Download as pdf or txt
Download as pdf or txt
You are on page 1of 24

Elemi függvények deriváltjai

1
2
HATÁROZOTT INTEGRÁL
Példa: számoljuk ki az f(x)=x2−6x+5 és a g(x)=2x−7 függvények által
határolt területet! Függvénytranszformációval (a függvényértékek-
6 hez elegendően nagy konstans hozzáadásával)
4 elérhető, hogy a közbezárt terület teljesen az x
2
tengely fölé kerüljön.
-2 1 2 3 4 5 6 7 b b b
-4 Eljárásunk: T   f   g   (f  g). (additív tulajdonság)
-6 a a a

-8 Az eljárás lépései:
1. Kiszámoljuk az integrálás határait, a két függvény metszéspontjainak
abszcisszáit: f(x)=g(x), azaz x2−6x+5=2x−7. Ebből: x1=2=a és x2=6=b.
2. A két függvény különbségét integráljuk az [a;b] határok között:
6
6 6
 x3  2
2   2        10 .
2 2
( f g ) dx ( x 8 x 12) dx  4 x 12 x
 3 2 3
3. A közbezárt terület mérőszámát a kapott eredmény abszolút értéke
adja: T = 10,66 … 6 6
 x 3

6
2
2    2        
2 2
Másképpen:
( g f ) dx ( x 8 x 12) dx  4 x 12 x  10 .
3 2 33
S=

1
(Pitagorasz tétel.)
0

1
4
5
Példa: kör egyenlete
x2 + y2 = r2

6
Megjegyzés:
Előfordul, hogy az integrációs intervallum hossza nem véges.

Improprius integrál

Segítségével nyílt intervallumokra is kiterjeszthető az integrálfogalom.


Akkor van erre szükség, ha az integrálás alsó (felső) határánál a függvény
jobb oldali (bal oldali) határétéke végtelen.

A határozott integrált („szerencsés esetben”) ekkor is kiszámíthatjuk a


határérték számítás bevetésével.

7
1
Példa: mekkora az f (x )  2
görbéje alatti terület az [1;) intervallumon?
x
_
1 Eljárás: valamely b értékig (b>1) integrálunk, majd megvizsgáljuk,
x2 hogy a kapott kifejezésnek mi a határértéke, ha b tart a végtelenbe.
  1  1 
b b
1 1
1 2 3 4 5 1 x 2  x 1 b  1. Vesszük a határértéket:
dx    lim    1  1.
b   b 
  1
b
 1 
b
1
A keresett terület mérőszáma 1. Írhatjuk így is: T  lim  2 dx  lim    lim    1  1.
b  x
1   1 b   b 
b  x

A mínusz végtelen is lehet integrációs határ.


Ilyenkor az eljárásunk hasonló, csak a felvett „segédváltozó” , a b −-be tart.
 k 

Általánosan: f

  f  f.
 k
Ezután határérték számolás következik.

Előfordul, hogy a c pontban szakadása van az integrálandó függvénynek:

Ekkor előbb a c előtt bizonyos e távolságra lévő pontig integrálunk,


majd vesszük az e0 határértéket.
f(x)
A c utáni részre: először c+e-tól integrálunk, majd ismét e0 .
b c e b
c-e c+e
 f  lim  f  lim  f.
a c b
e 0 e 0 8
a a ce
9
10
Forgástestek térfogata

Adott egy folytonos f(x) függvény, amely az [a; b] intervallumon pozitív


értékeket vesz fel.
Ha a függvény vonalát az x tengely körül körbeforgatjuk, akkor
forgástestet kapunk:

f(x) Állítás: a keletkezett forgástest térfogata


b
V    f 2 ( x)dx.
a

Ezzel a formulával bonyolultnak látszó problémákat (például a gömb,


vagy a csonka kúp térfogata) tudunk egyszerűen megoldani.

11
Feladat: számoljuk ki az r sugarú gömb térfogatát!
A koordináta rendszerben vegyünk fel egy r sugarú, origó középpontú
kört:
2 2 2
A kör x tengely körüli körbeforgatásakor gömb
x +y =r
keletkezik.

-r r A kör egyenletéből: y2= r2 − x2.


b
V    f 2 ( x)dx.
a

Elegendő a félgömb térfogatát kiszámolni, azaz 0-tól r-ig integrálni:

r
 2 x 
 
r r 3
V 2 3
   y dx    r  x dx   r x     r .
2 2 2

2 0 0  3 0 3
A teljes térfogat:
4r 3
V  .
3
12
A térfogatszámításnál is előfordulhatnak improprius integrálok.

Példa: számítsuk ki a normál hiperbola (y=1/x) x tengely körüli


forgatásával keletkező test térfogatát a 1 és  határok között.

  e
1   1
V    y dx    2 dx   lim     .
2

1 1
x  1
e  x

13
Kettős integrál: a kettősintegrál definíciójánál is fontos elem,
hogy ismerjük a függvény értelmezéstartományát, majd ennek azt
a H síktartomány részhalmazát, ahol a kettősintegrálra vagyunk
kíváncsiak, majd a H felosztását mindenhatáron túl finomítjuk!
Legyen a függvény: f(x, y) = x2 + y2. Ennek a grafikonja a 3D-s
térben az alábbi felület:

14
Az f(x;y) kétváltozós függvényt a deriválásához hasonló elv szerint
integráljuk. Előbb az egyik változó szerint integrálunk az adott
határokon, majd a kapott kifejezést még egyszer integráljuk a másik
változó szerint, annak a határain:
b d
  d
b 
a  c f ( x; y)dx dy  c  a f ( x; y)dy dx.
Példa: az f(x;y)=3x2siny+5xy3+2 függvényt integráljuk úgy, hogy az x
határai 0 és 2, az y határai pedig 0 és  legyenek.

2 
0  0
 3 x2
sin y  5 xy 3

 2 dx dy  (x szerint integrálunk) =


 2
 x2 3 
  sin yx sin y  5
3
y  2 x  dy  (x a változó) =
0  0
2
 
 
  
8 sin y  10 y  4 dy   8 cos y  5
3 y4
 4 y 
0  2 0

Ha fordított sorrendben integrálunk, azaz először y szerint, az eredmény ugyanaz 15


lesz.
A határozott kettős integrál geometriai jelentése: az f(x;y) által
meghatározott felület alatti térfogat mérőszáma az x,y koordináta síkon
felvett, az a,b,c,d határok által meghatározott síkidom felett.

A kettős integrálokéhoz hasonló gondolatmenettel értelmezhetők az


ú.n. hármas (vagy akár n-es) integrálok is, három (illetve n) változós
függvényekre.

16
DIFFERENCIÁL EGYENLETEK: „a közönséges differenciálegyenletek elméletének célja,
hogy egy folyamat fejlődésének lokális törvényszerűségei alapján rekonstruálja a
múltat és előre jelezze a jövőt.”
Differenciál egyenletnek nevezzük az olyan egyenleteket, amelyekben az
ismeretlen egy fv., és az egyenletben ezen ismeretlen fv. valamelyik deriváltja, vagy
deriváltjai is szerepelnek: 5x2–2x+f ’(x)=0
A differenciálegyenlet megoldása az összes olyan függvény, melyet az egyenletbe
behelyettesítve azonosságot kapunk. Ezeket a függvényeket a
differenciálegyenlet megoldásfüggvényeinek (megoldásainak) nevezzük.
Ha az ismeretlen fv. egyváltozós akkor a diffegy. közönséges diffegy., ha
többváltozós, akkor parciális diffegy.

A diffegy.-ben előforduló legmagasabbrendű derivált rendszámát a diffegy.


rendjének nevezzük.

Lineárisak azok a diffegy.-ek, amelyekben az ismeretlen függvény és deriváltjai


csak első hatványon fordulnak elő és szorzatuk nem szerepel, ellenkező esetben
nem lineáris diffegy.-ről beszélünk.
Egy diffegy.-nek akkor megoldása egy fv., ha a deriváltjaival együtt kielégíti az adott
egyenletet.
Egy n-ed rendű közönséges diffegy.-nek általános megoldása pontosan n darab,
egymástól független paramétert tartalmaz. 17
DIFFERENCIÁL EGYENLETEK
Előfordul, hogy valamely konkrét probléma megoldásánál olyan
egyenlettel találkozunk, amelyben egy függvény deriváltja is szerepel.
Példa: oldjuk meg f(x)-re az 5x2–2x+f ’(x)=0 egyenletet.
Megoldás: f ’(x)= –5x2+2x.
Ismert, hogy:  f ' ( x)dx  f ( x)  c.

 f ' ( x)dx    5x  2 x dx.


5x3
2
f ( x)    x 2  c.
3

Léteznek olyan differenciál egyenletek, amelyekben magasabbrendű


deriváltak, illetve parciális deriváltak szerepelnek. Ilyenekkel a
szaktudományokban találkozhatunk.

18
Az y y’ + x = 0 diff.egyenlet megoldása:

19
20
Példa: egy területen a lakosság népességnövekedése évi 3% és ez
egyenesen arányos a mindenkori népességszámmal. Adjuk meg a
népességszámot a megfigyelés kezdetétől számított t időpontban!
Megoldás: Legyen a népességszám y, a növekedése y’. Az egyenes
arányosság miatt: y'  1,03  y

Az y népességszám függ az időtől, tehát y(t) alakú. A kezdő időpontban


t=0, a kezdeti feltétel: yo
dy 1
Megoldandó: y’=1,03y , azaz  1,03y. dy  1,03dt .
dt y

1
 y dy   1,03dt.
Ebből: lny = 1,03t + c, azaz: y = e1,03t+c = e1,03t ∙ ec . Legyen ec=c*.
Ha t=0, akkor: y(0)= yo = eo c* = c*.
Eredményünk: y(t) = yo ∙ e1,03t
A képlet bármely időpillanatban megadja a népesség számát az adott területen.
21
Néhány példa:
1.) Legyen w=w(t) > 0 valamely számla t időpillanatban vett egyenlege és legyen r(t) a
folytonosan alakuló kamatláb. Ekkor:
w’ = r(t) w [w(t)=?]

2.) Jelölje egy termék árát P és tegyük fel, hogy a kereslet D(P)=a-bP és a kínálat
S(P)=α+βP, ahol a,b, α,β>0 konstansok.
Tegyük fel, hogy P=P(t), vagyis az ár időben változik és az ár időbeli P’ megváltozása
arányos a D(P)-S(P) túlkereslettel. Tehát:
P’= λ [D(P)-S(P)] ahol λ>0 konst. [P(t)=?]

3.)Tekintsük a fejlődő országok gazdasági növekedésének következő modelljét:


X(t) = σ K(t) ahol X(t) a teljes évenkénti termelés, σ a tőke átl. termelékenysége
K’(t) = α X(t) + H(t) K(t) a tőke mennyisége, H(t) beáramló külföldi segítség évente
α a megtakarítási ráta
N(t) = N0 eρt N(t) a lakosság száma a t időpillanatban (a ρ együtthat.-val exp.-an nő)

[K(t)=?]
22
Köszönöm a figyelmet!

23
24

You might also like