+

B. Az elbeszélés
1. A R U T H -ELB E SZ ÉLÉS N Y E LV I KIALAKULÁSA

Ruth könyve elbeszélés formájában áll rendelkezésünkre. Az elbe­

szélések jellemzője, hogy be akarják vonni az olvasót az elbeszélt
cselekvési folyamatba, felkínálják az azonosulást a szereplőkkel, és
arra invitálnak, hogy a felmerülő kérdések és problémák megoldá­
si mintájával azonosulni tudjunk, és sajátunkévá tegyük azt. Hoz­
zájárulnak ehhez az elbeszélés szereplői, de a hely és az idő is. Az
elbeszélő forma pedig eszközként használható, hogy tartalmi
hangsúlyokat tegyen - ezekről lesz szó a következőkben.

i .i . A SZ E R E P L Ő K

Feltűnő, hogy a Ruth-elbeszélésben a szereplők - a 4. fejezetben

meg nem nevezett közeli rokon kivételével - úgynevezett beszélő
neveket viselnek. A nevek - ugye - az emberek identitásának részei,
az adott személyek azonosítására szolgálnak, megkülönböztetik
őket másoktól. Egy ember neve azonban meghatározójává is vál­
hat. Különösen érvényes ez az úgynevezett beszélő neveknél, mint
amilyenekkel a Ruth könyvében is találkozunk. Mint ahogy Orpá
példája is nagyon jól mutatja, akinek neve olyan valakit jelöl, aki
elfordítja a nyakát,1 ahogy ő is elfordul attól, ami eltéríthetné őt.
Személyiségének egyébként semmilyen más vonása nem kerül be­
mutatásra.2 Ugyanez érvényes Mahlónra és Kiljónra (‘beteges’ és
‘gyengécske’). Mahlón, ami a halak/beteg gyökre vezethető vissza,
 J IJTIA HAUSMANN: RUT H

fonetikailag arra a betegségre utal, amellyel JHVH az exodus előtt

Egyiptomot sújtotta, s gyors halálára utal. Hasonlóan jelzés értékű
Kiljón neve (gyöke a kalah - ‘véget ér’, ugyanerre vezethető vissza az
j ‘enyészet’ szó is). Neveik erőtlen emberekre utalnak, akiknek sorsa
| bizonyosan a gyors halál. A nevük jelentésén kívül pedig semmi nem
derül ki róluk. Nem véletlen, hogy a 4,9. sk kivételével, ahol Boáz
még egyszer említi őket, többet nem szerepelnek a könyvben.
Boáz neve a két „gyengélkedő” ellenpontja, mivel jelentése az
‘erős’ szóval adható vissza leginkább. Az elbeszélésben is úgy jele­
nik meg, mint aki Ruthot és ezáltal Naomit is, az elhunytaktól el­
térően, biztos jövőbeli élethez segíti.
Elimelek neve, amelyik csak a könyv elején jelenik meg, azt je­
lenti: „Istenem a király.” Teokratikus felhangja van ennek a név­
nek, földi királyság védelmével, de mindez nyilvánvalóan ellentét­
ben áll a 4. fejezet végi családfával, amely Dávid királyságára utal.
Eszerint Elimelek neve inkább a Moábba való kivándorlás hát­
terére utal, és a másik vallási kultúrával való találkozással kapcso­
latosan hitvallástételről szó. Ez aztán megelőlegezi Ruth hitvallását
az 1,16. sk.-ben („a te Istened az én Istenem”).3
Ruth fiának a neve Obéd, melynek jelentése a héberben ‘szolga’,
‘szolgáló’. Teológiai összefüggésben elsősorban a prófétákra hasz­
nálják, akik Isten szolgái, és a Deutero-Ézsaiás használja az Ebed
Jahve kifejezést, „az Isten (várt) szolgája” , amely kifejezés aztán a
messianisztikus várakozás szóhasználatába is átkerült. Ez a teológiai
többletjelentés lehet a hátterében annak, hogy a fiúgyermek az
Obéd nevet kapta, de biztosan arra is utal, hogy születése Ruth, il­
letve Naomi számára a társadalomba való (újra)integrálódást jelenti,
ezáltal a gyermek eszközzé, tehát „szolgává” válik.
A Naomi név etimológiailag olyan személyre utal, „akiből sze­
retet és melegség árad” . Naomi viszont az elbeszélés elejétől kezdve
egyáltalán nem olyan asszonyként jelenik meg, aki nevéhez híven
sugárzó lenne. Nem véletlen tehát, hogy az i,zo-ban megtagadja
nevét. A Mara (‘keserű’) nevet megkeseredése miatt választja. Vi­
szont amikor Naomit ennek ellenére végig Naominak nevezi a
könyv, ez arra utalhat, hogy Ruth szolidaritása anyósa felé vissza­
adja a nevében megjelenő méltóságot.
Ruth nevét etimológiailag nem lehet egyértelműen értelmezni.
Ha megpróbáljuk levezetni a re’ ut - ‘társ’, „közel álló’ szó olyan

22
 B. AZ E LBES ZÉLÉS

asszonyt jelent, aki valaki más (segítő) kapcsolatától függ. Ruth

tényleg egyre inkább Naomi társává válik. A ravab - ‘telítettnek
lenni’ kifejezésből levezetve Ruth ‘jóllakott’, ‘friss’, ‘felfrissült’, ez
elsősorban azt jelentheti, hogy Ruth a megélhetést Naomi részére
is biztosítja. Mindegy is, melyik a szó igazi gyökere, a Ruth név
mindkét feltételezett variánsa pozitív értelmű, mivel emberek közti
kapcsolatokra utal.4
Az, hogy a legközelebbi rokont nem nevezi néven a 4. fejezet,
aligha véletlen. Szerepe csak átmeneti, s szemben a tulajdonképpeni
protagonistával, teljesen jellegtelen marad. Mégis fontos szereplő­
vé válik, amikor lemond arról, hogy Naomi, illetve Ruth felé telje­
sítse a legközelebbi rokon kötelezettségét, ezzel Boáz és Ruth kap­
csolatát végérvényesen lehetővé téve.5 A történetben lassító
szerepet kapott, ez mutatja a jelentőségét, amely neki adatott.

1.2 . A C S E L E K M É N Y H E L Y S Z Í N E I

Ruth könyvében jó néhány helyszín szerepel: többek között a visz-

szaút Betlehembe, Boáz földje, a sátor, a kapu, de ezeket a könyv
részletesen nem mutatja be. Ami a megértéshez elengedhetetlen,
azt megnevezi ugyan, de a történések külső környezetét, mint pél­
dául a tájat, az embereket, az épületeket részleteiben nem ábrázol­
ja. A környezet minimális bemutatásával a könyv azt akarja érzé­
keltetni, hogy a külső környezet teljesen lényegtelen, az elbeszélés
ntenetében így nem játszik fontos szerepet. Ezért eleve úgy ír a
szerző, hogy az olvasó az elbeszélésben ne egy megtörtént ese­
mény hű visszaadását keresse. Ehelyett inkább az elbeszélés para­
digmáját helyezi a figyelem középpontjába. Sokkal nagyobb a je­
lentősége ezért a cselekmény helyszíneinek, többek között
Betlehem - mint a könyv struktúrájában újra és újra felbukkanó
helyszín - különös szerepet játszik. A helyszínek egymásutánisága
is „Betlehem - Moáb - Betlehem - (ápra)föld - Betlehem - a sátor
- Betlehem - a városkapu - Betlehem” még jobban aláhúzza ennek
jelentőségét. Betlehem a könyv központi helye. Ennek hangsúlyo­
zásával a végén álló Dávid családfát készíti elő, akinek az iSám
16,1.4.18; 17,12.15 szerint betlehemi.6

13
 J 1 J I TA HAI I S MAN N : RUT H

Betlehemmel szemben Moábnak alárendelt szerepe van megje­

lenésének gyakorisága alapján. Viszont ahogy a könyv Ruth szár­
mazását kiemeli, ellene szól annak, hogy Moábot Betlehem ellen­
pólusaként szándékozná megjeleníteni csak azért, hogy a szerző a
Ruthtal történtek jelentőségét a lehető leginkább kiemelje. Ezeket
inkább a viselkedés szintjén figyelhetjük meg, hiszen a moábiták,
akiktől ezt a legkevésbé sem várjuk, életet adóvá és megtartóvá
válnak - ráadásul egy asszony személyében.7 Bár a Ruth 1,16. sk.-
ben megjelenő vallási vonalat nem értékeli a szerző, de szerepe a
háttérben végig megmarad.

1 .3 . A C S E L E K M É N Y IDEJE

A könyv a bírák idejébe helyezi az elbeszélést. Ennek megfelel a

végén a családfa, amely a Dávid születéséig megadott generációk
számával hasonló időkeretet ad. Ha viszont a szövegen belül to­
vábbi konkrét utalásokat keresünk ennek az időbeli meghatározás­
nak az alátámasztására, nem találunk semmi ilyesmit. Az elbeszélés
történelmileg nem behatárolt, további támpontokat nem ad. Ezért
gyanítható, hogy az idő meghatározása nem egy adott történelmi
esemény megfeleltetése, hanem tudatosan kialakított időkeret,
mely az elbeszélés kereteiben fikcióként értendő. Ez elbeszélt idő

24
 B. AZ ELBES Z ÉL ÉS

az 1,1 szerint a bírák ideje, de erről több szó nem esik az elbeszélés
folyamán, mely végeredményben egy család történetét beszéli el
tértől és időtől függetlenül. Ha esetleg a Ruth-elbeszélést esetleg
időben régebbre helyezték tényleges keletkezésénél, az nem lenne
egyedülálló eset (az Ószövetségben), sőt kifejezetten jellemző a ké­
sőbbi ószövetségi szövegekre, hogy „örömmel és szabadsággal dol­
goznak kitalált elbeszélésekkel, amelyek egyrészt az ősi és korai
időkbe helyeznek el, másrészt általános hely és időnélkülíségben
játszódó elbeszélésekkel is találkozhatunk.” 8 A történetek szerkesz­
tésének, ahogy a megélt történetek elbeszélésének9 is az a szerepe
az Ótestamentumban, hogy közvetítse a jelen értelmezését, és az
emberi jelenlét megértését.10
A Ruth-történet fiktív időbeli meghatározása mellett az idővel
kapcsolatos irodalmi nyelvezetnek is szerepe van. A fejezetekben
ábrázolt idősíkok egy szinte határtalan időtlenségben először rövi­
dülnek, aztán hosszabbodnak. Eszerint az i. fejezetben általános­
ságban a teljes bírák idejének időtartamáról beszél, aztán egy io
éves időszakról, aztán az aratás kezdetéről. A 2. fejezet az aratás
kezdetéről szól, egyetlen napról, illetve az aratás végéről. A 3. feje­
zetben egy éjszaka, egy reggel és a „mai nap” eseményei vannak
megírva. A 4. fejezet a következő reggelt követően a gyermek szü­
letéséről beszél, aztán a Dávid idejéig tartó családfát hozza. Ezek
szerint adott egy mag, amely egy éjszakára koncentrálódik, és ezzel
az ezen éjszakán történteket helyezi a középpontba. Ez a körülöle­
lő idővel együtt aztán egy teljes napot tesz ki. Egy tágabb körben
aztán ezt a lényegi központot keretezi egy bővebb időkeret, aztán
végül egy halványan meghatározott esztendő alkotja a határt.

1 . 4. Az E L B E S Z É L É S S Z E R K E Z E T E

Eddigi megfigyeléseink máris arra utalnak, hogy a Ruth-

elbeszélést, írója alaposan átgondolta. Ezt erősíti a könyv finoman
kidolgozott struktúrája is.11 Négy nagy cselekvési egységre osztható,
amelyek jól elkülöníthetők a külön fejezetekben. A részegységek
az 1. és a 4. fejezetben (1,1-5 és 6-22, illetve 4,1-12, 13-17 és 18-22)
szintén világosan elválnak egymástól, nyelvileg és a tartalmukban
megjelenő motivációjukban összetartoznak, és így képeznek egységes

25
 J UT T A H A U S M A N N : RUTH

keretet. Ide tartoznak továbbá az 1-4 fejezetekben fellépő szereplők

strukturális párhuzamai. A másodlagos szerepet játszó Orpá ábrá­
zolása kiemeli a főszereplő Ruth karakterét, a 4. fejezetben ugyan­
ez érvényes a név nélkül szereplő legközelebbi rokon mellékalakjára
és a főszereplő Boázra.12
Nem szabad átsiklani a könyv végén, a Ruth 4,18-22-ben talál­
ható, férfiakra összpontosító családfa fölött sem, amely közel áll
az iKrón 2,5-15-ben található Pérec genealógiájához, a Ruth 1,1-5
pedig szintén a férfiakra orientáltan ad a könyvnek ad keretet.13 A
családfa egyébként sem nyelvileg, sem tartalmilag nem illeszkedik
be a Ruth-elbeszélésbe. A listaszerű felsorolás, az elbeszélő stílus
felbukkanása és Ruthnak személyként történő felléptetése miatt a
genealógiát a kutatók másodlagos szövegnek tekintik, és szerintük
a Ruth könyve eredetileg a 4,17-tel befejeződik.
A genealógia ezenkívül felvet egy további problémát is: Obédot
Boáz fiaként mutatja be. Mivel az elbeszélés a Boáz és Ruth közti
kapcsolatot a sógorházasság kereteiben tárgyalja, az első fiút az el­
hunyt férj, Maijón fiának kellene tekinteni. Ez állhat a 4,10-ben el­
hangzottak hátterében. A fiú biológiai és jogi státusát úgyis meg
kell egymástól különböztetni. A 4,17 szerint a szomszédasszonyok
Óbédról mint Naomi fiáról beszélnek. Ez a sógortörvény sokkal
tágabb értelmezését veti fel, és a női nézőpontot tartja szem előtt.
Az ábrázolás különböző értelmezései egymástól eltérően mutatják
meg, hogy mi lehet ennek a célja. Ha megfigyeljük, hogy a 4,11.
sk.-ben megfogalmazott jókívánság a Pérec név említésén keresztül
összecseng annak családfájával, aztán pedig be is teljesedik, ezt
utalásnak vehetjük a Ruth-elbeszélés családfájára. A családfa a Ruth-
elbeszélés zárása, és ezáltal összekapcsolódik az iMóz 22,20-24;
24,1-4; 25,12-18; 25,19. kk.; 35,23-29; 36 igehelyekkel, amelyek ha­
sonló történetzáró genealógiák, és egyben az eljövőre, az újra utal­
nak (vö. még a Toledot-formulákkal, mint például az iMóz 37,2).14
Egy különösen jó példát találunk az egyes alfejezetek kapcsoló­
dására mind tartalmi, mind stilisztikai szempontból a 3. fejezetben,
illetve ennek három jelenetében - az asszonyok házában, a sátor­
ban, újra az asszonyok házában - melyek úgy vonatkoznak egy­
másra, hogy az egyes jeleneteket a következők ismét felelevenítik.
De utalnak egymásra az egymás után következő fejezetek is. így a
központi 2. és 3. fejezet azzal fejeződik be, hogy Ruth az anyósának

26
 B. AZ ELBES Z ÉL ÉS

összefoglalóan elmeséli az előzőekben történteket. A 2. és a 3. feje­

zet eleje és vége végig Betlehem falain belül játszódik, a főjelene­
tek pedig azokon kívül. A középpontban pedig Ruth és Boáz talál­
kozása áll, s mindkét jelenet egy kérdéssel kezdődik: „ki ez...?”,
illetve „ki vagy te?” Mindkettő egy-egy beszélgetéssel zárul Ruth
és Boáz között. így a két fejezet közötti strukturális analógia átte­
kinthetetlenné válik. Ezenkívül szintén kapcsolópont lehet a feje­
zethez a csak később megjelenő Naomitól (1,8-9), illetve Boáztól
(2,12) Ruth felé érkező jókívánságok anticipálása.15 Ugyanezt a célt
szolgálja a dabaq ige használata, mely összekapcsolja a fejezeteket:
amíg az 1. fejezet így fejezi ki, hogy Ruth Naomival marad, a 2,8
ezzel az igével szólítja fel a kalászokat szedegető Ruthot, hogy ma­
radjon a szolgákkal.

1.5. Párbeszédek a R uth könyvében

A párbeszédek nagyszerű eszközei a szereplők plasztikusabb bemu­

tatásának (a könyv 85 verséből 55 dialógus!). Feltűnő, hogy minden
fejezet vége egy, a helyzetet magyarázó beszélgetés (kivéve a 4. fe­
jezetet, amennyiben a családfát a szöveg részének tekintjük). Szin­
tén meg kell jegyeznünk, hogy az egyes fejezetek központjában
mindig egy-egy dialógus áll. A keretező beszélgetések a könyvben
asszonyok dialógusai. Ezek a női közösség jelentőségére utalnak,
és ezáltal hangsúlyozzák a női szempontokat. Tisztán férfi szerep­
lős beszélgetés csak a 2,4-7-ben és a 4,1-8-ban található. Mindket­
tőben Boáznak van fontos szerepe, a másodikban ráadásul vezető
szerepe. Tisztán női szereplős beszélgetések viszont többször elő­
fordulnak, így az 1,8-13-ban Naomi beszél menyeivel; az 1,15-17-
ben Naomi Ruthtal, ugyanígy a 2,2-ben; 2,19-22-ben; 3,1-5-ben
(ahol lényegében Naomi monológja található, amit Ruth rövid be­
leegyezése követ). Az 1,19-20-ban Naomi beszél Betlehem asszo­
nyaival; a 4,14. sk.17 a betlehemi nők monológja Naominak.
Naomi, illetve Ruth is lényeges szerepet játszanak a Ruth könyve
dialógusaiban, így a könyv újra és újra a nőkre fókuszál.16 Naomi
az egyetlen, aki csak nőkkel beszél. Ruth az egyik oldalon Naomi­
val, a másik oldalon Boázzal való beszélgetéseivel hidat alkot
Naomi és Boáz között, akik a könyvben nem beszélnek egymással.

27
 J U TTA H A U S M A N N : KÚT H

Mindkettő tud a másikról, a „kommunikáció” azonban mégis

Ruthon mint összekötő személyen keresztül folyik, közvetlen kap­
csolatfelvétel nincs. Mint valaki, aki mind az asszonyokkal, mind a
férfiakkal kommunikál, Ruth már a struktúrából kiindulva is olyan
személy, aki összekapcsolja a női és a férfi perspektívákat, s egyen­
súlyban tartja azokat.
Több esetben Naomi kezdi a beszélgetést, és Ruth az, aki reagál
(1,8.15; 3,1-4). Míg Ruth az 1. fejezetben még visszautasítja Naomi
kívánságát, hogy hazatérjen szülei házába, a 3. fejezetben végre­
hajtja anyósa kérését - még ha módosításokkal is. A 2,19-ben és a
3,16-ban is Naomi kezdi a beszélgetést, bár a beszélgetés indítása
végeredményben Ruth tette, amire Naomi szóban reagál. Egyedül
a 2,2-ben kezdi Ruth a beszélgetést, amikor elmondja Naominak,
hogy ki akar menni a mezőre, kalászt szedni az aratók után. De ezt
semmiképpen nem lehet úgy értékelni, hogy Ruthnak csak alacso­
nyabb szerepe lenne kapcsolatukban, különös tekintettel arra,
amekkora részt Ruth vállal ebben a kapcsolatban, és hogy azoknak
mekkora hatása van. Ruth beszédének erőteljessége17 elsősorban
az 1. és z. fejezetben mutatkozik meg, ahol mindig ő mondja ki a
befejező mondatot, és Naomi, illetve Boáz „szótlanok” maradnak.
Ruth dominanciája jól megmutatkozik az 1,16. sk. részben is, ami
után Naomi már nem tiltakozik. De a 3. fejezetben is megfigyelhető:
a Boáz és Ruth közti dialógust ugyan mennyiségi szempontból Boáz
dominálja - Ruth csak egyetlen mondatot mond. Mégis, a 3,9b-ben
levő mondatban csúcsosodik ki a beszélgetés, mivel a történet ala­
kulásának döntő fordulatot és új minőséget ad.
Többször kezdi Boáz a beszélgetést. Részint nyilvános beszédei­
ben, amikor a szolgákhoz szól (2,4), Ruthhoz (2,8.14), a legköze­
lebbi rokonhoz, illetve a vénekhez (4,1. sk.); úgy privát beszélge­
tésben is, mint Ruthhoz szólva (3,9), Boáz aktív, kezdeményező,
ráadásul amikor utoljára beszél, beszéde világos reakció Ruth elő­
zetes viselkedésére. Hogy „a jómódú, odavalósi férfi soha nem
használja hatalmát a szegény, idegen, megözvegyült asszony ellen,
aki pedig mindkét fejezetben saját akaratát érvényesíti - az aratás­
nál és a házasságnál is” ,'8 ugyanilyen hangsúlyos. A beszélgetések
lényegében egyének közt zajlanak. Csoportként a betlehemi asszo­
nyokkal találkozunk az 1,19-ben és a 4,14-ben, akik mindig kezde­
ményezői a beszélgetésnek. A szolgák a 2,4. kk.-ben csoportként

28
 B. AZ E LBES Z ÉL ÉS

csak a köszöntéskor jelennek meg. A tulajdonképpeni beszélgetés

Boáz és az aratók felügyelője közt zajlik. A vének a kapunál, illet­
ve a többi jelenlevő, akik elmondják áldásukat, ezzel csak az elő­
zőekben elhangzottakra reagálnak. Ott is, ahol a csoportban törté­
nik a beszélgetés, lényegében többé-kevésbé direktben Ruth és
közösségbe való beépülése a beszélgetés témája.

1. 6 . A K U L C S K I F E J E Z É S E K É R T E L M E Z É S E

A Ruth könyve jelentőségének megértéséhez a kulcskifejezések

gazdagságát is meg kell vizsgálnunk. A gyermeket (jeled) a könyv
kétszer említi: az i,5-ben (Naomi elveszti mindkét gyermekét) és
4,16 (Naomi fogta a gyermeket), illetve a fiú (ben) a 4,13-ban
(Ruth fiút szült) és 4,17 (Naominak is fia lett Boáz és Ruth fiában);
így kap keretet a teljes elbeszélés. A 2,5-ben találkozunk a na’ar (fiú
a „szolgáló’ értelmében) mellett a nőnemű na’arah (‘szolgálóleány’)
alakkal, később pedig mindkettő többes számú alakban is előfordul
(2,8., 9., 15., 21., 22., 23). Amikor Ruth magát szolgálóleánynak ne­
vezi a 2,13-ban, egy másik kifejezést használ, a sifhah-ot, ugyanezt
használja akkor is, amikor Boáz szolgálóleányairól beszél.
Az 1. fejezet feltűnő módon tizenkétszer használja a sub - ‘meg­
fordul’ igét. Ezt az igét gyakran alkalmazzák átvitt értelemében,
hogy mentális-emocionális fordulatokat érzékeltessenek vele. Val­
lási kontextusban is szerepet játszik, úgy egy istenség előtti leboru-
lást jelent (pl. Bír 2,19) vagy megbánást (iKir 8,33). Talán ezek a
többletjelentések is érződhetnek, amikor a sub - ‘megfordul’ igét
használja a Ruth könyve. Alapvetően abból lehet kiindulni, hogy a
sub ige a Ruth könyvben a Moábba, illetve Júdába való visszatérésről
való döntés kontextusában fordul elő, és ekként földrajzi jelentése
van. Nem szabad azonban átsiklanunk afelett, hogy ez a visszatérés a
földrajzi értelmen túl az életviszonyok megváltozásához - alapvetően
\ jobbulásához - is vezet. Ez különösen fontos lesz a 4,14. sk.-ben,
ahol a sub ige jelenti a döntő fordulatot: a Ruthtól és Boáztól születő
gyermek Naomi számára mesib lesz, aki életét megújítja.19
Az 1. fejezetben ugyanilyen gyakran fordul elő a halah - ‘ megy’
ige, amely többször felbukkan a 2. fejezetben és a 3,10-ben is, de
már nem található meg a 4. fejezetben. A jelentésével kapcsolatosan

29
 J U T T A H A U S M A N N : RU T H

az első két fejezetben feltűnő, hogy io esetben egyedül Ruth az ige

alanya, 5 alkalommal pedig Ruth és Naomi, illetve Orpá vagy
mindketten. Ez az ige írja le Ruth útját az adott helyszínek között
- s itt észre kell vennünk egy tudatos analógiát a Gén 12-ben ol­
vasható Ábrahám elindulásával, járásával. Tekintettel arra, hogy
Boáz teljesítette Ruth kérését, ez a helyszín biztosnak tűnik, s ezek
után a szerző már nem használja ezt az igét.20
A halah - ‘megy’ kulcsszóval összefüggésben áll a sokkal ritkáb­
ban használt ‘aszab - ‘elhagy’ ige. Úgy tűnhet, a szöveg mintha ját­
szana ezzel a kifejezéssel: Naomit nem elhagyni (1,16), Ruth el­
hagyta hazáját (2,11). Végül Naomi felismeri, hogy JHVH irgalma
nem hagyta el.
A 2. fejezetben összesen tizenkétszer fordul elő a laqat- ‘gyűjteni’,
„gyűjtögetni’ ige (2,2., 3., 7., 8., 15., 16., 17., 18., 19., 23). Ennek az
igének az ilyen tömeges használata a kalászgyűjtés intenzitására
utal, és ezáltal, arra a bőségre is, aminek Ruth részesévé válik. A laqat
használata indirekten a 2MÓZ 16-ban található manna történetre
utal, így a pusztában vándorló népnek adott kenyérrel vonható
párhuzam.
A 3. fejezetben a sahab - ‘odafekszik’, „fekszik’ ige játszik fon­
tos szerepet (3,4., 7., 8., 13., 14), amely szoros összefüggésben van
a lajlah - ‘éjszaka’ szóval (3,2., 8., 13). Ezzel Ruthot Lót idősebb lá­
nyával állítja párhuzamba a szerző, népének ősanyjával, anélkül,
hogy utalna moábi származására.21 Utalni kell a jd’ - ‘felismer’ kü­
lönböző formáira a 2. és 3. fejezetben és a hasonló jelentéstartalommal
rendelkező kifejezésekre (2,11; 3,3., 4., 14. többek között). A 4. fejezet
a qanab - ‘vásárol’ kulcsszó használatára korlátozódik, amely ott Boáz
cselekvésének leírását szolgálja, és ezzel a Jer 32-vel való párhuzam
szerint ez a szó itt a legközelebbi rokon funkcióját írja le.
A összes fejezetben megtalálható kifejezés a natan - ‘ ad’ ige.
Alanya főként JHVH (1,6., 9; 4., n ., 12., 13 - ezek az előfordulási
helyek ismét keretet alkotnak), emellett Ruth (2,18) és Boáz (3,17).
Hasonló keretező funkciója van a mot - ‘meghal’ szónak, amely az
1,3., 5., 8., 17 és a 2,11., 20. mellett még a 4,5.10-ben is előfordul.
Az 1,17-et kivéve a mot szó mindig Elimelek, illetve Mahlón és
Kiljón halálával kapcsolatban fordul elő.
A szadeh - ‘mező’ kulcsszó hasonlóképpen a könyv keretbe fogla­
lásában játszik szerepet. Amíg a 2,2. sk. 8.22 a mezőt szó szerinti értel-

30
 B. AZ E LBES ZÉLÉS

mében jelöli, az 1,2.6 a könyv elején, csakúgy, mint a 4,3 a zárófejezetben

Moáb területére mint földrajzi helyre utal, ahová Elimelek családjával
ment (1,2 bo’), illetve ahonnan Naomi visszatér (1,6; 4,3 sub).
A ga’al - ‘felold’ ige az Ószövetségben szemantikailag mindig
pozitív értelemben, illetve a különböző szükséghelyzetekből való
megmentés értelmében szerepel, többféle variánsában (igeként és
az abból képzett főnévként) összesen 22-szer szerepel Ruth könyvé­
ben. Emlékezzünk rá, hogy a héber ábécé betűinek száma 22 és a tel­
jesség szimbólumaként is használják: „Már a kulcsszavak használatá­
nak technikájából is kitűnik, hogy példaértékű feloldásról lesz szó.”22
Úgy tűnik, a ga’al szóban a sub mellett a könyv másik legfontosabb
szavára leltünk. A ga’al gyakori használata előkészület lehet a könyv
végén említett Dávidra, akinek a neve a hagyományban a messiás vá­
msával függ össze és ezzel egyenesen a megváltóra utal. Az is emel­
lett szól, hogy a 4. fejezetben már 15 alkalommal jelenik meg.
Fontos kulcsszó még a beszed - ‘ kegyelem’, ‘jóindulat’ (1,8;
2,20; 3,10),23 mely ugyanúgy vonatkozhat isteni, mint emberi csele­
kedetre. Az 1,8 beszédként jellemzi Naomi menyeinek vele való bá­
násmódját. A 2,20 a kifejezést Isten tettére használja, amely Ruth
és Naomi számára váratlanul új életet ad; a 3,10-ben Boáz Isten ál­
dását kéri Ruthra, annak többszöri beszed tettéért. A beszed kifeje­
zés használatánál hangsúlyos, hogy azt egymástól kapják, illetve az
isteni és emberi cselekedet közti kapcsolatból. Úgy az isteni, mint
az emberi beszédről feltételezhető, hogy szabad akaratból történik,
hogy a másiknak való segítésből, támogatásból ered, az elvárha­
tón, érvényesíthetőn is túl.
A kulcsszavak ellentét párjai is megtalálhatók: éhség és gyer-
mektelenség - gazdagság és termékenység; idős - fiatal; férfias -
nőies; halál - élet. Ezek részben keretet képeznek, mint például az
éhség és a bőség motívuma, illetve a gyermektelenség és a fiú szü­
letése, de át is hatják a könyv egészét, mint az idős - fiatal, vagy a
férfias - nőies párok.

1.7. M űfaj

A ránézésre olyan vékony, első látásra nem különösebben kiemel­

kedő Ruth könyvét gyakran az idill műfajába sorolják.24 A Betle­
hembe tartó három asszony teljesen nyugodtnak tűnő beszélgetése

31
 J UT T A H A U S M A N N : RUT H

(x. fejezet) vagy akár az aratási jelenet a z. fejezetben indokolhat­

nák ezt a besorolást. Nem véletlen, hogy ez a két jelenet különö­
sen kedvelt motívumai lettek a képzőművészetnek (mindenek előtt
a XIX. századinak), még jobban ráerősítve a könyv idillként történő
besorolására.

Amikor a magyarázók idillről vagy bájos elbeszélésről szólnak,25

a szöveg felszínén maradnak, nem vizsgálják a mélyebb dimenziókat.
Sem a három özvegy élethelyzete, sem az ábrázolt szükséghelyzet
nem ad alapot az idillizáláshoz, az egyeseknek oly romantikusnak
tűnő aratáshoz. Az asszonyok személyes karakterét csak néhány vo-
 B. AZ ELBES ZÉLÉS

nással ábrázolja a szerző, s ez a diszkréció félreérthető, az asszo­

nyok hányattatott sorsának félremagyarázásához, életük kemény­
ségnek alábecsüléséhez, annak meg nem értéséhez vezethet. Idillről
beszélni ott, ahol emberek harcolnak, és egzisztenciájuk veszélyben
van,26 nagyfokú értetlenséget, a valóság elhalványítását jelenti.27
Ruth könyvében egy műfajspecifikus jellemző domborodik ki: a
héber szöveg narratív igéinek gyakori használata egyértelműen az
elbeszélés műfajára utalnak, anélkül, hogy az elbeszélés jellegéről
ennél többet elárulnának. Ezáltal a hangsúly a fellépő szereplők
cselekedeteire helyeződik, ahol nem a cselekvő személyek közt
van feszültség28 - sokkal inkább a jelenetek között. így helyeződik
Ruth maga is a középpontba cselekedeteivel.
Az elbeszélés kereteiben hangsúlyt kapnak a párbeszédek, de
még jelentősebbek a főszereplők, illetve karakterisztikájuk és össz-
játékuk. A párbeszédek is hangsúlyozzák, hogy az elbeszélés idő­
pontja nem az egyedüli legfontosabb, mivel - ahogy már rámutat­
tunk - a fontos döntések a párbeszédek, beszélgetések keretében
történnek. Eltekintve Elimelektől, Maljóntól és Kiljóntól, akik
csak a könyv elején szerepelnek, s utána már nem jelennek meg -
hasonlóképpen érvényes ez Orpára is -, a könyv hősnői és hősei
megformált szerepeket játszanak. Naomi és Ruth dominálják az i.
fejezetet, de a 4. fejezetben formálisan nincs már aktív szerepük.
Ott inkább róluk beszélnek, de már nem alanyai az (aktív) igék­
nek. Tartalmilag azonban a 4. fejezetben is lényeges a funkciójuk.
A szöveg egy fiktív időben játszódik és összességében is fikció.
Ezt támasztja alá az is, hogy a hősnők és hősök inkább tipizált sze­
mélyek. A cselekvő személyek viszont nevük miatt egyénként je­
lennek meg. A helymegadások is az individualitás benyomását erő­
sítik és azt sejtetik, hogy itt egy konkrét sors elbeszéléséről van szó.
Mégis a szöveg sokkal inkább egyéni sorsok elbeszélésből indul ki,
mintha mégis egy konkrét történetről lenne szó, aztán mégis ho­
mályos marad az időbeli behatárolásban, amikor csak általánosság­
ban utal a bírák idejére. Azt, hogy az elbeszélteknek általánosságban
van jelentőségük, nem pedig pusztán személyes relevanciájuk van
az érintettek számra, világosan kiderül a záró genealógiából,
amely Dávidra utal, illetve a vének áldásából a 4,11-ben, amely
párhuzamot von Ruth és - Leán és Ráhelen keresztül - az ősanyák
vonala közt, ezáltal őt is annak alappillérévé téve. A sok, első látásra

33
 J U T T A H A U S M A N N : RUT H

nem mindig felismerhető párhuzam, illetve az ősszülőkre való uta­

lások (vő. B 2.2. fejezet) szintén egyértelműen ebbe az irányba mu­
tatnak. Az elbeszélés ezáltal beilleszkedik a (konstruált) népi elbe­
szélések vonalába.29
A Ruth könyve az elbeszélő részek mellett jogi szövegrészeket is
tartalmaz. Ahogy már láthattuk, egyrészt világos jogi előírásokat
hoz a szöveg (vö. B 2.6.). Másrészt emlékezzünk a kontextuálisan
és intertextuálisan párhuzamba állított elbeszélésekre, amelyek
szintén jogi keretet adnak, s amelyekben hasonló problémák meg­
oldására tesznek kísérletet, mint a Ruth könyve, ezzel beszélve el a
joggyakorlatot.
Itt elsősorban az iMóz 38-ra kell gondolnunk. Az elbeszélési
struktúra, dialógusok, az utalások az ószövetségi eseményekre, vala­
mint és a jog ószövetségi értelmezése a Ruth könyvet a rabbinikus-
halachikus Midrás irányába mozdítják el, abban azonban egészen
más, hogy itt szinte végig a női perspektíva dominál.30 Ezt a gondo­
latot az támasztja alá a Midrás Királyok könyvének említése, a
2Krón 24,27-ben. Ruth könyve pedig talán annak egy része lehet.
A Ruth könyve viszonylag rövid szövegterjedelemben áll ren­
delkezésünkre, hasonlóképpen az analóg rövid történeti elbeszélé­
sekhez, mint például az iMóz 24 (Izsák feleségül veszi Rebekát) és
az iMóz 38 (|úda és Támár), a József ciklus (iMóz 37.39-48.50), Dávid
felemelkedésének története (2Sám 9-20) vagy a Jób történetének
kerete (Jób 1-2, 42,7-17). A Ruth-elbeszélés és a József-elbeszélés
között elsősorban stilisztikai, tematikus és teológiai kapcsolat mu­
tatkozik.3' Meg kell továbbá említeni az Eszter elbeszélést is. A há­
rom történet többek között abban közös, hogy témájuk az élet idegen
országban (Eszter és József zsidóként él idegenben; Ruth idegen­
ként él Izraelben), egy másik kultúrkörben, amelyre aztán külön­
bözőképpen reagálnak. A három elbeszélés közös tapasztalata,
hogy az ember képes átlépni a nemzeti és kulturális korlátokon, és
hogy ebben az ÚR munkálkodása szerepet játszik.32
A műfaj meghatározásában problémát jelent a családfa, amely
egyáltalán nem illik bele az elbeszélő stílusba, de nem illik bele az
elbeszélésbe stilisztikai elemeként sem. Amennyiben viszont a csa­
ládfát utólagos toldásnak tekintjük33, az megoldja ezt a problémát.
Viszont ha a könyv szerves részének tekintjük, alapvető problémát

34
 B. AZ ELBES ZÉLÉS

azért nem okoz ez a műfaji eltérés, hiszen a könyvben belül sokféle

műfaj jellegzetessége megjelenik.
A fentiekben tárgyaltak alátámasztják azt az előzetesen is meg­
levő feltételezést, hogy a Ruth könyve semmi esetre sem pusztán
szórakoztatási szándékkal íródott, hanem tanítói célja van. A könyv
elnevezése a névadó Ruthra koncentrálja figyelmünket, aki a tanítás
sokféleképpen használt paradigmájává vált. Éppen ezen paradigma
sokfélesége mutat rá, hogy a Ruth könyve művészien megszerkesz­
tett mű, amelyben alig van törés. A különböző műfaji elemeket
egyetlen műfajba rendezték, az elbeszélés a domináns műfaj, to­
vábbá megtalálhatók benne a jogi szövegek, illetve a családfa jel­
lemzői is.34

2. RUTH - A SO K SZÍN Ű A SSZO N Y

2.1. R uth - a moábita

Az elbeszélés végig moábitának nevezi Ruthot, még azután is, hogy

Naomi személye, annak vallása és kultúrája mellett dönt. (A 4,5-ben
is még moábitának nevezi őt Boáz.) Hangsúlyt fektet rá, hogy
Ruthot külföldiként, idegenként mutassa be, akivel az izraelita Boáz
köt házasságot úgy, hogy tisztában van az asszony idegen voltával.
Ruth azzal, hogy anyósa mellett dönt, teljesen tudatosan fordul
Izrael istene felé is. Elhatározását, hogy nem sógornőjéhez, Orpához
csatlakozik, hanem elhagyja földjét és anyósával tart, hogy annak
hazájában leljen otthonra, a következő szavakba foglalja: „Mert
ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállók meg.
Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz,
ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék
velem az Ú R most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem
tőled!” (1,16. sk.). Ebben a néhány mondatban Ruth felsorolja az
emberi élet legfontosabb területeit. Ruth és Naomi kapcsolata miatt
a személyes kapcsolat áll az előtérben. A „te” és „én” többszörös
használata, amelyik a héberben a ragozás mellett az ige szintakti­
kai besorolásában is megjelenik, nyelvileg is alátámasztja a kapcsolat
szorosságát Ruth részéről. Szinte esküként fogalmazza meg azt,
ahogyan jövőjét látja. A felsorolásban éppenséggel egy fokozást is

35
 J UT T A H A U S M A N N : RUTH

felfedezhetünk: menni, megszállni és eltemetve lenni - mely a

döntés végleges megpecsételését jelenti. A fokozás aztán megfi- 1
gyelhető a viszonyítási pontokban is: a „te”-től (Naomitól) a né- ]
pen (Izrael népén) keresztül Izrael Istenéig. A személyes kapcsola­
tot követi a szociális és vallási kötöttség teljes elmozdulása, a
személyestől a közösségin át a transzcendensig - tehát a létezés
minden területén, mely egy ember identitását meghatározza. A
néphez való hovatartozást csakúgy, mint a vallásit, nem úgy tekinti
a könyv, mint amelyet a születés és a szocializáció határoz meg, :
hanem mint az egyéni döntés területét.
Különleges módon dönt Ruth Izrael Istene mellett. A mondatok
sorrendisége mutatja, hogy elhatározása elsősorban nem Isten miatt !
történik, hanem a Naomival való kapcsolatának folyományaként. !
A héber névszói mondat, mely az előző kijelentésben - „a te néped
az én népem” - is megtalálható, szintaktikai struktúrájára való te- j
kintettel egyértelműen nem értelmezhető: lehet egyrészről egy kí­
vánság, illetve szándék (a te néped az én népem legyen) kifejezése,
másrészt egy már bekövetkezett történés, illetve állapot konstatá-
lása is. Ruth döntésének véglegessége, és ezáltal egyértelműsége le­
het azonban a temetkezési helyre való világos utalás is. Ahogy már
az xMóz 23 története - amikor Abrahám Sára részére megvásárolja
a makpélai barlangot temetkezési helynek - is mutatja, ez sokkal
több, mint tartós letelepedés. Ruth szándéka, hogy új környezet­
hez (legyen ez társadalmi, vallási, kulturális) tartozzon, s készsége
arra, hogy mindennek tényleg részesévé legyen, sorsának végleges
megpecsételését jelenti.
Az eskü végén aztán Ruth egyértelműen hitvallást tesz Izrael Is- |
tene mellett, miszerint már nem pusztán a „te Istened”-ről beszél,
aki sajátja lesz (az inkább minőségi megjelölésként használt Elo-
him fordulattal), hanem Istent az ősi izraeli JHVH kifejezéssel ne­
vezi meg. Ez a hitvallás aztán tartalmilag is beteljesedik Ruth cse­
lekedeteiben, mivel heszedet - ‘jóindulatot’ gyakorol és ezzel teret
enged az isteni működésnek az emberi cselekedetben.55 Hogy Ruth
elismeri JHVH hatalmát, még egyszer megerősítést nyer a könyv­
ben, amikor a 2,12-ben ezt mondja Boáz: „az Úr, Izrael Istene, aki­
nek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.” Kérdéses, vajon Ruth
esetében lehet-e mint új megtértről beszélni, vagy a leírás inkább
annak kifejeződése, hogy „kész a teljes társadalmi asszimilá-

36
 B. AZ ELBES Z ÉL ÉS

dóra.” 36 Ahogy viszont Ruth a JHVH istennevet használja az i,17-ben

a különben szokásos Elohim helyett, arra utal, hogy Izrael Istene
melletti teljesen tudatos döntésről van szó. Ezzel Ruth döntése a
változtatásra egészen más szinten történik, mint amikor Naomi csa­
ládjával Moábba érkezett, radikalitásában sokkal inkább arra emlé­
keztet, amikor Ábrahám elindult Ur városából az ígéret földjére.
Hogy megértsük, mekkora kontraszt húzódik meg az elbeszélés­
ben, közelebbről meg kell vizsgálnunk Moábot. Ezt a területet elő­
ször az iMóz 19,37 említi. Eszerint etnikai rokonság állt fent Moáb
és Izrael között, mivel a moábiták Lótnák és idősebb lányának in-
cesztus kapcsolatából erednek. Az iMóz 19,30-38 Moáb és Ben-
Ammí ősatyákat fivéreknek nevezi, akik az ószövetségi genealógiák­
nak megfelelően Ézsau (Edom) és Jákob (Izrael) távoli rokonai.
Mivel Izrael szomszéd népei közül a moábiták a Jordántól keletre
fekvő területeken éltek, rengeteg lehetőség adódott az izraeliták és
a moábiták közti az érintkezésre. Az izraelitákhoz hasonlóan ere­
detileg a moábiták is nomádok voltak. Megtelepedésük az izraelita
törzsekkel (elsősorban Gáddal és Rúbennel) egy időben történt. A
letelepedési területekkel - különösen az északi Arnon folyóval -
kapcsolatos nézeteltérések elkerülhetetlenek voltak és rossz hatással
voltak a két nép viszonyára. Az iSám 22,27. sk. szerint Dávid Saul
elől a moábitáknál keresett menedéket, később azonban elfoglalta
a moábi területek jó részét és Moábot adófizető vazallussá tette
(2Sám 8,2; 24,5). A dávidi-salamoni birodalom szétesésével Moáb
függetlensége megerősödött, eztán Moáb az északi birodalom
fennhatósága alá került. Az asszírok hatalmának kiterjedése
Moábot is veszélyeztette, majd hódoltságba és vazallusi sorsba ta­
szította. Később Moáb aztán részt vett a a babiloni portyázásban
(vö. 2l<ir 24,1-4), illetve egy Babilon elleni felkelésben is. Josephus
szerint, Ant X 181. sk., Moáb Kr. e. 582-ben babiloni tartomány
lett. A perzsa uralommal Moáb sorsa tovább bonyolódott, de végül
elérkezett a lassú felemelkedés periódusa. Vallásilag tulajdonkép­
pen volt egy érintkezési pont Izrael és Moáb között, amely szintén
feszültségekhez vetett. Astar istennő mellett Kemós volt a moábiak
fő- és nemzeti istene, aki az Ószövetségben Kemós néven ismert
(vö. többek között Bír 11,12-28; iKir 11,7; Jer 48,7), és akit kulti­
kus magaslatokon tiszteltek (vö. a moábi Mesa-felirat, 3. sor). Sok
analógiát fedezhetünk fel az ószövetségi istenképpel, például azt,

37
 J UTTA H A U S M A N N : RUTH

hogy Isten cselekszik a történelemben (Isten haragja Moáb hanyat­

lásának az oka, az enyhülő harag kifejeződése Moáb javuló helyze­
te - vö. Mesa-felirat 5. kk. sor). Izraelhez hasonlóan Moáb is ismeri
a jogos kiirtás gondolatát győztes háború esetén az istenség nevé­
ben (vö. Mesa-felirat nsk., ill. 16 sk. sorok).

Moáb értékelése az Ószövetségben végig ambivalens. Moáb vál­

tozatos történelme során Izraelhez való viszonyát főleg negatív ér­
zelmek határozták meg, ahogy ezt világosan megmutatják többek
között az idegen népek elleni beszédek, Ézs 15. sk., 25,10-12, Jer
48,1-47, Ezs 25,8-11, Ám 2,1-3, Zof 2,8-11. A moábiták vendégsze­
retetének hangsúlyozása mellett (vö. pl. Bálám a 4MÓZ 22-24-ben;
Bír 3,12-30; 2Sám 8) a szexuális perverzió kifogásolásáról is olvas­
hatunk (iMóz 19,30-38; 4MÓZ 25). Emlékezzünk a már említett pa­
naszra, hogy a moábiták az ammonitákkal együtt megtagadták az
ígéret földje felé vándorló Izraeltől az élelmet. Egyértelműen a pe­
joratív oldal a hangsúlyosabb az Ószövetségben, kiváltképpen,

38
 B. AZ ELBES Z ÉL ÉS

amikor a moábita asszonyokról van szó. Túlnyomórészt arra pa­

naszkodnak, hogy vétenek a normák ellen, illetve a normák elleni
vétkezésre csábítanak. Ezeknek tudatában az a tény, hogy Ruthról
mint moábitáról szólnak, eleve provokációt jelenthet. Az érosz je­
lentése és hangsúlyozása, amellyel Moábot jellemzik a szexuális
perverzióval kapcsolatosan, viszont pozitív formájában jelenik
meg a Ruth könyvének 3. fejezetében található erotikus jelenetben.
A moábita Ruth egy olyan erotikus elemet hoz magával Izraelbe,
amelyet egyrészt komplementernek, másrészt ellentmondásnak is
érezhetünk.
Ruth ilyen mértékű pozitív ábrázolása természetesen feszültség­
ben van azzal, miszerint az ammóniták és a moábiták nem tartoz­
hatnak a gyülekezethez (a 10. nemzedékig, 5MÓZ 23,4. sk.), ami a
könyvben leírt megtérését teljesen lehetetlenné tenné. Az ok, hogy
ezek a szomszédos népek a menekülés közben nem segítettek az
izraelitákat kenyérrel és vízzel; a Ruth-elbeszélésben viszont mind­
ez ellentételeződik. Az Ezs 9-10, illetve Neh 13,1-3 szerinti szokásos
gondolkodásmód, ami megtiltja a házasságkötést a moábita és am-
monita nőkkel, kétszeresen is megtörik: a moábiták fogadták be
Naomit és családját az éhínség idején. Aztán Ruth moábitaként
gondoskodik az izraelita Naomi túléléséről, ráadásul ez utóbbi ott­
honában. Mindez egy másfajta koncepció érvényesülését mutatja,
amely persze nem jelenti feltétel nélkül sem a vegyes házasság en­
gedélyezését, sem annak megakadályozását.
Habár az 5M 0Z 23,4. sk. nem szükségszerűen zárja ki a gyüleke­
zetbe való felvétel való tilalmával együtt a házasságkötést is,37 mi­
vel nem következik automatikusan, hogy a házasság után valaki
betagolódik a közösségbe. Feltűnő azonban, ahogy a Ruth 1 arra
utal, hogy Elimelek családja idegenként él Moábban, összecseng
Izrael egyiptomi tartózkodásával. Ezek szerint az 5MÓZ 23,8 felszó­
lítása, hogy az egyiptomiakkal barátságosan kell viselkedni, amíg
Izrael idegenként Egyiptomban van, szerkezetileg paralel módon
alkalmazható Moábra is. A Ruth-elbeszélés „egy olyan történet,
amely már első mondatában megkérdőjelezi a kategorikus megkü­
lönböztetést, amelyet az 5MÓZ 23 tesz a moábiták (és ammóniták)
és az egyiptomiak (és edomiták) közt, és az alaptörténet, amelynek
egy moábita asszonyt tesz főszereplőjévé, sajátosan felhívja erre a
figyelmet és egyben tanúságot kíván tenni a jövőnek (4,9. sk.)” .38

39
 J UT T A H A U S M A N N : R U1 H

Úgy tűnik, a könyv tudatosan foglal állást azokkal szemben,

akik megtagadják az idegenek felvételét a gyülekezetbe, és minde­
nek előtt is Ezsdrás és Nehemiás véleményével szemben, akik meg­
vetik a vegyes házasság gyakorlatát. Az Ezsdrás-Nehemiás szöve­
gekre való hivatkozást kiemeli a szöveg, ez a szóhasználatban is
megmutatkozik: nasa’ ‘isah - ‘asszonyt venni’ a megfogalmazás,
amelyet kiváltképpen azokra a házasságokra használnak, amelyek
nem a szokásos keretek közt zajlanak, így Ezsdrásnál és Nehemiás-
nál elsősorban a vegyes házasságokra. Ha pedig a Ruth könyvben
a két izraelita férfi moábita nőkkel való házasságára ezt a megfogal­
mazást használják, az már a könyv kezdetén utal arra, hogy miről
szól a Ruth-elbeszélés: „íme Ruth!, és akik nem értenék az olvasást,
azokat emlékeztetni kívánja, hogy az isteni kinyilatkoztatás gyakran
jelenik meg másféle formában, a radikális másság elfogadásában,
egy idegen elismerésében - amit az első pillanatban még megtagad­
nánk, elutasítandónak tartanánk. Ez semmi esetre sem a különböző­
ségre vagy a prozelitizmusra való buzdítás, hanem felszólítás, hogy
mérlegeljük, hátha a másik léte többletet hoz. Ez Ruth igazi szerepe
- kívülről érkezőként, idegenként, közösségből kizártként.”39 Ruth
értékelése - ahogy már a könyv kezdő sora is pozitívan értékeli
Moábot - végig megmarad, hogy a gyűlölt, elutasított és ítélet alatt
álló szomszéd megítélésében alapvető változásra hívjon.

2.2. R uth — egy új ősanya

Ruth könyve olvasásakor végig érezhető, hogy a szerző Ruth sze­

mélyét és történetét az ősszülőkről szóló elbeszélésekhez viszonyít­
ja: az elején kapásból Ábraháméhoz. Az ország elhagyásának és ide­
genre való cserélésének motívuma, ahol ráadásul az éhínség a
meghatározó elem, Ábrahám Egyiptomba vezető útjára emlékeztet
(vö. iMóz 12,10. kk.; illetve 26; itt egy további, szinte közvetlen
analógia fedezhető fel: Elimelek és Naomi elhagyja az országot, ez
párhuzamos Ábrahám és Sára történetével, bár a párhuzam ennyi­
ben ki is merül). Analógiát fedezhetünk fel a József-történettel is,
ahol éppen az éhínség az a motiváló erő, amely Jákóbot/Izraelt el­
viszi idegenbe (iMóz 41,52. kk.; 43,1). Ezek a szövegek az éhínség
meglétét csak konstatálják, szemben a prófétai szövegekkel, ahol az

40
 B. AZ E LBES Z ÉL ÉS

éhínséget általában büntetésként értelmezik (Hős 4,1-3; Ám 4,6).

Ábrahám és József történetében éppúgy, mint a Ruth-elbeszélésben,
az éhínség nem a következménye, hanem az okozója a helyváltozta­
tásnak, ebben a három szöveg nagyfokú rokonságot mutat.
Ezek alapján Ruth útja Moábból Betlehembe, Ábrahám, hazájá­
ból Palesztinába vezető útjának analógiájaként értelmezhető. Mind­
ketten elhagyják családjukat, hazájukat, hogy egy számukra idegen
országba és idegen közösségbe kerüljenek (vö. Ruth 2,11-et az
iMóz 12,1. kk.-kel). Ruth számára az út mindenesetre egy lényege­
sen bizonytalanabb jövőbe vezet, mivel Ábrahámtól eltérően ő
nem építhet JHVH ígéretére. Bóáz Ruth útjával kapcsolatosan a 2.
fejezetben az ősszülőkről szóló elbeszélések terminológiáját hasz­
nálja, méghozzá az iMóz 11,28; 24,7; 31,13 versekben található ritka
‘erec moledet (anyaföld, szülőföld) kifejezést.40 Ruthot ráadásul szo­
rosan kapcsolja a könyv Izrael történetének egyik vezéralakjához.
Hasonló történik, amikor a jogrendszerrel való szoros összefüggés
indirekt módon Mózessel kapcsolja össze (vö. a Ruth szerepéről
szóló olvasmányt a Savuotban), aztán fia születésénél pedig szoros
összefüggésbe kerül Dáviddal. Ruth Izrael igazi nagyjaival kerül egy
sorba, amely egészen különleges méltóságot kölcsönöz számára.
Még világosabban jelenik meg Ruth hasonlósága a Genezis asz-
szonyalakjaihoz. Indirekt kapcsolat fedezhető fel Sára, Ráhel és
Lea személyével a (hosszú) gyermektelenség motívumában (az ős­
anyák gyermektelenségéhez vö. iMóz 16. sk.; 25,21; 29,31; 30; a fo­
gamzás ajándékához iMóz 21,1-2; 25,31; 29,31; 30,22. sk.). Fiainak
halála miatt végeredményben ugyanúgy érvényes mindez Naomira
is. Ráhellel és Leával való kapcsolata különösen szembetűnő a nép
4,11-ben megfogalmazott áldásában: az Úr tegye olyanná Ruthot,
mint Ráhelt és Leát. Ekként Izrael ősasszonyaival kerül egy sorba
Ruth. Ráhelnek és Leának ezenkívül még egy fontos szerepe van,
amely Ruth történetében is részlegesen visszacseng. A két asszony
iMóz 29,31-30,24-ben lejegyzett történetét akár szabadítási törté­
netként is értelmezhetjük. Az igék, amelyek Isten viselkedését leír­
ják, sorrendjükben ugyanazok, mint amelyekkel az Exodus-törté­
nettel kapcsolatosan találkozunk (egy versbe tömörítve a 2MÓZ
2,24-ben): Isten „látta” (iMóz 29,31), „meghallotta” (iMóz 29,33;
30,17.22), „megemlékezett” (iMóz 30,22). Ebbe a felszabadítási tör­
ténetbe kerül Ruth, amennyiben Isten cselekedete visszafogott

41
 J UT T A H A Ü S MA N N : RUT H

megfogalmazásban rá is vonatkozik. Ráhel és Lea találkozása is

hasonló: két asszony, akik először rivalizálnak egymással, majd be­
vonják őket „Lábán” politikájába, amelyből végül vesztesként ke­
rülnek ki és csak egymás iránt gyakorolt szolidaritásuk képes jövőt
mutatni nekik saját gyermekeiken keresztül.41 Ez a női szolidaritás
tükröződik aztán a Ruth-elbeszélésben.
Lót leányai és Támár ezzel szemben a szükségben sorstársai
Ruthnak, mivel provokatív egyéni kezdeményezésükkel saját eg­
zisztenciájuk biztosítására törekszenek. Ruth viselkedése hasonló,
ahogy Boázt hívja cselekvésre, hogy egy új kapcsolat, és ezáltal a
gyermekáldás lehetőségét meglelje. Ruth hasonlósága Támárhoz
több szintű: mindketten özvegyek, akiknek nem született gyerme­
kük, mindketten a legközelebbi rokon, illetve a sógorházasság in­
tézményére vannak ráutalva. A Támárral való párhuzam egy to­
vábbi ponton is felismerhető, amikor is Ruthot idegennek nevezik,
aki később aztán vezetői szerepet kap (vö. iMóz 38). A Támár-
történet és a Ruth-történet összefüggését végeredményben Pérec
adja, Támár fia, Boáz elődje.42
Egy speciális szempontból is kapcsolódik a Ruth-elbeszélés az
ősanya-történetekhez. A Betlehemből Moábba, illetve Ruthnak
Betlehembe-Izraelbe való kivándorlása utáni sikeres integrációjá­
nak elvileg már megtalálható az előképe az ősszülőknél, akik a
maguk módján „eresztenek gyökeret” új környezetükben (vö.
iMóz 12; 20; 21,22-34). Az, hogy Ruthot moábitának nevezik szár­
mazása miatt, már köti őt az ősszülői elbeszélésekhez, mivel Moáb
származása szerint a Lót és idősebb lányának cseles együtthálásá-
ból született fiú. A szántóföld vásárlásának témája a Ruth 4-ben
egy további motívum, amely összekapcsolódik az ősszülői elbeszé­
lésekkel, gondoljunk az iMóz 23-ban található történetre, amikor
Ábrahám Makpélában barlangot vásárol. Annyiban áll közel a két
történet, hogy a barlangot Ábrahám temetkezési helynek veszi meg,
s ugyanez a motívum jelenik meg a Ruth-elbeszélésben, amikor
Ruth esküjében temetkezési helyet említ - ez megfeleltethető az
adott kultúra és a mögötte álló közösség melletti döntéssel (1,17).
Ha Ruthra az ősszülői elbeszélések kontextusában tekintünk, ez
őt visszafordíthatatlanul, megtámadhatatlanul Izrael történetének
részévé teszi. Hasonló méltóság részese lesz, mint azok, akik a
mindent eldöntő kezdeteknél voltak jelen, és bennük találja meg

42
ismételten önmagát a mindenkori Izrael. Ezért az összehasonlítás
Ráhellel és Leával Ruthot Izrael történelmének jelentős, meghatá­
rozó alakjává teszi. Az a tény, hogy a megkülönböztető figyelem itt
egy asszonyra irányul, az egész történetnek sajátos dinamikát köl­
csönöz - ez újra csak arra utal, hogy a szövegnek női szerzője le­
het, továbbá kiemeli a női perspektíva egyéni megjelenítését. Az,
hogy Ruthot később sokkal kevesebbet említik, mint Ábrahámot,
Mózest és Dávidot, és hogy meghatározó szerepéről alig történik
említés, talán éppen emiatt a női perspektíva miatt történhet.

43
 J (JTTA H A U S M A N N : KÚT H

2.3. RuiH - A S ZO L ID Á R IS

Ruth könyvében sokféleképpen jelenik meg a szolidaritás a gya­

korlatban, elsősorban is az asszonyok egymáshoz való viszonyában.
Ebből a szempontból a Ruth-elbeszélés ellentétes az ótestamentu-
mi elbeszélésekkel, amelyekben a nők általában riválisként talál­
koznak egymással (iMóz 21,9-21; 30,1. kk.); itt a nők ábrázolása
tehát teljesen újszerű. Amikor a szakirodalom a Ruth könyvében
megjelenő szolidaritásról értekezik, általában Ruth Naomira irá­
nyuló szolidaritása a téma. Ez így eléggé egyoldalú, mert átsikla-
nak afelett, hogy egyáltalán nem Ruth az egyetlen, aki szolidaritást
gyakorol. Naomi viselkedése a Ruth 1,8. kk.-ben szintén világos jele
a szolidaritásnak menyei, Orpá és Ruth felé.

44
 B. AZ ELBES Z ÉL ÉS

A rövid leírás - a három asszony útra kel, és útközben Naomi

beszélget két menyével - arról nem tesz említést, hogy mi játszódik
le Naomiban, holott ez véleményformáló lehetne. Naomi reakciója
arra, hogy fia özvegye úgy döntött, hogy követi őt Betlehembe,
sokat árul el kettőjük egymás iránt érzett felelősségéről is, hiszen
teljesen bizonytalan kettejük további élete. Érződik Naomi szavai­
ból, hogy utód nélküli özvegy, s nincs már, aki összekösse őt me­
nyeivel. Egyéni gondolatvilágában és adott életlehetőségei közt
csakis az vezérelhette, hogy hiába köti össze életét a két fiatalabb
asszonnyal, életét ez még nem fogja meghosszabbítani. Naomi a
szolidaritást az 1,20. sk. szerint fejezi ki. Teljesen figyelmen kívül
hagyja mindazt, amit Ruth az ő érdekében feladott, viselkedése ál­
talánosságban is figyelmen kívül hagyja Ruthot. Naomi alapvető
beállítottságának világos kifejezése az, amit mond, miszerint a
megélhetést egy nő nem tudja garantálni, csak egy férfi. Ez a reak­
ció érthető az akkori idők ismeretében, ahol egy férfiközpontú
társadalomban a fiúgyermek nélkül maradt megözvegyült asszo­
nyok helyzete kilátástalan. De világosan rámutat arra is, hogy első­
sorban Naomi számára milyen keveset jelent az asszonyi szolidaritás,
amikor a továbbélés biztosításáról van szó.
A Ruth-elbeszélés viszont a férfi hozzátartozóra való ráutaltság
ilyen kizárólagos felfogásával állítja szembe az asszonyi szolidari­
tás megtartó erejét, nem azért, hogy Naomi bár létező, de konven­
cionális keretek közt maradó szolidaritásának alapot teremtsen,
hanem hogy a Ruth első szavaiban már megmutatkozó, a moábita
asszonyban megjelenő nem hagyományos és kreatív szolidaritásra
helyezze a hangsúlyt, amely az utolsó fejezetig töretlenül megma­
rad és többszörösen is konkrét formát ölt.43 Egy teljesen más kul­
túrához, másfajta valláshoz tartozó, lényegesen idősebb asszonnyal
köti össze az életét, bizonytalan jövőbeli kilátásokkal - pedig
mindez inkább az ilyen kapcsolat ellen szólna.44 Hogy mégis így
dönt, azt ugyan nem vezeti vissza a történet Ruth Naomi iránt ér­
zett szeretetére, de az elbeszélésben megtalálható utalások, például,
hogy a heszed - ‘jóindulat’ kifejezést alkalmazza rá, nyilvánvalóan
indokolja, hogy itt tényleg erről a szeretetről van szó. Ez a gyakor­
latban megvalósuló szolidaritás a már többször említett radikális
alapdöntésen túl több szinten is megmutatkozik. Az 1,16. sk.-ben
található döntés radikalitásához fogható a 3. fejezetben megtalál-

45
 J U TI A H A U S MA N N : R ÜT H

ható történet Ruth éjszakai látogatásáról Boáznál, és Ruth Boázhoz

intézett kérése, hogy minden szociális szokást forgasson fel. Meg
kell még említeni Ruth fáradtságos kalászgyűjtögetését a mezőn,
amin látszik, hogy nem pusztán saját életének fenntartásáról van
szó. A szolidaritás pedig abban éri el csúcspontját, hogy elfogadja,
hogy a tőle született gyermeket Naomi gyermekének tekintsék. A gyer­
mek születése így Ruth számára a meny szerepét érvényesíti, nem
pedig mint feleségét, ezáltal adva vissza Naominak a társadalomban
betöltött helyét úgy, hogy a gyermek, Naomi részére a legközelebbi
rokon feloldozó funkcióját veheti magára. Ahogy az asszonyok a
4,12-ben a gyermek születését magyarázzák, a történetnek egy para-
digmatikus funkciót kölcsönöz: „Naomi egy új társadalmi rend
középpontjában áll, ahová Ruth szeretete helyezte őt. Ezeknek az
asszonyoknak a közössége, és nem pedig Boáz háza válik Izrael jö­
vőjének előképévé és példaképévé.” 45 Ezáltal a Ruth-elbeszélés
• asszonyai egy olyan „női hálózatot” alkotnak, amely a szolidaritás
formáló erejével még a mi korunkban sem valósult meg; a küszö­
bön áll, hogy megváltoztassa a társadalmi valóságot. Ruth könyve
arra példa, hogy már a régi Izraelben is megvolt a lehetősége az
asszonyoknak, hogy önállóan cselekedjenek, és részvételükkel vál­
toztathattak a társadalmi valóságon.46 Ruth szolidaritása Naomi
felé szépen megmutatkozik a szövegben alkalmazott dabaq - ‘csat­
lakozik’ és az acab - ‘elhagy’ (eddigi hazáját) igékben is, mindket­
tőt az 1,14.16-ben találhatjuk. Az iMóz 2,24 a férj-feleség kapcso­
latra vonatkozva használja ezeket az igéket, Ruth könyvében pedig
az egyik asszony másikhoz való intenzív kapcsolatára. Ruth itt tu­
lajdonképpen Naomi férjének a helyére lép. Hogy Ruth tényleg
férfi szerepet tölt be, kifejeződik a betlehemi asszonyok elismerő
szavaiban a 4,15-ben, miszerint Ruth többet ér, mint hét fiú. Az
acab - ‘elhagy’ ige újbóli használata a Ruth 2,11-ben arra utalva,
hogy az iMóz 2,24 szerint „elhagyja apját és anyját”, összevetve
azzal, ahogy az iMóz 12,1 szerint Ábrahám hagyja el hazáját, „azt
sejteti, hogy az elbeszélők a két genezisbeli történetet egymást köl­
csönösen magyarázó szövegként értelmezték. Vagyis egyfelől - ha
igaz - a Gén 2,24-ben leírt férfi és nő házasságban való egyesülését
hasonlítja össze Ábrahám kivonulásával, amikor is egy férfi hagyja
ott ősi, tekintélyes körülményeit; másfelől Ábrahám elköltözését -
ha jól értjük - a férfi-nő testvéri közösségéből való kitöréseként

46
 B. AZ ELBES ZÉLÉS

interpretálja” .47 Ez a felfogás szép és értékes, de nem szabad elfe­

lednünk, hogy a kettő Ruth személyében kapcsolódik, és ő az, aki
útra kel. Hogy a beszédet magát Boáz mondja, nem jelenti auto­
matikusan azt, hogy a férfi-női kapcsolat szokásos értelmezését el­
hagyná, jóllehet további viselkedésében ebbe az irányba mozdul
el.4* Újra felmerül a Ruth és Ábrahám közti párhuzam. Ruth az,
aki hazája elhagyásával az érvényes társadalmi keretfeltételekből is
kilép, aki meghívja Boázt, hogy ezt az elvándorlást vele egy újszerű
módon beteljesítse. Az asszony az, nem pedig a férfi, aki a tulaj­
donképpeni útra kelést megcselekszi. S ez az asszony nem csak ön­
magáért teszi ezt, hanem elsősorban egy másik asszonyért, akivel
sorsközösséget vállalt. így Ruth könyve a gyakorlatban megvalósí­
tott női szolidaritás védőbeszédévé lesz.

47
 J UT T A H A U S M A N N : RUTH

A női szolidaritás dicsérete indirekt módon összecseng még egy

másik hellyel is, ahol ez a téma éppenséggel férfiak szájából hang­
zik el - a „kapuban levő népről” van szó, főleg a 4,11-ben említett
vénekről kívánságuk, hogy (Ruth) olyan legyen, mint Ráhel és
Lea, egy sorba sorolja őt velük, akik a nép alapítói, s akiknek a
legnagyobb elismeréssel adóznak. A bibliai szövegekben különben
Jákob, Ráhel és Lea férje az, akik Izraelt reprezentálják; itt pedig
egyetlen egyszer sem említik. Egyedül az asszonyok közti össze­
függés számít. Az itt a férfiak szájába adott kívánság különlegessé­
gében utalhat arra, hogy itt egy asszonyról van szó. Végül ezek a
szavak egy még fontosabb kívánságot is kiemelnek: a férfiak és
nők közti (csak álmodott?) szolidaritás kívánságát, amely aztán
még egyszer megjelenik Támár meglepően pozitív értékelésében, a
Ruth 4,12-ben - ismét egy férfi szájából!49
Bár Boáz viselkedésében is megmutatkozik az asszony iránti
szolidaritás, hiszen segítő viselkedésén érződik, hogy kezdettől távol
"áll tőle az egyébként gyakori megalázó attitűd. Boáz segít az asszo­
nyoknak, mégpedig nem törvénybeli vagy morális kötelezettsége
okán, hanem szabad akaratából.50 Boáz 2,11-ben olvasható szavai
ehhez még annyit tesznek hozzá: Boáz bár tud az asszonyok szük­
séghelyzetéről, maga nem kezdeményező. így Ruth és Naomi játsszák
az aktív, kezdeményező szerepet az elbeszélés szintjén.51
A szolidaritás jelensége érdekes módon a szövegi struktúra
szintjén is megjelenik. Az 1. fejezet inkább Naomi története, első­
sorban ő a főszereplő. A 4. fejezetben ismét ez erősödik, így majd­
hogynem keretes a történet ebből a szempontból is. Az elbeszélés
központjában ezzel szemben Ruth áll. Mindkettő hivatkozik egy­
másra, Naomi „rehabilitációja” Ruthon keresztül lehetséges,
Naomi a 3. fejezetben Ruthot saját életének biztosítékává teszi. Az
elbeszélés ilyen felépítése bizonyosan nem véletlen.52

2.4. R uth — az ö n m a g á t m e g h a t á r o z ó

Ahogy már szó volt róla, a szolidaritás semmi esetre sem azonos az
önfeladással vagy a teljes alárendeléssel. Ruthban olyan személyt
ismerünk meg, akiben a szolidaritás a legteljesebb mértékben pá­
rosul az önmeghatározással.53 Már az 1. fejezetben sem eshet szó

48
 B. AZ ELBES ZÉLÉS

engedelmességről, ahogy a történet folytatásában sem, különösen

nem a 3. fejezetben: Ruth kétszer, világosan felismerhetően túltesz
az idősebb asszony, anyósa kívánságán. Hogy nem akar visszatérni
saját családjához, szintén áttöri a szokásos kereteket, melyek
Naomi társadalmi-családi életfelfogásának meghatározói, és mint
ilyen, provokációvá válik számára. Mást mutat Ruth viselkedése
Boázzal szemben a 3. fejezetben, mert bár Naomit készsége felől
biztosítja, látszólag az ő szavai szerint cselekszik, és Boáz utasítására
vár és reagál. Az adott helyzetben azonban magához ragadja a szót
és maga ad tanácsot Boáznak. Arról szó sem lehet, hogy lemond
sajátos útjáról54, saját belátása szerint dönt és viselkedik. Ezzel lé­
nyegében a régóta megszokott asszonyábrázolástól különbözteti
meg magát. Egyéni útja éppen ettől válik láthatóvá!
Amikor a kommentárokban a „egy kicsit ravasz, de jóakaratú
Naomiról, és a törékeny és alázatos Ruthról” 55 van szó, a Ruth 2-re
való tekintettel Ruthot úgy jellemzik, mint aki „jól nevelt, idege­
neknek engedelmeskedik” ,56 de ezek a vélemények a fent bemuta­
tott kettősséget figyelmen kívül hagyják. A képzőművészet, amely
általában egyébként rá szokott érezni a megfelelő ábrázolásra, szin­
tén nem tud szabadulni Ruth egyoldalú ábrázolásától. Bár a 2,2-beli
megfogalmazás (a jóindulat megnyeréséről) magasabb és alacso­
nyabb rendűekre utal, és az éppen leírt kép ábrázolását támaszt­
hatja alá. De a nyelvi fordulat mint olyan, egyáltalán nem érezteti
a szociálisan alacsonyabb státust. Ilyen jellemzőket részletesebb
vizsgálat esetén alig találunk. Sokszor úgy jelenik meg Ruth saját
kezdeményezése, mintha reakció lenne. így áll be Ruth az olyan
asszonyok sorába, akik sorsukat saját kezükbe vették, hogy gyer­
mekük, fiuk legyen: gondoljunk Szárajra (Sárára), akinek Hágár a
szolgálója (iMóz 16), Lót leányaira, akiknek saját apjukkal való vi­
szonyából származik Moáb és Ammón (iMóz 19) és Támárra, aki
apósától esik teherbe, hogy utódja legyen (iMóz 38).
Orpára is vonatkozik az önmeghatározás, amikor Ruth döntésé­
vel ellentétesen dönt. Naomi tanácsát követi, és ezzel a társadalmi­
lag megszokott viselkedésnek felel meg, de ez még nem jelenti azt,
hogy döntése nem a sajátja. Egy könnyen észrevétlenül maradó
nyelvi részlet világosan alátámasztja Orpá öntudatosságát: nem
Naomi csókja jelenti a tulajdonképpeni búcsút, hanem Orpá csó­
kolja meg Naomit, és ez a búcsúd7

49
 J UT T A H A U S M A N N : RUTH

Ha a 2,7-et a 2,2-vel való összefüggésében olvassuk, az önmegha­

tározó Ruth képe megrendül, mert különös módon úgy tűnik, Ruth
engedélyt akar kérni az ott maradó kalászok gyűjtögetéséhez. A 3MÓZ
19,9. sk. és az 5MÓZ 24,19 meghatározása szerint egyáltalán nem szük­
séges ilyesmire engedélyt kérnie, mert jogilag biztosított számára a
maradék gyűjtése a földeken. Ruth valójában fölöslegesen nagy
óvatossággal jár el itt - amely talán abból ered, hogy ő emigráns,
ráadásul nő, egy számára idegen társadalomban. De nyilvánvaló
marad, hogy Ruth kezdeményezett, mert a kegyet, amelyet Ruth meg­
köszön, valójában ő provokálta ki. Ezzel ismét hangsúlyozást nyer ön­
állósága, és Boáz kérdése a 2,5-ben: „Kihez tartozik ez a fiatalasszony?” 1
súlyát veszti Ruth szociális státusának fényében.
Az, hogy Ruth saját magát a 2,t3b szerint szolgálólánynak nevezi,
nem jelzi egyértelműen az alávetettséget. Ruth önmeghatározása
szemben Boáz sifhah - ‘szolgálóleány’ megjelölésével a 2,12. sk.
szerint jelenthetne alárendeltséget, hasonlóan a 2MÓZ 11,5-höz,
ahol a világos megjelölés az uralkodó társadalmi szerkezet legaljára
yonatkozik. Az iMóz 16-ban a megjelölés Hágárt úgy határozza
meg, mint aki úrnője helyét részben átveszi, amikor helyette Ábra­
hámnak megszüli a kívánt fiúgyermeket (vö. még Bilha és Zilpa
történetét). Ott nem esik szó alacsony szociális helyzetről, viszont
megfogalmazódik Hágár viselkedésének kritikája, akire a gyermek
születése után oda kel figyelni, mert nyilvánosan elutasítja korlá­
táit. A Ruth 2,12. sk.-ben az önmeghatározás nyilvánvalóan irodal­
mi megelőlegezése annak, ami csak később található meg az elbe­
szélésben: a helyettesítő utód születésének. Ezzel a sifhah -
‘szolgálólány’ kifejezés lényegesen pozitívabb többletjelentést kap
az addigiakhoz képest.5® Amikor egy hasonló önmeghatározással
találkozunk a 3,9-ben - amikor Ruth saját elhatározásából a 2,13-mal
szemben egy héber megjelölést választ, amely egy magasabb rangot
fejez ki - ez is öntudatosságáról tanúskodik.
Ugyanígy az a kijelentés, hogy a fiú, akit Ruth szült, Naomi fia,
szintén nem az önfeladás jele. Eltérően Hágáróll, Zilpátóll és Bil-
hától, akiket mintegy dajkaanyaként használtak, hogy a gyermek­
telen úrnők helyett férjeiknek utódot támasszanak, Ruth szabad
elhatározásból cselekszik, hogy a gyermek Naomi életét (is) hely­
reállítsa. Hogy ezáltal nem iktatódik ki Ruth mint anya, mutatja a
könyvet záró genealógia. Ruth önmeghatározásához járul még hozzá

5°
 B. AZ ELBESZÉLÉS

az asszony öntudatossága a 4. fejezetben. Fellépése áttöri a szoká­

sos kereteket, amikor egy fiú születéséről van szó.59 Különböző -
egymást kiegészítő, s nem kizáró - szinteken szó van a fiú születé­
sének jelentőségéről, de egyben meghagyja Ruth jelentőségét is.
A 4. fejezet, az előző három fejezettel szemben, összességében
az asszonyi dominancia erős visszatérését hozza. A nyilvános tár­
gyaláson az asszonyoknak ugyan nincs lehetőségük a patriarchális
társadalomba való betagozódásra, hogy kezdeményezők legyenek,
és esetleg maguk kezébe vegyék sorsukat. A nyilvános és ezáltal re­
leváns döntési kompetencia teljesen a férfiak kezében van. De ez
csak a nyilvános oldal marad, mert a tulajdonképpeni döntés Ruth
kezdeményezésén alapszik, és Boáz aktív reagálásával történik
meg. A hivatalos képet korrigálja tehát a szokatlan.

2.5. R uth - a k a p c s o l a t g a z d a g

Az 1. fejezet elején a nemi arány egyértelműen a férfiaknak kedvez:

három férfi egy nővel szemben. Az elbeszélés menetében aztán a
férfiak halálával az asszonyok oldalára mozdul el ez az arány.60 Az
ebből adódó súlyeltolódás aztán az elbeszélés végéig megmarad,
majd ismét visszafordul a 4. fejezet legvégén található genealógiá­
ban. Ezek szerint megállapíthatjuk, hogy ahol Ruth cselekvő sze­
mélyként lép fel, a nemi arányok egyértelműen az asszonyok javára
lesznek kedvezőek. Ráadásul a tulajdonképpeni szereplők az első
három fejezetben asszonyok, akiknek a sorsáról van szó végig. Az
anya házának az említése - amely az Ótestamentumban szokásos
virilokális, azaz a férfi-atya lakóhelyére összpontosító gondolkodást
megtöri - ebben a tekintetben is fontos, hiszen „ez a szóhasználat
ennek az asszonynak az összes férfitól való radikális elválását hang­
súlyozza. A jelen realitását szembeállítja a múlttal és jövővel.”61
Ruth könyve az asszonyok szolidaritását mint az életet adomá­
nyozó elemet ábrázolja. Mindig szem előtt tartja viszont, hogy a
teljes értékű jövő a férfiakkal való kapcsolat nélkül lehetetlen. Úgy
Orpára, mint Ruthra igaz, hogy az akkori férfiasán strukturált és
férfiakra orientálódó társadalomra való tekintettel újra kell háza­
sodniuk, hogy teljes értékű életet élhessenek. Az özvegység csök­
kent szociális státust jelent, amely után igen hamar újra férjhez

51
 JUTTA HAUSMANN: RUTH

kell menni.62 Az akkori társadalomban ez teljesen egyértelmű volt,

sőt sokak felfogása szerint máig sem változott.
A Boáz és Ruth közti viszony a szociális és etnikai, illetve a ne­
miségből adódóan eltérő szocializációs különbség ellenére szoros
partnerséget mutat.63 „Ha azt vesszük figyelembe, amikor az elbe­
szélés írója Boázt ‘idézi’, amit az elbeszélés szerzője Boázról ír, akkor
Boáz és Ruth, a férfi és az asszony közti kapcsolat teljesen szim­
metrikusnak tűnik a narratív szinten, amely szimmetria a szociális
és jogi szinten nincs meg.”64 A „egyenjogúság” nem utolsósorban ab­
ban mutatkozik meg, ahogy Ruth és Boáz a 3. fejezetben egymással
viselkednek. Bár Boáz a cselekvő, a kezdeményezés mégis Ruthé.
Végsősoron a mezőn játszódó jelenetben is Ruth az, aki a szálakat
mozgatja, még akkor is, amikor Boáz felajánlja segítségét. Az a je­
lenség is, hogy Ruth Boázhoz való viszonya majdnem végig alá van
rendelve Naominak, alátámasztja ezt.
A hajit kifejezés mind Boázzal (gibbor hajit - ‘jómódú’" ember,
2,1), mind Ruthtal (‘esét hajit - ‘derék asszony’,65 3,11: Boáz szájából
hangzik el!) kapcsolatban megtalálható a szövegben, s ez a párhu­
zamos használat a két személy azonos értékére utál.66 A paralel
jellemzés Ruthot és Boázt olyan személyekként jeleníti meg, akik
összeillőek, egymáshoz hasonló beállítottságúak, és ezáltal teljes
mértékben alkalmasak az együttélésre. Mégis Boázt részesíti előny­
ben, mivel ő gibbor hajit ként teljes jogú tagja a társadalomnak, így
alkalmas egy életközösség fenntartására. Az említett rokonság
Elimelekkel tágabb értelemben is alkalmassá teszi őt a sógorházas­
ságra, és válik végeredményben a továbbélés garanciájává. Ezzel
szemben feltűnő, hogy Boázt gibbor hajilként nem mutatja be a
könyv részletesebben. Életének közelebbi kontextusa nem kap
hangsúlyt a Ruth-történetben. Ezzel az elbeszélési rétegben inkább
a háttérbe kerül.
Ahogy a Ruth könyve kezeli a legközelebbi rokon intézményét,
azt szintén a férfi dominancia jellemzi: „Az az értelmezés, misze­
rint a házasság intézménye az özvegység és gyermektelenség nyo­
morúságát nem oldja meg, a legközelebbi rokont és Izrael Istenét
feloldozza az alól a heteroszexuális konvenció alól, amely egy férfi
házának megszabadító funkcióját adja. Óbéd két asszony fia. For­
mát ad annak a reménynek, hogy a férfiak eredetükben és történe­
tükben a patriarchális rend áttörésének tanúi lesznek. Ruth törté­

52
 B. AZ E LBES ZÉLÉS

netét nem ő fogja megoldani. Ruth Naomi iránti szeretetében a

legközelebbi rokont előlegezi meg, aki aztán a gyakorlatban elvégzi
a feloldást, és akinek a szerepét Ruth szeretete már megelőlegezi a
történetben.” 67
A héber qanab - ‘megszerez’ ige használatát a Ruth 4,5-ben ala­
posan meg kell vizsgálnunk. A qanab - ‘megszerez’ igét elsősorban
akkor használják, amikor árucseréről beszélnek. Rabszolgák vásár­
lása (iMóz 39,1: József; 2MÓZ 21,2; Neh 5,8: megváltott rabszol­
gákról, illetve a rabszolgaságból való megszabadulásról, vő. iMóz
15,13., 16; Zsoltárok 74,2) megadja az ige értelmének tágabb kon­
textusát, mivel ők tulajdonnak számítanak, melynek tulajdonjoga
változik (vö. a felsorolást a Tízparancsolatban iM óz 20,17; 5MÓZ
5,21). Elgondolkodtató a menyasszony árának68 kiszámolása is, bár
a konkrét szöveg erre közvetlen utalást nem tesz. Az Ószövetség
ismeri egy inkább átvitt értelmű használatát a qanab - ‘megszerez’
igének, elsősorban a bölcsességirodalomban: a bölcsesség megszer­
zését fejezik ki vele, anélkül, hogy anyagi viszonzást várnának el
érte (Péld 4,5., 7; 16,16; 17,16). A qanab használatánál fontos még
az elengedés esztendejének és a feloldásnak a kontextusa is (vö.
Jer 32), amelyhez a Ruth-elbeszélés különösen is közel áll. A qana-
hot használja a 2M0Z 15,16 is, Isten népéhez való viszonyának kife­
jezésére, s ez hely is a megvásárlás szóval való fordítás ellen szól.
Mindent összevetve, a Ruth 4,5 alapján a Boáz és Ruth közötti tör­
ténést semmi esetre sem a megvásárlás értelemben kell magyarázni,
egy ilyen fordítással esetleg kizárnánk, hogy a férfi és a nő kapcso­
lataként értelmezzük viszonyukat. Ugyanez érvényes a mahar ige
használatára a Ruth 4,5-ben, amelyet gyakorta az eladni értelem­
ben használnak, s amely így szemantikailag párhuzamot alkot a
qanab használatával.69 A qanab egyik további jelentése a „törvé­
nyesen megszerezni” vagy „örökölni” .
Különös szerepet kap az anya házának említése a férfi-nő relá­
ció kontextusában: az iMóz 38,11; 3MÓZ 22,13 szerint az özvegyek­
nek apjuk házába70 kell visszatérniük; a Ruth 1 esetlegesen az Éne­
kek 3,2. sk.; 8,2-re utal, illetve az iMóz 24,28-ra. Hogy Naomi az
anya házát említi, valószínűleg arra utal, hogy Moábban erősebb
matriarchális struktúrák uralkodtak, mint Izraelben. Naomi maga
azonban mégis inkább az izraelita patriarchális társadalmi beren­
dezkedéshez tartozik.

53
 J IJT T A H A U S M A N N : R ÜT H

A férfiúi dominancia mégis végig érvényesülni látszik Ruth

könyvében, ha a 4. fejezetet vesszük figyelembe: „Persze a szeren­
csés végkifejlet ismét az anya és a fia - nem pedig lánya - patriar­
chális ideálját mutatja. Csak a férfi utód képes biztosítani a társa­
dalomba való ismételt betagolódást, és ezáltal gondoskodni Naomi
öregkoráról. A betlehemi nők azonban ennek a képnek asszonyi
történeti keretet adnak.” 71 Az ábrázolt jelenetek a kapuban, illetve
Boáz tette megmaradnak a társadalmi normánál, és nem lépnek ki
a szokásos jogi keretekből. így ismét és továbbra is a férfiak azok,
akik végül az asszonyok sorsáról döntenek. De mégiscsak gyengí­
tik az asszonyok a férfiúi dominanciát, hiszen a fiú megszületése
után a történetnek döntő hatású magyarázatot adnak (4,15: Hiszen
menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál),
és ezzel fontos korrekciót visznek a történetbe.72

54
 B. AZ ELBES ZÉLÉS

A szexualitás témáját a 3. fejezet többé-kevésbé nyíltan tárgyalja.

Az első utalást Naomi Ruthhoz intézett kérésében találjuk, misze­
rint mosakodjon meg és kenje be magát. A bekenés az Énekek éne­
kében többször kerül elő egyértelmű kontextusban (vö. Énekek
1,3., 13; 3,6; 4,14; y,i., 5., 13; illetve Észt 2,12; Péld 7,17 - szexuális
jelentéssel; vö. még a búzahalom képét az Énekek 7,3-ban a szere­
tett személy testére vonatkoztatva), ezáltal a Ruth 3. fejezetének
szexuális felhangja van. Hasonló a sahab ige használata. Ez a kife­
jezés egyrészt egészen konkrétan azt jelenti, hogy „feküdni’, „lefe­
küdni’, valószínűleg a Ruth 3 is ebben az értelemben használja, és
ezért itt a Lót lányainak történetétől eltérően nem nyíltan szexuá­
lis az értelme. Bár a kontextusra való tekintettel a szexuális jelen­
téstartalmat sem lehet kizárni.73 Hasonlóképpen igaz ez a jada’ -
‘(f)elismerni’ szóra. Mind a sahab, mind pedig a jada’ igét lehet,
hogy szexuális jelentéssel használja a 3. fejezet mindhárom jelene­
tében (1-7; 8-13; 14-18). Úgy tűnik, hogy a tudatosan gyakori hasz­
nálat azért van, hogy az olvasónak lehetősége legyen egy ponto­
sabb, egyértelműbb értelmezésre.74
Az előforduló főbb kifejezések a 3. fejezetben (sahab - ‘lefek­
szik’, lajlah - ‘éjszaka’, galah - ‘ felfedhi) az „rendhagyó módon
megélt szexualitás’ területéhez tartoznak, „amelyet átitat Ruth és
Boáz származása, a Gén 19,30-37, a moábi eredettörténet, illetve a
Gén 38, a Júda törzsének eredetéről szóló elbeszélés” .75 A „takaró
felfedése” a 3,17. kk.-ben és a Boázhoz intézett kérés, hogy terítse
Ruthra ruhájának szárnyát, értelmezhető eufemisztikus kifejezés­
ként a házassági ajánlatra.
A szexualitás tényleg témája a Ruth könyvének, s ezt az iroda­
lom a legnagyobb emocionális intenzitással kezeli. Az is erősíti ezt,
hogy Ruth viselkedése Boázzal egy sorba sorolja őt Lót lányaival,
illetve Támárral. Példaként álljon itt Haller megjegyzése: „Három
változatban fordul elő az Ótestamentumban az az asszony típus,
aki mindenáron, még saját becsületén átgázolva is, utódot akar kierő­
szakolni.”76 Haller előtt és után is voltak olyanok, akik nem vették
figyelembe, hogy az említett három asszony indítékait nem ők ma­
guk keresték, hanem vagy a sors, vagy a bűnös férfiúi viselkedés
(kitagadás vagy a segítségnyújtás elmulasztása) kényszerítette ki
belőlük. A férfi nézőpont könnyen átsiklik afelett, hogy egy férfiak
által uralt társadalomban egy nő mennyire rászorul a fiúörökös

55
 J UT T A HAUSMANN; KI J T H

meglétére, és nem élhet teljes életet önmagában, s hogy saját testét

kell felajánlania másoknak, hogy gondolkodhasson a jövőjéről.77
Az ilyen asszony csábító viselkedését az Ószövetség nem ítéli el,
mint erkölcstelent. Gyermektelenként és idegenként az asszonyo­
kat kizárják egy férfiakra alapuló társadalomból, akik így nem él­
vezhetik az életben tartó előnyöket, amelyeket egy férj, illetve egy
apa adhat. így számukra nem marad más lehetőség az élet fenntar­
tására, mint hogy saját kezdeményezésükkel valahogy bevonják a
férfiakat saját életükbe, akkor is, ha ehhez meglepő, szokatlan ak­
ciókra van szükségük.78
Érdekes a név szerint megemlített asszonyok felbukkanási sora a
Bibliában: Lót lányai - Támár - Ruth. Ebben a sorrendben egyre
gyengül a családi kötődés. Lót lányainál az apa, akivel szexuális kap­
csolatra lépnek, Támárnál az após, Ruthnál egy házassága által szer­
zett rokon. Az intenzitás foka a kapcsolatban is egyre gyengül. Lót
együtthálása leányaival úgy történik, hogy öntudatlan állapotban
van, mivel lányai leitatják. Júda ezzel szemben teljesen tudatánál van,
viszont nem ismeri fel a számára felkínálkozó letakart Támárt.

56
 B. AZ E LBES ZÉLÉS

Bóázt Ruth álmában lepi meg, de minden további esemény részéről

a helyzet teljes tudatában történik.79 Intertextuális olvasáskor feltűnő,
hogy az asszonyok viszonya egyre távolabbi a férfiaktól. Szokatlan,
provokatív viselkedésére vonatkozóan Ruthot nem érinti semmilyen
erkölcsileg elítélő vélemény.80 Ez azzal függhet össze, hogy Ruth - elté­
rően Támártól, illetve Lót lányaitól - nem elsősorban önmaga, hanem
Naomi kedvéért teszi meg a szokatlan lépést.81 Ez a lépés lesz vég­
eredményben a Moábból Betlehembe vezető út folytatása.

2.6. A moábita R uth és az izraeli T óra

A Ruth könyve műfaját tekintve nem jogi szöveg, az elbeszélésben

mégis szerepe van több jogi előírásnak, illetve ezek magyarázatá­
nak és gyakorlati alkalmazásának. Ruth első találkozása az óizraeli
joggal a Ruth 1,11-13-ban olvasható Naomi megözvegyült menyei­
hez intézett kérésével kapcsolatosan, miszerint térjenek vissza anyjuk
házába, mert tőle már nem származhatnak fiúk, akik a sógorházas­
ság kereteiben menyeinek férjeivé lehetnének.81 Feltűnő, hogy
Naomi a sógorházasságról, a megözvegyült menyeiről való gon­
doskodással kapcsolatban beszél (1,12). Annak igazi lényegét, mi­
szerint, hogy az emlékeztessen a meghaltra, illetve hogy róla utóddal
„gondoskodjon”, ő nem említi.83 Naomi szavaiban a sógorházasság
eredetileg férfiakra irányuló értelme női szempontra vált. Amikor
Ruth a 3. fejezetben Boáznak indirekt módon utal a sógorházasságra,
ezt minden közelebbi indoklás nélkül teszi, de a kontextusban is­
mét a női szempontot lehet felismerni. Ruth ezáltal különös közel­
ségbe kerül az iMóz 38-ban megírt Támár-történettel.84 Boáz a 4,5-
ben ezzel szemben a névtelen rokont kéri meg, hogy teljesítse
kötelességét és vegye el Ruthot, hogy ezáltal a meghalt férfi neve
megmaradjon, és ezzel a férfiakra orientált szempontot képviseli.
Egy másik jogi intézmény, amellyel Ruth kapcsolatba kerül, a
legközelebbi rokon'" intézménye, a G e’ulla,, amely törvényként a
3M 0Z 25,25.48-49-ben található meg a földtulajdonra vonatkozóan.
Az alapkiindulás, hogy a föld tulajdonképpeni tulajdonosa JHVH,
és ezért nem lehet tetszés szerint rendelkezni róla, hanem a földtu­
lajdon szociális felelősségre is kötelez. Ennek az intézménynek
gyakorlati megvalósulását találhatjuk a Jer 32,7. kk.-ben, ahol Jeremiás

57
 JUTTA HAUSMANN: RUTH

legközelebbi rokonként megvásárolja unokafivére földjét. A legkö­

zelebbi rokon funkciója mögött az a gondolat húzódik meg, hogy
anyagi kényszerhelyzetben a kiváltást a legközelebbi rokon végezze,
hogy családon belül érkező megoldás lehetőség szerint hátráltassa
azt, hogy a tulajdon egy, nem a családhoz tartozó személy kezébe
kerüljön és ezáltal kikerüljön a családi kötelékből. Hasonlóan a
3MÓZ 25-höz és a Jer 32-höz, a Ruth 4,4.5.8.9.10 is a qanab - ‘meg­
szerez’ igét használja a „feloldás’ [itt: legközelebbi rokon] terminus
technicusaként: „ezzel a nyelvi választással Boáz szolidáris cseleke­
dete a két asszonnyal ‘írás konformmá’ minősül.” 85 Boáz készsége,
hogy gondoskodjon a két özvegyről - egyikükről a sógorházasság
keretében, másikukról a feloldás (legközelebbi rokon) keretében
mindkét asszony számára őt teszi a feloldozóvá [legközelebbi ro­
konnál, mert döntésével mindkettő egzisztenciáját biztosítja. Itt
arra is utalnunk kell, hogy ez a kombináció egyenesen nem követ­
keztethető egy ótestamentumi törvényből sem, tehát ebben a for­
mában az Ótestamentumban egyedülálló.
A föld említése a 4,3-ban közvetlen utalás arra, hogy a két asz-
szony teljesen eszköztelen. Az állhat ennek hátterében, hogy
Elimelek földjét a Moábba való kivándorlás előtt eladta. A Ruth 4
a föld meg nem nevezett eddigi tulajdonosát úgy tekinti, mint aki
a 2l<ir 8,1-6 analógiájára, Elimelek elvándorlása után annak vissza­
maradt földjét önhatalmúlag tulajdonította el.86 Talán az is lehet­
séges, hogy Naomi lett Elimelek halála után a föld tulajdonosa.
A földről szóló szabályozás asszonyok vonatkozásában ugyan nincs
törvénybe foglalva, azonban néhány szövegből kiolvasható. Itt kü­
lönösen az Abigail földjéről szóló elbeszélésre kell gondolnunk az
iSám 25-ből, illetve Judit könyvére. A fogság utáni időkből szintén
tárgyalják az elephantinéi szövegek a zsidó asszonyok teljes föld-
és tulajdonjogának témáját. Érdekes, hogy a legközelebbi rokonnal
való összefüggésében kerül szóba a földtulajdon, az iMóz 23-hoz
talán hasonlóan, ahogy már az 1,16. sk.-ben is láthattuk, a későbbi
temetkezési helyre utal (vö. B 1.1. fejezetet). Ezáltal - hasonlóan az
ősszülőkről szóló elbeszélésekhez - megjelenik a könyvben együtt
a remény az utódlásra és a föld tulajdonlására.
Az ótestamentumi jog egy újabb szempontja bukkan fel, amikor a
kapuban törvénykeznek a könyvben: a bejáratnál levő kapu az ótesta­
mentumi időkben nem csak a piacokat, illetve gyülekezési helyeket

58
 B. AZ E LBES ZÉLÉS

jelentette, hanem a jogszerűség gyakorlásának helyeként is szolgált.

A Ruth 4 is ezt használja helyszínnek a tárgyaláshoz, amely a legköze­
lebbi rokon és a sógorházasság már említett témáját járja körül.
A Ruth 4,7-beli saruceremónia az 5MÓZ 25,9-re emlékeztet
ugyan, de nem azonos azzal. Az 5MÓZ 25 szerint a cipő levétele
szimbolikus jele az asszony újra megszerzett szabadságának, akit
azonban a rokon elutasít a sógorházasság szempontjából. Emellett
észre kell venni még egy távolabbi kapcsolódást is, miszerint a
megszégyenült asszony az őt megtagadó férfinak lehúzza a cipőjét
és az arcába köp a megszégyenítés jeleként. A szimbolikus cipőle­
vétel az 5M0Z 25-től eltérő megjelenése a Ruth 4-ben egyrészt el­
gondolkodtató, előfordulhat, hogy a Ruth 4,7-ben az 5MÓZ 25,9
mondanivalóját helytelenül értelmezik, és ezért másképp mag­
yarázzák.®7 Az 5M0Z szerint jelen kell lennie az özvegynek, míg a
Ruth 4-ben ez nem adott. Másrészt feltűnő azonban, hogy elég
nagy egyezés van a Ruth 3,12; 4,1-14 és az 5MÓZ 25,5-10 között.
Eszerint az 5 Mózesben levő szöveget magyaráznák a Ruth könyvé­
ben leírtak? Fontos tudni, hogy a saru a hatalom szimbóluma is, és
ezért a saru levétele a hatalomról való lemondás jeleként értelmez­
hető. Ekként a saruceremónia nem az asszony megvásárlásának a
jele, hanem inkább a kötelességekről és jogokról való lemondásé.
Egy másik, hasonló joggyakorlat is felsejlik a háttérben, amely
szerint Ruth fiát Naomi fiának tekintik. Emögött az adoptáció lehe­
tősége állhat. Gondolhatunk a királyok „kettős apaságának” ókori
keleti elképzelésére, amely szerint a biológiai eredet mellett a szüle­
tés oka, hogy a gyermeket egy istenség nemzette; ez a gondolat
egyébként bekerült az Ótestamentumba is (vö. Zsoltárok 2). Tekin­
tettel arra, hogy Óbéd személyében egy gyermek született, aki a ké­
sőbbi Dávid király elődjeként kapcsolatba kerül a királyi tradícióval,
a király-ideológia egy módosult verziója is állhat előttünk. A Ruth
könyve egy profán verziót kínál fel, amit ráadásul az egész könyvön
áthat a női perspektíva, amely azonban ebben a formában Óbéd sze­
mélyén keresztül Dávid házának legitimitásához járul hozzá.
A Ruth 2-ben előkerülő, a 3MÓZ 19,9. sk.-ben és 5MÓZ 24,19-22-
ben megfogalmazott aratók utáni gyűjtögetés jogával - amely az el­
szegényedett embernek adatott lehetőség, hogy az aratás ideje alatt a
földön fekve hagyott gabonát, illetve terményeket összegyűjtsék, és
saját maguknak felhasználják - már több alkalommal foglalkoztunk.

59
 J UT T A H A U S M A N N : RUT H

Hasonlóképpen a moábitákról szóló rész az 5MÓZ 23,4-7-ben

szabályozza az izraeliták viselkedését az ammónitákkal és a
mobáitákkal szemben. Az ott található kijelentések célzatos kifej­
tése ugyan nem található meg, de az elmesélteken keresztül, köz-

60

.b
 B. AZ ELBES ZÉLÉS

vétlenül mindkét csoportról szót ejt. Ezek szerint tilos az izraeli­

táknak a közösségbe, amely Isten népeként gyülekezet is, bármi­
lyen formában moábitákat befogadniuk.
Ruth különböző módon veszi ki részét a jogi kérdésekből. Részben
automatikusan bekerül bizonyos joggyakorlatba, például hogy magá­
tól értetődő módon engedélyezik számára a kalászgyűjtögetést.
Ugyanez történik a kapunál történő tárgyalásnál, melyeket a szokás­
nak, illetve jognak megfelelően teljesen mértékben a férfiak szabá­
lyozzák, Ruth pedig (ennek megfelelően) csak passzív résztvevő. Aktív
szerepe van viszont Ruthnak a 3. fejezetben, amikor a sógorházasság
és a legközelebbi rokon elképzelését összekapcsolja egymással. A ket­
tőnek hasonlók az alapelvei és érdekei, ezért közeli kapcsolatban van­
nak egymással, még akkor is, ha a kettőt összekapcsoló jogi rendelke­
zést nem ismerünk.88 A héber Biblia hasonló magyarázó értelmezése a
későbbi zsidó hagyományban általánosan ismert volt. A midrási tradí­
cióban párhuzam fedezhető fel a Ruth könyvével, amennyiben Ruth
mint asszony jelenik meg a törvény értelmezőjeként.89 Ez kapcsolódik
ahhoz a megfigyeléshez, hogy a Ruth könyve más helyeken is bibliai
szövegekhez nyúlik vissza, ezeket az adott helyzetre alkalmazza és ér­
telmezi az írást, bár magyarázza a törvényi szövegeket. Ilyenek például
az iMóz 12,10 és 26,1 továbbvitele, aztán hasonló az iMóz 24,27-re való
reflektálás a 2,20-ban.

2.7. R uth - a jóságos

A Ruth könyvét alapvetően névadójának, illetve anyósának csele­

kedetei határozzák meg. Ezek után jelenik csak meg Boáz mint
cselekvő. Aki Ruth könyvében a cselekvő Istent keresi, de csak a
szöveg felszínén vizsgálódik, csalódni fog. Ott, ahol Istenről szó
van, ott sem ő a látható cselekvő. Ez azonban nem zárja ki, hogy
Isten mégis aktív cselekvőként jelenjen meg. Mindenesetre csele­
kedetei nem direkt felismerhetően jelennek meg, hanem beágya-
zottan mások cselekedeteibe, és ezáltal ő inkább háttérben marad.
Ami máskor a bibliai könyvek főszereplőinél magától értető­
dő,90 Ruthnál nem válik a könyv témájává. Ruth maga nem éli át
sem Isten elhívását, de nem válik olyan személlyé sem, aki Isten megbí­
zatása szerint cselekszik. Ugyanez igaz Naomira és Boázra is. Noha

61
 J UT T A H A U S MA N N : RUTH

Ruth vallásilag kötődik Izrael Istenéhez, az 1,16. sk.-ben elhangzó

szavai szerint, ahogy ezt a 2,12-ben Boáz is elismeri, de mégis más­
ként, mint például Ábrahám vagy a próféták, hiszen Ruthhoz - ahogy
Naomihoz vagy Boázhoz sem - nem beszél Isten, ők pedig nem for­
dulnak őhozzá. Nyelvileg Isten első szám 3. személyben jelenik meg,
csak úgy, mint akiről beszélnek.
Bár a felszínen alig felismerhető, viszont végig átsejlik az elbe­
szélés mélyebb rétegeiből Isten cselekedete. Az elbeszélt történé­
sekben az ő kegyelme és megőrző gondoskodása fedezhető fel.91
A legerősebben ott fedezhető ez fel, ahol beszédről - ‘kegyelemről’,
„jóindulatról’ esik szó, amely egyrészt az emberek közti viselkedés­
ben ragadható meg, másrészt az ebben felfedezhető JHVH heszed-
jének megtapasztalásából. Az 1. fejezetben Naomi számára Orpá és
Ruth hűsége hozzá, ennek a heszednek a jele, amely bár emberi cse­
lekedetként jelenik meg, mégis Isten beszedjének kifejeződése. Isten
jósága úgy válik láthatóvá, hogy másokon keresztül megtapasztal­
juk, és másokon gyakoroljuk azt. Az emberi és isteni cselekedet át­
járja egymást, ezt fejezi ki a kanaf - ‘szárny’, „ruhaszegély’ kifeje­
zés, amelyet a 2,12-ben Isten tettére használ, a 3,9-ben ezzel
szemben teljesen analóg módon használja Boáz tettére. Boáz ezáltal
Isten partnerévé lesz abban, hogy közvetíti az áldást Ruth felé.92
S bár az isteni cselekvés inkább csak közvetlenül fedezhető fel —
hasonlóan, mint Eszternél vagy a József elbeszélésben -, mégis fel­
ismerhető, amikor Isten mint a kenyéradója jelenik meg (1,6), vagy
mint akinek meg kell köszönni a gyermekvárást (4,13). De a külön­
böző áldáskívánásokban is (1,8.9; 2,10; 2,12; 3,10; 4,11.12) Isten, aki
ad, és ezáltal cselekszik. Szintén Isten az, aki Naomi szerint ellene
fordult (1,13: elért engem az Ú r keze) és valamit elvett tőle (1,21a:
kifosztottan hozott vissza az Ú r ), ezeken a helyeken indirekt a fo­
galmazás. Arra azonban, hogy Naomi sorsának negatív fordulatáért
Istent teszi felelőssé, Ruth vagy mások nem reagálnak. Mintha len­
ne egy halvány utalás, de összességében Naomi kijelentése nem
jellemző a könyvre. A panasszal, hogy Isten elvesz valamit, Isten
dicsérete áll szemben, mert valamit nem vett el: 2,20 - az Ú R nem
vonta meg szeretetét; 4,14 - az Ú r nem hagyta Naomit rokoni tá­
masz nélkül. „Felismerhető a szimmetria a szentre való várakozás
és az emberek tettei között. Az embernek kötelessége, hogy csele­
kedjen, és ezért Isten segít azoknak, akik segítenek magukon és

62
 B. AZ E LBES ZÉLÉS

másokon.”93 Isten nem az ember helyett cselekszik, hanem elvárja

tőle, hogy Istenért tegye meg tettét, és hogy azt tegye, amit Istentől
elvár; a mindennapi életben ez azokra is igaz, akik egyébként se­
gítségre utaltak. Ruth és Boáz erre példák.94 Ennek megfelelően a
cselekvő személyek végig pozitívan jelennek meg, a megjelenő sze­
replőkre egy negatív szót sem veszteget az elbeszélő. Ez igaz Or-
pára is, illetve a névtelen legközelebbi rokonra, akik az érvényes
(jog)rend keretein belül maradva legitim módon döntenek, és eh­
hez aztán ragaszkodnak is. Orpára és viselkedésére ráadásul szintén
a beszed kifejezést használja a könyv!95
Az elbeszélt történet lényegében emberek történetének tűnik,
de a szereplőknek is, ahogy az olvasónak is világos, hogy mögötte
Isten irányítása és gondoskodása áll. Az emberi cselekedet és az is­
teni munkálkodás nem választható el egymástól.

2.8. R uth - D ávid ősanyja

A Ruth könyve végén álló eredetfa messze túlmutat a Ruth-

történeten, egészen Dávidra. Már a könyv 2. verse közvetlenül
megelőlegezi azt, amit a végén teljesen egyértelműen mond ki.
Elimeleket és fiait úgy mutatja be, mint efrátaiakat a júdai Betle­
hemből. Ez rajtuk kívül az Ószövetségben pedig csak Isaira, Dávid
atyjára igaz (iSám 16,1: betlehemi Isai). Nem érdektelen, hogy Dávid
előtörténetének kétféle verziója ismeretes. Olybá tűnik, az egész
Ruth-elbeszélés Óbéd születésére fut ki, aki Dávid nagyapja: a for­
mailag elbeszélésként megfogalmazott rész egy megjegyzéssel zárul
a született Óbédről: „Ez volt Dávid apjának, Isainak az apja.” így
kapcsolódik Óbéd a különben teljesen a nők által dominált szö­
veghez. Egész más viszont a könyv rövid genealógiai zárásaként
hozott, csak férfiakból álló nemzetség sor. Ezzel a könyv elején
már érezhető hagyományos férfiközpontú szemléletmód és a
könyvet végig meghatározó női perspektíva ismét konkurenciába
kerülnek egymással.96 Bár a családfa férfi dominanciája ellenére a
könyv összességében arra hívja fel a figyelmet, hogy a dávidi di­
nasztia két asszony kivételes összekapcsolódásában gyökeredzik.97
Ruth összekapcsolódása a Dávid-hagyománnyal egy teljesen
más helyen is megerősítést nyer: az iMóz 35,16-20; 48,7 szerint

63
 J UT T A H A U S M A N N : RUTH

Betlehem Efrata Ráhel temetkezési helye, s a betlehemi nép a 4,11

szerint Ruthot hozzá hasonlítja. így válik Ruth számára is Betle­
hem a reménység helyévé. Az új Dávidba vetett reménység egészen
a fogság utáni időkig Betlehemnek messiási dimenzióikat tulajdonít
(vő. Mi 5,2; ott is Betlehem Efrataról van szó!), s Ruth könyvében
is megjelenik a messiási perspektíva, amely kiteljesedését aztán az
Újtestamentumban kapja meg, amikor is Ruth bekerül Jézus csa­
ládfájába, hiszen Lk 3,32 szerint Boáz tagja Jézus családfájának.
Ruth a családfában betöltött szerepével ismét szorosabb kapcsolat­
ba kerül Támárral, aki ugyancsak megtalálható a családfában (Mt
x,i—16). Ez pedig nem lehet véletlen.98 A messiási perspektíva kez­
dettől megvan Ruth könyvében, mert Dávidot csak névvel említi,
nem pedig királyi minőségében. Ezt az is alátámasztja, hogy
Elimélek beszélő nevével már az elején nyilvánvalóvá lesz, ki a tu­
lajdonképpeni király: az Isten.

3. KI AZ E L B E SZ É L Ő , M IK O R, M ILYEN SZÁNDÉKKAL
ÍRTA A KÖN YVET?

3.1 F érfi vagy nő az elb eszélő ?

A Ruth könyve szerzőségének kérdése közel ugyanolyan fontos,

mint maga a műfaj, illetve a datálás kérdése. Würthwein például a
könyv keletkezését a bölcsességirodalom körébe helyezi, ezt a
moábita asszony pozitív bemutatásával magyarázza, ami a bölcses­
ség nemzetköziségére emlékeztet. Ruth karakterében ezért a böl-
csességtanítók tanítói szándékával lát analógiát.99 Egy másik véle­
mény szerint a Ruth könyve behatárolásának egyetlen lehetséges
támpontja a királyi udvar, mert csak ennek pénzügyi háttere és
kontextusa tette volna lehetővé egy ilyen művészi munka elkészíté­
sét.100 A dávidi tradíció, a családi helyzet ismerete, illetve az izraeli
jogi gyakorlat akár utalhatna is az udvari körre, Campbell min­
denesetre inkább vidéki körre gondol, különösen a vidéki sógor-
ságra és a bölcs asszonyokra való tekintettel.101 Egyértelműen ki­
zárható viszont a papi kör, mivel semmiféle papi hagyomány nem
jelenik meg, illetve ebben a körben a moábita asszony befogadásá­
nak gondolata aligha lehetett elképzelhető. A könyv, tekintettel ki­

64
 B. AZ ELBES Z ÉL ÉS

finomult nyelvi megfogalmazásaira, aligha tekinthető népi iratnak,

inkább az olyan írástudó körökkel mutat világosan felfedezhető
közelséget, mint Ezsdrás és Nehemiás, jóllehet a szerző biztosan
nem volt tagja annak a körnek.102
Bár Ruth könyvének szociális vonatkozásai inkább olyan íróra
utalnak, aki bár a férfiak szempontját tartotta elsősorban fontosnak,
de női főszereplőit többszörösen is asszonyi optikán keresztül mutatja
be, ebből pedig akár női szerzőre is lehet gondolni. Scharbert ezt a
gondolatot viszont elfogadhatatlannak tartja, mivel az ótestamentumi
Izrael idejéből egyáltalán nem tudunk női szerzőkről.103 Ez a követ­
keztetés azonban elég rövidzárlatosnak tűnik, mivel automatikusan
abból indul ki, hogy azokat az írásokat, amelyeknek szerzősége isme­
retlen, férfiak írták. Női szerzőségre utal azonban Debóra éneke a Bír
5-ben, a iKir 21,8-ben és az Észt 9,29-ben található utalások pedig arról
tanúskodnak, hogy Jezábel, illetve Eszter foglalkoztak írással.104
Olyan asszonyokról, akik olvasnak és írnak, énekes szerzeményeket
szereznek, ugyancsak olvashatunk az iSám 2,1. kk., 2Kir 22,14. kk.; Neh
7,67; Ezsd 2,65 helyeken. Az ókori kelet idejéből rendelkezésünkre
állnak az agadéi király, Sarrukin lányának levelei és imádságai is.105
Egyiptomi falfestményeken láthatunk író nőket. Tehát a női szerző­
ség gondolata egyáltalán nem olyan szokatlan, mint ahogy ezt eleinte
sejtették. A női perspektíva a Bírák könyvével kapcsolatosan is meg­
jelenik, amikor az a bírák és az asszonyok közti kapcsolatról ír: töb­
bek között, amikor Káléb felajánlja lányát (Bír 1,11-15); Sisera és
Abimelek asszonyi kéz által halnak meg; Jefte feláldozza leányát (Bír
ix); Sámsont egy asszony szedi rá (Bír 16).106
Ruth könyvének központi témája az asszonyok közti barát­
ság.107 Mindenek előtt Ruth és Orpá választása az anyósukkal való
együtt maradással kapcsolatosan, tanúskodik az asszonyok közti
mélységes szolidaritásról, ahogy arról is, hogy önmeghatározásuk
asszonyokra vonatkozik, nem pedig férfiakra, férjeikre. Ruth vég­
leges elhatározása mindezt nyomatékosítja. A téma ilyenfajta ábrá­
zolása, ahogy azzal Ruth könyvében találkozunk, aligha képzelhető
el egy korabeli férfi tollából. Szintén ilyen téma Ráhel és Lea Izrael
ős-építőköveiként történő emlegetése, akik Jákob helyére lépnek,
aki az ótestamentumi szövegekben egyébként Izraelt reprezentálja.
A Bibliában analóg gondolatokat nem lehet találni. A női perspektíva
ábrázolása különösen világosan jelenik meg a 2. fejezetben, a mezőn

65
 | UTTA H A U S M A N N : RUT H

játszódó jelenetben: itt felmerül a lehetséges szexuális zaklatás ve­

szélye, de Boáz a megfelelő intézkedésekkel ennek elejét veszi. Az
i,8-ban az „anya házába” való visszatérés említése is inkább egy női
szerzőre utal, nem valószínű, hogy ez volt a bevett gyakorlat.108
A sok szempont ellenére, amelyek női szerzőségre utalnak, a gon­
dolattól még mindig sokan idegenkednek - olyannyira, hogy Fischer
a témát lezáró gondolatában, amely az általánosan elfogadott férfi
szerzőség mellett érvel, még meg is jegyzi: „Ha tehát nem asszony
volt, aki a Ruth könyvét írta, akkor egy olyan férfi, aki elég érzé­
keny volt, hogy a nőket és speciális élethelyzetüket ábrázolja, prob­
lémáikat komolyan vegye, és az asszonyok hátrányos helyzetét egy
patriarchális módon szerveződött társadalomban megírja.” 109

3. 2 . A KÖNYV KELETKEZÉSÉNEK IDEJE

A Ruth könyve kutatásának legvitatottabb kérdéseihez tartozik ke­
letkezésének ideje. Hogy a történet maga a Ruth 1,1-ben azt állítja,
a bírák idejében játszódik, annak csak másodlagos jelentősége van.
A zsidó hagyomány egyik vonala Sámuelben látja az irat szerzőjét,
és ezért a keletkezés idejét a korai királyságba helyezi (Talmud Baba
Bathra i4b-i5a; vö. még 91a, amely Boázt Ibzan bírával azonosítja;
a házasság ideje ezek szerint 2792, azaz Kr. e. 968). Ezzel az elbe­
szélő és az elbeszélés ideje közvetlen közelségbe kerül egymással.
Éles kontrasztban áll ezzel az a vélemény, miszerint a könyv kelet­
kezési ideje Ezsdrás és Nehemiás ideje, sőt akár még későbbi.
A fogság utáni időkre utalhatnak bizonyos nyelvi tényezők,
mint például a deuteronomiumi ábrázolásnak megfelelő utalás a
bírák idejére az 1,1-ben. Viszont Ezsdrás-Nehemiás idejére utalhat
Betlehem mint legfőbb helyszín, a gyermek mint megmentő (vö.
Mi 5,1), a hiányzó utalás a királyságra vagy bármilyen más állami
intézményre. A könyv besorolása a héber kánonba a Ketubím/Írá-
sok"° közé, ahogy a Jónás könyvévvel való szellemi közelsége egy
későbbi keletkezésre utalhat. Ugyanez érvényes a főszereplő nők
központi helyzetére, amilyennel csak az egyértelműen későbbi Esz­
ter és Judit könyvében találkozunk.111
Nyomós érv Ruth könyvének Ezsdrás-Nehemiás idejébe való
datálása mellett, hogy a könyvben magától értetődik az idegenekkel

66
 B. AZ E LBES ZÉLÉS

való érintkezés, ahogy Ruthot minden további nélkül a befogadják

a társadalomba, sőt mi több, egyenesen Dávid, az izraeli király ős­
anyja lesz. Mivel a könyvben található szemléletmód teljesen el­
lentétben áll Ezdsrásnak, illetve Nehemiásnak a gondolkodásmód­
jával, miszerint a a vegyes házasságokat fel kell bontani, ezért a
Ruthot az ezen gondolkodással ellentétes modell képviselőjének
tekinthetjük - mindez időben Ezsdrás-Nehemiás idejére, vagy a
közvetlen utána eső időszakra utal. „A fogság utáni időhöz kap­
csolódik a Ruth könyvének tematikája - és itt ismét Ezsdrás-Ne­
hemiás idejéhez köthetjük: egyrészt a szolidaritás gyakorlásának
témája egy szociális szükséghelyzetben (erre példa Boáz Ruth
könyvében), másrészt az idegen asszonyokkal szembeni viselkedés
témája; s ezek a témák éppen Izrael identitásával kapcsolódnak.
Az első kérdésben Ruth megfelel Ezsdrásnak-Nehemiásnak, a má­
sodikban éppen az ellentétek.” 112
A könyvben hiányzó polémia Campbell szerint inkább az Ezsd­
rás-Nehemiás idejébe való besorolás ellen szól, mivel szerinte
egyetlen, Ezsdrás-Nehemiás pozíciója elleni iratból aligha lehetne
következtetni a keletkezés idejére, hiszen itt a tágabb univerzaliz-
mus áll szemben a szűkebb nacionalizmussal. A hiányzó polémia
ilyen értékelése azonban teljesen ellentétes a Ruth könyvének mű­
fajával. Egy pragmatikus magyarázat nem szorul rá a polémiára,
hogy saját véleményét ezáltal tegye vonzóbbá. Campbell ezért a
Ruthban fellelhető nem nacionalista gondolkodásra való tekintettel
inkább az 5MÓZ 7 ,3, illetve iKir 11,1-2-re utal, amely helyeken
szükséges az ellenpozíció, ezek alapján pedig a deuteronomiumi
időszak (Kr. e. VI. század) lenne a könyv keletkezési ideje.113 A pon­
tosabb időmeghatározás lehetetlen, ahogy ez már Campbellnél is
látszik, aki bár határozottan fogalmaz arra vonatkozólag, hogy
szerinte a könyv mely időszakban nem keletkezhetett, de hogy mi­
kor, azzal kapcsolatosan inkább óvatos, a könyv teológiai kijelen­
téseire való tekintettel pedig még a korai királyság időszakát is le­
hetségesnek tartja.114 A fogság előtti királyság, illetve az egyesült
birodalom időszakába való besorolásnak éppenséggel vannak nyelvi
bizonyítékai, érvel Scharbert,"5 aki a Ezékiás és Jósiás közti idő­
szak (szintén Kr. e. 70 0-620) arám nyelvű befolyásának figyelembe
vételére hívja fel a figyelmet, amíg Weinfeld"6 a könyvben található
klasszikus héber stílusra utal, és mivel hiányoznak a könyvben a

67
 J U TTA H A U S M A N N : RUT H

fogság utáni nyelvezet elemei, ezért a nagybirodalom idejére gondol.

A Ruth könyvének nyelvezete különböző időszakokra utalhat, bár ez
akár azt is jelentheti, hogy egy későbbi időszakban keletkezett, ami­
kor tudatosan archaikus nyelvi elemeket alkalmaztak a szövegben,
amelyeket a Ruth 1,1-ben megjelölt bírák idejére jellemzőek.
Rudolph szerint a Ruth könyvében található, a sógorházasság
gyakorlatára vonatkozó kijelentések a Deuteronomium előtti idő­
ből származnak, azaz mielőtt a Deuteronomiumban megfogalmaz­
ták volna a sógorházasság törvényét. A Deuteronomium előtti időre
utalhat szerinte a moábita asszonnyal való házasságkötés kritika
nélküli elbeszélése is, mivel ez az 5MÓZ 23,4-gyel ellentétben áll,
amely tiltja a moábiták felvételét a gyülekezetbe (vö. még iKir
11,1. sk.)."7 Gerleman szerint a 4,17. kk. alapján a fogság alatti­
utáni idő aligha lehet a keletkezés ideje, mivel ebben az időben való­
színűleg nem tulajdonítottak volna moábita ősanyját az egyre inkább
idealizált Dávidnak. De korábbi keletkezés esetén is csak akkor el­
képzelhető egy moábita ősanya, ha a háttérben létezik egy, Dávid
moábita származásának már elfogadott hagyománya. Mivel ez a
gondolat az idők folyamán egyre elviselhetetlenebb lett volna,
Ruth könyve ezen próbált meg felülkerekedni: „Ez egy kísérlet arra,
hogy a fájdalmas és merész moábita hagyományt, amely Dávid
származáshoz kapcsolódik, megszépítse és ártalmatlanná tegye.
[...] A moábita beütést Dávid származásában nem úgy kell érteni,
hogy ő egy Moábból bevándorolt családból származik, f...] Pusz­
tán dédanyja volt moábita. Ruthot júdaizálni, őt vallásilag és poli­
tikailag bekebelezni, erről van szó ebben az elbeszélésben.” " 8
Ruth könyve kutatóinak eltérő véleménye, amelyeknek itt csak
egy részét tárgyaltuk,"9 mutatja, milyen nehéz a könyv időbeli el­
helyezése. Nyelvi bizonyítékokkal érvelnek, úgy a Ruth fogság
előtti, mint fogság utáni keletkezése mellett. Egyes nyelvi jelensé­
gek besorolása problémás ugyan, mivel nem lehet egyértelműen
megítélni. Tekintettel arra, hogy az ótestamentumi kutatás a szö­
vegek keletkezési idejét nagyon különbözőképpen határozza meg,
összességében nehéz pontos nyelvi behatárolást adni. Pontosabb
meghatározás nyelvi bizonyítékok alapján tehát nem adható. A jogi
vizsgálódás, a jogi iratok kevésbé részletes vizsgálata alapján mind a
későbbi, mind korábbi keletkezés mellett szólhat, mivel valószínűleg
olyan időben keletkezett a könyv, amikor a jogi iratok még nem álltak

68

j
 B. AZ E LBES ZÉLÉS

rendelkezésre végleges formájukban. Minden tényezőt figyelembe véve,

elsősorban az Ezsdrás-Nehemiás modelljével való szembehelyezkedése
miatt, a könyv valószínűleg inkább később keletkezett.
Mindegy, hogy végül is melyik időbesorolást fogadjuk el, a sokfé­
le elképzelés a lehetséges keletkezési időről rámutat Ruth könyvé­
nek időszakokat átívelő jelentőségére. A benne található kijelentések
semmiképpen nem egy konkrét helyre és időre korlátozódnak, ha­
nem nagyon különböző helyzetekben van üzenetük. Jóllehet az
összes név, Maijón kivételével, megtalálható Ugaritból számazó
kánaáni szövegekben, melyek a Kr. e. XIV századból származnak,
de ez nem jelenti azt, hogy annak az időszaknak létező történelmi
személyeiről lenne szó. Boázon kívül - aki az iKrón 2,1. kk.-ben,
Júda családfájában jelenik meg, illetve az iKir 7,21-ben és a 2Krón
3,17-ben is említésre került, mint a templom egyik oszlopa - , a
többi név sehol nem fordul újra elő az Ótestamentumban; ez való­
színűleg arra utal, hogy a könyv elsősorban nem történelmi alakokat
akar ábrázolni (lásd B 2.3. fejezetet). Noha az elbeszélés ideje a bírák
ideje, ennek nincs döntő szerepe az elbeszélés menetében. A bírák
idejéhez való kapcsolódás a Septuagintában inkább abból a szem­
pontból fontos, hogy szerkezetileg kapcsolódjon a sorrendben
előtte álló Bírák könyvéhez, mindenek előtt a Ruth 1,1. sk.-ben
kétszer is megemlített „júdai Betlehem” miatt, hiszen Betlehem a
Bírák könyve záró fejezetében szintén előfordul. Ez egyébként is­
mét csak a Ruth könyvének későbbi keletkezésére utal.

3.3. A KÖNYV MEGÍRÁSÁNAK LEHETSÉGES SZÁNDÉKAI

Abból a tényből, hogy a műfaj, a szerzőség és a keletkezési idő is

ilyen erősen vitatott, nem csoda, hogy a Ruth könyve megírására
vonatkozóan sem található egységes válasz. A vita azonban nem
elsősorban az „irodalom mint nyílt művészi alkotás” jelensége kö­
rül zajlik. Nem véletlenül fogalmaz így Ebach: „A Ruth-történetet
az olvasó számára elsősorban egy nőkről szóló történet, de fontos
az az aspektusa is, hogy idegenekről szól, másrészt ‘a halálosan fe­
nyegetett Izrael reményt adó története’, Dávid- és Messiás-történet
vagy akár politikai vitairat. Nem egymást kizáró lehetőségekről van
szó, hanem egymást kiegészítő témákról, egy olyan összképet adva,

69
 J UT T A H A U S M A N N : RUTH

amikor minden pislogás, szemlehunyás és újranyitás után másfajta

képet látunk.” 120 A könyvnek aligha az az elsődleges szándéka,
hogy a múlt egy történetének segítségével művészeti alkotást hozzon
létre, sokkal inkább a jelenre vonatkozó jelentése miatt nyúlik vissza
múltbeli anyagra. így egy sorban áll az Ótestamentum teológiai
történetírásával.
A Ruth könyvének megírási szándéka melletti érveket vizsgáljuk
meg egy kicsit részletesebben is, hogy világosabban érthessük
Ruthot. A Ruth könyvének egyik feladata Dávid trónkövetelésé­
nek legitimizálása. Mivel a történtet Ruthot Dávid felmenőjeként
párhuzamba állítja az ősatyák kiválasztásának történeteivel, ez Dávid
háza trónkövetelésének támogatását szolgálja.121 Ezzel a Ruth-
elbeszélés párhuzamba kerül az iSám i6-2Sám 5-tel, amelyek Dávid
trónjára vonatkozó jogi követelése legitimálásának kölcsönöznek
nyomatékot. A háttérben az áll, hogy Dávid házát megkérdőjelezték,
mert egyik női felmenője nem izraelita.122 A szerző az elbeszélésben
Ruth pozitív ábrázolásának a segítségével fokozatosan kihúzza a ta­
lajt az ilyen kritika lába alól. Közben nem szabad arról sem megfeled­
keznünk, hogy Dávid viszonyát Moábbal, legalábbis az iSám 22,3. kk.
szerint, egyáltalán nem lehet negatívnak nevezni, mivel Dávid, csa­
ládját Saul elől Moábban helyezte biztonságba. A Dávid témával köz­
vetlen kapcsolatban áll a messianisztikus gondolkodás. Ruth ezáltal
bekerül a (fogság utáni) messianisztikus elvárások történetébe.
A Genezis ősatya elbeszéléseivel való párhuzam, és a Dávid-törté-
nettel való kapcsolódás Ruthot összekötő kapoccsá teszi a Sinai szö­
vetséghez vezető út és Dávid szövetségéhez vezető út között. A dá-
vidi történet miatt ezért Ruthot közvetlen módon beépíti Izrael
ünnepkörébe (a Hetek ünnepén felolvasnak Ruth könyvéből),
amelynek viszont Dávid maga nem részese.
Egyike a legtöbbet vitatott gondolatoknak, hogy a Ruth könyve
tényleg állásfoglalás-e Ezsdrás-Nehemiás véleményével szemben.
Ebach szerint egyértelműen az: „A Ruth-elbeszélés annyira ponto­
san körvonalazott, annyira konzekvensen mond el egy történetet
(több más történettel együtt), hogy - és ez az irodalmi ellentét ki­
indulópontja az Ezsdrás-Nehemiás felfogással szemben - a szokat­
lan melletti kitartásában univerzálissá válik. Ha ezzel a moábita
asszonnyal nem úgy történtek a dolgok, ahogy a moábitákkal általá­
ban szokott, akkor a moábitákkal általában sem úgy állna. A normák

70
 B. AZ ELBES Z ÉL ÉS

nem általánosságban tiltanak valamit, hanem csak bizonyos ese­

tekben - és így kevesebbszer érvényesülnek. Éppen így célozza
meg az egyéni történet az univerzális etikát.” 123 A Ruth-történet az
Ezsdrás-Nehemiás véleménye elleni szövegnek tűnik, amely a
meglévő hagyományos értelmezést megkérdőjelezi. Ez akkor is ér­
vényes, ha az elbeszélésben magában, a vitatott téma nem kerül
expressis verbis megfogalmazásra. Az elbeszélt történet az, amely
az Ezsdrás-Nehemiás-féle gondolkodással szembehelyezkedik. Hiba
lenne, ha a két egymásnak ellentmondó véleményt úgy fognánk fel,
hogy azok egymást kizárják, és ebben a kizárólagosságban próbál­
nánk igazságot tenni. Inkább kérdezzük Ebachhal együtt: „Ezsdrás
és Nehemiás hamissá lesz, ha Ruth igaz? Nem lehetséges vajon,
hogy mindkettő megmarad, és az igazság valahol az élesen ellentét­
ben álló történetek, szövegek és ellenszövegek közt rejlik?” 124
Ruth könyve így meghívássá válik a felmerülő helyzetek meg­
változtatására az adott kultúra keretei közt, már amennyiben ké­
szen állnak az emberek a szokatlan, bátor lépésekre. Ruth és az őt
körülvevő nők példája bátorítás az embereknek, hogy sorsukat ne
bízzák másokra, hanem a lehetőségeiket vegyék saját kezükbe -
még ha ez provokációt jelent is -, s ne vessék alá magukat a soha
meg nem kérdőjelezett, csak általánosságban érvényes normáknak.
Ruth személyében világossá válnak a lehetőségek és a határok,
amelyek meghatározzák egy olyasvalaki életét, aki egy patriarchá­
lisán strukturálódott társadalomban él. Ahol a határok nem tűn­
nek teljesen áttörhetetlennek, ott éppen a női szempontok bevo­
nása hozhat áttörést az adott tradíció keretei közé, másoknak
életlehetőséget adva - épp ott, ahol eddig ez elképzelhetetlen volt.
Ahogy Jónás beszédének, illetve a zSám 12-ben olvasható törté­
netnek Nátán éles beszédéről, a Ruth-elbeszélésnek is ereje van, és
a saját magunkkal való konfrontáció lehetőségét nyújtja. A könyv
megmutatja számunkra, milyenek vagyunk valójában, s nem pedig
éppenolyanok, amilyennek gondoljuk magunkat.125 Robertson Far­
mer rámutat, hogy Ruth és Naomi tükrében újra felfedezhetjük
önmagunkat. Rávilágít, hogy létezésünkben inkább Naomit teste­
sítjük meg, azt, ahogy ő beletörődik egy adott helyzetbe, Ruth vi­
szont provokál minket, hogy hozzá hasonlóképpen cselekedjünk.
Ruth jövőképünk lesz, amit jelenünkké kell tennünk.126 Ez a visz-
szatükrözés azonban nem csak az olvasó személyre érvényes, hanem

71
 | U T' ÍA H A U S M A N N : RUT H

az Isten egész népére is, legyen az a zsidóság vagy az egyház,

amely magában felfedezheti Naomit és láthatja vele szemben
Ruthot, és segítségével az olyan embereket, akiket kirekesztenek
és megvetnek. Egy egyéni sors így a kollektív tapasztalat paradig­
mája lesz. Az irgalmas samaritánus története a Lk 10,30-37-ben,
Ruth könyvéhez hasonlóan, arra hívja fel figyelmünket, hogy az,
hogy Isten népe vagyunk, önmagában nem garantálja, hogy visel­
kedésünk az élet megjobbítására irányul; igaz lehet viszont az,
hogy egy veszélyeztetett életet meg lehet menteni ott is, ahol ez
egyébként nem elvárható. Nem a származás tehát a döntő, hanem
a cselekedet, s ezzel teológiailag azoknak a kijelentéseknek a köze­
lébe kerülünk, amelyek az Ézs 56-ban jelennek meg. Ruth a helyes
cselekedet, a hűség és a szolidaritás gyakorlásának példaképe, s
ebben elsősorban a benne megtalálható heszednek - ‘jóindulatnak’
van szerepe. így válik Ruth egyben a helyes hit példaképévé is, bár
a jó gyakorlása a Ruth könyvében nem válik el az emberi cseleke­
detben manifesztálódó Isten jóságától.
A különböző elképzeléseket arról, hogy mi célból íródott meg
Ruth könyve,127 semmi esetre sem szabad ütköztetnünk egymással,
s azokat úgy értelmezni, mint amelyek kizárják egymást. Sokszínű­
ségük kifejezi az olvasásra orientált egzegézist, az értelmezés szitu­
ációs sokféleségét és ennek az egzegézisre való hatását. A könyv
sokszínűségét mutatja a sokféle vélemény melyet, nehéz lenne tel­
jességében bemutatni.

71