Iváncsics József sen.

MAGYARORSZÁG
TERMŐTÁJAI
A szerző: Iváncsics József

 mezőgazdasági mérnök (1959)

 talajtan-agrokémia szakmérnök (1961)
 mezőgazdasági kémia - egyetemi doktor (1974)

A könyv letöltése pdf formátumban

A szerző szeretné ráirányítani az olvasó figyelmét arra
- hogy Magyarország termőhelyi kultúráinak környezete a
huszadik században több alapvető politikai, gazdasági változáson
ment keresztül, mint a megelőző tíz évszázad alatt;
- a magyar mezőgazdaság szerkezetének átalakulása – 1945 -
1960 és 1990 közti időszak – alapos kiértékelése nélkül, amint
ahogy az elmúlt húsz évben, továbbra is sötétben való
tapogatózással telik.

Magyarország termőtájai legkíválóbb gazdaságaiban a megelőző

ötven évben folytatott termelésfejlesztési gyakorlat újraértékelése
után megállapítható, hogy eredményes fejlesztés lehetőségét,
vélhetően az előbbi, legjobb populációjában mért tevékenységek
kiértékelése hordozzák, tehát minden további fejlesztés
- az elszigetelt tapasztalatszerzés jellegű kísérletek
eredményeinek globális környezeti jellemzői és változó készségű
befogadására alapozott fejlesztés gyakorlata helyett;
- termőhelyeink elkülönítetten homogén felületeinek ismételten
célzott vizsgálata, a tevékenységek eredményességét
meghatározó környezet és műveletek jellemzőinek, azonos
környezetben való kiértékelésével érhető el.
A szerző magánkiadásában megjelent munka az előbbi címről letölthető.

ISBN 978-963-12-0246-5

Bevezetés

„Az én falum címerébe jobbágy őseim ekevasat illesztettek,

láthassa az arrajáró bámészkodó „Wie geht ' s”,
itt földművesek élnek, ahol kijelölték terem az Ikvától az Irtásokig,
ekevasam kovácsszén tüzébe fehérre izzítottam, alaposan kikalapáltam,
hogy parlagunk elevenéig hatoljon.”

Gazdálkodástörténetünk urbéri-jobbágy birtokművelés évszázados tapasztalatai, a

természettudományokban elért legújabb ismeretek felhasználásával a „Homo-Óváriensis”
megkutatta, leírta, megtanította, a fenntartható mezőgazdasági tevékenységek alapvető
törvényeit, axiómáit. Tovább minden az adott időszakban elérhető tapasztalat
felhasználásával, az előbbi tevékenységeket „a termőhelyen megújuló energiákkal”,
megújuló minőségek előállításává fejlesztette. A fejlesztők - Cserháti, Újhelyi, Grábner,
Willax; iskola nemzedékeinek története, az agrártudományok fejlődésére meghatározóan
tanulságos. A magyarországi termőhelyi kultúráinak környezete, a huszadik században
több alapvető politikai, gazdasági változáson ment keresztül, mint a megelőző tíz
évszázad alatt. 1945-ben tulajdonviszonyok változása a földosztást követően, továbbá az
állami kezelésbe maradt földterületeken – összterület mintegy 14%-án - az állami
gazdaságok megalakulása. A 1959-60 évi a kisbirtokok teljes kollektivizálása, az 1960-70-
es években, az önálló községi szövetkezetek több községhatárt átfogó nagy
szövetkezetekbe, az állami gazdaságok mezőgazdasági kombinátokba való összevonása
követte. Az 1970 es évektől az önálló gazdasági egységek, termelési rendszerekbe
szervezett ellátása. Az 1990 évi rendszerváltás után, a termőhelyek használata és a
tulajdonviszonyok évtizedeken túlnyúló rendezetlensége.
A néhány gondolat magyarországi földművelő kultúra átalakulásáról és annak hatásairól.
Ez nem csupán történeti emlék, nem csak gazdaságtörténeti vonatkozásainak értékesek a
ma – az országban, megyéiben élő népesség – gazdálkodói számára. Az országban élő
népesség és tevékenysége minősítéséhez lehetően ne használjuk a „vidék” szavunkat -
mert „leszól, leminősít, mert így „pejoratív”! A „vidék” szóhasználat ilymódon általánosít,
üres, alkalmatlan fogalom - az ország, megyéi, termőtájai, falvai, városai népessége
sajátos kultúrája - 4 összefoglaló megjelölésére. Vidék – adott hely, egy település
környékét, vidékét jelöli, vidéki személy, a nem helyben lakó. Ha helybéli a pesti, budai a
vidéki? Nézd, egy kozmopolita fővárosi mit általánosít vidék szó alatt, szerény angolszász
szókincs szerint: country – ország – „de nem a fővároson kívüli ország”! countryman,
countrymen -» földi, helybeli, countryman, countrymen -» paraszt, földművelő,
countryside , környék, terület, vidék, vidéki táj, countrywide , országos; Mialatt a
háború folyt, a fű tavasszal minden évben kizöldült és a gabona minden nyáron megérett.
A gazda keze és a gondolkozó értelme nem pihent. És minden bűn és nyomor ellenére a
föld még mindig virágzik. Szegény, szegény történet! Csodálkozva kérdezi: honnan ez a
sok virág? Semmit sem tud arról, ami rózsa, munka, tavasz, gondolat; annál többet viszont
arról, ami mindezt meg akarja semmisíteni. Ezért van oly nagy jelentősége ennek a
sajátságos mondatnak - ”boldog – vidéki - nép, amelynek nincs története!” Carlyle
Gazdaságtörténetünk mindennapi gyakorlatát kutatva, felfedezhetjük lenyomatait a -
települések jellegében, jellegzetes felhasználások nyomán - a fogadó készség, a
mindennapokban használt gyakorlatias gondolkodást követő eszközrendszerben. A
magyar településföldrajz tartozik az egyre belterjesebbé váló önálló úrbéri – FÉNYES
Elek által vázlatosan leírt - falvainknak az adott földrajzi környezetbe való célszerű
elhelyezkedése, tevékenységek leírásával, mint pl.: IKVAI, DOBÁNY, HARASZTY
monográfiái. A községhatárok falvak, településeinek célszerű berendezkedése, hogyan
igazodott a környezet adottságaihoz, a vizekhez, a talajvíz ásott kutakkal való
elérhetőségéhez. Telkek, utcák, zártkertek, községi erdők, legelők, dűlők, szántók, út és
árokrendszere; - ezer éves tapasztalt nyomán megvalósult célszerű tájolása és
elhelyezkedése, tanulmányozható az „ökológia és agrokultúra” további fejezeteiben. A
termőhely (fogalom) a mindenkori földtulajdonos gazdálkodó- egy természeti tájra
történelmileg ráépült kultúrák nyomán kialakult, a tájban, községhatárban, dűlőben
elhelyezkedő mozaik föld-részletet jellemez. Ezt térképezték II. József földkóstolói,
valószínűen ugyanazon a biztos tudás – filozófia nyomán, amellyel az újabb letelepedést
kereső 5 népek – a sumer – görög – római, avar, magyar - kultúrájukban rendelkeztek. A
népvándorlás alapmotivációja – egy adott kultúrájú terület természetes termékenysége,
eltartó képessége, a népesség gyarapodását jobban kielégítő terület kiterjesztése volt.
Eszköze - a középkorban a korábbi rabszolga társadalomnál fejlettebb, további egy 6
foglalásokkal birtokba vett területek tehát azt a térszínt jelölik, amelyeknek művelésbe
fogása még a természet durvább megsértése nélkül ment végbe. Elsőként László Gyula,
majd tanítványai és munkatársainak sora fogalmazta meg alapos feltárások
konklúziójaként, hogy a magyarok már alapos földművelési ismeretekkel és gyakorlattal
érkeztek a Kárpátmedencébe. (Ma sem kétséges azonban, hogy kultúrájukban jelentősebb
volt az évezredes hagyományt hordozó nagyállattartás) Nem is lenne érthető, hogy 1050
körül már falvakba rendezett, virágzó mezőgazdaságról szólnak az oklevelek. Az
erdőirtásokkal szerzett szántók mértékét sokszorosan meghaladó, a Kárpát-medence
ökológiai viszonyait addig nem tapasztalt mértékben és gyorsan átalakító vállalkozás volt
az egész országra kiterjedő folyószabályozó és árvízmentesítő munka. Különböző
rendtörténetekben olvashatjuk, hogy az államalapítást követően a királyi birtokokra
telepített szerzetesek a földek telkesítésénél nem csak irtottak, de vizeket is szabályoztak.
Ezek az első híradásaink a vízrendezésekről. Az első nagyarányú és mérnökileg vezényelt
árvízrendezések a 18. század végén kezdődnek a Kárpát-medencében. A munkálatok
betetőzését 1845 és a századforduló közötti munkálatok jelentették, nemcsak a két nagy
folyón. A Kárpát-medencében 73 árvíztársulat működött és dolgozott. Mindennek
eredményeképpen 6,3 millió katasztrális holdnyi földet árvízmentesítettek, azaz a Kárpát-
medencében lévő 13,5 millió hektárnyi agrárterületből 2,5millió hektárt árvízmentesítéssel
nyertünk. (Többet, mint a Pó, a Loire völgye és a Holland mélyföldek összessége. (Ez a
terület a mai magyarországi részre esik) Ezek a számok teszik a magyar mezőgazdaság
ugrásszerű fejlődését és kapitalizálódását.” Ez a művelésbe vont területek növekedésével
arányosan növekvő gazdasági potenciál tette lehetővé a népesség környezetünknél
gyorsabb gyarapodását az Árpádok alatt, egészen a 14. szd. végéig. Nyilván ez a
gazdasági potenciál váltotta ki a török behatolási szándékát irányunkba, ez tette lehetővé a
viszonylag gyors regenerálódásunk a 16- 17. században. A népesség növekedése és
egyidejű bevándorlás folytán a megművelhető föld elfogyott.
Megszakad fejlődés, a Rákóczi f. és a 48-as szabadságharcot követő elszigetelődésünk,
majd monarchia válságokkal megszakított gyors fejlődése következett. A magyar
mezőgazdaság és ipar fejlődése a tizenkilencedik században Széchenyi és a köré
csoportosult reform értelmiség tevékenysége nyomán bontakozott ki. Ne csodálkozz
„majdnem megőrül a forradalom kitörésekor” veszni láva az addig megteremtett
értékeket. 7 A jobbágyfelszabadítás, tulajdonképpen a jobbágy népesség ilyen
képességének elismerése, a szabad vállalkozás kibővítésében rejlő lehetősége –
Széchenyi, Deák - történelmi felismerése volt. Ne felejtsd, nem csak István-király,
„igazságos Mátyás”, de Mária Terézia és II. József is meghallgatta a jobbágyfalvak
választott bíróit (a polgármestert) és orvosolta panaszaikat, és emiatt nem kerültek
„kuláklistára”! A negyvennyolctól hatvanhétig tartó szünet után, újabb soha nem látott –
az „antant” által is megirigyelt gazdasági fejlődés következett. Ennek a folyamatnak ma
ismert kiteljesedése a kiegyezés után– Óvár által kezdeményezett - belterjes
gazdálkodásra való áttérés volt. Újabb területfoglalás – irtásföldek, nyomásos gazdálkodás
lehetetlenülése után, a belterjesség változatos repertoárjának kiteljesedése. A török
hódoltság idején, jelentős népesség a nyugat-Dunántúl egymást érő falvaiba menekül, az
egy-főre jutó földterület ebben a térségben 1-ha-ra csökkent! Kényszerűen e térségben
újabb és újabb tevékenységekkel bővült a foglalkoztatottság, a gazdálkodás különlegesen
magas, belterjes kulturáltsága honosodott meg. Ez 1 katasztrális hold 1 számosállat
sűrűséget, ehhez tartotózó állattenyésztési kultúrát is jelentett. Ipari növények termesztése,
élelmiszeripar, mezőgépipar szervesen rátelepült erre a szerkezetre. Az ismeretlenhez
senki sem juthat el másképp, csak úgy, hogy őbenne magában megszületik; azonban csak
azzal a feltétellel születhetik meg, ha ő maga, a személy megteremti a megismerés
megfogalmazásának feltételeit. Schopenhauer. Mi a „magas kultúra”? - az előbbi
tevékenységek környezetében kialakult műveltség, az élet minden területét átfogó, az
egyéni képességeknek megfelelő, készség szintű ismeretetek széleskörű elsajátítása és
folyamatos átadása. Kisbirtokos kultúránk fejlődésének tehát volt egy olyan időszaka,
amikor az ismeretek szinte akadálytalanul jutottak el minden önállóan gazdálkodóhoz. Így
történt, hogy a politikai és a gazdasági átalakulásokat követve, az önálló gazdálkodónál
volt - a mód, az ismeret és a készség - a célszerű termőhely használathoz. Mindezek
együttesen a mezőgazdasági és élelmiszeripari tevékenység termelékenységének
növelésén túl, egy magasabb jövedelemszintű foglalkoztatás feltételeit is megteremtették.
„A kiemelkedő szellemi erőkkel rendelkező ember puszta megismerés útján, az akarat
minden szóhoz juttatása nélkül képes a legélénkebb érdeklődésre, egyenesen igényli azt.
Ez az érdeklődés azután egyszersmind a boldog életű istenek világába juttat, bevezetés a
gondolkodás módszerébe.” Fichte „A 20. századra azonban maga a táj vált a tudományos
kutatás egyik fő tárgyává, a földrajzban, szociológiában és néprajzban egyaránt.” TELEKI
Pál fogalmazta meg: „Milyen fontos volna magyarban is a vármegyék monográfiái helyett
a Mezőségnek, a Nyírségnek és Barcaságnak, a Csallóköznek és a Hany-nak a leírása!”
( 1917) Teleki szerint a tájak leírásának és összehasonlításának kulcsa a táj tipikus
karakterének megkeresése, kidomborítása. Ez a karakter akár klimatikus, akár orográfiai,
akár történelmi, ha a tájképre hatással 1. ábra: Olvasd „költő-gazdálkodó” keresztapám
feljegyzéseit, ezüstkalászos tanfolyamos jegyzetfüzetébe, Petőházán 1930. 9 van, földrajzi
tényezővé válik.
 Miniszterelnöksége alatt mondta: „az ország kormányzása tulajdonképpen geográfia” -
ma csupán vidékfejlesztés? Valóságos és eredeti felismerésekhez – az élő populációk
működésének, környezetének teljes megismerésére való törekvés és munka vezet. „Mi az
ami eddig még fel sem merült bennem, ami várakozik?” Gyimóthy G: Önismeret.
Az előbbi időkben a gazdálkodó falu közösségeinkben teljes körben a szubszidiaritás
érvényesült.
Minden emberi tevékenység így a földművelő tevékenység is rövid idő után
eredménytelenné válik, az ilyen tevékenységet fenntartó a mindenkorinak megfelelően
alkalmazkodó kultúra nélkül. Számos eredménytelenséghez vezető történelmi tapasztalat a
mindenkori földművelőt arra kényszerítette, hogy tevékenységét hosszabb távon
„fenntartható” módon folytassa. Tapasztalatokért nem kell az „új-kontinensre”
kirándulnunk, itt vannak a helytelen telkesítés, lecsapolás, erdőirtás és használat nyomán
keletkezett sajátos természet károsításunk drámai nyomai, amelyeket BALLENEGGER R.
1920-ban így diagnosztizált: A mérnöki munka az alföldjeink lefolyástalan, mocsaras
területeinek kiszárításával nagy kiterjedésű és igen termékeny talajokkal ajándékozta meg
a birtokosságot. De ezzel munkáját nem fejezte be, hátra van a belvizek rendezésének
olyan megoldása, amely a vizek stagnálását – a szikesedést, a homokhátak kiszáradását, a
dombhátak erózióját - teljesen megakadályozza. Történelmi időkben a nagy homokháton
erdők voltak, melyeket csak a török hódoltság idejében és azután taroltak le. Az erdő
letarolása után a homok felszabadult és futóhomokká vált. 10 De a természetátalakítást
küldetésként megélő elme nem pihent. Az ötvenes évek elején lecsapolt Balaton-
nagybereki Ág. vékony „kotu” talajrétegét – a kifejezés valóságos értelmének megfelelően
- elfújta a szél, 1967ben felkérésre az „aglab” által megvizsgált üzemi táblákon 1-10cm
kotu alatt 30-45m/m% CaCO3 tartalmú tavi meszet talált. A Hanság lecsapolása után a
tőzeg sok helyen meggyulladt, kiégett! Ugyanitt néhány évtizeddel korábban voltak a
telkesítésnek sikeres próbálkozásai is. Az Eszterházi, Süttöri, Petőházi, Agyagosszergényi,
Kapuvári Hanyban nem csak lecsapoltak, hanem nyáron a csatornázott Ikva, Kardos,
Répce vizeket felduzzasztva, szántókat az altalajon keresztül vissza duzzasztva, a réteket
árasztva öntözték. A Rába folyó duzzasztásával épült – első hazai Nicki víz-erőmű, ehhez
kapcsolódóan - Kapuvár irányában csatornázott Kis-Rába duzzasztásával nem csak az
Osvald-malom üzemelt, de a „Rábaköz kavics takarójára települt szántók nyárvégi
vízhiányát is pótolták. Hasonlóan működött a Lajta visszaduzzasztásával az Óvári-malom
és felette a Lajta öntések vízszabályozása. Ezek a malmok, 1945 után leálltak, az
ártereken ismét a szeszélyes természet szabályoz. Az 1960-80-as évek nagyüzemi
táblásítása nyomán, hegy és dombvidékeinken elszabadult az erózió, 2. ábra: Teleki
P.:Carte-Rouge elsősorban gazdaságpolitikai térkép, a magyarság évezredes földművelő
kultúrája nyomán, a földművelésre alkalmas táj tipikus karakterének kialakulását és
kiterjedését mutatja. 11 alföldjeinken a vízelvezető árkok, fasorok megszüntetése nyomán
kiújult belvíz és vihar károk nem képezték az előbbi időszak K+F témáit. Úgy
tapasztaltam - hogy az elmúlt évtizedek „gazdálkodói önhibájukon kívül” - az előbbi
feljegyzés mélyebb értelmét - nem lévén tulajdonosok – nem értelmezhették. A lopakodó
klímaváltozás észlelése közben azonban, egyre sürgetőbb a megfelelő válasz. Mély
meggyőződésem hogy az intéző által „jól elrendelt és látogatott munka”- a motiválatlan
cseléd munka - az egykori, de a jövőbeni nagybirtokokon sem éri el majd a korábbi
hatékonyságot.
A központosított termelésirányítás - 1948 után beszolgáltatást végrehajtó, 60-as
kollektivizálás után - kozmopolita hivatali tevékenységgé alakult, és töretlenül ma is a
„bürokrácia korlátai” között vegetál. „Soha nem érted meg a bürokráciát addig, amíg nem
látod, hogy a bürokraták számára az eljárás minden és az eredmény semmi.” („You will
never understand bureaucracies until you understand that for bureaucrats procedure is
everything and outcomes are nothing.”) Thomas Sowell Az ember - az evolúció tévedése,
hiszen az ember az egyedüli lény, amely képes felborítani a természet biológiai
egyensúlyát. Jurij Ritheu 1961-ben Gödöllőn így foglalták össze a koncentráció előnyeit
és hátrányait: Előnyök nagyüzem nagyobb bruttó hozam, - 1980-ban már „biomasszára”
egyszerűsödött - nagy táblák, tömbösítés, szakosított vezetés, irányítás, dolgozók nagyobb
specializált tapasztalata, ipari anyagok termékek bővülő felhasználása, nagy teljesítményű
gépekkel, a munka termelékenysége, egyöntetű minőség nő, az egységnyi termékre eső
önköltség, beruházási és általános költség csökken. A munkamegosztás kiszélesítése -
üzemek feletti, üzemen belüli specializáció célja az egész mezőgazdasági termelés
célszerű elhelyezése a népgazdasági tervvel összhangban. Hátrányok: a túlzott szakosítás
növeli az eszköz szükségletet, nő a szállítás, nincs egyenletes munkaerő foglalkoztatás.
Elemi kár, egyéb terméskiesést a gazdaság egyedül viseli. Forgóeszköz igény erősen
megnő, megtérülés nem egyenletes. Beruházási igény, amortizáció nő, kihasználatlan
eszközök épületek, infrastruktúra kérdése. Hol veszett el közben a biodiverzitásunk? Úgy
látszik, ebben az időszakban, semmi tudományos, inkább a latin vulgáris (Vulgus=tömeg)
köznyelvnek megfelelő - mindennapi, parlagias, felszínes, kedvenc - gyakorlat uralta,
ennek nyomában inkább csak a hátrányok valósultak meg. Meggyőződésem hogy a
magyar mezőgazdaság szerkezetének átalakulása – a monarchia alatt és 1945-ig, majd
1960 és 1990 közti 12 időszak – alapos kiértékelése nélkül, amint az elmúlt húsz évben, a
továbbiakban ugyancsak sötétben való tapogatózással telik és az ügyeskedőknek kedvez.
Most szólal meg SOCRATES: „Én senkinek semmit sem tudok megtanítani csak
elgondolkodtatni.” De olvasd mit mondott ez ügyben/1952/ KREJBIG Lajos: „A
gazdálkodó tevékenysége ily módon igen összetetten alkalmazkodó legyen, miután a csak
a döntően meghatározók száma is igen nagy és súlyuk állandóan változó. A gazdálkodó
vezér-motívuma az okszerűség- hol, mit, mikor és hogyan. Okszerűség az- az a
gazdaságosság követelménye a termőhelyi, gazdasági és piaci viszonyok megfelelő
részletességű ismerete. Kétségtelen-a legnagyobb jövedelmezőséget akkor sikerül elérni,
ha rendelkezésre álló természeti forrásokat tudatosan és a lehető legteljesebb mértékben
szolgálatunkba állítjuk. A természetben a termőhelyek és talajféleségek - változatok
végtelen láncolatával találkozunk. A növénytermesztési tevékenység előkészítésekor - a
tudományos ismeretek alkalmazott használatával - adott termőhelyre bizonyítottan
konkrét tényeket kell megállapítani - a növénytermesztés e nélkül sötétben való
tapogatózás. A számszerűsített diagnózis tehát termelési értéket képvisel. Sablonizált
kérdésekkel és válaszokkal nem sokra jutunk. Helyesen akkor tudunk kérdezni, ha a
gazdaság a termőhelyek sajátos termelési és üzemi viszonyait behatóan ismerjük.”
Szántóföldi kísérletek beállítása, kiértékelésénél fontos az „átlagos hely” kikeresése, hogy
az eredményeket oda majd átvihessük.

Vizsgálati adataink statisztikai kiértékelése módot nyújt arra, hogy ezek birtokában meg
tudjuk mondani valamelyik talajról hogy, képvisel az valamilyen talajtípust, vagy
szélsőséges összetételű-e, írja Várallyay és Keresztény egyik munkájában.
KERESZTÉNY és további közleményei, bizonyos termelési tényezők és terméskapcsolat
elemzése kapcsán arra is megtanít, hogy a keresett kapcsolat valószínűségét rontó változó
tényezők hatását, az adatállomány előzetes szűrésével minimálisra csökkentse. Amíg
azonban az éppen megelemzett ásványi táplálóanyagokon túli többi táplálóanyag,
valamint egyéb termelési tényezők koncentrációit számszerűen nem fejezzük ki, tehát
nagyságukat adott termőhelyen a táplálóanyagok koncentrációival sem hasonlítjuk össze,
célunkat tökéletesen nem érhetjük el. Az egykori mezőgazdasági kamara legjobb
laboratóriumai – ilyen volt Dr. Romlener László által vezetett Óvári OMMI, ahol
munkatársai felé közvetített nyitott szellemiségben dolgoztak. Az „ág. laborok” átvették
az 13 előbbi szolgálat szellemiséget, az állami gazdaságok, és szövetkezetek szakemberei,
különösen az idősebb generáció részéről, igen jó volt a fogadókészség, az egyes
tevékenységeket célzott vizsgálatokkal alátámasztó laborgyakorlat iránt.. A
mezőgazdasági tevékenységek fejlesztéséhez szabadon kísérletezve felhasználták a társ és
segédtudományok minden hazai és külföldi tapasztalatát. DWORAK L.7 közleménye
„Perspektívák” apró betűvel szedett részben írja nekünk: A növénytermelés főbenjáró
kérdése, a növénytermelés tapasztalat mesterségének ipari jellegű tudomány rangjára
emelése, amelynek terjedelmét még csak sejteni sem engedik, az agrokémia desztillálóin
ne a mi életünkben, ne 5-6, „az adott keretek között”, 50-60 év alatt párlódjék át. 1953-
2013- valóban 60év telt el! – ez az - „Egyetlen gondolat betölti a mindenséget”. William
Blake „A természet azonban nem ismer tréfát, mindig igaz, mindig komoly, mindig
szigorú, mindig neki van igaza, és a hibák és tévedések mindig az emberéi vele szemben.
A tehetségtelent megveti és csak az értelmesnek, az igaznak és tisztának hódol meg és
tárja föl titkait. Az Istenség pedig csak az élőben tevékenykedhet és nem a halottban; a
levőben, a változóban rejlik, s nem a készben és megmerevedettben; ezért az istenségre
beállított kutató értelemnek mindig a levővel, élővel van dolga - míg a gyakorlatias –
politikus, kozmopolita - ész a késszel, a megmerevedettel foglalkozik.” Göethe Az elmúlt
években Dworak-Kersztény nem könnyű terhét, megpróbáltam újra feldolgozni.
Figyelmeztetem az óvatlan szemlélődve olvasó kritikust, ez a munka a témához
kapcsolódó gondolatok összefoglalása – eszenciája, némi emóció, együttgondolkodás
nélkül nem élvezhető. Bemutatom az olvasónak az előbbiek szemléltetéséhez a
tanulmányban az alább idézett adatállományok felhasználásával - ismételten kiértékelt,
Tolna megyei állami és szövetkezeti gazdaságok (210eha) termőhelyeinek - „állandó és
változó” jellemzői átlagértékeit, 20. és 21. táblázat (MSZ-TVG.), azok 16. és 17ábrán –
relatív - mértani közép arányaihoz viszonyított és egyedi eltéréseit. Az adatállomány
ismételt, újra rendezett feldolgozásával látható lesz a növénytermelés mai szóhasználattal
– agrokémiája minőségtervezése fejlesztésében meddig jutottunk.
 A feladat algoritmusa: Termőhelyeink – reprodukálható módon mért, a termékenységre
ható termelési tényezők „állandó jellemzői” kiértékelése utáni besorolása, részletek a
TERMŐHELY fejezetben. 14 A mindenkori termés és termelési tényezők kapcsolata
vizsgálatának kiterjesztése, az összes ismert állandóra és változóra a víz és táplálóanyag
gazdálkodás fejezetekben. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a tárgyban
előtanulmányaimat Óváron KERESZTÉNY B. szakköröseként, majd a gyakorlatban
országosan kiemelkedő Bóly után, a Tolna megyei állami gazdaságok és szövetkezetek
1960-90-es évtizedeiben növénytermesztésben országosan legjobb eredményt elérő - ezek
közül néhány, hatékonyságban kiemelkedő - Alsótengelic, Bóly, Dalmand, Tamási-Fornád
ÁG.-ok távolabb Nemesvámos, Újkígyós szövetkezetek partnere lehettem. Az előbbi
gazdaságokban a rendelkezésre álló eszközök felhasználásának hatékonyága az adott
környezetben a legjobb volt. A további ilyen irányú fejlesztés gyakorlati megvalósításának
lehetőségét, vélhetően ebben, a legjobb gyakorlati populációjában mért tevékenységek
kiértékelése hordozzák.