A kert mindig változó, eleven tér, amelyet az emberi gondoskodás éltet.

Az emberiség története során a kert összekötő kapocs a makrokozmosz és mikrokozmosz

között. Szimbóluma a teremtett paradicsomi állapotnak és az ember által megművelt,
létrehozott földi térnek.(Herczeg Ágnes)
A kert kihasít a természetből egy darabkát, ugyanakkor össze is köti a gazdálkodót a
természettel.(Garami Márta)

Biokert
A Nagymamám és az a sok parasztasszony, akik a faluban gondozták a zöldségeiket,
virágaikat, mind biokertben nevelték az élelmiszernek és dísznek való növényeket, csak ők
nem hívták biokertészetnek tevékenységüket. Egyszerűen csak figyeltek a természetre: az
elültetett növények viselkedésére, egymásra gyakorolt reakcióikra, a környezeti feltételek
hasznosítására, stb.
Nem volt motoros kapagépük, nem voltak vegyszereik, de voltak jól bevált vetőmagjaik,
amiket évről évre újra lehetett vetni, helyi fajtáik, amik alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz,
s figyelmük az élő természetre. Vetettek, palántáztak, kapáltak és húzkodták a gyomokat, a
szép termésből pedig magokat és vetőburgonyát tartalékoltak a következő évi ültetéshez.

Amikor azonban megjelent a „Matador” a kiskertekben is, amivel a krumplibogár ellen

kiválóan lehetett védekezni, ez a régi békés viszonyrendszer felborult. Sokszor a biztos hatás
érdekében vastagon porozták a burgonya zöld hajtásait, és senki nem sejtette, hogy ez a szer
milyen hosszú ideig kísért majd a természetben, meglágyult tojáshéjak, abnormális nemi
fejlődés és rákos megbetegedések formájában. A szer betiltása után (Magyarországon a
világon először, 1968-ban tiltották be a DDT használatát) 40 évvel még mindig vannak
„meglepetések”, melyek a kutatások eredményeként e szer és maradványainak káros hatásait
mutatják.

Időközben a kertészeti tevékenység is megváltozott: új fajták, új magvak, új eszközök és

töménytelen vegyi anyag (műtrágyák és növényvédőszerek) került a falusi kertekbe is,
sokszor anélkül, hogy az alkalmazásukhoz szükséges tudás birtokába kerültek volna a
termesztők. (Az új, F1 hibrid fajták magját nem lehet továbbtermeszteni, a vegyszerek
adagolásának szigorú szabályai vannak, a műtrágyák nem oldják meg a tápanyagpótlás
problémáit, stb.) A talajélet erősen károsodott, a rosszabb terméseredmények és a
felszaporodó betegségek még több kemikália bevitelét sugallták, tovább rontva a helyzetet, és
nehezítve az egészséges élelmiszerhez való hozzáférést. Az az illúzió, hogy a falusi portákról
a városi piacokra került termények egészségesebbek, mint a nagyüzemi termesztésből
származók, azonban jó ideig még tartotta magát. A nagy kereskedelmi központok
megjelenésével csökkent a piacok jelentősége és a vásárlók közül sokan elpártoltak a
piacoktól, ahol már egyébként is kevesebb őstermelő jelent meg a portékájával, hiszen sokan
közülük is inkább a nagy áruházakban vásárolták meg a szemre tetszetős zöldségféléket.

Időközben jelentős értékváltás tanúi is lehettünk: a fejlett társadalmak fogyasztóiban

felértékelődött az egészség, tudatosult a környezeti kockázat és megerősödött egy olyan
lakossági csoport, akik megelégelték a nagybani értékesítésből származó egyen zöldségek és
gyümölcsök „választékát”, új, friss ízeket s nem utolsó sorban egészséges, vegyszermentes
árut szerettek volna. Ez az igény és a biogazdaságok gyarapodó termelése kényszerítette ki
néhány nagyvárosban a biopiacok megszervezését és megerősödését. A biopiacokon nem
egyszerűen adás-vétel történik, hanem a leglényegesebb, hogy termelő és eladó között érdemi
kapcsolat alakul ki, és ez a bizalom még az „ellenőrzött ökológiai gazdaságból származó
termék” címkén túl is erősebb biztosítéka annak, hogy a piacra vitt termékeket valóban
egészséges környezetből, egészségkímélő módszerrel állítják elő.

Ezzel a folyamattal párhuzamosan egyre nő azok száma is, akik kis földterülethez jutva,
„biominősítés” nélkül is igyekszenek a maguk és családjuk számára egészséges élelmiszert
előállítani, mint természetközeli amatőr kertészek. Bár az ő terményeik nem viselik a
hivatalos „bio” vagy „öko” jelzőt, de a tudatosan használt, környezetkímélő módszereik
segítségével ők is organikus terméket állítanak elő.

A szép emlékű falusi kertekben pedig a megnövekedett vegyszerárak és az erős hatású

permetszerek beszerezhetőségének korlátozása miatt csökkenni kezdett a kemikáliák
használata és talán lassan regenerálódik a termőterület, és a régi-új biokertekben újra
egészséges növények fejlődhetnek.

Miért bio?
A bevezetőben említett makro- és mikrokozmosz közti kapcsolatok leginkább az organikus
gazdálkodás által válnak nyilvánvalóvá. A paradicsomi állapot keresése, a környezet, az élő
szervezetek és élettelen alkotók által megvalósítandó harmóniára való törekvés a
kiindulópontja egy biokertnek is, amit bár az ember létesít, de igyekszik azt a környező
természet szerves részévé tenni, mintegy azzal egységesíteni.

És egy sokkal profánabb indok

A néhány arasz vastagságú termőföld nagyon vékony rétege a bolygónknak Az ásványi
anyagokból, levegőből, vízből és szerves anyagokból álló föld-héj tartja fenn az életet, hiszen
ez biztosítja a táplálékok döntő részét, amely nélkül csak rövid ideig élhet az ember.
John Crawford ausztrál kutató szerint akár 60 év alatt elfogyhat a termőtalaj a föld
túlhasználata, a túltermelés okozta erózió (erdőirtás, monokultúrás termesztés, lejtős területek
intenzív művelése, stb.) és a klímaváltozás miatt. Becslése szerint évente 75 milliárd tonna
talaj veszik el világszerte, és mára a világ termőtalajának 80 százaléka mérsékelten vagy
jelentősen erodálódott. Európában jelenleg 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint ahogy
közben épül vagy helyreáll. A talajpusztulás egyúttal az élelmiszerárak megugrásához és
globális élelmezési válsághoz is vezethet.
A történelem során számos társadalom szembesült már az intenzív mezőgazdaság miatt a föld
kimerülésével, a folyók eliszapolódásával, az elsivatagosodással. A természeti kincsek
felélése rendre az adott civilizáció hanyatlását vonta maga után – hacsak nem sikerült
elvándorlással, vagy újabb területek meghódításával új erőforrásokra szert tenni. Csakhogy
ma már alig vannak szűz területek, nincs hová továbbállni, ideje lenne komolyabban venni a
fenntarthatósági szempontokat, és azt, hogy a gondok megoldásának egyik eleme a
biogazdálkodás lehet!
A gazdálkodás alapja nem a talaj, hanem a termőtalaj, mely kialakulásához 30-300 év kell az
alapkőzettől és a mikroorganizmusok tevékenységétől függően. “Humusz nélkül a talaj csak
finomra őrölt szikla” - tartja a mondás - amely jól mutatja, hogy a szerves anyagokból álló
humusz adja a talaj termékenységének lényegét. A humusz kialakításában, fenntartásában és
folyamatos újraépítésében pedig nélkülözhetetlen szerepet játszanak a talajban rendkívül nagy
számban és fajgazdagságban élő mikroorganizmusok. Egy kis marék földben bizonyosan több
baktérium él, mint ahány ember benépesíti a földet. Így a természetközeli állapotok elérése
nem lehetséges másként, mint hogy megvédjük, vagy éppen újraélesszük ezt a talajéletet, s
ehhez a tevékenységhez az egyik lehetséges út a bio- vagy más néven ökológiai termesztés.

Milyen egy biokert?

Talán sokak gondolatában a biokert szó hallatán még mindig a kukacos alma, vagy éppen
férges sárgarépa termőhelye asszociálódik. Valójában azonban a biokertben olyan
megkülönböztetett minőségű árut állíthatunk elő, melyek szintetikus vegyszerektől mentesek,
egészséges táplálékot adnak és előállításuk során a természeti környezetet a lehető legkevésbé
igyekszünk terhelni (a „hulladék” újrahasznosítása, helyi erőforrások használata, stb.).
Ez persze azt sem jelenti, hogy egy biokertben minden magától és magára hagyva fejlődik,
nincs szükség semmilyen gondos ápolásra. Éppen a biotermékek előállítása kíván sok kézi
munkát és gondosságot.

Ha másként szeretnénk definiálni a kérdésre a választ, azt is mondhatnánk: a biokert olyan

termőhely, ahol káros szermaradványoktól mentes, remek ízű és zamatú, jól tárolható termés
fejlődik, melyből természetes úton feldolgozva, esetleg konzerválva egészséges, magas
biológiai értékű élelem állítható elő.
A biokertben nem az a cél, hogy csupán az idén legyen bő termés, mégpedig úgy, hogy a
termőföldet kizsaroljuk, hanem a megbízható, jó termőképességű talaj fenntartása, a
viszonylagos természeti egyensúly megteremtése az, amire törekedni kell.
Már a biokert kialakítása, létesítése során is figyelni kell a természeti tényezőkre:
domborzatra, talajra, széljárásra, hiszen mind olyan feltételek, melyek befolyásolják a
termeszthető növények faját, fajtáját, a művelés mikéntjét.
Néha egy biokert látszólag rendezetlenebb látványt nyújt, mint egy díszkert, de a biokert is
lehet látványosság esztétikai értelemben is, azon túl, hogy hasznos. A növényfajok és fajták
sokfélesége, a fűszer-és gyógynövényekkel, egynyári virágokkal vegyes zöldségkiültetések
variációja, a virágzó, majd termő gyümölcsfák látványa, de a hagyományos értelemben
gyomnövénynek tartott, ám a biokertben hasznot hozó növények jelenléte együttesen talán
még teltebb élményt nyújt, mint egy mesterségesen kialakított és nagy energiákkal fenntartott
díszkert. A biokertben szívesen látott vendéggé válik a cickafark, a zsurló, a katáng, a csalán,
a pitypang, a tyúkhúr, a bársonyvirág. Egy tarka saláta ágyás, vagy egy szép, virágzó és illatos
fűszernövény ágyás ugyanolyan szép eleme a kertnek, mint a dísznövényeké.
Egy biokertben nincs szükség műtrágyára és szintetikus vegyszerekre, mert a tápanyagpótlást
szerves trágyával, a termesztett növények védelmét –jóllehet veszteségeket is elszenvedve –
pedig természetes alapanyagokkal (növényi levek, elemi réz, kén, stb.) és a természeti
egyensúlyra való törekvéssel (természetes ellenségek kihasználása, riasztó hatású növények
telepítése, stb.), valamint sok kézi munkával valósítják meg.
Egy biokert azonban nemcsak fáradságos munkát jelent, hanem felüdülést, kikapcsolódást, a
természet változásának, a beavatkozásokra adott válaszoknak a folyamatos figyelemmel
kísérését és ezáltal a folyamatos tanulást is.

Földművelés – ásni vagy nem ásni?

Amikor a gyűjtögető ember valamely, számára kedves növényt a lakóhelye közelébe vitt,
hogy ott termessze, minden bizonnyal az első tevékenysége volt, hogy valamilyen módon a
telepítéshez előkészítse a talajt, azaz megművelje a földet. Az idők folyamán a földművelés
tevékenysége sokat változott az adott kor szükségleteitől és technikai fejlettségétől függően.
Voltak és vannak irányzatok azonban, melyek a minimális talajművelést, vagy éppen a „non-
culture” módszert hirdetik. Akármilyen irányzatok is erősödnek meg időről időre, a
talajművelésnek az kell legyen a célja, hogy jó szerkezetben és életben tartsa a talajt, hogy a
benne fejlődő növények egészségesek és ellenállók legyenek.
Ha a biokert talaja kedvezőtlen szerkezetű, vagy új terület feltörését végezzük, vagy
számunkra kedvezőtlen gyomoktól szeretnénk szabadulni, mindenképpen ásóval kell
megforgatnunk a földet.(A tarackkal erősen fertőzött területeken azonban fontos, hogy a
feldarabolt növényhajtásoktól meg kell tisztítani a hantokat!) Ekkor a földbe került növényzet
szervesanyaggal gazdagítja a talajt, és szerkezetileg is módosítja azt. Ha az altalaj silány, de jó
termőréteg borítja, az ásás során csak meg kell emelni a hantot, és nem kell azt megfordítani,
így a termőréteget nem hantoljuk el. Jó szerkezetű vályog és laza talajokon pedig elég, ha
ásóvillával forgatás nélkül lazítjuk a talajt.
Az ásás, bár eléggé megrögzült szokás a kertművelésben, azon kívül, hogy nagyon fárasztó
munka, hátrányos is lehet, ha a trágyát, vagy komposztot kb. 25 cm mélyre beássuk a talajba,
mert ezzel elvágjuk azt az oxigéntől, és a talaj felsőbb rétegeiben élő mikroorganizmusoktól,
amelyek segítenék az elbomlásukat. A növény így csak egy év múlva tudja a trágya
tápanyagait hasznosítani, amikor az, az újabb ásás során a felszínre kerül, és helyét a friss
komposzt vagy trágya foglalja el a mélyebb rétegekben. A legtöbb növény táplálékfelszívó
gyökere a talaj felsőbb rétegeiben helyezkedik el, ahol a hasznos talajbaktériumok 80
százaléka is él (a felső 10-15 cm-en). Gyakori ásással újra és újra aláforgatjuk ezt az élő
réteget és felszínre hozzuk a gyommagvakat.
A rendszeresen alkalmazott talajtakarás, komposztterítés, zöldtrágyázás idővel segít a
morzsalékos, jó szerkezetű és tápanyagban gazdag termőréteg kialakításában, így a fáradságos
ásás elhagyhatóvá válhat. Az ilyen, élő és tápanyaggal ellátott talajban a férgek végzik el
helyettünk az ásás műveletét, méghozzá folyamatosan és nagyon hatékonyan. A giliszták
alagútjainak segítségével történik a megfelelő mennyiségű és minőségű szellőztetés, valamint
vízelvezetés. Ürülékükből pedig bejutnak a talaj felső rétegeibe a nélkülözhetetlen nitrátok,
foszfátok és a kálium, más élettanilag hasznos anyagokkal együtt.
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban is nagy szerepe van a hagyományos talajművelési
módok újragondolásának, hiszen a kedvező talajállapot kialakítása mellett fontos szempont a
talaj nedvességállapotának az őrzése, a veszteségek csökkentése. Márpedig a jelentős
földbolygatással járó beavatkozások a párolgás fokozását, ugyanakkor a talajban őrzött szén-
dioxid felszabadulását is eredményezhetik.
Csökkenti viszont a párolgási veszteséget a sekély sarabolás, kapálás, felszíni gereblyézés,
hiszen a kis talajkapillárisokat megszakítva elvágjuk a felfelé áramló víz útját.

Tápanyagpótlás
Trágyázásra a biokertben is szükség van, azonban itt csak szerves (növényi és állati eredetű)
trágyát, esetleg ásványi kiegészítőket használhatunk, a műtrágyák alkalmazását kerülni kell.
Jól hasznosíthatjuk a hagyományos gazdálkodásból származó érett istállótrágyát, valamint a
saját magunk által is előállítható komposztot. A hagyományos paraszti gazdaságokban a
közepes termőképességű földeket általában 3–4 évenként trágyázták (elsősorban a
tápanyagigényes növények talaját dúsították).
A szarvasmarha és a sertéstrágya a nagy víztartalom miatt lassan erjedő, ún. hideg trágyák.
Hatásuk ennél fogva lassú, de hosszabb ideig, 3-4 évig tart. A trágya gyors lebomlását
elősegítő talajokra (erősen meszes és homoktalajok) a szarvasmarhatrágya a legjobb. Kötött,
nedves vagy hideg talajra a nagyobb nitrogén- és kisebb víztartalmú, hevesebb hatású, ún.
meleg trágyák valók. Ilyen a lovak és juhok trágyája. A baromfiak trágyája szintén nagy
nitrogéntartalmú, ezért a gyorsan felszabaduló tápanyag könnyen levélperzselést okozhat.
Helyesebb komposztálva vagy földdel keverten kijuttatni. Az állati eredetű szerves trágyákat
ősszel kell kiszórni (100 m2-re 2- (homoktalajon) és 4 q (kötött talajon) között) és
ugyanakkor sekélyen be is kell munkálni a talajba.

Komposztálás
Ha kertünkben sok a gyomnövény, az annak a jele, hogy a talaj igen termékeny, tehát ez jó
jel. De ha a kert üres és sivár, a virágok sem fejlődnek szépen, akkor ott a talajjal van gond,
vagyis nincs megfelelő termőréteg. Ilyenkor fel kell javítani a talajt, akár úgy, hogy egy
teljesen új réteget terítünk szét, vagy a talajba érett marhatrágyát forgathatunk, de a komposzt
is jó megoldás, hiszen ingyen van, a hozzávalók folyamatosan rendelkezésre állnak, így az
érett komposzt utánpótlásával sem lehet gond.
A komposztálás egy biokertben alaptevékenység. A komposztálás során olyan anyagot
állítunk elő, mely nemcsak tápanyagot pótol, nemcsak a talaj szerkezetét javítja, hanem
segítségével a talaj élő mivolta is fenntartható, ez pedig a termesztett növények szempontjából
talán a legfontosabb. Mellesleg, komposztálással a háztartásban keletkező szerves eredetű
hulladék is újrahasznosítható.
A komposzttal termelt zöldségfélék, szemben a hagyományos műtrágyás technológiával,
kevesebb nitrátot, viszont több vitamint tartalmaznak és eltarthatóságuk is jobb. A komposzt
javítja a növények ellenállóképességét is.

Hogyan komposztáljunk?
Fontos, hogy a kert egy félreeső területén, lehetőleg félárnyékos helyen hozzuk létre a
komposzt-tárolót, melyet legjobb, ha már induláskor három rekeszesre tervezünk, hogy
mindig legyen pihentetetett érett komposztunk a félkész és a friss szervesanyag mellett.
Semmiképp ne ássunk gödröt a földbe, mert akkor csak egy rothadó szeméthalmot kapunk. A
jó komposzttároló alja és oldala átjárható, hogy a hasznos mikróbák, rovarok, giliszták és a
levegő bejussanak a „zöld javak” közé.
A jó komposzt lényege, hogy ne kapjon se túl sok, se túl kevés nedvességet. Nyáron a
kiszáradás veszélye miatt, ha kell, öntözzük meg.
Hideg időben a felhalmozott szerves anyag könnyen berohad, ilyenkor érdemes lazító
anyagot, pl.: forgácsot is rétegezni, vagy kicsit megemelgetve átszellőztetni a felső réteget. A
túlságosan esős időjárás idején érdemes letakarni a tárolót, mert az eső a felső réteget
összetömörítve elzárja azt az oxigéntől és korhadás helyett inkább rothadás indul be, vagy
éppen a sok csapadék könnyen kimossa a tároló tartalmát.
Néha villával forgassuk át a komposztot, hogy jól átszellőzzön és átkeveredjen, majd a
felhasználás előtt rostáljuk át. A komposzt menedéket adhat pl. a sünnek, békáknak, ezért
forgatás előtt nézzük át a komposztot!
Ha a komposztáló bűzlik, nem korhadás, hanem rothadás történik. A hibát a komposzthalom
átforgatásával és némi zeolit vagy kevés gipsz bekeverésével javítani lehet.

Mi kerüljön a komposztba?
A friss halom aljára helyezzünk el faágakat, hogy az alsó rész is jól szellőzzön.
A komposztra kerülő anyagok összeválogatásánál figyeljünk arra, hogy legyen zöld
(nitrogénben gazdag és nedves) és barna (szénben gazdag és száraz) hulladék egyaránt, hogy
a szervesanyag bontását végző mikroszervezetek nitrogén és szén-szükségletét biztosítani
tudjuk. Ha finom szemcséjű anyagot teszünk a komposztra, érdemes azt durvább és stabilabb
szerkezetű anyaggal keverni. A komposzttárolóban minden, a biokertben keletkezett növényi
hulladékot (falevél, nyesedék, lenyírt fű), illetve a háztartásban keletkezett szerves hulladékot
(tojáshéj, kávézacc, teafű, zöldségek, gyümölcsök héja) komposztálhatunk, de a beteg
növényi részek és a felmagzott gyomnövények, valamint az ételmaradékok ne kerüljenek a
komposzthalomba. Ugyancsak kerülni kell a vegyi anyagokkal szennyezett anyagokat (pl.
gombaölőszerrel kezelt faforgács), a műtrágyát, a növényvédőszer maradványokat tartalmazó
növényi részeket és csomagolóanyagokat.
A komposzt dúsításához használható a fahamu, vagy akár kőzetliszt is.
A komposztálást bizonyos gyógynövények serkentik, belőlük „aktivátort” készíthetünk.
Csalán, cickafark, pitypang, kamilla, útifű, martilapu, macskagyökér és árvacsalán szárított
drogját egyenlő arányban kell összekeverni, elmorzsolni, majd a szárdarabokat eltávolítva
mozsárban porítani és a finom por már vékony rétegben rászórható a komposzt-halomra, de
elkeverhető a teljesen érett komposzttal is. A jó komposzt akár 8-10 hónapig is érik.

A komposzt felhasználása
A komposzt akkor felhasználható, ha kellően összeesik, az alkotó részek eredeti formában
már nem ismerhetők fel, a színe sötét barna és az illata az erdei földre hasonlít.
Gyümölcsfákhoz és cserjékhez a darabos komposzt is kiváló talajtakaró, melyet ősszel kell
kijuttatni.
A veteményhez, vagy a palántázáshoz a rostált érett komposztot a vetőbarázdába vagy az
ültetőgödörbe kell finoman bekeverni.
A komposztot sosem szabad túl mélyre ásni, mert akkor a növények nem tudják hasznosítani,
illetve a komposztban élő szervezetek nem kapnak elegendő oxigént, így akár el is
pusztulhatnak.

Talajtakarás, Mulcsozás
A komposztálás mellett a biokertek másik fontos ismérve a talajtakarás, bár még sok kertész
számára ez kevésbé ismert gyakorlat. A talajtakarással nagyon sok kerti munkától kímélhetjük
meg magunkat. Ezek közül is az egyik legtöbb bosszúságot okozó kerti munka a gyomlálás.
Ha tavasztól őszig elvégezzük a talaj takarását, a gazokat és gyomokat is a felére lehet
csökkenteni. Sőt, ha kitartóan mulcsozunk, még a földművelés nehéz munkája is könnyíthető.
Az éghajlati szélsőségek fokozódása közepette e tevékenység jelentősége még tovább nő,
hiszen így lassítható a talaj kiszáradása, ennek következtében kevesebb öntözésre, így
kevesebb vízre van szükség. Az öntözés vagy a csapadék által talajba szivárgó nedvességet
hosszabb ideig őrzi a mulcsozott terület. Ugyanakkor a takaróanyag felszíni komposztálódása
miatt nő a talaj tápanyagtartalma, javul a szerkezete is. A mulcsozott talajt kevésbé rongálja a
víz és a szél eróziója, tehát a termőréteg védelemben is fontos szerepet játszik.
A talajtakaró kedvező mikroklímát teremt a növénynek, egyúttal a talajt nyáron hűvösebben,
míg télen melegebben tartja.
A talajtakarást ellenzők gyakran mondják, hogy a mulcsban búvóhelyre lelnek kártevők és
rágcsálók is. Ez persze igaz, de nem csak káros, hanem a biokert számára hasznos élőlények
is megtelepszenek a mulcsban, szinte hemzsegnek benne a giliszták. A rágcsálók ellen pedig
dió vagy gyalogbodza levelével érdemes a takaróanyagot keverni, ami riasztóan hat a
pockokra és egerekre.
A mulcsozás különösen jó eredménnyel alkalmazható a laza talajokon. Kötött, agyagos
talajon a kiszáradás és a talajkérgesedés megelőzésére jó hatású.
Vannak olyan esetek azonban, amikor megfontolandó a talajtakarás alkalmazása: kötött
talajba frissen ültetett palánták teljes takarása palántadőlést, rothadást okozhat. Így a palánták
takarásával vagy várni kell, míg megerősödnek a növények, vagy a palánták körül
takaratlanul kell hagyni egy 10 cm átmérőjű kört.
A vizes, ártéri, mély fekvésű területeken a mulcsozás csak a talaj kiszárítása után
alkalmazható, különben a nedves felszínre terített mulcs berohad és mérgezi a felső
talajréteget.
Hogyan történik a mulcsozás?
Először gereblyével vagy kapával fel kell lazítani a talajt (erre kötött talajon kifejezetten
ügyelni kell!) és ki kell szedni minden gyomot vagy gazt. Évente háromszor érdemes
elvégezni a talajtakarást: tavasszal, nyáron és ősszel, hiszen közben a takaróanyag le is bomlik
és „eltűnik” a felszínről. Az előző, még el nem bomlott maradványokra nyugodtan teríthető a
következő réteg. A humifikálódás általában 2-3 hónap alatt lezajlik.
Nyáron, ha sok a csapadék, a szokásosnál vékonyabb rétegben kell a mulcsot kiteríteni, hogy
megelőzzük a mulcsanyag rothadását és a csigák megtelepedését.
Mulcsozhatjuk a sorközöket, a ritkábban álló egyedek körüli talajfelszínt, a már lekerült
termények üresen maradt sorait, de az ágyások közötti járófelületet is. Célszerű télre is takarni
az ágyások talaját. A takaróanyag alatt a talaj nyirkos és laza, kevésbé hűl le, így a talajélet
télen is aktív marad.
Gyümölcsfák mulcsozásánál figyelembe kell venni, hogy a tápanyagot felszívó gyökerek a
korona-vetület vonalában, vagy attól még kintebb szövik át a talajt, így a mulcsanyagot is
ebben a zónában érdemes kiteríteni, nem a fák törzse körül kell felhalmozni. Az ősszel frissen
ültetett gyümölcsfák környékét nem szabad semmilyen talajtakaró anyaggal fedni, mert az a
mezei pocok elsőrendű téli búvóhelye, és télen képes a csemetét elpusztítani. Tavaszi
ültetéskor viszont nyugodtan takarhatjuk a csemete környékét bármilyen szerves anyaggal,
hiszen ezek az anyagok a gyomosodástól és a kiszáradástól védik a fiatal fácskát.

Leggyakrabban alkalmazható talajtakaró-anyagok

Gyakori és szomorú látvány, amikor a kertben keletkezett fűnyesedéket vagy a lehullott őszi
leveleket-ágakat elégetik, pedig ezek a komposztáláshoz vagy a talaj takarásához kiválóan
felhasználhatók lennének.
A mulcsozáshoz szerves és szervetlen eredetű anyagok is felhasználhatók, de egy organikus
gazdaságban törekedni kell arra, hogy lehetőleg a helyben megtermelt mezőgazdasági
melléktermékek hasznosuljanak ily módon (pl. fűnyesedék, szalma, szőlőtörköly, fűrészpor,
stb.).
A sok szenet tartalmazó mulcsanyagok (kukoricaszár és csutka, szalma, fűrészpor, száraz
nyesedék) alkalmazásakor érdemes nitrogénben gazdag anyagokat (lucerna és lóhereszéna,
szerves trágya, friss, zöld növényi részek) is használni, hogy a sok cellulóz lebontását végző
talajbaktériumoknak megfelelő mennyiségben álljon rendelkezésre a nitrogén is, különben a
talajban lévő nitrogént vonják el a kiültetett növények elől.

Fűnyesedék
A legkönnyebben elérhető olcsó alapanyag. Fonnyasztott vagy szárított állapotban a legjobb
felhasználni. Nagyon magas a foszfor és kálium tartalma, gyorsan humifikálódik. Konyhakerti
növényeknek és dísznövényeknek, valamint földiepernek is kiváló takarója.

Avar és lomb
Az avart és a lombot is érdemes felaprítani felhasználás előtt, mert az csapadék hatására
összetapad és lefojtja a talajt. Bomlása lassú. Ha nem tudjuk összeaprítani érdemes szalmával
keverni.

Fenyőtű és fenyőkéreg
A szamócának a legjobb talajtakarója. Javítja a gyümölcs ízét és ellenállóvá teszi a
gombabetegségekkel szemben. A lucfenyőtű takarásból 2-3 cm vastagságú is elég.
Fenyőkéreg főként a savanyú talajt kedvelő növények számára ideális, mint pl. a hortenzia,
áfonya, de lassú lebomlása miatt hasznos az ágyások közti járófelület takarására is.

Félig érett komposzt

A konyhai hulladékból, avarból készített komposzt az egyik legjobb talajtakaró. Viszonylag
kevés is elég belőle.

Kukoricacsutka és szár
Mulcsozásra 4 cm-nél kisebb darabokra aprított formában kell használni. A magas
cukortartalom miatt a talaj mikroorganizmusaira serkentőleg hat. Vegetációs időben zöld
hulladékkal, pl. fűnyesedékkel kell keverni. A felszecskázott kukoricaszárból kitűnő fagy
elleni védőréteget képezhetünk, ha 7-10 cm vastagon terítjük.

Fűrészpor
Tiszta mulcs, és aránylag olcsó is. Nem tartalmaz gyommagvakat, könnyen kezelhető, de csak
natúr (vegyszerrel nem kezelt, nem olajos) fűrészport használjunk a biokertben. A puhafák
fűrészpora jó takarója a bogyósgyümölcsöknek, a keményfa-fűrészpor pedig az almásokra van
jó hatással.

Szalma
Lassan bomló anyag, melyet jó, ha nitrogén tartalmú anyaggal tudunk vegyíteni (lucerna vagy
lóhere széna). Szamócásban alkalmazva megóvja a gyümölcsöt a felverődő sártól.
Használható a bogyósok (ribiszke, egres, málna) takarására is. 10-15 cm vastagságban
hatékony.

Gyomok
A gyomok is lehetnek talajtakarók, de mindenképpen még virágzás előtt használjuk őket.
Kiváló mulcsanyag pl. a tyúkhúr, vagy a csalán – a hajtásokat levágva, vagy gyökerestől
kihúzva terítsük a talajra. A csalán vasban gazdagítja a talajt, jó hatással van a paradicsomra.
A porcsinfű nedvdús hajtásai ugyancsak használhatók talajtakarásra.

Egyéb kerti maradványok

A friss vagy éppen leszáradt, de egészséges növényi részek szintén hasznosíthatók takarásra.
Jó hatású a hüvelyesek aprított szára, vagy éppen a paradicsom leszedett hajtása és levele.
A mulcshoz kevert gyógyító növények (körömvirág, zsálya, csalán, nadálytő, bazsalikom,
borsfű, stb.) aprított hajtásai különösen kedvezőek.

Zöldtrágyázás
A biokert nagyon hasznos talajjavítási módszere lehet a zöldtrágyázás, amelyhez bizonyos
növényeket hívunk segítségül.
Némely növény jobban javítja a talaj minőségét, mint bármely kemikália, segítségükkel pedig
néhány talajhibát is orvosolhatunk. A zöldtrágyázással a talaj levegő, víz és hőmérséklet
szabályozását módosíthatjuk. A hüvelyes növények pl. nitrogénnel is dúsítják a talajt. A
mélyen gyökerező fajok lazítják és levegővel látják el az alsóbb rétegeket is.

A zöldtrágyázás során egyes növényfajokat csak azért termesztünk kertünkben, hogy még
zöld leves állapotukban beforgassuk azokat a talajba. A zöldtrágyanövények jó szolgálatot
tesznek a hagyományos kertészeti technológiáról a biotermesztésre való átállás során is. A
zöldtrágyázás ma még kevésbé gyakori talajjavító eljárás, pedig érdemes minden kertben
alkalmazni.
A zöldtrágya takarja a talajt, védi annak szerkezetét, megakadályozza, hogy kimosódjanak a
talajból az ásványi anyagok, és a gyomokat is elnyomja. A fő hatása azonban, hogy
beforgatva a zöldtrágya számtalan tápanyaggal tölti fel a talajt, és több szerves anyagot is
képes megkötni.

Hogyan lehet zöldtrágyázni?

Első lépésként válasszuk ki a megfelelő növényt, amely lehet fehérmustár, repce, lóbab,
körömvirág, vagy akár spenót is. Kertünknek azt a részét, ahonnan lekerült a termény, és már
nem ültetünk helyére más haszonnövényt, tisztítsuk meg, gereblyézzük el, majd egyenletesen
szórjuk ki a zöldtrágya-magokat.
Innentől kezdve kétféle eljárást is választhatunk. Ha a növények elérik a 15 cm magasságot,
és még nem érlelnek magot, egy ásóval egyszerűen beforgathatók, így minden fontos
tápanyag visszajut a talajba. Ha erre nincs időnk, hagyjuk ott télire lefagyni a növényeket.
Tavasszal csak gereblyézzük a talajba a növényi maradványokat, kissé lazítsuk fel a talajt és
máris ültethetjük bele az új növényeket.
Az előzőekből már talán kitűnt, hogy a zöldtrágyázást végezhetjük ősszel vagy kora tavasszal,
a következő növénykultúra vetése előtt is.
A zöldtrágyának szánt növényeket még akkor forgassuk a talajba, míg szövetük lágy és nem
fásodott el a száruk.
Az is jó módszer, ha lekaszáljuk, vagy levágjuk a zöldet és a talajon hagyjuk, hogy ott
elszáradjon, és csak utána ássuk be.

„Mulcsvetés”
A talajtakarás és a zöldtrágyázás kombinálása. Ehhez a technológiához olyan
zöldtrágyanövényeket használhatunk, melyek őszig jól és mélyen átszövik a talajt, így javítják
és levegőssé teszik a talajszerkezetet, majd a téli fagyok következtében a lefagyott zöld tömeg
teljesen beborítja a felszínt. Ezt a növénytakarást a tervezett haszonnövények ültetéséig, vagy
vetéséig meghagyják, így védve a talajt a kiszáradástól és az eróziótól, megfékezve a gyomok
kelését, egyben szervesanyaggal is gazdagítva a termőréteget.

Leggyakrabban alkalmazható zöldtrágyanövények

Fehér mustár
Az egyik legjobb zöldtrágya. Nagyon gyorsan csírázik és növekszik, ősszel és tavasszal is
vethető. Elnyomja a gyomokat. Érdemes még virágzás előtt beforgatni a talajba.

Lóbab
Hüvelyes növény, amely mélyen gyökerezik így levegőhöz juttatja a talajt, és nitrogénnel is
ellátja. Rövid időn belül nagy zöldtömeget termel, jó gyomelnyomó képességű.

Körömvirág
Ásványi anyagot juttat a talajba és elűzi a fonalférget és más kártevőket is.

Spenót
Vastag gyökerű növény, szerves anyagokkal látja el a talajt, és lazítja a földet.

Rozs
A magot (30g/nm) október közepéig kell elvetni. Még a fagyok beállta előtt érdemes
beforgatni, amíg lágy és nedvdús, sok nitrogént juttat a talajba.
Fehér here
Kora tavasszal vagy kora ősszel vessük el a magokat. Pillangós virágú révén megköti a
talajban a nitrogént.

Facélia, vagy más néven mézontófű

Gyökerei jó talajlazítók, gyomelnyomó képessége kiváló. Ősszel kell alászántani, vagy ásni.
Enyhe nematocid (fonálféregellenes) hatása is ismert. A biotermelésre való átállás
legfontosabb segítője.

Pohánka
Gyorsnövésű, fagyérzékeny, a keserűfüvekhez tartozó növény. (Magja korábban fontos
élelem volt, de napjainkban újra divatos a bioélelmezésben.)

Bíborhere
Jó áttelelő másodvetemény lehet, mely a talaj biológiai és fizikai tulajdonságait is javítja.

Csillagfürt
Három fajtája közül igénytelenségénél fogva a sárga virágú a savanyú homokok legfontosabb
zöldtrágya-növénye, a meszet nem bírja. Kevésbé érzékeny a mészre a kék virágú és még
kevésbé a fehér virágú. Főnövényként és tarlónövényként is vethető.

Somkóró
Főleg a kétéves változatát termesztik. A meszes homokok zöldtrágya-növénye, de elég neki,
ha az altalajban meszet talál. Megterem kötöttebb talajokon is. Erőteljes, mélyre hatoló
gyökérzete van.

Vízpótlás
A Föld vízkészletének mindössze 3 százaléka édesvíz, ráadásul ennek is több mint
kétharmada szilárd formában (hó, vagy jég alakjában) van jelen a sarkvidékeket övező
jéghegyekben, illetve a gleccserekben. Ha minden tényezőt számításba veszünk, kiderül: az
emberiség számára bolygónk teljes vízkészletének csupán mintegy 0,6 százaléka elérhető. Ez
a vízmennyiség is egyre csökken, mert a jég és a gleccserek olvadnak, a felmelegedés
hatására pedig csökkennek a vízfelületeink.
A növénytermesztés egyik limitáló tényezője a víz. Hazánkban több mint 3 millió kiskert
található, amelynek több mint a felét vezetékes(!) ivóvízzel öntözik. A víz egyre nagyobb
kincs lesz, hiszen egyre kevesebb van ebből a folyékony csodából.
Elgondolkodtató adat, hogy a vízkészlet 65 százalékát használják fel mezőgazdasági
öntözésre és csupán 25 százalékot használunk el a háztartásokban.
Azt, hogy a vizet kincsként kell felfognunk, az is érzékelteti, hogy ma már magas áron
juthatunk hozzá. Épp ezért a biokertben előtérbe kerülnek az olyan megoldások, amelyek
segítségével tovább megőrizhető a talaj nedvességtartalma, s ha mégis öntöznünk kell a friss
ültetéseket, alternatív megoldásokat kell alkalmaznunk.
Korábban gyakran a vízellátás érdekében kutat fúrtak, de ezzel a megoldással rombolhatjuk
vízkészleteinket, nem is beszélve a módszer költségeiről, vagy arról, hogy esetenként tiltott
vagy megoldhatatlan a kivitelezés.

Esővízgyűjtés
Hasznos dolog, ha év közben összegyűjtjük az esővizet: felfoghatjuk az ereszből kifolyó esőt,
vagy éppen edénybe gyűjthetjük a téli havat is. Ugyan a légszennyezés eredményeként az
utóbbi években egyre savanyúbb a csapadék kémhatása, azonban még így is előnyösebb, mint
a nitrátos kútvíz, vagy az erősen klórozott, ásványi sókban gazdag, méregdrága vezetékes víz
használata, mely ráadásul ingyen is van.
Egy 100 négyzetméteres tetőről évente 50-60 köbméter esővíz gyűjthető.
A csapadékvíz gyűjtésével kiküszöböljük azt is, hogy a tetőről lecsorgó víz nem terheli a
szennyvízhálózatot, melyek biológiai tisztítói érzékenyek a terhelés ingadozására - a nagy
mennyiségű csapadékvíz egyszerűen kiöblíti a tisztítóműből a biológiai tisztítást végző
baktériumokat-.
Az esővíz gyűjtésére alkalmas a külön erre a célra létesített ciszterna, de egy nagyobb dézsa,
vagy műanyag edény is jó szolgálatot tehet. Érdemes olyan edényt választani, ami nem engedi
át a fényt, így az algák nehezebben telepszenek meg annak oldalán. Nyitott tárolókba tanácsos
vízinövényeket telepíteni, amelyek a vizet jó állapotban tartják (a felszínt árnyékolják,
kivonják a keletkezett szerves anyagot, oxigénnel dúsítják a vizet). A nyílt tartályok vize a
nyári melegben gyorsan párolog. Ezt a veszteséget árnyékolóval, vagy éppen fedővel is
csökkenthetjük. Ha az algáktól mégis megzöldül a locsolóvíz, nem kell megijedni, öntözésre
továbbra is használható.

Víztakarékossági 1x1
 A felszín mulcsozásával az nem szárad ki olyan hamar és sokkal kevesebb locsolás is
elég a megfelelő nedvességállapot eléréséhez.
 A talaj kiszáradását késleltethetjük a jól megválogatott növénytársítással, a folyamatos
növényborítással, a kerti mikroklíma élő sövénnyel történő védelmével.
 Termesszünk olyan növényfajokat és válasszunk olyan fajtákat, melyek kevesebb
vízzel is beérik, szárazságtűrőek.
 Az esővíz, mint locsolóvíz a növények számára előnyösebb (általában kevesebb Ca –
és Mg sót tartalmaz, ún. lágy víz), mint a kúti, vagy éppen vezetékes víz, ráadásul olcsóbb
is.
 A csepegtető öntözés sokkal hatékonyabb és gazdaságosabb, mint a permetező
öntözési módszer. A vízmennyiség akár tizedére is csökkenthető ily módon.
 A csepegtető vagy szivárgó csöveket fektessük le 30 cm mélyen az ágyásba, így
folyamatosan és egyenletesen nedvesen tarthatjuk a talajt.
 Ha felszíni módszerrel öntözünk, a tevékenység optimális ideje az este. Soha ne
locsoljunk tűző napsütésben (a levelek erősen perzselődhetnek).
 Jó, ha az öntözővíz hőmérséklete megegyezik a levegő hőmérsékletével, de
semmiképpen ne haladja meg a 30°C-ot.
 Öntözéskor nem elég, ha csak a talaj fölső 1-2 cm-e lesz nedves, hiszen így a víz nem
jut le a gyökerekhez, hanem egyszerűen elpárolog a levegőbe.
 Az erős vízsugárral való öntözés a növényeket és a talajt is károsíthatja.
 A locsolásnál a frissen ültetett és fiatal növényekre több vizet szánjunk, az idősebb
példányok már beérik kevesebbel is.
 Locsolást követően a nedves talajra száraz réteget húzva jelentősen csökkenthető a
párolgás okozta talajnedvesség-veszteség.
 A túlzott öntözés káros hatásokat eredményezhet: tömörödik és romlik a talaj
szerkezete, kedvezőtlen mikrobiális folyamatok indukálódnak, ezek eredményeként az
öntözés ellenére a növények rosszul fejlődnek.
  A háztartásban felhasznált vizet, amibe nem került vegyi anyag, ugyancsak
hasznosíthatjuk öntözővízként. Ilyen lehet pl. a zöldség és gyümölcsmosó víz, de akár a
kihűlt tésztafőző víz, vagy a vegyszermentes öblítővíz is megfelel erre a célra.

Növények a biokertben
A természetben fellelhető növénytársulások olyan szövetkezetek, melyekben az alkotók
optimálisan használják ki a rendelkezésükre álló élőhely-egységet, közben segítik, vagy éppen
gátolják a közeli növény-szomszédaik fejlődését. A biokertekben ugyan nem természetes
társulások szerveződnek, de a kertész igyekszik a természetből vett mintákból ötletet merítve
megfigyelni, mely növények vannak egymásra jó, illetve melyek rossz hatással. Hogy mi az
oka egy ellenszenvnek vagy épp egy rokonszenvnek, nem tudjuk pontosan, de biztosan
összefüggésben van a növények által termelt és kibocsátott illóolajokkal, éterekkel és növényi
savakkal. Egyes fajok anyagcseretermékei más fajok túlélését, termésük, gyümölcsük
zamatának gazdagodását segítik elő. Mások kipárolgásukkal távol tartják a kártevőket és
kórokozókat. A szomszédhatáson alapuló, vegyes-kultúrához kapcsolódó tudás nem mai
keletű, a kínaiak már évezredek óta alkalmazzák. Ezek az ismeretek, tapasztalatok jó eséllyel
alkalmazhatók a biokertekben. Tisztában kell lenni azonban azzal, hogy a vegyeskultúra csak
egy eleme a biokertészkedésnek, de nem egyenlő azzal.

Növénytársítás
A kertészek leggyakrabban a zöldségek termesztésénél alkalmazzák ezt az eljárást, de egyre
több azonban az ismeret a gyümölcsökre vonatkozóan is.
A társnövények lehetnek olyan fajok, melyek illóolajat termelnek (levendula, zsálya, borsfű,
kakukkfű, stb.), s vonzzák, vagy éppen riasztják a rovarokat. Lehetnek olyanok, melyek
tápanyagot raktároznak a következő vetemény számára, mint pl. a hüvelyesek. Lehetnek
magasba törőek, hogy árnyékot és szélvédelmet, vagy éppen párásabb mikroklímát illetve
támaszkodási lehetőséget biztosítsanak. Lehetnek gyoműzők, mint a vérehulló fecskefű, és
lehetnek eredetileg akár mérgező növények, melyek a talaj mélyebb rétegeiből hozzák
felszínközelbe a különböző tápanyagokat (pl. a dohány a káliumot, a csattanó maszlag a
foszfort).
Vannak persze esküdt ellenségek is, s erre szintén figyelni kell a növények
összeválogatásánál. Nem jó szomszédok pl. a burgonya és a napraforgó, a paradicsom és a
karalábé, vagy éppen a szamóca és a káposztafélék.
Tehát ha ügyesen társítjuk kertünk növényeit, erősíthetjük őket a fejlődésben, ellenállóbbá
tehetjük a betegségekkel szemben, elűzhetjük a kártevőket, de bevonzhatjuk a hasznos
rovarokat, így segítve kertünk egyensúlyának helyreállítását.

Néhány jelentősebb növény társíthatósága

Kedvező társnövény Rossz szomszéd
bokorbab csombor, szamóca, uborka, borsó, fokhagyma, hagyma,
burgonya, káposztafélék, saláták, póréhagyma
cékla, zeller, kukorica
borsó kapor, uborka, káposztafélék, fejes bab, fokhagyma, póré, paradicsom,
saláta, kukorica, répa, hónapos hagyma
retek, burgonya
burgonya bab, kamilla, sarkantyúka, borsó, tök, cékla, zeller,
káposztafélék, kukorica, torma, napraforgó, paradicsom
borsmenta, spenót, bársonyvirág
cékla hagymafélék, káposztafélék, burgonya, póré, kukorica, spenót
tépősaláta
cukkini sarkantyúka, kukorica, cékla,
 karósbab, hagyma
fejes saláta bab, kapor, szamóca, uborka, petrezselyem, zeller
turbolya, káposztafélék, póré,
kukorica, sárgarépa, retek, cékla,
paradicsom, hagyma
hagymafélék csombor, kapor, szamóca, uborka, bab, borsó, káposztafélék.
kamilla, fejes saláta, sárgarépa,
cékla
hónaposretek bab, borsó, sarkantyúka, uborka
káposztafélék, fejes saláta,
sárgarépa, spenót, paradicsom
káposztafélék üröm, bab, kapor, borsó, kamilla, szamóca, mustár, fokhagyma,
burgonya, saláta, koriander, póré, hagyma
mángold, cékla, zeller, spenót,
paradicsom
kukorica bab, uborka, burgonya, tök, dinnye, cékla, zeller
cukkíni
napraforgó uborka burgonya
paradicsom bazsalikom, bokorbab, borsó, burgonya, karalábé
sarkantyúka, fokhagyma,
sárgarépa, petrezselyem, cékla,
zeller, spenót
sárgarépa kapor, borsó, hagymák, retek,
zsálya, paradicsom
spenót céklán kívül bármi cékla
szamóca fokhagyma, fejes saláta, póré, káposztafélék
hónapos retek, metélőhagyma,
spenót, hagyma
uborka bab, kapor, borsó, káposzta, fejes hónapos retek, paradicsom
saláta, kukorica, cékla, zeller,
hagyma
zeller bokorbab, uborka, káposztafélék, burgonya, fejes saláta, kukorica
póré, paradicsom

Védő gyomnövények
Már korábban is szó volt róla, hogy a biokertben szívesen látott vendégek, míg a
hagyományos kertben üldözött ellenségek a gyomnövények. Egyes gyomfajok közvetlenül is
védelmezhetik termesztett növényeinket, de szárított alakban, vagy növényi levek formájában
is felhasználhatók, mint tápláló és védő hatású szerek, sőt a hagyományos orvoslás is
alkalmazta ezeket.

Cickafark
Társaságában szépen gyarapszanak a kerti növények. A cickafark elriasztja a kártevőket,
serkenti a növények egészséges fejlődését. Hatása sokszorozódik, ha nem csak elszórtan,
hanem pl. szegélynövényként alkalmazzuk. A belőle készült levek és preparátumok a
növényeket és a talajéletet is serkentik.

Fehér árvacsalán
A burgonya kiváló társnövénye, riasztja a burgonyabogarat.

Fehér üröm
A ribiszkét védi a rozsdabetegségtől, leve pedig levéltetvek ellen jó permetszer.

Gilisztaűző varádics
Levét gombabetegségek (varasodás, rozsda) és baktériumos betegségek ellen alkalmazzák, de
kiváló rovarriasztó szer is.

Mezei zsurló
Magas kovasavtartalma által erősíti a növényi szöveteket, így növeli ellenálló képességüket,
ezáltal közvetve véd a különböző gombabetegségek ellen.

Nagy csalán
A biokertben a leghasznosabb gyomnövény. Vastartalma folytán eredményesen gyógyítható
vele a klorózis. Az illóolajtartalmú növények illóolajtermelését fokozza. Hatékony a
levéltetvek ellen.

Orvosi nadálytő
Hajtása sok káliumot tartalmaz, a belőle készített lé erősíti és ellenállóbbá teszi a zöldségeket
és gyümölcsöket. A fonnyasztott levele kiváló mulcsanyag.

Pitypang
Leve növekedésserkentő és erősítő hatású. Mulcsként használva jótékony hatású a sárguló
levelű körtefákra is.

Védő dísznövények
Több olyan növény, mely a konvencionális kertben dísznövényként alkalmazott, a biokertben
fontos védő szereppel is rendelkezik.

Bársonyvirág vagy büdöske

Előnyösen hat a talajéletre. Gátolja a fonálférgek fejlődését. Riasztja a burgonyabogarakat.

Gyöngyvirág
A cseresznyefa alá ültetve megakadályozza a cseresznyelegyek megtelepedését, serkenti a
cseresznyefa egészséges növekedését.

Körömvirág
A bogarak és kártevők nem kedvelik az illatát. Riasztóan hat a talajban élő fonálférgekre is.
Virágaival számos hasznos rovart vonz a környezetébe, ezzel segíti a megporzást, de a
levéltetvek gyérítését is. Az illata a nyulakat is riasztja.

Nárcisz
A fiatal gyümölcsfák köré ültetve véd a pocok-kártételtől.

Sarkantyúka
Félárnyékban is jól érzi magát, így akár a fák alatti területet is beültethetjük vele. Védi az
almafákat a vértetűtől (az öreg fák védelmében lehet nagy jelentősége, mert a modern alanyok
már nem érzékenyek erre a kártevőre), magára vonzza a levéltetveket, így azok nem a
gyümölcsfákat károsítják. Elfagyott zöldtömege talajtakarónak kiváló.

Védő fűszernövények
A fűszernövények szinte mindegyike jó szolgálatot tesz a biokertben. Illatanyagaik riasztják a
levéltetveket és más kártevőket. Javítják a szomszédos növények terméseinek aromáját.
Illatukkal, színükkel csalogatják a megporzó rovarokat.
Bazsalikom
Az uborkát megvédi a lisztharmattól, jó társnövénye a paradicsomnak és paprikának.

Borsikafű vagy csombor

A babtól távol tartja a fekete répalevéltetveket, serkenti a saláta növekedését.

Borsmenta
Hajtásai dús talajtakarót képeznek a felszínen. Különösen gyümölcsfák alá ültetve kedvező
hatású.

Citromfű
Alma- és körtefákra különösen jó hatással van.

Kakukkfű
Erős illata miatt elűzi a levéltetveket, sárgarépalegyet, de a káposztalepkét is. Riasztó hatással
van a csigákra is.

Kapor
Jó hatással van az uborkára. A kertbe csábítja a megporzó rovarokat.

Majoranna
Megvédi a vöröshagymát a lisztharmattól.

Zsálya
Riasztja a káposztalepkéket és a csigákat. Nemcsak a szegélybe ültetve, de friss hajtásait
mulcsként alkalmazva is megőrzi riasztó hatását.

Vetésforgó

„Jól tervezett vetésforgóval felére lehet csökkenteni a növényvédelmi költségeket, helyesen

megválasztott másodnövénnyel kétszeresére lehet növelni a termésmennyiséget.”

A kerti növények időben egymást követő sorrendje a vetésforgó. Alkalmazásával

megelőzhető a talajuntság, elkerülhető, hogy egyes kártevők tömegesen felszaporodjanak,
mert egy adott helyen csak több év múlva terem ugyanaz a tápnövény.
Tervezése során számításba kell venni az ültetendő fajok tápanyagigényét, de azt is, hogy
életük során mennyire zsarolják ki a talajt, s lekerülésük után milyen fajok tenyészthetők, s
kell-e tápanyagot visszapótolni, vagy sem. Szintén fontos, hogy az egymás után következő
növények ne legyenek rossz hatással egymásra. Gertrud Franck szerint szempont az is, hogy
egy-egy növény főnövényként (A csoport) akár egészen őszig foglalja a területet, vagy csak
1-2 hónapig (C csoport), de az is lehet, hogy a vegetációs periódusnak vagy csak az első, vagy
csak a második felében veszi igénybe a termőhelyet (B csoport).

Növények csoportosítása tápanyagigényük és a „Gertrud Frank-féle” besorolás alapján

Tápanyagigény A csoport B csoport C csoport
Magas Fejes káposzta Póréhagyma -
Uborka Zeller
Paradicsom
Paprika
 Brokkoli
Cukkini
Csemegekukorica
Sütőtök
Görögdinnye
Közepes Karalábé Sárgarépa Saláta
Fodros kel Hagyma Hónapos retek
Mangold Fokhagyma Retek
Karfiol Cékla Spenót
Bimbóskel Édeskömény
Sárgadinnye
Alacsony Karós bab Borsó Mustár
Bokorbab Zsázsa
Porcsin

A vetésváltás legkönnyebben úgy tervezhető, ha a kertben állandó ágyásrendszert, vagy

sorrendszert alakítunk ki és ezeknek megfelelően következetesen végezzük a trágyázást (nem
kell minden évben a teljes területen!) illetve a növényváltást. A rokon növények ne kerüljenek
egymás utáni időszakokban ugyan arra, vagy a közvetlen szomszédos területre, hogy a
károkozók feleslegesen ne veszélyeztessék az ültetvényünket. Évről évre a kiültetésekről
érdemes vetési naplót vezetni, így nem tudjuk elfelejteni a korábbi telepítéseket és a
tapasztalatokat is feljegyezhetjük.
Gertrud Frank klasszikus ajánlása a sorokon alapszik, és a következő rend szerint szerveződik:
CACBCACB…. ahol a sorok közötti távolság 50 cm és az
’A’ sorok - főkultúra májustól év végéig (esetleg rövid tenyészidejű előveteménnyel)
‘B’ sorok - vegetációs időszak első vagy második felében nőnek
‘C’ sorok - rövid tenyészidejű, aránylag alacsony növények, és az árnyékot is bírják.
A következő évben pedig egy sorral léptetünk tovább: a CACBCACB helyett BCACBCA a
követendő sorrend.

Vetésforgóként értelmezhetjük azt is, ha levél, termés, gyökér majd virághasznosítású

növények váltogatják egymást (pl. első évben egy területre spenótot, salátát ültetünk, rá
következő évben borsó, bab vagy paradicsom kerül. Harmadik évben sárgarépa vagy
petrezselyem következik, negyedik évben például brokkoli.)

Vetés, ültetés

Vetőmag
A magyar vetőmagok a háború előtt igen jó hírűek voltak, és széles választékban álltak
rendelkezésre. A tápiószelei génbankban ma is nagyon sok fajtát őriznek. Máig maradtak még
régi fajták a falusi kertekben is, különösen babból színes a választék. Ha valaki a
kereskedelmi forgalomban beszerezhető kommersz vetőmagot szeretné a biokertben elültetni,
számítani kell arra, hogy a termés esetleg elmarad a várttól. Miért is? Mert a kommersz mag
előállítása nem biokörülmények között, hanem műtrágyák és növényvédőszerek által
kondicionált feltételek mellett történik. Nemesítésének célja is az, hogy jól tudjon
alkalmazkodni a vegyszeres környezethez, és ilyen körülmények között hozzon kiemelkedő
termést. A biokertben azonban ezek az „elkényelmesedett” fajták nem tudják
megfelelőképpen megállni a helyüket, az „elvonókúra” miatt nem jönnek elő a jó
tulajdonságok, viszont az organikus gazdálkodásból adódó életteli körülményeket nem tudják
kihasználni. Idővel azonban a kommersz magból is lehet biovetőmag, de ehhez 2-3 év
utántermesztésre van szükség!
A vetőmaghasználatnál fontos tudnivaló, hogy ma már sok vetőmag F1hibrid, ami azt jelenti,
hogy a szülőpárok jó tulajdonságait ötvöző magból fejlődő utódnövény bőven és
kiegyenlítetten terem. Igen ám, de az erről a növényről szedett magok a következő évben csak
kis százalékban lesznek a szülőkhöz hasonló tulajdonságúak, tehát utántermesztésre nem
alkalmasak! A hagyományos gazdaságokban régen használt fajták és tájfajták viszont jól
alkalmazkodtak a vegyszermentes körülményekhez és az adott táji feltételekhez és évről évre
utánvethetők voltak, fajtatulajdonságaikat hosszú távon megőrizték.

Vetőmagfürdő
A magok jobb csírázását és a csíranövények jobb fejlődését segíthetjük a gyógyteás
vetőmagfürdővel. A víz felpuhítja a maghéjat és a sziklevelek megduzzadnak, a
gyógynövények különböző hatóanyagai pedig távol tartják a káros talajgombákat, serkentik a
csíra fejlődését. Fontos, hogy a fürdő után ne száradjanak ki a vetőmagok, legfeljebb a
külsejükről kell leitatni a fölös nedvességet, hogy a vetésnél ne tapadjanak össze.
A kamillatea jó hatású a borsóra, retekre és futóbabra, valamint a káposztafélékre is. A
macskagyökér fürdő jót tesz a paradicsomnak, paprikának, vörös- és póréhagymának és a
napraforgónak. A macskagyökér virágából készített fürdő pedig a cukkininek és az uborkának
hatásos, de ugyancsak a kabakosokat serkenti, ha tejbe áztatjuk a magjaikat a vetés előtt. A
zsurlófőzetben fürdetett burgonyagumók a gombabetegségeknek jobban ellenállnak.

Vetés, ültetés
Minden növénynek megvan az optimális vetési, ültetési ideje. Alaptézisként azonban az
leszögezhető, hogy a szabadföldi termesztés csak a talaj kellő átmelegedése után kezdhető
meg. Vannak magok, amiket már kora tavasszal földbe vethetünk (borsó, sárgarépa,
petrezselyem, hagyma), sőt el is kell vetnünk, mert a túlzott meleg miatt gyorsan
felmagozhatnak (pl. saláta, hónapos retek). Vannak azonban a hidegre érzékeny fajok is,
melyeket csak április végén, május elején vethetünk (bab,uborka, cékla, stb.) vagy csak a
fagyos szentek elmúltával ültethetünk ki (paradicsom, paprika, dinnye, tök, padlizsán, stb.)
károsodás nélkül.
Fontos, hogy a magok is és a palánták is jó szerkezetű, elegendő tápanyaggal ellátott, élő
talajba kerüljenek. Az apró magokat érdemes finom homokkal keverni, hogy egyenletesebben
tudjuk azokat kiszórni. Lehet sorba, és fészekbe vetni, az adott növénytől függően. Érdemes a
vetőbarázdát belocsolni, majd a vetés után száraz talajjal fedni a magokat.
Palántázásnál fontos, hogy a kiültetést csak akkor végezzük el, ha a hőmérséklet már
egyenletesen 15 fokot ér el. Hacsak lehet, az ültetés ideje inkább reggel, vagy késő délután
legyen, és kerüljük a szeles időt is. A palántáknak is jót tesz, ha gyökerüket az ültetés előtt
zsurlófőzetben áztatjuk. Figyelni kell az ültetési mélységre (a paradicsomot és a káposztákat
lehet mélyebben is ültetni, de a saláta és a zeller nem szereti, ha „elássák” őket) és a térközre
(növények egymástól való távolsága)! Palántázáskor még ritkásnak tűnhet az ágyás
növényzete, de gondolnunk kell arra, hogy pár hét múlva a kis növények megerősödnek, és
elegendő hely kell, hogy rendelkezésükre álljon. A palántákat a jó eredés reményében
alaposan be kell öntözni.
A zöldségeket szinte folyamatosan, tavasztól őszig vethetjük-ültethetjük és szüretelhetjük.
Márciusban vethetjük: a sárgarépát, a petrezselymet, a fokhagymát, a borsót és a fejes salátát.
Áprilisban következhet a nyári retek, sóska, előnevelésre pedig a spárgatök, korai burgonya,
paprika, paradicsom, sütőtök, kukorica, káposztafélék, és a görögdinnye.
Májusban: uborka, bab, kapor, kukorica.
Júniusban: fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, zöldbab.
Nyár végén: cékla, téli retek, spenót, kapor, zöldbab, téli saláta.

Melegágy
Ha valaki saját maga szeretne korai nevelésű palántákat előállítani, számára hasznos lehet egy
melegágy kialakítása. Az előnevelt növényekkel nagyobb lesz a termésmennyiség, sőt, a
szabadba vetett magokból fejlődő növényekkel szemben akár a kártételek is csökkenthetők,
hiszen a melegágyból kikerült, edzett és fejlett palánta ellenállóbb, mint az éppen kibúvó
gyenge csíranövény.
A melegágy lényege, hogy többé-kevésbé mély, szabályos négyszög alakú verem, melyet a
keretekre támaszkodó ablakkeret fed le. A verembe halmozott 40-50 cm-es trágyaréteg
biztosítja a „melegtalpat”, melyre a melegedés megindulása után magágyként 15-20 cm-es
komposztot, vagy komposztos kerti földet kell teríteni, amibe a magvak vetése történik.
Kialakíthatunk azonban a szerves építészethez igazodó melegágyat is, mely kettős kör alakú
(egy belső magasabb és egy külső alacsonyabb hengert alkotva), oldalai vesszőfonással
készülnek, a fűtést pedig itt is a behalmozott trágyatalppal biztosíthatjuk. A hő megtartására
és a növekvő palánták védelmére vesszőkből hajlított kávákra rögzített fóliatakarás szolgál.
Vetés előtt át kell szellőztetni a földet, hogy a bomlás során keletkezett gázok
eltávozhassanak belőle. A melegágyi növénynevelésben egyébként a szellőztetés
folyamatosan kulcskérdés, a bomló anyag keltette gázok miatt.
A vetésidő meghatározásához tudnunk kell, hogy a káposztafélék palántáinak neveléséhez 5-7
hét szükséges, a paradicsom és a paprika a vetéstől számított 8-12 hét múlva lesz kiültethető,
zellernél 10-12 hetes nevelési időt kell tervezni. Ezek tudatában a kiültetés tervezett
időpontját kell meghatároznunk, és attól visszaszámolva kapjuk meg a vetés időpontját.
A kelés után a növekvő magoncokat ritkítani kell, vagy tűzdeljük át, hogy mindig legyen
elegendő helye a fejlődő növényeknek. Kiültetés előtt egyre többet szellőztessünk, és az
árnyékolást is fokozatosan csökkentsük, így edzve a palántákat a kinti körülményekhez. Ha
nem tartjuk be a fokozatosságot, könnyen megperzselheti majd a májusi Nap a frissen
kiültetett növényeinket.

Szelíd növényvédelem
A kártevők hatalmas pusztítást okoznak a kertekben, sőt úgy néz ki, évről évre egyre több van
belőlük. Mit tehetünk ellenük egy biokertben?
A legjobb módszer a kártevőkkel szemben a megelőzés (egészséges talaj, egészséges
növények, növénytársítás, kártevők előrejelzése, idejében elkezdett védekezés).
Érdemes a haszonnövények köré vagy közé olyan növényeket ültetni, amelyek illatukkal
elriasztják a kártevőket, így megakadályozzák pl. a peték lerakását, de a közvetlen rágcsálást
vagy szívogatást is. Ilyen lehet a levendula, büdöske, metélőhagyma, fokhagyma, vagy
vöröshagyma. Ha ezekkel szegélyezzük a zöldségágyásokat, máris sokat tettünk annak
érdekében, hogy csökkentsük a kártevők pusztítását kertünkben. (Az előzőekben már
részletesen írtunk a kedvező társítás előnyeiről és az alkalmazható növényekről.)
Ha a megelőző eljárásaink ellenére mégis megjelenik egy kártevő vagy betegség a kertben,
azonnal kezdjük el a védekezést, hogy az elszaporodást megakadályozhassuk. Ne legyen
célunk minden kártevő elpusztítása, hiszen a biokertben minden élőlénynek van helye és
szerepe, csak jelenlétük aránya nem mindegy. A védekezésben természetesen nem lehet
szintetikus vegyszereket alkalmazni, azonban növényi leveket, kenőszappant, denaturált
szeszt, tejet, savót, vagy elemi kén és réz tartalmú anyagokat használhatunk.

Növényi permetlevek
Saját kezűleg, otthoni körülmények között is számtalan növényi lé készíthető, melyekkel
erősíthetjük a kiültetett növényeinket, vagy éppen gyéríthetjük a kártevőket és kórokozókat. A
biolevek további előnye, hogy felhasználásuk során nem mérgezzük sem a környezetünket,
sem önmagunkat. Tudnunk kell azonban, hogy a kezelt haszonnövények kezelés után fejlődő
hajtásain a levek hatása nem érződik, ezért hetente, kéthetente érdemes újra permetezni, hogy
a védelem folyamatos legyen.
Készíthetünk erjesztett levet (trágyalé), főzetet, vagy forrázatot, de akár hideg vizes kivonatot
is. Hatásos bio permetlevelet készíthetünk csalánból, macskagyökérből, kamillából,
fokhagymából, körömvirágból és más gyógynövényekből is.

Erjesztett lé
Friss vagy szárított növényeket aprítsunk fel, majd egy fa vagy cserépedénybe szórjuk bele és
öntsük fel esővízzel. (A csapvíz növényi levek készítéséhez nem alkalmas.)
1 kg friss növényre 10 liter vizet számítsunk, a szárított növényeknél 200 g drogra öntsünk 10
liter vizet. Az erjedés egy két nap múlva beindul, és kb. két hét szükséges a teljes erjedéshez.
Naponta kétszer keverjük át az edény tartalmát, hogy oxigént juttassunk a folyadékba, és
mivel az erjedés során erős szagok képződnek, keverjünk hozzá zeolitot vagy bazaltlisztet,
ami megköti a kellemetlen szagokat. A trágyaléhez a legjobb a fahordó, de ha ez nincs, a
kerámia vagy zománc edény is megteszi.
Az elkészült levet hígítani kell 1:20 arányban, vagyis egy rész permetéhez 20 rész esővizet
keverjünk.
A permetlevet kora reggel juttassuk ki a talajra, ha levéltrágyaként szeretnénk alkalmazni,
akkor 1:50 arányban hígítsuk!

Főzet
A főzeteknél aprítsuk fel a növényeket, majd áztassuk be őket 24 órára hideg esővízbe, és
csak ezután kezdjük el a főzést (ha lehet, zománcos edényben). A főzési idő kb. 20-30 perc,
majd kihűlés után szűrjük le az edény tartalmát, és ha szükséges, hígítsuk fel. A visszamaradt
növényi anyag mehet a komposztba, a lével pedig öntözzük meg a növényeinket.

Forrázat
A növényeket leforrázzuk, majd hagyjuk állni kb. 10 percig és utána szűrve és lehűtve
használjuk fel.

Hideg vizes kivonat

A növényeket 24 órára hideg esővízbe áztatjuk, vagy ha szükséges, 3 napig is állni hagyjuk,
majd mielőtt erjedésnek indul, leszűrjük és felhasználjuk.

Növényvédő növények
Védő növény Mi ellen? Milyen formában?
bársonyvirág fonálféreg társnövény
borsmenta cseresznyelégy társnövény
csalán levéltetű, hangya társnövény, trágyalé, hideg vizes
kivonat
csombor (borsikafű) fekete levéltetű társnövény
erdei pajzsika pajzstetvek, viaszos pajzstetvek, hideg vizes kivonat, higítatlan
vértetvek, szamóca eszelény formában
fehér árvacsalán burgonyabogár társnövény
fehér üröm atka, földibolha, hernyó, forrázat
almamoly, sárgarépalégy
fekete bodza káposztalepke tea
fokhagyma csiga, hangya, levéltetű, atka, társnövény, erjesztett lé
 szürke penész
gilisztaűző varádics baktériumos betegségek, lemosópermetnek forrázat,
lisztharmat, rozsda, atka, vegetációs időben hideg vizes
málnabogár, szamóca kivonat
bimbólikasztó
kakukkfű levéltetű, káposztalepke társnövény
körömvirág fonálféreg társnövény, mulcs
metélőhagyma lisztharmat, varasodás társnövény, forrázat
mezei zsurló gombás betegségek főzet, higítás nélkül
paradicsom atka, levéltetű, káposztalepke főzet
paszternák csiga társnövény
rebarbara hagymalégy, fekete levéltetű erjesztett lé
sarkantyúka levéltetű, vértetű társnövény, mulcs, tea
torma palántadőlés, paradicsom forrázat
baktériumos betegsége
zsálya káposztalepke társnövény, mulcs

Egyéb anyagok
Denaturált szesz
1-3%-os oldata gyéríti a levéltetveket.
Hipermangán
Maximun 0,3%-os töménységben vetőmag csávázásra, illetve lisztharmat és szürkepenész
elleni permetezésre használható. Növekedésserkentő és fertőtlenítő hatása is van.
Kenőszappan
Oldata (3%) levéltetvek és atkák ellen használható. Hatása egy napig tart.
Komposzttea
A talajéletet fokozza, így közvetve a növények ellenálló képességét is növeli. 1 rész
komposztot és 4 rész vizet néhány kanál cukorral kell naponta többször átkeverni 1héten át,
hogy minél több oxigénhez jussanak és ezáltal felszaporodjanak a komposzt mikroszervezetei,
majd a leszűrt levet 1:20 arányú hígított formában lehet felhasználni.
Faszén
Fertőtlenítő anyag. A gyümölcsfák ültetésekor használt agyagpépbe (ebbe mártják a
gyökereket) keverve is jó hatású.
Fahamu
A talajra szórva káposztabolhák és csigák ellen jó védőszer.
Szódabikarbóna
2%-os töménységben jó hatású a lisztharmat ellen.
Tej
Rendszeresen hetente egyszer, vízzel hígított tejjel (2 l tej/10 l víz) permetezve a paradicsom
és a burgonya rothadását okozó gomba ellen védekezhetünk Az uborka és cukkini
lisztharmata ellen is hatásos.

(1%-os oldat előállításához 1 liter vízbe 10 gr szert, illetve 10 liter vízbe 100 gr (10 dkg) szert
kell adagolni. A folyékony szereknél a 1%-os töménység eléréséhez 1 liter permetléhez 10
ml-t, 10 literhez pedig 100 ml-t kell bekeverni. 1 liter=1000ml; 1kg=1000gr)

Természetes ellenségek
A biokertekben a társításon és a biolevek használatán kívül a kártevők és ellenségeik
arányában megteremtett biológiai egyensúly válik segítségünkre. Ezáltal a károsítók
megfelelően kordában tarthatók. A hasznos szervezeteket becsalogathatjuk a kertünkbe, de be
is telepíthetjük őket, hiszen már több fajuk megvásárolható és hasznosítható. Fontos, hogy a
hasznos fajok elegendő táplálékot, pihenő- és búvóhelyet találjanak a kertben.
A rovarok elleni védekezésben a legkisebb segítő a Bacillus thuringiensis, amelynek a spórái
a kártevő hernyókat, levélbogarakat és szúnyogokat fertőzik és pusztítják.
A fülbemászók jelentős pusztítói a levéltetveknek, lepkehernyóknak, de nyáron a túlérett
gyümölcsöt is megrágcsálhatják. A forgáccsal, szénával megtömött és fejjel lefelé, a faágakra
akasztott kis cserepek kitűnő búvóhelyükül szolgálnak.
A fátyolkák levéltetűpusztítók. Korán virágzó bokrokkal a kertbe csábíthatjuk őket, téli
maradásukat pedig egy pirosra festett ládikával is elősegíthetjük.
A katicák köztudottan a levéltetvek ellenségei. A kertbe a virágzó növények csábítják, a
telelésüket pedig segíthetjük, ha lomb-vagy szalmakupacokat hagyunk a talajon.
Hasonlóképpen hasznos segítők még a különféle fürkészek, zengőlegyek, ragadozó atkák is.

A kétéltűek – Magyarországon minden fajuk védett – bogarakat, meztelen csigákat

fogyasztanak. A települések körül a leggyakoribbak talán a zöld varangyok. Mini vizes
biotópok kialakításával segíteni tudjuk megtelepedésüket.

A gyíkok lárvákat, rovarokat, csigákat vadásznak, a siklók a pocok elleni védelemben is

segítők lehetnek. A kertben kisebb kőrakásokkal segíthetjük megjelenésüket.

A növényvédelmi munka jelentős részét a madarakra is bízhatjuk, ha fészkelő és búvóhellyel

a kertbe csalogattuk és ott megtelepítettük őket. Télen az etetésükre, nyáron az itatásukra kell
odafigyelni.

A rovarevő emlősök (sün, denevér, cickány) szívesen megtelepszenek a kertben, melyet

segíthetünk, ha meghagyunk egy-egy odvas fatörzset, vagy bolygatatlan kis halomba rakjuk
az ágnyesedék egy részét, vagy félreeső helyen kőkupacokat alakítunk ki.
A vakondot sokan nem szeretik, pedig kizárólag rovarokkal táplálkozik. A káros lótücsök
mellett azonban elfogyasztja a komposztálásban hasznos gilisztákat, és földtúrásaival kiborítja
az elültetett növényeket is. Mindezek ellenére, és azért sem, mert védett faj (!), ne pusztítsuk
el. A földbe ásott üres üvegben a szél keltette búgás elriasztja a területről, de a gyalog bodza
szagát, a ricinus magját és a nagy sárfű petróleumra emlékeztető szagú gyökérnedvét sem
kedveli.

Alternatív biokertek

Biodinamikus gazdálkodás
Az ökológiai gazdálkodás egyik irányzata a biodinamikus gazdálkodás, melyet Rudolf
Steiner filozófus-tudós 1924-ben megtartott előadássorozatát követően kezdtek el alkalmazni.
A biodinamikus gazdálkodás legfontosabb jellemzője az a szemlélet, amely szerint a gazda a
gazdaságot egységes egészként kezeli. Ennek részét képezik az ott tartott háziállatok, a
termesztett növények, a táj elemei (erdőfoltok, rétek, legelők, a vadon élő állatok), sőt még a
tágabb környezet is, egészen a csillagokig. Innen a név: bio, bios görögül életet jelent, míg a
dinamikus az életben lévő mozgások, életritmus figyelembe vételére utal.
E termesztési mód fontos tényezője, hogy a „globalizáció” helyett a „lokalizáció”
érvényesülését segíti – a termesztés, feldolgozás, fogyasztás regionalitásának
megteremtésével.
Nem használnak kémiai növényvédő szereket sem műtrágyákat. A talaj termékenységét
állatok trágyájából és növényi maradványokból készült oltott, érett komposzttal fokozzák, a
növények egészségét pedig gyógynövényekből és az azokat körülvevő állati „burkokból”
készült permetező preparátumokkal óvják. A belső erőforrások hasznosításával a gazdaság
biológiai egyensúlyát is igyekszenek megteremteni.
A biodinamikus gazdálkodók munkájuk során a napi ritmusokat és az év körforgásának az
emberre és az általa végzett tevékenységre, a mezőgazdálkodásra való hatását is figyelembe
veszik. A Maria Thun megfigyelésein alapuló vetési naptárban az égi objektumok (Hold,
csillagképek) helyzete és azok földi jelenségekre gyakorolt hatása alapján napról-napra
megjelölik az abban az időszakban szükséges és lehetséges teendőket. A gyökér-, levél-,
virág- és termésnapok arra utalnak, hogy a különböző növények a számukra megfelelő
napokon vetve, ültetve, gondozva jobb fejlődéssel reagálnak és a megfelelő napokon történő
betakarítás a termények eltarthatóságát is növeli.
Gyökérnapokon ápolják a gyökérzet zónájában várt terméseket: retek, répa, zeller, cékla,
feketegyökér, hagyma, burgonya. Levélnapokon a káposzta, saláta, spenót, szálas
takarmányok, levélfűszerek, spárga gondozása történik, hiszen ezeknek a növényeknek a
levelei, hajtásai adják a termést. Virágnapokon gondoznak minden virágjáért termesztett
növényt és az olajos magvúakat. A termés-növényeknek kedvez a termésnap. Ebbe a
kategóriába tartozik minden növény, amelyet botanikai terméséért vagy magváért
termesztenek(minden gyümölcsünk, a hüvelyesek, a kukorica, gabonák, a tök, a paprika, a
paradicsom).
A biodinamikus gazdálkodási módon előállított termékeket védjegy, a „Demeter” védjegy
jelzi és különbözteti meg más biotermékektől.

Permakultúra
A permakultúra alapgondolatát az ausztrál Bill Mollison, és David Holmgren publikálták az
1970-es években. Ez az életfelfogás Magyarországon Baji Béla könyve és a Permakultúra
Szövetség tevékenysége révén vált ismertebbé.
A permakultúrás gazdálkodás lényege az, hogy a gazda a gazdaság minden egyes elemét -
növények, állatok, épületek, táj és ember - egy közös rendszerbe foglalja össze, a közöttük
lévő kapcsolatokat tudatosan tervezi meg, használja ki. Így maguk a természetes folyamatok
léphetnek az egyébként sokszor energiaigényes, költséges tevékenységek helyébe: például a
gyümölcsösben, zöldségesben kapirgáló tyúkok amellett, hogy összeszedik a kártevőket és a
gyomok magvait, trágyájukkal javítják a talaj minőségét, így szükségtelenné teszik a gazda
munkájának egy részét és a vegyszerhasználatot. Egyszersmind az állatjóléthez és a minőségi
hústermékekhez is hozzájárul ez a tartási mód.

A permakultúra tulajdonképpen egyfajta ökológiai tervezési rendszert jelent, melyben nem az

alkotóelemek a leglényegesebbek, hanem a köztük lévő kapcsolatok, és a rendszerben zajló
folyamatok. A permakultura egy szakértelemmel, mesterségesen létrehozott, kis energiával
működő ökoszisztéma, amely hasonlóságot mutat a természetben „önmagától” működő
rendszerekkel. Hangsúlyozza a fogyasztás drasztikus csökkentésének, az
energiamegtakarításnak és a természetből való "házi" energianyerés különféle módozatainak
fontosságát.
A permakultúra-kert lényege, hogy zártláncú és önfenntartó rendszerben termelődnek meg a
mindennapi élelmiszerek, melyben állatok, növények és mikroorganizmusok élnek és
működnek együtt. A hagyományoshoz képest ezekhez a kertekhez csak minimális
energiabefektetés szükséges, mert a természetes élőkörnyezetet utánozza le, mint organikus
önfenntartó kert.
Nincs szükség vegyszeres permetezésre. A kártevők nagy részét természetes ellenségeik
pusztítják el. A gondos tervezést követően az organikus permakultúra-kert gyakorlatilag
önmagát kell hogy fenntartsa, azzal a kiegészítéssel, hogy trágyázni, ültetni, locsolni és végül
a termést learatni mégiscsak az embernek kell.
Az előnyök közé tartozik az is, hogy egy permakultúra-kert környékén soha sem halmozódik
fel felesleges szemét, hiszen mindent újra lehet, sőt kell is hasznosítani. A végeredmény pedig
a vegyi anyagoktól tökéletesen mentes élelmiszer és tojás, ami nem csak egészséges, de olcsó
is.
Mivel a termőterületet csak egyszer kell megtervezni és kivitelezni, onnantól kezdve egyetlen
permakultúra-konyhakertet több generáció is használhat anélkül, hogy esetleg terméketlenné
válna.
A permakultúra első és legfontosabb alapeleme a termőföld. A kert második legfontosabb
hozzávalója egy csapatnyi csirke. Elsősorban a tápelemekben gazdag organikus trágya miatt,
de a tyúkok egyes kártevőktől is megtisztítják a kertet. A csirkealomnak használt szalmából
kiváló minőségű organikus trágya lesz, mellékesen antibiotikumoktól, szteroidoktól és egyéb
különféle vegyszerektől mentes tojással és hússal is gyarapszik a gazdaság.
A víz szintén esszenciális eleme a permakultúra-kertnek. Segít nedvesen tartani a talajt, de
vonzza a rovarokat, békákat és a madarakat is, akik pedig a kártevők pusztításáról
gondoskodnak.
A kert nélkülözhetetlen eleme egy komposztáló hordó is, amibe a csirkealom mellett az
ételmaradékoktól a falevelekig az égvilágon minden szerves hulladékot bele lehet - sőt, kell -
dobni, ami valaha élt és máskülönben a szemétbe kerülne. A permakultúra szerint semmi, ami
organikus, nem felesleges.

Ajánlott és felhasznált irodalom

Dowding,Ch. (2010) Biokertészkedés a gyakorlatban, Cser Kiadó, Budapest, p.140
Franke, W. (2006) Biokert – az öngyógyító vegyeskert, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p.100
Füzi I. (2010) Környezetkímélő gazdálkodás, Ökológiai Intézet Alapítvány, Miskolc, p 24
Kern, A. (2005) Régi idők kerti fortélyai, Mérték Kiadó, Budapest, p.96
Mezei O. (2000) Biodinamikus kertgazdálkodás, Mezőgazda Kiadó, p.166
Rasztik V. (2003) Az ökokertek növényvédelme, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p.277
Roszik P. (2009) Biokert a ház körül, Magyar Biokultúra Szövetség, Budapest, p.42
Tamás E. (1992) Biokertészek könyve, Agricola Kiadó, Budapest, p.147

www.diverziti.hu
www.ozonenetwork.hu
www.permakultura.hu
www.kertpont.hu