20090103

tudomány 2009 / 1.
szám
Lipcsei Ildikó
Az ókori Irán birodalomszervezı dinasztiái - médek és perzsák
Egy nép, mely ma már szinte feledésbe merült, de több ezer évvel ezelıtt rettegte ıket egész
Ázsia, Afrika és Európa egy része. Egy nép, melynek leszármazottait ma primitív, fanatikus
emberekként könyveli el a köztudat, elfeledve azt, hogy micsoda fantasztikus kultúrával
rendelkeztek. Elfeledik azt, milyen szellemi hagyatékot örököltünk tılük, s mennyi új
dologgal ismerkedett meg általuk a „civilizált” európai világ. Miben gyökerezik vallásunk?
Az iszlám elıtti Közel-Kelet hitvilágában. Mővészetük, építészetük maradványait nem
csodálja e meg a mai „civilizált” európai ember? Lélegzet visszafojtva ámulunk
monumentális épületeik romjai elıtt, s eltőnıdünk micsoda munka áll e mögött. Mekkora
szervezı egység, tudás és tehetség árán jöttek létre ezen építmények. Nagy múltú
birodalmakat hoztak létre, s némelyikrıl a hétköznapi emberek szinte még semmit sem
hallottak. Ilyen nagy múltú, de alig ismert birodalom volt a médeké is, mely korban megelızte
a híres és félelmetes perzsa Akhaimenida birodalmat. De mit törıdik ezzel a mai modern
ember? İ csak azt látja, hogy a Közel-Kelet állandó harcok színtere, fanatikus vallási háborúk
tizedelik az arab népességet, s titokban talán örül is ennek, hiszen csak a terroristát látja az
iszlám híveiben. Mi volt azonban az iszlám terjedése elıtt? Hányan ismerik Nagy Kürosz
hatalmas birodalma megalapításának történetét, s I. Dareiosz birodalomszervezı munkáját?
Korukat megelızve központilag szervezett, jól mőködı egységes birodalmat építettek ki az
Akhaimenida királyok. De kik voltak azok az Akhaimenidák? Van akit érdekel ez a dinasztia,
amikor az ókor olyan jelentıs uralkodókat sorakoztat fel, mint az egyiptomi ramszeszidák,
vagy a római cézárok? S ott van Hellász, a mővészet és a szépség hazája, a filozófiai
gondolkodás bölcsıje, a poliszdemokrácia ma is elismert megalapítója. Mit tud felmutatni
ezek mellett egy méd, vagy perzsa dinasztia? A nagyságot. Azt a nagyságot, melyet mai
ésszel szinte fel sem tudunk fogni. Eltérı tájegységek, eltérı vallások, eltérı népesség… s
mindez egységgé kovácsolva. Ebben rejlik a nagyság, és a legyızhetetlenség mítoszában. 120
éven át a Perzsa Birodalom legyızhetetlen hatalom volt. Legyızhetetlen! Ez tény és nem
csupán legenda. De ahogyan a csillagok sem ragyognak örökké, úgy a birodalmak is eltőnnek
www.e-tudomany.hu III - 1
tudomány 2009 / 1. szám
egyszer, s nagyságukról csak emlékek maradnak. Kell, hogy maradjanak emlékek, hacsak
szájhagyomány útján is, mert egy-egy nép ekkora volumenő teljesítménye nem tőnhet el
nyomtalanul. Kell, hogy ápoljuk a hagyományt és tiszteljük más népek történetét, hiszen e
nélkül hogyan várhatnánk el, hogy ık is tiszteljenek minket?
Számos ellentmondás és homályos adat nehezíti az iráni népek történetének alapos

megismerését, de a sok jeles kutató és történész munkájának köszönhetıen betekintést
nyerhetünk a régmúlt történéseibe. Mivel a perzsákról és a Perzsa birodalomról a görög
történetíróktól értesülhetünk, a perzsa nevek mind görög eredetőek. Hérodotosz, aki a ióniai
Halikarnasszoszban született, gyermekként megélte a görög-perzsa háborút, s mővein
keresztül életközeli képet tár elénk e népek múltjáról. Sokat segít ismereteink bıvítésében,
Xenophón és Plutarkhosz is.
Média és Perzsia földrajzi elhelyezkedése, természeti adottságai

Az Iráni-felföld a Perzsa-öböl és a Kaszpi-tenger között helyezkedik el. Ez azért is jelentıs,
mert Ázsia és Európa nagy kereskedelmi útjai itt kapcsolódnak össze. Irán területének nagy
része magasföld, jóval túl a tengerszint feletti magasságon. A Felföldet és a térség közepén
elhelyezkedı sivatagot hegyek veszik körül (délnyugaton a Zagrosz hegység; északon az
Elbruz-hegység). A Méd birodalom területe északon a Kaszpi-tengertıl nyugatra, a
mezopotámiai nagy folyókig feküdt. Atropán állam volt a központja, de egy idıre Média
bekebelezte az egész Iráni-fennsíkot. Egészen Észak-Mezopotámiáig kiterjesztették
hatalmukat a médek, mely terület gazdag volt ásványkincsekben, drágakövekben, s
termıföldje is kiváló volt.
A perzsák az Iráni-medence nyugati részén, Médiától délre, a Zagrosz hegység láncai között
éltek. Az Óperzsa birodalom centruma kb. a mai Irán és Afganisztán területével esett egybe.
A hegyek között jelentıs csapadék hullott, mely erdıket, füves pusztákat öntözött, a medence
közepe felé azonban egyre szárazabb volt az éghajlat, s itt sivatagok terültek el. Perzsia
földrajzi elhelyezkedése lehetıvé tette, hogy nagyobb hatalmi változások jöjjenek létre a
térségben, és hogy a nép itt meg tudja védeni civilizációs vívmányait. A hegyoldalakat sőrő
erdık borították. A hegyi legelık alkalmasak voltak a birka- és kecskenyájak, valamint a
lovak tartására. A lótenyésztésnek nagy jelentısége volt a harcászatban. A földmővelés

alapjai is hamar megteremtıdtek. A perzsáknak korábbi történelmük folyamán kapcsolatban
kellett állniuk az oázisok földmővelı, állattenyésztı kultúráival, mert ezeket az ismereteket
elsajátították. A térség gazdag kövekben (pl. márvány) és ásványkincsekben (pl.: ón, ólom,
vas, réz, arany, ezüst). Az ókorban a kereskedelmi utak mentén virágzó városok jöttek létre. A
városok gazdagsága vonzotta a térség népeit, s jelentıs harcok folytak a kereskedelmi utak
megszerzéséért. A keleti-nyugati kereskedelem, mely luxuscikkeken alapult, illetve az észak-
déli kereskedelem, melynek alapja a tájegységek különbözıségén nyugvó kereskedelem volt a
korszak végéig meghatározó maradt.1
A médek, mint Észak-Mezopotámia ıslakói

A Kaukázustól délre már az ıskortól kezdve éltek különféle rokon népek (hurrik, szubartuiak,
urartuiak, médek). İk nem szemiták és nem indo-árják, hanem turáni népek voltak, ezért
asiani népeknek is nevezik ıket. (Egyes kutatások szerint Észak-Mezopotámia vidékén jelen
voltak a magyar törzsek is, s ezt sok történelmi jegyzet bizonyítja.) Észak-Mezopotámia
gazdag terület volt. Jó termıfölddel rendelkezett, s bıvében volt az ásványkincseknek is.
Három különbözı emberfajtának és nyelvfajtának az ütközı helye lett a térség. Az ıslakó
szubartui-hurri-elámi-méd népeket a szemiták követték (ık alapították Akkádot és Asszíriát).
Ezután észak felıl betörtek a délkelet-európai népek, és kis nemzetekben terjeszkedtek dél
felé. İk alapították meg Iránban a Perzsa birodalmat a Méd birodalom felett, háttérbe szorítva
az ıslakó urartuiakat, elámiakat és médeket. E népekkel egyébként jó viszonyt alakítottak ki,
s sok tudást sajátítottak el az irániak az ıslakóktól. Késıbb, a Perzsa birodalom fennállása
alatt a médeket egyenrangúként kezelték a perzsák.
A médeket a tudomány árjának hirdette, de a kutatások bebizonyították ennek az ellenkezıjét.

A helybéli babiloni hagyomány - melyet Beroszusz írt le - egy ıslakó, nem szemita és nem
árja népként említi a médeket. Annak ellenére, hogy ı kaldeus volt, nagy fontosságot
tulajdonít e népnek, s ez amellett szól, hogy a médek Mezopotámia ıslakói lehettek. Ez idı
tájt nincs nyoma az iráni nyelvnek ebben a térségben, tehát feltételezhetı, hogy a médeknek
kezdetben semmi közük nem volt az iráni eredető perzsákhoz. Királyneveik sem iráni, hanem
1
Györfi János: Az Óperzsa birodalom tündöklése és bukása. 28-29.
hurri-urartui származásúak. A médek nevét a nyelvészek szerint „magyának” kellene ejteni.

Történelmük Észak-Mezopotámiában kezdıdött. Az ott élı szubartui, hurri, déli-elámi,
északi-szaka (szittya) és késıbb a délrıl bevándorló sumér népektıl származtatják ıket. Az
Asszír birodalom ellen sokáig harcoltak, míg végre Asszíriát elpusztították. A „Madja”
országnevet elıször az asszír irodalom említi meg Kr.e. 840-bıl. Az asszír ékírásos
feljegyzések a „manda” (méd) és a „parszu” (perzsa) katonai alakulatokat ebben a korban az
asszír hadsereg kiegészítı részeként említik. Hérodotosz azt írta a médekrıl, hogy magukat
eredetileg „ári” néven hívták, ami nemzetet, embert jelent, a perzsák ısei pedig „artai” néven
voltak ismertek. A XIX.-századi európai kutatók minden nagyobb ısi mőveltséget kezdetben
„árjának”, azaz indoeurópainak próbálták meg beállítani. Ezt onnan eredeztették, hogy a
médek között élt egy kis csoport, melyet „artai”-nak nevezett Hérodotosz. (Az „artai” szó
azonban nem azonos az „árjával”.) İk voltak a perzsák ısei, így hamarosan a médeket is
indoeurópainak (árjának) festették le. Az antik történetírók egyhangúlag tanúsítják, hogy a
médek a szittyák rokonai, valamint, hogy a késıbbi Óperzsa birodalmat eredetileg a médek
szervezték meg. A görögök a lovas árja csoportokat szittyának nevezték, ezért az anatóliai
hettiták és az örmények is szittyák lettek a görögök szemében. A XIX. századi kutatások
kimutatták, hogy a perzsák mőveltségüket, mővészetüket, államszervezésüket és az
államvezetés módszereit a médektıl vették át, azok pedig a korábbi urartui-hurritáktól. Hitük
egy része is a médektıl és a hurritáktól származott.2
A méd-hurri-elámi nyelv
A korai Perzsa birodalomban az irodalmi nyelv, szinte kivétel nélkül, a ragozott turáni-elámi
nyelvjárás volt, nem a perzsa. Ez a nyelv (turáni-elámi) a médek nyelve. Nagyszerő emléke e
nyelvjárásnak a behisztuni szikla háromnyelvő felirata, melynek egyike iráni, a másik
babiloni szemita, a harmadik médelámi (akkori nyelvészek szerint szittya) nyelven van
lejegyezve. A nemzetközi nyelvkutatók ezt a nyelvjárást (médelámi) a finnugor nyelvekkel
hozták rokonságba. Rawlison volt az a kutató, aki 1835-ben megkezdte a behisztuni feliratok
megfejtését. A sziklatömeg, melyen I. Dareiosz ékírásos felirata olvasható, a Van-tó és a
Perzsa-öböl közötti távolság felezıpontjától kissé keletre található. A dolgozat a felirat szittya
2
Hámori Frédi: A szubarok, hurrik, urartuiak és médek Észak-Mezopotámia ıslakói.
www.2.4.dcomm.com/milenia.med3.html
nyelvő részérıl ezt írja: „A nyelveknek az a külön osztálya, amelyhez e nyelvet hasonlítanám
az, amelyet ugornak neveznek, mely magában foglalja a magyar és az osztják, valamint a
permi, zürjén, cseremisz nyelveket…”3
Ezek az ékírásos betők közelebb állnak a szótagos abc-hez, mint a betős abc-hez. Képírás
jelekbıl fejlıdtek ki. Ezek voltak a hivatalos írásjelek a Perzsa birodalomban az Akhaimenida
dinasztia uralkodása alatt, a Kr.e. VI. századtól Nagy Sándor hódításáig. Újbabiloni
ékjelekbıl származnak. Néhány szakértı szerint II. Kürosz (Kr.e. 559-530) uralkodása alatt
lett szerkesztve.
Óperzsa ékírásos felirat – I. Dareiosz behisztuni sziklafelirata
Dareiosz háromnyelvő behisztuni felirata történeti és nyelvi szempontból a legjelentısebb

írásos emlékek közé tartozik. Ennek köszönhetıen sikerült megfejteni az óperzsa ékírást,
majd ebbıl kifolyólag a többi ékírást is. Tartalma: hogyan verte le Dareiosz Gaumata mágus,
3
Hámori www.2.4.dcomm.com/milenia.med3.html
majd a perzsa uralom alatt álló többi ország felkeléseit, s hogyan szervezte ujjá birodalmát.
Leírja a családfáját is: „Az én apám Vistaspa, Vistaspa apja Arsama, Arsama apja
Ariyaramna, Ariyaramna apja Caispis, Caispis apja Haxamanis” Meghatározza mely
tartományok tartoznak birodalmához. „… ezek a tartományok az én törvényeimet szolgálták”4
A méd királyi család alapítója Daja-uku (görögül Deioces) szubartui nevet visel, az óperzsa
akhaimenida dinasztia megalapítója Teispes pedig urartui-hurri nevet. Ezek nem iráni eredető
nevek. Felvetıdik hát a kérdés: Miért hívják a médeket iráninak? Érdemes megvizsgálni
néhány történész elméletét és kutatási eredményeit a kérdés megválaszolásához.
König szerint nem ismerünk méd közszavakat, csupán tulajdonnevek maradtak ránk két
asszír hadijelentésbıl. Ezek egyike Kr.e. 800 körül keletkezett, s 28 nevet sorol fel,
melybıl 19 biztos, hogy nem iráni eredető. A másik száz évvel késıbb, Kr.e. 700 körül
íródott, s ennek többsége sem iráni eredető neveket közöl. Megemlíthetnénk itt azt is,
hogy a perzsák nem tartották még csak távoli rokonnak sem a szittyákat, s a Biblia is más
ıstıl eredezteti ıket. A perzsák vallása, a zoroaszter hit is más származást mutat a szittya
és iráni népek között, hiszen a Zend Aveszta idegennek minısíti ezeket a népeket
(szittyákat, médeket, parthusokat). Általában a kutatók nagy része figyelembe sem vette a
turáni nyelveket, vagy a mezopotámiai ısnyelveket. Csak arra törekedtek, hogy a turáni
nyelveket egymástól elkülönítsék. Nem igaz, hogy nincs nyelvmaradéka egy olyan
jelentıs népnek, mint a méd, s ezt bizonyítja a behisztuni feliraton talált három nyelv
egyike, a médelámi is.
Lenorman azt mondta: „A legkorábbi idıktıl kezdve az irániak honfoglalásáig, az irániak

mindig csak egy kisszámú, de erıs fajtát képeztek. Az Achaimenida perzsa dinasztiától
(Kr.e. 558) a népesség zöme még az ısi (médelámi) nyelvet beszélte, amely a perzsa
királyi udvar egyik megtisztelt nyelv volt.”5 Ebbıl következik, hogy a méd nyelvnek a
behisztuni oszlopon kellett lennie!
Miután a perzsák átvették a hatalmat, elkezdıdött egy északnyugati bevándorlás a területre,

mely felhígította az ısnépet az árja bevándorlókkal.
4
Harmatta János szerk. 1964: Ókori keleti történeti chrestomathia. 311-312.
5
de Saulcy tanulmányozta elıször a behisztuni feliratok nyelvtanát, és érdekes

megállapításra jutott. A török nyelvekhez való hasonlóságra hívta fel a tudósok figyelmét.
de Norris volt az elsı, aki kimutatta ennek a nyelvnek a legközelebbi modern kapcsolatát
a „szittya” nyelvek volga-finn nyelvágazatával.
Opperet 1847-ben azt az elméletet vetette föl, hogy a médek a finnugor fajhoz tartoztak.
Ma már ezeket a tanulmányokat nem veszik figyelembe, és akkor is árjákról beszélnek,

amikor semmi bizonyítékot nem tudnak felmutatni errıl.
Dr. Richard N. Fry és társai véleménye szerint „maguk a médek a perzsa idıben egy
keverék nép volt, mely ıslakókból és bevándorolt irániakból tevıdött össze.”6
Törzsneveik, királyneveik általában nem iráni eredetőek voltak. Az idı múltával azonban
idegen hatások érték a hódítások, megszállások során, s nyelvük folyamatosan változott.
Ennek az lett az eredménye, hogy az ıslakosság nyelve eltőnt, s csak töredékei maradtak
fenn a késıbbi iráni nyelvben. Egyetlen indoeurópai nyelv sem tiszta eredető.
Mindegyikben található fontos alkotóelem a turáni nyelvekbıl.
A terület benépesítése
A Kr.e. XV. század tájára tehetı az indo-irániak vándorlása az Amu-darja és a Szir-darja, a

hajdani Óxon és Jaxartész folyamvidékérıl déli és nyugati irányba. Ez az áradat sodorta
magával a médeket, perzsákat, parthusokat, szkítákat, s a Kr.e. X. századra az Iráni-fennsíkon
már véglegesen berendezkedtek e népek. Az új bevándorlók keleti ága a Hindukustól délre
már nem tudott letelepedni, mivel ott a korábban odaérkezı indoiráni-árja törzsek már
berendezkedtek. Ezért vonultak nyugati irányba, az Iráni-felföld felé. A médek a fennsík
északkeleti részén, a perzsák a délnyugati lejtıin telepedtek le. Az iráni törzsek így a
Zagrosz-hegységtıl délkeletre terjeszkedtek, azonban itt is új és jelentékeny erıt képviselı
birodalmakkal kellett szembenézniük, pl. Elám, Babilon, Asszíria.
6
Az új nép megjelenését jelzi a felföldön a halottkultusz megváltozása is. Halottaikat a puszta

földbe temették, bronz és vas sírmellékletekkel, ezüstékszerekkel ellátva. A sírok fölé
földhalmot emeltek és kılapokkal fedték be azt. A katonai arisztokráciának fontos szerepe
volt, mivel ık segítették a fejedelmeket a hadjáratok során. Segítségükért cserébe részt kaptak
a hadizsákmányból. Jelentıs volt a patriarchális rabszolgák száma, akik fıleg a hadifogoly
rabszolgákból kerültek ki. Számuk nem volt túlsúlyban, fıleg a ház körüli munkáknál
alkalmazták ıket. A kézmőves ipar képes volt ellátni a belsı szükségletet, melyet annak is
köszönhettek, hogy megfelelı mennyiségő nyersanyag állt rendelkezésükre (réz, vas,
lazúrkı). A felesleget idegen kereskedık szállították el, cserébe luxustárgyakat hoztak be. A
városok lettek a kelet-nyugati távolsági kereskedelem színterei. A városokat a nagyobb
védettség érdekében kettıs fallal és vizesárokkal vették körül. Az asszírok számára a gazdag
városok igen vonzóak voltak.7 A médek és perzsák lótenyésztı nomádként éltek a fennsíkon,
egyes törzseik azonban a letelepült földmővelı életmódra tértek át. Ekkor ment végbe a
nemzetségi szervezet felbomlása: a Kr.e. VIII. századra a társadalom élén már a lótenyésztı,
nagybirtokos, fegyverforgató arisztokrácia állt, amely a közrendőek féken tartására szervezte
meg államát.8
A Méd birodalom kialakulása

Az évkönyvek a médekrıl elıször Kr.e. 836-ban tesznek említést. A kutatók a feltárt
leletekbıl arra a következtetésre jutottak, hogy a korábban e területen (Hamadán vidéke) élı
ariánus lakosságra a Kr.e. VIII-VII. században rátelepedett egy lovas harcosokból álló nép.9 A
médek lépésrıl lépésre hódították meg a területet, de nem tudni milyen harcokat vívtak az itt
lévı országok ellen. Ezt csak idegen forrásokból és késıbbi beszámolókból származó
utalásokból ismerjük, mivel a hamadáni méd palotát még nem sikerült feltárni, s a méd udvari
levéltár is feltárásra vár. A perzsák hısi regényt költöttek az eseményekrıl, hogy ezzel is
jelentısebbé tegyék a médek szerepét a térségben. Ktesias volt az, aki följegyezte ezeket. İ
Kr.e. 788-ra teszi a Méd birodalom alapítását. A királyok nevét és uralkodásuk idejét nem
ismerjük, Ktesias azonban egy egész dinasztiát „megalkotott” írásaiban, melynek nincs
7
Györfi: 25-28.
8
Hahn István 1967: Az idı sodrában I. Az ókor története. 66-70.
9
Györfi: 30.
történelmi alapja. A hamisítást bizonyítják a fennmaradt asszír emlékek. A Ktesias szerinti

birodalom alapítás idején a médek még számos független fejedelem uralma alatt éltek, nem
létezett központi irányítás. Kr.e. 713-ban az asszír Szargon (II. Sarrukin) a legtöbb méd várost
birodalmához csatolta, médeket szállított Asszíria területére, Médiába pedig szíriai népeket
telepített (pl. samariai zsidókat). Hérodotosz szerint éppen e szolgaság idején, Kr.e. 708-ban a
médek törzsszövetséget alkottak, s az elszigetelt fejedelemségeket egy királysággá
olvasztották össze.10
Dajakku uralkodása (Kr.e. 728-675)
A törzsszövetség Arphaxad, méd vezér alatt jött létre. (A görög történészek Arbacnak hívják.)
Hérodotosz a médek elsı királyaként Diéokészt nevezi meg, akit az asszír források Dajakku
formában említenek, mint helyi fınököt. Diéokészt birodalomalapítóként tartják számon,
Dajakkut viszont csak, mint jelentéktelen uralkodót. Ez megkérdıjelezi Diéokész személyét
és 53 évig tartó uralkodásának tényét. Lenorman volt az a történész, aki megkísérelte
Diéokész történelmi jelentıségét megvédeni, s követıkre is talált Spiegel, Eranische és
Alterthumskunde személyében.11 A történet szerint a médek falvakban éltek, s Dajakku
(Déiokész) a maga falujában afféle bírói szerepet töltött be. Igazságossága révén mindig
hozzá fordultak peres ügyeikben az emberek, és ez által nagy tiszteletet vívott ki magának.
Ennek köszönhette, hogy a késıbbiekben a nép felruházta bizalmával, s királlyá választotta ıt.
Miután hatalomra jutott, egy város építését rendelte el, mely az Ekbatana (jelentése:
gyülekezıhely) nevet kapta, s ez lett a médek fıvárosa.
A méd állam hat törzs egyesülésével jött létre: „Ide a buszékok, parétakoinoszok, sztrukhatok,
arizantoszok, budiszok és a mágusok törzse tartozott, ezek alkották a méd népet.”12 A médek
királyi családja mind a „kávi” nemzetségnevet viselte. A perzsa mondák szerint ez a Kávi egy
kovács volt, aki fellázadt a Sárkány király ellen, s legyızte azt. Ez azonban nem csupán egy
egyszerő lázadás volt, hanem jól szervezett felkelés a szomszédos uralkodókkal szövetségben.
10
Marczali Henrik szerk. Nagy Képes Világtörténet. Internet kiadás 1998-1999: I/XI.
11
Marczali 1998-1999: I/XI.
12
Hérodotosz 1989: A görög-perzsa háborúk. 55.
Khsathrita uralkodása (Kr.e. 675-653)
Kr.e. 715-ben az asszírok elleni urartui és mannajai szövetségben Dajakku is részt vett. Nem
volt azonban sikeres a vállalkozás, s maga Dajakku is asszír fogságba esett. Az asszír függés
lerázása miatt sorozatos lázadások törtek ki Médiában, de II. Sarrukin asszír uralkodó ekkor
még leverte azokat. Amikor az új asszír uralkodó, Szín-ahhé-eriba Kr.e. 689-ben elfoglalta
Babilont, újabb kísérlet történt a függetlenség kivívására. Dajakku fia Khsathrita (Phraortész)
kiépített egy szövetségi rendszert, melyhez csatlakoztak a médek, mannajok, kimmerek,
szkíták stb. A perzsák is beléptek ebbe a szövetségbe, mely végül kudarcra lett ítélve a szkíták
árulása miatt. A harcban életét vesztette Khsathrita is (Kr.e. 653). Ezt követıen a szkíták
uralma alá került Média, ahol Kr.e. 625-ig fenntartották hatalmukat.13
Hérodotosz szerint a szkíták véletlenül jutottak el Médiába, miközben ellenségeiket, a

kimmereket üldözték. A méd uralkodó ekkor éppen az asszírok ellen harcolt, s királyukat már
beszorította a fıvárosukba, ám a szkíta betörés hírére felhagyott az ostrommal, s a jövevények
ellen vonult. Jobb sereggel rendelkezett, mint a szkíták, de mégis legyızte a túlerı. Hihetıbb
azonban az a feltevés, hogy az Oxus melléki ıshazából kiköltözı szakák törtek be e területre,
s gyızték le a médeket.
Kyaxares uralkodása (Kr.e. 625-585)
Khsathritát fia Kyaxares (Uvaksatra) követte a trónon. İ volt a nagy Méd birodalom igazi
megalapítója. Újjá szervezte seregét. Ázsia haderejét szabályos csapatokra osztotta, s
elkülönítette a katonákat fegyverzetük szerint lándzsásokra, íjászokra és lovasokra. Ismét
háborút indított Asszíria ellen. A szkíták uralma Ázsiában 28 évig tartott. Kyaxares vetett
véget itteni hatalmuknak. „Küaxarész és a médek azonban meghívták legtöbbjüket
vendégségbe, lerészegítették, majd legyilkolták ıket, s ekképp visszaszerezvén uralmukat,
újból kiterjeszkedtek a korábban birtokolt területekre.” 14 Kyaxares elıször az Urmia-tó
környékét foglalta vissza, majd legyızte a Maüdész vezette szkítákat, s előzte ıket
országából. Megérett a helyzet az asszír iga lerázásához. A Ninivé elleni hadjárat azonban
kudarcba fulladt, mert a szkíták zsoldosként az asszírok szolgálatába álltak. Ezt követıen
13
Györfi: 31-33.
14
Herodotosz 1989: 57.
Assur ostromát kezdte meg a méd uralkodó Kr.e. 614-ben, s próbálkozását ezúttal siker
koronázta. Az Asszír birodalom megdöntéséhez kiváló szövetségesnek bizonyultak a
babiloniak. A kaldeusi királlyal megegyeztek, hogy hogyan osztják fel majd az elfoglalt
területeket, s szövetségüket dinasztikus házassággal is megpecsételték. (Kyaxares
leányunokáját, Amütiszt adta a kaldeusi király fiához.) Immár babiloni szövetségeseivel az
oldalán Kyaxares újabb támadást indított Asszíria ellen, s elfoglalták Ninivét Kr.e. 612-ben.
Az asszírok segítségére sietı egyiptomi szövetségeseket Kr.e. 605-ben a karkemisi csatában
gyızték le, elesett Nimrúd városa is, s ezzel az egykor oly nagyra hivatott birodalom
megszőnt létezni. Az asszír nép szétszóródott, emléküket már csak Szíria neve ırzi.15
A romokból ezután két jelentıs birodalom emelkedett ki: a kaldeusok Újbabiloni birodalma
Mezopotámia területén, s a Méd birodalom észak és kelet szinte ismeretlen tájain, kiterjesztve
hatalmát az akkor még jelentéktelenebb perzsa törzsek fölé is. A perzsák uralkodó családját
politikai függésben tartották, s a kapcsolat megerısítésére dinasztikus házasságot is
kötöttek.16 A Méd és a Babiloni birodalom viszonya mentes volt a súrlódásoktól mindaddig,
amíg a médek háborút nem kezdtek a Lyd királyság ellen. Az Újbabiloni birodalom ugyanis
beavatkozott Lydia érdekében. Háborútól tartva a kaldeusok megépítették a nagy csatornák
mentén a „méd falat”. Kyaxares, sikerein felbuzdulva folytatta hódításait, s mélyen behatolt
Kis-Ázsia szívébe. Szinte ellenállás nélkül tört elıre, de a Lyd királyság megakasztotta
elırenyomulását. Lydia gazdag volt és termékeny, ezért Kyaxares érdeklıdését is felkeltette.
Közel hatévi háborúskodás után egy napfogyatkozás vetett véget a vérontásnak. Isteni jelnek
vélve a természeti jelenséget Kr.e. 585-ben békét kötöttek egymással, s a két ország közötti
határt a Halys-folyónál húzták meg. A békét dinasztikus házassággal erısítették meg.
Kyaxares fia Astyages nıül vette a lyd király lányát.
Kyaxares nem sokkal élte túl a szövetség megkötését, már a következı évben meghalt.
Uralkodásának jelentısége abban áll, hogy egy szervezetlen országot örökölt, s atyja veresége
után került trónra, miközben barbár hordák rohanták meg országát. İ azonban legyızött
minden akadályt, s birodalma határait kiterjesztette a Halys-folyótól az Iráni-fennsíkig.
15
Györfi: 36-37.
16
Hahn 1967: 66-70.
Astyages uralkodása (Kr.e. 584-550)
Astyages (Istuvégu) nevét a nyugati források alig említik. Ennek oka talán az volt, hogy a
méd király az Iráni-fennsíkon végrehajtott hódításokkal volt elfoglalva. Atyjától már egy méd
nagybirodalmat örökölt. Potenciális ellenfelei Lydia és Babilonia voltak. A babiloniakkal való
összetőzés Harrán városával kapcsolatban robbant ki. A város ugyanis stratégiailag fontos
helyen feküdt, szakrális központ (itt található Szín istenség szentélye) és jelentıs
kereskedelmi, pénzügyi centrum volt.
Astyages békés természető uralkodó volt, nem a hadi életre nevelték. Visszavonultan élt
palotája pompájában, testırökkel, heréltekkel körülvéve magát. Zárkózottságából egy
palotaforradalom rázta fel, mely során elveszítette hatalmát. Egyik hőbérese, a perzsa Kyros
(Kurus) lázadást szított ellene, s megfosztotta koronájától. A méd nemesség ekkor
elmenekült. Állítólag Közép-Ázsiában, Médiában és Kelet-Európában éltek olyan szittya
nemzetek, melyek méd származásúaknak vallották magukat. A mágusokat is számőzték, ık
kelet felé vették útjukat. A hagyomány szerint Kyros az utolsó méd király unokája volt, s így
nem idegen hódoltság alá került az ország. A méd birodalom ugyan megbukott Kr.e. 549-ben,
de ez inkább dinasztiaváltozás volt. „Astyages és elıdei a médek és a perzsák királyai voltak,
Kyros és utódai a perzsák és a médek királyai lettek.”17
A Perzsa birodalom kialakulása
Az Akhaimenida dinasztia megalapítása
A perzsa név a „parsa” szóból ered, melynek jelentése: lovag, lovas. Bázisul szolgáló
centrumukat a Zagrosz-hegységtıl délre, a Karun-folyó partjánál hozták létre, s Parszumasnak
nevezték el. Kezdetben Elám fennhatósága alatt éltek. Elsı uralkodójuk Akhaimenész
(Hakhámanas) az Akhaimenida nemzetség fınöke volt, aki a perzsák gazdasági, katonai
erejének növekedését kihasználva a törzsszövetségbıl királyságot alapított a Kr.e. VII.
században. Ezt már Elám sem tudta megakadályozni.18
17
Marczali 1998-1999: I/XII.
18
Györfi: 33-34.
Elámmal szemben Asszíria a kisebb fejedelemségeket támogatta. Ennek köszönhette

felemelkedését Akhaimenész utódja, Teiszpész (Kr.e. 675-640). Uralkodása alatt kibıvítette
állama területét Ansannal. Felvéve az „Ansan város királya” címet, sikerült leráznia az elámi
függést. A káldeaiak az egész új országot Ansannak nevezték. Ekkor már az országhoz
tartozott Pársza, azaz Perzsia (a mai Fársz területe) is. A kialakuló állam azonban még nem
volt olyan erıs, hogy függetlenségét megtartsa, és ne hódoljon be egy másik birodalomnak.
Az elámi fennhatóságot a méd fennhatóság váltotta fel Kr.e. 670-ben. A médek asszír ellenes
szövetségéhez csatlakoztak a perzsák is, s így a vereség okozta következményekben is
osztoztak uraikkal. Miután a szkíták lerohanták Médiát, s megkezdték 25 évig tartó uralmukat
a térségben, Perzsia függetlenítette magát a médektıl.19 Teiszpész, halálakor felosztotta
országát két fia között. Az idısebbik, Ariaramnész (Arijáramna) lett a „nagy király”, vagy
„királyok királya” (Kr.e. 640-590). İ uralkodott Párszában, míg a fiatalabb fiú, Kyros
„Parszumas királya” lett (Kr.e. 640-600). A két királyság ekkor még az egymással hadakozó
Asszíria és Média fennhatósága alatt élt.20
Az Akhaimenidák elsı történeti említése Kr.e. 639-bıl származik. Az asszír uralkodó,

Asszurbanapli ekkor gyızte le Elámot, melynek következtében sok kisebb uralkodó behódolt
Asszíriának. E fejedelmek neve közt olvasható Asszurbanapli egyik felirattöredékén „Kuras”
Parszumas királya neve. „Kuras Parsumas ország királya is behódolni kényszerült, amelyet
és Assurnak, Bélnek és Nabunak, a nagy isteneknek, az én uraimnak a segítségével Elám fölött
21
arattam, s hogy egész Elámot szökıárként elborítottam.” I. Kyrost fia I. Kambyses
(Kambúdzsia) követte a trónon (Kr.e. 600-559). I. Kambyses hatalma elismerése jeléül
elvehette a méd uralkodó, Astyages leányát Mandanét feleségül. Ezzel a dinasztikus
házassággal megerısítették a méd-perzsa kapcsolatot, mely arra is jó volt, hogy a szomszédos
hatalmakkal szemben együttesen hatékonyabban fel tudtak lépni. Kambyses és Mandané
gyermeke volt a késıbbi perzsa uralkodó II. (Nagy) Kyros.22
19
Györfi: 33-34.
20
Apor Éva: Irán: Birodalmak, hagyományok. 31.
21
Harmatta 1964: 305.
22
Györfi: 37-38.
II. (Nagy) Kyros uralkodása (Kr.e. 559-530)
II. Kyros a perzsa történelem egyik legkiemelkedıbb alakja. Világtörténeti személyiségként

vált ismertté. İ volt az egyesült Perzsia elsı királya. Hódításaival akkora birodalmat hozott
létre, amekkorát az ókori világ addig még nem látott. Birodalma jellegében is más volt, mint
az ezt megelızı birodalmak. Lezárult az asszírok kegyetlen vadságának idıszaka. A más
népekkel és kultúrákkal szembeni toleranciája példaképet állított az ıt követı nemzedék elé.
Hatalma elıtt fejet hajtott Ázsia. „A Kürosz-félelem bejárta a messzi földeket, mindenki
rettegett tıle, de senki sem lázadt ellene.”23
Gyermekkoráról és hatalomra kerülésérıl érdekes történetek maradta ránk. Hérodotosz

mővébıl megismerhetjük a Kyrosról szóló „kitett gyermek mítoszát”, mellyel más ókori
mitológiákban is találkozunk, pl. Mózes vagy Romulus történetében. E leírás szerint Astyages
méd király olyan álmot látott, melyben leánya ágyékából egy szılıtıke nı ki, és egész Ázsiát
elborítja. Álmát azzal magyarázták, hogy leánya ágyékából Ázsia ura fog megszületni.
Születendı unokáját - félve attól, hogy az majd megfosztja hatalmától - meg akarta öletni
Harpagosz nevő emberével, de az nem hajtotta végre a parancsát, hanem rábízta a gyermeket
egy gulyásra. A gulyás és felesége nevelték fel Kyrost. A mitológia szerint a kitett gyermeket
egy kutya szoptatta. A kutya a perzsáknak szent állata volt, s azt, hogy a nıstény eb táplálta a
kis Kyrost, isteni segítségnek tekintették. A mitológiával szembe helyezi magát a görög
történetírás, mely szerint a gulyás feleségének Spako volt a neve, ami méd nyelven nıstény
ebet jelent, s innen eredeztetik azt, hogy a gyermeket egy kutya táplálta.24
Xenophón említést sem tesz Astyages tettérıl, s teljesen más színben tünteti fel a kettıjük
közötti viszonyt. Szerinte Kyros szerette nagyapját, olyannyira, hogy gyermekkorát is nála
töltötte. Nem taszította le Astyagést a trónról, hanem az még mint méd király halt meg.
Kyrosra jellemzı volt az emberszeretet, a tudás utáni vágy. Perzsa szokások szerint nevelték,
melyben a becsület, a tisztesség a meghatározó elem. A barbárok leírása szerint kiváló jelleme
mellett Kyros még külsejében is igen vonzó férfi volt.25 „Atyának” nevezték, és szigorúsága
ellenére nagylelkőnek és jónak tartották a kortársak.
23
Xenophon 1965: Kürosz. 41.
24
25
Xenophon 1965: 8-39.
Hatalomátvételének módja homályos. A babiloni krónika azt a görög hagyományt ismerte el,
mely szerint Kyros kemény harcok árán ragadta magához a koronát, más források szerint
azonban békés úton lett király. Egyes leírások regés színben tüntetik fel a történéseket,
melyekbıl érzıdik a népies elbeszélık szándéka: alacsony sorból származtatni a
birodalomalapítókat. Kyros is alacsony sorból származott, nem tartozott semmiféle királyi
családhoz, hanem bátorságával, tehetségével tünt ki. Nyíltan fellázadt a médek ellen, s
legyızte Astyagest, majd annak leányát nıül vette, és királlyá kiáltotta ki magát. A perzsák
számos törzsre oszlottak, de többségük támogatta Kyrost a médek ellen. A legelıkelıbb
törzsek, melyek az Akhaimenidákkal is rokonságban álltak, Kyros mögé sorakoztak fel:
paszargadák, maraphioszok, maszpioszok. İk befolyással bírtak a többi törzsre, mint pl. a
panthialoszok, a dérusziaoszok, germanoszok földmővelı, ill. a daoszok, mardoszok,
dropikoszok, szagartioszok nomád törzseire. Együttesen felléptek a méd elnyomás ellen, s két
csatában legyızték ıket. „[…] a médek, […] uralkodó népbıl szolgává, a perzsák pedig,
26
egykori szolgák, a médek urai lettek.” Bár a leírások ellentmondásosak, a tényeken ez
semmit sem változtat: Kyros véget vetett a médek hatalmának, melyhez valószínőleg
támogatást szerzett a méd arisztokrácia köreibıl is. A két királyság Kr.e. 553-ban perzsa
vezetés alatt egyesült. Székhelye a méd fıváros, Ekbatana lett.
A médek a többi néphez képest privilegizált helyzetet élveztek. Ennek több oka is volt, többek
között az, hogy a legütıképesebb katonai erıt képezték. (Felvetıdk a rokoni kapcsolat miatti
megkülönböztetett szerep is.) A hatalomváltás a dinasztikus rokoni kapcsolat miatt a külvilág
számára nem volt túl látványos. Jelentıs változtatásokra nem került sor a birodalomban.
Ekbatana elfoglalása után Kyros nem pusztította el a várost, hanem a királyi levéltárat
felhasználva, az írásbeliség központjává tette. A felemelkedés útja nyitva állt az emberek
elıtt, melyet katonai érdemekre alapoztak.27
II. (Nagy) Kyros hódításai
Perzsia külpolitikáját a kereskedelmi érdekek motiválták. Kyros haderejével kettıs célt tőzött
ki maga elé:
26
Hérodotosz 1989: 68.
27
Györfi: 38-40.
Keleten biztosítani akarta birodalma határait a nomád betörések védelmében.
Nyugaton ellenırzése alá akarta vonni a kereskedelmi utak végpontját, azaz a Földközi-
tenger partvidékét és fontosabb kikötıit.
Ezután kezdetét vette a hódítás, amely néhány évtized alatt az addig ismert legnagyobb
területő birodalmat hozta létre. Döntı szerepe volt ebben annak, hogy a perzsák gyors
lovasságával szemben, a nehezebben mozgó paraszthadseregek nem tudták megfelelıen
felvenni a harcot. Kr.e. 546-ban Lydia megtámadta a perzsákat. Korábban II. Kyros
felajánlotta a lyd királynak, Kroiszosznak (Krızus), a behódolás lehetıségét, de az nem
fogadta el. Kereskedelmi érdekei, s az a jóslat, melyet a delphoi szentéj papjaitól kapott, arra
ösztönözték a lyd királyt, hogy háborút indítson Perzsia ellen. A támadást a perzsák
visszaverték, és még ugyanabban az évben elfoglalták és felgyújtották Szardeiszt – a lyd
fıvárost –, s ezzel a Lyd királyság megsemmisült. A legendás „krızusi vagyon” is a Perzsa
birodalom kincstárát gyarapította. Kroiszosz felett II. Kyros kegyelmet gyakorolt, és
tanácsadóként maga mellett tartotta. A lyd területek betagolódtak a Perzsa birodalomba.28 A
korábban lyd fennhatóság alatt lévı kis-ázsiai görög poliszok megtagadták a perzsáknak való
behódolást. Lyd fennhatóság alatt viszonylagos belsı önállóságot élveztek. Szoros kulturális
és kereskedelmi viszonyt alakítottak ki a lydökkel, mely a perzsa hódítással megszőnt. A
poliszok nem tudtak egységre lépni, így hatékonyan fellépni sem Kyros serege ellen, s a
perzsák Harpagos (Kyros ıt bízta meg Iónia meghódításával) vezetéséval sorra elfoglalták a
görög városokat. Kr.e. 545-ben már szinte az egész kis-ázsiai partvidék perzsa fennhatóság
alá került, még a szomszédos szigetek is. Azokat a poliszokat, amelyek behódoltak nekik
megkímélték. A városokban Perzsiától függı helytartók jutottak hatalomra.29
A következı célpont Babilon lett. Kr.e. 540 körül kezdtek hozzá annak meghódításához. A
történetrıl a Biblia is beszámol. Babilon népe elégedetlen volt uralkodójával Nabu-naiddal,
aki új vallási kultuszt akart bevezetni Marduk isten tisztelete helyett. Nabu-naid elmenekült
ezért az országból, és fia Belsazár (Bél-sar-uszur) uralkodott helyette. A médek és a perzsák
csak a megfelelı pillanatra vártak, hogy elfoglalják Babilont. A városról az hírlett, hogy
28
Vermes László: Perzsa királyok a Bibliában. Hetek - Országos Közéleti Hetilap. IV. évf. 49.szám
29
bevehetettlen, de Kyros könnyőszerrel elfoglalta azt. Valószínőleg árulás segítette a

gyızelemhez. A palotaforradalom történetét Dániel próféta könyve meséli el. Az események
szemtanuja volt Dániel próféta. Ott volt Belsazár azon részeg mulatozásán, ahol a jeruzsálemi
templomból elhurcolt edényekbıl ittak a lakoma résztvevıi, megszentségtelenítve az isteni
tárgyakat. Ezen az estén egy kéz jelent meg a falon és írni kezdett rá.30 „Mene, Mene, Tekel,
Ufarszin! […] Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Tekel,
azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. Peresz, azaz elosztatott a te országod és
adatott a médeknek és perzsáknak.”31 Kr.e. 539 október 13-án Babilon szinte harc nélkül
került a perzsák kezére. II. Kyros kiválasztottként nevezte meg magát a város elfoglalását
követıen kiadott kiáltványában. Agyaghenger-feliratán ez olvasható: „…Kyros, Ansan város
királya, az ı nevét nevezte meg (Marduk), az egész mindenség uralmára az ı nevét hírdette ki.
[…] Harc és küzdelem nélkül nyitotta meg az utat neki Babylonba…”32 Kyros felvette címei
közé a „Babilon királya, az ország királya” címet. Nem rabolta ki a várost, hanem
visszaállította a Marduk-kultuszt, gondoskodott arról, hogy a Babilonba hurcolt idegen népek
haza térhessenek isteneikkel egyetemben. Intézkedései miatt nem ellenségként, hanem
felszabadítóként üdvözölték új uralkodójukat a legyızöttek. Ez eddig példa nélkül álló
cselekedet volt, mellyel vallási toleranciát és békét hírdetett meg. Az Ószövetség néhány
könyve (Ezsdrás, Nehémiás, Haggeus, Zakariás) tudósít a zsidók babiloni fogságból való
hazatérésérıl, a jeruzsálemi templom újjáépítésérıl, Jeruzsálem városfalainak
33
helyreállításáról. A Biblia így ír a jeruzsálemi templom építésének elrendelésérıl: „Így szól
Czírus, a perzsa király: Az Úr, a mennyenk Istene e föld minden országait nékem adta, és ı
parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van;”34 Júda is
a Perzsa birodalom részévé vált, mint „a folyamon túli tartomány”. Babilon bevételével
perzsa kézre került Szíria és a föníciai partvidék is. Fönícia meghódításával Perzsia
hadihajókra tett szert, s ennek a további terjeszkedés szempontjából lett jelentıs szerepe.
Az észak felé történı terjeszkedésben megakadályozták Szibéria sivatagai, keleti hadjáratai

azonban sikeresek voltak. A birodalom keleti határát az Iaxartész folyóig kiterjesztette,
30
Radó Polikárp - Varga Ottó 2000: A Biblia története a magyar nép számára. 216.
31
Károli Gáspár ford. 1987: Szent Biblia. 838.
32
Harmatta 964: 306-307.
33
Tóth Kálmán Dr. 1985: A régészet és a Biblia. 45-47.
34
Károli 1987: 488.
melynek fontos gazdasági következménye, hogy a keleti kereskedelemi útvonalat hosszabb

távon ellenırizhette. Legyızte a szakákat, akik szintén adófizetıi lettek, és a keleti népekkel
szemben a birodalom elıörsei. A keleti határokon a nomád betörések ellen erıdvárosokat
építtetett. Elfoglalta Hürkaniát, Párthiát, a zaranka nép területeit, Arakhósziát, Margianét,
Baktriát. Végig száguldott Ázsián. A mai napig vitatott kérdés, hogy eljutott-e az Indiai-
óceánig.35 A meghódított területek irányítását helyi kormányzókra bízta. İk voltak a satrapák
elıdei. E területek hőbérrel, illetve engedelmességgel tartoztak uralkodójuknak. Az
államszervezés jelentıs részét valószínőleg a méd tudós papi nemzetség, a mágusok hajtották
végre.
A perzsák ezt követıen Egyiptom elfoglalását tervezték. Mivel Kr.e. 530-ban konfliktusba
keveredtek a keleti határ mentén élı masszagéta törzzsel, Kyros az egyiptomi hadjárattal fiát
Kambysest bízta meg. İ maga a keleti határra vonult seregével, ahol a harcok folyamán életét
vesztette. Holttestét Paszargadaiba vitték, egykori gyızelme színhelyére. Paszargadaiban
(Paszargad jelentése: „a perzsák tábora”) gyülekeztek a perzsák az Astyages elleni csatát
megelızıen. Itt volt a perzsák szent helye, itt koronázták meg az Akhaimenida uralkodókat.
Innen indult el Kyros, hogy egy birodalmat hozzon létre, s itt helyezték örök nyugalomra
hamvait. Sírja elıtt még Nagy Sándor is tiszteletét tette.36
(Xenophón szerint ágyban, családja körében halt meg Kyros. Ktesias azt írta, hogy a derbikek
elleni csatában szerzett halálos sebet, s Hérodotosz volt az aki szerint a masszagéták elleni
csatában vesztette életét.)
II. Kambyses uralkodása (Kr.e. 530-522)
II. Kambysest (Kambudzsia) a görög történetírás rendkívül negatív színben festi le.
Kegyetlen, ırült, szentségtörı zsarnokként jellemzik, s még a behisztuni felirat is
testvérgyilkosként említi. Az egyiptomi hagyomány azonban kifejezetten pozitív képet alkot
róla, ami megkérdıjelezi a görög források hitelességét.37 Kyros még életében kijelölte
utódjáúl legidısebb fiát Kambysest, s rábízta Babilon kormányzását, míg öcssét, Bardijat
35
Marczali 1998-1999: I/XIII.
36
Vermes: Hetek - Országos Közéleti Hetilap. IV. évf. 49.szám
37
Hegyi Dolóresz 1997: Az ısi Perzsia. Rubicon 1997/7.
(Smerdis) Baktria ügyeinek vezetésév ruházta fel. Kyros halála után Bardija lázadást
robbantott ki a hatalom megszerzéséért, de Kambyses megölte öcssét. Errıl azonban alig
tudunk valamit. A gyilkosságot titokban tartották, s így mind a nép, mind az udvar azt hitte
Bardija valahol Médiában van. II. Kambyses miután megszilárdította hatalmát, készülıdni
kezdett az Egyiptom elleni hadjáratra. Nagy segítségére voltak ebben a leigázott hajós népek
(föníciai, ión), akik biztosították számára a hadiflottát.38 A perzsák találtak okot a hadjárat
megindítására. Kambyses ugyanis megkérte Amaszisz egyiptomi fáraó leányának, Nitétisznek
a kezét. A fáraó oda is ígérte, de végül nem a saját lányát küldte el Kambysesnek. Kambyses
ezt sérelmezte, és megindította seregét Egyiptom ellen. Az egyiptomiak azonban másképp
mesélik el a történetet. Szerintük a fáraó Nitétiszt adta feleségül a perzsa uralkodóhoz, de nem
Kambyseshez, hanem még II. Kyroshoz, s Kambyses az ı fiuk. A perzsák egyiptomi hódítását
tehát úgy állították be, hogy az csupán a törvényes család visszakerülése a trónra, a hatalmat
bitorló Amaszisszal (Ahmasz) szemben. Ennek azonban nincs valóság alapja.
A perzsákkal szemben Egyiptom és Szamosz szövetsége állt. Szamosz türannosza azonban

cserben hagyta Amasziszt. A fáraó Kr.e. 526-ban meghalt, s ez tovább nehezítette az
egyiptomiak ellenállását. A hadjáratban a perzsákat támogatták a beduinok, akik segítettek
nekik a Sínai-félszigeten való átkelésben. Az arabok szabad átvonulást biztosítottak
számukra, és ellátták vízzel Kambyses hadseregét. Egyiptom új uralkodója, Amaszisz fia, III.
Pszamettik (Pszamménitosz) lett. İ ütközött meg Kr.e. 525-ben a perzsa sereggel a Nílus
péluszioni torkolatánál. A csata nagyon heves volt, s az egyiptomiak vereségével végzıdött. A
perzsák elfoglalták Memphiszt, s III. Pszamettiket foglyul ejtették. A fáraó bukásától
megijedve a líbiaiak, Küréné és Barké behódoltak a perzsáknak.39 Kambyses Egyiptom
elfoglalása után apja módszereit alkalmazta. Az egyiptomi istenek tiszteletét fenntartotta.
Kezdetben III. Pszamettik is megtarthatta trónját, de mivel szervezkedni kezdett a perzsák
ellen Kambyses kivégeztette. Ezután egy helyi elıkelıre bízta Egyiptom irányítását.
Egyiptomi politikájának oka az volt, hogy Memphiszt és a Deltát akarta észak-afrikai
hadmőveletei alapjává tenni.
Három területet jelölt ki a további hódítás céljául:
38
Györfi: 60.
39
Hérodotosz 1989: 192-195.
Karthagó
Siwa-oázis (itt volt Amon isten szentélye)
Napata birodalom
Elsısorban Karthágó gazdagsága vonzotta. Karthágó uralkodott Szicília, Afrika és

Spanyolország régi föníciai birtokain, az ı kezében volt a Földközi-tenger nyugati
medencéjének kereskedelme. Az volt a terve, hogy a tengeren indítja meg hadjáratát Karthágó
ellen, de ez nem valósulhatott meg. Hadiflottája jórészt föníciaiakból állt, s azok nem voltak
hajlandóak egykori gyarmatuk ellen harcolni. Karhágó tehát megmenekült. A Siwa-oázis
elleni hadjáratot Thébából indította meg ötvenezer fıs sereggel. Célja az volt, hogy
lerombolja az itt épült Amon templomot. Ez a sereg eljutott a Khargeh-oázisig, de hogy ezt
követıen mi történt velük, nem tudni. A benszülöttek azt mesélték, hogy a sereget pihenés
közben egy szélvihar betemette. Csak annyit tudtak róluk, hogy nem sikerült átjutniuk az
oázison, és vissza sem tértek soha. Mindeddig úgy tőnt örök rejtély marad, hogy mi történt
Kambyses ötvenezer katonájával, de 1998-ban egy homokvihar után fémtárgyak,
fegyvermaradványok és emberi csontok bukkantak elı a sivatagból. Mohamed al-Soghayer
vezetésével egy egyiptomi kutatócsoport megkezdte itt az ásatást. Úgy vélik az eltünt perzsa
sereg maradványaira bukkantak. A lelıhely 150 kilométerre van a Siwa-oázistól.40
A Napata birodalom (Etiópia) elleni hadjárat fél sikert hozott. Elérték ugyan Napatát, és egy
új várost is alapítottak itt, de az élelem- és vízhiány miatt vissza kellett fordulniuk. A
sikertelenség ellenére azonban a Nílus második kataraktájáig stabillá tették a perzsák uralmát.
Egyiptom azért volt fontos a perzsák számára, mert szükségük volt a gabonájukra. A
legjobban termı területeket közvetlen fennhatóságuk alá vonták, s ez nem tetszett az
egyiptomi papságnak.
Kambyses egyiptomi uralkodói neve: „Felsı- és Alsó-Egyiptom királya Mesuti Ré”. Ezzel
magát Egyiptom fáraójának tekintette. A nevet egy helyi elıkelı adta neki, akit úgy hívtak,
hogy Udahorresnet. İ volt az, aki rábírta Kambysest, hogy a katonák által a templomokban
elkövetett bőnöket rendbehozza. Hérodotosz azonban keményen vádolta Kambysest, hogy
40
www.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20000502megtalaltak.htm 2000. május 2. kedd, 20:48.
feldúlta a templomokat, kegyetlenül bánt a perzsákkal és szövetségeseivel. Mindezt annak

tulajdonította, hogy szellemileg nem volt épp. „…az a hír járta, hogy Kambüszész születésétıl
fogva valami súlyos betegségben szenvedett, amelyet némelyek „szent betegségnek”
(epilepszia) neveznek. Nem csoda hát, ha elméje sem maradt egészséges mikor testét nagy
betegség kínozta.”41 Az afrikai kudarcok ezt tovább súlyosbították, dühöngött, egyre
gyakoribb és hosszabb rohamok érték. Állítólag megölte az ápisz bikát is, s ez nagy
felháborodást váltott ki. Az epileptikus rohamok azonban nem igazolhatók. Kambysesnek a
további terjeszkedés tekintetében az volt az érdeke, hogy békés viszonyokat teremtsen
Egyiptomban. A kegyetlenkedésérıl szóló vádak valószínőleg késıbb születtek a magas adók
miatt.
Egyiptomi tartózkodása idején lázadás tört ki Perzsiában. Egy Gaumata nevő mágus Kr.e. 522
tavaszán Kambyses testvérének, Bardijának adta ki magát, és átvette a hatalmat. Mivel az
udvarban nem tudtak arról, hogy Bardija már nem él, sokan mellé álltak. Ígéretei miatt – mint
pl. 3 évi adómentesség – nagy népszerőségre tett szert. Kambyses a hír hallatán haza indult
Egyiptomból, de útközben életét vesztette. A behisztuni felirat szerint birodalma összeomlása
miatti kétségbeesésében végzett magával. Hérodotosz másképp meséli el a történetet. İ azt
állítja, hogy amikor lóra akart ülni, véletlenül megsebezte a combját tırével, de olyan
szerencsétlenül, hogy belehalt sérülésébe. Állítólag ugyanott érte a halálos seb, ahol ı
megszúrta az ápisz bikát.42
Gaumata hét hónapig uralkodott Perzsiában. Lázadását sokan nemzeti mozgalomként

értékelték, mivel általa a médek egy idıre vissza szerezték egykori uralmukat. A mágus
azonban nem méd volt, hanem perzsa. Kambyses halála után a birodalom egésze elismerte
uralkodójának Gaumatát, hiszen azt gondolták róla, hogy ı Bardija. Késıbb azonban fény
derült a csalásra, és ezzel megpecsételıdött a mágus sorsa. Mivel Kambysesnek nem volt
egyenesági leszármazottja, a legelıkelıbb perzsa nemzetségek vezetıi mind igényt tartottak a
trónra.43
41
42
Györfi: 64-67.
43
I. Dareiosz
A hatalom megszilárdítása
I. Dareiosz (Dárajavaus) Kr.e. 522-486 között uralkodott. A Perzsa birodalom megszervezése

az ı érdeme. Az ı uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjedését a birodalom, melynek
határa Thrákhiától az Indusig, a Kaukázustól az Indiai-óceánig terjedt. Mielıtt megkezdte
volna birodalomszervezı munkáját, meg kellett szilárdítania hatalmát, le kellett vernie a
lázadásokat.44 Kr.e. 521-ben hét perzsa nemes megölte Gaumata mágust, s ezt követıen
felvetıdött a kérdés, hogy ki legyen az új uralkodó. A mágus elleni összeesküvés résztvevıje
volt Dareios Hystaspis, Visztászpa (hyrkaniai satrapa) fia, aki az Akhaimenida királyi
családdal rokoni kapcsolatban állt. A hét fıúr megállapodása szerint az lesz az uralkodó,
akinek lova hajnalban elıször felnyerít. A versengés gyıztese Dareiosz lett. De nem csupán
lova nyerítésének köszönhette uralmát, hiszen Visztaszpa fiaként oldalági leszármazottja volt
az Akhaimenida dinasztiának. Mindezek ellenére sokan megkérdıjelezték uralkodásának
legitimitását. İ a behisztuni feliratán leírta származását, ezzel is bizonyítani kívánta
uralkodása jogosságát. „[…] Régtıl fogva derekak voltunk. Nemzetségünk régtıl fogva király
volt. […] Nyolcan nemzetségembıl korábban királyok voltak, én vagyok a kilencedik. Két
ágon kilencen vagyunk mi királyok.”45 Annak érdekében, hogy megerısítse jogát a trónra,
még II. Kyros leányát is feleségül vette, de uralkodásának igazi legitimitását az adta, hogy
Ahuramazda – a perzsák legfontosabb istene – akaratából való királynak tekintette magát.
Bárhogy is történt, sikerült egy dinasztiát teremtenie, s az ı leszármazottai ültek Nagy Sándor
hódításáig a perzsa trónon.
Gaumata lázadása nem az egyetlen volt Perzsiában, hanem jónéhány felkelés követte.
Uralkodása elején szinte újra meg kellett hódítania birodalmát, ugyanis szeparatista
törekvések bontakoztak ki. Egy év alatt 19 csatát kellett vívnia a lazadók ellen. Több önjelölt
király lépett fel Dareiosszal szemben, pl. Szattarita (méd) és Vahijaszdáta (perzsa). Babilonia
is lázongott. Dareiosz keményen fellépett a mozgalmakkal szemben, és gyors sikert aratott
Médiában, Perzsiában és Babiloniában is. Ezt követıen a többi tartomány behódoltatása már
44
C. Northcote Parkinson 2000: Kelet és Nyugat. www.terebes.hu/keletkultinfo/kelet3.html
45
Harmatta 1964: 311.
könnyen ment. Dareiosz lázadók elleni küzdelmének állíttatott emléket behisztuni felíratában.
Csak miután helyre állította a rendet országában, utána kezdhette el birodalma
megszervezését és a határok kiszélesítését.46
A birodalom megszervezése
Dareiosz államszervezı munkája óriási jelentıségő volt. Átvette az asszír centralizáció

mintáját. Birodalmát Hérodotosz szerint 20, míg a behisztuni felirat szerint 23 satrapiára
osztotta. Ezek élén a király által kinevezett satrapa állt, akik közvetlenül az uralkodónak
voltak alárendelve. Korlátlan despotizmust csak a leigázott népek fölött gyakorolt, míg a
perzsák és médek privilegizált helyzetet élveztek. Kezdetben a királyi hatalom még bizonyos
nemzetségi hagyományokat ırzött, de ez késıbb egyiptomi mintájú despotizmussá vált. Ez
abban nyilvánult meg, hogy az uralkodó az egyszerő halandók számára szinte elérhetetlen
volt. Alattvalói csak bizonyos szertartások elvégzése által közelíthették meg, pl. meghajlás,
csókvetés.47 Senki nem léphetet a király elé hívás nélkül, mert az halálbüntetést vont maga
után.
Hatalmas építkezésekbe kezdett. Újjáépítette Szúzát a birodalom adminisztratív központját, és

megépítette Perszepoliszt. Az építkezések, s az udvartartás óriási összegeket emésztett fel. A
hivatalnoki kar egy része és a királyi család bizonyos tagjai, illetve a hárem nagy befolyásra
tett szert48.
Perzsia területének jelentıs részén szélsıséges éghajlat uralkodott, s ez megnehezítette a

termelést. Szükségessé vált a csatornaépítés, vízelvezetés, mocsarak lecsapolása. Mindez
szervezett közmunkát igényelt, s I. Dareiosz e téren is jelentıset alkotott.
Közigazgatás:
Dareiosz egy személyben kormányozta országát, de tanácsadóként maga mellé vette azt a hat
nemest, akik segítették Gaumata mágus lázadásának leverésében. Uralkodására a tolerancia
volt jellemzı. Tiszteletben tartotta a meghódítottak hagyományait, vallását, átvette
46
47
Hahn 1967: 66-70.
48
szokásaikat, címeiket. Egyiptomban mint fáraó, Babilonban mint Babilon királya uralkodott.
A legtöbb satrapia élére perzsa nemest állított.49 Mivel a birodalom kiterjedése óriási
méreteket öltött, képtelenség volt egy központból irányítani. A satrapiák segítségével a
központból egységesen át tudták tekinteni az egész birodalmat, s ez segítette az adók
behajtását is. A tartományok hasonló felosztása már megvalósult II. Kyros idején is, de I.
Dareiosz volt ennek igazi kidolgozója. A közigazgatás átalakítását Kr.e. 518-tól kezdte meg.
A satrapa feladata volt az adók beszedése, az ı kezében összpontosult a tartomány gazdasági,
politikai hatalma, s a legfelsı bírói hatalom. Bizonyos önállósággal bírt, saját udvartartása,
kincstára és raktárai voltak, sıt testırséget is tarthatott. Belsı önállósága mellett a szomszédos
területekkel külpolitikai tárgyalásokat folytathatott, de mindenrıl beszámolóval tartozott az
uralkodónak. A satrapák munkáját a király hivatalnokai „a király fülei” ellenırizték. Amíg
erıs volt az uralkodó hatalma, a satrapa teljesen a központi hatalom alárandeltje volt, de
amikor a központi hatalom meggyengült, önállósulási törekvések indultak meg.
A soknemzetiségő birodalomban kevesen beszélték a perzsa nyelvet. Az óperzsa nyelv az

arisztokrácia nyelve volt. A feliratokat három nyelven írták: perzsa, babiloni, elámi nyelven.
A helyi írásbeliség saját írását használta. A kancellária nyelve az arámi volt. Ennek nyomai
még az egyiptomi Elephantine-szigeten is fennmaradtak. Itt zsidó helyırség mőködött. A
katonai település irattára a Kr.e.V. századtól Nagy Sándor hódításáig tartalmaz feljegyzéseket.
Perszepolisz feltárásakor jelentıs számban kerültek elı elámi nyelvő agyagtáblák, melyek
fontos forrásanyagot nyújtanak a birodalom mőködését, berendezkedését illetıen. A
kincstárban talált szövegek a „kincstári táblák”, az erıdítményben találtak pedig az
„erıdítmény-táblák” nevet kapták a tudományos irodalomban. E táblák gazdasági
feljegyzéseket tartalmaznak.50
Adó:
Az adók összege az adott tartomány gazdagságától, nagyságától függött. Meghatározták az

adózás módját is. Azoknak akik ezüstben fizettek a babiloni talentumot, akik aranyban
fizettek az euboiai talentumot kellet mértékül venniük. Tartományonként megszabták az adók
49
Apor: 52-58.
50
Györfi: 132-136.
mértékét. I. Dareiosz hódításai során európai és Thesszáliai területek lakóit is adófizetıjévé

tette. Minden adót összeszámolva 14 560 talentum összegő adó folyt be a perzsák kincstárába.
(Hérodotosz számítása azonban nem biztos, hogy pontos.) A perzsák nem fizettek adót.
Voltak olyan tartományok, melyek csak ajándékkal tartoztak a perzsa uralkodónak, pl. az
etiópok, kolkhisziak, arabok.51 Az adók mellett fontos bevételi forrást jelentettek a vámok
(hídvám), útpénzek, különbözı helypénzek. A birodalom összes állami bevétele a szúzai
kincstárba került. Amikor Nagy Sándor meghódította Perzsiát, 180 000 talentum birtokába
jutott a perzsa kincstár által. Adószedık járták be a birodalmat. Adót vetettek ki a földre, a
kézmőves termelésre. Ezekbıl fedezték az építkezéseket, az udvartartás, a katonaság és a
hivatalnoki kar ellátását.52
Kereskedelem:
Hérodotosz állítása szerint Ázsia legnagyobb részét I. Dareiosz uralkodása idején fedezték fel.
Beszámol arról, hogy meghódította az indeket is. Felvetıdik azonban a kérdés: Miért volt erre
szükség? A válasz: kereskedelmi érdekbıl. Így tudta ellenırizni a kereskedelmi utakat, és
szavatolni azok biztonságát. Mind a keleti, mind a nyugati határon biztonságban érezhette így
magát. „Dareiosz igazi kereskedı volt”.53 A kereskedelem fıleg a tengeren zajlott. A tengeri
kereskedelem révén távoli országokkal építhettek ki kapcsolatot. Ennek fellendítése
érdekében ásták ki a Vörös-tengert a Nílussal összekötı Szuezi-csatornát, mely munkát még
az egyiptomi Neko fáraó kezdte meg. „ - Kinyilvánítja Dareiosz király: Én perzsa vagyok.
Perzsiából elfoglaltam Egyiptomot. Én rendeltem el ennek a (csatornának) a kiásását a Nílus
nevő folyótól, amely Egyiptomból (folyik) ama tenger felé, amelyik Perzsiától indul ki…”54
Dareiosz késıbb betemettette a csatorna egy részét. Fejlıdtek a hajózási ismeretek, kikötıket,
hajókat építettek, és a hajókat nagy raktérrel látták el. A perzsa kereskedık kapcsolatban
álltak a Duna- és a Rajna vidékével, Indiával. (Luxuscikkek kelet-nyugati szállításában voltak
érdekeltek ez által.) A kereskedık szállítottak főszereket, olajat, mézet, borostyánt, textilt,
fegyvereket. A palotaépítkezéshez szükséges alapanyagok egy részét távoli tartományaikból
szerezték be, pl. Libanonból cédrusfát, Egyiptomból ébenfát, Baktriából és Szardeiszbıl
51
52
Györfi: 138-139.
53
Parkinson 2000: www.terebes.hu/keletkultinfo/kelet3.html
54
Apor: 41.
aranyat stb. A szárazföldi távolsági kereskedelem nehézkesebb volt, ezért szükségessé vált az
úthálózat kiépítése.
Úthálózat:
A perzsák 2700 km-es útrendszere behálózta az egész birodalmat. Az utazás megkönnyítésére

állomásokat hoztak létre, ahol a karavánok megpihenhettek, a hírnökök pedig lovat válthattak
a gyorsabb haladás érdekében. Az utakat rendszeresen karbantartották. Az úthálózat kiépítése
elsısorban nem kereskedelmi célokat, hanem a birodalom egységét szolgálta. Hadi célokra
épült, a katonák gyors felvonulását és ellátását segítette elı. Kiépült a királyi posta, mely az
uralkodó parancsait továbbította, illetve a jelentéseket a központba. Ez kiegészült a
fényjelekre épülı hírtovábbítási rendszerrel, s ezek segítségével az információk jóval
gyorsabban eljutottak a vezetıkhöz és a királyhoz. Természetesen a kereskedık is igénybe
vették az utakat. A kereskedık látták el a katonákat áruikkal, s ık vásárolták fel a katonáktól a
zsákmányt. A legjelentısebb a „királyi út” volt, mely Szúzától Szardeiszig tartott. A másik
északi út a Fekete-tengertıl délre a Halüsz folyón át vezetett a Boszporuszhoz és Szmirnába.
India és Kína felé is építettek utat. A „királyi út” egy része még ma is látható Szúza romjainál.
Igaz nem volt szilárd burkolata, de nem csupán egy ösvény volt ez, hanem jól elegyengetett és
kikövezett út.55
Pénz és mértékegységek
A perzsák a lydöktıl vették át a pénzverést. Erre a korszakra tehetı a pénzforgalom

általánossá válása. A pénznek gazdasági jelentısége mellett szimbolikus értéke is volt: az
uralkodói, ill. a központi hatalom nagyságát jelezte. Az arany dareikosz, melyet I. Dareiosz
vezetett be, ritkán került hétköznapi forgalomba. Ennek egyik oka, hogy nagy volt az értéke,
és elsısorban a nagykereskedelem igényeit elégítette ki, így jelentısebb volt a szimbolikus
szerepe. A kisebb árucserét görög pénzekkel bonyolították le, ezért a birodalomban több
görög pénzérme volt található, mint perzsa. (Az arany dareikoszon I. Dareiosz képe és egy
íjász látható.) A pénzverés Kr.e. 515 vagy 500 utáni években indult meg. Az uralkodó
pénzverési monopóliummal rendelkezett. Korábban a kereskedelem olyan arany- és
55
ezüstpénzeket használt, melyek súlya eltért egymástól. Ezeknek szükséges volt az átváltása.
Az egységes pénz és mértékegységek bevezetése megkönnyítette a kereskedelmet, és
megteremtette a birodalom gazdasági egységét. Megnövekedett a pénzforgalom és
magánbankok alakultak, melyek kölcsönöket adtak kamatra. A szegényebb rétegek sokszor
függı helyzetbe kerültek a bankoktól.56 (Óperzsa súly és pénzegység: karsa és paszuka;
őrmérték: maris)
Törvénykezés:
A törvény az uralkodó akaratát közölte, s azt Ahuramazda akaratából hirdette ki. A kihirdetett
törvényeket írásban szétküldték a birodalomba. A király volt a legfelsıbb bíró. A központi
törvények mellett a helyi törvények, jogszokások is érvényben maradtak. A büntetések
nagyon súlyosak voltak: csonkítás, karóba húzás, megkövezés, elevenen megnyúzás stb.57
Hadsereg:
Fegyverként rövid dárdákat, íjakat és hozzá nádból készült nyílvesszıket hordtak, övükön
rövid kardot vagy tırt viseltek. Pajzsukat főzfavesszıbıl fonták. Híres hadseregük a „tízezer
halhatatlan” volt, akik válogatott perzsa harcosokból kerültek ki. Ha valaki meghalt közülük
azonnal pótolták a hiányt, hogy mindig pontosan tízezren legyenek. İk alkották a király
testırségét. Nagyon jól kiképzett katonák voltak, de nem sebezhetetlenek. Díszes ruháikkal
kitőntek a többi katona közül. A többi hadosztály is tízezer fıbıl állt, melyeket még
ezredekre, századokra, tizedekre bontottak. Különféle népek harcoltak a perzsa seregben (pl.
szkíta lovasság, egyiptomi, arab, etióp harcosok) s ezek saját fegyverzetüket használták, így
nem valósult meg a fegyvernemek összehangolása. A perzsa haderı lovasságból,
gyalogságból és kiegészítı csapatokból állt. Alkalmazták a lovas harci szekereket és elefánton
is harcoltak. A hadsereg hatékonysága tömegerejében volt, s ha ez nem érvényesült, könnyen
összeroppanhatott. A perzsa flottát a leigázott hajós népek alkották (iónok, föníciaiak).
Hadihajóikat evezıvel hajtották, keskenyek, s emiatt borulékonyak voltak, irányításuk nagy
szakértelmet igényelt. Nem lehetett ıket kint hagyni a nyílt vízen borulékonyságuk miatt, s
56
Györfi: 121-126.
57
Györfi: 137-138.
ezért fontos volt számukra a kikötık birtoklása. Számuk kb. 1200 db. lehetett. Kezdetben 30-
50 egy sorban elhelyezett evezıs hajtotta, késıbb kialakult a két- majd a három evezısoros
hajó a „triérész”.58
A központosító, egységesítı törekvések ellenére sem a gazdasági, sem a kulturális egység

nem jött létre e hatalmas birodalomban. A birodalmat alkotó népek egymás mellett éltek, nem
pedig együtt. Ez megmagyarázza a birodalom gyors bukását, hiszen csupán a katonai erı
tartotta azt egyben.
I. Dareiosz háborúi
Kr.e. 512-ben India felé vezette seregét a király. Megszállta Pendsabot, s megalapította az
indiai satrapiát. Indiai hódításait a perszepoliszi-, illetve a naks-e rosztam-i feliratai örökítik
meg. Felirataiban magát dicsıíti. „Alattvalóm! Vedd szigorúan tudomásul, milyen nagy vagyok, és
milyen nagyok a képességeim, és milyen nagy a hatalmam!”59 A perzsák már egész Ázsiát
meghódították, s a birodalom határain szinte mindenütt áthághatatlan akadályok voltak: a
tenger, az afrikai és arab sivatagok, az indiai hegyek és a Kaukázus, a közép-ázsiai pusztaság.
Az egyetlen irány, amerre terjeszkedhettek Nyugat volt. I. Dareiosz figyelme tehát erre
irányult. Figyelemmel kísérte a görög belpolitikát. Számára a türannoszi rendszer volt
kedvezı, mert így egy személy által szerezhetett támaszt a poliszokban. Athénnal
kereskedelmi kapcsolatban állt Perzsia. Bár a perzsák elfoglalták Poseidon kikötıit,
Naukratist, Kr.e. 510 körül a Fekete-tenger partvidékét, terjeszkedésük nem sértette az
athéniak érdekeit. Kr.e. 510-ben azonban előzték Athénból a türannoszt, aki Dareioszhoz
menekült, s ez már veszélyeztette Athén kereskedelmét. Dareiosz mielıtt megindította volna a
háborút a görögök ellen, úgy döntött leigázza azokat a népeket, akik útjában állhatnak. Az
északi határon élı, s betöréseivel a birodalmat zaklató szkítákkal is le akart számolni.
Hódításainak elsı célpontja Szkítia lett.60
58
Györfi: 152-156.
59
Harmatta 1964: 321.
60
Szkíta hadjárat
Hérodotosz szerint a szkíták elleni háború kitörésének az volt az oka, hogy I. Dareiosz meg
akarta büntetni ıket, amiért annak idején a kimmereket üldözve betörtek Médiába, és átvették
ott az uralmat. Valójában a Duna torkolatvidékén élı szkíták a kereskedelmi érdekeiket
sértették. Fontos volt a perzsák számára a tengerszorosok, és a gabona utánpótlást biztosító
kereskedelmi utak megszerzése. E terület nyersanyagokban (ércek, fa) is gazdag volt.
Dareiosz a háborúra készülıdve követeket küldött egyes népekhez, és kötelezte ıket hadsereg,
hajóhad felállítására, ill. hídépítésre a Boszporuszon. (A hídépítés feladatát a iónok látták el.)
Ezt követıen megindította a hadjáratot. A Boszporuszon átkelve elérte Európát. Innen északi
irányba vonult az Isztrosz (Duna) felé. Útközben legyızte a getákat, a szalmüdészoszi
thrákokat, a szkürmiadészokat és a nipszaiszokat, majd elérve az Isztroszt átkelt rajta, és
megindult a szkíták ellen. A szkíták azonban nem vállaltak csatát a perzsák ellen, hanem
kitértek az útjukból. A felperzselt föld taktikáját alkalmazták, s így a perzsa sereg élelem
nélkül maradt. Nem volt más választásuk, mint visszavonulni Ázsiába. A szkíták elleni
hadjárat tehát nem hozott sikert, ráadásul görög ellenfeleinek remek alkalmat nyújtott arra,
hogy megtámadják Hellészpontoszt, elvágják az utánpótlási vonalat, és megakadályozzák a
perzsa sereg visszatérését Ázsiába. Tervük azonban nem sikerült.61 Dareiosz egy sereget hátra
hagyott a hellészpontosziak földjén, hogy igázza le azokat. Megabazosz vezetésével Thrákiát
és Makedóniát behódolásra kényszerítették Kr.e. 513-ban. Ezek elfoglalása fontos
támaszpontot nyújtott a további elırenyomulásra. Bár a szkíták elleni hadjárat kudarcot
vallott, azt azért elérték, hogy azok többé nem zaklatták betöréseikkel a Perzsa birodalmat.
Sikerült megszerezniük az Égei-, a Márvány- és a Fekete-tenger között lévı tengerszorosokat,
a Hellészpontoszt és a Boszporuszt is.62
A görög-perzsa háború nyitánya; a ión-felkelés
A Kr.e. VI. század végén Athén és Spárta ellentéte kiélezıdött. Az athéniak egy Spárta
ellenes szövetségre bírták rá a perzsákat Kr.e. 508-ban.
Az egyezmény lényege:
61
62
Györfi: 159-160.
egymással szemben békés viszony;
keleti kereskedelemben való athéni részvétel engedélyezése Athén számára.
A Perzsa birodalom legfejlettebb része Iónia volt, a poliszokban perzsabarát türannoszok

uralkodtak. A városállamok helyzete kedvezı volt, mivel belsı önállósággal bírtak, és nem
egy perzsa satrapa irányítása alá tartoztak. A kis-ázsiai görög poliszok közül kiemelkedett
Milétosz, melynek türanossza Arisztagorasz volt. İ a perzsa függés megszüntetését akarta, s a
ión szigetek fölötti hegemónia megszerzését. Elsı lépésként perzsa támogatással meg akarta
szerezni Naxos szigetét. Terve azonban nem sikerült, s emiatt elvesztette a perzsák kegyeit is.
A kudarc miatt felkelést szított Dareiosz ellen.63 Spártába ment és a görögöktıl kért
segítséget. „…szabadítsátok meg a rabszolgasorstól vérrokonaitokat, a iónokat!”64 Spárta
segítségét nem tudta megszerezni. Athén azonban hajlandó volt segíteni nekik, s húsz hajót
bocsájtott a rendelkezésükre, mely elég csekély volt az igazi segítségnyújtáshoz. A felkelés
egész Ióniára kiterjedt, elfoglalták és kifosztották Szardeiszt. A felkelés azonban elbukott, s
Kr.e. 494-493-ra sorra elfoglalták és megbüntették a lázadó városokat. A perzsák megkezdték
az elıkészületeket Görögország megtámadására. A görögökben Dareiosz felismerte a
terveinek ellenszegülı idegeneket. Korábban már II. Kyros is ellenszenvvel viseltetett irántuk.
Hérodotosz szerint Kyros egyszer így jellemezte a helléneket: „Sose féltem az olyan
emberektıl, akik a város közepén elkülönítenek egy helyet, ahol egybe győlnek, és eskü alatt
hazudoznak egymásnak.”65
A görög-perzsa háború
A hadjáratra jó ürügyül szolgált a szerzıdésszegı Athén megbüntetése, a valódi ok azonban

az égei-tengeri hegemónia megszerzése volt. Kr.e. 492-ben Mardoniosz vezetésével
megkezdıdött a Görögország elleni háború. Az elsı próbálkozás azonban sikertelenül járt,
mivel a perzsa hajóhad az Athosz hegyfoknál viharba került, s a flotta jelentıs része
megsemmisült. A szárazföldi haderıt a thrákok támadták meg, és azok kénytelenek voltak
visszavonulni. I. Dareiosz ezután diplomáciai eszközökkel próbálkozott. Követeket küldött
63
Veresegyházi Illés 1998: A görög-perzsa háborúk. 39-46.
64
65
Veresegyházi 1998: 39-46.
vizet és földet követelve, de a poliszok nagy része visszautasította a perzsa közeledést.

Makedónia, Thesszália, Boiótia azonban behódolt. A korábbi kudarcból tanulva a következı
hadjáratot már más útvonalon indították meg Kr.e. 490-ben. A fı erıket hajón szállították át
Európába. A seregek vezetıje Datisz és Artaphernész lett. Elıször elfoglalták a Küklaszok
szigeteit, majd Eretriát. Ezután a perzsa sereg partra szállt Marathonnál, ahol 15-20 ezer
athéni hoplita várt rájuk. A perzsa sereg létszáma 24-25 ezer lehetett, tehát 2 majdnem
egyenlı létszámú sereg harcolt egymással. Az athéniak segítséget kértek a spártaiaktól, de
azoknál éppen Karneia-ünnep volt, mely fegyverforgatási tilalommal jár együtt. Az ünnep
befejeztével elindultak Athén segítségére, de akkorra azok Miltiadész vezetésével már
megvívták gyıztes csatájukat a perzsák ellen. A perzsák ugyan elveszítették a marathoni
csatát, de seregük megmaradt, mellyel hajóra szálltak és Dél-Attikát megkerülve kísérletet
tettek Athén elfoglalására. A partraszállásról azonban lemondtak, s így dolgavégezetlenül
tértek vissza Ázsiába.66 A kudarc következtében nem rendült meg Perzsia gazdasági és
politikai ereje, inkább erkölcsi vereségrıl beszélhetünk. I. Dareiosz nem mondott le tervérıl,
de az újabb hadjárat indítását megakadályozták a birodalomban fellépı problémák. Elıször
Egyiptomban törtek ki lázadások Kr.e. 486-ban. I. Dareioszt Egyiptomban elismerték
fáraónak. Tiszteletben tartotta az egyiptomiak vallását, s még gazdasági gyarapodás is
megfigyelhetı volt a térségben. Évi hőbéradót fizettek, de annak mértéke nem volt olyan
magas, hogy nélkülözést eredményezett volna az országban. Az egyiptomiak azonban
szabadok akartak lenni, s törekvésükre ösztönzıleg hatott a perzsák marathoni veresége.
Dareiosz egyszerre készült háborút indítani a görögök és az egyiptomiak ellen. Az egyiptomi
felkelés leverésével fiát Xerxészt bízta meg, de annak megvalósítását már nem élhette meg,
mert még ebben az évben meghalt. Fia Xerxész követte ıt a trónon, akinek elıször a babiloni
felkelést kellett levernie. A görögöknek így egy idıre nyugtuk volt a perzsáktól, de abban
nem kételkedtek, hogy Xerxész is folytatni fogja apja megkezdett háborúját.67
Xerxész (Kr.e. 486-465)

I. Dareiosz legidısebb fia Artabazenis volt, s valószínőleg már régensként irányította Perzsiát
a szkíta hadjárat alatt. Mégsem ı lett a király, hanem Khsajársa, azaz Xerxész. 34 évesen
66
67
Marczali 1998-1999: I/XIV.
került hatalomra. Azt mondták róla, hogy gyenge elméjő és jellemő férfi volt. Kezdetben abba
akarta hagyni a görögök elleni fegyverkezést, de a tanácsadói, köztük Mardoniosz, lebeszélték
róla. Mardoniosz azért szorgalmazta a Hellász elleni hadjáratot, mert szeretett volna
Görögország helytartója lenni. Xerxész mielıtt újra hadat indított volna Európába, elıbb az
egyiptomi lázadást fojtotta el. Súlyos szolgaságra vetette ıket és rábízta Egyiptom irányítását
Akhaiménészre, I. Dareiosz fiára.68 A Hérodotosz által leírtakkal áll szemben az az állítás,
miszerint Xerxész nem változtatta meg Egyiptom politikai berendezkedését, s a tartományok
az örökös fejedelmek kezén maradtak. Miközben a helyi dinasztiákat tiszteletben tartotta,
azok a megfelelı pillanatot várták, hogy újra felkeljenek a perzsák ellen.69
Görögország elleni hadjárat
Kr.e. 480-ban Xerxész óriási tengeri- és szárazföldi haderıt mozgósított. Már évekkel a
hadjárat megindítása elıtt elkezdte a felkészülést. A hadsereg számára tervezett útvonal
mentén élelmiszerraktárakat létesített. Már nem csupán Athén, hanem egész Hellász
elfoglalása volt a cél. A háborúra ismét találtak ürügyet, egyrészt Dareiosz sikertelenségét
akarták helyrehozni, másrészt a Ión felkelés következtében feldúlt és leégetett Szardeisz
városán akartak bosszút állni. A valóságos ok azonban ismét a kereskedelmi érdek volt.
Hellász elfoglalása kereskedelmi hasznot hozott volna, és a további terjeszkedést segítette
volna elı.70 Xerxész elıször Abüdoszba ment, ahol már épült a hellészpontoszi híd. Ezen
akart átkelni seregével Európába. Már készen volt a híd, amikor egy vihar lerombolta azt.
Xerxész ezért megkorbácsoltatta a Hellészpontoszt, és bilincset vettetett a tengerbe (így
akarván bosszút állni a tengeren), majd a híd építıinek vezetıit kivégeztette. Ezután újra
felépítették a hidat.71 A telet Szardeiszben töltötte Xerxész, s csak tavasszal indította el
hadjáratát. Abüdoszban seregszemlét tartott. „Amikor látta, hogy hajói beborítják a
Hellészpontoszt, és katonái tömege ellepi az egész partot és az abüdoszi síkságot, boldognak
mondta magát, majd sírva fakadt.”72 A támadás hírére a görögök is mozgósítani kezdtek, és
létrehozták a perzsák ellen az iszthmoszi szövetséget. A szövetségbıl csak néhány óvatos
68
69
70
Györfi: 171-175.
71
72
polisz maradt ki. Néhány görög városállam behódolt a perzsáknak, mint pl. Thesszália. A
görögök a Thesszália és Makedónia között húzódó Tempé-völgyben próbálták feltartóztatni a
perzsákat, de végül innen harc nélkül visszavonultak, s feladták a Tempé-völgyet. Ezután a
Thermophülai-szoroshoz vonultak, hajóhadukat pedig az Artemiszion hegyfokhoz küldték, s
itt várták a túlerıben lévı perzsa hadakat. Hérodotosz szerint a perzsa sereg 1 700 000
gyalogosból, 80 000 lovasból és 1207 hajóból állt. Velük szemben a görögöknek mindössze
30 000 gyalogos hoplitája és kb. 400 hajója volt. Valószínőleg Hérodotosz adatai a perzsa
hadsereget illetıen túlzóak, de nem teljesen légbılkapottak, hanem bizonyos számításokon
alapulnak. (A kutatások alapján a perzsa sereg kb. 200 000 fıbıl állt.)73 Spártában ismét
ekkor tartották a Karneia-ünnepet, a többi polisz pedig ekkor rendezett olümpiai versenyeket,
így nem tudtak nagyobb haderıt küldeni. Spárta egyik királya, Leónidasz háromszáz
emberével próbálta feltartóztatni a perzsákat, amíg a fısereg megérkezik. Egy árulás
következtében azonban elbukott a próbálkozása, s a csata során háromszáz emberével együtt
hısi halált halt. Eközben a tengeren is folyt a küzdelem, ahol az artemiszioni csata döntetlenül
végzıdött. Leónidasz vereségének hírére a görög hajók Attika déli partjaihoz vonultak vissza.
A görögök ismét egy szők helyen akartak megütközni az ellenséggel, mert akkor nem
érvényesülhet a perzsa túlerı. A szárazföldi sereg az Iszthmosznál gyülekezett, itt akartak egy
nagy falat építeni, amely lezárja az utat a Peloponnészosz felé. Kezdetben a hajóhadat is ide
akarták visszavonni, de végül Themisztoklész rábeszélésére a Szalamisz-csatornánál maradt a
görög flotta. A szalamiszi tengeri csatát Themisztoklész provokálta ki. Csellel sikerült
rábírnia a perzsákat a támadásra. Az ütközet során a görögök gyızelmet arattak.74
„Szalamisznál rengeteg hajó elpusztult. A legtöbbet az Athéniak és az aiginaiak semmisítették
meg. Mert a hellének szigorú hadrendben küzdöttek, de a barbárok rendje felbomlott, nem
volt semmi haditervük, sorsuk tehát törvényszerően alakult úgy, ahogy alakult…”75
Xerxész a vereség után hajóhadával visszamenekült Ázsiába. A Görögország elleni további

hadjáratról azonban nem mondott le. 30 000 perzsa katona Mardoniosz vezetésével
Hellászban maradt, s Thesszáliában kitelelve várta a lehetıséget az újabb háborúra. A görög
sereg, Pauszaniasz vezetésével, a perzsa szárazföldi erıket azonban Plataiai közelében
73
Hahn 1967: 98-102.
74
75
Hérodotosz1989: 583.
legyızte. Még ebben az évben (Kr.e. 479-ben) egy tengeri ütközetre is sor került. A görögök a
Mükalé-hegyfoknál ismét gyızelmet arattak a perzsa flotta felett. E gyızelem jelentısége
abban állt, hogy most elıször arattak gyızelmet a görögök Ázsiában.76 Úgy mondják, hogy a
szalamiszi- és a plataiai ütközet megóvta Európát a barbároktól. Ez az állítás azonban
igazságtalan, mivel a perzsák nem voltak barbárok. Rendelkeztek kultúrával, bár az nem volt
olyan fejlett, mint a görögöké. A perzsák nem szórakozásból háborúztak, nem okozott
számukra örömet más népek kiirtása, ık csupán adót és engedelmességet követeltek a
legyızöttektıl. Engedték, hogy minden nép saját szokásai szerint éljen. Ha gyızött volna
Xerxész, Hellászból egy olyan satrapia lett volna, amely nem vesztette volna el a maga
jellegét. A vereségek következtében Perzsia a határai visszavonására kényszerült. Néhány
helyırség ugyan fennmaradt a Boszporuszon túl, de ezeknek sem politikai, sem katonai
jelentısége nem volt már. Xerxész számára azért volt ez fontos, mert így jelen volt
Európában, s úgy gondolta talán még újra kezdheti a háborúkat. Thesszália, Thrákia,
Makedónia azonban már nem ismerte el a perzsa fennhatóságot.77 Kr.e. 478-ban egy új perzsa
ellenes szövetség jött létre Görögországban: a Déloszi szövetség. Ez a perzsák elleni harc
folytatását szorgalmazta. Pauszaniasz vezetésével a görög flotta sorra felszabadította a ión
városokat. Kr.e. 467 körül a szövetség flottája Kimón vezetésével nagy vereséget mért a
perzsa flottára az Eurümedán folyó torkolatánál. Kr.e. 449-ben Szalamisznál újabb görög
tengeri gyızelem következett, s ezután Perzsia békét kért. A görög-perzsa háború a Kr.e. 449-
448-ban kötött Kalliasz-féle békével ért véget, melyben Perzsia lemondott a iónok feletti
uralmáról, a tengerszorosok és az Égei-tenger feletti ellenırzés jogáról.78
Xerxész a szalamiszi és plataiai ütközeteket követıen nem nagyon törıdött a görögök elleni
háborúval. Idejét inkább apja építkezéseinek folytatására fordította, s jónéhány jelentıs épület
ırzi nevét Perszepoliszban és Szúzában. Közben újabb felkelések törtek ki birodalmában. A
görögök is folytatták harcukat a perzsák ellen, s a Kr.e. 467-ben elszenvedett vereséget
Xerxész már nem sokkal élte túl. Háremében gyilkosság áldozata lett. Egy Aspamithrés nevő
eunuch és Artabanos, a testırség parancsnoka oltotta ki életét Kr.e. 465-ben.79
76
77
78
79
A hanyatlás idıszaka
I. Artaxerxész (Kr.e. 465-424)
Xerxész halála után lázadások gyengítették Perzsiát. Az egykor oly nagyra hivatott birodalom
hanyatlani kezdett. Gyenge képességő uralkodók kezébe került az irányítás, akikre nagy
befolyást gyakoroltak fıembereik és a hárem, s ezzel megpecsételıdött a birodalom sorsa.
I. Artaxerxész (I. Xerxész fia) politikai gyilkossággal került hatalomra.80 A valódi gyilkosok
Xerxész meggyilkolásával fiát Dareioszt vádolták, majd rábírták Artaxerxészt (Xerxész
kisebbik fiát) hogy végezzen Dareiosszal, és legyen ı a király. Dareioszt kivégezték, de nem
sokkal ezt követıen I. Artaxerxész ellen is merényletet kíséreltek meg. A cselszövés azonban
leleplezıdött. Az uralkodócsaládban más jelöltek is felléptek a hatalom megszerzéséért.
Hystaspes (Xerxész testvére) Baktria satrapája magát jogos örökösnek vallva hazatért
seregével, hogy átvegye a hatalmat. Két ütközetet vívott Artaxerxésszel, de Kr.e. 462-ben ı és
hívei is elvesztek. Artaxerxész állítólag szép külsejő férfi és igazi harcos volt. Nevének
jelentése „hosszú kező”, mert jobbkeze hosszabb volt, mint a bal. Hatalma megszilárdítását
követıen sem jött el a békeidı Perzsiára. A satrapák már nem a király hő emberei voltak,
hanem önállóságra törekedtek. A görögök is folytatták harcukat ellenük, és Kr.e. 460 körül
fellázadt Egyiptom is Inaros (Pszametik fia) vezetésével. Az athéniak hajókat küldtek az
egyiptomiak segítségére. Artaxerxész testvérét Akhaiménészt küldte ellenük. Akhaiménész
Papremis mellett vereséget szenvedett és életét vesztette a harcban.81 Néhány nappal késıbb
az athéni hajók vereséget mértek a föníciai flottára, és a Níluson fölhajózva elérték
Memphiszt. A város elesett, de a Fehérfal erıdje ellenállt, s így a perzsák idıt nyertek, hogy
összeszedjék seregüket. A lázadók sikereiket a görög segítségnek köszönhették, s Artaxerxész
megpróbált diplomáciai úton ártani az athénieknek, de sikertelen maradt a próbálkozása.
Artaxerxész hadai Föníciában és Kilikiában győltek össze. A sereg vezetésével Megabyzoszt
bízta meg. Jónéhány ütközetre került sor, de végül Megabyzosz legyızte a lázadók és
szövetségeseik seregét. Kr.e. 455-ben Inaros letette a fegyvert, s ezzel a felkelés befejezıdött.
Közben tartott még a görög-perzsa háború, mely görög sikereket hozott. A ciprusi
Szalamisznál Kimón vereséget mért a perzsa flottára Kr.e. 449-ben. Artaxerxész félve attól,
80
81
Györfi: 189-191.
hogy ha az athéniek elfoglalják Ciprust, újra föllázítják Egyiptomot, ezért béketárgyalásokba

kezdett a görögökkel, melynek eredményeként megszületett a Kalliasz-féle béke.82 A
megváltozott erıviszonyokat jelzi, hogy Perzsia nem bírt a görögséggel, és a békefeltételeket
már nem ık diktálták. A hanyatlás jelei mutatkoztak a birodalomban. Gazdasági megtorpanás
volt tapasztalható, egyre magasabb adókat vezettek be, s ez újabb lázadásokhoz vezetett.
Felkelések követték egymást a tartományokban: Babilonban, Baktriában, Kis-Ázsiában.83
A keleti birodalmak jellemzıje, hogy akkor maradnak fenn, ha háborúznak és gyıznek. A

hódítás beszüntetésével megkezdıdik a hanyatlás. A sikertelen nyugati hadjárat
következtében a perzsák hátrálni kényszerültek, határaik visszaszorultak, s ezzel
megkezdıdött a birodalom lefelé ívelı idıszaka. Igaz a bukás nem volt olyan gyors, mint pl.
Asszíriáé vagy Médiáé, hiszen I. Dareiosz államszervezetének köszönhetıen nem lehetett egy
csapásra összeroppantani e jól szervezett birodalmat, de feltartóztathatatlanul megindult a
bomlás. A satrapák egyeduralkodóként irányították tartományaikat, és gyakran háborúztak
egymással. A palotában is tragédiák játszódtak le, a királyi család tagjai egymást gyilkolták. I.
Artaxerxész Kr.e. 424-ben meghalt. Fia II. Xerxész mindössze 45 napig uralkodott, mert
törvénytelen testvére Sogdianos megölte ıt. Sogdianos sem élvezhette sokáig hatalmát,
melytıl Artaxerxész egy másik törvénytelen fia, Okhos fosztotta meg, aki II. Dareiosz néven
lett Perzsia királya.84
II. Dareiosz (Kr.e. 424-405)
II. Dareiosz ellen már rögtön trónra léptekor fegyvert fogott testvére, Arsites és Megabyzosz
fia, Artyphios. Kezdetben sikereket értek el, és két gyıztes csatát vívtak Dareiosz ellen. A
király azonban pénzzel elérte, hogy a lázadók katonái letették a fegyvert, s így azok hadsereg
nélkül maradtak. Miután megígérte testvérének és Artyphiosnak, hogy megkíméli életüket,
azok is megadták magukat. Dareiosz, felesége Parüszatisz segítségével felszámolta az
udvaron belüli ellenállást. A további harcok elkerülése érdekében az összes potenciális
trónjelöltet megölette. Ekkor volt Görögországban a peloponnészoszi háború. Dareiosz arra
törekedett, hogy minél jobban kiélezze Athén és Spárta viszonyát. Az athéniak sikertelen
82
83
Györfi: 191-192.
84
szicíliai vállalkozását követıen egyre inkább igyekezett beavatkozni a görög ügyekbe.

Megszegte a Kr.e. 449-i szerzıdést és adót szedett a tengerparti poliszoktól. Spártát
megnyerte szövetségesének, majd megtámadta az Athénnal szövetséges kis-ázsiai görög
városokat. Ezzel egy idıben újabb lázadások rázták meg a birodalmat.85 A trónutódlás
kérdését illetıen harcok folytak a családon belül. Dareiosz legidısebb fia Arszakész volt, de
Parüszatisz Kürosz nevő fiát támogatta. Kürosz Szardeisz satrapája volt, s ez által jelentıs
katonai erıvel rendelkezett. A király végül Arszakész lett, II. Artaxerxész néven.86
II. Artaxerxész (Kr.e. 404-359)
II. Artaxerxész (Artakgsáthra) mellékneve: Mnémón, azaz „jól emlékezı” volt.

Hatalomátvétele nem ment zökkenımentesen, hiszen öccse, Kürosz is igényt formált a trónra.
Artaxerxész szelídebb, békésebb természető volt, mint Kürosz, akit heves vérmérséklet
jellemzett. Kürosz igazi katona volt, jól forgatta a fegyvert, és vakmerıségével is kitőnt társai
közül. Anyja támogatásával szerette volna megszerezni a hatalmat, de elsı kísérlete elbukott.
Paszargadaiban merényletet kísérelt meg Artaxerxész ellen a királlyá avatás szertartása
közben. A kivégzést anyja közbenjárására elkerülte, de vissza kellett térnie tengerparti
tartományába. A hatalomról azonban ezt követıen sem mondott le, hanem titokban
szervezkedni kezdett Artaxerxész ellen.87 Kürosz seregében jórészt görög zsoldosok
szolgáltak, vezetıjük Klearkhosz volt. Katonái nem akartak a perzsa király ellen harcolni, így
Kürosz letagadta valódi célját elıttük, és csak a hadjárat elindítása után közölte velük, hogy ki
ellen vonulnak. Katonái szerették és tisztelték ıt. Megbecsülte a jó harcosokat, és bıkező volt
azokkal szemben, akik kiérdemelték, emiatt nagy népszerőségre tett szert. Anyja szerint ı
igazi királynak született, míg Artaxerxész csupán hétköznapi embernek. A király elleni
lázadása azonban vereséggel végzıdött, és ı maga is életét veszítette Kr.e. 401-ben, a Kunaxa
mellett vívott ütközetben.88 Kürosz halála után serege széthullott. A görög zsoldosok vezetıit,
köztük Klearkhoszt is, kivégezték. Állítólag Artaxerxész felesége Sztateira bírta rá a
kivégzésekre a királyt. Késıbb emiatt, vagy talán féltékenységbıl Parüszatisz megmérgezte
Sztateirát.
85
Györfi: 194-195.
86
Roaf, Michael 1998: A mezopotámiai világ atlasza. 213.
87
Plutarkhosz 1965: Párhuzamos életrajzok. 998-991.
88
Xenophón 1968: Anabaszisz – A tízezrek hadjáratának története. 7-45.
Kürosz még életében jó viszonyt alakított ki Spártával, halála után azonban megromlott a
görög-perzsa viszony. A görögök fel akarták szabadítani kis-ázsiai testvéreiket, ezért Spárta
Agészilaosz vezetésével háborút indított Perzsia ellen. Nyílt ütközetben legyızték a
Tiszaphernész vezette perzsa sereget, de a „perzsa arany” megállította ıket. Artaxerxész
ugyanis megvesztegette a Spárta ellenes görög városok vezetıit, s azok így támadást
indítottak Spárta ellen. Agészilaosz kénytelen volt visszavonulni seregével a
Peloponnészoszra. Kr.e. 394-ben a knidoszi-csatában Konón és Pharnabazosz vezetésével, a
perzsákkal szövetséges görögök a tengeren is legyızték a spártaiakat. Athén és Spárta
versengésébıl Perzsia húzott hasznot, hiszen megnıtt a befolyása az Égei-tengeren. Kr.e.
386-ban került sor Perzsia és Spárta között az Antalkidasz-féle béke megkötésére.
Tartalma:
Ázsiában és az Ázsiához tartozó szigeteken adjanak át minden görög várost a perzsa

királynak.
Adófizetésre kötelezték a görögöket.89
A birodalomban nem csitultak el a belsı lázadások. A satrapák kihasználva megerısödött

hatalmukat, felkeléseket szerveztek. Fellázadt Ciprus, a föníciai városok, Szíria és Egyiptom
is. Bár Egyiptomban Inaros leverését követıen 40 év béke idıszak kezdıdött meg, a
forradalom tüze még nem aludt ki teljesen. Kr.e. 405 körül Amyrtaios kikiáltotta Egyiptom
függetlenségét. A perzsa seregben azonban harcoltak még egyiptomi katonák (pl. a Kr.e. 401-
es Kürosz elleni háborúban). Kypros is ki akarta vonni magát a perzsa uralom alól, s ebben
támogatta ıt Görögország és Egyiptom is. II. Artaxerxész Tiribazost bízta meg a sereg
vezetésével s az megtámadta Kyprost. Évekig tartó küzdelem bontakozott ki, majd Kypros
támogatás nélkül maradva kénytelen volt megadni magát Kr.e. 380-ban. Közben Artaxarxész
a kadusziaiak ellen maga vezette seregét, s majdnem életét vesztette a vállalkozás során.
Tiribazosnak köszönhetıen azonban létrejött a béke a kadusziaiakkal. Az Antalkidasz-féle
békét követıen Perzsia nagy befolyást gyakorolt Görögországban, de a király saját
birodalmában már nem volt úr. A phrygiai Ariobarzanes, majd Datamis és a kappadokiai
89
Plutharkosz 1965: 995-1008.
Aspis egymás után lázadtak fel uralkodójuk ellen. Az ı felkelésük árulás következtében
elbukott. Ezután a nyugati tartományok vezetıi kötöttek szövetséget a király ellen, de ık sem
értek el sikert. Egyiptom is újra háborút indított Perzsia ellen Takhósz fáraó vezetésével. A
hátországi lázadás következtében azonban lehetetlenné vált a helyzete és megadta magát a
fáraó. II. Artaxerxésznek még sikerült megıriznie a birodalom egységét, de ehhez óriási
erıfeszítésre volt szükség.90
II. Artaxerxészrıl azt tartják, hogy 360 ágyasa és 115 fia volt. Sztatritától három fia született:
Dareiosz, Ariaszpesz és Okhosz. Az udvari emberek azt javasolták, hogy elsıszülött fiát,
Dareioszt jelölje ki utódjául. Így is tett, s az akkor 50 éves Dareioszt királlyá nyilvánította.
Dareiosz azonban összeesküvést szıtt apja ellen, amely leleplezıdött, s a trónörököst
kivégezték. A következı trónjelölt Ariaszpesz volt. Áhítozott azonban a hatalomra
Artaxerxész másik fia, Okhosz is. Elhitette Ariaszpesszel, hogy apja kegyetlen módon
végezni akar vele, s Ariaszpesz inkább maga vetett véget életének. Volt még egy Arszamesz
nevő fiú, aki jogot formált a trónra. Okhosz ıt is meggyilkoltatta. Artaxerxész ezt a csapást
már nem tudta feldolgozni és uralkodásának 62. évében meghalt. Okhosz eltávolított minden
lehetséges riválist az útjából, s végre magához ragadhatta a hatalmat.91
III. Artaxerxés Okhosz (Kr.e. 359-338)
Kegyetlenségével és vérengzı természetével túltett minden elıdjén. Fontos volt a birodalom

egységének helyreállítása, a tartományok lázadásainak leverése. Elıször egyiptomi uralmát
kellett rendeznie. Az ázsiai satrapák Egyiptomban mindig szövetségesre találtak, ha
lázadásról volt szó. Amikor Fönícia fellázadt Perzsia ellen a fáraó támogatta mozgalmukat.
III. Artaxerxész összegyőjtötte seregét, Fönícia ellen vonult, és földig rombolta Szidónt. Ezt
követıen Egyiptom ellen vezette seregét. A fáraó elmenekült a perzsák elıl Etiópiába.
Egyiptom Kr.e. 342-ben visszakerült a Perzsa birodalom fennhatósága alá.92 III. Artaxerxész
gyızelme Egyiptomban nagyobb csapás volt az egyiptomiak számára, mint II. Kambyses
inváziója. A Rossz istenének szent állatáról „szamárnak” nevezték Okhoszt. Nem tartotta
90
91
Plutarkhosz 1965: 1013-1018.
92
Györfi: 207-208.
tiszteletben Egyiptom vallási szokásait, a templomokat kifosztották, a szent könyveket

Perzsiába hurcolták, a városok falait lerombolták, a fáraó híveit legyilkolták.
Két embernek köszönhette elsısorban sikereit Okhosz:
Bagoas – ı intézte a belkormányzatot;
Mentor – Ázsia tengerparti tartományait irányította, és befejezte azok meghódítását.
Néhány év alatt úgy látszott Perzsia visszaszerzi azt az uralmat, amelyet II. Artaxerxész
uralkodása óta elveszített. Okhosz a kortársak szemében olyan hódítóvá vált, mint nagy
elıdei: II. Kyros, II. Kambyses és I. Dareiosz. Okhosz azonban gyızelmei ellenére is csak egy
közönséges keleti despota volt. Birodalma már csupán az erı látszatával rendelkezett,
tartományai igyekeztek elszakadni. Az alattvalók hősége csökkent, s voltak olyan területek,
melyek már adót sem voltak hajlandóak fizetni (pl. Mysia, Lykaonia). A birodalom kezdett
széthullani. Nem törıdtek azzal, hogy a perzsa hadsereget európai szinten tartsák. Csapataik
nehézkes, fegyelmezetlen tömegek voltak, és így könnyő volt legyızni ıket. Sok idıt igényelt
volna a kiképzésük, ezért inkább drága pénzen görög zsoldosokat alkalmaztak melléjük. II.
Artaxerxész óta a görögök alkották a perzsa haderı magvát, s nekik köszönhette Okhosz is
gyızelmeit. Az uralkodóra nagy befolyást gyakorolt Bagoas, aki már ekkor felismerte a
makedón veszélyt, és támogatta Makedónia ellenségeit. Késıbb az udvari intrikák
következtében kegyvesztetté vált a király elıtt, s ezért Kr.e. 338-ban megmérgezte Okhoszt.
A trónra III. Artaxerxész legkisebb fiát, Arsest ültette, a többi gyermekét pedig
meggyilkoltatta.93
Arses IV. Artaxerxész néven lett perzsa király (Kr.e. 337-336). Kísérletet tett Bagoas
eltávolítására, de kétévi uralkodás után ıt mérgezték meg. A dinasztiában lezajló
gyilkosságok miatt Bagoas már csak egy távoli unokatestvért – Kodomannoszt – talált a
királyi családból, akit trónra lehetett ültetni. Vannak, akik azt állítják, hogy ennek a
személynek semmi köze nem volt a királyi családhoz.94
93
94
Roaf 1998: 213.
III. Dareiosz Kodomannosz (Kr.e. 336-331)
Bagoas megpróbálta az új uralkodót is irányítani, de ez nem sikerült neki. III. Dareiosz,

amikor rájött, hogy Bagoas az életére tör mérget itatott vele. Ezután megkezdte a birodalom
helyreállítását. Sokat azonban már nem tudott tenni a hanyatlás ellen. Xenophón így
vélekedett errıl: „a király birodalma erıs volt, mert hatalmas területeket ölelt fel és sok népet
foglalt magában, ugyanakkor gyenge is volt, mivel hatalmas távolságokat kellett benne
beutazni, és erıinek szétszórtsága sebezhetıvé tette egy hirtelen támadással szemben.”95 III.
Dareiosz jó ember volt, de sajnos nem sokáig élvezhette a hatalmat. Vele egy idıben lépett
hatalomra Makedóniában Alexandrosz (Iszkander), aki Kr.e. 334-ben hadjáratot indított
Perzsia ellen. A meggyöngült birodalom a makedónokkal szemben tehetetlen volt. Vereséget
szenvedtek a Granikosznál, majd az Isszosznál. III. Dareiosz ezután békeajánlattal lépett fel,
de Alexandrosz nem fogadta el azt. Kr.e. 331-ben a gaugamélai csatában a perzsák döntı
vereséget szenvedtek, s a király elmenekült. Menekülés közben Bésszosz, a baktriai satrapa
elfogta és megölte III. Dareioszt. A Perzsa birodalmat Alexandrosz örökölte, aki, hogy
legálissá tegye uralmát, feleségül vette III. Dareiosz lányát.96 A makedón hódítást követıen a
hellének játszották a keleti térségben azt a meghatározó szerepet, mely 200 éven át Perzsiáé
volt.
Összegzés
Az Akhaimenidák egy árja törzzsel óriási birodalmat hoztak létre, melynek a környezı népek
sorra behódoltak. Kelet és Nyugat kapcsolatában a perzsáknak döntı szerepük volt. Az ókor
négy nagy keleti civilizációjából (Egyiptom, Mezopotámia, India, Kína) hármat sikerült
egyetlen nagy politikai szervezetté olvasztaniuk. Szinte felfoghatatlan ezen teljesítménynek a
mértéke. A perzsa történetírás nagy alakja I. Dareiosz volt, de az ı általa járt utat elıtte már
Nagy Kürosz kitaposta. A Termékeny Félhold fejet hajtott Kürosz elıtt, aki egyesítette a
perzsákat és a médeket, s ez által megteremtette a mai Irán területén a hatalmas Akhaimenida
birodalom alapjait. Roman Ghirsman így írt róla: „Kevés király emlékét övezték olyan
95
Roaf 1998: 214.
96
Györfi: 214-227.
dicsfénnyel, mint Küroszét.”97 Kürosz felismerte milyen fontos birodalma számára a kelet-
nyugati kereskedelem. Ezt a politikát azonban I. Dareiosz teljesítette ki. İ egyesítette szinte
az egész keleti világot egyetlen központi kormányzat alatt. A birodalom védelmére a perzsa
királyok egy válogatott hadosztályt tartottak fenn, a híres „tízezer halhatatlant”. Intézkedéseik
eredményeként megindult a gazdasági növekedés, melyet a nagy közmunkák is segítettek. E
birodalom magába foglalta és megırizte azt a kulturális hagyományt, mely Európából és
Ázsiából eredt. Perzsia egy közös egység részévé tette a különbözı területekrıl származó
népeket, megırizte azok szokásait, átvette ismereteiket. E hatalmas és sokszínő birodalmat
azonban a katonai erı tartotta egyben. Ennek gyengülésével megindultak a szeparatista
törekvések. A hadsereg veszített ütıképességébıl, s ez már a görög hadjáratokban is
megmutatkozott. A perzsák által kialakított despotizmus már fejlıdésképtelen volt, s nem
tudta felvenni a versenyt, a fejlıdést magában hordozó görög poliszokkal. Az emberek
emlékezetében fıképp a görögök elleni küzdelmük maradt fenn, mely kudarccal végzıdött.
Érdemes azonban megjegyezni, hogy addig viszont szinte verhetetlen hatalom volt az
Akhaimenida birodalom, s a Föld általuk birtokolt része meghajolt nagyságuk elıtt.
97
Felhasznált irodalom
Kötetek:
APOR Éva [évszám nélkül]: Irán / Birodalmak, hagyományok. Kırösi Csoma Társaság,
Budapest
APOR Éva 1974: Perszepolisz. Corvina Kiadó
GOLDSCHMIDT, Arthur Jr 1997: A Közel-Kelet rövid története. Maecenas Könyvek,
Budapest
GYÖRFI János [évszám nélkül]: Az Óperzsa birodalom tündöklése és bukása. Anno Kiadó,
HAHN István 1967: Az idı sodrában I. / Az ókor története. Minerva, Budapest
HARMATTA János szerk. 1964: Ókori keleti történeti chrestomathia. Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest
HÉRODOTOSZ 1989: A görög-perzsa háborúk. Európa Könyvkiadó,
KÁROLI Gáspár ford.1987: Szent Biblia. Budapest
LEDERER Emma 1935: Egyetemes mővelıdéstörténet. Káldor Könyvkiadó, Budapest
ROBERTS, John M. 1999: Képes Világtörténelem II. Magyar Könyvklub, Budapest
ROAF, Michael 1998: A mezopotámiai világ atlasza. Helikon Kiadó, Budapest
PLUTARKHOSZ 1965: Párhuzamos életrajzok. Magyar Helikon,
RADÓ Polikráp – VARGA Ottó 2000: A Biblia története a magyar nép számára. Babits
Kiadó, Szekszárd
TÓTH Kálmán Dr. 1985: A régészet és a biblia. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya,
Budapest
VERESEGYHÁZI Illés 1998: A görög-perzsa háborúk. Anno Kiadó,
XENOPHÓN 1965: Kürosz. Európa Könyvkiadó, Budapest
XENOPHÓN 1968: Anabaszisz / A tízezrek hadjáratának története. Európa Könyvkiadó,
Budapest
Folyóirat:
HEGYI Dolóresz 1997: Az ısi Perzsia. Rubicon 1997/7.
Internet:
HÁMORI Frédi: A szubarok, hurrik, urartuiak és médek Észak-Mezopotámia ıslakói.
www.2.4.dcomm.com/milenia/med3.html
MARCZALI Henrik szerk.1998-1999, internet: Nagy Képes Világtörténet I. A kelet ókori
népeinek története. (XI-XIV. fejezet) Maspero Gaston mőve alapján átdolgozta: Fogarassy
Albert. Magyar Elektronikus Könyvtár. www.mek.iif.hu/marcali/html
Megtalálták az elveszett perzsa hadsereget. 2000. május 2. kedd, 20:48

www.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20000502megtalaltak.html
PARKINSON, C. Northcote 2000: Kelet és Nyugat. Terebes Kiadó, Budapest
www.terebes.hu/keletkultinfo/kelet3.html

20090103

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

20090103

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

20090103

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

tudomány 2009 / 1.

Számos ellentmondás és homályos adat nehezíti az iráni népek történetének alapos

Média és Perzsia földrajzi elhelyezkedése, természeti adottságai

lovak tartására. A lótenyésztésnek nagy jelentısége volt a harcászatban. A földmővelés

A médek, mint Észak-Mezopotámia ıslakói

A médeket a tudomány árjának hirdette, de a kutatások bebizonyították ennek az ellenkezıjét.

hurri-urartui származásúak. A médek nevét a nyelvészek szerint „magyának” kellene ejteni.

Óperzsa ékírásos felirat – I. Dareiosz behisztuni sziklafelirata

Dareiosz háromnyelvő behisztuni felirata történeti és nyelvi szempontból a legjelentısebb

Lenorman azt mondta: „A legkorábbi idıktıl kezdve az irániak honfoglalásáig, az irániak

Miután a perzsák átvették a hatalmat, elkezdıdött egy északnyugati bevándorlás a területre,

de Saulcy tanulmányozta elıször a behisztuni feliratok nyelvtanát, és érdekes

Ma már ezeket a tanulmányokat nem veszik figyelembe, és akkor is árjákról beszélnek,

A Kr.e. XV. század tájára tehetı az indo-irániak vándorlása az Amu-darja és a Szir-darja, a

Az új nép megjelenését jelzi a felföldön a halottkultusz megváltozása is. Halottaikat a puszta

A Méd birodalom kialakulása

történelmi alapja. A hamisítást bizonyítják a fennmaradt asszír emlékek. A Ktesias szerinti

Dajakku uralkodása (Kr.e. 728-675)

Khsathrita uralkodása (Kr.e. 675-653)

Hérodotosz szerint a szkíták véletlenül jutottak el Médiába, miközben ellenségeiket, a

Kyaxares uralkodása (Kr.e. 625-585)

Astyages uralkodása (Kr.e. 584-550)

A Perzsa birodalom kialakulása

Az Akhaimenida dinasztia megalapítása

Elámmal szemben Asszíria a kisebb fejedelemségeket támogatta. Ennek köszönhette

Az Akhaimenidák elsı történeti említése Kr.e. 639-bıl származik. Az asszír uralkodó,

II. (Nagy) Kyros uralkodása (Kr.e. 559-530)

II. Kyros a perzsa történelem egyik legkiemelkedıbb alakja. Világtörténeti személyiségként

Gyermekkoráról és hatalomra kerülésérıl érdekes történetek maradta ránk. Hérodotosz

II. (Nagy) Kyros hódításai

Keleten biztosítani akarta birodalma határait a nomád betörések védelmében.

bevehetettlen, de Kyros könnyőszerrel elfoglalta azt. Valószínőleg árulás segítette a

Az észak felé történı terjeszkedésben megakadályozták Szibéria sivatagai, keleti hadjáratai

melynek fontos gazdasági következménye, hogy a keleti kereskedelemi útvonalat hosszabb

II. Kambyses uralkodása (Kr.e. 530-522)

A perzsákkal szemben Egyiptom és Szamosz szövetsége állt. Szamosz türannosza azonban

Három területet jelölt ki a további hódítás céljául:

Siwa-oázis (itt volt Amon isten szentélye)

Elsısorban Karthágó gazdagsága vonzotta. Karthágó uralkodott Szicília, Afrika és

feldúlta a templomokat, kegyetlenül bánt a perzsákkal és szövetségeseivel. Mindezt annak

Gaumata hét hónapig uralkodott Perzsiában. Lázadását sokan nemzeti mozgalomként

I. Dareiosz (Dárajavaus) Kr.e. 522-486 között uralkodott. A Perzsa birodalom megszervezése

Dareiosz államszervezı munkája óriási jelentıségő volt. Átvette az asszír centralizáció

Hatalmas építkezésekbe kezdett. Újjáépítette Szúzát a birodalom adminisztratív központját, és

Perzsia területének jelentıs részén szélsıséges éghajlat uralkodott, s ez megnehezítette a

A soknemzetiségő birodalomban kevesen beszélték a perzsa nyelvet. Az óperzsa nyelv az

Az adók összege az adott tartomány gazdagságától, nagyságától függött. Meghatározták az

mértékét. I. Dareiosz hódításai során európai és Thesszáliai területek lakóit is adófizetıjévé

A perzsák 2700 km-es útrendszere behálózta az egész birodalmat. Az utazás megkönnyítésére

A perzsák a lydöktıl vették át a pénzverést. Erre a korszakra tehetı a pénzforgalom

A központosító, egységesítı törekvések ellenére sem a gazdasági, sem a kulturális egység

A görög-perzsa háború nyitánya; a ión-felkelés

egymással szemben békés viszony;

keleti kereskedelemben való athéni részvétel engedélyezése Athén számára.

A Perzsa birodalom legfejlettebb része Iónia volt, a poliszokban perzsabarát türannoszok

A hadjáratra jó ürügyül szolgált a szerzıdésszegı Athén megbüntetése, a valódi ok azonban

vizet és földet követelve, de a poliszok nagy része visszautasította a perzsa közeledést.

Xerxész (Kr.e. 486-465)

Görögország elleni hadjárat