_ ,; ;--;:a.

----
,g

i
t_
[,\

Éyző FőI S KoLÁI TANKöNnrEK

í,

TA}.IÁRK

POLANYI lMRE
-O ,

AZ
.oKoRI VI LAG
TÖRTÉNETE
AZ oKoRI
VILAG oo?

TORTENETE,
MÁSODIK KIADÁS

TANKÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 1976

!!.,É,
,,:=E*ull!t!Fr--:.
;,
,_*n,:eiii,::§r,,:r.,'
-
]

KÉSZÜLT A MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTER RENDELETÉRE,

a pBoecóGusKÉpző oszrÁr.y rnÁNyírÁsÁvAl

í:
'1
1|

t
r
ti
l,,
li
ii stnÁrra:
ii

l HAHN ISTVAN
:

i:
i:
ir
t;
&
8
f.
li,
i.
il.
&
"!::

?i

I§BN 9űl 17 1ó10 4

Akiadá§ért feblős a Tankönyr*iadó Eazgatóla

Feblős szerkesztő z ?Áwd,slky Géza
Műszaki vezető: Hámori József
Bodtri és kötésterrl: permay vilrnos
Gafikai sze*esztő: Péterffy Ágnes
MŰszaki szertesztŐ: Steidl Gyöngyi
Ak&iat nyomdába értezett: 1975. jtitius. Mqielent: 1975. deember
Példányszám: 1000. Terjedelem:.32,- (Al5) ív, + 1 mellékbt
Készütt: az 197 3. évi első kiadás alapjón, kréta felhaszrrillásával, ívts ofszetnyomássat,
azMSZ 5601-59 és az MSZ 5602-55 szóvány szerint
if*teri gzám;424o4
75-L736 - Dabasi Nyomda, Budapast - Dabas
POL^NYI IMRE

TANÁR rÉ,rző r,ór sxoLAI TAN röNyvB r

i Az emberiség őskora
 1.
,i'"t,:.
-}"l*,
V*
' P'-c ,
,f l
l_
Bevezetés

Az ősközösségi társadalom az emberiség történetének első, idő-

ben leghosszabb korszaka. Magában foglalja az ember biológiai
kialakulásától az osztálytársadalom kialakulásáig terjedő több
mint egymillió évet. Írásos emlékek nem állnak rendelkezésünkre,
Az ,,őstörténet", amely az emberiségnek az írott emlékek meg-
jelenése előtti történetével foglalkozik, komplex tudomány. Számos
tudományág eredményének együttes vizsgálataval és elemzésével
igyekszik lehetővé tenni az emberiség őskorának megismerését,

L régészet(archeológia) az aayagi kultúra tár8yi emlékeinek kutatibával

foglalkozik, s az óstörténet kutatásában alapvető fontosságú szer€p€t játszik.
A régészethez hasonlóan alapvetó fontosságú az embertan (antrqpológia),
amely tudomány az ember szármaásával. térbeti és időbeli megjelenésevel,
az emberi test építményének alakulásával foglalkozik, s a csontleletek, külö_
nösen a koponyamaradlányok alapján vizsgálja az emberré válás folyamatá_
nak szakaszait. E két alapvetó fontosságú tudományág mellett fölbecsülhetet-
len jelentőségű az állat_ és növénytannak az őskor állat_ és növényvilágával
foglalkozó ágazala, amely az őseinket körülvevó élővilágról ad _képet. A nép_
rajz (etnográfia), a nyelvtudomány, a földtan, a szerves és szervetlen kémia és
más tudo{rrányok is nélkiiLlöáetetlen segítői a7 őstörténet kutatásának,
Az őstársadalom legelterjedtebben használt ;tagolása a égészetikorszak- A xonszlr-
fölosztás, amely a munkaeszközök anya8ia és megmunkálása alapján jelöli meg röroszrÁ§
az őstörténet korszakait. A kőkorszakon belül megkülöntözteti a paleoliti_
kumot (óskőkor, kb. 5ü) 000-12 000) és a neolitikumot (újkókor, kb, 6000-
jOOO). A kókort váltja fö! a réz-, a bronz- és a vaskorszak. Az egyes korokat
meghatározott ismérvek alapján kisebb szakaszokra (a paleolitikumot alsó,
középső és felső paleolitikumra) és átmeneti korszakokra (mezolitikum: az
ős- és újkőkor közötti átmenet kb. 12 000-mO; chalkolitikum: az újkőkor
és a réz} or közötti átmenet, ,,rézkőkor") osztották.
Az emberiség őstörténetének korát Engels és Morgan két nagy szakaszra
osztotta, a ,,vadság" és a,,barbárság" korára. A vadság korában az embcr
elődei cs.upán a természettól készen kapottjavakat használták és fogyasztották,
az emberi munka termékei csak a természet által nyújtott javak segédeszközei
voltak. Megismerték a tüzet, majd mesterséges előállítását; kez<letlegesen meg_
munkált kószersámokat készítettek. A korszak végéttmegielentek a finomabb
megmunkáIású kószersámok, az összetettebb eszközök, mlnt az íj és a nyil,
és az első primitív települések. A barbárság korában alakult ki az é|elmiszer_ 7
 termelés, vagyis a földművelés és az állattenyésztés; a csiszolt kőszerszámok
mellett megjelentek és mind jobban elterjedtek a fémeszközök. kialakult a
kézműipar és a cserekereskedelem, Az emberiség a barbárság korában függet-
lenítette magát a természettőI, és áttért a javak termelésére. E korszak végén
indult meg az ősi közösségek fölbomlása, az osztálytársadalom kialakulása.
Földünk története során a sarki jégtakarók és a magashegységek gleccserei
több alkalommal az egyébként jégmentes tájakra is kiterjedtek. Az éghajlati
ingadoásokat, a földfelszin néhány fokos hőmérsékletrsökkenését főként a
Földnek a Nap körüli pályáján szakaszosan ismétlődő váltoások okozzák. Az
utolsójégkorszak, a pleisztocén, az elmúlt egymillió évben alakult ki, elsősor-
ban a Föld északi félgömbjén. A pleisztocénnak azokat a szakaszait, amikor a
jógtakaró a legnagyobb kiterjedését érte el, glaciális,eljegesedési időszakoknak
nevezzük (elnevezésüket Günz, Mindel, Riss és Würm a Duna bajororsági
mellékfolyóiról kapták; -e folyókig húzódtak a gleccserek- az eljegesedések ide-
jén); azokat az időszakokat pedig, amikor a fölmelegedés következtében jég-
a
takaró visszahűzódott, interglaciális koroknak nevezzük.

Az puppn A mintegy hetvenmillió évig tartó, ún. geológiai ;,harmadkor-

rltr,lxutÁse, ban" alakult ki a föld mai képe, fölszínén magasabbrendű növény-
tszrözrl és állatvilággal. A harmadkor végénjelentek meg az ember leg-
régibb ősei. A végtelen messzeségnek tűnő időkből olyan csont-
maradványok
tok
- koponyacsontok, állkapcsok, fogak, végtagcson-
bukkantak elő a föld mélyéből,és olyan szándékos alakítás
-
nyomait viselő kövek, kavicsok, amelyek arra utalnak, több mint
egymillió éwel ezelőtt eszkőzkészitő lények éttek a Földön. Dél-
Afrikában (a Vaal és iimpopo folydk között) és Kelet-Afrikában,
a tanzdniai Olduvai-szakadékbankerültek napvilágra ezek a leletek.
Ennek az élőlénynek az agytérfogaáközel kétszerese (kb. 700 cm3)
a majoménak, de még csak fele a mai ember agytérfogaüínak.
Tehát készítettmár eszközt, de agya
-- csekély terjedelme követ
keztében nagyon kevés külső inger fölfogására és földolgozására,
-
csak korlátozott szellemi tevékenységrevolt képes. Ezeketa lénye-
ket tekindük jelenlegi ismereteink szerint a legrégebbi elő-
-
embereknek, és az első eljegesedés előtt élhettek. -
Több százezer éwel fiatalabbak azok az előemberek, akik a
második (Mindel-Riss közötti), hosszú ideig tartó ítilmelegedés
(interglaciális) korában éltek. Maradványaik már a föld legkülön-
bözőbb tájain kerül@turapvilágra : J óla szigetén(pithecanthropus),
Kíndban (sinanthropus), Európdban (a heidelbergi és a vértesszőlősi
előember) és Afrika terüIetén. Ezeknek a mintegy félmillió éwel
ezelőtt élt előembereknek az agytér{ogata már megközelitt az
1000 cm3-t. rletmód;ukról még keveset tudunk. A Peking melletti
C su Ku-tien-barlangban éIt sinanthropusok, és a Tatabónya mel tetti
YértesszőIősön élt előemberek nemcsak eszközöket készítettek,
hanem ismerték a tűz használatát, s a gyűjtögetés mellett már a
vadászat is az élelmiszerszerzés forrását képezte.
 A harmadik eljegesedés (Riss) korában, 150 000-100 000 éwel
ezelőtt alakult ki az ember közelebbi elődje, a,,homo primigenius"
Maradványait a ftild legkülönbözőbb területein megtalálták. Euró-
pában (Franciaország, Spanyolország, Németország, Belgium,
Otaszország, Jugoszlávia), a Szovjetunió területén, Ázsiában
(Palesztina, Irak, Jáva) és Afrikában. Első maradványait a Düssel-
dorf melletti Neandervölgybm tárták föl, ezért ezt a
völgyivel egykorú embert'ajtát,-,,neandervöIgyi
- neander-
ember"-nek (homo
neanderthaliensis) is nevezik. Agyának köbtartalma elérte az
1300 cm3-t, alig kevesebb a má élő emberénél; értelmi képességei,
technikai készsége éIesen megkülönböztette az előemberektől; valő-
szinűleg már tudott beszélni (tagolt beszéd).
A kőföldolgozás technikájának számos.változata figyell.tető meg
(magkőeszközök, pl. szakóca,,szilánkeszközök), E kőeszközökkel és
vererrlcsapdával nagyvadakra tudták vadászni (mammut, orr-
szarvú, barlangi medve.). A vadászat viszortt kezdetlegesen szeí-
vezett kőz§sségek létezéséttételezi föl. Az Ősemberi csoport,
a horda közösen vadiíszott, közös volt a vadászterület és a zsák-
mány. Az előembertől eltérően, a neandervölgyi ősemberek már
gondoskodták halottaikról is. A barlangban,. a tűz közelében föl-
delték el őket, ételt, és szerszámot helyeztek melléjük.
A2 utolsó jégkor (Würm) elején, a paleoliiikum fölső szakaszá-
ban, mintegy 50 000--40 000 éwel ezelőtt jelentek meg a neander-
völgyi ősember helyén a mai ember közvetlen ősei, a kialakult,
értelmes emberek (homo sapiens fossilis : értelmes ,,ásatag" em-
ber). Az első leleteket Franciaországban a cró-magnoni barlangban
találták, de vele egyidősek a combe-chapelle-i, a grimaldi, a brünni,
a krasznojarszki és más típusok.
A föÉő paleolitikumban meggyorsult a technika fejlődése, és
annyira differenciálódott, hogy egyes típusait alig lehet számba
venni. Új;et enség a pengekészítés.A penge szabályos alakú szilánk,
amelyből késeket, dárdahegyet, kaparókat, fúrókat, fűrészeket
stb. készítettek. De már nemcsak követ, hanem csontot, agancsot is
fölhasználtak eszköz- és fegyverkészitéshez. A korszak végénjelent
meg, a nyíl- és dárdavetők után az első összetetí, gépszerű eszköz:
az íj. E ítilfedezéslehetővé tette aXkeresebb vadászatot, de követ-
kezménye volt az is, hogy
ben
- a veremcsapdás vadászattal ellentét-
nem volt szükség a yadászatnál az egész horda közreműkö-
-
désére.
Kisebb csoportok váltak ki a hordából, a nemzetségek. A nem-
zetség férfi tagjai foglalkoztak vadászattal, a nők gyűjtögetéssel,
ők gondozták a gyerekeket és őrizték a telephelyet. Az elszőftan
élő kis közösségek már kapcsolatba kerültek egymással, nemcsak
mint ellenségek, alkalmasint tanultak egymástól, és bizonyos csere- 9
 kapcsolat is kialakult. A fölső paleolrtikum legfejléttebb kultúrái,
főként a magdaléni, nagyszerű tdesítményeket értek el. E koi
embere azonban még nem lépte át a vadság korát, a vadászattal,
a gyűjtögetéssel csak a természet által készen nyújtott javakat
fogyasztotta el.
A paleolitikum jellegzetes eszközei a pattintással készüIt szakó-
cák, és a szilánkeszközök voltak. Az észközök megmunkálási
módja, !ípusai alapián különböző kultúrákat állapíiottak meg.
Az azonos típusúeszközöket késziő és használó csoportokat azo-
nos kultúra,hordozóinak tekintjük
- bármely területen,
éltek --; elnevezésüket pedig legjellegzetesebb
földrészen
lelólelyükről kap-
ták.

Kavícseszközök (chopper)

Magkő
 }ü
\\N\

ÁcIpuli
szakóca
Chelles-i szakóca

A paleolitikum alsó szakasának (kb. 500000-150000) jellegzetes kultú-

rája a clactoni és a levallois-i szilánkos kultúra (Clacton : Anglia, Levallois :
Franciaorsá8). Mindkettó hosszú ideig állott fönn; akárcsak az abbéville-i,
a chelles-i és az acheuli (ejtsd: levalloá, ábbevü, sell, asöl; kb. 470 000-220 O00)
§zakócás kultúrák,
A közepső paleolitikum (kb. 150 000-50 000) je[eezete§ kultúrája a mous-
tieri (musztiéri) és a gravette-i szilánk- és szakócakultúrák.
A fölsó paleolitikum kultúrái: az aurigrraci, a solutréi (orinyak, szolütrQ és
a legielentósebb, a magdaléni kultúra (La Madelaine, ejtsd: la madlen). Ez
utóbbi kultúrákat a finoman megmunkált kő- és csonteszközök jellemzik
(pengekultúrák), pontosan egyensúlyozott babérlevél alakú dárda- és nyíl-
hegyeket készítettek. Ekkor jelent meg a dárda- és nyílvető, majd az íj. A
szakóca- vagy ökölkő mindenre fölhasznált, egJetemes rendeltetésű eszköz
volt; egy alkalmas kódarab
- kovakő, vulkánikőzetdarab
pattintással hegyesre vagy élesre - egyik oldalát
munkálták, a másik oldalát úgy, hogy a te_
nyérbe simuljon. szilánknak a magkőről lehasított pengeszerú darabokat
nevezzük, ezeket alakították tovább kézbe vagy nyélbe való eszközökké. A
dárdavető: ampós végúfa- vagy csontbot; a kampóba illesztették a dárdát
vagy a nyilat, és segítségévelnagyobb sebességet adhattak az elhajított fegy-
vernek.

t2-14 000 éwel ezelőtt az utolsó eljegesedés véget ért; megindult A rrnurrő-
a íiilmelegedés, a mai éghajlati viszonyok kialakulása. Észak- MUNKA
Afrika fokozatosan elsivatagosodott; Dél-Európa éghajlata mele- KIALAKULÁSA
gebbé vált; a gazdag vadállomány megritkult, és a visszavonuló
jég nyomán észak felé húzódott. A dél-európai vadásztársadalmak
követték a vadak vonulását, és a mezolitikumban (kb. 12 000--
5000), kialakultak a sajátos vadószkulűrók A vadászfegyverek,
u, eszközök köre kibővült, készítésitechnikájuk tökéletesedett
{kőbalták, szekercék buzogányok, fatörzsekből vájt csónakok), 1l
 és segítőtársukká vált a megszelídített kutya.A fegyverek tökélete-
sedése, az áLlatcsordák.rendszeres vonulási útjának, az állatok
magatartásának pontosabb megfigyelése révéna vadásztőrzsek
jobban boldogultak. Az elejtett állatok húsát, bőrét, csontját sok-
oldalúan tudták hasznosítani. Fölfedezték azegyes növények hasz-
nos tulajdonságait; növényi rostokból kezdetleges szövetet készí-
tettek, és hasznosították a győgynövényeket. Energiájukat azonban
elsősorban az élelmiszerek és nyersanyagok természet áttaI
, készen nyújtott -
forrásainak megszerzésére fordítotüík. E kime-
-
rítő küzdelem, amelyben az élet minden föltétele a természettől
függött, korlátozta a vadásztársadalmak népességszaporodását,
az emberek alkotóerejének kibontak ozását.
Az emberi megélhetés új módszerei, amelyek áttörték a természet
szabta korlátokat, és a termelőmunka kialakulásáh oz vezettek,
a Földközitenger keleti partvidékének területén, Elő-izsiában
jöttek létre. E területeken már a mezolitikum első évezredeiben
gyűjtögették a vadon termő gabonamagvakat (bűza, árpa, köles),
A mezolitikum végén, erre megfelelő talajon, már elszórták a mag-
vakat, majd pedig a kezdetleges eszközökkel ,,megművelt" földbe
juttatták továbbtermesztés céljából. Az emberek megtették az első
lépésta természet meghódítdsában, Még ki voltak téve a természet
viszontagságainak, de már nem elégedtek meg a készen nyújtott
javak fölkutatásával, hanem biztosították maguknak a létforráso-
kat:' a természet kényszerítésévelmaguk állították elő a szükséges
élelmiszereket. Természetesen a földművelés, a növénytermesztés
kialakulása évezredeket vett igénybe. A nők gyűjtögető munkájá-
nak tapasztalatai alapján alakult ki előbb a magelszórás, és a sok
kudarc alakíthatta kiaztatapaszta7atot, hogy biztosabb a tern]és,
ha a magot a földbe juttatják: a hegyes bottal, kapával föltört
földbe vetették (ásóbotos, kapás földművelés). E munka a nők
föladata volt. A földet addig használták, amíg termést adott,
a talajerő kimerülese után új területet törtek föl.
Ez a nagy átalakulás a neolitikum kezdetén, az i. e. VII-VI.
évezredben mehetett végbe. Palesztinóban és Szíriában ebből az
időből származő, földművelésre utaló leleteket találtak; állati bor-
dákból készült kovakő élű sarlót, csontkapát és gabonatörő esz-
közöket. A nők által végzett ásóbotos-kapás földműveléssel egy
időben alakult ki, a férfiak munkájaként, az állattenyésztés; a gaz-
daságilag használhatő állatok háziasítása (domesztikáció), majd
tenyésztése. A további fejlődés számára alegkedvezőbb föltételek
ott jöttek létre, ahol a földművelés és állattenyésztésegyüttesen
alakult ki. A földművelés biztosította a téli takarmányt az állatok
számára, az állattartás pedig a természetes trágyázás lehetőségét,
12 azigaerőt, és ami nem kevésbé fontos, az állati eredetű élelmiszerek
állandóságát. A legrégibb földművelő-állattenyésztő közösségek
Elő-Ázsia területén alakultak ki, a hegyek lankáin, az édesvizű
folyók mentén; Kisázsiában, Palesztina, Szíria és Mezopotámia
térségében,az iráni fönnsíkon. E területeket tekintjük a legrégibb
gabonafajták és a legkorábban megszelídített haszonállatok
(szarvasmarha, juh, kecske) őshazájának Nagyjából ezzel egy
időben vagy alig később, jelentek meg a Nílus völgyében az első
földművelő-állattenyésztő közösségek. Egyes területeken, mint
Eszak- és Kelet-Európában, közvetlenül a vadászatből alakult ki
az állattenyésztési ez váltkizárőlagos foglalkozássá, és a legelte-
tésre alkalmas sztyeppéken kialakultak az állattenyésztő törZsek,
a nomád pásztortársadalmak.
A fö ldművelés-állatteny észtéslehetőséget teremtett a tartó s lete le-
pedésre, tűj életkörülmények kialakításóra, A korai neolitikus közös-
ségek vesszőkből, nádból és sárral tapasztltt vagy vályogból épí-
tett kunyhókban laktak. A földművelés szükségessé tette az egész
évre való előretervezést; a termékek beosztását, tartalékolását élel-
mezés és vetés céljára. A gabonaneműeket vermekben, majdkézze|
formált edényekben tátolták, s lassan elsajátították az égetetL
agyagedény készítésénekmódját is. Ez a szükséglet teremtette
meg a fazekasipart Ezekben a korai közösségekben készítettek
elsőként állaü és növényi rostokból/onalat, szövetel.A neolitikus
földművesközösségek jel|emzői íehát; a kapás földművelés, az
állattartás, a csiszolt kőeszközök használata (a pattintással nagy-
jából kialakított eszközöket lapos kövön, nedves homokkal vagy
m{s anyaggal simára csiszolták), a fazekasság és a szövés-fonás.
A munkamegosztás kezdetleges. A rendszerint egy nemzetséghez
Ártoző faluközösségben a nő feladata volt a földművelés, a fonás-
szövés, az ételkészités;a férfiak az állatá|lományt gondozták,
vadásztak, szerszámokat, fegyvereket és agyagedényeket készitet-
tek. Elő-Ázsiából terjedt át ez az életforma Európába, és a neoli-
tikus kultúra számtalan de alapjaiban azonos formájáthozta
- -
létre. E közösségek önellátóak voltak, s mint ilyenek, megelégedtek
a közösség minimális szükségleteinek kielégítésével.A mozgéko-
nyabb nomád állattenvésztők és a vadászközösségek voltak azok
lmelyek az anyagi- és a szellemi kultúra termékeinek egyik terü-
-
tetrő| a másikra áramlását közvetítették.
-
Ugrásszerű fejlődést eredményezett az emberiség egyik, talán
legjelentősebb találmánya, a fémek fölhasználása. A természetes
állapotban is előfordulő rezet F,lő,Ávsia hegyvidékének lakói
használták először szerszámok, fegyverek készítésére,az i. e.
V-IV. élezredfordulója táján. Aréz - a kővel ellentétben - már
rendkívül sokféleképpen használható anyag volt. A rézolvasztást,
az ércekbőtvaló kiválasztását, már a fv. évezred első századaiban 13
 ismerték, az évezred végénpedig rájöttek az ötvö zés technikájára is-
A III. évezredben a réz és az ón ötvözete, a bronz szofitotta hát-
térbe a kőeszközöket. A fémeszközökkészitése ötvö-
zés, megmunkálás már magas fokú szakértelmet- olvasztás,
igényelt, és a
-
vele foglalkozó emberek, az iparosok egész munkaerejét lekötötte.
Az iparosok már csere céljára dolgoztak; az élelmiszereket, egyéb
termékeket más közösségi tagoktól szerezkk be a fémeszközök
fejében, vagyis piacra dolgoztak. Ercekben gazdag hegyvidékek
egész közösségei tértek át fémföldolgozásra, fölhagyva azönel]láó
gazdálkodással. A fémeszközöket, fegyvereket viszont olyan kö-
zösségek tudták beszerezni elsősorban, amelyek rendelkeztek a
cseréhez szükséges mezőgazdasági termékekkel, termékfölösleggel.
Ezek pedig a nagy folyamok mentén, az öntözéses földműveléssel
foglalkozó közösségek voltak.
A rÁRsen,trur A csoportos együttélés legkezdetlegesebb formája a horda volt.
SZERVEZET Az őshordán belül nem volt munkamegosztás, szervezet és meg-
rrrrőoÉsr különböztetés; a házassági viszonyok sem voltak szabályozottak,
a ,,promiszkuitás" jellemzi. A horda
-,,el nem különítettség'' -'
tagjai egymáshoz tartozóknak, rokonoknak tekintették magukat,
és minden más hordát, éppúgy,mint az állatvilágot, ellenségnek.
Amikor már kisebb közösségek is meg tudtak birkózni a természeti
erőkkel, a fölső paleolitikumban és a mezolitikumban a társadalmi
szervezet is magasabb fokra jutott. Megindult a kisebb közcisségek,
a nemzetségek kiválása a hordából. A nemzetség a véIt vagy valódí
közös őstőI szdrmazó, vérrokonsággal összekapcsolt emberek cso-
portja. A neolitikum nemzetségi szeí,,tezete a mat-i.archálu§, az
anyajogú rendszer. Számos lelet igazolja, hogy mind a gyűjtagető-
vadásző életmód idején, amikor a megélhetésbiztosabb alapját a
nők által végzett gyűjtögetés képezte, mind a kezdetleges, kapás
ftildművelés korában (amely a kalászosok gyűjtögetéséből alakult
ki) a nők gazdasági, társadalmi jelentősége nagyobb volt a férfiaké-
nál. A rokoni kapcsolatokat is anyai ágon tartották számon;
a gyermek legközelebbi rokona nem az apa, hanem az anyafivére
volt. Számos női szobrocska is, amelyek mágikus célokat szolgáltak
és a termékenységet szimbohzálták, bizonyitja a nők társadalmi
jelentőségét. A matriarchátus korai szakaszában alakult ki a nők-
férfiak együttélésének,a háaasságnak első rendezett formája,
a csoportluizasság. Jellemzője az exogámia. a nemzetségen belüli
házassági tilalom; az egyik nemzetség férfitagjai csak a másik
nemzetség nőtagjaival teremthettek házassági kapcsolatot. Az állat-
tenyésztés és az ekés földművelés jelentőségének növekedésével,
a fémeszkőzök és -fegyverek elterjedésével, a férfiak munkájának
gazdasági és társadalmi jelentősége növekedett meg. Megindult a
I4 matriarchátus fölbomlása, a patriarchális rendszer kialakulása.
 A házasság formája is megváltozott, tilos volt a nemzetségen kívüli
házasság. A neolitkori fejlődés alapján jött létre a társadalmi szer-'
vezet íj formája, a törzsi szeryezet, amely a nagycsaládokra boir-
lott rokon nemzetségeket fogta össze. E törzsi szervezet jellemzője a
közös nyelv, a mcglatározott sajót terület, a közös vallási hiedelmek,
és szertartások, a sajótos szokasok és a közös törzsi név.
Az ősközösség a termelőeszközök köztulajdondn,, a ftildművelő- AZ ŐSXÖZÖSSÉC
állattenyésztő üírsadalmaknál a föld köztulajdönán alapult. Az rör,noulÁsn
egyes emberek csak a közö§ség tagjaként birtokolhattak földet,
munkájuk termékei a közösség
- nemzetség, törzs -
készleteit
biztosították. A neolitikum gyoís fejtődési üteme, különösen pedig
:1í a réz- és bronzeszközök használata, meggyorsította az ősi ter-
t
mészetes közösségek, a nemzetségi társadalom ítilbomlását. A na-
gyobb munkateljesítményt biztosító fémeszközök és az eke hasz-
nálatával kisebb gazdálkodő közösségek váltak ki,- a patriarchdlis
nagycsalódok A nagycsalád három nemzedék férfiait és feleségeiket
foglalta magába a családfő vezetésével. A törzsek, nemzetségek
I
tulajdonában tevő föld vagy állaállomány, munkaeszközök, fegy-
verek a nagycsaládok birtokába kerültek, és a családi közösség
megszemélyesítője, a családfő rendelkezett vele.
A kiemelkedő képességekkel rendelkező, az egész közösségben
tekintélyt élvező családfők a vagyont is könnyebben tudák gyaía-
v pítani, a közösség vezetése is a kezükbe került. A gazdagabb, tekin-
i
télyesebb családfőkből alakult ki a közösség vezető rétege. A vezető
réteg biztosítani tudta a kőfegyverekkel szemben fölényt jelentő
i-
bronzfegyverek birtoklását, és betőlük alakult ki a nemzetségek
szűkkőű fegyy eres arisztokráaiája. A mágikus szertartások is bo-
nyolult rendszerré váltak, és speciális ismereteket igényeltek.
Ezekkel az ismeretekkel rendelkező papok gyakran nemcsak a
mágikus szertartásokatvégezték, hanem egyben a közösség életét
irányító tisztségviselők is lehettek. A letelepült életmódot folytató
ftildművesközösségekben a fegyveres arisztokrácia mellett megje-
lent a papsóg.
A termelékenység növekedése tehát vagyoni rétegeződést ered-
ményezett.a tórsadalmi egyenlőtlenség alapja lett. Létrejött a nem-
:etségi arisztokrácia fölső rétege, ők voltak a közösség ügyeinek
azintézői, a törzsi tanács tagjai. A törzseken belül is szegényebb és
gazdagabb nemzetségek alakultak ki, a nemzetségekben pedig
szegényebb és gazdagabb családok. Még nagyobb egységeket te-
kintve: törzsek és törzsszövetségek keriiltek alárendelt helyzetbe
egymással. A háborúk meggyorsítoLtákezt a folyamatot. A háború
a zsákmányszerzés eszköze lett, és a katonai sikerek - bár az
egész közösség jólétét fokozák
- elsősorban az arisztokrácia
gyarapodását eredményezték. Egyéb körülmények is elősegítették 15
 a differenciálódrást; a pásztortársadalmakban a legelők minősége,
állatok tömeges,elhullását okoző járványok, természeti csapások;
a földművelő közösségekben a sorshúzással osztott föld jobb vagy
rosszabb minősége ; a családok munkaeszkö zei, igaerő-állom$nya
stb. A közösségek közrendűtagjai, a meghódított közösségektagjai
alárendelt helyzetbe kerültek, a,,közösség" számára bes zolgáltatott
termékek főlött az arisztokrácia rendelkezett. Kialakult az osztdly-
társadalom, megjelent a kizsákmányolók és kizsákmányoltak
osztálya.
Az ekés földművelés, a IV. és III. évezredek technikai találmányai
(fazekaskorong, kerék, vitorláshajó, szövőszék, fémfeldolgozás)
teÜát nemcsak a gazdasági eletet változtaták meg, hanem a tár-
sadalom szerkezetét is átalakították. A közrendűek fölé emelkedett
a birtokos, fegyveres arisztokrácia és a papság, é§ a legkülönbözőbb
vállalkozásokra fogta össze a nemzetségek közrendű többségét.
Kelet nagy íolyamai mentén az olyan összefogott, szeryezettvállal-
kozásokra, mint, a csatorna- és gátépítés,templomok és paloák
építése,háborúk vezetése, szükség is volt, és megvoltak akedvező
föltételek is. Ezeken a területeken za1lottlea kor egyik legfontosabb
vá|toztatása: a yárosok kialakuldsa. A folyam menti városokat
természetesen nem a munkamegosztás hozta létre. Nem gazdasági
központok hanem az arisztokrácia megerősített centrumai voltak.
Az iparosok, a kereskedők szívesen telepedtek le a védett és na-
gyobb lehetőségeket biztosító városokban, de csak megtűrt em-
berek maradtak a földbirtokos, politikus arisztokrácia mellett.
A várost az arisztokrácia jelenléte, a nagyobb lélekszám, az erő-
dítményjelleg különböztette meg csupán a falvaktól. Elő-Ázsia
bronzkori városaiban alakult ki az írásbeliség, amely átvezette az
emberiséget az őstörténet ismeretlens égébőlés homályából a tör-
téneti korba.
AverlÁs A
vadásző ember nemcsak eszközeivel, saját és közössége erejé-
KEZDETEI vel, vagyis ,,racionális eszközökkel" igyekezelt biztosítani avadá-
szat sikerét, hanem mágikus szertartásokkal, ,,irracionális eszkö-
zökkel" is.
Az állatvilágból kiemelkedő előember változő szerencsével vívta
meg nap mint nap küzdelmét a természettel a létfönntarásáért,
A sikeres vadászat ,,jőlétet" , a sikertelensé g éhezést hozott. A siker
yagy a sikertelenség bizonytalansága az ő szemében, százezer éve-
ken át, természetes jelenség volt. A paleolitikum középső sz akaszán,
a neandervölgyi ősember az eszközök, a tapasztalatok és az
-
értelmi képességmagasabb fokán már kevésbétudta elviselni
a kudarcot, a kiszolgáltatottságot, - Megnövekedett-a7, az igénye,
1? hogy úrrá legyen a vak erőkön és a véletleneken. Az ehhez szüksé-
lO ges eszközök és ismeretek azonban még nincsenek a birtokában.
Az elégtelen racionális eszközöket kiegészítiegy ,,iracionális cse-
lekvéssel": a mágikus szertartással. Ha egy ilyen irracionális cse-
lekvés egyszer le§zólag sikert eredményezett, nyilvánvalóan meg-
ismételték. Az állandő ismétlések révénkialakult a mógikus szer-
tartasok rendszere. A reális megfigyelés téves általánosításokhoz és
következtetésekhez, téves logikai kapcsolatokh ozvefttstt,a,,hamis
tudathoz", mégis azt a törekvést fejezte ki, hogy leküzdle a klszá-
míthatatlap természeti erőkeí. A mágikus szertart{s sohasem helyet-
tesítette a racionális cselekvéstn csak kiegészítette, de olyan bizton-
ságérzetet nyújtott, amely ftiltétlennlhozzájáralt a sikeres cselekvés-
hez. Ilyen értelemben a mágikus szertartások ,,szubjektíven hasz-
nos" cselekmények volfak (a mi szemünkben ,,irracionális eljárá-
sok", de kialakulásuk idején olyan cselekvések halmaza, amelyeket
reáüsnak tűnő következtetések alapján hajtottak végre).
A mágikus §zertartások hozzájárultak az ősemberi közösségek
egységénekmegszilárdításához is: a szertartásokon való részvétel
a közösséghez táttozás jele volt. L€trejött az egy-egy közösségre
jellemző szokások, szertartások és tilalmak rendszere, kifejezve a
közösség öntudatát. Az egyes vadászközösségek előbb-utóbb vala-
milyen kapcsolatot véltek fölfedezni területük egy jellegzetes álla-
ával. Ez az ál7at a közösség jelképévévált, és ebben a jelképben
testesült meg a közösség (a horda, a tötzs, a nemzetség) egysége.
A jelképrállatokat nevezzük totemnek, és ahozzátíjződő hiedelme-
ket totemizmusnak. A totemizmus általában tilalmakat foglal
magába: tilos elejteni e vadat, tilos a szertariást végző embert
bántalmazni, tilos az egymás közötti házasságstb. (Ezek a tilalmak
voltak a tabuk.) Ez azonban úgy is értelmezhető, hogy minden
közösség lemondott egy-egy állatíaj vadászatától, mintha az egyes
közösségek között munkamegosztas lett volna kialakulóban. A to-
temizmus szintén a közösségtudatktfejezője volt: az azirracionális
cselekvéstöbblet, amelyre szükség volt a lét fönntartásához, a kö-
zösség összefogásához, az együttes cselekvéshez. De sem a mágia,
sem a totemizmus még nem vallás. Még egyik sem tételezte föl a
természetfölötti erőkbe vetett hitet. A totemeknek sem tulajdoní-
tottak olyan hatalmat, amely meghaározza,befolyásolja a közösség
sorsát, és nem imádtak őket.
A temetkezés megjelenése sem kapcsolódik vallásos hiedelmek
nregjelenéséhez. Az előember, a paleolitikum alsó szakaszán még
nem temette el halottait, nem tett különbséget a meghalt ember,
és az elhullott ál|at között. A paleolitikum középső szakaszán a
neandervölgyi ősember kezd,,gondoskodni" halottairól. Általában
a telephelyen, atűzhely közelében temették el őket, annak jeleként,
hogy továbbra is a közösség tagjainak tekintették. A korszak ná-
sodik felében már a telephelytől távolabb temetkeztek: rendszerint I7
2 Azókorivilágtörténete - 42404
 zsugorít'ott testhelyzetben helyezték el a halottakat, és eszközöket,
ételeket tettek melléje. A barlangból való eltávolítás oka valószí-
nűleg a halottól való félelem vblt. A szertartást tehát egyrészt a
félelem, másrészt a gondoskodás.határozta meg. A halott jelenléte
a ,,haláT' jelenlétét jelentette, és joggal gondolüák azt,hogy a halott
puszta léte,vagy megérintése által rájuk is átragad ahalát.Ezértmár
messzebb vitték a teleprrelytől. Ez még korántsem a létekhitnek
vagy a túlvilághitnek a megjelenése. A haláltól való félelem amely
nincs meg .az ál7atokban újabb babonás képzetnek,- félelem
-
okozta,,hamis tuddtnak" a kialakulását jelelrtette.
A mágikus szertartások ellenére avadászat vagy sikerültvayy
nem. A sikertolerrségre tet'mészetesen magyarázatot kerestek.
A magyarázatkere§és során osztódott ketté a világ az ember gon-
dolatvilágában: megjelent az embertől független hatalom képzete a
,,mana" (Óceánia természeti népei körében kialakult elképzelés,
amely az embereq kívúlálló ,,hatalom" szakkifejezése lett a vallás-
történeti és a néprajzi szakirodalomban.) A mana fogalma minden
rejtélyes jelenségaek, erőnek és képességnek a foglalata : mindannak,
ami szokatfan és sikeres. Ha valakinek sikere volt valamiben,
arajtalakoző manának tulajdonítottrák. Lényegében az erő, a hata-
lom, a képességfogalmával lehetne azonosítani. Ércrcnyés élette-
len tárgy állat'- fa, forrás, hegycsúcs egyaránt lehet a mana
-
hordozója, de különösen a törzsfőkről,- a varázslókról, vagyis
tekintélyes emberekről hitték, hogy manahordozók. A mana a
halott szellemében is testet öltött, illetve halála után sem hagyta el a
manahordozót. Tehát a halott is lehetett emberfölötti erők hordo-
zőja. Ahogyan erősödött nemzedékek során át a folytonosság,az
össz.etartozás tudata, úgy erősödött az'az elképzelés, hogy a föl-
halmozott ismereteket, sikereket az ősökből áradó erőnek köszön-
hetik. (A mezolitikumban a sírok is egyre díszesebbé váttak.) Ki-
alakultlassan az ősök kultusza.
A halott szelleme továbbra is hatast gyakorol az élőkre, s hogy
áld{sosan vagy ártőan, az attől függött, hogy milyen magatartást
tanúsítanakvele szemben az utódok. A halottak szelleme azonban
nem anyagtalan, hanem az élők anyagszerű képmása. A mana
hordozói állatok és árgyak is lehetnek. Az egyes állatfajoknak
tulajdonított titokzatos erő vezetett, túlhaladva a totemisztikrrs
elképzeléseket, az áIlatimddóshoz. A manahordoző tárgyat szent-
nek, fétimek tekintették. (A fétis portugál eredetű szó, értelme
,,rnesterségesen készítettisten".) Családoknak, nemzetségeknek,
törzseknek is lehettek közös fétiseik. Ebben az esetben mivel a
közössé§ egységétfejezték ki
-
a fétis tisztelete összeolvadhatott
-
az ősök vagy a totemállatok tiszteletével.
18 Ezek az emberfölötti erők még konkrétak (személlyel, állattal,
 P|,i!§

a ^,j
_4},1

A willendotfi Vénusz

tárgyakkal kerülnek kapcsolatba), de nincs személyiségük.Nincs

nevük, nem lehet ábrázolni őket, nincs meghatá.rozott lakóhelyük,
sem,,működési körük". Tehát nem ,,személyes istenek"; aképzetek
még nem alakultak istenhitté. Az istenhit kialakulása a fejlődés
kőv etkező szakaszában a neolitikum földműves-állattenyésztő
közösségeiben
-
ment végbe, a természeti föltételekben, a termelő-
-
a társadalmi szervezetben bekövetkezett
munkába!, változások 19
2*
 - ]::*ilr ,, :i .1§i
a.j , *a."§aia]t
!:,,-"' j jl
' l v,
$''," ' ;,
*-

:-
:l

:, ,'á
,. ;'{

§l,.:1
,:, .1

S zarvasok, bikók, Lascaux-barlnng

együttes hatásaként. A vallás tehát nem akkor alakult ki, amikor

az embeí,,még gyön§e volt" a természettel vívott küzdelemben.
A vallás tdrsadalmi jelenség, egy embercsoport közös hite az ember
fölött álló erőklétezésében,amely erők döntő hatást gyakorolnak
az emberek sorsára. Ezek az erők törvényszeíű, megismerhető
és befolyásolható módon gyakorolják hatalmukat. Befolyásolhatók
a rítusok végrehajtásával, előirt szövegek (imák) elmondásával,
az erkölcsi előírások megtartásával, ajándékokkal, áldozatokkal
stb. A vallás a ,,való vilóg kiegészítése",az ,,ember lényegénekfan-
alósulása" olyan tár sadalmi vis zony ok kö zö t t, amely -
tas ztikus megv
20 bm az ember vagy a társadalom nem képes a külső víIágot sajót
érdekeinek megfelelően befolyósolni: az aóott társadalmi valóság
kiegészítése;fantasztikus módon valósítja meg ázokat a szükség-
leteket, amelyek a való világban megvalósíthatatlanok számára.
Az őskori sziklarajzokat és festményeket, a szobrocskákat a A uűvÉsznr
művészet körébe soroljuk, függetlenül attól, hogy mi volt az alkotá- KEzDETEI
sok megszületésének célja. Természetesen nem a díszités,a gyönyör-
ködtetés, ,,műalkotás" létrehozásának igénye vezette az első ,,al-
kotók" kezét, hanem a létfönntartás szükséglete. A vadászközössé-
gek életének alapja, létföltétele a,sikeres vadászat és a vadállomány
bősége volt. A gondolkodóképesség és az eszkőzök fejlődésével
kialakult a ftlliő paleolitikum emberének igénye, hogy valamilyen
módon kedvező irányba befolyásolja a természeti erőkkel vívott
harcát. Ez az igény alakította ki a vadászmágiát, a mágikus szer-
tartásokat. Földerengett benne a barlang falára fölkarcolt kép és
azeredetiegyüvé tartozásaés aza gondolat, hogy ha előbb a képen
§r* ,*|.

rbr

\,."'e,,

Bölény, Niaux-barlang

,,öli meg" a yadat, elősegíti vele a valódi állat elejtését a vadásza-

ton. A barlangi rajzok túlnyomó többsege megsebzett vagy ép
állatokat bölényeket, szarvasokat, bikákat, őstulkokat, mammu-
-
tokat, vaddisznőkat, lovakat, kecskéket, teheneket, medvéket
-
ábrázol. számos állat testén dárdaszúrástól eredő sérülés látbatő,
A Montespan-barlangban
- és másutt - talált, barlangi medvét és
tigrist mintáző agyagfigarák testében is lándzsa- és nyílhegy okozta
szúrások találhatók. Ezek a barlangok a vadászmágia és a termé-
mékenységvarázs|at színhelyei voltak, nem használták,,lakás"
céljaira. A vadászmágiára utalnák a maszkos emberábrázolások,
a,,v arázslők" rajzai. A leghíresebb a Trois Fréres-barlang,,varázs-
lója": feje bagolyfej, két hatalmas szarvasagancs koronázza, teste
állati test, farka ló- vagy bölényfarok, lábai emberi lábak. Mozdu-
latai alapján ítélve,,üíncol", mint ahogyan a mágikus szertaráso-
kon táncolhattak. Számos barlang festményei alapján a yadász-
mágia-magyarázaLon is túltéphetünk. Az l940-ben fölfedezett
22 Lascaux-barlang művészi szépségűfestményei,,egységes képi
egészeket" mutatnak (és néhány más barlang is, pl. a marsoulas-i,
a pair-non-pair-ibarlang). E barlangban nem laktak, csupán vala-
milyen szertartás színhelyéül szolgáltak; de nem a ,,hétköznapi"
élet, hanem valamilyen,kivételes,,ünnepi" alkalnrak, valószínűleg
az avatási szertartások színhelyei voltak.
A barlarrgi művészet lényegébenállatábrázolás; a festményeken,
a karcolatokon, a szobrokon egyaránt vadászatuk tárgyát ábrázol,
ták. természetes testtaJtás jellemzi, olyanoknak
Az állatokat a
ábrázolja. amilyenek valóságban voltak. Az emberábrázo|ás rit-
a
kább. Vadászat, ltarc közben örökítették meg társukat, csak né,
hány voná§saljelezve, de a lénveget kifejezően. Azelső pillantásra
érthető, milyen tevékenységközben ábrázolták őket. Az állati
alakok mellett gyakran fordulnak elő különböző jelek (fésű, lépcső-
forma, geometriai alakzatok,vörös és fekete pettyek stb.), amelye-
ket a tudomány rnég nem tudott értelmezni.

,.+ .- t

*
|,..-tr ;; ',,§rl§

y.1

ry

Bölény, Áltamíra-barlang
Az ókori Kelet

,Á térc§ s*ttók dú§ terrrrést t ozruk,

a csdonák M úzet sobrnak,
a funbkra, nelyeket vlz nem ér,
' vizet so&rnak:.. ."
(Gudea himnuszából)
Bevezetés

Az emberiség fejlődése a jégkqrszak utáni időkben rendkívül

meggyorsult , a természettel való együttéléssok százszer esztendeje
uán, ennek töredék ideje alatt a teimészet fölé"kerekedett. A föld-
művelésen, az állattenyésztésen keresztül irányítani tudta a termé-
szetet, hogy mit és mennyit adlon azember számára. Az élelmiszer-
termelés egyik legfontosabb következménye a népességszámgyors
növekedése volt. A vadásző, alla|ásző, a gyűjtögető életmőd, az
élelemforrás korlátozottsága az eltartható népességet is szűk kere-
tek közé szodtotta. Az élelmiszer:t€tmelés ledöntötte ezpket a
korlátokat.
A földművelés, a növénytermesztés hosszú_ideig nem jelentett
letelepült életmódot. A talaj gyors kimerülése eleve szükségessé tette
a továbbvándorlást.és új földek művelés alá vételét,amíg csak
akadtak szabad földterületek. Más volt a belyzet a folyam menti
területeken, ahol a folyók áradása évről évre megújítottaa termő-
talajt, és biztosította a növények vízszükségletét. Itt lehetővé vált a
végleges megtelepedés. A fejlődés ütemét fokozta a neolitikum
számtalan ,,találmánya" is; a hő- és nedvességálló fazekaskészít-
mények, a fonáshoz-szövéshez szükséges eszkőzök,azeke, a kerekes
kocsi, a vitorláshajó, az állatok és a szel igaerejének, illetve energiá-
jának fiilhasználása stb.
Ez a fejlődési folyamat a leggyorsabban Kelet nagy folyamai
mentén: a Nílus, a Tigris és az Eufrótesz, az Indus és a kínai nagy
folyamok völgyeiben ment végbe. A folyammenti alluviális talaj,
a kellő vízmennyiseg, a periodikus áradások bőséges termést bizto-
sítottak a ftildművesközösségek számára. Ezekben a folyóvölgyek-
ben azonban más, később létfontosságúváválő természeti kincsek
hiányoztak: a Nílus menti vidék szegény volt fában, terméskőben
és ércekben, s még inkább vonatkozik ez a Tigris és Eufrátesz völ-
gyére.
A folyóvölgyek térmővététele nagy erőfeszítéseket igényelt.
A mocsarak lecsapolása, abozőt, a nádas és a vadállatok kiirtása, 27
 a védőgátak csatornák építéseés rendszeres karbantartása súlyos
és kemény munkát, lankadatlan erőfeszítést, szigorú fegyelmet kí-
vánt a közösség minden tagjától. A folyamatos erőfeszítést igénylő
munkálatokat csakis fegyelmezett, jől szervezett közösségek tudták
elvégezni. Ez a szükséglet vezetett szilárd társadalmi szervezet és
központosított irányítás kialakításához. Ilyen irányban hatott az
említett nyersanyagok hiánya is. A nyersanyagokat részben csere.
részben rablóháborúk útján szerezték be; a cserének viszont alap.
föltétele voltaz,hogy a termelés ne csak a saját lakosság élelmiszer-
ellátását biztosítsa, hanem a nyersanyagok beszerzéséreis jusson.

- az állam meglététől
Föltehetően mindez együttesen vezetett
függetlenül az irás kialaJ<ulásáh oz. De szükséges volt a termény-
-
fölösleg azoknakazellátásáíais, akik már nem a termelőmunkával,
hanem a közösség szervezésével, a gazdaság irányításával, a tele-
pülés védelmével (fegyveres arisztokrácia, hivatalnokok) és a val-
Iási kultusszal foglalkoztak (papság).
Az i. e.IV-III. évezred fordulóján a nagy folyamok mentén
már nem egys7erű földművesközösségek éltek, hanem dllamoklétez-
tek, ahol avezető szerep- a fejedelemé, a papoké, a hivatalnokoké
volt. Ez ayezető réteg a megerősített központokban, a városokban
élt. A gyors népszaporulat és a központosított irányítás nyomán a
folyam menti területeken, elsőként Mezopotámiában alakultak ki
a városok, a nagy létszámú megerősített központok.
Tebát az ókori Keletnek nevezett terület az, ahol az emberiség
elsőként lépett át az ősközösség homályából a ,,történeti korba'',
ahol először jöttei( létre városok, osztálytagozódású társadalmak,
azállamok, és ahol kialakult az írásbeliség.Ezen a területen 5-6
ezer éwel ezelőtt
- amikor Európát még sűrű erdők borítottík,
és primitív köiösségek vívták létfönntartó küzdelmüket virágző
kultúra jött létre, erős és hatalmas birodalmak alakultak -ki.
A folyarrt menti társadalmak gazdasági életénekaz alapja az
öntözéses gazülkodás, amely fegyelmezett, központilag irányított
közösséget, társadalmi szervezetet követelt. Az öntözéses ftildmű-
velés és,a fémek, a nyersanyagok hiánya tette szükségessé a gazda-
sógi élet központi szeryezését és irónyítósót, a kereskedelem dllamí
monopóliumót.
Ebből a szükségszerűségből ered a keleti társadalmakjellegzetes
államformája: a despotizmus. Az isteni eredetű despota a tulajdo-
nosa a ftildeknek; mindenki az ő alattvalója, és mindent az ő
akarata révénkaphatnak és bírhatnak; ő a törvény és a bíró.
Természetesen nemcsak ,,kényúr";csak akkor és addig maradha-
tott despota, amig funkciójából adódó kötelességeit, közösségi
fiiladatait az őntözőhálózat felügyelete, közmunkák szervezése,
28 -
a közösség védelme stb. -- teljesítette.
 A keleti társadalmak további sajátossága a tulajdonvis zonyoknak
és a tórsadalom szerkezetének sajótos az antik,a görög {s a római
- jellege:
rabszolgatartó társadalmaktól eltérő
-
a földek köztulajdonának a továbbélése;
- a munkamegosztás kezdetlegessége, az árutermelés hiánya;
- a termelő lakosság szabadságának erős korlátozása;
- a rabszol gaság intézményénekkezdetlegessége.
-
A rabszolgaszerzés csupán alkalmijellegű volt -- a hadifoglyokat
használták rabszolgaként, nem alakult ki rabszolgakereskedelem -
és zömmel a templomi és a királyi gazdaságok szolgálaában állot-
tak. A rabszolgák még nem váltak el élesen a ,,félszabad" terme-
lőktől ez utóbbiak ugyancsak meg voltak fosztva a szabadság
-
lényeges elemeitől mint az antik tulajdonforma keretében,
-,

Mezopotámia
A Tigris és az Eufrátesz alsó és középső szakasza között fekvő
területnek a görögök adták a Mezopotómia - folyóköz
nevet,
-
A laza talajú, helyenként mocsaras terület a sumereket megelőző
időkben is lakott terület volt. Abizonyára egészségtelen vidék rend_
kívüli termékenységűiszapos földje, a viziszárnyasok sokasága és a
halak bősége vonzotta a letelepülőket. Az i. e. V. évezred elejétől
már neolitikus faluközösségeket találunk, amelyek többé_kevésbé
letelepült életmódot folytattak. Gabonatermeléssel, állattenyésztés_
sel és a mezőgazdasághoz kapcsotódó kézművességgel foglalkoz-
tak kb. azon a szinten, milt az élelemtermelők fö|tételezett ős-
-
hazájában, az iráni hegyvidéken s & IV. évezred közepén kezd-
-,
ték megismerni a fémek haszná|atát.
A régészetilelőhelyek atapján Mezopotámia történetét négy nagyobb sza_
kaszra osztjuk. A Tell_Halaf_kultúra (az i.e. Y. évezred második fele, kb.
4400-3800; a,,te11'1ek az ósi települések helyén keletkezett ,,halmok"), Mezo-
potámia északirészél,azEufráteszbe ömlő Habur_folyó mentén; az El_obeid_
jelleg_
kultúra (kb. 3800_3200 között; azElfrátesz torkolatánál). Mindkettő
petes rreolitikus kultúra; vályogkunyhóban laktak, földműveléssel foglalkoztak
a mocsarak fölé emelkedó magasabb helyeken, s a fémet még nem isnrerték;
a kerámiák viszont_El_obeidben sárgászöld mázzalvonták be őket
_ magas
művészeti színvonalról tanúskodnak. A harmadik az uruk városáról elnevezett
kuttúra (kb. i. e. 3200_3000), a negyedik pedig a Dzsemdet_Naszr_kultúra (kb.
3000_2800; Dél_Mezopotámia északi részén, Kis és Babilon közelében). Az
uruki kultúra idején alakult ki aréz fölhasználásának technikája, megjelentek
a középületek, p1. az irlpozáns uruki templom és a városfalak. Ilyen arányú
munka arra utál, hogy már kialakult a munkamegosztás, a társadalmi diffe_
renciálódás és az kányitő-ellenőrzó hatalonr. 29
$;
l

l,E
n d.
o -�!t
U
-z
:fi

\-4:
.= .4 l
E-
oy
€<
6,

o
--_--!---
í-r
'§\
\"í
\/ \

t/
\
/ d\
\,/ l o \
-._
s -/, § E

§
s€E9 -9

*í Éi
O,=
E€
§

EÉ
z-o
N

_6,
i;. +
r3
-oOü

á 'o''rr, o o
3x
co
ts9p
!o
 Mezopotámia első név szerint ismert lakói a sumerek, akik or- A_suurnnr
szágukat,,Kengir"-nek,,,művelt föld"-nek,,,nemes föld"-nek
nevezték. Az i. e. IV. évezred közepe táján jelentek meg Dél-
Mezopotámiában, nem tudjuk, honnan jöttek, nyelvük ne-m sorol-
hatő az ismert nyelvcsaládokba.
Történetük valamivel több, mint egy évezred.- területe a
-
Tigris és az Euírátesz alsó folyása és az Arab-öböl (karábban
Perzsa-öböl) közötti föld, itt épültek városaik: Eridu, Ur, Larsza,
[Jruk, Surappak, Nippur, Lagas, Girszu stb. A földművelést, az
állattenyésztést az előttük itt lakók is ismerték, a sumerek tőlük
vették át e foglalkozások neveit. A csatornaépités, az öntözéses
földművelés fölfedezésének, a földművelés e,,forradalmasításának"
dicsősége a sumereket illeti. A sumerek földjén az alapvető fon,
tosságú nyersanyagok, mint a fémek, aía ttiányoztak. Az öntözésos
gazdálkodás azonban jelentős terményfölösleget adott, lehetővé
tette, hogy a biányzó nyersanyagot csereúton rnegszerczzék. E
sumer cserekereskedelem lényeges szerepet játszott egész Elő-
Ázsia fejlődésében, mert az öntözéses. gazdálkodás termelékenysége
szabta meg a csere mértékétis; ezáltal a sumer cserekeieskedelembe
bekapcsolódó területek fejlődésének ütemét is. A sumer civllizáciőt
tekinthetjük ebben az időben Elő-Áyzsia fejlődése ,,motorjának".
A IV-Iil. évezred fordulóján a legfontosabb sumer települések
városokká fejlődtek, amelyek lakosságszáma legalábbis a jelen-
-
elérte az ötven-hatvanezer főt. Az élet minden meg-
tősebbeké
-
nyitvánulásának középpontjában a templom (zikkuratu) állott,
s a templom papjai, a város főistene helytartojának (enszi, pateszi)
vezetésével irányítotüák a közös munkát, begyűjtötték a termés egy
részétés gondoskodtak a termékcseréről. A sumer város társada-
lomszervezetének jellegzetes formája a templomgazdaság, amelyet a
földközösségek szervezeti utódjának tekinthetünk, a legjobb földek
tulajdonosának. Klasszikus formájában a templomgazdaság a
vezető testület kollektív tulajdona (formálisan, mivel a templom-
gazdaság a vallási élet központja is, a város főistenének tulajdona),
I
megélhetéstad a lakosság nagyobbik részének, és egyben kizsák-
mányolja a természetb en fizetett,,bérmunkásokat", napszámoso-
kat. Hadifogoly rabszolgák elenyésző számban dolgoztak a föld-
i művelésben. Egy-egy templomgazdaság zórt gazdasági egységet
(görög szóval: oikosz) alkotott, amely minden szükségletétmaga
állította elől. azélelmiszereket a bérlők szolgáltatásai adták, a temp-
[, lomhoz tartoző kézművesek állitották elő a szükséges ipari termé-
i
keket, főként a fegyvereket és a fémeszközöket. A papság bonyoli
totta le a kereskedelmet, a behozott ipari nyersanyagot ők adták át
t, íiildolgozásra akézműveseknek, akik a kész terméket a templom-
31

b
|:
 nak szolgáltattak be. Bérüket a kézművesek is természetben kapák.
Ez a zárt templomgazdaság (illetve oikoszgazdaság\ az ókori i(elet
gazdaságának legelrcrjedtebb típusa.

E gazdaságban mindenki (pap, paraszt, kézmúves)az ,,isten szolgája'', s

az istenség szolgálata adja életük tartalmát, élját. A kizsíkmányoláshoz is a
,,gondoskodó hatalom" képzete fűzódött: az istenek atyailag gondoskodnak
az emberekról, és tőlük csak munkát vártak.

A III. évezred első harmadábol és a következő száaadokból

származó régészetileletek (egyes sírok gazdag arariy-ezüst leletei
mellett sok a szegényes sír) vagyoni-társadalmi őfferencülódásróI
tanúskodnak. A kizsákmányoló oszály a papság és a hivatalnok
arisztokrácia volt, a szabad közösségi parasztok-bérlők és akéz-
miivesek alkotLák a kizsákmányoltak oszályát (a rabszolgákszám-
arányát csak talál§atni tudnánk; de az kétségtelen, hogy a termel&
munkát nagyrészt a szabad dolgozók végezték).A paraszti berlők
között is vagyoni különbségek alakultak ki, voltak, akik apró
ftildön :- mai mértékegységben2-3 holdon mások 5(}-{0
holdon gazdálko{tak. -,
A társadalmi elégedetlenség, a belső ellentét több alkalommal
vezetett népi megmozduláshoz. Lagasban i. e.240O körül robbant
ki mozgalom, arnelynek eredményeként új enszi, Urukagina jutott
hatalomra. Urukagina reformokat hajtott végre, és a közrendű
közösségi tagokra, a papság alsó rétegéretámaszkodva igyekezrtt
a kiváltságos papság és a világi arisztokrácia önkényét, hatalmas-
kodását visszaszodtani.
A sumer városok egymástól függetlenek voltak, gazdasígilag is,
poliükailag is, annak ellenére, hogy közös volt nyelvük és kultúrá-
juk. A gazdasági élet, az öntőzőhá|őzat fönntartása sem tette
szükségessé hosszú ideig a nagyobb poütikai, terüleü egység meg-
teremtését. Amikor egyik vagy másik város vezető szerepet vívott ki
magának (Lagas, Ur, Kis), a városok akkor is megtartották auto-
nómiájukat. A megművelhető földekért azonban szinte állandó volt
a háborúskodás a városok között. A XXTV. széaad közepén már
úgy látszott, hogy Umma királyának, Lugalzaggiszinck sikerül
létrehozni a sumer városok egységét,de ,,birodalma" csak rövid
ideig állott fönn; Mezopotámia egyesítéséta sémi akkádok végez-
ték el.
Az exxÁoor Az akkádok a sumerekkel megközelítően egy időben vagy vala-
mivel később érkeztek ]iszak-Aróbia sztyeppéiről Mezopotámiába.
Ez a sémi nyelvcsaládhoz tartoző nép, amely egyik városáról
(Asade) kapta nevét, Közép- és Észak-Mezopoámia termékeny
dombvidékéntelepedett te.Élvszázadokon át békésenéltek egymás
32 mellett az akkádok és a sumerek . Az akkád városok a III. évezred
r
l

r
t

közepén már szervezettebbek, katopailag erősebbek voltak a su-

mereknél. Llgalzaggiszi nem tudta befejezni a sumer városok egye-
sítését,harcba kellett szállnia Agade királyával, I. Samtkimnal
(i. e. XXN. század, kb. 2350 körül). Sarnrkinu több ütközetben
legyőzte a sumer városok seregeit, és létrehozta az egységes mezo-
potrámiai,államot. A városok elvesztették önállóságukat, a tetnp-
lomgazdaságok szűkebb területre szorultak. A királyi hatalom
elvált a papi hatalomtól, a királyi gazdaság(a,,palota" gazdasála)
is különvált a templomgazdaságtől. Sarrukinu és utódai növelték,
a birodalom területét, amelynelt határai az Arab-öböltől a Föld-
közi-tengerig és Kisázsiáig terjedtek. A hódítással szerzett biroda-
lom katonai ereje azonban fölőrlődött aleigázott népek lázadásai
ellen folytatott küzdelemben és a hódító harcokban. A meggyen-
gült akkád birodalom i, e.22OO táján az itáni Zagrosz-hegység
harcias guteus törzseinek,(guti, gutu) támadása alatt összeomlott,
a fővárost, Agadét a guteusok a földig lerombolták.

Az új hódítók nem tudtak egész Mezopotámiát átfogó államszervezetet

létreho'mi, esetleg nem is állott sándékukban. Uralmuk inkább rablóportyá-
ást jeléntett, mint államhatalmat. A guteusok e hatalma elsősorban,Mezopo-
támia középső részét Akkádot
- - érintette, a sumer városokra nem nehe_
zedett akkora súllyal. E lehetóségeket hasmálta föl Lagas, s a tengeri kereske-
delemre, valamint az északnyugati irányú sárazföldi kereskedelemre alapozva
gazdaságát, újra virágzásnak indult. Lagas virágkora Gudea uralkodása idején
érte el tetőpontját (i. e. )O0I. sázad második fele), Dél-Mezopotámia jelentős
része fölött szilárdította meg hatalmát. Lagast követóen Uruk játszott vezető
szerepet. Uralkodója szabadította fel Mezopotámiát a guteusok uralma alól,
majd pedig Ur enszije kiáltotta ki magát ,,Sumer és Akkád királyának" QII.
uri dinasztia),

Az uri dinasztia idejére a templomgazdaságok teljhatalmú ura

az enszi lett; központosított állami irányítású gazdasági rendszer
alakult ki, de a templomgazdaságok mint gazdálkodási alap-
-
egységek megmaradtak. A sumer-akkád évezredes szomszédság,
-
majd az egységes államok évszázadai idején szükségszerűen végbe-
ment az összeolvadási folyamat. Az akkádok átvették a sumer
ékírást, a sumer gazdasági és szellemi kultúra számos vívmányát.
Akkád nyelvre fordították a sumerek minden jelentős irodalmi
alkotását, az epikus műveket éppúgy,mint a tudományos szövege-
ket. A sumerek pedig fokozatosan ,,elakkádosodtak", és az i. e. II.
évezred közepére a sumer nyelv eltűnt, kiszorította az akkád nyelv.
A III. uri dinasztia háborúi kimerítették az ország erejét. Külö- Az óBlnroNr
nösen a belső válság, az egyes tartományok elszakadási törekvései BIRODALOM
gyöngítették meg annyira, hogy nem tudott ellenállni az élómiak
és a nyugati nomádok támadásainak. A keletről érkező élámiak
Sumert pusztították elLarsza kivételével;Szíria dombos sztyeppéi
felől érkező, az elsivatagosodás miatt vándorlásra kényszerúlt, 33

3 Az ókori világ története - 42 404

 sémi nyelvet beszélő akkádokkal rokon nomád amoriták
--azHosszú küzdelmek -
Átkadot szállták meg után Mezopotámia
újabb egyesítésea Babilonban széke7ő amorita dinasjtia nevéhez
íűződlk. A dinasztia egyik királya, Hammurabi (nevének jelentése:
,,a nép áldása" ; i. e. 1728-1686), a Tigris és az Eufrátesz legfonto-
sabb részeit egyesítette, kezébe kerültek a legjelentősebb kereske-
delmi útvonalak.
Uralkodásának idejére, a sok évszázados fejlődés eredménye-
ként mélyreható változás következett be a gazdasági, a társadalmi,
az állami élet szerkezetében. Tökéletesedtek a termelőeszközök,
általánossá vált abronzeszközök használata, fokozódott a munka
termelékenysége; és megnövekedett a kereskedelem jelentősége.
Babilónia belső viszonyai megismerésének alapvetően fontos for-
rása Hammurabi törvénygyűjteménye.
A gazdasági élet középp ontjában a kir ály i és a te m pl o m gazdaság
(oikoszgazdaság) állt, amely a nagy kiterjedésű szántóföldek mel-
lett erdőségekkel, gyümölcsösökkel, halgazdaságokkal és ipari
műhelyekkel rendelkezett. A királyi és a főpapi hatalom kettévált.
A királyi hatalom már isteni eredetű, minden templom patrónusa
a király, és hatásköre a templomgazdaságok irányitására is kiter-
jedt. A Palota és a Templom minden földre kiterjedő tulajdonjoga
is korlátozódott. A hivatalnok arisztokrácia tagjai jelentős birto-
kokkal
- oikoszgazdasággal - rendelkeztek, amelyen önállóan
gazdálkodtak de nem rendelkeztek a birtokkal úgy, mint kizárő-
lagos magántulajdonnal. A kereskedelmi forgalom jelentős arányú
megnövekedése már megkövetelte az értékmérőpontos megállapi
ását. Értékmérőnekaz ezistöt használták, rúd, korong vagy por
alakjában.
Az ezüstöt súlyra mérték, a legkisebb mértékegységa séum árpaszem
0,046 gramm, a legnagyobb biltum
-
30,3 kilogramm. A kölcsönök -
- es a ka-
matok fontos szerepet játszottak a gazdasági életben. A kereskedelmi es köl-
csönügyletek niagas fokújogiszabá|yozására utalnak ajogi kifejezesek (,,adós-
'[ötelem",,,kalna{oző kölcsön",,,kamatmentes kölcsön", "álogkölcsön''
stb,).

A kereskedelem, mindenekelőtt a külkereskedelem irányítása és

lebonyolítása a-király ,,monopóliuma" volt, a kereskedők jogilag
a királyi kereskedelem ügynökei, lebonyolítói voltak. Megfigyel-
hető azonban a kereskedők, a kereskedőtársulatok függetlenedése.
Hasonló jelenség tapasztalhatő akézművesiparban is : a kézművesek
1
nagyobbik része továbbra is a királyi, a templomi oikoszgazdaság-
ban dolgozott, de nem kevés azoknak az iparosoknak a száma,
;
akik már piacra ter.neltek.
A sumer korhoz viszonyítva sokrétűbb a társadalmi tagoződás_
34 Két nagy társadalmi csoportra bonthatjuk a birodalom lakosságát:
 ,%

}
rye

Babilon rekonstruált i. e. YL századi képe

szabadokra és rabszolgákra. A szabadokat is két részre kell oszta-

nunk jogi szempontból: a teljes jogú és nem teljes jogú polgárokra.
A teljes jogu szabadok (awélumok) körébe tartoznak az arisztok-
rácia tagjai, a gazdag kereskedők, a piacra termelő kézművesek,
de tartozbattak ide gazdaságilag kevéssétehetős férfiak is. A nem
teljes jogti szabadok (muskénumok) körébe tartozhatlak a királyi
és templomi birtokok dolgozói, a király hadseregében szolgáló,
szolgálati birtokkal rendelkező katonák és a kereskedelmi ügynö-
kök. A törvények a büntetések kiszabásánál jelentős különbséget
tesznek az awélumok és a muskénumok között.
A rabszolgák száma megszaporodott: többségükben a hóditó
háborúk során szerzett hadifoglyok voltak, és elsősorban a király
és a templomok tulajdonába kerültek. A hadifogoly rabszolgák
teljesen jogtalanok voltak, megbélyegezték őkei, és rendkívül szi-
gorúan büntették a szökést, a szökött rabszolga rejtegetését vagy
a rabszolga ellopását. Az adósrabszolgák csoportja lényegesen
kedvezőbb helyzetben van. Az adóst legfeljebb három évre lehetett
szolgaságba vetni, a negyedik évben föl kellett szabadítani. Az adós-
rabszolgát a törvény is védte abántalmazásokkal és a rossz bánás-
móddal szemben. A társadalonr gazdaságiélete azonban továbbra :
is a szabad, félszabad dolgozók termelőmunk ájára épnh. 35

3*
 Rendkívül szigorúan büntette a törvény a királyi és a templomi
tulajdon ellen elkövetett vétségeket(vagy halállal,vagy az eltulaj-
donított értékharmincszorosával). A testi bántalmazást a teljes
jogúak esetében a ,,ítts talionis'' elve (,,szemet szemért'') alapján,
a félszabadok esetében kártédtéssel büntette. Védelmet nyújtott
a törvény azuzsorávalszemben a földművelőknek, a szabad dolgo-
zőknak és különösen a katonáknak. A katona szolgálati firldjét
még tartozás fejében sem vehették el, és a fogságba esett katonáról
is gondoskodtak.
Az óbabiloni birodalom sem volt hosszú életű. Hammurabi
utódai idején a hódító kiizdeimek egy évszázad alatt fölmorzsolüák
a birodalom erejét. Előbb a hettiták támadása mért rá csapást,
akik Babilont kirabolták (i, e. 1530), majd a kassziták nyomultak
be Mezopotámiába.
A trlűvrlőoÉs A mezopotámiai népek magas fokú kultúrát teremtettek, amely
nenrcsak a folyóköz és környéke népeinek művelődésére volt hatás-
sal, hanem az egész emberiség kultúrájára is. A sumereket tekint-
hetjük a világ első kultúrnépének;ők alakitoták ki az ékírá§t,
ők alkották megazelső irodalmi műveket és a tudományos gondol-
kodás számos elemét.

A sumer ékeírása képírásból alakult ki, A képjelek (piktogrammák) jelen_

tése az volt, amit a r ajz ábrázo|t. A további fejlődés során a képjelek fo8alom_
jelekké, ideogrammákká alakultak át (pl. a ,,láb" rajza már nemcsak a lábat
jelentette, hanem mindazt a tevékenységet, ameiyet a lábbal végzünk: ját,
á1l,
megy stb.). A fogalomírás jelei a szavak hangelakjával összekapcsolódva
-
fokozatosan szÓ- majd szótagírássá alakultak, és eljutottak a hangok kifeje- -
zéséreszolgáló jelek kialakitásáig. Az írásképjetlegeeltúnt, es az agyagtáblá-
kon egyenes vonalak kombinációjává alakult. Az agyagtáblára háromszög-
letűre faragott fapálcikával nyomták rá a jeleket, amelyeket jeltegzetes ék
, alakú bemélyedést hagytak a puha agyagba. Az írásjeleket az,,ékek társulásai''
adták.F;zt a sumer ékírástvették át az akkádok, és a maguk nyelvéhez alkal_
mazták. Az ékíráskésőbb több elő-ázsiai országban elterjedt.

fi rTT ET Ia lF (ir ? YF

DAR H E U s
É,kírásosjelek ( óperzsa)

A sumer-akkád irodalom számos emléke maradt íiinn ékírrisos

agyagtáblákon. A sumer irodalmi alkotások döntő többségét az
i. e. II. évezred első századaiban jegyezték le, és közülük sokat
megőriztek számunkra az agyagáblák, kisebb részben §umer,
36 nagyobb részben akkád nyelven. Fönnmaradásuk a sumer-akkád
,,iskolának", az,,Edubbá"-nak (,,tábla-háza") köszönhető. Az
,,Edubba", az ,,irástudő értelmiség" nevelésével foglalkoző intéz-
mény ismerte íiil a költői szövegek didaktikai jelentőségét. A le-
jegyzett irodalmi alkotásokat az oktatás szolgálaába állította,
ugyanakkor az eddig élőszóban hagyományozott költészetet írás-
beliséggéalakította.
A költészet uralkodó műfaja az epika. A mitológiai témájú
eposzokban az isteneket erőteljes emberi vonásokkal ruházták föl.
Rendkívül fontosak a technika, a civilrizáciő megteremtéséről szőlő
mitológiai eposzok (,,Enki és Ninhurszag", ,,Enki és a világrend")
és a termékenységistenekkel kapcsolatos himnuszok (,,Paraszt-
naptár"). Nemcsak irodalmi, hanem történeti forrásértékű is a
hő§ epika számos darabja, pl. ,,Enmerkar versengése Aratta urá-
val", amelynek témája Uruk kereskedelrni kapcsolata az lráni-
fennsík országaival (Enmerkar Uruk királya, kb. i. e. XXVIII.
században). A ,,Gilgames és Agga" két városnak, Kisnek és Uruk-
nak a fegyveres harcával foglalkozik. A két város konfliktusa
annak a kornak a tipikus |telyzete, amikor megindult a kis városok
nagyobb egységekbe integrálódása (i. e. III. évezred első és második
harmada). Hasonlóan értékes alkotás Gudea enszi költeménye,
himnusza (,,Ningurszu isten házának építésiéneke, hárfára"),
amely Lagas templomgazdaságának újjáépítésével foglalkozik.
Számos tanító jellegű költemény maradt fönn az ún. Edubba-
költészet alkotásai
-
és az iskolák a népköltészet összegyűjtésével,
-,
rendszerezésével is maradandót alkottak.
A világirodalom egyik legnagyobb hatású epikus műve a ,,Gilga-
mes". Gilgames Uruk történetének kiemelkedő egyénisége
-
i. e. XXVIII-XXVII. század éján élhetett. A sumer Gilgames-
-
költemények képeztékaz akkád Gilgames-eposz alapját és alkotó.
részeit. Az akkád Gilgames-eposzíTak mintegy tíz példánya került
elő Assurbanapli kőnyvtárábóI, de mindegyik töredékesen, s pon-
tosan megállapított szövege még nincs. E ragyogó eposz nemcsak
Mezopotámia és Elő-Ázsia epikájára üolt nagy hatással, hanem a
Mahábháratára és Homéroszra gyakorolt hatása sem kizárt.
Mezopotámia lakói, mindenekelőtt a sumerek, alapozták meg
az egyipíomiak mellett a tudományos gondolkodás, a mate-
-nratika, -
a csillagászat, a vegyészet fejlődését. Babilonban a mate-
matika számos gyakorlati föladatot oldott meg, isme(ék a számok
helyérték-rendszerét, s a legnagyobb összegeket is kevés számjegy-
gyel tudtrák kifejezni. A babiloniak ismerték az algebra elemeit,
és itt készítettékaz első csillagtérképet. Szánros költeményben a
filozófiai gondolkodás és fogalomalkotás jelei fedezhetők föl.
A sumerek állitották őssze az első orvosirecept-gyűjteményt, és az
i. e. Iil. évezredben állati, növényi, és ásványi eredetű gyógyszere- 37
 ket is használtak. Szembetűnő bár nyilvánvalóan ismerték a
varázslást
-
hogy receptgyűjteményeik nem tartalmaztak mágikus
-,
formulákat, és varázslatokat.

Egyiptom
Eszak-Afrikát a jégkorszakban erdők és szavannák borították,
patakok és folyók öntözték, gazdag volt növény- és állatvilága,
és sok nomád törzs élt e területen. A jégkorszak végénkezdett
megváltozni az éghajlat. Az évszázadok, évezredek alatt kietlen
pusztává változott, homok borította be nagy részét.Az itt élő
törzsek részben északra a tengerparthoz, részben délre, Afrika
belseje felé, részben keletre, a Nílus folyóhoz hűződtak.

A Nílus völgyének természeti viszonyai szélsőségesek. Nincs ,,tavasz'' és

,,ősz", a nappalok és éjszakák hőmérséklete között jelerrtősek a különbségek.
Csapadékban igen szegény, csupán a Delta-vidék kap évente némi csapadékot,
a Deltától délre néha évekig nem esik az esó. A Nílus azonban évente szabályos
időközökben áradó vizével biztosította az életet. A Fehér- és a Kék-Nilus a
közép-afrikai tavak vidékénered, és Khartumnál egyesül. A Nílusnak hat
kataraktája (zuhataga) van, az első
- északi-déliirányban sámolva - több
án környékén, ez volt az ókori Egyiptom dé|i határa. Kairótól északra
Asszu-
(az
ókorban hét) ágra szakadva ömlik a Nílus a tengerbe. A Delta-vidék alkotta az
ókorban Alsó-Egyiptomot, a Deltától dé|re esó terület Felső-Egyiptomot. A
Nílus áradása júliusban kezdődik és szeptemberig tart, s csak a következő
hónapokban tér vissza lassan a medrébe. A megáradt folyó az afrikai tavakból
növényi hordalékot, az etiópiai hegyekből ásványi sókat sodor magával, és
termékeny, feketésszürke iszapot rak le az elárasztott területen.
Egyiptom egész élete összefüggött a Nílussal, az évet is a folyóhoz igazodva
osztották három
- áradás, sarjadás, forróság - szakaszra. A Nílustól nyugatra
fekvő sivatagban néhány megművelhető oázis volt: Khargeh, Fajum (a Moi_
risztóval), Baharia, Sziva stb. Ilyen ternrészeti viszonyok között a növény- és
az állatvilág nem volt nagyon változatos. Fémekben rendkívü| szegény terület,
értékeskőfajtákban viszont gazdag (alabástrom, rózsaszínű és szürke gránit,
fekete bazalt, kovakő, mészkő, homokkő),

Az egyiptomi nép valószínűleg a Nílushoz húződó észak-4frikai

törzsek keveredéséből alakult ki, és etnikailag a görög uralomig
alig változott. Nyelve a sáni-hamita nyelvcsalád önálló tagja.
Természetesen az idők folyamán jelentősen megváltozott a nyelv
beszélt és írott formája: az óegyiptomi nyelv legkésőbbi szakasza a
kopt nyelv (i. sz. II. századtől), amelyet szertartásaiknáI az egyip-
iornr kopt keresztények ma is használnak. A Nílus völgyének első
bevánd orlói folytatták v adászó -halászó életmódjukat, és fokozato-
38 san tértek át a földművelésie.
 FöLDKÖZ,-TENGER
lem
Holt.
ten8er

slNAl-
Herakleuszpolisz FÉLszlGET
LíBlAl- oÁzls
.. ?
.Kls_ oAzls ARAB
6;E
slVATAG
h;il FÉLszlG,ET
3"
Iz
f-.J ii
*\oÁzrs/
1 NAGY.
ei<

l .,j

'i,.j
rez-
ar
bányák
Halfa

NUBlAl - s|VATAG

EGYlPToM

Egyiptonrtól délre sötét bórű emberek éltek, akik országukat Kus néven
emlegették; a görögök és a rómaiak később Etiópiának, majd Núbiának
nevezték. Még délebbre Szudán, Szomá'lia, Eritrea partvidékén terült el Punt
országa, amelyet négerek és pigmeusok laktak. Egyiptomtól nyugatra a líbia-
iak állattenyésztők éltek, északkeletre pedig sémi
- vadászok, majd nomád
áIlattenyésztő töízsek.
- 39
 Egyiptom terüetén az emberi élet mintegy félmillió éwel ezelótt, gz als6
paleolitikuúban jelent meg. Az egykoní európai fejlődéstól csak a ftilsó paleo-
litikumban mutat eltérést, amikor kialakult a speciáIis afrikai kultúra, az ún.
capsien-kultúra, amelyek jeltemzője a kisméretú,hegyes vagy lekerekített
pengéjű kőeszköz hasznáata. A neolitikum kezderén
@gyiptomban i. e. 500o
táján) következett be jelentós változás: a gyíijtögetés, a halá5zat, a vadászat
mellett mind nagyobb jelentőségíe tett szert a földművelés, vagyis az élelmiszer-
termolés. Tökéletesedtek az eszközök, megjelentek a csiszolt kőeszközök
és a
fazekasság. A legfontosabb neolitikus lelőhelyeket a Delta nyugati reszében
Merimde-beni-Szalame közelében, El-omariban. Heluán közelében, még dé:
lebbre pedig Tasza mellett tárták föt.
Jelentős tényező volt az importá|t réztfugyakmegielenése 40OO körül
- Nagada-kultúra
a felsó-egyiptomi Badari közelében föltárt településen. Az ún. -,
idején (tv. évezred) elterjedt arézhaszlálata, nemc§ak dísztárgyakat, hanem
munkaeszközöket is készítettek rézból; nagyszerű eredményeket ért ellz edény-
festő művészet is,

Az lc,ncHArrus Az első államok kialakulásának folyamatát nem ismerjük ponto-

ron (I u. san. A IV. évezred folyamán számos önálló, egymástól független
-
DINASZTIA, KB. közösség jött létre. Mindegyik közösség külön végezte a csatorna-
3000-2700) építést,s az egyes közösségek tagjai együtt művelték a földet.
A sok kis elszigetelt közösség nagyobb egységekbe tömörülésének
föltételeit és szükségességétaz öntözéses gazdálkodás teremtette
meg. A nagyobb egységekben kialakult egy vezető réteg, amely a
közös munkát irányította, és a hadi vállalkozásokat vezette. A na-
gyobb közösségek közőttáIlandó volt a küzdelem a rtregművelhétő
földek megszerzésééít,s az erősebb közösségek a gyöngébbeket
vezetésük alatt tömörítették. Egy-egy ilyen közösség élénegy-egy
nemzetség állott, amelynek vezetoje egyrészt a közösség megsze-
mélyesítcíjevolt
- az ,,összefogó egység'' -, másrészről ő volt az
arisztokrácia feje. A IV. évezred utolsó századaiban ez a ,,tisztség''
öröklődővé vált, kialakult a kiráIyi hatalom. A királyok, mint a
közösség megszemélyesítői, magukra ruházták a közösség hatal-
mát és jogait. A közösség nevében és érdekében szervezték, irá-
nyították a közösség munkáját: a csatorna-, a templom- vagy a
palotaépítést,a földművelést, a hadjáratokat, és a közösségtagjait
a termény egy részének átadásáía kötelezték. E jogoknak az alapja
az a főlfogás volt, hogy az uralkodó .- aki megszeméIyesíti a
közösséget és irányítja életét a földek elsődleges tulajdonosa,
-
akik pedig megművelik és birtokotják a földet, a közösség tagjai,
a birtokjogot terményadóval, közmunkával kötelesek megváltani.
Az állandó küzdelmek eredményeként az i. e. IV. évezred végén
két nagy területű állam alakult ki. Délen Felső-Egyiptom (a Deltától
délre fekvő Nílus menti terület), a későbbi Hierakónpolisz* kőz-
ponttal: királya fehér koronát viselt. Itt volt a sólyomistenx,
* Az egyiptomi személy- és he|ységnevek a közkeletú görögös névalakban
40 szerepelnek.
Hórusz tiszteletének központja. Északon a Delta-vidéken jött
létíeAlsőEgyiptom, a későbbi Butó székhellyel, amelynek királya
vörös koronát viselt. A két állam egyesítésétnehéz és hosszú harcok
előzték meg. Felső-Egyiptom több uralkodója kíséreltemeg Alsó-

Narmer-palelta, EgyiDíom- I. dinasztia kora

 Egyiptom elfoglalását, egyik-másik időlegesen ura is volt egész
.Egyiptomnak, de a tartós egységet az az uralkodó valósította meg,
akit Ménésznéven tart számon a történelem. A két állam küzdel-
mében Felső-Egyiptom bizonyult erősebbnek
A Nílus-völgy viszonyai között az öntözéses gazdálkodás sokkal
inkább megkövetelte az egységes öntőzőhálőzatot, a gazdálkodás
egységes irányitását, mint Mezopotámiában. A Nílus mentén a
kisebb közösségek gát- és csatornarendszere nem volt fönntartható,
az áradás évente elsodorhatta ezeket, csakis az egész NíIus-völgy
egységes csatorna- és gátrendszere biztosította az óraúis szabályo-
zásdt, a zav ar talan gazdálkoüst. Ehhez viszont azegész Nílus-völgy
egységéreés központi irányiására volt szükség.
Az i. e. IV-III. évezred fordulóján jött létre az egyesülés, az
'

I.
dinasztia idején. (A későbbi források Ménészneknevezik a dinasz-
tia megalapítőát és Memphisz város építőjét) A már kiépítettés
most egységesített öntözőhálóizat kihasználásával Egyiptom ter-
mékeny országgá vált. Az öntözött területeken búzát, árpát ter
meltek, virágzott a szőlőművelés, nagy számban tartottak házlálla-
tokat, különösen szarvasmarhát, juhot, kecskét, szamarat. Az első
két dinasztia idején a kirá|y mellett erős arisztokrácia állott;
a hivatalnokok között magas rangot viselt a ,,pecsétőr" és a ,,csa-
tornáásó" (az utóbbi később a nomosz kormányzőját jelentette);
a kerületi beosztás nomoszrendszer szervezése is e szakaszban
indulhatott meg.
- -
A királyok állandó küzdelmet folytattak a környező népekkel is. Részben
védekező harcok voltak ezek, mint pl. a líbiai és núbiai törzsekkel szemben
vívott háborúk, de támadó hadjáratokat is vezettek. Nagyszabású ,,expedí-
ciőt"4zeí\lezett Núbiába az I. dinasztia második királya, utóda pedig a keleti
sivatagba vezetett hadjáratot.
Az ónnoo.e,- Az egységes államszervezet, az egységes öntözőrendszer azugrás-
rou (nr Iv. szerű fejlődés íöltételeit teremtette meg. A kiterjedt szántófölde-
-
- elsősorban Felső-Egyiptomban - gabonatermeléssel foglal-
DINASZTIA KB. ken
27ao koztak, és számos gabonafajtát ismertek; a Delta-vidéken viszont
-22oo) főként állatokat tenyésztettek, gyümölcs- és konyhakertészettel
foglalkoztak. Az óbirodalom idején jelentősen fejlődött az ipari
tevékenység,különösen a kőföldolgozás, a papiruszcserje fölhasz-
nálása, az agyag-, abőr- és az ékszeripar. A hiányző és szükséges
nyersanyagok jelentős részét,,külföldről" szerezték be : a rezet és a
türkizt a Szináj-félsziget bányáiből, a ritka köveket a második
katarakta környékéről, a lazuritot a mai Afganisztán területéről,
hajóépítéshezfát Föníciából. Egyiptomtól délre eső területekről
hozták az ébenfát, az elefántcsontot, az olajat, a tömjént, a vadállat-
bőröket és az arany nagy részét,részben cserekereskedelem, részben
42 rablóhadjáratok útján.
 Az óbirodalom államrendje a III. dinasztia idejére már kialakult.
Az állam éléna korlátlan hatalommal rendelkező uralkodó, a
fáraó állt.
A ,,fáraó" a ,,per aa" ,,nagy ház", ,,magas palota" - ótestamentumi
-
clnevezéséből származik. A keleti despotikus.monarchiákban a király személye
jelenti az államrendszert, a király testesíti meg az állámot elvileg még akkor is,
ha csupán báb volt az arisztokrácia kezében. Az egyiptomi nyelvben nincs is
külön szó az ,,államra".'Az óbirodalomban, de Egyiptom egész története
folyamán érvényesültvalamilyen formában az az elv, hogy az állam minden
földje a fáraó tulajdonában van, csak ó adhat belóle másoknak. A királyi hata-
lom gyöngülésének időszakaibaria szolgálatokén haszonélvezetre adott föld-
dek, néhány generáció után magántulajdon-jelleget öltöttek, a föld örökléséhez
azonban rrrindig a íáraó jőváhaeyása volt szükséges.

A fáraó nem csupán isten helytartója a földön,

hanem maga is
isten, és afáraíban Ozirisz fia, Hórusz, a sólyom alakú isten öltött
testet. Később a ffuaó már nem isten, hanem ,,csak" az i§tenség
leszármazottja. Az óbirodalom virágko r ában a íáraőt áthidalhatat-
lan szakadék választotta el környezetétől. A fáraőbanlátták azt az
isteni erőt, amely biztosítja a föld termékenységét,életében a palo-
tából, halála után a sírkamrából árasztja szét mágikus hatalmát.
A csekély létszámű uralkodó osztály egy része akirály rokonai
közül került ki, hatalmuk születési előjogokon alapult. A többiek
a nemzetségi arisztokrácia közül emelkedtek föl, de rangjukat,
birtokukat és hatalmukat afáraónak köszönhették: a tisztséget és
a velejáró szolgálati birtokot afáraő visszavonhatta.
Az államigazgatás központja az óbirodalom korában Memphisz
városa volt. Az adminisztráciő vezetője a ,,|ezér",ő az államigaz-
gatás és az igazságszolgáltatás legfőbb irányltőja. Ezt a tisztséget
a IV. dinasztia idején még a királyi család tagjai töltötték be,
az Y-YI. dinasztia idején azonban már nem a király rokonai
nyerték el.
A birodalom kisebb kőzigazgatási egységei a kerületek, a nomo-
szok voltak, s a kerületi kormányzói tisztség egyre fontosabbá vált.
A nomoszok kormányzói (nomarkhész) valószínűleg a fáraó udva,
rában ártőzkodtak, és csak alkalmanként látogatták meg kerületü-
ket. Azállamgépezet működését az írnokok biztosították, őkvégez-
ték az ir ásbeli ügyintézést. A bonyolult hieroglif és hieratikus írás-
rendszert csak a képzett írnokok ismerték, akik Egyiptom egész
története során az uralkodó osztá|y egyik rétegétalkoták.
Az állam gazdasági életénekközéppontja és irányító szerve a
fáraó kincstóra, az ,,ezüstház" volt. A kincstárban és a fölügyelete
atatt álIó más intézményekben tárolták a parasztok által beszolgál-
tatott gabonát, a nyersanyagokat, az árlkat. Innen látták el élel-
miszerrel az udvarban dolgozó kézműveseket, a bányákban és
építkezésekendolgozókat. A kézművesek a raktárakból kapták a 43
 nyersanyagot, és a készítn:ényeket az udvarnak szolgáltatták be.
Tulajdonkeppen egész Egyiptom a fáraő hatalmas oikosz-gazdasá-
gának tekinthető.
A gazdasági élet alapja a földművelés. A közrendűek többségét
is a parasztok alkották, akik a fáraó földjét művelték, es a fótO
használatáért termény- és munkaszolgáltatással tartoztak. A tele-
pülésrendszer is megváltozott a IV. és V. dinasztia idején, elsősor-
ban Memphisz környékén. A falvak lakosságát tömegesen tele-
pítettékközvetlenül állami igazgatás alatt állő telepekre, ahonnan
mindenfajta munkára igénybevehetők és mozgósíthatók voltak:
földművelésre éppúgy,mint építkezésrevagy hadjáratra. A fáraó
példáját az arisztokrácia is követte a telepítésben. Több új falu
alkotott egy birtokot, s lakói a ,,dologház'' fölügyelete alatt dol-
goztak; itt raktározták a birtok terményeit, innen kapták az utasí-
tásokat, itt gyülekeztek a közös munkák elvégzésére.
Természetesen sok új telep lakóinak főfoglatkozása aföldművelés
volt. (Adatok vannak templomi birtokokra.ualó telepítésekről is.)
A régi faluközösségek eltűntek. A földműveseket vezényeltékki
gátak-és csatornák építésére,,a piramisok, a masztábák készítésére
és a kőfejtő bányákba, az é/radás idején, de voltak állandó bánya-
munkások is. A telepítésekhosszú időre lehetetlenné tették, hogy a
paraszti földtulajdon kialakuljon, s a lakosság legnagyobb részének
személyes szabadsága is erősen korlátozott volt.
Az óbirodalom korában nem maradt fönn törvénygyűjtemény;
nehéz megítélnia dolgozók jogi helyzetét és a rabszolgaságot-
Az sem ismeretes, melyik szó jelenti a III. évezred felirataiban a
,,rabszolgát". Az óbirodalom idején afáraő hadifoglyai tekinüetők
jogfosztott rabszolgának, és a fáraó az egyetlen rabszolgatartó.
A rabszolgákat azonban a termelésben, az építkezésbennem alkal-
mazták, csupán a mega|ázónak és megvetettnek tartott munkák
elvégzésérevették igénybe őket.
A korlátlan uralkodói hatalom nagyszerű tanűi az őriási pira-
misak, amelyeket a III-IV. dinasztia fáraói emelték. Dzsószer
60 méter magas szakkarai lépcsőzetes piramisa akezdet,s a despo-
tikus hatalom csúcspontján épült Sznofru két piramisa Dahsurban,
valamint Kheopsz, Kheírénés Mükerinosz piramisa Gizóban
(Gizeh).
A piramisepítéslogikusan következett a IV. dinasztia korának rillami, tár-
sadalmi, vallási rendjéből. A fáraó zsarnok volt, a tömeg kegyetlenül kizsák-
mányolt, de a szilárd központositott hata|om akkor a gazdasági és társadalmi
fejlódés biztosítéka volt. A piramisok építésenagy embertömeget és ho§szú
idót, kitűnő munkaszervezést, tudományos ismereteket és fejlett építészeti
technikát igényelt. Kheopsz 147 méter magas, 230 méter alapélű piramisa átlag

4 25 mázsás terméskövekból épült, kötőanyag nélkül. A piramisok belső részét

a helyszínen bányászott kőtömbökből alakították ki, ezt gránitkő táblákkal
I

l-
l A sizehi piramisok, IV, dinasztia

fedték be (amelyeket a kb. 1000 kilométprre levő Asszuán környékéről sállí-

tották a Níluson Gizába), a piramis külső bodtását pedig finoman csiszolt
mészkőlapokból készítették.Az építkezésenrészben állandó,,szakmunkás-
csoportok" dolgoztak, pl. bániászok és építő szakirtunkások. (A gizai ,,pira-
misváros" közelében föltárt mxrkástelepülés kb.40o0embernek adott helyet.)
Az átadáshárom hónapjában közmunkára mozgósították a lakosság tömegeit ;
azépité:sideje alatt az évnek e három hónapjában kb. 100000 ember dolgoz-
hatott. A bánásmód nem különbözött attól, amelyben állandó munkahelyükön
részesültek, s ellátásukról a fáraó gondoskodott. Ezenkívűl figyelembe kell
vennünk azt az uralkodó (,,Nagy Isten") személyéhezfűződővallási elképzelést,
hogy halála után a sirból biztosithatja, mágikus hatalmánál fogva, a bőséges
termést. Eza ,,ltit" a mozgósított tömegek sámára elviselhetőbbé tette a körül-
ményeket. 45
 :&.*ia, :: ::. |. : :: |', ;:a.,: : . :. : . .:: :. |.,|', §r.

Szfinx, a IV. dinasztia korából

A nagy piramisépítő fáraők uíán, az V-VI. dinasztia idején

a hanyatlás jelei mutatkoztak. A nomoszok kormányzői tisztsége,
a f ár aők hozzájárulásával, öröklőd őv é kezdett válni, és a kormány-
zők igyekeztek minél jobban függetleníteni magukat az udvartől.
A vezéri tisztséget, a tényleges végrehajtói hatalmat már nem a
fáraőhozzátartozői töltötték be. Meggyöngült a központi hatalom
gazdasági helyzete is: a templomkerületek és más gazdasilgok
lakosságát fölmentették a beszolgáltatások és közmunkák alől,
ami a lrincstár bevételétjelentősen csökkentette
Az V-VI. dinasztia korában is folytatódtak a hódító hadjáratok
46 és kereskedelmi expedíciók.Ezek a gazdasági lehetőségek azonban
most már nemcsak a íáraő gazdaságát gyarapitották. A nomoszok
kormányzőisaját kerületük fölvirágozt atására, saját §aldaságuk és
hatalmuk növelésére is fölhasználták; erősödésük viszont szükség-
szerűen együtt járt a központi hatalom gyöngülésével. A XXIil.
század vége felé az őbirodalom államszervezete összeomlott.

V{-V[t
Az első átmeneti kor (VII-X. dinasztia, kb.2200-2060) elején, a
dinasztia idejében Memphisz mint árnyékkirályság még fönállott, gyakorlati-
lag azonban semmilyen hatalma nem volt. Egyiptom részekre szakadt, a nomo-
szok kormányzói egymás ellen viseltek hadat mint független,uralkpdók',

Egyiptomnak létszükséglete volt az anarchia megszüntetése. A xözÉp-

Az ál|am újraegyesítéséértés egész Egyiptom fölötti uralomért BlRoDALoM
két város, Théba és Hérakleopolisz uralkodói vetélkedtek. A hosszú (xr xu.
küzdelemből a dél-egyiptomi Théba uralkodói. a XI. dinasztia
-
DINASZTIA KB.
utolsó fáraói kerültekki győztesen. Az egyiptomi államszemezet- 2060
-.1785)
nek ezt az űjabb szilárd szakaszát nevezzűk a középbirodalom korá-
nak.
A középbirodalom korában
- az óbirodalom viszonyaival
ö§szevetve több oldalú változás és fejlődés tapasztalbatő. Az
-
őítözőhálőzat helyreállításával újból fölvirá gzott a mezőgazdasá.g,
a mocsarak lecsapolásával, a vagyűjtő medencék építésével pedig
új területeket tettek megművelhetővé. A kézműiparban általánossá
vált a bronz szerszómok használata, és az eddigi iparágak mellett
megjelent az üvegipar. A kézművesek már nemcsak afáraő oikosz-
gazdasága számára termeltek, hanem a nomoszok helytartói, a
vidéki birtokos arisztokrácia és a piac számára is.
A kereskedelemben is hasonló jelenség tapasztalható: kialakuló-
ban volt a fáraő oikoszgazdaságától független kereskedői csoport.
A nagyobb arányű külkereskedelem lebonyolítása, mivel jelentős
gazdasági, sőt katonai erőt igényelt, továbbra is a fáraó kezében
összpontosult.
A faluközösségek parasztsága köréből kiemelkedett egy kőzép-
birtokos léteg, amelynek lényeges mértékbensikerült lazitatia
közmunka-kötelezettségein. A városok, amelyek az óbirodalom
idején közigazgatási és katonai központok voltak, az önállő kéz-
művesek és keresked ők megjelenés év el g az da s ági funkc ió t is kezdtek
betölteni.
A vidéki aisztokráciának, a nomoszok kormányzóinak súlya,
befolyása az állam egyesítéseután sem csökkent lényegesen.
Hatalmuk örökletes volt, ők voltak területük katonai parancsnokai,
a helyi istenségek főpapjai, és ők hajtották be az állami adókat.
Természetésen hangsúlyozták, hogy mindezt a ffuaő akaratáből
cselekszik.
Afáraő gazdasági hatalmának abázisa az új viszonyok között 47
 az uralkodó közvetlen fölügyelet alatt álló oikoszgazdaság, tb
masza pedig a zsoldoshadsereg volt. A hatalom ideológiai aláá-
maszüísa érdekébena thébai lmon templom gazdaságát, befolyását
növelték. III. Szeszósztrisznak és III. Ámenemhetnek sikerült is
megtörnie a vidéki birtokos arisztokráciát, helyreállítania a despoti-
kus államrendszert; a szigorú állami ellenőrzést az áIlami élr;t
minden területén.

A )([t. dinasztia idqién kibővültek Egyiptom.kereskedelmi kapcsolatai a

környezó teriiletekkel. Szorossá vált a kapcsolat Föníciával, kü|önösen Büb,
losz Városával, és a Kretával fönnálló kapcsolatokra is utalnak a régeszeti le-
letek. A fáraói hatalom és a fáraói gazdaúg növeléset szolgálták a hódító
Mboruk; délen Etiópiát több ízben is megtómadták, de csak III. Szesósztrisz_
nak sikerült Etiópia északi részételfoglalnia. Háborút viselt Szesósárisz
Palesáina ellen is. A középbirodalom Szeszósztrisz és utóda (III. limenemhet)
korában élte virágkorát, a fáraői hatalom az óbirodalom fáraóinak hatalmára t
emlékeztetett. Az óket kÖvetó két gyönge kezű uralkodó idején a központi
hatalom hanyatlott, s a dinasztia kihalása után az egymással marakodó erók
játék§zere lett.

A középbirodalorn lehanyatlásáyal az állam nem hullott szét.

Nem követke7Étt be az az anarchikus állapot, ami az óbirodalom
bukása után kialakult, a nomoszok kormányzói nem s7ore^ék
vissza korábbi hatalmukat. Ha meggyöngülten és belső feszüttse-
gektől, lázadásoktól, hatalmi versengésektől terhelten is, de az
állam továbbra is fönnállt(xnl-Xry. dinasztia). A meggyöngült
birodalmat egy elő-azsiai nép, a hikszoszok Tohama döntötte meg
i. e. 1700 áján. A hikszosz támadás csupán része volt a ,,hegyi
népek)' vándorlásának, ami a II. évezted közepére megyáltoztatta
közel-kelet arculatát.
A l,rikszoszok etnikai hovatartoását pontosan nem ismerjük. Annyi bizG
nyos, hogy voltak közöttük sémi törzsek is, ugyanis királyaik neveinek alkot&
elemei között sémi eredetű szavak találhatók. A hikszoszok a Delta yidékén
telep€dtek le, államuk Alsó-Egyiptomot és Felsó-Egylptom eggr részétfogrlalta
magába. Az idegen uralomnak pozitív hatása is volt. I(özel-tr(elet egy része
(Szíria, Palesztina) ugyancsak hikszosz uralom alatt állott, Egyiptom közvet-
len és sioros kapcsolatba került ezekkel a területekkel. A hikszoszok honosí_
tották meg a lótenyésztést és a vas használatát Egyiptomban. Ló vontatta barci
szekereiknek és vasfegyvereiknek köszönhették katonai sikereiket is. Az egyip-
tomiak több mint egy évsázados idegen uralom után a hódítóktól átvett fegl_
verekkel fordultak szembe a hikszoszokkal, és a XW. század elején a thébai
uralkodók vezetésevel kiúztékÓket Alsó-Egyiptomból. Ezel elkezdődött
Egyiptom történetének újabb szakasza.

48
 Az űjraegyesült Egyiptom az újbirodalom korában, ,,világ- Azúl-
hatalommá" fejlődött. BIRODALOM
(xvru xx.
A hikszoszok kiűzése után a XVIII. dinasztia nagy hódító fáraói (I. il. és III.
Thutmószisz) elfoglalták Palesztinát és Szíriát, északkeleten a birodalom hatá-
-
DINASZTIA, KB.
rait az Eufrátesz folyóig, délen pedig a negyedik kataraktáig terjesztették. 1550 1070)
A terjeszkedés előbb összeütköúshez vezetett az akkor hatalmának tetőpont- -
ján álló Mitannival, de a hettitákkal és az asszir hatalommal szemben már szö-
vetséget kötöttek. A XIX. dinasztia uralkodásának kezdetén indult meg a
hosszú küzdelem a hettitákkal s az újbirodalom utolsó nagy fáraója II.
Ramszesz uralkodásának (XIII. sz.) első évtizedeit a hettitákkal -vívott
-
küzdelem töltötte ki. A küzdelem Ramszesz és a hettita király békeszerződése-
vel zárult. A rendkívül értékesdiplomáciai dokumentum mindkét példányát
megtalálták, egyiket a karnaki templom falára vésve, a másikat a hettita főváros
királyi 1evéltárában, ezüsttáblára vésve.
Az újbirodalom gazdasági fejlődése, az előző századok lassú
tempójához viszonyítva, meggyorsult. A mezőgazdaságban meg-
szűnőben volt a kapás földművelés, általánossá vált az eke, és az
öntözést megkönnyítő, gémeskút-rendszerű vizemelő szerkezet,
a saduí használata. Az állattenyésztésben meghonosodott a ló,
de csak katonai célokra, harci kocsi vontatására használták. Az ősi
juhfajta helyett, amely nem adott gyapjút, áttértek a gyapjat adő
fajták tenyésztésére; a tevét is az újbirodalom idején kezdték teher-
hordásra használni.
A széles körben elterjedt bronzeszközök mellett a vasból készült
tárgyak is megjelentek, de a vas mégritka femnek számitott. A neo-
litikus kőeszközöket kiszorították a fémeszközők,bár arégészsti
leletek között -
elvétve még mindig találhatók kisebb kovakő
-
szerszámok. A kézműipar is számos új technikai eszkőzzel gazda-
godott (függőleges szövőszék, lábbal hajtott fújtató az ércolvasztás-
nál stb.), az épitészrtben, a terméskő és a vályog melleft, az égetett
tégla használata terjedt el. A nagy kiterjedésű birodalom egyes
részei között kialakult széles körű kereskedelem, a megélénkült
külkereskedelem állandó értékmérőhasználatát tette szükségessé.
Erre a célra mezopotámiai példa nyomán
- - meghaározott
súlyúezüstöt használtak rúd, korong vagy por alakjában (l deben
kb. 9l gramm ezüst), bár a gabonát továbbra is használták érték-
mérőnek.
A hódító háborúk eredrtrényeként megnövekedett a hadifogoly
rabszolgák száma. Többségük természetesen a fáraő és a templo-
mok birtokába került, de a paraszti, az iparos és a kereskedő
,,középrétegek" is rabszolgáhozjutottak. Nem minden hadifogoly
lett azonban rabszolga. Sokan kerültek közülük a fáraő testőrsé-
gébe; másokat családostól együtt erődítményekben telepítették le,
ahol határőrföladatokat tdesítettek, de birtokkal, jószággal ne.e
rendelkeztek, és a kincstártól kapták az ellátmányt. 49
4 AzókoÍi világ története - 42 4o4
 Az újbirodalom korában megváltozott a társadalom jellege.
A középbirodalom hivatalnok arisztokráctáját fölváltotta a biro-
dalom számára létfontosságú hadsereg tisztikarából, harci kocsival
-
re nd elkező ta gj aibó l alakult k a t o nai ar i s z t o k r árci a. Ez az ar isztok-
-
rácia, a mindjobban gazdagodő Ámon-papsággal együtt, alkotta
az újbirodalom fölső vezető rétegét.Az államapparátusban egyre
több volt a fáraő által ,,alacsony sorból" fölemelt tisztségviselő,
akikben a fáraők megbizhatő támaszra találtak a hatalmat korlá-
toznikivánő erőkkel szemben. Továbbra is fönnált az az elv, hogy
a fáraő az istenség leszármazottja, az ország minden lakosának
ura, és minden föld tulajdonosa; hogy tőle függ minden tisztség és
a vele járó birtok is. A XVIII. és XIX. dinasztia idején a nagy
templomok is állami fölügyelet alatt állottak.
Ezzel ellentétes törekvés nyilvánult meg az Ámon-papságnak
abban a céljában, hogy a világi és vallási főhata|mat egy
ratikus
- theok-
államrendszerben egyesítse. Az államügyek eldöntésé-
-
ben nagy szerepet játszottak Ámon ,,oraculumai", és ezek révéna
papság jelentős befolyást gyakorolt az állam;irgyekre. A fáraók,
bár hódoltak Ámonnak, az Ámon-papság befolyásának ellensúlyo-
zására,,idegen" istenek tiszteletét is támogatták.
A legjelentősebb reform a XVIII. dinasztia egyik uralkodójának,
tV. Ámenhotep fáraőnak nevébez fűződ]k, aki a nagy befolyássat
rendelkező thébai Ámon-papsággal fordult szembe a XIY. szávad
elején. Székhelyét Thébából azűjonnan építettfővárosba helyezte
át (maiEl-Amarna), betiltotta Ámon kultuszát(és minden mas isten
tiszteletét), megsemmisítette Ámon isten képmásait, bezáratta
templomait, papjait elbocsátotta. Új vallási kultuszt vezetett be:
Átonnak, a fénylő napkorongnak kultuszát; ez már államvallás
volt. Ebben a küzdelemben a fáraő (aki nevét is megváltoztatta
Echnátonra) az ,,egyszerű származásű" hivatalnoki kana ámasz-
kodott a régi arisztokráciával szemben. A reform sikertelen volt.
Az új vallás nem vált népszerűvé a tömegek körében, utódai helyre-
állitották a régi vallást. A küzdelem azanban a fáraő és az Ámon-
papság között tovább folytatódott. II. Ramszesz pL. (az egyiptomi
történelem egyik legnagyobb alakja) az Ámon-papság hatalmának
ellensúlyozására a fáraó istenítésétnépszerűsítette.
A XX. dinasztia idején hanyatlott a királyi hatalom, lyengült
az á|lam gazóasági és politikai ereje. A bomlást nemcsak a fáraó és
a papság küzdelme jelezte,banem az elnyomott néprétegekhelyze.
tének romlása is. XI. Ramszesz idején (XII-XI. század, fordulója)
Ámon főpapja, Herihor ragadta magához a hatalmat, fölvette a
királyi címet; Dél-Egyiptom
- Théba fővárossal - önálló állammá
alakult ,,Ámon isten államává", és a későbbi időkben is Ámon
50 főpapjai kormányozták.
Echnaton és családja a ,,ragyogó" Áton alaít, XIV. század

A meggyöngült egyiptomi állam az I. évezredben hódítók céltáblája lett,

többször került idegen fönnhatóság alá. Az i. e. VII. század közepéig idegen
fáraók, líbiaiak, etiópok üitek a fáraók trónján, majd az asszir birodalom része
Iett. A XXVI. dinasztia idején
- az asszir uralom után - Egyiptonr ismét füg-
getlen |ett. Ebben az ún. szaiszi korszakban (i. e. 664-525) már nregszűnt
Thébában az Ámon-papság hatalma, I. Pszametik, a szaltszi dinasztia megala-
pitója számolta fö| az asszír uralmat. A kor uralkodóinak.eszményképe az
óbirodalom volt, és rövid időre újjáéledtek a hóditó politikai törekvések is. A
perzsák azonban 525-ben elfoglalták Egyiptomot, amely utánuk- (332-ben)
Nagy Sándor zsákmánya lett, végül i. e. 31-ben római uralom alá kerüIt.
 Az egyiptomi művelődés
Az ínÁs Az egyiptomiak legrégibb írása, a hieroglif írás (görög elnevezés, jelentése:
,,szent véset") az i. e. IV. évezred végénjelent meg. Az írás képszerű jeleket
alkalmazott, de nem képírás volt, hanem mássalhangzóírás. Nem ajelek kép-
formája a lényeg, hanem a liangértéke. Pl. a sájat ábrázolójel
-- ,,1",
vagyis e jelet alkalmazták azokban a szavakban, amelyek ,,r'' mássalhangzót
tartalmaznak. Vannak két vagy több mássalhangzós jelek (,,mn'', ,,nb'')
vagy szójelek is (,nfr", szép, tökéletes), de még a szavakat kifejezójelek sem
mindig az ábrázolt képet jelentik, pl. a szem rajza többnyire a hasonló
hangzísú ,,tenni", r,csirrálni" igét jelenti. A hieroglif írást akkor hasmálták,
ha fontos vallásos, hivatalos, történeti, életrajzi szöveget kőbe (pl. templom,
vagy sírkamra falán, sztéléken, szobrokon) vagy más anyagba vésve akartak
megörökíteni. A mássalhangzókból álló szavak kiolvasása nem könnyű föla-
dat. A tudósok a magánhangáhiányt a kopt nyelvből kikövetkeztethető magán-
hangzókkal pótolják, pl. ,,nfr" : ,,nefer" (vagy ,,nofer"), ,,ffit'' : ,,men"
(A nevek alakja ezért különbözik az egyes könyvekben.) Alkalmazták a hierog-
lif írásnál a deternrinativurnokat, az értelmező, meghatározó jeleket is. Erre azert
volt szükség, hogy a sok azonos hangziisú, de különbözőjelentésű szavak értel_
mezesét megkönnyítsék; ezeknek a jeleknek nincs hangértékük, a szó végére
helyezve jelzik, hogy az ige, főnév, melléknév stb. melyik fogalomcsoportba
tartozik.

Á\fl"NgK"
Egyiptomi hieroglifiik (Kleopótra neve a philéi obeliszken)

Már az írásbeliseg kezdetén kialakult a másik egyiptomi írás, amelyet a

görögök ,,hieratikus" (,,papi", ,,szent") írásnak neveztek. A kömapi életben
ui. az írnokok aligha tudták szépen rajzolni a hieroglifákat. Eúítalakították
ki a hieratikus irást, melynek rendszere azonos a hieroglif írással, de a jelek
leegyszerűsödtek, nem képszerűek. Ez volt a mindennapi élet írása, az irodalmi
alkotások többsége is hieratikus írással maradt fönn. (A görög korban már
va|óban csak vallási szövegek lejegyzesere használták.) Az i. e. VIII-VII.
századbaa fejlődött ki a ,,demotikzs" (görög: ,,népi') írá§: jetei nagyon
leegyszerűsödtek, sámos gyorsírásszerű lerövidített jelet al|almaáak, ami
olvasásukat rendkívül megnehezíti.
A hieroglif írás általában jobbról balra haladt, de balról jgbb felé is írtak;
a hieratikus és demotikus írás mindig jobbróI balra haladt. A Üieroglif írásokat
52 mészkőbő!, homokkőből, vagy más kőfajtákból készült tömbökre vagy lapokra
(sztélé)vésték.A mindennapi életben a papíruszt használták. A vízihövény
rostos belét csikokra hasították. a csíkokat szorosan egymás mellé helyezték,
majd a rétegre keresztben újabb csíkoéteget helyeztek. E két csíkréteget ütöge-
téssel, nyomással, összepréselték, és ragasztóanyag alkalmazása nélkül sima,
vékony anyagot nyertek. A vízszintes csíkokat tartalmazó oldalára írtak, de
alkalmanként a hátlapra is. Az egymáshoz illesztett lapokból tetszés szerinti
hosszúságú tekercseket készítettek. Az írnokok a paletta mélyedésében,keverték
ki a fekete vagy vörös szinű tinrát (a festéket bőrzacskóban tartották), és író-
náddal írtak. (A paletta eredetileg a szemfesték készítéséreszolgált; sima vagy:
díszítésselellátott kőlap volt. Az írnokok más anyagbóI készült palettát hasz-
náltak.)

Az egyiptomi hiedelemvilágban a legősibb hiedelmek keverednek A varrÁs

a,,modernebb", a monoteizmus, a deizmus felé mutató irányzatok-
kal. Megszemélyesítették a természeti jelenségeket, és e természeti
istenek közül a Nap volt a legfontosabb. A Nap a legkülönbözőbb
elnevezéssel és megjelenési formában szerepel: a déli Nap volt a
sólyomfejű -tRl, este Atumnak nevezték, az éjszakai Napot kosfejjel
ábrázolták, a reggeli Nap pedig szent skarabeusz bogár volt.
A napisten minden nap a ,,Milliók Bárkáján" beutazta az égboltot,
biztosította a világrend harmóniáját Az egyiptomi emberek remél-
ték, hogy haláluk után ők is följutnak a ,,bárkáta", amely éjsza-
kánként végighalad a halottak birodalmán, és világosságot, meleget
juttat a túlvilágra. Az újbirodalom fővárosának, Thébának a
főistene, Ámon is Rével azonosult (Ámon-Ré).
Az egyiptomiak vallásában fontosabb szerepet játszott a túlvi-
lághit, mint más népeknél. Már életük során készültek a túlvilági
életre, megépítettéka szükséges kellékekkel ellátott sirt,hogy ezzel
elnyer.iék a bebalzsamoz,Jtt test és a lélek számára az öröklétet.
Az óbirodalom korábari abaláI utáni lét legmagasabb fokának el-
érésea fáraó kiváltsága volt. Varázserővel rendelkező piramis-
szövegek révénérte el azt a kiváltságot, hogy túlvilágon is
^a
uralkodó maradhatott, és azt a jogot, hogy.ő határozhatta meg:
a földi halandók közül kik nyerhetik el a halhatatlanságot. Ilyen
varázserővel rendelkező piramisszöveget az V-YI. dinasztia
korában csak a fáraő irhatott a sir íalára; az előkelőknek is csak a
fáraő adhatott engedélyt sírépítésre,a piramis közelében, hogy
haláluk után is a fáraők mellett maradhassanak. Az óbirodalom
bukását követő korszakokban,,demokratizálódott" a túlvilághit:
mindenki fölírhatta sírjának falára vagy koporsójára a halál utáni
örök életet biztosító varázsszövegeket. A halál utáni létet biztosító
istenek közül különösen nagy jelentőségű volt Ozirisz; ő volt a
halottak országának uralkodója, a lelkek birája. Minden halott
előtte jelent meg, és ő döntötte el a halott sorsát: yagy elnyeíi az
örök életet, vagy fölfalja a mellette áIló szörny. . .
53
 Ozirisz ítélkezik az alvilógban; papiruszrafestett kép a Halottak könyvébőt,
újbirodalom kora

Ozirisznak nővére é§ felesége vo|t lzisz, gyermekük pedig a sólyom alakban

ábrázo|t Hórusz. Ozirisz alakja és lénye az idők során rendkívül soko]dalúvá
vált. Ó lett az áradás elóidézője, sőt, az ő téstébőlered a Nílus, (más mítosz
szerint az áradásr lzisz könnyei okonák); egy másik megjelenési formája a
Hold. Ozirisz az örökké fönnmaradás jelképe, ő az életet jelentő víz, a földbe
kerüló és kisarjadó mag, ő maga az egész vegetáció, a meghaló és föltámadó
isten, a természet örök megújulásának jelképe. Izisz az áldozatkész feleség, az
anyaistennő megte§tesítője, varázslatos hatalommal rendelkezik, és fölötte ál1
a sorsnak is. Ozirisz és Iziszfra, HórÜsz, az ég hatalmas fia, akinek egyik szeme
a Hold, másik a Nap, sárnyai pedig az egész földet átölelik. Nehéz lenne föl-
sorolni az egyiptomi istenvilág valameqnyi alakját (Ptah, Széth, Tot, Anubisz,
Hathor stb.).
Korán és rendkívül differenciáltan alakult ki Egyiptomban a lélek fogalma.
Szérintük a test szellemi szubsztanciái nem jelölhetők egy néven eltérő alakjuk
és szerepkörük miatt. A ,,Ka" az ember ,,szellemi hasonmása", egyszerre szü-
letik az embeíel, de halhatatlan, s a test halála után ő biztosítja a tűvilági
fönnmaradáshoz szükséges életerőt. (A közönséges embernek csak egtr"a fára-
ónak 14 ,,Ka"-ja van.) A,,Ka" az életerőnek olyan megnyilvánulása volt, ame-
llet az istenek sem nélkülözhettek. A másik lélekforma, az,,Ach", kezdetben
a ,,lélek ragyogási képességét"személyesítette meg; a halottaknak azt a cso-
portját is vele jelölték, akik ,,megdicsőiiLltek", vagyis elnyerték a túlvilági örök-
J4 lét legmagasabb formáját; értelme az óbirodalom korától fokozatosan módo-
Balzsamkanalak, i. e. XIY, század
 §ult, a halottak vissza,járó lelkét és a gonosz szBllemet is jelentette. Az ,,Áhom''
annak a halottnak a lelke, aki istenné vált. Az I. évezred második felétól sólyom
alakjában ábrázolták valamennyi lélekformát.
A világ keletkezése, az őskezdet az egyiptomi gondolkodás központi kérdése
volt; a víágmindenseg létrehoásában a világot fönntartó isteneknek tulaj-
donítottak jelentős szerepet.
Az egyiptomi teológusok rendszerezni próbálták a mindenség létrejöttének
folyamatát, és a 1egfontosabb isteneket kilenctagú csoportba foglalták össze:
a teremtő isten Atum; belőle keletkezett egy istenpár: a levegőt és a párát meg-
személyesítő Su és Tefnut; az ő gyermekeik az ég és a föld: Nut és Geb, ezek
gyermekei pedig Ozirisz és lzisz, Széth és Nephthüsz. A világ teremtése utáni
kor az emberiség aranykora az egyiptomi mitológiában; az istenek együtt
éltek az emberekkel, mindenki egyenlő volt, béke és bőség honolt. Az első bűn
változtatta meg a helyzetet: az emberek összeesküvést szőttek a Napisten ellen.
Ez megpecsételte az emberiség sorsát. A világmindenség kettévált, az ég az
istenek, a föId az emberek hona lett, az emberek halandókká váltak, ezért a
Napisten megteremtette a túlvilágot.

Az ősi egyiptomi vallási fogalmak szinte az áttekinthetetlenségig

bonyolultak. A különböző alakokat öltő elképzeléseket állandóan
újabb és újabb tartalommal töltötték meg, de a régi szemlélet is
tovább élt. A sokféle irányitőerő elképzelése mellett az egyiptomi
világképnek egységes színt ad a világrend harmőniájára törekvés
és az a hit, hogy az istenek által teremtett világban az embereknek,
is, a társadalomnak is be kell töltenie hivatását a világrend egyen-
súlya érdekében. Nem jött létre Egyiptomban egységes frlozőfrai
íendszer; afilozőfia nem vált önálló, ,,világi" tudománnyá, a vallás
keretei között fejlődött, és terminológiáját is a mítoszokból vette.
Sok nagy görög filozófus fordult meg Egyiptomban (T'halész,
Püthagorasz, Platón, Démokritosz stb.), és a papoktól nem kevés
ösztönzést kaphattak gondolataikhoz.
MűvÉsznT, Az egyiptomi művészet legfontosabb korszaka az archaikus kor.
IRoDALoM, Ekkor alakultak ki a művészet alapelemei, és ekkor jőtt létre az
tupouÁNy ,,egyiptomi stílus", amely három évezreden át a művészet sajátos-
sága maradt. Az egyiptomi művészet megítéléséheza hagyományok
óriási jelentőségét kell figyelembe venni. A hagyományok ereje
szabta meg az egész egyiptomi kultúra arculatát, fejlődési ir ány át,
ami a legvilágosabban a művészetben jutott kifejezésre. Az egyip-
tomi művészet, története során végig, szoros kapcsolatban volt a
vallással. Ez a vallási szemlélet alapvetően befolyásolta a műyészet
fejlődését részben arzal, hogy a hagyományos témákat csak a
hagyottuinyos ábr ázolásmód esz kö zeiv e l örö kíthették meg, részben
azáltal,hogy határt szabott a művészi egyéniség kibontakozásának.
A fáraónak mindenre kiterjedő hatalma megakadályozta az egyéni
felfogás kifejezésre juttatását. A művész az alattvalók névtelen
tömegének tagja volt, része a minden területen kötöttségekben élő
56 társadalomnak. Nem volt arra lehetősége, hogy a világról, a jelen_
ségekről alkotott egyéni fölfogását e közösségtől eltérően juttassa
kifejezésre. Egyes időszakokban az államrend fölbomlása,
-
afáraőihatalom hanyatlása idején kifejezésrejutott a kételkedés
-
a dogmákban, de sohasem vezetett a hagyományos világnézet
fölsámolásához. A hagyományok mélységestisztelete. a rögzitett
művészeti szabályok azonban nem jelentették a művészet teljes
megmerevedését,változatlanságát. Az egyes korok sajátos monda-
nivalőja, a társadalmi változások, ha korlátok közé szorttottan is,
de kifejezésre jutottak.
Az óbirodalom idején született meg a monumentális kőépítészet
lenyűgőző emlékei a hatalmas piramisok és a hozzájuk tartozó
-
templomok a fáraői hatalom. kifejezéseként.Ekkor született
-

Kephrén fárao diorit szobra

Műkerinosz kiróly és felesége, i. e. IIL évezred közepe
Az írnok szobra, az V. dinasztia korábóI

meg a monumentális szobrászat is, nagyszerű harmóniában a hatal-

mas építményekkel,megteremtve az emberi test arányainak ,,ká-
nonját". Mind az építményeket,mind a pzobrokat a geometrikus
vonalak egyszerűsége és az a törekvés jellemzi, hogy a kor szellemé-
nek megfelelően, az örökkévalóság nyugalmát fejezze ki. Megra-
gadó alkotása Khephrén fáraő diorit szobra: emberfölötti nyu-
galom, méltóság, erő árad belőle, arca túltekint az ióőn és téren,
az istenkirály örök és korlátlan hatalmának tudata sugárzik róla.
A falakat borító domborművek elvont ábrázolásmódja is kizárta
a tér és az idő fogalmát. A emberábrázolás a mi szemünknek szo-
katlan: a fejet oldalnézetben mutatja, a szemet elölről, a fölsőtestet
szintén elölnézetben, a lábakat viszont oldalról. íJgyanakkor az
állatokat ragyogó valósághűséggel tudták ábrázolni. Tehát nem 59
a művész tudásának fogyatékosságát jelentette a sajátos ember-
ábrázolás, hanem az egyiptomi társadalom szigorú rendjének,
sajátos gondolkodásmódjának a vetülete ez. Az óbirodalom korá-
ban született meg a ,,zsánerkép", a köznapi élet mozzanatait ábrá-
zoló jelenetek rajza is.
A középbirodalom alkotásai közül figyelemre méltóak a király-
szobrok, némelyike
- pl. III.
jellegű. Új sajátosságként
Szeszósztrisz szobra portré-
- márkifestett
jelentek meg a fából faragott,
figurák, az űn. ,,sírmodellek", a szolgaszobrocskák, (szolgák, szol-
gálők, háziállatok, hajók stb.). IJgyanazt a célt szolgálták, mint a
reliefek és festmények : az evilági valóság örökkévalóv á tételét.

Noíretete kirdlyné mellszobra, XIV. szózad

Tutankhamon király íeleségével,XIY. század

Az újbirodalom korában a fáraók szakítottak a hagyományos

királysírral (piramis * templom), s Thébától nyugatra magányos
völgykatlanban temetkeztek, a hegyoldalba vájt sziklasírokba.
A sziklasírok rossz mészkőfalaira nem lehetett reliefeket vésni:
a reliefet kiszodtotta a falfestmény. (A falat agyagga| bevakolták,
stukkóréteggel bevonták, s erre a sinra fölületre festették a rend-
kívül finom stílusúképeket.)
A hagyományoktól való elfordulás IV. Ámenhotep, a reformer
fáraő korában tapasztalhatő. Az egyiptomi művészetben egyedül
álló realisztikus ábrázolások születte| (pl. a Nofretete-fej, a fáraő
portrészobrai). Halála után a művészet hamar visszatért hagyomá-
nyos stílushoz. 6I
 Az újbirodalom bukásával a művészet is hanyatlásnak indult.
Még egyszer fő|virágzott
- aalkotásaitutánozták,
utóvirágzás; a korábbi korok
szaiszi periódusban
-, de ez csak
néha másolták,
(éppúgy, mint az államhatalm at); az ábrázolás technikája azonban
magas szintet ért el.
Az egyiptomi irodalom legrégibb alkoüísai a sírfiiliratok. Az
óbirodalom rnasztábáinak falképein található föliratok a népi
szólások sok elemét tartalmazzák Nagy jelentőségűek a ,,munka-
dalok", amelyek a népköltészet vi|ágába engednek betekintést;
ezeketa munkadalokat tekinthetjük az egyiptomi líra első megnyil-
vánulásainak. Az őbirodalom gondolkodóit azonban már foglal-
koztatta az ember helye és szerepe a világban és a társadalomban.
Ezeknek a témáknak aföldolgozása, az erkölcsi elveknek, a neve-
lési módszereknek a rögzítése jele ntette az egyiptomi irodalom kez-
deteit. Íróik a magasabb társadalmi rétegek tagjai voltak; gyakran
nraga§ rangú államférfiak is írásba foglalták gondolataikat, intel-
meiket. Az intelmek, tanítások jelentik az egyiptomi irodalom leg-
becsesebb műfaját, Elég ép állapotban maradt fönn ,,Ptahhotep
intelmei"; benne a szerző a memphiszi arisztokrata életszemléIetét
r ö gzitette a fiához intézett in tel mek, taníüís ok form ájában. Az ir o-

dalom legszebb alkotásai azonbanakőzép- és újbirodalom korában

születtek. A ,,Paraszt panaszai", a ,,Hajótörött története'' , a ,,Szi-
nuhe története", az,,Életúntbeszélgetése lelkével" a középbiroda-
lom; a ,,Mese a két fivérről", a ,,Mese azigazságről és a hamisság-
ról", IV. Ámenhotep ,,Naphimnusza" stb. az újbirodalom irodal-
mának nagyszerű művei.
Az egyiptomi tudomány amaga korában Kelet egyik legfejlettebb
tudománya. Az egyiptomi orvosok híresek voltak. Az oryostudo-
mány ínár korán szakosodott, (fogá, z at, szemészet, belgyőgyászat),
és az orvosi szövegek a daganatok diagnózisával, a belső szervekkel,
a sebészettel, a vérkeringéssel foglalkoztak. Tudtak arról is, hogy
az agysérülés és az egyes testrészek funkciőzavarai között össze-
függés van. A mumifikálás az emberi testbelső szerveinek meg-
-
ismerése révén minden bizonnyal elősegítette az orvostudomány
fejlődését.
-
A csillagászali tudomány.is magas fokot ért el. A III. évezred
elején dolgozták ki naptárrendszerüket: 365 napos évet hasznáItak,
melyet 12, egyenként 30-30 r,rapos hónapra osztottak, és évente
öt kiegészítőnapot csatoltak hozzá. Az évet három egyenként
4-4 hőnapos éyszakra osztották : ,,áraóás"
- ,,sarjadás"megindulá-
róság" szakaszára, Az év kezdetét a Nílus áradásának
- ,,for-
sától számították. Az égtájak meghatározását is a csillagászati meg-
figyelések segítettékelő, s megküIönböztették az állőcsill.agokat
62 és a bolygókat. Az újbirodalom korában készítettékaz első viziórát
és a hordozhatő napőrát, Amatematikát és a geometriátgyakorlati
tudománynak tekintették, az épitészetben és a föIdmérésben ját-
szottak fontos szerepet. A piramisok építésemár fejlett matemaükai
és geometriai ismereteket tételezett föl, s a középbirodalom idején
bonyolult föladatokat tudtak megoldani (pl. a csonkagúla térfo-
gatának, a félgömb fliliilgf§ngk kiszámítása).

India
India régi történetének rekonstruálását a források hiánya meg- Árrlu És
nehezíti; írott források csak az i. e.,IY. századtó| vannak. rÁnslc,DÁ,Loní
India nemcsak napjainkban, hane,m az őkotbar, is a föld egyik
legnépesebb területe volt. A III. évezred kÖzepén már a földművelés
a legfontosabb foglalkozás, az erre'alkalmas területeken, elsőként
az Indu§ folyó völgyében. Itt alakult ki a legkorábbi fejlett városi
civiliáció. Ennek az űn. Indus-vöIgyi kultúrának a virágkora a
III. évezred végére,a II. évezred elejére tehető.. Fejl'ettségét bizo-
nyítják a nagy, rendezetten építettváiogok, Harappa, Mohendzso
Daró éskőzelszázmás település. A szabálvosarr építettszéles utcák,
eméletes, égetett téglából építettházak'-- fürdőhelyiségekkel
-,
a közfürdő, aszennyvíz,levezető csatornák, a kő-.es bronzszobrok és
ékszerek magas kultúráról tanúskodnak.
Ismerték az irást is, s4jnos ez ideig nem sikerült megfrjteni sem
írásjelbiket, sem nyelvüket. Nagyjából egykorú városok maradvá-
nyait tárták fől a Gangesz völgyében is. Valószínű, hogy a korai
civilizáció mégteremtői a draviük voltak, akiket később az indo-
euópai törzsek igáztak le. De más források, hagyományok és
mondák sem nyújtanak támpontot megismerésükhöz. E városok
föltárá§akor'előkerült leletek igazolják, hogy fejlett volt a fö,ld-
míívelés,a4 állattenyésztés, a kézművesség; eszközeiket bronzból
készítptték.Kereskedelmi kapcsolataikra utalnak a r akíárházakban
talált, készletek és a mezopotámiaihoz hasonló pecséthengerek.
A városok lakőbázai a városközpont nagyméretű épületei és a
külső negyedek viskói
-
- a meglétét
közrendűek
társadalmi különbségek kialakulását,
jelzlk.
az előkelők és a
Azi. e.II. évezred kőzepén lehanyatlott az Indus-völgyicivilizá-
ció. I. e. 1400 körül északnyugati irányból nomád ló- és szarvas-
marha-tenyésztő indoeurópai törzsek (árják) nyomultak be Indiába,
elsöpörték az Indus-völgyi városi civl|izáciőt. Katonai fölényük
birtokában (lóvontatású harci kocsik, lovasság, bronzfegyverek)
leigánták az őslakosságot és a meghódítottaktól elkülönült ural-
kodó csoportot alkottak. AzI. évezred kezdetén a hódítók azállat-
tenyésztés mellett már földműveléssel is foglalkoztak, faluközössé- 63
 BAKTRl A
a2------'
/ Kabul

t ,f
\
\ (.,
l

l Mohen;o
I Daro i

o
3

fó
f
l7
\,o

gekbe szerveződtek. Ez a félig-meddig letelepült életmód az év-

századok során a társadalmi különbségek kialakulásáh oz v ezetett,
létrejött a sajátos indiai osztálytársadalom, a,,v arna" -rendszer.

(A ,,varna" ,,színt" jelent, a hódítók nyilvánvalóan megkülönbiiztették

magukat a sötétebb bőrű őslakóktól, A ,,kaszt" elnevezest a XVI. s"ázadban
a portugálok adtákaz általuk ekkor megismert
és lényegű
- de a devarnától
zárt társadalmi rendszernek. Nálunk
eltérő eredetű
másutt is
- a közismert.)
só használata - - a kaszt

Az uralkodő osztály, az arisztokrácia két varnából állott: a

,,brahmandk"-ból (papok) és a ,,khsatriák"-ból (katonai előke-
lőek). Aharmadik varnába az árja szabad közrendű közösségi tagok,
a ,,vaisziák" tömege tartozott. Azok viszont, akik egyetlen közös-
séghez sem tartoztak a nemzetségükből kiszakadtemberek,
-vagyis
64 aleigázott őslakók a ,;y6!7fi"-k, és a ,,dászá"-katkották a negye-
-
dik varnát. A varnák. éles elkiilönülése, rnereven zárt rendszere
természetesen évszázadokalatt alakult ki.
Az első éver.red első fele a társadalmi egyenlőtlenségek, az első
államok rialakulásának kora. Az első, kis területű államok a
VIII. Szfuadban alakultakktaz Indus és a Gangesz.folyók közötti
területen. Ezt ahődlással eltelt kör.el ezer évet homályosan ismer-
jük a vallásos irodalom alkotásaibólés az eposzokbóÍ.
Azi. e. I. évezred második feléhen egyre,szorosabb lett a kap-
csolat India és i(özel-Kelet, valamint Belső-Ázsia közőít, igy a
YI. századtől India ttirtenetét is Pontosabban ismerjük. Ekkor már
egész Észak-India, a számos függetlon kirátyságot létsehoző árják
uralma alatt állott. Aszázad,végén Magádha és Kósala állam emel-
kedett ki közüiik. AYI. század végénfuzaknyugat-India rövid
időre perzsa fiinnhaóság alá kerüt, a§I.'száaaővégén pedig Nagy
Sándor foglalta el Pendzsab területét. Ettől kezdve India mind
nagyobb szerepet játszott a íervntközi életben. A hódítók elíízése
uán Magádha áliam királya, Csandragupta Maurya (i. e. IV. szá-
zadvége,.kb. 32,+-300) létrehozta az egész Észak-Indiát magába
foglaló államot egyik utóda pedig, Asóka (III. ,század közepe,
kb. n0-230). a déü teriileteket is elfoglalta. Az északt birodalom
E;azÁasegl ébtétlena mezőgazdaság dominált, de tökéletesedett a
kézműtpar, és fejlett volt a kereskedelem: fényűzésicikkekkel,
fűszerekkel, drágakövekkel, finom szövetekkel, illatszerekkel keres-
kedtek.
Az indiai ársadalom alapját a faluközösségek alkották. A ter-
melés e közösségek erejére épiilt, és a munkamegosztás sem lépte
tul a faluközösség határait. A rabszolgaságintszményét természete-
sen ismertéli. A rúszolgók a hadifoglyok, az eladúsodottak, az
elálogosított szabadok és az eütéltek közül kerültek ki, de számuk
a közrendűek számához viszonyítva nem lehetett nagy. Bányában,
építkezéseknél,főként azonban a háztarásokban alkalmazták
őket, és urukhoz való viszonyukat áltáában a patiarchális kap-
csolat jellemezte. A,,honfiüírsból" lett ddósrabszolga családi, nem-
zetségi kapcsolatai nem szakadtak meg, sőt sok helyen a birtoklási
és örökhagyási jogát is megtarthatta. Így u kizsákmányolók és
kizsákmányoltak közötti haár az arisitpkracia és a termelő köz-
rendűek között húzódott, a leginkább kizsákmányolt réúegeka
formailag nem rabszolga legalsó varnák voltak. A Maurya-
-birodalom -
fiilbomlása az i. e.,III. sz.ávad végénindult meg. A rész-
fejedélemségekre szakadt India egy tészétaz I. száudd elején a
masizagéák foglalták el, és csak az i. sz. T\í. szÁzadban sikerült
a Gupta-dinasztiának újra egyesítenie az orczágot.

65

5 Az ókori világ tóítércte - 42 4o4

 INu,l A nomád árják az emberfölötti hatalom képzetéta természeti
rur,rúnÁr,c. erőkben lál.Íak. ég, Nap, Hold, vihar stb., s Indiábabenyomulásuk
idején kezdtek e személytelen erők személyes istenekké válni.
A megtelepedés idején vették át a földművelő őslakosság isteneit,
pl. a termékenységet és a halált megszemélyesítő földistennőt.
A terjeszkedesek során alakult ki a megtermékenyítő férfiistenek,
a szent állatok és a szent nővények kultusza. A hódítók és a meg-
hódítottak ellentéte, az osztálykülönbségek a kasztrendszer
-
kialakulása során mind nagyobb befolyásra tettek szert a brahma-
-
nák (törvénytudók), a vallási ritusok és formulák, a szertartás-
rendszer irányítói. Segítségüket a katonai arisztokrácia sem nél-
külözhette. A brahmanák alkotása a Véda-gyűjteményis, a hindu
vallás szentírása. Nézeteik szerint a világ örökkévaló és változtat-
hatatlan, minden lénynek megyan az eleve megszabott helye, s ezt
a rendet egyetlen lény sem lépheti át. Ezek a nézetek megfeleltek
az adott gazdasági és társadalmi viszonyokn ak, az ,,ázsiai termelési
mőd" gazdasági és termelési viszonyainak.

E tanításokkal a brahmanizmus közvetlenül is hoz,ájárult a kasztrendszer

megszilárdításához, amegmásithatatlanvégzetakarataként igazolták. A brah-
manizmus elméletének magasabb szintre emelésétés a kasztrendszer elfogad-
hatóbbá tételétszolgáltaazátlényegiilés tanának kidolgoása. E tanítás szerint
minden ember újjászüIetik haláIa után, s ez az újjászületés ismétlődik végtelen
sorban. De mindenkinél a jó vagy rossz tettek döntik el, hogy következő életé_
ben magasabb rendű szellemként vagy emberként születik újjá, s ha emberként,
melyik kasztba kerü. Aki most sudraként él, az nem a jelenlegi, hanem előző
életébenelkövetett vétkeiért lakol. Megfelelő élete alapján azonban legközelebb
magasabb kasztba tartozővá, súlyos engedetlenseg esetén viszont állat. alakban
is megszülethet.Ezzel igazolódott a kasztrendszer: a haícos az előző életének
érdemeit éIveá; a sudra korábbi életénekbűneiért lakol (de minden váltoáat);
és ezt sem ellenőrizni, sem cáfolni nem lehetett.
Kialakult a nagy ,,istenhármas" is1' Brahma a világ teremtóje, a lélekvándor-
lás (átlényegülés) irányítója; Yisnu a világ fönntartója, Siva a megsemmisítő
és úijáteremtő erő megszemélyesítője. A három istbnség kiemelésé lehetőséget
adott arra, hogy egyiket vagy másikat külön és egyedüli legfóbb istenként
tiszteljék. Az i. e. YI. sázadtól a brahmanizmusból különböző ,,eretnek"
mozgalmak ágaztak ki és váltak önálló vallássá. Közülük a legjelentósebb a
buddhizmus volt.

A mondák szerint Szidhárta Qautama királyfi (i. e. 560-480

körül élt, a hagyomány szerint) alapitotta ezt,az irányzatot, aki
megráző e§emények után otthagyta a királyi palotát, és az aszkéta
életmódot választotta. Bolyongásainak hetedik esztendejében el-
érte a ,,megvilágosulás", és ,,megvilágosodott" emberré, Buddluívá
vált. Tanításait szóban hirdette, s a hagyomány szerint első tanít-
ványai jegyezték le azokat. E taníüís világnézetének alapvető
66 élményeaz emberi szenvedés, amelynek oka az élet javai utáni
vágy és törekvés; a szenvedés leküzdésének módja pedig a vágy és
törekvés elfojtása.
Az adott viszonyok között ez a taniás a kasztrendszer passzír
elutasítósa volt, de nem jelentette a kasztrendszer elleni harcot.
A passzivitás, a javakról való lemondás, a belenyugvás - mint
adott az elnyomottaknak, de veszélytelen
isteni parancs
- vigaszt
voltazuralkodó osztály számára. A király és a harcosok támogatá-
sára is számíthatott, mert tagadta a brahmanok kiváltságait.
A buddhizmus széles körű térhódítrása Asóka laralkodásának az
idejére esik, aki maga is e vallás hívévészegődött. A gyors terjedés
idején a buddhizmus is két irányzatra szakadt. Az egyik irányzal
a teljes aszkézist hirdette (csak az érheti el a Nirvana üdvösségét,
aki teljesen félrevonult a világtól), a másik hányzat szerint min-
denki eljuthat a megvilágosodottság fokához, aki elfogadja a tanítás
alapelveit; vagyis az utóbbi mindenki számára elfogadható és meg-
tartható előírásokat tartalmazott. A buddhizmus, bár új értékelést
adott a társadalomról, magát a társadalmat nem tudta megváltoz-
tatni.
Az indiai irodalom legrégibb alkotásai az óind iryelven irt Véük,
amelyek varázsmondásokat és mágikus formulákat tartalmaznak,
részben költői formában; továbbá az isteneket dicsőítő himnuszo-
kat, énekeket, ritusok és szertartások részletes szövegeit. Ebből a
,,védikus" nyelvből alakult ki a szanszkrit nyelv, amely a tudomány
és az irodalom nyelve lett. A szanszkrit nyelvű irodalom kiemel-
kedő alkotása a két nagy eposz, a Maluűbhárata és a Rámójána,
amelyek magvát hősök, harcosok tetteit megörökítő részek alkot-
ják. A Mahábhárata egy mitikus hősi történet köré építettvers-
gyűjteni{ny, amely mintegy százszer dmes verspárból áll. A Rámá-
jána már kötöttebb szsrkezetú, ami tudatos költői munkára vall.
A szanszkrit irodalom alkotásai továbbá a Puróruik, amelyek vallási
mondákat, mítoszokat, legendákat, nemzetségtörténeteket tartal-
maznak. A népi bölcsesség kincsesházai a mesegyűjtemények,
a legismertebb a Pancsatantra (i. sz.I. század), amelyben a meséket
egy-egy verses tanulság zárja le. A tudományos irodalom legjelen-
tősebb alkotása
- a vallásfilozófiai munkák mellett - az i. e.
IY. században keletkezett szanszkrit nyelvtan (a Pánini).
A művészet ősi maradványai még az Indus-völgyi kultúra korá-
ből származnak. Az árjákíegrégibb művészi alkotásai nem marad-
tak fönn, mert nem tartós anyagot használtak (fát és csontot),
s csak azi. e.III. században, Asóka korában tértek át akőhasz-
nálatára. Buddhista jellegti a Maurya-kor művészete; legfontosabb
emlékei az tn, Ásóka-oszlopok (á|lat alakú oszlopfőkkel) és a
mitológiai lényeket ábrázolő szobrok. Azi. e.III. századtól kezdve
épültek azűn. sztupók, a,,szentek" ereklyéinek őrzésére szolgálő, 67

5*
 kupola alakú kőépítmények,amelyeknek kőkedtését faragott
plasztikák díszítették;s azi. e.II. századbankezdték meg a sajátos
indiai templomtípus, a barlangcsarnokok épitését,illetve sziklába
vésését.
A tudományok terén maga§ fokot ért el a csillagaszat és a
matematika (ismerték a kigonometria alapjait); ők vezették be
azokat a számjegyeket, amelyek ma használatosak, melyek arab
közveűtéssel terjedtek el, és ismerték a számok helyi értékétis.
Az indiai kultúra különösen Kelet- és Délkelet-Ázsia népeire volt
nagy hatással.

Kína
, Kíul Kína területének nyugati része hatalmas fönnsík, óriási hegy-
TönrÉNlrre e rendszerekkel (Tien-San, Kunlun, Himalája), keleti része lapályos,
,,DINA§ZTtÁK" és éghajlata is kedvezőbb, mint a zord hegyvidéké.Ez utóbbi terü-
' ronÁB.lrN let egyik nagy folyója, a Hoangho mentén alakult ki az i. e. III.
évezred utolsó századában a legrégibb kínai civilizáció. A neolitikus
települések lakossága állattenyésztéssel és kezdetleges földműve-
léssel foglalkozott. A kínai hagyomány szerint az ötödik évezred
közepén ismerték rn€g a kínaiak az állattenyésztést, a IV. évezred
végéna földművelést, a III. évezred közepe áján az egyes ipar-
ágakat (selyemszövés, házépítés),az irást és a számolást. Ez a
fejlődésmenet, a régészetl leletek tanúsága szerint, nagyjából meg-
felel a valóságnak. A II. évezred közepétől ismertebb Kína törté-
nete, amikor a'Saúg-jin di4asztia királyai a Hoangho ftilső folyása
délen a Jangce folyóig terjedő államszervezetethoztak
mentén
- -
létre (i. e. XVI-XI. század). Az államszewezet magya An-jang
főváros és a dinasztia központi területe volt, körülötte helyezkedtek
el a laza függésben levő fejedelemségek. Ezt a kort An-jangból
előkerült jóscsontokból és más leletekből már nagy vonalakban
restaurálni lehet.

A jóscsontok különböző állatok

- csontjából és a
szarvas
'teknősbéka pánéljából készültek. Erre - szarvasmarha,
irták föl ajósokhoz intézett kérdeseket,
a jóspapok a tűzbe vetett c§ontokon keletkezett repedésekból ,,olvasták" ki a
jóslatot, s a választ is e csontokra írták.

Az államrend despotikus vonásokat öltött, mint az ókori Kelet

más társadalmaiban. A kiróly
- az ,,ég fia" - volt minden ftild
tulajdonosa, az ő kezében összpontosult a főpapi és a katonai
hatalom is. /, király a közponü terüet, a környező függőségben
levő fejedelemségek kormányzásában a katonaí arisztokrácidra
68 ámaszkodott. A gazdasági életben az állattarásnak és a fiildmű-
 ó
d
§b
-.=
di

Ec
ob
E3
d\

c(Ú'
É7
l:
l:
.|
l:
t: :

\ @
, l .:
\ @
C
bo
có l:
!o
o_( o9 U
o
L
r
ő
/-
.í"1^^
,- \í (
í
I
§ oiiá
{
a 3rrl
c
o
5
o
o l
l .§o
",.|,.........
9
l
§
F -§
.§
u a o((lJ
o
a J

§ tJ
A zuJ

f,-
 velésnek volt fontos szerepe. A király székhelyén fejlett kézműipar
alakult ki, magas színvonalat ért el a len- és a kenderszövés, a
bronzöntés, és már ekkor ismerték a fehdl pg1olán edények készí-
tésénekmódját. A lakosság túlnyomó és termelő többségét a
Jalukö zös ségi földművese k alkották. A félszabad lakosságot adőzás
és közmunkára kényszerítésútján zsákmányolták ki. Megtalálható a
hadlfogoly és az adósrabszolga is, de sem a számarányukról sem a
termelésben betöltött szerepükről források hiányában nem
tudunk képet alkotni.' - -
A C sou-dinasztia ko,rában (XI-III. század) beszélhetünk tulaj-
donképpen kialakult despotikus államrendszerről. A cságzár minden
földnek a tulajdonosa, mindenki tőle függött, az aisztokrácia és a
sok száz fejedelerrt is csak az ő kegyelme révénrészesedett a hata-
IombóI. A Pirodalom fővárosa Lojang volt az állampolitikai,
-
katonai és gazdasági igazgaásának a -központja, az uralkodő
osztály tartózkodási helye; csak mellékesen töltött be gazdasági
ipari, kereskedelmi funkciót. A rabszolgák számaelsősorban
-a háborúk -
következtében megnövekedett, de többségét nem a
tefmelőmunkában foglalkoztatták, hanern a faluközösségek ki-
zsákmányolásából élő arisztokrácia háztartásában. A termelők a
félszabad faluközösségi parasztok voltak.
AYI. században a központi hatalom meggyöngült. A központtól
viszonylag laza függésben levő fejedelemségek önállósodtak, a di-
nagztia uralkodói csak a császáriosatádi birtokok fölött rendelkez-
tek közvetlenül. A politikai bomlás, a belháborúk, az anarchia e
századaiban születtek meg a kinai frlozőfia és állambölcselet első
nagy alkotásai: Lao-ce és Kung-fu-ce (Konfuciusz) művei. Lao-ce
(i. e. VI. század) elítéltea kor álldmi és társadalrni rendjét, és szem-
befordult a rendet konzerválő állami vallással. Ez az ellenállás
azonban, a buddhizmushoz hasonlóan, cSupán a passzivitís hirde-
téséigterjedt. Tanításaival szemben Kung-fu-ce (i. e. VI. század
második f,elében élt) a régi rend védelmében lépett föl.|
Az állandő belső háborúk, a nomádok tamadásai szükségessé
tették a birodalom egységének a helyreállítását. Az egyesítés a
mindössze négy évtizedig uralkodó C'in-dinasztia (246--209) műve,
illetve lényegében egyetlen uralkodőjának, C'in-Si-Hung-ti-nak
(221-209) a művevolt. Megerősítette a despotikus hatalmat, erős
központi hadsereget hozott léire, Ietörte a despotizmussal szemben-
álló erőket, és eiőszakkal
- könyvégetéssel is - irtotta a konfucia-
nizmust; azt a filozőfiát, amely a despotizmussal való szembe-
szállást hirdette. Jelentős eredmények fííződnek nevéhez. Ő építette
ki a birodalo m űlhálózatát, bevezette az egységes mértékrendszertn
és pénzreformot hajtott végre. A hagyomány szerint ő teremtette
70 meg az egységes kínai írásrendszert, és ő kezdte meg a Nagy FaI
építésétis. Azáltarn hivatalos ideológiájává tetts az űn-,,,,fakia"
irányzatot, amely a birodalom minden tagiára nézve érvényestör-
vénykezésszükségességéthirdette, és mint ilyen, a despotizmusnak
kedvezett. A kiadások fedezésérehatalmas összegekre volt szük,
sége. Az új, de nagyobb terhetjelentő adórendszerével amely a
épült
-lényegében
faluközösségekre mint adőfizető közösségekre
-
megszilárdította a közös földtulajdonon alapuló faluközösségeket.
E reformjai a régi lemzstségi hivatalnok arisztokrácia ellen fuá-
nyultak, ts a kereskedő arisztokráciának kedveztek. Erre a keres-
kedő arisztokráciára ámaszkodott a központi hatalmat ellenőrző,
helyi önállóságra törekvő arisztokráciával szemben.
A belső ellentmondások, a fokozódó adóterhek, a régi, arisztok-,
rárcia háttérbe, szodtottsága fölkelésben robbant ki, amely meg-
döntöttp a C'in-dinasztiát. A helyébe lépő Han-dinasztia (i- e.
2og-i. sz. 22O) azonban-fönntártotta a despotikus államhatalmat,
megszilárdította a birodalmat, mgly a maga korában - a római
birodalom mellett a világ legnépesebb és legszervezettebb biro-
-
dalmb volt. A régi arisztokrácia néhány évtizedre háttérbe szod-
totta' a C'in-dinasztia korában megerősödött kereskedő-uzsorás
arisztokráciát, de sem hatalmukat megdönteni, sem gazdagodásu-
kat megakadályozni nem tudta. A kereskedők hivatalokat kezdtek
vásárolni és beilleszkedtek az államapparátusba. A központi igazga,
tas hivatalnoka __ elméletileg _ bárki lehetett, aki az előirtvizsgákat.
letette, de a gyakorlatban azállamigazgatás csak nébány, zártkasz-
tot alkotó család kezében összpontosult.
A Han-birodalom hódító hadjáratok sorát indította, hogy a
nyugat felévezstő kereskedelmi útvonalakat minél nagyobb üávon
vonja közvetlen ellenőrzés alá. A nyugat fe|é vezető Nagy Selyem
út el|enőrzéséért vívott harcok során kerültek közvetlen érintke-
zésbe Közép- és Elő-Ázsia népeivel. É,szakkeleten Koreót foglaltak
el, délen pediglíszak,Vietnóm törzseit igázákle. ]Íszakról azonban
a hunok vestrlyeztették a birodalmat s aHan-császárok évszázados,
változő sikerű küzdelmet vívtak velük.
A birodalom gazdasági élete virágzásnak indult. Az öntöző-
hálőzat kiépítésévelnagymértékűvévált az öntözéses gazdálkodás,
és már vetőgépszerű szerkezettel ellátott ekét is használtak. Akéz,
műiparban vaskészítményeikhíresséváltak, de mindenekelőtt a
texülipar, különösen a selyemkikészítés ért el magas színvonalat;
maga azállam is sok nagy selyemszövő üzemet létesített.A selyem
volt a legfontosabb exportcikk, amely Európába is eljutott. A ter-
melőmunkát e korszakban is a szabad faluközösségi parasztok
végezték,ők alkották a birodalmat fenntartó adőfizptő.tömeget,
bár ahadjátatok nyomán ugrásszerűen megnövekedett a főként
- 7I
az állam és a hivatalnok arisztokráciabirtokába kerülő -
rab_
 szolgák száma is. Megjelent a gazdag kereskedők rabszolga- és
fo l&uagóntutali,íona, a magántulajdonban lev ő ip arv ól lal ko zás is,
de a magántulajdon kortátl an fejlőüsét gátolta a
faluközösségekre
ffiIő gazdasógí rendszer és a mindenre kiterjedő csaszdri, illetve
áaülri tulajdonjog.
A birodalnrat az emekedő adők által mindjobban kiuzsorázott
parasztság és a despotizmus által háttérbe szorult arisztokrácia
ftilkelései györrgítették meg az időszámítasunk fordutója körüli
évtizedekben.I. sz.9-ben Wang Mang palotaforradalma a keres-
kedő arisztokráóia ellen irányult. A,,trónbitorlót'' a 18-ban kirob-
ban népfiilkelés fölkelése'' kiiz-
-,,Vörösszemöldökűek - ötéves
delem után elíízte.I. sz. 184ben a terheket elviselni nem tudó falu-
közösségi parasztság lázadása robbant ki föl-
kelése" -,,sárgaturbánosok
amelyet vérbe fojtottak, de a már csak időnként csilla-
-, kíizdelmek nyomán a Han-dinasztia
podó belső elbukott. Kína
újból réizekre szakadt.
A ríNnr A világ jelenségeit irányító hatalmak sokasága alkotja a kínai
rur,niu vallás alap1át.Ez a kaotikus istenvilág az oszálytársadalom idején
vette ftil, a fötdi társadalom mintájáta, a s7fwezett,,istenüírsada-
lom" képét.A magasabb rendű istenek két csopor§a emelkedett
ki: a termékenységistenek és az ősök szellemei. A termékenység-
isteneknek (a termőföld istenének, az aratás istenének) eleinte a
nemzetségfők mutattak be áldozatot, ennek révéna termőftildet
birtokló közösségek védőistenévé,majd az áltammegszemélyesítő-
jévéváltak. Az egyes családoknak is megvoltak a saját isteneik:
az ősök halotti,árnyai. A halottak ugyanis a kínai vallási elképzelés
szerint nem távoznak a túlvilágra, hanem a lakóhely közelében
tartózkodnak, és igényt tartanak a gondoskodásra.
Az ősi vallási hiedelmek alapján a Csou-korszakban dolgozák
ki a kínai vallás elméleti rendszerét. Ennek értelmében az ég7 és a
ftildi világ jelenségei kölcsönösen megfelelnek egymásnak, és az
egyetemes össáang tartja fönn azégi,, a ftildi és üírsadálmi jelensé-
gek egyensúlyát. Ennek az összhangnak az elvén alapult a monar-
chia hivatalos vallása. Az égbolton egyetlen esillag van, amelynek
a helye változatlan, a Sarkc§Ilag (a ,,magasság ü&''), ő lakik a
,,palotákra" osztott égbolt középső palotrájában, s körülötte ke-
ringenek a,nvazallus csillagok". Ennek megfelelően a kínai állam a
,,Középső Birodalom" vagy ,,Mennyei Birodalom'', középpontja a
császár, őt veszik körül a vazallus fejedelmek. A csásár személye
tehát i§téni jellegű, s e vallási kultusznak a tárgya is, de a bönne
megtestesüő istennek egyszersmind ő a főpapja. Az dtlamí és
vall᧠vezetés szoros kapcsolata jött létre: a császár a főpap, és a
hivatalnok arisztokrácia tagJailátákel a papi funkciókat.
72
 A csásár kivtiltsága volt az áldozatok bemutatása, és ő szabta meg az álami
vallási kultusz rendjét is, amelyen a ,,szertartások hivatala" ryakorolt fölügye-
letet. A szertartások szigorú rendje és tartóssága szemléltette a üIágot fönn-
tartó, kormányzó lagy törvény, a Tao (,,út") állandóságÉt. A Tao jelentette
az égitestek állandó pályáját, a társadatmi törvények rendjét. A Tao örök és
vőltozatlan, pontos mása a,,I(iizépsó Birodalom" mozdulatlan társadalmának.
A Tao fogalmában rejló mágikus mozzanatokat tette tanításainak középpont-
jába a taoizrnus, amelynek megalapítója Lao-ce. Kung-fu-ce világképének
középpontjában is a Tao álI, de nem mágikus erejét és hatását, hanem válto-
zat|alságát, mozdulatlanságát emelte ki. Vagyis Tao örökre megszabta az égi_
testek járását és az emberi magatartás normáit: jóság, igazságosság, fegyelem,
ószinteség; az ember természettőI fogva jó, es a VI. szÁzadban megbomlott
reldet az ősi szertartások helyreálításával lehet restaurálni. A Han-dinasztia
uralkodói
- C'in-si-Huang-ti bukása után - a konfucianizmust emelték hiva-
talos állami vallás rangjára, őt magát is istenként ti§ztelték.

A kínai civiüzáció számos alkoüíssal gazdagitotta az emberiség

kultúrkincseit. A gazdasági élet szükségletei követelték meg a
csillagószati ismereteket. Az égboltot csillagképek szerint osztoták
föl; az i. e. TV. században már 800 csillag nevét tártalmazó csillag-
katalógust készítettek,és 2o#től pontosan ki tudák szőmitani a
Halley üstökös megjelenési időpontját. Az i. sz.I. száaadban egy
tudós (Csang Heng) elkészítette awlág első, az égitestek mozgását
bemutató planetáriumát
úo8
- ekkor már 2500 csillagot haároztak
és ő készítette az első földrengésjelző szeizmográfot.
-,
A matematika magas fejlettségét bizonyitja egy értekezés (i. sz.
I. század), amelyben először találhaók negatív számok. Számos
mezőgazdasági tárgyú értekezésis fönnmaradt, amelyek a növény-
termesztés módszereivel foglalkoztak.
A kínai írás hieroglifjellegű: ábécéjenem volt, azi. sz.III. szá-
zadbal mintegy 18 000 írásjelet használtak. A kínaiak nevéhez
fíjződika tus és a gíafitfölhasználás a irás céljára és a papírgyártás
fölfedezése.
A legrégibb irodalmi emlék a Kung-fu-ce-nek tulajdonított
,,Dalok Könyve" ;300 dal és költemény, amelyek között népdalok,
vallási szertartási énekek, lakomához előadott dalok találhatók.
A prőzairók közül kiemelkedtek, a vallási, filozófiai alkotások
mellett, t t<irténetírók. Szima C'ien (i. e. 145-8ó) a ,,kínai történet-
trás atyja", ,,Történeti feljegyzések" című műve 130 fejezetben
üárgyalja Kína töiténetét a régmúlttól azi. e.I. századig. A krónika-
szerű íiilsoroláson kívül életrajzokat, művelődéstörténeti, íiildrajzi-
kronológiai, genealógiai és csillagászati értekezésekettartalmaz.
Különösen a gazdaságiélettel foglalkoző fejezeteiérdekesek. A má-
sik jelentős történetíró Pan Ku (i. sz. 32-92), ,,A korai Han-
dinasztia története" című munkájában kína történetének i. e.
26-től i. sz. 25-ig terjedő szakaszát írta meg krónikaszerűen, de
műve gazdasági, jogi, irodalmi és művészeti fiiljegyzéseket is tar- 73
 !

talmaz. Kínán kívüli népekkel is foglalkozik, pl. a hunokkal és

Korcával. Ez a két történetíró jelentette a történetirás virágkorát.
Meg kell említeni Pan Je történész nevét (i. sz. V. százid's, aki
,,A késői Han-dinaszüa története" című munkájában az i, sz.
25-220 közötti időszakot dolgoztaföl;munkája e korszak tanul-
mányozásának fő forrása
A művészetek gyökerei az i. e. III. évezredig nyúlnak viss2a,
művészi igényűek a vonaldíszítésűcserépedényeik; a második
évezredből pedig nagyszerű műalkotások kerültek elő az ásatások
során. A Han-korban mind az agyagfigurák, mind a monumentális
szobrok a realizmus kialakulását mutatják. Az iparművészet is
kiemelkedő éredményeket ért el.

A Közel-Kelet népei
A rrrrrrrÁx Az ókori Kelet központi területei Egyiptom, Mezopotámia,
trndia és Kína
-
közel másfél évezreden keresztül alig érintkeztek
-
egymással. A háboruk, a kereskedelmi kapcsolatok, a szomszéd
területek között is csupán lazaérintkézésiszálak voltak, s a gazda-
sági és a szcllemi kultúra eredményeinek terjedése is renákívtil
lassú fólyamat volt. Az i, e. IL évezred első felében jelentős v áltoz,ás
következett be. Megbomlott az elzárkőzáson alapuló ,,egyensúlyi
ltelyzet" akkor, amikor megjelentek Közel-Keleten az űn.,,hegyi
népek"
Kisázsia (az Anatőltai félsziget) keleü részének hegyvidékén,
a második évezredelejétől kimutatható a bevándorolt, indoeurópai
nyelvet beszélő hettita nép jelenléte. A XVIil. században már jelen-
tős kiterjedésű államot hoztak létre a Halüsz folyótól keletre eső
területen. Az á|lam fővárosa Hattusas volt (a mai Boghaz-Köy
helyén) a Halüsz (ma Kizil-Irmak) folyótól keletre. A birodalom
megalapiója Labarnas király, ő egyesítette szövetséges államban a
hettita városokat. A hettita állam berendezese eltért a keleti des-
potikus monarchiák berende7ésétől olsősorban az önózéses gaz-
dálkodás hiánya és a gazdasági életnek, a közmunkának kevéssé
szükséges központi irányítása következtében. Az állam inkább
szövetségi szarvezet volt, központi vezetéssel, és lakosságát nem-
csak hettiták alkották, hanem más nem hettita törzsek is.
A király nem volt sem istentől származő uralkodó, sem annak
foldi helytartoja; nem rendelkezett korlátlan hatalommal minden
alattvalója fölött, és nem voit az állam minden földjének tulajdo-
nosa",Az arisztokrácta rrem, ptlsztán.eszköz volt az ura|koóő kezé-
ben, hanem lényeges hatáskörrel rendelkezett. Korlátozta a királyi
74 hatalmat a,,tanács" (pankusz), amelynek a király rokonai, a nem-
 .,o,-
K lsÁzs lA éyl'

PHRüGlA i."2*^"u)
Adana Tell- Halaf o

t't I *,l. ö Ha|pa

_,u: I' <1

Palmüra
I|í oo
Kades

FölDKözl-: <)
sZíRlAl-
a
I E N G ts K- l(

slVATAG
eY

/b< l".ulralu.n

,§É,,*t^
,9O'$ "^of

§lNAl_FÉLszlGET PALESZT|NA, FöNíclA,szíRlA

(V sz.)
-Vl:

zetségi-törzsi arisztokrácia,,az á|lami főméltPságok voltak tagjat

A XVI. századutolsó negyedéig a királyok nem alkottak dinasztiát,
a trónt csakaz előkelők jőváhagyásával foglalhatták el. E rendszer
számos alkalommal vezetetttrónvillongásokhoz (pl. a XVI. század
nagy részétbelharcok töltötték ki).
Telipinus király (1525-15@) hajtotta végpe az alkotmányrefor-
mot, és szabá|yoztaa trónöröklés rendjét. Az ő idején állították ösz-
sze a hettita törvénykönyvet is. A ,,ánács" mellett egy másik intéz-
mény is tétazptt, a ,,harcosok gyűlése". Nem tekinthető népgyűlés-
nek a ,,tanács"-ta1ak, a királyi testőrök, a katonai egységek 75
-
 parancsnokai, és más előkelők voltak tagjai
-, de hatásköre nem
volt csekély. Javaslatára a királyt is felelősségre vonhatták, a gyűtés
tagjai fölötti ítélkezéspedig a gyűlés joga volt.

A XVI. század elején indult meg a hettita állam nagyobb arányú terjesz-
kedése. Babilon elfoglalásával és lerombolásával Hammurabi birodalmának
megdöntéséhez járult hozzá; a )íV. sázad uralkodói a szíriai határokig ter_
jesaették a birodalom határait, s az egyik legkiválóbb uralkodó Q. Suppilu-
Iiumas,1380-1340)legyőztea Miranni államot, s Libanonigterjesztette a hatá_
rokat. A KIÍI. századbanzajlott le a nagy összecsapás a hettiták és II. Ramszesz
fáraó között (quadesi ütközet), s ugyanabban a században III. Hattusilis
Q2íÍ-l2íO)kötötte meg a békétaz egyiptomiakkaí. A XIII. század másódik
felében megingott a birodalom hatalma; eddigi szövetségesei föllázadtak, majd
1200 táján a tengeri népek rohama elsöpri a hettita államot. A főváros, Hattusas
a lángok martaléka lett.

A több évszázadon át fönnálló ,,nagyhatalmi" állásukat a hetti_

üík részben társadalmi szervezetüknek, a kiváló hadseregnok es
haditechnikának köszönhették, részben néhány kiemelkedő király
személyes katonai, politikai, diplomáciai képességének.

A HURRITÁK, A hurritákról, a másik ,,hegyi népről" még kevesebbet tudunk. A mezopo_

A KAssztTÁK támiai források az i. e, IIí. évezred utolsó lrarmadában említik a Zagrosz-
hegységben élő hurri törzseket. Innen húzódtak Észak-Mezopotámia termékeny
dombüdékére, ők honosították meg a lótenyésztésc és a vasföldolgoást. A
XVI. században jött létre Észak-Mezopotámia dombvidéLén Mitanni áIlam,
lakóinak többségét
- indoeurópai törzsek mellett - a hurriták alkották.
Mitanni államról, szervez-etéről, társadalmi rendszeréről keveset tudunk. Poli-
tikai történetére vonatkozó adatok is főként az asszír, az egyiptomi es a hettita
forrásokból ismeretesek. A lótenyésztés, a vasföldolgoás ismerete a maga
korában a hurrita haditechnikát magas szintre emelte, a vasfegyverek, a lóvon-
tatású harci kocsik alkalmaása révénMitanni
- egy évsáiad,on át - Közel-
Kelet fontos hatalmi tényezője volt. Virágkoníbanjelentős teriiüetekre terjedt
ki fönnhatósága (Kisázsia délkeleti tengerpartjáról Mezopotámia közepsó
részéig), Az i. e. Y,I . század elejétől Mitanni fokozatosan gyöngült és hanyat-
lott. Elóbb az egiyiptomi újbirodalom hadserege (tIl. Thutmósász) szodtja
őket az Eufráteszen túlra, majd a hettita uralkodó (Suppiluliumas) mért iájuk
vereséget. Végiil is Asszíria csapásai alatt omlott össze az egyre szűkebb terii_
letre szoruló Mitanni, lakói pedig beolvadtak az akkád-sémi törzsekbe.
. Hammurabi utódai heves harcokat vivtak az
iráni hegyüdék felől érkező
kasszitatőrzsekkel. Etörzsekről nem tudjuk, hory melyik nyelvcsaládhoz tar-
toztak. A h9ttita támadás és pusáítás körüli időkben már nagy számban él_
hettek az óbabiloni birodalom területén, ahol a XVI. szazad, végén magukhoz
ragadták a hatalmat. A kasszita királyok idején gondot fordítottak
Babilon kereskedelmi kapcsolatainak fenntartására
- bár nagy
Mezopotámia évszáza-
dokra kiesett az ókori kelet vezető hatalmainak sorából.
-
A hegyi népek enéhány évszázados mozgásával, átalakító hatáxíval még nem
zárult le Közel-Kelet mozgalmas korszaka. A >CII. sázadban újabb, minden
eddiginél hatalmasabb népvándorlás indult el, azítl. ,,tengeri népek" támadása.
Sem azoknak a népeknek a hovatartoá§a, amelyek részt vettek a vándorlásban,
sem a vándorlást elóidéző erók oka még nem ismeretes. Az egyiptomi források-
76 banfelsorolt népnevek közül néhány a dél-európai terii{etn€vekhezis kapcsolód-
hat: ,,§zerderr" : ,,Szardínia'',, vagy ,,Turusz", illetve ,,turszu" : görög
,,tiirsének", ,,Tirrén-tenger"; illetve az iéllai,,etruszk". Említik az ,,aquai-
vasa" királyság népeit, ezek akhájok lehetnek, akiket nem sokkal késóbb egyip,
tomi források ,,deneneknek" neveznek, a babiloniak pedig ,,danunák'Lnak,
Etképzelhetó az összefüggés a nagyjából egy idóben zajló események között;
pI. az akhájok terjesz.kedése a Földközi-tenger keleti medenéjében, a dórok
bényomulása Dél-Görögorságba, a frígek bevándorlása Kisázsiába, a ,,ten-
geri népek,, mozgása a Földközi_teng€rnek Itáliától Közel_Keletig terjedó tér_
ségriben. A nevek s a népek azonosítása még korántsem tekinthetó bizonyított_
nak, a.,,tbngeri népet" származá§t még homály fedi. Csak annyi bizonyos,
hógy a vándorlás elülével lényeges vdltoz{sok mentek végbe a'Földktiá-
'tenger egész keleti medenéjében éd közet|keleten. A hettita birodalom meg,
semmisüt az a§szírok és a fdgek csapásai alatt, görög törzsek telepedtek meg a
kisázsiai partvidéken. kisázsiában kialakult a fríe.kiíályság, amelyből késóbb
kivált és önálósodott a félsziget nyugati részénLüdia. Egyiptom fönn tudta
tartani magát jelentós területi áldozatok (szírja elvesztése) fuán. A )§. szízadra
viszonylagos nruealmi helyzet alakult ki,.u-i lehetővé t4te, boey sdria terü,
letén _ amelimindenkor a nagyhatplmak vetélkedésiterülete volt
_lehetóség
nyfljon a föníciai, a héber és az atámi népek fejlődése szÁmára.

FöNíctn
A Földközi-tenger keleti medencéjénekészaki tészén, a Libanon-
hegység és a tengerpart közötti keskeny földterületcn, aIIT, évez-
redben sémi eredetú törzsek a föníciaik elődei meg,
- -,telepedtek
A íiildművelés,lehetőségeiterületileg korlátozottak voltak, a hasz,
nálhaó íerületeket azonban intenzíven művelték. Elsősorban ker-
tészkedéssel foglalkoztak ; szőlőt, fügét és kerti növényeket termesz_
tettek. A part menti lako§s ᧠egyikfő jövedelmi forrása atalászat
volt. Az egyiptomi uralom tdején Föníciavolt a kereskedelmi kapocs
Egyipto:.t és EtŐ,Áz§a között. Az egyiptomi fönnhatóság megszű-
nése ulán a fönöiai városok önállósodtak, és kialakultak a keres_
kedő arisztoknácia, városközpontú államai : Ugarit, Büblosz, Sziá,n,
Türosz.Aföní,iiai városok a tengeri kereskedelem útvonala mentén
feküdtek, ezér.t a kereskedelem fontossá vált életükben. Fönícia
legértékpsebb természeti kincse a hajóépítésheznélküözhetetlen
libanoni cédrus és tölgy, amelyek kereskedelmi központja Büblosz
volt; de ők maguk is kiváló hajóépítők voltak. Kézműipari ter-
mékeik is keresettek: az üvegedények amelyek már az i, e,
-
I. évezredben üvegfúvással készültek _, a szövetek, a bíborfesték
stb. De nemcsak helyi termékekkel kereskedtek, közponü helyet
foglaltak el a Földközi_tenget keleti medencéjének ,,tranzitkeres_
kedelmében" is.
A városok szabad lakosságának uralkodó csoportját a gtzdag
kere§eedő artszfuktácia alkotta, a többséget pedig aföldműyesek,
a kézminesek, a hajósok; e szegény szabad rétegek jelentős erőt
képviseltek, amellyel az arisztokráciának számolnia kellett; fő_
ként azért, mert e rétegek adüák a szfuazíöldi és tengeri haderők
katonáit. A lakosság jogfosztott csoportját a rabszolgákjelentették, 77
 &-l
4::d .

_-:9 t
f*i

é
#'l'
.k*
r,
':,',.

i§"
.

'€ (. á':i
{
9§ §§
i§J .r-,,t Gr"
lf€,
Föníciai hadi- és kereskedelmi hajók, asszír dombormű, i. e. VII-YII. szózad

akiket elsősorban a hajókon evezősökként használtak föl, ce dolgoz-

takrabszolgák a kézművesiparban, a teraszos földművelésbe n és az
előkelők háztartásában is. A föníciaiak már a II. évezredben hír-
hedt rabszolga-kereskedők. A kereskedelmi városközpontú álla-
mok inkább oligarchikus köztársaságok voltak, uralkodóiknak nem
volt despotikus hatalmuk. Ezek a föníciai városok sóhasem egye-
sültek egységes államban, s ennek a szétforgácsoltságnak volt a
következménye az,hogy nem alakult ki egységes vallási rendszer,
- és hiányzolt az egységesvédelmi erő azidegenhódítókkalszemben-

_^ Az egyiptomi újbirodatom meggyöngülésével a föníciai városok

ló súlya megnövekedett. Virágkorükat a xII-vIIl. század között
 *
alef
9
béth
1
gimel
\
dáleth
L y
iod kaf
ökör ház teve aitó kéz tenyér

Y o 1 9 W X
méD ijin pé qof sin t1w
v{z szcla. száj fot kcreszt
A ftinícíai,,óbécé" néhóny betűje sémita elnevezésévelés anevek jelentésével

t { + keleti (ion)betük;
^KAYnP
<D KvNrPt + nyu8atl (dór) betük;

gd k l rs .* han8Értékük
Á görög óbécé

élték.Kiváló hajósok voltak, nerhcsak a Földközi-tenger medencé-

jét játták be, hanem eljutottak Britannióig és Afrika nyugati part-
jaittoz, s a VII. száuadban Nékó fáraó megbizásából körülhajózták
Áfrikót:. A trávoü utakon járó hajóik számára a Földközi-tenger
partvidékénekszámos helyén építettek kikötőket, támaszpontokat,
közöttük a IX. század végén,a Tiirosz által alapított Kartluigót.
A ftiníciai városok jelentősége a VII'I. vázaótól csökkent. A VIII.
színadban Asszíria fönnhatósága alá kerültek, s a kereskedelem-
ben, a hajózásban a görög városok is versenyüírsaikká lettek. A
YlI. szánadban Egyiptom és az újbabilóni állam, aYI. században
pedig a peűzsa birodalom résiévéváltak.
A föníciai kultura legjeientősebb vívmányaa22 jelből álló mással-
hangzóírás megalkotása: Ugarit városában a XIV. században egy
30 jelből álló mássalhangzóirást használtak, amelynek jelei az
ékírás formáját követték. Délen Büblosz városában dolgozták ki a
22 jelből álló írást, amelynek legrégibb emléke -- a XIII. század
végéről Ahiram király síremlékénekftilirata. Ez az irásrendszpr 79
-
 már nem volt olyan bonyolult, mint a sokszáz jelből álló egyiptomi
vagy mezopotámiai írás, hanem könnyen megtanulható és köny-
nyebben elolvasható. A föníciai írást vették át a görögök egy alap-
vető változüatással: a magánhangzók jeleinek alkalmazásával.
A napjainkban használt betűírások vagy a görögök, vagy az
-
arámiaiak közvetítésével mindegyike a föníciai írásrendszerből
származik.
-
Nemcsak a föníciaiak ,,kísérleteztek" a betúírás megteremtésével . A sznLzad
elején a régészeka Szináj-félsziget ókori réz- és malachitbányáinak átvizsgáása
során föliratos kótáblákat találtak, amelyek az i. e. II. évezred közepe táján
készültek. A Szináj-félsziget sémi törzsei az egyiptomi hieroglif jeleket egy-€gy
hang jelölésére alkalmazták, s kb. 30 jelből álló mássalhangóirást alkottak
i.€. 1500 táján (protosinai irás),

A sémi nyelvcsalád egy másik csoportja, az araml'aÉ (arameusok),

a II. évezred utolsó századaiban a föníciai városok fijlemelkedé-
sével kb. egyidőben
-
Mezopotámiában és a Libanontól keletre
-
fekvő sztyeppéken éltek. Azarámiaksem egyesüItek nagyobb kiter-
jedésű államban, de kisebb városkirályságaik közül néhány fontos
szerepet játszott Közel-Kelet életében(Aleppo, Dmuszkusz).
Állandó és súIyos kiizdelmet vívtak az egyiptomi, a hettita, az
asszír hódítókkal. Amikor a perzsák meghódítotüák Közel-Keletet
is, számos területen találtak arámi törzseket. Az arámiak szerepe a
szárazfoldi kereskedelemben éppoly nagy volt, mint a ftiníciaiaké
a tengeri kereskedelemben. Az i. e. I. évezredben a karavánutak
mentén mindenütt megtalálhatók az arámiakvárosai, kereskedelmi
települései. Írásrendszerüket a föníciaiaktól vették át. Az arámi
nyelv és írás elterjedtségét igazolja az, hogy az assúr és perzsa
birodalomban az írnokok jelentős száma volt arámi, és nyelviik
Közel-Kelet nemzetközi érintkezéséneknyelve,,,diplomáciai nyel-
ve" Iett. Egy évezreden át, egé5zen az arab hódításig, az arámi,
illetve egyik nyeldárása, a szír volt aköngazgatás. a kereskedelem
nyelve a Közel-Keleten.
P.l,rnszrrN.e, A régi Palesztína a Libanon-hegység déli részétől a Holt-tenger
déli vidékéigterjedt. Az i. e.III. évezredben sémita törzsek laküák,
akik az egyiptomi középbirodalom íiinnhatósága alá kerültek.
A X\flII. században a hikszosz törzsszövetség központi területe
volt Palesztina. Az egyiptomi újbirodalom megerősödésével bár
§zervesen nem kapcsolták Egyiptomhoz
-
Palesztina lehanyatlott.
Az i. e. XIII.
-
században, amikor az egyiptomi befolyás meggyön-
gült, megjelent Palesztinában a tizenkét héber törzs. Az őslakó
kanadnitók egy része elmenekült, a többit részben megsemmisítet-
ték, részben leigázák. A megtelepedés eredményeként alakult ki a
törzsi arisztokrácia. A törzsek elkülönülten éltek, csupán kivételes
80 alkalmakkor egyesítették a törzsszövetség erejét. Csak i. e. 1000
F
|,
|,
l
I

körül alakult ki
- a keleti despotikus monarchiák
az állam; kialakulását külső tényező is
minüájára
afiIiszteusok ámadása
-
-
meggyorsította. Azi. e. XI. száuadutolsó éwizedeiben, a Benjámin
-
törzsből származő Saul lett egész lzrael királya, majd Dávid áz,
aki Juda törzsének vezetésévelvéglegesen egyesítette a !2tőrzset,
és JeruzsóIemet tette fővárossá. Fia, Salunon (971-929) már terü-
leti alapon szervezte ű!l1á az államot,élénk kereskedelmet folytatott,'
de a lakosságra súlyos adókat és közmupka-kötelezettségeket rótt.
Halála uán az ország két részre szakadt: azészaá lzraelre és a
déli Judedra. A két állarnot azi. e. VI_II. száza{ban Asszífia Q21),
aYI. száaadban pedig Babilónia igázt^l9 (58O.. lnael aisztokrá-
ciájá| az asszírok Mezopotámiába hurcolták, ahol beolvadtak a
helyi takosságba.,Judea lakossígát az újbabiloni birodalom idején
telepíteték át Dól-Mezopoámiába, és maradványaikbót
apeízsa Kürosz bocsátott baza
- akiket
alakult ki a későbbi zsidó nép.
-
Fönícia, Palesztina, Szíria területén élt sémi népeknél alakultak A vll,r.Ás
ki azok a vallási tanítások, amelyek később az emberiség jelentős
részének ilágnézetere gyakoroltak hatást.

A lakosság hite szerint a földet istenek, ,,Él'..knépesítikbe, és mindenütt

megtalálhatók: sziklrikban, patakokban, heryormokon, a fétis jellegú tárgyak-
ban stb. A földműveles térhóűtásával az ennek megfeleló istenek és kultu-
szaik is meg|elentek.
Az ugariti ásatások nyomán talált költeményekból, himnuszokból a föníciai
hitvilág sok eleme ismerhetó meg. A termékenység iste;re Ba'al, a megtermá
kenyítő férfiisten; Anat a termóftild és az alvilág istennője. Minden törzs-
szövetségnek, városnak megvolt a saját istene: Tiirosznak Melkart, a moábi
l törzsszövetségé Kemos. ,,Ba'al"-hoz hasonló zivataristen volt Hadad; meghaló
I és feltámadó isten Esmun (vagy Adon görög Adonisz),
4
?
- ,,Ur" - ebból ered a
Asztarte és mások. F;z*,k az istenek mindenból megkövetelték maguknak az
elsőt: az első kalászt, az elsó gyümölcsöt és az ember elsó újsálöttjét is. §er-
!
; meszetesen az emberáldozatot később ajándékkal vagy jelképes íirláldoással
í meg lehetett váltani.) Az ugariti vallás a helyi isteneket egy átfogó istenalakba,
i egyetlen,,Él"-bg vonta össze: ő az istenek atyja és parancsolója, a nagy és bölcs
isten.

Azizraelitörzsek a déli pusztaságfelőlvándoroltak be, és egybe-

olvadtak a 100 éwel korábban kelet felől érkezett héber törzsek-
kel. Mindkét csoport más-más hagyományokat hozott magával;
a keletiek a sumer ur városában sziiletett Ábrahámról szőló ha,
gyományt, a délről érkezettek lzrael ősapáről, az egyiptomi fog-
ságról, a Mózes és a Szináj-hegyen megjelent Jahve istenről szóló
hagyományt. A hagyományok egyesítése révénÁbraluímot tekin-
tették a törzsszövetség és más rokontörzsek korábbi ősének, unoká-
ját pedig, Jókobot,azonosítottiik a délről érkezett törzsek névadó-
jával,Izraellel. Jahve fokozatosan kiszodtotta a többi törzsi istent,
és a törzsszövetség egyetlen istene lett. Még nem a világmindenség, 81

6 Az ókori világ történetB - 42 404

 csak e törzsszövetség egyetlen istene, de már megvannak minden
más istentől elkülönítő egyéni vonásai.

Különösen az, hogy nem ember alakú isten, nem is szabad ember vagy állat
alakban ábrázolni. később nevét is tilos volt kimondani.
Az izraeliek és Jahve kapcso|ata a ,,szövetség" képzetébentükrözódik. A
hagyomány sztrint amikor Mózes kivezette népétEgyiptomból, Jahve a Szináj-
heglen ,,kinyilatkoztatta" törvényeit: a tízparancsolatot és a Szövetségkönyv
törvényeit (Mózes II.21-23). Természetesen e gyűjtemények később keletkez-
tek, akkor, amikor kialakult a magántulajdon és az államszervezet. A ,,szövet-
ség" szer:int Izrael népe kötelezte magát Jahve törvényeinek megtartására. Jahve
pedig arra, hogy népétminden bajtól magvédi.

A királyság kialakulásával beolvadtak Jahvébe a föníciai fő is-

tenek jellemvonásai(El, Ba'al; is, és Salamon király idején Jahve
kultusza, a centralizációra törekvő királyi hatalommal fonódott
össze.
Az osztálytársadalom kialakulásával együttjáró szociális igazság-
talanság (és az uralkodó osztály által előtérbe helyezett Ba'al
kultusza) ellen léptek föl az ótestamentumi próJéták. Ők ruháztak
föl Jahvét az erkölcs és az igazság egyedüli védelmezőjének tulaj-
donságaival; a VIII. századi prófeták gondolatain alapultak az
ótestamentumi tanítások.

Jahve egyetemes jellegét hangsúiyozták akkor, amikor az asszit hatalom

leigízta a két királyságot. Az asszírok győzelmét Jahve büntetésenek minősí-
tették, mert nem tartották be a ,,szövetséget". De nem örökké tartó e büntetés,
eljön az örök béke; a béke és igazságossíg korát egy Dávid háából való,
Jahve által ,,íölkent" (,,messiós" ) hozza majd el.
A súlyos belsó és külsó nehézségek arra késztették a királyi és fópapi hatal-
mat, hogy kibéküljenek a prófétai 66zgel91n61|. Ennek dokumentuma a
Mózes ötödik könyve (Deuteronomium), amely kb. i. e. 620 körül keletkezett.
E könyv tiltotta a jeruzsálemi Jahve-szentélyen kívüli kultuszokat,enyhítette
a korábbi törvények szigorú osztályjellegéI (pl. a hétévenkéntiadósságetenge-
dés; a kötelezó jótékonykodás az özvegyek, árvák és a nemzets€gen kívülállók
javára stb.). A Deuteronomium eszméjéta babiloni fogsíg utolsó szakaszában
Íiillépő (i. e. 586-539) próféták fejlesztették tovább. Egyikójük, a ,,második
Ézsajás" fogalmazta meg elóvör a monoteizmus tanításait: Jahve az egyetlen
istene a világrrak, ő teremtette a világmindenséget. Jahve tehát azegész emberiség
istene, aki kiválasztotta saját népet, és más népek fölé emelte őket.

A babiloni fogságból valőhazatérésután, ezi. e.Y. században

született meg a Jahvéról szóló hagyományok, tanítások írásbeli
rögzítése, az Órcsfumentum. A gyűjteményt a szerkesztők ,,szent
könyvnek" nyilvánították. A későbbi századokban további köny-
vekk€l egészült ki az Ótestamentum (Zsoltárok, Példabeszédek
könyve stb.) ; a ma is ismert szövegével kb. az i. e. II. századközepén
készült el.
82
 Asszíriának a Tigris középső folyásínak viitékét nevezték, a mai Irak észak- Azsszín
keleti ré§zét. Fejlődésérerányomta bélyegétaz a körülmény, hogy ez a teriilet BIRODALOM
látta el fémekkel és fával Mezopotámia déli részét,több fontos kereskedelmi
út haladt át területén, így Közel-Kelet államainak közvetítőjévé vált. A fő
kereskedelmi útvonalak mentén asszír raktárak, telepek bálőzatát épitették
ki, amelyek közül a legfontosabbak a kisázsiai telepek voltak. Az i. e. II. év-
ezred elején alakulhatott ki az asszir nép, az akkádokkal rokon sémi és hurrita
törzsek összeolvadásából. Hosszú ideig Hammurabi birodalmának, majd
Mitanninak voltak adófizetői. Az önálló államiság kialakulásának folyamatát
n€m i§merjük, de a XIV. században már létezett az asszír állam; az i. e. XIII.
sázadban érte el hatalmának tetőpontját, és a sikeres hadjáratok eredménye-
ként kialakult és megerősödött a királyi despotikus hatalom.

Az asszir társadalom szetvezete katonai jellegű volt. A hadsereg

zömét a szabad parasztilovasság és gyalogság alkotta, vezető
rétegéta harci kocsival rendelkező arisztokrácia. A kitűnő
' bad parasztságra támaszkodó - sza-
hadszervezet, a magas fokú kato-
-
nai szellem és fegyelem, Asszíriánál erősebb állammal szemben is
sikert biztosított.

A IX. sázadban indult meg Asszíria rohamos terjeszkedése. E században

már Mezopotámia urai voltak, s megindították hadjárataikat a kereskedelmi
ritvonalak biztosítására. Északon a hódítás élja a nemesfémekben és vasércben
g;azdag hegyvidék megszerzése volt, és eljutottak egészen a Kaukázusig. Keleten
az iráni törzseket hajtották uralmuk alá, nyugaton az arámi és föníciai államok,
majd a következő sázadbalPalesztina elfogíalásával a Földközi-tenger men-
tén húzódó kereskedelmi útvonalakat is megszerezték. Végül a VII. században
Észak-Egyiptomot foglalták el,

E hódítások időszakában kialakult a birodalom szervezete i§,

Azállam éléna király állt, akinek legfontosabb föladata abadjára-
tok szervezése és irányítása volt, hatalmát azonban az arisztokrata-
tanács némileg korlátozta. A kormányzásban a nagyvezér (tartanú)
segítette; a tartományok kormányzását az arisztokrácia egy-egy
tagjára bizták, a meghódított népek uralkodóit függő helyzetben
sem hagyták meg helyükön. Az elkeseredett ellenállást tanúsító
népeket a birodalom más területeire deporálták; űgy gondolták,
hogy ezzsl megelőzik a későbbi lázadásokat is. E meghódított és
áttelepített törzsek magukkal vihették családjukat, eszközeiket;
elszórtcsoportokban telepítették le őket, összekeverve a különböző
nyelvűeket. Számos nép tűnt e|így a történelemből, ma már csak a
nevüket ismerjük. A rabszolgáknak is bizonyos önállóságotbizto-
sítottak; személyes szabadságot ugyan nem adtak, de termékeik
meghatározott részénekbeszolgáltaása után, a megmaradt résszel
szabadon rendelkezhettek. A rabszolgákat rendszerint földdel
együtt adták el, és nem szakitoLák el családjuktól. Helyzetük tehát
alig különbözött alegyőzött, különösen a deportált népek Íélsza-
bad lakóinak helyzstétől. Az uralkodó osztálv hatalmat glakorló 83
6*
 tésze a katonai és hivatali aisztokrócia volt, az asszír szabad pa-
rasztsóg pedig zsoldos katonai szolgáIatot teljesített. A termelő-
munkát a leigózott rupek végezték.
Asszíria az i. e. YII. század közepén érte el hatalmának tető-
pontját. Assurbanapli (668-63l) megpróbálkozott az asszírok
kulfurális íiilemelésévelis. Ninívében hatalmas könyvtárat épített,
és ide gyűjtötte össze az ékírásosirodalom minden alkoását.

Ugaanakkor egészKözel-Kelet gyűlöleteNinive és az assdrokellenirányult;

Assurbanapli haláa után a birodalom bomlásnak indult. Egyiptom függet-
lenitette magát, Babilónia föllázad| a médek és perzsák keletről támadták meg
a birodalma1. Az asszír hadsereg nem tudott ellenállni a több ir{nylt phalnnak.
A méd hadsereg 612_ben elfoglalta Ninivét. Az asszír ari§ztokráciát kiirtották,
az asszir.nép ragy résZe felörlódött, a megmaradottak asszimiláódtaki az
assár nép is eltűnt.

A Tigristől nyugatra fekvő területen alakult meg az ÚibabíIoni

birodalom, amely néhány évtizeden át jelentős hatalmi tényező
v olt. N abukudur riusszur (Nabukodonozor) uralkodása idején (605-
562) hőditották meg Judeát, megscmmisítették fővárosát, s lakóit
Mezopotámiába hurcolák. A birodalom nem állott fönn sokáig,
538-ban a médek foglaltrák el.

A tr,tÉpBx És A második évezred közepe téjáb jelentek meg llszak-Iránban az indoeurópai

l pnnzsÁr vándorlás nyomán a méd és a perzsa törzsek. Az I. évezred során is megrrrarad-
tak nomád vagy félnomád lótenyésztóknek, csupán egyes törzsek téítekát a
fijldművelésre és a települt éIetmódra. A Vm. sázadra alakult ki a.méd törzs-
szövetség, létrejöttét az asszlr terjeszkedós elleni védekezésgyor§ította meg.
Hérodotosz elbeszelése §zerint Déiokészegyesítette a médeket, s az asszír év-
könyvek is említik a nevét. A VII. szízadban, amikor megdöntötték az asszit
uralmat, fokozatosan kiterjesztették államuk határait; méd fönnhatóság alá
kerültek a Tigristól keletre, a Perzsa-öböl vidékénétó perzsa törzsek is. A méd
birodalom laza államalakulat volt, félig független töruseket, területeket fogott
erybe, amelyek saját uralkodóikat is megtartottáÉ; ilyen helyzetben voltak a
perxák is.
A perzsa uralkodó család, az Akhaimenidók egyik tagja, Kürosz, kihasználva
a médek meggyöngülését, a Vr. szÁzadköznrtn (558-550 tájőn) a perzsa tör_
zsek élénföllázadt: az eddigi méd birodalom perzsa fönnhatóvíg alá kerult.
- görög városokat, Babilóniát,
Kürosz elfoglalta a kisázsiai Lüdiát, a kisázsiai
utódai pedig meghódították Eryiptomot és Líbiát (Kambüszész); keleten az
Indus völgyéig terjeszkedtek (I. Dareiosz). Ezekkel a hódításokkal az Akhai-
menidák perzsa állama óriási kiterjedésű, eddig nem látott méretű birodalom
lett; az Indus folyótól az É,gei-tengerig, a Kaukázus déli nyűványaitól Dél-
Egyiptomig terjedtek határai. A hatalmas terület népei, terti{etei a legválto-
zatosabb gazda&igi és társadalmi képet mutatták.

A birodalom szeíyezotétI. Dareiosz (i. e. 529-485) alkotta meg.

Reformjai a központi hatalom megszilárdlására irányultak.
84 Uralmának támasza a hadsereg volt, gazdasági alapját pedig az
aáík és u kirúlyi gazdasógok bevételeíképezték.A király hatalma
az egyiptomi despotizmtst mintázta: a pensák és a médek felett
Áhuramazdá isten választottaként uralkodott (bár hatalmát saját
népe ftilött egy hattagr1 arisztokratatanáccsal osztotta meg, akik
a király tanácsadói voltak). Abirodalom területét húsz tartomány-
ta, szatrapíára osztotta, amelyek éléna kormányzók, a szatrapák
állottak. A §zatrapa korlátlan ura volt a tartomány polgári lakos-
ságának, de a tartományok helyőrségéúek élére kivéve ahaár-
-
a király külön katonai parancsnokokat
menti tartományokat
-
állított; a szatíapa és a katonai parancsnok egymást elenőrizték.
A király ezze|is igyekezett riegakadályoz-ni a szatrapákesetleges
elszakadási, önállósodási törekvéseit. A szatrapák megbatározott
adót fizettek a kincstárba. A birödalom központja, a királyi szék-
bely Perstiepolisz vo|t, §usa pedig az adminisztr{ció központja,
Hivatalos iryelvként apeízsa mellett az arámi nyelvet használták,

A hadsereg magvát a perz§a lovasság és gyalogság alkotta, szükség esetén

elsősorban a médekkel és keleti-iráni törzsek harcosaival egészítettékki a had-
§ereget, s esetleg a meghódított lakosságból toborzott segédcsapatokkal, A
mozgékony, gyors lovasság biztosította a p€rz§a hadsereg fölényét minden
korabeli hadsereggel szemben. A birodalom jól kiépített úthálózattal rendel-
kezett, amely egyaránt szolgálta a hadicélokat és a kereskedelmi §állítást. A
nyugat_kisázsiai Epheszosz városát a királyi székhetlyel összekötő ún. ,,királyi
rit,, nrintega 24o0 km hosszú volt, 25 kilométerenként épült áliomásokkal. Más
útvonalak is épültek, postaszolgáIatot teljesító lovasstaféta-állomásokkal.
Dareiosz a pénzügyeket is rendezte, egységes pénzt veretett: (8,3 gramm súlyú)
aranypénzt, a dareikoszt.

A birodalom kialakulásával együtt alakult ki a vall᧠rmdszer,

amely az uralkodó hatalmát támasztotta alá, és amely a katonai
hódításokat elősegitő ideológia szerepét is betöltötte. zar athus ztra
iráni ,,prófétának" tulajdonította a későbbi hagyomány e vallási
rendszer kialakulását (a később, azi. sz.I|I. században összegyűj-
tött tanításait az Ayeszta, a ,,Tudás könyve" tartalmazza). Áhura-
mazdó vált a l€főbb perzsa istenné, ő a ,,világosság", a,,fény"
és minden ,,jó" megtestesítője. Vele szemben a minden ,,rossz"
megszemélyesitője Ahriman. A ,,jó" és a ,,rosszo' kiizdelme tölti
ki az emberiség történetét, míg végül eljön a megváltó, és legyőzi
a íosszat. Az Akhaímenida-kirőlyok néizetsit nem befolyásolták
zarathusztrae tanításai; a királyok hatalmát, a perzsák világuralmi
igényeit kifejező égi erőnek tekintették Áhuramazdát. A hódítást
szotgáló ideológiává azáltal válhatott, hogy minden perzsának
kötelezővé tette a,,rossz" elleni küzdelmet, vagyis Áhuramazdának
és az ő kiválasztottjilnak, a királynak a szo|gálatát.

85
Az asszír és a babilóni birodalom|tll
 A görögök ókor-i története

Tetgeren űkel,
Atélivíful
ÖrvétvU lgUkon,
S Gaiaít, d,,ugaEatos aíell"űt,
Zalctatja a meg-nwgífialót
Éwőlévreaz imbolygó ekevassal,

fu a beszédet és a széllel
? Yerseayrő gonblatot meg a törvényt
ía u!ja,. . ."
-:, (Szophoklész: Anügoné)
A görög történelem kezdetei

Az ,,előidők"
Az a teriilet, amelyen a görögség története több mint három- A cönöo rör.o
ez.er éve útjára indult, foldrajzilag három részre tagolódik. A BaI,
kón-félsziget déli része, az űn. ,,anyaország" az e§yik.' a másik a
görög szigetvilóg, a harmadik pedig Kisóz§a rryugati tengerparti
sávja.
ABalkán déli részénfekvó,,anyaorságot" aterrrészetháromreszre bontja.
a Balkán-hegység nyűványai választanak el a
É,szak-Görögorszóg
- amelyet
félsziget északi részeitől nyugati része a zord,sziklás-erdős Épeirov, keleti
-
része Thesszália, itt taláható a görög föld legnagyobb összefüggó termóterii:
lete, a Péneiosz és mellékfolyói áltat öntözött termékeny síkság. Thessália
é§zaki határán emelkedik a magasba Olümposz herye, a görög mítoszok iste_
neinek lakóhelye. Az Épeirosztól és Thessáliától délre fekvó Közép-Görög-
orszógot északon nehezen járható hegyek határolják. Csak a Maliszi-öböl
mentén található könnyenjárható útvonal észak felé, a Thermopülai-szoros. E
tertiúetet sámos kisebb-nagyobb völrykatlanra osáják a hegyek, amelyekben
ery€gy kisebb görög állam alakult. Keleti részen van Attika, amelynek földje
ezíistben és márványbpn g;azdag kiválóan alkalmas olajfa termesztésere, tenger-
partja pedig kikötők siámára kedvezó. Központja, Athén a görög civiliációnak
is centruma volt. A iszomszédos Boiotia
- Thébai városával -
természeti
kincsekben kevesbé gazőag, mezőgazdas᧠adottságai viszont Attikához
hasonlóak. A Boiotiától nyugatra fekvó Dórisa a két Lokrisz, Phókisz
hóftidte Parnasszosszal és a delphoi jóshellyel
- a
Aitólia és Akarnania kevéssé
-,
termékeny, erdós-sziklás tájak. Dél-Görögorszóg félszigetét, a Peloponnészoszt
cgupán egy keskeny ftildnyelv köti össze Közép-Görögorsággal,az Iszthmosz.
E földnyelven épüt a görögség két jelentós központja, Korinthosz és Megara.
A félsziget déli részének természeti adottságai a kedveóbbek; Lakedaimón
az Eurótasz-folyó termékeny völryével, a Taügetosz-hegylánc vasérc- és már-
-
legszerencsésebb természeti adottságtl terüetek-
ványlelóhelyeivel
- egyike a
nek a görög ,,anyaorságban". A Taügetosz nyugati oldalán fekvó Messzéaia
is viszonylag kedveá természeti adottságokkal rendelkezik. A félsziget közepen
fekvő Arkádia, a nyugpti Élisz, az északi Akllaia és az északkeleti Argosz kevés
termófoldű, hegyes-erdős teriiietek.
A görög szigetvilág szinte híd gyanánt köti össze a sáradildi Görögorsá-
got a kisázsiai partvidékkel. A szigetek egy része oly közel fekszik az ,,anya-
orságboz", hory sorsuk, fejlódésük aligha váIaszthatókel tóle. Euboia
amely egy ponton alig harminc méterre van Boitiától Közep-Görögorság-
-
hoz tartozónak tekinthető, Szalamisz sorsa Attikával,
-
Küthéra sorsa Spártával 89
 fonódott össze. Ugyanez mondható néhány szigetről a kisrizsiai partok mentén:
Rhodosz, Khiosz, Irszbosz története a kisázsiai görögséghez kötődött. A két
szigetcsoport, a Küklaszok és a Szporaszok elég gazdagok ipari nyersanyagok-
ban: márványban, ezüstben, aranyban és rézben; földjük pedig szőlőtermelésre
alkalmas (Parosz, Naxosz,Mé|osz, Délosz, Androsz stb.). Küprosz jelentőségét
gazdagÉzlelőhelyei mellett földrajzi fekvése, a görög terü-
- meghatározta
-Ieteket kötötte össze Elő-Ázsiával; Kréta szigete pedig amellett, hogy az Egyip-
tom felé vezető híd szerepét töltötte be, a görög tengeri közlekedés csomópontja
volt.
Kisázsia nyugati partvidéke kedvező lehetőségeket nyújtott a letelepedésre.
A tengerbe ömlő folyók torkolatvidéke, termékeny völgyeik, a tagolt partvidék
nyugodt öblei, amelyek kikötők építésére kiválóan alkalmasak voltak, valamint
a Fekete-tenger, Közel-Kelet és Afrika felé húzódó kereskedelmi útvonalak
tették értékesséa görögség számára e földet.
A görögség történetében időnként jelentős szerepet játszottak más területe-
ken létesült görög városok is (Dél-Itália, Szicilia, a Fekete-tenger partvidéke),
mégis azt kell mondanunk, hogy e városok a görögség történetének központi
területén kívül estek, és sorsuk az adott nem görög területek sorsával fonódott
össze.
A görög föld éghaflata szubtropikus; a tél esős, szeles, a nyár viszont
-
sáraz. A száraz időszakban a patakok ki-
- forró és
májustól szeptemberig
sáradnak, a folyók dáozama erősen csökken, ezért a vegetáció is az őszi-
téli-tavaszi időszakra esik. Nincsenek nágy folyói, amelyek nagyobb §zabású
öntözőrendszer kiépítését lehetővé tették volna. A hegyeket a ma8iasban tű-
levelű, lejjebb bükk- és tölgyerdők boritották, bár az ókorban már megindult
az erdők pusztulása. A vadon élő állatvilágot a szarvas és a zerge, a m€dve,
a farkas és a róka képüselte, az ókorban még az oroszlán és a bölény is.
Ezeri a területen alakult ki az a görögség, amely megteremtette az euTópai
kultura kezdeteit, a társadalmi életet, a művészet és a gondolkodás utánoáa-
tatlan alkotásait, amelyek napjainkban sem vesztettek fényükből és értékükból.

A cönöcsÉc A későbbi görögség ftildje a legrégibb idők óta lakott terület volt.
rr,őrrr A paleolitikunlból és a mezolitikumból kevés a régészstilelet, de
rurnJnÁx elegendő annak bizonyságaként, hogy az ősembercsoportok korán
meátelepedtek e területen. A neolitikum emlékanyaga már gaz-
dagabb, különösen a kontinentális területen és Krétán, a szigeteken
már kevésbé;fő lelőhelyeik alapján Szeszkló- és Dimini-kultúrák-
nak,neil.e7zik,rnindkéthelységTlrcsszólióbantalálható.
Az j. e. ry-III. évezred forduloján kezdenek ismertté válni a
fémeszközök (téz és bronz). HasznáÍatuk általánossá válása termé-
szetesen évszáaadokig tartott, csak hosszú idő uLán alakitotta át
gyökeresen a gazdasegi életet. A fémhasználat megismerésének
forrása valőszinűleg Kisázsia volt, és keletről terjedt nyugat felé.
Ebben a szakaszban vlrágzott föl a szigetvilág
Küklaszok
- kiilönösen a
kultúrája, hatásuk erőteljesen befolyásolta Kréta és
- területek fejlődését.
a szárazfőldi
A második évezred első felében azÉgei-vilóg legfejlettebb terü-
lete Kréta szigete volt, ahol nagyszeríi kultura fejlődött ki. Már e
90 szakasz elején megielent valőszlnűleg egyiptomi haüísra a
- -
képírásés az ebből kialakult hieroglifaírás, majd a vonalas szőág-
irás, az ún. lineáris A írás. Kréüán ókori keleti típusútársadalom
és állam alakulhatott ki egy-egy várossá növekedett település fönn-
hatósága alatt. A XVIII. századig valószínűleg három ilyen köz-
pont osztozkodott Krétán : Knósszosz, Phaisztosz és Mallia. Egy
természeti csapás azonban mindhármat elpusztította, s a csapás
után már az egész sziget az újjáépült Knósszosz fönnhatósága alá
került. Még kétszer döntötte romba a földrengés a knósszoszi
palotákat (i. e. 1ó00 és l500 áján), de mindig újraépültek. Yalőszi-
nű, hogy Knósszosz uralma egy időben az Egei-tenger szigeteire
és a szárazföld egyes részeire is kiterjedt. Alátámasztja ezt a Mino,
taurosz-legenda, valarnint néhány földrajzi név és régészeti lelet.
A görög hagyomány szerint ,,Minósz király" palotájábal (ma már
tudjuk, hogy ,,Minósz" nem személynév, hanem a knósszoszi
uralkodó méltóságát jelentő elnevezés), a labirintusban élt a Mino-
taurosz nevű szörny, amélynek áplálására Attikának évente hét
ifjút és hét leányt kellett küldenie; Thészeusz athéni királyfi ölte
meg e szörnyet, és megszabadította Athént az emberadőtól. A
késői krétai periódusban indult meg a görög törzsek áramlása
Krétára (i. e. XVI-XII. század) előbb az akhájok, majd a dórok
szállták meg a szigetet. Megszűnt Kréta önálló fejlődése.
Kréta elsősorban a kereskedelemnek köszönhette fejlődését,
Krétai hajók bonyolították te az É,gei-tenger kereskedelmét, de
ennél Lívolabbi vidékekre is eljutottak akrétai hajósok. A leletek
fejlett mezőgazdáságról tanúskodnak, a gabonaneműek mellett
elsősorban az exportálásra kiválóan alkalmas étolajat, szőlőt,
sáfrányt, fűszerfeléket termesztették. Az ipai termelés is
belső szükségletek kielégítésemellett
- a
elsősorban exportálható
-
és,,külföldön" keresett termékeket állított elő : fajanszíárgyakat,
elefántcsont-faragványokat, bíborfestéket,kő- és agyagedényeket.
Agyagedényeik között gyönyörűek az űn. Kamaresz-vázák. E
,,hasas" és mégis kecses vázákra előbb fekete alapon fehér, vörös 91
 és narancssárga színekkel görbe vonalmintákat és növényi motí-
vumokat festettek; később világos alapon fekete és barna szí-
nekkel, természethűséggel ábtázolt tengeri élőlényekkel díszí-
tették a vánákat.
A krétai kultúra nagyszer'ú alkotásai a paloták. A knósszoszi
királyi palota két és fél hektár területen épült. A termek és a
vlzvezetékkel, fürdőszobákkal, vízöbüteses,,mellékhelyiségekkel" -
ellátott
- lakosztályok, kápolnák és műhelyek, raktárak és fegy-
vertárak bonyolult rendszerrel kapcsolódtak egymáshoz. A termek
mennyezetét nagy számban alkalmazott háromméteres, fijlfelé
vastagodó oszlopok tartották. A fontosabb termek falát, pl. a trón-
termet, deűs freskók díszítették,amelyek színpompás virágokat,
karcsú és könnyed mozgású ifiakat, díszes ruhájú nőket ábázol-
tak; a szórakozás és a kultusz egyes jeleneteit örökítették meg.
Kréta társadalmáról nem sokat tudunk. Az a föltevés állhat leg-
közelebb a valósághoz, hogy a tulajdonviszonyokra és a társadalmi
szerkezetre az őkori Kelet sajátos viszonyai a jellemzőek. A krétai
civilizáciő hatása az egész égei-tengeri világban kimutatható.
A későbbi görög föld
- görögöket közvetlenül megelőző -
lakóiról keveset tudunk. A görög hagyományok pelaszgoknak
nevezik az őslakosságot, akiknek eredete még eldöntésre vár.
Acönöc Az indoeurópai görög törzsek lassú vándorlással a második
rönzsnx évezredben nyomultak be a Balkán-félsziget déli részére.Kiindu-
uncni,rNÉsB lási helyük és a vándorlás útvonala ma még bizonytalan, de való-
színű, hogy a szárazíöldi folyamatos beszivárgás mellett fő töme-
gük tengeri úton, a mai Bulgária-Kisázsia-Közep-Görögoiszág
útvonalon érkezntt későbbi hazájába. Az Őslakosságot neín pusz-
tították el, és nem űzték el, hanem azzal összöolvadtak. A fejlettebb
őslakossággal történt összeolvaűs és a hódítással járő zsákmány-
szerzés nyomán megindult az anyagi javak fiilhalmozódrása egyesek
kezén. A törzsfőnöki tisztség is mind nagyobb jelentőségű lett a
vándorlással együtt járó harcias viszonyok között, s ez a katonai
arisztokrácia kidakulását eredményezte. A meginduló trársadalmi
rétegódéssel egyidőben megjelentek az erődítésekkel védett tele-
pülések, amelyek föltehetően a törzsfőnök székhelyei voltak. A
görög törzsek köziJ^l az elsőként érkező akluijok a peloponnészoszi
félszigeten, az őket követő iónok a Peloponnészosz északi részén
és Attikában, a második évezred közepe táján bevándoro|t aiólok
Közép-Görögország nagyobb részénés Észak4örögországban
telepedtek le.

92
 A görög tclcpiitécck közüt kiemelkcdott a polopoonásrotzt Mf,_ A x§rüxÉt
kéaéjeL*ntöséga, és err§t a városról n*vozz§k a i{Yí*}fiII. sáza, ktlt.r*fiA
dokat ,,titikáiéi korszell"nak. A mükénéigörögök-b XV, sz, (r,r. xvl*xtl.
elejérr behatoltak Krétárt is, ás a*hái dinasɧe rerrdozkcdett be a szÁrus}
krrósszoszi palotába*. l40o tájáa tzgabaa va§y §gy.Éiabb támadás,
lagy az őslakosság fö*cl{sc rc*be d§§tiitto a p*lotát.
M{tkénégbben az ídőben érkczctt virágzá§e cstlcspontjára.
Brről tanüskodnak a gazóag kincslelcttk, a hatglmas építkezések
és a !ín€áríi§ irásos áblácsk{k $qüii. A fajtődé§ silypontja tchát
Kfé*áiól b,§E*íazfiildi Giirögoreúgbl bol}czöd§tt át, & *tvctték
krél*tól a tccgeri kcrcskcdslsrn lcboryyolftását i§. Az akhfii kká,
lyok hatalmas, várszcr{í közpoa*Ó}at éplt§ttsk: ilyenek yoltak a
,peloponné§zo§uon Mükéná, Püíosz, Tírünsz ; Boiptíában Orklp,
meao§z; í*ne* uralkodtak a környék fölött,
A mükénéitársadalom szerkczstóről még nem tudunk annyí bizo,
nyo§at, }ogy vitarbab§an képot alkothaisunk, A piilosa tgya5
táblákon *yilvánt*rtási ad*tok gazdag mennyilégo találtr*tó.
§zámon tmtották a kézm§vcscket (szövők és fo*ók, ácsok, }ovár
csok, aranym§iesek, ftzekasok, pékbk stb.)o de ezt í§, hqg; a kéz,
rnűvesek xcnnyi gabon&t kaptak ellátmányktht és meanyi nyer§-
J
snya8ot Rildol8pásra. Fzek a kézrnűvesek v*gy s kírúly wana)(
*, vag} ÉzarisetckraÉk szo§álatában állottak, Sám*n tar,
tottak u raumr rabczolgákat is, nőkct és fér§*k*t, de a rabseolga-
sá8 méreteir{l ér jc§e#ól nincs tiszta képünk"
A rryilvántartásokban szerepclaak a §ldck birtoklói is. A földek
tgy rssze köetr*§idonban 8 waíax rcrrdelkezésércáltott.'ő
"oit,
aöolt,,t* mefloszl"', kiha§tott réset a főtisztviaclőknck, mi*dü*ek,
előtt a b*rlvezérnok |a lawagetásnak). A despot* oikoszgazdas{gát
föként bérlőparasztoi miívcltékmeg, de dolgoztatctt hadifogoly
*abszolgákat i§. A §ldck arásik:§sze a aagy}irtokosok keaéa volt,
akik kisbérletek formájában rn{lvoltctték, illctve a szab*d parasat*k
birtakában volt. A waíax ós a 1awagctász tulajdonát képező tcme,
noor m*l}ett mag*ntulajdonban lcvő földet & olyan kate3ariákat
is tal§xnk, amoly+k * körtulajrlonból * n**gántula;dorrba való
átmanetct jel*ildk.
A dospota minderralaüvat§á*at rendalkezett, és * tErgéktöbb,
let egy ré"snc termószetbcni adók formájábaa * palotába kcr§lt.
Ez a kép keleli tíwútérsadalmi és wíajdnn§azotryokal mut§t.
Figyebrrrbe kell vcani azaaban az pltÉrdsrkct is; gö,rög földön
nincscn ö:lt§zéses földmüvElés, arni kslets* * despotizmus gazdasági
atapját képeats; ncm alakult ki *- v*lószínüleg az állandó h&bortk
következtébcn _* befolyásas pap§ág; továbbá ezck a görög des_
potikus kir*lyságok kicsiny arülctűnk voltak, így gazdasági bázi*uk
is sz{ík volL §z utóbbi kósnt*ttt őket egryébkéntállaadó zsákmány, 93
 Á müIcénéíaroszlánkaps

§uerző h*borúkra, amelyck vi-tzor:*i lassan fölőrölték az akhái-

görögsó§ er§j*t.
r { mükénéi kor csupár: r$vid szakasra a görögség történetén*k,
d* szárno* pont*n n kósfibbi i§lődés alapját képeztc. Anntk el-
ismerósc nrollcttn hogy Müké:rt előtti grirtigségnek is :ncgvcllt az
e§znls- ós hitvilágfl, nom igaztalan az a megállapítás, hcgy a görög
mitológia és *5lik* a mükónéi korban gyökerezik. A görög §ős_
m*ndák helységli a m*ké**i kor fontos központjai voltak, a hrr-
94 ntércrszi cposzok sok leír&sa Mükénékori tárgyi emlékckrűl szól,
köziitük többet napvilágra hozott a régészet" Az ak;ái királyok
utolsó nagyszabású }radjá:*ta a kisázsiaíTrája ellen vívott tizévts
háború volt (kb. i. e. 12ő§---1250). Schtiemann, Dörpfeld és Blegen
ásatásai cyomán napvilágra került az akhájok ákal elpu§zt{tott
város, E hosszrl küzdelenr tovább gyöngÍtgttc a XlIl. sz*zadban
már válságba jutott mükónéi állarnot, *grn tudott ellenálhi az
észaxról bcnyomu!ó újabb görög törzsek támadásának. Pülosg
már 120S táján elpusztult, é* mintcgy fél évszázadra rá M§kóné
'ellcgpára is rombx dőlt.

_ ko_*o_so: Kréta szlgctének fövároga: Knósszotz;

V P +

T)++ e a-sU-ta a 1Z etܧtÖt |elentő ar8uro§z:

Á
+YTlineóris B {rás Jelct
x pa-|-t§: Phairztp§l, a §zig€t déll részán fekvő város

Ae ókori keleti társad*tmak, ás a foldközi-tcngeri peremtcrüle, A póx

tek civiliációi az i. e. II. évearedbtn értck virágzásuk csúcspont_ vÁNnonrÁs
jfua (azóbabiloni bir*dalom, fiz egyiptomi Éj}irodalom, a hcttita
állam, Asszíria, K_réta, Mükénéstb.). Az évezred vÉgéng társz-
.dalmak s{rlyos megrázkódt*tásgk közepette lc}rarryatlottak. A ha_
nyatlás gyökerei atbaa kcrcshetők, hogy a bronzeszközök h6§z_
nálata, az öntözéses fcildr§űvet§s, a gazdasági élel központi irá_
nyítrása, a despo§kus áll*mforma mozdulatlan vilásgá merevítet,
ték c társadalmakat. E nagy államok áltandó cgymás elleni hábo_
ruskod*sa is marzsolta erejüket akko:, amik*r a XIr. század elcjéa
a kcleti civitizációk határ*in túlról mcgindult a barbár népek trir,
telen rohama. ]

E nagy, az É8piter8cren és Körrl_Keleten átcsapó népvándorlást valószl_

nűkg ar illlr törzseknek a Balkán-féls;igctrc töítént nagyobb tömeg{i be-
te]epdésc (a közép-Duna vidékéról} indltotta el. IIlír nyomÁrra ind§lhat_
t8k m€3 ely*s italicu§ törxek (és umber_sabcll törxek) m Appennin.fel_
szig*t felé, a thrák törzsck cg; tésze KisÉzsiába kclt {t. Elpusztult a bettita
birodalom, a Fötdköei-ten*cr nyu8ati partj{n rneg;i*Ícntck és me*itelep§dtck a
zsídók és * filísrteusok, ltd+zopgíámi{ba az aralneu§ törzsck nyonrr:ttak k,
é§ kát6bbi lakóLclyükre akkor indultak a médck ós a perxák is. Egyiptom és
Assztria jclcntós tcrl}letek föl*dárával, yégró crófpszltéssel tudott csatc §len,
állni q rohomotnak. 95
 B vóndorlás áldozat{vá lctt a mülr$néi civilizáció közgon{ir is.
A gbrög hagyomány a népvándorlás utolsó huilírtráv*l érkaz$
dh t&raek v*rdorlásf;t őriate mcg. Északoa,a thesszaío§z tö;rzsak
nyomultak a később róluk olnovozptt Thesszátiába (Épcíro,tzból),
ahonnan §oíatiába hüzódt*k clőlük az őslakosok. A dór törzsck
Közép{örögországon át nyomultak a Peloponn*§zo§zra, a m{íké-
néi civílipá*ió központi tcrüIetérc: Árgoseba* majd *ovábh tcrjasz-
kEdtek Lakedaímón *s Messzénta területén, Ycltilc oglidőbon
nyomultak bc 3clopon*észosz észak-kelsti részébcaz éItsziek.
Dórok foglatták e! Isztfuttosz' is, és a hagyományok szennt Átfiká
elfoglalását is megkísércíték,de Athén útját állta a dór terjeszke-
désnek. Az akbái őslakosság m*:adványai csak a féIszígcthogycs-
ordős középső vidékón, Árkádíában tudtár, meg6rizni függe*en-
ségilket. Átlán volt az cgyctlcn központ, amely sikerrel vészelts
át e nSpvándorlásto amit clsősorbarr annak köszönhctstt, hogy
korán lótrejött Atüka ogységc Athén mint központ körül, az oda-
menek{ilt népüiredék*ksegítségével,erőteljes ellenáltá§t fufutt
kifejtcni.
A görögtörxck vándorlása átlépte a seáradöldi §örögorság torülctót.
A dórok oló1 mcf,eküló nkhájok és a fólcg Thessállából mcneküló aiololc
Kisáz*ia északnyugati partvidékén és Leszbos,z szigei*n tel*pedtek le. Az áttt-
káMt kiv{ndorló iónok a kisdzsíaí partvidék középs6 részét a Hermo.qz
-
folyótói dé,lre -", valamlnt Khiosz és §zamosz szigetét fogíaHák el- A3 itt léte-
sült ión vÁrosok * Mil*tosz, Epheszosz, §zmüraa * a görög f§jl6dé§ fontos
cenirumal l*ttek, Iónok nép*s{t*tték be az d8ct-teng*ri szigetvilág közápső
r{,szét is {Farotz, Naxo§z, Androsa *tb.). A dórclk scm ínaradták ki e vándor-
lá§ból. Küth*íé§ és Krétán klvül Rhodcrszt é* Kisársia délayugatí ré*zét
népEsltttték b€.

A görögtörzsek e nagJr vándorlás során véglegesen elhelyszkcd-

tcr, é§ a tX. századra kialakult az a kcrct, arnelybcn ettől kezdye
a g§rögség történets folvt.

Áz ÁruBNm A vándorlásek pu*ztító hu§*maínak lecsillapodását rryu3al_

KoR ma§abb srázadok váltották fö1. A korábbi, viszonylag nagyabb
c*zn*sÁce terülstű centrumok megsomrnisiilésc visszaosé.§t okozatt. Volt
(x * Ix. azonbaa valarai, ami elltns{rlyoztaa nrükénéicivilizácíó §?§ívczctt-
szÁz*a) sógét: a yc§ hasenálatának eltcrjed§so o századokbag, An rlj anyag
clőször a görögség viszoxyai között v§zötett olyan n,technikai
fomadalogrilJzo', amely clsőként teremtgtte m€g a földön.az aatik
tfusadalmi éc tulajdonvi§zo*yokat. A kibontakozás persze lass{r
vo[t, az éIet alapja továbbra is a természeti-foldrajzi viseo*yok
által korl*tozott mazőgazdaság; a müveIésre alkalmas bárom,
g§rög viszonyok között nagyobb területcn (Thesszália, Lakcdai-
món, Mcssrónia} kívü1 csak sz$tszórt, apró ,,tormőföldfoltokn'
96 találhatók.
 A földművelés fő eszköze a ,,homéroszi korban" a kapa és a való-
színűleg vaséllel ellátott eke. A földet háromszor szántották föl,
kétnyomásos rendszerrel művelték (a ,,háromszor szántott föld"
,,tripolosz" Homérosznól a jől megművelt föld jelzője). Az epo-
-
-
szokban szó esik atrágyázásről és az öntözésről is, de a talajjavítás
e módjának elterjedéséről még nem beszélhetünk. Abűza, az árpa
és a zab mellett a szűkös természeti föltételek kerti növények ter-
mesztésére szofitották a görögöket: a zöldségfélékés a hüvelyesek
mellett a gyümölcs-, főként a szőlő- és olajtermelés kapott mind
nagyobb jelentőséget. Fontos szerepet játszott még az állattenyész-
tés, különösen a szarvasmarhatartás, de kiterjedt legelők híján
csak egyes helyeken válhatott nagyobb arányúvá. Nagyobb volt a
jelentősége a szamár- és az öszvértartásnak ezek az állatok a
hegyvidék legfontosabb szállitóeszközei voltak
- valamint a gyér
-,
legelőkön is megélő juhok és kecskék tartásának. Az állattenyész-
tés tehát inkább kiegészítő ága volt a ítildművelésnek.
A hanyatlás korában az ipari termelés mennyisége is, szakosodása
is visszaesett, de az alapvető technikai ismeretek és viszonyok még
tovább éltek (fazekaskorong, szövőszék, olajprés stb.). A legfon-
tosabb iparágak megőrizték a mezőgazdaságtól való független-
ségüket, mint pl. a-kovácsmesterség amelynek jelentősége a vas
terjedésével alaposan nregnövekedett
- a
-, fazekasság és az ács-
mesterség. Annak ellenére, hogy a közösségeken belül megtalál-
ható a bizonyos fokú specializáltság, igen szűk körű a cserekeres-
kedelem a közösségek között és a nenr görög területekkel
és a kor
- gazdálkodása naturális jellegű. A tengeri kereskedelem
-,
évszázadokra az akhajok kezébő| a föníciaiak kezébe került, akik
ebben szinte kizárólagos monopolhely zetet élv eztek.
A mükénéi kor keleti típusúosztálytársadalma összeomlott Az ÁrunNrrr
(vagy visszafejlődött, mint Attikában), és a görögség társadalmá-_ KoR
nak külső képe a nemzetségi-törzsi társadalom viszonyait mutatta. rÁnslo,q,r,u^l,
A beáramló hódító görögök vérrokonságon alapuló nemzetségi-
törzsi szervezete csak erősítette ezeket a vonásokat, a közösségek
genosz-phrat ria- phü lé alapegységeit. A társadalm i szervezet való-
ban nemzetségi-törzsi szervezet, de a társadalmi rend nem ős-
közösségi társadalom: láthatóak már a társadalmi különbségek,
s e tagolódás az osztálytársadalom kialakulása felé mutat. A görög
települési egységek közösségében a mezőgazdaság lévéna gazda-
sági élet alapja, a társadalmi tagolódás alapja is a földből mint a
legfontosabb termelőeszköz birtoklásából való részesedés. A ,,ket-
tős földtulajdonforma" léte a közösségi (állami) tulajdon és a
-
az eposzokból is kitűnik. A közösség minden
magántulajd.on
tagja jogosult -
a közös tulajdonból való részesedésre,megillettc a
,,házhely és a kert", vagyis az oikosz hirtoklása, használata. E 97

7 Az ókoíi viláa története - 42 4(N

 családi-egyéni birtok lett a ,,földtulajdon minimuma". Az oikosz-
boz kert, gyümölcsös taftozhatott a sánóföldből kihasított
- -
parcellg a klérosz (,,sorsolás"). A közösség tisztségviselőinek,
előkelőinek előjogai is az egyenlőtlenség irányában fejlődtek.
Külön ,,kihasított" föld temonosz
- - és annak haszonélvezete
illette meg a tisztségviselőt méltóságának anyagi bázisaként, a neki
is kijáró oikosz és klérosz mellett, s a zsákmányból is nagyobb
részt kapott. Ezt a különbséget a gazdasági fejlődés csak tovább
növelte.
E nemzetségi arisztokrácia mint nagybirtokos osztály emelkedett
aköznép, a démosz fölé. Birtokaikat a kléroszukat vesztett parnsz-
tok és a bérmunkások thészek műv-elték, de csekély számban
- -
már a rabszolgák is. A köznép, a démosz túlnyomó többségét a
kisbirtokos parasztok alkoták. Apró gazdaságaik a létíiinntartás-
hoz éppenhogy elegendőek. Bármely természeti csapás önállóságuk,
földjük elvesztését jelenthette, bár a természetes szaporodás is
örökösök osztozása azegyre kisebb parcellákon
-az
tosan csökkentette a kisbirtokosok
-folyama-
sámát és gazdasági erejét.
E folyamat természetes következményeként fokozatosan növekedett
a íiildnélküliek, a thészek sáma, akik földjüket elvesztvén, az
arisztokrata nagygazdaságban napsámosként vagy kisbérlőként
dolgoztak nyomorúságos szolgai helyzetben. A fröld elvesztése
sűyos politikai következményekkel is járt. A közösség teljes jogú
tagla mint a nemzetségi-törzsi közösségnek is csak azlehetstt,
- -
aki fiildbirtokkal rendelkezett. A birtok elvesztésevel elvesztette
közösségi tagságát és a közösség nyújtotta védelmet annak elle-
nére, hogy,joglag" a közösséghez taítozott. Aziparosok
urgoszok (,,közösségi dolgozó")
- démi-
fiilddel nem rendelk"ri.k, d"
-
belyzetiik nem azono§ a thészekével.A kovácsok, az ácsok, afaze-
kasok, a bőrkészitők és az idesorolt orvosok, dalnokok, jósok,
hírnökök nélkülözhetetlen, megbecsült, köztiszteletben álló szak-
emberek voltak, és az adott közösséghez tartoztak. Semmiíéle
joggal nem rendelkeztek viszont a közösségbe bevándorolt, bet€-
lepült i<legenek, a metoikoszok (,,együttlakók"). Személyileg sza-
badok voltak, de csak akkor élhettek biztonságban, ha a közösség
vagy egy kiemelkedő személyiség védelrnébefogadta őket. Termé-
sz€tesen a védelem fejében adőtfizettsk a védelmet nyújó arisztok-
ratáknak, ami ismét csak az aisztokrácia gazdagságát, súlyát nö-
velte. Ez a kor, mint ftintebb látható volt, ismerte a rabszolgasógot.
A rabszolgákat semmilyen kötelék nem fűzte a köz<isséghez.
Helyzetük a patriarchális foknak megfelelő, és gyakran jobb volt a
sorsuk, egyéni tényezőktől függően, mint a szabad bérmunkásoké.
A korai görögség üírsadalmának e vázlatos rajza természetesen
98 helyenként módosult. E leglényegesebb eltérésott figyelhető meg,
 ahol a hódíó üirzsek rátelepedtek mintegy uralkodó osztály-
ként
-
a meghódított ftildművelő lakosságra, szolgaságba taszí:tv1
-
annak egészét.Ez a módosult kép látható elsősorban a dór ália-
mokban: Argoszban, Krétán és mindenekelőtt Spárt]ában.
A korai görögség e társadalmáMl formálódott ki a következő
időkben az anttk görög állami közösség sajátos típusa, szswerpti
formája, a poüsz.
A görögségnek a hagyománybk szerinti elsó államformája a kiráJyság. Tcr- A rrtÁrvsÁc
mészetesen a görögöknél is szerepet ját§zott a királyság kialakulásában tört&
tHNYArtÁs.\
neti fejlódésbeli elózménye, a törasfőnöki hatalom. Döntó szerepet azonban
már a mükénéi királyság esetébcn is lz őslakosság intézményeijátszottak (a Az. ARISZTOK-
királyi méItóságot jelentő szavak: aaax és bazileusz nem görög, hanem az RÁCIA
őslakosság nyelvéból átvett kifejezések). A műkénéitársadalom hanyatlása a IrRÁIlt{A
király hatalmá meggyöngítette, de nem §ziiLírtette meg. Az egyes köósségek
éléntovábbra is uralkodók
- királyok, fejedelmek - áüottak,
az öröklés jogával. Ilyenek a homéroszi eposzok kirátyai.
rendelkezvén
Ez él tovább sajátos
formában és erós korlátoással a spártai kettós kiráyság intéanényében_a
makedón királyságban és málutt.

oA királyság intézményénekhanyatlása, a király hátalmának kor-

'Átüzásá, rirajd a hatalomnak átvétele az erőstidő arisztokrácia
részÉrő|már a korai időkben végbemeni.'Az arisztokrácia hatalmi
igénye őröklődő ,,tekintélyükön" alapult: ők voltak a ,,legjobbak''
afisztoi a közösségben, és természetesnek tűnt sámukra a
i

: - -
származás és képesség,a szármaás és.uralkodási jog azonossága.
i

l
A vezeés kiváltságát erősítette a vallási kultuszban betöltött sze-
repük is, mert a nemzetségek, a törzsek nemcsak ,,véítokonsági",
t hanem vallási jellegű egységek is. Ez a mindent átfogő szo§rczrlt
sokáig megtartotta jelentőségét, és előnyös helyzetben voltak a
kultusz őrei, a szokásjog magyaíálzői: az aisztokraák. Ők iíá-
nyították a politikát, a közösség pérr;ügyát, vallási életét,de ők
alkották a hadsereg ütőképes erejét, a lovasságot is. Ez az arisztok-
rárcia a közfunkciók révénörökletes kiváltságokkal rendelkező.
a démosztól elkülönülő zártcsopottá vált. Minden poliszban egy
ilyen szűk arisztokratacsopoít vette át a királyi hatalom funkcióit,
szinte minden korai közösségben és poüszban arisztokratikus köz-
társasóg alakult ki.
A mükénéikort követő évszázadok szellemi éleénekközpon§a
Iónia volt, itt yirágzott ki a görög irodalom első nagy műfaja, az
eposz. A megtelepedés lóniában, a települések megszilárdítása har-
cok közepette ment végbe, s e harcokban az arisztokráciának bizo-
nyítania kellett a vez.etésre való rátermettséget. A ktizdelemben az
aisztokrácia és a közösség érdekei egybeestek. A közösség e harcok
hőseit anyagi és erkölcsi elismerésben részesítette: megillette őket
a zsákmányból a külön tiszteletajándék és a hírnév.A ,,sötét szá-
zadokban" megszépültek aiprükénéi üszonyok, a ,,dicső múltat" 99
7*
 jelentették; a mükénéi hősök cselekedeteihez viszonyítoták az élő
arisztokrácia egyes tagjainak hősi tetteit. Ha valaki elérte vagy
megközelítette e mértéket, ugyanolyan elismerés illette, mint mü-
kénéiőseit. Az énekbe foglalt hírnévfontos volrt az arisztokrácia
számára: kiváltságos helyzetének volt ideológiai támasza. A hír-
nevet a hősi epika örökítette meg,7gy az epika társadalmi funkciója
azaÁsztokrácia kiváltságos helyzetének azigazolása lett: a közös-
ség nagy tisztelettel ővez,ett őseinek és a tőlük származő arisztokra-
áknak a magasztalása. Ugyanakkor követelményt is jelentett,
ame|yet.teljesíteni kellett, hogy jogot formálhasson a megkülön-
böztetett megtiszteltetésre, a kiváltságos helyzet föantartására.
Amikor azonb4n azaisztokrácia és a démosz érdekei élesen elkü-
lönültek, és bekövetkezett a üírsadalomban a szaliadás, a hősi
hagyományok már csak az arisztokrácia számárajelentettek érté-
ket, a nép számára nem: Az epika fokozatosan elsorvadt. A fordulat
a IX-VIII. században következett be, s mind nagyobb lett a nép
és az arisztokráciakőzöttj ávolság, tartalmát veszitette az aisztok-
ratikus értékrend.
Ámlrsz Avándorlást követő századokbanformálódott ki a sajátos görög
államforma, a polisz, a ,,városközpontú állam". A népmozgalrnak
elültével kialakultak a törzsek és törzscsoportok végleges település-
körzetei, amelyek középpontjában a támadrásokkal szemben védel-
met nyújtó erődítmény állott. A polisz egy-egy kisebb területi-
fölilrajzi egység megerősített központi településenek és a környező
falvaknak politikai-állami egy sége. Jogi és politikai vondtkozásban
nincs különbség a város és a falvak, a városi és falusi lakosság
között, együttesen alkotják a polisz egyenjogú polgárságát. A po-
lisz lakói a nagybirtokos arisztokrácia ,,nagybirtokos" jelző
-
esetén figyelembe kell vennünk a hasznosíthatő mezőgazdasági
területek csekély terjedelmét, a görög államok kis területét
a kisbirtokos parasztok, hajósok, kereskedők és a kézműiparosok.
-,
A polisz teljes jogú polgárai azonban csak a földbirtokkal rendel-
kezők lehettek; a kézművesek, kereskedők és a beköltözött idege-
nek, vagyis akik birtokkal nem rendelkeztek, csupán jogokkal nem
bíró, megtűrt lakói voltak. A birtok elvesztése gyakolta jelentette
a polgárjogok elvesztését is. A későbbiekben kivételtjelenteitek ez
alől azok a poüszok, ahol demokratikus rendszer alakult ki, ahol
a birtokkal nem rendelkezőket is megillették a polgárjogok. Az ar-
chaikus kor kezdetén a görögség fejlettebb
és dél-görögországi
- a kisázsiai, akőzép-
területein kialakultak a poliszközösségek.
- Észak-Görögország,Arkádia
Számos helyen azonban
- - a nem-
zetségi faluközösség szeívezete élt tovább. Apoliszokban az aisz-
tokráta nemzetségek szűk csoportja ragadá kezébe a politikai
100 hatalmat.
 Görög íiildön a poliszok sokasága alakult ki. A fiildraizi szét-
tagoltság, a gazdaság1:, a kereskedelmi kapcsolatok fejletlensége,
az összeköttetések természeti akadályai miatt szinte minden völgy
vagy síkság, minden kis természettől elhatárolt terület küönáltó
gazdaságs, majd poütikai egységet alkotött. A legrragyobb kiter-
jedésű görög állam, Spárta területe is mindössze 8400 km2 volt
(Messzéniával együtt), Attika, az athéni állam területe 2500 km2,
Korinthoszé 880 km2. Ha széttagolt is volt a görög világ, rneg,talál-
hatő az összetartozás bizonyos fokú tudata, s ez csak erősödött a
gyarmatosítás sonán, amikor közvetlen érintkezésbe kerültek a
barbár népekkei. Eddig az ideig mindert görög egységnek külön
neve volt, most kezdték önrnagukat összefogó néven lplléneknek
nevezni. Az összetartozás tudaát erősítette a delphoi szrntéIy álta-
lános tisztelete és"döntőbírói szerepének elismerése a poliszok kö-
zötti viszályokban. A delphoi Apollón-szentély szinte egyesítő
központ volt, védelrnére a VII. században szövetség amphik-
tüonia -- alakult a legtekintélyesebb poliszokból,
-
amely szövetség
idővel nagyjelentőségre tett szert. A szövetségtagjai a közös gyűlé-
seken mindannyiukra kötelező szabályokat és normákat haároz-
tak meg. Az összetartozás tudatának kifejezői voltak továbbá a
különböző szentélyek helyén, meghatározott időpontokban ren-
dezett hellén ünnepségek, amelyek során az idők folyamán kiemel-
kedő jelentőségre és tekintélyre tett szert a peloponnészoszi Élisz
állam területén fekvő Olümpióban rendezett ünnepség. A Zeusz
tiszteletére négyévenkéntrendezett (az elsőt i. e.776-ban) ünnep-
ségeket az egész görög világ magáénak vallotta. ,,Szent fegyver-
szünetet" kötöttek az egymással vívott háborúk esetében is az
ünnepély idejére, és a szabály megsértőit súlyos büntetéssel súj-
tották. Az összetartozás tudatának számtalan jelét lehetne még
fölsorolni, de együttesen sem vezettek politikai, állami egység
kialakítására, nem szüntették meg a poliszok külön életétés állandó
egymás elleni harcaikat.
A polisz lett az a keret, amelyben a görögség
XI-IX. századok homályából - kilépve a
megteremtette az ókor legmaga-
-
sabb rendű és utónozhatatlan kultúrdjót.
 Az archaikus kor
(i.e.VIil-VII.század)

G azdaság, társadalom, türannisz

A cönöc Áz elműt századokban megérlelődött változások első jelei a
GYARMATo- YIII. száaadban mútatkoztak a gyarmatosítds megindulásával.
§íTÁs Természetesen a görögök ezt negelőzően sem éltek teljes elszige-
teltségben, megvoltak a kereskedelmi kapcsolataik, ha rendszerte-
len és kezdetleges formában is, más népekkel. A gyarmatbsíüís
két évszávada azonban olyan nagyarányú görög népmozgalmat
jelentett, arirery Mrom kontinensre ágltottz a görögség látóköré-
nek határait. Ezek az új települések nemcsak a görögség történeté-
ben játszottak fontos szerepet, hanem azoknak a népeknek a tör-
ténetében is, amelyek e gyarmatok révénkapcsolatba kerültek
velük.
A gyarmatosiás okai között mindenekelőtt a természetes nép-
szaporulatra kell gondolnunk. A görög földön már eddig is
tiibbször említett kis terjedelme és különösen szűk- termőképessége
miatt
- a melelőző két évszázad.alatt ,,viszonylagos túlnépese-
dést" okozott a népszaporulat. Nem állott rendelkezésre elegendő
termőftild a növekvő népességtöbblet eltartrfuára,,'birtokka1 való
elláására. Ehhez szorosan kapcsolódtak a politikai okok. A fiild-
biitokoknak, a legjobb földekne[ azaisztokrácia kezében történt
koncentrálódása következteben az elszegényedett szabadok vándo-
roltak el az adósrabszolgaság elől, új települést alakítva. Ezzsl az
arisztokrácia az elégedetlen elemek ezreitőlszabadult meg, és leve-
zette a fenyegető túlnépesedéstis. A politikai belharcokban veresé-
get szenVedett csoportok gyakran szintén kivándorlásra kénysze-
rtiltek. Egyes poliszokból a demokratikus elemek: föIrdművesek és
kézművesek, akiknek munkáját már a rabszolga-munkaerő is
kezdte kiszorítani; más poliszokból pedig éppen a legyőzőtt
arisztokrácia vándorolt ki híveivel együtt.
Kezdetben a települések föIdművelő jellegűek voltak (apoikiák),
a nyersanyagigény, a piackeresés csak másodlagos szerepetjátszott.

lu
Később, különösen a tengeri kereskedelem és azipar fejlődésével,
az utóbbi tén|ező is fontos szerepet játszott a gyarmatvárosok,
kereskedelmi telepek (emporionok) létesítésében.Gyakorta maga
az állam kezdeményezte a telepitést, különösen az erőteljesen gyar,
matosító poliszokban, és külön állami tisztviselőket (oikisztész)
jelöltek ki e föladatok irányítására.
A gyarmatvárosok, főként kezdetben, az anyavárostől szerez-
ték be az ipari termékeket fegyvert, szövetet, edényt, olajat,
bort
-
mezőgazdasági termékek, elsősorban gabona fejében.
-
Később maguk is kereskedővárosokká váltak, az anyavárosból
hozott ipari termékek egy részétakőrnyező népeknélnyersanya-
gokra cserélték, majd maguk is berendezkedtek kézműipari terme-
lésre. A gyarmatvárosok a
tengerpartokon épültek, területük
néhány kivételtől eltekintve kicsiny volt, rendszerint csak a
-várost -
környező földekre terjedt ki. Önálló poliszok voltak, nem
állottak az anyavárossal szemben alárendeltségi viszonyban, kap-
csolatuk két önálló állam kapcsolata volt barátsági vagy szövetségi
alapon, de közöttük az ellenségeskedéssem volt ritkaság.
A gyarmatosításban a vezető szsrepet azok akis területű poliszok játszották,
apelyek hamar túlnépesedtek. és kikötővel rendelkeztek, vagy fontos tengeri
kereskedelmi útvonalak mellett feküdtek. Ilyen volt Euboia szigetén Khalkisz és
Eretria, az Iszthmoszon Korinthosz és Megara, a kisázsiai Milétosz és Phó-
kaia, a szigerek közül Szamosz, Rhodosz, Parosz, Théra és mások, A gyarmato-
sítás egy időben fogta át a Földközi-tenger es a Fekete-tenger egész partvidékét,
de ülágosan kivehetó két fő iránya. Egyik a Földközi-tenger nyugati meden-
éje, mindenekelőtt Dél-Itália és Szicília szigete, a másik az északkeleti irány: a
thrák tengerpart, a tengerszorosokés a Fekete-tenger partvidéke. A Földközi-
tenger keleti medenéjének partvidékénnem sok sikerrel kecsegíetett a gyarma-
tosítás. vonzotta a görögöket a keleti területek gazdagsága és kultúrája, de a
megíelepedes leküzdhetetlen akadályokba ütközött, elsósorban az erős Asszí-
ria és Egyiptom ellenálása miatt.
A nyugati irányú gyarmatosításban az euboiai khalkisziak, valamint Ko-
rinthosz, Megara, Akhaia és Rhodosz jártak az élen. A khalkisziak alapították
a YIII. sázzdban a campaniai Kümét (majd a kiiméiak Neapoliszt), továbbá
Rhégiont, Szicíliában Naxoszt és Zanklét. A korinthosziak alapították §zicí-
liában a későbbi nyugati görögség.legjelentósebbvárosPt, Szürakuszait, a rho-
dosziak Gelát, majdAkragaszt,azakhaiaiak Krotont ésSziibariszt.Dél-Itóliában
jött létre Spárta egyetlen gyarmata, Tarasz (Tarentum). E górög települérck és
a görög népelem vált a gazdasági, a szellemi kultura le8f,onrosabb hordoájává
e terii{eteken; gyiiLrnöIcsözó kapcsolataik
-
háborukkal. vegyítve
- alakultak
ki e terüetek nem görög lakóival. E nyugati görög települések súlyát és fon-
tosságát fejezi ki ké§őbbi nevük: ,,Nagy€örögorság", ismert latin nevén
,,Magrra Graecia". Nyugaton nem álltak meg Itáiánál és Sziclliánál. Megíele-
pcdtek a mai délfrancia területen is, abol a kisázsiai Phókaia alapitotta Masszi-
lia városát (a mai Marseille elódjét), majd telepíiúéseksora alakult a délfrancia
es az ibériai partokon. Ezt a terjeszkedést Karthágó az etruszkokkal összefogva
megáIította, mielótt a görögök a tenger e8ész nyugati medenéjétbirtokba _

vehettek volna.
Az északkeleti irányú gyarmatosítás Khalkidiké i. e. Vtfi. százaü benépesí,
tésével indult (az euboiai ktalkisziak részéról), majd kiterjedt a Helleszpontosz,
Propontis4 a Boszporusz, a Dardanellák, a Márvány,tenger és a Pontos 103
"
 Euxeinosz (Fekete-tenger) egész partvidékére.Itt is a kisázsiai városok, elsó-
sorban Miléto§z járt elöl a gyarmatosítá§ban. A VIII. és a VII. században
Iétesült Küzikosz; Szinopé, Trapeanv a déIl partvidéken; Isztrosz, Apollónia,
Tomoi, Odésszosz nyugaton; az északi partvidéken Olbia, Pantikapaion,
Theodoszia, Kherszonészosz,'íanaisz (a Don torkolatánál) és más városok.
A hagyomány szerint kilencven görög város épült a Fekete-tenger partvidékén.
E gyarmatvárosok élénkkereskedelmet folytattak a nomád §zkítákkal, ipari
termékekért és borért gabonát, gyapjút, Ient é§ rabszolgákat szereztek be.
A Földközi-tenger medenéjének délkeleti részen Fönícia, Egyiptom és
Asszíria miatt nehezebben ment a gyarmatosítás. Afrika északkeleti partján
csupán két fontos gyarmatváros alakult, az egyik Egyiptomban a Nílus-delta
egyik ága mellett (Naukratisz). Egyiptom területén másutt nem telepedhettek
meg görögök, és Naukratisznak is adót kellett fizetnie az egyiptomi államnak.
Líbia területén Kürenét a kicsi Théra szigetének lakói alapították: termékeny
földjéről vált híressé és a görögség egyik fő galonaforrása lett.

A hatalmas arányú gyarmatosítás eredményeként a Földközi- és

Fekete-tengeí egész medencéjét görög gyarmatvárosok vették körül.
További terjeszkedésüknek azonban keleten a perzsa birodalom
ftilemelkedése, nyugaton Karthágó és az etruszkok ellenállása,
majd Róma vetett véget.
A gyarmatvárosok társadalmi berendezkedése többnyire az
anyaváros társadalmi rendjét mintázta, fejlődésüket azonban nem
gátolták a hagyományok. Ezért ment v€be gyorsabban a vagyoni
retegeződés, a régi bevándorolt és a helyi arisztokrácia kiemelke-
dése, és vált élesebbé az osztályharc. Az állam a gyarmatokon ko-
rábban jutott el a fejlettebb formáig, megmutatkozott ez abban is,
hogy itt vált elsőnek szükségessé az irott törvények összeállítása is.
A gyarmatosíüás haüísa, következményei jelentősek voltak a
későbbi görög fejlődés számára. A nagyméretű gabonabehozatal
lehetővé tette, hogy az anyavárosok elsősorban kézműiparral és
kereskedelemmel foglalkozzanak, a fejlődő árutermelés megterem-
tette a pénzgazdálkodás íiilételeit.A gyarmatosítás eredményeként
megnövekedett a rabszolgatartás, s a rabszolgákat is főként a gyar-
matvárosok szállították: vagy vásároltrák, vagy a bennszülött
lakosság ellen viselt háborúkban sznrezték,vagy éppen emberrablás,
kalózkodás útján jutottak hozzá. A rabszolgák növekvő száma
tette lehetővé a- íabszolga-munkaerővel dolgozó kisiizemek kiala_
külását, és haüíssal volt a gyarmatosíás az anyavárosok társadalmi
rendjének alakulására is.

A VIII-VII. század lagy lendületű terjeszkedése a VI. sázadban megállt.

Reszben az vo|t az oka, hogy a gyarmatosítás levezette a ,,népfölösleget"
enyhítette a belső feszültséget; részben viszont a görögségen kívüIi világban
végbement váltoások okozták. A VI. sázadban keleten megbomlott az erő-
egyensrily Lüdia, Egyiptom, Babilónia és Média között. A perzsák föllázadtak
a méd uralom ellen, ési. e. 55Gben Kürosz egész lránra kiterjedő birodalmat
ltl+ hozott létre. Legyőzte Kroiszoszlüd kirátyt is (i. e. 546), és a kisázsiai görög
városok az enyhébb tüd fönnhaíóság helyett a szigorubb perzsa uralom alá
kerüItek. Elfogtalták a perzsák Babilóniát is, és a VI. sázad utolsó évtizedei a
perzsa birodalom keleti határainak megszilárdításával teltek el. A görög anya,
orságot ebben a szÁzadbal még nem'fenyegette közvetlen veszély, de keleti
terjeszkedési lehetősége leárult. Nyugaton e sázadaz etruszk hatalom csúcs-
pontja ltáliában, de náluk is erósebb ellenfél Karthágó. A karthágóiak már nem
csupán ,,békéseszközökkel" törekedtek a Földközi-tenger nyugati medenéjé-
nek monopóliumára, hanem katonai és politikai eszközökkel is. Amikor a kis-
ázsiai Phókaia lakói nem tudtak belenyugodni a perzsa uralomba, és elhagyva
városukat, a Földközi-tenger nyugati medenéjében akartak letelepedni (Kor-
zika szigetén), hajóhadukat a szövetséges karthágói-etruszk flotta megverte
(i. e. 540, Alalia mellett). Kiszorultak a görögök Korzikáról, és megrendült
helyzetük a nyugati medencében. A VI. sázad végén már sejthető volt a görög-
séget két irányból fenyegető külsó veszély, de éppen a VI. sázadban érte el
csúcspontját az a gazdasági, társadalmi és politikai váltoás, amely képessé
tette a görögséget, hogy sikerrel hádtsa el a fenyegetéseket.

A gyarmatosítrás által föltárutt lehetőségek rendkívüli mértékbenAz .mcrrxxus

meggyorsították a görögség fejlődését. Amezőgazdasági technika KoR
fejlődése is, bár lassú volt, növelte a termelékeny§éget; de nagyobb GAZDASÁGA
jelentőségű ennél az, hogy a gyarmatokkal gazdag gabonatermő
vidékek kerültek a görögök kezére. E gabonának a beáramlása
lehetővé tette a belterjes gazdálkodásra való áttérést,az exportra is
kiválóan alkalmas szőlő, olaj, gyümölcs és kerti növények ter-
mesztesét; vagyis a mez,őBazdaság áttérésétaz árutermelésre. Az
iparban ennél jelentékenyebb volt a fejlődés. Intenzívebbéválta
hazai vas-, réz- és más bányák kiaknázása,_tőkéletesedett a fém-
öntés, rájöttek a vas hegesztésének módjára, és a vasföldolgozásba
messze ftilülmúlták a keleti civilizációt. Tökéletesebbé váltak a
kézművesszerszámok is, és jelentős fejlődést mutatott a hajóépítés
technikája (az ötvenevezős hajók mellett megjelennek a bonyolul-
tabb, nagyobb és gyorsabb járatú több evezősoros hajók). Fejlődött
a munkamegosztás, az ipai. termékek iránti kereslet, ezze| együtt
megnőtt az iparosok száma és súlyuk a társadalomban. Ebben a
korban figyelhető meg az egyes városok ipari központtő vóIdsa és
bizonyos irdnyú specializdlóüsa, Milétosz és Megara vált a szövő-
ipar központjává, egyben jelentős malomiparral is rendelkeztek;
a fémföldolgozásbázisai Korinthosz, Khalkisz, Khiosz, Szarnosz és
AtMn. Az agyagiparban amellett, hogy mindenütt magas szín-
vonalat ért el
-
Korinthosz termékei a legkeresettebbek.
-
A kereskedelemben is nagyarányú fejlődés tapaszÁlhatő. Meg-
nőtt azegyes görög államok közötti forgalom, különösen a specia-
lizálódás előrehaladásával ; növeke dett az ipari és a mezőgazdasági
termékek cseréje, az anyaveíosok és a gyarmatvárosok közötti
kereskedelem, valamint a,,külkereskedelem"

105
 Ez a fejlódés a fejlettebb területelien elósegítette az árutermelés ugrásszerú
A kereskedelem
- a szára/|óldi
növekedését. Görögorságban is csekéty
mértékben bonyolódott le a sátaúőldi útvonalakon. (Nem voltak- kiépített
utak, szamár- és öszvérháton, kétkerokű kordén vagy éppen gyaloggsan sállí-
tottak, § ez nem volt sem ryor§, sem kifzetődó és veszéIytelen sem.) A fó keres-
kedelmi útvonalak a ten8eren voltak. Ez sem volt sokkal biztonságosabb a
sáradöldnél, de nagy mennyisegú árut sátlíthattak jelentós távolságra,
jelbntős haszonnat. A kereskedelem biztonságát §zolgátták
az aszíllia<gyez-
mények, a ,,kifosztástól való mentesség". E korban az idegen törvényen kívül
álló személy volt a görög államokban, és Mr az idegen a vallási felfogás sze-
rint zeusz védelme alatt állott -
ritkaságnak. -, kifosztásuk vagy megölesük nbm sámított
Kialakultak a piaóelyek az egyes poliszokban és több polisz
közös piachelyei is, rendszerint a közös tiszteletben részesülő szen-
tély mellett, ahol már régóta- kereskedelmi sándék nélkül
,LalálkozÁk
a különböző poüszok polgrárai a kultusz ápolása céljá- -
ból. E vallásos ünnepségek, a panégíirtszek emlékét ftinntartották
akkor is, amikor az összejövetsl fő cé|la már a kereskedelem volt"
s az egyes szentélyek pedig hovatovább fontos pénzügyi szerepet is
játszottak.

Az árutermelés, a kereskedelem legielentósebb következménye a pén;

illetve a pénzérmékbevezetése volt. Messzi idókbe visszanyűik a csereeszközök
kezdeti, primitív formájának a kialakulása. Nemesfém használati tárryakat
vagy súlyra mért darabjaikat, téz-, bronz-i vasdarabokat használtak csere-
eszközként, eznk azonbal vagy kényelmetlenúl nagyok voltak, vagy tű érté-
kesek erre aélra; és nem volt rögzített értéküksem. A vert pénz mindezeket a
nehézségeket kiküszöbölte. A kisázsiai Lüdiában kezdték a ,,pé,lrzverést'',
és a kisázsiai ión városok készítettekelsőként pfnzÉíínéta görögök között a
yíI. század elején. Arany és ezüst nyer§ianyag bőséggel állt rendelkezésükre
gazdagbányáikban. Igen gyor§an meghonosodott a péaz a fejtett poliszokban
és a nyugati gyarmatvárosokban, megjelenese, használata rendkívúli mértékben
meggyorsította a gazda§ági átalakulást, a kereskedelmi forgalmat.

Az ,c,ncHArrus A gyors gazdasági fejlődés, különösen az ipar, a kereskedelern,

KoR a pénzgazdáIkoűs aláásta az aisztokrácia uralmának hagyo-
l(nseo,q.LMA mányos alapjait. Nem kevés azoknak az arisztokraáknak a száma,
akik észrevették, hogy a vagyongyarapíüásnak e módja nagyobb
lehetőségeket kínál a íiildbirtok jövedelménél, és7bekapcsolódtak
alenézett kereskedelembe. Pl. Korinthosz uralkodó nemzetsége a
kereskedelmi vámok révéntett szert legendás vagyonra. Ez.eken
a helyeken és ezekben az esetekben az űj gazdasági erőforrásokat
kihasználó arisztokrácia még gazdagabb, hatalma még nagyobb
lett. De nem ez az á|talános és új jelenség, hanem egy erős társa-
dalmi csoportnak, a nem arisztokrata származásű, meggazdagodott
kereskedők, hajótulajdonosok, ipariműhely-tulajdonosok növekvő
számű, befolyású csoportjának a kialakulása. Ez a csoport mind-
106 inkább részt követelt a polisz politikai iránltásából. Ahol az
arisztokrácia maga is ilyen módon,vagyonosodott meg, és az,,elő-
kelő szilrmazás" mellett már a vagyon is a hatalom gyakorlásának
alapja lett, létrejött a lehetőség az újonnan meggazdagodott cso-
portok bevonására a hatalom berkeibe. Ahol ez a lehetőség nern
alakult ki, a glzdag iparos-kereskedő-hajós csoport állott a szüle-
tési arisztokrácia ellen indított kiizdelem élére.
Az a ársadalmi változás azonban, amely azarisztokráciaellenes
megmozdulásokhoz vezető feszültséget megteremtette, a paraszt-
ság helyzetében bekövetkezett váltózás volt._ A parasztság egy
kiscbbik része sikerrel kapcsolódottbe,az áru- és pénzgazdálko-
dáSa, és viszonylagos jólétre tett szeít (ők voltak Hésziodosz
íiíldművesideáljai). A kezdeti áru- és pérugazdá|kodás a paraszt-
ság nagyobbik részétazonban kedvezőtlenül érintette. Meggyorsult
az eladósodásuk, függő helyzetbe kerülésük, és egyre többen
vesztették el íiildjüket, vagy jutottak adósrabszolgaságba. A hitele-
zők természetesen elsősorban az aÁsztokrata nagybirtokosok vol-
tak de meggazdagodó földművesek is és áz eladósodott
- -,
parasztok birtoka az ő talajdonukba került. Ahogyan fokozódott
e folyamat, úg} nőtt aparasztság elégedetlensége azaisztokráciá-
val sze_mben. A gazdagodő és az elszegényedő parasztok érdekei
nem voltak azonosak: az előbbiek akedvező viszonyok stabiüzá-
7ásáratörekedtek, az utóbbiak földet akartak, szabadulást az adós-
ságtól és a rabszolgaságtól, vagyis az egyszedi létbiztonságot.
Közvetlen céljaikban tehát kevés az ivonosság, de a gazdagparaszt-
ság helyzetének stabilitását, az elszegényedők lététugyanaz a
nagybirtokos arisztokrácia fenyegette; közös volt fő ellenségük.
I(iizdelmük egybeesett az újonnan meggazdagodott iparos-keres-
kedő csopoitok törekvésével, amelyek célja az arisztokráciakizá,
rólagos poütikai hatalmának a megtörése volt. A parasztok, az
iparosok, a kereskedők, a hajósok á démosz együttes kiiz-
- -
delme számolta föl vagy szodtotta háttérbe kétszáz éves küzdelem-
ben az arisztokráciát.
A gazdasági és társadalmi átalakulás a Yl. században érte el
tetőpontját. Fontosabb változás csupán a kereskedelemben figyel-
hető meg, de ennek visszahatása rendkívül fontos. Ebben a szá-
zaőban vált általánossá minden poliszban a pénzverés,arüelynek
leglényegesebb momentuma a kis címletű pénzérmékforgalomba
hozatala volt. A korábbi nagy értékűcímletek szinte kizárták a
forgalomból a kistermelőket, a kisebb értékűekviszont elősegítet-
ték. Ezze| kiterjedtebbé vált az áruforgalom, élénkült a polisz
belső gazdasági élets, javu|t az alsó és a középrétegek helyzete. A
megerősödött szabad kisárutermelők a fejlettebb poliszokban
megszabadultak a kötöttségektől, a munka rnegfelelő megélhetést,
néha még jőlétet is biztosított. A megerősödött középrétegek I07
 képezték a polisz üirsadalmának gerincét, hangadó és irányadó
csoportját. Ez.ekhez a viszonyokhoz, amelyek alapelve a munka
tísztelete es megbecsülése volt, az arisztokráciának is alkalmaz-
kodnia kellett. A kor alap§zemléletévé lett a középrétegek maga-
tartásformája a meglevő és talán nem kevés számú kivétel
ellenére
-
amely jólétet igen, de nagy vagyont
-,
,,születési arisztokrata" a középrétegek
nem kívánt. Számos
támogatójává, e maga-
tartásforma hívévévált, pl. Szolón. Nem mond ellent ennek a
rabszolgasóg intézményeinek a fejlődése, a rabszolgamunka növek-
vő alkalmazása:
Az aisztokrata nagybirtok egyre kevésbéjutott a poliszon
belül szabad
- és kizsákmányolható - munkaerőhöz,
volt 3,importált" munkásokra. Törekvésük
szüksége
olyan munkaerő be-
szerzésére irányult, akiket nem védtek a polisz közösségét megillető
jogok. Ugyanilyen munkaerőigény lépett föl a gazdag iparosmű-
helyekben a kereskedelmi szállításban és a bányákban is. A rab-
szolgatartá§nak ekkor még csak a kisüzemi jellegű elterjedésére
lehet gondolnunk, nagyobb létszámúrabszolga alkalmazása egy-
egy gazdaságban, műhelyben pl. Khioszon _- kivétel lehetett.
-
A nagybirtok terjedelme a mezőgazdaságban, a műhelyekben a
szakismeret és a minőségi követelmény határtszabtak a rabszolga-
munkának. Ezért a többségében kisiieemekben dolgozó rabszol-
gák helyzete hogy műhelyenként egy-két rab-
- nem valőszinű,
szolgánál több volt túl szigorú sem lehetett.
A xonn Az arisztökrácia -politikai meggyöngülését, egyben a démosz
rfluNr.usz súlyának növekedését a haüszatban bekövetkezett változás gyor-
sította meg. Az aisztokráciára épülő lovas és harci kocsikkal ftil-
szerelt hadsereg és harcmód elvesztette a jelentőségét,helyét és
szerepét átvetüe a nehézfegyvetzetű gyalogság, a hoplítahadsereg
és taktika. A fémföldolgozás és a kovácsmesterség fejlődésével
párhuzamosan a bronználjobb vasfegyvereket nagyobb mennyi-
ségben és aránylag olcsón állították elő, s a kevésbégazdag réte-
gek számára is hozzáférhető és rrregvásárolható volt. E hoplita-
hadsereg akőzépréte:gekre épült jómódú parasztokra, iparosok-
ra, kereskedőkre -
szükségszerűen megnövelte a démosz politi-
-,
kai súlyát. EIső lépésa polisz demokratizálódásának útján a poli-
tikai jogok kiterjesztése volt a hoplitákra, vagyis azokra, akik saját
költségükön ftrl tudtak fegyverezni magukat. Megindult tehát az
arisztokrácia háttérbe szodtásának folyamata, elsőként a had-
ügyek terén.
Az aisztokrácia más téren is engedményekre kényszerült. A
törvények írásba foglalásának kívívósa véget vetett az arisztokrácia
bírói önkényének, akik az 7ratlan szokásjogot,,belátásuk szerint''
108 alkalmazták, természetesen a démosz tagjainak javára csak igen
ritkán. A szokásjog írásba foglalása többnyire a szokásjognak az
adott viszonyokhoz alakításával járt együtt, vagyis tartalmi vál-
tozással is. A változások fő célja a harcoktól, villongásoktól dúlt
poüsz belső egységének megteremtése vagy legalább az egységet
fenyegető széthűzás megfékezése volt. Ilyen irányú volt a tevékeny-
sége a kor minden jelentős ,,törvényalkotójának" (Zaleukosz a
dél-itáliai Lokroiban, Kharóndasz a szicíliai Katanéban, Drakón
és Szolón Athénben'és talán bár más összefüggések között és
más eredménnyel
-
Lükurgosz Spártában)
-
Az aisztakrácia,uralmának megtörése azonban nem tőrvény-
hozás, hanem fegyveres osztályharc útján ment végbe. Ennek a
küzdelemnek volt ,;kísérő jelensége" a türannisz, az egyeduralom-
nak vagy zsarnokuralomnak esajátos görög formája. A türanno-
szok többnyire arisztokraták yoltak, őe azarisztokrácia és a démosz
kiizdelmében a köznép vczetőjqként jutotdak hatalomra, abban az
egyensúlyi helyzetbeir, amikor az arisztgkrácia kezéből szükség-
szerűen kicsúszott a vezetés, a démosz pedig még nem eléggé
érett és szervezett a vezetés átvételére. Jelentőségük és történelmi
érdemük az arisztokrácia politikai,hatalrnónak megtörése és gazda-
sági erejük meggyengítése, a ümosz a középrétegek
gazdasági fejlődésének
-Jőként
volt. Az ő nevükhöz fűződik a
-
városok jelentősebb arányű kiépítéseés közművesítése, kikötők
építéseés nem utolsósorban a művészetek támogatása is. Az át-
meneti állapot tettb szükségesséaz erőskezű, a népre támaszkodó
diktatúrát. Ahogy megerősődött a démosz, és alkalmassá, képessé
vált a hatalom gyakorlására, a türannisz elvesztette létalapját,
fölöslegessé vált, átadta a helyét erőszakbatására vagy sem
-
amely
-
a polisz sajátosságának és
aközársasági államformának,
esetlog á külpolitikai viszonyoknak megfelelően oligarchikusabb
vagy demokratikusabb berendezésű lett. (A türannisz átmeneti jel-
legét igazolja, hogy sehol sem állott fönn három nemzedéknél
hosszabb ideig.) Történelmi szerepét ezek teszik haladóvá, és
pozitívnak kell tekintenünk akkor is, ha a türannoszok alkalory-
adtán visszaéltek egyeduralkodói helyzetükkel.

A társadalmi küzdelmek a VII. század közepén az Isztbmos2ga poli-

szokban -., Korinthosz, Sziküón, Megara a türannisz
vezettek először "fekv§
-
kialakulásához, Korinthoszban 657-ben Küpszelosz a ,,szelíd zsarnok"
-
uralma váltotta föl az arisztokráciát. Korinthosz, Periandrosz (Küpszelosz fia)
idején élte archaikus kori virágzásáí (627-585). A gazdasígi föllendülést
hódítóküIpolitikakisérte: Periandroszalapította Poteidaia városát a Khalki-
dike-férszigeten,leigázta Korkürát és Epidaurosz városát is. Belső intézkedései
részben a szabad polgárok jólétének növelését célozták megtiltotta a rab_
szolgák behozata!át, bti,rrtette a munkakerülést
-
részben a tömegek távol-
-,
tartását a politizálástól, pl. a parasztságot eltiltotta a városbajárástól. Ez utóbbi
intézkedésemár jelezte a türannosz elszakadását az őt hatalomra segítő dé- 109
 -

mosztól, s halála után az egyeduralom rövidesen elbukott. periandroszt, a kor

e kiemelkedó alakját, föltehetően nem véletlénülsorolták a ,,hét görög bölcs''
kö2é. Korinthosszal egyidőben (kb. ó55) Sziküonban is türanniszdinasáia
jutott hatalomra, másfél évtized múlva Megarában Theagenész került
az állam
élére.Ez utóbbi poliszban a démosz és az aúsztokrérciJ élkeseredett küzdelmei-
ról kapunk képet Theogrrisz költeményeiből. E hárorri!áilamba, a türanno§z
elűzese után a meggazdagodott iparos-kereskedó rétegi amely összeolvadt az
arisáokrácia maradványaival, magához ragadta a vezetést, és oligarchikus köz-
társa*íggá alakult. \
A, gazdasági-társadalmi fejlődés a kisázsiai partvidék görög poliszaiban is a
tömegek harcához és türanniszhozvezetett. Milétoszban a vII. sázad második
felében váltotta föl az arisztokrácia uralmát az egyeduralom. kiemelkedó sze-
mélyisege Thraszübulosz volt, aki megvédte Milétosz függetlens€gét alüd táma-
dókkal szemben. A türannisz bukása után a megg;azdagodott iparos-kereskedó
réteg és a szabad szegények küzdelmének kompromisszumaként mérsékelten
demokratikus kormányzat jött létre Milétoszban. A Leszbosz-szigetenfekvó
Mütilénévárosában a vII. szizad utolsó évtizedeit az aÁsztokrácia és a démosz
küzdelmeinek sora, a türannoszok fölemelkedése és bukása tölti ki. A hosszas
küzdelemben belefáradt nép végül is a szízadfordulón pittakoszt választotta
az áilartl éléremint ,,döntóbírót" (aiszümnétész). Tizévi kormányás után
Pittakosz lemondott, és magánemberként élt tovább. Vele megielent a türan-
nismak egy olyan típusúmegoldása, amely nenr jutott_el az egyeduralom nega-
tívumáig: a demokratikus fejlódés akadályozásáig.
A VI. sázadban.egy ideig a görögségnek szinte minden államában tiiran-
noszok uralkodtak.

Athén az aíchaikus korban

,,Hatalmat és jogot kibékítettem, ísy
mindent véghez vittem, amit elvóllaltam én.
Á jót s a íosszat egyazon szakily köti:
iqaz törvényt irtam, mely mindenhez takíl.''
(Szolón: Sámadás)

A műkénéikor Attikája az anax uralma alatt álIó egységes államot alkotott,

Athén központtal. Egységétés függetlenségét a népvándorlás viharai között
is megőriáe, visszaverte a dór betörési kísérleteket.A belső váltoások követ-
keztében a keleti típusú despotizínu§t a törzsi-nemzetségi szervezeten alapuló
patriarchális fejedelemség váltotta föl, éléna baszíleusszal. Az eryesítést, a
,,szúnoikiszmosz"-t (oikosz-tulajdonosok összetelepítése) a haryomány szerint
Thészeusz király valósította nreg, a faluközösségeket Athén központú állammá,
poliszállammá szEívezte, amelynek polgárai az oikosz-magántulajdonnal ren-
delkezők voltak. A munkamegosztás és az osztálytagoódás kialakulására utal
a thészeuszi alkotmány, amely a lakosság három csoportját jelölte me1: uz
eupatriük (nemzetségi arisztokrácia), geómoroszok (földtulajdonos, földmű-
velő) és a űmíurgoszok (kézművesek, orvosok, jósok, dalnokok, vagyis min-
denki, aki a,,közt szolgrilta"). Azállam éléna király (baszileusz) átlt, ekinek
funkciói közül az idők folyamán mind többet ruháztak át a válaszótt hivatal-
tí nokokra. Már a korai időkben megjelent a király mellett az eupatrida pole-
I ^
rU markhosz, aki a háborúban a hadvezéri teendőket látta eI, a király pedig a
 é
C

?no

békebeli kormányÁst.Ez utóbbi is átsállt lassan egy választott fótisztüselóre,

az arkhónra. A kiráyjogköre egyre szűkült. A funkciók differenciálódásával a
VII[. §ázad közepén már három arkhónt választottak, és nem életfogytiglani
idóre, hanem tlz évre, mqid néhány évtiáed múlva már csak egy-egy éwe sálí
a megbízatásuk. Az arkhónok hivatali idejük lejártával tagjai lettek az el|e-
nőrző és birói teendóket ellátó areioszpagosmak (Arészdomb tanácsa). A VII.
századközertleÁelkedett az arkhónok sáma kilencre, és e tisztséget csak az
eupatridák töltötték be. Az újabb főtisztviselők, a theszmothetészek között
valószínűleg a másik két társadalmi c§oport képviselői is me8találhatók, de a
hatalmat az eupatrida arisztokrácia gyakorolta.

Az archaikus kor gaZdasági-ársadalmi fejlődése Athénben is Szor,óN

meghozta a változásokat, még ha egy időre le is maradt a fejlŐ- REFoRMJAI
désben más államok mögött. Az űj vagyonos osztályok megjele-
nése bár a VII. században még íiinnmaradt az eupatridák ural-
ma
- mind az államszervezetben, mind a ársadalom szeíkeze-
-
tében változást hozott. A nemzetségi-törzsi szervezeimellett meg-
jelent a naukrariaszervezet, az első területi és nem vérségijelle-
gű beoszüís. A negyvennyolc területi egység egy-egy hajót volt
köteles adni fiilszereléssel, legénységgelegyütt. A területi elv meg- 1 1 1
 l
jelenése mellett növelte a naukrariaszeívezet jelentő§égét az is,
hogy a naukrária volt az alapla az állandó flotta, az állandó had-
sereg kialakulásána§ s ez egyben a tengeri kereskedelem fontos-
ságának növekedését jelezte. A vagyonos osztályok megjelenése
megváltoztalta a lakosság eddigi szokásos tagolódását arisz-
tokrácia-démosz és a vagyon szabta meg a polgrárok - jogait és
-,
kötelességeit (timokratikus elv).
Előbb három osztályra tagolódott a társadalom: a lovagok
a lótartő és lovaskatonai szolgálatot teljesítő
(hrppeisz), vagyis
aisztokrácia;azigások,fogatosok(zeugitai),azigásállatokkalren-
delkező parasztság, föltételezhetően ők a hopliták; és amunkások
(thétész),az apró földdel rendelkező vagy ftild nétküli parasztok,
napszámosok, Ez a három csoport válhatott el egymástól először
katonai szempontból. Elnevezésük csak utal gazdaságihelyzetükre,
pontosabb mennyiségi meghatározás nélkül. Később választhat-
ták külön negyedik osztályként a leggazdagabbakat. Természe-
tesen az osztályokra bomlás hosszabb idő fejlődésénekaz ered-
ménye.
Az áru- és pénzgazdálkodás térhódítása növelte a társadalom
differenciáIódását, és kezdeti szakasában a parasztság jelentős
része veszítette el földét. A földjével együtt a polgárjogot is el-
vesztő napszámosok (thészek) vagy azeupatrida nagybirtokon dol-
goző részesbérlők (,,hatodrészesek") rendkívül nyomorúságos
körülmények között éltek, nem szólva az vzsoía révénadósrab-
szolgaságba jutottakról, akiket rabszolgának adhattak el külföldre
(ugyanis a volt szabad polgár saját poliszában nem lehetett rab-
szolga).
Ezt a feszült, robbanással fenyegetó helyzetet fölhasználva próbálta meg
Külón athéni arisztokíata, az olimpiai kocsiverseny győztese, a megarai
-
türannosz,veje a hatalmat magához ragadni (i. e.632 táján). Híveivel meg-
-
szállta az Akropoliszr, de a tömegek nem csatlakoztak a fö,lkeléslrez. külón
elmenekült, de híveit, akik Athénéoltáránál kerestek menedéket, a vallási
tilalom ellenére Megaklész arkhón kivjgeztette. Hosszú időn keresztii{ terhelte
ez a ,,vérbűn" Megaklész egész nemzetsegét, az Alkmeonidákat, és a közvé-
lemény nyomására az egész nemzetséget sáműzték, halottaikat is eltávolítot-
ták sírjukMl. A köznép nemsokára engedményekre kényszedtette az eupatri-
dákat. Mint Görögorság más poliszaiban, a viszonyok szabályoása, a álált,
áIlapotok rendezése éljából Athenben is elrendelték a törvények írásba fog-
lalását.

I. e. 62t-ben Drakón kapott megbfuást Athén jogrendjének rög-'

zltésére.Drakón rrrrrnkája is túlléptea szokásjog puszta rögzítését.
A törvények legfontosabb részei a magántulajdon védelméről
szóltak: e ,,véírelírott" tőrvények a lopást még a gyiimöIcs-
és zöldséglopást is -
halállal büntették éppúgy,mint a munka-
íí^ -
I IZ kerülést. Drakón törvényeiben tűnik föl először a poütikai jogok
és kötelességek alapjaként a vagyoni helyzet. De még nem a jöve-
delem, hanem a ,,tehermentes".vagyon a meghatároző ami az
eupatridáknak kedvezett
-
viszont a kőzéprétegek is kedvezőbb
-,
,,alkotmányos" helyzetbe kerültek.
A törvények kodifikálása nem hozott enyhülést * csak pilla-
natnyilag nyugtatta meg a kedélyeket-, a parasztságot sújtó ténye-
zők továbbra is hatottak. A VII. század végéreaz iparos-keres-
kedő csoport már annyira megerősödött, hogy jelentős erőként
avatkozhatott a politikai küzdelembe.
A belsó feszültseg mellett fokozták Athén nehézsegeit a külpolitikai bonyo-
dalmak is. Váltakozó sikerű háborút folytatott Mütilénével (Leszbosz), és csak
az északkeleti
döntőbíró útján tudta megszerezni a Fekete-tenger bejáratánál
kereskedelem vonatkoásában fontos
-
Szigeion városát. Megarával az athéni
-
kikötő használatának biztosítása miatt létfontosságú Szalamisz szigetért vívott,
kezdetben kudarccal végződő háborút. Szalamisz visszafoglalása érdekében
fejtett ki nagy hatású propagandát Szolón, és sikerült is a szigetet elfo8lalnia.

S zolón arisztokrata származásű volt, de tengeri kereskedelemmel

szerezte nem túl nagy vagyonát. Számos vidéken megfordult, ki-
tűnt filozofikus gondolkodásával és demokratikus törekvéseivel.
Költeményeiben ostorozta a hatalmaskodó, kapzsi aisztokráciát,
és a gazdagok mohóságát tette felelőssé a társadalmi bajokért;
ecsetelte a szegények szörnyű nyomorát, az adósrabszolgaként
eladottak helyzetét és a fenyegető polgárháborút. Szolón szemé-
lyében cisszpontosult a szegény- és középrétegek a földnélküliek,
a kisbirtokos parasztok, az iparosok és kereskedők
-
demokratikus
törekvése. Ez a társadalmi összefogás
-
kényszerítette ki az aisz-
tokrácia hozzájárulását, hogy Szolónt (594-ben) kivételes törvény-
hozói hatalommal ruhazzák ítil mint arkhónt és diallektészt
(békéltetőt)
-
az állam, a társadalom bajainak rendezésére. Rend-
-
kívüli határozottsággal és eréllyel fogott hozzá a legégetőbb prob-
lémák megoldásához.
Első intézkedése a szeiszakhtheia volt (,,a terhek lerázása").
Elengedte a ftildet terhelő adósságokat, és a birtokukat vesztett
kisparasztok visszakapták löldjüket. Az adósrabszolgaságba jutot-
takat fiilszabaditotta, és állami pénzen váltoták ki a külföldre
eladott adósrabszolgákat. Magát az adósrabszolgaság intézmé-
nyét is betiltotta, az adős ezuán csakis vagyonával volt felelős
adósságáért, személyévelnem. A nagyon várt íiildosztást ugyan
nem hajtotta végre főként az arisztokrácia elkeseredett ellen-
-
állásától és az ellenállás előidézte polgárháborúól tartott
de az adósftildek visszaadása majdnem íiildreformnak tekinthető.
-,
Szabáiyozlz az örökösiídést, bevez-etts a végrendelkezés szabadsá-
gát, az elhunyt vagyona nem sállt vissza a korábbi szokástól elré-
rően anemzetségére; ezzsla törvénnyel elősegítette a nemzetségen 1 13

8 Azótoíivilá8ürrténetc - 4240,1
 belül öröklődő birtok szétdarabolásit. A nagybirtok maximális
terjedelmét is megáltapította, hogy elejét vegye a kisparaszti bir-
tokok újrak ezdődő kisajátíásának.
sámos intézkedésévela mezőgazoa§agi, az ipai termelést és a
kqreskedelem fejlődését kívánta,"gircni. Mcgtiliotta a gabonakiü-
telt, de üímogatta a paraszti birtok számána is előnyös bor- és
olajkivitelt, és a ,,munkátlanságot" a polgárjog elvesztésévelbün-
tette. Új mérték-és pénzrendsrcrtvezetettbe, amellyel megkönnyí-
tette a bekapcsolódást az északkeleti rereskedelembe; igen ked-
. vező volt ez az iparos- és a kereskedőrétegeknek. Enirek a csoport-
nak a sulyát növelte az is, hogy a véglegesen megtelepedett beván-
dorlókat (a metoikoszokat), akik főként kézművesiparosok voltak,
fiilvette a tetjes jogri athéni polgárok sorába.
Legjetentősób műve az űj atúníatkohnlúny mcgteremtése volt,
amely, a már korábban is megvolt négy vagyoni oszályra épült.
vagyis a jogokat és a kötélességeket a vagyoni, a timokratikus elv
haátozta meg. A cenzus- megállapítrásánál azonban a korábbihoz
viszonyítva demokratikus irányú változáást hajtott végre: a
íöldből credő j§vedelemhez kötött€ a cenzust, és-alacsonyabban
szabta meg a harrnadik oqztály cenzusát. A mértékegységa medim-
nosz és a metrétész, a ,,mérő" volt. (Egy medimnosz gabona=52,2
liter; egy metrétészotü+3g,4 litar).
Az első oszály tagsai az ,,ötszózmérősök'' (pentakosáomedim-
noszok), vagyis akiknek jövedelme elerte vagy meg;haladta az
öt§záz medimnoszt vagy metrétészt.Ennek az oszálynak a tagjai
lehettek csak arkhónok és kincsárnokok (tamiász), a hadsereg-
'ben pedig lovas katonai szolgálatot
teljesítetrck. A leggazdagab-
bakat (és a ,,lovagokat") jelentős kiadással járó társadalmi köte-
lezettségek Qeiturgia) is terhelték, pl. hajóépítés, ünnepségek ren-
dezése saját költségen. A második osztály tagtrai a ,,lovagok'
(hippeisz), a 30G-500 mérő közötti jövedelemmel rendelkezők, a
hadseregben ugyancsak lovas katonák. A harmadik oszályt az
,,igósok" (zeugtrtész), a 20O--30O mérő jövedelemmel rendelkezők
alkotüík, hadseregben hoplitaként szolgáltak. E két osztály tag-
jai (a,,lovagok" és az,,igások") tölthették be az arkhóni és aiincs-
Lárnoki hivatal kivételével a többi állami tisztséget. A negyedik
oszály tagjai a ,,thészek", a 2O0 mérőn aluli jövedelemmel rendel-
kező törpebirtokosok, a földnélküliek, a napszámosok, a kézmű-
vesek, a munkások; a hadseregben ők a könnyűfegyveruetű gyalo-
gosok, és ők adták a hadihajók személyzstét Hivatali tisztséget
nem tölthettek be, de teljes jogú tagjai voltak a népgyűlésnek, a
bíróságoknak. Ez nem volt kevés jog, hiszen az új alkotmány
szerint az államügyek legfőbb eltenőrzése a népgyűtés(ekklészia)
ll4 föladata volt, és a bíróságok döntöttek a vitas páttikai kérdések-
 ben. Ezeken a fórumokon a polgárok többségét alkotó thészek is
eredményesen szólhattak bele az államügyekbe
A népgyűlést évente riégyszer össze kellett hívni, tagia volt min-
den athéni polgár. Itt választották éverrte a tisztségviselőket, pl-
a kilenc arkhónt. Szolón nemcsak a közügyekkel való törődés
lehetőségeit teremtette meg, hanem tudatosan némi ldényszed-
téssel is
-
üirekedett az állam minden polgárát erro nevelni.'Aki
-
pl. pártvisályok esetén nem foglalt állást, hanem,,semleges szenr-
lélőként"csak figyelte, az a ,,szemlélő" az állampolgán pgok
elveszésévelvolt büntethető Ilyen irányu rendelkezése volt az is,
ho§y Athén minden polgárának joga volt bármely polgárársa
ügyét a bíróság elé vinni. Az Áreíoszpagosz, a koíábbi arisztok-
ratikus tanács, továbbra is megmarad{, ellenőrizte a fontos állam-
ügyeket és a legfőbb bírói teerrdőketvégezts. Tekinélye még növe-
kedett is, részben azzal.hogy az arkhónok soraiból egészítettékki
évente, részben pedig azzal, bogy az Areioszpagosz hatáskörébe
került az új alkotmárty felügyelete. E tanács mellé hozta létre
Szolón a ,,négyszózak tanácsót" (bulé) a négy phülé 100-100
választott képviselőjéből. Többségük a középrétegekből került ki,
thészek nem lehettek tagjai. A bulé két népgyűlés közötti időben
biztosította az államügyek inézésénekfolyamatosságát. Az újon-
nan szervezett esküdtszékek, héIiaiák, e fontos büntetőbíróságok
tagjai már thészek is lehettek.
Szolón tevékenységeés következetes intézkedései jelentették
a demokrócíóhoz vezeíő döntő fordulatot Athén történetében. Nem
csábította őt a türannisz, hanem hivatali éve lejártával hosszabb
időre eltrávozottÁthénből. A görögség történetének egyik legkivá-
lóbbja volt, államférfinak, hadvezérnek és költőnek egyaránt
tehetséges, méltán volt a ,,hét görög bölcs" egyike.
I

Szolón távozása után föllángolt a küzdelem, mert a társadalmi pEIszI§zTRA-

I

? feszültség alapjai megmaradtak. Az arisztokrácia nem szorult ki a Tosz

l
hatalomból, de soknak tartotta azt, amit elveszített, és régi hatal- rirunr.uszl
mának visszaállítására törekedett. A legszegényebbek kevesellet- (560_-527>
ték azt, amit kaptak, és elsősorban íiildosztást szerettek volna
elérni. Aközéprétegek viszont, az iparosok, a kereskedők elége-
dettek voltak a szolóni átalakulással, és a helyzet megszilárdítását
láták volna szívesen. A belső fesziiltség és az ellentét Szolón
ávozása uüín már oly éles volt, hogy két alkalommal sem sikerült
arkhónt választani, majd pedig az egyik arkhón alkotmányellene-
sen két évig megtartotta tisztségét,mígnem számílzték.
A kiizdelem e türanniakísérlet után tovább folytatódott, ekkor
még elsősorban az aisztokrácia és a középrétegek között. Poliükai
,,pártjaik", csoportosulásaik lakóhelyükről kapták elnevezésüket:
az arisztokraták a ,,síkvidékiek" a kőzéptétegek (kereskedők, 115

8.
 hajósok, kézművesek, gazdagabb parasztok) a,,tengerpartiak".
Hamarosan megalakult a harmadik politikai csoport is, a legsze-
gényebbek pártja: a ,,hegyvidékiek", akik most már saját külön
érdekeiket képviselték. A ,,hegyvidékiek" súlyát rendkívül meg-
növelte, hogy kiváló vezetőjük akadt Peiszisztratosz személyében,
aki hadvezérként szerzett érdemeket, tekintélyt és nagy népszerű-
séget.
Egy népgyűlésen elhitetve, hogy e||enségei merényletet követtek el elléne
-
testőrséget szavaztak meg sámára. Ezekre támaszkodva szervezett puccsot,
-
elfoglalta az Akropoliszt (i. e. 560), de bázisa még kevésnek bizonyult. Az ellene
összefogó ,,síkvidékiekkel" és ,,tengerpartiakkal" szemben alulmaradt, és me_
neküIni kényszerült. Másodszor is megkísérelte a hatalom nregragadását, mig
végül a harmadik kísérlete sikerrel járt. A harmadik alkalommal már gondosan
előkészítette visszatérését.Thrákiai aranybányáinak (Pan§aion) jövede|méből
zsoldosokat toborzott, megszerezte több görög állam támogatását (Boiotia,
Argosz, Thesszália), s hozáözönlő párthívei segítségével véglegesen Athén
ura lett.

Ügyes politikával megszilárdította helyzetét. Eupatrida ellen_

feleinek egy része elesett a küzdelemben, sokan emigráltak, akik
pedig otthon maradtak, azok kőzűl túszokat tartott,,lojalitásuk"
biztosítására. Az arisztokrácia megtört. A parasztság eleve támo-
gatta őt, és Peiszisztratosz e támogatás biztosítására és fokozására
kölcsönöket nyújtott nekik gazdaságuk fejlesztésére, és földet is
osztott az elesett eupatridák birtokaiból. ,,Mozgő bíróságokat"
szervezett, hogy a vidéki parasztság ne legyen kénytelen Athénbe
utazgatni ügyei elintézésére,a bíróságok a helyszínen intézték
az ügyeket. De talán nem is látta volna §zívesen Athénben a
politizálni bejövő parasztságot
KüIpolitikája Athén iparos-, kereskedő- és hajósrétegének érde-
keit szolgálta, akiket ezzel hiveivé tett. Zavartalanná tette a Fekete-
tenger felé irányuló hajózást, megerősítette Athén befolyását az
Egei-tengeren; a kereskedelem, az ipari termékek kivitele ugrás-
szerűen emelkedett. A kerámia készítményeka régészetileletek
tanúsága szerint mindenütt kezdik kiszodtani
- Földközi-tenger
a
nyugati medencéjébenis a kedvelt és kiváló korinthoszi termé-
-
keket is. Gyarapodott és jól élt a lakosság, de
- először Athén tör-
ténetében állami jövedelmi adót kellett fizetniük, a termés egy-
-
tizedét. Természetes en ez jóval enyhébb v olt az arisztokrata kizsák-
mányolásnál, mégsem váltott ki osztatlan lelkesedést.
Peiszisztratosz jelentős építkezéseketfolytatott Athénben. Temp-
lomokat (Athénétemploma az Akropoliszon), vuvezetékeket, víz-
ellátó műveket építtetett. Fölkarolta a földművelő istenek (Démé_
tér, Dionüszosz) kultuszát, s a Dionüszosz-ünnepségeken az ő
korában kezdődnek a drámai játékok. Peiszisztratosz korában vált
116 Athén a görög művelődés egyik legjelentősebb közpondává. Párt-
fogolta a költőket, a művészeket, s lehet, hogy udvarában szerkesz-
tették végleges formába a homéroszi eposzok szövegét az egymást
váltva szavaló énekmondók számára. peiszisztratosz türannisza
azathénizsa:rnokuralompoátívszakasza.Megtörtazaisztokrácia
hatalma, föllendült az ipar, a kereskedelem , a mezőgazóaság, s ural-
kodrásának három évtizede ,,aranykor"-ként élt a nép em|ékez-eté-
ben.
Peiszisztratoszhalálaután fiai Hippiasz és Hipparkhosz né- rluszrgBNÉsz
- -
}rrány évig szilárdan kezükben tartottak a hatalmat. Az apjuk által REFORMJAI
megteremtett jólét, a béke tartósnak lá*zott, A virágző kultúra
központja továbbra is az udvar volt, neves alkotók, költők vendé-
geskedtek szívesen a türannosz környezetében (Anakreón, Szimó-
nidész). A fölszín alatt azonban érlelődtek a változás feltételei.
A türannisz pozitív szakasza lezórult, kiszorította a hatalomból az
arisztokráciát, megteremtette a belső békétés a középrétegek föl-
emelkedésének lehetőségeit. E fölemelkedés további útjába éppen
a türannisz került, az athéni polgárság már nélküle kivánta az
állam sorsának irányiását kézbe venni, A külpolitikai helyzet is
kedvezőtlenné vált a türannisz számára: északi gazdag birtokaik
a perzsák uralma alá kerültek, Boiotiával határviták állitoták
szembe, Spárta pedig általában is bármikor beavatkozásra ké-
szen
-
türanniszellenes politikát folytatott.
-
Ebben a légkörben előbb az arisztokratakörök szőttek merényletet, amelynek
Hipparkhosz áldozatul is esett, de Hippiasz fölülkerekedett és a merénylőket
kivégeztette. Második alkalommal a sáműzöttek kíséreltékmeg a visszatérést
fegyveres erővel, Hippiasz ezt a próbálkoást is üsszaverte. Ezután avatkozott
a kíizdelembe Spárta. Az első, Athén ellen küldött seregét a Hippiasz segítségére
érkezett thessáliai lovasság még megverte. A második sereg azonban, amelyet
Kleomenész király vezetett, elfoglalta Athént. Az Akropoliszon körülárt
Hippiasz megadta magiit (i. e 5l0), családjával, híveivel (és kincseivel együtt)
eltávozott Athénből. A türannisz megbukott. Még egyszer föllángolt a küzde-
Iem a hatalmat (Spárta, Boiotia és Khalkisz támogatásával) visszaszerezni akaó
arisztokrácia és a demokratikus tömegek között, de az aisztokrácia most már
végleges kapitulációra kényszerült. Ennek a küzdelemnek és a Boiotia, valarnint
Khalkiszelleni győzteshadjáratnak volt vezető egyéniségea demokratikus át-
alakulás végrehajtója, az Alkmeónida Kleiszthenész (i. e. 508-507).

Kleiszlhenész céltudatosan átgondolt tervet dolgozott ki, amely-

nek alapja Attika területi elv szerinti fölosztása volt. Attikát három
zőnára osztotta: Athén városa, a belső zőna és a partvidék. Minden
zőnát lO-tO egységre osztott (trittüsz s a három
-,,harmadrész"),
zóna sorshúzás űtján kijelölt egy-egy trittüszéből alkotott egy
phülét. Így alakult ki 10 phülé, amelyek az athéni polisz polgárainak
politikai és katonai egységeit képezék.A phüté területi elv alapján
szerveződött, de a három trittüsz nem képezett összefüggő terü-
letet, és épp ezzel kerültek többségbe minden phülében az iparos- l17
 tereskedő csoportok a ,,belső zónában" lako mezőgazdasági lakos-
sággal szemben. E ftilosztás másik fontos következménye az,hogy
a lakosság ,,összekeveredése" révéna nemzetségi tagozó&is szét-
töredezett, politikai jelentősége megszűnt. A phülén belüli alap-
egység a démosz (vidéken a falu, Athénben egy-egy kerület) a de-
markhosz vezetésével.Ebben az atapegységben zajlott le az athéni
polgárok élete. Itt vették listrára a polgárokat; hivatalos nevükben,
a sajátjuk mellett, nemcsak az apjllk, hanem a démosz nevét is
üselniük kellett, és nem a nemzetséghez, hanem a démoszhoz
taít§zás lett alapvető. Az új beosztás, a névjegyzékek elkészítése
lehetővé tette metoikoszok fölvételét a polgárság soraiba, szapo-
dtva velük a demokratikus elemek táborát.
A korábbi, szolóni négyszáuak tanácsa helyébe az új phülé-
- beosztásnak megfelelően, az őtszázak taná,sót (bulé) álütotta,
tagjait a démoszok polgárai sorából sorshúzással választotüík ki,
phülénként 5G-5Get. A bulé tiz ,,prütaneű''-ra oszlott, egy-egy
,,prütaneia" u, év egytiz.ed részénát a tanács iránltrását végezte.
A bulé jelentősége megnövekedett. Minden népgyűIéselé terjesz-
tendő ügyet a tanácsnak előzetesen meg kellett tárgyalnia; ellen-
őizte a népgyűlés hatfurozatainak végrehajását, és két népgyűlés
közötti időszakban
- nem elsőrendű ügyekben - döntéseket
hatott, kleiszthenész nevéhez ííÍződika cserépszavazás
hoz-
( osztrakisz-
mosz) intézményénekmegteremtése, amely a türannia visszaállí-
tásának, a demagógia elhatalmasodásának rlregakad ály ozására szol-
gált. Minden esztandőben (a hatodik prütaneia idején) megkér-
dezték a népgyűlést,szükséges-e osztrakiszmoszt tartani, van-e
olyan túl nagy t€kintélyt szsrzect'polgár, aki befolyását a türanni-
ára szándékozik fiilhasználni. Ha a népgyűlésigennel válaszolt,
akkor a nyolcadik prütaneia idején megtartották a
szavazást.
A népgyűlésencseréptáblára osztrakon karcolták töt a gya-
- -
núsnak látsó személy nevét. Ha az itlető személyre eső iisszes
szavazatokszáma elérte a hatenet (tehát legalább hatezer polgár
szavazott a megielölt személyrQ, akkor ezt az athénipolgárttízévi
sáműzetésre ítélték.A számíuött nem vesztette el sem polgár-
jogát, sem vagyonát, csupán a politikaiéletből ,,kapcsolták ki''.
Később poütikai küdelmek során nem ritkán a|kalma7ák az
osztrakiszmosz fegyveét, s nem csupán a türanniára törőkkel
§zemben, hanem a politikai ellenfelek eltrávolíüsára is. kleiszthe-
nész területi sznryezsk alapján alakítottrák ki a hadsereg vezeéséL
Phülénkéntegy-egy sztratégoszt, íladvezértválasztottak, a tíz
- a polemarkhosszal
sztratégosz a hadsereg
itínyító testületét;
együtt
- alkotta
sorban váltottrák egymást a főparancsnoki
tisztségben.
1l8
 Kleiszthenész reformjaival zárult a Szolónnal kezdődő egy év,
száz.ados folyamat, az aisztokrácia és a démosz küzdelme, és
ennek a kiizdelemnek az eredményeként alakultkiaz atheni demok-
rácía, a teljes jogú athéni polgárok egészének az uralma.

A spártai állam
Önscpx xml:,Mi voltunk egykor btítorszívűíérfiak,
FÉnrHr ra*l; Mi most vagyunk, ha úgy tet§zik, meglóthatod.
Gyrnwrpr rlnl: Mí meg leszünk, sokkal kűlönbek rúlatok.
(Spártai kardal)

A Peloponnészoszra behatolt dór törzsek egy része a félsziget

déli részén,az Eurótász folyó sík völgyében telepedett le. Ézta
folyóvölgyet nyugaton és keleten hegyek határolják (a Taügetosz,
illetve Parnón), délről moc§aras terület zárja el a tengertől. Ez a
lengertől elzárt terület mezőgazdasági jellegű maradt, és a többi
görög polisztót eltérő irányban fejlődött. A dór hódítók uralkodó
osztrályként rátelepedtek a helyi lakosságra, annak egésútszolga-
ságba döntötték, ami lehetővé
- és szükségessé - tette a régi dór
közösségi form(k, a közösségi életmód, az ,,egyenlőség" ftinn-
maradását.
Spdrta a völgy központjában öt község egyesiiléséből alakult,
a
fönnhatósága a|á kényszrriüette környező településeket, megte-
remtette á|lamát, I-akedaimónt (vagy Lakóniát). Az állam rcljes
jogú polgárai a ,,spórtaiak" (szpartiatók) voltak, a ,,másodrendű"
politikai jogokkal nem rqnilelkező pedig a
- szabad, de -polgárai
perioikoszok, a ,,körüllakók" (akik ,,oikoszukat" a spártai földek
,,körül" bírták). A spártaiak földét a szolgaságba vetett,. polgár-
jogokból kizárt őslakosság, a helótók művelték meg. A szpartiaák
szaporodásával, az,,egyenlőség" fönntartása érdekében újabb
földekre és helótrákra volt,szükség. A VIII., században indítottak
hadjáratot a nyugati szomszéd, Messzénia ellen, lakóit helótákká
tették, a sík fijldeket fölosztották a spártai polgárok között.

Spárta terjeszkedé§ét féltékenyen szemlélte a szomszédos dór állam, Argosz,

ahol az ari§áokrácia földjeit a helótákra emlékeztetÓ, de azokná szabadabb
helyzetú gümneszek művelték. Több háboru lobbant ki Argosz es Spárta között
eg|yes argoszi perioikosz-terüIetekért (Künuria, Küthéré szigete). Támogatta
Argosz a messzéniaiak YII. sázadi. két évtizedig tartó fölkelését is (,,második
messzéniai háború"), amely komoly válságot idézett elő Spártában. Ekkor szer-
vezték meg és fejlesztették magas fokra a hoplita hadrendszert, amely végül is
megtörte a messzeniaiak ellenállását. A spártaiak nem kis §zerepet tulajdoní-
tottak a győzelem kivívásában Türtaiosz milétoszi költó jelenlétének, aki harci 1 19
 költeményeivel, dalaival lelkesítette, élesztette a spártai katonák harci szellemét.
A fcilkelés |everése után ArgosztóI is elragadták az említett területeket. Ezzel
kialakultak,a görög fdld legnagyobb kiterjedésú államának végleges határai.
A későbQiekben spárta nem területszerzésre törekedett, hanem a többi pelopon-
neszoszi polismak szövetségbe (szümmakhia), a,,peloponnészoszi szövetség''-
be tömödtésére, természete§en saját vezetésével.A vI. század végérea féIsziget
államai Argosz és Akhaia kivételéve|
- - és az Iszthmoszon fekvő poliszok
is csatlakoztak a szövetséghez. ugyanettől az időtől azegészszövetséget érintó
kérdésekben a sávetség gyűIésén szavaással döntöttek, de végrehajtására csak
akkor került sor, ha ez a döntés megegyezett a spártai népryűtés határozatával.

A spÁnr,lt A hódítások , a leigázottlakosság féken tartása eredményezte a

rÁnslo.nr,ou spártai társadalom élesen elkülönülő megoszlását és ezek tartósí-
És lz Árrlu- tását is. A teljes jogú polgárok, a spártaiak legfőbb föladata a
SZERVEZET katonáskodás, az uralom fönntartása volt. Föltehető, hogy a YII.
századra a szabad polgárságon belül valamelyes társadalmi-vagyoni
egyenlőtlenség alakult ki, ami demokratikus mozgalomhoz vezet-
hetett. A mozgalomnak sajátos irányt szabott az, hogy a hódító
kisebbségnek létkérdésevolt a belső ellentétek lehetőség szerinti
teljes kiküszöbölése. Ez a mozgalom eredményezhette annak az
alkotmánynak a megszületését, amely a hagyomány szerint Lükur-
gosz mőve volt. Személyénektörtáretisége kétségbevonható, de a
neki tulajdonított reformok a VIII. század végén(vagy a VII.
század, közepén) kialakították a sajátos és tartós állami és társa-
dalmi szervezetet.
Az uralkodó osztályt a spártai polgárok. a szpartiaták. az
.,egyenlők" (homioi) közössége" alkotta. A tágabb értelentben vett
.,polgárok", a,,lakedaimónok" körébe a perioikoszok is beletar-
toztak, de nem voltak tagjai az,,egyenlők közösségének''. A ha-
gyomány szerint a Spárta környékén fekvő földeket 9-10 000
egyenlő részre, kléroszra osztották. Egy-egy spártai család eltar-
tását szolgálták a kléroszok, és a helóta őslakók művelték meg,
Föltehető, hogy a klérosz magántutajdont jelentett, de az egyen-
lőség és a közösségi életmód fönntartása, a rend szilárdságának
biztosítása érdekébennem volt elidegeníthető, ahogy a kléroszon
dolgoző helóták sem; a család kihalása esetén a klérosz új tulaj-
donosát a közösség jelölte ki. Az ,,egyenlők közösségének'' tagja
csak az lehetett: akinek mindkét szülője szpartiata volt, ha spártai
nevelésben részesült, ha rendelkezett klérosszal. ha részt vett a kö-
zös étkezésben,és ha az előírt közösségi életmódot folytatta.
Az egyenlőség fönntartása érdekébenSpárta elzárkőzott a keres-
kedelemtől és az árucserétől; idomtalan és súlyos vaspénzt hasz-
náltak, a fényűzés,a szabadabb eletmód minden jetenseget szigo-
rúan tiltották. A katonai táborok fegyelnre szabta meg egész éle-
tüket. egyetlen kötelességük a katonai szolgálat volt. Az V. szá\d-
l20 ban az egyenlőség illúziővá vált. A közösség tekintétyesebb tagja
sorából kiemelkedett egy szűk körű rremzetségi arisztokrácia.
A tisztségeket ők sajáűtották ki, de megtalálták a vagyoni gyaía,
poűs módját is:. az ingósággal való szabad rendelkezés, a zsák-
mányból való nagyobb részesedésrévénnövekedett a vagyonuk,
a perioikoszterületeken pedig birtokokat vásárolr.ak. Az,,egyen-
lők" másik csoportja, különösen a kléroszt nem öröklő, másod-
harmadszülött fiúk pedig rnindjobban elszegényedtek.
A szpartlaák semmilyen termelőmunkát nem végeztek, főnntar-
tásrrt<at a talótók munkája biztositotta. Ők művelték meg a kléro-
szokat, s a termés felét szolgáltatták be, a másik fele a helóta csa-
ládoké maradt. Nem a klérosz birtokosának tulajdcrnában, hanem
állami tulajdonban voltak, a klérosz gazdája nem rendelkezhetett
velük szabadon. A helóta férfiak egy része Mború idején fegy-
-
- elkísértea klérosz
vertelen kisegítőként gazdáját, valószínűleg
azért, hogy a hadsereg ávollétében ne lázadhassanak föl. Alkal-
manként
-végszükség
esetár
- katonai szolgálatot is teljesítettck,
pl. a plataiai ütközetben kétszer annyi könnyűfegyverzetíi helóta
harcolt, mint spártai hoplita. Lehetett.családjuk, és rendelkeztek
gazdasá§eszközökkel is. Helyzetük tehát eltért az antik rabszolgák
hely,zetetől, de ez nem sokat váLltoztatott nyomasztó és sivár életü-
kön. Jogfosztottságuk mellett a spártaiak állartdó gyanakvással
figyelték, a lázadásra mindig kész, a spártaiak tiiszeresét kitevő
szolgákat. Hogy csökkentsék a lázadás veszélyét, az ephoroszok
időről időre,,hadat üzentek" a helóiáknak ( krüpteia ), és az akciók
során a spártai ifiak mintegy hadgyakorlatként rejtekhelyeik-
- -
ről megrohanták őket. A legerősebb, a bátrabb és a valamilyen
oknal fogva gyanús helótákat lemészárolták.
A társadalbm harmadik csoportját a perioikoszok alkották.
A dórok általlágázott törzsek-nemzetségek egy része a földműve-
lésre kevéssé alkalmas hegyvidékre húzódott. Személyileg szabadok
voltak, rendelkezhettek földtulajdonnal, de a vasércekben gaz,
-
d4 hegyek kőzött ércföldolgozással,
- elsősorban bányászattal,
ipari ievékenységgei és kereskedelefimel foglalkoztak. Evi adót
fuetlek Spártának, szükség esetén katonáskodniuk is kellett, de
politikai jogaik nem voltak (nem vehettek részt a népgyűlésen,
semmilyen tisztséget nem tölthettek be); településeik azonban ren-
delkeztek némi önkormányzati joggal.
Spártában fönnmaradt a királyság intézménye.Az állam élén
két király állott, halála után a tisztséget a legidősebb fiú örökölte,
örökös hiányában a legközelebbi oldalági férfirokon. A lükurgoszi
reform már korlátofia a knály hatalmát, amely csak háborúban
volt jelentős, békeidőben kevésbé. A hadjáratokban a két király
sázad végétől a két vezér torzsa|-
vezette a hadsereget, de a VI.
-
kodását és az ebből fakadó kudarcokat elkerülendő csak az IzL
-
 egyik. A háboru és béke kérdésébenviszont nem ők döntőttck.
Békében főpapokként az áldozatak bemutaüísára és kisebb bord-
ereltí bírósági és közigazgaüási döntésckre voltak jogosultak. A klé-
rosz mellett megillette őket a közköltségen való elláLís, külön.Iész a
hadizsákmányból és bizonyos':qzteletadás. Hatalmuk korlátozott-
ságára utal a havonta kötetező eskü: a király megeskü§zik arra,
hogy a íiínnálló törvényeket tiszteletben tartja, az eohoroszok pedig
arra e§kiisznek, hogy fönntartják a királyok tisztét, ha betartják a
törvényexet. A népgyűlés(apella), amelynek minden harmirrcadik
évétbetöltött szpaítiata tagja bolt, havonta egy§zer,jött össze:
Jogköre nem volt csekély: döntött a háboru és béke kérdésében,
a trónvisályban; törvényeket hozott vagy módosított; megvá-
lasztotta a geruszia (tanács) tagjait és az ephoroszokat; kijelölte a
hadvezért, és haüírozott a helóüák fiilszabadítrása ügyében. Jelentős
koflátja azonban az,hogy nem kezdeményeáetett, senki nem szó-
lalhatott föl. Meghallgaták az előterjesztést és azonnal szavaztak
igennel vagy nemmel. (A leghangosabb helyeslő kiilltozás az
,,igen".) A geruszia harminctagú volt, huszonnyolcat a népgyűlés
választott a hatvanadik évüket betöltött szpartiaták közül, és tagja
volt a két király is. Haüáskörébe tartozott a népgyűlés elé terjesz-
tendő javaslat elkészítése;olyan népgyűlésihaározatok megsem-
misítése,amelyeket ők,,törvényellenesnek" minősítettek, valamint
a büntető bíráskodás. Tisztségüket életfogytiglan töltötték be.
Idővel a legnagyobb jelentőségűvé az öt ,,feWgyelő" (ephorosz)
testülete vált, ők gyakorolták a tényleges államhatalmat. É,vente
választoták őket a harmincadik évüket betöltött spártaiak közül;
döntő szavuk volt Spárta belső életében és külpolitikájában:
a helóüák és a perioikoszok ügyében halálos ítél€tet hoáattak,
felügyeltek a fiatalok nevelésére,a ftilnőtt spártaiak életmódjára;
bármelyik tisztségviselőt történysértéscíménfelelősségre vonhattiik
és leválthatüák; folszőhásukra a királyok is kötelesek voltak szá-
mot adni esetleges mulasztásaikról; és ők elnököltek a gerusziában,
a népgyűlésen. Továbbá az ő jogkőrik volt a követek küldése, a szer-
ződések megkötése, abadvezér szemmel tartása (a hadvezér-királyt
két ephorosz kísérteel a háborúba). Vagyis az ephoroszok kezébe
került a spártai társadalom életénekazirányitása.
AspÁnr,c.l A spártaiak egész életéta gyermekkortól kezdve a közösségi és a
'Ér,nruón katonai jelleg hatrározta meg. A gyermek csak hétéveskoráig
nevelkedett a családban, ha az újszülött csecsemőt a gerónok erős-
nek és egészségesnektalálták. (A gyönge testalkatú vagy tesü hibás
csecsemőket a Taügetosz szakadékában levő temetőbe vitték). A to-
vábbi nevelés külön tisztviselők (paidonomoszok) felügyeletével,
katonai jellegű csoportokban történt. A7-12 évesek a testedzésen
l22 kívül írni, olvasni és énekelni tanultak, megtanulták a törvényeket
és valamit az eposzokból. A 13-19 évesek már kimondottan ka-
tonai kiképzésbenrészesültek: fegyvergyakorlatokon, harci kikép-
zésen kívül minden várható megpróbáltatás elviseléséreszoktatták
őket.

Enni keveset kaptak, ezt lopással kiegészíthették;de ha rajtacsípték őket,

szigoru büntetesben részesültek. Mezitláb jártak, csak egy szál felsőruhát
viseltek; takaró nélkül, pusztakézze| maguk szedte sas fekvóhelyen aludtak.
Sámtalan más megpróbáltatásnak is alávetették óket, és dicséretet azok kap-
tak, akik a legbátrabban ü§elték el a fájdalmakat.

Szellemi nevelésük az írás-olvasás, számolás megtanulásán kívül

harci énekek tanulása, valamint a rövid és talpraesett, az űn.
,,lakonikus" beszed elsajátítrására szodtkozott. Húszéveskorában
az tíjű kitűnően képzett, edzett katonaként a hadsereg tagja lett.
Most már megnősülhetett, de harmincéves koráig nem családjával,
hanem kaszárnyában élt. Harmincéves korában költözhetett csa-
lődjához-persze továbbra is katonaköteles maiadt -., és aktívan
is részt vehetett a politikai életben. Hatvanéves korában szűnt meg
hadk(itelezettsége.Ez a nevelés és életmód alakította ki a rendkívül
ütőképes spártai hopütahadsereget, amely két évszázadon át alig
taláÁt legyőzőre. A nők nevelése is az állartr céljait szolgálta.
A leány egész gyermekkorát a szülői háaban töltötte, de a fiúkéhoz
hasonló testedzésben részesült (fuüís, birkózás, diszkosz- és dárda-
vetés), valamint zenót és táncot ig tanult. Asszonykorában fő fiil-
adata azegészséges, erős gyermekek világrahoaata|a volt.

Sajátos vonása a spártai életnek a közös főétkezés (a pheidition). Á spártai

férfiak egyébként egesz élettik folyamán együtt ebétleltek, harminéves korukig
a kasárnyábani ké§óbb kb. tizenötös csoportokban azétkezőházban Plutark-
hosz szerint mindegyikük havohta vitt ,,...egy medimnosz árpalisáet, nyolc
korsó bort, öt mina sajtot, öt félmina fügét és valami kevés pénzt húsra". Nem
volt változatos az étrend: főtt hús sóval, ecettgl, árpakenyér, bor, sajt, füge.

A szigoru katonai nevelés és életmód elengedhetetlen volt ahhoz,

hogy a maroknyi uralkodó osvály fönntarthassa hatalmát a
többszörös létszámű elnyomottak, a mindig lázadásra kész helóták
ftilött.

123
 Az arcltaikus kor művelődése
A vallás
HouÉnosz És A görög vallás legrégibb rétege az i. e. II. évezred első felében
HÉszroposz bevándorolt akhái törzsek és az őslakó pelaszgok vallási képzetei-
ISTENEI nek összeolvadásából alakult ki. A bevándorló akháiok legfőbb
istene volt a ,,fellegtorlaszoló", a mennydörgő-villámló Zeusz,
az égboltozaf. istene, de ő lett a kialakuló osztálytár§adálom védel-
mezője is. Körötte számos kisebb isten, jó vagyártódémonoksoka-
sága népesítettebe az egész természetet.

A nemzetségi rend maradványait őrizték a totemi§áikus elképzelések:az

isteneket állat alakban képzeltékel, Zeuszt bika, majd hattyú alakjában, Apol-
lónt egér vagy farkas, Artemiszt szarvas vary medve alakjában ti§ztelték. De
más isteneknek is voltak szent állataik: Athénéa bagoly, Poszeidoné a ló
stb.
A földművelő óslakosság termékenységkultusza hamar átment az akhái
hiedelemvilágba, közeppontjában a földet és annak minden termékét (gabona,
növények, áIlatok) megszemélyesitő anyaistennő rillott. Valószínúleg ót nevez-
ték más-más néven az egyes görög központokban: Héra (a nary úrnó), Hesztia
(a családi tűáely &zője), Gaia (a Föld), Démétér(a Gabonaanya), Anemisz
(a vadállatok úrnóje).
Más népekkel kialakult kapcsolataik során ,,idegen" isteneket is átvettek,
a hozájuk fűződ,ő képzetekkel együtt. Dionüszosz valószínűleg thrák eredetű
volt, Apollónt és Kronoszt föltehetően Kis"ízsiából vették át. A görög vallásos
elképzelések tehát különböző népek és elképzelések hosszu idő atatt végbement
összeolvadása és egymásra hatása során alakul|tak ki.

A mükénei kor és a hanyatlás száaadaiban kialakult arisztokra-

tikus vallási elképzelésektükröződnek Homérosz két eposában,
amelynek istenvilágát az aisztokrácia a maga képéreformálta.
Ugyanolyan társadalomban éltek az i§tenek, ugyanolyan vágyak
és célok felé törtek, mint az emberek: esznek, isznak, szeretnek és
civakodnak, mint a földi teremtményeik, de az embereknél sokkal
hatalmasabbak és halhatatlanok. Ereikben nem vér, hanem a hal-'
hatatlanság nedve fotyik, nem földr ételeket esznek, hanem ambró-
ziát, és nektárt isznak hozzá. Az isteni sokadalom feje 7-eusz.
Mindenki elismerte elsőbbségét, mégsem rendelkezett korlátlan
hatalommal, meít az isteneknek is tisztelniük kell egymást és a
,,v égzetet" (,,Moira").
Homérosz isteneinél annak ellenére, hogy egyesekkel kivéte-
-
leztek
- mindigazigazngy érvényesült, mindig és mindent a lehető
legjobban rendeztek el. Derűs és optimista világ ez, de merev és
változat7an, mint amilyerrnek az arisztokrácia hitte a maga világát.
E derűs világot azonban valami beárnyékolta: az emberek elmúlása.
I24 Ez alól még olyan isteni származású emberek sem kivéte§; mint
Héraklész,Akhilleusz, Hektór és mások. Van túlvilág, de nyomasz-
tóvá teszi, hogy ott nincs ,,üdvözülés", nincs ,,megváltás", nincs
é|et; az ember a semmibe merül e]. és csupán árnyak bolyonganak a
sötét és komor alvilágban.
Hésziodosz nevéhez fűződik a ,,Theogonia" című költeményé-
-
ben az istenek történetének, származásának, kapcsolatainak,
-
harcainak rendszerbe foglalása (i. e. 700 körül). Lényeges alapgon-
dolata az,hogy az istenek nem öröktől léteznek. hanem keletkez-
tek, akárcsak a világmindenség.

Rendszere §zerint az istenek származása így fest: kezdetben volt - az

anyagi jellegú ,,Khaosz" (nem a ma használatos ,,zűrzavar" az értelme,
-
hanem az,,Űr"), ebból születtek meg az Ég(Uranosz), a Föld (Gaia); kettő_
jük házasságáMl született kronosz, a Titánok, a szörnyek (a félszemű I(ük_
lopszok, a százkarúak, az ötvenfeiűek stb.); amikor tjranosz a többi ,,gyerme-
ket" nem akarta elóengedni a Föld méhéből, Kronosz sarlóval megsebesítette
uranoszt, és az ő földre hulló véréből születtek az Erinnüszök
_ a bosszú
istennői _, a tengerbe hultó magból Aphrodité, a szépségistennője. kronosz
vette át az uralmat (fetesege az egyik női titán, Rhea volt), de saját esetéből
okulva. nem akart gyermeket, mindegyiket lenyelte születésükkor, Rhea -
harmadik frát Z:euszt már titokban szülte meg Kréta szigetén, az lda-hegy
-
egyik barlangjában, és kronosznak helyette pó|yába burko|t követ nyújtott
át, Kronosz|enyelte, de rosszul lett, és nemcsak a követ hanem előző gyermekeit
is visszaadta magából. Zeusz ekkor a százkarúakkal szövetségben tízéves
harcot vívott apja és a titánok ellen, sikeresen. kronoszt számúzték, a titánokat
az alvilágba Árták. Ze|Jsz lett az istenek királya, és két testvérével megosztotta
a világot: az övé maradt az ég, Poszeidóné a tenger, Hádészé az alvilág, Az ég-
bolton zeusz tehát egyedül uralkodott, a földön viszont mindhárman. zeusz
maga hozta a világra Athénét fejéból pattant ki majd istennóktől és
- -,
földi asszonyoktól sorra születtek gyermekei: Héra szülte neki Arészt és Hé_
phaisztoszt; Themisz istennő a három Hórát (Törvény, Igazság, Béke) és a
három Moirát; DémétérPerszephonét;másistennők a kilenc múzsít, Hermészt,
Apo|lónt, Artemiszt stb. Földi asszonyoktól születtek zeusz gyermekeiként
Dionüszosz, Héraklész.

Ez az istenvilág félelmetesebb Homéroszénál; már korántsenr

derűsek és rokonszenvesek az istenek. Új jelenség Hésziodosznál
a régi és az új istenek három generáción át egymással vívott harca,
amely mindi g az űj, a ,,magasabb rendű" istenek győzelmével vég-
ződött éppúgy, mint ahogyan az enrberi társadalomban követik
egymást a fejlődési fokozatok, mígnem eljutott Zeuszig, illetve
Hésziodosz kora osztálytársadalmának előbbiekné1 magasabb
fokáig. Az istenek közötti kegyetlen ,,hatalmi harcok" az osztály,
társadalom fejlődésétkísérő nem kevésbé kegyetlen harcok tükröző-
dései.

L25
Mlror,ócH A görögök szabadon ,,alkották" az isteneket, hiszen az istenek
köre nem volt meghatározott,valószínűleg Hésziodosz istenei közül
is nem egy a saját találmánya. Bzekről az istenekről szóló elbeszé-
lések a mítoszok, és a mítoszok együttese a mitológía. A fejlődés-
nek azon a fokán alakult ki a görög mitológia is, amikor a fudo-
mányos megísmerés, a hít és a fantázía még egységet alkotott.
A természeti, a társadalmi megfigyeléseken alapuló megállapításo-
kat is egy-egy elbeszélés,mítosz formájában tették érthetővé.
Pl. annak az elbeszélésnek,hogyan született a KáoszMl Uranosz és
Gaia, az a mondanivalója, hogyan alakult ki az ősanyagbóI a j?ild
és az égbolt Számtalan jelenséget és eredetüket magyarázták ily
módon. De éppen azétt, mert a vallási hagyományokat át- meg
átszőttéka népmesék,a mondák, a kitalálások tömege, a mítoszok-
ban való hit senki számára nem volt kőtslező, nem alakult ki papi
testület a ,,kötelező érvényű"mítoszok magyarázatára, értelmezé-
sére és felügyeletére. A mitológia haározta meg a görög ember
világképét és világszemléletét (a természetről, a társadalomról, a
poütikáról, magáról az ennberről): minden ami van, ami létezik,
ist€nek tevékenységénekaz eredménye.

Ebból az istentömegból szükségképpen emelkedtek ki a vezetó egyeniségek,

a hatalmasok, akiket az egesz görögség tisáeletben tartott, és akik az Olümj
poszon lakoztak. Sem Homérosz, sem Hésziodo§z nem neveZe meg óket;
a tizenkét olümposzi főisten az őket követó sázadokban alakult ki. (E tizen-
két isten: 7*usqFíéra, Poszeidón, Démétér,Apollón, Artemisz, Arész, Aphro-
dité, Hermész, Athéné, Héphaisztosz és Hesztia).
A tiz€nkét olümposzi isten minderyikének megvolt a maga tevékenységi
köre és egyénisége, de nem egy-egy tevékenységpártfogói voltak, hanem egy-egy
magatartá§forma, QWog;, típu§ megte§tesítói. Zeusz az osáálytársadalom óre,
az adott társadalmi rend védelmezóje és igazolója, a társadalmi igazságok oltal-
maója. poszeidón a félelmetes természeti erók megtestesítóje, pt. a tengeri
ühaé, a íiildrengéséstb. Athénéa céltudatos, értelmes tevékenység jelképe,
többek között a szövés-fonásé, a termelésé,a tudományoké stb.; ő Athén
istennóje, és a várossal, az idók folyamán szinte teljesen összeforrt, de ter-.
mészetesen más görög központok is ti§ztelték. Héphaisztosz a fizikai - erő-
-
kifejtés megszemélyesítője; az öldöklésé, a féktelenégéAész. Hermész a
,,pásztorok istene", a mozgékony, az ügyes és ügyeskedó életmód istene, őrzi
az utakat, biztosítja a kereskedelmi ügyletek ti§áaságát, de ho-á fordultak
segítségérta tolvajok is. A nóistenek a nó életénekegy+cgy sajátos oldalátjel-
képeák: Aphrodité a semmire sem tekintó szerelmi szenvedély, Héra a házas-
társi hűség, Démétéra termékenység megszemélyesítője, Hesztia a bázi tűz-
hely órzóje, a családi otthon fönntartásának biaosítója. Apollón a VII. század*
ban kezdett elótérbe kerülni, aféay, a világosság, a tisztánlátás megszemétyesí-.
tójeként; ó a gyakorlati élet szükségletein trllmenó szellemi tevékenység istene
(orvoslás, jóslás, művészetek, törvényhoás stb.). Nevéhez fűzték az erkölcsí
normák megfogalmaását (,,ismerd meg magad", ,,tégy rirrá haragodon'',,
,,gyíilöld a gógöt", ,,tiszteld a hatalmat", ,,hódolj az isteneknek'' stb.), ame-.
lyek lényege a fönnálló rend tiszteletben tartása, a rendet veszétyeztetó gőg,.
126 nagyravágyás stb. megvetése.
 AzY- században az ,,olümposzíak" mellett új isterr jelent meg. ,,ÚJ I§I§NEK"
Dionüszosz, mindannak a megtestesítője, ami logikus értelemmel
magyarázhatatlan. Híveinek egy ré:szn titkos éjszakai orgiákon
ünnepelte az eksztaszísz (önkívület) állapotában, véMn, hogy így
,,azonosulnak az istennel" (enthusziaszmosz). Hívei már nem uz
arisztokrácia köréből kerültek ki, hanem szegényebb köznépből.
Nem véletlen, hogy a VI. század elején a türannoszok tették Dionü-
szosz ünnepót hivatalossá. Ezeken a hivatalos ünnepeken (január
és március), illetve a márciusi nagy ünnepen tartott fölvonulás
karénekkel kísérve alapozta meg a tragédia és a komédia ki.
-alakulását. -
Ery másik Dioníiszoszi mítosz szerint a görögtngyomány Orpheusznak
tulajdonítja
-
ő volt Zeusz kedvenc gyermeke, akit a ütónok megöltck, testét
-
megették, de megmentett szívéból Zeusz ftiltámasztotta. Ő az.elsó megbaló és
föltámadó isten a görögöknél. Zeusz a gyilkos titánokat villámaival elégette,
és földre hulló hamvaikból teremtette íneg uI embereket._.

Lényeges filozófiai gondolatokat rejt magában ez a mítosZ.

A titanok hamvaiból teremtett ember kettős lény.: emberi, mert
mulandó és esendő, de isteni is, hiszen a titánok hamvái Dioniiszosz
testét is tartalmazák Az embertől függ, hogy melyik alkotóelem
kerekedik íiilül. Ez az hányzat vezntett az aszketikus életmód vallá
sához és a beavató, a megtisztító szertartásokhoz. A homéroszi-
hésziodoszi vallásban az ember halála uán sem válhatott halha-
tatlanná, az orphikus Dionüszosz-vallásban viszont az istenekkel
rokon lélek, az ember haihatatlan része tovább él örök időkig.
Ez a vallás már vigasztalja az embert a túlvilági halhatatlansággal,
és a túlvilág sem csupán a sötét kietlen és orömtelen Tartarosz,
(ide csak a kárhozottak keriilnek); az üdvöLültek az örömteü,
boldog életet nyújtó Elüszionba jutnak. Dionüszosz a demokráciá-
val együtt vált kedvelt istenné, éppúgy,mint a dolgoó tömegek
más istenei: prométheusz és Héraklészis.
Az olümposzi istenek a ftjnnálló rendet védelmezték,az elége-
detlenség szellemét viszont Prométheusz, aki az emberek védelrné-
ben föllázadt az istenek ellen.
Ó a fönnálló renddel elégedetlen isten. Hésziodosznál engedeüen isten, aki
az engedetlenségért
- a tiEet lopta el az Olümposzól az cmberek számára -
sűyosan lakolt: a Kaukiiaus egyik sziklájához!fincolták, és keselyűvel tépették
a máját. Az Y. szÁzadban vrszont mfu Prométherrsz minden emberi haladás
képviselóje (Aiszkhülosz: Irláncolt Prométheusz),Zeusz pedig a zsarnokság{
Ez a mítosz azt is sug;allja, hogy az istenek már nem ai emberek segítói, hanem
éppensé88el ellenfelei. A tömegek kedvelt istene volt az eredetileg dór törzsi
isten, Héraklész. Zeusz gyermekekérrt embernek született, de saját erejéből
miután elvégezte a rárótt tizenkét emberfölötti munkát, szömyií csapások
-
elviselése és még szörnyűbb bűnök elköveése közepette legyűrte emberi vég-
-
zntét, és az istenek maguk köze emelték. Ó a hérosz, az emberfölötti eróvel és
tulajdonságokkal rendelkezó ember. t27
 A mítosz a görög vallásban a teljesen szabad gondolatok terepe;
állandóan változnak, nem ritkán ellentmondanak egymásnak.
A vallás stabilitását a kultusz biztosította.
üNNntrx, Az istenek a jóindulatúak és az irigyek egyaránt megkíván-
sznNrÉr,yEr -
ták a tiszteletet és az ajándékot. Ennek kielégítésére -
tartották időn-
ként és rendszeresen a szertartásokat, az ünnepeket. A hit az iste-
nekben és a róluk való vélekedésegyéni fölfogás dolga volt, a kul-
tuszban való részvétel azonban már állampolgári kötelesség. Ilyen
értelemben a gőrög vallás politikai vallásnak tekinthető. A vallási
és állami szertartások, ünnepek azonosak voltak, a görög polisz
polgára ebbe beleszületett. Minden polisznak megvoltak a maga

- de voltak közös
ünnepei görög ünnepek is
- és a hónapokat
egy-egy ünnepről nevezték el. Számos ünnep volt ősi eredetű,
általában a mezőgazdasággal kapcsolatos, termékenysegi, mágikus
szertartások lettek áIlami ünneppé. Kimondottan politikai jeUegű
ünnep volt Athénben a négyévenkénttartott PanathZnaia, amikor
Aüénéistennőt és az athéni államot egy időben dicsőítették.
A Panathénaia fölvonulási jeleneteit örökítették meg a Parthenón
domborművei.

Az isten és az ember egyéni és nenr állampolgári-közössegi kapcsolatát a

misztériumok fej€ztéli ki. A misztérium olyan titkos szertartások sori, amglyek
teljesítésévelazegyéi az isten ,,beavatottja" lesz. A legismertebb és legelterjed-
tebb a Démétéreleusziszi misztériuma volt. Keveset tudunk-róla (hiszen titkos
volt), de a beava.tás folyamata nagyjából ismert: a jelentkező elóbb bevall,otta
bűneit (mert egyes bűnök kizÁrták a beavatást), majd több szertarkíson,
fölvonuláson, {rámái előadáson vett résit, és az ezt követő oktatás után nyer-
hetett beavatást.'A beavatás megti§ztította a bűntóI, és biztosította a túlülági
öröklétet. A mrsztériumban való részvételmrár egyéni elhatároás kérdésevolt,
egyéni üdvözülést ígért,és az egyén létesítettkapcsolatot az istenseggel. A misz-
tériumvallások elterjedése a poliszrendszer válságának volt a velejárója.
A szertartások színhelye a szentély, a temp|om, amelyeket nem méreteztek
nagyra, mert a §zertartás a'temniomon kívül töítént; a szentélyben csak az
isten szobra és oltára állott., VagYis a görög templom csak az istenek lakóhelye
volt, s nem a hivók gyülekezési helye. Nem volt állandó papság sem; a vallási
kultusz vezetésétAthénben az évente választott arkhónok egyike végezte,
Spártábal az égyik király. Voltak olyan szentélyek is, amelyek állandó papsrigeal
rendelkeztek: Delphoi, Délosz, Eleuszlsz, Dódóné, Epirlaurosl, de 'ezékaek
vallási kultusz mellett más föladatuk is volt. (Gyógyítottak pl. Epidauroúbnn,
misztériumok színhelye volt Eleuszisz.)

Különösen a jóslds volt ,,állami" föladatuk. A görög hit szerint

az istenek egy erre ,,rendelt" személynek bizonyos állapotban ki-
nyilvánítják akaratukat. Különösen jelentős volt Apollón Delpttol-
ban levő szentélye, ahol a jóslást egy papnő, Pijthiavégezte ihletett
állapotban, és szavait a papi ,,szószőlők" (próphétoszok) közvetí-
tették a jóslatot kerőnek. A delphoi jósőa az arisztokrácia támasza
l28 volt, ezért a demokrácia előretörésével veszített jelentőségéből.
Az epidauroszi szentély gyógyhely volt, ,,csodás gyógyítások" tör-
téntek itt, s természetesen a tudományos megfigyeléseket is a
,,csodás" gyógyításra használták föl. Ezek a közíiszteletnek ör-
vendő szentélyek rendelkeztek földbirtokkal, a szentély és a papság
eltartására, jelentős adományokban is részesedtek, sőt ha jósla-
tukra sikeres hadjáratot folytattak, a zsákmány egytizedére is
igényt tartottak. Az ókori Kelettől eltérően a szentélyek papjai
nem foglalkoztak tudományos vizsgálódásokkal, így a tudományok
a papságtól és a vallástól függetlenül fejlődtek. Ez lehetőségetbiz-
tosított arra, hogy a gondolatokat szabadon megfogalmazhassák.
AYI. században az eddigi mitikus világmagyarázat már nem volt
alkalmas a jelenségek pontos megfogalmazására, A mitikus magya-
rázatok helyére a fogalmak, fogalmi meghatározások lóptek.
A görög vallás sajátossága tette lehetővé, hogy eljutottak a míto-
szok, aszertartások, sőt az istenek léténektagadásáig is (Prótago-
rasz, Prodikosz, Anaxagorasz, Kritiasz). A görög vallásnak nem
voltak hittételei, büntetlenül lehetett kételkedni, távol maradni a
szertartásoktól, de mindezek tüntető megtagadása vagy kigúnyolása
már bűntettnek számított. Az Y. század második felében a nép-
gyűlés hozott törvényt az istentagadás büntetésére, és ennek alap-
ján vonták felelősségre Pheidiaszt, Anaxagoraszt, Protagoraszt,
később ennek alapján ítéltékhalálra Szókratészt.

Az irodalom
A mükénéikort követő ,,sötét századok" viszonyai között, HouÉnosz És
a kisázsiai Ióniában fejlődöttki agörögség első szellemi központja, HÉszroposz
itt alakult ki az irodalom eiső műfaja, a hősi eposz. E.sötét száza-
dokban a mükénéi múlt megszépült, a görögök hőskorává vált,
amely hőskor emberei jobbak, tiszteletreméltóbbak voltak. A hír-
neves, dicső ősökhöz hasonlóvá válni, Ézyoltaz aisztokrácia törek-
vése, amely arisztokrácia e dicső ősöktől származtatta magát;
a hősi epika így lényegébenaz arisztokrácia üírsadalmi vezető sze-
repének igazolása lesz.
A Mükénét követő évszázadokban formálódott ki a gazdag mon-
dakincs, amely mondák a hőskor nagy eseményeihez, alakjaihoz
ftízőőnek, többek kőzöttpl. a trójai háborúhoz (trójai mondakör).
A mondákat dalnok<lk, rhapszodoszok tartották fönn, alakitgaták,
formálták; tehát orális alkotások, és szóban hagyományozódtak a
következő nemzedékekre. Ezeknek a hősmondáknak, mondakörök-
nek az elemeit használÁ fijl fölülmúlhatatlan hőskölteményeinek
azlliász és az Odüsszeia megalkotásához Homérosz. Az Iliósz
- -
Trója ostromának tizedik esztendejéről szól, az Oű)sszeia pedig I29
9 Azókorivilágtörténete - 42,l..tl
 a íayasz ithakai krraly évtizedes csodás bolyongásáról és hazatéré-
séről. Az Iliászban Akhilleusz az arisztokratikus hérosz eszmény-
képe, de ezek az ideálok már
- az eposzból is kitűnik - akinek
elveszíteni tartalmukat, s vele szemben már ott áll Hektór,
kezdik

eszményei ugyanazok, mint Akhilleuszé, de már több is ennél:

nemcsak önmaga dicsőségéértharcol, hanem poliszáért is.
Az arisztokratikus hősideálok háttérbe szorulása még inkább
látható a másik eposzban, az Odüsszeiában. Ennek hőse is éppoly
bátor harcos, mint Agamemnón, Akhilleusz, Hektór, de nem harci
erényei, hanem kalandvágya, leleményessége, ügyessége áll előér-
ben, mint alapvető jellemvonása. Az újra tengerre szálló görögség
hőse Odüsszeusz, az ismét messzi tengeri utakra kelő görög emberé.
Ez arra is utal, hogy az Odüsszeia más korban, más környezetben
született, A eposzok a görögség YIII. századi világát tükrözik,
s valószínű, hogy első lejegyzésük is megtörtént már ez idő tájt.
Végleges írott formájukat azonban csak később nyerték el.
Az archaikus kornak a régi nemzetségi kereteket fölbontó világ-
ban, amikor a nemzetségi rend már széthullóban volt, és az űj
keret még nem alakult ki, az ember rájött, hogy nemcsak egy
,,egész" alkotórésze, hanem önálló személyiség is; ,,az egyén fiil-
fedezte önmagát". Ez a folfedezés jut érvényre az irodalomban is
a VII-VI. században. Hésziodosz, a boiotiai parasztköltő az első,
aki mint egyéniség szólal meg két nagyobb ránk maradt művében:
a Theogoniában, amelyről a vallás árgyalásánál már szó esett,
valamint a ,,Munkák és napok" című művében. A ,,Munkák és
napok" leglbntosabb alapgondolatai a,,munka" és az,,igazság"
(Diké). Hésziodosz, a földjén keményen dolgozó fiildműves saem-
benáll az aisztokráciával, velük ellentétben a munkátlanságot
tartja szégyennek; nem a harcot és a vitézségettekinti dicsőségnek,
hanem a munkát. A sólyomról és a csalogányról szóló állatmesé-
jében
- az európai irodalomban az e|ső állatmese, s amelyben a
sólyom azt tesz a csalogánnyal, amit akar, mert ő az erősebb
az aisztokrácia ellen szól, amely elferdíti a törvényt, de a gonosz -
bírák bűnhődni fognak. A földjén keményen dolgozó Hésziodosz,
aki költői büszkeségében a királyokkal egyenrangúnak tartja
magát, csalogány volt a sólyom karmaiban, de nem hajolt meg a
hatalmasok előtt, hanem nyíltan szembeszállt velük.
A línn Az etső költő, aki az epikus énekmondás formáival is szakított,
a gazdag apa és a rabszolganő fia, Arkhilokkhosz. Zsoldoskatona-
ként t4nulta meg, hogy az ember helyzste mannyire változékony,
és teljes egészében ajelen felé fordult. Lírai költészbte a pillanatnyi
helyzetre válaszolva fejezi ki emberi érzéseit, és érzelmileg reagál
mindenre.
130 Az új kor eszméi Spártában is kifejezésre tahltak aYII. század-
 ban. Spárta ekkor még nem zárkózctt el a világtól, számos költő
étt és alkotott itt; de a spártai berendezkedés sajátosságainak meg-
felelően, a mővészet is kollektív jellegű. E kollektiviüás nyilvánult
meg a kardalban. A kart a költőtanította be, ő vezette az előadást,
s a kar tagjai a dal mondanivalójáttánccal is kifejezték. A Spártá-
ban élő költők kőzil aYlI. széaad közepén Alkmanvolt a legjelen-
tősebb. Itt élt Türtaiosz, aki a messzéniai háború idején harci
énekekkel buzdította a spártai katonákat. Ezeket a harci dalokat
a spártaiak évszázadok múltán is énekelték.Türtaiosz hősi esz-
ményképe a poliszért küzdő bátor harcos volt.
A poliszérdek és egyéni érdek összhangját nem Spárta, hanem
Athén teremtette meg:. ezjelentkezik aYII. szLzad végéna nagy
államférfi , S zolón költészetében, Költeményeiben eszméit, elgondo-
lásait igazolja, az atlténi emberek magatartását igyekszik formálni.
Szolón fölismerte, hogy a társadalmi jelenségeknek is megvan a
törvényszerííségük éppúgy,mint a természeti jelenségeknek, és
e7Éketa törvényszerűségeket mindenkinok figyelembe kell vennie-
.A polisz sorsáért így nemcsak az istenek a felelősek, hanem a polisz
polgárai is: minden attikai polgár felelős tetteiért, mert minden
cselekményének következménye van. Vagyis az egyéni sors és a
közösség sorsa összefonódik, egyik kihat a másikra. Az egyén és
közösség e viszonyának megfogalmazása a poliszideológia leg-
fontosabb alapgondolata.
Az archaikus kori lira a ,,két nagy leszbosz7", Alkaiosz és
Szappho költészetében éri el csúcsát. A leszboszi pártharcok során
Alkaiosz szenvedélyesen vett tészt a harcokban, költeményeinek
többsége is politikai jellegű. Ő az aisztokrácia híve, költeményei a
kor arisztokráciájának gondolatvilágát fejezik ki, de nem filozo-
fáló alkat. Pillanatnyi érzelmi hangulatait fogalmazza meg őszinte
hangon, a politika is eg! éni élményszámár a, és ez teszi őt a politikai
i líra jelentős alakjává. Szapphó apolitikus egyéniség.Költeményei-
f
l ben alig találhatő politika, társadalmi jellegű utalás. Leszbosz
szigetén a nők gondos képzésben részesültek, ,,körökben" tanul-
I tak, főként zenétésköltészetet. Egy ilyen kör (vagy iskola) vezetője
l
volt Szapphó, aki nem a hatalmat tartotta szépnek, hanem azt,
amit az ember ,,szépnek tart és ami után vágyódik". Költeményei-
ben a szépségutáni vágy, a gyöngéd érzelmek magasztosulnak föl
nagy erővel. A VI-V század fordulója lírájának nagy alakjai
voltak Anakreón és Sziruiniüsz. Aiakreón költészete az ,,indivi-
duális lírá"-nak a dekadenciájátjelenti; az érzéseketmár kívülről
szemléli, nem találta meg helyét a poliszközösségben, a türannoszok
,,udvari költdjévé" vált. Szimónidész ellentmondásos egyéniség.
Türannoszok, arisztokraták környezetében élt, de nem fogadta el
mindenben ideáljaikat: az ember lehetőségeinek eléggépesszimisz- 131

9*
 tikus ábrázolása a hanyatló arisztokrácia pesszimizmusa, de amikor
az embq lehetőségeit hangsúlyozza, már a klasszikus kor Athén-
jénekgondolafuilágáhozállíközelSzimónidész
Az aisztokrácia elleni kiizdelemben nemcsak a középrétegek,
hanem a rlémosz is hallatta szavát. Ritkán jutottak el persze ennek
irodalmi megfogalmazásáig, mint pl. a Szamoszban politikai vezető
szerepet játsző Aiszóposz, a társadalom- és erkölcsbírálatot tartal-
maző állatmeséivel.
Peiszisztratosz alakította újjá a Panathénaiát, ahol a sportver_
senyeken, fölvonulásokon kívül költői versenyeket is rendeztel.<;
énekmondók adák elő egymást váltva, folyamatosan a homéroszi
költeményeket. Ehhez szükséges volt a szövegek pontos rögzítése,
és ennek a rögzitett szövegnek az alapját valószínűleg a khioszi
,,Homéridák" által őrzött szöveg képezhette. A szöveg rögzítése
megszüntette az énekmondók önállóságát, véget vetett az orális
epikának. A türannoszok e tevékenysége egy új műfaj kialakulását
tette lehetővé, a tragédiáét. A dráma kialakulásának folyamata
nem eléggéismert, nem eldöntött kérdés.Legvalószínűbb az,hogy
gyökereit az évről évremegismételt szertartások jelentették, amelyek
Dionüszosz történetéhez kapcsolódtak. Dionüszosz történetét meg-
jelenitő szertartás cselekményéből alakulhatott ki a dráma; a kar-
énekből, amely a szertartást kísérte,a dithürambosz. A tiiranno-
szok e paraszti szertartásokat tették városi ünneppé, az aisztoktá-
cia elleni harcban, amely ellen pl. Peiszisztratosz tudatos ideológiai
kiüdelmet folytatott. A demokráciáért vívott kiizdelemben fejlő-
dött ki tehát a dráma, a poliszdgmokrácia jellegzetes műfaja.

A filozófia kezdetei
Az archaikus korban szüetett meg a görög filozófia, abból a
törekvésből, hogy megismerjék az embert körülvevő természete|
meghatározzák az ember helyet a világban. Erre először a kisazsiai
görög városok gondolkodői, az ión fiIozófusok tettek kfuérletet.
Az iőn területek és városok korán kapcsolatba kerültek a keleti
művelődéssel, megismerkedtek Kelet gondotatvilágával, annak
ergdményeiyel. Már nem elégítetteki őket a áitikus világkép;
a jelenségeket önmagukból próbálták magyarázni, külső erők köz-
bejötte nélkül. A jelenségeli lényegétakarták megismerni, és a lé-
nyegkeresésben jútottak el az anya§g. Fölrsmerték a vilóg anyagi
jellegét, időbeli és térbeli végíeknségét,megláttrák az örök mozgást
és az ellentétek harcót mind a természetben, mind,a társadalomban.
Thalész
,(624-546)
a vaet tekintette az anyagi őselemnek;
132 Anaximandrysz (611-56)továbbtép Th alésznál: azanyagnak nem
 egy konkrét elemet tekintett, hanem egy fogalmat, a ,,határtalant'"
(apeiron). Az apeironban együtt vannak az ellentétek1' ezekkivá-
lása jelentette a világ kialakulását, és e kibontakozottlétezők ál-
landó mozgásban és változásban vannak. Anaximenész ismét egy
konkrét anyagot tesz meg őselemnek, a levegőt. Nem volt véletlen
a választás. Tapasztalatllag akarta igazolni az ellentétek együttes
meglétét, s úgy gondolta, hogy a levegőben ezek az ellentétek:
száraz és nedves, hideg és meleg stb. együtt vannak és érzékelhetők.
Az a törekvés, hogy az ellentétek egységétne csak elméletben,
hanem megfigyelés és érzékelésalapjan fogadjuk el, igen jelentős a
gondolkodás fejlődése szempontjából. Megsejtette azt a törvény-
szerűséget, hogy a mennyiségi változás egy meghatározott ponton
minőségi iáltozásba megy át. (Ha a levegő sűrűbb lesz, szél lesz
belőle, ha még sűrűbb, felhő, tovább sűrűsödve víz stb.) E három
milétoszi gondolkodó számára tehát a központi kérdésaz ellentétek
kérdésevolt megfelelően a milétoszi belső pártharcoknak
-
és az ellentétek egységbe fogásával kísérleteztek.
-,
Az ellentétek kérdésea nyugati görögség körében is fölmerült.
Püthagorasz, aki Szamoszból menekült Dél-Itáliába, a lélekvándor-
lás tanát hirdette; de aző nevéhez fűződik a húrok hosszúsága és a
harrgok magassága közötti összefüggés fölfedezése és a számtani
középarányos meghatározás is. A püthagoreuszok tanítása szerint
,,a §zóm" a világ lényege, és ha így van, akkor az ellentétek a szám-
tani középarányosban föloldhatók. A politikában is erre töreked-
tek, Atársadalmi ,,kőzéparányost" az iparos-kereskedő kőzépré-
tegekben véltékfölfedezni- azarisztokrácia és a démosz küzdelme
idején amely középréteg képes föloldani az ellentéteket. A,,kö-
-,
zéparányos" népszerűségétmutatja, hogy más tudósok is kísérle-
iI teztek vele. Alkmaión, a neves orvos az egészséges szervezetet
i
l
nevezte a szervezetben levő ellentétek középarányosának, a beteg-
V séget valamely ellentét egyeduralmának. Persze nem ez tette naggyá
Alkmaiónt, hanem a boncolások nyomán tett számos megálla-
pítás: pl. fölfedezte a szemideget, és hogy az idegek az agyhoz
vezetnek. Ebből vonta le azt a következtetést, hogy minden tevé-
kenység (érzékelés,szellemi tevékenység)központja az agy.
A milétosziak ha burkoltan is szakítottak a mitolőgiával,
- -
de a radikális következtetéseket a kisázsiából a dél-itáliai Elea
városába menekilt Xenophanészvonta le. Homérosz és Hésziodosz
által leírt isteneket kitalálásnak minősítette, ezzel megsejtette azt
a két évezred múlva megfogalmazott gondolatot, hogy az istenelet
az emberek a maguk képmására alkották. Ez nála persze nem
ateizmus; csak a homéroszi istenek ellen irányult, és helyükbe
egy elvont istenfogalmat á|lit, ezt teszi őselemmé és örök létezővé.
Vagyis eltért a milétosziak materializmusától. I33
 Az utolsó nagy ión gondolkodó Hérakleitosz volt. Az ellentét
kérdéseáll Hérakleitosz gondolkodásának középpontjában is,
de az ellentéteket nem kiküszöbölni akarta,hanem föltárni. A világ
folyamatának megmagyarázására törekedett. nem pedig kialakulá-
.sának vizsgálatára, és szerinte ezt a íolyamatot az ellentétek egy-
másba való átcsapása határozza meg. Elismeri mindkét ellentét-
formát: az egyidejűt is, az egymás után következőt is, de nem kap-
csolja egyetlen ősanyaghoz sem, hanem egyetemes törvénynek te-
kinti. (Annak ellenére, hogy világmagyarázatában a tíu fontos
§zerepet játszik, nem tekinti őselemnek.) A világot anyagi tqrmé-
szetűnek tartotta, amelyben az ellentétek egységben vannak jelen,
szüntelen mozgásban és változásban. Az anyagi világ dialektiká-
jának meglátása ez. Ugyanígy szemlélte a társadalmat is, a társa-
dalomra is érvényes az egyetemes törvényszerűség, a logosz.

A képzőművészet kezdetei
A görög épitészet, a szóbíászat és a vázafestészet nagyszsrű
fejlődésen ment keresztül. A templomépítészetbenkialakult a
klasszikus korra jellemző alaprajz és térbeosztási forma, kialakult
a dór és aziőnépitészeti stílus. A szobrászatban a VII. század előtti

Athéni feketealakos váza,

134 i. e. YII. sz. vége
 A teneaí ,,Apolló",
í. e. VI. szózad eleje

időkbőt csak zz elefántcsrrnt_faragyányok és a bronz kisplasztika

alkotásai maradtak fönn. A kisplasztikában az alakok geometrikus
a je||emző. A m onumentális szobrás zat v alószinűleg fával
íiilépítése
dolgozot! amelyet elpusztított az idő. Az első nagy kőszobrok a
y|lÍ. szazaaközepérőimirradtak í§nn, és a keleti szobtáuatmerev_ 135
sége jellemzi őket. A ruhás nőalakok (koré) és a meztelen ifiú
(kurosz) alakja merev, arca élettelen, a testsúly egyenletesen oszlik
meg a két lábon. AYL század elején készült szobrokon már meg-
jelent az oldottabb arckifejezés (,,archaikus mosoly'') és a ruhák
redőzetének kezdetleges kidolgozása. A ,,Teneai Ápolló'' szobra
(YI. század közepe) már a test anatómiai kifejezéséreirányuló
törekvést mutat; még az egyiptomi álló szobrokra hasonlít, de
készitője már föloldotta a merev fornrákat, a nehézkes izmokat,
oszlopszerű végtagokat könnyedebb formákkal cserélte föI. Már
látni rajta a keleti stílustól való elszakadást és a törekvést a ,,görög''
kifejezésmód megtalálására. A váaafestészetben a korábbi geo-
metrikus stílust mindinkább fötváltja az űn. vrientalizóló stilus.
A félkörös vonalas díszítéstfölváltják a szabadkézi rajzok, a keleti
jellegű növény- és állatmotívumok. A VII. században Korinthosz
a v ázakészites legfej lettebT közpon tj a, a,, protok orin thoszi'', m ajd
a ,,korinthoszi" vázák díszítésébena keleti állatmotívumokat a
YI. században fokozatosan az emberábrázolások váltják föl. Ebben
a században kezdődik a fekete alapos vázafestés és ezzel együtt az
athéni kerámia előretörése; a sávokban történő ábrázolás mellett
pedig megielentavázaegy-egy területére koncentrált ábrázolás és a
térbeliségérzékeltetése.
 A klasszikus kor
(i.e. V-IV. század)

A görög poliszok a klasszikus korban jutottak az anyagi és szel-

lemi fejlődés csúcspontiára. Kezdeteit a keleti despotizmust meg-
testesítő perzsabirodalom és a görögségetjelentő antik rabszolga-
I tató civihzáció világtörténeti jetentőségű küzdelmei jelentik.
I

i
A görögség győzelmét követő öt évtizedes virágzás után a polisz-
( ársadalom a peloponnészoszi háborúval lépett a hanyatlás szaka-
szába. A korszak határát Makedónia fölemelkedésével jelölhetjük,
amikor a fejtődés központja a poliszokból Makedóniába, majd a
hellenisztikus centrumokba helyeződik át.

A görög-peízsa küzdelem
,,Rettenve'döbben meg a barbórok hada:
hitében megcsalódott; Nem futásra hív
a hellének íenségespaün-himnusza :
bót r an, hal ál r as z dn"" n?Á!TÍi;i!#
i",*o,
A görögség egész története folyamán kapcsolatban volt kelettel,
DAxBtosz
a kisázsiai partvidék görög városai voltak azérintkezésközpontjai. rrÁsonű
E városoknak jó kapcsolatukvolt a kisazsiaihatalmakkal: Plnügiá- (t. r.
val, majd Lüdiával. A lüd uralkodók barátaiknak tekintették a 522-486)
görögöket, de Kroiszosz idejében rájuk is kiterjesztették- Milétosz
kivételévet * fönnhatóságukat. A lüd fönnhatóság azonban nem
jelentett komolyabb terhet. Bőven ellensúlyozta a kötelezettségeket
(adó és katonaállítás) az a jövedelem, amelyekhez a közvetitő
kereskedelem révénjutottak. A perzsa birodalom kialakulásával
gyökeresen megváltozott a helyzet. A birodaiorn központja Irán,
de fontossá vált Mezopotámia is, innen lehetett a szíriai_föníciai
tengerpartot a legkönnyebben megközelíteni. A perzsa központi
hatalom által támogatott föníciai tengeri kereskedelem erősen
sújtotta a kisázsiai és az anyaországi poliszok gazdasági életét.t37
 A médek uralmát megdöntő, a perzsa hatalmat megteremtó kürosz és utódai
addig nenr látott méretű birodalmat teremtettek, és nem minden alap nélkül
törekedtek az akkor isnrert világ fölötti uralom megszerzésére a
,,világ négy
tájának nagy királyai". A sokmiíliós |élekszámúcentraliz,ált biroda|om had-
serege, amelynek Iegütőképesebb magvát a perzsa lovasság alkotta, legyózhetet-
lennek látszott. A kisázsiai görög poliszok többségében a társadalmi fejlődés
a demokráciáig jutott, a perzsa despotizmus azonban ezt a rendszert nem tűrte,
A poliszok éléreperzsabarát türannoszokat állitott, és ez i. tény önmagában is
a gazdasági korlátozások mellett fokozta az elnyomott§ág érzését.A p€r-
-zsa birodalom a vI. század -
végéntovább folytatta a hódító politikál. Dareiosz
5l3-ban azészakihatárokmenténélő(aDunátólésaFekete-tengertólészakra),
a birodalmat betörésekkel gyakorta zaklató nomád szkita törzsek leigázására
indulr. Hidat építve átkelt a Boszporuszon, majd a Dunán is hajóhidat épített,
amelynek őrzését visszatértéig a kisázsiai görög türannoszok hadseregére bízta.
A hadjárat sikertelen volt. A szkíták a ,,fölperzselt föld'' taktikáját atkalmazva,
fölmorzsolták a perzsa eróket; Dareiosz kénytelen volt visszavonulni. Fölmerült
az ión türannoszok körében a híd terombolásának a gondotata, ami Dareiosz
és egész hadseregének megsemmisülését eredményezhette volna. Ezt a gondo-
|atot támogatta az athéni Miltiadész, aki ekkor kherszonnészosz túrannosza
volt, a tanácskozáson azonban ellenfelei kerekedtek fölül, a milétoszi türannosz
befolyására. Dareiosz baj nélkül érthaza. A szkíta hadjárat sikertelen volt, de
Thrakia a part menti görög városokkal együtt perzsa uralom a|á kerult, es meg-
hódolt Makedónia királya is.

A perzsa terjeszkedés rendkívül érzékenyensújtotta a fekete-

tengeri kereskedelemben érdekelt poliszokat. A feszült he|yzetben
csak egy szikra kellett az ellenségeskedés kirobbanásához. A há-
ború tüze a kisázsiai ión városokban lobbant föl. A kereskedelem
korlátozása a föníciaiak javára, a magas adók, a türannoszok,
a perzsa helytartók és tisztvisglők despotizmusa és a szkíta had-
járat kudarca adta remény a kisázsiai poliszok fölke|éséhez vezetett.

A milétoszi türannosz (Arisztagorasz), a naxoszi arisztokraták támogatá-

sára, hadjáratot indított a sziget ellen, és perzsa segítseget is igénybe vett. A
naxoszi demokrata rendszer sikeresen ellenállt, a váIlalkozás kudarcba fulladt.
Arisztagorasz, Dareiosz megtorlásától tartva, perzsaellenes fölkelésre buzd!
totta az ión városokat, lemondott hatalmáról, es Milétoszban is demokratikus
rendszert vezetett be. A fölhívás sikerrel járt. 499-ben kitört az ión fölkelés,
elúztéka perzsa helyőrségeket. A fölkeléshez csatlakoztak a tengerszorosok
városai és küprosz szigele is. Arisztagorasz számolva az erőviszonyokkal,
a görög anyaország legjelentősebb államaitól kért segítséget. spárta visszautasí-
totta, mert lehetetlennek itélte a perzsa főváros elfoglalását, és Argosszal is
ellentéte volt, ezért erőit nem akarta tengeren túlra küldeni. Athén azonban
húsz, az euboiai Eretria pedig öt hajóból álló flottát küldött. A fölkelők kez-
detben sikereket értek el. Elfoglalták és fölégették szardeiszt, a kisázsiai tarto-
mány fővárosát, de a fellegvárat nem sikerült bevenni.

A perzsa túlerő azonban lassan fölülkerekedett. Ladé szigete

mellett a zömében föníciai és egyiptomi hajókból álló perzsa flotta
súlyos vereséget mért (494-ben) a Milétoszt tenger felől védelmező
138 egyesült görög hajóhadra. Ezután u perrrák sorra foglalták el az
 ión városokat, többségét fölperzselték. Milétoszon kegyetlen bosz-
szút álltak. A harcban e|foglalt várost lerombolták, lakóit elhur-
colták a Perzsa-öböl partvidékére. Romba dőlt és elnéptelenedett
egy időre a görögség életében jelentős §zerepet játszó kisázsiai
Iónia.
A fölkelés bukása után a görög anyaország is számíthatott
Dareiosz támadására, elsősorban azok az államok, amelyek támo-
gatták a fölkelőket. Athén is e támogatással adott ,,jogcímet"
a perzsa támadásra. Dareiosz első hadjáratait,,Athén megbünteté-
sére" vezette, de célja már ekkor is az egész görög föld leigázása
volt. Az erőviszonyok összehasonlítása a görögök számára nem
sok reményt nyújtott a sikerhez. A sokmilliós, központilag szer-
vezett birodalommal szenrben a néhány tizezres lakosú, egymással
is versengő és viszálykodó poliszok állottak. Nem volt jelentős
flottájuk, amelyet szembeállíthattak volna a nagy létszámú, jól
képzett perzsa-föníciai flottával, sem olyan szárazföldi haderejük
amely sikerrel vehette volna föl a küzdelmet a peízsa lovassággal.
A görög poliszok egységétsem sikerült létrehozni; sok polisz ,,sem-
leges" maradt, néhányan pedig behódoltak a perzsáknak. Az esé-
lyek azonban korántsem voltak annyira kétségbeejtők, amilyenek-
nek a kortársak látták. A több éyszázados fejlődés olyan erőket
hozott létre, olyan képességeketfejlesztett ki a görögségben, ame-
lyek ellensúlyozták a perzsa túlerőt, és anrelyet ntegsokszorozott a
szolgaságtól való fólelem, a szabadság elszánt védelnre. A görög
ipar fejlődésének eredményekéntjobbak voltak fegyvereik. A hop-
lita-hadrendszer amelynek katonái a sportban. hadgyakorlatban
-
edzett, erős, mozgékony, nagy teljesítményekre képes görög fér-
fiak jó vezetéssel és megfelelően megválasztott terepen esélyes
-
ellenfele volt bármilyen hadseregnek. A hajóhad megterenrtése
pedig, a perzsáknál fejlettebb hajóépítésitechnika mellett. csupán
az anyagi lehetőségek előteremtésén nrú|ott.
Az el§ő perzsa támadás 492-ben nem érte el céIját. A szárazföldi perzsa had-
eró jelentős veszteségeket szenvedett a thrák törzsek támadásai miatt, a flotta
t
i; nagy részétpedig tengeri yihar zűzía szét az Athosz-hegyfoknál. A következő
hadjárat előkészítéséhezdiplomáciai eszközöket is fölhasználtak a perzsák.
Követeik megjelentek a poliszokban mindenútt ,,földet és vizet", vagyis meg-
J: hódolást követe|tek. Nem kevés helyen jártak sikerrel. A szigetek egy része,
de Thesszália és Boiótia is, behódolt. A két vezető állam azonban, Athén és
Spárta visszautasította a követeléseket.

Dareiosz nagy hadjárata Athén és Euboia megbüntetésére 49O-

ben indult nreg. A
hatalmas sereg állitő|ag 600 hajóval, födél-
- vizi jár művek sokaságával
zetén soktízezer katonával és lószállítő
az aíhosz-hegyfoki eset megismétlődésének kikerülésére a
Kükládok szigetei között egyenes úton hajózott nyugatnak. A 139
 Miltiadész mellszobra, IV. századi portré másolata

szigetek jelentős részének behódoltatása után előbb Euboián száll-

tak partra. Erctria városa hét napi ostrom után elesett, a várost
lerombolták, lakóit Ázsia belsejébe hurcolták. Ezután indultak
Athén ,,megbüntetésére". Az elűzőtt athéni türannosz, Hippiasz
- Athén kormányzőjának szemelték ki őt a perzsák -
tanácsára
140 Marathónnál szálltak partra, amelynek síksága a lovasság számára
volt kedvező csatatér. Az athéniek sürgősen segítséget kértek Spár-
tától (a Philippidész nevű futár két nap alatt tette meg a 22O km
utat), de azok csak későbbre ígértéka támogatást. Atizezer főnyi
attikai hoplitahadsereg és az ezeí plataiai katona Marathón alá
vonult, nregszállta a síkot szegélyező dombokat, lezárta az Athén
felé vezet.' útvonalakat. Athén egyik sztratégosza volt ekkor Mil-
tiaűsz, Kherszonnészosz vo|t türannosza. Néhány napig egymást
figyelveállottszemben a két hadsereg, majd a perzsák megkezdték
hadseregük behajózását. Valószínű szándékuk azvolt, hogy Atti
kát megkerülve Athén közelében szálljanak partra. Miltiadész, a
kedvező lehetőséget kihasználva, rohamra yezette, a hoplitahad-
§ereget megtörte a perzsák ellenállását, és néhány hajót is fölgyúj-
tottak. Ebben a harcban a hagyomány szerint 64OO perzsa és l92
athénr katona esett el. A perzsa hajóhad ezután Phaleronhoz
vitorlázott, de a marathóni sereg már gyors menetben áthaladva
Attikán
-
ott állott ismét ütközetre készen. A perzsák nem pró-
-
bálták meg az újabb patraszállást, hanem visszahajóztak Ázsiába.
A spártai segítség csak ekkor érkezett meg. A marathóni győze|em
katonaí-sikernek is számottevő, de ennél is nagyobb volt erkölcsi
és politikai jelentősége., A íettegett és legyőzhetetlennek tartott per-
zsák veresége reménnyel töltötte el a görögséget, akik tisztában
voltak azzal, hogy a siker csak időleges ; a peízsa birodalom minden
erejét fölvonultató összecsapás még hátra van.
A marathóni ütközet előtti időkben a szárazfőldi Görögország XnnxÉsz
területén Spárta ál|ottaz események középpontjában, utána azon- rrlorÁnem
ban mindinkább Athén keril az érdeklődés homlokterébe. Darei- (480)
oszha|ála, Xerxész uralkodásának kezdeti nehézségeitízévesföl-
készülésiidőt biztosítottak, és ez az idő Athénben a kőzé|et
demokratizálódásának, politikai radikalizálódásának évtizede. Az
arisztokrata és Spárta-barát Miltiadész népszerűsége tetőpontját
érte el Marathón után, de Parosz szigetének megbüntetésére indí-
tott hadjáratának sikertelensége (Parosz a perzsákat'segítette Athén
ellen) következtében, megfizethetetlenül súlyos pénzbüntetésre
ítélték,és a hagyomány szerint Miltiadész az adósok börtönében
halt meg (489). Miltiadész bukását követő évek belpolitikai kiiz-
delmeiben a konzervatívokat mindinkább háttérbe szorítják a
demokratikus erők. sorban távolították el osztrakiszmosszal a
konzervatív vagy a perzsákkal megegyezésre hajló politikusokat.
Valószínűleg a radikális demokrata erők élénállő Themisztoklész
ösztönzésére a népgyűlésegy határozata megváltoztatta a legfőbb
tisztviselők, az arkhónok válaszásának módját is. A 10 phülé ezen-
túl 50O jelöltet választott a kilenc arkhóni hely betöltéséte, és az
500 polgár közül sorshúzássaljelölték ki a kilertc arkhón személyét.
Az arkhóni tisztség kiemelkedő vezető szerepe eqe| megszűnt, 14l
 a sórsolás véletlenszerűsége háttérbe szorítotíaaz egyéni adottsá-
got, az alkalmasságot és a tehetséget. A népgyűlés döntését az ily
módon választott arkhónok már kevéssébefolyásolhatták, illetve
tehetségével és szónoki rábeszélőképességévelbárki, tisztségétől
függetlenül, befolyásolhatta a népgyűlést. Ilyen személyiségnek
tekinthetjük Themisztokl észt. Az arkhónok befolyásának csökke-
nésével növekedett a is egyéni rátermettség ala|lján
közvetlenül választott
- továbbra
sztratégoszok tekintélye, akiknek hatás-
-
köre e sorsdöntő háborús időkben, Themisztoklész tényleges
vezető szerepe mellet! jelentősen megnövekedett.
A 48&as évek második felében a belpolitikai ellentétek aközeli-
nek látsző perzsa hadjárat elleni védekezés kérdésébenütköztek
össze. A mérsékelten konzervatív csoport, Ariszteiűsz vezetésével,
a marathóni sikerre hivatkozva a szárazíőldi erőt, a hoplitahadse-
reget akarta fejleszteni. Ariszteidész támogatói az arisztokrata és
aparaszti birtokosok voltak, a lakosságnak azok a rétegei, akikef
nem fűzött különösebb érdek a tengeri kereskedelemhez. A hop-
litasereg megerősödése viszont az aisztokr ácia politikai befolyását
is megszilárdította volna. A demokratikus erők messzebb látó
vezetője, Themisztoklész azonban fölismerte, hogy a perzsa előre-
törést erős tengeri flotta nélkül megállítani lehetetlenség. Ebben a
törekvésében kapott támogatást a kereskedő-, a hajós-, az iparos-
rétegektől, a ,,kikötői tömeg"-161. A küzdelem olyannylra kiéle-
ződött, hogy a népgyűlés osztrakiszmosszal döntött: Ariszteidészt
száműzték (i. e. 482), és semmi sem állt most már a flottaépítés
útjában. A flottaépítésanyagi fedezetét a laurioni ezüstbányák
adták.Anépgyűlés megszavazíahogy a bányák jövedelmét ne az
athéni nép között osszák szét, mint eddig, hanem hajóépítésre
fordítsák. Pár év alatt nagyszámú három evezősoros hadiflottát
építettek, és a perzsákkal vívott küzdelemben már 180athéni hajó
vett részt. Athén a legnagyobb görög tengeri hatalom lett (Korin-
thosz pl. mindössze 4O hajóval rendelkezett mint a rangsorban a
második görög tengeri hatalom), és lehetővé vált a sikeres szembe-
szállás a perzsákkal.

Xerxész már évex óta készült a görög föld végleges leigáÁsára. A kisázsiai
Szardeiszben vonta össze szárazföldi erőit. Az Athosz-földnyelvet csatornával
vágta át, hogy flottája ne kényszerüIjön a rossz emlékű hegyfok megkerülésére;
hidat épittetett a Helleszpontoszon és a Sztrümón folyóri, a thrák és a makedón
partokon raktárakat létesített. I. e. 480 tavaszán a flotta paTtmenti kíséretével
átkelt a tengerszoroson a roppant tömegú perzsa sereg. A korabeliek nyilván-
valóan erősen eltúlzott számokróI beszéltek. Hérodotosz ötmillió perzs.it emlit,
amelynek majdnem fele katona 1 700000 gyalogos, 80000íovas, a többi
kísérő és kisegítő
-
és l2O7 hajót; Ktésziasz közel egymillió perzsáról írt,
-
A^
L+L
7
amellyel a görögök mindössze harmincezer katonát és 400 hajót tudtak szembe-
áIlítani. A korabeli tudósítások természetesen túloztak a perzsák létsámát
t

illetóen, de az arányok kifejezőek, és híven tükrózik a görö8ség küzdelmének

történelmi jelentőségét. A perzsa hadsereg oly tarka ö§szetételű volt, mint
maga a birodalom: perzsák, asszírok, médek, thrákok és más népek soknyelvű
tömege. Flottájuk javát a főníciaiak adták (300 három evezősoros), a többit
Egyiptom, Küprosz,.a kisázsiai városok.

Ez a veszély sem tudta valamennyi görög államot szövetségbe

I
oíszág, Közép-Görö gország államainak
tömöríteni. Eszak-Görög
I
nagyobbik íészeyagy meghódolt, vagy semleges szemlélő maradt. I43
l
 Mindössze 31 állam szánta el magiít,a végső ellenállásra: a szÁru*
föld keleti partvidékénekvalamennyi kikötővárosa, Spárta -_
és vele együtt az egész peloponnészoszi szöveiseg
- kiváló eshop-új
litahadseregével, Korinthosz és Athén a n.AEa hatalmas
tengeri flottájával. E görög államok küldöttei Korinthoszban
védelmi szövetséget kötöttek (i. e. 481), és hogy minden erőt alrer-
zsák ellen tömödthessenek, hazahívták a számílzőtteket. A görögök
között általános békét.hirdettek meg. Abbar is megegyeztek,
hogy mind a szárazfoldi, mind a tengeri haderő parancsnokságát
spártai hadvezérekre bizzák.

A hadvezetés előbb É,szak-Görögorságban a Tempé folyó mentén akarta a

perzsákat föltártani a thesszáliai lovassíg segítségével,de árulástól taltva, az
Iszthmoszra vonták vi.ssza a tizBzpr hoplitát. Föltehetően ez a üsszavonulás is
közrejátszott abban, hogy É,szak-Görögorság és Köép-Görögorság
Athén, Plataia, Theszpiai és Phókisz kivételével -
megtródolt Xerxésznek.
-
Eaíán a szűk Thermopülai-szoros védelmét határozák el, de a
§pártai vezetés itt is félmegoldást alkalmazott. Irónidasz kitáiy
vezetésévelcsupán ki§ebb spártai egységet küldött a szoros védel-
mére (300 hoplitát és mintegy 3--4000 perioikosz- és helóta-segéd-
csapatot). A szövetségesekkel §gyütt 7-8000 görög védte a szo-
íost, három napon keresztül sikerrelvertevissza aközel szÁzszoros
túlerőben levő ellenség támadásait. A görög flotta a tengerpartot
biztosította, hogy a perzsák ne szállíthassanak csapatokat a védők
mögé. A harmadik napon egy maliszi göröe íEphialtész)hegyi
ösvényeken a védők háta mögé vez.ette a peuzsa eütcsapatokat.
Leónidasz a reménytelen helyzetben a görög sereget visszavonta,
de ő maga a spártai hoplitákkal (és az önként vele rnaradó thesz-
piaibeliekkel) a végső küzdelmet választotta. Leónidasz egyébként
, már induláskor tiszában volt a kis védősereg sorsával, és ennek '
megfelelően válogatta össze háromszái katonáját is. E maroknyi
§ereg a biztos halál tudatában szállt szembe a perzsákkal, és a
hősies küzdelemben valamennyien elestek A később emelt sír-
emléken ez a tőmör, de sokatmondó föürat hirdeti emléküket:

,,Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak:

Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza."

A perzsák hűszpzer katonájukat vesztették el a szorosért vívott

kiizdelemben. A görög flotta is sikeresen szállt szembe a pelzsa
hajóhaddal; ha győzelmet nem is aratott, súlyos veszteségeket
okozott soraikban, majd visszavonult a szalamiszi öbölbe. A
perzsa sereg benyomult Közép,Görögorságba m4|d betiirt Atti-
káoa. Themi§ztoklé§z javaslatára Athént kiüdtették, a nem harcoló
l44 hkosságot Szalamisz, Aigina és Troizén szigetéte' szállítottrák. A
peízsák behatoltak a városba, lemészárolták a maroknyi önkéntes
védőrséget, földúlták és fölgyújtották Athént. A görög szárazföldi
hadsereg az Iszthmoszon a Peloponnészoszi-félsziget védelmére
rendezkedett be. A flottát is e partok védelméreakarták vissza-
vonni, hiába volt Themisztoklész érvelése,hogy a szűk öbölben
kell ütközetre kényszedteni aperzsia flotüát.

Ekkor merész és kockázatos cselfogásra sánta el magát. Mintha barátja

lenne a perzsáknak, megtizente Xerxésznek, hogy a görög flotta meg akar
szökni, de ha bekedti óket, egütt semmisítheti meg az egész hajóhadat. Csel-
fogása sikerült; a görögöknek nem maradt más választásuk, mint az ütközet.
Ebben a ktizdelemben a kb. 380 hajóból álló görög hajóhad megsemmisítő
vereséget mért a perzsákra. A többszörös túlerőben levő perzsa hajóhad az
ismeretlen üszonyok között, a szűk tertileten egymást akadáLyozva nem tudta
túlerejétérvényesíteni.

xerxész akihezidőkozben Babilóniából fölkelés hire érkezett

-
visszarendelte a flotá1 és ő maga is hazament, de fővezérét,
-Mardonioszt jelentős szfuazíöldi erőkkel Görögországban hagyta.
Mardoniosz a következő év nyarán újra elpusztította Athént.
Mardoniosz peűzsa és a spártai Pauszaniasz görög hadsercge a
boiotiai plataiavárosa mellett került szembe. Több héten keresztül
csak kisebb csaározások voltak; a döntő összecsapásban ázon-
ban a spártai hoplitaphalanx a perzsa erőket, az athéni pedig a
perzsákkal szövetséges görög erőket morzsolta föl, nrajd együt-
tes erővel a perzsák megerősített táborát is elfoglalták. A harcban
Mardoniosz is elesett, A görög flotta eközben a kisázsiaipartokhoz
vonult és Mükalé-hegyfoknál megsemmisítette.a perzsa hajóhad
maradványait. A kisázsiai ión városok pedig főllázadtak a perzsa
uralom ellen, és elszakadtak aperzsa birodalomtól. A perzsákkal
egyidőbe4 a nyugati görögséget ámadő Karthágő is véreséget
szenvedett. A görögök diadalt arattbk mind a keletről, mind a
nyugatról támadó ellenségen.
A kiizdelem joggal nevezhető a világtörténelem egyik forduló-
pontjának. Nemcsak két nép harca volt iz, hanem az ókor két
társadalmónak ősszeütközése., a keleti despotizmus es a jövő fej-
lődését hordozó antik társadaloírl összecsapása. A görög poüszok'
szabad és poliszát hazálának valló lakossága szállt szembe tudato-
san és önkéntesen bazája, személyes szabadsága és vívmányai
védelmébenaz általános szolgaságot jelentő keleti despotizmus-
sal.

t45
10 lzókorivnáctófténctc - 124u
A pÉr,oszl A nagy győzrlem föloldotta a több mint két év'tizedes félelem
szövtrsÉG, okozta feszültséget. Néhány évig még változatlanul íiinnállott a.
KnaóN szövetség, hiszen a küzdelem nem fejeződött be: üibb helyütt
állomrísozott perzsa helyőrség, és a kisázsiai i2oliszok is védelemre
szorultak. Athén, a tapasztalato.kon okulva, fallal vette körül a
várost és a kikötcíjéhez, Peiraieuszbozvezető utat (,,hosszú falak'').
Athén és kikötője a görögség legerősebb ten§eri laözpontja lett.
Ezt viszont spárta már féltekeny szemmel nézte, és lassan üssza-
vonult a szövetségből. Athén körül azok a poliSzok csopprtosul-
ták
- szigdtek, kisázsiai városok -, amelyeknek Athén tengeri
ereje több biztosítékot nyújtott a perzsákkal szgmben, mint Spárta
szárazfőIdi ser€ge.
Az új szövetség478_471-ben alakult meg. A szövetség gyííIéseit
Délogz szigetén tartották, és itt őÁzték a szövetség kincsárát is.
(A déloszi Apollón-templom régóta a görögség egyik vallási köz-
ponda volt.) A szövetség erősebb államai hajókat és katonaságot
adtak, á kisebbek a többség pénzbeli hozzájárutással segí-
- -
tették a közös ügyet. Természetesen a főparancsnokság és a kincs-
tár kezelése Athén kezében volt. A befolyó hozzájárulások (qOO
talanton évente) bőven fedezték a hatalma§ flotta és a hadsereg
fönntartását. Ebben az időben minden fontosabb lépésmegtételé-
hez a szövetségi gyűlés fagállamok egy-egy szavazattal
rendelkeztek
- ebben a
és Athén egybehangzó döntése volt szükséges. Az
-
Athén vezette közös haderő egymás után számolta föl az égei-
tengeri partvidék egész hosszában a perzsa helyőrségeket.
Athénben a mérsékeltdemokrata Ariszteidész és az aisztokraá
Kimón (Miltiadész fia) céltudatosan törekedtek a tengeri hatalom
növelésére, de jó viszonyt tartottak fönn Spártával és szövetsé-
geseivel is. Themisztoklész azonban már íiilismerte, hogy a jövőben
elkerülhetetlen Spárta és Athén összeütközése, és mindent elkö-
vetett, hogy a spártai befolyást csökkentse, esetleges növekedését
meggátolja. Az irányzatok és politikusok
- küzdelmében
misztoklész lett a vesztes, -47l-ben osztrakiszmosszal
The-
számítzték.
Az athéniek még a Spártával közös küzdelmek és győzelmek hatása
alatt állottak, nem fogadták el Themisztoklész később beigazotódott
fölismerését.
Themisztoklész Argoszba ment, ahol Spárta-ellenes küzdelem folyt. Innen
az athéni biróság hazahívta, mert állítólag titokban a perzsákkal is cimborált.
Themisztoklész azonban aperzsákhoz szökött távollétében ítéltékhalálra
-
és a perzsa király vazallus fejedelmeként (Magnészia, Lampszakosz) élte-,le
hátralevőéveit,
Ariszteidész halála után Kimón játszott vezető szerepet, ő volt a legtekin-
télyesebb áIlamférfi Athénben. Az apjára
- Miltiadészra
bírságot neki kellett megfizetnie, és ez anyagi - kivetett hatalmas
helyzetét súlyossá tette. Ebból a
l46 r,_,omasztó anyagi helyzetbóI akkor szabadult meg, amikor húgát Athén leg-
gazdagabb embere, Kalliász vette feleségül. Évról évre megválasztották sára-
tégo§zíak. Az 6 nevéltez flűződik a föníciai flotta megsemmisítése (i. e. 468,
Kisázsia détnyugati partjaináI az Eurümedón-folyó mellett), ami végteg remény-
tclenné tette a perzsák minden kísérletét.

Kimón idején indult meg a.déloszi szövetség átalakulása Athén

uralmává a volt szövetséges€ken. A vezető Athénből uralkodó
Athén lett.'A déloszi szövetség a perz§ák elleni harc cé|jára alakult.
AzY. század közepere azonban nrcgszűnt a peízsa veszély, a szö-
vetség betöltötte ftiladatát, elvesztette predeti rendeltetését.A sző-

- haj& és katonaálüLás,
vet§égesek a kötelezett§égeket pénzbeli
bozzltjírulás (phorosz) fiilösleges tehernek tekintették, elszaka-
-
dási üirekvésekre,kerültsor. Ezeket a tördkvéseket Athén erőszak,
kat elfojtotta, súlyos megtorlásoktól sem riadva vissza. Thaszosz
'465-ben kilépett a szövetségből; Kimón hosszú ostrom uLín el-
foglaltaaszigetet, a város falait lerombolta, és ,,szövetségi hozzá-
járulás" fizptésérekényszedtette,

A thaszoszi fölkelők a spártaiak segítségébenbíztak, akik állítólag meg-

igérték Attika megtámadását. Mielótt erre §oí kerülhetett volna, Spánát pusz-
tító fiildreqgés tázta meg i. e. 464-ben. A hagyomány szerint tízezer spártai
pu§áutt el, és ami még sűyosabb: a helóták, e tragikus eseményt fölhaszrrálva,
ftrllázadtak elnyomóik ellen (,,harmadik rrresszéniai háboru"). Spárta segítsé-
get kért'még az atbÉniektól is. Maga Kimón vezette az athéni hadseréget, de
vary valóban lanyhán harcoltak lthómé eródítmény ostrománál, vagy Spána
félt az athéni befolyás növekedésétól a nekft köszönhető siker esetén, minden-
esctre széryenszemre hazakuldték zz athénieket. (Spárta csak 459-ben fogíalta
el lthómét úgy, hogy a körülzárt helóták szabad elvonulás fejében adták át az
eródítményt.) Az athéni sereg hazakiildése erősen csökkentette Kimón tekin-
táyét.F-zznlqyÜlt me88yön8rilt a konzervatív politikai irányzat, és az Areiosz_
pa,go§z, amelynek bázisát az arisztokraták vezette középtétegek alkották. A
tengpri hatalom növekedésével együtt erősödő városi lakosságra (iparosok,
kereskedók, hajósok) támaszkodó radikális demokrata irányzat, Ephialtész
és Periklész vezetáével támadásba lendült, es Kimónt 46l-ben osztrakiszmosz-
szat sáműzték. Ephialtész és a demokraták mo§t az Areioszpago§zt vették
élba, é§ népgyűlési határozatokkal fosáották meg legfontosabb politikai
funkcióitól. A belsó küzdelem hevességét mutatta, hogy Ephialtész gyilkosság
áldozata lett; de a gyilkosság sem állíthatta meg a demokratizálódás folyamatát-

147
 periklész kora

H,lrar,ut Athén Kimón bukását követően megszüntette a szövetséges

PoLITIKA kapcsolatot Spártával, és Spárta ellenségeit támogatta Spárta
ellenes harcukban.

Athén elfoglalta a Közép-Görögország déli partján fekvő Naupaktoszt, és

e hadászatilag fontos városban, a Korinthoszi-öböl kijáratánáLl telepítette le az
Ithóméból elvonult helótákat, Spárta kérlelhetetlen ell€nségeit. Megara is
athéni helyőrséget kért Korinthosz támadásaival szemben.- Athén 457-ben
vereséget szenvedett Tanagra mellett a Thébai vezetése alatt álló boiotiai
seregtől, de még ugyanabban azévben győzelmet aratott, és a boiotiai városo_
kat a szövetségbe kényszerítette. Sikerült Aiginát is térdre kényszedtenie.

Az Y. sz. közepén Athén külpoliükai hatalmának teíőpontjára

ért. A szövetségbe kényszedtette Közép- és Észak-Görögország
nagyobbik részét(Megara, Boiotia, Phókisz, Lokrisz, Thesszalia).
Mindez már előrevetítette Athén és Spárta, az athéni szövetség
és a peloponnészoszi szövetség küzdelmének árnyékát. A 462-
461-es athéni fordulat kelet felé is aktivizálta külpotitikáját, foly-
tatták a kiizdelmet a perzsák ellen.

Egyiptomban fölkelés tört ki a perzsa uralom lerázására, és Athén nagy

flottát küldött a fölkelés élénálló líbrai fejedelem (Inarosz) megsegítésére;sike:
rült is megverni a Nílus-deltában állomásozó perzsa lrajóhadat. Inarosszal
közösen llemphiszt is elfoglalták, de fellegvárát nem sikerült. Athén azonban
túllépte erői határát. A perzsa ellentámadás leverte Inarosz fölkelesét, megsem-
misült az odaküldött athéni sereg és flotta is (454). Ekkor száIlították át per-
zsák újabb nyugati irányú offenzívájától tartva
- a
a szövetség pénztárát Délosz
-
szigetéról Athénbg, az Akropoliszon levó Athéné-templomba. A ,,kétfrontos"
háború veszélyessége világossá vált, és az egyiptomi vereség után erósödött
Arhénben a kiegyezési törekvés Spárával. Visszahivták sáműzetéséből Kimónt
s valószínűleg az ő közreműködésével kötöttek Spártával f€gyverszünetet.
Kimón vezette a perzsák ellen megújított most már ,,egyfrontos"
Az athéni hajóhad M9-ben Küprosz szigeténél - - háborút.
újabb csapást mért a perzsa-
íiiníciaitengeri flottára. A perzsák belátták, hogy nem tudnak többé nyugat
felé előrenyomulni, nem képesek eredményesen szembeszállni a görög tengeri
erővel, ugyanakkor Athén is tudomásul vette, hogy olyan távoli területeket,
mint Küprosz és Egyiptom, képtelen ellenőrzése alatt tartani. Mindkét fél
szükségesnek látta, hogy véget vessenek a közel öt évtizede folyó görög-
perzsa háborunak.

449-ben kötöttek e1yezményt (görög részről a trárgyalást Kal-

liasz vezette, rőla nevezzük ,,kalliaszi béké"-nek),amdben a
perzsa,,nagykirály" igéretettett, hogy hajói nem futnak be azEgei-
tenger vizeire, és egynapi járóföldnél távolabb maradnak a kis-
ázsiai görög városoktól. Tulajdonképpen a kialakult helyzetet
ismerték el.
148 Miután Athén helyzete keleten megszilárdult, Periklész meg-
kíséreltea görögség visályait görög kongresszus összehívása útján
békéseszközökkel rendezni. A féltékeny Spárta, Athén befolyá-
sának növekedésétől tartott, ezért ő is, és szövetségesei is elutasí-
tották a kongresszus összehívását. Az athéni-spártai fegyverszü-
netlejártával kiújultak az ellenségeskedések. Athén válságos idő-
ket élt át.

Boiotiában (447) vereséget szenvedett, és Thébai vezetésével Athén-ellene§

szövetséget hoztak létre a boiotiai városok. Közep-Görögorság nary része
elveszett Athén sámára. A következő évben Euboia szigete, Athén egyik
legfontosabb szövetségese szakított a déloszi szövetséggel; Megarában lemészá-
rolták az athéni helyőrséget, és Spárta is hadsereget küldött Attikába.

Periklésznek sikerült kijutnia a válságos ltelyzetből. A spártai-

akkal gyors fegyverszünetet kötött, majd egész erejével a hűtlen,
de fontos szövetségesek ellen fordult. Euboiát elfoglalta, alázadő-
kat súlyosan megbüntette: megszüntette önkormányzatukat, föld-
jeiket athéni tulajdonba vette, és athéni polgárok között osztotta
ki. Megarával azonban nem boldogult, kénytelen vo|t hozzá$á-
rulni a szövetségből való kilépéséhez.Periklész nem akarta tgvább
kockára tenni Athén meglevő hatalmát. A béketárgyalások ered-
ményekéntmegszületett 446-445-ben a Spártával harminc évre
kötött béke. Athén lemondott Közép-Görögországről, de nem
kellett többé attól tartania, hogy Spárta beavatkozik az athéni
szövetség ügyeibe.
Periklész külpolitikájának középpontjában a déloszi szövetség
erőteljesebb egységbe kovácsolása állott, amely együtt járt Athén
uralmi helyzetének biztosításával. Már Kimón is erőteljesen föl-
lépett a szövetségből kiválni akaró államokkal szemben, amelyek
fölöslegesnek éreztékannak további fönntartását a perzsák ellen
aratott győzelem után. Egyre több szövetséges mondott le a kato-
náskodásról, a hajóállításról, és inkább a ,,hozzájárulást" fuet-
ték. Ez nem volt Athén ellenére, a harcot, a hadsereg és a flotta
fönntartasát Athén vállalta. Ezzel ugyanis szövetségeseivel szem-
ben olyan erőfölénybe került, amelynek árnyékában az,,önkén-
tesség" puszta látszat maradt. Világosan bizonyitja ezt az elszaka-
dási törekvések kérlelhetetlen elfojtása.
(I(orábban Naxosz és Thaszosz esete, majd Eubioáé; 440-ben az ugyancsak
jelentós Szamosz és Büzantion kelt föl az ath,éli uralom ellen; leverésében
Periklész mellett sztratégoszként részt vett Szophoklész is,)

Az athéni önerejét fölülmúló - hadikiadásokat jőrészt a

-
kötelező évi adővá vált pénzbeli ,,hozzájárulásokból" fedezték.
Természetesen ha valahol athéni katonaság állomásozott, eltartá,
suk költségeit is az illetékes szövetséges hzette. A szövetségesek
belső életéúeis beavatkoztak. Úgy is, hogy rnindenütt igyekeztek l49
periklész, az y. századi eredeti másolata
Athénnek megfeielő demokratikus kormányzatot hatalomra jut-
tatni, de úgy is, hogy számos városban korlátozták, ellenőrzés alá
helyezték a belügyeket és az igazságszolgáltatást. Periklész is, az
athéni polgárok is természetesnek tartották ezt a politikát, mert
Athén kovácsolta össze azt a szövetséget, amely elhárította apeízsa
veszélyt, biztonságossá tette a tengeri kereskedelmet, s amely kiZ-
delemben Athén oroszlánrészt vállalt, és komoly áldozatokat
hozott. Ugyanakkor a szabad hajózás és a kereskedelem hasznából
nemcsak Athén bár elsősorban ő gazdagodott, hanem a
- -
többi polisz is, Athén demokratikus berendezésének példája pedig
mindenütt kedvezően hatott a démosz helyzetére. Nem lehet
véletlen, hogy az elszakadási, ,,kilépési"törekvések szőszólója
szinte mindenűtt az arisztokrá.ja, és nem a démosz volt. A szövet-
ségeseknek ez a valőban ,,őlző kihasználása" nem kis mértékben
jánúthozzá annak a magas fokú szellemi kultúrának a megszüle-
téséhezis, amely az egész görögség, az egész emberiség közkin-
csévélett. A politikai elnyomás negatív jelensége mellett ezeket a
pozitiv vonásokat is figyelembe kell vennünk.
Az athéni befolyást növelték a szövetségesek területein létesí-
tstt klérukhió&. Egyes szövetséges államok területére athéni pol-
gárokat telepítettek (klérukhoszok), akik a földművelés mellett az
athéni hatalom ámaszai voltak. A katonai, hatalmi cél mellett
a klérukhiák létesítésébennem kis szerepet játszott a szociális
érdek: a nincstelen polgárok földhöz juttatása, a ,,fölös népsza-
porulat" levezetése.
Sámos szigeten létesültek klérukhiák, főkent az elkobzott földeken (Euboia,
Naxosz, Androsz, Lémnosz, Imbrosz), de telepeseket küldtek a Fekete-terger.
partvidékére is. Dél-Itáliában Szübarisz helyén 4'l4-bara alapították Periklész
kezdeményezésere
-
Thurioi városát a kor neves embereinek közreműködé-
-
sével: a terwajzot Hippodamosz készítette,törvénykönyvét Prótagrorasz, és
itt telepedett le Hérodotosz is. Thurioi független polisz volt, de egy ideig Athén
politikai támasza. Periklész megszilárdította Athén befolyását a Fekete-tenger
északi és déli partvidékénis, Athén legfontosabb gabonaszerzési területén, és a
legtöbb település itt is Athéntól függött. Hatalmának érvényesítését és demonst-
tálását élozÍia az a hatalmas flottaexpedíció, amelyet Periklész személyesen
vezet€tt 437 -bel a Fekete-tengerre.

Athén külpolitikai helyzste, a szövetségen belüli vezető hatalrna

megszilárdrrlt. Belső életébenezzel párhvzamosan Kleiszthe-
-
nész reformjaival megalapozott fejlődés betetőzéseként
- a tár-
sadalmi és államrend az antik demokrácia legmagasabb fokát érte
el.

l51
A clzpesÁc AzY. század a görögség történetében joggal nevezhető ,,arany-
kornako', s a harmonikusan fejlődő gazdaság is virágkorát élte. A
gazdasági életnek szerve§ részétképezteaz anyaoíszágon kívül a
Földköá- és a Fekete-tenger egész partvidéke és aí,erzsa biroda-
lom. Az anyaországbanazkzthmosz poliszai és Attika az ipay'r
termelés központjai, néhány terület pedig mezőgazdasági áruter-
melése révénkapcsolódott a gazdaság élet vérkeringésébe.A
hagyományos mezőgazdálkodást folytató területek nagyobb része
azonban Peloponn észosz, Közép-Görö gotszág- többé-kevésbé
-
kívül esett a.vérkeringésen. A görögség gazdasági életéneka fő
központja az Y. szíuadban Athén. Athén gazdaságs életénekaz
alapja éppúgy,mint minden poliszban, az ipari és kereskedelmi
virágzás mellett is a mezőgazdaság volt. A polisz nem ipari-keres-
kedelmi központ, nem a munkamegosztás alapján kialakult ,,vá-
ros", hanem kialakulásától.kezdve az adott terület mezőgazdasági
lakosságáhak politikai központja, a ,,politész"-ek többségét mező-
gazdasági lakosság alkotta, Athénben pl. a gazdaságaikon áru-
termelést folytaíő szabad birtokos parasztok. A gazdaságifölvirág-
, i.i
zás elsősorban mégis az ipar és a kereskedelem fejlődéséhez kap-
csolódik.
Az atükai mezőgazdaság az Y. század folyamán jelentős válto-
záson ment át. A nagyállattattás (szarvasmarha) aTöldműveléshez
szükséges igaerő biztositását szolgálta, a lótartás luxus volt. A
kis háziállatok tenyésztése juh és a kecske
- mindengkelőtt a
már jelentősebb (a túró, a sajt a város élelmezésétis segítette),-
de csak kiegészitője volt a mezőgazdasági termelésnek éppúgy,
mint a méhészet.Ez utóbbinak kereskedelmi jelentősége lényeges
volt, mert a mézvolt a térségegyetlen édesítőszere. A mezőgazda-
ság központi ágazata a földművelés. A gabonatermesztés rovására
azonban előtérbe nyomult az otajfa, a szőlőtermesztés és a kert-
művelés. Az attikai gabonatermés nem elégítetteki Athén szükség-
Ieteit, de a lakosság élelmezésétmeg tudta oldani Itáliából, Afri-
kából és a Fekete-tenger partvidékéről behozott olcsó gabonával.
Egy-egy szállitmány elakadása pl. háború esetén azónban éhínsé-
get, áremelkedést okozotí. Az olajfa terméséből préselt olaj, a bor,
a szőlő nemcsak a belső szükségletet elégíteite ki, hanem kivitelre
is bőven jutoft, az árutermelésre átállt paraszti gazdaságoknak
jelentős jövedelmet, tulajdonosaiknak jólétet biztosított. Jelentős
volt a halászat, és a tenger nyújtotta táplálék fontos szerepet ját-
szott a lakosság étrendjében.
Attika néhány ásványi kincsből gazdag készlettel rendelkezett.
Görögország-szerte híres volt az attikai pantelikoni és hümet-
toszi
-
márvány, a templomépitkezés és a szobrászat fontos anya-
l52 -
ga. Ennél lényegesen fontosabbak voltak persze a Laurion-hegy-
ség gazdag ezüstbányái. A laurioni ezüst volt az athéni pénzek
alapanyaga, a város jólétének egyik forrása.

A bányászat az ókori viszonyok között és az adott technikai színvonal

akárcsak késóbb a bányamunka rendkívül nehéz mes-
mellett fejlett, bár
- -
terség volt. A keskeny aknában létrán ereszkedtek le a munkások a mélybe.
A tárnákban szűk és rosszul szellőzött ,,folyosókon" csak megeyörnyedve
dolgozhattak. Akőzetet a tárnákban kosarakban húzták az aknáig, ahonnan
emelőszerkezeten vonták a föld fölszínére. A bányászok tiz őát töltöttek a
föld alatt munkában. ,,Munkavédelmi előírások" is ismeretesek, amelyek pl.
kötelezővé tették, hogy bizonyos távolságokra a kőzetben oszlopokat kellett
hagyni, mintegy támptllérekként,

A bányákban tömegesen alkalmazták a rabszolga-munkaerőt

bár a szabaőok között is akadtak bányászok
-
akiknek elhelye-
zéséről, élelmezéséről kellően gondoskodtak.
-,
A munkamegosztás számos iparágat hozott létre. A hagyomá-
nyos athéni ipar termékei közül a fazekasság a mindennapi szük-
ségleteket kielégítő készítményekmellett művészi remekeket is
alkotott. A bőripar is részben a bőr földolgozásának a folya-
mata, íészbena különböző
- termékek elkészítése(vargák, tímárok
cipészek) erősen §zakosodott. A nagyobb üzemekben egyesí-
-
tették a munkafolyamatokat, a kisebb műhelyekben a bőrföldol-
gozás egy-egy ágával foglalkoztak. Tömegigényt és luxusigényt
elégitett ki a textilipar,bár a házi fonást-szövést nem szoríthatták
háttérbe. A fémföldolgozás is erősen szakosodott (edénykészítők,
késesek, kaszakészitők, dárda és pajzskészítők stb.). A műhelyek
legnagyobb része családi keretek közőtt működött, jelentős válla-
latnak számitott a 11-12 munkást foglalkoztató műhely. A fegy-
vergyártás az, ahol a nagyüzemi,forma kialakulóban volt, és száz-
nál több munkást ií foglalkoztatott egyik vagy másik ülem- A fa-
földolgozás legfontosabb ágazata a hajóépítés, amely állami felü-
gyelet alatt működött.

Azt,hogy az athéni hajóipar Peiraieusz kikötőjében működött mityen

- -
teljesítményekre volt képes, láthattuk Xerxész hadjáratát megelőzó éveknél.
Nemcsak hadihajói, hanem kereskedelmi szállítóhajói is jó épitésűek és gyors
járatúak voltak, az akkori és nem mai méretekhez és sebességhez képest a 300
tonnás, napi 150-200 km-t megtevő hajók teljesítménye kitűnónek számított.

Az épitőipqr fejlettségétmutatják a romjaiban is nagyszeű

templomok és'más rendeltetésű épületek. A nagyszabású kőépít:
kezéshez természetesen a közösség, az ál|am gazdasági ereje és
szakképzett építész(arkhitektón) volt szükséges. Sajátos jelenség,
hogy az építkezésekenAthénben a szabad bérmunkások és a rab-
szolgák együtt dolgoztak.
l53
 Fogalmat alkothatunk az ipalágak sbkaságáról, a speciólis mestcrségekr6l
P llutarkhosz PeriklészéIetrajáMl vagy Arisztophanész,,Madarak''_jából,
amelyben a mesterségek sokaságát sorolják föl: aranygzók, aranymiivesek,
elefántcsont-faragók, festók, vésnökök, bo€nárok, fuvarosok, kötélverők,'út.
építók, lantkészítókj pékek, borbélyok stb., nem szólva a föntebb emlltett
iparágak ágazatairól.

Athén ipaára, mint másutt is gtiiög földön, a kisüzemi ter-

melés az általánosan jellemző, a cSaládi munkaerőt csak kiegészí-
tette egy-két bérmunkás vagy rabszolga alkalmazása. Megfigyel-
hető az öt-tu-tjzenkét munkaerőt foglalkóztató,,középiizémek''
szaporodása is, ahol a tulajdonos már nem végzett termelő-
munkát. A,,nagyiizem", ahgl 10-15 rabszolgánál több dolgozoti,
ritkaságszámba ment.
A legdinamikusabban fejlődő gazdasági ágazat a kereskedelem.
Jelentős mértékűvolt az attikai mezőgazdaság és ipar termékeinek
a kivitele, de talán még jelentősebb a behozatal. Olajat ds bort,
kerámiákat; fémkészítményeket(fegyvert, ékszert és ezüsttárgya-
kat, illatszert, bútort és márványt exporüíltak; gabonát és szád-
tott halat, vasat; rezet és fát, gyümölcsöket, festékanyagokat,
vásznat és gyapjúruhát, illatszereket és finomtextiliát, rabszolgá-
kat importáltak Athénbe. Saját szükségleteket kielé§ítő külkeres-
kedelmé mellett ugyanilyen jelentős közvetítőforgalmat is lebo-
nyolított. Athén kikötője, Peiraieusz a két tenger kereskedelmi for-
galmának központja volt, de a kereskedelem szálai e partoknál
messzebb is nyúltak, keleten pl. egészen Indiáig. Az athéni ezüst-
pénz, a drakhmé elfogadott nemzetközi értékmérő,és
gazdálkodás fejlődésének jeleként - a penz-
a pénz maga is áruvá; a ke-
-
reskedelem tárgyává válik. Nem csekély kereskedelmi és ,uzsora-
tőke halmozódott föl, a pénztőke lehető leggyorsabb.gyarapítása
lett a kereskedők, a pénzváltők és más pénzemberek legfőbb célja.

Sámos módját ismerték ennek: hiteinyújtás (vagy inkább uzsorakölcsön a

a pénzváltók sámára (trap ezitaz) tág lehetőségek nyíltak,
maga,s kamat miatt) ;
a legkülönbözőbb pénzek értékénekösszehasonlítása és átsámitása révéna
manipulációkra. Természetesen a kereskedelem nagyobb részét a kiskereskedők
(kapéloszok : ,,szatócsok") bonyolították le, vagy pedig közvetlenül a ter-
melő árusította termékeit a piacon (agorán).

Az Ár,r,lrr,r És Az athéni szabad polgárok (politészek) a periklészi demokrácia

n rÁns.a,p^a,r,ou korában, a politikai jogokat tekintve egyenrangúaknak mondhatók.
Az egyen|őtlenség eltűnéséről mégsem beszélhetünk . A,,gazdagok"
és a ,,szegények" érdekellentéte időrőt időre föllobbant, de az
ellentéteket tompította és enyhítette a demokratikus államgépezet
és a metoikoszokka] és a rabszol8ákkal szemben meglevő érdek-
közösség. Az árutermelő kis- és középbirtok, a kisipar és a rab-
I54 szolgatartó,,nagyüzemek" gazdaságtr egyensúlya teremtette meg
azt l ársrrőalmi esvensúlyt, amely lehetővé tette annak a politikai
demokráciának a kialakul{sát, amely egyedülálló az ókori világ-
ban I. e.462-benftjlszámolták az arcioszpagosz politikai előjogait,
a szár,ad közepen megszüntették a szolóni aÍkotmányban foglalt
korlráto4íst, amely vagyonhoz kötött€ a hivatalviselést, és minden
athéni polgár megválasztható lett minden tisztségre.
A népszuverenitás kizáróLagos hordozőja a. népgyűlés,amely
,,közvetlen demokrácia;' formá;ában érvényesítetteszuverenitását.
A népgyíílésa teljes jogú és nagykorú athéni polgárok összességét
foglalta magaba, és oly gyakran ülésezett átlagosan 8-10
naponként _, hog/ valóban lolyamatosan
-
kézben tartbattz az
átlamügyeket. A népgyűléshozta atörvényeket, áöntött a háború
és beke kérdésében,megválasztotta vagy sorshúzással kijelölte a
tisztségviselőket, beszámoltatta és íiilülbírálta tdvékenységüket,
szabályozta a közellátá§t. gyakorolta a legfo'bb törvényszék jogait,
és bárme\ik polgárt bírói ítéletnélkül számizetésbe küldhetett
osztrakiszmosz útján. A népgyűlésen pl. Spártával ellentétben
- -
a legteljesebb szólásszabadságot biztosították. Az előterjesztett
ügyekben bárki fölszólalhatott,. és nem ritkán volt parázs viták
sánhelye a Pnüx-domb. A vita után szavazással döntöttek (kar-
fiiltartassal vagy urnába dobott ,,szavazőkavicsokkal"). De bár-
metyik polgár javaslatot nyújthatott be akár régi törvények eltör-
lésérevagy új törvény megalkotására is. Ez utóbbi azonban nem
volt kockázatmentes. Ha egy törvényjavaslatról bebizonyosodott,
hogy beleütközik egy korábbi és érvényes alaptörvénybe (,,alkot-
mányellenes"), a javaslattevőt rendkívül szigorúan megbüntették.
Az államügyek szakszr{ú intézéséta tanócs. a bulé látta el,
amely ugyancsak a népgyűlésnek volt feleló.A phüléként 50*50,
sorshúással választott ötszáu tagú tanács korábban a legfőbb
kormányzati szerV intézte a
-
pénzügyeket, felügyelt a kereskede-
-
lemre, a hajőhadra, ellenőizte a tisztviselők tevékenységét,és a
javaslatok csak a tanács előzetes állásfoglalása után kerülhettek
a népgyűléselé. Természetesen a tanács intézkedéseinem érint-
hették a népgyűlésdöntési jogát.
A legfőbb bírói jogkört ahatezer tagú, ugyancsak sorshúzással
kijelölt esküdtszék, a héliaia gyakorolta. A héliaia tanácsokra bont-
va ülésezett. Előttük jelent meg a vádló, a vádlott és a tanúk, és a
tanács, meghallgatrásuk után, azonnal döntött szavazással, hogy
,,összebeszélé§re", a befolyásolásra ne legyen lehetőség. A tör-
vénykezés nem volt könnyű, mert az athéni törvényeket nem fog-
lalták egységes szabályzatba, egymásnak ellentmondó jogszabá-
lyok is érvényben voltak..Minden athéni polgár bármely ügyben
vádat emelhetett, ha törvenysértést észlelt. Saját ügyében a pol!á-
roknak személyesen kellett föllépniük akár vádlóként, akár vád- 155
 Iottként, és ez a gyakorlat tette szükségessé a törvényt ismerő,
jó stílussal rendelkező,,beszédírók'' tevékenységét.
Az athéni polgárok túlnyomó többsége munkájából élt, ezért a
bulé és a héliaia folyamatos munkájában való részvételelvonta az
athéni polgárt a mindennapi lététbiztosító termelőmunkátóI.
periklész idején azért, hogy a kistermelők és a legszegényebbek
számára is lehetővé tegyék a jogok gyakorlását, előbb a bulé,
majd a héliaia tagjai is napidíjat (diaita) kaptak, a létminimumnak
megfelelő napi 2 oboloszt. Később, a IY . század elején már a nép-
gyűlésen való jelenlétértis 2, majd 3 obolosz napidíjat fizettek.
A juttatást periklész a színházlátogatásra is kiterjesztette (theó-
rikon). Ezek ajuttatások lehetővé tették a szegényebb rétegek be-
kapcsolását az államügyek intézésébe,a gazdagabb polgárokat
ugyanakkor kötelezettségekkel terhelték (leiturgia). Ilyenek a
jelentős kiadásokkal járó állami tisztségek, hadihajó fölszerelése,
ünnepi játékok költségeinek, különösen a drámaielőadások kará-
nak előállitása (khorégia). A gazdag polgárok kezdetben megtisz-
teltetésnek tekintették a kiadásokkal járő hivatalokat, és a lei-
turgiák révéntekintélyük is növekedett. Az osztályharc kiélező-
désévelazonban, amikor a szegények fegyverként használták a
gazdagok ellen a leiturgiát, már igyekeztek szabadulni e kötelezett-
ségektől.
A napidíjak, a juttatások nem veszélyeztettek Athén gazd,agsá-
gát és állambáztartását, a bevételi források bőségesen fedezték a
rendkívüli kiadásokat: a vámok (a kivitel, abehozatal, és az adás-
vétel után 2%, kikötőhasználat stb.), az állami tulajdon bérleti
díjai, pl. a laurioni ezüstbányáké, a bírságok, az illetékek, a
vagyonelkobzás, a metoikoszok, a fölszabadított rabszolgák adói
stb. jelentős bevételt biztosítottak. Az athéni polgárok egyébként
semmilyen egyenesadót nem fizettek, csak a rendkívüli kiadásokkal
járó háborús időkben vetettek ki rájuk progresszíven megállap!
tott vagyonadót. Természetesen Athént gyarapította a szövetsége-
sek évi hozzájárulása is. Periktész korában a tédtések,vagyis a
polgárjogok kihasználása még nem öltött veszélyes méreteket, a
polgárok nagy többsége munkájából élt. A diaita és más juttatrá-
sok ha nem is hatottak kedvezően hosszabb távon a munka-
-
erkölcsre megélhetésük költségeinek csupán töredékét fedezték.
-
A kedvezőtlen fejlődési irány jelei azonban már láthatóak: i. e.
45l-ben a népgyűléstörvényt hozott, hogy csak azok lehetnek
athéni polgárok, akiknek mindkét szütőjük is az volt; a törvényt
visszamenőleges hatállyal hozták, és a felülvizsgálat során több
ezer embert töröltek a polgárok listájáróI.
Továbbra is kilenc arkhón testülete állott formálisan az állam
156 élén,hatáskörük azonban jelentősen csökkent: mindössze a papi
 .]F-,4ffi

teendők ellátására és a bírósági ügyek előkészítéséreszorítkozott.

Nagy megtiszteltetésnek tekintették a hivatalt, de már nem volt
komolyabb politikai befolyása. Annál nagyobb volt a tíz sztra-
tégosz szerepe. Választásuk pem sorshúzással, hanem szavazással
történt, mert föladatuk ellátására a képesség és a nép bizalma
egyaránt szükséges volt. A hadügyek, a külpolitika és a hadviselés-
sel összefüggő pénzügyek a hadvezérek hatáskörébe tartoztak.
Különösen az első sztraégosz fontossága nőtt meg, tulajdon-
képpen ő volt az állam első embere. Periklészt tizenöt éven keresz-
tül minden évben megválasztották erre a tisztségre, holott ráter-
mettségén, önzetlenségén, bölcsességén és szónoki képességénkívül
nem rendelkezett hatalmi eszközökkel. Természetesen a sztraté-
goszok is a népgyűlésnek tartoztak számadással. Árulás, kudarc,
csatavesztés esetén felelősségre is vonták őket, nem ritkán szám-
űzéssel, súlyos pénzbüntetéssel vagy éppen halálbüntetéssel súj-
tották őket. Jelentős szerepe volt a tíz tamiasz testületének. Ők
intéztékaz athéni pénzügyeket, ők kezelték a szövetségesekhozzá-
járulásait és őÁzték a Parthenónban elhelyezett templomi kincse-
ket.

Attika lakosságának sámáról nincsenek pontos adatok, nem tudjuk pon-

tosan a polgárjoggal rendelkezók, a metoikoszok és a rabszolgák számát sem.
A mai kutatás három-négyszázezerre becsüli Athén összlakosságát, amelynek
közel fele volt athéni polgár, egyharmada rabszo|ga, és ötvenezer körül volt á
metoikoszok sáma. Túlzás tehát az a korábbi sámítás, hogy a rabszolgák
sáma a szabadok sámának többszöröse volt. De még így is való az, hogy a
dolgozók nagyobbik része volt rabszolga, mert a szabadok sámában szerepel-
nek a családtagok is.

Az athéni társadalom fontos rétegétalkották a személyileg

szabad, de polgárjoggal nem rendelkező bevándorolt idegenek. Az
aktív polgárjogból való kizárásuk következtében nem vehettek
részt a politikai ügyek intézésében,nem vásárolhattak földbirto-
kot. Ipari és kereskedelmi tevékenységüket azonban nem korlá-
tozák, gazdasági munkájukat és vagyonukat az athéni magánjog
is elismerte és védelmezte. Ha arra gondolunk, hogy az aktív
politikai tevékenység (népgyűlés,bulé, héliaia) a polgárok nem
kevés idejét vette igénybe, a metoikoszok
ügyek intézésealól - mentesülve a köz-
minden idejüket a gazdasági tevékenységre,
-
vagyonuk gyarapítására fordíthatták. Rendszeres évi adót fizettek
az államkasszába, a közterhek viseléséből vagyonuk arányában
kellett kivenni részüket éppúgy,mint az athéni polgároknak.
Súlyosabb háborús viszonyok között katonai szolgálatot is telje-
sítettek, amit a metoikoszok nagyobb része nem jogtalan tehernek,
hanem,, második hazájáv al" szembeni kötelességnek tekintett.
AzY. század, rohamos fejlődésének eredményeként megnöveke- l57
 dett a rabszolgák száma, a rabszolgamunka jelentősége. A rab-
szolgákat részben hadifogolyként hozták Athénbe (kisebb szám-
ban a perzsa háborúk során, nagyobb számban a hatarvidékek
barbár népeivel folytatott harcokban szerezték), részben vásárlás
útján. A rabszolgák helyzetét az ókorban a teljes jogtalanság és
kiszolgáltatottság határozta meg. Gazdája tetszése szerint bánt
vele, mint bármely másik tulajdonával, büntethette, akár meg is
ölhette (csupán rituális tisztulási szertartást kellett végeznie). A
rabszolga vallomása csak akkor érvényes,ha kínvallatásnak
vetették alá.
A rabszolgákkal való bánásmód természetesen koronként és
területenként változott. A klasszikus kori Athénben bizonyos, a
rabszolgatartó üírsadalom viszonyai között lehetséges humánum
érvényesült.A viszonylag tűrbető bánásmód magyarázaát rész-
ben a rabszolga-munkaerő foglalkoztatásának keretei adék meg.
Az attikai mezőgazdaság csak kevés számú rabszolgát tudott fog-
lalkoztatni a csekély terjedelmű birtokok (a birtokok többsége
pár holdas kis- és középparaszti gazdaság) és a belterjes gazdál-
kodás miatt. A rabszolgák jelentős részs dolgozott a tulajdonos
házában a háztartás teendőinek ellátásában. Legrragyobb részüket
pedig az ipari műhetyekben, s kÍilönösen a bányákban foglalkoz-
tatták. Az államiga"gatás bizonyos terüIetein is rabszolgák dol-
ellátók, írnokok, fogházőrök, hóhér,
- rendőri szolgálatot
goztak
hivatalnoki szolgák vagyis olyan munkakörökben, amelyeket
-,
az athéni polgárok magukhoz méltatlannak tartottak. Ezeknek a
rabszolgáknak jogilag igen, gyakorlatilag azonban aüg volt ro§z-_
szabb a helyzetük egy szegényebb athéni polgárénál.
Valószínű, hogy a szabad polgárok egy részének nem volt rab-
szolgája, a rabszolgatartók többsége pedig egy-két rabszolgát fog-
lalkoztatott. Az egy-két tucat rabszolgával rendelkező mát vagyo-
nosnak számitott, az ilyen ipari tizem, az ergasztérion tulajdonosa,
rendszerint már nem végzntt termelőmunkát. A száz vagy ennél
több rabszolgával rendelkező athéni polgár ritka kivétel volt (p1.
Nikiasz 100O rabszolga tulajdonosa), ők is bérbe adták rabszol-
gáikat, főként bányamunkára. Az ipari tevékenység,de a belterjes
ftildművelés is szakértelmet, minőségi munkát követelt meg, s a
jólképzett rabszolga pótlása nem volt könnyű. Az erőszak, a durva
és kegyetlen kényszedtés, a rossz bánásmód mellett ezeket a köve-
telményeket nem teljesíthették vo|na, csakis a viszonylag kíméletes
bánásmód, megfelelő ellátás és a bizonyos fokú érdekeltség alkal-
mazásával volt várható eredményes teljesítmény.
A rabszolgák gyakori foglalkoztatási formája volt a szakképzntt
rabszolga gazdaságiönállósíása. Ez a rabszolgay aw műhelyt vagy
158 üzletet kapott gazdájátó|, ahol önállóan dolgozott, és keresetéből
 meghatározott összeget, napi 2-3 obolosz,jutalékot" ( apoplnra)
adott át gazóájának, a jövedelem többi része az övé maradt. Érde-
kelttévált a munkában, pénzt gyűjthetett, és idővel kiválthatta magát
a szolgasígból: a fölszabadultrabszolgák jogilag metoikoszok let-
tek. Vitathatatlanul a bányákban dolgozó több tízsznr rabszolga
helyzrte volt a legsúlyosabb. Körülményeik tarthatatlairságát
mutatta, hogy a peloponnészoszi háboru idején megszökött húsz-
sznr rabszolga többsége bányarabszolga volt. Szökésük megbéní-
tot,ta a laurioni ezüstbányák termelését.

Természetesen a viszonylag humánus bánásmód ellenére a rabszolga az

rabszolga volt, sámtalan megaláztatásnak, fenyíté§n€k volt kitéve, és a bányák-
ban életkörülményeik is embertelenek voltak, A kedvezóbb bánásmódot viszont
akkor tudjuk kellően értékelni,ha összihasonlítjuk az ókor más tcriileteinek és
államainak rabszolgaságávalvagy tkflr a korabeli más görög államok rabszol-
gáinak helyzetével.

A rabszolgamunka nem szorítoíta ki a szabad munkaerőt. A

polgárság'ttibbsége termelőmunkából élt, és gyakran a legkülön-
bözőbb rnunkahelyeken dolgoztak együtt szabadok és rabszolgák,
nem ritkán azonos föltételek mellett (pl. az Erekhteion épíésénél).
Athénben nem a munka megvetése, hanem inkább a munka meg-
becsülése, a mesterségbeli tuüs dicséreíe alakült ki. Törvény bün-
tbtte, ha valaki a szabad polgárt munkája miatt gúnyolta, büntette
a munkátlanságot, alnaplopást, és az öreg szülők.is csak akkor
tarthattak igényt gyermekeik támogaüísára, ha valamilyen mester-
ségre megtanították. Nemcsak filozofáltak, politizáltak az atbéni
polgárok, nemcsak a tudományok rejtelmein töprengtek, hanem
szorgalmas munkával töltötték hétköznapjaikat. A polgárok, a
|,-_ metoikoszok és a rabszolgák munkája együtt teremtette me9 az
utolérhetetlen és utánozhatatlan szellemi, művészeti virágzás alao-
jait.
Az athéni demokráciát, amely minden korlátozottsága ellenére
az ókor legmagasabb rendű államrendszere volt, nem lehet és nem
szabad mai fogalmaink szerint megítélni. Az,hogy a metoikoszok
és a rabszolgák nem rendelkeztek állampolgári jogokkal, az antik
poliszfogalom és a közfölfogás szerint természetes jelenség volt.
A görög poliszok polgárai nemcsak jogi-politikai egységnek tekin-
tették magukat, hanem származási közösségnek is, amelyben erő-
sen éltek az öröklött hagyományok. Ebben az egységben nem volt
belye az idegeneknek, §em a metoikoszoknak, sem a rabszolgák-
nak. Korlátozott jellegű ez a demokrácia azért is, mert az aktív
politikai jogokból a nők ki voltak zárva (a népgyűlésennem vehet-
tek részt), nem szólva a szövetségesekkel szemben tanúsított
magatartásról. De a politikai jogoknak olyan széles körű kiter- 159
lFrq,wffiry.-,

jesztese a fölnőtt férfi polgárság egészére,mint Athénban, a maga

korában sehol,nem történt meg. Sem más görög poliszokban, sem
a keleü államokban. Nem érvényesült sehol másutt az ókorban
sem előbb, sem később -
ilyen fokon a ,,néps2uverenitós".elve
-
és sehol sem biztosították anyagi.juttaüísokka{ is a jogok gyakor-
lását. Különösen kiemeli e demokrácia pozitív vonásrát az'a körül-
mény; hogy a polgórok nagy többsége sajdt mwikójóbóI éIő dolgozó
embet volt. Tehát nem kizsákmányoló, bár közvetve.hszonélvezői
voltak a rabszolgák kizsákmányolásának, hándm kisbirtokos,
iparos, m?tróz vagy éppen bérmunkás, akik maguk is több-keve-
sebb sikerrel védekeztek a kizsákmányolás ellen. Ehhez hasonló
jelenséget nemcsak az ókor, hanem az oszálytársadalmak törté-
netében is aligha találunk.

Küzdelem a hegemóniáért
A pnlopoN- Athén és Spárta között az Y. század kőzepén kirobbant sok-
nÉszoszr éves háborúskodás harminc évre kötöttbékévelzáródott. Az ellen-
HÁronú tétsk azonban nem szűntek meg, csupán alkalom és ürügy kelleti
(43l_M) ahhoz, hogy a görögségkétvezptőhatalmaés a köréjiik tömörült
szövetségek összecsapjanak. A béke mindössze tizeíiöt évig tartott.
Az összeütközés nem közvetlenül Spárta és Athén háborújaként
indult, hanem Athén néhárry Spártrával szövetséges állammal ke.
rült összeütközésbe.
I. e. 435-ben Epidamnosz városában az ariszrokraták és a demokraták
között belháború robbant ki, amelybe beavatkozott előbb Epidamno§z anya-
városa, Kerküra, majd az ellenpárt oldalán Korinthosz is. Kerkiira természe-
tesen a peloponneszoszi szövetséghez taítoző Korinthosszal szemben
- fordult segítségért.
Athénhez Athén szÁmára kedvező volt .az erős tengeri
-
flottával rendelkező szövetseges legjelentősebb kereskedelmi vetélytársával
szemben. Korinthosz viszont az athéni szövetséghez tartozó Poteidaiát (Korint-
hosz volt gyarmatvárosa a Khalkidiké-félszigeten) bírta rá az elszakadásra
(433).

A következő évben Athén ismét panaszra adott okot. A szom_

szédos Megara kereskedelmi hajóit azzal az indokkal, hogy szö-
kött athéni rabszolgákat fogadott be
-az athéni szövetség kikö-
-
tőiből kitiltotta, ami Megara számára súlyos gazdaságl csapást
jelentett. Ez valőban a békeszerződés nyílt megsértésétjelentette,
amely előírta a görög államok közötti szabad kereskedelmet. A
panaszosok nyomására összeült a spártai népgyűlésés a pelopon-
nészoszi szövetség tagállamai küldöttségének gyűlése A spártaiak
haboztak. Tudták, hogy pusztán a szárazfőldi seregre és gyér pénz-
160 forrásaikra támaszkodva siker reményében nem vehetik föl a
 TH,q,
+8 oo
o d-,
'l, 1
r\r +
g_d
H.5
-É1l
lll
lrl
\9
,2
ul
l-
z
\lJ
o
()
U
o b{
.lu
2 .f q,

§ ú,
o
:o
N

r UzI
60

6
N k
L

o
N _!l
q o

zoz
rlJ ()
C

o
L
í.ó
N
o
J
\J

ul
o- 6
J
íJ
i Fi
o
a

ll Az ókori vilóg történot€ - 42r,04

l
 küzdelmet. Mégis ultimátumot küldtek Athénnek, követelték
a korra és a diplomáciára jellemző módon hogy számínzék a
-
-
külóni,,vérbűnben" vétkes Alkmeónida nemzetség le származottait.
Ez a követelés Periklész ellen irányult, aki ehhez a nemzetséghez
taítozott. Természetesen elutasították. A követelés lényege a tár-
gyalásokon derült ki, és ez nem volt kevesebb, mint a déloszi
szövetség föloszlatása. Erről Athén nem is tárgyalhatott.

periklész világosan fogglmazta meg (Thuküdicészrrél olvasható) utolsó

beszédében Spárta és Athén küzdelmének igazi célját: nemcsak azert folyik a
küzdelem, hogy Athén megvédje szabadságát, ,,. ..azért is, hory az uralmat
ki ne adjátok a kezetekből,. . Hatalmi állásotokról most már lemondani nem
áll módotokban... most már olyan birtokotokká vált, mint a türannisz,
amelynek m:gszerzése mindenki szemében jogtalan, letétele viszont veszedel-
mes." Ugyanilyen világosan fogalmazott későbbi beszedében Alkibiadész:
Athén nem latolgatja, hogy szabadjára engedheti-e szövetségeseit vagy sem,
,,...mert magunk is könnyen másokuralma aIá kerülhetünk, ha nem ural-
kodunk másokon"

Periklésznek volt oka a derűlátásra, A két szövetség erőviszo-

nyainak összehasonlítása Athénre nézve kedvező volt. Athén
korlátlan ura a tengernek, anyagi erőforrásai bármilyen hosszan
tartó háborúhoz elegendőek. Igaz, hogy Spárta, illetve a pelopon-
nészoszi szövet§ég szárazföldi ereje jelentős, de a földművelőkből
álló katonaság folyamatos, hosszan tartó háborúra nem alkalmas,
pénzügyi forrásaik is csekélyek. Thuküdidész szerint Athén nö-
vekvő hatalma a ,,yeszélyeztetettség érzését"keltette a spártaiak-
ban, és ez§rt i. e. 43t tavaszán a peloponnészoszi szövetség hadserege
betört Attikába. Periklész nem akarta a nyilt ütközet kockár:;aát
vállalni, Attika paraszti lakosságát Athénbe költöztette, az állat-
állományt pedig Euboia szigetére szállítoták át. A spártai sereg
a vidéki településleket, a termést, a gyümölcsfákat,a szőlőt pusztí-
totta. Ezalatt az athéni flotta a peloponnészosz partvidékéttámadta.
A spártaiak nem vállalkoztak Athén o§tromára, és ahogyan Perik-
lész eleve számitott rá, eltávoztak Attikábót.
A következő év hasonlóan kezdődött. Ekkor azonban egy
váratlan, előre nem látható esemény következett be. A túlzsúfolt
városban járványos betegség lépett íiil (valószínűleg pestis), amely
kegyetlen pusztítá§t végzett az athéniek soraiban. A parasztság
egyébként is elégedetlenkedett a földek pusztulása miatt. A pestis
okoztz riadalom csak növelte a bizonytalanságot, és Periklészt
tizpnöt év után nem választották meg sztratégosszá. A já*ány
csillapodüíval beláták a Periklésszel szemben táplált bizalmatlan-
ság indokolatlansáBát és rehabilitálták, de néhány hónap múlva
ő is a járvány áldozatalett (429). Így ért véget a görögség egyik -\
162 legkiemelkedőbb áltamférfiának éIete.
 Periklész ari§ztokrata származása ellenére egész életében a demokrácia
üryét képviselte. Bölcs politikus, ragyogó sónok, sokoldalúan művelt ember
volt, igazi népvezer. Tám6gatója volt a művészetnek, a tudományoknak, korá-
nak szellemi nagyságaival tartott szoros kapcsolatot (Anaxagorasz, Szophok-
lé'sz, Hérodotosz, Prótagorasz, Pheidiasz és mások), és Athént az akkori világ
szellemi központjává tette.

Periklész halálaután nem akadt Athénbenhozzá hasonló képes-

ségű vezető egyéniség.Az eddig háttérbe szorult szélsőségescso-
portosulások kerültek előtérbe: az arisztokraák a dúsgazdag
Nikiász, a radikális demokraták az ugyancsak gazdag ,,bőrcserző'o
kleón vezetésével.

A háboót megúnva Leszbosz sÁgete 427-ben kilépett a szövetségból, de

Athén kegyetleniiLl megbüntette. Leverte a fölkelőket, ezer ,,főbűnöst" kivégez-
tetett, meg§züntette a sziget önállós"ígát, földjeiket elkobozták. Az elrettentó
példa hatott. A következő években nem került sor hasonló kísérletre, még
42$bel sem, amikor Kleón az eredeti összeg háromszorosára emelte a szövet-
ségesek hozzÁjárulását A háboru váltakozó sikerrel folyt. Az athéni flotta.
elfoglalta a peloponnészoszi pülosz kikötőjét (425), a spártaiak északon a
thrák tengerpart Athénnal szövetséges városait foglalták el, és 422-ben Amphü-
polisz mellett megverték azathéni sereget. Az ütközetben Kleón elesett, de a.
rendkívíil tehetséges fiatal §pártai hadvezer, Braszidasz is.

Mindkét oldalon elesett a háborus politika fő képviselője, s

előtérbe kerültek a megbékéléshívei. Mindkét fél kimerült, és a
több mint tjzéves kölcsönös pusztítás után 42l-ben békétkötöttek.
A háboru előtti állapotokat állították vissza, de ideiglenesen meg-
szállva tartottak néhány ámaszpontot az ellenfél területén. Ez
már eleve kilátásba helyezte a küzdelem fölújulását.
Alig öt évig tartott a béke. Athénben erősödött a megegyezést
I e|leruő csoport, éléna gazdag és fiatal arisztokrata Alkibiadész
állott. Ragyogó §zónok volt, kitűnő politikai és hadvezéri képessé-
a gekkel rendelkezett, de féktelen nagyravágyás, egyéni érvényesülés
hajtotta, akárhazája rovására is. A kétségtelenül kiváló képességű
Alkibiadészt joggal nevezhetjük kora legnagyobb,,karrieristá-
jának", politikai kalandorának. 42O-ban szft atégosszá v álasztották,
és mindent elkövetett a háború fölújítására, az athéni hegemónia
kiterjesztésére.

Ennek a politikának esett áldozatul az eddig semleges kis Mélosz szigete.

Thuküdidész ragyogóan jeltemá a ,,méloszi dialógusban" az athéni politikát.
A mélosáak a jogra és méltányossá8ra hivatkomak, amit ha Athén tiszteletben
tart, mondják a mélosziak, csak növekedni fog tekintélye. Athén válasza
világos volt: azigazság csak egyenló er6k esetében érvényesü, az istenek is
miként az emberek ,,,,.az.on, aminél erősebbek, uralkodni szoktak".
-
-
Méloszt ostrommal elfoglalták, férflakossáeÉt megölték, a nóket és gyermeke-
ket rabszolgának adták et. Mélosz tragédiája általáno§ fölháborodást váltott ki. 163
1lI
 A békétvégül is a,,szicíliai kaland" bodtotta föl. Athén régőta
szerette volna a gazdag szigetet befolyása alá vonni, erre 4t5-ben
kínálkozott alkalom, amikor Szegeszta városa segítségetkért
Szürakuszai ellen, A siker megerősítette volna Athén poziciőit,
s Alkibiadésznak nem volt nehéz a népgyűléssel elfogadtatnia a
hadjáratot.

Nagy athéni flotta indult útnak fedélzetén sok ezer katonával, Alkibiadesz
és Nikiász vezérlete alatt. Még az indulás előtt ismeretlen tettesek megrongál-
ták az athéni hermákat (Hermész pi|lérei). A gyanúsítottak között, nem tudni
joggal-e, Alkibiadész is szerepelt, aki követelte a gyanú tisztázÁsát. Erre nem
került sor akkor, a flotta elindult. Távollétében viszont megvádoltrik és haza-
hivatták Szicíliából, hogy álljon bíróság elé. Ő azonban nem AthéDb€ ment,
hanem Spártába menekült, ahol tanácsadóként befogadták.

Az ő tanácsára küldtek sereget Szürakuszai megsegítésére,majd

pedig Attikába, ahol Dekeleia községben erődítményt építettek.
Ezzel Spárta tartósan megszállta Atükát, és elvágta Athént saját
területétől. 4l3-ban a Szicíliába küldött athéni flotta és a seíeg
megsemmisült, vezéreiket kivégezték. A helyzet tovább súlytls-
bodott. Alkibiadész tanácsára a spártaiak szövetséget kötöttek a
perzsákkal 1elismerve aperzsa fönnhatóságot a kisázsiai görög
városok fölött), és perzsa pénzen hatalmas flottát építettek. Mind-
ezekhatásáta megindlrlt a déloszi szövetség fölbomlása.
A vereségek láttán az arisztokrácia is szervezkedett. 4ll-ben a
népgyűlésaz aisztokratákból álló új, négyszáz tagú testületnek
adta át a hatalmat. A tanács üírgyalásokat kezdett Spárüíval, és
attól sem riadt vissza, hogy spártai csapatokat kérjen hatalmának
biztosítására. Az athéni flotta matrózai azonban föllázadtak, és
Alkibiadészt választották fővezéné.

Alkibiadész ugyanis Spártából is eltávozott közben, a perzsáknól élt, és a

király jóindulatát élvezte. Most a spártai flotta ellen indult, két ütközetb€n
győzőtt, és diadalmas hadvezérkénttéíthaza. Közben megbukott az aúszrok-
ratakormányzat s Alkibiadészt kitüntetésekkel halmozták el. A bizalom rövid
életű volt, hamarosan leváltották. Most már végleg thrákiai birtokára vonult
vissza, s ott étt haláláig.

Athén még egy utolsó erőfeszítéssel új flottát épitett, de néhány

kisebb siker után 405-ben a spártai hajóhad Aígoszpotamoi mellett
megsemmisítő vereséget mért rá. Athén tengeri uralma elveszett.
404-ben megkezdődött Athén ostroma is. A kiéheztetett athéniek,
akik tengeri úton sem jutottak már élelemhez, megadták magukat.
A békeszerződésben Athén elismerte a déloszi szövetség ftilosz-
latását, kiszolgáltatta hajőhadát Le kellett rombolnia a várost
és a kikötőhöz vezető utat biztosító védőfalakat. Harminctagú
164 bizottság vette át a hatalmat, amely leszámolt a demokrácia
 híveivel és véres terroruralmat vez-etett be. A ,,harminc zsarnok"
uralmának a külföldön sz.ervezkedő demokraüik üímadása vetett
véget (4O3). Spárta nem ellenezte a változást, de ragaszkodott a
békeftiltételekbetartásához. Az új, mérsékeltdemokratikus kor-
mányzat amely elhatárolta magát nind a konzervaűv arisztok-
-
rácÁól, mind a radikális demokratáktól - hogy fönntarthassa a
demokratikus alkotmányt, belépett a Spárta yezette szövetségbe.
A restaurált demokrácia visszaállította a pénzbeli juttatásokat,
ső_t ekkor terjesztette ki a népgyűlésenvaló puszta megjelenés
esetere is, ami fuár inkább a hanyatlás, semmint a demokrácia
kiteljesedéséneka jele. Athén megszűnt hatalmi tényező lenni,
de a ntgy megtázkődtatás az egész görög világot válságba sodorta.
A két és fél évüzedes háború az egész görög föld gazdasági életé-A por.lsz-
nek súlyos pusztulását okozta. A hábcrút követő évtizedek újjá- RENDszER
éledéseazonban már nem a klasszikus kor viszonyait restaurálta, rörnoulÁs.l,
hanem a gazdaság, a társadalom fejlődése új irányzatónak vált
atapjává. Mind Athénben, mind Spártában Öe a többi görög
területen is erőteljessé vált a
-
gazdasági-társadalmi differenciá-
-
lódrás. A mezőgazdaságban a földbirtok koncentrációja a tenden-
cia. A spártai seregek pusztításai ltán az attikai kis- és közép-
birtokos parasztság jelentős részs nem rendelkezett kellő anyagi-
akkal a gazdaság helyreállításához, de később sem állták a ver-
senyt a mind több rabszolgát foglalkoztató, fejlettebb termelési
módszereket alkalmaző nagybirtokokkal szemben. A kis- és közép-
birtokosok szatnának és gazdasági súlydnak csökkenésével a klasz-
szikus poliszdemokrácia bázisa bomlott föl. Spártában megszűnt a
klérosz adás-vételi tilalma, vele együtt fölbomlott az ,,egyenlők
közössége".
l:
,
Hasonló koncentrálódás figyelhető meg az iparban is. Az ön-
}- álló kisiparosok száma csökkent, a ,,családi műhely" háttérbe
szorult a rabszolga-munkaerőt foglalkoztató iir:mekkel szemben.
r A koncentrálódás elsősorban a ,,hadiiparban" indult meg, de
fokozatosan átterjedt minden iparágra. Általában csak 20-30
rabszolgát foglalkoztattak, de a száz-százhúsz rabszolgával dol-
goző üzem sem volt már ritkaság. A vagyon koncentrálódása keve-
sek kezében a kisbirtokosok és kisiparosok tönkremenését, pro-
letaizálását eredményezte, s a rabszolga-munkaerő kezdte háttérbe
szorítani mind az iparban, mind a kereskedelemben a szabad munka-
erőt.Egyik oldalon a vagyoni különbségek növekedése, fokozódó
elszegényedésa másik oldalon, kiélezte a társadalmi ellentéteket
már nemcsak a rabszolgatartók és rabszolgók, hanem a gazdag
és az elszegényedett szabadok között is. E korszakban, a IV. sz.
elején megszülettek a szegények vágyaitkifejező utópiák
- vagyoni
egyenlősítés, fogyasztási kommunizm írók, gondolkodók 165
 megfogalmazásában (Arisztophanész: Nőuralom, Plutoszi Pla-
l.;őn:Az állam). A klasszikus kor poliszának üírsadalmi és politikai
egyensúlya fölbomlott. Leghaladóbb formája, a demokrácia sem
tudta biztositani az elszegényedett tömegek megélhetését,a meg-
gazdagodő réteg pedij; a poütikai jogok kizárólagos gyakorlrására
tört. A poüszok kiélezett oszályharcából
megjelenéséből
- és a zsoldossereg
létrejött az íjabb, az űn.,,második tiirannisz"
lehetősége.
-
A hosszan tartó háborúk a IV. században a hadseregszervez.etet
is átalakították. A nehézkes és kotábban a termelő középrétegekre
épülőhopütahadsereg háttérbe szorult a nagyobb távon könyebben
mozgő, könnyű fegyuprzetű katonaság és a lovasság mellett. A
iosszabb ideig tartó hadjáratok pedig állandő zsoQpskatonaságot
igényeltek. A lehetőséget a ptoleárizálódó tömeg teremtette meg,
amelynek a zioldoskatonai,szolgálat megélhetést teremtett, eset-
leg zsákmáiyt és gyorp meggazdagodást is. Foglalkozássá vált a
katonáskodás és parancsnokaik vezetésévela zsoldosok bárki
szolgálatába elszegődtek, jó fizetéSért.A zsoldosok már elszakadtak
poliszuktól, és késZek voltak bárhol egy jől fizető poütikust, had-
yezért hatalomra juttatni; riiár nem hazájlkért harcoltak. Eltűnő-
ben volt az archaikus és a klasszikus kor poüszainak rendkívüli
erőt adő poliszpolgári öntudata, a poliszhazafiság.
A poüszok virágző gazdasági életénekaz alapja a dél-itráüai,
a szici|iai, a fekete-tengeri gyarmatokra irányuló árukivitel volt.
A peloponnészoszi háborúk idején e területek kifejlesztették saját
iparukat, kialakították saját piacukat. A külső piac szűkülése, a
behozaál csökkenése súlyosan érintette éppen a legfejlettebb
polisztrkat, növelte az árakat, a spekulációt, a nyomort, és fokozta
a poüszok nyílt egymás elleni küzdelmét a megmaradt piacokért.
A peloponnészoszi háborúk után a győztss Spárta volt a görög-
ség vezntő hatalma. Az ,,egyenlők közössége" azonban fölbomló-
ban volt, a kléroszok szabad adásvétele (i. e. 400 köriil) nyomán
egyesek kezében nagy birtokok halmozódtak föl, és egyre több
spártai vált nincstelenné. A birtoktalanok számánat növekedésé-
vel csökkent a teljes jogú polgárok száma, és ezekkel az elszsgé-
nyedett spártaiakkal erősödött a spártai államrenddel szemben-
állók helóták, perioikoszok tábora.
- -
A IY. szÁzad első két évtizedében Spárta háborúkba bonyolódott elóbb a
perzsákkal, majd néhány polisz fogott össze Spárta ellen (Athén, Korinthosz,
Thébai, Argosz).E tízévesbelháború a 387-ben megkötött ún.antalkidaszi
békévelzárult, amelynek föltételeit a perzsa király garantálta! Spárta együtt-
működése a perzsíkkal megpecsételte a kisázsiai görög városok sorsát; perzsa
fönnható§ág alá keruítek. Ez a tény viszont a görögseg hangulatát Spárta ellen
lóó forditotta.
 Egy éwized műva (379) Thébaiban demokratikus fordulat zajlott le Pelo-
pidasz és Epameinóndasz veznté,&vel,.majd Boiotia többi városiban is, és
Athén is hozá|átot,t a déloszi szövetség felújításához, Spárta nem sokáig nézte
tétlenüt Thébai megeró§ödesét. A Boiotiába benyomuló spártai sereg azonban
folyamán először vereséget szenvedett (37l), A
története
-következóévben - megsemmisító
Epameinóndasz benyomult a Peloponnészosaa, és bár Spár,
tát nem tudta bevenni, elfoglalta Messzéniát, és helyreállította függetlenségét.
spárta hatalma megrendült, szövetségének tagjai elszakadtak, peloponnészosz,
városaiban az oligarchia és a7 elnyomottak véres, kegyetlen osztályherca rpb-
bant ki. Spárta végleg elvesztette hegemóniáját. Szerepét egy idóre Thébai
vette át, arnellyel most már Athén is szem8efoldult. t]jabb évtizedes eldöntet-
len, de a görögség anyagi, emberi, erkölcsi erejét föIórló ktizdelem után 361-ben
általános görög bekét kötöttek, amely alól csak Messzénia elvesztésébe bele-
nyugodni nem tudó Spárta vonta ki magát. A sázad közepére széthullott az
újabb déloszi szövetség is.

A görög világ a bomlás, a hanyatlás, a teljes kimerülés állapo-

tába jutott, amikor függetlenségét új hatalom, Makedónia fenye-
gette.
A Batkán-félszigetnek az olümposz hegységtől a Sztrümón Mlxroór.u,l
folyóig tartó partvidékén Khalkidiké kivételével-és a mögötte FöLEMELKEDÉsB
-
fekvő hegyvidéken éltek a makedónok. E görögséggel távoli
íokon nép egymás nyelvét nem értették,és a görögök hosz-
-bár
szú ideig nem tartották magukközül valónak-a haárvidéken
illír és thrák törzsekkel keveredett. A partvidéken (Alsó-Makedó-
niában) elterülő síkságon íiildműveléssel,a hegyvidéken (Felső-
Makedóniában) állattenyésztéssel foglalkoztak, Gazdag e terület
íában, ércekben: vasban és rézben, majd a |Y- század elején bir-
tokba vették a pangaioni ezüstbányákat is. A nemzetségi társa_
dalom sok vonását megőrző makedón arisztokratikus királyság
nagy kiterjedése, természeti gazdagsága, jelentős számú lakossága
és jól kiépítettközpontosított államszaí:telste révéna DI. század
közepén a Balkán-félsziget vezető hatalma lett. Fiatal királya,
II. Philfuposz (359-336) aki ifiúságának egy ÉszétThébaiban
-
I

töltötte hajtotta végre a Makedónia hatalmát biztosító refor-

-
mokat. Pénzreformja révén szilárd árfolyamú atany- és ezüstpénz
került forgalomba, amely elősegítette a kereskedelem fölvirág,
zását, de,,diplomáciai" célokra is sikeresen fölhasználta. Nagysza-
bású hadügyi reformjaival a kor legütőképesebb hadseregét te-
remtette meg.

A gyalogságból meg§zervezte a híressé váIt hadrendjét, a phalanxot: a

tömött és erymás mögött 16 soros mélységben tagolt hadrend€t, amelyben a
katonák hosszrl lándzsával, szarissával voltak föIferyverezve (az első sor rövi_
debb _ két méteres _ lándzsával, a hátsó sorok lándzsái már 5 méteresek,
amelyet az előttük állók vállára fektettek). valóságos lándzsaerdő meredt az
ellenségre. A gyalogságot a makedón szabad parasztok alkották, a nehédegy_
verzetű lovasságot az arisáokrácia állította ki. A hadsereget ostromfölszerelés- 167
 sel is jól ellátta" ostromtoronnyal, kat.pultokkal, faltöró kossal -es mássat. A
siker másik átoga a küönbözó fegyveáenrek átgondolt, ii§§zehangolt együtt-
múködesének kialakítá.a volt-

philipposz egyik íő célja a reformok végrehajtrása

után megfelelő
tengeri kikötők biztosítiása. Fölhasználta a görög poliszok viszá-
lyait- több várost elfoglalt (Amphipoüsz, Püdna, Poteidaia),
és az elfoglalt thrák tengerparton megalapította philippoi városát.
Már korábban tudatában lehetett éppen Thébaiban s7',r'Ett
tapasztalatai alapján --, hogy a- szÉtforgácsolt, meggyöngült
görögseg ftrlötti hegemónia megszerzése nem túl merész elképzelés.
Megerőscidése vtán cselekvőleg is beavatkozott a görög államok
harcaiba.

352-ben Thébai oldalán Phókisz ellen, és Thesszaliát uralma alá hajtotta. I. e.

348-ban khalkidikáfétsziget vrirosainak szövetségével visett háborút, elfog-
lalta olünthosz városát, s a többivel együtt beolvasztotta Makedóniába.

Támadó föllépgse azonban aggodalmat keltett a görög álla-

mokban, erósödött a makedónellenes hangulat. philipposz ter-
jeszkedése idején kiilönösen Athénben, de szinúe mináin gorög
poliszban két gyakorlati elgondolás ütközött összr: az egész
görögséget egyesítő pánhellén gondoliat és a klasszikus polisz_
rendszer fölújítrására irányuló trirekvés. A gazdas,ági és üirsadalmi
válságból *iutat kereső rabszolgatartó arisztokrácia volt a pán-
hellén gondolat fő ámasza, de minden tarsadalmi rétegben meg-
találhatók hívei. A velük szembenálló erőt elsősorban a kisáru-
termelők alkotüík, akik a polisz haüírai között láták biztosítva
létüket. De e tiáborhoz tartoztak Athénben a fekete-tengeri keres-
kedelemben érdekelt kereskedők, afegyvergyárók is. A két irány-
zat harca kísérhető nyomon Athén két kiváló sánokának, Iszok-
ratésznek és Démoszthenésznek a küzdelmében-
A pánhellén c§oport szószőlőja volt Iszokratész, testvérharc
helyett a görög-poliszok összefogásót hirdette az ,,ősiellenség'', a
perzsák ellen. Fölismerék, hogy a gazdasrági válságot a keleti
hódítrások, új nyersanyagfornísok és új piacok oldanák meg, és a
mind nagyobb sámú nincstelen üimeg is teleplehetőséget kapna-
vagyis a háború föllendítené a görög ipart és kereskedelmet,
hozzájutnának kelet kirrcseihez, es megszabadíthatnák a városo-
kat a nincstelen lakosságól. Iszokratész előbb a régi görög álta-
moktól: Athéntől, spárüától és Thébaiól várta a szövetség létre-
hozását, majd a szicíliai és a thesszáliai türannosztól, de ezrk már
nem voltak alkalmasak arra. végül is Makedóniát tartotta egyet-
len olyan államnak, amely egyesíthetné a görögöket.
A makedónellenes demokrata csoport veúte az ókor legkivá-
168 lóbb szónoka, az athéni demokrácáért rajongó Démoszthenész
Démoszthenész, Polükleitosz bronzszobrának másoIata
 volt, tamogatői a ker.eskedő- és az iparosrétegek és mindazok,
akik Phiüpposztól a demokráciát féltették. Démoszthenész lán-
goló beszédekben próbálta föléleszteni az athéni poliszhazafiságot,
amely korábban a rugyogő sikerek záloga volt. A görög poliszok
összefogásának szükségességéthirdette beszédeiben, de ő make-
dónellenes céllal. Nagy hatrású ,,philippikáiban" ostorozta rr.
Philipposzt, a ,,zsarnokot", aki megfojtja majd a hellén szabadsá-
got. Démoszthenév azonban nem tudott új programot adni, a
régi demokráciőt akarta visszaállítani a poliszrendszer hanyathisa
idejen, holott ennek már sem társadalmi, sem gazdas᧠a|apla
nem volt. Olünthosz ostroma idején Démoszüenész még elérte,
hogy hadat iizenjenek Philipposznak, de elkéstek a segítséggel.
Olünthosz elestével a makedónellenes csoport is elbukott. Még
egyszer föllángolt a harc, mikor Philipposz a Hellészpontoszra
is rátette kezét, és a görögök fekete-tengeri gabonakereskedelme
veszélybe került. Démoszthenésznek még egyszer sikerült egy
szővetséget létrehoznia, azonban az egyesült görög hadak i. e.
338-ban Khairóneia mellett súlyos vereséget szenvedtek. A vereség
megtörte a görögök ellenállását.
Philipposz javaslatara i. e. 337-ben ült össze Korinthoszban a
görög államok küldötteinek_ kongresszusa, amelyen_ Spárta kivé-
telével minden görög állam részt vett. A kongresszus általános
békéthirdetett, megtiltotta a görögök közötti háborúkat, minden
görög államot függetlennek nyilvánított, és létrehozta a pdnhellén
szövetséget. A gazdaság megerősítésétszolgálták azok ahatároza-
tok, amelyek megtiltották a földoszást, a vagyonelkobzást, az
adósságok eltörlését és a rabszolgák fölszabadiását politikai
célokból. Makedónia nem tartozott ugyan a szövetség taTiukőzé,
de vezetése Philipposz kezében volt, őt választották az egyesitett
sereg fővezérévé.A következő évi kongresszuson elhatározák a
perzsák elleni háborut, Philipposz azoaban már nem élvezhette
sikerei gyümölcseit. A hadjárat előkésziiletei közepette és hatalma
csúcspontján, tánya esküvőjén orgyilkos áldozata lett.
A kongresszus a görögség történetének fordulópontja volt. Az
önálló városállámok rendszere, a poliszrendszer összeomlott, a
poliszok makedón tartományok szintjére süllyedtek. Makedónia
lett a hellén világ sorsának irányítoja.
A görögök közötti béke, bármilyen súlyos árat fizettek is érte,
érdeke volt minden ársadalmi rétegnek. A megelőző harcok ered-
ményei és vívmányai sem vesztek el, hanem éppen Nagy Sándor
hódíásai nyomán me§sze ftildön elterjedve váltak az emberiség
fejlődésének alapjaiv á.

t70
A klasszikus kor művelődése
A klasszikus kor görögsége és különösen Athén, a művelődés
minden területen napjainkban is tiszteletreméló alkotásokkal
ajándékozía meg az emberiséget. A tudomány legtöbb ágában e
kor a tényanyag íiilhalmozásának azidőszaka. A matematikát a
rendszerességre, a bizonyíthatóságra tijrekvés és elméleti jelentő-
ségű módszeíek bevezetése jellemzi; Hippokratész pedig megpró-
bálta rendszerbe foglalni a geometria addig megismert adatait.
Az orvostudományban kiemelkedő szerepet játszott egy másik
Hippokratész, aki ftilhívta a figyelmet arra, hogy a beteget mindenre
kiterjedő figyelemmel kell vizsgálni, mert a szerve7ft minden
része összefügg egymással. Az orvostudomány további fejlődése
szempontjából jelentős volt az emberi szewezetsk (temperamentu-
mok) különbőzőségéről, a négy temperamentumról szóló tanítása
(szangvinikus, flegmatikus, kolerikus, melankoükus).
Az athéni demokrácia kialakulása és megszilárdulása az ko- Az Inoolrou
dalmi alkotásokon is észrevehető, a szprzőknek számolniuk kellett
a démosz igényeivel; s a démoszt az időszerű ársadalmi problémák,
közösségi és egyéni erkölcsi kérdések érdekelték. Nagyszerű alko-
tások születtek ekkor, amelyek ma is megragadják az embert
gondolataik gazdagságával és mélységével,megjelenítőerejével és
finomságával. Az archaikus kor a lirai költészet virágkora, a
klasszikus korszakban a színpaddal kapcsolatos műfajok virág-
zottak, a dráma és a vigjáték. ,

A sziltráz fontos központja volt a társadalom életének, és nagy népszerű-

ségrrek örvendett (,,theatron" : -nézóhely" : színház). Az i. e. IV. sázadban
éptltek az óriási méretú, Athénb€n 17 000-es, Megalopoliszban (Arkadia)
44000-es befogadóképességű színházak. A darabot rendszerint a szerző rel-
dezte, az áltaíálos felügyelet volt az egyik arkhón föladata. Évente megrendez-
ték a drámaírók versenyét, amelyen három sz-erző 3-3 tragédiával és 1-1 víg-
játékkal vett részt.

A üagikus műfaj művészi magaslatait Aiszkhülosz, Szophoklész

és Euripidész jelentették. AiszkhüIosz 90 tragédiát írt, sajnos csak
hét maradt az utókorra. Ezek mondanivalói ma is időszerűek. Az
Oreszteia trilógia (Agamemnón, Síri áldozők, Eumeniszek) alap-
témája a matriarchátus és a patriarchátus közötti kiizdelem. A
kláncolt Prométheusz-ban az emberiség boldogulásáért kiizdő
hős alakját rajzolja meg, s Prométheusz a haladásért, az értelem
győzslméétt bármilyen áldozatot vállaló ember példaképelett.
Szophoklész Periklész kortársa államférfi is volt, sztratégoszi
- -
tisztséget viselt. A Lz0-ból hét tragediája maradt fönn, a legismer-
tebbek: az Oidipusz kirdly és az Ántigoné. Az Oidipuszban a tragé_ l7I
 AiszkhüIosz, a IV. századi eredeti mtisolata

dia alapja a sors, a yégzet, s az embert a sors elleni küzdelemben

mutatja be. Az Antigonéban az embert dicsőíti: ,,Sok van, mi
csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb'', mondja
a kórus. A dráma egyben a demokrácia melletti állásfoglalás.
Euripiűsz (480-408) 92 művéből 18 tragédia, egy vígjátékés
sok töredék maradt fönn. Elődeivel szemben szkeptikusan nyilat-
kozik az istenekről, mindenhatóságukról; e kétkedésénekad kife-
jezést a Bellerophontész című tragédiájában és az Elektróban.
Bátran nyűlt az erkölcsi kérdésekhez (Médeia, Hippolütosz), és a
szofisták hatására az emberek egyenrangúságát vallja: ,,Ki bátor
és igazságos természetű, Legyen rabszolga bár, a közhit ellen is
I72 Mindenkinél nemesóbnek ítéleménj' Az athéni demokratikus
 Iend és Athén tengeri hatalmának a híve, elveti a spártai konzerva-
tivizmust de a radikális demokráciát is.
A vígjáték politikai jellegű volt, elevenen és gyorsan reagált a
politikai eseményekre. Teljes darabok csak Arisztophanésztől
maradtak fönn (i. e.446-385), 44 művéből 11. Állandóan bírálta
és gúnyolta a radikális demokratákat, különösen Kleónt és kalan-
dorpolitikáját (Lovagok, Darazsak). Több darabjában szembe-
fordul a népnek csak szenvedést okozó vég nélküli háborúkkal
(Béke, Lüszisztraté), s maró gúnnyal illeti a Nikiasz-féle béke
megkötésével hoppon maradt fegyvergyártókat. De nemcsak az

F-
I

Szophoklész, a IV. századi eredeti másolata

!
 aktuális poütikai kérdésekre reagál, kigúnyotja a korabeli irodalmi
és filozófiai irányzatokatis (Béhák, FeIMk). Arisztophanész első-
sorban a peloponnészosá háborúkban leginkább §újtott attikai
paíaszt§ág szőszőlőja, a demokrácia biráÁata.nála nem maga a
demokrácia inézménye ellen irányul, csu,láa vadhajtásai ellen.
A zme a régi görögöknél a költészethez kapcsolódott §zoro§an,
majd önálló művészeté fejlődött" és az esztétikai tanítások is a
zeneelmélet haására alakultak ki. A zeneelmélet alapjait a pütha-
goreuszok dolgozák ki: A görögök húros, fúvós és üőhangszere-
ket ismertek (lüra, kithera, barbiton, fuvola, kürtök, kümbalon,
tümpanön stb.).
Aftlozófia a tudományos ismeretek gyarapodása a materialista
filozőfia továbbfejlődését eredményezte, Anaxagorasz és Démok-
ritosz taníüísaiban teljesedett ki. Ánaxagoraszt a csillagászati ku-
taásokvezették el a materializmusig, egy lehullottmeteorit anyaga
alapján áll1tottaföl tételét,hogy az égítestek ís anyagí jellegűek,
nem pedig,,i§tenek". A dolgok ,,magvairól" sóló tana a környe-
ző világ materialista magyarázatát segítette elő. Ő volt az atffini
szabadgondolkodók vezére, és mint istentagadót, a halálbüntetésól
csak Periklész közbelépese mentette meg.
Démokrttosz (i. e. 46G-370) fejtette ki előszjr következetesen
az any ag örökkévalóságának gond olatát- Továbbfejlesztve lrukip-
posz atomokról szóló tanát, minden természeti jelenséget az ato-
mok mozgtisára vezntptt vissza; a keletkezés, aváltozás, az elmú|ás
nem egyéb, mint az atomok egye§ülése és különválása,tzlákozást
és eltrávolodása. Társadalmi vonatkoású tanításainak lényege az,
hogy elismeri az embernek a természettől való teljes függését;poti-
tikai téren a mérsékelt demokrácia híve volt.
Az i. e. V-TV. században megerősiidött Athénben a demokra-
tikus rend, bőviilt€k a kapcsolatok a különböző rendsznr'ú orsá-
gokkal. A feszült politikai harcok, a népgyűlésenés a bíróságokon
lezajlő viák fokozatosan a ársadalmi, jogi, erkölcsi kérdések felé
fordították a figyelmet. Az ékesszólás és a vitatkozás (retorika és
erisztika) művészete iránt megnyilvánuló érdeklődéstelégitaték
ki a szofisták. Ők elávolodtak a természettudományi kérdésektől,
helyette az emberi megismerés problémájával foglalkoztak. ,,Az
ember minden dolog méréke", hangsúlyozák, és elutasítoták az
ember tudatától független valós{got (Prótagorasd. Prótagorasz
társadalmi téren a demokrácia elveinek megalapozását kfuérelte
meg, amikor kifejtette, hogy az azigazságos. amit a polgárok több-
sége igazságosnak tart. Kételkedett a világ megismerhetőségében
. és az istenek létezésébenis. A szofutők frlozőfrája nem erységes.
Közös vonásuk volt, hogy tagadták azigazságok egyetemlegessé-
174 gét, a társadalmi jelenség"k é. tO*érryek szüksegszerűségét. Egye-
 sek az oügarchia hívei.voltak; pl. Kritiasz, Kalliklész, mások a
demokratikus rétegekhez közeledtek, akik köziil néhányan az
emberek egyenlőségének gondolatáig jutottak el. Pl. Antiphón
szerint a hellének és ,,barbárok", előkelők és szegények ,,minden-
ben egyformák", Alkidarnosz pedig kimondta, hogy az istenek
mindenkit egyenlőnek teremtettek, és a rabszolgaság nem szükség-
szerű.
A szofisták szkepticizmusával és relativizmusáv al sz.emben S zók-
rabsz a következetes idealizmus alapjiln próbálta megoldani a
megsmerés problémáját. Nem érdeklődött a természéttudományok
iránt, az ismeret forrásául' az ,,önmegismerést" jelölte meg (,,Is-
merd meg önmagad"), s figyelme az erkölqsi kérdésekre összpon-
tosult. A materialisták determinizmusával szembeállította teleolo-
gikus világné7Étét,a ,,minden dolog létezésétmeghaátoző cél"
tanát. Szókratész elutasította a démokratikus tálsadalmi rendet,
szerinte a tömegek nem foglalkoáatnak az államigyekkel, hanem
csakis a hozzáértők.Ezértt- e. 399-ben istentelenséggel vádolva, és
azt róví fel bűrréül, hogy aláássa a demokrácia alapjait, halálra
ítétték.Szókratész nagy érdeme, hogy ő d logika egyik megalapozőja.
Legjelentősebb tur,ítuánya Platón (i. e. 429-347), a legbaüíso-
sabb idealista filozófüs, az objektív idealizmus legjelentősebb mű-
velője volt. Az ,,Áilam" círnű dialógusában fejti ki.eszményi, utó-
pisztikus államelméletét. Ebben az államban, amely sokban emlé-
keztet Spártára, az egymás között vagyonközösségben élő ,,filo-
zóf,usok" kormányozzák a polgárok közösségét, és nekik irem lehet
sem rlagántulajdonuk, sem családjuk. Külön közösséget alkotnak
az ,,őrök" vagy harcosok is. A harmadik tírsadalmi csoport, a
,,dolgozók" (ftildművesek, kézművesek) kötelesek eltartani az első
két csoportot. Ebben az államban rabszolgák is vannak, de nem
görög szármázásűak.
Az ő tanitxánya volt Árisztotelész (i. e. 38z1-322), az ókor leg_
nagyobb gondolkodóinak egyike. Álamszemléletében (,,Politika" )
még a pohsz az idoalis egység, és a legjobb államformának azt
tartja, amely egyesíti az arisztokrácia és a demokrácia előnyeit.
Elveti a türanniszt, az o|igarchiát, de elveti a teljes demokráciát
is; saját korában, a IY. században úgy látta, hogy az élesedő
I

osztályharcok közepette veszélyessé válhat a demokrácia. Ha követ-

I keztetései vitathatóak is, platónnal ellentétes módszert alkalmazott :
li
Il nem elméleti követelményekből, konstrukciókból kiindulva épi-
tette föl eszményi államát, hanem rengeteg konkrét anyag íanul,
lí
|| mányozása alapjón vontale a tanulságokat. Filozófiai rendszerében
ismegkereste a,,létező" és a ,,nem létező" közötti közbülső utat:
a ,,lehetőség szerint létezőt"-. Ennek tekintette az anyagot, de az
L_
anyag nála nem a fizikai tömeg, hanem egy ,,önmagában tehetet- 17 5
I

ll

l
 len" és jellegtelen valami, ami öröktől fogva létezik, de csak akkor
válik tapasztalhatóvá, ha formát ölt. Tehát Arisztotelész szerint
a keletkezés a ,,lehetőség valősággá válása": ekkor válik a jelleg-
telen anyag létezővé, szubsztanciává. Hangsúly ozta azonban, hogy
az anyag és forma csak elméletben választhatő szét. Az anyag képes
bármely formát ölteni, de tehetetlensége megakadályozza, hogy a
forma a maga tökéletességében megmutatkozzék, s a forma sem
pusztul el a,,konkrétlétező" pusztulásával, mert éppoly örök, mint
176 azanyag. Tehát a formaazanyagmozgatója, alakítója, és egyszerre
 ok (amely mozgásba hozza az anyagot) és céI (ame|y felé a moz§ás
tart).Ez a folyamat sohasem álI meg, melt ahhoz, hogy egy lehető-
ségből valóság legyen, egy már meglevő másik szubsztanciára van
szükség, amely a folyamatot megindítja. A szubsztanciák között
fokozati különbséget tett, attól függően, milyen mértékben van je-
len a forma és az anyag: az élettelen tárgyakban uz anyag, az élő.
lényekben a iorma van többségben, az elvont fogalmakban több a
forma, mint az élőlényekben stb. E vonalon továbbhaladva vissza-
felé, eljutqnk a legáltalánosabb valamihez.: a végső okhoz, az első
mozgatóhoz, vagyis a tiszá formához. F;zt nevezi Arisztotelész
istenségnek, de ez az istenség nem avatkozik cselekvőleg a világ
menetébe. Arisztotelész tehát .nem következetesen materialista,
hanem kompromisszumra törekszik. Kutatási módszere azonban
a kutatast a konkrét létezőkvizsgálatára szoútotta
- azza|,hogy
új alapokat teremtett a tudományos vizsgálato\ számára.
- Arisztotelész alkÖtta meg a
forruilis logika rendszerét,törvény_
szerűségeit, és hozzájárult a dialektika sajátosságainak tiszázá-
sához. Nem gondolati játék volt számára a logika, hanem a való-
ság megismeresének eszkőze. Arisztotelész számos szaktudomány-
ban is maradandót alkotott, a fizikában, a biológiában éppúgy,
mint a fiziológiában és a csillagászatban.
Az egyes filozófiai hányzatok a természet magyarázatában el- A rönrÉNnr_
jutottak a racionalizmusig, a szofisták pedig megkíséreltéka tár- ínÁs
sadalmi jelenségek racionális magyarázatát is. A történetírásban
a történelem eseményeinek mitológiától mentes magy arázata Héro-
dotoszon keresztül Thuküdidésznél következik be.
Hérodotosz előtt is írtak már történelmet, de ezek nem többek
mint időrendben vagy íiildrajzilag csoportosított történetek el-
mondásai (a logographoszok, Hekataiosz, Ioón, Sztészimbrotosz
és mások). A törvenyszerűségek, az összefüggések megkeresésére
és fölüárására nem is törekedtek. Hérodotosz az első, aki ilyen
igénnyel nyúlt a történelemhez, ezért nevezhető Európa első tör-
ténettudósának, a,,történetírás atyjának" .
Hérodotosz (484-424) ltazásai során megismerte a görög tele-
pülésvilágot, a kisázsiai partvidéktől Dél-Itáliáig, Közel-Keletet,
a Fekete-tenger partvidékét. Éles szemű megfigyelőként hatalmas
ismeretanyagot gyűjtött össze, és ezek fölhasználásával írta meg
nagy művét, a petzsa háborúk történetét. Nem voltak előítéletei
a keleti népekkel szemben, elismeréssel adőzott a keleti kultúra
eredményeinek, és még a nagy ellenséggel, a perzsákkal szemben
sem érzünk művéből ellenszenvet. Ismerte a görög filozófia ered-
ményeit, jó kapcsolatban volt korának kiemelkedő személyiségei-
vel, Periklésszel, Szophoklésszel és másokkal. Művének első nég,l
könyvében Kelet népeiről ad értékes leírást, a háborúk tör- 177

12 Az ókori világ töíténele - 42404

 -

Hérodotosz, a IV. szózadi eredeti másolata

ténetétpedig az ótödik-kilencedik könyvekben írta meg. Hérodo-

tosz nem hitt a mitológiába4, az arisztokrácia isteni származásá-
ban, a geneológiai hagyományokban, A történelem
- vallja -
nem a mítosz folytatása, a kettő kőzé határvonalat kell huzni.
Nemcsak a .mitikus világképet vetette el, hanemzHékataiosz némi-
leg racionalizált mitikus földrajzát is. Hatottak rá a szofisták,
különösen Prótagorasz és művének egyes, eüe alkalmas részeiben
a hét perzsa előkelő beszélgetiisében az államigyekről vagy
-az pl.
állatvilág leírásában
- az ,,ellentmondások egysége" vizsgá-
latának módszereit alkalmazá, és a ,,célszerű kiegyenlítődés''
178 elve érvényesül szemléletében. Hérodotosz munkásságában a racio-
nalizmus még nem érvényesült teljes egészében. A mitológia ki-
kiiszöbölésével megkí;sérelteaz általános törvényszerűség megfogal-
mazá§t, de a törvénysz.e.ríkégfölőtt még ott áll az elvont istenség,
a t}eion. A történelem alapvető törvényszedfuégének a ködorgást
tartotta, de e körforgás nem i§meri a fejlődés gondolatrát. Ami egy-
szer lehanyatloit, legyen az eí|beí,egy nép, egy ál!am, az tőbbé
nem emelkedik föl, annak története lezárult. Az általános törvény-
szerűs{gen belül azoriban meglepő, előre nem látható fordulatok
is bekövetkeáetnek. Könyvének síerkez-ete is elvét tükrözi: a
üírténelem meneét egymás után követkeó árt körökben ábrá-
zolja, népek, államok személyiségek fiilemelkedésénekós hanyat-
lásának zárt egymásutánjában. Hérodotosz műve nemcsak forrás-
ként értékes, hanem az első mű, amely,törvényszerűségek megra,
gadására törekszik, és ő Európa első prózairója.
A görög történetírás másik nagy alakjaTlruküöüsz (4ffi-395).
Fiatalon átélte Athéílvitágzásának é.vtizedeit; de szemtanúja volt
Athén hanyatlásának is. Erre a hanyatlásra.kere§te a választ, és
kortársainál mélyebbre hatolt az okok keresésében.Nemcsak
szemtanúja, hanem részWevője iolt a pelopo_nnészoszi háborunak;
athéni sztratégoszként sereget vezényelt, de megérte a sámííz.etést
és a bukást is. A háborunak és Athén bukásának okait kerewe nem
elégedett meg a közvetlen előzményk leírásával, a fölszíni ellen-
étek elemzésével.Történelemszetriléletének alapja a fejlődés gon-
dolata, és ezt sok vonatkoásban napjainkban is helytálló módsze-
rekkel igazolja. A történelmet anyagi tényezőkbőlvez-ette le anél-
kiil, hogy kikapcsolná az em&rek törénelemformáló szerepét. A
pcloponnészoszi háború szerinte elkerülhetetlen volt, mert mind-
két állam, Athén is és Spárta is hatalmának növelésére törekedett,
és mindkettő igyekezett a másikat ebben megakadályozni. A
,,hatalom kényszere" tette elkerülhetetlenné és szükségszerűvé a
háborút, és a,,szükségszn{tlség" Thuküdidész történelemszemlé-
letének alapelve.
Nagy szerepet játszanak nála a,Jéletlenek" is (pl. a pestisjár-
vány Athénben, Periklész haláia), amel} véletlenek azonban már
szükségszerű következményekkel járnak. Vagyis világosan látta,
hogy a történelem menetében előre ki nenr számítható tényezők is
kőnejátszanak. A történelem mozgatóereje tehát Thuküdidésznél
emberek hatalmi törekvése, amely törekvés szoros kölcsönhaüisban
van az egyes korok anyagi fejlettségevel mint természeti erőként
haó ényezővel1' ez a tényező szabja meg az óllamok rendjét, az
államrendszer pedig polgdrainak leltctőségeit és szellemi arculatót.
Ezzbl a fejlődésgondolatál és módszerrel a történetirást oly ma-
gaslatokra emelte, amelyet
- talán Tacifus kivételével - egyetlen
ókori történeűró sem ért el. l79
12.
 Thuküdiűsz. a IY. századi eredeti truísolata

Az őtköyető történetírás annak ellenére, hogy érdeklődési körük

egyetemes történelemmé bővült, nem érik el Thuküdidész magas-
latait. Sok mű született, de kerülték, hogy szándékosan vagy sem,
nem tudni, az események mélyebb okainak és összefüggéseinek
keresését.Xenophón (430-354) ,,Anabaszisz" cimű műve színes
leírása a perzsa zsoldban harcolt tizezer görög katonaviszontagsá-
gainak; Küroszról irt életrajza irodalmi értékű;írt még Sp:árta
államrendszeréről, amellyel tagadhatatlanul szimpatizált és Sók-
ratészről is. Nagy műve a Görőg Történelem, amelyben Thuküdidész
munkáját folytatta, de csak kronológiailag sikerült ez, értékemesz-
180 sze elmaradt elődjétől.
 A görög épitészet,elsősorban a templomépitészet tükrözi a A rÉpző-
görög művészet minden alapvető sajátosságát: a nyugalmat, a uűvÉszrr
derűl, a szépséget, a harmóniát. Tudjuk, hogy a vallási szertartás
a templomon kívül történt, így a görög templom díszítéseis a külső
részekre összpontosult. A cellát szinte nem is látni a körben, több
sorban elhelyezkedő oszlopoktól. Az oszloprend a legjellegzete-
sebb görög épitészetisajátosság; statikai szerepük mellett az épű-
let művészi szépségénekis fontos tényezői az oszlopok. Három
oszlopforma alakult ki az egyszerű dór oszlop, amelynek nincs
talapzata, fölső részénegy kerek ,,páína" és egy négyszögletes
lap helyezkedik el; a ión oszlop már karcsúbb, kerek lábazaton áll,
tetejét csigavonalas voluta disziti; a később kialakult korinthoszí

lz Erekhteion karíatiűí
 Mürőn diszkoszvetője, í. e. V. század közepe

oszlop fejét stilizált akantuszlevél-csokor disziti. E karcsú, szép

oszlopok szinte az álló ember benyomását keltik. Az V. sz. végén
az Akropoliszon épült Erekhteiont nem oszlopok, hanem hat nő-
alak tartja, a ,,kariatidák".
A templomépítészettel együtt fejlődött a szobrászat A templom-
cellában állott az istenszobor. A cella külső falán végigfutó f{n
(képszalag), a gerendázat metopéi (négyzetes ábrázolások); a
,,reüef" (dombormű) fejlődését is elősegítette a templom épitészet.
A kor legszebb építészetiemlékei találhatók az athéni Akropoli-
szon, amely erődítményjellegenek megszűntével a vallási kultusz
782 központja lett. A kor legkiválóbb építészeialkották épületeit:
!-

Polűkleitosz ürdavivője, V. szózad

Az Akropolisz mai látképe madártávlatból

A Parlhenon, mai óllapotában

Az athéni Akropolisz rekonstruílt makettje; részlet a Propüleióval
és a parthenonnal

Iktinosz, Kallikratész és mások. Periklész idején fejezték be a dór

stílusúAthéna Parthenoszt, Athéné istennő templomát. Szentélyé-
ben állott az istennő 12 méter ma$as; elefántcsont, arany borítású
szobra, Pheidiasz alkotása. Ugyancsak ő faragtaazoromzat renrek
szobrait, és az ő tervei szerint készült a 160 méter hosszú, egy méter
magas szalagdombormű, amelyen a Panathénaia fölvonulrását örö-
kítettékmeg. Periklész korában épiilt a Propüleia is.
A szobrászat halhatatlan alkÖtásokkal ajándékozta meg az em-
beriséget, Mürón, Pheiáiasz, Polükleitosz és mások grűveivel.
Mürón a versenyeken győztes atléták megmintázásával szerzett
hírnevet ; a másolatban fönnmaradt Dis zkos zverá7b (Diszkobolosz)
a legszebb.ókori alkoüisok egyike. A mozgő testnek azt a pillana-
tát örökítette meg, amely a diszkosz elclobása előtti nrozgást és
a pillanatokon belül bekövetkező ellenmozgást sűriti. Polüklei-
tosz valt talárl az emberi test szépségéneklegtökébtesebb,ábrázo-
lója. A több mint két méter magas Dárdavivő (Dorüphorosz) az
erőteljes, könnyed és méltósággal teli alak látszólagos nyugalmát
ellentétes irányú vonalakkal teszi mozgalmassá. Polükleitosz el-
méleti munkával is foglalkozott, a ,,Kanón" című tanulmányában
az emberi test arányainak rendszerétdolgozta ki. A kor legnagyobb
atkotója Pheidiasz volt. Az említett Athéné-szobron, a Parthenon
domborművein kívül ő készítette az olümpiai Zeusz-szobrot,
amelyet minden görög kötelességének tartott életébenegyszeí
megtekinteni. A IV. században a lágyabb formák váltják föl a
korábbi szigorúbb stílust, példa erre Praxitelész ragyogő Hermész-
szobra. 185
 A mindennapi élet
AcsnÁo A fiatalok társválasztásában egyedül Spárta adott bizonyos
szabadságot, egész nevelési rendszerével összefüggésben. A tiibbi
görög államban a leányok aügszólhattak bele a párválasztásba .-
de az fiak sem mindig
-, e kérdésbena szülők döntöttek. Termé-
§zetesen ez nem jelentette azt, bogy kizfuólag érCekházasságok
kötődtek, inkább mondható, hogy a családok megfontolt elhatá-
tozása döntött.
A tr.ízassógkötést megelózte a,,hozományok" pontos megáltapítása, vaglis
a $azdaságl jellegű kérdésekelintézése, ezután következett csak a házassági
szertartás, és ehhez tulajdonképpen a hivatalos vallásnak, az államnak nem volt
kÖz€. A §zeftartás jelképezte a régi élet végét,azí$ életkezdetét (áldozat bernu_
tat&á, megíi§áulási szertartás), és lényeges mozrllrnata a menyas§zonyt á régi
otthonából az rij otthonba kíséró menet volt. Az esküvő után néhány flapre
úJabb 1ekorr6t rendeztek, amelyen fölvették az rtj a§§zonyt a férj nemzetségéb€,
Ném volt kevés az, amit a nőtól a házasságban követeltek. Xenophón, b
nyugalomba vonult hadvezér és történész ,,Oiokonomikoszában ' leítja, nielyek
a jó háziesszony jellemvonásai: tapintat, ryöngédség, finomság, denlii erély
stb. Áz asszonynak otthon kellett iilnie, Periklészis aú az asszonyt dit*érte,
akitick ,,serin erényeiről, sem.hibáiról" nem esik szó férfitársaságban, Vagyis
teÜeséil észrevétlenülél. Fő föIadata a törvényes gyermekek szülése, a család
folyamatosságának a fönntattása, a vagyon örökösének a biztosítása volt.
Fiú nélküli családban a leány örökölhette a vagyont, de azért,hogy a vagyon a
házissát|Bal ne kerüjön át más neinzetségbe, az apa legközelebbi férfirokoná-
hoz kellett férjhez mennie, még akkor is, ha már férjnélvolt. Ez esettrén el kellett
válnia, hogy férjhez mehessen apai rokonához. Ennél szabadabban éltek a spfu-
tai asszonyok. A férj viszont naryobb szabadsigot élvezett. Laza eikölcseik
olyart természetesek voltak, amilyen tilosak az esszonyok sámára. ferrnésze-
te§en koránts€m volt ritka a jó házasság, sokan megtalálták benne egyéni bol-
dogságukat, az asszonyok közül is.

A házasság fő célja természetesen a szaporodás volt, de a görög

esaládok nem törekedtek sok gyermekre. A higiénia akkori viszo-
nyai között a gyermekhalálozások aíánya is rendkíviil magas volt.
A gyermek megszületése után az apának megvolt a joga, hogy dönt-
sön a gyermek íiilneveléséről.Ha nem akarta ftilnevelni valamilyen
oknál fogva, a szerencsétlen újszülöttet kitették valamely járatlan-
elhagyatott helyre, és ismertetőjegyet tettek mellé. Ha nem pusz-
tult el ritkán maradt életben valaki fölnevelte, gycrmek-
- -
telen.asszony va1y hetata, hogy hasznot hűzzonbelőle. Az ismer-
tetőjegy arra szolgált, hogy a sziilők föüsmerhessék később, pl. a
testvérházasság elkerülése érdekében. A gyermekszárt korlátozá-
sának, a csecsemőkitételnek anyagi okai voltak, elsősorban a va-
gyon osztódásának megakadályozása. A megaíaiak aátt sz-edték
Össze a kitett athéni csecsemőket (a fiúkat), hogy katonát nevel-
186 jenek belőlük, a thébaiak árverésen adták el a ,,íiilöslegesnek"
nyilvánított csecsemőt, aki megvette és ítilnevelte, annak lett rab-
szolgája. Spártában a katonai nevelés szempontjai határozák meg
a csecsemők sorsát.
Ha a gyermek életben maradhatott, néhány'nappal a születés
uán végeztékel a tiszűtó szertartásokat az anyávtl, a gyermekkol
és mindenkivel, aki segédkezett a születésnél. A névadás a tizeűk
napon következett be. A görögöknek csak egy nevük volt, avusték,
nevet nem ismerték, hivatalosan az apjak és a démosz nevét üsel-
ték. A görög nevek vala,milyen jelentéssel bírtak, amelyek rendsze-
rint asziilők vágyaitfejezék ki, pt.Periklész: rragyhffi Szophok-
: :
lész igen bölcs, Ariszteidész kitűnő alakrl stb. Az elsőszülött
fiú rendszerint a nagyapja nevét kapta, mintegy jeleként annak,
hogy az akkor már rendszerint halott nagyszülő él tovább az rlj-
szülöttben.
A gyermek hatéves koiáig lazárólag a családban nevelkedett. Axrvrr,És
A csecsemő mellé a tehetősebb családok dajkát fogadtak, aki akár
rabszolganő volt, akár szabad származású, a családban fontos
A legelőkelőbbek körében volt szokászos Athén-
helyet foglalt el.
ben, hogy spártai nőket fogadtak föl dajkának, akiket sajátos
neveltetésük révénerre a föladatra a legjobbaknak tartottak. Yaló-
színű, hogy az enyhe égbajlat következtében
módja is erre enged következtetni
- de aházak építési
a gyermekek a kis udvárokon,
-
dc inkább akázak előtt csapatostől az uteán, a tereken töltötték
idejiiket. Mint a későbbi évezredek gyermekeinek, nekik is min-
den jó volt a játékra, ami kezük ügyébe ketiilt. Ismerték a csigát,
a karikát, a kötél-, a golyó- és a labdajátékokat, a szórakoztatő
és edző versengéseket. A tégésznk áltál ftiltárt gyermeksírokból
számtalanjáték kerüt elő: cserép vagy fa állatfigurák, katonák,
kocsik; a kislányok játékbabái, mozgatható fejiel és végtagokkal..
Yagyis ugyanolyan játékok, amelyekkel napjaink kicsinyei is ját-
szanak. Az is valószínű, hogy a gyermekeket tudatosan odaállí-
tották kézműves vagy földműves apjuk mellé, hogy figyelemmel
kísérjékmunkáját (sok játék is a fiilnőttek munkaeszközeinek
kicsinyített mása), és esetleg korán munkára is fogták őket, termé-
szetesen q szegényebb családok gyermekeit. Hároméves korukban
estek át a második fontos szertartáson (az első a születést követő
befogadás a családba). Tavasszal
- február-március - az
Anthesztérián, a tayasz és a vlr:ágzís ünnepén a hároméves kicsik
fejére virágkoszorút tettek, játékokkal és egyéb csecsebecsékkel
ajándékozák meg őket annak jeleként, hogy kinőttek a csecsemő-
korból, és hogy a tavaszi sarjadás ereje rájuk is átháruljon.
Hat-hét éves korban kezdődött a gyermek iskolai nevelése, kike-
rült a szülők kizárólagos hatóköréből, és belépett a ,,közéletbe"
Spártában, mint láthattuk, a gyermek nevelésétazállamifelügyelet 187
 alatt közösségben, a magánéletól szinte teljesen elzárva végezték,
a katonai érdekeknek megfelelően. Athénben a2 áIIam nem szólt
bele a nevelésbe, a szxbad kistermelők demokráciájában erre nem
volt szükség; rninden §zülő kényszerítésnélkül taníttatta gyerme-
.két. A két kársadalmi.poütikai rendszer jellegének megfelelően a
spártai nevelésf a konzervativizmus, a minden újtól való idegen-
kedés, az athénit a mindig a le§újabb és a leghasznosabb ismere-
tek megszerúséreirányuló törekves jellemezte. xerxész támadása
idején, amikor az-athéni gyermekeket Troizén szigetére menekí-
, tették, Troizén rardelkezést hozott a menekü|t gyermekek oktatá-
sáról. A legsúlyosabb időben, a lét-nemléthatírrán sem feledkeztek
meg a nevelésről.
Az athéni nevelés három szakaszra oszthirtó. Hatéves korig a
szilőiházban szerzett valamelyes ismereteket a gyermek, hatéves
kortól kapott elemi oktaüíst: megtanult írni és olvasni, számolni,
ismeretekef szerzett grammatikában, geonletriábán és zenében,
és alapos testnevelésben részesült. Ezt követte
tartotta - akiA szükségesnek
a ,,íiilsőfokú", már szakosított képzés. gyermekek a
-
tanitő hánában vagy oszlopcsarnokban jöttek össze. Az íní§-olva-
sás tanulásának módszere nagyjából agyanaz volt, mint napjaink-
ban: betűk, betűkapcsolások, szótagok, szavak megtanulrisa és
gyakorlása. Valószínű, hogy a mítoszok, elsősorban Homérosz
eposzai voltak első olvasmányaik, a betííketpedig viasszal bevont
táblára rótták az irővesszővel. A sámtantanulás csak az alap-
műveletek elsajátítrására irányult; elég volt, ha a kereskedelemhez
és a napi élethez szükséges ismereteket sajáűtották el. A magas
fokú elméleti matematikának nem volt köze az iskolai oktaüíshoz
Annál érdekesebb viszont, hogy a zene fontos szerepet játszott a
nevelésben. Fölismerték jellemformáló hatását, és nem tekintették
művelt embernek azt, aki nem tudott énekelni, üíncolni és hang-
szeren (Iant, fuvola) játszani. A testnevelés külön erre a célra
szolgáló csarnokban, a ,,gümnaszionban'' folyt, ahol atlétikai kép-
zést kaptak (futís, trgrás, gerely- és diszkoszvetés, birkóás, ököl-
vívás), és a testedzést is a műveltség szerves alkotórészének tar-
tották, nem is szólva a testnevelés rendkívüli fontosságáról, ame-
lyet a katonai előképzésszámára jelentett. A gyerekeket termé-
§zetesen a tehetősebbeket -
rendszerint egy rabszolga kísérteaz
-
iskolába, a paidagógosz. E rabszolga már hatéves kor előtt is fog-
lalkozott a gyermekkel, majd ő vitte az iskolába, hogy megvédje
a gyereket az utcán, és vitte az ,,iskolai fölszerelést". Az iskolábart
segítette a gyermeket a tanulásban is.
A ftilserdült ifiú életében a tizennyolc éves kor fordulópontot
jelentett. Bejegyezték a démosz talJai közé, űn. ephébosz lett-
löö^^
t
Ekkor kezdte meg kétéves kötelező katonai szolgálatát. Az ephébia
első évébentovábbi oktatást és katonai kiképzéstkaptak, a máso-
dik évben pedig helyőrségi szolgálatot teljesítettek a határvidé-
ken vagy más fontos katonai\támaszponton. (Az első évben phü-
lénkéntcsoportosítoták az ifiakat egy-egy szophrónisztész veze-
tésével, akit az apák által jelölt három férfiúközül a gyűlés jelölt
ki, és az ifiak napi négy oboloszzso|dot kaptak.) A kétévesszol-
gálat letelte után váltak teljesjogú polgárokká, és aktívan vehettek
részt az állam tigyéinek intézésében.
A műveltség alapelemeinek elsajátításában, bár a nők iskoláz-
tatasával kevésbétörődtek, minden athéni polgár részesülhetett.
Az írni-olvasni tudás aránya, amelyet napjainkban is a művelődés
legfontosabb alapelemének tekintünk, igen magas volt. Éppen
ez a súles körű alapműveltség biztositotta a magas fokú szellemi
és politikai kultúra kialakulását
A görög lakőház zártvilágvolt. Az épület kivülről csak a kapun A uÁz,
át érintkezett a külvilággal, a híuon belüli élet a szemek elől el- A VISELET,
rejtve, a belső udvaron és a kicsi, sötét szobákban zájlott|e- Az lzÉrryzÉs
athéni ferfiak napjaik nagyobb részétműhelyeikben, ftildjeiken
yagy az agorán töltötték, a feleség, a gyermekek és a házirabszol-
gák élete viszont e szűk és zárt világra korlátozódott. Persze a
lakosság többsége földműves lévén,a tehetősebbek vidéken épí-
tettek házat. A vidéki |akóház mellett, amely a birtok középpont-
jában épült, egy toronyszerű épület is emelkedett, amelynek fiild-
szintjén műhelyek, szerszámkamrák voltak, a fából épült emeleten
pedig a terményeket trárolták.

Az athéni lakóházak kis alapterületűek, váltakozó sámú és nagys"ígúhelyi-

ségekkel (60-120 négyzetméter alapterület, a 2-6 helyiség egyenként 6-30
oéryzetméter). Egyik alapvető sajátossága a görög ,,lakásnak", hogy teljesen
elküönülnek a női és a férfilakrészek, másik pedig a belső udvar, amelyból a
lakószobák nyílnak. A ház befogadóképességét nem alapterületével vagy a
helyiségek sámával mérték, hanem az elhelyezhető fekhelyek sámával.
A lakóház berendezése meglepően egyszerü volt. Tulajdonképpen csak
négyfélebútort használtakl az ágyat (amely nemcsak alvás celjára szoleíílt,
hanem a férfiak a lakomákon is a heverón fekve, félkarjukra támaszkodva
ettek és ittak), a négyszögletes, alacsony háromlábűaszta|t,azilóalkalmatossá-
got, a támlás vagy támlátlan szeket, padot, zsámolyt; végül a ládát, amelyben
a ruhákat, az edényeket és más tárgyakat tartották. A berendezés egyhangú-
párnák, függönyök,
§ácát
- elsősorban a tehetósebbeknél - enyhítették a
huzatok és más űszíté§ek, pl. kerámia tárgyak.
Athén vízben szegény volt; a családok többsége nem rendelkezett saját kút_
tal, rendszerint a közkutakra jártakvizért a rabszolgák :iagy uz asszonyok. A
sorban állás a kútnál nem volt ritka jelenség, de talán egyetlen olyan hely volt,
ahol az asszonyok alkalmanként kicserélhették egymással mondanivalójukat.
É,pültek közfürdók is, de ezekre a helyekre a ,,tisztes" polgárok nem jrfutak,
csak a szegények és azok, akik alkalmanként ide húzódtak melegedni. A ház
higiéniája nem volt kti,lönösebben biztató, különösen ott, ahol háziállatokat is 189
 tartottak, vary terményeket tároltak. Az emesztőgödrök a ház udvarában
voltak (általában nyitottak), sok volt a nemkívánatos étősködő, de a szűk
utcák sem voltak tiszták, és éjszaka biztonságosak sem. Fzek a lakónegyedek
a közterek, a középületek, az Akropolisz, az Agora lenyűgözően szép épít-
ményeinek éles ellentétei voltak.
Az étkezesek közül a vacsora volt a f&tkezés, reggel és napközben csak
futólag vettek magukhoz ételt. Az étrend termeszetesen az anyagi hetyzettól
fúggött. A szegények fő tápláléka a hüvelyesek, a hagyma, a zöldsegfélék es a
hal, a gyümölcsök közül a füge volt, a gazdagok viszont válogatott étrendet
tudtak összeállítani. A tehetósebb€k vacsorái voltak a társasági összejövetelekre
szolgáló alkalmak, amelyeken nemcsak lakomááak, hanem énekesek, színé-
szek is sór:ako^atták óket. (A nók nem vehettek résá e lakomákon). Nem
használtak evőeszközöket, kezükkel ettek, a folyékonyabb ételeket kivájt
kenyérhéjjal meregették ki. Étkezes közben is, de főként utána bort ittak, és
boroás kö;rben beszélgettek, szórakoztak, tánasjátékot játszottak. A lakomák
persze ritkák voltak, az athéni polgárok rendszerint korán lefeküdtek.
A ruházkodás megíehetősen egyszerű volt. A legáltalánosabb öltözék a
khitón, amelyet a férfiak és nók egyaránt viseltek Az ún. dór khitón zsákszerű
ruhadarab, amely vary földig ért, vagy csupán a kinyrijtott karok végéig;a
vállon kapoccsal fogták össze, derékban pedig öwel. A khitón íiitött finomabb
anyagból készült köpenyt viseltek azutrÁn. A nők köpenyét, amelyet a khitón
fölé vettek, ha távoztak a házból, peplosznak neveáék; díszesebb anyagból
készült, bóven és szebben redózték, mint a férfiak, és derékban öwel szodtot-
ták le. A katonák termé§zetesen nem mozgást akadályozó bő köpenyt vettek
föl, hanem a khlamüsz nevú rövid ,,zubbonyt''. Legkedveltebb lábbelijük a
saru volt, de ismerték a árt ,,félcipőt", és a vadászatnál viselt magas szírú
csizmát is.
Hajüseletük is eryszerű volt. Az archaikus korban a férfiak is hosszú hajat
viseltek, a perz§a háborrlk kezdetétól jött ,,divatba'' a röüdre vágott haj, A
nók otthon lazán csomóba kötötték, csak a nyilvánosság elótt, illetve ünnepi
alkalmakkor eresztették le középen elváasztott hosszú hajukat. Sem a férfiak,
sem a nők nem fedték be fejüket, csupán a mesteremberek, a hajósok es az
állandóan szabadban tartózkodók viseltek süveget vagy széles karimájú kala-
pot. A nók az időjárásól függően kendővel vagy köpenyük sarkával fedték be
a fejii,ket, a széles karimájú, csúcsos női kalap csak később jött divatba. Az
ékszerviselésis mértéktartó volt. A férfiak rendszerint csak 8yűrűt viseltek,
amit pecsétként hasnáltak, c§ak jelentős alkalmakkor tettek fejükre koszorút
vary diadémot, a nók fülbevalót, ryűrűt, karperecet, nyakláncot, hajdíszeket
vettek föl alkalmanként.

A betegek győgyiásában a győgyászat

- annak ellenére, hogya varázslásnak,
tudománya igen komoly eredményeket éit el
-,
a kuruzslásnak nagy hitele volt. Jelentős szerepetjátszottak azún.
Ászklépiosz-szentélyek, amelyekhez a betegek tömegei zarándokol-
tak csodás gyógyulást yáíva. Ugyanakkor a legfejlettebb görög
poliszok ingyenes állami orvosi kezeléstbiztosítottak polgáraiknak.
Az állami orvos rend§zeres évi fizetésértingyen gyógyított, s csak a
,rmagánorvosok" éIt;k a honoráriumból.

190
 Az évszázadok során Athént az ellenség többször elpusztította, A vÁnos
de mindig újjáépütés mindiÉnagyobb és szebb lctt. A poüsszá
szerveződéssel párhrrzamosan alakult ki az athénívároskép,
amelynek egyik központjaaz Ákropolisz, a másik az Agora.
Az igazlnagy városépítésimunkálatok Szolón. és a Peiszi§ztradi-
dák idején indultak meg. Lecsapolták az Agora nedvességét,víz-
vezntéképiilt, az utakat kővel burkolták, és Akropoliszon, a királyi
palota helyén, Athénétiszteletére új templomot emeltek. Az Agora
N
volt a központja a város pezsgő életének; a taíet szép és jelentős
ii épületek vettók köril, Zelsz és Apollón temploma, a Prütaneion
(az állami tisztségviselők székháaa), a Buleutérion (az őtszázak
tanácsának épülete), a ,,tizrnkét isten oltára", a Métróotr (itt
I

őílztékahivatalos iratokat, szerződéseket, végrendeleteket, vagyis

amolyan állami levéltár volt). A peízsa háboru során az egyre
szebbé váló Athén romba dőlt: leégtek az Akropolisz templomai,
a környék szentélyei, az Agora épületei, a lakónegyedek.
Az űjjáiépiéskezdete a görög klasszikus művészet fénykorának
is kezdete volt. Előbb atapasztalatok miatt védőfalakat emel-
- -
tek a város és kikötője, Peiraieusz körül, és védőfalakkal biztosítot-
ák az Agorától a kikötőig veir.ető útvonalat. A védőművek meg-
építéseuüán láttak hozzá a város újjáépiés€hez. Az Akropoüsz
ftilépítéseállami íiiladat lett, a népgyűléshagyta jővá az építési
terveket, és Periklész közreműködésével Pheidiasz irányltotta-
Az Akropoüsz kompoációját művészi tudatossággal tervezték.
Nem belső tereket formáltak, hanem szoborszerű épüIetek csoport,
ját, amely nemlezárta, hanem megrryitotta a kiláüást a dombtető
fiinnsíkján. Légiesen könnyednek tííntaz Akropolisz, amelyet
még jobban hangsűyozott a szikták és a márvány tónusan az épit-
mények tökéletes elrendezettsége. A sziklaftínnsík a Parthenónnak
és a többi építménynekösszeforrott, természetesnek tűnő egységét
alkotta, szinte jelképe volt a görögség rendkívüü ájérzékének,
Az ókori mediterrán ember élete napközben a szabadban zajlott
le: a köztereken, a középületekben, az oszlopcsarnokokban.
A lakóháznak másodrendű szerepe volt. Athén közéletének - ál-
lami, politikai, kulturáti§, kereskedelmi éleének a szőtakozás,
-,
nak, az időtOltésnek a középpond a volt az Agora (gyülekezési hely,
piacér). Itt zajlottak le a népgyűtések, a polgárok politikai vitr{i;
ittválasztottákatisztségviselőketvagyéppenséggelittoszúaktzál-
ták őket. A Dionüszosz-szinbáz és a sztadion megépítéseelőtt az
Agorán adüák elő a tagédÁkat, itt rendezísk a versenyeket. Itt
volt kezdetben a központi piac is, ésbár azárusok később kiszorul-
tak a környező uteákba, az űzletemberek az oszlopcsarnokok ár-
nyékában kötötték üzleteiket. Az Agora szélénközkutakat épí-
tettek, hogy friss ivővizhezjussanak az ott nyiizsgő polgárok. 191
 A köziga"gatási épületek mellett (Prüáneion, Buleutérion, Met-
róon) itt emelkedtek az oszlopcsarnokok, a sztoák. A sztoa egy
hosszú teőszerkezet, amelyet egyik oldalon szilárd fal-, a másik
oldalon oszlopsor tartott. A napnak, az évnek minden szakaszá-
ban védelmet nyújtott a természeti elemekkel, a ttiző napsütéssel,
az esővel szemben. A mediterrán klíma számára eszményi épület
fő funkcioja azvolt, hogy megfelelő környezetet biztosítson a tár-
sadálmi kapcsolatoknak. Itt töltötték idejüket a filozófusok, és biz-
tosak lehettek abban, hogy mindig lesz hallgatóságuk.
I

A város egyik le$égibb és legszebb oszlopcsarnokát, a SztaJa Poikilét sá- )

mos ókon szeriő említi. Sajnos csak e leirásokbóI ismerjük. Gyönyörű fal- :

festményei közül a marathóni csata ábrázolása a legnevesebb: Jól ismert e

csarnok, nint egyeqfilozófiai iskolák találkozóhelye: sűrűn látogatta Kratesz,
a ktitrikusz filoófu6. Zénon filozófiai iskolája a sztoikusok- erről a sáoá-
ról kapta elnevezését. -
A város peremén helyezkédtek el a gümnaszionok (a három leg-
nevesebb: Akadémia,' Lükeion, Künoszargész), itt nevelték az
ephéboszokat a hadtudományokra, itt végezték a testgyakorlato- }

kat, de itt zajlolt.a magasabb fokú oktatás is. A gümnaszioirok

nemcsak a testedzés és a sz§rakozás, hanem a kulturális élet köz-
pontjai is voltak. §

üNNrrrr, Az attikai év a holdév 354 napból, tizenkét 30 és 29 napos hónapból

állott. Görögorság- egyes államaiban
-
iiNNnpsÉcrr - a vallásiaszertartásokhoz igazodva
az év
különböző idópontokban kezdódött. Athénben nyári napéjegyenlőséget
-követó első újholdkor kezdődött, és az elsdarkhóntót kapta a nevét (Spártában
az első ephorosztól, Argoszban Héra papnőjétől). Az i. e.IV-III. szÁzadban,
Timaiosz történetíró kezdeményezése nyomán az éveket az olii,rnpiai játékoktóI
sámították, igy i. e. 7761ett az egész görög világ idósámitásának kezdete.
Mivel a játékokat négyévenkéntrendezték, a két periódus közötti idópontot,
az éveket úgyjelölték, hogy ,,ennek és ennek az olimpiásznak első, második stb.
évében".A holdév és a napév közötti különbseg kiegyenlítéséreidónkérrt 30
napos szökőhónapot iktattak be, tizenharmadik hónapként. Pontosabb idő-
számításra úrr. ciklusokat vettek figyelembe. Pl. a nyoléves ciklus öt 12 hónapos
és három 13 hónapos évből álott, vagyis 2922 napbó|, ami pontosan nyolc
napévnek felel meg. A hónapok beosztása nem esett egybe a mi hónapbeosztá-
sunkkal. Az első hónap p|. a Hekatombaión, július-augusztus hónap egy-egy
részére esik, a második, a Metageitnión, augusztus-szeptember hónapra stb.

Athénben a legnagyobb ünnep természetesen Athéné ünnepe

volt, a Panathénaia: azév első hónapjában ünnepelték, a mi nap-
tárunk szerint augusztus elején. Az ünnep már éjszaka megkezdő-
dött fáklyás versenyfutással, az ifiak és leányok á|tal az Akropoü-
szon előadott táncokkal és énekekkel. Napftilkeltekor ünnepi föl-
vonulás kezdődött. A menet középpontjában egy kocsin vitték
az Athénénekftilajánlott díszes, hímzett peploszt. Az áldozati szcr-
192 tartás ütán kezdődtek a versenyek. A legkorábbiak a kocsiverse-
F

nyek voltak, és i. e. 566-től,,atlétikai" versenyeket is rendeztek.

Valószínűleg Hipparkhosz vette föl a versenyek közé a Homérosz-
előadások énekeseinek versenyét, ittpénz és aranykoszorú volt a
győztesek jutalma. A gümnasztikai versenyek győzteseit Athéné
szent olajfáinak termésébőlkészült olajjal jutalmazák Ez tekin-
I
télyes mennyiségű és értékű(3H0 amphora) volt, és az amphorák
I
is erre a céka készültek. Egyik oldalukat Athénéképe díszítette,
t
i a másikat annak a versenyágnak egy-egy jelenete, amelyben a győz-
lt tes versenyzett.
i
Metageitnión hónapban rendezték, négyévenként,az olümpiai
!
jótékokat ; szintén négyévenként,Delphoiban az Apollón tisztele-
i
tére rendezntt játékokat. Munükhión hónapban pedig az iszthmoszi
i
összgörög játékokat, Korinthoszban.
l A görög ünnepségek közül a legjelentősebb az olümpiai ünnep
volt, amelyetZeusz tiszteletére Olümpiában rendeztek (Elisz terü-
letén). Az ünnepségek pánhellén, vagyi§ az egész görőgségre kiter-
jedő jelentőségűek voltak, minden göröglakta területről idesereg-
|ettek az emberek. A görög államok között folyó háborúk a játékok
megnyitásakor megszakadtak,,,szent fegyverszünetet" kötöttek.
Aki megszegte, súlyos pénzbirsággal sújtották. Az első olümpiát a
hagyomány szerint i. e-776-ban rendezték, ekkorjegyeztékfől az
első győztes nevét. Ajátékok minden negyedik évjúliusában vol-
tak, és 5 napig tartottak. Az utolsót i. sz. 389-ben rendezték, majd
Theodosius bizánci császár az olümpiai játékokat i. sz. 393-ban,
mint pogány szokást, betiltotta.
A versenyeken csak szabad polgárok vehettek részt versenyző-
ként. Egyes versenyszámokban pedig (lóverseny, kocsiverseny) csak
a gazdagabb polgárok, akiknek lehetőségük volt versenylovak tar-
tására. A nők nézőként sem jelenhettek meg a játékokon. Az egyes
versenyszámok győztesei rendkívül nagy tiszteletnek és tekintély-
nek örvendettek egész Görögországban. Egyes kiemelkedő állam-
férfiak is olümpiai babérok elnyeréséretörekedtek, Alkibiadész pl.
többször aratott győzslmet a kocsiversenyeken.

A sportversenyeken kezdetben csak a futás szerepelt, majd fokozatosan

más versenysámok is meghonosodtak: A 18. olümpiától szerepelt a birkóás
és a pentatlon (ugrás, futás, gerelyhajítás, diszkoszvetés, birkóás), a 23.-tól-
az ökölvívás, a 65.-től a fegyverfutás; a lóverseny a25.-től (i. e. 680), a kocsi-
verseny pedig a 33.-tól (i, e. 648). Késóbb a játékokon költők és tudósok is
reszt vettek; a költők műveiket adtri& elő, a tudósok tanításaikat ismertették.

E versengés alapvetően különbözött a római versenyektől: nem

brutalis erőmutogatás vagy élethalál-kiizdelem volt, hanem csupán
kiváló eredmények eléréséresarkallt. Még az ökölvívásban :s.
amely súrolta a kíméletlenséghatárát,tiszteltékaz ellenfél életét. I93
13 Az ókori világ története - 42404
 A hellenizmus kora
(i. e. IV-II. szazad)

Nugy Sándor birodalma

A góoíró A görögség t<irténetének Nagy Sándor hódíüásával kezdődő űj
xeprÁuror szakaszátnevez-üik a hellenizmus korának. Nem a korábbi fejlő-
déstől független korszak ez,banem szervesfolytatósa a görög poli-
snk több évszdzados fejlőüsenek A görög rabszolgatartó társa-
dalom fejlődése, a nalyüzemi rabszolgatartós, az árutermelés és a
pénzgazdálkodás ebben a szakaszban érte el fejlődése csúcspontját.

A perzsa birodalom az i. e. IY. százzdbal fölbomlóban volt. Meggyöngüt

a központi hatalom, a szatrapák la|alma a családban öröklódött, gyakran
önálló belpoütikát folytattak a kirátyi hatalommal szemben, es időnként kül-
politikájukban is függetlenltették magukat. A meggyöngüt, rendezetlen, a
görög hadmírvészet4ögött elrnaradt perzsa hadsereg helyett az uralkodók egyre
iúkább z§Óldosseregeket vettek igénybe, akik között különösen nagy sámban
voltak görögök. III. Dareiosz néhány éves uralkodiisa alatt (336-330) a perzsa
birodalom elbukott.
Makedóniában a II. Philipposzhalála nyomán jelentkező udvari cselszövé-
seket, a thrák-iltír törz§ek lázzdását trónra lépő fia" Alexandrov (megszokott
nevén Nagy Sándor) gyor§an elfojtotta, majd Thébai, Athén es a peloponné-
szoszi városok makedónellenes megmozdulásait törte meg. Thébai városával
kegyetlenül leszímolt, életben maradt lakosait rahvolgának adta el, a várost
pedig leromboltatta. Az ifjú Alexandrosz (i. e. 336-323) kiváló képességekkel
rendelkezett, Arisáotelész irányításával kitűnó nevelesben részesült. É,rdek-
lódést tanusított a tudományok, a művészetek iránt, széles látókörű politikus,
diplomata és nagyszerű stratéga volt. A belsó nebézségekfölsámolása, a bal-
kán-félszigeti anyaorság erységénekmegsziliárdítása utítt hozzáláíott világ-
hódító tervének a vé8rehajtásához.

I. e.334 ávaszán kelt át.a Hellészpontoszon harmincezsr gyalo-

gossal és ötezer lovassal. A gyalogság zömét a makedón phalanx
egységei, a görög szövetséges csapatok és a zsoldosok alkotüák.

Az elsó összecsapás a kisázsiai szatrapákkal a Hellészpontosz közelében, a

Granikosz folyónál történt. A perzsák vereséget szenvedtek. A kisázsiai görög
-ryárosok többsége Milétosz és Halikarnasszosz kivételével önként hódolt
- -
meg.
Nagy Sbndor a kisázsiai Gordion városában töltötte a telet, es itt vágta szét
194 a leeendásphrügkirály, Gordiosz szekerénlevő kötélcsomót. A legenr
kardjival

\
 %J l4l
u
zl!
F

1
I
.o
€
§,./
o

N
t
i$
.!!
o
o-
o
í
N
iu
L_

':
W,Vű /L
j"
ó
*" i.
a:
í ''.. g
N
($''D
OD
W:
N
Lö lqrx ))"./..ó'
.:=
3 b
.2
íd llln\ ) ,Él d.} § t-
llll jUÁ=t
c j'o
É :Jl }.
§a
,qt
iN
i6C
N ll\
l/,
., (
,.
< }-
.9 ' j\:\ o
é.E |í lli

,it''
3
h }6 o"s.b't..
{hL,-.-_ :
uo
tr
,o
c
$fi .iü
.' íí .@l
(,] _;<
I
('
d
('
s.oc
_ó
ar,
.óL d
sL
LF"#./q F ,c,

o6
ó s
D-
d 6
E
6a H ,oo
L d)
lt,
J(ú
E
J.
o 9
a p ú, € c .lt)
E
3o c o vl L
r(, T
;o- d
x{, o
z z >.
bo'
d
óN
ó
!
o
.5

t
E -o
v,
9
'z T ü
 da szertnt aki e csomót megoldja, Ázsia ura lesz. §exandrosz karddal ,,oldotta
meg" a ,,gordiuszi csomót"
I. e. 333-ban tovább folytatta hadjáratát; ő§szel Isszosznál ütközött meg a
Dareiosz által személyesen vezényelt hatalmas és túleróben levő perzsa sereg-
gel. A perzsák súlyos vereséget szenvedtek, Dareiosz tábora és családja (anyja,
felesége, gyermekei) Alexandrosz fogsagába került. Ezurán délnek fordult,
Fönícia, Palesztina, Egyiptom felé. Néhány város makacs ellenállást fejtett ki;
Türoszt csak héthónapi ostrom után sikerült elfoglalnia, az életben maradt
férfiakat, a nőket, gyermekeket is rabszolgaságba vetette. Ezlett a sorsa Gaza
városának is.

Ezltán akadálytalanul vonult a Nílus völgyébe. Egyiptomban

nem ütközött ellenállásba. Az egyiptomi perzsa szattapa megadta
magát, a papság pedig Amon-Ré főisten fiaként fogadta, és a régi
fáraők utódának nyilvánította őt, Azi. e,332--431 telét Egyiptom-
ban töltötte, és a Nílus deltájában alapította meg az általa alapított
városok legjelentősebbj ét, Alexandria városát. Alexandrosz straté-
giai elgondolása nagyszerűen beváIt. A perzsa birodalom nyugati
peremterületeit, amelyek,lakossága szinte állandó lázadásban volt,
könnyűszerrel elfoglalta, és a területek lakossága néhány kivé-
teltől eltekintve -
fölszabadítóként üdvözölte. Ezzel a hódítással
-
elvágta a perzsa birodalmat a Földközitengertől, megbénítottaa
perzsa szolgálatban álló föníciai hajóhadat mely többé nem
fenyegette hadseregének utánpótlását
-
de elejét vette annak is,
-,
hogy a perzsákkal kapcsolatot teremtsenek. Alexandrosz egyiptomi
tartózkodása lehetőséget adott Dareiosznak arra, hogy ősszes
erőit egyesítse. De ez volt Alexandrosz célja is, hogy egyetlen hatal-
mas összecsapá§ban törje meg Dareiosz hatalmát. Elérkezettnek
látta az időt, hogy apetzsa birodalom szívéttámadja meg. 33I ta-
yaszán Mezopotámia felé fordult, és a Tigris melletti Gaugaméla
falunál az egykori Ninive romjai közelében
- ütközött meg
a
-
két sereg. Dareiosz megsemmisítő vereséget szenvedett, eg észtábora
a makedónok birtokába került.
Alexandrosz sorra elfoglalta Perzsia legfontosabb városait, Babilonban,
Szusában, Perszepoliszban hatalmas mennyiségúértéketzsákmányolt (egye-
dül a perszepoliszi királyi kincstárbóI 120m0 talantont száhítottak el). A
keleti tartományok kormányrői,33o-bal meggl,ilkolták Dareioszt, az utolsó
Akhaimenidát, s Baktria szatrapája, Bésszosz kiáltotta ki magát Perzsia kirá-
lyává. Nensok:íra azonban fogsígba esett, és Alexandrosz mint királygyilkost
. végeztette ki (i, e. 327). A győzelemmel teljesítettnek látta a korinthoszi szövet_
séghatározatát, és a görög szövetséges csapatokat hazabocsátotta.
Alexandrosz magát a perzsa király utódának tekintette, és hogy uralmát a
perzsákkal is elfogadtassa, feleségül vette Dareiosz leányát. Most már perzsa
királyként folytatta hadjáratát kelet felé. Alexandrosz benyomult az Óxosz
és a laxartész (Amu-Darja es Szir-Darja) völgyébe. KözépÁzsia terüIetén
erős ellenállásba ütközött. A szakák, a masszagéták, különösen pedig a szogdok
fejtettek ki erős fegyveres ellenátlást Szpitamenész vezetésével.
1
^.
IYO Megtörésük után Alexandrosz igyekezett megnyerni a bennszülött arisz-
rácia támogatását, részben a hódítások megszilárdítása érdekében,részben
azért, mert égető szükség volt a hadsereg föltöItésére. Fokozatosan sorozta be
hadseregébe a baktriai, a szogd lovasságot és más törzsek harcosait. Végül i. e.
327 tavasrÁlíndia meghódításátavezetett hadjáratot, amelynek mesés gazdag-
ságáról sámos legendát hallott. Indiában nagy tömegű, de szetforg;ácsolf
ellenféIlel
- szabad törzsekkel, fejedelemsegekkel - kellett megküzdenie.
Alexandrosz meghódította a mai Pakisztán területét a Hüphaszisz és az Indus
folyóig, további előnyomulását azonban ahadseregbenfokozódó elégedetlen-
seg megakadályozta. A hosszú menetelések, az állandó csaták, az egészségtelen
vidékek kimedtették a harcosokat. Alexandrosz a visszavonulás mellett döntött,
és e visszavonulásból, mivel más útvonalon tértek vissza, újabb egyben a
legnehezebb, víztelen pusztaságokoh keresztül vezető
-
hadjárat lett. A had-
-
sereg egyik része tengeri úton, a másik a fönt említett szÁrazföldi útvonalon
i. e. 325-ben érkezett visszaBabilonba.

Nagyszabású terveket szőtt a Földközi-tenger nyugati medencé_ A arnoonroIr,r

jónek meghódítására, de előkészületei közben, 323-ban lázas be- Ésnör.Bour.Ás.l
tegségben fiatalon megha]t. Már éIetében,de különösen halála
után legendákat szőttek köré nyugaton és keleten egyaránt.
Alexandrosz eredményei páratlanok az ókor eddigi történetében.
Nem csupán azért, mert eddig nem látott méretű, Makedóniától
az Indusig terjedő birodalmat hozott létre, hanem különösen azért,
mert a görögség fejlettebb termelőerői és kulttirája szómára nyitott
a korábbi gőrög keretek között elképzelhetetlen fejlőűsi lelrc-
-tőséget. -
A birodalom méreteit tekintve is minden eddiginél nagyobb
volt, de rendkívül tarka ősszetételű, különféle országoknak és
népeknek háború útján történt egyesítése.Nem volt egységes
gazdasági alapja, a fejlett görög poliszok, a Nílus-völgyi ezer éves
művelődés, Mezopotámia fejlett központjai egymástól is külön-
böztek, de különösen Belső-Ázsia nomád törzseitől tértek el.
Ebben a birodalomban kellett megszilárdítania hatalmát és meg-
szerv eznie a kőzigazgatást.
Politikájának középpontj ában bár elképzeléseit
pontosan nem
ismerjük a hódító makedón,
-
a meghódított perzsa
és más népek
-
uralkodó osztályainak összeolvasztása állott, belőlük akarta össze-
kovácsolni a birodalom egységes ariszíokráciájál. Nagy számban
vonta be a helyi arisztokrácia tagjait a hadsereg parancsnoki ka-
rába, a tartományi kormányzók sorába és az államapparátus más
posztjaira. Erőteljesen támogatta a makedón-perzsa házasságokat.
Maga is Dareioszleányát, Sztateirátvette feleségül és Rboxanét, egy
baktriai arisztokrata leányát (mert a keleti despoták szokása sze-
rint önmagának többnejűséget engedélyezett). Tizezer makedón
harcost házasitott össze egyetlen ünnepélyes szertartá§on perzsa
nőkkel. E birodalomban az alapvető ellentmondás nem a győztesek
és legyőzöttek ellentéte, hanem a makedón-görög-perzsa-bennszülött
arisztokrócia és a kizsákmónyolt lakossóg tömegeinek cllentmondása
volt. 197
 A birodalom egységének ideológiai alapja a keleti ,,istenkirály-
ság" lett volna, amely görög béroszelképzelésekkel vegyült, de a
keleti despotizmus és a görög monarchia keverékéből fokozatosan
a keleti vonások kerültek előtérbe. Ez megmutatkozott a szertar-
tásokban is; Alexandrosz aperzsa udvari szokásokat a hódoló
térdhajlítástaz uralkodó előtt a görög-makedón
-
alattvalóktól is
-
megkövetelte. A makedón arisztokrácia szembefordult Alexand-
rosznak ezzel a politikájával, sorozatos összeesküvéseiket azonban
minden esetben letörte, a görög arisztokrácia ellenállása pedig
inkább a passzivitásban nyilatkozott meg.
Alexandrosz hódításai nyomán görög katonák, iparosok, keres-
kedők özönlöttek keletre, és nincstelenek tömegei találták itt meg
boldogulásukat. A hódítások hatással voltak mind a Balkán-tél-
sziget, mind Kelet gazdasági életére.Szoros kereskedelmi kapcsola-
tok alakultak ki a görög világ, Közép-Ázsia,India, Arábiaközőtt,
amit elősegített a közös pénzrendszer bevezetése is. A perzsáktól
zsákmányolt több ezer mázsa arar|y- és ezüstkincset Alexandrosz
pénzérmékkéverette, s a föllendülő áru- és pénzforgalom a városok
folvirágzását eredményezte. Maga Alexandrosz is sámos várost
alapitott (túlnyomó többségét saját nevéről Alexandriának nevezte
el), közülük nem egy nagy fontosságú központtá feilődött. A hódí-
tások bővítették a görögség látókörét, gyarapitották ismereteiket,
a hadjáratok egyben tudományos expedíciók, fölfedező utak is
voltak.
A páratlanul rövid idő alattléúehozott birodalom Alexandrosz
halálával bomlásnak indult, ahadvezérek szinte már a ravatalnál
megkezdték vetélkedésüket.
Közös megállapodással Alexandrosz igen gyönge képességűöccsét ([I.
Philipposz) és a halott hódító Rhoxanétól nemsokára születendő gyermekét
ismerték el királyuknak. A kormányzás a két utód gyámjának, a legíekintélye-
sebb hadvezernek, Perdikkasmak a kezében volt. Az egyetértésnem sokáig
tartott. Két év múlva Perdikkaszt meggyilkolták (321), s megindult a több év-
tizedes pusztító harc Alexandrosz örökségőrt. E kegyetlen, árulásokkal és gyil-
kosságokkal tarkított küzdelem Alexandrosz egész családját
gét, utószülött fiát, öccsét - anyját, afelesé-
elpusztította 301-ben pedig Ipszosznál biro-
-
dalom egységét őrző Antigonosz seregét rs szétverték.Az egység fönntartá-
sának a reménye is megszűnt, a további küzdelem már csupán azért folyt,
melyik hadvezer mekkora területet bír kiszakítani magának a birodalomból.

A hadvezérek, a diadokhoszok több mint negyvenéves egymás

elleni kiizdelme folyamán hullott szét a birodalom, s alakultak ki
az űj államok, a kisebb-nagyobb monarchiák és közüírsaságok.
Először Egyiptom figgetlenítette magát Ptolemaiosz,,Sőtér" (Meg-
mentő) uralkodása alatt. E birodalom magába foglalta Líbiát és
Palesztinát is. Szeleukosz Nikátor hatalmas birodalma Kisózsiára,
198 Ető-Ázsiára terjedt ki néhány terület kivételével,később azonban
a keleti részek kiváltak, és megalakultabaktriai, valamint a parthus
állam. Makeünia Antigonosz utódainak, az antigonidáknak az
ál7ama lett, de a görög poliszok és szigetek fölötti hegemóniát
nem tudták maradéktalanul fönntartani. A görög közüársaságok
Makedónia ellensúlyozására szövetségeket hoztak létre északon
-
az 'aítóltai szövetséget, délen az akhai szövetséget .-, de Spárta és
Athén távol tartották magukat ezektől. Több más kisebb állam is
létrej<;tt: Pergamon,. a kisázsiai-félsziget nyugati résién,amely
állam a hellenisztikus művelődésben játszott fontos szerepet (a híres
pergamoni könyvüírban 200 000 kéztrat-tekqcset őriztek). Rhodosz
szigeállam a kereskedelem és a pén4iigyek terén emelkedett ki.
Ez a kialakult egyensúlyi helyzet váltczástól
kintve -- közel egy évszázadic állott
-fönn,néhány
amikor,a rómaiak
elte-
meg-
jelenése a Földközi-tenger keleti medencéjében új rendet teremtett.

A hellenisztikus államok
Barmily hosszan tartó és véres harcot vívtak á diadokhoszok és GezoesÁc És
utódaik (epigonok), a küzdelmek, a pusztítások kevéssé érintették rÁnseo.q.Lol,l
a ternelő lakosságot és a termelést, a városokban és vidéken.
AlexanSrosz birodalmának szétszakadása, a független hElleniszti-
kus államok kialakulása a birodalom gazdasági és kulturáüs egy-
ségétsem bontotta meg. Ezek a nagy kiterjedésű államok biztosí-
tották azt, amihez a pohszgazdaság keretei szűknek bizonyultak:
a nbgyüzemi rabszolgatartő mezőgazdasági és ipari termelést, az
egész területrg kiterjedő nagyarányú árucserét. A nagyüzemi ter-
melés, és az árucsere központja azonban görög földről keletre he-
lyeződött át;Kisázsiába, Egyiptomba, Közel-Keletre, ezek a terü-
letek -trrdtak a nagyüzemi termelésben a legerőtelje ebben részt
venni.
Alexandria lett a Földközi-tenger kereskedelmének a központja;
a kisázsiai városok különösen Pergamon és Milétosz látták
- -
el számos ipari termékkel a hellenisztikus államokat; bekapcsolód-
tak az árucserébe a Fekete-tenger partvidékének városai is. Ez a
szervezett és rendszeres árucsere átfogta a görög földtől a Kínáig
terjedő hatalmas területet. Az Arábiába Indiába és onnan Kína
felé vezstő kereskedelmi útvonalak kiindulópontjai a közel-keleti
városok voltak (Petra, Palmüra, Szeleukeia). A nagyüzemi termelés
és árucsere kibontakozása tette lehetővé a talajjavítást, a vetésforgó
bevezetését, az állattenyésztés jaűtását, új növények és gyümölcsfák
termesztését.A termelés módszereinek fejlődése azonban nem járt
együtt a technika fejlesztésével, gátat szabott ennek a rabszolga-
munkaerő alkalmazása. A tudomány számos technikai újdonságot I99
 rz

J=
o
o
ú,
ó P
v, J
D d lÚ.
É
w
tr
co
é 6
íL
N
2
z F,
.Jlll
J,
Y
,u| P
..L
o
o
,l
--€,-,-,-,1r

i s / o.ry
i E ,' :$

í{
d
WÉJfu
*.ÉvBéffi
ilItn##t*
lllll,(J,

lIli§lIa
-h#;§n*ffin_§a,.
l.{,
'A.o
,<l .gr
v,l.}, -| u,
l
N l
l
, N
o
o E .o
o_ É
,d
)=
s 9ö
.o-
:o

t.i
§
§:r
alkdtott (pl. Hierón gőzgépe, a vízimalom), de a termelésben nem
alkalmazták Arkhimédészgépezrtett is csak a hadászatban hasz-
nosították.
Az atársadalmi átalakulás, amely a poliszokban a IV. száradban
már megfigyelhető, a II|. században akadálytalanul ment végbe.
A nagyüzemi termelés íiilszámolta a kisárutermelők rétegeit, a gö-
rög poliszok korábbi tarsadalmi bázisát. Kisebb részük fölemelke-
dett a nagy rabszolgatartók 1(özé, nagyobb ré§zük azonban az
élősdi antik proletariátus soraiba süllyedt. Velük együtt tűnt el a
poliszdemokrácia és -hazafiság,eszméje is. A hellenisztikus álla-
mokban aiakultvárosok görögíakossága már a monarchiák részei;
neíh a klasszikus poüsz szabad Polgársága, hanem az őslakosság
kizsákmányolói. E monarchiák fő támaszai az őslakosság fölötti
uralom íiinntartására a makedón hadspreg mellett a görög városok
polgárai voltak.
E görög városokban virágző gazőaslgi és szellemi élet folyt,
a görögök átplántállák szokásaikat, gazőaságí tapasztalataikat,
erkölcseiket az éveztedes múlttal rendelkező keleti területekre.
Virágzottak a tudomáLnyok, ame\ek számos eredménye napjainkig
is érvényesfölfedezés.Avárosi élet azonban nem e területek ,,honi"
élajából, hagyományaiból és lakosságából nőtt ki. E monarchiák-
ban rendkívül éles volt a társadalmi ellentét,, ezt a város és a falu
etnikai különbsége, a kizsákmányoló hódítók és a kizsákmányolt
meghódítottak etnikai ellentéte pedig csak tovább bonyolította.
A hellenisztikus államok közül Egyiptom konszolidálódott a Ecvrprou
leghamarabb, a Ptolemaiszok alatt egyenletesebben és szervezet-
tebben fejlődótt a többinél. A legteljesebben valósult meg itt a
központosított, despotikus államszervezet. Fönntartották a fáraó
földtulajdonjogát, de már kivételt képeztek a némi önkormány-
zattal rendelkező gőrőgvárosok (Alexandria, Naukratisz és Ptole-
maisz), e városok'magántulajdonára nem terjedt ki a király elsőbb-
ségi tulajdonjoga. A földek egy részéta király az őslakos, a falu-
közösségbe tömörített bérlőparasztokkal műveltette meg. Gazdát-
kodásukat központilag irányították, és az egész termést be kellett
szolgáltatniuk. A kiráIy a fiildek másik részéta főtisztviselőknek,
a katonai vezetőknek, a templomoknak engedte át használatra.
Ezeket a földeket az arisziokráciavagy szintén bérlőparasztokkal,
vagy rabszolgákkal műveltette. A király tulajdonában voltak a
bányák, amelyekben tömegesen dolgoztatták a rabszolgákat, és
ugyancsak királyi monopólium volt a legfontosabb termékek kivi-
tele is.
Természetesen kiemelkedő szerepet játszott a hadsereg, amely
a görög
-A hadsereg polg{rsággal együtt
- a despotizmus támasza volt.
katonái nagyrészt makedónok és görögök voltak, csak a 20t
 zsoldosutánpótlás apadásával vontak be soraiba egyiptomi őslakos
egységeket. A hadsereg kivételezett helyzetet élvezett nem fizettek
fejadót, s a kirátyi földekből kaptak kisebb-nagyobb birtokot.
A'kizsákmányolt egyiptomi parasztok
- akik a közmunkákat
(a Nílus gát- és csatornarendszerének karbántartása)
is
ingyen robot-
''ban végezték
- az elviselhetetlen helyzetük ellen szökéssel véde-
keztek. Vagy a sivatagban kerestek menedéket, vagy anagyvárosok
nincstelenjei közé vegyültek. Ellenállásuk a II. században a szöké-
sek mellett már az adók megtagadása, a királyi tisztviselők meg-
támadása formájában is jelentkezett. A belső küzdelmek a II.
századra meggyöngítették a Ptolemaioszok erejét. A Szeleukidák
üímadásával szemben (i. e. 168) csak Róma segítségéveltudtak
megmaradni; s ettől kezdve a római politika eszközeivé váttak.
A szrr,rurpe A területileg legnagyobb kiterjedésű, de a legheterogénebb helle-
Ár,r,.q.u nisztikus birodalom a szeleúkidák állama volt. A birodalom ere-
jének bázisát három terület jelentette: Mezopotámia a fétmilüó
lakosú Szeleukeiával, Észak-SzíriaAntrokheiával, Kisózsia Szar-
deisszel és a görög városok egy részével. A sok tucat, különböző
etnikumhoz tartoző ázsiai népek fölötti hegemónia blztosiására
aktrály
- a hadsereg mellett - a városok többnyire görög lakos-
ságára támaszkodott. A hellenisztikus államok közül sehol nem
épült annyi város, mint itt; számuk több százrarúgott. A városok-
nak a poliszszervgrcthezhasanló autonómiát biztosítottak a Szele-
ukidák, és a városok szövetségi ltálózatára támaszkodtak. A poti-
szokkoz tartoző földek a város polgárságának tutajdonában vol-
tak, más területek birtokai fiilött viszont a despota rendelkezett.
A bányák és az erdők is az ő tulajdonát képezték. Avároshálózat
azonban, állandó erősítéSük és tamogatástlk, az erőszakos helleni.
zálás ellenére sem tudta föltartani a különböző népek elszakadási
törekvéseit. Szinte kezdetétől megindutt egy-egy terület elszakadása,
mígaem azi. e.I. század közepén a belső ellentétek következtében
és a római4k csapása alatt -- a birodalom összeomlott. Számos
-öíiálló állam alakult területén: Bithünia, Pontosz, Kappadokia,
Parthia, Baktria, Boszporosz, Pergamon, Rho,dosz stb.
MerroóNt^l A keleti hódítások súlyos veszteségeket okoztak Makedóniának,
És lakossága erősen megritkult, de azi, e. III. sz. második felére kihe-
GönöconszÁc verte a veszteségeketo és megerősítette fönnhatőságát a görög váro-
sok fölött (Euboia, Megara, Argosz, Élisz, Megalopolisz). A jelen-
tősebb görög városok közül a hellenisztikus korban Korinthosz
fejlődött gyors iramban, mert nem a keleti, hanem a nyugat felé
irányuló kereskedelemben volt érdekelt. Athén viszont gazdaságllag
is lehanyatlott. A keleti hódítás fölszívta a fölös lakosságot, és az
új piacok egy időre korlátlan gazdaságilehetőségeket biztosították ;
2a2 le a hellenisztikus államok erősöd#vel, ipri maogazdasági ter-
melésük föllendülésével a lehetőségek ismét elvesztek; Athén és a
régi görög városok háttérbe szorultak. Az elszegényedés kiélezte
a belső osztályellentéteket, erősítette a demokratikus törekvéseket.
Különösen Spártában éleződöttki ahelyzet. A spártaiak nagy
része tönkrement, a föld néhány ember kezébe összpontosult, s a
teljes jogú polgároknak már csak mindössze egyhetede rendelkezett
földdel. A reform-mozgalom élén,amely reformoknak ki kellett
volnavezetniük a társadalmat a súlyosbodó válságból, Agiszkirály
á|lotí (245-24l). Javaslatot terjesztett a népgyűléselé: töröljék el
az adósságokat; osszák föI a földeket, a teljesjogú polgárok számá-
nak növelése érdekében:4500 parcellát a spártaiaknak, 15 000-t
a perioikoszoknak, akik ezze| spártai polgárok lettek volna. Agisz,
valamint barátai és rokonai át is adták birtokukat az átlamnak.
A reformok végrehajtása azonban a kiváltságos kisebbség, a föld-
birtokosok ellenállásába ütközött. Agiszt ellenfele, Leónidasz ki-
rály elfogta és kivégeztette. A reformok atLeőnidaszfia, Kleomenész
folytatta (235-22l), Agiszénál haározottabb módszerekkel. A
népgyűléssel eltöröltette az ephoroszi intézményt, a legvagyonosabb
polgárokat száműzte, fölosztotta a földeket, és elégettette az adós-
kötelezvényeket. Ezekkel az iúézkedésekkela teljes jogú polgárok
,számát négyezerre emelte; perioikoszokat is íiilvett a polgárok
,sorába, és figyelmét ismét az ifiúság ,,spártai" nevelésérefordította.
Fölszabadította azokat a helótákat, akik meghatározott összegű
váltságdíjat tudtak fizetnil Mintegy 6000 rabszolga szabadult föl,
közülük kétezret a hadsereg soraiba is fiilvett. Az e|íszött arisztok-
rácia Makedóniában keresett támogatást. I. e.22l-ben a spártaiak
vereséget szenvedtek a makedón-akhaiai szövetség túlerejű had-
seregétől, Spártában visszaálütották a reformok előtti állapotot.
I(leomenész Egyiptomba menekült. A későbbi belső küzdelmek
,során all. század elejétől Spárta és a többi görög város arisz-
- -
lokráciája már nem a makedónokhoz, hanem Rómához fordult
segítségért.Róma minden esetben készségesen segítette az arisztok-
ráciáU lehetővé vált számáta a legális beavatkozás a görög ügyekbe,
és a beavatkozások nyomán hatalmának kiterjesztése a görögségre.
Nagy Sándor birodalma lehetővé tette a gőrőg gazdasági és
kulturális élet kiterjesztését,a válság levezetését. A stabilizálás csak
időleges volt. A belső osztályharcok, az egymás elleni ktizdelmek
megkönnyítették a hellenisztikus államok többségének meghódítá-
sát, és jelentős részük a római birodalom provinciájaként élt évszá-
zadokon át.

203
 A hellenisztikus kultúra

TuootvtÁNv, A makedón és görög uralom alá került országok fölszívták a

inooelou, görög művelődés elemeit, ugyanakkor a keleti kultúra is hatott a
uűvÉsznr görög művelődésre. A hellenizmusban tehát a görög és a helyi keleti
kultúrák köIcsönhatása érvényesült, amely kölósönhatás a gazdasági
társadalmi, poütikai változásokat tükrözte.
A nevelés je|legét már erősen a társadalmi egyenlőtlenség szabta
meg. A városi iskolát, a ,,gümnaszion"-t elvégző ifiak a gazdag
családok gyermekei voltak, kiváltságos csoportot alkottak a tö-
meggel szemben. A néptömeg szellemi életétviszont egyre inkább
a papság irányította.
A hellenisztikus államok kialakulása a tudomány, a művészet
fejlődésének föltételeit is megváltoztatta. A tudósok, a művészek
a királyi udvarokban, az udvar költségén éltek, ennek következté-
ben oly elméletek is születtek, amelyek célja a figyelem elterelése
volt a politikai kérdésekről. Alexandriában I. Ptolemaiosz alapi-
totta meg a híres könyvtárat (és a Muszeiónt), amelyben kb. fel-
millió kéziratot őriztek, és vezetői híres tudósok voltak: kallimak-
hosz, Eratoszthenész és mások. A Muszeión (,,Múzsák szentélye")
a tudósokat gyűjtötte össze, és tevékenysége hatással volt a római,
majd a rómaiak közvetítésével egész Európa művelődésére.
A természettudományok fejlődésében űj szakasz nyílott; a szak-
tudomónyok különváltak afilozófiától, önálló fejlődés útjára léptek,
és különósen a matematika, a földrajz, a csillagászat ért el nagy
eredményeket. Az i. e. III. század elején jelent meg Eukleidész
,,Elemek" című munkája, amely rendszerbe foglalt minden eddigi
geometriai eredményt. Eratoszthenész (i. e. 276-|93) fölismerte,
hogy a főld gömb alakú, és pontosan kiszámította a föld kerületé-
nek hosszúságát. Arisztarkhosz dolgozta ki a heliocentrikus világ-
képet, de ftilfedezését, értetlenségbe ütközvén, elíelejtették. Hip_
parkhosz megközelítő pontossággal kiszámította a Nap, a Föld és
n Hold egymástól való távolságát. A technika, bár elsősorban a
hadászatban ért el magas fokot, .néhány alapvető fölfedezéssel
gyarapította az emberiséget. A szicíliai Árkhimédész (kb.285-212),
íedezte föl a hidrosztatika alaptörvényét; az ő nevéhezfűződik a
.vízicsavar tökéletesítése és számtalan hadigép szerkesztése. Hérón
(i. e. II. század) nevéhezis több í?ilfedezéskapcsolódik,pl. agőzgép.
fölfedezése, de a gőzgépet csupán gyermekjátékszernek használták-
A földrajztudomány főként az egyes vidékek részletes leírásában,
tökéletesedett. A legjelentősebb alkotás a római korban élt (i. e-
63 -i. sz, 17) Sztrabón Geographikája, amely az akkor ismert
2a4 egész világ leirását tartalmazza.
 A történetírásban két irányzat alakult ki: az egyik az egyúttérzés
kiváltására törekedett (Timaiosz, Phülarkhosz), a másik sztníe kizá-
tőlag a szigorú tényközlésre szorítkozott. Gyakran vetődött föl a
,,sors" szerepe, és hajlottak arra, hogy az eseményeket a sorssal
magyarízták Ebben a korban írta meg görög nyelven Manethón
Egyiptom történetét, Babilónia történetét pedig ékírásosforrá-
sok alapján
-
Bérósszosz babiloni pap, ugyancsak görög nyelven.
-
A hellenisztikus történe!írás legkiemelkedőbb alakja Polübiosz (i. e.
2OO--l20'), az akhaiai szövetség jelentős politikusa, a római háta-
lom híve.,,Egyetemes történeté"-ben'-a római birodalom létrejöttét
dolgozta föl. Az eseményeket összefüggésükben vizsgálta, és figye-
lembe vette az események előzményeit is. Nem volt híve a demok-
ráciának, a;őmai államrendben vélte fölfedezni az eszményi alkot-
mányt.

§§
|..,j

A Mauszoleion IIalikarnasszos zban. IV. század

 i.|,,:,':@:..:

:*r:::ó::,,§&, §
Meneláosz és Patroklosz, i. e. III. szózad

A hellenizmusfilozófiájám az individualizmus a jellemző, A polisz

válsága egyben a poüsz pogári eszményeinek is válsága volt.
Az emberek elvesztették korábbi létftiltételeiket; a poliszok birodal-
mak összeomlásának voltak tanúi, s az ember §orsa az önkény-
uralomtól függött. Ez a függés tükröződik a ,,sors" fogalmában,
amely nagy szerepet játszott a hellenisztikus filozófiában. A filozófia
másik jellemzője a ,,bőlcs": az az ember, aki ki tudja magát vonni
a küső körülmények hatasa alől,tehátszabad. Ezt a szabad embert
áXűtoták szembe a vak sorssal. A kor két új filozófiai bányzaá a
sztoicizmus és az epikureizmus. Asztoicamus a végzetet tekintette
a legfőbb törvénynek, társadalmi téren azember világpolgár voltát
hangsúlyozta, ami szintén a polisz fölbomlásának terméke. A világ-
206 állam eszméjétvallotta, ami tulajdonképpen a római hódítás
|"
t

A pergamoni oltár, i. e. II. század

dicsőítése és igazolása volt. Az ,,ap,áthiát", az indulatoktól való

mentességet, az élvezetekről való lemondást, a végzet akaratába
való belenyugvást hirdette. Az epikureizmus (megalapítója Epi-
kurosz.i. e, 341-270) Démokritosz matoriaüsta irányát követte.
Tagadta az istenek befolyását az ember életére, s ezze| lényegében
eljutott az ateizmasig. Tanításának alapgondolata: a sorstól fúg-
getlenné kell tenni az embert, amit csak a szilárd lelki nyugalom
megszerzésévelérhet el. A lelki nyugalom pedig nem más, mint a
poütikai ténykedéstől valő tartőzkodás:,,Élj' észrevétlenül!'] Ez
azonban nem a társadalommal szembeni közőmbösséget, csupán
a korabeü testvérháborűktől, az elfajulást eredményező politikától
való elfordulást jelentette.
Az irodalom sajátossága volt, hogy az irők, a költők kitértek a 207
 Laokoón és rtai. i. e. I. század

kor társadalmi, politikai kérdései elől. Kialakult az uralkodók di-

csőítésétszolgálő, patetikus hangú hivatalos művészet, amelyből
hiányzik az élet melege. A görög vigjáték ugyan elért újabb sikere-
ket (Menandrosz, Philémón), dÖ e művekben is a végzet minden-
hatósága tükröződik. A nem görög művekből is árad a kiábrán-
dultság, az élet érteln:rét kereső, az ártatlanul szenvedő ember
vívódása.
Nagy Sándor korának és az őt követő időknek véget nem érő
háborúi új eszményeket alakítottak ki: megnövekedtek a harcias
tárgyű ábrázolások, a stílus mozgalmas és drámai lett. A nyugodt,
a derűs erőt sugárző szobrok helyét a harcias izomkolosszusok
208 foglalták el (Menelaosz és Patroklosz drámai fesziiltségű szobra).
Athen hanyatlásával új művészeti központok alakultak ki, pl. Per-
gamon. Itt állott a hellenisztikus kor egyik ragyogó alkotása, a
pergamoni olt ór : domborművei szenvedélyes küzdelmet örökítettek
meg, akárcsak a rhodoszi mesterek Laokon-szoborcsoportja; vég-
letes valósághűséggel ábrázolták az embert. A kor mesterei az
izgalmat, a megdöbbentőt keresték, még a gyötrő kínt is valóság-
hűen akarták láttatni. De e valósághíi ábrázolás már gyakran vált
öncélú naturalizmussá, a naturalizmus pedig a hanyatlás jele a mű-
vészetben. Ebben az időb en terj edtek el az óriás n,Éretű ábr ázolás o k
is. A hellenizmas századaiban élt művészek nagyszerű technikai
tudásra tettek szert, a tökéletességig fejlesztették a mozgásábrázo-
lást, és tevékenységüknek köszönhető, hogy a görög művészet nem-
csak Európában, hanem Ázsiában és Afrikában is termékenyítően
hatott e földrészek művészetére.
A görög poliszok önállóságának megszűntével, az archaikus és a A rrEr,r,B-
klasszikus kor vallásai is elvesztették létalapjukat. A despotikus NISZTIKUS
hellenisztikus birodalmak állandó háborúi, a rabszolgák számának ver,r,Ás
tömeges növekedése, a !étbizonytalanság, a kiszolgáltatottság ér.
zésétkeltette a göiög emberekben. Az áttekinthetetlen ,,külpoli-
tikai" helyzrt, a gyors változások, a vallási képzeteket is megvál-
toztatták, Már nemcsak az a kérdésvetődött föl, mire jók a régi
i,stenek, hanem az is, hogy szükség van-e rájuk. Többen válaszoltak
nemmel, pl- Epikurosz, Euhémerosz és mások. Ennél természetesen
szélesebb körben, új jelenség figyelhető meg:- azistenalakok elvont
istenJ ogalommó v álása, a monotei s ztikus jellegű tendencia.
A tehetetlenségi érzésazonban közvetlenebb segítséget igényelt;
ez vezetett ahhoz az elképzeléshez, hogy a nagy emberek isteni
erővel rendelkeznek. IL Philipposz pl. iánya lakodalmán, az olüm,
poszi istenek mellett saját istenszobrát is íiilvonultatta. Nagy
Sándor pedig már eleve az isteni eredet igényévellépett föl, és
324-ben hivataiosan is kötelezte a poliszokat, högy istenként tisz-
teljék és hogy megszervezzék kultuszát. E kirá|yistenítő hit ,,alul-
ról" indult ki, ám éppen ekirályok tevékenysége ábrándította ki a
tömegeket; de hozzájárult ahhoz, hogy csökkentse az isteneket és
embereket elválasztó távolságot. Előtérbe került az pgyénekkel
tőrődő istenképzet is. Ilyen volt az új sorsistennő, Thüké, akiszá-
míüatatlan szerencseistennő.

Az egyéni vallásosság a teljesmegváltást várta. Ilyen megváltást ígérteka

mindjobban terjedő misztériumvallások, és ezek szervezetei már vallási alapon
létrehozott mesterséges közösségek. Különösen a keleti misztériumok terjedtek
el_(pl. Izisz és Oszirisz egyiptomi,,Atthiszés Kiibele,kisázsiai,ÁsztaÉé,es-Ado_
nisz szíriai, Mithrásziránimrnisztériuma), a keleti meghaló és föltámadó istenek
misáéiiumai. A különböző istenek köré tömörült gyülekezetek békésen meg-
fértek egymás mellett, hiszen mindegyiknek ug_vanaz volt az alapvonása: az 209

14 Az ókori világ története - 42404

 egyéni megvátás igénye. Ezek a természeti meghaló és föltámadó Istenek ekkor
már megváltást hozó istenekké váltak, és a velük való azonosulás (a fiilavatás
során, étel vagy ital elforyasztása, szent nász vagy fiúvá fogadás útján) jolen-
tette a megváltást. A megváltottaknak nem kellett töródniük evilági sorsukkal,
mert ,,lelkileg" föIszabadultak, és küönbekké váltak mindenkinél. A társada_
lom küzdelmeitól való elfordulás szélsőseges formája nyilvánult meg az ,,üd_
vözülésbe" meneküléssel is.
A misztériumvallásokhoz kapcsolódóan titkos tanítások, a,,úegi§meré§
útját" magyaráó írások sokasága terjedt el. Az írások nagyjábdl a dualizrrus
elvét fejtették ki: az ember a testével a sötét anyagi világhoz tartozik, lelkévet
azonban a csupa boldogság szellemi világho2. Ebből az anyagi világból majd
a ,,testet öltött logosz" fogja megváltani, és a szellem világába vezérelli azt,
aki majd fölismeri szavát. Az a vágy, hogy az ember szabaduljon a nyomasztó
világból, yezetett ehhez a fönnálló renddel szembeni illuzorikus lázadás\loz-
Aligha olvasták sokan e ,,hermetikus" irodalmat, de a hellenisztikus korban tö-
megek vallották magukénak a misztériumokat, érzelmi és hangulati alapon.

A hellenisztikus világ vallásának másik sajátossága a szinkretiz-

mus: a keleti vallások egymással is, a görög istenvilággal is össze-
olvadtak, elmosódtak a különbségek, előtérbe kerültek azazonos-
ságok. A legkülönbözőbb területek lakosságának azonos sorsa,
kiszolgáltatottsága és az ebből fakadó azono§ ,,megváltásvágy'',
azonos irányba terelte a vallási képzeteket.
A hellenisztikus kor évszíaadaiban végbement változások és
különösen a római birodalom kialakulása következtében alakultak
ki az egyetemes igényű vallások; a megváltást ígérő vallások közül
emelkedett ki a kereszténység.
A zsroó Mint tudjuk, az Ótestamentum lett a zsidó vallás egyedül köte-
v.el,r,Ás.l, lező szent törvénye. A perzsák támogaását élvező papi uralom az
IiELLEMZMUS egyistenhitet, a föltétlen törvénytiszteletet, a kiválasztottsághitet
xonÁre,N és a ,,pogányoktól" való teljes elzárkőzás elvét tette kiárólagos
ideológiává. Az anyagtalan, tökéletes isten és az anyagi világ kap-
csolatának magyarázatára,,köneíitő lényeket" tételeztek föl,
az isten akaratát jő és rossz szellemek, angyalok és démonok hajtják
végre. A démonok yezéíea Sátán (az Ősgonosz), minden rossz tőle
és minden jó Jahvétól származik, Ennek a duaüzmusnak velejároja
volt a megváltáshit, vagyis, hogy Jahve végül is győzedelmeskedni
fog a Sátán fölött.

A hellenizmus kori zsidó vallásban a megváltáshitnek két formája alakult

ki. Az egyik az ótestamentumi Messiás-hit; Dávid családjából való földi ember
győz najd a pogányok fölött, és helyreállítja Dávid birodalmát; eljövetelét egy
,,előhírnök" előzi meg, ez pedig lllés próféta lesz. A másik elképzelés szerint
isten maga fog megjelenni, és ítéletettart a világ fölött; a halottakat föltámasztja,
minden embert személy szerint fog megitélni; azigazak üdvözülnek, a bűnösök
pedig örök időkre elkárhoznak.
A belső válságra utal a zsidó vallási szekták megjelenése, amelyek vallási
ideológiába burkolt politikai irányzatok voltak. A sámos irányzat közül a
210 jelentősebbek a szaddukeus és a farizeus irányzatok. Az előbbiek az arisztokrácia_
konzervatív lézsteit követték, az Ótestamentum szó szerinti értelmezéséhez
rag4szkodtak. A farizeu§ iányzatot kezdetben a pápsággal szembenáló világi
írástudók képviselték; az Ótestamentum §zabad értelmezésének hívei voltak,
es kidotgoáák a vallási szertartások új rendjét.

Mindkettővel szemben áúlott az esszénus irilnyzat, amelynek leg-

odaadóbb hívei zárt közösségekbe tömörültek. A kolostorszbrű
központ'körül aszketikus életet éltek, szigorú belső fegyelemben és
vagyonközösségben. Egyik közösségük_ épületeinek maradványait
árák föl a Eoltlenger mellett emelkedő Kumrón,magaslaton,
kéÁrataiktekercseitabarlangókbantaláltákmeg.Ekumrániszekta
tagsu az ,,űjszövetség közösségének" nevezték magukat. Gondolat-
világuk dualisztikus jellegű: az agyetlen isten két szellemet terem-
tett, a Jó (á Fény) és a Rossz, (a Sötétség) szellemét. Mindenkinek
azafőladata, hogy tagadja a rosszat, és aszkeükus életmódjával a
Jó oldalára álljon- Ezek ajó útját választő emberek elősegítik ön-
maguk és minden igaz ember megváltását. A megyáltást kózelinek
tártoták, olyannyira, hogy önmagukat tekintették a régi világ
utolsó nemzedékének, és a Messióst a közeli jövőben várták.
A holt:tengeri tekercsekbőtvált tudottá, hogy az apokalipszisek
-* a meg:láláshitet tápláló , a jővő titkait föltáró művek szekta
hiedelmek terjedtek el
- ekórben.
széles
körében keletkeztek, és ezek a
A Messiás-hit Heródes uralkodása és a római uralom idején erősen
hatott anép fanáziájára. Sáínos Messiás-jelölt mozgalma robban
ki fölkelésben, de a római légiók ezp,ket könyörtelenül leverték.
Csúcspontjáti. sz.66,ban, anagy Róma-ellenes fölkelésben érte el a
mozgalom, de még az i. sz. 132-135 évi nagy fölkelés vezérétis
Messiásnak hitték, Bar Kochbának, ,,Csillag fiának" nevezték.
Eltfuő fejlődést mutatott a diaszpórák vallása. (A Palesztinából
elvándorolt zsidók egyik nagy központja az egyiptomi Alexandria
volt, ahol hátomszázezpr görög mellett kétszázezpr zsidó élt.)
E diaszpórák vallási alapon szewezkedtek, irodalmi propagandá-
jukban a vallás monoteisztikus jeliegét hangsúlyozták. A kialakult
zsidó-görög gyülekezeteket,,istenfélőknek" nevezték. Elkészítették
az Ótestamentum görög fordítasát, de elbeszéléseit és törvényeit
már nem vették nagyon komolyan, mert az új környezetben ezek a
törvények idegenek voltak. Legnagyobb gondolkodójuk, az alexand-
riu Phílón (kb. i. e. 20-i. sz. 40) inegpróbálta egyeztetni Mózes
és Platón, a sztoikus filozófia, a görög misztériumok és a zsidó vallás
tanítasait.
A hellenisztikus kor zsidó vallásában tehát két lagyirányzatot
külőnböztethetünk meg: az egyik az esszénusok és a diaszpóra-
zsidóságé, amely irányzat a kereszténység felé mutat; a másik a
farizeusok képviselte irányzat, amely a rabbinikus vallásban élt
tovább. 2lL
14.
P\z ókori Róma

,,Fegyver.ekct s íérfitzentck, ki a tróJaí partröI

fursűzelve előszőt eétte ItóIíe íölüét
Ésa lavb ptot. ftld és yíz Mryta-yetetre
S égilalcók és rcn{eleö ruo dúhe űzre;
Etcban ls épp eleget ú?t, rrrlg várost alapttott
É,s clltozta az lsteraket latírrmba, aholman
Kélt a latín ép, albai ősök, s tugyfalu Mma."
üergilius)
Itá|ia legrégibb története

Róma történetének tágabb kerete az Appennin,félsziget: Itália, ArnnMrszen

szűkebb területe pedig a Tiberis alsó folyása, a Liris folyócskán KÖRt LMÉNYEK
túli dombok, a Tirrén-tenger és az ország belsejétől elválasztó
alacsonyabb hegyek általhaárolt Latium. A félszigeten az Appen-
ninek hegylánca húzódik végig a Pó sikságától a ,,csizma" ,déli
hegyéig. A hegylánctól a Tirrén-tenger felé eső nyugati részeken
találunk nagyobb kiterjedésű, néhol dombokkal megszakított sík-
ságokat, és ez a partvidék tengeri kikötők építésérealkalmas. A
hegyek keleten meredekebben érik a partvidéket, s ráadásul a
partok mentén a tengerekben homokzátonysávok ltűződnak, ezért
a partok alkalmatlanok a kikötésre. Nem is találunk Brundisiu-
mon kívül egyetlen jelentősebb kikötőt sem.
A hegyek nem olyan járhatatlanok, sziklásak és szakadékosak, mint Görög-
orságban; erdők, dús legelők es termékeny völgyek váltják egymást. A meg-
felelÓ csapadékmennyiség öntözés nékúlis lehetővé tette a földművelést,
különösen Közep-Itália kedvező kümájú síkságain és dombvidékein: Etruriá-
ban, Latiumban és Campaniában. Dél-Itália már forróbb éghajlatúés asá-
lyosabb (Szicília, Apulia, Calabria), de nem kietlen és nem terméketlen föld.
E kedvező természeti viszonyok földművelő orsággá tették ItáLliát, a ga,bona-
és gyümölcstermelők, az állattenyésztők orságává, A mezőgazdaság leefóbb
terményei abtua, az árpa, a zab, a konyhakertészetben a hüvelyesek és zöld-
ségféIék,a gyümölcsösökben azalma, a körte, a diő, a füge, a gesztenye. Régi
idők óta foglalkoztak az olívaolaj termelésevel, valamivel később kezdték a
szőló- és bortermelést, de kétezer éwel ezelőtt már ötvenfajta szőlőt termesz-
tettek. Nem kevésbé volt fontos az állattelyésztés: elsősorban szarvasmarhát,
sertést, juhot és lovat tenyésztettek, de minden gazdaságban megtalálható a
baromfitenyésztés is, és széles körben foglalkoztak méhészettel. A rómaiak
hosszú évszízadokig egyedül a földművelést tartották méltóságukhoz illó
fizikai munkának. Ha valakiról elismeréssel akartak nyilatkozni, akkor mint
- írja M,
jó földművest dicsérték.,,Amikor pedig P. Cato derék
- egy
embert dicsértek, így dicsérték:derék földműves, derék gazda. Úgy tartották,
hogy ez a legnagyobb dicséret annak, akit így dicsértek." (A föIdművelésről.
Kun József ford.)
Az ipar
és a kereskedelem csak később és lassan alakult ki,
még későbben vált külön termelési ággá. Oka nyilvánvalőan a 215
 Paáű

\igxk
. o

gÁfZ
.Yr

"o"-,
L|GU R rE NGER *\) \ of
\-l
jog (uo
aF
\o

---\ g ( L%(
3"",+
'*:l
V"\
7
,,"p§
..,&
\,go'o* 'co( ..i a'o.1
\á§
o -J§

\".-

F..v
toü
slcl LlA
§é
oon síconok
\-:o4

trÁun errutrnt rÉpp

Az íe Vll,századból

mezőgazdaság természet adta domináns jellege, a kisparaszti gaz-

daságok önellátása, de nem lebecsülendő ok gondolunk Cato
mondatára
-
a rómaiak kialakult ellenszenve a nem ftildművelő
-
tevékenység iránt. Természetesen a kézművesipar a legkorábbi
időktől megtalálható, a tégészetileletek és hagyományok egyaránt
bizonyítják, de azipari és kereskedelmi tevékenységjelentősége és
216 eredményei nem hasonlíthatóak a görögökéhez.
 A terméstti adottságok nemcsak lália
gazdasági életétbefo-
Iyásoltáfo, hanem üirtérrelmi fejlődését is. A természet nem tagolta
elkülőnülő részekre a félszigetet, mint Görögországot a hegyek és a
tenger, nem gátolta a nagyobb politikai egység kialakulását.
Tőbb más tényező mellett ez is elősegítette Italia további terjesz-
J<sdéséta Földközi-tenger medencéjében: a római birodalom meg-
ter.emtését.Itália kapcsolatai és érdekei elsőként a Földközi-
tenger nyugati medencéje felé irányultak, a tő|e keletre fekvő
területekkel később és la§sabban alakult ki gazdasági és poütikai
összeköttetése. Mindez főként annak a természeti adottságnak az
eredménye, hogy termőterületei és ldkölői a nyugati partvidéken
találhatők.

Itália a ,,rómaiakat" megelóző évdzredekben is lakott terület volt. Az emberi LrcnÉcnr

teleptiLlések első nyomaival anelyedik évezred kö2epen,találkozunk a régészek LAKóI
jóvoltából. A kőkorszak emberei voltak, barlangokban tanyáztak, vadiiszattal,
gyűjtögetéssel foglalkoztak, későbbi időkból pedig kunyhóépítésreés állat-
tenyésztésre utaló nyomokat találtak. A hármadik évezred közepén már is-
merték a íe7at, a bronzot, és szarvasmarhát is tenyésztettek.
A második évezred,elején az északi termékeny síkságon, a Pó vidéken új
csoportok telepedtek le. }l:ázaikat cölöpökre építették,bronztárgyakat,
agyagedényeket készítettek, használták a lovat és a kétkerékúkordét, halottai-
kat elhamvasztották, és a hamvakat urnába helyezték. A terramare-kultúra
embereinek nevezzük őket, mivel e leleteket a termékeny földeken találták
(,,terra rnare" : termékeni föld). A korai vaskor kulturája'a Villanova-
kultura (Bolognától délre, Villanova községnéI talált leletekról nevezték el).
E kultúra embereinek fémból készült fegyverei és használati tárgyai szinte
tökéIetesek, nrertani ábrákra emlékeztető diszítéseifigyelemre méltóak. Való-
s2ínű, hogy e két kultúra lakossága egy ideig fönn tudta tartani magát, és csak
később olvadt öpsze a több hullámban érkezó bevándorlókkal.

Kőzel a dór vándorlással egyidőben, a második évezred végén Az,,ITALICU-

indult meg azoknak az indoeurópai törzseknek a bevándorlása, soK"
amelyek a dél-itáliai italicus törzs nevéből az ,,italicusok" gyűjtő- BEVÁNDORLÁSA
nevei kapták a görögöktől. Csupán Szardínia és Szicília szigetén
éltek a sémiekhez ártozó, Karthágóból áttelepült ptm takosok.
A törzsek bevándorlá,síó| megtelepedesükól, életükről keveset
tudunk, a bizonytalan,hitelességű hagyományokon kívül csak a
régészetre támaszkodhatunk több-kevesebb bizonyossággal.

A legrégibb etnikai csoportot valószínűleg a ligurok alkották ltália észak_

nyugati vidékén,s valamivel fiatalabbak a sziciliai siculok és sicanok. A korai
bevándorlók közé tartoztak a latin és a faliscus nyelven beszéló törzsek: a
latinok, az aequsok, a hernicusok, a volscusok, az ausonok. Később érkezhet-
tek az umber, a sabell, a samnis, az oscus törzsek, akik a hegyvidéken telepedtek
meg, Dél-Itáliában pedig a lucanusok, az italusok, a bruttiusok. A keleti part-
vidéket a picenusok tőlük északra és
- az umberek szomszédságában - és
délre illír törzsek sállták meg: a venetek, illetve a iapigok és a mesapiusok
(valószínűleg az első évezred elején). A.,YJIL sázadban már itt élt az etruszk 2I7
 nép a TiberistóI északra fekvó dombvidéken, és ugyancsak e sázadbanjelentek
meg a déli-itáliai görög telepek.
A villanovai kultúra jellemző vonásait legtovább az umberek őrizték meg
(kör alaprajzú lakóház, a halottak hamvasztása). A campanusokra hatott
leginkább a görög szomszédság, és a sajátos vonásokat fölmutató ,,campaniai
kultura" kialakulását eredményezte.

Az rTnuszror Az őko/. Itália ,,titokzatos népe" az etruszk. Az ismereteink

hiánya teszi titokzatossá őket, mert nem ismerjük sem nyelyüket,
sem pedig eredetüket. Sok ezer etruszk ,írásos emlék maradt az
utókorra, a kutatók el is tudják olvasni (Az írásuk az őgörög ábé-
cébőf fejlődött ki, azún. khalkiszi típusúírás továbbfejlesztéseként,
utolsó betűjét is megfejtették már 1880-ban). A nyelvet, a szövegek
értelmet azonban nem ismerjük, pedig az etruszk nyelvet még idő-
számíüásunk első századaiban is beszélték Itália egyes helyein. A
nyelvcsaládhozvaló tartozásuk sem tisztázott kérdés,csupán való-
színű, hogy az indoeurópai nyelvcsaládnak egy korán leszakadt,
ága, mint pl. a hettita és esetleg a pelaszg nyelv.
A mai ismeretek mellett legvalószínűbb a4 hogy az etruszkok elődeinek
egyik része kisázsiai eredetű volt, a másik része pedig a2 itáliai őslakosok,
föltehetően a Villanova-kultúra emberei voltak, és e két csoport a helyi ős-
lakók és a ke|etről jött elemek összeolvadásíból alakult ki i. e. -
VilL szÁzadra
az etruszk nép.
-
Az etruszk gazdasági élet alapját a ítildművelés képezte. Ered-
ményes gazdálkodók voltak. Nagy hozzáértéssel csapolták le a
mocsarakat. A parasztok kis földjei mellett az aisztokrácia tagjai
nagy kiterjedésű ftildbirtokokkal rendelkeztek, és e birtokokat rab-
szolgákkal műveltették meg. Fejlett technikai ismeretekkel is
rendelkeztek; vas- és bronzeszkőiöket, fegyvereket késátettek. A
vasat Elba szigetéről szerezék be, a rezet és az őnt Közép-Etruria
bányáiból, ill. csere űtján az Alpok vidékéről.
Etruria eredeti területe a Tiberis-Arnus-Tirrén-tenger által
határolt vidék. Az i. e. VII. században hatalmuk ltália-szerte szá-
mottevő volt, és a YL században érte el tetőpontját, amikor a
Tiberistől az Alpokig Iália egyharmadát uralták. Politikai szer-
vezetük alapját a tizenkét etruszk város szövetsége alkotta (Veii,
Tarquinii, Caere, Clusium, Vulci stb.). A városok a nemzetségi
rendszer fölbomlása őta ,,kiráIyságok" voltak, eleinte yálasztott

- i. e. YI. századtől -
királyokkal, akiknek ahatalmát azonban
a megerősödött arisztokr ácia koflátozta. (Azállamhatalom jelképe
a vesszőnyalábba szűrtbátd, a bíborszegélyű tőga, a jogar és a
trónszék.) Az arisztokrácia jelentős kiváltságokat élvezett, a ter-
melőmunkát a szabad parasztok és a rabszolg ák végezték. Figyel-
met érdemlő az etruszk nők kivételes helyzete, amely eltért más
2I8 korabeli népekétől Egyes családi ügyekben önállóan döntöttek,
részt vehettek a nyilvános játékokban (gladiátori viadalokon),
éppoly szabadon viselkedhettek mint a férfiak, a gyermekek pedig
mindkét szülőjük nevét, tehát anyjuk nevét is viselték.

Az i. e. YI. sázad második felében indult meg az etruszkok.politikai ha-

nyatlása. A dél-itáliai görögöket tekintették hatalmuk kiterjesztése legnagyobb
akadályának, de váltakozó sikerű harcok után a görögök előbb szárazföldön
(i. e. 506, Aricia mellett), majd tengeren is döntő győzelmet arattak (i, e. 474,
Cumae). Súlyosbította az etruszliok helyzetét aleigázott itáliai törzsek fölke-
lése, északon pedig a gallok betörése. Az etruszk szövetség fölbomlott, területe
fokozatosan csökkent, és a harmadik század közepére Róma fönnhatósága alá
került egész Etruria.

Az etruszkok magas színvonalú kultúrája megérdemli az utókor

csodálatát. A városromok maradványai fejlett épitőművészetről
tanúskodnak, ismerték a dongaboltozatot és a boltívet. t{alottaik-
nak föld alatti- kamrákból álló díszes sírboltot építettek,nyilván-
valóan az előkelőeknek. Falfestményeik inűvészi izlésről vallanak,
színeikma is frissek, és a képek gyakran §orozatot alkotnak. Szob-
raik stílusa a korai gőrög szobrászatra emlékeztet, de nem a görög
szobrászat puszta utánzatai. Ismert alkotásaik a Veii városbeli

Á római farkas bronzszobra, i. e. V-IV. sz. fordulója

 Etruszk bronzszobor (chimaera) az i. e. V, szózadból

Apollo (i. e. VI. sz.), a Capitoliumi farkas (i. e. V. sz., Romulus és

Remus nélkül!), az arezzői Chimaera stb. A dísztárgyak, a hasz-
nálati tárgyak is csiszolt tükrök, ékszerek, vázák művészi
-
készségről tanúskodnak.
-
Az etruszk nép életében meghatároző szerepet játszottak a val-
lási elképzelések. Isteneik nem hasonlítottak a görögség isteneire;
kegyetlenek és félelmetesek, magát a vallást is a komorság jel-
lemezte. Hittek a túlvilági bűnhődésben, a babonákban és főként
a jóslatok csalhatatlans ágában, amely jóslat okkal az istenek szán-
dékát igyekeztek kipuhatolni. A papok között is a jósokat illette
az elsőbbség. (A haruspexek az állatok beleiből, a villámcsapás-
ből, az áldozatl tűz füstjéből jósoltak; az augorok a madarak repü-
léséből, a magot csipegető csirkék viselkedéséből.) E jósok a római
korban is tekintélynek örvendtek, és ,,tantételeiket" az i. e. II.
220 században törvénybe is iktatták.
Róma legrégibb története
Róma t<jrténetének korai századairól csak bizonytalan ismere: A uoNpl
teink vannak, hiányoznak a hiteles-források, a hagyományok pedig
eléggémegbíZhatatlanok. Az ókori római hagyomány szerint Róma
városát a Trojából elmenekült Aeneas királyfi teszátmazottai,
Romulus és Remus alapították. Első királya Romulus. Őt még hat
király követte a trópon, mígném i. e. 5l0-beú a római nép lerázta
az etruszk szÁrmazásű ,,$őgös" Tarquinius zsarnoki uralmát, és
megteremtette a köztársaságot.

Romulust a sZabin eredetű, békeszerető Numa Pompilius követte a trónon;

utóda Tullus Hostiiius volt, ó csatolta Rómához Alba Longa városát; Ancus
Martius a szomszed latin községeket győzte'te, és hidat épített a Tiberisen. Az
utolsó három király etruszk eredetű volt. larquinius Priscus kezdte el építeni
a Capitoliumon Iuppiter templomát; Servius Tullius nevéhez jelentős alkotá-
sok és esepények fúzódnek: megépitette a hét halmot körülfogó városfalakat,
és ritka álamférfiúi képességeiről tanúskodik társadalmi reformja, az ún.
,,serviusi alkotmány"; Tarquinius Superbus, ,,gőgös Tarquinius" követte a
trónon. Érdeme, hogy erósitette a várost, és megépítette a cloaca maximát, a
nagy csatornát. Zsarnoki uralma azÖnban nem fért össze a rómaiak személyes
szabadságÉnak fogalmával, föllázadtak ellene, és i. e. 510-ben elüzték a trónról.

Arómai királyságnak e történdte nem több mondánál. Az utolsó Lerluu;

király elűzése azonban ha eltekintünk a személyektől és a,,pon- A HET DoMB
tos" 5lGes évtől
-
kétségtelenténynek látszik. A Róma alapiá- szövlrsÉcB
-
sfuól, a királyok koráról szóló elbeszélésekben van a valóságnak
néhány magva, de egésze csak monda. A hajdankor embereit
megillette az a kiváltság irja Titus Livius hogy az isteni és az
emberi dolgokat
-
eg,lbeszője, ezzel
-,
magasztossá tegye a városok
keletkezéső. A rómaiak is csupán ezt tették. Róma és társadalma
azonban nem,,egycsapásra" alakult ki.
Az Alsó-T{beris' Tirrén-tenger ._ Liris-folyó közötü, "helyen-
-
ként rnocsaras és dombokkai megszakított síkságon, Latiumban
a második évezred végénlatin pásztortörzsek telepedtek le, és
igen valósánű. hogy valamilyen kapcsolatban voltak a ,,Terra-
mure"- és a ,,Yillanoya"-kultúra embereivel. A legrégibb latin
települések az Albai-hegyekben és a Tiberis menti dombokon
keletkeztek. Északről az etruszk, délről a samnis nyomás hatására
aX. század elején a latin törzsi-nemzetségi települések létrehozták
a harminc latin település szövetségét. A népesség gyarapodásával
elégtelenné váló legelőterületek következtében e1y,e1y település-
ből kisebb-nagyobb csoportók váltak ki, új települések kelet-
kezr.r,k.
Föltehetően egy ilyen Alba Inngdból ktrajző latin csoport tele-
pedett le a IX. száuadban a Tiberis mellett emelkedő Palatinus 221
 dombon. Rövidesen a szomszédos dombokon is új települések
keletkeztek (Esquilinus, Quirinalis, Viminalis, később a Capito-
linus, Caelius, Aventinus dombon). A VIII. századra hét telepü-
lés alakult ki, öt latin és két szabin, s rövidesen megindult e tele-
pülések egyesülése. A VIII. század közepén a ,,hét.domb" katonai
szövetséget alkotott. Valószínűleg ennek a szövetségnek a megkö-
tése élt tovább a római mondákban a ,,város alapításaként"

A római hagyományok nem jelölték meg a város alapításának időpontját,

maguk a rómaiak sem próbálták megállapítani évsázadokon keresaül. Mar-
cus Terentius Yarro az i. e.I. században fogalmazta meg, hogy Rómát a hato-
dik olimpiai játékot követő harmadik évben alapították.Ez a dátum (i. e. 753)
ment át a köztudatba a közel másféI évezred során. Természetesen a ,,város-
alapítás" dátumaként nem fogadható el, de a hét dombon létrejött település
kezdetének hozávetóleges időpontjaként a régészeti leletek alapján is elfo-
gadható.

A hét szövetséges település rendkívül kedvező helyen feküdt.

A Tiberis torkolatvidékén sőfőző telepek működtek, a folyó két
partján búződő utak itt egyesültek egy továbbvivő útvonalba (Via
Salaria:sószállitő út), így a hét domb települései ellenőrzésük alá
vonhatták az etruszk-Iatin árucserét. Rövidesen elfoglalák a ten-
gerparti sófőző telepeket, és ha a hagyomány igaz
zad kőzepén - a VII. szá-
megtámadták és lerombolkík a latin szövetség
-,
eddigi vezető kőzpontját, Alba Longát. A vezető szerepet most
már a megerősödött Róma igényelte.
Róma északi szomszédai, az etruszkok ebben az időben fejlő-
désük virágkoíát élték,Közép- és Észak-Itália legszámottevőbb
erejét jelentették. Rórna sem kerülhette el sorsát, és a Vi. szá!?ad
elején etruszk család került Róma élére,a Tarquinius-,,dinasztia''.
Ezen korszak korántsem csak elnyomást jelent. A. Tarquiniusok
idején csapolták le a mocsarakat, ahét dombon sútszőtt telepü-
léseket egységes, fallal körülvett várossá alakították, amelynek a
Capitolium lett a központja. A Capitolium és a Palatinus kőzötti
ingoványos területeket kiszátitották, térréalakítottak és e tér, a
Forum Romanum vált a városi élet centrumává.Yalősanűleg ebben
azidőben kezdték ,,Rómának" nevezni avárost. Rómaés Romulus
nevét a kutatók többsége az egyik etruszk nemzetség nevéből
(ruma, rumlna) származtatja, de ez is csak föltevés. Tulajdonkép-
ppn a várossá vóltissal indult meg a római dllam kialakulása, s az
érett államiság a vdros falain belüli fejlődes eredménye volt.

222
 A hagyomány szerint közel negyed évezredig tafió ,,kírálysá! A,,rrnÁr-vsÁc
kord"-t átmeneti időszaknak tekinthetjük a nemzetségi rendből az KoRÁNAK"
osztálytársadalomba. A kezdeti időkben a társadalom alapegységétrÁnslol'rul
a nemzetség,alkotta (gens), amely apai ágon számon tartott vér-
rokonságon alapult. A nemzetség tagjai közös nevet (nomen) visel-
tek, eléje téve személynevüket (praenomen), közös földbirtokkal
rendelkeztek, saját temetőjük volt és saját ünnepeik; nemzetségen
belül nem köthettek háaasságot, és kötelesek voltak védelmet nyúj-
tani egymásnak. A nemzetség élénannak legidősebb legtapasz-
taltabb
-
ágja, a princeps állott, akit a kezdeti időkben valőszí,
-
nűleg választottak. A fejlődéssel ^párhuzamosan a nemzetségek
kőzőtt is külőnbségek alakultak ki, voltak tehetősebb és kevésbé
tehetős nemzetségek, a későbbi hagyornány is megkülönböztptstt
,,tekintélyesebb" és,,kevésbétekintélyes" nemzetségeket. Ugyan-
akkor növekedett a bekölt őzött, nemz.etségekhez nem tartozó római
lakosoknak a száml és súlya is.
Természetes folyamatként alakult ki a nomzetségeken beliil a
vezető réteg, azoknak az embereknek a csopor§a, akik a közös
ügyek intézéserévén(a közös ftild és állatállomány ügyei, a val-
lási szertartások, a bíráskodás stb. intézése)a gazdasági es politi-
kai irányítast magukhoz ragadták. A nemzetség tagjai és a ;rcmzpt-
ségbe befogadott idegenek alárendelt helyzetbe jutottak. E vezető
rétegből alakult ki a nemzetségi arisztokrácia. E folyamatnak vele-
járója volt egyrészt a nemzetségi kapcsolatok meggyi}ngülése,
másrészt a római csalód (afarnília) megerősödése, amely család év-
századokon át a rőmai gazdaság és társadalom alapegysége volt.
Afamilia szó azonban kezdetben nem a vérségi-rokonikap-
csolatokat jelentette,
-
hanem a
-
jogviszonyt, a csalódfő (pater fami-
lias : családapa) hatalma ald tartozó személyeknek és vagyontór-
gyaknak az összességéí.Korlátlan hatalommal (potestas) rendel-
kezett felesége, gyermekei és mindenki fölött, aki hatalma alá tarto-
zott ,,élet és halál jogával" A família legalacsonyabb rendű
tagjai'voltak a rabszolgák s a későbbi századokban a famílián
Arabszolgákszáma aY|. század végéig
a gazda rabszolgáitértették.
azonban nem lehetett sok, a termelők túlnyomó többsége szabad
ember volt.
A hagyomány szerint a római nép háromszáz nemzetségbL|
Ta nemzetség alkotott egy curiát, tiz curia pedig egy lribust, _,
állott.
vagyis törzset. E tribusok, bár rokoni elemek alapján és az ősÍ,
törzs mintájára alakultak, már mesterséges képződrnények. A
katonai demokráciajegyeire utalaz, hogy a legfontosabb kérdések
eldöntése népgyűlésm tőrtént, amelyre curiánként gyűltek össze a
ftilnőtt férfiak (comitia curiata), s minden curiának,egy szavazata
volt. Itt döntöttek a vallási kultusz kérdéseiben, itt mutatták be 223
 r

a végrendeleteket, és a comitia fogadta be az űj nemzetségeket a

közösségbe. Valószínűeg a királyválasztás és hadüzenet is a nép-
gyűlésen történt.
AYI. században Róma társadalma három elkülöníthető rétegre
tagolódott. A nemzetséefő és környezete köréből alakult ki a
patríciusréteg, a nemzetségi arisztokrácia (patricii : ,,akiknek
atyjuk van", vagyis az arisztokráciához tartoző családból sár-
maztak). Kezdetben csak a patdciusok alkották a ,,római nép"-e|
a populus Romanust. Közülük választották a nemzetségi tanácsadó
testületet, a száz-, majd háromszáz tagű senatu§t, amely nemcsak a
király tanácsadó testületének szerepét töltötte be, hanem íiilrche-
tően korlátozta is a király (rex) hatalmát.
A társadalom második csoportját a cliensek (,,engedelmeske-
dők") alkották, akik apatdciusokkal szemben személyes függesben
voltak. Yalőszinűleg a fokozatosan lesüllyedő nemzetségi tagok és
a nemzetségekbe befogadott idcgenek kerültek a patriciüsbk
,,oltalma alá" . A patríciusok,,gondoskodtak róluk", és .,,képvisel-
ték érdekeiket", amelynek fejében a cliensek számos kötelezettr
séget vállaltak, pl. kötelesek voltak kiváltani a {ogsagba esett
patrónust, hozzájárultak a patrónus lányrának hozományához qtb.
(Számarányukat jelzi, hogy pl. a kőztársaság kezdeten a Fabiu§-
nemzetség tagjainak száma 306 volt, clienseinek 1zána 21-5000.
Hasonló az arány.a Claudius-nemzetségnél is.)
A harmadik csoport a plebeiusok (plebs.:,,soka§ág", ,,üim€",
vagyis kőznép), akik a nemzetségeken kívül állottak, es epnek
következtében nem részesedtek a politikai jogokból sem. 7

Eredetük még neni kellően llsztázott, de kétsegíelenül szerep€t játszott a

plebs eredetében a hódítás és bevándorlás követkeáében'- a vomszédok
-
betelepedése. Engels megfogal maásáv al sámos kutató értl egyet :,,Róma
városának és a hódítások áltat niegnövelt római teriiLletnek lakossip közben
állandóan §zapo'rodott, részben bevándorlás következtében, ézben a leieázott !
területek többnyire latin lakosarval . Ézekaz írj állampolgiírok. . . kívül állot-
l
tak a régi nemzetségeken, cÜriákop és törzseken, nem is tartoztak tebát a fulaj-
donképpeni római néphez, a ,,Populus Romanushoz." (A család, 4 magán-
t
t
tulajdon és az állam eiedete.) E plebeiusok egy része védelmet, biztonságot
l.
keresve clienssé vált. A rabszÖlgákeáma és gazdasági-társadalmi sűya e korai
időben még jelentéktelen.

Ssnvrus A római ársadalom sazáaságl alapjq a meőgazdaság volt. A

Tür.r-rus kisbirtokos parasztság zömét a plebeiusok alkoták. A nemzetségi
REFORMJAI aisztokrárcia, a patdciusok már kisajáűtották a nemzetségi foí-
deket, s a nagybirtokon fiildműveléssel is foglalkoztak, de gazda,
sági hatalmuk alapja az állattelyészíésvolt.

A hagyomány szerint Ronulus a város alapításakor a fötdet fiilosztotta

224 polgárai között, minden pol$ár 2 iugerum (kb. 0,5 hektár) ítildet kapott. Eá
az öröklődő földdarabot herediumnak nevezték theres : örökös), föltehetően
inkább házhely és kert volt, semmint ,,birtok", a városhoz tartozást szimbo-
liálta, föltétele, kiegészítője volt a közföldek használatának é§ birtoklásának.
publicus
A föIdek többsége a közösség tulajdonában maradt
- ager -, amely
nem haszonélvezEtét a populus R.omanus, ill a patilciusok sajátították ki. A
betelepített és befogadott plebeiusok valószínűleg szintén kaptak földparcellát,
amely tulajdonukká lett, de az ager publicus birtoklá§ából kizárták őket.
Földműves plebeiusok mellett szép számmal találunk kézműves és kereskedő
plebeiusokat is. Az is valószínű, hogy a földtulajdon a plebeiusoknál alakult
ki elsőként.

A patdciusok és plebeiusok egymástól elszigetelt csoportot

alkottak. A plebeiusok számbeli túlsúlya,növekvő gazdaság1
jelentősége, valamint katonai szolgálatba történő szükség diktálta
bevonása megszünt€tte a különállást, a plebeiusok is tagjai lettek
a populus Romanusnak. A hagyomány a hatodik király, Servius
Tullius nevéhez főzi e jelentős, Engels által forradalminak nevezett
reformok végrehajtását. A fölnőtt férfilakosságot a fölbecsült
vagyonijövedelem (census) alapján öt osztólyba sorolta, és minden
osztalynak meghaározott számú centuriát (század) kellett kiálli
tania, saját költségén fölfegyvereznie. A centuria nemcsak katonai,
hanem politikai egységet is jelentett: a népgyűlésen az osztá|yok
centuriánként vettek részt, egy centuria egy szayazatot jelentett.
Ezze! a nem_zetségi elven fölépülő comitia curiata elvesztette jelen-
tőségét, hetyébe a vagyoni censuson alapuló comitia centuriata
lépett.

Az első osztály tagjai azok lettek, akiknek vagyonát l0Oün asra becsülték
(legalább 20 iugerum föld); ők 18 lovas- és 80 nehédegyverzetű gyalogoscen-
turiát állítottak ki (bronzpáncél, sisak, lábvért, pajzs, kard és lándzsa). A
második, a harmadik és a negyédik osztály tagiai
osztályonkélt 20-20 könnyebb
- 75 00O, 50 000, 25 00O as
fegyverzetű centuriát állítottak ki
c€nsus
-
(bőrpajzs, dárda); az ötödik osztály tagjai 11 000asértélg(legalább 2 iuge-
-
30 centuriát adtak, fegyverzetük csupán parittya volt. Az ötödik osaály
rum)
-
censusánál is kevesebb vagyonnal rendelkezők, a proletariusok egyik osztályba
s€m tartoztak. A proletariusokegy, az iparosok és zenészek négry segédszolgá-
latos centuriát állítottak ki, fegyverzettel nem rendelkeztek. Összesen 193
centuriát állitottak föl.

A nemzetségi szprveződésű népgyűlésttehát a vagyoni tagoző

áisű népgyűlés váltotta föl, amelyen a patdciu§ok és a plebeiusok
elvileg azonos jogokkal rendelkeztek. A vagyonos elemek azonban
biztosítoták vezető szcrepüket. A szavazás oszkílyonként tör-
tént: először az első oszály szayazott, s már itt eldőlhetett min-
den, mert a szavazást csak akkor folytatták, lta ,,hiányzott közöt-
írrk az egyetértés", de akkor is még csak a második osztály követ-
kezptL. A két osztály szavazata eleve biztositotta a többséget;
az alacsonyabb osztályok szayaztatására ritkán került sor. 225

15 Az ókori világ töíténcte - 4240/

 Servius nevéhez fíiződik Róma területi fölosztósa négy területi
tribusra. A köztársaság kezdetén a tribusok száma 2Gra, majd
i. e. At-ig újabb és újabb tribusok alakításával 35-re emelkedett
sámuk. A tribusok élénállók íiiladata volt az évi adók(tributum),
valamint a katonaság íiinntarására szükséges összegek behajtása,
a hadkötelesek ősszeírása.

A Servius Tulliusnak tulajdonított reform, a vagyon szerinti beosztás, a

centuriaszervezet, a hadseregszerve7ft kialakulásának időpontja kétes.
A kutatás ma azt a föItevest fogadja el, hogy a classisrendszer már Servius
Tűius idején kialakult (kezdetlegesebb formában; s nem pénzértékbenszab-
ván meg a censust, hanem a fdldtulajdon szolgát az osztályba sorolás alapjá-
ul), de az a bonyolultabb fölépítés, ahogyan azt Liüus ismerteti, csak az V.
sázad második felében,

Ennek az eseménysorozatnak a legjelentősebb eredménye a

patdciusok és a plebeiusok összeolvadása a populus Romanusba,
a római állam és osztályüírsadalom kialakulása.
A hagyomány szerint az utolsó királyt i. e. SlGben elílzték,
leúnták az etruszk íiínnhatóságot, s a megszüntetett királyságot
egy fél évezreőre a köztársaság váltotta föl. Róma ekkor lépett a
történelem szinter ére.
A köztársaság kora (i. e. 510-31)
A koraikörtársaság
(i.e. 510-265)

ktizdelem a fönnmaradásért
Az őkori történeűrók a király ettizése uáni Rómát erős latin
államnak mondják, amely okos poüükával és kiváló hadseregével
legyőzte ellenfeleit, és kiterjesztette haárait. Valójában azonban a
kőztársaság első fél évszázaóa inkább az etruszkok, a hegylakók
és más népekkel szemben vívott élethalálharc volt, amely csak a
sikerek és a belső megerősödés nyomán ment át védekezésből
trámadó háborúba.
Az etruszk fönnhatóságból történt kiszakadást minden téren
hanyatlás követte. Megszakadtak az etruszk városokkal kialakult
gazdaság, kereskedelmi, szellemi kapcsolatok, amelyek Róma
számára előnyösek voltak. Abbamaradt vagy lelas§ult egy időre
a városi épltkezés,arégészetileletek szegényebbek azY. század első
felében, mint a korábbi időkből származók: ékszerek nem kerül-
tek elő, sem küIftildi eredetű áruk, a kerámia is gyatrább minő-
sécu.
Ahogyan függetlenségük kivívását is a kedvező ,,kiiüpoütikai"
helyzetnek köszönhették az etrlszkok közép-itáüai hegemó-
-
niája megszűnésének, az etrwzk államszövetség szétbomlásának
-,
úgy tette lehetővé később Róma sikeres terjeszkedéséta dél-iüáliai
görög városoknak egymás ellen és a karthágóiakkal vívott harca,
abban az időben, amikor Rómától alig héhány száz kilométerre
az őkor történetének egyik jelentős eseménye, a görög-perzsa
háborúk sora játszódott le. A perzsákkal egyidőben a szicíliai
gőrög városokat a karthágóiak nyugtalanítottak. A görögség
sikerrel védte meg magát, az európai civiLizáciő atapját; akarthágő,
iaknak a snciliai és dél-itáüai görögöktől elszenvedett veresége
pedig az etruszkokat fosztotta meg szövetségesüktől.

227

l5*
RÓul ÉsA Róma a hagyományok szerint sok éven átháborúskodott a
- etvesztésébe
szotrlszÉo hegemónia -
belenyugodni nem tudó etruszkokkal. E
NÉprr küzdelmet a hagyomány a porsena clusiumi etruszk
királyról szóló
mondában őrizte meg, aki ál|ítólag az elűzőtt Tarquinius super-
bust akarta trőnjára visszajuttatni. Róma valószínűleg a többi
- e támadásokat, és
latin város segítségével vissza tudta verni
-
megakadályozta, hogy az etruszkok a Tiberis bal partján meg-
vessék a lábukat. Az északi hegyvidék sabin telepesei is gyakran
támadtak Rómát, vereségeiket követően azonban több mint két-
száz évig békébenéltek.
Bonyolult volt Rómának a latin városokkal való kapcsolata. A
latin városok szövetsége etruszkellenes céllal jött hétre, azönállóság
kivívása után azonban a latin városok Rómával kerültek szembe.
A nyolc latin törzs Ariciában kötött szövetséget, amelynek élén
Tusculum állott, valószínűleg Tarquinius közeli rokona szervezte.

A hagyomány szerint 496-ban ütköztek meg a Regillus-tó mellett, de nem

lehetett teljes Róma győzelme
- a mondákkal
Spurius Cassius consul által megkötött
ellentétben
-, mert 493-ban
szerződés szennt Róma egyenjogú
tagként léPett be a szövetségbe. E szövetség rövidesenszembekerült az equus
és a volscus hegyi törzsekkel, őket azY. sázad közepére sikerül megfékezni.
, E kÜzdelem köré számos népszerú, de megbizhatatlan mondát szóttek a
rómaiak. Az önfeláldozó, a jellemszilárd, bátor hősökről szóló mondák annyira
átszövik a történeti leírásokat, hogy hitelességük kétséges.Az egyik legismer-

- és legtöbbet vitatott -, a művészeket

tebb is megihlető Coriolanus-monda.
Gnaeus Marcius nevű római patdcius Ancus Marcius király dédunokája
-
Corioli volscus város elfoglalásáért kapta a Coriolanus melléknevet. Nagy-
-
erejŰ, bátor férfi volt, aki megvetette az élvezeteket, életcéljának csak Róma
dicsősége gyarapítását tekintette. Ám gyűlölte a plebeiusokat: az első kivonu_
lá§uk alkalmával a békésmegegyezés helyett az erőszak alkalmaását követelte;
ellenezte, hogy az éhínségidején a plebeiusok ingyen gabonát kapjanak, illetve
csak akkor, ha megszüntetik a néptribunusi hivatalt. Amikor e magatai,tása
miatt nem választották consullá, sőt zsarnokuralomra törekvéssel vádolták,
az ellenséghez, a volscusokhoz §zökött, s megtámadta Rómát. Csak anyja és
felesége könyörgésére állt el az ostromtól, ezért viszont a volscusok kivégezték.
Ugyancsak a volscusokkal vívott harcokkal kapcsolatban keletkezett Cincin-
natus legendája, aki az elesett consul helyére lépve legyőzi a volscusokat,
majd összebékíti a patríciusokat a plebeiusokkal. Ezután visszavonul 4 iuge_
rumnyi birtokára gazdálkodni, mígnem i. e. 458-ban az eke szarva mellől dik_
tátornak hívják meg, s ismét legyőzi az ellenséget. E legenda nyilvánvaló célja
az ŐsÖk szigorú erkölcseinek, egyszerű, becsületes életénekpéldázása. Legendás
hős Horatius Cocles is, aki néhányad magával védte a Tiberis hídját az etrusz-
.kok százszoros túlerejével szemben; Gaius Mucius Scaevola Porsenatól men-
tette meg RÓmát; rettenthetetlen bátorságát, állhatatosságát és Róma iránti
szeretetét azzal bizonyitotta, hogy jobb kezét tűzbe téve égette el.

, Az etruszkokkal való szakitás és a harcok következtében mog-

nehezült a fémek-beszerzése, ami arra kényszerítette a rómaiakat,
."Q
LLI,^ hogy megváltoztassák a fegyverzetet s ezen keresztül az addig
 G.a,. Mutina
d'a c,ra..,^!

íM ulumEí-:
-_-----/":

,;3\q
lu^

sARDlNlA \'%
Carales

§'c
t L t A

\ H3nn"

F_tFi}-.,lF{ ltália határai

: főútvonalak

követett harcmodort. Áttértek a könnyebb fegyVerek hasznáIátára,

a hadsereg mozgekonyabbá vált, azi. e..Y. század végére kialakult
az ókor legeredményesebb hadszervezete és harcmodora, és lehetővé
vált a kevésbétehetős polgárok besorbzása is. ,,Porsena súlyos
föltétele" (a győztes etruszk kiráty tiltotta meg állítólag a nehéz,
fegyverek, használatát), ha pillanatnyi nehézséget okozott is, ho§z-
szabb távon előnyére vált RómánaÍ< . 22g
VBII Blroct-l- Róma miután elég erősnek érezte magát és hadseregét, a Tiberis
lÁsA, A GeLl jobb partján kezdett hadműveletet az etrgszk Veii városa ellen.
rÁrvHoÁs Oélja az volt, hogy a túlsó parton biztosítsa Rómát az etruszk
betörésekkel szemben, de Veii városa kiindulópontja is lehetett
további északi irányú terjeszkedésnek.

A Rómától mindössze egynapi járóföldre fekvő Veii tulajdonképpen egy

fiinnsíkon szétszórtan fekvő telepekból állt (innen nevének többes sáma),
ezeket erős falakkal vették körül. A leletek a város gazdagsigáról, fejlett művé_
szetéről tanúskodnak.

Az első tuéves ostrom sikertelen volt, a második hadjáratban

az előnyösen változott hadsereg
-
sikert ért el, ugyancsak tfuéves
ostrom után (406-396)
-
elfoglalta Veii és szövetségese, Fidanae
területét. Négy új tribust alakítottak itt, és a földek felét a plebe-
iusok kőzött osztották ki. E nagylelkűség magsarázata valószí-
nűleg az, hogy értesüléseik voltak a Pó-folyótól északra megtele-
pedett és dét felé törekvő új harcos népről, szükség volt a plebeiusok
harci szellemének növelésére. E törzsek a kelták, a rőmaiak gal-
lusnak nevezték.

A kelták az ókor egyik figyelemre méltó népe. Valamikor az i. e. VI-V.

sázad fordulóján bukkantak föl, benépesítették Galliát. Kelta törzsek tele-
pedtek meg Közép-Európában, a Balkánon, Hispániaban, az angol szigeteken
(azőlesármazottaik a bretoaok, walesiek, skótok, írek). Csehorság neve is
-
nevét őtzi. De eljutottak Sziclliáig és
- egy törzsük
Bohemia (Boiohemum)
délkeleten a mai Törökorságlgis. Az ókori leírások szerint bátor,.de fegyel-
mezetlen harcosok, sokra becsülték a harci tudást, a szellemes beszedet, és volt
érzékük a művészetekhez. Akelta törzsek egy csoportja (boiok, cenomanok,
insuberek, lingonok, senonok) azY. sázad végénkeltek át az Alpokon, s a
következó sázad elejére megsállták a Pó völgyét.
Idósámításunk előtt 39Gben a senonok törzse Brennus vezetésével jelentős
sereggel átkelt az Appennineken, és Clusium etruszk vfuost vette ostrom alá.
A már meggyöngtiLlt etruszkok Rómához fordultak segítségért.A gallok ekkor
Róma ellen fordultak, és a Tiberis jobb parti mellékfolyója, az Allia mellett
súlyos vereséget mértek a római hadseregre. (Rómában évsázadokon keresztül
gyásznapot tartottak a vereség évfordulóján.) A győzelem után behatoltak a
városba, és-a Capitolium kivételével elfoglalták, földúlták, s a legyózött
-
rómaiaknak hatalmas váltságdíjat kellett fizetniük. A gallok azonban gyorsan
eltávoztak Rómából, valószínűleg arra a híradásra, hogy az otthon maradotta-
kat támadás fenyegeti.

Az tény, hogy a gall pusztiás meggyöngítette Rómát, csökken-

tette befolyását Latiumban is, szakításra és újabb kiizdelemre
került sor a latin szövetséggel.

230
A rendi küzdelmek
A köztarsasághelyzetét a külső nehézségekmellett a belső bajok
is nehezítették, elsősorban a társadalmi viszonyok rendezetlensége
é§ az ennek nyomán kiéleződő belső ellentétek. E belső harcok
alapján a korai köztársaságot a patríciusok és plebeiusok küzdelme
korának is nevezhetjük. Mint föntebb láthattuk, a patríciusok
alkották az uralkodó osztályt, ők birtokolták a földek nagy több-
ségét,csak ők tölthették be a polgári" a katonai s a vallási tisztsé-
geket, s fönnállt a patríciusok és a,plebeiusok között a házaso-
dási tilalom is, A íiildművelő plebeiusok katonáskodtak, harcol
hattak Rómáért, de ki voltak z6rva a poütikai jbgokból és a köz-
földek birtoklásából. A rabszolgák száma e,századokban is csekély,
még nem bontakozott ki a szabadok-rabszolgák ellentéte. E kor-
szak alapvető oszályküzdelme a patrrciusok-plebeiusok harca a
földért és a politikai jogokért. A harc központi kérdése a föIdkérdés
volí. Rómában
- fönnállásának csaknem egész időszakában -a
földek egy része magántulajdonban volt (ager privatus), másik
részét,mint közösségi vagyont az állam birtokolta (ager publicus).
E kettősség voltaz osztályharc alapja. Aplebeiusok nem részesed-
tek az ager publicus haszonélvezetéből, holott a terület a terjesz-
kedés során szüntelenül növekedett. A plebeiusok ki.izdelme nem
a patdciusok magántulajdonban levő birtoka ellen, hanem a köz-
földekből, az állami íiildekből való részesedésük korlátozÁsa ellen,
illetve a plebeiusok hasonló jogának eüsmeréséreirányult. E
küzdelem legélesebb formában e korai századokban jelentkezett,
de Róma későbbi történetében sem szűnt meg. A későbbi nagy-
arányú terjeszkedésnek az egyik fő oka
dék-mellett
- politikai hódító szán-
a nagybirtokosok megnövekedett föld- és rabszolga-
-
munkaerő igénye volt, de nem volt mellékes ösztőnző az állami
földek, az ager publicus gyarapítasa sem az á|lambáztafiás egyen-
súlyának fönntartása érdekében.
A plebeiusok megérezvénkatonai jelentőségüket, első izben - A NÉp-
Lívius szerint i. e. 494-ben
- megtagadták a katonai szolgálatot, TRIBuNoK
és egy éwel a latinok fölött aratott győzelem után fegyveresen
kivonultak a város határán kívül fekvő (Mons Sacer-re) a Szent
Hegyre. A kivonulás <ika az adósságok ügyében
hozott sérelmes
-
határozat
seces]sio
volt. A - monda szerint a plebeiusokat
Maenenius Agrippa példabeszéde (a gyomor és a végtagok) győzte
meg tettük helytelenségéről, és visszatértek a városba. Valójában a
patríciusok kénytelenek voltak engedni a követeléseknek: büntet-
lenség a kivonulásban való részvételmiatt, a plebeiusok adósságá-
nak elengedése, de a leglényegesebb eredmény a néptribunusi tiszt-
ség létrehozása volt a plebeiusok érdekének védelmére. 23I
 Évente2, majd 10 néptrib'Ünust választottak széles-körű
kezdetben negatív
- bár
jogokkal: személyük sérthetetlen, a védelmet
-
kereső plebeiust megvédhették a patríciushatóságok önkényes-
kedésévelszemben, házukba a hivatalnokok nem léphettek be. Idő-
vel pozitív jogkörrel egészült ki tisztségük, összehívhatták a ple-
beiusok népgyűlését,és az itt hozott hatátozatok kötelezőek vol-
tak; a néptribunusok részt vehettek a senatus ülésein, később maguk
is összehívhatták a senatust, megszerezték a vétójogot, amellyel
a plebeiusokra sérelmes senatusi döntéseket, hivatalnoki intézkedé-
seket érvályteleníthették.Hivataluk a
Porcia-bazilikában volt,
amely akárcsak lakásuk éjjel-nappal nyitva állt, hogy a ple-
- -
beiusok bármikor menedéket találhassanak. Tisztségük leteltéig
a tribunusok nem távozhattak a városból.
A rIzÉNxÉr-A küzdelmek jelentős eredménye volt a törvények írásba fogla-
rÁnr,Ás lása az i. e. V. század közepén. Ezt nevezték ,,tizenkéttóblás tör-
rönvÉNyrx vény"-nek. Aszokásjog helyébe lépő írott törvények egy megszo-
rítáS kivételével (patrícius-plebeiusházasság tilalma) nem tesznek
különbséget a két rend között, hatályuk minden római polgárra
kiterjed. A törvények középpontjában a magántulajdonnal össze-
függő kérdésekállanak: a tulajdon szigorú védelme, a tulajdon
elleni vétségekmegtorlása1' az adásvétel, a hiteljog, az örökösödési
jog és egyebek. Részletesen ismerteti azadásvétel, a tulajdon meg-
szerzésének módját; fönntartja az adósrabszolgaságot, amelyet
csak az i. e.326-ban hozott törvény szüntetett meg. A vásárlással
vagy háborúban szerzett rabszolgák a teljes kiszolgáltatottság
helyzetében voltak, és jellemző, hogy a büntetések sorában a
halálbüntetés is megelőzi a rabszolgaságot, ez utóbbit a kivégzés-
nél is súlyosabbnak tartották.

Az uzsora korlátozására a törvény a kamatot évi 8f-ban határozta meg.

Szabályozta a családi viszonyokat is: az apa pater fanrilias korlátlan
- -
hatalommal rendelkezhet családtagjai fölött, gyermekeit rabszolgának is elad-
hatja (fiút csak háromszor). A,,talio" elve mellett (,,szemet szemért") már meg-
jelenik az anyagi kártérítésis. A szokásjogot korábban a hivatalvise|ők és a
papok értelmezték,s mivel tisztségviselők csak patríciusok lehettek, ügyeltek
arra, hogy érdekeiknek megfelelően alka|mazzák. Erthető volt a plebeiusok
törekvése a törvények írásbeli rögzítésére.
A hagyonrányok szerint i. e. 454-ben elérték, hogy lrárom szakértót Görög-
országba küldjenek az irott törvények tanulmányozására, majd 45l-ben íiz
férfiútválasztottak a törvények írásba foglalására patriciusokat.
- tekintélyes
Rendkívüli jogkörrel ruházták föl őket egy évre: a hivatalok működését fcrl-
függesztették, consulokat és néptribunusokat sem választottak. Egy év alatt
nem végeztek munkájukkal, illetve az előterjesztés nyilvános vitája során kifo-
, gások hangzottak el. Ezért a következő évre újabb tíz férfiútválasztottak, és
fele már plebeius volt az előbbiekhez hasonló jogkörrel. Ők az előző tizhez
még két táblát csato|tak, de a hagyomány szerint nem akarták letenni rendkívüli
^. ^
L)L hatalmukat. A nép újból föllázadt, és ismét kivonult a Szent Hegyre. Polgár-
háború fenyegetett, de a tekintélyes polgárok közbe|éptek, s 449-ben helyre-
állt a rend. A két új consuljavaslatáramind a tizenkét táblát elfogadták es ki-
hirdették
A tizenkéttáblás törvéiry nern ínaradt fönn eredeti teljes,szövegében, csak
római irók, jogászok, gramrnatikusok idézeteiból, hivatkoásaiból volt össze-
állitható. SámJlni kell azzz| is, hogy késóbb még kiegészítették. A hagyomá-
nyos időpont kis eltérésselelfogadÉató, de végleges szövege kb. i. e. |Y. sÁzad,
végérealakulhatott ki. E törvények jelentőségét mutatja, hogy a későbbi
évszáaadok is a közjog és a magánjog alapjának tekintették. (A római gyerekek
e szövegen anulták az írást-olvasást.) A tizenkét tábla a köztársaság korában
kiegészült a népgyűlések hozta törvényekkel, a senatus ltalározataival, késóbb
a császári rendeletekkel és bírósági törvénymagyarázatokkal stb. Mindezek
együttesen alkották a rómaijogrendet, ame|y kifinomult iogi érzékről, jogászi
gondolkodásróI tanúskodik.

A törvények írásba foglalása után is tovább folyt a küzdelem a A rüznnrrra

plebeiusok gazdaságihelyzetének javításáért, politikai egyen- LEzÁRuLÁsA
jogúsagáért. A hagyonrány szerint i. e. 445-ben sikerült eltöröltetni
az éles választóvonalat jelentő házassági tilalmat. A tilalom meg-
szüntetéséhez nyilvánvalőan hozzájáíult az is, hogy a patrícius-
nemzet§égek a külső ellenseg és az egymás ellen folytatott háborús-
kodásban meggyöngültek, s2ámos nemzetség kihalt.
A további küzdelmek legjelentősebb vívmánya volt az a három
törvény, amelyeket Caius Licinius Stolo és Lucius Sextius Laterá-
nus néptribunok fogadtattak el i. e. 367-ben. A Licinius-Sextius-
törvények egyike az adósok helyzrtén enyhített, a kifuetett kama-
tokat beleszárhította az adósságba, és hároméves törlesztési lehe-
tőséget biztosított. A másik törvény a római polgárok birtoklását
500 iugerumra korlátozta. A harmadik
-
az átlami közföldekből
-
törvény előitá, hogy az egyik. consulnak plebeiusnak kell lenni.
E törvényekkel a plebeiusok elérték legfontosabb követeléseik tel-
jesítését.
I. e. 326-ban eltörlik a római polgárok adósrabszolgaságát,
300-ban a legmagasabb papi tisztségek is elérhetővé váltak a plebe-
iusok számára; végül i. e. 287-ben a Hortensius dictator által hozott
törvény elrendelte, hogy a plebeiusok tribusonként hozott határo-
zatai plebescita a senatus jóváhagyása nélkül is törvényerőre
- -
emelkednek. Ezzel megjelent a comitia curiata (a legrégibb, állam
előtti időkből fönnmaradt gyűlés) és a köztársaság első éveiben
vagyoni censuson kialakult comitia centuriata mellett a népgyűlés
harmadik típusa, a plebeiusok területi szerveződésű népgyűlése,"
a comitia tributa. A küzdelem tulajdonképpen Licinius-Sextius
törvényeivel lezárult, és megszűnt a patríciusok ellenállása. Nyil-
vánvalóan enyhítettékmár apatriciusok szembeszegülését azi. e,
445.kővető évtizedek alatt kialakult családi kapcsolatok is.
A plebejusok másfél évszázados küzdelme jelentősen javította a
társadalom minden részének ahelyzetét. Ternrészetesen a vívmá- 233
 nyok elsősorban a vagyonos plebeiusok számára jelentettek föl-
emelkedést, hiszen a magistratúrák nem jártak fizetéssel, inkább
jelentős anyagi megterhelést jelentettek. E vagyonos plebeiusok
és patdciusok alkották a lY. század végétőla kiváltságos vezető
réteget, a nobilitást.

A nobilitas fogalmának a latinban nemcsak egy értelrne van. Tágabb érte_

lemben az egész szenátori arisztokráciát jelentette; szúkebben csak a consulá-
riusokat, vagyis az arisztokráciának azokat a tagjait, akik consulságot betöl-
tött személyektől szÁrmaztak A római politikának a nobilitas tekintélyes
nemzetségei adtak irányt, a fontosabb tisztségekre is e családok tagjait (pl.
Fabiusok, Claudiusok, Liciniusok, Liviusok, Corneliusok, Iuliusok, Aemiliu-
sok) vagy pártfogoltjaikat vették figyelembe.

Itália meghóditása
A plebeiusok sikeres küzdelmei idején Róma
tekkel megszakítva
- kisebb szüne]
állandó háborúban állt a környező népekkel.
-
Szükség volt a plebs katonai erejére; szükségszerű volt a megegye-
zés, amelynek során a gazdag plebeiusok elértékpolitikai cé§ai-
kat, a szegényebbek földigényét pedig a meghódított területeken
céltudatosan végrehajtott kolonizációval elégítettékki.

Az első gall betörés után a város köré falat emeltek, s a fölégetett várost is
újjáépítették.A gallok még többször kísérleteztek támadással a IV. sázad elsó
felében (valószínűleg ez is hozájárult a Licinius Sextius-törvények elfogadásá-
-
hoz), de mindannyiszor sikerrel visszaverték őket. A sikerek következtében
Róma tekiníélye megnövekedett szomszédai szemében. A lgtinok a 358-ban
megújított szövetségben elismerték Róma vezetó szerepét, néhány év múlva
Róma a samnisokk,al, majd pedig Karthágóval kötött szerződést. Végül a
gallokkal is békésmegegyezésre jutottak. Megerősödött Róma gazdasági
helyzete, kialakultak és növekedtek kereskedelmi kapcsolatai Görögorsággal
és Karthágóval. A belső viszonyok konszolidálódása, a sikerek, a tekinté|y és a
nobilitas aspirációi lassan céltudatos hódító politikát alakítottak ki,

Szllárd volt az állram, rugalmas a vezetés, és nagyszerűen bevált

a későbbiekben is a ,,dividb et impera" elve. A védekező
-Róma helyett egy újiászületett,
- hódító Róma jelent meg akkor,
amikor tőle keletre makedóniai Nagy Sándor csillaga ragyogott
föl. Közel egy évszázados küzdelemben háborúval, ügyes diplo-
máciával
-
Közép- és Dél-Itália valamennyi népétbehódolásra
-
kényszerítette; a latinokat, a samnisokat, több kisebb népcsoportot
(aequsok, hernicusok, apuliaiak, lucanusok stb.), végül az etrusz-
kokat és a dél-itáliai görög városokat Q72). Az etruriai Volsinii
elfoglalásával amely nem csatlakozottaz etruszk-római szö-
234 vetséghez
-
fejeződött be Itália meghódítása i. e. 265-ben.
-
 A görögség DéI-Itáliában és Sziciliában éltazi. e. VIII. századóta, s kultú-
rája jótékony hatást gyakorolt Itália fejlődésére. Megismerherték tólük az
itáliaiak azizléses és praktikus városépítést,hatort a görög gazdasági és szellemi
kultúra. Gazdag és virágző településeik Cumae (Küme), Neapolisz, Rhegium,
Tarentunr, Krotón, Szübarisz, Sürakuszai hosszú időn át megvédték függet-
lenségüket, mígnem Róma fönnhatósága alá kerüItek. Számos neves görög
gondolkodó és tudós élt e városokban: Püthagorasz Krotónban, Empedoklész
a sziciliai Akragaszban, Arkhimédész Szürakuszaiban, Hérodotosz Thurioiban.

A római történetírók szerint

- és a §örög források - állítása
Róma hosszú időn át nem törekedett a görőg városok meghódítá-
sára, sőt ügyeltek önállóságukra. Valószínűleg így is volt az i. e.
III. századig, Közép-Itália meghódítása nyomán kielégítettéka
plebeiusok földigényét. A kialakuló és egyre kiterjedtebb árucsere
rendszere, a gazdagodő kereskedőréteg azónban már többet igé-
nyelt Közép-Itáliánál: a görög világ és láliakőzőtt folyó keres-
kedelmet is uralni akarta. A beavatkozásra számos lehetőség nyílt.
A görög városok egymás közötti harcaik során vagy a más népek
elleni küzdelemben gyöngültek, s gyakran fordultak segítségért
Rómához.

A lucanus törzsek Thurioi városát támadták meg, a város Rómához fordult

segítségért.A római légiók szétverték a lucanusokat, és a városban helyőrséget
hagytak. Amikor azonban a római hajók is meg_ielentek a tarentumi-öböl
vizein, a tarentumiak ezt a korábbi szerzódés megszegésének tekintették (a
szerződés szerint római hajók nem hajózhattak be az Ión-tengerre és az Adri-
ára). Tarentum megtámadta Thurioit, előzte a római helyőrséget, a római
hajókat megsemmisitették, és matrózaikat rabszolgaságba vetették. Megkez-
dődött Róma és Tarentum háborűa, Itália meghódításának utolsó fejezete.

Tarmtum ftildrajzi helyzete előnyös volt. Termékeny vidéken

épült a Calabriaifélsziget bejáratánál. Kikötője mind a tengeri
kereskedelem, mind ahalászat céljaira alkalmas. Politikai berendez-
kedése kezdetben arisztokratikus, majd demokratikus rendszer
alakult ki, amelyben a hatalom a gazdagkereskedők és a hajósok
kezében összpontosult. A római hajók ,megtámadásának valószí-
nű oka az lehetett, hogy a demokraták íé|tekaz arisztokrácia
hatalmának római segítséggel történő visszaállításától. Tarentum-
nak nem volt saját hadserege, mindig zsoldos seregek segítségét
vette igénybe. Így történt most is. Miután a rómaiak hadat üzen-
tek, Tarentum Pürrhosz epeiroszi királyt hívta segítségül.Pürrhosz
szívesen jött, hisz dédelgetett terve volt egy nyugati görög biroda-
lom létrehozása a dél-itáliai és szicíliai görög városok egyesítésével.
Róma most nem rendezetlen
- bár vitéz és harcias - törzsekkel
került szembe,,hanem a Nagy Sándor hadművészetét folytató hel-
lénisztikus hadsereggel. Az i. e. 280-ban megindult háború első
szakaszában a rómaiak vereséget szenvedtek, (előbb Hérakleia 235
 (280), majd Ausculum mellett (279)), de a megújúló küzdelemben
megverték Pürrhoszt (Beneventum 27 5). Háromév múlva Tarentum
is kapitulált. 27O-re valamennyi görög város meghódolt, 265-ben
pedig utolsóként az etruriai Volsinii. Lezárult Itália meghódítása,
s Róma számos új coloniát szervezett uralmának biztosítására
Etruriában, Picenumban, Lucaniában és Calabriában.

Pürrhosz 22 000 kitűnően képzett gyalogos, 30@ |ovas katonáva| szállt

partra, s hadseregét 20 különlegesen idomított barci elefánt egészítette ki. Az
elefántok harci alkalmazá§át keleten tanulták, és kezdetben félelmetes ,,új
fégyvernek" bizonyult. Az elefántoknak köszönhette Pürrhosz kezdeti itáliai
sikereit. Pürrhosz győze|meit követően a lucaniai és a samnis törzsek is elpár-
toltak Rómától, a latinok viszont szilárdan kitartottak. Tarentum
a közvetlen veszély elhárult össz€különbözött
- miután
Pürrhosszal, aki Sziciliába
-
ment, elfoglalta a görög városokat és a karthágói területeket. Róma ekkor
újabb szerzőlést kötött Karthágóval, amelyben kölcsönös segítségrryújtásra
kötelezték magukat a görögökkel vívott háborúban. Púrrhosz végül is vissza-
tért ltáIiába, de idóközben a rómaiak megtalálták a harci elefántok elleni küz-
delem módját, és győzelmet arattak Pürrhosz fölött. E kétségtelenül kiváló
hadvezér visszatért Görögországba, s néhány év múlva (272) a Peloponnészoszi-
félszigetértvívott harcok során Argoszban elesett. Halálának híréreadta meg
magát a rómaiaknak a Tarentumban hagyott epeirosz-i helyőrség.

Allam, társadalom, gazdaság

a korai köztársaságban
A származáson alapuló rendi tagozódás helyett
dítasának az idejére
- Itália meghó-
kialakult a valóságos osztályviszonyokat
-
tükröző társada|mi rendszer. A kialakult osztalytársadalom üszony-
lag hosszú időn át kiegyensúlyozottságot mutatott, jelentősebb
oszlályharcokkal csak az i. e. II. század közepén találkozunk.
E stabilitás egyik főmagyarázata az, hogy az uralkodó osztíly a
társadalom jelentős számú rétegeit foglalta magába; minden húsz
iugerumnál nagyobb (5 hektár) birtokkal rendelkező római pol-

- mai kifejezéssel a - az első

gár gazdag- és középparasztság
vagyoni osztályba tartozott. E jómódú parasztság pedig valóban
földművelő volt, kevés még azoknak a sz.áma, akik elszakadtak a
termelőmunkától. (Természetesen változott a kép, amikor a nagy
hódítások következtében kialakult a nem termelő nagybirtokos-
réteg). A kereskedők és más vállalkozók nem játszottak vezető
politikai szerepet. Magyarázható a stabilitás a hódító háborúk
adta lehetőségekkel is, de épp ilyen mértékben a kitűnő államszer-
vezettel is. Több ókori szerző Róma minden sikerének magyaráza-
tát alkotmányának tökéletességével indokolta, túlzottan de nem
236 -
teljesen alaptalanul. Polübiosz szayaival:,oMivel tehát az állam-
hatalom alkotórészeinek hatalmi viszonyai úgy alakulnak, hogy
kölcsönösen megvan az ártás és az együttműködés lehetősége,
mindegyik szükségszeűen törekszik a többivel való együttműkö-
désre. Lehetetlen ennél jobb alkotmányt elképzelni... Ezért le-
győzhetetlen, és ehért képes minden nehézséget legyűrni ez a sajátos
államszewezet."
Formailag a népgyűlés volt az állam legfontosabb szerve, itt dön- A NÉpcvűl,És
töttek az államot érintő minden lényeges kérdésben. A korábban ÉsA snNarus
említett háromféle népgyűléskőzül a comitia curiatát már csak
kegyeletből, a hagyományok iránti tiszteletből hívták össze időn-
ként. Döntési joga csak néhány családjogi ügyben volt, és formailag
e gyűlés ruházta íiil a tisztségviselőket a fő hatalommal
- imperi-
ummal. Formális lététnemcsak csekély hatásköre.mutatta, hanem
az is, hogy mindössze 33-an (3 augur és 30 lictor) képviselték a
gyűlésen a curiákat.
Vagyoni tagozódás alapján jött létre a comitia centuriata. A köz-
társaság kezdeti időszakában volt nagy je|entősége. A legvagyono-
sabbak szavazattöbbségét biztosító gyűlés haíározata törvény volt,
kezdetben csak a senatus jóváhagyása után. Itt választották a főbb
tisztségviselőket, döntöttek háború és béke kérdésébenés a legsú-
lyosabb büntetésre ítéltrómai polgárok föllebbezési ügyében.
A törvényhozói jogkör az i. e. III. századközepétől a comitia
tributa hatáskörébe ment át (csak a háború-béke ügye maradt a
comitia centuriata hatáskörében). E gyűlés eredetileg csupán a
plebset érintő határozatokat hozott. A gyűlés súlya azonban növe,
kedett, az egész polgárság népgyűléselett, és a római nép egészére
kötelező törvényeket hozott. A comitia tributa volt a viszonylag
legdemokratikusabb népgyűlés,ennek ellenére itt is a vagyonosabb
polgárság szaya vált döntővé. (35 tribus volt, mindegyik egy-egy
szavazattal rendelkezett; 18 szavazat már a döntést jelentette.
A szegényebb városi lakosságot csak négy tribusba sorolták.
a vidéki tribusok közül a távolabb fekvők ritkán jelentek meg a
népgyűlésen.)
De a népgyűlésis ritkán ült össze: választás esetén vagy amikor a
consul, illetve a néptribunus szükségesnek ítélte.Korlátozbatták
a népgyűlésmunkáját akőtelező vallási előírások is. pl. jóslatkérés
kötelezettsége, amellyel ,,kedvezőtlen jelek" alapján a papság
- -
bár mikor megakadályo zhatta a batár ozathozatalt. Korlá tozta ha-
táskörét az is, hogy törvényjavaslatot csak a népgyűlést összehívó
consul vagy néptribunus terjeszthetett elő. (Athénben a polgárok-
nak személy szerint voltszavazatijoguk, s bárki tehetett előterjesz-
tést.)
Az állami élet másik fontos pillére a senatus. Valaha a király
tanácsadó testülete volt, a köztársaságban a főhivatalnokok tanács- 237
 adó szerve. Előbb 300, majd 600 tagját a censorok jelölték ki a volt
magistratusok közül, illetve a consulok, praetorok, aedilisek hiva-
taluk lejárta után életük végéiga senatus tagjai lettek. A senatus
ellenőizte az állam pénzügyeit, irányította a külpolitikát, fölügyelt
a meghódított területek igazgatására, veszély esetén pedig rendkÍ-
vüli intézkedésekettehetett. Gyakorlatilag a senatus döntött a
háború és béke ügyében is. Csak a legmagasabb rangú tisztség-
viselők hívhatták össze. Szavazással hozott határozaíai (senatus
consultum) csak ajánlások voltak, de a szokásjog alapján törvény-
ként fogadták el őket. Igaztehát, hogy formailagkorlátozottjog-
körű tanácsadói testület, ténylegesen viszont az á|larn legbefolyá-
sosabb, legnagyobb hatalommal rendelkező intézménye, az aisz-
tokrácia fellegvára.
M crsrn^lru- Az állambatalom végrehajtó funkciói a patríciusok-plebeiusok
küzdelme,során, alakultak ki a szükségnek és a föladatoknak meg-
felelően.
Az állandő magistratusok közül a legjelentősebb, legmagasabb
rangú tisztségviselő az egyéves időtartamra választott két consul.
Őket illette meg a legfőbb polgári hatalom (imperium maius),
a háborúban a hadseregparancsnokság. Minden alacsonyabb rangú
tisztségviselő rendelkezéseit érvényteleníthették,súlyos veszély ese-
tén a senatus javaslatára dictatort nevezhettek ki. Az i. e. IY . század
közepétőlválasztottak praetort (olőbb egyet, majd kettőt, aköztár-
saság utolsó évtizedeiben nyolcat). Kezdetben a consulok segítő-
társai voltak, majd hatáskörükbe ment át a polgári és büntetés-
bíráskodás: aIIL század második felétől egyikőjük a város polgá-
rainak egymás közötti vitáiban, a másik arómaiak és idegenek kö-
zöttiperekben döntött. Azt. e.Y. század közepétől 2-2 censort
választottak másfél évre. Föladatuk a census végrehajtása, vagyis a
vagyonbecslés, a római polgárok centuriákba és tribusokba sorolása
volt. I. e.3l2-től kapták meg ajogot a senatus névjegyzékénekössze-
állitására. Ők szabták meg az adók, a vámok stb. összegét és elosz-
tását is, fölügyeletük alá került a közjövedelme.k, a kőzépületek
s később a lovagrend, valamint a közerkölcsök fölötti fölügyelet,
határozataikat a néptribunusok sem vétózhatták meg. E tisztség
nem járt imperiummal; a legmagasabb megbecsülés jele volt.
A questorokkezelték az államkincstárt(az aerariumot), az állami
okmányokat, a h{borúban a hadsereg gazdasági ügyeit intézték.
Az aedilisek közül kettő plebeius volt a néptribunusok segítői
-
őkkezelték a plebs pénztárát és levéltárát; kettő patrícius, akik a
-,
város közbiztonságára, közellátására, a piaci árakra fölügyeltek,
és az. ünnepi játékokat rendezték nagyrészt saját zsebükből.
A rendkívüli magistratusok közül a dictator a legjelentősebb.
238 Az államot fenyegető veszély esetén jelölték ki, a hatalom egésze a
 kezében összpontosult. Minden hivatal és hivatalnok működését
fölfüggesztették ezidőre, s intézkedései ellen a néptribunusok sem
emelhettek vétót. Hogy ne váljék önkényúrrá, 6 hónap uán le
kellott tennie megblzatását. A dictatura tehát kivételes intézmény
volt. A iréptribunus hatáskörét már ismerjük.
A demokratikus látszat és a plebs sikerei ellenére a kőztarsasá§
arisztokiatikus jellegű. A magistratusok jogkörét számo§ körül-
mény korláto zta. Y álasztás útján töltötték be tisztségüket, csak.egy
évig maradhattak hivatalukban, s egy időben több tisztséget nem
tölthetíek be. Minden tisztségre legalább két személyt választottak,
akik egymás intézkedéseit érvényteleníüették,A néptribunus vétó-
joggal élhetett velük szemben, a nagyobb súlyúügyeket pedig a
népgyűléselé vihették. A tisztségük egy évi tartama alatt nem von-
hatták felelősségre őket, de megbízatásuk letelte után, ha meg-
szegték a törvényeket vagy rendeleteket, felelősségre vonásra kerül-
hetett sor.
Ahivatali teendőkért, elfoglaltságért nem járt díjazás, ez olcsóbbá
tette az államigazgatást, viszont csakis a leggazdagabbak vállal-
hatták a tisztségeket. Ez biztositotta a nobilitas uralmát, zártkivált-
ságos renddé alakulását ezen belül néhány család kiemelkedé-
sét
-
és az államszervezet arisztokratizmusát.
-
A legfontosabb állandó magistrátusok nem államigazgatási, hanem állam-
hatalmi tényezők voltak. A populus Romanus méltóságának (maiestas) meg-
testesítói, akik nemcsak hivatali hatalommal (potestas) rendelkeztek, hanem a
consulok, a praetorok a dictator főhatalommal,
- természetesen - állami
és
imperiummal is. A consulok imperium maius-szal, legfóbb hatalommal, ennek
jeleként mindkettőjük előtt 12-12 vesszőnyalábot (fasces) vivó lictor haladt,
a vesszőnyalábba a város határán kívül bárdot szúrtak az élet-halál uralom
jeleként. A praetoiokat az imperium jeleként 6-6 lictor illette meg. A dic-
tatort 6 hónapra az államhatalom teljessége: summum imperium illette meg,
24 |ictor kísérte,s a városban is bárd nyúlt ki a vesszőnyalábból. A magistra-
tusokat korlátozó elvek: évenkénti választás : annuitas; több személy válasz-
tása : collegialitás; egymás intézkedéseinek érvénytelenítésijoga : inter-
cessio; a népgyűléshez föllebbezés joga : provocatio elve. A tisztségviselők
rangjuk szerint más-más szegélyű tógát, nrás értékírgyűrűt viseltek, a senatus
tagjai különleges díszitésűsarut. Mindezt természetesen a megkülönböztetés
és tekintély növelése érdekében.

Az arisztokrácia természeteséna vallásban a maga uralmának A p.ryl

biztosítékátis kereste. Rómában a yallós nem vólt külön a ,,polgári'' , TESTÜLETEK
a politikai élettől, nem alakult
ki külön zárt szervezetű papi rend,
a papi testületek (collegiumok) is vallásos jellegű magistraturák
voltak. A legtekintélyesebb testület a pontifexek három, majd
hattagú testülete, éléna pontifex maximusszaL Ez utóbbi végezte
elsősorban a vallási szertartásokat, ő a magistratusok tanácsadója,
ő vezetíe a naptárt és az évenkéntiföljegyzéseket. Az arisztokrácia, 239
 a legtekintélyesebb senatorok közül választottált őket, a plebeiusok
számára csak az i. e. III. században nyílt meg e méltóság. Végig
patrícius-arisztokratq méltóság maradt viszont Janus papja (rex
sacrorurn).

A külpolitikai életben különleges szerepet ját§zott a fetialisok testülete.Ók

§égezték a dipldmáciai teendőket: ők mentek követségbe, ők vitték a hadüze-
netet, s ók végeztéka hadüzenettel és a békekötéssel kapcsolatos szertartá§okat.
Eicken keresztül jélentősen befolyásolhatták Róma külpolitikáját, Nagy be-
folyással rendelkeztek a jós papok, az augurok. Előzetes jóslataik nelkül a
rómaiak nem kezdtek fontosabb vállalkozásba (háború, a csata napja, nép-
gyűlés, választás stb.). Nag} tekintélynek örvendtek Vesta papnői, akik a város
jelképes házitűzhelyét őrizték, amelyek lángja sohasem aludhatott ki, és ők
ügyeltek a Sibylla-könyvekre is

TÁns.l,nu,ou, A társadalom uralkodó rétege a nobilitas, hatalmuk vagyonukon,

xöztc.a,zclrÁs az egy nemzetséghez tartozők kölcsÖnös támogatásán és a cliensi
kapcsolatokoh alapult. Zárt kasztot alkottak, soraikat etruszk,
latin és más itáliai arisztokratanemzetségekkel töltötték föl. Kivétel
volt az olyan eset, amikor nem nobilisek közül származő ,,űj
ember" (homo novus) emelkedhetett közéjük.
,,Jogképesség" tekintetében a római köztársaság lakói között
jelentős különbségek voltak. A ,,teljes jogti polgórok"-nak azokat
tekihtették, akiket megilletett a népgyűlésen való részvételés sza-
vazás joga, a hivatalra választhatóság, a népgyűléshezvaló fölleb-
bezésjoga, illetve a házasságijog és a magántulajdonjoga. A patd-
ciusok-plebeiusok az i. e. III. században már egyaránt teljes jogú
polgárok. ,,Nem teljes jogti polgárok" voltak a fölszabadított rab-
szolgák (libertinusok); őket csak a vagyonjog illette meg, s a négy
városi tribus gyűlésein vehettek részt. Utódaik viszont teljes jogú
polgárok lettek.
Semmilyen joggal nem rendelkeztek a rabszolgák. M. T. Varro
A földművelésről c. munkájában írja: ,,Most azt fogom elmondani,
hogy a földet milyen eszközökkel művelik meg. Ezeket a dolgokat
egyesek kétrészrebontják... mások három részre, beszélő, félig
beszélő és néma eszközökre, a beszélő az, amelybe a rabszolgák
tartoznak, a félig beszélő az, amelybe az ökrök, néma, amelybe a
szekerek." Vagyis tárgynak, a vagyon tartozékának tekintették
őket. Az adósrabszolgaság i. e.326,ban megszűnt, és a hadifogoly
rabszolgák gazdaságijelentősége mindinkább növekedett A hódí-
tások során a nobilitás kezében fölhalmozódó birtokok munkaerő-
szükségletének volt velejárója

A ,,latin jog" a szabad latin városokkal kötött szövetség idején alakult ki.
A latin városok lakóit megillette a vagyonszerzés joga, egyeseket a római pol-
gárokkal való házasodási jog, és Rómába költözés esetén a teljes polgárjog.
240 Később a többi itáliai népet is jogilag,,latinoknak" tekintették. Á htin háboru
után egyesek megkapták a rónrai po|gárjogot, mások latin jogúak maradtak,
de mindannyiuk sámára megvolt a Rómába költözés és ezzel együtt
census után
- a
a rómat polgárjog elnyeresének a lehetósége. Ugyanígy jártak
-
el Itália me8hódítása után. Egyes városok megkapták a teljes vagy a ,,csökken-
tett" (szavazati jog né|küli polsárjog :
municipiumok), ismét mások a ,,latin
jogot". Az itáliai közössegek többségével eltéró föltételekkel szerződést
kötött,
- -
ún. ,,szövetségesek" lettek: nem lehetett RómátóI független külpoliti-
kájuk, és katonai alakulatokat kellett Róma rendelkezésére bocsátaniuk.
Külön kategóriát a|kottak a coloniák. Egy részük ún. ,,latin jogú" colonia
volt (nem római polgárok sámára), katonai és'földműveló telepek, ahol min-
den telepes földet kapott, és köteles volt katonai szolgálatot teljesíteni. E
coloniák hivatalviselói viszont római pol8árjogot kaptak. Rangban jelentő-
sebbek a római polgárok coloniái, amelyek kezdetben őrállomások voltak,
majd kialakult az önkormányzatuk is, a consulok és a senatus mintájára. A
cotoniák elsősorban katonai megfontolásbóI létesültek a meghóditott területe-
ken, de lehetővé tették a szegény polgárok földhöz juttatását is.

A római á|lamszervezet tehát sajátos szövetségi rendszer. Közép-

pontja Róma volt, megőrizve városállam jellegét. Rómához tartoz-
tak a római polgárok coloniái. A meghódított területek sz§rződé-
ses §zövetségi viszonyban voltak Rómával, változó jogokkal, köte-
lezettségekkel. A legszorosabban a ,,latin jogú" települések kap-
csolódtak Rómához, és a már kevesebb joggal rendelkező,,szövet-
ségesek" (amunicipiumok). E jogrendet alkalmazták a további hódí-
tások során is, és ez a sajátos államszewezet lényegét tekintve
- -
a c§ászárkorig ftinnállott.
Róma hatalmának támasza és terjeszkedésének fő eszkőze a
ftilfegyverzett,jól szervezett, parasztokból álló hadserege volt.
A hadkötelezettség minden római polgárra kiterjedt, és 17 éves kor-
től47 éves korig tartott. A hivatalviselést is tízéves katonáskodás-
hoz kötötték.

A hadsereg alapegysege a légió. Látsáma az i. e. V. században

hitelesnek látszó leirás szerint
- az első
30ü) nehédegyveízetű és t200 könnyű-
Arrlospn6c
-
fegyverzetű gyalogosból állott, és 300 lovas katona egészítette ki. A légió centu-
riákra tagozódott. Később a légió fölosztását é§ hadrendjét is megváltoztatták.
Egy légiót harminc manipulusra osztotIak, egy manipulus pedig két centuriáMl
állott. A légióhozjáruló 300 főnyi lovasság tíz csoportra: turmára oszlott. E
sokkal mozgékonyabbá váló hadsereg hadrendje az ún.,,lráromsoros hadrend".
Három sorban 10-10 manipulus helyezkedert el a sakktábla azonos szineinek
megfelelóen. Az első sorban a fiatalabbak, a lándzsások (hastati), a másodikban
a tapasztaltabbak (principesti ,,e|ső", vagyis fő arcvonalbeliek), a harmadikban
az idősebbek (triarii). A két sámyon helyezkedtek el a könnyűfegyverzetűek
(velites), közöttük voltak a szövetségesek a|akulatai. A harcot a könnyűfegy-
verzetűek kezdték, az ellenségre dobva hajítófegyvereiket, oldalt húzódtak.
Óket követte a lándzsások sora, majd a principesek. Tu|ajdonképpen e két sor-
nak kéllett a csatát eldöntenie köze|harcban, a triariusok csak végszükségben
avatkoztak a küzdelembe. Hadi jelvények és szimbólumok (zász|ók) haszná-
latát csak az i. e. I. században rendszeresítették. A légió jelvénye kiterjesztelt
szárnyú ezüstsas, rúdját koszorúkkal, kitüntetésekkel díszitették;a manipulu 24I
"
16 .q.z ótori világ történcte - 42404
 jelvénye díszes rúd végébennyitott tenyér, Ajelvény elveszrésétaz ütközetben
a legnagyobb szégyennek tartották.
Fontos szerepet töItött be a katonai tábor: négyzet alakú volt, árokkal,
cölöpsánccal vették körüi, négy oldalán kapuval. Belül a sánc mentén körben a
könnyűitgyverzetűek, beljebb pontosaü meghatározott rendben, fegyvernemek
szerint a többi alakulat helyezkedett el. A tábor volt a hadművelet tánrasz-
pontja, szükség esetén menedéke, védhető erődítménye.

A hadsereg vezérletéta consul, rendkívüli esetben a dictatorlátta

el. A katonai tribunusok a ,,törzstiszt7", ,,csapattiszü" teendőket
végezték,a kisebb egységek parancsnokai a cenfuriok voltak.
A fegyelem rendkívül szigorú volt, szükség esetén a legsúlyosabb
megtorlást alka|mazták A fegyelemmel, a harci szellemmel azon-
ban ritkán volt baj, hisz a katonák vátosuk biztonságáért vagy
éppen a foldért harcoltak.
A főparancsnok beláüása szerint ítélhetett balálra bárkit, a cen-
turiok is belátásuk szerint büntettek kisebb vétségekért,de a
jutalommal, elismeréssel sem fukarkodtak. A katonákat karpere-
cekkel, nyakláncokkal, érmekkel, a tiszteket koszorúkkal, dísz-
fegyverekkel tüntették ki. Tölgyfalevél-koszorúval tüntették ki azt,
aki a harcban megmentette polgárársa életét,aranykoszorűval az
ellenséges várfalra vagy hajóra elsőként föllépő katonát. A fopa-
rancsnok legmagasabb kitüntetése a babérkoszorúvolt. A győztes
hadvezért megillette a legnagyobb megtiszteltetés: a diadalmenet
(triumphus); a hadvezér hadserege éléndiadalszekéren, arannyal
diszitett bíbortógában, fején babérkoszorúvalvonulhatott be a
városba, a Capitoüumra.
AclzolsÁct Róma mezőgazdasági településként lépett a történelem színpa-
Ér,rr dáta, ezt a jellegét évszázadokon át megőizte . Az i. e . IY . századra
az állami tulajdon mellett kialakult és megszilárdult a földmagán-
tulajdon. A terjeszkedés során a meghódított népek földjeinek egy-
harmadát-kétharmadát elkobozüík, az e|kobzott földek egy része
az ageí pubücust gyarapította, másik részéta plebeiusok között
osztotüík szét. A közföldeket bérletkéntbocsátották a polgárok
rendelkezésére. Ez nem akadályozta_meg, inkább elősegítette a
földbirtok koncentrálódását, és viszonylag kiterjedt mezőgazdasági
üzemek keletkeztek. A plebeiusok ftildigényénekkielégítésekövet-
keztében vi§zont e nagybirtokokon munkaerőhiány jelentkezett.
A munkaerő-szükséglet
mellett
- a további gyarapodási-föld5zerzési igény
fokozta a hódítási törekvéseket.
lwi. -e. IV. és III. századot a hódításokkal párhuzamosan a
-
rabszolgatartás elterjedése, a rabszolgamunka gazdasági jelentősé-
gének növekedése jellemezte. A terjeszkedés előtti patiarchaüs
rabszolgaság, amikor egy család tulajdonában egy-két rabszolga
242 volt. elvesztette eredeti jellegét, s a rabszolgasőg mindinkább a ter-
melőmunka részévé,majd a termelés alapjávó vált. A rabszolgatartás
és a rabszolgakereskedelem viszonylag fejlett voltára, mutat azi. e.
357-ben a rabszolgák íiilszabadítására kivetett adő,bár akkor még
nem beszélünk rabszolgamunkával termelő nagybirtokról, ez csak
a Földközi-tenger medencéjének meghódítása után alakult ki.
Az etruszkokkal való szakítás után a kézmőipar és a kereske-
delmi tevékenység visszaesett, csak az i. e. T,I . század közepén
figyelhető meg a kézműipar fölemelkedése. Föltűnnek a közép-
itáliai agyagipar termékei, föllendül a kerámiaipar. Kevés nemes-
fém készítménytismerünk, ami a még nem szem-
betűnő vagyoni
- föltehetően -
egyenlőtlenséggel magyarázható. A kézműves-
iparban, a hosszabb időn át vezető szerepetjátszó etruszk és görög
kézművesek mellett, a köztársaság korai szakaszában indulhatott
meg a római iparosréteg kialakulása.
A kereskedelem kezdeti, lassú fejlődése az űthálőzat kiépítése
és a pénzkibocsátás nyomán gyorsult meg, Azértékmérő a csere-
-
föltehetően a szarvasmarha volt (pecus,
kereskedelem korában
-
ebből alakultkia,,pénz", a,,pecunia" elnevezése), majd a kidolgo-
zatlan, súlyra mért rézdarabok.
Azi. e.IY. századközepétől a rezet hasábformába öntötték, állatábrázolá-
sokkal tátták eI (sas, bilta, Peg:azus), majd a latin háborúk után kezdódött a
téz pénúrme verése, ez volt az ,,as". A Pürrhos elleni háborúk idején Cam-
paniában készítettékrómai meg;rendelésre azezüstp€lzl Maga Róma csak i. e.
2ó8-tól tért át önálló ezüstpénz verésére,ez volt az ezüstdenarius, amelynek
vátltópénzr az ezüst§estertius (értéke1/4 denarius). I. e.2t7-tő1 aranypénzt is
vertek, az,aureust, értékesáz sestertius volt.

Apénzgazdálkodás kialakulásával fokozódó pénzügyi tevékeny-

ség nyomán nemcsak a mezőgazdasági, az ipari termék és a rab-
szolga lett áru, hanem magaapéízis. Kialakult azlzsota9azdaság,
a magas kamatra kiadott kölcsönügylet. A plobs vagyonosabb
rétegeiből számosan nem földbirtokba fektették tőkéjüket, hanem
kereskedelemmel, pélzügyletekkel foglalkoztak, lemondva érte a
közéleti szereplésről is. Ők alkottrák azi. e.III-II. század forduló-
ján kialakuló lovagrend magvát.
Az i. e. IY - században indult meg az itáliai ritreddszer kiépítése.
Az első nagy utat Appius Claudius censor kezdte dpíttetni i. e.3l2,
ben Róma és Capua között (Yia Appia), amelyet később Tarentu-
mon át Brundisiumig meghosszabbítottak. A k{flapokkal burkolt
kitűnő utak (egyes szakaszai ma is használhatók) lassan behálózták
lÍáliát, a császárkorra az egész birodalmat, mintegy 90000 km
hosszúságban. Az űthálózat elsősorban katonai (és közigazgatási)
célokat szolgált, de a kereskedelmet is igen megkönnyítette.

243

16*
 A birodalom kialakulása
(265-133)
,,szerény falu volt régen;
s legyőzött földön arany város,
nagyszerű kincs ura ma."
Ovidius

Róma és Karth ágő kuzdelme

Rómának Italia fölötti hegemóniája megváltoztatta a Földközi-
tenger körüli államok erőviszonyait; a nyugtalanság hullámai ha-
mar jelentkeztek. Róma tudta, hogy további terjeszkedése és tengeri
kereskedelmének növekedése erősebb ellenállásba, f,og ütközni a
tengeren túli szomszédainál, mint amityennel Itáliában találkozott.
Amikor pedig a római légiók megjelentek Rhegionban, az Itália és
Szicília közötti tengerszoros partján, bizonyosak voltak abban,
hogy elsőként Karthágóval kerülnek szembe.
A ,,nemzetk özi helyzet" nem volt kedvezőtlen Róma számára.
Kelet felől nem fenyegette veszély, Nagy Sándor birodalma végle-
gesen széthullott, s a nemrég veszélyesnek látszott Epeirosz is le-
hanyatlott. Makedónia érdeklődésekelet felé fordult, aszír állam
és Egyiptom erejét pedig belháborúk, belviszályok gyöngítették.
A kis görög államok már nem lehettek komcily ellenfelek.
Veszélyes vetély!ársnak tehát csak Karthágó látszott.
KlnrrrÁcó Karttuígót (Kart Hadas : Új város) a föníciai Türosz városán"ak
telepesei alapították. Vergilius szerint Trója bukása után, i. e.
XIII. században keletkezett; a szicíliai görög történetíró, ,Timaiosz
szerint az e|ső olimpiai játékok előtt harmincnyolc esztendővel,
vagyis i. e. 8l4-ben keletkezett. A régészctileletek szerint ugyan a
sémi pun etnikum csak a VIII. században jelent meg itt, de ez nem
zárja ki azt, hogy a város keletkezésének szélső határaként i. e.
8l4-et fogadjuk el.

Karthágón kívül sámos föniciai település keletkezett a Földközi+enger

nyugati medenéjében:Szicília nyugati partjain, Málta szigetén, a Baleári-
szigeteken, a spanyol partokon és É,szak-Afrikában, Karthágó ,közelében.
1ltt alapították meg Karthágónál hamarabb Utica városát.) E föníciai telepü-
Ieseknek kezdetben csupán az volt a föladatuk, hogy védett kikötóhelyet,
élelmiszer- és ivóvízfölvevő állomásokat tergmtsenek a messzi tengereket járó
föníciai tengeri kereskedők hajói sámára. Természetesen ezeken a telepü|ése-
ken keresztül a tengeri kereskedelmi útvonalakat is ellenőrzésük alatt tarthat-
244 ták. E városok később önálló életet éltek, önálló politikát folytattak.
 AzL e.YI. századra Karthágó hatalma alatt egyesítette a Föld-
közi-tenger nyugati medencéjében levő fiiníciai településeket, és
a szomszédos afrikai törzseket is uralma alá vetette. Azy. század
elejére kialakult a karthágói birodalom.
A kedvező fekvést kiiusználva, hatalmas hadi és kereskedelmi
flotta kiépítésévela Földközi-tenger nyugati medencéjének egész
cser*ereskedelmét kezeben tartotta. A
karthágóiak kezdetben
kiÁrólag kereskedelemmel foglalkoztak, és mindvégig egyik fő
jövedelmi forrásuk volt a nyugati ásványi kincsek közvetítése
(Britanniából ónt, Hispániából ezüstöt, re7Ét, Afrikából aranyat és
elefántcsontot, északról pedig borostyánkövet). De jövedelmező
foglalkozásukká vált a rabszolgakereskedelem is. Otthon készített
ipari termékeik közül a textíliákat, á kerámia- és fémárukat expor-
álák. A környező afrikai termelőterületek elfoglalásával kialakult
nagybirtokos arisztokrácia ültetvényes gazdálkodást folytatott,
földjeiket rabszolgákkal műveltették meg. A karthágói kereskedők
es nagybirtokosok hatalma§ vagyonnal rcndelkeztek, aminek szük-
ségszerű következménye a köztársaság arisztokratikus jellege.

Az őllam életéta 300 tagú nagytanács irányította, a leggazdagabb keres-

kedók és nagybirtokosok vo|tak tagjai. soraikból alakult a 30 tagú szűkebb
tanács; amely föltehetóen gyakran ülesezett, igy vezetó szerepre t€hetett szert.
Arisztotelész szérintalegfontosabb intézmény a l(x tagú bírói te§tület volt,
valószinúleg az ültetvényes-nagybirtokos osztály tagjai köréból. A ,l,égrehajtó
hatalmat az évenként válasitott két suffes gyakorolta. Ők elnököltek a tanács-
ban, a népgyűlésen, és bírói jogkört gyakoroltak. Megválasztásukná| a sár-
maás, vagyon nagy szerep€t játszott. A sufresek nem rendelkeztek katonai
hatalommal, a fóvezérséget különválasztották a polgári tisztségektól. Zsoldos-
§ereget tartottak fönn, amelynek tisztjei karthágói polgiírok voltak. Ez magya-
rázza,hogy kudarc esetén a íőveúrt könyörtelen szigorusággal büntették meg.
Egyes csatádok szinte saját katonai hagyományt alakitottak ki, és szinte mono-
pol,iálták a fővezérse§et. (Pl. a Mago-csa|ád kb. l0O évig; Mago fiai voltak
Hasdrubal, Hamilcar, Hanno. Másik ilyen család a Barcas, ennek vo|t tagja
Hannibál.) A népgyűlésjelentősege csak másodlagos, jogköre korlátozott vo|t.

Az arisztokrácia két elkülöníthető csoportot alkotott, s különö-

sen a külpolitika terén, ütköztek érdekeik. A gazdag kereskedő- és
pénzaiisztokrácia csoportja a tengeri hatalom fönntartására és
kiterjesztésére törekedett, a nagybirtokos, rabszolgatartó arisztok-
rácia az afrikai szárazföldi területeken szeretett volna hódítani.
Egy harmadik csoport*.. ahadvezér, a tisztek befolyásának nö-
vekedése az i, e. lII. századtől tapasztalható.
-
Az i. e. Y . század végéna tengeri terjeszkedés politikájának hívei
kerekedtek felül. A terjeszkedés három fő terület felé irányult:
Szicília, Hispania partvidéke és Eszak-Afrika. Az i. e. V. szárad
végénelfoglalják Szicília nyugati partvidékét,és l50 éven át meg-
megújították sikertelen támadásaikat a görög városok ellen. Rómá- 245
 val hosszú időn át baráti kapcsolatot igyekeztek íiinntartani a gö-
rögellenes poütika érdekében. De növekvő aggodalommal nézték
-
RPma terjedő hatalmát (Szicília elfoglalásávat akarta} elé §atat
emelni). Róma viszont nyugtalan volt, hogy Karthágó a támaszi
ponthálózattal szinte körbezárja ltáliát. A fesziiltség n6vekedett,
csak ürügy bármilyen kicsiny is a háború kirobhaná-
sához.
- --kellett

Küzprr-rIr,r Az ürügyet hamarosan me$alálták. Szürakuszai uralkodójának campaniai

zsoldosai, a ,,mamertinusok" (Mars fiai)vezeriik hatáa után ,,önálósították''
K.mtnÁcóvnr,
magukat, elfoglalták Messana városát. Szürakuszai új uralkodója ostrom alá
Az nlső r.uN
vette Messanát, s a mamertinusok Karthágótól is, Rómától is segítséget kértek.
rrÁgon{T A punok érkeztek előbb. Róma számára közvetlen veszélyt jelentett volna a
(t.s.2Á4 pun szomszédság DéI-Itália határán, hisz délen még nem szilfudult meg hatalma.
-24l) Róma hadat üzent Karthágónak i. e. 264ben. Huszonöt évig (2G_24l)
tartott a küzdelem, az első pun háború, váltoó sikerrel. A rómaiak kiépítették
rengeri flottájukat, mert sáradöldön, Szicíliábanhiábaarattakgyőzrlmeket, a
tengert és azitáliai tengerpartokat a karthágói hajóhad uralta. Újítást is alkal-
maztak, a hajókat csapóhíddal szerelték föl, eznn keresztül rohamozták meg a
karthái;ói hajókat. A római harcmodort kényszedtették rá az ellenúgre, s
Mylae mellett megverték a pun hajóhadat. Ezt követóen láttak hoz.á Szardínia
és Korzika elfoglalásához. E gyózelmek nyomán határozta el Róma, hogy
Karthágót saját földjén, Afrikában támadja meg. E kísérlet kudarccal végződött,
de Róma újabb és lijabb erófeszítések révénfelülkerekedett. L e. 242-ben az
utolsó szicíliai pun erődltményeket elfoglalta, és a tengeren is úrrá lett. Róma
és Karthágó végül is békétkötött. Karthágó átadta szicíliát és a környező
szigeteket, kiadta a hadifoglyokat, és 3200 talentum hadisarc fizetésére kötelezte
magát (834,4 q ezüst). A vereseg után Karthágó súlyos belsó bajokkal küzdött.
Föllázadtak a zsoldosok, csatlakoztak ho""ájllk a leigázott afrikai törzsek és a
rabszolgák is. Több mint három évig dúlt á belháború, amelyet végül Hamilcar
Barcas fojtott vérbe.

Rómából tengeri hatalom lett, a Tirrén-tengerből ,,Mare Nost-

rum". A meghódított területeket
kát
- Szicíüát,
azitáliai'teriletektől eltérő módon
Szardíniát, Korzi-
- s7§l:vezte meg. Nem szer-
ződéssel kapcsolták Rómához, hanem fegyverrel meghódított te-
rületként, és Róma, a ,,római nép közös tulajdona" lett. Ezeket az
Itálián kívül bekebelezett területeket nevezték provinciáknak, s igaz-
gaását háború idején egy praetor intézte, később a lelépő fő
magistratusok.

Róma keleti partvidékétaz illír törzsek veszélyeztették, és akadályoáák az

adriai- es,az ión-tengeri kereskedelmet. Róma azonban két háboruban (i. e.
229 és 2l9) a görögvárosokkal, az akhaiai és az aitótiai szövetsegget
műkij,dve
- megverte, es a sáradöld belsejébe telepítette
együtt_
őket. Róma eáltal
közvetlen
-kapcsolatba
került Makedóniával. Északon a gallokkal vlvott újabb
harcokat (225-122), és súlyos küzdelemben mért rájuk vereséget. A Pó vötgye
is Róma birtokába kerüIt.

246
 Karthágó a veszteségekért a természeti kincsekben és ,,ember- HlrNrnÁr,
anyagban" gazdagHispánia területén keresett kárpótlást. Hamilcar lrÁLlÁslN
i. e. 237-ben szállt partra, letörte az ibér és a kelta törzsek ellen- (t. B.
állását. Halála után Hasdrubal folytatta a hódítást, és várost ala- 2l8_2ol)
pított: Új-Karthágót. (Carthago Nova, Cartagena). A
gazdag
ezüstbányák jövedelme, a |eigázottlakosságból kipréselt adók révén
Karthágó űjra meggazdagodott. Amikor 22l-ben a meggyilkolt
Hasdrubal után a fővezérséget a Róma elleni kérlelhetetlen gyűlö-
letre nevelt 25 éves Hannibál (Hamilcar fia) vette át, meggyorsultak
a háborút kirobbantó események. Hannibal megtámadta a Rómá-
val szövetséges Saguntumot, s amikor Karthágó nem adta ki a
,,bűnös" Hannibált, Róma hadat üzent.
Róma is készült a háborúra, előre kidolgozott haditerve volt:
az ellenség földjén akarta megvívni a háborút,hadseregénekegyik
részétHispaniába, a másikat Afrikába kívánta irányítani. Hannibál
ellentétes terveket szőtt, Itátiában szándékozott térdre kényszeríteni
Rómát. Megindult a nagyszerűen szeívezett, magas fokú öntudattal
rendelkező római nép és a történelem egyik legkiválóbb hadvezé-
rének, Hannibálnak a küzdelme.

Hannibát hatalmas sereggel rendelkezett: !2O ezer gyalogos, 16 ezer lovas,

58 harci elefánt és 50 hadihajó. Seregének egy részét Hispánia védelmérehagyta
hátra, másik részevel Ilj-Karthágóból kiindulva átkelt a Pireneusi-hegységen,
a Rhodanus-folyón (Rhone), majd az Alpokon. Az Alpokon át nem vezettek
útvonalak, le kellett küzdeniük a természeti akadályokat, a zord éghajlatot, az
ellenséges törzsek támadásait. seregének több mint fele pusztult el az átkelés-
nél. Az észak-itáliai galloktól segítséget kapott, seregét föltöltötte, s trárom
ütközetben megyerte a fölvonuló római légiókat, legsúlyosabban a Trasime-
nus_tónál. Kitűnő ,,földerítő szolgálattal" rendelkezett, a rómaiak terveiról,
hadmozdulatairól idejében tudomást szerzett. Az elsó évek legjelentősebb ütkö-
zete a cannaei csata volt i. e. 216-ban. Hannibál itt bekerítő hadmozdulatokkal
katasztrófális vereséget mért a római hadseregre. Ha hinni lehet a forrásoknak,
40-5O ezq római katonát mészároltak le, a római seregnek csak töredéke
menekii,lt meg. Róma veszélybe került, tartalék erejét is mozgósítotía: minden
17 évesnélidősebb polgárt katonai szolgálatra rendeltek, az áL|am által vásá-
rolt rabszolgiíkból légiókat szeweztek, az e|ítélt gonosztevőknek is kegyetmet
adtak, és katonai szolgálatra rendelték őket.
Róma nemzetközihelyzete is kedvezótlen volt. Hannibálnak sikerült föl-
lázitaniaa dél_itáliai népeket, capua és szürakuszai Hannibálhoz csatlakozott,
a makedón király is szövetséget kötött Hannibállal. Közep-Itália azonban
kitartott Róma mellett.
Itáliában kerülték a nyílt ütközeteket, Hannibál utánpótlá§i vonalainák
elzárására, Karthágótól való elszigetelésére törekedtek. Hannibál erói után-
pótlás hiányában gyöngültek. Róma sikeresen hárította el a makedón veszélyt
a görög városok, az aitóliai szövetség és Pergamon segítségével(elsó makedón
háború 2l5--2O5). Sziciliában ostrom alá vette Szürakuszait, és 211-ben elfog-
lalta. Itt vesztette életétArkhimédész, az ókor egyik legkiválóbb tudósa. Ugyan-
ebben az évben elfoglalták Capuát, és kegyetlenül megbüntették árulásáérL
Hispániában is sikerekeJ arattak a rómaiak: Cornelius Scipio. elfoglalta 247
 Új-Karthágót (209), s a punok elhagyták az lbériai-félszigetet. Vereséget szen-
vedett Hannibál fivére is. Hannibál helyzete súlyossá vált, elszigetelődött
Itáliában.

Cornelius Scipio _ aki az egész rórnai hadsereg parancsnoka

- i. e.2}4-ben átkelt Afrikába, hogy saját földjén semmisítse

lett
meg az ellenséget. A veszély láttára Hannibált hazarendelték, s 2O2-
ben Zama városa mellett ütköztek meg. Scipio győzelmet aratott,
Hannibál elszenvedte első és egyben utolsó vereségét.
Róma szigorú békeföltételt szabott: Karthágó lemondott minden
tengeren túli területéről, afrikai birtokaiból Masinibsa numidiai
király javára hasítottak ki területet; kiszolgáltatta minden harci
elefántját és 10 hajó kivételévelegész flottáját. Róma engedélye
néIkül nem viselhet háborút Afrikában sem, s 50 év alatt tizezer
talentum hadisarcot kellett fizetnie. Karthágó lehanyatlott, Róma
a Földközi-tenger nyugati medencéjének korlátlan ura lett.
Afél évszázaddal későbbi ún. harmadik pun háború (i. e. l49-
146) már nem hatalmi harc, hiszen Karthágó másodrendű állam-
ként nem fenyegette Rómát. ,,Egyszerűen nem volt egyéb irja
Engels - erő-
mint hogy a gyöngébb ellenséget leigázta a tizszerte
-,
sebb hódító." Karthágót lerombolták, helyét fölszántották, életben
maradt lakóit rabszolgának adták el.

A Földközi-tenger keleti medencéjének

meghódítása
A rrprrprqrsz- Róma korlátlan hatalma a Földközi-tenger nyugati medenéjében a keleti
TIKU§ érintette. Annál is inkább, mert Róma kereskedelmi érdekei
térséget is közelről
mihamar kelet felé fordították a politika figyelmét. Makedónia a második pun
Ár,r-euox háború idején került szembe Rómával, és vereséget szenvedett. Nehezítette
helyzetét a görögökkel folytatott állandó viszálya, és azészakról gyakran betörő
kelta es balkáni hegyi törzsek támadása. A korábban hatalmas, Kisázsiától
Lüdiáig terjedő szeleukida birodalom folyton zsugorodott, s az i. e. III. század
közepén már csak Szíria, Mezopotámia és Média területére korlátozódott. Ez
idó tájt vált ki belóle a parthusok állama. A Ptolenraioszok jól szervezett egyip-
tomi állama a III. században gazdaságilag hanyatlott. A II. sázad elején
Egyiptom a makedón és a szeleukida uralkodók terjeszkedési törekvéseinek
élpontja |ett, de tartottak a terjeszkedéstől a görög és klsázsiai ál|amok is.
(Pergamon, Rhodosz, Bitünia, Pontosz, Kappadokia stb.)

Róma a görög poliszokkal igyekezett jó kapcsolatokat fönn-

tartani. Hosszú ideig nem avatkozott a görög államok egymás
közötti ügyeibe, és szembetűnően rokonszenvezrtt néhány görög
248 állammal : Athénnel, Spártával, Korinthosszal. Részben ennek- kö-
szönhette, hogy a Róma számára igen rosszkor jött makedón tá-
madást az aitoliai szövetségbe tömörült görög államok és Perga-
mon segítségévelletörhette.
E szolid kapcsolat hamar megváltozott. Diplomáciával, gyám-
kodással, katonai erővel Róma keletre is kiterjesztette fiinnható-
ságát. Előbb a legveszélyesebbnek látszó makedónokat igázta le
három háborúban, majd a szeleukidákat szofitotta vissza. ,,Menet
közben" a kisebbeket törte meg, majd burkoltan vagy nyílt harc-
ban a görög poliszokat vetette hatalma alá. Mindezt fél évszázad
alatt (201-146}

A makedónoktól és a szírektől fenyegetett Eg5iiptom, Pergamon, Rhodosz, A rróoírÁsor

Athén és más görög államok Rómához fordu|tak segítségért.Róma fölhasz_
nálta az alkalmat. Sikerült külpo|itikailag elszigetelnie Makedóniát, majd meg_
indította a háborút. A római-görög erők i. e. 197-ben megverték a makedóno_
kat, s a viszonylag enyhe békeföltételek között szerepelt a görög városok füg-
getlenségénekelismerése, ami a görögök körében rendkívül nagy lelkesedést
keltett, s megerősítette rövid időre a Rómába vetett bizalmukat. Néhány
év műva
- -
i. e. 188-ban a kisázsiai Magnesia városánál döntő csapást mértek
-,
a szírekre is, a szeleukidák állama szethullott. Róma most nem szerzett terü-
leteket, befolyása azonban a medence keletiterületeinhallatlanul megnöveke-
dett. Ettól kezdve gyakrabban avatkozott a kis államok ügyeibe, a döntóbíró
szerepét játszotta vitás ügyeikben. Sok dolga volt e ,,görög darázsfészekkel",
szaporodtak ellenségei, s a,jó barát" védnöksege lassan gyámsággá vált.
Különösen Makedóniában, Thessáliában, Boiotiában alakult ki erős Róma-
ellenes hangulat. p€rgamon megíámadása Makedónia résúről kiváltotta a
,,harmadikmakedón háborút". Róma győzött (Püdna, 168), Makedóniát négy
adófizető vazallusterületre osztották. Kegyetlenül megbüntették Makedónia
szövetségeseit, i. e. l48-ban pedic
- egy makedón íiilkelésután - Makedó-
niát tartománynak nyilvánították Épeirosszal és Illíriával együtt.
A görögség sem kerüIte el sorsát. Hanyatlásuk, elszegényedésük szembeszökó
méreteket öltött, Az akhaiai szövetségen belül is háboru robbant ki, a szövet-
seg tagiai megtámadták a Róma álta| támogatott Spártát, Korinthosz vezeté-
sevel. I. e. 146-ban azonban az Iszthmosz-szorosban végzeres vereséget szenved-
tek. Róma elrettentésül leromboltatta a gazdag és szep Korinthoszt, lakóit
eladták rabszolgának (ugyanebben az évben, amikor Karthágót). Minden
görög szövetséget föIoszlattak, és a városokat a makedóniai helytartó alá ren-
delték. csak Athén, Spárta es néhány más terület tarthatta meg §zövet§égesi
minósegét. E ragyogó multú nép, ,,Európa bölcsője" Róma szol8lája lett.
A keleti terjeszkedés utolsó területe Pergamon volt, Kisázsiában. A hanyatló
királyságban egyre erősebb volt a római befolyás, a római bankárok már ott-
hon érezték magukat. III. Attalosz király
hetetlennek látta a meghódolást - valószínűleg azért, mert elkerül-
államát végrendeletében Rómára hagyta
-
i. e. 133-ban. RómacsakazidőközbenkirobbantArisztonikosz-féle rabszolga-
fölkelés leverése után tudta birtokba venni. Ebból a területből alapitották
meg Asia provinciát.
E keleti hódításokkal egyidőben északon és nyugaton is folytak még harcok
a keltákkal, Szardínia es Korzika bennszülött lakóival, Hispania ibér törzseivel,
amelyek nehezen törődtek bele Róma uralmába. Északon egy évtizedes harc
után törték meg a gallokat, és a Pótól északra fekvő területek biztosítására
egy sor coloniát alapítottak. Szardínia és Korzika bekebelezése során sok tiz- 249
 ezer foglyot tettek rabszolgává. Hispaniában hosszú és véres harcokatkellett
vívniuk a két provincia biztosítására. A lusitánok fölkeleseit (194-189;154-
139) csak kemény küzdelmekben tudták letörni.

Egy évszázad alatt hódította meg Róma Itáliát, s csak egy évszá-
zad kellett ahhoz is, hogy a Földközi-tenger medencéjétmeghódít-
sa egyre gyorsabban növekvő erejével.
A pnovINcIÁr A meghódított területeket,,{ római nép földjeinek" tekintették.
A ,,provincia" sző eredetileg a meghódított terület irányítására
vonatkozó megbízást jelentette, csak később vált a tartományok
elnevezésévé.Igazgatási rendszere is csak fokozatosan alakult ki.
A kormányzásra kiküldött magistratust . egy évre választották
(rendszerint a hivatalból lelépő consult vagy praetort,,,consul-
helyettes" vagy ,,praetorhelyettes" néven: ,,pro consule", ,,pro
praetore"). E helytartókat hivatali idejük alatt a provincia területén
ugyanolyan fő hatalom illette meg, mint a római tisztségviselőket.
Teljhatalommal intézkedtek minden katonai, polgári ügyben, bírói
jogkörük volt, a provincia lakói csak hivatali ideje letelte után
emelhettek ollene panaszt, de panaszaikat a senatus ugyancsak rit-
kán orvosolta.
A provinciákon levő városok jogi helyzete nem volt egyenlő.
Többségük függő viszonyban levő város; a helytartónak voltak
alárendelve, és adót fizettek. A szabad városok több kategóriába
ártoztak:. a szövetséges városok (autonómiával rendelkeztek, adót
nem fizettek, de háború esetén katonaságot, hajókat kellett adniuk);
a senatusi határozat alaplán szabad városok autonómiával rendel-
keztek, egyes adók alól fölmentést kaptak, más városok ltozzájá-
rulást fizettek. A provinciákon is érvényesítettéka ,,divide et
impera" elvét.
Az adőfizetés mellett a helytartót és kíséretét,a provinciákon áll-
másoző légiókat is el kellett tartaniuk. Az adők behajtasát bérbe-
adták egyes pénzembereknek vagy tőkés társaságoknak (pubüca-
nus; societes publicanorum), akik előrebefizették a kincstárnak a
meghatározott összeget, s a provincia lakóiból nemritkán ennek
két-háromszorosát zsarolták ki. A provinciák helyzetét tulajdon-
képpen két alapvető szempont határozta meg: minél nagyobb jöle-
delmet biztosítsanak Rómának, és hatalmának, a kialakuló ,,Orbis
Romanusnak" |ámaszpontjai legyenek.
A kirabolt és kizsarolt provinciákból mérhetetlen gazdagság és
jövedelem áramlott Rómába, önmagukban a hadizsákmányok és
hadisarcok is hihetetlen mennyiségű kincset jelentettek.
Karthágóra két alkalommal összesen 346 tonna ezüst hadisarcot vetettek
ki. A szírektől kicsikart hadisarc 393 tonna, ezenkívül 22400o görög ezüst-
pénzt, ll4ffiO aranypénzt, t23O elefáltagyant és nagy mennyiségúarany-,
250 ezüst- és sóbánya is a római állarr tulajdonába került Gl. a hispániai ezüst-
bányák napi termelésétegy tonnára becsüIték). Hozzákel|számítanunk e rend-
kivüli bevételekhez a rabszolgákat is. Nincsenek pontos adatok, csak érzékel-
tetni lehet a rabszolgasígba hurcolás tömegessé válását: Agrigentum, szüra-
kuszai, Tarentum elfoglalásakor 75 000 lakost adtak el rabszolgának; Karthágó
minden életben maradt lakóját. Szardínia meghódítáiakor annak 80 000 lako-
sát, illíria 150OO0 lakóját hurcolták rabszolgaságba. A hadsereg elmarad-
hatatlan kísérői voltak a rabszolga-kereskedók.

Mindezek mellett rendszeresen és folyamatosan érkeztek a pro-

vinciákból az adők, vagyis az állandő jellegű évi jövedelem i pénz-
ben, nemesfémben, ipari és mezőgazdasági termékekben, főleg
gabonában. Ezért mentesíthette a senatus i. e. 168-ban a római
polgárokat az adőfrzetéstől. Nehéz lenne pontos fölsorolást adni
különösen a nem rendszeres jövedelemről, valószínűleg a rómaiak
sem tudták fölbecsülni pontosan a rabolt kincseket.
Azi. e.II. század második felében Róma már kilenc provincián
uralkodott (Szicília, Szardínia, Korzika, Gallia Cisalpina, Gallia
Transalpina, Hispania citerior, Hispania ulterior, Makeclónia,
Asia).
A hódító háborúk folyamán a nobilitas hatalmas vagyonra tett A rÁnsepar-ou
szert. A hadvezérek, a magistratusok, a provinciák helytartói a
nobilitas köréből kerültek ki, a zsákmányból, a provinciák kor-
mányzásáből meggazdagodtak. I. e. 22O-ban egy törvény (lex
Claudia) megtiltotta, hogy a senatus tagjai nagyobb szállítóhajókat
tartsanak. Ezzel
- elvileg - kizárta őket a kereskedelemből, és
a nobilitas figyelmét a földbirtok növelésére irányította. Módszere
egyrészt az elszsgényedő parasztok birtokainak fölvásárlása, más-
részt az ager publicus egyre nagyobb területeinek bérlete volt.
Itália tprületénazi, e.II.századközepétől a korábbi szokásoktól
eltérőeh
-
már nem létesítettekcoloniákat. Az elkobzott, ager
-
publicÜshoz csatolt olyan földeket, amelyek addig nem álltak meg-
művelés alatt, az állam hosszú lejáratű Mrletbe adta olyanoknak,
akik megfelelő vagyonnal rendelkeztek a föld megművelésének meg-
indiásához. A nobilitas ezt messzemenően kihasználta, s ennek
nyomán alakultak ki Etruriában, DéL-Iáliában, Szicília szigetén
később a provinciákon a rabszolgatartó nagybirtokok, a lati-
- -
funűumok.
A nobilitas uralmának legfontosabb politikai eszkőze a senatus
volt, amelynek erősödött zárt testületj ellege. Ezt jőrészt a funkciók,
jogkörök kisajátílásával értékel. A hivatalviselés rendjének új
szabályozása részben az ,,űj emberek" fölemelkedését gátolák,
részben igyekeztek megakadrályozni, hogy a senatus egyes tagjai,
családjai túl nagy befolyásra tehessenek szert. A legbefolyásosabb
senatori csoportok tagjai az előbbi patdcius-, ill. plebeiuscsaládok,
nemzetségek tagjai közül kerültek ki. 25l
 A nobilitas eltilása a kereskedelemtől azzx.| a következmény-
nyel járt, hogy a kereskedelmi és pénzügyletek lebonyolítása a gaz-
dag plebeiusokból kialakult újabb, lÁrt repd, a lovagrend kezébe
került (equites, ordo equister). Az tlzlet! vállalkozások, adóbérle-
tek, magas uzsorakamatra adott kölcsönök óriásijövedelmet, nyere-
séget biztosítottak, ennek érdekébena politikai pályafutásról s ko-
rábbi kiváltságaikat jelképező lovas katonai szolgálatról is le-
mondtak. A hódítrások hasznát az uralkodó oszá|y e két, egymástól
elkülönütő csoportja, a nobilitas és a lovagrend fijlözte le.
Róma hadseregc parasáhadsereg volt, túlnyomó többségét a
római kisbirtokosok és a szövetséges itráliai parasztság adta. Az
állandósult hfiító háboruk során e parasztságot részben nagy
vérveszteség érte, részben az állandó trávollét lehetetlenné tette
ítildjeinek megművelését.Különösen súlyos pusztítást jelentett
sámukra Hannibál itáliai tartózkodása. (A censu s szeint 2@
között a birtokos parasztság száma harmincezerrel csökkent.) -T4
A nobilitas a paraszti birtokokat igyekezett fiilvásárolni, gyakran
erőszakkal is. A II. században is folytatódott a birtokos római
polgárok számának csökkenése, ezzsl a hadseregbe sorozhaó
polgárok száma.
A birtokát v€sztett, elszegényedett parasztok többsége Rómába
költözött. Rendszeres elfoglaltságot ritkán találtak, így indult meg
az ingyen gabonaoszásból, ajándékokból, népgyűlésisravazataik
áruba bocsátásából élő proletarióíus kialakulása.
 A köztársaság válsága és bukása
(133-31)
(A polgárháborúk kora)
,,Ám a te.mesterséged, római, az, hogy uralkodj,
el ne feledd, hogy békéstörvényekkel igazgass,
és ki,:úld, aki meghódol, de leverd, aki lázad"
(Vergilius)

A rabszolgatart ő gazdaság és társadalom

A rabszolgaság a terjeszkedés során túlnőtt a patriarchális kere- A n^lsszorcÁl

teken, a rabszolga-munkaerő iránti igény az i. e. III. századtől
folyamatosan emelkedett. A nagybirtok növekedése, a dél-iáliai
és szicíliai latifundiumok kialakulása egyre több rabszolgát köve-
telt, s a keleti terjeszkedés okai között már a nobilitás munkaerő-
igénye is föllelhető. A foglyok és a meghódított lakosság
-
-
tömeges rabszolgaságba vetése mellett az i. e, II. százaő második
feleben a rabszolgák szerzésének másik formája került előtérbe,
az emberrablás, a kalózkodás. A kilikiai kalózok végigportyázták
a közel-keleti partvidéket, a szigetvilágot, megtámadták a városo;
kat, a falvakat, és tömegesen hurcolták az elrabolt lakókat a rab-
szolgapiacra. A rabszolgapiac központja miután Róma vám-
mentes szabadkikötővé nyilvánította
-
Délosz szigete volt, ahol
-
naponta több ezer rabszolga cserélt gazdát, A senatus a nagy-
birtokosok munkaerőigényére való tekintettel ,,elnézte" a kalóaok
tevékenységét,és a Földközi-tenger keleti medencéje évtizedeken
keresztül a kalózok paradicsoma volt.
A rabszolgák jogi helyzetére vonatkozóan emlílettük, hogy
v ag y ont ár gy a knak tekintették (mancipium ; eladható, örökbe hagy-
ható, elajándékozható, s akár meg is ölhető). Ugyanakkor
ellentétben tetteiért felelősséggel
- a
tartozott
többi vagyontrárggyal
-
abban az esetben is, ha gazdája utasítására cselekedett. Amit szer-
zett, gazdájáé volt; a római jog szerint érvényes házasságot nem
köthetett, gyermekei is gazdája tulajdonába kerültek. Elláuásukra
csupán annyit fordítottak, amennyi munkaerejük szűkös fönntar-
tására elegendő volt.
A rabszolgákat két nagy csoportra osztották: familia rusticanak
nevezték a földbirtokon, a mezőgazdaságban dolgozókat, familia
urbtananak a városban levőket. A mezőgazdaságban foglalkoztatott
rabszolgák helyzete volt nehezebb. Pihenőnap nélkül, minimá}is
.élelmezéssel dolgoztak. A fő cél a munkaerő minél teljesebb kizsák- 253

!
 mányolása volt, minél kevesebb ráfordítással. A nyereség növelésé-
nek ez volt egyik alapvető módszere.

Marcus Porcius Cato A föIdművelésről szóló munkájában nemcsak a gazdál-

kodás módjára ad tanácsokat, hanem a rabszolga-munkaerő maximális ki-
hasmálására is . ,,Egy 24O iugerumos (kb. ó0 hektár) olajfaültetvényt így kell
fölszerelni: kell a fölügyelő, a felesége, 5 munkás, 3 ökörhajtó, 1 szamaras,
1 kanász, l juhász, összesen 13 ember..." ,,100 iugerumos szóIőültetvényt
igy kell berendezni (kb. 25 hektár): kell a fölügyelő, a felesége, l0 munkás, l
ökörhajtó, 1 szamaras, l ór a füzesbe, 1 kanász, összesen 16 ember. . ." Cato e
tanácsa viszonylag nagy területű birtoknak kevés rabszolgával történő
műveltetése
- a munkaerő messzemenő kizsákmányolását igazolja, Tanácso-
-
kat ad a rabszolgák áUandó foglalkoztatására is: esős időben, este, télen, ünnep
napokon: ,,Gondold meg írja hogyha a munka áll, semmivel sem lesz
- -
kevesebb a kiadásod." Pontos adatokat közöl, hogyan kell a legolcsóbban
élelmezni őket. Havonta kb. 30 kg. búzát kaptak (4,5 modius), maguk őrölték
- -
és sütötték a kenyeret, a pásztorok kb. egyharmaddal kevesebbet. A megbilin-
cselt nehé2 munkát végző rabszolga többet és kész kenyeret kapott, kb.
- -
másfél kilót naponta. A kenyéren kivül havi fél liter olajat, évente 8,5 liter sót,
alkalmanként egy kevés ecetben eltett olajboglyót, zöldségféIét éshulladékból
készült hallevest, italként napi 7,5 deciliter, külön a számukra keszült ,,bort"
kaptak. (Szüret után 3 hónapig a lőrét kapták; leírja, hogyan keszítették a télen
adott bort: 260 liter must, 52 liter ecet, 52 liter szőlőíz, 80O liter éÁavíz,34
liter állott tengerviz keverékkel összeérlelve.) Télen és a betegeknél csökken-
tették az adagot. A ruhaellátás is takarékos volt: ,,Három és fél láb hosszu
tunica (kb. 90 cm) és egy köpeny minden második évben. Ahányszor csak tuni-
cát vagy töpenyt adsz valakinek, előbb vedd vissza a régit, lesz bclóle rongy-,
holmi. Minden második évben jó fapapucsokat kell kiadni."

A bányában dolgoző rabszolgáknak talán még ennél is kegyetle-

nebb volt a sorsa. Az afrikai aíany-, a hispaniai ezüstbányákban,
a kőfejtőkben tíz- és tuezernyi rabszolga élt kegyetlen viszonyok
között. Diodorosz írta a hispaniaibányász rabszolgákról: ,, . . . mert
a gyötrelmek olyan emberfölöttiek, a halál számukra is ezerszer
kívánatosabb az életnél;'plautuskomédiáiban is visszatérő téma a
rabszolgák sorsa:

,,IÁttam dbrózolva §okszor az alvilági kínokat,

amde nincsen alvilóg, mely ahhoz foglutó, hol én
jórtam: a kőíejtőkhöz. . ."

A rabszolgák másik nagy csoportjához tartozók (famiüa urbana)

a tulajdonos városi házíban szolgáltak: szakácsok, konyhasze-
mélyznt, takaűtók, lovászok, dajkák, a nevelők, orvo§ok, írnokok,
zalnészr,k, szinészek, mesteremberek. Rabszolgák végeztéka városi
karbantartási munkákat, nagy számban dolgoztaták őket az épit-
kezéseken, de az iparos műhelyekben is. Föltűnően naw a szellemi
élet területén a rabszolgák száma. A rómaiak
254 ellentétben
- a görögökkel
a tudományok, a frlozőfia iránt kevés érzéketárultak
-
el. Később is elsősorban aközéletl szerepléssel közvetlenebb kap-
csolatban levő ,,műfajokat" istápolták, mint pl. szónoklat, történet-
írást. Arnyaltabb, mélyebb igények a görög és keleti művelődés
hatására alakultak ki. (Persze nemcsak rabszolgaként kerültek
Rómába művészek és alkotók, mint pl. Livius Andronicus, hanem
önként is jöttek görögők és más népek művészei.)
Világosan láthatő e társadalom rabszolgatartó jellege. Szabad
polgárok is részt vehettek a termelésben, de a rabszolga-munkaerő
arányamár magasabb volt, a rabszolgák nagyobb hányada végzett
produktív munkát, mint a szabad lakosság termelő hányada.
(A rabszolgák száma nem érte el a szabad lakosságét
- egye§
területeket kivéve .) A íiintebb vázolt körülmények között természe-
tes volt a rabszolgáknak a munka eredménye iránti teljes érdekte-
lensége, és természetes volt az ellenállás koraijelentkezése _- apasz,
szivitástól a munkaeszközök rongálásán és a szökésen át a táza-
dásig, a fegyveres fölkelésig.
A földbirtok-koncentráció következtében nemcsak a kisbirtok- A crzplsÁcr
nagybirtok viszonya és aránya változott meg, hanem a termelés Ér,nr
szerkezete is. A provinciákból beáramló nagy mennyiségű gabona
és a terményadók biztosítottak a hadsereg és a lakosság élelmezését,
az iáliai nagybirtokokon jövedelmezőbb termények : a szőlő, az olaj,
a gyümölcs, a konyhakerti növények stb. előállítására és állatte-
- nyésztésre tértek át. Ytacra termeltek, ami a mezőgazdasógi óru-
termelés kialakulását jelentette. Jövedelmezőség szempontjáből a
gabopatermesztés Catonál,is csak a hatodik helyen szerepel: első
helyen említi a szőlőt, a másodikon az öntözéses konyhakertet,
majd a füzest, az olajültetvényt, a rétet, s a gabonaföld csak a
lombadó erdőt, a,,futtatott szőlQs brdőt" és a makkos erdőt előzi
meg jövedelmezőségben. A rabszolgamunkára épülő árutermelő
gazdaság és a tengeren túü gabona beáramlása gyorsította meg a
kisparasztság elszegényedését. A birtokvásárlás jövedelmezővé
vált, de kifizetődött az új technika a|kalmazásais (trágyázás, talaj-
javítás) a rabszolgatartó termelés korlátozó keretein belül. A rab-
szolga érdektelenségelehetetlenné tette a'oonyolultabb, precízebb
technikai eszközök alkalmazását.
A mezőgazdaság fejlődésével összefüggésben ment végbe a kéz-
műipar fejlődése, létrejöttek az egyszerű drutermelés föltételei.
A számos városban működő iparosműhelyek már raktárkészletet
halmozíak föl, és ezeket a termékeket bocsátották áruba. Egyes
városok között is bizonyos specializálódás figyelhető,meg-Cam-
az iparostestületek
paniában, Etruriában és Rómában
-, valamint
(collegiumok) erőteljes szeweződése is az i. e. III. század végén-
E műhelyek a helyi és környékbeli lakosság szükségleteit elégítették
255
 ki, a fénytizésicikkeket viszont Görögországból és a keleti terüle-
tekről szerezték be.
A kereskedelmi élet központjává Délosz szigete viílt. Hatalmas
mennyiségben cserélt ití gazdát a rabszolga, a gabona, olaj, bor, a
fífuzerek stb. Jelentős kereskedelmi központ,keleten Alexandria és
Ephoszosz is, Itáüában pedig Puteol' kikötője bonyolította le a
legnagyobb forgalmat. A Földközi-tenger kereskedelmében hamar
megjelentek a római lovagrend tagjai, és kereskedelmi társaságaik
révénnem,kis szerepet játszottak irányításában. A nobilesnek tilos
volt e foglalkozá5, de cliensoik révénők is részt vettek ajövedelmező
üzletekben. Az arany és ezüst óriási tömegének beáramlása, a kiter-
jedt kereskedelem a bankügyleteket is fejlesztette. Részben az
argentariusok bonyolították le a pénzváltást, pénzátutalást, de
valódi,,bankéletről" természetesen nem beszélhetünk.
OszrÁr,y- Az embertelen és kegyetlen bánásmódot még elviselhetetlenebbé
rrlncox l. tette az, hogy é rabszolgák hosszabb-rövidebb idővel előbb még
R^a,lszorcr- szabad emberek voltak. A római jog számos lehetőséget adott ftil-
rör,rnÉsBx szabadításukra, de csak keveseknek, főként városi rabszolgáknak
lz l n. lI. sikerült elérniük személyes érdemeik vagy képességeik alapján.
szÁz,c,DnA.N Helyzetükön minden lehető módon enyhíteni kívántak, és a láza-
dástól gem riadtak vissza, ha a szabadulásra halvány reményt
láttak.
A,,közvetett" ellenállás mellett hanyag munka, a termé§ meg-
-
dézsmálása, a jószág hanyag kezelése, a fölszerelés rongálása
-
viszonylag hamar lobbantak föl a szervezett íiilkelések,amelyek
elnyomására már az állam katonai erejét kellett igénybe venni.
A nagyobb arányú fölkelések rendszerint akkor robbantak ki,
amikor az államhatalom akár külháborúk vagy belső kiizdelmek
következtében meggyöngilt. Ezzel magyarázhatő e|sősorban az is,
miért tudták csak hosszú évekig tartó küzdelmekben leverni a
rabszolgaseregeket: a római légiók, amelyek birodalmakat hódí-
tottak meg, és nagyobb, ütőképesebb hadieregeket is legyőztek,
a ftilkelések éveiben másutt voltak lekötve.

Már i. e. ll. század,elsó évtizedébentöbb fölkelést említenek a io*í-t.

l99-ben Róma közelében, Setiában szervezkedtek a helybeli rabszolg:ik es a
karthágói tuszok; két éwel később Praenesteben. Újabb két év múlva az etruriai
rabszolgák lázadtak föl, teljes légiót vezényeltek ki elfojtására, s értetmi szer-
zóit keresztre feszítették. Iijabb tíz esztendő múlva az apuliai pásztorrabszolgák
fölkelése tört ki. (A birtokosok kénytelenek voltak a pásztorokat fölfegyverezni,
hogy az állatokat megvédhessék a vadaktól és a rablóktól. A rabszolgák gaz-
dáik ellen fordították a fegyvert.) A Lívius szerint is ,,nagy fölkelés" leverese
jtán hétezer rabszolgát feszítettek keresztre. Valószínűleg több kisebb
íirlkeles
is volt ezután, ha a források nem is említik. A következő évtizedek sqrán kelet
felől is tömegesen_hozták a rabszolgákat, tíz- és tizezer számra foglalkoztatták
256 őkel az itáliai és a szicíliai nagybirtokokon.
 Különösen Szicília szigetén összpontosult sok rabszolga, ahol
a lovagok ültetvényein megkülönböztetés céljából megbélyegezték
őket a punoktól átvett szokás szerint. A bánásmód a,,megszokott"-
nál.is kegyetlenebb volt. A brutáüs embertelenség robbantoíta
lángra a nagyarányú lázadást, azűn. első szicíliai rabszolgaJiilkelést.
(A fölkelés kirobbantrásának éve bizonytalan, az i- e. 138-135
közötti időben kezdődhetett.)
A fölkelést a Hennóban élő Damophilosz, a gazdag, gőgös és
kegyetlen nagybirtokos rabszolgái robbantották ki. Betörtek ITen-
nába, elfoglaltak a várost, gyűlölt uraikat megölték. Más nagy-
birtokok rabszolgái is szíriai és kilikiai származású-
-többségük
csatlakoztak. Szicília déli részénezze| egy időben a kilikiai Kleon
vezetésévelrobbant ki fiilkelés, és elfoglalüák Agigentum városát.
E két íiilkelő csoport Eunus vezetése alatt egyesült. Diodorosz
szerint a rabszolgák ti,bora kétszázezer főnyi volt, de csak egy
részük harcolt, a többiek tovább dolgoztak, és a rabszolga hadsereg
ellátásáról gondoskodtak. Eunust királlyá választotüík, aki a leg-
tapa§ztáltabb, legöregebb rabszolgákból államtanácsot szervezett.
Az északnyugati terület kivételévela sziget nagy részérekiterjedt
hatalma, s Eunus e területen helyreállította a rendet, a mozgalom
minden részvevőjétszabadnak nyrlvánította. Megkíméltéka kis-
birtokos parasztokat, és a fegyverkészítésbenjártas hennai polgá-
rokat sem bántották, akik Eunus hadserege számára dolgoztak.
Róma csak több légió bevetésével, hosszas harcok után tudta a
fölkelést elnyomni i. e. 132-ben. Kleon elesett, Eunust elfogták és
kivégezték.
A fölkelés nagyarányű kiterjedését de kibontakozását rs
-
számos tényező kedvezően befolyásolta: részben a római belharcok
-
hispaniai és más területeken folyó küzdelmei, részben a szicíliai
í?iltételek. A túlnyomórészt szíriai és kiükiai rabszolgák nyelvileg,
gondolkodásmódban egységesek, s keleti születésük, misztikus
kultuszaik révénkönnyen fanatizálhatók voltak. Eunust jósként
tisztelték; nem hadvezéri képességei,hanem jóstehetsége alapján
Választották kirá|lyá. Ahazai istenségek pártfogásának tudata ad-
hatott reményt a rabszolgatömegeknek.

A szicíliai rabszolgafölkelés híre rendkívüli gyorsasággal terjedt el azegész

birodalomban. Sikerei hatására a legkülönbözóbb helyeken lázadtak föl a
rabszolgák: Délosz és Khiosz szigetén, az attikai laurioniezüstbányákban, a
makedóniai bányákban, Pergamonban, de ltáliában, sőt Rómában is.
Jelentőségében kiemelkedik a pergamoni fölkelés. Amikor nyilvánossígra
került III. Attalosz pergamoni király végrendelete, az elégedetlenség fölkelésben
robbant ki, élénArisztonikosz, egy törvénytelen királyi sarj állott. Hadseregét
az általa fölszabadított rabszolgákból és a szegény lakosságból toborozta, de
támogatták a különféle hegyitörzsek is. A,,Napállam polgárai"-nak (helicpo-
liták"-nak) nevezték magukat, számos várost és szigetet elfoglaltak. Róma csak 257

17 Az ókori világ történetc - 42404

 a sziciliai fölkelés leverése utánjutott elég erőhöz alázadás leverésere; három-
éves háborúban többszöri súlyos vereség után gyűrte csak le a helio§o-
litákat.
- -
A II. század utolsó évtizedében Róma északon és délen hábo-
rúkra kényszerült, és kegyetlen belharcok dúltak. E válságos idő-
szakban tört ki a második szicíliai rabszolgaftilkelés Qa4-fil).
A külső ellenség által fenyegetett Róma szövetségeseihez fordult
segítségért.Bithünia királyának válaszáből kiderült a római üzlet-
emberek kapcsolata a kalózokkal, a ,,szövetséges" államok polgá-
rainak rabszolgaságba hurcolása. A veszélyre való tekintettel a sena-
tus elrendelte a szövetséges államok rabságba hürcolt szabad szüle-
tésű polgárainák fölszabaditását. A közvetlenül érintett lovagok
közbelépése azonban a végrehajtást főlfü§gesztette. Ez volt a
szikra; amely a szír és kilikiai rabszolgák fölkelését lángralobban-
totta, Szicjlia keleti részéna sziriai Salvius. a nyugati részeken a
'kilikiai Athénion vezetésével. A két csoport rövidesen egyesült,
és Salviust királlyá választották (a Trüphón nevet vette fel).Több
évig álltak ellen. Rómának csak lOl-ben sikerült központjukat,
Triokala városát elfoglalnia. E nagy rabszolgaföIkelések nemcsak
ösztönös, a sérelmek megtorlására irányuló |ázadások voltak.
A szervezettség, a tulatosság és a távolabbi tervezés olyan e|emei is
megtalálhatók- bennük, mint az államosítás, a termelés, az ltán-
pótlás megszervezése, qpénzkibocsátás stb.
OszrÁry- E Róma számára veszélyös évtizedekben a rabszolgák osztály-
Hencor 2. harca mellett a szabad rétegek belső küzdelme is fokozódott.
AGnnccHu- A nobilitasnak egy nresszebb látó köre aggódott a parasztság pusz-
SoK REFoRM- tulása, afényűzés,a féktelen harácsolási vágy, a korrupció láttrán.
rísÉnlrrrI Néhányan túl tudták tenni magukat osztályérdekeiken az egész
államot érintő kérdésekben. E túlfűtött és feszült helyzetben lépett
föl reformpolitikájával Tiberius G racchus.
Tiberius és Gaius Gracchus a gazdag és köztiszteletben álló, plebeius eredetű
Sempronius-nemzetségből származtak. Apjuk neves hádvezér és politikus, Szar-
dinia elfoglalója volt, anyjuk, Cornélia pedig a kiváló hadvezémek, Scipio
Africanusnak, Hannibál legyőzójének kitűnő képességű,nagy műveltségű
leánya. A testvérek gondos neve|ésben részesültek, görög mestereket fogadtak
me|léjük (pl. Bossius cumaei görög filozófust, aki Tiberius Gracchus halála
után részt vett Arisztonikosz pergamoni fölkelésében). Elismert szónokok vol-
tak és jártasak a filozófiában.

Tiberius Gracchus i. e. l33-ra választatta magát néptribunussá,

és hozzálátott reformelképzelései valóra v áltásához. Földreform-
javaslata mérsékelt volt, a magántulajdonban levő földeket nem
érintette (Licinius és Sextius törvényét újítottaföD. A törvény sze-
rint senki sem birtokolhat az ager publicusból 1000 iugerumnál
258 többet (a családfő 500-at, a két legidősebb fiú 250-250 iugerumot).
 A közföldek f<innmaradó részét30-30 iugerumnyi parcellákban
javasolta kiosztani a ftildtelen római polgárok között. E parcella
örökölhető, de elidegeníthetetlen föltehetően azért, hogy a ko*
-
rábbi birtokos, a nagybirtokos ne tudja visszaszerezni mérsékelt
-
A senatus ellenszegült, és Tiberius
adófizetési kötelezettség mellett.
Gracchus néptribunus társát rábírta a javaslat megvétőzásáta.
Ekkor fordult először elő, hogy a népgyűlésa népfölség elvével
ös§íhangban megfosztotta a néptribunust tisztségétől. A nép-
gyűlé§nek e joga fönnállott, de gyakorlására először kerülvén sor,
,,forradalmi" újításnak tűnt. A népgyűléstörvénnyé emelte e javas-
latot, s a földreform végrehajtására háromtagú bizottságotválasz,
tott (Tiberius és <iccse Gaius Gracchus és'Tiberius apósa, Appius
Claudius). Tiberius Gracchus igényt tartott a pergamoni ,,örök-
ségre", ebből kívánta előteremteni.a pénzt a földhöz jutó parasztok
támogatására. Ez tovább növelte a senatus ellenállását, s amikor a
következő évre újból néptribunusi tisztségre jelöltette magát is-
mét csak megsértve a hagyományokat
-
a senatorok fölfegyver-
-
zett csoportja a pontifex maximus vezgtésével,a népgyűlésnapján
megtámadta Tiberius Gracchust, őt és 300 hívét,meggyilkolta.
A földosztás azonban tovább folyt, és öt év alatt közel nyolcvan-
ezerrel növekedett a földbirtokkal rendelkező, katonai szolgálatra
igénybe vehető polgárok száma.
Ta esztendővel bátyja föllépése után Gaius Gracchust válasz-
tották néptribunná i. e. l23-as évre, majd akővetkező évre ismét
megválasztoták. Bátyja sorsán okulva, szélesebb bázist akart
teremteni politikája számára a plebs, a kisbirtokosok, a lovagok,
a hadsereg 6 az iúliai szövetségesek megnyerésével. A nobilitas
hatalmának ezt az e|lensűlyozását szolgálták törvényjavaslatai is-
A földreform ftilújítása mellett a gabona árát felére szállitíatta le,
hogy a plebs olcsó élelemhez jusson; a hadsereg katonáira is kiter-
jesztette a népgyűléshez v alő föllebbezes jogát.
A lovagrend érdekeit szo|gálta az Asia provinciáról (Pergamon) szóló
határozat: a bevezetett tizszázalékos adó egy részét gabona vásárlására és a
földosztás során a kisajátított földek tulajdonosainak kárpótlására fordította,
az adóbehajtás jogát és a vámok bérletét pedig a lovagrend tagjai számára biz-
tosította. Hogy a lovagokat mentesítse a gazdag provincialakók konkurrenciá-
jától, az adóbérletek árverésétis Rómában kelIett tartani. Biráskodási törvénye
is a lovagrend érdekeit szolgálta; a provinciákon elkövetett visszaélések, zsaro-
lási ügyek kivizsgálását és az ítélethozatalt lovagokból álló bíróságra ruházta.
E törvény súlyosan érintette a senatust, mert a helytartók lovagrendi bíróság
elé kerülhettek, de csapástjelentett a provinciák számára is. Az adóbérlők-
publicanusok, lovagrendiek kezet kaptak a provinciák-
- ez2e| szinte szabad
ban, és a jó szándékúhelytartó is tartózkodó lett, mert könnyen kerülhetett a
lovagokból álló bíróság elé. Nagyarányú állami építkezéseket, főleg útépitést
indított, ahol a plebs munkát találhatott, a lovagrend vállalkozóinak jó
üzletet jelentett, de az utak a vidéki parasztság számára is megközelíthetövé 259
17*
 tették a piacokat. Nagyszabású coloniaalapítási tervet dolgozott ki, Karthágó
helyén 6ü)O római család sámára kívánt coloniát alapitani, családonként 2ü)
iugerumos parcellákkal.

I1jraválasztása után nyújtotta be az italicusok polgárjogaiía

'vonatkozó törvényjavaslaát: a latin jogúaknak a teljes polgárjopiot,
az itáliai szövetségeseknek a latin jogot kívánta megadni. E tör-
vényjavaslat jelentősége vitathatatlan : kiszélesítettevolna a demok-
ratikus mozgalom bázisát. A javaslat azonban saját táborábanis
meghasonlást eredményezeJt. A lovagrend az itaücusok konkurren-
ciájától tartott, a plebs pedig kiváltságait féltette. A senatus dema-
góg és provokatív javaslataival még jobban mélyítette a szakadást:
nagyarányú s ezért keresztülvihetetlen itáliai colonizációt javasolt,
amit a plebs is szívgsebben fogadott vo|na, mint a távoli provinci-
ákba települést. A senatus elérte, hogy harmadszorra nem válasz-
tották néptribunussá, ismét fegyverrel támadtak híveire, és 300Get
közülük lemészároltak. Gaius Gracchus ugyan elmenekült, de a
Tiberis túlpartján öngyilkos lett. A meggyilkoltak vagyonát elko-
bozták, ahozzátartozóknak még a gyászt is megtiltották.
A Gracchus testvérek kiizdelme kudarccal végződőtt. Ami ercd-
ménye volt, azt a lovagrend élvezte, minden más kérdésmegoldat-
lan maradt. Azt a szociális törekvést, hogy a kisbirtokos paraszt-
ságot megerősítették, lehet együttérzéssel szemlélni, de nemcsak
megvalósíthatatlan volt az árutermelő-rabszolgatartó latifundiu-
mokkal szemben, hanem a kisparaszti gazdálkodásra való újra
áttérésvisszafejlődést jelentett volna. Politikájuknak más ellent-
mondása is bonyolítja nregítélésüket:a plebs, a parasztság, a
lovagrend érdekébenhozott intézkedéseka provinciák lakóinak
rovására történtek, növelték azok kiszolgáltatottságát; az itáliai
szövetségesek ftildjeit is igénybe vették a földreform során, ők vi-
szont nem részesülhettek belőle. A hadsereg erejének helyreállítása
sem sikerült. Gaius Gracchus ha|á|őt követő években a reformok
jelentős részétfölszámolták.
Jelentőségük elsősorban az, hogy tevékenységük nyomán alakult
ki, és öltött határozottabb körvonalat a senatori arisztokrácia poli-
tikai ellenzéke, a popularis irányzat (,,népi", azaz demokratikus).
A velük szemben álló konzervatív arisztokratikus irányzzítot
optimata néven ismerjük. Nem a mai értelemben vett pártok ezek,
hanem nagyon is váltakozó érdekű, célű, az aktuális érdekeknek
megfelelő csoportosulások voltak. A
popularisok mihamar a
lovagrend, a pénzarisztokrácia érdekeinek hordozói lettek annak
ellenére, hogy néhány alapvető demokratikus törekvéstőlnem
szakadtak el,

260
 A belső gyengeség, a korrupció, a züllés teljes valóságában tarult A rrepsrnrc-
fől Jugqtha numidiai király ellen viselt háborúban (i. e. 1l1-105). REFoRM

Az erőszakos, nagaravágyó Jugurtha, akit baráti szálak fűztek elókelő ró-

maiakhoz, erősákkal akarta megkaparintani Rómával szövetséges társural-
kodója terti,letét. A fóvároselfogíalá§akor a római polgárokat is lemészároltatta,
ainiért Róma hadat üzent. Az ellene küldött seregek vezéreit azonban egymás
után megvesztegették, s a légiók katonasága is demoraliálódott. A fölzúdult
közvélemény.nyomására végre vizsgálatot rendeltek el, és számos tekintélyes
§enatort sáműztek. A végső győzelmet a plebs követelésere consullá választott
Marius harcolta ki. Jugurthát legyőzte, Rómába vitte, ahol kivégezték, és orszá-
gát fölosztották.

Marius sikereinek magyar ázata aza hadseregreform volt, amelyet

i. e. 1O7 körül consullá választása után hajtott végre. Reform-
- -
jának legjelentősebb mozzanata az óllandó zloldos§ereg kialakítása.
Katonai szolgálatot eddi! csak a földbirtokkal rendelkező rőmai
polgárok teljesítettek. A reform előtt is előfordult olyan kényszer-
helyzst, hogy a hadsereget vagyontalan polgárok besorozásával
egészitették ki. Marius ezt állandósította, amivel biztos után-
pótlási bázist teremtett. A hadseregbe belépők 16 éves szolgálatot
vállaltak, ellátásuk mellett zsoldot kaptak, s a szolgálat leteltével
ftildjuttatásra tarthattak igényt. A paraszthadsereg hivatásos had-
sereggé vált. Foglalkozásuk volt a háború, nem siettek haza a
harcokból ftildet művelni, szívesen vettek részt újabb és újabb há-
borúkban, a zsákmány és a fölemelkedés reménye is hajtotta őket.

Változtatott a hadsereg szervezetén is. 11; taktikai egységet hozott létre,

a cohorsot, három manipulus összevonásával. A cohors 600-600 katonából
áUott, jobban megfelelt a nagy tömeggel támadók elleni harcban, koncentrál-
tabbá vált a légió anélkül, hogy mozgékonyságát elvesztette volna. Az elsősor-
ban nehézlegyverzetű gyalogságot szövetséges, könnyúfegyverzetű gyalogosok,
lovasság (pl. numidiai, thrák, hispaniai lovasság) és speciális fegyvernemek
egészítettékki (íjászok, parittyások). Azátszpwezés lehetővé tette a magasabb
fokú kiképzéstés fegyelmet, a testületiszellemét és a légiók létsámának állan-
dósítását. Marius vezette be a jelvények használatát, pl. a légiók számára az
ezüstsast.

Ezzel a hadsereggel verte le Jugurthát, és ezze| vívta meg sikeres

kiizdelmét az északről betörő germán teutonok és ambronok sere-
gével (i. e. lO2), a kelta cimberekkel és tigurinokkal (10l). Sok
tjzpzer hadifoglyot adott el rabszolgának.
A hadseregreform nemcsak ütőképes sereget teremtett, hanem
messzemenő politikai következményekkel is járt. A hadsereg szoro-
sabban kapcsolódott vezéréhez, különösen, miután egyre gyako-
ribb lett a hadvezér imperiumának többszöri meghosszabbítása.
A sikeres vezért, aki zsákmányhoz és esetleg fiildhöz juttatta őket, 26I
 politikai törekvéseiben is támogatták. A hadseregből politikai erő
lett, a birodalom határainak kiterjesztése és védelme mellett a
hat almi tö rekvése k t ámas z u.

A kőztársaság válsága
Az i. e. II. százaó vége az I. század kezdete Róma bel- és
-
külpolitikai válságának egyik vészterhes szakasza. A germán és
kelta támadás, a kalózok ellen szükségessé vált háború, a szicíliai
rabszolgafölkelés, Saturninus és Glaucia néptribunusoknak a plebs
érdekeit szolgálő colonizációs mozgalma és az itáliat szövetségesek
törekvései veszélyes válságba sodorták a köztársasági Rómát.
A belpolitikai harcokban hovatovább az,ököljog érvényesült a
senatus terrorjaként, gondoljunk a Gracchusok és híveik legyilko-
lására. De Saturninust és Glauciát is meggyilkolták. A polgárhá-
borúk e szakaszában már szembetűnővé vált aköztársasági állam-
szetyezet és irányítási rendszerének idejétmúlt jellege. ta rthatatlan-
sága, egybe rabszolgatartó uralkodó os1tály hatalmának
fönntartásár diktatúra szükségessége.
E föloldhatatlan ellentétek mutatkoztak meg az itáliai szövetségesek polgár-
jogának kérdésében.I. e. 91-ben Livius Drusus néptribunus az uralkodó osztály
nobilitas és lovagrend
- - egységénekmegteremtését, a plebs radikáIis moz-
galmainak leszerelését célzó törvényeket terjesztett elő. Amikor azonban a pol-
gárjogot azitáliai szövetségesekre is ki akarta terjeszteni, a senatu§ orgyilkosai
megölték. A gyilkosság hírérerobbant ki az ún. szövetséges háború (i. e. 9G-
88). E küzdelem egyesítette magában a küIháborúk elszánt viadalát és a polgár-
háborúk kegyetlenségét. Az államszövetségbe tömörülő samnis, sabell, marsus
és más közép- és dél-itáliai kisebb törzsek központja Corfinium lett, római
mintára szervezett senatust és magistrátusokat vá|asztottak, külön pénzt
boqsátottak ki. Az etruszkok, az umberek és a dél-itáliai görögök Róma hűsé-
gén maradtak. Yáltozó szerencsével folyt a küzdelem, majd Róma újból a
,,divide et impera" módszeréhez folyamodott. A hűséges maradt szövetsége-
seknek megadta a római polgárjogot (90), egy év múlva azoknak is fölajánlotta
akik 60 napon belül leteszik a fegyvert, majd az észak-itáliai ga|loknak a latin
polgárjogot biztosította. Róma fölülkerekedett, s megindul az egységes itáliai
uralkodó osztály kialakulása.
Ml.ntus És Még nem ért véget a küzdelem ltáliában, amikor keleten új ellenség, VI.
Mithridatész Eupator pontoszi király fenyegette a birodalom határait. E tehet-
Surrl
séges, művelt és gátlástalan keleti despota erós és terjeszkedő államot hozott
rüzopt-up létre. kisázsiai hódításai robbantották ki az ún. első mithridatészi háborút
(89-84). Elfoglalta Asia provinciát, s a környező, Rómával szövetséges álla-
mokat. A provincia lakói a publicanusok sanyargatásai miatt Mithidatészhez
csatlakoztak, és egy előre meghatározott napon va|amennyi római polgárt
lemészárolták a kisázsiai városokban (60-80 ezer) Utána Görögországra
262 vetette szemét.
 Az optimaták az arisztokrata Lucius Cornelius Sullát szerctték
volna megbízni a háború vezetésével aki az italicusok leverésé-
ben szerzett katonai érdemeket
-
s & senatustól meg is kapta a
megbízást. A lovagrend
-,
izleíi érdekből paját emberét látta
- -
volna szívesen a hadsereg élén.A populares párt segítségévelel-
érte, hogy a népgyűléshatálytalanította a senatus határozaíát;
Gaius Marius kapott megbízást a népgyűléstől. Sullát Nola városá-
nál értékutól a nópgyűlés követei, de nem engedelmeskedett.
Légiói is kitartottak mellette. Követelésükre visszafordult
- bár
és Róma ellen vonult.
nem volt szükség hosszas rábeszélésre
-,
Szétverte Marius sebtében toborzott seregét, és elfoglalta a várost
(i. e. 88). Marius Afrikába menekült. Sulla gyorsan leszámolt
ellenfeleivel, tucatnyi tisztségviselőt kivégeztetett. Eltörölte a,,ma-
rianus'o törvényeket, és számos olyan törvényt fogadott el, amely a
néptribunusok szerepét és a népgyűléshatáskörét korlátozta. A ve-
teránok számára coloniákat a|apitott, és az adósok érdekében csök-
kentette a kamatlábat. Mindezt Sulla a zsarnokság elleni harc jel-
szavával cselekedte, de ténylegesen a nobilitas hatalmát védelmezte.
Miután ,,rendezte Róma ügyeit" és az ű1 consulokat intézkedései
iránti hűségre megeskette, keletre indult Mithridatész ellen.
Távozása szirite jeladás vclt Marius hívei számára. Visszaszál-
|ingőztak Rómába, ahol a popularis párti consul, Cornelius Cinna
vette őket szárnyai alá. Hazatért Marius is, afrikai veteránjaiból
és fölszabadított rabszolgákból alakított seregével. Ő nem ostro-
molta meg a várost, hanem kiéheztetéssel kényszerítette megadásra.
Most ő számolt le Sulla híveivel, s öt napig tartott a mészárlás (i. e. 187).
Marius nem sokáig élvezte hatalmát,.86 januárjában meg;halt. Cinna és hívei
érvénytelenítettékSulla törvényeit a lovagrend támogatásával, Sullát megfosz-
tották imperiumától, és Valerius Flaccust küldték keletre Mithridatész ellen,
Támogatták Cinnát az itáliaiak is, a vidéki plebs is. Négy alkalommal válasz-
tották consullá, mígnem 84-ben egy katonai lázadásnál megölték.
Marius híveinek római uralma idején Sul|a folytatta háborúját Mithri-
datész ellen. Sikeres ütközetek után kiszorította Görögországból (ekkor dúlta
fel Sulla Athént), s i. e. 85-ben békétkötöttek: Mithridatész kiűrítette a hábo-
rúban elfoglalt területeket, átadta flottája egy részét, és 3000 talentum hadi_
sarcot fizetett. A korábban Rómától elpártolt városokra ennek tízszeresét
vetette ki. A békekötés után a másik, Marius és cinna által keletre kü|dött
hadsereggel fordult szembe, amely harc nélkül Sullához csatlakozott.

E győzelmek után 83-ban Sulla hadserege élénhazatért. Sok

patdcius csatlakozott hozzá számottevő katonasággal, köztük a
fraÁl Pompefus a clienseiből alakított két légióval. Róma közelében
döntő vereséget mért a marianus hadseregre, büntető expedíciókat
küldött samnis és etruszk területekre, Szicíliában és Afrikában pedig
Pompeius verte szét Marius híveit. E harcokban tűnt fel Crassus is.
Sulla'hatalmának már semmi senr állhatta útját. 263
Suru DIKTA- Ismét megkezdődőtt a véres leszámolás. Összeállította ellenfelei
rúnÁre jegyúkét(proscriptio), a jegyzékben szereplő személyeket törvé-
nyen kívül helyezte. Aki feljelentette, kiszolgáltatta vagy megölte
az illetőket, jutalomban részesült, rendszerint a meggyilkolt vagyo-
nának egy részétkapta meg. Vagyonukat elkobozták, eláwereztek,
még utódaik számára is megtiltották a hivatalviselést. Rabszolgáik
szabadokká váltak, ezsk háláből valamennyien felvették a ,,Cor-
nelius" nevet. A ,,tízezer Cornelius" Sulla cliense lett, rajtuk keresz-
tül befolyásolni tudta a népgyűlést.A vérengzésnek 2-3000 senator
. és főként lovag esett áldozatul, a kisebb rangú vagy éppen közrendű
áIdozatok számát nem jegyezte föl a krónika.
Sullát diktátorrá választotüák. A megszokottnál szélesebb körű
hatalommal ruházták föl, és megbizatásának időtartamát sem
szabák meg. Számos az optimaták érdekeit szolgálő
vatív törvényt alkotott.
- - konzer-

Korlátozta a néptribunusok jogkörét: csak a senatus által elózetesen jóvá-

hagyott törvényjavaslatot terjeszthették elő (ami egyben a népgyűléshatás-
körét is korlátozta), s a volt néptribunus soha többé más hivatalra nem pályáz_
hatott. A senátus létszámát saját híveiből a kétszeresére emelte (300-ról
- -
60Gra). Növelte a praetorok és a questorok számát (8-ra, illetve 2Gra), szabá_
lyozta a hivatalok betöltésének föltete|eit. Consulíá csak a 43., praetorrá csak a
39. és questorrá csak a 30. éIetév betöItése után választható polgár, s ugyanazt
a tisztséget ugyanaz a személy csak l0 év elteltével tölthette be újból. A magis_
tratusok hivatali évük idején nem hagyhatták el Rómát. A biróságokat kivette
a lovagrend kezéből, és a senatusi bizottságokra bízta az ítélkezest.

Sulla korlátlan hatalmának jogi alapja a diktatúra, valóságos

alapja viszont a hadsereg volt, célja pedig a popularis mozgalom
megsemmisítése. a konzervatív senatori arisztokrácia kizáróIagos
uralmának' restaurálása. Hadserege fontosságával nagyon is tisztá-
ban volt. Mintegy 100-200 ezer katonáját telepítette le zárt
egységekben, hogy bármikor könnyen mozgósíthatók legyenek
-
-
az italicusoktól és a meggyilkoltaktól elrabolt földeken. A telepítés
katonai fontossága mellett azért is jelentős, mert ezze,l indult meg
gyorsabb ütemben Itália latinosodása, a különböző italicus nyelvek
kihalása. Sulla azonban 79-ben váratlanul lemondott hatalmáról,
és visszavonult vidéki birtokára, a következő évben meghalt.
Korlátlan hatalmát nem lehet hirtelen jött, váratlan és szokatlan
jelenségnek tekinteni. A korábbi évtizedekben több alkalommal
tapasztalható volt már a szigorú és hagyományos köztársasági
formák átlépése, a mindezzel ellentétes eszközök megjelenése.
Előbb a senatusból indult ki ilyen kezdeményezés hatalmának vé-
delmében. Marius, Cinna sorozatos consullá választása, (diktátori
megbízatások meghosszabbitása, a hadseregtoborzás néhány mód-
264 szere, rabszolgák mozgósítása a rabszolgatartó társadalom védel-
mére!), a római hadsereg fölhasználása Róma városa ellen: mind a
köztársasági államszervezet tarthatatlansógát je|ezte.
Sulla diktatúrája semmit nem oldott nreg célkitűzéseiközül.
Inkább megbontotta a nobilitas és a lovagrend egységét, mintsem
egyesítette volna. A popularisok háttérbe szodtásával leszűkítette
bázisát, akadá|yozta az állam és a társadalom bajainak orvoslását.
Nem gátolta meg, csak késleltette akőztársaság bukását.

A mariánusok meg;maradt erői sulla idején Hispaniában összpontosultak,

ahol Quintus Sertorius, a provincia helytartója az ibér lakosság körében nagy
tekintélynek örvendett. Támasza a lusitan arisztokrácia volt, akiket romani-
álni kívánt. 3o0 tagú §enatust alakított a sulla elól elmenekült rómaiakból,
erős hadsereget hozott létre rómaiakból és ibérekbő|. A római senatus procon-
sutként Pompeiust bízta meg Sertorius leverésével, a hagyományokkal ellentét-
ben, hiszen még nem viselt magistratust és a népgyűlésjóváhagyását sem kérték
ki. Sertoriust azonban egy vetélytársa meggyilkolta, a hadsereg bomlásnak
indult, Pompeius elfoglalta Hispaniát (72).Ezze| egyidőben kiújultak a harcok
Mithridatés§zel, a kalózokkal (garázdálkodásuk már az egész Földközitengerre
kiterjedt), és a thrákokkal.

A birodalom különbőző pontján folyó háborúk lekötötték a

hadsereg erejét akkor, amikor e rendkívül válságos időben a biro-
dalom szívében, Itáliában kirobbant az őkor legnagyobb rabszol-
gaftilkelése.
Itália területén a századforduló évtizeiteiben megerősödött a A Spenmcus-
nagybirtok, a háborúk nyomán tu- és tuezer rabszolgát hurcoltak rÉr,Erör,xnr,És
be. A mezőgazdaságban, a műhelyekben, a bányákban dolgozó (l. n.73-71)
germán, gall, thrák rabszolgák mellett kialakult
-egy elsősorban
sajátos rabszolgacsoport:
-
gladiótorok csoportja. Az etruszkok-
tól átvett bajvívás Rómában kultikus szertartásból cirkuszi
- -
mutatvánnyá, a plebs legkedvesebb szőrakozásáyá vált. Természe-
tesen az erőteljes, a harcbanjáratos fiatal hadifoglyokat használták
föl a bajvívásra, és külön gladiátoriskolában képezték ki őket.
Itáliában azi. e. L században több gladiátoriskola volt már, közü-
lük egyik legismertebb l-entulus Batiatus iskolája Capuóban, ahol
Spartacus vívómester volt. A gladiátornak, ha egy-egy párviadalból
győztesként került is ki, számolnia kellett azza|, |togy előbb-utóbb
ő marad holtan a porondon. A halálraítéltekhez hasonlatosak,
csak haláluk napja volt bizonytalan.
Spartacus thrák eredetű volt, a római hadseregben zsoldosként
szolgált, azonban szökése és elfogatása után rabszolgaként került
a gladiátoriskolába. Plutarkhosz irja rő|a: ,,...a nomád thrák
törzsek egyikéből származő férfiú,aki nemcsak nagy szellemi és
testi erővel rendelkezett, hanem bölcsességénél és szelíd lelkületénél
fogva is különb volt rabszolgasorsánál, és inkább hellén volt.
semmint származásánál fogva föl lehetett volna tételezni." 265
 Spartacus rábeszelte a capuai gladiátorokat, hogy inkább sza-
badságuk visszaszerzéséértkackázássák életüket, mint azok örö-
mére, akik szolgaságban tartják őket. Yalőszinőleg 73 tavaszán
(vagy 74 őszén) a kétszáz gladiátor föllázadt, közülük hetvennek
sikerült elszöknie. A Vezúv hegyére menekültek, ahová a környező
birtokokróf számo§ rabszolga követte őket. Itt választottákvezé-
rükké Spartacust, aki alyezérei Krixosz és .Oinomaus segít-
-
ségévelmegkezdte hadsereggé szervezésüket, A rómaiak mintegy
-
fél légiónyi erővel elzárták a hegyről teyezető utat, hogy kiéheztes-
sék és megadásra kényszerítiékőket. Éljje|azonban szőlőindákből
font köteleken leereszkedtek a meredek hegyoldalon, bátba tá.
madták és megverték a római sereget Sok fegyvert zsákmányoltak,
s amikor megverték Varinius csapatait, özönleni kezdtek hozzájuk
a germán, a thrák és gall rabszolgák Spartacus serege rohamosan
növekedett, és a fölkelés rövidesen egész Dél-Itáliát magával ra.
gadta.

A becslések szerint mintegy 150000-en csatlakoztak hozzá,60-.90 ezerre

tehető ebből a fegyveres sereg száma. A szicíliai fölkelésekkel ellentétben nem
törekedtek államalapításra, egyetlen fő céljuk az, hogy kitörjenek ltá|iából, és
hazatérve szülőföldjükre, szabad emberként élhessenek tovább. Ez a cél vezet-
hette Spartacust, amikor északnak fordította hadseregét, és az Alpok felé in-
dult. Róma rnost már a consuli légiókat mozgósította. Egyiküknek sikerült a
Spartacustól különvált Krixosz többezer főnyi seregét Picenumban (a Garganus
hegyénét)megsemmisíteni. Krixosz is életétvesztette. Spartacus a Pó-folyóhoz
közel, Mutinánál megverte Gallia Cisalpina he|ytartójának seregét. Ekkor
váratlanul járóföldnyire
- céljától néhány napi - megfordult,
Itália felé vette útját. Rómát ekkor éppoly réműlet
és ismét Dél-
fogta el, mint HannibáI
rhegjelenésekor.
Spartacus elhatározására máig sem sikerült meggyőző magyarázatot találni.
Spartacus bár a rómaiak ettől tartottak nem vonult Róma ellen. Közép-
- -
Itáliában m3gverte a consuli sereget, majd a dél-itáliai Bruttiumba vonult.
Szicílába szándékozott átkelni, 'ezt két izben kíséreltemeg. A kilikiai kalózok
azonban cserbenhagyták. Ezután maguk készítettetutajokkal próbálkoztak.
Nem volt ez lehetetlen vállalkozás a pár kilométernyi tengerszorosban, de a
téli viharok miatt kudarcba fulladt.

Ró m ában Lic i niu s C r a s su s t teljhatalo mm al ruházták f öl. A láza-

dás leverésére légiót szeívezetí. Crassus Dél-Itáliában akarta
Spartacus seregét kelepcébe zárni. A bruttiumi-félszigetet egész
szélességében(kb. 50 km) mély árokkal töltéssel zárta le, hogy
-
Iráliátől elvágja és kiéheztesse őket. A fölkelők -
azonban egy éjszaka
betemették az árkot, áttörték a védővonalat és Brundisium felé
nyomultak, hogy innen hajón jussan ak át a Balkánra. A fölkelők
egy része itt ismét különvált Spartacustól (germánok és gallok)
Gannicus és Castus vezetésével, tizezer főnyi seregüket azonban
Crassus teljesen megsemmisítette. A sorsdöntő ütközetet mind-
266 ketten siettették. Lucullus visszaérkezett, Pompeius is útban volt
 O a siciliai felkelések központ

B SPARTACUS seregéhek

által elfo8lalt Váro

A_

-4

slclLlA

AFRlKA

hazafelé légióival. Spartacus nem akarta bevárni a római hadsere-

gek egyesülését, Crassus nem óhajtotta megosztani a dicsőséget
Pompeiusszal. Az Apuliában lezajlott ütközet (pontosan meg nem
határozhatő helyen) Crassus győzelmével végződőtt, Spartacus az
ütközetben esett el. Livius szerint 60 000 rabszolga holtteste maradt
a csatatéren. ,,Mikor társai mind menekültek irja Plutarkhosz 267
- -
 ő maga szilárdan megvetve lábát harcolt az őt körülözönlők ellen,
míg végül a túlerő nem végzett vele." Az elmenekült kisebb cso-
portok ellen még évekig folyt a hajtóvadászat. Elrettentésül Capuá-
tól Rómáig a Via Appián több ezer rab szolgát feszitettek keresztre.
E hatalmas arányú fölkelés súlyos megrázkődtatást okozott a
római államnak. Spartacus hatalmas sereget tudott szervezni,
kitűnő hadvezér volt, de ez is csak időleges sikereket hozott a római
katonai erők megosztottsága epdményeként.A rabszol gatartő tár-
sadalmi rend még erős volt, a fölkelő rabszolgák pedig nem egy
fejl€ttebb társadalrnat és termelési módot hordozó osztály kép-
viselői voltak, hanem egyéni sorsuk ellen lázaű emberek. E Láza-
dások bukása még törvényszetű. Jelentősége inkább az, hogy már
jelezte e termelési mód válságót, a köztársasági rendszer válságát, és
meggyorsította a diktdtúra kialakulásának folyamatát,

Akőziársaság bukása
,,Elme kerüld eI, hadd a homdlyban a harcnak e részét,
költő-ajkamról egy kor se tanuljon oly dtkot,
annyi gonoszt, mint a polgórháború harcai tudtak!"
(Lucanus)

A rabszolgaf<;tkelés leverése nem hozott sem zsákmányt, sem

űj területet amiltez a rómaiak a háborúk nyomán már hoz.zá-
szoktak
-sem pedig belső nyugalmat, A birodalom nyugati sze-
-,
gélyénléaadoztak aleigázottak, és a politikai menekültek szervez-
kedtek, keleten új.ellenségtámadt, Rómában pedig magasra csap-
ák az elégedetlenség hullámai. A proletárok olcsó gabonát, a
szegényparasztok földet követeltek, a proscribáltak utódai vagyo-
nukat és jogaikat kívánák, a senatus a régi hatalmát, a lovagok a
gazdagodás újabb forrásait, s mindannyian a tengeri hajőzás biz-
tonságát akarták. A köztársaság haldoklott. Az agónia még évti-
zedekig tartott, tengernyi szenvedést hozott, százezrek vére folyt a
politikai csoportok és önjelölt diktátorok vetélkedésenyomán.
Hencor e A senatus szembehelyezkedett a rabszolgák fölött győztes Lici-
KALózoK És nius Crassus és a Hispaniában sikereket elért Gnaeus Pompeius
MIrHnlo,c.rÉsz igényeivel. Féltette hatalmát. E szembeszegülés közelebb hozta
ELLEN. egymáshoz e két becsvágyó, de egymásra is féltékeny férfiút.Köl-
Cerrr,ne csönös támogatással, a popularisok segítségévelkeresztülvitték
össznEsrüvÉsr követeléseik teljesítésétés consullá választásuk után olyan törvb-
nyeket hoztak, amelyek a senatus befolyását gyöngítették: helyre-
állították a néptribunusok jogait, a bíróságok tagjai egyenlő
 F

arányban lettek senatorok és lovagok és az őket követő vagyoni

osztály tagjai.
A kalózok kiterjedt tevékenysége Rómának, főleg az idrzliet,

embereknek tetemes veszteséget okozott. Már nemcsak a tengeri

kereskedelmet tették lehetetlenné, de Itália és szicília területére is
betörtek, sőt Róma kikötőjét is megtámadták. Több hadjáratban
sem sikerült visszaszorítani őket, és 7l-ben Krétánál megverték a
rómaiakat. A tarthatatlanná váló helyzet megszüntetésére Pompe-
iust rendkívüli hatalommalruházták föl: szabad kezstkapott az
egész tengeren és a partvidéken 70 kilométeres sávban. 500 hajóból
álló flottát, jelentős szárazföldi sereget és hatalmas pénzösszeget
bocsátottak rendelkezésére. Pompeius nem remélt gyors sikert ért
el. A tenger nyugati medencéjét negyven nap alatt, a keleti meden-
cét két hónap alatt tisztította meg. A hadjárat nagyságára és külö-
nösen a kalózok erejére jellemző, hogy tízezer kalóz esett el, és
hvszezer került fogságba (i. e- 61).
Pompeius még keleten tartózkodotr, amikor a Mithridatész elleni háború
vezetését is rábízták (i. e. 66).
E harmadik háború (14-6/) vezetését elóbb Licinius Lucullusra bízták.
Lucullus sikeresen harcolt, visszafoglalta a korábbi római területeket és Pontosz
nagy részét is. Lucullus mégsem volt népszerű. Asia provinciában gátat vetett
a publicanusok garázdálkodásának, a hadseregekben kemény fegyelmet tartott,
nem engedte meg a rablást, zsákmányolást, garázdáIkodást a helyi lakossággal
szemben, ezért megtagadták az engedelmességet. Lucullust így buktatta meg
becsületessége. Rómába visszatérése után birtokai igazgatásával és gazdasága
élvezesével ,,foglalkozott". Az utókor e tehetséges hadvezérre csak a ,,lukullu-
szi lakomák" nyomán emlékszik, holott az ő győzelmei sikerét, eredményét
aratta le Pompeius.
Pompeius tehát megverte Mithridatészt, Pontosz egy részétBithüniával
egyesitve provinciává nyilvánította, 64-ben Szíriát is elfo8lalta és provinciává
tette, hozzicsatolva 63-ban Judeát is. Róma újabb nagy területekkel gyara-
podott, s e provinciákból évente óriási összegű bevételre tett szert (kb. évi
250 millió sestertius).

Rómában azonban nem jutott nyugvópontra a belső küzdelem.

Crassus és Pompeius mellett egyre népszeűbb lett a popularisok
előtt Juliu§ Ceaser, de a hatalom megszerzésére tört Catilina is,
az ő kisérlete,,Catilina összeesküvése" néven ismeretes.
Sergius Catilina, az elszegényedett patrícius (aki a proscriptio
idején sem tudott tartósan meggazdagodni), amikor nem sikerült
a consulságot elnyepie, erőszakos eszközökkel akart hatalomra
jutni. Radikális programmal a szegények védelmezőjeként lépett
fől: a földos ztás, az adósságok eltörlése és a senatus hatalma meg-
törésének jelszavaival. Nemcsak a legszegényebb rétegek rokon-
szenvét szerezte meg, de támogatták az elszegérryedő arisztok-
raák, Sulla veteránjai és a municipiumok is. A szervezkedés híre
kiszivárgott, és M . Tullius Cicero consult, a kiváló szónokot bizták 269
 Pompeius portréja, i. e. I. százatl közepe

meg fölszámolásával, aki a senatus szószólója lett. Frthető, hogy

Cicero beszédei a legsötétebb színekkel ecsetelik Catilinát, hisz,
ellenfele volt, de ezteszi kétessé Catilina ennyire negatív rajzátis.
Cicero fölszámolta az összeesküvést, vezetőit kivégezték, Catilina
Etruriában szetvezett seregét leverték, a harcban elesett Catilina is,
és a senatus a,,haza atyja" címmel ruházta fel Cicerót. Az össze-
esküvés jelentőségét nem társadalmi tartalmában kell keresnünk;
a köztársaság vóIságának, a senatu§ kormónyzásra képtelenségének,.
270 a demokratikus mozgalmak eltorzulásának szembetűnő jele volt.
 A keleti hadjárat befejezése után i. e.62,ben Pompeius hazaíért.Az rrső
A várakozás ellenére hadseregét elbocsátotta, csupán kisszámú TRluMv|RÁTUs
kíséretévelérkezett Rómába. Föltehetően aíra számitott, hogy a
senatus sikereire és népszerűségérevaló tekintettel megadja
- jóváhagyjakeleten
-
végrehajtott intézkedéseit,
neki a diadalmenetet,
és veteránjai földet kapnak. A senatus azonban egyiket sem teljesl
tette (a diadalmenetet egy éwel később megtarthatta), consuli
jelölését is megakadályozták, de a popularisok szimpátiáját sem
tudta megnyerni. Pompeius politikailag elszigetelődött.
Caesar 60-ban térthaza Hispaniából, ahol mint helytartó leverte
a lusitanok lázadását, rendezte a provincia pénzügyeit, és ő is
meggazdagodott. Látva Porrrpeius elszigcteltségét, sikerült össze-
békíteniPompeiust és Crassust, titokban megegyeztek (i. e. 59),
hogy minden fontos kérdésbenegymás érdekei szerint cselekszenek,
E titkos szövetséget nevezzük (a második hivatalos triumvirátus
mintájára) ,,első triumyirótusnak". E három férfiúközül Pompeius,
nak nagy. hadvezéri hírneve volt, és leszerelt katonáinak támogatá-
sát élvezte; Crassus hatalmas vagyonnal és nagy clientéliával,
Caesar pedig a popularisok támogatásával rendelkezett. Ekkor
niég Pompeius tekinthető a legfontosabb személyiségnek, a trium-
virátusban Crassus mögött a harmadik hellyel kellett megeléged-
nie caesárnak.

Julius Caesar i. e. 100-ban vagy 102-ben született. Patricius-nemzetscgból

(Juliusok) sármazott, apja praetor volt, anyja a plebeius Aurelius,nemzetseg
tagja. Nagynénje Marius felesége volt. Marius pártfogásával kezdődött páúyája,.
s 13 éves korában került Juppiter papjai testületébe. 17 éves korában tovább
erősödtek popularis kapcsolatai, Ciryra |ályát, Cornéliát vette feleségül. Sulla
űldözése elől elmenekült, a bérgyilkosokat is csak megvesztegetéssel sikerült
elkerülnie. Sulla ugyan megkegyelmezett neki, de nem maradt Rómában,
Mithridatész és a kalózok elleni harcban vett részt 81-78 között, A Sulla
halála utáni ,,zavaros időkben" visszahúzódott. Rhodoszon szónoklatot tanult,
majd ismét részt vett a Mithridatész elleni harcokban, és mint hgdvezér is
kitüntette magát. Hazaíéréseután katonai tribunus, majd questor lett, ó3-ban
Pontifex Maximus, 62-ben pedig praetor. Fö|lépese nyomán (Marius özvegyé-
nek temetésénMariust dicsőítette) a tömeg őbenne kezdte látni a popularisok
vezérét. Népszerűségéneknövelésére, mint aedilis, hatalmas arányú cirkuszi
iátékokat rendezett. Eladósodott, de anyagi helyzetét a Rómában szokásos
módon rendezte: hispaniai helytartósága után (61) vagyono§ ember lett. A
szövetséget újabb házassággal is megerősitette: Pompeius feleségül vette Cae-
sar lányát Júliát, Caesar pedig Pompeius egyik hívének leányát, Calpurniát.
A megegyezés értelmében Caesar 59-re elnyerte a consuli méltóságot. Elsó
intózkedése Pompeius korábbi követe|éseinek teljesítése volt: húszezer vete-
ránját telepítette le a dél-itáliai és a campaniai közföldeken, és keleti intézkedé-
seit is jóváhagyatta. A Crassust támogató lovagrend érdekébenleszállitotta Asia
provinciai berleti diját, de megszigorították a zsarolási ügyek elbiráIás.ít is.
A közvélemény ellenórzése alá vonták a senatu§t azza|, hogy a lakosságot -
tájékozíattáka senatus tárgyalásairól. 27I
 Julius caesar

A következő évben híveik kerültek a consuli székekbe s a nép-

tribunusok közé, akik a plebs érdekeit szolgáló és a senatus ellen
irányuló intézkedésekethajtottak végre: a plebs ezentúl ingyen
kapta a gabonát, megtiltották a jóslást a népgyűlés előtt, vissza-
ailítottak a plebs szakmai (és politikai) szervezeteit, a collégiu-
mokat, és korlátozták a censorok jogait. Végül pedig eltávolították
Rómából Caesar két veszélyes ellenfelét, az ifiabb M. P. Catót
és Marcus Tulius Cicerót, a kiválő szónokot.
Caesar, aki öt évre kapta meg proconsulként Gallia (G. Cisal-
pina, Illíria, és G. Narbonensis) kormányzását, 58-ban Rómából
272 új állo m áshely ére táv ozott.
 Gallia Cisalpina az Alpokon inneni területct jelöli, a Gallia Narbonensis a
Hispaniáig terjedő tengerpart vidékét.A még szabad Galliát, amely a mai
Franciaorságot, Belgiumot, valamint Hollandia és Svájc nagyrészét foglalta
magába, a legkülönbözőbb fejlettségi szinten éló kelta törzsek lakták: aqui_
tánok, arvernusok, sequanusok, senonok. aeduusok, belgák. A gall törzsek
társadalmában a vezető szerepet a nemzetségi arisztokrácia és a rendkívül
erós befolyással rendelkező papság játszotta, a üdéken éIő szabad kelta lakos-
sig tőlük függő viszonyban élt. A kelta törzseket gyöngítette örökös egymás
közötti harcuk, ritkán sikerült egy-egy nagy államalakulatot létrehozniuk
akár rövid időre is.
Csábitó volt e terület. Gazdagsága nagy zsákmányt, újabb provinciák
megszerzését, hatalmas évi adót, a civakodó törzsek leverése hadvezéri.babé-
rokat ígért.Caesar nem késlekedett. 58-ban benyomult az eddig független gall
területre,leryőzte a helvetusokat, majd a suevls Ariovistusbadseregét. A követ_
kező évben a belgákat és az aquitánokat hódította meg. Galliát elfoglalta,
hatalmas zsákmányt ejtett, sáznzerl3i k€Ita foglyot adott el rabszolgának. A
következő évben a Rajnán átkelő germánokat vetette vissza, s hidat verve a
folyón, a Rajnán túlra is betört.
Hasonló megtorló hadjáratot vezetetr a tengeren átkelve (55-ben és 54-ben)
Britannia kelta lakói ellen. A kelta-gallok azonban nem nyugodtak bele füg_
getlenségük elvesztésébe, nagyarányú fölkelés bontakozott ki az arvernus király
Yercingetorix vezetésével.E fölkelést csak hosszú és véres küzdelmekben tudta
elfojtani, a fiatal királyt Rómába sállította. Gallia most már valóban meghó_
dolt.
, Caesar a meghódított Galliával kírnéletesebben bánt. Aránylag
kis összegű évi 40 millió denarius
- - adő fizetésérekötelezte
őket, de behajtásából kizárta a publicanusokat, az egyes törzsek
maguk gyűjtötték össze az adókat. Néhány törzset Róma szövet-
ségesénekismert el. A hatalmas zsákmányból bőven részesedtek
katonái, és Caesar rendkívül erős (11 légió), személyéhezhűségesen
íagaszkodó, harcedzett hadseregre tett szert.
Távolléte idején Rómában ismét változott a helyzet, Caesar
számáta kedvezőtlenül. A senatus magához ragadva a kezdemé-
nyezést, Pompeiushozkőzeledett. A triumvírek Caesar által össze-
hívott luccai találkozőján (56) sikerült még helyreállítani az össz-
hangot és ismét elosztani a ítiladatokat.

Caesar galliai megbíását újabb 5 évre meghosszabbították, Pompeius és

Crassus consulságuk Ietelte után í-5
évre Hispánia, illetve §ziia kormályását
kapták. Crassus keletre ment, és az erősödő, kitűnó pánélos lovas és könnyű
íjászlovashadsereggelrendelkező parthus államot támadta meg. I. e. 53-ban
azonban vereséget szenvedett, fia (Caesar volt alvezére) elesett, őt megöIték.
Ez időtől a parthus birodalom állandóan fenyegette a keleti provinciákat.
Crassus halálával azonban fölborult az egyensúly, Rómában zűrzavar ural-
kodott. E helyzetben a §enatrrs Pompeiust teljhatalommal egyedüli consullá
nevezte ki. Caesar ehhez méghozzájárult, de amikor Pompeius javaslatára tör-
vényt hoztak, hogy minden hivatalra pályázónak személyesen kell Rómába
jönnie, a szakítás nem sokáig váratott magára.

,;, 273
18 Az ótori világ történetc - 42404
r
t
 Caesar jelöltetni akarta magát consulságra, de Rómába csak
fegyveres kíséret nélkül érkezhetett volna. 49 januárjában ismét
kérte, hogy távollétében pályázhasson. A senatus válaszként el-
rendelte: bocsássa el hadseregét, és ada át a provinciák kormány-
zását. Pompeius ezzel egyetértett. Caesar tudta, bogy hadsereg
nélkül Rómában élete sincs biztonságban, nemhogy hatalma. A
senatussal szembeforduló néptribunusoknak is menekülniük kelletL
I. e. 49. január lGén légiói élénátlépte ltália haárbt (Rubico
folyó), amelyet átok terhe alatt tilos volt hadsereggel Róma irá-
nyában átlépni.
ClÉs^lx, A kéizületlen és megzavarodott Pompeius Görögországba me-
pxrerrjnÁr.l, nekült, vele együtt a senatus többsége is. Caesar január l7-én
akadálytalanul vonult be Rómába, helyreállította a közigaz gatást,
és lefoglalfa az.államkincstárt. A várakozássál ellentétben békü-
lékeny és,elnéző volt ellenfeleivel szemben. Áprilisban Hispániába
kelt át, és megverte Pompeius ottani légióit (azidőkőzben hívására
visszaérkező galliai hadseregével). Hazaérkezésekordiktátorrá
választották, és 10 nap alatt életbe léptette a régvárt intézkedése-
ket a számífuetések érvénytelenítését,az adósok hely,zetének eny-
hítését,a készpénzfölhalmozás korlátozását. A tizsnegyedik napon
lemondott diktatori.címéről, és elfogadta a consuli megbízaást.
Enttán fő ellenfelére került a sor. Caesar átkelt seregével Görög-
országba, és Pharszdlosz városánál vereséget mért Pompeius túl-
erőben levő seregére (i. e. a8). Pompeius Leszbosz szigetére, majd
Egyiptomba menekült, ahol fueggyilkolták. A változékony politi-
kájú Pompeius Caesarral szemben nem a,,köztársaság és szabadság
vértanúja" volt, mint később a hagyomány állította, hanem a kor-
látlan hatalomért vívott harcban bukott el.

Caesar ezután Egyiptomba ment, beavatkozott a trónviszályba, s azegyip-

tomi trónra VII. Kleopátrát és ijccsét ültette. Leverte az előbbi király által
szított lázadást Alexandriában. Az ekkor keletkezett tűzvészben pusztult el
a híres könyvtár több százpz-etkézirata,ésrongáódott meg a Pharosz §zigetén
álló világítótorony, a vitág ,,hét csodáinak" egyike. Szerelmi kapcsolat alakult
ki közte,és Kleopátra között, amely köré a hagyomány és az újkori irodalom is
legendákat szőtt. A következó év májusában ,,villámháboruban" megverte
pharnakész pontoszi klrály seregét, innen küIdte a világtörténelem máig is
legtömörebb hadüelentését (Veni, vidi, vici).47 szeptemberében visszatért Ró-
mába, majd 4ó-ban végleg lesámolt Pompeius híveivel. A numidiai királyságot
Africa Nova néven provinciává alakította. 46-ban megtartotta győzelme tisz-
teletére rendezett diadalmenetet, arany harci kocsija előtt 72 lictor haladt.
Egy év múlva, a hispaniai győzelem után a senatus már 50 napig tartó hála-
ünnepet rendelt el, és szobrát a Rómát oltalmazó istenek képmásai között
helyezték el. caesar megkezdte a végkielégítéskiosztását katonáinak: a köz-
katona 5000, a centurio 10000, a katonai tribunus 20000 denariust kapott.
Hozzá|átott a veteránok letelepítéséhez,
274
 A válság sziikségszerűen vezetett polgárháboruhoz és a diktatú-
rához. A diktator hatalmának jogi, ,,alkotmányos" alapját a reá
ruházott tisztségek képezték.
Elóbb tíz éwe, majd élethossziglan ruházták föl Caesart teljhatalommal-
Még elóbb ftilruházták a néptribunusi kiváltságokkal, és e|nyerte a censor egyik
fpntos jogát, az erkölcsökön való fölügyületet. 63 óta pontifex Maximus volt,
Megíartotta nevében a hadseregparancsnokságot jelölő
- - az imperator
címet, megkapta a commendatio jogát, vagyis a magistratusokra jelölteket
állíthatott, és fölruházták aHaza Atyja megtiszteló címmel is.

Tulajdonképpen monarchikus hatalommal rendelkezett. E hata-

.lom tényleges támasza nem az ,,alkotmányosan" ráruházott.
hatalom, hanem a nagy létszámű, harcedzett, kitűnően képzett,
és Caesarhoz hűségesen ragaszkodó hadserege volt. Valószínűt-
len, hogy a,,kiráúy" (rex) cimét akarta volna elérni, ez olyan hiba
lett volna a források sem támasziják alá amelyet Caesarról
-
nehéz lenne fiiltételezni.
-,
Caesar, egyik legfontosabb főladatának a társadalmi rend meg-
szilárdíüását tartotta, különösen a szabad római polgárság egysé-
gének a megteremtését.Kíméltea háboruk á|tal megtizedelt ural-
kodó oszályt, a,,clementia" (,,kegyesség",,,megbocsátás") elvével
Pompeius híveit igyekezettvisszahozni a politikai életbe. Nem riadt
vissza attól sem, hogy a megnövekedett létszámú (900) senatust
provincialakókkal egészítse ki. Nagyszabású földosztással mintegy
80 000 római polgárt telepített le Iáliában és a provinciákban. A
rabszolgáknak a polgárháborúban megnövekedett politikai szere-
pét akarta visszaszodtani számos intézkedéssel, pl. a kézműves-
collégiumok bezárásával, ahol a zavaros időkben a rabszolgák is
szóhoz jutottak. Ama rendelkezésének, hogy az állattenyésztő
birtokon pásztorok egyharmada szabad ember legyen, részben a
szabadok munkaalkalmait szapodtotta, részben biztonsági okai
voltak. Caesar a legkülönbözőbb üársadalmi rétegek közőtti össz-
hangot és egyensúlyt szerette volna megteremteni, ez alakitotta kí
lavfirozó potitikáját. Egyik réteg sem szólhatott bele a hatalom
gyakorlásába, és egyik réteg követeléseit sem tudta maradéktalanul
kielégíteni.
Amezőgazőaságfőllendítésétcéloztákazokapénzügyiintézke-
dések, amelyekkel földvásárlásra, fölszerelés beszerzésére ösztö-
nőzte a birtokosokat, terveket dolgozott ki mocsarak lecsapolá-
sára és útépítésreis.
Rendkívül jelentősek a provinciák helyzetének rendezéséreirá-
nyuló törekvései. Az adók behajtásából kiiktatta a publicanusokat,
a jogot az illetékes közösségek megblzottai kapüák meg. Számos
területnek, egységnek adta meg a római vagy latin polgárjogot,
és meggyorsitotta a városfejlődést. Ezekkel, és coloniák alapitá- 275
l8*
 sával a romanizálódási folyamatot is meggyorsította. Aprovinciák
és Róma kereskedelmi kapcsolatainak növelését segíteni kívánta.
Az egység felé lépésnektekinüető nagy jelentőségíínaptárreformja
és az egész. birodalomra érvényespénznem, az aranydenarius
bevezetése. T4lán nem gondolt egységes birodalom létrehozására,
amelybeq Itália is íiiloldódott volna, deegy egységesebb óllamszer-
vezet és jogrend kialakítúsónak célja kiolvasható tevékenységéből.
Világos az a törekvése,bogy föIoldja Mma városállam jellege és a
birodalom közötti ellentmondís{, hogy Itália központi jellegének
megőrzesével feáüsabbá tegye a birodalom szewezetét.
A sokféle érdek egyesítésénektörekvése sokféle csalódást oko-
zott a legkülönbözőbb rétegeknél, sokféle elégedetlenséget keltett.
Lebecsiilte elleqségeit, a hagyományokat, de még személyes biz-
tonságával sem törődött. Az elégedetlenek egy csoportja össze-
esküvést szőtt ellene Brutus és cassius vezetésével,és 44. március
l5-én a senatus ülé§én megölték.
Nem vitathatók Caesar képességei,politikai koncepciójának
nagyvonalúsága. Fölismerte Róma történelmi belyzstét, a tovább-
lépéskívánalmait, és egész hatalmát ennek érdekébenhasznosí-
totta. Ez baonyítja államférfiúinagysőgáú.
A uÁsoox Caesar meggyilkolása tökéletes ztírzavartidézettelő. Az össze,
tnruuvnÁrus esküvőkneli semmilyen haározott programjuk nem volt, és meg
sem kísérelték,hogy a fejetlenségben magukhoz ragadják a hatal-
mat. Ugyanilyen tanácstalanság uralkodott Caesar híveinek tábo-
rában, consultársa is csak egy nap elteltével cselekedett. Az első
nap zayaít közhangulata másnapra megváltozott Caesar Rómába
özőnlő veteránjainak hatására.
Ántonius
sával
- a katonai főparancsnok, Aemilius Irpidus ámogaá-
végre összehívta a senatust. Az erők kiegyensúlyozottságát
-
mutatta ahaározat. Caesar intézkedéseit jőváhagyák, de gyil-
kosait nem büntették meg, Caesartpedig ünnepélyesen, államköltsé-
gen temették el. A temetést Antonius ügyesen használta íiil a kez-
deményezés megragadására, a fokozatosan változő közhangulat
megnyerésére.Gyászbeszéde nem volt más, mint a senatus hatá-
rozaának az elmondása, és Caesar végrendeletének ismertetése.
Meglepetést keltett, hogy örökösévé az eddig szinte ismeretlen
tizenkilencéves Octaviamlsí, nővérének fiát tette, fiává fogadva
és nevének viseléséreíiíljogosíwa.Aplebs elragadtatással fogadta,
hogy Caesar minden szegény polgárra 300 sestertiust hagyott, és
a Tiberis jobb partján fekvő hatalmas és gyönyörű kertjeit is a
római népnek adományozta. A temetes után heves népmozgalom
robbant ki Caesar gyilkosainak megbüntetését követelve. Antonius
elfojtotta és lecsillapította a kedélyeket, de a helyzet tovább bonyo-
n6 lódott, amikor megielent Rómában Octaüanus.
 idején az illíriai Appoloniában tartóz-
Caius Octavianus
kodott
- Caesar halála
az őtközrlről érintó hírekre májusban Rómában érkezett. Antonius
-,
kissé lenézően fogadta a ,,tapasztalatlan ifjút", azonban Octavianus hamarosan
bizonyította képességeit. Fölvette az örökölt nevet (Caius lulius Caesar
Octavianus). Caesar emlékére irnnepijátékokat §zervezett, kifizette a plebsnek
a 30&-30O sestertiust, és anyai örökségéból légiókat áIlított föl Caesar veterán-
jaiból. kiéIeződött a senatus és Antonigs viszonya is. Amikor Antonius ostrom
alá vette a Mutina városába árkózott Brutu§t, a senatus hadat küldött ellene,
amelyhez Octavianus is csatlakozott. Antonius Lepidushoz menekült, a §enatus
azonban olyan döntéseket hozott, amelyeket Ca€sar hívei már nem fogadhattak
el: Antoniust és Lepidust a ,,llaza ellenségénck" nyilvánították, s Caesar gyil-
kosait teühatalommal ruházták fel. Brutusnak diadalmenetet engedélyeztek

Octavianus úgy cselekedett mint Caesar: légióival elfoglalta

Rómát, consullá választotta magát és Caesar gyilkosait száműze-
tésre ítélte.I. e. 43-ban pedig a Caesar-párt három vezetője:
Marcus Antonius, Marcus Aemilius Lepidus és Octavianus Bono-
niábu (Bologna) megkötötte a második trfuttnvirátust A szövet-
séget most már a népgyűlés törvényesítette. Caesart istenné nyil-
vánították, s Octavianus felvette nevéhez a ,,divi fiIiust" az
jelzőt.
-
,,isten (vagyis Caesar fia)'"
A triumvírek a keleten szervezkedő Brutus és cassius ellen
készülődtek. A hadjárathoz szükséges pénzt a Sulla idején bevált
,,proscriptiók" útján kívánták előteremteni, ami egyben fő poli-
tikai ellenfeleik ,,fölszámolását" is jelentette. Talán Sullán is
túltettek. Mintegy 300 senatort és 2000 lovagot gyilkoltak meg,
közöttük cicerót is. A hazai ellenfelekkel történt lesámolás után
42-ben hadsereggel keltek át a Balkánra. Philippi városa közelében
legyőzték Caesar gyilkosainak ha{seregét, Brutus és Cassius ön-
gyitkosok lettek, megmaradt légiók csatlakoztak a győztesekhez.
A Philippit követő időkben rövidesen feszültté vált a viszony A xözrÁnsl-
Octavianus és Antonius között. Itáliában a municipiumokláz"ad- sÁc vÉcr
ták íirl ftildjeik elvétele miatt
- veterántelepítési célokra - s az
elégedetlenséget fokozta Antonius rokonságának ellenséges pro-
pagandája is. A már-már kirobbanó bsszecsapást azonban meg-
akadályozta az, hogy a légiók nem akartak egymás ellen harcolni.
A 4Gben megkötött egyezmény értelmébenAntonius a keleti,
Octavianus a nyugati tartományokat kapta meg, Lepidus pedig
Afrikát. (Szokás szerint házassággal pec§ételték meg szövetségüket :
Az Octavianus ellen gyűlöletet szító Fulvia meghalt, Antonius
feleségül vette tz ugyancsak őzvegy Octaviát, Octavianus nővérét.)
Octavianusnak a nyugati részeken jelentős nehézségekkel kellett
megkiizdepie. Rómában akadozott azélelemellátás, mert Pompeius
fia elfoglalta Szicíliát, hajóhadával elzárta a kikötőket, és az afrt-
kai és keleti gabonasállítmányok nem juüattak R.ómába. Iá-
üából a rabszolgák szökése is (akiket Sextus Pompeius befogadott 277
 hadseregébe) hozzájárult ahhoz, hogy a mezőgazdaság katasztro-
filisan leromlott.
A triumvírek vele is egyezkedni kényszerültek, s az ifjabb Pompeiust a
flotta parancsnokának ismerték el. Meghagyták birtokában Sziciliát, Korzikát
és Szardíniát, ahozá menekült senatorok, lovagok amnesztiát kaptak, a szö-
kött rabszoigák pedig szabadságot. Az egyezséget azonban az egyik fél sem
tartotta be, az újra kezdódött háborúban Octavianus győzelmet aratott (i. e. 36),
s a szökött rabszolgákat visszasállitotta ltáliába. Lepidus mindinkóbb háttérbe
szorult, majd visszavonult a politikátóI, és haláláig magánemberkárt élt.

Antonius keleten a parthusok elleni hadjáíathoz gyűjtötte

erőit. E hadjárathoz kívánta biztosítani Egyiptom jeléntős gazda-
sági erőforrásait.

Kleopátrával kialakult kapcsolata és házassága kétségtelenül rontották

esélyeit, különösen,mert alkalmat adott Octavianusnak a hatásos propagan-
dára. A kapcsolat ténye mellett azonban figyelembe kell venni, hogy a parthus
birodalommal szemben nem nélkülözhett€ Egyiptom támogarását. Antonius
nem ,,szere|mi tébolyában" adott át terüIeteket Kleopátrának (s nem rórnai
birtokokat), hanem gazdasági-katonai erejének növelése érdekében.Amikor
már közelgett az Octavianussal való összecsapás, akkor tett területi engedmé-
nyeket, hogy keleti szövetségeseit egyesithesse maga mellett. Antonius és
kleopátra e politikai-szövetségi kapcsolatait nem meghatározták, csak segi-
tették a személyes érzelmi kapcsolatok.

Octavianus tervszerűen készült a leszámolásra és az egyeduralom

megteremtésére. Az arisztokrácia mellett a plebs és a lovagok
rokonszenvét is megnyerte. Ügyesen sikerült a közhangulatot
Antonius ellen fordítani azzal, hogy fölbontotta Antonius letétbe
helyezett végrendeletét, amelyben Kleop átr ától szár mazó gy er mekei-
nek jelentős ajándékokat hagyott, és Alexandriában kívánta elte-
mettetni magát. De még mindig sok híve maradt. Az összecsapás
31 szeptemberében zajlott le, Görögországban az actiumi hegy-
foknál. A tengeri ütközetben Antonius vereséget sz€nyedett, és
Kleopótróval Egyiptomba menekültek. A vezér nélkül maradt szá-
razföldi hadsereg megadta magát. Octavianus 30-ban vonult be
Egyiptomba, elfoglalta Alexandriát, Antonius öngyilkos lett,
Kleopátra a sikertelen kiegyezési kísérlet után ugyanc§ak
- -
öngyilkosságot követett el.
Antoniusnak kétségkívülérdeme volt a keleti zilált viszonyok
Octavianus is fönntartotta
rendezése
- intézkedéseit -, amelyek
a birodalom érdekeit szolgálták. Bukását a már korábbi időkben
is megmutatk oző határ ozatlansága, gondotrkodásának nehézkessége
okozta, különösen pedig az ahíbája, hogy Rómában és Itáüában
semmit nem tett Octavianus ellensúlyozására.
Octavianus Egyiptomban uralkodóként, a Ptolemaioszok utó-
278 daként lépett ítil, és Egyiptomot személyes birtokává tette. Anto-
nius és Kleopátra gyermekeinek megkegyelmezett, de - akitől
hatalmát féltette Caesar és Kleopátra fiát, Kaisarionl megölette,
-
mert Kaisarion mégiscsak Caesar vér szerinti és nem fogadott fia
volt. Most már Octavianus maradt a birodalom egyedüli ura. r- e.
29-ben tért vissza Rómába, és káprázatos diadalmenetet tartott.
Róma belépett a császárság korába anélkül, hogy a kor embere
érzéke|tevolna.

A köztársaság korának művelődése

A ,,királyság korában" és a köztársaság elsó sázadaiban ali8ha
tudtak Az ÍnÁs
sokan írni_olvasni. A rómaiak az etruszkoktól vették át a betűírás tudományát.
(Az etruszkok viszont a görögöktól tanulták el a betűvetést,) A rómaiaknem
adtak nevet a betűknek, hanem magánhanEzó ltozzáadásával tették kimond_
hatóvá. A legrégibb írott emlék, a Lapis Niger (fekete kó) alatt található fölirat
és a praenestei fibula kb. i. e. 600 körüI keletkezett. A kezdetben szögletes,
mer€v betúk az évsázadok során váltak olyan ízléses,árnyalt, finom betűkké,
amilyenek a diadaliveken, dombormüveken láthatók, A mi fogalmaink szerinti
nagfbetűket használták (monumentális vagy kapitális írás), s a szavakat nem
válasáották el térközzel, csak az i. e, IV. sázadtól jelölték a szóközöket egy-
egy ponttal a betúk félmagasságában. (A latin kisbetűs írás csakaz i, e, VilI,
sázadbanjelenik meg, Nagy Károly frank császár udvarában dolgozták
ki a könnyen, gyorsrrn írható betűtípusokat, a ,,karoling minusculákat", Föl-
dünkön az emberiség nagyobb részet meghóditotta a latin írás.

A
sE NATVS
római kapitális írás

lnvtiueríi,
Latin kisbetűs írás

Természetesen a magas szintű műveltség vékony réteg kiváltsága volt, de

a művelódés sámos vívmánya lett az egész szabad lakosság közkincsévé. A
köztársaság utolsó szakaszában jelentősen kibővült a nevelésben részesülők
köre. A rabszolgák közül kiemelkedtek az ,,értelmiségiek" a gazdagok szol- 279
-
 gáIatában álló tanítók, írnokok, orvosok, múvészek, tudósok többségükben
-,
görög sármaásúak, és tulajdonképpen az ő munkájukra épült a római
nevelés
és oktaLís- A gyerekek ,,iskoláztatása" 7 éves kortól kezdődött, öt évig írni,
olvasni, sámolni tanultak. Az ifjak l2-től 16 éves korukig a ,,grammaticusok''
iskolíjábajártak, ahol főként irodalmat és nyelvtant tanultak, de kaptak némi
képze3t logikából, geometriáMl, csillagriszatból és zenéból is. Ezután kezd-
hettek foglalkozri a retorikával, neves jogtudósok vezetésével. Az előkelő és
babérokra vágyó ifjak valamelyik görög városban Athén, Rhodosz, Per-
8nínon - fejeáék be önmaguk képzesét.
-
DnÁu4 rínl, Az emberiség közkincsévé vált ,,római kultúra'' a köztársasági
EPIKA időkben alakult ki, ekkor nyerte el sajátos arculatát. Ez a kultúra
hazai forrásból medtett, de a görögség alkoüísai adták az ihletet.
A görög nyelvés agörög alkoüísok ismerete a műveltség fokmérője
lett, éppúgylenyűgözte őket, akárcsak korunk emberét. De nem-
csak átvették a görög örökséget, hanem hoz,záadtákamagukét is,
és a közüírsaság utolsó századában már ,,görög-római'' művelő-
désről beszélhetünk. Pedig Róma történetének e századaa háborúk
története, a fegyvereké volt a szó, nem a békésalkotásé. Ianus
római templomának háborúban nyitva kellett lennie: a köztársa-
ság egész íiinnállása idején kétszer zártákbe.
Az irodalom kezdetei is a görög művelődés hatásához kapcsolód-
nak. Lívius Andronicas (íiilszabadított görög rabszolga) az i. e.
IIl. század második felében megteremtette a római költészet
szinte minden műfajának alapjaiq legfőbb érdeme azonban epikai
munkássága. Az Odüsszeiát fordította latinra hangsúlyos (satur-
nusi) versmértékekben, évszázadokonátvolte mű a római iskolák-
ban,,könyv nélkül mqgtanuland ő" ánany ag. Hasonlóan sokoldalú
v,olt Gnaeus Naevius (kb. 274-2M). A pun háborúról irt eposzát,
tragédiáit áthatja a történeti-politikai tudatosság, komédiáiban
pedig korának fonákságait tífute tollhegyre.
Az első jelentős író, akitől teljes művek (húsz komédia) maradtak
fönn, Titus Maccius Plautus (kb. 250-184). A hányatott sorsú
Plautust (volt színházi szalga, kereskedelmi vállalkozó, molnár-
legény és író) nagyszerű humorérzékkel, élénk,gördülékeny nyelvi
erővel és ritmusérzékkel áldotta meg a sors. A gonosz önzést, a
zsugoriságbt, nagyképűséget, kora társadalmának e bajait teszi
köznevetség tárgyává. (A hetvenkedő katona; A bögre; Három
ezüst; Amphitrion stb.) Munkássága révénemelkedett művészi
rangra a római vígjáték, és a későbbi Európa is követésre méltónak
l;,űka (Shakespeare, Moliére, Lessing). Quintus Ennius (239-169)
jól ismerte a görög irodalmat és filozófiát, hamarosan nagy tekin-
télyre tett szert Rómában költői munkássága és bölcseleti vitái
révén.Fő műve az Annales (Évkönyvek) nemzeti eposza volt Ró-
mának egészen Vergiliusig. Nevéhez fűződik a latin hexameter
280 és distichon megteremtése. Publius Terentius Afer (kb. 190-160)
 valószínűleg karthágói eredetű rabszolga, akit ura
ségét
- látván tehet-
ftjlszabadított, majd az előkelő Scipio-kör kedvelt tagja
-
lett. Hat komédiát írt, nyelvezete csiszolt és kifinomult. A Scipio-
kör arisztokrata csoportjának eszméjéttükrözik művei, amely
csoport Róma ,,modernizálására", a gőróg szellem meggyökerez-
tetésere !örekedett. G aius Lucilius (kb. 180-102) az első olyan költő,
aki számőra már nem kenyérkereset az irodalom, hanem anyagilag
független ember művészi önkifejezése, akit minden Uírsadalmi
jelenség érdekel. Az utókor Luciliust tekintette a ,,szatLra" aty-
jának. Igen nagy bátorságra vallott a szepátorok jellemtelensé-
,gének,
politikai elvtelenségének, a plebs közönyének és az istenek
tehetetlenségénekkicsúfolása.
A köztársaság utolsó százaőában a költészet új utakra talált,
amihez új társadalmi légkörre, új ideológiára völt szüksée. Az űj
társadalmi légkö_r, amely elismerte az ember jogait egyéniségének
kifejlesztésére s nem pusztán ,,kőzösség tagjaként" és függvé-
nyeként értékelte
- lassan vált társadalmi méretűvé néhány gaz-
-,
dag, művelt és tekintélyes család támogatásával. Az új ideológiát
pedig az epikureizmus jelentette, amelynek hívei és tímogatói
elsősorbart a lovagok, a pénzemberek közül kerültek ki. A ,,ha-
gyománytisztelő" konzervatív támadásokkal szemben a római
epikureizmus alapelveit Luc'retius dolgozta ki.
Titus Lucretius Carus (97-55) nevét és művét nemcsak az iro-
dalomtörténet, hanem afrlozófia története isszámon tartja. Mind-
,kettő az ókor. legnagyobbjainak egyikeként. ,,A természetről"
' (De rerum natura) című költeményében az őkori materializmus

alapelveit fogalmazta meg. Tagadta a teremtés aktusát

-,,semmi-
ből soha semmi nem keletkezik" elismerte az anyag öröklétét,
-,
és az anyag megsemmisülésének gondolata helyett az anyag fizikai
átalakrrlásának tézisétteszi alaptételévé,A társadalmi fejlődés
fázisait, a társadalmi viszonyok fejlődését
körforgáselmélettel
- szakitva a sztoikus
a termelőerők, az anyagi viszonyok fejlő-
-
désévelpárhuzamosan fejti ki. Szinte minden gondolata ellenkezett
a hagyományos vallási elképzelésekkel. Nem szabad azonban azt
gondolnunk, hogy e filozofikus költeménye a tantételek száraz
leírása. Gondolatai a költői leírás erejével és elevenségével hatnak,
számos lehetőséget talált költői leíróképességénekcsillogtatására.
A gondolati érveléstleírásokkal élénkíti,s művészi tehetsége ott
érvényesül a legragyogóbban, ahol a művészi ábrázolás eszközeit
érvényesíti.Lirai áhitat, lágy hangvételű epizódok, hangulati
árnyalások, tudományos higgadtság és fölvilágosító pátosz ele-
gypdnek nagyszerő egésszé.A későbbi korok is a művészi megjele-
nítésés filozófiai szenvedély összhangját csodálták benne, Marx
[,, pedig egy helyütt ,,a világ friss, merész, költői urának" nevezte. 28I
 A véres belháborúk, a fölkelések, a köztársaság halódásának
forgatagában a politikában is, a költészetben is új emberek Íűntek
föl, akik főként vidékről kerültek Rómába. A yalerius cato köril
csoportosult,,ifjabbak" ( neoterikusok) kigúnyolták a hagyományt,
az elődők dicsőségét, kipellengérezték műveletlenségüket és kép-
mutatásukat. valószínűleg calvus volt e kör egyik legtehetsége-
sebbje, de költeményei nem maradtak fönn. Ismerjük viszont
Catullus csaknem teljes munkásságát.
Caius Yalerius Catullus (kb. 87-54, jómódú veronai család fia,
Rómába költözve hamar belekerült az ,,aranyifjak" körébe, a
neoterikusok egyik legtehetségesebb költője |ett. űrájának köz-
ponti érzésea Lesbióhoz fűződő szerelme, ez az étzésés élmény
költemények soránák szülője volt. Sokan fölMborodtak az ónföl-
éró költemények láttán, de ez Catullust nem túlzottan érdekelte.
Nemcsak a szerelemben volt Catullus nemes indulatú, a baráti
hűség is szent volt a szemében. Nemes érzésekhatják át elhalt
fivérétgyászoló költeményeit is. A politika, a közé|et elő| elzát-
kózott, de ez nem gátolta abban, hogy a ,,hatalmasságokat"
meg ne csipkedje. (Cicerót is, a ,,lelke mélyénmorcos" Caesatt is,
bár Caesarral élete végénmegbékélt.)Személyes és nyílt emberi
hang, őszinte gondolatok és érzelmek teszik vonzővá verseit.
Tiszta természetességgel tud örülni, szenvedni és gyűlölni. Meg-
dühvel ehhez illő
-
ostorozza az elvtelen-
vetéssel, és ,,szókinccsel"
séget, a képmutatást, a butaságot. Megvolt benne a legszebb em-
beri tulajdonságok egyike, a fiilháborodás képessége a pozitív
eszmények védelmében. E fölsorolt tulajdonságok teszik az eurő,
pai líra egyik legnagyobbjává.
Apnóze Az i. e. III-II. század legjelentősebb prőzairőja Marcus Por-
cius Cato censor (234-149), az agressziv külpolitika szőszőlőja.
Élete végénmondott beszédének zárómondata vált hírhedtté:
,,...egyébként az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztí-
tani...". Munkássága az é|et széles körére terjedt ki: a gazdál-
kodásra és hadviselésre, a szónoklásra, a történelemre és a jogra.
Az ,,Ereőetek" (Origines) című munkájából - amelyben Róma
történetét írta meg csak töredékek maradtak fönn, sajnos.
Új szemléletre mutat,
- hogy Itália valamennyi népének őstörténe-
tével foglalkozott, nemcsak Rómával, s elvetette a ,,nagy emberek"
kizárólagos történelemmeghatároző szerepét. Teljes egészében
fönnmaradt ,,A földművelésről" (De agricultura) cimű munkája,
amely a rőmai gazdaságtörténet tanulmányozásának alapvető
forrása.
A köztársaság utolsó századának prózáját Varro, Cicero,
Caesar és Sallustius fémjelzi. Joggal nevezhetjüke századotaprőza
282 virágkorának. Retorikai, jogi, filozófiai, történelmi munkák sora
 lát napvilágo! amelyeknek nemcsak tudományos értékük van mint
igen fontos történelmi forrásoknak, hanem kitűnő szépirodalmi
művek is,
Marcus Terentius Varro (tt6_27) a kőztársaság rendítherctlen
híve Caesarral szemben is a régi római ideálok hordoója.
- -,
Tudományos munkássága szerteágazó: a nye|vész€ttől kezdve
(A latin nyelvről jogi és ftildrajzi.műveken
- De lingua latina)
keresztül a régiségtani kutatásokig mindennel foglalkozott. A
régiségtani kutatásait publikáló kitűnő tanulmányai (A római val-
lás régiségeiről, A római élet régiségeiről) bőséges és pontos adat-
közlések. Két műve maradt az utókorra, a ,,Latin nyelvről" és a
,,Mezőgazdaságról" (De re rustica) című művei.
A római próza halhatatlan klasszl/rltsa Marcus TŰUius Cicero
I
(106-43), a lovagrendi család görög műveltségen nevelkedett fia.
Szép politikai karrier felé indult; questor, praetor, Róma leghíre-
sebb ügyvédje, majd consul lett (63). Catilina összeesküvésének
leleplezéséérta ,,Haza atyja" címet kapta a senatusól- A trium-
viratusok idején azonban lehanyatlott politikai csillaga: rosszul
mérte föl az erőviszonyokat, s mindig a későbbi vesztes oldalára
állt: Pompeius pártjára Caesarral szemben, s ez utóbbi lett a
veszte. Antonius követelésére feketelistara került, megölték, s a
kor legnagyobb szónokának levágott fejét és jobb kezét a Forum
szónoki emelvényére tették közszemlére. Beszédei gondolati gaz-
dagságukkal, a ragyogó nyelvezettel, szerkezeti fölépítésükkel,
hatásosságukkal önmagukban is irodalmi értékeknekszámítanak
(a Catilina-beszédek, a Philippicák; ez utóbbiak okozLík vesztét),
s Démoszthenészen kívül senki sem állítható mellé a szónokok
közül. Szónoklattani tanulmányaiban nemcsak a stílusésszerkesz-
tés i<érdéseittárgyalja, hanem a retorika történeti és bölcseleti
megalapozásának fontosságátis. (A szónokról; Brutus; A szónok.)
Államelméleti kérdésekkelfoglalkozott ,,Az államról" (De re
publica) című töredékesen fönnmaradt munkájában. Leányának
halála késztette a lét és boldogság értelmének vizsgálatára. A
,,Tusculumi beszélgetések"-ben a halál, a fájdalom, abánat, a
telki bajok kérdéseifogtalkoztatják leplezetlen bánattal, de férfias
tartással. Vallási tárgyű tanulmányaiből világnézeü bizonytalan-
ság érződik. Nem hisz az istenek, a sors babonás értelmezésében,
de az utolsó lépésmegtételétől, az istenek létének tagadásától
visszariad. Levelei örökbecsű értékek,saját sorsáról, a kor politi-
kai küzdelmeiről, kortársairól ad képet az utókor számáta-
Iulius Caesar kiváló politikus, ügyes hadvezér, ragyogő szónok
volt, és egyike Róma legjobb, prőzairőinak A tettek embere,
tudatosan tört céljai felé, és e céltudato§ság alapján társult nála
a politikum az irodalommal. Sajnos csák két memoárja maradt 283
 cicero mettszobra

főnn: ,,A gall hábonű" (De bello gallico) és ,,A polgárhábonú"

Commentarii de bello civili). E történeti művekre is akárcsak
szónoklataira
-
a világos fölépítés, a tömör és logikus mondat-
-
szerkesztés, az objektivitás hatását keltő hűvös előadásmód és a
mesterkéletlen nyelvezet a jellemző. Saját tevékenységéta római
nép egyszerű szolgálataként mutatja be, és az objektivitásnak éppen
ez alátszatz volt tendenciózus propaganda. ,,A gall háború"-ban
pontosan leirja az északi népek életét,szokáÜit, a hadjáratokat,
ütközeteket és a sikereket. Természetesen hallgat saját'meggazda-
godásáról Galliában, szerződésszsgéseiről és más kisebb kényel-
284 metlen kérdésekről. A polgárháborúról írt művében már kevésbé
 ,,hűvös", hiszen önmagát kellett igazolni a vérontás kirobbantása
miatt. Mindkét munkája tendenciózus voltuk ellenére Róma törté-
netének fontos forrása.
Caesar fiatalabb kortársa és híve volt a kor másik történetirőja,
Sallustius Crtspus (86-35). Néptribunus és senator, Caesar al-
vezére a polgárháborúban, majd Numidia helytartója, s e minőség-
ben hatalmas vagyont ,,Eyűjt" a provinciában. Caesarhoz intézptt
,,Levelei"-ben a társadalmi rendnek, az államrendnek demokrati-
kus szellemben történő megreformálását javasolja, de terveiben
sok az ábránd is. Demokratikus gondolata volt a senatus alapos
megreformálásának javaslata. két történeti munkája maradt fönn:
,,C atilina összeesküyéséről" (De coniuratione Catilina e\ és,,A
Jugur,
tha elleni hóbonúról,, (De bello Jugurthino). Az előbbiben Catilina
ügyét mint a köztársaság válságának a példáját írja le,'de árnyal-
tan, társadálmi alapjáig hatolva, és megpróbálja igazolni Caesar
,,érdektelenségét" az összeesküvésben. A politikai tendencia mel-
lett is magasfokú valósá gérzékkel és társadalomkritikával rajzol
képet e korról. Második művében még erőteljesebben hangsűlyozza
a senatusi arisztokrácia züllöttségét, korrupcioját, a féktelen pozi-
cióharcoL Thuküdidész volt a mestere, nem a fölszín, hanem a
jelenségek r4ozgatórugói érdekették;nem a személyek, hanem a
bennük rnegtestesülő elvek, magatartásformák és eszmények, nem
Jugurtha személye, hanem az, hogy miért lett ,,eladó váíos" az
első század Rómája. A római történetírásban csak Tacitus mérhető
hozzá.
Meg kell említenünk Cornelius Neposnak,,A híres férfiakról"
című munkáját, valamint a forrásként inkább használható catóról
és Atticusról irt életrajzait.
I A római építőművészetés a vele szerves kapcsolatban fejlődő Épírsszrr
szobrászat, díszítőművészpt az etraszk örökség és a görög hatások
nyomán alakult ki. Nyugodtan mondhatjuk, a rómaiak lettek az
I

r
ókor legügyesebb építőművészei,és magas fokra fejlesztették a
portréművészptet. Etr:uszk hatás kereshető a realisztikus római
portrékban, azépitészstteréna boltozás a|kalmazásában. A római
I

épitészetlegjellemzőbb sajátossága boltív alkalm azása,i ami lehető_

vé tette az oszlopok közötti feszóvolság és a falmagasság növelését.
De belső tereket is be tudtak fedni boltozattal, és eljutottak az
épltészstnagy vívmányáboz, a kupolához. Nagyszerű példája az
pantheon,
előbbinek a colosseum, az utóbbinak a
Rómát már a nagy hódíások előtt is számos középület, temp-
lom dfuzítette, de a nagyarányú épitkezéséppen a közársaság
válsága és a polgárháború pusztító viharai idején indult meg lendü_
letesebb iramban. Sulla Athénből,,zsákmányolt" oszlopokkal tette
dfuzesebbé az általa átépitett capitoüumi Iuppiter templomát, új 285
 épületet emeltetett az állami kincstár és iraiiár számára. Deaz
építkezésbengazdagbarátai is követték példáját. Pompeius 100O0
nézőt befogadő szlnházat építtetettmárványoszlopokkal díszítve.
Caesar terv-be vette Róma nagyszabású átépítését
korban valósult m€8
-.csak acsászár-
százmilliós költséggel ép ittetett űjFórumot
-o
és bazilikát (a bazilika akkor még középület, bírósági üírgyalások,
tizletkötések, gyűlések helye). A köztársaságr kor végénmár több
mint 100 templom, kultikus célokat szolgáló épület és szobrok
sokasága díszítette a várost.
A szobrászat mint említettük az építészettelszerves együtt-
- -
élésbenfejlődött. Azi. e.III-il. században a rómaiak jóformán
csak másolták a görög szobrokat ezt joggal roják íöl de az
is igaz, e másolásnak köszönhető, -hogy sok görög szobrot-, egyál-
talán ismerünk az eredeti pusztulása'után, Születtek eredeti alko-
tások is, ezek híven megőrizték a görög haás mellett a régi etruszk-
római elemeket: a szigorú természetess éget, a realizmust. Nagyszeű
példája a,,Szónok tógdban" (i. e. II. század eleje). A köztírsaság
alkonyán is megmaradtak a realisztikus ábrázolásnál. Az ebből a
korból származő számtalan szobortportré közüt érdemes kiemelni
Pompeius minden egyéni vonását visszaadó mellszobrát, valamint
Ciceróét, akit a szobrász csöppet sem idealizált, mégis érztÁik,
hogy nem átlagember, hanem nagy gondolkodó és poütikus. De
hasonlóak crassus, caesar és mások ábrázolásai is. sajnálatos,
hogy egyetlen római szobrász nevét sel_n ismerjük.
A köztársaságkorikultúra bizonyos szintíölött szűk réteg tulaj-
dona volt, de számosalapvetőeleme azegészszabad lakosság köz-
kincse lett. Ezenkívül e műveltség kiáramlása is megindult, első-
sorban a meghódított területekre.

A római vallás
A rEzonrnx A vallás (a római ,,religio")jelentős szerepet játszott a rómaiak
életében,minden életpegnyilvánulást az istenekkel hoztak kap-
csolatba. A kezdetekben a természeti erőket mágikus szettartá-
sokkal igyekeztek engedelmességre kényszedteni, majd megsze-
mélyesítettékőket. Minden jelenségnek, minden tárgynak és elvpnt
fogalomnak volt szelleme. Végül a társadalom erőit is egy-egy
istenséggel azonosították.
Tehát a római hiedelgmrendszerben ugyanazok a természeti és
üírsadalmi erők tükröződnek, mint más népek tudatában, csupán
,hangulata, az emberek gondolkodására gyakorolt
befolyása volt
286 más. A rómaiak szerint elegenőő az istenek nagyságának elismerése
és az ehhez igazodő magatartás, hogy támogatásukat megnyerjék,
Nem szüksége s az érzr|mi kapcsolódás, mert az istenek nem kíván-
nak mást, csak azt, hogy tartsák tiszteletben őket, és pontosan
hajtsák végre a szertartásokat. Tehát nagyon figyelmes gondot kell
fordítaniuk az istenek parancsainak követésére, ennek fejében
vrszont az istenek biztosítják a földön az egyén és állam számára a
sikert. Mintha csupán üzleti viszony állott volna íiinn az istenek
és az emberek között.
A római istenek kezdetben személytelenek voltak, a,,nllmen"
még nem lett a személyes isten fogalma, sokáig hiányoztak az
istenábrázolások is. E személytelen istenek tevékeny lények, kőz-
vetlenül beleavatkoznak a ftildi dolgokba, közvetlenül mozgatják
az emberek cselekedeteit. Végtelen sok ilyen ,,nlltnen" van, ,,nu-
mencsoportokról" beszélhetünk inkább.

Lares a nagycsalád tagiainak és vagyontárgyainak védelmezói; Penates a'

lakóház és a település védói; Manes a halottak áldó szellemei; Lemuies és
Larvae ártó szellemek, démonok, kísértetek,lidércek, Geniusok a nemzetség,
a nagycsalád fönnmaradását biztosító istenek. A családapa geniusát a család
minden tagja tisztelte. A numenekre könnyen lehetett hatni ajándékokkal és
áldozatokkal. A mágikus szertartások a történeti időkben is nagy szerepet
játszottak a vallási gyakorlatban, ár:árták az élet egészét, hiszen állandó elő_
vigyázatta,figyelemre volt szükség, csak így lehetett elnyerni a numenek támo-
gatását és elhádtani haragjukat.

A munkafolyamatoknak, az emberi tevékenységmozzanatai-

nak külön védőistenei voltak. Pl. a mezőgazőasági munkát az év
12 hónapjának megfelelően 12 isten oltalmazta, a gyermek életét
43 isten irányította. Jőzan vallás volt, megfelelt a római parasztok
életkörülményeinek, az istenek föladata csupán az, hogy segítsék
a munka, azé|etegy-egy fázisát.
A nemzetségeknek, a nagyobb csoportoknak is megvoltak a
totemisztikus eredetű isteneik. (A Róma-alapitő nemzntség totem-
állata volt a farkas, és ide vezethető vissza Romulust-Remust
szoptató anyafarkas mondája; valamint az egyik legrégibb papi
testület, a lupercusok és ünnepük, a Lupercalia neve is.) ,
A numenek közül a matriarchatus fokán emelkedtek ki a föld- és
a termékenységi istennők (Vesta, Bona Dea), majd megjelentek
az egyre tőbb személyes vonással fölruházott férfiistenek.
Ianus a mozgás, a kezde! a kapuk kétarcúistene; Saturnus a termékenységet
és bőséget nyújtó isten. Az osztálytagozódással az istenek között is megjelen-
tek a rangkiiLlönbségek. A legrangosabbak az egész közösséget képvi§elték és
oltalmazták, mint a római állam korai szakaszában az első istenhármas:
Iupiter, Mars és Quirinus. Iuppiter viltámló, mennydörgő isten, az állam leg-
főbb védelrnezóje, s több alakja van: Iuppiter,,stator" állította meg a futásnak
eredő római sereget, Iuppiter ,,Feretrius" adta a bőséges hadizsákmányt,
Iuppiter ,,Terminus" őrizte a határok sérthetetlenségét. Mars eredetileg a 287
 .

termékenység istene volt, iu állam kialaku|ásával vált a harc istenévé.

Quirinus
valószínűleg szabin eredetű, ó volt a római polgárok (,,quirites') kollektív meg-
szeméIyesítője, segítője békébenés háborriban (a legenda szerint Romulus,
amikor az égbe sállt, Quirinusszal lett azonossá).

Az Ált-lly. Tehát a római vallás ősi rétege a numenek és az első istenhármas.

szor,cÁr,,c.rÁ- Az etruszk hódítással új istenek jelentek meg a maguk sz*rtartá-
BAN saival, és megjelent az,,tíjabb" hármas istenség: Iuppiter mellett
két női isten foglalt helyet, Iuno és Minerya. Ekkor alakult ki a
római vallás szertartásrendje is, kőzéppontjában a jóslás techni-
kájával.

E jóslás lényegeqgn .különbözött a görögökétól: a görögök szerint a jóslás

isteni adomány, művészet, az etruszkok és a rómaiak szerint csupán elsajátit-
ható,mesterség. Az etruszk, majd a római hiedelem szerint minden természeti
jelenségben az istenek jeladása keresendő. Jósolni lehet
mennydörgésből (ha
észak feIőI hallatszik, jó, ha délről, kedvezőtlen); az áLdozati állatok beleib6l
és májából; a szent csirkék étvágyából; a madarak röptéből, de minden szokat-
lan jelenség föltétlen figyelmet érdemel. Az átllamra vonatkozó jövendölesek
gyűjteményét a sibylla-könyvek foglalták össze (Tarquinius superbus vásárolta
meg állítólag egy papnőtól, Sibyllától), Válságos helyzetekben a könyveket
őnő papi testület megkereste az ,,előjelekhez'' illő jóslatpasszust, és megadta
az útmutatást. E kultuszra a tilalmak tömege jellemző : egyes napokat
,,szeren-
csétlennek" nyilvánítottak, s e napokon nem volt ajánlatos semmihez ho""á-
fogni; minden kedvezőtlen előjel esetén abbahagyták a megkezdett tevékeny-
séget.

A közüirsaság kialakulásáva| az etruszk eredetű istenek lettek az

arisztokrácia védőistenei, a plebeiusok azonban szintén saját
vallási rendszert alakítottak ki. Megvolt a saját istenhármasuk, a
termékenységet biztosító istenek: Liber a vegetáció, a szőlőtermés
védője, női megfelelője, Libera, és Ceres, a gabonaistennő. Saját
templomot építettekaz Aventinuson, saját papokat választottak,
és saját szertartásrendet dolgoztak ki. Ritkán fordul elő a történe.
lemben, hogy osztrályalapon ennyire kettéváljon a vallási szawezet.
A patdcius-plebeius osztályharc évszázados küzdelme nyomán
kialakult az egységes ,,populus romanus", természetesen a két
vallás is ősszeolvadt, megszűnt oszüályjellegű különállásuk. I. e.
449-ben, a 12 táblás törvény megalkoLása idején a patdciusok-
plebeiusok első szerződését már Iuppiter és Liber közös védelme
alá belyezték A kőztársasági rend megszilárdulásával párhuzamo-
san kialakult az egységes vallás is.

Az etruszk vallási behatolással egyidőben indulhatott meg a görög istenek

bevonulása Rómába, és több évsázados folyamat eredményekéntkb. i. e.
III. szápad, végérea görög és a római vallás nagyjából azonossá vált. Eryes
isteneket a rómaiak még a közös hagyomány alapján vettek át, másokat
hasonlóságuk alapján azonosítottak, Ilyen ,,összeillő'' istenek voltak Iuno
288 és Héra, Minerva és Athéné,Mercurius és Hermész, Venus és Aphrodité,
Mars és Arész stb. Egy-két itáliai istennek nem akadt görög megfelelője, ezek,
közül pl. Ianust a,,legrómaibb" istennek tartották. Azálvétel és az azonosítás
ellenére az itáliai ist€nek megtartották eredeti jellegüket és funkciójukat, a
görög istenek viszont inkább egy-egy magatartástípust jelképeztek. Átkemltek
Rómába a görög mítoszok is, de csak irodalmi alkotásokként.
Az állam, majd a birodalom kialakulásával a vallásos hiedelmeket is egyre
inkább az állam szolgálatába állították. Az ,,elője1"-meeúgyelés volt minden
állami aktus előföltétele: hadjárat elótt kötelező volt a jóslatkéré§, új tele-
pülés alapításakor madárjóslás alapján jelölték ki a főútvonalakat es a forumot ;
kötelezó volt a jóslatkérés a népgyűlésekelőtt is. Idegen város ostrománál
az ellenség isteneinek a segítsegétis igyekeztek megszerezni. (Ostrom elött volt
szokás az ,,istenek kicsalogatása"; amikor a hadvezér ünnepélyesen fölsólítja
az ellenség isteneit,jöijenek át, és inkább Rómát támogassák, ahol nagyobb tisz-
teletben lesz részük. Tisztes alkut igyekeztek kötni velük.) Kialakult a hit, hogy
az állam sorsa és gyarapodása az istenek iránti tisztelettel-áll szoros kapcso-
latban, s a történelmi eseményekben is mindig jelen vannak az istenek.

A vallási szervezet maradéktalanul beilleszkedett az államszer-

vezstbe. Nincs külön papi Tend, akárcsak a görögöknél, a kultuszt,
a jóslást a többi tisztségviselőkkel együtt választott állami papok
végezték.A legfontosabb papi testület a pontifexek testülete volt,
vezetőjük a pontifex maximus, neki volt alárendelve az áldozatok
elvégzésévelmegblzott ,,áldoző király" (rex sacrorum). A ma-
dárjóslatokat az augurok, a bél- és májjóslatokat a haruspexek
végezték,a Sibylla-könyveket pedig a ,,tizenötös áldozn bizottság"
őizte. A legrégibb papi csoport, a flamenek mellett megmaradtak
más régi papi testületek is: a ,,farkaspapok", ,,ugrándozók",, akik
Mars isten szentpalzsát őizték, a ,,mezei testvérek", akik tavasz-
szal varázsénekkel biztosították a termékenységet;és a népek
közötti jogot őrző fetialesek. E papi testületek tagjai tulajdonkép-
pen csak külónleges teendőkkel fölruházott világi személyek, az
arisztokácia tagjai voltak.
A vallási szertartásokat is az állami érdekeknek rendelték alá.
Az i, e. I. században a jogtudós Mucius Scaevola fo§almazta meg
a ,,religio" három formáját:

7. a,,költők vallósa" a mitológiai, aki nem akarja, nenr kell hin-

nie;
2. a ,,filozófusok yalldsa" az istenekről szóló igaz tanitís, de ezt
a néppel nem kell megismertetni;
3. ,,politikai-állatni vallós" a szertartások rendszere, ezek tiszte-
letben tartását mindenkitől meg kell kívánni az istenek jóindu-
tatának mégszerzése érdekében, de dz állam rránti hűséget, a
,,római fegyelem" megtartását a polgárok ezzel bizonyitják.

A vallás tehát inkább állami voít. Ebben az időben a helléniz-

mus gondolatvilága már erősen befolyásolta a római gondolkodást 289

19 Az ókori világ története. - 42404

előkészítette a római vallásos képzetek átakauHság ámellyet. a
római vallris törénetének új szakásza kezdődött.
A római vallásra tehát a politeizmus, a vallási türelmesseg a
jellemző, nem ismerték a merw dogmákat, és a lallás nem alkotott
zárlrendszptt. A nép nem tertozott,,egyhilzi közös$gbe", a hívek_
ből nem váltott ki érzelmeket, szenvedélyes buzgalmat, de szentül
hittek a jóslatotban és a pontosan végrehajtott szertartások hatá-
sosságában.

:
l
b
11
A Császárságkora
(i. e. 31-i. sz.476)
A korai Császárság

Augustus principatusa
Actium után a hatalomért vetilkedők közül Octavianus került
ki győztesen, a birodalom ura lett, Az eddigiekbőlláthatő, hogy a
csásiárság kialakulása nem váratlan fordulat kővetkezménye, hanem
egy bonyolult és törvényszerű folyamat eredménye volt. Annak az
ellentmondás-szövevénynek a követke zménye, amely a birodalom
kialakulásával járt együtt. A hatalmas birodalmat nem lehetett a
korábbi szűkebb területű egységesebb államnak megfelelő
- -,
módon kormányozni. Augustus a' közLársasági formákat, a lát-
szatot megőrizte:,,. . .tekintély dolgában mindenkit főlülmúltam,
hatalmam viszont semmivel sem volt több, mint hivatalbeli tár-
saimnak" olvashatő az ,,Isteni Augustus cselekedetei"-ben.
-
De a látszat fönntartása mellett is egyeduralkodó volt, és ,,pin-
ceps" (,,első ember" ) címe alapján ezt az lra|mi formát principá-
tusnak nevezzűk.
Uralma jogrlag azon alapult, hogy kezében összpontosult a HAr,q.rníÁNlr
katonai, a polgári és a vallási hatalom gyakorlása. E jogi alapok ALAIJAI
megteremtéséretudatosan törekedett.

Amikor lejárt triumvíri megbízatása, a hagyományosnál tágabb jogkörrel

évről évre consuilá ,,választották". Rendelkezett a katonai imperiummal
is. í. e.27 januárjában lemondott minden rendkívüIi meghatalmazásáról a
,,köztársaság javáta", majd kegyesen elfogadta a fölajánlott teljhatalmat
és hivatali rangokat. Megkapta az egész birodalomra kiterjedó procon_
ő e jogkört Rómára is kiterjesztette provinciák és
suli hatalmat
a hadsereg
-
fölötti
-, ami a
uralmat jelentette. Teljesse tette a néptribunusi tisztséggel
járó kiváltságokat: szeméIye szent és sérthetetlen volt, beleszólhatott a magist-
rátusok intézkedéseibe, rendelkezett a vétójoggal, és megkapta a törvény-
javaslatok elóterjesztésének jogát. Ez utóbbi tulajdonképpen nem csupán
javaslattételi jogot, hanem egyben a törvényhoái gyakorlatot jelentette, A
consuli tisztségről lemondott ugyan, de l9-től élete végéigviselhette a consuli
hatalom jelvényeit. Hatalmát a vallás terén is alátáma§ztotta. Még 27-ben
ruházták föl az augustus jelzővel, amelynek tartalma pontosan nem határol-

29l
19{
 Augustus márványszobra, i. e. 20.

ható körül (,,fennséges", ,,fennkölt", ,,istenek által gyarapított"), és amelyet

személynévkéntviselt. Elnyerte a ,,haza atyja" megtisztelő cimet, majd i. e.
12-ben pontifex maximus lett.

A császári hatalom valóságos alapja azonban a hadsereg volt,

a légiók, a veteránok, a praetorianus gárda. E támasz nélkül a
ha egyáltalán ráruházták volna
rárlházott tisztségek
címek
-
maradnak.
- alig-
hanem üres
Az i. e. I. század utolsó évtizedeiben kialakult tehát a katonai
292 monarchia. Augustus (teljes nevén most már: Imperator Caesar
Augustus Divi Filius), a princeps, nemcsak a senatus, hanem a
birodalom első polgára volt, akit megkülönböztető cimek sora és
a hatalorn határolt el minden más polgártól. A megkülönböz-
tetést fejezte ki az auctorita§ (,,tekintély" ) fogalma. A római jog-
ban e fogalommal jelölték a megkülönbőztetett tisztelettel övezett
hatalmi helyzetet(pl, a csáládban az apát), Az auctoritas révénvölt
nagyobb befolyása és jogkóre a szolcásos hivatalok adta lehetősé-
geknél, és ez tette lehetővé, hogy nem a hagyomány szabta jog-
körök keretei kőzőtt, hanem belátása,szerint kormányozzon, és
mindent megtehessen, amit ,,az állam érdekében valónak tekint".
Ez gyakor|atilag korlátlan főlhaÁlmazást jelentett. Természetesen
erősen kétes, hogy a hadsereg nélkül jelentett volna-e valamit.az
,rauctoritas".

Augustus mintegy felére csökkentette a háborúban földuzzadt hadsereget,

a leszereltkatonáknak földben vagy pénzben véekielégitéstadott. A megmaradt
légiókból alakult ki a zsoldos hadserig, amelyben szigorú fegyelem uralkodott,
s a katonák Augustusra tettek hűségesküt, A légiók a határmenti provinciák-
ban állomásoztak, Itáiában és Rómában csak a praetoriánus egységek, a
testőrgárda és a városi rendőrség tartózkodott.

A császárság kialakulásának útján az egyik legfontosabb lépés A rnovINclÁx,

a provinciák elosztása volt.A senatus irányítása alatt maradtak a A KÜLPOLITIKA
régiek (pl. Africa, Asia, Gallia Narbonensis), a császár irányítása
alá kerültek a jelentős határmenti tartományok (p1. Gallia, His-
pania, Pannonia, Illyricum stb.). A légiók is a császári provinciák-
ban állomásoztak. Sajátos helyzetben volt Egyiptom, amelyet
Augustus inkább magántartományának tekintett, mint birodalmi
provinciának. A senatusi provinciák kormányzata a régi maradt,
az adőkat továbbra is az adóbérlők hajtották be. A császári pro-
vinciákat Augustus által kinevezett praetori rangű legatusot kor-
mányozták, a császár személyes megbizottai. Megszüntette az adő-
bérleti rendszert, az adőkat saját területükön a yárosi tanácsok
(curiák) vetették ki és hajtották be. A császári földbirtokok keze-
lését,a közvetett adók behajtását a procuratorok, a legatusok segí-
tőtársai végezték.Augustus biztosította, a zsarolások és túlkapások
korlátozása érdekében,hogy a provinciák lakói közvetlenilhozzá
fordulhassanak panasszal, és évente tartott tartományi gyűlést.
Ezek az intézkedések jelentősen könnyítettek a polgárháborúkban
földúlt provinciák helyzetén, elősegítették gazdasági fejlődésüket,
eglüen hatalmas adójövedelmet biztosítottak Rómának. Augustus
a pénzügyeket is kettéválasztotta: a császáripénztárba folyt be a
császári provinciák adója, és a császár adta ki az arany- és ezüst-
pénzeket. A régi államkincstárba folyt be a senatusi provinciák
jövedelme, de csak bronzpénzt bocsáthatott ki. 293
 j:é
----b-\_
\JF <---
É*-
A Föld istennő, részlet Augustus Békeoltórának domborművéről

Nagy gondot fordított Augustris a provinciák városainak fej-

lesztésére is. Az urbaniiáció és vele együtt a romanizálódás első-
§orban a régi provinciákban folyt sikerrel. Az újonnan hódított
területeken a katonai táborok környékén kialakuló kereskedő- és
kézműves települések és a coloniák váltak a gazdasági élet és a
római urálom bázisává.
A külpolitikát Augustus korlátlan hatalommal intézte. A köz=
vélemény várakozásával ellentétben nem folytatta a hódító háború-
kat. Számolt a reális lehetőségekkel, és elsősorban a hatarok védel-
mére, biztositására törekedett. Néhány háborújának a célla csak a
természetes védővonalak elérésevolt. Hivatalos,,külpoütikájának"
programja is a ,,római béke" (Pax Romana) meghirdetése volt.
294 Nyugaton befejezte Hispánia meghódítását, tízévesküzdelemben
 törte meg az asturok és a cantaberek ellenállását (i. e. 19). Az Atpok
és a Duna vidékénis folytak harcok, és három alpesi és öt dunai
provinciót szsrveztek. Keleten a parthusokkal sikerült fönntartani
t
a békéskapcsolatot.

Erós ellenállásba ütközött Pannonia terűetén, meghódítása i. e. 14-től

9-ig tartott. Miután Pannoniában és Thrákiában megszilárdította helyzetét,
kö2ryetlen száradöldi összeköttetés létesiilt a birodalom nFrgati és keleti íá5
tomÁnyai között. Beltatolt a Rajna és Etba közötti területekre is, új provinciát
alapított Germania néven. Uralkodásának utolsó évtizedében több nagyarányú
fölkeléssel kellett megküzdenie. I. sz. ó-ban tört ki a pannóniai folkelés, amely-
nek oka az embertelen uzsora, az erőszakos katonai toborzás volt. A fölkelők
hatalmas hadsereget szerveztek, közvetlenül Makedoniát és ltáliát is fenyeget-
ték. Augu§tus rendkívüli intézkedéseket volt kénytelen foganatosítani; a
keleti és nyugati provinciáLkból hozotl légiókat, és rabszolgákat is befogadott
a seregbe. Három évi harc után_sikerült elnyomniuk a pannoniai tőrzsekláza-
dását.
E lázadás könnyítette meg a gerniánok helyzetét. Arminius vezetésével ellen-
támadást indítottak, s az ellenük vonuló Varus helytartó légióira a teutoburgi
€rdóben megsemmisítő vereséget mértek. Varus mindhárom légiója e|pusztult,

T
j.{

.4
i
:.5i

.ij:i{i. i+:..+i
".5ei- i-rtiffi nrii*i';$j-á : :.

Augustus és családja, részlet a Békeoltór domborművéről

 ő maga öngyilkos lett. E vereség késztette Augustust arra, hogy lemondjon a
Rajnán túli hódításról, a megismétlődó római támadások a továbbiakban kizá-
rólag a határ megerősítésétéIozták.
Keleten uralkodása kezdetétól lemondott a hódltó politikáról. A parthusok-
kal való megbekélés eredményekénta parthusok lemondtak a Szíria és Kis-
ázsia elleni betörésekről, Augustus pedig a hódításról. E kopromisszum hosz-
szabb időre biztosította a békéta keleti provinciákban. Augustus kiterjesztette
a függő királyságok rendszerét is. (Afrikában Mauretánia, Ázsiában Cappa-
docia, Galatia, Judea.) Ezek az államok megtartották fonnális függetlenségüket,
de királyaikat Augustus erósítette meg. Gyakorlatilag Róma alattvalói voltak"

Al(nseolr,ou Láthattuk, hogy a senatus mint legfőbb állami intézményfor-

mailag továbbra is megmaradt, törvényerejíi haározatokat hoz-
hatott, de ez irányű működését korlátozták Augustus princepsi
és néptribunusi jogai. A külpolitika irányiása teljes egészében
Augustus hatáskörébe ment át. A senatus rendelkezett a provinciák
egy részével, de Augustus hatásköre révénbeleszólhatott ezek
igazgatásába is. Augustus óvakodott ugyan a §enatussal való kap-
csolatainak kiélezésétőt,de következete§en háttérbe szorította.
Más mód is kínálkozott a senatus tekintélyének fönntartására,
úgy, hogy a senatus esetleges ellenzékiségét uralmával szemben
-
fölsámolja. Jogköre révénháromszor vizsgálta fölül a senatus
-
névjegyz.ékét,a vele szemben állókat törölte a üstáróI, és helyükbe
saját híveit és barátait ültette. A censust rendkívül magasan szabta
meg egymillió sestertius értékűvagyon igy a senatus a leg-
- -,
gazdagabb római és itáliai nagybirtokosok testülete lett, bizto-
sította a principátus arisztokratikus jellegét. A senatorok a császár
engedélye nélkül nem hagyhatták el Rómát és Itáliát, korlátozta a
senatorok által rendezhető ünnepélyeket, gladiátorviadalokat,
nehogy a plebs körében valamelyikük veszélyes néoszerűségre
tegyen szert.
A senatus háttérbe szoitásával párhuzamosan növelni igye-
kezett a lovagrend szerepét és súlyrát. A rendhez tartozás censusát
4@ ezer sestertiushoz szabta. Nagy számban kerültek soraik
közé a régi lovagok mellé az itáliai municipiumok előkelő
- polgárai, érdemeket
és gazdag - szerzett katonák, veteránok és
meggazdagodott libertinusok. Korlátozta a lovagrend régi gazda-
godási lehetőségeit a provinciák adóinak rendezésével,kárpőt-
lásul viszont szárnos állami hivatalt és megbízást tartott fönn szá-
mukra: csak lovag lehetett Egyiptom helytartója, és több újonnan
szeí\ezett provincia kormányzását is lovagren dűte bata, Közülük
kerúlt ti a későbo- hírhedtté vált testőrség parancsnoka (prefectus
piaetorii), de a hadsereg tisztikarában is helyet kaptak. A lovag-
rend nemcsak társadalmi bázisa lett a császárs ágnak,hanem foko-
296 zatosan hivatalos appardtusóvá vált. Az itráliai municipiumok gaz-
dag rétegeinek erősödését is elősegítette Augustus rendszere. Nö_
vekedett gazdasági jelentőségük, politikai befolyásuk : híven tamo_
gaták Augustus politikáját.
A népgyűlés szerepe is formális volt. Összehívüík még, consulo-
kat vá|asztott és törvényeket szavazott meg, de már azokat vá,
lasztotta meg, akiket ajánlási joga révénAugustus javasolt, és
az,okat a törvényjavaslatokat szayazta meg, amelyeket Augustus
vagy az említett módon választott magistratusok terjesztettek elő.
A plebs tulajdonképpen kiszorult a politikai életből, és Augustus
igyekezett is elterelni őket ettől goTdoskodásával. kétszázezer
római polgár kapott havonta ellen5zolgáltatás nélkül gabonát,
ohjat Js alkalmanként pénzt is. ünnepi játékokat íendezett (92
alkalomma1 13 ezer gladiátoi és 35 000 vadállat ,,íiilhasználásá_
val,,). A ,,panem et circenses" vált a plebs igényévé.Természetesen
volt olyan _ kisebb _ csoportja, amely tisztes munkát végzett
vagy igényelt, s Augustus nagyarányú építkezésekkelteremtett
jó
számukra munkaalkalmat. Nagy'szabásí vlzvezeték_építéssel
ivővízhezjuttatta a római tömegeket, s ingy'enes fürdők építésével
a plebs ezirányű igényeit is kielégítette.
A polgárháborúk viharában számtalanszor került sor a rabszol_
gák iolhasználására a hadsereg feltöltése, toborzása során. E föl_
lazult rend a nagybirtokos arisztokrácia érdekeit sértette, sőt ve_
szélyeztette, ezért Augustus tudatosan törekedeti a rabszolga_
tartó rendszer megerősítésére.Számos törvénye mutatja e törekvé_
sét. Korláto zta és illetékfizetéshez kötötte a fölszabadítást (5/"
adőhoz), harminc éven aluli rabszolgát nem szabadíthattak föl,
végrendeletben sem lehetett száznál többet szabaddá tenni. Föl_
újítottegy régi törvényt, hogy a tulajdonos meggyilkolása esetén
minden házban levő vagy a báztő|,,kiáltásnyi távolságban" tar-
_tózkodó rabszolgát, akik nem siettek gazdájuk segítségére,kín-
vallatásnak vetik alá, és kivégzik. Még fölszabadított rabszolgák
sem lehettek katonák (később akadt kivétel), csak a tűzo|tőságnál
és a tengerészetnélszo|gálhattak. A rabszolgák beáramlása anagy,
arányű hódítások megszüntével csökkent, munkájuk jelentősége
azonban, különösen a mezőgazóaságban megmaradt,
Augustusnak ügyes politikával sikerült megerősítenie befolyá-
sát a társadalom minden szabad rétegében, sikerült elfogadtatni
uralmát. A
belső béke megteremtésére irányuló erőfeszítései ered_
járő hódító
ményesek voltak, a nagy anyagi és emberáldozatokkal
háborúk befejeződtek. Róma és Itália polgárai főllélegezhettek,
megszűnt a polgárháborúk vagyon- és létbizonytalansága, A biro-
dalom politikai konszolidáciőja, anyagalom, a jólét és a gyarapo-
dás lehetősége .,aranykor" kezdetét jelentette. Két évszázadig
tartott e főllendülés. 297
 Ilyen vis2onyok között természetesnek tűnt Augustus dinasztia-
alapítrási törekvése, hogy a hatalom a családjában őröklődjék.
Saját fiúgyermeke nem lévén,végül is feleségének elxí házasságából
származő frát, Tiberiust adoptálta, és jelőlte trtódjául.
A uűvrlőpÉs Az augustusi,,aranykort" a művelődés, a művészet aranykorá-
nak is neveáetjük. Augustus szerette, ámogatta a művészete!
olyan politikus volt, aki a művészet közvélemény-flrmáló hatását
is értékelte. Ő és ktilc;n<;sen barátja, Maecenas tettek sokat a művé-
szet támogatására, de maga a béke, a nyugalom, a ,,prosperitas"
is ösztönzően hatott. A művészet minden ágát áthatotta Róma
nagyságának, történelmihivatásának tudata, talán nem is índoko-
latlanul.
A költészet csúcsait három néwel lehet jelezni: Vergilius, Hora-
tius és ovidius.
Publius Vergilius Maro i. e. 70-ben született tehetős családból
így idejét tanulmányainak szenteltette. Apjától kapott blrtokát a
veterán telepítések során kétszer is elkobozták, csak Maecenas
pártfogoltjaként kapott birtokot Augustustól. l9-ben húnyt el
Trójából hazatértében, Brundisiu,m városában. Az ,,Aeneis" köl-
tőjeként ismeri avi7ág, eposza révénjutott a halhatatlanok közé.
Aeneasnak, Ankhiszesz dardaniai király fiának juttatta a monda
azt a szaíepet, hogy a rómaiak és a lulius-nemzetség ősapja legyen.
Aeneas Trojában harcolt a dardanaiai seregek éléna görögök
ellen, s valamennyi előkelő közül egyedül menekült meg a pusztu-
lástól. Hosszú bolyongás után ért ltáliába, itt íj hazát alapított.
Az ő fia volt Ascanius, más néven lulus, a Iulius-nemzetseg (Cae-
sar!) alapítoja. Az Aeneis minden homéroszi hatas ellenére jelte§-
zetesen római alkotás, hőse minden erényben gazdag, a pietas és
virtus megtestesítője, vagyis a római férfi, a római hazafiság Augus-
tus kori eszményképe. Első költeményei a szelíd hangú ,,pósztor-
énekek" (Bucolica), amelyeket a még nagyobb sikerthoző Geor-
gícon, a ftildművesélet költői dicsőítése
esett Augustus törekvéseivel követett.
- ami ugyancsak egybe-
-
Yergilius kortársa volt Quintus Horatius Flaccus. Dél-Itáiában
születetf i. e. 65-benl íiílszabadítottrabszolga fiaként. Rómában,
Athénben tanult,,Brutus oldalán vett részt a philippi csatában.
A közkegyelem uán visszatért Rómába, s Maecenas pártfogolt-
jaként ugyancsak birtokot kapott. I. e. S-ban halt meg. Induló
költeményeiben (eposzok, siatirák) a fösvényeket, az örökségbaj-
hászokat, az űjgazdag parvenüket, a tehetségtelen költőket és a
pöffeszkedő, polgárháborúkat kirobbantó hadvezéreket osto-
rozza, csipkedi. Legsikerültebb alkotásai az Óűk, amelyek az
emberi élet legváltozatosabb problémáival foglalkozó, elmélkedé-
298 sekkel telített versek. kitűnik belőlük tudatosan ekletikus szem-
 -

lélete. Az epikureus és sztoikus hatások éppen úgy fijllelhetők

bennük, mint Augustus erkölcsin politikai elveinek dicsérete. Az ő
szavai szerint az ,,arany középszerűség" (,,ailrec mediocriias") az
eszménye. A mértékletességhirdetése mellett az élet nyújtotta
örömökélvezése is hitvallása volt (carpe őem), s €lán kilencedik
ódájában (Nézd a Soractét) foga|mazta meg e fölfogástalegszeb-
ben:
,,Ne bónd, a holnap mit hoz, akármire
ébreszt a sor§, vedd tiszta haszonnak;.. -"
(Szabó Lőrinc ford.)

Ébte alkonyán Levelei (Epistolae) hozák a sikert, kőzülük is az

,,Ars Poetica" című versbe foglalt irodalomelmélete.
Vergiliusszal és Horaüusszal egyidőben seregnyi költő élt Ró-
mában. közülük kettőnek nevét illendő ismernünk: Albius
Tibullust (i. e. 54-19), a meleg hangú elégiák költőjét és Sextus
Propertiust (i. e. 49-15), Cynthia lobbanékony hangulatú szere.l-
mesét.
Az ,,aranykort" a ftintieknél fiatalabb Publius Ovidius Naso
zárta.I. e. 43,ban gazdag lovagi családban született, Rómában és
Athénben tanult. A vagyon biztosította,számára a független életet.
Közkedvelt volt Rómában, és szerencsés embernek tartot&ík. I. sz.
8. évébenazonban Augustus máig sem lehet tudni pontosan,
miért Tomi városába, a
-
mai romániai Konstancába számíízts.
-
Lehet, hogy az,,Ars amatoria" miatt, amely szinte paródiája Au-
gustus szigorú erkölcsvédelmi intézkedéseinek;lehet, hogy vala-
milyen köze volt Augustus unokájának, az ugyancsak száműzőtt
ifjabb Júlianak botrányos ügyeihez. Nem kapott kegyelmet Tibe-
riustól §em, s Tomiban halt meg i. sz. 17-ben vagy l8-ban. Első
művei elégikus költemények voltak ,,Amores" (Szerelmek), majd
a ,,Heroides" (Hősnők) című levélgyűjteménye jelent meg. Kissé
szabados és nagyon szellemes mőve az,,Ars amatoria" (A szere-
lem művészete), amely talán végzete lett. A hivatalos császári
- -
tematikának tett eleget a Naptár (Festi) megírásával. Legjelentő-
sebb műve viszont az rtvóltozások (Metanbrp.hoses), amelyben
olyan görög és római mondákat dolgozott fiil, amelyek hősei álla-
totká, pövényekké, csillagokká változtak. Természetesen Caesar
csillaggá vőltozott, és Augustust is e sors fenyegeti. Számíizntésé,
ben írta a Keseryeketés Pontusi leveleket, arrielyek mindenkit meg-
Tiberiust kivéve. Róma költőinek leg-
indítottak
- Augustust és
nagyobbja volt Ovidius, egyikőjük sem gyakorolí olyan hatást
Európa költészetére, mint ő.
Augrrstus uralkodásának idején nemcsak a költészet, hanem az
épitészetés a képzőművészet is virágzott. Augustus fejezte be a 299
 !'
;J-
{ -:*

Marcellus szinháza

Á Pantheon
,,Marcellus színhózának" építését, helyreállította és márvánnyal
burkoltatta Pompeius színházát, újjáépült a Circus Maximus is,
Új fórumot építtetett (Augustus Fóruma), s uralkodása idején
húsz új templom épült, tizennyolcat pedig fölújítottak. Legfőbb
segítője ebben is Marcus Agrippa volt, ő fedezte az első nagy viz-
vezeték, a hatalmas közfürdő és a lenyűgőzően szép, mónumentá-
lis Pantheon építésiköltségeit. De Augustus aleggazóagabb magá-
nosokat is építésre,,késztette", számos középület, templom épült
senatorok, hadvezérek költségén. A Palatinuson új szerénynek
-
tűnő császári palotát is építettek.
-
A szobrászat sem maradt el a művészetek sorában, különősen a
dombormű és a portrészobrászat. A források elragadtatással szól-
nak a sok szoborról, amelyekből sajnos igen kevés maradt az utő,
korra. A kevés közül is kiemelkedik Augustus Primaportában
ftlltárt, s valószínűleg i. e. 20,bal készült szobra. A hadvezér
Augustust a katonákhoz intézetLbeszéd kőzben ábrázolja; az erő
és a nyugalom, a nagyság és az egyszerűség benyomását kelti a
szemlélőben. Másik nagyszerű alkotás a Cumaeból származő szo,
bor, amely Augustust Iuppiterként ábrázolja (a leningrádi Ermi-

Pompei: A Forum
 tázsban található). Töredékesen maradt mega Békeoltár (Are pacis
Augustae; i. e. 13
-9 kőzőtti időkből), az ,,Augustusi békét''
szimbolizáló remek dombormű. Szinte elvonul előttürrk egész
Róma: Augustus és családja, a senatorok, apapi testületek, a nép,
a ftílnőttek és a gyerekek. A tömörségében is nagyszerű kompozíció
a realisztikus ábrázolás mesteri alkotása. A festészet továbbra is
elsősorban dekoratív célokat szolgált, de szépségüket, művészi
értéküket a Pompeiben és Augustus feleségének,Liviának prima-
portai villájában feltárt freskók bizonyítják.
Augustus korának művészete mint aranykor
a római művészetnek. Nemcsak - külön fejezete
- ragyogó teljesítményei révén,
hanem azért is, mert sikerrel küzdótték le a hellenisztikus hataso-
kat, és azitáliai hagyományok formaalakító hatásaként a klasz-
szikus görög példák ihletével -
megindult annak a klasszikus római
-
stílusnak a kialakulása, amely rendkívüli hatást gyakorolt az eurő-
pai kultúrára.

A császárság első két évszázada

Augustus tehát annak ellenére, hogy haláláigigyekezett a,,hely-
reállitott köztársaság" látszatát ítinntartani, céltudatosan terem-
tette meg a monarchia alapjait. A fiává fogadott Tiberiust már
halála előtt,,tár§császárrá" tette, halála után a senatus szinte ter-
mészetos aktusként ,,ruházta íiil" minden hatalommal Tiberiust"
Augustust pedig istenné nyilvánította. Megszilárdult a császárság
rendszere.

A rurtus- Trónra kerülése idején Tiberius már túl volt ötvenedik évén.Sokat tapasz-
Cr,euoIus- talt, sokat csalódott ember, aki Augustus uralkodása éveiben sámtalanszor
szorult érdemtelenül háttérbe, és nemegyszer érte bántó méltánytalanság.
DINASZTIA
Csásársága idején sem oldódott föl, s ha lehet, csak fokozódott keserű ember-
G. sz.14-68) .gyűlölete.

Tiberius (14-37) az Augustus rendszerét konzsrválő poütikát

folytatott. Erősítette a senatu§ és a lovagrend vezető szerepét és
kiváltságait, valamint Itália politikat és gazrlasági súlyát a biroda-
lomban. A provinciákra vonatkoző iníézkedéseia tartományok
kiaknázásának ésszerűsítését céIozták:,,A jő pásztonn"goyí.ju
juhait
- mondotta Suetonius szerint -, de nem nyűzza le bőrü-
ket." Korlátozta a helytartók önkényét, büntette a mértéktelen
zsarolást, de beszüntette a polgárjogok adományozását, és a város-
fejlesztési tevékenység is lelassult. Az előbbi a senatorok és a lovag-
rend elégedetlenségét,az utóbbi a provinciák aisztokráciájának
302 szembefordulását eredményezte, Nem volt népszerő a plebs köré-
 ben sem. Eléggémegc§appant államkasszát őrökölt, gzért szigorúbb
takarékossági intézkedósekre kényszerült: csökkentette a kőzépit-
kezéseket, és korlátgzta az ünnepi játékokat, ami a plebs nemtet-
szésétváltotta ki. A külpolitikában ő is tartózkodott a hódító
háborúktól, inkább ügyes diplomáciával biztosította Róma befo-
lyását.

Az elégedetlepség, különösen a senatus egyes csoportjainak zúgolódása

fölszította Tiberiusegyébként is erős féltékenységihajlamát, amelyet állandóan
ébren tartott és fokozott anyja,Livia és környezete. Ennek áldozata lett Ger-
manicus és §zinte egész családja, Tiberius családjának sok tagja. A fólségsértési
perekben sonatorok sorát ítéltékhalálra, vagyonelkobzásra, száműzetésre. Ez
már leplezetlen katonai diktatúra volt. A Róma határában táborba telepített
praptorianus €árda lett közvetlen táíírasza,és amikor 26-ban mindenből ki-
ábrándultan végleg visszavonult capri szigerére a testőrgárda parancsnoka
Iett Róma ura.
Tiberius Rómába soha nem tért vissza, rendeloti úton kormányozía az
államot. Amikor 37-ben meghalt, gazdaságilag megarősödött birodalmat ha-
gyott általa kijelölt utódjára, Gaius caesarra, akit becenevén csak ,,caliguló-
nak" (,,kiscsizma") neveztek, s aki mindössze négy évig uralkodott. Beteges
nagyási mániája (vagy elmebetegsége) vezetett összepsküvéshez, a testőrség
meggyilkolta, majd önhatalmúlag a senatu§tól fü8getlenül a claudius család
utolsó éIó tagját kiáltotta ki csásárnak. A senatus utólag hagyta jóvá a
,,választást."

Claudius (41-54) negyven évig nem számított arra, hogy császár

lesz. könyvmolynak tartották a testi hibás, a görög és az etruszk
kultúrával, Róma történetével foglalkozó férfit. Rövidesen kitűnt
azonban, hogy igen jő szswezőképességgel rendélkezik. Nevéhez
fűzőőlk a császáíi igazgatási szervezet kiépítése.Létrehozta a
I

fucust, a császái kincstárat (korábban provinciánként külön fiscus

:

volt, Rómában csak a kőzponti könyvelés folyt), és a négy köz-

I
l

I
ponti császárt hivatalt (a beadványok, a rendeletek, a pénzügyek,
l
a jogi ügyek) a hivatalok élérehozzáértő embereket állított, rend-
?
I
szerint ftílszabadított rabszolgákat. A szakértelemmel végzett tevé-
kenység is hozzájárult a köztársasági hivatalok háttérbe szorlá,
sához. Ő épittette.ki a birodalompostahálőzatát is. Szervező-
tevékenysége nyomán a megmaradt, de teljesen formális kőztár-
sasági hivatalok mellett (consul, praetor stb., amelyek a senatori
rend tagjai számára voltak fönntartva) kialakult a föntebb vázolt
császári magánjeltegű igazgatási apparátus. Harmadikként pedig a
lovagrend tagjaival betöttött állami hivatalok (a testőrgárda pa-
rancsnoka, Róma kőzigazgatásának vezetője, a gabonaellátás
irányitőja, Egyipiom helytartója stb.), amelyek azonban császári
fiilügyelet alatt állottak.
A birodalom erősítése érdekébena provinciák arisztoktáciája
sok tagjának adott,római polgárjogot, mi több, egyes provinciák 303
 valamennyi lakójának is megadta, s a senatusban is képviselethez
juttatta őket. A polgárjog adományozása, városfejlesztés-város-
alapítás révénúj lendületet kapott a provinciák romanizálódása
(ekkor keletkezett Savaria is, a mai Szombathely helyén).
A külpolitikában visszatért a terjeszkedéshez. Légiói elfoglalták
Britannia jelentős részét,amely provinciává lett. Keleten eredmé-
nyes diplomáciával Thrákiát, Lükiót és Judeát kebelezte be, Afri-
kában Mauretaniót Katonai és gazdasági megfontolások alapján
ezerkilométeres úthálózatot építtetett,Rómában űj vblezetéket,
és támogatta, ösztőnőzte a mocsaras, ingoványos területek lecsa-
polását.
E céItudatos tevékenység ellenére kömyezete jó és kegyetlen tettekre egy_
aránt könnyen tudta befolyásolni. Hírhedt erkölcsű felesége, Messalina kivég_
zése után Agrippinát vette feleségül, aki előző házasságából fiát, Domitius_
Nerot is magával hozta. Ekkor éleződött ki a csoportharc az utódlásért. Clau-
dius fiává fogadta Nerot, hozzáadta leányát, Octaviát és saját fia (Britannicus)
gyámjává nevezte ki. Agrippina, hogy Nero számára biztosítsa a trónt, Clau-
diust megmérgeztette.
A 17 éves Nero (54--48) helyett egy ideig Agrippina, Seneca (nevelője)
és a testőrgárda parancsnoka irányitotta a birodalmat. Nero a bevételek foko-
ása érdekében minden ünnepélyes ígéretellenére gazdag senatorok perbe
- -
fogiísához, kivégzéséhezés vagyonuk elkobásához folyamodott.
Erre a hajlam egyébként is megvolt benne. Meggyilkoltatta gyámfiát család-
jával együtt, majd anyját; a filozófus Senecát; a költö Lucanust és Petroniust
öngyilkosságba kergette. De kivégeztette feleségét is, Kortársai sem tudták,
hány embert öletett meg. Társadalmi bázisát a népszerűséghajszolásával akarta
megteremteni. Növelte a plebs juttatásait, s maga is fóllépett művészi és sport-
versenyeken: mindig győzött. Népszerűtlenségétcsak fokozta Róma fölgyúj-
tásának egyébként'indokolatlan vádja (64), Tacitus szerint közlésének
hitelessége vitatható
- bár e
Nero a keresztényekre hárította a gyújtogatás vádját,
-
és kegyetlen kivégzesekkel rlújtotta őket. Az elégedetlenség a provinciákban
robbant ki, hatalma összeroppant. A senatus halálra ítélte,s Nero menekülés
közben öngyilkos lett. Vele kihalt a Claudius-dinasztia.
Halálát követően polgárháború tört ki. A senatus a hispániai helytartót
Galbát választotta császárrá, a praetorianusok azonban megölték, és Othót
-
-
kiáltották ki uralkodónak, a Rajna menti légiók viszont Vitelliust. A judeai
légiók saját vezerüket, Vespasianust választották csásárnak, akihez a keleti
és dunai légiók is csatlakoztak. Miután Vitellius Othót győztele, s Vespasianus
hívei Vitelliust megölték, a senatus végül is Vespasianust választotta csásárrá.

A császárság eíső százada a polgárháborúk után hosszan tartó

békét,biztonságot és gazdaságijőlétet hozott. A császárok terrorja
és vérengzéseennek nem mond ellent, mert csak szűk réteget érin-
tett: a senatori arisztokrácia egyes csoportjait és a császárok köz-
vetlen környezetét. A lakosság tömegei kevésséérezték. Itália a
birodalom gazdasági életéneka központja volt, ahol a mezőgazda-
ságban a birtokmegoszlási folyamat eredményeként kialakultak és
uralkodóvá váltak a nagy terjedelmű, egy tagból állő latiftndiu,
304 mok. E nagybirtokok peremföldjcit már szívesebben dolgoztatták
 1..
"..,'
4l ' ,<
&
L
+
í

i\
y *o\
r9 É,
ul

r"
Pé tJ
éy'
z
|{l !.-í!
o }- §, .. \i
9 uJ
Ll| ,:
l- ;

tU ,,,i
!a
U !
-

-Y
o
§
'§

1bF
S
./-U,/*
o_
,§§-
.§4
i 1,0

N
\4.1 AF'R\v/

U
q
u
ó'a
J
áÉ
!z 9i
6!o ró
F

P,
4
|4l J

§\,) E
t- ú
z J
J
l-

20 Az ókori világ története - 42404

 szabadokkal, mert a birtok központjától üívol eső területen nehe-
zen volt ellenőrizhető a termelésben érdektelen rabszolga munkája.
Kifizetőbbé vált a földeket parcellákban bérbe adni szabad nincs-
teleneknek meghatározott bér ellenében. A termelésben érdekelt
bérlők (colonusok) munkája, mivel szabadon rendelkeztek a ter-
ményfölösleggel, minőségi fölényt jelentett a rabszolgamunkával
szemben. Természetesen a rabszolgamunka túlsúlyaés jelentósége
még hosszú ldeig megmaradt. Gabonát már alig termelnek Itá-
liában, a jobban jővedelmező szőlő- olaj, és gyümölcstermesztés-
sel foglalkoztak, és azt a birodalom minden részébeexportálták.
Azipar is számottevő fejlődésen megy át mind Itáliában (,,terra
sigilla-ta"-kés zitmény ek, br onzeszközök), mind a provinciákban,
különösen Galliában, Hispániában és Kisázsiában. É,lénkkeres-
kedelmi élet folyt Itália és a provinciák kőzött, de a birodalom
határain túl levő nepekkel is. Indiával Augustus korában létesült
kereskedelmi kapcsolat, útvonala azonban a parthus államon át
yezetett. A keleti kereskedelem ,,ráfizetéses" volt, Keletnek alig
volt szüksége itáliai árucikkékre, nemesfémmel kellett fizetniük
a római kereskedőknek. Az északi népekkel már kedvezőbb volt a
helyzet, borostyánkövet, bőrt, prémeket hoztak az itáliai árukért
cserébe.
Vespasianus tehát üres állampénztárt,de gazdaságilag erős biro-
dalmat vett át.
A Fl,,{vrusor Vespasianus (69-'79), közvetlen elődeivel éllentétben, többé-
(69-96) kevésbéAugustus módszereihez tért vissza. A senatussal jó kapcso-
latot tartott fönn, igaz, a régi köztársasági arisztokrácia soraiból
már alig maradtak, és az újak már a császárság idején emelkedtek
fel. Vespasianus elsősorb an az itáliai városok vagyonos polgáraival
egészitette ki soraikat. Így a senatus már nem a római, hanem az
itáliai és részben az egész birodalom legvagyonosabb polgárainak
központja lett, s már ritkán jutott eszükbe a köztársaság.
A kincstárat hatalmas adósság terhelte, Vespasianus kénytelen
volt szigorú gazdasági és takarékossági intézkedéseket tenni.
Egyetlen császári földbirtokba olvasztotta Nero elkobzott vagyo-
nát, az ager publicust, valamint a provinciák megműveletlen és
gazdátlanföldjeit. A császári-állami birtokok egy részétkisbérletek
formájában műveltette meg szabad emberekkel. A császári birto-
kon teret nyert tehát a colonatus rendszere. A birtokok megfelelő
művelése növelte a császár bevételeit, de még inkább növelte az
adók emelése. A légiók állományát itáliai polgárokból
- eddig
a provinciákból kezdte föltölteni, bár a rango-
állott a hadsereg
-
sabb tisztikar továbbra is itáliai maradt. Ezzel a provinciák roma-
nizáltlakőit közvetlenebbül is érdekeltté tette a háborúkban. Igaz,
306 jelentősebb hódító hadjáratokat nem folytatott. A judeai fölkelés
 leverése után keleten béke volt, csak Britanniában foglalta el
Walest'és az északi részeket Skociáig. A takarékosság ellenére
reá várt a Nero alatt leégett Róma újjáépítésének
föladata is.

A gyönge és népszerűségre törekvő Titus'után

- az ő
uralkodása idején
pusztította el a Vezúv Pompeii, Herculaneum és Stabiae városokat
- Domitia_
nus (81-96) került a trónra. Elsőként vette föl a,,dominus et deus" cimet, és a
senatus teljes mellőzésével kormányozta a birodalmat. Sikertelen kísérletet tett
Dácia elfoglalására, és ő kezdte meg a természet által nem védett határok men-
tén a védővonal kiépítését.Összeesküvés vetett vég§t életének, s a senatus
Nerva senatort kiáltotta ki császárnak.
Nerva (96-98), valamint az őt kővető csásárok nem állottak egymással Az ,,ANto-
családi kapcsolatban (Marcus Aureliust és fiát kivéve), hanem munkatársaik NINUsoK"
, közül jelölték ki utódaikat személyes érdemeÉalapjátt. E császárok idején
l he|yreállt a szabad társadalmi rétegek egyensúlya, és korábban nem tapa§ztalt Q6-1n}
fokot ért el a birodalom rendje és szervezettsége.
Traianus (98-117) intézkedései Itália gazdasági megerősitését, a népjólét
növelését, a birodalom megerősítésétcélozták. Rendezte a városok pénzügyeit,
kiterjesztette aközigazgatásihálőzatot, utakat és kikötőket építtetett. Kibőví-
tette a Nerva által létesített segélyalapot, amelyből kis- és középbirtokosoknak
5/" kamatra kölcsönt folyósított. A.kamatok összegét viszont árvagyerekek
segéIyezésére, taníttatására fordították. Külpolitikájának egyik fő cé|ja Dácia
elfoglalása, aranybányáinak megszerzése, a másik a keleti kereskedelmi út-
vonalak fölötti ellenőrzés megteremtése volt.
Az i. e. II. században az Al-Dunától északra megtelepedett dák törzsek az
i, e. I. században törzsszövetségbe tómörültek, majd állammá egyesültek. A
fokozatosan megerősödő állam más törzsekkel szövetségben (geták, ro.><olánok,
bastarnák) i. sz.I. század közepén már a római birodalom határait fenyegették,
és különösen Decebal trónrakerüIésével,a nyolcvanas években növekedett a
veszély. Domitianus hódítási kísérletevereséggel végződött. Traianus" a II.
sázad elején indult e terület elfoglalására: 101-102-ben részleges sikert ért
el, l05-106-ban pedig sikerült elfoglalnia Dáciát, Decebal öngyilkos lett. A
dákok nagy többsége elpusztult, csekély töredékÜk a hegyekbe.húzódott, s
valószínűleg fölmorzsolódott az évszázadokig tartó népvándorlás sqdrában.
E győzelem emlékére emelték a ma is látható remek diadaloszlopot Rómában.
Keleten sikertelen volt hadjárata. Ezzel befejeződött Róma nagy hódításainak
sora.

Hadrianus (l17-138) ismerte föl, hogy a birodalom nem bírja

a nagyarányú hódításokat, békétkötött a parthusokkal.

Egyetlenjelentősebb háborúja a zsidó fölkéIés, az ún. Bar-Kochba (csillag

fia)-fölkelés leverése volt. Hároméves véres küzdelemb_en sikerült levernie. A
zsidókat kitiltotta Jeruzsálemból, Judeát Palesztina néven szervezte provinciává.
Ekkor induit meg a zsidók szétszóródása és az ún. diaszporák kialakulása
keleten (Mezopotámia, Egyiptom) és nyugaton egyaránt (Itália, nyugati pro_
vinciák).

Megerősítette a birodalom határait, a védővonalat (limes) egy-

séges rendszerré építette ki. Különösen a Rajna és Duna közötti
szakaszt, az Al-Duna mentét és Észak-A,frika határait erősítettc 307
20*
 Marcas Aurelius bronz lovas szobra

meg és az egész hadsereget is a határok mentén, állandó táborokba

helyezte el. A légiókban zömében már azoknak a provinciáknak
lakói szolgáltak, amelyekben a légiók állomásoztak.
Az ő uralkodása alatt tett a császáriközigazgatás egységes szer-
yezetté, amelybe beilleszkedtek a volt köztársasági hivatalok is.
Az államigazgatás irányítása a császóri tandcs hatáskörébe tarto-
zott, a senatus gyakorlatilag Róma városi tanácsává vált. Hadria-
nus már valóban egyeduralkodő, akarata törvény, ő minden jog és
308 hatalom forrása.
 Utóda, Antonius Pius (138_16l) sikeresen küzdött meg néhány lázadással.
Már Hadrianus is megkövetelte a rabszolgákkal szemben a humanitást, és ura
már nem rendelkeáetett korlátlanul a rabszolga éIetével.A rabszolgamunka
értékéneke növekedése tükröződött Antonius Pius rendelkezéseiben is, pl.
rossz bánásmód esetén a tulajdonost a rabszolga fölszabadítására kötelez-
hették.

Marcus Aurelius (161-180) már társcsásárt vett maga mellé. A bölcs és

tehetseges, a filozőfiíhoz vonzódó császár a birodalom fölvirágoztatásának
akarta szentelni életét,de nem volt szerencséje. Keleten a parthusok támadták
meg a provinciákat, s az onnanhazztérő hadsereg behurcolta a pestist Itáliába.
A források szerint a hadsereg negyede, a lakosiág egyötöde pusztult el a jár-
ványban. E csapás közepette északon az erősödő germán törzsek a Duna menti
limest törték át teljes hosszában. A markomman és kvád törzsek elözönlötték
Pannoniát, már Itáliát fenyegették, a szarmata jazigok pedig Dáciába nyomul_
tak be. Marcus Aurelius hosszú küzdelemben visszaszorította a germánokat,
s a foglyokat mint szabad colonusokat telepítette le a pestis által elpusztított és
elnéptelenedett területeken; pl. pannoniában. A végleges békességet nem érte
meg, egy Duna menti katonai táborban a járvány áldozata lett.
Fia, Commodus (t8G-192) követte a trónon, aki Nerot választotta minta-
kép€üI, de állandó lázadásokkal, támadásokkal kellett megküzdenie. Ő is gyil-
kosságnak esett áldozatul, s a következő évszázad
kora
- a ,,katonacsászárok"
a birodalom belső és külsó válságának súlyos sázada,
-
Amezőgazdaság a birodalom életénekaz alapja- Egyes területek AIl. szÁzlo,
és gazdaságok szőlő, olaj, gyümölcs, zöldség, gyógynövények, .GAZDAsÁGA
különleges gabonafajták termesztésére specializálódtak. Nemcsak
Itáliában, hanem a provinciákbanjs tért hódított a belterjes gazdáI-
kodás, A fejlődés azonban ellentmondásokat rejtett magában.
A rabszolga-munkaelő alkalmazása gátolta a termelés technikai
fejlődését, a gabonatermesztés elmaradt az egyébként is jobban
kifizetődő szőlő- és gyümölcstermesztés mögött. A lassú fejlődés
következtében a városok gyorsan növekvő lakosságát hovatovább
nem tudták ellátni kellő mennyiségű élelmiszerrel- A császári és a
magántulajdonban levő nagybirtokok szerkezete is megváltozott.
Az,egyre kevésbékffizetődő rabszolgamunkát kezdi kiszarítani a
szabgd bérlők rendszere, a colonusrendszer. Abirtok kőzponti terü-
lete maradt rabszolgaművelésben, a külső területek 8-10 iugeru-
mos bérlőparcellákra szakadtak. A latifundiumon belül lassan
egy-egy ilyen kis méretű gazdaság alkotta a termelés alapegységét.
A provinciák mezőgazdasilgi fejlődésével párhuzamosan csökkent
Itália központi gazdasági jelentősége.
Az ipar fejlődésételsősorban a munkamegosztás, a decentrali-
r zálóőás és a gazdag tapasztalatok eredményezték, már kevésbé a
technika tökéletesedése. A legszebb eredményeket az épitészelben
I értékel. Az űj épitőanyagok alkalmazása mellett (cement, égetett
tégla) a technika magas fokát jelzi a ,,kupolatechnika", a nagy
tőmegek befogadására alkalmas építmények.Tiszteletet érdemlő a 309
 híd- és azűtépités, avuvezeték- és csatornaépítéstechnikája, nem
egy szakasz a XX. században is használható. Az üvegfiivás alkal-
mazásával elterjedt tömegcikké váltaz üveg. De az olyan technikai
vívmányok is elismerést érdemelnek, mint a központi fűtés, a forgó
kupola és az általlnk ,,lift"-nek nevezett emelő-fölvonő szerkezet.
Új jelenség e százaóban a rabszolgamunka háttérbe szorulása az
iparban is, valamint a latifundiumok önólló ipari műhelyeinek meg-
jelenése. Ezek a műhelyek már a naturális gazdálkodás elemeinek
kialakulását jelzik. Az ipari nagyüzemek nem jelentettek ,,kon-
kurrenciát", mert a rabszolgamunka mellett nem jöhettek létre
bonyolultabb technikai eszközök, eljárások, amelyek fölényüket
biztosíthatták volna.
A kereskedelem volt az a gazdasági ág, amely a legnagyobb fej-
lődést érte el. Kitűnő íthálőzatkötötte össze Itáliát a provinciákkal
és a provinciákat egymással. Ez nemcsak a légiók mozgását,hanem
a kereskedelmi szállítást is megkőnnyítette, bár a szálliás nagyob-
bik része a szárazfőldi szállítóeszközök kezdetlegessége miatt-
-
a tengeri útvonalakon zaj|ott. Fokozta a forgalmat a belső vámok
eltörlése, illetve csökkentése is. Élénkkereskedelmi kapcsolatot
építettekki a birodalmon kívüli területekkel. Elsősorban ún.
luxuscikkeket hoztak be: borostyánkövet északról, fűszereket és
drágaköveket Indiából, selymet Kínából, elefántcsontot Afrikából,
illatszereket Arábiából. cserébe kevés árut tudtak szállitani, fő
Úviteli cikkek a ,,teííasigillata" készítmények,a vas- és üvegáruk
voltak. Vagy pedig
AlI.szÁzeo - mint keleten - nemesfémmel
A római társadalom csúcsán a császár
fizettek.
állott. A kiváltságos osz-
-rÁns.a.orq,rue tályt, a birodalom arisztokráciáját most mór három réteg alkotta.
A senatori arisztokraciót l]tália és a provinciákleggazdagabb pol-
gárai alkották, s már ,,birodalmi arisztokráciának" nevezhetjük
őket, túlnyomó többségük nagybirtokos volt. A lovagrend össze-
tétele alaposan megváltozott. Nem pénztőkések, kereskedők, adó-
bérlők a tagjai, hanem a kiemelkedő polgári és katonai vezetők,
a császári adminisztráciő vezetői, tisztviselői. A lovagrendhez
tartozás censushoz volt kötve, de nem örökölhető, így mindig
nyitva volt az út a loltörekvő elemek számára. A harmadik kivált-
ságos réteg a curialisok, vagyis az őnkormányzattal rendelkező
városok középbirtokos arisztokráciája, a várost igazgatő tanács
tagjai és családjuk.
A szabad szegények tömegét a római plebs, az itáliai és provincia-'
beli városok kézműves-kereskedő lakossága, a szabad parasztok és a
bérlők alkották. A plebs helyzetét ismerjük, A vidéki iparosok,
kereskedők gyakran szervezkedtek ún. collegiumokban, amelyek
jóléti, érdekvédelmi föladatokat láttak el, és a rabszolgák is a
310 tagjai lehettek. A szegényparasztok és bérlők (colonusok) voltak a
legsúlyosabb helyzetben, a fölvirágzás áldásaiból számukra jutott
a legkevesebb, a teherből annál több.
A colonatus intézményévelmár Augustus korában is találko:
zunk, az i. sz. I. század végénpedig már általános jelenség a mező-
gazdaságban A Flaviusok idején a császári birtokokon, különösen
Afrikában olyan méreteket öltött, hogy szabályozni kellett jogaikat
és kőtelességeiket. A colonusok pénzértekbenmegítatározott bér-
leti díjat fizettek, ennek egy részéttermészetben szolgáltatták be.
A bérleti díjon felül évente 6-12 nap ingyenmunkát végeztek a
birtok bérbe nem adott részén.Egy ilyen kisbérletekből álló császári
birtok éléna császári procurator állott; vagy egy nagybérlő (con-
ductor) fizette be aiőgzitettbérleti dfiat, és ő adta tovább a főldet
kisbérletekben a colonusoknak. A bérleti szerzőóés meghatározott
időre szőlí, általában 5 évre. A császári kisbérlő szabad ember volt.
Hadrianus megengedte, a megművelt földek nővelése érdekében,
hogy a császári birtokok colonusai az elhagyott ugarföldeket ked-
vező föltételekkel bérbe vehessék. Ebben a? ésetben nem időszakos
bérlők voltak, hanem határidő nélküli birtokosokkáváltak (posses-
sores). Ugyanő az egyiptomi királyi földek egy részéta colonusok
magántulajdon jellegű birtokává nyilvánította. Így jelent meg az
időszakos colonusi bérlet mellett a colonusok örökbérlete.
A,II. század végéna colonusok munkáját már hasznosabbnak
tartották a rabszolgáénál, {rj rabszolga-munkaerő szerzésének a
lehetőségeit sem használták ki, a hadifoglyokat is colonusokként
telepítettékle (Marcus Aurelius). A császári birtokok colonatus-
rendszere a nagybirtokosok számára is példaképül szolgált. A II.
században a nagybirtok már a törpebirtokok, a7-1O iugerumos
parcellák |talmaza.
A colonus érdekeltebb volt a termelésben a rabszolgánál, a bér-
leti díjon fölül megmaradt résszel szabadon rendelkezett. A colonus
azonban a termény nagyobb hányadát használta föl saját céljaira,
többet ,,élt föl" családjával együtt, miht amennyibe a rabszolga
fönntartása került, csökkent a piacra kerülő termények mennyisége.
A kis parcellán folytatott gazdálkodás sem segítette elő a technika
fejlődését, s pl. a kétnyomásos gazdálkodás módszerével folyt
tovább a gabonatermelés. Csak elvétve és egyes helyeken termeltek
háromnyomásos módszerrel.
, A társadalom harmadik osztálya a rabszolgák A birodalom
életének atapja a rabszolgamunka, de a II. században - mint
föntebb láttuk változás figyelhető meg. Az első századhozviszo-
-
nyítva csökkent a rabszolgákszáma, és munkájukat kezdik háttérbe
szodtani a szabad dolgozók. Ezzel együtL a helyzetük is változott.
Megszűnt a teljes kiszolgáltatottságuk, a törvények már védték
életbiztonságukat, és a rossz bánásmóddal szemben is védelmet 31l
 kaptak. Külön csoportot alkottak acsászár rabszolgái, akik állam-
igazgatási teendőket is elláttak, és fölszabadulásuk esetén a leg-
magasabb társadalmi rétegekbe is fiilemelkedhettek. Egyes birto-
kokon a rabszolgamunka előnyösebb módszerével is kísérleteztek:
a rabszolgák egy részétfrlszabaditották, parcellát kaptak bérletbe,
amelyet saját belátásuk szerint művelhettek meg. A rabszolgák
száma a második század végénmár rohamosan csökkent. Ez is
magyarázza helyzetük változását, a szabadok munkájának előtérbe
kerülé§ét, ami viszont a szabadok növekvő megterhelésétis jelen-
tette, az államháztaús egyensúlyának fönnntartása érdekében.
A növekvő terhek élezték a szabad rétegek közötti ellentéteket,
és ez a küzdelem torkollott a dominatus rendszerének kialakulá-
sába.
A uűvErőnÉs Há Augustus korái az irodalom ,,aranykorának' neveztük, az
utana következő ktt évszázad irodalmára az ,,ezüstkor'' kifejezés
illenék. persius Flaccus szatirái, Lucanus pharsaliája, petronius
Satyriconja kiváló alkotások, de Vergilius, Horatius, Ovidius
magaslatait nem értékel. Papinius Statius Aeneis-mintára irt
Thebaisa, Valerius Flaccus Argonauticája a nagy elődök árnyéká-
ban maradtak. Marcas Annaeus Lucanus (39--ó5) megkísérelte a
lehetetlent: Nero korában a monarchiát támadta dühödt szenve-
déllyel. A Pharsaliaban Caesar és Pompeius ktizdelmeit irja le,
amelyben Caesart tömeggyilliosként, Róma megrontójaként ábrá-
zolja. Kevés író akadt, aki ennyi héwel és belső meggyőződéssel
támadta volna a polgárháborúból megszületett császárságot. Petro-
nius Arbiter Satyriconjában nincs egyetlen pozitiv figura vagy
cselekmény, mélységesenzüllött kort mutat be amely korban
-
senki senkiben és semmiben nem b:r,hat. Kitűnt e sorból a görög
szátmazásű Phaedrus,,Esopusi meséi"-vel és két szatíraíró : Marcus
Valerius Martialis és Decimus Iunius Iuvenalis. Martialis epigram-
máiban elvonul előttünk Róma társadalmának minden jellegzetes
figurája, holott nem lehetett könnyű szatirákat írni Domitianus
korában. Az engesztelhetetlen, szigorú és pesszimista luvenalis
verseiből is sok mindent megtudunk Traianus és Hadrianus korá-
nak Rómájáról. Új műfaj (a kalandregény) megteremtője volt
Lucius Apuleius, a Metamorphoses (Átváltozások) vagy Arany-
szamár című munkájával.
A szaktudományok köréből figyelmet érdemel Columella ,,A
fiildművesrőI" cimű munkája (De re rustica). Cato és Varro mű-
veihez hasonlóan szaktanácsokat ad, számunkra azonban ennél
többet mondanak a mezőgazdaságbelyzetéről (pl. a colonatusról)
ieírt megfigy elései. Idősebb Plinius,,Naturalis historiá'aja hosszú
ideig a legfontosabb természettudományi tankönyv volt.
3L2 A korai császárkor történetírásának kimagasló és magányos-
-
óriása volt Publius Cornelius Tacitus (kb. 55-120), az egész római
történetírás legnagyobbja. Politikusként kezdte pályáját (consul,
majd proconsul Asia provinciában), és kitűnő szónok volt. Mun-
kájában az első század mélyreható elemzésétnyújtja, de arisztok-
ratikus szemlélettel, a tömeget kaárta látóköréből. Első művei
(Julius Agricola élete és halála; Germania, Beszélgetésa szónokok-
ról) ún. kismonográfiák. AGermanla nemcsak Róma történetének,
de a korai germán társatlalmak vizsgálatának is fontos forrása.
B kisebb művei után már kiforrott szemlélettel látott hozzá fő
munkájának megírásához: előbb azi. sz.69-96 közötti közelmúlt
történetét írta meg a Historiae 14 könyvében, majd az Annales
16 könyvében a t{-ea közötti korszak eseményeit. Sajnos mind-
kettő,csak részletekben maradt fönn. Az Annales bevezetéseben
fogalmazta meg híressé vált tézisét:a császárok eddigi történetét
félelemből vagy gyűlöletből meghamisították, de ő ,,harag és
részrehajlás" nélkül (,,sine ira et studio") kívánja bemutatni. Nos,
e szemlélet érvényesüléseinkább elmaradt, mint megvalósult,
hiszen minden sorából érzőóik a ,,zsarnok és szolgáik" gyűlölete.
Pesszimista, tagad minden újat, ami a császárkorban keletkezett
De az események, a jelenségek okainak mélyérehatol, élesen elha-
árolja alátszatot a valóságtól, az,,események okait és értelmét";
a rész és egész ősszefüggését vizsgálja, a fejlődés szükségszerűségét
keresi. Nemcsak tudós volt Tacitus, hanem művész is, és az ókorban
mindkét terüIeten talán csak a görög Thuküdidész múlta felül.
Meg kell említenünk Suetonius Tranquillust (tU. OS-ZO-IOI;,
az ügyvédet, Hadrianus császár titkárát, a történetírót. Sokolda-
lűanképzétt,preciztudós, akinek munkái közül a ,,Caesarok élete"
maradt fönn (,,De vita Caesarum"). Adatok, anekdoták, krónikák
halmaza, egy-egy életrajz tematikus elrendezése. Nem ,,történet-
irás" a célja, hanem hiteles források és adatok alapján egy.egy
császár életének, személyének bemutatása. Ő valóban ,,sine ira et
studio", tárgyilagosan, erényeikkel és hibáikkal együtt mutatja be
őket, és úgy, hogy a császárok képe mögött a nép élete is kirajzo-
lódik.
A filozófusok sorából Lucius Anneus Seneca, a sztoikus frlozőfia
nagy egyénisége emelkedett ki. Szerinte a világot az,,ésszerű elv",
az istenség irányitja, a természeti törvények egyben isteni törvények
is, és az embernek ezek szerint kell élnie: visszavonultan, a lélek
nyugalmát megteremtve. Az emberek természetes egyenlőségét
hirdette. A rabszolgákról írta: ,,Rabszolgák? Nem, inkább
emberek! Rabszolgák?
-
Nem, inkább bajtársaink! . . . Nem
-
gondolkozol el azon,hogy az, akit rabszolgádnak nevezel, ugyan-
olyan magvakból származik, mint te?!". Vagyis nem lélektelen
tárgyak, hanem emberek. Erkölcsi tanításai a keresztény erkölcs- 313
 A Colosseum

tanra is hatottak. De filozófiája nem a tiszta sztoicizmus. A lélek-

nyugalmat megteremtő visszavonultság nála inkább a közömbösség
hirdetése, kaárva mindenféle közösségi aktivitást. Nagyfokú fata-
lizmus hatja át, és radikalizmusa is elvont, eszményi. E módosult
sztoicizmus megfelelt a császári hatalommal szemben ellenzéki,
de a cselekvésben tehetetlen arisztokrácia világának. Minden mun-
káját (Vigasztalások, A haragról, A könyörületességről, Erkölcsi
levelek, Természettudományi kérdések)ez a szemlélet batja át.
Legnagyszerűbb irodalmi alkotása,,Claudius megtökéletlenülése"
(Apocolocyntosis), Claudius császár istenné nyilvánításának paró-
diája (de ő irta a temetési dicsőítő beszédet is). Nem érdenrtelenül
említhetjük meg a filozófusok közőtt Marcus Aureliust, aki mint
sztoikus a humánumot és az erkölcsi nemességet minden jó tulaj-
donság fölé helyezte, és császár létéresem erőltette senkire nézeteit.
,,Az étet csak múló pillanat; az élet értelme a szüntelen munkál-
kodás"
- olvashatjuk
Intelmeiben.
A Flaviusok és Antoninusok idején a képzőművészet tovább élte
,,aranykorát". Az épitészetoly ragyogó alkotásokat teremtett,
314 mint a Colosseum, amelyet Vespasianus kezdett építtetni (Domitia-
nus fejezte be). Az ötven méter magas, fél kilométer kerületű,
sokszáz szoborral diszitett, lenyűgöző szépségűalkotást márvány-
nyal burkolták. Domitianus császári palotájának romjai a knósz-
szoszi labirintusra emlékeztetnek. Traianus új, hatalmas és nagy-
szerű fórumot emeltetett (Apollodorosz munkája), és új császári
palotát építtetett. Hadrianus volt a legnagyobb építtető, Rómában
is és szerte a birodalomban számtalan templorn és középület hir-
dette alkotókészségét. Athénben az új könyvtáq a Pantheon, viz-
vezeték, sőt egész városnegyed építésefűződik n evéhez.I3 jjáépíttette
a római Pantheont, e szinte tökéletes építészetialkotást. Nagyszeű
építményaz ,,Angya|vár" is, Hadrianus síremléke.A görőg és a
római hagyomány tökélbtes szintézise született meg Hadrianus
építkezéseiben.

Titus diadalíve
 Traianus oszlopa

A portrészobrászat megmaradt a realiznltrs útján, bár Hadrianus

korától igen erős a hellenisztikus hatás, ittttcly az eszményítésirá-
ny ába v itte az ábr ázolást.
A Békeoltár után Traianus és Marcus Aurelius diadaloszlopain
látható domborművek az,,elbeszélő szobrászat" legnagyszerűbb
, alkotásai. A Traianus-oszlopra szalagszerűen csavarodó mintegy
316 kéBzáz méter hosszúságú dombormű kétszer ötszáz alakjavalóság-
 t

k
,j.!:@

I
,t
f

:::T:

I|, Emeletes bérház romjai Rómában

!

szerűen adja vissza a hadjárat egyes mozzanatait (harcijelenetek,

hídépítés,menetelés, tábori élet, foglyok), Marcus Aurelius har-
mincméteres oszlopának szalagdomborműve a császárnak mar-
komannok, a quadok, a szarmaíák elleni harcait ábrázolják.
Innen elég távol állott Marcus Aurelius brbnz lovas szobra, az
ókori római szobrászat egyik legszebb alkotása.
Commodus megölése utárr a praetorianusok Helvius Pertinaxot választották A szÁzln-
császárrá, de takarékossági intézkedéseimiatt három hónap múlva megölték. FORDULó
,,Rómát és a trónt dobra verték" írta Cassius Dio, és a legtöbbet ígérő Iulianus vÁrsÁcl
senatort választották csásárrá. A légiók azonban másként véIekedtek: a bri-
tanniai légiók C. Albinust, a keleti légiók P. Nigert, a Duna mentiek Septimius
(.l Srvrnusor:
Severust kiáltották ki császárrá. Rómának négy császára volt 193-ban, s a 193-235)
négyéves belháborúból Septimius Severus került ki győztesen (193-211).
Severus, Panqonia Superior helytartója volt a legkózelebb Rómához. Rövid
idő alatt a városba érkezett légióival, megverte Iulianus seregét, akit kózben
meggyilkoltak. Ezután kiegyezett az ugyancsak Rómába érkezíAlbinusszal
(fiává és társcsászáráváfogadta), majd keletre indult, ahol
- az Isszosz mellett
Nigert. Albinus sem maradt sokáig élve, Septimius Severus egyedül
-legyőzte
maradt a trónon. A polgárháború súlyos vérveszteséggel járt, és e harcban
új jelenséget kell megfigyelnünk: a birodalom egyes etnikai csoportjainak azt a
törekvését, hogy a légiókoir keresztül beleszóljanak a birodaloni kormány- 3I7
- -
 ásába. severust az északkeleti illir-thrák etnikum juttatta hatalomra, de
felesége révéna szír elem is befolyáshozjutott.
A trónonfia, Caracalla követte (2l1-2l7). Uralkodása nagyrészt háborúk-
kal te|t el, véres uralmának keleti hadjárata során testőrparancsnoka vetett
véget. Legjelentósebb intézkedése a 2I2-ben kiadott rendelkezése volt, amelyben
a birodalom szabad lakossága nagy részénekrómai polgárjogot adott. De nevét
inkább az általa építtetetthatalmas római fürdőtelep őrizte meg.
A hadsereg egyik része a gyilkos testőrparancsnokot kiáltotta ki csásárrá,
Macrinust, másik csoportja néhány hónap múlva Caracalla rokonát, Helio-
gabalust-(2l8-222), majd a 13 éves Alexander Severust Q22-235).

Acsászárok gyors egymásutánja annak azegyíe mélyülő válság-

nak volt kísérőjelensége,amely a birodalom egészéletétáthatotta.
Alapvető okát'a rabszolgatartó társadalmi rend válsógában kell
keresnünk. A rabszolgák száma erősen csökkent, a rabszolga-
munkán alapuló nagybirtok hanyatlott. Az új elemek erősödtek
colonatus de csak lazították a régi kereteket, a kibontako-
- -,
zásra nem volt kellő lehetőségük. A mezőgazdaság válsága , a Érr-,
romlás érzékenyen érintette az ipart és a kereskedelmet. Az állam-
háztartás.egyensúlya is fölbomlott, s egyre nehezebben tudLík
ftinntartani a birodalom lététbiztosító hadsereget.
Főleg a válságfolyamat föltartására irányultak Sep timius Severus
intézi<edései. Azonkívül. hogy emelte a katonák zsoldját, a kőz-
katonák számára magasabb tiszti rangelérését,a lovagrendbe jutást
is lehetővé tette. Megengedte számukra a házasságkötést a szol-
gálati idő tejárta előtt és a táboron kívüli letelepedést. Alexander
Severus pedig
- elmaradt zsold fejében vagy a zsold helyett -
földet osztott egyes határ menti légióknak. Ezzel a katonaság
elkülónült, zárt kaszttá vált, és mindinkább,,provinciali zálódott''.
Septimus Severus a vagyonelkobzások révénszerzett íiildeket nem
csatolta a császári-állami birtokokhoz, hanem a császáí szabad
rendelkezésű magánvagyonává (patrimonium privatum) tette.
A gazdas á gi hely zet k é szte tte oly an tntézkedés re, m int a kö zmu n k á k
(manus) rendszeressé tétele. Ezt az őkorban sehol sem ismeretlen
ingyenes szolgáltatást rendszerbe fogla-lta: a vagyonosabbak in-
gyenes irányitő-szervező főladatokat láttak el, a szegények ingye-
nes fizikai munkát (építkezéseknél,kőztiiztasági munkáknál, had-
sereg számáia teljesítettek szolgáltatásokat, postafogatot adtak
stb.). Csak néhány kiváltságos csoport kapott fölmentést. Az egyre
növekvő adók behajtásáért a városokban egy-egy szűkebb bizott-
ságot tett felelőssé. Vagyis a íerhek a rabszolgákrót mindinkább
óthfuukak a szabad dolgozórétegekre. Apénzromlás, ami korábban
megindult, rendkívüli méreteket öltött, a pénzértékecsőkkent,
az árak növekedtek. Ezért az adók természetben beszolgáltatandó
részétnővelték, ami viszont a mezőgazd,asági árutermelés hanyat-
3l8
 lását segítette elő. Caracalla polgárjogi reformjának is voltak pénz-
ügyi okai, a lO\-os őrökösödési adó, amely csak a római polgá-
rokra vonatkozott, növelte a bevételeket.

Az anarchia
AIII. században a birodalom haíárain túl is olyan események A nlnoplrr,roN
zajlottakle, amelyeknek hatása alól Róma nem tudta többé kivonni rívüu vllÁc
magát. A Rajna és a Duna mentén megerősődtek a germán törzsek,
kialakuló törzsszövetségeik mind súlyosabban fenyegették a biro-
dalom határainak egész északi szakaszáí. Keleten a hanyatló
parthus állam helyén az új p er z sa bir odalomnak, a Szaszanidák álla-
mának ereje a római birodaloméval vetekedett. Róma, a ,,v7|ág
ura" a harmadik században már védekezésre kényszerült, majd
pedig léténekpuszta fönntartására. Ez ahelyzet nemcsak ,,külpoli-
tikáját" szabía meg, hanem belső fejlődését is messzemenően befo-
lyásolta.
A germánok korai történetének két legfontosabb forrása Iulius
Caesar ,,A gall háború" című munkája, és a mintegy 150 éwel
később írt mű, Tacitus Germaniája. E germán törzsek lakóhelye
az i. e.I. és az i. sz. I. században a Rajna-Felső-Duna vonalától
északra fekvő terület, a Balti-tenger partvidéke és Dél-Skandinávia.
A Caesar és Tacitus közötti időben megjelentek az ősközösségi
társadalom bomlásának a jelei, a hadvezér és kísérete, a törzsi-nem-
zetségi tanács. A második században kisebb törzsszövetségek ala-
kultak ki egy-egy jelentősebb törzs körül. A rómaiakkal való érint-
kezés is meggyorsította mind a germán társadalom differenciálódá-
sát, mind a törzsfők kiemelkedését, és a törzsszövetség révénjutot-
íak az osztrogótokhoz az jráni állam- és hadseregszervezés elemei,
pl. páncélos lovas hadsereg, amely katonai. fölényt biztosított szá-
mukra a környező népekkel szemben. E hatalmas és erős törzsszó-
germán törzsekkel együtt: dákok, roxolánok,
vetség
sarmaták
- mása nemmásodik század végétől súlyos fenyegetést jelentet-
-
tek a birodalom északkeleti határán.
i A birodalom keleti határa mellett a III. század elején nagy
jelentőségű változás történt. Rómának eddig egyetlen komoly
ellenfele, a parthus birodalom meggyöngült. A laza szervezetű
birodalomban a lovas-nomád parthus törzsek katonai ereje tartotta
fönnhatósága alaít a náluk fejlettÖbb perzsákat, sziriaiakat, arabo-
kat és görögöket. Nem épült ki centralizált államszeryezet, egyes
városok főként a görögök és a törzsek messzemenő autonó-
- -
miával rendelkeztek. Gyakori volt a helyi királyok engedetlensége,
szembefordulása a parthus uralkodóval. A harmadik század elején 319
 (kb.2b-ban) zajlottle az a fordulat, ami Róma további sorsára
is hatást gyakorolt. Az egyik perzsa vazallus király, Artaxerxesz
föllázadt, megfosztotta trónjától V. Artabanoszt, fölvette a ,,kirá-
lyok királya" címet. Vele a perzsa S mszanida-dinasztia kerúlt bata-
lomra, amely az Akhaimenidákra vezstte üssza eredetét. Meg-
szüntette a birodalom eddigi laza szervezetét, erős centralizáltálta-
mot építettki, megszüntetett minden törzsi és városi kiváltságot.
Erős központi hadsercgct szervezett, amelynek fő erejét a párrcélos
lovasság alkotta. E hadseregre támaszkodva tífute maga elé célul
a régs perzsa birodalom területének megszcrvezését. Törekvése
szükségszeníen Róma keleti uralmának megsZüntetését jelentette.
Hatalmának és terjeszkedésenek ideológiai aláámaszására a
Zarathusztra -vallást tette egyedül kötelező és terjesztendő vallássá.
E hódító ideológiával, erős hadsereggel rendelkező centrahzált
perzsa állam a római birodalom mind veszélyesebb ellenségévé
lett.
A római császároknak tehát aIII. századtól a germán törzsszö-
vetségek és a perz5a birodalom egyre erősebb nyomásával szemben
kellett megvédeniük a birodalmat. A védelem érdekébena kor-
mányzatés a hadsereg jelentős'átal akiásáravolt szükség.
A re,roNl- A következő ötven év Róma történetének sötét szakasza. Hu-
cslfuzÁnor; szonnyolc császár követte egymást a trónon (rajtuk kívül is még
A rrlroNeI sokan kísérelték,mega trón megszerzését), és ha leszámítjuk a két
ANARCHIA viszonylag hosszabb ideig uralkodó császárt, uralkodásuk átlag-
(235-284) ideje az egy évet sem éri el. Mindössze egyikük halt meg természetes
halállal a perzsák fogságában ketten harcmezőn estek el,
- -,
egyiküket a villám sújtotta agyon, a többit meggyilkolták. Anarchia,
vérontás, süllyedés jellemzi e kort.

Maximinus Thrax (235-138) az első ,,barbár" sármazisú csásár (thrák

pásztor, majd zsoldos katona), uralma leplezetlen katonai terror. Rómában
egyszer sem jelent meg. Ezekben az években a birodalmat északon és keleten
egyaránt külső támadás veszélyeztette. A Rajna és a Duna mentén a frank,
az alemann és a markomann törzsék támadtak, az Al-Dunánál a gótok elsó
nagy támadása bontakozott ki, keleten a peízsa birodalom csapott le a római
provinciákra. Decius (249-151) a régi római erényeket akarta föItámasztani,
a hagyományokat helyreállítani. A hagyományos vallás fölélesztése érdekében
általános keresztényüldözést rendelt el, nem kiirtásuk volt a élja, hanem hogy
eltédtse őket meggyőződésüktől. Valerianus Q53-260)Decius politikáját foly_
tatta a hagyományok helyreállítása érdekében. Uralkodása idején a birodalom
határának minden pontját veszélyeztette azellenség. A gótok elfoglalták Dáciát,
és benyomultak Görögországba, a perzsák Szíriába, ahol Valerianus vereséget
szenvedett, és fogságba esett.
Gallienus Q53-168) uralkodásával stabiliálódási folyamat indult meg.
Miután északnyugaton és keleten sikerült engedmények révéna közvetlen
veszélyt elhádtani, reformjaival a birodalom belső helyzetét is rendezni igye-
320 kezett. A hadsereg úüászervezése volt egyik fócélja'. A határmenti táborokban
 csak a légiók egy részét hagyta; a legharcképesebb egységeket, a teljes lovasságot
a birodalom központjában vonta össze. Fzzel olyan harcképes hadsereget ala-
kított ki, amelyet veszély esetén a szükséges pontra tudott irányítani. A köz-
katonák számára lehetővé tette a ti§zti rang elnyeréset, ugyanakkor a naw-
birtokosokat kizárta a parancsnoki posztokból. Az átszmvezéssel miután a
hadsereget kivonta a provinciák helytartóinak hatásköréből
-
kettévált a köz-
-
igazgatás polgári és katonai apparátusa. Beszüntette a keresztényiiLldözest is,
a belső egység érdekében. E reformokból kiindulva sikerült a következő csásá-
, roknak a birodalom újbóli stabiliálása annak ellenére, hogy Gallienus halá-
lakor a birodalom elemeire szakadni látszott.
Az utána következó illír katonacsásárok közül Áurelianus Q70-275) ki-
érdemelte a ,,Restitutor orbis" (a világ helyreállítója) címet. Rövid és gybrs
háborúkkal kiűzte a gótokat Pannoniából, behódoltatta a galliai ellencsásárt,
és Keleten az elszakadó vazalluskirályságot, Palmyrát (amely Ki§ázsiát és
Egyiptomot is elfoelalta) két hadjáratban megverte, a várost lerombolta. Nyuga-
ton, északon, keleten egyaránt helyreállította a birodalom egységét,s Rómát
védőfallal-bástyarendszerrel vette körül.

AIII. században a mélypontra jutott a birodalom, A gazdasági

élet vigasztalan képet mutatott: a mezőgazdaság tönkrement,
a szántóföldeket, a szőlőket és gyümölcsösöket földúlták a had-
seregek, a betörő ,,barbárok". A rabszolgák száma megcsappant,
a kisparasztok és a colonusok menekültek a földekről. Az ipari
termelés, a kereskedelem pangott, az államkincstár üres volt.
E helyzet természetes következménye volt a provinciák bekövetkező
fokozatos gazdasági elkülönülése, a kórábban egységes birodalmi
piac helyi piacokra bomlása. A birodalmat összetartó és fönntartó
egyetlen erő a hadsereglett, de fönntartására csak minden forma-
ságot félredobő, erőskezű, nyíIt csószári diktatúra lehetett képes.
A százados hanyatlás a szellemi életre is kedvezőtlenül hatott,
a misztikum a racionális életszemlélet ftilé emelkedik.

vallás a császárkorban
A keleti és a hellenisztikus kultuszok korán behatoltak Rómába, még az A nórvlat
idősámításunk előtti századokban. A kisázsiai kübelé az első keleti istennő, vALLÁs
akinek kultusát bevezették (atiq néven Magna Mater, Nagy Istenanya),
amikor a Hannibál elleni nagy támadást megelózóen, a szokások szerint akar_
ták biztosítani az istennó támogatását. papjait Rómába telepítették, de ügyeltek
arra, hogy megmaradjon a kultusz ,,idegen" jellege. Dionüszosz kultuszát
azonban a senatus betiltotta, mert az arisztokíácia ugyan szívesen fogadta be az
érdekeinek megfelelő hiedelmeket, de a fönnálló rendet veszélyeztető irányza-
tokat üdözte. A szerencse istenasszonyának, Fortunának a kultusza a régi
idókbe nyűik vissza, de a polgárháborúk létbizonytalansága idején kiemelkedő
jelentóségre t€tt szert. Ekkor alakult ki a hit, hory a diadalmas hadvezérek (pl.
Marius, Sulla, Caesar) az istenek különös pártfogásának köszönhetik sikerei-
ket. Caesar pedig istenekhezf{lződő családi kapcsolatait hangsűyozva -
- az
megteremtette a jogcímet saját isteni tiszteleréhez (szobrát Iuppiter templomába 32l
2l Azót.orl világtörténete - 42404
 helyezték el, homlokát a hellenisztikus királyok diadémja övezte). Ezzel meg-
jelent Rómában a ,,hellenisztikus istenkirályság". Caesar temété§e is némileg
emlékeztet a hellenisztikus misztériumjátékok külsőségeire. Elterjedt a Mith-
rász-vallás, az e§yiptomi lzisz és Ozirisz kultusza is.

A megváltó istenek kultusza behatolt a tömegek közé, saját

hőseiket, vezéreiket ők is emberfölötti tulajdonságokkal ruháztrák
föl. A nagy rabszolgafölkelések sem nélkülözhették az istenek
különleges pártfogásának i||űziőját, e biztonságérzet nélkül eleve
reménytelennek tartották volna a fölkelést. Eunus
- mint tudta
tetük --,,csodatevő" volt, és egy sziiai istennő védencének
emlí-

magát. A napkultusz egyesítette Arisztonikosz hiveit. A miszté-

riumvallás ezzsl magasabb fokra emelkedett, a tömegek mozgal-
mainak lett ideológiájává és támaszává, minderr elnyomott, az
egész emboriség együttes megváltásának reményévé.'

Idószámításunk kezdete körül elárasztottaltáliát, főként a keleti provinciá-

kat a ,,vallási irodalom", RÓma bukását és Ázsia fölemelkedését jósolták e
,,röpiratok". A kor hangulatát Vérgilius fejezi ki legjobban Negyedik Eclogá-
jában, amelyet i. e.40-ben írt: az,,isteni gyermek születéséről" szóI benne, aki_
vel együtt megszületik az új,.aranykor. A Sibylla-jóslatok,még Róma-ellenes
,,isteni gyermektől" várták az aranykort, Vergilius már egy római consul
gyermekétől. Jellegzetes vonasa, hogy ez a megváltáshit már nem a föIkeló moz-
galmak ideológiája, nem emberek tevékenységehozza a boldog állapotot isteni
segítséggel, hanem egy ,,isteni gyermek" az emberek közreműködése nélkül.
Vagyis a megváltáshit újabb fokra !épett, az egész emberiség megváItását hir-
dette emberi közreműködés nélkül. Eza várakoző hangulat teremtette meg a
kereszténység föllépésének és elterjedésének a föltételeit.

A Krnnsz- A kereszténység az első vallási áozgalom, amely a történelem

rÉNysÉc egész menetére döntő hatást gyakorolt. A zsidó vallás tárgyalásá-
xrererurÁsn nál már láttuk, miért Judeában fejlődött ki, a hellenisztikus fejlődés
pedig a kereszténységmeglepően gyors elterjedésétindokolja.
A keresztény vallás sikerénél figyelembe kell venni, hogy ez volt a
kor legkésőbb kialakult vallási irányzata, amely éppen ezért ez
előbbieknél nagyobb következetességgel
-
összeötvözhette e ko-
rábbi vallások leglényegesebb vonásait.
-
A kereszténység tanításának kőzéppontjában Jézus alakja áll,
Hiteles adatot alig találunk rőla, a kutatók egy része ezértlegendás
alaknak minősíti. Mások azt igyekeznek kideríteni, milyen törté-
nelmi személy rejtőzhet a mitikus Jézus alakja mögött. A Jézusról
szóló legkorábbi adatok halála után fél évszázaddal későbbiek,
ami a fölfokozott vallásosság zaklatott korában nem kevés idő.
Személyét már ebben a korban sem közelítették meg azonos mó-
don.

A zsidó keresztények Dávid családjábő1 szátmaző régvárt Messiást lát-

322 ták benne, aki csodatevő képességekkelrendelkezett. Minden személyéhez
íűódő vélt vagy éppen tudatosan koholt eseményben jelképet kerestek abbeli
reményeik igazolására, hogy vele ,,beteljesült azÍrás szava". De csak a zsidó
Messiást látták benne, aki csupán saját népétváltotta meg. A keresztény hívek
másik csoportja a hellenisztiku§ nézetek felől szemlélte Jézust, és benne a po-
gány meghaló-föltámadó istenek tulajdonságait vélte fölfedezni. Nem volt
Iényeges sámukra, honnan származott, mert éppen úgy isteni §zemélytől,
természetellenesen fogant, mint Dionüszosz vagy Atthisz, vagy éppenseggel
Nagy Sándor, Platón és Augustus. Természetesnek tartották Jézus emt erfölötti
képességeit, hiszen olyan csodás tulajdonságokkal rendelkezett, amelyek az
isteneket a halandóktól megkülönböztetik (világrajövetelének módja és körül-
ményei, föltámadása stb.). A heJlenista tanítványok tehát azokat a vonásokat
€melték ki, amelyek hangsúlyozták, hogy küldetése a világ valamennyi népéhez
szólt.
Elsó tanítványainak életrajzábah is megtalálhatók a tendenciózus elemek,
pl: az első keresztény közösség vezető:ét, Simont (sziklaszilárd,
- ,,zsidó" -Jézus
görögösen Petros-PéterJáIlítóIag a többi tanítvány fölé emelte azzal a
kijelentéssel, hogy ő a ,,kőszikla", amelyre a vallás épül. A hellenisztikus köve-
tőkviszont éppenséggelPéter,,lejáratására" törekedtek, kiemelve azt, hogy Jézus
maga nevezte őt Sátánnak, és az ,,árulás éjszakáján" Péter háromszor is meg-
1eEadta urát. Az ellentétek ellenére az alapvető közös vonás e két irányzatban
az, hogy Jézust emberfölöttinek ábrázolták. A hiteles Jézus-életrajzról a tudo-
mány lemondott már, a kevés tény alapján azonban néhány dolog megállapít-
ható.

Judeában a
nép yezérerkénta Herődes és a Róma ellen küzdő
,,harcosok" mellett ,,igehirdetők" is fölléptek, akik a népet bűn.
bánatra és erkölcsi megtisztulásra szőlitották föl a végítéleteiőtt.
Ilyen ,,igehitdető" yolt ,,kere§ztelő" János, aki időszámításunk
harmadik évtizedében a kumrani település közelében, a Jordántól
nyugatra prédikált. A bűnbánatnak és a megtisztulásnak volt a
jele a Jordánban végzntt fürdés, a ,,keresztelés". Nagy számban
gyűltek össze köréje a hívek, mígnem Heródes Antipas letartőz-
tatta és kivégeztette, mert úgy vélte, hogy veszélyezteti a fönnálló
rendet. János tanítványa volt Jésua (azonos a Józsua néwel),
görögősen Jézusi aki egy kézműves fiaként Galileából száímazott.
/ 1-

Tanítasának lényege a ,,betelt az idő", vagyis a közelgő végitélet,

akőzsli beteljesülés. Ez az értelme és a lényege Jézus eredeti taní-
tásainak. A végítéletküszőbén természetesen csak az számit,
hogyan teljesítette és a hátralevő időben hogyan teljesíti az Ótesta-
mentum alapvető parancsait: az Isten- és az emberszeretet törvé-
ny ét, A kőzeli v é gité7etr e v ár akozásban értel m ét v e szlette a va gy o n-
szeízés,a munka, a társadalmi íang, a római uralom elleni küzde-
lem, hiszen a közeljövőben helyreá|l az ,,ideális társadalom",
minden emberi beavatkozás nélkül.
Keresztelő János tanítványa e gondolatokat rendkívüli követ-
kezetességgel és rendkívüli hatással terjesztette annak ellenére,
hogy működési köre korlátozott volt, csak néhány galileai helységre
terjedt ki. Közvetlen hívei Péter, Jakab, János, András
- vagy - 323

2l*
 már életében,de valószínűbb, hogy csak halála után ismerték föl
benne a Messiást. (Eztfejezi ki mellékneve, a Chrisztosz. a fölkent,
a héber Messiach szó szerinti görög fordítása.) .Működését az
arisztokrácia és a provinciai hatóság veszélyesnek tartotta éppúgy,
mint Keresztelő Jánosét, hiszen a mozgalom tagadta a társadalmi
rendet, és a szegényeknek szólt. Jeruzsálemben taúőztaták le, és
Pontius Pilatus Q6-36 közőtt volt Judea helytartoja) keresztre
feszíttette. Föltehetően Jeruzsálemben volt híveinek első központja,
itt alakultak meg az első gyülekezetek a 12 ,,apostol" vezetésével.
Szétosztották vagyo,nukat a végső ítéletetvárva, amety azonban
késett.
MncnÉrÉr.És A végítáetreménye múlóban volt. Előtérbe kerültek a részben
arÁnsloer,ou- görög származású, hellenisztikus műveltségűhívek, és megalkották
szervezetüket, valőszinűleg a görög származásí Stephanos
MAL
ván
- Ist-
vezetésével. E bsoport elképzeléseineklegnagyobb hatású
-
terjesztője a hellenizálódott gazdag zsidó családbő| származő Pál
volt. Nem volt Jézussal közvetlen kapcsolatban, de a ,,megfeszített
és föltámadó Megváltóról" szőlő hírek erősen hatottak rá.Nem
Jézus tanítasa foglalkoztatta, hanem a Megváltó halála és föltá-
madása, amely a meghaló-föltámadó istenekhez tette őt hasonlóvá.
Pál és társai által hirdetett ,,meghaló-fölüámadó isten" azok szá-
mára'hozta a ,,jó hírt", akikről a társadalom nem gondoskodott.
Pál elmélete, amely zsidó és hellenisztikus elemekből alakult ki,
döntőerr befolyásolta a kereszténység fejlődését.Szerinte ÁOam
engedetlensége ótaazegész emberiség bűnös egy nép
és e bűntől csak egy büntetlen szabadithat
-nemcsak
föl. Isten
-,
ezért küldte el
saját fiát aki bűn nélkül való volt hogy az egész emberiség
- -,
helyett szenvedve megváltsa a benne hívőket. Vagyis nem számít
a származás
jára érvényes,
etnikai, társadalmi
- mindenki -, a birodalom minden lakó-
egyaránt elfogadhada. Mivel a közeli
yégitéletreménye elvesztette értelmét,tartósan kellett berendez-
kedniük ezen a világon, szükségessévált a meglevő renddel való
megbékélés.Ez a fordulat a hellenisztikus Jézus-hívők műve volt,
és már ávol állott a zsidó hagyományoktól. A fordulat társadalmi
következményei is messzemenőek voltak. Ertelmetlenné vált a sors
ellenilázadás, mert aki hisz Krisztusban, máris elnyerte a megvál-
tást, és ,,egyenrangú testvére lesz urának" a hitben. Viselnie
kell sorsát, mertazthite és
-
megváltottságahaározzameg, nem pe-
dig társadalmi he|yzete. A vagyonközösségen alapuló testvériséget
íijlváltotta a megváltáson alapuló testvériség hite.
A keleti terüeteken
- Kisázsiában, Szíriában, Egyiptomban -
gyülekezetek sora alakult, többségében görögök vagy hellenizálő-
dott zsrdók voltak tagju. A hagyomány szerint az első század
3Z4 közepén Antiokhia gyülekezetének tagjai hívták magukat Krisztus-
hívőknek, ,,Christianusoknak", innen ered a ,,keresztény" elne-
vezés. Létrejött tehát az első gyülekezet, amely nem a zstőő vallás-
nak volt egy szektája,hanem már új tanításokkal és szertartásokkal
rendelkező új vallás.
A fóntebb említett fordulat a második században zajlott le,
amikor a császárság megszilárdult, és a birodalom lakői számára,
beleértve a kisárutermelőket és a rabszolgákat is, nagyjából elvi-
selhető körülményeket teremtett. E társadalom ellen nem lehetett
és nem volt szükséges harcot vívni, meg kellett egyezni vele. A
kereszténység megszilárdulása tehát egybeesik a császárságnak az
e|ső század végétől a harmadik század elejéig tartó stabilitásával.
Ekkor alakult ki a kereszténység iratgyűjteménye, a hitelvek és
szertartások rendszere, valamint az egyházi szervezet.

A kereszténység szent könyveinek gyűjtemé ny e, az,,Új s zöve t ség" könyvei

közül a legkorábbi a ,,János jelenéseinek könyve" (Az Apokalipszis), amely
Nero és Domitianus idején keletkezett a messiásvárás fölfokozott állapotában.
Megkezdték a Jézus életérevonatkozó hagyományoknak, az Evangéliumoknak
az összegyűjtését is, és aII. század végén a nagysámú Evangéliumok közül
négyet ismertek el: Máté, Lukács, Márk és János evangéliumát. Csatlakozik
hozzájuk az ,,Apostolok cselekedetei" című összeállítás. A II. század e|ején
állították össze az ,,Apostolok levelei" című levélgyűjteményt, amelyek közül
kiemelkednek Pál levelei. Az ,,Újszövetség" teljes gyűjteménye a II. sázad
végéreállott készen, ,,Szentírásként" pedig a karthágói zsinaton 297-ben
fogadták el.

AII. század első felében kialakultak a szilárd szeryezeti formák

is a keresztény gyülekezetek gazdasági és szociális tevékenységével
összefüggésben. A gyülekezetekjómódú tagjai már nem kötelesek
vagyonukat szétosztani, de kötelesekjövedelmük egy részéta gyü-
7ekezet rendelkezésére bocsátani, amelyből szegén} sorsú tagjaikat
segé|yezték,keresztény rabszolgák fölszabadításához, keresztény
hadifoglyok kiváltásához járultak hozzá. Ez a 1őtékonykodás
lényegébenmár az osztálytársadalommal megbékéléstjelenti, de
szegény qorsú tagjainak olyan segítséget nyújtott, amely föltét-
lenül növelte a kereszténység népszerűségét.Az adományok gyűj-
tését,nyilvántartását, szétosztását a közösség élénálló fölügyelők,
az episzkoposzok végezték, akik lassan mint állandó tisztség-
viselők, a vallási élet irányításátiskézbe vették. A I'I. századkőze,
pén az episzkoposzok (püspökök) már fizetést kaptak, kizárőlag
vallási ügyekkel foglalkoztak: megjelent_ a hivatásos papság.
Kialakult az a szokás is, hogy egy-egy provincia püspökei a közös
kérdéseketösszejöveteleken beszélték meg, és ezekből a megbeszé-
lésekből alakult ki a,,zsinato' (synodus :összejövetel). A lII. század
végéiga gyúlekezetek választották püspökeiket. szomszédosA
gyülekezetek püspökei hagyták jóvá aválasztást, de alY.század- 325
 ban e jóváhagyási jog a kinevezés jogává vált, megüresedett
helyekre a provincia zsinata nevezett ki új püspökőt. A provincia
püspőkei között a székhely (metropolisz) püspökét tartották a
legtekintélyesebbnek, ő a,,metiopolita", a püspökök felügyelője.
A kereszténységtehát igen rugalmasan alkalmazkodott a lehetősé-
gekhez, szinte lemásolta a birodatom igazgatási szerkezetét.
A rrnEszrÉNy- Az őkori vallások szorosan kapcsolódtak egy etnikumhoz, egy
sÉcrrnrBoÉsr néphez és annak politikai szervezetéhez, ezért az egyén nem kény-
szerült választásra. Ahhoz azonban, hogy valaki keresztény legyen,
szakitania kellett a hagyományokkal, vagyis egyéni elhatározásta
volt szükség. A kereszténységtehát nem egy létező közősség ideo-
lógiájaként jött létre, hanem ,,kőzösségteremtő tényező'' volt.
A kereszténység tudatosan törekedett az egyetemességre és a
kizárólagosságra. Egyetemes vallás volt, de egyesítette az eddigi
vallásfejlődés eredményeit.
A zsidó vallásból a monoteizmust és a heti munkaszüneti napot vette át, de a
munkaszünetet szombatról áthelyezte vasárnapra, Mithrász szent napjára.
A Mithrász-vallásbóI vette át december 25-ét (a Napisten születesnapját), és
mint ,,karácsonyt" tette keresztény ünneppé, de csak a IY. sázad második
felétől tekintették Krisztus szűletésnapjának. Az istentiszteleti rend is egyes
hagyományok egyesítésébőlered, Zsidó örökség pl. a Szentírás egy passzusának
fölolvasásával kezdődő istentisztelet; misztériumvallásokból vették át a ,,szent
áld,ozást" , a mitikus egyesülést az istennel ; a keresztelést mint az új hitbe való
,,beavatás" szertartását. A keresztelés megtisztító-megváltó hatású, ezért az
Ókorban lehetőIeg idős korban végeztékel, a kisdedek megkeresztelése csak a
VIII. századtól lett általánossá.
A szertartásrend elősegítette a hivatalos papság megerősödését,
hiszen ők hajtották végre a ,,csodatevő" szertartásokat, ezért ter-
mészetszeríien emelkedtek a gyülekezet egyszerű tagjai fölé. A IV.
században a gyűlekezeteken belül már elkülönü|t a hivatalos pap-
ság (a klérus; klérosz
- oszályrész, vagyis akinek osztályrészük
a mitikus erő) és a hivők, (a laikusok,laosz ,,nép").
A keresztény vallásban így mindenki -megtalálta- megszokott
képzeteit és szertarüísait, a vigasztalást, és e vallás egyszerre volt
képes afönnálló rendet igazolni és a rendszer sújtottjait vigasztalni.
A kereszténység mint említettük kizárólagosságra tőrt Az
- -
etnikai korlátokkal való szakítás és az egyetemességre való törek-
vés miatt szükségszerűen szembekerült minden nem keresztény
vallással. Ennek a törékvésnek fő formája az első század yégétől
tervszerű és átgondolt hitterjesztés volt, sikerét pedig a szewezeti
és ideológiai fölény biztosította. AII. század végéreszinte minden
városban megtalálható a keresztény gyülekezet. Ezekben az első
hivő nemzedékek a kisárutermelő szegények közül kerültek ki, a
megbékélésidején már a magasabb rend tagjai is vonzásába kerül-
326 tek. Jómódúak és műveltek, a görög filozőfiát ismerők áramlottak
a kereszténység felé, akik a II. században már tudatosan iS töre-
kedtek a művelt emberek megnyerésér".igy került előtérbe a
klasszikus műveltségnek a keresztény hittel valő egyeztetése is, A
II. század végéna birodalom lakóinak csak kisebbik része volt
keresztény, elsősorban a keleti provinciákban (nyugaton csak ele-
nyésző számban), és az egyház hivatalos nyelve is görög volt,
Aharmadik században viszont robbanásszeűen terjedt el a
kereszténység.A válság, az anarchia és a létbizonytalanság, a bar-
bár támadások, a polgárháboruk és a zsoldosok garázdálkodásai,
a magas adók mindenki egzisztenciáját fenyegették. Ebben a lég-
körben rohamosan terjedtek a keleti misztériumok, mindenek-
előttalegszervezettebb és a legtudatosabb vallás, a kereszténység.
A katona császárok némelyike megpróbálkozott az államegyház
kialakításával, de éppen az elnyomó hatalmat, acsászárt emelték
emberfölötti rangIa, ami csakis a tömegek ellenállását válüatta ki.
AT|I. század közepéig nem üldözték a kereszténységet,bár elszi-
getelt kilengések előfordultak. A század második felében és a TV,
század elején végrehajtott nagyobb arányú üldózések viszont
kudarcot vallottak. Már nem lehetett erőszakkal megtörni és
megsemmisíteni az új vallást, az államhatalom számára is csak a
kiegyezés lehetett a megoldás. Ennek nyomán a T{. században a
kereszténység nagy hatalmú, az egész birodalmat behálőző, az
állammal egybefonódott egyllázzó lett. Keresztény volt már a biro-
dalom lakóinak többsége is. E vallás a |,I - században már a biro-
dalom határaitis átlépte, előbb a gótok, majd a következő század,
ban más germán törzsek is átvették. A'IY. században indult meg az
egyházi nagybirtokok kialakulása is. Constantinus és utódai a
templomok, a klérus fönntartására adományoztak birtokokat a
püspökóknek. A császárok példáját avilági arisztokrácia is kö-
vette, és kőtelrező hagyománnyává|t,hogy azingatlanok egy részét
végrendeletil eg az egyházra illett hagyni. Az i. sz. Y. százaő elejére
a birodalom földjének mintegy llzeórésze került az egyház birto-
kába.
 A dominatus kora

Az ideiglenes stabllizáciő
Drocr.rrr,c,Nus A Dalmáciában született Diocletianrrs gyökeres reformokat
(284-305) hajtott végre a birodalom egységénekmegteremtése és biztosítasa
érdekében. Nyíltan szakított a hagyományokkal, a császár kor-
látlan egyeduralrriának hangsúlyozására a dominus cimet vette föl,
jelezve, hogy a birodalom tdnden polgóra, rangra és szdrmazdsra
való tekintet néIkül a csaszár alattvalója. Felsőbbségén ek alátámasz-
ására isteni személynek nyilvánította magát (a Iovis melléknevet
vette fől, társcsászára a Hercuüust). ,,Szentnek" neveztek mindent,
ami személyével összefüggött (szent palota
szent tanács
- sacrum palatium;
sacrum consilium), és más külsőségekben is meg-
-
kövelte a hódolatot.
A birodalom igazgatásót gyökeresen átszemezte. Trónra lépését
követő évben egyik alvezérét, Maximianust társcstiszárrá emelte,
és megosztotta vele a birodalom igazgaását, bár az ő vezető sze-
repe megmaradt. Diocletianus a keleti részeket kormányozta a
Márvány-tenger partján fekvő Nicomediából, Maximianus a nyu-
gati területeket, székhelye Mediolanum, majd Ravenna volt.
Néhány év múlva (293) mindketten egy-egy utódlási joggal rendel-
kező alcsószár' vettek maguk mellé helyettesként, akik a caesar
címet viselték.
E tetrarchia (négyes hatalom) számos előnnyel járt: a császái
hatalom személyesen jelen lehetett a birodalom bármely pontján,
ahol akár a belső, akár a külső események megkívánták, és meg-
akadályozta a trónvillongások kirobbanását. A birodalom közigaz-
gatdsát is megreformálta. Fölosztással százra növelte a provinciák
számát, a provinciákat pedig 12 nagy közigazgatási egységbe
(dioecesisekbe) tömöIítette, amelyek éléna vicariusok állottak.
Itália elvesztette kivételes belyzetét. Azon kívül, hogy Róma nem
császári székhely többé jelképesen megmaradt a birodalom
középpontjának
-
Itália is két diocesishez tartozott néhány szom-
-,
szédos provinciával összevonva. A városok önkormányzata meg-
328 szíint, v ezető testületei elvesztették kiváltságos jellegüket.
 Mélyrehatóak voltak Diocletianus katonai reformjai, Emelte a
hadsereg létszámát, és kialakította a tulajdonképpeni hadsereg
két csoportját: a határvédelmi alakulatokat és a központi hadsere-
get. Harmadik csoportként számba vehetők akét császár és a két
caesar testőralakulatai. Az intézkedések nyomán helyreállt a
hadsereg fegyelme és harcképessége.

A határvédelmi alakulatok provinciánként 2-2légió a

-
provinciák lakói adták, többségükben -,katonaságát
már betelepített ,,barbárok". Katonai
értéküktermészeteseq csökkent,jelentóségük mégis nagy, mert ahatárok egyet_
len pontja sem maradt védelem.nélkül, Parancsnokaik-dux teljesen füg-
-
getlenek a provinciák polgári vezetőitól. A központi, ütőképes hadsereget a
négy uralkodó szekhplyei közelében helyezték el, bármikor a veszélyeztetett
pontokra lehetett irányítani megfeleló számú erőt.

A hadsereg átszervezése, megszilárdítása idején sem szüneteltek

a háborúk. Sikerrel verte vissza a germánok ámadását (alemannok,
frankok, burgundok), a jazigok és a carpok betöréseit. Eredménye-
sen küzdött me9az afrikai provinciákat délről fenyegető népekkel,
keleten pedig a peízsa birodalommal szemben is megerősítette a
határokat. Nehezebben sikerült fölszámolnia a britanniai ,,ellen-.
császár" hatalmát, de a legsúlyosabb küzdelmet a gal|iai bagauük
ellen vívta (a szó kelta nyelven fegyveres rablótjelent). A bagaudák
szökött katonák, colonusok, rabszolgák
-tokba - fegyveres csopor-
verődve lassan hadsereggé szerveződtek, és ellenőrzésük
alatLtartották Gallia nyugati partvidékét.Csak hosszas küzdelem-
ben sikerült a szabadok és rabszolgák együtt.harcoló seregének
erejét megtörni, de, szétszőrt csoportjaik sokáig folyt_adák küzdel,
müket.
Alapvető fontosságú volt az államháztartós reformja. Az igaz-
gatasi apparátus, a hadsereg fönntartása, a császári udvartartás, a
nagyarányú építkezésekhatalmas összegeket emésztettek föl, amit
Diocletianus az adórendszer átszervezésével teremtett elő. Egysé-
§esítette az adőzást: mindenkinek fizetnie kellett a fejaűt (caput)
és a földadól (iugum), adómentességet senki sem kaphatott. Ezzel
megszűnt Itália utolsó kiváltsága, ahol a földet eddig nem adőz-
tatták meg. Az adóegységek számát 15 évenként írták össze, ami
egyrészt biztos évi bevételt jelentett, másrészt elősegítette a colo-
nusok fölüöz kötöttségét, mert a nagybirtokra kivetett adó a colc-
nusok számától is függött. Az adórendezéssel párhuzamosan
szilárd pénzt veretett, arany-, ezüst és váltőpénzt (aureus, argen-
teus, denarius), rendeletet bocsátott ki az árak és a bérek maximá-
lására. A hadsereg és az udvar szükségleteinek ellátására állami
műhelyeket szeryezett (fabricae), főként textil- és fegyvergyárakat.
Diocletianus valláspolitikájót is egyesítési és konzervatív törek-
vés hatotta át, nagy súlyt helyezett a hagyományos kultus zok erő- 329
 sítésére.Egyéb -eddig még tiszázatlan
- okok mellett ez indi-
totta a föltehetően számos intézkedésével, elképzelésévelszembe-
helyezkedő keresztények üldözésére. Néhány császár (Decius,
Valerianus) keresztényüldöző politikája után a harmadik század
utolsó évtizedeiben e vallás gyorsan tovább terjedt, mígnem 303-
304-ben egymást követték Diocletianus keresztényüldöző törvé-
nyei. Elrendelte templomaik lerombolását, a papok bebörtönzé-
sét, majd minden keresztényt ]<öteleztek halálbüntetés vagy
kényszermunkára ítélesterhe mellett
-
az áldozatok bemutatására,
-
vagyis vallásuk megtagadására. A föltehetően nagy véráldozatta|
járó hitüldözés már nem érhetett el sikert, egy évtized múlva el-
ismert, a hagyományossal egyenrangú vallás lett a kereszténység.
Diocletianus és társcsászára, Maximianus 305-ben váratlanul
lemondott trónjáról a két gaesar javára.E meglepő lépésoka való-
szinű|eg egészségi állapota, a keresztényüldözés sikertelensége, és
esetleg az a gondolat, hogy caesárja ne forduljon ellene a hosszú
várakozásban.

A két új csásár, Galerius és Constantius, valamint caesarjaik között mind-

össze egy évig tartott az egyetértés.A kiújult polgárháborúban egy évtizedes
kiizdelem után Coristantius fia, Flavius Constantinus szerezte meg a trónt.
Elóbb társcsászárral uíalkodott (313-324'), majd társát megölette, és korlátlan
egyeduralkodó lett.

CoNstlNrnus Constantinus egész politikdja az egységes császóri hatalom és a

(3l3.-33,1) birodalom központi irónyításónak megszilárdítdsára irónyult. A
birodalom kormányzását a császári taruics végezte, tagiai a köz-
ponti hivatalok vezetői és comes címmel kitüntetettek voltak. A
helyikőzigazgatásban a birodalmat négy, majd három kerületre
praefecturőra
-
osztotta (Kelet, Nyugat, Középső). A kerületek
-
élénálló praefectus praetoriók a császár teljhatalmú megbízottai
voltak, ők rendelkeztek az egyes provinciacsoportok (dioecesisek)
vezstőivel, a vicariusokkal. Hadseregszervezetébetr nemcsak a
határvédő másodrangú és a központi elsőrendű hadsereg szétvá-
lása vált véglegessé, hanem a gyalogságot és lovasságot is önálló-
sította külön-külön íöparancsnokkal. A légió mint alapegység el-
vesztette jelentőségét is, korábbi ütőerejét,is, a páncélos nehézlovas-
ság, valamint az ijász és harckocsis alaktrlatok lettek a legfonto-
sabb fegyvernemek. Fontos -- és messzeható következményekkel
járő lépésevolt a betelepített barbdrok beyonósa a zsoldos-
-
hadseregbe.
Ebben az egységes birodalmi szervezetben egyedül Rómavárosa
élvezett némi önkorm ányzati kiváltságot. Nyilvánvalóan puszüín
tradícióira tekintettel, hiszen Constantinus új birodalmi székvórosí
330 épített.
Constantinus bronzportréja, IY. sz.

Az eddig csekély gazdasági, politikai szerepet játsző Byzantium helyén

mindössze hét év alatt épült föl az új császárváros (324-330). Róma mására
építették,paloták, fórumok, oszlopcsarnokok, parkok, amphiteatrumok emel-
kedtek (hippodrom), nyilvános fürdők, vízvezetékek, csatornák épültek, épp-
főként máshonnan elhordott
úgy, mint Rómában. Ragyogó
- - műemlé-
kekkel díszítette az önmagáról,elnevezett Constantinopolist. Azonban min-
dent fölülmúlt a 35 hektáron épült császári palotakomple4um. Az új főváros
lakói megkapták mindazokat a kiváltságokat, kedvezményeket, amelyekkel
Róma polgárai rendelkeztek: adómentességet, ingyen gabonát és olajat stb. Azt
.csak találgatni tudjuk, miért változtatott fővárost. Legvalószínűbb az, hogy
megnövekedett a keleti tartományok gazdasági és politikai súlya, ami az új
fővárossal csak tovább nőtt. Meg kell jegyezni, hogy Rómában is építkezett:
fürdőt, diadalívet, amelyet sietségből vagy művész híján más emlékművekről
Ieszedett reliefekkel díszítettek, a Maxentius-bazilikát stb. Dehát mindez el-
törpült a constaninopolisi építkezésekmellett. 331
 A főlduzzadt hadsereg, az igazgatási apparátus, a császári
udvartartás, az építkezésekóriási összegeket emésztettek föl. Új
jövedelmet jelentettek a ,,pogány" templomok nemesfém kincsei-
nek elkobzása és beolvaszása, az új adónemek bevezetése. (Rend-
.kívüli földadó, ötévenkénti különadó stb) Új pénznemeketveze-
tett be; aranypénze hosszú ideig megőrizte stabilitását, az ezist-
pénz értékeazonban folyamatosan csökkent.
A IY. századta megszűnt az uralkodQ osztály koróbbi két cso-
portja, a senatori rend és a lovagrend közötti különbség. Ui avatt-
ságos osztóly keletkezett: a nagybirtokos arisztokrácia, és
és társadalmi kiváltságai alapján
- anyagi
monopolizálrÁ a legfontosabb
-
államigazgatási tisztségeket. Constantinus ennek az új kiváltságos
uralkodó osztálynak az érdekeit képviselte, és messzemenő el&
jogokkal ruházta föl őket.
Az államfőnntartás terhei elsősorban a dolgozó rétegekre nehe-
zedtek. Az állami bevételek biztosítása, a mezőgazdasági élet
stabilizálására irányuló törekvés vezetett a szabad dolgozók fog-
lalkozóshoz kötésére, szabad költözésük megtiltdsóra. Szigorúan
büntették a colonus önkényes elköltözését más nagybirtokra;
ezeket a colonusokat ,,rabszolgamódra vasra kell verni", mondja
ki 332-ben a császári rendelet. A kézműves collegiumok tagjai
nem léphettek ki a collegiumból, nem költözhettek át más városba.
A városi tanácsok (curiák) tagjai (curiálisok) semmilyen jogcímen
nem mentesülhettek vagyoni kötelezettségeik alól. ,,Akár nagyobb,
akár kisebb városból származik valaki irja Constantinus rende-
lete 325-ben
-
ha e városból menekülni akarva... más városba
-
költözik... mindkét város decurio rangjával járó terheket visel-
je...", és korlátozták a senatori rendbe fölemelkedésük lehető-
ségeit. E törvények révéna szabad lakosstig nem kiváItsógos rétegeí
a félszabadok soróba süllyedtek. A Constantinust követő császá-
rok idején a dolgozók helyhez és foglalkozáshoz kötése mellett
a foglalkozás öröklődése és a kisebb közösségek kollektív felelős--
sége is rögződött. A colonus fia nem hagyhatta el a parcellát,
|eánya.nem mehetett férjhez más nagybirtokos colonusához, a
colonus nem fordulhatott urával szemben a bírósághoz, Akézmű-
ves collegiumok tagjainak gyermekei kötelesek voltak apjuk mes-
terségétfolytatni. A fegyvergyárak (fabrica) dolgozóit a szökés
megelőzésére megbélyegezték, és gyermekeik is a fegyvergyár dol-
gozói lbttek.
A fejlődésnek ez a tendenciája egy zórt, kasztszerű társadalom
kialakuldsa felé mutat, amelynek egyes átfogó csoportjai bele-
születnek' társadalmi csoportjukba (colonusok és szabad parasztok,
kézművesek, az állami üzemek dolgozói; katonák, hivatalnokok;
332 nagybirtokos arisztokrácia). A kiemelkedés aí,,alsőbb"' csopor-
tokból lehetetlen. A rabszolgatartó viszonyok még fönnálltak, de
ezeknek a megkötéseknek a nyomán már afeudális társadalom
elemei fogalmazódtak meg.
Constantinus gyökeresen változtatott elődei valláspolitikáján.
Nemcsak megszüntette a keresztényüldözést, hanem 313-ban
Mediolanumban társcsászárával, Liciniusszal együtt hozott edic-
tum alapján biztosították a keresztények szabad vallósgyakorlósát,
szeryezkedé§ szabadsógát,és az eddig elkobzott javaikat is vissza-
adta.
korabeli egyházi szerzők leírása szerint a Maxentius elleni csata előestéjén
(312. okt. 28.) bonstantinusnak látomása volt: megjelent előtte a keresztény_
ségjele és a ,,Tuto nika": ,,ezzel győzz" fölirat (latin változata: ,,in hoc signo
vinces,, ,,e jelben gyózni fogsz"). A látomás és a győzrlem hatására következett
be szerintük a fordulat Constantinus valláspolitikájában. ,,Látomás", valami,
lyen istenhez fordulás nem ismeretlerr sem Rómában, sem a ciászároknál.
constantinus a környezetében levő kereiztények és hadseregében harcoló
keresztény katonák hatására valószínűleg a ,,keresztény isten" segítségért
folyamodott, és győzelmét e segítségnek tulajdonította. A ,,csoda" hitelességé-
ben a keresztény történetírás is kételkedik, mindenesetre hozzájárult a keresz-
tény vallás elismeréséhez, illetve támogatásához.

Constantinus kereszténytámogató politikájának legfontosabb

célja a birodalom egységes vallásónak és egyházi szeryezetének, a
csás2ári hatalom ideolósiai tómaszónak megteremtése volt. Ez a
politiltai cél vezette egyházpolitikájában, hiszen nem mondott
le a ,,pogány" pontifex maximus cim&ől, és csak halálos ágyán
vette föl a kereszténységet, de ez a támogatás uralkodásának
utolsó éveiben mát a,,pogány" vallás üldőzésévévált.
325-ben összehívta nicaeai palotájában a keresztény püspökök
első birodalmizsinatát, Ebben azióőben a kereszténységmár több
mint félezer püspökséggel rendelkezett Britanniától Mezopotámi
áig, de hiányzott a szervezeti és dogmatikai egység, gyakori volt
közöttük a súrlódás és egyenetlenség. Coqstantinus a dogmatikai
és szervezeti egység létrehozására törelcdett, amely nélkül nem
tölüette be a kereszténységazt a szeíepet, amelyet neki szánt.
A zsinaton résztvevő 250 püspök Athanasius alexandriai patriárcha
,,egylényegűség" elvét fogadta el egyetemes hittételként(homo-
usion elve; a lényegébenegy isten három létébenkülónbőző, de
jellegében azonos
-
isteni személyre oszlik dtya, fiű, szentlélek;
- -
vagy más megfogalmazásban a,,trinitarius" elve).
- ,,hármasság"
Elvetették Arius tanát, hogy Krisztus nem ,,Isten lényéből"való,
hanem csak teremtménye, ha a legmagasabb rendű teremtménye is.
Constantinus jóváhagyta ahaározatokat, holott még nem is volt
keresztény. A kereszténység még nem volt államvallás, de már létre-
jött a császár és az egyház szövetsége. Acsászáitámogatás lehetővé
tette számuk ra a főldszerzés! és megindult az egyházi nagybirtok 333
 kialakulása. Ugyancsak Constantinus idején történnek az első tépé-
sek az államhatalom igénybevétel ére az eretnekségek, az egyházzal
szembeforduló csoportok, mozgalmak erőszakos letörésére.
Constantinus tevékenységenyomán lezárult a birodalom ideig-
lenes stabilizálódásának Diocletianusszal megindult folyamata. Ez
olyan társada|miváltozásokkaljárt együtt azonban a rabszolga-
- süllyesztése
ság háttérbe szorulása, a szabad lakosság szolgaságba
és szembefordulásuk a dominatu§sz&l amelyek nyomán az
-l
osztályharc az arisztokrácia és az elnyomott szegény szabadok
között mind élesebbé vált, és többé már föl nem számolható válság-
hoz vevetett.

,rA VÉG KEz_ Constántinus halálá után három fia között tört ki a trónharc, amelyből 14
pETE,, évi testvérháborúután II. Constantinus került ki győztesen, aki meggyőződéses
ariánus volt. Több zsinaton trlróbálta a keresáénység szakadással fenyegetó
belsó ellentéteit meg§züntetni, 5ikertelenül. Küzdenie kellett az aft'1kai dorat isra
pretnekség ellen is. A donatizmus a legszegényebb dolgozók, a circumcelliok
(,,körülcsavargók", ti. a raLtárak körül) mo7galmával egyesülve többe-kevesbé
társadalmi-szociális mo/galommá szélesült, a colonusok és rabszolgák forra-
dalmi mozgalmává: Galliában is fölk'elés robbant ki a társadalmi elégedetlen-
ség nyomán.
A kereszténység visszaszodtására, az,,ősi valiás" visszaállítáiára irányuló,
utolsó sikertelen,kísérletFlavius Glauditls Iulianus (367-363) nevéhez fűződik.
Görögországi tartózkodása és nevelkedése'során ismerkedett meg a ,,pogány"
görög és római filozófiával. A ,,hajdani dicsőség" és az ,,ősi erkölcsök" helyre-
állítása volt romantikus vágya, és e cél szólgálatában állott társadalompoliti-
kája és valláspolitikája is. A tömegek megnyerése érdekébencsökkentette az
adóterheket és a kötöttségeket, javította a közellátást, korlátozta az uralkodó
osztály kiváltságeit. Nem üIdözte a keresztényeket, biztosította a szabad vallás-
gyakorlatot, de Éedvezett a pogány vallásoknak. EzLrt kapta az egyltáztől az
,,apostata" (,,hitehagyott") jelzőt. Törekvése már nem járhatott sikerrel. A
keleti területek már keresztények voltak, nyugaton is csak szűk csoportok tá-
mogatták. Halála után vallási reformjait eltörölték.
Két császár (364-37g)
- Valentinianus és Valens - Iulianus
politjkáját folytatta, a tömegek védelmétaz aisztokráciával
társadalom-
szemben. Föltép-
ték a patrocinium terjedése ellen: ugyanis a szabad-parasztok vagy colonusok
egyénileg vagy községenként egy-egy nagybirtokos, vagy más befolyásos sze-
mélyiség védelme alá helyezték magukat, ami a személyes függés kialakulását
jelentette. A,,védelemért" természetesen terményeik egy részétvagy földjük egy
részétadták át. Ezek ajelenségek is a feudális függés kialakulása felé mutattak.
A következő évtizedek m4r a nagy népvándorlás első hullámánák meg-
indulása nyomán
-
végzetesek voltak. A hunok elől menekülő vízigótok egy
-
csoportja a birodalomtól kért bebocsátást és letelepedési engedélyt. Valens
befogadta őket zsoldos katonai szolgálat fejében. Zsoldjukat, élelmiszereiket
azonban a tisztviselők elsikkasztották, és a gótok föllázadtak. A gótokhoz
parasztok és más barbár törzsek is csatlakoztak, és 378-ban a leverésükre indult
Valens császár seregét megsemmisítették. Flavius Theodosiusnak (379-395)
sikerült a gótokkal kiegyezni újszerű, de a birodalom későbbi sorsára nézve
végzetes módon. A gótokat ,,szövetségeseknek" (foederaíi) ismerte el; és Thrá-
.. A
)JL+ kia területén telepítette le őket. A földek egy része tulajdonukba ment át, adó-
 N
ú,

f
x E
É _9

\ §!-.

j\
,.
ot,
=:
4S

fJ
J ,a
|.!^N\ o&
o
,}
\t
*/} 3§
dd l
.í
I

h .P§r'
Fü/
l
l '9'*
o,
EI^á l §'

.v

-"f
§
\ {o
\ ,B

tv
§\o
§M
B
3
E

uffi][ll
tVt^t9y.lffi

!)]
ol
lrr']

.§ ,§
N

só.
,,,\ 1 p
E
-9
ó,
oL d €
Á

ffi
/l § L
7, 6É ,F
a (,
o o

e€
9s o
,-!, o
-!
o
t ,l L
o
o
d

ú
d
Jo oo >\ o
J
q,=
2 \o .9
o e C E
o
d.
É;
N
íd, ó ín

9ll
ao

j-
utl
ll
€ =É. l
 mentességet kaptak, megtartották saját szervezetüket, é§ a gót törzsszövetség
vezctóje mint rex (királv) államfói jogkört gyakorolt. A területi autonómiával
rendelkezó gótok ,,államot alkottak az álamban''.

A központi hatalom meggyöngült. A nagybirtokosok mind-

jobban növelték függetlenségüket a kormányzattá szemben, a
colonusok pedig teljes egészében a nagybirtokostólfüggő vivonyba
ju{ottak. Véglegesen diadalmaskodott a kereszténység. Már 38G
ban (Gratianus) kötelezővé tette a birodalom polgárai számáta a
,,nicaeai hitvallást", Theodosius pedig már nemcsak a pogány,
hanem az aÁánus és más eretnek vallásokat is üldözte. A katholí-
kus (egyetemes) valltis kizdrólagos államvállássó leu.
Theodosius még életébenkét fia között osztotta meg a birodaf-
mat (Arcadius és Honorius). A korábban is szokásos társcsásár-
ság 395-ben már nem csupán a birodalom megosztott irányiását
jelentette, hanem a birodalom végleges kettészakadasót, a két rész
politikai elkülönülését és szembekerülését is.
A birodalom keleti és nyugati részeinek elkülönülése már ko-
rábban megfigyelhető volt. A keleti terület gazdaságtrlag erősebb
lévén,a központi hatalom a jelentős iparral és kereskedelemmel
rendelkező városokra támaszkodott, és korlátozhatta a nagybirto-
kos arisztokráciának a központi hatalom rovására történt potiti-
kái megerősödését. Nyugaton a háborúk pusztításai, a barbárok
betelepülése, a városok elszegényedése következtében a nagybirto-
kos arisztokráciának sikerült a császári hatalom ftilé kerekednie
és azt saját érdekeinek alárendelnie. Mindkét területen ha kele-
ten korlátozottabban is -
már feudális jelleget öltött a nagybirto-
-
kosok haÜlm a, a császárság már csak kiszolgálója az egyhánnak
terjesztője az egyházi ideológiának és afeuülis jellegűansztok-
-
ráciának.
-
A trlűvnőoÉs A késői császárkor művelődését nem kell és nem lehet egyértel-
műen ősszefüggésbe hozni a birodalom politikai hanyatlásával. E
kultúra életerejétéppen azjelzi, hogy a barbár betörések a bel- és
külháborúk pusztító viharaiban is maradandót alkotott. Az
,,aíanykor" legnagyobbjaival összevetve sem mutatható ki egy-
értelműen a hanyatlás, nem szólva arról, hogy azilyen összevetés
elve irreális.
A költészetben az antik hagyományok folytatói közül kiemel-
kedik Decimus Magnus Ausonius Q10-393), Claudius Claudia-
nus (320--404) és Claudius Rutilius Numatianus (V. század eleje).
A galliai Ausonius, a ,,költői játékok mestere", keresztény létére
nem tagadta meg Róma jelenénél dicsőbb múltját. Nagy költemé-
nye, a Mosella ragyogő természetábrázoló képességrőlárulkodó
nagyszerű költői útirajz a Mosel folyó festői vidékéről; Ephemeris-
336 ében az ,,ember egy napját" foglalja kitűnő versbe. A legnagyob-
bak k<ké sorolható görög származásű C. Claudianus Róma jele-
nével foglalkozott költeményeiben: a háborúkkal, Honorius udva-
rával, Stílichoval, a vandál származású hadvezérrel, de őszinte
rajongással tekintett Róma ősi múldára is, s valószínűleg ezért
szól lekicsinylőleg Constantinopolisról. Elevenség, líraiság, forma-
készségjellemzi költészetét, a,,Proserpina elrablása" megírásával
a kitűnő eposzírók sorába emelkedett. A galliai Nlmiatianus az
utolsó ,,pogány költő", Rómát és a római birodalmat rnint a népek
kőzös hazáját dicsőítette. Fiatalabb korüírsaik már a keresztény-
ség szolgálatában állottak, s még nem emelkedtek a..,,átlag" íiilé
(Juvencus, Prudentius Clemens, Paulinus). E keresztény líra |eg-
maradandóbb alkotása a ,,Te Deum. ..", Niceta reimsi püspök
alkotása.
A történetírás kiemélkedő személyisége Ámrniamts Marcellínus
(330-400). Csak a második anyanyelve volt a latin. Tacitus mű-
vének folytatója akart lenni, a törvényszerűségek vizsgálaüában
azonban elmaradt tőle, és hajlott az egzotiklmok fölsorolására.
A 3l könyvben megírt Történelmében a 96-378 közötti időkről
szólt, vagyis ott folytatta, ahol Tacitus befejezte. Célja az *
ahogyan ő írja az eseményekről tárgyilagosan számoljon
-,hogy
be, egyetlen lényeges mozzanatról se feledkezzen meg, és csak az
igazat irja. Az a törénész
- vallja munkájában -, aki fudatosan
elhallgatja az eseményeke! éppoly csalást követ el, mint aki meg
nem történt eseményt ír le. A többiek (Aureüus Victor, Eutropius)
a
munkája csupán Róma történetének kőzérthető összefoglalásai,
A keresztény történetírók érdeklődése már az egyháztőrténet felé
irányult. Kiemelkedő művelőiről alább lesz szó.
A késői császárkor legfigyelemre méltóbb frlozőfraibányzata a
nte op l at oni zmus. rvfé gatapitólának az a|exandriai görö g P I o tino s z t
tartják, aki életéireknagy részétRómában és Itáliában töltötte.
Platón frlozófrájáből kiindulva az antskfrlozófia különbtiző elemeit
olvasztotta össze (Arisztotelész, sztoikusok, Füthagorasz) a misz-
tikummal. Tanítása szerint a legfőbb lényeg az örök és megváltoz-
tathatatlan istenség, az anyag csak másodlagos teremtmény, és
minden rossz forrása. A neoplatonizmus sok követőre talált az
arisztokrácia egyes kóreiben, Iulianus Apostata is erre ámasz-
kodva kivánta a kereszténységet visszaszoitani. A tömegek.azon-
ban nem értették, nem fogadták el,az antikfilozófiaiiányzatokat
kiszodtottrák a keresztény bölcselők munkái.
Azegyháziirodalom egyre erőteljesebb hatast gyakorolt a késő
császárkor emberére. A keresztény szerzőkfőként dogmatikai és
etikai kérdésekkel foglalkoztak, de választekos ízlésük,eleven
nyelvezetük, stílusuk nem maradt el a pogány szerzők mögött. A
legkiválóbb görögi nyelvű szónokok közé tartozott Arius és ellen- 337

22 a.Ou,Jrivilágtörténete - 42404
 fele Athanasius, de különösen Joannes constantinopolisi püspök
(,,aranyszájű szent János"), aki az őskereszíény vagyonközösség
eszméjének terjesztése miatt a tömegek kőrében rendkívül nép-
szerű volt.
A latin nyelven irő egyházatyák közül számos kiemelkedő alko-
tót kellene íiilsorolnunk. Eusebius püspök és Orosius pap egyház-
történeti és világtörténeti műveit, Ambro"sius (Ambrus), a politi-
záló püspök teológiai tanulmányait, de az ő.nevéhez fűződík az
első egyházi énekkarok megszervezése is. Hieronymzs (Jeromos)
teológiai munkái mellett különösen a biblia latin fordítását, a
Vulgatót kell említeni (,,népszerű"). Ma is ez a katolikus egyház
hivatalos bibliaszövege. A vallásfilo zőfia művelői közül kiemelkedő
helyet foglal el Aurelius Augustinus (Szent Ágoston 354-430)
hippói püspök. Terjedelmes történetfiloz6fiai munkája, a ,,De
civitate Dei" (Az Isten országáről) a későbbi korok keresztény
gondolkodására is nagy hatással volt. E munkájában elméletileg
megalapozta az egyházhatalmi törekvéseit, amely egyház, Ágoston
szerint fölötte á1l minden földi hatalomnak. A,,földi királyságok",
államok léte csak annyiban jogosult, amennyiben a katolikus
egyház céljait szolgálja. Augustinus teremtette meg az elméleti
alapot ahhoz,hogy az egyházi ideológia a feudális társadalom és a
feudális államok ideológiájává váljon.
l A képzőművészet sem szűnt meg alkotni. Aztény, hogy e száza-
dokban sok ,,pogány" alkotás semmisült meg, elsősorban a csá-
szárok szobrai, a vakbltzgő keresztények ,,ideológiai", a gótok,
a vandálok stb. ideológiától mentes pusztításai nyomán. A nagy
építkezésekazonban folytatódtak szerte a birodalomban; Rómában
már csak kivételképpen,annál inkább Constantinopollsban. E
korszak épitészete formáival
továbbfejlesztette
-az monumentális és mégis arányos
előző korok építészetielveit.
-
Új építészeti
stílust jelent a keresztény templomépítészet,tulajdonképpen a
római bazilika továbbfejlesztése révén.Számos keresztény bazilika
. épült: Rómában a mai Szent Péter-székesegyházXY. században
lebontott elődje; a Szent Pál-bazilika; a Santa Maria Maggiore-
templom. Constantinopolisban a Szent Apostolok temploma, Jeru-
zsálemlen a Szent Sír-templom épült firl. Még számos várost sorol-
hatnánk: Milánó, Ravenna, Trier, Egyiptom, Kisázsia, Hispánia
városait. De ekkor épült az Aquincumi ,,Cella Trichora", a savariai
Quirinus-bazilika, s ez időből valók a pécsi ókeresztény festett
sírkamrák is.
A szobrászatra részben a grandiőzus méretek jellemzőek; pél-
da rá Constantinus római szobráról megmaradt fej, amely a csá-
szárt idealizáltan,,,isteni fenség"-fug n' ábrázolja. De megjelentek
338 a keresztény szobrok is (Jó Pásztor) és a művészi domborművek.
 A keresztény festészet és mozaikművészet is mind szélesebb kör-
ben terjedt. A kisebb művészi értekű katakomba-falfestészet meg-
szabadulva apogály hagyományoktól, eredeti vonásokat mutat, és
művészi értekük nem marad el a korábbiaktól. A különböző isko-
lák közül különösen értékesa keletrómai, és főként az egyiptomi
portréfestészet haása alatt kialakult bizánci stílus.

A nyugat-római birodalom bukása

AlY. századra azészaki határvidéket teljes hosszában az érős A Necy NÉp-
germán törzsszövetségek fenyegették. Az Al-Duna,,és a Fekete- vÁNoonrÁs
tenger mentén Hermanarich vezetésével hatalmas gót törzsszöyet-
ség jőttlétre. Yandálok telepedtek megDáciában, ahonnan a 330-as
években a gótokat kiszoútják- Constantinus Pannoniába telepíti
le őket. A burgundok a Rajna mellékén(Mainz vidéke) vertek
szállást, a longobórdok tőlük északra. A Rajna fölső folyása men-
tén a frank törzsek terjeszkedtek.
A lwn törzsek évszáaadokig tartó vándorlás után a IY. század-
ban jelentek meg Európában, a Volga vidékén. A 360-370 közötti
évtizedben uralmuk alá bajtották a Volga és a Don kőzött élő
nomád törzseket; köztük az alánokat,375 kórül pedig összecsap-
tak az osztrogótokkal, s a hun szövetségbe kényszefitették őket.
A vízigótok elkerülték az összecsapást, egyik részük már korábban
Daeiába telepedett meg kiszodtva a vandálokat a másik
- -,
népes csoportjuk római terűletre bebocsátva Moesia-Thrákia
'Í- terülelén helyezkedett el. Azőriási területet íiilölelő hunok vezette
törzsszövetség lassan birodalommá szerveződőtt, s azY. század
elején a Kárpát-medence is uralma alatt állott. Erős központi
§
hatalom alakult ki Ruas, majd Bleda és Aítila királysága idején
(434-453).
a
A nyugat-római birodalom Honorius (395-423) és utódai alatt
vegveszélybe jutott. Alarich vizigőtkfu ály a Száva vidékén telepedett
I

le. 405-ben germán törzsek több százezres tömege az alpesi tarto-

mányokat és Észak-Itáliát árasztotta el. Ugyanennek az évnek a
#gétől nagy tömegú vandál-burgund-quád-alán törzsek a
Rajnán átkelve elárasztották égészGalliát és Hispánia egy terü-
:letét. ,Kisajátitották a nagybirtokok egy részét,a colonusokat
meghagyták korábbi
-
anyagilagkedvezőbb helyzetben ugyan, de
-
helyzetükben. A császári kormányzat nem tehetett egyebet, mint-
hogy szövetségesnek ismerte el őket (foederati), és átengedte szá-
mukra a földek egyharmadát (,,tertia"), A vandálok ekkor már
Hispániában telepedtek le (nevüket Andalusia:Vandalusia őrzi).
Még el sem ült e megrázkódtatás, amikor Alarich Itáliában követelt 339
 főldeket, és amikor ezt megtagadtrák, 410-ben elfoglalta Rómát.
í{áromnapos rablás-pusztítás után egész Itáhát végigdúlták, majd
412-414 kőzőtt Dél-Galliában és Nyugat-Hispániában megte-
remtették a vízigót királyságot. A vandálok Geiserich királyuk
vezetésével 429-ben Afrikdba hajőztak át, szinte ellenállás nélkül
foglálták el az afrikai provinciákat. Tu év múlva Karthágó is el- '
esett, és megalakult a független nem ,,szövetséges" vanül
- -
kirólyság. A 440-es években Aétius kíséreltemeg a viszonyok stabi-
lizálását: szövetségeseknek ismerte e| a vizigótok államát, a szá|i
frankokat (Rajna-torkolat), a burgundokat (már Lyon vidékén),
más provinciákról pedig lemondott, mert nem tehetett mást (Pan-
nonia, Britannia, Afrika stb.). A császár hatalma már csak ltáhára
és egyes alpesi területekre terjedt ki.
Súlyos fenyegetést jelentett mind a keleti, mind a nyugati
császárság számára
-
a hun birodalom. AzY. század elején táma-
-
dásaik elsősorban a kelet-római császárság ellen irányultak. Bizánc
súlyos évi hadisarcot fizetett, és az al-dunai tartományait is ki kel-
lett ürítenie. A 440-es évek végéna hunok valószínűleg abbárrci
aranyak hatására
-
nyugat felé fordultak. Attila 45l-ben hatal-
-
mas hadsereggel (hunok, alánok, germánok) átkelt a Rajnán, és
benyomult Galliába, A nyugat-római birodalmat a ,,vövetséges"
germánok hadserege mentette meg, főleg a vízigótok és a burgun-
dok, a catalaunumi síkon (Troyes közelében) lezajlott ütközetben
megállították a hun támadást. Attila a következő évben ltália
ellen indított hadat, majd váratlanul meghalt, birodalma része-
ire hullott szét.
ArurÁs A császár (III. Valentinianus) a központi hatalom erősítésének
szándékával megölette a szövetséges germánokra támaszkodó,Aeti-
ust, de csak a belső ellentéteket növelte. Hamarosan ő is gyilkosság
áldozata lett, és megkezdődött az agónia föltartóztathatatlan sza-
kasza. Geiserich vandál király kihasználva a helyzetet, 455-ben
megtámadta, elfoglalta Rómát, és katonái ,,vandál puszűtást"
végeztek. A vandálok is visszavonultak ugyan, de a birodalom
sorsa megpecsételődött. A vfuigőt állam függetlenítette magát, és
Hispánia egészétállamához csatolta. Függetlenné lett a burgund
állam is. Alig maradt néhány területe Rómának. Rómában viszont
a germán zsoldosseregek parancsnokai voltak a korlátlan urak,
császárt neveztek ki és váltottak le. 474-ben a kiskorú Romulus
lett a császár, aki helyett apja, Orestes uralkodott. A germán zsol-
dossereg parancsnoka Odoaker olyan követeléssel lépett ftíl, hogy
ká|iát,,teítia" alapon osszák ki a katonák között. A kérésmeg-
tagadását követően Odoaker előbb az ,,Itália királya" (Rex
Italiae) címet vette föl, majd megverte Orestes seregét. A kiskorú
340 császárt száműzte egy campaniai birtokra, a császári ielvényeket
 pedig elküldte a kelet-római császárnak. A nyugati állam germán
kiróIysógokra bomlott: vlzigőt, keleti gót, fránk, burgund, vandál
királyságokra. Iália Odoaker királysága lett. Irzárult az ókoú
Róma története, a rabszolgatartó ttitsadalom leghatalmasabb biro-
dalma alkot ór és zeir e b omlo tt.
A keletí csószárság még íiinnállt, s uralkodói formailag az egész
régi birodalom császárainak tekintették magukat. A központi
hatalom f,önn tudta tartani magát., mert sikerült mogfékezni mind a
nagybirtokosok, mind a hadvezérek hatalmi törekvéseit, különö-
sen pedig azért, mert a belső erőforrások lehetővé tették a saját
hadsereg fönntartrisát barbár zsoldosok nagyobb bevonása nélkül
is. A betső ellentétek is elsősorban ideológiai küzdelemben jutot-
tak kifejezés"e, mintsem fegyveres harcokban. E dogmatikai küzdel-
mek fonódtak össze fokozatosan az egyes területek szeparatisz-
tikus törekvéseivel, amely törekvések később megkőnnyítették a
bizátrci birodalomról történt leválásukát.
A rabszolgatartó termelé§ mód túlélteönmagót. A rabszolga-
munka IV-V. században háttérbe szorult, a szabad dolgozók
munkájának a jelentősége nőtt meg. De ezek a szabad termelők
félszabad, függő viszonyba süllyedtek. A társadalom élénanagy-
birtokos arisztokrácia szűk csoportja állott, a társadalom polari-
zálódása végletessé vált. Az alapvető társadalmi ellentét mór nem
szabadok és rabszolgák ellentéte'volt, hanem a szűk csoportot alkotő
arisztokrócia és a fétszabad termelők és rabszolgák szembenállása-
Ez a hatalmassá bűviúlt elnyomott tömeg s zembefordult az állammal,
amely már nemcsak a rabszolgák, hanem a szegény szabadok el-
nyomója is lett. A birodalom erejét bomlasztották a hatalmi har-
cok, a külső támadások is, de különősen a betelepedett ,,barbárok"
A társadalmi bomlás, a két üírsadalom a rabszolgaság és a hű-
-
bériség közötti bonyolult átmeneti viszonyok oly mértékben
-
gyöngítették meg a birodalmat, hogy képtelen volt ellenállni a
barbár népek nagy rohamának.

A mindennapi élet

Az ősök Rómája szerény település volt, poros utcákkal, fa- és A vÁnos

vályofitázakkal. Gyakori volt a tűzvész, ami arra késztette őket,
hogy tégla- és kőházakat építsenek;és az i. e. IIL században az
i
utcákat is kőburkolattal kezdték ellátni. Agyőztes hódító háboruk
nyomán hatalmas gazőagsághalmozódott föl; a meghódított terü-
I

leteken fejlett építészettelismerkedtek meg, és a római polgárok

igényei is megnővekedtek. Évszázadokon át épitették, díszítették 34l
 a váro§t, a kilencvenmilliós birodalom központját é§ urát, az
Örök Várost (Urbs Aeterna), ahogyan Ammianus Marcellinus
neYezte.

I. Constantinus idejéből fönnmaradt egy ,,városleltár'' az Augustus-kori

Róma 14 kerületéről. A leltár a következő adatokat tartalmazza:423 templom
és szentély; 11 fórum (vagyis városnegyed kózigazgaási intézményekkel,
vásárcsarnokokkal, árkádokkal, szökőkutakkal, owlopcsarnokokkal); 28
nyilvános könyvtár; 2 cirkusz, 2 amphitheátrum, 3 színház; 1i nagy ködürdó
(therma) és 856 kisebb közfürdő; 1t52 kút; 1lt4 nyilvános iltemhely több_
nyirevízöblítéses; 36 diadalív; 8 híd; 290 dokk- és raktárépület; 10 -basilica;.
254 malom-péküzem; 19 jól karbantartott lliznezeték (némelyike-40 km tá-
volságról hozta a források, patakok egeszséges vizét a tárolókba, kutakba,
fürdőkbe). A lakóházak sáma;' 1790 magántakóház. palota, és 46 6O2 bérház
(insula), amely_ek emeletesek gyakran 4 -5 emeletesek A város
lakóinak száŰa csásárság -e|ső századaiban kb. egymillió - voltak.
lehetett. Joggal
nevezték teliát világvárosnak, és joggal illették a költők a legszebb jetókkel.
Persze a közegészségügy a vizvezatékek, szennyvízcsatornák ellenére sem
állott magas színvonalon. A város levegője az ókorban egészségtelen volt,
gyakoriak voltak a járványok. (Pl. Nero uralkodása idejé4 egyetlen ószön
30 000 embert pus"Íított el egy járvány.)
A város központja, ,,szíve" a, Forum Romanum, a Capitolinus és a Palatinus
dombok közötti lapályon. Ai idők folyamán számos templomot, középúletet
emeltek a Forumon; itt emelkedett a Curia Hostilia
- akövetek
színhelye; a mellette levő épületben tartózkodtak a külftildi
senatus üléseinek
és küldött-
ségek. Ugyancsak a Curiáhozközel volt a körülkerített Comitum, a népgyű-
lések helye és a szónoki emelvény, a Rostra. A'Forum déli részén állott a Vesta-
szentély'és a Vesta-szüzek épülete, mellette Pontifex Maximus palotája, a
Regia. A Forumot idővel sok szoborral díszítették;itt emelkedik pl. Septimus
Severus és Titus diadalíve. A teret átszelő Via Sacra mentén ,,előkeló': üzletek
pénzváltó helyek húzóiltak. A Capitolium dombján csak szentély és a régi vár
emelkedett, és itt tartották a legfőbb állami ünnepségeket. A Palatinus dombon
az előkelők palotái épültek a köztársaság korában (itt élt Ciceró, Hortensius,
Crassus, egy ideig Augustus is). A császárkorban a császári palota helyezkedett
el a Palatinuson, kiszoritva minden más lakót, s az elókelők lassan kezdtek
átköItözni a Caelius dombra. Itt épült a Lateranus c§alád palotája, később a
pápák székhelye.
A Forum Romanumtól nem messze a Subura a kézműiparosok, kereskedők,
kikiáltók negyede volt. A nappal pezsgő életet élő utcák'éjszaka veszelyesse
váltak. (Ide járt.mulatni ,,rangrejtve" Nero császár). Minden negyednek, uté-
nak megvolt a maga jellegzetessége: Argiletum a cipészekről volt nevezetes,
de sok könyvkereskedő is élt ott, pl. Tryphón itt árulta Manialis epigrammáit.
Argiletum és Subura a köznép negyede volt.
Az előkelók a Mars.mezőre jártak vásárolni. A,Tiberis mellett fekvő pázsi-
tos-ligetes, márványépiiletekkel díszes Campus Martiusra, ahol a csásárkorban
gyönyörú épületek, szinházak, fürdők emelkedtek. Agrippa itt építtette az első
hatalmas közfürdőt, a Pantheont és a hatalmas oszlopcsarnokot. Itt épült
mindhárom szinltáz: Pompeius színháza (itt ülésezett néha a senatus, és itt
szúrták le Caesart), Balbus szinháza és a Marce]lus emlékéreAugustus által
épitett szíttbáz. A Tiberis partján voltak a hajóépítő műhelyek.
t^ Az Aventinus domb Tiberis felé eső lejtőjén volt az Emporium, a rakpart.
)+z
^ Itt tárolták hatalmas raktárakban a tengeren érkezett gabonát, olajat, bort stb.
 rakodó_
Ez volt a nagykereskedelem színhelye. I;itástól vakulásig dolgoztak itt a
Az Aventinus és az elókeló palatinus
munkások, napsámosok és rabszolgák,
közötti völgyben épüIt a nagy cirkusz, a Circus Maximus,

A város lakóinak csak töredék e élt azeroitett 1790 ,,magánbáz- AuÁz,A LArl§
bah", vagyis palotában; a nagy többség a zsúfolt bérházak; insu-
lák lakója volt.

A,,magánházak''(domus)agörögépítésiszokásokszerintépültek.Akapun
keresztül a ,,belépóbe", majd, az előszobába, innen pedig a nagy négyslögletű
terembe, az atriumba jutott azérkező. Az atrium nyitott tetőn keresztül kapta
réűt, ,levegőt; az eső,iizBt pedig a nyitott tetó alatt levó medence fogta
^
fel; a medencébe vizvezetékeken va§y szökókutakon át áll,andóan áramlott
a friss, hűsító víz. Ázatrium két oldalán helyezkedtek el a lakószobák,,illetve
a hálókamrák, a bejárattal szemben levő oldalon pedig az étkezőhelyiség, a
tbblinum. A nagyobb házakban a tablinum folytatásaként kertet építettek,
szökőkúttal, sétánnyal, § a kert körül voltak a fogadószobák, fürdóhelyiségek.
Minél gazdagabb volt a tulajdonos, annál nagyobbak voltak a ház méretei,
és annál díszesebb a belsó kiképzes: a márványborítás, a falfestmények, a
mozaikpadló, szobrok, disztárgyak stb. A császárkor milliomosainak
palotái_
ban megtalálható a központi fűtés (hypocaustum), amelyet Sergius Orata lovag
talált föl az i. e. L századbaa. (Iényege: egy, az épülethez csatlakozó, de falon
kivüli helyiségben fát vagy faszenet égettek, a forró levegőt huzat.előidézésével
gáz a tető
a kópadló alá és a falak üreges tégláiba vezették; a meleg levegő és a
rnellett áramlott a szabadba.) Működtetése r,endkívül drága volt, de a közfürdő_
ket ezzei a rendszerrel fűtötték.

A császárok és a dúsgazdagok palotái inkább ,,épületköltemé-

nyek" voltak, amelyekből semmi sem hiányzott, ami szép és kényel-
mes, némelyik a technika ,,csodáival" is rendelkezett, pl. lifttel,
forgó mennyezettel, központi fűtéssel.
A bérlakásokról azonban minden elmondható, csak a kényelem
nem. A tulajdonosok, az épittetők célja nem a lakók kényelme,
hanem a minél nagyobb jövedelem biztosítása volt. kis területen
épültek Q-4aO m2), a földszinten üzlethelyiségekkel és műhelyek,
kel, az emeleten lakásokk al. A 3_4 emeletes házak emeleti lakásait
rendszerint aházon kívtil épített lépcsőn lehetett elérni. A szobák
az:utcára nyíló ,,ablakon" át kapták a fényt és a levegőt (üveget
vagy csillámpalát az ablakra még a palotákban is ritkán használ_
tak), az ablaknyítást fatáblával fedték el.

A lakásokban konyha nem volt; kis nyitott tűzhelyen főztek a kémény nél_
küli helyiségekben, s a füst és a korom szabadon áramlott a lakásban. A téli
fűtést is hasonlóan oldották meg: vagy nyitott tűzhelyen égő fahasábok mellett,
jzző
vagy serpenyőben égó faszen mellett, vagy hordozható tartályba rakrá;k
parazsaí,s azt körülülve melegedtek. Atűzvésztermészetesen
_ ilyen körül_
mények mellett _ állandóan fenyegette Rómát. Elég volt egy óvatlan pillanat,
s a bérház faalyagalángra lobbant. (r{aatűzelharapódzott, egész negyedek,
kerületek é8íekporrá. A 2-3 méter széIes utcák nem akadályozták a ltu ter,
jedését, de a tűzoltást igen. A lakások így inkább éjjeli ,,menedékhelyek" 343
 voltak, semrnint otthonok, s a család rendszerint az utcán; a basilicában, a
forumon, az oszlopcsarnokokban töltötte idejét; a fér6ak munka után a köz_
fürdőket keresték föl.
A rómaiak
- akárcska
görögök
paloták is üresnek - nem igényeltek sok bútort, még a
hatottak. A legfontosabb bútordarab a fekhely volt. A gaz-
dagok természetesen díszes kivitelben készítették;a matracokat hevederek
furtofták, a pártrákat madártollal, pihével töltöiték. A római polgár fekve
étkezett és olvasoti, a szék csak másodrangú bútordarab; rendszerint támla
nélkü készült (sella), s csak acsászárkorbanjött divatba a karosszék (cathedra);
erre ültették az elókelő látogatót. Az áIlam főtisztviselői, a magistrátusok hiva-
talos tevékenység közben összecsukható, támla nélküli, elefántcsont bodtású
széken ii{tek (sella curilis). A gazdag rómaiak igen kedvelték a díszes asztátla-
pokat, kii,tönösen az egy darabból készúltfa asztallapot (Qiceró egy ilyen
tujafa asztallapért féImillió sestertiust fizetett; senecának 500 cserélhető díszes
asztaliapja volt). Természete§en a szegényebbek.megelégedtek a közönséges
asztallappal, ha egyáltalán erre is szükségük vagy helyük volt. A szekrényben
csak a házi fölszerelési tárgyakat tartották. A ruhaneműt, az értéktáíEyakat
díszes zárható l{dákban őrizték.
Világítoeszközként a legelterjedtebben az olajmecsest hasmálták (lucerna),
de még á legolcsóbb cserépmécseseket is változatos és ízléses formában készí-
tették. Ismerték a fáklyát és a fagryúgyertyát is, de ezeket csak ünnepélyes
alkalmakkor vették igénybe.

É,rrrzÉs, A köztrársaság első évszáaáőaiban a rómaiak rendkívül szeré-

RUHÁZAT, nyeg, mértéktartóan éltek, a hódítasokkal járő gazdagodás és
rrsrÁpor,Ás Kelettel való megismerkedés megnövelték az igényeket.
Természetesen sok élelmiszert, élvezeti cikket a rómaiak nem
ismertek (burgonya, cukor, kávé, kakó, narancs, banán, tea; de
a vajat is csak kenőcsök készítésére
használták).
Az ősi étkezési beosztást a fölfokozott igények korában is megőrizték. A
kora reggeli órákban keveset ettek (néhány falat sós kenyeret, pár szem olaj_
bogyót, kevés sajtot). A gyerek iskolába menetel előtt kását vagy zsíros kenye_
ret evett. Reggeli után mindenki sietett dolgára. Munkájukat rigy igyekeztek
elvégezni, hogy a hatodik órában, a mi számításunk szerint l1 óra tájban,
amikor a hőség elviselhetetlenné kezdett válni, hazamehessenek. Ekkor fogyasz_
tották el az ebédet, ami már valamivel bőségesebb volt a reggelinél: főzeléket,
satátát, halat, a gazdagabbak húst is ettek. Ebéd után, aki csak tehette, pihent
egy_két órát, majd sietett d fürdőbe. A fürdőből visszatérés után kb. a 1 1. vagy
a 12,6tában (nálunk du. 5-6 óra tájban) ültek a főétkezéshez, a vacsorához.
A római férfiak fekve étkeztek. (Az asztal három oldalán három kerevet helyez-
kedett el, a negyedik oldalt szabadon hagyták a fölszolgáláshoz.) A nők ülve
ettek. A vacsora tojással kezdődött, gyümölccsel fejezódött be (ab ovo usque
ad mala). A gazdagok lakomáin nem ismertek mértéket, válogatott finomságok
kerültek az asztalra, és mértéktelenmennyiségben fogyasztották. Válogatott
italokat szolgáltak föl. Azátlawolgár igénye is megnövekedett, s megpróbáltak
lépé§t tartani a gazdagabbakkal, a,,divattal". A lakomán nem volt rilkaság
_ a gazdagoknál a ,,műsor": zenészeket, énekeseket, táncosokat, színésze-
-
ket, bohócokat, bűvészeket §zeródtettek, ryakran egy-egy költő is itt mutat-
ta be verseit,
A lakosság legnagyobb része nem engedhette meg magának evt az étkezesi
3M luxust. Fő ételeik a kölesból vagy tönkölyből készített kása, a főzelékfélék,
gyúmölcsök, néha hal és marhahús voltak; szerették a sajtféléket, a té§ztákat,
és azételízesitéséheztengeri halból készített csípős mártást haszráltak. A város
élelmiszer-ellátása kitűnó volt, a piacokon, a vásárcsarnokokban mindent
megvásárolhattak..A gazdagok kényes igényeiket épprlgy kietégíthették,mint
a kispénzű emberét.
A római férfi ruházata egyszerű. Fehérneműt nem viseltek, csupán inlszerű
ruhadarabot, a tunicat. A tunica nyak és ujj nélküli ruhadarab volt, a vállon
és oldalt összevarrták, a fejnek nyílást ha8ytak Derékban öwel kötötték át tlgy,
hogy elöl a térdig ért, hátul a térdhajlásig. A színe átalában fehér volt, csak a
senatorokén húzódott nyaktól lefelé egy széles bíborsáv, a lovagokén pedig két
keskeny párhuzamos bíborsáv. Természetesen a dolgozók barna színűt hasz-
náltak, amely kevésbészennyeződött. A katonák is tunicát vis€ltek, de rövideb-
bet, hogy a menetelésben ne akadályozza őket. A tunica volt az általános viselet.
Kedvezőtlen időben a tunica fölé köpenyt kedtettek vagy csuklyával ellátott
körgallért. Fejükre §zorosan simuló nemezsapkát vagy széles karimájít kalapot
tettek, ha rossz idő volt, vagy tűzött a nap. Lábukon otthon könnyú szandált
viseltek, amelyet bőrszíjakkal erősítettek,lábsárukhoz, utcára menet cipóvel
cseréltékföl. Ünnepélyes alkalmakkor viselték az ósi dlszruhát, a bokáig éró
hófehér tógát. A tóga nemcsak díszruha volt, hanem jelkép is: a római szabad
polgár öltözeke, amely külsőleg is me8különböztette őt az idegenektől és a rab-
szolgáktól. Ellipszis alakúra szabták a fehér gyapjúanyagot, amelyet nem volt
körrnyú tetszetős redőzetű ruhává rendezni. A fehér tógát nem díszíthették:
csak a gyerekek, a magistratusok és a papok viseltek széles bíborszegélyt, ill.
a diadalmenetet tartó hadvezér viselhetett hímzett tógát.
A nók viselete nem sokban tért el a férfiakétól. Ingként tunicát viseltek,
felsőruhaként a bokáig érő stólát, amelyet derékban öwel kötöttek át, az utcfua
menet a stóla fölé hosszú, bő ráncú köpenyt vettek fel (palla). A császárkorban
mind változatosabb lett a ruhák minósége és színe. AzI'. században megjelent
az indiai gyapotkelme és a kínai selyem. A nők ékszert is viseltek: diadémot,
nyakláncot, gyűrűket, díszes ruhacsatokat, fülbevalókat. A hajviseletet már
akkor is a divat szabta még, a divatot pedig a császári udvar diktátta. Általános
hajviselet volt a középen elválasztott, kétoldalt hullámosan fésült haj, de meg-
maradt a régi hajviselet is, a tarkón kontyba kötiitt haj. A férfiak hajvi-
seletében mindig megmaradt a rövid, homlokba fésült viselet,

A rómaiaknál a testápolás legfontosabb követelménye a fürdés

volt. A nyilvónos Jürdőkeí bárki |átogathatta, a belépődíj rendkívül
olcsó volt (férfiaknak ll4 ap, nőknek lf2 as, afiatalokatingyen
engedték be). Rómában i. e. 33-ban már 1'lO magáLnkézben levő
közfürdő találbatő, mindegyikben volt vetkőzőhelyiség, hidegvizes
(frigidarium), langyos (tepidarium), melegvizes (caldarium). me-
dence és gőzfürdő (laconicum). Sok fürdőnek sportpályája is volt.
Azidők folyamán a ködürdők már nemcsak atisztálkodás céljait
szolgálták, hanem a legkedveltebb időtöltés is a fürdők látogatása
volt.

Amellett, hogy élveáettéka fürdés örömét, tornááattak vagy labdááattak

a, sportpályákon, a társalgókban baráti körök jöttek össze beszélgetésre;
ját§zhattak tánasjátékokat, megbeszélhették a politikai híreket. A nők délelótt,
a férfiak délután látogathatták a fürdóket. A szegények, a rabszolgák is eljár-
hattak a fürdókbe épprl§, mint a csásárok. Mindenki gondtalanul pihenhe- 345
 Az első hatalmas
tett, §zórakozhatott néhány ótát. Bzért szerették a fürdőket.
ködürdőt (thermát) Agrippa építtette, és aedilisségének évében mindenki
ingyen fürödhetett és borotválkozhatott. Más személyiségek és a császárok is
követték példáját. A IIl. században harminc évig építettékCaracalla fürdőjét,
l08 ezer négyzetméternyiterületen, fényűzően berendezve. Diocletianus für-
dője ezen is túltett nagyobb méreteivel.

IOŐSZÁUÍrÁS A rómaiák hosszú ideig nem törődtek az idő Fontos mérésével.

A görögók már ré,gő a pontosan mértékaz időt, a rómaiak a déli
időpontot is csak onnan tudták meg, hogy a consul hírnőke'kürttel
jelezte,hogy a nap két meghatározott épület közé ért. Az első nap-
órát csak i. e. 164-ben állitották föl. Borult időben a napóra nem
használható, ezért íokozatosan áttértek a görögők által főltalálrt
v izőr a (klepszüdra) használatár a.

. A nappalt és azéjszakáteleinte négy-négy szakaszra o§ztották, majd áttér-

tek a nappal |2 órás fölosztására, később az éjszakát is 12 őrára osztották.
Á nappal l}órájaazonban nem a mi 60 perces óráinknakfeleltekmeg, hanem az
évszaktól fiissőerr változő hosszúságúak voltak. A téli rövid nappalt éppúgy
12 órára osztották, mint a nyári hosszú nappalokat. A rlsgeli első óra pt.
június 21-én, a mi óráink szerint egy és negyed óráig; decemQer 2l-én 44 percig
tartott. Egyedül a,,hetedik óra" volt mindig pontosan 12 órakor, vagyis délben.
A percekkel és másodpercékkel nem törődtek.
A köztársaság korában az ún. ciklikus napévet ismerték, amely négy
esztendóből állott, es minden év 355 napos volt, A ciklus viszont csak 1465
nap, Hogy a hiányt pótolják, minden második évben 22 napos. mindea
neryedikévben pedig23 naposszökőhónapotiktattak be. A különbség így is
állandóan növekedett, és í. e. 47-ben a csillagászati évhez képest már három
hónap eltérés mutatkozott. Caesar hajtotta végre a naptárreformot Szoszigenész
alexandriai csillagász és matematikusa számításai alapján. (A három hónap
kiiLlönbséget úgy tüntették el, hogy az i. e. 46. esztendő 15 hónapos volt; ,,a
rendetlenség utolsó éve".) Az évet 12 hónapra osztották, és a mi hónapelne-
vezéseink kb. azonosak a római elnevezésekkel.
A római polgárok háborús, mozgalmas időkben híreket
- különösen
a Fórumon ,,gyűjtötték".
- a
Caesar határozta el első consulságn idején, hogy
hivatalosan tájékoztatja a polgárokat. Az ,,újság": Acta diurna (,,Napi köz-
löny") vagy Acta Urbis (,,Városi közlöny") a senatus üléseiről és határozatai-
ról számolt be, Acsászárkorban továbbfejlesztették a tájékoztatást, s az ,,Újsáe"
leközölte a magistrátusokhatározatait, a csásári rendeleteket, a napi híreket,
tájékoztatotl a csásár és a gazdagok családi eseményelről, az ajándékoások-
ról stb. A lapot vállalkozók másoltatták, és szétküldték a birodalom minden
részébe a megrendelőknek.
-
A szóurozÁs Amint a hódítások nyomán megindult a rabszolgák százezrei-
nek beáramlása, és a munkát mindinkább a rabszolgák végezték,
a római polgároknak megnövekedett a szabad ideje és a szőra-
kozási igénye. Az,,ártatlan"játékok kőzőtt különösan szerették a
kockajátékot. De ezt a gyermekjátékot pénzben, időnként hatal-
mas összegekben játszottak, néha je|entős vagyonok cseréltek gaz-
346 dát.
 Kedvelt játék volt az ún. ,,katonajáték'], (a rnai dámajátékhoz hasonló),
továbbá a.,,fej vagy írás" játék (ma is ismerik). Sok más kedvelt játékot lehttne
még fölsorolni.

A legkedveltebbek azonban a gladiátori viadalok, a cirkuszi

yersenyek és a színházi előadósok vohak. A legtermészetesebb szőra-
kozásnak tekintették a gladiátorok haláltusáját, a véres látvá-
nyokat. A halál, a kegyetlenség, a szenvedés elviselése vagy érzé-
ketlen szemlélése megfelelt a római uralkodó osztály szemléleté-
nek: azrlr és a mindent elviselő szolga szemléletének.Persze voltak
más versenyek is: lóversenyek, öszvérnyargalási verseny, zsákba
futás, halászok versenye, de ezek csak mellékesemények voltak. A
közüírsaság korában a győzelmeket, évfordulókat több napos
játékokkat ünnepelték. Egy évben kb. 100 napot vettek igénybe
az ünnepek, s a császárkorban újabb ünnepekkel toldották meg.
A gladiátoriskolákról, kiképzésükről, a fegyvernemekről, már
szó esett. Miközben a porondon folyt a mészárlás, a nézők foga-
dáiokat kőtóttek, mulattak, és dühödten orditoztak:,,Öld, vágd,
égesd';, ha netán egyik-másik gladiátor meghátrált vagy lanyhán
küzdótt; ilyenkor a lanista korbáccsal, karddal, tüzes vassal ker-
gette harcba a megbáttálőt. Az ünnepelt, sikeres gladiátorokat
igen szerették. Ha valamelyik gladiátort a közönségvagy a császár
nagyon megkedvelte, az fakardot kapott, ami azt jelentette, többé
nem kell porondra lépnie: néha ftjl is szabadították. Néhány ilyen
visszavonult gladiátor gazdagon íejezte be é|etét.
A játékok szörnyűségét csak fokozták olyan pantomimek, színházi játékok
rendezésével, amelyben egyes szereplőknekvalóbankínhalált kellett szenved- '.

niük. Ilyen szerepekre vagy halrilraítéltet osztottak be, vagy a jelenet előtt a
színészjelmezt cserélt a halálraítélttel, s őt valóban keresztre fesztették, meg_
égették, vadállattal tépettékszét, vagy egyszerűen megölték, ahogy a szerep
előirta.
A gladiátori küzdelmek egy külön faja volt a naumachia, a tengeri küzdelem,
amelyet m:sterséges tavon bonyolítottak.le. Az első naumachiát Caesar ren-
dezte; majd Augu§tus ásatott fél kilométer hosszú,350 méter.szele§ tavat e
élra. A többi csásárok sem maradtak el, s a legnagyobb szabásút Claudius
császár rendezte a Fucinus tavon. Száz hajó két 50-50 hajóból álló flotta
-
harcott 19 o00 harcossal a fedélzeten. A tó partját csónakokban ülő testőrei
-
veiték körül, hory egyetlen bajvivó se menekülhessen el a küzdelemból.
A cirkuszi játékok áltálában a ló- és kocsiversenyeket jelentették. A már
említett Circus Maximus 600 méter hosszú, 200 méter széles téglalap alakú
versenypálya volt. A Palatinus és az Aventinus lejtőire épült tribünökön ne-
gyedmillió ember szemlélhette a versenyeket. (Voltak más cirkuszok is.) A
pályaközepén 2l4 méter hosszú fal, a spina (hátgerinc) húzódott, mintegy ketté-
osztva a pátyát, mindkét végéntöbb mint 8G-80 méter teret hagyva a spina
megkerülésére. A spina két végénegy-egy kúp alakú aralyozott bronzoszlop
állott (meta). A kocsit az.igazi nagy versenyeken négy egymás mellé
- -
fogott ló húzta (quadriga), és a versenyzóknek hétszer kellett a pályát körbe-
futniuk (8400 méter). Nem volt ritka fölborulás következtében a halál- 347
- -
 A négy versenyzó közül csak az utolsó nem kapottjutalmat, az elsó
eset sem.
három a helyezés szerint részesült a jutalombóI. A cirkuszi versenyistáüók
(factiok) maguk is tartottak méneseket; nrinden factiónak hatalmas szurkol&
tábora volt és saját színe (a factiót e színről nevezték eI).
A színházak jóval kisebb befogadóképessé8úek,s Rómának mindössze
három állandó szinháza volt. (De a legkisebb szirúáz befogadóképessége is
7-8000.) A görög színhááoz hasonló építésűek;két-három emelet magasságig
nyúltak a lelátók. A legiobbclső helyeket a senatorok kapták, a mögöttúk
húódó 14 sort a lovagok. A színpad (scaena) másfél méter magasra épült,
alatta helyezték él a süllyesztóberendezéseket. A római köónség kevésbé tel-
kesedett a tragédiákért, inkább a könnyű, szőrakoztatí darabokat §zerette:
bohózatokat, látványos táncműveket és a némajátékot (mimus).

Akik az elmélyült, komoly szórakozÁst kerestéko azok a könyv-

tárakat látogaták. Több nagy közkönyvtár volt Rómában, szá-
muk Cdnstantinus korában 28-ra emelkedett. Az ókori ember
könyve a papirustekercs volt. (A könyveket úgy sokszorosították,
hogy egy rabszolga hangosan olvasta a szöveget, többen pedig
másolták. Persze így igen sok hibát vétettek elhallás következ-
tében.) A könyvüárak tekercsekben tárolták- a műveket, henger
alakú tarüályokba és szekrényekbe zárva.
A cs.lrÁo, A rómaiak a családot tekintették az oszálytársadalom alappil-
e NEvBLÉs lérének.A családnak korlátlan ura a családapa, a pater familias.
Családfői jogai élete végéigfönnálltak. Ahtázasságlétrejöttét sem
elsősorban a vonzalom határozta meg, hanem a családfők döntöt-
ték el. A római családjog kétféleházasságkötést ismert. Az egyikben
a feleség teljes egészében a férj hatalma alá kerül, a másikban
továbbrá is megmaradt apja hatalma alatt. Az utóbbi esetben
vagyonjogila g is az apa családjához tartozott; szabadon rendelke-
zstt vagyonával, de ő maga sem örökölhetett férje családjának
vagyonából.
Miután az apák megállapodtak, és a fiatalok
jelenlétében - a szülók
kinyilvánították házasodási sándékukat, a
és a vendégek
vőlegény. aján-
-
dékot adott a menyasszonynak (rendszerint aranyozott vagy aranyból készült
gyűrút). Az esküvő elótti este a menya§szony föláldozta a házi istenek oltárán
gyermekjátékait. Másnap a jegyespár sertést vagy bárányt áldozott a házi
isteneknek, majd aláírták a házassági szerződést, és erymás jobbját megszodtva
csendben elmondták az ősi kijelentést, pl.: ,,Ubi tu Gaius, ego Gaia'' (Ahol te
Gaius, ott én Gaia vagyok", vagyis elválaszthatatlan hitves, aki mindenüvé
követi). Ezután következett a menyegzói vacsora, maj d azúj párt aférj lakására
kísérték.

A nőknek nem voltak politikaijogaik, az asszony fő kötelessége:

,,házát gondozni és fonni". Igaz, elsősorban a társadalom fölső
rétegeiben, a nők kiküzdötték társadalmi egyenjogúságukat.
. A római családban is öröm volt a gyermek születése. Ha fiú
volt, kétszeres volt az öröm, mert a dolgozó családokban
348 ,,munkaerő" született.
- új
-
 (Elvétve elófordult, hogy az apa akár azért, mert nem tartotta saját-
-
jának a gyermeket, vagy egyszerűen fölöslegesnek ítélte
- kitette valamilyen
elhagyott helyre. Az ilyen gyermekek többségét vagy rabszolga-kereskedók
szedték föl, vagy elpusztultak. Persze ez csak ritkán fordult elő.) Amennyiben
az apa gyermekének fogadta el az újszülöttet, előbb a padlóra helyezte, majd
magasba emelte; ezzel elismerte törvényes sármazását. A kicsik 8-9 napos
l

j
korukban bór- vagy fémtokocskát (bulla) kaptak a nyakukba, amelybe amu-
lettet helyeztek a gonosz varázslat ellen. Ezt egészen fölnőtté nyilvánításukig
hordták, s utána is gondosan megőrizték. A bullával együtt kapta meg a gyer-
mek személynevét is. A férfikor eléréseután vették föl aziíjitt a polgárok név-
sorába, illetve a nyilvántartásba. Csak Marcus Aurelius réndelte el, hogy az
újszüIöttet harminc napon belül be kell jelenteni és a megfelelő hivatalos
igazolő okmányokkal kell eUátni. A szabad polgárjogigazolásamiatt ez lét-
fontosságú okmány volt, az előjogok biztosítéka.

A kisgyermek a családban nevelkedett az anya (a tehetősebbek-

nél a dajka) fölügyelete alatt, de gyorsan elérkezett az idő, amikor
a gyermek taníüásáról kellett gondoskodni. Csakhogy RÓmában az
állam nem szabályozta az isko|ázás rendjét, a tankötelezettséget
nem ismerték. A tanítók működését sem kötötték képesítéshez,
bárki taníthatott és tarthatott fenn iskolát. Így a szilőnek kellett
eldöntenie, gyermeke mikor kezdi meg a tanulást és melyik iskolá-
ban, ami rendszerint a család jövedelmétől függött.
Az alapfokú ismereteket a literatornál sajátították el: az irást,
az olvasást és a számolást. Az ,,iskola" általában egy egyszerű
helyiség volt; a gyerekek kis padon vagy zsámolyon ültek, a tanitő
(literator, ludimagister) vagy háromlábÜ széken, vagy karosszékben
(cathedra) foglalt helyet. Az ábécétanulásával kezdték az olvasást,
majd szótagok, szavak, mondatok"képzésével folytatták. Írásra
viaszbevonatú táblát és fémpálcikát (stílus) használtak. Ha a
gyermek már tudott írni, tintát, tollat, papyruslapot is vihetett ma-
gával. A számolás elsajátítása nem volt könnyű mesterség, mert a
római számoknak nem volt helyi éqtékük. A számolási műveletek
begyakorlását az uiiaik és számolótáblák segítségévelvégezték.
A legtöbb 5zülő elegendőnek tartotta gyermeke számára az alap,
ismeretek megszerzését, többre nem is volt szükségük. Az alap-
ismereteket azonban minden gyermek elsajátította, alíg hallani
Rómában analfabétráról.
Ha a szülők tovább akarták taníttatni a gyermeket, a grammati,
cas iskolájába trattők. Itt görög nyelvre tanították a gyerekeket,
ezenkívül a görőg és a latin írók egy-egy alkotásának magyarázatán
keresztül bevezették őket a nyelvtan, a mitológia, a történelem,
a verselés rejtelmeibe; foglalkoztak filozőfiával és csillagászati is-
meretekkel is. Nagy gondot fordítottak a helyes hangsúlyozásra,
a szép kiejtésre, az emlékezőrchetség fejlesztésére (pl. a XII. táblás
törvényt kívülről kellett ismerniük). Szervesen egészítette ki ezeket
az ismereteket a zenei oktatás megtanultak húros, pengetős 349
-
 l

hangszereken játszani, éneküket maguk kísérték és a testnevelés

(gerely- és diszkoszvetés, birkózás, ökölvívás, -atlétika). Akiket
nem elégítettki a kőzépiskola ,,humán" jellege, emelleft
ezután - vagy
járhattak a calculatorok tanfolyamaira, ahol magasabb
-
matematikát tanulhattak.
A patríciusok, a lovagok gyermekei ekkor sem fejezték még be
a tanulást. Aki a közéletben, a politikai élet,poiondján érvényesülni
akart, annak a szónoklás titkait is meg kellett ismernie, Egy-egy
neves rhétor' mellé szegődtek tanulónak,,vagyis rhétori.ir*aáL
kerültek. E2ekben az iskolákban tanultak meg vitatkozni, érvelni,
bizonyítani és cáfolni. Aki a rhétori iskola elvégzése után ügyvéd-
ként akart működni, neves jogász, jogtudós mellett sajátította el a
jogtudományt. A legelőkelőbbek gyermekei pedig azzal tették fiíl a
koronát tanulmányaikra, hogy valamelyik nagy múltúgörög vóros
akadémiáján töltöttek el néhálry évet, elsősorban a filozófiát tanul-
mányoava. A legjobb hírneve az athéni akadémiának volt. (De
híresek voltak Rhodosz, Epheszosz, Pergamon, Szmürna, Alexand-
ria főiskolái is.)
Így telt el tanulással 14-16 év. A gyermek íiílserdült, elérkezstt a
nagykorúvá válás ünnepe. Március 17-én, Liber napján kis házi
ünnep§ég keretei között azifjű levetette a bíborszegélyes gyermeki,
és felöltötte a római polgár fehér tógáját, a nyakában függő bullát
a bázi oltárra helyezte. Megnyílt előtte az út, és mostantól teljes
felelősséggel határozta meg saját sorsát.
A lányok nevelésére kevesebb gondot fordítottak; a literetor
iskolát mindannyian elvégezték,néhányan a grammaticus iskolá-
jába is jártak, de utána otthon készültek a családi életre. (Termé-
§zetesen az előkelőkleányai sok minden mást is megtanultak: tán-
colni, énekelni, zenét tanultak, s igyekeztek a görög nyelvet is
megismerni.)
,{ tanítót (literatort, ludimagistert) nem övezte túl nagy meg-
becsülés; rendszerint szükségből ment valaki erre a pályár4.
A grammaticust már jobban fizették, és a jó tanár iskolájába a
szülők szívesen adták gyermekeiket. A rhétorokat már kitűnően
fizeíték, Vespasianus az állami rhétorok fizetését évi 100 000 sester-
tiusban állapította meg. A császárkorban a közoktatás is fejlődött,
sok közpénzből fönntartott isköla működött; és Traianus az árvák
tanítási költségeit a császári kincstárból fizette.
Természetesen más képzésilehetőség is rendelkezésre állt;
működtek orvosi iskolák, s műszaki képzettséget is szerezhettek.
Ezek azonban tenézett,, mesterségek" voltak.

350
 A rómaiaknak sokáig nem voltak orvosaik. A betegségeket, a se- A cvócvírÁs
b'etet trazi szerekkel maguk győgyitgatták, kevés sikerrel. Nem so-
kat használtak az egyes istenségekhezintézettimák sem. E babonás
gyógymódok annyira beivódtak a rómaiak gondolkodásábp, hogy
nem lehetett kiirtani onnan. I. e. III. században telepedett le Rómá-
ban azelső görög orvos, és sikereinek híréreegyre többen érkeztek
a városba. Orvosi gyakorlatot bárki folytathatott. (Eredményeként
a kuruzslók tömege is elárasztotta Rómát.) Természetesen voltak
kitűnő orvosok, akik másokat is tanitottakazorvosi tudományokra.
Tiberius császár idején élt Aulus Cornelius, aki kéákönyvében
\

i számos betegséget és gyógymódot írt le. A császárkor legnagyobb

i
orvosa a görög származásű Galenus (i. sz. 129-20O kőzött), aki
majmok boncolásával igyekezett az anatómiát megismerni. Szá-
mos betegséget és gyógymódot írt le, é§ alapve{ő megállapításokat
tett a higieniáről, a helyes életmódról és étrendről.
A fejlődés lassan szakaszosodáshoz vezetett. Léteztek belgyó-
gyászok, szemorvosok, sebészek, nőgyőgyászok, fogorvosok stb.
Az egyes.legióknak saját kórházuk volt, a hatósági orvosi intéz-
ményt is ismerték, és Rómában aIY. szőzadban minden kerületnek
megvolt a hatósági orvosa, aki a kerület betegeit ingyen cyócyí-
totta.
Az orvosok egy részejól keresett, elsősorban a császárok vagy
az előkelők háziorvosai; a többség azonban éppen csak a létmini-
mumot tudta megkeresni. Gyógyszertárak nem volrik; az orvosok
maguk készítettéka gyógyszereket; a kiválóan képzett orvosok
ismerték a gyógynövényeket, s ezekből készítettékorvosságaikat.

I
I
lL
l,
l,
l,.
l
I

i*
i:
l:-
lr
e-"s- *-,
:;' 'SY.]:1t - "*í.{T
], .
.;i]':].]. ]..:]:1]]':]r_]: ", l :]],]l,:]:i;l

Yw
;*:.,;' , , ,,.1,1:

#
Wlry
|1,1]]],,.a.a:ll§ : ],, ]]:ia]].]::: :,.: .];:i]a,:i:;
szakirodalom

Bibliogr áfÁk
Egész korszakunkra nézve bőséges bibliográfiát közöl a kütföldi szakiroda-
lomból a J, M. Zsukov szerkesztette tízkötetesVilágtörténet 1. és 2. kötete;
az egyes korszakokra pedig V. I. Avgyijev (ókori Kelet), V. Sz. Szergejev
(Görögország) és N. A. Maskin (Róma) alább közölt munkái tartalmaznak
részletes bibliográfiát. A magyar tudományos szakirodalomra vonatkozó bib-
liográfiák: A magyar tudományos irodalom biblioeráfiája, IV/l, kötet. Klasz-
szika-filológia. (Összeállította Moravek Endre, Bp. 1930,) A magyar klasszika-
filológiai irodalom bibliográfiája 1926-1950. (Összeállította Borzsák István,
'Bp.
1952). A magyar történettudomány válogatott bibliográfiája 1945-1968,
B'p. l97t. Az alább közölt művek többsége is tartalmaz szakirolmi tájékoz-
tatót, A folyóiratok közül elsősorpan az Antik Tanulmányok, .a Filológiai
Közlöny, az Archeológiai É,rtesítő és a Yilágosság évfolyamai tartalmaznak
kíváló tanulmányokat.

Az egész korszakra vonatkoző

összefoglaló művek
Marx K.: A tókés termelés elótti tulajdonTormák, Bp. 1953.
Maix K.: Bevezetés a politikai gazdaságtan birá|atához, Bp. 195l.
Marx K,-Engels F.: A vallásról (Válogatás), Bp. 1961.
Engels F.: A család, a magántulajdon,és az állam eredete; Marx-Engels
Válogatott Művek II. k. Bp. 1949.
Lenín Y, I.: Azállamről. Művei 29. k., Bp. 1953,
Vrlágtörténet l. és 2. kötet, szerk.: J. M. Zsukov, Bp. 1962.
Gyakov*Nyikolszkij : Az ókori világ története, Bp. 1954.
Hahn István: Az ókor története; Az idő sodrában I. k. Bp. 1967.
Hahn István: Azidőszámitás története, Bp. 1960.
Hahn Istvőn: Istenek és népek, Bp. 1968,
róri rános: A vallás kialakulásának kezdetei, Bp. 1970.
Donini: Korok, vallások, istenek, Bp. l9ól.
Gecse Gusztóv: Szentek, legendák, ereklyék, Bp. 19ó3.
Alfaric P.: A kereszténység társadalmi gyökerei, Bp. 1966.
Zamarovsky Z.., Istenek és hősök a görög-római mondavilágban, Bp. 1970.
Révay József: SLázarcí ókor, Bp. 1962.
Tőkei Ferenc: Az,,ázsiai termelési mód" kérdéseiről, Bp. 1966. 353

23 lz ókori vitág történet€ _ 42404

 Tőkei Ferenc: A társadalmi formák elméletéhez, Bp. 1968.
Tőkei Ferenc: Antikvitás és feudalizmus, Bp. 1969.
Farrington B,: Tudomány az ókorban, Bp, 1949.
Kéki B.-Köpeczi Bócz I.: Azirás története, Bp. l97l.
Tronszkíj: Az antik irodalom története, Bp. 1953.
A művészetek története, szerk.: Beöthy Zsolt, Bp. 1906.
Artner Tivadar., Evezrédek művészete, Bp. l965.
Castiglione László: Azókor nagyjai, Bp. 1971.
A hadművészet ókori klasszikusai, szerk.: Hahn István, Bp. 1967.
A filozófia története I. k., Bp. 1958.
Seidler G. Z.., Politikai gondolkodás az ókorban és a középkorban, Bp. 1967.
Terencsényi-Waldapfel Imre : Vallástörténeti tanulmányok, Bp. 1960.
Terencsényi-Waldapfel Imre : Mitológia, Bp, 1960.
Mitológiai ,,Ábécé", Bp. l970.
Schliemann fI., Eletem és ka|andjaim, Bp. 1963.
Petz V. (szerk.): Ókori lexikon I-II., Bp. lg12=_1ga4.

Az vonatkozó
egész ókorra
forráskiadványok
Világirodalmi antológia I. k., Bp. 1952.
Filozófiatörténeti szöveggyűjtemény I. k., Bp. 1958.
Történelmi olvasókönyv I. k., szerk.: Hahn István, Bp. 1962.
Egyetemes történeti szöveggyűjtemény I. k., szerk.: Polányi Imre, főiskolai
jegyzet, Bp. 1973.

Az őstársadalomra vonatkozó
szakirodalom

Ceram C. W.: A régészet regénye, Bp. 1965.

Childe V. G... A szerszémok története, Bp. 1949.
Childe V. G.: Acivilizáció bölcsője, Bp, 1959.
Childe V. G...Az ember önmaga alkotója, Bp. 1968.
Clark G,: A vadembertől a civilizációig,Bp. 1949.
Koenigswald: Az ember története, Bp. l968.
Kos zven : Matriarchátus : az any ajog kérdésénektörténete, Bp. 1 950.
Lamíng A.: Az őskori barlangmüvészet, tsp. 1969.
László Gyula: Az ósenrber művészete, Bp. l9ó8.
Vértes László: Kavics Ösvény, Bp. 1967.
Yértes Ltiszló: Medveemberek krónikája, Bp. 1955.
Nyesztruhov M. F.: Az ember származása, Bp. 1960.
Bodrogi TlDor.. Mesterségek születése, Bp. .19ól.
Ferenczy Endre: A magyar föld népeinek törtéílete a honfoglalásig, Bp.
a<Á
JJ't Magyarország régészetile|etei, szerk.: Thomasz Edit
l958

_1 |

it
 Az ókori keletfe vonatkozó
szakirodalom
I.: Azókori Kelet története, Bp. 1951.
Ávgyijev V.
Gilgames. Acyactáblák üzenete, ford.:, Rákos Sándor, Komoróczy Géza,
Bp. 1966.
Komoróczy Géza: Héber mítoszok és mondák, Bábel tornya; az ókori Közel-
Kelet mítoszai és mondái, Bp. 1964.
Komoróczy Géza: A sumér irodalom kistükre, Bp. 1970.
Kákosy L.-Varga E.: Egy évezred a Nílus völgyében, Bp, 1970.
Kayser H.: Thébának százkapuja volt, Bp. 1969.
Desroches-Noblecourt : Tutanhamon, Bp. 1966.
Wessetzky Yilmos-Kákosy László: A varázsköny1 Bp. 1962.
Moravcsik Gyula: Papirtsok világából, Bp. 1942.
Kína rövid története, Bp, 1960;
Tolsztov Sz. P.: Az ősi Chorezm. Bp. 1950.
Dobrovits Á.: Az ókori Kelet irodalmai, Bp. l9M.
Dobrovits Á.: Aparaszt panaszai, Bp. 1963.
Varga E.: Egyiptom művészete, Bp. 1958.
Kákosy L.: Varázslás az ókori Egyiptomban, Bp. 1969.
Baktay E.: India művészete a történelem és a művelődés keretébén az őskortól
aXX. századig, Bp. 1958.
Miklós-Tőkei: A kínai irodalom rövid története, Bp. 1960.
Az ókori Kelet világából, szerk,: Sztruve V. V., Bp. 1956.
Graves-Patai: Héber mítoszok, Bp. 1969.
, Kosidovszky Z.: Bibliai történetek, Bp. l9ó8.
Kriveljov: Ásatások a,,bibliai" országokban, Bp. 1969.
Ókori keleti történeti chrestomathia, szerk.: Harmatta Jánps, Bp. 1960.
Flavius r,: A zsidó háború, ford. : Révay József, Bp. 1964.
Flavius r.: Á zsidók története, ford.: Révay József, Hahn István előszavával,
Bp. 1966.

A görögség történetére vonatkoző

szakirodalom
A klasszikus Athén, Bp. 1966.
Ranovics l,,B .,Hellenizmus és történelmi szerepe, Bp. 1952.
Szódeczky-Kardoss Samu: Az ókor története III., Görög történelem; Egye-
temi jegyzet, Bp. 19ó5.
Szergejev Y. Sz.: Az ókori Görögország története, Bp. 1951.
Ritoók Zs.-Sarkady J.-Sziláeyi I. Gy.: A görög kultúra aranykora, Bp.
l968.
Sarkady Jónos: Ademokrácia bölcsője, Bp. 1960.
Marót Kóroly: Homérosz a legrégibb és a legjobb, Bp. 1948.
Mireaux E.: Mindennapi élet Homérosz korában, Bp. 1962.
Szabó Árpád: Homérosz világa, Bp. 1956.
Szabó tirpód: Sokrates és Athén, Bp. 1948.
Borzsák'István: Agörög irodalom világa, Bp. 1965. 355
23*
 Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története I-II. Bp. 1964.
Szilágyi János György: A görög művészet világa I-II. Bp. 1962.
Cs. Tompos Erzséber., Görög építészet,Bp,1972.
Hornyánszky Gyula: A görög felvilágosodás tudománya. Hippokratés, Bp.
1910.
Wagner József:Az antik világ zenéje,Bp. 1943.
Mező Ferenc: Az olympiai játékok története, Bp. 1929.

Forráskiadványok
Görög történeti chrestomathia, szerk.: Borzsák István, Bp. 1960.
Régi görög hétköznapok, szerk.: Ritoók Zsigmond, Bp. 1960.
Gazdasági élet az ókori Görögországban (Sarkady János), ,Bp. 1970.
Hérodotosz: A görög-perzsa háborúk, ford.: Terényi István, Bp. 1967.
Hérodotoszi novellák, szerk.: Szabó Arpád, Bp. 1959.
Tht*íididész: Művei, ford.: Zsoldos Benő, I-III., Bp. 1887-1888.
Xenophón: Anabaszisz, ford.: Fein Judit, Bp. 1968
Plutailchosz: Párhuzamos életrajzok, ford.: Máthé Elek, Bp.
. Arisztotelész: Az athéni állam, ford. : Ritoók Zs.-Sarkady J. Bp. 1954.
Ariszlotelész: Politika, ford.: Szabó Miklós, Bp. 1923.
?latón: Az állam, ford.: Jánossy István, Bp. 1970.
Homérosz: Iliász, Odüsszeia, ford.: Devecseri Gábor, Bp. 196O.
Hésziodosz: Munkák és napok, ford.: Trencsényi-W. I., Bp. 1955.
Eésziodosz: Az istenek születése, ford. : Trencsényi-W. I., Bp, 1967.
Graves R.: Görög mítoszok I-II., Bp, 1970.

Róma történetére vonatkoző irodalom

Ferrero G.., Róma nagysága és hanyatlása, Bp. 19l3-19t6.
Tomasz Jenő: A. római földkérdés, Bp. 1942.
Maróti Egon: Az ókor története IV., A római köztársaság története, Bp. 1965.
Egyetemijegyzet
Hahn István-Maróti Egon: Az ókor története V., A római császárság története,
Bp. 1965. Egyetemi jegyzet
Maróti E.-Horváth L K.-Gastiglione L.: A. régi Róma aranykora, Bp. 1967.
Ranovícs A. B.., A ?ómai birodalom keleti tartományai, Bp. 1966.
Maskin N. Á.: Az ókori Róma története, Bp. 195l.
Maskín N. l.., Auguslus principatusa, Bp. 1945.
Wirady kíszló: Későrómai hadügyek és társadalmi alapjuk, Bp. 1959.
Szergejenko M..,Pompei, Bp. 1960.
Ürösdi György., A régi Róma, Bp. 1967.
Ürögdi György., Róma kenyere Róma aranya, Bp. 1969.
-
Warmington B. H.: Kárttrágó, Bp. 1969.
Falus Róbert: A római irodalom története, Bp. 1970.
Aljtildi A.: Magyarorság népei és a római birodalom, Bp. 1934.
Budapest története I., Budapest az ókorban, Bp. 1942.
Szilágyi ;'iínos., Aquincum, Bp. 1939.
J)O Német Gyula (szerk;): Attila és hunjai, Bp. 19,tO.
r
l
I
I

Forráskiadványok
Római történeti chrestomathia szerk.: Borzsák I., Bp. 1963.
A régi Róma napjai (Szepessy Tibor), Bp. 1968.
Rabszolgák az ókori Rómában (Maróti Egon), Bp. 1969.
A csásári Róma, szerk.: RévayJózsef, Bp. 1958.
Római regék és moridák, szerk.: Boronkay lván, Bp. 1961.
§allastrrrs., Összes munkái, ford.: Cserép J., Bp. 1910.
Cicero M. T.., Válogatott művei, szerk.: Trencsényi-W. I., Bp. 1958.
Az Auctores L'atini sorozatbar- azí.,il., IV,ésVII.kötet adja közre műveinek
jelentős részét(főszerk. : Szádeczky_Kardoss S.)
Cato M. P. : A földművelésről, ford.: Kun József, Bp. t966.
Caesar lulius: A gall háború, Bp. 1964.
Caesar lulias: A polgárháború, Auctore§ Latini IX. k. Bp. 1969,
Livius: A római nép története a város alapításától 1-4. k., ford.: Muraközi
Gyuta, Bp. 1969-1972.
Tacilus összes művei, foid.: Borzsák I., Bpest. 1971.
Suetonius: Caesarok élete, ford.: Kiss Ferencné, Bp. l968.
Historia Augusta, ford,: Terényi I., Ferenczi E., Hahn I., Bp.
Ámmianus Marcellinus: Történeti könyvei I-II., ford.: Pirchala Imre, Bp.
1916-1917.
Cornelius.llepos: Hires férfiakról, ford.: Székely I., Bp. 190l.
Ifj, flinius levelei, ford.: Borzsák I., Bp. 196ó.
Vano: Afö|dművelésről, ford.: Kun J., Maróti E. bevezetésével,Bp. 1972.
Appiatiosz : A római polgárháborúk, ford,: Hahn I., Bp. 1966.
 É
aÚ

o
o J
J 60
.(B
b0
\(ü

(d
,}l
LL
.=o E
)._
=§
láO
r.o rCB
i; .5a
'9 := .l
aB
N

§ü ,s ü.§§; :E
=

!h *E -
o.x

i
.§o ,_ i .ö ii5 oo
eF§
,F
.d

(B--:l É
L

i;§e§*.g§€§ ,§u§
,oco !
9
Eg
.oE §
üt€
HóE 6
=LNl

€§,Tii§§cs§E |§§B E §ro

= § e,g-§ E
v }.=.(d.='
üE
o!
§i*E€Éí§§§ fu§ Éo,=xHÉó
iÉiE =_y ts
:N
so

t
.F.) it,§ s.a
:=(d 5:§ x
FD
cB
N § §*§; rg*te $E gE§ ünt=s <§
EL

r6ql i F69trN

"o
r6ql
r)
:=
=o
Jo
!G
9p = ., p
L.-o

E lo §o §§§§8383 83?
§R.! §srp€ fi* 8; R
É .o
9 H o o-FÉ N=,É9 D.g_
() ;gtttlíltrE.o.olll!-.t
|-{
ro
E ,6 8888888 l
ö= s§§§***-]
:T;
§§§SSeiil§
X J,::. ;i ai;,'
Ji=
l-{
 ll
{6
óa
'lü 09
9E ,9&
'L
,ts.E
ú^

,9 ö E
F 6E
3 ,ö E
yai;*
,39
}9
'o
K ,= .ó §
.^ J p.,
EÉ
.!
.9o6ú.6 oq
_-9--.3
^- !2 9 '9.=
o o É o. ^rÉ (§
=o: = d(§tr
.=X -o r: Ecti
:ö ,ő .o
p! - *.ö!tr.d

o^
(n
g§,
=
(B
o
.o B
l ox?
§
o
a! Tc'
ó!, y
UE§
96
E
o
:-lz oE
§§E
Ja
.o ,o
> 9H O> .(!
E -V xN !! E EH8 .b
N
o
§o 9E ,EtH
frɧ h. D
(d
a
É
.(! N.- ,b tr
_! {ü9 .:(B E
;9 1o
,§,3E;é
.É
,§.g E
ö
(B

É 'N
u !9o_
öOiO oo.§ o x.ú
€ :oq
:ó§ úb .ú
:ö
úeE€ §
w.o = Ja
:ci

<o o H

,o .:3
.o
.§
.E
..(B
,o
: ..É }1
.=ó
(B
(É (B dN
k .b0 .N
.(t
.6 gO
ax É
,(ú Éo
o d§? (d
€
aü
É E6
.9 .!
öll
€{!
.É
.Jl
. (d,
.!
,t.3 i_ N
.(É
'So> É ,É
,{n E3B
, y,= ,y
!() ll V
x§§
.N
o,A . É
".d
)a
A .B :o. :C§
.,l) -!lx l N §.-.= ö0_
.É
H
$§§
,bE
o
Ji
.6
..(§
,E)
.! d=F
tdo
9c
tsE
()
o0 :§ :BE .I
.I N !.i
Ja'd
oE
É
() lO'! o a'! E^
.{)E
.o
.§.
bD
-BF ;ö U ,d\/LJ
,N
d!Jo
NoN
:M .l-

_oc) o
qrl
§'§ HÉ ,§
ú r+ o
8 E öK §
§J ut 63.
.

§
H,J* T 9'TT .T §
T
B§
.:- :
F3
l- §- § ű .,S
í= ; D€
§r D'3
.r
88§8
rl-rr t€S8 \o\o\o\o
O\o\o\o §N§3 \o
=
NÉRX§* N= x X ; ÉÉ ;
EÉFil|'Oó.=F.:
 E3
o
,c) §
,3 q) x=
QÉ
-15 ).(B=
o
q
o
c}
.ú!
_ o.r
.9
Ja
o
o .H'B.Ée
=.-> o
€ b|}
É ö'_a .É
g,al
o (d P
,3 Esl .!
(B
_06
*.9§6 ;^
..d
(B
N
:o
JN ll
(ü
.É?§
=!
§
öl)

É -Ó >tí i
oöl)=
o
N
.o
k E€,§,i =

É
q)
3
ú9
i
\o{
§€
§N
J< "oa
o

E,x
bl)
.(B .rd o
N .dj
fi .ts \(B 9(ú
o
oo
!o
§,t b ,o
.o
c}
:N
ü (r)
N^
k Cl
otB
:o !!D- q .!
,N Io
o
€o B
(l §t.H §€
§' trÉ o !
§7 :.8
.é
eON
,ó €xE.:dE
É3
H
c
g § F*§;
;::' .o
.5
9.E
'a9}i
Noó
§ y-É §_9 E b
!B .B
É §öHÉ
.o Cú .i:=*j2
.Hei§3 :,6 *ü o' z.b s i-:
N
rn A 0i< t< E<

:_
-o
o
(B
.E
,o
é
o
.tr
.o
t
öH ,a ó
9
o(, .(ú
,o § .00
.í! "§'
É
G) o .o (!
...ü V
N ] ,sr
o
V :§ L
o
.E
:x
. *l'
.,3 o
o
l a .E
o N
.=o §'
,(B
.N
.€ .&
Ja .o! § . 0|}
9 .!a . x.(Ü ]o Eatr.É
.k
-o
.q .{) É
EE :.-, d .() d .§' ,N .Ei
,Ja v
Y§l 'p9 ,€,(B E=
,y .o '..É .o
Jx :(ÜE =1
B§ .g
.(ú
.N o
.= 6,
:! oó .o o
.:aL
.!9= .p ,5E :o .A o
z
=_ö ,N
.ÉM :<
(n
.]

TTT"ilTTT j T]
lo
ú N
\o óo\ ooo\ l* h l^\o t\ r+ \o
TT
F- €l^ $
o@öl _N o o\ o N
-l
o
,e
trr !i\o oo€ oo br+o\hnoo o\ o\o\
É\f, c.l o
É€
!+o
I

o o\€
\o _!@\on \on óoo|c.lalHo
r^hnr)hnh .o\ -o\ o\
=i
hn Dnrlh nh D$ $$ §$s $*
H';-.!
,
 i
C
€!".i
:9
6.o
9*E
E E,§ q)
ooú
6Eo oÉ
>id H
.8oÉ
>§o
:o

öeE
xo
§.6.i B€ o u)

É
=€
xÉ=§ o
Fl

a
*lr.o
§§
=ü ,§
g§
Qó
9,o
9 ,, o iÉ
H 6
q
id-HPql
,§i*i*g.§§-§á.É3t
B üB§t§,.
g§tg€Éi§E3᧧ -§§
§§§§§§ l §§g
i:,§:8ÉE?#l*I§ §§§É§ n-§i ág

ro
áesaEsn BR 3 t§§q j §T B
ó
\l
R3
YTii§iY íT .*J TiT uin \t6F,tlo
N6
é-o\-tééoÉÉ.o
€§§§§§€§$§
úéo.n
s§§$ $9$s§+sss §9 **=**§á§
oé-,qqQ!--H
**
 (É (§
.(ü
(É

9
Eo
ő =,o
9€
C ,,

\oN 6 a=N .:í

Of7
!É
§ ES
Eo Jl
!. o:o
:óJ o
o ! .ó ö0
o
Oo
=J
o0 .Fő é !É
o.B É
É
cÉ
É ó .B (do
.(ü }.5 _o:D 6 .x §
€,oDE .l .$3
'x -o
,§i, :É ; o GiE
é dt

í?
o i,ij o -
o.o tr d*!:
§'áE ü:E5 o=
(:d
o öo ,t =6
B,g
.Ó'^ .§§
Es
n.9
§ö
N
o GA lÉ,goó
ÉH
.= lo9
ar€ ,É
9§§§§ ,io
r "
or
nc§ o .!4!> Az : oN
V<

d
N
\o
..ú É
o
€ !óN É
.o
!
o €o ox
y,§
c}
tó (n
}
aú
J..B
lo (n
o .
E
N,ra
-ó,
- rr)
..3 § .3,6
N N,=
o '.o É
N ú!!
..= öD <.;
.E (É,
.4r :
N
:i{
6 ,ü-
,.(! E
OE
trÉ :=o
,+ if.^
A6
;x
a9 .C)
aci :E h,H
ö1
l{-9i
§E
!H
l'
:§
.o :=ü.§
.:i p.ó :-95
'od
'Ec
'N'-

53§ ,§6d
a.t' É

'ii, d E
'(t iE§g
,§G tr .§'
'E
(B
E
i,.u
:E6
,c

€ g§ EE {9§'
o -:J..B ..o )l
J Cú
,<i Jr § :tr (!
.9(Ú
,z
a;.Sa*Érd
rr"o-E s .(d .! :B iT Ic
.tr (ü . oN
:,o fr
88E3 }3 3:ó
ÉÉr É! É ..lz
.
ó,-
o ÉÉ
.(B N

EE§
ad
.6 É .(§É
6= :€ :E9R :
:(É .É6
bh§ h8 b .}l
zz z<z .(J :<<<
(É (É. rd- d E.ú . lFr r, ..o É .Ja*i
O :<<

i
o.1
;ío

h g
T.,
c) n ncl 6 oH+o\- X
" A
N o oÉnr-\o o*óoc{ o $ í,]
o m mó\oclN- c{NÉa{N cq .J
óe.l* .i*F-
l l lIllll
\o+N\o\oóéó\ooé<ioiorr
lllll l l
!ö\o.+6e{ €
l=
aroo
óoal a.lc§Éo9 o@et*l'-F-\on<l$ -ÉÉoo \o *Ém
O
E §
;r B §§
a§ §E§
!s-§
§ágg §s
c§€§ ;§l§É
Ér.§
l ;§É €
§ ,§É§*,
§EÉ;;t§ €
; t§a*§§u
";e§Tejt

§-ss§*iÉɧesi§§Eɧ§É$§§És§s§§§§§iɧ

'o
_o
.§
o
o
a Jt
o
@ }a
t!
.ú
ó E
0o o
Nr
€ a=!
:op
í) H6
(n :oÉ
-:V
€E
&

tsr
d@ o c.l\oh
,fX ,f
ooüsor*or §! |! a. m 96ó r o\ \ooiöc;
ílllllll l l l ||l l ll|l
$H hrr--€ É h€- r o\ÉÉÉ
óó mr\o$orc{oono\o\Émm
öloooo\@€ Fl-.\oh$r+$* lN_ | <f,
ósor i€-- d@ -Én$dr6 §nh.\o\or
É\ohN
€o\ooÉÉ
ÉiÉÉ <f öl ,
; qj qj X.
Jl ...: ..j ..i
 l

!a J4
-o
9B_
,-\€
'i ..i
oo
oÉ
do

B§
.§
]2
.o (É

.*É ,E 2ő
rctrÉ c§ -Es s
Ed o,}Z
oÉ
E
_8 Po JZ

.EE; Et Eö, 3
.cB .
;?
gS
(d
N,o
=-i §t .o(B .üo
€^*
(ú

i
F.H
VEo: 3
é pNo .o.sZH (ü
ja §
='d'3 9,E
§€t*§t s _e : E.i üg ɧí
=N
-*,!E g€ G'o
s!
EÉJiɧ§E€ §-€EEü, 9pü
§§5iÉiÉfii=aú, E§ .:11= s (Ú x.xÉ{
E E,E :6
<i .o.6
-§ .§,.9
_ .aú

É§í§§§§§É § EE@ *E ;pgS§§T*ÉE 5!

3_9§ g; É,EÉE É,i,i
Nd
o,5 Ép H;a,E 9iEE.9§
i§
<<<a U<<< O<< óó 34.
EN
&

0o
.Cd
N
H
o
ö0
:o

o
.o
o
J4
c) :o
q)
M
!o
o o
o
,}4
É
.(l
p
EÉ
6!x
!0=
§H
"i|Z

§€

a.|
I

lo '!! r-
I

a 9 o oa $ o\ o

lllTllI11
Nom!s!+ó!í.\t§
ho.ü óohoor-\l\onóN 6 óH h\o
ó€@ HÉe{oo\fhr-6++ N óh
ö.lNc| ooomóammoÉs § $\t *s N
 Tartalom

Az EMBEnrsÉc ősrona
Bevezetés I57
A ember kialakulása" eszközei [8]
- AzA ósközös-
termelő,
korszakftilosztás [7]
munka kialakulása [1 l ]
- AAztársadalmi slervezet fejlódése [l4]
ség fölbomlása [15l
-
A vallás kezdetei t6l
-
A művészet kezdetei [2l].
- -

j 6;z óKoRI KELET

Bevezetés 1271

Mezopotdmia
A sumerek [31l -- Az akkádok [3Z!
- Az óbabiloni birodalom [33]
- A
művelódés [36]
Egyiptom
Az archaikus kor Az óbirodalom A közepbirodalom
[40]
- [42]
- [47]
-
Az újbirodalom [49]
Az egyiptomi művelődés
Azirás í52|- A vallás Művé;zet,'irodálom, tudomány [56]
[53]
-
India
Áhm és társadalom [63] India kultúrája [66]
-
Kína
Kína története a dinasztiák korában t68] A kínai kultúra [72]
-
A Közel-Kelet népei
A hettiták, a hurriták, a kassziták [74],- Fönícia [77] - Palesztina
A vallás asszír birodalom [83] A médek és a Fr,rzsák [84]
[80]
-
[81]
-.Az -
A GöRöGöK óKoRI TöRTÉIIETE.
A görög törénelem kezdetei.
Áz,,előidők"
A görög fötd t89]
- A - A
görögségelótti kultúrák t9O] görög törzsek
megjllenése ]92] .r műkénéi kultúra t93]
- kor társadalma [97] - AzA
A dór vándorlás [95]
átmeneti kor gazdasága [96]
-
Az átmeneti
- ' 365
Ú;ir.á; i;;r;'il;, ;arisztokrácia uralma [99] A polisz [l00i
-
 Az archaikus kor (I. e. VIII-VII. szánad)

G azdas óg, társadalom, t ür atnis z

A göröggyarmatositás Az
- Az
[l02] archaikus kor gazdasága [105]
archakus kor társadalma U06] - A korai türanrrisz [108]
-
Áthén az archaikus korban
§zolón reformjai [111] _ Peiszisztratosz tiirannisza Kleisábenésr.e-
formjai -
Á spártai óllam
A
- A spártai
spártai társadalom és az államszervezet |12O| életmód [l22]
Az archaikus kor művelődése
A vallás
Homérosz és Hésziodosz istenei [124] Mitológia istenek"
U27I- Ünnepek, szentélyek tl28]
- 1126|
-,,Ilj
-
Az irodalom

- A líra [130]
Eomérosz és Hésziodosz tl29t
A filozófia kezdetei |l32l
A képzőművészet kezdetei ll34l

A klasszikus kor (I. e. V-IV. század)

Á g ö rög-p er zsa k üzde le m

- A
Dareiosz háborúi t137] Xérxészbadjárata tt+t] déloszi szövetség,
Kimón [146]
-
periklész kora

Hatalmi politika [t48] Á gazdasáE|l52)- Azállamés a társadalom

- [154]
Küzdelem a hégemónióért
t
A
- A
peloponnészoszi háboru t16O1 poliszrendszer fölbomlása tl65l
Makedónia fölemelkedése [l 67]
-
Á klasszikus kor művelődése
_
4" irgdalom [l7l1
múvészet [18l]
A filozófia al74l
- A történetirás ll77l -Aképze
A mindennapi élet

- 4
A csatád tl86l A nevelés n87l A.ház, aüselet, az étkezás [l89]
város [l91]
-
Ünnepek, tinnepségek [l92]
-
-

A hellénizmu§ kora (I. e. IV-II. század)

Nagy Sóndor birodalma

366 A hóditó hadjáratok A birodalom és fölbomlr,{sa [197]
t194]
-
 A he l lénisz t ik u s államok

- A
Szeleukidaállam
Gazdaság és társadalom tlr91
- Egyiptom t20l]
Makedónia és Görögorszáeíz02l
[202]
-
A hellenisztikus kultúra
Tudomány, irodalom, művészet IzCÉl A hellenisztikus vallás t209]
-
' -
A zsidó vallás a hellenizmus korában [2l0].

AZ ÓKORI RÓMA
Itátia tesrégibb története
A természeti körüImények t215] lakó i|217l
bevándorlásá í2l7t
- Legrégibb
Az etruszkok P18]
-Az,,italicusok'
-
Róma legrégibb törtéflele
A monda [221] a hrétdombszövetsége [221]-A,,királyságkorá-
- Latium;
nak" társadalma {223l Servius Tullius reformjai í224!,
-

A köztársaság kora. A korai köztársaság

Küzde le m a jtinnmar adásé r t

Róma és a szomszéd népek [228] Veii elfoglalása, a gall tárnadás
A rendi küzdelmek l23ll
- [230]

A néptribunok l23ll
leárulása[233t
- A
tizenkéttáblás törvények í232l
- A küzdelem

I tólia mes hódít ás a I234l

Állam, társadalom, gazdaság a korai köztársaságban í2367
A népgyűlés.és a senatus [237]
- Maelstratusok [239]
- A papi testületek
í239l
- Társadalom, közigazgatás l?nl - A hadsereg l24U
- A gazdasági
élet I242l

A birodalom kialakulása (265-t33)

Róma és Karthágó küzdelme í244l
Karthágó í2441 Küzdelem Karthágóval. Az első pun háború |246l
Hannibál Itáliában [357]
- -
Á Földközi-t enser ke let i medencéjének meghódítása
A
- A hódítások í249l - A
hellenisztikus államok I248l provinciák [250]
A társadalom [25l]
-

A köztársaság válsága és bukása. (A polgárháborúk kora 133-3l)

A rabszolgatartó gazdaság és tórsadalom

- A - Osztályharcok l. Rabszolga-
A rabszolgák [253] gazdaságiélet [255]
fölkelések az i. e. II. században (256) Osztályharcok 2, A Gracchusok
reformkísérletei't2s8] A hadseregreform
- [261] 36'I
-
 A köztdrsaság vákága P56l
Marius és Sulla kiiedelme 1262l Sulla diktatúrája t2641 A Spartacus-
féle fölkelés [265] - -
A köztársaság bukása
Harcok a kalózok és Mithridatész ellen. Catilina összeesküvése 1268l Az
első triumvirátus [27l ] Caesar diktatúrája I27 4t A második triumürátus -
A köztársaság vége |277l - -
|276'J
-
Á köztórsasdg korónak művelődése
Az irás í279'l
- Dráma, líra, epika [280] A próza É,pítészet,
Szobrászat [285]
12827
-
Á rómaivallás

- Az
A kezdetek 1286| állam szolgálatában [288]

A császárság kbra (i. e. 31-i. sz. 476)

A korai csás2árság (i, e.3I-28$
a t u s a |29 l)
A ug us z t u s pr incip
Hatalmának al"p.i"iriSrl provinciák, a kütpolitika [293]
-e -Atársadalom
|296J.. A művelődés, [298]

A császárság első két évszáz.ada(3O2)

- A
A Julius Claudius-dinasztia [302] Flaviusok t306] Az ,,Antoni_
-
nusok'i t307]- All., század, gazdasága [309] -
A II. század társadalma
A műlelődés t312]
-
A sázadforduló válsága (a Severusok) [317]
[310}

-
Áz anarchia
A birodalmon kívüli világ t319] ._ A katonacsászárok; a katonai anarchia
[320]
, yallós a császérkorban
A római vallás
- AAkereszténység
kereszténység kialakulása.I322l Megbékélés
a társadalomm al [324|
[32l]
terjedése [328]
' -
-

A dominatus kora (284)

Az ideiglenes stabilizóció

- A
Diocletianus [328] Constantinus [330l vég kezdete" t334]
művelődés [336]
- -,,A
A nyugat-római birodalom bukósa
A nagy népvándorlás [339] A bukás [340]
-
A mindennapi élet
A város t341] A ház, a lakás t343]
- É,tkezés,ruházat, testápolás í344I _
Idósámítás
gyógyítás [351]
1346l
- A szórakoás 13461
- A család, a nevelés [34l]
- A
368 Szakirodalom |353l