A Vallalkozasok Tevekenysegenek Komplex Elemzese

1.1.
A komplex elemzés szükségessége, a beszámoló elemzésének alapjai
A sikeres vállalati gazdálkodás – a teljesítmények növelése, az értékteremtés stb. – egyik

elengedhetetlen feltétele a TÁJÉKOZOTTSÁG.
A gazdálkodási folyamatokról az abban részt vevőknek megalapozott információkra, ismeretekre van

szükségük, hogy a piacon való jelenlétük a lehető legsikeresebb legyen, ezért a gazdálkodásra, illetve
vállalkozásra vonatkozó információk, ismeretek megszerzése elengedhetetlen:
1. a tulajdonosoknak, hogy megítélhessék, befektetésük kezelése érdekeinek megfelelő-e, azaz a

vállalkozás azaz a vállalkozás vagyoni helyzete stabil-e, jövedelemtermelő és osztalékfizető
képessége megfelelő-e;
2. a potenciális befektetőknek, hogy kellően mérlegelhessék befektetési döntéseiket, azok
megtérülését, kockázatát, hozamát;
3. a vállalkozás vezetői számára, a vállalati stabilitás és fejlődés, a mindennapi tevékenységekhez
és a hosszabb távú gazdálkodáshoz kapcsolódó vezetői döntések megalapozása és értékelése
céljából,
4. a hitelezőknek, akik a hitel- és kölcsönnyújtás biztonságára, a törlesztőrészletek és
kamatkötelezettség fizetésére vonatkozóan kívánnak információhoz jutni,
5. a meglévő és leendő partnereknek (szállítók, vevők stb.) azért fontos, hogy a kapcsolat
biztonságosnak és tartósnak minősíthető-e;
6. a környezet számára, a cég imázsára vonatkozóan;
7. a makrogazdasági összesítések és háttérelemzések céljaira;
8. s nem utolsó sorban a vállalkozás vezetőinek és dolgozóinak a stabilitás, a fejlődés és a
jövedelembiztonsága szempontjából, bár ez a kör gyakrabban és mélyebben is informálódhat a
számviteli beszámoló nyújtotta lehetőségeken túlmenően.
A tájékozottság megszerzéséhez, ahhoz, hogy a vállalkozások megítélhetők és értékelhetők legyenek,

megbízható és viszonylag egységes információs rendszerre van szükség mind a vállalkozás, mind
pedig a vállalkozás környezete számára. Ezt az alapvető fontosságú igényt elsősorban a vállalkozások
számvitele elégíti ki, amelynek szabályozása Magyarországon törvényi szinten, a számviteli
törvényben jelenik meg.
A Számviteli törvény (továbbiakban: Sztv.) meghatározza

 jelentő eszközök és azok forrásainak értékelését,
 illetve értékelési lehetőségeit,
 valamint – kiemelten és legrészletesebben – a számviteli adatok időszakonkénti rendszerezését,
összesítését a gazdálkodáshoz kapcsolódó feljegyzés módját,
 a nyilvántartások kialakításainak alapjait,
 a vállalkozás vagyonát. Ez utóbbi egy-egy időszak (jellemzően 1-1 év) gazdálkodásnak
bemutatására szolgál,
o amennyiben a vállalkozás működéséről,
o vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről,
o a gazdálkodási időszak könyveinek lezárását követően beszámolót
o köteles készíteni.
Beszámoló lehet pl.: éves, egyszerűsített éves, összevont – konszolidált – éves beszámoló
A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése 1. oldal

A számviteli törvény alapvető célja, hogy a beszámoló megbízható és valós összképet adjon a
gazdálkodók vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről.
Ezt a beszámoló tartalmának, összeállítási szabályainak meghatározása mellett – többek között- a
törvényi szabályozás úgy is biztosítja, hogy előírja a beszámoló nyilvánosságra hozatalát és
közzétételét. A számviteli törvény nagy jelentőséget tulajdonít a beszámolók nyilvánosságának
(nyilvánosságra hozatal és közzététel), hiszen ez nélkülözhetetlen infókat biztosít a gazdálkodók
üzleti kapcsolataihoz, a befektetésekhez, a hitelezési és egyéb pénzügyi műveletekhez.
A gazdálkodók egymás tevékenységéről, valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről a letétbe
helyezett és közzétett beszámolókból tájékozódhatnak.
A vállalkozások gazdálkodási folyamatainak értékelése szükségszerű, hiszen

◦ egyrészt a számviteli törvény az üzleti események kötelező értékelését írja elő
(amennyiben meghatározza a kiegészítő melléklet és az üzleti jelentés tartalmát)
◦ másrészt mert a vállalkozás másként - sem a vállalkozás vezetői, sem pedig a

vállalkozás környezete által - nem ismerhető meg.
A vállalkozások megítélésének, értékelésének legfőbb módszere a gazdasági elemzés, amelynek

segítségével a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen tájékozottság biztosítható.
Az elemzés:
◦ összefüggések, gazdasági jelenségek és ezekre ható tényezők feltárását jelenti, tehát a
megismerés módjaként határozható meg, amely elősegíti, részben pedig biztosítja a
szükséges információk megszerzését.
A gazdasági elemzés tárgya az igényeknek megfelelően nagyon sokféle lehet, így

◦ vonatkozhat az adott vállalkozás egyes alrendszereire (pl. piaci tevékenység,
beszerzési, termelési vagy áruforgalmi, szolgáltatási tevékenység, a munkaerővel és a
tárgyi eszközökkel való gazdálkodás),
◦ irányulhat a vállalkozás átfogó, komplex értékelésére, amelyet általában az éves

beszámoló alapoz meg.
Az éves beszámoló elemzése a pénzügyi-gazdasági elemzés részét képező elemzési módszerek

összessége. Elsősorban a mérleg és az eredménykimutatás adataira támaszkodva segítenek egy egy
vállalkozás gazdálkodásának megismerésében, jellemző összefüggéseinek feltárásában.
A beszámoló adott időszakra vonatkozó összefoglaló jellegéből következően az alkalmazott elemzési
módszerek eredményei is átfogóan értékelnek egy-egy vizsgált gazdálkodó szervezetet. A beszámoló
elemzésének lényege a vizsgált vállalkozás adatai időbeni alakulásának kifejezése, a változások és
tendenciák értékelése.
A vállalkozás átfogó értékeléséhez kapcsolódó éves beszámoló elemzése általában kiterjed
◦ a vagyoni és a pénzügyi helyzet alakulásának vizsgálatára,
◦ a gazdálkodás jövedelmezőségének,
◦ valamint a vállalkozási tevékenység hatékonyságának értékelésére.

A beszámoló elemzése az elemző szerint lehet:
◦ Külső mérlegelemzés (kizárólag a beszámoló adatai, információi alapján)
◦ Belső mérlegelemzés (a vállalkozás belső adatai alapján pl. főkönyvi kivonat,
főkönyvi számlák, analitikus nyilvántartások, a vállalkozás tervei stb.)
Az elemzés mutatószámok képzésével történik.
A mutatószámok olyan jelentősen összevont, tömörített numerikus kifejezések, amelyek

koncentrált formában adnak ismeretet számszerűsíthető, illetve mennyiségi úton bemutatható
jelenségekről.
Segítségükkel a beszámoló adattömege kevés, de értékelhető, jól kifejező jellemzővé sűríthető össze
annak érdekében, hogy viszonylag egyszerű módon leképezhető legyen, és ezzel lehetőség szerint
gyors és értelmezhető áttekintést adjon bonyolult gazdasági összefüggésekről, folyamatokról, a
vállalkozás – az elemzés céljaihoz tartozóan vizsgált – helyzetéről.
A mutatószámok lehetnek:
◦ Abszolút mutatószámok (egyedi számok, összegek, különbségek, középértékek)
◦ Relatív mutatószámok (viszonyszámok: két abszolút szám közötti viszony hányados
formában)
A viszonyszámok típusai:
- Megoszlási viszonyszámok
- Összehasonlító viszonyszámok (dinamikus, területi, koordinációs)
- Intenzitási viszonyszámok
Az elemzés legfontosabb módszere a mutatószámok összehasonlítása, amelyek lehetnek:
 Időbeli (pl. beszámolási év és a bázisul választott előző év mutatószámainak

összehasonlítása.)
 Térbeli (pl. két vállalkozás azonos időszakra vagy időpontra, azonos tartalommal számított
mutatószámainak egymáshoz történő viszonyítása vagy ágazati átlagadatokkal való
összevetése.)
 terv-tény (tervezett és tényleges adatok összehasonlítása, ill. elsősorban a belső

mérlegelemzés esetén alkalmazható, azaz az elemző számára a vonatkozó tervek, tervadatok
ismertek.)
Az elemzés fontos követelménye, hogy a vizsgált jelenségek ne egyetlen mutató alapján, a

vállalkozást pedig ne csak két-három mutató értékelése szerint minősítjük.

Egy mutatószám túlzott tömörségének feloldására, az információvesztés elkerülése megoldása
lehet:
1. a mutató felosztása (a mutatószám számlálójának és/vagy nevezőjének egyedi alkotóelemekre
történő szétbontása pl. az érétkesítés nettó árbevételének felosztása belföldi és
exportértékesítés árbevételére.)
2. a helyettesítés (a mutatószám számlálójának és/vagy nevezőjét más értékekkel helyettesítjük,

anélkül, hogy a mutatószám értékét tekintve megváltozna pl. a nettó árbevétel helyett az
értékesített termékmennyiség és az eladási ár szorzata kerül be a mutatóba.)
3. a mutató bővítése, azaz a mutatószámot a számlálójában és a nevezőjében ugyanolyan

mértékben, ugyanazzal az értékkel bővítjük. (pl. eszközarányos eredmény mutatója.)
Mutatószámrendszer:
◦ logikai úton összerendezett mutatószámok összessége.
◦ Rendszerbe foglalja az egyedileg számított mutatókat úgy, hogy ezek a mutatók
◦ Összefüggnek egymással,
◦ Kiegészítik egymást, illetve
◦ Valamely magasabb szintű információ egy-egy összetevőjét jelentik,
 vagyis
 Összességükben alkalmasak az összegző, átfogó értékelés minőségének javítására.
A mutatószámrendszerek alapvetően
◦ Matematikai természetűek és (összegzés, különbségképzés, szorzás és osztás)
◦ Rendszeralapúak (tartalmi-logikai összefüggések szerint kialakíthatók)
A mutatószámrendszer kialakításakor a következő szempontokat, követelményeket kell

figyelembe venni:
1. a mutatószámrendszer kialakítása csak számszerűsített mutatókkal történhet (értékben vagy
mennyiségi egységben egyértelműen mérhető mutatószámok,)
2. A mutatószámrendszernek tartalmaznia kell a vállalat céljait és az azokat meghatározó
legfontosabb tényezőket (tartalom),
3. A mutatószámrendszernek a lényeget koncentrált formában, de teljes körűen kell kifejezniük
(relevancia,)
4. Az alkalmazott rendszert – alkotó – mutatószámok között nem állhat fenn ellentmondásos
kapcsolat, azaz a mutatószámrendszer az egyes mutatók tárgyi-logikai összefüggések alapján
meghatározott ellentmondásmentes összessége (konzisztencia),
5. A mutatószámrendszerek és az azt alkotó mutatók a múltra és jövőre is vonatkozhatna, ezért
az összehasonlító számításoknál ügyelni kell a mutatók időbeliségére (mutatószámok
egyidejűsége)
6. A mutatószámrendszerek változtathatók, bővíthetők legyenek anélkül, hogy sérülne a
konzisztenciájuk (rugalmasság),
7. Az egyes mutatóknak – és így a mutatószámrendszernek – a meghatározásakor
gazdaságossági szempontokat kell érvényesíteni, azaz az információszerzés- és feldolgozás
költségei, valamint az információk hasznossága között megfelelő kapcsolat legyen (költség-
haszon elv).

A mutatószámok előnyei
◦ Tömörek, összevontan és átfogóan fejezik ki az adott (vizsgált) gazdasági jelenségeket
◦ Egyszerűek, könnyen áttekinthetőek, közérthetőek
◦ Jól alkalmazhatók összehasonlítások végrehajtására
Hátrányai:
1. A számviteli beszámoló múltorientált, a beszámoló múltbeli adatokat, infókat biztosít az
elemző számára.
2. A mérleg fordulónapja, a mérleg készítésének időpontja, a beszámoló tényleges
nyilvánosságra hozatala, közzététele, valamint egy lehetséges elemzés időpontja között
jelentős időkülönbség érvényesülhet.
3. A számviteli beszámolót tartalma tudatosan befolyásolható, manipulálható (mérlegpolitikai
megfontolások).
4. A vállalkozás kvalitatív megközelítésű minősítése (nem számszerűsíthető infók hiányában) a
mérlegelemzéssel csak korlátozottan végezhető el, tehát a nem számszerűsíthető információs
igények kielégítése igen korlátozott.
5. A mutatók tömörsége előny mellett hátrány is lehet, a túlzott összevonások infóvesztéshez
vezethetnek.
6. Az egyes mutatók változásai sok esetben szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és így nem
minden mutatószám nyújt – az elvárásoknak megfelelően – új információt az értékelésben.
7. Több olyan tényező is érvényesülhet a mutatók időbeli alakulásában, amelyek hatásai nem
számszerűsíthetők.
8. Egy előre kialakított – külső elemző által összeállított – mutatószámrendszer nem
alkalmazható univerzálisan minden egyes beszámoló értékeléséhez, a vállalkozások
sajátosságai, egyedi jellemzői gyakran nem adnak lehetőséget a mutatószámrendszer
változatlan formában történő felhasználására.
A beszámolók, mint az elemzési információ forrásai

 Az elemzési-értékelési lehetőségeket befolyásolja a beszámoló formája, mert az egyes
beszámolófajták eltérő mélységű információt biztosítanak.
 A gazdálkodó beszámolója lehet

◦ az éves beszámoló
◦ egyszerűsített éves beszámoló
◦ egyszerűsített beszámoló
◦ meghatározott feltételek esetén összevont (konszolidált) éves beszámoló
Éves beszámolót köteles készíteni a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, amennyiben nem jogosult
az egyszerűsített éves beszámoló készítésére. (Ez a beszámoló fajta a legrészletesebb)
Az éves beszámoló fő részei:

1. Mérleg
2. Eredménykimutatás
3. Kiegészítő melléklet
Az éves beszámolót készítő üzleti jelentést is köteles készíteni.
Egyszerűsített éves beszámolót készíthet az a kettős könyvvitelt vezető vállalkozás, ha a két egymást
követő évben a mérlegforduló napján a következő nagyságot jelző három mutatóérték közül kettő
nem haladja meg az alábbi határértéket:
◦ A mérlegfőösszeg az 500 millió Ft-ot,
◦ Az éves nettó árbevétel az 1000 millió Ft-ot,
◦ A tárgyévben átlagosan foglalkoztatottak száma az 50 főt.
Az értékelés részére korlátozottabb információforrást jelent, mivel

◦ A mérlege és eredménykimutatása összevontabb adatokat tartalmaz
◦ A kiegészítő mellékletének tartalma valamelyest szűkebb,
◦ A beszámoló mellet üzleti jelentést sem kell készíteni
Nem készíthet egyszerűsített éves beszámolót:

◦ Részvénytársaság
◦ Konszolidációba bevont vállalkozás
◦ Külföldi vállalkozás Magyarországi fióktelepe
Egyszerűsített beszámolót (egyszerűsített mérleg, eredménylevezetés) készíthetnek

kormányrendeletben meghatározottak szerint az egyéb szervezetek (alapítványok, társasházak).
Ez a beszámolóforma kevésbé részletesebb, így erősen korlátozza a külső betekintő számára az

értékelési lehetőséget. Természetesen a kapcsolódó könyvvezetés és az analitikus nyilvántartások
bevonásával képet kaphatunk az egyéb szervezet üzletmenetének helyzetéről.
Összevont (konszolidált) éves beszámolót az a kettős könyvvitelt vezető vállalkozás köteles

készíteni, amely egy vagy több vállalkozáshoz fűződő viszonyában anyagvállalatnak minősül.
Az anyavállalat összevont (konszolidált) éves beszámoló készítési kötelezettségét meghatározza a
vállalatcsoport nagyságrendje is. Ennek mérése a számviteli törvény a következő mutatókat és
határértékeket írja elő:
a mérlegfőösszeg 2700 millió Ft.
az éves nettó árbevétel 4000 millió Ft.
az átlagosan foglalkoztatottak száma 250 fő
Az összevont (konszolidált) éves beszámoló fő részei:

 összevont (konszolidált) mérleg,
 összevont (konszolidált) eredménykimutatás,
 összevont (konszolidált) kiegészítő melléklet,
Az összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő vállalkozás a beszámolóval egyidejűleg

összevont (konszolidált) üzleti jelentést is köteles készíteni a vállalatcsoportról.
A beszámolóban az adatokat ezer forintban, a százmilliárd forintnál nagyobb mérlegfőösszegű

vállalkozásoknál millió forintban kell megadni. A létesítő okiratban meghatározott konvertibil
devizában készítheti el éves beszámolóját az a vállalkozás, amelynél a tevékenység elsődleges
gazdasági környezetének pénzneme a forinttól eltérő konvertibilis deviza feltéve, hogy
 bevételei, költségei és ráfordításai, valamint
 pénzügyi eszközei és pénzügyi kötelezettségei az előző és a tárgyévi üzleti évben külön-külön
legalább 75%-ban az adott konvertibilis devizában merülnek fel.
Az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, az abban

bekövetkezett változásokról kell valós képet mutatnia.
Ennek érdekében a mérlegnek tartalmaznia kell
◦ a vállalkozás összes eszköz- és forrásállományát,
◦ az eredmény-kimutatásnak az időszak összes bevételét és ráfordításait, az adózott
és a mérleg szerinti eredményt,
◦ továbbá a kiegészítő mellékletnek mindazokat az adatait és szöveges indoklásait,
amelyek a valós kép megítéléséhez szükségesek.
Az éves beszámoló fő részei

Mérleg: egy olyan kétoldalú kimutatás, amely adott időpontra (Magyarországon dec. 31.)
vonatkozóan, előírt csoportosításban, értékben mutatja be a vállalkozás eszközeit (aktíváit) és
forrásait (passzíváit).
Külföldi vállalat magyarországi leányvállalata meghatározott feltételekkel eltérhet a december 31-i

fordulónaptól.
(Pénzügyi szempontból azt a fontos infót közvetíti, hogy ki és mennyi tőkét (finanszírozást)
biztosított a szervezet számára, és azt a szervezet mire fordította.)
A vállalkozása két mérlegséma közül választhat:
„A” változat
◦ Mérlegszerű elrendezés (egyik oldalon az eszközök, másik oldalon a források)
◦ Automatikus egyezőség-ellenőrzés (eszközök összesen, források összesen)
◦ Az eszközöknél fordított mobilitásai sorrend
◦ A forrásoknál fordított lejárati sorrend
„B” változat:
◦ Az eszközöknél az „A” változat szerinti bemutatás összesítés nélkül
◦ Részben lépcsőzetes elrendezés
◦ Saját egyeztethetőség valósul meg
◦ Részben finanszírozási szemlélet érvényesül
A számviteli törvény előírásai a két mérlegsémára minimumkövetelményként meghatározóak,

de ezen túlmenően
1. új tételek is felvehetők, ha az előírt séma egyik tétele sem fedi a nevezett tétel tartalmát,
2. a mérlegtételek egy-egy római számmal jelzett eszköz- és forráscsoporton belül
összevonhatók (ez alól kivételt képeznek a kapcsolt vállalkozásokkal összefüggő tételek), ha
◦ azok összegükben a megbízható és valós összkép szempontjából nem jelentősek (a
vállalkozás számviteli politikája szerint), és
◦ az összevonás elősegíti a világosság elvének érvényesülését,
◦ a kiegészítő mellékletben bemutatja az összevont tételeket és az összevonás indokát.
3. elhagyhatók azok a sorok, amelyek adatot nem tartalmaznak sem a tárgyévben, sem az előző
év oszlopában.
A mérleg bármelyik változatának adatai fontos információforrást jelentenek az elemzéshez, hiszen

ezek alapján vizsgálható a vállalkozás vagyoni helyzetének alakulása, továbbá az eszközök és
források összetételének változása.
Eredmény kimutatás: a mérleg szerint eredmény levezetését mutatja.

Jellemzői:
◦ mutatja az eredményre ható főbb tényezőket,
◦ megmutatja, hogy az adózás előtti eredmény hány részre oszlik (1./ állami költségvetésbe,
adóként, 2./ tulajdonosoknak osztalékként, 3./ vállalkozásnál maradó jövedelem)
◦ és jövedelmezőségi vizsgálatokra ad lehetőséget.
Az eredmény megállapítás módszerei és formái:
◦ Összköltségeljárással készülő
 „A” változat
 „B” változat
◦ Forgalmi költség eljárással készülő

 „A” változat
 „B” változat
A két módszer és azon belül a két változat az eredménymegállapítás szempontjából egyenrangú, a

vállalkozások szabadon választhatják.
Összköltség eljárás módszere:
◦ Elsődlegesen az üzleti évben felmerült költségek gyűjtését és bemutatását

hangsúlyozza,
◦ A költségelszámolása „időszak-meghatározott”, s nem az értékesítés alakulásának
függvénye,
◦ A költségelszámolás nyitott, nagyobb lehetőséget biztosít elemzésre,
◦ Az egyes időszakok (évek) költségeinek összehangolását – részletező információk
nélkül-lehetővé teszi,
◦ A hosszú gyártási átfutási idejű termékeket előállító vállalkozásoknál előforduló erős
árbevétel-ingadozások esetében hitelesebb költségelszámolást biztosít,
◦ A hozamok oldaláról a tárgyévi termelési (szolgáltatási) teljesítményt, határozza meg,
s nem csak az értékesítési produktumot
Összköltség eljárás módszerét célszerű választani azoknak a vállalkozásoknak, akik
1. szolgáltatási tevékenységet vagy kereskedelmi tevékenységet végeznek elsősorban

2. kisvállalkozások, nem bonyolult nagyságrendű vállalkozások
3. nem helyeznek nagy hangsúlyt az önköltség-elemzésre, illetve a jövedelmezőségi vizsgálatra
4. nem vezetnek folyamatos, naprakész értékben készlet-nyilvántartást.
Forgalmi költség eljárás módszere

1. Az értékesítési árbevétellel az értékesítés költségeit állítja szembe, a költségek „árbevétel-
meghatározottak” függetlenül attól, hogy melyik időszakban (évben) merültek fel
ténylegesen (költségelszámolássa „értékesítés meghatározott”).
2. Az értékesítési árbevétellel állítja szembe az értékesítés közvetlen költségeivel, s a
beszámoló alapján is lehetővé teszi az átlagos jövedelmezőség mérést, a könyvviteli
nyilvántartások alapján részletesebb elemzési lehetőséget biztosít.
3. A közvetett költségeket főbb funkcióik szerint is részletezi
4. A struktúrájánál fogva hatékonyabban kiszolgálja a vállalkozás vezetésének a számvitellel
szemben támasztott igényeit.
5. Vállalkozások szélesebb körű összehasonlítására ad lehetőséget.
Forgalmi költség eljárás módszerét célszerű választani azoknak, akik:

◦ termelő tevékenységet végeznek
◦ bonyolult nagyságrendű vállalkozások, nagyvállalatok
◦ nagy hangsúlyt helyeznek az önköltség-elemzésre (6-7 számlaosztályok használatával igényes
vezetői számvitelt kívánnak kialakítani)
◦ folyamatos, naprakész készletnyilvántartást vezetnek.
Az eredménykimutatás változatai:
 „A” változat:
◦ Lépcsőzetes elrendezés.
◦ Automatikus egyezőség csak a mérleggel.
◦ Az eredményt összetevők szerint mutatja be.
 „B” változat:
◦ Mérlegszerű elrendezés, két oldal (ráfordítások, bevételek).
◦ Más jellegű egyezőség-ellenőrzés.
◦ Az eredményt összetevők szerint mutatja be.
A számviteli törvény lehetővé teszi, hogy a vállalkozások pénzügyi instrumentumaiknál (pénzügyi

eszközök, pénzügyi kötelezettségek, saját tőke) valós értéken történő értékelést alkalmazzanak. (az
éves beszámoló mérlege további sorokkal bővül).
KIEGÉSZÍTŐ MELLÉKLET:

1) Kiegészítő melléklet: Szöveges és számszaki részeket egyaránt tartalmaz, szorosan
kapcsolódik a mérleghez és az eredmény kimutatáshoz.
2) a mérlegben nem részletezett sorokat itt, a kiegészítő mellékletben lehet részletezni
3) a vagyoni, pénzügyi helyzetet itt lehet részletezni.
Célja: A vállalkozásról olyan információk rendszerbe foglalt közlése, amellyel hozzájárulhatunk,

hogy a beszámolót tanulmányozó megbízható, valós képet tudjon formálni a vállalkozás jelenlegi és
részben jövőbeni vagyoni-pénzügyi helyzetéről. Tartalmát eldönti az, hogy szorosan a mérleghez és
az eredménykimutatáshoz kell kapcsolódnia.
A kiegészítő melléklet meghatározó részét a mérleghez és az eredménykimutatáshoz nyújtott

információk adják. Ugyanakkor a vállalkozás egészére vonatkozó fejezettel és egyéb – részben a
törvény által kötelezően előírt, részben a vállalkozás vezetése által fontosnak tartott, de logikailag
más helyhez nem kapcsolódó – információk közlésének helyet adó fejezettel is indokolt bővíteni.
A kiegészítő melléklettel szemben a beszámolót felhasználók elvárása:

 a beszámoló mérlegében és eredménykimutatásában nem szereplő olyan infók bemutatása,
amelyek lényegesen és jelentősen befolyásolhatják a vállalkozásról kialakuló megbízható
valós képet.
 a mérlegben és az eredménykimutatásban nem kellően részletezett adatokat részletesebben
mutassa be, szöveges magyarázatokat fűzzön hozzájuk,
 tartalmazza a gazdálkodó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzete alakulásának értékelését,
eszközei és forrásai összetételének alakulását.
A kiegészítő melléklet tehát számszaki adatokat és szöveges magyarázatokat egyaránt tartalmazza,

összeállítása során a gazdálkodó részben a számviteli törvényben tételesen előírt adatokat kell, hogy
szerepeltesse, részben pedig önálló döntés alapján határoz meg tartalmi elemeket, amelyeket
szükségesnek tart a megbízható és valós kép kialakításához.
A bemutatott infók hasznosíthatósága álljon arányban azok előállítási költségeivel.
Tartalma 5 nagy részre tagolódik:
1) Általános rész
2) Mérleghez kapcsolódó kiegészítése
3) Az eredménykimutatáshoz kapcsolódó kiegészítések
4) Tájékoztató rész
5) Cash flow
1) ÁLTALÁNOS RÉSZ
◦ A gazdálkodó tevékenységi körének rövid bemutatása, az üzleti év során bekövetkezett főbb
változások ismertetése.
◦ A beszámoló összeállításánál alkalmazott szabályrendszernek és főbb jellemzőinek
bemutatása (ez általában a számviteli törvény, de az összevont (konszolidált) éves
beszámoló esetében lehetnek az IFRS szabályai is).
◦ Az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítési kötelezettségre utalás, az esetleges
mentesítés okának megjelölése,
◦ Annak a gazdálkodónak a megnevezése, amelynek összevont (konszolidált) éves
beszámolójába bevonták.
◦ A számviteli politika meghatározó elemei, azok változásai, s hatásuk az eredményre, a
mérlegkészítés időpontja.
◦ Az alkalmazott értékelési eljárások (egyes eszközök és források értékelése, amortizációs
politika, az értékvesztések elszámolásának esetei és kritériumai.)
◦ A mérleg és eredménykimutatás választott formája, annak változtatása.
◦ Az ellenőrzés, önellenőrzés során feltárt jelentős összegű hibák, hibahatások bemutatása.
◦ A vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet, valamint az eszközök és források összetétele
alakulásának értékelése.
◦ A cash flow-kimutatás.
2) MÉRLEGHEZ KAPCSOLÓDÓ KIEGÉSZÍTÉSE
◦ Az össze nem hasonlítható adatok megjelölése és indoklása.

◦ Az összevont mérlegtételek részletezése.
◦ A befektetési tükör.
◦ A tárgyévi terv szerinti értékcsökkenési leírás összege, legalább mérlegtételek szerinti
bontásban, az alkalmazott módszerek szerint megbontva, elkülönítetten bemutatva a
környezetvédelmi célú tárgyi eszközök létszámát.
◦ A meghatározó jelentőségű tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenésének változása,
eredményre gyakorolt hatása.
◦ A terven felüli értékcsökkenés tárgyévben elszámolt összege és a visszaszorítások összege
és indoklása.
◦ Az üzleti vagy cégérték 5 évnél hosszabb leírásának indoklása (negatív üzleti vagy
cégértékre is vonatkozik).
◦ A befektetett pénzügyi eszközök és a készletek értékelése során elszámolt értékvesztés
alakulása mérlegtételenkénti bontásban.
◦ Az értékhelyesbítések alakulása mérlegtételenkénti bontásban.
◦ A készletek közötti veszélyes hulladékok, környezetre káros anyagok mennyiségi és
értékadatainak alakulása.
◦ A követelésekre vonatkozó részletező adatok mérlegtételek szerinti bontásban.
(nyilvántartásban vételi érték, tárgyévben elszámolt, ill. visszaírt értékvesztés, halmozott
értékvesztés).
◦ Az aktív és passzív időbeli elhatárolások főbb tételenkénti továbbrészletezése.

◦ Részvénytársaságoknál a kibocsátott részvények darabszáma és névértéke
részvénytípusként, külön bemutatva a tárgyévi kibocsátást.
◦ A saját tőke tárgyéven belüli változása, a jegyzett tőkén belül a kapcsolt vállalkozások által
jegyzett érték változása.
◦ A visszavásárolt saját részvények, saját üzletrészek és visszaváltható részvények
megszervezésére vonatkozó adatok. (száma és névértéke, aránya, indoka, ellenértéke).
◦ A lekötött tartalék jogcímek szerinti részletezése.
◦ A tárgyévi képzett céltartalék, ill. céltartalék-felhasználás összege jogcímek szerinti
részletezése, külön bemutatva a környezetvédelmi kötelezettségekre és jövőbeni költségek
fedezetére képzett céltartalék alakulását. (előző év, tárgyév)
◦ A kibocsátott átváltoztatható kötvények száma és névértéke.
◦ A kötelezettségek közül:
 a hosszú lejáratú kötelezettségek egy éven belül esedékes törlesztésének összege.
 az 5 événél hosszabb hátralévő futamidejű kötelezettségek.
 azon tételek, ahol a visszafizetendő összeg nagyobb a kapott összegnél.
 a zálog – (vagy hasonló) jogokkal biztosított kötelezettségek, a biztosítékok fajtái és

formáit megjelölve.
a hátrasorolt kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szembeni tételei
továbbrészletezve (anya- és leányvállalattal szembeni).
◦ A külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek év végi átértékelési különbözete,
ha az jelentős.
◦ Azon kötelezettségek összege, amelyek a pénzügyi helyzet értékelése szempontjából
jelentősek és a mérlegben értékkel nem jelennek meg. (jövőbeni nyugdíjfizetés,
végkielégítés).
◦ A mérlegen kívüli függő és biztos (jövőbeni) kötelezettségek, fajtánként részletezésben.
◦ A hátrasorolt eszközök értéke jogcímek szerint.
3) EREDMÉNY KIMUTATÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ KIEGÉSZÍTÉSEK
◦ Az össze nem hasonlítható tételek megjelölése és indoklása.

◦ Az összevont tételek részletezése.
◦ Az értékesíts nettó árbevételének bemutatás főbb tevékenységek szerint, ha azok jelentősen
eltérnek jellegükben.
◦ Az exportértékesítés nettó árbevétele földrajzilag elhatárolt piacok szerint.
◦ Exporttámogatás esetén a támogatott exportbevételhez kapcsolódó közvetlen költségek.
◦ Támogatási program keretében kapott és elszámolt összegek, azok felhasználása:
 támogatásonkénti,
 jogcímenkénti és
 évenkénti
részletezésben.
◦ A halasztott bevételekből a kapcsolt vállalkozással szembeni összegek.

◦ A forgalmi költség eljárással készített eredménykimutatás esetén
 a saját termelésű készletek állományváltozása,
 a saját előállítású eszközök aktivált értéke,
 a költségek költségnemenkénti részletezése.
◦ A kutatás és a kísérleti fejlesztés tárgyévi költségei.

◦ A környezetvédelemmel kapcsolatosan elszámolt költségek jogcímenként tárgyévre és előző
évre.
◦ Az ellenőrzés, önellenőrzés során feltárt jelentős összegű hibák eredményre gyakorolt
hatása, évenkénti bontásban.
◦ A rendkívüli bevételek és ráfordítások összegei jogcímenként, ha azok eredményre
gyakorolt hatása jelentős, továbbá a társasági adóra gyakorolt hatásuk.
◦ A mérleg fordulónapjáig le nem zárt határidős, opciós és swap ügyletek szerződés szerinti
értéke, az eredményre gyakorolt várható hatása, s amit ebből már figyelembe vett az
eredmény megállapítása során a gazdálkodó.
4) TÁJÉKOZTATÓ JELLEGŰ RÉSZ (VAGYONRÓL, TELEPHELYEKRŐL, SAJÁT TŐKE,

JEGYZETT TŐKE)
◦ A társasági adó alapjának korrekciós tételei. (Ha valamely tétel átmeneti jellegű, annak
jövőbeni hatását is be kell mutatni.)
◦ A gazdálkodó leányvállalatainak, közös vezetésű vállalatainak és társult vállalkozásainak
 neve, székhelye,
 saját tőkéje,
 jegyzett tőkéje,
 tartalékai,
 a mérleg szerinti eredménye,
 a birtokolt részesedés aránya.
◦ Az egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozások neve és székhelye.

◦ A tulajdonosok (tagok) neve, székhelye, szavazati aránya, jegyzett tőkéje, ha azok legalább
 többségi befolyással,
 minősített többséget biztosító befolyással rendelkeznek.
◦ A tárgyévi létszám, bérköltség és személyi jellegű egyéb kifizetés állománycsoportonkénti

bontásban.
◦ A vezető tisztségviselők, az igazgatóság, a felügyelőbizottság
 járandóságának összege,
 részükre folyósított előlegek és kölcsönök,
 nevükben vállalt garanciák, nyugdíjfizetési kötelezettség stb.
◦ utalás a beszámoló könyvvizsgálati kötelezettségére,

◦ a könyviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításáért felelős természetes személy
nyilvános azonosító adatai.
◦ A beszámolót aláírni jogosult és köteles személy(ek) neve és székhelye.

Az egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő melléklete lényegesen kevesebb infót tartalmaz, nem
kötelező szerepeltetni a következőket:
◦ Az immateriális javak és tárgyi eszközök bruttó értékének és halmozott értékcsökkenésének

állományváltozásait, valamint a tárgyévi értékcsökkenési leírás összegét mérlegtételenkénti
bontásban.
◦ Az elszámolt értékcsökkenési leírás módszerek szerinti bemutatását, valamint a terven felüli
értékcsökkenés és annak visszaírt összegét, a jelentősebb tételek indoklását.
◦ A követelések értékének alakulását.
◦ Az értékvesztések állományának alakulását.
◦ A bekerülési értéken értékelt befektetett pénzügyi eszközök könyv szerinti értékének a valós
értéket jelentősen meghaladó összege esetén azok könyv szerinti értékét és valós értékét, valamint
annak indoklását, hogy miért nem számolták el az értékvesztést.
◦ A képzett céltartalékok, ill. azok felhasználásainak összegeit.
◦ Az időbeli elhatárolások alakulását.
◦ A mérlegben meg nem jelenő jelentős pénzügyi kötelezettségek összegeit.
◦ Az árbevétel összetételének, illetve az exporttámogatásokkal kapcsolatos költségeknek a
bemutatását.
◦ A rendkívüli bevételek és rendkívüli ráfordítások jogcímek szerinti részletezését.
◦ A társasági adó alapját módosító tételeket (értékelés miatt, ill. rendkívüli tételek miatt.)
◦ A vállalatcsoportra vonatkozóan konszolidált éves beszámolót készítő vállalkozások adatait,
valamint azok megtekinthetőségének helyét.
◦ A kapcsolt vállalkozásokkal szembeni kiemelt mérlegtételek részletezését.
◦ A kapcsolt vállalkozásokkal szembeni kiemelt eredménykimutatás-tételek részletezését.
◦ A részesedési kapcsolatok bemutatását egyrészt konszolidációs, másrészt a gazdasági
társaságokról szóló törvény szerinti befolyásolási típusok szerint.
◦ A jelenlegi és korábbi vezető tisztségviselőknek, az igazgatóságnak, a felügyelőbizottság tagjainak
tevékenységükért különféle jogcímeken járó összegeket, vállalt kötelezettségeket, valamint a
vállalkozás képviseletére jogosult személy, ill. személyek adatait.
◦ A cash flow-kimutatást.

ÜZLETI JELENTÉS
Az üzleti jelentés az éves beszámolónak nem része, azzal egyidejűleg azonban el kell készíteni.
(A vállalkozások gyakorlatában ennek módszertana a legkevésbé kidolgozott. A beszámolónak ez a
része már nem adat kiegészítés, hanem elemző-értékelő munka)
Tartalmaznia kell:
◦ a mérleg fordulónapja után (az üzleti év zárása után) bekövetkezett lényeges eseményeket
◦ a várható fejlődésre utaló jeleket, hatásokat.
◦ kutatás – fejlesztés területét.
◦ visszavásárolt saját részvény és üzletrészekre vonatkozó adatok.
◦ telephelyek bemutatása.
◦ környezetvédelemmel kapcsolatos intézkedések.
Magyarországon üzleti jelentést kell készítenie annak a vállalkozásnak, amely éves beszámoló
készítésre kötelezett. Részvénytársaság minden esetben éves beszámolót készít, s így üzletei jelentést
is. A készítési kötelezettség nem terjed ki a vállalkozók jelentős körére, inkább csak azokra,
amelyeknek nagyságrendje, működési formája, részesedési viszonya igényli, hogy a kiegészítő
mellékletben felsorolt infókon túlmenően további mélyebb, részletezettebb infókat szolgáltassanak.
A számviteli törvény által meghatározott kötelező tartalom:

1. A vállalkozás vagyoni, pénzügyi, jövedelmezőségi helyzetéről megbízható és valós képet
nyújtson.
2. Az üzleti jelentésben ki kell térni:
 A mérleg fordulónapja után bekövetkezett lényeges eseményekre, különösen jelentős
folyamatokra.
 A várható fejlődésre, a gazdasági környezet ismert eseményekre, különösen jelentős
folyamatokra.
 A várható fejlődésre, a gazdasági környezet ismert és várható fejlődésére a belső döntések
várható hatásának függvényében.
 A kutatás és kísérleti fejlesztés területére.
 A telephelyek bemutatására,
 A vállalkozás által folytatott foglalkozáspolitikára.
3. Az üzleti jelentésben külön be kell mutatni:

 A környezetvédelemnek a vállalkozás a pénzügyi helyzetét meghatározó, befolyásoló
szerepét, a vállalkozás környezetvédelemmel kapcsolatos felelősséget.
 környezetvédelem területén történt és várható fejlesztéseket, ez ezzel összefüggő
támogatásokat.
 A környezetvédelmi intézkedések bevezetését, a munkák állását.
4. Be kell még mutatni:

 A pénzügyi instrumentumok hasznosítását, ha azok jelentős hatással vannak a vagyoni
helyzetre.
 A kockázatkezelési politikát és fedezetiügyelet-politikát,
 Az ár-, hitel-, kamat-, likviditási és cahs flow-kockázatot.
Az üzleti jelentés jellemzői:

Az üzleti jelentésnek a vállalkozás üzletmenetének fejlődéséről, teljesítéséről, illetve helyzetéről
átfogó, a vállalkozás méretével és tevékenységének bonyolultságával összhangban álló elemzést
kell tartalmaznia.
 nem feltétlenül kapcsolódik az éves beszámolóhoz, ill. részeihez, mint a mérleghez, eredmény
kimutatáshoz és a kiegészítő melléklethez, de azok adataival ellentmondásos nem lehet.
 Tartalmaznia kell a mérleg fordulónapja után bekövetkezett lényeges eseményeket.
 Korlátozottan nyilvános (a Cégbíróságnál nem kell letétbe helyezni, de a székhelyen bármikor

az érdekelten megnézhetik és másolatot készíthetnek róla)
 Formáját, terjedelmét illetően nincsenek kötelező előírások.
 A kedvező és a kedvezőtlen eseményeket is tartalmazza.
Tanács az elkészítéséhez:
 Stílusavilágos, könnyen érthető legyen, tömör és szakszerű, lényegre törő.
 A kedvező és a kedvezőtlen eseményeket is tartalmazza, legyen tárgyilagos.
 Az értékelések összegezettek, minősítő jellegűek legyenek.
Üzleti jelentés részletes tartalma: Részben a számviteli trv. által kötelezően előírtak, részben saját
döntés alapján besoroltak. A vállalkozás az üzleti jelentés főbb tartalmi elemeit a számvitel
politikájában rögzíti. Alapvetően uniformizálni a tartalmi elemek körét nem lehet, bizonyos témák az
egyes vállalkozásoknál egyáltalán nem, de legalábbis eltérő hangsúllyal, jelentőséggel
szerepelhetnek.
Meghatározó lehet:
1) A vállalkozás jellege, nagysága,
2) A tevékenység jellege, kiterjedtsége,
3) a piaci viszonyok.
Célszerű, ha az összegző, minősítő jellegű értékelésektől haladunk a résztevékenységek, részterületek
elemzése felé.
Az elmező-értékelő részekhez felhasználandó eszközrendszert, mutatószámcsoportokat jól kell
megválasztani, s annak állandóságát biztosítani kell. (következetesség elve).
A következő szegmensekre kell kitérni:

1) bemutatja a vállalkozás tevékenységét, értékelését
2) a piaci pozíciók, vevő-kapcsolatok alakulása, értékelése
3) felhasznált erőforrások alakulásának értékelése
4) a minőség alakulásának elemzése
5) a gépi kapacitások és azok kihasználásának elemzése
6) beruházási, befektetési döntések értékelése
7) kutatás- fejlesztés értékelése
8) információs és érdekeltségi rendszer alakulása
9) vagyoni helyzet, tulajdonosi szerkezet, a tulajdonosi kör változásai
10) pénzügyi, finanszírozási helyzetkép, jelentős kockázatok és kötelezettségek értékelése
11) jövedelmezőség és hatékonyság elemzése.
1) BEMUTATJA A VÁLLALKOZÁS TEVÉKENYSÉGÉT, ÉRTÉKELÉSÉT
A tulajdonosok és az érdekelt partnerek betekintést nyerhetnek a vállalkozás tevékenységének

részleteibe:
1. A termelés alakulásának átfogó értékelésébe.

2. A „húzótevékenység(ek)” megismerésébe.
3. A bevezetett új termékek (szolgáltatások) újdonságaiba.
4. A megszűnő, visszafejlesztendő, nem piacképes termékek, szolgáltatások is
megismerhetők.
Az összegző értékelés minősítése lehet, hogy az év sikeres volt az üzleti tervhez képest.
Alapvetően az értékesítés árbevétel
◦ dinamikus elemzése és
◦ összetevőinek (szerkezetének) vizsgálata végezhető el.
Eszközrendszerét a statisztikai módszerek jelentik (ábrák diagramok).

Ajánlott módszerek:
◦ viszonyszámok (dinamikus, megoszlási)
◦ indexek,
◦ diagramok (oszlop-, vonal-, kördiagram).
Az infláció hatások erőssége, esetén külön figyelmet kell fordítani az árváltozások hatásainak
elkülönítésére, kiszűrésére.

2) A PIACI POZÍCIÓK, VEVŐ-KAPCSOLATOK ALAKULÁSA, ÉRTÉKELÉSE
Vállalkozások megítélése függ attól, hogy az adott szakágban termékeivel, szolgáltatásaival

◦ mely piacokon van jelen, annak forgalmából hogyan részesedik, és
◦ mely partnerekkel áll kapcsolatban,
s ezek hogyan változtak az üzleti év vagy az utolsó 3 év alatt. (Belföldi exportértékesítésre történő
megbontás.
Értékelni kell:
◦ Főbb termékcsoportként az értékesítés irányok arányait, egy adott térségben a piaci részesedés
mértékét, s ezek alakulását.
◦ Az árszínvonal alakulását, összevetve más versenytársak, konkurens cégek áralakulásával, esetleg
elkülönítve az árfolyam változásának hatásait.
◦ A termék életciklusát – várhatóan mennyi ideig lesz piacképes.
◦ Rendelésállomány több éves dinamikus elemzése.
◦ Elemezni kell a rendeléssel való ellátottság színvonalát. (rendelésállomány éves nettó árbevételéhez
történő viszonyítással.)
◦ Vizsgálható a piaci előrejelzések megbízhatósága.
◦ A piaci pozíciók változásának elemzése keretében megvizsgálható a marketingmunka
hatékonysága, továbbá, hogy egyes időszakok reklámhadjáratok költségei milyen eredménnyel
jártak. (piaci részesedés mértékének, az értékesítési volumen változásának, az ármozgásoknak a
regisztrálása.)
3) FELHASZNÁLT ERŐFORRÁSOK ALAKULÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE
Értékelni kell a termelési (szolgáltatási) tevékenységhez szükséges erőforrások felhasználásának

alakulását, azok piaci beszerzésének viszonyait az alábbi módon:
◦ Az anyagellátás helyzete (szállítói kapcsolatok)
◦ A humánerőforrások rendelkezésre állása,
◦ Energiaigényes tevékenység esetén az energiaellátás biztonsága és gazdaságossága.
◦ A gyártástechnológia színvonala, a fejlesztési lehetőségek kihasználása, ill. annak korlátai.
◦ A készletgazdálkodás elemzése.
A szállítópiac elemzése történhet:

◦ Az alapvető nyersanyagok, alkatrészek főbb szállítóinak nevesítése, e kapcsolatok
biztonságosságának, a bekövetkezett változások okainak és hatásainak vizsgálata.
◦ A gazdaságosabb beszerzésre tett intézkedések hatásainak értékelése, az esetleg tervezett
változások várható eredmények körvonalazása,
◦ A hosszú távú szerződésekből származó előnyök és hátrányok bemutatása, ill. a szerződések
felmondásának következményei. stb.
A humánerőforrásokról információk szerepelnek a beszámoló kiegészítő mellékletben is, de ezek

önmagukban nem nyújtanak tájékoztatást a minőségről, az esetleges munkaerőgondokról.
Az elemző-értékelő munka feladata
◦ a munkaerővel való ellátottság,
◦ a munkaidőalap-kihasználás és
◦ a munkaerőköltség alakulásának vizsgálata.
A munkaerő-gazdálkodás értékelése során

◦ célszerű bemutatni az általános munka-erőpiaci helyzetet, amelyből a vállalkozás „merít”,
◦ értékelni kell a meglévő munkaerő volumenét és képzettségi szintjét a vállalkozási igényekhez
viszonyítva,
◦ a munkaidőalap kihasználásának értékelése, a kiesés okainak vizsgálata is szükséges.
◦ célszerű vizsgálni a munkaerővel kapcsolatos költségek összegének és szintjének alakulását, a
bérköltségen, a személyi jellegű egyéb kifizetéseken túlmenően, beleértve
 a bérjárulékok
 a végkielégítések,
 a költségtérítések,
 az oktatási költségek összegét.
A gyártástechnológia színvonala a gazdaságos termelő-szolgáltató tevékenység egyik

meghatározója, így célszerű értékelni
 a technológia színvonalának alakulását,
 a megtett intézkedések költségkihatásait és várható vagy tényleges eredményeit.
konkurens cégekkel történő összehasonlítások alapján.
A készletgazdálkodás értékelése során vizsgálni kell:

 a készletfajtánkénti összetétel alakulását,
 a készletek forgási sebességét,
 az egyes készletfajták tárolási napjának alakulását.
4) A MINŐSÉG ALAKULÁSÁNAK ELEMZÉSE
A vállalkozások minőségét általában két irányban célszerű értékelni:
1. Termékcsoportonként
◦ konkurens cégek publikált minőség szintjéhez történő viszonyítással,
◦ bázishoz (tervhez) viszonyított értékeléssel (minőségi eredmények, együtthatók,
reklamációk),
◦ garanciális javítás költségeinek minősítésével.
2. A vállalat különböző részlegei működésének minősítésével (a funkcionális tevékenység

minősítésével).
5) A GÉPI KAPACITÁSOK ÉS AZOK KIHASZNÁLÁSÁNAK ELEMZÉSE

A termelő- (szolgáltatási) kapacitás alakulása, bővülése, illetve visszaesése fontos infót jelent
◦ területi egységek
◦ meghatározó gyártási keresztmetszetek, esetleg
◦ kiemelt homogén gépcsoportok.
Célszerű vizsgálni még a kapacitáskihasználás alakulását is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a
piaci változások kedvezőtlen hatásait. (megrendelések visszaesése).
Itt kell bemutatni a vállalkozás szempontjából lényeges megvalósult vagy tervezett

kapacitásbővítéseket, azok piaci hatásait, ill. jövedelemtermelő képességét.
6) BERUHÁZÁSI, BEFEKTETÉSI DÖNTÉSEK ÉRTÉKELÉSE
Üzleti titkot nem sért, akkor a menedzsment áttekintést adhat a következő üzleti év főbb beruházási
elképzeléseiről, azok
◦ nagyságrendjét, jelentőségét
◦ várható hatásait
◦ finanszírozási forrásait is körvonalazva.
A pénzügyi befektetési döntések a vállalkozás részére

1. egyrészt más vállalkozásokban irányítási, befolyásolási és ellenőrzési lehetőséget
biztosítanak,
2. másrészt tartós jövedelemszerzésre biztosítanak jogosultságot. (Osztalék, részesedés, kamat).
Nem várható ezeknek a szándékoknak és összegeknek a teljes körű részletezése, de ajánlatos

összegzetten bemutatni az ilyen célú befektetésekkel – összegek nélkül – hosszabb távon elérhető
eredményeket. Ezek a szűken vett pénzügyi haszonszerzésen túlmenően
◦ állhatnak műszaki-gazdasági érdekek szolgálatában (kooperációs feladatokat láthatnak el, K+F
tevékenységet segíthetik jól felkészült kutató-fejlesztő apparátusukkal).
◦ az anyavállalat kereskedelmi funkcióit vehetik át vagy segíthetik,
◦ esetleg konkurenciaharcokat csillapíthatnak.
Természetesen a csökkenésre is ki kell térnie e befektetéseknél.
7) KUTATÁS- FEJLESZTÉS ÉRTÉKELÉSE

E téma körül merül fel leginkább a vállalkozások aggodalma, hogy a féltve őrzött titkok a
versenytársakhoz, a konkurens vállalkozásokhoz eljutnak.
A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a kutatás, kísérleti fejlesztés költségeit.
Részletezni kell:
1. A termékfejlesztés helyzete:
 saját fejlesztés aránya,
 licencvásárlások mértéke, s ezek változásai.
2. A gyártástechnológia-fejlesztés alakulása
 új gyártási eljárások kialakítása,
 minőségjavítása,
 anyag- és energia megtakarításokra vonatkozó fejlesztések,
 a munkakörülmények javítása,
 a környezetvédelemre irányuló fejlesztések.
A vállalkozás kitérhet a technológia eljárások továbbértékesítéséből származó hozamokra is. A

tulajdonosok számára szívesen adnak tájékoztatást a vezetők a bevezetett, már védett, szabadalmozott
eljárásokról s azok közvetlen vagy becsült hasznáról, hasznosságáról.
Ha számszaki adatokkal is bővíteni kívánjuk a tájékoztatást, számítandó
K+F költségek
 a K + F költségek hányada =
Értékesítés nettó árbevétel
 a megkezdett fejlesztések aránya (az összes fejlesztési témán belül)

 a tárgyévben befejezett fejlesztések aránya.
8) INFORMÁCIÓS ÉS ÉRDEKELTSÉGI RENDSZER ALAKULÁSA
Minden vállalkozás rendelkezik általában működő belső információs rendszerrel, döntési

struktúrával, belső érdekeltségi mechanizmussal.
Az üzleti jelentés tartalmánál alapvetően a beszámoló évében bekövetkezett változásokra célszerű

utalni, ezen belül:
◦ a szervezeti változásokra,
◦ a döntési, hatásköri módosulásokra,
◦ a belső elszámolási és érdekeltségi rendszer színvonalának alakulására.
A számítógépes információrendszer bővülése, ennek eredményessége ugyancsak szerepeltethető.
9) VAGYONI HELYZET, TULAJDONOSI SZERKEZET, A TULAJDONOSI KÖR

VÁLTOZÁSAI

Az üzleti jelentés összefoglalóan tartalmazhatja
◦ az üzleti évben bekövetkezett tulajdonosi változásokat számszaki adatokkal.
◦ a tőkeemelések okait és összegeit,
◦ az esetleges tőkeleszállításokat,
◦ az üzleti év során visszavásárolt részvényekkel kapcsolatos információkat ( a számviteli trv. ezt
kötelezővé is teszi a kiegészítő mellékletben.)
◦ azok visszavásárlási árát és névértékét,
◦ az ehhez kapcsolódó szándékokat (újraértékelés, bevonás), valamint mindezek hatását a
vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetére.
10) PÉNZÜGYI, FINANSZÍROZÁSI HELYZETKÉP, JELENTŐS KOCKÁZATOK ÉS

KÖTELEZETTSÉGEK ÉRTÉKELÉSE
E részben a vállalkozás tulajdonosai megismerhetik

◦ a következő időszakban vállalt jelentős kötelezettségeket,
◦ a vállalkozás működését érintő várható vagy vélelmezett eseményeket,
◦ a kedvező és kedvezőtlen változásokat a vállalkozás környezetében (pl. adófeltételek változása)
ezek hatásait, ill. az esetleges ellenintézkedések tervezetét.
11) JÖVEDELMEZŐSÉG ÉS HATÉKONYSÁG ELEMZÉSE.
A jelentés lehet rövidebb s hosszabb lélegzetű a vállalkozás nagyságrendjétől, az üzletmenet

bonyolultságától függően.
Az üzleti jelentés nem tévesztendő össze az igazgatóság, az ügyvezetés éves jelentésével, amely
egyes vállalkozások részére (akiknek értékpapírjai a tőzsdén forgalmazottak, kötvénykibocsátók)
kötelező, mások saját döntés alapján készítik, és publikus beszámolójukként hozzák nyilvánosságra.
A mérleg elemzése
A mérleg elemzése a vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetének megítélésére ad lehetőséget. Az
elemzés a megközelítés módjától, az értékelés mélységétől függően elvégezhető
◦ a mérleg átfogó elemzésével és
◦ az egyes mérlegtételek részletes vizsgálatával
A mérleg átfogó elemzése

A vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetére, az abban bekövetkezett változásokra vonatkozó átfogó
elemzés a mérleg – tárgyévi és előző évi – adataira épül.
Az eszközök és a források adatainak felhasználásával az elemzés történhet vertikálisan és

horizontálisan.
Vertikális elemzés alkalmazása esetén a mérlegre vonatkozó elemzési számításainkat vagy csak az
eszköz-, vagy csak a forrásoldal adatai alapján végezzük el. Módszertanilag ez két módon valósítható
meg:
◦ az eszköz- és forrásállomány összetételének elemzésével, valamint
◦ mutatószámok képzésével.
A horizontális elemzés olyan mutatószámok meghatározását jelenti, amelyek számszerűsítése mind

az eszköz-, mind a forrásoldalról felhasznál mérlegadatot, azaz az elemzés céljának megfelelően
összeveti a mérleg két oldalának valamely csoportját vagy tételét.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
A vagyon- és tőkestruktúra vizsgálatát végezhetjük vertikálisan vagy horizontálisan.
Vertikális elemzéskor a mérlegnek csak az eszköz, illetve csak a forrás oldalán található adatokból
képezünk megoszlási viszonyszámokat. Ezek alapján megállapíthatjuk a vállalkozás vagyonának
szerkezetét, illetve az abban bekövetkezett változásokat (amennyiben több év adatait vesszük
figyelembe). A vagyon összetételének vizsgálata arra irányul, hogy az összvagyonon belül milyen
arányt képviselnek az egyes eszköz- és forráscsoportok.
Az eszközök összetételéből következtethetünk a vállalkozás stabilitására, rugalmasságára, de a

tevékenység típusára is (Egy termelő vállalatnál ugyanis a befektetett eszközök nagyobb arányt
képviselnek, mint egy kereskedelmi vagy szolgáltató tevékenységet folytató vállalkozásnál.), így az
értékeléskor mindig figyelembe kell venni a vállalkozás tevékenységét.
A források összetételéből következtethetünk a vállalkozás tőkeerősségére, életképességére,

idegentőke-függőségére. Az eszköz- és forrásstruktúra vizsgálatán túl azt is meg kell vizsgálni, hogy
mennyiben illeszkedik a vagyon eredete annak megjelenési formáihoz, illetve a forgóeszközöket
rövid vagy hosszú lejáratú kötelezettségekből finanszírozták-e.
Az egyes eszköz- és forráscsoportok összetételének elemzéséhez az „A” mérlegséma használható
könnyebben.
Horizontális elemzéskor a mérleg két oldalán szereplő adatokból számítunk viszonyszámokat. Ha a
mérleg forrásait viszonyítjuk az eszközökhöz, akkor az eszközállomány forrásokkal való
lefedettségét, az eszközök forrásigényességét vizsgálhatjuk, fordítva pedig a források fedezettségét,
illetve eszközigényességét vizsgálhatjuk. Különösen fontos szerepe van a horizontális mutatóknak a
pénzügyi helyzet elemzésénél.
A vagyoni helyzet átfogó elemzése
A vállalkozás vagyoni helyzetének átfogó elemzése

1) egyrészt elvégezhető az eszközök és források összetételének vizsgálatával,
2) másrészt megvalósítható különböző mutatószámok segítségével.
Az eszköz-és forrásállomány összetételének elemzése
A megoszlási viszonyszámok képzése történhet

1) a mérleg főösszege (a teljes eszköz, ill. forrásállomány nagysága) jelenti valamennyi
mérlegfőcsoport vagy mérlegcsoport viszonyítási alapját.
2) Először a mérleg főösszegéhez mérten csak a főcsoportok arányait számszerűsítjük, majd ezt
követően az egyes főcsoportok tartalmát bemutató mérlegcsoportok szerint.
A vagyoni helyzet átfogó elemzés mutatószámokkal

A mérleg eszközoldalának adataiból ún. eszközszerkezeti mutatók számszerűsíthetők, amelyekkel az
eszközállományon belül érvényesülő fontosabb arányok és azok változásai vizsgálhatók.
Fizetési kötelezettséget a pénzben megtestesülő, illetőleg pénzzé tett forgóeszközökből lehet
teljesíteni. Ezért fontos adat, hogy az eszközöknek mekkora hányada forgó, ill. állóeszköz.
Befektetett (álló) eszközök aránya:
Megmutatja, hogy az összes eszközön belül mekkora a hosszú lejáratú befektetett eszközök aránya.
Befektetett Eszközök
Befektetett eszközök aránya (%) =
Eszközök Összesen
Forgóeszközök aránya: Összes eszközön belül mekkora a rövid lejáratú befektetett eszközök
aránya.
forgóeszközök
Forgóeszközök aránya (%) =
eszközök összesen
1) Pozitívan értékelhető a befektetett eszközök arányának növekedése, amennyiben a tárgyi

eszköz állománya indokolt beruházásokkal bővült.
2) Kedvezőnek értékelhető a forgóeszközök arányának minél magasabb mértéke is, ugyanis

minél nagyobb a forgóeszközök arány, elméletileg annál nagyobb lehet – többek között – a
vállalkozás alkalmazkodóképessége, rugalmassága.
Mindezekből következik, hogy az eszközök elemzéséhez további eszközszerkezeti mutatókat is

vizsgálni kell, amelyek számszerűsíthetők:
1) az eszközcsoportok és az összes eszközérték hányadosaként (pl. tárgyi eszközök aránya az
összes eszközökhöz)

2) az egyes eszközcsoportok és az eszközfőcsoportok arányaként (pl. követelések aránya a
forgóeszközökhöz)
3) az egyes mérlegtételek és az eszközcsoportok egymáshoz történő viszonyításával (pl. anyagok
aránya a készleten belül).
Az eszközszerkezeti mutatókat elsősorban időbeli alakulásuk szempontjából célszerű vizsgálni.
(Térbeli összehasonlításra ezek a mutatók csak korlátozottan alkalmasak.)
Ahol jelentős a befektetett eszközök állománya, ott fontos külön vizsgálni a tárgyieszköz-állományt.
- Tárgyieszköz-intenzitás: megmutatja, hogy az eszközökön belül mekkora hányadot

képviselnek a több éven keresztül használatos tárgyi eszközök. Ha túl magas értékeket kapunk, akkor
az értékcsökkenésből (amortizáció) eredő fix költség jelentős terhet okozhat a vállalkozásnak, ami a
vállalkozási eredményt jelentősen csökkentheti.
tárgyi eszközök
Tárgyieszköz-intenzitás (%) =
tárgyi eszközök  forgóeszközök
- Tárgyi eszközök elhasználódása: a tárgyi eszközök állagára ad számszerű választ. Kedvező,

ha értéke minél közelebb van a 100 %-hoz. Ha túl alacsony, akkor a fokozott meghibásodások miatt
az üzemeltetési költségek jelentősen nőhetnek, ami előrevetíti a fejlesztések szükségességét a
vállalkozásnál. (Megjegyzendő, hogy ha minden eszközünk vadonatúj, akkor a magas értékcsökkenés
jelent költséget, így ez is csökkenti a jövedelmezőséget.)
tárgyi eszközök nettó értéke

Tárgyi eszközök elhasználódása (%) =
tárgyi eszközök bruttó értéke
- Befektetett eszközök fedezete: megmutatja, hogy a tartósan lekötött, befektetett eszközök

milyen arányban vannak lefedve saját forrásokkal. Vagyis a befektetett eszközök és a saját források
összhangját vizsgálja. A vállalkozás számára ugyanis fontos, hogy a tartósan befektetett eszközeit
tartós forrásokból finanszírozza. Ezért a mutató akkor kedvező, ha értéke a 100 %-ot meghaladja.
saját tőke
Befektetett eszközök fedezete (%) =
befektett eszközök
A mérleg forrásoldalának adatai alapján tőkeszerkezeti mutatók képezhetők a vagyoni helyzet

elemzéséhez.
Tőkeellátottság (tőkeerősség): a saját tőke és a forrásösszeg arányát fejezi ki, így a vagyoni helyzet
egyik legfontosabb vertikális mutatója. A vállalkozás tőkeellátottságát mutatja, vagyis a tulajdonosi
tőkerész arányát. Minél nagyobb az értéke, annál kevésbé idegenforrás-függő a vállalkozás, azonban

nagyságát befolyásolja a vállalkozási tevékenység típusa és formája is. (Általános gyakorlat szerint
az önálló vállalkozások esetében a minimálisan elvárt értéke 30 %, de leányvállalatok esetén ennél
kisebb értékek is elfogadhatók, amennyiben a cég mögött tőkeerős anyavállalat áll.)
saját t
Tőkeellátottság (saját tőke aránya) (%) =
források összesen
Tőkearányos mérleg szerinti eredmény = amelyek a saját forrásból megvalósuló tárgyévi

vagyongyarapodás vizsgálatát teszik lehetővé. (Nyereség esetén – az osztalékfizetésre vonatkozó
tulajdonosi döntésnek megfelelően – az adózott eredményből a vállalkozásnál maradó rész.
(visszaforgatott nyereség)
Tőkearányos mérleg szerinti eredmény A = az eredeti tőkéhez viszonyítva mutatja be a tárgyévhez

kapcsolódó, a vállalkozás tevékenységének eredményességére épülő tőkeváltozás.
Mérlegszerinti eredmény
Tőkearányos mérleg szerinti eredmény A (%) = Jegyzett tőke
Tőkearányos mérleg szerinti eredmény B = a mérleg szerinti eredménynek a saját tőke alakulásában
betöltött szerepét mutatja meg, azaz az eredeti (jegyzett tőke) és a működés éveiben felhalmozott
(elveszett) tőke tárgyévben megvalósult növekedésének vagy csökkenésének mértékét fejezi ki.
Mérlegszerinti eredmény
Tőkearányos mérleg szerinti eredmény B (%) = Saját tőke
A saját tőke alakulásának elemzésekor gyakran alkalmazott arányszáma a saját tőke és a jegyzett
tőke viszonyának kifejezése, amely a saját tőke teljes (tehát nem kizárólag a tárgyévi)
növekményének mértékét vizsgálja.
Saját tőke
Saját tőke / jegyzett tőke aránya (%) = Jegyzett tőke
Idegen Tőke Aránya
Idegen tőke
Idegen tőke aránya = Források összesen
Pl: a vállalati források 50%-a saját tőke, 50%-a idegen tőke. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a vállalati
eszközökben megtestesülő vagyontárgyak felét nem a tulajdonosok vagyona, hanem idegen hitelezők
finanszírozzák. A túlzott eladósodás azt a veszélyt rejti magában, hogy a vállalat a működése során

nem tudja kitermelni a magas szintű adósságterheit, így gondot okozhat a saját működésének
fenntartása, ill. a cég megfelelő fejlesztése. Ezek nélkül pedig mindenképpen hátramarad a
versenyben. A jó helyzetben lévő vállalatok azért választják mégis sokszor a hitelfelvételt projektjeik
finanszírozására, mert nincs elegendő mozgósítható (likvid) tőkéjük, és a hitelfelvétellel még mindig
jobban járnak, mintha az egyik működő feladattól vonnák el a pénzt.
(A vállalat működésének finanszírozásában jelentősen megnőtt az idegen tőke szerepe.)
A kötelezettség aránya az összes kötelezettség részarányát mutatja az összes forráson belül.
Kötelezettségek
Kötelezettségek aránya (%) = Források összesen
A kötelezettségek arányának viszonylagos állandósága vagy növekedése bővülő tevékenységi kör

és stabil, jövedelmező üzletmenet esetén nem feltétlenül értékelendő negatív jelenségnek,
ugyanakkor a mutató alakulásának (növekedésének) megítélésénél nem szabad figyelmen kívül
hagyni az idegen tőke terheit, valamint azt, hogy a tartós aránynövekedés eredményeként a
vállalkozás egyre erősebben függhet a külső finanszírozástól.
(A kötelezettségek arányának vizsgálata kiegészíthető a hátrasorolt és a hosszú lejáratú
kötelezettségek, valamint a rövid lejáratú kötelezettségek részarányának (továbbá pl. a rövid lejáratú
kötelezettségek belső arányainak) kifejezésével és értékelésével.
Tőkefeszültség (%)
A saját és idegen tőke viszonya a tőkefeszültség mutatójával is vizsgálható, amely azt mutatja meg,
hogy a saját tőkéhez képest milyen mértékben érvényesül a vállalkozásnál a külső finanszírozás.
Tehát megmutatja, hogy egységnyi saját tőkét mekkora idegen forrás terhel.
Ugyanis a mutató képes kifejezni, hogy mennyiben finanszírozza külső, kívülálló fél a vállalkozást a
rendelkezésre bocsátott saját erőhöz képest.
Bár a mutató értéke függ az adott ágazattól, tevékenységtől, általánosságban elmondható, hogy minél
nagyobb, annál kockázatosabb, bizonytalanabb lehet egy vállalkozás helyzete (ugyanis egyre
magasabbak az idegen tőke terhei), egyre nő a vállalkozás függősége hitelezőitől
Idegen tőke
Tőkefeszültség (%) = Saját tőke
A céltartalékok arányának vizsgálata = a céltartalékok összegének és arányának lényeges

változása a gazdálkodás kockázatainak, bizonytalanságainak változására, ill. részben a minőség
alakulására utalhat.
Céltartalékok
Céltartalékok aránya (%) = Források összesen

Az eddigi – vertikális – mutatószámokon túlmenően a vagyoni helyzet átfogó elemzéséhez
horizontális mutatók is számíthatók.
A vagyon szerkezetének, az eszközök és források összhangjának minősítésére alkalmas elemzési

mód a befektetett eszközök fedezetének vizsgálata, amellyel a tartós források és a tartósan lekötött
eszközök egymáshoz mért viszonyát ítélhetjük meg.
Saját tőke
Befektetett eszközök fedezete A = Befektetett eszközök
Saját tőke + Hosszú lejáratú kötelezettségek

Befektetett eszközök fedezete B = Befektetett eszközök
A mutatók értékeléséhez kiindulhatunk abból a követelményből, hogy a források lejárata és az

eszközök megtérülése legyen egymással összhangban. Ebből adódóan a tartósan lekötött eszközöket
tartós forrásokkal kell fedezni (finaszírozni.)
Ennek megfelelően a 2. mutatószám „B” esetében nagyvonalúan meghatározható, hogy elvárt
nagyságrendje – minimálisan – az 1, ill. az 1-et meghaladó mutatóérték legyen. Ezek mellett
megjegyezzük, hogy ha a vállalkozás rendelkezik hátrasorolt kötelezettséggel, akkor a
nagyságrendjét is figyelembe kell venni a tartós források meghatározásánál.
Az első mutatónak az „A” nem lehet egyértelműen elvárt mutatóértéket megszabni, az arányszám
alapvetően csak – az időbeli alakulásának vizsgálata mellett – azonos tevékenységű vállalkozás
mutatójával, ill. helyesen megválasztott ágazati adatokkal történő összehasonlítására alkalmas.
Az eszközök és források összhangjának értékeléséhez a nettó forgótőke nagyságának és

alakulásának minősítése is segítséget nyújthat.
Nettó forgótőke = Forgóeszközök – Rövid lejáratú kötelezettségek

A pénzügyi helyzet átfogó elemzése
A mérleg átfogó elemzése során a vállalkozás pü-i helyzetét és annak alakulását többnyire
horizontális mutatószámokkal, valamint likviditási mérleg segítségével értékelhetjük.
A pénzügyi helyzet átfogó elemzése mutatószámokkal

A pénzügyi helyzet mutatószámokkal történő elemzése vonatkozhat:
1) hosszabb távra, értékelve az adósságállományra vonatkozó mutatók alakulását
2) rövid távra, (a mérleg elemzése kapcsán általában egy évre), vizsgálva a likviditási mutatók
nagyságát és változását.
Adósságállományra vonatkozó mutatók

Az adósságállomány kifejezés általában az egy évet meghaladó hosszú lejáratú tartozások értékét
jelenti. A mutató értékelésekor figyelembe kell venni a hosszú lejáratú tartozások tartalmát és
indokoltságát, valamint a hozzájuk kapcsolódó terheket. A mutatók növekedésénél szem előtt kell
tartanunk a jövőbeni lehetséges likviditási nehézségek kockázatát.
Tehát a hosszú távú eladósodottságot fejezi ki, amennyiben az adósságállomány arányát vizsgálja a
tartósan befektetett tőkén belül. A mutató értéke akkor kedvező, ha minél kisebb és csökkenő
tendenciájú, a 60-65 %-ot meghaladó értékek már súlyos eladósodottságot mutatnak.
Adósságállomány
Adósságállomány aránya (%)= Adósságállomány + Saját tőke
A mutató a tartós források szerkezetét vizsgálja.
Saját tőke
Saját tőke aránya (%)= Adósságállomány + Saját tőke
A saját tőke és az adósságállomány kapcsolata értékelhető az adósságállomány fedezettsége

mutatóval is.
Saját tőke
Adósságállomány fedezettsége (%) = Adósságállomány
Adózott eredmény+Értékcsökkenési leírás

Adósságszolgálati fedezet mutatója = Hosszú lejáratú kötelezettségek esedékes törlesztőrészlete

A rövid távú likviditásra vonatkozó mutatók
Likviditási mutató= Kifejezi, hogy a likvid eszközöknek tekintett forgóeszközök értéke hányszorosa
az éven belül esedékes kötelezettségeknek.
(Kifejezi, hogy a forgóeszközök hány %-át fedezik a rövid lejáratú kötelezettségeknek. A mutató
optimális értéke általában 150-200 % között van.)
forgóeszközök
Likviditási mutató (%) =
rövid lejáratú kötelezettségek
Likviditási gyorsráta kifejezi, hogy a legnehezebben mobilizálható forgóeszközök nélkül (azaz a

készletek figyelmen kívül hagyásával) a maradék forgóeszközök (követelések, értékpapírok és
pénzeszközök) hány %-át fedezik a rövid lejáratú kötelezettségeknek.
Elvárt, biztonságos értéke 100 %, bizonyos esetekben ennél alacsonyabb értékek is elfogadhatók, de
a hitelintézetek a 150-180 %-os értéket tekintik a hitelnyújtás szempontjából ideálisnak. A mutatót
%-os és együtthatós formában is használják.
forgóeszközök  készletek
Likviditási gyorsráta (%) =
rövid lejáratú kötelezettségek
A vállalkozás általában akkor minősül – e két mutató értékelése kapcsán – fizetőképesnek, ha a

mutatószám számításánál figyelembe vett likvid eszközeinek nagysága – elvárt mértékben –
meghaladja a rövid lejáratú kötelezettségek értékét. Minél magasabb értéket vesznek fel ezek az
arányszámok, annál kedvezőbb a megítélésük.
Pénzeszköz likviditási mutató – a pénzeszközök nagyságát állítja szemben a rövid lejáratú

kötelezettségekkel, és azt vizsgálja, hogy vállalkozás milyen mértékben tudna azonnal eleget tenni
rövid távú (éven belüli) kötelezettségeinek.
Pénzeszközök
Pénzeszköz-likviditás = Rövid lejáratú kötelezettségek
A hányados jellegű mutatók mellett a likviditási helyzet értékelésére is alkalmas nettó forgótőke
nagysága, amely ebben az esetben a rövid lejáratú kötelezettségek nagyságrendjén felül lehetséges
szabad likvid eszközök állományaként értelmezhető.

Pénzügyi helyzet elemzés a likviditási mérleg alapján
A vállalkozás pénzügyi helyzetének minősítését likviditási mérleg alapján is elvégezhetjük.
A likviditási mérleg a beszámoló mérlegének átrendezésével állítható össze. Ez azt jelenti, hogy a
likviditási mérleg is statikus, és a számviteli mérleg fordulónapjára vonatkozóan tartalmazza az
eszköz- és forrásállományt. A pénzügyi helyzet vizsgálatához a likviditási mérleg
◦ az eszközöket pénzzé tehetőségük (mobilitásuk) szerinti,
◦ a források lejárati idejüknek (esedékességüknek) megfelelő sorrendben tartalmazza.
A likviditási mérlegen belül az eszközöket és a forrásokat – azonos számú – csoportokba sorolva úgy
kell szerepeltetni, hogy az egyes eszközcsoportok pénzzé tehetőségének ideje, ill. az egyes
forráscsoportok lejárati időtartama szerint azok egymással szembeállíthatók legyenek. Attól függően,
hogy az eszköz – és forrásoldal hány csoportot (ún. fokozatot) tartalmaz, megkülönböztethetünk
◦ négyfokozatú és
◦ négynél több fokozatú likviditási mérleget.
Négyfokozatú likviditási mérleg

ESZKÖZÖK FORRÁSOK
I. Készpénz, látra szóló bankbetét, I: Azonnal esedékes kötelezettségek
értékpapír Jövedelemelszámolás
Pénztár, csekk Tbj-kötelezettség
Bankbetétek Adótartozások
Értékpapírok (látra szóló) Egyéb (pl. szállítók < 10 nap)
II: Egy éven belül pénzzé tehető eszközök II: Egy éven belül esedékes kötelezettségek
Vevőkövetelések Szállítók (Ha > 10 nap)
Követelések kapcsolt vállalkozással szemben Rövid lejáratú kölcsönök
Követelések egyéb részesedései viszonyban Rövid lejáratú hitelek
lévő vállalkozással szemben Vevőktől kapott előlegek
Váltókövetelések Váltótartozások
Egyéb követelések Rövid lejáratú kötelezettségek kapcsolt
Értékpapírok (látra szóló kivételével) vállalkozással szemben
Készletek Rövid lejáratú kötelezettségek egyéb részesedési
Aktív időbeli elhatárolások viszonyban lévő vállalkozással szemben.
Azonnal nem esedékes egyéb rövid lejáratú
kötelezettségek
Céltartalékok
Passzív időbeli elhatárolások
III: Egy éven túl pénzzé tehető eszközök III: Egy éven túl esedékes kötelezettségek
Követelésekből (egy éven túli) Hosszú lejáratú kötelezettségek
Készletekből (elfekvő, lassan mozgó) Hátrasorolt kötelezettségek
IV. Befektetett eszközök IV. Saját tőke

Az egyes mérlegtételek elemzése
A mérleg egyes tételeinek részletes elemzése két módon végezhető el:
1) az abszolút eltérések módszerének és
2) a relatív eltérések módszerének alkalmazásával.
Az abszolút eltérések módszer lényegében a mérleg egyes tételei abszolút összegű változásainak
értékelését, azaz a tárgyévi és az előz évi adatok különbségének vizsgálatát jelenti. Fontos feladat a
változás tényezőinek, okainak feltárása, különös tekintettel azokra, amelyek indokolatlanul
befolyásolták az adott mérleg alakulását.
Az elemzés lépései az abszolút eltérések módszerének keretében a következők:
◦ az eltérések abszolút összegének megállapítása
◦ az eltérések felbontása főbb alkotókra (jellemzően a főkönyvi és az analitikus nyilvántartások
adataiból.)
◦ az eltérések okainak tételes vizsgálata, ebből az
 indokolt és
 indokolatlan
eltérések, valamint az okok megállapítása, továbbá
◦ a javasolt intézkedések kialakítása.
A relatív eltérések módszere esetében a vizsgált mérlegtételek alakulásának értékeléséhez

hányados jellegű (relatív) mutatószámokat alkalmazunk, és az egyes mérlegtételekre jellemző
mutatószámok változását vizsgáljuk, ill. minősítjük.
A következő lépések végrehajtását igényli:
◦ az egyes mérlegtételek tartalmához igazodó viszonyítási alapok megválasztása,
◦ a jellemző relatív mutatószámok számszerűsítése,
◦ a mutatók az előző évhez viszonyított eltéréseinek megállapítása, az eltérések okainak
vizsgálata ebből
 az indokolt (legjobb gazdálkodás esetén elfogadható) és
 az indokolatlan eltérések (és az okok) megállapítása, végül
◦ a javasolt intézkedések kidolgozása.
Az egyes eszközök és forráscsoportok szerint a fontosabb elemzési lehetőségek a következők:

a.) Az immateriális javak elemzése
b.) A tárgyi eszközök értékelése
c.) A befektetett pénzügyi eszközök elemzése
d.) A készletek alakulásának elemzése
e.) A követelések elemzése
f.) Az értékpapírok elemzése
g.) A pénzeszközök alakulásának értékelése
h.) Az időbeli elhatárolások alakulásának értékelése
i.) A saját tőke alakulásának elemzése
j.) Céltartalékok értékelése
k.) A kötelezettségek alakulásának elemzése

a.) Az immateriális javak elemzése
Az immateriális javak között azokat a nem anyagi javakat mutatjuk ki, amelyek tartósan szolgálják a
vállalkozás tevékenységét.
Tagolásuk a mérlegben:
1. alapítás-átszervezés aktivált érték
2. kísérleti fejlesztés aktivált értéke
3. vagyoni értékű jogok
4. szellemi termékek
5. üzleti vagy cégérték
6. immateriális javakra adott előlegek
7. immateriális javak értékhelyesbítés
Ennek az eszközcsoportnak az elemzése az abszolút eltérések módszerével történhet, amelyek során

vizsgálandó:
1. a változás mértéke az előző évhez viszonyítva, azaz mely tételeknél és miért következett be.
2. az immateriális javak belső összetételének alakulása: megoszlási viszonyszámok segítségével
megállapíthatók az egyes tételek arányai, így a változás mértéke és iránya jelzést adhat az
elemzés további elmélyítéshez,
3. a terv szerint amortizáció helyessége, esetleges változtatásának oka és hatása,
4. a terven felüli értékcsökkenés esetei az okok feltárásával, továbbá a terven felüli visszaírások
alakulása.
b.) A tárgyi eszközök értékelése
A tárgyi eszközök azok az anyagi eszközök, amelyek tartósan, közvetlenül vagy közvetetten
szolgálják a vállalkozás tevékenységét. Csoportosításuk a mérlegben:
 ingatlanok és a kapcsolódó vagyoni értékű jogok,
 műszaki berendezések, gépek, járművek,
 tenyészállatok,
 beruházások, felújítások,
 beruházásokra adott előlegek,
 tárgyi eszközök értékhelyesbítése.
A tárgyi eszközök alakulásának vizsgálata kapcsán alkalmazható a relatív eltérések módszere.
Számszerűsíthető a tárgyi eszközök használhatósági foka, amelynek segítségével azt mutathatjuk,
hogy a – megfelelő amortizációs politika esetén – valósnak tekinthető, le nem írt érték milyen
hányadát képezi az aktiválási értéknek.
Tárgyi eszközök könyv szerint (nettó) értéke

Használhatósági fok (%) = Tárgyi eszközök bruttó értéke
A mutató számítható
 a tárgyi eszközök egész állományára és külön
 az egyes mérlegtételekre (ingatlanok, gépek, járművek bontásában)

A tárgyév során aktivált érték
Tárgyi eszközök megújítási mértéke (%) = Tárgyi eszközök záró bruttó értéke
Mindkét értékelésnél összehasonlítási alap lehet az előző év adata vagy az ismert ágazati átlagadatok.
A tárgyi eszközökkel kapcsolatosan vizsgálható még pl.:

 az eszközök állományváltozása, bruttó értékük és értékcsökkenésük alakulása
 az eszközök összetételének változása, mely eszközfajtánál következett be dinamikusabb
növekedés,
 az amortizációs politika helyessége, a terven felüli értékcsökkenés okai és hatásuk, a
visszaírások esetei,
 kiegészítésként az olyan eszközök adatai, amelyek a mérlegben értékkel nem szerepelnek, de a
vállalkozás tevékenységét meghatározó módon segítik.
c.) A befektetett pénzügyi eszközök elemzése
A befektetett pénzügyi eszközök azok az eszközök, amelyeket a vállalkozás másik vállalkozásnál

fektetett be vagy adott át tartós hozamszerzési vagy befolyásolási, irányítási és ellenőrzési céllal.
Tételei a mérlegben:
1. tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban,
2. tartósan adott kölcsön kapcsolt vállalkozásban,
3. egyéb tartós részesedés,
4. tartósan adott kölcsön egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban,
5. egyéb tartósan adott kölcsön,
6. tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapír,
7. befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése.
E tételek alakulásának értékeléséhez elsősorban az abszolút eltérések módszere ajánlható, amelynek
keretében vizsgálható, hogy
 hogyan alakult az egyes mérlegtételek értéke és összetétele az előző évhez vagy tervhez képest,
 milyenek a kötvények, az adott kölcsönök kamatfeltételei,
 milyen mértékű osztalék jár a befektetések után, és az pénzügyileg is realizálódik-e,
 a részesedések és értékpapírok értékesítés árfolyamnyereséggel vagy árfolyamveszteséggel
történt-e, volt- e kedvezőbb lehetőség, stb.
 hogyan alakult az értékvesztések nagysága, az értékvesztéshez és a visszaíráshoz milyen okok és
hatások kapcsolódnak.
Részvényárfolyam
P/E ráta = Egy részvényre jutó adózott eredmény

d.) A készletek alakulásának elemzése
A készletek a vállalkozás tevékenységét közvetlenül vagy közvetetten szolgáló anyagi eszközök,

amelyek rendszerint egy tevékenységi folyamatban vesznek részt, tehát nem tartósan szoljálják a
tevékenységet, egy éven belül felhasználásra vagy értékesítésre kerülnek.
A mérlegben megjelenő csoportosításuk a technológia sorrendhez igazodik:
 anyagok,
 befejezetlen termelés és félkész termék,
 növendék-, hízó- és egyéb állatok,
 késztermékek,
 áruk,
 készletekre adott előlegek.
A készletek alakulásának elemzéséhez a relatív eltérések módszere ajánlható. Az egyes

készletfajtákhoz meg kell találni a jellemzőt, amelynek alakulása leginkább befolyásolhatja a
készletek állományának változását.
A teljesség igénye nélkül a javasolt jellemzők a következők:

 anyagoknál az anyagköltség (anyagfelhasználás),
 áruknál az eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ) és az eladott (közvetített) szolgáltatások értéke,
 befejezetlen termelés és félkész termékek esetében a közvetlen termelési költség és
 késztermékek kapcsán szintén a közvetlen termelési költség.
Anyagkészlet
Átlagos anyagtárolási idő (nap) = 1 napi anyagköltség
A mutató azt fejezi ki, hogy átlagosan hány napi anyagfelhasználásának (anyagköltségnek) megfelelő
az anyagkészlet. A számítás során a nyitó- és záróadat átlagát is használhatjuk bázis- és tárgyérvre
egyaránt.
Áruk
Áruk átlagos tárolási ideje (nap) = 1 napi ELÁBÉ és eladott közvetített szolgáltatások értéke
Befejezetlen termelés és félkész termékek

Befejezetlen termelés átlagos futamideje (nap) = 1 napi közvetlen termelési költség
Késztermékek
Késztermékek átlagos tárolási ideje (nap) = 1 napi közvetlen termelési költség

e.) A követelések elemzése
A követelések (számvit. trv. szerint) jellemzői:

 különböző szerződéses jogviszonyból erednek,
 pénzformában kifejezett fizetési igények,
 a tárgyév során már teljesített
 termékértékesítéshez,
 elvégzett szolgáltatásokhoz
 értékpapírok értékesítéséhez,
 kölcsönnyújtáshoz,
 előlegfizetéshez,
 veszteségtérítéshez kapcsolódnak,
 a másik fél elismerte, elfogadta őket.
A követelésekkel kapcsolatos szerződések típusai:

 vállalkozási szerződés
 szállítási szerződés
 szolgáltatási szerződés
 kölcsönszerződés
 váltó
 munkaviszonnyal kapcsolatos szerződések,
 megbízási szerződések,
 társasági szerződések (alpszabály).
Mindezek mellett a követelések alapján képezheti jogszabályok is.

Elismertnek tekinthető a követelés, ha
 értékesítési szerződés esetén a partner – általában a fizetési határidőn belül – nem kifogásolja meg
a számlát, a teljesítéssel kapcsolatosan sem mennyiségi, sem minőségi, és árral kapcsolatos
kifogást sem emel, mennyiségi, sem minőségi, és árral kapcsolatos kifogást sem emel,
 az elfogadott váltó a törvényes előírásokon megfelel,
 egyéb követelések esetében érvényes jogszabály, határozat biztosítja a dokumentálhatóságot.
A követelések esetében a másik fél lehet:

 más vállalkozás,
 pénzintézet,
 tulajdonos,
 munkavállaló vagy más természetes személy ,
 az állami költségvetés.
A követeléseket a számviteli törvény szerint a következő bontásban kell a mérlegben

szerepeltetni:
 a követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők),
 követelések kapcsolt vállalkozással szemben,
 követelések egyéb részesedései viszonyban állóval szemben,
 váltókövetelések,
 egyéb követelések.

A követelések elemzése alapvetően az abszolút eltérések módszerével történhet, amelynek során a
következők vizsgálandók:
 hogyan alakult az egyes követelésfajták állománya és az összetétel (kiemelve a kapcsolt

vállalkozások szerepét),
 kikkel szemben állnak fenn a követelések (bontás főbb adósok szerint),
 hogyan érvényesül a fizetési fegyelem, milyen a fizetési határidőn túli követelések aránya,
 milyen részarányt képviselnek a kétes követelések, milyen az elszámolt értékvesztések aránya,
 hogyan alakult és milyen tényezők hatására az értékvesztések visszaírása,
 milyen összegű hitelezési veszteséget kellett elszámolni, okok szerint csoportosítva,
 hogyan alakult a peresített követelések állománya, a peresítés milyen eredménnyel járt.
Az áruszállításból és szolgáltatásokból származó követelések szerkezete elemezhető a fizetési

fegyelem alakulásán túlmenően még a következő szempontok szerint is:
 belföldi és exportkövetelések arányának alakulása,
 fizetési módok
 az átlagos vevőfutamidő alakulása.
Követelések áruszállításból és szolgáltatásból - Áfa

Átlagos vevőfutamidő (nap) = 1 napi értékesítési árbevétel
f.) Az értékpapírok elemzése
A forgóeszközök között kimutatott értékpapírok a vállalkozás forgatási céllal vásárolta. Ezek mellett
itt jelenik meg a mérlegben a visszavásárolt saját részvények, ill. üzletrészek értéke is.
Az értékpapírok mérlegcsoport a következő tételekből áll:

 részesedés kapcsolt vállalkozásban,
 egyéb részesedés,
 saját részvények, saját üzletrészek,
 forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok.
Az elemzés az abszolút eltérések módszerével történhet, a következő szempontok szerint:

 az összetétel alakulása,
 átlagos hozam és az értékesítés árfolyam-különbözete,
 az átsorolások volumene és oka,
 az értékvesztések és azok visszaírásának nagysága, okai stb.
Vizsgálható a visszavásárolt saját részvények, üzletrészek visszavásárlási árfolyama is, ha az itt

kimutatott bekerülési értéket összehasonlítjuk a saját tőke forráscsoportban tájékoztató adatként
szerepeltetett névértékkel.

g.) A pénzeszközök alakulásának értékelése
A pénzeszközök a mérlegben az alábbi megbontásban jelennek meg:

 pénztár, csekkek,
 bankbetétek,
Fizetőképesség szempontjából a forgóeszközök legfontosabb csoportját a pénzeszközök jelentik,

alakulásuk alapvetően a relatív eltérések módszerével értékelendő.
Pénzeszközök
Pénzeszközök nagysága (nap) = 1 napi értékesítési árbevétel
h.) Az időbeli elhatárolások alakulásának értékelése
Az aktív és passzív időbeli elhatárolások az abszolút eltérések módszerével, a tételes tartalom alapján
vizsgálhatók. Meg kell állapítani
 a főbb tartalmi elemeket

 a belső összetétel változását és a meghatározó előidéző tényezőket
Az aktív időbeli elhatárolások meghatározó elemei:

 bevételek aktív időbeli elhatárolása: olyan bevételek, amelyek a mérleg fordulónapja után
esedékesek, de a tárgyévet illetik. (utólag számlázott bérleti díjak, pénzeszközök és értékpapírok
időarányos kamatbevételei) továbbá váltótartozások időarányos kamattartalma,
 költségek, ráfordítások aktív időbeli elhatárolása; a mérleg fordulónapja előtt befolyt és
elszámolt olyan költségek és ráfordítások, amelyek a következő időszakot terhelik (bérleti díjak,
előfizetési díjak, fizetendő kamatok, késedelmi kamatok stb.)
 halasztott ráfordítások; tartozás (kötelezettség-) átvállalások pénzügyileg nem rendezett (ki nem
fizetett) összegei, devizakötelezettségek nem realizált árfolyamveszteség stb.
Az passzív időbeli elhatárolások meghatározó elemei:
 bevételek passzív időbeli elhatárolása; a mérleg fordulónapja előbb befolyt és elszámolt olyan
bevételek, amelyek részben vagy egészben a következő időszakot illetik. (bérbeadó által
számlázott bérleti díjak.) stb.
 költségek, ráfordítások passzív időbeli elhatárolása; a mérleg fordulónapja előtti időszakot
terhelő díjak, költségek, ráfordítások, amelyek csak a következő időszakban jelennek meg
kiadásként (fizetendő kamatok, késedelmi kamatok, utólagos számlázások, benyújtott kártérítési
igénye, vezetői prémiumok és járulékai stb.)
 halasztott bevételek; térítés nélkül átvett, többletként fellelt, ajándékként kapott eszközök
elhatárolt összege, fejlesztési célra visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás,
átvett pénzeszköz, más vállalkozó által elengedett kötelezettség elhatárolható összege, le nem írt
negatív üzleti vagy cégérték stb.
Az elemző értékelő munka-munka során célszerű megvizsgálni azokat az eseményeket, okokat,
amelyekhez az időbeli elhatárolások tételei kapcsolódnak, + értékelni kell a következő időszak érintő
hatásait.

i.) A saját tőke alakulásának elemzése
A saját tőke a vállalkozás vagyonának saját forrása, amelyet a tulajdonosok véglegesen bocsátottak a
vállalkozás rendelkezésére. A saját tőke részét képezi a vállalkozás működése során élért adózott és
osztalék-, részesedésfizetéssel csökkentett eredménye is (mérleg szerinti eredmény).
A saját tőke szerkezete a következő részletezésben jelenik meg a mérlegben:
1. jegyzett tőke
 ebből: visszavásárolt tulajdonosi részesedés névértéken,
2. jegyzett, de még be nem fizetett tőke ( – ),
3. tőketartalék,
4. eredménytartalék,
5. lekötött tartalék,
6. értékelési tartalék,
7. mérleg szerinti eredmény.
A saját tőke alakulását az abszolút eltérések módszereivel célszerű értékelni. Kiemelt elemzési
feladat lehet:
 a saját tőke belső szerkezete alakulásának értékelése,
 az egyes elemek előző évhez viszonyított összehasonlító elemzése.
A jegyzett tőke alakulása vizsgálandó abból a szempontból,

 hogy az alaptőke növekedése vagy csökkenése milyen tényezőkre vezethető vissza,
 a tulajdonosok alaptőke-emelése külső forrásból valósult-e meg,
 vagy a növelés forrása a meglévő tőketartalék, eredménytartalék.
 A csökkenésnél vizsgálandó a tőkeelszállítás oka és eljárása (veszteség rendezése stb.).
A jegyzett, de még be nem fizetett tőke fontos információ, jelzi, hogy

 mennyi a vállalkozás részére még rendelkezésre nem álló tőkerész, amely még „nem működik”
a vállalkozási célok megvalósítása érdekében.
A tőketartalékot általában
 a tulajdonosok bocsátják a vállalkozás rendelkezésére véglegesen,
 de ehhez szavazati jog vagy osztalékfizetés iránti igény nem kapcsolódik.
A növekedések jogcímei:
◦ részvénytársaságnál a részvények kibocsátáskori ellenértéke és névértéke közötti különbözet,
◦ gazdasági társaságnál (rt. kivételével) a tulajdonosok által alapításkor, illetve tőkeemeléskor
(a jegyzési érték és a névérték különbözeteként) véglegesen átadott eszközök, pénzeszközök,
◦ a jegyzett tőke leszállítása a tőketartalékkal szemben.
◦ a szövetkezeti üzletrészbevonás miatt képzett fel nem osztható vagyon összege,
◦ a tőketartalékból lekötött tartalék visszavezetett összege a lekötés feloldásakor,
◦ a jogszabály alapján átvett eszköz, pénzeszköz értéke.

A csökkenések jogcímei:
◦ a jegyzett tőke emelése szabad tőketartalékból,
◦ a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált összeg.
◦ a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó tőketartalék-kivonás
összege,
◦ a tőketartalék lekötött tartalékba átvezetett összege,
◦ jogszabály alapján tőketartalékkal szemben átadott eszközök, pénzeszközök összege.
A tőketartalék változása jogcímeként értékelendő, az okok felderítésén túl fontos meghatározni ennek
várható hatásait is.
Az alapításkori vagy tőke-emeléskori ázsió a vállalkozás megítélésével, minősítésével kapcsolatosan
is nyújt információt.
Az eredménytartalék összege alakulásának értékelésekor célszerű a jogcímenkénti csoportosítás.
Növekedés lehet:
◦ előző év mérleg szerinti eredménye (ha nyereség),
◦ előző évek önellenőrzéseinek, ellenőrzéseinek hatása (ha nyereség),
◦ jegyzett tőke leszállításából eredménytartalékba helyezett összeg,
◦ tőketartalékból a veszteségrendezés miatt a negatív eredménytartalék ellentételezésére
felhasznált összeg,
◦ a veszteség pótlásra nyújtott pótbefizetés visszakapott összege a tulajdonosnál,
◦ az eredménytartalékból lekötött tartalék visszafizetése a lekötés feloldásakor,
◦ a jogszabály alapján eredménytartalékba átvett eszközök, pénzeszközök értéke.
A csökkenésnél előidéző főbb okok lehetnek:

◦ előző év mérleg szerinti eredménye (ha veszteség),
◦ előző évek önellenőrzéseinek, ellenőrzéseinek hatása (ha veszteség),
◦ adózott eredmény kiegészítése osztalék (részesedés) fizetésére,
◦ jegyzett tőke emelése az eredménytartalék terhére,
◦ gazdasági társaság tulajdonosánál másik társaság veszteségének fedezetére teljesített pótbefizetés
összege,
◦ a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó eredménytartalék-
kivonás összege,
◦ jogszabály alapján eredménytartalékkal szemben átadott eszközök, pénzeszközök.
A lekötött tartalék sajátos eleme a saját tőkének.

A hitelezők és befektetők hiteles tájékoztatása, és az osztalékfizetési korlátok bemutatása érdekében
világosan el kell különíteni a jegyzett tőkén felüli saját tőkéből a lekötött elemeket.
A meglévő tőketartalékból kell lekötni

◦ a fel nem osztható szövetkezeti vagyont,
◦ a más jogszabály vagy saját elhatározás alapján lekötött tartalékot.

Eredménytartalékból le kell kötni
◦ a visszavásárolt saját részvények, üzletrészek, továbbá a visszaváltható részvények visszavásárlási
(megszerzési) értékét,
◦ az alapítás-átszervezés aktivált értékből a le nem írt összeget,
◦ a kísérleti fejlesztés aktivált értékéből a le nem írt összeget,
◦ a nem realizált (halasztott) árfolyamvesztesség és a fedezetére képzett céltartalék különbözetének
megfelelő összeget,
◦ a gazdasági társaság tulajdonosánál elhatározott, de pénzügyileg még nem rendezett pótbefizetés
összegét,
◦ a tőketartalékból lekötendő összeget, ha arra a tőketartalék részben vagy egészben nem nyújt
fedezetet,
◦ jogszabály vagy saját elhatározás alapján lekötött tartalékot.
A tőketartalékból és az eredménytartalékból történő tőkelekötések mellett

◦ növeli a lekötött tartalékot a külön jogszabály alapján, lekötött tartalékkal szemben átvett
pénzeszközök, egyéb eszközök értéke, valamint,
◦ a gazdasági társaságokról szóló törvény – tőkeszállítás kapcsán – lehetőséget biztosít a jogi
személyiségű társaságok tulajdonosainak arra, hogy alaptőke terhére képzett tartalékként a
jegyzett tőke 10%-át meg nem haladó összeget a lekötött tartalék javára (annak növekedéseként)
számoljanak el.
Jegyzett tőkén felüli szabad saját tőke = saját tőke – lekötött tartalék – Értékelési tartalék
A jegyzett tőkén felüli saját tőkének fontos szerepe van

1. a tőketartalékból vagy eredménytartalékból történő jegyzett tőke emelésénél és
2. osztalékfizetési korlát vizsgálatánál
Az értékelési tartalék nagysága megegyezik a befektetett eszközök értékhelyesbítésének összegével, s

azok piaci és könyv szerinti értékének különbségét jelzi.
Fontos kiemelni, hogy a saját tőke változása akkor minősíthető a legkedvezőbbnek, ha „saját
teljesítményből” az eredménytartalékból és a mérleg szerinti eredményből származik a
tőkegyarapodás.

j.) Céltartalékok értékelése
Ez azért fontos, mert a tulajdonosok, a befektetni szándékozók, a hitelezők vagy bármely üzleti
partner megbízható, reális képet kaphasson a beszámoló adataiból, a jövedelemtermelő képesség
valós szintjéről. Lényege, hogy a vállalkozás ne tüntesse fel üzleti évének eredményességét
kedvezőbb színben, mint ahogy az óvatos üzletember szemszögéből az vélelmezhető.
A céltartalékok szerkezete a mérlegben:

1) céltartalék a várható kötelezettségekre,
2) céltartalék a jövőbeni költségekre,
3) egyéb céltartalék.
A várható kötelezettségekre képzett céltartalék elemei a következők lehetnek:

◦ garanciális kötelezettségek,
◦ függő kötelezettségek (kezesség vagy garanciavállalás, opciós ügyletek, le nem zárt peres
ügyekkel kapcsolatos várható kötelezettség stb.)
◦ biztos jövőbeni kötelezettségek (határidős és swap ügyletekből következő fizetési kötelezettség
stb.),
◦ korengedményes nyugdíjfizetési kötelezettség,
◦ végkielégítések,
◦ környezetvédelmi kötelezettségek stb.
A jövőbeni költségekre a céltartalék képzése lehetőséget jelent a vállalkozás számára, egyfajta

„tartalék” a tervezhető költségekre, amelyek
◦ várhatóan (tehát nem biztosan),
◦ időszakonként ismétlődően,
◦ jelentős összegben,
◦ a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információk alapján felmerülnek, de összegük és
a felmerülés konkrét időpontja bizonytalan.
Ilyenek lehetnek az alábbiak:

◦ tárgyieszköz-fenntartási díjak,
◦ átszervezési költségek,
◦ környezetvédelmi költségek stb.
A céltartalékok alakulása az abszolút eltérések módszerével elemezhető.

k.)A kötelezettségek alakulásának elemzése
A kötelezettségek a következő részletezésben jelennek meg a mérlegben:

1) hátrasorolt kötelezettségek:
◦ hátrasorolt kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben,
◦ hátrasorolt kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben,
◦ hátrasorolt kötelezettségek egyéb gazdálkodóval szemben,
2) hosszúlejáratú kötelezettségek:
◦ hosszú lejáratra kapott kölcsönök,
◦ átváltoztatható kötvények,
◦ tartozások kötvénykibocsátásból,
◦ beruházási és fejlesztési hitelek,
◦ egyéb hosszú lejáratú hitelek,
◦ tartós kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben,
◦ tartós kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben,
◦ egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek,
3) rövid lejáratú kötelezettségek

◦ rövid lejáratú kölcsönök,
◦ rövid lejáratú hitelek,
◦ vevőktől kapott előlegek,
◦ kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók),
◦ váltótartozások,
◦ rövid lejáratú kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben,
◦ rövid lejáratú kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben,
◦ egyéb rövid lejáratú kötelezettségek.
A hátrasorolt, hosszú és rövid lejáratú kötelezettségek alakulásának értékelése elsősorban az abszolút

eltérések módszerével végezhető el, amelynek keretében:
◦ elemezni kell a kötelezettségek összetételének alakulását (mely kötelezettségfajták aránya
változott, s milyen mértékben),
◦ értékelni kell, hogy milyen mértékűek a vállalt kötelezettségek terhei,
◦ vizsgálni kell, hogy vannak-e fizetési határidőn túli tartozások, s milyen azok eredményre
gyakorolt hatása stb.
Célszerű megállapítani – a relatív eltérések módszerét alkalmazva – a szállítói tartozások átlagos

futamidejét.
Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból – Áfa

Átlagos szállítói futamidő (nap) = 1 napi anyagjellegű ráfordítás

3. A CASH FLOW – kimutatás összeállítása, elemzése
A cahs flow kimutatás elvégzése eredményeként kap képet arról, hogy a vállalkozás mennyiben lesz
képes a jövőben készpénzbevételekhez jutni, ezáltal elképzeléseit saját pénzforrások révén
megvalósítani.
Lehetővé teszi annak megértését, hogy a pénzállományban bekövetkezett változások milyen
gazdasági események, folyamatok hatására jelentkeztek.
A nemzetközi gyakorlatban a mérleg és eredménykimutatás mellett általában kötelező jelleggel

összeállítandó beszámolórész a cash flow-kimutatás. (Először USA, és a Brit Nemzetközösség
országaiban vált a pü-i beszámoló (jelentés) alapvető részévé. (Először USA-ban 1971-ben FAPB)
CASH-FLOW fogalma
Egyes szabályozások – így az IAS – értelmében a cash flow a pénzeszközök és pénzeszköz-

egyenértékesek ki- és beáramlását jelenti. Tehát a pénzeszközök a pénztári készpénzállományt és a
látra szóló betéteket tartalmazzák, míg a pénzeszköz-egyenértékesek közé sorolhatók azok a magas
likviditású, rövid távú befektetések, amelyek gyorsan készpénzzé alakíthatóak, és az értékváltozás
kockázata alacsony.
(pl. a vállalkozás folyószámlahiteleinek összegei, a néhány napon belül készpénzzé alakítható

értékpapírok, államkötvények, kincstárjegyek, tágabb értelemben azok a pü-i befektetések, amelyek
lejáratig terjedő futamideje a 3 hónapot nem haladja meg.)
Hazánkban 1997. január 1-jétől érvényes számviteli szabályozás teszi kötelezővé annak
összeállítását és bemutatását a beszámoló kiegészítő mellékletében, az éves beszámolót készítők
esetében.
A hazai cash flow-számításokban a cash kategória a számvitelben értelmezett pénzeszközöket

jelenti, azaz a számviteli törvény csoportosításában részletezett
◦ készpénz
◦ elektronikus pénzeszközök,
◦ csekk
◦ bankbetétek értékét foglalja magában.
A cash flow nem más, mint pénzforrások képződésének és felhasználásának folyamata egy
meghatározott időszak alatt.
Cash flow = Cash in-flow – Cash out-flow,
azaz a cash flow értéke megegyezik a pénzbevételek és a pénzkiáramlás különbségével, tehát a

pénzeszközök állományváltozását jelzi.
A vállalkozásnál megfigyelhető gazdasági áramlások megfelelően lehetnek:

◦ reáláramlások (javak és szolgáltatások kibocsátása, ill. igénybevétele),
◦ pénzügyi jellegű áramlások (pénzkifizetés, ill. bevételezés, valamint követelések és
kötelezettségek szerzése.)

Pénzeszközökre van szükség a vállalkozás számára pl.
 A termék előállításhoz, a szolgáltatásnyújtáshoz, ill. áruértékesítéshez szükséges anyagi és
humánerőforrások megszerzéséhez (termelőberendezés, anyagok, energia, munkaerő, külső
szolgáltatások stb. biztosításához).
 korábban felvett hosszú és rövid lejáratú kölcsönök és hitelek, valamint azok kamatainak
törlesztéséhez,
 adófizetéshez és egyéb köztartozás teljesítéséhez,
 osztalék, részesedés fizetéséhez, pénzügyi befektetésekhez, más vállalkozásban való részesedés
szerzéséhez stb.
A. A cash flow-kimutatás hasznosítása:
 A vállalkozás vezetői és tulajdonosai részéről

A vállalkozás vezetése számra a cash flow-kimutatás legfontosabb funkciója, hogy a vezetés
számszerűsítve láthatja a korábbi döntései következményeit, hatását a pénzeszközök
állományára. A kimutatásból kiderül, hogy a működés bevételei fedezetet biztosítanak-e a
belső tőkeigényre, vagy részvény- (esetleg kötvény-) kibocsátással, hitellel biztosítandó a
szükség mértékű forrás.
 A hitelezők és befektetők részéről

A cash flow-kimutatásból választ kaphatunk a vállalkozás kötelezettségteljesítési és
osztalékfizetési képességre.
A kimutatás jelzi a vállalkozás esetleges igényét külső finanszírozási források bevonására
vonatkozóan, valamint azt, hogy a képződő pozitív pénzáramok biztosítják-e azok
visszafizetését. Az elemzés során választ kapunk arra is, hogy az időszak befektetési, ill.
pénzügyi tevékenysége, műveletei milyen hatást gyakoroltak a vállalkozás cash flow-jára.
A cash flow-kimutatás egy forgalmi szemléletű kimutatás, amelynek keretében az időszak során
realizált pénzbevételeket állítjuk szemben a pénzkiadásokkal.
A kimutatás megfelelő tagolásával arról is képet alkothatunk, hogy az egyes tevékenységek milyen
hatást gyakorolnak a vállalkozás pénzeszközeinek alakulására, ezáltal pénzügyi helyzetére.
B. A cash flow-kimutatás összeállítása
A cash flow-kimutatás által áttekintett időszak szabadon választható meg a felhasználó igényei
szerint. Ma általánosnak tekinthető – az éves beszámoló részeként – a naptári évre (esetleg ettől
eltérő üzleti évre) összeállított kimutatás. (Természetesen indokolt lehet ennél rövidebb időszakra
történő cash flow-kimutatás összeállítása.
C. A cash flow-kimutatás összeállításának információigénye
Az szükséges információk több forrásból származnak. Legfontosabbak:
 A vizsgált időszak mérlegének nyitó- és zárótételei,

 a vizsgált időszak eredménykimutatásának adatai,
 kiegészítő információk
(általában a főkönyvi és analitikus nyilvántartásból származó részletező

információk, amelyek jelentős része megjelenik a kiegészítő melléklet tartalmi elemeként).

D. A cash flow-kimutatás felépítése
A cash flow kimutatás összeállítása

A cash flow kimutatás a menedzsment számára számszerűen bemutatja döntései következményeit,
hatását a pénzeszközök állományára. A kimutatásból megállapítható, hogy a működés bevételei
fedezetet biztosítanak-e a belső tőkeigényre, vagy részvény- (esetleg kötvény-) kibocsátással, hitellel
biztosítható a szükséges mértékű forrás. Ez alapján állapíthatja meg a menedzsment a fizetendő
osztalék mértékét (a készpénzhiány orvoslásának ugyanis egyik lehetséges módja az osztalék
visszatartása illetve csökkentése). A kimutatásból a vállalkozás kötelezettségteljesítési és
osztalékfizetési képességére is választ kapunk, valamint jelzi a vállalkozás esetleges igényét külső
finanszírozási források bevonására vonatkozóan.
A cash flow alakulását befolyásolja a vállalkozás működési (üzleti, operatív) tevékenysége, a

beruházási (befektetési) tevékenysége és a pénzügyi (finanszírozási) tevékenysége.
- Az üzleti tevékenység hatására bevételi oldalon megjelenik mindazon pénzáramlás, amely az üzleti
tevékenységből (termelés, értékesítés, szolgáltatásnyújtás) származik. Itt jelenik meg az árbevétel
részét nem képező, de a napi működéssel összefüggő további bevétel (pl. kapott késedelmi kamat,
kötbér, kártérítés stb.), valamint a kölcsönadott pénzeszközök utáni kamatbevétel is. A kiadási
oldalon az üzemi tevékenységgel összefüggő kiadások (szállítóknak, munkavállalóknak kifizetett
pénzösszegek, a vállalkozás által fizetett kamatok, adók, illetékek és a működéssel összefüggő egyéb
ráfordítások) jelennek meg.
- A befektetési tevékenység hatására bevételi oldalon megjelennek a tárgyi eszközök és
immateriális javak értékesítésével kapcsolatos bevételek, a pénzügyi befektetési tevékenység
bevételei (kivéve a hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és lekötött bankbetétek visszafizetésével
illetve megszüntetésével kapcsolatos pénzbevételek). Itt jelenik meg a más vállalkozástól kapott
osztalék összege is, mint a pénzügyi befektetések hozama. Kiadási oldalon megjelenik a tárgyi
eszközök és immateriális javak beszerzésével összefüggő pénzkiáramlás, és a pénzügyi befektetési
tevékenységgel kapcsolatos kiadás (kivéve a hosszú lejáratra nyújtott kölcsönökkel és lekötött
bankbetétekkel kapcsolatos kiadások).
- A finanszírozási tevékenység (tulajdonosi források szerzése vagy értékesítése,

kötelezettségekkel kapcsolatos műveletek) hatására bevételi oldalon jelennek meg a rövid és hosszú
lejáratú hitelforrásokkal összefüggő bevételek (felvett hitel, kölcsön, kötvénykibocsátás), a hosszú
lejáratra nyújtott kölcsönökre befolyó törlesztések, illetve a tartósan lekötött bankbetétek feloldása.
Kiadási oldalon megjelennek a hitelforrások visszafizetésével kapcsolatos pénzkiadások (felvett
hitelek, kölcsönök törlesztése, kötvénytartozás visszafizetése, hosszú lejáratú kölcsön nyújtása,
bankbetét elhelyezése).
A cash flow kimutatás összeállításának közvetlen (direkt) és közvetett (indirekt) módszereit

különböztetjük meg. A cash flow kimutatás összeállításánál a legnehezebb feladat az operatív (üzleti)
tevékenység cash flow-jának meghatározása.

Közvetlen módszer
A módszer alkalmazása során a pénzmozgásokat tételesen vesszük számba, és a pénzbeáramlásokból
levonjuk azokat a ráfordításokat, amelyek a pénzállományt csökkentik.
Nyitó pénzkészlet
+ Készpénzes eladások bevételei
+ Bankszámlára befolyt értékesítések bevételei
+ Kapott kamatok, támogatások
+ Befolyt osztalék
– Készpénzes vásárlások
– Banki átutalással rendezett beszerzések
– Készpénzben kifizetett vagy átutalt működési költségek
– Fizetett kamatok, adók, járulékok
– Fizetett osztalék
Záró pénzkészlet
Pénzeszközök állományváltozása (Rendelkezésre álló CF)
Közvetett módszer
A módszer lényege, hogy az adózás előtti eredményből kiindulva, az eredményt korrigálni kell
azokkal a tételekkel, amelyek az eredmény nagyságát befolyásolják ugyan, de pénzmozgással nem
járnak.
a.) Az adózás előtti eredményből kiindulva a mérleg és az eredménykimutatás, valamint az

analitikus nyilvántartás információit felhasználva vezetjük le a cash flow (CF) értékét:
Adózás előtti eredmény

+ Elszámolt amortizáció
± Értékvesztések és visszaírások
± Céltartalékképzés és felhasználás különbözete
± Egyéb pénzmozgással nem járó, költségként, ráfordításként,

bevételként elszámolt tételek
Bruttó cash flow

– Fizetett nyereségadó
– Fizetett osztalék
Nettó cash flow
± Befektetett eszközök állományváltozása*
± Forgóeszközök állományváltozása (pénzeszköz nélkül)*
± Saját tőke állományváltozása
± Kötelezettségek állományváltozása
± Időbeli elhatárolások állományváltozása*
Pénzeszközök állományváltozása (Rendelkezésre álló CF)
* : az eszközök növekedése mínusz, az eszközök csökkenése plusz előjellel

b.) A bruttó és nettó cash flow helyett a pénzváltozásokat megbontjuk működési, befektetési és
finanszírozási tevékenységhez, műveletekhez kapcsolódó cash flow-ra. Ez a gyakrabban alkalmazott
módszer, a Sztv. is ezt a változatot preferálja:
Adózás előtti eredmény
+ Elszámolt amortizáció
± Elszámolt értékvesztés és visszaírás
± Céltartalékképzés és felhasználás különbözete
± Befektetett eszközök értékesítésének eredménye**
± Forgóeszközök állományváltozása (pénzeszköz nélkül)
± Rövid lejáratú kötelezettségek állományváltozása
± Időbeli elhatárolások állományváltozása
– Fizetett, fizetendő adó (nyereség után)
– Fizetett, fizetendő osztalék, részesedés
± Egyéb korrekciók
Működési cash flow
– Befektetett eszközök beszerzése
+ Befektetett eszközök eladása
+ Kapott osztalék, részesedés
Befektetési cash flow
+ Saját tőke emelés (részvénykibocsátás, tőkebevonás) bevételei
+ Kötvény, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásának bevétele
+ Hitel és kölcsön felvétele
+ Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek törlesztése,
megszüntetése, beváltása
+ Véglegesen kapott pénzeszköz
– Részvénybevonás, tőkekivonás (tőkeleszállítás) kiadásai
– Kötvény és hitelviszonyt megtestesítő értékpapír visszafizetése
– Hitel és kölcsön törlesztése, visszafizetése
– Hosszú lejáratra nyújtott kölcsönök és elhelyezett bankbetétek kiadásai
– Véglegesen átadott pénzeszköz
Finanszírozási cash flow
Pénzeszközök állományváltozása (Rendelkezésre álló CF) = Működési +
Befektetési + Finanszírozási cash flow
** : A befektetett eszközök nyeresége mínusz, a veszteség plusz előjellel

A cash flow kimutatás elemzése
A cash flow elemzése során elsősorban arra keressük a választ, hogy a vállalkozás rendelkezésre álló
pénzeszközei mely tevékenységi területen, mely tevékenységek és folyamatok révén képződtek, és
azok felhasználására mely gazdálkodási területen került sor.
Ehhez fel lehet állítani egy elemző táblát, amelyből jól kiolvasható a pénzforrások képződésének és
azok felhasználásának tevékenységi területenkénti megoszlása:
Megnevezés Érték Megoszlás
Források: Folyamatos működésből
Befektetési tevékenységből
Finanszírozási tevékenységből
Források összesen 100 %
Felhasználások: Folyamatos működéshez
Befektetési tevékenységhez
Finanszírozási tevékenységhez
Felhasználások összesen 100 %
1.) Adósságfedezeti mutató, adósságszolgálati és kamatfedezeti mutatók:
Adósságfedezeti mutató = jelzi hogy az adott gazdálkodási időszak működési pénzaramainak

eredményeként realizált cash flow révén a vállalkozás mennyiben lenne képes valamennyi
hosszú lejáratú kötelezettségének eleget tenni. Pl. veszélyhelyzetbe került vállalkozások
esetében érdekli a hitelezőket.
Bruttó cash flow (Operatív cash flow)

Adósságfedezeti mutató = Hosszú lejáratú kötelezettségek
Adósságszolgálat-fedezeti mutató = jelzi a vállalkozás tényleges kötelezettségteljesítési

képességének alakulását a hosszú lejáratú kötelezettségek vonatkozásában.
Adósságszolgálat-fedezeti mutató: kifejezi, hogy a vállalkozás szokásos működése során képződő

pénzforrások fedezetet biztosítanak-e megbízható módon az adósságszolgálat teljesítésére.
Bruttó cash flow (Operatív cash flow)

Adósságszolgálat-fedezeti mutató = Hosszú lejáratú kötelezettségek esedékes törlesztőrészlete
Kamatfedezeti mutató: kifejezi, hogy a vállalkozás működéséből származó cash flow elégséges
forrást biztosít-e a kamatfizetésekre.
Operatív cash flow + Kamatfizetés + Adófizetés

Kamatfedezeti mutató = Hosszú lejáratú kötelezettségek esedékes kamatai

Befektetésfinanszírozási mutató: megmutatja, hogy a vállalkozás az adott időszak befektetési
tevékenységét milyen arányban képes finanszírozni saját működési pénzforrásból, illetve milyen
arányú külső forrásbevonás (pl. hitel) szükséges a realizáláshoz.
operatív cash flow

Befektetésfinanszírozási mutató (%) =
befektetési pénzszükséglet
2.) Jövedelmezőségi mutatók:
Árbevétel-arányos jövedelmezőség = jelzi, hogy egységnyi értékesítési árbevétel realizálása a

vállalkozás számára mekkora pénzjövedelmet eredményez az adott időszakban.
Operatív cash flow

Árbevétel-arányos jövedelmezőség = Értékesítés nettó árbevétel
A cégtulajdonosok számára a legfontosabb jövedelmezőségi mutató a tőkearányos eredmény, ugyanis

a befektetőt a tulajdonosi tőke megtérülése érdekli a legjobban.
A tőkearányos eredmény (ROE – return on equity) a vállalkozás saját tőkéjének (az ún.
részvénytőkének) az eredményhozamát fejezi ki, ezért szokás részvénytőke-arányos megtérülésnek is
nevezni:
Tőkearányos jövedelmezőség = ebben az esetben vagy a saját tőke teljes összegét vesszük
figyelembe viszonyítási alapként.
Operatív cash flow

Tőkearányos jövedelmezőség = Saját (jegyzett) tőke
Készpénzbegyűjtési ráta = a tulajdonosi érdekeltség
Vevőktől tárgyévben befolyt követelések

Készpénzbegyűjtési ráta = Értékesítési nettó árbevétel
Nem okoz jelentős torzítást az, hogy a számlálóban szereplő, befolyt követelések nem kizárólag a
nevezőben szereplőben szereplő árbevétel realizálásával kapcsolatosak, hanem részben korábbi
értékesítés eredményei.

A jövedelmezőség átfogó elemzésének módszertana
A jövedelmezőség átfogó elemzése során az egyes eredménykategóriákat valamilyen vetítési alaphoz

viszonyítjuk, ez
 minősítő jellegű elemzése a jövedelmezőség szintjének alakulására vonatkozóan, jelzi a
jövedelemtermelő képesség változását,
 lehetőséget biztosít összehasonlításra más vállalkozások, ágazati átlagok adataival,
 megteremti a lehetőséget a jövedelmezőség tendenciaszerű elemzéséhez,
 a számviteli beszámolóban tájékoztatást nyújt a felhasználóknak az eredményesség változásáról.
Eredmény
J= Vetítési alap
Mind az eredménykategóriák, mind pedig a vetítési alapok a vállalkozás saját döntése alapján
célszerűen választandók.
A számvitelről szóló törvény előírása és szellem szerint a vállalkozásnak a jövedelmezőség

alakulását be kell mutatnia a kiegészítő mellékletben, s bővebben az üzleti jelentésben is.
Eredménykategóriák:
 értékesítés bruttó eredménye (fedezeti összeg),

 az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (Nü),
 a szokásos vállalkozási eredmény (Nszok),
 az adózás előtti eredmény (Nad.előtti),
 az adózott eredmény (Nad),
 a mérleg szerinti eredmény (Nm),
 a bruttó relációs (főpiaci) eredmény,
 adózás és kamatfizetés előtti eredmény (EBIT )
29
30
 adózott eredmény + fizetett kamatok (NOPLAT )
Az alkalmazható vetítési alapok:
 az értékesítés nettó árbevétel (Ánettó)

 az értékesítés nettó árbevételének további bevételekkel növelt összege (árbevétel+bevétel)
 a saját tőke összege,
 a lekötött eszközök nettó értéke (Enettó)
 az összes eszközérték,
 a bérköltség (B),
 a személyi jellegű ráfordítások,
 a vállalkozás átlagos állományi létszáma (L)
 a relációk (főpiacok) szerinti nettó árbevétel,
 a saját tőke és a kamatköteles idegen források.

Jövedelmezőségi mutatók:
a) Bruttó jövedelmezőség (átlagos fedezeti hányad) (ROS31) (%)
Értékesítés bruttó eredménye

Bruttó jövedelmezőség (átlagos fedezeti hányad) (ROS31) = Értékesítési nettó árbevétel
A bruttó jövedelmezőség az értékesítés bruttó eredménye és az értékesítés árbevétel arányát fejezi ki.
Ez a mutató számítható belföldi és exportrelációkra, ill. főpiacok szerint is.
b) Árbevétel- (bevétel-) arányos jövedelmezőségi mutatók:
Nü
Árbevétel (bevétel) arányos jövedelmezőségi mut. = Értékesítési nettó árbevétele + Egyéb bevétel
Árbevétel (bevétel) arányos jövedelmezőségi mut. =
Nszok
Értékesítési nettó árbevétele + Egyéb bevétel + Pénzügyi műveletek bevételei
Nad.előtti
Árbevétel (bevétel) arányos jövedelmezőségi mut. = Összes árbevétele + Összes bevétel

c) Tőke- (vagyon-) arányos jövedelmezőségi mutatók:
Nszok
Tőkearányos szokásos vállalkozási eredmény (%) = Saját tőke
Nad.előtti
Tőkearányos adózás előtti eredmény (%) = Saját tőke
Nad
Tőkearányos adózott eredmény (ROE32) (%) = Saját tőke
EBIT
Tőkearányos korrigált adózott eredmény (%) = Saját tőke
NOPLAT
Befektetett tőke hozam (ROIC33) (%) = Működési befektetett tőke
A tőkearányos üzemi (üzleti) eredmény fő befolyásoló tényezőire is rámutathatunk az alábbi

összefüggés alapján:
Nü Nü Ánettó
Saját tőke Ánettó Saját tőke
ahol az első tényező az üzemi (üzleti) jövedelmezőség, a második pedig a tőke forgási sebessége.
Ebből az összefüggésből két vagy több időszak adatának összehasonlításával megállapítható, hogy a
tőke jövedelmezőségének változása melyik tényező elmozdulásából, s milyen mértékben következett
be.
A tőkearányos adózott eredmény a jövedelmezőség mérésének igen gyakran használt mutatatója,

mert
 a vállalkozás menedzsmentjének érdekeltségi rendszerével igen szoros kapcsolatban van.
 az osztalékfizetési képességre, ill. a lehetséges maximális tőkegyarapodáshoz ad információkat.
 a nemzetközi gyakorlatban is számos alkalommal használják vállalkozások összehasonlítására.

d) Élőmunka-arányos jövedelmezőségi mutatók:
Fedezeti összeg
1 főre jutó fedezeti összeg (Ft/fő) = Létszám
Nszok
1 főre jutó szokásos vállalkozási eredmény (Ft/fő) = Létszám
Nad.előtti
1 főre jutó adózatlan eredmény (Ft/fő) = Létszám
Nad
1 főre jutó adózott eredmény (Ft/fő) = Létszám
Nü
Bérarányos jövedelmezőség (Ft/fő) = B
vagy
Nad.előtti
Bérarányos jövedelmezőség (Ft/fő) = B
Nü
Élőmunkaráfordítás-arányos jövedelmezőség (%) = Személyi jellegű ráfordítások
vagy
Nad.előtti
Élőmunkaráfordítás-arányos jövedelmezőség (%) = Személyi jellegű ráfordítások

e) Eszközarányos jövedelmezőségi mutatók:
E mutatók esetében célszerűen választott eredménykategóriát viszonyítunk az eszközök

meghatározott csoportjaihoz, alakulásuk az eszközök jövedelemtermelő képességére ad jelzéseket,
remélhetően növekedést mutatva.
Nü
Eszközarányos jövedelmezőségi mutató (%) = Immateriális javak (nettó) + Tárgyi eszközök (nettó)
Nü
Eszközarányos jövedelmezőségi mutató (%) = Készletek
Nü
Eszközarányos jövedelmezőségi mutató (%) = Immateriális javak (nettó)+Tárgyi eszközök (nettó)+ Készletek
Nad.előtti
Eszközarányos jövedelmezőségi mutató (%) = Befektetett eszközök+ Készletek
Nad.előtti
Eszközarányos jövedelmezőségi mutató (%) = Eszközök összesen
Ez utóbbi mutatót külön kiemeljük, mivel az egyik leggyakoribb eszköz jövedelmezőségi mutató a
nemzetközi gyakorlatban is.
Ugyancsak kiemelt jelentősége van annak az eszközarányos jövedelmezőségi mutatónak, amelyet

eszközmegtérülési mutatónak is nevezzünk:
Nad
ROI (Return on Investment) (%) = Eszközök összesen
Ebben az összehasonlításban a következő befolyásoló tényezők hatásainak a számszerűsítése is

lehetséges:
Nad Nad Ánettó

Eszköz Ánettó Eszköz
Nad Nad Ánettó

Befektetett eszközök Ánettó Befektetett Eszköz

f) Erőforrás-arányos (komplex) jövedelmezőség:
Nü
Erőforrás-arányos (komplex) jövedelmezőség = Enettó + B
Nszok
Nad.előtti
E mutatók alapján a lekötött eszközérték és bérráfordítás – arányos jövedelmezőség alakulása

vizsgálható a korábban részletezett hasznosítással.
A jövedelmezőségi mutatók több egymást követő évre számított mértéke alapján a

jövedelmezőség szintjének időbeli alakulásáról, a fejlődés dinamikájáról egyaránt képet
kapunk.
A folyó áron számított mutatóértékek elsősorban az ágazati, szakágazati átlagértékhez

hasonlíthatók: ez alapján a vállalkozás az átlagosnál jobb vagy rosszabb jövedelmezőségű
vállalkozásnak minősíthető.
A mutatók rendszerbe foglalása (a mutatók piramisa)
Célszerű ha minden vállalkozás

 kiválasztja a számára legfontosabb mutatókat,
 a mutatókat további befolyásoló tényezők hatásait kifejező részmutatókra bontja, s így a
magasabb szintű mutatók változásait az alacsonyabb szintűek (részmutatók) elmozdulásainak
elemzésével vizsgálhatja.
Így kialakítható mutatószámok rendszere, piramisa, amely minél tagoltabb, elmélyültebb, annál
több jövedelmezőséget befolyásoló tényező hatása tárható fel.
Vizsgáljuk meg az eszközarányos üzemi eredmény alakulását, s határozzuk meg, milyen fő tényezők
befolyásolták. Alapvetően fontos az, hogy felfedezzük, a vizsgált mutató mely tényezők
szorzatösszefüggésre bontható:
Eszközarányos jövedelmezősség = Árbevétel-arányos jövedelmezőség X Eszközök forgási sebessége
Képletszerűen:
Nü Nü Ánettó
Eszközök Ánettó Eszközök

Vizsgálhatjuk az árbevétel – arányos jövedelmezőségek alakulását befolyásoló tényezőket, pl.
 a fedezeti hányad változásának hatását, ezen belül a kiváltó ok lehet
 a közvetlen költségek (költségnemek szerinti) változása,
 az egyes tevékenységek belső arányainak megváltozása,
 a közvetett költségek alakulásának hatását, valamint
az eszközök forgási sebességének csökkenését előidéző okokat (hogyan alakult a befektetett

eszközök és a forgóeszközök forgási sebessége.) Du Pont mutató rendszer modell.
A rátapiramis csúcsán lévő – általában összetett – mutató alacsonyabb szintű részmutatóinak

alakulását értékelve kereshetők meg azok a szükséges teendők, intézkedések, amelyek révén a
részmutatók javulnak, s ennek következtében a „csúcsmutató” is pozitív irányba mozdul el.
A vázolt módszertan alapján más fontos mutatók tényezőkre bontását is elvégezhetjük, és

kiterjeszthető ez a vizsgálat
 a divíziókra és
 évnél rövidebb időszakokra egyaránt.
A jövedelmezőség és a fenntartható növekedési ütem összefüggése
Előfordulhat az, hogy egy vállalkozás rövid távon kiemelkedően magas jövedelmezőséget mutat fel,
de ezt rövid távú taktikai lépések idézik elő, mint pl.
 a kísérleti fejlesztés költségeinek visszafogása,
 az értékesítési, reklám- és propagandaköltségek erőteljes csökkentése,
 az indokolt tárgyieszköz-felújítási és -fenntartási munkák (és költségek) visszafogása,
 a környezetvédelmi kötelezettségek s az ehhez kapcsolódó céltartalék képzés alacsony
színvonalú teljesítése,
 a tulajdonosok rövid távú szemlélete miatt az adózott eredményből maximális osztalékkifizetés,
minimális vagy elmaradó sajáttőke-gyarapítás.
Mindezek figyelmeztetnek arra, hogy a jövedelmezőség színvonalának alakulását több szempontból

kell értékelni, úgymint
 vevői vagy piaci nézőpontból, azaz hogyan alakul a vevők elégedettsége, milyen a piaci
részesedés a megcélzott szegmensekben,
 az innovációs tevékenység biztosítja-e a folyamatos fejlődést, azt, hogy a vállalkozás nem „eszi
meg” jövőjét, biztosítja-e a piaci jelenlétet, a piaci részesedés növekedését, s ehhez az
értékesítési költségekkel sem takarékoskodik indokolatlanul.
Mindezek folyamatos elemzéséhez segítséget adhat a Balanced Scorecard módszertanának

alkalmazása. (SGR – Sustainable Growth Rate = fenntartható növekedési ütem)
A jövedelmezőség színvonalának értékelésekor a statikus állapot helyett fontosabb a tendenciaszerű

értékelés.
A tulajdonosok helyes viselkedése az, hogy ha jövőbeni tevékenység bővüléshez forrásokat hagynak
az üzleti év adózott eredményéből, s ez a számviteli beszámolóban sajáttőke-gyarapodásként jelenik
meg.

A fenntartható növekedési ütemet meghatározó tényezőkként kell kezelniük a következőket:
 az eszközök forgási sebessége,
 az árbevétel-arányos jövedelmezőség,
 a tőkeáttétel (tőkemultiplikátor),
 a mérleg szerinti eredmény részaránya az adózás előtti eredményből.
Képletszerűen a fenntartható növekedés ütem =
Nad.előtti Ánettó Eszközök Nm

Ánettó Eszközök Saját tőke Nad.előtti
A GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG ELEMZÉSE
A hatékonyság elemzése során elsősorban arra a kérdésre keresünk választ, hogy a vállalkozás adott
időszakban felhasznált, rendelkezésre álló erőforrásai mekkora eredmény elérését teszik lehetővé.
A gazdasági tevékenység hozama az egyes tevékenységek esetében a következő kategóriákkal

közelíthető:
 Ipari termelő-, szolgáltatótevékenység esetén:
 értékesítés nettó árbevétele,
 különböző termelésiérték-kategóriák.
Kereskedelmi tevékenység, ill. egy szolgáltatás esetén:

 értékesítés nettó árbevétele, ill. az értékesítési forgalom.
Mezőgazdasági termelés esetén:

 értékesítés nettó árbevétele,
 naturális módon meghatározható hozamok.
A hatékonyság elemzése során általánosan használhatjuk azokat a mutatókat, amelyek az egyes

eszközcsoportok kihasználtságát fejezik ki.
Az elemzés során gyakran számított és értékelt hatékonysági mutatók a forgási sebességet mérő
jelzőszámok, amelyek megmutatják, hogy az adott eszköz (eszközcsoport) milyen gyorsan fordul
meg az adott időszak árbevételének realizálása révén.

A hatékonyság és a jövedelmezőség összehasonlítása
A hatékonyság fogalma alatt az erőforrások felhasználásának gazdaságosságát értjük.
H E
Gh E vagy H
ahol:
Gh = gazdasági hatékonyság
H = hozam (eredmény)
E = felhasznált erőforrás (ráfordítás).
A hatékonyság – szemben az abszolút jellegű jövedelmezőség kategóriájával – relatív forgalom, ami

azt jelenti, hogy mindig több változatot kell összehasonlítanunk, s akkor megállapíthatjuk, hogy
melyik változat a gazdaságosabb (hatékonyabb.)
A jövedelmezőség csak pénzértékben mérhető, míg a gazdaságosság mérésénél ezen kívül

naturális és vegyes mértékegységek is alkalmazhatók. A jövedelmezőség számításakor az
árbevételt és a ráfordításokat folyó árakon kell számításba venni. A gazdaságossági számítások során
alkalmazhatunk más árakat, pl. a hozam mérése változatlan árat, esetleg devizában kifejezett értéket.
A hatékonyság vizsgálható a nemzetgazdasági szempontjából és a vállalkozás szempontjából,

sőt a vállalkozáson belüli (önelszámoló) egységek szintjét is.
A hatékonyság vizsgálható résztevékenységekre és ezek összességére. Az összesített tevékenység

hatékonysága két tényezőtől függ:
1. a hozzátartozó egyes résztevékenységek hatékonyságától
2. és a részvénytevékenység arányaitól (struktúrájától).
Ennek megfelelően az összetett tevékenység hatékonyságának növelésére is kétféle lehetőség van:

a résztevékenységek hatékonyságának javítása,
és a hatékonyabb résztevékenységek arányának növelése.
A hatékonyságot – a fogalom komplexitása miatt – nem lehet egyetlen mutatóval mérni, annak
színvonalára, fejlődésére csak a mutatók rendszere adhat jó megközelítést.

A vállalkozások hatékonyságának összehasonlító elemzése
A vállalkozások gazdálkodásának összehasonlító elemzésére és értékelésére a vállalkozási szintű

vagyoni és pénzügyi helyzetet jellemző, valamint jövedelmezőségi és hatékonysági mutatók
alkalmasak.
A hozam- vagy teljesítménymutatók az értékesítést, a bruttó vagy az anyagmentes termelést, a

nemzeti jövedelemhez és a makroszintű tiszta jövedelemhez való hozzájárulást mérik.
Az értékesítési forgalom (bruttó árbevétel) tulajdonképpen nem más, mint az eladott árucikkek
mennyiségének és fogyasztói árainak szorzat összege, ami megfelel az értékesítés nettó árbevétele és
az általános forgalmi adó együttes összegének.
Az értékesítés árbevétele a számviteli beszámoló adatai segítségével vizsgálható főrelációként.
Értékesítés nettó árbevétel

Fordulatok száma = Készletek
Vizsgált időszak napjainak száma

Forgási idő = Fordulatszám
Ugyancsak hatékonysági mutatók képezhetők az egyes készletfajták átlagos-bekerülési-értékének és

az adott készletfajtákhoz kapcsolódó költségeknek (ráfordításoknak) a szembeállításával.
Így fontos jelzőszám lehet a saját termelésű készletek esetén:
Értékesítés elszámolt közvetlen önköltsége

= Saját termelésű készletek átlagos értéke
Vagy az árkészletek esetén
Eladott áruk beszerzési értéke

= Árukészletek átlagos értéke
Ezek a mutatók csak akkor adnak reális képet, ha a nevezőben figyelembe vett készletnagyság a
gazdálkodási időszak egészét jellemzi, nem csupán egy időponti, hanem átlagos érték.

Hatékonyságelemzés a termelő-szolgáltató tevékenységet végző vállalkozásoknál
A bruttó termelési érték a vállalkozás tárgyidőszaki teljes hozamértékét jelenti. Ez csupán a

termelőtevékenységnél mérhető. Természetesen a termelőtevékenység hozamértéke nem
tartalmazhatja a beszerzett és változatlan formában értékesített tételeket. (amortizációt is figyelni
kell).
A bruttó termelési érték számítása:
Értékesítés fogyasztási és jövedéki adóval csökkentett nettó árbevétele
– ELÁBÉ
– Eladott (közvetített) szolgáltatások
+ Saját előállítású eszközök aktivált értéke
+ Saját termelésű készletek állományváltozása
Bruttó termelési érték
Az anyagtermelési érték a bruttó termelési értékből kiindulva számítható, az anyagjellegű

ráfordítások összegével csökkentve azt.
Az anyag termelési érték számítása:

– Anyagköltség
+ Igénybe vett anyagjellegű szolgáltatások
Anyagmentes termelési érték
A nettó termelési érték közelítőleg a vállalkozásnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulását

méri.
Anyagmentes termelési érték

– Értékcsökkenési leírás
Nettó termelési érték
Az értékcsökkenési leírás összege megegyezik a terv szerinti leírás költségként elszámolt összegével.
A hozzáadott érték a nemzetgazdasági számításokban alkalmazott mutatók közül a bruttó hazai
termék vállalkozásszintű megfelelője.
Személyi jellegű ráfordítások

– Értékcsökkenési leírás
+ Adózás előtti eredmény
Hozzáadott érték

A vállalkozási pénzjövedelem a vállalkozásnál realizált nettó pénzjövedelmet számszerűsíti.
Legfőbb alkotóelemei az adózás előtti nyereség és az értékcsökkenési leírás éves összege. A
vállalkozás pénzjövedelme a vállalkozás fejlesztésére fordítható pénzeszközök legfőbb alkotója.
Ezen kívül vannak saját fejlesztésre fordítható pénzeszközök, pl. a felesleges tárgyi és forgóeszközök
felszabadításából keletkezett pénzösszegek.
A hatékonyság elemzése során a következő erőforrás-felhasználásokat ill. ráfordításokat célszerű

figyelembe venni:
A vállalkozásnál foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma,

1. az élőmunka-ráfordítás értéke, amelyet az éves bérköltség fejez ki
2. a termelésben lekötött tárgyi eszközök átlagos nettó értéke,
3. a termelésben lekötött készletek átlagos értéke,
4. a lekötött eszközök értéke,
5. az összes eszközök értéke,
6. az összes eszközérték,
7. az összes termelési költség,
8. az exportértékesítési költségek.
A termelésben lekötött eszközök értékeként a hatékonysági mutatók nevezőjében általában a nettó

tárgyieszköz-érték és a készletek kronologikus átlagának összege szerepel, a vállalkozás döntésétől
függően az immateriális javak nettó értéke is figyelembe vehető.
A termelésben lekötött eszközökkel kapcsolatban vizsgálandó:

a tárgyi eszközök nettó és bruttó értékaránya, ill. a tárgyi eszközök átlagos leírása, átlagos
használhatósági foka,
a tárgyi eszközök és a készletek összetétele,
a munka technikai felszereltsége az egy fizikai munkakörben foglalkoztatottra jutó gép és berendezés
bruttó értéke meghatározásával.
Az ismert adatokból képezhető hatékonysági mutatók a következők:

Komplex hatékonyság = …X Lekötött eszközérték + … X Bérköltség
(A kipontozott, alkalmazott szorzószámok, súlyok – pl. 0.2: ill. 1.8 – átlagos hozamkövetelményt
forgalmaznak meg az egyes erőforrásokkal szemben.)
Elfogadható érték az 1 feletti érték. Ez azt fejezi ki, hogy a felhasznált erőforrások összességükben
produkálják azt a hozamot, amelyet a vállalkozás velük szemben elvárásként megfogalmazott.
A mutató felhasználható az adott vállalkozás fejlődésének mérésére és más vállalkozásokhoz történő

viszonyításra.

Az egyes erőforrások felhasználása hatékonyságának értékelésére alkalmas mutatószámok
(parciális hatékonysági mutatók) a következők:
Élőmunka-hatékonysági mutatói:

1 főre jutó bruttó termelési érték = Létszám

1 főre jutó bruttó termelési érték = Létszám
Hozzáadott érték
1 főre jutó hozzáadott érték Létszám
Bérhatékonysági mutatói:

1 ft. bérköltségre jutó nettó termelési érték = Bérköltség
A mutató a vállalkozásnál kifizetett bér új értéket létrehozó képességét fejezi ki. Elemzése fontos
abból a szempontból, hogy a komplex hatékonyság alakulásában az élőmunkának, ill. az élőmunka-
felhasználás költségeinek milyen befolyásoló szerepe van.

1 ft. személyi jellegű ráfordításra jutó nettó termelési érték = Személyi jellegű ráfordítások
Eszközhatékonysági mutatók:
E mutatók a lekötött tárgyi és forgóeszközök révén előállított új érték képződését fejezi ki

együtthatós formában.
Nettó (vagy anyagmentes) termelési érték

Lekötött eszközök hatékonysága = Lekötött eszközök átlagos nettó értéke

Tárgyi eszköz-hatékonyság = Tárgyi eszközök átlagos nettó értéke

eszközhatékonyság = Készletek átlagos értéke

Termelési költségszint mutatója:
Fordított hatékonysági mutatóként értelmezhetjük a termelési költségek és a bruttó termelési érték

hányadosát.
A termelési költség összetevői:

Anyagköltség
Igénybe vett (anyagjellegű és nem anyagjellegű) szolgáltatások
Egyéb szolgáltatások
Személyi jellegű ráfordítások
Értékcsökkenési leírás
Termelési költségek
Termelési költségek összege

Termelési költségszint (%) = Bruttó termelési érték
A mutató viszonyítható a vállalkozás előző évi vagy tervezett adataihoz, esetleg ágazati átlaghoz.
Az jelzi az elemző számára, hogy a vállalkozás termelőtevékenységének teljes hozamértéke az adott
időszakban mekkora a ráfordítást igényelt.
Kedvező ha 100% alatti, s minél jobban elmarad attól.
Tőkehatékonyság

Tőkehatékonyság = Saját tőke
A mutató jelzi, hogy a vállalkozás egységnyi sajáttőke-felhasználással mekkora bruttó hozamot ért el.
A mutató értelmezhető a saját tőke forgási mutatójaként is.
Vállalkozási pénzjövedelem = Vp
Tőkearányos vállalkozási pénzjövedelem Saját tőke St
ahol:
Vp = Adózás előtti (esetleg adózott) eredmény + Értékcsökkenési leírás.
A mutató az egységnyi tőkével elért vállalkozási pénzjövedelem mértékét mutatja. A mutatónak a

dinamikus és az összehasonlító elemzéseknél egyaránt jelentősége van.
Hatékonysági mutatóként értelmezhető az exportgazdaságosság mérésére szolgáló ún.

devizakitermelési mutató is, amely megmutatja hogy egységnyi devizabevételt a vállalkozás mekkora
ráfordítással ért el.

Hatékonyságelemzés a kereskedelmi tevékenységet végző vállalkozásoknál
A vállalkozások nagy hangsúly fektetnek a teljesítmények mérésére. (Pl. kereskedelmi

vállalkozásoknál nagy fontosságú az emberi erőforrások)
A hatékonyság nem mással mérhető, mint a tevékenység végzése érdekében keletkezett ráfordítás
egy egységre jutó hozam nagyságával.
A kereskedelemben is számos hozamkategória közül választhatunk. Alkalmazható az időszakban

 az értékesítés nettó árbevétele,
 a realizált árréstömeg összege,
 az árréstömeget és általános forgalmi adó összegét is tartalmazó forgalom összege.
Az élőmunka-hatékonyság elemzése a kereskedelemben
A ráfordítás jelen esetben a humánerőforrás által befektetett munkát jelenti, amely a forgalom
keletkezését eredményezi. Ennek kifejezésére lehetőség nyílik a
 ledolgozott munkaórák
 létszámadatok segítségével.
Ennek tükrében a teljesítmény mérésének alapvető mutatója az egy ledolgozott munkaórára vagy az
egy főre jutó forgalom lehet. Ezt az ún. közvetlen teljesítménymutatót a mért forgalom és a
ráfordítást kifejező számérték hányadosaként számítjuk.
Fogalom
1 főre jutó forgalom = Létszám
Fogalom
1 ledolgozott munkaórára jutó forgalom = Ledolgozott munkaórák száma
Változatlan áras forgalom

Közvetlen teljesítménymutató = Létszám
Változatlan áras forgalom

Közvetlen teljesítménymutató = Ledolgozott munkaórák száma

A termelékenység alakulását számos tényező befolyásolja. Így az nagy mértékben függ:
 a forgalom szerkezetétől,
 a munka szervezettségétől,
 a szakképzett dolgozók részarányától,
 a bérezési rendszer ösztönző hatásától.
A fenti szempontok nem, vagy csak burkoltan jelennek meg a közvetlen teljesítménymutatóban, így
szükségessé válik más mutatószámok meghatározása, ill. más elemzési módszerek alkalmazása. A
teljesítmények alakulását közvetetten is közelíthetjük.
A közvetett teljesítménymutatók azokat a hatásokat igyekeznek számszerűsíteni, melyek szintén
befolyásolják a termelékenységet, de a közvetlen teljesítménymutatóban nem tudtuk azokat
megjeleníteni.
Vásárlások száma
Dolgozók leterheltsége = Létszám
Minőségi mutató = azt fejezi ki, hogy a vevők átlagosan mekkora összeget hajlandók árura költeni
egyetlen vásárlás alkalmával.
Forgalom
Minőségi mutató = Vásárlások száma
Forgalom munkaigényessége = azt fejezi ki, hogy 100 Ft. vagy 1000 Ft. forgalom eléréséhez hány
eladást kell lebonyolítani.
Vásárlások száma
Forgalom munkaigényessége = Forgalom
Áru munkaigényessége = az egy vásárlás megvalósításához szükséges létszámot, esetleg munkaórát

határozza meg.
Létszám
Áru munkaigényessége = Vásárlások száma

Az eszközhatékonyság elemzése a kereskedelemben
A kereskedelmi vállalkozás eszközeit (az árukészleten túl) két csoportja van attól függően hogy
milyen szerepet töltenek be a tevékenységben:
1. létesítmények
2. technikai eszközök
A létesítmények vagy létesítményrendszerek teremtik meg a tevékenység végzésének fizikai

környezetét. Ide tartoznak mindazok az egységek, ahol az eladás és azt kiszolgáló folyamatok
ténylegesen végbemennek, úgymint az üzlethelységek, mintaboltok, raktárak, hűtőházak, ingatlanok.
A technikai eszközök közé soroljuk az áru mozgatása, csomagolása, tárolása, értékesítése során
használt gépeket, berendezéseket, olyan eszközök is mint pl. az értékesítéshez beszerzéshez
kapcsolódó ügyviteli folyamatok lebonyolításához szükségesek.
Eszközellátottság = mindig az eszközök értékét hasonlítjuk össze valamely általunk felhasznált

erőforrás nagyságát kifejező értékkel.
Eszközállomány értéke
Eszközellátottság = Kereskedelmi alapterület
A mutató tulajdonképpen az egy négyzetméterre jutó eszközértéket fejezi ki, melynek magasabb
értékes alapján arra következhetünk, hogy nagyobb értékű eszköz áll a rendelkezésünkre.
Meghatározható a mutató a kereskedelmi vállalkozás létszámra vetítve is, így vizsgálva, hogy milyen
minőségű és teljesítőképességű eszközök segítik a dolgozók munkáját.
Kereskedelmi munka technikai felszereltsége = Összes létszám
Tehát ezek a mutatók segítenek annak megítélésében, hogy hogyan alakult az eszközellátottság, de
nem adnak választ azokra a lényeges kérdésekre, hogy
1. adott nagyságú forgalom lebonyolításához mekkora eszközállományra van szükség.
2. a meglévő eszközökkel milyen mértékű forgalom generálható.
Forgalom
Eszközhatékonyság = Eszközállomány értéke
Eszközigényesség = Forgalom

VÁLLALKOZÁSI EREDMÉNY ELEMZÉSE
A vállalkozások működésének alapkövetelménye a jövedelmező gazdálkodás, ez alól kivételt

képeznek a nonprofit szervezetek.
A vállalkozás eredménye a gazdálkodás legkomplexebb, legösszetettebb mutatója. Alakulásában

valamennyi tevékenység részeredménye tükröződik, így
1. marketingtevékenység,
2. a kutatás-fejlesztés tevékenység,
3. a termelésszervezés, - irányítás és – végrehajtás
4. a szellemi és termelőkapacitások kihasználása,
5. az elvégzett munka minősége,
6. a munka termelékenységének szintje,
7. a termelési erőforrásokkal (anyag, energia, emberi erőforrás, gépi technika stb.) való
takarékos gazdálkodás, valamint
8. sok más résztényező – esetleg a vállalkozástól függetlenek is – egy időben érezteti hatását az
eredményesség alakulására.
Az eredmény a mérlegben mint a vállalkozási vagyon gyarapodása vagy csökkenése jelenik meg
(mérleg szerinti eredmény). Ez a vállalkozás tárgyévi működésének tiszta haszna vagy vesztesége.
Az egyik legfontosabb eredménykategória az adózás előtti eredmény, amely nyereség esetén

értékesítési árbevétel és bevételtöbblet.
Az eredményelemzés szakaszai:
 a tervezett időszakában végzett munkát,

 a várható eredmény évközi, folyamatos elemzését és
 az éves eredmény utólagos elemzését.
Az eredménymegállapítás (eredménykimutatás) választható módszerei:

a) az összköltség eljárás módszere,
b) a forgalmi költség eljárás módszere.
A vállalkozás mindkét módszer esetében „A” és „B” változat közül választhatnak, amelyek
alapvetően csak formailag szerkezetileg térnek el egymástól a következők szerint:
az „A” változatok a lépcsőzetes szerkezetűek,
a „B” változatok mérlegszerű elrendezésben tartalmazzák a ráfordításokat és a bevételeket.
A két módszer csak üzemi (üzleti) tevékenység eredményének megállapítása során tér el egymástól, a
további eredménykategóriák meghatározása már azonos.

A vállalkozás adózás előtti eredménye három fő részre bontható:
 az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye,
 a pénzügyi műveletek eredménye és
 a rendkívüli eredmény.
Az üzemi (üzleti) tevékenység eredményét – elemzési szempontból - célszerű további három fő

összetevőre bontani:
1) az értékesítés bruttó eredménye (a tevékenységi fedezeti összege),
2) a közvetett költségek összege,
3) az egyéb bevételek és egyéb ráfordítások különbsége.
Az elemzési célokra előállított adatok így már

 az értékesítés nettó árbevételének,
 az értékesítés bruttó eredményének,
 az egyéb ráfordításoknak
 a korrigált összegeit kell, hogy tartalmazzák, célszerűen megjelölve is.
A tevékenységek Á – K – F struktúrája
A tevékenységek fedezeti összege (bruttó eredménye)

 termékek (tevékenységek)
 kiszámlázott szolgáltatások,
 anyagok és áruk.
értékesítése nettó árbevételének és közvetlen költségének különbsége.
Á – K – F struktúra három fő összetevői:

1) ÉRTÉKESÍTÉS NETTÓ ÁRBEVÉTELE
2) ÉRTÉKESÍTÉS KÖZVETLEN KÖLTSÉGEI
3) ÉRTÉKESÍTÉS BRUTTÓ EREDMÉNYE (FEDEZETI ÖSSZEG)
Az értékesítés nettó árbevételének tartalma alapján a következő, a számviteli törvény által is

kötelezővé tett csoportosítás szükséges:
1) belföldi értékesítés nettó árbevétele,
2) exportértékesítés nettó árbevétele.
Belföldi értékesítés nettó árbevétele az értékesített termék-, anyag-, árumennyiség, vagy

szolgáltatás kiszámlázott, a vevő által is elismert általános forgalmi adó nélküli értéke, amennyiben a
vevő székhelye, telephelye vagy lakhelye belföldön van. A vámszabadterületre, tranzitterületre
történő értékesítés belföldinek minősül.

A belföldi nettó árbevétel elemei:
A számlázott termék, anyag, áru, göngyöleg vagy szolgáltatás értéke (áfa nélkül).
+ Felszámított felárak
+Árbevételbe számított árkiegészítések
+ Kereskedelmi árrések
– Utólag adott engedmények
– Visszáru
– Visszavett göngyöleg
A Külföldi (export-) értékesítés árbevétele – az exportbonyolítási formától függetlenül – a külföldi

vevőnek történő teljesítéskori, a számviteli politikában rögzített árfolyamával forintértékre
átszámított összeg, csökkentve
◦ az utólag (számlahelyesbítéssel) adott engedmények,
◦ a külföldi útszakaszra jutó, devizában (valutában) vagy forintban kiegyenlített fuvardíj,
szállítási rakodási és raktározási költségek összegével.
Amennyiben a számlázás forintban történik, úgy annak összegét tekintjük exportbevételnek.
Az értékesítés közvetlen költségei között kell elszámolni:

◦ az értékesített saját előállítású termék, nyújtott szolgáltatások közvetlenül elszámolt költségeit,
◦ az eladott anyagok, áruk beszerzési értékét (ELÁBÉ) , az eladott (közvetített) szolgáltatások
értékét.
Az előállítás (közvetlen) önköltség tartalmát a vállalkozás – a számviteli politikában is rögzítve –

saját maga alakítja ki, a számviteli törvény keretszabályait, tevékenységek bonyolultságát, a
termelési-technológia sajátosságokat is figyelembe véve.
Tételei lehetnek termék-előállítás esetén:

(1) Közvetlen anyagköltség és igénybe vett szolgáltatás
(2) Közvetlen bérköltség
(3) Közvetlen bérek járulékai
(4) A gyártáshoz kapcsolódó egyéb közvetlen költség
– jellemzők alapján felosztott gépköltség
– egyéb (segéd-) üzemi költségek (pl. mezőgazdaságban)
– speciális szerszámköltségek (leírások)
– helyszíni szerelési, kiszállási és szállítási költségek
– egyéb közvetlen elszámolt költségek
(5) Saját termelésű készlet továbbfelhasználása
(6) Közvetlen költségek összesen
(7) Le: melléktermék értéke (mezőgazdaságban)
(8) Előállítás közvetlen költsége

Az egyes költségtényezők tartalma a következő:
(1) Közvetlen anyagköltség és igénybe vett szolgáltatás
a.) Közvetlenül elszámolt anyagköltségbe sorolandó a beszerzési áron számított, értékvesztéssel csökkentett
s annak visszaírásával növelt, a le nem vonható áfa összegét is tartalmazó tárgyévi
◦ nyers- és alapanyag-felhasználás,
◦ az előállítási folyamatban közvetlenül részt vevő energia- és fűtőanyag-felhasználás,
◦ vásárolt félkész termékek és alkatrészek felhasználása, ill. fogyóanyagok felhasználása, amelyek
egy éven belül használódnak el,
◦ csökkentő tétel: a hulladékmegtérülés értéke.
b.) Igénybe vett szolgáltatások

◦ a más vállalkozással végeztetett fuvarozás, szállítási és rakodási költség.
◦ a bérmunkadíj (ha a készlet értékéhez nem aktiválták,
◦ a más vállalkozás által felszámított csomagolási díjak, s
◦ a további, kalkulációs egységre megállapítható anyag- és nem anyagjellegű szolgáltatások.
◦ összege, a le nem vonható általános fogalmi adót is beleértve.
(2) Közvetlen bérköltség a tevékenység elvégzéséért teljesítmény- vagy időbérben elszámolható

bérköltség összege.
(3) Közvetlen bérek járulékai a közvetlen munkabérek kiegészítő fizetéseit, bérpótlékait, valamint
mindezek és a közvetlen bérek együttes összegének bérjárulékait tartalmazzák.
(4) A gyártáshoz kapcsolódó egyéb közvetlen költség azok a tételek tartozhatnak, amelyek az
előállítással szoros kapcsolatban vannak, s akár jellemzők alapján, az előállítással szoros
kapcsolatban vannak, s akár jellemzők alapján, akár külön kigyűjtéssel, kalkulációval egységre
meghatározhatók.
– jellemzők alapján felosztott (fő-) üzemi gépköltség, amely a terv szerinti

értékcsökkenési leírás, a motorikus energia, a tárgyieszköz-fenntartási költségek, a gépi
segéd- (kenő és törlő-) anyagok, fogyóanyagok, valamint a gépkezelők és gépkiszolgálók
közvetlen munkabérként el nem számolt költségeinek összegeit tartalmazza.
– egyéb (segéd-) üzemi költségek jelenthetnek meg az önköltség részeként a technológia

folyamatonkénti (fázisokénti) kalkuláció alapján vagy egy termék gyártásakor. Ugyancsak
feloszthatók néhány ágazatban (pl. mezőgazdaságban) a segédüzemek költségei, ez akkor
tekinthető hitelesnek, ha naturális teljesítményadatokat alkalmaznak.
– speciális szerszámköltségek, amelyek a termék- (tevékenység-) előállítása érdekében

használt speciális eszközök terv szerinti és terven felüli értékcsökkenési leírását
tartalmazzák, jellemzően az adott termékhez időarányosan vagy teljesítmény (darab-)
arányosan lebontva.

– a termék helyszíni szerelési, beépítésével kapcsolatban szükségessé vált kiszállások
utazási, szállás- és egyéb költségei.
– egyéb közvetlen elszámolt költségek tartalmazzák a kalkulációs egységre meghatározható
◦ bérleti díjak, használati díjak,
◦ költségtérítések,
◦ újítási és találmányi díjak,
◦ szakértői díjak, hatósági díjak, továbbá
◦ termékhasználati leírások, tájékoztatók ráfordításait.
(5) Saját termelésű készlet továbbfelhasználása (félkész termék tartozhat ide) tényleges közvetlen
önköltségen vagy norma szerinti önköltségen lehet számba venni. A mezőgazdaságban ez magában
foglalja az őszi vetések, az őszi mélyszántás, az évelő pillangósok és a fűtelepítés költségeit, a
betakarítás utáni munkák, valamint szervestrágyázás közvetlen ráfordításai is.
(6) Közvetlen költségek összesen (1) + (2) + (3) + (4) + (5)
(7) Le: melléktermék értéke is a fő termelési folyamat keretében jön létre, s ennek a költségek
közül történő kiemelésével a főtermék közvetlen költsége határozható meg. (mezőgazdaság és
cukoripar termelés jellemzője.)
(8) Előállítás közvetlen költsége az 1-5. tételek összege és a 7. tétel különbségeként határozható
meg. Ez a költség közelítően proporcionálisan (arányosan) változó, az előállított termékmennyiséggel
osztva határozhatjuk meg a közvetlen önköltség kategóriáját.
Az eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÁ) az értékesített anyagok, kereskedelmi áruk és

göngyölegek könyv szerinti értékét tartalmazza, az alvállalkozói teljesítmények ugyancsak itt
jelennek meg, e tételek továbbszámlázásakor könyv szerinti értéken.
Az eladott (közvetített) szolgáltatások a vállalkozás által saját nevében vásárolt, szerződésben

rögzített módon változatlan formában továbbértékesített szolgáltatás.
Árkialakításnál az előállítás közvetlen önköltsége az eladás alsó határaként fogható fel (határköltség),
amely ha az eladási árban nem térül meg, a vállalkozás az előállítás közvetlen költségeit sem kapja
vissza! Ha az eladási ár ennél magasabb, fedezeti összeg keletkezik a közvetett költségek és a
nyereség fedezetére.
A vállalkozás eredmény értékelése az anyagi érdekeltség rendszerében
Az anyagi érdekeltség rendszerében megkülönböztethető a

1. tulajdonosi,
2. vezetői,
3. dolgozói,
4. kollektív vállalkozási érdekeltség.

1) tulajdonosi érdekeltség
A tulajdonos vállalkozásba fektette pénzét, vagy apportként bevitte vagyontárgyait. Mindezek
összege az általa vállalkozásba fektetett tőke. Azért fektette tőkéjét az adott vállalkozásba,
mert általa a legkedvezőbb hozamot, osztalékot reméli, illetve bízik a befektetett tőkéjének
gyarapodásában. Ebből következik, hogy a tulajdonosi érdekeltség megjelenési formája
egyrészt az osztalék, másrészt a vagyon – (tőke) gyarapodás.
Az osztalék mértékét a beszámolót elfogadó közgyűlés (taggyűlés) állapítja meg a

tárgyidőszak eredménye alapján. Az osztalék maximális mértéke az adózott nyereség.
A tulajdonosi érdekeltség az osztalék és a tőkegyarapodás (a tőkegyarapodás nem kis
mértékben az infláció mértékétől is függ) együttes mértékéhez kapcsolható, mindenkor
figyelemmel a tőkejövedelem máshol elérhető mértékére. Ebből következik a tulajdonosi
érdekeltség minimuma, amely megköveteli, hogy az osztalék és a tőkegyarapodás együttes
mértéke az inflációs rátánál magasabb legyen.
2) vezetői érdekeltség színvonalának érdekeltsége

A tulajdonosok érdekeltséghez fűződik. A tulajdonosoktól magasabb alapbért, ezen felül
prémiumot, jutalmat kapnak. Az utóbbi célszerűen a vagyonarányos adózott eredmény
mértékéhez igazodhat.
3) dolgozói érdekeltség lényeges vonásai

A dolgozók anyagi érdekeltségének egyik konkrét megjelenési formája a bér, amely a
számvitelben is mindig bruttó bér, s a munkáltató által fizetett bérjárulékot terhelik. A
bérnövelési lehetőség alapvetően a vállalkozás jövedelemtermelő képességétől függ. Az
ösztönzés elemei a bérköltség terhére fizethetők, ebből adódóan a dolgozók a vállalkozás
jövedelmezőségének fokozásában érdekeltek. (vagy a dolgozók résztulajdonosokká vállnak a
vállalkozásban (részvényhez, vagyonjegyhez, részjegyhez, üzletrészhez jutnak ellenérték
fizetésével vagy anélkül.)
4) kollektív vállalkozási érdekeltség

A vállalkozás fejlesztéshez, szükséges saját pénzjövedelem megszerzési igényli. (vállalkozás
további fejlesztése, korszerűsítése.)
Az eredményelemzés célja a tervezés időszakában a tervmunka segítése, az optimális üzleti

terv elkészítése érdekében. Az eredményterv a vállalkozás komplex tervének része, amely az
érdekeltségi rendszer miatt nagyon fontos. Ez komplex terv vezértervévé lép elő.

Az eredménytervezés módszerei
Nagyvonalú eredménytervezési módszereket segítő elemzések
Középtávú tervek készítésekor, illetve éves tervezésnél a tervmunka kezdeti szakaszában, a

tervmunka irányítására alkalmazzuk.
E módszer egyik főcsoportja

◦ a tervidőszakban elérendő minimális nyerseségtömeg-követelmény meghatározását tűzi ki
célul,
másik fő csoportja
◦ a nagyvonalú eredménytervezést az eredményre ható fő tényezők alakulásából,
◦ illetőleg azok eredményre gyakorolt hatásainak felmérésével valósítja meg.
a) Minimális nyereségkövetelményt meghatározó módszer

b) Az eredményre ható fő tényezők alakulásának vizsgálata, az eredménynövelés egyes
módszertani kérdései
c) A nagyvonalú előrejelzések (becslések) néhány szabálya
A. Minimális nyereségkövetelményt meghatározó módszer
Ki kell elégítenünk a tulajdonosi, vezetői, dolgozói és a kollektív vállalkozási érdekeltségből

származó elvárásokat.
B. Az eredményre ható fő tényezők alakulásának vizsgálata, az eredménynövelés egyes

módszertani kérdései
Az adózás előtti eredmény döntő része többnyire az elsődleges (fő-) tevékenységből származik.
Az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye hat fő tényező hatására változik. Ezek a következők:
1) árváltozás
2) önköltség (közvetlen változása)
3) volumenváltozás,
4) a közvetett költségek változása és
5) az egyéb bevételek és ráfordítások változása.
Az eredmény erősen érzékeny az eladási árak, az árszínvonal változására.

Árnövelést a vállalkozások még a belföldi piacon is csak jobb minőségű, versenyképesebb termékkel
tudnak elérni. Az exportüzleteknél jelentősebbek a lehetőségek magasabb eladási árak elérésére.
Az árnövelés többlethasznából (az árnyereségből) az ipari vállalkozás különböző bonyolítási

formákban eltérően részesedik. A nyereség tömegének másik nagy lehetőségét az értékesítési
volumen növelése rejti magában.

C. A nagyvonalú előrejelzések (becslések) néhány szabálya
Az előrejelzés az információk három lényeges kategóriáján nyugszik

1) A vállalat korábbi eredményei, azok összetétele, fejlődése,
2) külső adatok a környezetre és a piacokra vonatkozóan,
3) az alkalmazott vállalati taktika és stratégia, valamint annak várható alakulása, változásai.
Ahhoz, hogy előrejelzésünk megbízható lehessen, elengedhetetlen néhány alapvető szabály ismerete
és alkalmazása.
◦ A legfontosabb szabály, hogy ne elégedjünk meg egyetlen számítási mód alkalmazásával, hanem
minden előre jelzett adat vonatkozásában végezzünk ellenőrzést, a különböző úton nyerhető
adatok szembeállításával.
◦ A gyakorlatban mindig két alapvető módszer áll rendelkezésünkre a fejlődés előrejelzésére:
◦ a múltbeli adatok, növekedése előrevetítése és
◦ az előre jelzett adat és egy másik ismert adat közötti tartós strukturális kapcsolat felhasználása.
◦ Több becsülendő adat esetében meghatározhatók azok a valószínűségi intervallumok, amelyek a
lehetséges fejlődésüket behatárolják.
◦ Az előrejelzés munkájának különösen szervezettnek kell lennie ahhoz, elkerülhessük az
„önmagunkhoz visszavezető” következtetéseket.
◦ Az elemzés első fázisában az elemek egy részét célszerű tartósnak tekinteni, és változásával nem
számolni.
◦ Az előre jelzett eredményt sok esetben helyesbítenünk kell.
◦ Mindig meg kell győződnünk arról, hogy nincs-e túl nagy eltérés a vállalkozás saját előrejelzése
és a külső elemző által összeállított becslés között.
A tevékenység bővülése, fejlődése:

A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a bővülés becslés megalapozott, akkor az eredmény
előrejelzésének hibái is kisebb jelentőségűek lehetnek.
A növekedés előrejelzésének forrásai:

◦ a piac fejlődése és tendenciái,
◦ a különböző piackutató, szervezetek piaci előrejelzései,
◦ szakértő szervek becslései,
◦ a vállalkozás növekedés trendje tevékenységeként, termékenként és piaconként,
◦ a vállalkozás saját előrejelzései stb.
A növekedés tényezői:
Cél meghatározzuk a növekedés legfőbb piaci befolyásoló tényezőit. Pl. repülőgép gyártásának
fejlődését alapvetően meghatározza a nagy légitársaságok megrendeléseinek alakulása.
A növekedés tendenciája:
Az előrejelzés talán leggyakrabban alkalmazott formája a vállalkozás tevékenységi görbéjének
„meghosszabbítása”.
Ezt a módszert tökéletesítjük, ha a vállalkozás növekedése és a piac fejlődése közötti eltérést
extrapoláljuk.
A növekedés érzékenysége:
A vállalkozás tevékenysége gyakran érzékeny olyan külső változókra, amelyekre nincs ráhatása,
amelyeket befolyásolni nem képes. Ilyen pl. az exportorientáltság esetében a devizák árfolyama.

Az előrejelzés gyakorlati módszere:
Ha arra lehetőség van, a tevékenység fejlődését tekintsük át 5-10 évre visszamenően, de ez a feltétel
természetesen nem elengedhetetlen. Elfogadható, ha csupán a megelőző 3-4 évre támaszkodunk.
Az előrejelzés folyamata a következőkben írható le:
◦ piacok behatárolása, a legutóbbi statisztika és szakértői becslések egybevetése, a tevékenységi
ciklus feltárása,
◦ a növekedési trendek meghatározása (ismert statisztikai módszerekkel)
◦ a piacok múltbeli fejlődése és a vállalkozás azonos időszakbani növekedése közötti eltérések,
kapcsolat meghatározása (piaci részesedések változása),
◦ a felállított növekedési hipotézis ellenőrzése.
A becslési modellek szerepe:

Két lehetőség:
1) matematikai formát öltött modellek, különböző paraméterek és a külső forrásból származó
adatok bázisán felépített egyenletek.
2) A vállalkozási számviteli rendszer szimulációja, amelyet pl. számítógépen működtethetünk.
A pénzügyi elemzők a nyereség előrejelzésére lényegében igen egyszerű modelleket is használnak.

Pl.: a becsült eladásokból kiindulva – a piaci részesedés várható alakulását is figyelembe véve – a
tevékenységi szektor nyereséghányadával számolva határozzák meg a várható eredményt.
Az optimális eredménytervezést segítő számítások
A. Az előző év elemzett tényszámai
B. Piaci információk
◦ piaci igény
◦ elérhető árak NYERSÉG KOMPLEX
◦ feltételek
◦ szállítási határidők
C. Gyártási és fejlesztési lehetőségek

gépi kapacitások
munkaerő kapacitások OPTIMUM TERV
beszerezhető kapacitások SZÁMÍTÁS
terüle
ennek része
D. Tervkalkulációk az
közvetlen (proporcionális) önköltségek EREDMÉNYTERV
fajlagos gépórák, alapanyag beszerzési normák
jövedelmezőségi sorrendek

a) Az előző év elemzett tényszámai
A tervezés korai szakaszában becsült adatai.
b) Piaci információk
Tartalmazzák, hogy milyen termékek, milyen mennyiségben, milyen piacokon, milyen árakon
és milyen eladási, fizetési feltételekkel lennének értékesíthetők.
c) Gyártási és fejlesztési lehetőségeket tartalmazó információk

amelyek felölelik a gépi és munkaerő-kapacitásokat, a rendelkezésre álló alapanyag-
mennyiséget, valamint azok jobb kihasználási és bővítési lehetőségeit.
d) A jövedelmezőséget és a gazdaságosságot meghatározó információk.

Ezek többnyire a fedezeti költség-számítás valamilyen módszerének alkalmazásán nyugvó
tervkalkulációból származhatnak.
Nyereségoptimum-számítást ma még nem minden vállalkozás készített. Pl. lehetne végezni

rendelkezésre álló erőforrások (gyártási, termelési, fejlesztési lehetőségek) optimális kihasználást
maximális nyereséggel biztosító termékmennyiségek és termékösszetétel megismerése céljából.
Nyereségoptimum-számítás céljaira felhasználhatók:

◦ a gyártmánystatisztikákat alkalmazó módszer, ha a termelést korlátozó tényezővel nem kell
számolnunk, vagy csak üzemenként egy-egy termelést korlátozó erőforrás érvényesül, és
◦ a lineáris programozás matematikai módszerei, ha egy időben több termelési, piaci korláttal kell
számolnunk.
Részletes, a komplex üzleti terv részét képező eredménytervezés
a) A költségek tervezésének jelentősége és általános módszerei

b) Az eredményterv szerkezeti modellje
c) Az éves eredményterv fedezeti összegének tervezése
d) A közvetett költségek tervezése
e) Az egyéb bevételek és egyéb ráfordítások tervezése
f) A pénzügyi eredményének tervezése
g) A rendkívüli eredmény tervezése
h) Az eredményterv összeállítása és értékelése.

a) A költségek tervezésének jelentősége és általános módszerei
Ismert, hogy a termelési költségekről a vállalkozás vezetése sokrétű és megbízható sokrétű és
megbízható információkat igényel:
 az ár kialakításhoz,
 a saját termelésű készletek értékeléséhez,
 a vezetői döntések előkészítéséhez és ellenőrzéséhez,
 a vállalkozáson belüli önálló elszámoláshoz,
 a költséggazdálkodáshoz,
 a termékjövedelmezőségi vizsgálatokhoz, végül
 az eredmény tervezéshez.
Fontos, hogy költségtervek készüljenek:

1. Költségnemek szerint középtávú tervidőszakra éppen úgy, mint éves tervidőszakokra, az
eredménytervezési munka ellenőrzése céljából, ez különösen fontos a kisebb vállalkozások
esetében, amelyek az összköltség eljárás szerinti eredménymegállapítást választják.
2. A vállalkozáson belül belül9n önelszámoló egységek, területileg elkülönült egységek, üzemek,
költséghelyek szerint. Ez nemcsak közvetett költségekre vonatkozna, hanem az önelszámoló
egységek által befolyásolható minden költségre.
3. Végül szükség van arra, hogy legalább a termelés zömét kitevő jelentős termékekre évenként
tervkalkulációk készüljenek.
Nem lehet a jövőre vonatkozó döntéseket csak múltbeli tényszámok alapján előkészíteni,
befolyásolni.
Költségeket tervezni többféle módszerrel lehet:
 báziskorrekciókból kiindulva és
 normákra, normatívákra alapozva, valamint
 nullabázisú költségtervezés (ZBB módszer)
Ellenőrző módszerként használható

 a fedezetiköltség-számítás,
 a határköltség-számítás,
 a flexibilis (reagálási fokot alkalmazó) tervezés módszertana.
 báziskorrekciókon alapuló módszer

azt jelenti, hogy kiindulunk az elmúlt év tényszámaiból, a nem ismétlődő költségelemeket
kiemeljük, az indokolt, de elmaradt költségekkel viszont számolunk, majd figyelembe
vesszük a tervidőszakban már ismert árváltozásokat, a tervezett bérfejlesztést, a tervezett
létszámváltozást, az üzembe helyezendő beruházásokat, selejtezéseket, a műszaki fejlesztés
munkanorma- és költséghatásait, a jelentősebb kooperációs változásokat, a nagyobb
szervezési intézkedések hatásait és végül az elvégzendő termelési feladat mennyiségi
változásait.

 normákra, normatívákra alapozva, valamint
A termékeket tervkalkulációban a főbb költségnormák alapján célszerű tervezni. A közvetlen
költségek tervezéséhez a közvetlen anyag-, bér- és gépidőnormák szükségesek. Ezek műszaki
dokumentációkból származnak. Műszaki dokumentációk nélkül nincs megbízható
költségnorma, nincs megbízható költségterv, költséggazdálkodás és ellenőrzés.
 nullabázisú költségtervezés (ZBB módszer)

Eljárása elsősorban a közvetett költségek tervezésének javítását tűzi ki célul. A középpontban
az egyes – funkcionális – területek tevékenységének elemzése és tervezése áll. A ZBB az
jelenti, hogy a közvetett költségek tervezése „nulláról” indulva történik, és nem csupán az
előző évi (bázis) költség átlagolt százalékos növelésével vagy csökkenésével.
b) Az eredményterv szerkezeti modellje
◦ A tevékenységek értékesítésének fedezetiösszeg-terve

◦ A közvetett költségek terve
◦ Az egyéb bevételek és ráfordítások terve ÉVES TERVÉRTÉKELÉS
◦ A pénzügyi műveletek eredményterve EREDMÉNYTERV
◦ A rendkívüli eredmény terve
c) Az éves eredményterv fedezeti összegének tervezése
Az adózás előtti eredmény megtervezése először az értékesítés fedezeti összegének tervezését

igényli. Ennek információs bázisai a következők:
 az éves termelési, értékelési terv, amely cikkenként, illetőleg cikkcsoportként tartalmazza
a tervévben előállítani és értékesíteni kívánt termék- és árumennyiségeket,
 a termékek, áruk ártervben megtervezett árai,
 a termékek éves tervezett közvetlen önköltségi adatai, valamint
 az ár és a közvetlen önköltség különbözeteként mutatkozó fedezeti összegek.
d) A közvetett költségek tervezése

A közvetett költségeket mindenképpen költséghelyenként kell megtervezni.
Az üzemi költségek költséghelyek szerinti megtervezésére többféle lehetőség kínálkozik. A tervezés

történhet – a báziskorrekció elvégzése után –
 költségcsoport és költségnem bontásban,
 flexibilis módszerrel vagy
 költségcsoport bontás nélkül nagyvonalú módszerrel.
A flexibilis (rugalmas) költségtervezés

A módszer alkalmazása során az üzemi sajátosságokhoz rugalmasan igazodó költségjellemzőket és
jelzőszámokat használunk. Ezek kijelölésében a vállalkozások teljes önállóságot élveznek.
A reagálási fokok alkalmazása akkor célszerű, ha az inflációs ráta nem jelentős.
Költségváltozás %-ban
Reagálási fok (r) = Költségjellemző változása %-ban

e) Az egyéb bevételek és egyéb ráfordítások tervezése
Ezeket a szokásos üzletmenettel szoros kapcsolatban lévő bevételeket és ráfordításokat

tervezni elsősorban a komplex üzleti terv más résztervei alapján célszerű.
Tervezhetők:
1) az értékesített immateriális javak és tárgyi eszközök várható bevétele, ill. könyv szerinti
értéke,
2) az előző évi céltartalék megszüntetése, valamint a tárgyévi céltartalékképzés, ez utóbbi inkább
az előző évek átlaga alapján,
3) a fizetett adók, hozzájárulások a más résztervek vetítési alapjai nyomán (helyi adók, le nem
vonható áfa stb.) ill. a kapott támogatások összegei.
4) A fizetendő környezetvédelmi bírság összege,
5) immateriális javak és tárgyi eszközök hiányának, selejtezésének könyv szerinti értéke,
6) a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó támogatások, átvett pénzeszközök, a pénzügyi
részletterv adatai alapján.
f) A pénzügyi eredményének tervezése

A pénzügyi műveletek bevételeinek és ráfordításainak tervezése a pénzügyi részterv alapján
célszerű, de alapvetően így is csak a hitelek, kölcsönök után fizetett, ill. a lekötött
bankbetétek, adott kölcsönök vagy a következő évben lejáró váltókövetelések után kapott
kamatok tervezhetők. A befektetések után várhatóan járó osztalékok, részesedések a
részesedési viszonyban álló vállalkozások üzleti tervei alapján becsülhetők.
g) A rendkívüli eredmény tervezése
A rendkívüli bevételek és ráfordítások tervezését alapvetően az nehezíti, ami e tételeket ide

sorolja. Azaz eseti, nem ismétlődő jellegűek. Ennek ellenére figyelembe vehetők, ha a
tervezés időszakában ismertek, a tervévben várható következő események:
térítés nélkül átadott vagyontárgyak hatása,
fejlesztéshez kapcsolódó támogatások, juttatások, átvett pénzeszközök, ill. ezek átadása.
új társaságok alapításához kapcsolódó bevétel és ráfordítás.
h) Az eredményterv összeállítása és értékelése.

Ha az eredményterv lényegesen szerényebb az elvárásoknál, felülvizsgálandók:
 a piaci lehetőségek, annak érdekében, hogy megismerjük, milyen további cikkek és milyen
mennyiségben, milyen árakon lennének a piacon még elhelyezhetők,
 a termelést korlátozó tényezők
◦ a termelőkapacitások
◦ a rendelkezésre álló anyagmennyiség,
◦ a fizikai létszám és annak összetétele
 a jövedelmezőségi fokozó lehetőségek:

A vállalkozás eredményének utólagos elemzése
Az eredmény utólagos elemzése történhet:

1) az előző évhez és
2) az eredménytervhez.
1) az előző évhez
Az előző évhez történő viszonyítás többnyire a külső szervek számára készített elemzés viszonyítási
alapja, a beszámolóban is tényadatok szerepelnek.
A tulajdonosok megkövetelik az optimumot megközelítő eredménytervhez történő viszonyítást. A

tervhez történő viszonyítás tehát a belső elváráshoz történő viszonyítását jelenti.
2) az eredménytervhez
Az eredményelemzés feladata az eredményváltozást előidéző tényezőnek és előidéző okainak
feltárása. Az éves jövedelmezőség alakulására alapvetően 8 fő tényezőcsoport gyakorolhat
befolyást. Ezek:
◦ Az értékesített termékek árszínvonalának változása,
◦ Az értékesítés volumenének változása,
◦ Az értékesített termékek közvetlen önköltségnek változása,
◦ Az értékesítés összetételeinek változása,
◦ A közvetett költségek változása,
◦ az egyéb bevételek és egyéb ráfordítások változása,
◦ a pénzügyi műveletek eredményének változása és a rendkívüli eredmény változása.
Az utólagos nagyvonalú eredményelemzés módszerei:

a) A fedezeti hányadot alkalmazó módszer
b) Valamely jellemző erőforrás egységre jutó fedezeti összeg mutatót alkalmazó módszer,
amely lehet:
 1 normaórára jutó fedezeti összeg,
 1 gépórára (üzemórára) jutó fedezeti összeg.
 100 Ft. anyagfelhasználásra jutó fedezeti összeg
 attól függően, hogy a vállalkozásnál melyik tekinthető meghatározó erőforrásnak.

Az egyes tényezők hatásainak részletes elemzése a termelőtevékenységnél
A.) Az értékesített termékek árszínvonalának elemzése
Az árszínvonal-változások hatása közismert. Az értékesített terméknél áruknál elért

árnövelés az eredményt javítja (kivéve, ha az önköltség emelkedése azt felemészti.)
árcsökkenés az eredményt rontja (kivéve, ha az önköltség csökkenése ennél is nagyobb összegű.)
Képlet:
Ahol:
Fő értékesítési relációk szerint megkülönböztetjük:

 a belföldi piaci és értékesítést és
 az exportpiaci értékesítést.
A belföldi értékesítés árszínvonal összefügg

 a kereslet-kínálat alakulásával,
 a termék minőségével,
 a piaci versenyhelyzettel.
A belföldi értékesítés árszínvonala tovább vizsgálandó árformák és árszerkezet szerint.
Árformák szerint különválasztandók:

1.) a szabad áron értékesíthető termékek, ahol az elemző feladata, az árváltozás és az áru
használati értékben beállott változás elemzése is,
2.) A hatósági áras termékek, ezeknél az elemző feladata az elrendelt hatósági árváltozás
következményeinek megállapítása, ellenőrzési feladat az előírt felső árhatár betartásának
vizsgálata s az esetleges árvátozások hatásainak elemzése.
Árszerkezet szerint célszerű az értékesített termékek árbevételét a következők szerint bontani és

elemezni:
 termelői árak,
 felárak,
 engedmények,
 nagy- és kiskereskedelmi árrés.

A termelői árak változásának elemzési vonatkozása
Külön elemzést igényel a felárak. Ilyen pl.
1.) mennyiségi felárak

2.) minőségi felárak
3.) sürgősségi felárak
4.) engedmények
B.) Az értékesítési volumen változásának hatása az eredmnyre
Képlet:
ahol:
A módszer elvben csak proporcionális (közvetlen) önköltséggel számított fedezeti összegekkel ad

helyes eredményt.

C.) Az értékesítés elszámolt önköltsége változásának hatása az eredmény
Képlete:
A bázishoz viszonyított önköltségcsökkentést mérni csak az ún. összehasonlítható termékeknél

lehetséges. Az össze nem hasonlítható termékeknél az átlagos jövedelmezőségváltozás képezi
elemzés tárgyát.
A tervezett és a tényleges közvetlen önköltség összehasonlítása már a kettős könyvvitel zárt

rendszerében megtörténik, ismeretes, hogy a termelés számvitelének egyik fontos feladata annak
ellenőrzése, miként tartotta be a vállalkozás gyártmányának tervezett közvetlen önköltségét. Ennek
feltétele, hogy a vállalkozás kiépített önköltség-számítási rendszerrel rendelkezzék.
Az önköltség csökkentésre ható tényezőket két fő csoportba sorolhatjuk:

1) az első csoportba tartoznak az aktív önköltségcsökkentő intézkedések, amelyek az önköltség
alkotóelemeinek, a termelési költségeknek a tényleges csökkenését eredményezik.
(anyagokkal, energiával, munkaerővel való takarékosság.)
2) a második fő csoportba tartoznak a gyártmányokat előállító üzemek termelési volumenének
növelésére irányuló tevékenységek, amelyek révén viszonylagos önköltségcsökkenés
következik be a fix és a degresszív költségek területén.
Aktív önköltség-csökkenési lehetőségek: Közvetlen anyagoknál

 konstrukciós módosítás (a felesleges anyagok, alkatrészek elhagyása, drága anyagok
helyettesítése)
 technológiai módosítás (reális anyagnormák előírása)
 a beszerzési források gazdaságok kalkulálása és kiértékelése, az olcsóbb beszerzési forrás és
szállítási mód választása,
 a folyamatos anyagellátás, a megfelelő mennyiségi és minőségi anyagátvétel
 a műszaki szellemi kapacitás megfelelő hasznosítása.
Közvetett munkabéreknél:
 konstrukciós módosítás, technológia módosítás,
 gyártásszervezési változások
 profilhibák
 az ösztönző munkanormák és bérezési formák alkalmazása.
 a szakképzettség fokozása
 a selejtet megelőző, csökkentő munkamódszerek, minőségellenőrző módszerek alkalmazása.

Gyártóeszközöknél, szerszámoknál:
 a gazdaságossági számításokkal indokolt korszerű, termelékeny szerszámok tervezése,
gyártásuknál a gazdaságos eljárások alkalmazása.
 a gyártóeszközök megfelelő karbantartásának, felújításának megszervezése.
Üzemi költségek területén:

 a rendelkezésre álló gépi és munkaerő-kapacitás kihasználásának javítása,
 a szűk termelési keresztmetszetek megszűntetése,
 üzemi profilok helyes kialakítása,
 munkaerő-vándorlás csökkentése (ösztönző bérezés)
 a munkafegyelem javítása.
D.) Az értékesítési összetétel változásának hatása az eredményre

E.) A közvetett költségek elemzés
Az elemzés előfeltétele a közvetett költségekkel való gazdálkodás rendszerelemeinek:
 tartalmának,
 tervezési,
 utalványozási,
 elszámolási rendjének,
 elemzési és ellenőrzési módszereinek,
 a felelősségi-ösztönzési rendszerrel való kapcsolatának ismerete.
A közvetett költségek elemzésének feladatai:

 a tervtől való abszolút összegű eltérések megállapítása a lehetséges költségcsoportonkénti
részletezésben,
 annak értékelése, hogy az eltéréseket milyen mértékben idézték elő a szervezeti egységektől
függő és független tényezők, s ennek alapján
 a függő eltérések esetében a belső érdekeltségi rendszerhez illeszkedő javaslatok megtétele.
A közvetett értékesítési költségek elemzésénél célszerű az értékesítési forgalom alakulásához

viszonyítani.
Az igazgatási költségek elemzését célszerű irányítási szintenként és szakmai funkcióként végezni.

Az elemzés módszer lényege:
 az abszolút eltérések megállapítása,
 a költségeltérések megbontása előidéző tényezők hatásaira,
 az indokolt eltérések és
 az adott egységtől függő megtakarítások és túllépések összegeinek megállapítása.
Az egyéb általános költségek elemzésénél célszerű az elemzést az alábbi bontás szerint

elvégezni:
 fő- és segédüzemek költségei,
 anyaggazdálkodás
 K + F költségek,
 garanciális, javítási költségek,
 szociális, kulturális költségek.
Az üzemi közvetett költségek elemzését üzemenként azon belül költségcsoportként kell végrehajtani,
a következő ütemezésben:
 a terv- (bázis) korrekció, ennek során a viszonyítási alapul választott költségterv (bázis) adatait
korrigáljuk az üzemtől függetlenül, és az üzemi teljesítmények változása miatt indokoltan
bekövetkezett költségváltozásokkal,
 az így kapott korrigált tervet össze a tényleges költségekkel, így megállapíthatók
 az üzemtől függő megtakarítások és túllépések, valamint
 a leggondosabb gazdálkodás mellett elérhetők nyilvánítható költségek összege, végül
 ez követi a jelentősebb eltérések okainak feltárása.

A műszaki fejlesztések (K+F) költségeknél az elemző feladatai a következők:
 Az ilyen címen elszámolt költségek szabályszerűek-e?
 Az év folyamán fejlesztett, kutatott témák milyen arányban fejeződtek be, azok milyen
eredménnyel zárultak, a tervezettel szemben mennyibe kerültek, mennyi volt a fejlesztés tényleges
átfutási ideje?
 Melyek voltak az év legjelentősebb sikerei?
A garanciális költségek elemzését az analitikus nyilvántartás adataiból főbb termékek,

termékcsoportok szerint kell megvalósítani, felhasználva szervizstatisztikát. Így feleletet kell adni
arra, hogy:
 a garanciális költségek a tervhez (bázishoz) viszonyítva hogyan változtak?
 a garanciális idő lejártáig mely termékeknél mutatkozik a jó minőség miatt megtakarítás?
 Mely termékeknél haladta meg a garanciális költség a szervezetett?
A szociális kultúra költségeket intézményként a tervhez viszonyítva, a tervezett és ténylegesen

ellátott feladattal összefüggésben kell vizsgálni.
F.) Az egyéb bevételek ráfordítások alakulásának elemzése

Ennek elemzését az abszolút eltérések módszerével a főkönyvi könyvelés adataiból a tervezett, ill. a
bázisadatokhoz viszonyítva kell elvégezni.
Az értékesített immateriális javak és tárgyi eszközök értékesítésénél célszerű megvizsgálni a

ráfordításként elszámolt nettó érték nagyságát, viszonyítva az eladási árhoz.
G.) A pénzügyi műveletek eredményének elemzése

A pénzügyi műveletek bevételeinek és ráfordításainak különbsége a pénzügyi résztervvel, ill. annak
teljesítésével van szoros kapcsolatban.
A pénzügyi befektetések sikerességének elemzéséhez infókat biztosítanak az

eredménykimutatás
 kapott (járó) osztalék, részesedés,
 részesedések értékesítésének árfolyamnyeresége,
 befektetett pü-i eszközök árfolyamvesztesége és
 részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztése.
D.) A rendkívüli eredmény elemzése

Fontos tényezők: pl.
 a más társaság alapításával kapcsolatos eredményre gyakorolt hatás.
 a visszavásárolt és bevont részvények, részesedések visszavásárlási értéke és névértéke közötti
különbség.
 a halasztott bevételek és halasztott ráfordítások elszámolt összegei.

A kereskedelmi vállalkozás árbevétel-, költség- és eredményelemzésének
sajátosságai
Az eredményelemzés középpontjában a kereskedelmi árrés, ill. a költségek elemzése áll.
Az árrés nem más, mint az értékesítési árbevételnek az eladott áru beszerzési értékével csökkentett
összege. Tartalmát tekintve ez lényegében az összes értékesített termék (áru) eladási és beszerzési ára
közötti különbség.
Ennek megfelelően az árrés két fő részre bontható:

1) költségfedezeti részre
2) nyereségfedezeti részre.
Az egységnyi árbevételre jutó árréstömeget árrésszintnek nevezzük.
Árréstömeg
Árrésszint (%) = Árbevétel
Haszonkulcs = az eladási ár kialakításakor az egyes áruk, ill. árucsoportok forgalomba hozatalával

összefüggő költség- és nyereségfedezetet hivatott biztosítani. Jelzi, hogy a vállalkozás az adott áru
beszerzési árát hány százalékos többlettel terheli.
Árréstömeg
Haszonkulcs (%) = Eladott áruk beszerzési értéke
Árrés alakulásának elemzése:
A kereskedelmi vállalkozás árrésének alakulása a következő fő tényezőkre vezethető

1) az árbevétel nagysága,
2) az áruforgalom összetétele,
3) az árintézkedések (árpolitika, értékesítés irányok, árdifferenciálá, beszerzési források
megválasztása.)

Az árréstömeg változásának abszolút összege:
á = á1 + á0
ahol:
á = árréstömeg változása,
á1 = árréstömeg a bázisidőszakban
á0 = árréstömeg a tárgyidőszakban
Árréstömeg = Árbevétel x Árszint

A Vallalkozasok Tevekenysegenek Komplex Elemzese

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Vallalkozasok Tevekenysegenek Komplex Elemzese

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

1.1.

A komplex elemzés szükségessége, a beszámoló elemzésének alapjai

A sikeres vállalati gazdálkodás – a teljesítmények növelése, az értékteremtés stb. – egyik

A gazdálkodási folyamatokról az abban részt vevőknek megalapozott információkra, ismeretekre van

1. a tulajdonosoknak, hogy megítélhessék, befektetésük kezelése érdekeinek megfelelő-e, azaz a

A tájékozottság megszerzéséhez, ahhoz, hogy a vállalkozások megítélhetők és értékelhetők legyenek,

A Számviteli törvény (továbbiakban: Sztv.) meghatározza

A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése 1. oldal

A vállalkozások gazdálkodási folyamatainak értékelése szükségszerű, hiszen

◦ másrészt mert a vállalkozás másként - sem a vállalkozás vezetői, sem pedig a

A vállalkozások megítélésének, értékelésének legfőbb módszere a gazdasági elemzés, amelynek

A gazdasági elemzés tárgya az igényeknek megfelelően nagyon sokféle lehet, így

◦ irányulhat a vállalkozás átfogó, komplex értékelésére, amelyet általában az éves

Az éves beszámoló elemzése a pénzügyi-gazdasági elemzés részét képező elemzési módszerek

A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése 2. oldal

Az elemzés mutatószámok képzésével történik.

A mutatószámok olyan jelentősen összevont, tömörített numerikus kifejezések, amelyek

Az elemzés legfontosabb módszere a mutatószámok összehasonlítása, amelyek lehetnek:

 Időbeli (pl. beszámolási év és a bázisul választott előző év mutatószámainak

 terv-tény (tervezett és tényleges adatok összehasonlítása, ill. elsősorban a belső

Az elemzés fontos követelménye, hogy a vizsgált jelenségek ne egyetlen mutató alapján, a

A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése 3. oldal

2. a helyettesítés (a mutatószám számlálójának és/vagy nevezőjét más értékekkel helyettesítjük,

3. a mutató bővítése, azaz a mutatószámot a számlálójában és a nevezőjében ugyanolyan

A mutatószámrendszer kialakításakor a következő szempontokat, követelményeket kell

A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése 4. oldal

A beszámolók, mint az elemzési információ forrásai

 A gazdálkodó beszámolója lehet

Az éves beszámoló fő részei:

Az éves beszámolót készítő üzleti jelentést is köteles készíteni.

Az értékelés részére korlátozottabb információforrást jelent, mivel

Nem készíthet egyszerűsített éves beszámolót:

Egyszerűsített beszámolót (egyszerűsített mérleg, eredménylevezetés) készíthetnek

Ez a beszámolóforma kevésbé részletesebb, így erősen korlátozza a külső betekintő számára az

Összevont (konszolidált) éves beszámolót az a kettős könyvvitelt vezető vállalkozás köteles

Az összevont (konszolidált) éves beszámoló fő részei:

Az összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő vállalkozás a beszámolóval egyidejűleg

A beszámolóban az adatokat ezer forintban, a százmilliárd forintnál nagyobb mérlegfőösszegű

Az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, az abban

Az éves beszámoló fő részei

A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése 7. oldal

Külföldi vállalat magyarországi leányvállalata meghatározott feltételekkel eltérhet a december 31-i

A vállalkozása két mérlegséma közül választhat:

A számviteli törvény előírásai a két mérlegsémára minimumkövetelményként meghatározóak,

A mérleg bármelyik változatának adatai fontos információforrást jelentenek az elemzéshez, hiszen

Eredmény kimutatás: a mérleg szerint eredmény levezetését mutatja.

A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése 8. oldal

Az eredmény megállapítás módszerei és formái:

◦ Forgalmi költség eljárással készülő

A két módszer és azon belül a két változat az eredménymegállapítás szempontjából egyenrangú, a

Összköltség eljárás módszere:

◦ Elsődlegesen az üzleti évben felmerült költségek gyűjtését és bemutatását

Összköltség eljárás módszerét célszerű választani azoknak a vállalkozásoknak, akik

1. szolgáltatási tevékenységet vagy kereskedelmi tevékenységet végeznek elsősorban

Forgalmi költség eljárás módszere

A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése 9. oldal

Forgalmi költség eljárás módszerét célszerű választani azoknak, akik:

A számviteli törvény lehetővé teszi, hogy a vállalkozások pénzügyi instrumentumaiknál (pénzügyi

A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése 10. oldal

Célja: A vállalkozásról olyan információk rendszerbe foglalt közlése, amellyel hozzájárulhatunk,

A kiegészítő melléklet meghatározó részét a mérleghez és az eredménykimutatáshoz nyújtott

A kiegészítő melléklettel szemben a beszámolót felhasználók elvárása:

A kiegészítő melléklet tehát számszaki adatokat és szöveges magyarázatokat egyaránt tartalmazza,