Kétváltozós függvények

Definíció: Ha egy valós értékű függvény értelmezési tartománya része az

Rn halmaznak, akkor n változós valós függvényről beszélünk.
Ha az n független változót x1, x2,…,xn-nel, a függvényt y-nal jelöljük,
akkor y = f(x1,x2,…,xn).
Definíció: Legyen D az (x, y) sík tetszőleges ponthalmaza.
Ha a D halmaz bármely (x, y) pontjához hozzá van rendelve egy z valós
szám, akkor a z függvényt kétváltozós függvénynek nevezzük, amelyet a
D halmazon értelmeztük. Jelölése általános esetben:
explicit alak: z = f(x,y) implicit alak: f(x,y,z) = 0

1
A kétváltozós függvényeket a térbeli Descartes-féle koordináta-
rendszerben ábrázoljuk. A függvényt ábrázoló pontok összessége
felületet alkot. (Egyváltozós esetben a kép egy vonal.)

z0

P0(x0;y0;f(x0;y0))

z0

y0
y
x0
x0
y0 P’(x0;y0)
x 2
 Felületek jellemzése síkokkal való metszésvonalakkal

Messük a z = f(x,y) felületet a z tengelyre merőleges, azaz z = konstans

síkokkal.
z
z = f(x;y)
A z = z0 síkkal z3
z2
kapott metszésvonal
egyenlete z0 = f(x,y).
z1

x 3
Messük a z = f(x,y) egyenletű felületet az (y,z) síkkal párhuzamos
x = konstans síkokkal.

A metszősíkok egyenlete: x = x0.

A metszetek x0 különböző értékeinél a z = f(x0,y) egyváltozós függvé-
nyek grafikonjai. z
z = f (x;y)
A

y
x0

4
x
 Kétváltozós függvények határértékei

Egyvált. esetben: limx→x0 f(x) = A, ha bármely ε>0-hoz

létezik olyan δ>0, hogy az │f(x) - A│< ε, ha │x-x0│< δ.

Definíció: A z = f(x,y) függvény határértéke a P0(x0;y0)

helyen az A szám, azaz
lim f
x  x0
 x, y   A
y  y0
ha megadva bármilyen kis  pozitív számot, ehhez van
olyan  = (), hogy |f(x,y) – A| < , ha
x  x0  2
  y  y0   
2

Definíció: A z = f(x, y) függvény a P0(x0, y0) pontban folytonos, ha ott

értelmezve van és helyettesítési értéke
megegyezik a határértékével.

lim f ( P)  f ( P0 ) 5
P  P0
Definíció: Legyen z = f(x,y) egy kétváltozós függvény, amely értelmezve
van a P0(x0;y0) pont valamely környezetében.

A f  x, y 0   f  x 0 , y 0  határértéket az f(x,y) függvény

lim
x  x0 x  x0

x szerinti parciális differenciálhányadosának vagy parciális

deriváltjának nevezzük a P0(x0;y0) pontban. Az x szerinti parciális derivált
jelölése:
f x, y0   f x0 , y0   f 
lim  f x ' ( x0 , y0 )  z x ' ( x0 , y0 )   
x  x0 x  x0  x  ( x0 , y0 )

Az f függvény y szerinti parciális deriváltja:

f  x0 , y   f  x0 , y 0  f x0 , y 0 
lim  f y ' ( x0 , y 0 )  z y ' ( x0 , y 0 ) 
y  y0 y  y0 y
6
Egy kétváltozós függvény mindkét parciális differenciálhányadosa
egyváltozós függvény differenciálhányadosa, amely egyváltozós
függvényt úgy kapjuk, hogy csak azt a független változót tekintjük
változónak, amely szerint differenciálni akarunk.
A parciális differenciálhányados geometriai jelentése: f’x(x0,y0) a
z = f(x,y) felület és az y = y0 sík metszésvonala (A-B görbe)
P0(x0;y0;f(x0,y0)) pontjához húzott érintőjének az iránytangense az x
tengelyre vonatkozóan. z
P0(x0;y0;f(x0;y0))

C B
P0

D
A

O y0
y
x0 x0;y0

7
x
 Magasabb rendű parciális differenciálhányadosok

Tegyük fel, hogy a z = f(x, y) függvény parciális differenciálhányadosai

léteznek az xy sík bizonyos tartományában.

  z   z 2
    f ''
 x, y   f ''
 z ''

x  x  x 2 xx xx xx

  z   z 2
 
''
 
 f xy x, y  f xy  z xy
'' ''

y  x  xy
az f(x,y) függvény második vagy másodrendű parciális differenciál-
hányadosainak nevezzük.

f xy'' és f yx
''
differenciálhányadosokat vegyes másodrendű
differenciálhányadosoknak nevezzük. 8
 f xy'' úgy kapjuk, hogy f(x,y) függvényt először x, majd pedig y
szerint differenciáljuk, és
''
f yx úgy kapjuk, hogy először y, majd x szerint differenciálunk.

'' ''
f xx és f yy tiszta másodrendű differenciálhányadosok.

Példa: Képezzük az f(x,y) = x2y3 – 3xy4 függvény második parciális

deriváltjait.
f x'  2 xy 3  3 y 4 f y'  3 x 2 y 2  12 xy 3

f xx''  2 y 3 f yx''  6 xy 2  12 y 3

f xy''  6 xy 2  12 y 3 f yy''  6 x 2 y  36 xy 2
9
Tétel: Ha a z = f(x,y) függvény második vegyes parciális differenciál-
hányadosai egy (x0,y0) pontban folytonosak, akkor e pontban egyenlők is
egymással:
f xy'' x0 , y 0   f yx'' x0 , y 0 
A másodrendű vegyes parciális deriváltak megegyeznek, azaz értékük
független a deriválás sorrendjétől.

Kétváltozós függvények teljes differenciálja:

Definíció: A z = f(x,y) függvény teljes differenciálja a P0(x0;y0) pontban:
dz  f x' x0 , y0  dx  f y' x0 , y0  dy

A formulát röviden így is írjuk:

z z
dz  dx  dy
x y
10
11
 Iránymenti derivált: az adott irány által kimetszett függvény
deriváltja.

Tétel: a gradiens egy vektor, amelynek komponensei a parciális

12
deriváltak! Szokásos jelölése még: ∇f(x)
13
14
 A kétváltozós függvények szélsőértékei
Az f(x;y) függvény szélsőérték keresése az egyváltozós f(x) függvény vizsgálatával analóg.
Tétel: az f(x; y)-nak ott lehet szélsőértéke, ahol az első parciális deriváltak nullák:
fx'  0
 Az egyenletrendszernek Po(xo;yo) legyen a megoldása.
fy'  0 
A P0 pontban akkor van szélsőérték, ha a második deriváltakból képezett:
D  f xx
"
 
 f yy"  fxy
" 2
kifejezés a Po(xo; yo) pontban pozitív: D(xo; yo)>0.
A szélsőérték minősége: ha fxx
"
(x 0 ; y 0 )  0, akkor helyi min imum,
"
ha fxx (x 0 ; y0 )  0, akkor helyi maximum van P0-ban.

Ha pedig D(xo; yo)<0, akkor a függvénynek nyeregpontja van a Po pontban.

(Ha D(xo; yo)=0, akkor más, további – nem részletezett – vizsgálatra van szükség.)
A kétváltozós függvény helyi maximuma
a függvénynek megfelelő felületen álta-
lában „hegycsúcs-szerű” kiemelkedés, A felület a nyeregpontban
a minimum pedig „bemélyedés”. a „ló nyergéhez” hasonló.
A nyeregpont szemléletes kifejezés,
egyik irányú síkmetszete a felületnek
maximumot ad az illető pontban,
a másik irányú síkmetszet gráfján f: f(x;y)=sin2xcosy
ebben a pontban minimum lesz.
Példa: adjuk meg az f(x; y)=x3+x2y+2y3+4y2–3 helyi szélsőértékeit és nyeregpontjait!

Megoldás: a szükséges feltétel: fx'  3x 2  2xy  0  Az egyenletrendszer megoldásánál

 ügyeljünk arra, hogy a gyökvesztést
fy'  x 2  6y2  8y  0 elkerüljük!

Az első egyenletből: x(3x+2y)=0, azaz x=0, vagy 3x+2y=0.

Ha x=0, akkor a második egyenlet: 6y2+8y=0, azaz 2y(3y+4)=0. Így: P1(0; 0) és P2(0;-1,33 ).

Ha az első egyenletben 3x+2y=0, azaz y=-1,5x, ezt helyettesítve a második egyenletbe újabb
megoldást is kapunk:
24  36  24 36 
x és y  , így : P3  ;  .
29 29  29 29 

Az elegendő feltételhez elkészítjük a második deriváltakat: fxx  6x  2y, fxy  2x, fyy  12y  8.
" " "

(0;0)  f yy" (0;0)  fxy (0;0)  0.

2
Ezután a D(x; y) előjelét vizsgáljuk a Pi pontokban: D(P1 )  fxx
" "

Mivel a D(P1)=0, ezért más vizsgálat szükséges. A függvényérték ebben a pontban –3.
  4  4  64
D(P2 )   6  0  2   12   8   2  0 
2
. A D(P2)>0, ezért a P2 pontban szélsőérték van.
 3  3  3
"
fxx P2   0, ezért a szélsőérték maximum, értéke (az eredeti f(x; y)-ba helyettesítünk): 17
27
.

A P3 pontra: D(P3)<0, azaz ebben a pontban nyeregpont van.

Tétel:

Vagyis differenciálhatóság esetén, ha egy irányban növekszik (csökken) a

függvény, akkor ellenkező irányban ugyanolyan mértékben csökken
(növekszik).

Tétel {a gradiens (gradf (a,b), vagy ∇f(x)) vektor tulajdonságai}:

17
Példa gradiens vektorra:

x2

x1

18
grad f

(3,1)

19
20
21
22
nyeregfelület

23
24
f(x,y) = (tan(5x)) + (cos(5y))

25
tan 5x

cos 5x

26
f(x,y) = 0  (tan(5x)) + (cos(5y))

27
28
29
 T=0,4 

x=0 0,1 0,2 0,2 0,3 0,4

y=0 0 0 0,2 0 0
cos5x 1 0 -1 -1 0 1
cos5y 1 1 1 -1 1 0
(cos5x)9 1 0 -1 -1 0 1
(cos5y)9 1 1 1 -1 1 1
30
(cos5x)9  (cos5y)9 1 0 -1 +1 0 1
31
((1-sign(-x - 0.9 + abs (y*2)))/3*(sign(0.9 - x) +
1)/3)*(sign(x+0.65)+1)/2 - ((1-sign(-x-0.39+abs(y*2)))/3*(sign(0.9-
x)+1)/3) + ((1-sign(-x-0.39+abs(y*2)))/3*(sign(0.6-x)+1)/3)*(sign(x-
0.35)+1)/2

32
33
34