyen, nagyon
mélyen belenézett Kit szemébe. Leszállt a köd, azután kitették vala-
hol. Mindenre emlékezett.
Egy ágyön feküdt. Nem a sajátján. Az ágyneműből enyhe virágillat
áradt, de a szoba egyáltalán nem úgy nézett ki, mint amiben egy nő
lakik. Kit állt mellette.
- J o b b a n érzed magad? - kérdezte.
- Még mindig szarul vagyok, de legalább nem tűnik úgy, mintha
halott lennék. Te tettél valamit velem.
Kit úgy nézett rá, mint egy ártatlan kislány.
- Szerencséd volt.
- Én is azt hiszem. Köszönöm.
- A karmánk összekapcsolódott, Andrew.
Andy megértette, hogy rengeteggel tartozik a nőnek. Majd tör-
leszteni is fog. Hogy hogyan, azt még nem tudta.
- Ki vert meg ilyen csúnyán?
Talán ott kezdheti, hogy válaszol a kérdéseire.
- Egy csapatnyi ork kölyök. Behúztak a ház melletti sikátorba. Azt
hiszem, meg akartak ölni.
- Legalábbis nagyon közel jártak hozzá. Volt rá valami okuk?
- Manapság szükség van indokra is ennek az utcai csőcseléknek?

- kérdezte Markowitz. A férfi a szoba ajtajában állt. Mögötte Andy
azt az irodát látta, ahol összeesett. Ez Markowitz lakása volt, ami azt
jelentette, hogy Kit valami... valami olyasmi volt Markowitznak,
amibe Andy bele sem akart gondolni.
- Nos, kölyök? Volt valami okuk? - kérdezte az árnyvadász.
- Az egyik állandóan azt hajtogatta, hogy mit mondott nekik
Johnson. Azt hiszem, valaki felbérelte őket.
- Nem tudod, ki?
- Nem.
- És miért?
- A z t sem.
- Honnan tudhatták, hogy itt tudnak elkapni?
- Fogalmam sincs.
- Nagyszerű. - Markowitz a szemét forgatta. - Nagy zűrben vagy,
kölyök, és én nem szándékozom részt vállalni belőle.
- Ez nem az ő hibája, Harry - mondta Kit.
- Az biztos - csóválta a fejét Markowitz. - Hát persze, hogy nem.
Semmi nem az ő hibája. ,
Elhagyta a szobát, és Kit Andyhez fordult:
- Ne aggódj! Nem olyan durva, mint amilyennek látszik.
- Én is legalább annyira szeretném tudni, mint ő - mondta Andy.
- Majd kiderítjük - nyugtatta meg a nő. - Mindent a maga idejé-
ben.
Andy hallotta, hogy Markowitz a másik szobában telekomon ke-
resztül beszél valakivel. Az árnyvadász rövidesen felemelte a hang-
ját, szinte már kiabált.
- Nincs időm, és ezt te is jól tudod. Ha megpróbálsz egy kis pré-
miumot kisajtolni belőlem, hát rossz lóra tettél. Mások is vannak,
akik el tudják intézni. - Rövid csend, majd valamivel nyugodtab-
ban: - Igen, oké. Tudom.
A beszélgetés további része már halkan zajlott, Andy egy szót sem
értett belőle. Kit azonban továbbra is a másik szoba felé figyelt,
mintha hallgatózna. Andy nem egészen értette, mi történik, de nyil-
vánvalóan sikerült belegázolnia az életükbe, miközben ők is nyakig
benne voltak valamiben.
- Mi a baj? - kérdezte.
Kit ránézett, de nem válaszolt rögtön.
- Harry elintézte néhány egészségügyi szer átszállítását a határon

a Konföderációs Államokból. Ezeknek a szereknek elég rövid a sza-
vatossági ideje, és ha ma éjjelre nem érnek oda az elosztóponthoz,
értéktelen szemétté válnak. Emberek halhatnak meg nélküle. - Ki-
tet láthatóan lehangolta ez a lehetőség.
- Nem értem. Miért nem mentek érte? "
- Sammy Locksley, a sofőrünk eltűnt. Ez nem jellemző rá. Nagyon
jól tudja, milyen fontos a ma éjszakai akció. Harry attól tart, hogy
valami történt vele. Ettől egy kicsit... boldogtalan. Ezért viselkedett
olyan durván veled. Általában sokkal kedvesebb szokott lenni a
vendégeinkkel.
- Én tudnék segíteni.
A nő elnézően mosolygott rá.
- Különleges autó, rigózott jármű.
- Én rigó vagyok. - Akkor is ezt mondta volna, ha semmi tapaszta-
lat nem áll mögötte. Tenni akart valamit, hogy törlessze a tartozását.
És boldoggá akarta tenni Kitet. - El tudnám vezetni.
- Tényleg?
- Tényleg.
Kit arca felderült, mosolya a nap sugaraival melengette Andyt.
Markowitz visszatért.
- Reménykedjünk benne, hogy nem futunk bele semmi zűrbe,
Kit. Cognak senkit nem sikerült kerítenie. Nekem kell vezetnem.
- Hogy képzeled? - kérdezte Kit. - Sammynek mindig azt mond-
tad, hogy nem vagy rigó.
- Nem is, de az adatjackemen keresztül képes vagyok felügyelni a
robotpilótát. Ha a szar belecsap a ventillátorba, semmire sem me-
gyünk vele, ezért jobb, ha elkezdesz imádkozni, hogy minden jól
menjen. Nincs kéznél valami szerencsehozó varázslatod?
- Több is, de azok sajnos igen kényelmetlen mellékhatásokkal
rendelkeznek, ha magamra vagy a társaimra irányítom őket. Talán
más megoldás is van. Andrew rigó.
- Valóban? - Markowitz gyanakodva szemlélte Andyt. - Micsoda
véletlen egybeesés. Azt hiszem, érdemes lenne elgondolkodnom a
mai nap egybeeséseiről. Honnan tudjuk, hogy nem a Telestrian em-
bere vagy?
Andy senkinek nem volt az embere.
- Gondolom, fogalmatok sincs róla, de már nem dolgozom a Te-
lestriannak. Segítettem Yatesnek, nem emlékeztek?
J O G O S KÁRPÓTLÁS 155
- Mintha Yates nem élte volna túl a segítséged, nem emlékszel?

Andy nem hagyta, hogy Markowitz ezt a vétket is az ő vállára te-
gye; bőven elég volt neki a sajátja.
- A fekete jég kapta el. Yates volt, aki úgy döntött, hogy nem tu-
dok neki segíteni a jég ellen. Mintha elfelejtetted volna, hogy ő lö-
kött ki a Mátrixból. Emellett gondolod, hogy hajlandó vagyok kis
híján kinyíratni magam, csak hogy elkapjalak titeket?
Markowitz úgy nézett rá, mint aki ezt nagyon is lehetségesnek
tartja.
- Valóban súlyos sérülései voltak, Harry - mondta Kit.
- T e és Kit segítettetek nekem, és így lehetőségem van viszonozni
a szívességet.
- Gondolod, az életmentést megfelelőképpen kompenzálhatod
egy kis sofőrködéssel?
- Nem, de valahol el kell kezdenem.
- Hadd segítsen, Harry!
Kit kérése egy fokkal meglágyította Markowitz fagyos, elutasító
arckifejezését.
- Van tapasztalatod a Cougar-6200 rigó interfésszel? - kérdezte.
- Mondhatni. Én voltam a béta teszt egyik sofőrje.
- Szükségünk van egy rigóra - emlékeztette Kit Markowitzot.
- Nem fizetünk - jelentette ki a férfi.
-Oké.
- Te meg vagy őrülve, kölyök - morogta az árnyvadász. - De talán
a karma tehet róla, hogy itt vagy. Rengeteg kérdésem volna hozzád,
de most nincs időm feltenni őket, a vadászat végéig pedig nem tud-
lak hová tenni, ezért kapsz egy esélyt. - Odadobott Andynek egy
fém karperecet. - Nesze, ezt vedd fel!
Andy engedelmeskedett. Amikor rákattintotta a csuklójára a szer-
kezetet, életre kelt rajta egy LED kijelző, és felvillant az „Élesítve"
felirat.
- Mi a franc ez?
- Egy kis biztosítás - telelte Markowitz. - Ha nem táplálom be
óránként a késleltető kódot, akkor rövidebb leszel egy karral.
- Harry! - rökönyödött meg Kit.
- Egy szót se - szólt rá a férfi. - Nem kockáztathatunk. Most pedig
készüljetek, azonnal indulunk.
> > > > >HEWSNET LETÖLTÉS
- [12:06:49/8-23-55]
MAGAS SZINTŰ TALÁLKOZÓ A FEHÉR HÁZBAN

Ma reggel zűrzavar tört ki a Fehér Házban, amikor váratlanul
magas rangú vendégek jelentek meg az épületnél. Tir Tairngire
és Tir na n ó g tünde nemzeteinek delegációi külön-külön, ám
mindössze néhány perc eltéréssel érkeztek, és azonnali meghall-
gatást kértek az elnöktől. A küldötteket, akikről az elnöki sajtó-
szóvivő csak annyit mondott, hogy „különlegesen magas rangú
személyek", haladéktalanul beengedték, és már több mint öt órá-
ja tanácskoznak Steele elnökkel. Bár hivatalos közleményt vagy
állásfoglalást nem adtak ki, a szóbeszéd szerint a világtól elzárkó-
zó tünde nemzetek képviselői a chicagói válsághelyzet miatt ér-
keztek. Miközben a UCAS állampolgárainak alig mondanak vala-
mit arról, hogy mi történik az ország egyik legnagyobb váro-
sában, a nyilvánosság csak feltevéseket gyárthat azzal kapcsolat-
ban, hogy mi köze lehet ezeknek az idegen hatalmaknak az állam
belügyeihez.
Megbízható fehér házi források szerint a megbeszélést egy órá-
val ezelőtt a hírhedt óriássárkány, Lofwyr telekomhívása szakítot-
ta félbe. A pletykák szerint Lofwyr valamiféle „végső megoldást"
ajánlott fel a chicagói probléma megoldására, amit Lee Atwhiler
sajtószóvivő „nonszensznek és eltúlzottnak" nevezett.
Ezzel párhuzamosan Lewis Draeger tábornok, az egyesített ve-
zérkar főnöke ma délben rövid sajtókonferenciát tartott, mely-
nek során előre megszerkesztett közleményében megerősítette,
hogy a UCAS egész hadseregét riadókészültségbe helyezték. Dra-
e g e r tábornok a feltett kérdéseket nem cáfolta, de nem is erősí-

tette meg, hogy a fenyegetés kizárólag belülről eredő volna, bár
figyelmeztette a bajkeverőket, hogy „a UCAS felkészült érdeke-
inek megvédésére". < < < < <
14
Tom az ablakból figyelte, amint az Andrews Légibázis lassan eltű-

nik az Osprey alatt. A jármű nem változtatta meg a repülési irányát,
és nem is váltott át helikopter üzemmódba. Amikor az utolsó kifu-
tópálya is kiúszott a látóteréből, az ablakra mutatott.
-Azt hittem, ide megyünk.
Furlann hátradőlt, és lehunyta a szemét.
- Rosszul hitte.
Nyilvánvalóan azt is rosszul hitte, hogy megbízhat a nőben.
- Mi folyik itt? Utasítást kaptunk, hogy déli tizenkét óráig jelent-
kezzünk ott, és kérjünk szállítójárművet.
- Nem számít.
- Nekem számít. Ez van a parancsomban.
- A parancsokat módosították.
Neki senki nem szólt.
- Ezt nem hiszem.
Furlann sóhajtott.
- Lazítson, Walker! Landolás után megkapja a tájékoztatást. Pi-
henjen, és élvezze a repülést!
Pihenjen, és élvezze a repülést? Engedély nélküli távolmaradásra
kényszerítették. Fontolóra vette, hogy előremegy a fülkébe, és uta-
sítja a pilótát, hogy forduljon vissza az Andrewsra, de végül úgy
döntött, ez valószínűleg nem vezetne eredményre. Ha a pilóta uta-
sításai nem magasabb helyről érkeztek, akkor választania kellene
Tom és Furlann között, és ezt a versenyt alacsonyabb rangja ellené-
re is a mágus nyerné. Az őrnagy tudta, hiszen már tanúja volt valami
hasonlónak. Az emberek egyszerűen nem szeretnek a varázslókkal

ellentétes oldalra állni.
Mibe rángatja őt bele Furlann? Nyilvánvalóan valaki másnak a ter-
ve és utasítása szerint cselekedett. Tom reménykedett benne, hogy
nem valami apró, mágikus természetű balhéról van szó. Ez nem a
megfelelő idő rá. De akármiről is volt szó, a nő biztosan többet tu-
dott róla, mint amennyit elárult. Már Denverben is gyűlölte, amikor
információkat tartott vissza. A titkolózás egy olyan szokása volt,
amelyet Tómnak nem sikerült megkedvelnie az idők folyamán.
- A z t hiszem, tartozik nekem néhány válasszal.
- Majd ha földet értünk, Walker. - A nő olyan hangon beszélt ve-
le, mint egy bosszantó kölyökkel, aki állandóan azt kérdezi, mikor
érkeznek már meg. - Majd ha földet értünk.
Az erőszakon kívül ez látszott az egyetlen megoldásnak, ezért tü-
relmesen várakozott.
- Fort Belvoir következik - jelentette be a pilóta az interkomon,
és az Osprey néhány másodperc múlva megremegett, ahogy a kurta
szárnyakon elhelyezett hajtóművek elfordultak, és a jármű átváltott
vertikális repülési módra. Gyorsan ereszkedtek le a fák koronája
alá. A Furlann oldalán lévő ablakon keresztül Tom egy hatalmas ku-
polát és antennaerdőt látott.
Furlann már az ajtónál volt, mielőtt a pilóta kikapcsolta volna a
hajtóműveket.
- Gyerünk, Walker! Amíg más parancsot nem kap, velem marad.
A viselkedése már azon a szinten is túllépett, ami elvárható volt a
Taumaturgiai Hadtest egy tisztjétől. Tom nem tudta, meddig lesz
még képes elviselni. J o b b lenne, ha valóban új parancsokat kapna,
különben nagy bajban találhatja magát. Délre már biztosan nem ér
oda az Andrewsra. Mágus vagy sem, a nő ugyanabban a vízben fog
főni, ha megpróbálja belelökni őt a kondérba.
A körülöttük zajló lázas sürgölődésből ítélve pontosan egy fel-
bolygatott hangyaboly közepén landoltak. Tom lenyűgözve figyelte
a szervezett zűrzavart. Végignézett az antennákon, a leparkolt
autók közé kifeszített ponyva alatt álló, egymás után életre kelő
konzolokon, és a fegyveres őrökön, akik mozdulatlan éberségükkel
d e s ellenpontot képeztek a területen nyüzsgő, fanatikus igyekezet-
tel dolgozó katonákkal.
- Ez egy harci főhadiszállás - állapította meg Tom, miközben a tu-
multus látszólagos középpontja felé indultak. Végigfuttatta az ujjait
egy Taktikai Műveleti Központ furgon szürkére festett oldalán. Ilyen

parancsnoki apparátussal egy egész hadosztályt, vagy talán egy had-
testet is ki lehetett szolgálni.
- Talán arra számított, hogy táncolni viszem egy bálterembe? -
kérdezte gúnyosan Furlann.
- Nem, én arra számítottam, hogy visszamegyek a Schwartzkopf-
ba - emlékeztette Tom a nőt.
- Lehet, hogy még utazhat, de most találkoznunk kell Trahn tá-
bornokkal.
Tom döbbenten torpant meg. Trahn volt az egyetlen tiszt, aki vi-
szonylag tiszta lappal és elismerésre méltó hírnévvel tért vissza a
Feloszlatási Hadműveletekből. A hírek szerint ő volt a hadsereg
leggyorsabban emelkedő csillaga, aki már áz egyesített vezérkari fő-
nök posztjára pályázott.
- Thrannal? De miért? És miért pont most akar látni engem? Ne-
kem kötelességem...
- Ön az én parancsomra van itt, őrnagy.
Tom vigyázzba merevedett, amikor meglátta a TMK furgonból ki-
lépő férfi gallérján ragyogó csillagokat. Nem kellett elolvasni az
egyenruhájára tűzött névjelzést, hogy felismerje Trahnt; a tábornok
gyakran szerepelt a Csillagok és Sávok-ban.
A csoportkép szereplői egy rövid pillanatig mozdulatlanul álltak.
Trahn hibátlan bőrű arcának egzotikus, eurázsiai vonásain nem le-
hetett felfedezni a kor jeleit. Lehetett harminc, vagy akár hatvan
éves is - de ebben a rangban és pozícióban inkább az utóbbihoz jár-
hatott közelebb. Rezzenetlen, tökéletes pókerarca volt; Tom nem
tudta volna megmondani, milyen kedve van a tábornoknak. Lehet,
hogy bosszantotta a zöldfülű őrnagy, aki megkérdőjelezte az ő
fennhatóságát, de az is lehet, hogy nem.
- Valami gond van? - kérdezte Trahn.
- Nincs, uram. Csak egy kicsit össze vagyok zavarodva.
Trahn végre viszonozta Tom tisztelgését.
- Azt meg tudom érteni. Egyszerre túl sok minden szakadt a nya-
kunkba. Örülök, hogy ilyen gyorsan ideért, őrnagy.
- Semmiség volt - dörmögte Furlann.
Trahn azonban ügyet sem vetett a nőre, inkább bevonszolta ma-
gával Tomot a furgon belsejébe.
- Maga Matt Walker fia, igaz? '17-ben együtt szolgáltam az apjával.
Jó ember volt, amíg el nem kapta a Változás.
- Ha ön mondja, tábornok... én nem ismertem előtte.

Trahn tábornok egyik stábtisztje szakította félbe a megilletődött
pillanatot azzal, hogy kérdéseket harsogva felcsörtetett az autó
rámpáján. A kérdések arra vonatkoztak, hogyan kívánja a tábornok
megvalósítani a technikai előkészítést, de Tómnak ebből még min-
dig nem sok mindent sikerült leszűrnie a történtekre vonatkozóan.
Miután eligazította és útjára engedte a tisztet, a tábornok visszafor-
dult Tom felé.
- Furlann százados azt mondta, magának van némi tapasztalata a
Speciális Erőforrásokkal. Mivel ezt a műveletet elég sietve dobták
össze, nem áll rendelkezésemre túl sok SE egység, és az is meglehe-
tősen vegyes társaság. Az én SE tisztem pont a Schwartzkopfon tar-
tózkodott, amikor elkezdődtek a chicagói események, ezért bevon-
ták az ottani műveletekbe. Szükségem van valakire, aki átveszi az
irányítást az itteni SE egységek felett, és egy kicsit gatyába rázza
őket. Képes maga erre?
- Azt hittem, vissza kell mennem az egységemhez.
- Az az egység most eléggé el van foglalva Chicagóban - mondta a
tábornok. - Kizárt dolog, hogy el tudjon jutni hozzájuk.
Már ott is vannak?
- Nem értem, uram. Miért nem hívtak vissza, mielőtt odaküldték
őket?
- Velem nem tárgyaltak erről, őrnagy. A chicagói zűr gyorsabban
robbant ki, mint azt bárki várta volna, és még jelenleg is csak ott
tartunk, hogy megpróbálunk alkalmazkodni a helyzethez. Nem ma-
ga az egyetlen tiszt, aki elszakadt az egységétől. Az embereket oda
osztják be, ahol éppen tartózkodnak. Rögtönöznünk kell, és nem
tudunk foglalkozni az ilyen apróságokkal. Számomra maga éppen a
legjobb időben volt a legjobb helyen, és feltett szándékom, hogy
minél jobban kihasználjam a helyzetet. Mivel a chicagói művelet a
rendelkezésre álló erőforrások nagy részét igénybe veszi, én egy ki-
csit szűkösebben vagyok itt, ezért minden képzett tisztre szüksé-
gem van, akit csak be tudok gyűjteni.
Csodálatos lenne egy olyan parancsnokkal dolgozni, mint Trahn,
de...
- Komolyan gondolom, hogy saját egységem mellett lenne a he-
lyem, uram.
Trahn összevonta a szemöldökét.
- Én pedig azt gondolom, hogy sokkal fontosabb itt munkába ál-

lítanunk magát, őrnagy. Azt hiszem, meg fogja érteni. Meg kell olda-
nunk ezt a kis zűrt, amit a mi drágalátos elnökünk hagyott addig
fertőződni, hogy végül már műtétre van szükség a helyrehozatalá-
hoz. Chicago is komoly ügy, de csak egy nagyobb probléma egyik
tünete. Eggyel több vagy kevesebb tiszt ott nem oszt, nem szoroz.
Ha megpróbálnánk elküldeni Chicagóba, hogy felvegye az egységé-
vel a kapcsolatot, és nekik egy művelet közepén kellene megváltoz-
tatniuk mindent a maga elképzelése szerint, azzal nem mennénk
sokra. Sokkal többet segíthet nekik, ha itt működik közre. Ugye
nem akarja, hogy az itthoni front összeomlása miatt az ő seggük re-
püljön a levegőbe?
- Nem, uram.
Trahnnak újra kisimult az arca, úgy folytatta:
- Furlann százados azt mondta, maga érte el a legjobb eredményt
a Zöld Alkonyon. - Zöld Alkony volt a kódneve annak a rémálom-
szerű hadgyakorlatnak, amelyen Tom rögtön a Fort Schwartzkoptba
érkezése után átesett. - Ha maga képezte ki azokat az embereket,
akkor nem lesz semmi bajuk. És ha maga nélkül nem boldogulnak,
az azt jelenti, hogy rossz munkát végzett, amiben viszont én kétel-
kedem. Higgye el, remekül ellesznek! Nem bízik bennük?
De, tele volt bizalommal. És aggodalommal.
Trahn csak mondta tovább a magáét.
- A teljesítménye a Schwartzkopfban arról árulkodik, hogy maga
egyaránt kiváló szervező és harctéri parancsnok. Mivel kevés em-
berrel rendelkezem, ahol csak lehet, igyekszem több területen is
képzett tiszteket alkalmazni. Azt akarom, hogy legyen a tanácsadóm
a különleges egységek alkalmazásának terén, és ugyanakkor meg-
kapja az SE csapatok taktikai parancsnokságát.
Egyszerre stábmunka és harctéri feladat? Trahnnak valóban na-
gyon kevés embere lehet. Pokoli feladat állt előtte, de ugyanakkor
lehetősége lesz brillírozni, mégpedig pontosan a tábornok orra
előtt. Az ő elismerése csak jót tehet Tom karrierjének. De miért fel-
ajánlás, miért nem egyszerű áthelyezés? Meg is kérdezte.
- Olyan emberekre van szükségem, akik itt akarnak lenni - ma-
gyarázta Trahn. - A jelenlegi krízis amolyan tűzoltó meló. Bármikor
elérheti a kritikus hőmérsékletet és berobbanhat. Amennyiben ez
megtörténik, a jó helyen tartózkodó megfelelő emberek jelenthetik
az ország és az általunk ismert élet túlélését. Nekem azt mondták,

maga pont a megfelelő képességekkel rendelkezik.
- Remélem, uram.
- Reméli?
- Úgy értem, pontosak az információi, uram!
- Nagyon helyes. - Trahn kezet rázott Tómmal. - Üdv a fedélze-
ten. Csak ne felejtse el: kétszáz százalékos teljesítményt várok el.
- Nem fog csalódni bennem, uram. - Tom remélte, hogy valóban
így lesz.
Trahn kivezette őt a furgonból, kiosztott néhány gyors parancsot
a törzstisztjeinek, majd Jemal Jordán ezredesre, a J 2 tisztre bízta To-
mot. A hírszerző gyorsan ismertette Tómmal az alapvető feladatot:
készen kell állnia arra az esetre, ha a városban elfajulnának az erő-
szakos cselekmények.
- És mennyi ennek a valószínűsége? - kérdezte Tom, és közben
arra gondolt, hogy talán mégis ragaszkodnia kellett volna Chicagó-
hoz. Esetleg visszamehetne Denverbe, a rendőrségi támogató egy-
séghez.
Jordán kérdéssel válaszolt:
- Szokott maga fogadni, Rocquette?
- Időnként.
- Nos, ha valaki százszoros pénzt ajánl, ha arra fogad, hogy a
konfliktus nem fog eszkalálódni... - Egy pillanatra elhallgatott, és
kurta mosolyt villantott Tómra. - Ne tegyen rá egy centet se.
Az ezredes keresett Tómnak egy munkaállomást, megadta neki az
elérési kódokat, majd magára hagyta, hogy végezhesse a dolgát. Mi-
közben Tom a rendelkezésére álló információkat rendszerezte, egy
csapatnyi céges érkezett a táborba. Az őrnagy felfigyelt rá, hogy a
legtöbbjük a Telestrian azonosító kitűzőjét viseli, de voltak ott a
Fuchitól, az Ares Macrotechnologytól, a Shiawase-től, az Oracular
Systemstől és a Geistcótól is.
- A Felelősségteljes Társasági Polgárok Szövetségének képviselői
- jelentette be egy altiszt.
Trahn azonnal otthagyta Jordánt, aki éppen jelentést tett neki, és
az egyik TMK furgon rámpája mellett várakozó öltönyösökhöz si-
etett.
- Fáradjanak be, uraim! - mutatott a tábornok saját parancsnoki
furgonjára. Bemutatkozásra nem volt szükség, Trahn nyilván már
máskor is találkozott a cégesekkel. Tom kíváncsi lett volna, kik le-
hetnek ezek az emberek, akik miatt a tábornok hajlandó félbeszakí-

tani teendőit.
A csoport szóvivője, egy cérnavékony tünde, aki hamvasszőke ha-
ját nem egészen a céges divatnak megfelelően hordta, mosolyogva
rázta meg a fejét.
- Inkább idekint maradnánk. A problémáink ugyan nyilvánosak,
de bizonyos dolgokat jobb lenne bizalmasan megbeszélni. Talán
menjünk inkább oda, a fák árnyékába, ahol van valami légmozgás
is. A biztosítás miatt nem kell aggódnia, a stábom gondoskodik ró-
la, hogy nyugodtan beszélhessünk.
A tábornok egyetértően bólintott, és az öltönyösökkel együtt a
fákhoz sétált. A csoport menet közben mintha elmosódott volna.
Tom pislogott. Nem, mögöttük a fák még mindig tisztán látszottak,
csak az emberek körvonala vált elmosódottá. Tom szemével semmi
baj nem volt, tehát csak mágia lehetett. A varázslat minden bi-
zonnyal a hangokat is ugyanígy eltompította.
Az, hogy a tünde stábjának egy vagy több tagja varázsló, nem volt
szokatlan. A cégek általában sokkal jobban el voltak látva varázslók-
kal, mint a kormányzat - beleértve a hadsereget is. A bérskála rend-
szerint győzött a hazaszeretet felett.
Jordán ezredes lépett elé, és takarta el előle a kilátást. A hírszerző
tiszt egyenesen Tómra nézett.
- Máris megszervezte az egységét?
- Nem, uram.
-Akkor lásson munkához! Ha terv szerint le akarja adni a jelenté-
sét a tábornoknak, akkor nincs sok vesztegetni való ideje.
Jordannek igaza volt. Tom nem tölthette azzal az idejét, hogy a
helyi öltönyösök gondjaival törődik; el kellett végeznie a dolgát.
Azonnal vissza is tért a munkájához, és belemélyedt az adatokba.
Nem is vette észre, hogy Trahn visszatért a TMK-hoz, amíg meg nem
hallotta a tábornok hangját.
- Rendben, emberek, egy kis figyelmet kérek. A művelet ebben a
pillanatban elkezdődött.
- Minden jelentést fél órán belül kérünk - tette hozzá Jordán ez-
redes -, és utána teljes stábértekezletet tartunk.
- De közben sem szándékozom tétlenül ülni - folytatta Trahn. - A
Baker vészhelyzeti akcióterv szerint fogunk cselekedni. Jordán,
amíg maga felállítja a parancsnoki konferenciavonalat, szükségem
lesz egy biztonságos csatornára az elnökhöz. - A tábornok tekintete
végigsöpört a tiszteken, technikusokon és a TMK tisztviselőin. -

Uraim, itt az ideje megdolgoznunk a fizetésünkért. Lássanak mun-
kához!
Tom úgy is tett. Egyelőre még nem tudta, mi az a Baker terv, de
ha a Speciális Erőforrások is a részét képezték volna, azt biztosan
külön mondják. Majd az eligazításon megtudja, miről van szó pon-
tosan. Addig azonban még rengeteg munka várt rá, mivel a rendel-
kezésre álló SE erők különálló személyek voltak, valamint néhány,
véletlenül éppen a Belvoiron gyakorlatozó egység. A standard ala-
kulatok mind Chicagóba utaztak. Egy koherens, harcképes egység
összeállítása igazi kihívásnak ígérkezett; fél óra alatt ez szinte lehe-
tetlen feladat volt.
- [01:17:05/8-24-55]
HELYSZÍN: BETHESDA STÚDIÓ, FDC
Grace: Most kaptam a hírt, hogy kiváló technikusainknak sikerült

úrrá lenniük a zavaráson, amit egy ideje már tapasztalunk. En még
mindig nem tudom, mire jutottunk. És önök? Mi lenne, ha újból
megpróbálnánk? [Kamera ráközelít]
[Hallgatóság reakciója: 91% pozitív]
Rendben, fiúk, kezdjük! [Bevágás visszajátszása]
Weingartner-. Taylor Weingartnert hallják a Lincoln emlékmű lép-
csőjéről, amely Amerika igazság és esélyegyenlőség iránti elkötele-
zettségének büszke szimbóluma. A ma éjszaka is ugyanolyannak
ígérkezett, mint a többi: a Kompenzációs Hadsereg tagjai randalí-
rozni és rombolni kezdtek, de váratlanul abbahagyták és visszavo-
nultak a táborukba. A tegnapi kósza hírek mára valósággá váltak, a
UCAS hadseregének első egységei behatoltak a városba. Bár a kato-
nasággal való nyílt összetűzés miatti félelem csökkenőben van, a
tüntetők és a helyi rendőrség közötti feszültség egyre magasabbra
csap. Minden este szemtanúi lehetünk a rendfenntartó erők és a
dühödt demonstrálók közötti kisebb összecsapásoknak. A feszült-
ség szinte kézzelfogható, és úgy tűnik, elérte a kritikus pontot.
Most is, miközben beszélek, valami történik a sátrak és kalyibák kö-
zött. ..
[Statikus recsegés, majd egy nő közvetlen közelről]: Mi vagyunk
a Kompenzációs Hadsereg, és itt az ideje, hogy a washingtoni ha-
zug férgek megtudják, miért ez a nevünk! A békés felvonulással
nem értünk el semmit. Azért jöttünk ide, hogy követeljük a jogos

kárpótlásunkat. A csendet és a hazugságokat nem fogadjuk el vá-
laszként! Tetteket akarunk! Ha nem kapjuk meg a jussunkat a cé-
geknek hajbókoló politikusainktól, akkor elvesszük mi magunk!
Steele elnök, a maga kezében van a jövő! [Statikus recsegés, kép
vissza, átkapcsolás a stúdióba]
Grace: Hű, mit szólnak ehhez? Mint látták, a névtelen tüntető a
Kompenzációs Hadsereg Ország Lelkiismerete nevű csoportjának a
kék barettjét viselte. Úgy tűnik, a Lelkiseknek mindvégig saját célja-
ik voltak. Vajon valami nagy balhé kezdődik nemsokára a jó öreg
DC-ben? [Kamera ráközelít]
[Hallgatóságreakciója: 83%pozitív]<<<<<
15
A Concordia keményen csapódott a talajnak, a jármű alja végigsú-

rolta a földet, ahogy Andy az út füves szegélyére kanyarodott vele.
Biztos volt benne, hogy az autó valamelyik alkatrészét maguk mö-
gött hagyták. De volt más is, amit szívesen maga mögött hagyott
volna. A külső mikrofonokon keresztül hallotta, hogy egy gépfegy-
versorozat tépi fel az aszfaltot ott, ahol egy másodperccel azelőtt
voltak.
A monitor osztott képén az elhúzó Yellowjacket látszott; a heli-
kopter meredeken oldalra dőlt, felkészült az újabb támadásra. Andy
még nagyobb sebességre kapcsolt, a Concordia motorja feldübör-
gött, a Cougar-6200 interfész pedig felgyorsította a pilóta szívveré-
sét, és megnövelte az adrenalinszintjét. Ilyen volt a kapcsolat rigó
és járműve között. A félelem azonban sokat tompított Andy meg-
szokott kiváló teljesítményén. Többre volt itt szükség, mint sebes-
ségre és adrenalinra, hogy meg tudjanak szökni üldözőjük elől. A
Concordia ugyan rendelkezett fegyverekkel, de csak utcai harcra
volt felkészítve, nem hordozott föld-levegő fegyverzetet.
Bezzeg ha az ő Concordiája lenne...
De jelen pillanatban a kívánságokkal nem sokra ment. A Y-J ismét
megkísérelt felzárkózni, hogy múlt időbe tegye őket, miközben
Andy visszanavigálta a Concordiát az aszfaltra. Az autót nem arra
tervezték, hogy ilyen sebességgel a terepen közlekedjen - a leg-
utóbbi manővernél is megsérült. Az út kanyargott, és Andy megpró-
bálta tartani a tökéletes íveket, egészen a járdaszegélynél autózott,
de közben beiktatott néhány váratlan manővert is, hogy megnehe-
zítse a Yellowjacket pilótájának célzását. A helikopter elfordult,

újabb kanyarba kezdett, hogy jobb szögből támadjon. Andy most
esélyt sem adott neki a tiszta lövésre. Egy kicsit megkönnyebbült. A
valódi rigózás korántsem volt olyan könnyű, mint a virtuális.
Utasította a rendszert a légkondicionáló bekapcsolására. Úgy iz-
zadt, hogy már kezdte érezni saját bűzét.
- A navigációs frissítés szerint a Roosevelt-híd le van zárva -
mondta Markowitz. Ott akartak átkelni. Az árnyvadász hangja olyan
nyugodt volt, mintha csak egy forgalmi dugóról közvetített volna. -
Baleset volt, pokoli hosszú időbe kerül megtisztítaniuk az utat.
- Akkor hogy a francba fogunk átkelni a folyón?
Andynek tudnia kellett, mégpedig nagyon gyorsan. Kezdett el-
fogyni az út. Eddig a George Washington út északnyugati részére ár-
nyékot vető fák némi fedezéket nyújtottak számukra, de ez meg fog
szűnni, ha kiérnek az Arlingtonra - azaz körülbelül egy perc múlva.
A Potomacon leggyorsabban a Roosevelt-hídon lehetett átjutni, de
ha az nem járható, akkor még délebbre kell menniük; és ha délebb-
re mennek, az Arlington Temető melletti hatalmas, nyílt térségen
kell átvágniuk. Az autó könnyű préda lesz a Yellowjacket számára.
De az még odébb van. Andy pattanásig feszült idegekkel vezetett,
kereste a fedezékeket. Nem elég. Kanyarodott. A Yellowjacket rájuk
tapadt. Tüzelt. Andy ismét kanyarodott. Lövedékek verték végig a
jármű jobb hátsó részét, de a Concordia páncélja egyelőre kitartott.
Azonban balszerencséjükre találat érte a j o b b hátsó gumit is. A
visszacsatolás miatt fájdalom szúrt Andy jobb lábába, miközben
megfeszítetten küzdött az autó egyenesben tartásáért. Pokolian fájt,
de csak egy rövid ideig. A ReFlate rendszer azonnal működésbe lé-
pett, és feltöltötte a kilyukadt kereket. A jármű újból irányíthatóvá
vált. Ismét nyertek egy kis időt - amíg a Yellowjacket pilótája nem
korrigálja a célzását.
- Mi van a Key híddal? - kérdezte Markowitz.
- Ezzel a bulldoggal a nyakunkban kizárt dolog. - Andynek gon-
dot okozott annyi levegőhöz jutnia, hogy egyszerre tudjon beszélni
és lélegezni. - Ráadásul ha arra megyünk, bekeveredünk George-
townba.
- Oké, oké, akkor irány a Rosslyn!
- Az utcák le fognak minket lassítani.
- De neki sem származik belőle előnye.
Andy úgy tette, ahogy Markowitz javasolta. Miközben az utcákon

száguldozott, és a Yellowjacketet kerülgette, nem jutott ideje útvo-
naltervet kidolgozni.
- Gyerünk már! - sürgette az árnyvadászt. - Kérem az útirányt.
- Menj vissza északra a Militaryn, aztán irány a Chain híd - mond-
ta Markowitz. Andy térképe megváltozott, már az árnyvadász útvo-
nalát mutatta. - így talán lesz egy kis fedezékünk, és le tudjuk rázni.
- A másik oldalon kénytelen leszek lassítani - mutatott rá Andy.
- De legalább a hídon normálisan halad a forgalom. A többi átjá-
rónál a legújabb frissítés szerint tumultus van.
Andy nem vitatkozott, de eszébe jutott még valami.
- Ezt a Y-J pilótája is tudni fogja. Ez nem olyan jelentős híd, mint
a többi. Mi akadályozza meg abban, hogy a folyóba lőjön minket?
- Az időzítésen kívül semmi. Akkor kell átkelnünk, amikor nem fi-
gyel oda. Ezért lenne jó, ha addigra leráznád.
- Hogy is van a mondás? Az árnyvadászok maradjanak az árnyak-
ban?
- Ne tőlem kérdezd, kölyök! Nem én vezetem azt a madarat.
Andy megpróbált elrejtőzni, miközben a Y-J pilótája rájuk vadá-
szott. A virtuális vadászatok alkalmával sokszor játszott már ilyen já-
tékot, de ez nem volt játék, és erre fájó lába is figyelmeztette. Sze-
rencséjükre a pilóta a lakóházak között vonakodott tüzet nyitni
rájuk. A Glebe Road-i felüljárónál rakott szeméttűz végre lehetősé-
get nyújtott nekik az elszakadásra. Amikor a helikopter elhúzott fe-
lettük, Andy egy éles fordulóval takarásba kormányozta az autót, és
megállt közvetlenül a tűz mellett. A Concordia szinte egybeolvadt a
lángokkal, infravörös kisugárzásukat elnyomta a tűz hője. Amikor
úgy ítélte meg, biztonságban vannak, kijjebb araszolt a Concordi-
ával, és bekapcsolta a jármű radarját. A helikopter a Potomac felett
járőrözött, fel-le repkedett a hidak között, megpróbált minél köze-
lebb lenni a szökevények átkelési helyéhez.
Andy úgy időzítette az átkelést, hogy pont akkor robogjanak ke-
resztül a Chain hídon, amikor a kopter dél felé repül, aztán eltávo-
lodott a folyótól, és behajtott a MacArthur körüli nyugodt, parkosí-
tott lakóövezetbe. A radar nem jelezte, hogy a helikopter a
környéken lenne. Andy megnyugodott. Éppen a Loughboro úton
haladt, amikor rá kellett jönnie, hogy kettejük közül nem ő volt a
ravaszabb - a Yéllowjackét váratlanul fordult be elé egy épület mö-
gül, és ugyanabban a pillanatban látta meg szabad szemmel, amikor

a radar is érzékelte.
A Y-J pilótája tehát végig látta őket, csak úgy tett, mintha a nyo-
mukat vesztette volna, és észrevétlenül becserkészte az autót a há-
zak takarásában. Akármilyen fáradt volt is Andy, a kimerültség nem
lehetett mentség az ostobaságára. Arra nem létezett megfelelő
mentség. Ez nem játék volt, és a kifogások keresése itt egyet jelen-
tett a golyók kerülgetésével. A baj csak az volt, hogy nem volt hová
bújniuk, pedig a Yellowjacket már megkezdte a támadást.
A pilóta tanult a leckéből, ezúttal már a Concordia sérülékeny ke-
rekeire célzott. Az ólomzápor tépte és szaggatta a gumit, a felnit és
a habot. Az autó kifarolt, és csúszni kezdett. Andy elkeseredetten
harcolt az irányításért, de a műérzet fájdalom és a jármű kontrollál-
hatatlansága miatt semmit nem tehetett. A légzsákok kinyíltak.
A Concordia az oldalára billent, és majdnem fél háztömböt csú-
szott, mielőtt a lökhárítója megakadt egy lámpaoszlopban. A jármű
vadul megpördült, és beleszállt egy épületbe. Andy úgy érezte ma-
gát, mint az a kis golyó az aeroszolos flakonban, amit valaki meg-
próbál kirázni. A Concordia visszabillent a kerekeire, és végképp
megállt. A légzsákok méreten aluli lepedőként eresztettek le, és ta-
karták be Andyt és Markowitzot. Ők ketten túlélték, de a Concordi-
ának befellegzett. Az interfész leállt, az ablakok elsötétültek, és a
jármű belsejét betöltötte az égő gumi és műanyag bűze. Andyre rá-
jött a köhögés a csípős füstben.
- J ó l vagy, kölyök? - érdeklődött Markowitz.
Összetörve, felhorzsolódva, az utazástól és a Cougar-6200-astól
való hirtelen lecsatlakozástól szédülten, a fulladásos halál szélén.
Igen, tökéletesen érezte magát.
- Kölyök!
- Elek. - Andy kirántotta a használhatatlan adatkábelt a jackjéből.
- És most?
Markowitz hátracsavarta a felsőtestét, és a hátsó ülésen fekvő tás-
kából előrángatott valamit: egy vastag csövű, puskaszerű fegyvert.
- Mi ez?
- Hálóvető. Rendszerint ezzel fogják be a gyanús állatokat. A sod-
rott polikarbonát háló fémszalagokkal van megerősítve, a találkozá-
si pontokon ezüsttel bevont tüskék találhatók. Az ezüstnek azon-
ban erre a gyanús állatra nem lesz sok hatása. - Markowitz kilökte
az ajtót, és ezzel a benti levegő egy része is távozott. Hűvösebb
ugyan nem lett tőle, de legalább a füst eloszlott valamelyest. - Ma-

radj itt!
Az árnyvadász kiszállt az autóból, és lekuporodott a sirályszárnyú
ajtó fedezékében. A Yellowjacket visszatért - nem kétséges, meg
akart győződni a találat sikerességéről. Andy a kopter hangja alap-
ján meg tudta állapítani, hogy a pilóta aktiválta a lopakodó terelőla-
pokat. Miért is ne? Hiszen már nem volt szüksége a sebességre.
Andy a Concordia manuális vezérlőfelületével bajlódott, megpró-
bálta úgy beállítani az ablakok fényáteresztését, hogy lásson is vala-
mit. Pont akkor sikerült megtalálnia a megfelelő kapcsolót, amikor
a helikopter befejezte a megközelítést, és megállt a levegőben. Egy
háztömbnyivel előttük a Yellowjacket óriási, lecsapni készülő fém-
rovarként lebegett az utca felett. A fülke alatti lövegtorony elfor-
dult, a géppuska csöve mintha préda után szaglászott volna.
A Yellowjacket oldalazni kezdett, a pilóta talán azt akarta, hogy
jobb rálátása legyen a Concordia nyitott ajtajára. Markowitz adott
neki látnivalót - kilépett a fedezékből, és célzásra emelte a fegyve-
rét.
Öngyilkosság.
De az árnyvadász tökéletesen kiszámította a mozdulatot; a gép-
puska csöve éppen nem felé irányult, és amikor elkezdett visszafor-
dulni, Markowitz tüzelt. Nem várta meg a lövés eredményét, azon-
nal visszabukott a Concordia takarásába. Lövedékek tépték fel a
betont és dolgozták meg az autó páncélját, de az óvatos Marko-
witzot egy sem találta el.
Az ülésen végignyúló árnyvadász nem látta, hogy a lövése
mennyire volt sikeres, Andy viszont páholyból nézhette végig a jele-
netet. A puskából kilőtt tartály szétnyílt, és repülés közben kibom-
lott belőle az erős háló. A pilóta megpróbált kitérni a lövedék elől.
A géptörzset ugyan sikerült oldalra rántania, de a háló így is telibe
találta a jármű rotorjának pörgő korongját. A lapátok egészen a tö-
vükig feltekerték magukra a szálakat, a helikopter motorja üvöltve
küzdött a hajlékony bilincs ellen. Füst szivárgott a kiömlőnyíláso-
kon, a Yellowjacket megbillent, majd álló rotorral zuhanni kezdett,
akár egy kő. Az orra ért talajt elsőként, a pilótafülke azonnal bela-
pult és szétroncsolódott. A becsapódás ereje leszakította a rotoro-
kat, az egyik lapát egészen a járdáig pattant. A helikopter átbillent,
és végül a hátán állapodott meg. A deformálódott fülkéből füstosz-
lop tört elő, és a használhatatlanná vált járművet másodperceken

belül elborították a lángok.
- Te leszedted! - Andy le volt nyűgözve, és tudta, hogy ez a hang-
ján is hallatszik.
- Azt hitted, az utcai nevem csak egyszerű önfényezés?
Eszébe sem jutott, hogy Mesterlövész esetleg valóban mesterlö-
vész lehet.
Andy reménykedett benne, hogy a pilóta életét vesztette a zuha-
násban. Hivatalosan ő is bent égett egy kabinban; nem kívánta,
hogy ez valakivel igazából is megtörténjen.
- Muszáj volt megölnöd?
- Miért, nem szolgált rá? Emlékeztetnélek rá, hogy ő is megpró-
bált kinyírni minket. - Markowitz kiszedte a hűtőtáskát az autó há-
tuljából. - Gyerünk kölyök, tűnjünk el a környékről!
Andynek az utasülés felőli ajtón kellett kimásznia, majd megke-
rülte az autót, és magához vette a kiberdekkjét. Az információs fáj-
lokat feltöltötte ugyan a feji memóriájába, de a dekódoláshoz min-
denképpen szüksége volt a hardverre, és a dekken kívül nem volt
semmi más tulajdona. Amikor az ork bandával találkozott, kis híján
elvesztette a dekket, de akkor szerencséje volt. Miután Kit meggyó-
gyította, és sikerült munkába állítania megfelelő számú agysejtet,
eszébe jutott, hogy Kócoló ledobta a dekket a földre. Visszament ér-
te, és maga is meglepődött, amikor megtalálta ugyanott, ahová
esett. A verés után túlságosan gyenge volt hozzá, hogy magával ci-
pelje, de a csodával határos módon senki nem nyúlta le. Ám tudta,
hogy ha most a kocsiban hagyja, nem számíthat hasonló szerencsé-
re.
Mire Andy végzett, Markowitz feltörte a hűtőtáska zárját, kiszedte
belőle a gyógyszereket, és bedugdosta őket ruhája zsebeibe. Szem-
látomást nem törődött a sarkok mögül és az ablakokból figyelő te-
kintetekkel.
- Még szerencse, hogy nem kell túl messzire mennünk. Ez a cucc
nem sokáig bírja ki hűtés nélkül. - Visszasétált a Concordiához, és
végigfuttatta ujjait a golyónyomokon. Végül felsóhajtott, és valamit
behajított a hátsó ülésre. Amikor eltávolodtak, a jármű belsejében
tűz csapott fel.
- Jó kis öreg csotrogány volt - jegyezte meg Markowitz. - Hi-
ányozni fog. Valószínűleg jó hasznát vennénk még a vadászat végé-
ig-
Az árnyvadász egyetlen szó nélkül sétált el a lezuhant Yellowjac-

ket roncsa mellett. Fél háztömbnyivel odébb lehajolt, és felvett va-
lamit a földről - megint csak némán. Andy mögötte baktatott. Mi ér-
telme lett volna a beszédnek? Hátranézett a két égő járműre. Ez
most nem csak virtuális valóság volt. A virtuális rosszfiúk égő húsá-
nak bűzét sosem érzed.
Markowitz jóslatai ellenére minden további gond nélkül sikerült
átadniuk a gyógyszereket. A csomag célba ért, életeket fognak meg-
menteni vele. Kit elégedett lesz. Amit tettek, azzal másokon segítet-
tek. Vajon ez egyensúlyban van azzal, hogy Markowitz megölte a he-
likopter pilótáját? Végül is az az ember megpróbálta hidegre tenni
őket. Az árnyvadász csak védekezett.
A virtuális rosszfiúkat sokkal könnyebb volt megölni. Andy még
mindig az orrában érezte az égő helikopter bűzét.
- Ne gondolj rá annyit! - mondta Markowitz.
-Mi...
- J o b b így, hidd el nekem! - Megfogta Andy karját, és maguk mö-
gött hagyták a találkozási pontot. - Gyerünk, kölyök! Tudok egy éj-
szaka is nyitva tartó üzletet a közelben. Jobban fogod érezni magad,
ha lefojtod a gyomrod háborgását valamivel. Vagy éppen még job-
ban felkelted, ha úgy érzed, inkább arra van szükséged.
Az éjjel-nappali egy All-Hours volt - sötét, csendes kis hely, ahol a
vegyesboltot egy kis önkiszolgáló részleggel egészítették ki. Ők vol-
tak az egyedüli vendégek. Markowitz választott magának ennivalót,
és Andy elé is lerakott valamit. Andy rá sem nézett a tányérra, ujjait
rögtön a gőzölgő szójakávés csésze köré kulcsolta. A langyos éjsza-
ka ellenére fázott. Markowitz sem törődött az ételével, inkább ki-
vett valamit a zsebéből, és elgondolkodva forgatta az ujjai közt.
Andy kíváncsiságát még pocsék hangulata sem tudta háttérbe szorí-
tani.
- Mi az?
- Egy darab arról a madárról, amelyik megpróbált elkapni min-
ket. - Markowitz tovább szemlélte a fémdarabot. Egy idő után abba-
hagyta a tárgy forgatását, és a hüvelykujjával megdörzsölte a felüle-
tét. A fény felé tartotta, és hunyorogva nézte. - Ez egy katonai
kopter volt. A hadsereggel húztunk ujjat.
- Ugyan, nevetséges. Rengeteg leltár feletti és ellopott katonai
jármű rohangál a városban. Ez csak véletlen egybeesés.
- Könnyen a fűbe haraphatsz, ha túlságosan hiszel az egybeesé-

sekben.
- És akkor is, ha ott is összeesküvést sejtesz, ahol nincs.
- Akkor elmondok neked valamit kölyök: nem engedheted meg
magadnak, hogy ne gyanakodj állandóan összeesküvésre. J o b b , ha
a valóságosnál sokkal mélyebbnek hiszed a kulimászt, mint ha azt
gondolod, sekély vízbe ugrasz, és hirtelen azon veszed észre ma-
gad, hogy már a fejedet is ellepte. Az a Yellowjacket aktív szolgálat-
ban állt. Ha nem így lenne, a roncson talált sorozatszámot lézerrel
kiégették volna.
- Tehát aktív szolgálatban volt. Na és? Biztosan egy határőr gép le-
hetett. Elvégre csempésztünk. - De ő is tudta, hogy a Concordia
adatbázisában szó sem volt arról, hogy a határ menti járőregységek
Yellowjacketeket használnának; erről rögtön meggyőződött, amint
a gép feltűnt a radaron.
- Ennél azért megy neked jobban is, kölyök.
- Oké. A határőrség bizonyos körülmények között igényelhet ka-
tonai segítséget, ha chip- vagy drogcsempészetről van szó. És mi
drogot csempésztünk.
- De nem azt a fajta drogot.
- Rendben. Ha valóban összeesküvésről van szó, akkor hol az
összefüggés?
- Kezdjük mondjuk a Johnsonnal, aki felbérelte a csapatomat a
Telestrian elleni vadászatra. O lehetett a hadsereg embere.
- Ezt mondta, és te elhitted neki?
- Semmit nem mondott nekünk, de bűzlött róla, hogy egyenru-
hás. Akkor még nem nagyon törődtem vele, hiszen rengeteg egyko-
ri katona él a társaságokkal amolyan „én megteszem neked, te meg-
teszed nekem" szimbiózisban. Az összefüggések ott voltak az orrom
előtt, de én nem vettem észre őket. A francba, úgy látszik, kezdek
eltompulni.
- Lenyomoztátok?
- Még szép, hogy lenyomoztuk! - csattant fel Markowitz. - Szé-
pen elvettük tőle, amivel beetetett minket, alaposan átnéztük, szag-
lásztunk egy kicsit, és végeredményként a Fuchi jött ki. Akkor azt
gondoltam, ennek lehet értelme. A Fuchinak üzleti érdekeltsége
van abban, amivel a Telestrian foglalkozik, és ha a Montjoy program
valóban akkora előrelépés, mint amilyennek a J o h n s o n leírta, ak-
kor ésszerű, hogy a Fuchi ugrik rá. Én nem láttam semmi bökkenőt,
de Yateset zavarta valami. Alaposabb nyomozásba kezdett, és ami-

kor nem talált semmit, utánanézett a rendszernek. Kiderítette,
hogy a Johnson a dekázás folyamán katonai besorolású dekket
használt. Én idióta, azt hittem, ennek semmi jelentősége. Mint te is
mondtad, a hadsereg egy hatalmas szita, amelyiken keresztül elá-
rasztják az utcákat a katonai felszerelések.
- De amikor túl sok ilyen hardvert látsz egy helyen, különösen ha
a felszerelések egész skálájáról van szó, akkor már felfigyelsz rájuk.
Hogy miért? Mert az árnyakban tevékenykedők rendszerint saját
cuccaikat használják, azt szokták meg, abban bíznak. Miért is ne
tennék? Úgy tűnik, fel sem merült bennük, hogy elkaphatják őket.
Előbb is észrevehettem volna, de jobb később, mint túl későn. Ha-
tározottan túl sok ebben az ügyben a hadseregre utaló nyom, és ez
már bűzlik.
- De miért akarna minket hidegre tenni a hadsereg?
- A kormányzat nem szereti, ha a hivatalai saját hatókörükön kí-
vül kavargatnak. A kémkedés a DSA-hoz, a CIA-hoz és az FBI-hoz
tartozik. Mindegyiküknek megvan a maga szelete a tortából, a had-
sereg viszont ott tanyázik az útjukban, saját kis engedélyezett árnye-
rőforrásaival. Ez az. Minden a hadseregre vall. Yates minden össze-
függése a szárazföldiekre mutatott, és csak ők használnak támadó
koptereket.
- A DSA is ugyanolyan katonai felszereléseket használ, mint a szá-
razföldiek. - Miért nincs értelme annak, hogy egy titkos ügynökség
egy titkos akcióban a szárazföldi hadsereg erőforrásait használja? -
Talán ők támogatták az akciót.
- Talán. Viszont érdemes lenne más oldalról is megvizsgálnod a
problémát. Ha az egyik titkos ügynökség lett volna a megbízó, az
árnyvadászat voltaképpen a szokásos üzletmenet részét képezné.
Nekik nincs szükségük rá, hogy eltüntessék az eszközöket.
Mintha a villanyt kapcsolták volna fel, Andy egyszeriben rájött,
hová akar Markowitz kilyukadni.
- Tehát te azt gondolod, hogy a hadsereg felbérelte a csapatodat
egy vadászatra, és most meg akarnak szabadulni mindenkitől, aki
kapcsolatba hozhatná őket a művelettel. így tiszta maradna a ke-
zük.
- Nem mondom, hogy tetszik, de jelen pillanatban nagyon így
néz ki. Sammy eltűnt. Ma este az autóval próbálkoztak, amiben ne-
kem és Kitnek kellett volna ülnünk. Két legyet egy csapásra. Ha nin-
csenek vadászok, nincs, aki összekapcsolhatja őket az illegális me-

lóval.
- Ez nagyon hidegvérű terv.
- Némelyik hidegvérű egyenruhát visel. Hallottál már a New-
man's Grove-ról?
- Nem.
Markowitz elégedetten bólintott.
- Nem is csodálkozom rajta. Nagyon nagy titokban tartják. Való-
színűleg nem is fogsz róla hallani, hacsak bele nem botiasz valaki-
be, aki már járt ott.
- Mint például te?
- Sosem mondtam, hogy én voltam. - Markowitz az asztalra dob-
ta a fémdarabot. - Akárki is küldte a helikoptert, tudott a ma éjsza-
kai vadászatról.
Markowitz jól láthatóan hanyagolni akarta a Newman's Grove té-
máját azután, hogy Andy elárulta, nem tudja mi az. Andy pedig nem
erőltette.
- Honnan tudott volna bárki is az útvonalunkról vagy az időbe-
osztásunkról? Senkinek nem árultuk el.
- Van egy elképzelésem. Chichi Davis.
- A törpe az üzemanyagtöltőnél? - Andy számára a feles megbíz-
ható fickónak tűnt, Markowitz azonban nyilván tudott valamit, amit
ő nem.
- Aha. A kis fattyú régen a szárazföldieknél szolgált. Biztosan ő
adott ki minket.
Lehetséges ez? Andy valóban azután szúrta ki a Yellowjacketet a
radaron, hogy elhagyták Davis állomását. Lehet valami Markowitz
paranoiájában!
- Van még valami, ami zavar - tűnődött az árnyvadász. - A zsaruk-
nak már rég ki kellett volna érniük a csata színhelyére. Ez itt nem a
Pusztulat.
Igaza volt. Elég közel voltak a helikopter lezuhanásának a helyé-
hez, és a rezzenéstelen éjszakai levegőben hallaniuk kellett volna a
szirénákat. Miért nem érkeztek még meg? Andynek eszébe jutott a
kordon a Kompenzációs Hadsereg tábora körül a Sétányon, és a
másik, amit a hidak mellett látott a Pentagonnál, amikor a sefteshez
mentek. A barikádok fenntartásához rengeteg ember kell. Ha a
rendőrök oda összpontosítják az erőiket, máshol súlyos emberhi-
ánnyal küszködhetnek.
- Talán el vannak foglalva.

- Pontosan erre gondoltam én is. Információra van szükségünk. -
Markowitz intett a boltosnak. - Hé, Johnny, keress nekünk valami
hírcsatornát!
Az üzlet videoképernyője életre kelt, különféle képek villantak át
rajta egymás után, majd megállapodott Shimmer Grace, a WFDC fő
hírolvasójának arcán. A képernyő sarkában az „élő" felirat villogott,
ami azt jelentette, hogy Shimmer jóval a szokásos időn túl is a stú-
dióban tartózkodik. Valami történhetett.
A DC agglomerátum több körzetéből bevágott élő képeken utcai
zavargások látszottak, illetve kihalt, szeméttel teliszórt utcákon jár-
őröző rendőrök. A Pusztulatból közvetített képek legtöbbjét tűz vi-
lágította be. Shimmer izgatottan hadarva közvetített a „szörnyű erő-
szakról" és az „ostromlott szövetségi rendőrök" erőfeszítéseiről a
rend helyreállítására. Többször is elhangzott a „fenyegető kalóza-
dó" kifejezés, amit állítólag a Kompenzációs Hadsereg üzemelte-
tett.
- Mikor kezdődött ez? - kérdezte Markowitz.
- Tegnap - felelte Johnny. - A szövetségi zsaruk este kilenc körül
a déli és középső kerületekben megkérték a lakosságot, hogy ma-
radjanak otthon. Elrontották a forgalmamat.
Ez a fajta „kijárási tilalom" valójában nem szigorú rendelet volt,
inkább csak egy figyelmeztetés a törvénytisztelő állampolgárok szá-
mára, hogy vigyázzanak magukra, és a legbiztosabban akkor marad-
hatnak ki a bajból, ha ki sem lépnek az utcára. Ez megmagyarázta,
miért vannak ilyen kevesen az utcán, és miért üres a bolt. Mint Mar-
kowitz korábban említette, ez nem a Pusztulat volt. Ebben a körzet-
ben rengeteg törvénytisztelő polgár lakott.
Nem úgy, mint az Arlington kerületben. Régebben ott is más volt
a helyzet, de a három évvel ezelőtti Véres Homok incidens óta az
ingatlanárak a bűnözés növekedésével egyenes arányban csökken-
tek.
- Úgy látom, problémáink lehetnek, ha haza akarunk menni - je-
gyezte meg Markowitz.
- Nem is kis problémák. - Kit volt az. A városi álcázó póncho alól
kivillant csupasz lába és karja, ahogy az asztaluk felé tartott. Az üz-
let ajtaja még csak most csukódott be mögötte. - Itt nem vagyunk
biztonságban. Lebuktunk.
- Bajba kerültél? Megláttak? - kérdezte Markowitz nyugtalanul.
- Semmi baj. És ha meg is láttak, nem tudtak róla. - A nő elége-

dettnek tűnt.
- Helyes - bólintott Markowitz. Andy úgy érezte magát, mintha
egy rejtvény kellős közepébe csöppent volna, de mielőtt megszólal-
hatott volna, az árnyvadász már feltette a következő kérdést. - Mit
láttál?
Kit elmesélte nekik, hogy három fegyveres férfi tört be Markowitz
iroda-lakásába. Átkutatták a helyet, és csalódottnak tűntek, amikor
nem találtak senkit. Az egyikük azt javasolta, hogy hagyják békén a
lakást és használják fel csapdának, egy másik amellett kardosko-
dott, hogy vigyenek el mindent, ami mozdítható, mert Markowitz
és a társai már biztosan nem fognak visszatérni. Harmadik társuk
végül vele értett egyet. Elvitték a telekomot, a számítógépeket, a
biztonsági rendszer vezérlődobozát, valamint az összes fegyvert. Kit
pedig úgy döntött, nem követi a tolvajokat, inkább figyelmezteti
társát.
Markowitz Andyre nézett.
- Mit gondolsz most az összeesküvésekről, kölyök?
- Engem meggyőztél, de... - Kit körül jártak a gondolatai. - Még
mindig nem tudjuk, kik ezek. Az összeesküvés még nem zárja ki a
véletlen egybeesés lehetőségét.
- Kit? Mit tudtál meg róluk?
- Szürke fickók voltak, Harry. Különös emberek. Idegenek, de
mégsem azok.
- Ne játssz velem most szójátékokat, ha megkérhetlek! Magya-
rázd el, mire gondolsz!
Kit vállat vont.
- Egy aura vagy illik a környezetébe, vagy nem. Ez függ attól,
mennyire érzi jól magát az ember, mennyire ismerős a helyen, és
mennyire érzi helyesnek, amit tesz.
- Erről sosem hallottam. - Nem mintha túl sok minden lett volna,
amiről Andy a mágiával kapcsolatosan hallott. Igazából nem is na-
gyon érdekelte, de szeretett volna részt venni a beszélgetésben.
- Az árnyalatok igen bonyolultak és kifinomultak, Andrew. Sok
mágiahasználó ezt figyelmen kívül hagyja.
- Mi tudjuk, hogy te kiváló varázsló vagy, Kit - szólt közbe türel-
metlenül Markowitz. - Mit akarsz mondani ezzel az aura dologgal?
- Az volt az érzésem, úgy gondolják, idegen területen járnak, de
ennek a területnek nem kellene idegennek lennie... legalábbis ők
ezt hitték. A cselekedeteiket nem személyes érzelmek vezérelték,

inkább a valahová tartozás érzése. Különös vibrálást éreztem. Azt a
fajtát, amelyik politikai jellegű kapcsolatra utal.
- Mintha másik országból jöttek volna? - kérdezte Andy.
- Meglehet. Ehhez én nem nagyon értek. - Kit megvonta a vállát.
- Beretta 200T volt náluk.
- A S1A standard fegyvere - dünnyögte Markowitz.
Andy kezdte elveszíteni a fonalat.
- Gondoljátok, hogy konföderációs ügynökök lehettek?
- Figyeltétek a fredericksburgi híreket? Ez az „idegen terület, ami-
nek nem kellene annak lennie" dolog nagyon hasonlít a CAS észak-
virginiai hozzáállására - mondta Markowitz.
- Talán csak azért volt náluk Beretta, hogy úgy nézzenek ki, mint
a CAS ügynökök - morfondírozott Andy.
- Kit nem szokott tévedni a viselkedés megítélésében - jelentette
ki határozottan az árnyvadász, de nem adott bővebb magyarázatot.
- A jelek szerint két csapatnyi kopó is kajtat utánunk. Azt javaslom,
keressünk egy búvóhelyet, ahol meghúzhatjuk magunkat.
- Mi lesz Shamgarral, Rongyossal és Beattyvel? - kérdezte Kit.
- Elég ravaszak ahhoz, hogy gondoskodjanak magukról. De azért
jobb, ha kapcsolatba lépünk velük. Itt az ideje, hogy beolvadjunk az
árnyakba, és magunk után csaljuk üldözőinket.
> > > > >WFDC HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS
- [06:12:11/8-24-55]
HELYSZÍN: FDC, KORMÁNYZÓSÁGI SZEKTOR
Weingartner: Ma reggel folytatódtak az erőszakos cselekmények

a Szövetségi Kerületben, miután a Kompenzációs Hadsereg tünte-
tői és a szövetségi rendőrség egységei az éjszaka folyamán többször
is összecsaptak egymással. A tömegközlekedés leállt, a folyón átíve-
lő hidakat pedig lezárták - a rendőrség így próbálja kordában tarta-
ni a demonstrációt, amely egyre inkább kezd egy harci zónára ha-
sonlítani.
Amikor a Kormányzósági Zóna főhadiszállásán jártunk, hogy ma-
gyarázatot találjunk az erőszak okára, Cynthia Locke rendőrfőnök
ezt mondta: „Nem mi kezdtük. A rendőreink fegyelmezett magatar-
tást tanúsítottak, de ezt nem mondhatom el Randolph tüntetőiről.
A központi metróállomás elfoglalásával túlmentek minden határon.
A körzeti biztosok hetek óta könyörögnek, hogy akár erőszakkal is,
de távolítsuk el a csőcseléket. Most már tudom, hallgatnom kellett
volna rájuk." < < < < <
> > > > >ÉLO ADÁS
- [06:13:51/87-24-55]
RIPORTER: SUZIE CHIANG [CHIA-704]
HELYSZÍN: ELGIN, IL
Chiang: Itt Suzie Chiang, WCHI, HIgin, Illinois. Próbálkozásunk a

kordonon való áthatolásra sikertelennek bizonyult. Felfegyverzett,
erőszakos szövetségi katonák fordítottak vissza minket, amikor
megpróbáltunk behajtani a városba.
Chicagót teljesen elszigetelték, a vegyes összetételű szövetségi,
állami és társasági csapatok elvágták a világ többi részétől. A város-
ból senki nem jöhet ki, befelé viszont megfigyelhető némi forga-
lom: a levegőből élelmiszer- és elsősegélycsomagokat dobnak le,
valamint felfegyverzett katonai helikoptereket is látni. A hivatalos
álláspont szerint VITÁS karanténról van szó. De vajon valóban ez az
igazság?
A város köré kordont vonó katonák többsége nem visel védőru-
hát. Bár egy jól felszerelt orvosi gyorsbeavatkozó csapat tájékozta-
tott minket, egyetlen felállított tábori kórházat sem láttunk. Sőt, a
legsúlyosabb betegség, amit tapasztaltunk, egy könnyű nyári nátha
volt. A chicagói kordon nem úgy fest, mint egy egészségügyi karan-
tén. „A munka folyamatban", mondják a katonai szóvivők. Nekem
viszont csak egyetlen kérdésem volna: miféle betegség az, amelyik
ellen fegyveres helikopterekkel kell harcolni? < < < < <
16
A Baker-terv egy zavargás ellen kidolgozott védelmi eljárás volt,

mely a hadsereg szárazföldi egységei számára a Szövetségi Kerület
kulcsfontosságú pozícióinak elfoglalását tűzte ki célul. Ezt Trahn tá-
bornok parancsának kiadásától számítva egy órán belül végre is haj-
tották. Miközben elfoglalták állomáshelyüket, az alakulatok több
útvonalon is a Kompenzációs Hadsereg tüntetőinek ellenállásába
botlottak; a Fehér Ház felé tartó különítménynek jutott ki legin-
kább a demonstrálók haragjából. Am a sértések, kiabálások és az
időnkénti kő- vagy szemétdobálás nem állíthatta meg az Egyesült
Államok hadseregét. Minden egység elfoglalta a pozícióját, és még
alkonyat előtt jelentette, hogy biztosították a peremvonalat. Min-
den simán és gördülékenyen ment.
A forró nyári éjszaka békésen kezdődött; aztán beindult a kalóza-
dó, ahol egy Lelkis nő a Kompenzációs Hadsereg mellett mondott
beszédet. Hadsereg? A katonák közül senki nem hívta így őket.
„Tüntetők" vagy „demonstrálók" voltak egészen múlt éjszakáig,
amikor is átminősültek „csőcselékké". Az első tüzet a kalózadás kez-
detétől számított öt percen belül jelentették, körülbelül este tíz
órakor. Egy törzsőrmester, aki a pihenőhelyiség videoképernyőjén
kísérte figyelemmel az eseményeket, megjegyezte, hogy ez az egész
a Harag Éjszakájára emlékezteti őt. Többen egyetértettek vele.
Ez az összehasonlítás nem hagyta hidegen Tomot. A zavargás nem
volt annyira súlyos. Egyszerűen nem lehetett - a Harag Éjszakája
megrázta az egész világot, ez a megmozdulás viszont csak egyeden
városra korlátozódott. Viszont ez biztosan nem jelent megkönnyeb-
bülést annak, aki körül bezáródik a tömeg, és így kell szembenéz-

nie a halállal. Azokat a kapcsolatokat felhasználva, melyeket egyéb-
ként soha nem vett volna igénybe, sikerük felhívnia a nagyapját, és
figyelmeztette a családját, hogy fogadják meg, amit a hírekben hal-
lanak, és maradjanak otthon.
Trahn tábornok alárendeltségébe tartozott a Délkeleti Katonai
Körzet, Pennsylvaniától és New Jersey-től egészen Virginiáig, de a
chicagói válsághelyzet miatt nem álltak rendelkezésére jelentős
erők. Trahn szinte minden egységét a szövetségi kerületbe rendel-
te, de még így is nagyon kevesen voltak - túl kevesen ahhoz, hogy
kitartsanak egy nagyobb támadás ellen. Igazából nem is ezt várták
el tőlük.
Mivel a hagyományos alakulatokat túlságosan széthúzták, a kü-
lönleges egységeket, mint amilyen Tom SE zászlóalja, a Rocquette
harccsoport is volt, lehetetlen módon szétaprózták. Védekező jelle-
gű feladatuk, valamint a védendő helyek közötti szállítás lehetetlen-
sége miatt Tómnak egyenlő részekre kellett osztania a rendelkezé-
sére álló erőforrásokat, de ez a takarékoskodó taktika nem tetszett
neki. Minden helyszín elég fontos volt ahhoz, hogy kiérdemelje a
Speciális Erőforrások alakulat támogatását, de mivel minden állo-
másra küldött néhány embert, mindössze két gyors reagálású egy-
sége maradt tartalékban - ráadásul az egyik varázsló nélkül.
Tom egész éjjel aggódott, és véreres szemmel érkezett a reggeli
eligazításra. Ébredés után nem jó híreket kapott a zászlóaljtól, és
amit az eligazításon hallott, az még elkeserítőbb volt. Jordán ezre-
des szerint az éjszaka folyamán súlyosbodott a helyzet.
- Amint a képernyőn láthatják, hölgyeim és uraim, a zavargások
már nem csak a Kompenzációs Hadsereg táborának területére kor-
látozódnak, hanem kiterjedtek Arlingtonra, Alexandriára és
Rosslynra az Arlington kerületben, valamint Foggy Botomra, Shaw-
ra, a Kormányzósági Zónára, és Washington kerület déli részeire.
Mint tudjuk, a baj bajt szül, és ez alól a mostani zűrzavar sem kivé-
tel. A jelek szerint az Anacostia Pusztulatban is tömegmegmozdulá-
sok kezdődtek, és az éjszaka folyamán a Feleseknek nevezett moto-
ros banda is aktiválta magát. Végigdúlták a Capitol Heightset és a
Seat Pleasantet. Azt hiszem, túlságosan felhúzták magukat.
- A körzeti biztosok természetesen segítségért sikoltoznak, a szö-
vetségi rendőrség pedig egyre inkább elaprózza az erőit, ahogy pró-
bál biztosítani minden területet. Már most is erőn felül teljesítenek,
hölgyeim és uraim. Támogatásra lenne szükségük, mégpedig minél

előbb.
- A céges biztonsági erők kizárólag védelemre és reagálásra ren-
dezkedtek be. Jelen pillanatban csak akkor cselekednek, ha a leg-
fontosabb létesítményeiket fenyegeti veszély. Az öltönyösök a jelek
szerint rájöttek, hogy eddigi korlátlan akcióikkal csak saját magukat
fárasztják ki, és felhagytak az összes területük védelmével, hogy
sokkal biztonságosabb peremvonalat létesítsenek a jelentősebb
enklávéik és telephelyeik köré. Ez nagyban lecsökkentette az utcán
tartózkodó fegyelmezett, jól képzett, fegyveres katonák számát, ami
nagy valószínűséggel felbátorította a csőcseléket. A politikusokhoz
hasonlóan a főöltönyösök is nyüszítenek, a különbség csak annyi,
hogy ők a szövetségi rendőrséget és minket okolnak, amiért képte-
lenek vagyunk helyreállítani a rendet.
- Nem is a mi dolgunk - mondta valaki. - Micsoda seggfejek.
- Köszönöm az értékelését, Black százados. Ha nem mondja, ma-
gamtól rá nem jövök - vágott vissza Jordán. - Ha nincs több hozzá-
fűznivalója, folytatnám.
- A tüntetők létszáma csökkent. Több mint tízezren elhagyták a
várost, de még így is maradt nekünk körülbelül harmincezer másik.
Az itt maradottak lehetnek a leginkább elkötelezettek. Úgy becsül-
jük, legalább a felük fel van fegyverkezve, és készen áll az ellenállás-
ra.
- Mint Groznij - morogta egy másik hang.
- Mindannyian emlékszünk arra a fiaskóra, Petrovsky százados.
Nem az a célunk, hogy a mi határainkon belül is megismétlődjön,
de ez nem azt jelenti, hogy lebecsüljük a tüntetőket. Meggyőződ-
tünk róla, hogy katonai besorolású fegyverekkel rendelkeznek,
egyebek között rohamágyúkkal és nehézgéppuskákkal is. A fegyve-
rek eredete egyelőre ismeretlen, de nem zárható ki, hogy külföld-
ről kapták a felszereléseket.
Ami a Konföderációs Államokat jelenti, gondolta Tom, de hagyta,
hogy valaki más mondja ki. Black százados tette meg neki ezt a szí-
vességet.
- Ezt sem zárhatjuk ki - bólintott Jordán. - A tüntetők ezen kívül
meglepetésszerű támadásokkal, illetve saját forrásból is tökéletesí-
tik arzenáljukat. Zsákmányoltak egy Mobmastert és legalább egy tu-
cat könnyű SWAT járművet a szövetségi zsaruktól, és felállítottak
egy műhelyt a régi vasútállomáson, az állami repülőtér mellett,
ahol páncélozott autókat barkácsolnak az építő és áruszállító jár-

művekből.
- Nem ellenfél egy tanknak. - Ismét Black százados volt a közbe-
szóló.
Sem egy páncélelhárítóvá konfigurált Steel Lynxnek.
- Nem mindenki ül tankban, százados - mutatott rá Jordán. - És
biztos benne, hogy a páncélosaival akar kimenni az utcára? Eddig
nem láttunk a tüntetőknél páncéltörő fegyvereket, de nem is volt
okuk rá, hogy előszedjék őket. Esetleg önként szeretné kideríteni,
rendelkeznek-e ilyesmivel? Nem hinném.
- A helyzet nem mindenhol ilyen sötét. A Fehér Háznál, a kong-
resszus komplexumánál és a Pentagon-Fort Meyer komplexumnál
érintetlenek maradtak a peremvonalaink, illetve veszteségek nélkül
visszavertük a próbálkozásokat. Semmi jele nem mutatkozik, hogy
a csőcselék még egyszer próbára akarna tenni minket ezeken a he-
lyeken. A Langley-állami repülőtér-Frederick Douglas híd három-
szöget eddig békén hagyták, de a háromszögből szervezetlen beha-
tolásokat jeleztek az Anacostia déli részénél. Ezek az akciók
azonban nem jelentenek számottevő veszélyt.
-Jelen pillanatban a legfontosabb feladatunk a folyamatos infor-
mációáramlás fenntartása. A hírszerző műholdak idejéből napi ti-
zenkét óra áll rendelkezésünkre, ami nem megfelelő egy ilyen hir-
telen változó helyzetben. Két felderítő légi járművet vesztettünk a
csőcselék légelhárító fegyvereinek és mágikus tevékenységének kö-
szönhetően. így a légi felderítésnél kizárólag a megfigyelő robotok-
ra hagyatkozhatunk, de már itt is veszteségeket szenvedtünk. Az SE
jelentése szerint a harctéri felderítő egységeinknek alig ötven száza-
léka működőképes.
- Ötvenkettő - adta meg Tom a pontos értéket. - De hármat sike-
rült visszaszereznünk. Az egyik perceken belül újra bevethető lesz,
a másik kettő pedig körülbelül öt óra múlva.
- Akkor is túl kevés - mondta Trahn. - Csökkentsék felére az átre-
pülések számát!
- Ez egy nagy város - jegyezte meg Jordán.
- Az, de ha most nem takarékoskodunk a robotokkal, később
nagy bajba kerülhetünk. Egyelőre mindent tudunk, amit tudnunk
kell
Az elválasztó függönyön egy kommunikációs technikus dugta be
a fejét.
- Tábornok, Locke rendőrfőnök gépe közeledik, és engedélyt kér

a leszállásra. Beszélni szeretne önnel, uram.
- Már csodálkoztam, mi tart neki ennyi ideig. Küldje ide! - Trahn
visszafordult Jordanhez. - Mi izgathatta fel ennyire?
Jordán egy gombnyomással előhívott egy utcatérképet a képer-
nyőre.
- Nagyban megváltoztatta az erőviszonyokat, hogy a csőcselék
levonult a föld alá. A következő metróállomásokat sikerült elfoglal-
niuk: Központi Metróállomás, Gallery Place, Smithsonian, L'Enfant
Plaza, Federal Triangle, Waterfront és Rosslyn. A megszállt állomá-
sok között van az összes olyan is, amelyik a keresztirányú forgal-
mat bonyolítja a szövetségi kerület belső részei felé. Néhány sze-
relvény egyszerűen megállt, ami tegnap este 21:07-kor a teljes föld
alatti tömegközlekedési rendszer összeomlásához vezetett. Véle-
ményünk szerint a tüntetők megszerezték a vonatokat, és a besze-
relt manuális irányítószervek segítségével azokkal közlekednek a
város alatt.
- A szövetségi rendőrség barikádokat emelt az Arlington temető,
Union állomás, Capitol South, Howard egyetem és Rhode Island
Avenue állomásokhoz vezető alagutakban. A Farragut North állo-
más biztosítását célzó kísérlet heves tűzharcba fulladt. Ennek az ál-
lomásának a birtoklása jelenleg kétséges. A többi belső állomás álla-
pota ismeretlen. Az eltorlaszolt állomások eddig nem jelentették,
hogy felvették volna az érintkezést a tüntetőkkel, de úgy gondo-
lom, a metró visszaszerzésének kísérlete a végsőkig kimerítette a
szövetségiek tartalékait.
Jordán sorra vette a többi megszállt területet is, és éppen végzett
a hidakkal, amikor beviharzott Locke rendőrfőnök.
- Azt mondták, magát kell keresnem - lépett oda a nő a tábor-
nokhoz. A tegnapi üzletemberekkel ellentétben Locke nem érezte
szükségét a bizalmas beszélgetésnek. Dühös hangját az egész TMK-
ban hallották. - A városomban egy elcseszett háború folyik! Mi len-
ne, ha segítenének egy kicsit?
- Nem tudom, mit tehetnék, Locke kapitány - mondta nyugodtan
Trahn. - A tüntetők némelyike helyi polgár, ami azt jelenti, hogy a
megmozdulást polgári zavargásnak kell tekintetnünk, és nem hábo-
rúnak. Az utasításaim között nem szerepel a tüntetés szétoszlatása.
Az nem az én dolgom.
De Tom tudta, hogy arra is van terve. Trahn tábornok nem az az

ember volt, aki nem készül fel megfelelőképpen minden eshetőség-
re.
- Mindenképpen ragaszkodni akar az Emmisburg-határozathoz?
Odakint emberek halnak meg!
- Emberek haltak meg Emmisburgben is. A kongresszus úgy látta
jónak, hogy törvényben szabályozza a hadsereg közbelépését, ha
újabb hasonló esemény történne. Itt most nem egyetlen metatípus-
sal van dolgunk, de ettől eltekintve ugyanaz a helyzet, kapitány. Ta-
lán meggyőzhetné a kongresszust, hogy vonják vissza a határozatot,
és tegyék törvényessé a katonai beavatkozást.
- Ki beszél itt beavatkozásról? Nekem információkra van szüksé-
gem és támogatásra. Az ön emberei már így is számos területet vé-
denek. Miért nem biztosítanak még néhányat? Ha nem lenne leköt-
ve annyi rendőröm a figyeléssel, megszervezhetnék valami haté-
kony ellenlépést. Mit szól hozzá?
- Jelenleg a létfontosságú állami és katonai létesítmények körül
alkotunk védelmi zónát. Egyszerűen csak vigyázunk arra, ami a mi-
énk. Az ön „még néhány" helye azt jelentené, hogy kilépnénk ebből
a feladatkörből. És ha megtámadják ezeket a helyeket?
- Akkor betörheti a kibaszott orrukat. Egyszerű önvédelem, sem-
mi probléma.
- Kétlem, hogy a kongresszus is így gondolkodna, ha télvállal-
nánk ezt a szerepet. Tudja, azok a kitűnő úriemberek nem nagyon
vannak oda a hadseregért. - Tom tudta, hogy Trahn megállapításá-
val a TMK-ban mindenki egyetért.
- Lószart! - fakadt ki vörös arccal Locke. - Mégis, mit akar?
- Egyértelmű meghatalmazást.
- Statáriumot?
- Az elég egyértelmű lenne - bólintott Trahn. - Ahhoz azonban
elnöki parancsra volna szükség, amit a szövetségi fővárosi főbiztos
minden bizonnyal megfellebbezne.
Locke nem volt ostoba.
- Azt akarja, hogy intézzem el?
Trahn pókerarccal nézett rá.
- Szükségem volna egy biztonságos vonalra - mondta a rendőrfő-
nök.
- Cláy őrmester, biztosítson Locke rendőrkapitánynak egy biz-
tonságos vonalat a főbiztos irodájához.
Locke feltette a kommunikációs szettet a fejére. A mikrofon elta-

karta az ajkát, a fehérzaj-generátor pedig érhetetlenné torzította a
szavait, így a hangja kizárólag a biztonságos vonalon keresztül tá-
vozhatott. Amikor végzett, visszaadta az őrmesternek a fejhallgatót.
- Ericson főbiztos az elnököt hívja.
Trahn bólintott.
- Amíg várakozunk, kér valami frissítőt? Jordán ezredes, rendel-
jen egy tisztiszolgát Locke rendőrfőnök mellé.
Locke csak egy bögre szójakávét kért, ami végül érintetlenül hűlt
ki, miközben a nő a taktikai kijelzőket tanulmányozta, és kérdése-
ket tett fel, melyekre Trahn utasítására mindenki a „standard biz-
tonsági protokollnak megfelelően" válaszolhatott. Ami azt jelentet-
te, hogy senki nem mondott a rendőrfőnöknek annál többet, mint
amit bármelyik civil hivatalnoknak mondtak volna, akinek a hivata-
la olyan sok helyen ereszt, mint egy golyószóróval megdolgozott
bárka oldala. Amíg ott tartózkodott, felfüggesztették az eligazítást.
Nem telt el túl sok idő, mire a kommunikációs technikus megszó-
lalt:
- Tábornok, az elnök van a vonalban.
- Gyors beszédű a főbiztosa, Locke kapitány - mondta Trahn. A
nő ádáz vigyort villantott rá, de nem válaszolt. Trahn feltette a fej-
hallgatót, és a szája elé hajtotta a mikrofont. Intett a technikusnak,
hogy bekapcsolhatja a vonalat.
- Itt Trahn tábornok. - Szünet. - Jó reggelt, elnök úr. - A beszél-
getés eltartott egy ideig, de Trahn többnyire csak „igen, uram"-ok-
kal és „pontosan"-okkal felelgetett. Egyszer rövid szünetet tartott,
és utasította az embereit, hogy küldjenek át egy adatcsomagot a Fe-
hér Házba a jelenlegi taktikai helyzet összegzésével. Végül hosszú
ideig csak hallgatta az elnököt. - Igen, elnök úr, megértettem. -
Szünet. - Sok szerencsét önnek is.
A TMK-ban minden szem a tábornokra tapadt, aki óvatosan letet-
te a fejhallgatót.
- Hölgyeim és uraim, a Kanado-Amerikai Egyesült Államok elnö-
ke utasított, hogy nyújtsak segítséget a Szövetségi Fővárosi Kerület
polgári hatóságainak a rend helyreállításában. Ez nem, ismétlem
nem statárium alatt álló terület. Bár az elnök Chicago esetében már
bejelentett egy ilyen vészhelyzetet, úgy érzi, jelenleg nem olyan sú-
lyos az állapot.
Tom hallotta, hogy a tábornok emelte a „jelenleg" szót, és látta,

hogy Jordán rábólint. Nem a hírszerző tiszt volt az egyetlen, aki sej-
tette, hogy nemsokára eljön a statárium ideje. Az elnök csak el akar-
ja húzni a dolgot még egy kis ideig, hogy fedezze magát.
Trahn aJ-3 tiszthez fordult.
- Lessem ezredes, a Charley-terv frissítve van?
-Teljes mértékben, uram.
- Akkor ossza szét mindenkinek. Akinek kérdése van, tíz percen
belül tegye fel! Harminc perc múlva el szeretném kezdeni az akciót.
És el is kezdték. A Lessem harccsoport elhagyta Fort Belvoirt, és
délről indult a központi Kormányzósági Zóna felé, a Kemper harc-
csoport pedig Fort Meade-ből tartott ugyanoda, csak északi irány-
ból. Tom minden felderítő robotját felküldte, hogy szemmel tartsa
az esetleges problémás helyeket, valamint figyelemmel kísérje a
harccsoportok haladását. Elsősorban a Lessem harccsoportra kon-
centrált, mivel ők voltak közelebb a tüntetőkhöz. Még úgy is jó tem-
póban haladtak, hogy Black százados, az egység páncélosainak pa-
rancsnoka hátul maradt a harckocsikkal, és hagyta, hogy a gyalog-
ság biztosítsa számára az utat. Három órán belül Alexandrián ke-
resztül benyomultak az Arlington kerületbe, és a régi vasútállomás-
nál egy tíz percig tartó csatában szétverték a tüntetők kezdetleges
páncélos erejét. Black óvatossága indokoltnak bizonyult, mert a
műhelyeket átkutató katonák több vállról indítható páncéltörő ra-
kétát is találtak.
- Konföderációs felszerelések - jegyezte meg Tom.
- Csempészáru is lehet - emlékeztette Jordán. Amikor látta, hogy
Tom kételkedik, még hozzátette: - De nem hinném. Reméljük, a
Johnny Rebek megelégednek a fegyveres támogatással, és nem kül-
denek embereket is, mert amíg Trahn Washington biztosítására
koncentrál, délen letolt gatyával állunk.
A hírszerző tiszt beismerése meglepte Tomot. Az eligazításból
tudta, hogy a határtól délre, Virginiában is mozgolódás kezdődött.
Ennek a tevékenységnek a figyelmen kívül hagyása nem volt bölcs
dolog, de a korlátozott erőforrások korlátozott lehetőségeket is je-
lentettek. A művelet szerencsére olyan jól haladt, hogy a határ nem
fog sok ideig őrizetlenül maradni.
Sajnos a Lessem harccsoport nem sokkal a vasútállomás elleni si-
keres akció után bajba került. Az egység akadály nélkül haladt to-
vább a Jefferson Davis gyorsforgalmi mentén, áthatolt a Gravelly-fo-
kon létesített kalyibavároson, és folytatta útját a Potomac déli part-

jával párhuzamosan. A rohamsisakos, testpáncélos katonák méhraj-
ként özönlötték el az utcákat, és megtisztították a terepet, amerre
csak elhaladtak. A chicagói mágikus rovarlényekről szóló pletykák
tükrében ez nem igazán volt helyénvaló hasonlat, de Tómnak ön-
kéntelenül is ez ugrott be. Talán pont a chicagói helyzet miatt tá-
madt benne ez a képzet.
De a chicagói rovarok nem kegyelmeztek az útjukba akadó sze-
rencsétleneknek. Itt azonban a humanitárius tényező is szerepet
játszott. A harccsoport tankjaira és APC-ire szerelt hangosbeszélők
felszólították a tüntetőket, hogy békésen oszoljanak szét, és enge-
delmeskedjenek a helyi hatóságoknak, valamint megígérték nekik,
hogy semmiféle megtorlásban nem lesz részük azoknak a demonst-
rálóknak, akik megadják magukat a katonáknak. A kunyhóváros la-
kosságának nagy része egyszerűen csak az út mellől figyelte a jár-
műveket, de a hidakat megszállva tartó tüntetők kitartottak bari-
kádjaik mögött. Jól fel voltak fegyverezve, ráadásul egy varázsló is
támogatta őket, és Black páncélosait gyakorlatilag semlegesítették,
mivel a katonák nem akartak súlyos károkat okozni a hidakban.
Amikor az első lánctalpas elindult a George Mason híd felé azzal
a céllal, hogy félresöpörje a tüntetők úttorlaszát, már a feljárónál
megtorpant, amint egy fekete felhő ereszkedett rá és borította be. A
varázslat pillanatok alatt eloszlott, és Black egysége egyelőre nem
lépett akcióba, mert ez volt ez előírás arra az esetre, ha a katonák is-
meretlen mágiával találkoztak. Amikor azonban a tank ismét látha-
tóvá vált, megfordult és tolatni kezdett a barikád felé. Feltételezve,
hogy a jármű ellenséges irányítás alá került, Black többi harckocsija
tüzet nyitott, és megsemmisítette a páncélost.
- Meg kell tisztítanunk a hidat - nézett Trahn Tómra.
Ez a Speciális Erőforrásokat jelentette.
- Az Egyes osztagot viszem, uram.
Trahn bólintott.
- Jemal, egy rajnyi Yellowjacketet rendelj az Egyes osztag támoga-
tására, de mondd meg nekik, hogy maradjanak hátul, amíg szükség
nem lesz rájuk! Minél kevesebb szükségtelen provokációt akarok.
És figyelmeztesd Archie Lessemet, hogy a felmentő sereg már úton
van, és ne idegeskedjen túlságosan a híd elfoglalása miatt!
Az Egyes osztag két páncélozott járművel rendelkezett, Tom Ran-
ger taktikai parancsnoki járművével, valamint egy Ranger Drone tá-
mogató járművel. Sem a parancsnoki páncélost, sem a DTJ-t nem

frontvonali tevékenységre tervezték, ráadásul semmiféle támogatá-
suk nem volt, így Tom aggodalommal vette tudomásul, hogy a tün-
tetők zónájába kell mennie velük. A szűk városi terepen a frontvo-
nal mindig ott volt, ahol az ellenség éppen beásta magát. Ilyen
körülmények között még egy nehéz páncélzatú harckocsi is túlsá-
gosan sebezhető volt egy esetleges rajtaütés esetén, és az Egyes osz-
tag még gyalogsági támogatással sem rendelkezett, ami a Black-féle
páncélos parancsnokok szerint elengedhetetlenül szükséges volt
városi környezetben. Helyette viszont ott volt nekik Furlann; a má-
gus asztrális projekciója jelentette számukra a meglepetések elleni
védelmet. Furlann ugyan nem volt képes megakadályozni egy rajta-
ütést, de előre figyelmeztetheti az egységet. Tom igazából számított
is a támadásra.
Félelme szerencsére alaptalannak bizonyult, zavartalanul hajtot-
tak végig az üres utcákon.
- Mi kell ahhoz, hogy kiiktassuk a mágusukat? - kérdezte Lessem
ezredes, amikor megérkeztek a parancsnoki harcálláspontjára.
- Csak közvetlen rálátásra van szükségem - felelte Furlann Tom
mikrofonjához hajolva. - A Pentagon melletti felüljáró pont megte-
szi.
- A mágusunk beszélt - mondta Tom bocsánatkérően.
- Értem. Maguké a pálya, Egyes osztag. Csinálják, ahogy jónak lát-
ják!
Tom megmondta a sofőrnek, hogy vigye oda a parancsnoki jár-
művet, ahová Furlann akarja, aztán utasította a DTJ-t, hogy húzód-
jon a Pentagon peremvonalának biztonságába, és bocsásson fel egy
légi felderítő robotot; képet akart kapni a helyzetről, és nem szeret-
te volna, ha a magasabb rangú parancsnokok felülbírálják a paran-
csait. Amint elfoglalták a megfelelő pozíciót, Furlann elhelyezke-
dett a TPJ kupolájában, és transzba süllyedt. Tom egy videoképer-
nyőn keresztül, a robot közvetítésével figyelte a hidat. A három
autósávot elhagyott autókkal és törmelékkel torlaszolták el, és min-
degyik barikád mögött tüntetők álltak. A vonatsín üres volt, de a vá-
gányokat legalább tíz méter hosszan felszedték - így arra nem kel-
lett túl nagy figyelmet fordítaniuk.
- Megvan - jelentette Furlann, amint visszatért az asztrális projek-
cióból. - A perverz fattyú.
Tom nem hitte, hogy a mágus az utolsó mondatát a nyilvánosság-

nak szánta, de ő meghallotta.
- A varázsló?
Furlann a fétisei között matatott.
- Mondja meg az ezredesnek, hogy pillanatokon belül kezdődik a
műsor.
Miközben Tom továbbította az üzenetet, a középső sáv felett egy
tűzgömb jelent meg. A lángok egészen az út széléig csaptak, sőt,
még a folyó fölé is jutott belőlük. A sebesültek sikoltoztak, de akik
az izzás közepén álltak, már semmilyen hangot nem adhattak ki -
esélyük sem volt rá, azonnal elhamvadtak. A mágikus pusztítás el-
nyelt minden élő és szerves anyagot, de érintetlenül hagyta a híd
aszfaltját és betonját, valamint a járművek fém és műanyag alkatré-
szeit. A nézők a taumaturgikus hatalom lenyűgöző bemutatójának
lehettek szemtanúi.
- Elkaptalak, szarházi - jelentette ki látható elégedettséggel Fur-
lann.
Tom bénultan ült, miközben Lessem ezredes kiadta a parancsot a
csapatoknak a továbbindulásra. Black páncélosai dübörögve gör-
dültek előre, Furlann pedig visszamászott a parancsnoki jármű bel-
sejébe, és fáradt sóhajjal belerogyott az ülésébe.
- Mit művelt? - förmedt rá Tom. Egyértelműen a nő volt a felelős
a hídon végbement pusztításért. Biztosan kiiktatta a varázslót, kü-
lönben nem lenne ilyen elégedett. De nem csak a mágust ölte meg.
- Átküldtem egy tűzgolyót a kuruzslójuk fókuszán - felelte kö-
zömbösen Furlann. - Nem volt elég gyors, hogy védekezni tudjon
ellene. Az ő baja.
- Erre nem volt szükség. Ott állt, azok között az emberek között!
Azt az utasítást kaptuk, hogy minimalizáljuk a civil veszteségeket.
- Azoknak a patkányoknak a többsége RASZ-talan, és ha voltak is
köztük városi polgárok, azok bizonyították az ostobaságukat azzal,
hogy a rossz oldalra álltak. Jobb is, hogy kikerültek a génállomány-
ból.
- Akkor sem kellett volna...
- Talán jobban szerette volna, ha ő küld rám valami hasonlót,
ami ennek a kényelmes kis járgánynak a belsejében robban? - vá-
gott vissza Furlann. - Egy kibaszott toxikus sámán volt, és tudott
róla, hogy itt vagyok. Belőle hiányzott a maga finomkodó megkö-
zelítése. Nem kellett volna sok idő hozzá, hogy rám találjon, és
megpróbáljon hidegre tenni. Azzal, hogy jóval többet adtam neki,

mint amit kezelni tudott, gondoskodtam róla, hogy ez ne történ-
hessen meg.
- Szükségtelen pusztítás volt.
- Lehet, de biztosra kellett mennem. - Furlann hátradöntötte a
fejét, és egyik karját a szeme elé emelte. - És ha nem bánja, most pi-
hennék egy kicsit. Van Dyne és a Pentagonos fiúk majd őrködnek.
Akkor sem rázhatta volna le alaposabban, ha tábornoki csillago-
kat visel. Tom felmászott a jármű parancsnoki székéhez, és nekitá-
maszkodott a feljáró peremének. A hídon a csapatok megkezdték
az erőszakos átkelést, és Lessem ezredes utasításainak megfelelően
biztosították az átkelőhelyet. A foglyokat kisebb csoportokban kí-
sérték vissza a Pentagon peremvonalához, és a szárazföldi és hadi-
tengerészeti egységek összevont harctéri főhadiszállásához, valami-
vel alattuk. Szedett-vetett, szánalmas bandának tűntek, a legtöbb-
jükre ráfért volna egy alapos étkezés. Kedvetlenül bandukoltak, de
néhányuk felnézett a parancsnoki járműre, és kinyújtott középső
ujjukkal beintettek Tómnak.
- Tom? - kiáltotta az egyik fogoly. - Tom Rocquette?
Tom meglepetten nézett le a koszos utcai patkányra, aki ismerte a
nevét. Egy katona a kölyök vállára tette a kezét, és felnézett Tómra;
az őrnagy bólintására várt, hogy tovább taszigálhassa a fiút.
- Nem ismersz meg? - kiáltotta a fogoly. - Andy vagyok! Andy Wal-
ker!
Andy? A kölyök valóban hasonlított a képre, amit Genifér muta-
tott neki. De...
- Andy Walker halott! - kiáltotta vissza Tom.
A fiatalember heves tiltakozásba kezdett, mire Furlann is feljött a
toronyba. Tómra sandított, aztán Andyt is alaposan szemügyre vet-
te.
- Tudja, Walker, szerény véleményem szerint ez a kölyök teljesen
élő. Ráadásul amit mond, azt igaznak is hiszi. Miért nem lesznek jó
fiúk, és ejtik meg a családegyesítést a járműtől kicsit távolabb, hogy
a kolléganője tudjon egy kicsit pihenni?
Tom megfogadta Furlann tanácsát, de nem azért, hogy a nő ked-
vére tegyen. Ha ez valóban Andy, tudni akarta, mi történt vele. Ki-
mászott a járműből, és intett a katonának, hogy hozza fel a felüljá-
róra a foglyot.
-Jobban teszed, ha valami hihető mesével rukkolsz elő - mondta

a kölyöknek, amikor szemtől szemben álltak egymással. - Mondjuk
kezdhetnéd azzal, miért hiszi mindenki, hogy meghaltál.
- Ez egy nagyon hosszú történet. - Andy lehajtotta a fejét, lábával
a földet rugdosta. - Nézd, mi nem vettünk részt a zavargásokban.
Esküszöm neked. Múlt éjjel a folyó másik oldalán ragadtunk. Ép-
pen megpróbáltunk átkelni a hídon, amikor megjelentek a tankok.
Azt hiszem, mi csak a rossz helyen voltunk a lehető legrosszabb idő-
ben.
- Ez bizony így van. - Andy kitért Tom első kérdése elől, de újab-
bakat vetett fel. - Miért mondod állandóan, hogy mi?
- Velem van néhány barátom is. - Andy mintha csak most vette
volna észre, hogy egyedül van. - Vagyis volt.
Egyre bonyolultabb az ügy. Tom a katonához fordult.
- Tizedes, segítsen a fiúnak megtalálni a barátait, azután hozza
ide vissza őket! - Ha Andynek bűntársai is vannak, jobb, ha össze-
gyűjti őket egy helyre, mielőtt Lessem ezredes szétszórná őket a
foglyok számára létesített fogdákba és táborokba.
A tizedes tíz percen belül visszatért a kölyökkel és egy középko-
rú, gyűrött öltönyt viselő férfivel. Miközben közeledtek, Andy a nya-
kát tekergette, mint egy kisfiú, aki a bevásárlóközpontban elveszí-
tette az anyját szem elől. Tom hallotta, hogy a férfi odasúgja
Andynek:
- Ne aggódj Kit miatt, kölyök! lúd vigyázni magára.
- Ki az a Kit? - tette fel a kérdést Tom, amivel sikerült kiérdemel-
nie a férfitől egy szúrós pillantást.
- A másik barátom - felelte Andy. - Ő is velünk volt, amikor meg-
próbáltunk hazajutni Arlingtonba. Valahogy elszakadt tőlünk.
Furlann tévedett volna?
- Te nem Arlingtonban laksz.
- Most igen - válaszolt Andy helyett a férfi. - A kölyök azt mond-
ta, maga a bátyja.
- Féltestvére.
- Tökmindegy. Azt mondja, maga rendes fickó, amit kénytelen va-
gyok elhinni neki, de azt hiszem, a válaszokat, amikre kíváncsi, nem
kéne hangoztatni az utcán. A kölyök érdekében.
- És ki a fene maga?
- A nevem Markowitz. - Elővarázsolt egy névjegykártyát, és át-
nyújtotta Tómnak. - Nyomozó vagyok.
Tom elvette a kártyát, de nem fárasztotta magát a megvizsgálásá-

val. Névkártyát bárki tud nyomtatni.
- Esetleg kaphatnék egy azonosítót, Mr. Markowitz?
- Hogyne. - Az árnyvadász odaadta azt is. Tom elvette, és visszasé-
tált a parancsnoki járműhöz, amivel sikerült ismét megzavarnia Fur-
lann pihenését - Tomot azonban ez egyáltalán nem zavarta -, és
átadta a hitelkártyát az őrmesterének. - Ellenőrizze le!
- Mi nem vagyunk a Kompenzációs Hadsereg tagjai - mondta
Markowitz. - Csak megpróbáltunk hazajutni, mint más törvénytisz-
telő állampolgárok, és átvészelni a zűrzavart, amikor maguk, ro-
hamosztagosok ránk zúdultak, akár egy teherautónyi tégla.
- A hídon voltak - emlékeztette Tom.
- Igen, szerettünk volna átjutni.
Az őrmester kihajolt a páncélosból.
- Őrnagy, ezt a fickót a katonai hírszerzés szeretné kihallgatni.
- Tessék? - kérdezte hitetlenkedve Markowitz. - Mi okból?
Az őrmester faarccal nézett az árnyvadászra.
- Én is tudni szeretném - mondta Tom.
- A vád ismeretlen, uram. Jordán ezredes azt mondta, vigyük be,
a társaival együtt.
- Nos, Mr. Markowitz, esetleg megosztaná velem, miért kíváncsi
magára a katonai hírszerzés? - kérdezte Tom.
A férfi mogorván nézett vissza rá.
- Ez csak valami tévedés lehet - mondta Andy. A kölyök ijedtnek
tűnt. - Tom, segítened kell nekünk! Ez valami nagy tévedés lehet.
Te a hadseregben szolgálsz. Biztosan segíthetsz kibogozni a dolgo-
kat.
Tom ekkor kezdett arra gondolni, hogy valami bűzlik az árnyak-
ban. Az árnyvadászok mindig zárt közösségeket, sőt, néha családo-
kat alkottak, és a nem is annyira halott Andynek is volt családja. Va-
jon Genifer érintett valamilyen árnyékügyletben? Nem hitte volna,
de hát különös idők jártak. És mi köze ehhez az egészhez a katonai
hírszerzésnek? Genifer nem habozott felhasználni nagyapjuk régi
kapcsolatait. Vajon valami arra ösztönözte, hogy lépje át a határvo-
nalat, és éljen vissza ezekkel a kapcsolatokkal? Elkövetett valamit,
amire felfigyelt a katonai hírszerzés? Tómnak ki kellett derítenie.
- Azt hiszem, ennek a zűrnek pont arra van szüksége, hogy valaki
kibogozza. Szálljatok be az autóba, aztán meglátjuk, mit tehetünk.
- [07:02:05/8-24-55]
ADÁS HELYE: BETHESDA STÚDIÓ, FDC
Grace: Élőben kapcsoljuk a NewsNet katonai szakértőjét, Worf

Blitzert. Készen állnak rá, hogy meghallgassák a legrészletesebb in-
formációkat a városban lövöldöző katonákról? [Kamera ráközelít]
[Hallgatóság reakciója: 96% pozitív]
Rendben! Worf, szeretnénk hallani a történetet. Kik ezek a szür-
ke-fekete egyenruhás fickók?
Blitzer: Mint tudják, a zavargásokat kezelő parancsnokság még
nem adott ki hivatalos listát a megmozdulásokat elfojtó misszióban
résztvevő alakulatokról, ám nem nehéz összeállítani saját listánkat.
A chicagói válsághelyzet miatt a területen kevesebb, mint két
hadosztálynyi harcképes alakulat maradt, és ezek nagy része is ha-
tárvédelmi feladatokat lát el az észak-virginiai határállomásokon.
Kezdjük mondjuk északon. A 101. légi szállítású hadosztály mind-
két megmaradt, Fort Meade-ben állomásozó zászlóalja elhagyta Me-
ade-et. Ők alkotják az úgynevezett Kemper harccsoport gerincét. Az
imént láthattak képeket a 95-ös úton haladó MacAuliffe gyalogsági
harcjárművekről. Ezek a MacAuliffe-ek igen hatékony páncélos egy-
ségek.
Grace: Páncélos járművek? Azaz tankok?
Blitzer-. Nem, csak gyalogsági harcjárművek. Könnyűpáncélosok.
Szóval, a hadsereg déli egysége, a Lessem harccsoport tartalmazza a
100. páncélos hadosztályt. Ott viszont vannak tankok, valódi nehéz-
páncélosok.
Grace: Nehézpáncélosok? Úgy érti, harckocsik?

Blitzer: A nehéz páncélosok lehetnek harckocsik is, de a 100-
asok zászlóaljai főként lánctalpas M2B2 és Ranger gyalogsági harc-
járművekből áll. A hadosztály rendelkezik egy századnyi páncélos
viharmadárral is, de azokat Chicagóba rendelték. A tankok haszná-
lata talán vitatható lépés, de ennél sokkal szokatlanabb a 771 l-es
Ideiglenes Speciális Erőforrások zászlóalj telepítése. Ez a szedett-
vetett alakulat távvezérelt egységekből és a Taumaturgiai Hadtest
embereiből áll, és jelenleg Rocquette harccsoport néven fut. A ne-
vükön kívül nem sokat tudunk róluk, de az bizonyosnak tűnik,
hogy ők a felelősek a George Mason hídon történt tűzese-
tért.<<<<<
17
Amikor Andy meglátta Tom Rocquette-et a felüljáró tetején, a pán-

célozott járműben, elhatározta, mindent megtesz azért, hogy kiszaba-
duljon a katonák fogságából. Igaz, Tom szintén katona volt, de
ugyanakkor a féltestvére is. Ez biztosan számít valamit, nem igaz? Bár
Tom a múltban nem táplált kimondottan testvéri érzelmeket Andy
irányában, ellenségesnek sem volt mondható. Andy voltaképpen
majdnem biztos volt benne, hogy Tom régen kedvelte őt.
Persze akkor Andy még kisfiú volt, nem pedig egy RASZ-talan utcai
söpredék, akinek a kiberdekkjét elkobozták a katonák.
Andy maga sem tudta pontosan, mire számított, amikor megszólí-
totta Tom Rocquette-et, de az biztos, hogy sokkal lelkesebb fogadta-
tást várt annál, mint amit kapott. Bár Tom nem volt olyan nyíltan el-
lenséges, mint a többi katona, mégis hűvösen és távolságtartón
viselkedett. Mintha még abban sem lett volna biztos, hogy Andy való-
jában Andy... amit végül is meg lehetett érteni. Tom páncélozott
harcjárművébe zárva, miközben ismeretlen céljuk felé tartottak,
Andy a régi események felelevenítésével megpróbálta meggyőzni
bátyját, hogy ő valóban a féltestvére, és nem csak egy szélhámos, aki
felvette a szerepét.
Sajnos Markowitz mindent megtett azért, hogy szabotálja a próbál-
kozását a féltestvére jóindulatának elnyerésére.
- Katonák a polgárok ellen - jegyezte meg az árnyvadász. - Micso-
da műsor. Szoktak nézni videókat a náci kiképzésekről?
A jármű belsejében uralkodó félhomály miatt lehetetlen volt bár-
mit is leolvasni Tom arcáról.
- Náci? - kérdezett vissza.

- Aha. Tudja, azok a fickók, aki díszlépésben meneteltek a biroda-
lomért, és letapostak mindenkit, aki az útjukba állt. A felsőbbrendű
faj, akik félresöpörték az alacsonyabb rendű létformákat. Táborokba
zárták azokat az idegesítő genetikai hulladékokat, ahol aztán a megfe-
lelő bánásmódban részesíthették őket. Oda viszik a tüntetőket is? Tá-
borokba?
- '07 óta nem léteznek nácik - mondta Tom halkan. - A történelem
is a kutatási területei közé tartozik, Mr. Markowitz? Úgy látom, alapos
ismeretekkel rendelkezik a már megszűnt politikai rendszerekről.
- A név változik, de a gonosz lélek nem - felelte Markowitz. - És
miért ne ismerhetném a történelmet? Vagy ha már itt tartunk, maga
miért ne? Én felismerem az erőszakot, ha belebotlok. Bár a célok be-
csülendők, amit ezek a katonák művelnek, az egyszerűen törvényte-
len.
- Nem is történész, inkább jogász. Igazam van, Mr. Markowitz?
- Mi ez a skatulyázás? Tudja mit? Nem lényeges, ne törődjön vele!
Az én szakmámban az embernek a boldoguláshoz ismernie kell a tör-
vényeket, és én elég jól ismerem is őket. Példának okáért tisztában
vagyok vele, hogy a UCAS hadseregét bevetni az állampolgárok ellen
egyszerű törvényszegés.
Andy ezt nem tudta.
- Elnöki rendelet nélkül - tette hozzá Tom.
Andy ezt sem tudta.
- És maguknak van? - kérdezte Markowitz.
Tom bólintott.
- Éppenséggel akad.
- Akkor Isten óvjon minket! A nácik mégsem haltak ki, nekünk pe-
dig abban a megtiszteltetésben lehet részünk, hogy részesei lehetünk
a tisztogatásoknak. Heil, Steele!
- Ez nem tisztogatás. - Tom hangja kimerültnek tűnt. - Mindössze
azon munkálkodunk, hogy helyreállítsuk a rendet, és őrizet alá he-
lyezzük a csőcseléket.
- Csőcselék? - ismételte meg Markowitz hitetlenkedve. - Odakint
nincs semmiféle csőcselék. Csak emberek vannak, akik megpróbálják
megvédeni magukat Locke lovaglócsizmás rohamosztagosaitól. Vagy
legalábbis ezt próbálták tenni, amíg maga és a páncélos pribékjei fel
nem tűntek. Bang! A politikai akarat végrehajtó eszköze lecsap. Bang!
Újabb csodálatos SS kalapács sújt le az Untermenschenre. Miért tűnik

olyan ingerültnek, őrnagy? Szorítja a lovaglócsizma?
- Ez most nem ide tartozik - szólt közbe Andy. Remélte, Tom nem
fogja azt hinni, hogy mindenki azt gondolja, ő is azok közé a rosszfi-
úk közé tartozik, akikről Markowitz beszél.
Markowitz odafordult hozzá.
- Megmondjam, mi nem tartozik ide? Amit az ő emberei művelnek
- mutatott vádlón Tómra. - A táborokban becsületes embereket gyűj-
tenek össze, akik azért fognak meghalni, mert ki mertek állni amel-
lett, ami az övék, és mert valami kövérseggű politikus jobban is fel
tudná használni a pénzüket. Jó emberek halnak meg, csak mert el
merik kérni, amit megígértek nekik. Nem akarnak mást, csak jogos
kárpótlást.
- J ó emberek? - most már Tom is kezdett dühbe gurulni. - Jó em-
berek nem gyújtják fel saját lakhelyüket, vagy a másét. A múlt éjszakai
tűzesetek meghúzták a vonalat, és a csőcselék átlépte ezt a határt.
- Maguk pedig vérrel akarják kioltani a tüzet. Mondhatom, nagyon
demokratikus.
- Mi csak gondoskodni akarunk róla, hogy abbamaradjon a gyújto-
gatás és az erőszak.
- Hogyan? Emberek megölésével? Ha jól sejtem, kitűnően be fog
válni a taktikájuk. Ha mindenki meghal, igen csendes lesz a város. Rá-
adásul ez a legkényelmesebb megoldás. Még tanúk sem maradnak.
- Eltért a tárgytól, Markowitz - figyelmeztette Tom.
- De igaza van - mondta Andy. - Én is láttam, hogy a katonák azo-
kat is lelövik, akik megpróbálják megadni magukat.
- Nem. - Tom halk hangon beszélt, Andy abban sem volt biztos,
hogy egyáltalán hallott valamit.
- Eszébe sem jut, hogy az álcaruhás bajtársai esetleg közönséges
gyilkosok, igaz? - kérdezte Markowitz.
Tom megköszörülte a torkát.
- Ha valaki meghalt, az csak azért történhetett, mert fenyegető ma-
gatartást tanúsított, és ellenállt. Bár nem várom, hogy egy magához
hasonló, elferdült gondolkodású civil megértse vagy elhiggye, Mr.
Markowitz, de biztosíthatom, hogy a hadsereg nem válogatás nélkül
gyilkoló katonákból áll.
- Ó, egyáltalán nem válogatás nélkül gyilkolnak. Ezt sosem mond-
tam. Sőt, megfigyeltem, hogy a katonák előszeretettel bukkannak az
ellenállás jeleire a metahumánok között. Tapasztalataim szerint egy
fenyegető pillantás már bőven elegendő a jól felfegyverzett katonák-

nak, hogy felhatalmazva érezzék magukat legalább két ork, egy troll,
és egy törpe nő lemészárlására, ez utóbbi esetében természetesen a
gyerekével együtt.
- Biztosan téved - horkantotta Tom.
- Biztosan?
Tom nem válaszolt, csak nézte a jármű falát.
- Maga egy báb - mondta Markowitz.
Az őrnagy lassan felemelte a fejét, és ránézett az árnyvadászra.
- Maga melodrámai alkat, Mr. Markowitz.
- Nekem azt mondták, ilyenek lesznek a bukott romantikusok. Ta-
lán ezért hiszem el még mindig, hogy az ember képes felállni és a he-
lyes dolgot cselekedni még akkor is, amikor a cimborái valami egé-
szen mást tesznek. Nehéz elszakadni a nyájtól, de néha szükség van
rá. Tudom, hogy tudja, mire gondolok. Andy azt mondta nekem,
hogy maga becsületes fickó. így van, Andy?
- Aha. Ezt mondtam neki, Tom.
- Szó szerint. Figyeljen, őrnagy. Itt az alkalom, hogy bebizonyítsa,
tévedtem magával kapcsolatban. A kölyök igazat mondott magának:
egyikünk sem vett részt a zavargásban. Az, hogy elkaptak minket a hí-
don, kizárólag a rossz időzítésnek és a balszerencsének volt köszön-
hető. Semmi jelentősége. Mi tényleg nem akartunk részt venni ebben
az egész kavarásban. Biztos vagyok benne, hogy megért minket. Mi
lenne, ha szépen kitenne minket, és elfelejtené, hogy valaha is talál-
koztunk?
Tom fanyar félmosollyal megrázta a fejét.
- Mintha valaki nem is olyan rég azt mondta volna nekem, hogy
nem is volt zavargás. Hogyan lehetséges, hogy valaki nem érintett va-
lamiben, ami meg sem történt?
- Maga nem könnyű eset.
- Nekem parancsaim vannak, Mr. Markowitz, melyeket legjobb be-
látásom szerint igyekszem teljesíteni.
- Értettem, náci őrnagy úr.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy befogja a száját, Mr. Markowitz -
mondta Tom jeges hangon.
Andy azon gondolkodott, hogy megmondja Markowitznak, szerin-
te is ezt kellene tennie, de nem látta sok értelmét. Szerencsére nem
is kellett megtennie; Markowitz vette az adást, és elhallgatott. Andy
megkönnyebbült. Mi ütött az árnyvadászba? A férfi sokkal békésebb
szokott lenni, amikor másokkal beszélget - legalábbis Andyn kívül

mindenkivel. Talán csak Kit miatt aggódik; a nő még mindig odakint
volt valahol. Vajon a katonák őt is elfogták? Andy az ő biztonsága ér-
dekében nagyon remélte, hogy nem.
Egy ideig néma csendben utaztak, aztán egyszer csak Tom váratla-
nul felpattant, a jármű túlsó végébe sétált, és leereszkedett egy apró
ülésre egy süllyesztett robot vezérlőállomás előtt. Andy már látott ha-
sonló szerkezeteket a Telestrian technikusi laborjaiban, így pontosan
tudta, mit művel Tom, amikor a bátyja megnyomott néhány gombot,
és gyors utasításokat adott ki. Egy felderítő robot képét kérte be. Ami-
kor a kép megjelent a monitoron, Andy látta, hogy a robot a híd felett
lebeg, ahol még mindig zajlott a harc. A felderítő géppel a hídon és a
túlparton tartózkodók közül senki sem törődött - szemlátomást más-
sal voltak elfoglalva. Tom parancsára a robot ráfókuszált a szürke-fe-
kete egyenruhás katonák, és a tüntetőket jelképező színes kavargás
közötti összecsapásra.
A csata esztelen erőszaka ott volt előttük, a képernyőn. Tom most
már nem tagadhatta, amit az imént mondtak neki. A robot egyenes
adásban közvetített, ahogy a katonák a tüntetőkre lőnek. A járőrgép
túlságosan távol lebegett, ezért nem lehetett megmondani, hogy a le-
lőtt emberek meghaltak-e vagy sem, de hogy súlyos sérüléseket szen-
vedtek, az egyértelmű volt. A katonák sok esetben a legkisebb provo-
káció nélkül is tüzet nyitottak.
Markowitz már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de Andy
gyorsan sípcsonton rúgta. Az árnyvadásznak a meglepetéstől a torkán
akadt a szó. Tom észre sem vette a kis közjátékot, aminek Andy kifeje-
zetten örült.
Tom kommunikációs módba kapcsolta a konzolt.
- Lessem ezredes, itt Rocquette őrnagy. Azt hiszem, van egy kis
problémánk a hídon.
Az ezredes válaszát szinte azonnal hallották a kabin hangszóróiból.
- Mi az, Rocquette? A csőcseléknek van még egy mágusa?
- Nem, uram. Legalábbis tudomásom szerint nem. A mi egysége-
inkkel van baj. Trahn tábornok nem fog örülni, ha megtudja.
Lessem felnevetett.
- Nem vagyunk elég gyorsak az öregnek, mi? Megmondhatja neki,
hogy ha gyorsabb munkát akar, küldenie kell még csapatokat. Vagy
ha nem, akkor szabadabb kezet kell adnia.
Az ezredes azt hiszi, a katonák túlságosan visszafogottan viselked-

nek? Andy nem akart hinni a fülének. Tom hallgatása arról árulko-
dott, hogy őt is meglepték az ezredes szavai.
- Náci rohamosztagos taktika - súgta Markowitz.
Andy remélte, hogy Tom nem hallotta.
Rocquette a mikrofonhoz hajolt.
- Ezredes, tisztelettel megkérném, hogy nézze meg az Able-Charley
kettő-hármas robot adását. Meg fogja látni, hogy a dolgok korántsem
mennek olyan zökkenőmentesen, mint hiszi.
- Vagy úgy. - Rövid csend. - Ha jól látom, ön azt a parancsot kapta,
hogy néhány fogollyal térjen vissza a főhadiszállásra. így van?
- Igen, uram.
- Ez esetben javaslom, hogy törődjön a saját dolgával.
A kapcsolat megszakadt.
Miután saját szemével látta az elszabadult erőszakot, Tom nem ta-

gadhatta Markowitz állításait. A hadsereg valóban rohamosztagos tak-
tikát alkalmazott. De Tom ebben semmi logikát sem talált. Akárcsak
Furlann „ágyúval verébre" megközelítését a hídon, ezt is eltúlzott re-
akciónak tartotta.
- Esetleg újra akarja gondolni a bevitelünket? - kérdezte Marko-
witz.
- Nem - felelte Tom. Attól, hogy mások nem engedelmeskednek az
utasításoknak, ő még nem lesz felhatalmazva rá, hogy ugyanezt te-
gye. - Mindkettejüket visszaviszem a főhadiszállásra.
Markowitz felmordult.
- Remélem a fübrere főhadiszállásán a legújabb kínpadok várnak
minket. A régiek olyan kényelmetlenek.
- Kínpad? - kérdezte rémülten Andy.
- Megpróbál megijeszteni, engem pedig lealacsonyítani - mondta
neki Tom. - Csak fel fognak tenni néhány kérdést. Itt senki nem kí-
noz meg senkit.
- Biztos vagy benne?
- Személyesen garantálom, hogy nem kerül sor semmiféle kínzás-
ra. - Ezt nem volt nehéz megígérnie. A UCAS hadserege nem olyan,
mint az aztlani csőcselék.
- Ezt annyira nagy megkönnyebbüléssel hallom - jegyezte meg
Markowitz.
Tom az árnyvadászra nézett.

- Természetesen utána egy magántermészetű megbeszélés, egyik
állampolgár a másikkal, az teljesen más lapra tartozik.
- Ezt vehetem randevúra invitálásnak? - kérdezte Markowitz. - De
ha téved, kérek egy kis időt a felépülésre a találkozónk előtt.
- Szüksége is lesz a legjobb formájára.
Andy úgy nézett egyikről a másikra, mintha két holdkórost figyelne
- talán valóban azok is voltak. Markowitz még a legendásan nyugodt
Tomot is kihozta a béketűrésből.
Amikor a parancsnoki jármű bekanyarodott a Trahn tábornok
TMK-jához legközelebbi szabad parkolóhelyre, Jordán ezredes és
négy fehér kesztyűs katonai rendőr már várt rájuk. Tom átadta Andyt
és Markowitzot a hírszerző tisztnek.
- Üdvözlöm, Markowitz - szólalt meg az ezredes. - Látom, már
megint bajba került.
Az árnyvadász bólintott.
- Úgy tűnik. A szokásos hibák. Hogy van, Jemal? És a felesége?
Valami hihetetíenül hétköznapi csevegés kezdődött kettejük kö-
zött. Tom elképedten hallgatta őket. Jemal végül odafordult hozzá, és
tisztelgett.
- Átveszem öntől a foglyokat, őrnagy.
Tom viszonozta a tisztelgést.
- Tegyen jelentést a tábornoknak az autóban! - mondta Jordán.
Furlann a TMK felé menet csatlakozott hozzá. A nő nem szólt sem-
mit, ami Tómnak tökéletesen megfelelt; neki sem volt mondanivalója
a százados számára. A mágus csípős stílusa túlságosan hasonlított
Markowitzéra, Markowitzból pedig már nagyon elege volt. Tómnak
várnia kellett, amíg a tábornok fogadni tudja. Várakozás közben a lá-
tottakon és hallottakon gondolkodott, és észre sem vette, mikor tűnt
el mellőle Furlann. A nő mindenesetre már nem volt ott, amikor szól-
tak neki, hogy a tábornok fogadja. A katonai formalitások után Trahn
intett neki, hogy foglaljon helyet.
- Úgy hallottam, problémája van a művelet kivitelezésével - mond-
ta minden bevezető nélkül.
Lessem ezredes informálhatta Tom kifogásairól.
- Nem a parancsnoksággal, uram. Úgy vettem észre, a csapatok a
küldetés paraméterein kívül tevékenykednek.
- Hogyhogy kívül? A reagálás az egységparancsnokok felelőssége.
Ön az ő ítélőképességüket kérdőjelezi meg. Tehát pontosan mi a
problémája, Rocquette? - Trahn szomorúan csóválta a fejét. - Ez nem

hadgyakorlat, vagy egy törvényen kívüli poliklub összejövetel utáni
nagytakarítás. Odakint egy nagy, ellenséges tömeg mozgolódik, és fe-
nyegeti azoknak az állampolgároknak a biztonságát és testi épségét,
akiknek a védelmére felesküdött. Az országunk fővárosa az, amit Ran-
dolph és a koszos csőcseléke megpróbál romba dönteni. Nem gon-
dolhatja, hogy félmegoldásokkal is beérhetjük. Meg fog halni, ha csak
félerővel harcol, az ellenfele pedig mindent belead. Márpedig semmi
okunk azt feltételezni, hogy a tüntetők nem fognak teljes erejükből
küzdeni. Arra akarja kérni a katonáinkat, hogy hagyják magukat félre-
söpörni?
- Nem, uram. Egyáltalán nem erre gondoltam.
- Maga is ott volt az eligazításon, Rocquette. Pontosan tudja, hogy a
csőcselék jelentős számbeli túlerőben van a csapatainkkal szemben.
Ki kell használnunk minden rendelkezésünkre álló előnyt. Az egyik
ilyen előny a parancsnoki struktúránk egységessége, őrnagy. Nem en-
gedhetjük meg magunknak a vitákat. Az lelassít, meggyengít és meg-
oszt minket; és ha ez történik, jó katonák fognak meghalni. Ez az,
amit akar?
- Nem, uram. De már így is emberek halnak meg, tábornok.
- Emberek, akik megszegték a törvényt.
- A törvény arra való, hogy megvédje az embereket. Még a bűnöző-
ket is - mutatott rá Tom.
- Maga a múlt században él, Rocquette.
És az olyan nagy baj? Voltak, akik a múlt század végét tekintették az
aranykornak.
- Az ország törvényei akkor is érvényben vannak.
- Ezeknek a törvényeknek egy részét már rég megváltoztatták -
emlékeztette Tomot a tábornok. - Figyeljen rám, fiam! Tudom, hogy
maga intelligens ember. Biztosan látja, mi folyik körülöttünk. Bizto-
san érzi a morális rothadás bűzét. Annak a fattyú Üvöltő Prérifarkas-
nak és a beavatottjainak a hagyatéka alatt nyögünk. Egykor ez volt a
világ legelső állama. És most nézzen ránk! Térden állva könyörgünk
alamizsnáért, mert elfogadtuk az igát, amit ennek az új kornak a lé-
nyei erőszakoltak ránk. Hogyan tud egy ember túlélővé válni ebben a
világban?
Úgy tűnt, Trahn választ vár a kérdésére. Sajnos azonban Tom is kér-
désekkel volt teli, nem válaszokkal. Alapvetően egyetértett a tábor-
nokkal a világ állapotát illetően, de nem volt benne biztos, hogyan il-
lik egy ilyen filozófiai állásfoglalás a jelenlegi helyzetbe. Annál azon-

ban több esze volt, semmint hogy vitába szálljon a feljebbvalójával.
Megpróbálkozott egy biztonságos válasszal.
- Az ember azt teszi, amit a becsülete megenged számára.
- És maga azt gondolja, hogy a reagálásunk a zavargásra nem egé-
szen becsületes?
Pont ez volt Tom egyik legnagyobb gondja.
- A tisztességes harc becsületes. Katonailag azok az emberek oda-
kint csak civil tömeg.
- Én is előnyben részesíteném a tisztességes harcot, de ez a fajta
tisztesség kihalt a Hatodik Világ születésekor. Emberek, normális em-
berek nem harcolhatnak egyenlő körülmények között mágikus te-
remtményekkel, erre kiválóan megtanítottak minket a Feloszlatási
Hadműveletek. Egyszerűen nincs esélyünk, csak ha felhasználunk
minden rendelkezésünkre álló fegyvert, és nem törődünk a finomko-
dással.
- Azóta változtak az idők, tábornok.
- Igen, valóban változtak. Minden sokkal rosszabb lett. Nézze csak
Chicagót... éppen most veszítünk el egy várost. Ha volna valódi had-
seregünk, kétlem, hogy ilyen problémákkal kellene szembenéznünk.
Eltaposhattuk volna azokat a férgeket abban a pillanatban, ahogy a
föld felszíne fölé dugják a csápjaikat.
Tom nem tudta pontosan, mi történt Chicagóban, de azt világosan
látta, hogy nem ugyanaz, mint Washingtonban.
- Csakhogy itt nem rovarokkal van dolgunk, tábornok, hanem em-
berekkel.
- Valóban emberekkel - ismerte el Trahn. - Emberekkel, akik befo-
gadták a Hatodik Világ fertőjét. Emberekkel, akik lefeküdtek, és szét-
tárták neki a lábukat. Emberekkel, akik kiárusították a becsületes hu-
mánokat. Emberekkel, akik lemondtak a rendes és tisztességes
bánásmódhoz való jogukról. Ha kételyei vannak, csak nézze meg, ho-
gyan hagyták figyelmen kívül a figyelmeztetéseinket, mielőtt megin-
dultunk volna ellenük! Megadtuk nekik a lehetőséget, hogy békében
és biztonságban távozzanak. De ők nem akartak élni vele. Talán azt
gondolták, hogy csak blöffölünk. Isten a megmondhatója, a kormány
valóban rengetegszer blöffölt. De a blöff ideje ezennel véget én. Elér-
kezett a cselekvés pillanata, és az emberek, a valódi emberek nem
fordítanak hátat a figyelmeztetésnek. Nekem azt mondták, maga
olyan ember, Rocquette, aki megérti ezeket a szükségszerűségeket.

Talán tévedtek volna?
- Nem tudom pontosan, mit mondtak önnek, tábornok, de én
mindig jó katona voltam.
- Ezek az idők nem csak jó katonák után kiáltanak. Ezekben az
időkben vezetőkre van szükség. - Trahn átható tekintettel nézett
Tómra. - Vannak, akik nagyon nagyra tartják magát, őrnagy. Ők azt
mondták, maga nem csak jó katona, hanem igazi vezető. Olyan em-
ber, aki felismeri a leghelyesebb utat, ha az orra elé kerül. Vajon té-
vedtek?
- Nagyon remélem, hogy nem, uram.
- Én is remélem. - Trahn jelentőségteljesen a falon sorakozó moni-
torokra nézett. - Van még valami?
Természetesen volt; de mindazok után, amit Trahn mondott, Tom
nem volt benne biztos, hogy érdemes lenne ismét előhozakodnia ve-
lük.
- Rendben van, Rocquette. Beszéljen nyugodtan!
Nos, akkor legyen.
- Tábornok, még mindig nem tiszta számomra, hogy miért nem al-
kalmazzuk a rendelkezésünkre álló, kevésbé halálos tömegoszlató el-
járásokat és eszközöket.
- Elég ebből. Tudom, hová akar kilyukadni. Fiam, én ugyanolyan
jól ismerem az engedélyezett eszközöket, mint maga. Sőt, olyan dol-
gokról is tudok, amikről magának fogalma sincs. A helyzet nagyon
egyszerű. Különféle okokból a készletek nem érkeztek meg, ezért
nem tudunk hozzáférni azokhoz. Nincs tehát más választásunk, mint
azzal dolgozni, amink van. Ha itt lennének azok az eszközök, nem
gondolja, hogy bevetnénk őket?
Tom bólintott. Hinni akarta, hogy nem halálos eszközöket alkal-
maznának, ha a rendelkezésükre állnának.
- J ó l van - mondta Trahn -, most pedig menjen vissza, és folytassa
a dolgát! Ugye nem fog nekem csalódást okozni, őrnagy?
- Nem, uram.
Trahn atyaian mosolygott rá.
- Csak kövesse a parancsokat, és minden rendben lesz. - A tábor-
nok elbocsátotta.
Miközben elhagyta a teherautót, Tom azon gondolkodott, vajon
annak idején a náci tábornokok is hasonló utasítással küldték-e fel-
adatukra a rohamosztagosokat.
> > > > > W F D C ÉLŐ ADÁS
- [08:07:33/8-25-55]
DC DÉLELŐTTI SZÁGULDÁS J E F F BÓKKAL [BOKX-345]
Bok: Üdvözlöm önöket ismét a DC Délelőtti Száguldásban, ezút-

tal a csúcs nélküli csúcsforgalomban. A Kerületbe vezető tömegköz-
lekedés még mindig teljes mértékben áll, és a központi kerületek
felé az összes főútvonalat és hidat lezárták, még a személygépjár-
mű-forgalom elől is. Ne felejtsék el, ha szükségük van a legfrissebb
információkra az útlezárásokról, valamint a szövetségi rendőrség és
a hadsereg blokádjairól, hívjanak minket, és minimális összeg fejé-
ben hozzájuthatnak az adatokhoz!
Mint arra számíthattak, a helyi politikusok múlt éjszakai szózatai
eljutottak a tápláléklánc tetejére. A különféle közhivatalnokok ma
reggeli nyilatkozatai arra utalnak, hogy megválasztott képviselőink
igencsak dühösek. A leginkább elterjedt vélemény szerint a szövet-
ségi rendőrség kudarcot vallott, és a Steele elnök parancsára elren-
delt katonai közbeavatkozás, mely a helyi hatóságokat hivatott vol-
na mentesíteni, szintén hasonló sorsra jut. Az emberek egyre
jobban félnek a zavargások elterjedésétől.
Hé, barátaim, azt hiszik, tréfálok? Akkor most benyomok önök-
nek egy közvetítésrészietet Derry Dale-től, a WFDC riporterétől. A
helyszín Észak-Virginia fővárosa, Fredericksburg.
Dale: Jefferson kormányzó, mi a véleménye a hadsereg közbelé-

péséről a UCAS fővárosában?
Jefferson: Derry, igazán tudhatná, nem az én tisztem a véle-

ményalkotás, de el kell mondanom, tartok tőle, hogy a UCAS fegy-
veres erői most túl nagy fába vágták a fejszéjüket. A helyzet rossz,
ráadásul egyre csak romlik, és nem vagyok biztos benne, hogy ké-
pesek lesznek kezelni a konfliktust. Különösen aggódom arlingtoni
állampolgáraink biztonságáért.
Dale: Kormányzó, ön az imént azt mondta, hogy a mi állampol-
gáraink, Arlingtonban?
Jefferson: Arlingtont mondtam volna? Természetesen Észak-Virgi-
niára gondoltam. Nem ezt mondtam? A lényeg, hogy polgáraink
biztonsága az elsődleges számomra. < < < < <
18
Jemal Jordán, aki Markowitz szerint Trahn tábornok hírszerző

tisztje volt, őrizetbe helyezte Andyt és az árnyvadászt. Tom lelépett,
nyilván jelentést kellett tennie a tábornoknak. A nő, aki a Taumatur-
giai Hadtest jelzését viselte hosszú bőrkabátján, vele tartott, de a
parancsnoki jármű személyzetének többi tagja az autóban maradt.
Miközben elvezették őket, Andy látta, hogy összedugják a fejüket,
és izgatott beszélgetésbe kezdenek.
A mágus elbizonytalanította. Kiállt Andy mellett, amikor megszó-
lította Tomot, de azóta egyetlen szót sem szólt. De biztosan nem
azért, mert nem érdekelte az ügy. Az utazás alatt látta, hogy miköz-
ben alvást színlel, érdeklődve hallgatja a beszélgetést. A szóbeszéd
szerint a mágusok mindig saját terveiket szövögetik. Andy kíváncsi
lett volna rá, mi lehet a nő terve. Egy kicsit tartott tőle, de valószí-
nűleg csak azért, mert azelőtt még soha nem találkozott mágussal.
Természetesen ott volt Kit, de Andy rá nem tudott úgy gondolni,
mint mágusra. Ő ahhoz túlságosan is...
Nem. Sem az idő, sem a hely nem volt alkalmas rá, hogy ezen
gondolkodjon.
Egy tetőantennákkal telezsúfolt épületbe kísérték őket. Odabent
lementek egy lépcsősoron, majd végigvonultak néhány teljesen jel-
legtelen folyosón, és végül egy konzolokkal, illetve a rajtuk dolgozó
emberekkel telezsúfolt helyiségbe értek. Minden munkaállomás
speciális monitorral volt felszerelve, amely csak az előtte ülő operá-
tor számára tette láthatóvá a kivetített képet. Senki sem nézett fel a
munkából, amikor beléptek, de az őrök észrevették őket. Acélos
pillantások kísérték minden léptüket attól a pillanattól kezdve,

hogy megérkeztek.
A helyiségből két ajtó, és három jól őrzött folyosó vezetett ki. A
középső kijáraton haladtak tovább, majd kisvártatva rátértek egy
másik folyosóra. Andyt bevezették egy szobába, amelyikből csak
egyetlen kijárat volt - azt is két fegyveres katona őrizte. Jordán ezre-
des továbbvezette Markowitzot a folyosón, és rövidesen eltűntek
Andy szeme elől.
Andy most még annál is jobban egyedül érezte magát, mint ami-
kor otthagyta a Telestriant. Az legalább önként vállalt magány volt.
Körülnézett. Sehol egy ablak. A fény az egyik áttetsző mennyezeti
panel mögül érkezett, halvány derengésbe öltöztette a bézsszínű fa-
lakat és a durva, szürke betonpadlót. A szoba berendezése egy fa-
asztalból és négy székből állt. A székek nem tűntek kényelmesnek.
Andy idegesen járkált fel-alá.
Egy tiszt lépett be a helyiségbe - egy százados, gondolta Andy. A
névkitűzője szerint Strattonnak hívták.
- Kérem, foglaljon helyet - mondta a százados, és ő is leült.
Stratton tudta Andy valódi nevét, ami nem volt meglépő, tekint-
ve, hogy ő maga kiáltotta oda Tómnak. A százados kérdései azon-
ban azt is elárulták, hogy jóval többet tud róla a nevénél. Tudta,
hogy Andy a Telestriannál dolgozott, hogy részt vett a Montjoy
programban, és hogy a „halála" csak egy megrendezett színjáték
volt. A százados tudni akarta, hogy Andy belülről nyújtott-e segítsé-
get Markowitz csapatának az árnyvadászat során, és hogy mióta dol-
gozik együtt Markowitz vadászaival. Andy úgy gondolta, nem kelle-
ne válaszolnia ezekre a kérdésekre, de a hazugság még annyira sem
tűnt kifizetődőnek.
- Beszélni szeretnék egy ügyvéddel - mondta végül.
- Valóban? - mosolygott udvariasan Stratton százados. - Vajon
egy Telestrian ügyvédnek érdeke fűződne ahhoz, hogy képviseljen
egy Andrew Walker nevű halott állampolgárt, akinek már egyáltalán
nincs szüksége ügyvédi tanácsokra? Vagy talán egy civil ügyvéd len-
ne az, aki örömmel vállalná az előttem ülő RASZ-talan, névtelen
csavargó védelmét, aki semmiféle azonosítóval nem rendelkezik,
így nem is jár neki semmiféle védelem?
- Oké, felejtse el!
- Helyes. Remélem, kezdi érteni, miért érdemes együttműködnie
velünk.
- Azt hiszem - mondta Andy, de valójában azt kezdte érteni, mek-

kora bajba kerülhet, ha nem működik együtt velük.
- Remek. - A százados folytatta a kérdezősködést.
Andy ezúttal válaszolt Strattonnak, és mindig az igazat mondta,
amikor a kérdés valami olyasmit érintett, aminek könnyen utána le-
hetett nézni a Telestriannál töltött életéből. Amikor ismét felmerült
az adatlopás témája, Andy kitérő választ adott, azt mondta, hogy
kényszerítették, és nem volt hajlandó elismerni, hogy segítséget
nyújtott Yatesnek a Mátrixban. Azt állította - és ezzel nem is hazu-
dott - hogy előtte semmiféle kapcsolata nem volt Markowitzcal és a
vadászaival.
- De ha nem volt érintett az ügyben, miért menekült el? - kérdez-
te Stratton.
- Megijedtem. - Ez volt a chiptiszta igazság. Andy azért rendezte
meg saját halálát, mert attól félt, hogy összefüggésbe hozzák az
adatlopással, és ezt el is mondta a századosnak. - Biztosan nem ez
volt életem legokosabb döntése.
Stratton bólintott, mintha egyetértene.
- Mondja el, mi történt azután!
Andy elmesélte a találkozását Markowitzcal, majd az ork bandával
történt kalandját, amivel úgy érezte, sikerült kiváltania a tisztből né-
mi együttérzést.
- Tehát így csatlakozott Markowitz csapatához?
- Igen. Pusztán a véletlennek köszönhetően. Ő segített nekem,
miután az orkok összevertek. Nem is tudtam, hogy ő volt az a fickó,
aki a Telestrian elleni vadászatot vezette. Felajánlotta, hogy segít ne-
kem új életet kezdeni.
- Ez igazán kedves tőle - mondta Stratton olyan hangon, ami
nyilvánvalóvá tette, hogy a százados szerint ehhez a kedvességnek
és a segítőkészségnek semmi köze. - És miféle tevékenységekben
vett részt Mr. Markowitz mostanában? Mármint azon kívül, hogy
magát istápolgatta.
- Nem tudom.
- Nem segített neki a munkában? Szívességért szívességet cseré-
be, tudja.
Bármit is akart válaszolni Andy, nem volt lehetősége megszólalni,
mert a mágus dugta be a fejét a szobába.
- Van valami? - kérdezte.
- Mr. Walkerrel pompásan haladunk - felelte Stratton, és bátorí-

tóan Andyre mosolygott.
A mágus bólintott.
- Hol van Jordán?
- A folyosó végén, már várja magát.
A nő távozott. Stratton századosnak volt „még néhány kérdése".
Andy ragaszkodott a történethez, mely szerint Markowitz segített
neki, és gyors mesét kerekített arról, hogy az árnyvadász megpró-
bált lakást és valami munkát felhajtani számára. Stratton meglepő
módon elégedettnek tűnt a hallottakkal.
- Ne menjen sehová! - figyelmeztette Andyt, és távozott.
Nem volt valami élvezetes az egyedüllét. A helyiségben semmit
nem lehetett csinálni, így Andy hamar elunta magát. Ismét járkálni
kezdett, és azon gondolkodott, mekkora kalamajkába kerültek.
Szerette volna tudni, mi lehet Markowitzcal, de ekkor a mágus
hangját hallotta a folyosó végéről.
- Hozza be a rituális táskámat a kocsiból! - Aztán valamivel han-
gosabban, mintha egy távozó személy után szólna. - És a patkányo-
kat is. Az utcaikat, nem a laborpatkányokat.
A rituális táskát Andy többé-kevésbé értette; a mágusoknak szük-
ségük volt különféle eszközökre a munkájuk végzéséhez. De a pat-
kányok?
A „mit" hamar egyértelművé vált, amikor az ajtó előtt elhaladt egy
nagy, patkányokkal teli, rozsdamentes acélketrecet cipelő katona, a
„miért"-re azonban nem tudott rájönni. Kivéve, ha...
Kivéve, ha áldozatra készülnek. Nem. A hadsereg biztosan nem
foglalkozik fekete mágiával.
Amikor Tom végül eljött érte a kis szobába, ahová Jordán paran-
csára bedugták őt, Andy valami fekete mágiáról motyogott össze-
függéstelenül. Tom rászólt a kölyökre, hogy nyugodjon meg, és
kezdje újra. A sztorinak más esetben nem sok hitelt adott volna, de
ismerte Furlannt. Tom eddig sosem kételkedett a nő mágikus etiká-
jában, de egy varázslót, aki elnöki kegyelemben részesül az addig
elkövetett mágikus bűncselekményei miatt, az egyház biztosan nem
válogatna be az ördögűző egységeibe. A UCAS Taumaturgiai Had-
teste azonban nem volt ilyen válogatós. A kölyöknek akár még igaza
is lehet.
jOGOS KÁRPÓTLÁS 215
- Hová vitték Markowitzot? - kérdezte.

- Nem tudom. Engem bevezettek ide, és azóta ki sem engedtek.
De nem lehet nagyon messze, ha hallottam a mágust, amint az ál-
dozati állatokért küldet.
- Jól van, Andy, minden rendben. Csak nyugalom. - Tom nem
tudta, mit kellene tennie. Ha Andynek igaza van, akkor valami nagy
disznóság van készülőben, és a becsület azt követeli, hogy bármi
áron akadályozza meg. De ha az öccse téved, Tom lehet az, aki vé-
gül megütheti a bokáját. Mégis tudnia kellett. - Megyek, ellenőr-
zöm.
- Én is veled akarok menni.
- Nem jó ötlet. - Ez az egész nem volt az.
- És itt hagyni jó ötlet? Ugyan már, Tom. Markowitzon kívül te
vagy itt az egyetlen barátom. Most nem hagyhatsz magamra. Ha raj-
ta fekete mágiával kísérleteznek, rám vajon mikor kerítenek sort?
Végül is... még egy tanú nem árthat.
- Rendben, de maradj mindig mellettem!
- Semmi gond, úgy lesz.
A kijáratnál viszont már volt gond. Nem is egy, hanem rögtön ket-
tő. Az őrök nyilván azt a parancsot kapták, hogy ne hagyják Andyt
távozni. De mi van akkor, ha nem a kijárat felé megy, hanem a
komplexum belsejébe?
-Jordán ezredeshez kísérem a foglyot - mondta Tom az őröknek,
amikor kiléptek az ajtón.
A katonai rendőrök összenéztek, de nem szóltak semmit. Gyors
tisztelgés, és a két testvér máris a folyosón volt.
Tom felkészülten jött az épületbe, hogy fedezze saját hátsóját, bár
nem tudta pontosan, mire számíthat. Menet közben előhalászott
egy apró felvevőt harci gyakorlójának zsebéből, bekapcsolta, majd
gondosan felillesztette a derékszíjára, hogy jól látható legyen. Ha-
sonló készülékeket használt Denverben is, amikor külföldiekkel
dolgozott a fogolycserékre kijelölt helyeken, illetve más, kényes ta-
lálkozókon, ahol a sajátjainak minden percben pontosan tudniuk
kellett, hogy mi történik.
Elhaladtak két újabb őr mellett, akiknek Tom elismételte a féli-
gazságot. Valamivel mögöttük ott volt a csukott ajtó. Tom közelebb
hajolt, és meghallotta Furlann hangját. Felismerte, hogy a nő lati-
nul beszél, de egy-két szónál többet nem értett belőle. Azonban
ennyi is elég volt Andy szavainak alátámasztására. Az őrnagy eddig
rettegett tőle, hogy az öccsének igaza lehet, és most úgy tűnt, beiga-
zolódnak a félelmei.
Tom óvatosan meggyőződött róla, hogy az ajtó nincs bezárva, az-
tán határozottan kopogott, és választ sem várva belépett a helyiség-
be. Furlann, aki egy füstölő fölé hajolva kántált, meglepetten nézett
fel. Jordán ezredes is az ajtó felé fordult, láthatóvá téve a fogorvosi
székhez hasonló szerkezetben ülő Markowitzot. Az árnyvadász nem
mozgott. Jordán keze a fegyvere markolatára siklott, de egyelőre
nem húzta elő. A néma fenyegetés azonban nem állíthatta meg To-
mot. Ami megállította, azok a padlóra rajzolt krétakörök voltak. Ki-
nyújtott kezével az utolsó pillanatban fogta vissza Andyt, mielőtt az
öccse megtörte volna a rituális kört.
- Mi folyik itt, ezredes? - kérdezte Tom, és megpróbált olyan han-
got megütni, mintha teljesen jogosan követelhetne felvilágosítást.
Jordán ránézett, de elharapta a válaszát, amikor megpillantotta a
Tom övére csíptetett felvevőt. A készülék működését jelző lámpa jól
látható volt; az ezredes tisztában volt vele, hogy beszélgetésüket a
doboz nem csak rögzíti, de továbbítja is, és Tom TPJ-jében azonnal
másolat készül róla.
- Kihallgatunk egy foglyot - felelte Jordán, amikor összeszedte
magát. - Nem, mintha ez az ön dolga lenne, őrnagy.
- Ezt az embert én hoztam be, ezredes. Én felelek érte.
- Amit most művel, azt függelemsértésnek hívják.
- A megkérdőjelezhető parancsokat meg kell kérdőjeleznem,
uram.
- Én nem adtam magának megkérdőjelezhető parancsot.
- Ön azt az utasítást adta, hogy hozzam be ezt az embert, uram.
Ez természetesen bőven belefér a hatáskörébe. Azonban úgy érte-
sültem, a kihallgatásához szabálytalan módszereket akarnak fel-
használni. Kötelességemnek éreztem meggyőződni róla, hogy nem
ez a helyzet. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de most éppen ezt
teszem. És úgy látom, az aggodalmam nem volt alaptalan, uram.
Tom Furlann rituális segédeszközei felé intett a fejével. Ő nem
volt mágus, de a munkájához hozzátartozott nem csak a gyakorlati
tudnivalók, hanem az elmélet ismerete is. És amit itt látott, az a má-
gia közvetlen formáinak alkalmazására utalt. A végső bizonyítékot a
feláldozott patkány szolgáltatta. Nyelnie kellett, hogy folytatni tudja
a mondanivalóját.
- Ön tisztában van Furlann százados felszerelésének természeté-

vel, ezredes?
Jordán szeme összeszűkült.
- Igen - felelte hűvösen. - Azonban azt gondolom, ön félreérti
ezeknek az előkészületeknek a célját.
- Ellent kell, hogy mondjak önnek, uram. - Tom gondoskodott
róla, hogy a rögzítő gomblencséje végigsöpörjön Furlann holmija-
in. - Ha ugyanis valóban érti, miféle előkészületeket végez itt Fur-
lann százados, akkor azt is tudnia kell, hogy ez a módszer teljes-
séggel illegális, még a katonai hírszerzés belső ügyeket érintő
nyomozásai esetén is. Civilek és ellenséges ügynökök esetében
ilyen eljárás csak a megfelelő indokok igazolása után, nemzeti
vészhelyzetben engedélyezett, amit legjobb tudomásom szerint
mostanában nem hirdettek ki. Mivel a statárium még nem lépett
érvénybe, a civil törvénykezést nem függesztették fel - mutatott rá
Tom.
- Egyelőre - vágott vissza Jordán.
- Ami azt jelenti, hogy jelen pillanatban az összes foglyot, külö-
nösen a civileket, a civil törvények szerint kell kezelni. És ezen tör-
vények értelmében egy polgári személyt nem lehet alávetni kihall-
gatásnak. Ennélfogva Mr. Markowitz nem köteles válaszolni az ön
kérdéseire, csakis önszántából, és ügyvéd jelenlétében.
- Akar ügyvédet, Mr. Markowitz? - kérdezte Jordán.
Az árnyvadász az ezredesre vigyorgott.
- Nem, de ha már megkaptam a lehetőséget a beszédre, szívesen
közlöm, hogy szeretnék hazamenni.
Jordán feszesen elmosolyodott.
- Akkor keljen fel és távozzon! Rocquette őrnagy szerint ugyanis
szabadon megteheti. Tessék csak.
Markowitz nem mozdult.
Tom rengeteg tapasztalatot szerzett a mágiával kapcsolatban, és
tisztában volt Furlann képességeivel.
- Furlann-nak meg kéne szakítania a varázslatát, ezredes. A mági-
kus korlátozás is kényszerítésnek minősül.
Jordán mogorván bólintott a nőnek, és Markowitz egy másod-
perccel később kikászálódott a székből.
- Még találkozunk, Mr. Markowitz - mordult rá Jordán.
Az árnyvadász sóhajtva tornáztatta meg a karját.
- Nagyon remélem, hogy nem, Jemal. Sokkal jobban kedveltem

magát, amíg még nem volt Trahn ölebe. Bízom benne, hogy jól tart-
ja magát, mert ha el akar kapni, kitűnő kondícióban kell lennie.
- Emiatt nem aggódunk - mondta Furlann, és egy apró dobozt
csúsztatott hosszú kabátja zsebébe. Súgott valamit Jordannek, mire
a férfi elégedetten bólintott.
- Mivel nem óhajt együttműködni velünk hazája érdekében, sza-
badon távozhat, Mr. Markowitz.
- Biztonságban elszállítanak a bázisról?
- Erre nem lesz szükség. Nem bízik bennem?
- Még kérdi? - Markowitz vállat vont. - Ha vissza akar ráncigálni
ide, úgysincs semmi jelentősége az engedélyének. Gyerünk, kö-
lyök, tűnjünk el innen!
- Egy pillanat - mondta Jordán, amikor Tom megfordult, és az aj-
tó felé kezdte terelgetni Andyt. - Ez az úgynevezett Andrew Walker
nem állampolgár. Ő nem mehet el.
Andy hangos nyelését az egész helyiségben jól lehetett hallani.
- Stratton százados már kihallgatta - felelte Tom. - Netán vitatja a
vallomását?
- Még nem ellenőriztük.
- Az egyedüli ok, amiért itt van, hogy én behoztam magammal -
mondta Tom. - Családi ügyről volt szó, egyszerűen féltettem a fél-
testvéremet. A vele szemben tanúsított bánásmód miatt pedig tilta-
kozom.
- Az a maga baja. Ettől függetlenül őt még ki kell hallgatnunk.
Jordán érzéketlensége felbőszítette Tomot.
- Valóban? És miért?
- A Markowitzcal való kapcsolata miatt.
Tom remélte, hogy Jordán ezt fogja felhozni érvként.
- Igazán? A Mr. Markowitz elleni körözési kiírás egyértelműen azt
mondja, hogy mindenkit, aki kapcsolatban áll vele, be kell hozni.
Andy elmondta Stratton századosnak, hogy mindössze véletlenül
futott össze Mr. Markowitz-cal, tehát a kapcsolatuk is mindössze a
véletlennek köszönhető.
- Vele együtt fogták el a hídon.
- Ez esetben rövidesen igencsak tömve lesz a kihallgatószobája.
Rengeteg embert fogtak el Mr. Markowitzcal. Azt akarja mondani,
hogy mindannyian kapcsolatban állnak vele?
- Ez már nevetséges, Rocquette. - Jordán megvakarta az arcát. -

Markowitzcal kapcsolatban igaza volt, elismerem. Fogja és vigye in-
nen. Walkert azonban elbukta. Ő itt marad.
Andy megragadta Tom karját, de a bátyjának nem volt szüksége
ösztönzésre.
- Ha Andrew Walker nem mehet el most azonnal, jelen akarok
lenni a kihallgatásán.
- Túllépi a hatáskörét, őrnagy - figyelmeztette Jordán.
- A Mr. Markowitzcal kapcsolatos aggályaim Andrew Walker ese-
tében is fennállnak. Ezért ragaszkodom hozzá, hogy itt maradjak.
Ha bármit látok vagy hallok, ami túllép a szabályos kihallgatási eljá-
rás keretein, a legfelsőbb katonai bíróságnál fogok panasszal élni.
- Figyelmeztetem, ne vigye túlzásba, Rocquette.
Tom tudta, hogy már rég túlzásba vitte. Mi lenne, ha még tovább
menne?
- Ezen kívül számítok rá, hogy rövidesen Mr. Markowitz is beje-
lentést tesz a Polgárjogi Szövetségnél. - Tom remélte, hogy a férfi
belemegy a játékba.
Jordán diadalmasan elmosolyodott.
- Ha megteszi, azzal elismeri a kapcsolatát Walkerrel, és gyakorla-
tilag felhatalmaz minket mindkettejük kihallgatására.
- Nem hinném. - Markowitz szerencsére vette a lapot. - Nevez-
zük egyszerűen csak segítőkészségnek. Tudja, amikor az ember se-
gít a kormánnyal és a hadsereggel szemben, hogy megmentse a ba-
rátok nélkül álló rászorulókat a gonosztól, az nagyon úgy tűnik,
mint egy lelkiismeretes honpolgár jócselekedete.
Furlann ismét súgott valamit Jordannek. Tom kíváncsi volt, a fel-
vételen mennyire lesznek érthetőek a szavai. Nagyon szerette volna
tudni, mit mondott az ezredesnek. Valószínűleg hiába reményke-
dett; ha Furlann valami kényes dolgot közölt feljebbvalójával, bizto-
san valamilyen torzító varázslatot is használ, hogy védje magát a le-
hallgatástól. A mágián még az erősítés sem hatol át.
Akármit is mondott, Jordán rögtön engedékenyebbé vált tőle.
- Rendben van, Rocquette őrnagy. Elfogadom az indokait. A tilta-
kozását tudomásul vettük, de mivel nem történt semmi, nincs is
szükség rá, hogy felelősöket keressünk. Walker és Markowitz ezút-
tal szabadon távozhatnak. Önre bízom őket, tegyen velük, amit
akar. Reménykedjünk benne, hogy nem sértett meg semmilyen
nemzeti érdeket. Bízom benne, gondoskodik róla, hogy biztonsá-
gosan elhagyják a bázist, és ne keveredjenek bele valami újabb tör-

vénytelenségbe.
Jordán ezzel Tom vállára rakott minden felelősséget, miközben
ügyesen mentette saját hátsóját. Tom bízott benne, hogy az eset
nem fogja befolyásolni további pályafutását. Nem hitte, hogy így
lesz, de ezt csak az idő dönthette el.
Jordán elbocsátotta őket. Furlann csendben figyelte távózásukat,
miközben az egyik túlélő patkányt simogatta. Gúnyos mosolya lát-
tán Tómnak el kellett gondolkodnia rajta, hogy vajon miről feledke-
zett meg.
- Hallottátok, mit mondott? - kérdezte Markowitz, amikor kiér-
tek az épületből. - Egyelőre. Kibaszott jó. Mintha a polgári és az al-
kotmányos jogok csak időleges kellemetlenségek lennének. Gon-
dolom, neki és a főnökeinek tényleg azok. Előbb vagy utóbb úgyis
keresztülviszik az akaratukat. Naná! A terv már készen áll. Csak fi-
gyeljétek... a politikusok most már bármelyik percben elkezdhet-
nek segítségért sikoltozni, hogy valaki vessen véget a zavargások-
nak.
Tom hallgatta a reggeli híreket és jelentéseket, s tudta, hogy a zú-
golódás már elkezdődött.
- És aztán?
- Trahn vérbe fogja fojtani a tüntetést - jósolta Markowitz. - Kap-
va kap az alkalmon, és szabadjára engedi az embereit.
- Miért gondolja ezt? - Tom tudni akarta, hogy ez az ember, aki
személyesen még soha nem beszélt vele, miért jutott ugyanarra a
következtetésre, mint ő.
- Talán csak azt akarja megmutatni, hogy ő is van olyan tökös
legény, mint a chicagói fiúk. Talán csak a játékszereit szeretné hasz-
nálni. Nem tudom. - Markowitz vállat vont. - De biztosan ez lesz
belőle. Nevezzük megérzésnek. Tudja, amikor az ember érzi a
csontjaiban, de nem tudja semmivel bizonyítani. Nekem nagyon
megbízható csontjaim vannak.
- Egy megérzés alapján nem lehet cselekedni.
Markowitz fürkésző pillantással mérte végig Tomot. Az őrnagy
újabb éles megjegyzésre számított, de az árnyvadász ezúttal csak
annyit mondott:
- Nem, magának nem, igaz?
Tom bólintott.
- Bizonyítékra van szüksége a vádak alátámasztásához. Ha tudja,

szerezze meg őket! Addig maga nem más, mint egy szellő, amelyik
megpróbálja lerombolni egy becsületes ember hírnevét.
- És egy okos ember nem hagyja kint a seggét a szélben - bólin-
tott Markowitz is. - Talán félreismertem magát, Rocquette.
- Biztos vagyok benne - felelte az őrnagy. Mintha számított volna.
Egy okos ember nem köti össze a sorsát gyanús alakokkal, még
akkor sem, ha az egyik történetesen a féltestvére, hacsak nincs más
választása. Amit Tom megtett értük, az túlment minden határon.
Bármilyen tartozást, amivel esetleg tartozott saját vérének, ezennel
kamatostul kifizetett. Ha most látta utoljára ezt a két alakot... nos,
annál jobb. Miért töprengett mégis azon, hogy még valamit tennie
kéne? Vajon tényleg azt gondolja, hogy Markowitz elmebeteg para-
noiájának van valami valóságos alapja?
Tom személyesen kísérte el őket a bázis széléig. Fort Belvoir elég
messze volt a belvárosi felbolydulásoktól, így zavartalan volt a busz-
forgalom. Megbizonyosodott róla, hogy rendben felszállnak az
egyik járműre, és saját hitelkártyájával egyenlítette ki az utazási dí-
jat. Andy felszállás előtt még megadott neki egy e-mail címet.
- Tartsuk a kapcsolatot! - mondta.
- Rendben - bólintott Tom nem túl nagy lelkesedéssel. Ha van
egy kis szerencséje, a kölyök mindörökre eltűnik a föld színéről.
Már így is túl nagy szerepet játszott Tom életében.
> > > > >WFDC HELYSZÍNI JELENTÉS
- [10:43:57/-8-25-55]
Dale: Saul Jefferson, Észak-Virginia kormányzója ma reggel kér-

vényt nyújtott be az állami parlamenthez. Miután columbia szövet-
ségi kerületből folyamatosan érkeznek a zavargásokról szóló hírek,
arra kérte a szövetségi hatóságokat, hogy tegyenek „hatékony és
eredményes lépéseket" a kerület rendjének helyreállítása érdeké-
ben. A kormányzó felhívása sokkal magasabb fokú elégedetlenségre
utal, mint ami megmutatkozott a marylandi Shales kormányzó vagy
a nyugat-virginiai Landowne kormányzó hasonló felhívásában, me-
lyet saját állami parlamentjükhöz intéztek. Jefferson kormányzó
ezekkel a szavakkal kommentálta beadványát:
„Az erőszak a központi kerületekről már átterjedt a külvárosra is.
Steele elnök bedobott egy követ a tóba, és a hullámok egyre csak
terjednek. És mint azt tudjuk, attól a pillanattól kezdve, hogy el-
hagyta a kezét, a dobónak nincs többé befolyása a kő haladási irá-
nyára. A kő ez esetben a UCAS hadserege, hölgyeim és uraim. Kike-
rültek a vezetés irányítása alól, és több erőszakot idéznek elő, mint
amennyit meggátolnak. Ismét kitűnő példáját láthatjuk annak,
hogy a szövetségi kormány miért ne próbálja meg ellenőrzése alá
vonni a más törvénykezés alá tartozó területeket. Jól nézzék meg,
mi folyik tőlünk északra! Nézzék meg, és tegyék fel maguknak a
kérdést: „Az én országom ez, amit látok?" És a szívükben meg fog-
ják találni a választ. Tudom, mert én is megtaláltam." [Tapsvi-
harj<<<<<
19
Tom gondjai nem értek véget azzal, hogy látta Andyt és Marko-
witzot távolodni a bázistól. A probléma, amit azok ketten a vállára
raktak, továbbra is megmaradt, és a hídon történtek sem hagyták
nyugodni. A hadseregnek biztosan voltak eszközei, nem halálos
eszközei a zavargások kezelésére. Ezeknek a módszereknek a szük-
ségessége a század első felének civil megmozdulásaikor került elő-
térbe. A korai Speciális Erőforrások egységek élesben teszteltek
olyan felszereléseket és technikákat, melyeket pontosan az ilyen
problémák megoldására fejlesztettek ki, és meghatározták, melyek
illeszthetők be a hadsereg eszköztárába és doktrínájába. Tom is
megkapta a szükséges kiképzést számos technológiai és mágikus
megoldás alkalmazására, melyek segítségével minimális vesztesé-
gekkel lehet kezelni az ilyen polgári megmozdulásokat. Azzal is tisz-
tában volt, hogy a csapatok is jártasak egy vagy több zavargásleküz-
dő technikai rendszer kezelésében.
De akkor miért nem alkalmazzák, amit a kiképzésen megtanul-
tak? Miért hagyatkozik Trahn kizárólag a régi, brutális módszerekre?
A tábornok azt mondta, azért, mert a hadseregnek nem állnak ren-
delkezésére a megfelelő eszközök, és a raktár gyors ellenőrzése is
ezt támasztotta alá. A szállítók nem hoztak semmit. Igazából nem
volt meglepő, hogy a hadsereg nem kapja meg, amire szüksége vol-
na; Tom szolgálatban töltött ideje alatt már túl sokszor fordult elő
hasonló eset. A hadsereget nem szabadott volna így megrövidíteni,
mégis megtették. A politikusok nem tettek semmit. Soha nem tesz-
nek.
A mágia esetleg megoldással szolgálhatott volna, de Tom nem is

fárasztotta magát azzal, hogy felvesse az ötletét a tábornoknak. Sem
Furlann, sem a többi rendelkezésükre álló varázsló nem a tömeg-
megmozdulások kezelésére specializálódott - egyszerűen nem erre
képezték ki őket, a varázslataik sem ezt a célt szolgálták. Valószínű-
leg a Taumaturgiai Hadtest minden tagja képes lett volna alkalmaz-
kodni a harcmezőn, de Tom tisztában volt a mágikus harctéri alkal-
mazkodás megbízhatóságával - ami azt jelentette, hogy a mágusok-
ra nem támaszkodhattak.
De akkor mit lehet tenni?
A speciális erőforrások egység tisztjeként Tom munkaköri leírása
sokkal szélesebb körű és szabadabb volt, mint a legtöbb katonai
specialistáé. Bizonyos szempontból még a katonai hírszerzőknél is
nagyobb mozgástérrel rendelkezett. Feladatai közé tartozott az új -
mágikus és természetes - technológiák kidolgozása, valamint ezek-
nek a technológiáknak a beillesztése a szokásos, illetve az attól elté-
rő környezetbe. Az SE alakulatoknál a találékonyság és az újítás vol-
tak a jelszavak.
A washingtoni helyzetet semmilyen szempontból nem lehetett
szokványosnak tekinteni, mint ahogy a hadsereg bevetését sem a
zavargások leküzdésére. Vajon egy SE tiszt hatáskörébe tartozik,
hogy megpróbáljon kezdeni valamit a belvárosi zűrzavarral? Ha a
parancsnok nem ad valami teljesen más feladatot a SE egységnek,
akkor igen. De akár beletartozik a hatáskörébe, akár nem, ennyi in-
doknak elégnek kell lennie - ha egyáltalán szükség van bármilyen
igazolásra a sikerhez. A hadseregnek ritkán van szüksége a siker in-
doklására.
Tom úgy látta, inkább annak lett volna szüksége indoklásra, ami
az utcákon folyik.
Úgy döntött, bármit jogában áll megtenni indoklás nélkül, amivel
javíthat a helyzeten. Az egyedüli baj csak az volt, hogy ehhez meg
kellett kerülnie a hivatalos csatornákat. A jó katona mindig betartja
a szolgálati utat. Nos, határozott magában, nem viselkedhet mindig
mintakatona módjára.
A parancsnoki jármű kommunikációs egységével rákapcsolódott
a helyi telekomhálózatra.
- Itt Rocquette őrnagy beszél, Trahn tábornok főhadiszállásáról -
mondta a szintetikus titkárnak, aki fogadta a hívását.
A képen megjelent a Telestrian Industries logója. Fülbemászó

muzsika szólalt meg, miközben egy búgó női hang a Telestriant di-
csőítette. Csaknem egy percbe telt, mire a kép újra váltott, és ezút-
tal egy elegáns társasági tisztviselő tűnt fel rajta, akkora íróasztallal,
mint Tom parancsnoki járműve. Az íróasztal mögött ülő öltönyös
ugyanaz a tünde volt, aki a tábornokkal tárgyalt. Tom meglepetésé-
re a bejelentkezési azonosítón szereplő név szerint a férfit Stephen
Osborne-nak hívták. Nem ő az egész elcseszett Telestrian Industries
East elnöke?
- Igen, Rocquette őrnagy? - szólalt meg a tünde. - Mit tehetek
önért?
Tom annyira meglepődött, hogy elfelejtette a nyitómondatát.
Rögtönöznie kellett.
- Beszélni szerettem volna valakivel a Telestrian szerződésben
vállalt kötelezettségeinek elmulasztásáról.
- Történt valami, amiről nem tudok? - kérdezte gyanakvó han-
gon Osborne.
- Nem értem a kérdését, Mr. Osborne.
- Voltaképpen mi is a célja ennek a hívásnak, őrnagy úr... Rocqu-
ette, ugye így hívják?
- Tom Rocquette, uram, a 771 l-es Ideiglenes Speciális Erőforrá-
sok zászlóalj parancsnoka. Rábukkantunk egy kis rendellenességre
a raktárunkban. A feljegyzéseinkben nem szerepel, hogy megérke-
zett volna a szállítmány ezekkel az eszközökkel. - Egy gombnyo-
mással átküldte a megrendelési listát.
- A Telestrian mindig teljesíti kötelezettségeit, őrnagy. Egy pilla-
nat, azonnal utánanézek. - Osborne az íróasztalába épített számító-
gép kijelzője felé fordult. - Igen, igaza van. Ezeket az eszközöket
nem szállítottuk le. Időlegesen letiltottuk ezeket a szállítmányokat.
Attól tartok, a kormánya túl nagy hátralékot halmozott fel.
Tessék?
- Egy vészhelyzet kellős közepén vagyunk! Az a felszerelés élete-
ket menthetne meg!
- Tisztában vagyok a helyzettel - bólintott megfontoltan Osbor-
ne. - Talán ha szolgálna nekem néhány részlettel arról, miért is ér-
dekli önöket pontosan ez a felszerelés, több segítséget tudnék
nyújtani.
Most Tómnak kellett óvatosnak lennie.
- Mondjuk úgy, a tábornok minden lehetőséget meg akar vizsgál-

ni. Nekünk szükségünk van azokra az eszközökre, Mr. Osborne.
- Beszélhetnék a tábornokkal?
- Jelenleg nem elérhető.
- Értem. Nos, attól tartok, nincs rá felhatalmazásom, hogy eljut-
tassam önökhöz ezt a szállítmányt.
- Miért nem? Maga a társaság vezetője, nem?
- A Telestrian Industrial Easté - pontosított a tünde. - Bár ez azt
jelenti, hogy én vagyok a rangidős Telestrian tisztviselő Washing-
tonban, ettől függetlenül nem tehetek azt, amit akarok. Az önök
utánpótlásának és felszerelésének a kifizetése a Telestrian Indust-
ries, azaz az anyavállalat felé történik, és a tiltást is ők vetették ki az
árura. Ebbe nekem semmi beleszólásom nincs. Mint látja, nem áll
módomban teljesíteni a kérését.
Tom nem akart hinni a fülének.
- Tehát azt akarja mondani, hogy a Telestrian, a gondoskodó tár-
saság mintaképe hajlandó nyugodtan ülni azokon a felszerelése-
ken, miközben emberek halnak meg feleslegesen?
Osborne a legkevésbé sem látszott bűntudatosnak.
- Attól tartok, nem értett meg teljesen. A Telestrian igenis aggó-
dik a Washingtonban kialakult helyzet miatt. De akárcsak önt, en-
gem is kötnek a szabályok. Igaz, én vagyok a Telestrian East elnöke,
illetve a társaság rangidős vezetője a régióban, de nincs felhatalma-
zásom rá, hogy feloldjak bármiféle tilalmat, amit az anyavállalat he-
lyezett el. Rövidebben fogalmazva: meg van kötve a kezem. Hacsak
nem kapok más utasítást a központtól, azok a felszerelések ott ma-
radnak, ahol vannak.
Tom tudta, mit jelent a felelősség áthárítása. Osborne szemláto-
mást mestere volt a technikának, de talán túlságosan is könnyű el-
lenfélnek tekintette az őrnagyot.
- Tehát azt mondja, aggasztja önt a washingtoni helyzet.
- Igen, pontosan így van.
- És hogy ha módjában állna, tenne valamit.
- Mi felelős társasági polgárok vagyunk, őrnagy.
- Nos, talán nincs is szükség azoknak az eszközöknek az átadásá-
ra ahhoz, hogy valami jót cselekedjenek.
- Mire gondol, őrnagy? - kérdezte óvatosan Osborne.
- A következő a javaslatom. - Tom lázasan gondolkodott, meg-
próbálta sorba rakni magában a dolgokat, hogy a lassanként formát
öltő terv kivitelezhetőnek tűnjék. - Polgári vészhelyzetek esetén a

társasági biztonsági erőket is fel lehet hatalmazni arra, hogy segítsé-
get nyújtsanak a törvényesen kinevezett hatósági erőknek. Igazam
van?
- Ez a standard területenkívüliségi egyezmény része.
- Nos, tételezzük fel, hogy a Telestrian biztonsági erői megkap-
ják a felhatalmazást. És tételezzük fel azt is, hogy a Telestrian biz-
tonsági erőinek kiutalják azokat a felszereléseket, amelyek jelenleg
a helyi Telestrian kikötői raktárban hevernek. A Telestrian erői fel-
használhatják azokat az eszközöket - természetesen közben a mi
egységeink fogják védeni és biztosítani őket. A tüntetők így egy
sokkal nagyobb, de mégsem halálos erővel találnák szembe magu-
kat. Megnyerhetnénk a csatát, és még arra sem volna szükség,
hogy megsértsük a tiltást, amíg a felszerelés a Telestrian kezében
marad.
- Érdekes kiforgatása ez a szabályoknak, őrnagy. Sajnos azonban
a Telestrian biztonsági erőit teljes mértékben lefoglalja saját létesít-
ményeink védelme. Az ön tervéhez kénytelenek lennénk az elfo-
gadható szint alá csökkenteni ezen létesítmények biztosítását.
- Ha nem lennének zavargások, nem lenne szükségük fokozott
biztonsági intézkedésekre sem. A legfontosabb dolog, hogy véget
érjen a tüntetés, nem igaz? így mindenki biztonságban érezhetné
magát.
- A Telestrian természetesen egyetért. - Osborne inkább látszott
ingerültnek, mint egyetértőnek. - Megnézem, milyen lehetőségei
vannak az elképzelése megvalósításának. Adja át üdvözletem Trahn
tábornoknak.
A kapcsolat megszakadt.
Az első lépés megvolt. Tom már csak az eredményre lett volna kí-
váncsi.
A fickó, aki kilépett az Eszkimó Nell hátsó irodájának ajtaján, a

legnagyobb humán volt, akit Andy valaha is látott. Még némelyik
trolinál is nagyobbra nőtt. Lomha léptekkel indult feléjük, bozon-
tos feje csaknem súrolta a bár ipari stílusú dekorációját képező cső-
vezetékeket. Markowitz kinyújtotta a kezét, amit a férfi barátságo-
san megszorongatott hatalmas mancsával.
- Hogysmint, cimbora? - kérdezte az óriás a termetéhez képest

meglepően magas hangon. - Valami komoly történt délen, ha hoz-
zám jöttél segítségért. Hallottam, hogy felnyomták az irodádat.
- így van - bólintott az árnyvadász. - De még nem szálltam ki az
üzletből.
- Ezt örömmel hallom. Beavatsz?
Markowitz gyors összefoglalót tartott neki a történtekről, főleg a
tüntetésre és a Kompenzációs Hadsereg táborában látottakra kon-
centrálva. Andynek az volt az érzése, hogy a nagy ember számára
ezek nem jelentenek újdonságot. Aztán Markowitz elmesélte a ta-
lálkozásukat Jordán ezredessel.
- Ez a Jemal - csóválta a fejét az óriás, mint egy anya, aki gyerme-
ke csínytevése miatt sajnálkozik. - Állandóan rossz társaságba keve-
redik. De ha már a társaságnál tartunk...
Markowitz vette a lapot.
- Charlie, ez itt a néhai Andy Walker. Szüksége volna egy új sze-
mélyazonosságra, amit egy kis szerencsével ezúttal talán nem fog
elveszíteni. Ezenkívül kellene egy dekk és egy telekom.
Az óriás a szakállát vakargatta és hűvös, szürke szemével Andyt
méregette. Aztán lapos oldalpillantást vetett Markowitzra, aki már a
szükséges eszközök és gépek felsorolásánál tartott. Amikor az árny-
vadász kifogyott a kívánságokból, kérésekből és igényekből, Charlie
felvonta a szemöldökét.
- Ez Csontroppantó kölke?
- Az apám neve Matthew Walker volt - tájékoztatta Andy. Elég jó
elképzelésnek tűnt nem hazudozni ennek a fickónak, és nem ke-
resztezni az útját. - Csak a barátai hívták Csontroppantónak.
A nagy ember biccentett Markowitznak bozontos üstökével.
- Linda majd gondoskodik rólatok. A szokásos árak. - Azzal
visszasietett az irodájába.
Linda egy eleven kis szőke volt, aki átvezette őket a báron, miköz-
ben a Kormányzósági Zónából származó legfrissebb hírekről cseve-
gett, és ismertette velük az Eszkimó Nell nevének eredetét. A ven-
dégek ügyet sem vetettek rájuk. Akár egy pincérnő is lehetett volna,
aki az asztalukhoz vezeti a vendégeket; csakhogy ő nem egy asztal-
hoz vezette őket, hanem egy ajtóhoz, majd le egy hosszú lépcsőso-
ron, és végül egy padlólapokkal kirakott, visszhangos folyosóra ju-
tottak, melyen zöld ajtók sorakoztak egymás után. Kinyitotta az
egyik ajtót, felkapcsolta a villanyt, és kinyújtott kézzel hátralépett a
bejáratból. Markowitz átadott neki egy hitelkártyát. Bár a nő csípő-

jén ott lógott egy leolvasó, szó nélkül zsebre vágta a kártyát, és távo-
zott. Markowitz sem szólt, csak betuszkolta Andyt a kis szobába. A
helyiség voltaképpen csak egy apró cella volt, egy kemény matrac-
cal, egy műanyag asztallal és két székkel. A maradék helyet a budi és
a kézmosó foglalta el.
Andynek azonban máshol jártak a gondolatai. Amint becsukódott
mögöttük az ajtó, izgatott suttogással fordult Markowitzhoz.
- E z Mr. Crick volt?
Markowitz elmosolyodott.
- Élő egyenesben. Hallottál már róla?
Melyik washingtoni árnyvadász-pozőr ne hallott volna Mr. Crick-
ről és az Eszkimó Nellről? A virtuális árnyvadász kalandok alkalmá-
val mindig ez a hely volt a főhadiszállása. A vadász hálózatokon csak
úgy emlegették a helyet, mint a helyi „üzletemberek" egyik fő bázi-
sát. Andy jól megnézte magának a vendégeket, miközben átvágtak a
báron és az éttermen, és elképedve nézte a hatalmas mennyiségű
krómot, bőrt, és művészien nem elrejtett oldalfegyvert. Itt szinte
mindenki árnyvadásznak tűnt, és az őket körülvevő légkör egyértel-
műen arról árulkodott, hogy ezek az emberek bizony nem poző-
rök. Volt ott egy ork is, aki pont úgy nézett ki, mint Andy virtuális
utcai szamuráj társa, Kosfej. Ez hihetetlen! A leghihetetlenebb azon-
ban az volt, hogy Andy itt lehetett, az árnyüzlet aktív részeseként.
Annak ellenére, hogy a Nell kibertéri hasonmásában már találko-
zott Svindlerrel, nem igazán hitt benne, hogy a valódi hely ugyan-
olyan, mint amilyennek mesélték. De pontosan olyan volt. És ő ide-
jött. Elképesztő!
De valami azért zavarta a Nellben. Mármint a füstös fölső terem
mellett, ahol folyamatosan köhögnie kellett. Ha ő tudott a helyről,
akkor bárki más is tudhatott. Ezt rögtön el is mondta Markowitz-
nak.
- Hallottál a Lyuk a Falban nevű helyről a vadnyugaton? - kérdez-
te az árnyvadász.
- Nem.
- Jó kis pihenőhely volt a tizenkilencedik századi vadászok és
más törvényen kívüliek számára. Rengetegen tudtak róla, de a tör-
vény soha nem háborgatta, mivel túl sok zűrrel járt volna. Túl sokat
kellett volna fizetni érte, és Törvény Joe nem szerette a semmiért
szétlövetni a seggét... és pláne nem, ha dolgozni is kellett érte. Iga-
zából Mr. Cricket is megpróbálták kivonni a forgalomból '44-ben,

nem sokkal a Nell megnyitása után. Csakhogy Törvény Joe ezúttal is
darázsfészekbe nyúlt, amivel nem igazán tudott mit kezdeni, mert
amint az egyik irányba fordult, rögtön belecsíptek a seggébe, és mi-
re visszafordult volna, a darázs már el is tűnt. És Törvény Joe nem
szereti, ha kényelmetlenné teszik az életét. Tanult a leckéből,
visszatért a fánkjához és a szójakávéjához, és hagyta zajlani az ese-
ményeket, miközben buzgón nézelődött a másik irányba. Gondo-
lom, az is könnyebbé teszi az életét, hogy Mr. Crick időnként küld
neki egy tucat fánkot. Ez a hely egy lyuk a társadalom falában, kö-
lyök. Legyünk hálásak, hogy itt van nekünk, és rajta keresztül kinéz-
hetünk a világra!
- Az vagyok.
- Helyes - bólintott Markowitz szórakozottan, és máris nekilátott
a szoba közepén álló asztalra helyezett tárgyak vizsgálatának. Andy
csak a kiberdekkre figyelt fel. Kívülről egy sima Fuchi Cyber-6-osnak
látszott, de hogy benne volt-e minden fejlesztés és szoftver, amit
Markowitz kért, azt még le kellett ellenőriznie. Andy hozzá is fo-
gott, miközben az árnyvadász a telekomot vette kezelésbe.
A kiberdekk sokkal fejlettebb szerkezetnek bizonyult, mint ami-
lyenekkel eddig dolga volt - még az sem érhetett a nyomába, ame-
lyiket a katonák elkoboztak tőle. Ehhez a tökéletesített konfiguráci-
óhoz képest az ő saját kezűleg összebarkácsolt fejlesztései kispá-
lyásnak tűntek. A segédprogramok lenyűgözően erősek voltak, a
perszona irányító mester program pedig... maga a csoda!
- Ezzel még a Renrakuhoz, vagy akár a Fuchihoz is be lehet törni!
- Ők most nincsenek a tízes listánkon, kölyök. Foglalkozz csak
azzal, amit megbeszéltünk, és nézd át azokat a fájlokat!
Szégyen, hogy nem használhatta ezt a csúcs hardvert Mátrix-ször-
fözésre, de Andy megértette a fontosabb teendők elvégzésének
szükségességét. Becsatlakozott, és letöltötte az adatfájlokat a feji
memóriájából a kiberdekkbe. A gépen lévő másolatokkal így nyu-
godtan dolgozhatott, nem kellett attól félnie, hogy az eredetiekkel
történik valami, miközben megpróbálja feltörni őket. Letöltés köz-
ben megkönnyebbülést érzett - mintha átesett volna egy súlyos
náthán, és végre újra szabadon lélegezhet. Tudta, hogy a koponyá-
jában semmi sem változott, de akkor is fellélegzett. A fájlok ikonjai
megcsillantak virtuális szeme előtt, választási lehetőséget kínálva
számára a Telestrian Mátrixából magával hozott adatállományok, il-
letve a Yates által Andy feji memóriájába töltött adatok másolatai

között. Mindegyiket vastag páncél és kódolás védte, és egyik sem
tűnt könnyebb diónak a másiknál. Véletlenszerűen kiválasztott
egyet, elindította a kódtörő szoftverét, és megpróbált áttörni a vé-
dőburkon.
Amikor egy idő után rövid szünetet tartott, látta, hogy Markowitz
a székébe süppedve, mozdulatlan ujjakkal mered az üres telekom-
képernyőre. Úgy nézett ki, mint egy kisgyerek, akinek éppen most
ütötték agyon a kedvenc kutyakölykét.
- Mi történt? - kérdezte Andy.
- Beatty halott.
Andy elszégyellte magát, amiért ilyen komolytalan hasonlat jutott
eszébe az árnyvadász arckifejezése láttán.
- Hogyan?
- Ugyanúgy, ahogy kis híján Shamgar is. Őt csak a kiberverei men-
tették meg. Shamgar lekapcsolta a két izomfiút, akik ráakaszkodtak.
A srácok most Fairfax kórházában nyomják az ágyat - azonosítani
persze nem sikerült őket -, a mi emberünk viszont ép és egészsé-
ges. És azt tervezi, hogy ez továbbra is így marad. Ennek érdekében
szabadságolta magát, és meglátogatja egy seattle-i rokonát.
Az orkok adták az izomerőt Markowitznak a Telestrian elleni va-
dászatánál. Valaki tehát nem csak Markowitzra vadászott, ami azt je-
lentette, hogy mindannyian veszélyben vannak.
- Van valami hír Kitről?
- Kit jól van, vagy legalábbis két órája még minden rendben volt
vele. Hagytam neki üzenetet, hogy jöjjön ide.
Végre egy jó hír. De két óra rengeteg idő, azalatt még sok minden
történhet.
- Rongyos is jól van - tette hozzá Markowitz, emlékeztetve Andyt
arra, hogy a csapatnak van még egy tagja. Andy ismét lelkifurdalást
érzett; voltaképpen kedvelte a hatalmas trolit. Nem szép dolog tőle,
hogy megfeledkezett róla - még akkor sem, ha Kit miatt aggódik. -
Ő már elutazott, elhagyta a várost, mielőtt a szar belecsapott volna
a ventilátorba. Küldtem neki üzenetet, hogy húzza meg magát,
amíg le nem cseng ez az egész.
- Tehát magunkra vagyunk utalva?
Markowitz bólintott.
- Ez a rossz hír.
Hárman - feltéve, hogy Kit is megérkezik - a Konföderáció hír-

szerző hálózata ellen. Valóban rossz hír.
- Miért, van jó hír is?
- Attól függ, honnan nézed. Az én meglátásom szerint ha csak két
embert küldtek Shamgarra, akkor nem sok mindent tudnak rólunk.
Megvannak nekik a nevek és a személyleírások, de semmi részletes
adat. Ha nem így volna, több izomfiút szabadítottak volna Shamgar-
ra. Ami azt jelenti, hogy még mindig meglephetjük őket. Vagyis
meglephetnénk, ha tudnánk, hogyan fogjunk hozzá.
-Ez volt a jó hír?
- Ha ezt a szakmát űzöd, minden apróságnak örülnöd kell - von-
ta meg a vállát Markowitz. - Ha már itt tartunk, sikerült valami hasz-
nálhatót kihámoznod azokból az adatokból?
Nem sikerült; pont emiatt csatlakozott ki.
- A dekódoló még dolgozik. Jó kis program, de aki a védelmet
felrakta, az sem ma kezdte.
Markowitz dühösen csapott az öklével az asztalra.
-A fenébe! Utálom, amikor semmi sincs a kezemben! Mi lehet az
átkozott kapcsolat?
- Egyáltalán, biztosra vehetjük, hogy minden összefügg?
- Tréfálsz, kölyök?
- Nem, egyáltalán nem.
- Nézd, kölyök! Bármilyen bonyolultnak tűnnek első látásra ezek
az árnyügyletek, ha megvan a kapcsolat, minden sokkal egyszerűb-
bé válik. Véletlen események történhetnek, de ha mindent azzal
magyarázol, hamar a hullazsákban végzed, akárcsak Beatty. Ha
előbb rájöttem volna, talán még most is élne. Oka volt annak, hogy
ez a sok szar a nyakunkba szakadt, mint ahogy oka volt annak is,
hogy Sammy Locksley-t kinyírták. Nem mintha nem lenne mind-
annyiunknak elég ellensége, de akkor is kell lenni valamilyen kap-
csolatnak. Sokkal előbb rá kellett volna jönnöm...
Andy nem értette, hogyan hibáztathatja Markowitz önmagát
Beatty és a másik rigó halála miatt.
- Honnan kellett volna tudnod?
- Számít az most már? Minden világos. Beattyt akkor kapták el,
amikor Shamgarral is le akartak számolni. Ugyanakkor, amikor fel-
túrták a lakásomat. Ez egy összehangolt akció volt, és Sammy volt
az első áldozatuk. A rosszfiúk a nyomunkban vannak.
- Kár, hogy nem tudjuk, kik azok. Esetleg megállapodhatnánk ve-

lük.
- Ez néha működik, de ahhoz kell, hogy legyen valami a te kezed-
ben is. Csakhogy mi még mindig a füstöt kergetjük.
- No igen. - Ijesztő volt ez az egész. A virtuális vadászatok mindig
annyival... tisztábbak voltak. Biztonságosabbak. Andy úgy döntött,
nem tetszik neki, hogy más emberek meg akarják ölni. - Még azt
sem sejtjük, kik járnak a sarkunkban.
- Van néhány nyomunk, csak egy kicsit körbe kell járnunk őket.
Annak alapján, amit Kit mesélt az irodámat kifosztó fickókról, azt
mondanám, egy konföderációs titkosügynökcsapatot keresünk. Le-
hetnek a tengerészgyalogság Menyétjei, vagy SIA-sok is. A Menyét
egység pont ennyi tagból áll, de a stílus sokkal inkább a titkosügy-
nökökre vall.
- Esetleg egy közös művelet? - vetette fel Andy.
- Végül is a főnökségük nagyjából ugyanaz, de hogy együtt dol-
gozzanak? Mintha a kutyák és a macskák együtt vadásznának vacso-
rára. - Markowitz határozottan rázta a fejét, aztán hirtelen mozdu-
latlanná dermedt. - Viszont adtál egy ötletet. A támadások időzítése
nagyon szűk volt. Egy kicsit talán túlságosan is szűk, pláne egy kül-
földön végrehajtott művelethez.
- De ha ők kapták el Sammy Locksley-t, miért nem próbálták le-
kapcsolni rögtön az egész csapatot?
- Jó kérdés. - Markowitz a homlokát ráncolta. - Kell lennie né-
hány rejtett kapcsolatnak. Valamiképpen a Telestrian is érintett az
ügyben... az ellopott adatok miatti elvárható aggodalmukon túl.
Egy ilyen feltételezés a Telestriannal kapcsolatban túlságosan pa-
ranoiás reakciónak tűnt Andy számára.
- Ezt meg honnan veszed?
- Nem tudom. Nevezzük a szokásos megérzésnek, oké? Tegyél
nekem egy szívességet, és birizgáld meg azokat a fájlokat a „CAS" és
a „Konföderáció" keresőkódokkal. Esetleg próbáld meg a „Rich-
mondot" és az „Atlantát" is.
A keresőkódok referenciapontokat adtak a keresőszoftvernek a
különféle adatkombinációk összehasonlításához. Néhány megfele-
lő kód elég lehetett ahhoz, hogy a programnak sikerüljön feltörnie
a kódolást. Andy számára mindig is különösnek tűnt, hogy tudnod
kell, miről szól az anyag ahhoz, hogy valóban megtudd, mi van ben-
ne, de a keresőkódok használata a töredékére csökkenthétté a de-

kódolás időtartamát.
Andy megpróbálkozott velük, és amikor látta, hogy Markowitz ja-
vaslata működik, lecserélte a teljes Mátrix interfészt egy felhaszná-
lói interfészre, ami lehetővé tette számára, hogy sokkal jobban tu-
datában legyen a hús-vér testét körülvevő környezetnek. A kiber-
dekk képernyőjén legördülő szövegre mutatott. Az egyik Montjoy
fájl volt az, amit Yates nyúlt le.
- Nézd! Itt és itt. Ezek itt pénzátutalások, de egy csomó teljesen
felesleges lépcsőn mennek át, mintha valaki megpróbálná tisztára
mosni a pénzt. Ha visszaköveted a pénz útját, láthatod, hogy a
Montjoy program támogatásának nagy része a CAS-szal kötött szer-
ződésekből származik.
-Aha, látom. Talán ezért érdeklődik a hadsereg is.
A következő fájl egy szerződést tartalmazott a Montjoy kiberneti-
kus irányítórendszerre egy meg nem nevezett „vállalkozóval". A
szerződés záradéka teljes titoktartást és névtelenséget követelt
meg, ellenkező esetben pedig jelentős pénzbírságot helyezett kilá-
tásba.
- A konföderációsoknak nem tetszik, hogy lenyúlták a titkukat,
de mivel a Telestrian nem tudta betartani a titoktartásra vonatkozó
ígéretét, a cég rengeteg pénzt fog veszíteni. Tehát lehet, hogy nem
is a hadsereg eredt a nyomotokba, és nem is a konföderációs ügy-
nökök, hanem a Telestrian. Szerinted nem lenne értelme, hogy el
akarnak tenni láb alól mindenkit, akinek köze lehetett a Montjoy el-
lopásához?
Markowitz a fejét csóválta.
- Az adatlopás nem ritka dolog. Nem tehetsz el láb alól minden-
kit, aki lenyúlja a brifkódat. A pokolba, ennyire még az azzie-k sem
vérgőzösek. Az üzlet az üzlet, és ezeket a biztonsági záradékokat
rendszerint nem is lehet behajtani, mivel nem a cég hibájából ke-
rültek ki tőlük az adatok. Ha nem így lenne, senki nem kötne üzle-
tet.
- Tehát még mindig azt gondolod, hogy a hadsereg vadászik
ránk?
- Rám és a csapatomra - javította ki Markowitz.
- És mi van az orkokkal, akik megvertek? Valaki rám küldte őket,
tehát rám is vadásznak. - Andy megrázta a karkötőt, amit Markowitz
még a Concordia vadászat előtt rakott rá. - Akkor még azt gondol-
tad, azzal a mesével akarok beférkőzni a bizalmadba.
- Ahhoz túlságosan el voltál verve.
- De akkor nem ezt...
- Nagyon jól tudom, hogy mit mondtam! - csattant fel az árnyva-
dász. - Ez a fajta bandatámadás szokványos céges reakció az olyan
szökevények esetében, akik túl sokat tudnak. Néha csak vissza akar-
ják vele kényszeríteni a megtévedt bárányt az akolba, máskor pedig
végképp le akarják zárni az ügyet. Mivel te már „halott" voltál, való-
színűleg az utóbbiról lehetett szó. Ha a verés közvetlen kapcsolat-
ban áll a másik dologgal, akkor rögtön engem is megtámadtak vol-
na.
Markowitz szemlátomást nagyon biztos volt a dolgában.
- Talán te lettél volna a következő, csak a katonák elijesztették
őket.
- Utcai orkok és konföderációs ügynökök egy csapatban? Nem
hinném. Valaki a Telestriannál azt akarta, hogy eltűnj a képből,
ennyi az egész.
- Ha mindvégig ezt gondoltad, miért tetted rám a robbanóanya-
got? - emelte fel Andy a karkötőt.
- Az nem robbanóanyag.
- De azt mondtad...
- Tudom, mit mondtam. Nem akartalak bántani, oké? Felejtsd el!
-De...
Markowitz elkapta a kezét, és letépte róla a karkötőt. Andy arciz-
mai összerándultak, de semmi nem történt. Nem robbant. Az árny-
vadász a földre hajította a karperecet.
- Tessék. Látod? Nincs robbanóanyag. - Felsóhajtott. - Tedd se-
bességbe az agyad, kölyök! Most sokkal nagyobb problémáink van-
nak.
Andy még mindig a karkötőt nézte. Nem robbanóanyag?
- A hadsereg felvett engem az igénylési listájára - mormolta el-
gondolkodva Markowitz. - Valami még mindig nem stimmel.
Andy nem értette, mi nem világos.
- Te magad győztél meg engem, hogy ők jöttek utánunk a Yellow-
jackettel. Ha igazad volt az összeesküvéseket illetően, akkor ők le-
hettek azok, akik betörtek az irodádba, elkapták Beattyt és Sammyt,
és megpróbálták hidegre tenni Shamgart.
- Elfelejtetted, amit Kit mondott nekünk róluk. Hogy idegenek

voltak, de mégsem.
- Kezdek összezavarodni.
- Ne hülyíts, kölyök! Ez egy zavaros szitu.
- Várj egy percet! Ha a hadsereg a halálodat akarja, miért enge-
dett el Jordán ezredes? Ha tudtak az adatlopásról, meg lett volna az
okuk rá, hogy fogva tartsanak. Tom érvelése a kihallgatásról semmit
sem ért volna.
- Igen, ez nekem is eszembe jutott. A Telestrian elleni vadásza-
tunk sok mindenbe belekevert minket a Montjoy programon kívül.
- Mint például?
- Úgy nézek én ki, mint Sherlock Holmes? Még időm sem volt el-
gondolkodni ezen az egészen. Vessünk még egy pillantást a dekó-
dolásra. Van még néhány adatállomány, amit nem néztünk meg.
Andy megnézte a legfrissebbet. Egyre több töredékük volt, de a
darabok még nem álltak össze értelmes egésszé.
- Adj hozzá még néhány keresőkódot - mondta Markowitz.
- így is a teljes aktív memória dolgozik.
- Akkor hívj le és rendelj hozzá tartalék memóriát! Mr. Cricknek
megvannak az erőforrásai. Csak csináld!
- Oké. - Andy engedelmeskedett. Nem az ő hitelkártyája pörgött.
- Milyen kódok legyenek?
- „Észak-Virginia" és „Fredericksburg". - Markowitz izgatottan bó-
lintott, miközben a dekódoló nekilátott feldolgozni az új adatokat.
- És próbáld meg a „Jeffersont" is!
Akárcsak a többi szó, amit az árnyvadász javasolt, a Jefferson is
kapcsolatban állt Virginiával, de Andy nem látta az összefüggést. Mi-
ért pont Virginia? Hogyan segíthet ez nekik? Mindenesetre kérdés
nélkül beütötte a nevet.
A dekódoló feldolgozta az információt, és szinte azonnal előállt
egy új lehetőséggel. A fájl harminc százaléka - főként a pénzügyek-
re vonatkozó rész - még mindig ismeretlen volt, de a keresőkód ta-
lálati lehetőségei kilencven százalékos eséllyel illettek az adatállo-
mány szöveges részébe. Ez azt jelentette, hogy a rendelkezésükre
állt több száz oldalnyi elméletileg dekódolt szöveg, készen az olva-
sásra és az értelmezésre. Andy átküldött egy másolatot Markowitz
telekomjára, majd becsatlakozott, hogy elvégezze saját keresését.
Csak akkor zökkent ki a munkából, amikor valaki megrázta a fizikai
testét.
Kit csatlakozott hozzájuk apró menedékükben. Andy örült, hogy

épen és egészségesen látja viszont a nőt. És örült az asztalon lévő
ennivalónak is; egy nagy tálcányi saláta, sajt, szárított akármi, kör-
bevéve mindenféle szószokkal. Megkordult a gyomra.
- Egyél, aztán beszélünk - mondta Markowitz, és egy nagy darab
sajtot tömött a szájába. Azonban ő sem tudott várni, már étkezés
közben ismertette Kittel a következtetéseit. A nő egy rántott zöldsé-
get majszolva, elmélyülten figyelt.
- Ezek a fájlok itt zsarolásról és megvesztegetésről szólnak - fog-
lalta össze végül Markowitz. - Szép kis feljegyzések az átutalásokról
és a különféle „ajándékokról", amit Jefferson kormányzó kapott a
támogatóitól. Egyszerű kis mellékkeresetnek tűnik, amíg le nem
ásol egy kicsit mélyebbre. Úgy tűnik, bőkezű támogatói egy kivétel-
lel - aki nem más, mint régi barátunk, a Telestrian - mind a Konfö-
derációs Államokban székelnek, ami azt jelenti, hogy a jó Mr. Jeffer-
son bizony a déliek zsebében van. Ez pedig magyarázatot ad a
mostanában hallott nyilatkozataira.
- De miért tárolja a Telestrian ezeket az információkat Jefferson-
ról? - kérdezte Kit.
- No igen. - Andy sem jött rá a kapcsolatra. - Ez nem valami haza-
fiassági dolog. A cég központja nem a Konföderációs Államokban
van, hanem Tir Tairngire-ben. De mi közük van nekik ehhez az
egészhez?
- Pénz - vonta meg a vállát Markowitz. - Ez az általános válasz,
amikor egy céggel van dolgod. A tündék semmiben nem különböz-
nek a humánoktól, ha a mindenekfelett való nujen utáni vágyról
van szó.
Andy még mindig nem találta a fonalat.
- Tehát a Telestrian és a Konföderáció kapcsolatban van Jefferson
kormányzóval, illetve a Montjoy programban is mindketten érde-
keltek. Mi köthet össze egy megvásárolt kormányzót és egy új kiber-
netikus irányítórendszert?
- Ezen még dolgoznom kell, de biztosan van valami közös érdek.
- Mert nem vagy hajlandó hinni a véletlen egybeesésekben.
- Pontosan.
- És hogy jön a képbe a hadsereg?
- Még ezen is gondolkodom. De az ő átkozott Yellowjacketjük
próbált kicsinálni minket, ebben biztos vagyok.
- Hát persze - bólintott Andy egy kicsit szkeptikusan.
- Egy barátom megvizsgálta a roncsot - érvelt Markowitz. - A gép

valóban a hadseregé volt, és nem lopták. A nyilvántartás szerint a
támadás napján egy véletlen baleset során megsemmisült. Ebben
csak az a meglepő, hogy a veszteséget nem írták a Kompenzációs
Hadsereg számlájára. Pedig a jelenlegi helyzetet figyelembe véve ez
lett volna a legkézenfekvőbb megoldás.
- Ezt el kellene mondanunk Tómnak.
- Mit akarsz elmondani neki? Hiszen nincs semmink.
- Megvannak a kormányzó zsarolásáról szóló fájlok, és tudunk a
kapcsolatáról a Konföderációval. Ezen kívül itt van még a Telestrian
és a Konföderáció közötti kapcsolat is. Azt mondta, bizonyítékokra
van szüksége.
- Amink van, az semmit nem ér Trahn tábornok ellen, és a zavar-
gásokra sincs befolyással. Mit érdekli őt Jefferson vagy a Telestrian?
Egyszerűen nem tudja felhasználni ezeket az adatokat. Viszont ha
kapcsolatba lépünk Rocquette-tel, kénytelenek leszünk rámenni a
hadsereg hálózatára, és Jemal azzal esélyt kapna a lenyomozásunk-
ra. Az a srác haragtartó típus. Emellett miből gondolod, hogy amit
Rocquette művelt, az nem a tipikus „jó zsaru-rossz zsaru" taktika is-
kolapéldája volt?
- De a Telestriannal való kapcsolat fontos lehet - erősködött
Andy, aki nem értette, miért ilyen makacs Markowitz. - Akárki is he-
lyezte a megfigyelő programot a személyi anyagomra a Telestrian
Mátrixában, az ügynökének egy UGAS címre, egy katonai címre kell
jelentést tennie.
Markowitz felkapta a fejét.
- Hogy mondtad?
- Nem említettem, hogy mire bukkantam?
- Nem. Van más is, amit nem említettél? Például hogy kinek a cí-
me volt?
- Azt nem tudom.
- Tehát még mindig nincs semmink füstön kívül.
- De ez már valami! Nem bizonyítja, hogy a hadsereg is érintett?
A hadsereg, tehát Trahn. Lehet, hogy ő is a Konföderációnak dolgo-
zik.
- Trahn? A UCAS mintatábornoka? Nem hiszem. Mi lenne a fel-
adata?
- Azt nem tudom.
- Egyelőre hagyjuk a kérdést, kölyök! Gondolkodnunk kell, mi-

előtt cselekednénk, és már így is túl sokáig rohangáltunk a nagy
semmivel a zsebünkben. Azt terveltem ki, hogy most alszunk egy ki-
csit.
Hogy nyomatékosítsa mondandóját, Markowitz hátratolta a szé-
két, felállt, és végigdőlt az ágyon. Néhány másodperc múltán már
békésen hortyogott.
Andy mogorván nézte az árnyvadászt. Ő nem akarta hagyni a kér-
dést. Kapaszkodót nyújtott neki az a meggyőződés, hogy Tom pusz-
tán jóakaratból, illetve a rokoni kapcsolatuk miatt segített nekik. Ő
is akart tenni valamit, amivel segíthetne Tómnak. Úgy döntött, Mar-
kowitz ellenkezésének dacára tájékoztatja a bátyját. Majd Tom el-
dönti, mennyire hasznos számára az információ.
Személyesen kell odamennie. Markowitz tévedett Tómmal kap-
csolatban, de egy dologban igaza volt: nem használhatja a Mátrixot
az adatok továbbítására, mert a MilNet használata túlságosan nagy
kockázatot jelentett volna.
- Nem mehetsz egyedül - szólalt meg Kit.
Andy meglepődött. Honnan jött rá, mi jár a fejében? Igaz, hogy
varázsló volt, de a varászlók számára sem egyszerű a gondolatolva-
sás.
- Látom a szemeden - mondta a nő. - Nagyon kifejező szemed
van.
- Ez az én gondom. Nem akarlak belerángatni.
- Miért nem? Egy kis rendetlenkedésre bármikor vevő vagyok.
Biztosan szórakoztatóbb lesz, mint itt ülni. Indulás!
> > > > > W F D C ÉLŐ ADÁS
- [21:06:22/8-25-55]
KÖZVETÍTÉS HELYE: FDC, KORMÁNYZÓSÁGI ZÓNA
Weingartner.- Ma éjjel tüzek világítják meg a szövetségi kerület fe-

letti égboltot, mert az egész nap tartó erőszakos cselekmények nem
értek véget az este közeledtével. A Kormányzósági Zónában és a
környező területeken újra és újra fellángolnak a harcok. A rendőr-
ség és a hadsereg minden látható eredmény nélkül próbál gátat
szabni a lassan már egy népfelkelés méreteit öltő zavargások egyre
erősebb hullámainak. Itt vagyok a tüntetők által biztosított terület
közepén, és mellettem áll Christian Randolph, a Kompenzációs
Hadsereg vezetője, hogy több nap után megtegye első nyilvános
bejelentését.
Randolph: Amikor én és igazságot kereső társaim megalakítottuk
a Kompenzációs Hadsereget, még fogalmam sem volt róla, hogy
egyszer elkövetkezhet ez a nap - a nap, amikor közös ügyünk és ki-
ontott vérünk igazi hadsereggé kovácsol minket. A valódi hadse-
reggé, mert ha bárkinek is kételye lenne afelől, hogy ki az Egyesült
Államok valódi hadserege, hát mi vagyunk azok! Mi állunk ki az em-
berek jogaiért, mi szegülünk szembe a korrupt, csak saját magukat
szolgáló politikusok és egyenruhás talpnyalóik képmutatásával és
hazugságaival, és mi vagyunk azok, akik harcolunk a szabadságun-
kért az elnyomás és az önkényuralom ellen!
Weingartner: Mr. Randolph, amit ön...
Ismeretlen katona: Randolph tábornok.
Weingartner: Elnézést, Randolph tábornok. Tehát amit ön most

mond, az igen messze áll az egy héttel ezelőtt közreadott békés
üzenetétől.
Randolph: Egy héttel ezelőtt még lehetséges volt a békés megol-
dás. Most azonban ezt a választási lehetőséget elragadták tőlünk,
kitépték a kezünkből az elnyomó fasiszták, akik beszivárogtak az or-
szág kormányába és hadseregébe. Azért jöttünk, hogy igazságot ke-
ressünk, de kiderült, hogy saját kezünkkel kell megszereznünk ma-
gunknak. Ami itt, Washingtonban zajlik, az csak a kezdet.
Szétszórhatnak, akár meg is ölhetnek minket, de mi nem fogunk
meghalni! Mi vagyunk a nép, mi vagyunk a jövő! [adás megsza-
kadt]<<<<<
20
- Megvagy! - rikkantotta Wallis specialista. A GM-Nissan Swatter tá-

madó robot kamerája által közvetített kép rengeteg füstöt és port mu-
tatott odalent. A tüntetők megpróbáltak fedezékbe húzódni. Egy Lel-
kis barettet viselő bátor lélek azonban megállt, és tüzet nyitott a
robotra, de ahogy a távirányítású harci gép továbbhaladt, lassan ki-
úszott a képből.
- Ez majd lecsendesíti egy időre a kuraflt - vigyorgott Wallis. - Kár,
hogy nincs külön parancsunk a kinyírására.
- Az övére, és az összes átkozott, kéksapkás Lelkisére - felelte valaki
a kommunikációs csatornán.
- Azt hallottam, odalent a metróalagutakban megsütik és megeszik
az elfogott szövetségi zsarukat - mondta egy harmadik hang.
- Nem semmi - fintorodott el Wallis. - Hallottátok, mit csinálnak a
kéksapkások a foglyaikkal? Levágják a golyóikat, megsütik, aztán meg-
etetik szegény ördögökkel. Én is láttam a tüzeket. A szarháziak mági-
ával tartják életben őket, de a fájdalmat nem blokkolják. Valami sátáni
rituálé, vagy mi. Mindegyik Lelkis sátánist...
Tom undorodva kapcsolta ki a rádiót. Már hallotta a vadabbnál va-
dabb történeteket. Bárki, akinek csak egy kis szürkeállomány is szo-
rult a fejébe tudhatta, hogy egyszerű mendemondákról van szó. Nem
is kaptak jelentéseket arról, hogy a tüntetők foglyokat ejtettek volna; a
hadsereg minden veszteségével el tudott számolni. De a katonák ad-
dig ismételték egymásnak a történeteket, amíg elkezdtek hinni nekik,
és Tom kivételével egyetlen tiszt sem volt, aki megpróbálta volna meg-
gátolni a pletykák terjedését. De még ő sem foglalkozhatott mindig
ezzel. Kinek van erre energiája tízórányi folyamatos utcai szolgálat

után?
Mégis, mit gondolnak a katonák, kikről beszélnek? Denverben Tom
ugyanilyen szóbeszédeket hallott, csak ott a sziúk különleges egysé-
gét, a Vadmacskákat, valamint a Pueblo Tanács teljes hadseregét hoz-
ták összefüggésbe az atrocitásokkal. Ez is ugyanakkora ostobaság volt.
Tom képtelen volt megérteni. Az utcákon nem valami idegen ország
katonái ellen harcoltak. UCAS állampolgárok voltak odakint, közülük
sokan ennek a városnak a lakosai, és a legtöbben nem is fejtettek ki el-
lenállást. Igaz, a Kompenzációs Hadseregnek voltak fegyveres egysé-
gei, akik szívósan védekeztek, de ki hibáztathatná emiatt őket?
Tom a foglyokra nézett, akiket Hanley hadnagy szakasza terelgetett
a hátsó vonalak felé. A legtöbben egyszerű utcai emberek voltak, fő-
képp orkok, de mindegyik metatípus képviselői előfordultak köztük,
még egy ápolatlan, a régi Egyesült Államok egyenruháját viselő tünde
is. Az utolsó azonban egy valódi tüntető volt. A régi gyakorló állt a leg-
közelebb ahhoz, amit a demonstrálók egyenruhának tekintettek, nem
számítva persze a Lelkisek kék barettjét. De vajon a többiek is a tünte-
tők közé tartoztak, vagy csak véletlenül kerültek bele Hanley alapos
tisztogatásának útjába? Ki tudná megmondani?
- Hová tegyük ezeket, őrnagy? - kérdezte Hanley.
- Vigyék őket a többiekhez, hadnagy! Még mindig nincs elég tehera-
utónk, hogy elszállítsuk őket a táborból.
- Értettem, uram.
Hanley kiváló katona volt, és erre a munkára sokkal jobban megfe-
lelt a parancsnokánál, Lee századosnál. Tom elszégyellte magát a gon-
dolatra, de többször is eszébe jutott, talán nem is olyan nagybaj, hogy
Lee-t leszedte egy mesterlövész.
- Őrnagy, a harccsoport főhadiszállása a vonalban! - kiáltotta Jack-
son őrmester a parancsnoki járműből. A tiszthelyettes rendszeresen
megfeledkezett a taktikai csatorna használatáról, amikor izgatott volt.
- Küldje át! - szólt vissza Tom.
A vonal pocsék volt - a tüntetők szerezhettek valami zavarókészülé-
ket, amivel megnehezítették a kommunikációt -, de Tom felismerte
Lessem ezredes hangját. A harccsoport parancsnoka az összes többi
tisztnél gyorsabban beszélt a rádióba.
- Black százados bajba került - hadarta az ezredes. - A csőcselék
szorongatja. Egy teljes századnyi Lelkist jelentett nehézfegyverekkel,
beleértve a rohamágyúkat és a páncéltörő rakétákat is.
A Lelkisek kétségtelenül a tüntetők legjobban felfegyverzett embe-

rei voltak, de Black jelentése sokkal inkább hatott túlreagált képzel-
gésnek, mint valódi megfigyelésnek.
- Fischer robotjai ott vannak velük. - Tom kívülről tudta; ő maga
vonta vissza őket alig két órával ezelőtt a Langley peremvonaláról,
hogy támogassák Black egységét.
- Csak voltak. Mindkettőt lelőtték. Induljon a csapatával a megsegí-
tésükre! Azonnal!
- Néhány tucatnyi fogoly elszállítására várok, uram. Nem mozdulha-
tok, amíg itt vannak.
- Értem. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy megint elveszít-
sük őket. Gondoskodjon róluk, aztán siessen a Dupont körforgalom-
hoz, és mentse meg Black seggét!
- Mit ért ez alatt pontosan, ezredes?
- Fogja a csapatát, és tehermentesítse Blacket! Nem érdekel, hogy
csinálja, érti? Furlann süsse meg a szarháziakat, söpörje el őket a robo-
tokkal, vagy vesse be a bokorugrókat! Megkapja Lee századát, annak
bőven elegendőnek kell lennie. Induljon!
Vajon Lessem szándékosan értette félre a kérdését?
- Azt nem értettem pontosan, amit a foglyokról mondott, uram.
- Gondoskodjon róluk! - csattant fel Lessem. - Nagyon jól tudja,
hogy értettem!
Tom teljesen tiszta képet akart.
- Ezt nem mondhatnám, uram.
Csak halk, statikus sercegés hallatszott. A habozás elárulta Tom szá-
mára, hogy Lessem ugyanúgy tisztában van a helyzettel, mint ő.
- Pedig nagyon egyszerű, őrnagy. Ön jelenleg egy forró zónában tar-
tózkodik, ők pedig ellenségek, akik gátolják a munkája elvégzésében.
Ha jól tudom, a feladatai közé tartozik minden aktív ellenállás felszá-
molása. Azt akarja mondani, hogy nem hajlandó követni az utasításo-
kat?
Tom pontosan tudta, mit kellene tennie, de már a gondolatra is
megfagyott az ereiben a vér annak ellenére, hogy esze ágában sem
volt engedelmeskedni. Amíg van más választása, addig nem. Nem lett
volna képes szembenézni a következményekkel.
- Nem tudom megtenni, amit kér, uram. Hivatalosan is tiltakozom a
foglyok kivégzését elrendelő parancsa ellen, és megkérem, hogy von-
ja vissza az utasítását.
Lessem pillanatnyi habozás nélkül felelt.
- Önnek nincsenek foglyai. A területén csak aktív ellenséges kato-

nák tartózkodnak. Semmisítse meg őket!
- Nekünk foglyaink vannak, uram. Az emberek, akiket fogva tar-
tunk, a tisztességes bánásmód reményében adták meg magukat ne-
künk. Ahogy azt a genfi, a berni és a santiagói egyezmények megköve-
telik. A konvenciók értelmében ők foglyok, és eszerint is kell bánnunk
velük.
Egy hosszú pillanatig csak a nyitott kommunikációs csatorna zúgása
hallatszott.
- Hallottam, hogy maga szereti játszani a kaszárnyai ügyvédet.
Tómnak nem nagyon tetszett a kifejezés, de valóban képes volt felis-
merni egy szabálytalan parancsot. Azt is tudta, hogy ha Lessem nem
visszakozik, akkor búcsút mondhat a karrierjének. A pokolba, talán
még akkor is, ha Lessem visszavonulót fúj. Mindketten tudták, mi tör-
tént, és Lessem ezt sosem fogja elfelejteni, vagy megbocsátani neki.
Tom helyesen cselekedett, de ez nem könnyítette meg a dolgát.
Egész életében katonai pályafutásról álmodozott, és most átlépett egy
vonalat, ami talán derékba törhet egy karriert. Mivel ő volt az alacso-
nyabb rendfokozatú tiszt, ez a karrier minden bizonnyal az övé lesz,
még akkor is, ha neki volt igaza.
Igaza volt vagy sem, az ezredes befejezettnek tekintette a beszélge-
tést.
- Maradjon, ahol van! - vakkantotta Lessem, és bontotta a vonalat.
Tom visszament a parancsnoki járműhöz, és a páncélos oldalának
dőlve várakozott. A Ranger TPJ szilárdnak, mozdíthatatlannak tűnt.
Azt kívánta, bárcsak a lába alatt folyamatosan hullámzó talajról is el-
mondhatná ugyanezt. Nemsokára újabb hívás érkezik. Tíz perccel ké-
sőbb Furlann dugta ki a fejét járműből.
- A tábornok beszélni akar magával. - Levette saját fejhallgatóját, és
átnyújtotta Tómnak.
Nem a nyílt frekvencián. Nem meglepő. Tom levette a sisakját, fel-
helyezte a fejhallgatót.
- Rocquette őrnagy.
- Őrnagy, valami problémája akadt a munkája elvégzésével? - Trahn
nyugodnak tűnt, mintha Tómnak csak egy számítógépes program fel-
telepítésével akadtak volna gondjai egy hivatali munkahelyen.
- Nem vagyok hajlandó jogtalan parancsoknak engedelmeskedni,
uram. A szolgálati eskümben az szerepel, hogy az ilyen utasításokat
meg kell tagadnom, és szembe kell velük szegülnöm.
- Kinek az oldalán áll maga, Rocquette?

Eszébe jutottak nagyapja szavai a hadseregen belül kialakult csopor-
tosulásokról.
- Ez nem oldal kérdése, uram.
- Ez az, amiben téved, fiam. Mindig minden az oldal kérdése. Azon-
nal jöjjön jelentéstételre a főhadiszállásomra! Azonnali hatállyal fel-
mentem az egység parancsnoksága alól. Lee százados foglalja el a he-
lyét.
- Lee századost nemrég vitték el a tábori kórházba - mondta Tom. -
Az orvosok szerint nem éli túl.
- Akkor keressen egy rangidős tisztet a környéken, és hívja oda!
Talán Lee nem is lett volna olyan rossz megoldás.
- Furlann százados az.
- Tökéletes. Végre valaki, aki tisztában van a kötelességével.
Tom nem reagált a bántó megjegyzésre, csak átadta Furlann-nak a
fejhallgatót.
- Ez most már a maga gondja, Jégszív.
A nő a becenevéhez híven elmosolyodott.
- Mit tehetek önért, tábornok? - kérdezte a mikrofonba. A többit
Tom már nem hallotta, mert a mágus visszabújt a jármű belsejébe. Az
már nem az ő helye volt, hiszen felmentették.
Amikor Furlann megkapta az indulási parancsot Trahntól, Jackson-
nal együtt előjött a páncélosból.
- Jackson őrmester, kísérje az őrnagyot a teherautókhoz - utasította
a nő a tiszthelyettest. - A főhadiszállásra megy, itt pedig mostantól én
vagyok a parancsnok. Trahn tábornok utasítása.
- Igenis, hölgyem - felelte Jackson habozás nélkül.
Az őrmester hátrakísérte Tomot a teherautó parkolóhoz, ahol meg-
próbáltak elegendő járművet összegyűjteni a foglyok számára. Mind-
össze három autó állt a betonon, túl kevés a többtucatnyi összeterelt
ember számára, de több, mint elegendő ahhoz, hogy elszállítsák To-
mot a kárhozatba. Mindössze egyetlen probléma volt - hiányoztak a
sofőrök.
- Semmi baj, Jackson. - Nem volt értelme menekülnie. Tomot arra
tanították, hogy vállalja a tetteiért a felelősséget. Megtette, amit he-
lyesnek érzett, és most... - Nem megyek sehová, amíg valamelyik so-
főr vissza nem érkezik.
- Azt hiszem, inkább én is várok.
Hogy fedezd a saját segged, mi? Tom meg tudta érteni. Nem haragu-
dott Jacksonra, nem hibáztatta őt semmiért. A francba, talán inkább
neki is ugyanúgy kellene gondolkodnia, mint az őrmesternek. Azok a
foglyok ott egytől egyig idegenek. Mivel tartozik nekik?
- Ha jó katona akar lenni, talán hívhatná Furlannt, hogy kérjen tőle
egy sofőrt.
- Azt fogom tenni, uram.
Csak nem most, ugye?
A gépfegyvertűz hangja visszaverődött a parkolót körülvevő épüle-
tekről. Jackson visszafordult a parancsnoki jármű felé. Nyelve végigfu-
tott az alsó ajkán, és lassan megcsóválta a fejét. Tom behunyta a sze-
mét, és azt kívánta, bárcsak a fülével is megtehetné ugyanezt.
Mit ért el a tiltakozásával? Nem sikerült megmentenie senkit. Csak
saját magának ártott vele.
Andy figyelte az elhúzó járőrrobotot. Addig várt, amíg biztos nem

volt benne, hogy a robot kamerái nem feléjük irányulnak, majd meg-
adta a jelet, és átrohantak az utcán a Rosslyn metróállomás bejárata
köré felhúzott barikádhoz. Andy reménykedett benne, hogy a tünte-
tők nem túl idegesek, mert igaz, hogy nem úgy néztek ki, mint a kato-
nák, de a Kompenzációs Hadsereg tagjaira sem hasonlítottak.
A barikádot őrző férfiak és nők nem nyitottak tüzet, és a robot sem
vett észre semmit.
- Kitűnő időzítés - mondta elismerően Cinqueda, amikor már biz-
tonságban voltak a tüntetők peremvonalán belül. Ezek voltak az első
szavak a szamuráj nőtől azóta, mióta egyszerűen csak kisétált az ár-
nyékból, és csatlakozott hozzájuk a Rosslyn városközpontot körbeve-
vő katonai kordon mellett. Kit mosolyogva, a nevén szólítva köszön-
tötte a nőt, de nem mutatta be őket egymásnak. Nem is volt rá idő,
mert Kit szerint a járőrök egyre szűkítették a kört, és a rendelkezésük-
re álló rövid idő alatt át kellett jutniuk, ha nem akarták végleg elveszí-
teni a lehetőséget. Andy a magas, csendes szamuráj társaságában ké-
nyelmetlenül érezte magát, de mivel Kit szemlátomást megbízott
benne, nem tiltakozott a jelenléte ellen.
Ahogy Kit ismerte Cinquedát, ugyanúgy ismerte a két tüntetőt is,
akik a jelek szerint az elfoglalt metróállomás parancsnokai voltak: egy
madárijesztőszerűen vékony, katonai gyalogsági zubbonya alatt ron-
gyos „Bennszülött Washingtoni" feliratú pólót viselő, fekete humánt,
és egy kidülledő szemű orkot, aki felettesétől eltérően túl melegnek

találta az időjárást ahhoz, hogy akár egyetlen rétegnyi ruhát is magára
vegyen deréktól felfelé. A kék Lelkis barettet viselő ork mogorván san-
dított az újonnan érkezőkre, a humán azonban látható örömmel fo-
gadta Kitet.
- Halihó, kisróka - köszöntötte a nőt. - Jól nézel ki. Nagyon hiány-
zott már az öreg Jimmy D?
- Nem jobban, mint általában - felelte Kit. - Ami azt jelenti, hogy
egyáltalán nem.
- Úgy látom, tényleg olyan okos, mint ahogy mondtad, Jimmy -
szólt oda az ork hórihorgas társának.
- Mi tudsz te az észről, te vén tuskó? Közismert, hogy az orkoknak
nincs agyuk.
- Bocsásson meg neki, Miss Kit! Projectaphiliát diagnosztizáltak ná-
la. Mindig saját állapotát fedezi fel más emberekben.
Andy sosem hallott erről a betegségről, de Kit vihogása arra utalt,
hogy csak tréfáról van szó. Jimmy D túljátszott undorodása is a tréfa
részét képezte. Andy arra következtetett, hogy a helyzet nem lehet
annyira kétségbeejtő, ha a tüntetőknek van energiájuk a viccelődésre.
Az ork hirtelen elkomorodott.
- A tréfát félretéve, Miss Kit, éppen időben jöttek át. Az egyik vona-
tunk készen áll az indulásra. Lehet, hogy ez lesz az utolsó. Két napja
nem kapunk áramot, és a telepek csaknem lemerültek. Ez az út csak
egyirányú lesz... kivéve, ha gyalog akar visszajönni az alagútban.
- Lehet, hogy egyébként is egyirányú lenne - tette hozzá Jimmy D
fanyarul. - Azt híresztelik, hogy a fekete fiúk nagyon készülődnek, ke-
ményen le akarnak csapni ránk. Lehet, hogy egy vagy két óra múlva
már nem is lesz állomás, ahová visszatérhetnétek.
- Ha minden jól megy, nem is kell visszatérnünk - mondta Kit.
- Vagy ha minden rosszul - morogta Cinqueda.
Mindenki feszülten mosolygott.
- Rendben, Isten hozott titeket a Szabad Népi Földalatti Exp-
resszen.
Az ork egy hosszú mozgólépcsőn levezette őket a Rosslyn metróál-
lomás gyomrába. A peron egy elsősegély-állomás és egy hajléktalan-
szálló bizarr elegyének tűnt. A levegőt megülte a vér, a hányás, a sze-
mét, a mosdatlan testek és az emberi ürülék nehéz szaga. Mindenhol
emberek feküdtek, a legtöbbjükön volt legalább egy vagy két kötés, és
sokan nyögtek vagy üvöltöttek a fájdalomtól. Odafent meleg volt, de
itt lent, ahol sokkal alacsonyabb hőmérsékletnek kellett volna lennie,

a nagy mennyiségű ember elűzte a természetes földalatti hűvössé-
get. .. sőt. Még Kit is hervadozott, pedig ő a forró nyári éjszaka ellené-
re is természetellenesen élénk volt. Nem meglepő. A Rosslyn metróál-
lomás pontosan olyan volt, mint egy emésztőgödör.
Felszálltak az egy kocsiból álló vonatra. A kocsi nem volt annyira
zsúfolt, mint a peron, de a bűz itt sem volt kisebb. Rajtuk kívül mind-
össze tucatnyian várták az indulást, beleértve a kocsit vezető törpe
nőt. Úgy tűnt, nem túl sokan szeretnének eljutni a város belsejébe.
Amikor becsukták az ajtókat, Andy Kithez fordult:
- Hogyan vetted rá őket, hogy beleegyezzenek?
- Szívességek - felelte a nő kurtán, de nem bocsátkozott bővebb
magyarázatba. Andy nem is akarta tudni, miféle szívességekről van
szó; Jimmy D reakciója Kit megjelenésekor még túlságosan élénken
élt az emlékezetében.
Amikor elérték úti céljukat, a Farragut West állomást, Andy nem volt
benne biztos, hogy nem fordultak meg az alagútban. Az állomás
ugyanolyan tömött és bűzös volt, mint a Rosslyn. Néhány másodperc
múltán azonban észrevett egy különbséget, de rögtön meg is bánta.
Itt még több sebesült és halott volt.
Andy nem várta meg, hogy Kit javasolja, távozzanak innen minél
előbb. Ha nem lett volna az útjában annyi fekvő test, egészen a kijára-
tig rohant volna. így azonban sietségében sikerült rálépnie néhány
emberre. Káromkodások és kiáltások kísérték útját, de nem állt meg.
A felkapaszkodás a működésképtelen mozgólépcsőn nehéz volt, külö-
nösen a levegő alacsony oxigéntartalma miatt, de Andy még ezt az
akadályt is örömmel vette. Amikor végre felért, üdítően frissnek találta
a város meleg, páradús nyári levegőjét.
Kit és Cinqueda sem maradtak le mögötte sokkal. Az út során és az
állomáson egyetlen szót sem szóltak, és most sem lettek beszédeseb-
bek. Kit megmutatta a helyes irányt, és Cinqueda az élre állt. Haladá-
suk gyors, rövid futások és megtorpanások, várakozások sorozatából
állt, ami valahogy átjuttatta őket az állomás köré vont blokádon. Andy
néha látott katonákat, de egyik sem vette észre az árnyak között osonó
vadászokat.
Amint néhány háztömbnyire maguk mögött hagyták az állomás kö-
ré emelt barikádokat, Kit vette át a vezetést. Amennyire Andy megér-
tette a tervet, a nő valamilyen mágikus módszerrel próbálta megtalál-
ni Tomot. A varázsló gyakran megtorpant, és felemelte a fejét, mintha
a levegőt szimatolná. Legtöbbször elégedetten bólintott és haladt to-

vább, de két alkalommal irányt változtatott. Andy nem tudta, hogy ez
amiatt van, hogy Tom helyet változtatott, vagy mert Kit talált egy másik
utat, amelyiket követve elkerülhetik a tüntetők dühöngő csoportjait,
illetve a szövetségi rendőrök és a katonák beavatkozó egységeit. Az
égen úszó mogorva felhőtakarót időnként hirtelen fényvillanások,
vagy a reflektorok fénypászmái világították meg. Lövések, sikolyok,
robbanások és szirénák hallatszottak, de a hangok forrását sosem pil-
lantották meg.
- Közel járunk - mondta Kit, amikor átsurrantak a Rhode Island su-
gárút és a Hetedik utca széles kereszteződésén. Valaki itt hagyott há-
rom nagy katonai teherautót.
- És nem vagyunk egyedül - tette hozzá Cinqueda.
Andy a szemét erőltetve abba az irányba nézett, amerre a nő muta-
tott. A teherautókat mégsem hagyták magukra. Két katona állt mellet-
tük, az egyiken nem volt sisak. A következő fényvillanás megvilágította
az arcukat. Igen, a sisak nélküli Tom volt!
A sisakos katona a fejét lehajtva beszélt.
- Furlann százados, itt Jackson. Nem találtuk itt a sofőröket. Idekül-
dene valakit, hogy visszatérhessek a munkámhoz? - Egy darabig hall-
gatott, majd Tómra nézett. - Azt mondta, a sofőr már úton van, őr-
nagy.
Ha Tom sofőrre várt, akkor valószínűleg távozni készül.
- A másik fickó problémás lehet - mondta Andy. - Nem szeretnék
közönséget, amikor Tómmal beszélünk.
- Ravaszan vagy gyorsan? - Cinqueda csak ennyit kérdezett.
- Nem tudom, mennyi időnk van.
- J ó válasz. - A nő már el is tűnt.
- Bárcsak lenne időnk figyelmeztetni a bátyádat - mormolta Kit. -
Eseüeg félreértheti Cinqueda akcióját, és az nem lenne szerencsés.
- Miért? Mit fog tenni?
- J o b b lett volna előtte kérdezősködni. Várj és figyelj!
Nem kellett sokat várni. Andy észrevette Cinquedát - csak egy elmo-
sódott folt volt az őrmester háta mögött. A katona észre sem vette,
csak mikor már túl késő volt; Cinqueda egy pillanat alatt lefegyverezte
és harcképtelenné tette. Egyik kezét a férfi nyaka köré fonta, krómkör-
mű ujjai a tiszthelyettes haját csiklandozták. Másik kezében Jackson
fegyverét tartotta. A katona sisakja a betonon hevert. Andy egy pilla-
natra nem tudta, miért szakította félbe a támadást, aztán meglátta To-
mot, aki Cinqueda fejére célzott a pisztolyával. Ebből a távolságból

nem hibázott volna. Tom hangja halálosan hideg volt, ahogy megszó-
lalt:
- Ha megölöd, te is követed, szamuráj.
- Gyorsasági verseny, katona? - kérdezte Cinqueda feszes mosollyal.
- Mindketten veszítenétek.
- Ne! - Andy felugrott, és futva indult feléjük. Kiáltásával mindenki-
nek a figyelmét magára vonta, de még mindig jobb, mintha valaki
meghalt volna. Néhány méterre a mozdulatlan csoporttól megtor-
pant. - Senkinek sem esik bántódása.
- Ez a bádogember veled van? - kérdezte Tom.
- Igen, valami olyasmi. - Nem, mintha Andy lett volna a főnök. Tom
azonban szemlátomást így gondolta.
- Mondd meg neki, hogy engedje el Jacksont! Lassan, óvatosan.
Andy bólintott, de úgy döntött, a kérés jelen esetben hasznosabb az
utasításnál.
- Cinqueda, mi lenne, ha elengednéd az őrmestert?
A nő csak egy enyhe vállrándítással és egy követhetetlenül gyors
mozdulattal válaszolt. A katona egyensúlyát vesztve a földre zuhant.
Tom egy pillanat alatt módosított a célzásán, de Cinqueda addigra
már a pisztolya csövét markolta, és kikerült a tűzvonalból.
- É n mondtam.
Tom lassan eltette a fegyverét.
- J ó l van, Jackson?
Az őrmester a nyakát masszírozta.
- Voltam már rosszabbul is - válaszolta rekedten.
Kit Tomhoz lépett, és felnézett a férfira.
- Maga őrizet alatt volt.
- így igaz. Maga lenne a hiányzó Kit?
- Nem annyira hiányzó, de Kit.
Tom az őrmesterhez fordult.
- És most mi lesz, Jackson?
-Van, amit jobb nem észrevenni, őrnagy. Azt hiszem, a sofőrje meg-
érkezett, így ha minden rendben magával, visszamennék a szolgálati
helyemre.
- Rendben, Jackson. És köszönöm.
- Nincs mit, őrnagy.
- Sok szerencsét. Vigyázzon a seggére!
- Mindig azt teszem, őrnagy. - Jackson kurtán biccentett Cinquedá-

nak, mielőtt felvette a sisakját. Feltette a fejére, majd sietve odébbállt.
- Mi volt ez? - kérdezte Andy.
- Nem akarod tudni - felelte Tom, és komor tekintete megerősítet-
te szavait.
- Nem maradhatunk itt - sürgette őket Kit. - Mások is jöhetnek.
Cinqueda felvonta a szemöldökét, és újra beolvadt az árnyak közé.
- Ha ez valami mentőakció, én nem mehetek veletek - mondta
Tom.
- Azt sem tudtuk, hogy meg kell menteni téged - hökkent meg
Andy.
- Nem is. Mi az ördögöt keresel te itt?
- Át szeretnék adni neked néhány információt. Arra gondoltam, ta-
lán hasznukat vehetnéd.
- Információt miről?
- A Telestrianról és a Konföderációról. - Andy rácsatlakozott a ma-
gával hozott olvasóra, és áttöltötte Tom készülékére a leleplező fájlo-
kat.
- Tehát a Telestrian együttműködik a Konföderációval, és Észak-Vir-
ginia kormányzója is érintett. Néhány dolog kezd értelmet nyerni. -
Tom beszélt nekik a Telestrian tilalmáról azoknak a felszereléseknek
és készleteknek a szállításával kapcsolatban, melyek használatával sok-
kal kevésbé lehetne halálos az összecsapás a Kompenzációs Hadsereg-
gel.
Tom hírei után sok minden a helyére került Andyben.
- A Telestrian ezek szerint mindössze annyit tesz, hogy ölbe tett kéz-
zel ül, és szítja a feszültséget?
- Úgy tűnik - bólintott Tom. - És azzal, hogy megtagadták a hadse-
regtől a felszereléseket, nagyban elősegítették egy véres konfliktus ki-
robbanását a Kompenzációs Hadsereggel. És a végeredmény: a UCAS
kormánya rossz színben tűnik fel, pontosan akkor, amikor Észak-Virgi-
niában tetőfokára hág a UCAS ellenes hangulat. Jefferson így olyan po-
zícióba kerül, hogy nyugodtan bejelentheti, az állama számára jobb
lenne a Konföderációhoz csadakozni.
- A hírekben mostanában folyamatosan erre célozgat - szólalt meg
Cinqueda. Andy nem is vette észre, hogy a nő csadakozott hozzájuk.
Ugyanolyan észrevédenül érkezett, mint ahogy előzőleg távozott. -
Legközelebb már a CAS csapatokat fogja behívni.
Tom olyan pillantást vetett a szamurájra, amiből Andy azt a követ-

keztetést vonta le, hogy a nő közel járhat az igazsághoz.
- A határátlépés háborút jelent, igaz? - kérdezte Kit.
- A Konföderáció ugyanannyira nem akar háborúzni, mint mi -
mondta Tom.
- De a chicagói balhé miatt most úgy gondolhatják, elérkezett a
kedvező alkalom, amit meg kell ragadniuk - vitatkozott Cinqueda. -
Egyébként is állandóan azt hajtogatják, hogy Észak-Virginia és a Poto-
mactól délre fekvő területek hozzájuk tartoznak. Ha megszállnák a
körzetet, azonnal bejelentenék rá az igényüket, és ez elég nagy zűrza-
varhoz vezetne.
- Chicago vagy sem, ha megpróbálják, akkor harc lesz - jelentette ki
Tom. - És amíg mi egymás seggbe rugdosásával leszünk elfoglalva, a
Konföderáció háta mögött az azzie-k bekebelezik Texast. Az azzie-k
igénye még messzebbre nyúlik vissza arra a területre, mint a konföde-
rációsoké a régi Virginiára.
- Steele nem elég tökös, hogy felvállalja a harcot - vélte Cinqueda. -
Különösen nem akkor, ha maguk az észak-virginiaiak is azt mondják,
hogy csadakozni akarnak a Délhez.
Tom olyan képet vágott, mint aki attól fél, hogy a szamurájnak igaza
lehet.
- Csak tudnám, hogyan kapcsolódik mindehhez Trahn - morfondí-
rozott. - Azzal tisztában vagyok, hogy jó haverságban van a cégekkel.
Találkozott Osborne-nal a Telestrian Industrial Easttől, mielőtt ez az
egész kirobbant volna. De ő nem dolgozhat a konföderációsoknak.
Semmit sem nyerne Észak-Virginia elveszítésével.
- Mi van, ha háborút akar? - vetette fel Andy. - Ha a konföderáci-
ósok csapatokat küldenek, és kitör a háború, hőssé válhat.
- Trahn máris hős, és egy háború nem tenne jót neki. O tudja ezt a
legjobban.
- De te mondtad, hogy kapcsolatban áll a Telestriannal.
- Igen, kapcsolatban áll, de nem tudom elhinni, hogy benne lenne
egy összeesküvésben, amelyiknek a célja Észak-Virginia elszakítása és
a Konföderációhoz kapcsolása. Esedeg ha Virginia többi részét akarná
újraegyesíteni az Államokkal... igen, azt már el tudnám képzelni róla.
- De biztos, hogy nem ártatlan - makacskodott Andy.
- Nem - csóválta a fejét szomorúan Tom. - Nem ártatlan.
- Na látod. Bármire is készül Trahn, jelen pillanatban rajtunk kívül
mindenki meg van róla győződve, hogy minden halad a maga termé-
szetes útján. Senki nem tudja, hogy a Konföderáció is nyakig benne

van, és senki nem tudja, mire játszik Trahn. Mi viszont tudjuk, hogy
valami zajlik a háttérben. Ha mindenkit kiadunk, az emberek feléb-
rednek. - Andy arra gondolt, hogy egy konföderációs összeesküvés le-
leplezése valóban nagy tett lenne. Ok válnának hősökké.
- Ne légy nevetséges! - mondta Tom. - Kinek akarod átadni ezt az
anyagot, aki nem fogja jó mélyre elásni?
- Igaza van - tette hozzá Cinqueda. - Túl sokan perzselődnének
meg, és ha van valami, amiben az itteni emberek kiválóak, az a saját
seggük fedezése.
Andy nem akarta elhinni, hogy ennyire reménytelen a helyzet. Biz-
tos van valaki, aki becsületes, nem érintett az ügyben, és profitálhat
valamit a leleplezéséből.
- Ki van olyan pozícióban, hogy tehessen valamit? - kérdezte, de
már tudta is a választ. - Forduljunk egyenesen az elnökhöz!
- Csak egy a probléma - csóválta a fejét Tom. - Van valami ötleted,
hogyan adod be neki ezt a történetet?
- Te katonatiszt vagy, Tom. Te biztosan meg tudod...
- Még csak a közelébe sem jutnék. Most nem. És neked sem fog
menni.
Andy nem volt hajlandó feladni.
- És mi lenne, ha a nyilvánosság elé tárnánk? Elmondhatnánk min-
denkinek. Ha mindenkit lebuktatunk, nem lesznek képesek tovább
rejtegetni a tervüket. Az igazságot nem temethetik el. Valamit tennünk
kell!
- És hogy képzeled ezt megvalósítani? - kérdezte Tom.
- Fogalmam sincs - ismerte el Andy.
- De Harrynek van - szólt közbe Kit.
Tom ránézett a mágusra.
- Kinek?
- Markowitznak! - Andy elvigyorodott. - Kitnek igaza van. Ő tudni
fogja.
Ehhez azonban vissza kellett jutniuk Arlingtonba. Tom szerencsére
előállt egy ötlettel.
> > > > >NEWSBLIPS ADÁS
- [22:12:03/8-25-55]
ELÉRÉSI DÍJ LEVONVA
Üdvözli önt a NEWSBlips azonnali információs szolgálata. Ké-

rem, érintse meg valamelyik pontot, és máris hozzájut a bővebb
információkhoz. Az elérési díjakat levonjuk. További szép napot.
HÍR
A kormánycsapatok határozottan elfojtanak minden tűzfegyve-
res ellenállást a tüntetésektől és zavargásoktól tépázott Washing-
tonban. „Mindezt az önök biztonsága érdekében tesszük" - nyilat-
kozta Náthán Trahn tábornok, a Délkeleti Katonai Körzet parancs-
noka
HÍR
Trahn tábornok egy hazudozó. „A szövetségiek a tüntetés ürü-
gyén végeznek azokkal, akik Észak-Virginia jogos és méltó jövőjét
támogatják" - mondta Teresa Lee, Fairfax körzeti biztosa
HÍR
Társasági képviselők aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy ve-
szélybe kerülhetnek tulajdonaik és létesítményeik, mert a szövet-
ségi kormány a jelek szerint nem képes megfelelő védelmet bizto-
sítani számukra. „Más források után kell néznünk" - közölte
Stephen Osborne, a Felelősségteljes Társasági Polgárok Tanácsá-
nak elnöke.
HÍR
Az elnök szorgalmazza a statárium kihirdetését Washingtonban.
„Az lenne a legokosabb lépés. Egyébként is a hadsereg ott az úr" -
nyilatkozta Gorkakov szenátor (Dem-MN)
HÍR
Népirtás folyik. „Az úgynevezett washingtoni és chicagói válság-
helyzeteket a kormány manipulálja, hogy ezek ürügyén folytathassa
pogromját a metahumánok ellen" - közölte a Nemzetközi Emberjo-
gi Szövetség szóvivője.
HÍ —ZZZZZZZZ
Nem létezik Észak-Virginia, csak Virginia! Nézzétek meg a térké-
pet! Éljen az újraegyesülés! ZZZZZZ
HÍR
A NEWSBlips elnézést kér az üzemzavarért. Az előző hírért termé-
szetesen nem vontunk le elérési díjat. A többi hírért a szokásos díjat
számoljuk fel. < < < < <
2 1
Tom azt javasolta, kössék el az egyik teherautót, mert az mégis-

csak gyorsabb, mint a séta. Amikor Andy rámutatott, hogy az nem
az ő autójuk, legnagyobb meglepetésére Tom azt válaszolta, hogy
majd ő vezet.
- Azt hittem, nem segítesz.
- A Potomac másik partjára akartok eljutni, nem? A kordon túlol-
dalára.
- De igen.
- Akárcsak én. Mivel a sofőröm még nem érkezett meg, nekem
kell vezetnem, és mivel én is ugyanabba az irányba megyek...
- Akár veled is tarthatunk. - Andy Cinquedára és Kitre nézett. -
De mi nem úgy nézünk ki, mint akik egy katonai teherautóhoz tar-
toznak.
- Kivéve, ha foglyok leszünk - mondta Cinqueda. - Viszont az őr-
nagyok sem sűrűn szoktak rabszállító feladatokat ellátni.
- Azon segíthetek - szólalt meg Kit. - Van egy apró trükk, ami mű-
ködhet, ha nem kell megmozdulnom. Leakasztotta Tom sisakját az
őrnagy övéről, és Andy fejébe nyomta. - Lehetnénk katonák is.
Egy pillanat alatt átváltozott. Andy hitetlenkedve pislogott, mert
Kit helyén egy nagydarab, fekete bőrű katona állt - aki ráadásul a
mágus hangján kuncogott.
- Nézd meg magad - mondta a Kit-hangú katona.
Andy lenézett. Keze sokkal darabosabbá, durvábbá vált, öltözéke
pedig fekete-szürke álcaruhává alakult. Dereka körül zsebekkel teli
öv feszült. Gyorsan végignézett a többieken, de Tom és Cinqueda a

régi maradt.
- Őt csak nehezen tudnám megváltoztatni, mert túl sokat adott
fel önmagából - magyarázta Kit. - Ő lehet a foglyunk.
Kit illúziója elhalványult, miközben felkapaszkodtak a teherautó-
ra, de miután elhelyezkedtek, ismét megerősödött. Tom kinyitotta a
vezetőfülke és az autó hátulja közötti panelt, hogy zavartalanul be-
szélgethessenek. Andy így hallotta, amint bátyja minden ellenőrző-
pontnál ezt mondja a katonáknak: „Fogoly Belvoirba."
Legnagyobb megkönnyebbülésére a terv működött.
Gond nélkül átkeltek a folyón. Valahol Arlingtonban Tom leka-
nyarodott az útról, és behúzódott egy bevásárlókomplexum mögé.
Sokkal sötétebb volt, mint általában, és mindössze egyetlen törött
lámpatest világított az épület túlsó végén. A felhős égbolt csak eny-
he derengésként tükrözte vissza az agglomeráció és a folyón túl fel-
villanó tüzek fényeit. Andy a saját árnyékát is alig látta, amikor leug-
rott a teherautóról. A jármű mellett majdnem beleütközött a
testvérébe. Csak Cinqueda villámgyors mozdulata, és a vállára kul-
csolódó ujjak mentették meg a balesettől.
- Azt hiszem a legjobb lesz, ha itt kiteszlek titeket. - Kitnek és
Cinquedának címezte a szavait, és mintha különös gondot fordított
volna rá, hogy ne nézzen Andyre. - Innen már gond nélkül eljuthat-
tok Markowitzhoz. Az épületnek ez az oldala teljesen sötét, de a
másikon láttam egy nyitott vegyesboltot, ott találtok telekomot.
Rendben?
- Tökéletes - bólintott Cinqueda.
Andy aggódott Tom következő lépése miatt.
- Nem kevered magad bajba azzal, hogy kihoztál minket? Úgy ér-
tem, hazudtál, amikor Cinquedára azt mondtad, hogy fogoly.
- Nem hazudtam.
Andy kezdett összezavarodni.
- De hát Cinqueda nem fogoly.
- Nem is róla beszéltem.
- Tessék? Engem akarsz újra bevinni?
- Nem.
Tom viselkedése egyenesen bosszantó volt.
- Nem értelek.
- Nem is várom el tőled. Most pedig mennem kell.
Andy visszaadta neki a sisakot, amit Tom feszes mosollyal vett el

tőle, majd megfordult, és visszamászott a sofőrfülkébe. A motor fel-
zúgott, és a teherautó elindult. A tompa, vörös hátsó lámpák sértő-
dött démonként néztek vissza Andyre, míg fényüket el nem nyomta
az épület magányos reflektorának fényköre. Az autó befordult a sar-
kon, és eltűnt a szemük elől.
Andy szinte kölyöknek érezte magát, ahogy Cinqueda és Kit veze-
tésével baktatott a koromfekete sötétségben. Sötétebb volt itt, mint
a belvárosban. Bár alig látott valamit, a két árnyvadász szemláto-
mást gond nélkül tájékozódott. Szerette volna, ha megvannak azok
a kiberverei, amelyeket a Telestriannál nemsokára beültettek volna
neki, vagy legalább ha nála van a katonai sisak a beépített fényerősí-
tővel. Nem szeretett ennyire kiszolgáltatott helyzetben lenni, és
Cinqueda élettelen krómérintésétől kirázta a hideg. Azonban Kit
biztonságot adó érintése a másik kezén meleg volt, bár nem igazán
anyai. Andy úgy helyezkedett, hogy inkább hozzá legyen közelebb,
mint a másik nőhöz.
Amikor odaértek a telekomokhoz és kiderült, hogy sem Andynek,
sem Kitnek nincs hitelkártyája, Cinqueda zsörtölődve elővarázsolt
egyet a zsebéből. Amint megnyílt a rendszer, Andy egy hálózaton ol-
vasott trükk segítségével átprogramozta a hívószámot, hogy ne le-
hessen olyan egyszerűen visszakövetni a hívást. Sikerült kapcsolat-
ba lépniük Markowitzcal, aki szerencsére még mindig a Nellben
időzött. Nem tetszett neki, hogy felkeltették - vagy legalábbis ezt
mondta. Azonban egyáltalán nem tűnt álmosnak, amikor azt mond-
ta, hogy Kittel akar beszélni, sem akkor, amikor Andy belekezdett a
helyzet ismertetésébe, és élesen a szavába vágott.
- Ne ezen a vonalon! Nem biztonságos. - Markowitz ezt rögtön
be is bizonyította azzal, hogy megmondta, hol vannak. - Kit, menje-
tek arra a helyre, ahol először találkoztunk Yatesszel. Ott csatlako-
zom hozzátok.
Andy nem tudta, milyen helyről beszél Markowitz, de Kit igen. Ki-
derült, hogy egy éjjel-nappali Denny's az a nagy déli Beltway-95
csomópont melletti, lepusztulóban lévő városrészben. A férfi már
várt rájuk. Andy lelkesen mesélte el neki, hogy Tom megtalálta a
kapcsolatot Trahn tábornok és a Telestrian között.
- Ez még nem bizonyíték, kölyök, de kétségtelenül kapcsolat. A
legfontosabb azonban, hogy a nyilvánosság be fogja venni, és a ne-
gatív reagálás talán levakarja a hátunkról a nehézfiúkat. A társasá-
gok hirtelen nagyon szégyenlőssé tudnak válni, amikor rájuk irá-

nyul a reflektorfény, különösen, amikor egy kormánynak kavarnak
be.
- Én azt hittem, a cégeket nem érdeklik a kormányok.
- Az főként csak propagandafogás. Ha valóban nem vennék hasz-
nát a kormányoknak, gondolod, hogy létezne még egy is?
Andy nem tudta, mit gondoljon. Ilyen dolgokon nem töprengett
a Telestrian kényelmes, biztonságos anyaméhében. Pillanatnyilag
félretette a gondolatot.
- Kit azt mondta, te tudni fogod, hogyan terjesszük el az informá-
ciót.
- Ismerek néhány embert.
- Sajt? - kérdezte Cinqueda, de nem kínált meg senkit. Andy ezt
egy kicsit különösnek találta, de az árnyvadász nagykönyv azt
mondta, hogy minden utcai szamuráj furcsa. Ő azért megpróbált
udvarias lenni.
- Kösz, nem kérek.
Kit felvihogott.
- Sajt egy kalóz - világosította fel Cinqueda.
- Mi hasznát vesszük egy szoftvertolvajnak? - értetlenkedett Andy.
- Médiakalóz - mondta Markowitz. - Az övé az ITRU Indepen-
dent News. Van egy műholdas kapcsolata a fenti madarakhoz, és a
kábelhálózatokhoz is hozzáfér. Ha azt akarjuk, hogy mindenki tud-
jon az ügyről, akkor ő a mi emberünk. Sajt imádja csesztetni a kor-
mányt, és rühelli a Konföderációt; azt mondja, a vérében van. Tet-
szeni fog neki ez a hír.
Kit mintha kételkedett volna.
- Gondolod, emlékszik még arra, amikor utoljára megkérted,
hogy tegyen fel valamit a hálózatra?
- Biztos vagyok benne, hogy már elfelejtette - válaszolta Marko-
witz bizonytalanul.
- Azért hozz pénzt! - javasolta Cinqueda. - Csak a biztonság ked-
véért.
Az ITRU stúdió egy ősrégi GM-Nissan Metrohauler meghosszab-
bított lakóteherautó volt. Nem a legújabb darab. A különböző színű
toldásokat vöröses rozsdaálló festék fedte, és lehetetlen lett volna
megállapítani a jármű eredeti színét. A tetőn lévő két parabolaan-
tenna és az autó oldalára kézzel felfestett, elnagyolt ITRU logó arra
utalt, hogy a teherautó nem csak egy bontásra váró roncs. A véreres
szemű fiú, aki Markowitz kopogtatására kinyitotta a hátsó ajtót, úgy

nézett ki, mintha az az ember lett volna az öltözködési tanácsadója,
aki a járművet is festette. A kölyök - nem látszott idősebbnek tizen-
három évesnél - baseballsapkájának elején, közvetlenül a „gyártás-
vezető" felirat alatt az ITRU logó díszelgett.
- Mit akartok?
- Sajttal kell beszélnünk - mondta Markowitz.
- Hé, ember, én ismerlek téged! Sajt nem akar látni.
- Az engem nem érdekel. - Markowitz megfogta az ajtót, és meg-
akadályozta, hogy a kölyök becsapja. - Mondd meg neki, hogy itt
vagyok!
- Engedd el az ajtót, haver!
- Szólj Sajtnak!
A kölyök átengedte Markowitznak az ajtó birtoklását, és eltűnt a
vörös lámpával megvilágított belső térben. Markowitz utána lépett.
- Gyertek! - szólt hátra a többieknek.
Andy megerősítést keresve Kitre nézett, de a nő már a teherautó
rövid lépcsőjén járt. Mire Andy is felért, Markowitz már áthatolt a
teherautó belsejét megtöltő berendezéseken, és hevesen vitatko-
zott egy alacsony, túlsúlyos, fekete férfival, akit könnyedén össze le-
hetett volna téveszteni egy törpével, ha egy kicsit szélesebb a válla
és sűrűbb a szakálla. A férfi szinte vicsorogva beszélt az árnyva-
dásszal, ajka mögül elővillantak borostyánszínű, szinte már sárga
fogai. ITRU sapkáján a következő felirat állt: „A Legnagyobb". Ő le-
hetett Sajt. A kölyök időközben felszívódott az autó sötét belteré-
ben.
Sajt hangja reszelős hörgés volt, sokkal jobban illett volna egy
belvárosi tömegverekedés áldozatához, mint egy független hírállo-
más vezetőjéhez, de a hangerőnek így sem volt híján. Bármi is tör-
tént a múltban, még mindig nagyon zavarhatta, mert lenyűgöző, ha
nem is éppen részletekbe menő üvöltözést produkáltak Markowitz-
cal. Kit egy idő után megunta, közbeavatkozott, és mindkét fél le-
higgadt valamelyest. Sajtra különösen nagy figyelmet fordított, és
sikerült is lecsendesítenie az alacsony férfit, de a legnagyobb ered-
ményt végül a Markowitz zsebéből előkerülő hitelkártya érte el.
Sajt becsúsztatta a hengert egy kereskedelmi leolvasó készülék-
be, amelynek a burkolatán látszott, hogy alaposan megbuherálták.
A kalóz elégedettnek tűnt az eredménnyel.
- Hé, ez a cucc valódi? Úgy értem, tényleg valódi?
- Minden, amit előástunk, valódinak tűnik - bólintott Markowitz.

- Legutóbb is ezt mondtad - sandított rá Sajt.
Andy kezdett belefáradni az állandó gyanakvásba.
- Igen? Nos, én nem tudom, mi történt azelőtt, de ez itt valódi
cucc. Nagyon fontos anyag, és az emberek tudomására kell hoz-
nunk.
Sajt izzó szeme Andy felé fordult. Alaposan végigmérte a fiatalem-
bert tetőtől talpig, az adatjackjén hosszasan elidőzött a pillantása.
Szórakozottan megdörzsölte saját jackjét, miközben feltérképezte
az idegent. Végül szélesen elvigyorodott, elővillantva sárga fogait.
- Hé, ember, kedvelem ezt a hozzáállást! A többiek is azt mondák,
hiteles az infó. Talán hajlandó vagyok átvenni a sztorit.
- Gondoltam, hogy ez lesz - jegyezte meg halkan Kit.
- A hölgy mindig jól gondolja, én mondom! - Sajt belevetette ma-
gát a székébe, ujjai gyors táncba kezdtek a gombok és vezérlőbillen-
tyűk felett. Anélkül, hogy kiesett volna a ritmusból, egy adatkábelt
dobott oda Andynek. - Mit szólnál, ha elkezdenéd az adatátvitelt? A
jó öreg Sajt majd megcsiklandozza, és kiderül, miről énekel. Ha tet-
szik a dal, fellőjük a levegőbe. - Felemelte a hangját. - Hé, Egér, in-
duljunk el, és keress nekünk egy vonalat a műholdakhoz!
- Vettem - felelte egy női hang valahonnan elölről.
Andy odasandított, és észrevett egy széken kuporgó alakot. Rigó?
A teherautó elindult, de az alak nem mozdult. Biztosan rigó.
Szerette volna megnézni, milyen interfészt használ, de várt rá a
munka. Becsatlakozott, és a feji memóriájából sorban átküldte az
adatokat Sajt gépére. A kalóz figyelemmel kísérte az adatátvitelt, de
közben technikai műveletek tucatjait végezte el - beállította a tá-
nyérantennák szögét, összehangolta a frekvenciákat, és elindította
a megfelelő programokat, amelyekkel áthatolhat a különféle kódo-
ló algoritmusokon.
- Sajt! - szólt hátra a rigó. - Van egy kis...
- Ne most, ne most! Fellőjük az anyagot. - Zene árasztotta el a te-
herautó belsejét, a mennyei kórus az ITRU Truthcast adását jelezte
előre. Sajt beszélni kezdett a mikrofonjába, és Andynek tátva ma-
radt a szája. A kalóz beszéde gyökeres változáson ment át. Az utcai
dialektus teljesen eltűnt a hangjából, akárcsak a reszelős hörgés,
helyette tiszta, mély, tagolt szavak hagyták el az ajkát - még egy
Shakespeare színésznek is becsületére vált volna.
Ha így is tud beszélni, minek erőlteti azt a visszataszító szörcsö-

gést? Kit felfigyelt Andy zavarára.
- Hangmodulátora van - súgta.
Sejthette volna.
- De miért nem így beszél állandóan?
- Rossz hardver - mondta Cinqueda. - Egy idő után hazavágja a
hangszálakat. Egy nap el is fognak szakadni, ha...
Cinqueda feje az ajtó felé fordult.
Dörrenés hallatszott odakintről. Aztán egy hangos pukkanás. A
jármű megbillent, és fülsüketítő csikorgás hangzott fel alulról. Cin-
queda kivételével mindenki elvesztette az egyensúlyát. Alkatrészek,
szerszámok, energiacellák és számítógépek szóródtak le a polcok-
ról és állványokról szikraeső és hangos csörömpölés kíséretében. A
teherautó vörös belső fényei kialudtak. A hátsó rész kicsúszott,
megindult előre az orr felé, de félúton beleütközött valamibe. A
motor köhögve leállt. A meghibásodásokról tudósító vészjelzők el-
haló hangján kívül teljes csend honolt a teherautó belsejében.
Andy megpróbált kiszabadulni a ráhullott berendezések halma
alól. Cinqueda mellette kuporgott. A szamuráj egy széles pengéjű
kést szorongatott a bal kezében - Andy nem tudta, hogy ilyen is van
nála. A nő az alkarjához szorította a fűrészes élű pengét, és félrebil-
lentett fejjel hallgatózott.
- Négyen a jármű mellett - súgta.
- Nincs aktív mágia - jött Kit hangja valahonnan a sötétből.
- Sisakadóvevők - mondta Cinqueda. - Fel fogják...
A teherautó hátulja vakító villanás kíséretében berobbant.
Amikor Andy visszanyerte a látását, négy, városi álcamintás kezes-
lábast viselő alakot látott a kocsi hátuljában. Arcukat rostéllyal ellá-
tott sisak fedte. Semmiféle azonosító jelzés nem volt a ruházatu-
kon, és mindegyikük matt fekete, Steyr automata fegyvert tartott a
kezében.
- Walker. - A beszélő férfi az egyik társára nézett. - Te fizeted a
sört, Joe.
Andy hátán végigfutott a hideg, amikor a férfi visszafordította felé
a fejét.
- Osborne örülni fog, hogy igaza volt. És még jobban, amikor ki-
derül, hogy nem kell többé aggódnia egy magadfajta hűtlen szarhá-
zi miatt.
Cinqueda megmozdult. Fegyvercsövek emelkedtek fel. Andy a te-

herautó padlójára vetette magát, miközben elszabadult körülötte a
pokol.
Tom szerint Andy ötlete - hogy hozzák nyilvánosságra az összees-

küvésről megtudott információkat - volt az egyetlen módja annak,
hogy egy kis józanságot csepegtessenek a Washingtont elnyelő őrü-
let lángjára. Ennek tudatában sokkal könnyebb volt eltulajdonítani
az egyik teherautót, és kivinni Andyt és társait a lezárt zónából. Arra
azonban már nem volt hajlandó, hogy elmenjen velük Markowitz-
hoz. Az nem az ő dolga volt. Neki jelentést kellett tennie Trahn tá-
bornoknak. Ha egy kicsit késik, az nem baj. Mit tesz vele a parancs-
nok, hadbíróság elé állítja? Azt egyébként sem ússza meg.
A vezetés ideje alatt volt ideje elgondolkodni a történtekről. Min-
dent megtett, amit csak tehetett, és most már ki kellett tartania az
elhatározása mellett. Ha a nagyapja igazat mondott, és a felsőveze-
tésben valóban létezett egy titkos összeesküvés, akkor a karrierjé-
nek vége. Persze valószínűleg akkor is, ha szó sincs ilyesmiről; még
senkinek sem sikerült bizonyítania az igazát egy illegális parancs
megtagadásával kapcsolatban a Vasquez incidens óta, az pedig még
az Egyesült Államok felbomlása előtt történt. Egészen mostanáig ez
eszébe sem jutott. Akkoriban még elvárták egy katonától, hogy fel-
ismerje a különbséget a jó és a rossz között, és álljon ki a jó mellett.
De most? Az évek folyamán nagyon sokan mondták Tómnak, hogy a
régi Egyesült Államok megszűnésével nem csak a határok változtak
meg. Soha nem hitt nekik. Most azonban rá kellett jönnie, milyen
üressé váltak az alkotmány egyes szavai.
Egy McAuliffe levegőben szállítható páncélozott gyalogsági harc-
járművekből álló konvoj dübörgött el mellette a központi kerületek
felé. Nemsokára kemény leckét adnak a tüntetőknek. Tom elgon-
dolkodott, hogy vajon az ő leckéje enyhébb lesz-e valamivel.
De elsősorban saját becsületét kell szem előtt tartania.
Elhaladt a lótenyésztő farm, majd a forgalmas l-es főútra vezető
felhajtó mellett. Most már nem járt messze a bázistól. Lassított, ami-
kor elérte a Fort Belvoir kapuját, és pontosan az őrposzt mellett állt
meg a teherautóval. Egy fiatal, ork katonanő - egy közlegény - jött
ki elé. Túlságosan is elbizakodottnak tűnt, biztosan nem régóta vi-
selte az egyenruhát. Neki is meg kell tanulnia még saját leckéit.
- Rocquette őrnagy, jelentéstételre érkeztem Trahn tábornokhoz.

- Tom átadta az azonosító kártyáját.
A közlegény bedugta a kártyát a leolvasójába, és összevonta a
szemöldökét a képernyőn megjelenő adatok láttán. A sisak hang-
szórójából közben halk utasításokat kapott. Egyre zavartabbnak
tűnt.
- Mi történt az őrével, őrnagy?
- Meg sem jelent, én pedig meguntam a várakozást. Beenged
vagy sem?
Az őr hátralépett, és egy apró mozdulattal sokkal fenyegetőbb
helyzetbe igazgatta a fegyverét. De még nem Tómra célzott vele...
legalábbis nem egészen.
- Attól tartok, meg kell önt kérnem, hogy szálljon ki az autóból,
őrnagy.
Tom nem állította le a motort. Ha megtette volna, akkor a keze ki-
kerül az őr látómezőjéből. Nem akarta még jobban próbára tenni a
szemmel láthatóan ideges újoncot. Lassan kiszállt az autóból. A kö-
lyök csak a dolgát végzi.
A katona rémült volt; azt megállapította kitágult pupillájából. Biz-
tosan nem mindennap kap olyan a parancsot, hogy tartóztasson le
egy tisztet. Megpróbált minél kevésbé fenyegetőnek látszani, hogy
ezzel is megkönnyítse a dolgát.
- Mi a neve, katona?
- Nem beszélhetek önnel, uram.
- A francba, katona, a nevét még az ellenségnek is megmondhat-
ja!
Az őrnek ezt át kellett gondolnia. Az orkok gyorsan nőttek, de
nem voltak túl éles elméjűek. A pokolba, ha lenne egy kis esze,
nem viselne egyenruhát. Tudomása szerint a hadsereg még az ork
férfiak számára is kemény terep volt; ő maga is kivette a részét belő-
le, hogy így legyen. De most, hogy szemtől szemben állt a hatalmas
izomheggyel, szokatlan sajnálatot érzett a lány iránt.
- Booker, uram - szólalt meg végül az őr. - Harriet Booker.
- Tegyen magának egy szívességet, Harriet, és lépjen ki a sereg-
ből. Találjon magának másik munkát.
Az ötlet láthatóan megzavarta az ork lányt.
- Nem beszélhetek önnel, uram - ismételte.
Tom ráhagyta.
Csendben várakoztak. Nemsokára feltűntek a katonai rendőrök,

gallérjukon a 3412-es Katonai Rendőrségi zászlóalj egységjelölésé-
vel. Jordán legényei. Ők elméletileg nem képezték részét a bázis
biztonsági erőinek. Az, hogy Belvoir saját fehérkesztyűsei helyett ők
jöttek érte, azt jelentette, hogy Trahn a családon belül akarja tartani
az ügyet. Tom azon reménye, hogy személyes problémája nagyobb
nyilvánosságot kaphat, elenyészett.
És már túl késő volt menekülni.
Anélkül, hogy hivatalosan is letartóztatták volna, megszabadítot-
ták az oldalfegyverétől - ennyit a katonai udvariasságról -, és abba
az épületbe kísérték, ahol Jordán Andyt és Markowitzot tartotta fog-
va. Egy pillanatig sem gondolta, hogy merő véletlenségből került
ugyanabba a szobába, ahol Furlann megpróbálta megsérteni Mar-
kowitz személyiségi és emberi jogait. A patkányok és a varázsló kel-
lékek eltűntek - az utóbbi Furlann személyes holmija volt, és egy
pillanatra sem vált meg tőle -, de az ál-fogorvosiszék még ott volt.
Tom látta, hogy ezúttal biztosító szíjakkal is felszerelték a szerkeze-
tet. Jordán máshol lehetett elfoglalva, mert a szoba teljesen üres
volt. A katonai rendőrök becsukták az ajtót, és Tom hallotta, hogy a
zár nyelve a helyére kattan.
Várakozás közben azon gondolkodott, hogyan boldogulhat Andy,
Markowitz és a többi őrült árnyvadász. Most, hogy volt ideje üldö-
gélni és csendben töprengeni, rájött, mennyire lehetetlen küldetést
vállalt fel az öccse a barátaival. Mindazonáltal el kellett ismernie a
bátorságukat. Bármit is tettek eddig, volt vér a pucájukban. De mi
jót tudnak ebből kihozni? Mi jót lehet ebből egyáltalán kihozni?
Sajnos nagy valószínűséggel már elkéstek; sokak számára leg-
alábbis már nem volt menekvés.
Az idő lassan vánszorgott.
Lépteket hallott a folyosón. Jordán? Nem, csak az egyik járőr ér-
kezett, hogy néhány szót váltson az ajtó előtt posztoló őrrel. A kö-
szönésük alapján régi bajtársak lehettek.
- Hallottad, hogy Steele a bázisra érkezett? - kérdezte a járőr.
- Ne hülyíts!
Tom sem nagyon hitte.
- De, nem viccelek - bizonygatta a járőr. - A frekvenciák felén
csak erről csacsognak. Megint zenét hallgatsz a sisakhangszóródon?
- J o b b , mint a semmit hallgatni. Te is ezt tennéd, ha tudnád, ho-
gyan kell megbütykölni - mondta az őr védekezően.
- Az őrposzt kötelessége, hogy éber legyen.

- Tartogasd ezt a szart az őrmesternek! - Jól elszórakoztak, de az
őrt inkább az elnök látogatása érdekelte. - És mit keres itt Steele?
Azt hittem, a Fehér Ház alagsorában lapul, amíg ez az egész véget
nem ér.
Tom szinte látta, ahogy a járőr megvonja a vállát.
- Biztosan rájött, hogy kezd túlságosan forróvá válni a talaj a hát-
só udvarban. Úgy hallottam, innen megy is egyenesen tovább Camp
Davidbe, és ránk hagyja a szar eltakarítását. Ezért tárgyal most a
TMK-ban Trahn tábornokkal. Elmenekül a békésebb vidékekre, és
biztos akar lenni benne, hogy a főtakarítója elkezdi a munkát. Nem
szeretne otthon lenni, amikor a csőcselék feltúrja a szép, csicsás kis
otthonát. Nem túl jó lépés a választási jelölések előtt alig egy évvel.
A város emlékezni fog rá. A hírek alapján a puhagerincű Steele-nek
nem kell sokáig várnia.
- Hogyhogy? - kérdezte az őr.
Tom is szerette volna tudni.
- Trahn éjfélre tervezi a metróállomások elleni támadást. Ha elér-
jük a bejáratokat, a műszakiak gázt eresztenek az alagutakba. így ki-
vonjuk a forgalomból a Kompenzációsokat.
- A gáz használata illegális.
- Gondolom, ezt az apró akadályt Trahn éppen ezekben a pilla-
natokban távolíttatja el Steele-lel.
Egy ideig még beszélgettek, de a járőr nem tett említést semmifé-
le kalózadásról, amelyik felfedte volna a konföderációs kapcsolatot,
vagy bármivel is megvádolta volna Trahnt. Markowitzéknak tehát
nem sikerült. Andy tervében voltak hibák, de ennek ellenére kivite-
lezhetőnek tűnt. Erről viszont eszébe jutott Andy másik ötlete, amit
ő teljes képtelenségnek tartott. Az öccse azt mondta, mindent el ké-
ne mondani az elnöknek - márpedig az elnök most alig száz méter-
re volt tőle.
Hogy ülhet itt, miközben zajlanak körülötte az események?
A választ egy zárt ajtó és egy őr szolgáltatta.
Elég nyamvadt válasz, valami jobbat szeretett volna. Körülnézett
a szobában, hátha kap valami inspirációt. A kihallgatószékben talál-
ta meg. Egy kis erőlködés, és máris a kezében volt a megfelelő szer-
szám. Jordán embereinek jobban ki kellett volna takarítaniuk a he-
lyiséget. Tom meglendítette a heveder végére rögzített nehéz
csatot.
Az ajtóhoz lépett.
- Őrség! - kiáltotta. - Beszélnem kell Jordán ezredessel. Valami
fontosat kell neki mondanom.
Nem volt valami új trükk, de bizonyos trükköket egyszerűen nem
lehet figyelmen kívül hagyni - egyszerűen azért, mert talán nem is
trükkök.
- Várhat - felelte az őr.
- Nem, nem várhat. - Tom az órájára nézett. - Elmúlt tizenegy
óra. Az ezredes tálcán fogja felszolgálni magának a golyóit, ha egy
órán belül nem jut el hozzá az információ. Én ugyan nem bánom,
de maga annál jobban fogja.
Már Jordán legényeitől is annyira félt mindenki, hogy engedély
nélkül vécére sem mertek menni. Jordán ugyanilyen hatással volt
saját embereire. Paranoia a köbön.
- Lépjen el az ajtótól, őrnagy!
Tom elmosolyodott. A megfelelő gombot nyomta meg. Hátrébb
lépett, ahogy utasították, és feszülten várta, hogy az őr áthúzza a
kártyáját a leolvasón.
- Rendben, őrnagy. Most nyissa ki az ajtót, és közben hátráljon el!
- Az őr két kézzel markolta, és tüzelésre kész helyzetben tartotta a
fegyverét.
Tom engedelmeskedett a parancsnak, de mielőtt az ajtó teljesen
kinyílt volna, átlendítette az egyre szélesedő résen a hevedert. Az őr
azonnal reagált, felemelte fegyverét, hogy hárítsa vele a hirtelen fe-
nyegetést - pontosan, ahogy Tom várta. Miközben a szíj a végén lé-
vő nehezék miatt rátekeredett az őr fegyverének csövére, az őrnagy
kitárta az ajtót, és egy pontos rúgást helyezett el a katona védtelen
mellkasán. Az őr levegő után kapkodva görnyedt össze. Ez a fajta tá-
madás elkerülhetetlen következményekkel járt, és Tom máris az őr
mellett állt, mielőtt az befejezte volna az öklendezést. Megvárta,
amíg majdnem végez, és csak akkor tette ártalmatlanná; nem akar-
ta, hogy saját hányadékában fulladjon meg.
Egy üres folyosó sokkal kevésbé gyanús, mint egy olyan, amelyik-
nek a végében egy katona vetkőztet egy másikat. Tom bevonszolta
az őrt a szobába, és becsukta az ajtót, de csak miután meggyőződött
róla, hogy a zár nem fog automatikusan bekattanni. Megszabadítot-
ta áldozatát fehér sisakjától, Sam Browne övétől, katonai rendőri
karszalagjától és oldalfegyverétől. A kesztyűt rajta hagyta. Sosem
kedvelte azt az átkozott holmit. A karabélyt sem vitte magával; a ka-

tonai rendőr őrnagyok nem hordanak maguknál automata fegyvert.
Csak öltözködés közben tudatosult benne, hogy megszegte a sza-
bályokat. Most már mindegy. A körülmények kényszerítették rá, és
nem látott rá más módot, hogy végrehajtsa a tervét. Álca nélkül a
TMK közelébe sem juthat; látta, hogyan reagálnak a bázis lakói Jor-
dán fehérkesztyűs kutyáira. Ha azzal, hogy katonai rendőrnek tette-
ti magát, sikerül eljutnia a TMK-ig, akkor erre is hajlandó. Utána el-
fogadja a büntetést, amit a haditörvényszék kiszab rá - elvégre a
törvény az törvény. Annak viszont nem sok köze volt a törvényhez,
amit azoknak a szegény ördögöknek kellett elszenvedniük az utcá-
kon.
Tom utoljára még elvette az őr kését, és levágta vele az egységje-
lölést az egyenruhájáról. A katonai rendőr felszereléséhez tartozó
ragasztóval saját bal vállára tapasztotta a jelet. Egy kicsit laza volt, és
egy ellenőrzésen nem ment volna át, de nem számított ellenőrzés-
re. Megfordította a rangjelzését, hogy a terepen használ matt fekete
helyett a tábori arany fele legyen kívül, és már készen is állt.
Bár ettől kifejezetten kényelmetlenül érezte magát, álcájában za-
vartalanul haladt át az ajtókon és az őrposztok mellett. Senki nem
állította meg, senki nem tett fel kérdéseket. Ahol a fehér sisak és öv
nem nyitott neki utat, ott a rangjelzés igen, a 3412-es egységjelölés
pedig megkímélte a kérdésektől, amelyeket őrnagyként nem kerül-
hetett volna el.
Éppen akkor ért a TMK-t takaró álcaponyvához, amikor a pa-
rancsnoki központ közepén Trahn és az elnök felálltak a székükről.
A titkosszolgálat embereinek munkáját a katonai rendőrök segítet-
ték, azért nem is állították meg a fehér sisakos őrnagyot. Tom átlép-
te a fehérzaj-generátorral létrehozott csendkupolát, miközben
Trahn és az elnök kezet ráztak, mintha megpecsételnének egy
egyezséget. Pont Trahn beszélt.
- Örülök, hogy meglátogatott minket, elnök úr. Egyszerűen nem
látok más szóba jöhető megoldást.
Ez az. Most vagy soha. Tom felemelte a kézét, hogy rámutasson
Trahnra, és megvádolja a tábornokot az elnök színe előtt.
> > > > >NEWSNET ÉLŐ AD****ZAVARÁS****
- [23:17:02/8-25-55]
ÉLŐ ITRU BROADCAST TRUTHCAST ADÁS

„Itt az Independent TRU Broadcast Truthcast élő adása, amely
elhozza önöknek azokat a híreket, amik még a NewsNet számára
is túlságosan igazak. Ma este lelepleződik a nagy konföderációs
földrablás titkos terve. Hallgassanak és figyeljenek!
A Konföderációs Amerikai Államok dekásai már évek óta végzik
észrevehetetlen, kifinomult propagandamunkájukat az adatbázi-
sainkban. Hogy miféle propagandáról beszélek? Csak hívják elő
Észak-Amerika térképét, és vessenek egy pillantást a UCAS és a
CAS közötti határvonalra! Nézzék a keleti oldalt! Fogadjunk, hogy
a Potomac menti határt néhány mérfölddel északabbra találják a
valóságosnál. Igazság keresői, ez a fikció valósággá válhat, ha
hagyjuk a déli hatalom talpnyalóit szabadon tevékenykedni!
Az Independent TRU ma éjjel tudomást szerzett egy konföderá-
ciós összeesküvésről, melynek célja, hogy elszakítsa Észak-Virgini-
át és a szövetségi kerület Dél-Potomac régióját a UCAS-tól. Anél-
kül, hogy tudták volna, önöket hetek óta etetik az előkészítő
lépésekkel és a szónoklatokkal, és a ma éjszaka lángoló tüzek is
ennek a tervnek a részei. Magukat becsapták, átverték, félrevezet-
ték. Mert ilyen ostobák tudnak lenni az emberek! Ébresztő, éb-
resztő! A kárhozat vár azokra, akik hagyják, hogy mások szabják
meg az életüket. Ez az igazság, emberek!
És kárhozat azokra is, akik segítik a gonosz agresszorokat! Hogy
kik ők? Ó, nagyon is jól tudják. A cselekedeteik leleplezik őket.
Mindenhol ott vannak körülöttünk. És igen, én mondom maguk-
nak, nagy-nagy szégyennel és szomorúsággal a szívemben, hogy

azok, akik a védelmünkre esküdtek fel... igen, a hadsereg tagjai,
akik kéz a kézben járnak azokkal, akik meg akarnak fosztani min-
ket attól, ami a miénk. Nyissák fel a szemüket, igazság keresői,
mert az Independent TRU megnevezi a tetteseket és****zava-
rás****<<<<<
> > > > >MILNET HIVATALOS HÍR' ÉS INFORMÁCIÓS ADÁS
CÁFOLÓ KÖZLEMÉNY
Az „Ország Lelkiismerete" nevű terrorista csoport elfogott tagjai

szerint a CAS-hadsereg összeesküvésről szóló történetei egyszerű
pletykák, melyeket a „kéksapkások" terjesztettek, hogy befeketítsék
a kormányt és a hadsereget. < < < < <
22
A vadászokat beszorították a teherautó belsejébe, és rögtönzött

fedezékek mögött kellett menedéket keresniük a rajtuk ütő kato-
nák golyózápora elől. Markowitz viszonozta a tüzet, és így tett vala-
ki más is a jármű elejében. Andy igyekezett minél lejjebb tartani a
fejét. Mivel elég közel volt a teherautó hátuljához, fokozottan fe-
nyegette az a veszély, hogy valamelyik oldal előbb vagy utóbb elta-
lálja.
Azonban a lapuláson kívül nem nagyon tudott mit tenni. Nem
volt nála fegyver, még a Narcoject-másolat sem. Azt még az ork ban-
da szedte el tőle, és az egymást követő események zűrzavarában
nem volt alkalma valami használhatóbbal pótolni. De még ha lett
volna fegyvere, akkor is csak annyit tudott volna tenni vele, hogy
előredugja a csövét, meghúzza a ravaszt, és reménykedik benne,
hogy valamit eltalál. Nem értett a tűzfegyverek kezeléséhez, soha
nem is volt rá szüksége.
Nem ő volt az egyetlen, aki nem vette tűz alá a támadókat. Cinqu-
eda az ITRU berendezéseinek barikádja mögött, lehajtott fejjel ku-
porgott - úgy tűnt, mintha meditálna. Vagy imádkozna. Az egyik ke-
zét a feje fölé nyújtotta úgy, hogy ujjai éppen csak kikandikáljanak a
fedezék mögül.
Andy észrevette a mutató és középső ujja közötti, alig két centi-
méter hosszú, fekete csövet. A hengerből vékony vezeték futott le a
nő csuklójába épített csatlakozóhoz. Hallott már ilyen szerkezetről.
A szamuráj egy apró kamerával tájékozódott anélkül, hogy veszély-
nek tette volna ki magát. A miniatűr eszköz közvetlenül Cinqueda
érzékszerveihez továbbította a teherautó hátsó feléről rögzített ké-

pet. Andy kíváncsi lett volna rá, hogy a kép vajon a nő teljes látóte-
rét kitölti, vagy annak csak egy részét. De bárhogy is működött, sze-
rette volna, ha neki is van egy hasonlója, és legalább látja, mi zajlik
körülötte.
Cinqueda lenyűgözően kecses és folyamatos, szinte követhetet-
len mozdulattal akcióba lendült. Karja előrecsapódott, és kirepült
belőle hosszú pengéjű harci kése. Aztán rögtön vissza is húzódott a
fedezék mögé. Olyan gyorsan történt minden, hogy Andy azt hitte,
talán csak képzelte a mozdulatot, de a nő kezéből eltűnt a fegyver.
Valaki a teherautó mögött felüvöltött. Andy megkockáztatott egy
gyors pillantást, és látta, hogy az egyik támadó hátrabukik; melléből
kiállt a szamuráj késének markolata. A ballisztikus szövet kiváló
szolgálatot nyújtott a lövedékek ellen, de az alacsony sebességű,
éles fegyverekkel nem tudott mit kezdeni.
Egy golyó csapódott be Andy feje mellett, ezért gyorsan visszahú-
zódott a fedezéke mögé. Amikor kinyitotta a szemét, látta, hogy
Cinqueda őt nézi.
- Ez nem a te bulid, kölyök. Maradj a földön!
Kitűnő tanács. Bólintott.
- Gránát jön - jelentette be a szamuráj nyugodtan. - Tüzet szün-
tess, Mesterlövész!
Felpattant, kihajolt a fedezéke mögül. Keze megvillant, előreka-
pott, és találkozott valamivel a levegőben, ami a teherautó belseje
felé tartott. Olyan kecses mozdulat volt, amilyet csak egy zéró gravi-
tációs kézilabdameccsen láthat az ember. A repülő tárgy - a gránát -
irányt változtatott. Cinqueda azonban folytatta a mozdulatot, és
ugyanazzal a lendülettel előrevetette magát, a teherautó hátsó ajta-
jának roncsa mögé.
A jármű mögött a katonák késlekedés nélkül reagáltak a hirtelen
megváltozott helyzetre, és fedezéket kerestek maguknak. Sokkal
gyorsabban, mint ahogy Andy tette volna. Huzalozott reflexekkel
rendelkezhettek, másképp nem lettek volna képesek ilyen sebes-
ségre. Andy csak figyelt, mert mást úgysem tehetett.
Cinqueda azonban még a katonáknál is gyorsabb volt. Ahelyett,
hogy a földön maradt volna, azonnal felnyúlt, és megragadta az
autó tetejének peremét. Egy tornászt is meghazudtoló könnyedség-
gel fellendítette magát, a gyomrával megtámasztotta magát a pere-
men, majd eltűnt szem elől.
A gránát hatalmas durranással és villanással detonált. Az utcát

füst töltötte meg. Andy belélegezte a maró füstöt, amitől égni kez-
dett az orra és a szeme.
- Túl zsúfoltan vagyunk itt bent. Kifelé, amíg tart a füst! - adta ki
az utasítást Markowitz.
Valami fehér, szőrös, kisebb kutya méretű lény suhant el Andy
mellett a teherautó hátulja felé. Andy is elindult utána, de Marko-
witz utolérte, és nagyot taszított rajta. Rosszul ért talajt, bokája
megroppant, és az egész lábába belenyilallt a fájdalom. A bokáját
markolászva odébb gördült, és valami meleget, nedveset érzett ma-
ga alatt. Vér. Arra a katonára talált rá, akit Cinqueda a késével inté-
zett el. A férfi sisakrostélya félig felnyílt, és Andy hallotta szaggatott
hörgését. A hányás bűze minden mást elnyomott. Andy maga is ök-
lendezni kezdett.
- Elfogási kísérlet negatív - nyögte a katona. - Végezni velük!
Markowitz káromkodva fordult hátra.
- Mindenki kifelé! Kifelé a kocsiból!
Egy pillanatra eltűnt odabent, de már elő is bukkant újra, maga
előtt taszigálva a vonakodó Sajtot. A médiakalóz némán tiltakozott,
amikor az árnyvadász ki akarta dobni az autó hátulján. Markowitz
eltette a pisztolyát, mindkét kezével megragadta a férfit, és akár egy
olimpiai kalapácsvető, kihajította őt az utcára.
- Rakéta! - kiáltotta Cinqueda.
Markowitz a kalóz után vetette magát.
Valami villant Andy látóterének szélén. Ösztönösen a földre la-
pult, és karjával védte a fejét. Érezte a robbanás hőhullámait, és ap-
ró, izzó fémszilánkok fúródtak a bőrébe, miközben tehetetlenül pö-
rögve repült odébb az utcán.
A hátán feküdt, és a felhős eget bámulta. Ismét füstfelhők homá-
lyosították el a látását. Zúgó füllel próbálta megkérdezni, mi tör-
tént, de Markowitz, aki mellette tápászkodott fel, nyilvánvalóan
nem hallotta egy szavát sem. Andy hátranézett a teherautó marad-
ványaira. A járműből csak egy égő, formátlan roncs maradt.
Mozgás vonta magára figyelmét. Az egyik katona próbált mene-
külni. Beugrott az egyik sikátorba, és Andy már azt hitte, sikerült
meglógnia, amikor ismét feltűnt, ezúttal még gyorsabban szedve a
lábát. A katona mögött megjelent egy hatalmas, szürke, hegyes fogú
és villogó szemű szörnyeteg. A lény megállt a sikátor kijáratánál, a
katona azonban tovább rohant.
Markowitz térdre emelkedett, és rövid célzás után egyetlen lövés-

sel leterítette a katonát, mielőtt az tíz métert megtehetett volna az
utcán. Az árnyékból egy toprongyos alak csámpázott elő, és belerú-
gott a fekvő férfiba. Markowitz a sikátor felé fordította a pisztolyát,
de tüzelés helyett leeresztette a fegyverét.
- VarázsLó?
A kis sámán közeledett feléjük. Szemöldöke szinte hullámzott,
ahogy gyors egymásutánban többször is beleszagolt a levegőbe.
- Talált, Mesterlövész.
Cinqueda is megjelent.
- Elkaptam a rakétást - közölte, és ledobta a földre a Steyrt, amit
nyilvánvalóan az egyik támadótól szedett el. Krómszemében vissza-
tükröződtek az égő teherautó lángjai. - Vészhelyzet jelenleg nega-
tív.
Andynek csak most tűnt fel, hogy rriegszűnt a lövöldözés. Körül-
nézett, és megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor látta, hogy Kit is
ép bőrrel megúszta. A nő éppen Markowitz apró sérüléseit vizsgál-
ta gondterhelt homlokráncolással, és ügyet sem vetett a földön ülő,
bokáját tapogató Andyre. Sajt az utca közepén térdelt, és meredten
nézte teherautójának füstölgő roncsait. Könnyek peregtek az arcán,
árkokat vájtak a bőrére rakódott por- és koromrétegbe, de a kalóz
egyetlen hangot sem adott ki. Egérnek és a kölyöknek nyomát sem
látták. Körülöttük négy városi álcaruhát viselő alak hevert. Egyik
sem mozdult, még az sem, akibe Cinqueda belevágta a kését; akkor
sem rezzent, amikor a nő kihúzta belőle pengét, és beletörölte az
egyenruhájába.
- Kik voltak ezek? - kérdezte Andy. Markowitzot figyelte, aki sor-
ban megvizsgálta a holttesteket.
- Ez nem a mi hadseregünk egyenruhája. Más az álcaminta.
- Idegenek a saját földjükön - mondta Kit talányosan.
- Nekem van egy elképzelésem. - Cinqueda megállt a férfi fe-
lett, akit a késével intézett el. Krómozott körmei megvillantak, át-
vágták a ruhát a holttest vállán. A férfi egyenruhájának ujja levált,
és láthatóvá vált a váll csupasz bőre, rajta a csillagos-sávos tetová-
lással.
- Konföderációs tengerészgyalogos Menyétek. - Markowitz olyan
képet vágott, mintha citromba harapott volna. - Istenem, néha
annyira utálom, amikor igazam van.
- Néha mindannyian utáljuk, amikor igazad van - morogta Cin-

queda. - Ha tudtad, ki az ellenfél, tájékoztathattál volna. Az egyik
testvérem a Menyéteknél szolgál.
Andynek eszébe jutott, hogyan támadt rá a szamuráj a sisakban és
egyenruhában névtelen tengerészgyalogosokra, és egy pillanatra
megfagyott az ereiben a vér.
- De ugye nem...
- Ezek? Nem. - Cinqueda Kitre szegezte krómtekintetét. - Tud-
nom kellett volna.
Kit zavartan fordította el a fejét.
- Szóltam volna, ha a testvéred köztük van - mondta halk, vékony
hangon.
- Majd megkapjátok a számlát.
Cinqueda hátat fordított nekik, és elindult a sötétben arra, amer-
ről jöttek. Senki nem szólt utána, és nem próbálta megállítani. Mar-
kowitz már a második hulláról szedte le az övet, hogy alaposan át-
nézze. VarázsLó lecsapott arra, amelyiket az árnyvadász az imént
dobott el, és lopva körülnézett, hogy lássa, figyeli-e valaki, amint
felcsatolja saját derekára, a rongyos zakó alá. Amikor a tekintete ta-
lálkozott Andyével, fogatlan vigyort villantott a fiatalemberre, de
nem engedte el az övet. Andy elkapta a tekintetét. A virtuális árny-
vadászatokon ő is mindig kifosztotta a holttesteket, de ez most más
volt. Ez olyan... becstelennek és megalázónak tűnt.
- Biztos, hogy ezek a tagok konföderációs tengerészgyalogosok
voltak? - kérdezte Andy. - Felismertek engem, és amikor ránk tör-
tek, Osborne nevét említették. A tengerészgyalogosok nem dolgoz-
nak a Telestriannak.
- Mi ebben a meglepő? - Markowitz fel sem nézett, folytatta a ku-
tatást. - Tudjuk, hogy a Telestrian a Konföderációval cimborál, és
mindketten be vannak rágva ránk. Valakinek át kellett csempésznie
ezeket a fickókat és a felszerelésüket a határon, és ezt sokkal
könnyebben meg tudja tenni egy multinacionális cég, mint egy ide-
gen ország hadserege. - Markowitz félredobta a következő övet is,
amelynek átkutatta a zsebeit. - Kár, hogy egyik sem maradt életben.
Elmondhatta volna nekünk a részleteket. Talán jobban jártunk vol-
na, ha Cinqueda testvére valóban itt van.
- Nem - mondta Kit, de nem fűzött hozzá magyarázatot.
Markowitznak igaza volt; még mindig túl sok megválaszolatlan
kérdés maradt.
- Honnan tudhatták, hol vagyunk?

- Nem figyeltétek a falakat! Szemük van, fülük van, de nem mind
tartoznak a rosszfiúkhoz. Ez a szerencsétek! - vigyorgott VarázsLó. -
De hallanak, mindent hallanak. Eljöttek, én is eljöttem. Ez a szeren-
csétek!
- Oké, értem, hogy követted őket, de ők honnan tudták, hová
kell jönniük?
- A régi búvóhelyek jó búvóhelyek, de nem mindig elég jók. A
Menyétek Mesterlövészre vadásztak. Felkeresték Mesterlövész he-
lyeit, és maguk mögött hagyták apró kis gépkémeiket. Túl sok fi-
gyelnivaló, túl sok. Ők leültek és vártak, én leültem és vártam. Fi-
gyeltek és megtudták, hogy szét akarjátok sugározni az információt.
Elmondták egy öltönyösnek, és az öltönyös azt mondta nekik, hogy
álljanak készen. „Figyeljetek!", ezt mondta az öltönyös, „Figyeljetek
Walkerre! Ha ott van, hozzátok el nekem a fejét." Amikor beszélte-
tek, az öltönyös elmondta nekik, hol találnak meg titeket. A Menyé-
tek elszórtan helyezkedtek el, és a legközelebbi csoportjuk vadá-
szatra indult. Én beszéltem a Várossal és megsúgta, hová kell
mennem. Én voltam a gyorsabb. Volt időm felkészülni. Aztán lövöl-
dözés, hősiesség. A többi, ahogy mondani szokták, már filmbe illő.
- VarázsLó tollászkodott, porszemeket pöckölt le szutykos zakójá-
ról.
- Az öltönyös Osborne volt? - kérdezte Andy.
- Név nincs, csak egy dallam. Vidám zene. „Kilépünk és helyet csi-
nálunk magunknak" - énekelte a sámán.
Andy torka kiszáradt. Ismerte ezt a dalt. Ő maga is gyakran éne-
kelte. A jövő nagy kalandja.
- Telestrian Cyberdyne. - Tehát ők rendelték el a meggyilkolását.
Úgy döntöttek, neki nincs helye a jövőben.
- Nem meglepő - fűzte hozzá Markowitz.
Az utolsó gondolatok is elenyésztek azzal kapcsolatban, hogy a
Telestrian esetleg csak véletlenül, ártatlanul keveredett bele az
utóbbi napok eseményeibe. Andy szerette volna azt hinni, hogy a
részvételük csak egy fatális hiba eredménye, hogy a Konföderáció
kormánya átverte a társaságot. De a becsapottak nem szokták ilyen
könnyen felajánlani a szolgálataikat, és nem szoktak parancsot adni
a saját emberük megölésére csak azért, mert véletlenül belecsöp-
pent valamibe, amihez semmi köze. Sosem hitte tökéletesnek a cé-
get, de alapvetően jóhiszemű volt vele kapcsolatban, vagy legalább-
is úgy könyvelte el magában, mint aki törődik az övéivel. Ám ő is

hozzájuk tartozott nemrég, és a cég mégis gyilkosokat küldött a
nyomába, hogy eltegyék láb alól.
Egy háztömbnyire egy katonai teherautó húzott el a keresztező-
désben. Andy Kit kezét érezte a karján. Lenézett és látta, hogy a nő
a kereszteződést figyeli.
- M i az?
- A véred... veszélyben van.
A katonai rendőrök és a titkosszolgálat emberei szinte egymáson

átesve igyekeztek elkapni Tomot. Az őrnagy nem küzdött velük, re-
ménykedett benne, hogy felismerik, nem jelent veszélyt az elnökre
nézve. Ez azonban nem mentette meg attól, hogy fájdalmasan hát-
racsavarják a karját. A fennhatósági vita azonnal véget ért, amint
harcképtelenné tették, és a két szolgálat egyesült erővel látott neki,
hogy kivonszolja őt a TMK-ból.
- Állj! Engedjék el! - parancsolta Trahn. - Rocquette őrnagy, mi
folyik itt?
Trahnt egy pillanatig sem tévesztette meg Tom álcája. De ha tud-
ta, ki rejtőzik az egyenruhában, miért hagyja őt beszélni? Nem szá-
mít - ez az az esély, amit meg kell ragadnia.
- Azért jöttem, hogy beszéljek önnel, elnök úr. Nagyon fontos
lenne.
Steele végignézett Tomon, aztán Trahnhoz fordult.
- Mi ez az egész, tábornok?
- Hallgassuk meg, mit akar mondani, elnök úr! Ha valóban fon-
tos, nem számít a forrás, nem igaz? - Trahn hideg, fekete tekintetét
Tómra szegezte. - Mit akar elmondani az elnök úrnak, Rocquette
őrnagy?
- Nemzetbiztonsági ügyről van szó - kezdte Tom, és elmondta
mindazt, amit Andy kiderített: beszélt arról, hogy a CAS lefizette Jef-
ferson kormányzót, a CAS és a Telestrian közötti kapcsolatról, és ar-
ról is, hogy a Konföderáció ügynökei az információkat megszerző
árnyvadászok nyomában vannak. Jelenlegi helyzetét figyelembe vé-
ve úgy érezte, nyugodtan felfedheti, hogy a katonai hírszerzés infor-
mációi szerint a tüntetők jelentős mennyiségű konföderációs fegy-
verzettel rendelkeznek. Célzott rá, hogy a Kompenzációs Hadsereg
felkelését nagy valószínűséggel a Konföderáció ügynökei robban-
tották ki, és rámutatott, hogy a zavargások miként táplálják az

észak-virginiai szeparatista csoportosulás elszakadási törekvéseit.
Bár Trahn nevét egyszer sem említette meg, elmondta, hogy a moz-
galom hangját tovább erősíti a hadsereg durva reagálása, amely
harcra és ellenállásra ösztönzi a tüntetőket. Emlékeztette az elnö-
köt a Virginia és Észak-Virginia határa mentén gyülekező CAS hade-
rőkre, és hangsúlyozta ennek politikai jelentőségét. Reménykedett
benne, hogy Steele, aki eddig nem mutatta jelét katonai hozzáérté-
sének, felfogja az ebből az irányból fenyegető veszélyt.
- A közelmúltban az észak-virginiai állami törvényhozáshoz be-
nyújtott javaslat, a kormányzó állásfoglalása, valamint az egyre erő-
södő, függetlenséget sürgető hangok fényében azt gondolom, min-
den jel arra utal, hogy az államban működő kormány munkája nem
megfelelő, csak és kizárólag önös érdekeket szolgál. Bármilyen fo-
lyamatok is dolgoznak a háttérben, közel vittek minket egy olyan
konfliktushoz, amelyre egyáltalán nem vagyunk felkészülve, és na-
gyon reménykedem benne, hogy nem is akarunk részt venni ben-
ne. A polgárháború kétszázadik évfordulójának küszöbén járunk;
nincs szükségünk még egy hasonlóra.
Tom kifulladtan hallgatott el, meglepte, hogy senki sem szakítot-
ta félbe. Jelentését halk beszélgetés követte, majd Steele odafordult
az egyik segédjéhez, egy alacsony, sötét hajú férfihoz, akinek három
adatjack állt ki a halántékából.
- Észak-Virginia egy időszakos kormányzóság, igaz?
- Igen, uram.
- Jefferson mandátuma mikor is jár le?
- A választások novemberben lesznek, uram, az utód beiktatása
pedig januárban.
- Ez azt jelenti... - Steele egy pillanatra elgondolkodott. - Tudja,
nem is nagyon hallottam, hogy felmerült volna a neve a demokra-
táknál.
- A pletykák szerint csökkent a népszerűsége a párton belül,
uram. - A segéd különös hangsúlyt adott a „pletykák" szónak, ami
arra utalt, hogy valójában valami más forrásra gondol, amit nem
akar megjelölni még így, szűk körben sem.
Steele szemmel láthatóan sokkal inkább elfogadta a segédje érté-
kelését, mint Tom információit.
- Tehát nem fog beférni a kongresszusba Hahn és Wilkie nyomá-
ban. A mi Mr. Jeffersonunk igencsak éhes ember lehet.
JOGOS KÁRPÓTLÁS
281
- Vagy elkeseredett - szólalt meg egy Sarmani kosztümöt viselő
nő. - Vagy ambiciózus. Gondolom, alkalmasnak érzi magát az egye-
sült Virginia kormányzására, Virginia pedig mindig is szeretett hő-
söket jelölni a posztra. Ezek a motivációk mind képesek fogé-
konnyá tenni az embert a külső források csábítása iránt.
Steele bólintott.
- Ha igaz, amit Rocquette őrnagy mond, akkor igen súlyos a hely-
zet.
Köszönöm, elnök úr, hogy felismerte a nyilvánvaló tényt.
Az elnök Trahnhoz fordult.
- És mi van a hadseregünk érintettségével ebben az összeeskü-
vésben? Igaz ez?
- Elnök úr, ki merem jelenteni itt és most, vagy bármilyen tör-
vényszék előtt, amit megnevez, hogy sem én, sem a stábom nem
hajlandó kiárusítani az ország egy részét egy idegen hatalom számá-
ra. Mindegyikünk azért csatlakozott a hadsereghez, mert hazafiak-
nak érezzük magunkat. Nem közösködöm árulókkal, akik eladják
hazájuk bármilyen kis részét - jelentette ki meggyőződéssel Trahn.
- Ha parancsot ad rá, a csapataim tizenöt percen belül Jefferson
kormányzó házánál vannak. Talán a leghelyesebb lenne őrizetbe
venni és kikérdezni a kormányzót.
Vajon Trahn őszintén beszél, vagy csak a farkasok elé veti egy tár-
sát, hogy mentse saját bőrét? Az előbbi valószínűbbnek látszott. Ha
Jefferson válaszol a kérdésekre, biztosan kiadja a többi összeesküvő
nevét; általában így van ez az árulókkal - amikor buknak, magukkal
rántják a többieket is. De ha Trahn nem részese a tervnek, akkor mi
köze a Telestrianhoz?
Trahn még mindig beszélt.
- De az is lehet, hogy túlreagáljuk a dolgot. Rocquette őrnagy ál-
lításai pusztán spekulációk és következtetések. Kézzelfogható bizo-
nyítékkal ugyanis nem szolgált.
Mindenki Tómra nézett.
- Van egy adatolvasóm, rajta az említett adatállományokkal -
mondta. - Amikor... őrizetbe vettek, Jordán ezredes katonai rend-
őrei elkobozták.
- Nincs nálunk semmiféle leolvasó, és feljegyzés sem készült róla
- szólalt meg Jordán anélkül, hogy kérdezték volna. Megfordult, és
a konzol kijelzőjére mutatott. A képernyőn Tom letartóztatási jelen-
tése jelent meg. - Nézze meg saját szemével, elnök úr. A jelentés
szerint mindössze egy oldalfegyvert és egy övet koboztunk el Roc-

quette őrnagytól, amikor őrizetbe vettük, hogy az ő szavaival éljek.
Ó, és természetesen a teherautót, amelyiken engedély nélkül ide-
jött.
-Jelenteni jöttem, ahogy parancsba kaptam - mondta Tom.
- És jelentett is - bólintott Trahn, mielőtt Tom folytathatta volna.
- Elég gondolkodnivalót adott az elnök úrnak, őrnagy. És mivel
igen fontos döntések várnak rá, amint a stábja ellenőrzi az ön vádja-
it, azt javaslom, térjünk vissza a munkánkhoz, és hagyjuk, hogy ő is
végezze a saját dolgát.
- Kitűnő ötlet, tábornok - bólintott a szőke elnöki tanácsadó. -
Az elnök urat valóban sürgeti az idő.
A tanácsadó gyors utasításokat osztott ki az elnök embereinek,
akik már meg is kezdték a felkészülést a távozásra. Trahn is kiadta a
maga parancsait, és a TMK belsejében pillanatokon belül lázas sür-
gés-forgás kezdődött.
Tom nem volt olyan ostoba, hogy ne ismerje fel, mi történik. A le-
tartóztatását kísérő körülmények ügyét egyszerűen félresöpörték.
Kikerült a reflektorfényből, elfeledkeztek róla. De nem mindenki.
Jordán jelent meg az oldalán, és utasította a katonai rendőröket,
hogy vigyék őt a tábornok parancsnoki járművéhez. Tomot elkísér-
ték.
Trahn tizenöt perccel később csatlakozott hozzá.
- Pihenj, Rocquette!
Tómnak ez nem ment, de megpróbált úgy tenni. A tábornok bele-
vetette magát a jól bejáratott, bőrborítású székbe, amely a mobil
iroda egyetlen kényelmi berendezése volt.
- Csalódtam magában, őrnagy. A megérzései jók voltak, de a kö-
vetkeztetései sajnos nem. Félrevezette magát azzal, hogy azt hitte,
én is részese vagyok ennek az összeesküvésnek. Alaposabban is
meg kellett volna vizsgálnia a tényeket. Ha hozzám fordult volna,
talán felvilágosíthattam volna a civilek bevonása nélkül is. Az elnök
stábjának bizonyos tagjai nem szimpatizálnak a hadsereggel, és at-
tól tartok, a maga története csak tovább táplálta a rólunk kialakított
paranoiás fantazmagóriáikat. Ráadásul saját magát is lejáratta. En-
nek nem így kellett volna történnie. Remélem, tanult valamit az
esetből.
Trahn nem említette a foglyok megöléséről szóló parancsot.
- O, nagyon is sokat, uram.
- Helyes. Tudnia kellett volna, hogy nem vennék részt semmiféle

tervben, amely az Államok meggyengítését szolgálja.
Másban viszont nagyon is részt vett.
- Ebben valójában én sem hittem, uram.
Trahn együttérző mosolyt villantott fel.
- Félreértések túl gyakran és könnyen történnek. Gondolom, eb-
ben ön is egyetért. És mostanában mindketten kivettük a részünket
a félreértésekből.
Vajon most érkeztek el az illegális parancsokhoz? Tom úgy dön-
tött, igen. Kezdte nagyon unni a félreértéseket.
- A foglyokra gondol?
- Ön is meggyőződhetett róla, azok az emberek potenciális láza-
dók voltak. - Trahn hangjából visszafogott harag érződött, de Tom
meglepő módon úgy érezte, hogy ez a düh nem felé irányul. - De
akármik is voltak, most már nem számít. Van egy munkánk, amit el
kell végeznünk. És ha előttünk áll a feladat, túl kell lépnünk a félre-
értéseken, nem igaz, őrnagy?
- Néha igen, tábornok.
- Reméljük, hogy most eljött ez az idő - mondta Trahn ellent-
mondást nem tűrő hangon. - Ha igaza volt ezzel az összeesküvéssel
kapcsolatban, a zavargás olyan veszélyt jelent országunkra, amit
nem nézhetünk ölbe tett kézzel, ezért minél gyorsabban véget kell
vetnünk neki, hogy figyelmünket a fontosabb ügyekre összponto-
síthassuk. Minden egyes katonára szükségünk van, akit ki tudunk
küldeni az utcákra, ezért most magát is visszarendelem a munkájá-
hoz. Megadom magának az esélyt, hogy levezesse az agresszióját.
Ujabb lehetőséget kap rá, hogy bizonyítsa, mennyire jó csapatjáté-
kos. Mit szól hozzá?
Tom nagyot nyelt, közben lázasan gondolkodott. Nem egészen
úgy alakultak a dolgok, ahogy várta. Am akár sáros volt, akár nem, a
tábornok egyvalamiben igazat mondott: ha a Konföderáció által
szervezett zavargásoknak nem vetnek véget, az ország nagy bajba
kerül. És ha őt őrizetben tartják, biztosan nem tehet semmit.
- Én mindig is csapatjátékosnak tekintettem magam, uram, de
ugyanakkor szeretem látni a célt is. Most, hogy belenézhettem a lő-
lapba, azt hiszem, képes leszek felvenni a sebességet. A győztes csa-
patban szeretnék lenni, uram.
- Nagyon jó. Visszamehet Furlann egységéhez, de nem parancs-
nokként. A századosnak engedelmeskedik, amíg ez az egész véget
nem ér. Nem szeretném az időleges hivatalos lefokozással járó kel-

lemetlenségeket sem végigszenvedni, ezért elvárom, hogy ne te-
gyen neki keresztbe. Megértette?
Az utcai harcok rengeteg lehetőséget kínálnak arra, hogy Tom
megszűnjön akadályozó tényezőnek lenni Trahn számára. Az őr-
nagy ezt azonnal átlátta; tudta, hogy a halála megoldaná a tábornok
problémáit.
- Igen, uram. Megértettem.
Trahn felállt a székéről, és a kijárathoz lépett.
- Jemal, szerezzen egy szállítójárművet Rocquette őrnagynak.
Visszamegy az egységéhez.
> > > > >WFDC ÉLO ADÁS
- [23:29:22/8-25-55]
Dale: Itt Derry Dale élőben, a fredericksburgi kormányzósági hi-

vatal sajtószobájából, ahol éppen most kaptam az értesítést az
újabb csúszásról. Mint tudják, Jefferson kormányzó ma este váratla-
nul sajtótájékoztatót jelentett be, de még mindig nem jelent meg a
helyszínen. Az összegyűltek között természetesen elindultak a talál-
gatások. Sokan úgy gondolják, a kormányzó a határ felé közeledő
konföderációs csapatokról szóló pletykákra kíván reagálni. Abban
azonban mindenki egyetért, hogy az állami sajtószóvivő előzetes tá-
jékoztatója, mely szerint a kormányzó nagyon fontos bejelentésre
készül, egy cseppet sem túlzás.
A kormányzósági hivatal egyik tisztviselője éppen most szólt,
hogy a kormányzó rövidesen megérkezik. Egy pillanat, egy pilla-
nat... igen, megkaptuk a megerősítést. Kapcsoljuk Jane Katewayt a
helyi WFRD társaságtól, a kormányzó birtoka elől. [Külön ablak]
Jane, úgy tudom, meg tudod erősíteni a hírt a kormányzó elindulá-
sáról.
Kateway: így van, Derry. Néhány pillanattal ezelőtt egy karcsú,
dönthető rotorú Orion légi jármű emelkedett fel a kormányzó bir-
tokáról. Úgy hallottuk, Jefferson kormányzó a kormányzósági hiva-
tal felé tartó gépen tartózkodik. Ha kinéztek az ablakon, szerintem
már láthatjátok is a repülő azonosító fényeit.
Dale: Azonnal megnézem. Egyelőre nem látok sem... várj, meg-
van! Igen, látom a fényeit. A repülőgép... Istenem!
[Váltás, teljes képernyő: füstfelhő emelkedik az éjszakai égbolt

felé; a fák mögött valami lángol]
Dale: [nem a kamerába]: Nem, nem, ez nem lehet! Vagy mégis?
Nem... nem hiszem el! [Szünet.] Most erősítették meg, hogy a kor-
mányzó gépe volt. Nem lehet szavakkal leírni a történteket. Marad-
janak a WFDC-n, folyamatosan tudósítjuk önöket.
[A képernyőn: a tűz átterjed a fákra] < <<<<
23
A Wilson sugárúton apró fényvillanások jelezték az utat pásztázó

Lelkis géppuskából záporozó halált. Tom és a többiek az egység pa-
rancsnoki járművének fedezékében kuporogtak, de ott is jól hallot-
ták a nyomjelzők és a szabványos lövedékek kerepelését, valamint a
Ranger oldaláról lepattanó páncéltörő lőszerek csalódott, éles hangú
sikolyát. Közelről, ahol a lövedékek még nem veszítettek annyit az
energiájukból, az autó páncélzata nem nyújtott volna elegendő vé-
delmet, ilyen távolságból azonban sokkal jobban bírta a gyűrődést,
mint a gyalogosok. A páncéltörő lövedékek még itt is rendelkeztek
akkora átütő erővel, hogy könnyedén áthatoljanak a Tom felsőtestét
védő gyalogsági páncélon.
- Rocquette, fogja Hanley-t, és vegyék át a második szakasz pa-
rancsnokságát! Figyeljenek jól! Azt akarom, hogy a szakaszaikkal nyo-
muljanak keresztül a Wilson iskola udvarán, és elölről szegezzék a
földhöz az ellenséget. - Furlann százados a térképen mutatta a vá-
lasztott utat. - Essenek nekik keményen, és foglalják le őket!
- A nyílt megközelítés az öngyilkossággal egyenlő - mondta Tom.
Még nem volt ideje kielemezni a tervet, de első pillantásra semmi jó-
val nem kecsegtetett. Hosszú távon biztosan nem szolgálta az érdeke-
it, ha leáll vitatkozni a nővel; ha viszont nem teszi, egyáltalán nem
lesznek hosszú távú érdekei.
- Én is így gondolom - toldotta meg Hanley. - Túlságosan nyílt a
terep. Az ellenség zöme kéksapkás, és ők fene jól céloznak. A Lelki-
sek eddig is mindig gondot okoztak, ahányszor csak beléjük botlot-
tunk, és lehet, hogy nehézfegyverzettel is rendelkeznek.
Furlann nem vette be a kifogást.

- Ennek a bandának mindössze egy géppuskája és némi mágikus
támogatása van, amivel viszont megakadályozzák, hogy apró kelle-
metlenségnél többet jelentsek a számukra. Ha valóban volna valami
erősebb fegyverzetük, akkor már rég utat vágtak volna innen kifelé
ahelyett, hogy hagyják magukat beszorítani.
Hanley lehajtotta a fejét, a földet nézte.
- Akkor is túl kevesek vagyunk egy nyílt támadáshoz. Megmentet-
tük Black százados seggét, talán viszonozhatná a szívességet.
- Kizárt dolog. A páncélosok még mindig le vannak foglalva a folyó
túloldalán. Emellett mi vagyunk a hivatásos seggmegmentők. Erről
szól a támogató egység, nem? Azért jöttünk Rosslynba, hogy felszá-
moljuk ezt az ellenállási gócot. Betömünk egy lyukat, amit a főpa-
rancsnokság szerint be kell tömni. Gondolják, hogy itt lennénk, ha
volna jobb tervük? Elő a valódi ödetekkel, uraim, hallani akarom
őket!
Furlann összecsukta a térképet, és ezzel elejét vette annak, hogy
Tom egy másik lehetőséget próbáljon keresni.
- Nincs időnk tovább tökölni - jelentette ki, és felkapta a zsákmá-
nyolt Steyr automatát, amit azért tartott magánál, hogy hangsúlyozza
parancsnoki szerepét. - Szóljanak az embereiknek! Fischer visszaren-
delte a robotokat a Fort Myer peremvonaláról, hogy oldalba kapjuk a
Lelkiseket, de csak egy vagy két rárepülésre van ideje. Ha nem sike-
rült földhöz szegezni az ellenséget, a támadásunk kudarcot vall.
A robotokat lehetne használni frontális támadásra. Tom erre fel is
hívta a százados figyelmét.
- Problémái vannak a kapott utasításokkal, őrnagy? - nézett rá Fur-
lann ridegen.
Tómnak valóban voltak problémái, de tudomásul vette a paran-
csot. Az utasítások nem voltak illegálisak, csak egyszerűen ostobák
Ha nem próbálja legjobb tudása szerint követni és végrehajtani őket,
könnyen bűnösnek találhatják parancsmegtagadásért, hanyagságért,
és bizonyára még néhány másik dologért.
-Nos?
- Támadunk - mondta a nőnek, de közben folyamatosan valami-
lyen megoldáson gondolkodott.
- Akkor indulás!
Indultak. Amikor kiértek Furlann hallótávolságából, gyors tanács-
kozásba kezdtek Hanley-vel. Tom már nagyon régen szolgált a bokor-
ugróknál, ezért átengedte a taktikai irányítást társának - miután tisz-

tázta, hogy egy másik úton akarja megközelíteni a célpontot. Hanley
egyetértett; ugyanúgy, mint Tom, ő sem szerette volna szükségtelenül
feláldozni az embereit. Miközben a kiindulási pont felé igyekeztek,
Tom rádöbbent, milyen régen is volt valójában. Nem szokott hozzá a
harci páncél viseléséhez, és állandóan lemaradozott. Bajtársai nem
vártak rá, amikor Hanley jelt adott a futásra.
Tom minden erejét összeszedve bukdácsolt utánuk, de egyre job-
ban leszakadt a többi katonától, akik átvágtak a lakótömbökön és
megközelítették a Key Streetet; így az út legnagyobb részén fedezve
voltak a Lelkisek tüze elől. Aztán beleakadt valamibe a lába, és kis hí-
ján felbukott. Nem, nem is beleakadt... valami megragadta a lábát.
Lenézett. Semmi. A szakasz tovább nyomult előre, a katonák ügyet
sem vetettek a lemaradására, igyekeztek minél előbb odaérni a követ-
kező fedezékhez. Leginkább saját hátsójuk miatt aggódtak.
Elindult utánuk. Ezúttal a karját fogta meg valami, és félig megpör-
dítette a tengelye körül. Mintha egy kéz lett volna, de nem állt mellet-
te senki. Egy másik láthatadan kéz a fegyvert tépte ki az ujjai közül.
Kellemetlen lehetőségek egész sora villant át az agyán. Egy dolog
azonban biztosnak tűnt: akármi is ez, nincs felkészülve az ellene való
harcra.
Megpróbált elhátrálni, de a marok szorosabbra zárult a karján, és
mozdulatlanságra kárhoztatta. Akár egy troli is lehetett volna, de még
sosem találkozott láthatadan trollal. Mozdulni sem tudott, fantomtá-
madója úgy rángatta őt, akár egy rongybabát.
Furlann közeledett hozzá az utcán, a nő hosszú haja lobogott a kö-
rülötte örvénylő taumaturgikus hatalom kavargásában.
- A leírások mágikus ujjaknak, vagy valami hasonló ostobaságnak
nevezik ezt a varázslatot, és meglehetősen lekezelően beszélnek róla
- mondta társalgási hangnemben -, de akárcsak a varázslatok nagy
többsége esetében, egy erős akarat drasztikus mértékben meg tudja
növelni a fizikai manifesztáció hatékonyságát. Elég erősnek tartja a
szorításomat? - Nem hagyott lehetőséget Tómnak a válaszadásra. - A
legtöbb használó korlátozva érzi magát a varázslat által, mert a hatása
voltaképpen csak egy kétkezes műveletet tesz lehetővé. Én viszont
nem szeretem az ilyen korlátozásokat, ezért egy kicsit átdolgoztam.
Apró kis változtatás, de annál hatékonyabb. - A zsákmányolt Steyr ka-
rabély magától leakadt a mágus válláról, és a levegőben lebegve cél-
zásra emelkedett; a csöve pontosan Tom szeme közé irányult. - Azt
tapasztaltam, egy harmadik kéz több mint ötven százalékkal növeli a

varázslat hatékonyságát. Mit szól hozzá?
A nő játszott vele, élvezte, hogy ki van szolgáltatva nem létező ke-
gyelmének.
- Tegye amit akar, és legyen vége! - sziszegte Tom.
- Ez nem személyes ügy, Rocquette. Sokkal nagyobb dolgok forog-
nak kockán, mint azt sejtené. Olyan az egész, mint egy jól felépített
mágikus védelem; egyik réteg a másikon, de maga sajnos olyan hely-
re keveredett, ahová nem lett volna szabad. Azt hittem, ennél azért
okosabb.
Ugyan még nem mondta ki, de Tom biztos volt benne, hogy a má-
gus meg akarja ölni. Gyanította, Trahn azért küldte őt ide, a tűzvo-
nalba, hogy jó katona módjára, becsülettel harapjon a fűbe, de a tá-
bornok nyilván nem bízott abban, hogy beosztottja képes lesz
végrehajtani magától a feladatot. Igénybe vette hát Furlann segítsé-
gét is.
Furlann mögött, az árnyékban mozgás vonta magára a figyelmét.
Segítség, vagy még több baj? Emberek osontak háztól házig, hasonló-
képpen, mint az imént a katonák, de a körvonaluk alapján ezek nem
katonák voltak. A Tom sisakjába épített látókészülék eloszlatta az ár-
nyakat, és így már tisztán látta a Furlann felé igyekvő Markowitzot,
Andyt és Kitet. Képzelete tizenkilencedik századi lovassági egyenru-
hába öltöztette a három alakot. Amikor közelebb értek lelassítottak,
óvatosabban folytatták útjukat. Tomot hirtelen már nem is zavarta
annyira Furlann szövegelése.
- Ezt nem fogja megúszni - mondta nyugodtan. Ha rá tudná bírni,
hogy tovább beszéljen...
- De igen, meg fogom. A láthatatlan kezek láthatatlan ujjlenyoma-
tokat hagynak, de itt egyébként sem fog senki ujjlenyomatokat keres-
gélni. Vagy ha igen, az sem számít. Maga csak egy újabb veszteség lesz
egy hosszú listán. Senki nem fog benne kételkedni, amikor meglát-
ják, hogy egy konföderációs fegyverrel lőtték le. Sőt, bizonyos körök-
ben még igazi hazafinak is fogják tekinteni.
- Tehát csak egy újabb szerencsétlen katona leszek, aki szolgálattel-
jesítés közben meghalt.
- Gondoltam, hogy egy ilyen sírfeliratot díjazni fog.
- Ha már a sírfeliratoknál tartunk, valóban nem rossz, de én inkább
meglennék nélküle még egy ideig.
Furlann kuncogott.
- Gondolom, a barátaiban bízik. Tudok a jelenlétükről.

Utolsó mondatára a rejtőzködők előbújtak. Markowitz tüzelőállást
vett fel, és megcélozta fegyverével a mágust.
- Engedd el, ha nem akarsz rosszat magadnak.
- Engedjem el? - Furlann közömbösen pillantott hátra a válla fe-
lett. - Nem, azt hiszem, inkább nem.
- Harry, veszélyes - figyelmeztette társát Kit.
- Nagyon - bólintott helyeslően Furlann.
- Arról könnyen gondoskodhatunk - morogta Markowitz, és tüzet
nyitott. Elhibázta. Újra lőtt. Ez sem talált. - Mi a lószar...
- Eltorzítja a látásunkat - mondta Kit. - Nem tudok fogást találni a
varázslatán.
- Ha nem sikerül, Tom meghal - adott hangot Andy Tom következ-
tetésének.
- Ismét olyan ügybe ütötted az orrod, amihez semmi közöd, Mes-
terlövész. - Furlann könnyed intésére az árnyvadász káromkodva ha-
jította el a pisztolyát. A vörösen izzó fegyver hangos csattanással lan-
dolt a betonon, majd rögtön fel is robbant a túlmelegedett lőszer
hatására. Furlann nevetett. - Előlem nem fogsz olyan könnyen lelép-
ni, mint a Yellowjacket elől.
- Furlann! - Tom is megpördült, ahogy a mágus az új hang felé for-
dult. A Styr velük együtt mozdult, a fegyver csöve még mindig a hom-
lokára mutatott.
Cinqueda volt az, az utcai szamuráj. Megint csak a semmiből buk-
kant elő. Enyhén meggörnyedve állt, egyik kezét maga elé nyújtva, a
másikat pedig - amelyikben a nehéz pengéjű kést tartotta - hátrahúz-
va, dobásra készen. Egy ádagos ember kezében egy ilyen fegyver nem
sokat ért volna, de Tom nem kételkedett benne, hogy a kiberverekkel
megtámogatott Cinqueda rendelkezik a használatához szükséges
erővel.
- Hoi, Cinq. Hogy megy az üzlet? - Furlann nem úgy beszélt, mint
ha veszélyben érezné magát.
- Egész jól, kösz a kérdést - felelte a szamuráj. - Nem kellene to-
vább bonyolítanod a helyzetet.
Cinqueda izmai pattanásig feszültek, készen állt bármelyik pillanat-
ban elhajítani a pengét. Tom már látta akció közben az utcai szamu-
rájt, és tudta, hogy Furlann leghatékonyabb gyorsító varázslata sem
veheti fel a versenyt az árnyvadász huzalozott reflexeivel. Cinqueda
már be is fejezi a támadását, mire a mágus egyet pisloghatna. De va-
jon a szamuráj látásjavító optikája képes kompenzálni a Markowitzot

is megtévesztő álcázó varázslatot? Furlann úgy gondolhatta, hogy
nem, mert a szorítása Tomon nem gyengült. A fegyver még mindig az
őrnagy arca előtt lebegett.
- Nem fogod megtenni, Cinq - mondta Furlann. - Túl szép időket
töltöttünk együtt. Ugye emlékszel? Biztos vagyok benne.
Cinqueda nem mozdult, egyetlen izma sem rándult.
- Emlékszem, hogy mindig is a rossz lóra tettél. Ezúttal gondolkod-
hatnál, Lanny. Ilyen távolságból sosem hibázok. Te döntesz.
- Igaz, hogy még sosem láttalak hibázni, de te sem dobtál célba a
torzító pajzsom ellen.
- Van olyan jó, mint Fekete Mary Thomas torzítója?
- Majdnem - felelte Furlann büszkén. Fekete Mary Thomas átko-
zottul jó mágus lehetett.
- Nincs szerencséd, Lanny - mondta Cinqueda rezzenéstelen arc-
cal. - Fekete Maryé ugyanis nem volt elég jó.
Tom érezte, hogy az őt markoló láthatatlan kezek megremegnek.
- Blöffölsz - vicsorogta Furlann.
Cinqueda arckifejezése nem változott.
- Mint mondtam, te döntesz.
A Tómra irányuló fegyver viszont megrezzent. Enyhén remegni
kezdett, ahogy az elsütőbillentyű lassan hátrahúzódott. Tom egy pil-
lanat alatt elvesztette az érdeklődését a mágus és a szamuráj közötti
konfliktus iránt. A puska fekete, szemhéj nélküli szeme kitágult, be-
töltötte az egész látóterét.
Tudta, nem elég gyors ahhoz, hogy kitérjen egy lövedék elől, de
mégsem állhatott ott tehetetlenül. Harc nélkül nem adja meg magát.
Nekifeszült a láthatatlan kezeknek, de tudta, hogy ez életének utolsó
cselekedete.
Fém csendült műanyagon, de a csattanás visszhangját elnyomta a
Steyr dörrenése. Haragos méhek közeledtek felé dühös zümmögés-
sel, égető szúrást érzett a vállában. Fülébe mintha forró tűt döftek
volna. Homlokát hatalmas rúgás érte, látása elhomályosult. Tom a
földre zuhant.
Andy megijedt, hogy Furlann átvette az irányítást Cinqueda csele-

kedetei felett, amikor látta, hogy a szamuráj Tom felé hajítja a kést.
Kit figyelmeztette őket, hogy a hadsereg mágusa veszélyes.
De Cinqueda nem Tomot, hanem a rá szegeződő rohampuskát

célozta. Bár a szamuráj dobása pontos volt, a penge nem térítette el
eléggé a fegyver csövét. Amikor Furlann meghúzta a ravaszt, a rövid
sorozat telibe találta Tomot. Vér fröccsent, Tom összeroncsolt sisak-
jából műanyag szilánkok záporoztak, és az őrnagy lehanyatlott.
A teste még földet sem ért, Cinqueda már Furlann torkát markol-
ta.
- Várj, beszélnünk kell vele! - kiáltotta Markowitz.
Andy arra gondolt, hogy az árnyvadász feleslegesen izgatja magát.
Ha Cinqueda meg akarta volna ölni a mágust, Furlann halott lett
volna, mielőtt még Markowitz megszólal.
Inkább Tom miatt kellett aggódniuk. Kit Andyvel együtt rohant
oda, hogy megnézzék, mit lehet tenni vele. Az arcát és haját borító
vér ellenére Tom még lélegzett.
- A sisak megmentette az életét - állapította meg Kit. - Csak fel-
színi sérüléseket kapott.
Átkutatta Tom övzsebeit, amíg rá nem bukkant az elsősegélykész-
letre.
- Tartsd a fejét! - utasította Andyt, és elkezdte kitisztítani, majd
bekötözni Tom sebeit. Közben halkan énekelt, túlságosan halkan
ahhoz, hogy Andy bármit is megértsen belőle, de reménykedett
benne, hogy egy gyógyító varázslatot hall, mert Tom nagyon
pocsékul festett. Rosszul érezte magát ennyi vér láttán, ezért inkább
félrefordította a fejét.
Markowitz közben elvette Furlann pisztolyát, és sakkban tartotta
vele a mágust, miközben Cinqueda hátrakötözte a nő kezét. A sza-
muráj különösen nagy gondot fordított rá, hogy ne csak a százados
csuklóit, hanem az ujjait is rögzítse. Miután végzett, Furlann száját
is kipeckelte. A szamurájnak lehettek tapasztalatai a varázslók bizto-
sításával kapcsolatban. Egy mágus állítólag nem tudott varázsolni
szavak és kézmozdulatok nélkül. Andy remélte, hogy igaz a szóbe-
széd.
Amikor Cinqueda odalépett melléjük, hogy felvegye a kését,
Andy megkérdezte:
- Miért jöttél vissza?
- El sem mentem. Nem végeztem a munkával.
- De elhitetted velünk, hogy leléptél - nézett fel a Tomot kötöző
Kit.
- Megérdemeltétek. Szólnotok kellett volna a Menyétekről. De

talán mégis jobb lett volna, ha elmegyek. - Krómszeme Furlannra
villant. - Megkíméltem volna magam még több... problémától.
- Örülök, hogy nem tetted - szólalt meg erőtlenül Tom. - Ezúttal
valóban szükségem volt a segítségre. Köszönöm.
- A köszönetedet fejezd ki elkölthető nujenben, és máris hinni
fogok az őszinteségedben - felelte nyersen a szamuráj.
- Ne gyere ezzel a marcona zsoldos szöveggel! - szólt rá Kit. -
Nem áll jól neked.
- Én zsoldos vagyok, ezt ne feledd el. Én sem fogom, amikor el-
küldöm neked a számlát. - Cinqueda felnézett. - Jármű közeledik.
Néhány másodperccel később Andy is meghallotta.
- Ez egy Ranger - mondta Tom. A motorzúgásból felismerte a jár-
művet. - Biztosan a harccsoport parancsnoki járműve. Segítsetek
fel!
Amikor a Ranger páncélozott jármű áttörte a hátsó udvart körbe-
vevő drótkerítést, a toronyba szerelt géppuska elfordult, és célba
vette őket. A torony nyílásából egy sisakos katona figyelte őket.
Andynek egy pillanatnyi kétsége sem volt afelől, hogy a férfi a rava-
szon tartja az ujját. A megkötözött, kipeckelt szájú Furlann és a vér-
ben úszó Tom látványa biztosan nem tette barátságossá a szemében
a kis csoportot.
- Jackson! - kiáltotta Tom, és erőtlenül intett az őrmesternek.
- Őrnagy? - A katona meglepettnek tűnt. - Mi folyik itt?
- Hívja vissza Hanley-t és az embereit!
Jackson pillantása ide-oda járt Tom és Furlann között, amíg Tom
el nem mondta neki, mire készült a mágus. Az őrmesternek nem
tetszett, amit hallott, és ezt meg sem próbálta titkolni.
- Van nálam egy mikrogránát, amit lenyomhatnánk a torkán - ve-
tette fel.
- Egyelőre ne törődjön vele! - csillapította le Tom. - Állítsa meg
Hanley-t és az embereit, mielőtt egy ostoba parancs miatt halomra
lövetik magukat!
Az őrmester eltűnt a Ranger belsejében. Egy perccel később le-
nyílt a parancsnoki jármű hátsó rámpája, és Jackson szállt ki az
autóból. Még éppen időben sikerült elérnie Hanley-t.
- Miért tette, őrnagy? - kérdezte a tiszthelyettes Furlannra mutat-
va.
- J ó kérdés, őrmester, de csak egy a sok közül. - Tom a mágushoz

fordult. - Ha hajlandó beszélni, kivesszük a szájából a pecket.
- De ha csak megkísérel varázsolni, golyót kap a fejébe - tette
hozzá Markowitz.
Furlann bólintott. Amint szabaddá tették a száját, vizet kért, és a
szájában lévő rossz ízre panaszkodott. Andynek is rossz volt a szájí-
ze, de az övé csak képletesen, és jórészt a nőnek köszönhetően.
- Sok mindent el kell mesélnie nekünk - mondta Tom.
- Lehet róla szó - bólintott Furlann. - De ha megteszem, kérek
valami ellenszolgáltatást.
- Már így is jóval többet kapott, mint amennyit megérdemel! -
csattant fel Andy.
Markowitz bólintással fejezte ki egyetértését.
- A kölyöknek igaza van. Életben hagytunk. Beszélj, ha azt aka-
rod, hogy ez továbbra is így maradjon!
- Érdekes, hogy itt mindenki gyilkosnak hív engem, de ha bevál-
tod a fenyegetésed, Mesterlövész, te sem leszel különb nálam. -
Furlann az árnyvadászra vigyorgott. - De ez nem a te stílusod.
- Ez senkinek nem fog eszébe jutni, amikor megtalálják a hullá-
ját, benne egy konföderációs fegyverből származó golyóval - je-
gyezte meg Tom.
Furlann tekintete az őrnagy felé vágott, de utána mintha veszített
volna arroganciájából.
- Tehát, miért? - kérdezte Tom.
Furlann sóhajtott.
- Rocquette, maga pont ugyanolyan, mint az a zűrös ügy, amit
megpróbált az elnök elé tárni. Túl sok gond, túl sok kapcsolat, túl
sok elvarratlan szál. Már a Lessemmel való problémája is elég
bosszantó volt, a többi pedig egyenesen... nos, fogalmazzunk úgy,
a körülmények szükségessé tették az ön félreállítását az útból. Az is
megtette volna, ha egyszerűen eltűnik. Gondoljon csak bele,
mennyi problémától kímélte volna meg magát. A francba, a saját
életét mentette volna meg, ha azt az utat választja!
- Közvetlenül Trahn utasításait követted, vagy Jordánén keresztül
jutottak el hozzád a parancsok? - kérdezte Markowitz.
Furlann mogorván nézett az árnyvadászra, de nem válaszolt. Jack-
son viszont úgy nézett ki, mint aki pillanatokon belül felrobban ha-
ragjában.
- Tehát igaz volt, amit a kalózadón mondtak! Az elcseszett arany

váll-laposok a Konföderációnak dolgoznak! Trahn is. Istenem, ki
gondolta volna? Az a szarházi konföderációs ügynök maga nyomta a
kezébe a Steyrt? Esetleg még jó vadászatot is kívánt? Legszíveseb-
ben...
- Nyugalom, őrmester - szólt rá Tom, mire Jackson elhallgatott.
Furlann a földön fekvő Steyr rohampuskára nézett.
- Eszedbe se jusson - figyelmeztette Kit.
- Nyugalom, kislány. Csak egy pillantást akartam vetni rá. Konfö-
derációs áru, és valóban a Lelkisektől zsákmányoltuk. Tudjátok, né-
hányan közülük a Menyéteknél szolgálnak. A konföderációs kap-
csolat valóban létezik, és tényleg súlyos problémát jelent, amin
nem tudtok segíteni. Viszont ennek az egésznek semmi köze Trahn-
hoz. Ezt a balhét nem lehet a hadseregre verni.
- Azt gondolja, nem állnak meg a vádjaink? - kérdezte Andy.
- Biztos vagyok benne, hogy nem, mivel sem Trahn, sem az em-
berei nem állnak kapcsolatban a Konföderációval. Tehát balhét
akarnak? Csak rajta! Segítsenek a Konföderációnak!
Markowitzot nem győzte meg.
- Miért hinnénk neked?
- Ne higgyetek! Szarok rá, mit hisztek. - Furlann egy kicsit felé-
lénkült. - Vagy próbáljátok meg a hadsereget és Trahnt bemártani.
Ha megteszitek, olyan rossz színben tüntetitek fel magatokat, hogy
utána már semmit nem fognak elhinni nektek. Ez az, gyerünk csak!
Tetszik a stratégiátok.
- Ha Trahn nincs benne, akkor miért paktált le Osborne-nal? -
kérdezte Tom.
Furlann bosszúsan horkantott.
- Én már az elejétől fogva mondtam neki, hogy a pitypangzabáló
egy kétszínű fattyú, de ő úgy vélte, képes lesz kordában tartani Os-
borne-t. Egy ideig működött is a dolog. Sőt, látszólag még most is
működne, ha maguk nem leplezik le a Telestrian kapcsolatát a Kon-
föderációval. Valami jót azért mégis tettek, bár ha jól sejtem, ezzel
pokoli kínos helyzetbe hozzák a tábornokot. A mocskos, köpönyeg-
forgató pitypangzabálók!
- Nem válaszolt a kérdésemre - emlékeztette Tom.
- Maga tényleg elszánta magát rá, hogy felderíti ezt az ügyet, mi?
Eh, a pokolba! Egyébként is minden széthullóban van. - Furlann
hangja elveszítette ellenséges élét. - Akkor beszéljünk a védelem-

ről.
-Neked?- kérdezte hitetlenkedve Markowitz.
- Azt akarjátok, hogy beszéljek. Én pedig védelmet akarok. Egy-
szerű képlet. Még neked sem lehet túl bonyolult, Mesterlövész.
- Élni akarsz, tehát beszélsz - vágott vissza az árnyvadász. - Ez egy
még egyszerűbb képlet. Még neked sem lehet túl bonyolult, Fur-
lann.
A nő azonban ügyet sem vetett rá, Tomot nézte.
- Áll az alku?
- Először beszéljen, aztán majd meglátjuk.
- A francba, egyébként sincs meg a hatásköre hozzá, hogy bármi
hasznosat tegyen. - Furlann a földre szegezte a tekintetét. Úgy tűnt,
befejezettnek tekinti a beszélgetést.
- Esetleg fogadhatnál más lóra, Lanny - szólalt meg halkan Cin-
queda.
Furlann hosszú csend után felelt:
- Talán igen. - Felnézett, egyenként végignézett mindenkin, vé-
gül Tomon állapodott meg a tekintete.
- Maga becsületes fickó, Rocquette. Tisztességesen fog viselked-
ni.
- Tisztességesebben, mint maga - morogta Andy.
Tom különös tekintettel nézett Andyre, de rendezte arcvonásait,
mielőtt visszafordult volna Furlannhoz.
- Mondja el, mit művel Trahn!
- Oké. - Furlann tüdejéből robbanásszerű sóhajjal szakadt ki a le-
vegő. - Trahnnak ugyan van terve, de annak semmi köze a Konfö-
derációhoz, hacsak az nem, hogy leghőbb vágya szétrúgni a seggü-
ket. Nem tetszik neki, ahogy a politikusok félvállról veszik a had-
sereget. Természetesen ebben igaza van, de hajlamos a dolgokat
negatívabban látni, mint amilyenek azok valójában. Azt gondolja, a
politikusok a belső anarchia és a külső ellenségek révén a pusztulás
szélére sodorták a hadsereget, és már évek óta tervezi, hogy valamit
tegyen a folyamat megállítása érdekében.
- Az utóbbi időben már csak egy tüntetésre várt. Amikor a Kom-
penzációs Hadsereg elárasztotta a várost és Steele egy szalmaszálat
sem tett keresztbe, Trahn meglátta a kedvező lehetőséget. Különö-
sen örült neki, hogy saját katonai körzetében kell tevékenykednie.
Még júliusban rávette Osborne-t, hogy zárolja a nem halálos tö-
megoszlató felszereléseket, és gondoskodott róla, hogy a raktáron

lévő készleteket gyorsan elfogyasszák vagy leselejtezzék. Tisztában
volt vele, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik a robbanáspont, és
amikor Chicagóban megtörtént a baj, rögtön tudta, hogy elérkezett
az ő ideje. Jemallal beépíttetett néhány ügynököt a tüntetők közé,
akik felszították a lángot és erőszakos cselekményeket kezdemé-
nyeztek. Arra gondolt, hogy ha a dolgok irányítása kicsúszik a helyi
hatóságok kezéből - ami meg is történt -, akkor ő és a hadsereg egy
határozott akcióval megoldják a problémát.
- A megfelelő tömegoszlató felszereléssel sokkal gyorsabb és tisz-
tább munkát végezhetett volna - mutatott rá Tom.
- Lehet, de azzal nem hangsúlyozhatta volna a hadsereg gyenge-
ségét. - Furlann vállat vont. - Ráadásul így a meta csőcselék jó része
is életben maradt volna. A tábornok olyan fickó, aki szereti, ha az el-
képzelése szerint alakulnak a dolgok.
- Ezért nyílt vadászidényt hirdetett az orkokra és a többi metahu-
mánra - bólogatott nyájasan Markowitz. - Hogy megtisztítsa a vá-
rost a szeméttől.
- így van - felelte Furlann, és csak ekkor vette észre, hogy a csa-
pat minden tagja jeges tekintettel mered rá. - Hé, mi a gond? Mi itt
mindannyian humánok vagyunk. Nem hagyhatjuk, hogy az orkok
és a többi metagén hulladék tovább szennyezze a génkészletet,
nem igaz?
Szennyezni a génkészletet. Orkok. Metagén hulladék. Andy apja
ork volt. Nem született, hanem átváltozott, de akkor is ork. Tehát ha
neki voltak ork génjei, akkor Andynek is. Vajon az ilyen Trahn és
Furlann féléknek mikor jut eszükbe, hogy már a gének is metahul-
ladékká tesznek, a külső megjelenéstől függetlenül?
- Amiről maga beszél, az fajirtás!
- A fasiszták kedvenc időtöltése - tette hozzá Markowitz. -
Mondd csak, Furlann, eszedbe jutott valaha is, hogy a mágikus ké-
pesség is metagenetikus eredetű?
- A z más.
Markowitz gonosz mosolyt villantott a nőre.
- És biztos vagy benne, hogy Trahn cimborád is hasonlóképpen
gondolja? A náci hamvasztok lángjait sem csak zsidó holttestek táp-
lálták.
Andy elégedetten tapasztalta, hogy az árnyvadász szavai után kel-
letlen fintor jelenik meg a mágus arcán.
Tom figyelmét azonban nem vonta el a tárgytól a faji kitérő.

- És miért pont most? A chicagói eseményeket figyelembe véve az
ország már így is elég nagy bajban van.
- A chicagói eseményeket figyelembe véve ez volt a legtökélete-
sebb időpont - vágott vissza Furlann. - Trahn végre olyan helyzetbe
került, amit ő úgy nevezett: „a hősiesség időszaka, amikor valóban
jelent valamit az ország katonájának lenni". Mivel a fegyveres erők
legnagyobb része le van kötve Chicagóban, mindenhol emberhi-
ánnyal küszködünk. Trahn mindig is azt hangoztatta, hogy a UCAS
hadserege jelenlegi állapotában képtelen az ország szükségleteinek
kielégítésére. Azzal, hogy a tüntetés leveréséhez a határról kellett
csapatokat elvonnia, nagyszerűen bizonyította állítását.
Andy szerint viszont ez a gondolkodás figyelmen kívül hagyott
egy nagyon fontos tényt.
- Azt hitte, csapatokat vonhat el a határról, miközben Észak-Virgi-
nia az elszakadás szélén áll?
- Az az elszakadási szarság mindeddig csak porhintésnek és a po-
litikusok hangzatos magamutogatásának tűnt. Senki sem hitt benne
igazán, hogy megpróbálják végigvinni. A Konföderáció támogatása
nélkül soha nem járhattak volna sikerrel, és senki nem gondolta,
hogy valóban kapnak segítséget Atlantából. - Furlann ismét meg-
vonta a vállát. - Minden nem sikerülhet.
Tom szomorúan csóválta a fejét.
- Trahn hajlandó volt kockára tenni az ország békéjét, csak hogy
felfejlessze a UCAS hadseregét?
- Hé, neki a hadsereg az élete. Ezt maga is megérthetné.
- Én megértem a kiindulópontját. Inkább a végcéljával vannak
problémáim.
- Azonnal el kell terjesztenünk a hírt - jelentette ki Markowitz.
- De az adójuk már nem működik - mutatott rá Tom.
- Talán nem is a megfelelő üzenetet akartuk küldeni a megfelelő
embereknek - gondolkodott hangosan Andy. - A Rangernek van
MilNet kapcsolata, igaz?
- Igen - bólintott Tom. - Egy Fuchi 5000-es klón, de csak stan-
dard hozzáférésre van konfigurálva. Az általános üzenetek minde-
gyikének át kell mennie a főhadiszálláson és az ellenőrökön.
- Az is elég lesz. Azzal a dekkel és néhány kóddal bármilyen háló-
zatra rá tudok kapcsolódni. Mindent, amit megtudtunk, ráömlesz-
tünk a katonai hálózatra, a MilNetre. Ha mindenki úgy gondolko-
dik, mint Jackson őrmester, akkor egy órán belül véget vethetünk a
Kompenzációs Hadsereg elleni megtorló akciónak.
- Ezek a hírek senkinek sem fognak tetszeni - bólogatott egyetér-
tően Jackson.
Tom megmutatta Andynek, hol tud becsatlakozni, és néhány szó-
ban ismertette öccsével a Ranger taktikai parancsnoki jármű lehető-
ségeit. Andy néhány másodperc alatt megtalálta az egység standard
hálózati elérési kódjait. Az egész társaság bezsúfolódott a Ranger
belsejébe, hogy figyelemmel kövessék a tevékenységét. A jármű rá-
diójának segítségével létrehozott egy alállomást, amely párhuzamo-
san működött a MilNetbe való behatolásával. A többiekkel a háta
mögött úgy érezte magát, mintha közönség előtt dolgozna, de
amint létrehozta a megfelelő körülményeket ahhoz, hogy ők is fi-
gyelemmel kísérhessék a tevékenységét, már meg is feledkezett ró-
luk. Kormányzati álcában, egyszerű, feltűnésmentes alakot viselve
suhant át az elektronikus égbolton, de közben úgy érezte magát,
mint Paul Revere, amikor riadóztatta Concordot és Lexingtont, vagy
éppen Cary Justus, aki felébresztette a houstoni helyőrséget, mi-
előtt az azzie csapatok áttörték volna a peremvonalat. Hősies fel-
adatot, a hírvivő szerepét vállalta magára.
Furlann információira hagyatkozva ismertette a katonákkal a
Trahn által mesterségesen generált vészhelyzetet, és a tábornok
azon célját, hogy pusztán politikai okokból minél véresebb konflik-
tust idézzen elő. A konföderációs fenyegetésről nem beszélt sokat,
mivel úgy vélte, a közvetlenebb kapcsolat hangsúlyozásával jobban
meg tudja győzni az embereket arról, hogy Trahn nem a megfelelő
irányba vezeti őket, de külön kiemelte, milyen veszélyekkel járhat a
határok védtelenül hagyása, miközben a hadsereg a tüntetőkkel
harcol. Minden lelkiismeret-furdalás nélkül beszélt a Tómnak ki-
adott illegális parancsokról, és arról, hogy a bátyját meg akarták
gyilkolni, amiért megpróbálta a kötelességét teljesíteni, és ellensze-
gült az utasításoknak - és kizárólag csak Tom kérésére nem említet-
te név szerint Furlannt, mindössze „kudarcot vallott bérgyilkos-
ként" utalt rá, aki felfedte nekik a tábornok tervét.
Valami robbant a fejük felett, és a detonáció visszarántotta Andyt
a hús-vér valóságba. A lökéshullám megrázta a parancsnoki jármű-
vet.
Jackson ereszkedett le hozzájuk a toronyból.
- Kikapcsolni! Állítsák le az adást! Most kaptunk egy hullámlovast

a fejünkre. Úgy tűnik, valaki elszánta magát rá, hogy elhallgattasson
minket.
Andy habozás nélkül kikapcsolta az adót. Valakinek valóban nem
tetszhetett a mondanivalója.
- Sofőr, vigyen innen minket! - adta ki az utasítást Tom.
Andy örült a parancsnak. Elég sokat játszott a Diadal az Öbölben
című játékkal ahhoz, hogy tudja, mi történik a túl sokáig sugárzó rá-
dióadókkal. Egy idő után szépen bekapnak egy rakétát, amelyik
megkeresi a rádióhullámok forrását - egy olyat, mint az iménti
„hullámlovas", amelyiket az őrmester az utolsó pillanatban semmi-
sített meg a Rariger gépágyújával. Jackson még a számítógépes ve-
zérléssel együtt is szerencsésnek mondhatta magát. Mindannyiuk-
nak nagy szerencséje volt. A rakétaelhárító tűz találati pontossága
nem túl magas; az őrmester minden valószínűség szerint a követke-
zőt már nem tudta volna elkapni.
A vevő azonban nem vonzott magához semmit. Andy folyamato-
san figyelte, mi megy az éterben, és nem tetszett neki, amit hallott.
- Hé, a MilNet operátora konföderációs beszivárgó ügynököknek
nevez minket. Azt mondja, csupa hazugságot terjesztünk, egy sza-
vunkat sem szabad elhinni. Felszólítanak mindenkit, hogy ne adja-
nak hitelt a szavainknak.
- Mégis, mire számítottál? - mordult fel Furlann.
- És mik a reakciók? - érdeklődött Tom.
- Egyszerű visszaigazolás és tudomásul vétel - felelte csalódottan
Andy. Reménykedett benne, hogy legalább néhány egység hinni fog
neki, és abbahagyja az értelmetlen öldöklést. Most már látta, hogy
túlságosan optimista volt. - Valami mással kell próbálkoznunk.
- Ez nem olyasmi, amit az utcán meg tudunk állítani - mondta
Markowitz. - Mintha a hidra ellen harcolnánk. Túl sok feje van, és
állandóan újranöveszti őket.
- De van egy fej, amit nem tud újranöveszteni - jegyezte meg ko-
moran Tom.
> > > > >NEWSNET ÉLŐ ADÁ-/****ZAVARÁS****
- [23:53:50/8-25-55]
AZ IEYE ÉLŐ ADÁSA

„Mi vagyunk a tanúk, hűséges és igaz híveim. Ott vagyunk, ahol
az akció, ahol a balhé, ahol a pénz!
Cimborák, a szemetek és a jacketek ezúttal is élőben kapja az
adást. Mindössze ez a fekete füstoszlop maradt az ITRU független
hírcsatornából. Könyörület nélküli katonai csapás volt, nem kétsé-
ges. A kormánynak a zavargás kezelésére felállított parancsnoki
központjában természetesen tagadják a hadsereg részvételét az ak-
cióban. Azt mondják, ez a chiptiszta igazság.
[Helyszín: Egő közvetítő teherautó; a tűzben olvadó ITRU logó]
Chiptiszta igazság? Kurvára nem hinném!
Akarjátok hallani a chiptiszta igazságot? Mi nem vagyunk a kor-
mány. Nem vagyunk az elnök. Mi nem hazudunk. Mi az igazságot
mondjuk. Csak nyissátok ki a szemeteket, és nézzétek a lángoló
igazságot!
És most hallgassátok meg az ITRU utolsó adását. . . < < < < <
> > > > >MILNET, BELVOIR PARANCSNOKI KÖZPONT ADÁ-
SA
SZÉLES SÁVÚ SUGÁRZÁS MINDEN CSOMÓPONTNAK
Ellenséges ügynökök megszerezték a hadsereg egyik elérési

rendszerét, és behatoltak a MilNet hálózatába. Dekásaink azonnal
megtették a szükséges ellenlépéseket. Álljanak készen a letiltó kó-
dok fogadására, amelyekkel még a beérkezéskor törölhetik a komp-
romittálódott állomásokról érkező adásokat! Hagyjanak figyelmen
kívül minden üzenetet, amelyek ezektől a forrásoktól származnak!
Az adások hazugságokat tartalmaznak.
- J. Jordán ezredes, Belvoir Hírszerzés
Ellenőrző kód: 2874-876-25540-7676587-D9B23JJ< << < <
> > > > >NEWSBLIPS ADÁS
- [23:59:50/8-25-55]
ELÉRÉSI DÚ LEVONVA
Üdvözöljük a NEWSBlipsnél...
HÍR
Lelőttek egy repülőgépet. Észak-Virginia kormányzójának jelenlé-
tét a lelőtt gépen még nem erősítették meg.
HÍR
Az elnök Camp Davidből a Chicagói Krízis konferenciára utazott.
„A helyzet megköveteli" - mondta Steele az újságíróknak az éjsza-
kai utazás előtt. < < < < <
24
Tom egy félreeső helyre navigálta a parancsnoki Rangért, ahol

Jackson őrmester és a sofőr társaságában elhagyta a járművet.
- Zárkózzatok be! - Ezzel búcsúzott.
Markowitz felhúzta mögötte a rámpát.
- Cserben hagy titeket - szólalt meg Furlann, amint távoztak.
- Téged senki sem kérdezett - morogta Markowitz.
- Pedig talán jobb lett volna. Nem szükséges vele tartanotok. Én
meg tudom oldani, hogy...
- Pofa be! - csattant fel az árnyvadász.
Hogy biztosítsa a nő engedelmességét, újra felpeckelte a száját -
sokkal erősebben, mint előzőleg Cinqueda tette. Ezúttal a Ranger
egyik tárolószekrényéből előszedett mágusmaszkot használta. A
maszk egy bonyolult, szíjakkal ellátott eszköz volt, és tartozott hoz-
zá egy cső is, amit Markowitz beleerőltetett Furlann szájába. A nő
villámló szemmel nézett rá, amíg a csuklya rá nem került a fejére, és
el nem takarta a szemét. A mágus fejéből így már csak egyetlen test-
rész látszott: az orra, amelynek külön lyukat vágtak a csuklyán, ne-
hogy a fogoly megfulladjon.
Amikor Markowitz előszedte a mágusmaszkot, Cinqueda is meg-
moccant, és felmászott a parancsnoki jármű tornyába.
- Figyelek - közölte kurtán. Mivel már kiderült, hogy a múltban
volt valami köze Furlannhoz, Andy úgy gondolta, sokkal inkább a
nem figyelek kifejezés járhatott a fejében.
Andy kissé mogorván vette tudomásul, hogy a nő elfoglalta a tor-
nyot. Ő maga akart felmászni oda, hogy várja Tom visszatérését.
Nem mintha kételkedett volna benne, hogy a bátyja visszajön hoz-

zájuk. Éppen csak...
Feleslegesen aggódott. Alig tíz perc múlva Cinqueda visszamá-
szott a toronyból, és leeresztette a rámpát. Tom és a jármű személy-
zete érkeztek vissza, és magukkal hoztak egy gyalogos hadnagyot is.
Andy látta, hogy odakint katonák másznak fel a hirtelen feltűnő te-
herautókra. A Ranger sofőrje átfurakodott mellette a vezetőülés-
hez, és a parancsnoki jármű másodperceken belül úton volt.
- Ő Hanley. Jó srác, az embereivel együtt. - Tom ezzel letudta a
bemutatást. Nem is próbálta elmondani Hanley-nek, kik tartózkod-
nak a kocsiban. A semlegesített Furlannra viszont felfigyelt. - Pró-
bálkozott valamivel?
- Fárasztó volt állandóan a képét figyelni - vonta meg a vállát
Markowitz.
- Megpróbált meggyőzni minket arról, hogy nem fogsz visszajön-
ni - árulta el Andy.
- Kígyó - kommentálta Jackson őrmester. - Minden igaz, amit az
őrnagy mondott magának róla, hadnagy. Sőt, még több is.
Hanley Tómra nézett.
- Ezek az emberek is szerepelnek a tervében, őrnagy? - kérdezte.
- J ó kérdés - felelte Markowitz. - Egyáltalán mi is pontosan a ter-
ve, Rocquette?
- Megteszem azt, amit már régebben meg kellett volna, és kirán-
gatom Trahnt a nyílt terepre. Ezzel a mindenen átgázoló taktikával
egy kicsit messzire ment.
Markowitz felvonta a szemöldökét.
- Ugye ez nem valami személyes ügy?
- Átkozottul az. - Tom arcán a „ki a franc vagy te, hogy ilyeneket
kérdezel" kifejezés suhant át, amit egy hanyag vállvonás követett. -
De annál jóval több. Ha őt le tudjuk kapcsolni, talán marad elég idő
a Konföderáció leállítására is, mielőtt az ország mindkét vége láng-
ba borulna.
Cinqueda egy chiptokot nyújtott át Tómnak.
- Erre szüksége lesz.
- Mi ez?
- Egy csak olvasható, bütykölésbiztos felvétel Furlann énekéről -
felelte az árnyvadász. - Arra az esetre, ha időközben meggondolná
magát.
Tom elvette a chipet, és továbbadta Hanley-nek, aki Markowitz

mellett benyomakodott az egyik konzol elé, és elkezdte visszanézni
a felvételt.
Andy meg tudta érteni, miért akarja Hanley látni és hallani a bizo-
nyítékot, mielőtt Tom mellé állna. Jelen pillanatban egy sárkány far-
kát fogták, és mindenképpen meg akart győződni róla, hogy a jó ol-
dalon áll, és helyes, amit tesz. Andy biztos volt benne, hogy Tom
mindent előkészített, de valahogy mégsem az tűnt a leghelyesebb
megoldásnak, hogy egyenesen besétáljanak a sárkány barlangjába.
- Még mindig azt gondolom, hogy sokakat sikerülne meggyőz-
nünk, ha folytatnánk az adást. Az a rakéta azt bizonyította, hogy má-
sok is így gondolják.
- Senki nem akar még egy rakétát kockáztatni - mutatott rá Mar-
kowitz.
Andy nem volt biztos benne, hogy Markowitz mindenki más ne-
vében is beszél, de a parancsnoki járműben tartózkodók közül sen-
ki nem ellenkezett. Andy azonban továbbra is úgy gondolta, még
egy próbát kellene tenniük a MilNettel, esetleg kereshetnének egy
másik független kalózadót, vagy bármit, csak ne kelljen besétálniuk
az ellenséghez, de a jelek szerint senkit sem érdekeltek a kifogásai.
- Hogyan szándékozik átmenni a bázis őrségén? - kérdezte Mar-
kowitz Tomot.
- Majd kitalálok valamit. Ha kell, harcolva törünk utat magunk-
nak. Ne aggódjon, kitesszük magukat, mielőtt elkezdődne a műsor.
- Nem, nem fognak kitenni. Nekem is van egy kis elintéznivalóm
odabent.
- És mágikus támogatásra is szükség lehet - tette hozzá Kit. - Az
illúzió sok kaput ki tud nyitni, amit a puszta erő nem képes.
- A bizonyítékok pedig nálam vannak - ütögette meg az adatjack-
jét Andy. Ha Kit bemegy, akkor ő sem maradhat kint.
Egyedül Cinqueda volt az, aki a jelek szerint csak magára gon-
dolt.
- Én is benne vagyok, egy kis extráért. Már így is túlteljesítettem
azt, amiben megegyeztünk. Legyen mondjuk...
- Egy vasat sem - szakította félbe Markowitz.
- Harry - mondta halkan Kit szükségünk lehet a segítségére, és
ha bent leszünk, már nem lesz időnk hívni.
- Oké, rendben - adta be a derekát kelletlenül Markowitz. - Meg-
kapod a béred, te zsaroló zsoldos.
Cinqueda elmosolyodott.
- Majd a végén - tette hozzá Markowitz.
Miközben ők ketten vitatkoztak, Andy a helyzetükön gondolko-
dott.
- Tom, mi lenne, ha a Trahnnal való találkozásodat élőben fellő-
nénk a hálóra? Ha nem tudja, hogy adásban van, talán elszólja ma-
gát. Később nem tagadhatja le, amit több ezer tanú előtt mondott.
- J ó ötlet - bólintott az őrnagy. - Mit találtál ki?
Andy elégedetten vette tudomásul, hogy Tom azt feltételezi róla,
előre gondolkodott. Valóban így volt, és alig várta, hogy ezt bizo-
nyítsa is.
- Ez a Speciális Erőforrások egység Ranger taktikai parancsnoki
járműve, igaz? Tehát fel van szerelve egy tartalék parancsnoki köz-
ponttal a robotokkal végrehajtott hadműveletek irányítására. Ez
rengeteg átjátszót, vevőt és áramkört jelent, ami mind egy rigó el-
érésű rendszerrel rendelkező interfészen keresztül működtethető.
Ráadásul kell lenni egy tonnányi tartalék alkatrésznek is a robotok-
hoz.
- Csak negyed tonnányi van - szólt közbe Jackson őrmester.
- Képletesen értettem. - Andy folytatta a gondolatmenetét. - Ér-
tek a barkácsoláshoz, és össze tudok dobni egy rendszert, amivel
akár távolról is láthatjuk azt, amit te látsz. Egy videoadás sokkal
meggyőzőbb lenne egy egyszerű audiofelvételnél.
- Ebben igazad van, de nem fog működni - szólt közbe Marko-
witz. - Trahn észre fogja venni, ha Rocquette egy robotkamerát
dugdos. Azok a lencsék nem éppen a legapróbb holmik.
- Cinquedánál viszont van egy, ami pont megfelelne a célra. -
Andy látta, amikor a szamuráj az ITRU teherautóban használta. Re-
mélte, hogy hajlandó felajánlani a cél érdekében.
- Alacsony felbontású. - A nőnek ez volt az egyetlen ellenvetése.
- Akkor beiktatok egy képjavító programot az adatfolyamba. - A
körülményeket figyelembe véve ez triviális problémának tűnt. -
Nem végzünk légi felderítést, ez is nagyszerűen megteszi. Es ha
megvan a jel... nos, a sugárzáshoz szükséges felszerelés már a ren-
delkezésünkre áll.
- Már csak egyetlen probléma van a kimenő jellel - mondta Mar-
kowitz. - Lehet még több hullámlovas ott, ahonnan az első érke-
zett. Ha egyet kilőttek ránk, nem fognak habozni elküldeni még né-
hányat.
Andy erre is gondolt. A terv kockázatos volt, de legalább ilyen

szempontból nem fenyegette őket veszély.
- Trahn nem lehet annyira őrült, hogy a saját főhadiszállását
bombázza.
- Ebben lehet valami - biccentett Markowitz.
- Ez képtelenség - jelentette ki Tom. - Mit tervezel, Andy?
- Arra gondoltam, hogy ha már úgyis bent vagyunk a bázison, mi-
ért ne használhatnánk Trahn saját felszerelését? Az ott van kéznél.
- És hogy akarsz hozzáférni?
Látszott, hogy az őrnagy egyetlen részletet sem akar'tisztázatla-
nul hagyni. Andy le volt nyűgözve. Tudta, hogy Tom eszes fickó, de
nem gondolta volna, hogy ennyire részletekbe menően alapos. A
probléma csak az volt, hogy a bátyja kiszúrt egy gyenge pontot a
tervben.
- Nos, még mindig megvannak az egység kódjai, amivel bejutha-
tunk a MilNetbe.
- Csakhogy azokat a kódokat le fogják tiltani. Valószínűleg már
meg is tették.
Andy is ettől tartott.
- Akkor megkerülöm őket. Egyszer már bejutottam, és láttam a
védelmi sémát. Tudom, mit csinálok. - Andy remélte, hogy valóban
tudja.
- Akkor láss hozzá! Ha meg tudsz győzni róla, hogy elboldogulsz
vele, teszünk egy próbát. Ha nem... - Tom nem nyújtott alternatí-
vát, de az arcán látszott, hogy több is jár a fejében, és egyik sem tet-
szik neki. - Reménykedjünk benne, hogy működik a terved.
Andy munkához látott. Nem volt könnyű a mozgó parancsnoki
járműben dolgozni, de így is elkészült. A Cinqueda felvevőjét mű-
ködtető chipek közvetlen, vezetékes átvitelre voltak programozva,
de Andy könnyedén kiiktatta őket, és némi autofókusz kapacitás
árán összekötötte az optikai áramköröket egy adóegységgel. A szer-
kezet csak rövid távolságban üzemelt, ezért be kellett iktatnia a
rendszerbe egy erősítő átvivőt, amely elfogta, felerősítette és to-
vábbította a jeleket. A lényeg, hogy működött; Tómnak így nem kell
árulkodó vezetékeket húzni maga után. De ez azt is jelentette, hogy
valakinek az erősítővel folyamatosan a közelében kellett tartózkod-
nia, és kellett még egy ember, aki szemmel tartotta a fókuszt. Ami-
kor kipróbálta, a rendszer működött.
- Készen állunk - jelentette be Andy, és remélte, hogy valóban így

is van.
- Helyes - bólintott Tom. - Előttünk van Fort Belvoir kapuja.
Tom a Rangerben maradt, a parancsnoki állásból nézett kifelé,

miközben Hanley a kapunál posztoló őrökkel beszélt, és bemutatta
nekik a „parancsaikat". Kit valószínűleg mágikusan álcázta Tomot,
de mindannyian megegyeztek abban, hogy nem támaszkodnak ki-
zárólag a nő varázslatára. Kitet már így is eléggé igénybe vette az
egységjelölések megváltoztatása Hanley-n és az emberein, de erre
mindenképpen szükség volt arra az esetre, ha elterjedt volna a híre,
hogy a Furlann harccsoport - amelyet most visszakereszteltek Roc-
quette harccsoportra - önállósította magát. Kit illúziója nem terjedt
ki az árnyvadászokra és a fogva tartott Furlannra, ami még inkább
arra ösztönözte Tomot, hogy megpróbáljon magabiztosnak tűnni.
Komor és fensőbbséges tekintettel figyelte az őröket, miközben ab-
ban reménykedett, hogy rangjelzése megakadályozza őket az autó
átvizsgálásában.
Hanley mosolyogva tért vissza az őrháztól, és felkapaszkodott a
Rangerre. Odalökte Tómnak a „parancsokat" tartalmazó chiptokot.
- A kölyök trükkje működött. A számítógép szerint itt van dol-
gunk.
Andy hangja hallatszott a jármű belsejéből. Nyilvánvalóan min-
den szót hallott.
- Mondtam, hogy nem lesz semmi gond. Mindössze annyit kellett
tennem, hogy...
- Kímélj meg a részletektől! - vágott közbe Markowitz.
A Rocquette harccsoport begördült a kapun.
A bázison viszonylag kevés katona tartózkodott; Belvoir állandó
helyőrsége, illetve a riadókészültségben behívott egységek mind a
városban tevékenykedtek. A táborban mindössze a kapuőrség ma-
radt, a peremvonal rigó vezérelte szenzorjai és robotjai, valamint
Jordán katonai rendőreinek egy gyors reagálású százada. A kapun
való áthaladással Andyék a védett peremvonalon belülre kerültek.
Tom tudta, hol szállásolták el a gyors reagálásúakat, ezért olyan utat
választott, hogy messzire elkerüljék őket, miközben a Ranger és a
Hanley embereit szállító teherautók megközelítették a taktikai mű-
veleti központot. így csak a TMK őrségével kellett elbánniuk.
A jelenlegi doktrína értelmében a központot nem az épületben,

hanem mellette helyezték el. A körülhatárolt helyszín védelmét fel-
cserélték egy sokkal kevésbé látható biztosításra. A stáb így jóval
mobilabbá vált, ezáltal könnyebben szétszóródhatott, és sokkal job-
ban alkalmazkodott a TMK mágikus biztosításához, mert az asztrális
érzékelést nem blokkolták az épület átláthatatlan falai. Azonban a
szabadban felállított főhadiszállás nem azt jelentette, hogy a TMK
védtelenül maradt. Korántsem volt így.
Maga a bázis volt a védelem első vonala - a Rocquette harccso-
port ezt már sikeresen leküzdötte; Andy technomágiája az „utasítá-
sokkal" lehetővé tette számukra, hogy a TMK számítógépes védel-
me elfogadja őket. A második vonalat a mágikus korlátok alkották.
A szokványos védőburkok nagyon egyszerűek voltak, és mindössze
azt a célt szolgálták, hogy beindítsák a riadót, ha nem katonai sze-
mély próbál áthaladni rajtuk. Ami azt jelentette, hogy Andyt és a
többi árnyvadászt mindenképpen érzékelik. Pedig nekik át kellett
jutniuk a korlátokon.
Furlann, a mágikus védelmi rendszer tervezője az utcán tartózko-
dott Tom és Trahn legutóbbi találkozása és vitája idején, így esélye
sem volt újraprogramozni a mágikus védelmet. Tom a Speciális Erő-
források egység egykori parancsnokaként ismerte a semlegesítő kó-
dokat, és ezekkel a kódokkal utat nyitott a többiek számára. Bár tu-
domása volt a többi, sokkal kifinomultabb mágikus csapdáról is,
azokat nem tudta semlegesíteni. Ellátta Kitet minden szükséges in-
formációval, és a nő hibátlanul elvégezte a munkát. A TMK védel-
mének harmadik, utolsó vonalát maguk az emberek jelentették - az
őrök és a központ stábja. Tomot leginkább ez a rész aggasztotta.
A sofőr megállította a Rangért. Tom a konzolra nézett. Idáig kel-
lett eljutniuk. De akkor miért aggódik? A TMK elleni akciójuk eddig
zökkenőmentesen haladt. És miért is ne haladt volna? Kinek jutha-
tott volna eszébe, hogy egy ilyen őrültséggel megpróbálkozhatnak?
Tom összegyűjtötte a teherautókról leugráló embereket. Újra vé-
gigment a terven, és ezzel fejezte be az eligazítást:
- Biztos akarok lenni benne, hogy mindenki megértette: odabent
nem akarok erőszakot. A TMK katonáinak nagy része valószínűleg
nem tud Trahnról és a tervéről. Azok a katonák és irodisták nem az
ellenségeink, csak a munkájukat végzik. Nem akarok szükségtelen
durvaságot, megértették?
Bólintások és „Igen, uram"-ok hallatszottak mindenfelől.
- Rendben, akkor kezdjük! Hanley, adjon nekünk két perc

előnyt, addig mindenki foglalja el az indulási pontját!
Tom csapatába tartozott Jackson őrmester, Kit, és Hanley egysé-
gének egyik szakasza. Kit csend varázslatának leple alatt szellem-
ként suhantak át a központot körbevevő fák között. Az első őrszem
meg sem hallotta a közeledésüket. Amikor felfogta, hogy egy tucat-
nyi fegyvercső szegeződik rá, szó nélkül megadta magát. Jackson
megbilincselte a katonát, és hátrakísértette a teherautókhoz. A kö-
vetkező őrszem megpróbált kiáltani, de hangját elnyelte Kit mági-
ája. Jackson és az egyik katona közös erővel legyűrték. A többi őr
nem okozott gondot.
Amikor Tom és a szakasza végeztek a tisztogatással, a nyomukban
járó gyalogosok szétszóródtak, és körbevették a TMK-nak helyet
biztosító tisztást. A központot közvetlenül a fák vonala mellett állí-
tották fel. Tom rájött, hogy pont ott áll, ahol Trahn találkozott Os-
borne-nal; még azt a konzolt is látta, ahol az akció kezdetekor dol-
gozott.
A TMK külső peremvonalának teherautói, parancsnoki járművei
és utánfutói orral kifelé álltak, készen az azonnali távozásra. Vagyis
készen álltak volna, ha magasabb készültségi fokozatot rendelnek
el. Egyik jármű motorja sem járt, az ajtók be voltak zárva, a fülkék-
ben senki nem ült. Mindenfelé álcaszöveteket és vékony elektrohá-
lókat feszítettek ki, hogy csökkentsék a kör közepére vezető átjárók
számát. Tom már az első kör alkalmával megfigyelte, hogy csak
egyetlen bejáratot hagytak szabadon. Talán az előző, váratlan meg-
jelenése miatt? Nem számított. Ez a megoldás még inkább neki ked-
vezett.
Tom szólt Kitnek, hogy szélesítse ki a csend varázslat hatókörét,
melynek fedezékében megközelítik célpontjukat. Hátrahagyta Cin-
quedát a kis ázsiai varázsló védelmére, és megadta a jelt az indulás-
ra. Gyorsan kellett mozogniuk, hogy elérjék a TMK-t, mielőtt a köz-
pont emberei észrevennék, hogy valami nincs rendben.
Tom, Hanley és Jackson a bejárat felé vezették Furlannt; fegyverü-
ket készenlétben, de csővel az ég felé fordítva tartották, mintha
csak egy foglyot kísérnének. Ahogy Tom számított is rá, a Taumatur-
giai Hadtest egyenruháját viselő, mágusmaszkkal ártalmatlanított
nő magára vonta az őrök figyelmét. A katonai rendőrök nem vették
észre Hanley embereit, akik közben megközelítették a peremvona-
lat.
JOGOS KÁRPÓTLÁS
313
Három méterre a bejárattól Tom abbahagyta a színjátékot '
fegyverével célba vette az őröket. Hanley és Jackson hasonlóké"
pen cselekedett. Csak hárman voltak hat ellen, de az ő fegyvereik
lövésre készen álltak, az őröké pedig nem. Jordán fehérkesztyűsei
nem voltak ostobák, és egyikük sem szeretett volna elsőként a fűbe
harapni. Eldobták a fegyvereiket, és felemelték a kezüket. Tom lát-
ta, hogy zavartan néznek össze, amikor nem hallják a fegyverek
csattanását a talajon. Intett a katonai rendőröknek, hogy álljanak
félre, majd a vezérlőpanelhez lépett, és deaktiválta a peremvonal
elektrohálóit. Az ég felé bökött a rohampuska csövével, mire Kit
megszüntette a csend varázslatot. A mágia jó szolgálatot tett; sike-
rült elérniük a TMK-t anélkül, hogy riadót váltottak volna ki.
Markowitz és Andy száguldottak át a nyílt térségen, miközben
Tom, Hanley és Jackson beléptek a központba. Néhányan megle-
pődve néztek fel a fegyvert tartó férfiakra, de a legtöbben észre sem
vették az érkezésüket - a becsatlakozott technikusok nem sok min-
dent érzékeltek abból, ami körülöttük történik. A Mátrixban tartóz-
kodókkal jelen pillanatban nem kellett törődni. Hanley emberei is
megérkeztek, és Tom felszólította a jelenlévőket a megadásra.
- Senki nem mozdul, nem tesz semmi ostobaságot, és akkor nem
lesz bántódásuk - mondta. - Nem konföderációsok vagyunk.
Csaknem hatvan állig felfegyverzett katonával szemben egyik
technikusnak sem jutott eszébe hőst játszani. A tisztek közül néhá-
nyan viszont mintha ezt fontolgatták volna.
- Mindössze tisztázni szeretnénk bizonyos dolgokat Trahn tábor-
nokkal. - Tom reménykedett benne, hogy az idegesnek tűnő kato-
nák erre lenyugszanak.
Úgy tűnt, Markowitz és a megkötözött Furlann érkezése sokkal
jobban elbátortalanította őket, mint Tom szavai vagy a rájuk szege-
ződő fegyverek. Hanley katonáinak egy szakasza ellenséges tekinte-
tek kereszttüzében végigment a TMK-n, és sorban kicsatlakoztatta a
dolgozó technikusokat. Miután biztosították a központot, Tom
megmutatta Andynek a fő műveleti konzolt. A fiatalember helyet,
foglalt, és késlekedés nélkül becsatlakozott.
Megcsinálták.
Vagy mégsem? Trahn nem volt jelen, és Jordán vagy Lessem sem.
Tom valójában nem is remélte, hogy sikerül itt elkapnia Lessemet.
Jordánt jobban szerette volna, de ezt a csalódást is el tudta volna vi-
selni, ha a kezükben van Trahn. Csakhogy a tábornokot sem látták

sehol.
- Hol van Trahn?
Miután önként senki nem akart válaszolni, Tom megismételte a
kérdést, de ezúttal már a jelenlévő rangidős tisztnek, egy Addison
nevű ezredesnek címezve.
- Beszélni szeretnénk a tábornokkal, Addison ezredes. Megfogja
mondani nekünk, hol van.
- Menjen a pokolba! - vicsorogta Addison. - Aki bármit is mond
ezeknek az embereknek, az... - Az ezredes hangja elcsuklott, amint
Jackson őrmester puskatusa belemélyedt a gyomrába.
Az őrmester fejezte be helyette a mondatot:
- ...az szerencsés esetben nem lesz hadbíróság elé állítva gyilkos-
sági kísérletben való bűnrészességért.
A tiszthelyettes megfélemlítési kísérlete nem jött be. Senki sem
felelt.
- Itt kell lennie a közelben, különben nem lennének ennyire
szűkszavúak - súgta Markowitz Tom fülébe. - Ha eltávozott volna,
sokkal készségesebben csicseregnének.
Tom is ugyanerre a megállapításra jutott. A tábornok furgonja be
volt zárva; Trahn csak akkor szokta bezárni, ha lefekszik aludni. Ad-
dison még mindig a földön vonaglott, ezért egy másik tiszthez for-
dult.
- Rendben, Ridley őrnagy, ön következik. A tábornok a furgonjá-
ban van, igaz?
- Nem - felelte Ridley, de az autó felé villanó tekintete elárulta.
- Egyedül? - kérdezte Tom.
- Mondtam, hogy nincs ott! - makacskodott az őrnagy.
- A mi Ridley őrnagyunk bűntársként viselkedik - állapította meg
Markowitz.
- Mi csak fel szeretnénk tenni néhány kérdést a tábornoknak -
folytatta Tom.
- Igazak a vádak? - kérdezte Ridley.
- Én vagyok az, akit megpróbált megölni - felelte Tom.
Ridley néhány másodpercig Tom arcát fürkészte, és végül döntés-
re jutott.
- A tábornok pihenni akart a metróállomások elleni, éjfélkor kez-
dődő támadás előtt.
Tom nem tudott a hadműveletről, de a központ órája szerint a

kezdetéig alig néhány perc volt csak hátra. Ha a tábornok nem adja
ki a támadási parancsot, az akcióra nem kerül sor. Talán mégis van
rá esély, hogy ez az egész őrület jó véget érjen. Ha minden jól
megy...
Andy felemelt hüvelykujjal jelezte, hogy sikerült átvennie az irá-
nyítást Trahn parancsnokságának MilNet elérése felett. Tom bólin-
tott, és kiszáradt szájjal aktiválta a tábornok furgonját a központtal
összekötő közvetlen vonalat.
- Tábornok, azt mondta, értesítsük, amikor készen állunk a had-
művelet következő fázisának elindításához.
A tábornok azonnal válaszolt, bár mintha egy kicsit meglepődött
volna.
- Rocquette?
A rámpa leereszkedett, és Trahn lépett ki a furgonból. Megállt a
lejáró tetején, és egyetlen pillantással felmérte a helyzetet; olyan
hűvösen és nyugodtan nézett végig a központon, mintha továbbra
is ő uralná a helyzetet. Jeges tekintetétől Hanley némelyik katonája
összerándult. Tom tisztában volt vele, mit éreznek. A történtek elle-
nére biztosan nem volt kellemes dolog fegyvert fogni egy tábornok-
ra, különösen nem egy olyan elismert és nagy becsben tartott tiszt-
re, mint Nathan Trahn.
Trahn összevonta a szemöldökét.
- Ezért lelövethetném, Rocquette.
- Azt egyszer már megpróbálta, tábornok. Nem sikerült. Furlann
mindent elmondott nekünk. A hatalmi játszmájának ezennel vége.
- Maga az, aki hatalmi játékot játszik - vágott vissza Trahn egy pil-
lanatnyi megingás vagy habozás nélkül. - Nem tudom, miben mes-
terkedik, Rocquette, de garantálhatom, hogy sem magának, sem a
többieknek nem sül ki belőle semmi jó.
- Mindent tudunk, tábornok - mondta Hanley, és az intésére elő-
rekísérték Furlannt. A hadnagy kioldozta és lehúzta a nő fejéről a
mágusmaszkot, hogy a tábornoknak a legkisebb kétsége se lehes-
sen afelől, kit rejt a csuklya. Előretaszította a mágust, aki pontosan
Trahn lába elé esett.
Tom jelzésére Andy elindította a már előkészített felvételt, és a
képet a TMK monitoraira továbbította. A filmen Tom részletesen be-
szélt Lessem ezredes parancsairól, amelyeket megtagadott, majd
ezt követte Cinqueda felvétele Furlann beismeréséről. Trahn moz-

dulatlanul hallgatta végig a mágus vádjait.
- Hamis vádaskodás, és manipulált felvétel Furlann századosról -
közölte végül. Segített talpra állni a megkötözött nőnek.
- Ennek be tudjuk bizonyítani az ellenkezőjét - mondta Tom.
- Akkor kikényszerített hazugságok - vonta meg a vállát Trahn. -
Ezt bizonyítja az a mód is, ahogy a századost idehozták. Biztos va-
gyok benne, hogy amikor majd a hadbíróság előtt állnak, egy telje-
sen más történetet fog előadni.
- Néhányan civilek vagyunk, tábornok - mutatott rá Markowitz.
- Maguknak a büntetőtörvényszék is megteszi. Az árulás még
mindig főbenjáró bűnnek számít.
- Érdekes, hogy pont maga beszél árulásról - vigyorgott Marko-
witz. - Hé, kölyök, rajta vagy már a hálózaton?
- Készen állok - felelte Andy.
- Töltsd fel az összes adatot! Hadd tudja meg mindenki, hogy a jó
tábornok miként idézte elő a zavargásokat saját fontosságának
hangsúlyozása érdekében! - Markowitz visszafordult Trahnhoz. -
Bírósággal fenyeget minket, talán nem is alaptalanul; de most, tá-
bornok, magát fogják elítélni. Méghozzá az emberek, akiket oly fe-
lelőtlenül sodort veszélybe. Ez a szánalmas színjáték az általunk
összegyűjtött adatokkal együtt pillanatokon belül a média birtoká-
ban lesz, és felkerül a MilNetre is.
- így igaz, tábornok - szólalt meg Furlann. - Rocquette megfogta
magát. - Ellépett Trahn mellől, mintha elhatárolódna parancsnoka
tetteitől.
Trahn azonban ügyet sem vetett rá, tekintetét Tómra szegezte.
- Ugye még mindig nem érti? Nem, ne is fárassza magát a vá-
lasszal. Csak újabb hazugságokat hallanék. Megkérdezném, hogy
miért, de nincs értelme. Csak azt tudom feltételezni, hogy a szíve
ugyanúgy eltorzult, mint annak idején az apja teste. Maga ugyan-
olyan, mint ő - nem igazi katona. Csak egy újabb tünete az orszá-
gunkat belülről rothasztó betegségnek.
- Itt csak a maga fejében van betegség. - Tom nem szívesen
mondta ezt, de tudta, hogy valószínűleg igaza van.
- Téved, Rocquette. Nagyon téved. Amit maga tesz, az rossz. Sok-
ba fog ez kerülni magának. Az árulásért magas árat kell fizetni, és én
gondoskodom róla, hogy meg is fizesse, maradéktalanul.
JOGOS KÁRPÓTLÁS
317
Tom nem egészen erre számított. Trahn még mindig úgy viselke-
dett, mintha ő lenne nyeregben.
-Tom?
Andy hangjából bizonytalanság érződött. Tom attól félt, hogy va-
lami nem várt bonyodalom merült fel.
- M i az?
- Kódolt adás érkezett. Az elnöki különgépről.
- Tegye az egyes monitorra - utasította Trahn.
A nagy képernyőn az általuk készített felvétel helyett a zavartnak
tűnő Steele elnök válla és feje jelent meg. Trahn kihúzta magát és
szembefordult a monitorral.
- Mi történik ott, tábornok? Igen különös adást veszünk a főhadi-
szállásáról. Az egész hálózaton égnek a vonalak.
- Semmi ok az aggodalomra, elnök úr.
Steele kinyitotta, majd becsukta a száját, mintha egy előre kitalált
megjegyzést nyelt volna le. Felvonta a szemöldökét.
- Semmi ok? Ha fenntartja ezt a véleményét, kénytelen leszek el-
hinni, hogy ön valóban megőrült. A hírek ugyanis minden adón
csak erről szólnak.
- A Konföderáció dezinformációkat terjesztő dekásainak újabb tá-
madása alatt állunk - felelte szemrebbenés nélkül Trahn -, de ha-
marosan úrrá leszünk a problémán.
Tom kíváncsi lett volna rá, hogy Trahn vajon maga is elhiszi-e,
amit az elnöknek mond. Úgy hangzott, mintha halálosan komolyan
gondolta volna.
- Tábornok, most az ön főhadiszállásáról sugárzott adásról be-
szélünk. Úgy tűnik, a biztonsági rendszere összeomlott. Ez nem va-
lami jó hír, és szeretnék választ kapni a kérdéseimre. Kínos helyzet-
be hozott engem, és akkor még enyhén fogalmaztam.
- Mint mondtam, elnök úr, rövidesen minden rendben lesz. Je-
len pillanatban azonban szükségem van a támogatására. Az ország-
nak van szüksége a támogatására. Folytatnunk kell az eltervezett
programot.
Tom úgy látta, az elnök határozottan kényelmetlenül érzi magát.
- Sokan azt mondják, ön jelenti a legfőbb problémát, tábornok.
- Ők nem látják át a helyzetet, elnök úr.
- A pokolba is, Trahn! Még abban sem vagyok biztos, hogy én át-
látom! Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt eltervezte.
- Bíznia kell bennem, elnök úr.
Tom közelebb hajolt Andyhez.

- Ez is kimegy?
- Minden szó.
- Az elnök tudja?
- Szinte biztos vagyok benne.
Ez más megvilágításba helyezte az eseményeket. Steele nagyrészt
csak saját magát próbálta fedezni. Trahn tehát nem élvezett olyan
szilárd támogatást, mint szerette volna.
Steele elnök kihúzta magát.
- Tábornok, eddig is egyenesen beszéltünk egymással, és szeret-
ném, ha ez most sem lenne másként. Trahn tábornok, ön áruló?
- Nem, uram! - felelte mély meggyőződéssel Trahn.
Attól függ, milyen értelemben.
- Tehát nem követte el azt, amivel ezek az emberek vádolják?
Trahn felsóhajtott.
- Nem látja, mi folyik itt, elnök úr?
- Mutassa meg nekem, tábornok! A szék ugyanis kezd egyre for-
róbbá válni a fenekem alatt.
- Tesszük, amit tennünk kell - kezdett bele Trahn, és szenvedé-
lyes szóáradatban próbálta igazolni eddigi cselekedeteit. Közben
szinte mindent beismert abból, amit Tom és az árnyvadászok kiderí-
tettek a tervéről, mellyel a Kompenzációs Hadsereg tüntetését akar-
ta felhasználni a hadsereg gyengeségének bizonyítására. A tábornok
szerint kizárólag szükségből, a jó ügy érdekében cselekedett. Az ál-
dozat igazolható és szükséges, hiszen általa a UCAS válik erősebbé.
- Mindez azért történt, hogy ön és a többiek meglássák az igaz-
ságot, és az ország visszanyerje egykori dicsőségét és nagyságát.
- Eleget hallottam - mondta rezzenéstelen arccal az elnök. - A
hadsereg főparancsnokaként megparancsolom a katonai műveletek
azonnali leállítását a Szövetségi Kerületben. Minden egység a he-
lyén marad, és minden tiszt jelentkezik jelentéstételre a főhadiszál-
láson, amíg az ügyet ki nem vizsgáljuk. A mészárlásnak véget kell
vetni.
Trahn mozdulatlanná dermedve hallgatta végig az elnök utasítá-
sait.
- Kiment a MilNetre is! - újságolta izgatottan Andy. - Trahn levál-
tásával együtt. A Délkeleti Katonai Körzet parancsnoka mostantól
Ravierez tábornok.
- Nagyon remélem, hogy sikerűi tisztára mosnia a nevét, tábor-

nok. Most azonban ezt kellett tennem, remélem megérti - mondta
Steele, és az elnöki vonal elsötétült.
Sikerült. Tom egy cseppnyi fásultságot érzett.
Trahn arckifejezése továbbra is merev és szigorú maradt.
- Most majd meglátjuk, ki az igazi áruló - jelentette ki alig hallha-
tóan. Megperdült, és Furlannt is magával rántva rácsapott a rámpa
vezérlőgombjára. A hidraulika vékony hangon felbúgott, és a két
tiszt eltűnt a teherautó belsejében. Valaki tüzet nyitott a menekülő
tábornokra, de a lövedékek ártalmatlanul pattogtak le az autó pán-
célozott oldaláról. Tom némiképp szégyenkezve jött rá, hogy ő lőtt.
Leeresztette a fegyverét.
Mindegy, nem számít. Trahn már nem mehet sehová. A TMK jár-
műben nem volt összeköttetés a hátsó utastér és a sofőrfülke kö-
zött, sofőr pedig nem állt a tábornok rendelkezésére; erről Tom
gondoskodott. Előbb vagy utóbb ki kell jönnie.
- Rendben, emberek, vége a műsornak. Kezdődhet a takarítás.
Először is, szüntessék be a médiakapcsolatot!
De Trahn némelyik tisztje továbbra is mogorvának tűnt. Tom hal-
kan utasította Hanley-t, hogy rájuk fordítson különös figyelmet. Az-
tán ellenőrizte, hogy a TMK megkapja az akció leállítását nyugtázó
jelentéseket az egyes egységektől.
- Trahn rácsatlakozott a kommunikációs csatornára - jelentette
Andy.
- Lássuk - biccentett Tom. Számított erre a lépésre.
Andy ujjai sebes táncot jártak a konzolon.
- Zöld szín jelöli az általa kiadott parancsokat. A kék a kommuni-
kációs készülékéből érkező adás. Sárga jelzi, hogy milyen csatorná-
kat és elérési pontokat próbál felhasználni.
Tom figyelte az egymás után feltűnő kódsorokat, ahogy Trahn
azonosította magát a TMK számítógépének. Amikor sikerült belép-
nie, megjelent az arca a képernyőn. Vajon megpróbál segítséget
hívni?
- Nyílt MilNet elérés. - A hangja ismét nyugodt volt. - Itt Trahn.
Racionalitás Tervet végrehajtani. Ismétlem, Racionalitás Tervet vég-
rehajtani. A jóváhagyó kódok következnek.
Tom megnyitott egy csatornát a teherautóhoz.
- Mi az a Racionalitás Terv, tábornok?
Trahn arca eltűnt a képernyőről; elküldte az üzenetét, és már

bontotta is a vonalat. A hangja csak a közvetlen csatorna hangszóró-
iból hallatszott.
- A név magáért beszél. Mi, akik ráébredtünk, miféle őrület felé
csúszik az ország, létrehoztunk egy programot, amelyik visszaterel
minket a helyes útra, a racionális útra.
- Egy katonai juntáról beszél? - Tómnak eszébe jutott, mit mon-
dott a nagyapja a hadseregen belüli titkos szerveződésről.
- Biztos vagyok benne, hogy a média baloldali beállítottságú vér-
szívói annak neveznék. Nem tagadom, hogy gondoskodó szerveze-
tünk magja a hadsereg soraiból került ki, de szövetségünk nem kor-
látozódik kizárólag a jelenleg is szolgálatot teljesítőkre, sőt azokra
sem, akik életük egy részében egyenruhát viseltek. Széles támoga-
tói bázisunk van azok között, akik nem hajlandók engedni, hogy
birkákként a vágóhídra vezessék őket.
- Milyen érdekes - dünnyögte Markowitz. - Ez nem túl amerikai.
- Ennek az országnak az első elnöke egy tábornok volt - folytatta
Trahn. - A legnagyobb elnökök is mind katonák voltak, illetve olyan
civilek, akik elég okosak voltak ahhoz, hogy hallgassanak a katonák-
ra. A katonai szolgálat nem akadálya az ország vezetéséhez szüksé-
ges nagypolitika megértésének; sőt, határozottan előnyökkel jár.
Gondolom, nem szükséges rámutatnom, hogy a polgárőrség esz-
méje egyike e nemzet legbüszkébb hagyományainak.
- Ebben a tekintetben is ugyanolyan torz a gondolkodása, mint
sok másban - jegyezte meg Markowitz. - A maga kis puccsát senki
sem fogja követni.
- Máris megbízható emberek léptek akcióba - közölte magabizto-
san Trahn. - Az elnök a befolyásolhatóságával rákényszerített min-
ket erre a lépésre. Mostanra a gépét már lelőtték, és nem lesznek
túlélők. A jelenlegi helyzetet figyelembe véve biztos vagyok benne,
hogy a tettesek a Konföderációs Államok bérgyilkosai voltak. Meg-
gondolatlan lépés volt tőlük, mert ebből akár még háború is lehet.
Ezt rövidesen közlöm is velük.
- Ez azt jelenti, hogy maga fogja irányítani a kormányt? - kérdez-
te Tom.
- Csak időlegesen. Elvégre ez demokrácia. Biztos vagyok benne,
hogy az emberek majd kiválasztják a megfelelő személyt, ha tisztá-
zódik a helyzet.
-Én pedig biztos vagyok benne, hogy erre nem fog sor kerülni
Tom Andyhez fordult. - Kösd rá a mikrofonom a biztonsági csator-
nára, és tedd a képet a monitorra!
Amikor a kapcsolat létrejött, Tom a képernyőn megjelenő, aggó-
dó férfira nézett.
- Elnök úr, mindent hallott?
- Hallottam, Rocquette őrnagy. Úgy látom, bármennyi volt is az
igazság a korábbi állításaiban, elhamarkodottnak tűnő lépése igazo-
lást nyert. A mai napon nagy szolgálatot tett az országnak. Ám attól
tartok, az azonnali jutalmat inkább tehernek fogja érezni. Szeret-
ném, ha átvenné a parancsnoki központ irányítását, Ravierez tábor-
nok megérkezéséig. Addig tartsa őrizetben Trahn tábornokot! Ha
néhány szövetségesét is le tudja tartóztatni, tegye meg! - Steele
megköszörülte a torkát. - És őrnagy...
- Igen, uram?
- Fogadja személyes köszönetemet. Jó tudni, hogy az országban
még vannak magához hasonló, hűséges emberek.
- Köszönöm, uram - felelte udvariasan Tom. Nem Steele-ért tet-
te.
Amikor véget ért a beszélgetés az elnökkel, Tom Trahnra nézett.
- Mint látja, az elnök életben maradt. Maga viszont leleplezte a
tervét, de nem ment vele semmire. A szövetségesei a TMK-n kívül
nem hallottak egyetlen szót sem.
- Az én kezemben van a kommunikáció - tette hozzá vigyorogva
Andy. - Az én engedélyem nélkül egyetlen üzenet sem mehet ki in-
nen, beleértve a magáét is, tábornok. Talán el kellett volna olvasnia
a válaszokat az elérési próbálkozásaira; akkor láthatta volna, hogy
semmire sem jutott.
- Elszigeteltük és lebuktattuk, tábornok. Véget ért az összeeskü-
vése. - Tom örült, hogy végre ezt mondhatja.
- Mindannyian ostobák, ha azt hiszik, hogy így ér véget! - kiabál-
ta Trahn. - Majd én...
A kapcsolat statikus zörej kíséretében megszakadt. Tom a tábor-
nok autójára nézett. Valami történt odabent.
Senki nem szólt; a konzolok csendesen zümmögtek a parancsno-
ki központra ereszkedő néma csendben. A vezérlőtábla halk sípo-
lással tudatta a beérkező hívásokat, de senki sem reagált rájuk.
A leereszkedő rámpa lágy kattanása abnormálisan hangosnak
tűnt. A tábornok járművének lejárója éles csattanással zuhant a
földre. Az autó belsejéből kiáramló levegő az égett műanyag és a

megperzselt hús bűzét hordozta. A rámpán a csuklóját dörzsölgető
Furlann lépegetett le.
- Mi a francot művelt? - förmedt rá Tom, de már sejtette a választ.
Valószínűleg Trahn volt az egyetlen személy, aki kapcsolatba hoz-
hatta volna a mágust az összeesküvéssel.
- Hallhatta - felelte Furlann. - Saját maga ismerte be, hogy az or-
szág törvényeinek értelmében áruló. Háborúban az árulás bünteté-
se halál. Egyébként meg ha én nem végzek vele, akkor ő teszi meg
velem.
- De most nincs háború - mutatott rá Andy.
- Próbáld letölteni a valóságot, kölyök! - javasolta a nő.
Furcsa ezt hallani olyasvalakitől, aki saját igényei szerint képes el-
torzítani a valóságot, gondolta Tom.
> > > > >WFDC ELO ADAS
- [08:00:01/8-30-55]
DC DÉLELŐTTI SZÁGULDÁS J E F F BÓKKAL [BOKX-345]
Bok: Jó reggelt, jó reggelt, JÓ REGGELT! Hogy érzik magukat

odakint, Reggeli Száguldók? Boldogok, hogy ismét ott lehetnek a
csordában, és araszolhatnak a munkahelyük felé? Dudáljanak, ha
boldogok!
Hű, úgy hallom, rengeteg boldog ember van odakint. Csak így to-
vább, Száguldók! Ericson főbiztos ígéri, hogy a metró legkésőbb
hétfő reggel már üzemelni fog. Reménykedjünk benne, mert jó len-
ne, ha ezek a mazsolák eltakarodnának az utakról, vissza a sínekre,
ahová valók. Természetesen ez csak tréfa volt, kedves új hallgatóim.
Hé, emberek, tisztában vagyok vele, hogy most mindannyian
visszatérnek a régi taposómalomba, de azért ne felejtsenek el tízkor
belepillantani a régi rádiós, Sherry Bentfield adásába, a Városunk
és Országunkba. Sherrynek ma egy novaforró vendége lesz: nem
más, mint a hadsereg hőse, Rita Furlann százados a taumaturgiai
hadtestből. Bizony! A csodálatos hölgy, aki mindannyiunk hátsóját
megmentette az öreg Renegát Trahn tábornoktól, elmondja ne-
künk a médiahírek mögötti valódi történetet, és élőben beszél
önökkel a WFDC „Együtt veletek" vonalán. Hé, biztos vagyok ben-
ne, hogy én hallgatni fogom!
Addig azonban figyeljék a lezárt utakat, a még nem tájékoztatott
Kompenzációs csoportosulások körül. Bár a szövetségi rendőrség
és a hadsereg segítséget kapott a Telestrian Industries East és a Se-
ader-Krupp felelősségteljes társasági polgáraitól, még mindig van-
nak helyek, ahová nem ért el az üzenet, vagy az FTPSZ kábító gáza.
Ha el akarják kerülni ezeket a zűrösebb pontokat, csak töltsék le tő-

lünk a legfrissebb jelentéseket. [Minimális díj fejében]
Ne feledjék, mi azért vagyunk, hogy önök zavartalanul eljuthassa-
nak a céljukhoz.
És most következzék Johnny Willard, aki azt ígéri, nemsokára vé-
get ér ez a hete óta tartó elviselhetetlen kánikula. Johnny épp most
tájékoztatott, hogy ezúttal valóban megérkezik a lehűlés. Ez a chip-
tiszta igazság, Reggeli Száguldók! Komolyan ezt mondta. Hé,
Johnny...<<<<<
25
Tom kikapcsolta a rádiót, miközben lehajtott a gyorsforgalmiról a

Glebe Roadra. Már majdnem a céljánál volt, és most, hogy kikerült a
forgalomból, már nem volt szüksége a háttérzajra. Emellett fárasztó-
nak találta a propagandisták állandó szövegelését.
Nem volt nehéz találnia egy üres parkolóhelyet. Az épület nem bí-
róság, rendőrség vagy katonai létesítmény volt, mégis itt kellett be-
számolót tartania az elmúlt két hét eseményeiről. Teljesen szokvá-
nyos hivatali épületnek tűnt, és máskor talán az is volt; az
azonosítására szolgáló táblát azonban nemrég leszedték. Bármilyen
funkciót is töltött be azonban régebben, jelenleg az elnök különleges
megbízottjai üléseztek itt. Tom már eddig is napokat töltött el azzal,
hogy kérdésekre válaszolgatott; a mai gyűlés már csak puszta formali-
tás lesz. Megígérték neki, hogy utána szabadon mehet a dolgára.
Nem ő volt az egyedüli, akinek meg kellett jelennie a megbízottak
előtt. Egy másik jármű - egy öreg, sötétkék Toyota Epsilon négyajtós
- majdnem pontosan vele együtt érkezett. Az autót Markowitz vezet-
te.
- Tökéletes időzítés - mondta az árnyvadász.
A hátsó ülésről Andy és Kit szálltak ki. A járgány panaszosan felsírt,
amikor a negyedik utas, egy viharkabátot és széles karimájú kalapot
viselő ork is kikászálódott; öltözéke úgy passzolt a tikkasztó reggel-
hez, mint egy fürdőruha a harcmezőhöz. A metahumán vastag szem-
öldöke alatt króm csillant. Tómnak el kellett szakítania róla a tekinte-
tét, mert Andy sietett oda hozzá, hogy üdvözölje, mint egy rég nem
látott testvért. Tulajdonképpen az is volt.
- Szép egyenruha - jegyezte meg elismerően Andy. - Ki kéne polí-

roznod a régi dekorációt, hogy passzoljon az újhoz.
Tom lenézett az elnöki kitüntetésre. Andynek igaza volt; nem úgy
nézett ki, mint ami hozzá tartozna. De nem törődött vele. A régi és az
új közötti éles különbség neki tökéletesen megfelelt. Elvégre Furlann
is hasonló csillagot kapott, ugyanazon a ceremónián vehette át, ame-
lyiken Steele Tom mellére tűzte ezt. Ennyit arról, hogy a kitüntetés a
becsület szimbóluma. Gyorsan el is hessegette a gondolatot.
- Ki ez az ork? És hol van Cinqueda?
- Ő csak cserejátékos volt - mondta Markowitz. - Shamgar az állan-
dó csapattag. Köszönj szépen, Shamgar!
Shamgar szó nélkül meredt Tómra. Tom nemrég személyes sértés-
nek vette volna az ilyen viselkedést, vagy egyszerűen figyelmen kívül
hagyta volna, mint lényegtelen epizódot. Most azonban már felismer-
te, hogy az ork magatartása Markowitznak és a helyzetnek szól. Tom
meg tudta érteni, el tudta fogadni, és különös szimpátiát érzett a mé-
ta iránt. Viszont az nem volt részese annak, ami miatt a másik szamu-
rájnak ide kellett volna jönnie.
- És mi lesz Cinqueda beszámolójával?
- Úgy gondolja, már megadta - mondta Kit.
Cinqueda egyáltalán nem beszélt a megbízottakkal. Ha úgy gon-
dolta, hogy a felvétele önmagában is megállja a helyét, és nem szük-
séges szavakkal is alátámasztania, az ő dolga. Tom tisztelte a dönté-
sét. A szamuráj kiérdemelte ezt a tiszteletet.
- Hallottátok a legújabb híreket? - kérdezte Markowitz, amikor be-
léptek az épületbe. - Christian Randolph-nak konföderációs felforga-
tó ügynökök valamilyen drogot adtak be. Átvették a Kompenzációs
Hadsereg irányítását, hogy zűrzavart keltsenek Washingtonban és
megfélemlítsék a lakosságot, hogy aztán az emberek dél felé fordulja-
nak segítségért. A Konföderáció a kormány hibáját akarta felhasznál-
ni; azzal az indokkal, hogy képtelenek véget vetni a zavargásoknak,
átvették volna a hatalmat Észak-Virginia és a Szövetségi Kerület Poto-
mactól délre eső része felett... természetesen az emberek biztonsága
érdekében. Randolph nem járt jól azzal, hogy a bábjukká vált. A drog
megalomániát idézett elő nála, és szélsőséges döntésekre sarkallta. A
vége felé már ezért tett olyan éles hangú kirohanásokat nyilatkozato-
kat, és ezért gyújtotta fel magát a Tömbnél. Nagyon szomorú törté-
net. Becsületes ember volt, ha egy kicsit naiv is.
- Ez igaz? - vonta fel a szemöldökét Tom.
- Ki tudja? Mindenesetre abban segített, hogy mindenki együtt

érezzen a tüntetőkkel. Mármint a valódi Kompenzációs Hadsereggel.
A kongresszus úgy döntött, kielégíti a kárpótlási igényeket, amelyek
miatt Randolph és a demonstrálói eredetileg Washingtonba érkeztek.
Tíz centet kapnak minden dollár után.
- Ez nem tűnik igazságosnak - jegyezte meg Andy.
De mi volt valójában az igazság?
ATelestrian és a Konföderáció szövetségét inkább gondosan elhall-
gatták, annál is inkább, mivel a társaság felszerelte saját erőit nem ha-
lálos, illetve minimális emberveszteséget okozó tömegoszlató felsze-
reléssel, és az erőszak megállítása érdekében ezeket a csapatokat a
kormány rendelkezésére bocsátotta. Hogyan tudna bárki is hibáztat-
ni egy ilyen emberséges, együttérző céget, különösen, hogy sikerült
hasonló cselekedetekre bírnia más társaságokat is? Már az élőerő hir-
telen növekedése is elég lett volna a zavargások elfojtásához. Ez volt
az a segítség, amit Tom korábban már kért tőlük, de akkor mereven
elutasították. Most viszont a bűnt mosták le magukról vele. Igazság!
Miközben az irodában ültek, és a bizottsági meghallgatásra vártak,
Andy megkérdezte:
-Van hírJefferson kormányzóról?
- Aha - felelte Markowitz. - Azt akarod tudni, amit a NewsNeten
mondanak, vagy inkább az igazságot?
Tom felsóhajtott.
-Azt hiszem, túl szép volna abban reménykedni, hogy csak egy tör-
ténet létezik.
- Bizony, túl szép - értett egyet az árnyvadász. - Jefferson hivatalo-
san halott. Valójában azonban nem tartózkodott az Orion fedélzetén,
amikor a gép lezuhant. Trahn főhadiszállásáról valaki szólt neki, hogy
a határok átrendezését célzó próbálkozása soha nem fog sikerrel jár-
ni. Tudta, hogy a nehézfiúk ligájában játszik, ezért inkább úgy dön-
tött, keres egy jó nagy követ, ami alatt elrejtőzhet.
- Hová ment? Atlantába?
- Nem tudom. Ha délre menekült, sokkal ostobább, mint gondol-
tam. A Konföderáció nem szereti feleslegesen szórni a pénzét, és Mr.
Jefferson már korántsem ér annyit nekik, mint Jefferson kormányzó.
A bizottság Tomot hallgatta meg utolsóként. Amikor kijött, meglep-
ve látta, hogy a többiek még ott vannak.
- És most mihez fog kezdeni? - kérdezte tőle Markowitz.
- Most azonnal? Ebédelek valamit. - Tom éhes volt, és már jóval el-
múlt ebédidő.
- Oké, haraphatunk valamit. De én igazából hosszabb távra gon-
doltam.
Hosszabb távon? Tom szerette volna meglátogatni a nagyszüleit.
Beszélni a nagyapjával.
- Befejezem a szabadságomat.
- Ezek szerint úgy döntöttél, hogy maradsz? - kérdezte Andy.
Tom valójában ezen még nem gondolkodott el. Idáig még el sem
jutott. A hadsereg olyan régóta jelentette az életet számára, hogy
nem is tudta, hogyan lenne képes más életet élni.
- Nem lesz könnyű - jegyezte meg Markowitz.
- És amin átmentünk, az az volt?
- Nem, egyáltalán nem. Trahnnak viszont vannak barátai, akik nem
fogják magát jó szemmel nézni amiatt, amit tett.
-Jelenleg Trahnnak egyetlen barátja sincs az országban. Senki nem
haverkodott vele, senki nem beszélt vele, senki nem töltötte vele az
idejét, senki nem osztotta a nézeteit, senki nem tudta, mire készül, és
ami a lényeg, soha senki nem hallott a Racionalitás tervről. A jelek
szerint Trahn racionális cimborái túlságosan is racionálisak. Leírták a
veszteséget, és cserben hagyták, amint nyilvánvalóvá vált a bukása.
- Mint például Furlann százados? - vonta fel a szemöldökét Andy.
- Például - biccentett komoran Tom.
- Attól még ezek az emberek nem fognak megváltozni - figyelmez-
tette Markowitz. - Trahn lebuktatásával ellenségeket szerzett magá-
nak.
- Lehetséges. - De olyan rossz az? A nagyapja azt mondta neki, egy
embert az ellenségei, és nem a barátai alapján lehet lemérni. Ha Tóm-
nak olyan ellenségei vannak, akik ugyanabban hisznek, amiben
Trahn is hitt, akkor semmi baj. Éppenséggel ez is egyfajta igazság.
Andy az első adandó alkalommal félrevonta Markowitzot.

- Szerintem hanyagolnod kellene a témát.
- Miért? Még csak most kezdtem bele.
- Tom meghozta a döntését. Hiszi, hogy helye van a hadseregben.
Nem akarom, hogy elbizonytalanítsd.
-A te ötleted volt, hogy próbáljunk szabadúszót faragni belőle.
- Rossz ötlet volt. Nem minden ember termett az utcára.
- Valóban? - nézett rá Markowitz gyanakvóan. - Most róla beszé-

lünk, vagy inkább rólad?
- Róla.
- Tehát most, hogy a neved tisztázódott a Montjoy programmal
kapcsolatban, mégsem mész vissza a Telestrianhoz? Nem ezért ad-
tad el nekik a Jefferson fájlokat?
Andyt meglepetésként érte, hogy Markowitz erről is tud. Vagyis a
tényt tudta, de az okot nem.
- Visszamenni? Nem hiszem. És ha tisztázták a nevemet? Andy
Walker hivatalosan akkor is halott.
- Ennek áthidalásához nem kell sok számítógépes kapacitás. Ha
kéred, kapsz tőlük új személyazonosságot.
- Ó, persze, biztosan kapnék, csak kétlem, hogy olyat, amelyik
nekem is tetszene. A Shadowland hálózatáról leszedett információk
szerint Osborne bosszúálló fickó. Ha visszamegyek, mindenképpen
folt lesz a karrieremen. Lehet, hogy hamarosan valóban hulla lesz
belőlem. Hiszen egyszer már téptem náluk sorszámot. Nem, most
más helyen látom a lehetőséget a boldogulásra. Példának okáért,
Mesterlövész, a te csapatodnak nincs dekása és rigója sem, én pedig
mindkét feladatkört el tudom látni. Szükséged van rám.
Markowitznak ugyan szüksége volt még némi meggyőzésre, de a
végén belelegyezett. Miért is ne? Elvégre Andy valódi árnyvadász
volt.

Robert N Charette-Jogos Kárpotlás PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Robert N Charette-Jogos Kárpotlás PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Robert N Charette-Jogos Kárpotlás PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

STEPHEN KENSON

Fordította: Nóvák Gábor

Kiadja a Beholder Kft. Levélcím: 1680 Budapest, Pf. 134

A Kompenzációs Hadsereg mára azonban már nem csupán né-

Andy árnyvadász volt.

kaadók kétarcúságát. Visszaült az Appaloosába és beállította a robot-

métereket, ahogy a valószínű szálak kezdtek felismerhetővé válni. A

Most azonban Sheena jelzett, hogy már az úti céljuk közelében

- Reaktív biztonsági erőként lettünk szerződtetve, de ugyanakkor

Nem villanyozta fel úgy, mint sok más embert. Természetesen ha

Andy úgy emlékezett, hogy az épületben a Seader-Krupp egyik le-

Az egyik név mellett egy dátum ikon villogott. Ez egy figyelmezte-

ÁLLAMI VITA ÉSZAK-VIRGINIÁBAN

KOMPENZÁCIÓS HADSEREG, FRISS HÍREK

rögtönzött emelvényről mondta: „Nem kérdés, becsületbeli köte-

Tom Rocquette őrnagy kidugta a fejét a Ranger parancsnoki jár-

oldalra fordult, hogy tökéletesen fedezni tudja a katonákat. Vagy va-

Sajnos jóval több katona tartózkodott a gyanús mozgás közelé-

hoz hasonlóan ő is mereven elutasított minden implantot és be-

csak túlságosan belemerült a munkájába. Tom szerette volna, ha

sú jármű pontosan elállta a közeledő lény útját. A Lynx folyamato-

Természetellenesen hangos rovarzúgás jelezte Olivetti robotja-

lényből sugárzó rettegéshullámok. A Kettes szakaszt már sikerült

Ugyanez az üzenet jelent meg az egység összes katonájának takti-

Dale: Jeíferson kormányzó! Mit szól hozzá, hogy North szenátor

ben tesztpilótaként tevékenykedett a Telestrian Cyberdyne-nél.

dett Andy könyörgésének. Andy biztos volt benne, hogy ezúttal

Hirtelen megértette, miről van szó. A másik Montjoyt már nem

Weingartner: Újabb forró augusztusi éjszaka a nemzet fővárosá-

Weingartner: Csak egy pillanatra, hölgyem. Az egész ország fi-

Amikor az utolsó egyéni jelentést tevő tiszt, Olivetti százados is

érdemelte ki magának, valószínűleg gépies pontossága és eltökélt-

sét. Santiagónak legalább volt annyi esze, hogy megpróbáljon bűn-

Tom összefutott már néhány egzotikus lénnyel, de egyik sem il-

_ Nem vagyok vele közelebbi kapcsolatban - felelte Tom.

Grace: Köszönöm, Taylor. Mit szólnak ehhez, barátaim? Az Or-

métlem, nem toleráljuk. Az erőszak néha felpezsdítő és sajnos túl-

_ így igaz - bólogatott az ork, azzal behúzta, majd ismét kipattin-

nagyon sokféle környezeti hatást kellett előállítani. Az egész alsó

_ Ne legyél ebben olyan biztos! - vigyorgott az orkra Mesterlö-

Weingartner: Mint azt mögöttem láthatják, a Kompenzációs

- Yates bajba került. Ráakaszkodott egy jég - jelentette Rongyos

áramlattal, páncélozott szuperhősként, lángcsóvát húzva maga után

Mátrix egy töredék másodpercnyi időre elhomályosult. Andy még

- Egy pillanattal sem maradok itt tovább játszadozni, mint amed-

bekapcsolta az asztal hangszóróit. Lessee érdes, jól hallható hangját

- Az utolsó közvélemény-kutatás szerint, amit olvastam, Steele

- Nincs szükségem rá, hogy egy összetákolt féreg mondja meg

VÁLTOZÓ ÁLLÁSPONTOK WASHINGTONBAN

Amikor egy kormányzat nem képes szavatolni állampolgárai bé-

voltak, hogy Andy képtelen volt megállapítani, hány rétegben fedik a

Egy sámán? A tag inkább egy hajléktalan szipusra hasonlított.

Egy fél háztömbnyit sem tehettek meg, amikor VarázsLó megrán-

A sámán letérdelt, és áhítattal felemelte az egyik otthagyott tár-

- Túlságosan beburkolóztál a társasági gubódba, azt sem tudtad,

KOMPENZÁCIÓS HADSEREG ISMERTETŐ

RENDŐRI FELLÉPÉS A TÜNTETŐKKEL SZEMBEN

VÁLTOZÓ POLITIKA WASHINGTONBAN