A metszés

Az egész évben végzett kemény fizikai terheléshez elengedhetetlen a megfelelõ vitaminforrás.

Miután a piacokon és boltokban a legtöbbször csak silány beltartalmú- alapvetõen az
egészségre veszélyes és ellenõrizhetetlen minõségû- gyümölcsökhöz juthatunk , ezért célszerû
komolyan átgondolni egy 10 -15 fából és ugyanannyi bokorból álló gyümölcskert kialakítását.
A lombhullatók nyugalmi idõszaka a végéhez közeledik. Idõszerû a fás metszések végzése.
Ezt a munkát lombhullástól rügyfakadásig -5 C feletti hõmérsékleten lehet végezni. A
gyümölcsfák fásmetszéséhez kedvezõ a rügyfakadás elõtti, kora tavaszi idõszak (kivéve:
csonthéjasok, melyeket növényvédelmi okok miatt rügyfakadás után, virágzás elõtt érdemes
metszeni). Akkor már jól látszik, hogy a tél megpróbáltatásai milyen hatással voltak a
növényekre. Az esetleges fagykárok és sérülések mértékének megfelelõen kell végezni a
metszést. Aktuális: metszés

A gyümölcstermõ növények metszésérõl: a lombhullatók nyugalmi idõszaka a végéhez

közeledik. Idõszerû a fás metszések végzése. Ezt a munkát lombhullástól rügyfakadásig -5 C
feletti hõmérsékleten lehet végezni.

Miért fontos a metszés a gyümölcsfáknál? Mert lehetõvé teszi a könnyebb kezelhetõséget (pl.:
növényvédelem, szedés), ezen kívül ezzel a mûvelettel tartjuk fenn az egyensúlyt a
terméshozam (generatív rész), és a hajtásnövekedés (vegetatív rész) között. Így érjük el, hogy
évrõl évre megfelelõ mennyiségû, és minõségû termést kapjunk.
A gyümölcsfák fásmetszéséhez kedvezõ a rügyfakadás elõtti, kora tavaszi idõszak (kivéve:
csonthéjasok, melyeket növényvédelmi okok miatt rügyfakadás után, virágzás elõtt érdemes
metszeni). Akkor már jól látszik, hogy a tél megpróbáltatásai milyen hatással voltak a
növényekre. Az esetleges fagykárok és sérülések mértékének megfelelõen kell végezni a
metszést.

A metszésrõl általában

Koronaalakító metszés

A telepítés után következik a koronaalakító metszés. Célunk, hogy a kívánt

koronaforma kialakuljon, minél nagyobb legyen a fa termõfelülete, minél erõteljesebb ágak
alakuljanak ki, hogy a termést elbírják, valamint a hajtásrendszer minden részét érje a
napfény.
Koronaalakító metszés valamennyi gyümölcsfajtánál szükséges.
A koronaalakító metszéssel a beültetett fa gyökérveszteségét igyekszünk összhangba,
egyensúlyba hozni a fa koronájával.

A visszametszett koronavesszõk vagy suhángok igen sûrûn hajtanak ki. Ha ezeket nem
ritkítjuk meg, a fa koronája túlságosan elsûrûsödik. Az alakító metszésnek törzskialakító és
erõsítõ hatása is van. Az erõs törzs képes az ágrendszert megfelelõen kifejleszteni és hordani a
termést.
A metszés ideje még a nyugalmi idõszakban történik, általában kora tavasszal.

Termõre metszés

A koronaalakító metszés után a gyümölcsfák és bokrok túlnyomó részét nem kell többet
metszenünk.
A termõre metszést, illetve a fenntartó metszést diónál, gesztenyénél 5-10 évenként, almánál,
körténél, szilvánál ... 2-3 évenként kell végezni. Az õszibarack termõvesszõit évente
rendszeresen metszenünk kell.

Koronaritkító metszés

A ritkító metszéssel érhetjük el, hogy a korona ne váljék sûrûvé, mivel a gomba és rovar
kártevõk ott jól érzik magukat, és ott szaporodnak legjobban. A beárnyékolt részeken a
termõrügyek nem tudnak kialakulni és az ágak belsõ részei felkopaszodnak.
A koronaritkítás idõpontja gyümölcsfajonként változó. Az almatermésûeket egész évben
metszhetjük, amikor nincs termés a fán, de a legmegfelelõbb a szüret utáni idõszak, október,
november.

A csonthéjasok (kajszi, cseresznye, meggy, szilva) koronáját a nyár végén, augusztusban,

szeptemberben ritkítani, szintén a szüret után. A csonthéjasoknál fontos a sebek beforradása,
ami a magasabb hõmérsékleten gyorsabb, és így a mézgásodás nem következik be.

Ifjító metszés

Idõsebb fáknál a korona elöregedése és felkopaszodása teszi szükségessé a metszést.

Csak az a fa ifjítható meg, amelynek gyökérzete és törzse, vastag ágai épek, egészségesek. Ha
ez nincs így, akkor a legjobb a fát kivágni.
Az ifjítás szükségességét a fa azzal jelzi, hogy sok gyökér vagy tõsarjat hoz, és a fa koronája
sok vízhajtást nevel
.
Az ifjító metszés idõpontja almatermésûeknél a lombhullástól a rügypattanásig tart. Ugyanez
csonthéjasoknál augusztus második felétõl szeptemberig tart.
Idõsebb korban feltétlenül szükségessé válik az ifjítás.

Gyümölcsfák metszése februárban

Mivel a téli metszést már november közepétõl meg lehet kezdeni, a gyenge fejlõdésû, idõs
alma- és körtefák már õsz végén metszhetõk, de legkésõbb február elejéig. Idõsebb almafélék
fáinak ritkító metszését decembertõl februárig idõszerû elvégezni.
Erõs hajtást, amely nem hozna virágot, március-áprilisban közvetlenül a virágzás megindulása
elõtt egy mérsékelt metszésben kell részesíteni.

Február végétõl minden olyan fa metszhetõ, amelyek legalább 4-5 éve telepítettünk. A
diófának (csak korona kialakítása céljából metszük) ez az idõszak kedvezõbb, mint a nyár. A
munkákat száraz és fagymentes idõben végezzük. A sebek kezeléséhez sebkezelõ anyagot
használjunk. A csonthéjas gyümölcsfákat lehetõleg lombos állapotban metszük: cseresznyét
júliusban, meggyet, szilvát, õszibarackot augusztustól szeptember közepéig.
Ha a nyári metszés elmaradt , február-márciusban pótolható. Ha a hajtásnövekedés nagyon
gyenge, szintén korán februárban kell a metszést elvégezni. Fiatalabb fákon a legjobb
márciustól áprilisig, tél végén, a rügyfakadás elõtt és a talaj felengedése után a metszést
elvégezni.
A gyümölcsfametszés fõ célja a növekedés és a terméshozás közötti egyensúly biztosítása. A
legjobb termõkorban jön el annak az ideje, hogy a fiziológiai egyensúlyt - ellenõrzõ és ritkító
metszésekkel - ameddig csak lehet, fenntartsuk. Idõs fák, amelyek már csak termõ hajtást
produkálnak, gyorsan elöregszenek. Ilyen állapotban a fát intenzívebb metszéssel (fiatalító
metszés) erõteljesebb hajtórügy-képzésre lehet serkenteni. A helyes metszés a gyümölcsfa
teljesítõképességét növeli és meghosszabbítja. A fa termése legyen inkább közepes, de
minden évben rendszeres.
Nagyon hátrányos, ha nagyon magasra nõ a gyümölcsfa, és a termés egy része elérhetetlen
magasságban van. Ha a korona belsõ részébe bõséges fény és levegõ jut be, növekszik a fa
ellenálló képessége, egészségi állapota és hozama. Minden metszés élénkíti a fejlõdést.
Gyenge vagy hosszúra metszés után gyenge a hajtásnövekedés. Erõs vagy rövidre metszés
erõs hajtásnövekedést eredményez. Gyengébben fejlõdõ fákat erõteljesebben, erõsebb
fejlõdésût gyengébben kell metszeni, hogy bekövetkezzék.

Tanácsok:
Domináns vezérág (ne metsszük)
Metsszük vissza az ehhez hasonló másodlagos vezérágakat.
Metsszük vissza a befelé növõ ágakat, ill. az egymáshoz súrlódó ágakat.
Vágjuk le a mélyen elágazó, laza szövetû ágakat.
Vágjuk le a vízhajtásokat.
Vágjuk le a törött, vihartépte ágakat.
Távolítsuk el a sarjhajtásokat.
Vágjuk le a nagyobb lelógó ágakat.
Vágjuk le az idõsebb ágakat tövig, helyet adva az új hajtásoknak.

• Az elhalt ill. beteg ágakat/gallyakat távolítsuk el minél hamarabb.

• Ha tovább szeretnénk ritkítani, vágjuk le azokat a gallyakat, melyeken nincs sem virág, sem
gyümölcs. Ezek általában a növény árnyékosabb részein vannak, alul vagy középen. Ezek
eltávolítása a serkenti a növény növekedését.
• Ha tovább szeretnénk ritkítani, vágjuk le azokat a gallyakat, melyeken nincs sem virág, sem
gyümölcs. Ezek általában a növény árnyékosabb részein vannak, alul vagy középen. Ezek
eltávolítása a serkenti a növény növekedését.

A metszési felület enyhén ferde legyen, a vesszõn a rügy felett néhány milliméterre, a rügytõl
lefelé lejtsen. Hogyha kifejlett ágat metszünk vissza, ne hagyjunk csonkot! Aranyszabály,
hogy a nagyobb fertõzésveszély miatt viszonylag kevés sebzéssel dolgozzunk, sebkezelõ
anyaggal feltétlenül ápoljuk le!

A megfelelõ eszközök kiválasztása

Ha sikerül a megfelelõ eszközre rátalálnunk, akkor ez kevesebb munkát jelent, és azt is

garantálja, hogy növényeink hamarabb regenerálódnak majd. Használjunk metszõollót a
kisebb munkákhoz, ágvágót a nagyobbakhoz, sövénynyírót a sövényekhez, bokrokhoz és
cserjékhez és hosszú nyelû ágvágót a nehezen elérhetõ faágakhoz. A metszõollók rávágó és
nyíró kivitelben is kaphatóak. Mindkettõ számos elõnnyel rendelkezik.

Mindig ellenõrizzük a metszõszerszámok vágóképességét, és ne használjuk vastagabb ágakon,

mint ajánlott – ez olyan mûködéshez vezethet, amely károsíthatja a szerszámot.

A jó szerszámokat érdemes óvni. Tartsa szerszámait élesen és tisztán – ezáltal is

megnövelheti az élettartamukat, és szebb vágási felületet kap. Minden használat után szárítsa
meg az eszközöket, és pár csepp olajjal kenje be a pengéket és az illesztéseket. A vágó- és
metszõ szerszámokról a rájuk ragadt növényi nedveket és piszkot csiszolópapírral lehet
eltávolítani.

Univerzális és Teleszkópos ágvágó - Nehezen elérhetõ ágakhoz használjuk.

• Ágvágó - nagyobb távolság és áttétel – nagyobb, max. 5 cm átmérõjû ágakhoz.
• Sövénynyíró - Minden sövényhez használható, a nagyobb fás ágak kivételével.
• Metszõolló - max. 2 cm átmérõjû gallyakhoz

A metszés általános szabályai

Kertember, 2010. január 19. 14.09

A fák életciklusára két fázis jellemző. Az egyik fázis a megtermékenyüléstől a

csírázásig tart, ezt más néven heterotróf fázisnak hívjuk, a másik a csírázástól a
megtermékenyülésig tart, ezt autotróf fázisnak is hívjuk. Nagyon leegyszerűsítve két fő
fázis van, az egyik a mag fázisa, a másik a fejlődés fázisa. A fák fejlődésük során több
lényeges állomáson haladnak át, ahol válaszutak elé érkeznek. Ezen utak közti
választás folyamatáról keveset tudunk. A tudósok azt feltételezik, hogy ha elindul egy
fejlődési láncolat, akkor az egy kényszerpálya mentén halad végig, egyik folyamat a
másikból ered láncreakció szerűen. Egyszer kell bekapcsolni, és a program
automatikusan lefut. Ebbe a külső környezeti tényezők erőteljesen beleszólhatnak, így
az ember befolyásolni tudja az egyes szakaszokat, pl. a metszéssel.

Növényeink életében legjelentősebb metszési munkálatokat nyugalmi állapotukban

végezzük. A nagy mennyiségű ágeltávolítás ugyanis ekkor okozza a legkisebb traumát.
De mi is ez a nyugalmi állapot? A növények növekedése, fejlődése nem folyamatos, azt
hosszabb-rövidebb nyugalmi periódusok szakítják meg. Hazánkban élő növényeket a
kedvezőtlen hőmérséklet, vagy a víz hiánya kényszerítheti nyugalomra. Mivel évről-évre
ki vannak téve ezeknek a kedvezőtlen külső tényezőknek, ezért annak átvészelésére
alkalmas szerveket fejlesztenek ki (magvak, rügyek, gumók, hagymák, rizómák stb.).
Ezekben a szervekben a légzés kivételével az élettevékenység szünetel, azaz nyugalmi
állapotban vannak. Ez az állapot azonban megszűnik, visszaáll az aktív életállapot, ha a
külső környezeti tényezők kedvezőre fordulnak. A rügyek, a kambium, és a
raktározószervek esetében a tavasz érkezése adja meg a jelet. E jel előtt, vagy e körül
kell nekünk a metszési munkákat elvégezni. A metszés szó hallatán legtöbbünk
fejében a gyümölcsfák képe jelenik meg, amivel nincs is különösebb probléma.
Gyümölcsfáink metszése nagyon fontos feladat, mert termése gazdasági hasznot, hoz,
mégha az anyáink, nagyanyáink, vagy saját kamránkba, üvegbe zárva jelenik is meg. A
gazdasági hasznon felül napjaink élelmiszer mizériája közepette egyre jelentősebb a
saját célú friss fogyasztás is. A saját kertben termett gyümölcs minőségével legalább
tisztában vagyunk. A gyümölcsfák mellett azonban dísznövényeinknek is nagy
szükségük van a rendszeres metszésre. Természetesen minden növény megél metszés
nélkül, de a díszkertekbe telepített növényeket jól körülhatárolt céllal telepítjük, és e
célok eléréséhez zömében segítségre van szükség. Milyen célok is ezek a teljesség
igénye nélkül:

 térhatárolás
 virágpompa
 virágméret
 bőséges termés (vagy a madarak, vagy a szép termés miatt
 szabályozott növekedési forma (ezt rengeteg dolog indokolhatja)
 irányított növekedés

A metszéssel gyorsabban elérhetjük a célunkat dísznövényeinkkel és egyúttal

tartósabbá is tehetjük azokat. Mondanom sem kell, hogy a metszés mellett más
gondozási munkákra is szükség van. Ha a metszés szükségességének a tényét
elfogadjuk, akkor ideje, hogy felkészüljünk rá, mert itt az ideje.

Mit tegyünk?

Vegyük számba, hogy milyen növényeink vannak. Szerencsések azok, akik tisztában
vannak saját növényállományukkal, netán már évek óta metszik is őket, így profi módon
tudják, hogy mit is kell tenniük. Tapasztalatim alapján ők vannak kevesebben, az átlag
kerttulajdonos nem ennyire felkészült és ez így is van rendjén. Mit is kellene tudni? Erre
egy táblázatot is készíthetünk, melybe az alábbi oszlopcímek kerüljenek:

 Magyar név. Nagyon jó lenne, ha a kertészeti magyar nevet sikerülne ide beírni,
a népi név gyakran megtévesztő (a növények azonosításában segítek, ha képet
raktok ide, akkor megírom a nevét).
 Latin név. Még jobb lenne, ha a latin nevet is sikerülne megtalálni, mert abból a
fajtát is láthatjuk. Sokszor egy-egy fajon belül a fajták metszése nagyon eltérő
lehet. Ennek megtalálásában is segítek.
  A növény kora, elhelyezkedése a kertben. Erre azért lehet szükség, mert egy
kertben több helyen is lehet ugyanaz a növény, így könnyebb lesz a következő
évben a beazonosítás.
 Rövid értékelés (pl. Két éve telepítettem a kerítés mellé. Sajnos a kutyus
szaladgáló nyomvonala mellett van, ezért az egyik oldalán rendszeresen
ágtörések, vannak, de itt a kerítés miatt amúgy sem tud szépen fejlődni. A másik
oldalán erősen fejlődik, tavaly már virágzott is, 6 erős hajtással, valamint 8 kisebb
tőhajtással rendelkezik stb. Szóval azt kellene leírni, amit az ember szabad
szemmel lát, ez nekem is segítség lehet, ha esetleg tanácsot kértek tőlem, hogy
mi legyen a növénnyel).
 A metszés ideje.
 A metszési feladat.

Nagyjából ennyi az oszlopcímek. A sorokba, pedig szépen egymás alá jönnek a

növénynevek. Megpróbálok egy mintatáblát felrakni a netre. A táblázat elkészültét
követően természetesen azt töltsétek is ki. Nyilvánvalóan nem kell minden apró
növénykét felvenni első körben, de a nagyobb metszésre szorulókat szerepeltetni kell.
Sajnos maximalista vagyok az adatrögzítésben, ezért ha nem megy nem kell minden
adatot rögzíteni, de a név beazonosítása nagyon fontos feladat. Enélkül nem fog menni
a metszés. De mint írtam segítek a felismerésben.

Határozzuk meg, hogy melyik növényt mikor kell metszeni. Erre a későbbiek során
választ fogtok kapni a szövegeimből, de csak akkor, ha tudjátok, hogy melyik növénnyel
is álltok szembe. Be kell mutatkozzatok egymásnak.

Kell a cél. Miért telepítettétek azt a növényt. Mit akartok tőle, mit tegyen? Virágozzon sok
kicsit, vagy kevesebbet, de nagyokat, esetleg a hajtásai legyenek nagyok stb.

Készítsük elő a szerszámokat. Metszőolló, fűrész, létra, ágvágó olló, gereblye, vasvilla,
gyűjtőedény, zsák, talicska, ha van, akkor motoros fürész, ágaprító. Tudni kell, hogy mi
lesz a levágott ágak sorsa, de mindenen részletesen végig fogunk menni. Be kell
szerezni a fogyóeszközöket úgy mint: kötözők, fasebkezelő, kesztyű, gyűjtőzsák.

És ha mindez megvan, akkor már csak várnunk kell a megfelelő pillanatot. De mi is

a metszés megfelelő időpontja? Szinte az egész évben végzünk metszéseket különféle
céllal. A legnagyobb metszési munkák a nyugalmi időszakban vannak, amikor a
növények növekedése leáll, vagy lelassul. Ezt hívjuk fásmetszésnek. Növekedési,
fejlődési fázisban túlnyomórészt zöldmetszéseket végzünk, persze kivételek mindig
vannak, de ezekkel most nem zavarom meg saját magam se. Ekkor is többféle céllal
végezzük. Ezek:
  Visszametszés,
 Ritkítás,
 Ifjítás.

Később ezekről is részletesebben szó lesz. A nyugalmi időszak metszésének ideje,

természetesen télen van. Szakirodalom szerint, akkor szabad metszeni, ha a nappali
hőmérséklet nem süllyed a nulla fok alá, mert ekkor a sebzési felületen esetleg kiáramló
növényi nedvnek nincs módja megfagyni, a fagy beálltáig pedig van ideje elpárologni,
ezért nem keletkezik fagysérülés. Ilyen napok zömmel a tél vége felé, a tavasz
közeledtével lesznek. Ezt az időpontot kisebb házikertekben tartani is lehet, de sok
növénnyel rendelkező nagyobb kertekben már kevésbé. Ott rászorulhatunk fagyos
napokon is a metszésekre. Ekkor úgy kell ütemeznünk a munkákat, hogy először a
kevésbé érzékenyeket metsszük, majd a tavasz közeledtére hagyjuk a fagyra
érzékenyebbeket. (Erre is megfelelő lesz az a táblázat, amit a második részben
ismertettem.) Díszfák, esetében elég is ennyit írni a metszési időről. Annyit talán még
érdemes megjegyezni, hogy az erős végálló rüggyel rendelkező fajtákat (gesztenye,
kőris, berkenye, dió), a kevés elágazást és vastag vesszőket fejlesztőket (szivarfa,
szárnyas dió, szömörce ismertebb nevén ecetfa), valamint az önmagukban is szép
koronát fejlesztőket (liliomfa, nyír, gyertyán, bükk, tölgy), nem szoktuk metszeni, ha
mégis, akkor csak nagyon nyomós indok miatt. Pl. elérte a villamos vezetéket, vagy
belóg a járdára stb.

Díszcserjék már fogósabb téma. Négy fő csoportjuk van:

 Az elsőbe azok tartoznak, amelyek virágukat az évi hajtáson hozzák, ami azt is
eredményezi, hogy júniusban kezdenek virágozni és egészen a fagyokig nyílnak.
Ilyenek többek között: nyáriorgona, kékszakáll, som, mályvacserje, fagyal,
boglárkacserje, pimpó, orbáncfű, bodza, gyöngyvesszők, hóbogyó, tamariska,
barátcserje.
 A másodikba azok tartoznak, amelyek virágukat az előző évi hajtáson hozzák,
általában a lombfakadás előtt, vagy azzal egyidőben, tehát nagyon korán nyílnak.
Ide tartozik például: törpemandula, szilvarózsa, gyönygvirágcserje, aranyvessző,
téli jázmin, jezsámen.
 A harmadikba az előző évi hajtáson virágzók, de erős csúcsrügyből, vagy
közvetlenül az alatti rügyből virágzók tartoznak. Többségük kora tavasszal, vagy
májusban nyílik. A virág elnyílását követően abból hajtás fejlődik, ezt nevezzük
vegyes rügynek. Ilyenek: mahónia, orgona, bazsarózsa, bangita, rhododendron.
  A negyedik csoport tagjai kettő-három vagy annál is idősebb hajtásokon hozzák
virágaikat, amik tavasszal bontanak szirmot. Ezek: borbolya, sárga borsófa,
júdásfa, japánbirs, galagonya, kecskerágó, madárbirs, tűztövis.

Mielőtt a tettek mezejére lépnénk, még egy kis kitérőt szeretnék tenni. Ismerkedjünk meg
egy picit a növénnyel, a növénynek azzal a részével, amivel a metszéskor találkozunk,
ami egyúttal a metszésünk tárgya is, azaz a növény főbb alkati összetevőivel.
Megpróbáltam rajzolni néhány képet a jobb érthetőség kedvéért. Remélem van olyan
minőségű, hogy érteni lehessen, ami rajta van.

1. számú képen a fásszárú

dísznövények fontosabb megjelenési formái vannak. Ez azért fontos, mert tudnunk kell,
hogy milyen alakot szeretnénk elérni a metszés során. Sokszor csak egy suhángot
veszünk, amiből nekünk kell kinevelni a növényt. Vagy lehet, hogy egy bokorból, akarunk
törzses cserjét nevelni (ez ugye manapság nagy divat).
 2. számú képen a két legfontosab
rügytípust mutatom be. Ezeket már télen is jól meg tudjuk különböztetni növényeinken. A
duci gömbölyű szerűség a virágrügy. Ennek keresztmetszeti rajzát is láthatjuk, a
hosszabb hegyes végű a hajtórügy, leegyszerűsítve, ebből lesznek a levelek. metszés
során nagyon fontos tudnunk, hogy mennyi és milyen rügyet vágunk le. Ezzel vagy túl
erőltethetjük a növényt, vagy megfoszthatjuk virágpompájától.
 A képen egy kettévágott orgonaügy látható. Jól kivehető

benne a virág. 4. számú képen a fa részeit

mutatom. Ezt azért tettem ide, hogy a későbbiek során, ha szerepelni fognak ezek a
fogalmak, akkor egyértelmű legyen, hogy mire gondolok
. 5. számú képen egy átlagos
vesszőtípus szerepel. Látni lehet rajta a két fontos rügytípus elhelyezkedését. A
virágrügy a vessző középtáján van, persze kivételek mindig vannak. A vessző
harmadokra osztásának a metszés erősségénél van nagy jelentősége, amit a következő
képeken értékelek.

6. képen a gyenge metszés ábrája látható. Lényege, hogy a vessző körülbelül felső 1/3-
át távolítjuk el. Erre a növényünk úgy reagál, hogy a vágáshoz legközelebb eső rügyek
kihajtanak közülük is a legfelsők nőnek a legtöbbet, míg a legalsó rügyek ki sem
hajtanak nyugvó, alvó állapotba kerülnek. Látható, hogy ezzel a metszéssel nem tudjuk a
fát erős növekedésre sarkallni, ezáltal megújulni sem. Ezzel majdnem szinten tartjuk a
növényünket.

7. kép a középerős metszést

szemlélteti, itt a vessző mintegy felét vágjuk le, ezáltal a növényt középerős növekedésre
serkentjük. Látható, hogy szinte az összes megmaradt rügy kihajt, de az ággyűrűhöz
közeledve egyre gyengébb növekedést produkál, míg a felső rügyekből erős hajtások
fejlődnek. Ezzel folyamatosan magas termőképességben és fiatalon tarthatjuk a fánkat.

8. képen az erős metszést

rajzoltam le, ekkor a vessző 2/3-át eltávolítjuk, ezért a növény erős hajtásképződéssel
válaszol, az összes megmaradt rügye kihajt és erős növekedést produkál, amik közül a
következő évben gond nélkül tudunk válogatni, ezt a módot leggyakrabban ifjításkor
használjuk.
 9. kép az ággyűrűre
metszést mutatja, látható, hogy elöregedett termőrészeket, ágakat távolítunk el tőben,
ebben az esetben a rejtett rügyekből hajt ki ismét a növény egy-két hajtással,
amelyekből az elkövetkező években tudjuk ismét kinevelni a termőrészeket, ez a
metszési mód kimondottan az ifjításra szorítkozik. Természetesen a bemutatott 4 mód
egyikét sem használjuk csak kizárólagosan egy-egy fán, szükség van ezek kombinált
alkalmazásra. Metszéssel egy közepes kertben is nagy mennyiségű zöldhulladékot
állítunk elő. Nagyon rossz megoldásnak tartom ennek a zöldhulladéknak az elégetését.
Nemcsak a szomszédai életét keseríti meg az aki égeti a kerti hulladékot, de jelentős
környezetszennyezést is okoz, de micsoda mérhetetlen pazarlás acéltalan égetés. Két
dolgot tehetünk a metszési nyesedékkel. Az egyik a komposztálás, a másik pedig a
fűtés. Kiváló gyújtós alapanyag cserépkályhában, vagy kazánokban. Ezzel még
spórolunk is. Fűtéshez fejszével megfelelő méretűre kell aprítani. Higgyétek el nem olyan
nagy munka ez. Egy átlag kertben keletkező nyesedéket pihentető tempóban is 3-4 órai
munkával össze lehet aprítani. Komposztáláshoz, vagy aprítógéppel leaprítjuk, vagy
szintén fejszével daraboljuk. Első esetben 2 év alatt komposztálódik, második esetben 4-
5 év alatt. Elektromos felső vezeték miatt az utcán található fáinkat drasztikusan
megnyírta az áramszolgáltató. Ennek hozadékaként keletkezett nyesedék egyik kupacát
láthatni az egyik képen. Ezt aprítottam össze fejszével, amit a következő kép mutat.
Nagyon jó gyújtós volt a télen. Azt gondolom érdemes a természethez közeli
megoldásokat választanunk.

Az őszibarack
metszése

Az őszibarack metszése nagyon fontos minden évben. Ha nem végezzük el, fánk hamar
elöregszik, felkopaszodik és minimális termésre számíthatunk. A gyümölcsfák metszése
szakértelmet és némi gyakorlatot is igénylő komoly feladat. Az őszibarack metszésének is
többféle módja van melyről rengeteg szakkönyvben találunk részletes leírást. Ezzel a
cikkel azoknak szeretnék segíteni akik a szakkönyvek áttanulmányozása után tanácstalanul
állnak barackfájuk előtt metszőollóval kezükben.

1. Első lépésben távolítsunk el minden vesszőt, ágat ami a korona belseje felé nő,
hogy kellő mennyiségű napfény érje majd a gyümölcsöket.
2. Távolítsuk el a beteg , megsérült, elfagyott vesszőket és az erősen felfelé törekvő
vízhajtásokat.
3. Nézzük meg fánkat és keressünk rajta teljes termővesszőket. A teljes
termővesszők ceruzavastagságú, hármas rügyekkel szépen berakódott hosszú

vesszők.

hármas rügy

 Ha ilyenből sok van nem lesz nehéz dolgunk. Arányosan elosztva egymástól kb. 20-
25 cm-es távolságban hagyjunk meg belőlük vázáganként (általában 4 fő vázág
van)10-15-öt és metsszük vissza 6-8-10 rügyre (a fajta növekedési intenzitásától
függően). A többi fejletlen vesszőt el is távolíthatjuk. A korona alsó harmadában a
gyengébben fejlett vesszőket metsszük vissza 3 rügyre. Az így kapott rövid
vesszőket ugarvesszőnek hívjuk. Ezekből jövőre kapunk teljes termővesszőket és
így megelőzzük a korona felkopaszodását.

 Ha nincs kellő számú teljes termővesszőnk válogassunk a kettős rügyekkel

berakódott úgynevezett hiányos termővesszőkből és az erősebbeket metsszük
vissza 5-6 rügyre a gyengébbeket pedig 3 rügyre ugarvesszőnek. Ezekből szintén
várhatjuk jövőre a szép termővesszőket. Adjunk a fának tápanyagot és locsoljuk
többet, mert feltehetően valamiben hiányt szenvedett, vagy előző évben nem
metszettük meg elég alaposan.
  Ha túl sok erős, de hármas rügyekkel nem berakódott, túl vastag vesszőnk van az
annak a jele, hogy előző évben túl erőteljes volt a metszés. Ezek a vastag vesszők,
alul általában nem tartalmaznak virágrügyeket, csak a végeiken vannak hármas
rügyek. Ebben az esetben távolítsuk el a túl vastag vesszőket, vagy hagyjuk meg
olyan hosszúra, hogy legyen rajta legalább 8 vegyes rügycsoport. Semmiképp ne
metsszük ezeket a vastag vesszőket rövidre. Ez lehet fajtára jellemző tulajdonság
is.

 Az idősebb, 10-12 éves fákra jellemző a termőnyársak kialakulása. Ezek 10 cm-nél

rövidebb, virágrügyekkel gazdagon berakódott vesszők. Az ilyen korú fákon ezeket
hagyhatjuk érintetlenül, esetleg ritkítsuk.

Mikor metsszünk?
Az őszibarack metszésének legideálisabb időpontja közvetlenül rügypattanás előtt van ,
de úgy időzítsünk, hogy még legyen időnk elvégezni a lemosópermetezést is rügypattanás
előtt. Metszés után ne felejtsük el a 2 cm átmérőnél nagyobb sebek kezelését
sebkezelővel.

Metszési Alapismeretek
Ha szeretnénk, hogy növényeink szépen fejlődjenek, el kell sajátítanunk a metszési
alapismereteket. A metszés csak első hallásra tűnik ijesztően bonyolultnak.

Bár a tapasztalatlan kertészek könnyen visszariadnak a metszés gondolatától, a legtöbb lakásban

tartott növény, szívós, és viszonylag gyorsan újra nő, tehát ha hibázunk is, többnyire hamar rendbe
jön minden. Metsszünk tehát bátran, közben figyeljünk, és tapasztalatainkból vonjuk le a tanulságot,
így hamar kellő magabiztosságra tehetünk szert. Persze, ha egy adott növényt illetően teljesen
bizonytalanok vagyunk, ne is fogjunk hozzá a metszéshez.
Mi a metszés?

Metszés alatt azt értjük, hogy egy növény elhalt vagy nem kívánt részeit levágjuk. Egyes részek azért
lehetnek nemkívánatosak, mert nem megfelelő a méretük vagy az alakjuk, vagy mert a növényt
kizárólag a virágja, gyümölcse vagy a magja miatt neveljük, illetve ha a metszést a növény kora
indokolja. A lombozatnak a megfelelő külalak kialakítása érdekében történő eltávolítását is
metszésnek nevezzük. Ha körültekintően és óvatosan távolítjuk el a lombozatot, a növény nem sínyli
meg a beavatkozást.
Mikor metsszünk?

A metszést rögtön el kell kezdenünk, amint a növényt megvettük. Ez először gyakran csak az új
hajtások végének visszacsipkedését jelenti. Ne várjunk a növény formálásával addig, amíg túl nagyra
nő és elveszti szép formáját. A nagyobb metszési műveleteket télen kell végezni, amikor a legtöbb
növény szunnyad. Az örökzöldeket késő tavasszal metsszük meg. Egyébként mindig akkor
metsszünk, amikor arra éppen szükség van. Ha úgy tűnik, hogy a növény elpusztult - ez a lombhullató
növényekkel gyakran megesik - várjunk a tavasz végéig, akkor egyértelműben eldönthető, hogy él-e
vagy tényleg elpusztult a növény.
Hogyan metsszünk?

A vágás legyen mindig egyenes és határozott. Ne hagyjunk tépett széleket, mert ilyenkor a csonk
könnyen elszárad vagy rothadásnak indul. Szerszámainkat tartsuk nagyon tisztán, és alaposan
élezzük meg.
Vágásfajták

A metszés során ejtett vágásokat mindig egy egészséges rügy fölött kell végezni, mert abból új hajtás
sarjadhat. A rügyhöz közel végezzük a vágást, hogy ne maradjon csonk, de elég távol ahhoz, hogy a
rügy ne sérüljön. A rügy állásával párhuzamosan metsszük el a szárat.
Szerszámok

A növény méretétől függően használhatjuk az ujjunkat, éles kést, szikét vagy borotvapengét, ollót,
metszőollót, hosszúnyelű ágnyeső ollót, kézi nyesőollót, elektromos sövénynyírót vagy akár fűrészt is.
A metszőollóknak két típusa van: az üllős és a papagájcsőrű típus. Az előbbi vastagabb, fás anyagok
átvágására alkalmas, míg az utóbbi a finomabb, puhább szárak metszésére alkalmas.
Metszési lehetőségek

Nem minden növény tűri jól a metszést. A szobanövények közül például a pálmaféléket nem szabad
metszeni. Sok növény a metszést követően nem nő tovább, ha az évben sarjadt hajtásoknál
mélyebben metsszük vissza. A levendula például jól tűri, ha közvetlenül az idei hajtásai felett vágjuk
vissza, ám ha az idősebb fás részekbe vágunk, nem nő tovább és végül elpusztul.
Visszacsípés

A metszés legalapvetőbb módja a hajtások visszacsípése. Ettől a növény bokros lesz és megőrzi
tömött formáját. A fuksziának és a muskátlinak is jót tesz az ilyen kezelés. A fűszernövényeket - pl. a
bazsalikomot és a borsikát - azért kell visszacsipkedni, hogy a virágképződést késleltessük. Az új
hajtások visszacsípése serkenti a bokrosodást és a sűrű növést.
A termés eltávolítása

Ha egy növényt megszabadítunk magtermő részeitől, energiáit a magnevelés helyett a növekedésre

fordíthatja. A rododendronok és azáleák hervadt virágait a virágzás után el kell távolítani. A termés
eltávolítását az is indokolhatja, hogy fékezni kívánjuk a magot hullató növények terjedését.
Hervadt virágok eltávolítása

A hervadt szirmok eltávolítása szebbé teszi a növényt, megakadályozza, hogy a rothadó szirmokból
betegségek terjedjenek el, és serkenti a további virágok kibomlását. A kisebb növényekről éles ollóval
vagy ujjal is eltávolíthatjuk a virágokat. Az elhalt rózsafejeket metszőollóval jó hosszan vágjuk vissza
(kb. 20 cm-re), hogy a csupasz szárak ne meredjenek az égnek. Az újbóli növekedés a száron
meghagyott legmagasabban álló rügyből indul el. Az elhalt virágok eltávolítása meghosszabbítja a
virágzási időszakot.
Elhalt és sérült levelek eltávolítása

Használjuk az ujjunkat, ollót vagy sterilizált szikét illetve új borotvapengét (például a vírusos
fertőzésekre érzékeny orchideák esetében). A párnát alkotó növényeket - több fűszernövény, pl. a
kakukkfű, a metélőhagyma és a menta is ebbe a csoportba tartozik - tavaszi átültetéskor teljesen le
kell nyírni. Az elhalt vagy sérült leveleket ujjal vagy ollóval távolítsuk el.
A gyökerek metszése

A párnát alkotó növényeknél vagy nagy szobanövényeknél, amelyeket nem lehet nagyobb cserépbe
átültetni, gyökérmetszést kell végezni. Éles késsel vágjuk vissza körben a gyökérlabdát, kb. 2,5 cm-
rel. A párnát alkotó növényeket egyharmadnyival is visszavághatjuk. A párnát alkotó vagy nagy
növények gyökereit éles késsel metsszük meg.
Hosszú hajtások

A hosszú hajtásokat eredeti nagyságuk felére is visszametszhetjük. Ha nem vagyunk biztosak a

dolgunkban, vágjuk őket vissza egyharmadnyival. A hosszú hajtásokat akár fele hosszúságúra is
visszavághatjuk.
Formára nyírt fák

A formára nyírt fákat késő tavasszal, metszőollóval vagy elektromos sövénynyíróval nyírjuk meg. Az
ehető babér levágott részeit gyűjtsük össze és szárítsuk meg konyhai használatra. A formára nyírt fák
alakját metszőollóval történő rendszeres nyírással őrizhetjük meg.
Felnyurgult és felkopaszodott szárak

Egyes növények felül szép lombot növesztenek, de a szárukon csupasz részek maradnak. Késő
tavasszal vagy nyár elején alapos nyeséssel csodálatos eredményt érhetünk el. Ilyen módszerrel a
pletyka, a pettyes levél, a filodendron és a borostyán mind jól alakíthatóak.
Vastag ágak eltávolítása

Elhanyagolt fás szárú növényeket (például az akácot vagy a kaméliát) éles fűrész és ágnyeső olló
segítségével alaposan meg kell metszeni. A hosszú szárakat vágjuk kisebb darabokra, mielőtt
megpróbálnánk eltávolítani a növényről.

Fagyérzékeny Cserjék Átteleltetése

Télre sok, dézsás cserjét és futónövényt a szabadban hagyhatunk, ha megtesszük a szükséges
óvintézkedéseket.

Magyarországon a téli időszakban az ország egyes részein igen eltérőek lehetnek az időjárási
viszonyok, s ezt a tényt növényeink kiválasztása során természetesen nem hagyhatjuk figyelmen
kívül. Szabadban nevelt növényeink esetében a legtöbb gondot a téli fagyok okozzák. A növények
fagyérzékenységét számos tényező, többek között öröklött tulajdonságaik, egészségi állapotuk, koruk,
stb. befolyásolja. A legerősebb fagyok (-13 - -20 °C ) az Északi-középhegységben fordulnak elő, ennél
valamivel enyhébb, de még mindig erőteljes (-17 - -18 °C) lehűlésekre lehet számítani az Alföld
középső és keleti területein, valamint Délnyugat-Dunántúl keskeny határ menti sávjában. Legenyhébb
területeink (-13 - -15°C) a Dunántúli-középhegység és a Mecsek valamint Budapest.
Általánosítás

Ha a különböző országrészekben uralkodó eltérő éghajlati hatásokhoz hozzávesszük azokat a mikro

klimatikus viszonyokat, amelyek például a városokban alakulnak ki, ahol az elraktározott meleget az
épületek falai és a kövezet lassan bocsátják ki, és ahol a szűk utcák és házsorok a szél hatását
felerősíthetik, nyilvánvalóvá válik, hogy bármiféle általános megállapítás egy adott növény
átteleltethetőségével kapcsolatban elhamarkodott és felületes lehet.
Eltérő reakció

Gyakran előfordul, hogy a kertben teljesen fagytűrő növények virágtartóban nevelve, ahol a tartó
mérete korlátozza gyökereik fejlődési lehetőségét, jóval érzékenyebben reagálnak a téli hideg
időjárásra. Ilyenkor nemcsak a növények talaj feletti része van kitéve az időjárás viszontagságainak,
de a földlabda is viszonylag védtelen a fagyokkal szemben.
A virágtartó

Fagyálló Kevés szomorúbb látvány létezik a téli kertben árválkodó csupasz földlabdánál. Bizony, ha a
cserép nem teljesen fagyálló, hideg időben könnyen előfordulhat, hogy megrepedezik és összetörik,
kiszolgáltatva értékes növényeinket az elemek kényének-kedvének. A kereskedelmi forgalomban
kapható cserepek nagy részén feltűntetik, hogy fagyálló-e vagy sem az illető virágtartó edény. A nem
fagyálló cserepeket fagyérzékeny növények ültetésére használjuk, amelyeket télen védett helyre
viszünk.
A nagyság előnye

Minél nagyobb a virágtartó, annál jobban képes majd a növény ellenállni a fagykároknak. A falra
akasztott cserepet nyár végére teljesen benövik a növény gyökerei, vagyis nem marad körülöttük
elegendő talaj, amely megvédené őket a fagytól.
Nézzünk körül

Ha jól megfigyeljük a szomszédjaink által a növények nevelése terén elért szemmel látható sikereket
(és kudarcokat), az ő tapasztalataikból is okulhatunk, s így eleve elkerülhetünk bizonyos hibákat. Ha
az erkélyeken sehol sem látunk cserepeket és növényeket, elképzelhető, hogy gyakori a környéken az
erős szél. A köröskörül lépten-nyomon látható falak nemcsak arról árulkodnak, hogy szomszédjaink
magányra vágynak, de azt is jelezhetik, hogy a falakra a szél elleni védelem miatt van szükség
(növényeknek és embereknek egyaránt). Ha a környéken a fák és a cserjék határozottan egy irányba
dőlnek, ez biztos jele az uralkodó szél irányának és erejének. Ha a szél letépi a szárítókötélről
száradni kiakasztott ruháinkat, a legokosabb, ha az udvarra szívós, ellenálló növényeket választunk.
Védelem

Értékes növényeinket, amelyek elvesztése különösen érzékenyen érintene bennünket, a rossz idő
elleni védelemül le is takarhatjuk. Ügyeljünk rá, hogy a növény töve mindenképpen védve legyen,
ilyekor, még ha a felső ágakban az időjárás kárt is tesz, a növény a tavasz beköszöntével a tőről
valószínűleg újra előtör. Ügyeljünk rá, nehogy a növény a védő takarás alatt rothadásnak induljon.
Bizonyos takarási módszereket tartsunk fenn a leghidegebb időszakokra. Hóeséskor a hó legnagyobb
részét takarítsuk le a növényről és olvadáskor tegyük rendbe a növényt és környezetét. A legkevésbé
esztétikus megoldás a zsákos védelem. A zsákanyagot a növény szárai köré tekerhetjük, de
beleférhet egy kisebb virágtartó is. Takarásra felhasználhatunk szárított harasztot, szalmát, porrá tört
fakérget, tőzeget vagy tőzeghelyettesítő anyagot is. Ez utóbbi háromnál ugyanakkor ügyeljünk rá,
hogy könnyen rothadásnak indulhatnak. A kisméretű növénytartóban nevelt lombhullató növényeknek
jót tesz, ha rövid időre letakarjuk őket nagyméretű kartondobozzal.
Csavarjunk zsákot a növény szára, s ha elég kicsi, a virágtartó köré is. A kisebb növényeket
kartondobozzal is letakarhatjuk.
Tartsuk hűvösen

Télen valamennyi fagytűrő növény, még az örökzöldek is lecsökkentik életfunkcióikat, s ameddig a

rossz idő tart, nyugalmi állapotban vannak. Túlzott felmelegedés esetén a növekedés újraindulhat, és
az új hajtásokban kárt tehetnek a késői fagyok, amelyekre akár még májusban is számítani lehet.
Nem jelent különösebb gondot, ha egy növény télen megcsúnyul. Ezeket a növényeket ilyenkor
elvihetjük a szem elől, elrejthetjük őket egy árnyékos, hűvös helyre. Azokat a növényeket azonban,
amelyeket télen is dísznövényként szeretnénk tartani, nagy gonddal kell elhelyezni. Gyakran még a
téli napfény is meglepően erős lehet. Ne feledjük, hogy az adott hely fekvése befolyásolja a beérkező
napfény mennyiségét. Az északra néző helyre állított növények kapják a legkevesebb napfényt. A
kora tavasszal virágzó növényeket úgy kell elhelyeznünk, hogy a kora reggeli napfénytől védve
legyenek. Az éjszaka lefagyott bimbóknak lassan kell felengedniük - fagyott állapotban megsérülnek a
kora reggeli napsütésben.
Tartsuk szárazon

A legtöbb virágtartóban nevelt fagytűrő növény számára alapvető követelmény, hogy télen szárazon
tartsuk őket. Esőzés után öntsük le a nedvességet a cserépből - az alátéteket se feledjük kiüríteni, sőt
ilyenkor akár nincs is rájuk szükség, el is tehetjük őket tavaszig. A fal mellé helyezett növények
esetleg több öntözést igényelnek. A házfalak körüli terület kb. 45 cm szélességben meglehetősen
száraz. A jeges szelek egyszerre hidegek és szárító hatásúak. A szél megtépázhatja az örökzöldek
leveleit, a szélnek kitett cserepek és virágtartók pedig könnyen kiszáradnak. Ürítsük ki a vizes tálkát,
hogy a cserép ne álljon vízben.
Azonnal cselekedjünk

Amint az idő jobbra fordul, a legtöbb növény ismét életjeleket mutat. Új rügyek jelennek meg és
megindul a növekedés. Ilyenkor óvatosan vegyünk le róluk minden védőborítást. Vannak
meglehetősen csökönyös cserjék, amelyek még akkor is megőrzik botsáskaszerű állapotukat, amikor
a többiek már vidáman rügyeznek. Ha ellenőrizni szeretnénk, hogy élnek-e még, körmünkkel
kapargassuk meg a szárat - az élő növények a kéreg alatt fehér vagy zöld színűek. Ha nem vagyunk
biztosak a dolgunkban, ne bántsuk a növényt. Ha a felszíni hajtások elpusztulnak, metsszük le őket,
amint az új hajtások elérték az 5 cm-es magasságot.

Növényeink Újraélesztése
Íme, néhány tanács a kártevőktől, betegségektől vagy gondozási hiányosságoktól szenvedő
növényeink újraélesztésére.
Gyakran azzal tesszük a legjobbat növényeinknek, ha időnként egyszerűen rájuk nézünk. A
rendszeres megfigyeléssel észrevehetjük a változásokat a növényen. E változások lehetnek
örömteliek - pl. a virágzás beköszönte - de aggodalmat keltőek is, mint a levelek színének hirtelen
megváltozása. Kedvezőtlen körülmények esetén a növényekre éppen olyan nyomás nehezedik, mint
ránk, emberekre. Ha a problémát gyorsan felfedezzük, azonosítjuk és orvosoljuk, jóval több esély van
rá, hogy a növény meggyógyul.
Kulturális csere

Minden növénynek eltérő mennyiségű hőre, fényre, szellőzésre, vízre, páratartalomra és tápanyagra
van szüksége. Sőt, a szükséges mennyiség gyakran nemcsak az évszaktól, de az adott növény
pillanatnyi méretétől függően is eltérő lehet. Az egyes összetevők megléte vagy hiánya az összes
többi tényezőre kihatással lehet - a hőmérséklet növekedését például gyakran az öntözés és szellőzés
fokozásával kell kiegyensúlyoznunk. Amikor növényeket nevelünk, többféle növény számára kell
egyensúlyban tartanunk mindezen tényezőket, miközben növényeink között mérsékeltövi és trópusi
fajok egyaránt előfordulhatnak.
Élősködők és fertőzések

A kártevők és a betegségek gyorsan terjednek minden zárt életközösségben, ha nem lépünk fel
ellenük a fertőzés korai szakaszában. E szabály alól a növények sem kivételek. Végiggondolva, hogy
pl. a levéltetvek nyáron kb. 5 nap alatt érik el kifejlett állapotukat, könnyen beláthatjuk, hogy egyetlen
apró kellemetlenség egészen rövid idő alatt komoly gondokat okozhat. A különböző fertőző
betegségeket általában nehezebb észrevenni, mint a kártevőket. Ajánlatos beszereznünk egy kis kézi
nagyítót, hogy különbséget tehessünk a gombás fertőzések és a növény leveleinek természetes
színváltozása között. Számos színes levelű szobanövényt vírusfertőzött növényekből nemesítettek ki -
innen ered pl. az Abutilon striatum "Thomsonii" csíkos levélszínezete. A legtöbb betegség gyors
terjedéséhez fenn kell állnia bizonyos körülményeknek. Ha a növényeink számára olyan
körülményeket tudunk biztosítani, amelyek nem hasonlítanak az adott növényt legvalószínűbben
fenyegető betegségek által kedvelt körülményekhez, máris korlátoztuk a betegség terjedésének
lehetőségét. A betegségek terjedésének másik fontos tényezője a tisztaság. Pusztán azáltal, hogy az
elpusztult növényi szöveteket (hervadt virágokat, lehullott leveleket, stb.) eltávolítjuk, növényeinket
egészségesebb körülmények között tarthatjuk.
Gyógyítás helyett megelőzés

Egyes növények fokozottan érzékenyek bizonyos kártevőkre és betegségekre - függetlenül attól, hogy
éppen elfelejtettük-e őket megöntözni vagy sem. Ilyen növényeknél (a fuksziákat mindig megtámadják
az üvegházi molytetvek, bizonyos rózsák vonzzák a lisztharmatot és a levélrozsdát, a Radarmachera
mindig otthont ad a gyapjas tetveknek) bölcs lépés a már a kártevők vagy fertőzések megjelenése
előtt megelőző kezelést alkalmazni, vagy más olyan növényt választani, amely kevésbé érzékeny
ezekre a kártevőkre és betegségekre.
Gondot jelentő időszakok

A nyaralás ideje sohasem felhőtlen a növénytulajdonos számára. Sajnos, igen gyakran előfordul, hogy
a szomszédok, akikre növényeinket rábíztuk, minden kiokítás ellenére tönkretesznek egyes
növényeket, úgyhogy vannak emberek, akik inkább nem is utaznak el nyaralni, csak hogy ne kelljen
kitenniük magukat egy-egy régi kedvenc pusztulása miatti fájdalomnak.
Költözés

A költözés természetesen valamennyi érintett fél számára nagy felfordulással jár. Gyakran annyi a
tennivaló, hogy a növényekre kevesebb figyelmet fordítunk, s ilyenkor gyors gyógymódra van
szükség. A hideg ellen mindig csomagoljuk be növényeinket újságpapírba vagy kartonba, és
készüljünk fel rá, hogy éppen virágzó növényeink esetleg összes virágaikat lehullathatják. Adjunk
minden növénynek legalább 1 hónapot egy adott helyen, mielőtt ismét új helyre költöztetnénk (kivéve,
ha azt látjuk, hogy egyértelműen rosszul érzi magát jelenlegi helyén).
Szélsőséges körülmények

A szélsőséges körülményeknek kitett növények minden esetben érzékenyebbek a kártevőkre és a

betegségekre. Az ilyen körülményeknek kitett növényeknek ennél fogva általában különféle
gyógymódra is szükségük van, mielőtt a javulás útján elindulhatnának. A szélsőséges körülmények
hatásán az átültetés és a visszametszés segít.
Gondozási hibák

A hiba egy adott növény gondozási igényeit illetően bárhol bekövetkezhet. Lehetőség szerint próbáljuk
meg azonosítani a növény összes gondozási szükségletét, majd ellenőrizzük, hogy melyik igényt nem
sikerült kielégítenünk. Ezután gyakran az is elegendő, ha egyszerűen a növény igényeihez igazítjuk a
környezetet. Ha úgy tűnik, hogy a növény valamennyi gondozási igényét kielégítettük, próbáljunk meg
visszagondolni rá, milyen változások történtek esetleg az elmúlt néhány hét során. Az egynyári illetve
rövid tenyészidejű növények gyorsan reagálnak a különféle környezeti változásokra, egy bokros
növénynek azonban ehhez hosszabb időre lehet szüksége. A rövid tenyészidejű cserepes növények
ritkán hozhatók helyre valamely jelentősebb gondozási problémát követően. Ezek a növények ritkán
adnak még egy esélyt az embernek. Hagymás (vagy gumós) növények esetén érdemes megszárítani,
majd újra elültetni a raktározó szervet. A ciklámenhagymák ilyenkor sokszor újra kihajtanak, a
liliomhagymák már jóval kevésbé. A bokros növények túl meleg vagy túl száraz körülmények esetén,
vagy ha a növényt túlöntözzük, összes levelüket lehullathatják. Javítsuk ki a gondozási feltételeket, ha
lehetséges, ültessük át a növényt, és néhány héten keresztül ügyeljünk rá gondosan. A páfrányokról
és más olyan növényekről, amelyek hajtásai a tőből hajtanak ki, levághatjuk az összes elpusztult
levelet, átültethetjük, majd néhány hétig dédelgethetjük őket. Páfrányok esetén a leggyakrabban
előforduló probléma az alacsony páratartalom. Érdemes apró "üvegházat" készítenünk számukra,
ahol hamarabb magukhoz térhetnek. A bokros növények gondozási hibák következtében gyakran
összes levelüket lehullatják. Vágjuk le az összes elhalt levelet páfrányainkról, majd ültessük át őket.
Súlyos fertőzések

Az egy időben tartási problémáktól és kártevőktől vagy betegségektől is szenvedő növények

rendbehozatala enyhén szólva is nagy kihívás. Sohasem szabad a tartási problémák miatt szenvedő
növényeket kártevők vagy betegségek ellen kezelni. A legelső feladat ilyenkor a gondozási probléma
megszűntetése. Ültessük át, metsszük meg, öntözzük meg a növényt, vagy szárítsuk ki a talaját, majd
amint újraindul a növekedés (és kizárólag ilyenkor) használhatjuk a megfelelő rovar- vagy gombaölő
szert. A kezelést az adott szer használati utasításának megfelelően a lehető legrövidebb időn belül
ismételjük meg.
Nincs remény?

Azok a növények, amelyekkel, több alkalommal előfordult, hogy a talajuk teljesen kiszáradt, gyakran
már semmiféle módszerrel sem hozhatók helyre. Szakkifejezéssel szólva a növény ilyenkor túljutott az
állandó hervadási ponton, vagyis a növényi sejtek többé nem képesek megduzzadni. Végső
ellenőrzésképpen hüvelykujjunk körmével finoman karcoljuk meg a növény kérgét. Ha a szár zöld
vagy zöldes fehér színű, a növényben még van élet. Ha azonban a szár barna, a növény már csak a
komposztba vagy a szemetesbe való.