BABEȘ – BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM

MAGYAR NYELV ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KAR

ÖNÁLLLÓ MAGYAR SZAK

A LÁTÁS MOTÍVUMA MIKSZÁTH KÁLMÁN

ÉS MÓRICZ ZSIGMNOND REGÉNYÉBEN

Készítette: Magyari Apolka

Tanár: Benke András
Szak: Önálló magyar szak
Évfolyam: III. év

Kolozsvár

2019
Tartalom

Bevezetés ................................................................................................................................ 3
1.Beszterce ostroma ............................................................................................................... 3
1.1.A látás és nem-látás metaforája ........................................................................................ 3
1.2. A csalás motívuma .......................................................................................................... 5
2.Az Isten háta mögött ........................................................................................................... 6
2.1.A látás és nem-látás metaforája ........................................................................................ 6
2.2. A csalás motívuma ......................................................................................................... 7
Befejezés ................................................................................................................................ 8
Bibliográfia............................................................................................................................. 8

2
Bevezetés
Dolgozatom témájául Mikszáth Kálmán (Beszterce ostroma) és Móricz Zsigmond (Az
Isten háta mögött) regényeit választottam, ezek összehasonlítását a látás motívumának
szempontjából, hogyan jelenik meg a két különböző írónál a látás médiuma, továbbá a
csalás/megcsalás motívuma. A két írót összeköti az, hogy mindketten realisták. Mikszáth
Kálmán egyes regényeiben különösebbnél különösebb szereplőket vonultat fel az őket
jellemző tulajdonságaikkal, hóbortjaikkal együtt. Van ahol egy középkorú férfi a főhőse, ki a
középkorban képzeli magát, a 19. század elvárásaival szembe megy, és őt követi egész háza
népe. Az első fejezetben Mikszáth könyvében, Beszterce ostromában vizsgálom az előbb
felsorolt szempontokat. A második fejezetben Móricz regényében vizsgálom szintén a látás/
nem-látás motívumát, továbbá itt hogyan jelenik meg a csalás/ megcsalás motívuma. A
harmadik fejezetben a két mű közti hasonlóságokat és különbségeket fogom megvizsgálni. A
legvégén pedig mindezeket összegzem.

1.Beszterce ostroma
Mikszáth ezt a művét egy megtörtént eset alapján írta meg, egy létező személyről
melyet regénye Bevezetőjében meg is említ: „Elhatároztam, hogy egy elbeszélésre terjedő
anyagot kiszakítok az életéből (…)”1 Király István Mikszáth Kálmán című művében
olvashatjuk, hogy Pongrácz István a könyv megjelenése előtt még élt, középkori szokások
szerint, illetve Beszterce ellen is indított hadjáratot2, ahogy a műben olvashatjuk. A mű
Pongrácz István életéről, szokásairól, hóbortjairól szól, de eközben megismerjük még más
személyek élettörténetét is.

1.1.A látás és nem-látás metaforája

A látás és nem-látás többféleképpen jelenik meg a regényben. Ebben a Mikszáth
regényben is a látásnak külön szerepe van, csakúgy, mint a Noszty Fiú esete Tóth Marival
című regényben, melyet Szabó T. Levente tanulmánya3 mentén fogok kifejteni, illetve ahhoz
hasonlóan a Beszterce ostroma című regényben is. Másként látja a világot Pongrácz, és
másként látja a többi ember, ezért neki nem az a valóság, ami a másoknak. Ez lesz a
problémáknak egyik fő okozója. Már a regény elején olvashatjuk, hogy Pongrácz másképp
látott, mint a többi ember: „Azért itt élt kedvére Pongrácz István, s mintha valami

1
MIKSZÁTH KÁLMÁN: Beszterce ostroma. Egy különc ember története. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1974,
Bevezetés, 25.
2
KIRÁLY ISTVÁN: Mikszáth Kálmán. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960, 204.
3
T. SZABÓ LEVENTE: Mikszáth, a kételkedő modern. Történelmi és társadalmi reprezentációk Mikszáth Kálmán
prózapoétikájában. L’Harmattan, Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2007.

3
hasonlatosságban lenne a Jarinkóval, bár elöl volt a szeme, mint a többi emberé, mégis
hátrafelé látott, mint a Jarinkó a magáéval.”4 Az idézet is azt bizonyítja, hogy Pongrácz más
mint a többi ember, igaz ugyanúgy néz ki, de mégis különc. Hátrafelé lát, a múlt embere, és
kihat ezáltal a környezetére. Mások bolondnak, abnormálisnak tartják (látják) a viselkedése
miatt, de ez őt nem érdekli: „Hogy bolond volt-e Pongrácz István: Ki tudja! A vélemények
megoszlottak efelett a környéken. Bolond-e valaki azért, hogy úgy él, mint egy király? Hogy
az emberi akarat erejét tovább nyújtja, mint a többiek? »Én nem akarok a XIX. században
élni, visszamegyek a XVII.–be, mert nekem úgy tetszik. Az idő jöhet, mehet,de engem nem
visz, oda állok ahova akarok.« (…) Ő maga is tudott arról, hogy bolondnak tartják, s szinte
jólesett neki.”5, s mégis vannak olyan helyzetek, amikor azt látjuk, hogy a bolond gróf még
sem annyira bolond, és még az is érdekli, hogy más mit mond. Például akkor, amikor az egyik
gazdag környékbeli kisasszony (Motesiczky kisasszony) Pongrácz virágcsokrait úgy köszöni
meg, hogy Cervantes Don Quijote-t küldi neki, ezzel is célozva bolondságára, vagy amikor
Apolka ott van nála, mintha nem viselkedne úgy. A regény vége felé a gróf beteg lesz, amikor
rájön arra, hogy Apolka nem marad mindig vele. Betegségében másképpen lát, látomásai
lesznek, félre beszél, talán ekkor viselkedik bolond ember módjára.

A nagybácsiknak, Gáspárnak és Péternek fontos az, hogy az emberek beszéljenek

róluk, azt lássák, hogy nagy urak, segítőkészek egy kislány ügye érdekében. Ez az egész
képmutatás az ők részükről, mivel nem a rokoni szeretet vezérli cselekedeteiket, hanem csakis
a nagyravágyás. A temetési szertartás során Gáspár nagybácsi az emberek előtt veszi el a
gyermeket, Apolkát, hogy lássák ezt a jó cselekedetét: „(…) a temetési szertartás végezetével,
visszajövet a temetőből, kézen fogta Gáspár nagybácsi a kis árvát, ott az egész gyászoló
gyülekezet szeme láttára.”6 Ez a motívum később is megjelenik a regény során, amikor is a
nagybácsik versenyeznek, hogy ki tartja jobb körülmények között a leányt. Péter nagybácsi
amikor először van nála Apolka, külföldről hozat ruhákat neki, minél fényesebb pompát akar
csinálni a lánynak, persze csakis azért, hogy legyőzhesse vetélytársát, a testvérét. Az
elbeszélő itt is finoman megjegyzi, hogy a város csodálkozott a nagybácsi e tette miatt: „Péter
nagybácsi, akihez először került a leány, nyomban egy professzort hozatott hozzája
Turócszentmásrtonból, egy francia leány játszópajtást Genfből, selyemruhákat, kalapokat,
cipőket Besztercebányáról, sőt képeskönyveket halomszámra Prágából, s olyan fényben,

4
MIKSZÁTH: Beszterce ostroma. 28.
5
MIKSZÁTH: Beszterce ostroma. 36–37.
6
MIKSZÁTH: Beszterce ostroma. 86.

4
pompában nevelte, hogy az egész városnak elállt a szeme-szája.”7 A látás ebben a fejezetben
úgy is megjelenik, mint a követés, megfigyelés motívuma. Ebben a szerepben is ismét csak
Péter nagybácsi van, ki csakis azért ölt álruhát magára, hogy megleshesse mit csinál Gáspár
testvére a lánnyal, Apolkával, hogyan, milyen körülmények közt tartja. A következő idézet
abból a részletből lesz, amikor Péter nagybácsi leleplezi magát Apolka előtt, és elmondja,
miért is ment álruhába oda: „(…) Persze, én vagyok, a jó bolond Péter bácsi vagyok. És a jó
bolond Péter bácsinak az az ötlete támadt, hogy csinál egy rossz tréfát és megnézi az ő
szeretett öcsécskéjének a háztartását színről színre, úgy, hogy azt soha senki se tudja meg. A
testvéri szeretet vonzott. S azonfelül, gondoltam magamban, húgocska fészkét is megnézem, a
szegény ártatlan gyermekét. Látni, hallani akartam egyet-mást.”

Pongrácz nem látja azt, hogy sok esetben az emberek megcsalják őt, átverik. Ezt a
játék, megcsalás részénél fogom tárgyalni. De nem csak Pongárczra vonatkozik a nem-látás,
hanem az emberekre is. Például nem veszik észre, nem látják, hogy mikor mond igazat, és
mikor éli a középkor világát. A Forget parancsnokkal való találkozáskor Pongrácz bevallja
azt, hogy meg fog halni, de ezt nem hiszi el a parancsnok, nem látja, hogy igazat mond a gróf:
„ –Ej, ugyan van jó dolga, hogy utazik? És hová utazik? –Sehova. Csak éppen hogy egy kicsit
meghalok. –Mikor lesz az még! –Az holnap lesz. Az őrnagy nevetett, belenézett az arcába és
jól oldalba ütötte: ̶ Nem látszik meg magán a facies hippocratica. Nem szép, hogy így
megijeszti a jó embereit, valami jobb tréfát is faraghatott volna a megpihent eszével azóta,
ahogy látott.”

1.2. A csalás motívuma

A csalásnak fontos szerepe van a regényben, mivel ehhez kapcsolódnak a főbb
cselekvések. Először is az, amikor Estella csalás által kiviszi az ifjú Behenczy grófot a várból,
megszöknek, és emiatt indul el Pongrácz megtámadni Beszterce városát. Másodszor a
megcsaláshoz köthetők azok a jelentek is, amikor is Zsolna városának elöljárói
„megrendezik” a túsz átadását, mintha Beszterce város küldöttei hozták volna a megbékélés
reményében: „ – Nagy dolgot fundáltunk ki azóta. Ez a Pruzsinszky nagy mester. Istvánt meg
kell menteni. Istvánnak vissza kell fordulnia, de ezt nem teszi meg másképp, ösmerem
dölyfét, hacsak Beszterce egy hódoló küldöttséget nem meneszt elébe, és nem hoz Estella
helyett túsz gyanánt egy másik lányt; hogy ez addig nála legyen, míg a másikat visszaadják.”8

7
MIKSZÁTH: Beszterce ostroma. 95.
8
MIKSZÁTH: Beszterce ostroma. 135.

5
Innen indul el Apolka és Pongrácz közös története. Pongárcz nem veszi észre azt, hogy
megcsalják őt, mivel az a világ, amit előadnak neki, az az ő „valódi” világa.

2.Az Isten háta mögött

Móricz Zsigmond Az Isten háta mögött című regénye 1911-ben jelent meg. Németh
László szerint Móricz regénye a „legnyugat-európaibb" regény, míg Czine Mihály ezt a
regényt az író egyik „legtökéletesebb" művének nevezi.9 Egy (vagy több) megcsalás történetét
ismerjük meg a mű olvasása során, mely a mindenki által imádott nő, Veres tanító felesége
miatt következik be. Ő az imádott nő, ki után mondhatni mindenki sóvárog, és ez neki tetszik
is. A történet egy magyar kisvárosban játszódik, Ilosván, mely az Isten háta mögött van, de
konkrétabb adatunk nincs róla.

2.1.A látás és nem-látás metaforája

Móricz Zsigmond regényében nagy hangsúlyt fektet a látás és a meg nem látás/ nem-
látás médiumára. A szereplők sok mindent látnak, de nem jut el a tudatukig, hogy mi is
történik ott valójában. Móricz művében a szemek leggyakrabban a nemi vágyat és a kihívást
is érzékeltetik, de az is előfordul, hogy haragot, szégyenkezést, gyanakvást vagy éppen
vakságot fejeznek ki.10 A tekintet és a pillantás a rejtett kommunikáció eszköze,11 a szereplők
ezáltal üzennek egymásnak, fejezik ki valamiképp az érzelmeiket, vagy éppen jönnek rá, hogy
mi is történt valójában. A következő két idézetben a tekintet megjelenik úgy, mint érzelem
kifejező eszköze, illetve amikor az emberek rájönnek valamire: „- Az nagyszerű volt -
folytatta az asszony -, mikor azt mondja szegény Laci, szegény! - s megsimogatta a
tekintetével a diák arcát - azt mondja, hogy: Mit csináljak már vele!... Mit csináljak már
vele!”12; „S amint egy rövid és kínos szünet után egymásra néztek, egyszerre tisztába jött
mindenki azzal, hogy mi van itt. Mintha leesett volna a hályog a szemükről, úgy nézték sorra
egymást, míg csak sorra nem találkozott a tekintetük, amikor is ijedten és zavartan kapták el a
szemüket.”13A fentiekben a látásnak úgymond ez egyik fajtája a tekintet és pillantás, melyek

9
BENYOVSZKY KRISZTIÁN: Nézőpontok kereszttűzében: Megjegyzések Móricz Zsigmond Az Isten háta mögött
című regényéhez. in: Irodalomtörténet 2003/3, 479.
10
Uo. 194.
11
Uo.
12
MÓRICZ ZSIGMOND: Az Isten háta mögött. 34. http://mek.oszk.hu/01400/01435/01435.pdf (letöltve
2019.01.31.)
13
Uo. 61.

6
egy rövid ideig adnak teret a másik személy megnézésére. A látni ige valamiképp erősebben
fejezi ki az akarást, a nő utáni sóvárgást: „S az albíró egyszerre olyan rózsásnak látta az életet
ezen az egy kis résen keresztül, hogy ettől megjött az életkedve, az illúziótermő hangulata! S
egyszerre elhatározta, hogy elmegy, okvetlen elmegy arra a vacsorára. Látni akarja, egészen
közelről és jól akarja látni azt az asszonyt, akihez képest a nagyvendéglő kasszírnője is
primitív és megavasodott polgárasszony.”14; „A diák mereven, kialudatlan arcából kieső
nagy gyűrött karikás szemmel bámult rá, mintha nem volna elég neki, hogy az arcát lássa
ennek az asszonynak, hanem valahová az arca mögé, a lelke mögé akarna látni.”15 A nem-
látás legtöbbször a tudatlanságot fejezi ki, illetve a naivitást. Veres tanító sem látja azt, hogy
feleségéért epedezik mindenki, továbbá azt sem, hogy a felesége is vonzódik más férfiakhoz
rajta kívül, sőt ki is harcolja azt, hogy foglakozzanak vele a férfiak: „Míg haza nem értek, egy
szót se szólt. Az ura szerette volna kitalálni, min gondolkozik. Na, de ez lehetetlen. Egy férj
nem találhatja ki, min gondolkozik az asszony. Hanem, mikor befordultak a gödi utcába,
valami jutott eszébe: - Fiam, hiszen én a könyvtárban hagytam a káplánt. Az ott olvas azóta.
Nem megy az a többi szobába. Figyelve, kutatva nézett a felesége arcába, amelyet jól látott,
mert az utcai villanylámpa előtt voltak, de nem látott benne semmit.”16

A látás nem mindig egyértelmű, arra is van példa amikor a pillantás ellentétes üzenetet
hordoz a címzett számára: „Az asszony szeme csúfondáros volt, s mégis azt kellett látni belőle,
hogy csak őneki szól ez a tekintet! Hogy csak őrá tud így nézni!... Ha kellő alkalom volna, egy
pillanatig sem habozna, hogy az egész testét odaadja neki.”17

2.2. A csalás motívuma

A csalás/megcsalás is fontos motívum a Móricz regénynek. A nő áll mindennek a
középpontjában, mondhatni ő a kisváros „középpontja”, mivel a város képviselői (pap,
káplán, albíró) esedeznek érte. A feleség úgymond vágyik arra, hogy megcsalhassa
férjét,minden pillanatot ki akar használni. Ez legfőképp azért van, mert a regényben a
szexualitás a legfontosabb kérdés. A férje sejti, hogy megcsalja a felesége, vagy legalábbis
meg akarja csalni, ennek ellenére mégsem mer szembenézni a valósággal.18 A férj szeretné
megtudni az igazságot („vizsla szemmel rontott be"), ugyanakkor fél is tőle, sőt amikor

14
Uo. 9.
15
Uo. 30.
16
Uo. 10.
17
Uo. 60.
18 18
BENYOVSZKY KRISZTIÁN: Nézőpontok kereszttűzében.485

7
alkalma lenne lebuktatnia feleségét, inkább zajt csap, hogy észrevegyék őt.19 A regényben
nem csak egy megcsalás van, nemcsak az, amit a nő tesz férje ellen, hanem amint az
előbbiekben is látható volt, a szereplők önmagukat is félrevezetik. A férj tudja az igazságot,
de önmaga ellen cselekszik, a diák is tudja, hogy az asszony milyen viszonyt folytat
másoknak, mégis egyféleképp ő is a csapdájába esik, mint a többi férfi.

Befejezés
Mindezeket összegezve kijelenthetjük azt, hogy Mikszáth regényében a látás és nem-
látás metaforája fontos helyet képvisel, a szereplők a látottak miatt változtatják meg
felfogásukat, életüket, vagy éppen nem látják a körülöttük történteket, ezért alakul úgy az
életük, ahogy alakul. A látás mellett a csalásnak, megcsalásnak is szerepe van, mivel a
szereplők életének kulcsfontosságú része ez. Móricz regényében a látás a megismerést vagy
megismerni akarást jelent. A nem-látás pedig a tudatlanságot fejezi ki, a meg nem ismerni
akarást. A csalás/megcsalás esetében mindenki tud róla, de senki nem meri beismerni
magának azt, amit tud. Talán Veresné az, aki mindkét motívum esetében teljesen tisztában
van érzéseivel, tudatosan csinál, amit csinál.

Bibliográfia

BENYOVSZKY KRISZTIÁN: Nézőpontok kereszttűzében: Megjegyzések Móricz Zsigmond Az

Isten háta mögött című regényéhez. in: Irodalomtörténet 2003/3,

KIRÁLY ISTVÁN: Mikszáth Kálmán. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960.

MIKSZÁTH KÁLMÁN: Beszterce ostroma. Egy különc ember története. Dacia Könyvkiadó,
Kolozsvár, 1974.

MÓRICZ ZSIGMOND: Az Isten háta mögött. http://mek.oszk.hu/01400/01435/01435.pdf

(letöltve 2019.01.31.)

T. SZABÓ LEVENTE: Mikszáth, a kételkedő modern. Történelmi és társadalmi reprezentációk

Mikszáth Kálmán prózapoétikájában. L’Harmattan, Magyar Irodalomtörténeti Társaság,
2007.

19
Uo.