Fűszer- és gyógynövénykert

"Semmi áron se mondjatok le arról, hogy mindig legyen időtök gyümölcsöt,

gyógynövényt, virágot szedni, gyűjteni! Hajoljatok le a földig és emelkedjetek az
égbe utánuk!" (Maurice Mességue, a fitoterápia megalkotója)

A fűszer-és gyógynövények olyan jótéteményei a természetnek, melyek használatával

ízesebbé tehetjük az ételeinket és sokféle betegségre is gyógyírt nyújtanak. Ismeretük
tehát nem csak a „vajákosoknak” fontos, hanem a mindennapi életben is bárki
hasznosíthatja ezeket a „plantákat”.

Természeti környezetünkben sok növény illatával, fűszeres ízével, gyógyító hatásával

kiválik a társai közül. Már az ősember is felfedezte őket, amikor táplálkozásra
alkalmas növények után kutatott. A fűszernövények talán a legősibb nemesített
növények közé tartoznak. Már az időszámításunk előtt több ezer évvel az ókori
egyiptomiak, a görögök, a rómaiak és a kínaiak is ismerték és termesztették pl. a
köményt, a koriandert, az ánizst, a kaprot, a hagymát, a sáfrányt stb.

A középkorban Nagy Károly elrendelte a gyógynövények termesztését. Ebben az

időben az egyik leghíresebb fűszer-és gyógynövénykert a St. Gallen-i kolostorban
volt, ahol apácák és szerzetesek foglalkoztak a termesztéssel és hasznosítással. A
kolostor 820 körüli tervrajzában szereplő gyógyfüves kertben 16-féle növényt (liliom,
rózsa, karósbab, borsfű, boldogasszony tenyere, ördögcérna, rozmaring, menta, zsálya,
ruta, írisz, csombormenta, fodormenta, kömény, lestyán, édeskömény) gondoztak.

A kolostori kórházakban a betegeket a kertben termesztett gyógynövényekkel

kezelték. A szerzetesek a nép orvosai is voltak, s a nagyobb monostorokban működtek
a mai gyógyszertárak ősei. A házipatikákban a szerzetesek által termesztett
gyógynövények és a belőlük készült termékek voltak a korabeli gyógyítás eszközei.

Az utazók az új földrészek felfedezésével újabb fajokkal gazdagították a

fűszernövény-választékot, pl. Amerikából származik a paprika, a vanília és a kakaó.

Magyarországon az első fűszernövények termesztéséről szóló leírások a XIV-XV.

századból valók. Mátyás király felesége, Beatrix Itáliából hívott földműveléshez értő
mesterembereket, akik a helybéli kertészeknek megtanították a vörös- és fokhagyma,
valamint egyéb, akkor divatos fűszer termesztését. Sokan nem is tudják, hogy a talán
legmagyarabbnak tartott fűszer, a paprika termesztését a megszálló törököktől
tanultuk. Hazai fűszernövényeink közül a legjelentősebbek a paprika, hagyma,
fokhagyma, kakukkfű, kapor, majoranna, petrezselyem, tárkony, zeller.

Egy ideig a háztartások jellegzetes színfoltjai voltak a kertekben vagy éppen az

ablakban nevelt illatos-fűszeres növények, melyeket az ételek ízének javítására és a
különböző betegségek kúrálására használtak.

A háború utáni időben azonban a fűszerek kerti termesztése visszaesett, sőt, ezeknek a
növényeknek a használata is szinte feledésbe merült. Persze azért maradtak még falusi
porták, ahol kitartóan termesztik a borsfüvet (csombort), de olyan ritkaságok is elő-
előbukkannak, mint a boldogasszony-tenyere nevű fészkes virág, mely a keresztény
kultúrában Mária-attribútummá is vált, így nem véletlenül tették a parasztasszonyok a

1
bibliájuk lapjai közé a levelét. (A mindennapi életben pedig mint húsfűszert
használták.)

Napjainkban az egyre több „főzős” műsor segíti a fűszernövények használatának

újbóli gyakorlattá válását, ráadásul ezek a növények nemcsak az ételek ízét emelik ki,
hanem serkentően hatnak az emésztésre, a gyomor- és bélműködésre, előnyösek a
vérkeringésre és a szívműködésre, így „mellékesen” gyógyhatással is bírnak.

A fűszernövények mellett az „igazi” gyógynövények használata is szinte reneszánszát

éli, hiszen a belőlük készült teák, kivonatok és az azokat alkalmazó alternatív
gyógyászat is egyre népszerűbb. (Igaz, ennek ellent mondani látszik a legújabb EU-s
rendelkezés, mely szerint megszűnik a gyógyhatású készítmények kategóriája, s vagy
a növényi gyógyszerek vagy az étrendkiegészítők kategóriájába kell hogy tartozzanak
a különböző termékek.)

Az illatos kert
A fűszernövények nevelése elég egyszerű, ezért nyugodtan lehet a termesztésükkel
próbálkozni. Változatos formájúak, kellemes illatúak, sokuk virága színes, így
vonzzák a hasznos rovarokat, pl. a méheket, és ezzel elősegítik más növények
megporzását is. Másrészt pedig, szintén illatanyagaik segítségével, távol tartják a
kártevőket a haszonnövényeinktől.

Telepíthetőek egy külön kertrészbe, ahol sűrűn ültetve, szinte vadul nőnek,
társíthatóak dísznövényekkel, zöldségnövényekkel, az árnyéktűrőket (pl. citromfű,
turbolya) ültethetjük cserjék köré, gyümölcsfák mellé (a metélőhagyma pl. az almafa
varasodása ellen is véd), de vannak olyan fűszernövények, amelyeket talajtakarónak is
alkalmazhatunk (pl. kakukkfű), mert jól bírják, ha rájuk lépnek, sőt ekkor lehet a
legjobban érezni az illatukat. A zsályát, az izsópot, a levendulát vagy a színes
mentaféléket csoportosan, dísznövényként is ültethetjük. Az izsópot és a levendulát
sziklakertbe is telepíthetjük. A vízigényesebbek, mint pl. tárkony, menta, lestyán
remekül érzik magukat a kerti csapok, kifolyók, ereszcsatornák mellett.

Hogy a kertben mekkora területen termesztünk fűszernövényeket, azt a kert nagysága,

a családtagok száma és igénye, valamint az új növényekkel való kísérletezési kedvünk
határozza meg. Általánosságban 2-10 m2 terület elegendő. Az mindenképpen
praktikus, ha a házhoz közel tudjuk kialakítani az illatos kertet, hiszen a
fűszernövényekre a konyhában van szükség. A fűszerkertben a könnyű
megközelíthetőség érdekében ajánlatos utakat, tipegőket is készíteni, mert a
fűszernövényeket gyakrabban kell szedni, mint a többi növényfélét.

A fűszernövények többsége mediterrán eredetű, ezért a napos helyet kedvelik, de

vannak közöttük félárnyékot elviselők is. Részben a szárazabb meszes talajt, részben a
nedves, humuszos talajt kedvelik. A talajnak gyommentesnek és jó vízáteresztő
képességűnek kell lennie, mert a fűszernövények nagy többsége a pangó vizet nem
viseli el. A látszólag igénytelen növények számára is fontos a talajok megfelelő
tápanyag-ellátottsága, ami viszont nem frissen trágyázott területet kell hogy jelentsen!
(A túl sok trágya és így a könnyen felvehető nitrogén növeli ugyan a növények zöld
tömegét, de a bennük lévő hatóanyag mennyiségét akár csökkentheti is.) Megfelelően
előkészített talaj számukra a kétszer felásott föld, amibe érett szerves trágyát, vagy

2
komposztot keverünk. Ha a talaj nagyon nedves és kötött, akkor mély ásással, szerves
anyag beforgatásával, valamint kavics belekeverésével lehet a szerkezetén javítani.
A vetés, ültetés előtt figyelembe kell vennünk az egyes növények magasságát,
kiterjedését, fényigényét, illetve azt is, vajon a betervezett növény csak egy évig él,
vagy több évig díszíti a kertünket.

Alacsony növények: kakukkfű, snidling, petrezselyem, majoranna.

Középmagasak: borsika, menta, zsálya, bazsalikom, ánizs, oregánó, borágó, citromfű.
Magas növények: kapor, üröm, lestyán, tárkony, édeskömény, angyalgyökér.
Érdemes figyelembe venni azt is, hogy évelő, vagy egynyári fűszernövényt ültetünk.
Évelők: pl. levendula, izsóp, lestyán, tárkony, menta, citromfű, kakukkfű.
Egyévesek: petrezselyem, bazsalikom, koriander, ánizs, majoranna, borsika.

Fűszernövények szaporítása
Fűszernövényeink döntő többségét mi magunk is nevelhetjük helybevetéssel
(tavasszal) (petrezselyem, ánizs, koriander, borsikafű), vagy palántáról (bazsalikom,
majoranna) is.
Az évelőket kora nyáron zöld-dugványozással (levendula, rozmaring), illetve kora
tavasszal, vagy késő ősszel tőosztással (citromfű, kakukkfű, menták) is szaporíthatjuk.
Magvetés (pl. petrezselyem, borsikafű, petrezselyem, kapor)
Gyakori a szórva és a sorba vetés is, bár ez utóbbi több szempontból előnyösebb.
Általában sekély barázdába kell szórni a magvakat és földdel sekélyen betakarni, de
vannak fényen csírázó magvak is, melyeket nem szabad takarni (pl. borsikafű).
A szabadföldi magvetés időpontját általában a növények hőigénye határozza meg, de a
legtöbb növényünket márciusban, a talaj felmelegedésétől függően már vethetjük.
Korábban, már februárban vethetők a koriander, petrezselyem, hagyma.
Érdemes már a vetés előtt beöntözni a vetőbarázdát, így biztosítani tudjuk a
csírázáshoz szükséges nedvességet.
Hacsak lehet, már a magvetésnél ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön nagy mennyiségű
mag a sorba – így a kikelő növények kellő mennyiségű fényhez és tápanyaghoz
juthatnak, és meg tudnak erősödni.
Palántázás (bazsalikom, majoranna, zeller)
A magvetéssel előnevelt palántákat –különösen a magas hőigényűeket- a fagyok
elmúltával ültessük ki. Fontos, hogy az ültetendő palánták erősek, jól fejlettek,
egészségesek legyenek. Érdemes az ültetés előtt zsurlóteában megfürdetni a fiatal
növényeket, így a gombabetegségek nehezebben támadják meg azokat.
Az ültetés gyommentes, jól előkészített talajba, a növénynek megfelelő térállásba
történjen. Ültetés után nem szabad elhagyni a palánták beöntözését.
Tőosztás (pl. szurokfű, menták, citromfű, kakukkfű, metélőhagyma, zsálya, lestyán)
Ha évelő növényeink túlságosan elterebélyesedtek és elöregedtek, célszerű azokat
tövestől kiásni és a fiatalabb gyökeres-hajtásos részeket leválasztva újratelepíteni. Ezt
a folyamatot nevezzük tőosztásnak.
A tőosztás legmegfelelőbb időpontja a nyár vége.
Dugványozás (pl. rozmaring, levendula)
Az ivartalan szaporítási módok között a legáltalánosabb a dugványozás. Az eljárás
során az anyanövényről leválasztott hajtást, levelet, gyökeret, vesszőt gyökereztetjük.
Lényege, hogy a növényi rész, vagyis a dugvány járulékos gyökeret fejlesszen és
regenerálódjon. A zölddugványozás (zöld hajtásokat gyökereztetünk) időpontja a nyár
eleje, fás dugványokat ősszel és tavasszal készíthetünk.

3
A 6-8 cm hosszúságú dugványokat homokos földbe kell tűzdelni úgy, hogy a hajtás
csúcsa a föld fölött maradjon. A gyökereztetést párával telt zárt térben, árnyékos
helyen tanácsos végezni. (A párás teret biztosíthatjuk egy befőttes üveggel, vagy
fóliával való takarással is.) A dugványok 4-6 hét múlva általában önálló életre kelnek,
gyökeret eresztenek és hajtást nevelnek, s ezek után már állandó helyükre is
ültethetjük őket.

A fűszernövények ápolása
A fűszernövények szerencsére nem túl igényesek, bár a szárazabb időszakban
alaposabb öntözést igényelnek, hogy a víz a mélyebb rétegekbe is eljusson. Eleinte
gyomlálni kell a kiültetéseket, de később a növények összenőnek és elnyomják a
gyomokat. Néhány fűszernövényt ritkítani is kell. A levendulát és a kakukkfüvet
érdemes virágzás után visszavágni, hogy a bokor tömör maradjon. A kertben
kialakított fűszernövény-ágyást 2-3 évente ajánlatos más helyre telepíteni, mert az egy
helyben termesztett növények termése évről évre csökken és a kártevők is
felszaporodhatnak.

Fűszernövények védelme
Vannak olyan fűszernövények, mint pl. a citromfű, vagy a menta, amelyeket a rozsda
vagy a lisztharmat megfertőzhet. Ilyenkor célszerű a fertőzött hajtásokat visszavágni
és megsemmisíteni. Vegyszerek használatát a fűszerkertben minden esetben mellőzni
kell. Helyettük alkalmazhatunk pl. zsurlóteát, valamint csalánból készített oldatot.
A sarkantyúka kiváló védelmet ad a levéltetvek ellen.

Fűszer- és gyógynövények felhasználása

Fűszereknek azokat az általában növényi eredetű termékeket nevezzük, melyeket
ételek, valamint élelmiszeripari készítmények ízesítésére, illatosítására, színezésére, és
esetenként tartósítására használunk. A világon mintegy húszezer fűszerként is
használható növényt tartanak számon. Ezekből hazánkban körülbelül ötvenet
alkalmazunk többé-kevésbé rendszeresen.
A fűszer- és gyógynövények különféle aromás anyagokat, illóolajokat, vitaminokat,
színanyagokat, szerves savakat, ásványi anyagokat, természetes antibiotikumokat
tartalmaznak. A kertben igen mutatósak, élettanilag rendkívül hasznosak, nem csak az
ételek ízesítésére, italok fűszerezésére, hanem gyógyító növényként is használhatóak.
Csökkentik a fájdalmat, gyógyítanak, szag- és ízanyagaik segítik az emésztést.

A fűszerek adagolására nincs egyértelmű recept. Ízlés dolga, hogy valaki több, vagy
kevesebb fűszert használ az ételek készítése során. Azt azonban tanácsolhatjuk, hogy a
fűszerekből csak kisebb adagokat használjunk, mert így a kóstolással el tudjuk
dönteni, szükséges-e még a további ízesítés, és el tudjuk kerülni a túlfűszerezést,
amikor már az étel elveszíti jellegzetes aromáját, s helyette csak a tömény fűszer íze
érződik. Vannak persze olyan ételek is, melyeknél épp a fűszerek adják azok
jellegzetességét.
Érdemes arra is tekintettel lenni, hogy azonos ízhatás elérése érdekében a friss és
szárított fűszereket nem lehet azonos mennyiségben alkalmazni, hiszen a frissek
mindig sokkal ízletesebbek, mint a szárazak, mert aromájuk erősebb és a
vitamintartalmuk is magasabb.

Általános tanács, hogy az illatos fűszereket ne főzzük együtt az étellel, hanem azt csak
az utolsó forralás, vagy a tálalás előtt tegyük a fazékba, vagy a tálra (pl. a

4
petrezselyemzölddel a főzés befejezte után szórjuk meg az ételt, így zamata jobban
érződik majd).

Milyen fűszer milyen ételhez?

Növény Ételelek
Angelika Salátafőzelék, likőrök, ürmös borok
Ánizs Főzelékek, édes rizs, pudingok, likőrök
Bazsalikom Levesek, saláták, mártások, sültek, halételek, növényi ecetek,
paradicsomos ételek, tésztafélék
Borsikafű Főzelékek, burgonyás ételek, káposztafélék, saláták, húsos és
gombás ételek
Borsosmenta Töltelékek, gyümölcssaláták, borok, likőrök
Citromfű Gyümölcslevesek, főzelékek, szárnyas- és vadételek
Édes kömény Főzelékek, saláták, halételek
Fokhagyma Levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadas ételek, vagdalt húsok,
mártások, pácok
Izsóp Burgonya-, petrezselyem-, zeller-, hal-, és hússaláták
Kakukkfű Levesek, sültek, burgonyafőzelék, savanyú káposzta, vagdalt
hús, vadas mártások, növényi ecetek
Kapor Főtt húsok, mártások, halételek, saláták, főzelékek, körözöttek,
sütemények, savanyúságok
Koriander Sültek, húspácok, mártások, vadas ételek, savanyúságok
Kömény Levesek, saláták, káposzta, burgonyás ételek, vajas, sajtos,
túrós keverékek, sültek
Lestyán Levesek, főzelékek, mártások, saláták
Majoranna Levesek, burgonyás és babos ételek, mártások, húsételek, májas
ételek
Metélőhagyma Levesek, saláták, sültek, tojásos ételek, mártások
Pasztinák Húslevesek, raguk
Petrezselyem Levesek, főzelékek, sült és párolt húsok, tojásételek, saláták
Rozmaring Mártások, a húsok közül különösen a bárányhús, vadas és
szárnyas sültek, de a halakhoz is finom, töltelékek, gombás
ételek
Szurokfű (oregánó) Paradicsomos ételek, főtt tésztafélék, pizzák, saláták
Tárkony Mártások, saláták, savanyúságok, levesek, bárány- és szarvas
sültek, vadnyúl
Torma Főtt sonka és főtt húsok, kolbászáruk,
Zeller Levesek, főzelékek, saláták, ecetek, mártások, húsos, tojásos,
túrós ételek
Zsálya Zsíros húsételek, hústöltelékek, májas és vadas ételek, halak,
lágy sajtok, tésztafélék

Gyógyteákat, borogatásokat, pakolásokat kisebb-nagyobb rendszerességgel

mindannyian használunk, inhalálni is szoktunk. Bár a gyógynövények nem tudnak
teljesen helyettesíteni minden gyógyszert, de nem felejthetjük el, hogy a gyógyszerek
egy része a gyógynövényekből kivont hatóanyagokból készül. A gyógynövények
további előnyös tulajdonsága, hogy nem rendelkeznek mellékhatással, hosszabb időn
át is alkalmazhatók, így kiegészítőként nagyszerűen megállják a helyüket. Komolyabb

5
probléma esetén persze orvoshoz kell fordulni, azonban fejfájás, köhögés, torokfájás
csillapítására a házipatika gyógynövényei is hatékonyak.
A gyógyteákhoz jobb, ha száraz növényeket használunk. Elkészítésükhöz érdemes egy
külön edényt használni. Általában reggel és este szokás a gyógyteák fogyasztása, de
vannak teaféleségek és terápiák, melyek a napi többszöri, de kis adagú fogyasztást
követelik meg (pl. köhögés csillapítása).
Gyógynövényekből általában forrázással (illóolajos növényekből), főzéssel (gyökerek,
kérgek), vagy áztatással (hőre érzékeny alapanyagok) készíthetünk teát.
A gyógyteákat lehet édesíteni mézzel, vagy cukorral, de az epe-, máj-, gyomor- vagy
fogyasztó teákat magukban kell fogyasztani.

A gyógynövények a teán kívül még számtalan más módon is felhasználhatók.

Fürdővízbe szórva (a teaként leszűrt növényt is beledobhatjuk) frissítenek, vagy éppen
nyugtatnak, miközben illatosítják és ápolják bőrünket.
Szépségápolási szerekbe -arckrémbe, arcpakolásba, testápolóba, hajöblítőbe,
parfümbe- keverve a lehető legkoncentráltabban juttathatjuk bőrünket természetes
növényi hatóanyagokhoz.

Kis vászonzsákokban kellemes illatukat, nyugtató hatásukat élvezhetjük, akár

párnánkba tesszük, akár kedvenc olvasófotelunk közelébe helyezzük azokat.

A fűszer- és gyógynövények különböző részeit hasznosíthatjuk:

- magvakat és termésrészeket (kömény, ánizs, koriander, mustár),
- virágokat, bimbókat valamint virágrészeket (sáfrány, levendula, izsópfű, sáfrányos
szeklice),
- leveleket és leveles hajtásokat (kapor, majoránna, tárkony, borsikafű, borsmenta,
lestyán, kakukkfű, rozmaring),
- fűszeres törzset, rizómát (hagyma, gyömbér, kálmos),
- gyökeret (angyalgyökér, lestyán, kasvirág).

A virágokat -amikor a bimbók már kinyíltak, de még nem túlnyílottak-, a leveleket és

a még nem virágzó hajtásokat mindig meleg, napos, száraz időben, leginkább délelőtt
szedjük le. A gyökerek, rizómák gyűjtését a növények nyugalmi idején, késő ősszel
vagy kora tavasszal végezzük. A termést és a magvakat röviddel beérés előtt szedjük,
ám mivel ezek nem egyszerre érnek, érdemes folyamatosan gyűjteni őket.
Ügyeljünk arra, hogy se beteg levél/szirom, se piszok, se mérgező gaz ne kerüljön a
fűszer- és gyógynövények közé.
Védett területen bármilyen növényt, illetve védett fajt (pl. vadon növő íriszeket,
héricset, kökörcsint), bárhol nőjön is, engedély nélkül tilos gyűjteni!!!
Kerüljük a gyűjtéssel az utak mentét, és a szennyezett helyeket!

A legtöbb növényt szárítással tudjuk tartósítani. Erre a célra a szabad levegő vagy egy
olyan helyiség is megfelel, ahol jó a szellőzés, ahol nem túl párás és nem nyirkos a
levegő, és fel lehet akasztani a növényeket, vagy szét lehet teríteni őket. Soha ne
szárítsuk tűző napon vagy esős időben a fűszer- és gyógynövényeket!

Ne felejtsük el, hogy a szárított gyógy- és fűszernövények két év után sokat veszítenek
ízükből és illatukból, még akkor is, ha sötét üvegben, lezárva tároltuk azokat. Időnként
ellenőriznünk és selejteznünk kell, mert előszeretettel telepszenek a szárítmányokba az
élelmiszermolyok.

6
A fűszer és gyógynövények jó szolgálatot tesznek a biokert növényeinek védelmében
is.
A vegyes kultúrában nevelt fűszernövények számtalan előnnyel is járnak.
Illóolajtartalmuk riasztja a kártevőket, a magasra növő ernyős virágzatok csábítják a
beporzó rovarokat,
A borsikafűvel vegyesen ültetett babot jobban megvédhetjükjük a levéltetvektől, és ha
az ebédhez szedjük a termést, egyúttal kéznél van a hozzá való fűszer is.
Az uborka és a kapor együtt élése szintén kedvező a kertben is és a savanyúságos
üvegben is.
A saláta-zsázsa-hónapos retek kombináció véd a levélbolhák ellen és aromásabbá teszi
a zöldségeket.
A paradicsomhoz illik a petrezselyem, a zeller, a bazsalikom - serkentik egymás
növekedését és a paradicsomos ételek készítése során is jól hasznosíthatók.

Fűszerspirál
Ha valakinek nincs ágyásnyi területe, de mégis többféle fűszernövényt szeretne, a
fűszerspirál, mint egyfajta vertikális kert, kiváló lehetőségeket kínál. Némi zúzott kő,
építési törmelék, tégla, kertiföld, homok és komposzt felhasználásával viszonylag
gyorsan építhetünk egy min. 1,5m átmérőjű függélyes kertet, ami tökéletes a
különböző igényű fűszernövények telepítésére.
A spirál tájolása É-D irányú, és jó, ha a déli oldalon egy kis medencében végződik.
Érdemes a spirál helyén egy ásónyom mélyen kiásni a talajt, s a gödröt kőzúzalékkal
feltölteni. A kis medence helyén pedig olyan mély lyukat kell ásni, hogy a vizes edény
beleférjen (edény helyett fóliabélelés is alkalmazható).
Az építési törmeléket vagy kődarabokat max. 7-80 cm magasságú kúpformában a
spirál közepére kell halmozni.
Ezután téglából vagy terméskőből szárazon, de stabilan kell megépíteni a spirál falát,
majd ebbe a csigaházba kell feltölteni a földet.
A talaj összetétele, az árnyékoltság-benapozottság és a talaj nedvességtartalma a spirál
csúcstól lefelé haladva változik, ezért a növényeket is eszerint kell ültetni:

 Legfelül rozmaring,
levendula, aminek
inkább homokos talajra
(2/3) van szüksége, és
kevesebb komposztos
kertiföldre (1/3). Utána a
kakukkfű, aminek
szintén hasonló
talajigénye van.

 Majd a citromfű és
oregano, zsálya
következik, amelyek egy
idő után igen aktív
http://anaturalgardener.blogspot.com gyökérzettel
rendelkeznek, és

7
 időnként igénylik a ritkítást. Itt 1/2-1/2 homok-komposztos kertiföld arány a
legjobb.

 Végül pedig fodormenta, borsosmenta, franciatárkony, lestyán, és

petrezselyem következhet. Ide már alig kerül homok a kertiföldbe, sőt ezek
inkább a kifejezetten gazdag, jó termőföldet kedvelik.

Fűszerek az ablakban és az erkélyen

Ha nincs kertünk, de mégis ragaszkodunk a friss levelekhez, cserépben, virágládákban
is nevelhetünk jó párat közülük.
Erkélykertnek leginkább alkalmasak a déli, nyugati fekvésű erkélyek, hiszen a
mediterrán eredetű fűszernövényeink a meleget és a sok napfényt kedvelik. A
cserepeket, vagy virágládákat tápdús, jó szerkezetű, homokkal és érett komposzttal is
elegyített földdel kell megtölteni, és arra is kell ügyelni, hogy az edények alján ne
gyűljön föl a felesleges víz, tehát azoknak legyen kifolyónyílása. A cserépméret
kiválasztásánál fontos szempont, hogy mekkorára is nő a beültetendő növényünk. Erős
növésű fajt már kezdetben nagyobb edénybe ültessünk, mint pl. a kis termetű
kakukkfüvet.

Biztosabb,
ha palántát,
vagy fiatal
sarjhajtást
veszünk,
persze
senkit sem
szeretnénk
a
magvetéstől
sem
visszatántor
ítani.
Palántáról
szépen
nevelhetők
http://www.google.com a
bazsalikom
ok, zeller, paprika, majoranna, sarjakról pedig a menták, citromfű, szurokfű, zsálya,
metélőhagyma. A fodros, vagy a metélő petrezselyem magját viszont érdemes
márciusban elvetni az erkélyládába is. Borsikafű palántáról és magról is nevelhető. A
rozmaringot érdemes egy külön cserépben tartani, melyet télire a lakásba is be tudunk
vinni.
Bár a mediterrán származás az alkalmazott növények többségét megtanította a
szárazságtűrésre, ez mégsem jelenti azt, hogy az erkélykert növényeit szárazon lehet
tartani. Sőt, fontos a talaj nedvességtartalmának a folyamatos pótlása, hiszen az
általában sötét színű cserepek gyorsabban felmelegszenek, így bennük a talaj is sokkal
gyorsabban kiszárad, mint a kertben. Különösen figyelni kell a nedvességigényesebb
fajok (pl. mentafélék) vízpótlására.

8
És még egy fontos dolog: a fűszernövények lassabban öregszenek el, ha viszonylag
sűrűn tépkedjük, hiszen így egyre több hajtás nő rajtuk!
A zöldfűszerek mellett körömvirággal, büdöskével, levendulával is színesíthető az
erkélykert, mely így már szinte illatkertté is válhat.
Ha a ládákban, cserepekben lévő fűszernövényeket télire világos, mérsékelten meleg
helyen tudjuk teleltetni, a hideg napokban is „szüretelhetjük” a friss ízesítőket.

Tanácsok néhány gyakori fűszer- és gyógynövény termesztéséhez

Ánizs
Mediterrán eredetű, egy éves növény. Középmagas, magas, ernyős virágú,
hasogatottan szeldelt levelű, jellegzetesen édeskés illatú. Tápanyag- és melegigényes,
magvetéssel március-áprilisban szaporítható. Termése augusztus-szeptemberben
„aratható”.
Emésztést segítő, a kisgyermekteák puffadást csökkentő gyógyteájának alapvető
összetevője.

Bazsalikom
Dél-Ázsiai, egyéves növény. Többféle változata is ismert (zöld és bordó levelű, kis
bokros növésű, és terebélyes). Alacsony, vagy középmagas növekedésű,
melegigényes. Tápdús talajt kíván. Szaporítási módjánál a palántanevelés a biztosabb.
Szabadföldbe kiültetni a fagyok elmúltával célszerű. Hajtásait, leveleit a növények
megerősödése után folyamatosan is szedhetjük, de július végén és szeptember közepén
egyszerre nagyobb mennyiséget is be tudunk takarítani.
Teája gyomorerősítő, étvágygerjesztő, köhögéscsillapító hatású.
Biokertben jó társnövénye a paradicsomnak és paprikának.

Borsikafű
A Földközi tenger vidékéről származó, egy éves növény. Alacsony, dúsan elágazó kis
bokrokat nevel. Magja fényen csírázik, március végén, április elején már vethető a
talaj felszínére. Igénytelen. Hajtásának betakarítását a virágzás kezdetén kell végezni
(a legalsó elágazás felett kell elvágni).
Gyomorerősítő, görcsoldó és némi bélféregirtó hatása is van.
Biokertben a bab mellé ültetve véd a levéltetvek ellen.

Borsmenta
Hibrid eredetű, erős illatú növény. Középmagasra növő hajtásai a föld alatt
szerteágazó tarackokból fejlődnek. Tápanyag és vízigényes. Sarjakkal, tőosztással
szaporítható. A hajtásokat 5-6 cm-es tarló meghagyásával kell betakarítani.
Teája kedvező az emésztési zavaroknál, felfúvódásnál.
Frissítő, élénkítő íze révén szájöblítésre is kiváló, melyet fokozhatunk 1-1 levél
elrágásával is.

Cickafark
Üde és félszáraz gyepekben szinte mindenhol megtalálható. Középmagas, fehér
virágú, évelő növény. A kertbe a réten kiásott példányok is eltelepíthetők. Virágát a
virágzás kezdetén kell gyűjteni.
Teája csillapítja a görcsöket, enyhíti a menstruációs fájdalmakat, elősegíti a bélgázok
távozását. Borogatásként ekcémára, viszkető bőrre, kötőhártya- gyulladásra,
ülőfürdőként a medencetáji fájdalmak enyhítésére is alkalmazható.

9
Biokertben nagyon jó társnövény és a komposztálódást is gyorsítja.

Citromfű
Mediterrán növény, de előfordul egészen Turkesztánig. Középmagas, jellegzetesen
citrom illatú növény. Szereti a napos fekvésű, szárazabb termőhelyeket, fagyérzékeny.
Könnyen szaporítható tőosztással. Évente érdemes legalább kétszer levágni (júniusban
és szeptemberben).
Teája nyugtató hatású.
Frissen 1-2 levéllel fagylaltokat, üdítőket, gyümölcstálakat ízesíthetünk.

Kakukkfű (kerti)
A Földközi-tenger délnyugati vidékén honos félcserje, melynek számtalan változata
fordul elő vadon hazánkban is. Középkötött, tápdús talajban fejlődik a legjobban.
Magvetéssel, tőosztással és dugványozással is szaporítható. Az aratás legkedvezőbb
időpontja a virágzás kezdete.
Teája hurutus köhögés ellen javasolt. Eldugult, náthás orron is segít inhalációval: a
növény forrázata feletti gőzbe tartsuk arcunkat.

Kapor
Mediterrán eredetű, egy éves növény. Magasra megnövő, ernyős virágzatú faj, mely
különösebben a talajjal szemben nem igényes. Magvetéssel szaporítható, de a pergetett
magvai sokszor egészen váratlan helyeken fejlesztenek szép növényeket a kertünkben.
Másodveteményként is számolhatunk vele. Erre a célra a vetés ideje július-augusztus,
s a fagyok előtt mint zöldkaprot lehet felhasználni.
Teája álmatlanság ellen is kiváló háziszer.
Biokertben a magasra növő ernyős virágzata vonzza a megporzó rovarokat.

Levendula
A Földközi-tenger vidékéről származó félcserje. Középmagas növésű, szép kék virágai
és mutatós szürkés-zöld bokra miatt a díszkertekben is helyet kapott. A meszes
talajokon fejlődik a legjobban. Dugványozással sikeresen szaporítható. Gyűjteni a
virágot kell teljes virágzáskor (szárral együtt).
Teája nyugtató hatású, valamint idegi eredetű bélproblémákra is jó.
Ehető virágával színezhetjük a salátákat, vagy desszerteket, de likőrök, szörpök
ízesítésére is használhatjuk.
Vászonzsákocskában nem csak a molyok ellen hatásos a ruhásszekrényben, hanem
párnánkba téve segíti a nyugodt alvást is.
Köztes növényként ültetve riasztja a levéltetveket és a hangyákat.

Majoranna
Mediterrán, egyéves növény. Alacsony-középmagas, kerekded, szürkészöld levelű. A
lazább, jó táperőben lévő, gyorsan melegedő talajokban fejlődik a leginkább.
Legbiztonságosabban palántáról szaporítható. Virágzó, leveles hajtásait kell gyűjteni –
a tenyészidőszak alatt többször is vágható.
Étvágygerjesztő, szélhajtó, gyomorerősítő hatása van, de köhögés csillapítására is
alkalmas a teája.

Rozmaring

10
Mediterrán félcserje, mely nálunk szabadföldben csak kifejezetten védett fekvésben
telel át, ezért biztonságosabb edényes növényként nevelni és télen hűvös, fényes
helyen pihentetni.
Hajtásdarabkái könnyen gyökeresednek, így dugványról eredményesen szaporítható.
Évente kétszer, háromszor lehet a már érett, de még nem fás hajtásokat levágni.
Serkenti az epehólyag működését, elősegíti a mérgező anyagok távozását a májból,
görcsoldó és vízhajtó hatású. Fürdővízbe téve a reumatikus fájdalmakat csökkenti.
Kellemes illata révén használhatjuk illatzsákocskákban is.

Szurokfű/oregáno
Mediterrán, középmagas növény, melynek vad alakja nálunk is megtalálható. Évelő,
emly meghálálja a tápdús talajt. A meleg, védett termőhelyet magasabb
illóolajtartalommal hálálja meg. Tőosztással egyszerűen szaporítható. Betakarítása
virágzáskor a virágzó hajtások levágását jelenti.
Teaként virágos hajtásait és leveleit szedjük, mely hatékony köhögéscsillapító és
köptetőszer, valamint elősegíti az emésztést.

Torma
Délkelet-Európából származó növény, melynek a földbeli hajtását használjuk, mint
fűszert. Lágy szárú, évelő, melynek a levelei nagyok, hosszúkásak és tőállóak. Nem
igényel sok meleget, gyökere, földbeli hajtás erősen fagyállóak. Tápanyagigénye nagy,
árnyékban és napon is szépen fejlődik, de vaskos tormatöveket csak eléggé nedves és
laza talajon képez. Gyökérdugvánnyal szaporítható. A gyökerek „betakarításának”
ideje októbertől a következő év tavaszáig tart.
Étvágygerjesztő, gyomorjavító hatású, és kedvezően hat a vérkeringésre is.

Zsálya
Mediterrán növényként a napsütéses, gazdag talajt kedveli. Télen érdemes az
összegyűjtött falevelekből egy keveset köré szórni, hogy megvédjük a gyökérzetét a
kifagyástól. Jó helyen középmagas, dús bokrot képez. Szép, díszítő változatai is
vannak (pl. bordó és sárga-tarka levelű), de hatóanyagtartalma a szürkészöld levelű
alapfajnak a legmagasabb. Legegyszerűbben dugványozással és tőosztással
szaporítható. Leveleit a virágzás előtt kell gyűjteni.
Csípések és kisebb duzzanatok enyhítésére a levél nedvével kenjük be az érintett
bőrfelületet. Izzadáscsökkentő hatással rendelkezik, hasznos fogínygyulladás esetén is.
Legjobb konyhai zsályák az egyszerű, keskenylevelű fajták. Örökzöld növényként az
év bármely időszakában felhasználható. Leginkább húsos ételek fűszerezésére
alkalmas, de paradicsomos ételekhez, pizza-tésztákhoz, levesekhez, vagy akár
ragukhoz is kiváló ízesítő. Erős aromája miatt inkább óvatosan használjuk.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Máthé Ákos-Romváry Vilmos (1978) Fűszer- és gyógynövények a kiskertben és a
házunk táján, Mezőgazdasági kiadó, Budapest
Megyeri Szabolcs (2011) Fűszerkert, Cser Kiadó, Budapest

www.fuszervilag.eu
www.gyogynovenyek.net/gyogynovenytar/index.php
www.herbacio.hu
www.google.com

11
12